PG 11:48ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΕΠΙΣΤΟΛΗ ΠΡΟΣ ΑΦΡΙΚΑΝΟΝ. Ὠριγένης Ἀφρικανῷ ἀγαπητῷ ἀδελφῷ ἐν Θεῷ Πατρὶ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ ἁγίου παιδὸς αὐτοῦ εὖ πράττειν. Ἡ μὲν σὴ ἐπιστολὴ, δι’ ἧς ἐμάνθανον ἃ ἐνέφηνας περὶ τῆς ἐν τῷ Δανιὴλ φερομένης ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις Σωσάννης, βραχεῖα μέν τις εἶναι δοκεῖ· ἐν ὀλίγοις δὲ πολλὰ προβλήματα ἔχουσα, ὧν ἕκαστον ἐδεῖτο οὐ τῆς τυχούσης ἐξεργασίας, ἀλλὰ τοσαύτης, ὥστε ὑπερβαίνειν τὸν ἐπιστολικὸν χαρακτῆρα, καὶ συγγράμματος ἔχειν περιγραφήν. Ἐγὼ δὲ τὸ ἐμαυτοῦ τῆς διανοίας μέτριον, ὅση δύναμις, κατανοῶν, ἵνα μὴ ἀναισθητοίην ἐμαυτοῦ, θεωρῶ, ὅτι ἀπολείπομαι τῆς ἀπαιτουμένης ἀκριβείας εἰς τὴν ἀντιγραφὴν τῆς ἐπιστολῆς σου· ὡς καὶ οὐδ’ ὀλίγαι τῆς ἐν Νικομηδείᾳ διατριβῆς ἡμέραι μοι διήρκουν πρὸς τὸ κἀν κατὰ τὴν παροῦσαν λέξιν περὶ ὧν ἐξῄτησας καὶ ἀπῄτησάς με, ἐπιστεῖλαί σοι. Διόπερ συγγνώμην ἀπονέμων τῇ τε μετριότητί μου καὶ τῇ ἀπὸ τοῦ καιροῦ στενοχωρία, ἔντυχε τῇ ἐπιστολῇ μετὰ πάσης εὐνοίας, συνεισφέρων εἴ τι ὑφ’ ἡμῶν παραλέλειπται.
PG 11:49Καὶ πρῶτόν γε ἔφασκες, ὅτι ἡνίκα διελεγόμην τῷ ἑταίρῳ ἡμῶν Βάσσῳ, καὶ συνεχρώμην τῇ τοῦ Δανιὴλ νεωτέρου προφητεύσαντος περὶ τῶν κατὰ τὴν Σωσάνναν Γραφῇ, τοῦτο πεποίηκα, ὡς λανθάνοντός με τοῦ μέρους τοῦ βιβλίου κεκιβδηλευμένου ὄντος. Καὶ ἔλεγες τὴν περικοπὴν ταύτην ἐπαινεῖν μέν πως ὡς τι χαρίεν· ἔφασκες δὲ ψέγειν ὡς οὖσαν σύγγραμμα νεωτερικὸν καὶ πεπλασμένον· καὶ ὅτι, ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μῖμος, ἐχρήσατο ἀναπλάσας τὸ συγγραμμάτιον τῇ τῶν ὀνομάτων γειτνιάσει, πρίνου πρὸς πρίσιν, καὶ σχίνου πρὸς σχίσιν· Ἅπερ κατὰ μὲν τὴν Ἑλλήνων φωνὴν τοιαῦτα εἶναι δοκεῖ, κατὰ δὲ τὴν Ἑβραίων οὐδαμῶς. Ἴσθι τοίνυν πρὸς ταῦτα, τί χρὴ ἡμᾶς πράττειν οὐ περὶ τῶν κατὰ Σωσάνναν μόνον, ἐν μὲν τῷ καθ’ Ἕλληνας Ἑλληνικῷ φερομένων ἐν πάσῃ Ἐκκλησίᾳ Χριστοῦ, παρὰ δὲ Ἑβραίοις μὴ κειμένων· οὐδὲ περὶ τῶν, ὡς ἔφασκες, ἄλλων δύο περικοπῶν τῶν ἐπὶ τέλει τοῦ βιβλίου περί τε τῶν κατὰ τὸν Βὴλ, καὶ τὸν δράκοντα ἀναγεγραμμένων, οὐδ’ αὐτῶν ἐν τῷ Δανιὴλ τῶν Ἑβραίων γεγραμμένων· ἀλλὰ καὶ περὶ ἄλλων μυρίων, ἂ κατὰ τὴν μετριότητα ἡμῶν τοῖς Ἑβραϊκοῖς συγκρίναντες ἀντιγράφοις τὰ ἡμέτερα, πολλαχοῦ εὕρομεν.τὸ κἂν κατὰ τὴν παροῦσαν λέξιν περὶ ὧν ἐξήτησας καὶ ἀπῄτησάς με, ἐπιστεῖλαί σοι. Διόπερ συγγνώμην ἀπονέμων τῇ τε μετριότητί μου καὶ τῇ ἀπὸ τοῦ και ροῦ στενοχωρία, ἔντυχε τῇ ἐπιστολῇ μετά πάσης εὐ- νοίας (18), συνεισφέρων εἴ τι ὑφ᾽ ἡμῶν παραλέ λειπται. Καὶ πρῶτόν γε ἔφασκες, ὅτι ἡνίκα διελεγόμην τῷ ἑταίρῳ ἡμῶν Βάσσῳ (19), και συνεχρώμην τῇ τοῦ Δανιήλ νεωτέρου προφητεύσαντος περὶ τῶν κατὰ τὴν Σωσάνναν Γραφῇ, τοῦτο πεποίηκα, ὡς λανθάνοντός με τοῦ μέρους τοῦ βιβλίου κεκιβδηλευμένου εντος. Καὶ ἔλεγες τὴν περικοπὴν ταύτην ἐπαινεῖν μέν πως ὥς τι χαρίεν· ἔφασκες δὲ ψέγειν ὡς οὖσαν σύγ- γραμμα νεωτερικὸν καὶ πεπλασμένον· καὶ ὅτι, ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μίμος, ἐχρήσατο ἀναπλάσας (20) τὸ συγγραμμάτιον τῇ τῶν ὀνομάτων γειτνιάσει, πρίνου πρὸς πρίσιν, καὶ σχίνου πρὸς σχίσιν· "Απερ κατὰ μὲν τὴν Ἑλλήνων φωνὴν τοιαῦτα εἶναι δοκεῖ (21), κατὰ δὲ τὴν Εβραίων οὐδαμῶς. Ἴσθι τοίνυν πρὸς ταῦτα, Η χρὴ ἡμᾶς πράττειν οὐ περὶ τῶν κατὰ Σωσάνναν μόνον (22), ἐν μὲν τῷ καθ᾿ Ἕλληνας Ελληνικῷ φε- ρομένων ἐν πάσῃ Εκκλησία Χριστοῦ, παρὰ δὲ Εβραίοις μὴ κειμένων· οὐδὲ περὶ τῶν, ὡς ἔφασκες, ἄλλων δύο περικοπῶν τῶν ἐπὶ τέλει τοῦ βιβλίου περί τε τῶν κατὰ τὸν Βήλ, καὶ τὸν δράκοντα αναγεγραμ- μένων, οὐδ᾽ αὐτῶν ἐν τῷ Δανιὴλ τῶν Ἑβραίων γεγραμ- μένων· ἀλλὰ καὶ περὶ ἄλλων μυρίων, ἃ κατὰ τὴν μετ τριότητα ἡμῶν τοῖς Εβραϊκοῖς συγκρίναντες ἀντι γράφοις τὰ ἡμέτερα (23), πολλαχοῦ εὕρομεν. Εν μὲν γὰρ αὐτῷ τῷ Δανιήλ περὶ τῆς καμίνου τῆς καιομένης, τὸ ο πεπεδημένοι » εὕρομεν· ἐν δὲ τοῖς • σης εννοίας. τῷ ἑτερογνώμονι Βάσσῳ. καὶ συνευχόμην τῇ τοῦ Δανιήλ. ὡς λανθάνοντός μου τοῦ μέρους, κεκιβδηλευμένου ὄντος. ὄντος. τερικόν πεπλασμένον· ἔφασκες δὲ ψέγων, ὅτι ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μίμος ἐχρήσατο ἀναπλάσασθαι, ψέγων λέγων; Φιλιστίων ὁ μίμος, Φιλιστίωνος μίμος, εἰ ἀνα- πλάσας αναπλάσασθαι· νεωτε ρικόν πεπλασμένον ὅτι ὡς Β πρίνου, πρίσιν, σχίνου σχίσιν. τὰ ἡμέτερα. DE HISTORIA SUSANNÆ. rem dans veniam et meæ mediocritati et temporis angustiæ, cum omni benevolentla legas velim hanc epistolam, et suppleas si quid a nobis praetermis- sum fuerit. A ad quaesita et interrogala lua responderem. Quamob Dan. !!!, 23. legendum putant Vide qu supra adnotavimus in epistolam Africani. Mox lloe- schelius, Paulo infra idem, male. Paulo past codex Regius, Ab anlea editis [ut a Cant.] abest sicque lleschelius, nisi quot pro habet pro legit pro sed praestantior est codie cis Regii lectio quam sequimur in textu, ubi inter et addidimus conjunctionem xal, quam habet Africanus [et margo Cantab.]. Ex- pungatur item post particula ut superflua, et perperam ex epistola Africani huc adducta. Quod quominus facias impedit Barthius ad Greg. Corinth., p. 52. NoLTE. com quæ in codd. Ilæschelii et Wetstenii omissa Certe ipsenet llieronymus qui passim tum in præ- fatione in Daniclem, tum in proœmio explanationis in eumdem prophetam, Judzorum Porphyriique ar- gumenta et cavillationes contra Susaniæ, Belis dra-, conisque historiam, nec non lymnum trium puero- rum, quasi de industria et ex animo colligit, cum le- gisset a Rufino Invectiv. lib. 11, sibi ea quæ dixerat, C D stro Basso habui colloquio, usum esse Danielis adhuc juvenis prophetia de Susanna, ac si me lateret hauc libri partem esse spuriam. Aiebas insuper eam qui- X dem laudare te ut lepidam, sed improbare ut re- cens confictam ; neque etiam ipsum Philistionem mimum, si ejusmodi scriptum confinxisset, usu- rum unquam fuisse hac nominum propinquitate ad et ad Quem ver- borun lusum recipit quidem Græca lingua, sed He- bræa nullo modo. Scias igitur ad hæc, quid nobis agendum sit non solum de Susannæ historia quæ in Græco Græcorum exemplari per totam Christi Ecclesiam circumfertur, licet apud llebræos non exslet; nec solum de aliis, ut aiebas, partibus, quæ in fine libri sunt descriptæ, nempe de Belo et de dracone : quæ pariter in Hebraico Danielis textu desiderantur ; sed et de aliis innumeris, quæ pro modulo nostro, dum exemplaribus Hebræis compa- raremus nostra, plurimis in locis invenimus. Nam in ipso Daniele, ubi de camino ardente, illud, ‹ com- pedibus vincti *, » invenimus : sed in nostris exei plaribus, præter ea quæ in Hebraicis sunt, abun- dant versus non pauci, quorum initium, secundumn quædam quæ in Ecclesiis circunferuntur exemplaria, crimini verti his verbis: • Quis ergo in ista erudi- torum virorum copia ausus est instrumentum divi- num quod apostoli Ecclesiis tradiderunt, et deposi- tum S. Spiritus compilare? aunon est compilare, cum quædam quidem immutantur, et error dicitur corrigi? Nam omnis illa historia de Susanna quæ castitatis exemplum præbebat Ecclesiis Dei, ab isto abscissa est et abjecta atque posthabita. Trium puerorum hymnus qui maxime diebus solemnibus in Ecclesia Dei canitur, ab isto e loco suo penitus erasus est; cum, inquam, hæc Rufini verba ægre ferret, palinodiam veluti recantat libro secundo ad- versus eumdem Rufinum. Quod autem, inquit, refero quid adversum Susannæ historiam et lym- num trium puerorum, et Belis draconisque fabulas, quæ in volumine Ilebraico non habentur, Hebræi soleant dicere, qui me criminatur, stultum se syca- phantam probat. Non enim quid ipse sentirem, sed quid illi contra uos dicere soleant, explicavi. Quo rum opinioni, si non respondi in Prologo brevitati studens, ne non præfationem, sed librum viderer scribere, puto quod statim subjecerit. Dixi euin, de quo non est hujus temporis quærere. ▸ Loquitur de immenso veterumque pra coniis mirabiliter decantato labore quem in confi- ciendis Hexaplis exantlavit. Accuratissime omnium de hoc opere disseruit vir clarissimus dominus Ber- mardus de Montfaucon in Præliminaribus suis ad Hexapla Origenis de quibus nihil fere est scitu dig- num quod lectori suo desiderandum reliquerit. lp- sum vide, si vacat; neque enim nobis proposituin est actum agere. (18) Heschelius: Πρόσεχε τῇ ἐπιστολῇ μετὰ πά- (19) Τῷ ἑταίρῳ ἡμῶν Βάσσῳ. Sunt qui hoc loco (20) Wetstenius : 'Αλλ' ὡς οὖσαν σύγγραμμα νέω (21) Δοκεῖ. Optime codex Regius restituit hanc vo- (22) Οὐ περὶ τῶν κατὰ Σωσάνναν μόνον, etc. 2. Dicebas primum ne in eo quod cum amico no- (23) Τοῖς Εβραϊκοῖς συγκρίναντες ἀντιγράφοις
Ἐν μὲν γὰρ αὐτῷ τῷ Δανιὴλ περὶ τῆς καμίνου τῆς καιομένης, τὸ πεπεδημένοι εὕρομεν· ἐν δὲ τοῖς ἡμετέροις ἀντιγράφοις περισσεύοντα παρὰ τὰ ἐν τοῖς Ἑβραϊκοῖς ἔπη οὐκ ὀλίγα, ὧν ἀρχὴ κατὰ μέν τινα τῶν φερομένων ἐν ταῖς ἐκκλησίαις ἦν οὕτως· Προςηύξαντο Ἀνανίας, καὶ Ἀζαρίας, καὶ Μισαὴλ, καὶ ὕμνησαν τὸν Κύριον· ἕως τοῦ· Εὐλογεῖτε πάντες οἱ σεβόμενοι Κύριον τὸν Θεὸν τῶν θεῶν. Ὑμνεῖτε καὶ ἐξομολογεῖσθε, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τῶν αἰώνων. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἀκοῦσαι τὸν βασιλέα ὑμνούντων αὐτῶν, καὶ ἐθεώρει αὐτοὺς ζῶντας. Κατὰ δὲ ἕτερα· Καὶ περιεπάτουν ἐν μέσῳ τῆς φλογὸς ὑμνοῦντες τὸν Θεὸν, καὶ εὐλογοῦντες τὸν Κύριον· ἕως τοῦ· Εὐλογεῖτε πάντες οἱ σεβόμενοι τὸν Κύριον τὸν Θεὸν τῶν θεῶν. Ὑμνεῖτε καὶ ἐξομολογεῖσθε, ὅτι εἰς πάντας τοὺς αἰῶνας τὸ ἔλεος αὐτοῦ. Συνῆπτο δὲ ἐν τοῖς Ἑβραϊκοῖς τό· Καὶ οἱ ἄνδρες ἐκεῖνοι οἱ τρεῖς Σεδρὰχ, Μισὰχ, Ἀβδενεγὼ, ἔπεσον εἰς μέσον τοῦ πυρὸς πεπεδημένοι· τό τε· Ὁ βασιλεὺς ὁ Ναβουχοδονόσορ ἐθαύμασε, καὶ ἀνέστη ἐν σπουδῇ, καὶ ἀπεκρίθη, καὶ εἶπε τοῖς μεγιστᾶσιν αὐτοῦ. Οὕτω γὰρ Ἀκύλας δουλεύων τῇ Ἑβραϊκῇ λέξει ἐκδέδωκεν εἰπών·τὸ κἂν κατὰ τὴν παροῦσαν λέξιν περὶ ὧν ἐξήτησας καὶ ἀπῄτησάς με, ἐπιστεῖλαί σοι. Διόπερ συγγνώμην ἀπονέμων τῇ τε μετριότητί μου καὶ τῇ ἀπὸ τοῦ και ροῦ στενοχωρία, ἔντυχε τῇ ἐπιστολῇ μετά πάσης εὐ- νοίας (18), συνεισφέρων εἴ τι ὑφ᾽ ἡμῶν παραλέ λειπται. Καὶ πρῶτόν γε ἔφασκες, ὅτι ἡνίκα διελεγόμην τῷ ἑταίρῳ ἡμῶν Βάσσῳ (19), και συνεχρώμην τῇ τοῦ Δανιήλ νεωτέρου προφητεύσαντος περὶ τῶν κατὰ τὴν Σωσάνναν Γραφῇ, τοῦτο πεποίηκα, ὡς λανθάνοντός με τοῦ μέρους τοῦ βιβλίου κεκιβδηλευμένου εντος. Καὶ ἔλεγες τὴν περικοπὴν ταύτην ἐπαινεῖν μέν πως ὥς τι χαρίεν· ἔφασκες δὲ ψέγειν ὡς οὖσαν σύγ- γραμμα νεωτερικὸν καὶ πεπλασμένον· καὶ ὅτι, ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μίμος, ἐχρήσατο ἀναπλάσας (20) τὸ συγγραμμάτιον τῇ τῶν ὀνομάτων γειτνιάσει, πρίνου πρὸς πρίσιν, καὶ σχίνου πρὸς σχίσιν· "Απερ κατὰ μὲν τὴν Ἑλλήνων φωνὴν τοιαῦτα εἶναι δοκεῖ (21), κατὰ δὲ τὴν Εβραίων οὐδαμῶς. Ἴσθι τοίνυν πρὸς ταῦτα, Η χρὴ ἡμᾶς πράττειν οὐ περὶ τῶν κατὰ Σωσάνναν μόνον (22), ἐν μὲν τῷ καθ᾿ Ἕλληνας Ελληνικῷ φε- ρομένων ἐν πάσῃ Εκκλησία Χριστοῦ, παρὰ δὲ Εβραίοις μὴ κειμένων· οὐδὲ περὶ τῶν, ὡς ἔφασκες, ἄλλων δύο περικοπῶν τῶν ἐπὶ τέλει τοῦ βιβλίου περί τε τῶν κατὰ τὸν Βήλ, καὶ τὸν δράκοντα αναγεγραμ- μένων, οὐδ᾽ αὐτῶν ἐν τῷ Δανιὴλ τῶν Ἑβραίων γεγραμ- μένων· ἀλλὰ καὶ περὶ ἄλλων μυρίων, ἃ κατὰ τὴν μετ τριότητα ἡμῶν τοῖς Εβραϊκοῖς συγκρίναντες ἀντι γράφοις τὰ ἡμέτερα (23), πολλαχοῦ εὕρομεν. Εν μὲν γὰρ αὐτῷ τῷ Δανιήλ περὶ τῆς καμίνου τῆς καιομένης, τὸ ο πεπεδημένοι » εὕρομεν· ἐν δὲ τοῖς • σης εννοίας. τῷ ἑτερογνώμονι Βάσσῳ. καὶ συνευχόμην τῇ τοῦ Δανιήλ. ὡς λανθάνοντός μου τοῦ μέρους, κεκιβδηλευμένου ὄντος. ὄντος. τερικόν πεπλασμένον· ἔφασκες δὲ ψέγων, ὅτι ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μίμος ἐχρήσατο ἀναπλάσασθαι, ψέγων λέγων; Φιλιστίων ὁ μίμος, Φιλιστίωνος μίμος, εἰ ἀνα- πλάσας αναπλάσασθαι· νεωτε ρικόν πεπλασμένον ὅτι ὡς Β πρίνου, πρίσιν, σχίνου σχίσιν. τὰ ἡμέτερα. DE HISTORIA SUSANNÆ. rem dans veniam et meæ mediocritati et temporis angustiæ, cum omni benevolentla legas velim hanc epistolam, et suppleas si quid a nobis praetermis- sum fuerit. A ad quaesita et interrogala lua responderem. Quamob Dan. !!!, 23. legendum putant Vide qu supra adnotavimus in epistolam Africani. Mox lloe- schelius, Paulo infra idem, male. Paulo past codex Regius, Ab anlea editis [ut a Cant.] abest sicque lleschelius, nisi quot pro habet pro legit pro sed praestantior est codie cis Regii lectio quam sequimur in textu, ubi inter et addidimus conjunctionem xal, quam habet Africanus [et margo Cantab.]. Ex- pungatur item post particula ut superflua, et perperam ex epistola Africani huc adducta. Quod quominus facias impedit Barthius ad Greg. Corinth., p. 52. NoLTE. com quæ in codd. Ilæschelii et Wetstenii omissa Certe ipsenet llieronymus qui passim tum in præ- fatione in Daniclem, tum in proœmio explanationis in eumdem prophetam, Judzorum Porphyriique ar- gumenta et cavillationes contra Susaniæ, Belis dra-, conisque historiam, nec non lymnum trium puero- rum, quasi de industria et ex animo colligit, cum le- gisset a Rufino Invectiv. lib. 11, sibi ea quæ dixerat, C D stro Basso habui colloquio, usum esse Danielis adhuc juvenis prophetia de Susanna, ac si me lateret hauc libri partem esse spuriam. Aiebas insuper eam qui- X dem laudare te ut lepidam, sed improbare ut re- cens confictam ; neque etiam ipsum Philistionem mimum, si ejusmodi scriptum confinxisset, usu- rum unquam fuisse hac nominum propinquitate ad et ad Quem ver- borun lusum recipit quidem Græca lingua, sed He- bræa nullo modo. Scias igitur ad hæc, quid nobis agendum sit non solum de Susannæ historia quæ in Græco Græcorum exemplari per totam Christi Ecclesiam circumfertur, licet apud llebræos non exslet; nec solum de aliis, ut aiebas, partibus, quæ in fine libri sunt descriptæ, nempe de Belo et de dracone : quæ pariter in Hebraico Danielis textu desiderantur ; sed et de aliis innumeris, quæ pro modulo nostro, dum exemplaribus Hebræis compa- raremus nostra, plurimis in locis invenimus. Nam in ipso Daniele, ubi de camino ardente, illud, ‹ com- pedibus vincti *, » invenimus : sed in nostris exei plaribus, præter ea quæ in Hebraicis sunt, abun- dant versus non pauci, quorum initium, secundumn quædam quæ in Ecclesiis circunferuntur exemplaria, crimini verti his verbis: • Quis ergo in ista erudi- torum virorum copia ausus est instrumentum divi- num quod apostoli Ecclesiis tradiderunt, et deposi- tum S. Spiritus compilare? aunon est compilare, cum quædam quidem immutantur, et error dicitur corrigi? Nam omnis illa historia de Susanna quæ castitatis exemplum præbebat Ecclesiis Dei, ab isto abscissa est et abjecta atque posthabita. Trium puerorum hymnus qui maxime diebus solemnibus in Ecclesia Dei canitur, ab isto e loco suo penitus erasus est; cum, inquam, hæc Rufini verba ægre ferret, palinodiam veluti recantat libro secundo ad- versus eumdem Rufinum. Quod autem, inquit, refero quid adversum Susannæ historiam et lym- num trium puerorum, et Belis draconisque fabulas, quæ in volumine Ilebraico non habentur, Hebræi soleant dicere, qui me criminatur, stultum se syca- phantam probat. Non enim quid ipse sentirem, sed quid illi contra uos dicere soleant, explicavi. Quo rum opinioni, si non respondi in Prologo brevitati studens, ne non præfationem, sed librum viderer scribere, puto quod statim subjecerit. Dixi euin, de quo non est hujus temporis quærere. ▸ Loquitur de immenso veterumque pra coniis mirabiliter decantato labore quem in confi- ciendis Hexaplis exantlavit. Accuratissime omnium de hoc opere disseruit vir clarissimus dominus Ber- mardus de Montfaucon in Præliminaribus suis ad Hexapla Origenis de quibus nihil fere est scitu dig- num quod lectori suo desiderandum reliquerit. lp- sum vide, si vacat; neque enim nobis proposituin est actum agere. (18) Heschelius: Πρόσεχε τῇ ἐπιστολῇ μετὰ πά- (19) Τῷ ἑταίρῳ ἡμῶν Βάσσῳ. Sunt qui hoc loco (20) Wetstenius : 'Αλλ' ὡς οὖσαν σύγγραμμα νέω (21) Δοκεῖ. Optime codex Regius restituit hanc vo- (22) Οὐ περὶ τῶν κατὰ Σωσάνναν μόνον, etc. 2. Dicebas primum ne in eo quod cum amico no- (23) Τοῖς Εβραϊκοῖς συγκρίναντες ἀντιγράφοις
PG 11:52φιλοτιμότερον πεπιστευμένος παρὰ Ἰουδαίοις ἡρμηνευκέναι τὴν Γραφήν· ᾧ μάλιστα εἰώθασι οἱ ἀγνοοῦντες τὴν Ἑβραίων διάλεκτον χρῆσθαι, ὡς πάντων μᾶλλον ἐπιτετευγμένῳ. Τὰ δὲ παρ’ ἡμῖν ἀντίγραφα, ὧν καὶ τὰς λέξεις ἐξεθέμην, τὸ μὲν ἦν κατὰ τοὺς Ο· τὸ δὲ ἕτερον κατὰ Θεοδοτίωνα· καὶ ὥσπερ παρ’ ἀμφοτέροις ἔκειτο τὸ περὶ τὴν Σωσάνναν, ὡς σὺ φὴς, πλάσμα, καὶ αἱ τελευταῖαι ἐν τῷ Δανιὴλ περικοπαί· οὕτω καὶ ταῦτα ἐν ἔπεσιν, ὡς στοχασμῷ εἰπεῖν, τυγχάνοντα διακοσίοις καὶ πρός. γ. Καὶ ἐν ἄλλοις δὲ πολλοῖς ἁγίοις βιβλίοις εὕρομεν, πὴ μὲν πλείονα παρ’ ἡμῖν κείμενα ἢ παρ’ Ἑβραίοις, πὴ δὲ λείποντα. Παραδείγματος δὲ ἕνεκεν, ἐπεὶ μὴ πάντα οἷόν τέ ἐστι περιλαβεῖν, ὀλίγα ἐκθησόμεθα. Οἷον ἐκ τῆς Ἐσθὴρ οὔτε ἡ τοῦ Μαρδοχαίου εὐχὴ, οὔτε ἡ τῆς Ἐσθὴρ, οἰκοδομῆσαι δυνάμεναι τὸν ἐντυγχάνοντα, παρ’ Ἑβραίοις φέρονται· ἀλλ’ οὐδὲ αἱ ἐπιστολαί· ἀλλ’ οὐδὲ ἡ τῷ Ἀμμὰν ἐπὶ καθαιρέσει τοῦ τῶν Ἰουδαίων ἔθνους γεγραμμένη, οὐδὲ ἡ τοῦ Μαρδοχαίου ἐξ ὀνόματος Ἀρταξέρξου ἀπολύουσα τοῦ θανάτου τὸ ἔθνος. Ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τοῦ Ἰὼβ, τὰ ἀπὸ τοῦ·ἡμετέροις ἀντιγράφοις περισσεύοντα παρὰ τὰ ἐν τοῖς Ει τῷ Δανιὴλ περικοπαί (27)· οὕτω καὶ ταῦτα ἐν ἔπεσιν, ὡς πεπεδημένοι· τό τε· ὁ πεπεδημένοι τό· Τότε (ΠΝ) ὁ Βασιλεύς, παρὰ Ἰουδαίους. Εβραϊκοῖς ἔπη οὐκ ὀλίγα, ὧν ἀρχὴ κατὰ μέν τινα τῶν φερομένων ἐν ταῖς ἐκκλησίαις ἦν οὕτως· «Προσ ηύξαντο Ανανίας, καὶ ᾿Αζαρίας, καὶ Μισαήλ, καὶ ὕμνησαν τὸν Κύριον, ἕως τοῦ· . Εὐλογεῖτε πάντες οἱ σεβόμενοι Κύριον τὸν Θεὸν τῶν θεῶν. Ὑμνείτε καὶ ἐξομολογεῖσθε, ὅτι εἰς τὸν αἰῶνα τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ εἰς τὸν αἰῶνα τῶν αἰώνων. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἀκοῦσαι τὸν βασιλέα ὑμνούντων αὐτῶν, καὶ ἐθεώρει αὐτοὺς ζῶντας. » Κατὰ δὲ ἕτερα· ι Καὶ περιεπάτουν ἐν μέσῳ τῆς φλογὸς ὑμνοῦντες τὸν Θεὸν, καὶ εὐλο γοῦντες τὸν Κύριον, ἕως τοῦ Εὐλογεῖτε πάντες οἱ σεβόμενοι τὸν Κύριον τὸν Θεὸν τῶν θεῶν. Ὑμνεῖτε καὶ ἐξομολογεῖσθε, ὅτι εἰς πάντας τοὺς αἰῶνας τ ἔλεος αὐτοῦ.» Συνῆπτο δὲ ἐν τοῖς Ἑβραϊκοῖς τό· « Καὶ οἱ ἄνδρες ἐκεῖνοι οἱ τρεῖς Σεδράχ, Μισάχ, ᾿Αβδενεγώ, ἔπεσον εἰς μέσον τοῦ πυρὸς πεπεδημένοι· ο τό τε • Ο βασιλεὺς ὁ Ναβουχοδονόσορ ἐθαύμασε, καὶ ἀνέστη ἐν σπουδῇ, καὶ ἀπεκρίθη, καὶ εἶπε τοῖς μεγιστᾶσιν αὐτ τοῦ. » Οὕτω γὰρ 'Ακύλας (24) δουλεύων τῇ Εβραϊκή λέξει ἐκδέδωκεν εἰπών· φιλοτιμότερον πεπιστευμένος παρὰ Ἰουδαίοις (25) ἡρμηνευκέναι τὴν Γραφήν· ᾧ μάλιστα εἰώθασι οἱ ἀγνοοῦντες τὴν Ἑβραίων διάλεκτον χρῆσθαι, ὡς πάντων μᾶλλον ἐπιτετευγμένῳ. Τὰ δὲ παρ' ἡμῖν ἀντίγραφα, ὧν καὶ τὰς λέξεις ἐξεθέμην, τὸ μὲν ἦν κατὰ τοὺς ('· τὸ δὲ ἕτερον κατὰ Θεοδοτίωνα· καὶ ὥσπερ παρ' ἀμφοτέροις ἔκειτο (26, τὸ περὶ τὴν Σωσάνναν, ὡς σὺ φής, πλάσμα, καὶ αἱ τελευταῖαι ἐν στοχασμῷ εἰπεῖν, τυγχάνοντα διακοσίοις καὶ πρός. γ. Καὶ ἐν ἄλλοις δὲ πολλοῖς ἁγίοις βιβλίοις εύρομεν, πὴ μὲν πλείονα παρ' ἡμῖν κείμενα ἢ παρ' Εβραίοις, τὴ δὲ λείποντα. Παραδείγματος δὲ ἕνεκεν, ἐπεὶ μὴ πάντα οἷόν τέ ἐστι περιλαβεῖν (28), ὀλίγα έκθησε Δανιὴλ ὁ σοφὸς δωδε καετής γέγονε κάτοχος τῷ Θεοῦ πνεύματι, καὶ τοὺς μάτην τὴν πολιὰν φέροντας πρεσβύτας συκοφάντας καὶ ἐπιθυμητὰς ἀλλοτρίου κάλλους ἀπήλεγξε. « οἰκοδομῆσαι δυνάμενα. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM sic habebat : • Precatus est Ananias et Azarias et A Misael, et laudaverunt Dominum, › usque ad illud : • Benedicite omnes colentes Dominum Deum deo- rum. Laudate et confitemini, quoniam in sæculum misericordia ejus, et in sæculum sæculorum. fa- ctum est cum audiret rex illos laudantes, et vide- ret eos viventes. At secundum alia exemplaria : ‹ Et ambulabant in medio flammæ, laudantes Deum, et benedicentes Dominum, , usque ad illud : « Be- nedicite omnes colentes Dominum Deum deorum, Jaudate et confitemini, quoniam in omnia sæcula misericordia ejus. › In Hebræo autem his verbis : • Et tres illi viri Sedrach, Misach, Abdenego, ce- ciderunt in medium ignis vincti; > connectebantur ista : e Rex Nabuchodonosor niratus est, et surre- xịt festinanter, et respondit, dixitque optimatibus suis. › Sic enim Aquila Hebraicæ lectioni serviens edidit; quem Judæi Scripturam studiosius interpre- talum esse credunt, et quo maxime uti solent He- braica linguae imperiti, utpote caeteris omnibus melius sensum assecuto. Nostrorum autem exem- plarium, quorum etiam voces exposui, aliud secun- dum LXX Interpretes erat, aliud secundum Theo- dotionem; et sicut apud utrumque positum repe- riebatur illud Susannæ quod dicis fignentum una cum ultimis quæ Danieli insunt, partibus ; ita quo- que ista, versibus, ut conjectura dici potest, ducen- tis et amplius. B alicubi quidem plura esse apud nos quam apud He- bræos, alicubi vero pauciora. Exempli causa, q110- niam non omnia simul possunt comprehendi, ali- morat. - liminaria in Hexapla Origenis capite quinto, ubi de Aquila et ejus editionibus docte pro more suo disserit. Vide ibidem caput septimum de Theodo- tionis editione quam paulo infra Origenes cominė- Quod infra sequitur, B., etc., corruptum est; emenlo etc. NoLTE . Cant.]; male autem Wetstenius, fatione in Danielem: Danielem, inquit, prophe- tam juxta Septuaginta Interpretes Domini Salvato- ris Ecclesiæ non legunt, utentes Theodotionis edi- tione : et hoc cur acciderit, nescio. Sive enim quia ɛermo Chaldaicus est, et quibusdam proprietatibus a nostro eloquio discrepat, noluerunt Septuaginta Interpretes easdem linguæ lineas in translatione servare sive sub nomine eorum ab alio nescio quo non satis Chaldeam linguam sciente, editus liber est; sive aliud quid causa exstiterit, ignorans, hoc unum affirmare possum, quod multum a veritate discordet, et recto judicio repudiatus sit. . Porro, teste eodem Hieronymo præfatione ad explanatio- nem in Danielem, in hac vitiosa Septuaginta, seu alius nescio cujus qui nomen eorum mentiebatur, editione, Susannæ, Belis et draconis historiæ exsta- bant, nec ex Theodotionis editione illuc adductæ putandæ sunt, siquidem, ut ibidem monet Hiero- nymus, Eusebius et Apollinarius pari sententia responderunt Susannæ, Belisque ac draconis fabu- las non contineri in Hebraico, sed partem esse pro- D phetiæ labacuc filii Jesn de tribu Levi ; sicut justa Septuaginta Interpretes in titulo ejusdem Belis fa- bulae ponitur : • Homo quidam erat sacerdos, no- mine Daniel, filius Abda, conviva regis. Babylo- nis cum Danielem et tres pueros de tribu Juda fuisse, sancta Scriptura testetur. Sed nihil simile in Theodotionis editione erat: exstabat ergo in LXX editione. Hlue adde quod inepte admodum re- sponderet Origenes apud LXX et apud Theodotio- nem se reperisse Susannæ, Belis ac draconis histo rias, si ejusmodi historia e Theodotione, in LXX. editionem transierant, et idem utrobique textus erat, ut falso asserit Wetsthenius. Quis autem sibi in animum inducat id Origenem potuisse latere ? Præterea auctor interpolate Ignatii ad Magnesianos epistolæ dodecennem refert fuisse Danielem, cum Susanna historia contigit : Da- niel ille sapiens, cum duodecim esset annorum Spi- ritu Dei aflatus erat, et senes frustra canos ferentes, calumniatores et alienæ formæ appetentes redar- guit. Idem habet Sulpitius Severus Historia sacra, 11, et versio Syriaca altera quam exhibet Valtonus tom. IV Polyglot. Atqui Theodotionis editio nullibi indicat Danielem tunc duodecim fuisse annorum : hæc ergo dodecennis ætas e veteri LXX aut alios cujuspiam qui nomen eorum mentiebatur, editione ab Ecclesiis postea repudiata desumpta est. stenii codex, Paulo posta- 3. In multis quoque aliis sanctis libris invenimus C (24) Οὕτω γὰρ Ακύλας. Consule ejusdem Pre- (25) Παρὰ Ιουδαίοις. Recte codex Regius [cum (26) Παρ' ἀμφοτέροις ἔκειτο. Hieronymus præ- (27) Codex Wetstenii mendose, περικόπομεν. (28) Patricius Junius, παραλαβείν, Infra Wet
PG 11:53Γέγραπται δὲ αὐτὸν πάλιν ἀναστήσεσθαι, μεθ’ ὧν ὁ Κύριος ἀνίστησιν, ἄχρι τέλους, οὐ κεῖται παρὰ τοῖς Ἑβραίοις· διόπερ οὐδὲ παρὰ τῷ Ἀκύλᾳ· παρὰ δὲ τοῖς Ο, καὶ Θεοδοτίωνι τὰ ἰσοδυναμοῦντα ἀλλήλοις. Καὶ ἄλλα δὲ μυρία εὕρομεν ἐν τῷ Ἰὼβ, καὶ κατ’ ὀλίγον, καὶ ἐπὶ πλέον ἐν τοῖς ἡμετέροις ἀντιγράφοις, ἢ ἐν τοῖς παρὰ Ἰουδαίοις, κατ’ ὀλίγον μὲν, ὅτε ἀνιστάμενος τὸ πρωὶ̈ προσέφερε περὶ αὐτῶν θυσίας, κατὰ τὸν ἀριθμὸν αὐτῶν, τό· μόσχον ἕνα περὶ ἁμαρτίας περὶ τῶν ψυχῶν αὐτῶν. Καὶ ὅτε ἦλθον οἱ ἄγγελοι τοῦ Θεοῦ παραστῆναι ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, καὶ ὁ διάβολος ἦλθε μετ’ αὐτῶν, τό· Περιελθὼν τὴν γῆν καὶ ἐμπεριπατήσας ἐν αὐτῇ. Ἔτι δὲ οὐκ ἦν παρ’ Ἑβραίοις μετὰ τό· Ὁ Κύριος ἔδωκεν, ὁ Κύριος ἀφείλετο· Ὡς τῷ Κυρίῳ ἔδοξεν, οὕτω καὶ ἐγένετο. Πλείονα δὲ ἐν τοῖς ἡμετέροις παρὰ τὰ Ἑβραϊκὰ, ὅτε εἶπε τῷ Ἰὼβ ἡ γυνὴ αὐτοῦ, ἀπὸ τοῦ· Μέχρι τίνος καρτερήσεις; λέγων· Ἰδοὺ, ἀναμενῶ χρόνον ἔτι μικρὸν προσδεχόμενος τὴν ἐλπίδα τῆς σωτηρίας μου, ἕως τοῦ· ἵνα ἀναπαύσωμαι τῶν μόχθων μου καὶ τῶν ὀδυνῶν, αἵ με νῦν συνέχουσι· μόνον γὰρ τὰ ῥητὰ τῆς γυναικὸς ἀναγέγραπται· τό·
PG 11:56Ἀλλ’ εἶπόν τι ῥῆμα πρὸς Κύριον, καὶ τελεύτα. Πάλιν τε αὖ πλεῖστά τε ὅσα διὰ μέσου ὅλου τοῦ Ἰὼβ παρ’ Ἑβραίοις μὲν κεῖται, παρ’ ἡμῖν δὲ οὐχί· καὶ πολλάκις μὲν ἔπη τέσσαρα ἢ τρία, ἔσθ’ ὅτε δὲ καὶ δεκατέσσαρα καὶ δεκαεννέα καὶ δεκαέξ. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν ἃ μετὰ πολλοῦ καμάτου ἀνελεξάμεθα, ὑπὲρ τοῦ μὴ λανθάνειν ἡμᾶς τὴν διαφορὰν τῶν παρὰ Ἰουδαίοις καὶ ἡμῖν ἀντιγράφων; Πολλὰ δὲ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ κατενοήσαμεν, ἐν ᾧ καὶ πολλὴν μετάθεσιν καὶ ἐναλλαγὴν τῆς λέξεως τῶν προφητευομένων εὕρομεν. Καὶ ἐν τῇ Γενέσει δὲ τό· Εἶδεν ὁ Θεὸς, ὅτι καλὸν, ἐπὶ τῷ γενέσθαι στερέωμα, παρ’ Ἑβραίοις οὐχ εὑρίσκεται· καὶ πρόβλημα δέ ἐστι παρ’ αὐτοῖς οὐ τὸ τυχὸν τοῦτο. Καὶ ἄλλα δὲ ἔστιν εὑρεῖν ἐν τῇ Γενέσει, οἷς σημεῖα παρεθήκαμεν τοὺς καλουμένους παρ’ Ἕλλησιν ὀβελοὺς, ἵν’ ἡμῖν γνώριμον ᾖ τὸ τοιοῦτον· ὡς πάλιν ἀστερίσκους, τοῖς κειμένοις μὲν ἐν τῷ Ἑβραϊκῷ, παρ’ ἡμῖν δὲ μὴ εὑρισκομένοις.ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ (35), καὶ ὁ διάβολος ἦλθε μετ' αὐτῶν, ο τό· « Περιελθὼν τὴν γῆν καὶ ἐμπεριπα τήσας ἐν αὐτῇ. » Ἔτι δὲ οὐκ ἦν παρ' Εβραίοις μετὰ τό· 'Ο Κύριος ἔδωκεν, ὁ Κύριος ἀφείλετο· ο Ὡς τῷ Κυρίῳ ἔδοξεν, οὕτω καὶ ἐγένετο. • Πλείονα δὲ ἐν τοῖς ἡμετέροις παρὰ τὰ Ἑβραϊκά, ὅτε εἶπε τῷ Ἰὼβ (54) ἡ γυνὴ αὐτοῦ, ἀπὸ τοῦ· « Μέχρι τίνος καρ- τερήσεις ; λέγων· Ιδού, ἀναμενῶ χρόνον ἔτι μικρὸν προσδεχόμενος τὴν ἐλπίδα τῆς σωτηρίας μου, ο ἕως τοῦ· ι ἵνα ἀναπαύσωμαι τῶν μόχθων μου καὶ τῶν ὀδυνῶν, αἴ με νῦν συνέχουσι μόνον γὰρ τὰ ῥητὰ τῆς γυναικὸς ἀναγέγραπται· τό « Αλλ' εἶπόν τι ῥῆμα πρὸς Κύριον, καὶ τελεύτα. Α Καὶ ὅτε • ἦλθον οἱ ἄγγελοι τοῦ Θεοῦ παραστῆναι Πάλιν τε αὖ πλεῖστά τε ὅσα διὰ μέσου ὅλου τοῦ Ἰὼβ παρ' Εβραίοις μὲν κεῖται, παρ' ἡμῖν δὲ οὐχί καὶ πολλάκις μὲν ἔπη (35) τέσσαρα ἢ τρία, ἔσθ' ὅτε δὲ καὶ δεκατέσσαρα καὶ δεκαεννέα καὶ δεκαέξ. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν & μετά πολλοῦ καμάτου ἀνελεξά μεθα, ὑπὲρ τοῦ μὴ λανθάνειν (36) ἡμᾶς τὴν διαφορὰν τῶν παρὰ Ἰουδαίοις καὶ ἡμῖν ἀντιγράφων; Πολλὰ δὲ τοιαῦτα καὶ ἐν τῷ Ἱερεμίᾳ κατενοήσαμεν, ἐν ᾧ καὶ πολλὴν μετάθεσιν καὶ ἐναλλαγὴν (37) τῆς λέξεως τῶν προφητευομένων εὕρομεν. Καὶ ἐν τῇ Γενέσει δὲ τό· • Εἶδεν ὁ Θεὸς, ὅτι καλόν, ο ἐπὶ τῷ γενέσθαι στε ρέωμα, παρ' Εβραίοις οὐχ εὑρίσκεται (38)· καὶ προ βλημα δέ ἐστι παρ' αὐτοῖς οὐ τὸ τυχὸν τοῦτο. Καὶ ἄλλα δὲ ἔστιν εὑρεῖν ἐν τῇ Γενέσει, οἷς σημεῖα παρε- Κύριος ἀφείλετο. υἱῷ. νέα καὶ ἕξ. καὶ δεκαεννέα, animabus eorum. » Et cum his : « Venerunt angeli Dei, ut astarent coram Deo, et diabolus venit cum eis, subnectitur: « Circumiens terram et peram- bulans in ea. » Praeterea post haec verba : • Domi- nus dedit, Dominus abstulit *, › apui [lebræos non erant ista: ‹ Sicut Domino placuit, ita factum est. ▸ Multum vero in nostris exemplaribus ultra He- bræum redundant quæ his uxoris Job verbis : ⚫ Quousque perseverabis 7? adduntur, dicen- do: Manebo adhuc parvo tempore exspectans spem salutis meæ, › usque ad illud : Ut requiescam ab ærumnis meis, et a doloribus qui me nunc deti- nent; › nam hæc tantum uxoris verba scripla sunt: Sed dic verbum contra Dominum, et mo- rere³. > Hebræos reperiuntur, quæ in exemplaribus nostris desiderantur: sæpius quidem versiculi quatuor, vel tres; interdum vero quatuordecim, novemdecim, vel sexdecim. Et quid me oportet hic enumerare, quæ multo labore collegimus, ne nos lateret discri- men, quod Judaica inter et nostra exemplaria inter- cedit? Multa hujusmodi animadvertimus etiam in Jeremia, in quo magnam vaticiniorum invenimus transpositionem et mutationem. In Genesi quoque illud Vidit Deus quod esset bonum, cum fa- ctum fuisset firmamentum, apud Hebræos non re- peritur, et est apud eos ea de re non levis quæstio. Alia etiam in Genesi reperire est, quæ * Job 1, 21. . B Job 11, 9. • Ibid. 40. ' Cen.,10. Wetsthenius, & [in textu, nam margo veram præ- bet lectionem, qui etiam mox habet, xal dexaɛv- Patricius Junius omittit legit vero xal dexaé. Codex Regius ut in nostro textu. Quod autem ait Origenes plurima per medium librum Job apud Hebræos haberi quæ apud nos non exstant, id confirmat Hieronymus præfatione sua in Job: «Cui, inquit, si ea quæ sub asteriscis addita sunt, subtraxeris, pars maxima voluminis detrun- cabitur; et hoc duntaxat apud Græcos. Cæterum apud Latinos, ante eam translationem quam sub asteriscis et obelis nuper edidimus, septingenti fer- me aut octingenti versus desunt, ut decurtatus et laceratus corrosusque liber, fœditatem sui publice legentibus præbeat.» Hieronymus præfatione in Jeremiam : «Ordinem, inquit, visionum qui apud Græcos et Latinos om- nino confusus est, ad pristinam fidem correximus. ▸ Correxit quoque Ludovicus Capellus Crit. S. lib. 1v, c. 14, p. 297. Ipsum vide. Commentario in Aggæi cap. : In Genesi, inquit, cum in primo die dictum sit, et in tertio, et in quar- to, et in quinto, et in sexto, post consummationem operum singulorum: Et vidit Deus quia bonuin cest, in secundo juxta Ilebraicum, et Aquilam, et Symmachum, et Theodotionem non habetur: neque enim poterat secundus dies, qui numerum facit qui comprobari. Venerabilis Beda in Hexameron pag. 6,tom. IV: Notandum, inquit, quod hujus verbi adjectio hoc in loco in Hebraica veritate non habe- tur. Et mirum quare inter omnia quæ creasse Deus legitur, hic solummodo, id est, in secundi dici ope- ribus probatio divinæ visionis minime addatur, quæ tamen ipsa cum cæteris quæ fecit, Deo bona esse demonstrantur, cum in sequentibus dicitur, vidit- que Deus cuncta quæ fecit, et erant valde bona, › Nisi forte sicut quidam Patrum exponunt, intellige- re nos in hoc Scriptura voluit, non esse bonuni du- plicem numerum qui ab unitate dividat et præfigu- rat foedera nuptiarum. Nec levis est ea de re apud Judæos ipsos quæstio. De veteribus testatur hoc loco Origenes; de recentioribus nonnulla observatu di- gna affert Wetsthenius quæ hic apponere visum est non abs re fore. Legitur in Bereschit Rabba, Pa- rascha Quare non scriptum est in secundo (die) D quod bonum ? Rabbi Jochanan tradidit in nomine rabbi Josi fifii Chalephta, quia in illo creata gehenna quia dictum est (Isa. xxx, 33): Nam aperta Toplita, sive gehenna a pridie, dies ex quo est ssum dicere pridie, et non uilius tertius. › Po- stea sic pergit: Rabbi Chanina dixit, quia ic illo creata est divisio, secundum illud: et dividat inter aquas et aquas. › Dicit rabbi Tebiomi: Si divisio quæ facit ad ordinandum componendumque mundum non meretur illud, quod bonum ; quanto minus illa, quæ mundum confundit? Rabbi Samuel dixit, quia illo die necdum absolutum erat opus aquarum: ideoque tertia die duplicatur illa formula, ut operum secundi et tertii diei consum- matio denotetur. » Matrona quædam quæsivit ex rabbi Josi, ‹ quamobrem illud, quia bonum, 4. Rursum plurima in medio toto libro Job apud (33) Patricius Junius, Kupiov. Infra idem, xai ¿ С ab unione dividit, quod bonus esset, Dei sententia (34) 786. Wetstenii codex corrupte habet (35) Eлn. Recte codex Regius; mendose autem (56) Patricius Junius, Stakavēávstv. (37) Πολλὴν μετάθεσιν καὶ ἐναλλαγήν, etc. (38) Παρ' Εβραίοις οὐχ εὑρίσκεται. Hieronymus
PG 11:57Τί δέ με δεῖ λέγειν περὶ τῆς Ἐξόδου, ἔνθα τὰ περὶ τὴν σκηνὴν καὶ τὴν αὐλὴν αὐτῆς, καὶ τὴν κιβωτὸν, καὶ τὰ ἐνδύματα τοῦ ἀρχιερέως, καὶ τῶν ἱερέων, ἐπὶ πολὺ παρήλλακται, ὡς μηδὲ τὴν διάνοιαν παραπλησίαν εἶναι δοκεῖν; Ὥρα τοίνυν, εἰ μὴ λανθάνει ἡμᾶς τὰ τοιαῦτα, ἀθετεῖν τὰ ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις φερόμενα ἀντίγραφα, καὶ νομοθετῆσαι τῇ ἀδελφότητι, ἀποθέσθαι μὲν τὰς παρ’ αὐτοῖς ἐπιφερομένας ἱερὰς βίβλους, κολακεύειν δὲ Ἰουδαίους, καὶ πείθειν, ἵνα μεταδῶσιν ἡμῖν τῶν καθαρῶν, καὶ μηδὲν πλάσμα ἐχόντων. Ἆρα δὲ καὶ ἡ Πρόνοια, ἐν ἁγίαις Γραφαῖς δεδωκυῖα πάσαις ταῖς Χριστοῦ Ἐκκλησίαις οἰκοδομὴν, οὐκ ἐφρόντισε τῶν τιμῆς ἀγορασθέντων, ὑπὲρ ὧν Χριστὸς ἀπέθανεν· οὗ Υἱοῦ ὄντος οὐκ ἐφείσατο ὁ Θεὸς, ἡ ἀγάπη, ἀλλ’ ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν αὐτὸν, ἵνα σὺν αὐτῷ τὰ πάντα ἡμῖν χαρίσηται; Πρὸς ταῦτα δὲ σκόπει, εἰ μὴ καλὸν μεμνῆσθαι τοῦ· Οὐ μεταθήσεις ὅρια αἰώνια, ἃ ἔστησαν οἱ πρότεροί σου; Καὶ ταῦτα δὲ φημὶ οὐχὶ ὄκνῳ τοῦ ἐρευνᾷν καὶ τὰς κατὰ Ἰουδαίους Γραφὰς, καὶ πάσας τὰς ἡμετέρας ταῖς ἐκείνων συγκρίνειν, καὶ ὁρᾷν τὰς ἐν αὐταῖς διαφοράς.
PG 11:60Εἰ μὴ φορτικὸν γοῦν εἰπεῖν, ἐπὶ πολὺ τοῦτο, ὅση δύναμις, πεποιήκαμεν, γυμνάζοντες αὑτῶν τὸν νοῦν ἐν πάσαις ταῖς ἐκδόσεσι καὶ ταῖς διαφοραῖς αὐτῶν, μετὰ τοῦ ποσῶς μᾶλλον ἀσκεῖν τὴν ἑρμηνείαν τῶν Ο· ἵνα μή τι παραχαράττειν δοκοίημεν ταῖς ὑπὸ τὸν οὐρανὸν Ἐκκλησίαις, καὶ προφάσεις διδῶμεν τοῖς ζητοῦσιν ἀφορμὰς, ἐθέλουσι τοὺς ἐν μέσῳ συκοφαντεῖν, καὶ τῶν διαφαινομένων ἐν τῷ κοινῷ κατηγορεῖν. Ἀσκοῦμεν δὲ μὴ ἀγνοεῖν καὶ τὰς παρ’ ἐκείνοις, ἵνα, πρὸς Ἰουδαίους διαλεγόμενοι, μὴ προφέρωμεν αὐτοῖς τὰ μὴ κείμενα ἐν τοῖς ἀντιγράφοις αὐτῶν, καὶ ἵνα συγχρησώμεθα τοῖς φερομένοις παρ’ ἐκείνοις· εἰ καὶ ἐν τοῖς ἡμετέροις οὐ κεῖται βιβλίοις· τοιαύτης γὰρ οὔσης ἡμῶν τῆς πρὸς αὐτοὺς ἐν ταῖς ζητήσεσι παρασκευῆς, οὐ καταφρονήσουσιν, οὐδ’ ὡς ἔθος αὐτοῖς, γελάσονται τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας, ὡς τ’ ἀληθῆ καὶ παρ’ αὐτοῖς ἀναγεγραμμένα ἀγνοοῦντας. Ταῦτα μὲν οὖν εἰρήσθω πρὸς τὸ μὴ φέρεσθαι παρ’ Ἑβραίοις τὰ περὶ Σωσάννης. Ἴδωμεν δὲ καὶ ἃ προσφέρεις τῷ λόγῳ ἐγκλήματα. Καὶ πρῶτόν γε ἀρξώμεθα ἀπὸ τοῦ δυνηθέντος ἂν δυσωπῆσαι πρὸς τὸ μὴ παραδέξασθαι τὴν ἱστορίαν·
PG 11:61ὅπερ ἐστὶ τὸ περὶ τὴν παρωνυμίαν πρίνου μὲν πρὸς πρίσιν, σχίνου δὲ πρὸς σχίσιν· περὶ οὗ σὺ μὲν ἀπεφήνω, ὡς καταλαβὼν τίνα τρόπον ἐν μὲν ἑλληνικαῖς φωναῖς τοιαῦτα ὁμοφωνεῖν συμβαίνει, ἐν δὲ τῇ Ἑβραί̈δι τῷ παντὶ διέστηκεν· ἐγὼ δὲ ἔτι ἀμφιβάλλω· ἐπείπερ φροντίσας τῶν κατὰ τὸν τόπον, τῷ καὶ αὐτὸς ἠπορηκέναι ἐν αὐτοῖς, οὐκ ὀλίγοις Ἑβραίοις ἀνεθέμην πυνθανόμενος, πῶς παρ’ αὐτοῖς ὀνομάζεται πρῖνος, καὶ πῶς λέγουσι τὸ πρίζειν· ἔτι δὲ εἰς τί μεταλαμβάνουσι τὴν σχῖνον τὸ φυτὸν, καὶ πῶς τὸ σχίζειν ὀνομάζουσιν. Οἱ δὲ τὴν Ἑλληνικὴν ἔφασκον ἀγνοεῖν φωνὴν τὴν πρίνου καὶ τὴν σχίνου· ἀπῄτουν δὲ αὑτοῖς δειχθῆναι τὰ δένδρα, ἵν’ εἴδειεν ποίας ἐπὶ τούτων αὐτοὶ τάσσουσι φωνάς. Καὶ (φίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια), οὐκ ἠπόρησα αὐτοῖς ὄψει παραστῆσαι τὰ ξύλα. Ἄλλος δὲ ἔφασκε τὰ μὴ ὀνομασθέντα τῶν Γραφῶν ποὺ οὐκ ἔχειν διαβεβαιώσασθαι, ὅπως Ἑβραϊστὶ λέγεται· προπετὲς δὲ εἶναι, τὸν ἀπορήσαντα φωνῇ τῇ Συριακῇ χρήσασθαι ἀντὶ τῆς Ἑβραί̈δος· καὶ ἔλεγε, καὶ παρὰ τοῖς πάνυ σοφοῖς ἐνίοτε λέξεις τινὰς ζητεῖσθαι.τοῖς ἀντιγράφοις αὐτῶν, καὶ ἵνα συγχρησώμεθα τοῖς φερομένοις παρ' ἐκείνοις· εἰ καὶ ἐν τοῖς ἡμετέροις οὐ κεῖται βιβλίοις· τοιαύτης γὰρ οὔσης ἡμῶν τῆς πρὸς αὐτοὺς ἐν ταῖς ζητήσεσι παρασκευῆς, οὐ κατα φρονήσουσιν, οὐδ᾽ ὡς ἔθος αὐτοῖς, γελάσονται (46) τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας, ὡς τ᾿ ἀληθῆ καὶ παρ' αὐτοῖς ἀναγεγραμμένα ἀγνοοῦντας. Ταῦτα μὲν οὖν εἰρήσθω πρὸς τὸ μὴ φέρεσθαι παρ' Εβραίοις τὰ περὶ Σωσάννης. Ιδωμεν δὲ καὶ ἃ προσφέρεις τῷ λόγῳ ἐγκλήματα. Καὶ πρῶτόν γε ἀρξώμεθα ἀπὸ τοῦ δυνηθέντος ἂν δυσωπῆσαι πρὸς τὸ μὴ παραδέξασθαι τὴν ἱστο ρίαν (47)· ὅπερ ἐστὶ τὸ περὶ τὴν παρωνυμίαν πρίνου μὲν πρὸς, πρίσιν, σχίνου δὲ πρὸς σχίσιν· περὶ οὗ σὺ μὲν ἀπεφήνω, ὡς καταλαβὼν τίνα τρόπον ἐν μὲν ἔλ- ληνικαῖς φωναῖς τοιαῦτα ὁμοφωνεῖν συμβαίνει, ἐν δὲ τῇ Ἑβραΐδι τῷ παντὶ (43) διέστηκεν· ἐγὼ δὲ ἔτι ἀμφιβάλλω· ἐπείπερ φροντίσας τῶν κατὰ τὸν τόπον, τῷ καὶ αὐτὸς ἀπορηκέναι ἐν αὐτοῖς, οὐκ ὀλίγοις Εβραίοις ἀνεθέμην πυνθανόμενος, πῶς παρ' αὐτοῖς ονομάζεται πρῖνος, καὶ πῶς λέγουσι τὸ πρίζειν· ἔτι δὲ εἰς τί μεταλαμβάνουσι (49) τὴν σχῖνον τὸ φυτόν, καὶ πῶς τὸ σχίζειν ὀνομάζουσιν. Οἱ δὲ τὴν Ἑλληνι- τὴν ἔφασκον ἀγνοεῖν φωνὴν τὴν πρίνου καὶ τὴν σχίνου· ἀπῄτουν δὲ αὐτοῖς δειχθῆναι τὰ δένδρα, ἵν᾿ εἴδειεν ποίας ἐπὶ τούτων αὐτοὶ (50) τάσσουσι φωνάς. Καὶ (φίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια), οὐκ ἠπόρησα αὐτοῖς ὄψει παραστῆσαι τὰ ξύλα. "Αλλος δὲ ἔφασκε τὰ μὴ ὄνο μασθέντα τῶν Γραφῶν ποὺ οὐκ ἔχειν διαβεβαιώσα- σθαι, ὅπως Ἑβραϊστὶ λέγεται· προπετὲς δὲ εἶναι, τὸν ἀπορήσαντα φωνῇ τῇ Συριακῇ χρήσασθαι ἀντὶ τῆς Εβραΐδος (51)· καὶ ἔλεγε, καὶ παρὰ τοῖς πάνυ σοφοῖς ἐνίοτε λέξεις τινὰς ζητεῖσθαι. Εἰ μὲν οὖν, φησὶ, Έχεις τι παραστῆσαι τὴν σχίνον ὅπως ποτὲ ὀνομασθεῖ σαν ἔν τινι Γραφῇ, ἢ τὴν πρῖνον, ἐκεῖθεν ἂν εὕροιμεν τὸ ζητούμενον, καὶ τὴν παρ' αὐτὰ παρωνυμίαν· εἰ δὲ μηδαμοῦ ὠνομάσθη, καὶ ἡμᾶς διαλανθάνει τὸ τοῦτον. Τούτων οὖν ὅσον ἐπὶ μὴ ἱστορίᾳ ὑπὸ Εβραίων, οἷς συνέμιξα, εἰρημένων, ἐγὼ μὲν εὐλαβῶς ἔχω ἀποφήνασθαι, πότερον καὶ παρ' Εβραίοις ἡ ἰσο- δυναμία τῶν κατὰ ταῦτα παρωνυμιῶν σώζεται, ἢ οὐ σὺ δὲ ὅπως διεβεβαιώσω, αὐτὸς οἶδας ἴσως. Μέμνημα: μέν τοί γε φιλομαθεί Εβραίῳ, καὶ χρη- ματίζοντι (52) παρ' αὐτοῖς σοφοῦ υἱῷ, ἀνατραφέντι τὰ μὴ προ- κείμενα. Νοιτε. - Ει τοῦ πρίνου πρίσις, εἰ ἀπὸ τοῦ σχίνου σχίσις πρίνος, πρίζεν, σχίζειν. πρίνου σχίνου, δέξασθαι τὴν προφητείαν. τος. ἐπὶ τῷ διαδέξασθαι. DE HISTORIA SUSANNÆ. A dæis disserentes, non proferamus ea quae in eorum B tuaginta editionem edissermit. Et libro Apo- D logiæ adversus eumdem Rufinum : « Tu Latinas, inquit, Scripturas de Græco emendabis, et aliud Ecclesiis trades legendum, quam quod semel ab apostolis susceperunt; mihi non licebit post Soptna- ginta editionem, quam diligentissime emendatam meæ linguæ hominibus dedi, ad confutandos Ju- dæos, etiam ipsa exemplaria vertere, quæ ipsi veris- sima confitentur; ut si quando adversum eos Chri- stianis disputatio est, non habeant subterfugiendi diverticula, sed suomet potissimum mucrone fe- riantur? Mox mecum emendabis tione in librum Josue testatur‹dolere Judæos quod calumniandi eis et irridendi Christianos sit ablata occasio. » præfatione in librum Isaiae : « Ipse mihi mercedem restituat in futuro, qui scit me ob c exemplaribus desunt, sed simul utamuriis quæ penes se habent, licet in nostris libris desiderentur. Si enim ejusmodi fuerit noster ad ea de quibus nos inter et ipsos controversia est, apparatus, non contemnent, neque, prout solent, irridebunt eos qui credunt ex gentibus, quod vera et quæ apud illos scripta exe stant, ignorent. Atque hæc dicta sint ad illud quod ob- jecisti, apud Hebræos non exstare Susannæ historiam. naris. Et primum incipiamus ab eo quod deterrere queat ne admittatur historia, nempe ea quam ånd habet, derivatione, de qua tu pronuntiasti, ac si compertum haberes quo modo Græce quidem hæc consonare contingat, Hebraice autem distent penitus. Ego vero etiamnum dubito. Nam et ego de hoc loco sol- licitus, cum et ipse dubius haererem, non paucos Hebræos consului, sciscitans quomodo apud ipsos nominetur et quomodo dicant item qua voce reddant oxivov arborein, et quomodo di- catur eis Illi autem dicebant ignorare se Graecas voces et et ipsas sibi posce- bant ostendi arbores, ut scirent quasnam eis tri- buant voces. Ego vero non dubitavi (amica enim veritas) ipsa ligna in eorum conspectum adducere. Alius autem dicebat quæ nusquam nominala sunt in Scripturis, se non posse affirmare quemadmodum dicantur Hebraice; in promptu autem esse ut qui dubitat, Syriaca utatur voce, loco Hebraica. Item diceþat etiam a sapientissimis dictiones nonnullas aliquando quæri. Si ergo, inquiebat, alicubi potes ostendere nominatam in aliqua Scriptura prinum › vel « schinum, o ibi certe invenietur quod quæri- mus, et ea quæ inde oritur, nominum derivatio. Si vero nullibi nominatæ sunt, id quoque nos latet, Hæc igitur cum ab llebræis quibuscum consuetudi- nem habui, historiam non agnoscentibus dicta sint, religio mihi est pronuntiare utrum apud Hebræos similis nominum derivatio servetur necne. Tu vero cur non esse affirmaris, fortasse nosti. tique apud illos viri sapientis flio, et ad id educato hoc in peregrinæ linguæ eruditione sudasse ne Ju- dari de falsitate Scripturarum Ecclesiis ejus diutius insultarent,”» luc refer quæ de Judaeis illudentibus et calumniantibus Scripturas Christianorum dicun- tur ab eodem llieronymo praefationibus in Paralipo mena et in Psalterium ex Hebræo Latine redditum rogatu Sophronii. Neque enim filius vocabatur sapiens, seal. filius erat patris vocati sapientis. Paulo post Wetstenius, (46) Γελάσονται, εις. Ilieronymimis quoque prera - 6. Videamus eliam quæ in oratione ipsa crimini- 7. Memini certe me cum studioso Hebrae voca- (47) Wetstenius, δυσωπεῖσθαι πρὸς τὸ μὴ παρα- (48) lem, τὸ πάντη. (44) Idem, παραλαμβάνουσι. (50) Idem, autois, male. (51) Codex Basileensis cum Cant.] της Εβραϊκής. (52) Χρηματίζοντι. Legendum puto χρηματίζον
Εἰ μὲν οὖν, φησὶ, ἔχεις τι παραστῆσαι τὴν σχῖνον ὅπως ποτὲ ὀνομασθεῖσαν ἔν τινι Γραφῇ, ἢ τὴν πρῖνον, ἐκεῖθεν ἂν εὕροιμεν τὸ ζητούμενον, καὶ τὴν παρ’ αὐτὰ παρωνυμίαν· εἰ δὲ μηδαμοῦ ὠνομάσθη, καὶ ἡμᾶς διαλανθάνει τὸ τοιοῦτον. Τούτων οὖν ὅσον ἐπὶ μὴ ἱστορίᾳ ὑπὸ Ἑβραίων, οἷς συνέμιξα, εἰρημένων, ἐγὼ μὲν εὐλαβῶς ἔχω ἀποφήνασθαι, πότερον καὶ παρ’ Ἑβραίοις ἡ ἰσοδυναμία τῶν κατὰ ταῦτα παρωνυμιῶν σώζεται, ἢ οὔ· σὺ δὲ ὅπως διεβεβαιώσω, αὐτὸς οἶδας ἴσως. Μέμνημαι μέν τοί γε φιλομαθεῖ Ἑβραίῳ, καὶ χρηματίζοντι παρ’ αὐτοῖς σοφοῦ υἱῷ, ἀνατραφέντι ἐπὶ τὸ διαδέξασθαι τὸν πατέρα, συμμίξας περὶ πλειόνων· ἀφ’ οὗ ὡς μὴ ἀθετουμένης τῆς περὶ Σωσάννης ἱστορίας ἐμάνθανον καὶ τὰ τῶν πρεσβυτέρων ὀνόματα, ὡς παρὰ τῷ Ἱερεμίᾳ κείμενα τοῦτον ἔχοντα τὸν τρόπον· Ποιήσαι σε Κύριος, ὡς Σεδεκίαν ἐποίησε, καὶ ὡς Ἀχιὰβ, οὓς ἀπετηγάνισε βασιλεὺς Βαβυλῶνος ἐν πυρὶ δι’ ἣν ἐποίησαν ἀνομίαν ἐν Ἰσραήλ. Πῶς ὁ μὲν ὑπ’ ἀγγέλου πρίζεται, ὁ δὲ σχίζεται; λεκτέον, οὐ κατὰ τὸν ἐνεστῶτα αἰῶνα ταῦτα αὐτοῖς προφητεύεσθαι, ἀλλ’ εἰς τὴν ὑπὸ Θεοῦ μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἔξοδον κρίσιν. Ὡς γὰρ τὸν πονηρὸν οἰκονόμον λέγοντα·τοῖς ἀντιγράφοις αὐτῶν, καὶ ἵνα συγχρησώμεθα τοῖς φερομένοις παρ' ἐκείνοις· εἰ καὶ ἐν τοῖς ἡμετέροις οὐ κεῖται βιβλίοις· τοιαύτης γὰρ οὔσης ἡμῶν τῆς πρὸς αὐτοὺς ἐν ταῖς ζητήσεσι παρασκευῆς, οὐ κατα φρονήσουσιν, οὐδ᾽ ὡς ἔθος αὐτοῖς, γελάσονται (46) τοὺς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας, ὡς τ᾿ ἀληθῆ καὶ παρ' αὐτοῖς ἀναγεγραμμένα ἀγνοοῦντας. Ταῦτα μὲν οὖν εἰρήσθω πρὸς τὸ μὴ φέρεσθαι παρ' Εβραίοις τὰ περὶ Σωσάννης. Ιδωμεν δὲ καὶ ἃ προσφέρεις τῷ λόγῳ ἐγκλήματα. Καὶ πρῶτόν γε ἀρξώμεθα ἀπὸ τοῦ δυνηθέντος ἂν δυσωπῆσαι πρὸς τὸ μὴ παραδέξασθαι τὴν ἱστο ρίαν (47)· ὅπερ ἐστὶ τὸ περὶ τὴν παρωνυμίαν πρίνου μὲν πρὸς, πρίσιν, σχίνου δὲ πρὸς σχίσιν· περὶ οὗ σὺ μὲν ἀπεφήνω, ὡς καταλαβὼν τίνα τρόπον ἐν μὲν ἔλ- ληνικαῖς φωναῖς τοιαῦτα ὁμοφωνεῖν συμβαίνει, ἐν δὲ τῇ Ἑβραΐδι τῷ παντὶ (43) διέστηκεν· ἐγὼ δὲ ἔτι ἀμφιβάλλω· ἐπείπερ φροντίσας τῶν κατὰ τὸν τόπον, τῷ καὶ αὐτὸς ἀπορηκέναι ἐν αὐτοῖς, οὐκ ὀλίγοις Εβραίοις ἀνεθέμην πυνθανόμενος, πῶς παρ' αὐτοῖς ονομάζεται πρῖνος, καὶ πῶς λέγουσι τὸ πρίζειν· ἔτι δὲ εἰς τί μεταλαμβάνουσι (49) τὴν σχῖνον τὸ φυτόν, καὶ πῶς τὸ σχίζειν ὀνομάζουσιν. Οἱ δὲ τὴν Ἑλληνι- τὴν ἔφασκον ἀγνοεῖν φωνὴν τὴν πρίνου καὶ τὴν σχίνου· ἀπῄτουν δὲ αὐτοῖς δειχθῆναι τὰ δένδρα, ἵν᾿ εἴδειεν ποίας ἐπὶ τούτων αὐτοὶ (50) τάσσουσι φωνάς. Καὶ (φίλη γὰρ ἡ ἀλήθεια), οὐκ ἠπόρησα αὐτοῖς ὄψει παραστῆσαι τὰ ξύλα. "Αλλος δὲ ἔφασκε τὰ μὴ ὄνο μασθέντα τῶν Γραφῶν ποὺ οὐκ ἔχειν διαβεβαιώσα- σθαι, ὅπως Ἑβραϊστὶ λέγεται· προπετὲς δὲ εἶναι, τὸν ἀπορήσαντα φωνῇ τῇ Συριακῇ χρήσασθαι ἀντὶ τῆς Εβραΐδος (51)· καὶ ἔλεγε, καὶ παρὰ τοῖς πάνυ σοφοῖς ἐνίοτε λέξεις τινὰς ζητεῖσθαι. Εἰ μὲν οὖν, φησὶ, Έχεις τι παραστῆσαι τὴν σχίνον ὅπως ποτὲ ὀνομασθεῖ σαν ἔν τινι Γραφῇ, ἢ τὴν πρῖνον, ἐκεῖθεν ἂν εὕροιμεν τὸ ζητούμενον, καὶ τὴν παρ' αὐτὰ παρωνυμίαν· εἰ δὲ μηδαμοῦ ὠνομάσθη, καὶ ἡμᾶς διαλανθάνει τὸ τοῦτον. Τούτων οὖν ὅσον ἐπὶ μὴ ἱστορίᾳ ὑπὸ Εβραίων, οἷς συνέμιξα, εἰρημένων, ἐγὼ μὲν εὐλαβῶς ἔχω ἀποφήνασθαι, πότερον καὶ παρ' Εβραίοις ἡ ἰσο- δυναμία τῶν κατὰ ταῦτα παρωνυμιῶν σώζεται, ἢ οὐ σὺ δὲ ὅπως διεβεβαιώσω, αὐτὸς οἶδας ἴσως. Μέμνημα: μέν τοί γε φιλομαθεί Εβραίῳ, καὶ χρη- ματίζοντι (52) παρ' αὐτοῖς σοφοῦ υἱῷ, ἀνατραφέντι τὰ μὴ προ- κείμενα. Νοιτε. - Ει τοῦ πρίνου πρίσις, εἰ ἀπὸ τοῦ σχίνου σχίσις πρίνος, πρίζεν, σχίζειν. πρίνου σχίνου, δέξασθαι τὴν προφητείαν. τος. ἐπὶ τῷ διαδέξασθαι. DE HISTORIA SUSANNÆ. A dæis disserentes, non proferamus ea quae in eorum B tuaginta editionem edissermit. Et libro Apo- D logiæ adversus eumdem Rufinum : « Tu Latinas, inquit, Scripturas de Græco emendabis, et aliud Ecclesiis trades legendum, quam quod semel ab apostolis susceperunt; mihi non licebit post Soptna- ginta editionem, quam diligentissime emendatam meæ linguæ hominibus dedi, ad confutandos Ju- dæos, etiam ipsa exemplaria vertere, quæ ipsi veris- sima confitentur; ut si quando adversum eos Chri- stianis disputatio est, non habeant subterfugiendi diverticula, sed suomet potissimum mucrone fe- riantur? Mox mecum emendabis tione in librum Josue testatur‹dolere Judæos quod calumniandi eis et irridendi Christianos sit ablata occasio. » præfatione in librum Isaiae : « Ipse mihi mercedem restituat in futuro, qui scit me ob c exemplaribus desunt, sed simul utamuriis quæ penes se habent, licet in nostris libris desiderentur. Si enim ejusmodi fuerit noster ad ea de quibus nos inter et ipsos controversia est, apparatus, non contemnent, neque, prout solent, irridebunt eos qui credunt ex gentibus, quod vera et quæ apud illos scripta exe stant, ignorent. Atque hæc dicta sint ad illud quod ob- jecisti, apud Hebræos non exstare Susannæ historiam. naris. Et primum incipiamus ab eo quod deterrere queat ne admittatur historia, nempe ea quam ånd habet, derivatione, de qua tu pronuntiasti, ac si compertum haberes quo modo Græce quidem hæc consonare contingat, Hebraice autem distent penitus. Ego vero etiamnum dubito. Nam et ego de hoc loco sol- licitus, cum et ipse dubius haererem, non paucos Hebræos consului, sciscitans quomodo apud ipsos nominetur et quomodo dicant item qua voce reddant oxivov arborein, et quomodo di- catur eis Illi autem dicebant ignorare se Graecas voces et et ipsas sibi posce- bant ostendi arbores, ut scirent quasnam eis tri- buant voces. Ego vero non dubitavi (amica enim veritas) ipsa ligna in eorum conspectum adducere. Alius autem dicebat quæ nusquam nominala sunt in Scripturis, se non posse affirmare quemadmodum dicantur Hebraice; in promptu autem esse ut qui dubitat, Syriaca utatur voce, loco Hebraica. Item diceþat etiam a sapientissimis dictiones nonnullas aliquando quæri. Si ergo, inquiebat, alicubi potes ostendere nominatam in aliqua Scriptura prinum › vel « schinum, o ibi certe invenietur quod quæri- mus, et ea quæ inde oritur, nominum derivatio. Si vero nullibi nominatæ sunt, id quoque nos latet, Hæc igitur cum ab llebræis quibuscum consuetudi- nem habui, historiam non agnoscentibus dicta sint, religio mihi est pronuntiare utrum apud Hebræos similis nominum derivatio servetur necne. Tu vero cur non esse affirmaris, fortasse nosti. tique apud illos viri sapientis flio, et ad id educato hoc in peregrinæ linguæ eruditione sudasse ne Ju- dari de falsitate Scripturarum Ecclesiis ejus diutius insultarent,”» luc refer quæ de Judaeis illudentibus et calumniantibus Scripturas Christianorum dicun- tur ab eodem llieronymo praefationibus in Paralipo mena et in Psalterium ex Hebræo Latine redditum rogatu Sophronii. Neque enim filius vocabatur sapiens, seal. filius erat patris vocati sapientis. Paulo post Wetstenius, (46) Γελάσονται, εις. Ilieronymimis quoque prera - 6. Videamus eliam quæ in oratione ipsa crimini- 7. Memini certe me cum studioso Hebrae voca- (47) Wetstenius, δυσωπεῖσθαι πρὸς τὸ μὴ παρα- (48) lem, τὸ πάντη. (44) Idem, παραλαμβάνουσι. (50) Idem, autois, male. (51) Codex Basileensis cum Cant.] της Εβραϊκής. (52) Χρηματίζοντι. Legendum puto χρηματίζον
PG 11:64Χρονίζει ὁ κύριός μου ἔρχεσθαι· καὶ διὰ τοῦτο μέθαις σχολάζοντα, καὶ ἐσθίοντα καὶ πίνοντα μετὰ τῶν μεθυόντων, καὶ τύπτοντα τοὺς συνδούλους, ὁ κύριος ἐλθὼν διχοτομήσει, καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀπίστων θήσει· οὕτω καὶ τούτους πρεσβυτέρους μὲν χρηματίσαντας, κακῶς δὲ τὴν οἰκονομίαν οἰκονομήσαντας, ἀναλόγως τῷ ἐκεῖ διχοτομεῖσθαι τὸν μοχθηρὸν οἰκονόμον, ἄγγελοι ἐπὶ τῶν κολάσεων τεταγμένοι τινὲς ταῦτα διαθήσουσι· καὶ ὁ μὲν σχίσει πεπαλαιωμένον ἡμερῶν κακῶν, κρίναντα κρίσεις ἀδίκους, καὶ τοὺς μὲν ἀθώους κατακρίναντα, ἀπολύοντα δὲ τοὺς αἰτίους· ὁ δὲ πρίσει ὡς σπέρμα λαναὰν ὑπάρχοντα, καὶ οὐκ Ἰούδα, τὸν ὑπὸ τοῦ κάλλους ἐξηπατημένον, καὶ ὑπὸ τῆς ἐπιθυμίας διαστραφέντα τὴν καρδίαν. Καὶ ἕτερον δὲ οἶδα Ἑβραῖον, περὶ τῶν πρεσβυτέρων τούτων τοιαύτας παραδόσεις φέροντα, ὅτι τοῖς ἐν τῇ αἰχμαλωσίᾳ ἐλπίζουσιν διὰ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας ἐλευθερωθήσεσθαι ἀπὸ τῆς ὑπὸ τοῖς ἐχθροῖς δουλείας προσεποιοῦντο οἱ πρεσβύτεροι οὗτοι ὡς εἰδότες τὰ περὶ Χριστοῦ σαφηνίζειν·Γραφαῖς δεδωκυῖα πάσαις ταῖς (41) Χριστού Εκκλησ ● Εt Β Σιν, 15. * τὰς παρ' αὐτοῖς ἔτι φερομένας ἱερὰς β. πᾶσα ἐν ταῖς, τὰς ἐν αὐτοῖς διαφοράς. Ωριγένης δὲ μετὰ ταῦτα ἐλθὼν ἀποκατέστησε τῷ σίαις οἰκοδομὴν, οὐκ ἐφρόντισε ο τῶν τιμῆς ἀγορα- σθέντων, ὑπὲρ ὧν Χριστὸς ἀπέθανεν, οὗ Υἱοῦ ὄντος • οὐκ ἐφείσατο ὁ Θεὸς, ο ἡ ἀγάπη, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν αὐτὸν, ἵνα σὺν αὐτῷ τὰ πάντα ἡμῖν χαρίσηται; Γ Πρὸς ταῦτα δὲ σκόπει, εἰ μὴ καλόν μεμνῆσθαι τοῦ· « Οὐ μεταθήσεις όρια αιώνια, & ἔστησαν οι πρό τεροί σου; » Καὶ ταῦτα δὲ φημὶ οὐχὶ ἔκνῳ τοῦ ἐρευ νὰν καὶ τὰς κατὰ Ἰουδαίους (42) Γραφάς, και πάσας τὰς ἡμετέρας ταῖς ἐκείνων συγκρίνειν, καὶ ὁρᾷν τὰς ἐν αὐταῖς διαφοράς. Εἰ μὴ φορτικὸν γοῦν εἰπεῖν, ἐπὶ πολὺ τοῦτο, ὅση δύναμις, πεποιήκαμεν, γυμνάζοντες αὑτῶν τὸν νοῦν ἐν πάσαις ταῖς ἐκδόσεσι καὶ ταῖς δια- φοραῖς αὐτῶν (45), μετὰ τοῦ ποσῶς μᾶλλον ἀσκεῖν τὴν ἑρμηνείαν τῶν ('· ἵνα μή τι παραχαράττειν δο κοίημεν (44) ταῖς ὑπὸ τὸν οὐρανὸν Ἐκκλησίαις, καὶ προφάσεις διδῶμεν τοῖς ζητοῦσιν ἀφορμάς, ἐθέλουσι τοὺς ἐν μέσῳ συκοφαντεῖν, καὶ τῶν διαφαινομένων ἐν τῷ κοινῷ κατηγορεῖν. Ασκούμεν δὲ μὴ ἀγνοεῖν καὶ τὰς παρ' ἐκείνοις, ἵνα, πρὸς Ἰουδαίους διαλεγό μενοι (45), μὴ προφέρωμεν αὐτοῖς τὰ μὴ κείμενα ἐν ἑκάστῳ τόπῳ τὸν ἐλλείποντα λόγον. Παρέθετο δὲ αὐτῷ ἀστερίσκον· οὐχ ὡς χρείας ούσης τοῦ πάντως ζητηθῆς ναι τὸν λόγον· περιττὸς γάρ ἐστιν· ἀλλ᾽ ἵνα μὴ πα ραλείψῃ Ἰουδαίοις καὶ Σαμαρείταις ἐπιλαμβάνεσθαι τῶν ἐν ταῖς ἁγίαις Εκκλησίαις θείων Γραφών, μηδενὸς επιληψίμου πράγματος ὑπάρχοντος κατὰ τῆς πίστεως ἐν τοῖς ἀπεστερημένοις λόγοις. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM 61) Christi Ecclesiis adificationem, cure non fuerunt & empti pretio-pro quibus Christus mortuus est ¹º; › cui licet Filio non pepercit Dens, › ipsa charitas, • sed pro nobis omnibus tradidit illum, ut cum ipso omnia nobis donaret "?, illius dicti • Non transpones terminos æternos quos posuerunt antecessores tui '. . hac qui- đem dico, non quod præ desidia recusem scrutari Scripturas quæ apud Judzes sunt, illasque cum omnibus nostris comparare, ac videre quid inter eas sit discriminis. Hoc enim gnaviter, nisi arrogans dictu est, pro virili fecimus, collatis magna cura inter se editionibus et observatis earum differentiis, ita tamen ut aliquanto plus laboris impenderimus LXX interpretationi, ne quid adulterinum inducere videremur in Ecclesias quæ sub cœlo sunt, et præ- textum darenius illis qui occasiones captant, vo- luntque tum eos qui sunt in medio calumniari, tum eos qui in communi prælucent criminari. Gona- mur non ignorare quas habent Scripturas, ut cum Ju- Cor. vi, 20; Rom. Rom. viii, 32. contra Hieronymum. Neque enim sanctus doctor Africani exemplo quidquid apud LXX erat quod in Hebræo non exstaret, illico id contemnendum et abjiciendum putabat, sed e sciendum, » inquit epist. ad Suniam et Fretelam, quid Hebraica veritas habeat. lloc enim quod Septuaginta Interpretes transtulerunt, propter vetustatem decantandum est, et illud ab eruditis sciendum propter notitiam C Scripturarum. › Emendandum statim, si quid video, (adhuc) NOLTE. - Can'.; Wetstenianus autem, etc. Augustinus, lib. xvult De civitate Dei, cap. 43, ait : Nonnulli codices Græcos interpretationis LXX ex Hebræis codicibus emendandos putarunt, nec ta- men ausi sunt detrahere, quod Hebræi non habe- bant, et LXX posuerunt, sed tantummodo addide- runt, quæ in Hebræis inventa, apud LXX mon erant, eaque signis quibusdam in stellarum modum factis, ad capita eorumdein versuum notaverunt, quæ signa asteriscos vocant. Illa vero quæ non ha- bent Hebræi, habent autem Septuaginta, similiter D ad capita versuum jacentibus virgulis sicut scribun- for unciæ, signaverunt. › Prudenter sane admodum Origenes, et alii post eum, e versione LXX de- trahere non ausi sunt quod Hebræi non habebant. Tanta enim plebis Christianæ in LXX editionem et veterem vulgatam Latinam veneratio erat, ut, teste Augustino epist. ad Hieronymum, seditionem ali- cubi excitarit, cum in Hieronymi versione apud Jonam hederam pro cucurbita poni audivis- set. Hinc Hieronymus prefatione in Danielem de additionibus Susannæ, Belis et draconis, ait : • Quas nos quia in toto orbe dispersæ sunt, veru anteposito easque jugulante subjecimus, ne videre- mur apud imperitos inagnam partem voluminis de- truncasse, › Epiphanius libro De Ponderibus et Mensuris, n. 2: "Prov. xx11, 28. Successit his Ori genes, qui unicuique loco quod deerat adjunxit, el- que asterisci notam appinxit : non quod addita illa vocabula admodum necessaria sint, cum super- vacua videantur; sed ne Judæis ac Samaritanis ullam calumniandi sacras Litteras, quibus in Ecclesiis utimur, occasionem relinqueret; cum nihil in sub- tractis illis vocibus contra fidem esset, quod re- prehendi merito posset. › Rufinus lib. Inveci, adver- sus Hieronymum: Apostatæ quidem et Judæi inter- pretati sunt ea, quorum lectione Judæi maxime utuntur. Et quia frequenter, si disputatio incidisset, vel immutata esse aliquanta, vel deesse, vel aliun- dare in nostris Scripturis mentiebantur, voluit Orige- nes nostris ostendere, qualis apud Judæos Scriptura- rum lectio teneretur, et in propriis paginis vel colu- mellis editiones earum singulas quasque descripsit; et ea quæ apud illos sunt addita vel decerpta, certis quibusque signis additis, ad versiculorum capita designavit, et in alieno, non suo opere, suas tantun- modo notas fixit, ut sciremus non quid nobis sed quid Judæis adversum nos certantibus, aut deesse aut abundare videtur. Idem Hieronymi consilium ſuit cum ex Hebræo sacras Scripturas Latine vertit. Nam præfatione in librum Psalmorum ait: hoc dico, quo prædecessores meos mordeam, aut quidquam de his arbitrer detrahendum, quorum translationem diligentissime emendatam, olim meæ linguæ hominibus dederim; sed quod aliud sit in Ecclesiis Christo credentium Psalmos legere, aliud Judæis singula verba calumniantibus respondere. » Idem lib. Apologiæ adversus Rutinum: Egone, inquit, contra Septuaginta Interpretes aliquid sum locutus, quos ante annos plurimos diligentissime emendatos, meæ linguæ studiosis dedi, quos quo- tidie in conventu fratrum edissero, quorum Psalmos jugi meditatione decanto? Tam stultus eram ut quod in pueritia didici, senex oblivisci vellem? Universi tractatus mei horum testimoniis texti sunt, com- mentarii in duodecim prophetas et meam et Sep- Nec 5. Ad hæc considera an non bonum sit meminisse (41) Πάσαις ταῖς, etc. Ita codex Regius cum (42) Wetstenius, κατὰ Ἰουδαίων, et paulo post, (43) ldem, αὐτῆς. (41) Ἵνα μή τι παραχαράττειν δοκοίημεν, etc. (45) Ἵνα πρὸς Ἰουδαίους διαλεγόμενοι, etc.
καὶ ἑκάτερος αὐτῶν ἀνὰ μέρος ᾗ περιετύγχανε γυναικὶ, καὶ ἣν διαφθεῖραι ἐβούλετο, ἐν ἀποῤῥήτῳ δῆθεν ἔφασκεν, ὡς ἄρα δέδοται αὐτῷ ἀπὸ Θεοῦ σπεῖραι τὸν Χριστόν· εἶτ’ ἀπατωμένη τῇ ἐλπίδι τοῦ γεννῆσαι τὸν Χριστὸν ἡ γυνὴ, ἐπεδίδου ἑαυτὴν τῷ ἀπατῶντι· καὶ οὕτως ἐμοιχῶντο τὰς γυναῖκας τῶν πολιτῶν οἱ πρεσβύτεροι Ἀχιὰβ καὶ Σεδεκίας. Διὸ καλῶς ὑπὸ τοῦ Δανιὴλ ὁ μὲν εἴρηται πεπαλαιωμένος ἡμερῶν κακῶν· ὁ δὲ ἤκουσε τό· Οὕτως ἐποιεῖτε ταῖς θυγατράσιν Ἰσραὴλ, κἀκεῖναι φοβούμεναι ὡμίλουν ὑμῖν· ἀλλ’ οὐ θυγάτηρ Ἰούδα ὑπέμεινε τὴν ἀνομίαν ὑμῶν. Τάχα γὰρ ἀπάτη καὶ φόβος δυνάμενα ἐν ταῖς γυναιξὶν, ἐποίει αὐτὰς παρέχειν ἑαυτῶν τὰ σώματα τοῖς λεγομένοις τούτοις πρεσβυτέροις. Ἀλλ’ εἰκὸς πρὸς ταῦτά σε ζητήσειν τί δήποτε οὐ φέρεται παρ’ αὐτοῖς ἐν τῷ Δανιὴλ ἡ ἱστορία, εἰ, ὡς φῂς, τοιαῦτα περὶ αὐτῆς οἱ σοφοὶ αὐτῶν παραδιδόασι. Λεκτέον δὲ πρὸς ταῦτα, ὅτι ὅσα δεδύνηνται τῶν περιεχόντων κατηγορίαν πρεσβυτέρων, καὶ ἀρχόντων, καὶ κριτῶν, περιεῖλον ἀπὸ τῆς γνώσεως τοῦ λαοῦ, ὧν τινὰ σώζεται ἐν ἀποκρύφοις.Γραφαῖς δεδωκυῖα πάσαις ταῖς (41) Χριστού Εκκλησ ● Εt Β Σιν, 15. * τὰς παρ' αὐτοῖς ἔτι φερομένας ἱερὰς β. πᾶσα ἐν ταῖς, τὰς ἐν αὐτοῖς διαφοράς. Ωριγένης δὲ μετὰ ταῦτα ἐλθὼν ἀποκατέστησε τῷ σίαις οἰκοδομὴν, οὐκ ἐφρόντισε ο τῶν τιμῆς ἀγορα- σθέντων, ὑπὲρ ὧν Χριστὸς ἀπέθανεν, οὗ Υἱοῦ ὄντος • οὐκ ἐφείσατο ὁ Θεὸς, ο ἡ ἀγάπη, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν αὐτὸν, ἵνα σὺν αὐτῷ τὰ πάντα ἡμῖν χαρίσηται; Γ Πρὸς ταῦτα δὲ σκόπει, εἰ μὴ καλόν μεμνῆσθαι τοῦ· « Οὐ μεταθήσεις όρια αιώνια, & ἔστησαν οι πρό τεροί σου; » Καὶ ταῦτα δὲ φημὶ οὐχὶ ἔκνῳ τοῦ ἐρευ νὰν καὶ τὰς κατὰ Ἰουδαίους (42) Γραφάς, και πάσας τὰς ἡμετέρας ταῖς ἐκείνων συγκρίνειν, καὶ ὁρᾷν τὰς ἐν αὐταῖς διαφοράς. Εἰ μὴ φορτικὸν γοῦν εἰπεῖν, ἐπὶ πολὺ τοῦτο, ὅση δύναμις, πεποιήκαμεν, γυμνάζοντες αὑτῶν τὸν νοῦν ἐν πάσαις ταῖς ἐκδόσεσι καὶ ταῖς δια- φοραῖς αὐτῶν (45), μετὰ τοῦ ποσῶς μᾶλλον ἀσκεῖν τὴν ἑρμηνείαν τῶν ('· ἵνα μή τι παραχαράττειν δο κοίημεν (44) ταῖς ὑπὸ τὸν οὐρανὸν Ἐκκλησίαις, καὶ προφάσεις διδῶμεν τοῖς ζητοῦσιν ἀφορμάς, ἐθέλουσι τοὺς ἐν μέσῳ συκοφαντεῖν, καὶ τῶν διαφαινομένων ἐν τῷ κοινῷ κατηγορεῖν. Ασκούμεν δὲ μὴ ἀγνοεῖν καὶ τὰς παρ' ἐκείνοις, ἵνα, πρὸς Ἰουδαίους διαλεγό μενοι (45), μὴ προφέρωμεν αὐτοῖς τὰ μὴ κείμενα ἐν ἑκάστῳ τόπῳ τὸν ἐλλείποντα λόγον. Παρέθετο δὲ αὐτῷ ἀστερίσκον· οὐχ ὡς χρείας ούσης τοῦ πάντως ζητηθῆς ναι τὸν λόγον· περιττὸς γάρ ἐστιν· ἀλλ᾽ ἵνα μὴ πα ραλείψῃ Ἰουδαίοις καὶ Σαμαρείταις ἐπιλαμβάνεσθαι τῶν ἐν ταῖς ἁγίαις Εκκλησίαις θείων Γραφών, μηδενὸς επιληψίμου πράγματος ὑπάρχοντος κατὰ τῆς πίστεως ἐν τοῖς ἀπεστερημένοις λόγοις. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM 61) Christi Ecclesiis adificationem, cure non fuerunt & empti pretio-pro quibus Christus mortuus est ¹º; › cui licet Filio non pepercit Dens, › ipsa charitas, • sed pro nobis omnibus tradidit illum, ut cum ipso omnia nobis donaret "?, illius dicti • Non transpones terminos æternos quos posuerunt antecessores tui '. . hac qui- đem dico, non quod præ desidia recusem scrutari Scripturas quæ apud Judzes sunt, illasque cum omnibus nostris comparare, ac videre quid inter eas sit discriminis. Hoc enim gnaviter, nisi arrogans dictu est, pro virili fecimus, collatis magna cura inter se editionibus et observatis earum differentiis, ita tamen ut aliquanto plus laboris impenderimus LXX interpretationi, ne quid adulterinum inducere videremur in Ecclesias quæ sub cœlo sunt, et præ- textum darenius illis qui occasiones captant, vo- luntque tum eos qui sunt in medio calumniari, tum eos qui in communi prælucent criminari. Gona- mur non ignorare quas habent Scripturas, ut cum Ju- Cor. vi, 20; Rom. Rom. viii, 32. contra Hieronymum. Neque enim sanctus doctor Africani exemplo quidquid apud LXX erat quod in Hebræo non exstaret, illico id contemnendum et abjiciendum putabat, sed e sciendum, » inquit epist. ad Suniam et Fretelam, quid Hebraica veritas habeat. lloc enim quod Septuaginta Interpretes transtulerunt, propter vetustatem decantandum est, et illud ab eruditis sciendum propter notitiam C Scripturarum. › Emendandum statim, si quid video, (adhuc) NOLTE. - Can'.; Wetstenianus autem, etc. Augustinus, lib. xvult De civitate Dei, cap. 43, ait : Nonnulli codices Græcos interpretationis LXX ex Hebræis codicibus emendandos putarunt, nec ta- men ausi sunt detrahere, quod Hebræi non habe- bant, et LXX posuerunt, sed tantummodo addide- runt, quæ in Hebræis inventa, apud LXX mon erant, eaque signis quibusdam in stellarum modum factis, ad capita eorumdein versuum notaverunt, quæ signa asteriscos vocant. Illa vero quæ non ha- bent Hebræi, habent autem Septuaginta, similiter D ad capita versuum jacentibus virgulis sicut scribun- for unciæ, signaverunt. › Prudenter sane admodum Origenes, et alii post eum, e versione LXX de- trahere non ausi sunt quod Hebræi non habebant. Tanta enim plebis Christianæ in LXX editionem et veterem vulgatam Latinam veneratio erat, ut, teste Augustino epist. ad Hieronymum, seditionem ali- cubi excitarit, cum in Hieronymi versione apud Jonam hederam pro cucurbita poni audivis- set. Hinc Hieronymus prefatione in Danielem de additionibus Susannæ, Belis et draconis, ait : • Quas nos quia in toto orbe dispersæ sunt, veru anteposito easque jugulante subjecimus, ne videre- mur apud imperitos inagnam partem voluminis de- truncasse, › Epiphanius libro De Ponderibus et Mensuris, n. 2: "Prov. xx11, 28. Successit his Ori genes, qui unicuique loco quod deerat adjunxit, el- que asterisci notam appinxit : non quod addita illa vocabula admodum necessaria sint, cum super- vacua videantur; sed ne Judæis ac Samaritanis ullam calumniandi sacras Litteras, quibus in Ecclesiis utimur, occasionem relinqueret; cum nihil in sub- tractis illis vocibus contra fidem esset, quod re- prehendi merito posset. › Rufinus lib. Inveci, adver- sus Hieronymum: Apostatæ quidem et Judæi inter- pretati sunt ea, quorum lectione Judæi maxime utuntur. Et quia frequenter, si disputatio incidisset, vel immutata esse aliquanta, vel deesse, vel aliun- dare in nostris Scripturis mentiebantur, voluit Orige- nes nostris ostendere, qualis apud Judæos Scriptura- rum lectio teneretur, et in propriis paginis vel colu- mellis editiones earum singulas quasque descripsit; et ea quæ apud illos sunt addita vel decerpta, certis quibusque signis additis, ad versiculorum capita designavit, et in alieno, non suo opere, suas tantun- modo notas fixit, ut sciremus non quid nobis sed quid Judæis adversum nos certantibus, aut deesse aut abundare videtur. Idem Hieronymi consilium ſuit cum ex Hebræo sacras Scripturas Latine vertit. Nam præfatione in librum Psalmorum ait: hoc dico, quo prædecessores meos mordeam, aut quidquam de his arbitrer detrahendum, quorum translationem diligentissime emendatam, olim meæ linguæ hominibus dederim; sed quod aliud sit in Ecclesiis Christo credentium Psalmos legere, aliud Judæis singula verba calumniantibus respondere. » Idem lib. Apologiæ adversus Rutinum: Egone, inquit, contra Septuaginta Interpretes aliquid sum locutus, quos ante annos plurimos diligentissime emendatos, meæ linguæ studiosis dedi, quos quo- tidie in conventu fratrum edissero, quorum Psalmos jugi meditatione decanto? Tam stultus eram ut quod in pueritia didici, senex oblivisci vellem? Universi tractatus mei horum testimoniis texti sunt, com- mentarii in duodecim prophetas et meam et Sep- Nec 5. Ad hæc considera an non bonum sit meminisse (41) Πάσαις ταῖς, etc. Ita codex Regius cum (42) Wetstenius, κατὰ Ἰουδαίων, et paulo post, (43) ldem, αὐτῆς. (41) Ἵνα μή τι παραχαράττειν δοκοίημεν, etc. (45) Ἵνα πρὸς Ἰουδαίους διαλεγόμενοι, etc.
PG 11:65Καὶ τούτου παράδειγμα δώσομεν τὰ περὶ τὸν Ἡσαί̈αν ἱστορούμενα, καὶ ὑπὸ τῆς πρὸς Ἑβραίους Ἐπιστολῆς μαρτυρούμενα, ἐν οὐδενὶ τῶν φανερῶν βιβλίων γεγραμμένα· περὶ γὰρ τῶν προφητῶν διεξερχόμενος, καὶ ὧν πεπόνθασιν, ὁ τὴν πρὸς Ἑβραίους γράψας φησίν· Ἐλιθάσθησαν, ἐπρίσθησαν, ἐν φόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον. Πευσόμεθα γὰρ ἐπὶ τίνα ἀναφέρηται τὸ, ἐπρίσθησαν, κατά τι ἔθος ἀρχαῖον οὐ μόνον Ἑβραϊκὸν, ἀλλὰ καὶ Ἑλληνικὸν, πληθυντικῶς λεγόμενον περὶ ἑνός. Σαφὲς δ’ ὅτι αἱ παραδόσεις λέγουσι πεπρίσθαι Ἡσαί̈αν τὸν προφήτην· καὶ ἔν τινι ἀποκρύφῳ τοῦτο φέρεται· ὅπερ τάχα ἐπίτηδες ὑπὸ Ἰουδαίων ῥερᾳδιούργηται, λέξεις τινὰς τὰς μὴ πρεπούσας παρεμβεβληκότων τῇ γραφῇ, ἵν’ ἡ ὅλη ἀπιστηθῇ· ἀλλ’ εἰκός τινα, θλιβόμενον ἀπὸ τῆς εἰς ταῦτα ἀποδείξεως, συγχρήσασθαι τῷ βουλήματι τῶν ἀθετούντων τὴν Ἐπιστολὴν, ὡς οὐ Παύλῳ γεγραμμένην· πρὸς ὃν ἄλλων λόγων κατ’ ἰδίαν χρῄζομεν εἰς ἀπόδειξιν τοῦ εἶναι Παύλου τὴν ἐπιστολήν.Χριστὸν ἡ γυνὴ, ἐπεδίδου ἑαυτὴν τῷ ἀπατῶντι· καὶ οὕτως ἐμοιχῶντο τὰς γυναῖκας τῶν πολιτῶν οἱ πρε σβύτεροι Αχ:26 καὶ Σεδεκίας. Διὸ καλῶς ὑπὸ τοῦ Δανιὴλ ὁ μὲν εἴρηται ο πεπαλαιωμένος ἡμερῶν και τῶν, ὁ δὲ ἤκουσε τό· . Οὕτως ἐποιεῖτε ταῖς θυγα- τράσιν Ἰσραήλ, κἀκεῖναι φοβούμενος ώμίλουν ὑμῖν· ἀλλ' οὐ θυγάτηρ Ἰούδα ὑπέμεινε τὴν ἀνομίαν ὑμῶν. » Τάχα γὰρ ἀπάτη καὶ φόβος δυνάμενα ἐν ταῖς γυναι- Είν, ἐποίει αὐτὰς παρέχειν ἑαυτῶν τὰ σώματα τοῖς λεγομένοις τούτοις πρεσβυτέροις. Ἀλλ᾿ εἰκὸς πρὸς ταῦτά σε ζητήσειν (57) τί δή- τότε οὐ φέρεται παρ' αὐτοῖς ἐν τῷ Δανιὴλ ἡ ἱστορία, εἰ, ὡς φῂς, τοιαῦτα περὶ αὐτῆς οἱ σοφοὶ αὐτῶν πα ραδιδόασι. Λεκτέον δὲ πρὸς ταῦτα, ὅτι ὅσα δεδύνηνται τῶν περιεχόντων κατηγορίαν πρεσβυτέρων, καὶ ἀρ- χόντων, καὶ κριτῶν, περιεῖλον ἀπὸ τῆς γνώσεως τοῦ λαοῦ, ὧν τινὰ σώζεται ἐν ἀποκρύφοις. Καὶ τούτου παράδειγμα δώσομεν τὰ περὶ τὸν Ἡσαΐαν ἱστορού μενα, καὶ ὑπὸ τῆς πρὸς Εβραίους Επιστολῆς μαρ τυρούμενα, ἐν οὐδενὶ τῶν φανερῶν βιβλίων γεγραμ- μένα· περὶ γὰρ τῶν προφητῶν διεξερχόμενος, καὶ ὧν πεπόνθασιν, ὁ τὴν πρὸς Ἑβραίους γράψας φησίνο • Ἐλιθάσθησαν, ἐπρίσθησαν, ἐν φόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον. » Πευσόμεθα (58) γὰρ ἐπὶ τίνα ἀναφέρη- ται τὸ, ο ἐπρίσθησαν, ο κατά τι ἔθος ἀρχαῖον οὐ μόνον Ἑβραϊκὸν, ἀλλὰ καὶ Ἑλληνικὸν, πληθυντικῶς λεγόμενον περὶ ἑνός. Σαφές δ' ὅτι (59) αἱ παραδό στις λέγουσι πεπρίσθαι Ἡσαΐαν (60) τὸν προφήτην καὶ ἔν τινι ἀποκρύφῳ τοῦτο φέρεται· ὅπερ τάχα ἐπίτηδες ὑπὸ Ἰουδαίων ῥεμαδιούργηται, λέξεις τινὰς τὰς μὴ πρεπούσας παρεμβεβληκότων τῇ γραφῇ, ἵν' ἡ ὅλη ἀπιστηθῇ (61)· ἀλλ᾿ εἰκός τινα, θλιβόμενον ἀπὸ τῆς εἰς ταῦτα ἀποδείξεως, συγχρήσασθαι τῷ βουλήματι (62) τῶν ἀθετούντων τὴν Ἐπιστολὴν, ὡς οὐ Β Καὶ Ησαΐας δὲ πεπρί- σθαι ὑπὸ τοῦ λαοῦ ἱστόρηται. Εἰ δέ τις οὐ προσίεται τὴν ἱστορίαν διὰ τὸ ἐν τῷ ἀποκρύφῳ Ησαΐα αὐτὴν φέρεσθαι, πιστευσάτω τοῖς ἐν τῇ πρὸς Ἑβραίους οὕτω γεγραμμένος· Ελιθάσθησαν, ἐπρίσθησαν, έπει βάσθησαν. Τὸ γὰρ, ἐπρίσθησαν, ἐπὶ τὸν Ἡσαΐαν αναφέρεται, Περὶ Στεφάνων ; Μανασσῆς; ἀναβατικὸν Ἡσαίου, Ἐν τοῖς παλαιοῖς δέ τινες συνέγραψαν βιβλία από κρυφα Μωϋσέως, καὶ Ενώχ, καὶ Ἀδὰμ, Ησαΐου τε καὶ Δαυίδ, καὶ Ἠλία, καὶ τῶν τριῶν πατριαρχῶν, φθοροποιὰ καὶ τῆς ἀληθείας ἐχθρά. • στηθῇ όπερ ἀπιστηθῇ μου συγχρήσεσθαι. "Οτι ὁ χαρακτήρ τῆς πρὸς Εβραίους ἐπιγε γραμμένης ἐπιστολῆς, οὐκ ἔχει τὸ ἐν λόγῳ ἰδιωτικὸν τοῦ Αποστόλου, ὁμολογήσαντος ἑαυτὸν ἰδιώτην εἶναι τῷ €3 DE IIISTORIA SUSANNÆ. A civium uxores stuprabant seniores Achiab et Se- Dan. xi, 57. * Ileb. 11, 57. C tomo undecimo in Matthæum : etc. c Isaiam quoque serra dissectum fuisse traditum est. Si quis vero historiam hanc D non admittat, quod ea in apocrypho Isaia refera- tur, iis credat quæ in Epistola ad Hebræos ita scri- pla sunt : e Lapidati sunt, secti sunt, tentati sunt. lllud enim, c secti sunt, s ad Isaiam refertur, o etc. Idem de Isaiæ dissectione tradunt Hieronymus in Isaiae cap. xs et Lvul; Justinus martyr iu Dialogo cam Tryphone Judæo, p. 273; Epiphanius De vilis prophetarum, pag. ; Theodoretus in lypothesi ad Isaiam ab Hoeschelio edita, pag. 74; Dorotheus in Synopsi, pag. ; OEcumenius in Comment. ad Hebr. u; Prudentius hymno Sulpicins Severus epist. 2; Tertullianus lib. De palientia, c. 14, et lib. ut Carmin. adversus Mar- cion., epitome temp. Euseb. adjecta, p. 244; Suidas in voce Cedrenus in Comp. hist., p. ; Abulpharajus Histor. dynast. 111, p. 43; Primasius in Comm. ad Hebr. 11. Causam martyrii ex Judeo- rum traditione affert Origenes homil. in Isaiam : decias. Quamobrem recte a Daniele alter quidem dictus est ‹ inveteratus dierum malorum 18; alter vero audivit Sic faciebatis filiabus Israel, et illæ timentes congrediebantur vobiseum, sed filia Juda non sustinuit iniquitatem vestram. Forte enim fraus et timor, quorum magna vis in mulie- res, efficiebant ut corpora sua his dictis senioribus permitterent. exstat in Daniela hæc historia, si, ut dicis, talia de ea sapientes illorum tradunt? Respondeo, ex iis quæ seniorum, principum et judicum vituperium ali- quod continebant, illos, quæcunque poluerunt sus- tulisse a cognitione populi ; quæ quidem servan- tur in apocryphis. Hujus rei exemplum dabimus, quæ de Isaia narrantur, et Epistolæ ad Hebræos testimonio confirmantur, licet in nullo ex iis qui palam sunt libris scripta reperiantur. Nam de pro- phetis et iis quæ passi sunt, edisserens auctor Epistolæ ad Hebræos ait: Lapidati sunt, secti sunt, in occisione gladii mortui sunt . . Ad quen ". enim, quæso, refertur illud, « secti sunt, prisco more non solum Hebraico, sed etiam Græco, pluraliter de uno dicitur ? Manifestum est tradi- tiones ferre, sectum esse Isaiam ; et hoc habe- tur in quodam apocrypho, quem quidem fortasse consulto depravarunt Judæi, quibusdam non decen- tibus Scripturae insertis dictionibus, ut toti des abrogetur. His ita demonstratis, verisimile est pres- sum aliquem usurum esse consilio eorum qui hanc Epistolam rejiciunt, ceu a Paulo non scriptum ; adversus quem aliis seorsum argumentis nobis opus quodl Aiunt ideo Isaiam esse sectum a populo, quasi legem prævaricantem et extra Scripturas annun- tiantem. Scriptura enim dicit : • Nemo videbit fa- ‹ ciem meani, et vivet. › Iste vero ait : « Vidi Domi- c num sabaoih. » Moyses, aiebant, non vidit, et tu vidisti ? et propter hoc eum secuerunt. » Apocry phus ille liber, quo martyrium ejus describi ait Origenes, est, ut conjicit Huetius, cujus mentionem facit Epiphanius in heresi Archonticorum, pag. 130, et Hieracis pag. 304, et pseudo-Clemens Constitul. apostolic. I. vi, cap. 16, libros apocryphos enarrans his verbis : Priscis tempo ribus quidam libros apocryphos scripserunt, Moysis, Enoch, Adam, Isaia, David, Elise, et trium patriar charum ; libros, dico, pestiferos et veritatis ini- miros. • WETSTENIUS. - .... Verba nemini e margine in textum irrepsisse videri poterunt. NOLTE. Eusebius lib. vi i.si. eccl., c. 25, ex Origenis homiliis in Epistolam ad Hebræos hæc refert : (57) Miss. nostri, ζητήσειν. Wetstenius, ζητῆσαι. (58) Codex Regius, πευσώμεθα. (59) Wetstenius, περὶ ἑνὸς σαφές· διότι. (60) Περίσθαι Ησαίαν. Eadem docet Origenes 9. Sed, inquies fortasse, cur ergo apud illos non (64) Weis.euius, προσηκούσας ἵν᾿ ὅλη ἀπι (62) Συγχρήσασθαι τῷ βουλήματι, etc. Lego :
PG 11:68Παραθήσομαι οὖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀπὸ τοῦ Εὐαγγελίου τὰ ὑπὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενα, καὶ ἱστορίαν ὑπ’ αὐτοῦ μὲν λεγομένην, ἐν δὲ ταῖς παλαιαῖς Γραφαῖς μὴ φερομένην, ἐπεὶ καὶ αὐτὴ κατηγορίαν περιέχει τῶν ἀνόμων ἐν τῷ Ἰσραὴλ κριτῶν ἔχει δὲ οὕτως ἡ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένη λέξις. Οὐαὶ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι οἰκοδομεῖτε τοὺς τάφους τῶν προφητῶν καὶ κοσμεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν δικαίων, καὶ λέγετε· Εἰ ἦμεν ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πατέρων ἡμῶν, οὐκ ἂν ἦμεν κοινωνοὶ αὐτῶν ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν. Ὥστε μαρτυρεῖτε ἑαυτοῖς, ὅτι υἱοὶ ἐστὲ τῶν φονευσάντων τοὺς προφήτας. Καὶ ὑμεῖς πληρώσατε τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν. Ὄφεις, γεννήματα ἐχιδνῶν, πῶς φύγητε ἀπὸ τῆς κρίσεως τῆς γεέννης; Διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἀποστέλλω πρὸς ὑμᾶς προφήτας, καὶ σοφοὺς, καὶ γραμματεῖς.ἐπὶ τὸ διαδέξασθαι τὸν πατέρα, συμμίξας περὶ πλειό γὰρ ἐπὶ τῶν κολάσεων διατεταγμένοι ταῦτα τούτους διαθήσουσι. νων· ἀφ' οὗ ὡς μὴ ἀθετουμένης τῆς περὶ Σωσάννης ἱστορίας ἐμάνθανον καὶ τὰ τῶν πρεσβυτέρων ενα ματα, ὡς παρὰ τῷ Ἱερεμίᾳ κείμενα τοῦτον ἔχοντα τὸν τρόπον· « Ποιήσαι σε Κύριος, ὡς Σεδεκίαν ἐποίησε, καὶ ὡς ᾿Αχιὰ6 (55), οὓς ἀπετηγάνισε βασιλεύς Βαβυ- λῶνος ἐν πυρὶ δι᾿ ἣν ἐποίησαν ἀνομίαν ἐν Ἰσραήλου Πῶς ὁ μὲν ὑπ' ἀγγέλου πρίζεται, ὁ δὲ σχίζεται; λε κτέον, οὐ κατὰ τὸν ἐνεστῶτα αἰῶνα ταῦτα αὐτοῖς προ- φητεύεσθαι, ἀλλ᾽ εἰς τὴν ὑπὸ Θεοῦ μετὰ τὴν ἐντεῦ θεν ἔξοδον κρίσιν. Ὡς γὰρ τὸν πονηρὸν οἰκονόμον λέγοντα· • Χρονίζει ὁ κύριός μου ἔρχεσθαι·, καὶ διὰ τοῦτε μέθαις σχολάζοντα, καὶ ἐσθίοντα καὶ πί νοντα μετὰ τῶν μεθυόντων, καὶ τύπτοντα τοὺς συν- δούλους, ο κύριος ἐλθὼν ο διχοτομήσει, καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀπίστων θήσει· ν οὕτω καὶ τούτους πρεσβυτέρους μὲν χρηματίσαντας, κακῶς δὲ τὴν οἰκο νομίαν οἰκονομήσαντας, ἀναλόγως τῷ ἐκεῖ διχοτομεί σθαι τὸν μοχθηρὸν οἰκονόμον, ἅγ. ελοι ἐπὶ τῶν κολάσεων τεταγμένοι τινὲς ταῦτα διαθήσουσι (54)· καὶ ὁ μὲν σχίσει «πεπαλαιωμένον ἡμερῶν κακῶν, κρίναντα κρί- σεις ἀδίκους, καὶ τοὺς μὲν ἀθώους κατακρίναντα, ἀπο- λύοντα δὲ τοὺς αἰτίους· ὁ δὲ πρίσει ὡς ο σπέρμα λα- ναὰν ὑπάρχοντα, καὶ οὐκ Ἰούδα, τὸν ὑπὸ τοῦ κάλλους ἐξηπατημένον, καὶ ὑπὸ τῆς ἐπιθυμίας διαστραφέντα τὴν καρδίαν.» Καὶ ἕτερον δὲ οἶδα Ἑβραῖον, περὶ τῶν πρεσβυτέ ρων τούτων τοιαύτας παραδόσεις φέροντα (55), ὅτι τοῖς ἐν τῇ αἰχμαλωσίᾳ ἐλπίζουσιν διὰ τῆς Χριστοῦ επιδημίας ἐλευθερωθήσεσθαι ἀπὸ τῆς ὑπὸ τοῖς ἐχθροῖς δουλείας προσεποιοῦντο οἱ πρεσβύτεροι οὗτοι ὡς εἰδότες τὰ περὶ Χριστοῦ σαφηνίζειν· καὶ ἑκάτε ρος αὐτῶν ἀνὰ μέρος ή περιετύγχανε γυναικι, καὶ ἣν διαφθεῖραι ἐβούλετο, ἐν ἀποῤῥήτῳ δῆθεν ἔφασκεν, ὡς ἄρα δέδοται αὐτῷ ἀπὸ Θεοῦ σπεῖραι τὸν Χριστόν· εἶτ' ἀπατωμένη (56) τῇ ἐλπίδι τοῦ γεννῆσαι τὸν ἀπαντωμένη. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM at patri succederet, collocuium, ab ipso, perinde A ac si Susannæ historia vera sit, didicisse etiam se- ntorum nonina, prout exstant in Jeremia, et hoc modo se habent: ‹ Te facial Dominus ut Sedeciam et ut Achiab, quos frixit rex Babylonis in sartagine in igne propter iniquitatem quam fecerunt in Israel'. . Quomodo vero alter ab angelo secatur, alter autem scinditur? Dicendum est non in præ- senti seculo futura hæc eis predici, sed iu Dei ju- dicio post eorum hinc decessum. Sicut enim malum dispensatorem, dicentem: Tardat dominus meus venire ',, et propterea crapulæ vacantem, edenten et balentem cum ebriosis, ac verberantem conser- vos, dominus veniens « dividet, et partem ejus cum infidelibus ponet ¼›; ita et hos dictos quidem senio- res, male autem ministerio suo usos, ad instar di- visionis qua malus illic economus torquendus dici- ter, ejusmodi suppliciis afficient angeli quidam in- fligendis poenis præpositi. Et alius quidem scindet • inveteratum dierum malorum, judicaulem judicia injusta, innocentes opprimentem, et dimittentem noxios 16; alter vero secabit ute semen (Ilianaan et non Juda, eum quem e species decepit, et con- cupiscentia pervertit cor ejus ".) nioribus ejusmodi afferebat traditiones, illos nempe sperantibus in captivitate se per Christi adventum ab inimicorum servitute liberandos, professos esse se quæ ad Christum pertinent explicare nosse, et utrumque sigillation in quamcunque mulierem inci- debat, et cui vitium afferre cupiebat, ei secreto affirmasse sibi a Deo datum e suo semine progi- gnere Christum. Hinc spe gignendi Christum de- cepta mulier, sui copiam decipienti faciebat, et sic $8 Jerem. xxix, 22. Matth. XXIV, 48. Luc. Hebræo refert Origenes in fragmento libri decimi Stromatum infra a nobis edendo. Sed codd. Regius et Basileensis ut in nostro textu. lib. v Commentariorum in Jeremiam sub finem, ad hec verba prophetæ : Faciat te Dominus sicut Sedleciam et sicut Achab, etc., haec habet: « Aiunt Hebræi hos esse presbyteros qui fecerint stultitiam in Israel, et mochati sunt uxores civium suorum, quorum uni loquitur Daniel: ‹ Inveterate dierum • malorum, et alteri : • Semen Clanaan et uom • Jula, species decepit te, et concupiscentia sub- • vertit cor tuum; sic faciebatis filiabus Israel; et • illæ metuentes loquebantur vobiscum; sed non ‹ lilia Juda sustinuit iniquitatem vestram. › Quod- que propheta nunc loquitur: Et locuti sunt in c nomine meo mendaciter, quod non mandavi eis, illud significari putant, quod miseras mulierculas quæ circunferuntur omni vento doctrinæ, sic de- ceperint, quo dicerent eis: quia de tribu erant Juda, Christum de suo semine esse generandum, quæ illectæ cupidine præbebant corpora sua, quasi matres futuræ Christi. Sed illud quod in prææsen- B C xii, 45. Dan. su, 52, 53. Ibid. 56. p D tiarum dicitur, quos frixit rex Baby onis in ‹ igne, › videtur Danielis historiæ contraire. Ille eniin asserit eos ad sententiam Danielis a populo esse lapidatos hic vero scriptum est quod frixerit eos rex Babylonis in igne. Unde et a plerisque ac pene omnibus Hebræis ipsa quasi fabula non reci- pitur, nec legitur in synagogis eorum. Qui enim, inquiunt, fieri poterat, ut captivi lapidandi princi pes et prophetas suos haberent potestatem ? Et magis hoc esse verum affirmant, quod scribit Jere- mias, convictos quidem esse presbyteros a Daniele sed latam in eos sententiam à rege Babylonis, qui in captivos ut victor et dominus habebat impe- rium. Huic Judæorum objectioni respondet Ori-- genes in fragmento libri decimi Stromat. infra a nobis edendo • Nisi forte, inquit, hoc quod scri- plum est, c interfecerunt eos, s sic interpretemur pro eo quod est, regi Babylonis occidendos tradi- dlerunt. Sicut et nos dicimus, quod Judaei interfe- cerint Salvatorem; non quo ipsi percusserint, sed quo tradiderint occidendum, et succlamantes dixe- rint : ‹ Crucifige, crucifige eum. › dum, licet alii codices habeant, Rescribe quantocius id quod præbent codd. Can- taur. et Basil. ; pessima est aliorum codicum lectio. NoLTE. 8. Alium quoque novi Hebræum qui de his se- (53) Σεδεκίαν ἐποίησε καὶ ὡς ᾿Αχιάβ. Idem ex (54) Wetstenius, τῷ μοχθηρῷ οἰκονόμῳ· ἄγγελοι (55) Τοιαύτας παραδόσεις φέροντα. Hieronymus (56) Codex Basil., ἀπατωμένη, et ita forte legen-
Ἐξ αὐτῶν ἀποκτενεῖτε, καὶ σταυρώσετε, καὶ ἐξ αὐτῶν μαστιγώσετε ἐν ταῖς συναγωγαῖς ὑμῶν, καὶ διώξετε ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν, ὅπως ἔλθῃ ἐφ’ ὑμᾶς πᾶν αἷμα δίκαιον ἐκχυνόμενον ἐπὶ τῆς γῆς ἀπὸ τοῦ αἵματος Ἄβελ τοῦ δικαίου ἕως τοῦ αἵματος Ζαχαρίου υἱοῦ Βαραχίου, ὃν ἐφονεύσατε μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου. Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ἥξει ταῦτα πάντα ἐπὶ τὴν γενεὰν ταύτην. Καὶ τὸ ἑξῆς δὲ τούτων, οὐκ ἀπᾴδει τῶν προκειμένων οὕτως ἔχον· Ἱερουσαλὴμ, Ἱερουσαλὴμ, ἡ ἀποκτείνασα τοὺς προφήτας, καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὑτήν· ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, ὃν τρόπον ὄρνις συνάγει τὰ νοσσία ἑαυτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἐθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. Καὶ ἴδωμέν γε εἰ μὴ λεκτέον, ἐν τούτοις, τὸν μὲν Σωτῆρα ἀληθεύειν, οὐχ εὑρίσκεσθαι δὲ τὰς Γραφὰς, ὅσαι δηλοῦσι τὰ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος ἱστορούμενα· οἱ γὰρ οἰκοδομοῦντες τοὺς τάφους τῶν προφητῶν, καὶ κοσμοῦντες τὰ μνημεῖα τῶν δικαίων, καταγνόντες τῶν ὑπὸ τῶν πρεσβυτέρων εἰς τοὺς δικαίους καὶ εἰς τοὺς προφήτας τετολμημένων, φασίν·ἐπὶ τὸ διαδέξασθαι τὸν πατέρα, συμμίξας περὶ πλειό γὰρ ἐπὶ τῶν κολάσεων διατεταγμένοι ταῦτα τούτους διαθήσουσι. νων· ἀφ' οὗ ὡς μὴ ἀθετουμένης τῆς περὶ Σωσάννης ἱστορίας ἐμάνθανον καὶ τὰ τῶν πρεσβυτέρων ενα ματα, ὡς παρὰ τῷ Ἱερεμίᾳ κείμενα τοῦτον ἔχοντα τὸν τρόπον· « Ποιήσαι σε Κύριος, ὡς Σεδεκίαν ἐποίησε, καὶ ὡς ᾿Αχιὰ6 (55), οὓς ἀπετηγάνισε βασιλεύς Βαβυ- λῶνος ἐν πυρὶ δι᾿ ἣν ἐποίησαν ἀνομίαν ἐν Ἰσραήλου Πῶς ὁ μὲν ὑπ' ἀγγέλου πρίζεται, ὁ δὲ σχίζεται; λε κτέον, οὐ κατὰ τὸν ἐνεστῶτα αἰῶνα ταῦτα αὐτοῖς προ- φητεύεσθαι, ἀλλ᾽ εἰς τὴν ὑπὸ Θεοῦ μετὰ τὴν ἐντεῦ θεν ἔξοδον κρίσιν. Ὡς γὰρ τὸν πονηρὸν οἰκονόμον λέγοντα· • Χρονίζει ὁ κύριός μου ἔρχεσθαι·, καὶ διὰ τοῦτε μέθαις σχολάζοντα, καὶ ἐσθίοντα καὶ πί νοντα μετὰ τῶν μεθυόντων, καὶ τύπτοντα τοὺς συν- δούλους, ο κύριος ἐλθὼν ο διχοτομήσει, καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀπίστων θήσει· ν οὕτω καὶ τούτους πρεσβυτέρους μὲν χρηματίσαντας, κακῶς δὲ τὴν οἰκο νομίαν οἰκονομήσαντας, ἀναλόγως τῷ ἐκεῖ διχοτομεί σθαι τὸν μοχθηρὸν οἰκονόμον, ἅγ. ελοι ἐπὶ τῶν κολάσεων τεταγμένοι τινὲς ταῦτα διαθήσουσι (54)· καὶ ὁ μὲν σχίσει «πεπαλαιωμένον ἡμερῶν κακῶν, κρίναντα κρί- σεις ἀδίκους, καὶ τοὺς μὲν ἀθώους κατακρίναντα, ἀπο- λύοντα δὲ τοὺς αἰτίους· ὁ δὲ πρίσει ὡς ο σπέρμα λα- ναὰν ὑπάρχοντα, καὶ οὐκ Ἰούδα, τὸν ὑπὸ τοῦ κάλλους ἐξηπατημένον, καὶ ὑπὸ τῆς ἐπιθυμίας διαστραφέντα τὴν καρδίαν.» Καὶ ἕτερον δὲ οἶδα Ἑβραῖον, περὶ τῶν πρεσβυτέ ρων τούτων τοιαύτας παραδόσεις φέροντα (55), ὅτι τοῖς ἐν τῇ αἰχμαλωσίᾳ ἐλπίζουσιν διὰ τῆς Χριστοῦ επιδημίας ἐλευθερωθήσεσθαι ἀπὸ τῆς ὑπὸ τοῖς ἐχθροῖς δουλείας προσεποιοῦντο οἱ πρεσβύτεροι οὗτοι ὡς εἰδότες τὰ περὶ Χριστοῦ σαφηνίζειν· καὶ ἑκάτε ρος αὐτῶν ἀνὰ μέρος ή περιετύγχανε γυναικι, καὶ ἣν διαφθεῖραι ἐβούλετο, ἐν ἀποῤῥήτῳ δῆθεν ἔφασκεν, ὡς ἄρα δέδοται αὐτῷ ἀπὸ Θεοῦ σπεῖραι τὸν Χριστόν· εἶτ' ἀπατωμένη (56) τῇ ἐλπίδι τοῦ γεννῆσαι τὸν ἀπαντωμένη. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM at patri succederet, collocuium, ab ipso, perinde A ac si Susannæ historia vera sit, didicisse etiam se- ntorum nonina, prout exstant in Jeremia, et hoc modo se habent: ‹ Te facial Dominus ut Sedeciam et ut Achiab, quos frixit rex Babylonis in sartagine in igne propter iniquitatem quam fecerunt in Israel'. . Quomodo vero alter ab angelo secatur, alter autem scinditur? Dicendum est non in præ- senti seculo futura hæc eis predici, sed iu Dei ju- dicio post eorum hinc decessum. Sicut enim malum dispensatorem, dicentem: Tardat dominus meus venire ',, et propterea crapulæ vacantem, edenten et balentem cum ebriosis, ac verberantem conser- vos, dominus veniens « dividet, et partem ejus cum infidelibus ponet ¼›; ita et hos dictos quidem senio- res, male autem ministerio suo usos, ad instar di- visionis qua malus illic economus torquendus dici- ter, ejusmodi suppliciis afficient angeli quidam in- fligendis poenis præpositi. Et alius quidem scindet • inveteratum dierum malorum, judicaulem judicia injusta, innocentes opprimentem, et dimittentem noxios 16; alter vero secabit ute semen (Ilianaan et non Juda, eum quem e species decepit, et con- cupiscentia pervertit cor ejus ".) nioribus ejusmodi afferebat traditiones, illos nempe sperantibus in captivitate se per Christi adventum ab inimicorum servitute liberandos, professos esse se quæ ad Christum pertinent explicare nosse, et utrumque sigillation in quamcunque mulierem inci- debat, et cui vitium afferre cupiebat, ei secreto affirmasse sibi a Deo datum e suo semine progi- gnere Christum. Hinc spe gignendi Christum de- cepta mulier, sui copiam decipienti faciebat, et sic $8 Jerem. xxix, 22. Matth. XXIV, 48. Luc. Hebræo refert Origenes in fragmento libri decimi Stromatum infra a nobis edendo. Sed codd. Regius et Basileensis ut in nostro textu. lib. v Commentariorum in Jeremiam sub finem, ad hec verba prophetæ : Faciat te Dominus sicut Sedleciam et sicut Achab, etc., haec habet: « Aiunt Hebræi hos esse presbyteros qui fecerint stultitiam in Israel, et mochati sunt uxores civium suorum, quorum uni loquitur Daniel: ‹ Inveterate dierum • malorum, et alteri : • Semen Clanaan et uom • Jula, species decepit te, et concupiscentia sub- • vertit cor tuum; sic faciebatis filiabus Israel; et • illæ metuentes loquebantur vobiscum; sed non ‹ lilia Juda sustinuit iniquitatem vestram. › Quod- que propheta nunc loquitur: Et locuti sunt in c nomine meo mendaciter, quod non mandavi eis, illud significari putant, quod miseras mulierculas quæ circunferuntur omni vento doctrinæ, sic de- ceperint, quo dicerent eis: quia de tribu erant Juda, Christum de suo semine esse generandum, quæ illectæ cupidine præbebant corpora sua, quasi matres futuræ Christi. Sed illud quod in prææsen- B C xii, 45. Dan. su, 52, 53. Ibid. 56. p D tiarum dicitur, quos frixit rex Baby onis in ‹ igne, › videtur Danielis historiæ contraire. Ille eniin asserit eos ad sententiam Danielis a populo esse lapidatos hic vero scriptum est quod frixerit eos rex Babylonis in igne. Unde et a plerisque ac pene omnibus Hebræis ipsa quasi fabula non reci- pitur, nec legitur in synagogis eorum. Qui enim, inquiunt, fieri poterat, ut captivi lapidandi princi pes et prophetas suos haberent potestatem ? Et magis hoc esse verum affirmant, quod scribit Jere- mias, convictos quidem esse presbyteros a Daniele sed latam in eos sententiam à rege Babylonis, qui in captivos ut victor et dominus habebat impe- rium. Huic Judæorum objectioni respondet Ori-- genes in fragmento libri decimi Stromat. infra a nobis edendo • Nisi forte, inquit, hoc quod scri- plum est, c interfecerunt eos, s sic interpretemur pro eo quod est, regi Babylonis occidendos tradi- dlerunt. Sicut et nos dicimus, quod Judaei interfe- cerint Salvatorem; non quo ipsi percusserint, sed quo tradiderint occidendum, et succlamantes dixe- rint : ‹ Crucifige, crucifige eum. › dum, licet alii codices habeant, Rescribe quantocius id quod præbent codd. Can- taur. et Basil. ; pessima est aliorum codicum lectio. NoLTE. 8. Alium quoque novi Hebræum qui de his se- (53) Σεδεκίαν ἐποίησε καὶ ὡς ᾿Αχιάβ. Idem ex (54) Wetstenius, τῷ μοχθηρῷ οἰκονόμῳ· ἄγγελοι (55) Τοιαύτας παραδόσεις φέροντα. Hieronymus (56) Codex Basil., ἀπατωμένη, et ita forte legen-
PG 11:69Εἰ ἦμεν ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πατέρων ἡμῶν, οὐκ ἂν ἦμεν κοινωνοὶ αὐτῶν ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν. Λεγέτω τις οὖν ἡμῖν, ποίων προφητῶν τῷ αἵματι; Ποῦ γὰρ ἀναγέγραπταί τι τῶν τοιούτων περὶ Ἡσαί̈ου, ἢ Ἱερεμίου, ἢ τινὸς τῶν ιβ, ἢ τοῦ Δανιήλ; Ἀλλὰ καὶ περὶ τοῦ Ζαχαρίου υἱοῦ Βαραχίου φονευθέντος μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου, ἀπὸ μὲν Ἰησοῦ μεμαθήκαμεν, ἀπ’ οὐδεμιᾶς δὲ ἄλλης Γραφῆς ἔγνωμεν. Διὸ οὐδὲν οἶμαι ἄλλο οἰκονομεῖσθαι, ἢ τοὺς νομιζομένους σοφοὺς, καὶ ἄρχοντας, καὶ πρεσβυτέρους τοῦ λαοῦ ὑπεξελεῖν τὰ τοιαῦτα, ὅσα περιεῖχεν αὐτῶν κατηγορίαν παρὰ τῷ λαῷ. Οὐδὲν οὖν θαυμαστὸν, εἰ καὶ ἀληθῆ τυγχάνουσαν τὴν περὶ Σωσάνναν ἐπιβουλευθεῖσαν ὑπὸ ἀκολάστων πρεσβυτέρων ἱστορίαν οἱ μὴ μακρὰν τυγχάνοντες τῆς προαιρέσεως τῶν πρεσβυτέρων ἐκείνων ἐξέκλεψαν, καὶ ὑφεῖλον ἀπὸ τῶν Γραφῶν. Καὶ ἐν ταῖς Πράξεσι δὲ τῶν ἀποστόλων ὁ Στέφανος μαρτυρῶν ἐπὶ πολλοῖς, καὶ ταῦτα λέγει·τοὺς δικαίους καὶ εἰς τοὺς προφήτας τετολμημένων, φασίν· « Εἰ ἦμεν (64) ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πατέρων ἡμῶν, οὐκ ἂν ἦμεν κοινωνοὶ αὐτῶν ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν.» Λεγέτω τις οὖν ἡμῖν, ποίων προφητῶν τῷ αἵματι ; Ποῦ γὰρ ἀναγέγραπταί τι τῶν τοιού- των (65) περὶ Ἡσαΐου, ἡ Ἱερεμίου, ἢ τινὸς τῶν 16', ἢ τοῦ Δανιήλ; ᾿Αλλὰ καὶ περὶ τοῦ Ζαχαρίου υἱοῦ Βαραχίου (66) φονευθέντος μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου, ἀπὸ μὲν Ἰησοῦ μεμαθήκαμεν, ἀπ᾿ οὐ δεμιᾶς δὲ ἄλλης Γραφῆς ἔγνωμεν. Διὸ οὐδὲν οἶμαι άλλο οἰκονομεῖσθαι, ἢ τοὺς νομιζομένους σοφούς, καὶ ἄρχοντας, καὶ πρεσβυτέρους τοῦ λαοῦ ὑπεξελεῖν τὰ τοιαῦτα, ὅσα περιείχεν αὐτῶν κατηγορίαν παρὰ τῷ λαῷ. Οὐδὲν οὖν θαυμαστὸν, εἰ καὶ ἀληθῆ τυγχάνου- σαν τὴν περὶ Σωσάννεν ἐπιβουλευθεῖσαν ὑπὸ ἀκολά- στων πρεσβυτέρων ἱστορίαν οἱ μὴ μακρὰν τυγχάνον- Β τες τῆς προαιρέσεως τῶν πρεσβυτέρων ἐκείνων εξέ κλεψαν, καὶ ὑφεῖλον ἀπὸ τῶν Γραφῶν. Καὶ ἐν ταῖς Πράξεσι δὲ τῶν ἀποστόλων ὁ Στέφανος μαρτυρῶν 1.6 οὐκ ἂν ἡμεθα. .... σαν, ο ἐπὶ τὸν Ἡσαΐαν ἀναφέρεται· ὥσπερ τ, « ἐν μόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον, ἐπὶ τὸν Ζαχαρίαν φονευ- βέντα μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου, ὡς ὁ Σωτὴρ ἐδίδαξε μαρτυρῶν, ὡς οἶμαι, Γραφῇ, μὴ φε- ρομένῃ μὲν ἐν τοῖς κοινοῖς καὶ δεδημευμένοις βιβλίοις, εἰκὸς δ᾽ ὅτι ἐν ἀποκρύφοις φερομένη. ἀπέκτειναν, ὡς Ζαχαρίαν μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου· ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν, ὡς τὸν ᾿Αζαρίαν υἱὸν τοῦ Ιωδαὲ τὸν ἱερέα, καθάπερ γέγραπται ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν Παραλειπομένων. • DE HISTORIA SUSANNÆ. A guine? Ubinam enim scriptum est aliquid hujus - Act. VII, 52. moti de Isaia, vel Jeremia, vel aliquo ex duodecim, vel Daniele? Sed Zachariam filium Barachiæ occi- sum esse inter templum et altare a Jesu quidem didicimus; ex nulla autem alia Scriptura cognovi- mus. Quamobrem nihil antiquius fuisse puto iis qui sapientes audiebant, et principibus senioribusque populi, quam ut ea adimerent quæ sui accusatio- nem ad populum continebant. Nihil igitur mirum si Susanna etiam cui libidinosi seniores insi diati sunt, historiam licet veram ji qui proposito illorum non multum aberant, suffurati sunt, et sub- traxerunt e Scripturis. In Actibus quoque aposto- lorum Stephanus præter plurima de quibus testa- tur, hæc etiam ait : « Quem prophetarum non sunt perseculi patres vestri ? et occiderunt eos qui præ B nuntiabant de adventu Justi, cujus nunc vos prodi- tores et homicidæ fuistis **.**., Vera dicere Stepha- num fatebitur quicunque recipit Acta apostolorum; etc. Mirum, inquit Wetstenius, eousque prodiisse Origenem; quasi vero nibil in Scripturis Veteris Testamenti legeretur de occisione prophetarum et eorum persecutionibus ipsa morte acerbioribus. Non eniin verba Salvatoris presse sunt sumenda; alias sequeretur a solis Jerosolymitanis occisos omnes prophetas, ac (si quidem ulterius torquere verba lubeat), uno mortis genere, lapidatione. Ilinc Stephanus in Actis persecutionem et occisionem conjungit : Paulus vero, Thess. 11, 15, tantum de persecutionibus loquitur. Persecutionem Moysis vide Exod. xvII, 4; Num. xiv, 10; Davidis cum oc- cisione sacerdotum a Saulo perpetrata I Reg. xxii, prophetæ ex Juda III Reg. xiu, 4; occisionem pro- phetarum a Jesabele commissain III Reg. xviii, et xix, 10; persecutiones Eliæ III Reg. xix, 2, et IV Reg. 1, 19; Micheæ Ill Reg. xx11, 24, 26; Elisei IV Reg. v, 31, 32; Hanani Il Paralip. xvi, 10; alterius prophetæ in Juda II Paralip. xxv, 16; prophetarum sub postremis regibus Judæ Para- lip. xxxvı, 16; Isaiæ, Isa. Lvit, 4; Jeremiæ, Jerem. xv, 10; xx, 2; xxxvm, 6; xlui, 2; Ezechielis, Ezech. 1, 25; Danielis, Dan. vi, 16; Amos, Am. vu, 11, etc.; occisionem prophetarum per Manassem IV Reg. xxi, 10, 16; Zachariæ filii Joiadæ, Il Pa- ralip. xxiv, 21. Sed cum bona Wetstenii venia dixerim ego nihil hæc loca nocere Origenis argu- mento quo tantum contendit genus mortis duode- eim prophetarum nullibi in Scripturis canonicis Ve.. teris Testamenti commemorari, licet verisimile ei D videretur de his duodecim præcipue loqui Christum, cum Judæos hæc inducit dicentes: Si fuissemus in diebus patrum nostrorum, non essemus socii eorum in sanguine prophetarum. › In Matthæum explicans illud Hebr. (1, 37: Lapidati sunt, secti sunt, tentati sunt, ait: To ‹ £πpioŋ- Illud : « secti suut, › ad Isaiam refertur: quemadmodum illud: • in occisione gladii mortui sunt,ad Zachariam occisum inter templum et altare, sicut Salvator docuit; testimonio suo, opinor, confirmans Scri- pluram in communibus quidem et publicis libris non divulgatam; in apocryphis autem libris, ut verisimile est, exstantem. › Tom. xvII in eumdem Matth. hunc Zachariam distinguit ab Azaria filio Joinde de quo II Paral. xxiv, 20, 21, 22. “Ov & Alium autem, quemadmodum inter templum et altare Zachariam, occiderunt; illum vero lapidibus obtriverunt, ut Azariam filium Joiada sacerdotem, quemadmodum in altero Paralipomenon libro traditum est. » Aza- riam filium Joiadæ hoc loco nominat, secutus LXX C editionem quæ in majori exemplarium parte habe- bat Azariam, non Zachariam. Tractatu in caput xx Matthæi, filium Joiadæ non Azariam, sed Zacha- riam diserte vocat, secutus nimirum Hebraicain veritatem. Ibidem Zachariam filium Barachiæ de quo loquitur Salvator, negat unum fuisse ex pro- phetis duodecim, quorum scripta habemus in ma- nibus; sed Zachariam, inquit, dicit patrem Joan- nis de quo per Scripturas quidem canonicas ostendere non possumus nec quoniam filius fuit Barachiæ, nec quia Scribæ et Pharisæi interfecerunt eum inter templum et altare. Sed venit ad nos quædam traditio talis, quasi sit aliquis locus in templo ubi virginibus quidem consistere licet, et orare Deum; expertæ autem torum virilem, non permittebantur in eo consistere. Maria autem post- quam genuit Salvatorem, ingrediens adorare, stetit in illo virginum loco: prohibentibus autem eis qui noverant eam jain filium genuisse, Zacharias stetit, atque dixit prohibentibus eam, quoniam digna est virginum loco cum sit adhuc virgo. Ergo quasi ma- nifestissime Zachariam adversus legem agentem, et in loco virginum permittenten stare mulierem, occiderunt inter teniplum et altare viri generatio- nis illius. Perplacet Huetio sententia Ifieronymi, qui Zachariam Barachiæ filium, de quo Matth. xxIU, 35, eumdem esse sciscit, qui Zacharias, Joiadæ li - lius; ad id Hebraico Nazaræorum codice adductus, in quo pro Barachiæ nomine, Joiada nomen repe- riebatur. Mihi vero satis arridet Hugonis Grotii opinio qui censet ita hic Christum alludere ad ve- terem historiam, ut simul insit ejus verbis ſuturi præsagium. Nam virorum bonorum atque insigniuni ultimus ab llierosolymitis trucidatus, et quidem in ipso templo, dictus fuit Zacharias, et quidem filius Baruch, sive Barachiæ, is de quo Josephus lib. De bello, seu lib. iv, c. 19, in Græco, p. 883. (64) Wetstenius et codex Basileensis eða (65) Ποῦ γὰρ ἀναγέγραπται τι τῶν τοιούτων, (66) Περὶ τοῦ Ζαχαρίου υἱοῦ Βαραχίου. Tom. xt
PG 11:72Τίνα τῶν προφητῶν οὐκ ἐδίωξαν οἱ πατέρες ὑμῶν, καὶ ἀπέκτειναν τοὺς προκαταγγείλαντας περὶ τῆς ἐλεύσεως τοῦ Δικαίου, οὗ νῦν ὑμεῖς προδόται καὶ φονεῖς ἐγένεσθε; Ἀληθεύειν μὲν γὰρ τὸν Στέφανον πᾶς ὁστισοῦν τῶν προσιεμένων τὰς Πράξεις τῶν ἀποστόλων ὁμολογήσει· ἀποδεῖξαι δὲ καὶ ἀπὸ τῆς παλαιᾶς Διαθήκης, πῶς εὐλόγως μέμφεται τοῖς πατράσι τῶν εἰς τὸν Ἰησοῦν ἀπιστούντων, ὡς διώξασι τοὺς προφήτας καὶ ἀποκτείνασιν, οὐ δυνατὸν ἀπὸ τῶν φερομένων βιβλίων τῆς Καινῆς Διαθήκης· καὶ ὁ Παῦλος ἐν τῇ προτέρᾳ τῆς πρὸς Θεσσαλονικεῖς ἐπιστολῆς ταῦτα περὶ Ἰουδαίων μαρτυρῶν φησίν· Ὑμεῖς γὰρ μιμηταὶ ἐγενήθητε τῶν Ἐκκλησιῶν τοῦ Θεοῦ, τῶν οὐσῶν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· ὅτι καὶ ὑμεῖς τὰ αὐτὰ ἐπάθετε ὑπὸ τῶν ἰδίων συμφυλετῶν, καθὼς καὶ αὐτοὶ ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων, τῶν καὶ τὸν Κύριον ἀποκτεινάντων, καὶ τοὺς προφήτας, καὶ ἡμᾶς ἐκδιωξάντων, καὶ Θεῷ μὴ ἀρεσκόντων, καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις ἐναντίων·Α Παύλῳ γεγραμμένην πρὸς ἐν ἄλλων λόγων κατ Β ἰδίαν χρήζομεν εἰς ἀπόδειξιν τοῦ εἶναι Παύλου της ἐπιστολήν. Παραθήσομαι οὖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀπ' τοῦ Εὐαγγελίου τὰ ὑπὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενα, καὶ ἱστορίαν ὑπ' αὐτοῖ μὲν λεγομένην, ἐν δὲ ταῖς παλαιαῖς Γραφαῖς μή φε ρομένην, ἐπεὶ καὶ αὐτὴ κατηγορίαν περιέχει τῶν ἀνόμων ἐν τῷ Ἰσραήλ κριτῶν ἔχει δὲ οὕτως ἡ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένη λέξις. « Οὐαὶ ὑμῖν, γραμμα τεῖς· καὶ φαρισαίοι υποκριταί, ὅτι οἰκοδομεῖτε τοὺς τάφους τῶν προφητῶν καὶ κοσμεῖτε τὰ μνημεῖα (63 τῶν δικαίων, καὶ λέγετε· Εἰ ἦμεν ἐν ταῖς ἡμέραι τῶν πατέρων ἡμῶν, οὐκ ἂν ἦμεν κοινωνοὶ αὐτῶν ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν. Ὥστε μαρτυρεῖτε ἑαυ τοῖς, ὅτι υἱοὶ ἐστὲ τῶν φονευσάντων τους προφήτας Καὶ ὑμεῖς πληρώσατε τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν Οφεις, γεννήματα εχιδνῶν, πῶς φύγητε ἀπὸ τῆς κρίσεως τῆς γεέννης; Διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἀποστέλλα πρὸς ὑμᾶς προφήτας, καὶ σοφοὺς, καὶ γραμματεῖς Ἐξ αὐτῶν ἀποκτενεῖτε, καὶ σταυρώσετε, καὶ ἐ αὐτῶν μαστιγώσετε ἐν ταῖς συναγωγαῖς ὑμῶν, καὶ διώξετε ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν, ὅπως ἔλθῃ ἐφ ὑμᾶς πᾶν αἷμα δίκαιον ἐκχυνόμενον ἐπὶ τῆς γῆς ἀπό τοῦ αἵματος "Αβελ τοῦ δικαίου ἕως τοῦ αἵματος Ζαχα ρίου υἱοῦ Βαραχίου, ὃν ἐφονεύσατε μεταξὺ τοῦ ναοί καὶ τοῦ θυσιαστηρίου. Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ἤξε ταῦτα πάντα ἐπὶ τὴν γενεὰν ταύτην. » Καὶ τὸ ἑξῆ δὲ τούτων, οὐκ ἀπᾴδει τῶν προκειμένων οὕτως ἔχον Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ἡ ἀποκτείνασα τοὺς προ φήτας, καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν· ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνο σου, ὃν τρόπον ὄρνις συνάγει τὰ νοσσία ἑαυτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἐθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖ ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Και ίδωμεν γε εἰ μὴ λεκτέον, ἐν τούτοις, τὸν μὲν Σωτῆρα ἀληθεύειν, οὐχ εὑρίσκε· σθαι δὲ τὰς Γραφάς, ὅσαι δηλοῦσι τὰ ὑπὸ τοῦ Σωτῆ ρος ἱστορούμενα· οἱ γὰρ οἰκοδομοῦντες τους τάφου τῶν προφητῶν, καὶ κοσμοῦντες τὰ μνημεῖα τῶν δι καίων, καταγνόντες τῶν ὑπὸ τῶν πρεσβυτέρων εἰ λόγῳ, τουτέστι τῇ φράσει· ἀλλ' ἔστιν ἐπιστολὴ συν- θέσει τῆς λέξεως Ἑλληνικωτέρα, πᾶς ὁ ἐπιστάμενος κρίνειν φράσεων διαφορὰς ὁμολογήσαι ἄν. Πάλιν τε αὖ ὅτι τὰ νοήματα τῆς ἐπιστολῆς θαυμάσιά ἐστι, καὶ οὐ εἰκῆ οἱ ἀρχαῖοι ἄνδρες ὡς Παύλου αὐτὴν παραδεδώ κασι. Τίς δὲ ὁ γράψας τὴν ἐπιστολὴν, τὸ μὲν ἀληθὲ Θεός οἶδεν· ἡ δὲ εἰς ἡμᾶς φθάσασα ἱστορία ὑπό τινω μὲν λεγόντων, ὅτι Κλήμης ὁ γενόμενος ἐπίσκοπο Λουκάς γράψας τὸ Εὐαγγέλιον καὶ τὰς Πράξεις. Ρωμαίων ἔγραψε τὴν ἐπιστολήν· ὑπό τινων δὲ ὅτ ὁ « Εξ' Περὶ ἀρχῶν, δεύτερα τῶν ἀποστολικῶν ὁμολογουμένων γραμμάτων. Ο καὶ τοῦτο ἂν συμφήσαι εἶναι ἀληθὲς πᾶς ὁ προσέχων τῇ ἀναγνώσει τῇ ἀποστολικῇ. « Ἐγὼ δὲ ἀποφαινόμενος εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι τὰ μὲν νοήματα τοῦ Αποστόλου ἐστὶν, ἡ δὲ φράσις καὶ ἡ σύνθεσις ἀπο- μνημονεύσαντός τινος τὰ ἀποστολικά, καὶ ὡσπερεί σχολιογραφήσαντος τὰ εἰρημένα ὑπὸ τοῦ διδασκάλου. Εἴ τις οὖν ἐκκλησία ἔχει ταύτην τὴν ἐπιστολὴν ὡς Παύλου, αὕτη εὐδοκιμείτω καὶ ἐπὶ τούτῳ· οὐ γὰρ εἰ ἤμεθα . . . . . οὐκ ἂν ἤμεθα. ὡς μαρτυρεῖτε. . . . ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM est, ont illain Pauli esse demonstremus. Adducam ergo in præsenti ex Evangelio quæ Jesus Christus de prophetis testatur, et historiam quæ ab ipso quidem refertur, sed in veteribus Scripturis desi- deratur, quoniam ipsa quoquc iniquorum in Israel judicum vituperium continet. Verba autem Salva- toris hæc sunt: Væ vobis, Scribæ et Pharisæi hypocritæ, quoniam adificatis sepulcra propleta- rum, et ornatis monumenta justorum, et dicitis : Si fuissemus in diebus patrum nostrorum, non es- semus socii eorum in sanguine prophetarum. Ita- que testimonium estis vobismetipsis, quia filii estis corum qui prophetas occidernnt. Et vos implete mensuras patrum vestrorum. Serpentes, genimina viperarum, quomodo fugietis a judicio gehennæ ? lileo ecce milto ad vos prophetas, et sapientes, et scribas. Ex illis occidetis et crucifigetis, et ex eis flagellabitis in synagogis vestris, et per- sequemini de civitate in civitatem, ut veniat super vos omnis sanguis justus, qui effusus est super terram, a sanguine Abel justi, usque ad sanguinem Zachariæ filii Barachiæ, quem occidistis inter templum et altare. Amen dico vobis, quia ve- nient hæc omnia super generationem istam *º. › Et quod sequitur, non discrepat a præcedentibus, et sic habet : « Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis prophetas et lapidas eos qui ad te missi sunt, quo- ties volui congregare alios tuos, quemadmodum: gal- lina congregat pullos suos sub alas, et noluisti: ecce relinquitur vobis domus vestra deserta. Videamus autem annon sit hic dicendum vera quidem esse Salvatoris verba, sed non reperiri Scripturas in qui- bus exstent quæcunque ab ipso narrantur. Nam qui ædificant sepulcra prophetarum, et ornant me- numenta justorum, damnantes ea quæ seniores adversus justos et prophetas ausi sunt, aiunt : ‹ Si fuissemus in diebus patrum nostrorum, non esse- mus eorum socii in sanguine prophetarum. › Dicat igitur nobis quispiam, in quorum prophetarum san- Matth. xx, 29-36. C D vero ita censeo, sententias quidem ipsas Apostol esse; dictionem autem et compositionem verborun esse alterius cujusdam, qui dicta Apostoli comme morare, et quasi in commentarios redigere volue rit ea quæ a magistro audiverat. Proinde si qua Ecclesia banc epistolam pro Paulina habet, eo no mine laudetur; neque enim temere majores ean Pauli esse tradiderunt. Quis autem revera illan scripserit, soli Deo notum esse opinor. Seul scripto res quorum monumenta ad nos usque pervene runt, partim Clementi Romanæ urbis episcopo eam ascribunt, partim Lucæ qui Evangelium ei Actus apostolorum litteris prodidit. » Lib. m et vit con Ira Celsum, item lib. et alibi passin Origenes cath P:ulo ascribit. Stylun epistolæ quæ inscribitur ad Hebræos, carere illa sermonis rusti citate quæ propria est Apostoli ; quippe rudem atque in peritum sese confitetur in sermone, id est in for- ma ac ratione dicendi. Verum epistola illa et in verborum compositione majorem præfert Græci ser- monis elegantiam, ut fatebitur quisquis de styli differentia perite judicare potest. Et præterea sen- tentias continet admirabiles, nec scriptis apostolicis inferiores. Atque id verissimuin esse assentientur, quicunque apostolorum scripta attente perlegerint. Paucis deinde interjectis, hæc subjungit: lufra Wetste mius, (65) Wetstenius et codex Basileensis, μνήματα
κωλυόντων ἡμᾶς τοῖς ἔθνεσι λαλῆσαι, ἵνα σωθῶσι. Καὶ οἶμαι δὲ ἀποδεδειχέναι ἐν τοῖς προκειμένοις, ὅτι οὐδὲν ἄτοπόν ἐστι, γεγονέναι μὲν τὴν ἱστορίαν, καὶ τὴν μετὰ πολλῆς ἀκολασίας ὠμότητα τετολμῆσθαι τοῖς τότε πρεσβυτέροις κατὰ τῆς Σωσάννης, καὶ γεγράφθαι μὲν προνοίᾳ τοῦ Πνεύματος, ὑπεξαιρεῖσθαι δὲ, ὡς ἂν εἴποι τὸ Πνεῦμα, ὑπὸ τῶν ἀρχόντων Σοδόμων. Πρὸς τούτοις ἔφασκες, ὅτι ὁ Δανιὴλ ὑπὸ μὲν τῆς Γραφῆς ταύτης λέγεται Πνεύματι ληφθεὶς ἐκβεβοηκέναι, ὡς ἀδίκως ἡ ἀπόφασις ἔχοι, ἡ δὲ φερομένη ὁμολογουμένως ὑπ’ αὐτοῦ Γραφὴ ἄλλῳ τρόπῳ περιέχει αὐτὸν προφητεύοντα, τουτέστιν ὁράμασι, καὶ ὀνείροις, καὶ ἀγγέλου ἐπιφανείᾳ· οὐδαμοῦ δὲ ἐπιπνοίᾳ προφητικῇ. Σὺ δέ μοι ἔοικας μὴ πάνυ τετηρηκέναι τὸ, Πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως πάλαι τὸν Θεὸν λελαληκέναι τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις, οὐ μόνον ἐν τοῖς πᾶσιν, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς καθ’ ἕνα. Παρατηρήσας δὲ εὑρήσεις τοῖς αὐτοῖς ἁγίοις καὶ ἐνύπνια γενόμενα θεῖα καὶ ἐπιφανείας ἀγγελικὰς, καὶ ἐπιπνοίας. Ἀρκεῖ δὲ ἐπὶ τοῦ παρόντος μαρτυρίαις χρήσασθαι τοῖς περὶ τοῦ Ἰακὼβ γεγραμμένοις· ὃς περὶ μὲν θείων ἐνυπνίων τοιαῦτα διηγεῖται·Α Παύλῳ γεγραμμένην πρὸς ἐν ἄλλων λόγων κατ Β ἰδίαν χρήζομεν εἰς ἀπόδειξιν τοῦ εἶναι Παύλου της ἐπιστολήν. Παραθήσομαι οὖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀπ' τοῦ Εὐαγγελίου τὰ ὑπὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενα, καὶ ἱστορίαν ὑπ' αὐτοῖ μὲν λεγομένην, ἐν δὲ ταῖς παλαιαῖς Γραφαῖς μή φε ρομένην, ἐπεὶ καὶ αὐτὴ κατηγορίαν περιέχει τῶν ἀνόμων ἐν τῷ Ἰσραήλ κριτῶν ἔχει δὲ οὕτως ἡ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένη λέξις. « Οὐαὶ ὑμῖν, γραμμα τεῖς· καὶ φαρισαίοι υποκριταί, ὅτι οἰκοδομεῖτε τοὺς τάφους τῶν προφητῶν καὶ κοσμεῖτε τὰ μνημεῖα (63 τῶν δικαίων, καὶ λέγετε· Εἰ ἦμεν ἐν ταῖς ἡμέραι τῶν πατέρων ἡμῶν, οὐκ ἂν ἦμεν κοινωνοὶ αὐτῶν ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν. Ὥστε μαρτυρεῖτε ἑαυ τοῖς, ὅτι υἱοὶ ἐστὲ τῶν φονευσάντων τους προφήτας Καὶ ὑμεῖς πληρώσατε τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν Οφεις, γεννήματα εχιδνῶν, πῶς φύγητε ἀπὸ τῆς κρίσεως τῆς γεέννης; Διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἀποστέλλα πρὸς ὑμᾶς προφήτας, καὶ σοφοὺς, καὶ γραμματεῖς Ἐξ αὐτῶν ἀποκτενεῖτε, καὶ σταυρώσετε, καὶ ἐ αὐτῶν μαστιγώσετε ἐν ταῖς συναγωγαῖς ὑμῶν, καὶ διώξετε ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν, ὅπως ἔλθῃ ἐφ ὑμᾶς πᾶν αἷμα δίκαιον ἐκχυνόμενον ἐπὶ τῆς γῆς ἀπό τοῦ αἵματος "Αβελ τοῦ δικαίου ἕως τοῦ αἵματος Ζαχα ρίου υἱοῦ Βαραχίου, ὃν ἐφονεύσατε μεταξὺ τοῦ ναοί καὶ τοῦ θυσιαστηρίου. Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ἤξε ταῦτα πάντα ἐπὶ τὴν γενεὰν ταύτην. » Καὶ τὸ ἑξῆ δὲ τούτων, οὐκ ἀπᾴδει τῶν προκειμένων οὕτως ἔχον Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ἡ ἀποκτείνασα τοὺς προ φήτας, καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν· ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνο σου, ὃν τρόπον ὄρνις συνάγει τὰ νοσσία ἑαυτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἐθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖ ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Και ίδωμεν γε εἰ μὴ λεκτέον, ἐν τούτοις, τὸν μὲν Σωτῆρα ἀληθεύειν, οὐχ εὑρίσκε· σθαι δὲ τὰς Γραφάς, ὅσαι δηλοῦσι τὰ ὑπὸ τοῦ Σωτῆ ρος ἱστορούμενα· οἱ γὰρ οἰκοδομοῦντες τους τάφου τῶν προφητῶν, καὶ κοσμοῦντες τὰ μνημεῖα τῶν δι καίων, καταγνόντες τῶν ὑπὸ τῶν πρεσβυτέρων εἰ λόγῳ, τουτέστι τῇ φράσει· ἀλλ' ἔστιν ἐπιστολὴ συν- θέσει τῆς λέξεως Ἑλληνικωτέρα, πᾶς ὁ ἐπιστάμενος κρίνειν φράσεων διαφορὰς ὁμολογήσαι ἄν. Πάλιν τε αὖ ὅτι τὰ νοήματα τῆς ἐπιστολῆς θαυμάσιά ἐστι, καὶ οὐ εἰκῆ οἱ ἀρχαῖοι ἄνδρες ὡς Παύλου αὐτὴν παραδεδώ κασι. Τίς δὲ ὁ γράψας τὴν ἐπιστολὴν, τὸ μὲν ἀληθὲ Θεός οἶδεν· ἡ δὲ εἰς ἡμᾶς φθάσασα ἱστορία ὑπό τινω μὲν λεγόντων, ὅτι Κλήμης ὁ γενόμενος ἐπίσκοπο Λουκάς γράψας τὸ Εὐαγγέλιον καὶ τὰς Πράξεις. Ρωμαίων ἔγραψε τὴν ἐπιστολήν· ὑπό τινων δὲ ὅτ ὁ « Εξ' Περὶ ἀρχῶν, δεύτερα τῶν ἀποστολικῶν ὁμολογουμένων γραμμάτων. Ο καὶ τοῦτο ἂν συμφήσαι εἶναι ἀληθὲς πᾶς ὁ προσέχων τῇ ἀναγνώσει τῇ ἀποστολικῇ. « Ἐγὼ δὲ ἀποφαινόμενος εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι τὰ μὲν νοήματα τοῦ Αποστόλου ἐστὶν, ἡ δὲ φράσις καὶ ἡ σύνθεσις ἀπο- μνημονεύσαντός τινος τὰ ἀποστολικά, καὶ ὡσπερεί σχολιογραφήσαντος τὰ εἰρημένα ὑπὸ τοῦ διδασκάλου. Εἴ τις οὖν ἐκκλησία ἔχει ταύτην τὴν ἐπιστολὴν ὡς Παύλου, αὕτη εὐδοκιμείτω καὶ ἐπὶ τούτῳ· οὐ γὰρ εἰ ἤμεθα . . . . . οὐκ ἂν ἤμεθα. ὡς μαρτυρεῖτε. . . . ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM est, ont illain Pauli esse demonstremus. Adducam ergo in præsenti ex Evangelio quæ Jesus Christus de prophetis testatur, et historiam quæ ab ipso quidem refertur, sed in veteribus Scripturis desi- deratur, quoniam ipsa quoquc iniquorum in Israel judicum vituperium continet. Verba autem Salva- toris hæc sunt: Væ vobis, Scribæ et Pharisæi hypocritæ, quoniam adificatis sepulcra propleta- rum, et ornatis monumenta justorum, et dicitis : Si fuissemus in diebus patrum nostrorum, non es- semus socii eorum in sanguine prophetarum. Ita- que testimonium estis vobismetipsis, quia filii estis corum qui prophetas occidernnt. Et vos implete mensuras patrum vestrorum. Serpentes, genimina viperarum, quomodo fugietis a judicio gehennæ ? lileo ecce milto ad vos prophetas, et sapientes, et scribas. Ex illis occidetis et crucifigetis, et ex eis flagellabitis in synagogis vestris, et per- sequemini de civitate in civitatem, ut veniat super vos omnis sanguis justus, qui effusus est super terram, a sanguine Abel justi, usque ad sanguinem Zachariæ filii Barachiæ, quem occidistis inter templum et altare. Amen dico vobis, quia ve- nient hæc omnia super generationem istam *º. › Et quod sequitur, non discrepat a præcedentibus, et sic habet : « Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis prophetas et lapidas eos qui ad te missi sunt, quo- ties volui congregare alios tuos, quemadmodum: gal- lina congregat pullos suos sub alas, et noluisti: ecce relinquitur vobis domus vestra deserta. Videamus autem annon sit hic dicendum vera quidem esse Salvatoris verba, sed non reperiri Scripturas in qui- bus exstent quæcunque ab ipso narrantur. Nam qui ædificant sepulcra prophetarum, et ornant me- numenta justorum, damnantes ea quæ seniores adversus justos et prophetas ausi sunt, aiunt : ‹ Si fuissemus in diebus patrum nostrorum, non esse- mus eorum socii in sanguine prophetarum. › Dicat igitur nobis quispiam, in quorum prophetarum san- Matth. xx, 29-36. C D vero ita censeo, sententias quidem ipsas Apostol esse; dictionem autem et compositionem verborun esse alterius cujusdam, qui dicta Apostoli comme morare, et quasi in commentarios redigere volue rit ea quæ a magistro audiverat. Proinde si qua Ecclesia banc epistolam pro Paulina habet, eo no mine laudetur; neque enim temere majores ean Pauli esse tradiderunt. Quis autem revera illan scripserit, soli Deo notum esse opinor. Seul scripto res quorum monumenta ad nos usque pervene runt, partim Clementi Romanæ urbis episcopo eam ascribunt, partim Lucæ qui Evangelium ei Actus apostolorum litteris prodidit. » Lib. m et vit con Ira Celsum, item lib. et alibi passin Origenes cath P:ulo ascribit. Stylun epistolæ quæ inscribitur ad Hebræos, carere illa sermonis rusti citate quæ propria est Apostoli ; quippe rudem atque in peritum sese confitetur in sermone, id est in for- ma ac ratione dicendi. Verum epistola illa et in verborum compositione majorem præfert Græci ser- monis elegantiam, ut fatebitur quisquis de styli differentia perite judicare potest. Et præterea sen- tentias continet admirabiles, nec scriptis apostolicis inferiores. Atque id verissimuin esse assentientur, quicunque apostolorum scripta attente perlegerint. Paucis deinde interjectis, hæc subjungit: lufra Wetste mius, (65) Wetstenius et codex Basileensis, μνήματα
Καὶ ἐγένετο, ἡνίκα ἐνεκίσσων τὰ πρόβατα, καὶ εἶδον ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς μου αὐτὰ ἐν ὕπνῳ, καὶ ἰδοὺ οἱ τράγοι καὶ οἱ κριοὶ ἀναβαίνοντες ἦσαν ἐπὶ τὰ πρόβατα καὶ τὰς αἶγας, διάλευκοι, καὶ ποικίλοι, καὶ σποδοειδεῖς ῥαντοί. Καὶ εἶπέ μοι ὁ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ καθ’ ὕπνον· Ἰακώβ. Ἐγὼ δὲ εἶπον· Τί ἐστι; καὶ εἶπεν· Ἀνάβλεψον τοῖς ὀφθαλμοῖς σου, καὶ ἴδε τοὺς τράγους καὶ τοὺς κριοὺς ἀναβαίνοντας ἐπὶ τὰ πρόβατα καὶ τὰς αἶγας, διαλεύκους, καὶ ποικίλους, καὶ σποδοειδεῖς ῥαντούς· ἑώρακα γὰρ ὅσα σοι Λάβαν ποιεῖ. Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τόπῳ Θεοῦ, οὗ ἤλειψάς μοι ἐκεῖ στήλην, καὶ ηὔξω μοι ἐκεῖ εὐχήν. Νῦν οὖν ἀνάστηθι καὶ ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς ταύτης, καὶ ἄπελθε εἰς τὴν γῆν τῆς γεννήσεώς σου. Περὶ δὲ ἐπιφανείας ὕπαρ κρείττονος, ταῦτα περὶ αὐτοῦ εἴρηται· Ὑπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος· καὶ ἐπάλαιεν ἄνθρωπος μετ’ αὐτοῦ ἕως πρωί̈. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρκησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακὼβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ’ αὐτοῦ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Ἀπόστειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δὲ αὐτῷ·Α Παύλῳ γεγραμμένην πρὸς ἐν ἄλλων λόγων κατ Β ἰδίαν χρήζομεν εἰς ἀπόδειξιν τοῦ εἶναι Παύλου της ἐπιστολήν. Παραθήσομαι οὖν ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀπ' τοῦ Εὐαγγελίου τὰ ὑπὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενα, καὶ ἱστορίαν ὑπ' αὐτοῖ μὲν λεγομένην, ἐν δὲ ταῖς παλαιαῖς Γραφαῖς μή φε ρομένην, ἐπεὶ καὶ αὐτὴ κατηγορίαν περιέχει τῶν ἀνόμων ἐν τῷ Ἰσραήλ κριτῶν ἔχει δὲ οὕτως ἡ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος εἰρημένη λέξις. « Οὐαὶ ὑμῖν, γραμμα τεῖς· καὶ φαρισαίοι υποκριταί, ὅτι οἰκοδομεῖτε τοὺς τάφους τῶν προφητῶν καὶ κοσμεῖτε τὰ μνημεῖα (63 τῶν δικαίων, καὶ λέγετε· Εἰ ἦμεν ἐν ταῖς ἡμέραι τῶν πατέρων ἡμῶν, οὐκ ἂν ἦμεν κοινωνοὶ αὐτῶν ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν. Ὥστε μαρτυρεῖτε ἑαυ τοῖς, ὅτι υἱοὶ ἐστὲ τῶν φονευσάντων τους προφήτας Καὶ ὑμεῖς πληρώσατε τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν Οφεις, γεννήματα εχιδνῶν, πῶς φύγητε ἀπὸ τῆς κρίσεως τῆς γεέννης; Διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἀποστέλλα πρὸς ὑμᾶς προφήτας, καὶ σοφοὺς, καὶ γραμματεῖς Ἐξ αὐτῶν ἀποκτενεῖτε, καὶ σταυρώσετε, καὶ ἐ αὐτῶν μαστιγώσετε ἐν ταῖς συναγωγαῖς ὑμῶν, καὶ διώξετε ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν, ὅπως ἔλθῃ ἐφ ὑμᾶς πᾶν αἷμα δίκαιον ἐκχυνόμενον ἐπὶ τῆς γῆς ἀπό τοῦ αἵματος "Αβελ τοῦ δικαίου ἕως τοῦ αἵματος Ζαχα ρίου υἱοῦ Βαραχίου, ὃν ἐφονεύσατε μεταξὺ τοῦ ναοί καὶ τοῦ θυσιαστηρίου. Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ἤξε ταῦτα πάντα ἐπὶ τὴν γενεὰν ταύτην. » Καὶ τὸ ἑξῆ δὲ τούτων, οὐκ ἀπᾴδει τῶν προκειμένων οὕτως ἔχον Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ἡ ἀποκτείνασα τοὺς προ φήτας, καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν· ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνο σου, ὃν τρόπον ὄρνις συνάγει τὰ νοσσία ἑαυτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἐθελήσατε· ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖ ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Και ίδωμεν γε εἰ μὴ λεκτέον, ἐν τούτοις, τὸν μὲν Σωτῆρα ἀληθεύειν, οὐχ εὑρίσκε· σθαι δὲ τὰς Γραφάς, ὅσαι δηλοῦσι τὰ ὑπὸ τοῦ Σωτῆ ρος ἱστορούμενα· οἱ γὰρ οἰκοδομοῦντες τους τάφου τῶν προφητῶν, καὶ κοσμοῦντες τὰ μνημεῖα τῶν δι καίων, καταγνόντες τῶν ὑπὸ τῶν πρεσβυτέρων εἰ λόγῳ, τουτέστι τῇ φράσει· ἀλλ' ἔστιν ἐπιστολὴ συν- θέσει τῆς λέξεως Ἑλληνικωτέρα, πᾶς ὁ ἐπιστάμενος κρίνειν φράσεων διαφορὰς ὁμολογήσαι ἄν. Πάλιν τε αὖ ὅτι τὰ νοήματα τῆς ἐπιστολῆς θαυμάσιά ἐστι, καὶ οὐ εἰκῆ οἱ ἀρχαῖοι ἄνδρες ὡς Παύλου αὐτὴν παραδεδώ κασι. Τίς δὲ ὁ γράψας τὴν ἐπιστολὴν, τὸ μὲν ἀληθὲ Θεός οἶδεν· ἡ δὲ εἰς ἡμᾶς φθάσασα ἱστορία ὑπό τινω μὲν λεγόντων, ὅτι Κλήμης ὁ γενόμενος ἐπίσκοπο Λουκάς γράψας τὸ Εὐαγγέλιον καὶ τὰς Πράξεις. Ρωμαίων ἔγραψε τὴν ἐπιστολήν· ὑπό τινων δὲ ὅτ ὁ « Εξ' Περὶ ἀρχῶν, δεύτερα τῶν ἀποστολικῶν ὁμολογουμένων γραμμάτων. Ο καὶ τοῦτο ἂν συμφήσαι εἶναι ἀληθὲς πᾶς ὁ προσέχων τῇ ἀναγνώσει τῇ ἀποστολικῇ. « Ἐγὼ δὲ ἀποφαινόμενος εἴποιμ᾽ ἂν, ὅτι τὰ μὲν νοήματα τοῦ Αποστόλου ἐστὶν, ἡ δὲ φράσις καὶ ἡ σύνθεσις ἀπο- μνημονεύσαντός τινος τὰ ἀποστολικά, καὶ ὡσπερεί σχολιογραφήσαντος τὰ εἰρημένα ὑπὸ τοῦ διδασκάλου. Εἴ τις οὖν ἐκκλησία ἔχει ταύτην τὴν ἐπιστολὴν ὡς Παύλου, αὕτη εὐδοκιμείτω καὶ ἐπὶ τούτῳ· οὐ γὰρ εἰ ἤμεθα . . . . . οὐκ ἂν ἤμεθα. ὡς μαρτυρεῖτε. . . . ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM est, ont illain Pauli esse demonstremus. Adducam ergo in præsenti ex Evangelio quæ Jesus Christus de prophetis testatur, et historiam quæ ab ipso quidem refertur, sed in veteribus Scripturis desi- deratur, quoniam ipsa quoquc iniquorum in Israel judicum vituperium continet. Verba autem Salva- toris hæc sunt: Væ vobis, Scribæ et Pharisæi hypocritæ, quoniam adificatis sepulcra propleta- rum, et ornatis monumenta justorum, et dicitis : Si fuissemus in diebus patrum nostrorum, non es- semus socii eorum in sanguine prophetarum. Ita- que testimonium estis vobismetipsis, quia filii estis corum qui prophetas occidernnt. Et vos implete mensuras patrum vestrorum. Serpentes, genimina viperarum, quomodo fugietis a judicio gehennæ ? lileo ecce milto ad vos prophetas, et sapientes, et scribas. Ex illis occidetis et crucifigetis, et ex eis flagellabitis in synagogis vestris, et per- sequemini de civitate in civitatem, ut veniat super vos omnis sanguis justus, qui effusus est super terram, a sanguine Abel justi, usque ad sanguinem Zachariæ filii Barachiæ, quem occidistis inter templum et altare. Amen dico vobis, quia ve- nient hæc omnia super generationem istam *º. › Et quod sequitur, non discrepat a præcedentibus, et sic habet : « Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis prophetas et lapidas eos qui ad te missi sunt, quo- ties volui congregare alios tuos, quemadmodum: gal- lina congregat pullos suos sub alas, et noluisti: ecce relinquitur vobis domus vestra deserta. Videamus autem annon sit hic dicendum vera quidem esse Salvatoris verba, sed non reperiri Scripturas in qui- bus exstent quæcunque ab ipso narrantur. Nam qui ædificant sepulcra prophetarum, et ornant me- numenta justorum, damnantes ea quæ seniores adversus justos et prophetas ausi sunt, aiunt : ‹ Si fuissemus in diebus patrum nostrorum, non esse- mus eorum socii in sanguine prophetarum. › Dicat igitur nobis quispiam, in quorum prophetarum san- Matth. xx, 29-36. C D vero ita censeo, sententias quidem ipsas Apostol esse; dictionem autem et compositionem verborun esse alterius cujusdam, qui dicta Apostoli comme morare, et quasi in commentarios redigere volue rit ea quæ a magistro audiverat. Proinde si qua Ecclesia banc epistolam pro Paulina habet, eo no mine laudetur; neque enim temere majores ean Pauli esse tradiderunt. Quis autem revera illan scripserit, soli Deo notum esse opinor. Seul scripto res quorum monumenta ad nos usque pervene runt, partim Clementi Romanæ urbis episcopo eam ascribunt, partim Lucæ qui Evangelium ei Actus apostolorum litteris prodidit. » Lib. m et vit con Ira Celsum, item lib. et alibi passin Origenes cath P:ulo ascribit. Stylun epistolæ quæ inscribitur ad Hebræos, carere illa sermonis rusti citate quæ propria est Apostoli ; quippe rudem atque in peritum sese confitetur in sermone, id est in for- ma ac ratione dicendi. Verum epistola illa et in verborum compositione majorem præfert Græci ser- monis elegantiam, ut fatebitur quisquis de styli differentia perite judicare potest. Et præterea sen- tentias continet admirabiles, nec scriptis apostolicis inferiores. Atque id verissimuin esse assentientur, quicunque apostolorum scripta attente perlegerint. Paucis deinde interjectis, hæc subjungit: lufra Wetste mius, (65) Wetstenius et codex Basileensis, μνήματα
PG 11:73Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ· εἶπε δὲ αὐτῷ· Οὐ κληθήσεται ἔτι τὸ ὄνομά σου Ἰακὼβ, ἀλλ’ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετὰ ἀνθρώπων δυνατός. Ἠρώτησε δὲ Ἰακὼβ, καὶ εἶπεν· Ἀνάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου· καὶ εἶπεν· Ἵνα τί τοῦτο ἐρωτᾷς τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ. Καὶ ἐκάλεσεν Ἰακὼβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκείνου Εἶδος Θεοῦ· Εἶδον γὰρ Θεὸν πρόσωπον πρὸς πρόςωπον, καὶ ἐσώθη μου ἡ ψυχή. Ἀνέτειλε δὲ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. Ὅτι δὲ καὶ ἐξ ἐπιπνοίας προφητεύει, δῆλον ἐκ τούτων· Ἐκάλεσε δὲ Ἰακὼβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ καὶ εἶπε· Συνάχθητε, ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί ἀποβήσεται ὑμῖν ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε καὶ ἀκούσατε υἱοὶ Ἰακὼβ, ἀκούσατε Ἰσραὴλ τοῦ πατρὸς ὑμῶν· Ῥουβὶμ πρωτότοκός μου, σὺ ἰσχύς μου, καὶ ἀρχὴ τέκνων μου, σκληρὸς φέρεσθαι καὶ σκληρὸς αὐθάδης· ἐξύβρισας, ὡς ὕδωρ μὴ ἐκζέσῃς· ἀνέβης γὰρ ἐπὶ τὴν κοίτην τοῦ πατρός σου· τότε ἐμίανας τὴν στρωμνὴν, οὗ ἀνέβης. Ὁμοίως δὲ καὶ πρὸς τοὺς λοιποὺς αἱ εὐλογίαι προφητεῖαι οὖσαι ἐξ ἐπιπνοίας εἴρηνται.οὖν ἀνάστηθι καὶ ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς ταύτης, καὶ ἄπελθε εἰς τὴν γῆν τῆς γεννήσεώς σου. » Περὶ δὲ ἐπι- φανείας ύπαρ κρείττονος, ταῦτα περὶ αὐτοῦ εἴρηται· • Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος· καὶ ἐπάλαιεν ἄνθρω πως μετ᾿ αὐτοῦ ἕως πρωί. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρχησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Από στειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δὲ αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ· εἶπε δὲ αὐτῷ· Οὐ κληθήσεται ἔτι τὸ ὄνομά σου Ἰακώβ, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετὰ ἀνθρώπων δυνατός Ἠρώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· 'Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου· καὶ εἶπεν· Ἵνα τί τοῦτο ἐρωτᾷς τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ. Καὶ ἐκάλεσεν Ἰακὼβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί- του Εἶδος Θεοῦ· Εἶδον γὰρ Θεόν πρόσωπον πρὸς πρόσ ωπον, καὶ ἐσώθη μου ή ψυχή. Ανέτειλε δὲ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. . Ὅτι δὲ καὶ ἐξ ἐπιπνοίας προφητεύει, δῆλον ἐκ τούτων· · Ἐκά- λεσε δὲ Ἰακὼβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ καὶ εἶπε· Συνάχθητε, ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί ἀποβήσεται ὑμῖν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε καὶ ἀκούσατε υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε Ἰσραὴλ τοῦ πατρὸς ὑμῶν· Ρουβὶμ πρωτό- τικός μου, σὺ ἰσχύς μου, καὶ ἀρχὴ τέκνων μου, σκλη- ρὸς φέρεσθαι καὶ σκληρὸς αὐθάδης· ἐξύβρισας, ὡς ὕδωρ μὴ ἐκζέσῃς· ἀνέβης γὰρ ἐπὶ τὴν κοίτην τοῦ πατρός σου τότε ἐμίανας τὴν στρωμνήν, οὗ ἀνέ της. » Ομοίως δὲ καὶ πρὸς τοὺς λοιποὺς αἱ εὐλογίαι προφητεῖα: οὖσαι ἐξ ἐπιπνοίας εἴρηνται. Οὐδὲν τοίνυν θαυμαστὸν καὶ τὸν Δανιήλ, ότὲ μὲν ἐξ ἐπιπνοίας λε λαληκέναι (75) τὸν κατὰ τῶν πρεσβυτέρων ἔλεγχον, ὁτὲ δὲ ἐνυπνίοις, ὡς καὶ σὺ φής, ἢ ὁράσει τε, καὶ ἄλ- λοτε γεγονέναι αὐτῷ ἀγγέλου ἐπιφάνειαν. Τά γε μὴν ἄλλα σου ἐπαπορήματα ἐδόκει μοι ἀσεμ νότερον εἰρῆσθαι, καὶ οὐκ ἔχεσθαι τῆς πρεπούσης σου εὐλαβείας· οὐ χεῖρον δὲ θεἶναι τὸ αὐταῖς λέξεσιν ὑπὸ σου γεγραμμένον οὕτως· « Επειτα μετὰ (76) τὸ θαυ- μασίως πως οὕτως ἀποφθέγξασθαι, καὶ παραδοξότατά πως αὐτοὺς ἀπελέγχει, ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μίμος· οὐ γὰρ ἐξήρκει ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος ἐπίπληξις, ἀλλ' ἰδίᾳ διαστήσας ἑκάτερον αὐτῶν, ἐρωτᾷ τοῦ θεάσαιτο αὐτὴν μοιχωμένην. ὡς δὲ ὁ μὲν ὑπὸ πρῖνον ἔφασκεν, ἀποκρίνεται πρίσειν αὐτὸν τὸν ἄγγελον· τῷ δὲ ὑπὸ σχίνον εἰρηκότι, σχισθῆναι παραπλησίως ἀπειλεῖ. Ώρα γὰρ παραβάλλειν ἄλλο τούτῳ παραπλήσιον είρη- μένον ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν, ὅπερ καὶ αὐτὸς ὁμολογήσεις ὑγιῶς ἀναγεγράφθαι, τῷ Φιλιστίωνος μέμῳ. Ἔχει δὲ οὕτως ἡ ἀπὸ τῶν Βασιλειῶν λέξις· • Τότε ώφθησαν δύο γυναῖκες πόρναι τῷ βασιλεῖ, καὶ ἔστησαν ἐνώπιον αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ μία· Εν ἐμοί, κύριέ μου. Ἐγὼ καὶ ἡ γυνὴ αὕτη οἰκοῦμεν ἐν οἴκῳ ἑνὶ, καὶ ἐτέκομεν ἐν τῷ οἴκῳ. Καὶ ἐγενήθη ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ τεκούσης μου, καὶ ἔτεκε καὶ ἡ γυνή αύτη. Καὶ ἡμεῖς κατὰ τὸ αὐτό. Οὐκ ἔστιν οὐδὲ * ὡς. ΧΙ, Εt πρίνῳ πρίσειν σχίνῳ σχισθῆναι, οὐδ' ώς Φι- λιστίωνος μίμος, DE HISTORIA SUSANNÆ. B A visione praestantior est, hæc de illo dicta sunt : Gen. xxxı, 23. Gen. xLix, 1, seqq. Diss. deest PATROL. GR. C D • Remansit autem Jacob solus et luctabatur homo cum ipso usque ad mane. Vidit autem quod non prævaleret adversus eum, et tetigit latitudinem fe- moris ejus et emarcuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur cum eo. Et dixit ei : Dimitte me, ascen- dit enim aurora. Ille vero dixit : Non dimittam te, nisi mihi benedixeris. Ait illi: Quod est nomen tuum? Ille dixit : Jacob. Dixit illi : Non vocabitur amplius nomen tuum Jacob, sed Israel erit nomen tuum, quoniam fortis fuisti cum Deo, et cum ho- minibus potens. Interrogavit autem illun Jacob, et dixit : Annuntia mihi nomen tuum. respondit : Cur rogas nomen meum? Et benedixit ei illic. Et vocavit Jacob nomen loci illius, Visionem Dei : Vidi enim, inquit, Deum facie ad faciem, et salva facta est anima mea. Ortus est autem sol, quando per- transiit visio Dei 31. Quod vero etiam ex inspira- tione prophetet, ex his est perspicuum: ‹ Vocavit autem Jacob filios suos, et dixit : Congregamini, ut annuntiem vobis quæ ventura sunt vobis in novis- sinis diebus. Congregamini et audite, filii Jacob, audite Israel patrem vestrum Ruben primogenitus meus, tu virtus mea, et initium filiorum meorum : durus ad ferendum, durus et arrogans, injuriosus fuisti, tanquam aqua ne effervescas. Ascendisti enim cubile patris tui: tunc maculasti stratum, in quod ascendisti ”. › Similiter et reliquis impertitæ benedictiones, quæ prophetiæ sunt, ex inspiratione prolatae sunt. Nihil igitur mirum Danielem quoque interdum ex inspiratione locutum esse, ut cum se- niores reprehendit, interdum post insomnia, ut tule ais, vel visiones; alias vero angeli apparitionem ei obtigisse. sitæ mihi visæ sunt, nec satis sapere eam quæ te decet, pietatem. Satius fuerit quod a te scriptum est, iisdem verbis apponere : • Deinde postea - quam mirabiliter sic exclamavit, insolito prorsus illos redarguit modo, quo ne Philistion quidem mi- mus uteretur. Neque enim satis ei fuit amante Spi- ritu illos objurgasse, sed utruinque alterum ab al- tero disjunctum seorsum interrogat ubinam viderit eam machantem. Cumque aller sub (ilice) diceret; respondet (secturum) eum angelun; alteri vero sub (lentisco) dicenti, similiter minitatur eum id est scissum iri. » Tem- pus est ut etiam cum Philistionis mimo compares aliud non absimile e libro tertio Regnorum, quod tamen et ipse fateberis recte fuisse litteris manda- tum. En verba: Tunc apparuerunt duæ mulieres meretrices regi, et steterunt coram ipso. Et dixit mulier una : In me, domine mi. Ego et mulier hæð habitabamus in domo una et peperimus domi. Et factum est tertia die postquam ego peperi, peperit , tur in codice regio. Infra Wetstenius, sed codex Reg. ut in nostro textu. (75) Wetsthenius, λελαληκέναι ὡς τόν, sed in (76) Μετά, deest apud Wetstenium, sed reperi- 11. Alize tum dubitationes indecentius a te prope-
Οὐδὲν τοίνυν θαυμαστὸν καὶ τὸν Δανιὴλ, ὁτὲ μὲν ἐξ ἐπιπνοίας λελαληκέναι τὸν κατὰ τῶν πρεσβυτέρων ἔλεγχον, ὁτὲ δὲ ἐνυπνίοις, ὡς καὶ σὺ φὴς, ἢ ὁράσει τε, καὶ ἄλλοτε γεγονέναι αὐτῷ ἀγγέλου ἐπιφάνειαν. Τά γε μὴν ἄλλα σου ἐπαπορήματα ἐδόκει μοι ἀσεμνότερον εἰρῆσθαι, καὶ οὐκ ἔχεσθαι τῆς πρεπούσης σοι εὐλαβείας· οὐ χεῖρον δὲ θεῖναι τὸ αὐταῖς λέξεσιν ὑπὸ σοῦ γεγραμμένον οὕτως· Ἔπειτα μετὰ τὸ θαυμασίως πως οὕτως ἀποφθέγξασθαι, καὶ παραδοξότατά πως αὐτοὺς ἀπελέγχει, ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μῖμος· οὐ γὰρ ἐξήρκει ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος ἐπίπληξις, ἀλλ’ ἰδίᾳ διαστήσας ἑκάτερον αὐτῶν, ἐρωτᾷ ποῦ θεάσαιτο αὐτὴν μοιχωμένην. Ὡς δὲ ὁ μὲν ὑπὸ πρῖνον ἔφασκεν, ἀποκρίνεται πρίσειν αὐτὸν τὸν ἄγγελον· τῷ δὲ ὑπὸ σχῖνον εἰρηκότι, σχισθῆναι παραπλησίως ἀπειλεῖ. Ὥρα γὰρ παραβάλλειν ἄλλο τούτῳ παραπλήσιον εἰρημένον ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν, ὅπερ καὶ αὐτὸς ὁμολογήσεις ὑγιῶς ἀναγεγράφθαι, τῷ Φιλιστίωνος μίμῳ. Ἔχει δὲ οὕτως ἡ ἀπὸ τῶν Βασιλειῶν λέξις· Τότε ὤφθησαν δύο γυναῖκες πόρναι τῷ βασιλεῖ, καὶ ἔστησαν ἐνώπιον αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ μία· Ἐν ἐμοὶ, κύριέ μου.οὖν ἀνάστηθι καὶ ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς ταύτης, καὶ ἄπελθε εἰς τὴν γῆν τῆς γεννήσεώς σου. » Περὶ δὲ ἐπι- φανείας ύπαρ κρείττονος, ταῦτα περὶ αὐτοῦ εἴρηται· • Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος· καὶ ἐπάλαιεν ἄνθρω πως μετ᾿ αὐτοῦ ἕως πρωί. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρχησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Από στειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δὲ αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ· εἶπε δὲ αὐτῷ· Οὐ κληθήσεται ἔτι τὸ ὄνομά σου Ἰακώβ, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετὰ ἀνθρώπων δυνατός Ἠρώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· 'Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου· καὶ εἶπεν· Ἵνα τί τοῦτο ἐρωτᾷς τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ. Καὶ ἐκάλεσεν Ἰακὼβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί- του Εἶδος Θεοῦ· Εἶδον γὰρ Θεόν πρόσωπον πρὸς πρόσ ωπον, καὶ ἐσώθη μου ή ψυχή. Ανέτειλε δὲ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. . Ὅτι δὲ καὶ ἐξ ἐπιπνοίας προφητεύει, δῆλον ἐκ τούτων· · Ἐκά- λεσε δὲ Ἰακὼβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ καὶ εἶπε· Συνάχθητε, ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί ἀποβήσεται ὑμῖν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε καὶ ἀκούσατε υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε Ἰσραὴλ τοῦ πατρὸς ὑμῶν· Ρουβὶμ πρωτό- τικός μου, σὺ ἰσχύς μου, καὶ ἀρχὴ τέκνων μου, σκλη- ρὸς φέρεσθαι καὶ σκληρὸς αὐθάδης· ἐξύβρισας, ὡς ὕδωρ μὴ ἐκζέσῃς· ἀνέβης γὰρ ἐπὶ τὴν κοίτην τοῦ πατρός σου τότε ἐμίανας τὴν στρωμνήν, οὗ ἀνέ της. » Ομοίως δὲ καὶ πρὸς τοὺς λοιποὺς αἱ εὐλογίαι προφητεῖα: οὖσαι ἐξ ἐπιπνοίας εἴρηνται. Οὐδὲν τοίνυν θαυμαστὸν καὶ τὸν Δανιήλ, ότὲ μὲν ἐξ ἐπιπνοίας λε λαληκέναι (75) τὸν κατὰ τῶν πρεσβυτέρων ἔλεγχον, ὁτὲ δὲ ἐνυπνίοις, ὡς καὶ σὺ φής, ἢ ὁράσει τε, καὶ ἄλ- λοτε γεγονέναι αὐτῷ ἀγγέλου ἐπιφάνειαν. Τά γε μὴν ἄλλα σου ἐπαπορήματα ἐδόκει μοι ἀσεμ νότερον εἰρῆσθαι, καὶ οὐκ ἔχεσθαι τῆς πρεπούσης σου εὐλαβείας· οὐ χεῖρον δὲ θεἶναι τὸ αὐταῖς λέξεσιν ὑπὸ σου γεγραμμένον οὕτως· « Επειτα μετὰ (76) τὸ θαυ- μασίως πως οὕτως ἀποφθέγξασθαι, καὶ παραδοξότατά πως αὐτοὺς ἀπελέγχει, ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μίμος· οὐ γὰρ ἐξήρκει ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος ἐπίπληξις, ἀλλ' ἰδίᾳ διαστήσας ἑκάτερον αὐτῶν, ἐρωτᾷ τοῦ θεάσαιτο αὐτὴν μοιχωμένην. ὡς δὲ ὁ μὲν ὑπὸ πρῖνον ἔφασκεν, ἀποκρίνεται πρίσειν αὐτὸν τὸν ἄγγελον· τῷ δὲ ὑπὸ σχίνον εἰρηκότι, σχισθῆναι παραπλησίως ἀπειλεῖ. Ώρα γὰρ παραβάλλειν ἄλλο τούτῳ παραπλήσιον είρη- μένον ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν, ὅπερ καὶ αὐτὸς ὁμολογήσεις ὑγιῶς ἀναγεγράφθαι, τῷ Φιλιστίωνος μέμῳ. Ἔχει δὲ οὕτως ἡ ἀπὸ τῶν Βασιλειῶν λέξις· • Τότε ώφθησαν δύο γυναῖκες πόρναι τῷ βασιλεῖ, καὶ ἔστησαν ἐνώπιον αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ μία· Εν ἐμοί, κύριέ μου. Ἐγὼ καὶ ἡ γυνὴ αὕτη οἰκοῦμεν ἐν οἴκῳ ἑνὶ, καὶ ἐτέκομεν ἐν τῷ οἴκῳ. Καὶ ἐγενήθη ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ τεκούσης μου, καὶ ἔτεκε καὶ ἡ γυνή αύτη. Καὶ ἡμεῖς κατὰ τὸ αὐτό. Οὐκ ἔστιν οὐδὲ * ὡς. ΧΙ, Εt πρίνῳ πρίσειν σχίνῳ σχισθῆναι, οὐδ' ώς Φι- λιστίωνος μίμος, DE HISTORIA SUSANNÆ. B A visione praestantior est, hæc de illo dicta sunt : Gen. xxxı, 23. Gen. xLix, 1, seqq. Diss. deest PATROL. GR. C D • Remansit autem Jacob solus et luctabatur homo cum ipso usque ad mane. Vidit autem quod non prævaleret adversus eum, et tetigit latitudinem fe- moris ejus et emarcuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur cum eo. Et dixit ei : Dimitte me, ascen- dit enim aurora. Ille vero dixit : Non dimittam te, nisi mihi benedixeris. Ait illi: Quod est nomen tuum? Ille dixit : Jacob. Dixit illi : Non vocabitur amplius nomen tuum Jacob, sed Israel erit nomen tuum, quoniam fortis fuisti cum Deo, et cum ho- minibus potens. Interrogavit autem illun Jacob, et dixit : Annuntia mihi nomen tuum. respondit : Cur rogas nomen meum? Et benedixit ei illic. Et vocavit Jacob nomen loci illius, Visionem Dei : Vidi enim, inquit, Deum facie ad faciem, et salva facta est anima mea. Ortus est autem sol, quando per- transiit visio Dei 31. Quod vero etiam ex inspira- tione prophetet, ex his est perspicuum: ‹ Vocavit autem Jacob filios suos, et dixit : Congregamini, ut annuntiem vobis quæ ventura sunt vobis in novis- sinis diebus. Congregamini et audite, filii Jacob, audite Israel patrem vestrum Ruben primogenitus meus, tu virtus mea, et initium filiorum meorum : durus ad ferendum, durus et arrogans, injuriosus fuisti, tanquam aqua ne effervescas. Ascendisti enim cubile patris tui: tunc maculasti stratum, in quod ascendisti ”. › Similiter et reliquis impertitæ benedictiones, quæ prophetiæ sunt, ex inspiratione prolatae sunt. Nihil igitur mirum Danielem quoque interdum ex inspiratione locutum esse, ut cum se- niores reprehendit, interdum post insomnia, ut tule ais, vel visiones; alias vero angeli apparitionem ei obtigisse. sitæ mihi visæ sunt, nec satis sapere eam quæ te decet, pietatem. Satius fuerit quod a te scriptum est, iisdem verbis apponere : • Deinde postea - quam mirabiliter sic exclamavit, insolito prorsus illos redarguit modo, quo ne Philistion quidem mi- mus uteretur. Neque enim satis ei fuit amante Spi- ritu illos objurgasse, sed utruinque alterum ab al- tero disjunctum seorsum interrogat ubinam viderit eam machantem. Cumque aller sub (ilice) diceret; respondet (secturum) eum angelun; alteri vero sub (lentisco) dicenti, similiter minitatur eum id est scissum iri. » Tem- pus est ut etiam cum Philistionis mimo compares aliud non absimile e libro tertio Regnorum, quod tamen et ipse fateberis recte fuisse litteris manda- tum. En verba: Tunc apparuerunt duæ mulieres meretrices regi, et steterunt coram ipso. Et dixit mulier una : In me, domine mi. Ego et mulier hæð habitabamus in domo una et peperimus domi. Et factum est tertia die postquam ego peperi, peperit , tur in codice regio. Infra Wetstenius, sed codex Reg. ut in nostro textu. (75) Wetsthenius, λελαληκέναι ὡς τόν, sed in (76) Μετά, deest apud Wetstenium, sed reperi- 11. Alize tum dubitationes indecentius a te prope-
Ἐγὼ καὶ ἡ γυνὴ αὕτη οἰκοῦμεν ἐν οἴκῳ ἑνὶ, καὶ ἐτέκομεν ἐν τῷ οἴκῳ. Καὶ ἐγενήθη ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ τεκούσης μου, καὶ ἔτεκε καὶ ἡ γυνὴ αὕτη. Καὶ ἡμεῖς κατὰ τὸ αὐτό. Οὐκ ἔστιν οὐδὲ εἷς ἐν τῷ οἴκῳ ἡμῶν παρὲξ ἀμφοτέρων ἡμῶν ἐν τῷ οἴκῳ. Καὶ ἀπέθανεν ὁ υἱὸς τῆς γυναικὸς ταύτης τὴν νύκτα, ὡς ἐπεκοιμήθη ἐπ’ αὐτόν. Καὶ ἀνέστη μέσης τῆς νυκτός· καὶ ἔλαβε τὸν υἱόν μου ἐκ τῶν ἀγκαλῶν μου· καὶ ἡ δούλη σου ὕπνουν. Καὶ ἐκοίμισεν αὐτὸν ἐν τῷ κόλπῳ αὐτῆς, καὶ τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν τεθνεῶτα ἐκοίμισεν ἐν τῷ κόλπῳ μου. Καὶ ἀνέστην τὸ πρωὶ̈ θηλάσαι τὸν υἱόν μου· κἀκεῖνος ἦν τεθνηκώς. Καὶ ἰδοὺ κατενόησα αὐτὸν τὸ πρωί̈, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν ὁ υἱός μου ὃν ἔτεκον. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ ἡ ἑτέρα· Οὐχί· ἀλλ’ ὁ υἱός σου ἐστὶν ὁ νεκρὸς, ὁ υἱὸς δὲ ὁ ἐμὸς ὁ ζῶν. Ἡ δὲ ἄλλη καὶ αὐτὴ ἔλεγεν· Οὐχὶ, ἀλλ’ ὁ υἱός μου ὁ ζῶν· ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ ἐλάλησαν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως, καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς αὐταῖς· Σὺ λέγεις· Οὗτός μου ὁ υἱὸς ὁ ζῶν, καὶ ὁ υἱὸς ταύτης ὁ τεθνηκώς. Καὶ σὺ λέγεις· Οὐχὶ, ἀλλ’ ὁ υἱός μου ὁ ζῶν· ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Λάβετέ μοι μάχαιραν.οὖν ἀνάστηθι καὶ ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς ταύτης, καὶ ἄπελθε εἰς τὴν γῆν τῆς γεννήσεώς σου. » Περὶ δὲ ἐπι- φανείας ύπαρ κρείττονος, ταῦτα περὶ αὐτοῦ εἴρηται· • Υπελείφθη δὲ Ἰακὼβ μόνος· καὶ ἐπάλαιεν ἄνθρω πως μετ᾿ αὐτοῦ ἕως πρωί. Εἶδε δὲ, ὅτι οὐ δύναται πρὸς αὐτὸν, καὶ ἥψατο τοῦ πλάτους τοῦ μηροῦ αὐτοῦ, καὶ ἐνάρχησε τὸ πλάτος τοῦ μηροῦ Ἰακώβ, ἐν τῷ παλαίειν αὐτὸν μετ' αὐτοῦ, καὶ εἶπεν αὐτῷ· Από στειλόν με· ἀνέβη γὰρ ὁ ὄρθρος. Ὁ δὲ εἶπεν· Οὐ μή σε ἀποστείλω, ἐὰν μή με εὐλογήσῃς. Εἶπε δὲ αὐτῷ· Τί τὸ ὄνομά σου; Ὁ δὲ εἶπεν· Ἰακώβ· εἶπε δὲ αὐτῷ· Οὐ κληθήσεται ἔτι τὸ ὄνομά σου Ἰακώβ, ἀλλ᾽ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ Θεοῦ, καὶ μετὰ ἀνθρώπων δυνατός Ἠρώτησε δὲ Ἰακώβ, καὶ εἶπεν· 'Ανάγγειλόν μοι τὸ ὄνομά σου· καὶ εἶπεν· Ἵνα τί τοῦτο ἐρωτᾷς τὸ ὄνομά μου; Καὶ εὐλόγησεν αὐτὸν ἐκεῖ. Καὶ ἐκάλεσεν Ἰακὼβ τὸ ὄνομα τοῦ τόπου ἐκεί- του Εἶδος Θεοῦ· Εἶδον γὰρ Θεόν πρόσωπον πρὸς πρόσ ωπον, καὶ ἐσώθη μου ή ψυχή. Ανέτειλε δὲ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ. . Ὅτι δὲ καὶ ἐξ ἐπιπνοίας προφητεύει, δῆλον ἐκ τούτων· · Ἐκά- λεσε δὲ Ἰακὼβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ καὶ εἶπε· Συνάχθητε, ἵνα ἀπαγγείλω ὑμῖν τί ἀποβήσεται ὑμῖν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν· ἀθροίσθητε καὶ ἀκούσατε υἱοὶ Ἰακώβ, ἀκούσατε Ἰσραὴλ τοῦ πατρὸς ὑμῶν· Ρουβὶμ πρωτό- τικός μου, σὺ ἰσχύς μου, καὶ ἀρχὴ τέκνων μου, σκλη- ρὸς φέρεσθαι καὶ σκληρὸς αὐθάδης· ἐξύβρισας, ὡς ὕδωρ μὴ ἐκζέσῃς· ἀνέβης γὰρ ἐπὶ τὴν κοίτην τοῦ πατρός σου τότε ἐμίανας τὴν στρωμνήν, οὗ ἀνέ της. » Ομοίως δὲ καὶ πρὸς τοὺς λοιποὺς αἱ εὐλογίαι προφητεῖα: οὖσαι ἐξ ἐπιπνοίας εἴρηνται. Οὐδὲν τοίνυν θαυμαστὸν καὶ τὸν Δανιήλ, ότὲ μὲν ἐξ ἐπιπνοίας λε λαληκέναι (75) τὸν κατὰ τῶν πρεσβυτέρων ἔλεγχον, ὁτὲ δὲ ἐνυπνίοις, ὡς καὶ σὺ φής, ἢ ὁράσει τε, καὶ ἄλ- λοτε γεγονέναι αὐτῷ ἀγγέλου ἐπιφάνειαν. Τά γε μὴν ἄλλα σου ἐπαπορήματα ἐδόκει μοι ἀσεμ νότερον εἰρῆσθαι, καὶ οὐκ ἔχεσθαι τῆς πρεπούσης σου εὐλαβείας· οὐ χεῖρον δὲ θεἶναι τὸ αὐταῖς λέξεσιν ὑπὸ σου γεγραμμένον οὕτως· « Επειτα μετὰ (76) τὸ θαυ- μασίως πως οὕτως ἀποφθέγξασθαι, καὶ παραδοξότατά πως αὐτοὺς ἀπελέγχει, ὡς οὐδὲ Φιλιστίων ὁ μίμος· οὐ γὰρ ἐξήρκει ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος ἐπίπληξις, ἀλλ' ἰδίᾳ διαστήσας ἑκάτερον αὐτῶν, ἐρωτᾷ τοῦ θεάσαιτο αὐτὴν μοιχωμένην. ὡς δὲ ὁ μὲν ὑπὸ πρῖνον ἔφασκεν, ἀποκρίνεται πρίσειν αὐτὸν τὸν ἄγγελον· τῷ δὲ ὑπὸ σχίνον εἰρηκότι, σχισθῆναι παραπλησίως ἀπειλεῖ. Ώρα γὰρ παραβάλλειν ἄλλο τούτῳ παραπλήσιον είρη- μένον ἐν τῇ τρίτῃ τῶν Βασιλειῶν, ὅπερ καὶ αὐτὸς ὁμολογήσεις ὑγιῶς ἀναγεγράφθαι, τῷ Φιλιστίωνος μέμῳ. Ἔχει δὲ οὕτως ἡ ἀπὸ τῶν Βασιλειῶν λέξις· • Τότε ώφθησαν δύο γυναῖκες πόρναι τῷ βασιλεῖ, καὶ ἔστησαν ἐνώπιον αὐτοῦ. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ μία· Εν ἐμοί, κύριέ μου. Ἐγὼ καὶ ἡ γυνὴ αὕτη οἰκοῦμεν ἐν οἴκῳ ἑνὶ, καὶ ἐτέκομεν ἐν τῷ οἴκῳ. Καὶ ἐγενήθη ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ τεκούσης μου, καὶ ἔτεκε καὶ ἡ γυνή αύτη. Καὶ ἡμεῖς κατὰ τὸ αὐτό. Οὐκ ἔστιν οὐδὲ * ὡς. ΧΙ, Εt πρίνῳ πρίσειν σχίνῳ σχισθῆναι, οὐδ' ώς Φι- λιστίωνος μίμος, DE HISTORIA SUSANNÆ. B A visione praestantior est, hæc de illo dicta sunt : Gen. xxxı, 23. Gen. xLix, 1, seqq. Diss. deest PATROL. GR. C D • Remansit autem Jacob solus et luctabatur homo cum ipso usque ad mane. Vidit autem quod non prævaleret adversus eum, et tetigit latitudinem fe- moris ejus et emarcuit latitudo femoris Jacob, dum luctaretur cum eo. Et dixit ei : Dimitte me, ascen- dit enim aurora. Ille vero dixit : Non dimittam te, nisi mihi benedixeris. Ait illi: Quod est nomen tuum? Ille dixit : Jacob. Dixit illi : Non vocabitur amplius nomen tuum Jacob, sed Israel erit nomen tuum, quoniam fortis fuisti cum Deo, et cum ho- minibus potens. Interrogavit autem illun Jacob, et dixit : Annuntia mihi nomen tuum. respondit : Cur rogas nomen meum? Et benedixit ei illic. Et vocavit Jacob nomen loci illius, Visionem Dei : Vidi enim, inquit, Deum facie ad faciem, et salva facta est anima mea. Ortus est autem sol, quando per- transiit visio Dei 31. Quod vero etiam ex inspira- tione prophetet, ex his est perspicuum: ‹ Vocavit autem Jacob filios suos, et dixit : Congregamini, ut annuntiem vobis quæ ventura sunt vobis in novis- sinis diebus. Congregamini et audite, filii Jacob, audite Israel patrem vestrum Ruben primogenitus meus, tu virtus mea, et initium filiorum meorum : durus ad ferendum, durus et arrogans, injuriosus fuisti, tanquam aqua ne effervescas. Ascendisti enim cubile patris tui: tunc maculasti stratum, in quod ascendisti ”. › Similiter et reliquis impertitæ benedictiones, quæ prophetiæ sunt, ex inspiratione prolatae sunt. Nihil igitur mirum Danielem quoque interdum ex inspiratione locutum esse, ut cum se- niores reprehendit, interdum post insomnia, ut tule ais, vel visiones; alias vero angeli apparitionem ei obtigisse. sitæ mihi visæ sunt, nec satis sapere eam quæ te decet, pietatem. Satius fuerit quod a te scriptum est, iisdem verbis apponere : • Deinde postea - quam mirabiliter sic exclamavit, insolito prorsus illos redarguit modo, quo ne Philistion quidem mi- mus uteretur. Neque enim satis ei fuit amante Spi- ritu illos objurgasse, sed utruinque alterum ab al- tero disjunctum seorsum interrogat ubinam viderit eam machantem. Cumque aller sub (ilice) diceret; respondet (secturum) eum angelun; alteri vero sub (lentisco) dicenti, similiter minitatur eum id est scissum iri. » Tem- pus est ut etiam cum Philistionis mimo compares aliud non absimile e libro tertio Regnorum, quod tamen et ipse fateberis recte fuisse litteris manda- tum. En verba: Tunc apparuerunt duæ mulieres meretrices regi, et steterunt coram ipso. Et dixit mulier una : In me, domine mi. Ego et mulier hæð habitabamus in domo una et peperimus domi. Et factum est tertia die postquam ego peperi, peperit , tur in codice regio. Infra Wetstenius, sed codex Reg. ut in nostro textu. (75) Wetsthenius, λελαληκέναι ὡς τόν, sed in (76) Μετά, deest apud Wetstenium, sed reperi- 11. Alize tum dubitationes indecentius a te prope-
PG 11:76Καὶ προσήνεγκαν τὴν μάχαιραν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Διέλετε τὸ παιδίον τὸ ζῶν εἰς δύο, καὶ δότε τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ. Καὶ ἀπεκρίθη ἡ γυνὴ ἧς ὁ υἱὸς ἦν ὁ ζῶν πρὸς τὸν βασιλέα, ὅτι ἐταράχθη ἡ μήτρα αὐτῆς ἐν τῷ υἱῷ αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐν ἐμοὶ, Κύριε· δότε αὐτῇ τὸ παιδίον τὸ ζῶν, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αὐτό. Καὶ αὕτη εἶπε· Μήτε ἐμοὶ, μήτε αὐτῇ ἔστω· διέλετε. Καὶ ἀπεκρίθη ὁ βασιλεὺς, καὶ εἶπε· Δότε τὸ παιδίον τῇ εἰπούσῃ· Δότε αὐτῇ τοῦτο, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αὐτό· αὕτη γὰρ μήτηρ αὐτοῦ. Καὶ ἤκουσε πᾶς Ἰσραὴλ τὸ κρῖμα ὃ ἔκρινεν ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐφοβήθησαν ἀπὸ προσώπου τοῦ βασιλέως, ὅτι εἶδον, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίωμα. Εἴπερ γὰρ χρὴ περὶ τῶν φερομένων ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις ἀποφαίνεσθαι χλευαστικῶς, μᾶλλον τὴν περὶ τῶν δύο ἑταιρῶν ἱστορίαν τῷ Φιλιστίωνος μίμῳ, ἢ τὴν περὶ τῆς σεμνῆς Σωσάννης ὁμοιῶσαι ἐχρῆν. Καὶ ὥσπερ οὐκ ἤρκει πρὸς πειθὼ τοῦ λαοῦ τὸ εἰπεῖν Σολομῶντα· Δότε τῇδε τὸ ζῶν παιδίον·ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM Β Λ εἷς ἐν τῷ οἴκῳ ἡμῶν παρὲξ ἀμφοτέρων ἡμῶν ἐν τῷ Εt Εt ὅτι φρονήσεως οὔσης ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν (78) δικαίωμα, πρῖνον πρίσειν, οι σχίνον-σχίσειν; οἴκῳ. Καὶ ἀπέθανεν ὁ υἱὸς τῆς γυναικὸς ταύτης την νύκτα, ὡς ἐπεκοιμήθη ἐπ' αὐτόν. Καὶ ἀνέστη μέσης τῆς νυκτός· καὶ ἔλαβε τὸν υἱόν μου ἐκ τῶν ἀγκαλῶν μου· καὶ ἡ δούλη σου ὕπνουν. Καὶ ἐκοίμισεν αὐτὸν ἐν τῷ κόλπῳ αὐτῆς, καὶ τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν τεθνεῶτα ἐκοίμισεν ἐν τῷ κόλπῳ μου. Καὶ ἀνέστην τὸ πρωΐ θηλάσαι τὸν υἱόν μου· κἀκεῖνος ἦν τεθνηκώς. Καὶ ἰδοὺ κατενόησα αὐτὸν τὸ πρωΐ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν ὁ υἱός μου ὃν ἔτεκον. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ ἡ ἑτέρα· Οὐχέ· ἀλλο ὁ υἱός σου ἐστὶν ὁ νεκρὸς, ὁ υἱὸς δὲ ὁ ἐμὸς ὁ ζῶν. Ἡ δὲ ἄλλη καὶ αὐτὴ ἔλεγεν· Οὐχὶ, ἀλλ' ὁ υἱός μου ὁ ζῶν· ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ ἐλάλησαν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως, καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς αὐταῖς· Σὺ λέγεις· Οὗτός μου ὁ υἱὸς ὁ ζῶν, καὶ ὁ υἱὸς ταύτης ὁ τεθνη χώς. Καὶ σὺ λέγεις· Οὐχὶ, ἀλλ' ὁ υἱός μου ὁ ζῶν. ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Λά- βετέ μοι μάχαιραν. Καὶ προσήνεγκαν την μάχαιραν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Διέλετε τὸ παιδίον τὸ ζῶν εἰς δύο, καὶ δότε τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ. Καὶ ἀπεκρίθη ἡ γυνή ἧς ὁ υἱὸς ἦν ὁ ζῶν πρὸς τὸν βασιλέα, ὅτι ἐταράχθη ἡ μήτρα αὐτῆς ἐν τῷ υἱῷ αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐν ἐμοὶ, Κύριε· δότε αὐτῇ τὸ παιδίον τὸ ζῶν, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αὐτό. Καὶ αὕτη εἶπε· Μήτε ἐμοί, μήτε αὐτῇ ἔστω· διέλετε. Καὶ ἀπεκρίθη ὁ βασιλεὺς, καὶ εἶπε· Δότε τὸ παιδίον τῇ εἰπούσῃ· Δότε αὐτῇ τοῦτο, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αυτό· αὕτη γὰρ μήτηρ αὐτοῦ. Καὶ ἤκουσε πᾶς Ἰσραὴλ τὸ κρῖμα ἔκρινεν ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐφοβήθησαν ἀπὸ προσώπου τοῦ βασι λέως, ὅτι εἶδον, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίωμα. » Εἴπερ γὰρ χρὴ περὶ τῶν φερομένων ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις ἀποφαίνεσθαι χλευαστικῶς, μᾶλλον τὴν περὶ τῶν δύο εταιρῶν ἱστορίαν τῷ Φιλιστίωνος μίμῳ, ἢ τὴν περὶ τῆς σεμνῆς Σωσάννης ὁμοιῶσαι ἐχρῆν. Καὶ ὥσπερ οὐκ ἤρχει πρὸς πειθὼ τοῦ λαοῦ τὸ εἰπεῖν Σολομῶντα· « Δότε τῇδε τὸ ζῶν παιδίον· αὕτη γάρ ἐστιν ἡ μήτηρ αὐτοῦ·, οὕτως οὐκ ἤρκει ἡ πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους ἐπίπληξις τοῦ Δανιήλ, μὴ προσ- παραλαμβανομένου τοῦ ἐκ στόματος αὐτῶν ἐλέγ χου· εἰπόντων μὲν ὑπό τι δένδρον αὐτὴν ἑωρακέναι κοιμωμένην μετὰ τοῦ νεανίσκου, μὴ μὴν συμφωνη σάντων περὶ τοῦ τί δένδρον ἦν. Καὶ ἐπείπερ ὡς καὶ ταλαβὼν ἔφασκες ἐξ ἐπιπνοίας (77) τὸν Δανιὴλ κεκρι- κέναι τὰ περὶ τοὺς πρεσβυτέρους, τάχα μὲν οὕτως ἐλέγχοντα, τάχα δὲ ἑτέρως, πρόσχες· καὶ ταῦτα πα ραπλήσια δοκεί μοι εἶναι τὰ κατὰ τὸν Δανιὴλ τῇ κρίσει τοῦ Σολομῶντος· περὶ οὗ μαρτυρεῖ ἡ Γραφὴ, ὅτι εἶδεν ὁ λαός, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίω μα. Τοῦτο ἂν δύναιτο λέγεσθαι καὶ περὶ τοῦ Δανιήλ ἐκρίθη τὰ ἀναγεγραμμένα περὶ τῶν πρεσβυτέρων. Καὶ τοῦτο δὲ μικροῦ δεῖν ἔλαθέ με, ἀναγκαῖον παρατεθῆναι περὶ τοῦ πεῖνον-πρίσειν καὶ σχίνον- σχίσειν· ὅτι καὶ ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἱονεὶ ἑτυμολογίαι (79) αἵτινες παρὰ μὲν ἐπιπνοίας. μικροῦ δεῖν, ἔλαβέ με. ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἷονεὶ ἐτυ μελετία:, - et hac mulier. Et nos simul. Nemo erat in domo nostra præter nos ambas. Et mortuus est filius mu- lieris bujus noctu, quoniam dormivit super eum. surrexit media nocte, et sumpsit filium meum ex ulnis meis. Et ego ancilla tua dormiebam. Et trans- tulit eum in sinum suum, et filium suum mortuum transtulit in sinum meum. Et surrexi mane, ut la- ctarem filium meum : et ille erat mortuus. Et ecce consideravi eum mane : et ecce non erat filius meus, quem pepereram. Et dixit mulier altera : Non; sed filius mus est mortuus; filius autem meus est qui vivit. Altera vero ipsa quoque dixit : Non ; sel filius meus est qui vivit, filius autem tuus mortuns est. Et locutæ sunt coram rege, et dixit rex eis : Tu dicis Hic est filius meus qui vivit, et filius istius est mortuus. Et tu dicis : Non, sed flius meus est qui vivit, filius autem tuus mortuus est. Et dixit rex Accipite mihi gladium. Et attulerunt gladium coram rege. Et dixit rex: Dividite infantem vivum in duas partes, et date dimidium ejus huic, et di- midium ejus illi. respondit regi mulier, cujus f. lius erat vivus (commota sunt enim viscera ejus in filio) dixitque : In me, domine : dale ei infanten vivum, et nolite interficere illum. Dixit allera : Nec mihi, nec isti sit; dividite. Et respondit rex et dixit : Date infantem ei quæ dixit: Date illi eum et nolite eum interficere. Hæc enim mater ejus est. Et`audi- vit omnis Israel judicium quod judicavit rex, et ti- muerunt a facie regis, quia viderunt prudentiam Dei esse in eo ad faciendum judicium “. , Enim- vero si liceret de iis quæ in Ecclesiis feruntur pro- nuntiare cavillatorie, polius duarum meretricum, quam venerabilis Susannæ historia Philistionis mimo comparanda esset. Et quemadmodum ad po- puli persuasionem non satis erat ut diceret Salo- mon : ‹ Date huic infantem vivum, hæc enim est mater ejus; › ita non sufficiebat seniores a Daniele increpari, nisi eos ex proprio ipsorum ore convicis- set, cum ambo dicerent se sub arbore quadam illam vidisse cum juvene cubantem, nequaquam autein consentirent quænam esset arbor. Et quoniam, perinde ac si compertum haberes, dixisti Danielem ex inspiratione seniores judicasse, forte quidem sic convincentem, forte autem aliter, attende : etiam hæc quæ a Daniele gesta sunt, mihi videntur similia D judicio Salomonis, de quo testatur Scriptura vidisse populum sapientiam Dei in illo fuisse ad faciendum judicium. Hoc utique de Daniele dici possit, cum sapientia polleret ad faciendum judicium, ab ipso judicatos fuisse seniores eo quo scriptum est modo. quod tamen necesse est ut apponam de lusu ver- borum nempe in nostris Scripturis quasdam exstare ceu etymologias Ill Reg. ut, et seqq. cod. mss. C sed alii codd. mss. rectius. 12. lloc etiam parum abfuit quin me fugeret, (77) Wetstenius in textu ἐπινοίας, sed alii (78) Wetstenius in textu τῷ ποιεῖν. Paulo post, (79) Idlein, πρίνου πρίσιν, καὶ σχίνον σχίσιν· ὅτι
αὕτη γάρ ἐστιν ἡ μήτηρ αὐτοῦ· οὕτως οὐκ ἤρκει ἡ πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους ἐπίπληξις τοῦ Δανιὴλ, μὴ προςπαραλαμβανομένου τοῦ ἐκ στόματος αὐτῶν ἐλέγχου· εἰπόντων μὲν ὑπό τι δένδρον αὐτὴν ἑωρακέναι κοιμωμένην μετὰ τοῦ νεανίσκου, μὴ μὴν συμφωνησάντων περὶ τοῦ τί δένδρον ἦν. Καὶ ἐπείπερ ὡς καταλαβὼν ἔφασκες ἐξ ἐπιπνοίας τὸν Δανιὴλ κεκρικέναι τὰ περὶ τοὺς πρεσβυτέρους, τάχα μὲν οὕτως ἐλέγχοντα, τάχα δὲ ἑτέρως, πρόσχες· καὶ ταῦτα παραπλήσια δοκεῖ μοι εἶναι τὰ κατὰ τὸν Δανιὴλ τῇ κρίσει τοῦ Σολομῶντος· περὶ οὗ μαρτυρεῖ ἡ Γραφὴ, ὅτι εἶδεν ὁ λαὸς, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίωμα. Τοῦτο ἂν δύναιτο λέγεσθαι καὶ περὶ τοῦ Δανιήλ· ὅτι φρονήσεως οὔσης ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίωμα, ἐκρίθη τὰ ἀναγεγραμμένα περὶ τῶν πρεσβυτέρων. Καὶ τοῦτο δὲ μικροῦ δεῖν ἔλαθέ με, ἀναγκαῖον παρατεθῆναι περὶ τοῦ πρῖνονπρίσειν καὶ σχῖνον σχίσειν· ὅτι καὶ ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἱονεὶ ἐτυμολογίαι αἵτινες παρὰ μὲν Ἑβραίοις οἰκείως ἔχουσι, παρὰ δὲ ἡμῖν οὐχ ὁμοίως.ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM Β Λ εἷς ἐν τῷ οἴκῳ ἡμῶν παρὲξ ἀμφοτέρων ἡμῶν ἐν τῷ Εt Εt ὅτι φρονήσεως οὔσης ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν (78) δικαίωμα, πρῖνον πρίσειν, οι σχίνον-σχίσειν; οἴκῳ. Καὶ ἀπέθανεν ὁ υἱὸς τῆς γυναικὸς ταύτης την νύκτα, ὡς ἐπεκοιμήθη ἐπ' αὐτόν. Καὶ ἀνέστη μέσης τῆς νυκτός· καὶ ἔλαβε τὸν υἱόν μου ἐκ τῶν ἀγκαλῶν μου· καὶ ἡ δούλη σου ὕπνουν. Καὶ ἐκοίμισεν αὐτὸν ἐν τῷ κόλπῳ αὐτῆς, καὶ τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν τεθνεῶτα ἐκοίμισεν ἐν τῷ κόλπῳ μου. Καὶ ἀνέστην τὸ πρωΐ θηλάσαι τὸν υἱόν μου· κἀκεῖνος ἦν τεθνηκώς. Καὶ ἰδοὺ κατενόησα αὐτὸν τὸ πρωΐ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν ὁ υἱός μου ὃν ἔτεκον. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ ἡ ἑτέρα· Οὐχέ· ἀλλο ὁ υἱός σου ἐστὶν ὁ νεκρὸς, ὁ υἱὸς δὲ ὁ ἐμὸς ὁ ζῶν. Ἡ δὲ ἄλλη καὶ αὐτὴ ἔλεγεν· Οὐχὶ, ἀλλ' ὁ υἱός μου ὁ ζῶν· ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ ἐλάλησαν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως, καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς αὐταῖς· Σὺ λέγεις· Οὗτός μου ὁ υἱὸς ὁ ζῶν, καὶ ὁ υἱὸς ταύτης ὁ τεθνη χώς. Καὶ σὺ λέγεις· Οὐχὶ, ἀλλ' ὁ υἱός μου ὁ ζῶν. ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Λά- βετέ μοι μάχαιραν. Καὶ προσήνεγκαν την μάχαιραν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Διέλετε τὸ παιδίον τὸ ζῶν εἰς δύο, καὶ δότε τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ. Καὶ ἀπεκρίθη ἡ γυνή ἧς ὁ υἱὸς ἦν ὁ ζῶν πρὸς τὸν βασιλέα, ὅτι ἐταράχθη ἡ μήτρα αὐτῆς ἐν τῷ υἱῷ αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐν ἐμοὶ, Κύριε· δότε αὐτῇ τὸ παιδίον τὸ ζῶν, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αὐτό. Καὶ αὕτη εἶπε· Μήτε ἐμοί, μήτε αὐτῇ ἔστω· διέλετε. Καὶ ἀπεκρίθη ὁ βασιλεὺς, καὶ εἶπε· Δότε τὸ παιδίον τῇ εἰπούσῃ· Δότε αὐτῇ τοῦτο, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αυτό· αὕτη γὰρ μήτηρ αὐτοῦ. Καὶ ἤκουσε πᾶς Ἰσραὴλ τὸ κρῖμα ἔκρινεν ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐφοβήθησαν ἀπὸ προσώπου τοῦ βασι λέως, ὅτι εἶδον, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίωμα. » Εἴπερ γὰρ χρὴ περὶ τῶν φερομένων ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις ἀποφαίνεσθαι χλευαστικῶς, μᾶλλον τὴν περὶ τῶν δύο εταιρῶν ἱστορίαν τῷ Φιλιστίωνος μίμῳ, ἢ τὴν περὶ τῆς σεμνῆς Σωσάννης ὁμοιῶσαι ἐχρῆν. Καὶ ὥσπερ οὐκ ἤρχει πρὸς πειθὼ τοῦ λαοῦ τὸ εἰπεῖν Σολομῶντα· « Δότε τῇδε τὸ ζῶν παιδίον· αὕτη γάρ ἐστιν ἡ μήτηρ αὐτοῦ·, οὕτως οὐκ ἤρκει ἡ πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους ἐπίπληξις τοῦ Δανιήλ, μὴ προσ- παραλαμβανομένου τοῦ ἐκ στόματος αὐτῶν ἐλέγ χου· εἰπόντων μὲν ὑπό τι δένδρον αὐτὴν ἑωρακέναι κοιμωμένην μετὰ τοῦ νεανίσκου, μὴ μὴν συμφωνη σάντων περὶ τοῦ τί δένδρον ἦν. Καὶ ἐπείπερ ὡς καὶ ταλαβὼν ἔφασκες ἐξ ἐπιπνοίας (77) τὸν Δανιὴλ κεκρι- κέναι τὰ περὶ τοὺς πρεσβυτέρους, τάχα μὲν οὕτως ἐλέγχοντα, τάχα δὲ ἑτέρως, πρόσχες· καὶ ταῦτα πα ραπλήσια δοκεί μοι εἶναι τὰ κατὰ τὸν Δανιὴλ τῇ κρίσει τοῦ Σολομῶντος· περὶ οὗ μαρτυρεῖ ἡ Γραφὴ, ὅτι εἶδεν ὁ λαός, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίω μα. Τοῦτο ἂν δύναιτο λέγεσθαι καὶ περὶ τοῦ Δανιήλ ἐκρίθη τὰ ἀναγεγραμμένα περὶ τῶν πρεσβυτέρων. Καὶ τοῦτο δὲ μικροῦ δεῖν ἔλαθέ με, ἀναγκαῖον παρατεθῆναι περὶ τοῦ πεῖνον-πρίσειν καὶ σχίνον- σχίσειν· ὅτι καὶ ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἱονεὶ ἑτυμολογίαι (79) αἵτινες παρὰ μὲν ἐπιπνοίας. μικροῦ δεῖν, ἔλαβέ με. ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἷονεὶ ἐτυ μελετία:, - et hac mulier. Et nos simul. Nemo erat in domo nostra præter nos ambas. Et mortuus est filius mu- lieris bujus noctu, quoniam dormivit super eum. surrexit media nocte, et sumpsit filium meum ex ulnis meis. Et ego ancilla tua dormiebam. Et trans- tulit eum in sinum suum, et filium suum mortuum transtulit in sinum meum. Et surrexi mane, ut la- ctarem filium meum : et ille erat mortuus. Et ecce consideravi eum mane : et ecce non erat filius meus, quem pepereram. Et dixit mulier altera : Non; sed filius mus est mortuus; filius autem meus est qui vivit. Altera vero ipsa quoque dixit : Non ; sel filius meus est qui vivit, filius autem tuus mortuns est. Et locutæ sunt coram rege, et dixit rex eis : Tu dicis Hic est filius meus qui vivit, et filius istius est mortuus. Et tu dicis : Non, sed flius meus est qui vivit, filius autem tuus mortuus est. Et dixit rex Accipite mihi gladium. Et attulerunt gladium coram rege. Et dixit rex: Dividite infantem vivum in duas partes, et date dimidium ejus huic, et di- midium ejus illi. respondit regi mulier, cujus f. lius erat vivus (commota sunt enim viscera ejus in filio) dixitque : In me, domine : dale ei infanten vivum, et nolite interficere illum. Dixit allera : Nec mihi, nec isti sit; dividite. Et respondit rex et dixit : Date infantem ei quæ dixit: Date illi eum et nolite eum interficere. Hæc enim mater ejus est. Et`audi- vit omnis Israel judicium quod judicavit rex, et ti- muerunt a facie regis, quia viderunt prudentiam Dei esse in eo ad faciendum judicium “. , Enim- vero si liceret de iis quæ in Ecclesiis feruntur pro- nuntiare cavillatorie, polius duarum meretricum, quam venerabilis Susannæ historia Philistionis mimo comparanda esset. Et quemadmodum ad po- puli persuasionem non satis erat ut diceret Salo- mon : ‹ Date huic infantem vivum, hæc enim est mater ejus; › ita non sufficiebat seniores a Daniele increpari, nisi eos ex proprio ipsorum ore convicis- set, cum ambo dicerent se sub arbore quadam illam vidisse cum juvene cubantem, nequaquam autein consentirent quænam esset arbor. Et quoniam, perinde ac si compertum haberes, dixisti Danielem ex inspiratione seniores judicasse, forte quidem sic convincentem, forte autem aliter, attende : etiam hæc quæ a Daniele gesta sunt, mihi videntur similia D judicio Salomonis, de quo testatur Scriptura vidisse populum sapientiam Dei in illo fuisse ad faciendum judicium. Hoc utique de Daniele dici possit, cum sapientia polleret ad faciendum judicium, ab ipso judicatos fuisse seniores eo quo scriptum est modo. quod tamen necesse est ut apponam de lusu ver- borum nempe in nostris Scripturis quasdam exstare ceu etymologias Ill Reg. ut, et seqq. cod. mss. C sed alii codd. mss. rectius. 12. lloc etiam parum abfuit quin me fugeret, (77) Wetstenius in textu ἐπινοίας, sed alii (78) Wetstenius in textu τῷ ποιεῖν. Paulo post, (79) Idlein, πρίνου πρίσιν, καὶ σχίνον σχίσιν· ὅτι
PG 11:77Οὐδὲν οὖν θαυμαστὸν, ᾠκονομηκέναι τοὺς ἑρμηνεύσαντας τὰ περὶ τὴν Σωσάνναν ἀνευρεῖν ἤτοι σύμφωνον τῷ Ἑβραϊκῷ, οὐ γὰρ πείθομαι, ἢ ἀνάλογον τῷ συμφωνοῦντι τῷ Ἑβραϊκῷ ὄνομά τι παρώνυμον. Πῶς δὲ ἐν τῇ ἡμετέρᾳ Γραφῇ κεῖται τὸ τοιοῦτον, παραστήσομεν. Φησὶν ὁ Ἀδὰμ ἐπὶ τῇ γυναικὶ οἰκοδομηθείσῃ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἐκ τῆς πλευρᾶς τοῦ ἀνδρός· Αὕτη κληθήσεται γυνὴ, ὅτι ἐκ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς ἐλήφθη. Φασὶ δὲ οἱ Ἑβραῖοι ἐσσὰ μὲν καλεῖσθαι τὴν γυναῖκα· δηλοῦσθαι δὲ ἀπὸ τῆς λέξεως τὸ ἔλαβον, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ· Χῶς ἰσουὼθ ἐσσά, ὅπερ ἑρμηνεύεται· Ποτήριον σωτηρίου λήψομαι· ἴς δὲ τὸν ἄνδρα, ὡς φανερὸν ἐκ τοῦ· Ἐσρὴ ἀί̈ς, ὅπερ ἐστί· Μακάριος ἀνήρ. Κατὰ μὲν οὖν Ἑβραίους ἲς καὶ ἐσσὰ ἀνδρὸς, ὅτι ἀπὸ ἲς ἀνδρὸς αὐτῆς ἐλήφθη αὕτη. Οὐδὲν οὖν θαυμαστὸν ἑρμηνεύσαντάς τινας τὸ περὶ Σωσάννης Ἑβραϊκὸν, ἐν ἀποῤῥήτοις, ὡς εἰκὸς, πάλαι παρ’ αὐτοῖς κείμενον, καὶ παρὰ τοῖς φιλομαθεστέροις καὶ φιλαληθεςτέροις σωζόμενον, ἤτοι κυρίως ἐκδεδωκέναι τὰ τῆς λέξεως, ἢ εὑρηκέναι τὸ ἀνάλογον τοῖς κατὰ τὸ Ἑβραϊκὸν παρωνύμοις, ἵνα δυνηθῶμεν οἱ Ἕλληνες αὐτοῖς παρακολουθῆσαι.ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM Β Λ εἷς ἐν τῷ οἴκῳ ἡμῶν παρὲξ ἀμφοτέρων ἡμῶν ἐν τῷ Εt Εt ὅτι φρονήσεως οὔσης ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν (78) δικαίωμα, πρῖνον πρίσειν, οι σχίνον-σχίσειν; οἴκῳ. Καὶ ἀπέθανεν ὁ υἱὸς τῆς γυναικὸς ταύτης την νύκτα, ὡς ἐπεκοιμήθη ἐπ' αὐτόν. Καὶ ἀνέστη μέσης τῆς νυκτός· καὶ ἔλαβε τὸν υἱόν μου ἐκ τῶν ἀγκαλῶν μου· καὶ ἡ δούλη σου ὕπνουν. Καὶ ἐκοίμισεν αὐτὸν ἐν τῷ κόλπῳ αὐτῆς, καὶ τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν τεθνεῶτα ἐκοίμισεν ἐν τῷ κόλπῳ μου. Καὶ ἀνέστην τὸ πρωΐ θηλάσαι τὸν υἱόν μου· κἀκεῖνος ἦν τεθνηκώς. Καὶ ἰδοὺ κατενόησα αὐτὸν τὸ πρωΐ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν ὁ υἱός μου ὃν ἔτεκον. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ ἡ ἑτέρα· Οὐχέ· ἀλλο ὁ υἱός σου ἐστὶν ὁ νεκρὸς, ὁ υἱὸς δὲ ὁ ἐμὸς ὁ ζῶν. Ἡ δὲ ἄλλη καὶ αὐτὴ ἔλεγεν· Οὐχὶ, ἀλλ' ὁ υἱός μου ὁ ζῶν· ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ ἐλάλησαν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως, καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς αὐταῖς· Σὺ λέγεις· Οὗτός μου ὁ υἱὸς ὁ ζῶν, καὶ ὁ υἱὸς ταύτης ὁ τεθνη χώς. Καὶ σὺ λέγεις· Οὐχὶ, ἀλλ' ὁ υἱός μου ὁ ζῶν. ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Λά- βετέ μοι μάχαιραν. Καὶ προσήνεγκαν την μάχαιραν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Διέλετε τὸ παιδίον τὸ ζῶν εἰς δύο, καὶ δότε τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ. Καὶ ἀπεκρίθη ἡ γυνή ἧς ὁ υἱὸς ἦν ὁ ζῶν πρὸς τὸν βασιλέα, ὅτι ἐταράχθη ἡ μήτρα αὐτῆς ἐν τῷ υἱῷ αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐν ἐμοὶ, Κύριε· δότε αὐτῇ τὸ παιδίον τὸ ζῶν, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αὐτό. Καὶ αὕτη εἶπε· Μήτε ἐμοί, μήτε αὐτῇ ἔστω· διέλετε. Καὶ ἀπεκρίθη ὁ βασιλεὺς, καὶ εἶπε· Δότε τὸ παιδίον τῇ εἰπούσῃ· Δότε αὐτῇ τοῦτο, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αυτό· αὕτη γὰρ μήτηρ αὐτοῦ. Καὶ ἤκουσε πᾶς Ἰσραὴλ τὸ κρῖμα ἔκρινεν ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐφοβήθησαν ἀπὸ προσώπου τοῦ βασι λέως, ὅτι εἶδον, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίωμα. » Εἴπερ γὰρ χρὴ περὶ τῶν φερομένων ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις ἀποφαίνεσθαι χλευαστικῶς, μᾶλλον τὴν περὶ τῶν δύο εταιρῶν ἱστορίαν τῷ Φιλιστίωνος μίμῳ, ἢ τὴν περὶ τῆς σεμνῆς Σωσάννης ὁμοιῶσαι ἐχρῆν. Καὶ ὥσπερ οὐκ ἤρχει πρὸς πειθὼ τοῦ λαοῦ τὸ εἰπεῖν Σολομῶντα· « Δότε τῇδε τὸ ζῶν παιδίον· αὕτη γάρ ἐστιν ἡ μήτηρ αὐτοῦ·, οὕτως οὐκ ἤρκει ἡ πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους ἐπίπληξις τοῦ Δανιήλ, μὴ προσ- παραλαμβανομένου τοῦ ἐκ στόματος αὐτῶν ἐλέγ χου· εἰπόντων μὲν ὑπό τι δένδρον αὐτὴν ἑωρακέναι κοιμωμένην μετὰ τοῦ νεανίσκου, μὴ μὴν συμφωνη σάντων περὶ τοῦ τί δένδρον ἦν. Καὶ ἐπείπερ ὡς καὶ ταλαβὼν ἔφασκες ἐξ ἐπιπνοίας (77) τὸν Δανιὴλ κεκρι- κέναι τὰ περὶ τοὺς πρεσβυτέρους, τάχα μὲν οὕτως ἐλέγχοντα, τάχα δὲ ἑτέρως, πρόσχες· καὶ ταῦτα πα ραπλήσια δοκεί μοι εἶναι τὰ κατὰ τὸν Δανιὴλ τῇ κρίσει τοῦ Σολομῶντος· περὶ οὗ μαρτυρεῖ ἡ Γραφὴ, ὅτι εἶδεν ὁ λαός, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίω μα. Τοῦτο ἂν δύναιτο λέγεσθαι καὶ περὶ τοῦ Δανιήλ ἐκρίθη τὰ ἀναγεγραμμένα περὶ τῶν πρεσβυτέρων. Καὶ τοῦτο δὲ μικροῦ δεῖν ἔλαθέ με, ἀναγκαῖον παρατεθῆναι περὶ τοῦ πεῖνον-πρίσειν καὶ σχίνον- σχίσειν· ὅτι καὶ ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἱονεὶ ἑτυμολογίαι (79) αἵτινες παρὰ μὲν ἐπιπνοίας. μικροῦ δεῖν, ἔλαβέ με. ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἷονεὶ ἐτυ μελετία:, - et hac mulier. Et nos simul. Nemo erat in domo nostra præter nos ambas. Et mortuus est filius mu- lieris bujus noctu, quoniam dormivit super eum. surrexit media nocte, et sumpsit filium meum ex ulnis meis. Et ego ancilla tua dormiebam. Et trans- tulit eum in sinum suum, et filium suum mortuum transtulit in sinum meum. Et surrexi mane, ut la- ctarem filium meum : et ille erat mortuus. Et ecce consideravi eum mane : et ecce non erat filius meus, quem pepereram. Et dixit mulier altera : Non; sed filius mus est mortuus; filius autem meus est qui vivit. Altera vero ipsa quoque dixit : Non ; sel filius meus est qui vivit, filius autem tuus mortuns est. Et locutæ sunt coram rege, et dixit rex eis : Tu dicis Hic est filius meus qui vivit, et filius istius est mortuus. Et tu dicis : Non, sed flius meus est qui vivit, filius autem tuus mortuus est. Et dixit rex Accipite mihi gladium. Et attulerunt gladium coram rege. Et dixit rex: Dividite infantem vivum in duas partes, et date dimidium ejus huic, et di- midium ejus illi. respondit regi mulier, cujus f. lius erat vivus (commota sunt enim viscera ejus in filio) dixitque : In me, domine : dale ei infanten vivum, et nolite interficere illum. Dixit allera : Nec mihi, nec isti sit; dividite. Et respondit rex et dixit : Date infantem ei quæ dixit: Date illi eum et nolite eum interficere. Hæc enim mater ejus est. Et`audi- vit omnis Israel judicium quod judicavit rex, et ti- muerunt a facie regis, quia viderunt prudentiam Dei esse in eo ad faciendum judicium “. , Enim- vero si liceret de iis quæ in Ecclesiis feruntur pro- nuntiare cavillatorie, polius duarum meretricum, quam venerabilis Susannæ historia Philistionis mimo comparanda esset. Et quemadmodum ad po- puli persuasionem non satis erat ut diceret Salo- mon : ‹ Date huic infantem vivum, hæc enim est mater ejus; › ita non sufficiebat seniores a Daniele increpari, nisi eos ex proprio ipsorum ore convicis- set, cum ambo dicerent se sub arbore quadam illam vidisse cum juvene cubantem, nequaquam autein consentirent quænam esset arbor. Et quoniam, perinde ac si compertum haberes, dixisti Danielem ex inspiratione seniores judicasse, forte quidem sic convincentem, forte autem aliter, attende : etiam hæc quæ a Daniele gesta sunt, mihi videntur similia D judicio Salomonis, de quo testatur Scriptura vidisse populum sapientiam Dei in illo fuisse ad faciendum judicium. Hoc utique de Daniele dici possit, cum sapientia polleret ad faciendum judicium, ab ipso judicatos fuisse seniores eo quo scriptum est modo. quod tamen necesse est ut apponam de lusu ver- borum nempe in nostris Scripturis quasdam exstare ceu etymologias Ill Reg. ut, et seqq. cod. mss. C sed alii codd. mss. rectius. 12. lloc etiam parum abfuit quin me fugeret, (77) Wetstenius in textu ἐπινοίας, sed alii (78) Wetstenius in textu τῷ ποιεῖν. Paulo post, (79) Idlein, πρίνου πρίσιν, καὶ σχίνον σχίσιν· ὅτι
Καὶ γὰρ ἐπ’ ἄλλων πολλῶν ἔστιν εὑρεῖν οἰκονομικῶς τινα ὑπὸ τῶν ἑρμηνευσάντων ἐκδεδομένα· ἅπερ ἡμεῖς τετηρήκαμεν συνεξετάζοντες πάσας τὰς ἐκδόσεις ἀλλήλαις. Πρὸς τούτοις ἐπαπορεῖς αὐταῖς λέξεσι· Πῶς αἰχμάλωτοι ὄντες ἐν τῇ Βαβυλῶνι, ἠστραγαλωμένοι, καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἄταφοι ῥιπτούμενοι, ὡς ἐν τῇ προτέρᾳ αἰχμαλωσίᾳ τοῦ Ἰσραὴλ ἱστόρηται, τῶν παίδων αὐτοῖς ἀποσπωμένων εἰς εὐνουχισμὸν, καὶ τῶν θυγατέρων εἰς παλλακὰς, ὡς προπεφήτευτο, οἵδε περὶ θανάτου ἔκρινον, καὶ ταῦτα τῇ τοῦ βασιλέως αὐτῶν γενομένῃ γυναικὶ Ἰωακεὶμ, ὃν σύνθρονον πεποίητο ὁ Βαβυλώνιος βασιλεύς; Εἰ δὲ οὐχ οὗτος, ἄλλος δὲ τοῦ λαοῦ Ἰωακείμ· πόθεν τοιαύτη κατάλυσις αἰχμαλώτῳ περιῆν, καὶ παράδεισος ἀμφιλαφὴς ἦν; πόθεν δὲ λαβὼν ἔλεγες τό· Ἠστραγαλωμένοι καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἄταφοι ῥιπτούμενοι· ἢ, ὅσον ἐπ’ ἐμῇ γνώσει, ἀπὸ τοῦ Τωβία; περὶ οὗ ἡμᾶς ἐχρῆν ἐγνωκέναι, ὅτι Ἑβραῖοι τῷ Τωβίᾳ οὐ χρῶνται, οὐδὲ τῇ Ἰουδήθ· οὐδὲ γὰρ ἔχουσιν αὐτὰ καὶ ἐν ἀποκρύφοις ἑβραϊστί· ὡς ἀπ’ αὐτῶν μαθόντες ἐγνώκαμεν. Ἀλλ’ ἐπεὶ χρῶνται τῷ Τωβίᾳ αἱ Ἐκκλησίαι, ἰστέον, ὅτι καὶ ἐν τῇ αἰχμαλωσίᾳ τινὲς τῶν αἰχμαλώτων ἐπλούτουν, καὶ εὖ ἔπραττον.ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM Β Λ εἷς ἐν τῷ οἴκῳ ἡμῶν παρὲξ ἀμφοτέρων ἡμῶν ἐν τῷ Εt Εt ὅτι φρονήσεως οὔσης ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν (78) δικαίωμα, πρῖνον πρίσειν, οι σχίνον-σχίσειν; οἴκῳ. Καὶ ἀπέθανεν ὁ υἱὸς τῆς γυναικὸς ταύτης την νύκτα, ὡς ἐπεκοιμήθη ἐπ' αὐτόν. Καὶ ἀνέστη μέσης τῆς νυκτός· καὶ ἔλαβε τὸν υἱόν μου ἐκ τῶν ἀγκαλῶν μου· καὶ ἡ δούλη σου ὕπνουν. Καὶ ἐκοίμισεν αὐτὸν ἐν τῷ κόλπῳ αὐτῆς, καὶ τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν τεθνεῶτα ἐκοίμισεν ἐν τῷ κόλπῳ μου. Καὶ ἀνέστην τὸ πρωΐ θηλάσαι τὸν υἱόν μου· κἀκεῖνος ἦν τεθνηκώς. Καὶ ἰδοὺ κατενόησα αὐτὸν τὸ πρωΐ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν ὁ υἱός μου ὃν ἔτεκον. Καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ ἡ ἑτέρα· Οὐχέ· ἀλλο ὁ υἱός σου ἐστὶν ὁ νεκρὸς, ὁ υἱὸς δὲ ὁ ἐμὸς ὁ ζῶν. Ἡ δὲ ἄλλη καὶ αὐτὴ ἔλεγεν· Οὐχὶ, ἀλλ' ὁ υἱός μου ὁ ζῶν· ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ ἐλάλησαν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως, καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς αὐταῖς· Σὺ λέγεις· Οὗτός μου ὁ υἱὸς ὁ ζῶν, καὶ ὁ υἱὸς ταύτης ὁ τεθνη χώς. Καὶ σὺ λέγεις· Οὐχὶ, ἀλλ' ὁ υἱός μου ὁ ζῶν. ὁ δὲ υἱός σου ὁ τεθνηκώς. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Λά- βετέ μοι μάχαιραν. Καὶ προσήνεγκαν την μάχαιραν ἐνώπιον τοῦ βασιλέως. Καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς· Διέλετε τὸ παιδίον τὸ ζῶν εἰς δύο, καὶ δότε τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ, τὸ ἥμισυ αὐτοῦ ταύτῃ. Καὶ ἀπεκρίθη ἡ γυνή ἧς ὁ υἱὸς ἦν ὁ ζῶν πρὸς τὸν βασιλέα, ὅτι ἐταράχθη ἡ μήτρα αὐτῆς ἐν τῷ υἱῷ αὐτῆς, καὶ εἶπεν· Ἐν ἐμοὶ, Κύριε· δότε αὐτῇ τὸ παιδίον τὸ ζῶν, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αὐτό. Καὶ αὕτη εἶπε· Μήτε ἐμοί, μήτε αὐτῇ ἔστω· διέλετε. Καὶ ἀπεκρίθη ὁ βασιλεὺς, καὶ εἶπε· Δότε τὸ παιδίον τῇ εἰπούσῃ· Δότε αὐτῇ τοῦτο, καὶ θανάτῳ μὴ θανατώσητε αυτό· αὕτη γὰρ μήτηρ αὐτοῦ. Καὶ ἤκουσε πᾶς Ἰσραὴλ τὸ κρῖμα ἔκρινεν ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐφοβήθησαν ἀπὸ προσώπου τοῦ βασι λέως, ὅτι εἶδον, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίωμα. » Εἴπερ γὰρ χρὴ περὶ τῶν φερομένων ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις ἀποφαίνεσθαι χλευαστικῶς, μᾶλλον τὴν περὶ τῶν δύο εταιρῶν ἱστορίαν τῷ Φιλιστίωνος μίμῳ, ἢ τὴν περὶ τῆς σεμνῆς Σωσάννης ὁμοιῶσαι ἐχρῆν. Καὶ ὥσπερ οὐκ ἤρχει πρὸς πειθὼ τοῦ λαοῦ τὸ εἰπεῖν Σολομῶντα· « Δότε τῇδε τὸ ζῶν παιδίον· αὕτη γάρ ἐστιν ἡ μήτηρ αὐτοῦ·, οὕτως οὐκ ἤρκει ἡ πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους ἐπίπληξις τοῦ Δανιήλ, μὴ προσ- παραλαμβανομένου τοῦ ἐκ στόματος αὐτῶν ἐλέγ χου· εἰπόντων μὲν ὑπό τι δένδρον αὐτὴν ἑωρακέναι κοιμωμένην μετὰ τοῦ νεανίσκου, μὴ μὴν συμφωνη σάντων περὶ τοῦ τί δένδρον ἦν. Καὶ ἐπείπερ ὡς καὶ ταλαβὼν ἔφασκες ἐξ ἐπιπνοίας (77) τὸν Δανιὴλ κεκρι- κέναι τὰ περὶ τοὺς πρεσβυτέρους, τάχα μὲν οὕτως ἐλέγχοντα, τάχα δὲ ἑτέρως, πρόσχες· καὶ ταῦτα πα ραπλήσια δοκεί μοι εἶναι τὰ κατὰ τὸν Δανιὴλ τῇ κρίσει τοῦ Σολομῶντος· περὶ οὗ μαρτυρεῖ ἡ Γραφὴ, ὅτι εἶδεν ὁ λαός, ὅτι φρόνησις Θεοῦ ἐν αὐτῷ τοῦ ποιεῖν δικαίω μα. Τοῦτο ἂν δύναιτο λέγεσθαι καὶ περὶ τοῦ Δανιήλ ἐκρίθη τὰ ἀναγεγραμμένα περὶ τῶν πρεσβυτέρων. Καὶ τοῦτο δὲ μικροῦ δεῖν ἔλαθέ με, ἀναγκαῖον παρατεθῆναι περὶ τοῦ πεῖνον-πρίσειν καὶ σχίνον- σχίσειν· ὅτι καὶ ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἱονεὶ ἑτυμολογίαι (79) αἵτινες παρὰ μὲν ἐπιπνοίας. μικροῦ δεῖν, ἔλαβέ με. ἐν ταῖς ἡμετέραις Γραφαῖς κεῖνταί τινες οἷονεὶ ἐτυ μελετία:, - et hac mulier. Et nos simul. Nemo erat in domo nostra præter nos ambas. Et mortuus est filius mu- lieris bujus noctu, quoniam dormivit super eum. surrexit media nocte, et sumpsit filium meum ex ulnis meis. Et ego ancilla tua dormiebam. Et trans- tulit eum in sinum suum, et filium suum mortuum transtulit in sinum meum. Et surrexi mane, ut la- ctarem filium meum : et ille erat mortuus. Et ecce consideravi eum mane : et ecce non erat filius meus, quem pepereram. Et dixit mulier altera : Non; sed filius mus est mortuus; filius autem meus est qui vivit. Altera vero ipsa quoque dixit : Non ; sel filius meus est qui vivit, filius autem tuus mortuns est. Et locutæ sunt coram rege, et dixit rex eis : Tu dicis Hic est filius meus qui vivit, et filius istius est mortuus. Et tu dicis : Non, sed flius meus est qui vivit, filius autem tuus mortuus est. Et dixit rex Accipite mihi gladium. Et attulerunt gladium coram rege. Et dixit rex: Dividite infantem vivum in duas partes, et date dimidium ejus huic, et di- midium ejus illi. respondit regi mulier, cujus f. lius erat vivus (commota sunt enim viscera ejus in filio) dixitque : In me, domine : dale ei infanten vivum, et nolite interficere illum. Dixit allera : Nec mihi, nec isti sit; dividite. Et respondit rex et dixit : Date infantem ei quæ dixit: Date illi eum et nolite eum interficere. Hæc enim mater ejus est. Et`audi- vit omnis Israel judicium quod judicavit rex, et ti- muerunt a facie regis, quia viderunt prudentiam Dei esse in eo ad faciendum judicium “. , Enim- vero si liceret de iis quæ in Ecclesiis feruntur pro- nuntiare cavillatorie, polius duarum meretricum, quam venerabilis Susannæ historia Philistionis mimo comparanda esset. Et quemadmodum ad po- puli persuasionem non satis erat ut diceret Salo- mon : ‹ Date huic infantem vivum, hæc enim est mater ejus; › ita non sufficiebat seniores a Daniele increpari, nisi eos ex proprio ipsorum ore convicis- set, cum ambo dicerent se sub arbore quadam illam vidisse cum juvene cubantem, nequaquam autein consentirent quænam esset arbor. Et quoniam, perinde ac si compertum haberes, dixisti Danielem ex inspiratione seniores judicasse, forte quidem sic convincentem, forte autem aliter, attende : etiam hæc quæ a Daniele gesta sunt, mihi videntur similia D judicio Salomonis, de quo testatur Scriptura vidisse populum sapientiam Dei in illo fuisse ad faciendum judicium. Hoc utique de Daniele dici possit, cum sapientia polleret ad faciendum judicium, ab ipso judicatos fuisse seniores eo quo scriptum est modo. quod tamen necesse est ut apponam de lusu ver- borum nempe in nostris Scripturis quasdam exstare ceu etymologias Ill Reg. ut, et seqq. cod. mss. C sed alii codd. mss. rectius. 12. lloc etiam parum abfuit quin me fugeret, (77) Wetstenius in textu ἐπινοίας, sed alii (78) Wetstenius in textu τῷ ποιεῖν. Paulo post, (79) Idlein, πρίνου πρίσιν, καὶ σχίνον σχίσιν· ὅτι
PG 11:80Αὐτὸς δὲ ὁ Τωβίας φησί· Καθότι ἐμεμνήμην τοῦ Θεοῦ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ μου, καὶ ἔδωκεν ὁ Ὕψιστος χάριν καὶ μορφὴν ἐνώπιον Νεμεσσάρου, καὶ ἤμην αὐτοῦ ἀγοραστής· καὶ ἐπορευόμην εἰς τὴν Μηδίαν, καὶ παρεθέμην Γαβαήλῳ τῷ ἀδελφῷ Γαβρία ἐν Ῥάγοις τῆς Μηδίας ἀργυρίου τάλαντα δέκα. Καὶ ἐπιφέρει ὡς πλούσιος τό· Ἐν ταῖς ἡμέραις Νεμεςσάρου ἐλεημοσύνας πολλὰς ἐποίησα τοῖς ἀδελφοῖς μου. Τοὺς ἄρτους μου ἐδίδουν πεινῶσι καὶ ἱμάτια τοῖς γυμνοῖς· καὶ εἴ τινα ἐκ τοῦ γένους ἑώρων τεθνηκότα καὶ ἐῤῥιμμένον ὀπίσω τοῦ τείχους Νινευὶ̈, ἔθαπτον αὐτόν· καὶ εἴ τινα ἀπέκτεινε Σεναχηρεὶμ βασιλεὺς, ὅτε ἦλθε φεύγων ἐκ τῆς Ἰουδαίας, ἔθαψα αὐτοὺς κλέπτων· πολλοὺς γὰρ ἐπέκτεινεν ἐν τῷ θυμῷ αὐτοῦ. Καὶ κατανόει εἴ γε μὴ πολὺν πλοῦτον ἐμφαίνει καὶ πολλὴν περιουσίαν ὁ κατάλογος ὁ τοσοῦτος τῶν εὐποιῶν τοῦ Τωβία· καὶ μάλιστα, ὅτι ἐπιφέρει λέγων τό·
Ἐπιγνοὺς, ὅτι ζητοῦμαι ἀποθανεῖν, φοβηθεὶς ἀνεχώρησα, καὶ διηρπάγη πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου. Ἀλλὰ καὶ ἕτερος αἰχμάλωτος Δαχιάχαρος ὁ τοῦ Ἀνανιὴλ υἱὸς ἀδελφοῦ Τωβία ἐπὶ πᾶσαν κατεστάθη τὴν λογιστείαν τῆς βασιλείας τοῦ βασιλέως Ἀχερδόνος, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν διοίκησιν· καὶ λέγεται, ὅτι ἦν ὁ Δαχιάχαρος οἰνοχόος, καὶ ἐπὶ τοῦ δακτυλίου, καὶ διοικητὴς, καὶ ἐκλογιστής. Καὶ ὁ Μαρδοχαῖος δὲ περὶ τὴν αὐλὴν διέτριβε τοῦ βασιλέως, καὶ τοσαύτην εἶχε παῤῥησίαν πρὸς αὐτὸν, ὥστε καὶ ἐν εὐεργέταις ἀναγεγράφθαι τοῦ Ἀρταξέρξου. Ἔτι δὲ καὶ ἐν τῷ Ἔσδρᾳ· Νεεμίας οἰνοχόος τοῦ βασιλέως καὶ εὐνοῦχος αὐτοῦ, Ἑβραῖος τῷ γένει, ᾐτήσατο τὰ περὶ τῆς οἰκοδομῆς τοῦ ναοῦ, καὶ ἔτυχεν· ὥστε μετὰ πλειόνων ἐπιτραπῆναι ἀπελθεῖν ἀνορθῶσαι τὸν ναόν. Τί οὖν θαυμαστὸν τὸ, παράδεισον, καὶ οἰκίαν, καὶ κτῆμα γεγονέναι τινὸς Ἰωακεὶμ, εἴτε πολυτελὴς εἴτε καὶ μετρία ἦν; Οὐ γὰρ σαφῶς δηλοῦται ἀπὸ τῆς Γραφῆς τὸ τοιοῦτον. Ἀλλὰ φῄς· Πῶς περὶ θανάτου ἔκρινον ἐν αἰχμαλωσίᾳ τυγχάνοντες; οὐκ οἶδα πόθεν ἀμφιβάλλων τὸ βασιλέως εἶναι γυναῖκα, διὰ τὴν ὁμωνυμίαν τοῦ Ἰωακεὶμ, τὴν Σωσάνναν.
PG 11:81Λεκτέον δ’, ὅτι οὐδὲν παράδοξον, μεγάλων ἐθνῶν ὑποχειρίων γενομένων, πρὸς βασιλέως συγκεχωρῆσθαι τοῖς οἰκείοις νόμοις χρῆσθαι τοὺς αἰχμαλώτους καὶ τοῖς δικαστηρίοις. Καὶ νῦν γοῦν Ῥωμαίων βασιλευόντων, καὶ Ἰουδαίων τὸ δίδραχμον αὐτοῖς τελούντων, ὅσα συγχωροῦντος Καίσαρος ὁ ἐθνάρχης παρ’ αὐτοῖς δύναται, ὡς μηδὲν διαφέρειν βασιλεύοντος τοῦ ἔθνους, ἴσμεν οἱ πεπειραμένοι. Γίνεται δὲ καὶ κριτήρια λεληθότως κατὰ τὸν νόμον, καὶ καταδικάζονταί τινες τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ· οὔτε μετὰ τῆς πάντη εἰς τοῦτο παῤῥησίας, οὔτε μετὰ τοῦ λανθάνειν τὸν βασιλεύοντα· καὶ τοῦτο ἐν τῇ χώρᾳ τοῦ ἔθνους πολὺν διατρίψαντες χρόνον μεμαθήκαμεν καὶ πεπληροφορήμεθα. Καί τοι γε ὑπὸ Ῥωμαίοις δύο φυλαὶ μόναι εἶναι ἱστόρηνται, ἥ τε Ἰούδα καὶ Βενιαμίν· ἔστω δὲ καὶ Λευϊτική. Ὁ δὲ, παρὰ τὸν λαὸν Ἰούδα, Ἰσραὴλ, δέκα ἦσαν φυλαί· καὶ εἰκὸς, ἀρκεσθέντας τοὺς Ἀσσυρίους τῷ ὑποχειρίους αὐτοὺς ἔχειν, ἐπιτετραφέναι αὐτοῖς τὰ οἰκεῖα δικαστήρια. Εὗρόν σου ἐν τῇ ἐπιστολῇ καὶ τοῦτο αὐταῖς λέξεσι τό· Ἐπὶ δὲ πᾶσι, τοσούτων προωδοιπορηκότων προφητῶν, τῶν τε ἑξῆς οὐδεὶς ἕτερος ἑτέρου κέχρηται ῥητῷ νοήματι·τοῦμαι ἀποθανεῖν, φοβηθεὶς ἀνεχώρησα, καὶ διηρ- & πάγη πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου. » ᾿Αλλὰ καὶ ἕτερος αἰχμάλωτος Δαχιάχαρος (98) ὁ τοῦ ᾿Ανανιήλ υἱὸς ἀδελφοῦ Τωβία ἐπὶ πᾶσαν κατεστάθη τὴν λογιστείαν τῆς βασιλείας τοῦ βασιλέως Αχερδόνος, καὶ ἐπὶ πᾶ σαν τὴν διοίκησιν· καὶ λέγεται, ι ὅτι ἦν ὁ Δαχιάχα- ρος αἰνοχόος, καὶ ἐπὶ τοῦ δακτυλίου, καὶ διοικητής, καὶ ἐκλογιστής. » Καὶ ὁ Μαρδοχαῖος δὲ περὶ τὴν αὐλὴν διέτριβε τοῦ βασιλέως, καὶ τοσαύτην είχε παρ- ῥησίαν πρὸς αὐτὸν, ὥστε καὶ ἐν εὐεργέταις ἀναγε γράφθαι τοῦ ᾿Αρταξέρξου. Ἔτι δὲ καὶ ἐν τῷ Ἔσδρα Νεεμίας οινοχόος τοῦ βασιλέως καὶ εὐνοῦχος αὐτοῦ (99). Ἑβραῖος τῷ γένει, ᾐτήσατο τὰ περὶ τῆς οἰκο δομῆς τοῦ ναοῦ, καὶ ἔτυχεν· ὥστε μετὰ πλειόνων ἐπιτραπῆναι ἀπελθεῖν ἀνορθῶσαι τὸν ναόν. Τί οὖν θαυμαστὸν τὸ, παράδεισον, καὶ οἰκίαν, καὶ κτῆμα γε γονέναι τινὸς Ἰωακείμ, εἴτε πολυτελής (99) εἴτε καὶ μετρία ἦν ; Οὐ γὰρ σαφῶς δηλοῦται ἀπὸ τῆς Γραφῆς τὸ τοιοῦτον. ᾿Αλλὰ φῇς· « Πῶς περὶ θανάτου ἔκρινον ἐν αἰχμα- Β 14. λωσία τυγχάνοντες; ν οὐκ οἶδα πόθεν ἀμφιβάλλων τὸ βασιλέως είναι γυναίκα, διὰ τὴν όμωνυμίαν τοῦ Ἰωα κείμ, τὴν Σωσάνναν. Λεκτέον δ', ὅτι οὐδὲν παράδοξον, μεγάλων ἐθνῶν ὑποχειρίων γενομένων, πρὸς βασι- λέως συγκεχωρῆσθαι τοῖς οἰκείοις νόμοις χρῆσθαι (1) τοὺς αἰχμαλώτους καὶ τοῖς δικαστηρίοις. Καὶ νῦν τοῦν Ῥωμαίων βασιλευόντων, καὶ Ἰουδαίων τὸ δίδραχ μον αὐτοῖς τελούντων, ὅσα συγχωροῦντος Καίσαρος του υἱός τὴν ἐκλογιστίαν, Αχερδόνος, Σαρχεδόνος. νοῦχος αὐτοῦ. Εισι τινες εὐνοῦχοι, τοῦ Θεοῦ ἄνθρωποι, διὰ τοῦτο εὐνοῦ. Ο και ἵν᾿ οἰκοδομήσωσι πεσοῦσαν τὴν Ἱερουσαλήμ. Τῶν δὲ παράδειγμα ὁ ἐν τῇ δευτέρα Εσδρα γεγραμ- μένος, ὃς φησι· Καὶ ἐγὼ ἤμην εὐνοῦχος τῷ βασι λεῖ. Εt εὐνοῦχον οινοχόῳ οινοχόον προς. οινοχόοι "Οτι ὁ Περσῶν βα σιλεὺς τὸν Χαλυδώνιον μόνον οἶνον ἔπινεν, ὃν φησὶ Ποσειδώνιος κὰν Δαμασκῷ τῆς Συρίας γίνεσθαι, Περ τῶν αὐτόθι καταφυτευσάντων τὰς ἀμπέλους. « (η Συγκεχρήσθαι τοῖς οἰκείοις νόμοις χρή- 1. σθαι. 1:1 Τέτταρες δ' ἦσαν ἐν τῇ πόλει τῶν Κυρηναίων, ἥ τε τῶν πολιτῶν, καὶ ἡ τῶν γεωργῶν, τρίτη δ' ἡ τῶν μετοίκων, καὶ τετάρτη ἡ τῶν Ἰου δαίων. Αὕτη δ' εἰς πᾶσαν πόλιν ἤδη παρελήλυθε, καὶ τόπον οὐκ ἔστι ῥᾳδίως εὑρεῖν τῆς οἰκουμένης, ὃς οὐ παραδέδεκται τοῦτο τὸ φῦλον, μηδ' ἐπικρατεῖται ὑπ' αὐτοῦ. Τήν τε Αἴγυπτον καὶ τὴν Κυρηναίαν, ἅτε τῶν αὐτῶν ἡγεμόνων τυχοῦσαν, τῶν τε ἄλλων συχνά, ζη- λῶσαι συνέβη· καὶ δὴ τὰ συντάγματα τῶν Ἰουδαίων θρέψαι διαφερόντως, καὶ συναυξήσαι χρώμενα τοῖς πατρίοις τῶν Ἰουδαίων νόμοις. Ἐν γοῦν Αἰγύπτῳ κατοικία τῶν Ἰουδαίων ἐστὶν ἀποδεδειγμένη, χωρίς δὲ καὶ τῆς τῶν ᾿Αλεξανδρέων πόλεως αφώριστο μέγα μέρος τῷ ἔθνει τούτῳ. Καθίσταται δὲ καὶ ἐθνάρχης αὐτῶν, ὃς διοικεῖ τε τὸ ἔθνος, καὶ διαιτᾷ κρίσεις, καὶ συμβολαίων ἐπιμελεῖται καὶ προσταγμάτων, ὡσὰν πολιτείας ἄρχων αὐτοτελοῦς. • DE HISTORIA SUSANNÆ. • universa administrationi, diciturque : . Et erat Da- chiacharus pocillator, annuli custos, dispensator, et rationibus præfectus › Mardochæus quoque versabatur in aula regis, tantaque pollebat apud eum auctoritate, ut etiam ascriptus sit inter bene- factores Artaxerxis ". Præterea in Esdra etiam Neemias pocillator regis et ejus eunuchus, gen ere Hebræus, petiit ædificationem templi, et impetra vit ut sibi liceret abire cum pluribus et templum in- staurare 40. Quid ergo mirum, hortum, domum ac prædium habuisse quemdam nomine Joakim, sive ampla illa sive mediocria fuerint. Nihil enim hujus- cemodi aperte indicat Scriptura. erat cunctis rationibus regni regis Acherdonis, et ferebant qui erant in captivitate?, dubitans, ne- scio qua de causa, fueritne Susanna conjux regis, propter nominis Joakim æquivocationem. Respon- deo, nihil insolitum accidisse si, magnis gentibus subactis, a rege concessum fuit ut suis legibus et judiciis utantur captivi. Certe nunc cum Judæi Romanis imperantibus didrachma pendunt, quan- tam concedente Cæsare in ipsos auctoritatem ha- Sed, inquis, quomodo sententiam mortis Tob. 1, 22. Esth. 11, 19, 23. II Esdr. AvaA. Ibidem in codice Wetstenii desideratur quae in codice Regio et Cant. et in aliis reperitur. Paulo post Aldus, et pro legit Origenes tom. xiv in Matth. : Sunt quidam eunuchi, Dei homines, qui pro- pierea eunuchi facti sunt ut collapsam ædificent Jerusalem. Horum exemplum est is de quo scri- bitur in ll Esdr:e libro, qui inquit : ego eraul eunuchus regi. Observat hunc locum doctissimus Huetius lib. i Origenianorum, cap. 1, num. 2, pu- Latque imperitia lingua Hebrææ lapsum esse Orige- neni, uἱ pro substituerit. Forte tamen ex collatione præsentium verborum depre- bendi potest, Origenem nemoria lapsum fuisse : di- serte namque eum vocat, quod respondet Hebreo Εtrum vero Origenes, ex traditione Judæoruni, vel ex consuetudine regum orientalium quorum famuli et (vide Genes. xL, 1, 2) eunuchi plerumque fuerunt, collegerit ipsum etiam Nehemian eunuchum fuisse, incertum est. Quomodo antem factum sit, ut Nehemias a poculis regis Per- sarum fuerit, ex Athenæi lib. I, pag. 14, viri docti eleganter monstrarunt. Sic ille : Pero sarum rex vinum Chalybonium solum bibere consue- verat, quod Posidonius etiam in Damasco Syriæ nasci confirmat, quia vineas ibi Persa plantarunt. Syria autem Judææ finitima est, adeoque Nehemia poterat vini illius administratio magis esse nota quam aliis. Unde et regi aptior et præ aliis ido- aeus pincerna visus. WETS1ENIUS. diserte testatur Strabo Cappador feste Josephio libr. xiv Antig. Judaic., cap. 12, qui ejus verba sic refert : Quatuor erant gene ra in Cyrenensium urbe, cives, agricola, inquilini, el quarti Judasi. Hoc jam in omnes urbes subre- psit, nec est facile invenire locum in orbe habita- bili, quem recepta semel hæc gens non obtineat. Nam et Ægyptus et Cyrene, utpote eisdem solita parere dominis, aliæque multæ regiones horum ri- tus admiserunt, aluntque congregationes Judæo- rum maximas, tempore coalitas et utentes institu- tis domesticis. Per Ægyptum sane etiam coloniæ sunt ejus gentis. Absque eo quod Alexandrinæ ur- bis magna pars eis assignata est. Habet etiam eth- narcham qui suæ gentis res administret, et contro- versias ex jure dirimat, et contractus atque pacta rata habeat, non aliter quam fit in absoluta repu- blica. Vide insuper Josephum lib. xix Antiquit. Judaic., cap. 4, ubi duplex refert Claudii impera- toris edictum jubentis ut Judæis tum Alexandrinis, tum aliis sub imperio Romano viventibus, suo ju- re et suis legibus uti liceat. Vide eumdem Joseph. lib. vu De bello Judaico, cap. 9, Græc. vel c. Latin., ubi de Judæis apud Antiochiam degentibus agitur. (98) Aldus. ᾿Αχιάχαρος, et pro Ανανιήλ labet (94) Νεεμίας οινοχόος τοῦ βασιλέως καὶ εὐ- (995) Forte leg. πολυτελή. EDIT. PATROL.
PG 11:84οὐ γὰρ ἐπτώχευσεν ὁ λόγος αὐτῶν ἀληθὴς ὤν· οὑτοσὶ δὲ, ἐκείνων θατέρῳ ἐπαπειλῶν ὑπομιμνήσκει σε λέγοντος τοῦ Κυρίου· Ἀθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς· καὶ ἐθαύμασα, πῶς πολλὰς διατριβὰς ἔχων ἐν ταῖς ἐξετάσεσι καὶ μελέταις τῆς Γραφῆς, οὐ τετήρηκας συγχρωμένους προφήτας προφητῶν λόγοις σχεδὸν αὐταῖς λέξεσι. Τίς γὰρ οὐκ οἶδε καὶ τῶν πολλῶν πιστῶν κείμενον ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ τό· Ἔσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις ἐμφανὲς τὸ ὄρος Κυρίου· καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἐπ’ ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν, καὶ ἥξουσιν ἐπ’ αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη· καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ· ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐν Ἱερουσαλήμ. Καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ κρινεῖ λαὸν πολύν· καὶ συγκόψουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄροτρα, καὶ τὰς ζιβύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα· καὶ οὐ λήψεται ἔθνος ἐπ’ ἔθνος μάχαιραν· καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν. Τὸ δὲ παραπλήσιον τούτοις ὅλοις, καὶ τῇ αὐτῇ λέξει, ἐν τῷ Μιχαίᾳ οὕτως ἐστὶ γεγραμμένον·ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM προωδοιπορηκότων προφητῶν, ἑξῆς οὐδείς (12) ἐστιν ἑτέρου κεχρημένος ῥητῷ νοήματι. Οὐ γὰρ ἐπτώχευ σεν ὁ λόγος αὐτῶν ἀληθῆς ὤν· οὑτοσὶ δὲ ἐκείνων θατέρῳ ἐπαπειλῶν, ὑπομιμνήσκει λέγοντος τοῦ Κυ- ρίου· ο 'Αθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς. » Εξ ἁπάντων τούτων (13) ἐμοὶ δοκεῖ προσκεῖσθαι ἡ περι- κοπή· ἀλλὰ καὶ τῆς φράσεως ὁ χαρακτήρ διαλλάσσει. Εκρουσα (14)· σὺ δέ μοι ἤχησον, καὶ ἀντιγράφων παίδευε. Τοὺς κυρίους μου πάντας προσαγόρευε. Σε οἱ ἐπιστάμενοι πάντες προσαγορεύουσιν· ἐῤῥῶσθαί σε ἅμα τῇ συνοδία (15) καὶ κατὰ νοῦν εὔχομαι. ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΕΠΙΣΤΟΛΗ ΠΡΟΣ ΑΦΡΙΚΑΝΟΝ. δαίων εἰλημμένῳ Δανιὴλ οὐκ ἐμφέρεται. Πρὸς δὲ τούτων ἁπάντων ἤδε ἡ περικοπὴ σὺν ἄλλαις δύο ταῖς ἐπὶ τῷ τέλει τῶν παρὰ τῶν Ἰουδαίων εἰλημα μένων οὐκ ἐμφέρεται. μεμψιμοί- ρους, Ωριγένης Αφρικανῷ ἀγαπητῷ ἀδελφῷ ἐν Θεῷ Πατρὶ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ ἁγίου παιδὸς αὐτοῦ (16) εὖ πράττειν. Ἡ μὲν σὴ ἐπιστολὴ, δι' ἧς ἐμάνθανον & ἐνέφηνας περὶ τῆς ἐν τῷ Δανιὴλ φερομένης ἐν ταῖς Εκκλησίαις Σωσάννης, βραχεῖα μέν τις εἶναι δοκεῖ· ἐν ἐλίγοις δὲ πολλὰ προβλήματα ἔχουσα, ὧν ἕκαστον ἐδεῖτο οὐ τῆς τυχούσης ἐξεργασίας, ἀλλὰ τοσαύτης, ὥστε ὑπερβαίνειν τὸν ἐπιστολικὸν χαρακτῆρα, καὶ συγγράμματος ἔχειν (17) περιγραφήν. Ἐγὼ δὲ τὸ ἐμαυτοῦ τῆς διανοίας μέτριον, ὅση δύναμις, κατα- νοῶν, ἵνα μὴ ἀναισθητοίην ἐμαυτοῦ, θεωρῶ, ὅτι ἀπο- λείπομαι τῆς ἀπαιτουμένης ἀκριβείας εἰς τὴν ἀντι- γραφὴν τῆς ἐπιστολῆς σου· ὡς καὶ οὐδ᾽ ὀλίγαι τῆς ἐν Νικομηδείᾳ διατριβῆς ἡμέραι μοι διήρκουν πρὸς Τῶν τε ἑξῆς οὐδεὶς ἔτε- ρος ἑτέρου κέχρηται ῥητῷ νοήματι. σὺ δέ μοι καὶ ἔχῃσον. Κρούσωμεν τοίνυν εἰς τὸν κάλ λιστον παράδεισον τῶν Γραφῶν, τὸν εὐώδη, τὸν γλυ κύτατον, τὸν ὡραιότατον, τὸν παντοίοις τῶν νοερών θεοφόρων ὀρνέων κελαδήμασι περιηγοῦντα ἡμῶν τὰ ὦτα. ἔχειν, θεωρῶν ὅτι ἀπολείπομαι. sententiam alterius iisdem verbis usurpavit. Neque enim emendicabat corum sermo, utpote ve- rus hic autem cum alteri illorum minitatur, com memorat Dominum dicentem: «Insontem et justum non occides. Ex his omnibus mihi videtur hæc pars adjecta ; sed et dictionis stylus differt. Pulsavi, tu resona, et rescribendo erudi. Dominos meos omnes saluta. Eruditi omnes te salutant; ego te una cum comitatu valere ex animo precor. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM. per Jesum Christum sanctum Filium ejus salutem. Epistola tua qua tuam mihi sententiam aperuisti de Susanae historia quam in suis Danielis exemplari bus Ecclesiæ circumferunt, brevis quidem esse vi- detur, at paucis verbis muitas habet quæstiones, quarum quælibet non vulgari indigeat pertractatione, sed tanta ut epistolæ modum superaret et in volu- minis molem cresceret. Ego vero, ingenii mei me- diocritatem pro virili considerans, ne mei ipsius sensu caream, deesse mihi video solertiam quæ ad rescribendum epistole tuæ requiritur. Huc adde, quod nec pauci dies quibus Nicomedia commora- tus sum, mihi suffecerunt, ut vel eo quo nunc modo • Exod. xxm, 7. Wet tenius: C Codex Regius ut in nostro textu. Porro Susannæ historiam in llebræo non ba- beri, in responso concedit Origenes, et tractatu in Matthæum : ‹ Usi sumus in hoc loco Danielis exemplo, non ignorantes quoniam in Hebræo posi- Quin non est, sed quoniam in Ecclesiis tenetur. Hieronymus sæpius idem inculcat, et maxime præ- fal. Explanat. in Danielem : • Nus, inquit, ante aunos plurimos, cum verteremus Danielem, lias vi- siones obelo prænotavimus, significantes cas in Hebraico non haberi : et niror quosdam indignari mihi, quasi ego decurtaverim librum, cum et Origenes, et Eusebius, et Apollinarius, alii- que ecclesiastici viri et doctores Græciæ has, ut dixi, visiones non haberi apud Hebræos fateantur ; nec. se debere respondere Porphyrio pro his quæ nullam Scripturæ sanctæ auctoritatem præbeant. › Vide ejusdem præfationem in versionem suam Da- nielis. Denique ipse Origenes infra in fragmento libri decimi* Stromatum ait: Hebræi reprobant historian Sn-annæ, dicentes eam in Danielis volu- mine non haberi. Hieronymus iterum præfat. in Danielem Apud Hebræos nec Susannæ habet D luistorian, nec hymnum trium puerorum, nee Belis Draconisque fabulas. Vide ibidem paulo post qui- bus cavillationibus eas perfundat quidam de præ- ceptoribus Judæorum. Africani verba aliter refert : post legitur, gium allusisse Joannem Damascemmin lib. iv De fide orthodoxa, cap. : Pulsemus igitur ad pulcherrimum illud pona- rium Scripturarum, illud, inquam, mire fragrans, suave, elegantissimum, quod spiritualium divinarum- que avium omnigenis garritibus aures nostras cir- cumsonel. Regius rectius. Infra Hoeschelius cum Cant.], 4. Origenes Africano dilecto fratri in Deo Patri B (12) Εξῆς οὐδείς, etc, Origenes, in response, (13) Apud Timeschelium deest τούτων ; et paulo (14) Εκρουσα. Observat Wetstenius ad hoc ada (15) Συνοδία. Πæschelius, συνουσίᾳ. (16) Avrov. Deest apud Hoeschelium [et Cant.]. (17) Wetstenius ἔχων, Hoeschelius vero et codex
PG 11:85Καὶ ἔσται ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν ἐμφανὲς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, ἕτοιμον ἐπὶ τὰς κορυφὰς τῶν ὀρέων, καὶ μετεωρισθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν· καὶ σπεύσουσιν ἐπ’ αὐτῷ λαοὶ, καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακὼβ, καὶ δείξουσιν ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ· καὶ πορευσόμεθα ἐν ταῖς τρίβοις αὐτοῦ· ὅτι ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ. Καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον λαῶν πολλῶν, καὶ ἐλέγξει ἐπὶ ἔθνη ἰσχυρὰ ἕως εἰς μακρὰν, καὶ κατακόψουσι τὰς μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄροτρα, καὶ τὰς ζιβύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα· καὶ οὐκέτι μὴ ἄρῃ ἔθνος ἐπ’ ἔθνος ῥομφαίαν, καὶ οὐκέτι μὴ μάθωσι πολεμεῖν. Ἔτι δὲ ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Παραλειπομένων ὁ τεταγμένος ἐν χειρὶ Ἀσὰφ, καὶ τῶν ἀδελφῶν αὐτοῦ ψαλμὸς, τοῦ αἰνεῖν τὸ Κύριον, οὗ ἡ ἀρχή· Ἐξομολογεῖσθε καὶ ἐπικαλεῖσθε αὐτὸν ἐν ὀνόματι αὐτοῦ, ἐν μὲν τοῖς πλείστοις κατὰ τὴν ἀρχὴν ἰσοδυναμεῖ τῷ ρδ ψαλμῷ, ἕως τοῦ· Καὶ ἐν τοῖς προφήταις μου μὴ πονηρεύεσθε· μετὰ δὲ τοῦτο τῷ ε ἀπὸ τῆς ἀρχῆς αὐτοῦ ἐγγύς πως ἐχούσης τό· Ἄσατε τῷ Κυρίῳ πᾶσα ἡ γῆ· ἕως τοῦ·ὁ ἐθνάρχης (2) παρ' αὐτοῖς δύναται, ὡς μηδὲν διαφέ ἄρχοντα, Εθνάρ χην, ἄρχοντα τοῦ ἔθνους πατριάρχης Αποκρινάσθωσαν ἡμῖν πρὸς Θεοῦ· ἐστί τις, ὦ βέλτιστοι, τούτων τῶν ἀπὸ Μοντανοῦ καὶ γυναικῶν λαλεῖν ἀρξαμένων, ὅστις ὑπὸ Ἰουδαίων ἐδιώχθη, ἢ ὑπὸ παρανόμων ἀπεκτάνθη; Οὐδείς. Οὐδέ γέ τις αὐτῶν κρατηθεὶς ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος ἀνεσταυ- ρώθη; Οὐ γὰρ οὖν. Οὐδὲ μὴν οὐδὲ ἐν συναγωγαῖς Ἰου δαίων τῶν γυναικῶν τις μαστιγώθη ποτέ, ἢ ἐλιθο βολήθη; Ουδαμόσε οὐδαμῶς. Αλλῳ δὲ θανάτω τελευ- τῆσαι λέγοντα: Μοντανός τε καὶ Μαξιμίλλα, ρειν βασιλεύοντος τοῦ ἔθνους, ἴσμεν οἱ πεπειραμένοι. Γίνεται δὲ καὶ κριτήρια λεληθότως κατὰ τὸν νόμον, καὶ καταδικάζονταί τινες τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ (5)· οὔτε μετὰ τῆς πάντη εἰς τοῦτο παῤῥησίας, οὔτε μετὰ τοῦ λανθάνειν τὸν βασιλεύοντα· καὶ τοῦτο ἐν τῇ χώρᾳ τοῦ ἔθνους πολὺν διατρίψαντες χρόνον μεμαθήκαμεν καὶ πεπληροφορήμεθα. Καί τοι γε ὑπὸ Ῥωμαίοις (4) δύο φυλαὶ μόναι εἶναι ἱστόρηνται, ἥ τε Ἰούδα καὶ Βενια- μίν· ἔστω δὲ καὶ Λευϊτική. Ο δὲ (5), παρὰ τὸν λαὸν Ἰούδα, Ἰσραὴλ, δέκα ἦσαν φυλαί· καὶ εἰκὸς, ἀρκε σθέντας τοὺς ᾿Ασσυρίους τῷ ὑποχειρίους αὐτοὺς ἔχειν, ἐπιτετραφέναι αὐτοῖς τὰ οἰκεῖα δικαστήρια. Εὗρόν σου ἐν τῇ ἐπιστολῇ καὶ τοῦτο αὐταῖς λέξεσι τό· ι Ἐπὶ δὲ πᾶσι, τοσούτων προωδοιπορηκότων προ φητῶν, τῶν τε ἑξῆς οὐδεὶς ἕτερος ἑτέρου κέχρηται ῥητῷ (6) νοήματι· οὐ γὰρ ἐπτώχευσεν ὁ λόγος αὐτῶν ἀληθὴς ν· οὑτοσὶ δὲ, ἐκείνων θατέρῳ ἐπαπειλῶν υπομιμνήσκει σε (7) λέγοντος τοῦ Κυρίου· Αθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς· καὶ ἐθαύμασα, πῶς πολλὰς διατριβὰς ἔχων ἐν ταῖς ἐξετάσεσι καὶ μελέ ταις τῆς Γραφῆς, οὐ τετήρηκας συγχρωμένους προ- φήτας προφητῶν λόγοις σχεδὸν αὐταῖς λέξεσι. Τίς γὰρ οὐκ οἶδε καὶ τῶν πολλῶν πιστῶν κείμενον ἐν τῷ Ἡσαΐα τό· «Εσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις ἐμφα νὲς τὸ ὄρος Κυρίου· καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ (8) ἐπ᾿ ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν, καὶ ἥξουσιν ἐπ' αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη· καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, ἀνα- 6ῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν δὲν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ· ἐκ γὰρ Σιών ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐν Ἱερουσα- λήμ (9). Καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ κρινεῖ λαὸν πολύν· καὶ συγκόψουσι τας μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄροτρα, καὶ τὰς ζιδύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα· καὶ οὐ λήψεται ἔθνος ἐπ᾿ ἔθνος μάχαιραν· καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν. » Τὸ δὲ παραπλήσιον τούτοις ὅλοις, καὶ τῇ αὐτῇ λέξει, ἐν τῷ Μιχαίᾳ οὕτως ἐστὶ ὑπὸ Βαβυλωνίοις, τῆς ἀληθῆς ὤν· οὕτωσὶ δέ, ἐπ' ἄκρου, ήξουσιν ἐν αὐτῇ πάντα. λέγξει λαὸν πολύν. ἐλέγξει λαὸν πολύν. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM beat ethnarcha, ut nihil differat ab eo qui regnum A obtineret in gentem, scimus qui sumus experti. Fiunt etiam judicia latenter secundum legem et nonnulli morte damnantur, non quidem cum plena omni ex parte libertate, sed tamen non inscio im- peratore: idque in regione gentis longo tempore commorati didicimus et pro certo accepimus. Ve- rumtamen sub Romanis duæ solum referuntur esse tribus, Juda nempe et Benjamin. Esto et Levitica. Al Israel, praeter populum Juda, decen erant tribus, verisimileque est Assyriis satis fuisse quod imperio suo subditos illos haberent, cæterum propria eis concessisse judicia. • Postremo omnium, cum tot præcesserint prophe- tæ, nullus e posterioribus sententiam alterius ¡is- dem verbis usurpavit. Neque enim emendicabat illorum oratio, utpote vera; hic autem cum alteri illorum minitatur, commemoral Dominum dicen- tem : « Insontem et justum non occides “t; » et mi- ratus sum quod cum multum sis versatus in exa- minandis et meditandis Scripturis, non observaris prophetas prophetarum uti sermonibus, iisdem propemodum verbis. Quis enim vel e vulgo fide- lium ignorat id quod scriptum est in Isaia: Erit in extremis diebus manifestus mons Domini, et domus Dei in vertice montium, et exaltabitur su- per colles, et venient omnes gentes ad eum, et proficiscentur populi multi et dicent : Venite, ascendlanus in montem Domini, et ad domum Dei Jacobs, et annuntiabit nobis viam suam, et anibu labimus iu ea. Nam de Sion exibit lex, et ver- bum Domini in Jerusalem. Et judicabit inter gen- tes et judicabit populum multum. Et concident gla- dios suos in aratra, et hastas suas in falces, et non accipiet gens contra gentem gladium, et non discent amplius bellare ".› His omnibus plane similis est ac iisdem verbis conceptus hic Michæs locus Et erit in novissimis diebus manifestus Exod. xxii. 7. ** Isa. 11. seqq. sephus vocat Gracorum more, ut De bello Judaico lib. vii, cap. 9, Grec, modo etiam hoc est lib. xix Antig. Jι- dais., cap. 4. Alias vocatur ab Origene lib. sv De principiis, cap. 1, et ab Epiphanio la- res. 50, pag. 60. licentia fruerentur Judæi præsertim in Phrygia, liquet ex responsis orthodoxi cujuspiam ad Monta- nistas apud Eusebium Historia ecclesiasticæ hbro quinto, cap.16 : etc. • Respondeant nobis, quaeso per Deum : este ali- quis eorum qui jam inde a Montano et mulierculis primum garrire cœperunt, qui a Judæis persecu- tionem passus sit, aut ab impiis trucidatus? nemo certe. Nec vero ullus eorum pro Christi nomine B c D prehensus, in crucem actus est. Sed neque ulla mulier in Judæorum synagogis aut flagris cæsa aut lapidibus impedita est. Nuisquam profecto, nec un- quam. Imo longe alio mortis genere interiisse di- cuntur Montanus et Maximilla » ' tal, sub Babyloniis. Videtur tamen recte dictum sub Romanis fuisse duas tri- bus, ut argumentum sit ca minori ad majus: ▸ ni- mirum, si duæ tribus sub Romanis tantam habue- rint potestatem, multo magis decem tribus sub As- syriis, eamdem aut majorem habuisse credendum est. WETSTENIUS. male. GE, et abesse quoque hoc loco potest sine sensus dispendio. dus et paulo post, Codex Basileensis, 15. Iuveni et istud in tua epistola hisce verbis : (2) ῾Ο ἐθνάρχης. Hunc magistratum modo δο- (3) Τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ. Quanta auctoritate et (4) Ὑπὸ Ῥωμαίοις. Leo Castrius legendum pu- (5) Ὁ δέ. Wetstenius omisit particulam δέ. (6) Wetstenius, ῥητῶν, et paulo post, ὁ λόγος αυ (7) Υπομιμνήσκει σε. In epistola Africani deest, (8) Θεοῦ. Unus codex ms. Κυρίου. Μox 11- (9) Aldus, ἐξ Ιερουσαλήμ. Hulem paulo post, εξε
Ὅτι ἔρχεται κρῖναι τὴν γῆν. Ἐπεὶ δὲ ἦν τὸ παραθέσθαι αὐτὰς τὰς λέξεις πολὺ, διὰ βραχέων πρὸς τὸ προκείμενον ταῦτα εἰρήκαμεν. Εὑρήσεις δὲ καὶ περὶ τοῦ μὴ αἵρειν βάσταγμα ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν Σαββάτων οὐ μόνον παρὰ Μωϋσεῖ γεγραμμένον, ἀλλὰ καὶ ἐν Ἱερεμίᾳ. Καὶ περὶ τοῦ Πάσχα καὶ νόμων ἱερατικῶν εὑρήσεις παρά τε Μωϋσεῖ καὶ ἐν τοῖς τελευταίοις τοῦ Ἰεζεκιήλ. Καὶ αὐτὰς δ’ ἂν παρεθέμην τὰς λέξεις, καὶ ἄλλας πλείονας, εἰ μὴ ἑώρων ὑπὸ τῆς ὀλιγότητος τῶν ἐν Νικομηδείᾳ ἡμερῶν ἡμῶν ἀποκλειόμενον τὸν χρόνον τῆς πρὸς σὲ γραφῆς. Πρὸς τούτοις ἔφασκες καὶ τὸν τῆς φράσεως χαρακτῆρα διαλλάσσειν· ὅπερ ἐμοὶ οὐ πάνυ τι ἐφάνη. Καὶ ταῦτα μὲν ἀπελογησάμην· ἦν δ’ ἂν προηγουμένως μετὰ τὰ ἐγκλήματα ἐγκώμιον εἰπεῖν τῆς περὶ Σωσάνναν Γραφῆς ἐπιβαίνοντα ἑκάστῃ λέξει, καὶ δεικνύντα τὸ ἐξαίρετον τῶν νενοημένων· ὅπερ ἰδίᾳ τις τῶν φιλομαθῶς καὶ ἱκανῶς μεμελετηκότων τὰ θεῖα συντάξαι δυνήσεται. Ταῦτα πρὸς τὰ, ὡς φὴς, κρούματα ἀπεκρινάμην, καὶ ἀντιγράφω· εἴθε καὶ παιδεύειν δυναίμην νυνὶ δὲ οὐ τηλικαῦτα ἐμαυτῷ δίδωμι.ὁ ἐθνάρχης (2) παρ' αὐτοῖς δύναται, ὡς μηδὲν διαφέ ἄρχοντα, Εθνάρ χην, ἄρχοντα τοῦ ἔθνους πατριάρχης Αποκρινάσθωσαν ἡμῖν πρὸς Θεοῦ· ἐστί τις, ὦ βέλτιστοι, τούτων τῶν ἀπὸ Μοντανοῦ καὶ γυναικῶν λαλεῖν ἀρξαμένων, ὅστις ὑπὸ Ἰουδαίων ἐδιώχθη, ἢ ὑπὸ παρανόμων ἀπεκτάνθη; Οὐδείς. Οὐδέ γέ τις αὐτῶν κρατηθεὶς ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος ἀνεσταυ- ρώθη; Οὐ γὰρ οὖν. Οὐδὲ μὴν οὐδὲ ἐν συναγωγαῖς Ἰου δαίων τῶν γυναικῶν τις μαστιγώθη ποτέ, ἢ ἐλιθο βολήθη; Ουδαμόσε οὐδαμῶς. Αλλῳ δὲ θανάτω τελευ- τῆσαι λέγοντα: Μοντανός τε καὶ Μαξιμίλλα, ρειν βασιλεύοντος τοῦ ἔθνους, ἴσμεν οἱ πεπειραμένοι. Γίνεται δὲ καὶ κριτήρια λεληθότως κατὰ τὸν νόμον, καὶ καταδικάζονταί τινες τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ (5)· οὔτε μετὰ τῆς πάντη εἰς τοῦτο παῤῥησίας, οὔτε μετὰ τοῦ λανθάνειν τὸν βασιλεύοντα· καὶ τοῦτο ἐν τῇ χώρᾳ τοῦ ἔθνους πολὺν διατρίψαντες χρόνον μεμαθήκαμεν καὶ πεπληροφορήμεθα. Καί τοι γε ὑπὸ Ῥωμαίοις (4) δύο φυλαὶ μόναι εἶναι ἱστόρηνται, ἥ τε Ἰούδα καὶ Βενια- μίν· ἔστω δὲ καὶ Λευϊτική. Ο δὲ (5), παρὰ τὸν λαὸν Ἰούδα, Ἰσραὴλ, δέκα ἦσαν φυλαί· καὶ εἰκὸς, ἀρκε σθέντας τοὺς ᾿Ασσυρίους τῷ ὑποχειρίους αὐτοὺς ἔχειν, ἐπιτετραφέναι αὐτοῖς τὰ οἰκεῖα δικαστήρια. Εὗρόν σου ἐν τῇ ἐπιστολῇ καὶ τοῦτο αὐταῖς λέξεσι τό· ι Ἐπὶ δὲ πᾶσι, τοσούτων προωδοιπορηκότων προ φητῶν, τῶν τε ἑξῆς οὐδεὶς ἕτερος ἑτέρου κέχρηται ῥητῷ (6) νοήματι· οὐ γὰρ ἐπτώχευσεν ὁ λόγος αὐτῶν ἀληθὴς ν· οὑτοσὶ δὲ, ἐκείνων θατέρῳ ἐπαπειλῶν υπομιμνήσκει σε (7) λέγοντος τοῦ Κυρίου· Αθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς· καὶ ἐθαύμασα, πῶς πολλὰς διατριβὰς ἔχων ἐν ταῖς ἐξετάσεσι καὶ μελέ ταις τῆς Γραφῆς, οὐ τετήρηκας συγχρωμένους προ- φήτας προφητῶν λόγοις σχεδὸν αὐταῖς λέξεσι. Τίς γὰρ οὐκ οἶδε καὶ τῶν πολλῶν πιστῶν κείμενον ἐν τῷ Ἡσαΐα τό· «Εσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις ἐμφα νὲς τὸ ὄρος Κυρίου· καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ (8) ἐπ᾿ ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν, καὶ ἥξουσιν ἐπ' αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη· καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, ἀνα- 6ῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν δὲν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ· ἐκ γὰρ Σιών ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐν Ἱερουσα- λήμ (9). Καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ κρινεῖ λαὸν πολύν· καὶ συγκόψουσι τας μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄροτρα, καὶ τὰς ζιδύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα· καὶ οὐ λήψεται ἔθνος ἐπ᾿ ἔθνος μάχαιραν· καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν. » Τὸ δὲ παραπλήσιον τούτοις ὅλοις, καὶ τῇ αὐτῇ λέξει, ἐν τῷ Μιχαίᾳ οὕτως ἐστὶ ὑπὸ Βαβυλωνίοις, τῆς ἀληθῆς ὤν· οὕτωσὶ δέ, ἐπ' ἄκρου, ήξουσιν ἐν αὐτῇ πάντα. λέγξει λαὸν πολύν. ἐλέγξει λαὸν πολύν. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM beat ethnarcha, ut nihil differat ab eo qui regnum A obtineret in gentem, scimus qui sumus experti. Fiunt etiam judicia latenter secundum legem et nonnulli morte damnantur, non quidem cum plena omni ex parte libertate, sed tamen non inscio im- peratore: idque in regione gentis longo tempore commorati didicimus et pro certo accepimus. Ve- rumtamen sub Romanis duæ solum referuntur esse tribus, Juda nempe et Benjamin. Esto et Levitica. Al Israel, praeter populum Juda, decen erant tribus, verisimileque est Assyriis satis fuisse quod imperio suo subditos illos haberent, cæterum propria eis concessisse judicia. • Postremo omnium, cum tot præcesserint prophe- tæ, nullus e posterioribus sententiam alterius ¡is- dem verbis usurpavit. Neque enim emendicabat illorum oratio, utpote vera; hic autem cum alteri illorum minitatur, commemoral Dominum dicen- tem : « Insontem et justum non occides “t; » et mi- ratus sum quod cum multum sis versatus in exa- minandis et meditandis Scripturis, non observaris prophetas prophetarum uti sermonibus, iisdem propemodum verbis. Quis enim vel e vulgo fide- lium ignorat id quod scriptum est in Isaia: Erit in extremis diebus manifestus mons Domini, et domus Dei in vertice montium, et exaltabitur su- per colles, et venient omnes gentes ad eum, et proficiscentur populi multi et dicent : Venite, ascendlanus in montem Domini, et ad domum Dei Jacobs, et annuntiabit nobis viam suam, et anibu labimus iu ea. Nam de Sion exibit lex, et ver- bum Domini in Jerusalem. Et judicabit inter gen- tes et judicabit populum multum. Et concident gla- dios suos in aratra, et hastas suas in falces, et non accipiet gens contra gentem gladium, et non discent amplius bellare ".› His omnibus plane similis est ac iisdem verbis conceptus hic Michæs locus Et erit in novissimis diebus manifestus Exod. xxii. 7. ** Isa. 11. seqq. sephus vocat Gracorum more, ut De bello Judaico lib. vii, cap. 9, Grec, modo etiam hoc est lib. xix Antig. Jι- dais., cap. 4. Alias vocatur ab Origene lib. sv De principiis, cap. 1, et ab Epiphanio la- res. 50, pag. 60. licentia fruerentur Judæi præsertim in Phrygia, liquet ex responsis orthodoxi cujuspiam ad Monta- nistas apud Eusebium Historia ecclesiasticæ hbro quinto, cap.16 : etc. • Respondeant nobis, quaeso per Deum : este ali- quis eorum qui jam inde a Montano et mulierculis primum garrire cœperunt, qui a Judæis persecu- tionem passus sit, aut ab impiis trucidatus? nemo certe. Nec vero ullus eorum pro Christi nomine B c D prehensus, in crucem actus est. Sed neque ulla mulier in Judæorum synagogis aut flagris cæsa aut lapidibus impedita est. Nuisquam profecto, nec un- quam. Imo longe alio mortis genere interiisse di- cuntur Montanus et Maximilla » ' tal, sub Babyloniis. Videtur tamen recte dictum sub Romanis fuisse duas tri- bus, ut argumentum sit ca minori ad majus: ▸ ni- mirum, si duæ tribus sub Romanis tantam habue- rint potestatem, multo magis decem tribus sub As- syriis, eamdem aut majorem habuisse credendum est. WETSTENIUS. male. GE, et abesse quoque hoc loco potest sine sensus dispendio. dus et paulo post, Codex Basileensis, 15. Iuveni et istud in tua epistola hisce verbis : (2) ῾Ο ἐθνάρχης. Hunc magistratum modo δο- (3) Τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ. Quanta auctoritate et (4) Ὑπὸ Ῥωμαίοις. Leo Castrius legendum pu- (5) Ὁ δέ. Wetstenius omisit particulam δέ. (6) Wetstenius, ῥητῶν, et paulo post, ὁ λόγος αυ (7) Υπομιμνήσκει σε. In epistola Africani deest, (8) Θεοῦ. Unus codex ms. Κυρίου. Μox 11- (9) Aldus, ἐξ Ιερουσαλήμ. Hulem paulo post, εξε
Προσαγορεύει σε ὁ συναγωνισάμενος τῇ ὑπαγορεύσει τῆς ἐπιστολῆς, καὶ παρατυχὼν πάσῃ αὐτῇ, ἐν οἷς βεβούληται διορθωσάμενος, κύριός μου καὶ ἀδελφὸς ἱερὸς Ἀμβρόσιος. Ἀσπάζεται δέ σε καὶ ἡ πιστοτάτη σύμβιος αὐτοῦ Μαρκέλλα ἅμα τοῖς τέκνοις, καὶ Ἀνίκητος. Σὺ τὸν καλὸν ἡμῶν πάπαν Ἀπολλινάριον ἄσπασαι, καὶ τοὺς ἀγαπῶντας ἡμᾶς.ὁ ἐθνάρχης (2) παρ' αὐτοῖς δύναται, ὡς μηδὲν διαφέ ἄρχοντα, Εθνάρ χην, ἄρχοντα τοῦ ἔθνους πατριάρχης Αποκρινάσθωσαν ἡμῖν πρὸς Θεοῦ· ἐστί τις, ὦ βέλτιστοι, τούτων τῶν ἀπὸ Μοντανοῦ καὶ γυναικῶν λαλεῖν ἀρξαμένων, ὅστις ὑπὸ Ἰουδαίων ἐδιώχθη, ἢ ὑπὸ παρανόμων ἀπεκτάνθη; Οὐδείς. Οὐδέ γέ τις αὐτῶν κρατηθεὶς ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος ἀνεσταυ- ρώθη; Οὐ γὰρ οὖν. Οὐδὲ μὴν οὐδὲ ἐν συναγωγαῖς Ἰου δαίων τῶν γυναικῶν τις μαστιγώθη ποτέ, ἢ ἐλιθο βολήθη; Ουδαμόσε οὐδαμῶς. Αλλῳ δὲ θανάτω τελευ- τῆσαι λέγοντα: Μοντανός τε καὶ Μαξιμίλλα, ρειν βασιλεύοντος τοῦ ἔθνους, ἴσμεν οἱ πεπειραμένοι. Γίνεται δὲ καὶ κριτήρια λεληθότως κατὰ τὸν νόμον, καὶ καταδικάζονταί τινες τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ (5)· οὔτε μετὰ τῆς πάντη εἰς τοῦτο παῤῥησίας, οὔτε μετὰ τοῦ λανθάνειν τὸν βασιλεύοντα· καὶ τοῦτο ἐν τῇ χώρᾳ τοῦ ἔθνους πολὺν διατρίψαντες χρόνον μεμαθήκαμεν καὶ πεπληροφορήμεθα. Καί τοι γε ὑπὸ Ῥωμαίοις (4) δύο φυλαὶ μόναι εἶναι ἱστόρηνται, ἥ τε Ἰούδα καὶ Βενια- μίν· ἔστω δὲ καὶ Λευϊτική. Ο δὲ (5), παρὰ τὸν λαὸν Ἰούδα, Ἰσραὴλ, δέκα ἦσαν φυλαί· καὶ εἰκὸς, ἀρκε σθέντας τοὺς ᾿Ασσυρίους τῷ ὑποχειρίους αὐτοὺς ἔχειν, ἐπιτετραφέναι αὐτοῖς τὰ οἰκεῖα δικαστήρια. Εὗρόν σου ἐν τῇ ἐπιστολῇ καὶ τοῦτο αὐταῖς λέξεσι τό· ι Ἐπὶ δὲ πᾶσι, τοσούτων προωδοιπορηκότων προ φητῶν, τῶν τε ἑξῆς οὐδεὶς ἕτερος ἑτέρου κέχρηται ῥητῷ (6) νοήματι· οὐ γὰρ ἐπτώχευσεν ὁ λόγος αὐτῶν ἀληθὴς ν· οὑτοσὶ δὲ, ἐκείνων θατέρῳ ἐπαπειλῶν υπομιμνήσκει σε (7) λέγοντος τοῦ Κυρίου· Αθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς· καὶ ἐθαύμασα, πῶς πολλὰς διατριβὰς ἔχων ἐν ταῖς ἐξετάσεσι καὶ μελέ ταις τῆς Γραφῆς, οὐ τετήρηκας συγχρωμένους προ- φήτας προφητῶν λόγοις σχεδὸν αὐταῖς λέξεσι. Τίς γὰρ οὐκ οἶδε καὶ τῶν πολλῶν πιστῶν κείμενον ἐν τῷ Ἡσαΐα τό· «Εσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις ἐμφα νὲς τὸ ὄρος Κυρίου· καὶ ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ (8) ἐπ᾿ ἄκρων τῶν ὀρέων, καὶ ὑψωθήσεται ὑπεράνω τῶν βουνῶν, καὶ ἥξουσιν ἐπ' αὐτὸ πάντα τὰ ἔθνη· καὶ πορεύσονται ἔθνη πολλὰ, καὶ ἐροῦσι· Δεῦτε, ἀνα- 6ῶμεν εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ· καὶ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν δὲν αὐτοῦ, καὶ πορευσόμεθα ἐν αὐτῇ· ἐκ γὰρ Σιών ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐν Ἱερουσα- λήμ (9). Καὶ κρινεῖ ἀνὰ μέσον τῶν ἐθνῶν, καὶ κρινεῖ λαὸν πολύν· καὶ συγκόψουσι τας μαχαίρας αὐτῶν εἰς ἄροτρα, καὶ τὰς ζιδύνας αὐτῶν εἰς δρέπανα· καὶ οὐ λήψεται ἔθνος ἐπ᾿ ἔθνος μάχαιραν· καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν. » Τὸ δὲ παραπλήσιον τούτοις ὅλοις, καὶ τῇ αὐτῇ λέξει, ἐν τῷ Μιχαίᾳ οὕτως ἐστὶ ὑπὸ Βαβυλωνίοις, τῆς ἀληθῆς ὤν· οὕτωσὶ δέ, ἐπ' ἄκρου, ήξουσιν ἐν αὐτῇ πάντα. λέγξει λαὸν πολύν. ἐλέγξει λαὸν πολύν. ORIGENIS EPISTOLA AD AFRICANUM beat ethnarcha, ut nihil differat ab eo qui regnum A obtineret in gentem, scimus qui sumus experti. Fiunt etiam judicia latenter secundum legem et nonnulli morte damnantur, non quidem cum plena omni ex parte libertate, sed tamen non inscio im- peratore: idque in regione gentis longo tempore commorati didicimus et pro certo accepimus. Ve- rumtamen sub Romanis duæ solum referuntur esse tribus, Juda nempe et Benjamin. Esto et Levitica. Al Israel, praeter populum Juda, decen erant tribus, verisimileque est Assyriis satis fuisse quod imperio suo subditos illos haberent, cæterum propria eis concessisse judicia. • Postremo omnium, cum tot præcesserint prophe- tæ, nullus e posterioribus sententiam alterius ¡is- dem verbis usurpavit. Neque enim emendicabat illorum oratio, utpote vera; hic autem cum alteri illorum minitatur, commemoral Dominum dicen- tem : « Insontem et justum non occides “t; » et mi- ratus sum quod cum multum sis versatus in exa- minandis et meditandis Scripturis, non observaris prophetas prophetarum uti sermonibus, iisdem propemodum verbis. Quis enim vel e vulgo fide- lium ignorat id quod scriptum est in Isaia: Erit in extremis diebus manifestus mons Domini, et domus Dei in vertice montium, et exaltabitur su- per colles, et venient omnes gentes ad eum, et proficiscentur populi multi et dicent : Venite, ascendlanus in montem Domini, et ad domum Dei Jacobs, et annuntiabit nobis viam suam, et anibu labimus iu ea. Nam de Sion exibit lex, et ver- bum Domini in Jerusalem. Et judicabit inter gen- tes et judicabit populum multum. Et concident gla- dios suos in aratra, et hastas suas in falces, et non accipiet gens contra gentem gladium, et non discent amplius bellare ".› His omnibus plane similis est ac iisdem verbis conceptus hic Michæs locus Et erit in novissimis diebus manifestus Exod. xxii. 7. ** Isa. 11. seqq. sephus vocat Gracorum more, ut De bello Judaico lib. vii, cap. 9, Grec, modo etiam hoc est lib. xix Antig. Jι- dais., cap. 4. Alias vocatur ab Origene lib. sv De principiis, cap. 1, et ab Epiphanio la- res. 50, pag. 60. licentia fruerentur Judæi præsertim in Phrygia, liquet ex responsis orthodoxi cujuspiam ad Monta- nistas apud Eusebium Historia ecclesiasticæ hbro quinto, cap.16 : etc. • Respondeant nobis, quaeso per Deum : este ali- quis eorum qui jam inde a Montano et mulierculis primum garrire cœperunt, qui a Judæis persecu- tionem passus sit, aut ab impiis trucidatus? nemo certe. Nec vero ullus eorum pro Christi nomine B c D prehensus, in crucem actus est. Sed neque ulla mulier in Judæorum synagogis aut flagris cæsa aut lapidibus impedita est. Nuisquam profecto, nec un- quam. Imo longe alio mortis genere interiisse di- cuntur Montanus et Maximilla » ' tal, sub Babyloniis. Videtur tamen recte dictum sub Romanis fuisse duas tri- bus, ut argumentum sit ca minori ad majus: ▸ ni- mirum, si duæ tribus sub Romanis tantam habue- rint potestatem, multo magis decem tribus sub As- syriis, eamdem aut majorem habuisse credendum est. WETSTENIUS. male. GE, et abesse quoque hoc loco potest sine sensus dispendio. dus et paulo post, Codex Basileensis, 15. Iuveni et istud in tua epistola hisce verbis : (2) ῾Ο ἐθνάρχης. Hunc magistratum modo δο- (3) Τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ. Quanta auctoritate et (4) Ὑπὸ Ῥωμαίοις. Leo Castrius legendum pu- (5) Ὁ δέ. Wetstenius omisit particulam δέ. (6) Wetstenius, ῥητῶν, et paulo post, ὁ λόγος αυ (7) Υπομιμνήσκει σε. In epistola Africani deest, (8) Θεοῦ. Unus codex ms. Κυρίου. Μox 11- (9) Aldus, ἐξ Ιερουσαλήμ. Hulem paulo post, εξε