Cyril 2Κυρίλλου 2
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου.IN RECUM LIB. I τολῆς· πρῶτος γὰρ Σολομών προσεκύνησε τοῖς λείμ· εἶτα μετ' αὐτὸν Ιεροβοάμ τὰς δαμάλεις αν έστησεν. Καὶ εἶπεν Κύριος πρὸς Σαμουήλ "Ακους τῆς φωνῆς αὐτῶν, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Εχόντων εὖ τῶν πραγμάτων αὐτοῖς. καὶ ἐν τάξει τῇ παναρίστῃ κειμένων, πικρά καθ' ἑαυτῶν οἱ δείλαιοι πεφρονήκασιν. ᾿Αποσειόμενοι δὲ ὥσπερ τῆς ὑπὸ Θεῷ βασιλείας τὸν ζυγόν, προσήεσαν λέγοντες τῷ μακαρίῳ Σαμουήλ: « Κατάστησον ἐφ' ἡμᾶς βασιλέα δικάζειν ἡμᾶς, ν καὶ τὰ ἑξῆς· Εἶτα τοῦ μακαρίου Σαμουὴλ τὰ δικαιώματα του βασιλέως κατα αγγέλλοντος αὐτοῖς, καὶ πολλοῖς ἄγαν καταπτιον. τος δείμασιν, ἀφιστάντος δὲ καὶ μάλα γοργῶς τῶν οὕτω σαθρῶν καὶ ἀνοσίων σκεμμάτων, οὐδὲν ἧττον ἐπεφύοντο λέγοντες· « Οὐχὶ, ἀλλ' ἡ βασιλεία ἔσται ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ εἶπεν ὁ Σαούλ τῷ παιδαρίς, κ.τ.λ. Καὶ τί οἴσομεν ; κτλ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ κατὰ Ματθαῖον (1). Προσπέφυ κεν ἀεὶ τοῖς ὠφελουμένοις, ήγουν ὑπὸ τῶν τυχόντων Αρίστων μετασχηκόσιν, ἀνταποτιννῦναι θέλειν τὰς κατὰ δύναμιν ἀμοιβάς, καὶ ταῖς ἐσοστάθμοις ήγουν καὶ ἔτι καὶ μείζοσιν κατευφραίνειν τιμαίς· καὶ ἀπό δειξιν τῆς εὐγνωμοσύνης τὴν ἐν τούτοις ἀεὶ πως ἐπιτηδεύουσι προθυμίαν, οἷσπερ ἂν ἀγαθὸς καὶ εὐγνώ μων ενυπάρχει τρόπος. Καὶ ἐκεῖ ἦν ἐν τῶν παιδαρίων τοῦ Σαούλ. ὄνομα αὐτῷ Δωήκ (3). - β Κυρίλλου. Γέγονεν ἀνήρ τις Ιδουμαῖος τὸ γένος, ᾧ ὄνομα Διογκ. Οὗτος ἀπεστρέφετο παρὰ τοῖς δορυ φόροι; τοῦ μακαρίου Δαβίδ, καὶ ἦν κτηνοτρόφος, πλὴν ἀνὴρ πικρὸς καὶ βάρβαρος καὶ οὐδαμόθεν ἔχων τὸ γνήσιον. Περιετύγχανε δὲ λάθρα τῷ Σαούλ, καὶ ἀπήγγελλεν αὐτῷ τὰς σκέψεις καὶ πάντα τὰ βουλεύματα· ἐπηγγέλλετο δὲ κατὰ καιροὺς καὶ παρα δώσειν αὐτόν. Καὶ δήποτε θεασάμενος τὸν μακάριον Δαβιδ εἰσελθόντα εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, ὅτε τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, καὶ περιτυχὼν τῷ ᾿Αβιμέλεχ τῷ ἱερεῖ, ἀπήγγελλε τῷ Σαούλ, ὅτι μετ' ὀλίγων ἐστὶ παντελῶς, καὶ δύναται ῥᾳδίως αὐτὸν λα- Εεῖν ἐπελθών, καὶ εὐκόλως χειρώσασθαι. Οὐκοῦν προδέδωκε μὲν ὁ Δενὴν ἀπαγγείλας τῷ Σαούλ, ότι συντετύχηκε τῷ ᾿Αβιμέλεχ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ· διέτως δὲ τὸν προφήτην ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ τῆς ἐκείνου δυστροπίας μάταιον εποίε: τὸ ἐγχεί- . η Baa- A primus Salomon Baalim coluit ; post quem Jeroboa- mus juvenens (5) aderandas proposuit. Vers. 7. Dixitque Dominus Samueli : Audi vocem istorum, etc. Cyrilli. Cum res beno Israelitis procederent, at- que optimo rei publicæ statu fruerentur, acerba sihi infeliciter concinnarunt. Etenim divini veluti regui abjecto jugo, ad bentum accessere Samuelem dicentes : ‹ Constitue nobia regem, qui jus nobis di- cat, › et reliqua. Deinde cum Samuel que forent regis jura ipsis exponeret, multisque eos compleres terroribus, atque a tam nocuo pravoque consili» summopere retraheret, hi nihilominus instabant dicentes : Nequaquam, sed regnum nobis conati B Luatur a IX, 7. Dixitque Saul puero, etc. · Quid afferemas? ctc. Cyrilli, ex commentario in Matthaum. Natura com- paratum est, ut qui beneficio aliquo usi fuerint, id est rem aliquam apprime jucundam abs quolibet receperint, gratiam pro viribus referre velint, et paribus vel etiam majoribus eum qui sibi benefecit muneribus afficere (4); atque ad hanc probæ men - tis demonstrationem ii præcipue prompto studio feruntur, qui bonis ingenuisque moribus præditi sunt. Kal XXI, 7. Ibique eral unus do Saußis famulie, etc., cui C nomen Doec. Reg. vi, 5, 7. psisse (qui jamdiu vixerunt) constat abunde éx editis in Matthæum symbolis a Possino atque Corderio; item e fragmentis quæ uos impressimus. infra. papyris Apim aut juvencas sacras passim videz, mus. PATROL. GR. LXIX. Cyrilli. Fuit vir quidam gente Idumæus, cni no- men Doec. Hic a beati Davidis stipatoribus submo- tus fuerat, eraique officio jumentarius, homo meer- bus et barbarus, nihilque bonge frugis habens. Is clam Saulem adibat, cunctasque ei molitiones et consilia renuntiabat ; promiserat etiam se idoneo tempore Davidem illi fore traditurum. Jam vero beatum virum domum Dei ingressum cum vidisset, quo tempore panes oblationis comedit, et cum Acbi- melecho sacerdote collocutus est, rem Sauli sigei- fca rit, nempe quod paucis omnino stiparetur, faci- lique negotio a superveniente capi posset atque in potestatem redigi. Sic ergo Doee quidem Daviden prodidit Souli, revdians quod in zde Dei congressus fuisset cum Ahimelecho ; servavit tamen prophetam universalis Deus, nequitiæque ejus cassum conatum reddidit (5). quem Jesus sanavit, apud Matth. viii, 2; qui, apud Marc. 1, 45, Jesu beneficium cepit prædicare ; item- que alius, apud Lucam xvn, 15, cujus ut gratum ani- mum laudavit Dominus, ita aliorum aque muuda- torum ingratitudinem vituperavit. . mum 1,41. (1) Cyrillum commentarios in Matthæum scri (2) Conferatur Cyrillus noster ad psalmum 11, (5) Nempe Egyptios imitatus, quorum in pictis (4) Fortasse loquitur Cyrillus de leproso illa (5) De Deco coeder dicta a Cyrille ad s
Ἐχόντων εὖ τῶν πραγμάτων αὐτοῖς, καὶ ἐν τάξει τῇ παναρίστῃ κειμένων, πικρὰ καθ’ ἑαυτῶν οἱ δείλαιοι πεφρονήκασιν. Ἀποσειόμενοι δὲ ὥσπερ τῆς ὑπὸ Θεῷ βασιλείας τὸν ζυγὸν, προσῄεσαν λέγοντες τῷ μακαρίῳ Σαμουήλ· «Κατάστησον ἐφ’ ἡμᾶς βασιλέα δικάζειν ἡμᾶς,» καὶ τὰ ἑξῆς· Εἶτα τοῦ μακαρίου Σαμουὴλ τὰ δικαιώματα τοῦ βασιλέως καταγγέλλοντος αὐτοῖς, καὶ πολλοῖς ἄγαν καταπτοοῦντος δείμασιν, ἀφιστάντος δὲ καὶ μάλα γοργῶς τῶν οὔτω σαθρῶν καὶ ἀνοσίων σκεμμάτων, οὐδὲν ἧττον ἐπεφύοντο λέγοντες· «Οὐχὶ, ἀλλ’ ἢ βασιλεία ἔσται ἐφ’ ἡμᾶς.» «Καὶ εἶπεν ὁ Σαοὺλ τῷ παιδαρίῳ, κ.τ.λ. Καὶ τί οἴσομεν; κ.τ.λ.» IN RECUM LIB. I τολῆς· πρῶτος γὰρ Σολομών προσεκύνησε τοῖς λείμ· εἶτα μετ' αὐτὸν Ιεροβοάμ τὰς δαμάλεις αν έστησεν. Καὶ εἶπεν Κύριος πρὸς Σαμουήλ "Ακους τῆς φωνῆς αὐτῶν, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Εχόντων εὖ τῶν πραγμάτων αὐτοῖς. καὶ ἐν τάξει τῇ παναρίστῃ κειμένων, πικρά καθ' ἑαυτῶν οἱ δείλαιοι πεφρονήκασιν. ᾿Αποσειόμενοι δὲ ὥσπερ τῆς ὑπὸ Θεῷ βασιλείας τὸν ζυγόν, προσήεσαν λέγοντες τῷ μακαρίῳ Σαμουήλ: « Κατάστησον ἐφ' ἡμᾶς βασιλέα δικάζειν ἡμᾶς, ν καὶ τὰ ἑξῆς· Εἶτα τοῦ μακαρίου Σαμουὴλ τὰ δικαιώματα του βασιλέως κατα αγγέλλοντος αὐτοῖς, καὶ πολλοῖς ἄγαν καταπτιον. τος δείμασιν, ἀφιστάντος δὲ καὶ μάλα γοργῶς τῶν οὕτω σαθρῶν καὶ ἀνοσίων σκεμμάτων, οὐδὲν ἧττον ἐπεφύοντο λέγοντες· « Οὐχὶ, ἀλλ' ἡ βασιλεία ἔσται ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ εἶπεν ὁ Σαούλ τῷ παιδαρίς, κ.τ.λ. Καὶ τί οἴσομεν ; κτλ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ κατὰ Ματθαῖον (1). Προσπέφυ κεν ἀεὶ τοῖς ὠφελουμένοις, ήγουν ὑπὸ τῶν τυχόντων Αρίστων μετασχηκόσιν, ἀνταποτιννῦναι θέλειν τὰς κατὰ δύναμιν ἀμοιβάς, καὶ ταῖς ἐσοστάθμοις ήγουν καὶ ἔτι καὶ μείζοσιν κατευφραίνειν τιμαίς· καὶ ἀπό δειξιν τῆς εὐγνωμοσύνης τὴν ἐν τούτοις ἀεὶ πως ἐπιτηδεύουσι προθυμίαν, οἷσπερ ἂν ἀγαθὸς καὶ εὐγνώ μων ενυπάρχει τρόπος. Καὶ ἐκεῖ ἦν ἐν τῶν παιδαρίων τοῦ Σαούλ. ὄνομα αὐτῷ Δωήκ (3). - β Κυρίλλου. Γέγονεν ἀνήρ τις Ιδουμαῖος τὸ γένος, ᾧ ὄνομα Διογκ. Οὗτος ἀπεστρέφετο παρὰ τοῖς δορυ φόροι; τοῦ μακαρίου Δαβίδ, καὶ ἦν κτηνοτρόφος, πλὴν ἀνὴρ πικρὸς καὶ βάρβαρος καὶ οὐδαμόθεν ἔχων τὸ γνήσιον. Περιετύγχανε δὲ λάθρα τῷ Σαούλ, καὶ ἀπήγγελλεν αὐτῷ τὰς σκέψεις καὶ πάντα τὰ βουλεύματα· ἐπηγγέλλετο δὲ κατὰ καιροὺς καὶ παρα δώσειν αὐτόν. Καὶ δήποτε θεασάμενος τὸν μακάριον Δαβιδ εἰσελθόντα εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, ὅτε τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, καὶ περιτυχὼν τῷ ᾿Αβιμέλεχ τῷ ἱερεῖ, ἀπήγγελλε τῷ Σαούλ, ὅτι μετ' ὀλίγων ἐστὶ παντελῶς, καὶ δύναται ῥᾳδίως αὐτὸν λα- Εεῖν ἐπελθών, καὶ εὐκόλως χειρώσασθαι. Οὐκοῦν προδέδωκε μὲν ὁ Δενὴν ἀπαγγείλας τῷ Σαούλ, ότι συντετύχηκε τῷ ᾿Αβιμέλεχ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ· διέτως δὲ τὸν προφήτην ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ τῆς ἐκείνου δυστροπίας μάταιον εποίε: τὸ ἐγχεί- . η Baa- A primus Salomon Baalim coluit ; post quem Jeroboa- mus juvenens (5) aderandas proposuit. Vers. 7. Dixitque Dominus Samueli : Audi vocem istorum, etc. Cyrilli. Cum res beno Israelitis procederent, at- que optimo rei publicæ statu fruerentur, acerba sihi infeliciter concinnarunt. Etenim divini veluti regui abjecto jugo, ad bentum accessere Samuelem dicentes : ‹ Constitue nobia regem, qui jus nobis di- cat, › et reliqua. Deinde cum Samuel que forent regis jura ipsis exponeret, multisque eos compleres terroribus, atque a tam nocuo pravoque consili» summopere retraheret, hi nihilominus instabant dicentes : Nequaquam, sed regnum nobis conati B Luatur a IX, 7. Dixitque Saul puero, etc. · Quid afferemas? ctc. Cyrilli, ex commentario in Matthaum. Natura com- paratum est, ut qui beneficio aliquo usi fuerint, id est rem aliquam apprime jucundam abs quolibet receperint, gratiam pro viribus referre velint, et paribus vel etiam majoribus eum qui sibi benefecit muneribus afficere (4); atque ad hanc probæ men - tis demonstrationem ii præcipue prompto studio feruntur, qui bonis ingenuisque moribus præditi sunt. Kal XXI, 7. Ibique eral unus do Saußis famulie, etc., cui C nomen Doec. Reg. vi, 5, 7. psisse (qui jamdiu vixerunt) constat abunde éx editis in Matthæum symbolis a Possino atque Corderio; item e fragmentis quæ uos impressimus. infra. papyris Apim aut juvencas sacras passim videz, mus. PATROL. GR. LXIX. Cyrilli. Fuit vir quidam gente Idumæus, cni no- men Doec. Hic a beati Davidis stipatoribus submo- tus fuerat, eraique officio jumentarius, homo meer- bus et barbarus, nihilque bonge frugis habens. Is clam Saulem adibat, cunctasque ei molitiones et consilia renuntiabat ; promiserat etiam se idoneo tempore Davidem illi fore traditurum. Jam vero beatum virum domum Dei ingressum cum vidisset, quo tempore panes oblationis comedit, et cum Acbi- melecho sacerdote collocutus est, rem Sauli sigei- fca rit, nempe quod paucis omnino stiparetur, faci- lique negotio a superveniente capi posset atque in potestatem redigi. Sic ergo Doee quidem Daviden prodidit Souli, revdians quod in zde Dei congressus fuisset cum Ahimelecho ; servavit tamen prophetam universalis Deus, nequitiæque ejus cassum conatum reddidit (5). quem Jesus sanavit, apud Matth. viii, 2; qui, apud Marc. 1, 45, Jesu beneficium cepit prædicare ; item- que alius, apud Lucam xvn, 15, cujus ut gratum ani- mum laudavit Dominus, ita aliorum aque muuda- torum ingratitudinem vituperavit. . mum 1,41. (1) Cyrillum commentarios in Matthæum scri (2) Conferatur Cyrillus noster ad psalmum 11, (5) Nempe Egyptios imitatus, quorum in pictis (4) Fortasse loquitur Cyrillus de leproso illa (5) De Deco coeder dicta a Cyrille ad s
Cyril 3Κυρίλλου 3
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Γέγονεν ἀνήρ τις Ἰδουμαῖος τὸ γένος, ᾧ ὄνομα Δωήκ.IN RECUM LIB. I τολῆς· πρῶτος γὰρ Σολομών προσεκύνησε τοῖς λείμ· εἶτα μετ' αὐτὸν Ιεροβοάμ τὰς δαμάλεις αν έστησεν. Καὶ εἶπεν Κύριος πρὸς Σαμουήλ "Ακους τῆς φωνῆς αὐτῶν, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Εχόντων εὖ τῶν πραγμάτων αὐτοῖς. καὶ ἐν τάξει τῇ παναρίστῃ κειμένων, πικρά καθ' ἑαυτῶν οἱ δείλαιοι πεφρονήκασιν. ᾿Αποσειόμενοι δὲ ὥσπερ τῆς ὑπὸ Θεῷ βασιλείας τὸν ζυγόν, προσήεσαν λέγοντες τῷ μακαρίῳ Σαμουήλ: « Κατάστησον ἐφ' ἡμᾶς βασιλέα δικάζειν ἡμᾶς, ν καὶ τὰ ἑξῆς· Εἶτα τοῦ μακαρίου Σαμουὴλ τὰ δικαιώματα του βασιλέως κατα αγγέλλοντος αὐτοῖς, καὶ πολλοῖς ἄγαν καταπτιον. τος δείμασιν, ἀφιστάντος δὲ καὶ μάλα γοργῶς τῶν οὕτω σαθρῶν καὶ ἀνοσίων σκεμμάτων, οὐδὲν ἧττον ἐπεφύοντο λέγοντες· « Οὐχὶ, ἀλλ' ἡ βασιλεία ἔσται ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ εἶπεν ὁ Σαούλ τῷ παιδαρίς, κ.τ.λ. Καὶ τί οἴσομεν ; κτλ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ κατὰ Ματθαῖον (1). Προσπέφυ κεν ἀεὶ τοῖς ὠφελουμένοις, ήγουν ὑπὸ τῶν τυχόντων Αρίστων μετασχηκόσιν, ἀνταποτιννῦναι θέλειν τὰς κατὰ δύναμιν ἀμοιβάς, καὶ ταῖς ἐσοστάθμοις ήγουν καὶ ἔτι καὶ μείζοσιν κατευφραίνειν τιμαίς· καὶ ἀπό δειξιν τῆς εὐγνωμοσύνης τὴν ἐν τούτοις ἀεὶ πως ἐπιτηδεύουσι προθυμίαν, οἷσπερ ἂν ἀγαθὸς καὶ εὐγνώ μων ενυπάρχει τρόπος. Καὶ ἐκεῖ ἦν ἐν τῶν παιδαρίων τοῦ Σαούλ. ὄνομα αὐτῷ Δωήκ (3). - β Κυρίλλου. Γέγονεν ἀνήρ τις Ιδουμαῖος τὸ γένος, ᾧ ὄνομα Διογκ. Οὗτος ἀπεστρέφετο παρὰ τοῖς δορυ φόροι; τοῦ μακαρίου Δαβίδ, καὶ ἦν κτηνοτρόφος, πλὴν ἀνὴρ πικρὸς καὶ βάρβαρος καὶ οὐδαμόθεν ἔχων τὸ γνήσιον. Περιετύγχανε δὲ λάθρα τῷ Σαούλ, καὶ ἀπήγγελλεν αὐτῷ τὰς σκέψεις καὶ πάντα τὰ βουλεύματα· ἐπηγγέλλετο δὲ κατὰ καιροὺς καὶ παρα δώσειν αὐτόν. Καὶ δήποτε θεασάμενος τὸν μακάριον Δαβιδ εἰσελθόντα εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, ὅτε τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, καὶ περιτυχὼν τῷ ᾿Αβιμέλεχ τῷ ἱερεῖ, ἀπήγγελλε τῷ Σαούλ, ὅτι μετ' ὀλίγων ἐστὶ παντελῶς, καὶ δύναται ῥᾳδίως αὐτὸν λα- Εεῖν ἐπελθών, καὶ εὐκόλως χειρώσασθαι. Οὐκοῦν προδέδωκε μὲν ὁ Δενὴν ἀπαγγείλας τῷ Σαούλ, ότι συντετύχηκε τῷ ᾿Αβιμέλεχ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ· διέτως δὲ τὸν προφήτην ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ τῆς ἐκείνου δυστροπίας μάταιον εποίε: τὸ ἐγχεί- . η Baa- A primus Salomon Baalim coluit ; post quem Jeroboa- mus juvenens (5) aderandas proposuit. Vers. 7. Dixitque Dominus Samueli : Audi vocem istorum, etc. Cyrilli. Cum res beno Israelitis procederent, at- que optimo rei publicæ statu fruerentur, acerba sihi infeliciter concinnarunt. Etenim divini veluti regui abjecto jugo, ad bentum accessere Samuelem dicentes : ‹ Constitue nobia regem, qui jus nobis di- cat, › et reliqua. Deinde cum Samuel que forent regis jura ipsis exponeret, multisque eos compleres terroribus, atque a tam nocuo pravoque consili» summopere retraheret, hi nihilominus instabant dicentes : Nequaquam, sed regnum nobis conati B Luatur a IX, 7. Dixitque Saul puero, etc. · Quid afferemas? ctc. Cyrilli, ex commentario in Matthaum. Natura com- paratum est, ut qui beneficio aliquo usi fuerint, id est rem aliquam apprime jucundam abs quolibet receperint, gratiam pro viribus referre velint, et paribus vel etiam majoribus eum qui sibi benefecit muneribus afficere (4); atque ad hanc probæ men - tis demonstrationem ii præcipue prompto studio feruntur, qui bonis ingenuisque moribus præditi sunt. Kal XXI, 7. Ibique eral unus do Saußis famulie, etc., cui C nomen Doec. Reg. vi, 5, 7. psisse (qui jamdiu vixerunt) constat abunde éx editis in Matthæum symbolis a Possino atque Corderio; item e fragmentis quæ uos impressimus. infra. papyris Apim aut juvencas sacras passim videz, mus. PATROL. GR. LXIX. Cyrilli. Fuit vir quidam gente Idumæus, cni no- men Doec. Hic a beati Davidis stipatoribus submo- tus fuerat, eraique officio jumentarius, homo meer- bus et barbarus, nihilque bonge frugis habens. Is clam Saulem adibat, cunctasque ei molitiones et consilia renuntiabat ; promiserat etiam se idoneo tempore Davidem illi fore traditurum. Jam vero beatum virum domum Dei ingressum cum vidisset, quo tempore panes oblationis comedit, et cum Acbi- melecho sacerdote collocutus est, rem Sauli sigei- fca rit, nempe quod paucis omnino stiparetur, faci- lique negotio a superveniente capi posset atque in potestatem redigi. Sic ergo Doee quidem Daviden prodidit Souli, revdians quod in zde Dei congressus fuisset cum Ahimelecho ; servavit tamen prophetam universalis Deus, nequitiæque ejus cassum conatum reddidit (5). quem Jesus sanavit, apud Matth. viii, 2; qui, apud Marc. 1, 45, Jesu beneficium cepit prædicare ; item- que alius, apud Lucam xvn, 15, cujus ut gratum ani- mum laudavit Dominus, ita aliorum aque muuda- torum ingratitudinem vituperavit. . mum 1,41. (1) Cyrillum commentarios in Matthæum scri (2) Conferatur Cyrillus noster ad psalmum 11, (5) Nempe Egyptios imitatus, quorum in pictis (4) Fortasse loquitur Cyrillus de leproso illa (5) De Deco coeder dicta a Cyrille ad s
Οὗτος ἀπεστρέφετο παρὰ τοῖς δορυφόροις τοῦ μακαρίου Δαβὶδ, καὶ ἧν κτηνοτρόφος, πλὴν ἀνὴρ πικρὸς καὶ βάρβαρος καὶ οὐδαμόθεν ἔχων τὸ γνήσιον. Περιετύγχανε δὲ λάθρα τῷ Σαοὺλ, καὶ ἀπήγγελλεν αὐτῷ τὰς σκέψεις καὶ πάντα τὰ βουλεύματα· ἐπηγ[γ]έλλετο δὲ κατὰ καιροὺς καὶ παραδώσειν αὐτόν. Καὶ δήποτε θεασάμενος τὸν μακάριον Δαβὶδ εἰσελθόντα εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, ὅτε τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, καὶ περιτυχὼν τῷ Ἀβιμέλεχ τῷ ἱερεῖ, ἀπήγγελλε τῷ Σαοὺλ, ὅτι μετ’ ὀλίγων ἐστὶ παντελῶς, καὶ δύναται ῥᾳδίως αὐτὸν λαβεῖν ἐπελθὼν, καὶ εὐκόλως χειρώσασθαι. Οὐκοῦν προδέδωκε μὲν ὁ Δωὴκ ἀπαγγείλας τῷ Σαοὺλ, ὅτι συντετύχηκε τῷ Ἀβιμέλεχ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ· διέσωζε δὲ τὸν προφήτην ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ τῆς ἐκείνου δυστροπίας μάταιον ἐποίει τὸ ἐγχείρημα. IN RECUM LIB. I τολῆς· πρῶτος γὰρ Σολομών προσεκύνησε τοῖς λείμ· εἶτα μετ' αὐτὸν Ιεροβοάμ τὰς δαμάλεις αν έστησεν. Καὶ εἶπεν Κύριος πρὸς Σαμουήλ "Ακους τῆς φωνῆς αὐτῶν, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Εχόντων εὖ τῶν πραγμάτων αὐτοῖς. καὶ ἐν τάξει τῇ παναρίστῃ κειμένων, πικρά καθ' ἑαυτῶν οἱ δείλαιοι πεφρονήκασιν. ᾿Αποσειόμενοι δὲ ὥσπερ τῆς ὑπὸ Θεῷ βασιλείας τὸν ζυγόν, προσήεσαν λέγοντες τῷ μακαρίῳ Σαμουήλ: « Κατάστησον ἐφ' ἡμᾶς βασιλέα δικάζειν ἡμᾶς, ν καὶ τὰ ἑξῆς· Εἶτα τοῦ μακαρίου Σαμουὴλ τὰ δικαιώματα του βασιλέως κατα αγγέλλοντος αὐτοῖς, καὶ πολλοῖς ἄγαν καταπτιον. τος δείμασιν, ἀφιστάντος δὲ καὶ μάλα γοργῶς τῶν οὕτω σαθρῶν καὶ ἀνοσίων σκεμμάτων, οὐδὲν ἧττον ἐπεφύοντο λέγοντες· « Οὐχὶ, ἀλλ' ἡ βασιλεία ἔσται ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ εἶπεν ὁ Σαούλ τῷ παιδαρίς, κ.τ.λ. Καὶ τί οἴσομεν ; κτλ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ κατὰ Ματθαῖον (1). Προσπέφυ κεν ἀεὶ τοῖς ὠφελουμένοις, ήγουν ὑπὸ τῶν τυχόντων Αρίστων μετασχηκόσιν, ἀνταποτιννῦναι θέλειν τὰς κατὰ δύναμιν ἀμοιβάς, καὶ ταῖς ἐσοστάθμοις ήγουν καὶ ἔτι καὶ μείζοσιν κατευφραίνειν τιμαίς· καὶ ἀπό δειξιν τῆς εὐγνωμοσύνης τὴν ἐν τούτοις ἀεὶ πως ἐπιτηδεύουσι προθυμίαν, οἷσπερ ἂν ἀγαθὸς καὶ εὐγνώ μων ενυπάρχει τρόπος. Καὶ ἐκεῖ ἦν ἐν τῶν παιδαρίων τοῦ Σαούλ. ὄνομα αὐτῷ Δωήκ (3). - β Κυρίλλου. Γέγονεν ἀνήρ τις Ιδουμαῖος τὸ γένος, ᾧ ὄνομα Διογκ. Οὗτος ἀπεστρέφετο παρὰ τοῖς δορυ φόροι; τοῦ μακαρίου Δαβίδ, καὶ ἦν κτηνοτρόφος, πλὴν ἀνὴρ πικρὸς καὶ βάρβαρος καὶ οὐδαμόθεν ἔχων τὸ γνήσιον. Περιετύγχανε δὲ λάθρα τῷ Σαούλ, καὶ ἀπήγγελλεν αὐτῷ τὰς σκέψεις καὶ πάντα τὰ βουλεύματα· ἐπηγγέλλετο δὲ κατὰ καιροὺς καὶ παρα δώσειν αὐτόν. Καὶ δήποτε θεασάμενος τὸν μακάριον Δαβιδ εἰσελθόντα εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, ὅτε τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, καὶ περιτυχὼν τῷ ᾿Αβιμέλεχ τῷ ἱερεῖ, ἀπήγγελλε τῷ Σαούλ, ὅτι μετ' ὀλίγων ἐστὶ παντελῶς, καὶ δύναται ῥᾳδίως αὐτὸν λα- Εεῖν ἐπελθών, καὶ εὐκόλως χειρώσασθαι. Οὐκοῦν προδέδωκε μὲν ὁ Δενὴν ἀπαγγείλας τῷ Σαούλ, ότι συντετύχηκε τῷ ᾿Αβιμέλεχ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ· διέτως δὲ τὸν προφήτην ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ τῆς ἐκείνου δυστροπίας μάταιον εποίε: τὸ ἐγχεί- . η Baa- A primus Salomon Baalim coluit ; post quem Jeroboa- mus juvenens (5) aderandas proposuit. Vers. 7. Dixitque Dominus Samueli : Audi vocem istorum, etc. Cyrilli. Cum res beno Israelitis procederent, at- que optimo rei publicæ statu fruerentur, acerba sihi infeliciter concinnarunt. Etenim divini veluti regui abjecto jugo, ad bentum accessere Samuelem dicentes : ‹ Constitue nobia regem, qui jus nobis di- cat, › et reliqua. Deinde cum Samuel que forent regis jura ipsis exponeret, multisque eos compleres terroribus, atque a tam nocuo pravoque consili» summopere retraheret, hi nihilominus instabant dicentes : Nequaquam, sed regnum nobis conati B Luatur a IX, 7. Dixitque Saul puero, etc. · Quid afferemas? ctc. Cyrilli, ex commentario in Matthaum. Natura com- paratum est, ut qui beneficio aliquo usi fuerint, id est rem aliquam apprime jucundam abs quolibet receperint, gratiam pro viribus referre velint, et paribus vel etiam majoribus eum qui sibi benefecit muneribus afficere (4); atque ad hanc probæ men - tis demonstrationem ii præcipue prompto studio feruntur, qui bonis ingenuisque moribus præditi sunt. Kal XXI, 7. Ibique eral unus do Saußis famulie, etc., cui C nomen Doec. Reg. vi, 5, 7. psisse (qui jamdiu vixerunt) constat abunde éx editis in Matthæum symbolis a Possino atque Corderio; item e fragmentis quæ uos impressimus. infra. papyris Apim aut juvencas sacras passim videz, mus. PATROL. GR. LXIX. Cyrilli. Fuit vir quidam gente Idumæus, cni no- men Doec. Hic a beati Davidis stipatoribus submo- tus fuerat, eraique officio jumentarius, homo meer- bus et barbarus, nihilque bonge frugis habens. Is clam Saulem adibat, cunctasque ei molitiones et consilia renuntiabat ; promiserat etiam se idoneo tempore Davidem illi fore traditurum. Jam vero beatum virum domum Dei ingressum cum vidisset, quo tempore panes oblationis comedit, et cum Acbi- melecho sacerdote collocutus est, rem Sauli sigei- fca rit, nempe quod paucis omnino stiparetur, faci- lique negotio a superveniente capi posset atque in potestatem redigi. Sic ergo Doee quidem Daviden prodidit Souli, revdians quod in zde Dei congressus fuisset cum Ahimelecho ; servavit tamen prophetam universalis Deus, nequitiæque ejus cassum conatum reddidit (5). quem Jesus sanavit, apud Matth. viii, 2; qui, apud Marc. 1, 45, Jesu beneficium cepit prædicare ; item- que alius, apud Lucam xvn, 15, cujus ut gratum ani- mum laudavit Dominus, ita aliorum aque muuda- torum ingratitudinem vituperavit. . mum 1,41. (1) Cyrillum commentarios in Matthæum scri (2) Conferatur Cyrillus noster ad psalmum 11, (5) Nempe Egyptios imitatus, quorum in pictis (4) Fortasse loquitur Cyrillus de leproso illa (5) De Deco coeder dicta a Cyrille ad s
Cyril 4Κυρίλλου 4
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Οὐκοῦν τῷ μὲν μακαρίῳ Δαβὶδ οἱ ἀπό τε τῆς Ἱερουσαλὴμ, ἤτοι τῆς Ἰεβοῦς, ἀντέστησαν τυφλοὶ καὶ χωλοί· καὶ τοῦτο πεποιηκότες, οἰκτρῶς διολώλασι· κατελάβετο γὰρ αὐτήν.Μικη. Ο ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ἐῤῥέθη τῷ Δαβίδ· Οὐκ εἰσελεύση ὧδε, ότι αντέστησαν οι τυφλοὶ καὶ χωλοί. Κυρίλλου. Οὐκοῦν τῷ μὲν μακαρίῳ Δαβίδ οἱ ἀπό τε τῆς Ἱερουσαλήμ, ήτοι τῆς Ἰεβοῦς, ἀντέστησαν τυφλοί καὶ χωλοί· καὶ τοῦτο πεποιηκότες, οἰκτρῶς διολώλασι κατελάβετο γὰρ αὐτήν. Αντέστησαν τῷ πάντων Σωτήρ: Χριστῷ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ και ρὸν οἱ τῆς Ἱερουσαλήμ οικήτορες χωλοὶ καὶ τυφλοί οὐ γὰρ ᾔδεσαν ὀρθοποδεῖν· ἀλλ' οὐδὲ τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς οἱ τὴν πίστιν οὐ προσιέμενοι, Γραμματεῖς δὲ μάλιστα καὶ Φαρισαῖοι (1). Καὶ ἀπέστειλεν Δαβὶδ ἀγγέλους, καὶ ἔλαβεν αύ τὴν, καὶ εἰσῆλθε πρὸς αὐτήν. Κυρίλλου. Μὴ ταραχθῇς ετοίμως περὶ τῶν ἁγίων, εἰ γεγόνασιν ἐν παροράμασιν ἔσθ' ὅτε καὶ αὐτο καὶ γὰρ ἐστιν ἀληθὲς ὅτι καὶ οἱ σφόδρα γενναιότατα τῶν στρατιωτῶν, οἱ ἐπ' ἀνδρείᾳ σωμάτων καὶ εὐπο χνίᾳ τεθαυμασμένοι, πλήττονται μὲν ἔσθ' ὅτε μαχό μενοι, πλὴν οὐ καταπίπτουσιν. "Αλλως τε χρήναι γὰρ ὑπολαμβάνω προσεπενεγκεῖν τοῖς εἰρημένος καὶ τοῦτο· Μόνῳ τετήρηται τῷ φιλανθρώπῳ Σωτήρι Χριστῷ, τὸ μὴ παθεῖν ἁμαρτίαν· ὅτι Θεὸς κατὰ φύ σιν ών, γέγονε σάρξ. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ἔλεγο περὶ ἑαυτοῦ· « Ερχεται ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτον, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν· καὶ μετ' ὀλίγα - ταῦτά φημι περὶ τῆς ἁμαρτίας τοῦ Δαβὶδ ὅτι εἰσῆλ θε πρὸς τὴν Βερσαβεὲ τὴν τοῦ Θυρίου γαμετήν. Προσήκει δὲ ἅπασι τῆς ἱστορίας ὁ λόγος· εἰ γὰρ καὶ ἠσθένησεν ὡς ἄνθρωπος, καί τι τῶν ἀδοκήτων εὑρι σκεται πεπονθώς, ἀλλ' ἔδειξεν ὡς τὰ τῶν ἁγίων πταίσματα ταχείαν ἔχει τὴν ἐπανόρθωσιν. Καὶ εἶπε Δαβὶδ τῷ Νάθαν Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ. • Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν τ' ψαλμόν (2). Έν ταῦθά μοι θαύμαζε τὸν μακάριον Δαβίδ...., τεθρή νηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας. Καί γε ὁ υἱός σου & τεχθείς σοι, θανάτῳ ἀπο θανεῖται. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς ψαλτήριον ἀπομνήματος. ῥητοῦ προκειμένου «Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγο ξης με (3). » Καίτοι ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ προ- φήτου,... μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Ο Καὶ ἔλαβε τον στέφανον Μολχὲμ τοῦ βασιλέως. Κυρίλλου. Παρετάξατο μὲν πρὸς τοὺς υἱοὺς Αρ μῶν, καὶ τοὺς ταῖς ἐκείνων ἀπονοίαις συντσταστάτες τοὺς ἀπὸ γέας φημὶ τῆς Σύρων νενίκηκε δὲ, καὶ εἷλε μὲν αὐτοὺς κατὰ κράτος· λαβὼν δὲ τὸν στέφα νον τοῦ Μολχώμ, εἶτα λίθον ἐν αὐτῷ παμμεγέθη καὶ πολύτιμον εὑρὼν ἐνέδησε τῷ ἰδίῳ στεφάνω. Καὶ Δαβὶδ ἀνέβαινε κλαίων καὶ τὴν κεραλὴν ἐπικεκαλυμμένος. Κυρίλλου. Επειδή συνέβη πρὸ τοῦ πολέμου τοῦ - S. CYRI.LI ALEXANDRINI ARCHIEP. LIBER II. f, 6. Dictumque est Devidi : Non ingredieris huc, quia cæci claudique adversantur. Cyrilli. Beato itaque Davidi quotquot Jerosoly- mis, sive in urbe Jebus, habitabant cæci et claudi obsistebant, cujus rei causa misere perierunt; et- ouim urbem David occupavit. Pari modo Servatori enmium Christo, tempore adventus ejus, Jeroso- lymorum incolæ claudi et cæci adversați sunt; neque enim recta incedere valebant, vel divinum mente recipere lumen, qui fidem non admiserant, Scribæ petissimum ae Pharisæi. XI, 4. Missisque David nuntiis, cepit illam atyre ad earadem ingressus est. A Cyrith. Ne facite perturberis, si quando sancti quoque homines errore labunter : nam fortissim B etiam milites, corporum robore et arte bellica cele- bres, vulnerantur quandoque in præliis, non tamen prorsus succumbunt. Præter quam quod dictis an- tea nobis hanc etiam addere oportet sententiam, nempe unius esse prærogativam benigni Servatoris Christi, peccatum non pati, quia, cum suapte na- tura Deus esset, factus est caro. Quamobrem ipse- met de se aiebat: ‹ Venit princeps bujns sæculi, et in me non deprehendet quidquam :. . Et paullo post : Auque hæc aio de peccato Davidis, quo tem- pore ad uxorem Uriæ Bersabeam accessit. Cunctos autem respicit hujus historiæ narratio. Nam etsi ut homo fragilitate laboravit, et inopinum aliquid pas- sus est, demonstravit tamen sanctorum casum cele- rem nancisci selevationent. XH; 13. Dixitque David Nathani : Peccavi Dómino. Cyrilli, ex commentario in quinquagesimum peal- Hic mecum admirare beatum Davidem...... peccatumque deflevit. Vers. 14. Et quidem natus tibi filius morti occum- bet. Cyrilli, ex commentario in Psalterium, super ittnd : « Domine, ne in furore tuo arguas me. . His mmen a propheta auditis...... vigorem non remi- sit : et gratiarum hymno persoluto,... quam veniam impetrare. XII, 20. Et regis Molchomi cepit coronam. Cyrilli. Bellam gerebatcontra Ammonitas, et ho ruma vesanie opitulantes Syros, quos vicit vique subogit : potitusque Molchomi corona, repertam ibi prægrandem pretiosamque gemmam proprio inse- ruit diademati. XV, 30. Ascendebatque David lugens, capite operio. Cyrilti. Quia ante bellum cum Abessalomo beati 30. • Joan. XIV, malionis in quinquagesimum psalmum, neque apud Corderium exstabat, neque apud nos. Joco reposuimus. Vide ad psal, L. EDIT. PATR. Illad suo Ka siderabatur apud Corderium nec non apud nos. Nunc in Cyrilli explanatione in psalmos locum obtinet. Io. (1) Conferatur calena Lipsiensis t. 11, p. 517. (2) Quod sequitur fragmentum Cyrillianæ expla- (3) Sequens item fragmentum in psalmum vi de-
Ἀντέστησαν τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ καιρὸν οἱ τῆς Ἱερουσαλὴμ οἰκήτορες χωλοὶ καὶ τυφλοί· οὐ γὰρ ᾔδεσαν ὀρθοποδεῖν· ἀλλ’ οὐδὲ τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς οἱ τὴν πίστιν οὐ προσιέμενοι, Γραμματεῖς δὲ μάλιστα καὶ Φαρισαῖοι. «Καὶ ἀπέστειλεν Δαβὶδ ἀγγέλους, καὶ ἔλαβεν αὐτὴν, καὶ εἰσῆλθε πρὸς αὐτήν.» Μικη. Ο ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ἐῤῥέθη τῷ Δαβίδ· Οὐκ εἰσελεύση ὧδε, ότι αντέστησαν οι τυφλοὶ καὶ χωλοί. Κυρίλλου. Οὐκοῦν τῷ μὲν μακαρίῳ Δαβίδ οἱ ἀπό τε τῆς Ἱερουσαλήμ, ήτοι τῆς Ἰεβοῦς, ἀντέστησαν τυφλοί καὶ χωλοί· καὶ τοῦτο πεποιηκότες, οἰκτρῶς διολώλασι κατελάβετο γὰρ αὐτήν. Αντέστησαν τῷ πάντων Σωτήρ: Χριστῷ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ και ρὸν οἱ τῆς Ἱερουσαλήμ οικήτορες χωλοὶ καὶ τυφλοί οὐ γὰρ ᾔδεσαν ὀρθοποδεῖν· ἀλλ' οὐδὲ τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς οἱ τὴν πίστιν οὐ προσιέμενοι, Γραμματεῖς δὲ μάλιστα καὶ Φαρισαῖοι (1). Καὶ ἀπέστειλεν Δαβὶδ ἀγγέλους, καὶ ἔλαβεν αύ τὴν, καὶ εἰσῆλθε πρὸς αὐτήν. Κυρίλλου. Μὴ ταραχθῇς ετοίμως περὶ τῶν ἁγίων, εἰ γεγόνασιν ἐν παροράμασιν ἔσθ' ὅτε καὶ αὐτο καὶ γὰρ ἐστιν ἀληθὲς ὅτι καὶ οἱ σφόδρα γενναιότατα τῶν στρατιωτῶν, οἱ ἐπ' ἀνδρείᾳ σωμάτων καὶ εὐπο χνίᾳ τεθαυμασμένοι, πλήττονται μὲν ἔσθ' ὅτε μαχό μενοι, πλὴν οὐ καταπίπτουσιν. "Αλλως τε χρήναι γὰρ ὑπολαμβάνω προσεπενεγκεῖν τοῖς εἰρημένος καὶ τοῦτο· Μόνῳ τετήρηται τῷ φιλανθρώπῳ Σωτήρι Χριστῷ, τὸ μὴ παθεῖν ἁμαρτίαν· ὅτι Θεὸς κατὰ φύ σιν ών, γέγονε σάρξ. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ἔλεγο περὶ ἑαυτοῦ· « Ερχεται ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτον, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν· καὶ μετ' ὀλίγα - ταῦτά φημι περὶ τῆς ἁμαρτίας τοῦ Δαβὶδ ὅτι εἰσῆλ θε πρὸς τὴν Βερσαβεὲ τὴν τοῦ Θυρίου γαμετήν. Προσήκει δὲ ἅπασι τῆς ἱστορίας ὁ λόγος· εἰ γὰρ καὶ ἠσθένησεν ὡς ἄνθρωπος, καί τι τῶν ἀδοκήτων εὑρι σκεται πεπονθώς, ἀλλ' ἔδειξεν ὡς τὰ τῶν ἁγίων πταίσματα ταχείαν ἔχει τὴν ἐπανόρθωσιν. Καὶ εἶπε Δαβὶδ τῷ Νάθαν Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ. • Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν τ' ψαλμόν (2). Έν ταῦθά μοι θαύμαζε τὸν μακάριον Δαβίδ...., τεθρή νηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας. Καί γε ὁ υἱός σου & τεχθείς σοι, θανάτῳ ἀπο θανεῖται. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς ψαλτήριον ἀπομνήματος. ῥητοῦ προκειμένου «Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγο ξης με (3). » Καίτοι ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ προ- φήτου,... μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Ο Καὶ ἔλαβε τον στέφανον Μολχὲμ τοῦ βασιλέως. Κυρίλλου. Παρετάξατο μὲν πρὸς τοὺς υἱοὺς Αρ μῶν, καὶ τοὺς ταῖς ἐκείνων ἀπονοίαις συντσταστάτες τοὺς ἀπὸ γέας φημὶ τῆς Σύρων νενίκηκε δὲ, καὶ εἷλε μὲν αὐτοὺς κατὰ κράτος· λαβὼν δὲ τὸν στέφα νον τοῦ Μολχώμ, εἶτα λίθον ἐν αὐτῷ παμμεγέθη καὶ πολύτιμον εὑρὼν ἐνέδησε τῷ ἰδίῳ στεφάνω. Καὶ Δαβὶδ ἀνέβαινε κλαίων καὶ τὴν κεραλὴν ἐπικεκαλυμμένος. Κυρίλλου. Επειδή συνέβη πρὸ τοῦ πολέμου τοῦ - S. CYRI.LI ALEXANDRINI ARCHIEP. LIBER II. f, 6. Dictumque est Devidi : Non ingredieris huc, quia cæci claudique adversantur. Cyrilli. Beato itaque Davidi quotquot Jerosoly- mis, sive in urbe Jebus, habitabant cæci et claudi obsistebant, cujus rei causa misere perierunt; et- ouim urbem David occupavit. Pari modo Servatori enmium Christo, tempore adventus ejus, Jeroso- lymorum incolæ claudi et cæci adversați sunt; neque enim recta incedere valebant, vel divinum mente recipere lumen, qui fidem non admiserant, Scribæ petissimum ae Pharisæi. XI, 4. Missisque David nuntiis, cepit illam atyre ad earadem ingressus est. A Cyrith. Ne facite perturberis, si quando sancti quoque homines errore labunter : nam fortissim B etiam milites, corporum robore et arte bellica cele- bres, vulnerantur quandoque in præliis, non tamen prorsus succumbunt. Præter quam quod dictis an- tea nobis hanc etiam addere oportet sententiam, nempe unius esse prærogativam benigni Servatoris Christi, peccatum non pati, quia, cum suapte na- tura Deus esset, factus est caro. Quamobrem ipse- met de se aiebat: ‹ Venit princeps bujns sæculi, et in me non deprehendet quidquam :. . Et paullo post : Auque hæc aio de peccato Davidis, quo tem- pore ad uxorem Uriæ Bersabeam accessit. Cunctos autem respicit hujus historiæ narratio. Nam etsi ut homo fragilitate laboravit, et inopinum aliquid pas- sus est, demonstravit tamen sanctorum casum cele- rem nancisci selevationent. XH; 13. Dixitque David Nathani : Peccavi Dómino. Cyrilli, ex commentario in quinquagesimum peal- Hic mecum admirare beatum Davidem...... peccatumque deflevit. Vers. 14. Et quidem natus tibi filius morti occum- bet. Cyrilli, ex commentario in Psalterium, super ittnd : « Domine, ne in furore tuo arguas me. . His mmen a propheta auditis...... vigorem non remi- sit : et gratiarum hymno persoluto,... quam veniam impetrare. XII, 20. Et regis Molchomi cepit coronam. Cyrilli. Bellam gerebatcontra Ammonitas, et ho ruma vesanie opitulantes Syros, quos vicit vique subogit : potitusque Molchomi corona, repertam ibi prægrandem pretiosamque gemmam proprio inse- ruit diademati. XV, 30. Ascendebatque David lugens, capite operio. Cyrilti. Quia ante bellum cum Abessalomo beati 30. • Joan. XIV, malionis in quinquagesimum psalmum, neque apud Corderium exstabat, neque apud nos. Joco reposuimus. Vide ad psal, L. EDIT. PATR. Illad suo Ka siderabatur apud Corderium nec non apud nos. Nunc in Cyrilli explanatione in psalmos locum obtinet. Io. (1) Conferatur calena Lipsiensis t. 11, p. 517. (2) Quod sequitur fragmentum Cyrillianæ expla- (3) Sequens item fragmentum in psalmum vi de-
Cyril 5Κυρίλλου 5
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Μὴ ταραχθῇς ἑτοίμως περὶ τῶν ἁγίων, εἰ γεγόνασιν ἐν παροράμασιν ἔσθ’ ὅτε καὶ αὐτοί· καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς ὅτι καὶ οἱ σφόδρα γενναιότατοι τῶν στρατιωτῶν, οἱ ἐπ’ ἀνδρείᾳ σωμάτων καὶ εὐτεχνίᾳ τεθαυμασμένοι, πλήττονται μὲν ἔσθ’ ὅτε μαχόμενοι, πλὴν οὐ καταπίπτουσιν. Ἄλλως τε χρῆναι γὰρ ὑπολαμβάνω προσεπενεγκεῖν τοῖς εἰρημένοις καὶ τοῦτο· Μόνῳ τετήρηται τῷ φιλανθρώπῳ Σωτῆρι Χριστῷ, τὸ μὴ παθεῖν ἁμαρτίαν· ὅτι Θεὸς κατὰ φύσιν ὢν, γέγονε σάρξ. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ἔλεγε περὶ ἑαυτοῦ· «Ἔρχεται ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν· Καὶ μετ’ ὀλίγα· Καὶ ταῦτά φημι περὶ τῆς ἁμαρτίας τοῦ Δαβὶδ ὅτε εἰσῆλθε πρὸς τὴν Βερσαβεὲ τὴν τοῦ Οὐρίου γαμετήν. Προσήκει δὲ ἅπασι τῆς ἱστορίας ὁ λόγος·Μικη. Ο ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ἐῤῥέθη τῷ Δαβίδ· Οὐκ εἰσελεύση ὧδε, ότι αντέστησαν οι τυφλοὶ καὶ χωλοί. Κυρίλλου. Οὐκοῦν τῷ μὲν μακαρίῳ Δαβίδ οἱ ἀπό τε τῆς Ἱερουσαλήμ, ήτοι τῆς Ἰεβοῦς, ἀντέστησαν τυφλοί καὶ χωλοί· καὶ τοῦτο πεποιηκότες, οἰκτρῶς διολώλασι κατελάβετο γὰρ αὐτήν. Αντέστησαν τῷ πάντων Σωτήρ: Χριστῷ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ και ρὸν οἱ τῆς Ἱερουσαλήμ οικήτορες χωλοὶ καὶ τυφλοί οὐ γὰρ ᾔδεσαν ὀρθοποδεῖν· ἀλλ' οὐδὲ τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς οἱ τὴν πίστιν οὐ προσιέμενοι, Γραμματεῖς δὲ μάλιστα καὶ Φαρισαῖοι (1). Καὶ ἀπέστειλεν Δαβὶδ ἀγγέλους, καὶ ἔλαβεν αύ τὴν, καὶ εἰσῆλθε πρὸς αὐτήν. Κυρίλλου. Μὴ ταραχθῇς ετοίμως περὶ τῶν ἁγίων, εἰ γεγόνασιν ἐν παροράμασιν ἔσθ' ὅτε καὶ αὐτο καὶ γὰρ ἐστιν ἀληθὲς ὅτι καὶ οἱ σφόδρα γενναιότατα τῶν στρατιωτῶν, οἱ ἐπ' ἀνδρείᾳ σωμάτων καὶ εὐπο χνίᾳ τεθαυμασμένοι, πλήττονται μὲν ἔσθ' ὅτε μαχό μενοι, πλὴν οὐ καταπίπτουσιν. "Αλλως τε χρήναι γὰρ ὑπολαμβάνω προσεπενεγκεῖν τοῖς εἰρημένος καὶ τοῦτο· Μόνῳ τετήρηται τῷ φιλανθρώπῳ Σωτήρι Χριστῷ, τὸ μὴ παθεῖν ἁμαρτίαν· ὅτι Θεὸς κατὰ φύ σιν ών, γέγονε σάρξ. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ἔλεγο περὶ ἑαυτοῦ· « Ερχεται ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτον, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν· καὶ μετ' ὀλίγα - ταῦτά φημι περὶ τῆς ἁμαρτίας τοῦ Δαβὶδ ὅτι εἰσῆλ θε πρὸς τὴν Βερσαβεὲ τὴν τοῦ Θυρίου γαμετήν. Προσήκει δὲ ἅπασι τῆς ἱστορίας ὁ λόγος· εἰ γὰρ καὶ ἠσθένησεν ὡς ἄνθρωπος, καί τι τῶν ἀδοκήτων εὑρι σκεται πεπονθώς, ἀλλ' ἔδειξεν ὡς τὰ τῶν ἁγίων πταίσματα ταχείαν ἔχει τὴν ἐπανόρθωσιν. Καὶ εἶπε Δαβὶδ τῷ Νάθαν Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ. • Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν τ' ψαλμόν (2). Έν ταῦθά μοι θαύμαζε τὸν μακάριον Δαβίδ...., τεθρή νηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας. Καί γε ὁ υἱός σου & τεχθείς σοι, θανάτῳ ἀπο θανεῖται. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς ψαλτήριον ἀπομνήματος. ῥητοῦ προκειμένου «Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγο ξης με (3). » Καίτοι ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ προ- φήτου,... μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Ο Καὶ ἔλαβε τον στέφανον Μολχὲμ τοῦ βασιλέως. Κυρίλλου. Παρετάξατο μὲν πρὸς τοὺς υἱοὺς Αρ μῶν, καὶ τοὺς ταῖς ἐκείνων ἀπονοίαις συντσταστάτες τοὺς ἀπὸ γέας φημὶ τῆς Σύρων νενίκηκε δὲ, καὶ εἷλε μὲν αὐτοὺς κατὰ κράτος· λαβὼν δὲ τὸν στέφα νον τοῦ Μολχώμ, εἶτα λίθον ἐν αὐτῷ παμμεγέθη καὶ πολύτιμον εὑρὼν ἐνέδησε τῷ ἰδίῳ στεφάνω. Καὶ Δαβὶδ ἀνέβαινε κλαίων καὶ τὴν κεραλὴν ἐπικεκαλυμμένος. Κυρίλλου. Επειδή συνέβη πρὸ τοῦ πολέμου τοῦ - S. CYRI.LI ALEXANDRINI ARCHIEP. LIBER II. f, 6. Dictumque est Devidi : Non ingredieris huc, quia cæci claudique adversantur. Cyrilli. Beato itaque Davidi quotquot Jerosoly- mis, sive in urbe Jebus, habitabant cæci et claudi obsistebant, cujus rei causa misere perierunt; et- ouim urbem David occupavit. Pari modo Servatori enmium Christo, tempore adventus ejus, Jeroso- lymorum incolæ claudi et cæci adversați sunt; neque enim recta incedere valebant, vel divinum mente recipere lumen, qui fidem non admiserant, Scribæ petissimum ae Pharisæi. XI, 4. Missisque David nuntiis, cepit illam atyre ad earadem ingressus est. A Cyrith. Ne facite perturberis, si quando sancti quoque homines errore labunter : nam fortissim B etiam milites, corporum robore et arte bellica cele- bres, vulnerantur quandoque in præliis, non tamen prorsus succumbunt. Præter quam quod dictis an- tea nobis hanc etiam addere oportet sententiam, nempe unius esse prærogativam benigni Servatoris Christi, peccatum non pati, quia, cum suapte na- tura Deus esset, factus est caro. Quamobrem ipse- met de se aiebat: ‹ Venit princeps bujns sæculi, et in me non deprehendet quidquam :. . Et paullo post : Auque hæc aio de peccato Davidis, quo tem- pore ad uxorem Uriæ Bersabeam accessit. Cunctos autem respicit hujus historiæ narratio. Nam etsi ut homo fragilitate laboravit, et inopinum aliquid pas- sus est, demonstravit tamen sanctorum casum cele- rem nancisci selevationent. XH; 13. Dixitque David Nathani : Peccavi Dómino. Cyrilli, ex commentario in quinquagesimum peal- Hic mecum admirare beatum Davidem...... peccatumque deflevit. Vers. 14. Et quidem natus tibi filius morti occum- bet. Cyrilli, ex commentario in Psalterium, super ittnd : « Domine, ne in furore tuo arguas me. . His mmen a propheta auditis...... vigorem non remi- sit : et gratiarum hymno persoluto,... quam veniam impetrare. XII, 20. Et regis Molchomi cepit coronam. Cyrilli. Bellam gerebatcontra Ammonitas, et ho ruma vesanie opitulantes Syros, quos vicit vique subogit : potitusque Molchomi corona, repertam ibi prægrandem pretiosamque gemmam proprio inse- ruit diademati. XV, 30. Ascendebatque David lugens, capite operio. Cyrilti. Quia ante bellum cum Abessalomo beati 30. • Joan. XIV, malionis in quinquagesimum psalmum, neque apud Corderium exstabat, neque apud nos. Joco reposuimus. Vide ad psal, L. EDIT. PATR. Illad suo Ka siderabatur apud Corderium nec non apud nos. Nunc in Cyrilli explanatione in psalmos locum obtinet. Io. (1) Conferatur calena Lipsiensis t. 11, p. 517. (2) Quod sequitur fragmentum Cyrillianæ expla- (3) Sequens item fragmentum in psalmum vi de-
εἰ γὰρ καὶ ἠσθένησεν ὡς ἄνθρωπος, καί τι τῶν ἀδοκήτων εὑρίσκεται πεπονθὼς, ἀλλ’ ἔδειξεν ὡς τὰ τῶν ἁγίων πταίσματα ταχεῖαν ἔχει τὴν ἐπανόρθωσιν. »Καὶ εἶπε Δαβὶδ τῷ Νάθαν· Ἡμάρτηκα τῷ Κυρίῳ.« Μικη. Ο ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ἐῤῥέθη τῷ Δαβίδ· Οὐκ εἰσελεύση ὧδε, ότι αντέστησαν οι τυφλοὶ καὶ χωλοί. Κυρίλλου. Οὐκοῦν τῷ μὲν μακαρίῳ Δαβίδ οἱ ἀπό τε τῆς Ἱερουσαλήμ, ήτοι τῆς Ἰεβοῦς, ἀντέστησαν τυφλοί καὶ χωλοί· καὶ τοῦτο πεποιηκότες, οἰκτρῶς διολώλασι κατελάβετο γὰρ αὐτήν. Αντέστησαν τῷ πάντων Σωτήρ: Χριστῷ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ και ρὸν οἱ τῆς Ἱερουσαλήμ οικήτορες χωλοὶ καὶ τυφλοί οὐ γὰρ ᾔδεσαν ὀρθοποδεῖν· ἀλλ' οὐδὲ τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς οἱ τὴν πίστιν οὐ προσιέμενοι, Γραμματεῖς δὲ μάλιστα καὶ Φαρισαῖοι (1). Καὶ ἀπέστειλεν Δαβὶδ ἀγγέλους, καὶ ἔλαβεν αύ τὴν, καὶ εἰσῆλθε πρὸς αὐτήν. Κυρίλλου. Μὴ ταραχθῇς ετοίμως περὶ τῶν ἁγίων, εἰ γεγόνασιν ἐν παροράμασιν ἔσθ' ὅτε καὶ αὐτο καὶ γὰρ ἐστιν ἀληθὲς ὅτι καὶ οἱ σφόδρα γενναιότατα τῶν στρατιωτῶν, οἱ ἐπ' ἀνδρείᾳ σωμάτων καὶ εὐπο χνίᾳ τεθαυμασμένοι, πλήττονται μὲν ἔσθ' ὅτε μαχό μενοι, πλὴν οὐ καταπίπτουσιν. "Αλλως τε χρήναι γὰρ ὑπολαμβάνω προσεπενεγκεῖν τοῖς εἰρημένος καὶ τοῦτο· Μόνῳ τετήρηται τῷ φιλανθρώπῳ Σωτήρι Χριστῷ, τὸ μὴ παθεῖν ἁμαρτίαν· ὅτι Θεὸς κατὰ φύ σιν ών, γέγονε σάρξ. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ἔλεγο περὶ ἑαυτοῦ· « Ερχεται ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτον, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν· καὶ μετ' ὀλίγα - ταῦτά φημι περὶ τῆς ἁμαρτίας τοῦ Δαβὶδ ὅτι εἰσῆλ θε πρὸς τὴν Βερσαβεὲ τὴν τοῦ Θυρίου γαμετήν. Προσήκει δὲ ἅπασι τῆς ἱστορίας ὁ λόγος· εἰ γὰρ καὶ ἠσθένησεν ὡς ἄνθρωπος, καί τι τῶν ἀδοκήτων εὑρι σκεται πεπονθώς, ἀλλ' ἔδειξεν ὡς τὰ τῶν ἁγίων πταίσματα ταχείαν ἔχει τὴν ἐπανόρθωσιν. Καὶ εἶπε Δαβὶδ τῷ Νάθαν Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ. • Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν τ' ψαλμόν (2). Έν ταῦθά μοι θαύμαζε τὸν μακάριον Δαβίδ...., τεθρή νηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας. Καί γε ὁ υἱός σου & τεχθείς σοι, θανάτῳ ἀπο θανεῖται. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς ψαλτήριον ἀπομνήματος. ῥητοῦ προκειμένου «Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγο ξης με (3). » Καίτοι ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ προ- φήτου,... μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Ο Καὶ ἔλαβε τον στέφανον Μολχὲμ τοῦ βασιλέως. Κυρίλλου. Παρετάξατο μὲν πρὸς τοὺς υἱοὺς Αρ μῶν, καὶ τοὺς ταῖς ἐκείνων ἀπονοίαις συντσταστάτες τοὺς ἀπὸ γέας φημὶ τῆς Σύρων νενίκηκε δὲ, καὶ εἷλε μὲν αὐτοὺς κατὰ κράτος· λαβὼν δὲ τὸν στέφα νον τοῦ Μολχώμ, εἶτα λίθον ἐν αὐτῷ παμμεγέθη καὶ πολύτιμον εὑρὼν ἐνέδησε τῷ ἰδίῳ στεφάνω. Καὶ Δαβὶδ ἀνέβαινε κλαίων καὶ τὴν κεραλὴν ἐπικεκαλυμμένος. Κυρίλλου. Επειδή συνέβη πρὸ τοῦ πολέμου τοῦ - S. CYRI.LI ALEXANDRINI ARCHIEP. LIBER II. f, 6. Dictumque est Devidi : Non ingredieris huc, quia cæci claudique adversantur. Cyrilli. Beato itaque Davidi quotquot Jerosoly- mis, sive in urbe Jebus, habitabant cæci et claudi obsistebant, cujus rei causa misere perierunt; et- ouim urbem David occupavit. Pari modo Servatori enmium Christo, tempore adventus ejus, Jeroso- lymorum incolæ claudi et cæci adversați sunt; neque enim recta incedere valebant, vel divinum mente recipere lumen, qui fidem non admiserant, Scribæ petissimum ae Pharisæi. XI, 4. Missisque David nuntiis, cepit illam atyre ad earadem ingressus est. A Cyrith. Ne facite perturberis, si quando sancti quoque homines errore labunter : nam fortissim B etiam milites, corporum robore et arte bellica cele- bres, vulnerantur quandoque in præliis, non tamen prorsus succumbunt. Præter quam quod dictis an- tea nobis hanc etiam addere oportet sententiam, nempe unius esse prærogativam benigni Servatoris Christi, peccatum non pati, quia, cum suapte na- tura Deus esset, factus est caro. Quamobrem ipse- met de se aiebat: ‹ Venit princeps bujns sæculi, et in me non deprehendet quidquam :. . Et paullo post : Auque hæc aio de peccato Davidis, quo tem- pore ad uxorem Uriæ Bersabeam accessit. Cunctos autem respicit hujus historiæ narratio. Nam etsi ut homo fragilitate laboravit, et inopinum aliquid pas- sus est, demonstravit tamen sanctorum casum cele- rem nancisci selevationent. XH; 13. Dixitque David Nathani : Peccavi Dómino. Cyrilli, ex commentario in quinquagesimum peal- Hic mecum admirare beatum Davidem...... peccatumque deflevit. Vers. 14. Et quidem natus tibi filius morti occum- bet. Cyrilli, ex commentario in Psalterium, super ittnd : « Domine, ne in furore tuo arguas me. . His mmen a propheta auditis...... vigorem non remi- sit : et gratiarum hymno persoluto,... quam veniam impetrare. XII, 20. Et regis Molchomi cepit coronam. Cyrilli. Bellam gerebatcontra Ammonitas, et ho ruma vesanie opitulantes Syros, quos vicit vique subogit : potitusque Molchomi corona, repertam ibi prægrandem pretiosamque gemmam proprio inse- ruit diademati. XV, 30. Ascendebatque David lugens, capite operio. Cyrilti. Quia ante bellum cum Abessalomo beati 30. • Joan. XIV, malionis in quinquagesimum psalmum, neque apud Corderium exstabat, neque apud nos. Joco reposuimus. Vide ad psal, L. EDIT. PATR. Illad suo Ka siderabatur apud Corderium nec non apud nos. Nunc in Cyrilli explanatione in psalmos locum obtinet. Io. (1) Conferatur calena Lipsiensis t. 11, p. 517. (2) Quod sequitur fragmentum Cyrillianæ expla- (3) Sequens item fragmentum in psalmum vi de-
Cyril 7Κυρίλλου 7
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου.Μικη. Ο ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ἐῤῥέθη τῷ Δαβίδ· Οὐκ εἰσελεύση ὧδε, ότι αντέστησαν οι τυφλοὶ καὶ χωλοί. Κυρίλλου. Οὐκοῦν τῷ μὲν μακαρίῳ Δαβίδ οἱ ἀπό τε τῆς Ἱερουσαλήμ, ήτοι τῆς Ἰεβοῦς, ἀντέστησαν τυφλοί καὶ χωλοί· καὶ τοῦτο πεποιηκότες, οἰκτρῶς διολώλασι κατελάβετο γὰρ αὐτήν. Αντέστησαν τῷ πάντων Σωτήρ: Χριστῷ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ και ρὸν οἱ τῆς Ἱερουσαλήμ οικήτορες χωλοὶ καὶ τυφλοί οὐ γὰρ ᾔδεσαν ὀρθοποδεῖν· ἀλλ' οὐδὲ τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς οἱ τὴν πίστιν οὐ προσιέμενοι, Γραμματεῖς δὲ μάλιστα καὶ Φαρισαῖοι (1). Καὶ ἀπέστειλεν Δαβὶδ ἀγγέλους, καὶ ἔλαβεν αύ τὴν, καὶ εἰσῆλθε πρὸς αὐτήν. Κυρίλλου. Μὴ ταραχθῇς ετοίμως περὶ τῶν ἁγίων, εἰ γεγόνασιν ἐν παροράμασιν ἔσθ' ὅτε καὶ αὐτο καὶ γὰρ ἐστιν ἀληθὲς ὅτι καὶ οἱ σφόδρα γενναιότατα τῶν στρατιωτῶν, οἱ ἐπ' ἀνδρείᾳ σωμάτων καὶ εὐπο χνίᾳ τεθαυμασμένοι, πλήττονται μὲν ἔσθ' ὅτε μαχό μενοι, πλὴν οὐ καταπίπτουσιν. "Αλλως τε χρήναι γὰρ ὑπολαμβάνω προσεπενεγκεῖν τοῖς εἰρημένος καὶ τοῦτο· Μόνῳ τετήρηται τῷ φιλανθρώπῳ Σωτήρι Χριστῷ, τὸ μὴ παθεῖν ἁμαρτίαν· ὅτι Θεὸς κατὰ φύ σιν ών, γέγονε σάρξ. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ἔλεγο περὶ ἑαυτοῦ· « Ερχεται ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτον, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν· καὶ μετ' ὀλίγα - ταῦτά φημι περὶ τῆς ἁμαρτίας τοῦ Δαβὶδ ὅτι εἰσῆλ θε πρὸς τὴν Βερσαβεὲ τὴν τοῦ Θυρίου γαμετήν. Προσήκει δὲ ἅπασι τῆς ἱστορίας ὁ λόγος· εἰ γὰρ καὶ ἠσθένησεν ὡς ἄνθρωπος, καί τι τῶν ἀδοκήτων εὑρι σκεται πεπονθώς, ἀλλ' ἔδειξεν ὡς τὰ τῶν ἁγίων πταίσματα ταχείαν ἔχει τὴν ἐπανόρθωσιν. Καὶ εἶπε Δαβὶδ τῷ Νάθαν Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ. • Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν τ' ψαλμόν (2). Έν ταῦθά μοι θαύμαζε τὸν μακάριον Δαβίδ...., τεθρή νηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας. Καί γε ὁ υἱός σου & τεχθείς σοι, θανάτῳ ἀπο θανεῖται. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς ψαλτήριον ἀπομνήματος. ῥητοῦ προκειμένου «Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγο ξης με (3). » Καίτοι ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ προ- φήτου,... μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Ο Καὶ ἔλαβε τον στέφανον Μολχὲμ τοῦ βασιλέως. Κυρίλλου. Παρετάξατο μὲν πρὸς τοὺς υἱοὺς Αρ μῶν, καὶ τοὺς ταῖς ἐκείνων ἀπονοίαις συντσταστάτες τοὺς ἀπὸ γέας φημὶ τῆς Σύρων νενίκηκε δὲ, καὶ εἷλε μὲν αὐτοὺς κατὰ κράτος· λαβὼν δὲ τὸν στέφα νον τοῦ Μολχώμ, εἶτα λίθον ἐν αὐτῷ παμμεγέθη καὶ πολύτιμον εὑρὼν ἐνέδησε τῷ ἰδίῳ στεφάνω. Καὶ Δαβὶδ ἀνέβαινε κλαίων καὶ τὴν κεραλὴν ἐπικεκαλυμμένος. Κυρίλλου. Επειδή συνέβη πρὸ τοῦ πολέμου τοῦ - S. CYRI.LI ALEXANDRINI ARCHIEP. LIBER II. f, 6. Dictumque est Devidi : Non ingredieris huc, quia cæci claudique adversantur. Cyrilli. Beato itaque Davidi quotquot Jerosoly- mis, sive in urbe Jebus, habitabant cæci et claudi obsistebant, cujus rei causa misere perierunt; et- ouim urbem David occupavit. Pari modo Servatori enmium Christo, tempore adventus ejus, Jeroso- lymorum incolæ claudi et cæci adversați sunt; neque enim recta incedere valebant, vel divinum mente recipere lumen, qui fidem non admiserant, Scribæ petissimum ae Pharisæi. XI, 4. Missisque David nuntiis, cepit illam atyre ad earadem ingressus est. A Cyrith. Ne facite perturberis, si quando sancti quoque homines errore labunter : nam fortissim B etiam milites, corporum robore et arte bellica cele- bres, vulnerantur quandoque in præliis, non tamen prorsus succumbunt. Præter quam quod dictis an- tea nobis hanc etiam addere oportet sententiam, nempe unius esse prærogativam benigni Servatoris Christi, peccatum non pati, quia, cum suapte na- tura Deus esset, factus est caro. Quamobrem ipse- met de se aiebat: ‹ Venit princeps bujns sæculi, et in me non deprehendet quidquam :. . Et paullo post : Auque hæc aio de peccato Davidis, quo tem- pore ad uxorem Uriæ Bersabeam accessit. Cunctos autem respicit hujus historiæ narratio. Nam etsi ut homo fragilitate laboravit, et inopinum aliquid pas- sus est, demonstravit tamen sanctorum casum cele- rem nancisci selevationent. XH; 13. Dixitque David Nathani : Peccavi Dómino. Cyrilli, ex commentario in quinquagesimum peal- Hic mecum admirare beatum Davidem...... peccatumque deflevit. Vers. 14. Et quidem natus tibi filius morti occum- bet. Cyrilli, ex commentario in Psalterium, super ittnd : « Domine, ne in furore tuo arguas me. . His mmen a propheta auditis...... vigorem non remi- sit : et gratiarum hymno persoluto,... quam veniam impetrare. XII, 20. Et regis Molchomi cepit coronam. Cyrilli. Bellam gerebatcontra Ammonitas, et ho ruma vesanie opitulantes Syros, quos vicit vique subogit : potitusque Molchomi corona, repertam ibi prægrandem pretiosamque gemmam proprio inse- ruit diademati. XV, 30. Ascendebatque David lugens, capite operio. Cyrilti. Quia ante bellum cum Abessalomo beati 30. • Joan. XIV, malionis in quinquagesimum psalmum, neque apud Corderium exstabat, neque apud nos. Joco reposuimus. Vide ad psal, L. EDIT. PATR. Illad suo Ka siderabatur apud Corderium nec non apud nos. Nunc in Cyrilli explanatione in psalmos locum obtinet. Io. (1) Conferatur calena Lipsiensis t. 11, p. 517. (2) Quod sequitur fragmentum Cyrillianæ expla- (3) Sequens item fragmentum in psalmum vi de-
PG 69:685Ἐπειδὴ συνέβη πρὸ τοῦ πολέμου τοῦ πρὸς Ἀβεσσαλὼμ, τὴν ἁμαρτίαν γενέσθαι παρὰ τοῦ μακαρίου Δαβὶδ, τὴν εἰς Οὐρίαν φημὶ, θρῦλος ἦν ἀνὰ πᾶσαν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τὴν Ἰουδαίων χώραν, καὶ ὑποψίαν τινὲς οὐκ ἀπιθάνως ἔχοντες περὶ αὐτοῦ· ᾤοντο γὰρ αὐτὸν τῶν εἰς Οὐρίαν πλημμελημάτων πράττεσθαι δίκας· καὶ ἐν προσκρούσει δὲ γεγονότα τῇ παρὰ Θεῷ, τοῖς ἐθέλουσι κᾆτα δὴ οὖν εὐάλωτον ἔσεσθαι, καὶ πανταχοῦ νοσοῦντα τὸ ἄναλκι. »Διασκέδασον δὴ τὴν βουλὴν Ἀχιτόφελ.« πρὸς ᾿Αβεσσαλώμ, τὴν ἁμαρτίαν γενέσθαι παρὰ τοῦ μακαρίου Δαβίδ, τὴν εἰς Ουρίαν φημί, θρύλος ἦν ἀνὰ πᾶσαν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τὴν Ἰουδαίων χώραν, καὶ ὑποψίαν τινὲς οὐκ ἀπιθάνω; ἔχοντες περὶ αὐτοῦ· έμοντο γὰρ αὐτὸν τῶν εἰς Οὐρίαν πλημμελημάτων πράττεσθαι δίκας· καὶ ἐν προσκρούσει δὲ γεγονότα τῇ παρὰ Θεῷ, τοῖς ἐθέλουσι κατα δὴ οὖν ευάλωτον ἔσεσθαι, καὶ πανταχοῦ νοσοῦντα τὸ ἄναλκι. Διασκέδασαν δὴ τὴν βουλὴν ᾿Αχιτόφελ. Κυρίλλου. Διασκέδασον, φησί, τὴν βουλήν Αγι τάφελ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ην γὰρ ὁ ᾿Αχιτόφελ βα- οὺς καὶ χωρὶς καὶ πολυγνώμων, καὶ ὁδοὺς ἀνευρείν ἱκανὸς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι, καὶ πρός γε τοῦτο στρατηγικώτατος. Εδεδίει τοίνυν μάλιστα τῶν ἅλω λων τὸν ᾿Αχιτόφελ, διὰ τὸ πικρὰς εἰσφέρειν ἀεὶ γνώ- μας, καὶ τὸ εἰδένα: στρατηγεῖν. Καὶ ἰδοὺ εἰς ἀπαντὴν αὐτῷ Χουσί, Κυρίλλου. Ένα ὑπάρχοντα τῶν ἑαυτοῦ φίλων τὸν Χουσί, πείθει προσποιήσασθαι τὴν ἀπόστασιν τὴν ἀπ' αὐτοῦ, καὶ τὸ προσκεκλῆσθαι θέλειν τὸν Αβεσ σαλώμ, ἵνα ταῖς τοῦ ᾿Αχιτόφελ λεληθότως μάχηται συμβουλαῖς· δ δὴ καὶ γέγονεν. Καὶ ούτως έλεγε Σεμεῖ ἐν τῷ καταρᾶσθαι αὐτόν. Β Κυρίλλου. Υβρίσας Σεμεῖ καὶ πικραῖς αὐτὸν μου νονουχί κατασφενδονήτας φωναίς, οὐδὲν ὑπ' αὐτοῦ τῷ τηνικάδε παθὼν ἀπηλλάττετο· εἰ καὶ δυσχερεῖς μετὰ τοῦτο καὶ τὰς αὐτῷ πρεπούσας ἐκτέτικε δίκας· πλὴν ὅτι διεκαρτέρησεν ὁ Δαβίδ, καὶ παροτρυγόντων αὐτὸν πολλῶν, τοῦ παντὸς ἀξίαν ἡγεῖτο τὴν σιωπήν, ἐκ πολλῆς ἄγαν καὶ ἀξιαγάστου συνέσεως. Ενενόει γὰρ ἔτι διά τοι τοῦ προσκεκροῦσθαι Θεῷ, δέδοτα! πως εἰς μάστιγας, καὶ μοῖραν εἶναι κατελογίζετο της πληγής, τοὺς παρά τινων ὀνειδισμούς τωθασμούς το καὶ γέλωτας. Ενθα γὰρ ἀποστροφὴ Θεοῦ καὶ ἐγκα- τάλειψις, καν γοῦν ἡ μετρία γένος το κατά τινος . εκεί που πάντως έσται καταλυπεῖν ειωθότα πολλά καὶ πικρά. "Οτι Κύριος εἶπεν αὐτῷ καταράσθαι τον Δαβίδ. Κυρίλλου. Τούτου μέμνηται ἐν τῷ λη' ψαλμών φησίν, ο Όνειδος άφρονι ἔδωκάς με, ο Καὶ εἶπεν ᾿Αχιτόφελ πρὸς 'Αβεσσαλώμ, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Ο μὲν ᾿Αβεσσαλώμ φεύγοντα τὸν πατέρα διώκειν ήθελε· καὶ ὅτι χρὴ τοῦτο πράττεσθαι, νεανικώς συνεβούλευεν Αχιτόφελ. Ο δέ γε Χουσί πιθανῶς αὐτὸν ἀφιστὰς τῆς τοῦ πατρὸς ἀγριότητος ἐπιδεῖν, οὐχ ἁπλῶς εὐθυδρομῆσαι πρὸς τοῦτο, προ- ετοιμάσασθαι δὲ μᾶλλον τὴν ἀρκοῦσαν χεῖρα, καὶ στρατιωτῶν ἄλλων συνενεγκεῖν, διὰ τὸ εἶναι δυνατὸν καὶ ἐμπειροπόλεμον καὶ τῶν ὅτι μάλιστα μαχιμωτά των των μακάριον Δαβίδ. Καὶ ἔλαβεν ἡ γυνὴ καὶ διεπέτασε τὸ ἐπικάλυμμα, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Οὐκοῦν καν δι' ἀνθρώπων ἔσθ' ὅτε συμβαίνῃ τινά χρηστά, μὴ ἐκείνοις μάλλον εὐχα- IN REGUM LIB. II. i i A Devridis peccatum contigerat, fiud videlicet contra Uriam, rumor de eo erat in universa, ut ita dicam, ludorum regione, neque frustra suspicabantur nonnulli propter commissum in Uriam crimen pas- nas Davidem luere, et ob Dei offensam nunc hosti- bus suis facile deditum iri, atque ad animi cousier- nationem esse redactum. Vers. 31. Dissipa consilium Achitophelis. Cyrilli. Dissipa, inquit, Acbitophelis consilium, Domaine Deus mi. Quippe erat Achitaphel alti con silii vir, acerbus, prudens admodum, ct expediendis negotiis idoneus, atque insuper militaris rei scien tissimus. Metuebat ergo David præ cæteris Achito- phelem, ob sententiarum cjus acerbitatem et belli gerendi peritiam. G D Vers. 32: Ecce autem escurrit oi Chusi. Cyrilli. Chusi huic familiari suo suadet David, ut secessionem ab ipso simulet, et Abessalomi partes sequi, quo latenter Achftophelis consilia oppugnet; quod et reapse contigit. XVI, 7. Atque ità dicebat Semei, cum ei malediçeret. Cyrilli. Cum ei Semei conviciatus fuisset, totque amaras voces in eumdem jaculatus, incolumis tune a Davide dimissus est, etsi postea acerbas ilk de- bitasque poenas persolvit; patienter vero David, mullis licet eum concitantibus, ilo tempore silen Gum tenuit, non sine plurima admirandaque prt- dentia. Reputabat enim quia Deum offendisset, nunc se plagis expositum, quarum partem esse, jndicabat Donnullorum convicia, dicteria atque irrisiones. Ubi enim adversus aliquem Dei aversio fit et dere- lictio, quamlibet modica sit, ibi sine dubio molestin multæ creari solent. Vers. 10. Quis Dominus mandavit illi mi maledicere Davidi. Cyrilli. Rei hujus meminit in psalmo xxxvii, §, dicens : c Ludibrium insipienti dedisti me. XVH, 1. Dixitque Achitophel Abessakome, etc. Cyrilli. Abessalomus quidem fugientem patrem persequi avebat; idque viriliter esse faciendum es debat Achitophel. Chusi contra callide eum deter- rebat; patris asperitatem consideraret, temere ad boc non decurreret, pararet potius idoneas vireɛ, militumque multitudinem contraberet, eo quod for- tis valde et bellandi peritus et pugnacissimus esset beatus David. Vers. 19. Et mulier sumptum velamen expan- dil, ele. Cyrilli. Igitur, etiamsi ab hominibus beneficium aliquod nobis contingat, cavendum est ne magis his
Cyril 10Κυρίλλου 10
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου.πρὸς ᾿Αβεσσαλώμ, τὴν ἁμαρτίαν γενέσθαι παρὰ τοῦ μακαρίου Δαβίδ, τὴν εἰς Ουρίαν φημί, θρύλος ἦν ἀνὰ πᾶσαν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τὴν Ἰουδαίων χώραν, καὶ ὑποψίαν τινὲς οὐκ ἀπιθάνω; ἔχοντες περὶ αὐτοῦ· έμοντο γὰρ αὐτὸν τῶν εἰς Οὐρίαν πλημμελημάτων πράττεσθαι δίκας· καὶ ἐν προσκρούσει δὲ γεγονότα τῇ παρὰ Θεῷ, τοῖς ἐθέλουσι κατα δὴ οὖν ευάλωτον ἔσεσθαι, καὶ πανταχοῦ νοσοῦντα τὸ ἄναλκι. Διασκέδασαν δὴ τὴν βουλὴν ᾿Αχιτόφελ. Κυρίλλου. Διασκέδασον, φησί, τὴν βουλήν Αγι τάφελ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ην γὰρ ὁ ᾿Αχιτόφελ βα- οὺς καὶ χωρὶς καὶ πολυγνώμων, καὶ ὁδοὺς ἀνευρείν ἱκανὸς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι, καὶ πρός γε τοῦτο στρατηγικώτατος. Εδεδίει τοίνυν μάλιστα τῶν ἅλω λων τὸν ᾿Αχιτόφελ, διὰ τὸ πικρὰς εἰσφέρειν ἀεὶ γνώ- μας, καὶ τὸ εἰδένα: στρατηγεῖν. Καὶ ἰδοὺ εἰς ἀπαντὴν αὐτῷ Χουσί, Κυρίλλου. Ένα ὑπάρχοντα τῶν ἑαυτοῦ φίλων τὸν Χουσί, πείθει προσποιήσασθαι τὴν ἀπόστασιν τὴν ἀπ' αὐτοῦ, καὶ τὸ προσκεκλῆσθαι θέλειν τὸν Αβεσ σαλώμ, ἵνα ταῖς τοῦ ᾿Αχιτόφελ λεληθότως μάχηται συμβουλαῖς· δ δὴ καὶ γέγονεν. Καὶ ούτως έλεγε Σεμεῖ ἐν τῷ καταρᾶσθαι αὐτόν. Β Κυρίλλου. Υβρίσας Σεμεῖ καὶ πικραῖς αὐτὸν μου νονουχί κατασφενδονήτας φωναίς, οὐδὲν ὑπ' αὐτοῦ τῷ τηνικάδε παθὼν ἀπηλλάττετο· εἰ καὶ δυσχερεῖς μετὰ τοῦτο καὶ τὰς αὐτῷ πρεπούσας ἐκτέτικε δίκας· πλὴν ὅτι διεκαρτέρησεν ὁ Δαβίδ, καὶ παροτρυγόντων αὐτὸν πολλῶν, τοῦ παντὸς ἀξίαν ἡγεῖτο τὴν σιωπήν, ἐκ πολλῆς ἄγαν καὶ ἀξιαγάστου συνέσεως. Ενενόει γὰρ ἔτι διά τοι τοῦ προσκεκροῦσθαι Θεῷ, δέδοτα! πως εἰς μάστιγας, καὶ μοῖραν εἶναι κατελογίζετο της πληγής, τοὺς παρά τινων ὀνειδισμούς τωθασμούς το καὶ γέλωτας. Ενθα γὰρ ἀποστροφὴ Θεοῦ καὶ ἐγκα- τάλειψις, καν γοῦν ἡ μετρία γένος το κατά τινος . εκεί που πάντως έσται καταλυπεῖν ειωθότα πολλά καὶ πικρά. "Οτι Κύριος εἶπεν αὐτῷ καταράσθαι τον Δαβίδ. Κυρίλλου. Τούτου μέμνηται ἐν τῷ λη' ψαλμών φησίν, ο Όνειδος άφρονι ἔδωκάς με, ο Καὶ εἶπεν ᾿Αχιτόφελ πρὸς 'Αβεσσαλώμ, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Ο μὲν ᾿Αβεσσαλώμ φεύγοντα τὸν πατέρα διώκειν ήθελε· καὶ ὅτι χρὴ τοῦτο πράττεσθαι, νεανικώς συνεβούλευεν Αχιτόφελ. Ο δέ γε Χουσί πιθανῶς αὐτὸν ἀφιστὰς τῆς τοῦ πατρὸς ἀγριότητος ἐπιδεῖν, οὐχ ἁπλῶς εὐθυδρομῆσαι πρὸς τοῦτο, προ- ετοιμάσασθαι δὲ μᾶλλον τὴν ἀρκοῦσαν χεῖρα, καὶ στρατιωτῶν ἄλλων συνενεγκεῖν, διὰ τὸ εἶναι δυνατὸν καὶ ἐμπειροπόλεμον καὶ τῶν ὅτι μάλιστα μαχιμωτά των των μακάριον Δαβίδ. Καὶ ἔλαβεν ἡ γυνὴ καὶ διεπέτασε τὸ ἐπικάλυμμα, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Οὐκοῦν καν δι' ἀνθρώπων ἔσθ' ὅτε συμβαίνῃ τινά χρηστά, μὴ ἐκείνοις μάλλον εὐχα- IN REGUM LIB. II. i i A Devridis peccatum contigerat, fiud videlicet contra Uriam, rumor de eo erat in universa, ut ita dicam, ludorum regione, neque frustra suspicabantur nonnulli propter commissum in Uriam crimen pas- nas Davidem luere, et ob Dei offensam nunc hosti- bus suis facile deditum iri, atque ad animi cousier- nationem esse redactum. Vers. 31. Dissipa consilium Achitophelis. Cyrilli. Dissipa, inquit, Acbitophelis consilium, Domaine Deus mi. Quippe erat Achitaphel alti con silii vir, acerbus, prudens admodum, ct expediendis negotiis idoneus, atque insuper militaris rei scien tissimus. Metuebat ergo David præ cæteris Achito- phelem, ob sententiarum cjus acerbitatem et belli gerendi peritiam. G D Vers. 32: Ecce autem escurrit oi Chusi. Cyrilli. Chusi huic familiari suo suadet David, ut secessionem ab ipso simulet, et Abessalomi partes sequi, quo latenter Achftophelis consilia oppugnet; quod et reapse contigit. XVI, 7. Atque ità dicebat Semei, cum ei malediçeret. Cyrilli. Cum ei Semei conviciatus fuisset, totque amaras voces in eumdem jaculatus, incolumis tune a Davide dimissus est, etsi postea acerbas ilk de- bitasque poenas persolvit; patienter vero David, mullis licet eum concitantibus, ilo tempore silen Gum tenuit, non sine plurima admirandaque prt- dentia. Reputabat enim quia Deum offendisset, nunc se plagis expositum, quarum partem esse, jndicabat Donnullorum convicia, dicteria atque irrisiones. Ubi enim adversus aliquem Dei aversio fit et dere- lictio, quamlibet modica sit, ibi sine dubio molestin multæ creari solent. Vers. 10. Quis Dominus mandavit illi mi maledicere Davidi. Cyrilli. Rei hujus meminit in psalmo xxxvii, §, dicens : c Ludibrium insipienti dedisti me. XVH, 1. Dixitque Achitophel Abessakome, etc. Cyrilli. Abessalomus quidem fugientem patrem persequi avebat; idque viriliter esse faciendum es debat Achitophel. Chusi contra callide eum deter- rebat; patris asperitatem consideraret, temere ad boc non decurreret, pararet potius idoneas vireɛ, militumque multitudinem contraberet, eo quod for- tis valde et bellandi peritus et pugnacissimus esset beatus David. Vers. 19. Et mulier sumptum velamen expan- dil, ele. Cyrilli. Igitur, etiamsi ab hominibus beneficium aliquod nobis contingat, cavendum est ne magis his
Ὑβρίσας Σεμεὶ̈ καὶ πικραῖς αὐτὸν μονονουχὶ κατασφενδονήσας φωναῖς, οὐδὲν ὑπ’ αὐτοῦ τῷ τηνικάδε παθὼν ἀπηλλάττετο· εἰ καὶ δυσχερεῖς μετὰ τοῦτο καὶ τὰς αὐτῷ πρεπούσας ἐκτέτικε δίκας· πλὴν ὅτι διεκαρτέρησεν ὁ Δαβὶδ, καὶ παρατρυνόντων αὐτὸν πολλῶν, τοῦ παντὸς ἀξίαν ἡγεῖτο τὴν σιωπὴν, ἐκ πολλῆς ἄγαν καὶ ἀξιαγάστου συνέσεως. Ἐνενόει γὰρ ὅτι διά τοι τοῦ προσκεκροῦσθαι Θεῷ, δέδοταί πως εἰς μάστιγας, καὶ μοῖραν εἶναι κατελογίζετο τῆς πληγῆς, τοὺς παρά τινων ὀνειδισμοὺς τωθασμούς τε καὶ γέλωτας. Ἔνθα γὰρ ἀποστροφὴ Θεοῦ καὶ ἐγκατάλειψις, κἂν γοῦν ἡ μετρία γένοιτο κατά τινος, ἐκεῖ που πάντως ἔσται καταλυπεῖν εἰωθότα πολλὰ καὶ πικρά. »Ὅτι Κύριος εἶπεν αὐτῷ καταρᾶσθαι τὸν Δαβίδ.« πρὸς ᾿Αβεσσαλώμ, τὴν ἁμαρτίαν γενέσθαι παρὰ τοῦ μακαρίου Δαβίδ, τὴν εἰς Ουρίαν φημί, θρύλος ἦν ἀνὰ πᾶσαν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τὴν Ἰουδαίων χώραν, καὶ ὑποψίαν τινὲς οὐκ ἀπιθάνω; ἔχοντες περὶ αὐτοῦ· έμοντο γὰρ αὐτὸν τῶν εἰς Οὐρίαν πλημμελημάτων πράττεσθαι δίκας· καὶ ἐν προσκρούσει δὲ γεγονότα τῇ παρὰ Θεῷ, τοῖς ἐθέλουσι κατα δὴ οὖν ευάλωτον ἔσεσθαι, καὶ πανταχοῦ νοσοῦντα τὸ ἄναλκι. Διασκέδασαν δὴ τὴν βουλὴν ᾿Αχιτόφελ. Κυρίλλου. Διασκέδασον, φησί, τὴν βουλήν Αγι τάφελ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ην γὰρ ὁ ᾿Αχιτόφελ βα- οὺς καὶ χωρὶς καὶ πολυγνώμων, καὶ ὁδοὺς ἀνευρείν ἱκανὸς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι, καὶ πρός γε τοῦτο στρατηγικώτατος. Εδεδίει τοίνυν μάλιστα τῶν ἅλω λων τὸν ᾿Αχιτόφελ, διὰ τὸ πικρὰς εἰσφέρειν ἀεὶ γνώ- μας, καὶ τὸ εἰδένα: στρατηγεῖν. Καὶ ἰδοὺ εἰς ἀπαντὴν αὐτῷ Χουσί, Κυρίλλου. Ένα ὑπάρχοντα τῶν ἑαυτοῦ φίλων τὸν Χουσί, πείθει προσποιήσασθαι τὴν ἀπόστασιν τὴν ἀπ' αὐτοῦ, καὶ τὸ προσκεκλῆσθαι θέλειν τὸν Αβεσ σαλώμ, ἵνα ταῖς τοῦ ᾿Αχιτόφελ λεληθότως μάχηται συμβουλαῖς· δ δὴ καὶ γέγονεν. Καὶ ούτως έλεγε Σεμεῖ ἐν τῷ καταρᾶσθαι αὐτόν. Β Κυρίλλου. Υβρίσας Σεμεῖ καὶ πικραῖς αὐτὸν μου νονουχί κατασφενδονήτας φωναίς, οὐδὲν ὑπ' αὐτοῦ τῷ τηνικάδε παθὼν ἀπηλλάττετο· εἰ καὶ δυσχερεῖς μετὰ τοῦτο καὶ τὰς αὐτῷ πρεπούσας ἐκτέτικε δίκας· πλὴν ὅτι διεκαρτέρησεν ὁ Δαβίδ, καὶ παροτρυγόντων αὐτὸν πολλῶν, τοῦ παντὸς ἀξίαν ἡγεῖτο τὴν σιωπήν, ἐκ πολλῆς ἄγαν καὶ ἀξιαγάστου συνέσεως. Ενενόει γὰρ ἔτι διά τοι τοῦ προσκεκροῦσθαι Θεῷ, δέδοτα! πως εἰς μάστιγας, καὶ μοῖραν εἶναι κατελογίζετο της πληγής, τοὺς παρά τινων ὀνειδισμούς τωθασμούς το καὶ γέλωτας. Ενθα γὰρ ἀποστροφὴ Θεοῦ καὶ ἐγκα- τάλειψις, καν γοῦν ἡ μετρία γένος το κατά τινος . εκεί που πάντως έσται καταλυπεῖν ειωθότα πολλά καὶ πικρά. "Οτι Κύριος εἶπεν αὐτῷ καταράσθαι τον Δαβίδ. Κυρίλλου. Τούτου μέμνηται ἐν τῷ λη' ψαλμών φησίν, ο Όνειδος άφρονι ἔδωκάς με, ο Καὶ εἶπεν ᾿Αχιτόφελ πρὸς 'Αβεσσαλώμ, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Ο μὲν ᾿Αβεσσαλώμ φεύγοντα τὸν πατέρα διώκειν ήθελε· καὶ ὅτι χρὴ τοῦτο πράττεσθαι, νεανικώς συνεβούλευεν Αχιτόφελ. Ο δέ γε Χουσί πιθανῶς αὐτὸν ἀφιστὰς τῆς τοῦ πατρὸς ἀγριότητος ἐπιδεῖν, οὐχ ἁπλῶς εὐθυδρομῆσαι πρὸς τοῦτο, προ- ετοιμάσασθαι δὲ μᾶλλον τὴν ἀρκοῦσαν χεῖρα, καὶ στρατιωτῶν ἄλλων συνενεγκεῖν, διὰ τὸ εἶναι δυνατὸν καὶ ἐμπειροπόλεμον καὶ τῶν ὅτι μάλιστα μαχιμωτά των των μακάριον Δαβίδ. Καὶ ἔλαβεν ἡ γυνὴ καὶ διεπέτασε τὸ ἐπικάλυμμα, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Οὐκοῦν καν δι' ἀνθρώπων ἔσθ' ὅτε συμβαίνῃ τινά χρηστά, μὴ ἐκείνοις μάλλον εὐχα- IN REGUM LIB. II. i i A Devridis peccatum contigerat, fiud videlicet contra Uriam, rumor de eo erat in universa, ut ita dicam, ludorum regione, neque frustra suspicabantur nonnulli propter commissum in Uriam crimen pas- nas Davidem luere, et ob Dei offensam nunc hosti- bus suis facile deditum iri, atque ad animi cousier- nationem esse redactum. Vers. 31. Dissipa consilium Achitophelis. Cyrilli. Dissipa, inquit, Acbitophelis consilium, Domaine Deus mi. Quippe erat Achitaphel alti con silii vir, acerbus, prudens admodum, ct expediendis negotiis idoneus, atque insuper militaris rei scien tissimus. Metuebat ergo David præ cæteris Achito- phelem, ob sententiarum cjus acerbitatem et belli gerendi peritiam. G D Vers. 32: Ecce autem escurrit oi Chusi. Cyrilli. Chusi huic familiari suo suadet David, ut secessionem ab ipso simulet, et Abessalomi partes sequi, quo latenter Achftophelis consilia oppugnet; quod et reapse contigit. XVI, 7. Atque ità dicebat Semei, cum ei malediçeret. Cyrilli. Cum ei Semei conviciatus fuisset, totque amaras voces in eumdem jaculatus, incolumis tune a Davide dimissus est, etsi postea acerbas ilk de- bitasque poenas persolvit; patienter vero David, mullis licet eum concitantibus, ilo tempore silen Gum tenuit, non sine plurima admirandaque prt- dentia. Reputabat enim quia Deum offendisset, nunc se plagis expositum, quarum partem esse, jndicabat Donnullorum convicia, dicteria atque irrisiones. Ubi enim adversus aliquem Dei aversio fit et dere- lictio, quamlibet modica sit, ibi sine dubio molestin multæ creari solent. Vers. 10. Quis Dominus mandavit illi mi maledicere Davidi. Cyrilli. Rei hujus meminit in psalmo xxxvii, §, dicens : c Ludibrium insipienti dedisti me. XVH, 1. Dixitque Achitophel Abessakome, etc. Cyrilli. Abessalomus quidem fugientem patrem persequi avebat; idque viriliter esse faciendum es debat Achitophel. Chusi contra callide eum deter- rebat; patris asperitatem consideraret, temere ad boc non decurreret, pararet potius idoneas vireɛ, militumque multitudinem contraberet, eo quod for- tis valde et bellandi peritus et pugnacissimus esset beatus David. Vers. 19. Et mulier sumptum velamen expan- dil, ele. Cyrilli. Igitur, etiamsi ab hominibus beneficium aliquod nobis contingat, cavendum est ne magis his
Cyril 12Κυρίλλου 12
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Ὁ μὲν Ἀβεσσαλὼμ φεύγοντα τὸν πατέρα διώκειν ἤθελε· καὶ ὅτι χρὴ τοῦτο πράττεσθαι, νεανικῶς συνεβούλευεν Ἀχιτόφελ.πρὸς ᾿Αβεσσαλώμ, τὴν ἁμαρτίαν γενέσθαι παρὰ τοῦ μακαρίου Δαβίδ, τὴν εἰς Ουρίαν φημί, θρύλος ἦν ἀνὰ πᾶσαν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τὴν Ἰουδαίων χώραν, καὶ ὑποψίαν τινὲς οὐκ ἀπιθάνω; ἔχοντες περὶ αὐτοῦ· έμοντο γὰρ αὐτὸν τῶν εἰς Οὐρίαν πλημμελημάτων πράττεσθαι δίκας· καὶ ἐν προσκρούσει δὲ γεγονότα τῇ παρὰ Θεῷ, τοῖς ἐθέλουσι κατα δὴ οὖν ευάλωτον ἔσεσθαι, καὶ πανταχοῦ νοσοῦντα τὸ ἄναλκι. Διασκέδασαν δὴ τὴν βουλὴν ᾿Αχιτόφελ. Κυρίλλου. Διασκέδασον, φησί, τὴν βουλήν Αγι τάφελ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ην γὰρ ὁ ᾿Αχιτόφελ βα- οὺς καὶ χωρὶς καὶ πολυγνώμων, καὶ ὁδοὺς ἀνευρείν ἱκανὸς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι, καὶ πρός γε τοῦτο στρατηγικώτατος. Εδεδίει τοίνυν μάλιστα τῶν ἅλω λων τὸν ᾿Αχιτόφελ, διὰ τὸ πικρὰς εἰσφέρειν ἀεὶ γνώ- μας, καὶ τὸ εἰδένα: στρατηγεῖν. Καὶ ἰδοὺ εἰς ἀπαντὴν αὐτῷ Χουσί, Κυρίλλου. Ένα ὑπάρχοντα τῶν ἑαυτοῦ φίλων τὸν Χουσί, πείθει προσποιήσασθαι τὴν ἀπόστασιν τὴν ἀπ' αὐτοῦ, καὶ τὸ προσκεκλῆσθαι θέλειν τὸν Αβεσ σαλώμ, ἵνα ταῖς τοῦ ᾿Αχιτόφελ λεληθότως μάχηται συμβουλαῖς· δ δὴ καὶ γέγονεν. Καὶ ούτως έλεγε Σεμεῖ ἐν τῷ καταρᾶσθαι αὐτόν. Β Κυρίλλου. Υβρίσας Σεμεῖ καὶ πικραῖς αὐτὸν μου νονουχί κατασφενδονήτας φωναίς, οὐδὲν ὑπ' αὐτοῦ τῷ τηνικάδε παθὼν ἀπηλλάττετο· εἰ καὶ δυσχερεῖς μετὰ τοῦτο καὶ τὰς αὐτῷ πρεπούσας ἐκτέτικε δίκας· πλὴν ὅτι διεκαρτέρησεν ὁ Δαβίδ, καὶ παροτρυγόντων αὐτὸν πολλῶν, τοῦ παντὸς ἀξίαν ἡγεῖτο τὴν σιωπήν, ἐκ πολλῆς ἄγαν καὶ ἀξιαγάστου συνέσεως. Ενενόει γὰρ ἔτι διά τοι τοῦ προσκεκροῦσθαι Θεῷ, δέδοτα! πως εἰς μάστιγας, καὶ μοῖραν εἶναι κατελογίζετο της πληγής, τοὺς παρά τινων ὀνειδισμούς τωθασμούς το καὶ γέλωτας. Ενθα γὰρ ἀποστροφὴ Θεοῦ καὶ ἐγκα- τάλειψις, καν γοῦν ἡ μετρία γένος το κατά τινος . εκεί που πάντως έσται καταλυπεῖν ειωθότα πολλά καὶ πικρά. "Οτι Κύριος εἶπεν αὐτῷ καταράσθαι τον Δαβίδ. Κυρίλλου. Τούτου μέμνηται ἐν τῷ λη' ψαλμών φησίν, ο Όνειδος άφρονι ἔδωκάς με, ο Καὶ εἶπεν ᾿Αχιτόφελ πρὸς 'Αβεσσαλώμ, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Ο μὲν ᾿Αβεσσαλώμ φεύγοντα τὸν πατέρα διώκειν ήθελε· καὶ ὅτι χρὴ τοῦτο πράττεσθαι, νεανικώς συνεβούλευεν Αχιτόφελ. Ο δέ γε Χουσί πιθανῶς αὐτὸν ἀφιστὰς τῆς τοῦ πατρὸς ἀγριότητος ἐπιδεῖν, οὐχ ἁπλῶς εὐθυδρομῆσαι πρὸς τοῦτο, προ- ετοιμάσασθαι δὲ μᾶλλον τὴν ἀρκοῦσαν χεῖρα, καὶ στρατιωτῶν ἄλλων συνενεγκεῖν, διὰ τὸ εἶναι δυνατὸν καὶ ἐμπειροπόλεμον καὶ τῶν ὅτι μάλιστα μαχιμωτά των των μακάριον Δαβίδ. Καὶ ἔλαβεν ἡ γυνὴ καὶ διεπέτασε τὸ ἐπικάλυμμα, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Οὐκοῦν καν δι' ἀνθρώπων ἔσθ' ὅτε συμβαίνῃ τινά χρηστά, μὴ ἐκείνοις μάλλον εὐχα- IN REGUM LIB. II. i i A Devridis peccatum contigerat, fiud videlicet contra Uriam, rumor de eo erat in universa, ut ita dicam, ludorum regione, neque frustra suspicabantur nonnulli propter commissum in Uriam crimen pas- nas Davidem luere, et ob Dei offensam nunc hosti- bus suis facile deditum iri, atque ad animi cousier- nationem esse redactum. Vers. 31. Dissipa consilium Achitophelis. Cyrilli. Dissipa, inquit, Acbitophelis consilium, Domaine Deus mi. Quippe erat Achitaphel alti con silii vir, acerbus, prudens admodum, ct expediendis negotiis idoneus, atque insuper militaris rei scien tissimus. Metuebat ergo David præ cæteris Achito- phelem, ob sententiarum cjus acerbitatem et belli gerendi peritiam. G D Vers. 32: Ecce autem escurrit oi Chusi. Cyrilli. Chusi huic familiari suo suadet David, ut secessionem ab ipso simulet, et Abessalomi partes sequi, quo latenter Achftophelis consilia oppugnet; quod et reapse contigit. XVI, 7. Atque ità dicebat Semei, cum ei malediçeret. Cyrilli. Cum ei Semei conviciatus fuisset, totque amaras voces in eumdem jaculatus, incolumis tune a Davide dimissus est, etsi postea acerbas ilk de- bitasque poenas persolvit; patienter vero David, mullis licet eum concitantibus, ilo tempore silen Gum tenuit, non sine plurima admirandaque prt- dentia. Reputabat enim quia Deum offendisset, nunc se plagis expositum, quarum partem esse, jndicabat Donnullorum convicia, dicteria atque irrisiones. Ubi enim adversus aliquem Dei aversio fit et dere- lictio, quamlibet modica sit, ibi sine dubio molestin multæ creari solent. Vers. 10. Quis Dominus mandavit illi mi maledicere Davidi. Cyrilli. Rei hujus meminit in psalmo xxxvii, §, dicens : c Ludibrium insipienti dedisti me. XVH, 1. Dixitque Achitophel Abessakome, etc. Cyrilli. Abessalomus quidem fugientem patrem persequi avebat; idque viriliter esse faciendum es debat Achitophel. Chusi contra callide eum deter- rebat; patris asperitatem consideraret, temere ad boc non decurreret, pararet potius idoneas vireɛ, militumque multitudinem contraberet, eo quod for- tis valde et bellandi peritus et pugnacissimus esset beatus David. Vers. 19. Et mulier sumptum velamen expan- dil, ele. Cyrilli. Igitur, etiamsi ab hominibus beneficium aliquod nobis contingat, cavendum est ne magis his
Ὁ δέ γε Χουσὶ πιθανῶς αὐτὸν ἀφιστὰς τῆς τοῦ πατρὸς ἀγριότητος ἐπιδεῖν, οὐχ ἁπλῶς εὐθυδρομῆσαι πρὸς τοῦτο, προετοιμάσασθαι δὲ μᾶλλον τὴν ἀρκοῦσαν χεῖρα, καὶ στρατιωτῶν ὄχλον συνενεγκεῖν, διὰ τὸ εἶναι δυνατὸν καὶ ἐμπειροπόλεμον καὶ τῶν ὅτι μάλιστα μαχιμωτάτων τὸν μακάριον Δαβίδ. »Καὶ ἔλαβεν ἡ γυνὴ καὶ διεπέτασε τὸ ἐπικάλυμμα, κ.τ.λ.« πρὸς ᾿Αβεσσαλώμ, τὴν ἁμαρτίαν γενέσθαι παρὰ τοῦ μακαρίου Δαβίδ, τὴν εἰς Ουρίαν φημί, θρύλος ἦν ἀνὰ πᾶσαν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τὴν Ἰουδαίων χώραν, καὶ ὑποψίαν τινὲς οὐκ ἀπιθάνω; ἔχοντες περὶ αὐτοῦ· έμοντο γὰρ αὐτὸν τῶν εἰς Οὐρίαν πλημμελημάτων πράττεσθαι δίκας· καὶ ἐν προσκρούσει δὲ γεγονότα τῇ παρὰ Θεῷ, τοῖς ἐθέλουσι κατα δὴ οὖν ευάλωτον ἔσεσθαι, καὶ πανταχοῦ νοσοῦντα τὸ ἄναλκι. Διασκέδασαν δὴ τὴν βουλὴν ᾿Αχιτόφελ. Κυρίλλου. Διασκέδασον, φησί, τὴν βουλήν Αγι τάφελ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ην γὰρ ὁ ᾿Αχιτόφελ βα- οὺς καὶ χωρὶς καὶ πολυγνώμων, καὶ ὁδοὺς ἀνευρείν ἱκανὸς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι, καὶ πρός γε τοῦτο στρατηγικώτατος. Εδεδίει τοίνυν μάλιστα τῶν ἅλω λων τὸν ᾿Αχιτόφελ, διὰ τὸ πικρὰς εἰσφέρειν ἀεὶ γνώ- μας, καὶ τὸ εἰδένα: στρατηγεῖν. Καὶ ἰδοὺ εἰς ἀπαντὴν αὐτῷ Χουσί, Κυρίλλου. Ένα ὑπάρχοντα τῶν ἑαυτοῦ φίλων τὸν Χουσί, πείθει προσποιήσασθαι τὴν ἀπόστασιν τὴν ἀπ' αὐτοῦ, καὶ τὸ προσκεκλῆσθαι θέλειν τὸν Αβεσ σαλώμ, ἵνα ταῖς τοῦ ᾿Αχιτόφελ λεληθότως μάχηται συμβουλαῖς· δ δὴ καὶ γέγονεν. Καὶ ούτως έλεγε Σεμεῖ ἐν τῷ καταρᾶσθαι αὐτόν. Β Κυρίλλου. Υβρίσας Σεμεῖ καὶ πικραῖς αὐτὸν μου νονουχί κατασφενδονήτας φωναίς, οὐδὲν ὑπ' αὐτοῦ τῷ τηνικάδε παθὼν ἀπηλλάττετο· εἰ καὶ δυσχερεῖς μετὰ τοῦτο καὶ τὰς αὐτῷ πρεπούσας ἐκτέτικε δίκας· πλὴν ὅτι διεκαρτέρησεν ὁ Δαβίδ, καὶ παροτρυγόντων αὐτὸν πολλῶν, τοῦ παντὸς ἀξίαν ἡγεῖτο τὴν σιωπήν, ἐκ πολλῆς ἄγαν καὶ ἀξιαγάστου συνέσεως. Ενενόει γὰρ ἔτι διά τοι τοῦ προσκεκροῦσθαι Θεῷ, δέδοτα! πως εἰς μάστιγας, καὶ μοῖραν εἶναι κατελογίζετο της πληγής, τοὺς παρά τινων ὀνειδισμούς τωθασμούς το καὶ γέλωτας. Ενθα γὰρ ἀποστροφὴ Θεοῦ καὶ ἐγκα- τάλειψις, καν γοῦν ἡ μετρία γένος το κατά τινος . εκεί που πάντως έσται καταλυπεῖν ειωθότα πολλά καὶ πικρά. "Οτι Κύριος εἶπεν αὐτῷ καταράσθαι τον Δαβίδ. Κυρίλλου. Τούτου μέμνηται ἐν τῷ λη' ψαλμών φησίν, ο Όνειδος άφρονι ἔδωκάς με, ο Καὶ εἶπεν ᾿Αχιτόφελ πρὸς 'Αβεσσαλώμ, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Ο μὲν ᾿Αβεσσαλώμ φεύγοντα τὸν πατέρα διώκειν ήθελε· καὶ ὅτι χρὴ τοῦτο πράττεσθαι, νεανικώς συνεβούλευεν Αχιτόφελ. Ο δέ γε Χουσί πιθανῶς αὐτὸν ἀφιστὰς τῆς τοῦ πατρὸς ἀγριότητος ἐπιδεῖν, οὐχ ἁπλῶς εὐθυδρομῆσαι πρὸς τοῦτο, προ- ετοιμάσασθαι δὲ μᾶλλον τὴν ἀρκοῦσαν χεῖρα, καὶ στρατιωτῶν ἄλλων συνενεγκεῖν, διὰ τὸ εἶναι δυνατὸν καὶ ἐμπειροπόλεμον καὶ τῶν ὅτι μάλιστα μαχιμωτά των των μακάριον Δαβίδ. Καὶ ἔλαβεν ἡ γυνὴ καὶ διεπέτασε τὸ ἐπικάλυμμα, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Οὐκοῦν καν δι' ἀνθρώπων ἔσθ' ὅτε συμβαίνῃ τινά χρηστά, μὴ ἐκείνοις μάλλον εὐχα- IN REGUM LIB. II. i i A Devridis peccatum contigerat, fiud videlicet contra Uriam, rumor de eo erat in universa, ut ita dicam, ludorum regione, neque frustra suspicabantur nonnulli propter commissum in Uriam crimen pas- nas Davidem luere, et ob Dei offensam nunc hosti- bus suis facile deditum iri, atque ad animi cousier- nationem esse redactum. Vers. 31. Dissipa consilium Achitophelis. Cyrilli. Dissipa, inquit, Acbitophelis consilium, Domaine Deus mi. Quippe erat Achitaphel alti con silii vir, acerbus, prudens admodum, ct expediendis negotiis idoneus, atque insuper militaris rei scien tissimus. Metuebat ergo David præ cæteris Achito- phelem, ob sententiarum cjus acerbitatem et belli gerendi peritiam. G D Vers. 32: Ecce autem escurrit oi Chusi. Cyrilli. Chusi huic familiari suo suadet David, ut secessionem ab ipso simulet, et Abessalomi partes sequi, quo latenter Achftophelis consilia oppugnet; quod et reapse contigit. XVI, 7. Atque ità dicebat Semei, cum ei malediçeret. Cyrilli. Cum ei Semei conviciatus fuisset, totque amaras voces in eumdem jaculatus, incolumis tune a Davide dimissus est, etsi postea acerbas ilk de- bitasque poenas persolvit; patienter vero David, mullis licet eum concitantibus, ilo tempore silen Gum tenuit, non sine plurima admirandaque prt- dentia. Reputabat enim quia Deum offendisset, nunc se plagis expositum, quarum partem esse, jndicabat Donnullorum convicia, dicteria atque irrisiones. Ubi enim adversus aliquem Dei aversio fit et dere- lictio, quamlibet modica sit, ibi sine dubio molestin multæ creari solent. Vers. 10. Quis Dominus mandavit illi mi maledicere Davidi. Cyrilli. Rei hujus meminit in psalmo xxxvii, §, dicens : c Ludibrium insipienti dedisti me. XVH, 1. Dixitque Achitophel Abessakome, etc. Cyrilli. Abessalomus quidem fugientem patrem persequi avebat; idque viriliter esse faciendum es debat Achitophel. Chusi contra callide eum deter- rebat; patris asperitatem consideraret, temere ad boc non decurreret, pararet potius idoneas vireɛ, militumque multitudinem contraberet, eo quod for- tis valde et bellandi peritus et pugnacissimus esset beatus David. Vers. 19. Et mulier sumptum velamen expan- dil, ele. Cyrilli. Igitur, etiamsi ab hominibus beneficium aliquod nobis contingat, cavendum est ne magis his
Cyril 16Κυρίλλου 16
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου.S. CYRILLI ALEXANDRINE ARCHIEP. Α ριστῶμεν, ἀλλὰ Θεῷ τῷ δι' αὐτῶν τὰ θυμήρη χαρι σαμένῳ. Καὶ ᾿Αχιτόφελ εἶδεν ὅτι οὐκ ἐγενήθη ἡ βουλή αὐτοῦ. Κυρίλλου. Κεκράτηκε μὲν ἡ τοῦ Χουσὶ γνώμη λυπηθεὶς δὲ πρὸς τοῦτο λίαν ὁ ᾿Αχιτόφελ, βρόχω κατέλυσε τὸν βίον, αὐτὸς καθ' ἑαυτοῦ δικαίαν ψῆφον ἐξενεγκών. Καὶ ἔκλαυσε, καὶ οὕτως εἶπεν, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Πεπολέμηκε μὲν τῷ μακαρία Δαβίδ Αβεσσαλώμ, καὶ ἀδοκήτως τὰ τῆς δυσμενείας όπλα κεκίνηκε κατὰ τοῦ φύσαντος ὁ νεανίας· ἐάλω δὲ καὶ ἀπόλωλε. Πλὴν οὐκ ἐπεγάννυτο παθόντι τὸν θάνατον ὁ πατὴρ, ἀλλ' ἐθρήνησεν ὡς υλήν. ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ὁ βασιλεὺς Δαβὶδ πρεσβύτερος προβεβηκώς ἡμέραις. Κυρίλλου. Αφορήτους μὲν ἀγῶνας διενεγκών, καταμεγεθήσας δὲ τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀχείρωτος γε γονὼς τοῖς ἐπιβουλεύουσιν αὐτῷ. Κεκράτηκε γὰρ εὐχ ἀλλοφύλων μόνον, οὐδὲ τὰς τῶν αἱμοβόρων βαρβά ρων ετρέψατο φάλαγγας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοὺς κατά καιρὸν ἀνταίροντας καὶ τοὺς τοῖς ἀνταίρουσιν αὐτῷ συνασπίζοντας. - Καὶ δώσεις τῷ δούλῳ σου καρδίαν ἀκούειν καὶ διακρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ. Κυρίλλου. Χρὴ γὰρ εἶναι σοφοὺς καὶ τῶν συμ- φερόντων ἐπιστήμονας, τοὺς ἐθέλοντας δουλεύειν Θεῷ, καὶ τῷ διεγηγερμένους πρὸς τοὺς χρωμένους, καὶ διαδιδράσκειν ἐθέλοντας τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα. Ωσπερ γὰρ τὰ πλοῖα πηδαλίων μὲν ὄντων αὐτοῖς, κατ' εὐθὺ φέρεται τοῦ σκοποῦ, καὶ τὰς τῶν κυμάτων διαφεύγει προσβολές, κἂν ἀγριαίνῃ ποτὲ κατ' αὐτῶν ἡ θάλασσα· πηδαλίων δὲ οὐκ ὄντων, τῇδε κἀκεῖσε διαῤῥίπτεται ῥᾳδίως, καὶ καταμεθύει ταῖς πλάναις, καὶ λίθοις καὶ πέτραις προσβάλλοντα συν θραύεται· οὕτω καὶ ἀνθρώπου ψυχή, ἀγαθαῖς μὲν φρεσὶ διοικουμένη, διαφεύξεται ῥᾳδίως τὸν χειμάζοντα Σατανᾶν· ἀπράκτους δὲ οὕτως ἀποφαίνει καὶ τὰς τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῇ χαχουργίας. Καρδία δὲ αὐτ ἔχουσα σοφίαν, χαλεπὸν ὑπομένει τὸ ναυάγιον. - Καὶ ήρεσεν ενώπιον Κυρίου, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Καὶ ἤρεσε, φησὶν, ἐνώπιον Κυρίο, ότι ᾐτήσατο Σολομών τὸ ῥῆμα τοῦτο· ἐπηνέθη μὲν οὐ μετρίως, ἠξιώθη δὲ τοῦ χαρίσματος. Κατένευσε γὰρ αὐτῷ πλουσιόδωρος ὧν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης· ἐπι νεύει γὰρ ὁ Θεός προθύμως τοῖς αἰτοῦσι καλῶς. Δῶρον γὰρ ἀληθῶς ἐξαίρετον παρὰ Θεοῦ σημία τέ ἐστι καὶ σύνεσις· τοῖς οὕτω λαμπροῖς ξενίοις και φαιδρύνεται καὶ αὐτὴ τῶν ἀγγέλων ἡ φύσις, καὶ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων ή μακαρία πλήθος. Τί γὰρ ἂν γένοιτο κτήμα ψυχῆς ἕτερον παρά τούτοι; Δρα χρυσὸς καὶ ἄργυρος; Αλλὰ τοῦτό ἐστιν οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὅτι καὶ πρόσκαιρα ἐστι καὶ παραλυόμενα καὶ εὐαπόβλητα παντελῶς, καὶ οὐδὲν ὠφελεῖν ἰσχύοντα guam Deo, qui per ipsos nobis gratifuetus est, gra- tias agamus. Vers. 23. Cognovitque Achitophel infectum consilium SON. Cyrilfi. Præváłuit Chusi sententia: quod ægerrime ferens Achitophel, laqueo vitam finivit, ipse sibi justam pœnam decernens. XVIII, 33. Luxitque, et ita aiebat, etc. Cyrill. Bellurn Abessalomus beato Davidi intulit, atque insperato hostilia arma contra genitorem com- movit' adølescens : sed captus periit. Haud tamen gavisus est ejus nece pater, sed uti filium defle- vil. LIBER III. I, 1. Et-rex David zonnermi provecla jam ætate. . Cyrill. Gravissimis perfunctus certamuibus, hostium domitor, contra insidiantes invictus. Et- enim non alienigenis solum potitus fuerat, et cruen- torum barbarorum phalanges prostraverat, verum etiam rebellantes sibi identidem eorumque auxi- Hates. M, 9. Et dabis servo tuo cor docile, ut populo tuo ´recte jus dicat. B Cyrilli. Oportet esse sapientes et rerum utilium peritos, qui Deo famulari student, atque insuper C memte vigilantes, qui ex hujus vitæ tempestatibus Cnavigare volunt. Sicut enim navigia si guberna- tuffs sint instructa, recta ad scopum feruntur, et undarum impetu évadunt, quamvis sæviat contra ipsa mare, secus vero gubernaculis destituta, hac filac facile factantur, et vago errore nutant, scopa- lisque et caulibus allisa franguntur: sic' hominis anima, si bona mente regatur, vitabit facile procel- losum Satanam ; cassas item efficiet insidiantium sibi mequitian. Verumtamen cor sapientia careus dirum patitur naufragium. ' Vero. 10. Et. placuit coram Domíno, etc. Cyrill. Macmit, inquit, Domino quod Salomon rem hanc perisset; qui sane magnam laudem me- ruit, t beneficio donatus fuit. Ahnait enim ei mu- hific rerum omnium Duininus : nam bene peten- tibus sine 'mora Deus favet. - Vere enim eximium Det donum est sapientia atque intellectus : namque hojusmodi domis ornatur pariter angelorum natura, et cœlestium spirituum beata multitudo. Nam quæ- nam alia, præter hanc, est animi propria posses- si»? Num aurum argentumve? At hæc nihil ad moS attinent, quia et temporalia sunt et fluxa et omnino çaduca, uihilque hominis animam juvaust. Verum- quimvere pretiosa el vere desiderabilis animæ
Ἀφορήτους μὲν ἀγῶνας διενεγκὼν, κατευμεγεθήσας δὲ τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀχείρωτος γεγονὼς τοῖς ἐπιβουλεύουσιν αὐτῷ. Κεκράτηκε γὰρ οὐκ ἀλλοφύλων μόνον, οὐδὲ τὰς τῶν αἱμοβόρων βαρβάρων ἐτρέψατο φάλαγγας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοὺς κατὰ καιρὸν ἀνταίροντας καὶ τοὺς τοῖς ἀνταίρουσιν αὐτῷ συνασπίζοντας. »Καὶ δώσεις τῷ δούλῳ σου καρδίαν ἀκούειν καὶ διακρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ.« S. CYRILLI ALEXANDRINE ARCHIEP. Α ριστῶμεν, ἀλλὰ Θεῷ τῷ δι' αὐτῶν τὰ θυμήρη χαρι σαμένῳ. Καὶ ᾿Αχιτόφελ εἶδεν ὅτι οὐκ ἐγενήθη ἡ βουλή αὐτοῦ. Κυρίλλου. Κεκράτηκε μὲν ἡ τοῦ Χουσὶ γνώμη λυπηθεὶς δὲ πρὸς τοῦτο λίαν ὁ ᾿Αχιτόφελ, βρόχω κατέλυσε τὸν βίον, αὐτὸς καθ' ἑαυτοῦ δικαίαν ψῆφον ἐξενεγκών. Καὶ ἔκλαυσε, καὶ οὕτως εἶπεν, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Πεπολέμηκε μὲν τῷ μακαρία Δαβίδ Αβεσσαλώμ, καὶ ἀδοκήτως τὰ τῆς δυσμενείας όπλα κεκίνηκε κατὰ τοῦ φύσαντος ὁ νεανίας· ἐάλω δὲ καὶ ἀπόλωλε. Πλὴν οὐκ ἐπεγάννυτο παθόντι τὸν θάνατον ὁ πατὴρ, ἀλλ' ἐθρήνησεν ὡς υλήν. ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ὁ βασιλεὺς Δαβὶδ πρεσβύτερος προβεβηκώς ἡμέραις. Κυρίλλου. Αφορήτους μὲν ἀγῶνας διενεγκών, καταμεγεθήσας δὲ τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀχείρωτος γε γονὼς τοῖς ἐπιβουλεύουσιν αὐτῷ. Κεκράτηκε γὰρ εὐχ ἀλλοφύλων μόνον, οὐδὲ τὰς τῶν αἱμοβόρων βαρβά ρων ετρέψατο φάλαγγας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοὺς κατά καιρὸν ἀνταίροντας καὶ τοὺς τοῖς ἀνταίρουσιν αὐτῷ συνασπίζοντας. - Καὶ δώσεις τῷ δούλῳ σου καρδίαν ἀκούειν καὶ διακρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ. Κυρίλλου. Χρὴ γὰρ εἶναι σοφοὺς καὶ τῶν συμ- φερόντων ἐπιστήμονας, τοὺς ἐθέλοντας δουλεύειν Θεῷ, καὶ τῷ διεγηγερμένους πρὸς τοὺς χρωμένους, καὶ διαδιδράσκειν ἐθέλοντας τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα. Ωσπερ γὰρ τὰ πλοῖα πηδαλίων μὲν ὄντων αὐτοῖς, κατ' εὐθὺ φέρεται τοῦ σκοποῦ, καὶ τὰς τῶν κυμάτων διαφεύγει προσβολές, κἂν ἀγριαίνῃ ποτὲ κατ' αὐτῶν ἡ θάλασσα· πηδαλίων δὲ οὐκ ὄντων, τῇδε κἀκεῖσε διαῤῥίπτεται ῥᾳδίως, καὶ καταμεθύει ταῖς πλάναις, καὶ λίθοις καὶ πέτραις προσβάλλοντα συν θραύεται· οὕτω καὶ ἀνθρώπου ψυχή, ἀγαθαῖς μὲν φρεσὶ διοικουμένη, διαφεύξεται ῥᾳδίως τὸν χειμάζοντα Σατανᾶν· ἀπράκτους δὲ οὕτως ἀποφαίνει καὶ τὰς τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῇ χαχουργίας. Καρδία δὲ αὐτ ἔχουσα σοφίαν, χαλεπὸν ὑπομένει τὸ ναυάγιον. - Καὶ ήρεσεν ενώπιον Κυρίου, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Καὶ ἤρεσε, φησὶν, ἐνώπιον Κυρίο, ότι ᾐτήσατο Σολομών τὸ ῥῆμα τοῦτο· ἐπηνέθη μὲν οὐ μετρίως, ἠξιώθη δὲ τοῦ χαρίσματος. Κατένευσε γὰρ αὐτῷ πλουσιόδωρος ὧν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης· ἐπι νεύει γὰρ ὁ Θεός προθύμως τοῖς αἰτοῦσι καλῶς. Δῶρον γὰρ ἀληθῶς ἐξαίρετον παρὰ Θεοῦ σημία τέ ἐστι καὶ σύνεσις· τοῖς οὕτω λαμπροῖς ξενίοις και φαιδρύνεται καὶ αὐτὴ τῶν ἀγγέλων ἡ φύσις, καὶ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων ή μακαρία πλήθος. Τί γὰρ ἂν γένοιτο κτήμα ψυχῆς ἕτερον παρά τούτοι; Δρα χρυσὸς καὶ ἄργυρος; Αλλὰ τοῦτό ἐστιν οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὅτι καὶ πρόσκαιρα ἐστι καὶ παραλυόμενα καὶ εὐαπόβλητα παντελῶς, καὶ οὐδὲν ὠφελεῖν ἰσχύοντα guam Deo, qui per ipsos nobis gratifuetus est, gra- tias agamus. Vers. 23. Cognovitque Achitophel infectum consilium SON. Cyrilfi. Præváłuit Chusi sententia: quod ægerrime ferens Achitophel, laqueo vitam finivit, ipse sibi justam pœnam decernens. XVIII, 33. Luxitque, et ita aiebat, etc. Cyrill. Bellurn Abessalomus beato Davidi intulit, atque insperato hostilia arma contra genitorem com- movit' adølescens : sed captus periit. Haud tamen gavisus est ejus nece pater, sed uti filium defle- vil. LIBER III. I, 1. Et-rex David zonnermi provecla jam ætate. . Cyrill. Gravissimis perfunctus certamuibus, hostium domitor, contra insidiantes invictus. Et- enim non alienigenis solum potitus fuerat, et cruen- torum barbarorum phalanges prostraverat, verum etiam rebellantes sibi identidem eorumque auxi- Hates. M, 9. Et dabis servo tuo cor docile, ut populo tuo ´recte jus dicat. B Cyrilli. Oportet esse sapientes et rerum utilium peritos, qui Deo famulari student, atque insuper C memte vigilantes, qui ex hujus vitæ tempestatibus Cnavigare volunt. Sicut enim navigia si guberna- tuffs sint instructa, recta ad scopum feruntur, et undarum impetu évadunt, quamvis sæviat contra ipsa mare, secus vero gubernaculis destituta, hac filac facile factantur, et vago errore nutant, scopa- lisque et caulibus allisa franguntur: sic' hominis anima, si bona mente regatur, vitabit facile procel- losum Satanam ; cassas item efficiet insidiantium sibi mequitian. Verumtamen cor sapientia careus dirum patitur naufragium. ' Vero. 10. Et. placuit coram Domíno, etc. Cyrill. Macmit, inquit, Domino quod Salomon rem hanc perisset; qui sane magnam laudem me- ruit, t beneficio donatus fuit. Ahnait enim ei mu- hific rerum omnium Duininus : nam bene peten- tibus sine 'mora Deus favet. - Vere enim eximium Det donum est sapientia atque intellectus : namque hojusmodi domis ornatur pariter angelorum natura, et cœlestium spirituum beata multitudo. Nam quæ- nam alia, præter hanc, est animi propria posses- si»? Num aurum argentumve? At hæc nihil ad moS attinent, quia et temporalia sunt et fluxa et omnino çaduca, uihilque hominis animam juvaust. Verum- quimvere pretiosa el vere desiderabilis animæ
Cyril 17Κυρίλλου 17
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Χρὴ γὰρ εἶναι σοφοὺς καὶ τῶν συμφερόντων ἐπιστήμονας, τοὺς ἐθέλοντας δουλεύειν Θεῷ, καὶ νῷ διεγηγερμένους πρὸς τοὺς χρωμένους, καὶ διαδιδράσκειν ἐθέλοντας τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα. Ὥσπερ γὰρ τὰ πλοῖα πηδαλίων μὲν ὄντων αὐτοῖς, κατ’ εὐθὺ φέρεται τοῦ σκοποῦ, καὶ τὰς τῶν κυμάτων διαφεύγει προσβολὰς, κἂν ἀγριαίνῃ ποτὲ κατ’ αὐτῶν ἡ θάλασσα· πηδαλίων δὲ οὐκ ὄντων, τῇδε κἀκεῖσε διαῤῥίπτεται ῥᾳδίως, καὶ καταμεθύει ταῖς πλάναις, καὶ λίθοις καὶ πέτραις προσβάλλοντα συνθραύεται· οὕτω καὶ ἀνθρώπου ψυχὴ, ἀγαθαῖς μὲν φρεσὶ διοικουμένη, διαφεύξεται ῥᾳδίως τὸν χειμάζοντα Σατανᾶν· ἀπράκτους δὲ οὕτως ἀποφαίνει καὶ τὰς τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῇ κακουργίας. Καρδία δὲ οὐκ ἔχουσα σοφίαν, χαλεπὸν ὑπομένει τὸ ναυάγιον.S. CYRILLI ALEXANDRINE ARCHIEP. Α ριστῶμεν, ἀλλὰ Θεῷ τῷ δι' αὐτῶν τὰ θυμήρη χαρι σαμένῳ. Καὶ ᾿Αχιτόφελ εἶδεν ὅτι οὐκ ἐγενήθη ἡ βουλή αὐτοῦ. Κυρίλλου. Κεκράτηκε μὲν ἡ τοῦ Χουσὶ γνώμη λυπηθεὶς δὲ πρὸς τοῦτο λίαν ὁ ᾿Αχιτόφελ, βρόχω κατέλυσε τὸν βίον, αὐτὸς καθ' ἑαυτοῦ δικαίαν ψῆφον ἐξενεγκών. Καὶ ἔκλαυσε, καὶ οὕτως εἶπεν, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Πεπολέμηκε μὲν τῷ μακαρία Δαβίδ Αβεσσαλώμ, καὶ ἀδοκήτως τὰ τῆς δυσμενείας όπλα κεκίνηκε κατὰ τοῦ φύσαντος ὁ νεανίας· ἐάλω δὲ καὶ ἀπόλωλε. Πλὴν οὐκ ἐπεγάννυτο παθόντι τὸν θάνατον ὁ πατὴρ, ἀλλ' ἐθρήνησεν ὡς υλήν. ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ὁ βασιλεὺς Δαβὶδ πρεσβύτερος προβεβηκώς ἡμέραις. Κυρίλλου. Αφορήτους μὲν ἀγῶνας διενεγκών, καταμεγεθήσας δὲ τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀχείρωτος γε γονὼς τοῖς ἐπιβουλεύουσιν αὐτῷ. Κεκράτηκε γὰρ εὐχ ἀλλοφύλων μόνον, οὐδὲ τὰς τῶν αἱμοβόρων βαρβά ρων ετρέψατο φάλαγγας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοὺς κατά καιρὸν ἀνταίροντας καὶ τοὺς τοῖς ἀνταίρουσιν αὐτῷ συνασπίζοντας. - Καὶ δώσεις τῷ δούλῳ σου καρδίαν ἀκούειν καὶ διακρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ. Κυρίλλου. Χρὴ γὰρ εἶναι σοφοὺς καὶ τῶν συμ- φερόντων ἐπιστήμονας, τοὺς ἐθέλοντας δουλεύειν Θεῷ, καὶ τῷ διεγηγερμένους πρὸς τοὺς χρωμένους, καὶ διαδιδράσκειν ἐθέλοντας τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα. Ωσπερ γὰρ τὰ πλοῖα πηδαλίων μὲν ὄντων αὐτοῖς, κατ' εὐθὺ φέρεται τοῦ σκοποῦ, καὶ τὰς τῶν κυμάτων διαφεύγει προσβολές, κἂν ἀγριαίνῃ ποτὲ κατ' αὐτῶν ἡ θάλασσα· πηδαλίων δὲ οὐκ ὄντων, τῇδε κἀκεῖσε διαῤῥίπτεται ῥᾳδίως, καὶ καταμεθύει ταῖς πλάναις, καὶ λίθοις καὶ πέτραις προσβάλλοντα συν θραύεται· οὕτω καὶ ἀνθρώπου ψυχή, ἀγαθαῖς μὲν φρεσὶ διοικουμένη, διαφεύξεται ῥᾳδίως τὸν χειμάζοντα Σατανᾶν· ἀπράκτους δὲ οὕτως ἀποφαίνει καὶ τὰς τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῇ χαχουργίας. Καρδία δὲ αὐτ ἔχουσα σοφίαν, χαλεπὸν ὑπομένει τὸ ναυάγιον. - Καὶ ήρεσεν ενώπιον Κυρίου, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Καὶ ἤρεσε, φησὶν, ἐνώπιον Κυρίο, ότι ᾐτήσατο Σολομών τὸ ῥῆμα τοῦτο· ἐπηνέθη μὲν οὐ μετρίως, ἠξιώθη δὲ τοῦ χαρίσματος. Κατένευσε γὰρ αὐτῷ πλουσιόδωρος ὧν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης· ἐπι νεύει γὰρ ὁ Θεός προθύμως τοῖς αἰτοῦσι καλῶς. Δῶρον γὰρ ἀληθῶς ἐξαίρετον παρὰ Θεοῦ σημία τέ ἐστι καὶ σύνεσις· τοῖς οὕτω λαμπροῖς ξενίοις και φαιδρύνεται καὶ αὐτὴ τῶν ἀγγέλων ἡ φύσις, καὶ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων ή μακαρία πλήθος. Τί γὰρ ἂν γένοιτο κτήμα ψυχῆς ἕτερον παρά τούτοι; Δρα χρυσὸς καὶ ἄργυρος; Αλλὰ τοῦτό ἐστιν οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὅτι καὶ πρόσκαιρα ἐστι καὶ παραλυόμενα καὶ εὐαπόβλητα παντελῶς, καὶ οὐδὲν ὠφελεῖν ἰσχύοντα guam Deo, qui per ipsos nobis gratifuetus est, gra- tias agamus. Vers. 23. Cognovitque Achitophel infectum consilium SON. Cyrilfi. Præváłuit Chusi sententia: quod ægerrime ferens Achitophel, laqueo vitam finivit, ipse sibi justam pœnam decernens. XVIII, 33. Luxitque, et ita aiebat, etc. Cyrill. Bellurn Abessalomus beato Davidi intulit, atque insperato hostilia arma contra genitorem com- movit' adølescens : sed captus periit. Haud tamen gavisus est ejus nece pater, sed uti filium defle- vil. LIBER III. I, 1. Et-rex David zonnermi provecla jam ætate. . Cyrill. Gravissimis perfunctus certamuibus, hostium domitor, contra insidiantes invictus. Et- enim non alienigenis solum potitus fuerat, et cruen- torum barbarorum phalanges prostraverat, verum etiam rebellantes sibi identidem eorumque auxi- Hates. M, 9. Et dabis servo tuo cor docile, ut populo tuo ´recte jus dicat. B Cyrilli. Oportet esse sapientes et rerum utilium peritos, qui Deo famulari student, atque insuper C memte vigilantes, qui ex hujus vitæ tempestatibus Cnavigare volunt. Sicut enim navigia si guberna- tuffs sint instructa, recta ad scopum feruntur, et undarum impetu évadunt, quamvis sæviat contra ipsa mare, secus vero gubernaculis destituta, hac filac facile factantur, et vago errore nutant, scopa- lisque et caulibus allisa franguntur: sic' hominis anima, si bona mente regatur, vitabit facile procel- losum Satanam ; cassas item efficiet insidiantium sibi mequitian. Verumtamen cor sapientia careus dirum patitur naufragium. ' Vero. 10. Et. placuit coram Domíno, etc. Cyrill. Macmit, inquit, Domino quod Salomon rem hanc perisset; qui sane magnam laudem me- ruit, t beneficio donatus fuit. Ahnait enim ei mu- hific rerum omnium Duininus : nam bene peten- tibus sine 'mora Deus favet. - Vere enim eximium Det donum est sapientia atque intellectus : namque hojusmodi domis ornatur pariter angelorum natura, et cœlestium spirituum beata multitudo. Nam quæ- nam alia, præter hanc, est animi propria posses- si»? Num aurum argentumve? At hæc nihil ad moS attinent, quia et temporalia sunt et fluxa et omnino çaduca, uihilque hominis animam juvaust. Verum- quimvere pretiosa el vere desiderabilis animæ
»Καὶ ἤρεσεν ἐνώπιον Κυρίου, κ.τ.λ.« S. CYRILLI ALEXANDRINE ARCHIEP. Α ριστῶμεν, ἀλλὰ Θεῷ τῷ δι' αὐτῶν τὰ θυμήρη χαρι σαμένῳ. Καὶ ᾿Αχιτόφελ εἶδεν ὅτι οὐκ ἐγενήθη ἡ βουλή αὐτοῦ. Κυρίλλου. Κεκράτηκε μὲν ἡ τοῦ Χουσὶ γνώμη λυπηθεὶς δὲ πρὸς τοῦτο λίαν ὁ ᾿Αχιτόφελ, βρόχω κατέλυσε τὸν βίον, αὐτὸς καθ' ἑαυτοῦ δικαίαν ψῆφον ἐξενεγκών. Καὶ ἔκλαυσε, καὶ οὕτως εἶπεν, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Πεπολέμηκε μὲν τῷ μακαρία Δαβίδ Αβεσσαλώμ, καὶ ἀδοκήτως τὰ τῆς δυσμενείας όπλα κεκίνηκε κατὰ τοῦ φύσαντος ὁ νεανίας· ἐάλω δὲ καὶ ἀπόλωλε. Πλὴν οὐκ ἐπεγάννυτο παθόντι τὸν θάνατον ὁ πατὴρ, ἀλλ' ἐθρήνησεν ὡς υλήν. ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ὁ βασιλεὺς Δαβὶδ πρεσβύτερος προβεβηκώς ἡμέραις. Κυρίλλου. Αφορήτους μὲν ἀγῶνας διενεγκών, καταμεγεθήσας δὲ τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀχείρωτος γε γονὼς τοῖς ἐπιβουλεύουσιν αὐτῷ. Κεκράτηκε γὰρ εὐχ ἀλλοφύλων μόνον, οὐδὲ τὰς τῶν αἱμοβόρων βαρβά ρων ετρέψατο φάλαγγας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοὺς κατά καιρὸν ἀνταίροντας καὶ τοὺς τοῖς ἀνταίρουσιν αὐτῷ συνασπίζοντας. - Καὶ δώσεις τῷ δούλῳ σου καρδίαν ἀκούειν καὶ διακρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ. Κυρίλλου. Χρὴ γὰρ εἶναι σοφοὺς καὶ τῶν συμ- φερόντων ἐπιστήμονας, τοὺς ἐθέλοντας δουλεύειν Θεῷ, καὶ τῷ διεγηγερμένους πρὸς τοὺς χρωμένους, καὶ διαδιδράσκειν ἐθέλοντας τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα. Ωσπερ γὰρ τὰ πλοῖα πηδαλίων μὲν ὄντων αὐτοῖς, κατ' εὐθὺ φέρεται τοῦ σκοποῦ, καὶ τὰς τῶν κυμάτων διαφεύγει προσβολές, κἂν ἀγριαίνῃ ποτὲ κατ' αὐτῶν ἡ θάλασσα· πηδαλίων δὲ οὐκ ὄντων, τῇδε κἀκεῖσε διαῤῥίπτεται ῥᾳδίως, καὶ καταμεθύει ταῖς πλάναις, καὶ λίθοις καὶ πέτραις προσβάλλοντα συν θραύεται· οὕτω καὶ ἀνθρώπου ψυχή, ἀγαθαῖς μὲν φρεσὶ διοικουμένη, διαφεύξεται ῥᾳδίως τὸν χειμάζοντα Σατανᾶν· ἀπράκτους δὲ οὕτως ἀποφαίνει καὶ τὰς τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῇ χαχουργίας. Καρδία δὲ αὐτ ἔχουσα σοφίαν, χαλεπὸν ὑπομένει τὸ ναυάγιον. - Καὶ ήρεσεν ενώπιον Κυρίου, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Καὶ ἤρεσε, φησὶν, ἐνώπιον Κυρίο, ότι ᾐτήσατο Σολομών τὸ ῥῆμα τοῦτο· ἐπηνέθη μὲν οὐ μετρίως, ἠξιώθη δὲ τοῦ χαρίσματος. Κατένευσε γὰρ αὐτῷ πλουσιόδωρος ὧν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης· ἐπι νεύει γὰρ ὁ Θεός προθύμως τοῖς αἰτοῦσι καλῶς. Δῶρον γὰρ ἀληθῶς ἐξαίρετον παρὰ Θεοῦ σημία τέ ἐστι καὶ σύνεσις· τοῖς οὕτω λαμπροῖς ξενίοις και φαιδρύνεται καὶ αὐτὴ τῶν ἀγγέλων ἡ φύσις, καὶ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων ή μακαρία πλήθος. Τί γὰρ ἂν γένοιτο κτήμα ψυχῆς ἕτερον παρά τούτοι; Δρα χρυσὸς καὶ ἄργυρος; Αλλὰ τοῦτό ἐστιν οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὅτι καὶ πρόσκαιρα ἐστι καὶ παραλυόμενα καὶ εὐαπόβλητα παντελῶς, καὶ οὐδὲν ὠφελεῖν ἰσχύοντα guam Deo, qui per ipsos nobis gratifuetus est, gra- tias agamus. Vers. 23. Cognovitque Achitophel infectum consilium SON. Cyrilfi. Præváłuit Chusi sententia: quod ægerrime ferens Achitophel, laqueo vitam finivit, ipse sibi justam pœnam decernens. XVIII, 33. Luxitque, et ita aiebat, etc. Cyrill. Bellurn Abessalomus beato Davidi intulit, atque insperato hostilia arma contra genitorem com- movit' adølescens : sed captus periit. Haud tamen gavisus est ejus nece pater, sed uti filium defle- vil. LIBER III. I, 1. Et-rex David zonnermi provecla jam ætate. . Cyrill. Gravissimis perfunctus certamuibus, hostium domitor, contra insidiantes invictus. Et- enim non alienigenis solum potitus fuerat, et cruen- torum barbarorum phalanges prostraverat, verum etiam rebellantes sibi identidem eorumque auxi- Hates. M, 9. Et dabis servo tuo cor docile, ut populo tuo ´recte jus dicat. B Cyrilli. Oportet esse sapientes et rerum utilium peritos, qui Deo famulari student, atque insuper C memte vigilantes, qui ex hujus vitæ tempestatibus Cnavigare volunt. Sicut enim navigia si guberna- tuffs sint instructa, recta ad scopum feruntur, et undarum impetu évadunt, quamvis sæviat contra ipsa mare, secus vero gubernaculis destituta, hac filac facile factantur, et vago errore nutant, scopa- lisque et caulibus allisa franguntur: sic' hominis anima, si bona mente regatur, vitabit facile procel- losum Satanam ; cassas item efficiet insidiantium sibi mequitian. Verumtamen cor sapientia careus dirum patitur naufragium. ' Vero. 10. Et. placuit coram Domíno, etc. Cyrill. Macmit, inquit, Domino quod Salomon rem hanc perisset; qui sane magnam laudem me- ruit, t beneficio donatus fuit. Ahnait enim ei mu- hific rerum omnium Duininus : nam bene peten- tibus sine 'mora Deus favet. - Vere enim eximium Det donum est sapientia atque intellectus : namque hojusmodi domis ornatur pariter angelorum natura, et cœlestium spirituum beata multitudo. Nam quæ- nam alia, præter hanc, est animi propria posses- si»? Num aurum argentumve? At hæc nihil ad moS attinent, quia et temporalia sunt et fluxa et omnino çaduca, uihilque hominis animam juvaust. Verum- quimvere pretiosa el vere desiderabilis animæ
Cyril 19Κυρίλλου 19
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 69:689Κυρίλλου. Διδάσκων ἡμᾶς τίνα μὲν αἰτεῖν χρὴ, τίνα δὲ ὡς ἐν προσθήκης μέρει λαμβάνειν· αἰτήσαντι γὰρ καλῶς τὴν σοφίαν, μετὰ δοῦναι ταύτην, τἄλλα πάντα προστέθεικεν. Ἐπείπερ αὐτός ἐστιν ὁ ἐν Εὐαγγελίοις εἰπών·τὴν ἀνθρώπου ψυχήν. Κτῆμα δὴ οὖν τίμιάν τε καὶ ἐπέραστον ἀληθῶς τῇ ἀνθρώπου ψυχῇ σοφία και γνώσις, ἡ περὶ Θεοῦ δηλονότι. Καὶ ἃ οὐκ ᾐτήσω δέδωκά σοι, καὶ πλοῦτον, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Διδάσκων ἡμᾶς τίνα μὲν αἰτεῖν χρή, τίνα δὲ ὡς ἐν προσθήκης μέρει λαμβάνειν· αἰτήσαντ γὰρ καλῶς τὴν σοφίαν, μετὰ δοῦναι ταύτην, τάλλα πάντα προστέθεικεν. Επείπερ αὐτός ἐστιν ὁ ἐν Εὐα αγγελίοις εἰπών· ο Ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. » Τοῦ εἶναι τοὺς ὀφθαλμούς σου ήνεωγμένους εἰς· τὸν οἶκον τοῦτον, Κυρίλλου. Καὶ ἔστωσαν, φησὶν, οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ τὰ ὦτά σου ἡνεωγμένα. Εἰ δὲ μορίων, ἤτοι μελῶν, Η ἡ θεία μέμνηται Γραφὴ πρὸς ἡμᾶς λαλοῦσα περὶ τοῦ Θεοῦ, ἰστέον ὅτι ἐξ ὧν ἴσμεν τε καὶ πεφύκαμεν εἶναι πρὸς ἡμᾶς διαλέγεται· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν δύνασθαι τὰ περὶ Θεοῦ. Αιτία τοίνυν καὶ πρόφασις ἀληθῶς τοῦ σωματικῶς περὶ Θεοῦ τοὺς πρὸς ἡμᾶς ποιεῖσθαι λόγους τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, καὶ νοῦ. καὶ γλώττης ἐν ἡμῖν ἡ πτωχεία· ἄρρητα γὰρ παντε λῶς τὰ περὶ αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἦν συνιέναι τι τῶν ἀναγκαίων δύνασθαι τοὺς ἐν ἁπτοῖς καὶ παχέσιν ὄντας· σώμασιν, εἰ μὴ ἐν τάξει παραδειγμάτων τὰ ἑαυτῶν δεχόμενοι μέλη, μόλις οὕτως άνιμεν εἰς ἐνορίας Ισχνὰς τὰς περὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ βασίλισσα Σαβά, κ. τ. λ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸν κατὰ Λουκᾶν (1).. Γυνή βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόντων διαστημά- των, όκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιή. σηται συλλογήν, ἀλλ᾽ ἵνα ἀκούσῃ τὴν σοφίαν Σολο μώντος, παραβολὰς λαλοῦντος καὶ αἰνίγματα, καὶ ἀν- θρωπίνων ἠθῶν ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. Τότε ᾠκοδόμησε Σολομών ὑψηλὸν τῷ Χαμὡς εἰ. δώλῳ Μικάδο Κυρίλλου. Καὶ τί ἂν γένοιτο τῶν οὕτως ἐκτόπων πλημμελημάτων τὸ δυσαχθέστερον, τιμῆς καὶ ἀγάπης τῆς εἰς ἕνα καὶ φύσει Θεὸν ἀξίωμα ταῖς τῶν δαιμο- νίων ἀπονέμειν ἀγέλαις, μᾶλλον δὲ λίθοις ἀναπλάτ- τειν καὶ ξύλοις, καὶ τούτοις οἰκοδομείν ναούς; Καὶ ὠργίσθη Κύριος ἐπὶ Σαλωμών, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Τι δὲ ἦν ἄρα τὸ ἐνταλθὼν αὐτῷ τε καὶ πᾶσι τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἀνδράσι· μὴ πηδεύειν. ἀλλας γενέσιν ; Εφη γάρ, ότι « Την θυγατέρα σου οὐ δώσεις. τῷ υἱῷ αὐτοῦ· καὶ τὴν θυγατέρα· αὐτοῦ οὐ λήψῃ τῷ υἱῷ σου. Αποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ' ἐμοῦ, καὶ πορευθεὶς λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις. Αμνημονήσας τοίνυν τῆς τοιαύτης ἐντολῆς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων συνεπλέκετο θυγατράσιν. Ἐπειδὴ τοίνυν, φησί, δι' οὐδενὸς ἐποίησας λόγου τὴν ἐσθεῖσαν ἐντολὴν, κατ ολισθήσας πρὸς ἀπόστασιν τοῖς τῶν ἀλλοφύλων λελά τρυχας θεοῖς, καὶ δούλην ἐμὴν τὴν κτίσιν οὖσαν είν * ΣΙ, 31. IN REGUM LIB. III. A hominis possessio, sapientia est et scientia Dei, scilicet. Vees. 13. Illa quaque que non postulasti, tibi cessi, diuilias, etc. Cyrėšli. Erudit nos quænam oporteat postulare, quænam vero additamenti instar accipere, nam petenti sapientiam, post hane datam, reliqua omnia adjecit. Etenim ipse in Evangeliis dixit :' ‹ Petite primo regnum Dei et justitiam ejus, et hae omnia" adjicientur vobis ". » VIII, 29. Ut sint oculi tui aperti super demum hanc. C D Matth 1, * Benit. vi, 3. Cyrilli. Oculi, inquit, oculi tui auresque tuæ pa' ? teant. Jam vero cum partium, seu membrorum, sa- cra meminit Scriptura, nobiseum de Deo loquens, ipsam ex norma çorum quæ naturaliter nobis insunt · loqui solore sciendum est : neque enim aliter res. Dei intelligere possunums. Vora igitur cama quamob:* rem corporalisor de Deo nobiscum inspirata Sori» plura loquitur, mentis nostræ linguæque tamuil an i est : nam divina sunt ineffabilia. Neo intelligera quidquam summe necessariorum liceret nobis, qui: in tangibilibus crarisque versantur corporibus, i. exemplorum loco membra propria habentes, vix. adhue ad persubtiles circa Deum intelligentias eriga- remur (2). 3X, 1. Sed et regina Saba, etc. Cyrilli,ex commentario in Lucam. Mųlier barbara, magno locorum intervallo distans, socordiam oui- sit, non ut opes conquireret, sed ut Salomonis sa pientiam audiret, parabolas et ænigmata loquentis,. et humanorum morum laudes vituperationesque describentis. XI, 7: Tunc adificaris Salomon fonuts Chamos idolo Moab. Cyrilli. Inter absurda vero peecata, quodnam in-` gratius case polest quam cum honoris-amerisquα cultus, uni suapte natura Deo debitus, daemoniorum gregibus impenditur, immo-etiam lapidibus lignisque, exhibetur, atque his templa adificantur? Vers. 9. Iratusque vot Daminus Salomoni, etc, . Cyrilli. Cur autem mandalam fuprat et ipsi el am: teris cunctis sub lege viventibus hominibus, ne af finitates cum alienigenis contraberent? Edixit enim «. Filiam tuam non dabis Mio illius; neque vicissima, filiam illius, filio tuo.conjugem accipien *. » Fatarum est enim ut föllum tuum a me abaliemet, inque ad adios deos adorandos pergat. Jau mandati hujus. immemor Salomon, alienigenarum fiabue amore copulatus est. Quandoquidem igitur, inquit, datum præceptum flocci faciens, atque ad apostasiam de- clinans alienigenarum deos adorasti, et cum om- Cyrilli liber ' (1) Confer commentarium-Cyrilli in Lueam cap. (3) Contra Aathropomorphits peculiaris exstat S.
»Ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν.« »Τοῦ εἶναι τοὺς ὀφθαλμούς σου ἠνεῳγμένους εἰς τὸν οἶκον τοῦτον.« τὴν ἀνθρώπου ψυχήν. Κτῆμα δὴ οὖν τίμιάν τε καὶ ἐπέραστον ἀληθῶς τῇ ἀνθρώπου ψυχῇ σοφία και γνώσις, ἡ περὶ Θεοῦ δηλονότι. Καὶ ἃ οὐκ ᾐτήσω δέδωκά σοι, καὶ πλοῦτον, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Διδάσκων ἡμᾶς τίνα μὲν αἰτεῖν χρή, τίνα δὲ ὡς ἐν προσθήκης μέρει λαμβάνειν· αἰτήσαντ γὰρ καλῶς τὴν σοφίαν, μετὰ δοῦναι ταύτην, τάλλα πάντα προστέθεικεν. Επείπερ αὐτός ἐστιν ὁ ἐν Εὐα αγγελίοις εἰπών· ο Ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. » Τοῦ εἶναι τοὺς ὀφθαλμούς σου ήνεωγμένους εἰς· τὸν οἶκον τοῦτον, Κυρίλλου. Καὶ ἔστωσαν, φησὶν, οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ τὰ ὦτά σου ἡνεωγμένα. Εἰ δὲ μορίων, ἤτοι μελῶν, Η ἡ θεία μέμνηται Γραφὴ πρὸς ἡμᾶς λαλοῦσα περὶ τοῦ Θεοῦ, ἰστέον ὅτι ἐξ ὧν ἴσμεν τε καὶ πεφύκαμεν εἶναι πρὸς ἡμᾶς διαλέγεται· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν δύνασθαι τὰ περὶ Θεοῦ. Αιτία τοίνυν καὶ πρόφασις ἀληθῶς τοῦ σωματικῶς περὶ Θεοῦ τοὺς πρὸς ἡμᾶς ποιεῖσθαι λόγους τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, καὶ νοῦ. καὶ γλώττης ἐν ἡμῖν ἡ πτωχεία· ἄρρητα γὰρ παντε λῶς τὰ περὶ αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἦν συνιέναι τι τῶν ἀναγκαίων δύνασθαι τοὺς ἐν ἁπτοῖς καὶ παχέσιν ὄντας· σώμασιν, εἰ μὴ ἐν τάξει παραδειγμάτων τὰ ἑαυτῶν δεχόμενοι μέλη, μόλις οὕτως άνιμεν εἰς ἐνορίας Ισχνὰς τὰς περὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ βασίλισσα Σαβά, κ. τ. λ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸν κατὰ Λουκᾶν (1).. Γυνή βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόντων διαστημά- των, όκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιή. σηται συλλογήν, ἀλλ᾽ ἵνα ἀκούσῃ τὴν σοφίαν Σολο μώντος, παραβολὰς λαλοῦντος καὶ αἰνίγματα, καὶ ἀν- θρωπίνων ἠθῶν ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. Τότε ᾠκοδόμησε Σολομών ὑψηλὸν τῷ Χαμὡς εἰ. δώλῳ Μικάδο Κυρίλλου. Καὶ τί ἂν γένοιτο τῶν οὕτως ἐκτόπων πλημμελημάτων τὸ δυσαχθέστερον, τιμῆς καὶ ἀγάπης τῆς εἰς ἕνα καὶ φύσει Θεὸν ἀξίωμα ταῖς τῶν δαιμο- νίων ἀπονέμειν ἀγέλαις, μᾶλλον δὲ λίθοις ἀναπλάτ- τειν καὶ ξύλοις, καὶ τούτοις οἰκοδομείν ναούς; Καὶ ὠργίσθη Κύριος ἐπὶ Σαλωμών, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Τι δὲ ἦν ἄρα τὸ ἐνταλθὼν αὐτῷ τε καὶ πᾶσι τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἀνδράσι· μὴ πηδεύειν. ἀλλας γενέσιν ; Εφη γάρ, ότι « Την θυγατέρα σου οὐ δώσεις. τῷ υἱῷ αὐτοῦ· καὶ τὴν θυγατέρα· αὐτοῦ οὐ λήψῃ τῷ υἱῷ σου. Αποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ' ἐμοῦ, καὶ πορευθεὶς λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις. Αμνημονήσας τοίνυν τῆς τοιαύτης ἐντολῆς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων συνεπλέκετο θυγατράσιν. Ἐπειδὴ τοίνυν, φησί, δι' οὐδενὸς ἐποίησας λόγου τὴν ἐσθεῖσαν ἐντολὴν, κατ ολισθήσας πρὸς ἀπόστασιν τοῖς τῶν ἀλλοφύλων λελά τρυχας θεοῖς, καὶ δούλην ἐμὴν τὴν κτίσιν οὖσαν είν * ΣΙ, 31. IN REGUM LIB. III. A hominis possessio, sapientia est et scientia Dei, scilicet. Vees. 13. Illa quaque que non postulasti, tibi cessi, diuilias, etc. Cyrėšli. Erudit nos quænam oporteat postulare, quænam vero additamenti instar accipere, nam petenti sapientiam, post hane datam, reliqua omnia adjecit. Etenim ipse in Evangeliis dixit :' ‹ Petite primo regnum Dei et justitiam ejus, et hae omnia" adjicientur vobis ". » VIII, 29. Ut sint oculi tui aperti super demum hanc. C D Matth 1, * Benit. vi, 3. Cyrilli. Oculi, inquit, oculi tui auresque tuæ pa' ? teant. Jam vero cum partium, seu membrorum, sa- cra meminit Scriptura, nobiseum de Deo loquens, ipsam ex norma çorum quæ naturaliter nobis insunt · loqui solore sciendum est : neque enim aliter res. Dei intelligere possunums. Vora igitur cama quamob:* rem corporalisor de Deo nobiscum inspirata Sori» plura loquitur, mentis nostræ linguæque tamuil an i est : nam divina sunt ineffabilia. Neo intelligera quidquam summe necessariorum liceret nobis, qui: in tangibilibus crarisque versantur corporibus, i. exemplorum loco membra propria habentes, vix. adhue ad persubtiles circa Deum intelligentias eriga- remur (2). 3X, 1. Sed et regina Saba, etc. Cyrilli,ex commentario in Lucam. Mųlier barbara, magno locorum intervallo distans, socordiam oui- sit, non ut opes conquireret, sed ut Salomonis sa pientiam audiret, parabolas et ænigmata loquentis,. et humanorum morum laudes vituperationesque describentis. XI, 7: Tunc adificaris Salomon fonuts Chamos idolo Moab. Cyrilli. Inter absurda vero peecata, quodnam in-` gratius case polest quam cum honoris-amerisquα cultus, uni suapte natura Deo debitus, daemoniorum gregibus impenditur, immo-etiam lapidibus lignisque, exhibetur, atque his templa adificantur? Vers. 9. Iratusque vot Daminus Salomoni, etc, . Cyrilli. Cur autem mandalam fuprat et ipsi el am: teris cunctis sub lege viventibus hominibus, ne af finitates cum alienigenis contraberent? Edixit enim «. Filiam tuam non dabis Mio illius; neque vicissima, filiam illius, filio tuo.conjugem accipien *. » Fatarum est enim ut föllum tuum a me abaliemet, inque ad adios deos adorandos pergat. Jau mandati hujus. immemor Salomon, alienigenarum fiabue amore copulatus est. Quandoquidem igitur, inquit, datum præceptum flocci faciens, atque ad apostasiam de- clinans alienigenarum deos adorasti, et cum om- Cyrilli liber ' (1) Confer commentarium-Cyrilli in Lueam cap. (3) Contra Aathropomorphits peculiaris exstat S.
Cyril 20Κυρίλλου 20
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Καὶ ἔστωσαν, φησὶν, οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ τὰ ὦτά σου ἠνεῳγμένα. Εἰ δὲ μορίων, ἤτοι μελῶν, ἡ θεία μέμνηται Γραφὴ πρὸς ἡμᾶς λαλοῦσα περὶ τοῦ Θεοῦ, ἰστέον ὅτι ἐξ ὧν ἴσμεν τε καὶ πεφύκαμεν εἶναι πρὸς ἡμᾶς διαλέγεται· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν δύνασθαι τὰ περὶ Θεοῦ. Αἰτία τοίνυν καὶ πρόφασις ἀληθῶς τοῦ σωματικῶς περὶ Θεοῦ τοὺς πρὸς ἡμᾶς ποιεῖσθαι λόγους τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, καὶ νοῦ καὶ γλώττης ἐν ἡμῖν ἡ πτωχεία· ἄῤῥητα γὰρ παντελῶς τὰ περὶ αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἧν συνιέναι τι τῶν ἀναγκαίων δύνασθαι τοὺς ἐν ἁπτοῖς καὶ παχέσιν ὄντας σώμασιν, εἰ μὴ ἐν τάξει παραδειγμάτων τὰ ἑαυτῶν δεχόμενοι μέλη, μόλις οὕτως ἄνιμεν εἰς ἐννοίας ἰσχνὰς τὰς περὶ Θεοῦ. »Ἡ δὲ βασίλισσα Σαβὰ, κ.τ.λ.« »Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸν κατὰ Λουκᾶν«.τὴν ἀνθρώπου ψυχήν. Κτῆμα δὴ οὖν τίμιάν τε καὶ ἐπέραστον ἀληθῶς τῇ ἀνθρώπου ψυχῇ σοφία και γνώσις, ἡ περὶ Θεοῦ δηλονότι. Καὶ ἃ οὐκ ᾐτήσω δέδωκά σοι, καὶ πλοῦτον, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Διδάσκων ἡμᾶς τίνα μὲν αἰτεῖν χρή, τίνα δὲ ὡς ἐν προσθήκης μέρει λαμβάνειν· αἰτήσαντ γὰρ καλῶς τὴν σοφίαν, μετὰ δοῦναι ταύτην, τάλλα πάντα προστέθεικεν. Επείπερ αὐτός ἐστιν ὁ ἐν Εὐα αγγελίοις εἰπών· ο Ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. » Τοῦ εἶναι τοὺς ὀφθαλμούς σου ήνεωγμένους εἰς· τὸν οἶκον τοῦτον, Κυρίλλου. Καὶ ἔστωσαν, φησὶν, οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ τὰ ὦτά σου ἡνεωγμένα. Εἰ δὲ μορίων, ἤτοι μελῶν, Η ἡ θεία μέμνηται Γραφὴ πρὸς ἡμᾶς λαλοῦσα περὶ τοῦ Θεοῦ, ἰστέον ὅτι ἐξ ὧν ἴσμεν τε καὶ πεφύκαμεν εἶναι πρὸς ἡμᾶς διαλέγεται· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν δύνασθαι τὰ περὶ Θεοῦ. Αιτία τοίνυν καὶ πρόφασις ἀληθῶς τοῦ σωματικῶς περὶ Θεοῦ τοὺς πρὸς ἡμᾶς ποιεῖσθαι λόγους τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, καὶ νοῦ. καὶ γλώττης ἐν ἡμῖν ἡ πτωχεία· ἄρρητα γὰρ παντε λῶς τὰ περὶ αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἦν συνιέναι τι τῶν ἀναγκαίων δύνασθαι τοὺς ἐν ἁπτοῖς καὶ παχέσιν ὄντας· σώμασιν, εἰ μὴ ἐν τάξει παραδειγμάτων τὰ ἑαυτῶν δεχόμενοι μέλη, μόλις οὕτως άνιμεν εἰς ἐνορίας Ισχνὰς τὰς περὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ βασίλισσα Σαβά, κ. τ. λ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸν κατὰ Λουκᾶν (1).. Γυνή βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόντων διαστημά- των, όκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιή. σηται συλλογήν, ἀλλ᾽ ἵνα ἀκούσῃ τὴν σοφίαν Σολο μώντος, παραβολὰς λαλοῦντος καὶ αἰνίγματα, καὶ ἀν- θρωπίνων ἠθῶν ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. Τότε ᾠκοδόμησε Σολομών ὑψηλὸν τῷ Χαμὡς εἰ. δώλῳ Μικάδο Κυρίλλου. Καὶ τί ἂν γένοιτο τῶν οὕτως ἐκτόπων πλημμελημάτων τὸ δυσαχθέστερον, τιμῆς καὶ ἀγάπης τῆς εἰς ἕνα καὶ φύσει Θεὸν ἀξίωμα ταῖς τῶν δαιμο- νίων ἀπονέμειν ἀγέλαις, μᾶλλον δὲ λίθοις ἀναπλάτ- τειν καὶ ξύλοις, καὶ τούτοις οἰκοδομείν ναούς; Καὶ ὠργίσθη Κύριος ἐπὶ Σαλωμών, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Τι δὲ ἦν ἄρα τὸ ἐνταλθὼν αὐτῷ τε καὶ πᾶσι τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἀνδράσι· μὴ πηδεύειν. ἀλλας γενέσιν ; Εφη γάρ, ότι « Την θυγατέρα σου οὐ δώσεις. τῷ υἱῷ αὐτοῦ· καὶ τὴν θυγατέρα· αὐτοῦ οὐ λήψῃ τῷ υἱῷ σου. Αποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ' ἐμοῦ, καὶ πορευθεὶς λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις. Αμνημονήσας τοίνυν τῆς τοιαύτης ἐντολῆς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων συνεπλέκετο θυγατράσιν. Ἐπειδὴ τοίνυν, φησί, δι' οὐδενὸς ἐποίησας λόγου τὴν ἐσθεῖσαν ἐντολὴν, κατ ολισθήσας πρὸς ἀπόστασιν τοῖς τῶν ἀλλοφύλων λελά τρυχας θεοῖς, καὶ δούλην ἐμὴν τὴν κτίσιν οὖσαν είν * ΣΙ, 31. IN REGUM LIB. III. A hominis possessio, sapientia est et scientia Dei, scilicet. Vees. 13. Illa quaque que non postulasti, tibi cessi, diuilias, etc. Cyrėšli. Erudit nos quænam oporteat postulare, quænam vero additamenti instar accipere, nam petenti sapientiam, post hane datam, reliqua omnia adjecit. Etenim ipse in Evangeliis dixit :' ‹ Petite primo regnum Dei et justitiam ejus, et hae omnia" adjicientur vobis ". » VIII, 29. Ut sint oculi tui aperti super demum hanc. C D Matth 1, * Benit. vi, 3. Cyrilli. Oculi, inquit, oculi tui auresque tuæ pa' ? teant. Jam vero cum partium, seu membrorum, sa- cra meminit Scriptura, nobiseum de Deo loquens, ipsam ex norma çorum quæ naturaliter nobis insunt · loqui solore sciendum est : neque enim aliter res. Dei intelligere possunums. Vora igitur cama quamob:* rem corporalisor de Deo nobiscum inspirata Sori» plura loquitur, mentis nostræ linguæque tamuil an i est : nam divina sunt ineffabilia. Neo intelligera quidquam summe necessariorum liceret nobis, qui: in tangibilibus crarisque versantur corporibus, i. exemplorum loco membra propria habentes, vix. adhue ad persubtiles circa Deum intelligentias eriga- remur (2). 3X, 1. Sed et regina Saba, etc. Cyrilli,ex commentario in Lucam. Mųlier barbara, magno locorum intervallo distans, socordiam oui- sit, non ut opes conquireret, sed ut Salomonis sa pientiam audiret, parabolas et ænigmata loquentis,. et humanorum morum laudes vituperationesque describentis. XI, 7: Tunc adificaris Salomon fonuts Chamos idolo Moab. Cyrilli. Inter absurda vero peecata, quodnam in-` gratius case polest quam cum honoris-amerisquα cultus, uni suapte natura Deo debitus, daemoniorum gregibus impenditur, immo-etiam lapidibus lignisque, exhibetur, atque his templa adificantur? Vers. 9. Iratusque vot Daminus Salomoni, etc, . Cyrilli. Cur autem mandalam fuprat et ipsi el am: teris cunctis sub lege viventibus hominibus, ne af finitates cum alienigenis contraberent? Edixit enim «. Filiam tuam non dabis Mio illius; neque vicissima, filiam illius, filio tuo.conjugem accipien *. » Fatarum est enim ut föllum tuum a me abaliemet, inque ad adios deos adorandos pergat. Jau mandati hujus. immemor Salomon, alienigenarum fiabue amore copulatus est. Quandoquidem igitur, inquit, datum præceptum flocci faciens, atque ad apostasiam de- clinans alienigenarum deos adorasti, et cum om- Cyrilli liber ' (1) Confer commentarium-Cyrilli in Lueam cap. (3) Contra Aathropomorphits peculiaris exstat S.
Γυνὴ βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόντων διαστημάτων, ὄκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιήσηται συλλογὴν, ἀλλ’ ἵνα ἀκούσῃ τὴν σοφίαν Σολομῶντος, παραβολὰς λαλοῦντος καὶ αἰνίγματα, καὶ ἀνθρωπίνων ἠθῶν ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. »Τότε ᾠκοδόμησε Σολομὼν ὑψηλὸν τῷ Χαμὼς εἰδώλῳ Μωάβ.« τὴν ἀνθρώπου ψυχήν. Κτῆμα δὴ οὖν τίμιάν τε καὶ ἐπέραστον ἀληθῶς τῇ ἀνθρώπου ψυχῇ σοφία και γνώσις, ἡ περὶ Θεοῦ δηλονότι. Καὶ ἃ οὐκ ᾐτήσω δέδωκά σοι, καὶ πλοῦτον, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Διδάσκων ἡμᾶς τίνα μὲν αἰτεῖν χρή, τίνα δὲ ὡς ἐν προσθήκης μέρει λαμβάνειν· αἰτήσαντ γὰρ καλῶς τὴν σοφίαν, μετὰ δοῦναι ταύτην, τάλλα πάντα προστέθεικεν. Επείπερ αὐτός ἐστιν ὁ ἐν Εὐα αγγελίοις εἰπών· ο Ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. » Τοῦ εἶναι τοὺς ὀφθαλμούς σου ήνεωγμένους εἰς· τὸν οἶκον τοῦτον, Κυρίλλου. Καὶ ἔστωσαν, φησὶν, οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ τὰ ὦτά σου ἡνεωγμένα. Εἰ δὲ μορίων, ἤτοι μελῶν, Η ἡ θεία μέμνηται Γραφὴ πρὸς ἡμᾶς λαλοῦσα περὶ τοῦ Θεοῦ, ἰστέον ὅτι ἐξ ὧν ἴσμεν τε καὶ πεφύκαμεν εἶναι πρὸς ἡμᾶς διαλέγεται· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν δύνασθαι τὰ περὶ Θεοῦ. Αιτία τοίνυν καὶ πρόφασις ἀληθῶς τοῦ σωματικῶς περὶ Θεοῦ τοὺς πρὸς ἡμᾶς ποιεῖσθαι λόγους τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, καὶ νοῦ. καὶ γλώττης ἐν ἡμῖν ἡ πτωχεία· ἄρρητα γὰρ παντε λῶς τὰ περὶ αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἦν συνιέναι τι τῶν ἀναγκαίων δύνασθαι τοὺς ἐν ἁπτοῖς καὶ παχέσιν ὄντας· σώμασιν, εἰ μὴ ἐν τάξει παραδειγμάτων τὰ ἑαυτῶν δεχόμενοι μέλη, μόλις οὕτως άνιμεν εἰς ἐνορίας Ισχνὰς τὰς περὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ βασίλισσα Σαβά, κ. τ. λ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸν κατὰ Λουκᾶν (1).. Γυνή βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόντων διαστημά- των, όκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιή. σηται συλλογήν, ἀλλ᾽ ἵνα ἀκούσῃ τὴν σοφίαν Σολο μώντος, παραβολὰς λαλοῦντος καὶ αἰνίγματα, καὶ ἀν- θρωπίνων ἠθῶν ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. Τότε ᾠκοδόμησε Σολομών ὑψηλὸν τῷ Χαμὡς εἰ. δώλῳ Μικάδο Κυρίλλου. Καὶ τί ἂν γένοιτο τῶν οὕτως ἐκτόπων πλημμελημάτων τὸ δυσαχθέστερον, τιμῆς καὶ ἀγάπης τῆς εἰς ἕνα καὶ φύσει Θεὸν ἀξίωμα ταῖς τῶν δαιμο- νίων ἀπονέμειν ἀγέλαις, μᾶλλον δὲ λίθοις ἀναπλάτ- τειν καὶ ξύλοις, καὶ τούτοις οἰκοδομείν ναούς; Καὶ ὠργίσθη Κύριος ἐπὶ Σαλωμών, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Τι δὲ ἦν ἄρα τὸ ἐνταλθὼν αὐτῷ τε καὶ πᾶσι τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἀνδράσι· μὴ πηδεύειν. ἀλλας γενέσιν ; Εφη γάρ, ότι « Την θυγατέρα σου οὐ δώσεις. τῷ υἱῷ αὐτοῦ· καὶ τὴν θυγατέρα· αὐτοῦ οὐ λήψῃ τῷ υἱῷ σου. Αποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ' ἐμοῦ, καὶ πορευθεὶς λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις. Αμνημονήσας τοίνυν τῆς τοιαύτης ἐντολῆς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων συνεπλέκετο θυγατράσιν. Ἐπειδὴ τοίνυν, φησί, δι' οὐδενὸς ἐποίησας λόγου τὴν ἐσθεῖσαν ἐντολὴν, κατ ολισθήσας πρὸς ἀπόστασιν τοῖς τῶν ἀλλοφύλων λελά τρυχας θεοῖς, καὶ δούλην ἐμὴν τὴν κτίσιν οὖσαν είν * ΣΙ, 31. IN REGUM LIB. III. A hominis possessio, sapientia est et scientia Dei, scilicet. Vees. 13. Illa quaque que non postulasti, tibi cessi, diuilias, etc. Cyrėšli. Erudit nos quænam oporteat postulare, quænam vero additamenti instar accipere, nam petenti sapientiam, post hane datam, reliqua omnia adjecit. Etenim ipse in Evangeliis dixit :' ‹ Petite primo regnum Dei et justitiam ejus, et hae omnia" adjicientur vobis ". » VIII, 29. Ut sint oculi tui aperti super demum hanc. C D Matth 1, * Benit. vi, 3. Cyrilli. Oculi, inquit, oculi tui auresque tuæ pa' ? teant. Jam vero cum partium, seu membrorum, sa- cra meminit Scriptura, nobiseum de Deo loquens, ipsam ex norma çorum quæ naturaliter nobis insunt · loqui solore sciendum est : neque enim aliter res. Dei intelligere possunums. Vora igitur cama quamob:* rem corporalisor de Deo nobiscum inspirata Sori» plura loquitur, mentis nostræ linguæque tamuil an i est : nam divina sunt ineffabilia. Neo intelligera quidquam summe necessariorum liceret nobis, qui: in tangibilibus crarisque versantur corporibus, i. exemplorum loco membra propria habentes, vix. adhue ad persubtiles circa Deum intelligentias eriga- remur (2). 3X, 1. Sed et regina Saba, etc. Cyrilli,ex commentario in Lucam. Mųlier barbara, magno locorum intervallo distans, socordiam oui- sit, non ut opes conquireret, sed ut Salomonis sa pientiam audiret, parabolas et ænigmata loquentis,. et humanorum morum laudes vituperationesque describentis. XI, 7: Tunc adificaris Salomon fonuts Chamos idolo Moab. Cyrilli. Inter absurda vero peecata, quodnam in-` gratius case polest quam cum honoris-amerisquα cultus, uni suapte natura Deo debitus, daemoniorum gregibus impenditur, immo-etiam lapidibus lignisque, exhibetur, atque his templa adificantur? Vers. 9. Iratusque vot Daminus Salomoni, etc, . Cyrilli. Cur autem mandalam fuprat et ipsi el am: teris cunctis sub lege viventibus hominibus, ne af finitates cum alienigenis contraberent? Edixit enim «. Filiam tuam non dabis Mio illius; neque vicissima, filiam illius, filio tuo.conjugem accipien *. » Fatarum est enim ut föllum tuum a me abaliemet, inque ad adios deos adorandos pergat. Jau mandati hujus. immemor Salomon, alienigenarum fiabue amore copulatus est. Quandoquidem igitur, inquit, datum præceptum flocci faciens, atque ad apostasiam de- clinans alienigenarum deos adorasti, et cum om- Cyrilli liber ' (1) Confer commentarium-Cyrilli in Lueam cap. (3) Contra Aathropomorphits peculiaris exstat S.
Cyril 22Κυρίλλου 22
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Τί δὲ ἧν ἄρα τὸ ἐνταλθὲν αὐτῷ τε καὶ πᾶσι τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἀνδράσι μὴ κηδεύειν ἀλλογενέσιν; Ἔφη γὰρ, ὅτι »Τὴν θυγατέρα σου οὐ δώσεις τῷ υἱῷ αὐτοῦ· καὶ τὴν θυγατέρα αὐτοῦ οὐ λήψῃ τῷ υἱῷ σου. Ἀποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ πορευθεὶς λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις. Ἀμνημονήσας τοίνυν τῆς τοιαύτης ἐντολῆς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων συνεπλέκετο θυγατράσιν.τὴν ἀνθρώπου ψυχήν. Κτῆμα δὴ οὖν τίμιάν τε καὶ ἐπέραστον ἀληθῶς τῇ ἀνθρώπου ψυχῇ σοφία και γνώσις, ἡ περὶ Θεοῦ δηλονότι. Καὶ ἃ οὐκ ᾐτήσω δέδωκά σοι, καὶ πλοῦτον, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Διδάσκων ἡμᾶς τίνα μὲν αἰτεῖν χρή, τίνα δὲ ὡς ἐν προσθήκης μέρει λαμβάνειν· αἰτήσαντ γὰρ καλῶς τὴν σοφίαν, μετὰ δοῦναι ταύτην, τάλλα πάντα προστέθεικεν. Επείπερ αὐτός ἐστιν ὁ ἐν Εὐα αγγελίοις εἰπών· ο Ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. » Τοῦ εἶναι τοὺς ὀφθαλμούς σου ήνεωγμένους εἰς· τὸν οἶκον τοῦτον, Κυρίλλου. Καὶ ἔστωσαν, φησὶν, οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ τὰ ὦτά σου ἡνεωγμένα. Εἰ δὲ μορίων, ἤτοι μελῶν, Η ἡ θεία μέμνηται Γραφὴ πρὸς ἡμᾶς λαλοῦσα περὶ τοῦ Θεοῦ, ἰστέον ὅτι ἐξ ὧν ἴσμεν τε καὶ πεφύκαμεν εἶναι πρὸς ἡμᾶς διαλέγεται· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν δύνασθαι τὰ περὶ Θεοῦ. Αιτία τοίνυν καὶ πρόφασις ἀληθῶς τοῦ σωματικῶς περὶ Θεοῦ τοὺς πρὸς ἡμᾶς ποιεῖσθαι λόγους τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, καὶ νοῦ. καὶ γλώττης ἐν ἡμῖν ἡ πτωχεία· ἄρρητα γὰρ παντε λῶς τὰ περὶ αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἦν συνιέναι τι τῶν ἀναγκαίων δύνασθαι τοὺς ἐν ἁπτοῖς καὶ παχέσιν ὄντας· σώμασιν, εἰ μὴ ἐν τάξει παραδειγμάτων τὰ ἑαυτῶν δεχόμενοι μέλη, μόλις οὕτως άνιμεν εἰς ἐνορίας Ισχνὰς τὰς περὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ βασίλισσα Σαβά, κ. τ. λ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸν κατὰ Λουκᾶν (1).. Γυνή βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόντων διαστημά- των, όκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιή. σηται συλλογήν, ἀλλ᾽ ἵνα ἀκούσῃ τὴν σοφίαν Σολο μώντος, παραβολὰς λαλοῦντος καὶ αἰνίγματα, καὶ ἀν- θρωπίνων ἠθῶν ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. Τότε ᾠκοδόμησε Σολομών ὑψηλὸν τῷ Χαμὡς εἰ. δώλῳ Μικάδο Κυρίλλου. Καὶ τί ἂν γένοιτο τῶν οὕτως ἐκτόπων πλημμελημάτων τὸ δυσαχθέστερον, τιμῆς καὶ ἀγάπης τῆς εἰς ἕνα καὶ φύσει Θεὸν ἀξίωμα ταῖς τῶν δαιμο- νίων ἀπονέμειν ἀγέλαις, μᾶλλον δὲ λίθοις ἀναπλάτ- τειν καὶ ξύλοις, καὶ τούτοις οἰκοδομείν ναούς; Καὶ ὠργίσθη Κύριος ἐπὶ Σαλωμών, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Τι δὲ ἦν ἄρα τὸ ἐνταλθὼν αὐτῷ τε καὶ πᾶσι τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἀνδράσι· μὴ πηδεύειν. ἀλλας γενέσιν ; Εφη γάρ, ότι « Την θυγατέρα σου οὐ δώσεις. τῷ υἱῷ αὐτοῦ· καὶ τὴν θυγατέρα· αὐτοῦ οὐ λήψῃ τῷ υἱῷ σου. Αποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ' ἐμοῦ, καὶ πορευθεὶς λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις. Αμνημονήσας τοίνυν τῆς τοιαύτης ἐντολῆς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων συνεπλέκετο θυγατράσιν. Ἐπειδὴ τοίνυν, φησί, δι' οὐδενὸς ἐποίησας λόγου τὴν ἐσθεῖσαν ἐντολὴν, κατ ολισθήσας πρὸς ἀπόστασιν τοῖς τῶν ἀλλοφύλων λελά τρυχας θεοῖς, καὶ δούλην ἐμὴν τὴν κτίσιν οὖσαν είν * ΣΙ, 31. IN REGUM LIB. III. A hominis possessio, sapientia est et scientia Dei, scilicet. Vees. 13. Illa quaque que non postulasti, tibi cessi, diuilias, etc. Cyrėšli. Erudit nos quænam oporteat postulare, quænam vero additamenti instar accipere, nam petenti sapientiam, post hane datam, reliqua omnia adjecit. Etenim ipse in Evangeliis dixit :' ‹ Petite primo regnum Dei et justitiam ejus, et hae omnia" adjicientur vobis ". » VIII, 29. Ut sint oculi tui aperti super demum hanc. C D Matth 1, * Benit. vi, 3. Cyrilli. Oculi, inquit, oculi tui auresque tuæ pa' ? teant. Jam vero cum partium, seu membrorum, sa- cra meminit Scriptura, nobiseum de Deo loquens, ipsam ex norma çorum quæ naturaliter nobis insunt · loqui solore sciendum est : neque enim aliter res. Dei intelligere possunums. Vora igitur cama quamob:* rem corporalisor de Deo nobiscum inspirata Sori» plura loquitur, mentis nostræ linguæque tamuil an i est : nam divina sunt ineffabilia. Neo intelligera quidquam summe necessariorum liceret nobis, qui: in tangibilibus crarisque versantur corporibus, i. exemplorum loco membra propria habentes, vix. adhue ad persubtiles circa Deum intelligentias eriga- remur (2). 3X, 1. Sed et regina Saba, etc. Cyrilli,ex commentario in Lucam. Mųlier barbara, magno locorum intervallo distans, socordiam oui- sit, non ut opes conquireret, sed ut Salomonis sa pientiam audiret, parabolas et ænigmata loquentis,. et humanorum morum laudes vituperationesque describentis. XI, 7: Tunc adificaris Salomon fonuts Chamos idolo Moab. Cyrilli. Inter absurda vero peecata, quodnam in-` gratius case polest quam cum honoris-amerisquα cultus, uni suapte natura Deo debitus, daemoniorum gregibus impenditur, immo-etiam lapidibus lignisque, exhibetur, atque his templa adificantur? Vers. 9. Iratusque vot Daminus Salomoni, etc, . Cyrilli. Cur autem mandalam fuprat et ipsi el am: teris cunctis sub lege viventibus hominibus, ne af finitates cum alienigenis contraberent? Edixit enim «. Filiam tuam non dabis Mio illius; neque vicissima, filiam illius, filio tuo.conjugem accipien *. » Fatarum est enim ut föllum tuum a me abaliemet, inque ad adios deos adorandos pergat. Jau mandati hujus. immemor Salomon, alienigenarum fiabue amore copulatus est. Quandoquidem igitur, inquit, datum præceptum flocci faciens, atque ad apostasiam de- clinans alienigenarum deos adorasti, et cum om- Cyrilli liber ' (1) Confer commentarium-Cyrilli in Lueam cap. (3) Contra Aathropomorphits peculiaris exstat S.
PG 69:691Ἐπειδὴ τοίνυν, φησὶ, δι’ οὐδενὸς ἐποίησας λόγου τὴν δοθεῖσαν ἐντολὴν, κατολισθήσας πρὸς ἀπόστασιν τοῖς τῶν ἀλλοφύλων λελάτρευκας θεοῖς, καὶ δούλην ἐμὴν τὴν κτίσιν οὖσαν εἰδὼς, τὴν ἐμὴν καὶ μόνην πρεπωδεστάτην ἐκνενέμηκας αὐτῇ τιμήν τε καὶ δόξαν, κἀγὼ τὴν σὴν διαῤῥήξω βασιλείαν, καὶ δώσω αὐτὴν τῷ δούλῳ σου, ἴν’ ὃ πεποίηκας, μάθῃς ἐξ αὐτοῦ τοῦ συμβεβηκότος. Ἐπειδὴ γὰρ ταῖς εἰς γυναῖκας ἐπιθυμίαις ἡττώμενος, καίτοι σοφὸς ὢν ἄγαν ὁ Σολομὼν, μονονουχὶ καὶ ὅσον ἧκεν εἰπεῖν εἰς ἐγχειρημάτων δύναμιν, τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν διέῤῥηξεν, εἰδώλοις ἀνάπτων τὴν αὐτῷ μόνῳ πρεπωδεστάτην τιμήν τε καὶ δόξαν· ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως διαῤῥηγνύναι Θεὸς ἐπηπείλει τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, τοῖς ἴσοις ἀντιλυπῶν, κατὰ τὸ ἐν προφήτῃ γεγραμμένον Ἰεζεκιήλ· «Καθὼς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται σοι εἰς κεφαλήν σου.» «Καὶ ἐβουλεύσατο ὁ βασιλεὺς καὶ ἐπορεύθη καὶ ἐποίησε δύο δαμάλεις.» Κυρίλλου Πρόξενος [ ξοδ. πρόξενον] ὀλέθρου γέγονε τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ Ἱεροβοὰμ, τὸ ἀνθελέσθαι τὴν τῶν ἀνθρώπων βασιλείαν δεικνὺς, καὶ ἀποφοιτῆσαι τοῦ βασιλεύεσθαι παρὰ Θεοῦ διὰ προφητῶν.S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIMEP. Α δώς, τὴν ἐμὴν καὶ μόνην πρεπωδεστάτην ἐκνενέμη καὶ αὐτῇ τιμήν τε καὶ δόξαν, κἀγὼ τὴν σὴν διαρ ρήξω βασιλείαν, καὶ δώσω αὐτὴν τῷ δούλῳ σου, ν' πεποίηκας, μάθῃς ἐξ αὐτοῦ τοῦ συμβεβηκότος, την Ἐπειδὴ γὰρ ταῖς εἰς γυναῖκας ἐπιθυμίαις ηττώμενος, καίτοι σοφὸς ἐν ἄγαν ὁ Σολομών, μονονουχί καὶ ὅσον ἧκεν εἰπεῖν εἰς ἐγχειρημάτων δύναμιν, τὴν τοῦ Θεού βασιλείαν διέρρηξεν, εἰδώλοις ἀνάπτων τὴν αὐ τῷ μόνῳ πρεπωδεστάτην τιμήν τε καὶ δόξαν· ταύτη τοι καὶ μάλα εικότως διαρρηγνύναι Θεὸς ἐπηπείας τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, τοῖς ἴσοις ἀντιλυπών, κατὰ τὸ ἐν προφήτῃ γεγραμμένον Ἰεζεκιήλ ο Καθώς εποίη σας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταπον θήσεται σοι εἰς κεφαλήν σου, ο • Καὶ ἐβουλεύσατο ὁ βασιλεὺς καὶ ἐπορεύθη και ἐποίησε δύο δαμάλεις. Κυρίλλου. Πρόξενος πρόξενον] ἀλέθρου με γονε τοῖς ἐξ Ισραήλ Ιεροβοάμ, τὸ ἀνθελήσθαι τὴν τῶν ἀνθρώπων βασιλείαν δεικνύς, καὶ ἀπαρατήσει τοῦ βασιλεύεσθαι περὶ Θεοῦ διὰ προφητών. Μ γὰρ ὁ Ἱεροσοὰμ ἐμὲ τὸν Δεσπότην παρώργισε και Εt juven-νοτομήσας δαμάλεις, καὶ τὸ ἐμὸν αὐταῖς ἀξίωμα περιθείς. Καὶ πάλιν· Ἐπενόησεν ἐν ἀρχαῖς Ἱερά βοάμ τὰς δαμάλει;, καὶ πληροῦν ἐκέλευσεν ἐπ' αὐταῖς τὰ νενομισμένα, τὴν τῷ Θεῷ πρέπουσαν δόξαν της ἰδίας εὑρέμασιν ἀνάπτων ὁ δείλαιος· εν ἔχοι μὲν ἰδίων Θεόν Θεός]. Καὶ ἀμπελὼν εἰς ἦν τῷ Ναβουθαί Κυρίλλου. Αμπελῶνα νοεῖν τὸν Ἰσραὴλ Ησαΐας αὐτὸς τὴν βασιλείαν ἀσφαλῶς, ἀποστερεῖ δὲ ὥσπερ τῶν ἡμῖν ὑποτίθεται. Ἀλλ᾿ οἱ τούτου ἡγούμενοι, ὧν τέλει τύπον ὁ ᾿Αχαάβ, ἐπεθύμουν αὐτὸν ἔχειν, ἀλλ' οὐκ ἔπειθον καταπροδοῦναι σφίσιν τὸν τοῦ πατρὸς ἐξαί. ρετον ἀμπελῶνα, ἵνα καὶ εἰς κῆπον αὐτὸν λαχανίες μετασκευάσωσι, διδάσκοντες διδασκαλίας εντάλματα ἀνθρώπων, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ἀνατροπὴν θολεράν. Εἶτα τί δέδρακεν ή θεομίσητος Πεζάβελ, τουτέστιν ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή, ταῖς τῶν ἡγουμένων συνδραμούσα λύπαις; Δόλῳ μέτειτι τὸν δίκαιον Μα- βουθαι, τουτέστι τὸν ἐρχόμενον. Ανήρητας γὰρ συκοφαντούμενος ὁ Εμμανουήλ. Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ. . Κυρίλλου. φοντο γὰρ ὅτι νενικήκασιν οἱ ἐξ ραήλ, μόνοις τοῖς ὄρεσιν ἢ καὶ ἐν τοῖς βουνοῖς δυνα μένου σώζειν Θεοῦ· ἡττήμεθα δὴ ούν, φησίν, ότι Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ· εἰ δὲ δὴ γένοιτο συνελθεῖν εἰς μάχην ἐν πεδίοις ἐψιλωμένοις, περιεσόμεθα πάν τως, ἀτανοῦντας ἐν χειλάσι τοῦ Θεοῦ Ἰσραήλ. Ελλη νικῆς δὲ ταῦτα φρενοβλαβείας ἐγκλήματα, καὶ τῶν οὐκ εἰδότων τὸν ἀληθῆ καὶ κατὰ φύσιν Θεὸν ἄθυρο στομία δεινή. Οὐκοῦν ἡγανάκτει κατὰ τῶν ἀλλοφύλων καὶ σφόδρα εἰκότως ὁ πάντα ἰσχύων Θεός, ὅτι καὶ Demo creaturam scires mihi esse servam, nihilo te- men minus meum mihique tantummodo congruen- tem honorem eidem contulisti: ego quoque regnum tuum diecindem, idque servo tuo tradam, ut tuum facinus ex his quæ evenerint agnoscas. Victus amore mulicrum, quanquam adeo sapiens Salomon, ad immanes ausus, utita dicam, prorupit, nempe ut regium Dei diviserit, idolis tribuens cuium bono remque Deo unice debitum. Lure igitur meritoque divisurum se regnum illius Deus comminabatur, pari ratione eum crucians, sicuti apud Ezechielem scribitur: • Sicut fecisti, ita tibi eveniet; retribu- tio tua in caput tuum retribuetur *. › XH, 28. Et excogitato consilio abiit res, duasque fa- bricavit juvencas, - B (cod. Cyrilli. Causa ruinæ fuit Israelitis Jeroboamus, docens eos præoptare hominum imperium, alque a Dei regno per prophetas administrate recedere. En, inquit Deus, Jeroboantus me Dominum irritavit juvencarum nová structura, cultuque his adhibito. rursus : Enoeitavit ab initio Jeroboamias Et css, iisqne logalem eultum exhiberi mandavit, con- vonientem Deo gloriam inventis suis miser attri - buens atque ut tutum sibi haberet regnum, ra sua veluti Deum exspotiavit. C [cod. Vat. XX, 1; Vulg. XXI, 1. Vinea una erat Naboth. Cyrilli. Ut vineam intelligamus Israelem, Isaias (cap. v) nobis suggerit. Verum populi principes, & quorum typum gerit Achaabus, optaverunt eam obtinere ; neque tamen persuaserunt domino ut vi- nea patris electa sibi traderetur, ut eam in hortum herbarium converterent, docentes præcepta homi- num, eumque intulenta subversione rigantes. Doinde vero quid egit invisa Deo Jezabel, id est Ju- dæorum Synagoga, ducum suorum secuta simulta- tes? Bolo circumvenit justum Naboth, quod inter- protatur veniens (1). Exstinctus enim calumniis fuit Emmanuel. Vat. XXI, 23; Vulg. XX, (4). Deus montium Deus Israelis. Cyrilli. Putabant [alienigenae] Israelitas discessisse victores, quia in montibus tantum collibusve salu- D tem conferre posset Deus: Victi, itaque aiebant, felmas quis Deus montium Deus Israelis; quod si pero in campo acie confligere accidat, superiores sine dubio erimus, Deo Isructis in vallibus vires amittente. Sunt autein hac favsitates ethnice blasphe- mise, et linguse gravis intemperantia corum qui verum naturalemque Deum ignorabent. Indignaba- tur itaque jure meritoque universitatis Deus alieni- * Ezech. ix, 10. fuit Redemptoris interfecti Naboth. Respicitur au- tem ad vaticinium illud : Donec veniat qui mitten- dus est, et ad verba : Benedictus qui venit in nomine Domini. Alex. Vaticano est cap. xx. Ergo hic, ut alibi, quebatur Alexandrinus Cyrillus nostrum Vat.. id est Alexandrinum textum. Sic etiam in subsequents fragmento. Diptized by Google (1) Recto ; est enim ab Hebraico nis venit. Figura (2) In vulgato quidem ordine est cap. xx, sed in
Ἰδοὺ γὰρ ὁ Ἱεροβοὰμ ἐμὲ τὸν Δεσπότην παρώργισε καινοτομήσας δαμάλεις, καὶ τὸ ἐμὸν αὐταῖς ἀξίωμα περιθείς. Καὶ πάλιν· Ἐπενόησεν ἐν ἀρχαῖς Ἱεροβοὰμ τὰς δαμάλεις, καὶ πληροῦν ἐκέλευσεν ἐπ’ αὐταῖς τὰ νενομισμένα, τὴν τῷ Θεῷ πρέπουσαν δόξαν τοῖς ἰδίοις εὑρέμασιν ἀνάπτων ὁ δείλαιος· ἵν’ ἔχοι μὲν αὐτὸς τὴν βασιλείαν ἀσφαλῶς, ἀποστερεῖ δὲ ὥσπερ τῶν ἰδίων Θεόν [ ξοδ. Θεός]. «Καὶ ἀμπελὼν εἶς ἦν τῷ Ναβουθαί.» S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIMEP. Α δώς, τὴν ἐμὴν καὶ μόνην πρεπωδεστάτην ἐκνενέμη καὶ αὐτῇ τιμήν τε καὶ δόξαν, κἀγὼ τὴν σὴν διαρ ρήξω βασιλείαν, καὶ δώσω αὐτὴν τῷ δούλῳ σου, ν' πεποίηκας, μάθῃς ἐξ αὐτοῦ τοῦ συμβεβηκότος, την Ἐπειδὴ γὰρ ταῖς εἰς γυναῖκας ἐπιθυμίαις ηττώμενος, καίτοι σοφὸς ἐν ἄγαν ὁ Σολομών, μονονουχί καὶ ὅσον ἧκεν εἰπεῖν εἰς ἐγχειρημάτων δύναμιν, τὴν τοῦ Θεού βασιλείαν διέρρηξεν, εἰδώλοις ἀνάπτων τὴν αὐ τῷ μόνῳ πρεπωδεστάτην τιμήν τε καὶ δόξαν· ταύτη τοι καὶ μάλα εικότως διαρρηγνύναι Θεὸς ἐπηπείας τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, τοῖς ἴσοις ἀντιλυπών, κατὰ τὸ ἐν προφήτῃ γεγραμμένον Ἰεζεκιήλ ο Καθώς εποίη σας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταπον θήσεται σοι εἰς κεφαλήν σου, ο • Καὶ ἐβουλεύσατο ὁ βασιλεὺς καὶ ἐπορεύθη και ἐποίησε δύο δαμάλεις. Κυρίλλου. Πρόξενος πρόξενον] ἀλέθρου με γονε τοῖς ἐξ Ισραήλ Ιεροβοάμ, τὸ ἀνθελήσθαι τὴν τῶν ἀνθρώπων βασιλείαν δεικνύς, καὶ ἀπαρατήσει τοῦ βασιλεύεσθαι περὶ Θεοῦ διὰ προφητών. Μ γὰρ ὁ Ἱεροσοὰμ ἐμὲ τὸν Δεσπότην παρώργισε και Εt juven-νοτομήσας δαμάλεις, καὶ τὸ ἐμὸν αὐταῖς ἀξίωμα περιθείς. Καὶ πάλιν· Ἐπενόησεν ἐν ἀρχαῖς Ἱερά βοάμ τὰς δαμάλει;, καὶ πληροῦν ἐκέλευσεν ἐπ' αὐταῖς τὰ νενομισμένα, τὴν τῷ Θεῷ πρέπουσαν δόξαν της ἰδίας εὑρέμασιν ἀνάπτων ὁ δείλαιος· εν ἔχοι μὲν ἰδίων Θεόν Θεός]. Καὶ ἀμπελὼν εἰς ἦν τῷ Ναβουθαί Κυρίλλου. Αμπελῶνα νοεῖν τὸν Ἰσραὴλ Ησαΐας αὐτὸς τὴν βασιλείαν ἀσφαλῶς, ἀποστερεῖ δὲ ὥσπερ τῶν ἡμῖν ὑποτίθεται. Ἀλλ᾿ οἱ τούτου ἡγούμενοι, ὧν τέλει τύπον ὁ ᾿Αχαάβ, ἐπεθύμουν αὐτὸν ἔχειν, ἀλλ' οὐκ ἔπειθον καταπροδοῦναι σφίσιν τὸν τοῦ πατρὸς ἐξαί. ρετον ἀμπελῶνα, ἵνα καὶ εἰς κῆπον αὐτὸν λαχανίες μετασκευάσωσι, διδάσκοντες διδασκαλίας εντάλματα ἀνθρώπων, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ἀνατροπὴν θολεράν. Εἶτα τί δέδρακεν ή θεομίσητος Πεζάβελ, τουτέστιν ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή, ταῖς τῶν ἡγουμένων συνδραμούσα λύπαις; Δόλῳ μέτειτι τὸν δίκαιον Μα- βουθαι, τουτέστι τὸν ἐρχόμενον. Ανήρητας γὰρ συκοφαντούμενος ὁ Εμμανουήλ. Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ. . Κυρίλλου. φοντο γὰρ ὅτι νενικήκασιν οἱ ἐξ ραήλ, μόνοις τοῖς ὄρεσιν ἢ καὶ ἐν τοῖς βουνοῖς δυνα μένου σώζειν Θεοῦ· ἡττήμεθα δὴ ούν, φησίν, ότι Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ· εἰ δὲ δὴ γένοιτο συνελθεῖν εἰς μάχην ἐν πεδίοις ἐψιλωμένοις, περιεσόμεθα πάν τως, ἀτανοῦντας ἐν χειλάσι τοῦ Θεοῦ Ἰσραήλ. Ελλη νικῆς δὲ ταῦτα φρενοβλαβείας ἐγκλήματα, καὶ τῶν οὐκ εἰδότων τὸν ἀληθῆ καὶ κατὰ φύσιν Θεὸν ἄθυρο στομία δεινή. Οὐκοῦν ἡγανάκτει κατὰ τῶν ἀλλοφύλων καὶ σφόδρα εἰκότως ὁ πάντα ἰσχύων Θεός, ὅτι καὶ Demo creaturam scires mihi esse servam, nihilo te- men minus meum mihique tantummodo congruen- tem honorem eidem contulisti: ego quoque regnum tuum diecindem, idque servo tuo tradam, ut tuum facinus ex his quæ evenerint agnoscas. Victus amore mulicrum, quanquam adeo sapiens Salomon, ad immanes ausus, utita dicam, prorupit, nempe ut regium Dei diviserit, idolis tribuens cuium bono remque Deo unice debitum. Lure igitur meritoque divisurum se regnum illius Deus comminabatur, pari ratione eum crucians, sicuti apud Ezechielem scribitur: • Sicut fecisti, ita tibi eveniet; retribu- tio tua in caput tuum retribuetur *. › XH, 28. Et excogitato consilio abiit res, duasque fa- bricavit juvencas, - B (cod. Cyrilli. Causa ruinæ fuit Israelitis Jeroboamus, docens eos præoptare hominum imperium, alque a Dei regno per prophetas administrate recedere. En, inquit Deus, Jeroboantus me Dominum irritavit juvencarum nová structura, cultuque his adhibito. rursus : Enoeitavit ab initio Jeroboamias Et css, iisqne logalem eultum exhiberi mandavit, con- vonientem Deo gloriam inventis suis miser attri - buens atque ut tutum sibi haberet regnum, ra sua veluti Deum exspotiavit. C [cod. Vat. XX, 1; Vulg. XXI, 1. Vinea una erat Naboth. Cyrilli. Ut vineam intelligamus Israelem, Isaias (cap. v) nobis suggerit. Verum populi principes, & quorum typum gerit Achaabus, optaverunt eam obtinere ; neque tamen persuaserunt domino ut vi- nea patris electa sibi traderetur, ut eam in hortum herbarium converterent, docentes præcepta homi- num, eumque intulenta subversione rigantes. Doinde vero quid egit invisa Deo Jezabel, id est Ju- dæorum Synagoga, ducum suorum secuta simulta- tes? Bolo circumvenit justum Naboth, quod inter- protatur veniens (1). Exstinctus enim calumniis fuit Emmanuel. Vat. XXI, 23; Vulg. XX, (4). Deus montium Deus Israelis. Cyrilli. Putabant [alienigenae] Israelitas discessisse victores, quia in montibus tantum collibusve salu- D tem conferre posset Deus: Victi, itaque aiebant, felmas quis Deus montium Deus Israelis; quod si pero in campo acie confligere accidat, superiores sine dubio erimus, Deo Isructis in vallibus vires amittente. Sunt autein hac favsitates ethnice blasphe- mise, et linguse gravis intemperantia corum qui verum naturalemque Deum ignorabent. Indignaba- tur itaque jure meritoque universitatis Deus alieni- * Ezech. ix, 10. fuit Redemptoris interfecti Naboth. Respicitur au- tem ad vaticinium illud : Donec veniat qui mitten- dus est, et ad verba : Benedictus qui venit in nomine Domini. Alex. Vaticano est cap. xx. Ergo hic, ut alibi, quebatur Alexandrinus Cyrillus nostrum Vat.. id est Alexandrinum textum. Sic etiam in subsequents fragmento. Diptized by Google (1) Recto ; est enim ab Hebraico nis venit. Figura (2) In vulgato quidem ordine est cap. xx, sed in
Cyril 24Κυρίλλου 24
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου.S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIMEP. Α δώς, τὴν ἐμὴν καὶ μόνην πρεπωδεστάτην ἐκνενέμη καὶ αὐτῇ τιμήν τε καὶ δόξαν, κἀγὼ τὴν σὴν διαρ ρήξω βασιλείαν, καὶ δώσω αὐτὴν τῷ δούλῳ σου, ν' πεποίηκας, μάθῃς ἐξ αὐτοῦ τοῦ συμβεβηκότος, την Ἐπειδὴ γὰρ ταῖς εἰς γυναῖκας ἐπιθυμίαις ηττώμενος, καίτοι σοφὸς ἐν ἄγαν ὁ Σολομών, μονονουχί καὶ ὅσον ἧκεν εἰπεῖν εἰς ἐγχειρημάτων δύναμιν, τὴν τοῦ Θεού βασιλείαν διέρρηξεν, εἰδώλοις ἀνάπτων τὴν αὐ τῷ μόνῳ πρεπωδεστάτην τιμήν τε καὶ δόξαν· ταύτη τοι καὶ μάλα εικότως διαρρηγνύναι Θεὸς ἐπηπείας τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, τοῖς ἴσοις ἀντιλυπών, κατὰ τὸ ἐν προφήτῃ γεγραμμένον Ἰεζεκιήλ ο Καθώς εποίη σας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταπον θήσεται σοι εἰς κεφαλήν σου, ο • Καὶ ἐβουλεύσατο ὁ βασιλεὺς καὶ ἐπορεύθη και ἐποίησε δύο δαμάλεις. Κυρίλλου. Πρόξενος πρόξενον] ἀλέθρου με γονε τοῖς ἐξ Ισραήλ Ιεροβοάμ, τὸ ἀνθελήσθαι τὴν τῶν ἀνθρώπων βασιλείαν δεικνύς, καὶ ἀπαρατήσει τοῦ βασιλεύεσθαι περὶ Θεοῦ διὰ προφητών. Μ γὰρ ὁ Ἱεροσοὰμ ἐμὲ τὸν Δεσπότην παρώργισε και Εt juven-νοτομήσας δαμάλεις, καὶ τὸ ἐμὸν αὐταῖς ἀξίωμα περιθείς. Καὶ πάλιν· Ἐπενόησεν ἐν ἀρχαῖς Ἱερά βοάμ τὰς δαμάλει;, καὶ πληροῦν ἐκέλευσεν ἐπ' αὐταῖς τὰ νενομισμένα, τὴν τῷ Θεῷ πρέπουσαν δόξαν της ἰδίας εὑρέμασιν ἀνάπτων ὁ δείλαιος· εν ἔχοι μὲν ἰδίων Θεόν Θεός]. Καὶ ἀμπελὼν εἰς ἦν τῷ Ναβουθαί Κυρίλλου. Αμπελῶνα νοεῖν τὸν Ἰσραὴλ Ησαΐας αὐτὸς τὴν βασιλείαν ἀσφαλῶς, ἀποστερεῖ δὲ ὥσπερ τῶν ἡμῖν ὑποτίθεται. Ἀλλ᾿ οἱ τούτου ἡγούμενοι, ὧν τέλει τύπον ὁ ᾿Αχαάβ, ἐπεθύμουν αὐτὸν ἔχειν, ἀλλ' οὐκ ἔπειθον καταπροδοῦναι σφίσιν τὸν τοῦ πατρὸς ἐξαί. ρετον ἀμπελῶνα, ἵνα καὶ εἰς κῆπον αὐτὸν λαχανίες μετασκευάσωσι, διδάσκοντες διδασκαλίας εντάλματα ἀνθρώπων, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ἀνατροπὴν θολεράν. Εἶτα τί δέδρακεν ή θεομίσητος Πεζάβελ, τουτέστιν ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή, ταῖς τῶν ἡγουμένων συνδραμούσα λύπαις; Δόλῳ μέτειτι τὸν δίκαιον Μα- βουθαι, τουτέστι τὸν ἐρχόμενον. Ανήρητας γὰρ συκοφαντούμενος ὁ Εμμανουήλ. Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ. . Κυρίλλου. φοντο γὰρ ὅτι νενικήκασιν οἱ ἐξ ραήλ, μόνοις τοῖς ὄρεσιν ἢ καὶ ἐν τοῖς βουνοῖς δυνα μένου σώζειν Θεοῦ· ἡττήμεθα δὴ ούν, φησίν, ότι Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ· εἰ δὲ δὴ γένοιτο συνελθεῖν εἰς μάχην ἐν πεδίοις ἐψιλωμένοις, περιεσόμεθα πάν τως, ἀτανοῦντας ἐν χειλάσι τοῦ Θεοῦ Ἰσραήλ. Ελλη νικῆς δὲ ταῦτα φρενοβλαβείας ἐγκλήματα, καὶ τῶν οὐκ εἰδότων τὸν ἀληθῆ καὶ κατὰ φύσιν Θεὸν ἄθυρο στομία δεινή. Οὐκοῦν ἡγανάκτει κατὰ τῶν ἀλλοφύλων καὶ σφόδρα εἰκότως ὁ πάντα ἰσχύων Θεός, ὅτι καὶ Demo creaturam scires mihi esse servam, nihilo te- men minus meum mihique tantummodo congruen- tem honorem eidem contulisti: ego quoque regnum tuum diecindem, idque servo tuo tradam, ut tuum facinus ex his quæ evenerint agnoscas. Victus amore mulicrum, quanquam adeo sapiens Salomon, ad immanes ausus, utita dicam, prorupit, nempe ut regium Dei diviserit, idolis tribuens cuium bono remque Deo unice debitum. Lure igitur meritoque divisurum se regnum illius Deus comminabatur, pari ratione eum crucians, sicuti apud Ezechielem scribitur: • Sicut fecisti, ita tibi eveniet; retribu- tio tua in caput tuum retribuetur *. › XH, 28. Et excogitato consilio abiit res, duasque fa- bricavit juvencas, - B (cod. Cyrilli. Causa ruinæ fuit Israelitis Jeroboamus, docens eos præoptare hominum imperium, alque a Dei regno per prophetas administrate recedere. En, inquit Deus, Jeroboantus me Dominum irritavit juvencarum nová structura, cultuque his adhibito. rursus : Enoeitavit ab initio Jeroboamias Et css, iisqne logalem eultum exhiberi mandavit, con- vonientem Deo gloriam inventis suis miser attri - buens atque ut tutum sibi haberet regnum, ra sua veluti Deum exspotiavit. C [cod. Vat. XX, 1; Vulg. XXI, 1. Vinea una erat Naboth. Cyrilli. Ut vineam intelligamus Israelem, Isaias (cap. v) nobis suggerit. Verum populi principes, & quorum typum gerit Achaabus, optaverunt eam obtinere ; neque tamen persuaserunt domino ut vi- nea patris electa sibi traderetur, ut eam in hortum herbarium converterent, docentes præcepta homi- num, eumque intulenta subversione rigantes. Doinde vero quid egit invisa Deo Jezabel, id est Ju- dæorum Synagoga, ducum suorum secuta simulta- tes? Bolo circumvenit justum Naboth, quod inter- protatur veniens (1). Exstinctus enim calumniis fuit Emmanuel. Vat. XXI, 23; Vulg. XX, (4). Deus montium Deus Israelis. Cyrilli. Putabant [alienigenae] Israelitas discessisse victores, quia in montibus tantum collibusve salu- D tem conferre posset Deus: Victi, itaque aiebant, felmas quis Deus montium Deus Israelis; quod si pero in campo acie confligere accidat, superiores sine dubio erimus, Deo Isructis in vallibus vires amittente. Sunt autein hac favsitates ethnice blasphe- mise, et linguse gravis intemperantia corum qui verum naturalemque Deum ignorabent. Indignaba- tur itaque jure meritoque universitatis Deus alieni- * Ezech. ix, 10. fuit Redemptoris interfecti Naboth. Respicitur au- tem ad vaticinium illud : Donec veniat qui mitten- dus est, et ad verba : Benedictus qui venit in nomine Domini. Alex. Vaticano est cap. xx. Ergo hic, ut alibi, quebatur Alexandrinus Cyrillus nostrum Vat.. id est Alexandrinum textum. Sic etiam in subsequents fragmento. Diptized by Google (1) Recto ; est enim ab Hebraico nis venit. Figura (2) In vulgato quidem ordine est cap. xx, sed in
Ὤοντο γὰρ ὅτι νενικήκασιν οἱ ἐξ Ἰςραὴλ, μόνοις τοῖς ὄρεσιν ἢ καὶ ἐν τοῖς βουνοῖς δυναμένου σώζειν Θεοῦ· ἡττήμεθα δὴ οὖν, φησὶν, ὅτι Θεὸς ὀρέων Θεὸς Ἰσραήλ· εἰ δὲ δὴ γένοιτο συνελθεῖν εἰς μάχην ἐν πεδίοις ἐψιλωμένοις, περιεσόμεθα πάντως, ἀτονοῦντος ἐν κοιλάσι τοῦ Θεοῦ Ἰσραήλ. Ἑλληνικῆς δὲ ταῦτα φρενοβλαβείας ἐγκλήματα, καὶ τῶν οὐκ εἰδότων τὸν ἀληθῆ καὶ κατὰ φύσιν Θεὸν ἀθυροστομία δεινή. Οὐκοῦν ἠγανάκτει κατὰ τῶν ἀλλοφύλων καὶ σφόδρα εἰκότως ὁ πάντα ἰσχύων Θεὸς, ὅτι καὶ νικῶντες, ὡς ἔφη[ν], τὸν Ἰσραὴλ, τοῖς ἰδίοις θεοῖς ἀνῆπτον τὰ χαριστήρια, ληροῦντες ᾤοντο καὶ αὐτοῦ κρατῆσαι Θεοῦ. «Καὶ εὑρίσκει ἄνθρωπον ἄλλον, καὶ εἶπε· Πάταξόν με.» S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIMEP. Α δώς, τὴν ἐμὴν καὶ μόνην πρεπωδεστάτην ἐκνενέμη καὶ αὐτῇ τιμήν τε καὶ δόξαν, κἀγὼ τὴν σὴν διαρ ρήξω βασιλείαν, καὶ δώσω αὐτὴν τῷ δούλῳ σου, ν' πεποίηκας, μάθῃς ἐξ αὐτοῦ τοῦ συμβεβηκότος, την Ἐπειδὴ γὰρ ταῖς εἰς γυναῖκας ἐπιθυμίαις ηττώμενος, καίτοι σοφὸς ἐν ἄγαν ὁ Σολομών, μονονουχί καὶ ὅσον ἧκεν εἰπεῖν εἰς ἐγχειρημάτων δύναμιν, τὴν τοῦ Θεού βασιλείαν διέρρηξεν, εἰδώλοις ἀνάπτων τὴν αὐ τῷ μόνῳ πρεπωδεστάτην τιμήν τε καὶ δόξαν· ταύτη τοι καὶ μάλα εικότως διαρρηγνύναι Θεὸς ἐπηπείας τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, τοῖς ἴσοις ἀντιλυπών, κατὰ τὸ ἐν προφήτῃ γεγραμμένον Ἰεζεκιήλ ο Καθώς εποίη σας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταπον θήσεται σοι εἰς κεφαλήν σου, ο • Καὶ ἐβουλεύσατο ὁ βασιλεὺς καὶ ἐπορεύθη και ἐποίησε δύο δαμάλεις. Κυρίλλου. Πρόξενος πρόξενον] ἀλέθρου με γονε τοῖς ἐξ Ισραήλ Ιεροβοάμ, τὸ ἀνθελήσθαι τὴν τῶν ἀνθρώπων βασιλείαν δεικνύς, καὶ ἀπαρατήσει τοῦ βασιλεύεσθαι περὶ Θεοῦ διὰ προφητών. Μ γὰρ ὁ Ἱεροσοὰμ ἐμὲ τὸν Δεσπότην παρώργισε και Εt juven-νοτομήσας δαμάλεις, καὶ τὸ ἐμὸν αὐταῖς ἀξίωμα περιθείς. Καὶ πάλιν· Ἐπενόησεν ἐν ἀρχαῖς Ἱερά βοάμ τὰς δαμάλει;, καὶ πληροῦν ἐκέλευσεν ἐπ' αὐταῖς τὰ νενομισμένα, τὴν τῷ Θεῷ πρέπουσαν δόξαν της ἰδίας εὑρέμασιν ἀνάπτων ὁ δείλαιος· εν ἔχοι μὲν ἰδίων Θεόν Θεός]. Καὶ ἀμπελὼν εἰς ἦν τῷ Ναβουθαί Κυρίλλου. Αμπελῶνα νοεῖν τὸν Ἰσραὴλ Ησαΐας αὐτὸς τὴν βασιλείαν ἀσφαλῶς, ἀποστερεῖ δὲ ὥσπερ τῶν ἡμῖν ὑποτίθεται. Ἀλλ᾿ οἱ τούτου ἡγούμενοι, ὧν τέλει τύπον ὁ ᾿Αχαάβ, ἐπεθύμουν αὐτὸν ἔχειν, ἀλλ' οὐκ ἔπειθον καταπροδοῦναι σφίσιν τὸν τοῦ πατρὸς ἐξαί. ρετον ἀμπελῶνα, ἵνα καὶ εἰς κῆπον αὐτὸν λαχανίες μετασκευάσωσι, διδάσκοντες διδασκαλίας εντάλματα ἀνθρώπων, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ἀνατροπὴν θολεράν. Εἶτα τί δέδρακεν ή θεομίσητος Πεζάβελ, τουτέστιν ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή, ταῖς τῶν ἡγουμένων συνδραμούσα λύπαις; Δόλῳ μέτειτι τὸν δίκαιον Μα- βουθαι, τουτέστι τὸν ἐρχόμενον. Ανήρητας γὰρ συκοφαντούμενος ὁ Εμμανουήλ. Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ. . Κυρίλλου. φοντο γὰρ ὅτι νενικήκασιν οἱ ἐξ ραήλ, μόνοις τοῖς ὄρεσιν ἢ καὶ ἐν τοῖς βουνοῖς δυνα μένου σώζειν Θεοῦ· ἡττήμεθα δὴ ούν, φησίν, ότι Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ· εἰ δὲ δὴ γένοιτο συνελθεῖν εἰς μάχην ἐν πεδίοις ἐψιλωμένοις, περιεσόμεθα πάν τως, ἀτανοῦντας ἐν χειλάσι τοῦ Θεοῦ Ἰσραήλ. Ελλη νικῆς δὲ ταῦτα φρενοβλαβείας ἐγκλήματα, καὶ τῶν οὐκ εἰδότων τὸν ἀληθῆ καὶ κατὰ φύσιν Θεὸν ἄθυρο στομία δεινή. Οὐκοῦν ἡγανάκτει κατὰ τῶν ἀλλοφύλων καὶ σφόδρα εἰκότως ὁ πάντα ἰσχύων Θεός, ὅτι καὶ Demo creaturam scires mihi esse servam, nihilo te- men minus meum mihique tantummodo congruen- tem honorem eidem contulisti: ego quoque regnum tuum diecindem, idque servo tuo tradam, ut tuum facinus ex his quæ evenerint agnoscas. Victus amore mulicrum, quanquam adeo sapiens Salomon, ad immanes ausus, utita dicam, prorupit, nempe ut regium Dei diviserit, idolis tribuens cuium bono remque Deo unice debitum. Lure igitur meritoque divisurum se regnum illius Deus comminabatur, pari ratione eum crucians, sicuti apud Ezechielem scribitur: • Sicut fecisti, ita tibi eveniet; retribu- tio tua in caput tuum retribuetur *. › XH, 28. Et excogitato consilio abiit res, duasque fa- bricavit juvencas, - B (cod. Cyrilli. Causa ruinæ fuit Israelitis Jeroboamus, docens eos præoptare hominum imperium, alque a Dei regno per prophetas administrate recedere. En, inquit Deus, Jeroboantus me Dominum irritavit juvencarum nová structura, cultuque his adhibito. rursus : Enoeitavit ab initio Jeroboamias Et css, iisqne logalem eultum exhiberi mandavit, con- vonientem Deo gloriam inventis suis miser attri - buens atque ut tutum sibi haberet regnum, ra sua veluti Deum exspotiavit. C [cod. Vat. XX, 1; Vulg. XXI, 1. Vinea una erat Naboth. Cyrilli. Ut vineam intelligamus Israelem, Isaias (cap. v) nobis suggerit. Verum populi principes, & quorum typum gerit Achaabus, optaverunt eam obtinere ; neque tamen persuaserunt domino ut vi- nea patris electa sibi traderetur, ut eam in hortum herbarium converterent, docentes præcepta homi- num, eumque intulenta subversione rigantes. Doinde vero quid egit invisa Deo Jezabel, id est Ju- dæorum Synagoga, ducum suorum secuta simulta- tes? Bolo circumvenit justum Naboth, quod inter- protatur veniens (1). Exstinctus enim calumniis fuit Emmanuel. Vat. XXI, 23; Vulg. XX, (4). Deus montium Deus Israelis. Cyrilli. Putabant [alienigenae] Israelitas discessisse victores, quia in montibus tantum collibusve salu- D tem conferre posset Deus: Victi, itaque aiebant, felmas quis Deus montium Deus Israelis; quod si pero in campo acie confligere accidat, superiores sine dubio erimus, Deo Isructis in vallibus vires amittente. Sunt autein hac favsitates ethnice blasphe- mise, et linguse gravis intemperantia corum qui verum naturalemque Deum ignorabent. Indignaba- tur itaque jure meritoque universitatis Deus alieni- * Ezech. ix, 10. fuit Redemptoris interfecti Naboth. Respicitur au- tem ad vaticinium illud : Donec veniat qui mitten- dus est, et ad verba : Benedictus qui venit in nomine Domini. Alex. Vaticano est cap. xx. Ergo hic, ut alibi, quebatur Alexandrinus Cyrillus nostrum Vat.. id est Alexandrinum textum. Sic etiam in subsequents fragmento. Diptized by Google (1) Recto ; est enim ab Hebraico nis venit. Figura (2) In vulgato quidem ordine est cap. xx, sed in
Cyril 25Κυρίλλου 25
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 69:693Κυρίλλου. Ἀκούεις ὅπως ὁ πατάξαι τὸν προφήτην παραιτούμενος, ἐλεεινῶς ἀνῃρέθη, δεινῷ θηρίῳ περιπεσών; Καίτοι πῶς οὐκ ἀληθὲς εἰπεῖν ὡς ἦν εὐλαβείας καρπὸς τὸ καταπαίειν μὴ ἀποτολμᾷν ἅγιον καὶ προφήτην; Ἀλλ’ ἐν λόγῳ Κυρίου καὶ δυσδιάφυκτον ἔγκλημα γέγονεν παρακοή.IN REGUM LIB. IV. νικῶντες, ὡς ἔφη[ν], τὸν Ἰσραήλ, τοῖς ἰδίοις θεοῖς ἀνῆπτον τὰ χαριστήρια, ληρούντες ᾤοντο καὶ αὐτοῦ κρατήσει Θεοῦ. Καὶ εὑρίσκει ἄνθρωπον ἄλλον, καὶ εἶπε· Πάτα- ξόν με. Κυρίλλου. Ακούεις ὅπως ὁ πατάξαι τὸν προφή την παραιτούμενος, ἐλεεινώς ανηρέθη, δεινῷ θηρίω περιπεσών; Καίτοι πῶς οὐκ ἀληθὲς εἰπεῖν ὡς ἦν εὐλαβείας καρπὸς τὸ καταπαίειν μὴ ἀποτολμῶν ἅγιον καὶ προφήτην ; ᾿Αλλ' ἐν λόγῳ Κυρίου καὶ δυσδιάφυ στον Έγκλημα γέγονεν παρακοή. - Οὕτως δυσδιά φυκτον ἔγκλημα τὸ ποιεῖν τι παρὰ τὸ δοκοῦν τῷ Θεῷ. Η τὸ μὴ ἀμελ[λ]ητὶ ποιεῖν τὰ παρ' αὐτοῦ προσταττόμενα. — Οὐκοῦν ἀναγκαῖον ἔκνου τε δίχα καὶ μελλησμοῦ ἀποπεραίνεσθαι πρὸς ἡμῶν, ὅπερ ἂν ἀνδάνοι Θεῷ. Β Τὸ δὲ ἕτερόν τι παρὰ τοῦτο δράν, ἢ καὶ ἐλέσθαι φρο- νεῖν, ὑπεροψίας Εγκλημα φέρει μόνον γὰρ οὐχὶ καὶ ἐπιτιμὴν ἐγνώκασιν οἱ τοιοίδε λοιπὸν, ὡς οὐκ ὀρθῶς ἔσθ' ὅτε βουλευσαμένῳ Θεῷ (1). ΒΙΒΛΟΣ Δ'. Καὶ νῦν ἔλαβες τὸ ἀργύριον, κ. τ. λο Κυρίλλου. Τοῦτο καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς ἁγίοις Ευαγγελίοις φησί · . Μὴ βαστάσητε βαλάντιον μη- δὲ πήραν ἢ ὑποδήματα, καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε. ο Χρὴ γὰρ εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλογοῦντα ἀντευλογεῖν· ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις, καὶ τὸν τοῖς κηρύγμασι πρέποντα καιρὸν εἰκῇ δαπανὴν οὐκ ἐπ' ἀναγκαίοις πράγμασι, μηδὲ χαρίζεσθαι φιλίαις τὸν ἀνωφελή μελλησμόν. Καὶ ἐκληρονόμησαν τὴν Σαμάρειαν. Κυρίλλου. Οὗτοι δὴ σὖν οἱ κλῆρον ἐλόντες τὴν Σαμαρειτών κατωκηκότες γῆν, καὶ τέκνων που τάχα γεγόνασι πατέρες· καὶ τοῖς Ἰουδαίων ήθεσι προσνε νεύκασι, τὰς τῶν λεόντων ἐφόδους καταρρωδήσαντες. Ἐξ αὐτῶν γεγόνασι Σαρατάρ τε καὶ ᾿Αρεσεσερ, ὃς καὶ ὠνόμασται βασιλεύς, διά τοι ταῦτον καθηγεῖσθαι τὸ τηνικάδε τῶν ἐν Σαμαρείᾳ μετωκισθέντων ἐκ τῆς Περσῶν. Εβασίλευσεν Εζεκίας υἱὸς Ἀχες βασιλέως Ἰούδα. Κυρίλλου. Προβέβηκε δὲ δόξης τε καὶ ὁμοῦ ἰσχύος εἰς τοῦτο, ὡς κατακρατῆσαι τῶν ἐθνῶν τῶν προσοι-D κούντων τὴν Ἰουδαίαν, καὶ μὴν καὶ δασμούς ἐπιθεῖ- και πολλούς. Καὶ μετ' ὀλίγα· Εἶτα πέπονθέ τι τῶν ἀνθρωπίνων· ἀπὸ γάρ τοι τῆς ἄγαν τρυφῆς, καὶ τῇ τῆς εὐκλεία; ὑπεροχή νενικημένος, τρόπον τινὰ πει φρόνηκεν ὑψηλά, καὶ τῇ τῆς ὑπεροψίας νόσω κεκρι τημένος, καὶ αὐτοῦ τοῦ θείου κατεξανέστη νόμου. ψήθη γὰρ δεῖν καὶ τοῖς τῆς θείας ἱερωσύνης αυτής μασιν ἑαυτὴν στεφανοῦν. Επεχείρησε γὰρ εἰς τὸν θεῖον εἰσελάσαι νεών, αὐτὸς δὲ δι' ἑαυτοῦ θυμιάν τῷ * Π 094' A genis, quia cum hrelem, ut dist, superassent, diis suis gratias agebant, nugaciterque se putabant ipsum vicisse Deum. Vat. XXI, 37; Vulg. XX, 37. Invenitque alium homi- nem, cui dixit : Percute me. Cyrilli. Audin' quomodo is qui prophetam per- cutere recusaverat, misere periit, in sævam bolluam incidens? Atqui quomodo vere non diceretur pieta- tis fructus, si quis sanctum atque prophetam per- cutere ausus non esset? Altamen, verbo Domini in- terveniente, piaculum inevitabile erat inobedientia. - Adeo crimen est, præter Dei voluntatem quid- quam agere, aut socorditer quidquid ille impera- verit exsequi! Ergo oportet absque ignavia aut cunctatione a nobis feri quod Deo libuerit. Porro - • C Luc. x, 6. ex pleniore Cyrilli oratione, - - quidvis aliud præter id agere, aut faciendum fudi- care, superbiae crimen infert: namque hi propemo- dum arguere videntur, Deum ipsum haud recte judicavisse. LIBER IV. V, 26. Et nunc recepisti argentum, etc. Cyrill. Hoc etiam Christus in sanctis Evangeliis dixit : « Nelite portare sacculum neque peram, neque calceamenta, et neminem in via salutaveritis”. Oportet enim recto cursu ad opus pergere,et ne beno- dicenti quidem vicissim benedicere: detrimentum quippo diligentiæ est, si ad alios respiciamus, et de- bitum prædicationi tempus in negotia hand neces-. saria ineumammes; sed ne amicitiis quidem inutile otium indulgendum est (9). XVII, 24. Et sortiti sunt regionem Samaria. Cyrilli. Hi ergo qui regionem Samaritanorum sortiti fuere, filios quoque genuerunt fortasse; at- que ad Judæorum sacra transiverunt, leonum in- cursu territi. Ex horum numero fuerunt Sarasar et Arbeseser, qui et rex nominatus fuit, propterea quod is dux illo tempore fuerit redeuntium Sama- rtam ex regione Persarum. XVIII, 1. Regnavit Ezechias filius Achasi regis Judæ. cœ- Cyrilli. In tantam gloriam potentiamque venk Ezechias, ut populos qui erant Judææ Anitimi subi- geret, multaque ab his tributa exigeret. Et paulo post : Deinde humanum aliquid passus est : nam do- liciis minalis et gloris sublimitate victus, sita cor pit cogitare, superbiæ morbo inflatus, atque ipsi Dei legi adversari. Putavit enim oportere ipsis quo- que sacri sacerdotii insignibus semet exornare. Ita- que ausus est divinum ingredi templum, manuque propria Deo thus adolere, et legales ritus obire. Hujus rei causa illico lepra percussus fuit, et pora eripiunt. Quare et S. Ignatius Loiolæus intern dum queritus aiebat : Amici fures temporis. (1) Videmus hic excerpta varia et veluti abrupta, (2) Puta cum amici vanis colloquiis nobio tem-
Οὕτως δυσδιάφυκτον ἔγκλημα τὸ ποιεῖν τι παρὰ τὸ δοκοῦν τῷ Θεῷ ἢ τὸ μὴ ἀμελ[λ]ητὶ ποιεῖν τὰ παρ’ αὐτοῦ προσταττόμενα Οὐκοῦν ἀναγκαῖον ὄκνου τε δίχα καὶ μελλησμοῦ ἀποπεραίνεσθαι πρὸς ἡμῶν, ὅπερ ἂν ἁνδάνοι Θεῷ. Τὸ δὲ ἕτερόν τι παρὰ τοῦτο δρᾷν, ἢ καὶ ἑλέσθαι φρονεῖν, ὑπεροψίας ἔγκλημα φέρει· μόνον γὰρ οὐχὶ καὶ ἐπιτιμᾷν ἐγνώκασιν οἱ τοιοίδε λοιπὸν, ὡς οὐκ ὀρθῶς ἔσθ’ ὄτε βουλευσαμένῳ Θεῷ. IN REGUM LIB. IV. νικῶντες, ὡς ἔφη[ν], τὸν Ἰσραήλ, τοῖς ἰδίοις θεοῖς ἀνῆπτον τὰ χαριστήρια, ληρούντες ᾤοντο καὶ αὐτοῦ κρατήσει Θεοῦ. Καὶ εὑρίσκει ἄνθρωπον ἄλλον, καὶ εἶπε· Πάτα- ξόν με. Κυρίλλου. Ακούεις ὅπως ὁ πατάξαι τὸν προφή την παραιτούμενος, ἐλεεινώς ανηρέθη, δεινῷ θηρίω περιπεσών; Καίτοι πῶς οὐκ ἀληθὲς εἰπεῖν ὡς ἦν εὐλαβείας καρπὸς τὸ καταπαίειν μὴ ἀποτολμῶν ἅγιον καὶ προφήτην ; ᾿Αλλ' ἐν λόγῳ Κυρίου καὶ δυσδιάφυ στον Έγκλημα γέγονεν παρακοή. - Οὕτως δυσδιά φυκτον ἔγκλημα τὸ ποιεῖν τι παρὰ τὸ δοκοῦν τῷ Θεῷ. Η τὸ μὴ ἀμελ[λ]ητὶ ποιεῖν τὰ παρ' αὐτοῦ προσταττόμενα. — Οὐκοῦν ἀναγκαῖον ἔκνου τε δίχα καὶ μελλησμοῦ ἀποπεραίνεσθαι πρὸς ἡμῶν, ὅπερ ἂν ἀνδάνοι Θεῷ. Β Τὸ δὲ ἕτερόν τι παρὰ τοῦτο δράν, ἢ καὶ ἐλέσθαι φρο- νεῖν, ὑπεροψίας Εγκλημα φέρει μόνον γὰρ οὐχὶ καὶ ἐπιτιμὴν ἐγνώκασιν οἱ τοιοίδε λοιπὸν, ὡς οὐκ ὀρθῶς ἔσθ' ὅτε βουλευσαμένῳ Θεῷ (1). ΒΙΒΛΟΣ Δ'. Καὶ νῦν ἔλαβες τὸ ἀργύριον, κ. τ. λο Κυρίλλου. Τοῦτο καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς ἁγίοις Ευαγγελίοις φησί · . Μὴ βαστάσητε βαλάντιον μη- δὲ πήραν ἢ ὑποδήματα, καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε. ο Χρὴ γὰρ εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλογοῦντα ἀντευλογεῖν· ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις, καὶ τὸν τοῖς κηρύγμασι πρέποντα καιρὸν εἰκῇ δαπανὴν οὐκ ἐπ' ἀναγκαίοις πράγμασι, μηδὲ χαρίζεσθαι φιλίαις τὸν ἀνωφελή μελλησμόν. Καὶ ἐκληρονόμησαν τὴν Σαμάρειαν. Κυρίλλου. Οὗτοι δὴ σὖν οἱ κλῆρον ἐλόντες τὴν Σαμαρειτών κατωκηκότες γῆν, καὶ τέκνων που τάχα γεγόνασι πατέρες· καὶ τοῖς Ἰουδαίων ήθεσι προσνε νεύκασι, τὰς τῶν λεόντων ἐφόδους καταρρωδήσαντες. Ἐξ αὐτῶν γεγόνασι Σαρατάρ τε καὶ ᾿Αρεσεσερ, ὃς καὶ ὠνόμασται βασιλεύς, διά τοι ταῦτον καθηγεῖσθαι τὸ τηνικάδε τῶν ἐν Σαμαρείᾳ μετωκισθέντων ἐκ τῆς Περσῶν. Εβασίλευσεν Εζεκίας υἱὸς Ἀχες βασιλέως Ἰούδα. Κυρίλλου. Προβέβηκε δὲ δόξης τε καὶ ὁμοῦ ἰσχύος εἰς τοῦτο, ὡς κατακρατῆσαι τῶν ἐθνῶν τῶν προσοι-D κούντων τὴν Ἰουδαίαν, καὶ μὴν καὶ δασμούς ἐπιθεῖ- και πολλούς. Καὶ μετ' ὀλίγα· Εἶτα πέπονθέ τι τῶν ἀνθρωπίνων· ἀπὸ γάρ τοι τῆς ἄγαν τρυφῆς, καὶ τῇ τῆς εὐκλεία; ὑπεροχή νενικημένος, τρόπον τινὰ πει φρόνηκεν ὑψηλά, καὶ τῇ τῆς ὑπεροψίας νόσω κεκρι τημένος, καὶ αὐτοῦ τοῦ θείου κατεξανέστη νόμου. ψήθη γὰρ δεῖν καὶ τοῖς τῆς θείας ἱερωσύνης αυτής μασιν ἑαυτὴν στεφανοῦν. Επεχείρησε γὰρ εἰς τὸν θεῖον εἰσελάσαι νεών, αὐτὸς δὲ δι' ἑαυτοῦ θυμιάν τῷ * Π 094' A genis, quia cum hrelem, ut dist, superassent, diis suis gratias agebant, nugaciterque se putabant ipsum vicisse Deum. Vat. XXI, 37; Vulg. XX, 37. Invenitque alium homi- nem, cui dixit : Percute me. Cyrilli. Audin' quomodo is qui prophetam per- cutere recusaverat, misere periit, in sævam bolluam incidens? Atqui quomodo vere non diceretur pieta- tis fructus, si quis sanctum atque prophetam per- cutere ausus non esset? Altamen, verbo Domini in- terveniente, piaculum inevitabile erat inobedientia. - Adeo crimen est, præter Dei voluntatem quid- quam agere, aut socorditer quidquid ille impera- verit exsequi! Ergo oportet absque ignavia aut cunctatione a nobis feri quod Deo libuerit. Porro - • C Luc. x, 6. ex pleniore Cyrilli oratione, - - quidvis aliud præter id agere, aut faciendum fudi- care, superbiae crimen infert: namque hi propemo- dum arguere videntur, Deum ipsum haud recte judicavisse. LIBER IV. V, 26. Et nunc recepisti argentum, etc. Cyrill. Hoc etiam Christus in sanctis Evangeliis dixit : « Nelite portare sacculum neque peram, neque calceamenta, et neminem in via salutaveritis”. Oportet enim recto cursu ad opus pergere,et ne beno- dicenti quidem vicissim benedicere: detrimentum quippo diligentiæ est, si ad alios respiciamus, et de- bitum prædicationi tempus in negotia hand neces-. saria ineumammes; sed ne amicitiis quidem inutile otium indulgendum est (9). XVII, 24. Et sortiti sunt regionem Samaria. Cyrilli. Hi ergo qui regionem Samaritanorum sortiti fuere, filios quoque genuerunt fortasse; at- que ad Judæorum sacra transiverunt, leonum in- cursu territi. Ex horum numero fuerunt Sarasar et Arbeseser, qui et rex nominatus fuit, propterea quod is dux illo tempore fuerit redeuntium Sama- rtam ex regione Persarum. XVIII, 1. Regnavit Ezechias filius Achasi regis Judæ. cœ- Cyrilli. In tantam gloriam potentiamque venk Ezechias, ut populos qui erant Judææ Anitimi subi- geret, multaque ab his tributa exigeret. Et paulo post : Deinde humanum aliquid passus est : nam do- liciis minalis et gloris sublimitate victus, sita cor pit cogitare, superbiæ morbo inflatus, atque ipsi Dei legi adversari. Putavit enim oportere ipsis quo- que sacri sacerdotii insignibus semet exornare. Ita- que ausus est divinum ingredi templum, manuque propria Deo thus adolere, et legales ritus obire. Hujus rei causa illico lepra percussus fuit, et pora eripiunt. Quare et S. Ignatius Loiolæus intern dum queritus aiebat : Amici fures temporis. (1) Videmus hic excerpta varia et veluti abrupta, (2) Puta cum amici vanis colloquiis nobio tem-
Cyril 26Κυρίλλου 26
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Οὗτοι δὴ οὖν οἱ κλῆρον ἑλόντες τὴν Σαμαρειτῶν κατῳκηκότες γῆν, καὶ τέκνων που τάχα γεγόνασι πατέρες· καὶ τοῖς Ἰουδαίων ἤθεσι προσνενεύκασι, τὰς τῶν λεόντων ἐφόδους κατοῤῥωδήσαντες.IN REGUM LIB. IV. νικῶντες, ὡς ἔφη[ν], τὸν Ἰσραήλ, τοῖς ἰδίοις θεοῖς ἀνῆπτον τὰ χαριστήρια, ληρούντες ᾤοντο καὶ αὐτοῦ κρατήσει Θεοῦ. Καὶ εὑρίσκει ἄνθρωπον ἄλλον, καὶ εἶπε· Πάτα- ξόν με. Κυρίλλου. Ακούεις ὅπως ὁ πατάξαι τὸν προφή την παραιτούμενος, ἐλεεινώς ανηρέθη, δεινῷ θηρίω περιπεσών; Καίτοι πῶς οὐκ ἀληθὲς εἰπεῖν ὡς ἦν εὐλαβείας καρπὸς τὸ καταπαίειν μὴ ἀποτολμῶν ἅγιον καὶ προφήτην ; ᾿Αλλ' ἐν λόγῳ Κυρίου καὶ δυσδιάφυ στον Έγκλημα γέγονεν παρακοή. - Οὕτως δυσδιά φυκτον ἔγκλημα τὸ ποιεῖν τι παρὰ τὸ δοκοῦν τῷ Θεῷ. Η τὸ μὴ ἀμελ[λ]ητὶ ποιεῖν τὰ παρ' αὐτοῦ προσταττόμενα. — Οὐκοῦν ἀναγκαῖον ἔκνου τε δίχα καὶ μελλησμοῦ ἀποπεραίνεσθαι πρὸς ἡμῶν, ὅπερ ἂν ἀνδάνοι Θεῷ. Β Τὸ δὲ ἕτερόν τι παρὰ τοῦτο δράν, ἢ καὶ ἐλέσθαι φρο- νεῖν, ὑπεροψίας Εγκλημα φέρει μόνον γὰρ οὐχὶ καὶ ἐπιτιμὴν ἐγνώκασιν οἱ τοιοίδε λοιπὸν, ὡς οὐκ ὀρθῶς ἔσθ' ὅτε βουλευσαμένῳ Θεῷ (1). ΒΙΒΛΟΣ Δ'. Καὶ νῦν ἔλαβες τὸ ἀργύριον, κ. τ. λο Κυρίλλου. Τοῦτο καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς ἁγίοις Ευαγγελίοις φησί · . Μὴ βαστάσητε βαλάντιον μη- δὲ πήραν ἢ ὑποδήματα, καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε. ο Χρὴ γὰρ εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλογοῦντα ἀντευλογεῖν· ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις, καὶ τὸν τοῖς κηρύγμασι πρέποντα καιρὸν εἰκῇ δαπανὴν οὐκ ἐπ' ἀναγκαίοις πράγμασι, μηδὲ χαρίζεσθαι φιλίαις τὸν ἀνωφελή μελλησμόν. Καὶ ἐκληρονόμησαν τὴν Σαμάρειαν. Κυρίλλου. Οὗτοι δὴ σὖν οἱ κλῆρον ἐλόντες τὴν Σαμαρειτών κατωκηκότες γῆν, καὶ τέκνων που τάχα γεγόνασι πατέρες· καὶ τοῖς Ἰουδαίων ήθεσι προσνε νεύκασι, τὰς τῶν λεόντων ἐφόδους καταρρωδήσαντες. Ἐξ αὐτῶν γεγόνασι Σαρατάρ τε καὶ ᾿Αρεσεσερ, ὃς καὶ ὠνόμασται βασιλεύς, διά τοι ταῦτον καθηγεῖσθαι τὸ τηνικάδε τῶν ἐν Σαμαρείᾳ μετωκισθέντων ἐκ τῆς Περσῶν. Εβασίλευσεν Εζεκίας υἱὸς Ἀχες βασιλέως Ἰούδα. Κυρίλλου. Προβέβηκε δὲ δόξης τε καὶ ὁμοῦ ἰσχύος εἰς τοῦτο, ὡς κατακρατῆσαι τῶν ἐθνῶν τῶν προσοι-D κούντων τὴν Ἰουδαίαν, καὶ μὴν καὶ δασμούς ἐπιθεῖ- και πολλούς. Καὶ μετ' ὀλίγα· Εἶτα πέπονθέ τι τῶν ἀνθρωπίνων· ἀπὸ γάρ τοι τῆς ἄγαν τρυφῆς, καὶ τῇ τῆς εὐκλεία; ὑπεροχή νενικημένος, τρόπον τινὰ πει φρόνηκεν ὑψηλά, καὶ τῇ τῆς ὑπεροψίας νόσω κεκρι τημένος, καὶ αὐτοῦ τοῦ θείου κατεξανέστη νόμου. ψήθη γὰρ δεῖν καὶ τοῖς τῆς θείας ἱερωσύνης αυτής μασιν ἑαυτὴν στεφανοῦν. Επεχείρησε γὰρ εἰς τὸν θεῖον εἰσελάσαι νεών, αὐτὸς δὲ δι' ἑαυτοῦ θυμιάν τῷ * Π 094' A genis, quia cum hrelem, ut dist, superassent, diis suis gratias agebant, nugaciterque se putabant ipsum vicisse Deum. Vat. XXI, 37; Vulg. XX, 37. Invenitque alium homi- nem, cui dixit : Percute me. Cyrilli. Audin' quomodo is qui prophetam per- cutere recusaverat, misere periit, in sævam bolluam incidens? Atqui quomodo vere non diceretur pieta- tis fructus, si quis sanctum atque prophetam per- cutere ausus non esset? Altamen, verbo Domini in- terveniente, piaculum inevitabile erat inobedientia. - Adeo crimen est, præter Dei voluntatem quid- quam agere, aut socorditer quidquid ille impera- verit exsequi! Ergo oportet absque ignavia aut cunctatione a nobis feri quod Deo libuerit. Porro - • C Luc. x, 6. ex pleniore Cyrilli oratione, - - quidvis aliud præter id agere, aut faciendum fudi- care, superbiae crimen infert: namque hi propemo- dum arguere videntur, Deum ipsum haud recte judicavisse. LIBER IV. V, 26. Et nunc recepisti argentum, etc. Cyrill. Hoc etiam Christus in sanctis Evangeliis dixit : « Nelite portare sacculum neque peram, neque calceamenta, et neminem in via salutaveritis”. Oportet enim recto cursu ad opus pergere,et ne beno- dicenti quidem vicissim benedicere: detrimentum quippo diligentiæ est, si ad alios respiciamus, et de- bitum prædicationi tempus in negotia hand neces-. saria ineumammes; sed ne amicitiis quidem inutile otium indulgendum est (9). XVII, 24. Et sortiti sunt regionem Samaria. Cyrilli. Hi ergo qui regionem Samaritanorum sortiti fuere, filios quoque genuerunt fortasse; at- que ad Judæorum sacra transiverunt, leonum in- cursu territi. Ex horum numero fuerunt Sarasar et Arbeseser, qui et rex nominatus fuit, propterea quod is dux illo tempore fuerit redeuntium Sama- rtam ex regione Persarum. XVIII, 1. Regnavit Ezechias filius Achasi regis Judæ. cœ- Cyrilli. In tantam gloriam potentiamque venk Ezechias, ut populos qui erant Judææ Anitimi subi- geret, multaque ab his tributa exigeret. Et paulo post : Deinde humanum aliquid passus est : nam do- liciis minalis et gloris sublimitate victus, sita cor pit cogitare, superbiæ morbo inflatus, atque ipsi Dei legi adversari. Putavit enim oportere ipsis quo- que sacri sacerdotii insignibus semet exornare. Ita- que ausus est divinum ingredi templum, manuque propria Deo thus adolere, et legales ritus obire. Hujus rei causa illico lepra percussus fuit, et pora eripiunt. Quare et S. Ignatius Loiolæus intern dum queritus aiebat : Amici fures temporis. (1) Videmus hic excerpta varia et veluti abrupta, (2) Puta cum amici vanis colloquiis nobio tem-
Ἐξ αὐτῶν γεγόνασι Σαρασάρ τε καὶ Ἀρβεσέσερ, ὃς καὶ ὠνόμασται βασιλεὺς, διά τοι τοῦτον καθηγεῖσθαι τὸ τηνικάδε τῶν ἐν Σαμαρείᾳ μετῳκισθέντων ἐκ τῆς Περσῶν. «Ἐβασίλευσεν Ἐζεκίας υἱὸς Ἀχὰζ βασιλέως Ἰούδα.» IN REGUM LIB. IV. νικῶντες, ὡς ἔφη[ν], τὸν Ἰσραήλ, τοῖς ἰδίοις θεοῖς ἀνῆπτον τὰ χαριστήρια, ληρούντες ᾤοντο καὶ αὐτοῦ κρατήσει Θεοῦ. Καὶ εὑρίσκει ἄνθρωπον ἄλλον, καὶ εἶπε· Πάτα- ξόν με. Κυρίλλου. Ακούεις ὅπως ὁ πατάξαι τὸν προφή την παραιτούμενος, ἐλεεινώς ανηρέθη, δεινῷ θηρίω περιπεσών; Καίτοι πῶς οὐκ ἀληθὲς εἰπεῖν ὡς ἦν εὐλαβείας καρπὸς τὸ καταπαίειν μὴ ἀποτολμῶν ἅγιον καὶ προφήτην ; ᾿Αλλ' ἐν λόγῳ Κυρίου καὶ δυσδιάφυ στον Έγκλημα γέγονεν παρακοή. - Οὕτως δυσδιά φυκτον ἔγκλημα τὸ ποιεῖν τι παρὰ τὸ δοκοῦν τῷ Θεῷ. Η τὸ μὴ ἀμελ[λ]ητὶ ποιεῖν τὰ παρ' αὐτοῦ προσταττόμενα. — Οὐκοῦν ἀναγκαῖον ἔκνου τε δίχα καὶ μελλησμοῦ ἀποπεραίνεσθαι πρὸς ἡμῶν, ὅπερ ἂν ἀνδάνοι Θεῷ. Β Τὸ δὲ ἕτερόν τι παρὰ τοῦτο δράν, ἢ καὶ ἐλέσθαι φρο- νεῖν, ὑπεροψίας Εγκλημα φέρει μόνον γὰρ οὐχὶ καὶ ἐπιτιμὴν ἐγνώκασιν οἱ τοιοίδε λοιπὸν, ὡς οὐκ ὀρθῶς ἔσθ' ὅτε βουλευσαμένῳ Θεῷ (1). ΒΙΒΛΟΣ Δ'. Καὶ νῦν ἔλαβες τὸ ἀργύριον, κ. τ. λο Κυρίλλου. Τοῦτο καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς ἁγίοις Ευαγγελίοις φησί · . Μὴ βαστάσητε βαλάντιον μη- δὲ πήραν ἢ ὑποδήματα, καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε. ο Χρὴ γὰρ εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλογοῦντα ἀντευλογεῖν· ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις, καὶ τὸν τοῖς κηρύγμασι πρέποντα καιρὸν εἰκῇ δαπανὴν οὐκ ἐπ' ἀναγκαίοις πράγμασι, μηδὲ χαρίζεσθαι φιλίαις τὸν ἀνωφελή μελλησμόν. Καὶ ἐκληρονόμησαν τὴν Σαμάρειαν. Κυρίλλου. Οὗτοι δὴ σὖν οἱ κλῆρον ἐλόντες τὴν Σαμαρειτών κατωκηκότες γῆν, καὶ τέκνων που τάχα γεγόνασι πατέρες· καὶ τοῖς Ἰουδαίων ήθεσι προσνε νεύκασι, τὰς τῶν λεόντων ἐφόδους καταρρωδήσαντες. Ἐξ αὐτῶν γεγόνασι Σαρατάρ τε καὶ ᾿Αρεσεσερ, ὃς καὶ ὠνόμασται βασιλεύς, διά τοι ταῦτον καθηγεῖσθαι τὸ τηνικάδε τῶν ἐν Σαμαρείᾳ μετωκισθέντων ἐκ τῆς Περσῶν. Εβασίλευσεν Εζεκίας υἱὸς Ἀχες βασιλέως Ἰούδα. Κυρίλλου. Προβέβηκε δὲ δόξης τε καὶ ὁμοῦ ἰσχύος εἰς τοῦτο, ὡς κατακρατῆσαι τῶν ἐθνῶν τῶν προσοι-D κούντων τὴν Ἰουδαίαν, καὶ μὴν καὶ δασμούς ἐπιθεῖ- και πολλούς. Καὶ μετ' ὀλίγα· Εἶτα πέπονθέ τι τῶν ἀνθρωπίνων· ἀπὸ γάρ τοι τῆς ἄγαν τρυφῆς, καὶ τῇ τῆς εὐκλεία; ὑπεροχή νενικημένος, τρόπον τινὰ πει φρόνηκεν ὑψηλά, καὶ τῇ τῆς ὑπεροψίας νόσω κεκρι τημένος, καὶ αὐτοῦ τοῦ θείου κατεξανέστη νόμου. ψήθη γὰρ δεῖν καὶ τοῖς τῆς θείας ἱερωσύνης αυτής μασιν ἑαυτὴν στεφανοῦν. Επεχείρησε γὰρ εἰς τὸν θεῖον εἰσελάσαι νεών, αὐτὸς δὲ δι' ἑαυτοῦ θυμιάν τῷ * Π 094' A genis, quia cum hrelem, ut dist, superassent, diis suis gratias agebant, nugaciterque se putabant ipsum vicisse Deum. Vat. XXI, 37; Vulg. XX, 37. Invenitque alium homi- nem, cui dixit : Percute me. Cyrilli. Audin' quomodo is qui prophetam per- cutere recusaverat, misere periit, in sævam bolluam incidens? Atqui quomodo vere non diceretur pieta- tis fructus, si quis sanctum atque prophetam per- cutere ausus non esset? Altamen, verbo Domini in- terveniente, piaculum inevitabile erat inobedientia. - Adeo crimen est, præter Dei voluntatem quid- quam agere, aut socorditer quidquid ille impera- verit exsequi! Ergo oportet absque ignavia aut cunctatione a nobis feri quod Deo libuerit. Porro - • C Luc. x, 6. ex pleniore Cyrilli oratione, - - quidvis aliud præter id agere, aut faciendum fudi- care, superbiae crimen infert: namque hi propemo- dum arguere videntur, Deum ipsum haud recte judicavisse. LIBER IV. V, 26. Et nunc recepisti argentum, etc. Cyrill. Hoc etiam Christus in sanctis Evangeliis dixit : « Nelite portare sacculum neque peram, neque calceamenta, et neminem in via salutaveritis”. Oportet enim recto cursu ad opus pergere,et ne beno- dicenti quidem vicissim benedicere: detrimentum quippo diligentiæ est, si ad alios respiciamus, et de- bitum prædicationi tempus in negotia hand neces-. saria ineumammes; sed ne amicitiis quidem inutile otium indulgendum est (9). XVII, 24. Et sortiti sunt regionem Samaria. Cyrilli. Hi ergo qui regionem Samaritanorum sortiti fuere, filios quoque genuerunt fortasse; at- que ad Judæorum sacra transiverunt, leonum in- cursu territi. Ex horum numero fuerunt Sarasar et Arbeseser, qui et rex nominatus fuit, propterea quod is dux illo tempore fuerit redeuntium Sama- rtam ex regione Persarum. XVIII, 1. Regnavit Ezechias filius Achasi regis Judæ. cœ- Cyrilli. In tantam gloriam potentiamque venk Ezechias, ut populos qui erant Judææ Anitimi subi- geret, multaque ab his tributa exigeret. Et paulo post : Deinde humanum aliquid passus est : nam do- liciis minalis et gloris sublimitate victus, sita cor pit cogitare, superbiæ morbo inflatus, atque ipsi Dei legi adversari. Putavit enim oportere ipsis quo- que sacri sacerdotii insignibus semet exornare. Ita- que ausus est divinum ingredi templum, manuque propria Deo thus adolere, et legales ritus obire. Hujus rei causa illico lepra percussus fuit, et pora eripiunt. Quare et S. Ignatius Loiolæus intern dum queritus aiebat : Amici fures temporis. (1) Videmus hic excerpta varia et veluti abrupta, (2) Puta cum amici vanis colloquiis nobio tem-
Cyril 28Κυρίλλου 28
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου.IN REGUM LIB. IV. νικῶντες, ὡς ἔφη[ν], τὸν Ἰσραήλ, τοῖς ἰδίοις θεοῖς ἀνῆπτον τὰ χαριστήρια, ληρούντες ᾤοντο καὶ αὐτοῦ κρατήσει Θεοῦ. Καὶ εὑρίσκει ἄνθρωπον ἄλλον, καὶ εἶπε· Πάτα- ξόν με. Κυρίλλου. Ακούεις ὅπως ὁ πατάξαι τὸν προφή την παραιτούμενος, ἐλεεινώς ανηρέθη, δεινῷ θηρίω περιπεσών; Καίτοι πῶς οὐκ ἀληθὲς εἰπεῖν ὡς ἦν εὐλαβείας καρπὸς τὸ καταπαίειν μὴ ἀποτολμῶν ἅγιον καὶ προφήτην ; ᾿Αλλ' ἐν λόγῳ Κυρίου καὶ δυσδιάφυ στον Έγκλημα γέγονεν παρακοή. - Οὕτως δυσδιά φυκτον ἔγκλημα τὸ ποιεῖν τι παρὰ τὸ δοκοῦν τῷ Θεῷ. Η τὸ μὴ ἀμελ[λ]ητὶ ποιεῖν τὰ παρ' αὐτοῦ προσταττόμενα. — Οὐκοῦν ἀναγκαῖον ἔκνου τε δίχα καὶ μελλησμοῦ ἀποπεραίνεσθαι πρὸς ἡμῶν, ὅπερ ἂν ἀνδάνοι Θεῷ. Β Τὸ δὲ ἕτερόν τι παρὰ τοῦτο δράν, ἢ καὶ ἐλέσθαι φρο- νεῖν, ὑπεροψίας Εγκλημα φέρει μόνον γὰρ οὐχὶ καὶ ἐπιτιμὴν ἐγνώκασιν οἱ τοιοίδε λοιπὸν, ὡς οὐκ ὀρθῶς ἔσθ' ὅτε βουλευσαμένῳ Θεῷ (1). ΒΙΒΛΟΣ Δ'. Καὶ νῦν ἔλαβες τὸ ἀργύριον, κ. τ. λο Κυρίλλου. Τοῦτο καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς ἁγίοις Ευαγγελίοις φησί · . Μὴ βαστάσητε βαλάντιον μη- δὲ πήραν ἢ ὑποδήματα, καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε. ο Χρὴ γὰρ εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλογοῦντα ἀντευλογεῖν· ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις, καὶ τὸν τοῖς κηρύγμασι πρέποντα καιρὸν εἰκῇ δαπανὴν οὐκ ἐπ' ἀναγκαίοις πράγμασι, μηδὲ χαρίζεσθαι φιλίαις τὸν ἀνωφελή μελλησμόν. Καὶ ἐκληρονόμησαν τὴν Σαμάρειαν. Κυρίλλου. Οὗτοι δὴ σὖν οἱ κλῆρον ἐλόντες τὴν Σαμαρειτών κατωκηκότες γῆν, καὶ τέκνων που τάχα γεγόνασι πατέρες· καὶ τοῖς Ἰουδαίων ήθεσι προσνε νεύκασι, τὰς τῶν λεόντων ἐφόδους καταρρωδήσαντες. Ἐξ αὐτῶν γεγόνασι Σαρατάρ τε καὶ ᾿Αρεσεσερ, ὃς καὶ ὠνόμασται βασιλεύς, διά τοι ταῦτον καθηγεῖσθαι τὸ τηνικάδε τῶν ἐν Σαμαρείᾳ μετωκισθέντων ἐκ τῆς Περσῶν. Εβασίλευσεν Εζεκίας υἱὸς Ἀχες βασιλέως Ἰούδα. Κυρίλλου. Προβέβηκε δὲ δόξης τε καὶ ὁμοῦ ἰσχύος εἰς τοῦτο, ὡς κατακρατῆσαι τῶν ἐθνῶν τῶν προσοι-D κούντων τὴν Ἰουδαίαν, καὶ μὴν καὶ δασμούς ἐπιθεῖ- και πολλούς. Καὶ μετ' ὀλίγα· Εἶτα πέπονθέ τι τῶν ἀνθρωπίνων· ἀπὸ γάρ τοι τῆς ἄγαν τρυφῆς, καὶ τῇ τῆς εὐκλεία; ὑπεροχή νενικημένος, τρόπον τινὰ πει φρόνηκεν ὑψηλά, καὶ τῇ τῆς ὑπεροψίας νόσω κεκρι τημένος, καὶ αὐτοῦ τοῦ θείου κατεξανέστη νόμου. ψήθη γὰρ δεῖν καὶ τοῖς τῆς θείας ἱερωσύνης αυτής μασιν ἑαυτὴν στεφανοῦν. Επεχείρησε γὰρ εἰς τὸν θεῖον εἰσελάσαι νεών, αὐτὸς δὲ δι' ἑαυτοῦ θυμιάν τῷ * Π 094' A genis, quia cum hrelem, ut dist, superassent, diis suis gratias agebant, nugaciterque se putabant ipsum vicisse Deum. Vat. XXI, 37; Vulg. XX, 37. Invenitque alium homi- nem, cui dixit : Percute me. Cyrilli. Audin' quomodo is qui prophetam per- cutere recusaverat, misere periit, in sævam bolluam incidens? Atqui quomodo vere non diceretur pieta- tis fructus, si quis sanctum atque prophetam per- cutere ausus non esset? Altamen, verbo Domini in- terveniente, piaculum inevitabile erat inobedientia. - Adeo crimen est, præter Dei voluntatem quid- quam agere, aut socorditer quidquid ille impera- verit exsequi! Ergo oportet absque ignavia aut cunctatione a nobis feri quod Deo libuerit. Porro - • C Luc. x, 6. ex pleniore Cyrilli oratione, - - quidvis aliud præter id agere, aut faciendum fudi- care, superbiae crimen infert: namque hi propemo- dum arguere videntur, Deum ipsum haud recte judicavisse. LIBER IV. V, 26. Et nunc recepisti argentum, etc. Cyrill. Hoc etiam Christus in sanctis Evangeliis dixit : « Nelite portare sacculum neque peram, neque calceamenta, et neminem in via salutaveritis”. Oportet enim recto cursu ad opus pergere,et ne beno- dicenti quidem vicissim benedicere: detrimentum quippo diligentiæ est, si ad alios respiciamus, et de- bitum prædicationi tempus in negotia hand neces-. saria ineumammes; sed ne amicitiis quidem inutile otium indulgendum est (9). XVII, 24. Et sortiti sunt regionem Samaria. Cyrilli. Hi ergo qui regionem Samaritanorum sortiti fuere, filios quoque genuerunt fortasse; at- que ad Judæorum sacra transiverunt, leonum in- cursu territi. Ex horum numero fuerunt Sarasar et Arbeseser, qui et rex nominatus fuit, propterea quod is dux illo tempore fuerit redeuntium Sama- rtam ex regione Persarum. XVIII, 1. Regnavit Ezechias filius Achasi regis Judæ. cœ- Cyrilli. In tantam gloriam potentiamque venk Ezechias, ut populos qui erant Judææ Anitimi subi- geret, multaque ab his tributa exigeret. Et paulo post : Deinde humanum aliquid passus est : nam do- liciis minalis et gloris sublimitate victus, sita cor pit cogitare, superbiæ morbo inflatus, atque ipsi Dei legi adversari. Putavit enim oportere ipsis quo- que sacri sacerdotii insignibus semet exornare. Ita- que ausus est divinum ingredi templum, manuque propria Deo thus adolere, et legales ritus obire. Hujus rei causa illico lepra percussus fuit, et pora eripiunt. Quare et S. Ignatius Loiolæus intern dum queritus aiebat : Amici fures temporis. (1) Videmus hic excerpta varia et veluti abrupta, (2) Puta cum amici vanis colloquiis nobio tem-
PG 69:695Ὠήθη γὰρ ἴσως ὁ βάρβαρος ἔχων μετὰ τοῦ φρονήματος καὶ τὴν γλῶτταν, ὅτι καθ’ ἕνα τῶν ψευδωνύμων θεῶν ἐστιν ὁ γῆς τε καὶ οὐρανοῦ δεσπότης καὶ τῶν ὅλων γενεσιουργὸς καὶ Κύριος· ἔθος δὴ εἶναι τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν κατακερτομεῖν ἔσθ’ ὅτε τὴν τῶν ἁγίων ἐλπίδα· καὶ ὅτι οὐκ ἂν ῥυσθεῖεν παρὰ Θεοῦ λέγειν ἀποτολμᾷν. Οὐκ ἠγνόησε δὲ, ὅτι τοὺς μὲν ψευδωνύμους θεοὺς αἱ ἀνθρώπων εἰργάσαντο χεῖρες· ὁ δὲ φύσει τε καὶ ἀληθῶς, ὑπ’ οὐδενὸς πεποίηται, παρήγαγε δὲ μᾶλλον αὐτὸς εἰς ὕπαρξιν τὰ οὐκ ὄντα ποτέ.Ἥλω οὖν Σαμάρεια, Θεοῦ συστέλλοντος τὴν ἐπικουρίαν. Καὶ, ὡς ἔφην φθάσας, κἂν μηδεὶς τῶν παρ’ Ἕλλησι λεγομένων θεῶν σέσωκε τὴν ἑαυτοῦ, τοῦτο πρὸς Θεὸν οὐδὲν, τὸν ἀληθῶς καὶ φύσει ὅντα καὶ μέγαν. Οἱ μὲν γὰρ ἐκ τέχνης ἀνθρωπίνης διέλαχον τὸ κἂν γοῦν ὁρᾶσθαι μόνον ὁ δὲ κατεξουσιάζει τῶν ὅλων, τῶν δυνάμεων ὑπάρχων Κύριος. «Διέῤῥηξε τὰ ἱμάτια αὐτοῦ.» S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Ανθεῷ, καὶ πληροῦν ἐννόμως τὰ νενομισμένα. - Ταύ της ἔγεια τῆς αἰτίας λελέπρωται παραχρήμα, καὶ ἦν ἀτιμώτατος· μιαρὸς γὰρ κατὰ τὸν νόμον ὁ τῷ τῆς λέπρας πάθει κατεσχημένος. Ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς Αιμαθ; κ. τ. λ. Ὅτι ἐξείλαντο Σαμάρειαν ἐκ χειρός μου ; Κυρίλλου. Ψήθη γὰρ ἴσως ὁ βάρβαρος έχουν μετ τοῦ φρονήματος καὶ τὴν γλῶτταν, ὅτι καθ᾿ ἕνα τῶν ψευδωνύμων θεῶν ἐστιν ὁ τῆς τε καὶ οὐρανοῦ δε σπότης καὶ τῶν ὅλων γενεσιουργός και Κύριος. Μας δὴ εἶναι τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν κατακερτομεῖν ἔσθ' ὅτι τὴν τῶν ἁγίων ἐλπίδα· καὶ ὅτι οὐκ ἂν ῥυσθεῖεν περά Θεοῦ λέγειν ἀποτολμαν. - Οὐκ ἠγνόησε δὲ, ὅτι τοὺς μὲν ψευδωνύμους θεοὺς αἱ ἀνθρώπων εἰργάσεν, χεῖρες· ὁ δὲ φύσει τε καὶ ἀληθῶς, ὑπ᾽ οὐδενὸς πι. ποιητας, παρήγαγε δὲ μᾶλλον αὐτὸς εἰς ὑπαρξιν τὰ οὐκ ὄντα ποτέ. "Πλω οὖν Σαμάρεια, Θεοῦ συστέλ. λοντος τὴν ἐπίκουρίαν. Καὶ, ὡς ἔφην φθάσας, το μηδεὶς τῶν παρ' Ελλησι λεγομένων θεών σέσως τὴν ἑαυτοῦ, τοῦτο πρὸς Θεὸν οὐδὲν, τὸν ἀληθῶς καὶ φύσει όντα καὶ μέγαν. Οἱ μὲν γὰρ ἐκ τέχνης ἀνθρω πίνης διέλαχον τὸ κἂν γοῦν ὁρᾶσθαι μόνον ὁ δὲ κατ εξουσιάζει τῶν ὅλων, τῶν δυνάμεων υπάρχων Κύ Ο ριος. Διέρρηξε τὰ ἱμάτια αὐτοῦ. Κυρίλλου. Ορᾷς ὅπως, ἀμελήσας τῶν καθ' ἑαυ τὸν, λυπεῖται διὰ Θεὸν, καὶ ζητεῖ τὴν ἐκδίκησιν; • Διέρρηξε, φησί, τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον Κυρίου Καὶ ποία τις ἦν ἡ πρόφασις τοῦ περιῤῥήγνυσθαι τὰ ἄμφω : Εθος ἦν Ἰουδαίοις (2) ἐπὶ ταῖς κατὰ Θεοῦ δυσφη μίαις τοῦτο δρᾷν· ὅπερ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ Καϊάφα γεγενήσθαι ιστόρηται. Εκοψα τὸ μέγεθος τῆς κέδρου αὐτοῦ. Κυρίλλου. Αὐτοῦ, τίνος; Τοῦ Λιβάνου, ἤτοι τῆς Ἰουδαίας. Ύψος δὲ κέδρου τὴν παρ' αὐτοῖς βασιλείαν φησί. Έμελλε γὰρ τῆς Εζεκίου βασιλείας εἰς ύψος αίρεσθαι τὰ αὐχήματα, - Κατά πτήσεις, φησί, τὰ ἄγκιστρά μου ἐν τοῖς με κτῆρσί σου, καὶ χαλινὸν ἐν τοῖς χείλεσί σου. Κυρίλλου. Πρὸς τὸ μὴ τοιαῦτα φθέγγεσθαι τολ μαν, Πλὴν εἰ καὶ μὴ συναπήλαυσε (5) τῷ πλήθει διὰ τὴν εἰρημένην αἰτίαν, δι' ἦν καὶ Φαραὼ τῶν λοιπών Αἰγυπτίων κολαζομένων θεωρὸς ἐφυλάττετο, όμως γοῦν τοὺς αὐτοῦ παῖδας εὗρεν ἑαυτοῦ φονέας, ἐπὶ τῆς οἰκείας γενόμενος γῆς. 482. Summa ignominia notatus : etenim legali jere exte eça īdus est, qui lepræ morbo fuerit correptus. Exin in codice Veneto multa adhuc erant Cyrilli fragmenta, quæ quartum Regum librum illustrabant; sed quia hæc in Ezechiæ regis historia versabantur, quam iisdem plerumque verbis habemus tum IV Reg. cáp. xvin-xx, tum etiam apud Isaiam cap. XXXVI-XXXIX, hinc accidit ut Cyrillus, explanato jam ab se Isaia, parica deinceps in commentariis ad hane libri quarti Regum partem scripserit, quatenus nempe de Ezechia fastis sermo erat. Verumtamen catene Veneta auctor, Cyritti fragmenta ex Isaia ad Reges transtulit; que ego, utpote jam in impressis ad Isaiam commentariis obvia, prætermittere debui; paucis illis exceptis quæ in Veneto codice nova adhuc esse videbantur. Porro in codicibus Vaticanis vix aliquid hujusmodi reperiebam. Vers. 34. Ubi est Deus #math ? etc. Nam Samariam de manu mea eripuerunt ? - - B Cyrilli. Existimavit fortasse homo mente pariter ac lingua barbarus (1), unum esse de falsi nominis diis etiam terra colique regnatorem, rerumque p omnium creatorem ac dominum: porro mos est atheorum deridendi spem sanctorum, atque ens ti- beratum iri audacter negandi. Attamen haud ignorabat, falsi nominis deos manibus hominum factos; cum contra vērus ac naturalitér Veus a nemine sit creatus, imo ipse potius quæ nunquam fgerant ad exsistentiam produxerit.Capta est ergo Samaria, Deo opem subtrahente. Atque, ut reine dixi, etiamsi nullus ex appellatis apud ethnicos diis regionem propriam eonservasset, nihil hoc ad Deum, qui vere naturaliterque Deus magnus est. Et illi quidem visibilem tantummodo formam ab humana arte sortiţi sunt, hic autem universitati rerum im- perat, et potestatum est Deminus, XIX, 1. Vestimenta sua discidit. Cyrilli. Viden' quomodo, rerum suarum oblitus, Dei causa maret, et ultionem postulat? • Discidit, inquit, vestiinenta sua, et saccum induit, et tem- plum Domini ingressus est. Quænam vero laceran- dæ vestis causa erat? Mos Judæorum fuit, si quando contra Deum blasphemias audirent, id factitare; quod in Evangeliis quoque a Caipha factum narra- tur. Vers. 23. Præcidi magnitudinem cedri ejus. Cyrilli. Cujusnam. vero? Libani videlicet seu Ju- dææ. Altitudine vero cedri regnum ipsorum deno- tat. — Futurum quippe erat ut Ezechiæ regni in al- tum extolleretur gloria. Vera. M. Ponám, inquit, circulum in naribus ejus, el camum in labiis ejus. Cyrill. Nempe, ut sic loqui jam non audeal, Ve- rumtamen etiamsi cum reliqua multitudine non periit prædictam ob causam, propter quam Pharao quoque caeterorum qui puniebantur Egyptiorum servatus est spectator, altamen filios sues parricidas nactus est, statim ac in suam regionem regressus fuit. loquebatur, videris adn. ad S. Cyrilli explanationem in Psalmos, peal. 11. vers. 1. D - (1) De Rhapsace, qui tamen verbis regis Assyrt (3) Conier Cyrilli editionem ad Isatam, p. 481 (3) Legisse videtur interpres συναπώλετο
Cyril 29Κυρίλλου 29
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κυρίλλου. Ὁρᾷς ὅπως, ἀμελήσας τῶν καθ’ ἑαυτὸν, λυπεῖται διὰ Θεὸν, καὶ ζητεῖ τὴν ἐκδίκησιν; «Διέῤῥηξε, φησὶ, τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον Κυρίου» Καὶ ποία τις ἦν ἡ πρόφασις τοῦ περιῤῥήγνυσθαι τὰ ἄμφια;S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Ανθεῷ, καὶ πληροῦν ἐννόμως τὰ νενομισμένα. - Ταύ της ἔγεια τῆς αἰτίας λελέπρωται παραχρήμα, καὶ ἦν ἀτιμώτατος· μιαρὸς γὰρ κατὰ τὸν νόμον ὁ τῷ τῆς λέπρας πάθει κατεσχημένος. Ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς Αιμαθ; κ. τ. λ. Ὅτι ἐξείλαντο Σαμάρειαν ἐκ χειρός μου ; Κυρίλλου. Ψήθη γὰρ ἴσως ὁ βάρβαρος έχουν μετ τοῦ φρονήματος καὶ τὴν γλῶτταν, ὅτι καθ᾿ ἕνα τῶν ψευδωνύμων θεῶν ἐστιν ὁ τῆς τε καὶ οὐρανοῦ δε σπότης καὶ τῶν ὅλων γενεσιουργός και Κύριος. Μας δὴ εἶναι τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν κατακερτομεῖν ἔσθ' ὅτι τὴν τῶν ἁγίων ἐλπίδα· καὶ ὅτι οὐκ ἂν ῥυσθεῖεν περά Θεοῦ λέγειν ἀποτολμαν. - Οὐκ ἠγνόησε δὲ, ὅτι τοὺς μὲν ψευδωνύμους θεοὺς αἱ ἀνθρώπων εἰργάσεν, χεῖρες· ὁ δὲ φύσει τε καὶ ἀληθῶς, ὑπ᾽ οὐδενὸς πι. ποιητας, παρήγαγε δὲ μᾶλλον αὐτὸς εἰς ὑπαρξιν τὰ οὐκ ὄντα ποτέ. "Πλω οὖν Σαμάρεια, Θεοῦ συστέλ. λοντος τὴν ἐπίκουρίαν. Καὶ, ὡς ἔφην φθάσας, το μηδεὶς τῶν παρ' Ελλησι λεγομένων θεών σέσως τὴν ἑαυτοῦ, τοῦτο πρὸς Θεὸν οὐδὲν, τὸν ἀληθῶς καὶ φύσει όντα καὶ μέγαν. Οἱ μὲν γὰρ ἐκ τέχνης ἀνθρω πίνης διέλαχον τὸ κἂν γοῦν ὁρᾶσθαι μόνον ὁ δὲ κατ εξουσιάζει τῶν ὅλων, τῶν δυνάμεων υπάρχων Κύ Ο ριος. Διέρρηξε τὰ ἱμάτια αὐτοῦ. Κυρίλλου. Ορᾷς ὅπως, ἀμελήσας τῶν καθ' ἑαυ τὸν, λυπεῖται διὰ Θεὸν, καὶ ζητεῖ τὴν ἐκδίκησιν; • Διέρρηξε, φησί, τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον Κυρίου Καὶ ποία τις ἦν ἡ πρόφασις τοῦ περιῤῥήγνυσθαι τὰ ἄμφω : Εθος ἦν Ἰουδαίοις (2) ἐπὶ ταῖς κατὰ Θεοῦ δυσφη μίαις τοῦτο δρᾷν· ὅπερ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ Καϊάφα γεγενήσθαι ιστόρηται. Εκοψα τὸ μέγεθος τῆς κέδρου αὐτοῦ. Κυρίλλου. Αὐτοῦ, τίνος; Τοῦ Λιβάνου, ἤτοι τῆς Ἰουδαίας. Ύψος δὲ κέδρου τὴν παρ' αὐτοῖς βασιλείαν φησί. Έμελλε γὰρ τῆς Εζεκίου βασιλείας εἰς ύψος αίρεσθαι τὰ αὐχήματα, - Κατά πτήσεις, φησί, τὰ ἄγκιστρά μου ἐν τοῖς με κτῆρσί σου, καὶ χαλινὸν ἐν τοῖς χείλεσί σου. Κυρίλλου. Πρὸς τὸ μὴ τοιαῦτα φθέγγεσθαι τολ μαν, Πλὴν εἰ καὶ μὴ συναπήλαυσε (5) τῷ πλήθει διὰ τὴν εἰρημένην αἰτίαν, δι' ἦν καὶ Φαραὼ τῶν λοιπών Αἰγυπτίων κολαζομένων θεωρὸς ἐφυλάττετο, όμως γοῦν τοὺς αὐτοῦ παῖδας εὗρεν ἑαυτοῦ φονέας, ἐπὶ τῆς οἰκείας γενόμενος γῆς. 482. Summa ignominia notatus : etenim legali jere exte eça īdus est, qui lepræ morbo fuerit correptus. Exin in codice Veneto multa adhuc erant Cyrilli fragmenta, quæ quartum Regum librum illustrabant; sed quia hæc in Ezechiæ regis historia versabantur, quam iisdem plerumque verbis habemus tum IV Reg. cáp. xvin-xx, tum etiam apud Isaiam cap. XXXVI-XXXIX, hinc accidit ut Cyrillus, explanato jam ab se Isaia, parica deinceps in commentariis ad hane libri quarti Regum partem scripserit, quatenus nempe de Ezechia fastis sermo erat. Verumtamen catene Veneta auctor, Cyritti fragmenta ex Isaia ad Reges transtulit; que ego, utpote jam in impressis ad Isaiam commentariis obvia, prætermittere debui; paucis illis exceptis quæ in Veneto codice nova adhuc esse videbantur. Porro in codicibus Vaticanis vix aliquid hujusmodi reperiebam. Vers. 34. Ubi est Deus #math ? etc. Nam Samariam de manu mea eripuerunt ? - - B Cyrilli. Existimavit fortasse homo mente pariter ac lingua barbarus (1), unum esse de falsi nominis diis etiam terra colique regnatorem, rerumque p omnium creatorem ac dominum: porro mos est atheorum deridendi spem sanctorum, atque ens ti- beratum iri audacter negandi. Attamen haud ignorabat, falsi nominis deos manibus hominum factos; cum contra vērus ac naturalitér Veus a nemine sit creatus, imo ipse potius quæ nunquam fgerant ad exsistentiam produxerit.Capta est ergo Samaria, Deo opem subtrahente. Atque, ut reine dixi, etiamsi nullus ex appellatis apud ethnicos diis regionem propriam eonservasset, nihil hoc ad Deum, qui vere naturaliterque Deus magnus est. Et illi quidem visibilem tantummodo formam ab humana arte sortiţi sunt, hic autem universitati rerum im- perat, et potestatum est Deminus, XIX, 1. Vestimenta sua discidit. Cyrilli. Viden' quomodo, rerum suarum oblitus, Dei causa maret, et ultionem postulat? • Discidit, inquit, vestiinenta sua, et saccum induit, et tem- plum Domini ingressus est. Quænam vero laceran- dæ vestis causa erat? Mos Judæorum fuit, si quando contra Deum blasphemias audirent, id factitare; quod in Evangeliis quoque a Caipha factum narra- tur. Vers. 23. Præcidi magnitudinem cedri ejus. Cyrilli. Cujusnam. vero? Libani videlicet seu Ju- dææ. Altitudine vero cedri regnum ipsorum deno- tat. — Futurum quippe erat ut Ezechiæ regni in al- tum extolleretur gloria. Vera. M. Ponám, inquit, circulum in naribus ejus, el camum in labiis ejus. Cyrill. Nempe, ut sic loqui jam non audeal, Ve- rumtamen etiamsi cum reliqua multitudine non periit prædictam ob causam, propter quam Pharao quoque caeterorum qui puniebantur Egyptiorum servatus est spectator, altamen filios sues parricidas nactus est, statim ac in suam regionem regressus fuit. loquebatur, videris adn. ad S. Cyrilli explanationem in Psalmos, peal. 11. vers. 1. D - (1) De Rhapsace, qui tamen verbis regis Assyrt (3) Conier Cyrilli editionem ad Isatam, p. 481 (3) Legisse videtur interpres συναπώλετο
Ἔθος ἦν Ἰουδαίοις ἐπὶ ταῖς κατὰ Θεοῦ δυσφημίαις τοῦτο δρᾷν· ὅπερ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ Καϊάφα γεγενῆσθαι ἱστόρηται. «Ἔκοψα τὸ μέγεθος τῆς κέδρου αὐτοῦ.» S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Ανθεῷ, καὶ πληροῦν ἐννόμως τὰ νενομισμένα. - Ταύ της ἔγεια τῆς αἰτίας λελέπρωται παραχρήμα, καὶ ἦν ἀτιμώτατος· μιαρὸς γὰρ κατὰ τὸν νόμον ὁ τῷ τῆς λέπρας πάθει κατεσχημένος. Ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς Αιμαθ; κ. τ. λ. Ὅτι ἐξείλαντο Σαμάρειαν ἐκ χειρός μου ; Κυρίλλου. Ψήθη γὰρ ἴσως ὁ βάρβαρος έχουν μετ τοῦ φρονήματος καὶ τὴν γλῶτταν, ὅτι καθ᾿ ἕνα τῶν ψευδωνύμων θεῶν ἐστιν ὁ τῆς τε καὶ οὐρανοῦ δε σπότης καὶ τῶν ὅλων γενεσιουργός και Κύριος. Μας δὴ εἶναι τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν κατακερτομεῖν ἔσθ' ὅτι τὴν τῶν ἁγίων ἐλπίδα· καὶ ὅτι οὐκ ἂν ῥυσθεῖεν περά Θεοῦ λέγειν ἀποτολμαν. - Οὐκ ἠγνόησε δὲ, ὅτι τοὺς μὲν ψευδωνύμους θεοὺς αἱ ἀνθρώπων εἰργάσεν, χεῖρες· ὁ δὲ φύσει τε καὶ ἀληθῶς, ὑπ᾽ οὐδενὸς πι. ποιητας, παρήγαγε δὲ μᾶλλον αὐτὸς εἰς ὑπαρξιν τὰ οὐκ ὄντα ποτέ. "Πλω οὖν Σαμάρεια, Θεοῦ συστέλ. λοντος τὴν ἐπίκουρίαν. Καὶ, ὡς ἔφην φθάσας, το μηδεὶς τῶν παρ' Ελλησι λεγομένων θεών σέσως τὴν ἑαυτοῦ, τοῦτο πρὸς Θεὸν οὐδὲν, τὸν ἀληθῶς καὶ φύσει όντα καὶ μέγαν. Οἱ μὲν γὰρ ἐκ τέχνης ἀνθρω πίνης διέλαχον τὸ κἂν γοῦν ὁρᾶσθαι μόνον ὁ δὲ κατ εξουσιάζει τῶν ὅλων, τῶν δυνάμεων υπάρχων Κύ Ο ριος. Διέρρηξε τὰ ἱμάτια αὐτοῦ. Κυρίλλου. Ορᾷς ὅπως, ἀμελήσας τῶν καθ' ἑαυ τὸν, λυπεῖται διὰ Θεὸν, καὶ ζητεῖ τὴν ἐκδίκησιν; • Διέρρηξε, φησί, τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον Κυρίου Καὶ ποία τις ἦν ἡ πρόφασις τοῦ περιῤῥήγνυσθαι τὰ ἄμφω : Εθος ἦν Ἰουδαίοις (2) ἐπὶ ταῖς κατὰ Θεοῦ δυσφη μίαις τοῦτο δρᾷν· ὅπερ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ Καϊάφα γεγενήσθαι ιστόρηται. Εκοψα τὸ μέγεθος τῆς κέδρου αὐτοῦ. Κυρίλλου. Αὐτοῦ, τίνος; Τοῦ Λιβάνου, ἤτοι τῆς Ἰουδαίας. Ύψος δὲ κέδρου τὴν παρ' αὐτοῖς βασιλείαν φησί. Έμελλε γὰρ τῆς Εζεκίου βασιλείας εἰς ύψος αίρεσθαι τὰ αὐχήματα, - Κατά πτήσεις, φησί, τὰ ἄγκιστρά μου ἐν τοῖς με κτῆρσί σου, καὶ χαλινὸν ἐν τοῖς χείλεσί σου. Κυρίλλου. Πρὸς τὸ μὴ τοιαῦτα φθέγγεσθαι τολ μαν, Πλὴν εἰ καὶ μὴ συναπήλαυσε (5) τῷ πλήθει διὰ τὴν εἰρημένην αἰτίαν, δι' ἦν καὶ Φαραὼ τῶν λοιπών Αἰγυπτίων κολαζομένων θεωρὸς ἐφυλάττετο, όμως γοῦν τοὺς αὐτοῦ παῖδας εὗρεν ἑαυτοῦ φονέας, ἐπὶ τῆς οἰκείας γενόμενος γῆς. 482. Summa ignominia notatus : etenim legali jere exte eça īdus est, qui lepræ morbo fuerit correptus. Exin in codice Veneto multa adhuc erant Cyrilli fragmenta, quæ quartum Regum librum illustrabant; sed quia hæc in Ezechiæ regis historia versabantur, quam iisdem plerumque verbis habemus tum IV Reg. cáp. xvin-xx, tum etiam apud Isaiam cap. XXXVI-XXXIX, hinc accidit ut Cyrillus, explanato jam ab se Isaia, parica deinceps in commentariis ad hane libri quarti Regum partem scripserit, quatenus nempe de Ezechia fastis sermo erat. Verumtamen catene Veneta auctor, Cyritti fragmenta ex Isaia ad Reges transtulit; que ego, utpote jam in impressis ad Isaiam commentariis obvia, prætermittere debui; paucis illis exceptis quæ in Veneto codice nova adhuc esse videbantur. Porro in codicibus Vaticanis vix aliquid hujusmodi reperiebam. Vers. 34. Ubi est Deus #math ? etc. Nam Samariam de manu mea eripuerunt ? - - B Cyrilli. Existimavit fortasse homo mente pariter ac lingua barbarus (1), unum esse de falsi nominis diis etiam terra colique regnatorem, rerumque p omnium creatorem ac dominum: porro mos est atheorum deridendi spem sanctorum, atque ens ti- beratum iri audacter negandi. Attamen haud ignorabat, falsi nominis deos manibus hominum factos; cum contra vērus ac naturalitér Veus a nemine sit creatus, imo ipse potius quæ nunquam fgerant ad exsistentiam produxerit.Capta est ergo Samaria, Deo opem subtrahente. Atque, ut reine dixi, etiamsi nullus ex appellatis apud ethnicos diis regionem propriam eonservasset, nihil hoc ad Deum, qui vere naturaliterque Deus magnus est. Et illi quidem visibilem tantummodo formam ab humana arte sortiţi sunt, hic autem universitati rerum im- perat, et potestatum est Deminus, XIX, 1. Vestimenta sua discidit. Cyrilli. Viden' quomodo, rerum suarum oblitus, Dei causa maret, et ultionem postulat? • Discidit, inquit, vestiinenta sua, et saccum induit, et tem- plum Domini ingressus est. Quænam vero laceran- dæ vestis causa erat? Mos Judæorum fuit, si quando contra Deum blasphemias audirent, id factitare; quod in Evangeliis quoque a Caipha factum narra- tur. Vers. 23. Præcidi magnitudinem cedri ejus. Cyrilli. Cujusnam. vero? Libani videlicet seu Ju- dææ. Altitudine vero cedri regnum ipsorum deno- tat. — Futurum quippe erat ut Ezechiæ regni in al- tum extolleretur gloria. Vera. M. Ponám, inquit, circulum in naribus ejus, el camum in labiis ejus. Cyrill. Nempe, ut sic loqui jam non audeal, Ve- rumtamen etiamsi cum reliqua multitudine non periit prædictam ob causam, propter quam Pharao quoque caeterorum qui puniebantur Egyptiorum servatus est spectator, altamen filios sues parricidas nactus est, statim ac in suam regionem regressus fuit. loquebatur, videris adn. ad S. Cyrilli explanationem in Psalmos, peal. 11. vers. 1. D - (1) De Rhapsace, qui tamen verbis regis Assyrt (3) Conier Cyrilli editionem ad Isatam, p. 481 (3) Legisse videtur interpres συναπώλετο
PG 69:680ΕΚ ΤΗΣ ΕΡΜΗΝΕΙΑΣ ΤΟΥ ΑΓΙΟΥ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΕΙΣ ΤΑΣ ΒΑΣΙΛΕΙΩΝ ΒΙΒΛΟΥΣ ΒΙΒΛΟΣ Δ΄. Καὶ ἑλεύς Σαμουὴλ ἀρνα γαλαθηνὸν ἕνα. Κυρίλλου ἀρχιεπισκόπου Αλεξανδρείας. Ορις όπως μεσίτην ὁμοῦ καὶ τῆς σωτηρίας πρύτανιν ἐποιεῖτο Χριστόν; καὶ τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον. ὅπλον οἷάπερ ἀῤῥαγές, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων ἐφόδους ἀντανιστὰς σέσωκε τὸν Ἰσραήλ; Αρνα γὰρ γαλαθη νὸν ἔθυσεν εἰς τύπου Χριστοῦ, καὶ πάλαι βοῶντος διὰ φωνῆς προφητῶν· Ἐγὼ δὲ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, οὐκ ἔγνων. Επιτήρει δὲ όπως τῆς θυσίας ἡ δύναμις έτοιμότερον πρὸς τὴν ἐπικουρίαν τοῖς ἐπὶ τοῖς κάμνουσιν ἀποτετέλεκεν τὸν Πατέρα. Κατεβρόντησεν γὰρ τῶν δι' ἐναντίας μέγα τι καὶ ἐξαίσιον· καὶ τοῖς προσάγουσι τὴν θυ τίαν μισθὸν ἐδίδου τὴν σωτηρίαν εἰς τύπον μυστη ρίου τοῦ κατὰ Χριστόν. Καὶ νῦν κατάστησον ἐφ' ἡμᾶς βασιλέα. Κυρίλλου. Απεφοίτησε μὲν ὁ Ἰσραὴλ τοῦ βασι λεύεσθαι παρὰ Θεοῦ διὰ προφητῶν· ἐκαλέσατο δὲ βασιλέα ἄνθρωπον. Ταύτῃ τοι καὶ ἀπώλισθε τῆς ἐν TOMUM I EDITIONIS PARISIENSIS ANNI MDCXXXVIII. ♥II, 9. Et sumpsit Samuel agnum lacteniem unum. Cyrilli Alexandriæ archiepiscopi. Viden' uti mediatorem simul salutisque dispensatorem faciebat Christum? atque ut hujus mysterium, ceu invictam armaturam, alienigenarum incursioni opponens, Israelem servavit? Namque agnum lactentem immo lavit ceu Christi typum, jamdiu prophetarum voce clamantis Ego tanquam agniculus innocuus qui ad sacrificium ducitur, non cognovi '. Animadverte autem quomodo vis sacrificii promptiorem ad opi tulandum laborantibus Patrem reddidit. Tonuit enim in hostes grandi immanique strepitu; et iis qui victimam attulerant, mercedis loco salutem largitus est; atque hic typus mysterii in Christo consummati fuit. VIII, 5. Et nunc regem nobis constitue. Cyrilli. Renuit Israel diutius a Deo gubernari per prophetas; regemque depoposcit hominem. Hinc accidit, ut a lege quoque postea discederet: nam 'Isa. Lill, Venetiis superiore anno dies aliquot commo ratus, summam expertus sum humanitatem illustris simi præsulis Beltii Marcianæ bibliothecæ præfecti basilicæque canonici, cui Latinæ, Græcæ Italicæque litteræ plurimum debent. Itaque, eo favente, hæc Cyrilli aliorumque nonnullorum fragmenta ex insi gni Bessarionis cardinalis catena in libros Regum exscripsi, quæ in his plagulis cum grati animi erga inclytum virum testimonio nunc divulgo. MAI, Bé bliotheca nova Patrum, III, 436.
PG 69:682IN RECUM LIB. I τολῆς· πρῶτος γὰρ Σολομών προσεκύνησε τοῖς λείμ· εἶτα μετ' αὐτὸν Ιεροβοάμ τὰς δαμάλεις αν έστησεν. Καὶ εἶπεν Κύριος πρὸς Σαμουήλ "Ακους τῆς φωνῆς αὐτῶν, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Εχόντων εὖ τῶν πραγμάτων αὐτοῖς. καὶ ἐν τάξει τῇ παναρίστῃ κειμένων, πικρά καθ' ἑαυτῶν οἱ δείλαιοι πεφρονήκασιν. ᾿Αποσειόμενοι δὲ ὥσπερ τῆς ὑπὸ Θεῷ βασιλείας τὸν ζυγόν, προσήεσαν λέγοντες τῷ μακαρίῳ Σαμουήλ: « Κατάστησον ἐφ' ἡμᾶς βασιλέα δικάζειν ἡμᾶς, ν καὶ τὰ ἑξῆς· Εἶτα τοῦ μακαρίου Σαμουὴλ τὰ δικαιώματα του βασιλέως κατα αγγέλλοντος αὐτοῖς, καὶ πολλοῖς ἄγαν καταπτιον. τος δείμασιν, ἀφιστάντος δὲ καὶ μάλα γοργῶς τῶν οὕτω σαθρῶν καὶ ἀνοσίων σκεμμάτων, οὐδὲν ἧττον ἐπεφύοντο λέγοντες· « Οὐχὶ, ἀλλ' ἡ βασιλεία ἔσται ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ εἶπεν ὁ Σαούλ τῷ παιδαρίς, κ.τ.λ. Καὶ τί οἴσομεν ; κτλ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ κατὰ Ματθαῖον (1). Προσπέφυ κεν ἀεὶ τοῖς ὠφελουμένοις, ήγουν ὑπὸ τῶν τυχόντων Αρίστων μετασχηκόσιν, ἀνταποτιννῦναι θέλειν τὰς κατὰ δύναμιν ἀμοιβάς, καὶ ταῖς ἐσοστάθμοις ήγουν καὶ ἔτι καὶ μείζοσιν κατευφραίνειν τιμαίς· καὶ ἀπό δειξιν τῆς εὐγνωμοσύνης τὴν ἐν τούτοις ἀεὶ πως ἐπιτηδεύουσι προθυμίαν, οἷσπερ ἂν ἀγαθὸς καὶ εὐγνώ μων ενυπάρχει τρόπος. Καὶ ἐκεῖ ἦν ἐν τῶν παιδαρίων τοῦ Σαούλ. ὄνομα αὐτῷ Δωήκ (3). - β Κυρίλλου. Γέγονεν ἀνήρ τις Ιδουμαῖος τὸ γένος, ᾧ ὄνομα Διογκ. Οὗτος ἀπεστρέφετο παρὰ τοῖς δορυ φόροι; τοῦ μακαρίου Δαβίδ, καὶ ἦν κτηνοτρόφος, πλὴν ἀνὴρ πικρὸς καὶ βάρβαρος καὶ οὐδαμόθεν ἔχων τὸ γνήσιον. Περιετύγχανε δὲ λάθρα τῷ Σαούλ, καὶ ἀπήγγελλεν αὐτῷ τὰς σκέψεις καὶ πάντα τὰ βουλεύματα· ἐπηγγέλλετο δὲ κατὰ καιροὺς καὶ παρα δώσειν αὐτόν. Καὶ δήποτε θεασάμενος τὸν μακάριον Δαβιδ εἰσελθόντα εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, ὅτε τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, καὶ περιτυχὼν τῷ ᾿Αβιμέλεχ τῷ ἱερεῖ, ἀπήγγελλε τῷ Σαούλ, ὅτι μετ' ὀλίγων ἐστὶ παντελῶς, καὶ δύναται ῥᾳδίως αὐτὸν λα- Εεῖν ἐπελθών, καὶ εὐκόλως χειρώσασθαι. Οὐκοῦν προδέδωκε μὲν ὁ Δενὴν ἀπαγγείλας τῷ Σαούλ, ότι συντετύχηκε τῷ ᾿Αβιμέλεχ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ· διέτως δὲ τὸν προφήτην ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ τῆς ἐκείνου δυστροπίας μάταιον εποίε: τὸ ἐγχεί- . η Baa- A primus Salomon Baalim coluit ; post quem Jeroboa- mus juvenens (5) aderandas proposuit. Vers. 7. Dixitque Dominus Samueli : Audi vocem istorum, etc. Cyrilli. Cum res beno Israelitis procederent, at- que optimo rei publicæ statu fruerentur, acerba sihi infeliciter concinnarunt. Etenim divini veluti regui abjecto jugo, ad bentum accessere Samuelem dicentes : ‹ Constitue nobia regem, qui jus nobis di- cat, › et reliqua. Deinde cum Samuel que forent regis jura ipsis exponeret, multisque eos compleres terroribus, atque a tam nocuo pravoque consili» summopere retraheret, hi nihilominus instabant dicentes : Nequaquam, sed regnum nobis conati B Luatur a IX, 7. Dixitque Saul puero, etc. · Quid afferemas? ctc. Cyrilli, ex commentario in Matthaum. Natura com- paratum est, ut qui beneficio aliquo usi fuerint, id est rem aliquam apprime jucundam abs quolibet receperint, gratiam pro viribus referre velint, et paribus vel etiam majoribus eum qui sibi benefecit muneribus afficere (4); atque ad hanc probæ men - tis demonstrationem ii præcipue prompto studio feruntur, qui bonis ingenuisque moribus præditi sunt. Kal XXI, 7. Ibique eral unus do Saußis famulie, etc., cui C nomen Doec. Reg. vi, 5, 7. psisse (qui jamdiu vixerunt) constat abunde éx editis in Matthæum symbolis a Possino atque Corderio; item e fragmentis quæ uos impressimus. infra. papyris Apim aut juvencas sacras passim videz, mus. PATROL. GR. LXIX. Cyrilli. Fuit vir quidam gente Idumæus, cni no- men Doec. Hic a beati Davidis stipatoribus submo- tus fuerat, eraique officio jumentarius, homo meer- bus et barbarus, nihilque bonge frugis habens. Is clam Saulem adibat, cunctasque ei molitiones et consilia renuntiabat ; promiserat etiam se idoneo tempore Davidem illi fore traditurum. Jam vero beatum virum domum Dei ingressum cum vidisset, quo tempore panes oblationis comedit, et cum Acbi- melecho sacerdote collocutus est, rem Sauli sigei- fca rit, nempe quod paucis omnino stiparetur, faci- lique negotio a superveniente capi posset atque in potestatem redigi. Sic ergo Doee quidem Daviden prodidit Souli, revdians quod in zde Dei congressus fuisset cum Ahimelecho ; servavit tamen prophetam universalis Deus, nequitiæque ejus cassum conatum reddidit (5). quem Jesus sanavit, apud Matth. viii, 2; qui, apud Marc. 1, 45, Jesu beneficium cepit prædicare ; item- que alius, apud Lucam xvn, 15, cujus ut gratum ani- mum laudavit Dominus, ita aliorum aque muuda- torum ingratitudinem vituperavit. . mum 1,41. (1) Cyrillum commentarios in Matthæum scri (2) Conferatur Cyrillus noster ad psalmum 11, (5) Nempe Egyptios imitatus, quorum in pictis (4) Fortasse loquitur Cyrillus de leproso illa (5) De Deco coeder dicta a Cyrille ad s
PG 69:684Μικη. Ο ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ἐῤῥέθη τῷ Δαβίδ· Οὐκ εἰσελεύση ὧδε, ότι αντέστησαν οι τυφλοὶ καὶ χωλοί. Κυρίλλου. Οὐκοῦν τῷ μὲν μακαρίῳ Δαβίδ οἱ ἀπό τε τῆς Ἱερουσαλήμ, ήτοι τῆς Ἰεβοῦς, ἀντέστησαν τυφλοί καὶ χωλοί· καὶ τοῦτο πεποιηκότες, οἰκτρῶς διολώλασι κατελάβετο γὰρ αὐτήν. Αντέστησαν τῷ πάντων Σωτήρ: Χριστῷ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ και ρὸν οἱ τῆς Ἱερουσαλήμ οικήτορες χωλοὶ καὶ τυφλοί οὐ γὰρ ᾔδεσαν ὀρθοποδεῖν· ἀλλ' οὐδὲ τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς οἱ τὴν πίστιν οὐ προσιέμενοι, Γραμματεῖς δὲ μάλιστα καὶ Φαρισαῖοι (1). Καὶ ἀπέστειλεν Δαβὶδ ἀγγέλους, καὶ ἔλαβεν αύ τὴν, καὶ εἰσῆλθε πρὸς αὐτήν. Κυρίλλου. Μὴ ταραχθῇς ετοίμως περὶ τῶν ἁγίων, εἰ γεγόνασιν ἐν παροράμασιν ἔσθ' ὅτε καὶ αὐτο καὶ γὰρ ἐστιν ἀληθὲς ὅτι καὶ οἱ σφόδρα γενναιότατα τῶν στρατιωτῶν, οἱ ἐπ' ἀνδρείᾳ σωμάτων καὶ εὐπο χνίᾳ τεθαυμασμένοι, πλήττονται μὲν ἔσθ' ὅτε μαχό μενοι, πλὴν οὐ καταπίπτουσιν. "Αλλως τε χρήναι γὰρ ὑπολαμβάνω προσεπενεγκεῖν τοῖς εἰρημένος καὶ τοῦτο· Μόνῳ τετήρηται τῷ φιλανθρώπῳ Σωτήρι Χριστῷ, τὸ μὴ παθεῖν ἁμαρτίαν· ὅτι Θεὸς κατὰ φύ σιν ών, γέγονε σάρξ. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ἔλεγο περὶ ἑαυτοῦ· « Ερχεται ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτον, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν· καὶ μετ' ὀλίγα - ταῦτά φημι περὶ τῆς ἁμαρτίας τοῦ Δαβὶδ ὅτι εἰσῆλ θε πρὸς τὴν Βερσαβεὲ τὴν τοῦ Θυρίου γαμετήν. Προσήκει δὲ ἅπασι τῆς ἱστορίας ὁ λόγος· εἰ γὰρ καὶ ἠσθένησεν ὡς ἄνθρωπος, καί τι τῶν ἀδοκήτων εὑρι σκεται πεπονθώς, ἀλλ' ἔδειξεν ὡς τὰ τῶν ἁγίων πταίσματα ταχείαν ἔχει τὴν ἐπανόρθωσιν. Καὶ εἶπε Δαβὶδ τῷ Νάθαν Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ. • Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν τ' ψαλμόν (2). Έν ταῦθά μοι θαύμαζε τὸν μακάριον Δαβίδ...., τεθρή νηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας. Καί γε ὁ υἱός σου & τεχθείς σοι, θανάτῳ ἀπο θανεῖται. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς ψαλτήριον ἀπομνήματος. ῥητοῦ προκειμένου «Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγο ξης με (3). » Καίτοι ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ προ- φήτου,... μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Ο Καὶ ἔλαβε τον στέφανον Μολχὲμ τοῦ βασιλέως. Κυρίλλου. Παρετάξατο μὲν πρὸς τοὺς υἱοὺς Αρ μῶν, καὶ τοὺς ταῖς ἐκείνων ἀπονοίαις συντσταστάτες τοὺς ἀπὸ γέας φημὶ τῆς Σύρων νενίκηκε δὲ, καὶ εἷλε μὲν αὐτοὺς κατὰ κράτος· λαβὼν δὲ τὸν στέφα νον τοῦ Μολχώμ, εἶτα λίθον ἐν αὐτῷ παμμεγέθη καὶ πολύτιμον εὑρὼν ἐνέδησε τῷ ἰδίῳ στεφάνω. Καὶ Δαβὶδ ἀνέβαινε κλαίων καὶ τὴν κεραλὴν ἐπικεκαλυμμένος. Κυρίλλου. Επειδή συνέβη πρὸ τοῦ πολέμου τοῦ - S. CYRI.LI ALEXANDRINI ARCHIEP. LIBER II. f, 6. Dictumque est Devidi : Non ingredieris huc, quia cæci claudique adversantur. Cyrilli. Beato itaque Davidi quotquot Jerosoly- mis, sive in urbe Jebus, habitabant cæci et claudi obsistebant, cujus rei causa misere perierunt; et- ouim urbem David occupavit. Pari modo Servatori enmium Christo, tempore adventus ejus, Jeroso- lymorum incolæ claudi et cæci adversați sunt; neque enim recta incedere valebant, vel divinum mente recipere lumen, qui fidem non admiserant, Scribæ petissimum ae Pharisæi. XI, 4. Missisque David nuntiis, cepit illam atyre ad earadem ingressus est. A Cyrith. Ne facite perturberis, si quando sancti quoque homines errore labunter : nam fortissim B etiam milites, corporum robore et arte bellica cele- bres, vulnerantur quandoque in præliis, non tamen prorsus succumbunt. Præter quam quod dictis an- tea nobis hanc etiam addere oportet sententiam, nempe unius esse prærogativam benigni Servatoris Christi, peccatum non pati, quia, cum suapte na- tura Deus esset, factus est caro. Quamobrem ipse- met de se aiebat: ‹ Venit princeps bujns sæculi, et in me non deprehendet quidquam :. . Et paullo post : Auque hæc aio de peccato Davidis, quo tem- pore ad uxorem Uriæ Bersabeam accessit. Cunctos autem respicit hujus historiæ narratio. Nam etsi ut homo fragilitate laboravit, et inopinum aliquid pas- sus est, demonstravit tamen sanctorum casum cele- rem nancisci selevationent. XH; 13. Dixitque David Nathani : Peccavi Dómino. Cyrilli, ex commentario in quinquagesimum peal- Hic mecum admirare beatum Davidem...... peccatumque deflevit. Vers. 14. Et quidem natus tibi filius morti occum- bet. Cyrilli, ex commentario in Psalterium, super ittnd : « Domine, ne in furore tuo arguas me. . His mmen a propheta auditis...... vigorem non remi- sit : et gratiarum hymno persoluto,... quam veniam impetrare. XII, 20. Et regis Molchomi cepit coronam. Cyrilli. Bellam gerebatcontra Ammonitas, et ho ruma vesanie opitulantes Syros, quos vicit vique subogit : potitusque Molchomi corona, repertam ibi prægrandem pretiosamque gemmam proprio inse- ruit diademati. XV, 30. Ascendebatque David lugens, capite operio. Cyrilti. Quia ante bellum cum Abessalomo beati 30. • Joan. XIV, malionis in quinquagesimum psalmum, neque apud Corderium exstabat, neque apud nos. Joco reposuimus. Vide ad psal, L. EDIT. PATR. Illad suo Ka siderabatur apud Corderium nec non apud nos. Nunc in Cyrilli explanatione in psalmos locum obtinet. Io. (1) Conferatur calena Lipsiensis t. 11, p. 517. (2) Quod sequitur fragmentum Cyrillianæ expla- (3) Sequens item fragmentum in psalmum vi de-
PG 69:686πρὸς ᾿Αβεσσαλώμ, τὴν ἁμαρτίαν γενέσθαι παρὰ τοῦ μακαρίου Δαβίδ, τὴν εἰς Ουρίαν φημί, θρύλος ἦν ἀνὰ πᾶσαν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τὴν Ἰουδαίων χώραν, καὶ ὑποψίαν τινὲς οὐκ ἀπιθάνω; ἔχοντες περὶ αὐτοῦ· έμοντο γὰρ αὐτὸν τῶν εἰς Οὐρίαν πλημμελημάτων πράττεσθαι δίκας· καὶ ἐν προσκρούσει δὲ γεγονότα τῇ παρὰ Θεῷ, τοῖς ἐθέλουσι κατα δὴ οὖν ευάλωτον ἔσεσθαι, καὶ πανταχοῦ νοσοῦντα τὸ ἄναλκι. Διασκέδασαν δὴ τὴν βουλὴν ᾿Αχιτόφελ. Κυρίλλου. Διασκέδασον, φησί, τὴν βουλήν Αγι τάφελ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ην γὰρ ὁ ᾿Αχιτόφελ βα- οὺς καὶ χωρὶς καὶ πολυγνώμων, καὶ ὁδοὺς ἀνευρείν ἱκανὸς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι, καὶ πρός γε τοῦτο στρατηγικώτατος. Εδεδίει τοίνυν μάλιστα τῶν ἅλω λων τὸν ᾿Αχιτόφελ, διὰ τὸ πικρὰς εἰσφέρειν ἀεὶ γνώ- μας, καὶ τὸ εἰδένα: στρατηγεῖν. Καὶ ἰδοὺ εἰς ἀπαντὴν αὐτῷ Χουσί, Κυρίλλου. Ένα ὑπάρχοντα τῶν ἑαυτοῦ φίλων τὸν Χουσί, πείθει προσποιήσασθαι τὴν ἀπόστασιν τὴν ἀπ' αὐτοῦ, καὶ τὸ προσκεκλῆσθαι θέλειν τὸν Αβεσ σαλώμ, ἵνα ταῖς τοῦ ᾿Αχιτόφελ λεληθότως μάχηται συμβουλαῖς· δ δὴ καὶ γέγονεν. Καὶ ούτως έλεγε Σεμεῖ ἐν τῷ καταρᾶσθαι αὐτόν. Β Κυρίλλου. Υβρίσας Σεμεῖ καὶ πικραῖς αὐτὸν μου νονουχί κατασφενδονήτας φωναίς, οὐδὲν ὑπ' αὐτοῦ τῷ τηνικάδε παθὼν ἀπηλλάττετο· εἰ καὶ δυσχερεῖς μετὰ τοῦτο καὶ τὰς αὐτῷ πρεπούσας ἐκτέτικε δίκας· πλὴν ὅτι διεκαρτέρησεν ὁ Δαβίδ, καὶ παροτρυγόντων αὐτὸν πολλῶν, τοῦ παντὸς ἀξίαν ἡγεῖτο τὴν σιωπήν, ἐκ πολλῆς ἄγαν καὶ ἀξιαγάστου συνέσεως. Ενενόει γὰρ ἔτι διά τοι τοῦ προσκεκροῦσθαι Θεῷ, δέδοτα! πως εἰς μάστιγας, καὶ μοῖραν εἶναι κατελογίζετο της πληγής, τοὺς παρά τινων ὀνειδισμούς τωθασμούς το καὶ γέλωτας. Ενθα γὰρ ἀποστροφὴ Θεοῦ καὶ ἐγκα- τάλειψις, καν γοῦν ἡ μετρία γένος το κατά τινος . εκεί που πάντως έσται καταλυπεῖν ειωθότα πολλά καὶ πικρά. "Οτι Κύριος εἶπεν αὐτῷ καταράσθαι τον Δαβίδ. Κυρίλλου. Τούτου μέμνηται ἐν τῷ λη' ψαλμών φησίν, ο Όνειδος άφρονι ἔδωκάς με, ο Καὶ εἶπεν ᾿Αχιτόφελ πρὸς 'Αβεσσαλώμ, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Ο μὲν ᾿Αβεσσαλώμ φεύγοντα τὸν πατέρα διώκειν ήθελε· καὶ ὅτι χρὴ τοῦτο πράττεσθαι, νεανικώς συνεβούλευεν Αχιτόφελ. Ο δέ γε Χουσί πιθανῶς αὐτὸν ἀφιστὰς τῆς τοῦ πατρὸς ἀγριότητος ἐπιδεῖν, οὐχ ἁπλῶς εὐθυδρομῆσαι πρὸς τοῦτο, προ- ετοιμάσασθαι δὲ μᾶλλον τὴν ἀρκοῦσαν χεῖρα, καὶ στρατιωτῶν ἄλλων συνενεγκεῖν, διὰ τὸ εἶναι δυνατὸν καὶ ἐμπειροπόλεμον καὶ τῶν ὅτι μάλιστα μαχιμωτά των των μακάριον Δαβίδ. Καὶ ἔλαβεν ἡ γυνὴ καὶ διεπέτασε τὸ ἐπικάλυμμα, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Οὐκοῦν καν δι' ἀνθρώπων ἔσθ' ὅτε συμβαίνῃ τινά χρηστά, μὴ ἐκείνοις μάλλον εὐχα- IN REGUM LIB. II. i i A Devridis peccatum contigerat, fiud videlicet contra Uriam, rumor de eo erat in universa, ut ita dicam, ludorum regione, neque frustra suspicabantur nonnulli propter commissum in Uriam crimen pas- nas Davidem luere, et ob Dei offensam nunc hosti- bus suis facile deditum iri, atque ad animi cousier- nationem esse redactum. Vers. 31. Dissipa consilium Achitophelis. Cyrilli. Dissipa, inquit, Acbitophelis consilium, Domaine Deus mi. Quippe erat Achitaphel alti con silii vir, acerbus, prudens admodum, ct expediendis negotiis idoneus, atque insuper militaris rei scien tissimus. Metuebat ergo David præ cæteris Achito- phelem, ob sententiarum cjus acerbitatem et belli gerendi peritiam. G D Vers. 32: Ecce autem escurrit oi Chusi. Cyrilli. Chusi huic familiari suo suadet David, ut secessionem ab ipso simulet, et Abessalomi partes sequi, quo latenter Achftophelis consilia oppugnet; quod et reapse contigit. XVI, 7. Atque ità dicebat Semei, cum ei malediçeret. Cyrilli. Cum ei Semei conviciatus fuisset, totque amaras voces in eumdem jaculatus, incolumis tune a Davide dimissus est, etsi postea acerbas ilk de- bitasque poenas persolvit; patienter vero David, mullis licet eum concitantibus, ilo tempore silen Gum tenuit, non sine plurima admirandaque prt- dentia. Reputabat enim quia Deum offendisset, nunc se plagis expositum, quarum partem esse, jndicabat Donnullorum convicia, dicteria atque irrisiones. Ubi enim adversus aliquem Dei aversio fit et dere- lictio, quamlibet modica sit, ibi sine dubio molestin multæ creari solent. Vers. 10. Quis Dominus mandavit illi mi maledicere Davidi. Cyrilli. Rei hujus meminit in psalmo xxxvii, §, dicens : c Ludibrium insipienti dedisti me. XVH, 1. Dixitque Achitophel Abessakome, etc. Cyrilli. Abessalomus quidem fugientem patrem persequi avebat; idque viriliter esse faciendum es debat Achitophel. Chusi contra callide eum deter- rebat; patris asperitatem consideraret, temere ad boc non decurreret, pararet potius idoneas vireɛ, militumque multitudinem contraberet, eo quod for- tis valde et bellandi peritus et pugnacissimus esset beatus David. Vers. 19. Et mulier sumptum velamen expan- dil, ele. Cyrilli. Igitur, etiamsi ab hominibus beneficium aliquod nobis contingat, cavendum est ne magis his
PG 69:688S. CYRILLI ALEXANDRINE ARCHIEP. Α ριστῶμεν, ἀλλὰ Θεῷ τῷ δι' αὐτῶν τὰ θυμήρη χαρι σαμένῳ. Καὶ ᾿Αχιτόφελ εἶδεν ὅτι οὐκ ἐγενήθη ἡ βουλή αὐτοῦ. Κυρίλλου. Κεκράτηκε μὲν ἡ τοῦ Χουσὶ γνώμη λυπηθεὶς δὲ πρὸς τοῦτο λίαν ὁ ᾿Αχιτόφελ, βρόχω κατέλυσε τὸν βίον, αὐτὸς καθ' ἑαυτοῦ δικαίαν ψῆφον ἐξενεγκών. Καὶ ἔκλαυσε, καὶ οὕτως εἶπεν, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Πεπολέμηκε μὲν τῷ μακαρία Δαβίδ Αβεσσαλώμ, καὶ ἀδοκήτως τὰ τῆς δυσμενείας όπλα κεκίνηκε κατὰ τοῦ φύσαντος ὁ νεανίας· ἐάλω δὲ καὶ ἀπόλωλε. Πλὴν οὐκ ἐπεγάννυτο παθόντι τὸν θάνατον ὁ πατὴρ, ἀλλ' ἐθρήνησεν ὡς υλήν. ΒΙΒΛΟΣ Γ. Καὶ ὁ βασιλεὺς Δαβὶδ πρεσβύτερος προβεβηκώς ἡμέραις. Κυρίλλου. Αφορήτους μὲν ἀγῶνας διενεγκών, καταμεγεθήσας δὲ τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀχείρωτος γε γονὼς τοῖς ἐπιβουλεύουσιν αὐτῷ. Κεκράτηκε γὰρ εὐχ ἀλλοφύλων μόνον, οὐδὲ τὰς τῶν αἱμοβόρων βαρβά ρων ετρέψατο φάλαγγας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοὺς κατά καιρὸν ἀνταίροντας καὶ τοὺς τοῖς ἀνταίρουσιν αὐτῷ συνασπίζοντας. - Καὶ δώσεις τῷ δούλῳ σου καρδίαν ἀκούειν καὶ διακρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ. Κυρίλλου. Χρὴ γὰρ εἶναι σοφοὺς καὶ τῶν συμ- φερόντων ἐπιστήμονας, τοὺς ἐθέλοντας δουλεύειν Θεῷ, καὶ τῷ διεγηγερμένους πρὸς τοὺς χρωμένους, καὶ διαδιδράσκειν ἐθέλοντας τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα. Ωσπερ γὰρ τὰ πλοῖα πηδαλίων μὲν ὄντων αὐτοῖς, κατ' εὐθὺ φέρεται τοῦ σκοποῦ, καὶ τὰς τῶν κυμάτων διαφεύγει προσβολές, κἂν ἀγριαίνῃ ποτὲ κατ' αὐτῶν ἡ θάλασσα· πηδαλίων δὲ οὐκ ὄντων, τῇδε κἀκεῖσε διαῤῥίπτεται ῥᾳδίως, καὶ καταμεθύει ταῖς πλάναις, καὶ λίθοις καὶ πέτραις προσβάλλοντα συν θραύεται· οὕτω καὶ ἀνθρώπου ψυχή, ἀγαθαῖς μὲν φρεσὶ διοικουμένη, διαφεύξεται ῥᾳδίως τὸν χειμάζοντα Σατανᾶν· ἀπράκτους δὲ οὕτως ἀποφαίνει καὶ τὰς τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῇ χαχουργίας. Καρδία δὲ αὐτ ἔχουσα σοφίαν, χαλεπὸν ὑπομένει τὸ ναυάγιον. - Καὶ ήρεσεν ενώπιον Κυρίου, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Καὶ ἤρεσε, φησὶν, ἐνώπιον Κυρίο, ότι ᾐτήσατο Σολομών τὸ ῥῆμα τοῦτο· ἐπηνέθη μὲν οὐ μετρίως, ἠξιώθη δὲ τοῦ χαρίσματος. Κατένευσε γὰρ αὐτῷ πλουσιόδωρος ὧν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης· ἐπι νεύει γὰρ ὁ Θεός προθύμως τοῖς αἰτοῦσι καλῶς. Δῶρον γὰρ ἀληθῶς ἐξαίρετον παρὰ Θεοῦ σημία τέ ἐστι καὶ σύνεσις· τοῖς οὕτω λαμπροῖς ξενίοις και φαιδρύνεται καὶ αὐτὴ τῶν ἀγγέλων ἡ φύσις, καὶ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων ή μακαρία πλήθος. Τί γὰρ ἂν γένοιτο κτήμα ψυχῆς ἕτερον παρά τούτοι; Δρα χρυσὸς καὶ ἄργυρος; Αλλὰ τοῦτό ἐστιν οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὅτι καὶ πρόσκαιρα ἐστι καὶ παραλυόμενα καὶ εὐαπόβλητα παντελῶς, καὶ οὐδὲν ὠφελεῖν ἰσχύοντα guam Deo, qui per ipsos nobis gratifuetus est, gra- tias agamus. Vers. 23. Cognovitque Achitophel infectum consilium SON. Cyrilfi. Præváłuit Chusi sententia: quod ægerrime ferens Achitophel, laqueo vitam finivit, ipse sibi justam pœnam decernens. XVIII, 33. Luxitque, et ita aiebat, etc. Cyrill. Bellurn Abessalomus beato Davidi intulit, atque insperato hostilia arma contra genitorem com- movit' adølescens : sed captus periit. Haud tamen gavisus est ejus nece pater, sed uti filium defle- vil. LIBER III. I, 1. Et-rex David zonnermi provecla jam ætate. . Cyrill. Gravissimis perfunctus certamuibus, hostium domitor, contra insidiantes invictus. Et- enim non alienigenis solum potitus fuerat, et cruen- torum barbarorum phalanges prostraverat, verum etiam rebellantes sibi identidem eorumque auxi- Hates. M, 9. Et dabis servo tuo cor docile, ut populo tuo ´recte jus dicat. B Cyrilli. Oportet esse sapientes et rerum utilium peritos, qui Deo famulari student, atque insuper C memte vigilantes, qui ex hujus vitæ tempestatibus Cnavigare volunt. Sicut enim navigia si guberna- tuffs sint instructa, recta ad scopum feruntur, et undarum impetu évadunt, quamvis sæviat contra ipsa mare, secus vero gubernaculis destituta, hac filac facile factantur, et vago errore nutant, scopa- lisque et caulibus allisa franguntur: sic' hominis anima, si bona mente regatur, vitabit facile procel- losum Satanam ; cassas item efficiet insidiantium sibi mequitian. Verumtamen cor sapientia careus dirum patitur naufragium. ' Vero. 10. Et. placuit coram Domíno, etc. Cyrill. Macmit, inquit, Domino quod Salomon rem hanc perisset; qui sane magnam laudem me- ruit, t beneficio donatus fuit. Ahnait enim ei mu- hific rerum omnium Duininus : nam bene peten- tibus sine 'mora Deus favet. - Vere enim eximium Det donum est sapientia atque intellectus : namque hojusmodi domis ornatur pariter angelorum natura, et cœlestium spirituum beata multitudo. Nam quæ- nam alia, præter hanc, est animi propria posses- si»? Num aurum argentumve? At hæc nihil ad moS attinent, quia et temporalia sunt et fluxa et omnino çaduca, uihilque hominis animam juvaust. Verum- quimvere pretiosa el vere desiderabilis animæ
PG 69:690τὴν ἀνθρώπου ψυχήν. Κτῆμα δὴ οὖν τίμιάν τε καὶ ἐπέραστον ἀληθῶς τῇ ἀνθρώπου ψυχῇ σοφία και γνώσις, ἡ περὶ Θεοῦ δηλονότι. Καὶ ἃ οὐκ ᾐτήσω δέδωκά σοι, καὶ πλοῦτον, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Διδάσκων ἡμᾶς τίνα μὲν αἰτεῖν χρή, τίνα δὲ ὡς ἐν προσθήκης μέρει λαμβάνειν· αἰτήσαντ γὰρ καλῶς τὴν σοφίαν, μετὰ δοῦναι ταύτην, τάλλα πάντα προστέθεικεν. Επείπερ αὐτός ἐστιν ὁ ἐν Εὐα αγγελίοις εἰπών· ο Ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. » Τοῦ εἶναι τοὺς ὀφθαλμούς σου ήνεωγμένους εἰς· τὸν οἶκον τοῦτον, Κυρίλλου. Καὶ ἔστωσαν, φησὶν, οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ τὰ ὦτά σου ἡνεωγμένα. Εἰ δὲ μορίων, ἤτοι μελῶν, Η ἡ θεία μέμνηται Γραφὴ πρὸς ἡμᾶς λαλοῦσα περὶ τοῦ Θεοῦ, ἰστέον ὅτι ἐξ ὧν ἴσμεν τε καὶ πεφύκαμεν εἶναι πρὸς ἡμᾶς διαλέγεται· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν δύνασθαι τὰ περὶ Θεοῦ. Αιτία τοίνυν καὶ πρόφασις ἀληθῶς τοῦ σωματικῶς περὶ Θεοῦ τοὺς πρὸς ἡμᾶς ποιεῖσθαι λόγους τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, καὶ νοῦ. καὶ γλώττης ἐν ἡμῖν ἡ πτωχεία· ἄρρητα γὰρ παντε λῶς τὰ περὶ αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἦν συνιέναι τι τῶν ἀναγκαίων δύνασθαι τοὺς ἐν ἁπτοῖς καὶ παχέσιν ὄντας· σώμασιν, εἰ μὴ ἐν τάξει παραδειγμάτων τὰ ἑαυτῶν δεχόμενοι μέλη, μόλις οὕτως άνιμεν εἰς ἐνορίας Ισχνὰς τὰς περὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ βασίλισσα Σαβά, κ. τ. λ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸν κατὰ Λουκᾶν (1).. Γυνή βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόντων διαστημά- των, όκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιή. σηται συλλογήν, ἀλλ᾽ ἵνα ἀκούσῃ τὴν σοφίαν Σολο μώντος, παραβολὰς λαλοῦντος καὶ αἰνίγματα, καὶ ἀν- θρωπίνων ἠθῶν ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. Τότε ᾠκοδόμησε Σολομών ὑψηλὸν τῷ Χαμὡς εἰ. δώλῳ Μικάδο Κυρίλλου. Καὶ τί ἂν γένοιτο τῶν οὕτως ἐκτόπων πλημμελημάτων τὸ δυσαχθέστερον, τιμῆς καὶ ἀγάπης τῆς εἰς ἕνα καὶ φύσει Θεὸν ἀξίωμα ταῖς τῶν δαιμο- νίων ἀπονέμειν ἀγέλαις, μᾶλλον δὲ λίθοις ἀναπλάτ- τειν καὶ ξύλοις, καὶ τούτοις οἰκοδομείν ναούς; Καὶ ὠργίσθη Κύριος ἐπὶ Σαλωμών, κ. τ. λ. Κυρίλλου. Τι δὲ ἦν ἄρα τὸ ἐνταλθὼν αὐτῷ τε καὶ πᾶσι τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἀνδράσι· μὴ πηδεύειν. ἀλλας γενέσιν ; Εφη γάρ, ότι « Την θυγατέρα σου οὐ δώσεις. τῷ υἱῷ αὐτοῦ· καὶ τὴν θυγατέρα· αὐτοῦ οὐ λήψῃ τῷ υἱῷ σου. Αποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ' ἐμοῦ, καὶ πορευθεὶς λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις. Αμνημονήσας τοίνυν τῆς τοιαύτης ἐντολῆς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων συνεπλέκετο θυγατράσιν. Ἐπειδὴ τοίνυν, φησί, δι' οὐδενὸς ἐποίησας λόγου τὴν ἐσθεῖσαν ἐντολὴν, κατ ολισθήσας πρὸς ἀπόστασιν τοῖς τῶν ἀλλοφύλων λελά τρυχας θεοῖς, καὶ δούλην ἐμὴν τὴν κτίσιν οὖσαν είν * ΣΙ, 31. IN REGUM LIB. III. A hominis possessio, sapientia est et scientia Dei, scilicet. Vees. 13. Illa quaque que non postulasti, tibi cessi, diuilias, etc. Cyrėšli. Erudit nos quænam oporteat postulare, quænam vero additamenti instar accipere, nam petenti sapientiam, post hane datam, reliqua omnia adjecit. Etenim ipse in Evangeliis dixit :' ‹ Petite primo regnum Dei et justitiam ejus, et hae omnia" adjicientur vobis ". » VIII, 29. Ut sint oculi tui aperti super demum hanc. C D Matth 1, * Benit. vi, 3. Cyrilli. Oculi, inquit, oculi tui auresque tuæ pa' ? teant. Jam vero cum partium, seu membrorum, sa- cra meminit Scriptura, nobiseum de Deo loquens, ipsam ex norma çorum quæ naturaliter nobis insunt · loqui solore sciendum est : neque enim aliter res. Dei intelligere possunums. Vora igitur cama quamob:* rem corporalisor de Deo nobiscum inspirata Sori» plura loquitur, mentis nostræ linguæque tamuil an i est : nam divina sunt ineffabilia. Neo intelligera quidquam summe necessariorum liceret nobis, qui: in tangibilibus crarisque versantur corporibus, i. exemplorum loco membra propria habentes, vix. adhue ad persubtiles circa Deum intelligentias eriga- remur (2). 3X, 1. Sed et regina Saba, etc. Cyrilli,ex commentario in Lucam. Mųlier barbara, magno locorum intervallo distans, socordiam oui- sit, non ut opes conquireret, sed ut Salomonis sa pientiam audiret, parabolas et ænigmata loquentis,. et humanorum morum laudes vituperationesque describentis. XI, 7: Tunc adificaris Salomon fonuts Chamos idolo Moab. Cyrilli. Inter absurda vero peecata, quodnam in-` gratius case polest quam cum honoris-amerisquα cultus, uni suapte natura Deo debitus, daemoniorum gregibus impenditur, immo-etiam lapidibus lignisque, exhibetur, atque his templa adificantur? Vers. 9. Iratusque vot Daminus Salomoni, etc, . Cyrilli. Cur autem mandalam fuprat et ipsi el am: teris cunctis sub lege viventibus hominibus, ne af finitates cum alienigenis contraberent? Edixit enim «. Filiam tuam non dabis Mio illius; neque vicissima, filiam illius, filio tuo.conjugem accipien *. » Fatarum est enim ut föllum tuum a me abaliemet, inque ad adios deos adorandos pergat. Jau mandati hujus. immemor Salomon, alienigenarum fiabue amore copulatus est. Quandoquidem igitur, inquit, datum præceptum flocci faciens, atque ad apostasiam de- clinans alienigenarum deos adorasti, et cum om- Cyrilli liber ' (1) Confer commentarium-Cyrilli in Lueam cap. (3) Contra Aathropomorphits peculiaris exstat S.
PG 69:692S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIMEP. Α δώς, τὴν ἐμὴν καὶ μόνην πρεπωδεστάτην ἐκνενέμη καὶ αὐτῇ τιμήν τε καὶ δόξαν, κἀγὼ τὴν σὴν διαρ ρήξω βασιλείαν, καὶ δώσω αὐτὴν τῷ δούλῳ σου, ν' πεποίηκας, μάθῃς ἐξ αὐτοῦ τοῦ συμβεβηκότος, την Ἐπειδὴ γὰρ ταῖς εἰς γυναῖκας ἐπιθυμίαις ηττώμενος, καίτοι σοφὸς ἐν ἄγαν ὁ Σολομών, μονονουχί καὶ ὅσον ἧκεν εἰπεῖν εἰς ἐγχειρημάτων δύναμιν, τὴν τοῦ Θεού βασιλείαν διέρρηξεν, εἰδώλοις ἀνάπτων τὴν αὐ τῷ μόνῳ πρεπωδεστάτην τιμήν τε καὶ δόξαν· ταύτη τοι καὶ μάλα εικότως διαρρηγνύναι Θεὸς ἐπηπείας τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, τοῖς ἴσοις ἀντιλυπών, κατὰ τὸ ἐν προφήτῃ γεγραμμένον Ἰεζεκιήλ ο Καθώς εποίη σας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταπον θήσεται σοι εἰς κεφαλήν σου, ο • Καὶ ἐβουλεύσατο ὁ βασιλεὺς καὶ ἐπορεύθη και ἐποίησε δύο δαμάλεις. Κυρίλλου. Πρόξενος πρόξενον] ἀλέθρου με γονε τοῖς ἐξ Ισραήλ Ιεροβοάμ, τὸ ἀνθελήσθαι τὴν τῶν ἀνθρώπων βασιλείαν δεικνύς, καὶ ἀπαρατήσει τοῦ βασιλεύεσθαι περὶ Θεοῦ διὰ προφητών. Μ γὰρ ὁ Ἱεροσοὰμ ἐμὲ τὸν Δεσπότην παρώργισε και Εt juven-νοτομήσας δαμάλεις, καὶ τὸ ἐμὸν αὐταῖς ἀξίωμα περιθείς. Καὶ πάλιν· Ἐπενόησεν ἐν ἀρχαῖς Ἱερά βοάμ τὰς δαμάλει;, καὶ πληροῦν ἐκέλευσεν ἐπ' αὐταῖς τὰ νενομισμένα, τὴν τῷ Θεῷ πρέπουσαν δόξαν της ἰδίας εὑρέμασιν ἀνάπτων ὁ δείλαιος· εν ἔχοι μὲν ἰδίων Θεόν Θεός]. Καὶ ἀμπελὼν εἰς ἦν τῷ Ναβουθαί Κυρίλλου. Αμπελῶνα νοεῖν τὸν Ἰσραὴλ Ησαΐας αὐτὸς τὴν βασιλείαν ἀσφαλῶς, ἀποστερεῖ δὲ ὥσπερ τῶν ἡμῖν ὑποτίθεται. Ἀλλ᾿ οἱ τούτου ἡγούμενοι, ὧν τέλει τύπον ὁ ᾿Αχαάβ, ἐπεθύμουν αὐτὸν ἔχειν, ἀλλ' οὐκ ἔπειθον καταπροδοῦναι σφίσιν τὸν τοῦ πατρὸς ἐξαί. ρετον ἀμπελῶνα, ἵνα καὶ εἰς κῆπον αὐτὸν λαχανίες μετασκευάσωσι, διδάσκοντες διδασκαλίας εντάλματα ἀνθρώπων, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ἀνατροπὴν θολεράν. Εἶτα τί δέδρακεν ή θεομίσητος Πεζάβελ, τουτέστιν ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή, ταῖς τῶν ἡγουμένων συνδραμούσα λύπαις; Δόλῳ μέτειτι τὸν δίκαιον Μα- βουθαι, τουτέστι τὸν ἐρχόμενον. Ανήρητας γὰρ συκοφαντούμενος ὁ Εμμανουήλ. Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ. . Κυρίλλου. φοντο γὰρ ὅτι νενικήκασιν οἱ ἐξ ραήλ, μόνοις τοῖς ὄρεσιν ἢ καὶ ἐν τοῖς βουνοῖς δυνα μένου σώζειν Θεοῦ· ἡττήμεθα δὴ ούν, φησίν, ότι Θεὸς ὀρέων Θεός Ισραήλ· εἰ δὲ δὴ γένοιτο συνελθεῖν εἰς μάχην ἐν πεδίοις ἐψιλωμένοις, περιεσόμεθα πάν τως, ἀτανοῦντας ἐν χειλάσι τοῦ Θεοῦ Ἰσραήλ. Ελλη νικῆς δὲ ταῦτα φρενοβλαβείας ἐγκλήματα, καὶ τῶν οὐκ εἰδότων τὸν ἀληθῆ καὶ κατὰ φύσιν Θεὸν ἄθυρο στομία δεινή. Οὐκοῦν ἡγανάκτει κατὰ τῶν ἀλλοφύλων καὶ σφόδρα εἰκότως ὁ πάντα ἰσχύων Θεός, ὅτι καὶ Demo creaturam scires mihi esse servam, nihilo te- men minus meum mihique tantummodo congruen- tem honorem eidem contulisti: ego quoque regnum tuum diecindem, idque servo tuo tradam, ut tuum facinus ex his quæ evenerint agnoscas. Victus amore mulicrum, quanquam adeo sapiens Salomon, ad immanes ausus, utita dicam, prorupit, nempe ut regium Dei diviserit, idolis tribuens cuium bono remque Deo unice debitum. Lure igitur meritoque divisurum se regnum illius Deus comminabatur, pari ratione eum crucians, sicuti apud Ezechielem scribitur: • Sicut fecisti, ita tibi eveniet; retribu- tio tua in caput tuum retribuetur *. › XH, 28. Et excogitato consilio abiit res, duasque fa- bricavit juvencas, - B (cod. Cyrilli. Causa ruinæ fuit Israelitis Jeroboamus, docens eos præoptare hominum imperium, alque a Dei regno per prophetas administrate recedere. En, inquit Deus, Jeroboantus me Dominum irritavit juvencarum nová structura, cultuque his adhibito. rursus : Enoeitavit ab initio Jeroboamias Et css, iisqne logalem eultum exhiberi mandavit, con- vonientem Deo gloriam inventis suis miser attri - buens atque ut tutum sibi haberet regnum, ra sua veluti Deum exspotiavit. C [cod. Vat. XX, 1; Vulg. XXI, 1. Vinea una erat Naboth. Cyrilli. Ut vineam intelligamus Israelem, Isaias (cap. v) nobis suggerit. Verum populi principes, & quorum typum gerit Achaabus, optaverunt eam obtinere ; neque tamen persuaserunt domino ut vi- nea patris electa sibi traderetur, ut eam in hortum herbarium converterent, docentes præcepta homi- num, eumque intulenta subversione rigantes. Doinde vero quid egit invisa Deo Jezabel, id est Ju- dæorum Synagoga, ducum suorum secuta simulta- tes? Bolo circumvenit justum Naboth, quod inter- protatur veniens (1). Exstinctus enim calumniis fuit Emmanuel. Vat. XXI, 23; Vulg. XX, (4). Deus montium Deus Israelis. Cyrilli. Putabant [alienigenae] Israelitas discessisse victores, quia in montibus tantum collibusve salu- D tem conferre posset Deus: Victi, itaque aiebant, felmas quis Deus montium Deus Israelis; quod si pero in campo acie confligere accidat, superiores sine dubio erimus, Deo Isructis in vallibus vires amittente. Sunt autein hac favsitates ethnice blasphe- mise, et linguse gravis intemperantia corum qui verum naturalemque Deum ignorabent. Indignaba- tur itaque jure meritoque universitatis Deus alieni- * Ezech. ix, 10. fuit Redemptoris interfecti Naboth. Respicitur au- tem ad vaticinium illud : Donec veniat qui mitten- dus est, et ad verba : Benedictus qui venit in nomine Domini. Alex. Vaticano est cap. xx. Ergo hic, ut alibi, quebatur Alexandrinus Cyrillus nostrum Vat.. id est Alexandrinum textum. Sic etiam in subsequents fragmento. Diptized by Google (1) Recto ; est enim ab Hebraico nis venit. Figura (2) In vulgato quidem ordine est cap. xx, sed in
PG 69:694IN REGUM LIB. IV. νικῶντες, ὡς ἔφη[ν], τὸν Ἰσραήλ, τοῖς ἰδίοις θεοῖς ἀνῆπτον τὰ χαριστήρια, ληρούντες ᾤοντο καὶ αὐτοῦ κρατήσει Θεοῦ. Καὶ εὑρίσκει ἄνθρωπον ἄλλον, καὶ εἶπε· Πάτα- ξόν με. Κυρίλλου. Ακούεις ὅπως ὁ πατάξαι τὸν προφή την παραιτούμενος, ἐλεεινώς ανηρέθη, δεινῷ θηρίω περιπεσών; Καίτοι πῶς οὐκ ἀληθὲς εἰπεῖν ὡς ἦν εὐλαβείας καρπὸς τὸ καταπαίειν μὴ ἀποτολμῶν ἅγιον καὶ προφήτην ; ᾿Αλλ' ἐν λόγῳ Κυρίου καὶ δυσδιάφυ στον Έγκλημα γέγονεν παρακοή. - Οὕτως δυσδιά φυκτον ἔγκλημα τὸ ποιεῖν τι παρὰ τὸ δοκοῦν τῷ Θεῷ. Η τὸ μὴ ἀμελ[λ]ητὶ ποιεῖν τὰ παρ' αὐτοῦ προσταττόμενα. — Οὐκοῦν ἀναγκαῖον ἔκνου τε δίχα καὶ μελλησμοῦ ἀποπεραίνεσθαι πρὸς ἡμῶν, ὅπερ ἂν ἀνδάνοι Θεῷ. Β Τὸ δὲ ἕτερόν τι παρὰ τοῦτο δράν, ἢ καὶ ἐλέσθαι φρο- νεῖν, ὑπεροψίας Εγκλημα φέρει μόνον γὰρ οὐχὶ καὶ ἐπιτιμὴν ἐγνώκασιν οἱ τοιοίδε λοιπὸν, ὡς οὐκ ὀρθῶς ἔσθ' ὅτε βουλευσαμένῳ Θεῷ (1). ΒΙΒΛΟΣ Δ'. Καὶ νῦν ἔλαβες τὸ ἀργύριον, κ. τ. λο Κυρίλλου. Τοῦτο καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς ἁγίοις Ευαγγελίοις φησί · . Μὴ βαστάσητε βαλάντιον μη- δὲ πήραν ἢ ὑποδήματα, καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε. ο Χρὴ γὰρ εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλογοῦντα ἀντευλογεῖν· ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις, καὶ τὸν τοῖς κηρύγμασι πρέποντα καιρὸν εἰκῇ δαπανὴν οὐκ ἐπ' ἀναγκαίοις πράγμασι, μηδὲ χαρίζεσθαι φιλίαις τὸν ἀνωφελή μελλησμόν. Καὶ ἐκληρονόμησαν τὴν Σαμάρειαν. Κυρίλλου. Οὗτοι δὴ σὖν οἱ κλῆρον ἐλόντες τὴν Σαμαρειτών κατωκηκότες γῆν, καὶ τέκνων που τάχα γεγόνασι πατέρες· καὶ τοῖς Ἰουδαίων ήθεσι προσνε νεύκασι, τὰς τῶν λεόντων ἐφόδους καταρρωδήσαντες. Ἐξ αὐτῶν γεγόνασι Σαρατάρ τε καὶ ᾿Αρεσεσερ, ὃς καὶ ὠνόμασται βασιλεύς, διά τοι ταῦτον καθηγεῖσθαι τὸ τηνικάδε τῶν ἐν Σαμαρείᾳ μετωκισθέντων ἐκ τῆς Περσῶν. Εβασίλευσεν Εζεκίας υἱὸς Ἀχες βασιλέως Ἰούδα. Κυρίλλου. Προβέβηκε δὲ δόξης τε καὶ ὁμοῦ ἰσχύος εἰς τοῦτο, ὡς κατακρατῆσαι τῶν ἐθνῶν τῶν προσοι-D κούντων τὴν Ἰουδαίαν, καὶ μὴν καὶ δασμούς ἐπιθεῖ- και πολλούς. Καὶ μετ' ὀλίγα· Εἶτα πέπονθέ τι τῶν ἀνθρωπίνων· ἀπὸ γάρ τοι τῆς ἄγαν τρυφῆς, καὶ τῇ τῆς εὐκλεία; ὑπεροχή νενικημένος, τρόπον τινὰ πει φρόνηκεν ὑψηλά, καὶ τῇ τῆς ὑπεροψίας νόσω κεκρι τημένος, καὶ αὐτοῦ τοῦ θείου κατεξανέστη νόμου. ψήθη γὰρ δεῖν καὶ τοῖς τῆς θείας ἱερωσύνης αυτής μασιν ἑαυτὴν στεφανοῦν. Επεχείρησε γὰρ εἰς τὸν θεῖον εἰσελάσαι νεών, αὐτὸς δὲ δι' ἑαυτοῦ θυμιάν τῷ * Π 094' A genis, quia cum hrelem, ut dist, superassent, diis suis gratias agebant, nugaciterque se putabant ipsum vicisse Deum. Vat. XXI, 37; Vulg. XX, 37. Invenitque alium homi- nem, cui dixit : Percute me. Cyrilli. Audin' quomodo is qui prophetam per- cutere recusaverat, misere periit, in sævam bolluam incidens? Atqui quomodo vere non diceretur pieta- tis fructus, si quis sanctum atque prophetam per- cutere ausus non esset? Altamen, verbo Domini in- terveniente, piaculum inevitabile erat inobedientia. - Adeo crimen est, præter Dei voluntatem quid- quam agere, aut socorditer quidquid ille impera- verit exsequi! Ergo oportet absque ignavia aut cunctatione a nobis feri quod Deo libuerit. Porro - • C Luc. x, 6. ex pleniore Cyrilli oratione, - - quidvis aliud præter id agere, aut faciendum fudi- care, superbiae crimen infert: namque hi propemo- dum arguere videntur, Deum ipsum haud recte judicavisse. LIBER IV. V, 26. Et nunc recepisti argentum, etc. Cyrill. Hoc etiam Christus in sanctis Evangeliis dixit : « Nelite portare sacculum neque peram, neque calceamenta, et neminem in via salutaveritis”. Oportet enim recto cursu ad opus pergere,et ne beno- dicenti quidem vicissim benedicere: detrimentum quippo diligentiæ est, si ad alios respiciamus, et de- bitum prædicationi tempus in negotia hand neces-. saria ineumammes; sed ne amicitiis quidem inutile otium indulgendum est (9). XVII, 24. Et sortiti sunt regionem Samaria. Cyrilli. Hi ergo qui regionem Samaritanorum sortiti fuere, filios quoque genuerunt fortasse; at- que ad Judæorum sacra transiverunt, leonum in- cursu territi. Ex horum numero fuerunt Sarasar et Arbeseser, qui et rex nominatus fuit, propterea quod is dux illo tempore fuerit redeuntium Sama- rtam ex regione Persarum. XVIII, 1. Regnavit Ezechias filius Achasi regis Judæ. cœ- Cyrilli. In tantam gloriam potentiamque venk Ezechias, ut populos qui erant Judææ Anitimi subi- geret, multaque ab his tributa exigeret. Et paulo post : Deinde humanum aliquid passus est : nam do- liciis minalis et gloris sublimitate victus, sita cor pit cogitare, superbiæ morbo inflatus, atque ipsi Dei legi adversari. Putavit enim oportere ipsis quo- que sacri sacerdotii insignibus semet exornare. Ita- que ausus est divinum ingredi templum, manuque propria Deo thus adolere, et legales ritus obire. Hujus rei causa illico lepra percussus fuit, et pora eripiunt. Quare et S. Ignatius Loiolæus intern dum queritus aiebat : Amici fures temporis. (1) Videmus hic excerpta varia et veluti abrupta, (2) Puta cum amici vanis colloquiis nobio tem-
PG 69:696S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Ανθεῷ, καὶ πληροῦν ἐννόμως τὰ νενομισμένα. - Ταύ της ἔγεια τῆς αἰτίας λελέπρωται παραχρήμα, καὶ ἦν ἀτιμώτατος· μιαρὸς γὰρ κατὰ τὸν νόμον ὁ τῷ τῆς λέπρας πάθει κατεσχημένος. Ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς Αιμαθ; κ. τ. λ. Ὅτι ἐξείλαντο Σαμάρειαν ἐκ χειρός μου ; Κυρίλλου. Ψήθη γὰρ ἴσως ὁ βάρβαρος έχουν μετ τοῦ φρονήματος καὶ τὴν γλῶτταν, ὅτι καθ᾿ ἕνα τῶν ψευδωνύμων θεῶν ἐστιν ὁ τῆς τε καὶ οὐρανοῦ δε σπότης καὶ τῶν ὅλων γενεσιουργός και Κύριος. Μας δὴ εἶναι τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν κατακερτομεῖν ἔσθ' ὅτι τὴν τῶν ἁγίων ἐλπίδα· καὶ ὅτι οὐκ ἂν ῥυσθεῖεν περά Θεοῦ λέγειν ἀποτολμαν. - Οὐκ ἠγνόησε δὲ, ὅτι τοὺς μὲν ψευδωνύμους θεοὺς αἱ ἀνθρώπων εἰργάσεν, χεῖρες· ὁ δὲ φύσει τε καὶ ἀληθῶς, ὑπ᾽ οὐδενὸς πι. ποιητας, παρήγαγε δὲ μᾶλλον αὐτὸς εἰς ὑπαρξιν τὰ οὐκ ὄντα ποτέ. "Πλω οὖν Σαμάρεια, Θεοῦ συστέλ. λοντος τὴν ἐπίκουρίαν. Καὶ, ὡς ἔφην φθάσας, το μηδεὶς τῶν παρ' Ελλησι λεγομένων θεών σέσως τὴν ἑαυτοῦ, τοῦτο πρὸς Θεὸν οὐδὲν, τὸν ἀληθῶς καὶ φύσει όντα καὶ μέγαν. Οἱ μὲν γὰρ ἐκ τέχνης ἀνθρω πίνης διέλαχον τὸ κἂν γοῦν ὁρᾶσθαι μόνον ὁ δὲ κατ εξουσιάζει τῶν ὅλων, τῶν δυνάμεων υπάρχων Κύ Ο ριος. Διέρρηξε τὰ ἱμάτια αὐτοῦ. Κυρίλλου. Ορᾷς ὅπως, ἀμελήσας τῶν καθ' ἑαυ τὸν, λυπεῖται διὰ Θεὸν, καὶ ζητεῖ τὴν ἐκδίκησιν; • Διέρρηξε, φησί, τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον Κυρίου Καὶ ποία τις ἦν ἡ πρόφασις τοῦ περιῤῥήγνυσθαι τὰ ἄμφω : Εθος ἦν Ἰουδαίοις (2) ἐπὶ ταῖς κατὰ Θεοῦ δυσφη μίαις τοῦτο δρᾷν· ὅπερ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ Καϊάφα γεγενήσθαι ιστόρηται. Εκοψα τὸ μέγεθος τῆς κέδρου αὐτοῦ. Κυρίλλου. Αὐτοῦ, τίνος; Τοῦ Λιβάνου, ἤτοι τῆς Ἰουδαίας. Ύψος δὲ κέδρου τὴν παρ' αὐτοῖς βασιλείαν φησί. Έμελλε γὰρ τῆς Εζεκίου βασιλείας εἰς ύψος αίρεσθαι τὰ αὐχήματα, - Κατά πτήσεις, φησί, τὰ ἄγκιστρά μου ἐν τοῖς με κτῆρσί σου, καὶ χαλινὸν ἐν τοῖς χείλεσί σου. Κυρίλλου. Πρὸς τὸ μὴ τοιαῦτα φθέγγεσθαι τολ μαν, Πλὴν εἰ καὶ μὴ συναπήλαυσε (5) τῷ πλήθει διὰ τὴν εἰρημένην αἰτίαν, δι' ἦν καὶ Φαραὼ τῶν λοιπών Αἰγυπτίων κολαζομένων θεωρὸς ἐφυλάττετο, όμως γοῦν τοὺς αὐτοῦ παῖδας εὗρεν ἑαυτοῦ φονέας, ἐπὶ τῆς οἰκείας γενόμενος γῆς. 482. Summa ignominia notatus : etenim legali jere exte eça īdus est, qui lepræ morbo fuerit correptus. Exin in codice Veneto multa adhuc erant Cyrilli fragmenta, quæ quartum Regum librum illustrabant; sed quia hæc in Ezechiæ regis historia versabantur, quam iisdem plerumque verbis habemus tum IV Reg. cáp. xvin-xx, tum etiam apud Isaiam cap. XXXVI-XXXIX, hinc accidit ut Cyrillus, explanato jam ab se Isaia, parica deinceps in commentariis ad hane libri quarti Regum partem scripserit, quatenus nempe de Ezechia fastis sermo erat. Verumtamen catene Veneta auctor, Cyritti fragmenta ex Isaia ad Reges transtulit; que ego, utpote jam in impressis ad Isaiam commentariis obvia, prætermittere debui; paucis illis exceptis quæ in Veneto codice nova adhuc esse videbantur. Porro in codicibus Vaticanis vix aliquid hujusmodi reperiebam. Vers. 34. Ubi est Deus #math ? etc. Nam Samariam de manu mea eripuerunt ? - - B Cyrilli. Existimavit fortasse homo mente pariter ac lingua barbarus (1), unum esse de falsi nominis diis etiam terra colique regnatorem, rerumque p omnium creatorem ac dominum: porro mos est atheorum deridendi spem sanctorum, atque ens ti- beratum iri audacter negandi. Attamen haud ignorabat, falsi nominis deos manibus hominum factos; cum contra vērus ac naturalitér Veus a nemine sit creatus, imo ipse potius quæ nunquam fgerant ad exsistentiam produxerit.Capta est ergo Samaria, Deo opem subtrahente. Atque, ut reine dixi, etiamsi nullus ex appellatis apud ethnicos diis regionem propriam eonservasset, nihil hoc ad Deum, qui vere naturaliterque Deus magnus est. Et illi quidem visibilem tantummodo formam ab humana arte sortiţi sunt, hic autem universitati rerum im- perat, et potestatum est Deminus, XIX, 1. Vestimenta sua discidit. Cyrilli. Viden' quomodo, rerum suarum oblitus, Dei causa maret, et ultionem postulat? • Discidit, inquit, vestiinenta sua, et saccum induit, et tem- plum Domini ingressus est. Quænam vero laceran- dæ vestis causa erat? Mos Judæorum fuit, si quando contra Deum blasphemias audirent, id factitare; quod in Evangeliis quoque a Caipha factum narra- tur. Vers. 23. Præcidi magnitudinem cedri ejus. Cyrilli. Cujusnam. vero? Libani videlicet seu Ju- dææ. Altitudine vero cedri regnum ipsorum deno- tat. — Futurum quippe erat ut Ezechiæ regni in al- tum extolleretur gloria. Vera. M. Ponám, inquit, circulum in naribus ejus, el camum in labiis ejus. Cyrill. Nempe, ut sic loqui jam non audeal, Ve- rumtamen etiamsi cum reliqua multitudine non periit prædictam ob causam, propter quam Pharao quoque caeterorum qui puniebantur Egyptiorum servatus est spectator, altamen filios sues parricidas nactus est, statim ac in suam regionem regressus fuit. loquebatur, videris adn. ad S. Cyrilli explanationem in Psalmos, peal. 11. vers. 1. D - (1) De Rhapsace, qui tamen verbis regis Assyrt (3) Conier Cyrilli editionem ad Isatam, p. 481 (3) Legisse videtur interpres συναπώλετο
Second witness · khazarzar edition
Fragmenta in libros Regum ΕΚ ΤΗΣ ΕΡΜΗΝΕΙΑΣ ΤΟΥ ΑΓΙΟΥ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΕΙΣ ΤΑΣ ΒΑΣΙΛΕΙΩΝ ΒΙΒΛΟΥΣ ΒΙΒΛΟΣ Αʹ. Καὶ ἔλαβε Σαμουὴλ ἄρνα γαλαθηνὸν ἔνα. Κυρίλλου ἀρχιεπισκόπου Ἀλεξανδρείας. Ὁρᾷς ὅπως μεσίτην ὁμοῦ καὶ τῆς σωτηρίας πρύτανιν ἐποιεῖτο Χριστόν; καὶ τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον, ὅπλον οἷάπερ ἀῤῥαγὲς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων ἐφόδοις ἀντανιστὰς σέσωκε τὸν Ἰσραήλ; Ἄρνα γὰρ γαλαθηνὸν ἔθυσεν εἰς τύπον Χριστοῦ, καὶ πάλαι βοῶντος διὰ φωνῆς προφητῶν· Ἐγὼ δὲ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, οὐκ ἔγνων. Ἐπιτήρει δὲ ὅπως τῆς θυσίας ἡ δύναμις ἑτοιμότερον πρὸς τὴν ἐπικουρίαν τοῖς ἐπὶ τοῖς κάμνουσιν ἀποτετέλεκεν τὸν Πατέρα. Κατεβρόντησεν γὰρ τῶν δι' ἐναντίας μέγα τι καὶ ἐξαίσιον· καὶ τοῖς προσάγουσι τὴν θυσίαν μισθὸν ἐδίδου τὴν σωτηρίαν εἰς τύπον μυστηρίου τοῦ κατὰ Χριστόν. Καὶ νῦν κατάστησον ἐφ' ἡμᾶς βασιλέα. Κυρίλλου. Ἀπεφοίτησε μὲν ὁ Ἰσραὴλ τοῦ βασιλεύεσθαι παρὰ Θεοῦ διὰ προφητῶν· ἐκαλέσατο δὲ βασιλέα ἄνθρωπον. Ταύτῃ τοι καὶ ἀπώλισθε τῆς ἐντολῆς· πρῶτος γὰρ Σολομὼν προσεκύνησε τοῖς Βααλείμ· εἶτα μετ' αὐτὸν Ἱεροβοὰμ τὰς δαμάλεις ἀνέστησεν. Καὶ εἶπεν Κύριος πρὸς Σαμουήλ· Ἄκουε τῆς φωνῆς αὐτῶν, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Ἐχόντων εὖ τῶν πραγμάτων αὐτοῖς, καὶ ἐν τάξει τῇ παναρίστῃ κειμένων, πικρὰ καθ' ἑαυτῶν οἱ δείλαιοι πεφρονήκασιν. Ἀποσειόμενοι δὲ ὥσπερ τῆς ὑπὸ Θεῷ βασιλείας τὸν ζυγὸν, προσῄεσαν λέγοντες τῷ μακαρίῳ Σαμουήλ· Κατάστησον ἐφ' ἡμᾶς βασιλέα δικάζειν ἡμᾶς, καὶ τὰ ἑξῆς· Εἶτα τοῦ μακαρίου Σαμουὴλ τὰ δικαιώματα τοῦ βασιλέως καταγγέλλοντος αὐτοῖς, καὶ πολλοῖς ἄγαν καταπτοοῦντος δείμασιν, ἀφιστάντος δὲ καὶ μάλα γοργῶς τῶν οὔτω σαθρῶν καὶ ἀνοσίων σκεμμάτων, οὐδὲν ἧττον ἐπεφύοντο λέγοντες· Οὐχὶ, ἀλλ' ἢ βασιλεία ἔσται ἐφ' ἡμᾶς. Καὶ εἶπεν ὁ Σαοὺλ τῷ παιδαρίῳ, κ.τ.λ. Καὶ τί οἴσομεν; κ.τ.λ. Κυρίλλου, ἐκτοῦ κατὰ Ματθαῖον. Προσπέφυκεν ἀεὶ τοῖς ὠφελουμένοις, ἤγουν ὑπὸ τῶν τυχόντων ἡδίστων μετεσχηκόσιν, ἀνταποτιννῦναι θέλειν τὰς κατὰ δύναμιν ἀμοιβὰς, καὶ ταῖς ἰσοστάθμοις ἤγουν καὶ ἔτι καὶ μείζοσιν κατευφραίνειν τιμαῖς· καὶ ἀπόδειξιν τῆς εὐγνωμοσύνης τὴν ἐν τούτοις ἀεί πως ἐπιτηδεύουσι προθυμίαν, οἷσπερ ἂν ἀγαθὸς καὶ εὐγνώμων ἐνυπάρχοι τρόπος. Καὶ ἐκεῖ ἦν ἓν τῶν παιδαρίων τοῦ Σαούλ. Καὶ ὄνομα αὐτῷ Δωήκ. Κυρίλλου. Γέγονεν ἀνήρ τις Ἰδουμαῖος τὸ γένος, ᾧ ὄνομα Δωήκ. Οὗτος ἀπεστρέφετο παρὰ τοῖς δορυφόροις τοῦ μακαρίου Δαβὶδ, καὶ ἧν κτηνοτρόφος, πλὴν ἀνὴρ πικρὸς καὶ βάρβαρος καὶ οὐδαμόθεν ἔχων τὸ γνήσιον. Περιετύγχανε δὲ λάθρα τῷ Σαοὺλ, καὶ ἀπήγγελλεν αὐτῷ τὰς σκέψεις καὶ πάντα τὰ βουλεύματα· ἐπηγγέλλετο δὲ κατὰ καιροὺς καὶ παραδώσειν αὐτόν. Καὶ δήποτε θεασάμενος τὸν μακάριον Δαβὶδ εἰσελθόντα εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, ὅτε τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, καὶ περιτυχὼν τῷ Ἀβιμέλεχ τῷ ἱερεῖ, ἀπήγγελλε τῷ Σαοὺλ, ὅτι μετ' ὀλίγων ἐστὶ παντελῶς, καὶ δύναται ῥᾳδίως αὐτὸν λαβεῖν ἐπελθὼν, καὶ εὐκόλως χειρώσασθαι. Οὐκοῦν προδέδωκε μὲν ὁ Δωὴκ ἀπαγγείλας τῷ Σαοὺλ, ὅτι συντετύχηκε τῷ Ἀβιμέλεχ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ· διέσωζε δὲ τὸν προφήτην ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, καὶ τῆς ἐκείνου δυστροπίας μάταιον ἐποίει τὸ ἐγχείρημα.
ΒΙΒΛΟΣ Βʹ.
Καὶ ἐῤῥέθη τῷ Δαβὶδ Οὐκ εἰσελεύσῃ ὧδε, ὅτι ἀντέστησαν οἱ τυφλοὶ καὶ χωλοί. Κυρίλλου. Οὐκοῦν τῷ μὲν μακαρίῳ Δαβὶδ οἱ ἀπό τε τῆς Ἱερουσαλὴμ, ἤτοι τῆς Ἰεβοῦς, ἀντέστησαν τυφλοὶ καὶ χωλοί· καὶ τοῦτο πεποιηκότες, οἰκτρῶς διολώλασι· κατελάβετο γὰρ αὐτήν. Ἀντέστησαν τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ καιρὸν οἱ τῆς Ἱερουσαλὴμ οἰκήτορες χωλοὶ καὶ τυφλοί· οὐ γὰρ ᾔδεσαν ὀρθοποδεῖν· ἀλλ' οὐδὲ τὸ θεῖον εἰς νοῦν ἐδέξαντο φῶς οἱ τὴν πίστιν οὐ προσιέμενοι, Γραμματεῖς δὲ μάλιστα καὶ Φαρισαῖοι. Καὶ ἀπέστειλεν Δαβὶδ ἀγγέλους, καὶ ἔλαβεν αὐτὴν, καὶ εἰσῆλθε πρὸς αὐτήν. Κυρίλλου. Μὴ ταραχθῇς ἑτοίμως περὶ τῶν ἁγίων, εἰ γεγόνασιν ἐν παροράμασιν ἔσθ' ὅτε καὶ αὐτοί· καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς ὅτι καὶ οἱ σφόδρα γενναιότατοι τῶν στρατιωτῶν, οἱ ἐπ' ἀνδρείᾳ σωμάτων καὶ εὐτεχνίᾳ τεθαυμασμένοι, πλήττονται μὲν ἔσθ' ὅτε μαχόμενοι, πλὴν οὐ καταπίπτουσιν. Ἄλλως τε χρῆναι γὰρ ὑπολαμβάνω προσεπενεγκεῖν τοῖς εἰρημένοις καὶ τοῦτο· Μόνῳ τετήρηται τῷ φιλανθρώπῳ Σωτῆρι Χριστῷ, τὸ μὴ παθεῖν ἁμαρτίαν· ὅτι Θεὸς κατὰ φύσιν ὢν, γέγονε σάρξ. Διὰ τοῦτο καὶ αὐτὸς ἔλεγε περὶ ἑαυτοῦ· Ἔρχεται ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν· Καὶ μετ' ὀλίγα· Καὶ ταῦτά φημι περὶ τῆς ἁμαρτίας τοῦ Δαβὶδ ὅτε εἰσῆλθε πρὸς τὴν Βερσαβεὲ τὴν τοῦ Οὐρίου γαμετήν. Προσήκει δὲ ἅπασι τῆς ἱστορίας ὁ λόγος· εἰ γὰρ καὶ ἠσθένησεν ὡς ἄνθρωπος, καί τι τῶν ἀδοκήτων εὑρίσκεται πεπονθὼς, ἀλλ' ἔδειξεν ὡς τὰ τῶν ἁγίων πταίσματα ταχεῖαν ἔχει τὴν ἐπανόρθωσιν. Καὶ εἶπε Δαβὶδ τῷ Νάθαν· Ἡμάρτηκα τῷ Κυρίῳ. Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν νʹ ψαλμόν. Ἐνταῦθά μοι θαύμαζε τὸν μακάριον Δαβίδ·..., τεθρήνηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας. Καί γε ὁ υἱός σου ὁ τεχθείς σοι, θανάτῳ ἀποθανεῖται. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς ψαλτήριον ὑπομνήματος, ῥητοῦ προκειμένου. Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με. Καίτοι ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ προφήτου,... μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Καὶ ἔλαβε τὸν στέφανον Μολχὸμ τοῦ βασιλέως. Κυρίλλου. Παρετάξατο μὲν πρὸς τοὺς υἱοὺς Ἀμμὼν, καὶ τοὺς ταῖς ἐκείνων ἀπονοίαις συνησπισκότας τοὺς ἀπὸ γέας φημὶ τῆς Σύρων· νενίκηκε δὲ, καὶ εἷλε μὲν αὐτοὺς κατὰ κράτος· λαβὼν δὲ τὸν στέφανον τοῦ Μολχὼμ, εἶτα λίθον ἐν αὐτῷ παμμεγέθη καὶ πολύτιμον εὑρὼν, ἐνέδησε τῷ ἰδίῳ στεφάνῳ. Καὶ Δαβὶδ ἀνέβαινε κλαίων καὶ τὴν κεφαλὴν ἐπικεκαλυμμένος. Κυρίλλου. Ἐπειδὴ συνέβη πρὸ τοῦ πολέμου τοῦ πρὸς Ἀβεσσαλὼμ, τὴν ἁμαρτίαν γενέσθαι παρὰ τοῦ μακαρίου Δαβὶδ, τὴν εἰς Οὐρίαν φημὶ, θρῦλος ἦν ἀνὰ πᾶσαν, ὡς ἔπος εἰπεῖν, τὴν Ἰουδαίων χώραν, καὶ ὑποψίαν τινὲς οὐκ ἀπιθάνως ἔχοντες περὶ αὐτοῦ· ᾤοντο γὰρ αὐτὸν τῶν εἰς Οὐρίαν πλημμελημάτων πράττεσθαι δίκας· καὶ ἐν προσκρούσει δὲ γεγονότα τῇ παρὰ Θεῷ, τοῖς ἐθέλουσι κᾆτα δὴ οὖν εὐάλωτον ἔσεσθαι, καὶ πανταχοῦ νοσοῦντα τὸ ἄναλκι. Διασκέδασον δὴ τὴν βουλὴν Ἀχιτόφελ. Κυρίλλου. Διασκέδασον, φησὶ, τὴν βουλὴν Ἀχιτόφελ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ἦν γὰρ ὁ Ἀχιτόφελ βαθὺς καὶ πικρὸς καὶ πολυγνώμων, καὶ ὁδοὺς ἀνευρεῖν ἱκανὸς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι, καὶ πρός γε τοῦτο στρατηγικώτατος. Ἐδεδίει τοίνυν μάλιστα τῶν ἄλλων τὸν Ἀχιτόφελ, διὰ τὸ πικρὰς εἰσφέρειν ἀεὶ γνώμας, καὶ τὸ εἰδέναι στρατηγεῖν. Καὶ ἰδοὺ εἰς ἀπαντὴν αὐτῷ Χουσί. Κυρίλλου. Ἔνα ὑπάρχοντα τῶν ἑαυτοῦ φίλων τὸν Χουσὶ, πείθει προσποιήσασθαι τὴν ἀπόστασιν τὴν ἀπ' αὐτοῦ, καὶ τὸ προσκεκλῆσθαι θέλειν τὸν Ἀβεσσαλὼμ, ἵνα ταῖς τοῦ Ἀχιτόφελ λεληθότως μάχηται συμβουλαῖς ὃ δὴ καὶ γέγονεν. Καὶ οὔτως ἔλεγε Σεμεῖ ἐν τῷ καταρᾶσθαι αὐτόν. Κυρίλλου. Ὑβρίσας Σεμεῒ καὶ πικραῖς αὐτὸν μονονουχὶ κατασφενδονήσας φωναῖς, οὐδὲν ὑπ' αὐτοῦ τῷ τηνικάδε παθὼν ἀπηλλάττετο· εἰ καὶ δυσχερεῖς μετὰ τοῦτο καὶ τὰς αὐτῷ πρεπούσας ἐκτέτικε δίκας· πλὴν ὅτι διεκαρτέρησεν ὁ Δαβὶδ, καὶ παρατρυνόντων αὐτὸν πολλῶν, τοῦ παντὸς ἀξίαν ἡγεῖτο τὴν σιωπὴν, ἐκ πολλῆς ἄγαν καὶ ἀξιαγάστου συνέσεως.
Ἐνενόει γὰρ ὅτι διά τοι τοῦ προσκεκροῦσθαι Θεῷ, δέδοταί πως εἰς μάστιγας, καὶ μοῖραν εἶναι κατελογίζετο τῆς πληγῆς, τοὺς παρά τινων ὀνειδισμοὺς τωθασμούς τε καὶ γέλωτας. Ἔνθα γὰρ ἀποστροφὴ Θεοῦ καὶ ἐγκατάλειψις, κἂν γοῦν ἡ μετρία γένοιτο κατά τινος, ἐκεῖ που πάντως ἔσται καταλυπεῖν εἰωθότα πολλὰ καὶ πικρά. Ὅτι Κύριος εἶπεν αὐτῷ καταρᾶσθαι τὸν Δαβίδ. Κυρίλλου. Τούτου μέμνηται ἐν τῷ ληʹ ψαλμῷ· φησὶν, Ὄνειδος ἄφρονι ἔδωκάς με. Καὶ εἶπεν Ἀχιτόφελ πρὸς Ἀβεσσαλὼμ, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Ὁ μὲν Ἀβεσσαλὼμ φεύγοντα τὸν πατέρα διώκειν ἤθελε· καὶ ὅτι χρὴ τοῦτο πράττεσθαι, νεανικῶς συνεβούλευεν Ἀχιτόφελ. Ὁ δέ γε Χουσὶ πιθανῶς αὐτὸν ἀφιστὰς τῆς τοῦ πατρὸς ἀγριότητος ἐπιδεῖν, οὐχ ἁπλῶς εὐθυδρομῆσαι πρὸς τοῦτο, προετοιμάσασθαι δὲ μᾶλλον τὴν ἀρκοῦσαν χεῖρα, καὶ στρατιωτῶν ὄχλον συνενεγκεῖν, διὰ τὸ εἶναι δυνατὸν καὶ ἐμπειροπόλεμον καὶ τῶν ὅτι μάλιστα μαχιμωτάτων τὸν μακάριον Δαβίδ. Καὶ ἔλαβεν ἡ γυνὴ καὶ διεπέτασε τὸ ἐπικάλυμμα, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Οὐκοῦν κἂν δι' ἀνθρώπων ἔσθ' ὅτε συμβαίνῃ τινὰ χρηστὰ, μὴ ἐκείνοις μᾶλλον εὐχαριστῶμεν, ἀλλὰ Θεῷ τῷ δι' αὐτῶν τὰ θυμήρη χαρισαμένῳ. Καὶ Ἀχιτόφελ εἶδεν ὅτι οὐκ ἐγενήθη ἡ βουλὴ αὐτοῦ. Κυρίλλου. Κεκράτηκε μὲν ἡ τοῦ Χουσὶ γνώμη· λυπηθεὶς δὲ πρὸς τοῦτο λίαν ὁ Ἀχιτόφελ, βρόχῳ κατέλυσε τὸν βίον, αὐτὸς καθ' ἑαυτοῦ δικαίαν ψῆφον ἐξενεγκών. Καὶ ἔκλαυσε, καὶ οὕτως εἶπεν, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Πεπολέμηκε μὲν τῷ μακαρίῳ Δαβὶδ ὁ Ἀβεσσαλὼμ, καὶ ἀδοκήτως τὰ τῆς δυσμενείας ὅπλα κεκίνηκε κατὰ τοῦ φύσαντος ὁ νεανίας· ἑάλω δὲ καὶ ἀπόλωλε. Πλὴν οὐκ ἐπεγάννυτο παθόντι τὸν θάνατον ὁ πατὴρ, ἀλλ' ἐθρήνησεν ὡς υἱόν.
ΒΙΒΛΟΣ Γʹ. Καὶ ὁ βασιλεὺς Δαβὶδ πρεσβύτερος προβεβηκὼς ἡμέραις. Κυρίλλου. Ἀφορήτους μὲν ἀγῶνας διενεγκὼν, κατευμεγεθήσας δὲ τῶν ἐχθρῶν, καὶ ἀχείρωτος γεγονὼς τοῖς ἐπιβουλεύουσιν αὐτῷ. Κεκράτηκε γὰρ οὐκ ἀλλοφύλων μόνον, οὐδὲ τὰς τῶν αἱμοβόρων βαρβάρων ἐτρέψατο φάλαγγας, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοὺς κατὰ καιρὸν ἀνταίροντας καὶ τοὺς τοῖς ἀνταίρουσιν αὐτῷ συνασπίζοντας. Καὶ δώσεις τῷ δούλῳ σου καρδίαν ἀκούειν καὶ διακρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ. Κυρίλλου. Χρὴ γὰρ εἶναι σοφοὺς καὶ τῶν συμφερόντων ἐπιστήμονας, τοὺς ἐθέλοντας δουλεύειν Θεῷ, καὶ νῷ διεγηγερμένους πρὸς τοὺς χρωμένους, καὶ διαδιδράσκειν ἐθέλοντας τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα. Ὥσπερ γὰρ τὰ πλοῖα πηδαλίων μὲν ὄντων αὐτοῖς, κατ' εὐθὺ φέρεται τοῦ σκοποῦ, καὶ τὰς τῶν κυμάτων διαφεύγει προσβολὰς, κἂν ἀγριαίνῃ ποτὲ κατ' αὐτῶν ἡ θάλασσα· πηδαλίων δὲ οὐκ ὄντων, τῇδε κἀκεῖσε διαῤῥίπτεται ῥᾳδίως, καὶ καταμεθύει ταῖς πλάναις, καὶ λίθοις καὶ πέτραις προσβάλλοντα συνθραύεται· οὕτω καὶ ἀνθρώπου ψυχὴ, ἀγαθαῖς μὲν φρεσὶ διοικουμένη, διαφεύξεται ῥᾳδίως τὸν χειμάζοντα Σατανᾶν· ἀπράκτους δὲ οὕτως ἀποφαίνει καὶ τὰς τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῇ κακουργίας. Καρδία δὲ οὐκ ἔχουσα σοφίαν, χαλεπὸν ὑπομένει τὸ ναυάγιον. Καὶ ἤρεσεν ἐνώπιον Κυρίου, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Καὶ ἤρεσε, φησὶν, ἐνώπιον Κυρίου ὅτι ᾐτήσατο Σολομὼν τὸ ῥῆμα τοῦτο· ἐπῃνέθη μὲν οὐ μετρίως, ἠξιώθη δὲ τοῦ χαρίσματος. Κατένευσε γὰρ αὐτῷ πλουσιόδωρος ὢν ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης· ἐπινεύει γὰρ ὁ Θεὸς προθύμως τοῖς αἰτοῦσι καλῶς. Δῶρον γὰρ ἀληθῶς ἐξαίρετον παρὰ Θεοῦ σοφία τέ ἐστι καὶ σύνεσις· τοῖς οὕτω λαμπροῖς ξενίοις καταφαιδρύνεται καὶ αὐτὴ τῶν ἀγγέλων ἡ φύσις, καὶ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων ἡ μακαρία πληθύς. Τί γὰρ ἂν γένοιτο κτῆμα ψυχῆς ἕτερον παρὰ τοῦτο; Ἆρα χρυσὸς καὶ ἄργυρος; Ἀλλὰ τοῦτό ἐστιν οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὅτι καὶ πρόσκαιρά ἐστι καὶ παραλυόμενα καὶ
εὐαπόβλητα παντελῶς, καὶ οὐδὲν ὠφελεῖν ἰσχύοντα τὴν ἀνθρώπου ψυχήν. Κτῆμα δὴ οὖν τίμιόν τε καὶ ἐπέραστον ἀληθῶς τῇ ἀνθρώπου ψυχῇ σοφία καὶ γνῶσις, ἡ περὶ Θεοῦ δηλονότι. Καὶ ἃ οὐκ ᾐτήσω δέδωκά σοι, καὶ πλοῦτον, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Διδάσκων ἡμᾶς τίνα μὲν αἰτεῖν χρὴ, τίνα δὲ ὡς ἐν προσθήκης μέρει λαμβάνειν· αἰτήσαντι γὰρ καλῶς τὴν σοφίαν, μετὰ δοῦναι ταύτην, τἄλλα πάντα προστέθεικεν. Ἐπείπερ αὐτός ἐστιν ὁ ἐν Εὐαγγελίοις εἰπών· Ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. Τοῦ εἶναι τοὺς ὀφθαλμούς σου ἠνεῳγμένους εἰς τὸν οἶκον τοῦτον. Κυρίλλου. Καὶ ἔστωσαν, φησὶν, οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ τὰ ὦτά σου ἠνεῳγμένα. Εἰ δὲ μορίων, ἤτοι μελῶν, ἡ θεία μέμνηται Γραφὴ πρὸς ἡμᾶς λαλοῦσα περὶ τοῦ Θεοῦ, ἰστέον ὅτι ἐξ ὧν ἴσμεν τε καὶ πεφύκαμεν εἶναι πρὸς ἡμᾶς διαλέγεται· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν δύνασθαι τὰ περὶ Θεοῦ. Αἰτία τοίνυν καὶ πρόφασις ἀληθῶς τοῦ σωματικῶς περὶ Θεοῦ τοὺς πρὸς ἡμᾶς ποιεῖσθαι λόγους τὴν θεόπνευστον Γραφὴν, καὶ νοῦ καὶ γλώττης ἐν ἡμῖν ἡ πτωχεία· ἄῤῥητα γὰρ παντελῶς τὰ περὶ αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἧν συνιέναι τι τῶν ἀναγκαίων δύνασθαι τοὺς ἐν ἁπτοῖς καὶ παχέσιν ὄντας σώμασιν, εἰ μὴ ἐν τάξει παραδειγμάτων τὰ ἑαυτῶν δεχόμενοι μέλη, μόλις οὕτως ἄνιμεν εἰς ἐννοίας ἰσχνὰς τὰς περὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ βασίλισσα Σαβὰ, κ.τ.λ. Κυρίλλου, ἐκ τοῦ εἰς τὸν κατὰ Λουκᾶν. Γυνὴ βάρβαρος, μακρῶν αὐτὴν εἰργόντων διαστημάτων, ὄκνου γέγονε κρείττων, οὐχ ἵνα χρημάτων ποιήσηται συλλογὴν, ἀλλ' ἵνα ἀκούσῃ τὴν σοφίαν Σολομῶντος, παραβολὰς λαλοῦντος καὶ αἰνίγματα, καὶ ἀνθρωπίνων ἠθῶν ὑπογράφοντος κάλλη τε καὶ ψόγους. Τότε ᾠκοδόμησε Σολομὼν ὑψηλὸν τῷ Χαμὼς εἰδώλῳ Μωάβ. Κυρίλλου. Καὶ τί ἂν γένοιτο τῶν οὕτως ἐκτόπων πλημμελημάτων τὸ δυσαχθέστερον, τιμῆς καὶ ἀγάπης τῆς εἰς ἕνα καὶ φύσει Θεὸν ἀξίωμα ταῖς τῶν δαιμονίων ἀπονέμειν ἀγέλαις, μᾶλλον δὲ λίθοις ἀναπλάττειν καὶ ξύλοις, καὶ τούτοις οἰκοδομεῖν ναούς; Καὶ ὠργίσθη Κύριος ἐπὶ Σολομὼν, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Τί δὲ ἧν ἄρα τὸ ἐνταλθὲν αὐτῷ τε καὶ πᾶσι τοῖς ὑπὸ τὸν νόμον ἀνδράσι μὴ κηδεύειν ἀλλογενέσιν; Ἔφη γὰρ, ὅτι Τὴν θυγατέρα σου οὐ δώσεις τῷ υἱῷ αὐτοῦ· καὶ τὴν θυγατέρα αὐτοῦ οὐ λήψῃ τῷ υἱῷ σου. Ἀποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ' ἐμοῦ, καὶ πορευθεὶς λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις. Ἀμνημονήσας τοίνυν τῆς τοιαύτης ἐντολῆς, ταῖς τῶν ἀλλοφύλων συνεπλέκετο θυγατράσιν. Ἐπειδὴ τοίνυν, φησὶ, δι' οὐδενὸς ἐποίησας λόγου τὴν δοθεῖσαν ἐντολὴν, κατολισθήσας πρὸς ἀπόστασιν τοῖς τῶν ἀλλοφύλων λελάτρευκας θεοῖς, καὶ δούλην ἐμὴν τὴν κτίσιν οὖσαν εἰδὼς, τὴν ἐμὴν καὶ μόνην πρεπωδεστάτην ἐκνενέμηκας αὐτῇ τιμήν τε καὶ δόξαν, κἀγὼ τὴν σὴν διαῤῥήξω βασιλείαν, καὶ δώσω αὐτὴν τῷ δούλῳ σου, ἴν' ὃ πεποίηκας, μάθῃς ἐξ αὐτοῦ τοῦ συμβεβηκότος. Ἐπειδὴ γὰρ ταῖς εἰς γυναῖκας ἐπιθυμίαις ἡττώμενος, καίτοι σοφὸς ὢν ἄγαν ὁ Σολομὼν, μονονουχὶ καὶ ὅσον ἧκεν εἰπεῖν εἰς ἐγχειρημάτων δύναμιν, τὴν τοῦ Θεοῦ βασιλείαν διέῤῥηξεν, εἰδώλοις ἀνάπτων τὴν αὐτῷ μόνῳ πρεπωδεστάτην τιμήν τε καὶ δόξαν· ταύτῃτοι καὶ μάλα εἰκότως διαῤῥηγνύναι Θεὸς ἐπηπείλει τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, τοῖς ἴσοις ἀντιλυπῶν, κατὰ τὸ ἐν προφήτῃ γεγραμμένον Ἰεζεκιήλ· Καθὼς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται σοι εἰς κεφαλήν σου. Καὶ ἐβουλεύσατο ὁ βασιλεὺς καὶ ἐπορεύθη καὶ ἐποίησε δύο δαμάλεις.« Κυρίλλου Πρόξενος [cod. πρόξενον] ὀλέθρου γέγονε τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ Ἱεροβοὰμ, τὸ ἀνθελέσθαι τὴν τῶν ἀνθρώπων βασιλείαν δεικνὺς, καὶ ἀποφοιτῆσαι τοῦ βασιλεύεσθαι παρὰ Θεοῦ διὰ προφητῶν. Ἰδοὺ γὰρ ὁ Ἱεροβοὰμ ἐμὲ τὸν Δεσπότην παρώργισε καινοτομήσας δαμάλεις, καὶ τὸ ἐμὸν αὐταῖς ἀξίωμα περιθείς. Καὶ πάλιν· Ἐπενόησεν ἐν ἀρχαῖς Ἱεροβοὰμ τὰς δαμάλεις, καὶ πληροῦν ἐκέλευσεν ἐπ' αὐταῖς τὰ νενομισμένα, τὴν τῷ Θεῷ πρέπουσαν δόξαν τοῖς ἰδίοις εὑρέμασιν ἀνάπτων ὁ δείλαιος· ἵν' ἔχοι μὲν αὐτὸς τὴν βασιλείαν ἀσφαλῶς, ἀποστερεῖ δὲ ὥσπερ τῶν ἰδίων
Θεόν [ξοδ. Θεός]. Καὶ ἀμπελὼν εἶς ἦν τῷ Ναβουθαί. Κυρίλλου. Ἀμπελῶνα νοεῖν τὸν Ἰσραὴλ Ἡσαΐας ἡμῖν ὑποτίθεται. Ἀλλ' οἱ τούτου ἡγούμενοι, ὧν φέρει
τύπον ὁ Ἀχαὰβ, ἐπεθύμουν αὐτὸν ἔχειν, ἀλλ' οὐκ ἔπειθον καταπροδοῦναι σφίσιν τὸν τοῦ πατρὸς ἐξαίρετον ἀμπελῶνα, ἵνα καὶ εἰς κῆπον αὐτὸν λαχανίας μετασκευάσωσι, διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλματα ἀνθρώπων, καὶ ποτίζοντες αὐτὸν ἀνατροπὴν θολεράν. Εἶτα τί δέδρακεν ἡ θεομίσητος Ἰεζάβελ, τουτέστιν ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγὴ, ταῖς τῶν ἡγουμένων συνδραμοῦσα λύπαις; Δόλῳ μέτεισι τὸν δίκαιον Ναβουθαὶ, τουτέστι τὸν ἐρχόμενον. Ἀνῄρηται γὰρ συκοφαντούμενος ὁ Ἐμμανουήλ. Θεὸς ὀρέων Θεὸς Ἰσραήλ. Κυρίλλου. Ὤοντο γὰρ ὅτι νενικήκασιν οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, μόνοις τοῖς ὄρεσιν ἢ καὶ ἐν τοῖς βουνοῖς δυναμένου σώζειν Θεοῦ· ἡττήμεθα δὴ οὖν, φησὶν, ὅτι Θεὸς ὀρέων Θεὸς Ἰσραήλ· εἰ δὲ δὴ γένοιτο συνελθεῖν εἰς μάχην ἐν πεδίοις ἐψιλωμένοις, περιεσόμεθα πάντως, ἀτονοῦντος ἐν κοιλάσι τοῦ Θεοῦ Ἰσραήλ. Ἑλληνικῆς δὲ ταῦτα φρενοβλαβείας ἐγκλήματα, καὶ τῶν οὐκ εἰδότων τὸν ἀληθῆ καὶ κατὰ φύσιν Θεὸν ἀθυροστομία δεινή. Οὐκοῦν ἠγανάκτει κατὰ τῶν ἀλλοφύλων καὶ σφόδρα εἰκότως ὁ πάντα ἰσχύων Θεὸς, ὅτι καὶ νικῶντες, ὡς ἔφην, τὸν Ἰσραὴλ, τοῖς ἰδίοις θεοῖς ἀνῆπτον τὰ χαριστήρια, ληροῦντες ᾤοντο καὶ αὐτοῦ κρατῆσαι Θεοῦ. Καὶ εὑρίσκει ἄνθρωπον ἄλλον, καὶ εἶπε· Πάταξόν με. Κυρίλλου. Ἀκούεις ὅπως ὁ πατάξαι τὸν προφήτην παραιτούμενος, ἐλεεινῶς ἀνῃρέθη, δεινῷ θηρίῳ περιπεσών; Καίτοι πῶς οὐκ ἀληθὲς εἰπεῖν ὡς ἦν εὐλαβείας καρπὸς τὸ καταπαίειν μὴ ἀποτολμᾷν ἅγιον καὶ προφήτην; Ἀλλ' ἐν λόγῳ Κυρίου καὶ δυσδιάφυκτον ἔγκλημα γέγονεν παρακοή. Οὕτως δυσδιάφυκτον ἔγκλημα τὸ ποιεῖν τι παρὰ τὸ δοκοῦν τῷ Θεῷ ἢ τὸ μὴ ἀμελ[λ]ητὶ ποιεῖν τὰ παρ' αὐτοῦ προσταττόμενα Οὐκοῦν ἀναγκαῖον ὄκνου τε δίχα καὶ μελλησμοῦ ἀποπεραίνεσθαι πρὸς ἡμῶν, ὅπερ ἂν ἁνδάνοι Θεῷ. Τὸ δὲ ἕτερόν τι παρὰ τοῦτο δρᾷν, ἢ καὶ ἑλέσθαι φρονεῖν, ὑπεροψίας ἔγκλημα φέρει· μόνον γὰρ οὐχὶ καὶ ἐπιτιμᾷν ἐγνώκασιν οἱ τοιοίδε λοιπὸν, ὡς οὐκ ὀρθῶς ἔσθ' ὄτε βουλευσαμένῳ Θεῷ.
ΒΙΒΛΟΣ Δʹ. Καὶ νῦν ἔλαβες τὸ ἀργύριον, κ.τ.λ. Κυρίλλου. Τοῦτο καὶ ὁ Χριστὸς ἐν τοῖς ἁγίοις Εὐαγγελίοις φησί· Μὴ βαστάσητε βαλάντιον μηδὲ πήραν ἢ ὑποδήματα, καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε. Χρὴ γὰρ εὐθείᾳ ὁρμῇ ἐπὶ τὸ ἔργον χωρεῖν, καὶ μηδὲ εὐλογοῦντα ἀντευλογεῖν· ζημία γὰρ τῆς σπουδῆς ἡ πρὸς ἑτέρους ἀπόνευσις, καὶ τὸν τοῖς κηρύγμασι πρέποντα καιρὸν εἰκῆ δαπανᾷν οὐκ ἐπ' ἀναγκαίοις πράγμασι, μηδὲ χαρίζεσθαι φιλίαις τὸν ἀνωφελῆ μελλησμόν.
Καὶ ἐκληρονόμησαν τὴν Σαμάρειαν. Κυρίλλου. Οὗτοι δὴ οὖν οἱ κλῆρον ἑλόντες τὴν Σαμαρειτῶν κατῳκηκότες γῆν, καὶ τέκνων που τάχα γεγόνασι πατέρες· καὶ τοῖς Ἰουδαίων ἤθεσι προσνενεύκασι, τὰς τῶν λεόντων ἐφόδους κατοῤῥωδήσαντες. Ἐξ αὐτῶν γεγόνασι Σαρασάρ τε καὶ Ἀρβεσέσερ, ὃς καὶ ὠνόμασται βασιλεὺς, διά τοι τοῦτον καθηγεῖσθαι τὸ τηνικάδε τῶν ἐν Σαμαρείᾳ μετῳκισθέντων
ἐκ τῆς Περσῶν. Ἐβασίλευσεν Ἐζεκίας υἱὸς Ἀχὰζ βασιλέως Ἰούδα. Κυρίλλου. Προβέβηκε δὲ δόξης τε καὶ ὁμοῦ ἰσχύος εἰς τοῦτο, ὡς κατακρατῆσαι τῶν ἐθνῶν τῶν προσοικούντων τὴν Ἰουδαίαν, καὶ μὴν καὶ δασμοὺς ἐπιθεῖναι πολλούς. Καὶ μετ' ὀλίγα· Εἶτα πέπονθέ τι τῶν ἀνθρωπίνων· ἀπὸ γάρ τοι τῆς ἄγαν τρυφῆς, καὶ τῇ τῆς εὐκλείας ὑπεροχῇ νενικημένος, τρόπον τινὰ πεφρόνηκεν ὑψηλὰ, καὶ τῇ τῆς ὑπεροψίας νόσῳ κεκρατημένος, καὶ αὐτοῦ τοῦ θείου κατεξανέστη νόμου. Ὠήθη γὰρ δεῖν καὶ τοῖς τῆς θείας ἱερωσύνης αὐχήμασιν ἑαυτὸν στεφανοῦν. Ἐπεχείρησε γὰρ εἰς τὸν θεῖον εἰσελάσαι νεὼν, αὐτὸς δὲ δι' ἑαυτοῦ θυμιᾷν τῷ Θεῷ, καὶ πληροῦν ἐννόμως τὰ νενομισμένα. Ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας λελέπρωται παραχρῆμα, καὶ ἧν ἀτιμώτατος· μιαρὸς γὰρ κατὰ τὸν νόμον ὁ τῷ τῆς λέπρας πάθει κατισχημένος. Ποῦ ἔστιν ὁ Θεὸς Αἰμάθ; κ.τ.λ. Ὅτι ἐξείλαντο Σαμάρειαν ἐκ χειρός μου; Κυρίλλου. Ὠήθη γὰρ ἴσως ὁ βάρβαρος ἔχων μετὰ τοῦ φρονήματος καὶ τὴν γλῶτταν, ὅτι καθ' ἕνα τῶν ψευδωνύμων θεῶν ἐστιν ὁ γῆς τε καὶ οὐρανοῦ δεσπότης καὶ τῶν ὅλων γενεσιουργὸς καὶ Κύριος· ἔθος δὴ εἶναι τοῖς οὐκ εἰδόσι Θεὸν κατακερτομεῖν ἔσθ' ὅτε τὴν τῶν ἁγίων ἐλπίδα· καὶ ὅτι οὐκ ἂν ῥυσθεῖεν παρὰ Θεοῦ λέγειν ἀποτολμᾷν. Οὐκ ἠγνόησε δὲ, ὅτι τοὺς μὲν ψευδωνύμους θεοὺς αἱ ἀνθρώπων εἰργάσαντο χεῖρες· ὁ δὲ φύσει τε καὶ ἀληθῶς, ὑπ' οὐδενὸς πεποίηται, παρήγαγε δὲ μᾶλλον αὐτὸς εἰς ὕπαρξιν τὰ οὐκ ὄντα ποτέ.Ἥλω οὖν Σαμάρεια, Θεοῦ συστέλλοντος τὴν ἐπικουρίαν. Καὶ, ὡς ἔφην φθάσας, κἂν μηδεὶς τῶν παρ' Ἕλλησι λεγομένων θεῶν σέσωκε τὴν ἑαυτοῦ, τοῦτο πρὸς Θεὸν οὐδὲν, τὸν ἀληθῶς καὶ φύσει ὅντα καὶ μέγαν. Οἱ μὲν γὰρ ἐκ τέχνης ἀνθρωπίνης διέλαχον τὸ κἂν γοῦν ὁρᾶσθαι μόνον ὁ δὲ κατεξουσιάζει τῶν ὅλων, τῶν δυνάμεων ὑπάρχων Κύριος. Διέῤῥηξε τὰ ἱμάτια αὐτοῦ. Κυρίλλου. Ὁρᾷς ὅπως, ἀμελήσας τῶν καθ' ἑαυτὸν, λυπεῖται διὰ Θεὸν, καὶ ζητεῖ τὴν ἐκδίκησιν; Διέῤῥηξε, φησὶ, τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον Κυρίου
Καὶ ποία τις ἦν ἡ πρόφασις τοῦ περιῤῥήγνυσθαι τὰ ἄμφια; Ἔθος ἦν Ἰουδαίοις ἐπὶ ταῖς κατὰ Θεοῦ δυσφημίαις τοῦτο δρᾷν· ὅπερ καὶ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ὑπὸ Καϊάφα γεγενῆσθαι ἱστόρηται. Ἔκοψα τὸ μέγεθος τῆς κέδρου αὐτοῦ. Κυρίλλου. Αὐτοῦ, τίνος; Τοῦ Λιβάνου, ἤτοι τῆς Ἰουδαίας. Ὕψος δὲ κέδρου τὴν παρ' αὐτοῖς βασιλείαν φησί. Εμελλε γὰρ τῆς Ἐζεκίου βασιλείας εἰς ὕψος αἴρεσθαι τὰ αὐχήματα. Καὶ θήσω, φησὶ, τὰ ἄγκιστρά μου ἐν τοῖς μυκτῆρσί σου, καὶ χαλινὸν ἐν τοῖς χείλεσί σου. Κυρίλλου. Πρὸς τὸ μὴ τοιαῦτα φθέγγεσθαι τολμᾷν. Πλὴν εἰ καὶ μὴ συναπήλαυσε τῷ πλήθει διὰ τὴν εἰρημένην αἰτίαν, δι' ἣν καὶ Φαραὼ τῶν λοιπῶν Αἰγυπτίων κολαζομένων θεωρὸς ἐφυλάττετο, ὅμως γοῦν τοὺς αὐτοῦ παῖδας εὗρεν ἑαυτοῦ φονέας, ἐπὶ τῆς οἰκείας γενόμενος γῆς. Καὶ ὑπερασπιῶ ὑπὲρ τῆς πόλεως ταύτης δι' ἐμέ. Κυρίλλου. Τοῦτο γὰρ Θεῷ ὄντι πρέπει. Διὸ ταῦτα πράξω δι' ἐμὲ, ἀλλ' οὐ διὰ τὸ ἀξίους εἶναι τοὺς βοηθουμένους. Καὶ ἐξῆλθεν ἄγγελος Κυρίου, καὶ ἐπάταξεν ἐν τῇ παρεμβολῇ τῶν Ἀσσυρίων ρπεʹ χιλιάδας. Κυρίλλου. Καὶ λέλυται μὲν ὁ πόλεμος, φεύγουσι δὲ μετὰ τῶν κινδύνων αἱ ἀπειλαί· ὡς ἐντεῦθεν τοὺς τῆς Ἱερουσαλὴμ οἰκήτορας ἐπὶ τῇ παρὰ τοῦ Θεοῦ βοηθείᾳ μεγάλα χαίροντας λέγειν· Ἔστρεψας τὸν κοπετόν μου εἰς χαρὰν ἐμοί. Ὅρα τῶν πραγμάτων τὴν ἀντιστροφήν· νόησον ἀκριβῶς ὃ λέγει· Ἔστρεψας τὸν κοπετόν μου εἰς χαρὰν ἐμοί. Μέγας ἦν ὁ κοπετὸς διὰ τὸ πλῆθος τῶν πολεμούντων· μεγάλη γέγονεν ἡ χαρὰ διὰ τὸ πλῆθος τῶν πεπτωκότων.