Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
Præfatio Claudii Dausqueii (editorial preface
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:27〔Editorial preface, from the Migne page scan (OCR)〕
ÆFATIO. evecti, aut in medio curarum, negotiorumque æstu agentis virtus evanuit, ut stirpium quarumdam vis, quæ in alichum translatæ solum degenerant. Episcopus erat, gravissimam personam sustinebat ; verum industriam latius etiam explicavit. Hæretici Ecclesiam Dei succutiebant ; ne labefacerent, obviam ituur est, et Chalcedonem congressi sunt centum quinquagintá episcopi (b). Cum primis affuit et ipse Basilius Seleucia Isauriæ episcopus, synodi Nicænæ acta sententiæ dictione corroboravit, Dioscorum fidei vomicani dolis, impietate et armata manu in optimos quosqué grassantem collato a se subsidio confregit. Revo- cabat se ad propria, ét gregem verbo recurabat? id agebat, ad quod natus. Testes sunt pulcherrima illa atque aurea scripia, quæ diutule ab hominum oculis seposita, et semisepulta male jaeuerunt; quibus, pi fallor; Majus ab exsequiis nomen in öra venit. Quem énim florem, aut quod lumen eloquentiæ hon habent? Quis dicat, quibus coloribus Noemi arcăm expingat, aut hiemem illam, quæ letalibus undis orbem universum obruit? Abrahami prudentiamne, an inçilätissfmám obsequelam vivačius delineet, in ambiguo est. Pertinaceni Eliæ zelum, et ardorem non refert; ipsemet gerit, ipsemet prophetam ad humanitatem retorquet. Tam in quamlibet partem commodus in- cumbit ! Jonæ casús varios, innocentium pu: florum miserabilem simulque letabilen sortem non scribit, non denarrat; spectat, et nos spectare facit. Doctrina ejus de abstruso aliquo veritatis, ac theognosiæ prom- ptuario hausta est, tota sincera, et liquida, tota recta. Unde, et cur Deus, mundi totius cum sit ædifica- tor; mutadi et immundi animalis discrimen invexerit ; cur Cainum tolli noluerit, dextre aperit. Ut angeli side corpöre sint, utque molliori sexui nequiverint àdulari, sañe docet etsi plerique veterum dissentiant. Qué consilio Philistinorum præputià Davidem Saul poposcerit, non capita, non quid aliud, digito mon- střat. Mater filiorum Żebedæi de cruce, de morte, de exquisitissimis ignominiis subeundis Christum dis- serentem audit, et magnas de regno spes concipit. Unde illæ spes? Basilius fundamentum subjicit. Filius non minus quam Pater est omnipotentissimus, et sibi potestatem adimit germanos illos ad Patris dexte râm èt šinistram collocandi perplexabilis oratio, nisi Pasilius scite admodum enodarel. Dæmon excipit vocem cum ostentis cœlo missam: Hic est Filius meus ('), et ignorat Christum esse Deum: acute, ut eæ- tera. hoc ille expedit. Petrum amore ebrium gradu titubantem onerat Satanæ maledictio; Judam osorem, et conspiratum conjuratumque hostem blande et amice compellat : ita præceptore Basilio par fuit utrum- que nóminari. Denique uberrima est, ac lætissima variæ cruditionis messis in his Basilii scriptis, qua að veteris, qua ad novæ legis capita exponenda animum appellit. Verumenimvero linguam ejus ignorantibus peropus esset cominodo aliquo intérprete, qui vinum, qui nectar propinaret; ne si quis alius accederet, tò♥ Olvía moiỹ Nghća, ne suavissima tam raræ cloquentiæ fluenta cœno turbaret. Ego vero qui per infantiam videbam necessario nonnulla de Basilio dictionis ornamenta detrahenda, et sparsim laudem ejus aliquam, ut fit, interpretando deterendam primum circumspexi qua Latinitatis ponieria diffunderentur, et majo- rein ambitum comperi, quam plerique circumscripserint, nec inde versioni adjumenta conquirere cuncta- Aus sum; vel ut Græcarum vocom pondus æquarem, vel ut Latini soli divitias aperirem. Quam insistens Viăm dedi operám, ut sententiam æquilibritate examinatam rependerem. Siquidem res aliæ, atque aliæ sub aliis atque aliis vocabulis delitescunt; nec immerito illud a suaviloquente Platone decretum est : "0; ἂν εἰδῇ τὰ ὀνόματα, εἴσεταί πως καὶ τὰ πράγματα. Neque vocis alicujus, sed dimidiata duntaxat vocis im- utatione, aut syllabæ maximorum quorumque dogmatum momenta vertuntur. Hæretici nonnulli B. Ma- fiam Χριστοτόκον appellitabant; Catholici Θεοτόκον, Θεογεννήτορα, et consultius Θεομήτορα : Filium Patri contendebant óµooústov orthodoxi; pol
ΑΘ'. Εἰς τὸν εὐαγγελισμὲν τῆς παναγίας Θεο- τόκου. Μ΄. Εἰς τὴν μεταμόρφωσιν τοῦ Κυρίου, καὶ Θεοῦ, καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Τοῦ αὐτοῦ Περὶ τοῦ βίου καὶ τῶν θαυμάτων τῆς ἁγίας Θέκλης παρθενομάρτυρος βίβλοι β'. Εἰς τό « Ην δέ τις ἀσθενῶν Λάζαρος ἀπὸ Βηθανίας τῆς κώμης Μαρίας καὶ Μάρθας τῆς ἀδελφῆς αὐτῆς· ἦν δὲ Μαρία ἡ ἀλείψασα τὸν Κύριον μύρῳ, ο Εἰς τό· ο Οὔπω δὲ εἰσεληλύθει εἰς τὴν κώμην, ἀλλ᾽ ἦν ἐν τῷ τόπῳ ὅπου ἀπήντησεν αὐτῷ ἡ Μάρθα. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι, οἱ δντες μετ' αὐτῆς ἐν τῇ οἰκίᾳ, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Οτι πίστει τῶν ἔξω φιλοσόφων οἱ ἀπόστολοι περιεγένοντο. Καὶ ὅτι πίστις χωρὶς ἔργων οὐ τελειοῖ. Καὶ περὶ πορνείας και μοιχείας. Εἰς τό· ο Πάτερ, εὐχαριστῶ σοι ὅτι ἤκουσάς μεν. » Περὶ βασκανίας καὶ πλεονεξίας. ΛΟΓΟΣ Α'. Εἰς τόν ὁ Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. α'. Απας μὲν ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος ἀρετῆς ἀγω νιστήριον πρόκειται, καὶ τὰ τῆς ζωῆς διαστήματα πρὸς τὰ τῆς θεογνωσίας βλέπει δόγματα. Τί γὰρ ὄφελος ἄνθρωπον πλασθῆναι μὲν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, τὴν δὲ πλάττουσαν οὐκ ἐπίστασθαι χεῖρα, καὶ τῆς μὲν κτίσεως βασιλέα χειροτονεῖσθαι, τὸν δὲ παραγαγόντα τὴν κτίσιν ἀγνοεῖν ὡς οὐκ ὄντα, καὶ τῷ μὲν κάλλει τῆς κτίσεως τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐπιβάλλειν, τυφλώττειν δὲ πρὸς τὸν τοῦ κόσμου παραίτιον; ᾿Αλλὰ καίπερ ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος τὰς ἡνίας ἀνείληπται πρὸς τὰ θεῖα πνεύματα (2)· αλλά γε τῆς νηστείας ή σάλπιγξ τὸ κοινὸν ἐξαίρετον κέκτηται. Τὸ γὰρ σεμνὸν ἑαυτῆς μέλος ταῖς τῆς ψυχῆς ἀκοαῖς ἀναβοῦσα, πρὸς τὸ τῶν ἀγωνισμάτων διανίστησε στάδιον, τοὺς τῶν Β θείων ἐραστὰς μαθημάτων φιλοπονωτέρους ἐξεργα ζομένη, καὶ τῶν ἔνδον ὀφθαλμῶν περιαίρουσα τὰς λήμας, τὰς τῆς θεογνωσίας ἀκτῖνας φανερωτέρας δείκνυσιν (5). Οτῳ γὰρ ἀμβλύνει τὰ τοῦ σώματος πάθη, τοσούτῳ πρὸς τὸ θεῖον ἀκονᾷ (4) τῆς ψυχῆς νος λόγος ἡνίας ανείληπται πρὸς τὰ θεῖα πνεύματα. δε- κατὰ τὰς ἡνίας ταῖς ἡνίαις. BASILII SELEUCIENSIS XXXIX. In sanctissimam Deiparæ annuntiatio- nem. XL. In Transng. Dom. et Dei, et Salvat. nostri Jesu Christi. Ejusdem, De vita et miraculis S.Thecle virg.mart. Icon. lib. duo. Ilis quinque orationes omisimus quia reperiuntur apud S. J. Chrysostomum in Joannem. In illud: ‹ Erat autem quidam languens Lazarus a Bethania, de castello Mario et Marthæ sororis ejus. Maria autem erat qua unxit Dominum un- guento. In illud: Nondum enim venerat Jesus in castel- lum, sed erat adhuc in eo loco ubi occurrerat ei Martha : Judi ergo, qui erant cum ea in domo, elc. Quod fide exteros philosophos apostoli superarint. Quod fides absque operibus non perficiat. De forni- cutoribus et adulteris. In illud : • Pater, gratias ago tibi quoniam au- disti me. » De invidia et avaritia. • BASILII SELEUCIENSIS ORATIONES (1) Claudio Dausqucio soc. Jesu interprete ORATIO 1. In illud : ‹ In principio creavit Deus cœlum et terram. » A ac vitae spatia doctrinam spectant, quæ ad Dei co- gnitionem faciat. Quid enim juverit a Deo Actum esse hominem, et fictricem ignorasse manum? crea- turæ datum esse regem, et creaturæ procreatorem, perinde ac si non exstaret, ignorare? oculos in creature pulchritudinem injicere, et adversus au- etorem mundi cæcutire? Verum etsi hominum vita gubernandi ratione ad divinos spiritus evecta est, tamen jejunii tuba, quod commune est, ut eximium ac peculiare possidet. Nam sui concentus gravi- tate animi auribus insonans ad certaminum sta- dimm exsuscitat studium, cum divine amatores di- scipline ad laborem acrius exstimulat, et interio- rum oculorum undequaque detersa lippitudine di- vine cognitionis radios ostendit illustriores. Pari enim modo et passiones corporis hebetat, et ad nu- minis contemplationem acuit animæ vim, æstuque carnis sopito animae tranquillitatem conciliat, et ei CL. DAUSQUEH NOTÆ. istud alterum magis contineat : est nam- que homiliam inter et orationem differitas magna, quam si quis ignorat ad Photium adito l. 179. puñosa mahi clausule, et perplexabils: si forte le- ctoris industria acni potest hac confessione. Græcis perfamiliare est rò xará subintelligere; quam viam si insistas, erit. Quod ad rectionem attinet hoc senst: Verum etsi hominum vita gu- bernandi ratione ad divinos spiritus evecta est, etc. Vel injeci littera Quid si aliqua sui parte detectior sit hic locus? 1. Universa hominum vita virtutis palestra est, (1) Orationes, non homilias vocavi, quod Græca (2) Αλλά καίπερ ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος της
Discourse 1ΛΟΓΟΣ Α
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ Α. Εἰς τό· «Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν.» α. Ἅπας μὲν ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος ἀρετῆς ἀγωνιστήριον πρόκειται, καὶ τὰ τῆς ζωῆς διαστήματα πρὸς τὰ τῆς θεογνωσίας βλέπει δόγματα. Τί γὰρ ὄφελος ἄνθρωπον πλασθῆναι μὲν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, τὴν δὲ πλάττουσαν οὐκ ἐπίστασθαι χεῖρα, καὶ τῆς μὲν κτίσεως βασιλέα χειροτονεῖσθαι, τὸν δὲ παραγαγόντα τὴν κτίσιν ἀγνοεῖν ὡς οὐκ ὄντα, καὶ τῷ μὲν κάλλει τῆς κτίσεως τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐπιβάλλειν, τυφλώττειν δὲ πρὸς τὸν τοῦ κόσμου παραίτιον; Ἀλλὰ καίπερ ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος τὰς ἡνίας ἀνείληπται πρὸς τὰ θεῖα πνεύματα· ἀλλά γε τῆς νηστείας ἡ σάλπιγξ τὸ κοινὸν ἐξαίρετον κέκτηται. Τὸ γὰρ σεμνὸν ἑαυτῆς μέλος ταῖς τῆς ψυχῆς ἀκοαῖς ἀναβοῶσα, πρὸς τὸ τῶν ἀγωνισμάτων διανίστησι στάδιον, τοὺς τῶν θείων ἐραστὰς μαθημάτων φιλοπονωτέρους ἐξεργαζομένη, καὶ τῶν ἔνδον ὀφθαλμῶν περιαίρουσα τὰς λήμας, τὰς τῆς θεογνωσίας ἀκτῖνας φανερωτέρας δείκνυσιν. Ὅσῳ γὰρ ἀμβλύνει τὰ τοῦ σώματος πάθη, τοσούτῳ πρὸς τὸ θεῖον ἀκονᾷ τῆς ψυχῆς τὴν διάθεσιν. Καὶ τὰ τῆς σαρκὸς κοιμίζουσα κύματα, τῇ ψυχῇ γαλήνην μνηστεύεται· ἐγχειρίζει δὲ αὐτῇ τοὺς κατὰ τοῦ σώματος οἴακας·
ΑΘ'. Εἰς τὸν εὐαγγελισμὲν τῆς παναγίας Θεο- τόκου. Μ΄. Εἰς τὴν μεταμόρφωσιν τοῦ Κυρίου, καὶ Θεοῦ, καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Τοῦ αὐτοῦ Περὶ τοῦ βίου καὶ τῶν θαυμάτων τῆς ἁγίας Θέκλης παρθενομάρτυρος βίβλοι β'. Εἰς τό « Ην δέ τις ἀσθενῶν Λάζαρος ἀπὸ Βηθανίας τῆς κώμης Μαρίας καὶ Μάρθας τῆς ἀδελφῆς αὐτῆς· ἦν δὲ Μαρία ἡ ἀλείψασα τὸν Κύριον μύρῳ, ο Εἰς τό· ο Οὔπω δὲ εἰσεληλύθει εἰς τὴν κώμην, ἀλλ᾽ ἦν ἐν τῷ τόπῳ ὅπου ἀπήντησεν αὐτῷ ἡ Μάρθα. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι, οἱ δντες μετ' αὐτῆς ἐν τῇ οἰκίᾳ, » καὶ τὰ ἑξῆς. "Οτι πίστει τῶν ἔξω φιλοσόφων οἱ ἀπόστολοι περιεγένοντο. Καὶ ὅτι πίστις χωρὶς ἔργων οὐ τελειοῖ. Καὶ περὶ πορνείας και μοιχείας. Εἰς τό· ο Πάτερ, εὐχαριστῶ σοι ὅτι ἤκουσάς μεν. » Περὶ βασκανίας καὶ πλεονεξίας. ΛΟΓΟΣ Α'. Εἰς τόν ὁ Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. α'. Απας μὲν ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος ἀρετῆς ἀγω νιστήριον πρόκειται, καὶ τὰ τῆς ζωῆς διαστήματα πρὸς τὰ τῆς θεογνωσίας βλέπει δόγματα. Τί γὰρ ὄφελος ἄνθρωπον πλασθῆναι μὲν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, τὴν δὲ πλάττουσαν οὐκ ἐπίστασθαι χεῖρα, καὶ τῆς μὲν κτίσεως βασιλέα χειροτονεῖσθαι, τὸν δὲ παραγαγόντα τὴν κτίσιν ἀγνοεῖν ὡς οὐκ ὄντα, καὶ τῷ μὲν κάλλει τῆς κτίσεως τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐπιβάλλειν, τυφλώττειν δὲ πρὸς τὸν τοῦ κόσμου παραίτιον; ᾿Αλλὰ καίπερ ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος τὰς ἡνίας ἀνείληπται πρὸς τὰ θεῖα πνεύματα (2)· αλλά γε τῆς νηστείας ή σάλπιγξ τὸ κοινὸν ἐξαίρετον κέκτηται. Τὸ γὰρ σεμνὸν ἑαυτῆς μέλος ταῖς τῆς ψυχῆς ἀκοαῖς ἀναβοῦσα, πρὸς τὸ τῶν ἀγωνισμάτων διανίστησε στάδιον, τοὺς τῶν Β θείων ἐραστὰς μαθημάτων φιλοπονωτέρους ἐξεργα ζομένη, καὶ τῶν ἔνδον ὀφθαλμῶν περιαίρουσα τὰς λήμας, τὰς τῆς θεογνωσίας ἀκτῖνας φανερωτέρας δείκνυσιν (5). Οτῳ γὰρ ἀμβλύνει τὰ τοῦ σώματος πάθη, τοσούτῳ πρὸς τὸ θεῖον ἀκονᾷ (4) τῆς ψυχῆς νος λόγος ἡνίας ανείληπται πρὸς τὰ θεῖα πνεύματα. δε- κατὰ τὰς ἡνίας ταῖς ἡνίαις. BASILII SELEUCIENSIS XXXIX. In sanctissimam Deiparæ annuntiatio- nem. XL. In Transng. Dom. et Dei, et Salvat. nostri Jesu Christi. Ejusdem, De vita et miraculis S.Thecle virg.mart. Icon. lib. duo. Ilis quinque orationes omisimus quia reperiuntur apud S. J. Chrysostomum in Joannem. In illud: ‹ Erat autem quidam languens Lazarus a Bethania, de castello Mario et Marthæ sororis ejus. Maria autem erat qua unxit Dominum un- guento. In illud: Nondum enim venerat Jesus in castel- lum, sed erat adhuc in eo loco ubi occurrerat ei Martha : Judi ergo, qui erant cum ea in domo, elc. Quod fide exteros philosophos apostoli superarint. Quod fides absque operibus non perficiat. De forni- cutoribus et adulteris. In illud : • Pater, gratias ago tibi quoniam au- disti me. » De invidia et avaritia. • BASILII SELEUCIENSIS ORATIONES (1) Claudio Dausqucio soc. Jesu interprete ORATIO 1. In illud : ‹ In principio creavit Deus cœlum et terram. » A ac vitae spatia doctrinam spectant, quæ ad Dei co- gnitionem faciat. Quid enim juverit a Deo Actum esse hominem, et fictricem ignorasse manum? crea- turæ datum esse regem, et creaturæ procreatorem, perinde ac si non exstaret, ignorare? oculos in creature pulchritudinem injicere, et adversus au- etorem mundi cæcutire? Verum etsi hominum vita gubernandi ratione ad divinos spiritus evecta est, tamen jejunii tuba, quod commune est, ut eximium ac peculiare possidet. Nam sui concentus gravi- tate animi auribus insonans ad certaminum sta- dimm exsuscitat studium, cum divine amatores di- scipline ad laborem acrius exstimulat, et interio- rum oculorum undequaque detersa lippitudine di- vine cognitionis radios ostendit illustriores. Pari enim modo et passiones corporis hebetat, et ad nu- minis contemplationem acuit animæ vim, æstuque carnis sopito animae tranquillitatem conciliat, et ei CL. DAUSQUEH NOTÆ. istud alterum magis contineat : est nam- que homiliam inter et orationem differitas magna, quam si quis ignorat ad Photium adito l. 179. puñosa mahi clausule, et perplexabils: si forte le- ctoris industria acni potest hac confessione. Græcis perfamiliare est rò xará subintelligere; quam viam si insistas, erit. Quod ad rectionem attinet hoc senst: Verum etsi hominum vita gu- bernandi ratione ad divinos spiritus evecta est, etc. Vel injeci littera Quid si aliqua sui parte detectior sit hic locus? 1. Universa hominum vita virtutis palestra est, (1) Orationes, non homilias vocavi, quod Græca (2) Αλλά καίπερ ὁ τῶν ἀνθρώπων βίος της
PG 85:29καὶ περικόπτει τὴν στάσιν, τὴν κατὰ τῶν παθῶν ἐξουσίαν ὀρέγουσα, καὶ τὴν φιλοσώματον πυρκαϊὰν ἀποσβέσασα, τὴν φιλόθεον ἀνάπτει λαμπάδα. Δεῦρο δὴ οὖν καὶ ἡμεῖς οὐρανίῳ πειθόμενοι σάλπιγγι, φιλοσοφῶμεν τὰ θεῖα, καὶ πρὸς τὸν τῆς κτίσεως Δεσπότην διὰ τῆς κτίσεως ἀναβαίνωμεν. Κλίμακος γὰρ δίκην Θεὸς ἁρμόσας τὴν κτίσιν, δι’ αὐτῆς πρὸς ἑαυτὸν τοῖς φιλοθέοις ἀνάβασιν ἐτεχνήσατο. β. Χειραγωγεῖ δὲ ἡμᾶς πρὸς τὴν ἄνοδον χάρις Μωσαϊκῆς γλώττης ἐπιβαίνουσα προφητική· τί λέγουσα; τί βοῶσα; Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν . Ὁρᾷς, φησὶν, οὐρανοῦ πλάτη, καὶ μεγέθη, καὶ κάλλη, τὰ τῶν ὀμμάτων ὑπερβαίνοντα μέτρα τῷ θαύματι; Τοῦτον ὁ Θεὸς καὶ παρήγαγε νεύματι, καὶ συνέχει προστάγματι· οὐ κάτωθεν ὑπερεισμάτων προσαναβαινόντων τοῖς ὕψεσιν, οὔτε μὴν ἄνωθέν τις δεσμὸς τῆς οὐρανοῦ κορυφῆς ὑπερκείμενος, ἄνω μένειν βιάζεται· τὸ δὲ τῆς γῆς ἄχθος ἀπεράντοις τοῖς διαστήμασι, ποῦ κρέμαται; Ἀλλὰ κἂν εὕρῃς θεμέλιον ὑποκείμενον, πάλιν ἐκείνου τὴν ῥίζαν ζητεῖς, καὶ μετ’ ἐκεῖνο τὸ ὑπ’ ἐκεῖνο, ἕως τῷ βάθει τῆς ἐρεύνης ὁ λογισμὸς παιδευθεὶς ἀνακράζῃ· Δάκτυλος Θεοῦ τοῦτό ἐστι .
τὴν διάθεσιν. Καὶ τὰ τῆς σαρκὸς κοιμίζουσα κύματα, τῇ ψυχῇ γαλήνην μνηστεύεται· ἐγχειρίζει δὲ αὐτῇ τοὺς κατὰ τοῦ σώματος οἴακας· καὶ περικόπτει την στάσιν, τὴν κατὰ τῶν παθῶν ἐξουσίαν ὀρέγουσα, καὶ τὴν φιλοσώματον πυρκαϊὰν ἀποσβέσασα, τὴν φιλόθεον ἀνάπτει λαμπάδα. Δεύρο δή οὖν καὶ ἡμεῖς εὐρανίῳ πειθόμενοι σάλπιγγι, φιλοσοφῶμεν τὰ θεῖα, καὶ πρὸς τὸν τῆς κτίσεως Δεσπότην διὰ τῆς κτίσεως ἀναβαίνωμεν. Κλίμακος γὰρ δίκην Θεὸς ἁρμότας ἀνάβασιν ἐτεχνήσατο. β'. Χειραγωγεί δὲ ἡμᾶς πρὸς τὴν ἄνοδον χάρις Μωσαϊκῆς γλώττης ἐπιβαίνουσα προφητική· τί λέ- γουσα ; τί βοῶσα; Εν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Ὁρας, φησίν, οὐρανοῦ πλάτη, και μεγέθη, καὶ κάλλη, τὰ τῶν ὀμμάτων ὑπερβαίνοντα μέτρα τῷ θαύματι; Τοῦτον ὁ Θεὸς καὶ παρήγαγε νεύματι, καὶ συνέχει προστάγματι· οὐ κάτωθεν ὑπερεισμάτων προσαναβαινόντων τοῖς ὕψε- σιν, οὔτε μὴν ἄνωθέν τις δεσμὸς τῆς οὐρανοῦ κορυ φῆς ὑπερκείμενος, ἄνω μένειν βιάζεται· τὸ δὲ τῆς γῆς ἄχθος ἀπεράντοις τοῖς διαστήμασι, που κρέμα- ται; Ἀλλὰ κἂν εὕρῃς θεμέλιον ὑποκείμενον, πάλιν ἐκείνον τὴν ρίζαν ζητεῖς, καὶ μετ' ἐκεῖνο τὸ ὑπ' ἐκεῖνο, ἕως τῷ βάθει τῆς ἐρεύνης ὁ λογισμός παι δευθεὶς ἀνακράζῃ· Δάκτυλος Θεοῦ τοῦτό ἐστι. Καὶ τὸ δὴ τοῦ θαύματος θαῦμα διάδοχον. Οὐρανὸς καὶ γῆ παρηγάγοντο κυοφοροῦντες τὴν ἄβυσσον, καὶ τὰ πελάγη βαστάζοντες ἴσταντο, μηδὲ τῷ βάρει πρὸς τ πτῶσιν διολισθαίνοντες. Καὶ καθάπερ τις ἐγκύμων γαστήρ, ταῖς τῶν μηνῶν περιόδοις ἐξογκουμένη, τὰς ὠδῖνας γειτνιώσας κηρύττει· τὸν αὐτὸν δὴ τρίπον κρεμάμενο; οὐρανὸς τὴν τοσαύτην τῶν ὑδάτων φύσιν ἀπεριτρέπτως ἐβάστασεν· ἔμενεν γὰρ ἄπειστος Δη- μιουργοῦ σφιγγόμενος νεύματι. Ἀλλὰ γὰρ ὥσπερ οἶκον τέω; ἀκόσμητον, παραγαγὼν ὁ Θεὸς τὸ σῶμα τῆς κτίσεως, μετὰ τοῦτο προσάγει την διακόσμησιν, τῷ τοῦ μεγέθους θαύματι κάλλος ἀνάλογον μηχανώ- μενος. Ωσπερ γὰρ οἱ τῶν ζωγράφων παῖδες προλευκαί νοντες τους τοίχους, τὰ τῶν χρωμάτων ἄνθη διὰ τῆς τέχνης φυτεύουσιν· οὕτως ὁ Δημιουργὸς πρὸς τὴν τοῦ κόσμου διακόσμησιν ἐπειγόμενος, φωτὶ πρῶτον λευκαίνει τοὺς τοίχους τῆς κτίσεως. Εἶπε γάρ, φη- σὶν, ὁ Θεός· Γενηθήτω φῶς. Πρώτη φωνὴ νῦν θεόθεν ἐπέμπετο, καὶ τὸ φῶς ἀπετίκτετο· ηκούετο φωνὴ, καὶ παρήγετο φύσις· κλῆσις ἐγένετο, καὶ ἡ κτίσις ἐπλάττετο. 'Αρα γὰρ οὐκ ἴσχυε σιωπῇ πράτο τειν ἅπερ ἐβούλετο ; οὐκ ἠκολούθει τὸ ἔργον τῷ νεύ ματι; 'Αλλ' οὐρανὸς μὲν παρήχθη, καὶ γῆ σὺν τοῖς ὕδασι, μὴ προλαβούσης φωνῆς. Φωτὸς δὲ παραγο τὴν κτίσιν, δι' αὐτῆς πρὸς ἑαυτὸν τοῖς φιλοθέοις θεογνωσία, τὸ θεῖον ORATIO I. A tradit corporis gubernacula, necnon accisa serii- B Gen. 1, 1. * Εxod. vni, 19. Gen. 1, 5. D tione in passiones dat potestatem, atque ubi ami- cum corpori ardorem exstinxerit, facem divini amoris relunimal. Age igitur, et nos coelesti ob- secuti tubæ divina meditemur, ac per creaturam ad creaturæ Dominum ascendamus. Deus namque cum res creatas in morem scalæ adaptaverit, per eas sui amantibus ascensum ad se exstruxit. phete lingua infusa gratia. Ecquid loquitur ? ecquid clamitat? In principio creavit Deus cœlum et ler- ram. Vides, inquit Moyses, coli latitudinem, magnitudinem, pulchritudinem, quæ oculorum vim admirabilitate sua superant? hoc vel nutu Deus produxit imperioque continet; non fulcimentis in- ferne pervenientibus ad summas partes, neque su- perne vinculum ullum cœli vertici superinjectum sursum slare cogit : terrae vero pondus, cum iu- terminata sint ejus spatia, ubi appensum est? Ve- rum étsi subjectum fundamentum inven ris, ori· ginem ejus iterum quæris, et postea aliu, atque aliud subjectius; donec scrutinii profundo mens edocta exclamet: Digitus Dei est hic ³. Et profecto miraculum wiraculo excipitur Cœlum, et terra producebantur abyssum utero gestantia, cumque maria bajularent, stabant, nec ad casum gravitate ipsa devolvebantur; utque venter gravis mensium revolutione extumescens partionem appetentem proclamat: eodem prorsus modo appensum cœlum tantam aquarum vim sine conversione sustinebat; manebat enim inconcussum, dum Creatoris nutu constrictum tenebatur. Etenim producto mundi corpore velut domicilio hactenus inornato, postea inducit ornamenta parem cum magnitudinis mira- culo pulchritudinem machinatus. Nam uti pi- ctores dealbatum ante parietem colorum floribus arte conserunt: ita Creator ad ornatum mundi properans luce primum mundi parietes dealbat. Siquidem dixit Deus, inquit Moyses ' : Fiat luz. Prima jam vox a Deo mittebatur, et lux nascebatur: audiebatur vos, et natura producebatur: simul creatura vocabatur, simul formabatur. Non ergo potuit, quodcunque colubitum erat, silentio facere ; non res nutum secuta fuisset? Cœlum profecto pro- ductuin est, et terra cum aquis, cum vox antever- teret nulla. Lux vero cum producebatur, Deus vo- ce præivit. Quæ tandem vox, et quæ causa vocis ? CL. DAUSQUEU NOTÆ. lustriores si verii, nemo me falsi arguat. Sic non sine veritate Cicero, 1.1 De natura deorum locutus est: Namn solis ardor illustrior est, quam ullus ignis: quippe qui immenso mundo tam longe lateque cot- Iuceat. Et Plutus edes alibi vocavit ilustriores, quibus novæ erant injectæ fenestræ. Tune enim ïßustriơr sol (cui illustre caput Metamorphosi tra biritur) cum spectabilior, cum nobis splendentior paret : vel sine sui luminis aucl. ad animi intelligentia acumen pertinere? quare praecesserit non putavi mihi per res divinus, sed per Numen seu Deum ipsum Vertendum esse. 2. Ecce uos ad ascensum manu ducit Moysis pro- (5) Ακτίνας φανερωτέρας δείκνυσι. Rudios il- (4) Πρὸς τὸ θεῖον ἀκονᾷ. Ακονᾷ quis non videt
Καὶ τὸ δὴ τοῦ θαύματος θαῦμα διάδοχον. Οὐρανὸς καὶ γῆ παρηγάγοντο κυοφοροῦντες τὴν ἄβυσσον, καὶ τὰ πελάγη βαστάζοντες ἵσταντο, μηδὲ τῷ βάρει πρὸς πτῶσιν διολισθαίνοντες. Καὶ καθάπερ τις ἐγκύμων γαστὴρ, ταῖς τῶν μηνῶν περιόδοις ἐξογκουμένη, τὰς ὠδῖνας γειτνιώσας κηρύττει· τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον κρεμάμενος οὐρανὸς τὴν τοσαύτην τῶν ὑδάτων φύσιν ἀπεριτρέπτως ἐβάστασεν· ἔμενεν γὰρ ἄσειστος Δημιουργοῦ σφιγγόμενος νεύματι. Ἀλλὰ γὰρ ὥσπερ οἶκον τέως ἀκόσμητον, παραγαγὼν ὁ Θεὸς τὸ σῶμα τῆς κτίσεως, μετὰ τοῦτο προσάγει τὴν διακόσμησιν, τῷ τοῦ μεγέθους θαύματι κάλλος ἀνάλογον μηχανώμενος. Ὥσπερ γὰρ οἱ τῶν ζωγράφων παῖδες προλευκαίνοντες τοὺς τοίχους, τὰ τῶν χρωμάτων ἄνθη διὰ τῆς τέχνης φυτεύουσιν· οὕτως ὁ Δημιουργὸς πρὸς τὴν τοῦ κόσμου διακόσμησιν ἐπειγόμενος, φωτὶ πρῶτον λευκαίνει τοὺς τοίχους τῆς κτίσεως. Εἶπε γὰρ, φησὶν, ὁ Θεός· Γενηθήτω φῶς . Πρώτη φωνὴ νῦν θεόθεν ἐπέμπετο, καὶ τὸ φῶς ἀπετίκτετο· ἠκούετο φωνὴ, καὶ παρήγετο φύσις· κλῆσις ἐγένετο, καὶ ἡ κτίσις ἐπλάττετο. Ἆρα γὰρ οὐκ ἴσχυε σιωπῇ πράττειν ἅπερ ἐβούλετο; οὐκ ἠκολούθει τὸ ἔργον τῷ νεύματι;
τὴν διάθεσιν. Καὶ τὰ τῆς σαρκὸς κοιμίζουσα κύματα, τῇ ψυχῇ γαλήνην μνηστεύεται· ἐγχειρίζει δὲ αὐτῇ τοὺς κατὰ τοῦ σώματος οἴακας· καὶ περικόπτει την στάσιν, τὴν κατὰ τῶν παθῶν ἐξουσίαν ὀρέγουσα, καὶ τὴν φιλοσώματον πυρκαϊὰν ἀποσβέσασα, τὴν φιλόθεον ἀνάπτει λαμπάδα. Δεύρο δή οὖν καὶ ἡμεῖς εὐρανίῳ πειθόμενοι σάλπιγγι, φιλοσοφῶμεν τὰ θεῖα, καὶ πρὸς τὸν τῆς κτίσεως Δεσπότην διὰ τῆς κτίσεως ἀναβαίνωμεν. Κλίμακος γὰρ δίκην Θεὸς ἁρμότας ἀνάβασιν ἐτεχνήσατο. β'. Χειραγωγεί δὲ ἡμᾶς πρὸς τὴν ἄνοδον χάρις Μωσαϊκῆς γλώττης ἐπιβαίνουσα προφητική· τί λέ- γουσα ; τί βοῶσα; Εν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Ὁρας, φησίν, οὐρανοῦ πλάτη, και μεγέθη, καὶ κάλλη, τὰ τῶν ὀμμάτων ὑπερβαίνοντα μέτρα τῷ θαύματι; Τοῦτον ὁ Θεὸς καὶ παρήγαγε νεύματι, καὶ συνέχει προστάγματι· οὐ κάτωθεν ὑπερεισμάτων προσαναβαινόντων τοῖς ὕψε- σιν, οὔτε μὴν ἄνωθέν τις δεσμὸς τῆς οὐρανοῦ κορυ φῆς ὑπερκείμενος, ἄνω μένειν βιάζεται· τὸ δὲ τῆς γῆς ἄχθος ἀπεράντοις τοῖς διαστήμασι, που κρέμα- ται; Ἀλλὰ κἂν εὕρῃς θεμέλιον ὑποκείμενον, πάλιν ἐκείνον τὴν ρίζαν ζητεῖς, καὶ μετ' ἐκεῖνο τὸ ὑπ' ἐκεῖνο, ἕως τῷ βάθει τῆς ἐρεύνης ὁ λογισμός παι δευθεὶς ἀνακράζῃ· Δάκτυλος Θεοῦ τοῦτό ἐστι. Καὶ τὸ δὴ τοῦ θαύματος θαῦμα διάδοχον. Οὐρανὸς καὶ γῆ παρηγάγοντο κυοφοροῦντες τὴν ἄβυσσον, καὶ τὰ πελάγη βαστάζοντες ἴσταντο, μηδὲ τῷ βάρει πρὸς τ πτῶσιν διολισθαίνοντες. Καὶ καθάπερ τις ἐγκύμων γαστήρ, ταῖς τῶν μηνῶν περιόδοις ἐξογκουμένη, τὰς ὠδῖνας γειτνιώσας κηρύττει· τὸν αὐτὸν δὴ τρίπον κρεμάμενο; οὐρανὸς τὴν τοσαύτην τῶν ὑδάτων φύσιν ἀπεριτρέπτως ἐβάστασεν· ἔμενεν γὰρ ἄπειστος Δη- μιουργοῦ σφιγγόμενος νεύματι. Ἀλλὰ γὰρ ὥσπερ οἶκον τέω; ἀκόσμητον, παραγαγὼν ὁ Θεὸς τὸ σῶμα τῆς κτίσεως, μετὰ τοῦτο προσάγει την διακόσμησιν, τῷ τοῦ μεγέθους θαύματι κάλλος ἀνάλογον μηχανώ- μενος. Ωσπερ γὰρ οἱ τῶν ζωγράφων παῖδες προλευκαί νοντες τους τοίχους, τὰ τῶν χρωμάτων ἄνθη διὰ τῆς τέχνης φυτεύουσιν· οὕτως ὁ Δημιουργὸς πρὸς τὴν τοῦ κόσμου διακόσμησιν ἐπειγόμενος, φωτὶ πρῶτον λευκαίνει τοὺς τοίχους τῆς κτίσεως. Εἶπε γάρ, φη- σὶν, ὁ Θεός· Γενηθήτω φῶς. Πρώτη φωνὴ νῦν θεόθεν ἐπέμπετο, καὶ τὸ φῶς ἀπετίκτετο· ηκούετο φωνὴ, καὶ παρήγετο φύσις· κλῆσις ἐγένετο, καὶ ἡ κτίσις ἐπλάττετο. 'Αρα γὰρ οὐκ ἴσχυε σιωπῇ πράτο τειν ἅπερ ἐβούλετο ; οὐκ ἠκολούθει τὸ ἔργον τῷ νεύ ματι; 'Αλλ' οὐρανὸς μὲν παρήχθη, καὶ γῆ σὺν τοῖς ὕδασι, μὴ προλαβούσης φωνῆς. Φωτὸς δὲ παραγο τὴν κτίσιν, δι' αὐτῆς πρὸς ἑαυτὸν τοῖς φιλοθέοις θεογνωσία, τὸ θεῖον ORATIO I. A tradit corporis gubernacula, necnon accisa serii- B Gen. 1, 1. * Εxod. vni, 19. Gen. 1, 5. D tione in passiones dat potestatem, atque ubi ami- cum corpori ardorem exstinxerit, facem divini amoris relunimal. Age igitur, et nos coelesti ob- secuti tubæ divina meditemur, ac per creaturam ad creaturæ Dominum ascendamus. Deus namque cum res creatas in morem scalæ adaptaverit, per eas sui amantibus ascensum ad se exstruxit. phete lingua infusa gratia. Ecquid loquitur ? ecquid clamitat? In principio creavit Deus cœlum et ler- ram. Vides, inquit Moyses, coli latitudinem, magnitudinem, pulchritudinem, quæ oculorum vim admirabilitate sua superant? hoc vel nutu Deus produxit imperioque continet; non fulcimentis in- ferne pervenientibus ad summas partes, neque su- perne vinculum ullum cœli vertici superinjectum sursum slare cogit : terrae vero pondus, cum iu- terminata sint ejus spatia, ubi appensum est? Ve- rum étsi subjectum fundamentum inven ris, ori· ginem ejus iterum quæris, et postea aliu, atque aliud subjectius; donec scrutinii profundo mens edocta exclamet: Digitus Dei est hic ³. Et profecto miraculum wiraculo excipitur Cœlum, et terra producebantur abyssum utero gestantia, cumque maria bajularent, stabant, nec ad casum gravitate ipsa devolvebantur; utque venter gravis mensium revolutione extumescens partionem appetentem proclamat: eodem prorsus modo appensum cœlum tantam aquarum vim sine conversione sustinebat; manebat enim inconcussum, dum Creatoris nutu constrictum tenebatur. Etenim producto mundi corpore velut domicilio hactenus inornato, postea inducit ornamenta parem cum magnitudinis mira- culo pulchritudinem machinatus. Nam uti pi- ctores dealbatum ante parietem colorum floribus arte conserunt: ita Creator ad ornatum mundi properans luce primum mundi parietes dealbat. Siquidem dixit Deus, inquit Moyses ' : Fiat luz. Prima jam vox a Deo mittebatur, et lux nascebatur: audiebatur vos, et natura producebatur: simul creatura vocabatur, simul formabatur. Non ergo potuit, quodcunque colubitum erat, silentio facere ; non res nutum secuta fuisset? Cœlum profecto pro- ductuin est, et terra cum aquis, cum vox antever- teret nulla. Lux vero cum producebatur, Deus vo- ce præivit. Quæ tandem vox, et quæ causa vocis ? CL. DAUSQUEU NOTÆ. lustriores si verii, nemo me falsi arguat. Sic non sine veritate Cicero, 1.1 De natura deorum locutus est: Namn solis ardor illustrior est, quam ullus ignis: quippe qui immenso mundo tam longe lateque cot- Iuceat. Et Plutus edes alibi vocavit ilustriores, quibus novæ erant injectæ fenestræ. Tune enim ïßustriơr sol (cui illustre caput Metamorphosi tra biritur) cum spectabilior, cum nobis splendentior paret : vel sine sui luminis aucl. ad animi intelligentia acumen pertinere? quare praecesserit non putavi mihi per res divinus, sed per Numen seu Deum ipsum Vertendum esse. 2. Ecce uos ad ascensum manu ducit Moysis pro- (5) Ακτίνας φανερωτέρας δείκνυσι. Rudios il- (4) Πρὸς τὸ θεῖον ἀκονᾷ. Ακονᾷ quis non videt
PG 85:31Ἀλλ’ οὐρανὸς μὲν παρήχθη, καὶ γῆ σὺν τοῖς ὕδασι, μὴ προλαβούσης φωνῆς. Φωτὸς δὲ παραγομένου, φωνὴ προμαρτύρεται. Τίς οὖν ὁ λόγος, καὶ τίς ἡ αἰτία τοῦ φθέγματος; Μάθωμεν καὶ σιωπούσης ἀκούειν τῆς Γραφῆς, καὶ φθεγγομένης παιδεύεσθαι. Ἐπειδὴ γὰρ ἄρτι πλασθεῖσαι τῶν ἀγγέλων αἱ μυριάδες ἑώρων μὲν τὰ γενόμενα, τὸν δὲ ποιοῦντα βλέπειν οὐκ ἴσχυον (ὑπερβαίνει γὰρ καὶ ἀγγέλων ὀφθαλμοὺς τὸ τῆς θείας οὐσίας ἀθέατον)· εἰκότως νῦν προλαμβάνει φωνὴν πρὸς αἴσθησιν, καὶ θαῦμα τοῦ γενομένου κινοῦσαν τῶν ἀγγέλων τοὺς δήμους, ἵνα τῷ προστάγματι συνοδεῦον τὸ δημιουργούμενον βλέποντες, καὶ τὴν θέαν καταπληττόμενοι, πρὸς γνῶσιν καὶ ὕμνον τραπῶσι τοῦ κτίσαντος. Τίς οὗτος; Φησὶν αὐτὸς ὁ Θεὸς πρὸς τὸν οἰκεῖον ἀγωνιστὴν τὸν Ἰὼβ διαλεγόμενος· Ὅτε ἐποίουν ἄστρα, ᾔνεσάν με φωνῇ μεγάλῃ πάντες οἱ ἄγγελοί μου . Τῇ γὰρ καταπλήξει τῆς θέας κρατούμενοι πρὸς ἕκαστον τῶν παραγομένων τὸν Ποιητὴν ἀνευφήμουν. Ἐπὶ τούτοις μεταξὺ τῶν ὑδάτων ὁ Δημιουργὸς περιτείνει στερέωμα, καθάπερ ὀροφὴν πρὸς ζωγραφίαν ἁρμόδιον·
τίς ἡ αἰτία τοῦ φθέγματος; Μάθωμεν καὶ σιωπού σης ἀκούειν τῆς Γραφῆς, καὶ φθεγγομένης τα δεύεσθαι. Ἐπειδὴ γὰρ ἄρτι πλασθεῖσαι τῶν ἀγω γέλων αἱ μυριάδες ἑώρων μὲν τὰ γενόμενα, τὸν δὲ ποιοῦντα βλέπειν οὐκ ἴσχυον (ὑπερβαίνει γὰρ καὶ ἀγο γέλων ὀφθαλμοὺς τὸ τῆς θείας οὐσίας ἀθέατον)· εἰκότως νῦν προλαμβάνει φωνὴν πρὸς αἴσθησιν, καὶ θαῦμα τοῦ γενομένου κινοῦσαν τῶν ἀγγέλων τοὺς δήμους, ἵνα τῷ προστάγματι συνοδεύον τὸ δημιουρ γούμενον βλέποντες, καὶ τὴν θέαν καταπληττόμενοι, πρὸς γνῶσιν καὶ ὕμνον τραπῶσι τοῦ κτίσαντος. Τις οὗτος ; Φησὶν αὐτὸς ὁ Θεὸς πρὸς τὸν οἰκεῖον ἀγωνιστὴν τὸν Ἰὼβ διαλεγόμενος· "Οτε ἐποίουν ἄστρα, ᾔνε σαν με φωνῇ μεγάλῃ πάντες οἱ ἄγγελοι μου. Α μένου, φωνή προμαρτύρεται. Τίς οὖν ὁ λόγος, καὶ Τῇ γὰρ καταπλήξει τῆς θέας κρατούμενοι πρὸς ἕκα- ο μίαν, καὶ ὀφθήτω ή ξηρά. Συναχθήτω τὸ ὕδωρ τὸ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ, Πιο : Ούχ ἱερὸν φόβον τινὰ τοῖς φονευταῖς ἐμποιοῦν· στον τῶν παραγομένων τὸν Ποιητὴν ἀνευφήμουν. Ἐπὶ τούτοις μεταξὺ τῶν ὑδάτων ὁ Δημιουργὸς περι τείνει στερέωμα, καθάπερ οροφὴν πρὸς ζωγραφίαν ἁρμόδιεν· γυμνοῖ δὲ μετὰ τοῦτο τῶν ὑδάτων τῆς ἠπείρου τὰ νῶτα, ὥσπερ ἄν τισι ταμείοις τὰ πελάγη συγκλείων, κλεῖθρον ἐπιθεὶς τῇ ἀδύσσῳ τὸ πρόστα γμα, καὶ ψάμμω χαλινώτας, ὡς φόβῳ, τὴν θάλατ- ταν· ἀναυάγητον τοῖς πελάγεσι φυλάττων τὴν ἤπει ρον, κἂν ἀνέμων ἐμβολαῖς ὠθῆται πρὸς τὴν χέρσον ἡ θάλαττα· φέρεται μὲν κορυφουμένη τοῖς κύμασι, ψαύουσα δὲ τῶν ὅρων ὑπονοστεῖ δραπετεύουσα· καὶ τὴν τοῦ Δεσπότου φωνὴν ἐν αἰγιαλοῖς γεγραμμένην ὁρῶσα, κυρτουμένη τοῖς κύμασι προσκυνεῖ τὸν ὁρο θετήσαντα, καὶ πλήττουσα βίᾳ τὴν χέρσον, ἀντι- πλήττεται πρὸς φυγὴν τῇ τοῦ προστάγματος μνήμης Διὰ τοῦτο γαληνὰ πορφυροῦσα περισαίνει τὴν γεί- τονα, καθάπερ ἀγκάλαις ἀπαλαῖς προπλεκομένη την ἤπειρον, τῷ τοῦ Δεσπότου διὰ παντὸς περιεχομένη προστάγματι, καὶ μονονουχί καθ' ἑκάστην ἀκούειν νομίζουσα· Συναχθήτω δὴ τὰ ὕδατα εἰς συναγων τὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ή ξηρά (5). Καὶ μένει τοῦ προστάγματος μνήμων, δεδεμένη τῇ ψάμμῳ, τῷ φόβῳ τοῦ δήσαντος (6) τὴν δεσμὸν οὐ βιάζεται, προφητικὴν βεβαιοῦσα φωνήν· "Οριον ἔθου, ὃ οὐ παρελεύσεται. Ἐπὶ τούτοις τῶν ἀστέρων ἐν οὐρανῷ διαπείρει τὰ φέγγη, καὶ τῷ στερεώματι τὰ τοῦ φωτὸς ἄνθη φυτεύει, χάριν καὶ χρείαν τοῖς ἐπὶ γῆς ἐπιτελοῦντα. Πρὸς τούτοις τὸ τῆς κτίσεως έδαφος (7) εὐαθέσι λειμῶσιν ἐποίκιλε· ζώων δὲ γονὰς ἐκ τῆς φρικωδεστάτην θυσίαν, σέβομαι, Ἐπὶ τίνα ἐπιβλέψω, ἢ ἐπὶ τὸν ταπεινὸν, καὶ ἡσύχιον, καὶ τρέμοντα τους λόγους ; (*) Κτίσεως έδαφος κτίσιν, Οπερ γὰρ ἥλιος ἐν τῇ κτίσει, τοῦτο ὀφθαλμὸς ἐν τῷ σώ ματι· BASILII SELEUCIENSIS B Discanus et Scripturam, dum treet, audire, et dum loquitur, erudiri. Quandoquidem recens creatæ an- gelorum myriades, quae fierent, videbant ; eum vero qui faceret, videre non valebaat; nam quod in essentia divina supra contemplationem est, angelo- rum quoque oculos superva lit : merito nunc loqui occupat, ut ejus quod fit, sensu et admiratione au- gelorum turbas moveat, quo imperium cffectione rei comitatum conspicati, eoque perculsi specta- culo ad cognitionem, "et hymnum Creatoris con- vertantur. Ecquis hic? Dicit ipse Deus cum fami- liari suo athleta Joho disserens : Cum astra facie- ban, laudabant me voce magna omnes angeli mei ". Namque spectaculi stupore correpti, ad singula quæ fiebant iteratis faustis acclamationibus Con- ditorem prosequebantur. Deinde intra aquas firma- mentum distendit in gyrum, velut tabulatum pi- cturæ peridoneum. Post etiam nudat aquis terræ dorsa, quibusdam velut în cellis maria concludens, dum imperio in abyssam utitur pro claustro, et arena quasi habena formidabili mare continet, ter- ram liberam servans a pelagi eluvione: esto, ven- torum impetu ad terram mare propellatur. Fertur illud quidem fluctibus alte elatum: ubi vero ternii- nos attigerit, revertit, refugitque, et Domini vocen littoribus inscriptam cum intuitum fuerit, curva- tis fluctibus termini positorem adorat; camque ter- ram violente feriat, referitur, ac divini imperii memor refertur in fugam. Quare placide purpura- scens adulatur vicine continenti, quasi mollibus ulnis terram complecti occupet, semper Domini præcepto cohibitum, et tantumnon singulis mo- mentis audire ratum: Congregentur aquæ in locum unum, et appareat arida³. Et manet præcepti me- mor arena vinctum, nec præ vinctoris reverentia vinenta violat, vocemque Prophetæ ratam facit ; Terminum posuisti, quem non transgredietur ". Ad hæc astrorum in cœ'o infigit lumina, et firmamen- tum luminosis foribus conserit, eorum in gratiam et usun conducentibus, qui in terris agunt. Iusu- per mun li pavimentum pratis beneflorentibus va- riavit. Animalium deinde genera de terra ex- trahens, matrem creaturaruin et altricem consti- turt. Ad eum modum cum aridam mari coronasset, non usibus ineptum ostendit mare, ne quidem ge- CL. DAUSQUEM * Job xxxvIII, 7. * Gen. 1, Septag. : aqua qua sub caelo sunt. Quam partem Basilius omisit, quod ad pro- positum minus faciat; in citationibus enim pru- denter corripiendis plurimus est: id illi ne fraudi sit, ne quis h'antia cogitet, quæ integra; cautio Mostra est. renia. Eadem notione 4680; oratione de infantici- Noy famam ullam interfectoribus istis reverentiam ångenerans. Id fit, quia timor, tremor, horror, reve- NOTE. rentia aliuia sunt, et tantum non cognata. Quare passim Graeci Patres Miss sacrificium appellitant. Jonas cap. I, in- terpres timeo substituit, tanquam æquipondium. c. Mundi pavimentum; 50- Tenne Basilio est pro tota rerum creatarum Universitate usurpare. Oratione de cacis : Nam quod in mundo sol, huc in corpore ext oculus. Hoc eo consilio factum puto, ne mundo a philosophis ascribatur æternitas. 9. • Psal. cut 3. (5) Συναχθήτω δὴ τὰ ὕδατα εἰς συναγωγήν (6) Τῷ φόβῳ τοῦ δήσαντος Præ vinctoris rete-
γυμνοῖ δὲ μετὰ τοῦτο τῶν ὑδάτων τῆς ἠπείρου τὰ νῶτα, ὥσπερ ἔν τισι ταμείοις τὰ πελάγη συγκλείων, κλεῖθρον ἐπιθεὶς τῇ ἀβύσσῳ τὸ πρόσταγμα, καὶ ψάμμῳ χαλινώσας, ὡς φόβῳ, τὴν θάλατταν· ἀναυάγητον τοῖς πελάγεσι φυλάττων τὴν ἤπειρον, κἂν ἀνέμων ἐμβολαῖς ὠθῆται πρὸς τὴν χέρσον ἡ θάλαττα· φέρεται μὲν κορυφουμένη τοῖς κύμασι, ψαύουσα δὲ τῶν ὄρων ὑπονοστεῖ δραπετεύουσα· καὶ τὴν τοῦ Δεσπότου φωνὴν ἐν αἰγιαλοῖς γεγραμμένην ὁρῶσα, κυρτουμένη τοῖς κύμασι προσκυνεῖ τὸν ὁροθετήσαντα, καὶ πλήττουσα βίᾳ τὴν χέρσον, ἀντιπλήττεται πρὸς φυγὴν τῇ τοῦ προστάγματος μνήμῃ. Διὰ τοῦτο γαληνὰ πορφυροῦσα περισαίνει τὴν γείτονα, καθάπερ ἀγκάλαις ἁπαλαῖς προπλεκομένη τὴν ἤπειρον, τῷ τοῦ Δεσπότου διὰ παντὸς περιεχομένη προστάγματι, καὶ μονονουχὶ καθ’ ἑκάστην ἀκούειν νομίζουσα· Συναχθήτω δὴ τὰ ὕδατα εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ἡ ξηρά . Καὶ μένει τοῦ προστάγματος μνήμων, δεδεμένη τῇ ψάμμῳ, τῷ φόβῳ τοῦ δήσαντος τὸν δεσμὸν οὐ βιάζεται, προφητικὴν βεβαιοῦσα φωνήν· Ὅριον ἔθου, ὃ οὐ παρελεύσεται .
τίς ἡ αἰτία τοῦ φθέγματος; Μάθωμεν καὶ σιωπού σης ἀκούειν τῆς Γραφῆς, καὶ φθεγγομένης τα δεύεσθαι. Ἐπειδὴ γὰρ ἄρτι πλασθεῖσαι τῶν ἀγω γέλων αἱ μυριάδες ἑώρων μὲν τὰ γενόμενα, τὸν δὲ ποιοῦντα βλέπειν οὐκ ἴσχυον (ὑπερβαίνει γὰρ καὶ ἀγο γέλων ὀφθαλμοὺς τὸ τῆς θείας οὐσίας ἀθέατον)· εἰκότως νῦν προλαμβάνει φωνὴν πρὸς αἴσθησιν, καὶ θαῦμα τοῦ γενομένου κινοῦσαν τῶν ἀγγέλων τοὺς δήμους, ἵνα τῷ προστάγματι συνοδεύον τὸ δημιουρ γούμενον βλέποντες, καὶ τὴν θέαν καταπληττόμενοι, πρὸς γνῶσιν καὶ ὕμνον τραπῶσι τοῦ κτίσαντος. Τις οὗτος ; Φησὶν αὐτὸς ὁ Θεὸς πρὸς τὸν οἰκεῖον ἀγωνιστὴν τὸν Ἰὼβ διαλεγόμενος· "Οτε ἐποίουν ἄστρα, ᾔνε σαν με φωνῇ μεγάλῃ πάντες οἱ ἄγγελοι μου. Α μένου, φωνή προμαρτύρεται. Τίς οὖν ὁ λόγος, καὶ Τῇ γὰρ καταπλήξει τῆς θέας κρατούμενοι πρὸς ἕκα- ο μίαν, καὶ ὀφθήτω ή ξηρά. Συναχθήτω τὸ ὕδωρ τὸ ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ, Πιο : Ούχ ἱερὸν φόβον τινὰ τοῖς φονευταῖς ἐμποιοῦν· στον τῶν παραγομένων τὸν Ποιητὴν ἀνευφήμουν. Ἐπὶ τούτοις μεταξὺ τῶν ὑδάτων ὁ Δημιουργὸς περι τείνει στερέωμα, καθάπερ οροφὴν πρὸς ζωγραφίαν ἁρμόδιεν· γυμνοῖ δὲ μετὰ τοῦτο τῶν ὑδάτων τῆς ἠπείρου τὰ νῶτα, ὥσπερ ἄν τισι ταμείοις τὰ πελάγη συγκλείων, κλεῖθρον ἐπιθεὶς τῇ ἀδύσσῳ τὸ πρόστα γμα, καὶ ψάμμω χαλινώτας, ὡς φόβῳ, τὴν θάλατ- ταν· ἀναυάγητον τοῖς πελάγεσι φυλάττων τὴν ἤπει ρον, κἂν ἀνέμων ἐμβολαῖς ὠθῆται πρὸς τὴν χέρσον ἡ θάλαττα· φέρεται μὲν κορυφουμένη τοῖς κύμασι, ψαύουσα δὲ τῶν ὅρων ὑπονοστεῖ δραπετεύουσα· καὶ τὴν τοῦ Δεσπότου φωνὴν ἐν αἰγιαλοῖς γεγραμμένην ὁρῶσα, κυρτουμένη τοῖς κύμασι προσκυνεῖ τὸν ὁρο θετήσαντα, καὶ πλήττουσα βίᾳ τὴν χέρσον, ἀντι- πλήττεται πρὸς φυγὴν τῇ τοῦ προστάγματος μνήμης Διὰ τοῦτο γαληνὰ πορφυροῦσα περισαίνει τὴν γεί- τονα, καθάπερ ἀγκάλαις ἀπαλαῖς προπλεκομένη την ἤπειρον, τῷ τοῦ Δεσπότου διὰ παντὸς περιεχομένη προστάγματι, καὶ μονονουχί καθ' ἑκάστην ἀκούειν νομίζουσα· Συναχθήτω δὴ τὰ ὕδατα εἰς συναγων τὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ή ξηρά (5). Καὶ μένει τοῦ προστάγματος μνήμων, δεδεμένη τῇ ψάμμῳ, τῷ φόβῳ τοῦ δήσαντος (6) τὴν δεσμὸν οὐ βιάζεται, προφητικὴν βεβαιοῦσα φωνήν· "Οριον ἔθου, ὃ οὐ παρελεύσεται. Ἐπὶ τούτοις τῶν ἀστέρων ἐν οὐρανῷ διαπείρει τὰ φέγγη, καὶ τῷ στερεώματι τὰ τοῦ φωτὸς ἄνθη φυτεύει, χάριν καὶ χρείαν τοῖς ἐπὶ γῆς ἐπιτελοῦντα. Πρὸς τούτοις τὸ τῆς κτίσεως έδαφος (7) εὐαθέσι λειμῶσιν ἐποίκιλε· ζώων δὲ γονὰς ἐκ τῆς φρικωδεστάτην θυσίαν, σέβομαι, Ἐπὶ τίνα ἐπιβλέψω, ἢ ἐπὶ τὸν ταπεινὸν, καὶ ἡσύχιον, καὶ τρέμοντα τους λόγους ; (*) Κτίσεως έδαφος κτίσιν, Οπερ γὰρ ἥλιος ἐν τῇ κτίσει, τοῦτο ὀφθαλμὸς ἐν τῷ σώ ματι· BASILII SELEUCIENSIS B Discanus et Scripturam, dum treet, audire, et dum loquitur, erudiri. Quandoquidem recens creatæ an- gelorum myriades, quae fierent, videbant ; eum vero qui faceret, videre non valebaat; nam quod in essentia divina supra contemplationem est, angelo- rum quoque oculos superva lit : merito nunc loqui occupat, ut ejus quod fit, sensu et admiratione au- gelorum turbas moveat, quo imperium cffectione rei comitatum conspicati, eoque perculsi specta- culo ad cognitionem, "et hymnum Creatoris con- vertantur. Ecquis hic? Dicit ipse Deus cum fami- liari suo athleta Joho disserens : Cum astra facie- ban, laudabant me voce magna omnes angeli mei ". Namque spectaculi stupore correpti, ad singula quæ fiebant iteratis faustis acclamationibus Con- ditorem prosequebantur. Deinde intra aquas firma- mentum distendit in gyrum, velut tabulatum pi- cturæ peridoneum. Post etiam nudat aquis terræ dorsa, quibusdam velut în cellis maria concludens, dum imperio in abyssam utitur pro claustro, et arena quasi habena formidabili mare continet, ter- ram liberam servans a pelagi eluvione: esto, ven- torum impetu ad terram mare propellatur. Fertur illud quidem fluctibus alte elatum: ubi vero ternii- nos attigerit, revertit, refugitque, et Domini vocen littoribus inscriptam cum intuitum fuerit, curva- tis fluctibus termini positorem adorat; camque ter- ram violente feriat, referitur, ac divini imperii memor refertur in fugam. Quare placide purpura- scens adulatur vicine continenti, quasi mollibus ulnis terram complecti occupet, semper Domini præcepto cohibitum, et tantumnon singulis mo- mentis audire ratum: Congregentur aquæ in locum unum, et appareat arida³. Et manet præcepti me- mor arena vinctum, nec præ vinctoris reverentia vinenta violat, vocemque Prophetæ ratam facit ; Terminum posuisti, quem non transgredietur ". Ad hæc astrorum in cœ'o infigit lumina, et firmamen- tum luminosis foribus conserit, eorum in gratiam et usun conducentibus, qui in terris agunt. Iusu- per mun li pavimentum pratis beneflorentibus va- riavit. Animalium deinde genera de terra ex- trahens, matrem creaturaruin et altricem consti- turt. Ad eum modum cum aridam mari coronasset, non usibus ineptum ostendit mare, ne quidem ge- CL. DAUSQUEM * Job xxxvIII, 7. * Gen. 1, Septag. : aqua qua sub caelo sunt. Quam partem Basilius omisit, quod ad pro- positum minus faciat; in citationibus enim pru- denter corripiendis plurimus est: id illi ne fraudi sit, ne quis h'antia cogitet, quæ integra; cautio Mostra est. renia. Eadem notione 4680; oratione de infantici- Noy famam ullam interfectoribus istis reverentiam ångenerans. Id fit, quia timor, tremor, horror, reve- NOTE. rentia aliuia sunt, et tantum non cognata. Quare passim Graeci Patres Miss sacrificium appellitant. Jonas cap. I, in- terpres timeo substituit, tanquam æquipondium. c. Mundi pavimentum; 50- Tenne Basilio est pro tota rerum creatarum Universitate usurpare. Oratione de cacis : Nam quod in mundo sol, huc in corpore ext oculus. Hoc eo consilio factum puto, ne mundo a philosophis ascribatur æternitas. 9. • Psal. cut 3. (5) Συναχθήτω δὴ τὰ ὕδατα εἰς συναγωγήν (6) Τῷ φόβῳ τοῦ δήσαντος Præ vinctoris rete-
PG 85:33Ἐπὶ τούτοις τῶν ἀστέρων ἐν οὐρανῷ διαπείρει τὰ φέγγη, καὶ τῷ στερεώματι τὰ τοῦ φωτὸς ἄνθη φυτεύει, χάριν καὶ χρείαν τοῖς ἐπὶ γῆς ἐπιτελοῦντα. Πρὸς τούτοις τὸ τῆς κτίσεως ἔδαφος εὐανθέσι λειμῶσιν ἐποίκιλε· ζώων δὲ γονὰς ἐκ τῆς γῆς ἀνελκύσας, μητέρα καὶ τροφὸν τῶν πλαττομένων ἀπέδειξεν. Οὕτω δὴ τὴν ξηρὰν στεφανώσας, οὐκ ἔδειξεν ἄχρηστον, οὐδὲ πρὸς τεκνογονίαν τὴν θάλατταν. Ἔδει γὰρ αὐτὴν μηδενὸς ὁρᾶσθαι τῆς γείτονος γῆς ἀτιμοτέραν πρὸς ὠδῖνας ὑπάρχουσαν. Ἓν ἔπεμπε τὸ πρόσταγμα, καὶ νηκτοῖς μὲν εὐθὺς ἐπλήμυρεν ἄβυσσος· πτηνοῖς δὲ ἀὴρ ἐπολίζετο· καὶ κόσμος ἀπήρτιστο τῷ θαύματι κράζων· Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας . γ. Ἀλλ’ ἡ μὲν κτίσις ἀπήρτισται, τὴν τοῦ Ποιητοῦ σοφίαν καὶ δυναστείαν ἀσιγήτως κηρύττουσα, διαφόρως ἐξυφασμένη ταῖς φύσεσι· τὰ μὲν γὰρ θνητὰ, τὰ δὲ ἀθανασίᾳ κεκόσμηται· καὶ τὰ μὲν ὄψεως κρείττονα, τὰ δὲ αἰσθήσει μετρούμενα· τὰ μὲν λόγῳ τετιμημένα, τὰ δὲ ἀλογίᾳ κρατούμενα· τὰ μὲν ἔμπνοά τε καὶ ἔμψυχα, τὰ δὲ ψυχῆς καὶ αἰσθήσεως ἄμοιρα· καὶ τὰ μὲν σκιρτῶντα ταῖς μεταβάσεσι, τὰ δὲ δεσμῷ φύσεως προσηλωμένα τῇ γῇ.
γῆς ἀνελκύσης, μητέρα καὶ τροφὸν τῶν πλαττομένων ἀπέδειξεν. Οὕτω δὴ τὴν ξηράν στεφανώσας (8), οὐκ ἔδειξεν ἄχρηστον, οὐδὲ πρὸς τεκνογονίαν τὴν θάλατο ταν. Εδει γὰρ αὐτήν μηδενὸς ὁρᾶσθαι τῆς γείτονος γῆς ἀτιμοτέραν πρὸς ὠδῖνας ὑπάρχουσαν. Εν έπεμπε το πρόσταγμα, καὶ νηκτοῖς μὲν εὐθὺς ἐπλήμυριν ἄβυσσος· πτηνοῖς δὲ ἀὴρ ἐπολέζετο· καὶ κόσμος ἀπήρτιστο τῷ θαύματι κράζων· Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. γ. Ἀλλ' ἡ μὲν κτίσις ἀπήρτισαι, τὴν τοῦ Ποιητού σοφίαν καὶ δυναστείαν ἀσιγήτως κηρύττουσα, διαφό- ρως ἐξυφασμένη ταῖς φύσεσι· τὰ μὲν γὰρ θνητά, τὰ δὲ ἀθανασία κεκόσμηται· καὶ τὰ μὲν ὄψεως κρείτα τονα, τὰ δὲ αἰσθήσει μετρούμενα· τὰ μὲν λόγῳ τε· τιμημένα, τὰ δὲ ἀλογία κρατούμενα· τὰ μὲν ἔμπνοά τε καὶ ἔμψυχα, τὰ δὲ ψυχῆς καὶ αἰσθήσεως ἄμοιρα· Β καὶ τὰ μὲν σκιρτώντα ταῖς μεταβάσεσι, τὰ δὲ δεσμῷ φύσεως προσηλωμένα τῇ γῇ. Εδει γὰρ τὸν πλοῦτον τῆς κτίσεως ἐν τοῖς κτιζομένοις ἐμφαίνεσθαι. Ο μὲν οὖν τῆς κτίσεως οἶκος, ὅπερ ἔφθην εἰπὼν, φιλο κάλως ἀπήρτιστο, καθάπερ τις θρόνος βασιλικός διακοσμηθεὶς περιμένων τὸν βασιλεύοντα. Ἔδει δὲ ἄρα καὶ ἄνθρωπον παραχθῆναι τὸν τῷ βασιλική θρόνα, προσήκοντα. Τί οὖν ὁ πάνσοφος Δημιουργός; Αμφω τὰ μέρη τῆς κτίσεως εἰς ταυτό συνελκύσας, ἐκ γῆς μὲν αὐτῷ συναρμόζει τὸ σῶμα, ἀέρατον δὲ καθά περ ἐν ξοάνῳ καλλωπισθέντι τὴν ψυχὴν ἐμπνεύσας τῷ σώματι, ἔμψυχον ἔστησεν ἀνδριάντα, πᾶσαν ἐμοῦ τὴν κτίσιν ἐν ἑαυτῷ περισφίγγοντα (9). Γνωρίζει γὰρ τοῦτον τῶν ἀγγέλων ἡ πολιτεία, τῇ τῆς ψυχῆς συγγρα νείᾳ τοῖς ἐκεῖ δήμοις ἐγγράφουσα· περιπτύσσεται δὲ καὶ ὁ τῶν ὁρωμένων χορός ἔργοις ὁμολογῶν τῆς φύ- σεως τὴν συγγένειαν, καὶ τὰς χρείας αὐτῷ γεωργών, τὸ γένος μαρτύρεται. Διὰ τοῦτο καὶ μηδέπω πλα σθεὶς ἄνθρωπος σκέψει τιμᾶται τοῦ πλάττοντος, καὶ βουλεύμασι θείοις σεμνύνεται· Ποιήσωμεν ανθρω πον κατ' εικόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν. Πρεσβυτέραν της πλάσεως τὴν τιμὴν ὑποδέχεται. Οὕτως ὁ πηλὸς συναρμόζεται, καὶ ὁ θρόνος παρα- σκευάζεται. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον, Θεοῦ Μονογε νοῦς οἰκητήριον· ποιήσωμεν τὴν Ἀδάμ, ἀφ' οὗπέρ τις δεύτερος Αδάμ τῷ Δημιουργῷ συγκαθεσθήσεται. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν. Ἐνταῦθά μοι σύντεινον, ἀγαπητέ, τὴν ἀκοὴν· τῆς γὰρ συγγενούς φύσεως τὸν θησαυ- μὲν (10) μεταλλεύομεν. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' * Ἐν γὰρ ἐκείνῳ. Πᾶσα χθὼν, ἅτε νῆσος ἀπείριτος ἐστεφάνωται. γοντα. μικρόκοσμου. Σι- κρὸν γάρ ἐστι κόσμος ἀνθρώπου φύσις, οι Κηρύξατε τὸ Εὐαγγέλιον πάσῃ τῇ κτίσει· Εγχειρίζει τῇ κτίσει τὴν κτίσιν, τὸν ὁμόδουλου τῇ φύσει δεσπότην δείξας τῇ χάριτι ORATIO I. A niture. Οportebat id siquidem vicina terra ad par Psal, cxili, 21, Gen. xix, 27. tus edendos non inferius videri. Unom dedit impe- rium, et natatilibus mox abyssus inundabat, aerque volatilibus frequentabatur: ac mundus jam con- summatas prae miraculo exclamabat : Quam magni- fcata sunt opera tua, Domine : Omnia in sapientia fecisti *. throno situs, sapientiam et potestatem perfectoris conten- tissime clamabat, naturarum varietate subtexta ; hec enim mortalia, illa immortalitate ornata sunt : hæc nobiliora, quam ut videri possint, illa sensibus commensa sunt : hæc ornat ratio, illa rationis ve empat privatio: hæc et animata sunt et spiraatia, illa animæ et sensus expertia: have progressioni- bns exsultim feruntur, illa naturæ quodam vinenla solo smut affixa. Oportebat namque divitias crea · tionis in rebus creatis dilucere. Hoc igitur, ut aute dixi, mundi domicilium man sine singulari ele- βautia consummatum, atque in morem thoni re - talis exornatum regem exspectabat, Oportetal de nique et hominem procreari, qui regai Miramo conveniret. Quid tandem Conditor pro omnifaria sua sapientia ? Utramque mundi partem in unu³n idemque congerens, ipsi de terra corpus con- cinnat, invisibilem vero tanquam statuae facia alfabre animam inspiras corpori, animatam sta fuit imaginem, quae simul omnem in se ample. ctatur ipsa rei conditæ rationem. Eum quippe agnoscit augelorum respublica, dum ob auis cognationem celestibus populis inscribi. Amplecti- tur quoque et aspectabilium rerum multitudo, operibus confitens naturæ cognationem, et neces- saria ipsi sufficiens genus contestatur. Quaprop!er vel nondum formatus homo a conditoris conside- rantia, et Dei consiliis commendationem et pretium accipit: Faciamus hominem ad imaginem et simili - tudinem nostram . Antiquiorem conditione sua honore: suscipit. Nondum fingitur katum, et hro- nus apparatur. Faciamus hominem, Unigeniti Dei domiciliam ; faciamus Adam, a quo alter aliquis Adam Conditori olim assident. Faciamus hominem ad imaginem et similitudinem nostram. Hie tu mihi, o dilecte, quando congeneris naturæ thesay - CL. DAUSQUEH NOTÆ. sius de situ Orbis : Nulla alia fere hominis laudatio locupletior. La causa veteres eum dixerunt Pistilas cecinit. Ea causa omnis creatura dieitur Marei xvi: Pradi cale Evangelium omni creatur. Ex quo Marei loco videtur excerptum illud oratione prima in Adamum : Mandum homi tradit, conservum a natura, gratiæ beneficio dominum constituens. At undle Cicero lib. De universo : Dens animal unum speciabile hominum, in quo omnia uni- malia continere!, effecit. Adamum intelligit, in quo matura humana, (123 ratione animæ cognatione quadam cum Deo tene- tur, velut in loculamento reposit: sive capulo, Tertulliani voce libro De resurrectione carnis, Or 3. Verum integre perfecta rerum creatarum univer- (8) Ξηράν στεφανώσας. Mari, et oceano. Diony- (9) Πᾶσαν ἐμοῦ τὴν κτίσιν ἐν ἑαυτῷ περισφί (10) Τῆς γὰρ συγγενούς φύσεως θησαυρόν.
Ἔδει γὰρ τὸν πλοῦτον τῆς κτίσεως ἐν τοῖς κτιζομένοις ἐμφαίνεσθαι. Ὁ μὲν οὖν τῆς κτίσεως οἶκος, ὅπερ ἔφθην εἰπὼν, φιλοκάλως ἀπήρτιστο, καθάπερ τις θρόνος βασιλικὸς διακοσμηθεὶς περιμένων τὸν βασιλεύοντα. Ἔδει δὲ ἄρα καὶ ἄνθρωπον παραχθῆναι τὸν τῷ βασιλικῷ θρόνῳ προσήκοντα. Τί οὖν ὁ πάνσοφος Δημιουργός; Ἄμφω τὰ μέρη τῆς κτίσεως εἰς ταυτὸ συνελκύσας, ἐκ γῆς μὲν αὐτῷ συναρμόζει τὸ σῶμα, ἀόρατον δὲ καθάπερ ἐν ξοάνῳ καλλωπισθέντι τὴν ψυχὴν ἐμπνεύσας τῷ σώματι, ἔμψυχον ἔστησεν ἀνδριάντα, πᾶσαν ὁμοῦ τὴν κτίσιν ἐν ἑαυτῷ περισφίγγοντα. Γνωρίζει γὰρ τοῦτον τῶν ἀγγέλων ἡ πολιτεία, τῇ τῆς ψυχῆς συγγενείᾳ τοῖς ἐκεῖ δήμοις ἐγγράφουσα· περιπτύσσεται δὲ καὶ ὁ τῶν ὁρωμένων χορὸς ἔργοις ὁμολογῶν τῆς φύσεως τὴν συγγένειαν, καὶ τὰς χρείας αὐτῷ γεωργῶν, τὸ γένος μαρτύρεται. Διὰ τοῦτο καὶ μηδέπω πλασθεὶς ἄνθρωπος σκέψει τιμᾶται τοῦ πλάττοντος, καὶ βουλεύμασι θείοις σεμνύνεται· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ’ ὁμοίωσιν . Πρεσβυτέραν τῆς πλάσεως τὴν τιμὴν ὑποδέχεται. Οὕτως ὁ πηλὸς συναρμόζεται, καὶ ὁ θρόνος παρασκευάζεται. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον , Θεοῦ Μονογενοῦς οἰκητήριον·
γῆς ἀνελκύσης, μητέρα καὶ τροφὸν τῶν πλαττομένων ἀπέδειξεν. Οὕτω δὴ τὴν ξηράν στεφανώσας (8), οὐκ ἔδειξεν ἄχρηστον, οὐδὲ πρὸς τεκνογονίαν τὴν θάλατο ταν. Εδει γὰρ αὐτήν μηδενὸς ὁρᾶσθαι τῆς γείτονος γῆς ἀτιμοτέραν πρὸς ὠδῖνας ὑπάρχουσαν. Εν έπεμπε το πρόσταγμα, καὶ νηκτοῖς μὲν εὐθὺς ἐπλήμυριν ἄβυσσος· πτηνοῖς δὲ ἀὴρ ἐπολέζετο· καὶ κόσμος ἀπήρτιστο τῷ θαύματι κράζων· Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. γ. Ἀλλ' ἡ μὲν κτίσις ἀπήρτισαι, τὴν τοῦ Ποιητού σοφίαν καὶ δυναστείαν ἀσιγήτως κηρύττουσα, διαφό- ρως ἐξυφασμένη ταῖς φύσεσι· τὰ μὲν γὰρ θνητά, τὰ δὲ ἀθανασία κεκόσμηται· καὶ τὰ μὲν ὄψεως κρείτα τονα, τὰ δὲ αἰσθήσει μετρούμενα· τὰ μὲν λόγῳ τε· τιμημένα, τὰ δὲ ἀλογία κρατούμενα· τὰ μὲν ἔμπνοά τε καὶ ἔμψυχα, τὰ δὲ ψυχῆς καὶ αἰσθήσεως ἄμοιρα· Β καὶ τὰ μὲν σκιρτώντα ταῖς μεταβάσεσι, τὰ δὲ δεσμῷ φύσεως προσηλωμένα τῇ γῇ. Εδει γὰρ τὸν πλοῦτον τῆς κτίσεως ἐν τοῖς κτιζομένοις ἐμφαίνεσθαι. Ο μὲν οὖν τῆς κτίσεως οἶκος, ὅπερ ἔφθην εἰπὼν, φιλο κάλως ἀπήρτιστο, καθάπερ τις θρόνος βασιλικός διακοσμηθεὶς περιμένων τὸν βασιλεύοντα. Ἔδει δὲ ἄρα καὶ ἄνθρωπον παραχθῆναι τὸν τῷ βασιλική θρόνα, προσήκοντα. Τί οὖν ὁ πάνσοφος Δημιουργός; Αμφω τὰ μέρη τῆς κτίσεως εἰς ταυτό συνελκύσας, ἐκ γῆς μὲν αὐτῷ συναρμόζει τὸ σῶμα, ἀέρατον δὲ καθά περ ἐν ξοάνῳ καλλωπισθέντι τὴν ψυχὴν ἐμπνεύσας τῷ σώματι, ἔμψυχον ἔστησεν ἀνδριάντα, πᾶσαν ἐμοῦ τὴν κτίσιν ἐν ἑαυτῷ περισφίγγοντα (9). Γνωρίζει γὰρ τοῦτον τῶν ἀγγέλων ἡ πολιτεία, τῇ τῆς ψυχῆς συγγρα νείᾳ τοῖς ἐκεῖ δήμοις ἐγγράφουσα· περιπτύσσεται δὲ καὶ ὁ τῶν ὁρωμένων χορός ἔργοις ὁμολογῶν τῆς φύ- σεως τὴν συγγένειαν, καὶ τὰς χρείας αὐτῷ γεωργών, τὸ γένος μαρτύρεται. Διὰ τοῦτο καὶ μηδέπω πλα σθεὶς ἄνθρωπος σκέψει τιμᾶται τοῦ πλάττοντος, καὶ βουλεύμασι θείοις σεμνύνεται· Ποιήσωμεν ανθρω πον κατ' εικόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν. Πρεσβυτέραν της πλάσεως τὴν τιμὴν ὑποδέχεται. Οὕτως ὁ πηλὸς συναρμόζεται, καὶ ὁ θρόνος παρα- σκευάζεται. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον, Θεοῦ Μονογε νοῦς οἰκητήριον· ποιήσωμεν τὴν Ἀδάμ, ἀφ' οὗπέρ τις δεύτερος Αδάμ τῷ Δημιουργῷ συγκαθεσθήσεται. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν. Ἐνταῦθά μοι σύντεινον, ἀγαπητέ, τὴν ἀκοὴν· τῆς γὰρ συγγενούς φύσεως τὸν θησαυ- μὲν (10) μεταλλεύομεν. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' * Ἐν γὰρ ἐκείνῳ. Πᾶσα χθὼν, ἅτε νῆσος ἀπείριτος ἐστεφάνωται. γοντα. μικρόκοσμου. Σι- κρὸν γάρ ἐστι κόσμος ἀνθρώπου φύσις, οι Κηρύξατε τὸ Εὐαγγέλιον πάσῃ τῇ κτίσει· Εγχειρίζει τῇ κτίσει τὴν κτίσιν, τὸν ὁμόδουλου τῇ φύσει δεσπότην δείξας τῇ χάριτι ORATIO I. A niture. Οportebat id siquidem vicina terra ad par Psal, cxili, 21, Gen. xix, 27. tus edendos non inferius videri. Unom dedit impe- rium, et natatilibus mox abyssus inundabat, aerque volatilibus frequentabatur: ac mundus jam con- summatas prae miraculo exclamabat : Quam magni- fcata sunt opera tua, Domine : Omnia in sapientia fecisti *. throno situs, sapientiam et potestatem perfectoris conten- tissime clamabat, naturarum varietate subtexta ; hec enim mortalia, illa immortalitate ornata sunt : hæc nobiliora, quam ut videri possint, illa sensibus commensa sunt : hæc ornat ratio, illa rationis ve empat privatio: hæc et animata sunt et spiraatia, illa animæ et sensus expertia: have progressioni- bns exsultim feruntur, illa naturæ quodam vinenla solo smut affixa. Oportebat namque divitias crea · tionis in rebus creatis dilucere. Hoc igitur, ut aute dixi, mundi domicilium man sine singulari ele- βautia consummatum, atque in morem thoni re - talis exornatum regem exspectabat, Oportetal de nique et hominem procreari, qui regai Miramo conveniret. Quid tandem Conditor pro omnifaria sua sapientia ? Utramque mundi partem in unu³n idemque congerens, ipsi de terra corpus con- cinnat, invisibilem vero tanquam statuae facia alfabre animam inspiras corpori, animatam sta fuit imaginem, quae simul omnem in se ample. ctatur ipsa rei conditæ rationem. Eum quippe agnoscit augelorum respublica, dum ob auis cognationem celestibus populis inscribi. Amplecti- tur quoque et aspectabilium rerum multitudo, operibus confitens naturæ cognationem, et neces- saria ipsi sufficiens genus contestatur. Quaprop!er vel nondum formatus homo a conditoris conside- rantia, et Dei consiliis commendationem et pretium accipit: Faciamus hominem ad imaginem et simili - tudinem nostram . Antiquiorem conditione sua honore: suscipit. Nondum fingitur katum, et hro- nus apparatur. Faciamus hominem, Unigeniti Dei domiciliam ; faciamus Adam, a quo alter aliquis Adam Conditori olim assident. Faciamus hominem ad imaginem et similitudinem nostram. Hie tu mihi, o dilecte, quando congeneris naturæ thesay - CL. DAUSQUEH NOTÆ. sius de situ Orbis : Nulla alia fere hominis laudatio locupletior. La causa veteres eum dixerunt Pistilas cecinit. Ea causa omnis creatura dieitur Marei xvi: Pradi cale Evangelium omni creatur. Ex quo Marei loco videtur excerptum illud oratione prima in Adamum : Mandum homi tradit, conservum a natura, gratiæ beneficio dominum constituens. At undle Cicero lib. De universo : Dens animal unum speciabile hominum, in quo omnia uni- malia continere!, effecit. Adamum intelligit, in quo matura humana, (123 ratione animæ cognatione quadam cum Deo tene- tur, velut in loculamento reposit: sive capulo, Tertulliani voce libro De resurrectione carnis, Or 3. Verum integre perfecta rerum creatarum univer- (8) Ξηράν στεφανώσας. Mari, et oceano. Diony- (9) Πᾶσαν ἐμοῦ τὴν κτίσιν ἐν ἑαυτῷ περισφί (10) Τῆς γὰρ συγγενούς φύσεως θησαυρόν.
ποιήσωμεν τὸν Ἀδὰμ, ἀφ’ οὗπέρ τις δεύτερος Ἀδὰμ τῷ Δημιουργῷ συγκαθεσθήσεται. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ’ ὁμοίωσιν . Ἐνταῦθά μοι σύντεινον, ἀγαπητὲ, τὴν ἀκοήν· τῆς γὰρ συγγενοῦς φύσεως τὸν θησαυρὸν μεταλλεύομεν. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ’ ὁμοίωσιν . Μία μὲν εἰκὼν ἡ πλαττομένη, οὐχ ἑνὸς δὲ προσώπου μνήμη, ἀλλὰ τριῶν ὑποστάσεων· κοινὸν γὰρ τῆς θεότητος δημιούργημα τὸ πλαττόμενον. Τριάδα μὲν ἐμφαίνει τὴν πλάττουσαν, μίαν δὲ εἰκόνα τῆς Τριάδος ὑπάρχουσιν. Εἰ δὲ μία τῆς Τριάδος ἡ εἰκὼν, μία τῶν τριῶν ὑποστάσεων ἡ φύσις. Τὸ γὰρ ταυτὸν τῆς οὐσίας ἡ τῆς εἰκόνος ἑνότης κηρύττει. Ποῦ γὰρ ἐν εἰκόνι μιᾷ διαφορὰ τῆς ἀρχετύπου φύσεως εὑρεθήσεται, Μία θεότης, μίαν ἑαυτῆς εἰκόνα κατὰ τὴν φύσιν ἀνέστησε. Διὰ τοῦτο τὸν εἰκόνος ἀξίᾳ τιμηθέντα, καὶ αὐτῇ τῇ κατασκευῇ τῆς πλάσεως κατεκόσμησε. Τὰ μὲν γὰρ ἄλλα τῶν ζώων ἢ τῷ ὅλῳ σώματι τὴν γῆν ἐπισύρεται, οὐ βαδίζειν, ἀλλ’ ἕρπειν κληρωθέντα νόμῳ τῆς φύσεως, ἢ πρὸς τὴν γῆν κατακύπτει, τῷ μηδένα κλῆρον ἔχειν ἐν οὐρανῷ διὰ τοῦ σχήματος μαρτυρούμενα. Ἄνθρωπος δὲ μόνος ἐμφαίνει διὰ τῆς πλάσεως τὴν εὐγένειαν.
γῆς ἀνελκύσης, μητέρα καὶ τροφὸν τῶν πλαττομένων ἀπέδειξεν. Οὕτω δὴ τὴν ξηράν στεφανώσας (8), οὐκ ἔδειξεν ἄχρηστον, οὐδὲ πρὸς τεκνογονίαν τὴν θάλατο ταν. Εδει γὰρ αὐτήν μηδενὸς ὁρᾶσθαι τῆς γείτονος γῆς ἀτιμοτέραν πρὸς ὠδῖνας ὑπάρχουσαν. Εν έπεμπε το πρόσταγμα, καὶ νηκτοῖς μὲν εὐθὺς ἐπλήμυριν ἄβυσσος· πτηνοῖς δὲ ἀὴρ ἐπολέζετο· καὶ κόσμος ἀπήρτιστο τῷ θαύματι κράζων· Ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε! Πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας. γ. Ἀλλ' ἡ μὲν κτίσις ἀπήρτισαι, τὴν τοῦ Ποιητού σοφίαν καὶ δυναστείαν ἀσιγήτως κηρύττουσα, διαφό- ρως ἐξυφασμένη ταῖς φύσεσι· τὰ μὲν γὰρ θνητά, τὰ δὲ ἀθανασία κεκόσμηται· καὶ τὰ μὲν ὄψεως κρείτα τονα, τὰ δὲ αἰσθήσει μετρούμενα· τὰ μὲν λόγῳ τε· τιμημένα, τὰ δὲ ἀλογία κρατούμενα· τὰ μὲν ἔμπνοά τε καὶ ἔμψυχα, τὰ δὲ ψυχῆς καὶ αἰσθήσεως ἄμοιρα· Β καὶ τὰ μὲν σκιρτώντα ταῖς μεταβάσεσι, τὰ δὲ δεσμῷ φύσεως προσηλωμένα τῇ γῇ. Εδει γὰρ τὸν πλοῦτον τῆς κτίσεως ἐν τοῖς κτιζομένοις ἐμφαίνεσθαι. Ο μὲν οὖν τῆς κτίσεως οἶκος, ὅπερ ἔφθην εἰπὼν, φιλο κάλως ἀπήρτιστο, καθάπερ τις θρόνος βασιλικός διακοσμηθεὶς περιμένων τὸν βασιλεύοντα. Ἔδει δὲ ἄρα καὶ ἄνθρωπον παραχθῆναι τὸν τῷ βασιλική θρόνα, προσήκοντα. Τί οὖν ὁ πάνσοφος Δημιουργός; Αμφω τὰ μέρη τῆς κτίσεως εἰς ταυτό συνελκύσας, ἐκ γῆς μὲν αὐτῷ συναρμόζει τὸ σῶμα, ἀέρατον δὲ καθά περ ἐν ξοάνῳ καλλωπισθέντι τὴν ψυχὴν ἐμπνεύσας τῷ σώματι, ἔμψυχον ἔστησεν ἀνδριάντα, πᾶσαν ἐμοῦ τὴν κτίσιν ἐν ἑαυτῷ περισφίγγοντα (9). Γνωρίζει γὰρ τοῦτον τῶν ἀγγέλων ἡ πολιτεία, τῇ τῆς ψυχῆς συγγρα νείᾳ τοῖς ἐκεῖ δήμοις ἐγγράφουσα· περιπτύσσεται δὲ καὶ ὁ τῶν ὁρωμένων χορός ἔργοις ὁμολογῶν τῆς φύ- σεως τὴν συγγένειαν, καὶ τὰς χρείας αὐτῷ γεωργών, τὸ γένος μαρτύρεται. Διὰ τοῦτο καὶ μηδέπω πλα σθεὶς ἄνθρωπος σκέψει τιμᾶται τοῦ πλάττοντος, καὶ βουλεύμασι θείοις σεμνύνεται· Ποιήσωμεν ανθρω πον κατ' εικόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν. Πρεσβυτέραν της πλάσεως τὴν τιμὴν ὑποδέχεται. Οὕτως ὁ πηλὸς συναρμόζεται, καὶ ὁ θρόνος παρα- σκευάζεται. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον, Θεοῦ Μονογε νοῦς οἰκητήριον· ποιήσωμεν τὴν Ἀδάμ, ἀφ' οὗπέρ τις δεύτερος Αδάμ τῷ Δημιουργῷ συγκαθεσθήσεται. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν, καὶ καθ' ομοίωσιν. Ἐνταῦθά μοι σύντεινον, ἀγαπητέ, τὴν ἀκοὴν· τῆς γὰρ συγγενούς φύσεως τὸν θησαυ- μὲν (10) μεταλλεύομεν. Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' * Ἐν γὰρ ἐκείνῳ. Πᾶσα χθὼν, ἅτε νῆσος ἀπείριτος ἐστεφάνωται. γοντα. μικρόκοσμου. Σι- κρὸν γάρ ἐστι κόσμος ἀνθρώπου φύσις, οι Κηρύξατε τὸ Εὐαγγέλιον πάσῃ τῇ κτίσει· Εγχειρίζει τῇ κτίσει τὴν κτίσιν, τὸν ὁμόδουλου τῇ φύσει δεσπότην δείξας τῇ χάριτι ORATIO I. A niture. Οportebat id siquidem vicina terra ad par Psal, cxili, 21, Gen. xix, 27. tus edendos non inferius videri. Unom dedit impe- rium, et natatilibus mox abyssus inundabat, aerque volatilibus frequentabatur: ac mundus jam con- summatas prae miraculo exclamabat : Quam magni- fcata sunt opera tua, Domine : Omnia in sapientia fecisti *. throno situs, sapientiam et potestatem perfectoris conten- tissime clamabat, naturarum varietate subtexta ; hec enim mortalia, illa immortalitate ornata sunt : hæc nobiliora, quam ut videri possint, illa sensibus commensa sunt : hæc ornat ratio, illa rationis ve empat privatio: hæc et animata sunt et spiraatia, illa animæ et sensus expertia: have progressioni- bns exsultim feruntur, illa naturæ quodam vinenla solo smut affixa. Oportebat namque divitias crea · tionis in rebus creatis dilucere. Hoc igitur, ut aute dixi, mundi domicilium man sine singulari ele- βautia consummatum, atque in morem thoni re - talis exornatum regem exspectabat, Oportetal de nique et hominem procreari, qui regai Miramo conveniret. Quid tandem Conditor pro omnifaria sua sapientia ? Utramque mundi partem in unu³n idemque congerens, ipsi de terra corpus con- cinnat, invisibilem vero tanquam statuae facia alfabre animam inspiras corpori, animatam sta fuit imaginem, quae simul omnem in se ample. ctatur ipsa rei conditæ rationem. Eum quippe agnoscit augelorum respublica, dum ob auis cognationem celestibus populis inscribi. Amplecti- tur quoque et aspectabilium rerum multitudo, operibus confitens naturæ cognationem, et neces- saria ipsi sufficiens genus contestatur. Quaprop!er vel nondum formatus homo a conditoris conside- rantia, et Dei consiliis commendationem et pretium accipit: Faciamus hominem ad imaginem et simili - tudinem nostram . Antiquiorem conditione sua honore: suscipit. Nondum fingitur katum, et hro- nus apparatur. Faciamus hominem, Unigeniti Dei domiciliam ; faciamus Adam, a quo alter aliquis Adam Conditori olim assident. Faciamus hominem ad imaginem et similitudinem nostram. Hie tu mihi, o dilecte, quando congeneris naturæ thesay - CL. DAUSQUEH NOTÆ. sius de situ Orbis : Nulla alia fere hominis laudatio locupletior. La causa veteres eum dixerunt Pistilas cecinit. Ea causa omnis creatura dieitur Marei xvi: Pradi cale Evangelium omni creatur. Ex quo Marei loco videtur excerptum illud oratione prima in Adamum : Mandum homi tradit, conservum a natura, gratiæ beneficio dominum constituens. At undle Cicero lib. De universo : Dens animal unum speciabile hominum, in quo omnia uni- malia continere!, effecit. Adamum intelligit, in quo matura humana, (123 ratione animæ cognatione quadam cum Deo tene- tur, velut in loculamento reposit: sive capulo, Tertulliani voce libro De resurrectione carnis, Or 3. Verum integre perfecta rerum creatarum univer- (8) Ξηράν στεφανώσας. Mari, et oceano. Diony- (9) Πᾶσαν ἐμοῦ τὴν κτίσιν ἐν ἑαυτῷ περισφί (10) Τῆς γὰρ συγγενούς φύσεως θησαυρόν.
PG 85:35Ὄρθιος πρὸς οὐρανὸν ἀνατείνεται· ποσὶ μὲν ψαύων τῆς γῆς, ὡς ἐν αὐτῇ τέως στρεφόμενος· τῷ δὲ προσώπῳ πρὸς οὐρανίους ἀψίδας αἰρόμενος. Ἤδη δὲ καὶ χεῖρας ἐκτείνων, τὴν ἐν οὐρανῷ πατρίδα φαντάζεται, τὴν τοῦ Παύλου πρὸ τοῦ Παύλου φωνὴν ἀνακράζων· Ἡμῶν τὸ πολίτευμα ἐν οὐρανοῖς ὑπάρχει . Ὡς ἐν θρόνῳ καθεζόμενος δείκνυσιν ἔργοις διὰ τῆς ἀξίας τὴν εἰκόνα τοῦ Κτίσαντος, τοῖς πράγμασιν ὡς χρώμασι τὸν πεποιηκότα μιμούμενος. Κτίζειν γὰρ καὶ οὗτος ἐπιχειρεῖ, καὶ δημιουργεῖν ἐπιθυμεῖ, καὶ οἶκον συμπήγνυται, καὶ σκάφος τεκταίνεται, καὶ κλίνας ἁρμόζεται, καὶ τράπεζαν πήγνυται, καὶ παίζων ἐν τῇ κτίσει τὰς χεῖρας μιμεῖται τοῦ Πλάστου. Πάλιν ἄνθρωπος πατὴρ γίνεται, καὶ υἱὸς ἀποτίκτεται τοῖς θείοις μόνος τετιμημένος ἀξιώμασι καὶ ὀνόμασι, καὶ τὸν ἄχρονον Πατέρα χρόνῳ καὶ κλήσει μιμεῖται, καὶ υἱὸς μετ’ ὠδῖνας ἐπονομάζεται, τὸν ἀπαθῶς Υἱὸν εἰκονίζων ἐν πάθεσι. Πάλιν βασιλεὺς ἀληθὴς, καὶ νομοθέτης Θεὸς, Ὧ μύριαι μὲν μυριάδες λειτουργοῦσιν ἀγγέλων, μύριαι δὲ μυριάδες πειθαρχοῦσι προστάττοντι .
ἡ πλαττομένη, οὐχ ἑνὸς δὲ προσώπου μνήμη, ἀλλὰ τριῶν ὑποστάσεων· κοινὸν γὰρ τῆς θεότητος δη- μιούργημα τὸ πλαττόμενον. Τριάδα μὲν ἐμφαίνε. τὴν πλάττουσαν, μίαν δὲ εἰκόνα τῆς Τριάδος ὑπάρ χουσιν. Εἰ δὲ μία τῆς Τριάδος ἡ εἰκών, μία τῶν τριῶν ὑποστάσεων ἡ φύσις. Τὸ γὰρ ταυτὸν τῆς οὐσίας ἡ τῆς εἰκόνος ἑνότης κηρύττει. Ποῦ γὰρ ἐν εἰκόν! μια διαφορὰ τῆς ἀρχετύπου φύσεως εὑρεθήσεται; Μία θεότης, μίαν ἑαυτῆς εἰκόνα κατὰ τὴν φύσιν ἀνέστησε. Διὰ τοῦτο τὸν εἰκόνος ἀξία τιμηθέντα, καὶ αὐτῇ τῇ κατασκευῇ τῆς πλάσεως κατεκόσμησε . Τὰ μὲν γὰρ ἄλλα των ζώων ἢ τῷ ὅλῳ σώματι τὴν γῆν ἐπισύρεται, οὐ βαδίζειν, ἀλλ' ἔρπειν κληρωθέντα νόμῳ τῆς φύσεως, ἢ πρὸς τὴν γῆν και εικόνα ἡμετέραν καὶ καθ' ὁμοίωσιν. Μια μὲν εἰκὼν Β τακύπτει, τῷ μηδένα κλῆρον ἔχειν ἐν οὐρανῷ διὰ Ει τοῦ σχήματος μαρτυρούμενα. "Ανθρωπος δὲ μόνος ἐμφαίνει διὰ τῆς πλάσεως τὴν εὐγένειαν. Ορθιος πρὸς οὐρανὸν ἀνατείνεται· ποσὶ μὲν ψαύων τῆς γῆς, ὡς ἐν αὐτῇ τέως στρεφόμενος· τῷ δὲ προσώπῳ πρὸς οὐρανίους ἀψίδας αἱρόμενος. Ηδη δὲ καὶ χεῖρας ἐκε τείνων, τὴν ἐν οὐρανῷ πατρίδα φαντάζεται, τὴν τοῦ Παύλου πρὸ τοῦ Παύλου φωνὴν ἀνακράζων· Ημών τὸ πολίτευμα ἐν οὐρανοῖς ὑπάρχει. Ὡς ἐν θρόνω καθεζόμενος δείκνυσιν ἔργοις διὰ τῆς ἀξίας τὴν εἰκόνα τοῦ Κτίσαντος, τοῖς πράγμασιν ὡς χρώ- μασι τὸν πεποιηκότα μιμούμενος. Κτίζειν γὰρ καὶ οὗτος ἐπιχειρεῖ, καὶ δημιουργεῖν ἐπιθυμεῖ, καὶ οἶκον συμπήγνυται, καὶ σκάφος τεκταίνεται, καὶ κλίνας ἁρμόζεται, καὶ τράπεζαν πήγνυται, καὶ παίζων ἐν τῇ κτίσει τὰς χεῖρας μιμεῖται τοῦ Πλά- στου. Πάλιν ἄνθρωπος πατήρ γίνεται, καὶ υἱὸς ἀπο- τίκτεται τοῖς θείοις μόνος τετιμημένος ἀξιώμασι καὶ ὀνόμασι, καὶ τὸν ἄχρονον Πατέρα χρόνῳ καὶ κλήσει μιμεῖται (11), καὶ υἱὸς μετ' ὠδῖνας ἐπογομάζεται, τὸν ἀπαθῶς Υἱὸν εἰκονίζων ἐν πάθεσι. Πάλιν βασιλεὺς ἀληθῆς, καὶ νομοθέτης Θεός, ῇ μύριαι μὲν μυ- ριάδες λειτουργοῦσιν ἀγγέλων, μύριαι δὲ μυριά- δες πειθαρχοῦσι προστάττοντι. Δείκνυσι δὲ καὶ οὗτος ἐν ὑπηκόοις κράτος, καὶ συνέχει νόμος στρα τόπεδον, καὶ δικάζει τοῖς ἀνθρώπων πλημμελήμασιν ἄνθρωπος, καὶ λόγον ἐκφέρει, καὶ ἀποφάσει σεμνύ νεται (12) ἐν τῇ τῶν πραγμάτων σκιᾷ τὸν ἀληθῆ ρός ται Αι Απόφασις Προφητικὴν ἀπόφασιν ἔδησαν, θείαν ἀπειλὴν τοῖς δακρύοις ἡμε ρώσαντες. Τῇ οὖν παρασκευῇ τρίτῃ ὥρᾳ ἀπόφασιν ἐδέξατο παρά του Πιλάτου Ἡ μὲν ἀπόφασις κατὰ τοῦ φαινομένου όφεως φέρεται ἀπόφασις ἀπόφημι Γ : Αντικρὺ δ' ἀπόφημι, γυναῖκα μὲν οὐκ ἀποδώσω BASILII SELEUCIENSIS rum exquirimus, attentas aures præbe. Faciamus A hominem ad imaginem et similitudinem nostram. Una est, quæ sit imago; sed non unius personæ monumentum, verum trium hypostaseon: com- mune namique, quod sit, Deitaļis est opus. Trini- tatem quidem ostendit fictricem, unam autem esse Trinitatis imaginem. Quod si una Trinitatis imago, una utique trium hypostaseon est natura : siqui- dem essentia identitatem imaginis unitas loqui- tur. Ubi enim una in imagine illius naturæ, quæ exemplar fuerit, differitas reperietur ? Una divini- tas unum sui secundum naturam simulacrum erexit. Quamobrem quem imaginis dignitate co- honestavit, pari quoque formationis paratura exor- navit. Cætera namque animantia aut toto corpore terram verrunt nature lege non progrediendi, sed reptandi vim sortita : aut ad terram inclinantia, quod nullum in caelo jus hereditatis habeant, ipsa figura contestantur. At solus homo, ostentat fictio- nis suæ modo nobilitatem, dum rectus in cœlum assurgit ; pedibus ille quidem terram tangit, duin tantisper in ea versatur, verum ore ad cœli forni- ces sustollitur, et extentis manibus coelestem pa- triam animo representat, Paulique vocem elate ante Pauli tempora effert: Nostra conversatio in calis est. Ac velut in throno considens actionum dignitate Creatoris imaginem præ se fert, factis quasi coloribus eum imitans. Nam et hic ad crea- tionem rerumque molitionem desiderium et manus affert, vedificat, navigia exstruit, lectos aplat, men- sas compingit: quæ ludibundus dum facit, ma- num Creatoris imitatur. Item homo fit pater, el filius progignitur divinis solus ornatus honoribus et nominibus, intemporalem Patrem tempore imi- tatur, et appellatione, et filius post partus dolores agnominatur, Filium, qui sine passione est, repra- sentans, dum patitur. Deinde rex verus, et legis lator Deus, cui decem millia myriadum angelorum ministrant, et decem millia myriadum parent impe- vanti 10. potestatis sure specimen dat in sub- jectos, legibus exercitum coercet, jura dicit super hominum peccatis homo, et rationem expromit, et sententiæ dictione gloriatur : denique rerum ge- • Philipp. 111, 20. Dan. vi, 10. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. nou semper rem pecuniaruam reconditam, aut ĉimelia denotat : imo proprie quidvis, in quo aliud repositum est. Intemporalem Patrem tempore imitatur et ap- pellatione. Appellationis ratio clarissima est. homo generans quomodo tempore intemporalem Pa- trem imitator? an quia sobolis auctu generis æter- vitati studet? an imitatur tempore, quia generatio- mis intemporalis temporalis generatio quedam est image? gloriatur. irarum et seserioris sententi obnuntiatio; item ipsa sententia, et sententiæ di- ctio. Infra de Ninivitis priore modo : Propheticam obuuntiationem vinxerunt Dei minis per lacrymas emollitis. Posteriore S. Igua- tius Epistola ad Trallianos : de Christo, qui mortis sententiam excepit a Pilato hora tertia ipsius Parasceves. Basilius altera in Adamum : Sen- tentia fertur in serpentem qui in conspectu. Iis in locis judicis est aflirmatio, et sententia : aliquando tamen est negatio et refutatio, caque princeps significantia, ut ipsum negito. Titulos (11) Ἄχρονον Πατέρα χρόνῳ καὶ κλήσει μιμεί 112) Αποφάσει σεμνύνεται· Sententi dictione
PG 85:37Δείκνυσι δὲ καὶ οὗτος ἐν ὑπηκόοις κράτος, καὶ συνέχει νόμοις στρατόπεδον, καὶ δικάζει τοῖς ἀνθρώπων πλημμελήμασιν ἄνθρωπος, καὶ λόγον ἐκφέρει, καὶ ἀποφάσει σεμνύνεται ἐν τῇ τῶν πραγμάτων σκιᾷ τὸν ἀληθῆ βασιλέα σχηματιζόμενος. Ἀλλ’ ὁ μὲν πλοῦτος τοῦ πλάσαντος περιῤῥέων τὴν ἀνθρωπότητα κυμαίνει ταῖς χερσίν. Ἡμῖν δὲ νῦν συστέλλει τὸν λόγον ὁ καιρός. Αὖθις δὲ τὸ χρέος ὑμῖν ἀποτίσομεν συνεργούσης τῆς χάριτος ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
βασιλέα σχηματιζόμενος. Αλλ' ὁ μὲν πλοῦτος τοῦ πλάσαντος περιῤῥέων τὴν ἀνθρωπότητα κυμαίνει ταῖς χερσίν. Ἡμῖν δὲ νῦν συστέλλει τὸν λόγον ὁ και - ράς. Αὖθις δὲ τὸ χρέος ὑμῖν ἀποτίσομεν συνεργούσης τῆς χάριτος ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν, ΛΟΓΟΣ Β'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἀδάμ. α'. Ωσπερ οἱ τὰς τῶν βασιλέων ἀποβλέποντες εἰκόνας, τῇ τῶν χρωμάτων λαμπρότητι μαρμαρυγάς ἀφιείσας (13), ἁλουργίδα μὲν τὸ τῆς θαλάσσης ἀπο στίλβουσαν ἄνθος, διάδημα δὲ τοῖς φέγγεσι τῶν λίθων ἀστράπτον, καὶ τὴν κορυφὴν περιέχον· χεῖρα δὲ τῷ σφαιροειδεί (14) σχήματι τοῦ κόσμου τὸν κύκλον τοῖς δακτύλοις φέρειν νομιζομένην· ἐκπλήττονται μὲν τῇ Β θέα πρὸς θαῦμα πτερούμενοι (15), φαντάζονται δὲ τοῦ ἀρχετύπου τὸ κάλλος, ἂν οὐχ ὁρῶσι τοῖς ὄμμασι χρωμάτων ἄνθεσιν ἀποβλέποντες· οὕτως, εἶμαι, καὶ οἱ τὸν ἄνθρωπον ἐν μέσῃ τῇ κτίσει, καθάπερ ἔμψυχον εἰκόνα τοῦ πλάσαντος φιλοτίμως εκτορνευ- θεῖσαν ὁρῶντες, θαυμάζουσι μὲν τῆς νεοπλάστου τὴν ἀξίαν εἰκόνος, ἐκπλήττονται δὲ τὴν τοῦ δημιουργή σαντος δεξιάν, πανσόφως ἅμα και φιλοστέργως τε κτηναμένου τὸ δαίδαλμα. Δεῦρο δὴ οὖν καὶ κατὰ μέρος τῆς εἰκόνος τὸ κάλλος ὁ λόγος διεξερχόμενος, κηρυτ+ τέτω τὸ θαῦμα τοῦ πλάσαντος· ἤδη μὲν οὖν περι- τρέχων ὁ λόγος τὰ τῆς κτίσεως θαύματα, καὶ τὴν ἐν ἑκάστῳ τῆς δημιουργίας σοφίαν καταπληττόμε νος, πρὸς τοὺς συγγενεῖς φθάσας ὡρμήθη, καὶ τὴν τῆς φύσεως ἐπιγνούς οικειότητα, τῆς προσφορᾶς ἀπεπαύσατο, ἰδὼν χερσὶ Θεοῦ πλαττόμενον ἄνθρω πον, καὶ τῇ τῆς τιμῆς περιχαρία, πρὸς εὐχαριστίαν ἐτράπη τοῦ Κτίσαντος. Ιδεν ἄνθρωπον οὐ γαστρὶς δεηθέντα, οὐ σάρκα γλυφαινομένην ἐν μήτρα, οὐδ᾽ ἐν τῷ τῆς φύσεως εργαστηρίῳ πηλουργούμενον ἔμβρυον, οὐδὲ τῇ τοῦ τόπου στενοχωρία φυσικῶς πολιορκούμενον, οὐκ ὄγκῳ νηδύος κατασημαῖνον τὴν Τ», γυναῖκα οὐκ ἀποδώσω, ἀπόφασίς ἐστιν, ὥσπερ κατάφασις τί, γυναῖκα ἀποδώσω, ἀπὸ γοῦν τοῦ ἀπόφημι Ομηρικού παρήκται καὶ τὸ ἀπο φάσκειν, καὶ ἡ ἀπόφασις. Τὰ ἀποφατικά Αἱ δύο ἀποφάσεις, ἢ στερήσεις μίαν κατά φασιν ἀποτελοῦσι. γὰς ἀξιείσας. Μαρμαρυγάς θηεῖτο ποδῶν. Μαρμαρυγαὶ δὲ ποδῶν αἱ σύντονοι κινή- σεις· ἐν γὰρ ταῖς ἐξείαις κινήσεσιν ἀπόστολψις για νεταί τις τῶν ποδῶν· μαρμαρυγαῖς συντόνους κινήσεις ; μαρμαρυγαὶ ποδιών σύντονοι κινήσεις, σφαιροειδές πτερούμενοι. να επτοημένοι, οι εὐεπίης όρμῳ πτοούμενοι. Ἰσοθέοις ελπίσιν ἑπτέρωσεν. Τη μία Δ' : Μίσει δαιμον κῷ, καὶ φίλτρῳ διαβολικῷ κατ' ἀλλήλων ἑπτέρωνται. Γύναιον πίστει πτερούμενον· Θαύμασί τε καὶ διδάγμασι πρό- τερον πτερώσας τὸν νοῦν πρὸς τὴν τῶν ὑψηλοτέρων αὐτοῖς μαθημάτων κτήσιν ἐγείρει. ORATIO 11. A' starum umbra veri regis habitum gerit. Verum illa C quidem Conditoris divitie, quibus humanum genus circumfluit, ejus in manibus exundant: tempus autem nostram orationem contrahit; sed vobis de- bitum rursus exsolvemus opitulante gratia, quæ in Christo Jesu ; cui in aeternam gloria. Amen. ORATIO II. Ejusdem in Adamum. gines, quae a coloruin splendore fulgorem proji- ciunt : purpuram, quæ marino colluce.cit flore, diadema, quod luminibus lapillorum fulgurat, et ambit verticem; dexteram, quae mundi orbem globi specie digitis portare creditur; spectaculo illi quidem percelluntur admiratione extemplo cor- repti, et pulchritudinem sibi repræsentant exem- plaris, quod oculis non vident, sed eflorescentium colorum adminiculo: sic et eos, qui hominem in media rerum universitate tanquam animatum fietoris signum ambitiose detornatum intuentur, mirari quidem existimo sigui recenter effigti digni- tatem ; sed Creatoris magis obstu; escere dexteri- tate, qui cum omni sapientia, parique benevolen - tia variæ artis opus fabrefecerit. Agedum oratio particulatim denarrando sigui elegantium, statuari stupendum opus promulget : jamque a:bitu suo creationis miracula percurrens, et in unoquoque fabrefactionis solertiam admirata, ad eos festi- navit oratio, qui naturae cognatione quadam con- tinentur, et naturae paritate cognita probro absti- nuit; cumque vidisset manu Dei formatum homi- nem, magno ob eum honorem concepto gandio ad gratias Creatori agendas est conversa. Vidit homi - nem non egentem utero, non carnem in matrice sculptan, non in natura officina luteum embryo- nem, neque loci augustia naturaliter obsessum, non accretionem uteri tumore designante.n, non CL. DAUSQUE]I NOTÆ. Iti Eustathius : Consimilia annotavit in i. D et 3. Ciceroni in Topicis sunt negantia. Denique philosophi conveniunt, querum est illud : (Odyssey (.) Interpres, Marmaragae sunt contentiores pedum motiones ; nam in citatioribus pedum quædam hit emicatio. Verum est cum peium cohaerere nisi enim incitatissime moveantur pedles, nee lurem admittent rapidius, nec eam vibrare videbun.ur: non sunt tamen ai sed eas con- quuntur. Ex quo consortio natum illud quod a Cremone scribitur: Dignus quicum in tenebris mices. Æque eleganter pappapos alypfy telam coruscans Nonnus intelligit libro xxvii, etsi casdem voces aliter usurpare videatur libro xxxvi. occurrit, cum tamen ex hoc Ciceronis De mundo, verti potuisset brevis : Et globosus est fabricatus, quod Grari. Locus hic in menla: suspicionem nerat primum. Teutabam reponere Jamotio meo substituendum videbatur Verum hue con ecturam ipse Basilius pluribus locis refutavit. Oratione in Adamum, de serpeate, qui vana spe divinitaris parentes nostros arrigebat. O'me Odio demonico, et diu holico amoris incentivo involant in se mutuo. De Chaname : Muliercula fide alata. Alibi : Significat enim haec vox ardorem quemdam subitum, ac celerein in re proposita. 1. Quemadmodum qui eas regum aspiciunt in- (15) Τῇ τῶν χρωμάτων λαμπρότητι μαρμαρυ (14) Τῷ σφαιροειδεῖ. Gluli specie ita primu (15) Εκπλήττονται μὲν τῇ θέᾳ πρὸς τὸ θαῦμα
Discourse 2ΛΟΓΟΣ Β
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ Β. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἀδάμ . α. Ὥσπερ οἱ τὰς τῶν βασιλέων ἀποβλέποντες εἰκόνας, τῇ τῶν χρωμάτων λαμπρότητι μαρμαρυγὰς ἀφιείσας, ἁλουργίδα μὲν τὸ τῆς θαλάσσης ἀποστίλβουσαν ἄνθος, διάδημα δὲ τοῖς φέγγεσι τῶν λίθων ἀστράπτον, καὶ τὴν κορυφὴν περιέχον· χεῖρα δὲ τῷ σφαιροειδεῖ σχήματι τοῦ κόσμου τὸν κύκλον τοῖς δακτύλοις φέρειν νομιζομένην· ἐκπλήττονται μὲν τῇ θέᾳ πρὸς θαῦμα πτερούμενοι, φαντάζονται δὲ τοῦ ἀρχετύπου τὸ κάλλος, ὃν οὐχ ὁρῶσι τοῖς ὄμμασι χρωμάτων ἄνθεσιν ἀποβλέποντες·
βασιλέα σχηματιζόμενος. Αλλ' ὁ μὲν πλοῦτος τοῦ πλάσαντος περιῤῥέων τὴν ἀνθρωπότητα κυμαίνει ταῖς χερσίν. Ἡμῖν δὲ νῦν συστέλλει τὸν λόγον ὁ και - ράς. Αὖθις δὲ τὸ χρέος ὑμῖν ἀποτίσομεν συνεργούσης τῆς χάριτος ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν, ΛΟΓΟΣ Β'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἀδάμ. α'. Ωσπερ οἱ τὰς τῶν βασιλέων ἀποβλέποντες εἰκόνας, τῇ τῶν χρωμάτων λαμπρότητι μαρμαρυγάς ἀφιείσας (13), ἁλουργίδα μὲν τὸ τῆς θαλάσσης ἀπο στίλβουσαν ἄνθος, διάδημα δὲ τοῖς φέγγεσι τῶν λίθων ἀστράπτον, καὶ τὴν κορυφὴν περιέχον· χεῖρα δὲ τῷ σφαιροειδεί (14) σχήματι τοῦ κόσμου τὸν κύκλον τοῖς δακτύλοις φέρειν νομιζομένην· ἐκπλήττονται μὲν τῇ Β θέα πρὸς θαῦμα πτερούμενοι (15), φαντάζονται δὲ τοῦ ἀρχετύπου τὸ κάλλος, ἂν οὐχ ὁρῶσι τοῖς ὄμμασι χρωμάτων ἄνθεσιν ἀποβλέποντες· οὕτως, εἶμαι, καὶ οἱ τὸν ἄνθρωπον ἐν μέσῃ τῇ κτίσει, καθάπερ ἔμψυχον εἰκόνα τοῦ πλάσαντος φιλοτίμως εκτορνευ- θεῖσαν ὁρῶντες, θαυμάζουσι μὲν τῆς νεοπλάστου τὴν ἀξίαν εἰκόνος, ἐκπλήττονται δὲ τὴν τοῦ δημιουργή σαντος δεξιάν, πανσόφως ἅμα και φιλοστέργως τε κτηναμένου τὸ δαίδαλμα. Δεῦρο δὴ οὖν καὶ κατὰ μέρος τῆς εἰκόνος τὸ κάλλος ὁ λόγος διεξερχόμενος, κηρυτ+ τέτω τὸ θαῦμα τοῦ πλάσαντος· ἤδη μὲν οὖν περι- τρέχων ὁ λόγος τὰ τῆς κτίσεως θαύματα, καὶ τὴν ἐν ἑκάστῳ τῆς δημιουργίας σοφίαν καταπληττόμε νος, πρὸς τοὺς συγγενεῖς φθάσας ὡρμήθη, καὶ τὴν τῆς φύσεως ἐπιγνούς οικειότητα, τῆς προσφορᾶς ἀπεπαύσατο, ἰδὼν χερσὶ Θεοῦ πλαττόμενον ἄνθρω πον, καὶ τῇ τῆς τιμῆς περιχαρία, πρὸς εὐχαριστίαν ἐτράπη τοῦ Κτίσαντος. Ιδεν ἄνθρωπον οὐ γαστρὶς δεηθέντα, οὐ σάρκα γλυφαινομένην ἐν μήτρα, οὐδ᾽ ἐν τῷ τῆς φύσεως εργαστηρίῳ πηλουργούμενον ἔμβρυον, οὐδὲ τῇ τοῦ τόπου στενοχωρία φυσικῶς πολιορκούμενον, οὐκ ὄγκῳ νηδύος κατασημαῖνον τὴν Τ», γυναῖκα οὐκ ἀποδώσω, ἀπόφασίς ἐστιν, ὥσπερ κατάφασις τί, γυναῖκα ἀποδώσω, ἀπὸ γοῦν τοῦ ἀπόφημι Ομηρικού παρήκται καὶ τὸ ἀπο φάσκειν, καὶ ἡ ἀπόφασις. Τὰ ἀποφατικά Αἱ δύο ἀποφάσεις, ἢ στερήσεις μίαν κατά φασιν ἀποτελοῦσι. γὰς ἀξιείσας. Μαρμαρυγάς θηεῖτο ποδῶν. Μαρμαρυγαὶ δὲ ποδῶν αἱ σύντονοι κινή- σεις· ἐν γὰρ ταῖς ἐξείαις κινήσεσιν ἀπόστολψις για νεταί τις τῶν ποδῶν· μαρμαρυγαῖς συντόνους κινήσεις ; μαρμαρυγαὶ ποδιών σύντονοι κινήσεις, σφαιροειδές πτερούμενοι. να επτοημένοι, οι εὐεπίης όρμῳ πτοούμενοι. Ἰσοθέοις ελπίσιν ἑπτέρωσεν. Τη μία Δ' : Μίσει δαιμον κῷ, καὶ φίλτρῳ διαβολικῷ κατ' ἀλλήλων ἑπτέρωνται. Γύναιον πίστει πτερούμενον· Θαύμασί τε καὶ διδάγμασι πρό- τερον πτερώσας τὸν νοῦν πρὸς τὴν τῶν ὑψηλοτέρων αὐτοῖς μαθημάτων κτήσιν ἐγείρει. ORATIO 11. A' starum umbra veri regis habitum gerit. Verum illa C quidem Conditoris divitie, quibus humanum genus circumfluit, ejus in manibus exundant: tempus autem nostram orationem contrahit; sed vobis de- bitum rursus exsolvemus opitulante gratia, quæ in Christo Jesu ; cui in aeternam gloria. Amen. ORATIO II. Ejusdem in Adamum. gines, quae a coloruin splendore fulgorem proji- ciunt : purpuram, quæ marino colluce.cit flore, diadema, quod luminibus lapillorum fulgurat, et ambit verticem; dexteram, quae mundi orbem globi specie digitis portare creditur; spectaculo illi quidem percelluntur admiratione extemplo cor- repti, et pulchritudinem sibi repræsentant exem- plaris, quod oculis non vident, sed eflorescentium colorum adminiculo: sic et eos, qui hominem in media rerum universitate tanquam animatum fietoris signum ambitiose detornatum intuentur, mirari quidem existimo sigui recenter effigti digni- tatem ; sed Creatoris magis obstu; escere dexteri- tate, qui cum omni sapientia, parique benevolen - tia variæ artis opus fabrefecerit. Agedum oratio particulatim denarrando sigui elegantium, statuari stupendum opus promulget : jamque a:bitu suo creationis miracula percurrens, et in unoquoque fabrefactionis solertiam admirata, ad eos festi- navit oratio, qui naturae cognatione quadam con- tinentur, et naturae paritate cognita probro absti- nuit; cumque vidisset manu Dei formatum homi- nem, magno ob eum honorem concepto gandio ad gratias Creatori agendas est conversa. Vidit homi - nem non egentem utero, non carnem in matrice sculptan, non in natura officina luteum embryo- nem, neque loci augustia naturaliter obsessum, non accretionem uteri tumore designante.n, non CL. DAUSQUE]I NOTÆ. Iti Eustathius : Consimilia annotavit in i. D et 3. Ciceroni in Topicis sunt negantia. Denique philosophi conveniunt, querum est illud : (Odyssey (.) Interpres, Marmaragae sunt contentiores pedum motiones ; nam in citatioribus pedum quædam hit emicatio. Verum est cum peium cohaerere nisi enim incitatissime moveantur pedles, nee lurem admittent rapidius, nec eam vibrare videbun.ur: non sunt tamen ai sed eas con- quuntur. Ex quo consortio natum illud quod a Cremone scribitur: Dignus quicum in tenebris mices. Æque eleganter pappapos alypfy telam coruscans Nonnus intelligit libro xxvii, etsi casdem voces aliter usurpare videatur libro xxxvi. occurrit, cum tamen ex hoc Ciceronis De mundo, verti potuisset brevis : Et globosus est fabricatus, quod Grari. Locus hic in menla: suspicionem nerat primum. Teutabam reponere Jamotio meo substituendum videbatur Verum hue con ecturam ipse Basilius pluribus locis refutavit. Oratione in Adamum, de serpeate, qui vana spe divinitaris parentes nostros arrigebat. O'me Odio demonico, et diu holico amoris incentivo involant in se mutuo. De Chaname : Muliercula fide alata. Alibi : Significat enim haec vox ardorem quemdam subitum, ac celerein in re proposita. 1. Quemadmodum qui eas regum aspiciunt in- (15) Τῇ τῶν χρωμάτων λαμπρότητι μαρμαρυ (14) Τῷ σφαιροειδεῖ. Gluli specie ita primu (15) Εκπλήττονται μὲν τῇ θέᾳ πρὸς τὸ θαῦμα
οὕτως, οἷμαι, καὶ οἱ τὸν ἄνθρωπον ἐν μέσῃ τῇ κτίσει, καθάπερ ἔμψυχον εἰκόνα τοῦ πλάσαντος φιλοτίμως ἐκτορνευθεῖσαν ὁρῶντες, θαυμάζουσι μὲν τῆς νεοπλάστου τὴν ἀξίαν εἰκόνος, ἐκπλήττονται δὲ τὴν τοῦ δημιουργήσαντος δεξιὰν, πανσόφως ἄμα καὶ φιλοστόργως τεκτηναμένου τὸ δαίδαλμα. Δεῦρο δὴ οὖν καὶ κατὰ μέρος τῆς εἰκόνος τὸ κάλλος ὁ λόγος διεξερχόμενος, κηρυττέτω τὸ θαῦμα τοῦ πλάσαντος· ἤδη μὲν οὖν περιτρέχων ὁ λόγος τὰ τῆς κτίσεως θαύματα, καὶ τὴν ἐν ἑκάστῳ τῆς δημιουργίας σοφίαν καταπληττόμενος, πρὸς τοὺς συγγενεῖς φθάσας ὡρμήθη, καὶ τὴν τῆς φύσεως ἐπιγνοὺς οἰκειότητα, τῆς προσφορᾶς ἀπεπαύσατο, ἰδὼν χερσὶ Θεοῦ πλαττόμενον ἄνθρωπον, καὶ τῇ τῆς τιμῆς περιχαρίᾳ, πρὸς εὐχαριστίαν ἐτράπη τοῦ Κτίσαντος.
βασιλέα σχηματιζόμενος. Αλλ' ὁ μὲν πλοῦτος τοῦ πλάσαντος περιῤῥέων τὴν ἀνθρωπότητα κυμαίνει ταῖς χερσίν. Ἡμῖν δὲ νῦν συστέλλει τὸν λόγον ὁ και - ράς. Αὖθις δὲ τὸ χρέος ὑμῖν ἀποτίσομεν συνεργούσης τῆς χάριτος ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν, ΛΟΓΟΣ Β'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἀδάμ. α'. Ωσπερ οἱ τὰς τῶν βασιλέων ἀποβλέποντες εἰκόνας, τῇ τῶν χρωμάτων λαμπρότητι μαρμαρυγάς ἀφιείσας (13), ἁλουργίδα μὲν τὸ τῆς θαλάσσης ἀπο στίλβουσαν ἄνθος, διάδημα δὲ τοῖς φέγγεσι τῶν λίθων ἀστράπτον, καὶ τὴν κορυφὴν περιέχον· χεῖρα δὲ τῷ σφαιροειδεί (14) σχήματι τοῦ κόσμου τὸν κύκλον τοῖς δακτύλοις φέρειν νομιζομένην· ἐκπλήττονται μὲν τῇ Β θέα πρὸς θαῦμα πτερούμενοι (15), φαντάζονται δὲ τοῦ ἀρχετύπου τὸ κάλλος, ἂν οὐχ ὁρῶσι τοῖς ὄμμασι χρωμάτων ἄνθεσιν ἀποβλέποντες· οὕτως, εἶμαι, καὶ οἱ τὸν ἄνθρωπον ἐν μέσῃ τῇ κτίσει, καθάπερ ἔμψυχον εἰκόνα τοῦ πλάσαντος φιλοτίμως εκτορνευ- θεῖσαν ὁρῶντες, θαυμάζουσι μὲν τῆς νεοπλάστου τὴν ἀξίαν εἰκόνος, ἐκπλήττονται δὲ τὴν τοῦ δημιουργή σαντος δεξιάν, πανσόφως ἅμα και φιλοστέργως τε κτηναμένου τὸ δαίδαλμα. Δεῦρο δὴ οὖν καὶ κατὰ μέρος τῆς εἰκόνος τὸ κάλλος ὁ λόγος διεξερχόμενος, κηρυτ+ τέτω τὸ θαῦμα τοῦ πλάσαντος· ἤδη μὲν οὖν περι- τρέχων ὁ λόγος τὰ τῆς κτίσεως θαύματα, καὶ τὴν ἐν ἑκάστῳ τῆς δημιουργίας σοφίαν καταπληττόμε νος, πρὸς τοὺς συγγενεῖς φθάσας ὡρμήθη, καὶ τὴν τῆς φύσεως ἐπιγνούς οικειότητα, τῆς προσφορᾶς ἀπεπαύσατο, ἰδὼν χερσὶ Θεοῦ πλαττόμενον ἄνθρω πον, καὶ τῇ τῆς τιμῆς περιχαρία, πρὸς εὐχαριστίαν ἐτράπη τοῦ Κτίσαντος. Ιδεν ἄνθρωπον οὐ γαστρὶς δεηθέντα, οὐ σάρκα γλυφαινομένην ἐν μήτρα, οὐδ᾽ ἐν τῷ τῆς φύσεως εργαστηρίῳ πηλουργούμενον ἔμβρυον, οὐδὲ τῇ τοῦ τόπου στενοχωρία φυσικῶς πολιορκούμενον, οὐκ ὄγκῳ νηδύος κατασημαῖνον τὴν Τ», γυναῖκα οὐκ ἀποδώσω, ἀπόφασίς ἐστιν, ὥσπερ κατάφασις τί, γυναῖκα ἀποδώσω, ἀπὸ γοῦν τοῦ ἀπόφημι Ομηρικού παρήκται καὶ τὸ ἀπο φάσκειν, καὶ ἡ ἀπόφασις. Τὰ ἀποφατικά Αἱ δύο ἀποφάσεις, ἢ στερήσεις μίαν κατά φασιν ἀποτελοῦσι. γὰς ἀξιείσας. Μαρμαρυγάς θηεῖτο ποδῶν. Μαρμαρυγαὶ δὲ ποδῶν αἱ σύντονοι κινή- σεις· ἐν γὰρ ταῖς ἐξείαις κινήσεσιν ἀπόστολψις για νεταί τις τῶν ποδῶν· μαρμαρυγαῖς συντόνους κινήσεις ; μαρμαρυγαὶ ποδιών σύντονοι κινήσεις, σφαιροειδές πτερούμενοι. να επτοημένοι, οι εὐεπίης όρμῳ πτοούμενοι. Ἰσοθέοις ελπίσιν ἑπτέρωσεν. Τη μία Δ' : Μίσει δαιμον κῷ, καὶ φίλτρῳ διαβολικῷ κατ' ἀλλήλων ἑπτέρωνται. Γύναιον πίστει πτερούμενον· Θαύμασί τε καὶ διδάγμασι πρό- τερον πτερώσας τὸν νοῦν πρὸς τὴν τῶν ὑψηλοτέρων αὐτοῖς μαθημάτων κτήσιν ἐγείρει. ORATIO 11. A' starum umbra veri regis habitum gerit. Verum illa C quidem Conditoris divitie, quibus humanum genus circumfluit, ejus in manibus exundant: tempus autem nostram orationem contrahit; sed vobis de- bitum rursus exsolvemus opitulante gratia, quæ in Christo Jesu ; cui in aeternam gloria. Amen. ORATIO II. Ejusdem in Adamum. gines, quae a coloruin splendore fulgorem proji- ciunt : purpuram, quæ marino colluce.cit flore, diadema, quod luminibus lapillorum fulgurat, et ambit verticem; dexteram, quae mundi orbem globi specie digitis portare creditur; spectaculo illi quidem percelluntur admiratione extemplo cor- repti, et pulchritudinem sibi repræsentant exem- plaris, quod oculis non vident, sed eflorescentium colorum adminiculo: sic et eos, qui hominem in media rerum universitate tanquam animatum fietoris signum ambitiose detornatum intuentur, mirari quidem existimo sigui recenter effigti digni- tatem ; sed Creatoris magis obstu; escere dexteri- tate, qui cum omni sapientia, parique benevolen - tia variæ artis opus fabrefecerit. Agedum oratio particulatim denarrando sigui elegantium, statuari stupendum opus promulget : jamque a:bitu suo creationis miracula percurrens, et in unoquoque fabrefactionis solertiam admirata, ad eos festi- navit oratio, qui naturae cognatione quadam con- tinentur, et naturae paritate cognita probro absti- nuit; cumque vidisset manu Dei formatum homi- nem, magno ob eum honorem concepto gandio ad gratias Creatori agendas est conversa. Vidit homi - nem non egentem utero, non carnem in matrice sculptan, non in natura officina luteum embryo- nem, neque loci augustia naturaliter obsessum, non accretionem uteri tumore designante.n, non CL. DAUSQUE]I NOTÆ. Iti Eustathius : Consimilia annotavit in i. D et 3. Ciceroni in Topicis sunt negantia. Denique philosophi conveniunt, querum est illud : (Odyssey (.) Interpres, Marmaragae sunt contentiores pedum motiones ; nam in citatioribus pedum quædam hit emicatio. Verum est cum peium cohaerere nisi enim incitatissime moveantur pedles, nee lurem admittent rapidius, nec eam vibrare videbun.ur: non sunt tamen ai sed eas con- quuntur. Ex quo consortio natum illud quod a Cremone scribitur: Dignus quicum in tenebris mices. Æque eleganter pappapos alypfy telam coruscans Nonnus intelligit libro xxvii, etsi casdem voces aliter usurpare videatur libro xxxvi. occurrit, cum tamen ex hoc Ciceronis De mundo, verti potuisset brevis : Et globosus est fabricatus, quod Grari. Locus hic in menla: suspicionem nerat primum. Teutabam reponere Jamotio meo substituendum videbatur Verum hue con ecturam ipse Basilius pluribus locis refutavit. Oratione in Adamum, de serpeate, qui vana spe divinitaris parentes nostros arrigebat. O'me Odio demonico, et diu holico amoris incentivo involant in se mutuo. De Chaname : Muliercula fide alata. Alibi : Significat enim haec vox ardorem quemdam subitum, ac celerein in re proposita. 1. Quemadmodum qui eas regum aspiciunt in- (15) Τῇ τῶν χρωμάτων λαμπρότητι μαρμαρυ (14) Τῷ σφαιροειδεῖ. Gluli specie ita primu (15) Εκπλήττονται μὲν τῇ θέᾳ πρὸς τὸ θαῦμα
PG 85:39Ἴδεν ἄνθρωπον οὐ γαστρὸς δεηθέντα, οὐ σάρκα γλυφαινομένην ἐν μήτρᾳ, οὐδ’ ἐν τῷ τῆς φύσεως ἐργαστηρίῳ πηλουργούμενον ἔμβρυον, οὐδὲ τῇ τοῦ τόπου στενοχωρίᾳ φυσικῶς πολιορκούμενον, οὐκ ὄγκῳ νηδύος κατασημαῖνον τὴν αὔξησιν, οὐκ ἀναμένον τὰς ὠδῖνας γενέσθαι πρὸς ἀκτῖνας χειραγωγοὺς, οὐκ ἀναμένον τὸν χρόνον ἵνα τὸν τῆς γαστρὸς ἀπολύσῃ δεσμώτην, οὐδὲ μετὰ τόκον τοῖς σπαργάνων πάλιν δικτύοις τυπούμενον, οὐδὲ βαδίσμασιν ὑβριστικῶς ἐπ’ ἐδάφους καθυβριζόμενον, οὐδὲ πρὸς τὰς τῆς ἀτελοῦς ἡλικίας βαθμίδας σὺν μόχθῳ παραπεμπόμενον· ἀλλ’ ἴδεν ἄνθρωπον χερσὶν ἀθανάτοις κυοφορούμενον, μήτραν ἔχοντα τὴν χεῖρα τοῦ πλάσαντος, καὶ Θεοῦ δακτύλοις αὐτοσχέδιον ἀπαρτιζόμενον ἄγαλμα· ὁμοῦ δὲ πλαττόμενον, καὶ βασιλέα χειροτονούμενον. Ἀρχέτωσαν γὰρ, φησὶν, τῶν ἰχθύων τῆς θαλάττης, τῶν πετεινῶν τοῦ οὐρανοῦ, καὶ τῶν θηρίων τῆς γῆς . Ἐγχειρίζει τῇ κτίσει τὴν κτίσιν, τὸν ὁμόδουλον τῇ φύσει, δεσπότην δείξας τῇ χάριτι. Ὑποτάττει τὴν θάλατταν, καταδουλοῦται τὴν ἤπειρον, τὸν ἀέρα τοῖς δώροις προσέγραψε, καὶ γίνεται κτήτωρ ὁ ἄνθρωπος, ὧν οὐκ ἐγένετο κτίστης· ἔσχατος μὲν τὴν πλάσιν, πρῶτος δὲ τὴν ἀξίαν φαινόμενος.
αύξησιν, οὐκ ἀναμένον τὰς ὠδῖνας γενέσθαι προς ἀκτῖνας χειραγωγού; (16), οὐκ ἀναμένον τὸν χρόνον ἵνα τὸν τῆς γαστρὸς ἀπολύση δεσμώτην, οὐδὲ μετὰ τόκου τοῖς σπαργάνων πάλιν δικτύοις τυπούμενον, οὐδὲ βαδίσμασιν ὑβριστικῶς ἐπ' ἐδάφους καθυβριζες μενον, οὐδὲ πρὸς τὰς τῆς ἀτελοῦς ἡλικίας βαθμίδας σὺν μόχθω παραπεμπόμενον· ἀλλ᾽ ἴδεν ἄνθρωπο χερσὶν ἀθανάτοις κυοφορούμενον, μήτραν ἔχοντα την χεῖρα τοῦ πλάσαντος, καὶ Θεοῦ δακτύλοις αὐτοσχέ διον ἀπαρτιζόμενον ἄγαλμα· ὁμοῦ δὲ πληττόμενων, καὶ βασιλέα χειροτονούμενον. Αρχέτωσαν γρι φησίν, τῶν ἰχθύων τῆς θαλάττης, τῶν πετεινών τοῦ οὐρανοῦ, καὶ τῶν θηρίων τῆς γῆς. Ἐγχειρίζει τῇ κτίσει τὴν κτίσιν, τὸν ὁμόδουλον τῇ φύσει, δε - σπότην δείξας τῇ χάριτι. Ὑποτάττει τὴν θάλατταν, Β καταδουλούται τὴν ἤπειρον, τὸν ἀέρα τοῖς δώροις προσέγραψε (17), καὶ γίνεται κτήτωρ ὁ ἄνθρωπος ὧν οὐκ ἐγένετο κτίστης· ἔσχατος μὲν τὴν πλάσιν, πρῶτος δὲ τὴν ἀξίαν φαινόμενος. Ἀλλὰ γὰρ οὕτως ἡ τῆς θείας ἀγαθότητος όμβρος (13) φερόμενος, ταῖς ἑξῆς δωρεαῖς ἀποκρύπτει τὰ φθάσαντα· ὡς γὰρ ὠδ νων τὰ τῆς φιλοτιμίας χαρίσματα, καὶ κατέχειν παρ' ἑαυτῷ κεκλεισμέγον τὸν θησαυρὸν οὐ δυνάμενος, οὐκ ἀρκεῖται τοῖς φθάσασιν, οὐχ οἷς ἔδωκε τὰς δω· ρεάς περιέγραψεν, οὐδὲ ἐκόρεσε τοῦ διδόντος τὸν πόθον γῆ πᾶσα, καὶ θάλαττα διδομένη· ἀλλ' αὐ τουργήσας παράδεισον αβροδίαιτον ἐνδιαίτημα τῷ ποθουμένῳ χαρίζεται. Καὶ τί δεῖ καταλέγειν τοῦ παραδείσου τὸ κάλλος; Οὗ φυτουργὸς ὁ Δημιουργός, ἐξαιρέτῳ γηπονίῳ γεωργήσας τὸ δῶρον, ἐξαίρετον εἴκησιν τῷ πλασθέντι χαριζόμενος. ἔξω τοῦ παρα- δείσου πλάσας εἰσήγαγεν ἔνδον, ἵνα γένηται κτήτων, οὗ μὴ γέγονε μέρος, ἵνα μὴ τῇ συγγενείᾳ τῆς φύτ σεως, ἀλλὰ τῇ φιλοτιμίᾳ τῆς χάριτος τὸ δῶρον και ταλογίζηται. Προσανάβηθι μοι λοιπὸν τὴν τὴν ἀξίαν, Αδάμ, καὶ τοῖς τῶν ζώων ὀνόματι την διαποτείαν βεβαίωσον· μίμησαι τοῦ Δημιουργοῦ τὴν ἀξίαν αὐτὸς παράγει τὰς φύσεις (19)· σὺ χαρίζου της ἀκτίν χρυσαῖς φάσι. παράγειν Οὐρανὸς, καὶ γῆ παραγάγοντο, παραγαγὼν ὁ Θεὸς τὸ σῶμα. Τῷ γὰρ ἀνθρώπῳ τα δι᾿ ἄνθρωπον παραχθέντα· τὰς τῶν ζώων φύσεις παρήγεν οὐκ οὖσας. Τροπὴ δὲ ἔστι τὸ ἐκ μὴ δίτων εἰς BASILII SELEUCIENSIS exspectantem, dum per radios manibus agiles par - A tus edatur, non tempus manentem, quo de ventis carcere captivus exsolvatur, neque post partionem reticulis fasciarum reformatum, non probroso per terram incessu dedecoratum, non ad ætatis im- perfect gradus admissum cum labore; sed vidit hominem immortaði mɔnu editum, pro matrice Creatoris manu nsum, et Dri digito ex tempore perfectum absolutulaque simulacrum : vidit simul fictum, simul regem factum. Nam præsit, inquit, piscibus maris, et volatilibus culi, et bestiis terra ". In creature mauu creaturam ponit, natura ceuser- vum grauie beneficio dominan cref, mare su! ji cit, continenti servitutem imponit, agrem donis ascribit, eorum denique homo fit pos es-or, quo- rum non fuerat conliter. Extremus ille quidem fabriratione, verum dignitate primus emicuit. Sic porro divinæ bonitatis imber delatus posterioribus donis obscurat priora. Namque velut parturiens magnificentiæ suæ munera, et habere clausula penes se thesaurum impotens, non est contentus prioribus, neque rebus ante dilargitis dona sua circumscribit, neque donatoris desiderium mi- versa terra, et concessum mare satiavit; sed ex- structum manu sua paradi nm, deliciosam sadem dilecto concessit. Quid necesse est paradisi pul- chritudinem enarrem? Cujus cultor, conditor est, agrique eximia cultione donum excolens sedem exi- miam homini formato dedit. Deus extra paradisum hominem fabricatus induxit intro, ut possessio nem adiret, cujus pars non erat, De cognationi & natura donum ascriberet, quin gratuitam potius munificentiæ. Cæterum assurge animo ad reli- quam dignitatem tuam, Adam, et animantium ap- pellatione dominatum confirma, fabricatoris digni - tatem imitare; ipse naturas procrent, tu nomen clator esto. Et videre erat ordinatim arcanam quamdam tesseram ad omnia ferri animalia, quæ Gen. 1, 23, C CL. DAUSQUEH NOTÆ. lige, quibus ad partum educendum juvantur obste trices, et chirurgi ad id acciti. Quare vocavi radios manibus agiles, qui manibus agi possunt. Est enim quod extendi'ur, porrigitur. obscurius : allierenda lux a prisco more. M. Tullius lib. ut in Verrem, de Persarum et Cyrorum regibus : His autem uxoribus civitates attribuere hoc modo: hæc civitas mulieri in redimiculum præbeat, hæc in collum, hac in crimes. Quo institute olim Persa Themistocli Magnesiam attribuit, que ponem præ- Deret, Lampsacum, unde vinum sumeret; Mymantem, ex qua opsonium haberet, apud Cornelium Nepo- tem. Eustathius in lliados A, scribit regem Persian Them stocli. Percopen, et Palescepsin dedisse, strati nomine, et vestimenti. Nec Exores et amici soli ste helle habiti, sed prendes, canes, cameli, Herodotus, lib, 1, narrat tantam a rege canum Indicorum ali multitudinem, ut ad præbenda iis cibaria quatuor in eadem planitic magni vici attributi fuerint ab aliis tributis immunes. Darius pagum Gangameia camelo, qui per Scythicas solitudines non sine las bore impedimenta regia tulerat, in alimentum attri - buit apud Strabonem lib. xv. Sic inquit Basilius : Aerem Deus inscripsit donis, sive dona jussit hos mini pendere. Quae dona ? virtutes astrorum, inte brem, lumen, volatilia, aspirandi et exspirandi ad- minicula. voce, uι Pindari ut Baselius eorum procreationem et appellationem in ter se contendat : tum quod denso apud eum usu sit creare et producere. Ratio q00t}" hunc disum astruit, est enim creare maxi: us re ductus ab ejus non esse ad es e. Maurio ex Dama- sceno lib. it De fide orthodox., cap. 10, qui doces bifariam esse mutationear, et cum ex subjecta ma- teria quid fit, et cum e nihilo res productæ exsi stunt, ita effatur : (16) Πρὸς ἀκτῖνας χειραγωγούς. Radios intel- (17) Τὸν ἀέρα τοῖς δώροις προσέγραψε. Dietum (18) Αγαθότητος ὄμβρος. Αιιntia signatur hac (19) Αὐτὸς παράγει τὰς φύσεις. lia verti, quodl
Ἀλλὰ γὰρ οὕτως ὁ τῆς θείας ἀγαθότητος ὄμβρος φερόμενος, ταῖς ἑξῆς δωρεαῖς ἀποκρύπτει τὰ φθάσαντα· ὡς γὰρ ὠδίνων τὰ τῆς φιλοτιμίας χαρίσματα, καὶ κατέχειν παρ’ ἑαυτῷ κεκλεισμένον τὸν θησαυρὸν οὐ δυνάμενος, οὐκ ἀρκεῖται τοῖς φθάσασιν, οὐχ οἷς ἔδωκε τὰς δωρεὰς περιέγραψεν, οὐδὲ ἐκόρεσε τοῦ διδόντος τὸν πόθον γῆ πᾶσα, καὶ θάλαττα διδομένη· ἀλλ’ αὐτουργήσας παράδεισον ἁβροδίαιτον ἐνδιαίτημα τῷ ποθουμένῳ χαρίζεται. Καὶ τί δεῖ καταλέγειν τοῦ παραδείσου τὸ κάλλος; Οὗ φυτουργὸς ὁ Δημιουργὸς, ἐξαιρέτῳ γηπονίῳ γεωργήσας τὸ δῶρον, ἐξαίρετον οἴκησιν τῷ πλασθέντι χαριζόμενος. Ἔξω τοῦ παραδείσου πλάσας εἰσήγαγεν ἔνδον, ἵνα γένηται κτήτωρ, οὗ μὴ γέγονε μέρος, ἵνα μὴ τῇ συγγενείᾳ τῆς φύσεως, ἀλλὰ τῇ φιλοτιμίᾳ τῆς χάριτος τὸ δῶρον καταλογίζηται. Προσανάβηθί μοι λοιπὸν τὴν σὴν ἀξίαν, Ἀδὰμ, καὶ τοῖς τῶν ζώων ὀνόμασι τὴν δεσποτείαν βεβαίωσον· μίμησαι τοῦ Δημιουργοῦ τὴν ἀξίαν· αὐτὸς παράγει τὰς φύσεις· σὺ χαρίζου τὰς κλήσεις. Καὶ ἦν ἰδεῖν ἀπόῤῥητον διὰ τάξεως σύνθημα πρὸς ἅπαντα τὰ ζῶα φερόμενον. Καὶ συνέῤῥει πάντα πρὸς τὸν Ἀδὰμ τῇ παραβάσει τὴν δουλείαν ὁμολογοῦντα.
αύξησιν, οὐκ ἀναμένον τὰς ὠδῖνας γενέσθαι προς ἀκτῖνας χειραγωγού; (16), οὐκ ἀναμένον τὸν χρόνον ἵνα τὸν τῆς γαστρὸς ἀπολύση δεσμώτην, οὐδὲ μετὰ τόκου τοῖς σπαργάνων πάλιν δικτύοις τυπούμενον, οὐδὲ βαδίσμασιν ὑβριστικῶς ἐπ' ἐδάφους καθυβριζες μενον, οὐδὲ πρὸς τὰς τῆς ἀτελοῦς ἡλικίας βαθμίδας σὺν μόχθω παραπεμπόμενον· ἀλλ᾽ ἴδεν ἄνθρωπο χερσὶν ἀθανάτοις κυοφορούμενον, μήτραν ἔχοντα την χεῖρα τοῦ πλάσαντος, καὶ Θεοῦ δακτύλοις αὐτοσχέ διον ἀπαρτιζόμενον ἄγαλμα· ὁμοῦ δὲ πληττόμενων, καὶ βασιλέα χειροτονούμενον. Αρχέτωσαν γρι φησίν, τῶν ἰχθύων τῆς θαλάττης, τῶν πετεινών τοῦ οὐρανοῦ, καὶ τῶν θηρίων τῆς γῆς. Ἐγχειρίζει τῇ κτίσει τὴν κτίσιν, τὸν ὁμόδουλον τῇ φύσει, δε - σπότην δείξας τῇ χάριτι. Ὑποτάττει τὴν θάλατταν, Β καταδουλούται τὴν ἤπειρον, τὸν ἀέρα τοῖς δώροις προσέγραψε (17), καὶ γίνεται κτήτωρ ὁ ἄνθρωπος ὧν οὐκ ἐγένετο κτίστης· ἔσχατος μὲν τὴν πλάσιν, πρῶτος δὲ τὴν ἀξίαν φαινόμενος. Ἀλλὰ γὰρ οὕτως ἡ τῆς θείας ἀγαθότητος όμβρος (13) φερόμενος, ταῖς ἑξῆς δωρεαῖς ἀποκρύπτει τὰ φθάσαντα· ὡς γὰρ ὠδ νων τὰ τῆς φιλοτιμίας χαρίσματα, καὶ κατέχειν παρ' ἑαυτῷ κεκλεισμέγον τὸν θησαυρὸν οὐ δυνάμενος, οὐκ ἀρκεῖται τοῖς φθάσασιν, οὐχ οἷς ἔδωκε τὰς δω· ρεάς περιέγραψεν, οὐδὲ ἐκόρεσε τοῦ διδόντος τὸν πόθον γῆ πᾶσα, καὶ θάλαττα διδομένη· ἀλλ' αὐ τουργήσας παράδεισον αβροδίαιτον ἐνδιαίτημα τῷ ποθουμένῳ χαρίζεται. Καὶ τί δεῖ καταλέγειν τοῦ παραδείσου τὸ κάλλος; Οὗ φυτουργὸς ὁ Δημιουργός, ἐξαιρέτῳ γηπονίῳ γεωργήσας τὸ δῶρον, ἐξαίρετον εἴκησιν τῷ πλασθέντι χαριζόμενος. ἔξω τοῦ παρα- δείσου πλάσας εἰσήγαγεν ἔνδον, ἵνα γένηται κτήτων, οὗ μὴ γέγονε μέρος, ἵνα μὴ τῇ συγγενείᾳ τῆς φύτ σεως, ἀλλὰ τῇ φιλοτιμίᾳ τῆς χάριτος τὸ δῶρον και ταλογίζηται. Προσανάβηθι μοι λοιπὸν τὴν τὴν ἀξίαν, Αδάμ, καὶ τοῖς τῶν ζώων ὀνόματι την διαποτείαν βεβαίωσον· μίμησαι τοῦ Δημιουργοῦ τὴν ἀξίαν αὐτὸς παράγει τὰς φύσεις (19)· σὺ χαρίζου της ἀκτίν χρυσαῖς φάσι. παράγειν Οὐρανὸς, καὶ γῆ παραγάγοντο, παραγαγὼν ὁ Θεὸς τὸ σῶμα. Τῷ γὰρ ἀνθρώπῳ τα δι᾿ ἄνθρωπον παραχθέντα· τὰς τῶν ζώων φύσεις παρήγεν οὐκ οὖσας. Τροπὴ δὲ ἔστι τὸ ἐκ μὴ δίτων εἰς BASILII SELEUCIENSIS exspectantem, dum per radios manibus agiles par - A tus edatur, non tempus manentem, quo de ventis carcere captivus exsolvatur, neque post partionem reticulis fasciarum reformatum, non probroso per terram incessu dedecoratum, non ad ætatis im- perfect gradus admissum cum labore; sed vidit hominem immortaði mɔnu editum, pro matrice Creatoris manu nsum, et Dri digito ex tempore perfectum absolutulaque simulacrum : vidit simul fictum, simul regem factum. Nam præsit, inquit, piscibus maris, et volatilibus culi, et bestiis terra ". In creature mauu creaturam ponit, natura ceuser- vum grauie beneficio dominan cref, mare su! ji cit, continenti servitutem imponit, agrem donis ascribit, eorum denique homo fit pos es-or, quo- rum non fuerat conliter. Extremus ille quidem fabriratione, verum dignitate primus emicuit. Sic porro divinæ bonitatis imber delatus posterioribus donis obscurat priora. Namque velut parturiens magnificentiæ suæ munera, et habere clausula penes se thesaurum impotens, non est contentus prioribus, neque rebus ante dilargitis dona sua circumscribit, neque donatoris desiderium mi- versa terra, et concessum mare satiavit; sed ex- structum manu sua paradi nm, deliciosam sadem dilecto concessit. Quid necesse est paradisi pul- chritudinem enarrem? Cujus cultor, conditor est, agrique eximia cultione donum excolens sedem exi- miam homini formato dedit. Deus extra paradisum hominem fabricatus induxit intro, ut possessio nem adiret, cujus pars non erat, De cognationi & natura donum ascriberet, quin gratuitam potius munificentiæ. Cæterum assurge animo ad reli- quam dignitatem tuam, Adam, et animantium ap- pellatione dominatum confirma, fabricatoris digni - tatem imitare; ipse naturas procrent, tu nomen clator esto. Et videre erat ordinatim arcanam quamdam tesseram ad omnia ferri animalia, quæ Gen. 1, 23, C CL. DAUSQUEH NOTÆ. lige, quibus ad partum educendum juvantur obste trices, et chirurgi ad id acciti. Quare vocavi radios manibus agiles, qui manibus agi possunt. Est enim quod extendi'ur, porrigitur. obscurius : allierenda lux a prisco more. M. Tullius lib. ut in Verrem, de Persarum et Cyrorum regibus : His autem uxoribus civitates attribuere hoc modo: hæc civitas mulieri in redimiculum præbeat, hæc in collum, hac in crimes. Quo institute olim Persa Themistocli Magnesiam attribuit, que ponem præ- Deret, Lampsacum, unde vinum sumeret; Mymantem, ex qua opsonium haberet, apud Cornelium Nepo- tem. Eustathius in lliados A, scribit regem Persian Them stocli. Percopen, et Palescepsin dedisse, strati nomine, et vestimenti. Nec Exores et amici soli ste helle habiti, sed prendes, canes, cameli, Herodotus, lib, 1, narrat tantam a rege canum Indicorum ali multitudinem, ut ad præbenda iis cibaria quatuor in eadem planitic magni vici attributi fuerint ab aliis tributis immunes. Darius pagum Gangameia camelo, qui per Scythicas solitudines non sine las bore impedimenta regia tulerat, in alimentum attri - buit apud Strabonem lib. xv. Sic inquit Basilius : Aerem Deus inscripsit donis, sive dona jussit hos mini pendere. Quae dona ? virtutes astrorum, inte brem, lumen, volatilia, aspirandi et exspirandi ad- minicula. voce, uι Pindari ut Baselius eorum procreationem et appellationem in ter se contendat : tum quod denso apud eum usu sit creare et producere. Ratio q00t}" hunc disum astruit, est enim creare maxi: us re ductus ab ejus non esse ad es e. Maurio ex Dama- sceno lib. it De fide orthodox., cap. 10, qui doces bifariam esse mutationear, et cum ex subjecta ma- teria quid fit, et cum e nihilo res productæ exsi stunt, ita effatur : (16) Πρὸς ἀκτῖνας χειραγωγούς. Radios intel- (17) Τὸν ἀέρα τοῖς δώροις προσέγραψε. Dietum (18) Αγαθότητος ὄμβρος. Αιιntia signatur hac (19) Αὐτὸς παράγει τὰς φύσεις. lia verti, quodl
PG 85:41Ἤγαγε γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς πάντα τὰ θηρία τῆς γῆς, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ πρὸς τὸν Ἀδὰμ, ἰδεῖν τί καλέσῃ αὐτά . Γενοῦ δημιουργὸς ὀνομάτων, Ἀδὰμ, ἐπειδὴ μὴ κτισμάτων ἰσχύεις· καὶ πλαττέσθω μὲν ὑπ’ ἐμοῦ, καλείσθω δὲ παρὰ σοῦ τὰ πλαττόμενα. Μερισώμεθα τῆς δημιουργικῆς σοφίας τὴν δόξαν· ἐμὲ μὲν γνωριζέτω δημιουργὸν τῷ νόμῳ τῆς φύσεως, σὲ δὲ μανθανέτω δεσπότην τῷ λόγῳ τῆς κλήσεως. Δίδου προςηγορίαν, οἷς ἐγὼ τὴν οὐσίαν· οὐκ ἀνατρέπω τὴν κλῆσιν, οὐκ ἀναπλάττω τὴν χάριν. Πᾶν γὰρ ὃ ἂν ἐκάλεσε αὐτὸ ὁ Ἀδὰμ, τοῦτο ὄνομα αὐτῷ . Οὐκ ἴσχυσεν οὐδὲ παράβασις σαλεῦσαι τὰς κλήσεις, οὐδὲ παρανομία τὰς προσηγορίας ἐσύλησεν. Ἀλλὰ καὶ παρίσταται μὲν λέων ἡμέρως σκιρτῶν, λύκος δὲ μετὰ προβάτων εἰρήνευε· καὶ ὄφις ὑπηβούλευσεν. Οὕτω γὰρ ἔχρησεν εἰς ἀταξίαν τῷ διαβόλῳ τὴν γλῶσσαν οὔπω παρακούσας Θεοῦ, τὸν ἅπαντα τῶν ἀλόγων δῆμον εἶχεν ὑπήκοον. Οὕτω μὲν οὖν ὁ τῶν ἁπάντων Δεσπότης τὰς τῶν ὅλων νομὰς ἀνθρώπῳ παρέδωκεν. δ. Ἐν τοσούτοις δὲ θησαυροῖς ὁ Ἀδὰμ ἐνδιαιτώμενος, οὐκ εἶχεν ὅτῳ τὴν εὐφροσύνην ἀνάθηται· οὐκ ἔχων δὲ κοινωνὸν ἀπολαύσεως, ἀτελεστέραν εἶχε τῆς εὐφροσύνης τὴν αἴσθησιν.
Π Π. κλήσεις. Καὶ ἦν ἰδεῖν ἀπόῤῥητον διὰ τάξεως (20) ή σύνθημα πρὸς ἅπαντα τὰ ζῶα φερόμενον. Και συν έβρει πάντα πρὸς τὸν ᾿Αδάμ τῇ παραβάσει (21) την δουλείαν ὁμολογοῦντα. Ηγαγε γὰρ, φησίν, ὁ Θεὸς πάντα τὰ θηρία τῆς γῆς, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐ φανοῦ πρὸς τὸν ᾿Αδάμ, ἰδεῖν τί καλέσῃ αὐτά. Γενοῦ δημιουργὸς ὀνομάτων, Αδάμ, ἐπειδὴ μὴ κτισμάτων ἰσχύεις· καὶ πλαττέσθω μὲν ὑπ' ἐμοῦ, καλείσθω δὲ παρὰ σοῦ τὰ πλαττόμενα. Μερισώμεθα τῆς δημιουργικῆς σοφίας τὴν δόξαν· ἐμὲ μὲν γνωρι ζέτω δημιουργὸν τῷ νόμῳ τῆς φύσεως, σὲ δὲ μαν θανέτω δεσπότην τῷ λόγῳ τῆς κλήσεως. Δίδου προσ- ηγορίαν, οἷς ἐγὼ τὴν οὐσίαν· οὐκ ἀνατρέπω τὴν κλῆ σιν, οὐκ ἀναπλάττω τὴν χάριν. Πᾶν γὰρ δ ἂν ἐκάλεσε αὐτὸ ὁ Ἀδάμ, τοῦτο ὄνομα αὐτῷ. Οὐκ ἴσχυσεν οὐδὲ παράβασις σαλεῦσαι τὰς κλήσεις, οὐδὲ παρανο μία τὰς προσηγορίας ἐσύλησεν. ᾿Αλλὰ καὶ παρίσταται μὲν λέων ἡμέρω; σκιρτῶν, λύκος δὲ μετὰ προβάτων εἰρήνευς (22)· καὶ ὄφις ὑπηβούλευσεν (25). Οὕτω γὰρ ἔχρησεν (24) εἰς ἀταξίαν τῷ διαβόλῳ τὴν γλῶσσαν εὔπω παρακούσας Θεοῦ, τὸν ἅπαντα τῶν ἀλόγων δή μον εἶχεν ὑπήκοον. Οὕτω μὲν οὖν ὁ τῶν ἁπάντων Δεσπότης τὰς τῶν ὅλων νομὰς ἀνθρώπῳ παρέδωκεν. δ. Εν τοσούτοις δὲ θησαυροῖς ὁ Ἀδὰμ ἐνδιαιτώ- μενος, οὐκ εἶχεν ὅτῳ τὴν εὐφροσύνην ἀνάθηται· οὐκ ἔχων δὲ κοινωνὸν ἀπολαύσεως, ἀτελεστέραν εἶχε τῆς εὐφροσύνης τὴν αἴσθησιν. Οὐχ εὑρέθη γάρ, φησίν, ὅμοιος αὐτῷ. Τῆς γὰρ τῶν ἑτερογενών δουλείας ἀπήλαυεν· ὁμογενοῦς δὲ παραμυθίαν ἐν τοῖς ὅλοις οὐκ ἔβλεπεν. ᾿Αλήτης ἦν ξένος, δεσπότης ἐν μέσῳ τοῦ παραδείσου πλανώμενος, ομογενοῦς ἐρημία στε νοχωρούμενος. Τί οὖν ὁ πάνσοφος Δημιουργός, ὁ φιλάνθρωπος τεχνίτης τῆς φύσεως ; Οὐ καλὸν εἶναι, φησί, τὸν ἄνθρωπον μόνον. Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ' αὐτόν. Πάλιν σκέψις, πάλιν βουλή, καὶ πάλιν ἄνθρωπος τὸ πλαττόμενον· ἐκεῖ μὲν οὖν τὸ εἶναι παραχθῆναι. παραγωγή Μόνος γὰρ πρὸς ἀλήθειαν ὧν καὶ ποιητής ἐστιν ἀψευδῶς, ἐπειδὴ τὰ μὴ ὄντα ἤγαγεν εἰς τὸ εἶναι. εἰς ἀπάντησιν. διατάξεως "Ην ἰδεῖν ἀπόρρητον δια- τάξεως σύνθημα. ἔσχυσεν οὐδὲ παράβασις σαλεῦσαι τὰς κλήσεις. παρά φύσεως παραβάσεις παρακούειν, εἰ παρανο- μία παραπλήξ η Λύκοι τε, καὶ ἄρνες ἐν οὄρεσιν ἄμμις ἔδονται. ἁμιλλώνται ἄμμις ἔδονται, ἄμμιγ' ἔδονται, έπεσού- λευσεν ; ὑπὸ βούλησιν ἦν. Λαβὼν γὰρ ὑπὸ χεῖρα τοὺς ἀδικήσαντας. "Οσαι δ' εἰσὶ τῶν τοιούτων ὑπὸ μίαν τινὰ ἀρετήν. ὑπὸ χεῖρα εἰ ὑπὸ βασιλέα ORATIO vitudinem fatebantur. Nam adduxit, inquit, Deus cuncta terra animantia, et volatilia cali, ad Adam, ut videret quid vocaret ea ''. Esto, Adam, nominum artifex, quando rerum esse non potes. Formentur a me, nominentur a te quæ procreata; partiamur fictricis hujus solertiæ gloriam; me cognoscant artificem naturæ lege, te dominum intelligant ap- pellationis nomine : inde nomen, quibus ego essen- tiam : non appellationem everto, non gratiam re- fingo. Omne enim, quod vocavit Adam, ipsum est nomen ejus 1. Non potuit vel ipsa transgressio nomina labefactare, neque legis violatio appella- tiones alienare. Verum astat leo blande subsultans, lupus inter oves pacale agebat, et serpens hominis subjectus erat arbitrio : sic enim factum est ut linguam diabolo commodari, ad invehendam con- fusionem. Cum Deo nondum fuisset inobsequens, universam turbam ratione carentium sibi audien- tem habuit. Sic ergo hujus universitatis Dominator omnium distributionem homini concessit. cum ad Adamum confluerent, accessione ipsa ser- Gen 11, 19. ibid. ibid. 20. . ibid. 18. B C agens, Adamus non habebat quicum felicitatem communicaret : carens autem voluptatis suæ con- sorte, imperfectiori lelitiæ sensu capiebatur: Non enim, inquit, inveniebatur similis ejus 1. Cum enim allerius generis haberet servitia, a congeneri na- tura solatium in universo non videbat. Errabun- dus erat hospes, dominus in medio paradiso pa- tabundos, desolatione paris societatis afflictabatur. Quid tandem sapientissimus Opifex ? quid huma- nissimus naturæ artifes? Non est bonum, inquit, hominem esse solum. Faciamus ei adjutorium simile sibi 15. Iterum deliberatio, iterum consilium, ite- CL. DAUSQUEMI NOTA. • Eodem sensu soli- tarie ponitur a Damasceno, Oral, de transfiguratione Domini, pro rerum procreatione. Plenam locutionem usurparunt Philo, De vita Moyείς : Solus revera ens, solus revera Creator est; nam quæ non erant produxit quo essent, divi Chrysostomi Oratione in sanctum Pu- scha; Methodius scribi, sic : Videre erat mandali (divini) tes- seram; uramluti quo animantes illæ arcano pultu Adamum petere jubebantur. sibi genuina notione prætermissam a lexicographis. Sed et apud Basilium prævaricationis est nota: Oús Pre- varicatio non valuit mutare nomina. Quo in usu to quod perversum significat, et a recto devium. ftem cum Aristoteles monstra appellal. Eadem vis est, in spud Basilium, apud alios. sentiam veterem, nec a vero abhorrentem : In Si- PATROL. GR. LXXXV. D byllinis lib. in : Qui emovit loco, persuasus syllabae no- dulo, consulte fecit : qui reposuit guid voluerit sibi, nescio : ego reposuerim mislini pascentur, et in eaun seuleutiamn Lactantius interpretatur lib. vul, c. 24. Alii pro- phetarum loca talia, et Sibyllæ mystice malunt in- telligi. menda insessus. Nec videor posse corrigere, dicit enim Basilius ad concordiam lupi cum agno accessisse serpentis obsequelam erga hominem, cui quod obsequi soleret, faciam esse, ut ejus lin- guam diabolus sit mutuatus ad perniciem homini creandamn. Rescribo igitur Volun- tati subjectus erat. Æque eleganter oratione de Jo- sepho utitur ea præpositione : Nam cum injurii venissent in Jo- sephi potestatem. Aristoteles Ethicorum, : Sic apud Photium. sione subjectionis illius: non probo rescribi oma 4. Verum, in tanta bonorum omnium afluentia (20) Διὰ τάξεως, ordinatim Possit et junctim (21) Τῇ παραβάσει, accessione. Nam vocem hanc (22) Λύκος μετὰ προβάτων εἰρήνευε. Nota sen- (23) Καὶ ὄφις υπηβούλευσεν. Indubie locus (24) Οὕτω γὰρ ἔχρησεν. Ούτω, id est, ex oca-
Οὐχ εὑρέθη γὰρ , φησὶν, ὅμοιος αὐτῷ . Τῆς γὰρ τῶν ἑτερογενῶν δουλείας ἀπήλαυεν· ὁμογενοῦς δὲ παραμυθίαν ἐν τοῖς ὅλοις οὐκ ἔβλεπεν. Ἀλήτης ἦν ξένος, δεσπότης ἐν μέσῳ τοῦ παραδείσου πλανώμενος, ὁμογενοῦς ἐρημίᾳ στενοχωρούμενος. Τί οὖν ὁ πάνσοφος Δημιουργὸς, ὁ φιλάνθρωπος τεχνίτης τῆς φύσεως; Οὐ καλὸν εἶναι , φησὶ, τὸν ἄνθρωπον μόνον. Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ’ αὐτόν . Πάλιν σκέψις, πάλιν βουλὴ, καὶ πάλιν ἄνθρωπος τὸ πλαττόμενον· ἐκεῖ μὲν οὖν ἔλεγε· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ’ ὁμοίωσιν· ἐνταῦθα δὲ πάλιν· Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ’ αὐτόν . Ὅμοια τὰ βουλεύματα· καὶ γὰρ ὁμογενῆ τὰ πλαττόμενα· ὅμοια τὰ σχήματα· καὶ γὰρ ὁμότιμα τὰ γενόμενα. Πάλιν οὖν σκέψις, ἵνα τιμηθῇ τὸ πλαττόμενον. Ἰσότιμον διαπλάσωμεν ἄνθρωπον, ἴσην αὐτῷ κατὰ τὴν δόξαν συζεύξωμεν, μὴ λειπέσθω κατὰ τὴν ὁμοτιμίαν τὸ γύναιον, ἵνα μὴ νόθῳ γένει καθυβρίζῃ τὰ γινόμενα· ἴσος γὰρ ἀληθῶς ἀνδράσι καὶ γυναιξὶ τῆς εὐσεβείας ὁ λογισμὸς, καὶ ἴσον ἐν ἀλλήλοις τῆς ἀρετῆς τὸ στάδιον ἥπλωται. Οὐ γὰρ διακρίνει τὸ γένος ἡ πίστις. Οὕτως ὁ Παῦλος διορίζεται λέγων·
Π Π. κλήσεις. Καὶ ἦν ἰδεῖν ἀπόῤῥητον διὰ τάξεως (20) ή σύνθημα πρὸς ἅπαντα τὰ ζῶα φερόμενον. Και συν έβρει πάντα πρὸς τὸν ᾿Αδάμ τῇ παραβάσει (21) την δουλείαν ὁμολογοῦντα. Ηγαγε γὰρ, φησίν, ὁ Θεὸς πάντα τὰ θηρία τῆς γῆς, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐ φανοῦ πρὸς τὸν ᾿Αδάμ, ἰδεῖν τί καλέσῃ αὐτά. Γενοῦ δημιουργὸς ὀνομάτων, Αδάμ, ἐπειδὴ μὴ κτισμάτων ἰσχύεις· καὶ πλαττέσθω μὲν ὑπ' ἐμοῦ, καλείσθω δὲ παρὰ σοῦ τὰ πλαττόμενα. Μερισώμεθα τῆς δημιουργικῆς σοφίας τὴν δόξαν· ἐμὲ μὲν γνωρι ζέτω δημιουργὸν τῷ νόμῳ τῆς φύσεως, σὲ δὲ μαν θανέτω δεσπότην τῷ λόγῳ τῆς κλήσεως. Δίδου προσ- ηγορίαν, οἷς ἐγὼ τὴν οὐσίαν· οὐκ ἀνατρέπω τὴν κλῆ σιν, οὐκ ἀναπλάττω τὴν χάριν. Πᾶν γὰρ δ ἂν ἐκάλεσε αὐτὸ ὁ Ἀδάμ, τοῦτο ὄνομα αὐτῷ. Οὐκ ἴσχυσεν οὐδὲ παράβασις σαλεῦσαι τὰς κλήσεις, οὐδὲ παρανο μία τὰς προσηγορίας ἐσύλησεν. ᾿Αλλὰ καὶ παρίσταται μὲν λέων ἡμέρω; σκιρτῶν, λύκος δὲ μετὰ προβάτων εἰρήνευς (22)· καὶ ὄφις ὑπηβούλευσεν (25). Οὕτω γὰρ ἔχρησεν (24) εἰς ἀταξίαν τῷ διαβόλῳ τὴν γλῶσσαν εὔπω παρακούσας Θεοῦ, τὸν ἅπαντα τῶν ἀλόγων δή μον εἶχεν ὑπήκοον. Οὕτω μὲν οὖν ὁ τῶν ἁπάντων Δεσπότης τὰς τῶν ὅλων νομὰς ἀνθρώπῳ παρέδωκεν. δ. Εν τοσούτοις δὲ θησαυροῖς ὁ Ἀδὰμ ἐνδιαιτώ- μενος, οὐκ εἶχεν ὅτῳ τὴν εὐφροσύνην ἀνάθηται· οὐκ ἔχων δὲ κοινωνὸν ἀπολαύσεως, ἀτελεστέραν εἶχε τῆς εὐφροσύνης τὴν αἴσθησιν. Οὐχ εὑρέθη γάρ, φησίν, ὅμοιος αὐτῷ. Τῆς γὰρ τῶν ἑτερογενών δουλείας ἀπήλαυεν· ὁμογενοῦς δὲ παραμυθίαν ἐν τοῖς ὅλοις οὐκ ἔβλεπεν. ᾿Αλήτης ἦν ξένος, δεσπότης ἐν μέσῳ τοῦ παραδείσου πλανώμενος, ομογενοῦς ἐρημία στε νοχωρούμενος. Τί οὖν ὁ πάνσοφος Δημιουργός, ὁ φιλάνθρωπος τεχνίτης τῆς φύσεως ; Οὐ καλὸν εἶναι, φησί, τὸν ἄνθρωπον μόνον. Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ' αὐτόν. Πάλιν σκέψις, πάλιν βουλή, καὶ πάλιν ἄνθρωπος τὸ πλαττόμενον· ἐκεῖ μὲν οὖν τὸ εἶναι παραχθῆναι. παραγωγή Μόνος γὰρ πρὸς ἀλήθειαν ὧν καὶ ποιητής ἐστιν ἀψευδῶς, ἐπειδὴ τὰ μὴ ὄντα ἤγαγεν εἰς τὸ εἶναι. εἰς ἀπάντησιν. διατάξεως "Ην ἰδεῖν ἀπόρρητον δια- τάξεως σύνθημα. ἔσχυσεν οὐδὲ παράβασις σαλεῦσαι τὰς κλήσεις. παρά φύσεως παραβάσεις παρακούειν, εἰ παρανο- μία παραπλήξ η Λύκοι τε, καὶ ἄρνες ἐν οὄρεσιν ἄμμις ἔδονται. ἁμιλλώνται ἄμμις ἔδονται, ἄμμιγ' ἔδονται, έπεσού- λευσεν ; ὑπὸ βούλησιν ἦν. Λαβὼν γὰρ ὑπὸ χεῖρα τοὺς ἀδικήσαντας. "Οσαι δ' εἰσὶ τῶν τοιούτων ὑπὸ μίαν τινὰ ἀρετήν. ὑπὸ χεῖρα εἰ ὑπὸ βασιλέα ORATIO vitudinem fatebantur. Nam adduxit, inquit, Deus cuncta terra animantia, et volatilia cali, ad Adam, ut videret quid vocaret ea ''. Esto, Adam, nominum artifex, quando rerum esse non potes. Formentur a me, nominentur a te quæ procreata; partiamur fictricis hujus solertiæ gloriam; me cognoscant artificem naturæ lege, te dominum intelligant ap- pellationis nomine : inde nomen, quibus ego essen- tiam : non appellationem everto, non gratiam re- fingo. Omne enim, quod vocavit Adam, ipsum est nomen ejus 1. Non potuit vel ipsa transgressio nomina labefactare, neque legis violatio appella- tiones alienare. Verum astat leo blande subsultans, lupus inter oves pacale agebat, et serpens hominis subjectus erat arbitrio : sic enim factum est ut linguam diabolo commodari, ad invehendam con- fusionem. Cum Deo nondum fuisset inobsequens, universam turbam ratione carentium sibi audien- tem habuit. Sic ergo hujus universitatis Dominator omnium distributionem homini concessit. cum ad Adamum confluerent, accessione ipsa ser- Gen 11, 19. ibid. ibid. 20. . ibid. 18. B C agens, Adamus non habebat quicum felicitatem communicaret : carens autem voluptatis suæ con- sorte, imperfectiori lelitiæ sensu capiebatur: Non enim, inquit, inveniebatur similis ejus 1. Cum enim allerius generis haberet servitia, a congeneri na- tura solatium in universo non videbat. Errabun- dus erat hospes, dominus in medio paradiso pa- tabundos, desolatione paris societatis afflictabatur. Quid tandem sapientissimus Opifex ? quid huma- nissimus naturæ artifes? Non est bonum, inquit, hominem esse solum. Faciamus ei adjutorium simile sibi 15. Iterum deliberatio, iterum consilium, ite- CL. DAUSQUEMI NOTA. • Eodem sensu soli- tarie ponitur a Damasceno, Oral, de transfiguratione Domini, pro rerum procreatione. Plenam locutionem usurparunt Philo, De vita Moyείς : Solus revera ens, solus revera Creator est; nam quæ non erant produxit quo essent, divi Chrysostomi Oratione in sanctum Pu- scha; Methodius scribi, sic : Videre erat mandali (divini) tes- seram; uramluti quo animantes illæ arcano pultu Adamum petere jubebantur. sibi genuina notione prætermissam a lexicographis. Sed et apud Basilium prævaricationis est nota: Oús Pre- varicatio non valuit mutare nomina. Quo in usu to quod perversum significat, et a recto devium. ftem cum Aristoteles monstra appellal. Eadem vis est, in spud Basilium, apud alios. sentiam veterem, nec a vero abhorrentem : In Si- PATROL. GR. LXXXV. D byllinis lib. in : Qui emovit loco, persuasus syllabae no- dulo, consulte fecit : qui reposuit guid voluerit sibi, nescio : ego reposuerim mislini pascentur, et in eaun seuleutiamn Lactantius interpretatur lib. vul, c. 24. Alii pro- phetarum loca talia, et Sibyllæ mystice malunt in- telligi. menda insessus. Nec videor posse corrigere, dicit enim Basilius ad concordiam lupi cum agno accessisse serpentis obsequelam erga hominem, cui quod obsequi soleret, faciam esse, ut ejus lin- guam diabolus sit mutuatus ad perniciem homini creandamn. Rescribo igitur Volun- tati subjectus erat. Æque eleganter oratione de Jo- sepho utitur ea præpositione : Nam cum injurii venissent in Jo- sephi potestatem. Aristoteles Ethicorum, : Sic apud Photium. sione subjectionis illius: non probo rescribi oma 4. Verum, in tanta bonorum omnium afluentia (20) Διὰ τάξεως, ordinatim Possit et junctim (21) Τῇ παραβάσει, accessione. Nam vocem hanc (22) Λύκος μετὰ προβάτων εἰρήνευε. Nota sen- (23) Καὶ ὄφις υπηβούλευσεν. Indubie locus (24) Οὕτω γὰρ ἔχρησεν. Ούτω, id est, ex oca-
PG 85:43Οὔτε ἀνὴρ χωρὶς γυναικὸς ἐν Κυρίῳ, οὔτε γυνὴ χωρὶς ἀνδρός · φύσεως γὰρ διαφορὰν, ἀρετῆς δρόμος οὐκ ἐπίσταται. Οἶδε καὶ τὸ θῆλυ γένος ἐν τοῖς ἀγῶσι τῆς πίστεως ἀνδρίζεσθαι· οἶδεν ἐν εὐσεβείας σκάμματι ἁρπάζειν τὸν στέφανον· ὧν γὰρ τὴν πλάσιν ὁμοίαν ἐτεκτήνατο, τούτους κατὰ τὸν δρόμον αἰσχύνεται λείπεσθαι. Ὅρα μοι καὶ Παῦλον τὸν τὴν οἰκουμένην σταδιεύσαντα, καὶ τῷ περὶ πίστεως δρόμῳ τὸν κόσμον μικρὸν ἀποφήναντα, γυναῖκας παρακαλοῦντα, καὶ τὸν δρόμον θαυμάζοντα· Εὐωδίαν παρακαλῶ, καὶ Συντύχην παρακαλῶ· καὶ σὺ, γνήσιε σύζυγε, συλλαμβάνου αὐταῖς, αἵτινες ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ συνήθλησάν μοι, μετὰ καὶ Κλήμεντος, καὶ τῶν λοιπῶν συνεργῶν μου . Ὁρᾷς καὶ τὸ θῆλυ γένος ἐν τοῖς Παύλου δρόμοις φιλόνεικον, καὶ τοὺς ἀποστολικοὺς ἱδρῶτας ἐν τῷ σταδίῳ τῆς οἰκουμένης μιμούμενον; Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ’ αὐτόν . Γνωρίζεις πάντως καὶ τό· Ποιήσωμεν · Πάλιν ἡ λέξις πλατυνομένη, τὰς τῆς θεότητος ὑποστάσεις αἰνίττεται, τὴν τῆς Τριάδος γνῶσιν ὑποδεχομένη. Γενέσθω τοίνυν σύγχρονος ἡ γνῶσις τῇ πλάσει, καὶ μὴ ξενιζέσθω διδασκομένη ὕστερον, ὧν ἐν τῇ ποιήσει τὴν μνήμην ἐδέξατο.
Α ἔλεγε· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν Β καὶ καθ' ὁμοίωσιν· ἐνταῦθα δὲ πάλιν· Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ' αὐτόν. Ὅμοια τὰ βουλεύ ματα· καὶ γὰρ ὁμογενῆ τὰ πλαττόμενα· · ὅμοια τὰ σχήματα· καὶ γὰρ ὁμότιμα τα γενόμενα. Πάν λιν οὖν σκέψις, ἵνα τιμηθῇ τὸ πλαττόμενον. Ισότι μου διαπλάσωμεν ἄνθρωπον (25), ἴσην αὐτῷ κατὰ τὴν δόξαν συζεύξωμεν, μὴ λειπέσθω κατὰ τὴν ὁμοτι μίαν τὸ γύναιον, ἵνα μὴ νόθῳ γένει καθυβρίζῃ τὰ γινόμενα · ἴσος γὰρ ἀληθῶς ἀνδράσι καὶ γυναιξὶ τῆς εὐσεβείας ὁ λογισμὸς, καὶ ἴσον ἐν ἀλλήλοις τῆς ἀρε τῆς τὸ στάδιον ἥπλωται. Οὐ γὰρ διακρίνει τὸ γένος ἡ πίστις. Οὕτως ὁ Παῦλος διορίζεται λέγων· Οὔτε ἀνὴρ χωρὶς γυναικὸς (26) ἐν Κυρίῳ, οὔτε γυνή χω ρὶς ἀνδρός· φύσεως γὰρ διαφοράν, ἀρετῆς δρόμος οὐκ επίσταται. Οἶδε καὶ τὸ θῆλυ γένος ἐν τοῖς ἀγῶσι τῆς πίστεως ἀνδρίζεσθαι· οἶδεν ἐν εὐσεβείας σκάμματι (27) ἁρπάζειν τὸν στέφανον· ὧν γὰρ τὴν πλάσιν ὁμοίαν ἐτεκτήνατο, τούτους κατὰ τὸν δρόμον αἰσχύνεται λείπεσθαι (28). "Ορα μοι καὶ Παῦλον τὸν τὴν οἰκου μένην σταδιεύσαντα, καὶ τῷ περὶ πίστεως δρόμῳ τὸν κόσμον μικρὸν ἀποφήναντα (29), γυναίκας παρα- καλοῦντα, καὶ τὸν δρόμον θαυμάζοντα· Εὐωδίαν παρακαλῶ, καὶ Συντύχην παρακαλῶ καὶ σὺν γνήσιε σύζυγε, συλλαμβάνου αὐταῖς, αἵτινες ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ συνήθλησάν μοι, μετὰ καὶ κλή μεντος, καὶ τῶν λοιπῶν συνεργών μου. Ορᾶς καὶ τὸ θῆλυ γένος ἐν τοῖς Παύλου δρόμοις φιλόνεικον . καὶ τοὺς ἀποστολικοὺς ἱδρῶτας ἐν τῷ σταδίῳ τῆς οἰκουμένης μιμούμενον; Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὲν κατ' αὐτόν. Γνωρίζεις πάντως καὶ τό· Ποιήσωμεν· Πάλιν ἡ λέξις πλατυνομένη, τὰς τῆς θεότητος ὑπο στάσεις αινίττεται (30), τὴν τῆς Τριάδος γνῶσιν διάπλασιν Εννοοῦσα γὰρ τόπον τῆς διαπλάσεως. Καὶ τὰς ἀδήλους τῶν ἔσω διαπλάσεις. ἄρτων διάπλασιν διεσθίειν Σκάμματα, ἀγῶνες, στάδια. ἀπολελοι- πότες, Απολελοι- πότες, ἀντὶ τοῦ, νενικηκότες. Η μεταφορὰ ἀπὸ τῶν δρομέων· οἱ γὰρ νικῶντες ἀπολείπουσι τοὺς ἡττω- μένους, ἀπολελοιπότες οὐδὲν τῶν ζώντων εἰς ἀγῶνα ἀπολειπόμενοι. ὑποστάσεις αινίττεται. Τοπ Ο μὴ ἀπὸ γάμου ὁρμώμενος, ἀλλ᾽ ἐν χειρὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος πεπλασμένος, κατὰ τὸ γε γραμμένον ὑπ' αὐτοῦ τοῦ ἁγίου Πατρὸς πρὸς τὸν Υἱόν, ὅτι Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέ ραν, καὶ καθ' ὁμοίωσιν. BASILII SELEUCIENSIS rum homo, quod formabatur. Illic dicebat: Facia- mus hominem ad imaginem et similitudinem no- stram : hic quoque : Faciamus ei adjutorium simile sibi. Haud dissimilia consilia: etenim qua: formabantur generis ejusdem erant : figura similes, quia, pari in pretio, quæ fiebant. Iterum igitur deliberatio, ut quod forma- batur, in honore esset; æquali cum dignitate homi- nem efformemus, ac figuremus, æqualem gloria cum eo conjugemus, ne sit honore defectior mu- liercula, neve genere notho dedecoret opera. Aqua namque profecto viris et mulieribus est pietatis ratio, et par virtutis consectandæ stadium alleri cum altero apertum est. Nec enim generis discre- tione fides utitur. Sic Paulus delnite asserit : Neo que vir sine muliere in Domino, neque mulier sine viro , cum naturæ differentiam virtutis cursus nesciat. Scit in fidei certamine femineum genus viriliter agere, scit in pietatis certamine coronam rapere: quorum enim parem molitus est Deus for- mationem, ii se in cursura relinqui turpe ducunt. Vide mihi Paulum terræ habitabilis stadia percur- rentem, et cursu pro fde suscepto mundi angustias demonstrantem, mulieres adhortantem, et earnm cursum suspicientem : Evodiam rogo, et Syntychen deprecor, et tu, germane compar, adjuva illas, qua mecum Ìaboraverunt in Evangelio cum Clemente, el cæteris adjutoribus meis 18. Vides ſemineum sexırm tangi Paulini cursus æmulatione? Vides apostolicos sudores in mundi stadio imitatione exprimere? Faciamus ei adjutorium simile sibi. Prorsus illud agnoscis : Faciamus. Iterum latius explicata vox divinitatis bypostases innuit, Trinitatis notionein Gen. 1, 26. Cor. x1, 11. C Philipp. iv, 2. CL. DAUSQUEII NOTÆ. lineamentorum ductus exprimit, ac ininus quam proprie tali in re usurpatur : quasi ab unius partis aut membri formatione ad alterius operam se trans- ferat artifex etsi perfecto modo Deus operetur : pari eficacitate extulit de Eva : Cum perpenderet ipsa locum, unde esset efficta. Pisidas similiter de visce- ribus Conopis occulto quodam artificio compositis: B Et abditas intus figuras viscerum. Apud Suidam legimus. Apud Pro- pertium : Corpora disponens animum non vidit in arte. Item infra est cibum frustillatim discere pendo edere. loco otiose Crispinus verborum vertit ordinem. Ve- lim insimul hæreticos banc Basilii interpretationem animadvertere, ne contra cælibatum eam intor- queant, ne carlo obstrepant. sychiumn : Græca tamen vox amica Tertulliano. Mihi turpe relinqui. Tales ab Isocrato Panathenaico dicuntur quod sic elucidal Harpocration : id est, pro victores. Meta- phora a cursoribus: nam qui cursu vincunt victos relinquunt. Photius cap. 242, mundi angustias molestas fuisse Macedoni queritar Juvenalis : Unus Pellæo juvent non sufficit orbis; Estual infelix audito limite mundi, Ut clausus Tyaræ scopulis, paryaque Seripho. ampliata (sive numero pluralivo elata) divinitatis hypostases innuit. Epi- phan. lib. Conira hareses eademn in sententia: Qui non per nuptias orlus est, sed in manu Patris, et Filii, et Spiritus sancti formalus, juxta quod ipse sanctus Pater Filio præ- scripsit : < Faciamus hominem ad imaginem, et si- militudinem nostram. › Complures veterum idem senserunt etsi quidam hodie refragentur. Aiunt (25) Διαπλάσωμεν ἄνθρωπον. lllud διὰ mirifice (26) Οὔτε ἀνὴρ χωρίς γυναικός. lloc Scripture (27) Ἐν εὐσεβείας σκάμματι. Secutus sum He (28) Αἰσχύνεται λείπεσθαι. Juxta illud Horatii : (29) Τὸν κόσμον μικρὸν ἀποφήναντα. Easden (30) 'Η λέξις πλατυνομένη, τὰς τῆς θεότητος
Καὶ ἔλαβε , φησὶν, ὁ Θεὸς μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ᾠκοδόμησε τὴν πλευρὰν, ἣν ἔλαβεν, εἰς γυναῖκα . Τίνος οὖν χάριν, εἰπέ μοι, μετὰ τὸν Ἀδὰμ ἡ γυνὴ, καὶ οὐ σὺν τῷ Ἀδὰμ διαπλάττεται, καὶ οὐκ ἰσόχρονον ἐπ’ ἀμφοτέρων τὸ δημιούργημα, Ἀλλ’ ἐπὶ μὲν τῶν ἄλλων ἁπάντων ἤρκεσε μία φωνὴ παραστῆσαι τὰς φύσεις, καὶ μὴ μετρῆσαι τὰ γένη, ὅτε τῷ ἄῤῥενι τὸ θῆλυ συνεπλάττετο· μόνος δὲ ὁ Ἀδὰμ τοῦ θήλεος ἔρημος, καὶ διίστησι τὴν πλάσιν ἡ τάξις, καὶ οὐδὲ ἐκ τῆς γῆς ἐκκαλεῖται τὰ σώματα, οὐδ’ ἄμφω μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται· ἀλλ’ ὁ μὲν ἀπήρτιστο, ἡ δὲ οὐδὲ ἤρξατο· διότι ἐπ’ ὄψεσι βούλεται τοῦ Ἀδὰμ δημιουργῆσαι ὁ Θεὸς, καὶ τῆς δημιουργικῆς αὑτοῦ τέχνης θεωρὸν τὴν οἰκείαν εἰκόνα γενέσθαι ποθεῖ. Οὔπω γὰρ ὁ Ἀδὰμ εἶδε Θεὸν δημιουργήσαντα. 6 Ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν· 6 ἀλλ’ ὁ Ἀδὰμ οὐχ ἑώρα ποιοῦντα, μεταγενεστέραν τῆς οὐρανοῦ γενήσεως τὴν πλάσιν δεξάμενος. Περιέτεινε τὸ στερέωμα, ἀνῆψε τοῦ φωτὸς τοὺς λαμπτῆρας, ζώων τὰς ἀγέλας ἐκ τῆς γῆς βλαστῆσαι παρεσκεύασεν· ἀλλὰ πρεσβύτερα τῆς τούτου θέας ἐκεῖνα· αὐτὸς ἐν τῷ πλάττεσθαι, τοῦ πλάττοντος τὴν αἴσθησιν οὐκ ἐδέξατο.
Α ἔλεγε· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν Β καὶ καθ' ὁμοίωσιν· ἐνταῦθα δὲ πάλιν· Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὸν κατ' αὐτόν. Ὅμοια τὰ βουλεύ ματα· καὶ γὰρ ὁμογενῆ τὰ πλαττόμενα· · ὅμοια τὰ σχήματα· καὶ γὰρ ὁμότιμα τα γενόμενα. Πάν λιν οὖν σκέψις, ἵνα τιμηθῇ τὸ πλαττόμενον. Ισότι μου διαπλάσωμεν ἄνθρωπον (25), ἴσην αὐτῷ κατὰ τὴν δόξαν συζεύξωμεν, μὴ λειπέσθω κατὰ τὴν ὁμοτι μίαν τὸ γύναιον, ἵνα μὴ νόθῳ γένει καθυβρίζῃ τὰ γινόμενα · ἴσος γὰρ ἀληθῶς ἀνδράσι καὶ γυναιξὶ τῆς εὐσεβείας ὁ λογισμὸς, καὶ ἴσον ἐν ἀλλήλοις τῆς ἀρε τῆς τὸ στάδιον ἥπλωται. Οὐ γὰρ διακρίνει τὸ γένος ἡ πίστις. Οὕτως ὁ Παῦλος διορίζεται λέγων· Οὔτε ἀνὴρ χωρὶς γυναικὸς (26) ἐν Κυρίῳ, οὔτε γυνή χω ρὶς ἀνδρός· φύσεως γὰρ διαφοράν, ἀρετῆς δρόμος οὐκ επίσταται. Οἶδε καὶ τὸ θῆλυ γένος ἐν τοῖς ἀγῶσι τῆς πίστεως ἀνδρίζεσθαι· οἶδεν ἐν εὐσεβείας σκάμματι (27) ἁρπάζειν τὸν στέφανον· ὧν γὰρ τὴν πλάσιν ὁμοίαν ἐτεκτήνατο, τούτους κατὰ τὸν δρόμον αἰσχύνεται λείπεσθαι (28). "Ορα μοι καὶ Παῦλον τὸν τὴν οἰκου μένην σταδιεύσαντα, καὶ τῷ περὶ πίστεως δρόμῳ τὸν κόσμον μικρὸν ἀποφήναντα (29), γυναίκας παρα- καλοῦντα, καὶ τὸν δρόμον θαυμάζοντα· Εὐωδίαν παρακαλῶ, καὶ Συντύχην παρακαλῶ καὶ σὺν γνήσιε σύζυγε, συλλαμβάνου αὐταῖς, αἵτινες ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ συνήθλησάν μοι, μετὰ καὶ κλή μεντος, καὶ τῶν λοιπῶν συνεργών μου. Ορᾶς καὶ τὸ θῆλυ γένος ἐν τοῖς Παύλου δρόμοις φιλόνεικον . καὶ τοὺς ἀποστολικοὺς ἱδρῶτας ἐν τῷ σταδίῳ τῆς οἰκουμένης μιμούμενον; Ποιήσωμεν αὐτῷ βοηθὲν κατ' αὐτόν. Γνωρίζεις πάντως καὶ τό· Ποιήσωμεν· Πάλιν ἡ λέξις πλατυνομένη, τὰς τῆς θεότητος ὑπο στάσεις αινίττεται (30), τὴν τῆς Τριάδος γνῶσιν διάπλασιν Εννοοῦσα γὰρ τόπον τῆς διαπλάσεως. Καὶ τὰς ἀδήλους τῶν ἔσω διαπλάσεις. ἄρτων διάπλασιν διεσθίειν Σκάμματα, ἀγῶνες, στάδια. ἀπολελοι- πότες, Απολελοι- πότες, ἀντὶ τοῦ, νενικηκότες. Η μεταφορὰ ἀπὸ τῶν δρομέων· οἱ γὰρ νικῶντες ἀπολείπουσι τοὺς ἡττω- μένους, ἀπολελοιπότες οὐδὲν τῶν ζώντων εἰς ἀγῶνα ἀπολειπόμενοι. ὑποστάσεις αινίττεται. Τοπ Ο μὴ ἀπὸ γάμου ὁρμώμενος, ἀλλ᾽ ἐν χειρὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος πεπλασμένος, κατὰ τὸ γε γραμμένον ὑπ' αὐτοῦ τοῦ ἁγίου Πατρὸς πρὸς τὸν Υἱόν, ὅτι Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέ ραν, καὶ καθ' ὁμοίωσιν. BASILII SELEUCIENSIS rum homo, quod formabatur. Illic dicebat: Facia- mus hominem ad imaginem et similitudinem no- stram : hic quoque : Faciamus ei adjutorium simile sibi. Haud dissimilia consilia: etenim qua: formabantur generis ejusdem erant : figura similes, quia, pari in pretio, quæ fiebant. Iterum igitur deliberatio, ut quod forma- batur, in honore esset; æquali cum dignitate homi- nem efformemus, ac figuremus, æqualem gloria cum eo conjugemus, ne sit honore defectior mu- liercula, neve genere notho dedecoret opera. Aqua namque profecto viris et mulieribus est pietatis ratio, et par virtutis consectandæ stadium alleri cum altero apertum est. Nec enim generis discre- tione fides utitur. Sic Paulus delnite asserit : Neo que vir sine muliere in Domino, neque mulier sine viro , cum naturæ differentiam virtutis cursus nesciat. Scit in fidei certamine femineum genus viriliter agere, scit in pietatis certamine coronam rapere: quorum enim parem molitus est Deus for- mationem, ii se in cursura relinqui turpe ducunt. Vide mihi Paulum terræ habitabilis stadia percur- rentem, et cursu pro fde suscepto mundi angustias demonstrantem, mulieres adhortantem, et earnm cursum suspicientem : Evodiam rogo, et Syntychen deprecor, et tu, germane compar, adjuva illas, qua mecum Ìaboraverunt in Evangelio cum Clemente, el cæteris adjutoribus meis 18. Vides ſemineum sexırm tangi Paulini cursus æmulatione? Vides apostolicos sudores in mundi stadio imitatione exprimere? Faciamus ei adjutorium simile sibi. Prorsus illud agnoscis : Faciamus. Iterum latius explicata vox divinitatis bypostases innuit, Trinitatis notionein Gen. 1, 26. Cor. x1, 11. C Philipp. iv, 2. CL. DAUSQUEII NOTÆ. lineamentorum ductus exprimit, ac ininus quam proprie tali in re usurpatur : quasi ab unius partis aut membri formatione ad alterius operam se trans- ferat artifex etsi perfecto modo Deus operetur : pari eficacitate extulit de Eva : Cum perpenderet ipsa locum, unde esset efficta. Pisidas similiter de visce- ribus Conopis occulto quodam artificio compositis: B Et abditas intus figuras viscerum. Apud Suidam legimus. Apud Pro- pertium : Corpora disponens animum non vidit in arte. Item infra est cibum frustillatim discere pendo edere. loco otiose Crispinus verborum vertit ordinem. Ve- lim insimul hæreticos banc Basilii interpretationem animadvertere, ne contra cælibatum eam intor- queant, ne carlo obstrepant. sychiumn : Græca tamen vox amica Tertulliano. Mihi turpe relinqui. Tales ab Isocrato Panathenaico dicuntur quod sic elucidal Harpocration : id est, pro victores. Meta- phora a cursoribus: nam qui cursu vincunt victos relinquunt. Photius cap. 242, mundi angustias molestas fuisse Macedoni queritar Juvenalis : Unus Pellæo juvent non sufficit orbis; Estual infelix audito limite mundi, Ut clausus Tyaræ scopulis, paryaque Seripho. ampliata (sive numero pluralivo elata) divinitatis hypostases innuit. Epi- phan. lib. Conira hareses eademn in sententia: Qui non per nuptias orlus est, sed in manu Patris, et Filii, et Spiritus sancti formalus, juxta quod ipse sanctus Pater Filio præ- scripsit : < Faciamus hominem ad imaginem, et si- militudinem nostram. › Complures veterum idem senserunt etsi quidam hodie refragentur. Aiunt (25) Διαπλάσωμεν ἄνθρωπον. lllud διὰ mirifice (26) Οὔτε ἀνὴρ χωρίς γυναικός. lloc Scripture (27) Ἐν εὐσεβείας σκάμματι. Secutus sum He (28) Αἰσχύνεται λείπεσθαι. Juxta illud Horatii : (29) Τὸν κόσμον μικρὸν ἀποφήναντα. Easden (30) 'Η λέξις πλατυνομένη, τὰς τῆς θεότητος
PG 85:47Πῶς οὖν μάθῃ ποιητὴν, ὃν οὐκ οἶδε ποιοῦντα; πῶς ἐπιγνῷ κτίστην, ὃν οὐκ ἐθεάσατο κτίζοντα; Διὰ τοῦτο ἐπ’ ὄψεσιν αὐτοῦ κατασκευάζει τὸ θῆλυ, καὶ θεατὴν τῆς ὁμοίας αὐτὸν ἀπεργάζεται φύσεως· ἵν’ ἐν ἐκείνῃ τὰ καθ’ ἑαυτὸν ἐνοπτριζόμενος, ἐξ ὧν ἔβλεπεν, ὅπερ οὐκ εἶδε, διδάσκηται. Καὶ ἔλαβεν ὁ Θεὸς μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ᾠκοδόμησε τὴν πλευρὰν, ἣν ἔλαβεν, εἰς γυναῖκα , καὶ πλάσας ἔδειξεν, καὶ νύμφην ἐκ πλευρᾶς ἐχαρίσατο. Διὰ τοῦτο οὐ μιᾷ φωνῇ πρὸς γένεσιν ἑκάτερον ἐκάλεσεν, ἀλλ’ ὁρίζει τῇ πλάσει διάστημα προθεσμίας τῇ γνώσει δωρούμενος· ἵνα φύσιν ὁμοίαν πλαττομένην θεώμενος, αὐτὸν ἑκατέρων δημιουργὸν ἐκδιδάσκηται. Καὶ οὐδ’ ἐκ τῆς γῆς, ἀλλ’ ἐκ τῆς πλευρᾶς τὸ μέλος δανείζεται. Μερίζει τὸ σῶμα, ἵνα συνάψῃ τὸ φρόνημα, καὶ μία φύσις διαιρεῖται τῇ τέχνῃ τοῦ πλάττοντος, ἵνα μία γνώμη τεχνισθῇ μιμουμένη τὴν φύσιν. Θεώμενος γοῦν ὁ Ἀδὰμ τοῦ οἰκείου μέλους παράδοξον αὔξησιν, καὶ μέλος αἱρούμενον, καὶ ζῶον πλαττόμενον, περιχαρῶς ἐξεβόησε· Τοῦτο νῦν ὀστοῦν ἐκ τῶν ὀστῶν μου, καὶ σὰρξ ἐκ τῆς σαρκός μου .
ὑποδεχομένη. Γενέσθω τοίνυν σύγχρονος ή γνῶσις τῇ πλάσει, καὶ μὴ ξενιζέσθω διδασκομένη ὕστερον, ὧν ἐν τῇ ποιήσει τὴν μνήμην ἐδέξατο. Καὶ ἔλαβε, φησίν, ὁ Θεὸς μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ᾠκο δόμησε τὴν πλευρὰν (31), ἣν ἔλαβεν, εἰς γυναῖκα. Τίνος οὖν χάριν, εἰπέ μοι, μετὰ τὸν Ἀδὰμ ἡ γυνή, καὶ οὐ σὺν τῷ Ἀδὰμ διαπλάττεται, καὶ οὐκ ἰσύχρο- νον ἐπ' ἀμφοτέρων τὸ δημιούργημα, Αλλ' ἐπὶ μὲν τῶν ἄλλων ἁπάντων ήρκεσε μία φωνὴ παραστῆσαι τὰς φύσεις, καὶ μὴ μετρῆσαι (54') τὰ γένη, ὅτε τῷ ἄῤῥενι τὸ θῆλυ συνεπλάττετο· μόνος δὲ ὁ Ἀδὰμ τοῦ θήλεος ἔρημος, καὶ διίστησι τὴν πλάσιν ἡ τάξις, καὶ οὐδὲ ἐκ τῆς γῆς ἐκκαλεῖται τὰ σώματα, οὐδ' ἄμφω μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται (32)· ἀλλ' ὁ μὲν ἀπήρτιστο (33), ἡ δὲ οὐδὲ ἤρξατο· διότι ἐπ' ὄψεσι βούλεται τοῦ ᾿Αδάμ δημιουργῆσαι ὁ Θεὸς, καὶ τῆς δημιουργικῆς αὐτοῦ Β τέχνης θεωρὸν τὴν οἰκείαν εἰκόνα γενέσθαι ποθεῖ. 05- πω γὰρ ὁ Ἀδὰμ εἶδε Θεὸν δημιουργήσαντα. • Εποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, ἀλλ' ὁ Ἀδὰμ οὐχ ἑώρα ποιοῦντα, μεταγενεστέραν τῆς οὐρα τοῦ γενήσεως τὴν πλάσιν δεξάμενος. Περιέτεινε το στερέωμα, ἀνῆψε τοῦ φωτὸς τοὺς λαμπτῆρας, ζώων τὰς ἀγέλας ἐκ τῆς γῆς βλαστήσαι παρεσκεύασεν ἀλλὰ πρεσβύτερα τῆς τούτου θέας ἐκεῖνα· αὐτὸς ἐν τῷ πλάττεσθαι, τοῦ πλάττοντος τὴν αἴσθησιν οὐκ ἐδέξατο. Πῶς οὖν μάθῃ (54) ποιητὴν, ὃν οὐκ οἶδε ποιοῦντα; πῶς ἐπιγνῷ κτίστην, ὃν οὐκ ἐθεάσατο κτίζοντα; Διὰ τοῦτο ἐπ' ὄψεσιν αὐτοῦ κατασκευάζει τὸ θῆλυ, καὶ θεατὴν τῆς ὁμοίας αὐτὸν ἀπεργάζεται φύσεως· ἶν' ἐν ἐκείνῃ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἐνοπτριζόμενος, ἐξ ὧν ἔβλεπεν, ὅπερ οὐκ εἶδε, διδάσκηται. Καὶ ὅλα- το δομήν τὴν τοῦ σώματος σύστασιν, καὶ χροιάν, οἰκίαν τοῦ σκήνους Τοῖς ἐκεῖ δήμοις ἐγγράφουσα. οὔπω απηρτισμένοι, Καὶ ἐξ μὲν ὡς πρῶτος ἀριθμὸς καὶ τέλειος παραλαμβάνεται· ἐκ γὰρ τῶν οἰκείων μερῶν ἀπαρτί ζεται, απηρτισμένως. Από λίθοι ἀπό σκληροί, ἀπολύτρωσις τὸ μαθεῖν ORATIO II. .46 A complexa. Fuerit igitur ea cognitio creationi conv:, neque, cum docetur, ut peregrina deinceps recipiatur ab hominibus, quorum in procreatione de illa menf- tio fuit. Tulit Deus, inquit, unam de costis ejus, et @difcavit costam, quam tulerat, in mulierem Gur igitur, inque, post Adlamum mulier, et non cuin Adamo efformatur? cur non æquarum utriusque opificium ? At in aliis omnibus suffecit vox una ad naturas repræsentandas, et ad sexum dimetiendum, quando una conformabantur masculus et femina Adam vero solus femina destitutus est. Et formandi rationem dispescit conditionis ordo, neque vero ex solo corpora excitantur, neutra quoque terran inscribunt matrem. Verum hic perfecte absolutus eral, cum illa necdum orta. Quare in Adami con- spectu vult illam Deus fingere, et fctricis artis suæ spectatricem desiderat propriam imaginem. Nondum enim Deum Adamus quidquam fabrican- tem viderat. Creavit Deus colum et terram *. Sed Adamus non viderat creantem, qui cœli moli- tione serius ipse fuit perfectus. Porrexit ambitum Armamenti, luminosas faces accendit, animantium greges e solo fruticari fecit: verum hæc prius fuerunt quam ab Adamo spectarentur; ipse, cum fierent, nullo sensu facientem percepit. Quomodo igitur auctorem condisceret, qui facientem non vidit? Quomodo Creatorem'cognosceret, qui crean- tem non spectavit? Eapropter ipsius ante oculos feminam exstruxit, et similis naturæ spectatoren facit, ut in illa quæ circa se sunt, velut in speculo C contemplatus, ex visis discat invisa. Et tulit Deus » Gen. 11, 22. Gen. 1, 1. CL. DAUSQUEII NOTA, Tebræis in more esse 'The verbo jungere singulari. Quid si ideo jungunt, quia trium pers- narum una est natura, una essentia? Sed et cum 'angeli intelliguntur, quid si fit ut uniformis sit dictio? exaggeravit, et amplificavit. Plautus Trinummo 'dixit: Qui ædificaret suam inchoatam ignaviam, sive augeret. Livius referente Macrobio lib. vi, c. 1, Suturn. : Edificavit nomen. Nec mirum id verbi ad corporis humani fabrefa- 'ctionem accommodari, cum veteres corpus animæ domicilium dixerint et ædes. Misso Platone, et sacris scriptoribus, Apuleius in Apologia: Ut in en (puero) divina poleslas tanquam bonis adibus diver- setur. Et sine ullo adjecto Plautus Milite Sceledrum hacc loqui facit : Hoccine si miles scial? Credo hercle has sustollat ædes totas, atque hinc in [crucem. Ubi semnet ille loquitur. Apollonii scholiastes explicat quodam loco, τorporis compositionem et colorem. Per- sius, sul. : Excutienda domus præcordia, quantaque nostræ Pars tua sit, Cornule, anima. ad Cor. cap. v, v. 1, νocat D humanum corpus Apostolus. Jamotius exacti judicii vir. spiciebam illud Sillii libro decimo : Adversis etenim fraudi non esse virorum Qui Martem inscribant genti, Qui ad Martem genus suum referant. Sic illud est non ambos e terra natos, aut extractos esse Dei jussu ; supra : solute perfectus. Nec enim præpositio perfectionis auctarium importat. Oratione de Lazaro cum apostoli ab itinere Christum averterent proposita la- pidatione, audiunt nondum per- fecli admodum. Damascenus, de Christi transfigura- rione : id est, perfecte integratur. Dionysius Halicar nasseus, pag. 57, ita cepit in aliis eadem vi pollet : apud Pisidam lapides eduri. Passim in Novo Testamento perfectam plenissimamque redemptionem significat. si voles ad cognitionem referes, quæ sensnum subsidio comparatur; ad cognitionem fa- ciliorem, et certiorem, quali Adamum instructur fuisse decuit. (31) Οκοδόμησε την πλευρά». Hoc est, costatn (31) Καὶ μὴ μετρήσαι. Extero μή, exterit et (32) Μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται. Vertens re- (33) Απήρτιστο, perfecle absolutus, aut ab- (34) Πῶς οὖν μάθη. Argumentum populare. Aut
Γνωρίζω τὸ μέλος, καὶ τὸ δῶρον ἀσπάζομαι, καὶ τῆς πλευρᾶς μοι τὸ πάθος εἰς πόθον μεθίσταται· Τοῦτο νῦν ὀστοῦν ἐκ τῶν ὀστῶν μου , τοῦτο νῦν ἀληθῶς τὸ νῦν θεωρούμενον, οὐκ ἐκεῖνα τὰ φθάσαντα, ὧν τὴν ἐξουσίαν λαβὼν, τὴν θέαν οὐκ ἔστεργον· ἀλλὰ τοῦτο, τὸ νῦν πρός με βλέπον, καὶ σὺν πόθῳ βλεπόμενον, ἔπαυσέ μοι πλανωμένην τὴν θέαν, ἡ ταύτης διάπλασις. Ἐν ἀγέλαις ζώων τοσαύταις ὁμοφυὲς οὐ προσέβλεπον· ἐν τοσούτοις πλήθεσιν ὠδυρόμην τὴν μόνωσιν· ἐν εὐπορίᾳ συνὼν, ὡς ἐν ἐρήμῳ διέτριβον· καὶ χωρισθεὶς τοῦ μέλους, τῷ φίλτρῳ δεσμεύομαι· τόπῳ κεχώρισται, καὶ πόθῳ συνάπτεται. Ἥνωσεν ἡμῖν τὰς ψυχὰς ὁ διαστήσας τὰ σώματα. Πῶς ἀλλοτρίαν ἡγήσομαι τὴν [οὐκ] ἔξωθεν, ἀλλ’ ὑπ’ ἐμοῦ λαβοῦσαν τὴν γένεσιν; πῶς οὖν οὐ πάλιν ἐσόμεθα μία σὰρξ συνημμένη τῇ φύσει, καὶ πρὸ τούτου τῇ σχέσει; Καὶ ᾠκοδόμησεν ὁ Θεὸς τὴν πλευρὰν, ἣν ἔλαβεν, εἰς γυναῖκα . Ὁμοφροσύνης καὶ σωφροσύνης ἡ πλάσις διδάσκαλος. Ἑνὶ ἀνδρὶ μίαν προσαρμόσας γυναῖκα, σωφροσύνης ὑπηγόρευσε νόμους· ἐκ πλευρᾶς δὲ τὴν γυναῖκα νυμφεύσας, θάλπεσθαι παρ’ ἀνδρὸς τὴν γυναῖκα προστάττει καὶ σκέπεσθαι·
ὑποδεχομένη. Γενέσθω τοίνυν σύγχρονος ή γνῶσις τῇ πλάσει, καὶ μὴ ξενιζέσθω διδασκομένη ὕστερον, ὧν ἐν τῇ ποιήσει τὴν μνήμην ἐδέξατο. Καὶ ἔλαβε, φησίν, ὁ Θεὸς μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ᾠκο δόμησε τὴν πλευρὰν (31), ἣν ἔλαβεν, εἰς γυναῖκα. Τίνος οὖν χάριν, εἰπέ μοι, μετὰ τὸν Ἀδὰμ ἡ γυνή, καὶ οὐ σὺν τῷ Ἀδὰμ διαπλάττεται, καὶ οὐκ ἰσύχρο- νον ἐπ' ἀμφοτέρων τὸ δημιούργημα, Αλλ' ἐπὶ μὲν τῶν ἄλλων ἁπάντων ήρκεσε μία φωνὴ παραστῆσαι τὰς φύσεις, καὶ μὴ μετρῆσαι (54') τὰ γένη, ὅτε τῷ ἄῤῥενι τὸ θῆλυ συνεπλάττετο· μόνος δὲ ὁ Ἀδὰμ τοῦ θήλεος ἔρημος, καὶ διίστησι τὴν πλάσιν ἡ τάξις, καὶ οὐδὲ ἐκ τῆς γῆς ἐκκαλεῖται τὰ σώματα, οὐδ' ἄμφω μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται (32)· ἀλλ' ὁ μὲν ἀπήρτιστο (33), ἡ δὲ οὐδὲ ἤρξατο· διότι ἐπ' ὄψεσι βούλεται τοῦ ᾿Αδάμ δημιουργῆσαι ὁ Θεὸς, καὶ τῆς δημιουργικῆς αὐτοῦ Β τέχνης θεωρὸν τὴν οἰκείαν εἰκόνα γενέσθαι ποθεῖ. 05- πω γὰρ ὁ Ἀδὰμ εἶδε Θεὸν δημιουργήσαντα. • Εποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, ἀλλ' ὁ Ἀδὰμ οὐχ ἑώρα ποιοῦντα, μεταγενεστέραν τῆς οὐρα τοῦ γενήσεως τὴν πλάσιν δεξάμενος. Περιέτεινε το στερέωμα, ἀνῆψε τοῦ φωτὸς τοὺς λαμπτῆρας, ζώων τὰς ἀγέλας ἐκ τῆς γῆς βλαστήσαι παρεσκεύασεν ἀλλὰ πρεσβύτερα τῆς τούτου θέας ἐκεῖνα· αὐτὸς ἐν τῷ πλάττεσθαι, τοῦ πλάττοντος τὴν αἴσθησιν οὐκ ἐδέξατο. Πῶς οὖν μάθῃ (54) ποιητὴν, ὃν οὐκ οἶδε ποιοῦντα; πῶς ἐπιγνῷ κτίστην, ὃν οὐκ ἐθεάσατο κτίζοντα; Διὰ τοῦτο ἐπ' ὄψεσιν αὐτοῦ κατασκευάζει τὸ θῆλυ, καὶ θεατὴν τῆς ὁμοίας αὐτὸν ἀπεργάζεται φύσεως· ἶν' ἐν ἐκείνῃ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἐνοπτριζόμενος, ἐξ ὧν ἔβλεπεν, ὅπερ οὐκ εἶδε, διδάσκηται. Καὶ ὅλα- το δομήν τὴν τοῦ σώματος σύστασιν, καὶ χροιάν, οἰκίαν τοῦ σκήνους Τοῖς ἐκεῖ δήμοις ἐγγράφουσα. οὔπω απηρτισμένοι, Καὶ ἐξ μὲν ὡς πρῶτος ἀριθμὸς καὶ τέλειος παραλαμβάνεται· ἐκ γὰρ τῶν οἰκείων μερῶν ἀπαρτί ζεται, απηρτισμένως. Από λίθοι ἀπό σκληροί, ἀπολύτρωσις τὸ μαθεῖν ORATIO II. .46 A complexa. Fuerit igitur ea cognitio creationi conv:, neque, cum docetur, ut peregrina deinceps recipiatur ab hominibus, quorum in procreatione de illa menf- tio fuit. Tulit Deus, inquit, unam de costis ejus, et @difcavit costam, quam tulerat, in mulierem Gur igitur, inque, post Adlamum mulier, et non cuin Adamo efformatur? cur non æquarum utriusque opificium ? At in aliis omnibus suffecit vox una ad naturas repræsentandas, et ad sexum dimetiendum, quando una conformabantur masculus et femina Adam vero solus femina destitutus est. Et formandi rationem dispescit conditionis ordo, neque vero ex solo corpora excitantur, neutra quoque terran inscribunt matrem. Verum hic perfecte absolutus eral, cum illa necdum orta. Quare in Adami con- spectu vult illam Deus fingere, et fctricis artis suæ spectatricem desiderat propriam imaginem. Nondum enim Deum Adamus quidquam fabrican- tem viderat. Creavit Deus colum et terram *. Sed Adamus non viderat creantem, qui cœli moli- tione serius ipse fuit perfectus. Porrexit ambitum Armamenti, luminosas faces accendit, animantium greges e solo fruticari fecit: verum hæc prius fuerunt quam ab Adamo spectarentur; ipse, cum fierent, nullo sensu facientem percepit. Quomodo igitur auctorem condisceret, qui facientem non vidit? Quomodo Creatorem'cognosceret, qui crean- tem non spectavit? Eapropter ipsius ante oculos feminam exstruxit, et similis naturæ spectatoren facit, ut in illa quæ circa se sunt, velut in speculo C contemplatus, ex visis discat invisa. Et tulit Deus » Gen. 11, 22. Gen. 1, 1. CL. DAUSQUEII NOTA, Tebræis in more esse 'The verbo jungere singulari. Quid si ideo jungunt, quia trium pers- narum una est natura, una essentia? Sed et cum 'angeli intelliguntur, quid si fit ut uniformis sit dictio? exaggeravit, et amplificavit. Plautus Trinummo 'dixit: Qui ædificaret suam inchoatam ignaviam, sive augeret. Livius referente Macrobio lib. vi, c. 1, Suturn. : Edificavit nomen. Nec mirum id verbi ad corporis humani fabrefa- 'ctionem accommodari, cum veteres corpus animæ domicilium dixerint et ædes. Misso Platone, et sacris scriptoribus, Apuleius in Apologia: Ut in en (puero) divina poleslas tanquam bonis adibus diver- setur. Et sine ullo adjecto Plautus Milite Sceledrum hacc loqui facit : Hoccine si miles scial? Credo hercle has sustollat ædes totas, atque hinc in [crucem. Ubi semnet ille loquitur. Apollonii scholiastes explicat quodam loco, τorporis compositionem et colorem. Per- sius, sul. : Excutienda domus præcordia, quantaque nostræ Pars tua sit, Cornule, anima. ad Cor. cap. v, v. 1, νocat D humanum corpus Apostolus. Jamotius exacti judicii vir. spiciebam illud Sillii libro decimo : Adversis etenim fraudi non esse virorum Qui Martem inscribant genti, Qui ad Martem genus suum referant. Sic illud est non ambos e terra natos, aut extractos esse Dei jussu ; supra : solute perfectus. Nec enim præpositio perfectionis auctarium importat. Oratione de Lazaro cum apostoli ab itinere Christum averterent proposita la- pidatione, audiunt nondum per- fecli admodum. Damascenus, de Christi transfigura- rione : id est, perfecte integratur. Dionysius Halicar nasseus, pag. 57, ita cepit in aliis eadem vi pollet : apud Pisidam lapides eduri. Passim in Novo Testamento perfectam plenissimamque redemptionem significat. si voles ad cognitionem referes, quæ sensnum subsidio comparatur; ad cognitionem fa- ciliorem, et certiorem, quali Adamum instructur fuisse decuit. (31) Οκοδόμησε την πλευρά». Hoc est, costatn (31) Καὶ μὴ μετρήσαι. Extero μή, exterit et (32) Μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται. Vertens re- (33) Απήρτιστο, perfecle absolutus, aut ab- (34) Πῶς οὖν μάθη. Argumentum populare. Aut
θάλπεται γὰρ ὁμοῦ καὶ σκέπεται παρὰ τῆς χειρὸς ἡ ὑποκειμένη πλευρά· γυναικὶ δὲ τὴν ὑποταγὴν ἀκηρύκτως μαρτύρεται. Ἐννοοῦσα γὰρ τὸν τόπον τῆς διαπλάσεως, καμπτέτω πρὸς ὑπακοὴν τὴν προαίρεσιν, ὡς πλευρὰ συνήφθω, καὶ ὡς ἐκείνη θαλπέσθω. Οὗτος ὁ τῆς δημιουργίας τρόπος, σιωπωμένη ἡ παραίνεσις. Ἀκολουθήσωμεν τοίνυν τῷ τοῦ Δημιουργοῦντος βουλήματι· αἰδεσθῶμεν τὸν Κύριον τῆς φύσεως, ἀκολασίας ὁδοὺς ἐκτραπώμεθα. Μὴ καθυβρίζωμεν σεμνότητα πλάσεως μολυσμῷ προαιρέσεως. Ἀγαπήσωμεν τὸν ἀπλήστῳ τιμῇ τὸ γένος τιμήσαντα· ἀγαπήσωμεν ὡς φιλάνθρωπον, καὶ τιμήσωμεν ὡς φιλότιμον. Μὴ ῥυπώσωμεν τὴν ἀξίαν ἀναξίοις ἐπιτηδεύμασι. Χερσὶ Θεοῦ διεπλάσθημεν· μὴ ἀμαυρούσθω τὸ κάλλος τῆς πλάσεως τῇ κακίᾳ τῶν πράξεων· μὴ τῇ παραβάσει τῶν πραγμάτων πυρὶ, τῷ ὄφει πειθόμενοι· μὴ πάθωμεν, ἃ πέπονθε τοῦ γένους ἡ ῥίζα. Ἀλλὰ νῦν μὲν ἐπίσχωμεν τοῦ λόγου τὸν δρόμον, διὰ τὸν τῆς ἀκοῆς κόρον. Συμπραττούσης δὲ τῆς χάριτος, τὸ λοιπὸν τῆς ἱστορίας προσθήσομεν· ἵνα μάθωμεν οἷον ὕφανε δρᾶμα κατὰ τοῦ πρωτοπλάστου ὁ διάβολος, καὶ μαθόντες ἃ πέπονθε, τοῖς ἐκείνου σωφρονιζώμεθα πάθεσι·
ὑποδεχομένη. Γενέσθω τοίνυν σύγχρονος ή γνῶσις τῇ πλάσει, καὶ μὴ ξενιζέσθω διδασκομένη ὕστερον, ὧν ἐν τῇ ποιήσει τὴν μνήμην ἐδέξατο. Καὶ ἔλαβε, φησίν, ὁ Θεὸς μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ᾠκο δόμησε τὴν πλευρὰν (31), ἣν ἔλαβεν, εἰς γυναῖκα. Τίνος οὖν χάριν, εἰπέ μοι, μετὰ τὸν Ἀδὰμ ἡ γυνή, καὶ οὐ σὺν τῷ Ἀδὰμ διαπλάττεται, καὶ οὐκ ἰσύχρο- νον ἐπ' ἀμφοτέρων τὸ δημιούργημα, Αλλ' ἐπὶ μὲν τῶν ἄλλων ἁπάντων ήρκεσε μία φωνὴ παραστῆσαι τὰς φύσεις, καὶ μὴ μετρῆσαι (54') τὰ γένη, ὅτε τῷ ἄῤῥενι τὸ θῆλυ συνεπλάττετο· μόνος δὲ ὁ Ἀδὰμ τοῦ θήλεος ἔρημος, καὶ διίστησι τὴν πλάσιν ἡ τάξις, καὶ οὐδὲ ἐκ τῆς γῆς ἐκκαλεῖται τὰ σώματα, οὐδ' ἄμφω μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται (32)· ἀλλ' ὁ μὲν ἀπήρτιστο (33), ἡ δὲ οὐδὲ ἤρξατο· διότι ἐπ' ὄψεσι βούλεται τοῦ ᾿Αδάμ δημιουργῆσαι ὁ Θεὸς, καὶ τῆς δημιουργικῆς αὐτοῦ Β τέχνης θεωρὸν τὴν οἰκείαν εἰκόνα γενέσθαι ποθεῖ. 05- πω γὰρ ὁ Ἀδὰμ εἶδε Θεὸν δημιουργήσαντα. • Εποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, ἀλλ' ὁ Ἀδὰμ οὐχ ἑώρα ποιοῦντα, μεταγενεστέραν τῆς οὐρα τοῦ γενήσεως τὴν πλάσιν δεξάμενος. Περιέτεινε το στερέωμα, ἀνῆψε τοῦ φωτὸς τοὺς λαμπτῆρας, ζώων τὰς ἀγέλας ἐκ τῆς γῆς βλαστήσαι παρεσκεύασεν ἀλλὰ πρεσβύτερα τῆς τούτου θέας ἐκεῖνα· αὐτὸς ἐν τῷ πλάττεσθαι, τοῦ πλάττοντος τὴν αἴσθησιν οὐκ ἐδέξατο. Πῶς οὖν μάθῃ (54) ποιητὴν, ὃν οὐκ οἶδε ποιοῦντα; πῶς ἐπιγνῷ κτίστην, ὃν οὐκ ἐθεάσατο κτίζοντα; Διὰ τοῦτο ἐπ' ὄψεσιν αὐτοῦ κατασκευάζει τὸ θῆλυ, καὶ θεατὴν τῆς ὁμοίας αὐτὸν ἀπεργάζεται φύσεως· ἶν' ἐν ἐκείνῃ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἐνοπτριζόμενος, ἐξ ὧν ἔβλεπεν, ὅπερ οὐκ εἶδε, διδάσκηται. Καὶ ὅλα- το δομήν τὴν τοῦ σώματος σύστασιν, καὶ χροιάν, οἰκίαν τοῦ σκήνους Τοῖς ἐκεῖ δήμοις ἐγγράφουσα. οὔπω απηρτισμένοι, Καὶ ἐξ μὲν ὡς πρῶτος ἀριθμὸς καὶ τέλειος παραλαμβάνεται· ἐκ γὰρ τῶν οἰκείων μερῶν ἀπαρτί ζεται, απηρτισμένως. Από λίθοι ἀπό σκληροί, ἀπολύτρωσις τὸ μαθεῖν ORATIO II. .46 A complexa. Fuerit igitur ea cognitio creationi conv:, neque, cum docetur, ut peregrina deinceps recipiatur ab hominibus, quorum in procreatione de illa menf- tio fuit. Tulit Deus, inquit, unam de costis ejus, et @difcavit costam, quam tulerat, in mulierem Gur igitur, inque, post Adlamum mulier, et non cuin Adamo efformatur? cur non æquarum utriusque opificium ? At in aliis omnibus suffecit vox una ad naturas repræsentandas, et ad sexum dimetiendum, quando una conformabantur masculus et femina Adam vero solus femina destitutus est. Et formandi rationem dispescit conditionis ordo, neque vero ex solo corpora excitantur, neutra quoque terran inscribunt matrem. Verum hic perfecte absolutus eral, cum illa necdum orta. Quare in Adami con- spectu vult illam Deus fingere, et fctricis artis suæ spectatricem desiderat propriam imaginem. Nondum enim Deum Adamus quidquam fabrican- tem viderat. Creavit Deus colum et terram *. Sed Adamus non viderat creantem, qui cœli moli- tione serius ipse fuit perfectus. Porrexit ambitum Armamenti, luminosas faces accendit, animantium greges e solo fruticari fecit: verum hæc prius fuerunt quam ab Adamo spectarentur; ipse, cum fierent, nullo sensu facientem percepit. Quomodo igitur auctorem condisceret, qui facientem non vidit? Quomodo Creatorem'cognosceret, qui crean- tem non spectavit? Eapropter ipsius ante oculos feminam exstruxit, et similis naturæ spectatoren facit, ut in illa quæ circa se sunt, velut in speculo C contemplatus, ex visis discat invisa. Et tulit Deus » Gen. 11, 22. Gen. 1, 1. CL. DAUSQUEII NOTA, Tebræis in more esse 'The verbo jungere singulari. Quid si ideo jungunt, quia trium pers- narum una est natura, una essentia? Sed et cum 'angeli intelliguntur, quid si fit ut uniformis sit dictio? exaggeravit, et amplificavit. Plautus Trinummo 'dixit: Qui ædificaret suam inchoatam ignaviam, sive augeret. Livius referente Macrobio lib. vi, c. 1, Suturn. : Edificavit nomen. Nec mirum id verbi ad corporis humani fabrefa- 'ctionem accommodari, cum veteres corpus animæ domicilium dixerint et ædes. Misso Platone, et sacris scriptoribus, Apuleius in Apologia: Ut in en (puero) divina poleslas tanquam bonis adibus diver- setur. Et sine ullo adjecto Plautus Milite Sceledrum hacc loqui facit : Hoccine si miles scial? Credo hercle has sustollat ædes totas, atque hinc in [crucem. Ubi semnet ille loquitur. Apollonii scholiastes explicat quodam loco, τorporis compositionem et colorem. Per- sius, sul. : Excutienda domus præcordia, quantaque nostræ Pars tua sit, Cornule, anima. ad Cor. cap. v, v. 1, νocat D humanum corpus Apostolus. Jamotius exacti judicii vir. spiciebam illud Sillii libro decimo : Adversis etenim fraudi non esse virorum Qui Martem inscribant genti, Qui ad Martem genus suum referant. Sic illud est non ambos e terra natos, aut extractos esse Dei jussu ; supra : solute perfectus. Nec enim præpositio perfectionis auctarium importat. Oratione de Lazaro cum apostoli ab itinere Christum averterent proposita la- pidatione, audiunt nondum per- fecli admodum. Damascenus, de Christi transfigura- rione : id est, perfecte integratur. Dionysius Halicar nasseus, pag. 57, ita cepit in aliis eadem vi pollet : apud Pisidam lapides eduri. Passim in Novo Testamento perfectam plenissimamque redemptionem significat. si voles ad cognitionem referes, quæ sensnum subsidio comparatur; ad cognitionem fa- ciliorem, et certiorem, quali Adamum instructur fuisse decuit. (31) Οκοδόμησε την πλευρά». Hoc est, costatn (31) Καὶ μὴ μετρήσαι. Extero μή, exterit et (32) Μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται. Vertens re- (33) Απήρτιστο, perfecle absolutus, aut ab- (34) Πῶς οὖν μάθη. Argumentum populare. Aut
θερμοτέρῳ δὲ πόθῳ Χριστὸν ἀγαπήσωμεν, ὑφ’ οὗ καὶ ὁ πεσὼν ἀνέστη, καὶ ὁ βαλὼν καταβέβληται, χάριτι αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
ὑποδεχομένη. Γενέσθω τοίνυν σύγχρονος ή γνῶσις τῇ πλάσει, καὶ μὴ ξενιζέσθω διδασκομένη ὕστερον, ὧν ἐν τῇ ποιήσει τὴν μνήμην ἐδέξατο. Καὶ ἔλαβε, φησίν, ὁ Θεὸς μίαν τῶν πλευρῶν αὐτοῦ, καὶ ᾠκο δόμησε τὴν πλευρὰν (31), ἣν ἔλαβεν, εἰς γυναῖκα. Τίνος οὖν χάριν, εἰπέ μοι, μετὰ τὸν Ἀδὰμ ἡ γυνή, καὶ οὐ σὺν τῷ Ἀδὰμ διαπλάττεται, καὶ οὐκ ἰσύχρο- νον ἐπ' ἀμφοτέρων τὸ δημιούργημα, Αλλ' ἐπὶ μὲν τῶν ἄλλων ἁπάντων ήρκεσε μία φωνὴ παραστῆσαι τὰς φύσεις, καὶ μὴ μετρῆσαι (54') τὰ γένη, ὅτε τῷ ἄῤῥενι τὸ θῆλυ συνεπλάττετο· μόνος δὲ ὁ Ἀδὰμ τοῦ θήλεος ἔρημος, καὶ διίστησι τὴν πλάσιν ἡ τάξις, καὶ οὐδὲ ἐκ τῆς γῆς ἐκκαλεῖται τὰ σώματα, οὐδ' ἄμφω μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται (32)· ἀλλ' ὁ μὲν ἀπήρτιστο (33), ἡ δὲ οὐδὲ ἤρξατο· διότι ἐπ' ὄψεσι βούλεται τοῦ ᾿Αδάμ δημιουργῆσαι ὁ Θεὸς, καὶ τῆς δημιουργικῆς αὐτοῦ Β τέχνης θεωρὸν τὴν οἰκείαν εἰκόνα γενέσθαι ποθεῖ. 05- πω γὰρ ὁ Ἀδὰμ εἶδε Θεὸν δημιουργήσαντα. • Εποίη σεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, καὶ τὴν γῆν, ἀλλ' ὁ Ἀδὰμ οὐχ ἑώρα ποιοῦντα, μεταγενεστέραν τῆς οὐρα τοῦ γενήσεως τὴν πλάσιν δεξάμενος. Περιέτεινε το στερέωμα, ἀνῆψε τοῦ φωτὸς τοὺς λαμπτῆρας, ζώων τὰς ἀγέλας ἐκ τῆς γῆς βλαστήσαι παρεσκεύασεν ἀλλὰ πρεσβύτερα τῆς τούτου θέας ἐκεῖνα· αὐτὸς ἐν τῷ πλάττεσθαι, τοῦ πλάττοντος τὴν αἴσθησιν οὐκ ἐδέξατο. Πῶς οὖν μάθῃ (54) ποιητὴν, ὃν οὐκ οἶδε ποιοῦντα; πῶς ἐπιγνῷ κτίστην, ὃν οὐκ ἐθεάσατο κτίζοντα; Διὰ τοῦτο ἐπ' ὄψεσιν αὐτοῦ κατασκευάζει τὸ θῆλυ, καὶ θεατὴν τῆς ὁμοίας αὐτὸν ἀπεργάζεται φύσεως· ἶν' ἐν ἐκείνῃ τὰ καθ' ἑαυτὸν ἐνοπτριζόμενος, ἐξ ὧν ἔβλεπεν, ὅπερ οὐκ εἶδε, διδάσκηται. Καὶ ὅλα- το δομήν τὴν τοῦ σώματος σύστασιν, καὶ χροιάν, οἰκίαν τοῦ σκήνους Τοῖς ἐκεῖ δήμοις ἐγγράφουσα. οὔπω απηρτισμένοι, Καὶ ἐξ μὲν ὡς πρῶτος ἀριθμὸς καὶ τέλειος παραλαμβάνεται· ἐκ γὰρ τῶν οἰκείων μερῶν ἀπαρτί ζεται, απηρτισμένως. Από λίθοι ἀπό σκληροί, ἀπολύτρωσις τὸ μαθεῖν ORATIO II. .46 A complexa. Fuerit igitur ea cognitio creationi conv:, neque, cum docetur, ut peregrina deinceps recipiatur ab hominibus, quorum in procreatione de illa menf- tio fuit. Tulit Deus, inquit, unam de costis ejus, et @difcavit costam, quam tulerat, in mulierem Gur igitur, inque, post Adlamum mulier, et non cuin Adamo efformatur? cur non æquarum utriusque opificium ? At in aliis omnibus suffecit vox una ad naturas repræsentandas, et ad sexum dimetiendum, quando una conformabantur masculus et femina Adam vero solus femina destitutus est. Et formandi rationem dispescit conditionis ordo, neque vero ex solo corpora excitantur, neutra quoque terran inscribunt matrem. Verum hic perfecte absolutus eral, cum illa necdum orta. Quare in Adami con- spectu vult illam Deus fingere, et fctricis artis suæ spectatricem desiderat propriam imaginem. Nondum enim Deum Adamus quidquam fabrican- tem viderat. Creavit Deus colum et terram *. Sed Adamus non viderat creantem, qui cœli moli- tione serius ipse fuit perfectus. Porrexit ambitum Armamenti, luminosas faces accendit, animantium greges e solo fruticari fecit: verum hæc prius fuerunt quam ab Adamo spectarentur; ipse, cum fierent, nullo sensu facientem percepit. Quomodo igitur auctorem condisceret, qui facientem non vidit? Quomodo Creatorem'cognosceret, qui crean- tem non spectavit? Eapropter ipsius ante oculos feminam exstruxit, et similis naturæ spectatoren facit, ut in illa quæ circa se sunt, velut in speculo C contemplatus, ex visis discat invisa. Et tulit Deus » Gen. 11, 22. Gen. 1, 1. CL. DAUSQUEII NOTA, Tebræis in more esse 'The verbo jungere singulari. Quid si ideo jungunt, quia trium pers- narum una est natura, una essentia? Sed et cum 'angeli intelliguntur, quid si fit ut uniformis sit dictio? exaggeravit, et amplificavit. Plautus Trinummo 'dixit: Qui ædificaret suam inchoatam ignaviam, sive augeret. Livius referente Macrobio lib. vi, c. 1, Suturn. : Edificavit nomen. Nec mirum id verbi ad corporis humani fabrefa- 'ctionem accommodari, cum veteres corpus animæ domicilium dixerint et ædes. Misso Platone, et sacris scriptoribus, Apuleius in Apologia: Ut in en (puero) divina poleslas tanquam bonis adibus diver- setur. Et sine ullo adjecto Plautus Milite Sceledrum hacc loqui facit : Hoccine si miles scial? Credo hercle has sustollat ædes totas, atque hinc in [crucem. Ubi semnet ille loquitur. Apollonii scholiastes explicat quodam loco, τorporis compositionem et colorem. Per- sius, sul. : Excutienda domus præcordia, quantaque nostræ Pars tua sit, Cornule, anima. ad Cor. cap. v, v. 1, νocat D humanum corpus Apostolus. Jamotius exacti judicii vir. spiciebam illud Sillii libro decimo : Adversis etenim fraudi non esse virorum Qui Martem inscribant genti, Qui ad Martem genus suum referant. Sic illud est non ambos e terra natos, aut extractos esse Dei jussu ; supra : solute perfectus. Nec enim præpositio perfectionis auctarium importat. Oratione de Lazaro cum apostoli ab itinere Christum averterent proposita la- pidatione, audiunt nondum per- fecli admodum. Damascenus, de Christi transfigura- rione : id est, perfecte integratur. Dionysius Halicar nasseus, pag. 57, ita cepit in aliis eadem vi pollet : apud Pisidam lapides eduri. Passim in Novo Testamento perfectam plenissimamque redemptionem significat. si voles ad cognitionem referes, quæ sensnum subsidio comparatur; ad cognitionem fa- ciliorem, et certiorem, quali Adamum instructur fuisse decuit. (31) Οκοδόμησε την πλευρά». Hoc est, costatn (31) Καὶ μὴ μετρήσαι. Extero μή, exterit et (32) Μητέρα τὴν γῆν ἐπιγράφεται. Vertens re- (33) Απήρτιστο, perfecle absolutus, aut ab- (34) Πῶς οὖν μάθη. Argumentum populare. Aut
Discourse 3ΛΟΓΟΣ Γ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:49ΛΟΓΟΣ Γ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἀδάμ. α. Οἶδα χρεώστην ἐμαυτὸν τῆς κατὰ τὸν Ἀδὰμ διδασκαλίας χειρογραφήσας, καὶ τὸ χρέος ἐπιγινώσκων, τῷ μεγέθει τοῦ χρέους ταράττομαι. Ἀλλ’ ἐπειδήπερ σφοδροὶ μὲν ὑμεῖς ἐρασταὶ μαθημάτων, καὶ τῆς ὑποσχέσεως ἀπαιτηταὶ φοροὶ καθεστήκατε· ἡμεῖς δὲ πρὸς τὴν καταβολὴν ἀσθενεῖς· φέρε, τὸν Δεσπότην Χριστὸν συνεργὸν γενέσθαι πρὸς τὴν ἀπόδοσιν αὐτῶν ἱκετεύσωμεν. Εἰ γὰρ χαίρει τὰ τῶν ἁμαρτιῶν ἔγγραφα σχίζων, πολλῷ πλέον εὐφραίνεται τὰ τῆς διδασκαλίας συγκαταβάλλων ὀφλήματα. Δεῦρο δὴ οὖν, ἀγαπητὲ, τῇ κατὰ τὸν Ἀδὰμ συγγραφῇ τὸν νοῦν ἀσχολήσωμεν. Εὔκαιρος γὰρ ἡ περὶ τούτου κατὰ νηστείαν διήγησις, ἐπειδὴ καὶ ταύτην ἐν παραδείσῳ μετὰ τῶν ἄλλων φυτῶν φυλάττειν ὁ Ἀδὰμ ὑπεδέξατο, καὶ τῇ τῆς ἀπολαύσεως ἐξουσίᾳ καὶ ὁ τῆς νηστείας νόμος πρὸς αὐτὸν ὑπεγράφετο. Ἀπὸ παντὸς γὰρ ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, οὐ φάγεσθε ἀπ’ αὐτοῦ . β.
τὸν Κύριον τῆς φύσεως, ἀκολασίας ὁδοὺς ἐκτραπώ- μεθα. Μὴ καθυβρίζωμεν σεμνότητα πλάσεως μου λυσμῷ προαιρέσεως. Αγαπήσωμεν τὸν ἀπλήστῳ τιμῇ τὸ γένος τιμήσαντα · ἀγαπήσωμεν ὡς φιλάνθρωπον, καὶ τιμήσωμεν ὡς φιλότιμον. Μὴ ῥυπώσωμεν τὴν ἀξίαν ἀναξίοις ἐπιτηδεύμασι. Χερσὶ Θεοῦ διεπλάσθη- μεν· μὴ ἀμαυρούσθω τὸ κάλλος τῆς πλάσεως τῇ κακίᾳ τῶν πράξεων· μὴ τῇ παραβάσει τῶν πραγμά των τὸν Δημιουργὸν καθυβρίσωμεν· μὴ δῶμεν ύλας τῷ πυρί, τῷ ὄφει πειθόμενοι· μὴ πάθωμεν, ἃ τέ- πονθε τοῦ γένους ἡ ῥίζα. Ἀλλὰ νῦν μὲν ἐπίσχωμεν τοῦ λόγου τὸν δρόμον, διὰ τὸν τῆς ἀκοῆς κόρον. Συμπραττούσης δὲ τῆς χάριτος, τὸ λοιπὸν τῆς ἱστο μίας προσθήσομεν· ἵνα μάθωμεν οἷον ύφανε δράμα κατὰ τοῦ πρωτοπλάστου ὁ διάβολος, καὶ μαθόντες & πέπονθε, τοῖς ἐκείνου σωφρονιζώμεθα πάθεσι θερ- μοτέρῳ δὲ πόθῳ Χριστὸν ἀγαπήσωμεν, ὑφ' οὗ καὶ ὁ πεσὼν ἀνέστη, καὶ ὁ βαλὼν καταβέβληται, χάριτι αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αιώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ Γ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν 'Αδάμ. • ετα Β α'. Οίδα χρεώστην ἐμαυτὸν τῆς κατὰ τὸν Ἀδὰμ διδασκαλίας χειρογραφήσας, καὶ τὸ χρέος ἐπιγινώ- σκων, τῷ μεγέθει τοῦ χρέους ταράττομαι. Αλλ' ἐπειδήπερ σφοδροὶ μὲν ὑμεῖς ἐρασταί μαθημάτων, καὶ τῆς ὑποσχέσεως ἀπαιτηταὶ φοροὶ καθεστήκατε ἡμεῖς δὲ πρὸς τὴν καταβολὴν ἀσθενεῖς· φέρε, τὸν Δεσπότην Χριστὸν συνεργὸν γενέσθαι πρὸς τὴν ἀπό- δοσιν αὐτῶν ἱκετεύσωμεν. Εἰ γὰρ χαίρει τὰ τῶν Ο ἁμαρτιῶν ἔγγραφα σχίζων, πολλῷ πλέον εὐφραίνεται τὰ τῆς διδασκαλίας συγκαταβάλλων ὀφλήματα. Δεῦρο δὴ οὖν, ἀγαπητέ, τῇ κατὰ τὸν Ἀδὰμ συγγραφῇ τὸν νοῦν ἀσχολήσωμεν. Εὔκαιρος γὰρ ἡ περὶ τούτου κατὰ νηστείαν διήγησις, ἐπειδὴ καὶ ταύτην ἐν πα- ραδείσῳ μετὰ τῶν ἄλλων φυτῶν φυλάττειν ὁ ᾿Αδάμ ὑπεδέξατο, καὶ τῇ τῆς ἀπολαύσεως ἐξουσίᾳ καὶ ὁ της νηστείας νόμος πρὸς αὐτὸν ὑπεγράφετο. Ἀπὸ παντὸς γὰρ ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, οὐ φάγεσθε ἀπ' αὐτοῦ. δ β'. Πρώτη βασιλέως διάταξις τροφήν χαριζομένη, καὶ νηστείαν νομοθετοῦσα. Εχε, φησί, τῶν ὅλων τὴν ἐξουσίαν, ἑνὸς ἀφίστασο μήνου. Ἡ χεὶρ ἐκε τεινέσθω πρὸς ἀπαντα, καὶ συστελλέσθω πρὸς ἕν. Οὐ φθονήσας εκώλυσα τὴν ἀπόλαυσιν, οὐδὲ ἐμαυτῷ τὴν βρῶσιν ταμιευόμενος (ἐμοὶ γὰρ φύσις ἀνενδεής, καὶ πρὸς ἅπαν πάθος ἀχείρωτος) ἀλλ᾽ ἵνα ἐννοῶν τὸν κυλύσαντα, γνωρίσῃς τὸν χορηγήσαντα· καὶ ἡ τοῦ ἑνὸς ἀποστέρησις, γένηταί σοι τοῦ τὰ ὅλα δεδωκότος ὑπόμνησις· ἵνα μὴ πάντοθεν ἡ τρυφή περιῤῥέουσα νηστεύσῃ τὴν μνήμην τῆς χάριτος· ἵνα μὴ τῇ ἀπλη στία της βρώσεως ολισθήσῃ[ς] πρὸς ἄγνοιαν. Τὰ μὲν ο ἄλλα τῶν ζώων ἔθνη καὶ γένη διαπλάττων ὁ Δημιουργός, νόμοις ακινήτοις ἔδησε φύσεως. Καὶ προαίρεσις οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἐπ' ἄμφω τὴν ἐξουσίαν * ORATIO III. A tionis dignitatem dedecoremus electionis inquina- mento. Eum amemus, qui immenso homore genus humanum cohonestavit. Amemus ut humanissimum, honoremus ut honoris quam cupientissimum, ne studiorum nostrorum indignitate dignitatem con¬ taminemus. Manu Dei ficti sumus, ne fictionis nitor actionum squalore obscuretur, ne operum perver❤ sitate in Conditorem contumeliosi simus, ne snagu serpentis igui materiam dederimus, pe nobis niat quod generis auctori accidit. Verum ab aur rjum satietatem inhibeamus modo cursum orationis. Adjuvante Dei gratia reliquum addemus historia, ut intelligamus quale facinus in protoplastum diabolus adortus sit, et eventu cognito sapiamus. Ardentiori autem amore Christum diligamus, cujas benefcio, qui lapsus erat, resurrexit, et percussor prostratus est ejusdem Christi gratia, cui gloria in sacula sæculorum. Amen. B Gen. 11,16, 17. D ORATIO III. Ejusdem in Adamum. rebus Adami docendis; et cum agnosco debi- tum, ejus magnitudine percellor. Verum quando- quidem disciplinæ vehementes estis amatores et commodi hujus promissi fagitatores, nos contra pensioni impares : age, Christo Domino supplicemus, ut ad redditionem doctrinæ adsit cooperator, Nam si peccatorum conscripta debita lacerare gaudet, multo lætabitur amplius debitionem doctrina no- biscum exsolvens. Age igitur, o dilecte, Adami historia mentem occupemus. Ea enim fuerit oppor- tuna per jejunium narratio: quandoquidem illud in paradiso cum aliis plantis servandum receperit Adamus, et cum licentiori voluptabilium rerum usu jejunii lex ei scripta fuerit: Ex omni ligno paradisi comede : de ligno aulem scientiæ boni et mali ne comedas 25. legem ponit. Accipe potestatem in omnia, uno solo te abstine, in omnia manus extendatur, el ad unum contrahatur. Citra invidiam fructu interdixi, ne- que mihi usum reservavi ipsi; nullius enim indiga mihi natura est, nullique obnoxia passioni: verum ut prohibitore cognito præbitorem quoque agnoscas, et unius privatio recordationem illius excitet qui dedit universa : ne voluptas undequaque circumfusa beneficii memoriam spoliet, ne per inexplebilem voracitatem in ignorantiam delabaris. Alias igitur animantium gentes, et genera fabricans Conditor immobilibus naturæ legibus constrinxit; neque ipsis- electio est, quæ facultatem in utrumque partiatur; neque ratiocinationis discretio, quæ velut în æqui- d by Google Digitized by 1. Scio me chirographo teneri, promissoque de 2. Prima regis edictio alimenta dat, et jejunij
Πρώτη βασιλέως διάταξις τροφὴν χαριζομένη, καὶ νηστείαν νομοθετοῦσα. Ἔχε, φησὶ, τῶν ὅλων τὴν ἐξουσίαν, ἑνὸς ἀφίστασο μόνου. Ἡ χεὶρ ἐκτεινέσθω πρὸς ἅπαντα, καὶ συστελλέσθω πρὸς ἕν. Οὐ φθονήσας ἐκώλυσα τὴν ἀπόλαυσιν, οὐδὲ ἐμαυτῷ τὴν βρῶσιν ταμιευόμενος (ἐμοὶ γὰρ φύσις ἀνενδεὴς, καὶ πρὸς ἅπαν πάθος ἀχείρωτος) ἀλλ’ ἵνα ἐννοῶν τὸν κωλύσαντα, γνωρίσῃς τὸν χορηγήσαντα· καὶ ἡ τοῦ ἐνὸς ἀποστέρησις, γένηταί σοι τοῦ τὰ ὅλα δεδωκότος ὑπόμνησις· ἵνα μὴ πάντοθεν ἡ τρυφὴ περιῤῥέουσα λῃστεύσῃ τὴν μνήμην τῆς χάριτος· ἵνα μὴ τῇ ἀπληστίᾳ τῆς βρώσεως ὀλισθήσῃ[ς] πρὸς ἄγνοιαν. Τὰ μὲν οὖν ἄλλα τῶν ζώων ἔθνη καὶ γένη διαπλάττων ὁ Δημιουργὸς, νόμοις ἀκινήτοις ἔδησε φύσεως. Καὶ προαίρεσις οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἐπ’ ἄμφω τὴν ἐξουσίαν μερίζουσα, οὐδὲ λογισμοῦ διάκρισις ζυγοστατοῦσα τῶν πρακτέων τὴν αἵρεσιν· ἀλλ’ ὁμοῦ τε κελεύει φύσις, καὶ ἐς τὸ πράττειν ἐπείγεται μὴ πολυπραγμονοῦντα τὸ πρόσταγμα. Ἄνθρωπος δὲ λόγῳ τετίμηται, καὶ προαιρέσει κεκόσμηται, καὶ αὐτεξουσίῳ γνώμῃ ἀστράπτει, βουλήματι ἀδούλωτον ἔχων τὸ φρόνημα, αὐτοδέσποτον ἔχων τὴν πρόθεσιν, ἀβίαστον δεικνὺς τῶν πρακτέων τὴν αἵρεσιν.
τὸν Κύριον τῆς φύσεως, ἀκολασίας ὁδοὺς ἐκτραπώ- μεθα. Μὴ καθυβρίζωμεν σεμνότητα πλάσεως μου λυσμῷ προαιρέσεως. Αγαπήσωμεν τὸν ἀπλήστῳ τιμῇ τὸ γένος τιμήσαντα · ἀγαπήσωμεν ὡς φιλάνθρωπον, καὶ τιμήσωμεν ὡς φιλότιμον. Μὴ ῥυπώσωμεν τὴν ἀξίαν ἀναξίοις ἐπιτηδεύμασι. Χερσὶ Θεοῦ διεπλάσθη- μεν· μὴ ἀμαυρούσθω τὸ κάλλος τῆς πλάσεως τῇ κακίᾳ τῶν πράξεων· μὴ τῇ παραβάσει τῶν πραγμά των τὸν Δημιουργὸν καθυβρίσωμεν· μὴ δῶμεν ύλας τῷ πυρί, τῷ ὄφει πειθόμενοι· μὴ πάθωμεν, ἃ τέ- πονθε τοῦ γένους ἡ ῥίζα. Ἀλλὰ νῦν μὲν ἐπίσχωμεν τοῦ λόγου τὸν δρόμον, διὰ τὸν τῆς ἀκοῆς κόρον. Συμπραττούσης δὲ τῆς χάριτος, τὸ λοιπὸν τῆς ἱστο μίας προσθήσομεν· ἵνα μάθωμεν οἷον ύφανε δράμα κατὰ τοῦ πρωτοπλάστου ὁ διάβολος, καὶ μαθόντες & πέπονθε, τοῖς ἐκείνου σωφρονιζώμεθα πάθεσι θερ- μοτέρῳ δὲ πόθῳ Χριστὸν ἀγαπήσωμεν, ὑφ' οὗ καὶ ὁ πεσὼν ἀνέστη, καὶ ὁ βαλὼν καταβέβληται, χάριτι αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αιώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ Γ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν 'Αδάμ. • ετα Β α'. Οίδα χρεώστην ἐμαυτὸν τῆς κατὰ τὸν Ἀδὰμ διδασκαλίας χειρογραφήσας, καὶ τὸ χρέος ἐπιγινώ- σκων, τῷ μεγέθει τοῦ χρέους ταράττομαι. Αλλ' ἐπειδήπερ σφοδροὶ μὲν ὑμεῖς ἐρασταί μαθημάτων, καὶ τῆς ὑποσχέσεως ἀπαιτηταὶ φοροὶ καθεστήκατε ἡμεῖς δὲ πρὸς τὴν καταβολὴν ἀσθενεῖς· φέρε, τὸν Δεσπότην Χριστὸν συνεργὸν γενέσθαι πρὸς τὴν ἀπό- δοσιν αὐτῶν ἱκετεύσωμεν. Εἰ γὰρ χαίρει τὰ τῶν Ο ἁμαρτιῶν ἔγγραφα σχίζων, πολλῷ πλέον εὐφραίνεται τὰ τῆς διδασκαλίας συγκαταβάλλων ὀφλήματα. Δεῦρο δὴ οὖν, ἀγαπητέ, τῇ κατὰ τὸν Ἀδὰμ συγγραφῇ τὸν νοῦν ἀσχολήσωμεν. Εὔκαιρος γὰρ ἡ περὶ τούτου κατὰ νηστείαν διήγησις, ἐπειδὴ καὶ ταύτην ἐν πα- ραδείσῳ μετὰ τῶν ἄλλων φυτῶν φυλάττειν ὁ ᾿Αδάμ ὑπεδέξατο, καὶ τῇ τῆς ἀπολαύσεως ἐξουσίᾳ καὶ ὁ της νηστείας νόμος πρὸς αὐτὸν ὑπεγράφετο. Ἀπὸ παντὸς γὰρ ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, οὐ φάγεσθε ἀπ' αὐτοῦ. δ β'. Πρώτη βασιλέως διάταξις τροφήν χαριζομένη, καὶ νηστείαν νομοθετοῦσα. Εχε, φησί, τῶν ὅλων τὴν ἐξουσίαν, ἑνὸς ἀφίστασο μήνου. Ἡ χεὶρ ἐκε τεινέσθω πρὸς ἀπαντα, καὶ συστελλέσθω πρὸς ἕν. Οὐ φθονήσας εκώλυσα τὴν ἀπόλαυσιν, οὐδὲ ἐμαυτῷ τὴν βρῶσιν ταμιευόμενος (ἐμοὶ γὰρ φύσις ἀνενδεής, καὶ πρὸς ἅπαν πάθος ἀχείρωτος) ἀλλ᾽ ἵνα ἐννοῶν τὸν κυλύσαντα, γνωρίσῃς τὸν χορηγήσαντα· καὶ ἡ τοῦ ἑνὸς ἀποστέρησις, γένηταί σοι τοῦ τὰ ὅλα δεδωκότος ὑπόμνησις· ἵνα μὴ πάντοθεν ἡ τρυφή περιῤῥέουσα νηστεύσῃ τὴν μνήμην τῆς χάριτος· ἵνα μὴ τῇ ἀπλη στία της βρώσεως ολισθήσῃ[ς] πρὸς ἄγνοιαν. Τὰ μὲν ο ἄλλα τῶν ζώων ἔθνη καὶ γένη διαπλάττων ὁ Δημιουργός, νόμοις ακινήτοις ἔδησε φύσεως. Καὶ προαίρεσις οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἐπ' ἄμφω τὴν ἐξουσίαν * ORATIO III. A tionis dignitatem dedecoremus electionis inquina- mento. Eum amemus, qui immenso homore genus humanum cohonestavit. Amemus ut humanissimum, honoremus ut honoris quam cupientissimum, ne studiorum nostrorum indignitate dignitatem con¬ taminemus. Manu Dei ficti sumus, ne fictionis nitor actionum squalore obscuretur, ne operum perver❤ sitate in Conditorem contumeliosi simus, ne snagu serpentis igui materiam dederimus, pe nobis niat quod generis auctori accidit. Verum ab aur rjum satietatem inhibeamus modo cursum orationis. Adjuvante Dei gratia reliquum addemus historia, ut intelligamus quale facinus in protoplastum diabolus adortus sit, et eventu cognito sapiamus. Ardentiori autem amore Christum diligamus, cujas benefcio, qui lapsus erat, resurrexit, et percussor prostratus est ejusdem Christi gratia, cui gloria in sacula sæculorum. Amen. B Gen. 11,16, 17. D ORATIO III. Ejusdem in Adamum. rebus Adami docendis; et cum agnosco debi- tum, ejus magnitudine percellor. Verum quando- quidem disciplinæ vehementes estis amatores et commodi hujus promissi fagitatores, nos contra pensioni impares : age, Christo Domino supplicemus, ut ad redditionem doctrinæ adsit cooperator, Nam si peccatorum conscripta debita lacerare gaudet, multo lætabitur amplius debitionem doctrina no- biscum exsolvens. Age igitur, o dilecte, Adami historia mentem occupemus. Ea enim fuerit oppor- tuna per jejunium narratio: quandoquidem illud in paradiso cum aliis plantis servandum receperit Adamus, et cum licentiori voluptabilium rerum usu jejunii lex ei scripta fuerit: Ex omni ligno paradisi comede : de ligno aulem scientiæ boni et mali ne comedas 25. legem ponit. Accipe potestatem in omnia, uno solo te abstine, in omnia manus extendatur, el ad unum contrahatur. Citra invidiam fructu interdixi, ne- que mihi usum reservavi ipsi; nullius enim indiga mihi natura est, nullique obnoxia passioni: verum ut prohibitore cognito præbitorem quoque agnoscas, et unius privatio recordationem illius excitet qui dedit universa : ne voluptas undequaque circumfusa beneficii memoriam spoliet, ne per inexplebilem voracitatem in ignorantiam delabaris. Alias igitur animantium gentes, et genera fabricans Conditor immobilibus naturæ legibus constrinxit; neque ipsis- electio est, quæ facultatem in utrumque partiatur; neque ratiocinationis discretio, quæ velut în æqui- d by Google Digitized by 1. Scio me chirographo teneri, promissoque de 2. Prima regis edictio alimenta dat, et jejunij
Ἐντεῦθεν τὸ μὲν ἐκλέγεται, τὸ δὲ πρὸς τὸ δοκοῦν παραπέμπεται· καὶ τὸ μὲν ἀποστρέφεται, τῷ δὲ προστίθεται· καὶ βασιλεύων αὐτεξουσίῳ βουλεύματι, πλουτεῖ ταῖς τῆς γνώμης αἱρέσεσι. Διὰ τοῦτο διδοὺς νόμον Θεὸς, οὐκ ἀνάγκην πρὸς τὸ πράττει προστίθησιν, ἀλλ’ ἐντέλλεται τὰ δοκοῦντα, καὶ τῷ θέλειν τὴν πρᾶξιν ἀφίησι, κἂν ὁ προσταττόμενος παραδράμῃ τὸ πρόςταγμα, οὐδ’ οὕτως μεταλλάττει τὴν φύσιν, οὐδὲ νόμοις ἀνάγκης δεσμεύει τὸν παρακούσαντα, οὐδὲ ἀφαιρεῖ βίᾳ τὴν χάριν, οὐδὲ περισπᾷ τὸ δῶρον ἀνάγκῃ, οὐδὲ νοθεύει τὴν γνώμην, παρατρέπων τὴν φύσιν· ἀλλ’ ἐῶν τὸ τῶν λογισμῶν αὐτοδέσποτον, σωφρονίζει τιμωρίαις τὸν πλημμελήσαντα· τῷ δὲ κρατοῦντι λογισμῷ τὰς τοῦ σώματος ἡνίας ἐπέτρεψεν· καὶ καθάπερ ἅρματι τῷ σώματι τὴν ψυχὴν ἡνίοχον ἐπιστήσας, τὸν δρόμον τῆς ἀρετῆς ἐλαύνειν παρακελεύεται. Ἐνταῦθα τοίνυν, εἰ μὲν νήφων ὁ λογισμὸς ἀνέχῃ τὰς ἡνίας τοῦ σώματος, τρέχει δρόμον προξενοῦντα τὸν στέφανον· ἐπινυστάξας δὲ καθάπερ ἵπποις τοῖς πάθεσιν, ἔλαθεν ἑαυτὸν κατὰ κρημνῶν καὶ δυσχωρίας φερόμενος·
τὸν Κύριον τῆς φύσεως, ἀκολασίας ὁδοὺς ἐκτραπώ- μεθα. Μὴ καθυβρίζωμεν σεμνότητα πλάσεως μου λυσμῷ προαιρέσεως. Αγαπήσωμεν τὸν ἀπλήστῳ τιμῇ τὸ γένος τιμήσαντα · ἀγαπήσωμεν ὡς φιλάνθρωπον, καὶ τιμήσωμεν ὡς φιλότιμον. Μὴ ῥυπώσωμεν τὴν ἀξίαν ἀναξίοις ἐπιτηδεύμασι. Χερσὶ Θεοῦ διεπλάσθη- μεν· μὴ ἀμαυρούσθω τὸ κάλλος τῆς πλάσεως τῇ κακίᾳ τῶν πράξεων· μὴ τῇ παραβάσει τῶν πραγμά των τὸν Δημιουργὸν καθυβρίσωμεν· μὴ δῶμεν ύλας τῷ πυρί, τῷ ὄφει πειθόμενοι· μὴ πάθωμεν, ἃ τέ- πονθε τοῦ γένους ἡ ῥίζα. Ἀλλὰ νῦν μὲν ἐπίσχωμεν τοῦ λόγου τὸν δρόμον, διὰ τὸν τῆς ἀκοῆς κόρον. Συμπραττούσης δὲ τῆς χάριτος, τὸ λοιπὸν τῆς ἱστο μίας προσθήσομεν· ἵνα μάθωμεν οἷον ύφανε δράμα κατὰ τοῦ πρωτοπλάστου ὁ διάβολος, καὶ μαθόντες & πέπονθε, τοῖς ἐκείνου σωφρονιζώμεθα πάθεσι θερ- μοτέρῳ δὲ πόθῳ Χριστὸν ἀγαπήσωμεν, ὑφ' οὗ καὶ ὁ πεσὼν ἀνέστη, καὶ ὁ βαλὼν καταβέβληται, χάριτι αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αιώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ Γ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν 'Αδάμ. • ετα Β α'. Οίδα χρεώστην ἐμαυτὸν τῆς κατὰ τὸν Ἀδὰμ διδασκαλίας χειρογραφήσας, καὶ τὸ χρέος ἐπιγινώ- σκων, τῷ μεγέθει τοῦ χρέους ταράττομαι. Αλλ' ἐπειδήπερ σφοδροὶ μὲν ὑμεῖς ἐρασταί μαθημάτων, καὶ τῆς ὑποσχέσεως ἀπαιτηταὶ φοροὶ καθεστήκατε ἡμεῖς δὲ πρὸς τὴν καταβολὴν ἀσθενεῖς· φέρε, τὸν Δεσπότην Χριστὸν συνεργὸν γενέσθαι πρὸς τὴν ἀπό- δοσιν αὐτῶν ἱκετεύσωμεν. Εἰ γὰρ χαίρει τὰ τῶν Ο ἁμαρτιῶν ἔγγραφα σχίζων, πολλῷ πλέον εὐφραίνεται τὰ τῆς διδασκαλίας συγκαταβάλλων ὀφλήματα. Δεῦρο δὴ οὖν, ἀγαπητέ, τῇ κατὰ τὸν Ἀδὰμ συγγραφῇ τὸν νοῦν ἀσχολήσωμεν. Εὔκαιρος γὰρ ἡ περὶ τούτου κατὰ νηστείαν διήγησις, ἐπειδὴ καὶ ταύτην ἐν πα- ραδείσῳ μετὰ τῶν ἄλλων φυτῶν φυλάττειν ὁ ᾿Αδάμ ὑπεδέξατο, καὶ τῇ τῆς ἀπολαύσεως ἐξουσίᾳ καὶ ὁ της νηστείας νόμος πρὸς αὐτὸν ὑπεγράφετο. Ἀπὸ παντὸς γὰρ ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, οὐ φάγεσθε ἀπ' αὐτοῦ. δ β'. Πρώτη βασιλέως διάταξις τροφήν χαριζομένη, καὶ νηστείαν νομοθετοῦσα. Εχε, φησί, τῶν ὅλων τὴν ἐξουσίαν, ἑνὸς ἀφίστασο μήνου. Ἡ χεὶρ ἐκε τεινέσθω πρὸς ἀπαντα, καὶ συστελλέσθω πρὸς ἕν. Οὐ φθονήσας εκώλυσα τὴν ἀπόλαυσιν, οὐδὲ ἐμαυτῷ τὴν βρῶσιν ταμιευόμενος (ἐμοὶ γὰρ φύσις ἀνενδεής, καὶ πρὸς ἅπαν πάθος ἀχείρωτος) ἀλλ᾽ ἵνα ἐννοῶν τὸν κυλύσαντα, γνωρίσῃς τὸν χορηγήσαντα· καὶ ἡ τοῦ ἑνὸς ἀποστέρησις, γένηταί σοι τοῦ τὰ ὅλα δεδωκότος ὑπόμνησις· ἵνα μὴ πάντοθεν ἡ τρυφή περιῤῥέουσα νηστεύσῃ τὴν μνήμην τῆς χάριτος· ἵνα μὴ τῇ ἀπλη στία της βρώσεως ολισθήσῃ[ς] πρὸς ἄγνοιαν. Τὰ μὲν ο ἄλλα τῶν ζώων ἔθνη καὶ γένη διαπλάττων ὁ Δημιουργός, νόμοις ακινήτοις ἔδησε φύσεως. Καὶ προαίρεσις οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἐπ' ἄμφω τὴν ἐξουσίαν * ORATIO III. A tionis dignitatem dedecoremus electionis inquina- mento. Eum amemus, qui immenso homore genus humanum cohonestavit. Amemus ut humanissimum, honoremus ut honoris quam cupientissimum, ne studiorum nostrorum indignitate dignitatem con¬ taminemus. Manu Dei ficti sumus, ne fictionis nitor actionum squalore obscuretur, ne operum perver❤ sitate in Conditorem contumeliosi simus, ne snagu serpentis igui materiam dederimus, pe nobis niat quod generis auctori accidit. Verum ab aur rjum satietatem inhibeamus modo cursum orationis. Adjuvante Dei gratia reliquum addemus historia, ut intelligamus quale facinus in protoplastum diabolus adortus sit, et eventu cognito sapiamus. Ardentiori autem amore Christum diligamus, cujas benefcio, qui lapsus erat, resurrexit, et percussor prostratus est ejusdem Christi gratia, cui gloria in sacula sæculorum. Amen. B Gen. 11,16, 17. D ORATIO III. Ejusdem in Adamum. rebus Adami docendis; et cum agnosco debi- tum, ejus magnitudine percellor. Verum quando- quidem disciplinæ vehementes estis amatores et commodi hujus promissi fagitatores, nos contra pensioni impares : age, Christo Domino supplicemus, ut ad redditionem doctrinæ adsit cooperator, Nam si peccatorum conscripta debita lacerare gaudet, multo lætabitur amplius debitionem doctrina no- biscum exsolvens. Age igitur, o dilecte, Adami historia mentem occupemus. Ea enim fuerit oppor- tuna per jejunium narratio: quandoquidem illud in paradiso cum aliis plantis servandum receperit Adamus, et cum licentiori voluptabilium rerum usu jejunii lex ei scripta fuerit: Ex omni ligno paradisi comede : de ligno aulem scientiæ boni et mali ne comedas 25. legem ponit. Accipe potestatem in omnia, uno solo te abstine, in omnia manus extendatur, el ad unum contrahatur. Citra invidiam fructu interdixi, ne- que mihi usum reservavi ipsi; nullius enim indiga mihi natura est, nullique obnoxia passioni: verum ut prohibitore cognito præbitorem quoque agnoscas, et unius privatio recordationem illius excitet qui dedit universa : ne voluptas undequaque circumfusa beneficii memoriam spoliet, ne per inexplebilem voracitatem in ignorantiam delabaris. Alias igitur animantium gentes, et genera fabricans Conditor immobilibus naturæ legibus constrinxit; neque ipsis- electio est, quæ facultatem in utrumque partiatur; neque ratiocinationis discretio, quæ velut în æqui- d by Google Digitized by 1. Scio me chirographo teneri, promissoque de 2. Prima regis edictio alimenta dat, et jejunij
PG 85:51καὶ τελευταῖον καταβληθεὶς, ἕλκεται κεκονιμένος, αἰχμάλωτος ἅρματος οἰκείου γενόμενος, καὶ συρόμενος κέκραγε· Ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος, τίς με ῥύσεται ἀπὸ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου ; Προδοὺς γὰρ ῥᾳθυμίᾳ τὴν δεσποτείαν, γίνεται δοῦλος παθῶν· καὶ πάθεσιν ἀλογίστοις ὁ λογισμὸς παραχωρήσας τὸν θρόνον, δοῦλος ἠλέγχθη τούτων, ὑφ’ ὧν ἐτέχθη δουλεύεσθαι. Πρὸς τοίνυν τοῖς ἄλλοις, οἷς Θεὸς τιμήσας τὸν ἄνθρωπον φαίνεται, καὶ λογισμῷ αὐτεξουσίου δωρεᾶς ἀμφιέσας, δέδωκε νόμον αὐτῷ, γυμνάζων τὴν αἵρεσιν· καὶ καθάπερ ἐν δέλτῳ τῷ φυτῷ διαγράψας τὴν ἐντολὴν, τὴν ἔνδον κρυπτομένην διάγνωσιν ἀνεκίνησε, ὑπακοῆς καὶ παρακοῆς διαφορὰν ἐπὶ τοῦ ξύλου προσγράψας. Ἐντεῦθεν γνωστὸν καλοῦ καὶ πονηροῦ τὸ ξύλον ἐπονομάζεται· ἀφ’ ὧν γὰρ οὗτος ἐδιδάχθη, ὑπὸ τούτων τὸ ξύλον ἐκλήθη· καὶ ἡ τούτου διδασκαλία, τοῦ φυτοῦ προσηγορία. Ἐκεῖ γὰρ, ὡς ἔφην, τῷ Ἀδὰμ ἡ γνῶσις ἐμελετᾶτο, καὶ τὸ λογικὸν ἐγυμνάζετο· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ· ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, οὐ φάγεσθε ἀπ’ αὐτοῦ .
μερίζουσα (37), οὐδὲ λογισμοῦ διάκρισις ζυγοστα ο τοῦσα τῶν πρακτέων τὴν αἵρεσιν· ἀλλ' ὁμοῦ τε κε- λεύει φύσις, καὶ ἐς τὸ πράττειν ἐπείγεται μὴ πολυ- πραγμονοῦντα τὸ πρόσταγμα. Ανθρωπος δὲ λόγῳ τετίμηται, καὶ προαιρέσει κεκόσμηται, καὶ αὐτ εξουσίῳ γνώμῃ ἀστράπτει, βουλήματι ἀδούλωτον ἔχων τὸ φρόνημα, αὐτοδέσποτον ἔχων τὴν πρόθεσιν, ἀδία- στον δεικνὺς τῶν πρακτέων τὴν αἵρεσιν. Εντεῦθεν τὸ μὲν ἐκλέγεται, τὸ δὲ πρὸς τὸ δοκοῦν παραπέμπε ται· καὶ τὸ μὲν ἀποστρέφεται, τῷ δὲ προστίθεται· καὶ βασιλεύων αὐτεξουσίῳ βουλεύματι, πλουτεῖ ταῖς τῆς γνώμης αἱρέσεσι. Διὰ τοῦτο διδοὺς νόμον Θεός, οὐκ ἀνάγκην πρὸς τὸ πράττειν προστίθησιν, ἀλλ' ἐντέλλεται τὰ δοκοῦντα, καὶ τῷ θέλειν τὴν πρᾶξιν ἀφίησι, κἂν ὁ προσταττόμενος παραδράμῃ τὸ πρόσ ταγμα, οὐδ᾽ οὕτως μεταλλάττει τὴν φύσιν, οὐδὲ νόμοις ἀνάγκης δεσμεύει τον παρακούσαντα, οὐδὲ ἀφαιρεῖ βίᾳ τὴν χάριν, οὐδὲ περισπᾷ τὸ δῶρον ἀνάγκῃ, οὐδὲ νοθεύει τὴν γνώμην, παρατρέπων τὴν φύσιν· ἀλλ' ἐῶν τὸ τῶν λογισμῶν αὐτοδέσποτον, σωφρονίζει τιμωρίαις τὸν πλημμελήσαντα· τῷ δὲ κρατοῦντι λογισμῷ τὰς τοῦ σώματος ἡνίας επέτρεψεν (38) · καὶ καθάπερ ἅρματι τῷ σώματι τὴν ψυχὴν ἡνίοχον ἐπι- στήσας, τὸν δρόμον τῆς ἀρετῆς ἐλαύνειν παρα- κελεύεται. Ἐνταῦθα τοίνυν, εἰ μὲν νήφων ὁ λογισμὸς ἀνέχῃ τὰς ἡνίας τοῦ σώματος, τρέχει δρόμον προ- ξενοῦντα τὸν στέφανον· ἐπινυστάξας δὲ καθάπερ ἵπποις τοῖς πάθεσιν, ἔλαθεν ἑαυτὸν κατὰ κρημνῶν καὶ δυσχωρίας φερόμενος· καὶ τελευταῖον καταβλη θείς, ἕλκεται κεκονιμένος, αἰχμάλωτος ἁρματος οἰκείου γενόμενος, καὶ συρόμενος κέκραγε· Ταλαί- πωρος ἐγὼ ἄνθρωπος, τίς με ῥύσεται ἀπὸ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου; Προδοὺς γὰρ ῥᾳθυ- μία τὴν δεσποτείαν, γίνεται δοῦλος παθῶν· καὶ πά θεσιν ἀλογίστοις ὁ λογισμὸς παραχωρήσας τὸν θρό νον, δοῦλος ἐλέγχθη τούτων, ὑφ' ὧν ἐτέχθη δου λεύεσθαι. Πρὸς τοίνυν τοῖς ἄλλοις, οἷς Θεός τιμήσας τὸν ἄνθρωπον φαίνεται, καὶ λογισμῷ αὐτεξουσίου δωρεᾶς ἀμφιέσας, δέδωκε νόμον αὐτῷ, γυμνάζων τὴν αἵρεσιν· καὶ καθάπερ ἐν δέλτῳ τῷ φυτῷ διαγρά ψας τὴν ἐντολὴν, τὴν ἔνδον κρυπτομένην διάγνωσιν ἀνεκίνησε, ὑπακοῆς καὶ παρακοῆς διαφορὰν ἐπὶ τοῦ ξύλου προσγράψας. Εντεῦθεν γνωστὸν καλοῦ καὶ ** ἡνίας επέτρεψεν. λογισμόν αὐτοκράτορα τῶν πα- θῶν. Πέφυκε δὲ (ψυχή) ταῖς τοῦ σώματος ἐπιστατεῖν ὁρμαῖς. τὴν ἐξουσίαν μερίζουσα. "Οθεν καὶ τὰ ἄλογα οὐκ εἰσὶν αὐτεξούσια· ἄγονται γὰρ μᾶλλον ὑπὸ τῆς φύσεως, ήπερ ἄγουσι. Διὸ [οὐκ] ἀντιλέγουσι τῇ φυσικῇ ὀρέξει, ἀλλ᾽ ἅμα ὀρεχθῶσί τινος, ὁρμῶσι πρὸς τὴν πράξιν. Ο δὲ ἄνθρωπος, λογικὸς ὤν, ἄγει μᾶλλον τὴν φύσιν, ήπερ ἄγεται. Διὸ καὶ ὀρεγόμενος, εἴπερ ἐθέλει, ἐξουσίαν ἔχει ἀναχαιτίσαι τὴν ὄρεξιν, ἢ ἀκολουθῆσαι αὐτῇ. 'Ηνίοχον γνώμην στήσας καθύπερθεν ἀρίστην Εσσεαι ἀθάνατος θεὸς ἀμβροτος, οὐκέτι θνητός, BASILII SELEUCIENSIS B librio perpendat agendorum delectum : sed simul A imperat natura, ad agendum impelluntur, non ex- cusso curiose præcepto. Contra homo, ratione in- signitus, electionis potestate ornatus, et arbitrii libertate refulgens, consili vim habet, quæ nulla teneatur voluntatis servitute, intentionemque habet sui dominam, et inviolabili gloriatur agendorum electione. Hine evenit, ut hoc diligat, illud quod ita visum fuerit, repudiet: hoc aversetur, ad illud animum adjiciat, et liberrima cum potestate volun- Lalis regnans abundat optionibus sententiarum. Quare lege posita Deus agendi necessitatem non imponit; sed quæ sibi videntur, imperat, et volun- tatis potestati permittit actionem : et si jussus man- datum prætereat, non ideo naturam demutat, neque necessitatis legibus vincit inobsequentem, neque gratiam per vim aufert, neque intra necessitatem dona contrahit, neque naturam pervertens, mentem adulterat : sed ratione in dominatu suo relicta pœnis delinquentem ad sapientiam revocat. Principi vero rationi corporis habenas permittit, et animam cor- pori veluti curriculo aurigam præfciens adhortatur, ut ad cursum virtutis impellat. Tunc igitur, si ratio sobria corporis habenas sustineat, cursum currit, quo corona paretur: dormitabunda vero passioni- bus tanquanı equis per præcipitia, perque aspera viarum fertur incogitans, et tandem dejecta atque ad terram afflicta trahitur pulvere sordida, sub pro- prii currus jugum captiva, ac vexata clamat: In- felix ego homo, quis me liberabit de corpore mortis hujus Nam per socordiam principatu prodito fit serva passionum, et irrationabilibus passionibus cum thronum ratio præter ordinem concesserit, earum serva comperitur, ad quarum servitutem fruendam nata est. Itaque præter alia quibus homi- nem Deus condecorasse videtur, etlam mentem arbitrii libertate investivit, lege data ad voluntatis exercitationein : et in arbore veluti tabula descripto mandato intus abditam dijudicandi vim excitavit, ascripto in ligno parendi, aut non parendi discri- mine. Hinc notum boni et mali lignum agnoninari : ab illis enim quæ hic didicit lignum appellatum est, et hujus instructio ligui fuit appellatio. Quippe illie, C Rom. vit, 24. CL. DAUSQUEII NOTÆ. quidem libitum fuerit. Insignem hanc doctrinam La- tinis ita notam facio. D. Gregorius in Encomio Ma- chabaorum nominat Athenagoras, De resurr. : Ingenitum est animo corporis appetitionibus præsidere. Quem qui servitio non oppresserit, quin potius in dominatu suo retinuerit supra hominem, evehitur a Pythagora et Deus immortalis habetur : Paria sunt illa Dama- sceni lib. u De fide orthod., c. : Hinc brula carent arbitrii li- bertate : nam aguntur potius a natura, quam agunt. Quare neque naturali appetitui contradicunt, sed si- mul ac aliquid appetiverint, ruunt in opus. Homo vero, ratione præditus cum sit, agit naturam potius quam agitur. Quare etiam, dum appetitu movetur, facula (38) Τῷ δὲ κρατοῦντι λογισμῷ τὰς τοῦ σώματος (37) Καὶ προαίρεσις οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἐπ' ἄμφω D tatem habet appetitum coercendi, aut sequendi, si
Ἔχε τὴν ἀπόλαυσιν ἄμετρον, στῆσον μόνον τὴν χεῖρα πρὸς ἄτοπον βρῶσιν ἐπειγομένην. Δεῖξον τῇ τοῦ νόμου φυλακῇ, τὴν τοῦ νομοθέτου τιμήν. Ἴδω τὴν γνώμην, ἵνα θαυμάσω τὸ φίλτρον. Δίδου μοι χάριν τὴν χεῖρα συστείλας, τὸν ὅλου παραδείσου δοτῆρα, ἑνὸς ξύλου μόνον προτίμησον· σὲ δικαστὴν τῆς ἐμῆς ἐποιησάμην τιμῆς· ἀμείβου τὸν εὐεργέτην περιφρονήσει τῆς γεύσεως. Διὰ τοῦτό σοι τὸν θάνατον φόβον τῷ νόμῳ προσήνεγκα, βοηθοῦντά σοι πρὸς τὴν παράνομον ὄρεξιν· κἂν ὁ λογισμὸς πρὸς αὐτὴν ὀλισθαίνῃ, τῷ φόβῳ στηρίζεται· νεῦρον γὰρ πρὸς ἐγκράτειαν ὁ τῆς παραβάσεως φόβος. Σὺ δὲ μὴ φόβῳ τὴν τιμὴν, ἀλλὰ πόθῳ προσένεγκε. Φυτὸν γενοῦ μεῖζον, τοῦ παραδείσου λαμπρότερον· δρέψομαί σου κἀγὼ τὴν ὑπακοὴν, ὡς καρπὸν ἀγαθὸν τῆς προαιρέσεως. Προσένεγκέ μοι δῶρον τὴν γνώμην· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ . Πλάτυνον τῆς ἐπιθυμίας τοὺς ὅρους· νικᾷ γάρ σου τὴν χρείαν, ἡ τῆς χορηγείας δαψίλεια· ἀντὶ πλούτου ταῖς ἐπιθυμίαις παράδεισος. Ἀλλ’ ὅπου τὸν νόμον γεγραμμένον ὁρᾷς, ἐκεῖ τὸν πόθον ἀνάστελλε· παραιτοῦ ἁφὴν τῆς τροφῆς, ὡς ζωῆς δηλητήριον. Ἀπόστρεφε τὸ βλέμμα χειραγωγοῦν πρὸς παράβασιν·
μερίζουσα (37), οὐδὲ λογισμοῦ διάκρισις ζυγοστα ο τοῦσα τῶν πρακτέων τὴν αἵρεσιν· ἀλλ' ὁμοῦ τε κε- λεύει φύσις, καὶ ἐς τὸ πράττειν ἐπείγεται μὴ πολυ- πραγμονοῦντα τὸ πρόσταγμα. Ανθρωπος δὲ λόγῳ τετίμηται, καὶ προαιρέσει κεκόσμηται, καὶ αὐτ εξουσίῳ γνώμῃ ἀστράπτει, βουλήματι ἀδούλωτον ἔχων τὸ φρόνημα, αὐτοδέσποτον ἔχων τὴν πρόθεσιν, ἀδία- στον δεικνὺς τῶν πρακτέων τὴν αἵρεσιν. Εντεῦθεν τὸ μὲν ἐκλέγεται, τὸ δὲ πρὸς τὸ δοκοῦν παραπέμπε ται· καὶ τὸ μὲν ἀποστρέφεται, τῷ δὲ προστίθεται· καὶ βασιλεύων αὐτεξουσίῳ βουλεύματι, πλουτεῖ ταῖς τῆς γνώμης αἱρέσεσι. Διὰ τοῦτο διδοὺς νόμον Θεός, οὐκ ἀνάγκην πρὸς τὸ πράττειν προστίθησιν, ἀλλ' ἐντέλλεται τὰ δοκοῦντα, καὶ τῷ θέλειν τὴν πρᾶξιν ἀφίησι, κἂν ὁ προσταττόμενος παραδράμῃ τὸ πρόσ ταγμα, οὐδ᾽ οὕτως μεταλλάττει τὴν φύσιν, οὐδὲ νόμοις ἀνάγκης δεσμεύει τον παρακούσαντα, οὐδὲ ἀφαιρεῖ βίᾳ τὴν χάριν, οὐδὲ περισπᾷ τὸ δῶρον ἀνάγκῃ, οὐδὲ νοθεύει τὴν γνώμην, παρατρέπων τὴν φύσιν· ἀλλ' ἐῶν τὸ τῶν λογισμῶν αὐτοδέσποτον, σωφρονίζει τιμωρίαις τὸν πλημμελήσαντα· τῷ δὲ κρατοῦντι λογισμῷ τὰς τοῦ σώματος ἡνίας επέτρεψεν (38) · καὶ καθάπερ ἅρματι τῷ σώματι τὴν ψυχὴν ἡνίοχον ἐπι- στήσας, τὸν δρόμον τῆς ἀρετῆς ἐλαύνειν παρα- κελεύεται. Ἐνταῦθα τοίνυν, εἰ μὲν νήφων ὁ λογισμὸς ἀνέχῃ τὰς ἡνίας τοῦ σώματος, τρέχει δρόμον προ- ξενοῦντα τὸν στέφανον· ἐπινυστάξας δὲ καθάπερ ἵπποις τοῖς πάθεσιν, ἔλαθεν ἑαυτὸν κατὰ κρημνῶν καὶ δυσχωρίας φερόμενος· καὶ τελευταῖον καταβλη θείς, ἕλκεται κεκονιμένος, αἰχμάλωτος ἁρματος οἰκείου γενόμενος, καὶ συρόμενος κέκραγε· Ταλαί- πωρος ἐγὼ ἄνθρωπος, τίς με ῥύσεται ἀπὸ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου; Προδοὺς γὰρ ῥᾳθυ- μία τὴν δεσποτείαν, γίνεται δοῦλος παθῶν· καὶ πά θεσιν ἀλογίστοις ὁ λογισμὸς παραχωρήσας τὸν θρό νον, δοῦλος ἐλέγχθη τούτων, ὑφ' ὧν ἐτέχθη δου λεύεσθαι. Πρὸς τοίνυν τοῖς ἄλλοις, οἷς Θεός τιμήσας τὸν ἄνθρωπον φαίνεται, καὶ λογισμῷ αὐτεξουσίου δωρεᾶς ἀμφιέσας, δέδωκε νόμον αὐτῷ, γυμνάζων τὴν αἵρεσιν· καὶ καθάπερ ἐν δέλτῳ τῷ φυτῷ διαγρά ψας τὴν ἐντολὴν, τὴν ἔνδον κρυπτομένην διάγνωσιν ἀνεκίνησε, ὑπακοῆς καὶ παρακοῆς διαφορὰν ἐπὶ τοῦ ξύλου προσγράψας. Εντεῦθεν γνωστὸν καλοῦ καὶ ** ἡνίας επέτρεψεν. λογισμόν αὐτοκράτορα τῶν πα- θῶν. Πέφυκε δὲ (ψυχή) ταῖς τοῦ σώματος ἐπιστατεῖν ὁρμαῖς. τὴν ἐξουσίαν μερίζουσα. "Οθεν καὶ τὰ ἄλογα οὐκ εἰσὶν αὐτεξούσια· ἄγονται γὰρ μᾶλλον ὑπὸ τῆς φύσεως, ήπερ ἄγουσι. Διὸ [οὐκ] ἀντιλέγουσι τῇ φυσικῇ ὀρέξει, ἀλλ᾽ ἅμα ὀρεχθῶσί τινος, ὁρμῶσι πρὸς τὴν πράξιν. Ο δὲ ἄνθρωπος, λογικὸς ὤν, ἄγει μᾶλλον τὴν φύσιν, ήπερ ἄγεται. Διὸ καὶ ὀρεγόμενος, εἴπερ ἐθέλει, ἐξουσίαν ἔχει ἀναχαιτίσαι τὴν ὄρεξιν, ἢ ἀκολουθῆσαι αὐτῇ. 'Ηνίοχον γνώμην στήσας καθύπερθεν ἀρίστην Εσσεαι ἀθάνατος θεὸς ἀμβροτος, οὐκέτι θνητός, BASILII SELEUCIENSIS B librio perpendat agendorum delectum : sed simul A imperat natura, ad agendum impelluntur, non ex- cusso curiose præcepto. Contra homo, ratione in- signitus, electionis potestate ornatus, et arbitrii libertate refulgens, consili vim habet, quæ nulla teneatur voluntatis servitute, intentionemque habet sui dominam, et inviolabili gloriatur agendorum electione. Hine evenit, ut hoc diligat, illud quod ita visum fuerit, repudiet: hoc aversetur, ad illud animum adjiciat, et liberrima cum potestate volun- Lalis regnans abundat optionibus sententiarum. Quare lege posita Deus agendi necessitatem non imponit; sed quæ sibi videntur, imperat, et volun- tatis potestati permittit actionem : et si jussus man- datum prætereat, non ideo naturam demutat, neque necessitatis legibus vincit inobsequentem, neque gratiam per vim aufert, neque intra necessitatem dona contrahit, neque naturam pervertens, mentem adulterat : sed ratione in dominatu suo relicta pœnis delinquentem ad sapientiam revocat. Principi vero rationi corporis habenas permittit, et animam cor- pori veluti curriculo aurigam præfciens adhortatur, ut ad cursum virtutis impellat. Tunc igitur, si ratio sobria corporis habenas sustineat, cursum currit, quo corona paretur: dormitabunda vero passioni- bus tanquanı equis per præcipitia, perque aspera viarum fertur incogitans, et tandem dejecta atque ad terram afflicta trahitur pulvere sordida, sub pro- prii currus jugum captiva, ac vexata clamat: In- felix ego homo, quis me liberabit de corpore mortis hujus Nam per socordiam principatu prodito fit serva passionum, et irrationabilibus passionibus cum thronum ratio præter ordinem concesserit, earum serva comperitur, ad quarum servitutem fruendam nata est. Itaque præter alia quibus homi- nem Deus condecorasse videtur, etlam mentem arbitrii libertate investivit, lege data ad voluntatis exercitationein : et in arbore veluti tabula descripto mandato intus abditam dijudicandi vim excitavit, ascripto in ligno parendi, aut non parendi discri- mine. Hinc notum boni et mali lignum agnoninari : ab illis enim quæ hic didicit lignum appellatum est, et hujus instructio ligui fuit appellatio. Quippe illie, C Rom. vit, 24. CL. DAUSQUEII NOTÆ. quidem libitum fuerit. Insignem hanc doctrinam La- tinis ita notam facio. D. Gregorius in Encomio Ma- chabaorum nominat Athenagoras, De resurr. : Ingenitum est animo corporis appetitionibus præsidere. Quem qui servitio non oppresserit, quin potius in dominatu suo retinuerit supra hominem, evehitur a Pythagora et Deus immortalis habetur : Paria sunt illa Dama- sceni lib. u De fide orthod., c. : Hinc brula carent arbitrii li- bertate : nam aguntur potius a natura, quam agunt. Quare neque naturali appetitui contradicunt, sed si- mul ac aliquid appetiverint, ruunt in opus. Homo vero, ratione præditus cum sit, agit naturam potius quam agitur. Quare etiam, dum appetitu movetur, facula (38) Τῷ δὲ κρατοῦντι λογισμῷ τὰς τοῦ σώματος (37) Καὶ προαίρεσις οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἐπ' ἄμφω D tatem habet appetitum coercendi, aut sequendi, si
PG 85:53φεῦγε τὴν θέαν, ἵν’ ἔχῃς τὸ σώζεσθαι· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ . Ἀκόλουθος ὁ νόμος τῷ χρόνῳ. Πρόσφορα τῷ καιρῷ τὰ ἐντάλματα. Ποῖον γὰρ ἂν νόμον ἥρμοσε τὸ, Μὴ φονεύσῃς , τίνα; καὶ διὰ τί; Μὴ κλέψῃς , τὰ τίνος; καὶ, Μὴ μοιχεύσῃς , τὴν τίνος; Ποῖον γὰρ ἂν αὐτὸν κάλλους βέλος ἐτόξευεν ἕτερον, ἵνα τὴν βολὴν φυλαξάμενος, φύλαξ γένηται τοῦ προστάγματος; γ. Τέως μὲν οὖν ὁ Ἀδὰμ ἀκίνδυνος ἀπήλαυε, καὶ ἦν ἀβλαβὴς ἡ τρυφὴ, ἄμικτος ὀφιώδους ἰοῦ. Ἀλλ’ ἤγειρεν ἡ θέα πρὸς βασκανίαν διάβολον, καὶ πληγεὶς οἷς ἔβλεπεν, ἀντιπλήττειν πειρᾶται τὸν πλήττοντα. Εἶδε πάσης κτίσεως ἐξουσίαν ἀμέριστον, εἶδε θαλάττης δεσποτείαν ἐγχειρισθεῖσαν, ζώων ὑποκυπτούσας ἀγέλας, παράδεισον οἰκητήριον, νύμφην χειρὶ πλαττομένην Θεοῦ, προῖκα διδομένην τὴν κτίσιν, νυμφοστολοῦντα Θεὸν, καὶ φθόνῳ βαλλόμενος, ὄφιν ὁ θηριώδης ἐνδύεται· ὄφεως ἡνίοχος, μετὰ τὴν τοῦ ἀέρος ἡνιοχείαν καθίσταται, πράξεσιν ἀτίμοις ἀτίμως ἐπισυρόμενος. Ὁ γὰρ προσκρούων Θεῷ, καὶ πρὸ τῆς τιμωρίας, τιμωρίαν ἔχει τὴν ἀτιμίαν.
Β πονηροῦ τὸ ξύλον ἐπονομάζεται· ἀφ᾽ ὧν γὰρ οὗτος ἐδιδάχθη, ὑπὸ τούτων τὸ ξύλον ἐκλήθη· καὶ ἡ τούτου διδασκαλία, τοῦ φυτοῦ προσηγορία. Ἐκεῖ γὰρ, ὡς, ἔφην, τῷ Ἀδὰμ ἡ γνῶσις ἐμελετάτο, καὶ τὸ λογικὸν ἐγυμνάζετο· ᾿Απὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ πα- ραδείσῳ βρώσει φαγῇ· ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρόν, οὐ φάγεσθε ἀπ' αὐτοῦ. Ἔχε τὴν ἀπόλαυσιν ἄμετρον, στῆσον μόνον τὴν χεῖρα πρὸς ἄτοπον βρῶσιν ἐπειγομένην. Δεῖξον τῇ τοῦ νόμου φυλακῇ, τὴν τοῦ νομοθέτου τιμήν. Ιδω τὴν γνώμην, ἵνα θαυμάσω τὸ φίλτρον. Δίδου μοι χάριν τὴν χεῖρα συστείλας, τὸν ὅλου παραδείσου δοτῆρα, ἑνὸς ξύλου μόνον προτίμησον· σὲ δικαστὴν τῆς ἐμῆς ἐποιησάμην τιμῆς· ἀμείβου τὸν εὐεργέτην περιφρονήσει τῆς γεύσεως. Διὰ τοῦτό σοι τὸν θάνα τον φόβον τῷ νόμῳ προσήνεγκα, βοηθοῦντά σοι πρὸς τὴν παράνομον ὄρεξιν κἂν ὁ λογισμὸς πρὸς αὐτὴν ὀλισθαίνῃ, τῷ φόβῳ στηρίζεται· νεῦρον γὰρ πρὸς ἐγκράτειαν ὁ τῆς παραβάσεως φόβος. Σὺ δὲ μὴ φόβῳ τὴν τιμὴν, ἀλλὰ πόθῳ προσένεγκε. Φυτόν γενοῦ μεί ζον, τοῦ παραδείσου λαμπρότερον· δρέψομαί σου κἀγὼ τὴν ὑπακοὴν, ὡς καρπὸν ἀγαθὸν τῆς προαιρέ- σεως. Προσένεγκέ μοι δῶρον τὴν γνώμην· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ. Πλάτυνον τῆς ἐπιθυμίας τοὺς ὅρους· νικᾷ γάρ σου τὴν χρείαν, ἡ τῆς χορηγείας δαψίλεια· ἀντὶ πλούτου ταῖς ἐπιθυμίαις παράδεισος. Αλλ' ὅπου τὸν νόμον γεγραμμένον ὁρᾷς, ἐκεῖ τὸν πόθον ἀνάστελλε· παρ- αιτοῦ ἀφὴν τῆς τροφῆς, ὡς ζωῆς δηλητήριον. Από στρεψε το βλέμμα χειραγωγούν πρὸς παράβασιν, φευγε τὴν θέαν, ἵν' ἔχῃς τὸ σώζεσθαι· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ. Ακό- λουθος ὁ νόμος τῷ χρόνῳ. Πρόσφορα τῷ καιρῷ τὰ ἐντάλματα. Ποῖον γὰρ ἂν νόμον ἤρμοσε τὸ, νεύσῃς, τίνα ; καὶ διὰ τί; Μὴ κλέψῃς, τὰ τίνος; καὶ, Μὴ μοιχεύσῃς, την τίνος; Ποῖον γὰρ ἂν αὐτὸν κάλλους βέλος ετόξευεν ἕτερον, ἵνα τὴν βολὴν φυλαξάμενος, φύλαξ γένηται τοῦ προστάγματος; Μὴ φο γ. Τέως μὲν οὖν ὁ ᾿Αδὰμ ἀκίνδυνος ἀπήλαυε, καὶ ἦν ἀβλαβὴς ἡ τρυφή, ἄμικτος ὀριώδους ἰοῦ. Ἀλλ᾿ ἤγειρεν ἡ θέα πρὸς βασκανίαν διάβολον, καὶ πληγείς οἷς ἔβλεπεν, ἀντιπλήττειν πειρᾶται τὸν πλήττοντα. Εἶδε πάσης κτίσεως ἐξουσίαν ἀμέριστον, είδε θαλάτ της δεσποτείαν έγχειρισθεῖσαν, ζώων ὑποκυπτούσας ἀγέλας, παράδεισον οικητήριον, νύμφην χειρὶ πλατε τομένην Θεοῦ, προίκα διδομένην τὴν κτίσιν, νυμφο στολοῦντα Θεόν, καὶ φθόνῳ βαλλόμενος, ὄφιν ὁ θη- ριώδης ἐνδύεται· ἔφεως ἡνίοχος, μετὰ τὴν τοῦ αέρος ἡνιοχείαν (59) καθίσταται, πράξεσιν ἀτίμοις ἀτίμως ἐπισυρόμενος. Ο γὰρ προσκρούων Θεῷ, καὶ πρὸ τῆς τιμωρίας, τιμωρίαν ἔχει τὴν ἀτιμίαν. Οὕτω τοίνυν όφεως υποκριτής γεγονώς, πρόσεισι τοῖς ἐπιβουλευομένοις τὸν κηδεμόνα μιμούμενος, καὶ τῷ Ἀδὰμ τέως ἀφεὶς τὸ τῆς συζυγίας ευχείρωτον, ἕτερον περιεξέρχεται μέρος, ἀπὸ τῆς πλευρᾶς τοι- Ἐν ἑπτακύκλοις ἡμερῶν περιδρόμοις. Ἡνιοχῶν δὲ τοὺς χρόνους. ORATIO III. A uti dixi, Adamo excolebatur intelligentia, et exer- cebatur ratio Ex omni ligno paradisi comede : de ligno autem scientia boni et mali ne comedas. Fru- ctum habe citra modum; manum duntaxat abstine ab esu insulso et superfluo. Quo in pretio sit legislator, observatione legis propala. Perspectum tuum habeam animum, ut amoris tui vim in pretio habeam : gratus esto manum contrahendo, an- tefer totius paradisi largitorem unico ligno: honoris mei arbitrum te statui, par bene merenti refer gustatus contemptione. Ideo mortis terrorem cum lege tibi obtuli contra nerariam appetentiam auxilio futurum; et si mens ad eam inclinet, terrore ob- jecto frmnatur: est enim temperantiæ nervus præ- varicationis metus. Tu vero non terrore, sed amore honorem mihi defer. Tu major cum sis, esto plan- ta paradiso illustrior, et voluntariæ tuæ obedientia carpam fructum bonum. Offer mihi nuneri men- ten. De omni ligno paradisi comede. Prolata cupi ditatis tuæ terminos; quandoquidem usus tuos rerum concessarum excedit affluentia. Paradisus cupiditati sit pro divitiis: verum ubi legem scriptam vides, ibi desiderium coerce, ibi recusa cibi con- tactum, ut vitæ venenum. Averte oculos, ne ad transgressionem traducant: fuge spectare, ut sal- vari possis. De omni ligno paradisi comede. Accom- modata tempori lex, congruunt edictiones cum tem- pore. Nam qui apposita possit esse lex, Non occides ? quem ? cur? Non furtum facies? quorum, cujus ? Non machaberis ? quicum? cujus? Ecquod enim aliud potuit in ipsum pulchritudinis telum jaculari, ut ictu devitato mandata conficeret et erat voluptas innoxia, carens admistione serpen- timi veneni. Sed ad invidiam excitus est diabolus spectando, et eorum, quæ viderat, visione saucius, ferientem referire connititur. Vidit in omnem crea- turam integram potestatem, vidit in ejus manu.ma- ris imperium, subjectos animantium greges, para- disum pro domicilio, sponsam divina fictam manu, in dotem creaturain datam, sponsæ ductorem Deum, D et ictus invidia serpentem efferatus induit, post ae- Exod. xx, 43-15. ris rectionem serpentis rector constituitur turpi fa- cinori turpiter adrepens. Nam qui Deum offendit, satis ei supplicii est dedecus, vel ante supplicium. ltaque serpentis facie personatus insidiose meditata aggreditur, curatorem imitans, et Adamo tantisper eonjugii negotium sinens sub manum succedere alias obit partes, per latus hominis structuram sub- CL. DAUSQUEN NOTÆ. potestates tenebrarum harum. Sunt illa quoque Pi- side mellitissima : Septemplici dierum circulo regit, El aurigatur omne tempus. • 3. Tune igitur Adam periculi expers deliciabatur, (39) Μετὰ τὴν τοῦ ἀέρος ἡνιοχειαν. Intelligit
Οὕτω τοίνυν ὄφεως ὑποκριτὴς γεγονὼς, πρόσεισι τοῖς ἐπιβουλευομένοις τὸν κηδεμόνα μιμούμενος, καὶ τῷ Ἀδὰμ τέως ἀφεὶς τὸ τῆς συζυγίας εὐχείρωτον, ἕτερον περιεξέρχεται μέρος, ἀπὸ τῆς πλευρᾶς τοιχωρυχεῖν τὸν ἄνθρωπον ἄρχεται· Τί ὅτι εἶπεν ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ τοῦ ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ ; Ὑποκρίνεται φιλανθρωπίαν ὁ πρὸς φόνον δραμὼν, καὶ συγκρούειν ἐπιχειρεῖ τὸν οἰκέτην πρὸς τὸν Δεσπότην, συμπαθείας προσχήματι. Εἶδον ὑμᾶς, φησὶν, ἐν ἀγαθῶν περιουσίᾳ τυχεῖν οὐ τολμῶντας, καὶ συμπαθήσας ἐλήλυθα. Εἶδον ἐν μέσῳ παραδείσου λιμώττοντας, καὶ τὴν λύπην μεριζόμενος ἦλθον. Τί γὰρ, εἰπέ μοι, βουλόμενος ὁ Θεὸς τὴν βρῶσιν ἐκώλυσε; τί δείξας τὴν θέαν, τῆς πείρας ἐστέρησε; τίνι ταμιεύεται τὴν ἀπόλαυσιν; τίνι φυλάττει τὸ δῶρον ὑμῶν ἀφαιρούμενος; Ἄμεινον ἦν, εἰ μὴ ἐδεδώκει, ἢ δεδωκὼς ἐκώλυσε. Παράδεισον ἔδωκε, καὶ τὴν βρῶσιν οὐ συνεχώρησε. Ταύταις ταῖς φωναῖς τὴν ἀκοὴν ὑπεργάζεται, καὶ πολιορκεῖ τὸν λόγον, καὶ κυμαίνει τὴν γνώμην. Ἔπληξε τὴν ἀκοὴν, ἵνα βλάψῃ συνείδησιν. Ἀλλ’ ἀποκρίνεται πρὸς τὸν ἐπίβουλον ἡ γυνὴ, καὶ διορθοῦσθαι τὸν ἐπιβουλεύοντα βούλεται.
Β πονηροῦ τὸ ξύλον ἐπονομάζεται· ἀφ᾽ ὧν γὰρ οὗτος ἐδιδάχθη, ὑπὸ τούτων τὸ ξύλον ἐκλήθη· καὶ ἡ τούτου διδασκαλία, τοῦ φυτοῦ προσηγορία. Ἐκεῖ γὰρ, ὡς, ἔφην, τῷ Ἀδὰμ ἡ γνῶσις ἐμελετάτο, καὶ τὸ λογικὸν ἐγυμνάζετο· ᾿Απὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ πα- ραδείσῳ βρώσει φαγῇ· ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρόν, οὐ φάγεσθε ἀπ' αὐτοῦ. Ἔχε τὴν ἀπόλαυσιν ἄμετρον, στῆσον μόνον τὴν χεῖρα πρὸς ἄτοπον βρῶσιν ἐπειγομένην. Δεῖξον τῇ τοῦ νόμου φυλακῇ, τὴν τοῦ νομοθέτου τιμήν. Ιδω τὴν γνώμην, ἵνα θαυμάσω τὸ φίλτρον. Δίδου μοι χάριν τὴν χεῖρα συστείλας, τὸν ὅλου παραδείσου δοτῆρα, ἑνὸς ξύλου μόνον προτίμησον· σὲ δικαστὴν τῆς ἐμῆς ἐποιησάμην τιμῆς· ἀμείβου τὸν εὐεργέτην περιφρονήσει τῆς γεύσεως. Διὰ τοῦτό σοι τὸν θάνα τον φόβον τῷ νόμῳ προσήνεγκα, βοηθοῦντά σοι πρὸς τὴν παράνομον ὄρεξιν κἂν ὁ λογισμὸς πρὸς αὐτὴν ὀλισθαίνῃ, τῷ φόβῳ στηρίζεται· νεῦρον γὰρ πρὸς ἐγκράτειαν ὁ τῆς παραβάσεως φόβος. Σὺ δὲ μὴ φόβῳ τὴν τιμὴν, ἀλλὰ πόθῳ προσένεγκε. Φυτόν γενοῦ μεί ζον, τοῦ παραδείσου λαμπρότερον· δρέψομαί σου κἀγὼ τὴν ὑπακοὴν, ὡς καρπὸν ἀγαθὸν τῆς προαιρέ- σεως. Προσένεγκέ μοι δῶρον τὴν γνώμην· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ. Πλάτυνον τῆς ἐπιθυμίας τοὺς ὅρους· νικᾷ γάρ σου τὴν χρείαν, ἡ τῆς χορηγείας δαψίλεια· ἀντὶ πλούτου ταῖς ἐπιθυμίαις παράδεισος. Αλλ' ὅπου τὸν νόμον γεγραμμένον ὁρᾷς, ἐκεῖ τὸν πόθον ἀνάστελλε· παρ- αιτοῦ ἀφὴν τῆς τροφῆς, ὡς ζωῆς δηλητήριον. Από στρεψε το βλέμμα χειραγωγούν πρὸς παράβασιν, φευγε τὴν θέαν, ἵν' ἔχῃς τὸ σώζεσθαι· Ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγῇ. Ακό- λουθος ὁ νόμος τῷ χρόνῳ. Πρόσφορα τῷ καιρῷ τὰ ἐντάλματα. Ποῖον γὰρ ἂν νόμον ἤρμοσε τὸ, νεύσῃς, τίνα ; καὶ διὰ τί; Μὴ κλέψῃς, τὰ τίνος; καὶ, Μὴ μοιχεύσῃς, την τίνος; Ποῖον γὰρ ἂν αὐτὸν κάλλους βέλος ετόξευεν ἕτερον, ἵνα τὴν βολὴν φυλαξάμενος, φύλαξ γένηται τοῦ προστάγματος; Μὴ φο γ. Τέως μὲν οὖν ὁ ᾿Αδὰμ ἀκίνδυνος ἀπήλαυε, καὶ ἦν ἀβλαβὴς ἡ τρυφή, ἄμικτος ὀριώδους ἰοῦ. Ἀλλ᾿ ἤγειρεν ἡ θέα πρὸς βασκανίαν διάβολον, καὶ πληγείς οἷς ἔβλεπεν, ἀντιπλήττειν πειρᾶται τὸν πλήττοντα. Εἶδε πάσης κτίσεως ἐξουσίαν ἀμέριστον, είδε θαλάτ της δεσποτείαν έγχειρισθεῖσαν, ζώων ὑποκυπτούσας ἀγέλας, παράδεισον οικητήριον, νύμφην χειρὶ πλατε τομένην Θεοῦ, προίκα διδομένην τὴν κτίσιν, νυμφο στολοῦντα Θεόν, καὶ φθόνῳ βαλλόμενος, ὄφιν ὁ θη- ριώδης ἐνδύεται· ἔφεως ἡνίοχος, μετὰ τὴν τοῦ αέρος ἡνιοχείαν (59) καθίσταται, πράξεσιν ἀτίμοις ἀτίμως ἐπισυρόμενος. Ο γὰρ προσκρούων Θεῷ, καὶ πρὸ τῆς τιμωρίας, τιμωρίαν ἔχει τὴν ἀτιμίαν. Οὕτω τοίνυν όφεως υποκριτής γεγονώς, πρόσεισι τοῖς ἐπιβουλευομένοις τὸν κηδεμόνα μιμούμενος, καὶ τῷ Ἀδὰμ τέως ἀφεὶς τὸ τῆς συζυγίας ευχείρωτον, ἕτερον περιεξέρχεται μέρος, ἀπὸ τῆς πλευρᾶς τοι- Ἐν ἑπτακύκλοις ἡμερῶν περιδρόμοις. Ἡνιοχῶν δὲ τοὺς χρόνους. ORATIO III. A uti dixi, Adamo excolebatur intelligentia, et exer- cebatur ratio Ex omni ligno paradisi comede : de ligno autem scientia boni et mali ne comedas. Fru- ctum habe citra modum; manum duntaxat abstine ab esu insulso et superfluo. Quo in pretio sit legislator, observatione legis propala. Perspectum tuum habeam animum, ut amoris tui vim in pretio habeam : gratus esto manum contrahendo, an- tefer totius paradisi largitorem unico ligno: honoris mei arbitrum te statui, par bene merenti refer gustatus contemptione. Ideo mortis terrorem cum lege tibi obtuli contra nerariam appetentiam auxilio futurum; et si mens ad eam inclinet, terrore ob- jecto frmnatur: est enim temperantiæ nervus præ- varicationis metus. Tu vero non terrore, sed amore honorem mihi defer. Tu major cum sis, esto plan- ta paradiso illustrior, et voluntariæ tuæ obedientia carpam fructum bonum. Offer mihi nuneri men- ten. De omni ligno paradisi comede. Prolata cupi ditatis tuæ terminos; quandoquidem usus tuos rerum concessarum excedit affluentia. Paradisus cupiditati sit pro divitiis: verum ubi legem scriptam vides, ibi desiderium coerce, ibi recusa cibi con- tactum, ut vitæ venenum. Averte oculos, ne ad transgressionem traducant: fuge spectare, ut sal- vari possis. De omni ligno paradisi comede. Accom- modata tempori lex, congruunt edictiones cum tem- pore. Nam qui apposita possit esse lex, Non occides ? quem ? cur? Non furtum facies? quorum, cujus ? Non machaberis ? quicum? cujus? Ecquod enim aliud potuit in ipsum pulchritudinis telum jaculari, ut ictu devitato mandata conficeret et erat voluptas innoxia, carens admistione serpen- timi veneni. Sed ad invidiam excitus est diabolus spectando, et eorum, quæ viderat, visione saucius, ferientem referire connititur. Vidit in omnem crea- turam integram potestatem, vidit in ejus manu.ma- ris imperium, subjectos animantium greges, para- disum pro domicilio, sponsam divina fictam manu, in dotem creaturain datam, sponsæ ductorem Deum, D et ictus invidia serpentem efferatus induit, post ae- Exod. xx, 43-15. ris rectionem serpentis rector constituitur turpi fa- cinori turpiter adrepens. Nam qui Deum offendit, satis ei supplicii est dedecus, vel ante supplicium. ltaque serpentis facie personatus insidiose meditata aggreditur, curatorem imitans, et Adamo tantisper eonjugii negotium sinens sub manum succedere alias obit partes, per latus hominis structuram sub- CL. DAUSQUEN NOTÆ. potestates tenebrarum harum. Sunt illa quoque Pi- side mellitissima : Septemplici dierum circulo regit, El aurigatur omne tempus. • 3. Tune igitur Adam periculi expers deliciabatur, (39) Μετὰ τὴν τοῦ ἀέρος ἡνιοχειαν. Intelligit
PG 85:55Τί σαυτὴν, ὦ γύναι, μολύνεις ταῖς ὑποκρίσεσιν; Ἐφόρεσας τὸ ψεῦδος, φεῦγε τὸν τοῦ ψεύδους ἐργάτην, ἀποστρέφου τὸν τοῦ ψεύδους πατέρα, ἀντίστησον αὐτοῦ ταῖς μηχαναῖς τὴν σιγήν· ἄπρακτον αὐτῷ ποίει τὸ βέλος, τὴν ἀκοὴν ἀποφράξασα. Ἀπὸ παντὸς , φησὶ, ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγόμεθα, ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρὸν, εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ φαγόμεθα ἀπ’ αὐτοῦ. Ἧ δ’ ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε . Ἐγύμνωσας σαυτὴν, ὦ γύναι, τῶν ὅπλων, Θεοῦ φωνὴν τῷ διαβόλῳ καταπιστεύσασα. Τί οὖν ἐκεῖνος; Οὐ θανάτῳ , φησὶν, ἀποθανεῖσθε . Ὢ γνώμης μιαρᾶς, καὶ φωνῆς τολμηρᾶς Θεὸς τοῖς παραβᾶσι θάνατον ἀποφαίνεται, καὶ διάβολος ζωὴν τοῖς παρανομοῦσιν ἀντεπαγγέλλεται· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε . Κλέπτει τοῦ θανάτου τὸν φόβον, ἵνα λῃστεύσῃ τῆς ἐντολῆς τὴν ἀσφάλειαν. Νοθεύει τὴν τιμωρίαν, ἵνα πρὸς παρανομίαν προτρέψηται. Σαλεύσας τὸν φόβον, γυμνώσας τῆς τιμωρίας, σαλπίζει τὸν κατὰ Θεοῦ πόλεμον. Ἤδει γὰρ ὁ Θεὸς ὅτι ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε ἀπ’ αὐτοῦ, διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοί· καὶ ἔσεσθε, ὡς θεοὶ, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν .
χωρυχεῖν τὸν ἄνθρωπον (40) ἄρχετα:· Τί ὅτι εἶπεν Β ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ τοῦ ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ; Υποκρίνεται φιλανθρωπίαν ὁ πρὸς φύ- τον δραμών, καὶ συγκρούειν ἐπιχειρεῖ τὸν εἰκέτην πρὸς τὸν Δεσπότην, συμπαθείας προσχήματι. Εἶδον ὑμᾶς, φησὶν, ἐν ἀγαθῶν περιουσίᾳ τυχεῖν οὐ τολμῶν. τας, καὶ συμπαθήσας ἐλήλυθα. Εἶδον ἐν μέσῳ παρα- δείσου λιμώττοντας, καὶ τὴν λύπην μεριζόμενος ήλ- θου (41). Τί γάρ, εἰπέ μοι, βουλόμενος ὁ Θεὸς τὴν βρῶσιν ἐκώλυσε; τί δείξας την θέαν, τῆς πείρας ἐστέρησε ; τίνι ταμιεύεται τὴν ἀπόλαυσιν; τίνι φυ- λάττει τὸ δῶρον ὑμῶν ἀφαιρούμενος; Αμεινον ἦν, εξ μὴ ἐδεδώκει, ἢ δεδωκώς εκώλυσε. Παράδεισον ἔδωκε, καὶ τὴν βρῶσιν οὐ συνεχώρησε. Ταύταις ταῖς φω ναῖς τὴν ἀκοὴν ὑπεργάζεται (49), καὶ πολιορκεῖ τὸν λόγον, καὶ κυμαίνει τὴν γνώμην. Ἔπληξε τὴν ἀκοὴν, ἵνα βλάψῃ συνείδησιν. Ἀλλ᾿ ἀποκρίνεται πρὸς τὸν ἐπίβουλον ἡ γυνὴ, καὶ διορθοῦσθαι τὸν ἐπιβουλεύοντα βούλεται. Τί σαυτήν, ὦ γύναι, μολύνεις ταῖς ὑπο κρίσεσιν; Ἐφόρεσας τὸ ψεῦδος, φεύγε τὸν τοῦ ψεύ δους ἐργάτην, ἀποστρέφου τὸν τοῦ ψεύδους πατέρα, ἀντίστησον αὐτοῦ ταῖς μηχαναῖς τὴν σιγήν· ἄπρα- κτον αὐτῷ ποίει τὸ βέλος, τὴν ἀκοὴν ἀποφράξασα. Ἀπὸ παντὸς, φησί, ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγόμεθα (43), ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρόν, εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ φαγόμεθα ἀπ' αὐτοῦ. ῾Η δ' ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Εγύμνωσας σαυτήν, ὦ γύ ναι, τῶν ὅπλων, Θεοῦ φωνήν τῷ διαβόλῳ καταπι· στεύσασα. Τί οὖν ἐκεῖνος; Οὐ θανάτῳ, φησίν, ἀπο θανεῖσθε. "Ω γνώμης μιαρᾶς, καὶ φωνῆς τολμηρᾶς Θεὸς τοῖς παραβᾶσι θάνατον ἀποφαίνεται, καὶ διά- βολος ζωὴν τοῖς παρανομοῦσιν ἀντεπαγγέλλεται· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Κλέπτει τοῦ θανάτου τὸν φόβον, ἵνα λῃστεύσῃ τῆς ἐντολῆς τὴν ἀσφάλειαν. Νo- θεύει τὴν τιμωρίαν, ἵνα πρὸς παρανομίαν προτρέψη- ται. Σαλεύσας τὸν φόβον, γυμνώσας τῆς τιμωρίας. σαλπίζει τὸν κατὰ Θεοῦ πόλεμον (44). Ηδει γὰρ δ Θεὺς ὅτι ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, διανοι- χθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοί· καὶ ἔσεσθε, ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν. Φθόνῳ, φησὶν, ὑμᾶς, οὐ πόθῳ τοῦ δένδρου κεκώλυκε. Απ- εστέρησε βρώσεως, ἵνα κωλύση θεότητος. Τί οὖν φεύ Εργατἶναι οἱ γηπόνοι, μια υπεργάζομαι τοιχω- ρυχοῦντος τιμω ρίαν μερίζειν μια πιο τοιχωρυχεῖν. οἱ ἐργάζεσθαι ἀπὸ τῆς ἔρας, Εt 55. BASILII SELEUCIENSIS rero incceptat : Cur pracepit vobis Deus, ut non A B comederetis ex omui ligno paradisi * ? Humanitatem sinulat, cum ad cadem accurrat, et commiserationis obtentu conatur servum cum Domino committere. Vidi vos, inquit, in omni bonorum affluentia non ausos frui, et condolens veni : videbam in medio paradisi esurientes, et in partem tristitia veni. Nam que consilio, dic mihi, cibo Deus interdixit ? quid, spectabili re commonstrata, usu privavit? cui oble- ctationem hanc recondit? cui vobis ablata dona re- servat? Satius erat non dedisse, quam dato inter- dixisse. Paradisum dedit, et cibum non concessit. His vocibus auditum subvertit, et rationem obsidet, utque mens animi fluctuet, facit: percussit autem, ut conscientiam lædat. Verum ad insidiatorem re- spondet mulier, et insidiantem corrigere vult. Quid te, mulier, simulatione inquinas? mendacium au- disti, mendacii artifcem fuge, aversare mendacii pa- tren, obsiste silentio ejus machinis, inefficax ejus telum fac auribus oppilatis. De fructu lignorum, in- quit, quæ sunt in paradiso, vescimur : de ligno autem scientiæ boni et mali præcepit Deus, ne comederemus. In quocunque enim die comederitis,morte moriemini ". Exarmasti te, mulier, Dei voce diabolo credita. Quid ille igitur? Nequaquam moriemini ". O sententiam exsecrabilem, et plenam audacise vocean! Deus mor- tem transgressoribus statuit, et diabolus vitam con- tra legem agentibus spondet. Nequaquam morte mo- riemini. Furtim demit mortis terrorem, ut legis munimenta deprædetur; pœnam adulterat, quo ad legem perfringendam propellat; excusso timore poe- maque sublata, contra Deum bellum conflat: Scit enim Deus quod in quocunque die comederitis ex eo, aperientur oculi vestri, et erilis sicut dii, scientes bonum et malum ". Non per amorem, inquit, sed per invidiam arbore interdixit ; privavit esu, ut di- sinitatis aditu prohibeat. Quid ergo fugis, mulier, plantam, cujus ope Deus eris? quid cibum, per quem pares cum imperante sitis, repudiatis? Vere ho- micida erat ab initio". Postquam enim his duobus Adamum vidisset munitum, mortis metu, ac vitæ promissis, quibus ipsum munire Deus occupaverat, eadem imitatur et dæmon. Et morti quidem illud * Gen. 11, 1. ibid. 2, 3. C es ibid. 4. " ibid. 5. ** Joan. viii, 44. CL. DAUSQUEI NOTÆ. Rus : nec jure alii exterunt transfertur ad clanculariam serpentis quasi sufossionem. Eo vertis mus, Auditum subvertit. Translatio una sumpta est a gladiatoribus, quorum esse proprie latus petere luculente pridem ostendit J. Lipsius princeps litteratorum Saturnalium I. xx. Altera ab effractoribus, ut lc. loquuntur, ut Plautus a parietum perfossorivus. Chrysostomus Oralione de S. Romano dixit pro participare suppliciis. Ut animo consentiebat par illud amicorum: ita voce. Nec se- mel in nobis nonstrandi cura. Nam proprie est terram aratro moliri, et vertere unde prætermittunt. dem verbis, æque. Nam ex eo quod bellum tuba canitur confari dicitur. in Glossis: Tubicen, fator. Nisi si navis id esse ab animorum tumida ira juxta illud : • . Et operta tumescere bella. (40) Από πλευράς τοιχωρυχεῖν τὸν ἄνθρωπον. ἡ ἔργον ει ἐργάζομαι, et rectissime scripsit etymolo- (41) Την λύπην μεριζόμενος ἦλθον. Divuς (42) Ακοὴν ὑπεργάζεται. Respondent hæc ante (43) Βρώσει φαγόμεθα. Biblia priorem vocem (44) Σαλπίζει τὸν κατὰ Θεοῦ πόλεμον. Τoti-
Φθόνῳ, φησὶν, ὑμᾶς, οὐ πόθῳ τοῦ δένδρου κεκώλυκε. Ἀπεστέρησε βρώσεως, ἵνα κωλύσῃ θεότητος. Τί οὖν φεύγεις, ὦ γύναι, φυτὸν δι’ οὗ γενήσῃ Θεός; τί παραιτεῖσθε βρῶσιν, δι’ ἣν ἴσοι τῷ προστάξαντι γίνεσθε; Ἀληθῶς ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ’ ἀρχῆς . Ἐπειδὴ γὰρ δυσὶ τούτοις τοὺς περὶ τὸν Ἀδὰμ ὁρῶν ὠχυρωμένους, θανάτου φόβῳ, καὶ ζωῆς ἐπαγγέλμασιν, οἷς αὐτοὺς ὁ Θεὸς προλαβὼν ἠσφαλίσατο, μιμεῖται τὰ αὐτὰ καὶ αὐτός. Καὶ τῷ μὲν θανάτῳ τὸ, Οὐκ ἀποθανεῖσθε , προβάλλεται, ἀντὶ δὲ τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ἰσοθέοις ἐλπίσιν ἐπτέρωσεν· ἵνα λύσας τὸν φόβον, καὶ ταῖς ἐλπίσι φαντάσας, εὐκόλως συλήσῃ τὸ πρόςταγμα, ἐργαστήριον παραβάσεως τὸν παράδεισον ἐργαζόμενος. Ἔσεσθε ὡς θεοί . Ταύτην μοι παρατήρει τῆς λέξεως τὴν ἐπιβουλὴν, ἀδελφὲ, πάσης ἀσεβείας μητέρα καὶ ῥίζαν ὑπάρχουσαν. Ἑλληνισμὸς γὰρ δι’ αὐτῆς ἐβλάστησε, καὶ αἱ τῆς ἀσεβείας αἱρέσεις ἐντεῦθεν ἐτέχθησαν. Τοῦτο γέγονεν αὐτῷ πρωτότοκον κατὰ τῆς ἀληθείας μηχάνημα, τὸ πεῖσαι δυνηθῆναι τοὺς ἀνθρώπους γενητὸν τὸ Θεῖον νομίζεσθαι. Τοῦτο πρὸς τὴν εἰδώλων ταπείνωσιν τὴν τοῦ Θεοῦ κλῆσιν κατήνεγκε.
χωρυχεῖν τὸν ἄνθρωπον (40) ἄρχετα:· Τί ὅτι εἶπεν Β ὁ Θεός· Οὐ μὴ φάγητε ἀπὸ τοῦ ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ; Υποκρίνεται φιλανθρωπίαν ὁ πρὸς φύ- τον δραμών, καὶ συγκρούειν ἐπιχειρεῖ τὸν εἰκέτην πρὸς τὸν Δεσπότην, συμπαθείας προσχήματι. Εἶδον ὑμᾶς, φησὶν, ἐν ἀγαθῶν περιουσίᾳ τυχεῖν οὐ τολμῶν. τας, καὶ συμπαθήσας ἐλήλυθα. Εἶδον ἐν μέσῳ παρα- δείσου λιμώττοντας, καὶ τὴν λύπην μεριζόμενος ήλ- θου (41). Τί γάρ, εἰπέ μοι, βουλόμενος ὁ Θεὸς τὴν βρῶσιν ἐκώλυσε; τί δείξας την θέαν, τῆς πείρας ἐστέρησε ; τίνι ταμιεύεται τὴν ἀπόλαυσιν; τίνι φυ- λάττει τὸ δῶρον ὑμῶν ἀφαιρούμενος; Αμεινον ἦν, εξ μὴ ἐδεδώκει, ἢ δεδωκώς εκώλυσε. Παράδεισον ἔδωκε, καὶ τὴν βρῶσιν οὐ συνεχώρησε. Ταύταις ταῖς φω ναῖς τὴν ἀκοὴν ὑπεργάζεται (49), καὶ πολιορκεῖ τὸν λόγον, καὶ κυμαίνει τὴν γνώμην. Ἔπληξε τὴν ἀκοὴν, ἵνα βλάψῃ συνείδησιν. Ἀλλ᾿ ἀποκρίνεται πρὸς τὸν ἐπίβουλον ἡ γυνὴ, καὶ διορθοῦσθαι τὸν ἐπιβουλεύοντα βούλεται. Τί σαυτήν, ὦ γύναι, μολύνεις ταῖς ὑπο κρίσεσιν; Ἐφόρεσας τὸ ψεῦδος, φεύγε τὸν τοῦ ψεύ δους ἐργάτην, ἀποστρέφου τὸν τοῦ ψεύδους πατέρα, ἀντίστησον αὐτοῦ ταῖς μηχαναῖς τὴν σιγήν· ἄπρα- κτον αὐτῷ ποίει τὸ βέλος, τὴν ἀκοὴν ἀποφράξασα. Ἀπὸ παντὸς, φησί, ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ βρώσει φαγόμεθα (43), ἀπὸ δὲ τοῦ ξύλου τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρόν, εἶπεν ὁ Θεὸς, οὐ φαγόμεθα ἀπ' αὐτοῦ. ῾Η δ' ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε, θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Εγύμνωσας σαυτήν, ὦ γύ ναι, τῶν ὅπλων, Θεοῦ φωνήν τῷ διαβόλῳ καταπι· στεύσασα. Τί οὖν ἐκεῖνος; Οὐ θανάτῳ, φησίν, ἀπο θανεῖσθε. "Ω γνώμης μιαρᾶς, καὶ φωνῆς τολμηρᾶς Θεὸς τοῖς παραβᾶσι θάνατον ἀποφαίνεται, καὶ διά- βολος ζωὴν τοῖς παρανομοῦσιν ἀντεπαγγέλλεται· Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε. Κλέπτει τοῦ θανάτου τὸν φόβον, ἵνα λῃστεύσῃ τῆς ἐντολῆς τὴν ἀσφάλειαν. Νo- θεύει τὴν τιμωρίαν, ἵνα πρὸς παρανομίαν προτρέψη- ται. Σαλεύσας τὸν φόβον, γυμνώσας τῆς τιμωρίας. σαλπίζει τὸν κατὰ Θεοῦ πόλεμον (44). Ηδει γὰρ δ Θεὺς ὅτι ᾗ ἂν ἡμέρᾳ φάγησθε ἀπ' αὐτοῦ, διανοι- χθήσονται ὑμῶν οἱ ὀφθαλμοί· καὶ ἔσεσθε, ὡς θεοί, γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν. Φθόνῳ, φησὶν, ὑμᾶς, οὐ πόθῳ τοῦ δένδρου κεκώλυκε. Απ- εστέρησε βρώσεως, ἵνα κωλύση θεότητος. Τί οὖν φεύ Εργατἶναι οἱ γηπόνοι, μια υπεργάζομαι τοιχω- ρυχοῦντος τιμω ρίαν μερίζειν μια πιο τοιχωρυχεῖν. οἱ ἐργάζεσθαι ἀπὸ τῆς ἔρας, Εt 55. BASILII SELEUCIENSIS rero incceptat : Cur pracepit vobis Deus, ut non A B comederetis ex omui ligno paradisi * ? Humanitatem sinulat, cum ad cadem accurrat, et commiserationis obtentu conatur servum cum Domino committere. Vidi vos, inquit, in omni bonorum affluentia non ausos frui, et condolens veni : videbam in medio paradisi esurientes, et in partem tristitia veni. Nam que consilio, dic mihi, cibo Deus interdixit ? quid, spectabili re commonstrata, usu privavit? cui oble- ctationem hanc recondit? cui vobis ablata dona re- servat? Satius erat non dedisse, quam dato inter- dixisse. Paradisum dedit, et cibum non concessit. His vocibus auditum subvertit, et rationem obsidet, utque mens animi fluctuet, facit: percussit autem, ut conscientiam lædat. Verum ad insidiatorem re- spondet mulier, et insidiantem corrigere vult. Quid te, mulier, simulatione inquinas? mendacium au- disti, mendacii artifcem fuge, aversare mendacii pa- tren, obsiste silentio ejus machinis, inefficax ejus telum fac auribus oppilatis. De fructu lignorum, in- quit, quæ sunt in paradiso, vescimur : de ligno autem scientiæ boni et mali præcepit Deus, ne comederemus. In quocunque enim die comederitis,morte moriemini ". Exarmasti te, mulier, Dei voce diabolo credita. Quid ille igitur? Nequaquam moriemini ". O sententiam exsecrabilem, et plenam audacise vocean! Deus mor- tem transgressoribus statuit, et diabolus vitam con- tra legem agentibus spondet. Nequaquam morte mo- riemini. Furtim demit mortis terrorem, ut legis munimenta deprædetur; pœnam adulterat, quo ad legem perfringendam propellat; excusso timore poe- maque sublata, contra Deum bellum conflat: Scit enim Deus quod in quocunque die comederitis ex eo, aperientur oculi vestri, et erilis sicut dii, scientes bonum et malum ". Non per amorem, inquit, sed per invidiam arbore interdixit ; privavit esu, ut di- sinitatis aditu prohibeat. Quid ergo fugis, mulier, plantam, cujus ope Deus eris? quid cibum, per quem pares cum imperante sitis, repudiatis? Vere ho- micida erat ab initio". Postquam enim his duobus Adamum vidisset munitum, mortis metu, ac vitæ promissis, quibus ipsum munire Deus occupaverat, eadem imitatur et dæmon. Et morti quidem illud * Gen. 11, 1. ibid. 2, 3. C es ibid. 4. " ibid. 5. ** Joan. viii, 44. CL. DAUSQUEI NOTÆ. Rus : nec jure alii exterunt transfertur ad clanculariam serpentis quasi sufossionem. Eo vertis mus, Auditum subvertit. Translatio una sumpta est a gladiatoribus, quorum esse proprie latus petere luculente pridem ostendit J. Lipsius princeps litteratorum Saturnalium I. xx. Altera ab effractoribus, ut lc. loquuntur, ut Plautus a parietum perfossorivus. Chrysostomus Oralione de S. Romano dixit pro participare suppliciis. Ut animo consentiebat par illud amicorum: ita voce. Nec se- mel in nobis nonstrandi cura. Nam proprie est terram aratro moliri, et vertere unde prætermittunt. dem verbis, æque. Nam ex eo quod bellum tuba canitur confari dicitur. in Glossis: Tubicen, fator. Nisi si navis id esse ab animorum tumida ira juxta illud : • . Et operta tumescere bella. (40) Από πλευράς τοιχωρυχεῖν τὸν ἄνθρωπον. ἡ ἔργον ει ἐργάζομαι, et rectissime scripsit etymolo- (41) Την λύπην μεριζόμενος ἦλθον. Divuς (42) Ακοὴν ὑπεργάζεται. Respondent hæc ante (43) Βρώσει φαγόμεθα. Biblia priorem vocem (44) Σαλπίζει τὸν κατὰ Θεοῦ πόλεμον. Τoti-
PG 85:57Διὰ ταύτην τὴν φωνὴν τὴν κτίσιν εἶναι Θεὸν ἐφαντάσθησαν. Διὰ ταύτην καὶ Ἄρειος τὴν φωνὴν κτίσμα τὸν Υἱὸν δογματίζειν ἐτόλμησε· διὰ ταύτην Εὐνόμιος τὸν Υἱὸν ἐξ οὐκ ὄντων ἀπεφήνατο· διὰ ταύτην Ἀπολλινάριος τὸν Θεὸν ἄνθρωπον γενέσθαι νενόμικεν. Ἄνελε τὸ, Ἔσεσθε ὡς θεοὶ , καὶ πρόῤῥιζος Ἑλληνισμὸς ἀναρπάζεται. Ἄνελεκτίσμα τὸ Θεῖον νομίζεσθαι, καὶ πᾶσα πέπτωκεν αἵρεσις Υἱῷ πολεμοῦσα. Ἐκεῖνον ἔχουσιν ἐργάτην οἱ γένεσιν, καὶ σύνθεσιν, καὶ πάθος τῷ Θείῳ προςάπτοντες. Ἔσεσθε ὡς θεοί . Φαντάζει θεότητα, ἵνα καταδικάσῃ θνητότητι, καὶ εἶπεν, ἃ ἤθελεν. Εἶδε γὰρ , φησὶν, ἡ γυνὴ, ὅτι ὡραῖον τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν . Καίτοι καὶ πρότερον ἔβλεπεν, ἀλλ’ ἐκαθάρευ[ς]ε τοῦ πάθους τότε τὸ βλέμμα. Ἀδούλωτον εἶχε τότε τὸν λογισμὸν καθαρότητι, τῆς δὲ ψυχῆς πεδηθείσης, ἐκοινώνει τοῦ πάθους ἡ θέα. Οἷα γὰρ τῆς ψυχῆς τὰ βουλεύματα, τοιαῦτα τοῦ σώματος τὰ κινήματα. Εἶδεν ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν . Ὧν οὐκ εἶχε τὴν πεῖραν, τούτων θαυμάζει τὴν γεῦσιν. Καὶ λαβοῦσα τοῦ καρποῦ αὐτοῦ ἔφαγε, καὶ ἔδωκε καὶ τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς . Τί ποιεῖς, ὦ γύναι; θάλπειν ἐτάχθης, καὶ ἐπιβουλεύειν ἐπήχθης;
γεις, ὦ γύναι, φυτὸν δι᾿ οὗ γενήσῃ Θεός (45); τί Α παραιτεῖσθε βρῶσιν, δι᾿ ἣν ἴσοι τῷ προστάξαντι γίνε- σθε; Αληθῶς ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ' ἀρχῆς. Ἐπει- δὴ γὰρ δυσὶ τούτοις τοὺς περὶ τὸν ᾿Αδὰμ ὁρῶν ὠχρω- μένους, θανάτου φόβῳ, καὶ ζωῆς ἐπαγγέλμασιν, οἷς Τα αὐτοὺς ὁ Θεὸς προλαβὼν ἡσφαλίσατο, μιμεῖται τὰ αὐτὰ καὶ αὐτός. Καὶ τῷ μὲν θανάτῳ τὸ, Οὐκ ἀπο- θανεῖσθε, προβάλλεται, ἀντὶ δὲ τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ισοθέοις ελπίσιν ἑπτέρωσεν· ἵνα λύσας τὸν φόβον, καὶ ταῖς ἐλπίσι φαντάσας, εὐκόλως συλήσῃ τὸ πρόσω ταγμα, ἐργαστήριον παραβάσεως τὸν παράδεισον ἐργαζόμενος. Εσεσθε ὡς θεοί. Ταύτην μοι παρα- τήρει τῆς λέξεως τὴν ἐπιβουλὴν, ἀδελφὲ, πάσης ἀσε- Γείας μητέρα καὶ ῥίζαν ὑπάρχουσαν. Ἑλληνισμός γὰρ δι' αὐτῆς ἐβλάστησε, καὶ αἱ τῆς ἀσεβείας αἱρέ στις ἐντεῦθεν ἐτέχθησαν. Τοῦτο γέγονεν αὐτῷ πρω- τέτοιον κατὰ τῆς ἀληθείας μηχάνημα, τὸ πεῖσαι δυ νηθῆναι τοὺς ἀνθρώπους γενητὸν τὸ θεῖον νομίζε. σθαι. Τοῦτο πρὸς τὴν εἰδώλων ταπείνωσιν (46) τὴν τοῦ Θεοῦ κλῆσιν κατήνεγκε. Διὰ ταύτην τὴν φωνὴν τὴν κτίσιν εἶναι Θεὸν ἐφαντάσθησαν. Διὰ ταύτην καὶ Αρειος τὴν φωνὴν κτίσμα τὸν Υἱὸν δογματίζειν ἐτόλμησε· διὰ ταύτην Ευνόμιος τὸν Υἱὸν ἐξ οὐκ ὄνο των ἀπεφήνατο· διὰ ταύτην Απολλινάριος τὸν Θεὸν ἄνθρωπον γενέσθαι νενόμικεν. "Ανελε τὸν Ἔσεσθε ὡς θεοί, καὶ πρόρριζος Ελληνισμὸς ἀναρπάζεται. Ανελε κτίσμα τὸ θεῖον νομίζεσθαι, καὶ πᾶσα πέπτωκεν αίρεσις Υἱῷ πολεμοῦσα. Ἐκεῖνον ἔχουσιν ἐργάτην οἱ γένεσιν, καὶ σύνθεσιν, καὶ πάθος τῷ Θείῳ προσ- άπτοντες. Ἔσεσθε ὡς θεοί. Φαντάζει θεότητα, ἵνα καταδικάσῃ θνητότητι, καὶ εἶπεν, ἃ ἤθελεν. Εἶδε γάρ, φησίν, ἡ γυνή, ὅτι ὡραῖον τὸ ξύλον εἰς βρῶ σιν. Καίτοι καὶ πρότερον ἔβλεπεν, ἀλλ' ἐκαθαρευ[σ]ε τοῦ πάθους τότε τὸ βλέμμα. Αδούλωτον εἶχε τότε τὸν λογισμών καθαρότητι, τῆς δὲ ψυχῆς πεδηθείσης, έκοι- νώνει τοῦ πάθους ἡ θέα. Οἷα γὰρ τῆς ψυχῆς τὰ βου λεύματα, τοιαῦτα τοῦ σώματος τὰ κινήματα. Εἶδεν ὅτι καλὸν τὸ ξύλον (47) εἰς βρῶσιν. ὧν οὐκ εἶχε τὴν πεῖραν, τούτων θαυμάζει τὴν γεῦσιν. Καὶ λα βοῦσα τοῦ καρποῦ αὐτοῦ ἔφαγε, καὶ ἔδωκε καὶ τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς. Τί ποιεῖς, ὦ γύναι ; θάλπειν ἐτά χθης, καὶ ἐπιβουλεύειν ἐπήχθης ; κοινωνὸς τῆς ζωῆς εἴδωλα εἰδώδυνα εἴδωλα, "Οττι καλόν φίλον ἐστί· τὸ δ᾽ οὐ καλόν, οὐ φίλον [ἐστι. Καλὸς ἢ παρὰ τὸ καλῶν ἐκ τοῦ καλεῖν πρὸς ἑαυτὸν ἕκαστον ὡς ἀγαθὸν, ἐφ' δ ἄγαν θεομεν. 'Αξιέρα στον, μόνον τὸ καλόν ἐστι. ORATIO III. B objicit : Nequaquam morte moriemini. At pro ligno vitæ vana spe divinitatis subito erigit, ut, soluto metu eaque spe proposita, mandati vim prorsus ex- tenuet, sitque paradisus officina prævaricationis : Eritis sicut dii. mihi, frater, hujusce dictionis insidias observato, quæ omnis impietatis parens ac radix exstiterunt. Siquidem per eam Græcorum su- perstitio pullulavit, et impietatis secta hinc proge nitæ sunt. Hanc primam machinam contra verita- tem machinatus est, persuaderi posse hominibus ut pro Numinerem procreabilem ducant : hoc usque ad idolorum vilitatem Dei nomen disjecit; ob hanc vo- cem creaturam esse Deum imaginati sunt; ob hanc vocem Arius creaturam esse Dei Filium ausus est docere; ob hanc Eunomius Filium ex iis, quæ non sunt, decrevit esse; ob hanc Apollinarius Deum bo- minem fuisse censuit. Illud tolle : Eritis sicut dii, et Græcorum superstitio funditus eripitur. Tolle crea- turam Numinis affectam dignitate, et tota concidit quæ cum Filio pugnat bæresis. Qui originem, qui compositionem, qui passionem cum Deo cohærere faciunt, illum habent opificem : Eritis sicut dii. Dim vinitatis ingerit notionem, ut mortalitate condemnet, dixit quæ volebat. Vidit enim mulier, quod bonum esset lignum ad vescendum ". Prius equidem videbat, sed aspectum expurgaverat affectibus, et propter pu- ritatem ratio in servitutem minime duci poterat. Anima vero passionum vinculis impedita cum oculo malum communicavit : qualia namque sunt animæ consilia, tales et corporis motus. Vidit, quod bonum C esset lignum ad vescendum. Eorum quæ non erat experta gustum mirabatur. Et tulit de fructu illine, et comedit, deditque viro suo ". Quid agis, mulier, Jussa es virum fovere, et ad insidias pervenisti ? Formata es in vitæ societatem, et mortis concilia- trix inventa es? ut membrum sumpla es, et ut sagitta missa es? Quis rei tandem exitus? Cumque co- gnovissent se esse nudos, consuerunt folia ficus, et fecerunt sibi perizomata ”. Jam seductionis fructum vindemiarunt. Consuerunt folia ficus. Ipsi nudali nu- dant arbores: circa arborem prævaricati, ab arbore tegumentum mutuantur. Hoc itaque in statu generis Gen. m, 6. * ibi. 6. ss ibid. 7. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Quam versionein non abhorrui, quod scirem Veneri D pia: simulacris tantum convenire censent, non lege- id nominis tribui Eneid. u: Descendo, ac ducente Deo. .. Pro quo genere plura apud Macrobium lib. 111, Saturn. c. 8; Crinitum lib. xx111, c. 6; Arnobium lib. Contra gentes. Quid quod Plautus adjectivo etiam ſemineo junxit? Pœnulo scena Dii illum: • Quoniam illa non bona Haruspex dixit, Deum esse indignam credidi, Venerem scilicet, Græcorum imitatione factum, quibus utriusque generis est, ex quo Deus de- duci innuit Servius. in errore, qui velut dicta putant : runt philosophos, qui imagines ad potentias nostras permeantes vocant vulgo species. gnis : Quod pulchrum charum, quod non pulchrum nequo [charum. Etymologus praeter alia : Rationem ex Philone accipe : (45) Γενήσῃ Θεός. Mulieri serpens loquitur. res convenit, non appellatio. Item qui religiouis im- (46) Ειδώλων ταπείνωσιν. Manifesto versantur (47) "Οτι καλὸν τὸ ξύλον. Αμφosite καλόν. Theo-
κοινωνὸς τῆς ζωῆς ἐπλάσθης, καὶ θανάτου πρόξενος ἀπηλέγχθης; μέλος ἐλήφθης, καὶ ὡς βέλος ἐπέμφθης; Τί οὖν τὸ τέλος; Καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν, καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συκῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα . Ἤδη τὸν καρπὸν τῆς ἀπάτης ἐτρύγησαν. Ἔῤῥαψαν φύλλα συκῆς . Αὐτοὶ γυμνωθέντες γυμνοῦσι τὰ δένδρα· περὶ φυτὸν πλημμελήσαντες, παρὰ φυτοῦ τὴν σκέπην δανείζονται. Ἐν τοιούτοις μὲν οὖν οἱ τοῦ γένους πατέρες. Ἐγέλα δὲ ἄρα ὁ διάβολος, αἰσχύνῃ μολύνας τοῦ Θεοῦ τὴν εἰκόνα. Τοιαῦτα γὰρ τοῦ διαβόλου τὰ μηχανήματα, μεθ’ ἡδονῆς τιτρώσκει, καὶ μετ’ αἰσχύνης ἐλέγχει. Ὠθεῖ πρὸς πτῶσιν, καὶ στηλιτεύει πεσόντας. Οἰκτείρας δὲ τὴν ἀπάτην Θεὸς, πρὸς διόρθωσιν ἔτρεχεν. Ἔτρεχε δὲ οὐ τόπον ἀμείβων, ἀλλὰ διά τινος φοβερᾶς ὄψεως τὴν παρουσίαν πιστούμενος. Οἱ δὲ τῷ φόβῳ πληγέντες, ἑαυτοὺς κατηγόρους καὶ μάρτυρας τῆς παραβάσεως ἔχοντες, φυγὴν ἑαυτῶν καταψηφίζονται. Φοβήσας δὲ τῷ τοῦ περιπάτου κτύπῳ, Θεὸς τῇ κλήσει φιλανθρωπεύεται, λέγων· Ἀδὰμ, Ἀδὰμ, ποῦ εἶ ; Ὢ φιλανθρωπίας Δεσπότου ὡς ἀγνοῶν ζητεῖ, ὃν αὐτὸς ἐφυγάδευσε, καὶ ὡς οὐχ ὁρῶν καλεῖ ὁ τοῖς πᾶσι παρών. Ἀδὰμ, Ἀδὰμ, ποῦ εἶ ;
γεις, ὦ γύναι, φυτὸν δι᾿ οὗ γενήσῃ Θεός (45); τί Α παραιτεῖσθε βρῶσιν, δι᾿ ἣν ἴσοι τῷ προστάξαντι γίνε- σθε; Αληθῶς ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ' ἀρχῆς. Ἐπει- δὴ γὰρ δυσὶ τούτοις τοὺς περὶ τὸν ᾿Αδὰμ ὁρῶν ὠχρω- μένους, θανάτου φόβῳ, καὶ ζωῆς ἐπαγγέλμασιν, οἷς Τα αὐτοὺς ὁ Θεὸς προλαβὼν ἡσφαλίσατο, μιμεῖται τὰ αὐτὰ καὶ αὐτός. Καὶ τῷ μὲν θανάτῳ τὸ, Οὐκ ἀπο- θανεῖσθε, προβάλλεται, ἀντὶ δὲ τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ισοθέοις ελπίσιν ἑπτέρωσεν· ἵνα λύσας τὸν φόβον, καὶ ταῖς ἐλπίσι φαντάσας, εὐκόλως συλήσῃ τὸ πρόσω ταγμα, ἐργαστήριον παραβάσεως τὸν παράδεισον ἐργαζόμενος. Εσεσθε ὡς θεοί. Ταύτην μοι παρα- τήρει τῆς λέξεως τὴν ἐπιβουλὴν, ἀδελφὲ, πάσης ἀσε- Γείας μητέρα καὶ ῥίζαν ὑπάρχουσαν. Ἑλληνισμός γὰρ δι' αὐτῆς ἐβλάστησε, καὶ αἱ τῆς ἀσεβείας αἱρέ στις ἐντεῦθεν ἐτέχθησαν. Τοῦτο γέγονεν αὐτῷ πρω- τέτοιον κατὰ τῆς ἀληθείας μηχάνημα, τὸ πεῖσαι δυ νηθῆναι τοὺς ἀνθρώπους γενητὸν τὸ θεῖον νομίζε. σθαι. Τοῦτο πρὸς τὴν εἰδώλων ταπείνωσιν (46) τὴν τοῦ Θεοῦ κλῆσιν κατήνεγκε. Διὰ ταύτην τὴν φωνὴν τὴν κτίσιν εἶναι Θεὸν ἐφαντάσθησαν. Διὰ ταύτην καὶ Αρειος τὴν φωνὴν κτίσμα τὸν Υἱὸν δογματίζειν ἐτόλμησε· διὰ ταύτην Ευνόμιος τὸν Υἱὸν ἐξ οὐκ ὄνο των ἀπεφήνατο· διὰ ταύτην Απολλινάριος τὸν Θεὸν ἄνθρωπον γενέσθαι νενόμικεν. "Ανελε τὸν Ἔσεσθε ὡς θεοί, καὶ πρόρριζος Ελληνισμὸς ἀναρπάζεται. Ανελε κτίσμα τὸ θεῖον νομίζεσθαι, καὶ πᾶσα πέπτωκεν αίρεσις Υἱῷ πολεμοῦσα. Ἐκεῖνον ἔχουσιν ἐργάτην οἱ γένεσιν, καὶ σύνθεσιν, καὶ πάθος τῷ Θείῳ προσ- άπτοντες. Ἔσεσθε ὡς θεοί. Φαντάζει θεότητα, ἵνα καταδικάσῃ θνητότητι, καὶ εἶπεν, ἃ ἤθελεν. Εἶδε γάρ, φησίν, ἡ γυνή, ὅτι ὡραῖον τὸ ξύλον εἰς βρῶ σιν. Καίτοι καὶ πρότερον ἔβλεπεν, ἀλλ' ἐκαθαρευ[σ]ε τοῦ πάθους τότε τὸ βλέμμα. Αδούλωτον εἶχε τότε τὸν λογισμών καθαρότητι, τῆς δὲ ψυχῆς πεδηθείσης, έκοι- νώνει τοῦ πάθους ἡ θέα. Οἷα γὰρ τῆς ψυχῆς τὰ βου λεύματα, τοιαῦτα τοῦ σώματος τὰ κινήματα. Εἶδεν ὅτι καλὸν τὸ ξύλον (47) εἰς βρῶσιν. ὧν οὐκ εἶχε τὴν πεῖραν, τούτων θαυμάζει τὴν γεῦσιν. Καὶ λα βοῦσα τοῦ καρποῦ αὐτοῦ ἔφαγε, καὶ ἔδωκε καὶ τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς. Τί ποιεῖς, ὦ γύναι ; θάλπειν ἐτά χθης, καὶ ἐπιβουλεύειν ἐπήχθης ; κοινωνὸς τῆς ζωῆς εἴδωλα εἰδώδυνα εἴδωλα, "Οττι καλόν φίλον ἐστί· τὸ δ᾽ οὐ καλόν, οὐ φίλον [ἐστι. Καλὸς ἢ παρὰ τὸ καλῶν ἐκ τοῦ καλεῖν πρὸς ἑαυτὸν ἕκαστον ὡς ἀγαθὸν, ἐφ' δ ἄγαν θεομεν. 'Αξιέρα στον, μόνον τὸ καλόν ἐστι. ORATIO III. B objicit : Nequaquam morte moriemini. At pro ligno vitæ vana spe divinitatis subito erigit, ut, soluto metu eaque spe proposita, mandati vim prorsus ex- tenuet, sitque paradisus officina prævaricationis : Eritis sicut dii. mihi, frater, hujusce dictionis insidias observato, quæ omnis impietatis parens ac radix exstiterunt. Siquidem per eam Græcorum su- perstitio pullulavit, et impietatis secta hinc proge nitæ sunt. Hanc primam machinam contra verita- tem machinatus est, persuaderi posse hominibus ut pro Numinerem procreabilem ducant : hoc usque ad idolorum vilitatem Dei nomen disjecit; ob hanc vo- cem creaturam esse Deum imaginati sunt; ob hanc vocem Arius creaturam esse Dei Filium ausus est docere; ob hanc Eunomius Filium ex iis, quæ non sunt, decrevit esse; ob hanc Apollinarius Deum bo- minem fuisse censuit. Illud tolle : Eritis sicut dii, et Græcorum superstitio funditus eripitur. Tolle crea- turam Numinis affectam dignitate, et tota concidit quæ cum Filio pugnat bæresis. Qui originem, qui compositionem, qui passionem cum Deo cohærere faciunt, illum habent opificem : Eritis sicut dii. Dim vinitatis ingerit notionem, ut mortalitate condemnet, dixit quæ volebat. Vidit enim mulier, quod bonum esset lignum ad vescendum ". Prius equidem videbat, sed aspectum expurgaverat affectibus, et propter pu- ritatem ratio in servitutem minime duci poterat. Anima vero passionum vinculis impedita cum oculo malum communicavit : qualia namque sunt animæ consilia, tales et corporis motus. Vidit, quod bonum C esset lignum ad vescendum. Eorum quæ non erat experta gustum mirabatur. Et tulit de fructu illine, et comedit, deditque viro suo ". Quid agis, mulier, Jussa es virum fovere, et ad insidias pervenisti ? Formata es in vitæ societatem, et mortis concilia- trix inventa es? ut membrum sumpla es, et ut sagitta missa es? Quis rei tandem exitus? Cumque co- gnovissent se esse nudos, consuerunt folia ficus, et fecerunt sibi perizomata ”. Jam seductionis fructum vindemiarunt. Consuerunt folia ficus. Ipsi nudali nu- dant arbores: circa arborem prævaricati, ab arbore tegumentum mutuantur. Hoc itaque in statu generis Gen. m, 6. * ibi. 6. ss ibid. 7. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Quam versionein non abhorrui, quod scirem Veneri D pia: simulacris tantum convenire censent, non lege- id nominis tribui Eneid. u: Descendo, ac ducente Deo. .. Pro quo genere plura apud Macrobium lib. 111, Saturn. c. 8; Crinitum lib. xx111, c. 6; Arnobium lib. Contra gentes. Quid quod Plautus adjectivo etiam ſemineo junxit? Pœnulo scena Dii illum: • Quoniam illa non bona Haruspex dixit, Deum esse indignam credidi, Venerem scilicet, Græcorum imitatione factum, quibus utriusque generis est, ex quo Deus de- duci innuit Servius. in errore, qui velut dicta putant : runt philosophos, qui imagines ad potentias nostras permeantes vocant vulgo species. gnis : Quod pulchrum charum, quod non pulchrum nequo [charum. Etymologus praeter alia : Rationem ex Philone accipe : (45) Γενήσῃ Θεός. Mulieri serpens loquitur. res convenit, non appellatio. Item qui religiouis im- (46) Ειδώλων ταπείνωσιν. Manifesto versantur (47) "Οτι καλὸν τὸ ξύλον. Αμφosite καλόν. Theo-
PG 85:59Ποῦ μοι τῶν ἐμῶν χειρῶν τὸ πλαστούργημα; ποῦ τῆς ἐμῆς ἀξίας ὁ ἔμψυχος ἀνδριάς; ποῦ τῆς ἐμῆς φυτουργίας ὁ φύλαξ; Ἀδὰμ, Ἀδὰμ, ποῦ εἶ ; Θρηνώδης ἐκ φιλοστοργίας ἡ κλῆσις· Ποῦ εἶ ; Ποῦ σοι τῆς ἐμῆς ὁμιλίας ἡ παῤῥησία; ποῦ σοι τῆς πρὸς ἐμὲ συνηθείας τὸ θάρσος; ποῦ σοι τὸ τῆς ἀξίας ὕψος; ἀντὶ φίλου δραπέτης; φάνηθι καλοῦντι. Δεῖξον τῷ ἰατρῷ τὸ τῆς παραβάσεως ἕλκος· δεῖξον τὴν πληγὴν τῆς γυμνώσεως· ἔχω γὰρ φάρμακα τοῦ τραύματος ἰσχυρότερα, ἔχω βοηθήματα, δι’ ὧν θεραπεύω τὰ τοῦ ὄφεως δήγματα. Τούτοις θαρσήσας τοῖς ῥήμασι προκύπτει κρυπτόμενος, καὶ τολμᾷ τὴν ἀπόκρισιν, τοιαῦτα καθ’ ἑαυτὸν βουλευσάμενος· Ὅλως ἀξιοῖ με κλήσεως ὁ Θεὸς, καὶ φωνῇ μεταπέμπεται· καὶ οὐ σκηπτὸν ἐπαφίησιν, οὐκ ἐπάγει θάνατον, ὃν καὶ προηπείλησεν. Οὐκοῦν ἐπακούσω βοῶντος, μὴ προακούσας νομοθετοῦντος. Τὴν φωνήν σου ἤκουσα περιπατοῦντος, καὶ ἐφοβήθην, ὅτι γυμνός εἰμι, καὶ ἐκρύβην . Οὐ χρεία μοι ῥημάτων κατηγορούντων, αὐτοπρόσωπον φέρω τῆς ἁμαρτίας ἐν τῇ γυμνώσει κατήγορον. Τί οὖν ὁ Θεός; Τίς ἀνήγγειλέ σοι, ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι, τούτου μόνον μὴ φαγεῖν, ἀπ’ αὐτοῦ ἔφαγες ;
Α επλάσθης, καὶ θανάτου πρόξενος ἀπηλέγχθης ; μέλος ἐλήφθης, καὶ ὡς βέλος ἐπέμφθης; Τί οὖν τὸ τέλος ; Καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν, καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συκῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. Ηδη τὸν καρπὸν τῆς ἀπάτης (48) ετρύγησαν. Εῤῥαψαν φύλλα συκῆς. Αὐτοὶ γυμνωθέντες γυμνοῦσι τὰ δένδρα· περὶ φυτὸν πλημμελήσαντες, παρὰ φυτοῦ τὴν σκέπην δανείζονται. Εν τοιούτοις μὲν οὖν οἱ τοῦ γένους πατέρες. Ἐγέλα δὲ ἄρα ὁ διάβολος, αἰσχύνῃ μολύνας τοῦ Θεοῦ τὴν εἰκόνα. Τοιαῦτα γὰρ τοῦ δια- βόλου τὰ μηχανήματα, μεθ' ἡδονῆς τιτρώσκει, καὶ μετ' αἰσχύνης ἐλέγχει. Ωθεῖ πρὸς πτῶσιν, καὶ στη λιτεύει πεσόντας. Οἰκτείρας δὲ τὴν ἀπάτην Θεὸς, πρὸς διόρθωσιν ἔτρεχεν. Ετρεχε δὲ οὐ τόπον ἀμεί. βων, ἀλλὰ διά τινος φοβερᾶς ὄψεως τὴν παρουσίαν πιστούμενος. Οἱ δὲ τῷ φόβῳ πληγέντες, ἑαυτοὺς κατ ηγόρους καὶ μάρτυρας τῆς παραβάσεως ἔχοντες, φυγὴν ἑαυτῶν καταψηφίζονται. Φοβήσας δὲ τῷ τοῦ περιπάτου κτύπῳ, Θεὸς τῇ κλήσει φιλανθρωπεύεται, λέγων· Ἀδάμ, Ἀδάμ, ποῦ εἶ (49) ; "Ω φιλανθρωπίας Δεσπότου ! ὡς ἀγνοῶν ζητεῖ, ἂν αὐτὸς ἐφυγάδευσε, καὶ ὡς οὐχ ὁρῶν καλεῖ ὁ τοῖς πᾶσι παρών. Ἀδάμ, Αδάμ, ποῦ εἶ; Ποῦ μοι τῶν ἐμῶν χειρῶν τὸ πλα στούργημα; ποῦ τῆς ἐμῆς ἀξίας ὁ ἔμψυχος ἀνδριάς; ποῦ τῆς ἐμῆς φυτουργίας ὁ φύλαξ; Ἀδὰμ, Ἀδὰμ, ποῦ εἶ; Θρηνώδης ἐκ φιλοστοργίας ἡ κλήσις· Ποῦ εἶ; Ποῦ σοι τῆς ἐμῆς ὁμιλίας ἡ παῤῥησία; που σοι τῆς πρὸς ἐμὲ συνηθείας τὸ θάρσος; ποῦ σοι τὸ τῆς ἀξίας ὕψος; ἀντὶ φίλου δραπέτης; φάνηθι και λοῦντι. Δεῖξον τῷ ἰατρῷ τὸ τῆς παραβάσεως ἔλ- κος· δεῖξον τὴν πληγὴν τῆς γυμνώσεως· ἔχω γὰρ φάρμακα του τραύματος ἰσχυρότερα, ἔχω. βοηθή- ματα, δι' ὧν θεραπεύω τὰ τοῦ ὄφεως δήγματα. Τού τοις θαρσήσας τοῖς ῥήμασι προκύπτει κρυπτόμενος, καὶ τολμᾷ τὴν ἀπόκρισιν, τοιαῦτα καθ' ἑαυτὸν βου- λευσάμενος· Ολως ἀξιοῖ με κλήσεως ὁ Θεὸς, καὶ φωνῇ μεταπέμπεται· καὶ οὐ σκηπτὸν ἐπαφίησιν (50), οὐκ ἐπάγει θάνατον, ὃν καὶ προηπείλησεν. Οὐκοῦν ἐπ- ακούσω βοῶντος, μὴ προακούσας νομοθετοῦντος. Τὴν φωνήν σου ήκουσα περιπατοῦντος (51), καὶ ἐρο- βήθην, ὅτι γυμνός εἰμι, καὶ ἐκρύβην. Οὐ χρεία μοι βημάτων κατηγορούντων, αὐτοπρόσωπον φέρω τῆς ἁμαρτίας ἐν τῇ γυμνώσει κατήγορον. Τί οὖν ὁ Θεός; Τίς ἀνήγγειλέ σοι, ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι, τούτου μόν τον μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐτοῦ ἔφαγες; Ως δικαστής ἦλθε, καὶ ὡς ἰατρὸς ἐρωτᾷ, καὶ δικάζειν ἐλθὼν, ὡς. φίλε προσονειδίζει· Αὗται, λέγων, τῶν παρ' ἐμοῦ σου, ἀπάτη Αδάμ, ἀφίησι τὸ ἐπί ἐν παραδείσῳ, περιπατοῦντος BASILIT SELEUCIENSIS parentes erant. Ridebat forte diabolus, cum dede- dæ- B core Dei conspurcasset imaginem. Tales enim de- monis sunt machinationes: cum voluptate sauciat et accusat pudendum in modum; ad ruinam impel- lit, et ruentes publicis ignominiæ notis consignal. Verumenimvero misertus erroris Deus, ad arrigen. dum currebat. Currebat autem non mutatione loci, sed imagine quadam terribili præsentiam contesta- tus. Illi terrore percussi, seipsos transgressionis accusatores ac festes exhibentes, exsilio suo suffra- gantur. Deus vero territans incessu strepenti com- pellat humanissime : Adam, Adam, ubi es“? O Do- mini in homines amorem Tanquam ignarus quærit quem ipse fugabat, et tanquam nou videat, qui re- bus adest on: nibus, compellat : Adam, Adam, ubi es? Ubi mihi manuum mearum opus? ubi animata meæ dignitatis imago? ubi mei paradisi custos? Adam, Adam, ubi es? ex immenso amore compellatio la- mento assimilis. Ubi es? ubi mutui congressus quid- libet interfandi libertas? ubi nostræ consuetudinis confidentia? ubi tuæ dignitatis celsitudo? pro amico fugitivus? ades coram compellante. Ostende medico transgressionis ulcus; ostende plagam nuditatis : medicamenta habeo vulnere potiora, habeo subsi- dium, qui serpentis morsum curem. His fretus ar- reclusque vocibus, qui latebat, foras prospectat, et ad responsionem nonnullam sumit audaciam, talia secum volutans: Profecto Deus appellare me non dedignatur, et verbis accersit, neque violentum ful- men in me jacit suun, neque, quam prius intermi- natus erat, mortem immittit. Nonne ergo clamantem exaudiam, quem legem ponentem non audivi prius? Vocem tuam audivi, et timui, eo quod nudus essem," et abscondi me”. Nihil opus est instructa verbis ac- cusatione; mei nudatio verissima est accusatrix, non personata. Quid tandem Deus? Quis indicavit tibi, quod nudus esses, nisi quod ex ligno, de quo praceperam tibi ne comederes, comedisti "? Ut ju- dex advenit, ut medicus rogat, et ad judicium feren- dum cum accessisset, ut amicum increpitat. Hæc cine, inquit, beneficentiæ meæ refertur gratia? hoccine pro adeptis animi grati munus? Hic respon- sionis egere, barere, in mulierem audax facinus transferre, vitæ societatem causari et criminari : illa in serpentem prolapsionis culpam derivare. Deus D vero seductos ad sapientiam ab errore volens revo- care punit seductorem; dixit enim serpenti Domni- nus Deus : Quia fecisti hoc, maledictus es inter om- ** Gen. 111, 9. es ibid. 10. . ibid. 11. C CL. DAUSQUEII NOTA. enim error via; ideoque verborum parcus, ac proprietatis retinens alibi simpliciter errorem verti. nant alia exemplaria ne quidem habent. terposui; nam qui abjicit, utique a se jacit, sive suum ; neque otiosum est, quando respi- cit id in quod ferri fulmen potuisset. Quæ parvula qui insuper habent, quod incumbit, non vertunt ; auctoris sententiam et fidem suam evertunt. lius omittit et textus communis vicis- sin omittit. (48) Τὸν καρπὸν τῆς ἀπάτης. Proprie : est (49) Αδάμ, Αδάμ, ποῦ εἶ. Septuaginta non gemi- (50) Οὐ σκηπτὸν ἐπαφίησιν. Nihil de meo in- (51) Φωνήν σου ἤκουσα περιπατοῦντος. Basi
Ὡς δικαστὴς ἦλθε, καὶ ὡς ἰατρὸς ἐρωτᾷ, καὶ δικάζειν ἐλθὼν, ὡς φίλῳ προσονειδίζει· Αὗται, λέγων, τῶν παρ’ ἐμοῦ σοι. δωρεῶν αἱ ἀμοιβαί; ταῦτα τῶν παρεσχημένων τὰ χαριστήρια; Οὗτος μὲν οὖν ἀπολογίας ἀπορεῖ, καὶ πρὸς τὴν γυναῖκα μεταφέρει τὸ τόλμημα, τὴν τοῦ βίου κοινωνίαν τοῦ ἐγκλήματος ποιησάμενος αἴτιον· ἡ δὲ πρὸς τὸν ὄφιν μεταφέρει τὰ πταίσματα. Θεὸς δὲ σωφρονίζων τοὺς ἀπατηθέντας, κολάζει τὸν ἀπατήσαντα. Εἶπε γὰρ Κύριος ὁ Θεὸς τῷ ὄφει· Ὅτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν τῆς γῆς . Ἡ μὲν ἀπόφασις κατὰ τοῦ φαινομένου ὄφεως φέρεται· ἡ δὲ τῆς ἀποφάσεως κόλασις κατὰ τοῦ ὑπεναντίου ἐκπέμπεται. Δι’ οὗ γὰρ ἠπάτησε, διὰ τούτου κολάζεται. Τῇ δὲ γυναικὶ εἶπε· Ἐν λύπαις τέξει τέκνα . Ἡ τοῦ τῆς ἐντολῆς καρποῦ μὴ φεισαμένη, περὶ τοὺς ἑαυτῆς ἀνιάσῃ καρπούς. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου . Τρυφῆς ἐφάνης ἀνάξιος, τοῖς περὶ γῆν ἱδρῶσιν ὑπάρξεις κατάρατος, καὶ πόνοις μετρήσας τῆς ζωῆς σου τὸν χρόνον, τάφον εὑρήσεις τοῦ βίου διάδοχον. δ. Αὕτη τῆς κατὰ τῶν προγόνων καταδίκης ἀπόφασις. Σὺ δὲ μὴ ῥίψῃς τὰς τῆς σωτηρίας ἐλπίδας·
Α επλάσθης, καὶ θανάτου πρόξενος ἀπηλέγχθης ; μέλος ἐλήφθης, καὶ ὡς βέλος ἐπέμφθης; Τί οὖν τὸ τέλος ; Καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν, καὶ ἔῤῥαψαν φύλλα συκῆς, καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα. Ηδη τὸν καρπὸν τῆς ἀπάτης (48) ετρύγησαν. Εῤῥαψαν φύλλα συκῆς. Αὐτοὶ γυμνωθέντες γυμνοῦσι τὰ δένδρα· περὶ φυτὸν πλημμελήσαντες, παρὰ φυτοῦ τὴν σκέπην δανείζονται. Εν τοιούτοις μὲν οὖν οἱ τοῦ γένους πατέρες. Ἐγέλα δὲ ἄρα ὁ διάβολος, αἰσχύνῃ μολύνας τοῦ Θεοῦ τὴν εἰκόνα. Τοιαῦτα γὰρ τοῦ δια- βόλου τὰ μηχανήματα, μεθ' ἡδονῆς τιτρώσκει, καὶ μετ' αἰσχύνης ἐλέγχει. Ωθεῖ πρὸς πτῶσιν, καὶ στη λιτεύει πεσόντας. Οἰκτείρας δὲ τὴν ἀπάτην Θεὸς, πρὸς διόρθωσιν ἔτρεχεν. Ετρεχε δὲ οὐ τόπον ἀμεί. βων, ἀλλὰ διά τινος φοβερᾶς ὄψεως τὴν παρουσίαν πιστούμενος. Οἱ δὲ τῷ φόβῳ πληγέντες, ἑαυτοὺς κατ ηγόρους καὶ μάρτυρας τῆς παραβάσεως ἔχοντες, φυγὴν ἑαυτῶν καταψηφίζονται. Φοβήσας δὲ τῷ τοῦ περιπάτου κτύπῳ, Θεὸς τῇ κλήσει φιλανθρωπεύεται, λέγων· Ἀδάμ, Ἀδάμ, ποῦ εἶ (49) ; "Ω φιλανθρωπίας Δεσπότου ! ὡς ἀγνοῶν ζητεῖ, ἂν αὐτὸς ἐφυγάδευσε, καὶ ὡς οὐχ ὁρῶν καλεῖ ὁ τοῖς πᾶσι παρών. Ἀδάμ, Αδάμ, ποῦ εἶ; Ποῦ μοι τῶν ἐμῶν χειρῶν τὸ πλα στούργημα; ποῦ τῆς ἐμῆς ἀξίας ὁ ἔμψυχος ἀνδριάς; ποῦ τῆς ἐμῆς φυτουργίας ὁ φύλαξ; Ἀδὰμ, Ἀδὰμ, ποῦ εἶ; Θρηνώδης ἐκ φιλοστοργίας ἡ κλήσις· Ποῦ εἶ; Ποῦ σοι τῆς ἐμῆς ὁμιλίας ἡ παῤῥησία; που σοι τῆς πρὸς ἐμὲ συνηθείας τὸ θάρσος; ποῦ σοι τὸ τῆς ἀξίας ὕψος; ἀντὶ φίλου δραπέτης; φάνηθι και λοῦντι. Δεῖξον τῷ ἰατρῷ τὸ τῆς παραβάσεως ἔλ- κος· δεῖξον τὴν πληγὴν τῆς γυμνώσεως· ἔχω γὰρ φάρμακα του τραύματος ἰσχυρότερα, ἔχω. βοηθή- ματα, δι' ὧν θεραπεύω τὰ τοῦ ὄφεως δήγματα. Τού τοις θαρσήσας τοῖς ῥήμασι προκύπτει κρυπτόμενος, καὶ τολμᾷ τὴν ἀπόκρισιν, τοιαῦτα καθ' ἑαυτὸν βου- λευσάμενος· Ολως ἀξιοῖ με κλήσεως ὁ Θεὸς, καὶ φωνῇ μεταπέμπεται· καὶ οὐ σκηπτὸν ἐπαφίησιν (50), οὐκ ἐπάγει θάνατον, ὃν καὶ προηπείλησεν. Οὐκοῦν ἐπ- ακούσω βοῶντος, μὴ προακούσας νομοθετοῦντος. Τὴν φωνήν σου ήκουσα περιπατοῦντος (51), καὶ ἐρο- βήθην, ὅτι γυμνός εἰμι, καὶ ἐκρύβην. Οὐ χρεία μοι βημάτων κατηγορούντων, αὐτοπρόσωπον φέρω τῆς ἁμαρτίας ἐν τῇ γυμνώσει κατήγορον. Τί οὖν ὁ Θεός; Τίς ἀνήγγειλέ σοι, ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι, τούτου μόν τον μὴ φαγεῖν, ἀπ' αὐτοῦ ἔφαγες; Ως δικαστής ἦλθε, καὶ ὡς ἰατρὸς ἐρωτᾷ, καὶ δικάζειν ἐλθὼν, ὡς. φίλε προσονειδίζει· Αὗται, λέγων, τῶν παρ' ἐμοῦ σου, ἀπάτη Αδάμ, ἀφίησι τὸ ἐπί ἐν παραδείσῳ, περιπατοῦντος BASILIT SELEUCIENSIS parentes erant. Ridebat forte diabolus, cum dede- dæ- B core Dei conspurcasset imaginem. Tales enim de- monis sunt machinationes: cum voluptate sauciat et accusat pudendum in modum; ad ruinam impel- lit, et ruentes publicis ignominiæ notis consignal. Verumenimvero misertus erroris Deus, ad arrigen. dum currebat. Currebat autem non mutatione loci, sed imagine quadam terribili præsentiam contesta- tus. Illi terrore percussi, seipsos transgressionis accusatores ac festes exhibentes, exsilio suo suffra- gantur. Deus vero territans incessu strepenti com- pellat humanissime : Adam, Adam, ubi es“? O Do- mini in homines amorem Tanquam ignarus quærit quem ipse fugabat, et tanquam nou videat, qui re- bus adest on: nibus, compellat : Adam, Adam, ubi es? Ubi mihi manuum mearum opus? ubi animata meæ dignitatis imago? ubi mei paradisi custos? Adam, Adam, ubi es? ex immenso amore compellatio la- mento assimilis. Ubi es? ubi mutui congressus quid- libet interfandi libertas? ubi nostræ consuetudinis confidentia? ubi tuæ dignitatis celsitudo? pro amico fugitivus? ades coram compellante. Ostende medico transgressionis ulcus; ostende plagam nuditatis : medicamenta habeo vulnere potiora, habeo subsi- dium, qui serpentis morsum curem. His fretus ar- reclusque vocibus, qui latebat, foras prospectat, et ad responsionem nonnullam sumit audaciam, talia secum volutans: Profecto Deus appellare me non dedignatur, et verbis accersit, neque violentum ful- men in me jacit suun, neque, quam prius intermi- natus erat, mortem immittit. Nonne ergo clamantem exaudiam, quem legem ponentem non audivi prius? Vocem tuam audivi, et timui, eo quod nudus essem," et abscondi me”. Nihil opus est instructa verbis ac- cusatione; mei nudatio verissima est accusatrix, non personata. Quid tandem Deus? Quis indicavit tibi, quod nudus esses, nisi quod ex ligno, de quo praceperam tibi ne comederes, comedisti "? Ut ju- dex advenit, ut medicus rogat, et ad judicium feren- dum cum accessisset, ut amicum increpitat. Hæc cine, inquit, beneficentiæ meæ refertur gratia? hoccine pro adeptis animi grati munus? Hic respon- sionis egere, barere, in mulierem audax facinus transferre, vitæ societatem causari et criminari : illa in serpentem prolapsionis culpam derivare. Deus D vero seductos ad sapientiam ab errore volens revo- care punit seductorem; dixit enim serpenti Domni- nus Deus : Quia fecisti hoc, maledictus es inter om- ** Gen. 111, 9. es ibid. 10. . ibid. 11. C CL. DAUSQUEII NOTA. enim error via; ideoque verborum parcus, ac proprietatis retinens alibi simpliciter errorem verti. nant alia exemplaria ne quidem habent. terposui; nam qui abjicit, utique a se jacit, sive suum ; neque otiosum est, quando respi- cit id in quod ferri fulmen potuisset. Quæ parvula qui insuper habent, quod incumbit, non vertunt ; auctoris sententiam et fidem suam evertunt. lius omittit et textus communis vicis- sin omittit. (48) Τὸν καρπὸν τῆς ἀπάτης. Proprie : est (49) Αδάμ, Αδάμ, ποῦ εἶ. Septuaginta non gemi- (50) Οὐ σκηπτὸν ἐπαφίησιν. Nihil de meo in- (51) Φωνήν σου ἤκουσα περιπατοῦντος. Basi
PG 85:61οὐ γὰρ ἔστησεν ὁ Θεὸς ἄχρι τῆς κατάρας τὰ πράγματα· οὐκ ἀφῆκε χρηστῆς ἐλπίδος ὁ Θεὸς τὴν φύσιν χηρεύσασαν. Χριστοῦ γὰρ παρουσία τῆς τοῦ πρωτοπλάστου λαιμαργίας ἰσχυροτέρα· καὶ τῆς τῶν ἀνθρώπων διὰ παρανόμου βρώσεως ἀπατηθείσης, τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀπαρχὴν ὁ Μονογενὴς ἐνεδύσατο· καὶ τὸν δεύτερον Ἀδὰμ περιβάλλεται, φαρμάκοις ἐναντίοις θεραπεύων τὰ τραύματα. Ἀντέστησε παραδείσῳ τὴν ἔρημον· τῇ τρυφῇ, τὴν νηστείαν· τῇ διὰ ὄφεως ἀπάτῃ, τὸ δι’ ἀνθρώπου κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον, ἀντὶ τῆς Εὔας, παρθένον χωρὶς κατάρας ὠδίνουσαν, καὶ τόκον παρθενικὸν λύπης ἀρχαίας ἐλεύθερον, καὶ κόρην ἀνύμφευτον, ἀθάνατον νυμφίον γεννήσασαν. Οὗτος ὁ δεύτερος Ἀδὰμ ἀπετέχθη, ἀντὶ παραδείσου πρὸς οὐρανὸν ἀνηνέχθη. Ἐκεῖθεν τοξεύει τὸν ὄφιν, παρὰ τοῦ πατρὸς ἐπακούων· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν τεθῶσιν οἱ ἐχθροί σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου , ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
δωρεῶν αἱ ἀμοιβαί; ταῦτα τῶν παρεσχημένων τὰ Α χαριστήρια; Οὗτος μὲν οὖν ἀπολογίας ἀπορεῖ, καὶ πρὸς τὴν γυναῖκα μεταφέρει το τόλμημα, τὴν τοῦ βίου κοινωνίαν τοῦ ἐγκλήματος ποιησάμενος αίτιον ἡ δὲ πρὸς τὸν ὄφιν μεταφέρει τὰ πταίσματα. Θεὸς δὲ σωφρονίζων τοὺς ἀπατηθέντας, κολάζει τὸν ἀπα τήσαντα. Εἶπε γὰρ Κύριος Θεὸς τῷ ὄφει· Ότι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν τῆς γῆς. Ἡ μὲν ἀπόφασις κατὰ τοῦ φαινομένου όφεως φέρεται· ἡ δὲ τῆς ἀποφάσεως κόλασις κατὰ τοῦ ὑπεναντίου ἐκπέμπεται. Δι' οὗ γὰρ ἠπάτησε, διὰ τούτου κολάζεται. Τῇ δὲ γυναικὶ εἶπε· Ἐν λύπαις τέξει τέκνα. Ἡ τοῦ τῆς ἐντολῆς καρ ποῦ μὴ φεισαμένη, περὶ τοὺς ἑαυτῆς ἀνιάσῃ καρπούς. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. Τρυφῆς ἐφάνης ἀνάξιος, τοῖς περὶ γῆν ἱδρῶσιν ὑπάρξεις κατάρατος, καὶ πόνοις μετ τρήσας τῆς ζωῆς σου τὸν χρόνον, τάφον εὑρήσεις τοῦ βίου διάδοχον. δ. Αὕτη τῆς κατὰ τῶν προγόνων καταδίκης ἀπό- Β 4. φασις. Σὺ δὲ μὴ ρίψῃς τὰς τῆς σωτηρίας ἐλπίδας· οὐ γὰρ ἔστησεν ὁ Θεὸς ἄχρι τῆς κατάρας τὰ πρά- γματα· οὐκ ἀφῆκε χρηστῆς ἐλπίδος ὁ Θεὸς τὴν φύ- σιν χηρεύσασαν. Χριστοῦ γὰρ παρουσία τῆς τοῦ πρωτ τοπλάστου λαιμαργίας ισχυροτέρα· καὶ τῆς τῶν ἀν- θρώπων (52) διὰ παρανόμου βρώσεως απατηθείσης, τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀπαρχὴν ὁ Μονογενὴς ἐνεδύσατο· καὶ τὸν δεύτερον Ἀδὰμ περιβάλλεται, φαρμάκοις έναν τίοις θεραπεύων τὰ τραύματα. Αντέστησε παρα δείσῳ τὴν ἔρημον· τῇ τρυφῇ, τὴν νηστείαν· τῇ διὰ ὄψεως ἀπάτῃ, τὸ δι᾿ ἀνθρώπου κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον, ἀντὶ τῆς Εὔας, παρθένον χωρὶς κατάρας ὠδίνουσαν, καὶ τόκον παρθενικὸν λύπης αρχαίας ἐλεύθερον, καὶ κόρην ἀνύμφευτον, ἀθάνατον νυμ φίον γεννήσασαν. Οὗτος ὁ δεύτερος ᾿Αδὰμ ἀπετέχθη, ἀντὶ παραδείσου πρὸς οὐρανὸν ἀνηνέχθη. Ἐκεῖθεν τοξεύει τὸν ὄφιν, παρὰ τοῦ πατρὸς ἐπακούων· Κά θου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν τεθώσιν οἱ ἐχθροί (53) σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν. ΛΟΓΟΣ Δ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Κάϊν καὶ ᾿Αβελ. α'. Πάλιν ἡμᾶς ὁ τῆς διδασκαλίας νόμος πρὸς τὸ λέγειν ἀνίστησι· πάλιν τὴν μικρὰν ἡμῶν ψεκάδα τὸν πνευματικὸν ἀρδεῦσαι παράδεισον ἐκβιάζεται. Πάλιν ἡμᾶς τοὺς πτωχοὺς τῆς λαμπρᾶς ἑστίας (54) ἑστιά- τορας γενέσθαι παρακελεύεται. Αλλ' οὐ πένης ή χάρις, οὐδ᾽ ἄπορος ὁ χορηγός, ὃς τῆς ἀκοῆς τὴν πίστιν ὁρῶν, χορηγεῖ τῇ γλώττῃ, δι᾿ ἡμῶν εἰς ὑμᾶς φυλῆς, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου. Εστία εφέστιοι έποικοι. Λακεδαιμόνιοι γὰρ τὴν οἰκίαν ἑστίαν φασίν. Β' : Από τῆς ἐστίας τῆς τοῦ πυρὸς͵ ὡς ἐκ μέρους τὸ ὅλον οι- κημα. Ει οὐ λαμπρὰ ἑστία ORATIO IV. qui in conspectum venerat, fertur sententia ; sen- tentiæ vero pœna in eum, qui contra stabat. Quo enim decepit, eo punitur. Dixit quoque mulieri : In dolore paries filios 38. Tu cum fructu interdicto te non abstinueris, fructu uteri tui misere crucia- beris. Adæ vero dixit: Maledicta terra in opere tuo "; deliciis tantis aperte indignus es, terræ cul- tioni, natisque inde sudoribus esto obnoxius, et cum labore vitæ tuæ spatium emensus, sepulcrum invenies vitæ succedaneum. nia animantia et bestias terra s. Contra serpenten, Hanc sententiam progenitores damnationis G suæ tulerunt. Tu vero ne salutis spem projeceris : non enim exsecrationi creaturam Deus fecit ob- noxiam, neque bona spe interim orbata natura. Namque Christi præsentia longe potentior est pro- toplasti voracitate, et, hominum genere per gulam nefariam in fraudem inducto, Unigenitus, contrariis medicamentis curans vulnera, de homine corpus, in quod se insinuaret, delibavit, et secundum Ada- muin sibi circumjecit. Paradiso solitudinem objecit, jejunium deliciis, serpentina fraudi tropæum, quod per hominem contra diabolum statuit, Evæ virgi- nem absque maledicti acerbitate parientem, et fe- tum virgineum a veteris culpæ ægritudine liberan, et innuptam puellam, quæ sponsum generavit im - mortalem. Sic alter Adam progenitus in coelum paradisi vicem evectus est. Iude serpentem jacula- tur, audiens illud a Patre: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum luo- rum 4, cui gloria sempiterna. Amen. : ORATIO IV. Ejusdem in Cainum et Abelum. lex vim rursus affert, ut irroratione levi spirita- lem irrigemus paradisum; rursus pauperes nos adhortatur, ut luculenti foci convivatores simus. Sed non paupertina est gratia, nec inops choragis, qui auditorii lde conspecta linguam sic affatim in- D struit, ut per nos spiritales aquas in vos deriret. a: Gen. 111, to Psal. cis, 1. CL. DAUSQUE]I NOTÆ. similive. Invariata sententia, nime video. focum, seu quod malint poetæ larem significat. Apollonii Scholiastes ex- ponit Partis scilicet appellatione res tola subota- tur, domus, familia. Eustathius, lliad. Eo Basilius paupertinam dicit sibi faniliam, focum mininie splendidum, unde opiparam suis mensam exstruat. Est et ille Martialis locus hujus magnificentiæ removendæ lib. viii, epigr. : Alget adhuc nudo clausa culina foco Nudus focus. • . . . Basilii, mihi sunt idem prope. Et inquit Silius libro septimo : Ante focos, mensæ. • . 1. Rursus ad dicendum nos exstimulat docendi 14. 38 ibid. 16. ss ibid. 17. (52) Τῆς τῶν ἀνθρώπων. Exple φύσεως, γενεής, 53) "Εως ἂν τεθῶσιν οἱ ἐχθροί. Septuaginta (54) Λαμπρᾶς ἑστίας. Cur exponi non possit, mi
Discourse 4ΛΟΓΟΣ Δ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ Δ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Κάϊν καὶ Ἄβελ. α. Πάλιν ἡμᾶς ὁ τῆς διδασκαλίας νόμος πρὸς τὸ λέγειν ἀνίστησι· πάλιν τὴν μικρὰν ἡμῶν ψεκάδα τὸν πνευματικὸν ἀρδεῦσαι παράδεισον ἐκβιάζεται.
δωρεῶν αἱ ἀμοιβαί; ταῦτα τῶν παρεσχημένων τὰ Α χαριστήρια; Οὗτος μὲν οὖν ἀπολογίας ἀπορεῖ, καὶ πρὸς τὴν γυναῖκα μεταφέρει το τόλμημα, τὴν τοῦ βίου κοινωνίαν τοῦ ἐγκλήματος ποιησάμενος αίτιον ἡ δὲ πρὸς τὸν ὄφιν μεταφέρει τὰ πταίσματα. Θεὸς δὲ σωφρονίζων τοὺς ἀπατηθέντας, κολάζει τὸν ἀπα τήσαντα. Εἶπε γὰρ Κύριος Θεὸς τῷ ὄφει· Ότι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν τῆς γῆς. Ἡ μὲν ἀπόφασις κατὰ τοῦ φαινομένου όφεως φέρεται· ἡ δὲ τῆς ἀποφάσεως κόλασις κατὰ τοῦ ὑπεναντίου ἐκπέμπεται. Δι' οὗ γὰρ ἠπάτησε, διὰ τούτου κολάζεται. Τῇ δὲ γυναικὶ εἶπε· Ἐν λύπαις τέξει τέκνα. Ἡ τοῦ τῆς ἐντολῆς καρ ποῦ μὴ φεισαμένη, περὶ τοὺς ἑαυτῆς ἀνιάσῃ καρπούς. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. Τρυφῆς ἐφάνης ἀνάξιος, τοῖς περὶ γῆν ἱδρῶσιν ὑπάρξεις κατάρατος, καὶ πόνοις μετ τρήσας τῆς ζωῆς σου τὸν χρόνον, τάφον εὑρήσεις τοῦ βίου διάδοχον. δ. Αὕτη τῆς κατὰ τῶν προγόνων καταδίκης ἀπό- Β 4. φασις. Σὺ δὲ μὴ ρίψῃς τὰς τῆς σωτηρίας ἐλπίδας· οὐ γὰρ ἔστησεν ὁ Θεὸς ἄχρι τῆς κατάρας τὰ πρά- γματα· οὐκ ἀφῆκε χρηστῆς ἐλπίδος ὁ Θεὸς τὴν φύ- σιν χηρεύσασαν. Χριστοῦ γὰρ παρουσία τῆς τοῦ πρωτ τοπλάστου λαιμαργίας ισχυροτέρα· καὶ τῆς τῶν ἀν- θρώπων (52) διὰ παρανόμου βρώσεως απατηθείσης, τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀπαρχὴν ὁ Μονογενὴς ἐνεδύσατο· καὶ τὸν δεύτερον Ἀδὰμ περιβάλλεται, φαρμάκοις έναν τίοις θεραπεύων τὰ τραύματα. Αντέστησε παρα δείσῳ τὴν ἔρημον· τῇ τρυφῇ, τὴν νηστείαν· τῇ διὰ ὄψεως ἀπάτῃ, τὸ δι᾿ ἀνθρώπου κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον, ἀντὶ τῆς Εὔας, παρθένον χωρὶς κατάρας ὠδίνουσαν, καὶ τόκον παρθενικὸν λύπης αρχαίας ἐλεύθερον, καὶ κόρην ἀνύμφευτον, ἀθάνατον νυμ φίον γεννήσασαν. Οὗτος ὁ δεύτερος ᾿Αδὰμ ἀπετέχθη, ἀντὶ παραδείσου πρὸς οὐρανὸν ἀνηνέχθη. Ἐκεῖθεν τοξεύει τὸν ὄφιν, παρὰ τοῦ πατρὸς ἐπακούων· Κά θου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν τεθώσιν οἱ ἐχθροί (53) σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν. ΛΟΓΟΣ Δ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Κάϊν καὶ ᾿Αβελ. α'. Πάλιν ἡμᾶς ὁ τῆς διδασκαλίας νόμος πρὸς τὸ λέγειν ἀνίστησι· πάλιν τὴν μικρὰν ἡμῶν ψεκάδα τὸν πνευματικὸν ἀρδεῦσαι παράδεισον ἐκβιάζεται. Πάλιν ἡμᾶς τοὺς πτωχοὺς τῆς λαμπρᾶς ἑστίας (54) ἑστιά- τορας γενέσθαι παρακελεύεται. Αλλ' οὐ πένης ή χάρις, οὐδ᾽ ἄπορος ὁ χορηγός, ὃς τῆς ἀκοῆς τὴν πίστιν ὁρῶν, χορηγεῖ τῇ γλώττῃ, δι᾿ ἡμῶν εἰς ὑμᾶς φυλῆς, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου. Εστία εφέστιοι έποικοι. Λακεδαιμόνιοι γὰρ τὴν οἰκίαν ἑστίαν φασίν. Β' : Από τῆς ἐστίας τῆς τοῦ πυρὸς͵ ὡς ἐκ μέρους τὸ ὅλον οι- κημα. Ει οὐ λαμπρὰ ἑστία ORATIO IV. qui in conspectum venerat, fertur sententia ; sen- tentiæ vero pœna in eum, qui contra stabat. Quo enim decepit, eo punitur. Dixit quoque mulieri : In dolore paries filios 38. Tu cum fructu interdicto te non abstinueris, fructu uteri tui misere crucia- beris. Adæ vero dixit: Maledicta terra in opere tuo "; deliciis tantis aperte indignus es, terræ cul- tioni, natisque inde sudoribus esto obnoxius, et cum labore vitæ tuæ spatium emensus, sepulcrum invenies vitæ succedaneum. nia animantia et bestias terra s. Contra serpenten, Hanc sententiam progenitores damnationis G suæ tulerunt. Tu vero ne salutis spem projeceris : non enim exsecrationi creaturam Deus fecit ob- noxiam, neque bona spe interim orbata natura. Namque Christi præsentia longe potentior est pro- toplasti voracitate, et, hominum genere per gulam nefariam in fraudem inducto, Unigenitus, contrariis medicamentis curans vulnera, de homine corpus, in quod se insinuaret, delibavit, et secundum Ada- muin sibi circumjecit. Paradiso solitudinem objecit, jejunium deliciis, serpentina fraudi tropæum, quod per hominem contra diabolum statuit, Evæ virgi- nem absque maledicti acerbitate parientem, et fe- tum virgineum a veteris culpæ ægritudine liberan, et innuptam puellam, quæ sponsum generavit im - mortalem. Sic alter Adam progenitus in coelum paradisi vicem evectus est. Iude serpentem jacula- tur, audiens illud a Patre: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum luo- rum 4, cui gloria sempiterna. Amen. : ORATIO IV. Ejusdem in Cainum et Abelum. lex vim rursus affert, ut irroratione levi spirita- lem irrigemus paradisum; rursus pauperes nos adhortatur, ut luculenti foci convivatores simus. Sed non paupertina est gratia, nec inops choragis, qui auditorii lde conspecta linguam sic affatim in- D struit, ut per nos spiritales aquas in vos deriret. a: Gen. 111, to Psal. cis, 1. CL. DAUSQUE]I NOTÆ. similive. Invariata sententia, nime video. focum, seu quod malint poetæ larem significat. Apollonii Scholiastes ex- ponit Partis scilicet appellatione res tola subota- tur, domus, familia. Eustathius, lliad. Eo Basilius paupertinam dicit sibi faniliam, focum mininie splendidum, unde opiparam suis mensam exstruat. Est et ille Martialis locus hujus magnificentiæ removendæ lib. viii, epigr. : Alget adhuc nudo clausa culina foco Nudus focus. • . . . Basilii, mihi sunt idem prope. Et inquit Silius libro septimo : Ante focos, mensæ. • . 1. Rursus ad dicendum nos exstimulat docendi 14. 38 ibid. 16. ss ibid. 17. (52) Τῆς τῶν ἀνθρώπων. Exple φύσεως, γενεής, 53) "Εως ἂν τεθῶσιν οἱ ἐχθροί. Septuaginta (54) Λαμπρᾶς ἑστίας. Cur exponi non possit, mi
Πάλιν ἡμᾶς τοὺς πτωχοὺς τῆς λαμπρᾶς ἑστίας ἑστιάτορας γενέσθαι παρακελεύεται. Ἀλλ’ οὐ πένης ἡ χάρις, οὐδ’ ἄπορος ὁ χορηγὸς, ὃς τῆς ἀκοῆς τὴν πίστιν ὁρῶν, χορηγεῖ τῇ γλώττῃ, δι’ ἡμῶν εἰς ὑμᾶς παραπέμπων τὰ νάματα. Ἔδειξεν οὖν ποτε θελήσας τὴν ξηρὰν ἔρημον ὑδάτων κατάῤῥυτον, καὶ διψῶσαν ἤπειρον διψώντων ἴαμα, καὶ πέτραν νοτίδος ἄμοιρον, μητέρα πηγῶν ἀπειργάσατο. Τοιοῦτον γὰρ τὸ Θεῖον νικᾷ τῇ δυνάμει, καὶ νικᾶται φιλανθρωπίᾳ. Διὰ τοῦτο καὶ τὴν πονηρίαν ὑποβάλλει ταῖς τιμωρίαις, δι’ ὧν κολάζει τὰς γνώμας, τὴν νόσον ἰώμενος. Ὧν γάρ ἐστι Δημιουργὸς, τούτων ἰατρὸς οὐκ αἰσχύνεται γενέσθαι. Πανταχοῦ μὲν οὖν τῆς Γραφῆς κατάλληλα σπείρας τῆς γνώμης τὰ φάρμακα, μάλιστα δὲ ἐν οἷς τὰ κατὰ τὸν Κάϊν, καὶ τὸν Ἄβελ ἐδιοίκησε, καὶ καθάπερ στήλαις τοῖς γράμμασι τὴν ἑκατέρου προαίρεσιν ἔδειξεν, ἀρετῆς προτροπὴν, καὶ κακίας φυγὴν καταλιμπάνων τοῖς ὕστερον. Οἱ μὲν οὖν τῶν παλαιῶν ἀνδρῶν τὰς εἰκόνας θεώμενοι, τοῖς ἐπιγράμμασι τὴν ἑκάστου γνώμην θηρεύουσιν· ὧν ὁ μὲν χρόνος πολλάκις τὴν μνήμην ἐσύλησε, ἡ δὲ τέχνη κράσει χρωμάτων μιμουμένη τὴν φύσιν παλαιωθεῖσαν, νεάζουσαν τοῖς ὄμμασιν ἔδειξεν.
δωρεῶν αἱ ἀμοιβαί; ταῦτα τῶν παρεσχημένων τὰ Α χαριστήρια; Οὗτος μὲν οὖν ἀπολογίας ἀπορεῖ, καὶ πρὸς τὴν γυναῖκα μεταφέρει το τόλμημα, τὴν τοῦ βίου κοινωνίαν τοῦ ἐγκλήματος ποιησάμενος αίτιον ἡ δὲ πρὸς τὸν ὄφιν μεταφέρει τὰ πταίσματα. Θεὸς δὲ σωφρονίζων τοὺς ἀπατηθέντας, κολάζει τὸν ἀπα τήσαντα. Εἶπε γὰρ Κύριος Θεὸς τῷ ὄφει· Ότι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν τῆς γῆς. Ἡ μὲν ἀπόφασις κατὰ τοῦ φαινομένου όφεως φέρεται· ἡ δὲ τῆς ἀποφάσεως κόλασις κατὰ τοῦ ὑπεναντίου ἐκπέμπεται. Δι' οὗ γὰρ ἠπάτησε, διὰ τούτου κολάζεται. Τῇ δὲ γυναικὶ εἶπε· Ἐν λύπαις τέξει τέκνα. Ἡ τοῦ τῆς ἐντολῆς καρ ποῦ μὴ φεισαμένη, περὶ τοὺς ἑαυτῆς ἀνιάσῃ καρπούς. Τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν· Ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. Τρυφῆς ἐφάνης ἀνάξιος, τοῖς περὶ γῆν ἱδρῶσιν ὑπάρξεις κατάρατος, καὶ πόνοις μετ τρήσας τῆς ζωῆς σου τὸν χρόνον, τάφον εὑρήσεις τοῦ βίου διάδοχον. δ. Αὕτη τῆς κατὰ τῶν προγόνων καταδίκης ἀπό- Β 4. φασις. Σὺ δὲ μὴ ρίψῃς τὰς τῆς σωτηρίας ἐλπίδας· οὐ γὰρ ἔστησεν ὁ Θεὸς ἄχρι τῆς κατάρας τὰ πρά- γματα· οὐκ ἀφῆκε χρηστῆς ἐλπίδος ὁ Θεὸς τὴν φύ- σιν χηρεύσασαν. Χριστοῦ γὰρ παρουσία τῆς τοῦ πρωτ τοπλάστου λαιμαργίας ισχυροτέρα· καὶ τῆς τῶν ἀν- θρώπων (52) διὰ παρανόμου βρώσεως απατηθείσης, τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀπαρχὴν ὁ Μονογενὴς ἐνεδύσατο· καὶ τὸν δεύτερον Ἀδὰμ περιβάλλεται, φαρμάκοις έναν τίοις θεραπεύων τὰ τραύματα. Αντέστησε παρα δείσῳ τὴν ἔρημον· τῇ τρυφῇ, τὴν νηστείαν· τῇ διὰ ὄψεως ἀπάτῃ, τὸ δι᾿ ἀνθρώπου κατὰ τοῦ διαβόλου τρόπαιον, ἀντὶ τῆς Εὔας, παρθένον χωρὶς κατάρας ὠδίνουσαν, καὶ τόκον παρθενικὸν λύπης αρχαίας ἐλεύθερον, καὶ κόρην ἀνύμφευτον, ἀθάνατον νυμ φίον γεννήσασαν. Οὗτος ὁ δεύτερος ᾿Αδὰμ ἀπετέχθη, ἀντὶ παραδείσου πρὸς οὐρανὸν ἀνηνέχθη. Ἐκεῖθεν τοξεύει τὸν ὄφιν, παρὰ τοῦ πατρὸς ἐπακούων· Κά θου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν τεθώσιν οἱ ἐχθροί (53) σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Αμήν. ΛΟΓΟΣ Δ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Κάϊν καὶ ᾿Αβελ. α'. Πάλιν ἡμᾶς ὁ τῆς διδασκαλίας νόμος πρὸς τὸ λέγειν ἀνίστησι· πάλιν τὴν μικρὰν ἡμῶν ψεκάδα τὸν πνευματικὸν ἀρδεῦσαι παράδεισον ἐκβιάζεται. Πάλιν ἡμᾶς τοὺς πτωχοὺς τῆς λαμπρᾶς ἑστίας (54) ἑστιά- τορας γενέσθαι παρακελεύεται. Αλλ' οὐ πένης ή χάρις, οὐδ᾽ ἄπορος ὁ χορηγός, ὃς τῆς ἀκοῆς τὴν πίστιν ὁρῶν, χορηγεῖ τῇ γλώττῃ, δι᾿ ἡμῶν εἰς ὑμᾶς φυλῆς, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου. Εστία εφέστιοι έποικοι. Λακεδαιμόνιοι γὰρ τὴν οἰκίαν ἑστίαν φασίν. Β' : Από τῆς ἐστίας τῆς τοῦ πυρὸς͵ ὡς ἐκ μέρους τὸ ὅλον οι- κημα. Ει οὐ λαμπρὰ ἑστία ORATIO IV. qui in conspectum venerat, fertur sententia ; sen- tentiæ vero pœna in eum, qui contra stabat. Quo enim decepit, eo punitur. Dixit quoque mulieri : In dolore paries filios 38. Tu cum fructu interdicto te non abstinueris, fructu uteri tui misere crucia- beris. Adæ vero dixit: Maledicta terra in opere tuo "; deliciis tantis aperte indignus es, terræ cul- tioni, natisque inde sudoribus esto obnoxius, et cum labore vitæ tuæ spatium emensus, sepulcrum invenies vitæ succedaneum. nia animantia et bestias terra s. Contra serpenten, Hanc sententiam progenitores damnationis G suæ tulerunt. Tu vero ne salutis spem projeceris : non enim exsecrationi creaturam Deus fecit ob- noxiam, neque bona spe interim orbata natura. Namque Christi præsentia longe potentior est pro- toplasti voracitate, et, hominum genere per gulam nefariam in fraudem inducto, Unigenitus, contrariis medicamentis curans vulnera, de homine corpus, in quod se insinuaret, delibavit, et secundum Ada- muin sibi circumjecit. Paradiso solitudinem objecit, jejunium deliciis, serpentina fraudi tropæum, quod per hominem contra diabolum statuit, Evæ virgi- nem absque maledicti acerbitate parientem, et fe- tum virgineum a veteris culpæ ægritudine liberan, et innuptam puellam, quæ sponsum generavit im - mortalem. Sic alter Adam progenitus in coelum paradisi vicem evectus est. Iude serpentem jacula- tur, audiens illud a Patre: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum luo- rum 4, cui gloria sempiterna. Amen. : ORATIO IV. Ejusdem in Cainum et Abelum. lex vim rursus affert, ut irroratione levi spirita- lem irrigemus paradisum; rursus pauperes nos adhortatur, ut luculenti foci convivatores simus. Sed non paupertina est gratia, nec inops choragis, qui auditorii lde conspecta linguam sic affatim in- D struit, ut per nos spiritales aquas in vos deriret. a: Gen. 111, to Psal. cis, 1. CL. DAUSQUE]I NOTÆ. similive. Invariata sententia, nime video. focum, seu quod malint poetæ larem significat. Apollonii Scholiastes ex- ponit Partis scilicet appellatione res tola subota- tur, domus, familia. Eustathius, lliad. Eo Basilius paupertinam dicit sibi faniliam, focum mininie splendidum, unde opiparam suis mensam exstruat. Est et ille Martialis locus hujus magnificentiæ removendæ lib. viii, epigr. : Alget adhuc nudo clausa culina foco Nudus focus. • . . . Basilii, mihi sunt idem prope. Et inquit Silius libro septimo : Ante focos, mensæ. • . 1. Rursus ad dicendum nos exstimulat docendi 14. 38 ibid. 16. ss ibid. 17. (52) Τῆς τῶν ἀνθρώπων. Exple φύσεως, γενεής, 53) "Εως ἂν τεθῶσιν οἱ ἐχθροί. Septuaginta (54) Λαμπρᾶς ἑστίας. Cur exponi non possit, mi
PG 85:63Οὕτως ἄρα που καὶ χαλκὸς βίᾳ πυρὸς μαλαχθεὶς, καὶ τοῖς νόμοις τῆς τέχνης πεισθεὶς, τὰς μορφὰς ὑπεδέξατο· καὶ τοῖς σχήμασι κηρύττει τὰ πολιτεύματα, πράξεις ἀρχαίας συμπαραπέμπων τῷ χρόνῳ, τέρψεως ὁμοῦ καὶ παιδεύσεως τοῖς ὁρῶσι καταλιμπάνων ὑπόμνημα, καὶ τῇ τέρψει τοὺς ὁρῶντας ἀλείφων πρὸς μίμησιν. Οὕτως ἄρα καὶ ὁ μέγας Μωϋσῆς, ὁ τῆς θείας φωνῆς συγγραφεὺς, τὰς τῆς ἀρετῆς ὕλας διὰ τῆς ἱστορίας καταβαλλόμενος, τὰς τῶν προγόνων εἰκόνας ἐνέγραψεν· οὐ χρωμάτων ἀμαυρουμένων καλέσας συνέργειαν, προφήτου δὲ χάριτι τὴν γλῶτταν ἀρδεύσας, παίδευσιν ἀρετῆς ἀναγράφει τοῖς ὕστερον. Ἀρίθμησον τοίνυν, εἰ καὶ σοὶ δοκεῖ, τῆς παρούσης ἱστορίας τὰ κέρδη. Βλέπε πολυειδῆ καρπὸν ἐντεῦθεν ἀναφυόμενον· καὶ πρῶτον ἐκ φιλανθρωπίας σωματικαῖς ἐπιφανείαις ἀνθρώποις συγκαταβαίνοντα· δεύτερον θυσιῶν ἀνεχόμενον, οὐχ ἵνα πόθῳ χαρίσηται· ἀνενδεὲς γὰρ τὸ Θεῖον· ἀλλ’ ἵνα τῶν προσαγόντων παιδαγωγήσῃ τὴν γνώμην, οἷς τιμᾷν ὑποπτεύουσιν, τοιούτοις αὐτὸς τιμᾶσθαι σχηματιζόμενος. Εἶτα διδάσκει, πόση τῶν δικαίων, καὶ μετὰ θάνατον, ἐπιμέλεια.
παραπέμπων τὰ νάματα. Εδειξεν οὖν ποτε θελήσας Β τὴν ξηρὰν ἔρημον ὑδάτων κατάῤῥυτον, καὶ διψῶσαν ήπειρον διψώντων ίαμα, καὶ πέτραν νοτίδος άμοιρον, μητέρα πηγῶν ἀπειργάσατο. Τοιοῦτον γὰρ τὸ θεῖον νικῇ τῇ δυνάμει, καὶ νικᾶται φιλανθρωπία. Διὰ τοῦτο καὶ τὴν πονηρίαν ὑποβάλλει ταῖς τιμωρίαις, δι' ὧν κολάζει τὰς γνώμας, την νόσον ιώμενος. "Ων γάρ ἐστι Δημιουργός, τούτων ἰατρὸς οὐκ αἰσχύνεται γενέσθαι. Πανταχοῦ μὲν οὖν τῆς Γραφῆς κατάλληλα σπείρας τῆς γνώμης τὰ φάρμακα, μάλιστα δὲ ἐν οἷς τὰ κατὰ τὸν Κάϊν, καὶ τὸν ᾿Αβελ ἐδιοίκησε, καὶ καθάπερ στήλαις τοῖς γράμμασι τὴν ἑκατέρου προαί ρεσιν ἔδειξεν, ἀρετῆς προτροπήν, καὶ κακίας φυγήν καταλιμπάνων τοῖς ὕστερον. Οἱ μὲν οὖν τῶν παλαιῶν ἀνδρῶν τὰς εἰκόνας θεώμενοι, τοῖς ἐπιγράμμασι τὴν εκάστου γνώμην θηρεύουσιν (55) · ὧν ὁ μὲν χρόνος πολλάκις τὴν μνήμην ἐσύλησε, ἡ δὲ τέχνη κράσει· χρωμάτων μιμουμένη την φύσιν παλαιωθεῖσαν, νεά ζουσαν τοῖς ὄμμασιν ἔδειξεν. Οὕτως ἄρα που καὶ χαλκής βία πυρὸς μαλαχθεὶς, καὶ τοῖς νόμοις τῆς τέ χνης πεισθεὶς, τὰς μορφὰς ὑπεδέξατο (56)· καὶ τοῖς σχήμασι κηρύττει τὰ πολιτεύματα, πράξεις ἀρχαίας συμπαραπέμπων τῷ χρόνῳ, τέρψεως ὁμοῦ καὶ παι δεύσεως τοῖς ὁρῶσι καταλιμπάνων ὑπόμνημα, καὶ τῇ τέρψει τοὺς ὁρῶντας ἀλείφων πρὸς μίμησιν. Οὕτως ἄρα καὶ ὁ μέγας Μωϋσῆς, ὁ τῆς θείας φωνῆς συγ γραφεύς, τὰς τῆς ἀρετῆς ὕλας διὰ τῆς ἱστορίας και ταβαλλόμενος, τὰς τῶν προγόνων εἰκόνας ἐνέγραψεν οὐ χρωμάτων ἀμαυρουμένων καλέσας συνέργειαν, προφήτου δὲ χάριτι τὴν γλῶτταν ἀρδεύσας, παίδευ σιν ἀρετῆς ἀναγράψει τοῖς ὕστερον. Αρίθμησον τοίνυν, εἰ καὶ σοὶ δοκεῖ, τῆς παρούσης ἱστορίας τὰ κέρδη. Βλέπε πολυειδή καρπὸν ἐντεῦθεν ἀναφυόμεν νον· καὶ πρῶτον ἐκ φιλανθρωπίας σωματικαῖς ἐπι- φανείαις ἀνθρώποις συγκαταβαίνοντα· δεύτερον θυ σιῶν ἀνεχόμενον, οὐχ ἵνα πόθῳ χαρίσηται· ἀνενδεὶς γὰρ τὸ Θεῖον· ἀλλ᾽ ἵνα τῶν προσαγόντων παιδαγω γήσῃ τὴν γνώμην, οἷς τιμᾷν ὑποπτεύουσιν, τοιού- τοῖς αὐτὸς τιμᾶσθαι σχηματιζόμενος. Εἶτα διδάσκει, πόση τῶν δικαίων, καὶ μετὰ θάνατον, ἐπιμέλεια. Οὐδὲ γὰρ ἂν ὑπὲρ τοῦ φόνου τὴν Κάϊν ἐκόλαζεν, εἰ μὴ τοῦ "Αβελ καὶ φονευθέντος ἐφρόντιζε. Θνητῆς μὲν γὰρ ζωῆς δίκαιοι φονευόμενοι ἀποστερούνται· ἐλπί- δος δὲ χρηστῆς οὐδὲ ἀποθανόντες ἐκβάλλονται· μᾶλ ο λον δὲ τότε πλέον ισχύουσι, συνήγορον ἔχοντες κατὰ τοῦ ἠδικηκότος τὸν θάνατον. Καὶ τὸ μέγιστον πάν των, θανάτου λύσιν, καὶ ἀναστάσεως δσφρησιν τοῖς ἀνθρώποις εὐαγγελίζονται. "Αβελ γὰρ ὁ δίκαιος (57) ρεύουσιν. εμί ἐπιγράμματα ἀνταπόδοσις Ἐν δὲ δικαιοσύνη συλλήβδην πάσ' ἀρετή στι BASILII SELEUCIENSIS Cum illi olim collulitum fuisset, aridam al aquis A nuda vertit in profluentem, et siticulosam terram silientibus pro medela dedit, ac rupem humoris expertem fontium dedit esse matrem. Tale enim est Numinis ingenium: virtute cum vincat, hominum amore vinci. Quamobrem nequitiam tormentis sub- jicit, quibus voluntates castigat, sanaus interiin 2- gritudinem. Nam quorum fuerit Opiſex, iis mederi non erubescit. Universam igitur Scripturam animi medicamentis confertim obsevit; praesertim quo Joco Caini et Abeli historiam digerens, litterarum monumentis utriusque institutum palam consigna. vit, quo exstaret in posteros excitandæ virtutis exemplum, et nequitiæ fugienda. Ut qui priscorum hominum contemplantur imagines, epigrammatum ope animum cujusque venantur; et quorum fre- quenter ætas memoriam exstinxit, ars colorum admistione inveterascentem naturam refingens eam juvenescentem oculis subjicit : sic ubi æs ignis vio- lentia mollitum, et artis legibus obsecutum formas recipit .... et habitu conversationem prodit, veteres actiones una cum tempore transmittens, jucundum simul et ad videntium institutionem accommoda- tum monumentum relinquit, eosque ad imitandum quod intuentur jucunditate ipsa invitat. Sic et ma- gnus ille Moyses divinæ vocis conscriptor historias beneficio virtuti materiam substerneus progenito- rum simulacra describit, non evanescentium colo- rum ope adjutus; at lingua prophetæ gratia delibula cum cssel, virtutis elementa per litteras posteritati transcribit. Numera, si ita tibi quoque visum, præsentis historiæ compendia; vide fructum rnultiformem hinc enascentem, mac Deum primum specie corporea hominibus condescendentem, dein - de victimarum tolerantem: non quo cupiditati gra- tificetur, nullius siquidem Deus egenɛ est, sed ut offerentium mentes instruat, iis se honorari fingit quibus Deo honorem habere se existimant. Docet de- nique quanta sibi justorum cura, vel post mortem. Neque enim ob cædem Cainum punivisset, nisi Abe- li vel interempti sollicitudine teneretur. Mortali enim vita per cædem justi privantur, spe tairen bona per mortem non deturbantur: quinimo mortis patrocinio fulli contra eum, qui injuria afecit, plus possunt ; quodque omnium est maximum, libera-D tionem a morte, et resurrectionis sensum homini- bus fauste denuntiant. Primus enim justus Abelus Jeti portas intrat. Abelus secundum Pauli senten- C CL. DAUSQUEI NOTÆ. Virorum imaginibus, aut stituis gramma in epitaphium suppingi consuevit, rerum ge- starum memoriam referens. Disertim Val. Max. lib. v. cap. : Effigies majorum cum titulis suis ide circo in prima ædium parte poni solere, ut eorum virtutes posteri, non solum legerent, sed etiam imi- tarentur. Quem morem respicere videtur Basilius. tisi per membrorum descriptiones in- telligere, aptumque figuris oris compositionem mihi non prorsus improbetur. borumn hiatus hic esto : est enim capite truncata. auctor est Christus Malth xxuit. Justus, hoc est, Sanctus, juxta illud : Justitia in sese virtutem amplectitur omnem. (55) Τοῖς ἐπιγράμμασι τὴν ἑκάστου γνώμην θη- (56) Τὰς μορφὰς ὑπεδέξατο. Quorumdam vero (57) Αβελ γὰρ ὁ δίκαιος. Abelo nominis bujus
Οὐδὲ γὰρ ἂν ὑπὲρ τοῦ φόνου τὸν Κάϊν ἐκόλαζεν, εἰ μὴ τοῦ Ἄβελ καὶ φονευθέντος ἐφρόντιζε. Θνητῆς μὲν γὰρ ζωῆς δίκαιοι φονευόμενοι ἀποστεροῦνται· ἐλπίδος δὲ χρηστῆς οὐδὲ ἀποθανόντες ἐκβάλλονται· μᾶλλον δὲ τότε πλέον ἰσχύουσι, συνήγορον ἔχοντες κατὰ τοῦ ἠδικηκότος τὸν θάνατον. Καὶ τὸ μέγιστον πάντων, θανάτου λύσιν, καὶ ἀναστάσεως ὄσφρησιν τοῖς ἀνθρώποις εὐαγγελίζονται. Ἄβελ γὰρ ὁ δίκαιος πρῶτος τὰς τοῦ θανάτου πύλας εἰσέρχεται. Ἄβελ ἡ τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τὸν Παῦλον, σκιά· Αἵματι γὰρ ῥαντισμοῦ, κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἄβελ . Ἔπρεπε γὰρ αἵματι δικαίου τῆς ἀναστάσεως σκιαγραφεῖσθαι τὰς στήλας. Εἰ γὰρ θανάτου πρόφασις, ἡ παράβασις· ὁ τῷ θανάτῳ τὰς ὕλας οὐ χορηγήσας, μένει καὶ ἐν νεκροῖς διὰ τὴν γνώμην ἐλεύθερος. Ὢ παραδόξων πραγμάτων ἐν τοῖς τοῦ θανάτου προθύροις τὸ τῆς ἀναστάσεως ἀναγινώσκεται γράμμα. Διὰ τί γὰρ οὐ πρῶτος Ἀδὰμ τὰς τοῦ θανάτου πύλας εἰςέρχεται, καίτοι τῇ παραβάσει κατὰ τῆς φύσεως αὐτὸς καλέσας τὸν θάνατον; τί δὲ μὴ πρότερον τῇ Εὔᾳ τῆς τελευτῆς τὸ γραμματεῖον ὑπηγορεύετο, ἐφ’ ὧν ἡ φύσις κατεδικάζετο; Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ .
παραπέμπων τὰ νάματα. Εδειξεν οὖν ποτε θελήσας Β τὴν ξηρὰν ἔρημον ὑδάτων κατάῤῥυτον, καὶ διψῶσαν ήπειρον διψώντων ίαμα, καὶ πέτραν νοτίδος άμοιρον, μητέρα πηγῶν ἀπειργάσατο. Τοιοῦτον γὰρ τὸ θεῖον νικῇ τῇ δυνάμει, καὶ νικᾶται φιλανθρωπία. Διὰ τοῦτο καὶ τὴν πονηρίαν ὑποβάλλει ταῖς τιμωρίαις, δι' ὧν κολάζει τὰς γνώμας, την νόσον ιώμενος. "Ων γάρ ἐστι Δημιουργός, τούτων ἰατρὸς οὐκ αἰσχύνεται γενέσθαι. Πανταχοῦ μὲν οὖν τῆς Γραφῆς κατάλληλα σπείρας τῆς γνώμης τὰ φάρμακα, μάλιστα δὲ ἐν οἷς τὰ κατὰ τὸν Κάϊν, καὶ τὸν ᾿Αβελ ἐδιοίκησε, καὶ καθάπερ στήλαις τοῖς γράμμασι τὴν ἑκατέρου προαί ρεσιν ἔδειξεν, ἀρετῆς προτροπήν, καὶ κακίας φυγήν καταλιμπάνων τοῖς ὕστερον. Οἱ μὲν οὖν τῶν παλαιῶν ἀνδρῶν τὰς εἰκόνας θεώμενοι, τοῖς ἐπιγράμμασι τὴν εκάστου γνώμην θηρεύουσιν (55) · ὧν ὁ μὲν χρόνος πολλάκις τὴν μνήμην ἐσύλησε, ἡ δὲ τέχνη κράσει· χρωμάτων μιμουμένη την φύσιν παλαιωθεῖσαν, νεά ζουσαν τοῖς ὄμμασιν ἔδειξεν. Οὕτως ἄρα που καὶ χαλκής βία πυρὸς μαλαχθεὶς, καὶ τοῖς νόμοις τῆς τέ χνης πεισθεὶς, τὰς μορφὰς ὑπεδέξατο (56)· καὶ τοῖς σχήμασι κηρύττει τὰ πολιτεύματα, πράξεις ἀρχαίας συμπαραπέμπων τῷ χρόνῳ, τέρψεως ὁμοῦ καὶ παι δεύσεως τοῖς ὁρῶσι καταλιμπάνων ὑπόμνημα, καὶ τῇ τέρψει τοὺς ὁρῶντας ἀλείφων πρὸς μίμησιν. Οὕτως ἄρα καὶ ὁ μέγας Μωϋσῆς, ὁ τῆς θείας φωνῆς συγ γραφεύς, τὰς τῆς ἀρετῆς ὕλας διὰ τῆς ἱστορίας και ταβαλλόμενος, τὰς τῶν προγόνων εἰκόνας ἐνέγραψεν οὐ χρωμάτων ἀμαυρουμένων καλέσας συνέργειαν, προφήτου δὲ χάριτι τὴν γλῶτταν ἀρδεύσας, παίδευ σιν ἀρετῆς ἀναγράψει τοῖς ὕστερον. Αρίθμησον τοίνυν, εἰ καὶ σοὶ δοκεῖ, τῆς παρούσης ἱστορίας τὰ κέρδη. Βλέπε πολυειδή καρπὸν ἐντεῦθεν ἀναφυόμεν νον· καὶ πρῶτον ἐκ φιλανθρωπίας σωματικαῖς ἐπι- φανείαις ἀνθρώποις συγκαταβαίνοντα· δεύτερον θυ σιῶν ἀνεχόμενον, οὐχ ἵνα πόθῳ χαρίσηται· ἀνενδεὶς γὰρ τὸ Θεῖον· ἀλλ᾽ ἵνα τῶν προσαγόντων παιδαγω γήσῃ τὴν γνώμην, οἷς τιμᾷν ὑποπτεύουσιν, τοιού- τοῖς αὐτὸς τιμᾶσθαι σχηματιζόμενος. Εἶτα διδάσκει, πόση τῶν δικαίων, καὶ μετὰ θάνατον, ἐπιμέλεια. Οὐδὲ γὰρ ἂν ὑπὲρ τοῦ φόνου τὴν Κάϊν ἐκόλαζεν, εἰ μὴ τοῦ "Αβελ καὶ φονευθέντος ἐφρόντιζε. Θνητῆς μὲν γὰρ ζωῆς δίκαιοι φονευόμενοι ἀποστερούνται· ἐλπί- δος δὲ χρηστῆς οὐδὲ ἀποθανόντες ἐκβάλλονται· μᾶλ ο λον δὲ τότε πλέον ισχύουσι, συνήγορον ἔχοντες κατὰ τοῦ ἠδικηκότος τὸν θάνατον. Καὶ τὸ μέγιστον πάν των, θανάτου λύσιν, καὶ ἀναστάσεως δσφρησιν τοῖς ἀνθρώποις εὐαγγελίζονται. "Αβελ γὰρ ὁ δίκαιος (57) ρεύουσιν. εμί ἐπιγράμματα ἀνταπόδοσις Ἐν δὲ δικαιοσύνη συλλήβδην πάσ' ἀρετή στι BASILII SELEUCIENSIS Cum illi olim collulitum fuisset, aridam al aquis A nuda vertit in profluentem, et siticulosam terram silientibus pro medela dedit, ac rupem humoris expertem fontium dedit esse matrem. Tale enim est Numinis ingenium: virtute cum vincat, hominum amore vinci. Quamobrem nequitiam tormentis sub- jicit, quibus voluntates castigat, sanaus interiin 2- gritudinem. Nam quorum fuerit Opiſex, iis mederi non erubescit. Universam igitur Scripturam animi medicamentis confertim obsevit; praesertim quo Joco Caini et Abeli historiam digerens, litterarum monumentis utriusque institutum palam consigna. vit, quo exstaret in posteros excitandæ virtutis exemplum, et nequitiæ fugienda. Ut qui priscorum hominum contemplantur imagines, epigrammatum ope animum cujusque venantur; et quorum fre- quenter ætas memoriam exstinxit, ars colorum admistione inveterascentem naturam refingens eam juvenescentem oculis subjicit : sic ubi æs ignis vio- lentia mollitum, et artis legibus obsecutum formas recipit .... et habitu conversationem prodit, veteres actiones una cum tempore transmittens, jucundum simul et ad videntium institutionem accommoda- tum monumentum relinquit, eosque ad imitandum quod intuentur jucunditate ipsa invitat. Sic et ma- gnus ille Moyses divinæ vocis conscriptor historias beneficio virtuti materiam substerneus progenito- rum simulacra describit, non evanescentium colo- rum ope adjutus; at lingua prophetæ gratia delibula cum cssel, virtutis elementa per litteras posteritati transcribit. Numera, si ita tibi quoque visum, præsentis historiæ compendia; vide fructum rnultiformem hinc enascentem, mac Deum primum specie corporea hominibus condescendentem, dein - de victimarum tolerantem: non quo cupiditati gra- tificetur, nullius siquidem Deus egenɛ est, sed ut offerentium mentes instruat, iis se honorari fingit quibus Deo honorem habere se existimant. Docet de- nique quanta sibi justorum cura, vel post mortem. Neque enim ob cædem Cainum punivisset, nisi Abe- li vel interempti sollicitudine teneretur. Mortali enim vita per cædem justi privantur, spe tairen bona per mortem non deturbantur: quinimo mortis patrocinio fulli contra eum, qui injuria afecit, plus possunt ; quodque omnium est maximum, libera-D tionem a morte, et resurrectionis sensum homini- bus fauste denuntiant. Primus enim justus Abelus Jeti portas intrat. Abelus secundum Pauli senten- C CL. DAUSQUEI NOTÆ. Virorum imaginibus, aut stituis gramma in epitaphium suppingi consuevit, rerum ge- starum memoriam referens. Disertim Val. Max. lib. v. cap. : Effigies majorum cum titulis suis ide circo in prima ædium parte poni solere, ut eorum virtutes posteri, non solum legerent, sed etiam imi- tarentur. Quem morem respicere videtur Basilius. tisi per membrorum descriptiones in- telligere, aptumque figuris oris compositionem mihi non prorsus improbetur. borumn hiatus hic esto : est enim capite truncata. auctor est Christus Malth xxuit. Justus, hoc est, Sanctus, juxta illud : Justitia in sese virtutem amplectitur omnem. (55) Τοῖς ἐπιγράμμασι τὴν ἑκάστου γνώμην θη- (56) Τὰς μορφὰς ὑπεδέξατο. Quorumdam vero (57) Αβελ γὰρ ὁ δίκαιος. Abelo nominis bujus
PG 85:65Ἀλλ’ ἐνδίδωσιν ὁ Θεὸς πρῶτον ἀναιρεθῆναι τὸν Ἄβελ· ἐνδίδωσιν, οὐ προδίδωσιν· οὐ γὰρ αὐτὸς ἐξέδωκε τῷ θανάτῳ τὸν δίκαιον, ἀλλ’ ἐπιόντα κατ’ αὐτοῦ τὸν θάνατον οὐκ ἐκώλυσεν, ἵνα τῷ κακῶς ἐπιόντι καλῶς ἀποχρήσηται, ἵνα σαπρὸν ὑποβάλ[λ]ῃ τῷ θανάτῳ θεμέλιον, καὶ τὸ τοῦ θανάτου γραμματεῖον ἀβέβαιον γένηται. Δίκαιος γὰρ ἀδίκως ὑπὸ θανάτου κρατούμενος, ἔρημον δικαιολογίας κατασκευάζει τὸν ᾅδην· καὶ τὸ τοῦ θανάτου προοίμιον, τὴν τοῦ θανάτου κατάλυσιν ἐγγυᾶται. Ταύτην γὰρ ὁ Χριστὸς ὑπὲρ ἀνθρώπων τὴν κρίσιν εἰς ἑαυτὸν ἐκδεξάμενος, καὶ τὸ τοῦ θανάτου κράτος ἄδικον ὑποδείξας δικαίως, κατέλυσε. Σάρκα γὰρ ἀναμάρτητον εἰς ἑαυτὸν παραπέμψας ὁ ᾅδης ἀδίκως, καὶ οὓς εἶχε δικαίους δι’ ἐκείνην ἐξέμεσε. Τοσοῦτον θησαυρὸν ἡ κατὰ τὸν Ἄβελ διήγησις κρύπτει. Ἀλλὰ καὶ αὐτὴν, εἰ δοκεῖ, τὴν λέξιν κατανοήσωμεν. β. Ἔγνω δὲ Ἀδὰμ Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε τὸν Κάϊν . Καὶ τίς οὐκ οἶδεν ὅτι προλαμβάνει τὸν τόκον ὁ γάμος, γεωργὸς τῶν κτισμάτων γενόμενος;
πρῶτος τὰς τοῦ θανάτου πύλας (58) εἰσέρχεται. "Αβελ Β ἐκείνην ἐξέμεσε. Τοσοῦτον θησαυρὸν ἡ κατὰ τὸν λέξιν κατανοήσωμεν. ἡ τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τὸν Παῦλον, σκιά· Αἵματι γὰρῥων- τισμού, κρείττον λαλοῦντι παρὰ τὸν ᾿Αβελ. Επρε πε γὰρ αἷματι δικαίου τῆς ἀναστάσεως σκιαγραφεί σθαι τὰς στήλας. Εἰ γὰρ θανάτου πρόφασις, ή παρά βασις· ὁ τῷ θανάτῳ τὰς ύλας οὐ χορηγήσας, μένει καὶ ἐν νεκροῖς διὰ τὴν γνώμην ἐλεύθερος. Ο παρα- δόξων πραγμάτων ! ἐν τοῖς τοῦ θανάτου προθύροις τὸ τῆς ἀναστάσεως ἀναγινώσκεται γράμμα (59). Διὰ τί γὰρ οὐ πρῶτος Ἀδὰμ τὰς τοῦ θανάτου πύλας εἰσ έρχεται, καίτοι τῇ παραβάσει κατὰ τῆς φύσεως αὐτὸς καλέσας τὸν θάνατον; τί δὲ μὴ πρότερον τῇ Εὐχ τῆς τελευτῆς τὸ γραμματεῖον ὑπηγορεύετο, ἐφ᾽ ὧν ἡ φύσις κατεδικάζετο ; Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. ᾿Αλλ' ἐνδίδωσιν ὁ Θεὸς πρῶτον ἀναιρεθῆναι τὸν ᾿Αβελ· ἐνδίδωσιν, οὐ προδίδωσιν· οὐ γὰρ αὐτὸς ἐξέδωκε τῷ θανάτῳ τὸν δίκαιον, ἀλλ' ἐπιόντα κατ' αὐτοῦ τὸν θάτ νατον οὐκ ἐκώλυσεν, ἵνα τῷ κακῶς ἐπιόντι καλῶς ἀποχρήσηται, ἵνα σαπρὸν ὑποβάλλψῃ τῷ θανάτῳ θε- μέλιον, καὶ τὸ τοῦ θανάτου γραμματεῖον ἀβέβαιον γένηται. Δίκαιος γὰρ ἀδίκως ὑπὸ θανάτου κρατούς μενος, ἔρημον δικαιολογίας κατασκευάζει τὸν ᾅδην· καὶ τὸ τοῦ θανάτου προοίμιον, τὴν τοῦ θανάτου και τάλυσιν ἐγγυᾶται. Ταύτην γὰρ ὁ Χριστὸς ὑπὲρ ἀνθρώπων τὴν κρίσιν εἰς ἑαυτὸν ἐκδεξάμενος, καὶ τὸ τοῦ θανάτου κράτος ἄδικον ὑποδείξας δικαίως, κατα έλυσε. Σάρκα γὰρ ἀναμάρτητον (60) εἰς ἑαυτὸν παι ραπέμψας ὁ δῆς ἀδίκως, καὶ οὓς εἶχε δικαίους δι' *Αβελ διήγησις κρύπτει. ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὴν, εἰ δοκεῖ, τὴν β. Εγω δὲ Ἀδὰμ Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐ- τοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε τὸν Κάϊν. Καὶ τὶς οὐκ οἶδεν ὅτι προλαμβάνει τὸν τόκον ὁ γάμος, γεωργός τῶν κτισμάτων γενόμενος ; Αλλ' ἐπειδήπερ ὁ ᾿Αδάμ ἐκ χοὺς διεπλάσθη, καὶ γῆ πρὸς ἀνθρώπου φύσιν ἀπετορνεύθη, πλευρὰ δὲ τὴν Εὔαν ἀπέτεκε, καὶ ἤνω- σεν οὐ φύσεως νόμος, ἀλλ' ἐξουσία προστάγματος, ἵνα μὴ καὶ ταύτην υπολάβης παραπλησίαν ἐκείνοις εἶναι τὴν γένεσιν, ἑρμηνεύει τους νόμους τῆς φύσ σεως. Ὁ Θεὸς μὲν προσέταξεν, ἡ δὲ φύσις λοιπὸν * Η Εχθρὸς γάρ μοι κεῖνος ὁμῶς ἀΐδας πύλῃσι. νερτέρων πύλας. ἐν θανάτου προθύροις, ἀναστάσεως αναγινώσκεται γράμμα. Επειδήπερ σανίδας τινὰς ἐνέγραφον ἐχούσας τὸ πρᾶγμα, περὶ οὗ ἡ σκέ εις, καὶ περὶ οὗ συνεληλύθασι καὶ προετίθεσαν τῆς ἐκκλησίας, ἵνα γνῶσι πάντες περὶ τίνος ἐστὶν ἡ ORATIO IV. A liam Christi umbra : Sanguinis aspersionem melius loquentem, quam Abel". Couveniens enim erat ju- sti sanguine resurrectionis columnas adumbrari. Si enim mortis causa est prævaricatio, qui morti materiam non suffecit, vel inter vita functos ex a- quitate liber manel. O res inopinatas! in mortis ve stibulo resurrectionis tabula legitur. Cur enim non primus mortis portas ingreditur Adamus, quando- quidem a recla naturae lege deerraus ipse mortem contra naturam accivit? cur non prius Evæ mortis sententia obnuntiatur? quos propter natura judica- tur. Pulvis es, et in pulverem reverteris ''. Sed pri- mum Deus concedit Abelum tolli de medio (conce- dit, non prodit : non enim justum Deus morti de- didit, sed in eum invadentem mortem non defen- dit), ut aggressoris nequitiam usu meliore commutet, ut victum morti subjiciat fundamentum, mortisque jus infrmius evadat. Justus enim injuste a more occupatus justæ causæ dictionem inferno eripit, et primam mortis viam, mortis dissolutionem fore spondet. Hanc enim in semet Christus excipiens hominum causa controversiam patefacto mortis injusto dominatu dissolvit. Carnem enim impecca- bilem per injuriam ad se trabens imfernus, justos etiam, quos tenebat, per illam evomuit. Tantumn thesaurum tegit instituta de Abels narratio! sed et ipsam, si videtur, dictionem animailvertamus. B C Hebr. x11, 24, Gen. 111, 19. Gen. tv, 1. cepit, et peperit Cain“. Et vero quis nescit, ut ante- verterint partum nuptiæ creaturarum procreatri- ces? Quippe posiquam Adamus de pulvere confor- matus est, el terra ad hominis naturam detornata, postquam latus Evam edidit, et in unum egit no naturæ lex, sed facultas jubente Deo accepta, gum naturæ Moyses agit interpretem, ne Adami atque Evæ originem generationi assimilem esse ar- bitreris. Deus quidem imperat, natura vero ope- CL. DAUSQUEII NOTÆ. le- fontibus : Habes et in Euripidis Hippolyto. Sic locutus Theocritus, Dio Lucretius, alii. Forte de psalino ix, id expressum D. Basilio ut etiam paulo post cui adsimile Hlud Seneca Hippolyto : Deformis senii limin„, transeat. Ductum e veteri consuetudine, qua orationum argumenta, vel consultationum, vel res agenda tabulis inscripta exponebatur, sive proponebatur. Unde propositum dicendi, aut faciendi quispiam malum puto. Notatum id Ulpiano in Demosthenem : qui negotium haberent, super quo deliberare tenis- sent in comitium, et proponebant ante conitum, ut intelligerent omnes super qua re conventus agere- tur. Lampridius, De Alex. Severo : Linerum a. Dies publice proponebantur, ita ut edictum penderet anie menses duos, in quo scriptum esset : illa die, illa horu ab urbe sum exiturus. Ex his quid sit edictum Assueri, seu potius Amani pependisse in Susan He- steris, cap. 3, obscurum esse non potest. Si quis Basilium respexisse putet morem alterum leges in axibus figendi et proponendi, non pugnabo, gligentia sentibus obsævit theologiæ campos : ila nimia verborum religio labem intulit. Verti carnem impeccabilem ex Gellio lib. xvii, cap. 19. Sunt eliam nonnulla quæ sine auctore posui imperante neces- silate, et veritatis studio; sed pauca, et theologis trita. Turpe, turpe est ex campo veritatis ac veræ scientiæ ad verborum angustias revocari. 2. Adam cognovit uxorem suam Evam, quæ con- (58) Θανάτου πύλας. Hausum e valis ter maximi D ἐκκλησία. Nam asserculos quosdam inscribebant, (59) Ἐν τοῖς τοῦ θανάτου προθύροις τὸ τῆς (60) Σάρκα γὰρ ἀναμάρτητον. Ui orationis ne-
Ἀλλ’ ἐπειδήπερ ὁ Ἀδὰμ ἐκ χοὸς διεπλάσθη, καὶ γῆ πρὸς ἀνθρώπου φύσιν ἀπετορνεύθη, πλευρὰ δὲ τὴν Εὔαν ἀπέτεκε, καὶ ἥνωσεν οὐ φύσεως νόμος, ἀλλ’ ἐξουσία προστάγματος, ἵνα μὴ καὶ ταύτην ὑπολάβῃς παραπλησίαν ἐκείνοις εἶναι τὴν γένεσιν, ἑρμηνεύει τοὺς νόμους τῆς φύσεως. Ὁ Θεὸς μὲν προσέταξεν, ἡ δὲ φύσις λοιπὸν ὑπηρετοῦσα μετέρχεται. Ἔγνω δὲ Ἀδὰμ Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε Κάϊν . Γαστὴρ λοιπὸν, καὶ σύλληψις, καὶ ὠδῖνες, καὶ τόκοι, ἡ πλατεῖα λεωφόρος τῆς φύσεως, ἡ ἔννομος γεωργία τῆς τῶν ἀνθρώπων γενέσεως. Ἐντεῦθεν ἤρξατο τοὺς λογικοὺς στάχυας βλαστάνειν ἡ φύσις. Συλλαβοῦσα ἔτεκεν , οὐκ ἐκ χοὸς, οὐκ ἐκ πλευρᾶς, ἀλλ’ ἐκ γαστρὸς ἀνεβλάστησε. Τοῦτο πρὸς ἔκπληξιν τοὺς τεκόντας ἐκίνησεν. Εἶδεν ἡ Εὔα θέαν παράδοξον, φύσιν ἀριθμῷ πλατυνομένην, καὶ μεριζόμενα σώματα, καὶ τὸ θαῦμα κηρύττουσα τὸν δημιουργοῦντα μαρτύρεται· Ἐκτησάμην ἄνθρωπον διὰ τοῦ Θεοῦ . Ὁμολογεῖ τὸν πλαστουργὸν, Θεῷ τὸ ἔργον προσφέρουσα. Καλῶς καὶ, διὰ τοῦ Θεοῦ , οὐχ ὑπουργὸν, ἀλλὰ δημιουργὸν τὸν πλάστην κηρύττουσα. Αἰσχύνθητι τὴν Εὔαν, Ἄρειε, καὶ παῦσαι τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ διὰ συλλαβῆς πολεμῶν·
πρῶτος τὰς τοῦ θανάτου πύλας (58) εἰσέρχεται. "Αβελ Β ἐκείνην ἐξέμεσε. Τοσοῦτον θησαυρὸν ἡ κατὰ τὸν λέξιν κατανοήσωμεν. ἡ τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τὸν Παῦλον, σκιά· Αἵματι γὰρῥων- τισμού, κρείττον λαλοῦντι παρὰ τὸν ᾿Αβελ. Επρε πε γὰρ αἷματι δικαίου τῆς ἀναστάσεως σκιαγραφεί σθαι τὰς στήλας. Εἰ γὰρ θανάτου πρόφασις, ή παρά βασις· ὁ τῷ θανάτῳ τὰς ύλας οὐ χορηγήσας, μένει καὶ ἐν νεκροῖς διὰ τὴν γνώμην ἐλεύθερος. Ο παρα- δόξων πραγμάτων ! ἐν τοῖς τοῦ θανάτου προθύροις τὸ τῆς ἀναστάσεως ἀναγινώσκεται γράμμα (59). Διὰ τί γὰρ οὐ πρῶτος Ἀδὰμ τὰς τοῦ θανάτου πύλας εἰσ έρχεται, καίτοι τῇ παραβάσει κατὰ τῆς φύσεως αὐτὸς καλέσας τὸν θάνατον; τί δὲ μὴ πρότερον τῇ Εὐχ τῆς τελευτῆς τὸ γραμματεῖον ὑπηγορεύετο, ἐφ᾽ ὧν ἡ φύσις κατεδικάζετο ; Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. ᾿Αλλ' ἐνδίδωσιν ὁ Θεὸς πρῶτον ἀναιρεθῆναι τὸν ᾿Αβελ· ἐνδίδωσιν, οὐ προδίδωσιν· οὐ γὰρ αὐτὸς ἐξέδωκε τῷ θανάτῳ τὸν δίκαιον, ἀλλ' ἐπιόντα κατ' αὐτοῦ τὸν θάτ νατον οὐκ ἐκώλυσεν, ἵνα τῷ κακῶς ἐπιόντι καλῶς ἀποχρήσηται, ἵνα σαπρὸν ὑποβάλλψῃ τῷ θανάτῳ θε- μέλιον, καὶ τὸ τοῦ θανάτου γραμματεῖον ἀβέβαιον γένηται. Δίκαιος γὰρ ἀδίκως ὑπὸ θανάτου κρατούς μενος, ἔρημον δικαιολογίας κατασκευάζει τὸν ᾅδην· καὶ τὸ τοῦ θανάτου προοίμιον, τὴν τοῦ θανάτου και τάλυσιν ἐγγυᾶται. Ταύτην γὰρ ὁ Χριστὸς ὑπὲρ ἀνθρώπων τὴν κρίσιν εἰς ἑαυτὸν ἐκδεξάμενος, καὶ τὸ τοῦ θανάτου κράτος ἄδικον ὑποδείξας δικαίως, κατα έλυσε. Σάρκα γὰρ ἀναμάρτητον (60) εἰς ἑαυτὸν παι ραπέμψας ὁ δῆς ἀδίκως, καὶ οὓς εἶχε δικαίους δι' *Αβελ διήγησις κρύπτει. ᾿Αλλὰ καὶ αὐτὴν, εἰ δοκεῖ, τὴν β. Εγω δὲ Ἀδὰμ Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐ- τοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε τὸν Κάϊν. Καὶ τὶς οὐκ οἶδεν ὅτι προλαμβάνει τὸν τόκον ὁ γάμος, γεωργός τῶν κτισμάτων γενόμενος ; Αλλ' ἐπειδήπερ ὁ ᾿Αδάμ ἐκ χοὺς διεπλάσθη, καὶ γῆ πρὸς ἀνθρώπου φύσιν ἀπετορνεύθη, πλευρὰ δὲ τὴν Εὔαν ἀπέτεκε, καὶ ἤνω- σεν οὐ φύσεως νόμος, ἀλλ' ἐξουσία προστάγματος, ἵνα μὴ καὶ ταύτην υπολάβης παραπλησίαν ἐκείνοις εἶναι τὴν γένεσιν, ἑρμηνεύει τους νόμους τῆς φύσ σεως. Ὁ Θεὸς μὲν προσέταξεν, ἡ δὲ φύσις λοιπὸν * Η Εχθρὸς γάρ μοι κεῖνος ὁμῶς ἀΐδας πύλῃσι. νερτέρων πύλας. ἐν θανάτου προθύροις, ἀναστάσεως αναγινώσκεται γράμμα. Επειδήπερ σανίδας τινὰς ἐνέγραφον ἐχούσας τὸ πρᾶγμα, περὶ οὗ ἡ σκέ εις, καὶ περὶ οὗ συνεληλύθασι καὶ προετίθεσαν τῆς ἐκκλησίας, ἵνα γνῶσι πάντες περὶ τίνος ἐστὶν ἡ ORATIO IV. A liam Christi umbra : Sanguinis aspersionem melius loquentem, quam Abel". Couveniens enim erat ju- sti sanguine resurrectionis columnas adumbrari. Si enim mortis causa est prævaricatio, qui morti materiam non suffecit, vel inter vita functos ex a- quitate liber manel. O res inopinatas! in mortis ve stibulo resurrectionis tabula legitur. Cur enim non primus mortis portas ingreditur Adamus, quando- quidem a recla naturae lege deerraus ipse mortem contra naturam accivit? cur non prius Evæ mortis sententia obnuntiatur? quos propter natura judica- tur. Pulvis es, et in pulverem reverteris ''. Sed pri- mum Deus concedit Abelum tolli de medio (conce- dit, non prodit : non enim justum Deus morti de- didit, sed in eum invadentem mortem non defen- dit), ut aggressoris nequitiam usu meliore commutet, ut victum morti subjiciat fundamentum, mortisque jus infrmius evadat. Justus enim injuste a more occupatus justæ causæ dictionem inferno eripit, et primam mortis viam, mortis dissolutionem fore spondet. Hanc enim in semet Christus excipiens hominum causa controversiam patefacto mortis injusto dominatu dissolvit. Carnem enim impecca- bilem per injuriam ad se trabens imfernus, justos etiam, quos tenebat, per illam evomuit. Tantumn thesaurum tegit instituta de Abels narratio! sed et ipsam, si videtur, dictionem animailvertamus. B C Hebr. x11, 24, Gen. 111, 19. Gen. tv, 1. cepit, et peperit Cain“. Et vero quis nescit, ut ante- verterint partum nuptiæ creaturarum procreatri- ces? Quippe posiquam Adamus de pulvere confor- matus est, el terra ad hominis naturam detornata, postquam latus Evam edidit, et in unum egit no naturæ lex, sed facultas jubente Deo accepta, gum naturæ Moyses agit interpretem, ne Adami atque Evæ originem generationi assimilem esse ar- bitreris. Deus quidem imperat, natura vero ope- CL. DAUSQUEII NOTÆ. le- fontibus : Habes et in Euripidis Hippolyto. Sic locutus Theocritus, Dio Lucretius, alii. Forte de psalino ix, id expressum D. Basilio ut etiam paulo post cui adsimile Hlud Seneca Hippolyto : Deformis senii limin„, transeat. Ductum e veteri consuetudine, qua orationum argumenta, vel consultationum, vel res agenda tabulis inscripta exponebatur, sive proponebatur. Unde propositum dicendi, aut faciendi quispiam malum puto. Notatum id Ulpiano in Demosthenem : qui negotium haberent, super quo deliberare tenis- sent in comitium, et proponebant ante conitum, ut intelligerent omnes super qua re conventus agere- tur. Lampridius, De Alex. Severo : Linerum a. Dies publice proponebantur, ita ut edictum penderet anie menses duos, in quo scriptum esset : illa die, illa horu ab urbe sum exiturus. Ex his quid sit edictum Assueri, seu potius Amani pependisse in Susan He- steris, cap. 3, obscurum esse non potest. Si quis Basilium respexisse putet morem alterum leges in axibus figendi et proponendi, non pugnabo, gligentia sentibus obsævit theologiæ campos : ila nimia verborum religio labem intulit. Verti carnem impeccabilem ex Gellio lib. xvii, cap. 19. Sunt eliam nonnulla quæ sine auctore posui imperante neces- silate, et veritatis studio; sed pauca, et theologis trita. Turpe, turpe est ex campo veritatis ac veræ scientiæ ad verborum angustias revocari. 2. Adam cognovit uxorem suam Evam, quæ con- (58) Θανάτου πύλας. Hausum e valis ter maximi D ἐκκλησία. Nam asserculos quosdam inscribebant, (59) Ἐν τοῖς τοῦ θανάτου προθύροις τὸ τῆς (60) Σάρκα γὰρ ἀναμάρτητον. Ui orationis ne-
PG 85:67αἰδέσθητι τὴν κοινὴν τῶν ἀνθρώπων μητέρα, θαυμάζουσαν τὸν Δημιουργὸν διὰ τῆς φωνῆς, οὐχ ὑβρίζουσαν· παῦσαι τὴν τοῦ Κάϊν θυσίαν ἐν τῇ δοξολογίᾳ μιμούμενος. Δι’ ὧν γὰρ προσφέρεις τὸν ὕμνον, βλασφημεῖς τὸν ὑμνούμενον· δι’ ὧν τιμᾷν προσποιῇ, τὴν ἀξίαν λῃστεύεις. Ἄτιμον ὡς Κάϊν τῷ Δημιουργῷ τὴν τιμὴν προσκομίζεις. Θεὸν ὁμολογεῖς, καὶ κτίσμα ποιεῖς, καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν ἄνθρωπον γεγονέναι κηρύττεις, ἐκ κτίσματος εἰς κτίσμα μεταπλάττων τὸν κτίσαντα, καὶ γένεσιν γενέσεως ἀποτίκτεις διάδοχον· καὶ ἀκούσας ὅτι σάρκα λαβὼν ἐμψυχωμένην, τὴν ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν εἰργάσατο, πρὸς φύσιν τὴν σύλληψιν οἰηθεὶς, τὴν φανέρωσιν εἰς συμπλήρωσιν τῆς ἀσεβείας οὐσίαν ἐκλογιζόμενος. Ἀλλ’ οὐχ οὕτως ἡ Εὔα, ἀλλ’, Ἐκτησάμην ἄνθρωπον διὰ τοῦ Θεοῦ . Οἶδά μου, φησὶ, τῆς θείας ἐντολῆς τὴν παράβασιν· οἶδα τοῦ παραδείσου τὴν ἔκπτωσιν. Ἐπαιδεύθην οἷς ἔπαθον. Ὁμολογῶ τὸν τιμήσαντα, ἐδεξάμην τὴν τιμωρίαν ἀσφαλείας διδάσκαλον. Ἀρκεῖ τῆς ἀπάτης ὁ κίνδυνος, δευτέραν ἐπιβουλὴν οὐ προσδέχομαι. γ. Καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε τὸν Κάϊν . Ἐτέχθη πρῶτος, ὁ πρῶτος τῇ φύσει πολέμιος·
ὑπηρετοῦσα μετέρχεται. Εγνω δὲ 'Αδάμ Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε Κάϊν. Γαστὴρ λοιπὸν, καὶ σύλληψις, καὶ ὠδῖνες, καὶ τόκοι, ἡ πλατεία λεωφόρος τῆς φύσεως, ἡ ἔννομος γεωργία τῆς τῶν ἀνθρώπων γενέσεως. Εντεῦθεν ἤρξατο τοὺς λογικούς στάχυας βλαστάνειν ἡ φύσις (61). Συλλα- βοῦσα ἔτεκεν, οὐκ ἐκ χος, οὐκ ἐκ πλευρᾶς, ἀλλ᾽ ἐκ γαστρὸς ἀνεβλάστησε. Τοῦτο πρὸς ἔκπληξιν τοὺς τε πόντας εκίνησεν. Εἶδεν ή Εὔα θέαν παράδοξον, φύσιν ἀριθμῷ πλατυνομένην, καὶ μεριζόμενα σώματα, καὶ τὸ θαῦμα κηρύττουσα τὸν δημιουργοῦντα μαρτύ ρεται· Εκτησάμην ἄνθρωπον διὰ τοῦ Θεοῦ. Ὅμο λογεῖ τὸν πλαστουργόν, Θεῷ τὸ ἔργον προσφέρουσα. Καλῶς καὶ, διὰ τοῦ Θεοῦ, οὐχ ὑπουργόν, ἀλλὰ δη μιουργὸν τὸν πλάστην κηρύττουσα. Αἰσχύνθητι τὴν Εύαν, Αρειε, καὶ παῦσαι τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ διὰ συλ - λαβῆς πολεμῶν· αἰδέσθητι τὴν κοινὴν τῶν ἀνθρώπων μητέρα, θαυμάζουσαν τὸν Δημιουργὸν διὰ τῆς φων νῆς, οὐχ ὑβρίζουσαν· παῦσαι τὴν τοῦ Κάϊν θυσίαν ἐν τῇ δοξολογία μιμούμενος. Δι' ὧν γὰρ προσφέρεις τὸν ὕμνον, βλασφημεῖς τὸν ὑμνούμενον· δι' ὧν τιμᾷν προσποιῇ, τὴν ἀξίαν λῃστεύεις. Ατιμον ὡς Κάϊν τῷ Δημιουργῷ τὴν τιμὴν προσκομίζεις. Θεὸν ὁμολο γεῖς, καὶ κτίσμα ποιεῖς, καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν ἄνθρωπον γεγονέναι κηρύττεις, ἐκ κτίσματος εἰς κτίσμα μεταπλάττων τὸν κτίσαντα, καὶ γένεσιν γενέσεως ἀποτίκτεις διάδοχον· καὶ ἀκούσας ὅτι σάρκα λαβὼν ἐμψυχωμένην, τὴν ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν εἰργάσατο, πρὸς φύσιν τὴν σύλληψιν οιηθεὶς, την φανέρωσιν εἰς συμπλήρωσιν τῆς ἀσεβείας οὐσίαν ἐκλογιζόμενος (62). 'Αλλ' οὐχ οὕτως ἡ Εὔα, ἀλλ᾽, Εκτησάμην, ἄνθρωπον διὰ τοῦ Θεοῦ. Οἰδά μου, φησί, τῆς θείας ἐντολῆς τὴν παράβασιν· οἶδα τοῦ παραδείσου τὴν ἔκπτωσιν. Ἐπαιδεύθην οἷς ἔπαθον. Ομολογῶ τὸν τιμήσαντα, εδεξάμην τὴν τιμωρίαν ἀσφαλείας διδάσκαλον. Αρκεῖ τῆς ἀπάτης ὁ κίνδυ νος, δευτέραν ἐπιβουλὴν οὐ προσδέχομαι. γ. Καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε τὸν Κάιν. Ἐτέχθη πρῶτος, ὁ πρῶτος τῇ φύσει πολέμιος· ὁ πρῶτος ἀνοίξας τῷ τόκῳ τὸν δρόμον, πρῶτος ἐνέωξε τῷ θα νάτῳ τὰς πύλας· πρῶτος εἰς βίον δραμὼν τῷ νόμῳ Η τῆς φύσεως, καὶ πρῶτος εἰς φόνον ἐλθὼν τῇ κακία τῆς προαιρέσεως. Διαδέχεται τὸν τόκον ὁ ᾿Αβελ, ἀδελφὸς μὲν τὴν φύσιν, οὐκ ἀδελφὸς τὴν προαίρεσιν. "Εδειξε γὰρ ἡ θυσία τὸ τῆς γνώμης διάφορον. Ο μὲν γὰρ φίλαυτος, ὁ δὲ φιλόθεος δι' αὐτῆς ἐγνωρίζετο. Κάϊν μὲν γὰρ τὴν θυσίαν ζημίαν ἡγούμενος, ἐκ τῶν ἀδοκίμων τὴν τιμὴν τῷ τιμωμένῳ προσεκόμιζε, νε νοθευμένῃ γνώμῃ τὴν τιμὴν καπηλεύων. Ὁ δὲ βλαστάνειν ἡ φύσις. Γἦν, ἤ ποθ' ἡμῖν χρυσοπήληκα στάχυν Σπαρτῶν ἀνῆκεν. . . . . BASILII SELEUCIENSIS rum suam conferens accedit. Cognovit Adam uxorem A suam Evam, quæ concepit, el peperit Cain. Restant venter, et conceptio, et dolor, et fetus, lata popu- larisque naturæ via, ac stata genituræ humanæ satio. Hinc exorsa est natura, spicas rationabiles germinare. Concepit et peperit, non ex terra, non ex costa, sed ex aivo germen prodiit. Hoc parentes attonitos reddit. Vidit Eva spectaculum inopina- bile, naturam numero propagatam, et partita cor- pora, remque miram promulgans creatorern cou- testatur: Possedi hominem per Deum “. Re Deo ascripta, operis auctorem agnoscit. Et recte; Per Deum creatorem eum, qui fuxerat, non admini- strum proclamans. Tu, Ari, Evam reverere, et syl- labis cum Filio Dei velitari desine: reverere com- munem hominum matrem, voce Creatorem suspi- cientem, non contumeliam irrogantem. Desine Caini sacrificium, dum laudes occinis, imitari : quibus enim sacrificium offers, conviciis Deum collaudatum insectaris; quibus honorem habere te simulas, dignitate spolias. Gaini exemplo Creatori honorem affers sine honore. Deum confiteris, el creaturam facis, ac mox iterum hominem fuisse clamas, ex creatura in creaturam Greatorem trans- forinans, et originem origine dicthas excipi, au- diensque quod, cum carnem cepisset, animatam ceconomiam generis humani perfecerit, ad na- turam conceptionem refers, et Christi apparitionem summa cum impietate ejus interpretaris essentiam. Sed Eva non ita, verum: Possedi hominem per Deum. Novi, inquit, meam divini mandati trans- gressionem, novi a paradiso excidisse me. Iis quæ pertuli, docta sum. Agnosco punitorem, excepi pœnam, quæ ut magistra me ab errore vindicet. Seductionis pericula sufficiunt, alteras insidias non admitto. B · C est, qui primus naturæ fuit infestus; qui primus aperuit partioni cursum, primus morti portas pate- fecit; qui natura munere primus ad vitam venit, D et primus vitio voluntatis in cædem ruit. Partum hunc Abelus excipit, ille quidem natura germanus, non voluntate. Aperuit enim discrimen animorum sacrificatio : luc enim per eam sui, ille Dei cognitus est amator. Siquidem Cainus sacrificationem multæ loco ducens rejectaneis sacrificiis honorem detulit honorato, adulterata mente cauponans pretium. Abelus vero longe aliter; qui cum donum totus Gen. IV, 1. CL. DAUSQUEI NOTÆ. Uberrimun proventum ho- minum hoc loquendi genus convolvit, quod Euripidi acceptum refero Planissis : Quæ terra nobis credidit Spartas novam Messem aureis galeis micantem. • gressionem ex Christi manifestatione ad ejus na- turain. 3. Quæ concepit, et peperit Cain. Primus partus (61) Έντεῦθεν ἤρξατο τους λογικούς στάχυας (62) Εκλογιζόμενος. Ἐκ significat animi pro-
ὁ πρῶτος ἀνοίξας τῷ τόκῳ τὸν δρόμον, πρῶτος ἠνέῳξε τῷ θανάτῳ τὰς πύλας· πρῶτος εἰς βίον δραμὼν τῷ νόμῳ τῆς φύσεως, καὶ πρῶτος εἰς φόνον ἐλθὼν τῇ κακίᾳ τῆς προαιρέσεως. Διαδέχεται τὸν τόκον ὁ Ἄβελ, ἀδελφὸς μὲν τὴν φύσιν, οὐκ ἀδελφὸς τὴν προαίρεσιν. Ἔδειξε γὰρ ἡ θυσία τὸ τῆς γνώμης διάφορον. Ὁ μὲν γὰρ φίλαυτος, ὁ δὲ φιλόθεος δι’ αὐτῆς ἐγνωρίζετο. Κάϊν μὲν γὰρ τὴν θυσίαν ζημίαν ἡγούμενος, ἐκ τῶν ἀδοκίμων τὴν τιμὴν τῷ τιμωμένῳ προσεκόμιζε, νενοθευμένῃ γνώμῃ τὴν τιμὴν καπηλεύων. Ὁ δὲ Ἄβελ οὐχ οὔτως· ὅλος δὲ τοῦ δώρου γενόμενος, εἰλικρινεῖ διανοίᾳ θεραπεύει τὸν κρείττονα, καὶ τὸν τῆς ποίμνης δοτῆρα, τοῖς τῆς ποίμνης ἐξαιρέτοις ἐτίμα, τῆς γνώμης τὴν ἀρετὴν συνάπτων τοῖς δώροις, καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν συμπροσφέρων τῷ δεχομένῳ. Ταύτην ἑκατέρων ὁ συγγραφεὺς ὡς ἐπὶ τρυτάνης τῆς ἱστορίας ζυγοστατῶν τὴν προαίρεσιν, ἔλεγεν· Ἤνεγκε Κάϊν ἀπὸ τῶν καρπῶν θυσίαν τῷ Θεῷ . Ἄκαρπος γνώμη καρποὺς προσφέρει Θεῷ· ἡ ἄψυχος καρποφορεῖ, καὶ ὁ Κάϊν εὐγνωμονεῖ ἀκάρπῳ ψυχῇ· διὰ τοῦτο ἄδεκτος ἡ τιμή. Ἐπίσχες θυσίαν ἀσεβείᾳ συνεζευγμένην.
ὑπηρετοῦσα μετέρχεται. Εγνω δὲ 'Αδάμ Εὔαν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε Κάϊν. Γαστὴρ λοιπὸν, καὶ σύλληψις, καὶ ὠδῖνες, καὶ τόκοι, ἡ πλατεία λεωφόρος τῆς φύσεως, ἡ ἔννομος γεωργία τῆς τῶν ἀνθρώπων γενέσεως. Εντεῦθεν ἤρξατο τοὺς λογικούς στάχυας βλαστάνειν ἡ φύσις (61). Συλλα- βοῦσα ἔτεκεν, οὐκ ἐκ χος, οὐκ ἐκ πλευρᾶς, ἀλλ᾽ ἐκ γαστρὸς ἀνεβλάστησε. Τοῦτο πρὸς ἔκπληξιν τοὺς τε πόντας εκίνησεν. Εἶδεν ή Εὔα θέαν παράδοξον, φύσιν ἀριθμῷ πλατυνομένην, καὶ μεριζόμενα σώματα, καὶ τὸ θαῦμα κηρύττουσα τὸν δημιουργοῦντα μαρτύ ρεται· Εκτησάμην ἄνθρωπον διὰ τοῦ Θεοῦ. Ὅμο λογεῖ τὸν πλαστουργόν, Θεῷ τὸ ἔργον προσφέρουσα. Καλῶς καὶ, διὰ τοῦ Θεοῦ, οὐχ ὑπουργόν, ἀλλὰ δη μιουργὸν τὸν πλάστην κηρύττουσα. Αἰσχύνθητι τὴν Εύαν, Αρειε, καὶ παῦσαι τῷ Υἱῷ τοῦ Θεοῦ διὰ συλ - λαβῆς πολεμῶν· αἰδέσθητι τὴν κοινὴν τῶν ἀνθρώπων μητέρα, θαυμάζουσαν τὸν Δημιουργὸν διὰ τῆς φων νῆς, οὐχ ὑβρίζουσαν· παῦσαι τὴν τοῦ Κάϊν θυσίαν ἐν τῇ δοξολογία μιμούμενος. Δι' ὧν γὰρ προσφέρεις τὸν ὕμνον, βλασφημεῖς τὸν ὑμνούμενον· δι' ὧν τιμᾷν προσποιῇ, τὴν ἀξίαν λῃστεύεις. Ατιμον ὡς Κάϊν τῷ Δημιουργῷ τὴν τιμὴν προσκομίζεις. Θεὸν ὁμολο γεῖς, καὶ κτίσμα ποιεῖς, καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν ἄνθρωπον γεγονέναι κηρύττεις, ἐκ κτίσματος εἰς κτίσμα μεταπλάττων τὸν κτίσαντα, καὶ γένεσιν γενέσεως ἀποτίκτεις διάδοχον· καὶ ἀκούσας ὅτι σάρκα λαβὼν ἐμψυχωμένην, τὴν ὑπὲρ ἡμῶν οἰκονομίαν εἰργάσατο, πρὸς φύσιν τὴν σύλληψιν οιηθεὶς, την φανέρωσιν εἰς συμπλήρωσιν τῆς ἀσεβείας οὐσίαν ἐκλογιζόμενος (62). 'Αλλ' οὐχ οὕτως ἡ Εὔα, ἀλλ᾽, Εκτησάμην, ἄνθρωπον διὰ τοῦ Θεοῦ. Οἰδά μου, φησί, τῆς θείας ἐντολῆς τὴν παράβασιν· οἶδα τοῦ παραδείσου τὴν ἔκπτωσιν. Ἐπαιδεύθην οἷς ἔπαθον. Ομολογῶ τὸν τιμήσαντα, εδεξάμην τὴν τιμωρίαν ἀσφαλείας διδάσκαλον. Αρκεῖ τῆς ἀπάτης ὁ κίνδυ νος, δευτέραν ἐπιβουλὴν οὐ προσδέχομαι. γ. Καὶ συλλαβοῦσα ἔτεκε τὸν Κάιν. Ἐτέχθη πρῶτος, ὁ πρῶτος τῇ φύσει πολέμιος· ὁ πρῶτος ἀνοίξας τῷ τόκῳ τὸν δρόμον, πρῶτος ἐνέωξε τῷ θα νάτῳ τὰς πύλας· πρῶτος εἰς βίον δραμὼν τῷ νόμῳ Η τῆς φύσεως, καὶ πρῶτος εἰς φόνον ἐλθὼν τῇ κακία τῆς προαιρέσεως. Διαδέχεται τὸν τόκον ὁ ᾿Αβελ, ἀδελφὸς μὲν τὴν φύσιν, οὐκ ἀδελφὸς τὴν προαίρεσιν. "Εδειξε γὰρ ἡ θυσία τὸ τῆς γνώμης διάφορον. Ο μὲν γὰρ φίλαυτος, ὁ δὲ φιλόθεος δι' αὐτῆς ἐγνωρίζετο. Κάϊν μὲν γὰρ τὴν θυσίαν ζημίαν ἡγούμενος, ἐκ τῶν ἀδοκίμων τὴν τιμὴν τῷ τιμωμένῳ προσεκόμιζε, νε νοθευμένῃ γνώμῃ τὴν τιμὴν καπηλεύων. Ὁ δὲ βλαστάνειν ἡ φύσις. Γἦν, ἤ ποθ' ἡμῖν χρυσοπήληκα στάχυν Σπαρτῶν ἀνῆκεν. . . . . BASILII SELEUCIENSIS rum suam conferens accedit. Cognovit Adam uxorem A suam Evam, quæ concepit, el peperit Cain. Restant venter, et conceptio, et dolor, et fetus, lata popu- larisque naturæ via, ac stata genituræ humanæ satio. Hinc exorsa est natura, spicas rationabiles germinare. Concepit et peperit, non ex terra, non ex costa, sed ex aivo germen prodiit. Hoc parentes attonitos reddit. Vidit Eva spectaculum inopina- bile, naturam numero propagatam, et partita cor- pora, remque miram promulgans creatorern cou- testatur: Possedi hominem per Deum “. Re Deo ascripta, operis auctorem agnoscit. Et recte; Per Deum creatorem eum, qui fuxerat, non admini- strum proclamans. Tu, Ari, Evam reverere, et syl- labis cum Filio Dei velitari desine: reverere com- munem hominum matrem, voce Creatorem suspi- cientem, non contumeliam irrogantem. Desine Caini sacrificium, dum laudes occinis, imitari : quibus enim sacrificium offers, conviciis Deum collaudatum insectaris; quibus honorem habere te simulas, dignitate spolias. Gaini exemplo Creatori honorem affers sine honore. Deum confiteris, el creaturam facis, ac mox iterum hominem fuisse clamas, ex creatura in creaturam Greatorem trans- forinans, et originem origine dicthas excipi, au- diensque quod, cum carnem cepisset, animatam ceconomiam generis humani perfecerit, ad na- turam conceptionem refers, et Christi apparitionem summa cum impietate ejus interpretaris essentiam. Sed Eva non ita, verum: Possedi hominem per Deum. Novi, inquit, meam divini mandati trans- gressionem, novi a paradiso excidisse me. Iis quæ pertuli, docta sum. Agnosco punitorem, excepi pœnam, quæ ut magistra me ab errore vindicet. Seductionis pericula sufficiunt, alteras insidias non admitto. B · C est, qui primus naturæ fuit infestus; qui primus aperuit partioni cursum, primus morti portas pate- fecit; qui natura munere primus ad vitam venit, D et primus vitio voluntatis in cædem ruit. Partum hunc Abelus excipit, ille quidem natura germanus, non voluntate. Aperuit enim discrimen animorum sacrificatio : luc enim per eam sui, ille Dei cognitus est amator. Siquidem Cainus sacrificationem multæ loco ducens rejectaneis sacrificiis honorem detulit honorato, adulterata mente cauponans pretium. Abelus vero longe aliter; qui cum donum totus Gen. IV, 1. CL. DAUSQUEI NOTÆ. Uberrimun proventum ho- minum hoc loquendi genus convolvit, quod Euripidi acceptum refero Planissis : Quæ terra nobis credidit Spartas novam Messem aureis galeis micantem. • gressionem ex Christi manifestatione ad ejus na- turain. 3. Quæ concepit, et peperit Cain. Primus partus (61) Έντεῦθεν ἤρξατο τους λογικούς στάχυας (62) Εκλογιζόμενος. Ἐκ significat animi pro-
PG 85:69Καὶ Ἄβελ ἤνεγκε καὶ αὐτὸς ἀπὸ τῶν πρωτοτόκων , ἐν οἷς ἡ φύσις ἠρίστευσεν, ἐν τούτοις ἡ γνώμη θαυμάζεται. Ἀκόλουθον οὖν ἑκατέροις τὸ τέλος. Ἐπεῖδεν ὁ Θεὸς ἐπὶ Ἄβελ, καὶ ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτοῦ . Ὁρῶν τὸν προσφέροντα, τότε [τὸ] προσφερόμενον δέχεται· πρῶτον τὴν γνώμην, καὶ τότε τὴν δόσιν προσίεται. Ἐπὶ δὲ Κάϊν, καὶ ἐπὶ ταῖς θυσίαις αὐτοῦ οὐ προσέσχεν · ὁρῶν τὸν τρόπον, τὴν θυσίαν βδελύττεται· πρῶτον ὁρᾷ τὴν προσφέρουσαν χεῖρα. Διὰ τοῦτο τὰ μὲν τοῦ Ἄβελ, δῶρα καλεῖ, τὰ δὲ τοῦ Κάϊν, θυσίαν ἐπονομάζει· ἃ γὰρ μισεῖ Θεὸς, θυσίαν ἐκάλεσεν, ἀδοκίμῳ προσηγορίᾳ τὴν θυσίαν ἀποστρεφόμενος· ἃ δὲ προσίεται Θεὸς, ταῦτα κέκληκε δῶρα. Ἐνήλλαξε τὴν κλῆσιν παρὰ τὴν φύσιν, συνεξαλλάττων περὶ αὐτὰ τὴν τοῦ δεχομένου διάθεσιν. Ἀλλ’ ἐλύπησε τὸν Κάϊν λίαν . Εἴθε μετανοίας ἦν, καὶ μὴ μιαιφονίας ἡ λύπη Προσήνεγκε τῆς μετανοίας ὁ Κάϊν τὴν λύπην, τῆς προλαβούσης θυσίαν προτιμωτέραν. Δέχεται γὰρ ὁ Θεὸς τὸ δῶρον τὴν τῆς γνώμης κατάγνωσιν. Ἀλλ’ ὁ φθόνος ἦν ὁ τῆς λύπης πατὴρ, καὶ θυμὸς τὰ τοῦ φόνου προοίμια.
τε Αβελ οὐχ οὕτως· ὅλος δὲ τοῦ δώρου γενόμενος (63), εἰλικρινεί διανοίᾳ θεραπεύει τὸν κρείττονα, καὶ τὸν τῆς ποίμνης δοτῆρα, τοῖς τῆς ποίμνης ἐξαιρέτοις ἐτίμα, τῆς γνώμης τὴν ἀρετὴν συνάπτων τοῖς δώ ροις, καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν συμπροσφέρων τῷ δεχο- μένῳ. Ταύτην ἑκατέρων ὁ συγγραφεὺς ὡς ἐπὶ τρυ τάνης τῆς ἱστορίας ζυγοστατῶν τὴν προαίρεσιν, ἔλε- γεν· *Ηνεγκε Κάιν ἀπὸ τῶν καρπῶν θυσίαν τῷ Θεῷ. Ακαρπος γνώμη καρπούς προσφέρει Θεῷ· ἡ ἄψυχος καρποφορεῖ, καὶ ὁ Κάϊν εὐγνωμονεῖ ἀκάρπῳ ψυχῇ· διὰ τοῦτο ἄδεκτος ή τιμή. Επίσχες θυσίαν ἀσεβείᾳ συνεζευγμένην. Καὶ ᾿Αβελ ἤνεγκε καὶ αὐ τὸς ἀπὸ τῶν πρωτοτόκων, ἐν οἷς ἡ φύσις ηρίστευ- σεν, ἐν τούτοις ή γνώμη θαυμάζεται. Ακόλουθον οὖν ἑκατέροις τὸ τέλος. Επεἶδεν ὁ Θεὸς ἐπὶ Ἄβελ, καὶ ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτοῦ. Ὁρῶν τὸν προσφέροντα, τότε [το] προσφερόμενον δέχεται· πρῶτον τὴν γνώμην, καὶ τότε τὴν δόσιν προσίεται. Ἐπὶ δὲ Κάϊν, καὶ ἐπὶ ταῖς θυσίαις αὐτοῦ οὐ προσέσχεν· ὁρῶν τὸν τρόπον, τὴν θυσίαν βδελύττεται· πρῶτον ὁρᾷ τὴν προσφέρουσαν χεῖρα (64). Διὰ τοῦτο τὰ μὲν τοῦ ᾿Αβελ, δῶρα καλεῖ, τὰ δὲ τοῦ Κάϊν, θυσίαν ἐπονο μάζει· ὰ γὰρ μισεῖ Θεὸς, θυσίαν ἐκάλεσεν, ἀδο- κίμῳ προσηγορία τὴν θυσίαν ἀποστρεφόμενος (65)• & δὲ προσίεται Θεός, ταῦτα κέκληκε δῶρα. Ενήλλαξε την κλήσιν παρὰ τὴν φύσιν, συνεξαλλάτο των περὶ αὐτὰ τὴν τοῦ δεχομένου διάθεσιν. Αλλ' ἐλύπησε τὸν Κάϊν λίαν. Είθε μετανοίας ἦν, καὶ μὴ μιαιφονίας ή λύπη ! Προσήνεγκε τῆς μετανοίας δ Κάϊν τὴν λύπην, τῆς προλαβούσης θυσίαν προτιμω- τέραν. Δέχεται γὰρ ὁ Θεὸς τὸ δῶρον τὴν τῆς γνώμης κατάγνωσιν. 'Αλλ' ὁ φθόνος ἦν ὁ τῆς λύπης πατὴρ, καὶ θυμὸς τὰ τοῦ φόνου προοίμια. Πραΰνεται τοίνυν δι' ἑαυτοῦ τὰ τῆς λύπης Θεός, κατὰ τοὺς τῶν ἰατρῶν φιλανθρώπους, οἳ καὶ ἀπογνόντες πολλάκις τὸ πάθος, οὐκ ἀπογινώσκουσι τὰ φάρμακα. Καὶ φωνῆς μεταδί δωσι, καὶ λόγον χαρίζεται, καὶ σύμβουλος γίνεται. "Ινα τί περίλυπος ἐγένου, Κάιν; καὶ ἵνα τί συν- έπεσε τὸ πρόσωπόν σου ; Οὐκ ἠμυνάμην σε, φησίν, ἀτιμάσαντα, οὐδὲ πυρὶ τὸν ὑβριστην κατηνάλωσα. Πρὸς σὲ ἡ ἀποστροφὴ αὐτοῦ (66), σοὶ δέδωκα τῶν σῶν δωρεῶν τὴν ἀπόλαυσιν. Αρκεί σοι πρὸς ἐπιστροφὴν, ἡ τῆς θυσίας ἀποστροφή. Τρύφα ταῖς σαυτοῦ δω ρεαῖς. 'Ατιμάζουσαν θυσίαν οὐ δέχομαι. Μηκέτι τὴν ** επονειδιστι χῶς, Ολος γέγονε τῆς ἐφέσεως, ὅλος γέγονε τῆς ἐλπίδος, ὅλος γέγονε τῆς χαρᾶς. Εἶτα δὲ τὴν τῆς ψυχῆς προθυμίαν, εὐσέβειαν, Πρῶτον μὲν ὁρᾷ τὴν τῆς ψυχῆς προθυμίαν, εὐσέβειαν, εἶτα δὲ τὴν προσφέρουσαν χεῖρα. ἡ τῆς θυσίας αποστροφή : δῶρον, ORATIO IV. B gregis datorem lectiori gregis portione honorabat, animi virtutem cum donis copulans, unaque anim mum ipsum offerens accipienti Deo. Hoc animi utriusque propositum conscriptor Moyses velut in historiæ trutina librans dicebat: Obtulit Cain de fructibus munera Domino. Infructuosus ani- mus fructus apportat Deo, carens anima fructus offert Deo, et Caino pulchre cum infructuosa anima convenit: quare honor a Deo admitti non potest. Differ sacrificium cum impietate conjunctum. Abet quoque obtulit de primogenitis *, in quibus natura optima commendebatur, animus spectatus est. Eventus igitur utrique congruens fuit: Et resperit Dominus ad Abel, el ad munera ejus “. Dona offe- rentem conspicatus, oblata quoque amplectitur. Primum animum, deinde donationem adınittit. Ad Cain autem, et ad munera illius non spexit. Animadversis moribus sacra hæc ex- secratur. Primum spectat........ eam, quæ offert manum. Quocirca quæ Abelus dona compor- lal, dona nominat; quæ Gainus, hostiam apo pellat, improba ista appellatione hostiam aver- Salus; quæ vero admittit, dona solet indigitare. Mutavit Scriptura nomen præter naturam et in- dolem rei, acceptantes quoque circa ipsa demu. tans. Iratusque est Cain vehementer”. Utinam pœni- tentiæ, non parricidii dolor fuisset! Quippe lunc obtulisset Cain dolorem pœnitentiæ, qui pretio superasset antecedens sacrificium : doni namque A spectaret, animo sincero Deum coli meliorem, et Gen. 1v, 3. * ibid. 4. C . loco retractationem consilii Deus admittit. Sed erat invidentia tristitiæ parens, et animositas quædam cædis præmia. Mitigat igitur per seipsum tristitia vim Deus de more humaniorum medicorum, qui, etsi malum desperent, spem tamen habent repo- sitam in medicamine. Et voce communicat, et ratione quadam consilioque ab eo gratiam inít. Quare, inquit, iratus es ? et cur concidit fucies tua ? Non sum ullus abs te illata dedecora, ne- que flamma injurium absumpsi. Ad to revertitur hostia, tibi dedi muneribus tuis frui. Tibi satis est ad animi conversionem hostiæ reversio; deli- ciare cum donis tuis. Plenam turpitudinis hostiam non accipio. Desine damna tua lugere, peccasti, or ibid. ss ibid. 5. so ibid. CL. DAUSQUEII NOTÆ. so ibid. 6. tione, et cade cruenta animalis mactati abjecte quoque et contemplim hostiam verti. Notam e primo Fastorum : Abel se non respiceret, sed totus donum suum spe- claret, nempe ut esset probum. Methodius de Simeo- me : Cum totus esset in. desiderio, tolus in spe, totus in gaudio. Sententia semiplen: addendum enim : aut simile quid; vel hoc ordine : vel Hostibus a domitis hostia nomen habet. Quare vox est male ominata : etsi hostis olim nu- nrerabatur in honestis, Tullio teste in Officiis. scilicet. Tum quod mox subjiciatur, tum quod aliud respicere non possit; nisi forte quod abjunctius est. (63) ῞Ολος δὲ τοῦ δώρου γενόμενος. Ιd est, cum D θυσίαν ἀποστρεφόμενος. Nota θυσίαν pro macta- (64) Πρώτον ὁρᾷ τὴν προσφέρουσαν χεῖρα. 165) Θυσίαν ἐκάλεσεν, ἀδοκίμῳ προσηγορία τὴν (66) 'Η αποστροφὴ αὐτοῦ. Malim αὐτῆς, θυσίας,
Πραύ̈νεται τοίνυν δι’ ἑαυτοῦ τὰ τῆς λύπης Θεὸς, κατὰ τοὺς τῶν ἰατρῶν φιλανθρώπους, οἳ καὶ ἀπογνόντες πολλάκις τὸ πάθος, οὐκ ἀπογινώσκουσι τὰ φάρμακα. Καὶ φωνῆς μεταδίδωσι, καὶ λόγον χαρίζεται, καὶ σύμβουλος γίνεται. Ἵνα τί περίλυπος ἐγένου, Κάϊν; καὶ ἵνα τί συνέπεσε τὸ πρόσωπόν σου ; Οὐκ ἠμυνάμην σε, φησὶν, ἀτιμάσαντα, οὐδὲ πυρὶ τὸν ὑβριστὴν κατηνάλωσα. Πρὸς σὲ ἡ ἀποστροφὴ αὐτοῦ, σοὶ δέδωκα τῶν σῶν δωρεῶν τὴν ἀπόλαυσιν. Ἀρκεῖ σοι πρὸς ἐπιστροφὴν, ἡ τῆς θυσίας ἀποστροφή. Τρύφα ταῖς σαυτοῦ δωρεαῖς. Ἀτιμάζουσαν θυσίαν οὐ δέχομαι. Μηκέτι τὴν ζημίαν ὀδύρου· ἥμαρτες, ἡσύχασον· στῆσον ἄχρι τῶν φθασάντων τὰ πλημμελήματα, μὴ προσθήσῃς τῷ φθόνῳ τὸν φόνον, μὴ καθοπλίσῃς μετὰ τῆς γνώμης τὴν χεῖρα, παῦσαι ἄχρι τῶν λογισμῶν τὰς ὠδῖνας τοῦ φόνου. Ἀλλ’ ἦν, ὡς ἔοικεν, ὁ Κάϊν ἀτιθάσσευτος θὴρ, καὶ πταίων αὐτὸς καὶ θυμούμενος, οὐδὲ χρόνος ἑαυτῷ τὸ πάθος ἐμάλαττεν, ἀλλ’ ἔμενεν ἡ προαίρεσις ὠδίνουσα τὴν ἀναίρεσιν, ἕως ἡ τοῦ θυμοῦ φλὸξ ἀναπτομένη τῷ φθόνῳ τὸν φόνον ἀπέτεκε. Ἀνέστη , φησὶν, Κάϊν ἐπὶ Ἄβελ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἀπέκτεινεν αὐτόν . Τί ποιεῖς, ὦ Κάϊν; τί γεύῃ αἱμάτων ἀνθρωπίνων;
τε Αβελ οὐχ οὕτως· ὅλος δὲ τοῦ δώρου γενόμενος (63), εἰλικρινεί διανοίᾳ θεραπεύει τὸν κρείττονα, καὶ τὸν τῆς ποίμνης δοτῆρα, τοῖς τῆς ποίμνης ἐξαιρέτοις ἐτίμα, τῆς γνώμης τὴν ἀρετὴν συνάπτων τοῖς δώ ροις, καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν συμπροσφέρων τῷ δεχο- μένῳ. Ταύτην ἑκατέρων ὁ συγγραφεὺς ὡς ἐπὶ τρυ τάνης τῆς ἱστορίας ζυγοστατῶν τὴν προαίρεσιν, ἔλε- γεν· *Ηνεγκε Κάιν ἀπὸ τῶν καρπῶν θυσίαν τῷ Θεῷ. Ακαρπος γνώμη καρπούς προσφέρει Θεῷ· ἡ ἄψυχος καρποφορεῖ, καὶ ὁ Κάϊν εὐγνωμονεῖ ἀκάρπῳ ψυχῇ· διὰ τοῦτο ἄδεκτος ή τιμή. Επίσχες θυσίαν ἀσεβείᾳ συνεζευγμένην. Καὶ ᾿Αβελ ἤνεγκε καὶ αὐ τὸς ἀπὸ τῶν πρωτοτόκων, ἐν οἷς ἡ φύσις ηρίστευ- σεν, ἐν τούτοις ή γνώμη θαυμάζεται. Ακόλουθον οὖν ἑκατέροις τὸ τέλος. Επεἶδεν ὁ Θεὸς ἐπὶ Ἄβελ, καὶ ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτοῦ. Ὁρῶν τὸν προσφέροντα, τότε [το] προσφερόμενον δέχεται· πρῶτον τὴν γνώμην, καὶ τότε τὴν δόσιν προσίεται. Ἐπὶ δὲ Κάϊν, καὶ ἐπὶ ταῖς θυσίαις αὐτοῦ οὐ προσέσχεν· ὁρῶν τὸν τρόπον, τὴν θυσίαν βδελύττεται· πρῶτον ὁρᾷ τὴν προσφέρουσαν χεῖρα (64). Διὰ τοῦτο τὰ μὲν τοῦ ᾿Αβελ, δῶρα καλεῖ, τὰ δὲ τοῦ Κάϊν, θυσίαν ἐπονο μάζει· ὰ γὰρ μισεῖ Θεὸς, θυσίαν ἐκάλεσεν, ἀδο- κίμῳ προσηγορία τὴν θυσίαν ἀποστρεφόμενος (65)• & δὲ προσίεται Θεός, ταῦτα κέκληκε δῶρα. Ενήλλαξε την κλήσιν παρὰ τὴν φύσιν, συνεξαλλάτο των περὶ αὐτὰ τὴν τοῦ δεχομένου διάθεσιν. Αλλ' ἐλύπησε τὸν Κάϊν λίαν. Είθε μετανοίας ἦν, καὶ μὴ μιαιφονίας ή λύπη ! Προσήνεγκε τῆς μετανοίας δ Κάϊν τὴν λύπην, τῆς προλαβούσης θυσίαν προτιμω- τέραν. Δέχεται γὰρ ὁ Θεὸς τὸ δῶρον τὴν τῆς γνώμης κατάγνωσιν. 'Αλλ' ὁ φθόνος ἦν ὁ τῆς λύπης πατὴρ, καὶ θυμὸς τὰ τοῦ φόνου προοίμια. Πραΰνεται τοίνυν δι' ἑαυτοῦ τὰ τῆς λύπης Θεός, κατὰ τοὺς τῶν ἰατρῶν φιλανθρώπους, οἳ καὶ ἀπογνόντες πολλάκις τὸ πάθος, οὐκ ἀπογινώσκουσι τὰ φάρμακα. Καὶ φωνῆς μεταδί δωσι, καὶ λόγον χαρίζεται, καὶ σύμβουλος γίνεται. "Ινα τί περίλυπος ἐγένου, Κάιν; καὶ ἵνα τί συν- έπεσε τὸ πρόσωπόν σου ; Οὐκ ἠμυνάμην σε, φησίν, ἀτιμάσαντα, οὐδὲ πυρὶ τὸν ὑβριστην κατηνάλωσα. Πρὸς σὲ ἡ ἀποστροφὴ αὐτοῦ (66), σοὶ δέδωκα τῶν σῶν δωρεῶν τὴν ἀπόλαυσιν. Αρκεί σοι πρὸς ἐπιστροφὴν, ἡ τῆς θυσίας ἀποστροφή. Τρύφα ταῖς σαυτοῦ δω ρεαῖς. 'Ατιμάζουσαν θυσίαν οὐ δέχομαι. Μηκέτι τὴν ** επονειδιστι χῶς, Ολος γέγονε τῆς ἐφέσεως, ὅλος γέγονε τῆς ἐλπίδος, ὅλος γέγονε τῆς χαρᾶς. Εἶτα δὲ τὴν τῆς ψυχῆς προθυμίαν, εὐσέβειαν, Πρῶτον μὲν ὁρᾷ τὴν τῆς ψυχῆς προθυμίαν, εὐσέβειαν, εἶτα δὲ τὴν προσφέρουσαν χεῖρα. ἡ τῆς θυσίας αποστροφή : δῶρον, ORATIO IV. B gregis datorem lectiori gregis portione honorabat, animi virtutem cum donis copulans, unaque anim mum ipsum offerens accipienti Deo. Hoc animi utriusque propositum conscriptor Moyses velut in historiæ trutina librans dicebat: Obtulit Cain de fructibus munera Domino. Infructuosus ani- mus fructus apportat Deo, carens anima fructus offert Deo, et Caino pulchre cum infructuosa anima convenit: quare honor a Deo admitti non potest. Differ sacrificium cum impietate conjunctum. Abet quoque obtulit de primogenitis *, in quibus natura optima commendebatur, animus spectatus est. Eventus igitur utrique congruens fuit: Et resperit Dominus ad Abel, el ad munera ejus “. Dona offe- rentem conspicatus, oblata quoque amplectitur. Primum animum, deinde donationem adınittit. Ad Cain autem, et ad munera illius non spexit. Animadversis moribus sacra hæc ex- secratur. Primum spectat........ eam, quæ offert manum. Quocirca quæ Abelus dona compor- lal, dona nominat; quæ Gainus, hostiam apo pellat, improba ista appellatione hostiam aver- Salus; quæ vero admittit, dona solet indigitare. Mutavit Scriptura nomen præter naturam et in- dolem rei, acceptantes quoque circa ipsa demu. tans. Iratusque est Cain vehementer”. Utinam pœni- tentiæ, non parricidii dolor fuisset! Quippe lunc obtulisset Cain dolorem pœnitentiæ, qui pretio superasset antecedens sacrificium : doni namque A spectaret, animo sincero Deum coli meliorem, et Gen. 1v, 3. * ibid. 4. C . loco retractationem consilii Deus admittit. Sed erat invidentia tristitiæ parens, et animositas quædam cædis præmia. Mitigat igitur per seipsum tristitia vim Deus de more humaniorum medicorum, qui, etsi malum desperent, spem tamen habent repo- sitam in medicamine. Et voce communicat, et ratione quadam consilioque ab eo gratiam inít. Quare, inquit, iratus es ? et cur concidit fucies tua ? Non sum ullus abs te illata dedecora, ne- que flamma injurium absumpsi. Ad to revertitur hostia, tibi dedi muneribus tuis frui. Tibi satis est ad animi conversionem hostiæ reversio; deli- ciare cum donis tuis. Plenam turpitudinis hostiam non accipio. Desine damna tua lugere, peccasti, or ibid. ss ibid. 5. so ibid. CL. DAUSQUEII NOTÆ. so ibid. 6. tione, et cade cruenta animalis mactati abjecte quoque et contemplim hostiam verti. Notam e primo Fastorum : Abel se non respiceret, sed totus donum suum spe- claret, nempe ut esset probum. Methodius de Simeo- me : Cum totus esset in. desiderio, tolus in spe, totus in gaudio. Sententia semiplen: addendum enim : aut simile quid; vel hoc ordine : vel Hostibus a domitis hostia nomen habet. Quare vox est male ominata : etsi hostis olim nu- nrerabatur in honestis, Tullio teste in Officiis. scilicet. Tum quod mox subjiciatur, tum quod aliud respicere non possit; nisi forte quod abjunctius est. (63) ῞Ολος δὲ τοῦ δώρου γενόμενος. Ιd est, cum D θυσίαν ἀποστρεφόμενος. Nota θυσίαν pro macta- (64) Πρώτον ὁρᾷ τὴν προσφέρουσαν χεῖρα. 165) Θυσίαν ἐκάλεσεν, ἀδοκίμῳ προσηγορία τὴν (66) 'Η αποστροφὴ αὐτοῦ. Malim αὐτῆς, θυσίας,
PG 85:71τὸν θάνατον τί διδάσκεις ὁδὸν, ἣν οὐδέπω μεμάθηκας; τί τῷ τῶν ἀνθρώπων δημίῳ τὰς νομὰς παραδίδως τῆς φύσεως; τί τὴν ἀκόρεστον αὐτοῦ διανοίγεις γαστέρα; ἀῤῥαβῶνα κατὰ σαυτοῦ τὸν ἀδελφὸν τῷ ᾅδῃ προπέμπεις; Ὁ μὲν οὖν φιλόπονος ἀκροατὴς λογισμοῦ συνέσει κινούμενος ἐπιζητήσειε πάντως, πόθεν ὁ Κάϊν τὸ φονεύειν δεδίδακτο; πόθεν ᾔδει τὴν πληγὴν πρὸς θάνατον φέρουσαν; Ἄνθρωπον νεκρὸν οὐ τεθέατο· φόνου τῆς οἰκείας τόλμης οὐκ εἶχε προλαβοῦσαν θέαν καλοῦντα πρὸς μίμησιν. Πῶς οὖν γίνεται θανάτου ποιητὴς, ὁ μήπω θανάτου γενόμενος θεατής; Τί οὖν ἐροῦμεν; ἀνθρώπων μὲν ἀναίρεσιν οὐ τεθέατο πρότερον, θάνατον δὲ ζώων ἐκ πληγῆς πολλάκις τεθέατο· ἔμαθεν ἐν ἐκείνοις νεκρωθεῖσαν τὴν φύσιν, καὶ γέγονε τῆς ἀτόπου θέας μαθητὴς τολμηρός· μεταφέρει τὸ πάθος ἐπὶ τὸν Ἄβελ. Ἀλλ’ οὐκ ἦν ἀμελὴς τῆς τοῦ δικαίου σφαγῆς ὁ Θεός· καὶ πρῶτον ζητήσει τοῦ φόνου, τὸν φονευθέντα τιμᾷ. Ποῦ , φησὶν, Ἄβελ, ὁ ἀδελφός σου ; Ὑπομιμνήσκει τῆς φύσεως, ἵνα κινήσῃ πρὸς αἴσθησιν. Τί οὖν ἐκεῖνος; Μὴ φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί ; Ὡς τῷ ὄφει μαθητεύσας, τὰ τοῦ ὄφεως φθέγγεται.
φθασάντων τὰ πλημμελήματα, μὴ προσθήσῃς (87) τῷ φθόνῳ τὸν φόνον, μὴ καθοπλίσῃς μετὰ τῆς γνώμης τὴν χεῖρα, παῦσαι ἄχρι τῶν λογισμῶν τὰς ὠδῖνας του φόνου. 'Αλλ' ἦν, ὡς ἔοικεν, ὁ Κάϊν ἀτιθάσσευτος θὴρ, καὶ πταίων αὐτὸς καὶ θυμούμενος, οὐδὲ χρόνος ἑαυτῷ τὸ πάθος ἐμάλαττεν, ἀλλ᾽ ἔμενεν ή προαίρεσις δίνουσα τὴν ἀναίρεσιν, ἕως ἡ τοῦ θυμοῦ φλόξ αν απτομένη τῷ φθόνῳ τὸν φόνον ἀπέτεκε. Ἀνέστη, φησίν, Κάιν ἐπὶ ᾿Αβελ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἀπέκτεινεν αὐτόν. Τί ποιεῖς, ὦ Κάϊν ; τί γεύη απ μάτων ἀνθρωπίνων; τὸν θάνατον τί διδάσκεις ὁδὸν, ἣν οὐδέπω μεμάθηκας; τί τῷ τῶν ἀνθρώπων δη μίῳ τὰς νομὰς παραδίδως τῆς φύσεως ; τί τὴν ἀκό ρεστον αὐτοῦ διανοίγεις γαστέρα; ἀῤῥαβῶνα κατά Α ζημίαν ὀδύρου· ἥμαρτες, ἡσύχασεν· στῆσον ἄχρι τῶν Β σαυτοῦ τὸν ἀδελφὸν τῷ ᾅδῃ προπέμπεις; Ὁ μὲν ειος Ο οὖν φιλόπονος ἀκροατής λογισμοῦ συνέσει κινούμενο; ἐπιζητήσειε πάντως, πόθεν ὁ Κάϊν τὸ φονεύειν δεδίω δακτο; πόθεν δει τὴν πληγὴν πρὸς θάνατον φέ ρουσαν ; "Ανθρωπον νεκρὸν οὐ τεθέατος φόνου τῆς οἰκείας τόλμης οὐκ εἶχε προλαβοῦσαν θέαν καλούν τα (88) προς μίμησιν. Πῶς οὖν γίνεται θανάτου ποιητής, ὁ μήπω θανάτου γενόμενος θεατής ; Τί οὖν ἐροῦμεν ; ἀνθρώπων μὲν ἀναίρεσιν οὐ τεθέατο προς τερον, θάνατον δὲ ζώων ἐκ πληγής πολλάκις τες θέατο (69) · ἔμαθεν ἐν ἐκείνας νεκρωθεῖσαν τὴν φύσ σιν, καὶ γέγονε τῆς ἀτόπου θέας μαθητής τολμηρός μεταφέρει τὸ πάθος ἐπὶ τὸν ᾿Αβελ. Ἀλλ᾿ οὐκ ἦν ἀμελὴς τῆς τοῦ δικαίου σφαγῆς ὁ Θεός· καὶ πρῶτον ζητήσει του φόνου, τὸν φονευθέντα τιμή. Που, φησίν, "Αβελ, ὁ ἀδελφός του ; Ὑπομιμνήσκει τῆς φύσεως, ἵνα κινήσῃ πρὸς αἴσθησιν. Τί οὖν ἐκεῖνος; Μὴ φύ. λαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί; Ὡς τῷ ὄφει μαθητεύ σας, τὰ τοῦ ἔφεως φθέγγεται. Ἐκεῖνος ἔλεγεν απα τῶν, Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε· οὗτος ἐρωτώμενος, φησίν, Οὐ γινώσκω. Συγγενής ή φωνή, τὸν αὐτὸν κεκτημένη διδάσκαλον, καὶ κρύπτει Θεὸν τὸν παρ όντα τῇ τόλμη, κλέπτειν τῷ ψεύδει τὴν γνῶσιν φαντ τάζεται. "Εστω, την δεξιάν ἔχρησας τῷ διαβόλῳ· τι καὶ γλῶτταν ἐδάνεισας; Μὴ φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί ; Ὢ φωνῆς τοῦ φόνου μιαρωτέρας ! ω γνώ μης ἀσεβοῦς, καὶ γλώττης ἀσεβεστέρας οὐδὲ τῷ φόνῳ τὸν φθόνον εκοίμισεν, ἀλλ' ἔτι νεάζει τῷ μίσει· καὶ μὴ ὁρῶν τὸν μισούμενον, ἀγανακτεῖ πρὸς τὴν γνώμην τοῦ ᾿Αβελ, καὶ λυπεῖται τάχα μηκέτι δευ τέραν σφαγὴν ἐπάγειν τῷ τεθνηκότι δυνάμενος. Μὴ κι προσθήσομεν, προσθήσωμεν. Θέατο. ετεθέατο, Οἵτινες ἐν τῇ τάξει φόνον πεποιήκεισαν. Φυγών γὰρ τῆς θαλάττης πεπέδητο κύμασιν, ριο επεπέ- δητο. Μακε- δονία σε σύλητο. ἐσεσύλητο. φονεύειν δε- δίδακτος κεκαινούργητο τρόπος. BASILII SELEUCIENSIS conquiesce. Statue delictis prioribus modum. Ne invidentiam occisione cumules, ne facinus ine- ditatus obarmes manum, affectatam cæden et co- gitatione susceptam depone. Verum erat, ut ap- paret, Cainus immansueta bellua, labitur ipse, et gliscit ira, neque mora perturbationem mol- liebat; sed perdurat cædem parturiens voluntas, dum animi flamma invidentia accensa cædem pa- rial. Consurrexit Cain adversus fratrem suam, et interfecit eum". Quid agis, o Caine ? quid huma- num gustas sanguinem ? quid mortis viam doces, quam nondum didicisti ? quid hominum carnifici natura spolia concedis ? quid insaturabilem ejus diducis ventrem? Fratrem præmittis orco contra te ar- rhabonem futurum ? Laboriosus auditor pro animi sui perspicietia penitus inquiral, a quo Cainus ca- den: facere sil edectus, unde sciverit plagam mortem afferre. Hominem mortuum conspexerat nullum. Nullius cædis audaciam suam antegressæ spectacu lum,quod ad imitandum invitaret, hausit : qui cx- dis igitur evasit perpetrator, qui nondum fuerat spectator ? Quid Landem dicemus ? Homi num quidem interemptionem nullam ante vide- rat : at necem animalium ex percussione viderat sape, in quibus naturam cegnovit morte affe. clan, et ex indecentia quam viderat didicit cepit que audacian. Eventa talia transfert ad Abelurn. Justi tamen jugulationem non neglexit Deus, ac primum quæstione faeta de cæde cæsum hono rat. Ubi, inquit, Abel frater tuus es ? Natura re- cordationem excitat, quo sensum animi permo-C veat. Quid ille ? Nunquid custos fratris mei sum egos ? Declas serpentis arles, serpentis more lo quitur. Dicebat ille errorem objiciens : Neque- quam morte moriemini ". Hic rogatus : Haud, in- quit, nevi. Cognata vox ab eodem magistro rmissa, etiam Deum, qui audaci facinori praesens aderat, celat, mendacio notitiam adimere sibi persuadens. Esto, dexteræ usum diabolo commoda- ris, cur etiam linguam commodasti? Nunquid cu- fratris mei sum ego? vocem ipsa cede ma- gis exsecrabilem! o sententiam impiam, et linguæ inypietate tetriorem ! Nec vero czde ipsa consopi- vit invidentiam; odia etiamnum renoval, cum - que exosum Abelum non videat, contra fratris quimum stomachatur, forte meret, quod emore D Gen. 15, 8. ibid. 9. ibid. Gen. 111, 4. CL. DAUSQUEII NOTÆ. supr. loco Etsi no ignoro eam voculam frequentius ei modo sociari. Quos in usus casæ animantes ? nisi ut homi nes vescerentur: dissentit ab iis Basilius qui car- nium esum ante diluvium volunt inusitatum : si ad facrificia, quod reor, falso Jeroboamn jactat Aaro- nem primuin animantes immolasse apud Josephum, Antig. Jud. lib. viii, cap. 8. Scribe jubeat qmis, o ego lavus, si sequar! Et enim fourisinus huic tempori vocalem istam demere, qui mox usırs communis esse coepit. Marci cap. xν : Repetit Basilius usumit hunc sepicute. Oratione altera in Jonam : Oratione in illud : Venite post me ; et f. Ubi tamen non male reponimus, Autecedentibus orationibus, (67) Μὴ προσθήσῃς. Scribo, προσθήσεις. Hem (68) Καλοῦντα. Scribe, καλοῦσαν. (69) Θάνατον δὲ ζώων ἐκ πληγής πολλάκις τε
Ἐκεῖνος ἔλεγεν ἀπατῶν, Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε · οὗτος ἐρωτώμενος, φησὶν, Οὐ γινώσκω. Συγγενὴς ἡ φωνὴ, τὸν αὐτὸν κεκτημένη διδάσκαλον, καὶ κρύπτει Θεὸν τὸν παρόντα τῇ τόλμῃ, κλέπτειν τῷ ψεύδει τὴν γνῶσιν φαντάζεται. Ἔστω, τὴν δεξιὰν ἔχρησας τῷ διαβόλῳ· τί καὶ γλῶτταν ἐδάνεισας; Μὴ φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί ; Ὢ φωνῆς τοῦ φόνου μιαρωτέρας ὢ γνώμης ἀσεβοῦς, καὶ γλώττης ἀσεβεστέρας οὐδὲ τῷ φόνῳ τὸν φθόνον ἐκοίμισεν, ἀλλ’ ἔτι νεάζει τῷ μίσει· καὶ μὴ ὁρῶν τὸν μισούμενον, ἀγανακτεῖ πρὸς τὴν γνώμην τοῦ Ἄβελ, καὶ λυπεῖται τάχα μηκέτι δευτέραν σφαγὴν ἐπάγειν τῷ τεθνηκότι δυνάμενος. Μὴ φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί ; Ἀληθῶς οὐκ εἶ φύλαξ, ἀλλὰ σφαγεύς. Οὐκ ἐτάχθης φυλάττειν· μὴ καὶ ἀναιρεῖν προσετάχθης; Φωνὴ τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρός με ἀπὸ γῆς . Ἀνεῖλες τὴν ζωήν· ἀλλ’ οὐκ ἀφείλω τὴν φωνήν. Ὥπλισας κατὰ σαυτοῦ τοῖς αἵμασι τὸν κατήγορον, ἀθάνατον τῷ θανάτῳ τὸν ἀντίδικον ἔδειξας. Καὶ νῦν ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἣ ἔχανε τὸ στόμα αὐτῆς, δέξασθαι τὸ αἷμα τοῦ ἀδελφοῦ σου ἐκ τῆς χειρός σου . Ἤρδευσας τὴν γῆν αἵμασιν ἀδελφικοῖς. Πομφόλυγας κατ’ αὐτῆς παρανόμους ἀφῆκας·
φθασάντων τὰ πλημμελήματα, μὴ προσθήσῃς (87) τῷ φθόνῳ τὸν φόνον, μὴ καθοπλίσῃς μετὰ τῆς γνώμης τὴν χεῖρα, παῦσαι ἄχρι τῶν λογισμῶν τὰς ὠδῖνας του φόνου. 'Αλλ' ἦν, ὡς ἔοικεν, ὁ Κάϊν ἀτιθάσσευτος θὴρ, καὶ πταίων αὐτὸς καὶ θυμούμενος, οὐδὲ χρόνος ἑαυτῷ τὸ πάθος ἐμάλαττεν, ἀλλ᾽ ἔμενεν ή προαίρεσις δίνουσα τὴν ἀναίρεσιν, ἕως ἡ τοῦ θυμοῦ φλόξ αν απτομένη τῷ φθόνῳ τὸν φόνον ἀπέτεκε. Ἀνέστη, φησίν, Κάιν ἐπὶ ᾿Αβελ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἀπέκτεινεν αὐτόν. Τί ποιεῖς, ὦ Κάϊν ; τί γεύη απ μάτων ἀνθρωπίνων; τὸν θάνατον τί διδάσκεις ὁδὸν, ἣν οὐδέπω μεμάθηκας; τί τῷ τῶν ἀνθρώπων δη μίῳ τὰς νομὰς παραδίδως τῆς φύσεως ; τί τὴν ἀκό ρεστον αὐτοῦ διανοίγεις γαστέρα; ἀῤῥαβῶνα κατά Α ζημίαν ὀδύρου· ἥμαρτες, ἡσύχασεν· στῆσον ἄχρι τῶν Β σαυτοῦ τὸν ἀδελφὸν τῷ ᾅδῃ προπέμπεις; Ὁ μὲν ειος Ο οὖν φιλόπονος ἀκροατής λογισμοῦ συνέσει κινούμενο; ἐπιζητήσειε πάντως, πόθεν ὁ Κάϊν τὸ φονεύειν δεδίω δακτο; πόθεν δει τὴν πληγὴν πρὸς θάνατον φέ ρουσαν ; "Ανθρωπον νεκρὸν οὐ τεθέατος φόνου τῆς οἰκείας τόλμης οὐκ εἶχε προλαβοῦσαν θέαν καλούν τα (88) προς μίμησιν. Πῶς οὖν γίνεται θανάτου ποιητής, ὁ μήπω θανάτου γενόμενος θεατής ; Τί οὖν ἐροῦμεν ; ἀνθρώπων μὲν ἀναίρεσιν οὐ τεθέατο προς τερον, θάνατον δὲ ζώων ἐκ πληγής πολλάκις τες θέατο (69) · ἔμαθεν ἐν ἐκείνας νεκρωθεῖσαν τὴν φύσ σιν, καὶ γέγονε τῆς ἀτόπου θέας μαθητής τολμηρός μεταφέρει τὸ πάθος ἐπὶ τὸν ᾿Αβελ. Ἀλλ᾿ οὐκ ἦν ἀμελὴς τῆς τοῦ δικαίου σφαγῆς ὁ Θεός· καὶ πρῶτον ζητήσει του φόνου, τὸν φονευθέντα τιμή. Που, φησίν, "Αβελ, ὁ ἀδελφός του ; Ὑπομιμνήσκει τῆς φύσεως, ἵνα κινήσῃ πρὸς αἴσθησιν. Τί οὖν ἐκεῖνος; Μὴ φύ. λαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί; Ὡς τῷ ὄφει μαθητεύ σας, τὰ τοῦ ἔφεως φθέγγεται. Ἐκεῖνος ἔλεγεν απα τῶν, Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε· οὗτος ἐρωτώμενος, φησίν, Οὐ γινώσκω. Συγγενής ή φωνή, τὸν αὐτὸν κεκτημένη διδάσκαλον, καὶ κρύπτει Θεὸν τὸν παρ όντα τῇ τόλμη, κλέπτειν τῷ ψεύδει τὴν γνῶσιν φαντ τάζεται. "Εστω, την δεξιάν ἔχρησας τῷ διαβόλῳ· τι καὶ γλῶτταν ἐδάνεισας; Μὴ φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί ; Ὢ φωνῆς τοῦ φόνου μιαρωτέρας ! ω γνώ μης ἀσεβοῦς, καὶ γλώττης ἀσεβεστέρας οὐδὲ τῷ φόνῳ τὸν φθόνον εκοίμισεν, ἀλλ' ἔτι νεάζει τῷ μίσει· καὶ μὴ ὁρῶν τὸν μισούμενον, ἀγανακτεῖ πρὸς τὴν γνώμην τοῦ ᾿Αβελ, καὶ λυπεῖται τάχα μηκέτι δευ τέραν σφαγὴν ἐπάγειν τῷ τεθνηκότι δυνάμενος. Μὴ κι προσθήσομεν, προσθήσωμεν. Θέατο. ετεθέατο, Οἵτινες ἐν τῇ τάξει φόνον πεποιήκεισαν. Φυγών γὰρ τῆς θαλάττης πεπέδητο κύμασιν, ριο επεπέ- δητο. Μακε- δονία σε σύλητο. ἐσεσύλητο. φονεύειν δε- δίδακτος κεκαινούργητο τρόπος. BASILII SELEUCIENSIS conquiesce. Statue delictis prioribus modum. Ne invidentiam occisione cumules, ne facinus ine- ditatus obarmes manum, affectatam cæden et co- gitatione susceptam depone. Verum erat, ut ap- paret, Cainus immansueta bellua, labitur ipse, et gliscit ira, neque mora perturbationem mol- liebat; sed perdurat cædem parturiens voluntas, dum animi flamma invidentia accensa cædem pa- rial. Consurrexit Cain adversus fratrem suam, et interfecit eum". Quid agis, o Caine ? quid huma- num gustas sanguinem ? quid mortis viam doces, quam nondum didicisti ? quid hominum carnifici natura spolia concedis ? quid insaturabilem ejus diducis ventrem? Fratrem præmittis orco contra te ar- rhabonem futurum ? Laboriosus auditor pro animi sui perspicietia penitus inquiral, a quo Cainus ca- den: facere sil edectus, unde sciverit plagam mortem afferre. Hominem mortuum conspexerat nullum. Nullius cædis audaciam suam antegressæ spectacu lum,quod ad imitandum invitaret, hausit : qui cx- dis igitur evasit perpetrator, qui nondum fuerat spectator ? Quid Landem dicemus ? Homi num quidem interemptionem nullam ante vide- rat : at necem animalium ex percussione viderat sape, in quibus naturam cegnovit morte affe. clan, et ex indecentia quam viderat didicit cepit que audacian. Eventa talia transfert ad Abelurn. Justi tamen jugulationem non neglexit Deus, ac primum quæstione faeta de cæde cæsum hono rat. Ubi, inquit, Abel frater tuus es ? Natura re- cordationem excitat, quo sensum animi permo-C veat. Quid ille ? Nunquid custos fratris mei sum egos ? Declas serpentis arles, serpentis more lo quitur. Dicebat ille errorem objiciens : Neque- quam morte moriemini ". Hic rogatus : Haud, in- quit, nevi. Cognata vox ab eodem magistro rmissa, etiam Deum, qui audaci facinori praesens aderat, celat, mendacio notitiam adimere sibi persuadens. Esto, dexteræ usum diabolo commoda- ris, cur etiam linguam commodasti? Nunquid cu- fratris mei sum ego? vocem ipsa cede ma- gis exsecrabilem! o sententiam impiam, et linguæ inypietate tetriorem ! Nec vero czde ipsa consopi- vit invidentiam; odia etiamnum renoval, cum - que exosum Abelum non videat, contra fratris quimum stomachatur, forte meret, quod emore D Gen. 15, 8. ibid. 9. ibid. Gen. 111, 4. CL. DAUSQUEII NOTÆ. supr. loco Etsi no ignoro eam voculam frequentius ei modo sociari. Quos in usus casæ animantes ? nisi ut homi nes vescerentur: dissentit ab iis Basilius qui car- nium esum ante diluvium volunt inusitatum : si ad facrificia, quod reor, falso Jeroboamn jactat Aaro- nem primuin animantes immolasse apud Josephum, Antig. Jud. lib. viii, cap. 8. Scribe jubeat qmis, o ego lavus, si sequar! Et enim fourisinus huic tempori vocalem istam demere, qui mox usırs communis esse coepit. Marci cap. xν : Repetit Basilius usumit hunc sepicute. Oratione altera in Jonam : Oratione in illud : Venite post me ; et f. Ubi tamen non male reponimus, Autecedentibus orationibus, (67) Μὴ προσθήσῃς. Scribo, προσθήσεις. Hem (68) Καλοῦντα. Scribe, καλοῦσαν. (69) Θάνατον δὲ ζώων ἐκ πληγής πολλάκις τε
PG 85:73ἐφαμίλλους δέχου καρπούς. Στένων καὶ τρέμων ἔσῃ ἐπὶ τῆς γῆς · οὐκ ἐδέξω τὴν παραίνεσιν, δεσμεύου τοῖς πάθεσι, καὶ ὁ σὸς τρόμος γινέσθω νόμος τοῖς ὕστερον· περίιθι τρέμων, ἔμψυχος νόμος τοῖς ὁρῶσι φαινόμενος, ἔμπνους στήλη τὴν ὁμοίαν ἐκτρέπουσα, νόμος ἀντὶ μέλανος τρόμῳ γραφόμενος, πάθος ἀσίγητον τοῖς ὁρῶσι παραγγελία, καὶ κλονουμένη φύσις ἡσυχίαν παραγγελλέτω. Ἤσθετο τῆς παρανομίας ὑπὸ τῆς τιμωρίας ὁ Κάϊν, καὶ πρὸς θάνατον δραπετεύειν ἐπείγεται. Καὶ πᾶς ὁ εὑρίσκων με, ἀποκτενεῖ με . Τί δραπετεύεις, ὦ Κάϊν, τὴν κόλασιν; Τί φεύγων τιμωρίαν τῷ θανάτῳ προσφεύγεις; Πᾶς ὁ ἀποκτείνας Κάϊν, ἑπτὰ ἐκδικούμενα παραλύσει . Οὐ κουφίσει τὸ πάθος ὁ θάνατος, οὐδὲ θεραπεύσει τὸν τρόμον ἡ τελευτὴ, οὐδὲ γενήσεταί σοι φάρμακον τῆς συμφορᾶς ἡ ἀναίρεσις. Ἀπόλαυε ζωῆς, ἧς παρανόμως τὸν ἀδελφὸν ἀπεστέρησας. Οὐ γὰρ συγχωρήσω λυθῆναι τὴν μεγάλην τοῦ Ἄβελ ἐκδίκησιν. Οὐδεὶς ἀδικήσει τὸν Ἄβελ, σοῦ διὰ θανάτου τὸν τρόμον ἰώμενος. Ἑπτὰ ἐκδικούμενα παραλύσει . Οὐκ ἀριθμὸν τιμωριῶν, ἀλλὰ κολάσεων μέγεθος νῦν ὁ ἀριθμὸς ὑπαινίττεται. Συμπλατυνέσθω σοι τὸ πάθος τοῖς τῆς ζωῆς διαστήμασι.
φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί; Ἀληθῶς οὐκ ε: φύλαξ, ἀλλὰ σφαγεύς. Οὐκ ἐτάχθης φυλάττειν μή καὶ ἀναιρεῖν προσετάχθης; Φωνὴ τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρός με ἀπὸ γῆς. Ἀνεῖλες τὴν ζωήν· ἀλλ᾽ οὐκ ἀφείλω τὴν φωνήν. Οπλισας κατὰ σαυτοῦ τοῖς απ μασι τὸν κατήγορον, ἀθάνατον τῷ θανάτῳ τὸν ἀντί- δικον ἔδειξας. Καὶ νῦν ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἡ ἔχανε τὸ στόμα (70) αὐτῆς, δέξα- σθαι τὸ αἷμα τοῦ ἀδελφοῦ σου ἐκ τῆς χειρός σου. Ηρευσας τὴν γῆν αἷμασιν ἀδελφικοῖς. Πομφόλυγας κατ' αὐτῆς παρανόμους ἀφῆκας· ἐφαμίλλους δέχου καρπούς. Στένων καὶ τρέμων (70') ἔσῃ ἐπὶ τῆς γῆς· οὐκ ἐδέξω τὴν παραίνεσιν, δεσμεύου τοῖς πά θεσι, καὶ ὁ σὸς τρόμος γινέσθω νόμος τοῖς ὕστερον· περίιθι τρέμων, ἔμψυχος νόμος τοῖς ὁρῶσι φαινόμε νης, έμπνους στήλη (71) τὴν ὁμοίαν εκτρέπουσα, νόμος ἀντὶ μέλανος τρόμῳ γραφόμενος, πάθος ἀπί- γητον τοῖς ὁρῶσι παραγγελία, καὶ κλονουμένη φύσις ήσυχίαν παραγγελλέτω. "Ησθετο τῆς παρανομίας ὑπὸ τῆς τιμωρίας ὁ Κάϊν, καὶ πρὸς θάνατον δραπετεύειν ἐπείγεται. Καὶ πᾶς ὁ εὑρίσκων με, ἀποκτενεῖ με. Τί δραπετεύεις, ὦ Κάϊν, τὴν κόλασιν ; Τί φεύγων τιμωρίαν τῷ θανάτῳ προσφεύγεις; Πᾶς ὁ ἀποκτείνας Κάιν, ἑπτὰ ἐκδικούμενα παραλύ- σει. Οὐ κουφίσει τὸ πάθος ὁ θάνατος, οὐδὲ θερα- πεύσει τὸν τρόμον ή τελευτή, οὐδὲ γενήσεταί σοι φάρμακον τῆς συμφορᾶς ἡ ἀναίρεσις. Απόλαυε ζωῆς, ἧς παρανόμως τὸν ἀδελφὸν ἀπεστέρησας. Οὐ γὰρ συγχωρήσω λυθῆναι τὴν μεγάλην τοῦ ᾿Αβελ ἐκδίκη σιν. Οὐδεὶς ἀδικήσει τὸν ᾿Αβελ, σοῦ διὰ θανάτου τὸν τρόμον Ιώμενος. Ἑπτὰ ἐκδικούμενα παραλύσει. Οὐκ ἀριθμὸν τιμωριῶν, ἀλλὰ κολάσεων μέγεθος νῦν ὁ ἀριθμὸς ὑπαινίττεται. Συμπλατυνέσθω σοι τὸ πά θος τοῖς τῆς ζωῆς διαστήματι. Ταχὺν ἐπήγαγες τῷ ᾿Αβελ τὸν θάνατον· βραδὺς ἔσῃ νεκρὸς διὰ ζωῆς κολαζόμενος. Ταῦτα τῆς τοῦ Κάϊν πονηρίας τὰ ἐπί- χειρα· οὗτος ὁ τοῦ φθόνου καρπός· τοῦτο τῆς μισ αδελφίας γεώργιον. Μιμησώμεθα τοῦ ᾿Αβελ τὸ ο σε Χάνοι εὐρεῖα χθών. κεχηνέ- ναι, εὐρυχανῆ, Περὶ ζεύ γους· Οἱ δ' εἰς τοσοῦτον ὕβρεως ἦλθον, ὥστ᾽ ἔπεισαν Ο ὑμᾶς ἐλαύνειν αὐτὸν ἐξ ἁπάσης τῆς Ἑλλάδος, καὶ στήλην ἀναγράφειν. Εo του Εγώ δηλώσω οὐ λόγον ἐμαυτοῦ λέγων, ἀλλὰ γράμματα τῶν προγόνων τῶν ὑμετέρων δει κνύων, ἃ ἐκεῖνοι κατέθεντο εἰς στήλην χαλκήν γρά ψαντες εἰς ἀκρόπολιν, στηλίτας ποιεῖν Ης τὴν ἱστορίαν ἡ τῶν Εὐαγγελίων θαυμάσασα βίβλος, βοῶσαν ἔτι καὶ νῦν ἐπιδείκνυσι, καὶ τὴν κραυγήν φυλάττει καθάπερ ἐν στήλῃ τῷ γράμματι. Στηλοῦσθαι ORATIO IV. A tui jugulum repetere nequeat. Nunquid custos fra- B tris mei sum ego? Vere non es custos, at jugu- lator. Esto, non illi custos additus sis, nunquid et tollere jussus es? Vox fratris tui clamat ad me de terra". Vitam sustulisti, sed non et vocem abstulisti. Sanguinem contra te accusatorem ar- masti, cæde adversarium conscivisti tibi immorta. lem. Et nunc maledicta terra in opere tuo, quæ aperuit os suum, et suscepit sanguinem fratris tui de manu tua. Fraterno sanguine terram irrigasti, et in eam nefarias bullas immisisti, parem fru- ctum cape. Tremens et gemens eris super terram. Monita non cepisti mea, ærumnis constrictus esto, tuaque trepidatio posteris verlatur in legein. Tre- mens obambula, auimata lex videntibus occur- rens, spirans columna avertat a pari pœna; lex, inquam, atramenti vice trepidationis nota con- scripta, malum tacere nescium intuentibus sit hortamento, et perturbata natura quietem suadeat. Cainus inflicta poena prævaricatua animadvertit, et ad mortem recurrere adurgetur. Omnis igi- tur, qui invenerit me, occidet me“. Quid pœnam fugis, Caine? Cur per supplicii fugam incurris in mortem ? Omnis, qui occiderit Cain, sextuplum punietur. Mala tua morte non levabuntur,ne- que vitæ exitus a trepidatione liberabit, neque calamitatis remedium erit cædes tua. Vita fruere, qua nefarie fratrein spoliasti. Nec enim permi- sero tantam Abeli vindictam aboleri. Abelo nemo hanc faciat injuriam, ut morte tua tremori me- C delam faciat. Sextuplum punietur, non pœnarumı multitudinem, sed suppliciorum magnitudinem numerus subindicat. Una cum vitæ spatiis cru- ciatus producatur. Celerem Abelo mortem addu- xisti; serus mortem oppete, dum vita supplicio sit. Haec est Caiui nequitiæ merces, hic inviden- tiæ fructus, hæc odii fraterni messis. Quanı Abe- lus æqualitatem animi tenuit, imilemur, grati si- Gen. 1, 10. so ibid. 11. * ibid. 12. ibid. 14. se ibid. 15. CL. DAUSQUEII NOTA. • • Tellus effusa dehiscal. Et Plato secundo De legibus terram dicit referens historiam de Gyge. Erasmus in Officia Ciceronis, pro dehiscere, reponit discedere. Esto, habeat Maro, ideone Cicero? Quin potius secutus est Platonem, a quo eam fabellam didicerat. Non- nus in Bessaricis vocat terram late hiantem. gus el profugus, a qua præter morem meum cogit me discedere Basilii sententia. forte magis perspicuum. Verum ut ab omni prope re est ducere metaphoram, ita plerumque, unde ducta sit, interpretis interest et lectoris. Respicit enim judicum severitatem, qui proscriptos infamia quoque notabant eorum nominibus, et exsilii causis publice in columna propositis. Isocrates PATROL. GR. LXXXV. injuria provecti sunt, ut bis persuaderent eum tola Græcia exigendum, et co- lumnam inscribendam esse. Orator alter tertia in Philippum : sermo est de Artemio hoste judicato : Ego non verba mea proferam, sed majo- rum vestrorum scripta, quæ illi decreto consilio con- jecerunt in columnam æneam, quæ est in arce. Nec irrogare supplicii est Demostheni, Hunc morem respexisse Basilium non sinit nos ipse dubitare, Orat. de Chananda : Chananeæ historiam liber Evangeliorum suspiciens etiamnum clamaniem de- monstral, et clamorem servat in scripto veluti co- lumna. Goliath dicitur I Reg. xvii, quia stabat imperterritus instar columnæ in conspectu Israelitarum. (70) Η ἔχανε τὸ στόμα. Gen. iv. Poeta : (70) Στένων καὶ τρέμων. Versio vulgata : Vα- (71) Έμπνους στήλη. Imago, aut simulacrun
Ταχὺν ἐπήγαγες τῷ Ἄβελ τὸν θάνατον· βραδὺς ἔσῃ νεκρὸς διὰ ζωῆς κολαζόμενος. Ταῦτα τῆς τοῦ Κάϊν πονηρίας τὰ ἐπίχειρα· οὗτος ὁ τοῦ φθόνου καρπός· τοῦτο τῆς μιςαδελφίας γεώργιον. Μιμησώμεθα τοῦ Ἄβελ τὸ εὔγνωμον· εὐχάριστοι περὶ τὸν εὐεργέτην γενώμεθα· θυσίαν αὐτῷ τὴν ἐξ ἀρετῶν προσκομίσωμεν, δῶρον αὐτῷ τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς προσενέγκωμεν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμί; Ἀληθῶς οὐκ ε: φύλαξ, ἀλλὰ σφαγεύς. Οὐκ ἐτάχθης φυλάττειν μή καὶ ἀναιρεῖν προσετάχθης; Φωνὴ τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρός με ἀπὸ γῆς. Ἀνεῖλες τὴν ζωήν· ἀλλ᾽ οὐκ ἀφείλω τὴν φωνήν. Οπλισας κατὰ σαυτοῦ τοῖς απ μασι τὸν κατήγορον, ἀθάνατον τῷ θανάτῳ τὸν ἀντί- δικον ἔδειξας. Καὶ νῦν ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου, ἡ ἔχανε τὸ στόμα (70) αὐτῆς, δέξα- σθαι τὸ αἷμα τοῦ ἀδελφοῦ σου ἐκ τῆς χειρός σου. Ηρευσας τὴν γῆν αἷμασιν ἀδελφικοῖς. Πομφόλυγας κατ' αὐτῆς παρανόμους ἀφῆκας· ἐφαμίλλους δέχου καρπούς. Στένων καὶ τρέμων (70') ἔσῃ ἐπὶ τῆς γῆς· οὐκ ἐδέξω τὴν παραίνεσιν, δεσμεύου τοῖς πά θεσι, καὶ ὁ σὸς τρόμος γινέσθω νόμος τοῖς ὕστερον· περίιθι τρέμων, ἔμψυχος νόμος τοῖς ὁρῶσι φαινόμε νης, έμπνους στήλη (71) τὴν ὁμοίαν εκτρέπουσα, νόμος ἀντὶ μέλανος τρόμῳ γραφόμενος, πάθος ἀπί- γητον τοῖς ὁρῶσι παραγγελία, καὶ κλονουμένη φύσις ήσυχίαν παραγγελλέτω. "Ησθετο τῆς παρανομίας ὑπὸ τῆς τιμωρίας ὁ Κάϊν, καὶ πρὸς θάνατον δραπετεύειν ἐπείγεται. Καὶ πᾶς ὁ εὑρίσκων με, ἀποκτενεῖ με. Τί δραπετεύεις, ὦ Κάϊν, τὴν κόλασιν ; Τί φεύγων τιμωρίαν τῷ θανάτῳ προσφεύγεις; Πᾶς ὁ ἀποκτείνας Κάιν, ἑπτὰ ἐκδικούμενα παραλύ- σει. Οὐ κουφίσει τὸ πάθος ὁ θάνατος, οὐδὲ θερα- πεύσει τὸν τρόμον ή τελευτή, οὐδὲ γενήσεταί σοι φάρμακον τῆς συμφορᾶς ἡ ἀναίρεσις. Απόλαυε ζωῆς, ἧς παρανόμως τὸν ἀδελφὸν ἀπεστέρησας. Οὐ γὰρ συγχωρήσω λυθῆναι τὴν μεγάλην τοῦ ᾿Αβελ ἐκδίκη σιν. Οὐδεὶς ἀδικήσει τὸν ᾿Αβελ, σοῦ διὰ θανάτου τὸν τρόμον Ιώμενος. Ἑπτὰ ἐκδικούμενα παραλύσει. Οὐκ ἀριθμὸν τιμωριῶν, ἀλλὰ κολάσεων μέγεθος νῦν ὁ ἀριθμὸς ὑπαινίττεται. Συμπλατυνέσθω σοι τὸ πά θος τοῖς τῆς ζωῆς διαστήματι. Ταχὺν ἐπήγαγες τῷ ᾿Αβελ τὸν θάνατον· βραδὺς ἔσῃ νεκρὸς διὰ ζωῆς κολαζόμενος. Ταῦτα τῆς τοῦ Κάϊν πονηρίας τὰ ἐπί- χειρα· οὗτος ὁ τοῦ φθόνου καρπός· τοῦτο τῆς μισ αδελφίας γεώργιον. Μιμησώμεθα τοῦ ᾿Αβελ τὸ ο σε Χάνοι εὐρεῖα χθών. κεχηνέ- ναι, εὐρυχανῆ, Περὶ ζεύ γους· Οἱ δ' εἰς τοσοῦτον ὕβρεως ἦλθον, ὥστ᾽ ἔπεισαν Ο ὑμᾶς ἐλαύνειν αὐτὸν ἐξ ἁπάσης τῆς Ἑλλάδος, καὶ στήλην ἀναγράφειν. Εo του Εγώ δηλώσω οὐ λόγον ἐμαυτοῦ λέγων, ἀλλὰ γράμματα τῶν προγόνων τῶν ὑμετέρων δει κνύων, ἃ ἐκεῖνοι κατέθεντο εἰς στήλην χαλκήν γρά ψαντες εἰς ἀκρόπολιν, στηλίτας ποιεῖν Ης τὴν ἱστορίαν ἡ τῶν Εὐαγγελίων θαυμάσασα βίβλος, βοῶσαν ἔτι καὶ νῦν ἐπιδείκνυσι, καὶ τὴν κραυγήν φυλάττει καθάπερ ἐν στήλῃ τῷ γράμματι. Στηλοῦσθαι ORATIO IV. A tui jugulum repetere nequeat. Nunquid custos fra- B tris mei sum ego? Vere non es custos, at jugu- lator. Esto, non illi custos additus sis, nunquid et tollere jussus es? Vox fratris tui clamat ad me de terra". Vitam sustulisti, sed non et vocem abstulisti. Sanguinem contra te accusatorem ar- masti, cæde adversarium conscivisti tibi immorta. lem. Et nunc maledicta terra in opere tuo, quæ aperuit os suum, et suscepit sanguinem fratris tui de manu tua. Fraterno sanguine terram irrigasti, et in eam nefarias bullas immisisti, parem fru- ctum cape. Tremens et gemens eris super terram. Monita non cepisti mea, ærumnis constrictus esto, tuaque trepidatio posteris verlatur in legein. Tre- mens obambula, auimata lex videntibus occur- rens, spirans columna avertat a pari pœna; lex, inquam, atramenti vice trepidationis nota con- scripta, malum tacere nescium intuentibus sit hortamento, et perturbata natura quietem suadeat. Cainus inflicta poena prævaricatua animadvertit, et ad mortem recurrere adurgetur. Omnis igi- tur, qui invenerit me, occidet me“. Quid pœnam fugis, Caine? Cur per supplicii fugam incurris in mortem ? Omnis, qui occiderit Cain, sextuplum punietur. Mala tua morte non levabuntur,ne- que vitæ exitus a trepidatione liberabit, neque calamitatis remedium erit cædes tua. Vita fruere, qua nefarie fratrein spoliasti. Nec enim permi- sero tantam Abeli vindictam aboleri. Abelo nemo hanc faciat injuriam, ut morte tua tremori me- C delam faciat. Sextuplum punietur, non pœnarumı multitudinem, sed suppliciorum magnitudinem numerus subindicat. Una cum vitæ spatiis cru- ciatus producatur. Celerem Abelo mortem addu- xisti; serus mortem oppete, dum vita supplicio sit. Haec est Caiui nequitiæ merces, hic inviden- tiæ fructus, hæc odii fraterni messis. Quanı Abe- lus æqualitatem animi tenuit, imilemur, grati si- Gen. 1, 10. so ibid. 11. * ibid. 12. ibid. 14. se ibid. 15. CL. DAUSQUEII NOTA. • • Tellus effusa dehiscal. Et Plato secundo De legibus terram dicit referens historiam de Gyge. Erasmus in Officia Ciceronis, pro dehiscere, reponit discedere. Esto, habeat Maro, ideone Cicero? Quin potius secutus est Platonem, a quo eam fabellam didicerat. Non- nus in Bessaricis vocat terram late hiantem. gus el profugus, a qua præter morem meum cogit me discedere Basilii sententia. forte magis perspicuum. Verum ut ab omni prope re est ducere metaphoram, ita plerumque, unde ducta sit, interpretis interest et lectoris. Respicit enim judicum severitatem, qui proscriptos infamia quoque notabant eorum nominibus, et exsilii causis publice in columna propositis. Isocrates PATROL. GR. LXXXV. injuria provecti sunt, ut bis persuaderent eum tola Græcia exigendum, et co- lumnam inscribendam esse. Orator alter tertia in Philippum : sermo est de Artemio hoste judicato : Ego non verba mea proferam, sed majo- rum vestrorum scripta, quæ illi decreto consilio con- jecerunt in columnam æneam, quæ est in arce. Nec irrogare supplicii est Demostheni, Hunc morem respexisse Basilium non sinit nos ipse dubitare, Orat. de Chananda : Chananeæ historiam liber Evangeliorum suspiciens etiamnum clamaniem de- monstral, et clamorem servat in scripto veluti co- lumna. Goliath dicitur I Reg. xvii, quia stabat imperterritus instar columnæ in conspectu Israelitarum. (70) Η ἔχανε τὸ στόμα. Gen. iv. Poeta : (70) Στένων καὶ τρέμων. Versio vulgata : Vα- (71) Έμπνους στήλη. Imago, aut simulacrun
Discourse 5ΛΟΓΟΣ Ε
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:75ΛΟΓΟΣ Ε. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Νῶε. α. Ὅσος ἔνεστι Θεῷ πρὸς μὲν δικαιοσύνην πόθος, πρὸς δὲ ἀδικίαν ἀπέχθεια, κηρύττει περιφανῶς ἡ κατὰ τὸν Νῶε διήγησις. Ὁ μὲν γὰρ μόνος ἐν ναυαγούσῃ τῇ κτίσει περιεσώζετο, συνέμπορον εἰς σωτηρίαν τὴν δικαιοσύνην εὑράμενος, τηνικάδε πολυάνθρωποι δῆμοι πελάγεσιν ἀφειδῶς κατεκλύζοντο, ταῖς τῆς ἀδικίας κολάσεσι βυθιζόμενοι. Καί μοι δοκεῖ τῶν μελλόντων κριτηρίων καὶ τῆς ἐσχάτης καὶ φρικώδους ἡμέρας εἰς τὴν πίστιν, καὶ μνήμην ἀγαγεῖν ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους βουλόμενος, τὸν πάνδημον ἐκεῖνον εἰργάσατο κίνδυνον, ἵν’ ἡ ὄψις μαρτυροῦσα τοῖς πάθεσι, φυλάττῃ τὸν φόβον εἰς σωτηρίας ἐφόδιον· ἵνα τοσαύτης κολάσεως τὴν ἀσέβειαν μητέρα γινώσκοντες ἄνθρωποι, δέει τῆς τιμωρίας τὴν φυγὴν πραγματεύωνται.
Α εὔγνωμον· εὐχάριστοι περὶ τὸν εὐεργέτην γενώμεθα· Β θυσίαν αὐτῷ τὴν ἐξ ἀρετῶν προσκομίσωμεν, δῶρον αὐτῷ τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς προσενέγκωμεν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. • ΛΟΓΟΣ Ε'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Νῶε. α'. "Οσος ἔνεστι Θεῷ πρὸς μὲν δικαιοσύνην πόθος. πρὸς δὲ ἀδικίαν ἀπέχθεια, κηρύττει περιφανῶς ἡ κατὰ τὸν Νῶς διήγησις. Ο μὲν γὰρ μόνος ἐν ναυ- αγούσῃ τῇ κτίσει περιεσώζετο, συνέμπορον εις σωτη- ρίαν τὴν δικαιοσύνην εὑράμενος, τηνικάδε πολυάν- θρωποι δήμοι πελάγεσιν ἀφειδῶς κατεκλύζοντο, ταῖς τῆς ἀδικίας κολάσεσι βυθιζόμενοι. Καί μοι δοκεῖ τῶν μελλόντων κριτηρίων καὶ τῆς ἐσχάτης καὶ φρικώ δους ἡμέρας εἰς τὴν πίστιν, καὶ μνήμην ἀγαγεῖν ἡ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους βουλόμενος, τὸν πάνδημον ἐκεῖνον εἰργάσατο κίνδυνον, ἵν᾿ ἡ ὄψις μαρτυροῦσα τοῖς πάθεσι, φυλάττῃ τὸν φόβον εἰς σωτηρίας ἐφ- όδιον · ἵνα τοσαύτης κολάσεως τὴν ἀσέβειαν μητέρα γινώσκοντες άνθρωποι, δέει τῆς τιμωρίας την φυγήν πραγματεύωνται. Εἰ γὰρ ὁ τῶν ἀγώνων τέως και ρὸς, καὶ τοῦ βίου τὸ στάδιον, τοσοῦτον τοῖς πταίουσιν ἤνεγκε κίνδυνον, πόσην, ἢ ποίαν ἡ τῶν βεβιωμένων ἀντίδοσις, ἑκάστῳ προξενήσει την κόλασιν! Οταν γὰρ ὑπερβήσῃ τῆς πονηρίας τὸ μέτρον, τότε πολύ λάκις καὶ τῆς τιμωρίας ὁ κριτὴς ἐντεῦθεν ἀπάρχε ται, οὐκ ἀπανθρωπία κινούμενος ὁ φιλάνθρωπος, ἀλλὰ κακίαν αὐξηθεῖσαν ἀναστέλλειν βουλόμενος. Απάντων τοιγαροῦν ἀνθρώπων κατ' ἐκεῖνο καιρού πρὸς ἀσέβειαν ἐκνευσάντων, καὶ μίαν συμφωνίαν εἰς τὴν κατὰ τοῦ πεποιηκότος ἀναλαβόντων παράταξιν, οὐκ ἄλλη τις ἄτοπος καὶ ἔκφυλος ἀπελέλειπτο τόλμα (71')· ἀλλὰ πᾶσαι μὲν ἀνατέμνοντο πλεονεξίας οδοι (72), καὶ πονηρίας αὐτῆς κεκαινούργητο τρόπο; θρασύτητα δὲ καὶ ὠμότητα καθάπερ ὅπλα τῇ ψυχή περιθέμενοι, τούτοις ὀργάνοις κατ' ἀλλήλων ἐκέ- χρηντο. Ποῖον μὲν γὰρ ἀδικίας εἶδος ! ποῖος δέ τις ἐν αὐτοῖς ἀκολασίας οὐκ ἐπολιτεύετο τρόπος! ποία παρανομία παρὰ τούτοις οὐκ ἐνομίζετο νόμος Τῇ τῶν σωμάτων πλουτούντες δυνάμει, τὸν τῆς ἰσχύος δοτῆρα δι' ἀπονοίας καθύβριζον. Τότε φθορὰ τῆς γῆς, καὶ λοιμὸς ἔμψυχος, κατακλυσμοῦ πρὸς κάθαρ σιν μόνον δεόμενος. "Απαντας μιμητὰς ἀληθῶς εἶχε καὶ κληρονόμους ὁ Κάϊν, οὐδὲ ὁ τρόμος ἐκείνου τῷ σώματι περικείμενος τοὺς ὁρῶντας κατέστελλεν, λειπτο τόλμα. Τόλμα ἔκφυλος λς' ἄρην ἐκφύλιον ἔμφυλον ενυώ, Εθάδας δὲ καὶ τῶν κατὰ τὰς ὁδοιπορίας ἐπιτομῶν. ημιόδιον. άνετα νύοντο,viæ BASILII SELEUCIENSIS mus in bene merentem Deum. Victimam ipsi, quæ a virtute sit, offeramus, dono ipsi animas no- stras offeramus:ipsi gloria sempiterna. Amen. ORATIO V. Ejusdem in Noemum. injustitiæ odio, historia Noemi luculente clamat: solus enim in communi creaturarum naufragio conservabatur justitiam comitem nactus ad salu- tem; tunc gentes densissimae profuse fluctibus hauriebantur injustitiae merito demersæ. Ac mili videtur ad venturi judicii, ad extremæ atque hor- ribilis diei fidem et memoriam volens Deus homi- nes perducere, commune illud populis omnibus periculum creare voluisse, quo aspectus tanto in- fortunio fidem astruens timorem retineat salutis viam; ut cum homines cognoscerent tam severæ animadversionis parentein fuisse impietatem, timo- re poenarum impietatem fugerent. Si enim tunc per certaminum tempus et vitæ stadium tantum iis, qui offenderant, periculi oblatum est, quale quan- tunique supplicium cuique arcesset gestorum in vita vindicatio! Cum enim nequitiæ modus se su- pereffuderit, tunc non infrequenter inde suppli- cia incoeptat irrogare judex, non hominum molus odio, cum sit in eos propensissimus; at studio malitia, quæ nimium increverat, reprimend. Tola igitur id temporis humani generis univer- sitate ad impietatem vergente, et una conspira- " tione contra Creatorem acie composita, nulla quan- tumvis in-portuna et barbara prætermissa est au- dacia verum omnes cupiditatis viæ secabantur et inibantur, ac ipsius improbitatis consuetudo novabatur. Audacia vero et crudelitate velut ar- mis animam undique muniebant, ac in mutuam perniciem utebantur. Quæ enim injustitiæ species, qui modus intemperantiæ non inter eos versaba- tur! Quæ legum pravitas non apud eos pro lege statuebatur Virium corporis immodici in earum datorem per mentis elationem et insolentiam erant injurii. Tunc erat terræ corruptela, vivaxque pe- stis ; unum ad expiationem diluvium deerat. Omnes profecto invitatores, et impietatis hæredes D habebat Cainus, neque tremor illius corpori cir- C CL. DAUSQUEII NOTÆ. est audacia a genere Lominum aliena. Verui : Nulla, quantumvis impor tuna et barbara, prætermissa est audacia. Nonnus lib. committit bellum cum exter nis, et sive bellum civile. Verbatim: Rescindebantur omnes cupiditatis viæ. Cur Basilium quod cæteri laudi tribuunt, vitio vertit? Ut via corrupta celerius pertransitur, ideoque a via- tore quæritur : sic ab illa generatione prava el ex- asperante omnia quærebantur compendia, et viæ rein faciendi, et cupiditatibus obsequendi. Ab ea- dem mente est illud Maronianun) : • • • Ille viam secat ad naves. Non enim est naves duntaxat petere, sed viæ con- pendio, et semitam insistere; quæ quasi semita est appellata. Apud Philonem Judaeum legi : Scienlos viarum compendia. Gloss. Semila Quare Maronis auspiciis ita vertimus: Omnes cupiditatis via secabantur, et inibantur; hoc est enim consecta- rium. In facili erit expedire, si scribas : pendebantur, aut explicabantur. 1. Quanto Deus teneatur justitiæ desiderio, quanto (71) Οὐκ ἄλλη τις ἄτοπος καὶ ἔκφυλος ἀπελέ (72) Πᾶσαι μὲν ἀνετέμνοντο πλεονεξίας ὁδοί.
Εἰ γὰρ ὁ τῶν ἀγώνων τέως καιρὸς, καὶ τοῦ βίου τὸ στάδιον, τοσοῦτον τοῖς πταίουσιν ἤνεγκε κίνδυνον, πόσην, ἢ ποίαν ἡ τῶν βεβιωμένων ἀντίδοσις, ἑκάστῳ προξενήσει τὴν κόλασιν Ὅταν γὰρ ὑπερβήσῃ τῆς πονηρίας τὸ μέτρον, τότε πολλάκις καὶ τῆς τιμωρίας ὁ κριτὴς ἐντεῦθεν ἀπάρχεται, οὐκ ἀπανθρωπίᾳ κινούμενος ὁ φιλάνθρωπος, ἀλλὰ κακίαν αὐξηθεῖσαν ἀναστέλλειν βουλόμενος, Ἁπάντων τοιγαροῦν ἀνθρώπων κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ πρὸς ἀσέβειαν ἐκνευσάντων, καὶ μίαν συμφωνίαν εἰς τὴν κατὰ τοῦ πεποιηκότος ἀναλαβόντων παράταξιν, οὐκ ἄλλη τις ἄτοπος καὶ ἔκφυλος ἀπελέλειπτο τόλμα· ἀλλὰ πᾶσαι μὲν ἀνετέμνοντο πλεονεξίας ὁδοὶ, καὶ πονηρίας αὐτῆς κεκαινούργητο τρόπος· θρασύτητα δὲ καὶ ὠμότητα καθάπερ ὅπλα τῇ ψυχῇ περιθέμενοι, τούτοις ὀργάνοις κατ’ ἀλλήλων ἐκέχρηντο. Ποῖον μὲν γὰρ ἀδικίας εἶδος ποῖος δέ τις ἐν αὐτοῖς. ἀκολασίας οὐκ ἐπολιτεύετο τρόπος ποία παρανομία παρὰ τούτοις οὐκ ἐνομίζετο νόμος Τῇ τῶν σωμάτων πλουτοῦντες δυνάμει, τὸν τῆς ἰσχύος δοτῆρα δι’ ἀπονοίας καθύβριζον. Τότε φθορὰ τῆς γῆς, καὶ λοιμὸς ἔμψυχος, κατακλυσμοῦ πρὸς κάθαρσιν μόνον δεόμενος.
Α εὔγνωμον· εὐχάριστοι περὶ τὸν εὐεργέτην γενώμεθα· Β θυσίαν αὐτῷ τὴν ἐξ ἀρετῶν προσκομίσωμεν, δῶρον αὐτῷ τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς προσενέγκωμεν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. • ΛΟΓΟΣ Ε'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Νῶε. α'. "Οσος ἔνεστι Θεῷ πρὸς μὲν δικαιοσύνην πόθος. πρὸς δὲ ἀδικίαν ἀπέχθεια, κηρύττει περιφανῶς ἡ κατὰ τὸν Νῶς διήγησις. Ο μὲν γὰρ μόνος ἐν ναυ- αγούσῃ τῇ κτίσει περιεσώζετο, συνέμπορον εις σωτη- ρίαν τὴν δικαιοσύνην εὑράμενος, τηνικάδε πολυάν- θρωποι δήμοι πελάγεσιν ἀφειδῶς κατεκλύζοντο, ταῖς τῆς ἀδικίας κολάσεσι βυθιζόμενοι. Καί μοι δοκεῖ τῶν μελλόντων κριτηρίων καὶ τῆς ἐσχάτης καὶ φρικώ δους ἡμέρας εἰς τὴν πίστιν, καὶ μνήμην ἀγαγεῖν ἡ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους βουλόμενος, τὸν πάνδημον ἐκεῖνον εἰργάσατο κίνδυνον, ἵν᾿ ἡ ὄψις μαρτυροῦσα τοῖς πάθεσι, φυλάττῃ τὸν φόβον εἰς σωτηρίας ἐφ- όδιον · ἵνα τοσαύτης κολάσεως τὴν ἀσέβειαν μητέρα γινώσκοντες άνθρωποι, δέει τῆς τιμωρίας την φυγήν πραγματεύωνται. Εἰ γὰρ ὁ τῶν ἀγώνων τέως και ρὸς, καὶ τοῦ βίου τὸ στάδιον, τοσοῦτον τοῖς πταίουσιν ἤνεγκε κίνδυνον, πόσην, ἢ ποίαν ἡ τῶν βεβιωμένων ἀντίδοσις, ἑκάστῳ προξενήσει την κόλασιν! Οταν γὰρ ὑπερβήσῃ τῆς πονηρίας τὸ μέτρον, τότε πολύ λάκις καὶ τῆς τιμωρίας ὁ κριτὴς ἐντεῦθεν ἀπάρχε ται, οὐκ ἀπανθρωπία κινούμενος ὁ φιλάνθρωπος, ἀλλὰ κακίαν αὐξηθεῖσαν ἀναστέλλειν βουλόμενος. Απάντων τοιγαροῦν ἀνθρώπων κατ' ἐκεῖνο καιρού πρὸς ἀσέβειαν ἐκνευσάντων, καὶ μίαν συμφωνίαν εἰς τὴν κατὰ τοῦ πεποιηκότος ἀναλαβόντων παράταξιν, οὐκ ἄλλη τις ἄτοπος καὶ ἔκφυλος ἀπελέλειπτο τόλμα (71')· ἀλλὰ πᾶσαι μὲν ἀνατέμνοντο πλεονεξίας οδοι (72), καὶ πονηρίας αὐτῆς κεκαινούργητο τρόπο; θρασύτητα δὲ καὶ ὠμότητα καθάπερ ὅπλα τῇ ψυχή περιθέμενοι, τούτοις ὀργάνοις κατ' ἀλλήλων ἐκέ- χρηντο. Ποῖον μὲν γὰρ ἀδικίας εἶδος ! ποῖος δέ τις ἐν αὐτοῖς ἀκολασίας οὐκ ἐπολιτεύετο τρόπος! ποία παρανομία παρὰ τούτοις οὐκ ἐνομίζετο νόμος Τῇ τῶν σωμάτων πλουτούντες δυνάμει, τὸν τῆς ἰσχύος δοτῆρα δι' ἀπονοίας καθύβριζον. Τότε φθορὰ τῆς γῆς, καὶ λοιμὸς ἔμψυχος, κατακλυσμοῦ πρὸς κάθαρ σιν μόνον δεόμενος. "Απαντας μιμητὰς ἀληθῶς εἶχε καὶ κληρονόμους ὁ Κάϊν, οὐδὲ ὁ τρόμος ἐκείνου τῷ σώματι περικείμενος τοὺς ὁρῶντας κατέστελλεν, λειπτο τόλμα. Τόλμα ἔκφυλος λς' ἄρην ἐκφύλιον ἔμφυλον ενυώ, Εθάδας δὲ καὶ τῶν κατὰ τὰς ὁδοιπορίας ἐπιτομῶν. ημιόδιον. άνετα νύοντο,viæ BASILII SELEUCIENSIS mus in bene merentem Deum. Victimam ipsi, quæ a virtute sit, offeramus, dono ipsi animas no- stras offeramus:ipsi gloria sempiterna. Amen. ORATIO V. Ejusdem in Noemum. injustitiæ odio, historia Noemi luculente clamat: solus enim in communi creaturarum naufragio conservabatur justitiam comitem nactus ad salu- tem; tunc gentes densissimae profuse fluctibus hauriebantur injustitiae merito demersæ. Ac mili videtur ad venturi judicii, ad extremæ atque hor- ribilis diei fidem et memoriam volens Deus homi- nes perducere, commune illud populis omnibus periculum creare voluisse, quo aspectus tanto in- fortunio fidem astruens timorem retineat salutis viam; ut cum homines cognoscerent tam severæ animadversionis parentein fuisse impietatem, timo- re poenarum impietatem fugerent. Si enim tunc per certaminum tempus et vitæ stadium tantum iis, qui offenderant, periculi oblatum est, quale quan- tunique supplicium cuique arcesset gestorum in vita vindicatio! Cum enim nequitiæ modus se su- pereffuderit, tunc non infrequenter inde suppli- cia incoeptat irrogare judex, non hominum molus odio, cum sit in eos propensissimus; at studio malitia, quæ nimium increverat, reprimend. Tola igitur id temporis humani generis univer- sitate ad impietatem vergente, et una conspira- " tione contra Creatorem acie composita, nulla quan- tumvis in-portuna et barbara prætermissa est au- dacia verum omnes cupiditatis viæ secabantur et inibantur, ac ipsius improbitatis consuetudo novabatur. Audacia vero et crudelitate velut ar- mis animam undique muniebant, ac in mutuam perniciem utebantur. Quæ enim injustitiæ species, qui modus intemperantiæ non inter eos versaba- tur! Quæ legum pravitas non apud eos pro lege statuebatur Virium corporis immodici in earum datorem per mentis elationem et insolentiam erant injurii. Tunc erat terræ corruptela, vivaxque pe- stis ; unum ad expiationem diluvium deerat. Omnes profecto invitatores, et impietatis hæredes D habebat Cainus, neque tremor illius corpori cir- C CL. DAUSQUEII NOTÆ. est audacia a genere Lominum aliena. Verui : Nulla, quantumvis impor tuna et barbara, prætermissa est audacia. Nonnus lib. committit bellum cum exter nis, et sive bellum civile. Verbatim: Rescindebantur omnes cupiditatis viæ. Cur Basilium quod cæteri laudi tribuunt, vitio vertit? Ut via corrupta celerius pertransitur, ideoque a via- tore quæritur : sic ab illa generatione prava el ex- asperante omnia quærebantur compendia, et viæ rein faciendi, et cupiditatibus obsequendi. Ab ea- dem mente est illud Maronianun) : • • • Ille viam secat ad naves. Non enim est naves duntaxat petere, sed viæ con- pendio, et semitam insistere; quæ quasi semita est appellata. Apud Philonem Judaeum legi : Scienlos viarum compendia. Gloss. Semila Quare Maronis auspiciis ita vertimus: Omnes cupiditatis via secabantur, et inibantur; hoc est enim consecta- rium. In facili erit expedire, si scribas : pendebantur, aut explicabantur. 1. Quanto Deus teneatur justitiæ desiderio, quanto (71) Οὐκ ἄλλη τις ἄτοπος καὶ ἔκφυλος ἀπελέ (72) Πᾶσαι μὲν ἀνετέμνοντο πλεονεξίας ὁδοί.
Ἅπαντας μιμητὰς ἀληθῶς εἶχε καὶ κληρονόμους ὁ Κάϊν, οὐδὲ ὁ τρόμος ἐκείνου τῷ σώματι περικείμενος τοὺς ὁρῶντας κατέστελλεν, ἀλλ’ ἡ τῆς γνώμης ἀπόνοια, καὶ τοῦ πάθους τὸν φόβον παρέβλεπεν. Οὐδεὶς ἐν αὐτοῖς τὸν φιλόθεον Ἄβελ ἐζήλωσεν, ἀλλὰ νεκρὰν ἡγοῦντο τὴν ἀρετὴν, τὴν καὶ ἐν νεκρῷ φθεγγομένην τῷ σώματι. Εἰ δέ τι καὶ λείψανον ἀρετῆς ἐν αὐτοῖς κατελέλειπτο, καὶ τοῦτο ταχέως δι’ ἐπιμιξίας ἐσβέννυτο, καὶ τῶν ἀτόπων ἡ μίμησις ἅπαν χρηστότητος ἴχνος ἀπήλειφεν. Τοιούτῳ δὲ φθοροποιῷ λοιμῷ κατεχομένης τῆς κτίσεως, καὶ λύθρῳ ψυχῶν καὶ σαρκῶν μολυνομένης, ἐδυσφόρουν μὲν τῶν ἀγγέλων αἱ τάξεις, καὶ τῆς ἀνομίας τὴν πυρκαϊὰν ἐπωδύροντο· ἤσχαλλον δὲ κολάσεως βραδυνούσης, καὶ τὰς τῆς κτίσεως εὐβουλίας ἀναχαιτίζειν ἐβούλοντο, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν· Τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη οὐχ ἑκοῦσα . β. Ὡς οὖν ἀνίατον ἦν τὸ δεινὸν, καὶ ἡ νόσος ηὐξάνετο, καὶ τὰ τῆς ἀσεβείας προέκοπτε, κινεῖται πρὸς κάθαρσιν τῶν πραττομένων τὸ Θεῖον, καὶ προκηρύττει κατακλυσμὸν, τὰ ῥεύματα τῆς ἀσεβείας στῆσαι τῷ φόβῳ βουλόμενος.
Α εὔγνωμον· εὐχάριστοι περὶ τὸν εὐεργέτην γενώμεθα· Β θυσίαν αὐτῷ τὴν ἐξ ἀρετῶν προσκομίσωμεν, δῶρον αὐτῷ τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς προσενέγκωμεν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. • ΛΟΓΟΣ Ε'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Νῶε. α'. "Οσος ἔνεστι Θεῷ πρὸς μὲν δικαιοσύνην πόθος. πρὸς δὲ ἀδικίαν ἀπέχθεια, κηρύττει περιφανῶς ἡ κατὰ τὸν Νῶς διήγησις. Ο μὲν γὰρ μόνος ἐν ναυ- αγούσῃ τῇ κτίσει περιεσώζετο, συνέμπορον εις σωτη- ρίαν τὴν δικαιοσύνην εὑράμενος, τηνικάδε πολυάν- θρωποι δήμοι πελάγεσιν ἀφειδῶς κατεκλύζοντο, ταῖς τῆς ἀδικίας κολάσεσι βυθιζόμενοι. Καί μοι δοκεῖ τῶν μελλόντων κριτηρίων καὶ τῆς ἐσχάτης καὶ φρικώ δους ἡμέρας εἰς τὴν πίστιν, καὶ μνήμην ἀγαγεῖν ἡ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους βουλόμενος, τὸν πάνδημον ἐκεῖνον εἰργάσατο κίνδυνον, ἵν᾿ ἡ ὄψις μαρτυροῦσα τοῖς πάθεσι, φυλάττῃ τὸν φόβον εἰς σωτηρίας ἐφ- όδιον · ἵνα τοσαύτης κολάσεως τὴν ἀσέβειαν μητέρα γινώσκοντες άνθρωποι, δέει τῆς τιμωρίας την φυγήν πραγματεύωνται. Εἰ γὰρ ὁ τῶν ἀγώνων τέως και ρὸς, καὶ τοῦ βίου τὸ στάδιον, τοσοῦτον τοῖς πταίουσιν ἤνεγκε κίνδυνον, πόσην, ἢ ποίαν ἡ τῶν βεβιωμένων ἀντίδοσις, ἑκάστῳ προξενήσει την κόλασιν! Οταν γὰρ ὑπερβήσῃ τῆς πονηρίας τὸ μέτρον, τότε πολύ λάκις καὶ τῆς τιμωρίας ὁ κριτὴς ἐντεῦθεν ἀπάρχε ται, οὐκ ἀπανθρωπία κινούμενος ὁ φιλάνθρωπος, ἀλλὰ κακίαν αὐξηθεῖσαν ἀναστέλλειν βουλόμενος. Απάντων τοιγαροῦν ἀνθρώπων κατ' ἐκεῖνο καιρού πρὸς ἀσέβειαν ἐκνευσάντων, καὶ μίαν συμφωνίαν εἰς τὴν κατὰ τοῦ πεποιηκότος ἀναλαβόντων παράταξιν, οὐκ ἄλλη τις ἄτοπος καὶ ἔκφυλος ἀπελέλειπτο τόλμα (71')· ἀλλὰ πᾶσαι μὲν ἀνατέμνοντο πλεονεξίας οδοι (72), καὶ πονηρίας αὐτῆς κεκαινούργητο τρόπο; θρασύτητα δὲ καὶ ὠμότητα καθάπερ ὅπλα τῇ ψυχή περιθέμενοι, τούτοις ὀργάνοις κατ' ἀλλήλων ἐκέ- χρηντο. Ποῖον μὲν γὰρ ἀδικίας εἶδος ! ποῖος δέ τις ἐν αὐτοῖς ἀκολασίας οὐκ ἐπολιτεύετο τρόπος! ποία παρανομία παρὰ τούτοις οὐκ ἐνομίζετο νόμος Τῇ τῶν σωμάτων πλουτούντες δυνάμει, τὸν τῆς ἰσχύος δοτῆρα δι' ἀπονοίας καθύβριζον. Τότε φθορὰ τῆς γῆς, καὶ λοιμὸς ἔμψυχος, κατακλυσμοῦ πρὸς κάθαρ σιν μόνον δεόμενος. "Απαντας μιμητὰς ἀληθῶς εἶχε καὶ κληρονόμους ὁ Κάϊν, οὐδὲ ὁ τρόμος ἐκείνου τῷ σώματι περικείμενος τοὺς ὁρῶντας κατέστελλεν, λειπτο τόλμα. Τόλμα ἔκφυλος λς' ἄρην ἐκφύλιον ἔμφυλον ενυώ, Εθάδας δὲ καὶ τῶν κατὰ τὰς ὁδοιπορίας ἐπιτομῶν. ημιόδιον. άνετα νύοντο,viæ BASILII SELEUCIENSIS mus in bene merentem Deum. Victimam ipsi, quæ a virtute sit, offeramus, dono ipsi animas no- stras offeramus:ipsi gloria sempiterna. Amen. ORATIO V. Ejusdem in Noemum. injustitiæ odio, historia Noemi luculente clamat: solus enim in communi creaturarum naufragio conservabatur justitiam comitem nactus ad salu- tem; tunc gentes densissimae profuse fluctibus hauriebantur injustitiae merito demersæ. Ac mili videtur ad venturi judicii, ad extremæ atque hor- ribilis diei fidem et memoriam volens Deus homi- nes perducere, commune illud populis omnibus periculum creare voluisse, quo aspectus tanto in- fortunio fidem astruens timorem retineat salutis viam; ut cum homines cognoscerent tam severæ animadversionis parentein fuisse impietatem, timo- re poenarum impietatem fugerent. Si enim tunc per certaminum tempus et vitæ stadium tantum iis, qui offenderant, periculi oblatum est, quale quan- tunique supplicium cuique arcesset gestorum in vita vindicatio! Cum enim nequitiæ modus se su- pereffuderit, tunc non infrequenter inde suppli- cia incoeptat irrogare judex, non hominum molus odio, cum sit in eos propensissimus; at studio malitia, quæ nimium increverat, reprimend. Tola igitur id temporis humani generis univer- sitate ad impietatem vergente, et una conspira- " tione contra Creatorem acie composita, nulla quan- tumvis in-portuna et barbara prætermissa est au- dacia verum omnes cupiditatis viæ secabantur et inibantur, ac ipsius improbitatis consuetudo novabatur. Audacia vero et crudelitate velut ar- mis animam undique muniebant, ac in mutuam perniciem utebantur. Quæ enim injustitiæ species, qui modus intemperantiæ non inter eos versaba- tur! Quæ legum pravitas non apud eos pro lege statuebatur Virium corporis immodici in earum datorem per mentis elationem et insolentiam erant injurii. Tunc erat terræ corruptela, vivaxque pe- stis ; unum ad expiationem diluvium deerat. Omnes profecto invitatores, et impietatis hæredes D habebat Cainus, neque tremor illius corpori cir- C CL. DAUSQUEII NOTÆ. est audacia a genere Lominum aliena. Verui : Nulla, quantumvis impor tuna et barbara, prætermissa est audacia. Nonnus lib. committit bellum cum exter nis, et sive bellum civile. Verbatim: Rescindebantur omnes cupiditatis viæ. Cur Basilium quod cæteri laudi tribuunt, vitio vertit? Ut via corrupta celerius pertransitur, ideoque a via- tore quæritur : sic ab illa generatione prava el ex- asperante omnia quærebantur compendia, et viæ rein faciendi, et cupiditatibus obsequendi. Ab ea- dem mente est illud Maronianun) : • • • Ille viam secat ad naves. Non enim est naves duntaxat petere, sed viæ con- pendio, et semitam insistere; quæ quasi semita est appellata. Apud Philonem Judaeum legi : Scienlos viarum compendia. Gloss. Semila Quare Maronis auspiciis ita vertimus: Omnes cupiditatis via secabantur, et inibantur; hoc est enim consecta- rium. In facili erit expedire, si scribas : pendebantur, aut explicabantur. 1. Quanto Deus teneatur justitiæ desiderio, quanto (71) Οὐκ ἄλλη τις ἄτοπος καὶ ἔκφυλος ἀπελέ (72) Πᾶσαι μὲν ἀνετέμνοντο πλεονεξίας ὁδοί.
PG 85:77Καὶ προορίζει τὸν χρόνον, καὶ μετανοίας πήγνυσι μέτρα, καὶ προλαμβάνει τὴν κόλασιν, ἰδεῖν τοῦ τρόπου τὴν μεταβολὴν μηχανώμενος. Καὶ τί φησιν; Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις εἰς τὸν αἰῶνα, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας . Οὗτος τῆς τιμωρίας ὁ φόβος· ἐπάγει καὶ τῆς μετανοίας τὸν ὅρον, εἰπών· Ἔσονται δὲ αἱ ἡμέραι αὐτῶν . Δίδωμι, φησὶ, τῆς μετανοίας τὸν χρόνον, ἵνα ἴδω τὸν τρόπον μεταβαλλόμενον, καὶ συμπλατύνω τῇ προλαβούσῃ κακίᾳ τῆς ἐμῆς φιλανθρωπίας τὰ διαστήματα. Ὅσῳ τὸ πάθος ἐσκλήρωται, τοσούτῳ τῆς μετανοίας φέρω τὸ φάρμακον. Νόσημα πολυχρόνιον, πολυχρόνιος περιοδευέτω μετάνοια· ἐπέχω τοῦ κατακλυσμοῦ τὰς ὠδῖνας· προθεσμίᾳ τὴν κόλασιν ἀναβάλλομαι· ἑκούσιον γὰρ θεραπείαν ἐκδέχομαι. Τοιαῦτα μὲν ἡ φιλάνθρωπος χάρις, τῇ τῆς τιμωρίας μεταβολῇ τὴν μετάνοιαν ἕλκουσα· τὸ δὲ πάθος φιλανθρωπίας οὐκ ἔχρῃσεν. Ἀνήλωτο οὖν ἅπας τῆς μετανοίας ὁ χρόνος· ἡ δὲ τῆς ἀσεβείας οὐκ ἐπαύετο νόσος.
Τοῖς μενοῦν Νινευί̈ταις ὕστερον τριήμερον μετανοίας διάστημα γέγονε πρὸς σωτηρίαν ἐφόδιον, καὶ τὸ στενὸν τῆς προφητικὴν ἀπόφασιν ἔδησαν, θείαν ἀπειλὴν τοῖς δάκρυσιν ἡμερώσαντες. Οὗτοι δὲ τοσοῦτον πλῆθος τῶν εἰκῆ ῥεόντων ἐτῶν παρέβλεπον, αὐτὸν τῆς μετανοίας τὸν χρόνον συνεργὸν εἰς ἀσέβειαν ἐργαζόμενοι, τὴν τῆς πονηρίας ὑπέρθεσιν, τιμωρίας ὑπέρτασιν ἔχοντες. Καὶ τότε δὴ ἀναλαμβάνει τὸν Νῶε, καθάπερ χρυσὸν ἐν βορβόρῳ θεωρήσας ἀστράπτοντα, καὶ θησαυρὸν ἀρετῶν ἐν δυσώδεσι τάφοις κρυπτόμενον, κιβωτὸν πηγνύναι παρακελεύεται, καὶ τῶν ἀσεβούντων ὁρώντων, κατακλυσμοῦ σκευάζει ἐφόδια. Ἦν δ’ ἄρα καὶ τοῦτο θεῖον ὑπὲρ ἀνθρώπων μηχάνημα πρὸς μετάνοιαν ἐκκαλούμενον. Ἦν γὰρ Θεῷ ῥᾴδιον καὶ ξύλου χωρὶς διασῶσαι τὸν Νῶε. Ἀλλὰ καθίζει πρῶτον αὐτὸν δημιουργὸν κιβωτοῦ πολυχρόνιον, ἵνα κἂν ἡ θέα φοβήσασα τοὺς ὁρῶντας πρὸς μετάνοιαν ἐπισπάσηται. Ἐγίνετο δὲ τούτοις χλεύης ὑπόθεσις ἡ θέα, καὶ γέλωτος πρόφασις ὁ φόβος ηὑρίσκετο. Ἐχλεύαζον κακοπαθοῦντα τὸν Νῶε, καὶ τοῖς θείοις ὑπηρετοῦντα προστάγμασι βλέποντες ἔσκωπτον. Καί πού τινες, καὶ τοιαῦτα διασύροντες πρὸς ἀλλήλους ἐβόων·
PG 85:79Οὗτος ὁ τοῦ κατακλυσμοῦ προφήτης ἡμῖν, κατὰ τοῦ κατακλυσμοῦ παρατάττεται, καὶ ξύλοις ἀμύνασθαι τὸν κίνδυνον κατεπείγεται, καὶ κατακλυσμὸν ὑδάτων ἐλπίζων, κατακλυσμῷ συμφορῶν περιβέβληται, καὶ τοῖς ἱδρῶσι περικλύζεται, μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη, καὶ προαπολαύει τῶν κακῶν ἐπαληθεύων τοῖς πάθεσιν, ἀνήνυτα μοχθῶν, καὶ κάμνων ἀπέραντα. Πρόσθες, ὦ πρεσβύτα, τὸ τάχος, μὴ φθάσῃ σου τὴν τέχνην ὁ κατακλυσμὸς ἐπειγόμενος. Ἐν τούτοις ἔβλεπον τῶν θηρίων τὰ διάφορα γένη πρὸς τὸν Νῶε συντρέχοντα, καὶ ὁ θηριώδης αὐτῶν οὐκ ἐπεστρέφετο τρόπος· πτηνῶν ἀγέλας ὡς πρός τινα κοινὸν ξενοδόχον καθιπταμένας, καὶ τὸ θαῦμα παρέβλεπον. Ἀλλὰ πάντα μὲν ταραχῇ καὶ φόβῳ συνείχετο, καὶ ἡ τοῦ κατακλυσμοῦ λοιπὸν ἀπόφασις ἔτρεχε. Θεὸς δὲ καὶ παρ’ αὐτὰς τῶν κινδύνων τὰς ὥρας, ἑτέρας φιλανθρωπίας προβάλλεται συνθήκας, καὶ πάλιν μικρὸν ὑπερτίθεται λέγων· Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἑπτὰ ἐγὼ ἐπάγω τὸν κατακλυσμόν . Ἄπληστον γὰρ πρὸς φιλανθρωπίαν τὸ Θεῖον, καὶ πόσας προφάσεις ἐπινοεῖ σωτηρίας, εἴπου τὸν σώζεσθαι βουλόμενον εὕρῃ Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἑπτά . Ἀρκεῖ μοι, φησὶ, καὶ βραχὺς χρόνος πρὸς ἁμαρτωλῶν σωτηρίαν.
PG 85:81Νεύσωσι μόνον πρὸς μετάγνωσιν, καὶ λύω τὴν ἀπόφασιν· ἀπαλείφω τὴν ἀπειλὴν, εἰ τὴν γνώμην μετανοοῦσαν θεάσωμαι. Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἐπτὰ ἐγὼ ἐπάγω τὸν κατακλυσμόν . Ἀνάλωσας τὴν πλατεῖαν ὑπέρθεσιν, φεῖσαι κἂν τῆς στενῆς προθεσμίας, ἵνα φύγῃς τὸν κίνδυνον. Τοσαύτη, καὶ ἐν τοσούτῳ καὶ δικαίῳ θυμῷ, φιλανθρωπίας ὑπερβολή. Ὡς δὲ ἅπασα μὲν θεραπείας ἠλέγχετο τέχνη, ἡ δὲ τῆς γνώμης σηπεδὼν ἐπεβόσκετο, ἐπαφίει λοιπὸν τὰς τιμωρίας ὁ Θεὸς, ξένοις πελάγεσι, τὰ ξένα πελαγίζων νοσήματα. Ἄνωθεν οὐρανὸς χειμάῤῥους ἠκόντιζε, κάτωθεν ἤπειρος ἀβύσσους ἀνέπεμπε, καὶ πρὸς τὴν ὕδατος φύσιν ἡ κτίσις ἐστοιχειοῦτο. Οὐκέτι ξηρᾶς καὶ θαλάττης διάκρισις· ἑνὶ ῥείθρῳ τὰ πάντα συνείχετο· οὐκέτι πηγαὶ, καὶ λίμναι, καὶ κρῆναι σὺν χάριτι ῥέουσαι, ἀλλ’ ἀγρίοις πελάγεσι κατεποντίζοντο τὰ σύμπαντα. Οὐ βλαστημάτων κάλλη, καὶ δένδρων ἄνθη, οὐ πόλις, οὐ πεδιάδες, οὐχ αἱ τῶν ὀρέων κορυφαὶ, ἀλλὰ πάντα τοῖς κύμασιν ἐναυάγει, κοινῷ καλυπτόμενα τάφῳ. Οἱ πολυάνθρωποι δῆμοι σὺν τῇ κακίᾳ τῆς γνώμης ἐκυβίστων ἐν μνήμασι· ἣν γὰρ ζῶντες ἐμόλυναν, ἀποθνήσκειν ἀπ’ αὐτῆς οὐκ ἠξιοῦντο.
ἀλλ' ἡ τῆς γνώμης ἀπόνοια, καὶ τοῦ πάθους τὸν φό- 6ον παρέβλεπεν. Οὐδεὶς ἐν αὐτοῖς τὸν φιλόθεον "Αβελ ἐζήλωσεν, ἀλλὰ νεκρὰν ἡγοῦντο τὴν ἀρετὴν, τὴν καὶ ἐν νεκρῷ φθεγγομένην τῷ σώματι. Εἰ δέ τι καὶ λείψανον ἀρετῆς ἐν αὐτοῖς κατελέλειπτο, καὶ τοῦτο ταχέως δι' ἐπιμιξίας ἐσβέννυτο, καὶ τῶν ἀτόπων ἡ μίμησις ἅπαν χρηστότητος ίχνος απήλειψεν. Τοιούτῳ δὲ φθοροποιῷ λοιμῷ κατεχομένης τῆς κτίσεως, καὶ λύθρω ψυχῶν καὶ σαρκῶν μολυνομένης, εδυσφόρουν μὲν τῶν ἀγγέλων αἱ τάξεις, καὶ τῆς ἀνομίας τὴν πυρκαϊὰν ἐπωδύροντο · ἔσχαλλον δὲ κολάσεως βρα- δυνούσης, καὶ τὰς τῆς κτίσεως εὐβουλίας ἀναχαι- τίζειν ἐβούλοντο, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν· Τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις υπετάγη οὐχ ἑκοῦσα. β'. Ὡς οὖν ἀνίατον ἦν τὸ δεινὸν, καὶ ἡ νόσος ηύ- Β ξάνετο, καὶ τὰ τῆς ἀσεβείας προέκοπτε, κινείται πρὸς κάθαρσιν τῶν πραττομένων τὸ θεῖον, καὶ προσ κηρύττει κατακλυσμόν, τὰ ρεύματα τῆς ἀσεβείας στῆσαι τῷ φόβῳ βουλόμενος. Καὶ προορίζει τὸν χρό- νον, καὶ μετανοίας πήγνυσι μέτρα, καὶ προλαμβάνει τὴν κόλασιν, ἰδεῖν τοῦ τρόπου τὴν μεταβολήν μηχανώ- μενος. Καὶ τί φησιν ; Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις εἰς τὸν αἰῶνα, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας. Οὗτος τῆς τιμωρίας ὁ φό- βας· ἐπάγει καὶ τῆς μετανοίας τὸν ὅρον, εἰπών· Ἔσονται δὲ αἱ ἡμέραι αὐτῶν (72'). Δίδωμι, φησί, τῆς μετανοίας τὸν χρόνον, ἵνα ίδω τὸν τρόπον μετα- βαλλόμενον, καὶ συμπλατύνω τῇ προλαβούσῃ κακίᾳ τῆς ἐμῆς φιλανθρωπίας τὰ διαστήματα. Οσῳ τὸ πάθος ἐσκλήρωται, τοσούτῳ τῆς μετανοίας φέρω τη φάρμακον. Νόσημα πολυχρόνιον, πολυχρόνιος περι- οδευέτω μετάνοια· ἐπέχω τοῦ κατακλυσμοῦ τὰς ὠδῖ- νας· προθεσμία τὴν κόλασιν ἀναβάλλομαι· ἑκουσίον γὰρ θεραπείαν ἐκδέχομαι. Τοιαῦτα μὲν ἡ φιλάνθρω πος χάρις, τῇ τῆς τιμωρίας μεταβολῇ τὴν μετάνοιαν ἕλκουσα· τὸ δὲ πάθος φιλανθρωπίας οὐκ ἔχρησεν. Ανήλωτο οὖν ἅπας τῆς μετανοίας ὁ χρόνος· ἡ δὲ τῆς ἀπεβείας οὐκ ἐπαύετο νόσος. Τοῖς μενοῦν Νι νευίταις ὕστερον τριήμερον μετανοίας διάστημα γέν γονε πρὸς σωτηρίαν ἐφόδιον, καὶ τὸ στενὸν τῆς προ θεσμίας τῇ μεταβολῇ τοῦ τρόπου νικήσαντες, προ- φητικὴν ἀπόφασιν ἔδησαν, θείαν ἀπειλὴν τοῖς δά- κρυσιν ἡμερώσαντες. Οὗτοι δὲ τοσοῦτον πλῆθος τῶν εἰκῇ δεόντων ἐτῶν παρέβλεπον, αὐτὸν τῆς μετανοίας τὸν χρόνον συνεργὸν εἰς ἀσέβειαν ἐργαζόμενοι, τὴν τῆς πονηρίας ὑπέρθεσιν, τιμωρίας ὑπέρτασιν ἔχον τες (75). Καὶ τότε δὴ ἀναλαμβάνει τὸν Νῶε, καθάπερ χρυσὸν ἐν βορβόρῳ θεωρήσας ἀστράπτοντα, καὶ θη- σαυρὸν ἀρετῶν ἐν δυσώδεσι τάφοις κρυπτόμενον, κι το Εσονται δὲ αἱ ἡμέραι αὐτῶν. ἑκατὸν εἴκοσιν ἔτη : τοι δὲ τοσοῦτον πλῆθος τῶν εἰκῆ ρεόντων ἐτῶν παρ- έβλεπον: ὑπέρτασιν ἔχοντες. Τὴν τῆς τιμωρίας ὑπέρθε σιν πονηρίας υπέρτασιν ἔχοντες : ORATIO V. A compositus videntes reprimebat; sed per animi pravitatem niali quoque metum limis intuebantur. In iis neno qui Dei amantem Abelum æmulare- tur; sed emortuam virtutem opinabantur, quæ ta- men vel in mortuo corpore loquebatur. Quod si vel exiguæ virtutis reliquis in ipsis superassent, cæ certissime per vitiorum admistionem exstin- guebantur, et deteriorum rerum imitatio deleverat omne vestigium probitatis. Cum vero hac pestifera lue corriperetur creatura, et animarum carnisque sanie inquinaretur, angelorum ordines graviter ferebant, et ardentissimis vitiis indolebant. Trista- bantur autem punitione prolatata et creaturæ con- silia cogitabant erigere juxta Pauli vocem: Va- nitati enim creatura subjecta est non volens "*. sceretque morbus, ac impictatis fieret progressio, ad ea, quæ fiebant, expianda Numen incitatur, et volens impietatem gliscentem terrore sistere, dilu- vium proclamat, tempusque prafluit, ac penitudi- nis modum statuit, nec non supplicium antevertit excogitans, qua ratione morum conversionen vi- deret aliquam. Ecquid ait? Non permanebit spiri- tus meus in homine in æternum, quia caro est ". Hic supplicii terror est; inducitque penitudinis termi- num, dicens : Eruntque dies illius centum viginti annorum ". Do, inquit, penitudinis tempus, ul videam morum conversionem, unaque cum ante- gressa vitiositate humanitatis meæ spatia produco. Quandiu malum obduruit, tandiu pœnitudinis me- dicamen profero. Longa fuit agrotatio, longa obea- tur pœnitentia, procrastino diluvii mala. Mihi præ- finitum est animadversionem protelare; nam cu- rationem voluntariam accepto. Etsi talia hominum amore meditabatur, gratia, quo traheret ad poeni tentiam supplicii prorogatione: tamen mali vis humanitatem respuebat. Consumptum igitur est poe- nitentiæ tempus, nec impietatis ægritudo desinebat. Postea certe Ninivitis triduanum pœnitentiæ spa- tium ad salutem via fuit, et morum mutatione superalis præscripti temporis angustiis Dei minas lacrymis lenientes propheticain obnuntiationem præpedivere. Hi vero lot frustra fluentium apno- rum numerum despexerunt, ipsa opportunitate penitentiae in impietatis patrocinium conversa : D maleflciorum accumulatio suppliciorum erat aupli- ficatio. Ac Noemum tunc assumit tanquam aurum in cœno conspicatus fulgurans, et virtutum the- saurum in tumulis graveolentibus abstrusum, jubet arcam compingi, et impietate spectante inunda- G Romn. viii, CL. DAUSQUEI NOTÆ. (12') Supplen, Centum viginti annorum. Hausi do manalibus Scripturæ fontibus, ita depostulante sententia, et verbis Basilii non ita multo post : OT- Hi tot annorum spatium sine fructu fuen- tium limis aspiciebant, sive negligebant. Propior tamen auctoris men- tem erit haec ordinatio : Supplicii dilatio fuit nequitia illorum amplificatio. 2. Quod igitur malum esset immedicabile, auge- 20. σε Gen. vi, 3. σε ibid. (73) Τὴν τῆς πονηρίας υπέρθεσιν τιμωρίας
Οὕτω μὲν οὖν τῇ τοῦ κατακλυσμοῦ περιβληθέντες σαγήνῃ, ἐν ταῖς τῶν κυμάτων πληγαῖς σφενδονούμενοι πρὸς ἐλεεινὸν θανάτου τρόπον ὑπεφέροντο, ταῖς ἀλλήλων συμφοραῖς τιμωρούμενοι. Οἱ μὲν ἀθρῶον χωσθέντες τοῖς ὕδασι, νεκροὶ ταχεῖς ἀπεδείκνυντο· οἱ δὲ ἐμπνέοντες, αἰσθήσει τοῦ πάθους μακρὸν ὑπεδέχοντο θάνατον. Ἄλλοι δὲ καὶ πρὸς βραχὺ προσκαρτερήσαντες, μακροτέραν τοῦ θανάτου τὴν τιμωρίαν ὑπέμειναν. Πόσοι πρὸς τὰς τῶν ὀρέων κορυφὰς ἀναδραμόντες ἀκαίρῳ φυγῇ τὸν φόβον ἐξήλεγξαν πόσοι πρὸς τὰς τῶν φυτῶν ἀκρωρείας ἀνέρποντες κατελαμβάνοντο, καθάπερ πτερῷ, τῷ τάχει τοῦ ῥεύματος Ἐπέκειτο διώκων ὁ κατακλυσμὸς προσαναβαίνων τοῖς ὕψεσι, κατόπιν ἔφερε τὰ σύμπαντα, ἕως ἅπαντας δήσας, ὁ αὐτὸς θάνατος ὁμοῦ, καὶ τάφος ἐγίνετο. Ἑρπετὰ τοῖς ἀνθρώποις νεκρωθέντα συνεπεπόλαζε. Ἄλογος φύσις μετὰ θάνατον τοῖς λογικοῖς συνείχετο· κύνες ἀνδράσιν ἑνὶ καλυπτόμενοι κύματι, καὶ πλησίον ἀλλήλων λοιπὸν περιδινόμενοι, κοινῇ τὸ ζῇν ἀπετίθεντο.
ἀλλ' ἡ τῆς γνώμης ἀπόνοια, καὶ τοῦ πάθους τὸν φό- 6ον παρέβλεπεν. Οὐδεὶς ἐν αὐτοῖς τὸν φιλόθεον "Αβελ ἐζήλωσεν, ἀλλὰ νεκρὰν ἡγοῦντο τὴν ἀρετὴν, τὴν καὶ ἐν νεκρῷ φθεγγομένην τῷ σώματι. Εἰ δέ τι καὶ λείψανον ἀρετῆς ἐν αὐτοῖς κατελέλειπτο, καὶ τοῦτο ταχέως δι' ἐπιμιξίας ἐσβέννυτο, καὶ τῶν ἀτόπων ἡ μίμησις ἅπαν χρηστότητος ίχνος απήλειψεν. Τοιούτῳ δὲ φθοροποιῷ λοιμῷ κατεχομένης τῆς κτίσεως, καὶ λύθρω ψυχῶν καὶ σαρκῶν μολυνομένης, εδυσφόρουν μὲν τῶν ἀγγέλων αἱ τάξεις, καὶ τῆς ἀνομίας τὴν πυρκαϊὰν ἐπωδύροντο · ἔσχαλλον δὲ κολάσεως βρα- δυνούσης, καὶ τὰς τῆς κτίσεως εὐβουλίας ἀναχαι- τίζειν ἐβούλοντο, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν· Τῇ γὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις υπετάγη οὐχ ἑκοῦσα. β'. Ὡς οὖν ἀνίατον ἦν τὸ δεινὸν, καὶ ἡ νόσος ηύ- Β ξάνετο, καὶ τὰ τῆς ἀσεβείας προέκοπτε, κινείται πρὸς κάθαρσιν τῶν πραττομένων τὸ θεῖον, καὶ προσ κηρύττει κατακλυσμόν, τὰ ρεύματα τῆς ἀσεβείας στῆσαι τῷ φόβῳ βουλόμενος. Καὶ προορίζει τὸν χρό- νον, καὶ μετανοίας πήγνυσι μέτρα, καὶ προλαμβάνει τὴν κόλασιν, ἰδεῖν τοῦ τρόπου τὴν μεταβολήν μηχανώ- μενος. Καὶ τί φησιν ; Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις εἰς τὸν αἰῶνα, διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας. Οὗτος τῆς τιμωρίας ὁ φό- βας· ἐπάγει καὶ τῆς μετανοίας τὸν ὅρον, εἰπών· Ἔσονται δὲ αἱ ἡμέραι αὐτῶν (72'). Δίδωμι, φησί, τῆς μετανοίας τὸν χρόνον, ἵνα ίδω τὸν τρόπον μετα- βαλλόμενον, καὶ συμπλατύνω τῇ προλαβούσῃ κακίᾳ τῆς ἐμῆς φιλανθρωπίας τὰ διαστήματα. Οσῳ τὸ πάθος ἐσκλήρωται, τοσούτῳ τῆς μετανοίας φέρω τη φάρμακον. Νόσημα πολυχρόνιον, πολυχρόνιος περι- οδευέτω μετάνοια· ἐπέχω τοῦ κατακλυσμοῦ τὰς ὠδῖ- νας· προθεσμία τὴν κόλασιν ἀναβάλλομαι· ἑκουσίον γὰρ θεραπείαν ἐκδέχομαι. Τοιαῦτα μὲν ἡ φιλάνθρω πος χάρις, τῇ τῆς τιμωρίας μεταβολῇ τὴν μετάνοιαν ἕλκουσα· τὸ δὲ πάθος φιλανθρωπίας οὐκ ἔχρησεν. Ανήλωτο οὖν ἅπας τῆς μετανοίας ὁ χρόνος· ἡ δὲ τῆς ἀπεβείας οὐκ ἐπαύετο νόσος. Τοῖς μενοῦν Νι νευίταις ὕστερον τριήμερον μετανοίας διάστημα γέν γονε πρὸς σωτηρίαν ἐφόδιον, καὶ τὸ στενὸν τῆς προ θεσμίας τῇ μεταβολῇ τοῦ τρόπου νικήσαντες, προ- φητικὴν ἀπόφασιν ἔδησαν, θείαν ἀπειλὴν τοῖς δά- κρυσιν ἡμερώσαντες. Οὗτοι δὲ τοσοῦτον πλῆθος τῶν εἰκῇ δεόντων ἐτῶν παρέβλεπον, αὐτὸν τῆς μετανοίας τὸν χρόνον συνεργὸν εἰς ἀσέβειαν ἐργαζόμενοι, τὴν τῆς πονηρίας ὑπέρθεσιν, τιμωρίας ὑπέρτασιν ἔχον τες (75). Καὶ τότε δὴ ἀναλαμβάνει τὸν Νῶε, καθάπερ χρυσὸν ἐν βορβόρῳ θεωρήσας ἀστράπτοντα, καὶ θη- σαυρὸν ἀρετῶν ἐν δυσώδεσι τάφοις κρυπτόμενον, κι το Εσονται δὲ αἱ ἡμέραι αὐτῶν. ἑκατὸν εἴκοσιν ἔτη : τοι δὲ τοσοῦτον πλῆθος τῶν εἰκῆ ρεόντων ἐτῶν παρ- έβλεπον: ὑπέρτασιν ἔχοντες. Τὴν τῆς τιμωρίας ὑπέρθε σιν πονηρίας υπέρτασιν ἔχοντες : ORATIO V. A compositus videntes reprimebat; sed per animi pravitatem niali quoque metum limis intuebantur. In iis neno qui Dei amantem Abelum æmulare- tur; sed emortuam virtutem opinabantur, quæ ta- men vel in mortuo corpore loquebatur. Quod si vel exiguæ virtutis reliquis in ipsis superassent, cæ certissime per vitiorum admistionem exstin- guebantur, et deteriorum rerum imitatio deleverat omne vestigium probitatis. Cum vero hac pestifera lue corriperetur creatura, et animarum carnisque sanie inquinaretur, angelorum ordines graviter ferebant, et ardentissimis vitiis indolebant. Trista- bantur autem punitione prolatata et creaturæ con- silia cogitabant erigere juxta Pauli vocem: Va- nitati enim creatura subjecta est non volens "*. sceretque morbus, ac impictatis fieret progressio, ad ea, quæ fiebant, expianda Numen incitatur, et volens impietatem gliscentem terrore sistere, dilu- vium proclamat, tempusque prafluit, ac penitudi- nis modum statuit, nec non supplicium antevertit excogitans, qua ratione morum conversionen vi- deret aliquam. Ecquid ait? Non permanebit spiri- tus meus in homine in æternum, quia caro est ". Hic supplicii terror est; inducitque penitudinis termi- num, dicens : Eruntque dies illius centum viginti annorum ". Do, inquit, penitudinis tempus, ul videam morum conversionem, unaque cum ante- gressa vitiositate humanitatis meæ spatia produco. Quandiu malum obduruit, tandiu pœnitudinis me- dicamen profero. Longa fuit agrotatio, longa obea- tur pœnitentia, procrastino diluvii mala. Mihi præ- finitum est animadversionem protelare; nam cu- rationem voluntariam accepto. Etsi talia hominum amore meditabatur, gratia, quo traheret ad poeni tentiam supplicii prorogatione: tamen mali vis humanitatem respuebat. Consumptum igitur est poe- nitentiæ tempus, nec impietatis ægritudo desinebat. Postea certe Ninivitis triduanum pœnitentiæ spa- tium ad salutem via fuit, et morum mutatione superalis præscripti temporis angustiis Dei minas lacrymis lenientes propheticain obnuntiationem præpedivere. Hi vero lot frustra fluentium apno- rum numerum despexerunt, ipsa opportunitate penitentiae in impietatis patrocinium conversa : D maleflciorum accumulatio suppliciorum erat aupli- ficatio. Ac Noemum tunc assumit tanquam aurum in cœno conspicatus fulgurans, et virtutum the- saurum in tumulis graveolentibus abstrusum, jubet arcam compingi, et impietate spectante inunda- G Romn. viii, CL. DAUSQUEI NOTÆ. (12') Supplen, Centum viginti annorum. Hausi do manalibus Scripturæ fontibus, ita depostulante sententia, et verbis Basilii non ita multo post : OT- Hi tot annorum spatium sine fructu fuen- tium limis aspiciebant, sive negligebant. Propior tamen auctoris men- tem erit haec ordinatio : Supplicii dilatio fuit nequitia illorum amplificatio. 2. Quod igitur malum esset immedicabile, auge- 20. σε Gen. vi, 3. σε ibid. (73) Τὴν τῆς πονηρίας υπέρθεσιν τιμωρίας
PG 85:83Νῶε δὲ μόνος ἐν πανδήμῳ θανάτῳ, ζωὴν ἐκαρποῦτο παράδοξον, καθάπερ τις κυβερνήτης ἐν μέσῳ τῷ σκάφει, τοὺς τῆς πίστεως μεταχειριζόμενος οἴακας, καὶ τῷ κατακλυσμῷ πάντοθεν πολιορκούμενος, ἀνάλωτος ἔμενεν ὁ τῶν τῆς κτίσεως λειψάνων ταμείας, ὁ φύλαξ τῶν τοῦ Θεοῦ δημιουργημάτων ταχθεὶς, ὁ καθάπερ ἐν ἀκροπόλει τῇ κιβωτῷ σταδιεύσας, ὁ τῆς κτίσεως ναυαγούσης μόνος γαληνὸς ὡς διαπλεύσας, ὁ πίστει καὶ ξύλῳ τὸν κατακλυσμὸν βιασάμενος. Ὢ παραδόξων πραγμάτων Πῶς ἡ κιβωτὸς οὐ προσεῤῥάγη τοῖς ὄρεσιν; Ἐπεφέρετο , φησὶν, ἡ κιβωτὸς ἐπάνω τοῦ ὕδατος , ἐποχουμένη τοῖς κύμασιν· οὐκ ἀνατέμνουσα τῶν κυμάτων τὰ βάθη, ἀλλ’ ἐπὶ τῶν κυμάτων ὡς ἐπ’ ἐδάφους ἱππαζομένη, βάσιν τὸ πέλαγος ἔχουσα, καὶ καθάπερ λεωφόρος ὁ κατακλυσμὸς ὑπεστρώννυτο. Τοῦτο πίστεως ὄχημα, τοῦτο φύσεως φυλακτήριον. Ὦ κιβωτὸς παραδείσου βεβαιωτέρα Ἐκεῖ μὲν γὰρ ὄφις συνέπλεεν, ἐκεῖ ξύλον θανάτου γέγονεν ὄργανον· ἐνταῦθα ξύλον σωτηρίας πηδάλιον. Ἐκεῖ τὸν Ἀδὰμ παραβάτην ἐδίδασκεν· ἐνταῦθα πρόσφυξ τῷ Νῶε προσέρχεται.
Α βωτόν πηγνύναι παρακελεύεται, καὶ τῶν ἀσεβούν των ὁρώντων, κατακλυσμού σκευάζει ἐφόδια. ν δ᾽ ἄρα καὶ τοῦτο θεῖον ὑπὲρ ἀνθρώπων μηχάνημα πρὸς μετάνοιαν ἐκκαλούμενον. Ην γὰρ Θεῷ ῥάλιον καὶ ξύλου χωρὶς διασῶσαι τὸν Νῶς. ᾿Αλλὰ καθίζει πρῶτον αὐτὸν δημιουργὸν κιθωτοῦ πολυχρόνιον, ἵνα κἂν ἡ θέα φοβήσασα τοὺς ὁρῶντας προς μετάνοιαν ἐπισπάσηται. Ἐγίνετο δὲ τούτοις χλεύης υπόθεσις ἡ θέα, καὶ γέλωτος πρόφασις ὁ φόβος ηὑρίσκετο. Ἐχλεύαζαν κακοπαθοῦντα τὸν Νῶς (74), καὶ τοῖς θείοις ὑπηρετοῦντα προστάγμασι βλέποντες ἔσκω- πτον. Καί πού τινες, καὶ τοιαῦτα διασύροντες πρὸς ἀλλήλους ἐβίων· Οὗτος ὁ τοῦ κατακλυσμοῦ προφήτης ἡμῖν, κατὰ τοῦ κατακλυσμού παρατάττεται, καὶ ξύ λοις ἀμύνασθαι τὸν κίνδυνον κατεπείγεται, καὶ και τακλυσμὸν ὑδάτων ἐλπίζων (75), κατακλυσμῷ συμ- φορῶν περιβέβληται, καὶ τοῖς ἱδρῶσι περικλύζεται, μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη (76), καὶ προαπο λαύει τῶν κακῶν ἐπαληθεύων τοῖς πάθεσιν, ἀνήνυτα μοχθῶν, καὶ κάμνων ἀπέραντα. Πρόσθες, ὦ πρεσβύτα, τὸ τάχος, μὴ φθάσῃ σου τὴν τέχνην ὁ κατακλυσμός ἐπειγόμενος. Ἐν τούτοις ἔβλεπον τῶν θηρίων τὰ διά· φορα γένη πρὸς τὸν Νῶε συντρέχοντα, καὶ ὁ θηριώ δῆς αὐτῶν οὐκ ἐπεστρέφετο τρόπος· πτηνῶν ἀγέλας ὡς πρός τινα κοινόν ξενοδόχον καθιπταμένας, καὶ τὸ θαῦμα παρέβλεπον. ᾿Αλλὰ πάντα μὲν ταραχῇ καὶ φόβῳ συνείχετο, καὶ ἡ τοῦ κατακλυσμοῦ λοιπὸν ἀπό φασις ἔτρεχε. Θεὸς δὲ καὶ παρ᾽ αὐτὰς τῶν κινδύνων τὰς ὥρας, ἑτέρας φιλανθρωπίας προβάλλεται συνθή- κας, καὶ πάλιν μικρὸν ὑπερτίθεται λέγων· Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἑπτὰ ἐγὼ ἐπάγω των κατακλυσμόν (77). Απληστον γὰρ πρὸς φιλανθρωπίαν τὸ θεῖον, καὶ πό σας προτάσεις ἐπινοεῖ σωτηρίας, εἴπου τὸν σώζε σθαι βουλόμενον εὕρῃ! Ετι γὰρ ἡμερῶν ἑπτά. Αρκεί μοι, φησί, καὶ βραχὺς χρόνος πρὸς ἁμαρτω λῶν σωτηρίαν. Νεύσωσι μόνον προς μεταγνωσιν, καὶ λύω τὴν ἀπόφασιν· ἀπαλείφω τὴν ἀπειλήν, εἰ τὴν Β Οἱ δέ μιν εἰσαῖοντες ἐμυκτήριζον ἕκαστος μάτ Εκφρονα κικλήσκοντες, ἀτὰρ μεμανημένον ἄνδρα. Εις δαιμονιώντα· Τοιαύτης παρ' αὐτῶν Χλεύη σημαίνει τὴν ἀπάτην, χειλεύη τις οὖσα παρὰ τὸ ἡρέμα ἀνοίγειν τὰ χείλη. χλεύην ει διαμυλλαί ἀγαθῷ, ἀλλ᾽ ἁπλῶς ἐπὶ τῇ τοῦ μέλλοντος ἐκβάσει λέγεται παρ' Αττικοῖς. Ἐλπίσας οὐ πεπειράμεθα μάστιγος, "Ιν' αὐτοῦ ἅψωνται, ὅσοι εἶχον μάστι γας, Μάστιγας Αἰγύπτοιο κακόφρονος αἰὲν ἀρίθμει. θετόν BASILII SELEUCIENSIS tioni viam struit. Erat et hoc divinam in hondam B gratiam commentum invitamento ad pœnitentiam. Erat enim facile vel absque liguo Noem:um servare. Sed ipsum primum quidem constituit lentum arcæ ædificatorem, ut vel ex visis concepta formidine intuentes ad pœnitentiam attraherentur. Visa vero Tes illis cavillationis materiam attulit, et in risus occasionem vertit res plena terroris. Noemum sub- sannabant, ut labore se conficientem, et divinis obsequentem praceptis ludificabant. Ac forte non- mulli quoque talibus inter se clamoribus eum lace- rabant: Hic diluvii nobis vaticinator, hic contra liluvium armatur, hic lignis periculum propulsare «eproperat, et aquarum inundationem sperans, malorum, quæ fert, inundatione circumvenitur, sudoribus abundat aflictis labore membris, et ni- mis verax ærumnarum assertor prægustat mala inutiliter elaborans, quæque perfici nequeant. Fe- stinationem adhibe, senex decrepite, ne tuam artem diluvium properet occupare. Interea bruta diversi generis videbant ad Noemum concurrenţia, nec eorum bruta vivendi ratio detorquebatur in anelius volatilium turmas, ut ad commune quod- dam hospitium et receptaculum devolantes, rein- que adeo miram despiciebant. Contra tumulto ac trepidatione complebantur omnia : cæterum diluvij obnuntiatio propere appetebat, cum Deus praeter istas periculorum horas alias amoris indices pro- ponit inducias, et rursus pauxillulum procrastinat dicens: Adhuc enim et post dies septem ego dilu. rium inducam . Hominum amore nequit expleri Deus. En quot salutis occasiones excogitat, si quem forte salutis cupientem inveniat? Adhuc enim et post dies sepiem. Sufficit mihi vel breve tempus, inquit, ad peccatorum salutem. Tantum ad pœnitentiam inclinent, et sententiam retracto; minas abjicio, si cos ex animo consilia priora retractare videro : Gen. vi, 4. C CL. DAUSQUE]] NOTÆ. mum exsibilabant ut labore se conficientem, Basi- lius Sil:yllam auctorem habere potuit. Ea lib. : quod eorum odio diluvium speraverit, cum interim Sudoris et ærumnarum diluvio conficiatur. membra contentius laborantis velut scuticæ fictu opprimuntur et delassantur. Eadem significatu Dot oratione Hæc ubi dicta, vocant amentem, actumque furore Subsannant omnes hominem. Verti subsannabant. Secutus etymologicum : Ubi liquido apparet irrisionis genus labiis peragi, quod Very dixit Aristophanes. Irrisor ejusmodi somnio B. Tullio Quid enim potest esse tam ridiculum, quam scmnians, qui ore, vultu, imitandis moribus, voce, denique corpore ridetur ipso? Nec male ersibilabant. sperans, non de bo nis tantum dicitur, sed latius de futuri eventu. Quare mihi visum est ad Basilii sententiam appositum, si per timere verterem. Attamen erit figurata vox (ut olim loquebantur) si pro sperare sumatur, quasi propterea faciant illi convicium Noemo, et irrideant, Nullum ab iis ejusmodi sumus experti flagellum, dæmones loquuntur. Unns de Machabæis apud Ambrosium lib. De officiis, cap. : Lingua flagellum lines? sanguinis flagel- lum non times. Uterque de fundo Scripturæ. Marci, cap. !!! : Ut illum tangerent, quotquot habebant plagas, sive agri, egentes. Gregorius Theologus : Tu male consulta memori mula mente lenelo Egypti. Cujus syllabæ modulum Homeri, Orphel, alio- rum auctoritate possum affirmare secutus eorum, qui vatis ter maximi exemplum sollicitant. Biblia, hiemem interpretor cum Censoriu (74) Εχλεύαζον κακοπαθοῦντα τὸν Νῶε. Noe- (76) Μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη. Siquidem (75) Ελπίζων. Suidas : Ελπίσας οὐ μόνον ἐπ' (77) Τιν κατακλυσμόν. Septuaginta et vulgaria
Ὦ πρόγονε τοῦ γένους, τοῦ Ἀδὰμ τιμιώτερε ὦ τῆς θείας εἰκόνος βεβαιότερε φύλαξ ὦ τέλος ὁμοῦ καὶ ἀρχὴ τῇ φύσει γενόμενος ὦ μεθόριον ἀγαθὸν ἀνθρωπότητος ὦ τῆς θείας ἀγαθότητος ἐγγυητὴς φανεὶς ἀσφαλέστερος ὦ στήσας κατάραν κατὰ τοῦ γένους ὁδεύουσαν ὦ πέρας ἀσεβείας, καὶ ῥίζα γενόμενος πίστεως ὦ τοὺς τῆς εἰκόνος χαρακτῆρας ἀπαλειφέντας ἀνακτισάμενε ὦ τῆς τοῦ Θεοῦ δημιουργίας τηρήσας τὰ σπέρματα ὦ τὰς ἀφορμὰς τῆς φύσεως ἐν σαυτῷ κατασχών ὦ σβεννύμενον ἀνάψας τὸν σπινθῆρα τῆς φύσεως ὦ κατακλυσμοῦ βιαιότερε ὦ πίστεως βεβαιότατε φύλαξ· σὺ γὰρ κατακλυσθείσης ἠπείρου, τὸ πέλαγος ὡς ἤπειρον ἔκτισας, ἔστησας διὰ θυσίαν κατακλυσμοῦ δευτέρου τὸν φόβον, ἐδέξω παρὰ Θεοῦ τῆς ὕστερον ἀσφαλείας ἐνέχυρα, ἔφθασας φθοροποιοῦ προσδοκίας τὴν κτίσιν, ἔδειξας Θεὸν ἐραστὴν εὐσεβείας, ἐφάνης Θεῷ διὰ πίστεως τιμιώτερος. Ὦ παιδευτὴς ἀρετῆς τοῖς ἀνθρώποις γενόμενε ὦ διδάξας ἀνθρώπους ποίοις τὸ Θεῖον δοξάζεται. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ 3. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν αὐτὸν Νῶε. α.
Α βωτόν πηγνύναι παρακελεύεται, καὶ τῶν ἀσεβούν των ὁρώντων, κατακλυσμού σκευάζει ἐφόδια. ν δ᾽ ἄρα καὶ τοῦτο θεῖον ὑπὲρ ἀνθρώπων μηχάνημα πρὸς μετάνοιαν ἐκκαλούμενον. Ην γὰρ Θεῷ ῥάλιον καὶ ξύλου χωρὶς διασῶσαι τὸν Νῶς. ᾿Αλλὰ καθίζει πρῶτον αὐτὸν δημιουργὸν κιθωτοῦ πολυχρόνιον, ἵνα κἂν ἡ θέα φοβήσασα τοὺς ὁρῶντας προς μετάνοιαν ἐπισπάσηται. Ἐγίνετο δὲ τούτοις χλεύης υπόθεσις ἡ θέα, καὶ γέλωτος πρόφασις ὁ φόβος ηὑρίσκετο. Ἐχλεύαζαν κακοπαθοῦντα τὸν Νῶς (74), καὶ τοῖς θείοις ὑπηρετοῦντα προστάγμασι βλέποντες ἔσκω- πτον. Καί πού τινες, καὶ τοιαῦτα διασύροντες πρὸς ἀλλήλους ἐβίων· Οὗτος ὁ τοῦ κατακλυσμοῦ προφήτης ἡμῖν, κατὰ τοῦ κατακλυσμού παρατάττεται, καὶ ξύ λοις ἀμύνασθαι τὸν κίνδυνον κατεπείγεται, καὶ και τακλυσμὸν ὑδάτων ἐλπίζων (75), κατακλυσμῷ συμ- φορῶν περιβέβληται, καὶ τοῖς ἱδρῶσι περικλύζεται, μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη (76), καὶ προαπο λαύει τῶν κακῶν ἐπαληθεύων τοῖς πάθεσιν, ἀνήνυτα μοχθῶν, καὶ κάμνων ἀπέραντα. Πρόσθες, ὦ πρεσβύτα, τὸ τάχος, μὴ φθάσῃ σου τὴν τέχνην ὁ κατακλυσμός ἐπειγόμενος. Ἐν τούτοις ἔβλεπον τῶν θηρίων τὰ διά· φορα γένη πρὸς τὸν Νῶε συντρέχοντα, καὶ ὁ θηριώ δῆς αὐτῶν οὐκ ἐπεστρέφετο τρόπος· πτηνῶν ἀγέλας ὡς πρός τινα κοινόν ξενοδόχον καθιπταμένας, καὶ τὸ θαῦμα παρέβλεπον. ᾿Αλλὰ πάντα μὲν ταραχῇ καὶ φόβῳ συνείχετο, καὶ ἡ τοῦ κατακλυσμοῦ λοιπὸν ἀπό φασις ἔτρεχε. Θεὸς δὲ καὶ παρ᾽ αὐτὰς τῶν κινδύνων τὰς ὥρας, ἑτέρας φιλανθρωπίας προβάλλεται συνθή- κας, καὶ πάλιν μικρὸν ὑπερτίθεται λέγων· Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἑπτὰ ἐγὼ ἐπάγω των κατακλυσμόν (77). Απληστον γὰρ πρὸς φιλανθρωπίαν τὸ θεῖον, καὶ πό σας προτάσεις ἐπινοεῖ σωτηρίας, εἴπου τὸν σώζε σθαι βουλόμενον εὕρῃ! Ετι γὰρ ἡμερῶν ἑπτά. Αρκεί μοι, φησί, καὶ βραχὺς χρόνος πρὸς ἁμαρτω λῶν σωτηρίαν. Νεύσωσι μόνον προς μεταγνωσιν, καὶ λύω τὴν ἀπόφασιν· ἀπαλείφω τὴν ἀπειλήν, εἰ τὴν Β Οἱ δέ μιν εἰσαῖοντες ἐμυκτήριζον ἕκαστος μάτ Εκφρονα κικλήσκοντες, ἀτὰρ μεμανημένον ἄνδρα. Εις δαιμονιώντα· Τοιαύτης παρ' αὐτῶν Χλεύη σημαίνει τὴν ἀπάτην, χειλεύη τις οὖσα παρὰ τὸ ἡρέμα ἀνοίγειν τὰ χείλη. χλεύην ει διαμυλλαί ἀγαθῷ, ἀλλ᾽ ἁπλῶς ἐπὶ τῇ τοῦ μέλλοντος ἐκβάσει λέγεται παρ' Αττικοῖς. Ἐλπίσας οὐ πεπειράμεθα μάστιγος, "Ιν' αὐτοῦ ἅψωνται, ὅσοι εἶχον μάστι γας, Μάστιγας Αἰγύπτοιο κακόφρονος αἰὲν ἀρίθμει. θετόν BASILII SELEUCIENSIS tioni viam struit. Erat et hoc divinam in hondam B gratiam commentum invitamento ad pœnitentiam. Erat enim facile vel absque liguo Noem:um servare. Sed ipsum primum quidem constituit lentum arcæ ædificatorem, ut vel ex visis concepta formidine intuentes ad pœnitentiam attraherentur. Visa vero Tes illis cavillationis materiam attulit, et in risus occasionem vertit res plena terroris. Noemum sub- sannabant, ut labore se conficientem, et divinis obsequentem praceptis ludificabant. Ac forte non- mulli quoque talibus inter se clamoribus eum lace- rabant: Hic diluvii nobis vaticinator, hic contra liluvium armatur, hic lignis periculum propulsare «eproperat, et aquarum inundationem sperans, malorum, quæ fert, inundatione circumvenitur, sudoribus abundat aflictis labore membris, et ni- mis verax ærumnarum assertor prægustat mala inutiliter elaborans, quæque perfici nequeant. Fe- stinationem adhibe, senex decrepite, ne tuam artem diluvium properet occupare. Interea bruta diversi generis videbant ad Noemum concurrenţia, nec eorum bruta vivendi ratio detorquebatur in anelius volatilium turmas, ut ad commune quod- dam hospitium et receptaculum devolantes, rein- que adeo miram despiciebant. Contra tumulto ac trepidatione complebantur omnia : cæterum diluvij obnuntiatio propere appetebat, cum Deus praeter istas periculorum horas alias amoris indices pro- ponit inducias, et rursus pauxillulum procrastinat dicens: Adhuc enim et post dies septem ego dilu. rium inducam . Hominum amore nequit expleri Deus. En quot salutis occasiones excogitat, si quem forte salutis cupientem inveniat? Adhuc enim et post dies sepiem. Sufficit mihi vel breve tempus, inquit, ad peccatorum salutem. Tantum ad pœnitentiam inclinent, et sententiam retracto; minas abjicio, si cos ex animo consilia priora retractare videro : Gen. vi, 4. C CL. DAUSQUE]] NOTÆ. mum exsibilabant ut labore se conficientem, Basi- lius Sil:yllam auctorem habere potuit. Ea lib. : quod eorum odio diluvium speraverit, cum interim Sudoris et ærumnarum diluvio conficiatur. membra contentius laborantis velut scuticæ fictu opprimuntur et delassantur. Eadem significatu Dot oratione Hæc ubi dicta, vocant amentem, actumque furore Subsannant omnes hominem. Verti subsannabant. Secutus etymologicum : Ubi liquido apparet irrisionis genus labiis peragi, quod Very dixit Aristophanes. Irrisor ejusmodi somnio B. Tullio Quid enim potest esse tam ridiculum, quam scmnians, qui ore, vultu, imitandis moribus, voce, denique corpore ridetur ipso? Nec male ersibilabant. sperans, non de bo nis tantum dicitur, sed latius de futuri eventu. Quare mihi visum est ad Basilii sententiam appositum, si per timere verterem. Attamen erit figurata vox (ut olim loquebantur) si pro sperare sumatur, quasi propterea faciant illi convicium Noemo, et irrideant, Nullum ab iis ejusmodi sumus experti flagellum, dæmones loquuntur. Unns de Machabæis apud Ambrosium lib. De officiis, cap. : Lingua flagellum lines? sanguinis flagel- lum non times. Uterque de fundo Scripturæ. Marci, cap. !!! : Ut illum tangerent, quotquot habebant plagas, sive agri, egentes. Gregorius Theologus : Tu male consulta memori mula mente lenelo Egypti. Cujus syllabæ modulum Homeri, Orphel, alio- rum auctoritate possum affirmare secutus eorum, qui vatis ter maximi exemplum sollicitant. Biblia, hiemem interpretor cum Censoriu (74) Εχλεύαζον κακοπαθοῦντα τὸν Νῶε. Noe- (76) Μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη. Siquidem (75) Ελπίζων. Suidas : Ελπίσας οὐ μόνον ἐπ' (77) Τιν κατακλυσμόν. Septuaginta et vulgaria
Οὔτε τὴν ὑμετέραν ἀκοὴν, ὁ τῶν θείων λογίων φιλόθεος ἐπιλέλοιπεν ἔρως, οὔτε τῆς ἡμετέρας ἐν λόγοις πενίας ὁ φόβος ἠλάττωται. Ἀλλ’ ὑμεῖς μὲν αὐτόθεν τὴν τῆς ταπεινοφροσύνης ἀρετὴν ἐπεδείξασθε, τὸ τοῦ λόγου πτωχὸν ἀγαπήσαντες· ἡμῖν δὲ πλεῖον οἱ ἔλεγχοι πρὸς ἔνθεον ὄρεξιν ἐπαρκεῖν οὐκ ἰσχύουσιν. Ἀλλ’ ὁ πέντε ἄρτοις πεντακισχιλίους χορτάσας, καὶ τὴν τῶν μαθητῶν πενίαν τῷ πλούτῳ τῆς χάριτος διορθωσάμενος, αὐτὸς καὶ ὑμῖν δι’ ἡμῶν ἁπλώσει τῆς διδασκαλίας τὴν τράπεζαν. Πρώην μὲν οὖν ὑμῖν τὴν κατὰ τὸν Νῶε διήγησιν εἰς μέσον ἀνενέγκαντες, καὶ τῆς φοβερᾶς τοῦ κατακλυσμοῦ συμφορᾶς μνησθέντες, πρὸς πέρας ἀφικέσθαι τῷ λόγῳ τῆς ἀπεράντου κρίσεως οὐκ ἰσχύσαμεν· ἀλλὰ τὴν κτίσιν ἅπασαν αὔτανδρον ὁ λόγος βαπτιζομένην ὁρῶν, καὶ πρό γε τοῦ κατακλυσμοῦ τοῖς τῆς πονηρίας ναυαγήσασαν κύμασι, τῇ τῆς μνήμης ἐκπλήξει πρὸς σιωπὴν ὑπενέχθη· ὅτε κιβωτὸς τὸν σπινθῆρα τῆς φύσεως ἔκρυπτε, καθάπερ ἀγκάλαις αὐτὸν περισφίγγουσα· ὅτε οὐρανὸς ἠλάλασθαι βρονταῖς, καθάπερ δικαστικαῖς φωναῖς τοὺς ὑπευθύνους βοῶν· ὅτε γῆ πάλιν ἀβύσσῳ καὶ σκότῳ συνείχετο, καὶ πρὸς τὴν ἀρχαίαν ἀκοσμίαν ὁ κόσμος ἀνέκαμπτεν·
Α βωτόν πηγνύναι παρακελεύεται, καὶ τῶν ἀσεβούν των ὁρώντων, κατακλυσμού σκευάζει ἐφόδια. ν δ᾽ ἄρα καὶ τοῦτο θεῖον ὑπὲρ ἀνθρώπων μηχάνημα πρὸς μετάνοιαν ἐκκαλούμενον. Ην γὰρ Θεῷ ῥάλιον καὶ ξύλου χωρὶς διασῶσαι τὸν Νῶς. ᾿Αλλὰ καθίζει πρῶτον αὐτὸν δημιουργὸν κιθωτοῦ πολυχρόνιον, ἵνα κἂν ἡ θέα φοβήσασα τοὺς ὁρῶντας προς μετάνοιαν ἐπισπάσηται. Ἐγίνετο δὲ τούτοις χλεύης υπόθεσις ἡ θέα, καὶ γέλωτος πρόφασις ὁ φόβος ηὑρίσκετο. Ἐχλεύαζαν κακοπαθοῦντα τὸν Νῶς (74), καὶ τοῖς θείοις ὑπηρετοῦντα προστάγμασι βλέποντες ἔσκω- πτον. Καί πού τινες, καὶ τοιαῦτα διασύροντες πρὸς ἀλλήλους ἐβίων· Οὗτος ὁ τοῦ κατακλυσμοῦ προφήτης ἡμῖν, κατὰ τοῦ κατακλυσμού παρατάττεται, καὶ ξύ λοις ἀμύνασθαι τὸν κίνδυνον κατεπείγεται, καὶ και τακλυσμὸν ὑδάτων ἐλπίζων (75), κατακλυσμῷ συμ- φορῶν περιβέβληται, καὶ τοῖς ἱδρῶσι περικλύζεται, μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη (76), καὶ προαπο λαύει τῶν κακῶν ἐπαληθεύων τοῖς πάθεσιν, ἀνήνυτα μοχθῶν, καὶ κάμνων ἀπέραντα. Πρόσθες, ὦ πρεσβύτα, τὸ τάχος, μὴ φθάσῃ σου τὴν τέχνην ὁ κατακλυσμός ἐπειγόμενος. Ἐν τούτοις ἔβλεπον τῶν θηρίων τὰ διά· φορα γένη πρὸς τὸν Νῶε συντρέχοντα, καὶ ὁ θηριώ δῆς αὐτῶν οὐκ ἐπεστρέφετο τρόπος· πτηνῶν ἀγέλας ὡς πρός τινα κοινόν ξενοδόχον καθιπταμένας, καὶ τὸ θαῦμα παρέβλεπον. ᾿Αλλὰ πάντα μὲν ταραχῇ καὶ φόβῳ συνείχετο, καὶ ἡ τοῦ κατακλυσμοῦ λοιπὸν ἀπό φασις ἔτρεχε. Θεὸς δὲ καὶ παρ᾽ αὐτὰς τῶν κινδύνων τὰς ὥρας, ἑτέρας φιλανθρωπίας προβάλλεται συνθή- κας, καὶ πάλιν μικρὸν ὑπερτίθεται λέγων· Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἑπτὰ ἐγὼ ἐπάγω των κατακλυσμόν (77). Απληστον γὰρ πρὸς φιλανθρωπίαν τὸ θεῖον, καὶ πό σας προτάσεις ἐπινοεῖ σωτηρίας, εἴπου τὸν σώζε σθαι βουλόμενον εὕρῃ! Ετι γὰρ ἡμερῶν ἑπτά. Αρκεί μοι, φησί, καὶ βραχὺς χρόνος πρὸς ἁμαρτω λῶν σωτηρίαν. Νεύσωσι μόνον προς μεταγνωσιν, καὶ λύω τὴν ἀπόφασιν· ἀπαλείφω τὴν ἀπειλήν, εἰ τὴν Β Οἱ δέ μιν εἰσαῖοντες ἐμυκτήριζον ἕκαστος μάτ Εκφρονα κικλήσκοντες, ἀτὰρ μεμανημένον ἄνδρα. Εις δαιμονιώντα· Τοιαύτης παρ' αὐτῶν Χλεύη σημαίνει τὴν ἀπάτην, χειλεύη τις οὖσα παρὰ τὸ ἡρέμα ἀνοίγειν τὰ χείλη. χλεύην ει διαμυλλαί ἀγαθῷ, ἀλλ᾽ ἁπλῶς ἐπὶ τῇ τοῦ μέλλοντος ἐκβάσει λέγεται παρ' Αττικοῖς. Ἐλπίσας οὐ πεπειράμεθα μάστιγος, "Ιν' αὐτοῦ ἅψωνται, ὅσοι εἶχον μάστι γας, Μάστιγας Αἰγύπτοιο κακόφρονος αἰὲν ἀρίθμει. θετόν BASILII SELEUCIENSIS tioni viam struit. Erat et hoc divinam in hondam B gratiam commentum invitamento ad pœnitentiam. Erat enim facile vel absque liguo Noem:um servare. Sed ipsum primum quidem constituit lentum arcæ ædificatorem, ut vel ex visis concepta formidine intuentes ad pœnitentiam attraherentur. Visa vero Tes illis cavillationis materiam attulit, et in risus occasionem vertit res plena terroris. Noemum sub- sannabant, ut labore se conficientem, et divinis obsequentem praceptis ludificabant. Ac forte non- mulli quoque talibus inter se clamoribus eum lace- rabant: Hic diluvii nobis vaticinator, hic contra liluvium armatur, hic lignis periculum propulsare «eproperat, et aquarum inundationem sperans, malorum, quæ fert, inundatione circumvenitur, sudoribus abundat aflictis labore membris, et ni- mis verax ærumnarum assertor prægustat mala inutiliter elaborans, quæque perfici nequeant. Fe- stinationem adhibe, senex decrepite, ne tuam artem diluvium properet occupare. Interea bruta diversi generis videbant ad Noemum concurrenţia, nec eorum bruta vivendi ratio detorquebatur in anelius volatilium turmas, ut ad commune quod- dam hospitium et receptaculum devolantes, rein- que adeo miram despiciebant. Contra tumulto ac trepidatione complebantur omnia : cæterum diluvij obnuntiatio propere appetebat, cum Deus praeter istas periculorum horas alias amoris indices pro- ponit inducias, et rursus pauxillulum procrastinat dicens: Adhuc enim et post dies septem ego dilu. rium inducam . Hominum amore nequit expleri Deus. En quot salutis occasiones excogitat, si quem forte salutis cupientem inveniat? Adhuc enim et post dies sepiem. Sufficit mihi vel breve tempus, inquit, ad peccatorum salutem. Tantum ad pœnitentiam inclinent, et sententiam retracto; minas abjicio, si cos ex animo consilia priora retractare videro : Gen. vi, 4. C CL. DAUSQUE]] NOTÆ. mum exsibilabant ut labore se conficientem, Basi- lius Sil:yllam auctorem habere potuit. Ea lib. : quod eorum odio diluvium speraverit, cum interim Sudoris et ærumnarum diluvio conficiatur. membra contentius laborantis velut scuticæ fictu opprimuntur et delassantur. Eadem significatu Dot oratione Hæc ubi dicta, vocant amentem, actumque furore Subsannant omnes hominem. Verti subsannabant. Secutus etymologicum : Ubi liquido apparet irrisionis genus labiis peragi, quod Very dixit Aristophanes. Irrisor ejusmodi somnio B. Tullio Quid enim potest esse tam ridiculum, quam scmnians, qui ore, vultu, imitandis moribus, voce, denique corpore ridetur ipso? Nec male ersibilabant. sperans, non de bo nis tantum dicitur, sed latius de futuri eventu. Quare mihi visum est ad Basilii sententiam appositum, si per timere verterem. Attamen erit figurata vox (ut olim loquebantur) si pro sperare sumatur, quasi propterea faciant illi convicium Noemo, et irrideant, Nullum ab iis ejusmodi sumus experti flagellum, dæmones loquuntur. Unns de Machabæis apud Ambrosium lib. De officiis, cap. : Lingua flagellum lines? sanguinis flagel- lum non times. Uterque de fundo Scripturæ. Marci, cap. !!! : Ut illum tangerent, quotquot habebant plagas, sive agri, egentes. Gregorius Theologus : Tu male consulta memori mula mente lenelo Egypti. Cujus syllabæ modulum Homeri, Orphel, alio- rum auctoritate possum affirmare secutus eorum, qui vatis ter maximi exemplum sollicitant. Biblia, hiemem interpretor cum Censoriu (74) Εχλεύαζον κακοπαθοῦντα τὸν Νῶε. Noe- (76) Μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη. Siquidem (75) Ελπίζων. Suidas : Ελπίσας οὐ μόνον ἐπ' (77) Τιν κατακλυσμόν. Septuaginta et vulgaria
ὅτε ἥλιος ἀπετειχίζετο νέφεσιν, ὅτε γυμνὸν τοῦ φέγγους τὸν δρόμον ἐπλήρου, καὶ οὔτε χάρις σελήνης, οὔτε ὄψις ἀστέρων· ἀλλὰ νὺξ διεδέχετο νύκτα, καὶ τῆς ἡμέρας ἡ κτίσις ἐχήρευε, καὶ ὅροι συνεχέοντο φύσεως, κατὰ ἀσεβείας παραταττόμενοι. Ἀλλὰ μέχρι τούτων ἡμῖν ὁ λόγος ἔστη μὴ φεύγων τὸν φόβον τῆς διηγήσεως. Νυνὶ δὲ πάλιν ταῖς ὑμετέραις τεθαῤῥηκότες εὐχαῖς, τὴν περὶ αὐτῶν διήγησιν ἀνειλήφαμεν, τὸ ἐν τῇ γραφῇ μεταλλεύοντες βάθος. Πελάγεσι γὰρ ὄντως ἀμετρήτοις τὴν γραφήν τις ἀπεικονήσας οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ δέοντος. Τότε γὰρ ἐπιπόλαιον τῆς ἀναγνώσεως τὴν χάριν προβάλλεται, καὶ τῷ λογισμῷ τὸ βάθος μετρούμενον, ἀμέτρῳ θαύματι καταπλήττει τὴν ἔννοιαν. β. Τῆς τοίνυν τοσαύτης κατὰ τῶν ἀσεβούντων κινήσεως τὴν αἰτίαν πρῶτον ὁριζομένη, ταῦτά φησι· Καὶ ἐγένετο ὡς ἤρξαντο οἱ ἄνθρωποι πολλοὶ γίνεσθαι ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ θυγατέρες ἐγεννήθησαν αὐτοῖς, ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων, ὅτι καλαί εἰσιν, ἔλαβον ἑαυτοῖς ἀπὸ πασῶν, ὧν ἐξελέξαντο . Πῶς οὖν ἂν εἴη τοῦτο τῆς τοσαύτης τιμωρίας ἐπάξιον; Ὧν γὰρ τὸ κάλλος ἐθαύμασαν, τούτων τὸν γάμον ἠσπάσαντο.
Α βωτόν πηγνύναι παρακελεύεται, καὶ τῶν ἀσεβούν των ὁρώντων, κατακλυσμού σκευάζει ἐφόδια. ν δ᾽ ἄρα καὶ τοῦτο θεῖον ὑπὲρ ἀνθρώπων μηχάνημα πρὸς μετάνοιαν ἐκκαλούμενον. Ην γὰρ Θεῷ ῥάλιον καὶ ξύλου χωρὶς διασῶσαι τὸν Νῶς. ᾿Αλλὰ καθίζει πρῶτον αὐτὸν δημιουργὸν κιθωτοῦ πολυχρόνιον, ἵνα κἂν ἡ θέα φοβήσασα τοὺς ὁρῶντας προς μετάνοιαν ἐπισπάσηται. Ἐγίνετο δὲ τούτοις χλεύης υπόθεσις ἡ θέα, καὶ γέλωτος πρόφασις ὁ φόβος ηὑρίσκετο. Ἐχλεύαζαν κακοπαθοῦντα τὸν Νῶς (74), καὶ τοῖς θείοις ὑπηρετοῦντα προστάγμασι βλέποντες ἔσκω- πτον. Καί πού τινες, καὶ τοιαῦτα διασύροντες πρὸς ἀλλήλους ἐβίων· Οὗτος ὁ τοῦ κατακλυσμοῦ προφήτης ἡμῖν, κατὰ τοῦ κατακλυσμού παρατάττεται, καὶ ξύ λοις ἀμύνασθαι τὸν κίνδυνον κατεπείγεται, καὶ και τακλυσμὸν ὑδάτων ἐλπίζων (75), κατακλυσμῷ συμ- φορῶν περιβέβληται, καὶ τοῖς ἱδρῶσι περικλύζεται, μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη (76), καὶ προαπο λαύει τῶν κακῶν ἐπαληθεύων τοῖς πάθεσιν, ἀνήνυτα μοχθῶν, καὶ κάμνων ἀπέραντα. Πρόσθες, ὦ πρεσβύτα, τὸ τάχος, μὴ φθάσῃ σου τὴν τέχνην ὁ κατακλυσμός ἐπειγόμενος. Ἐν τούτοις ἔβλεπον τῶν θηρίων τὰ διά· φορα γένη πρὸς τὸν Νῶε συντρέχοντα, καὶ ὁ θηριώ δῆς αὐτῶν οὐκ ἐπεστρέφετο τρόπος· πτηνῶν ἀγέλας ὡς πρός τινα κοινόν ξενοδόχον καθιπταμένας, καὶ τὸ θαῦμα παρέβλεπον. ᾿Αλλὰ πάντα μὲν ταραχῇ καὶ φόβῳ συνείχετο, καὶ ἡ τοῦ κατακλυσμοῦ λοιπὸν ἀπό φασις ἔτρεχε. Θεὸς δὲ καὶ παρ᾽ αὐτὰς τῶν κινδύνων τὰς ὥρας, ἑτέρας φιλανθρωπίας προβάλλεται συνθή- κας, καὶ πάλιν μικρὸν ὑπερτίθεται λέγων· Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἑπτὰ ἐγὼ ἐπάγω των κατακλυσμόν (77). Απληστον γὰρ πρὸς φιλανθρωπίαν τὸ θεῖον, καὶ πό σας προτάσεις ἐπινοεῖ σωτηρίας, εἴπου τὸν σώζε σθαι βουλόμενον εὕρῃ! Ετι γὰρ ἡμερῶν ἑπτά. Αρκεί μοι, φησί, καὶ βραχὺς χρόνος πρὸς ἁμαρτω λῶν σωτηρίαν. Νεύσωσι μόνον προς μεταγνωσιν, καὶ λύω τὴν ἀπόφασιν· ἀπαλείφω τὴν ἀπειλήν, εἰ τὴν Β Οἱ δέ μιν εἰσαῖοντες ἐμυκτήριζον ἕκαστος μάτ Εκφρονα κικλήσκοντες, ἀτὰρ μεμανημένον ἄνδρα. Εις δαιμονιώντα· Τοιαύτης παρ' αὐτῶν Χλεύη σημαίνει τὴν ἀπάτην, χειλεύη τις οὖσα παρὰ τὸ ἡρέμα ἀνοίγειν τὰ χείλη. χλεύην ει διαμυλλαί ἀγαθῷ, ἀλλ᾽ ἁπλῶς ἐπὶ τῇ τοῦ μέλλοντος ἐκβάσει λέγεται παρ' Αττικοῖς. Ἐλπίσας οὐ πεπειράμεθα μάστιγος, "Ιν' αὐτοῦ ἅψωνται, ὅσοι εἶχον μάστι γας, Μάστιγας Αἰγύπτοιο κακόφρονος αἰὲν ἀρίθμει. θετόν BASILII SELEUCIENSIS tioni viam struit. Erat et hoc divinam in hondam B gratiam commentum invitamento ad pœnitentiam. Erat enim facile vel absque liguo Noem:um servare. Sed ipsum primum quidem constituit lentum arcæ ædificatorem, ut vel ex visis concepta formidine intuentes ad pœnitentiam attraherentur. Visa vero Tes illis cavillationis materiam attulit, et in risus occasionem vertit res plena terroris. Noemum sub- sannabant, ut labore se conficientem, et divinis obsequentem praceptis ludificabant. Ac forte non- mulli quoque talibus inter se clamoribus eum lace- rabant: Hic diluvii nobis vaticinator, hic contra liluvium armatur, hic lignis periculum propulsare «eproperat, et aquarum inundationem sperans, malorum, quæ fert, inundatione circumvenitur, sudoribus abundat aflictis labore membris, et ni- mis verax ærumnarum assertor prægustat mala inutiliter elaborans, quæque perfici nequeant. Fe- stinationem adhibe, senex decrepite, ne tuam artem diluvium properet occupare. Interea bruta diversi generis videbant ad Noemum concurrenţia, nec eorum bruta vivendi ratio detorquebatur in anelius volatilium turmas, ut ad commune quod- dam hospitium et receptaculum devolantes, rein- que adeo miram despiciebant. Contra tumulto ac trepidatione complebantur omnia : cæterum diluvij obnuntiatio propere appetebat, cum Deus praeter istas periculorum horas alias amoris indices pro- ponit inducias, et rursus pauxillulum procrastinat dicens: Adhuc enim et post dies septem ego dilu. rium inducam . Hominum amore nequit expleri Deus. En quot salutis occasiones excogitat, si quem forte salutis cupientem inveniat? Adhuc enim et post dies sepiem. Sufficit mihi vel breve tempus, inquit, ad peccatorum salutem. Tantum ad pœnitentiam inclinent, et sententiam retracto; minas abjicio, si cos ex animo consilia priora retractare videro : Gen. vi, 4. C CL. DAUSQUE]] NOTÆ. mum exsibilabant ut labore se conficientem, Basi- lius Sil:yllam auctorem habere potuit. Ea lib. : quod eorum odio diluvium speraverit, cum interim Sudoris et ærumnarum diluvio conficiatur. membra contentius laborantis velut scuticæ fictu opprimuntur et delassantur. Eadem significatu Dot oratione Hæc ubi dicta, vocant amentem, actumque furore Subsannant omnes hominem. Verti subsannabant. Secutus etymologicum : Ubi liquido apparet irrisionis genus labiis peragi, quod Very dixit Aristophanes. Irrisor ejusmodi somnio B. Tullio Quid enim potest esse tam ridiculum, quam scmnians, qui ore, vultu, imitandis moribus, voce, denique corpore ridetur ipso? Nec male ersibilabant. sperans, non de bo nis tantum dicitur, sed latius de futuri eventu. Quare mihi visum est ad Basilii sententiam appositum, si per timere verterem. Attamen erit figurata vox (ut olim loquebantur) si pro sperare sumatur, quasi propterea faciant illi convicium Noemo, et irrideant, Nullum ab iis ejusmodi sumus experti flagellum, dæmones loquuntur. Unns de Machabæis apud Ambrosium lib. De officiis, cap. : Lingua flagellum lines? sanguinis flagel- lum non times. Uterque de fundo Scripturæ. Marci, cap. !!! : Ut illum tangerent, quotquot habebant plagas, sive agri, egentes. Gregorius Theologus : Tu male consulta memori mula mente lenelo Egypti. Cujus syllabæ modulum Homeri, Orphel, alio- rum auctoritate possum affirmare secutus eorum, qui vatis ter maximi exemplum sollicitant. Biblia, hiemem interpretor cum Censoriu (74) Εχλεύαζον κακοπαθοῦντα τὸν Νῶε. Noe- (76) Μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη. Siquidem (75) Ελπίζων. Suidas : Ελπίσας οὐ μόνον ἐπ' (77) Τιν κατακλυσμόν. Septuaginta et vulgaria
Πρόθες γὰρ τῷ γάμῳ τὸ νόμον, καὶ τὸ κάλλος εὑρίσκεται κατηγορίας ἐλεύθερον. Ἀλλ’ ὅταν ἡ Γραφὴ κατηγορῇ, μὴ παρέργως τὸν λόγον ἀκούωμεν· ἴδωμεν γὰρ τῆς τόλμης τὸ μέγεθος, ἵνα μάθωμεν τὸ τῆς τιμωρίας φιλάνθρωπον. Εἶδον , φησὶν, οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων . Ζητεῖν πρότερον ἀναγκαῖον τίνας υἱοὺς Θεοῦ τὸ θεῖον ἐκτίθεται λόγιον; Τινὲς μὲν οὖν ἀγγέλους ἐνταῦθα τῇ κλήσει μηνύεσθαι ἐφαντάσθησαν, φωνὴν ἐξ ἀνοίας ἀφέντες πολεμοῦσαν τῇ φύσει. Πῶς γὰρ ἄσαρκος φύσις ἀγγέλων ἐπιθυμίᾳ τῶν σωμάτων ἡλίσκετο; Νόμοις γὰρ προσφόροις ἑκάστην φύσιν ὁ Δημιουργὸς ἠσφαλίσατο, καὶ ἐπέπηγεν ἐν τοῖς ἑαυτῶν μέτροις καὶ ὅροις τὰ κτίσματα. Θνητοῖς μὲν οὖν σώμασι τροφὴν ὑπέρεισμα δέδωκε, καὶ τῇ διαδοχῇ τὴν τοῦ γένους διαμονὴν ἐτεχνιτεύσατο, ἄῤῥεν διάπλασμα, καὶ θῆλυ, καὶ σχήματα πρὸς διαδοχὴν εὐάρμοστα τεκτηνάμενος. Ἀόρατος δὲ φύσις τροφῆς ἀνενδεὴς, οὐκ εἰς ἄῤῥεν καὶ θῆλυ μεμέρισται, οὐ γάμῳ, καὶ τόκῳ, καὶ διαδοχῇ, κατὰ τὸ γένος πλατύνεται. Φύσις γὰρ ἄσαρκος οὐ συμπλέκεται σώμασι, κἂν Ἔλληνες δαιμόνων γάμους μυθογραφῶσι καὶ ἔρωτα. Δαιμονικὸν ἄρα καὶ τοῦτο τέχνημα.
Α βωτόν πηγνύναι παρακελεύεται, καὶ τῶν ἀσεβούν των ὁρώντων, κατακλυσμού σκευάζει ἐφόδια. ν δ᾽ ἄρα καὶ τοῦτο θεῖον ὑπὲρ ἀνθρώπων μηχάνημα πρὸς μετάνοιαν ἐκκαλούμενον. Ην γὰρ Θεῷ ῥάλιον καὶ ξύλου χωρὶς διασῶσαι τὸν Νῶς. ᾿Αλλὰ καθίζει πρῶτον αὐτὸν δημιουργὸν κιθωτοῦ πολυχρόνιον, ἵνα κἂν ἡ θέα φοβήσασα τοὺς ὁρῶντας προς μετάνοιαν ἐπισπάσηται. Ἐγίνετο δὲ τούτοις χλεύης υπόθεσις ἡ θέα, καὶ γέλωτος πρόφασις ὁ φόβος ηὑρίσκετο. Ἐχλεύαζαν κακοπαθοῦντα τὸν Νῶς (74), καὶ τοῖς θείοις ὑπηρετοῦντα προστάγμασι βλέποντες ἔσκω- πτον. Καί πού τινες, καὶ τοιαῦτα διασύροντες πρὸς ἀλλήλους ἐβίων· Οὗτος ὁ τοῦ κατακλυσμοῦ προφήτης ἡμῖν, κατὰ τοῦ κατακλυσμού παρατάττεται, καὶ ξύ λοις ἀμύνασθαι τὸν κίνδυνον κατεπείγεται, καὶ και τακλυσμὸν ὑδάτων ἐλπίζων (75), κατακλυσμῷ συμ- φορῶν περιβέβληται, καὶ τοῖς ἱδρῶσι περικλύζεται, μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη (76), καὶ προαπο λαύει τῶν κακῶν ἐπαληθεύων τοῖς πάθεσιν, ἀνήνυτα μοχθῶν, καὶ κάμνων ἀπέραντα. Πρόσθες, ὦ πρεσβύτα, τὸ τάχος, μὴ φθάσῃ σου τὴν τέχνην ὁ κατακλυσμός ἐπειγόμενος. Ἐν τούτοις ἔβλεπον τῶν θηρίων τὰ διά· φορα γένη πρὸς τὸν Νῶε συντρέχοντα, καὶ ὁ θηριώ δῆς αὐτῶν οὐκ ἐπεστρέφετο τρόπος· πτηνῶν ἀγέλας ὡς πρός τινα κοινόν ξενοδόχον καθιπταμένας, καὶ τὸ θαῦμα παρέβλεπον. ᾿Αλλὰ πάντα μὲν ταραχῇ καὶ φόβῳ συνείχετο, καὶ ἡ τοῦ κατακλυσμοῦ λοιπὸν ἀπό φασις ἔτρεχε. Θεὸς δὲ καὶ παρ᾽ αὐτὰς τῶν κινδύνων τὰς ὥρας, ἑτέρας φιλανθρωπίας προβάλλεται συνθή- κας, καὶ πάλιν μικρὸν ὑπερτίθεται λέγων· Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἑπτὰ ἐγὼ ἐπάγω των κατακλυσμόν (77). Απληστον γὰρ πρὸς φιλανθρωπίαν τὸ θεῖον, καὶ πό σας προτάσεις ἐπινοεῖ σωτηρίας, εἴπου τὸν σώζε σθαι βουλόμενον εὕρῃ! Ετι γὰρ ἡμερῶν ἑπτά. Αρκεί μοι, φησί, καὶ βραχὺς χρόνος πρὸς ἁμαρτω λῶν σωτηρίαν. Νεύσωσι μόνον προς μεταγνωσιν, καὶ λύω τὴν ἀπόφασιν· ἀπαλείφω τὴν ἀπειλήν, εἰ τὴν Β Οἱ δέ μιν εἰσαῖοντες ἐμυκτήριζον ἕκαστος μάτ Εκφρονα κικλήσκοντες, ἀτὰρ μεμανημένον ἄνδρα. Εις δαιμονιώντα· Τοιαύτης παρ' αὐτῶν Χλεύη σημαίνει τὴν ἀπάτην, χειλεύη τις οὖσα παρὰ τὸ ἡρέμα ἀνοίγειν τὰ χείλη. χλεύην ει διαμυλλαί ἀγαθῷ, ἀλλ᾽ ἁπλῶς ἐπὶ τῇ τοῦ μέλλοντος ἐκβάσει λέγεται παρ' Αττικοῖς. Ἐλπίσας οὐ πεπειράμεθα μάστιγος, "Ιν' αὐτοῦ ἅψωνται, ὅσοι εἶχον μάστι γας, Μάστιγας Αἰγύπτοιο κακόφρονος αἰὲν ἀρίθμει. θετόν BASILII SELEUCIENSIS tioni viam struit. Erat et hoc divinam in hondam B gratiam commentum invitamento ad pœnitentiam. Erat enim facile vel absque liguo Noem:um servare. Sed ipsum primum quidem constituit lentum arcæ ædificatorem, ut vel ex visis concepta formidine intuentes ad pœnitentiam attraherentur. Visa vero Tes illis cavillationis materiam attulit, et in risus occasionem vertit res plena terroris. Noemum sub- sannabant, ut labore se conficientem, et divinis obsequentem praceptis ludificabant. Ac forte non- mulli quoque talibus inter se clamoribus eum lace- rabant: Hic diluvii nobis vaticinator, hic contra liluvium armatur, hic lignis periculum propulsare «eproperat, et aquarum inundationem sperans, malorum, quæ fert, inundatione circumvenitur, sudoribus abundat aflictis labore membris, et ni- mis verax ærumnarum assertor prægustat mala inutiliter elaborans, quæque perfici nequeant. Fe- stinationem adhibe, senex decrepite, ne tuam artem diluvium properet occupare. Interea bruta diversi generis videbant ad Noemum concurrenţia, nec eorum bruta vivendi ratio detorquebatur in anelius volatilium turmas, ut ad commune quod- dam hospitium et receptaculum devolantes, rein- que adeo miram despiciebant. Contra tumulto ac trepidatione complebantur omnia : cæterum diluvij obnuntiatio propere appetebat, cum Deus praeter istas periculorum horas alias amoris indices pro- ponit inducias, et rursus pauxillulum procrastinat dicens: Adhuc enim et post dies septem ego dilu. rium inducam . Hominum amore nequit expleri Deus. En quot salutis occasiones excogitat, si quem forte salutis cupientem inveniat? Adhuc enim et post dies sepiem. Sufficit mihi vel breve tempus, inquit, ad peccatorum salutem. Tantum ad pœnitentiam inclinent, et sententiam retracto; minas abjicio, si cos ex animo consilia priora retractare videro : Gen. vi, 4. C CL. DAUSQUE]] NOTÆ. mum exsibilabant ut labore se conficientem, Basi- lius Sil:yllam auctorem habere potuit. Ea lib. : quod eorum odio diluvium speraverit, cum interim Sudoris et ærumnarum diluvio conficiatur. membra contentius laborantis velut scuticæ fictu opprimuntur et delassantur. Eadem significatu Dot oratione Hæc ubi dicta, vocant amentem, actumque furore Subsannant omnes hominem. Verti subsannabant. Secutus etymologicum : Ubi liquido apparet irrisionis genus labiis peragi, quod Very dixit Aristophanes. Irrisor ejusmodi somnio B. Tullio Quid enim potest esse tam ridiculum, quam scmnians, qui ore, vultu, imitandis moribus, voce, denique corpore ridetur ipso? Nec male ersibilabant. sperans, non de bo nis tantum dicitur, sed latius de futuri eventu. Quare mihi visum est ad Basilii sententiam appositum, si per timere verterem. Attamen erit figurata vox (ut olim loquebantur) si pro sperare sumatur, quasi propterea faciant illi convicium Noemo, et irrideant, Nullum ab iis ejusmodi sumus experti flagellum, dæmones loquuntur. Unns de Machabæis apud Ambrosium lib. De officiis, cap. : Lingua flagellum lines? sanguinis flagel- lum non times. Uterque de fundo Scripturæ. Marci, cap. !!! : Ut illum tangerent, quotquot habebant plagas, sive agri, egentes. Gregorius Theologus : Tu male consulta memori mula mente lenelo Egypti. Cujus syllabæ modulum Homeri, Orphel, alio- rum auctoritate possum affirmare secutus eorum, qui vatis ter maximi exemplum sollicitant. Biblia, hiemem interpretor cum Censoriu (74) Εχλεύαζον κακοπαθοῦντα τὸν Νῶε. Noe- (76) Μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη. Siquidem (75) Ελπίζων. Suidas : Ελπίσας οὐ μόνον ἐπ' (77) Τιν κατακλυσμόν. Septuaginta et vulgaria
Τὴν νόσον τῷ λόγῳ σεμνύνοντες δαίμονες, καὶ ἄχρις ἑαυτῶν τὸ πάθος ἀνάγουσι, τὴν ἀκόλαστον φλόγα τοῖς ἀνθρώποις ἀνάπτοντες, καὶ τῆς ἑαυτῶν καταψηφίζονται φύσεως, ἵνα τοὺς ἀθλίους τῶν ἀνθρώπων τοῖς πάθεσιν ἐκβακχεύσωσιν. Οὐ τοίνυν ὁ λόγος ἐνταῦθα ἀγγέλων καθάπτεται· ἀλλ’ οὐδὲ υἱὸς τοῦ Θεοῦ κέκληται τῶν ἀγγέλων οὐδείς· ἄνθρωποι δὲ μόνοι τῇ κλήσει σεμνύνονται. Ἐφ’ ὧν γὰρ ἡ τῆς εἰκόνος ἀξία, ἐπὶ τούτων τῆς υἱοθεσίας συντρέχει τὸ δῶρον. Τί οὖν ἐστιν ὅ φησιν· Ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν· ἀνθρώπων ; Τὸ γένος προστάγματι θείῳ διῃρεῖτο. Δύο γὰρ παῖδες ἐξ Ἀδὰμ παραληφθέντες, ὁ Κάϊν τε, καὶ ὁ Σὴθ, ἀρχὴν ἑκάτερος ἐξ αὑτοῦ τῇ φύσει δεδώκασιν. Ἀλλ’ ὁ μὲν Κάϊν ἀδελφικὴν δεξιὰν αἵματι φοινίξας ἀδελφικῷ, αὐτὸς μὲν τρόπῳ πολυχρονίῳ καταδικάζεται, νόμος μετὰ τὸν φόνον περὶ φόνου τοῖς ὁρῶσι γινόμενος· διάδοχον δὲ τῶν παρανόμων τρόπων τὸ γένος κτησάμενος, κληρονόμους καὶ τῆς κατάρας τοὺς ἐγγόνους κατέλιπεν. Ὁ δὲ Σὴθ ἐπαινέτην τῆς ἀρετῆς τὸν Δεσπότην κτησάμενος, καὶ τῷ τρόπῳ πρὸς τὸν Ἄβελ δραμὼν, γέρας ἀρετῆς τὸ καλεῖσθαι παῖδας Θεοῦ τοὺς ἑαυτοῦ παῖδας ἐδέξατο·
Α βωτόν πηγνύναι παρακελεύεται, καὶ τῶν ἀσεβούν των ὁρώντων, κατακλυσμού σκευάζει ἐφόδια. ν δ᾽ ἄρα καὶ τοῦτο θεῖον ὑπὲρ ἀνθρώπων μηχάνημα πρὸς μετάνοιαν ἐκκαλούμενον. Ην γὰρ Θεῷ ῥάλιον καὶ ξύλου χωρὶς διασῶσαι τὸν Νῶς. ᾿Αλλὰ καθίζει πρῶτον αὐτὸν δημιουργὸν κιθωτοῦ πολυχρόνιον, ἵνα κἂν ἡ θέα φοβήσασα τοὺς ὁρῶντας προς μετάνοιαν ἐπισπάσηται. Ἐγίνετο δὲ τούτοις χλεύης υπόθεσις ἡ θέα, καὶ γέλωτος πρόφασις ὁ φόβος ηὑρίσκετο. Ἐχλεύαζαν κακοπαθοῦντα τὸν Νῶς (74), καὶ τοῖς θείοις ὑπηρετοῦντα προστάγμασι βλέποντες ἔσκω- πτον. Καί πού τινες, καὶ τοιαῦτα διασύροντες πρὸς ἀλλήλους ἐβίων· Οὗτος ὁ τοῦ κατακλυσμοῦ προφήτης ἡμῖν, κατὰ τοῦ κατακλυσμού παρατάττεται, καὶ ξύ λοις ἀμύνασθαι τὸν κίνδυνον κατεπείγεται, καὶ και τακλυσμὸν ὑδάτων ἐλπίζων (75), κατακλυσμῷ συμ- φορῶν περιβέβληται, καὶ τοῖς ἱδρῶσι περικλύζεται, μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη (76), καὶ προαπο λαύει τῶν κακῶν ἐπαληθεύων τοῖς πάθεσιν, ἀνήνυτα μοχθῶν, καὶ κάμνων ἀπέραντα. Πρόσθες, ὦ πρεσβύτα, τὸ τάχος, μὴ φθάσῃ σου τὴν τέχνην ὁ κατακλυσμός ἐπειγόμενος. Ἐν τούτοις ἔβλεπον τῶν θηρίων τὰ διά· φορα γένη πρὸς τὸν Νῶε συντρέχοντα, καὶ ὁ θηριώ δῆς αὐτῶν οὐκ ἐπεστρέφετο τρόπος· πτηνῶν ἀγέλας ὡς πρός τινα κοινόν ξενοδόχον καθιπταμένας, καὶ τὸ θαῦμα παρέβλεπον. ᾿Αλλὰ πάντα μὲν ταραχῇ καὶ φόβῳ συνείχετο, καὶ ἡ τοῦ κατακλυσμοῦ λοιπὸν ἀπό φασις ἔτρεχε. Θεὸς δὲ καὶ παρ᾽ αὐτὰς τῶν κινδύνων τὰς ὥρας, ἑτέρας φιλανθρωπίας προβάλλεται συνθή- κας, καὶ πάλιν μικρὸν ὑπερτίθεται λέγων· Ἔτι γὰρ ἡμερῶν ἑπτὰ ἐγὼ ἐπάγω των κατακλυσμόν (77). Απληστον γὰρ πρὸς φιλανθρωπίαν τὸ θεῖον, καὶ πό σας προτάσεις ἐπινοεῖ σωτηρίας, εἴπου τὸν σώζε σθαι βουλόμενον εὕρῃ! Ετι γὰρ ἡμερῶν ἑπτά. Αρκεί μοι, φησί, καὶ βραχὺς χρόνος πρὸς ἁμαρτω λῶν σωτηρίαν. Νεύσωσι μόνον προς μεταγνωσιν, καὶ λύω τὴν ἀπόφασιν· ἀπαλείφω τὴν ἀπειλήν, εἰ τὴν Β Οἱ δέ μιν εἰσαῖοντες ἐμυκτήριζον ἕκαστος μάτ Εκφρονα κικλήσκοντες, ἀτὰρ μεμανημένον ἄνδρα. Εις δαιμονιώντα· Τοιαύτης παρ' αὐτῶν Χλεύη σημαίνει τὴν ἀπάτην, χειλεύη τις οὖσα παρὰ τὸ ἡρέμα ἀνοίγειν τὰ χείλη. χλεύην ει διαμυλλαί ἀγαθῷ, ἀλλ᾽ ἁπλῶς ἐπὶ τῇ τοῦ μέλλοντος ἐκβάσει λέγεται παρ' Αττικοῖς. Ἐλπίσας οὐ πεπειράμεθα μάστιγος, "Ιν' αὐτοῦ ἅψωνται, ὅσοι εἶχον μάστι γας, Μάστιγας Αἰγύπτοιο κακόφρονος αἰὲν ἀρίθμει. θετόν BASILII SELEUCIENSIS tioni viam struit. Erat et hoc divinam in hondam B gratiam commentum invitamento ad pœnitentiam. Erat enim facile vel absque liguo Noem:um servare. Sed ipsum primum quidem constituit lentum arcæ ædificatorem, ut vel ex visis concepta formidine intuentes ad pœnitentiam attraherentur. Visa vero Tes illis cavillationis materiam attulit, et in risus occasionem vertit res plena terroris. Noemum sub- sannabant, ut labore se conficientem, et divinis obsequentem praceptis ludificabant. Ac forte non- mulli quoque talibus inter se clamoribus eum lace- rabant: Hic diluvii nobis vaticinator, hic contra liluvium armatur, hic lignis periculum propulsare «eproperat, et aquarum inundationem sperans, malorum, quæ fert, inundatione circumvenitur, sudoribus abundat aflictis labore membris, et ni- mis verax ærumnarum assertor prægustat mala inutiliter elaborans, quæque perfici nequeant. Fe- stinationem adhibe, senex decrepite, ne tuam artem diluvium properet occupare. Interea bruta diversi generis videbant ad Noemum concurrenţia, nec eorum bruta vivendi ratio detorquebatur in anelius volatilium turmas, ut ad commune quod- dam hospitium et receptaculum devolantes, rein- que adeo miram despiciebant. Contra tumulto ac trepidatione complebantur omnia : cæterum diluvij obnuntiatio propere appetebat, cum Deus praeter istas periculorum horas alias amoris indices pro- ponit inducias, et rursus pauxillulum procrastinat dicens: Adhuc enim et post dies septem ego dilu. rium inducam . Hominum amore nequit expleri Deus. En quot salutis occasiones excogitat, si quem forte salutis cupientem inveniat? Adhuc enim et post dies sepiem. Sufficit mihi vel breve tempus, inquit, ad peccatorum salutem. Tantum ad pœnitentiam inclinent, et sententiam retracto; minas abjicio, si cos ex animo consilia priora retractare videro : Gen. vi, 4. C CL. DAUSQUE]] NOTÆ. mum exsibilabant ut labore se conficientem, Basi- lius Sil:yllam auctorem habere potuit. Ea lib. : quod eorum odio diluvium speraverit, cum interim Sudoris et ærumnarum diluvio conficiatur. membra contentius laborantis velut scuticæ fictu opprimuntur et delassantur. Eadem significatu Dot oratione Hæc ubi dicta, vocant amentem, actumque furore Subsannant omnes hominem. Verti subsannabant. Secutus etymologicum : Ubi liquido apparet irrisionis genus labiis peragi, quod Very dixit Aristophanes. Irrisor ejusmodi somnio B. Tullio Quid enim potest esse tam ridiculum, quam scmnians, qui ore, vultu, imitandis moribus, voce, denique corpore ridetur ipso? Nec male ersibilabant. sperans, non de bo nis tantum dicitur, sed latius de futuri eventu. Quare mihi visum est ad Basilii sententiam appositum, si per timere verterem. Attamen erit figurata vox (ut olim loquebantur) si pro sperare sumatur, quasi propterea faciant illi convicium Noemo, et irrideant, Nullum ab iis ejusmodi sumus experti flagellum, dæmones loquuntur. Unns de Machabæis apud Ambrosium lib. De officiis, cap. : Lingua flagellum lines? sanguinis flagel- lum non times. Uterque de fundo Scripturæ. Marci, cap. !!! : Ut illum tangerent, quotquot habebant plagas, sive agri, egentes. Gregorius Theologus : Tu male consulta memori mula mente lenelo Egypti. Cujus syllabæ modulum Homeri, Orphel, alio- rum auctoritate possum affirmare secutus eorum, qui vatis ter maximi exemplum sollicitant. Biblia, hiemem interpretor cum Censoriu (74) Εχλεύαζον κακοπαθοῦντα τὸν Νῶε. Noe- (76) Μαστιγούμενος καμάτῳ τὰ μέλη. Siquidem (75) Ελπίζων. Suidas : Ελπίσας οὐ μόνον ἐπ' (77) Τιν κατακλυσμόν. Septuaginta et vulgaria
PG 85:85καὶ κλῆσις νικῶσα τὴν φύσιν, τὴν ἀξίαν ἐκήρυττε. Οὐκοῦν, εἰ καὶ τῷ γένει συνήπτοντο, τῷ γοῦν τρόπῳ διίσταντο. Καθάπερ ὕστερον νόμος τοὺς Ἰσραηλίτας τῆς τῶν ἐθνῶν ἐπιμίξεως ἐχώριζε, καὶ διάταξις τῆς πρὸς ἐκείνους ὁμιλίας ἀπετείχιζεν, ἵνα τῆς εἰδωλολατρείας ἀναστείλῃ τὴν μίμησιν· οὕτω καὶ τοῖς πρώτοις τῶν ἀνθρώπων ἐνομοθέτει Θεὸς, τῷ χωρισμῷ τῆς κακίας τὴν ἀρετὴν φυλάττων ἀνόθευτον. Οἱ μὲν οὖν υἱοὶ Θεοῦ χρηματίζουσιν οἱ υἱοὶ τοῦ Σὴθ, σύμβολον τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος τὴν προσηγορίαν ἐπιφερόμενοι. Οἱ δὲ τοῦ Κάϊν τὴν τῶν ἀνθρώπων ἔφερον κλῆσιν, γυμνὸν ἀξίας τὸ τῆς φύσεως ὄνομα φέροντες. Καὶ δύο τινὲς ῥύακες τοῦ γένους ἀλλήλων κεχωρισμένοι προῄεσαν.
κατὰ τὸν Νώε διήγησιν εἰς μέσον ἀνενέγκαντες, καὶ τῆς φοβερᾶς τοῦ κατακλυσμοῦ συμφορᾶς μνησθέν τες, πρὸς πέρας ἀφικέσθαι τῷ λόγῳ τῆς ἀπεράντου κρίσεως οὐκ ἰσχύσαμεν· ἀλλὰ τὴν κτίσιν ἅπασαν αύτανδρον ὁ λόγος βαπτιζομένην ὁρῶν, καὶ πρό γε τοῦ κατακλυσμοῦ τοῖς τῆς πονηρίας ναυαγήσασαν κύρ μασι, τῇ τῆς μνήμης ἐκπλήξει πρὸς σιωπὴν ὑπο ενέχθη ότε κιβωτὸς τὸν σπινθήρα τῆς φύσεως ἔκρυπτε (82), καθάπερ ἀγκάλαις αὐτὸν περισφίγ- γούσα (85)· ὅτε οὐρανὸς ἠλάλασθαι βρονταίς (84), καθώ ἀπερ δικαστικαῖς φωναῖς τοὺς ὑπευθύνους βοῶν· ὅτε γῆ πάλιν ἀβύσσῳ καὶ σκότῳ (85) συνείχετο, καὶ πρὸς τὴν ἀρχαίαν ἀκοσμίαν ὁ κόσμος ἀνέκαμπτεν· ὅτε ἥλιος ἀπετειχίζετο νέφεσιν, ὅτε γυμνὸν τοῦ φέγγους τὸν δρόμον ἐπλήρου, καὶ οὔτε χάρις σελήνης, οὔτε ὄψις ἀστέρων· ἀλλὰ νύξ διεδέχετο νύκτα, καὶ τῆς Β ἡμέρας ἡ κτίσις ἐχήρευε, καὶ ὅροι· συνεχέοντο φύ- σεως, κατὰ ἀσεβείας παραταττόμενοι. ᾿Αλλὰ μέχρι τούτων ἡμῖν ὁ λόγος ἔστη μὴ φεύγων τον φόβον τῆς διηγήσεως. Νυνὶ δὲ πάλιν ταῖς ὑμετέραις τεθαρρη- κότες εὐχαῖς, τὴν περὶ αὐτῶν διήγησιν ἀνειλήφαμεν, τὸ ἐν τῇ γραφῇ μεταλλεύοντες βάθος. Πελάγεσι γὰρ ὄντως ἀμετρήτοις τὴν γραφήν τις ἀπεικονήσας (86) οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ δέοντος. Τότε γὰρ ἐπιπόλαιον τῆς ἀναγνώσεως τὴν χάριν προβάλλεται, καὶ τῷ λογισμῷ τὸ βάθος μετρούμενον, ἀμέτρῳ θαύματι καταπλήττει τὴν ἔννοιαν. β. Τῆς τοίνυν τοσαύτης κατὰ τῶν ἀσεβούντων κινήσεως τὴν αἰτίαν πρῶτον ὁριζομένη, ταῦτά φησι· Καὶ ἐγένετο ὡς ήρξαντο (87) οἱ ἄνθρωποι πολλοί γίνεσθαι ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ θυγατέρες ἐγεννήθησαν αὐτοῖς, ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ (88) τοῦ Θεοῦ τὰς θυ- γατέρας τῶν ἀνθρώπων, ὅτι καλαί εἰσιν, ἔλαβον ἑαυτοῖς ἀπὸ πασῶν, ὧν ἐξελέξαντο. Πῶς οὖν ἂν εἴη τοῦτο τῆς τοσαύτης τιμωρίας ἐπάξιον ; ἂν γὰρ τὸ κάλλος ἐθαύμασαν, τούτων τὸν γάμον ἡσπά σαντο. Πρόθες γὰρ τῷ γάμῳ τὸν νόμον (89), καὶ τὸ κάλλος εὑρίσκεται κατηγορίας ελεύθερον. Αλλ' ὅταν ή Γραφή κατηγορῇ, μὴ παρέργως τὸν λόγον ἀκούω μεν· ἴδωμεν γὰρ τῆς τόλμης τὸ μέγεθος, ἵνα μά • Σπινθήρ εὐσεβίης τις ἐν ἀνθρώποισι κέκρυπται, Ως τισιν ἐν λάεσσι πυρὸς μένος, ὡς δὲ σίδηρος Κρούμασιν ἐκ λιθάκων ἧκε σέλας· ὡς ἀπὸ θνητῶν Ευσεβίην λοχόωσαν ἄγει λόγος, Διαλεαίνων εὐφυῶς, καὶ τὸν λόγον ποιητικοῦ ποιούμενος λόγου εἰκόνα : (στές κάλ ποις ἀμφὶ βαλεῖν ἠλάλακται ἀλαλάζω : πρόσθες; Η προλα βοῦσα τῷ χρόνῳ τῇ χάριτι, τινες τότε μὲν ἀσκητηρίῳ προΐσταντο. ORATIO VI. A Nuper allata vobis ex Moyse narratione, et lore Gen. v, 1, 2. C rendi diluvii commemorata calamitate ad finem infiniti judicii oratione pervenire non valuimus : sed mundum universum cum hominibus ipsis mersum respiciens oratio, atque ante diluvium im- probitate fluctuatum, et naufragium passum esse, ipsa recordatione perculsa silentium tenuit, quando arca naturæ scintillam velut ulnis circumplexa occultabat, quando coelum tanquam judiciali voce reos inclamans tonitru crepitabat, quando terram rursus abyssus, et tenebra obtinebat; atque in priscam confusionem mundus inclinabat, quando sol nubibus ceu muris intercipiebatur; quando sine luce cursum explebat, et neque ulla erat lunæ gratia, nulla in conspectu astra; sed noctem nox excipiebat, et rerum universitas die erat viduala, terminique naturæ non sine perturbatione contra impietatem armabantur. Sed hactenus nobis stelit oratio horribilis narrationis minime fugiens; nunc autem vestris confisi precibus, de his iterum nar- rationem assumimus Scripturæ fundum scrutaturi. Scripturam namque mari reapse immenso si quis omnino assimilet, non aberrabit a vero. Nam ct lectionis Scripturæ facies gratiam profert, et altitudo ratione emensa immodico stupore mentem ferit. citatæ causam primum determinans, hæc loquitur: Cumque cœpissent homines multiplicari super ler- ram, el filias procreassent, videntes filii Dei filias hominum, quod essent pulchræ, acceperunt sibi uxo- res ex omnibus, quas elegerant ". Quomodo hoc tanta poena condignum! nam quarum erant admi- rati speciem, earum nuptias complexi sunt. Siqui- dem nuptijs legem antepone, et pulchritudo com- perietur a reprehensione libera. Sed cum accuset Scriptura, ejus orationem perfunctorie non au- diamus; videamus facinoris magnitudinem, ut quæ in eo vindicando reluxerit humanitas, ediscamus. CL. DAUSQUEII NOTÆ. admirabili venustate Nazianz. : Adumbremus : Sunt in visceribus pietatis semina nostris Abdita, et ut ferri repetito verbere saxa Eribrant lucem: sic de mortalibus intus Abstrusam pietatem oratio proruil. Ut vero Photius de Βasilio hoc nostro : Ingeniose figurans orationem, et eam poetica assimilans. Legitur in Epigrammatis : terra. Lucret. lib. 1. Morte obita quorum tellus complectitur ossa. immutatione rescribo Repentina caligo, ac tenebra in circo. bonum; secundum non deterius, si notitiam parti- cularem intelligas, et acceptam oenlorum ope. praesidio agitantur nupte. Exempli causa, ut non alienigenas ducles. Hærehau scriberemnne sed pagina sexagesima eadem syntaxis : Quæ tempore gratiam præcepisti. Socrat. lib. vi Historia schol., c. : Constructio non passim obvia. 2. Tantæ igitur contra impios tempestatis ex- (82) Σπινθῆρα τῆς φύσεως ἔκρυπτε. Eodem flo, D Amplecti est περισφίγγειν. (83) Καθάπερ ἀγκάλαις αὐτὸν περισφίγγουσα. (84) Οὐρανὸς ηλάλασθαι βρονταῖς. Levicula (85) Σκότῳ. Verti tenebra, secutus Lampril.: (86) Απεικονήσας. Scribe ἀπεικονίσας. (87) ὺς ήρξαντο. LXX et Biblia vulgaria ἡνίκα. (88) Ιδόντες δὲ οἱ υἱοί. Scriptura εἰδότες. Prius (89) Πρόθες γὰρ τῷ γάμῳ τὸν νόμον. Cujus
Ἀλλὰ χρόνος ἐν μέσῳ πολὺς καὶ οἱ τοῦ Σὴθ ἀπόγονοι, οἱ τὴν ἀγαθὴν μερίδα διαλαχόντες, οἱ καὶ προσηγορίᾳ τετιμημένοι, καὶ τῆς πατρῴας εὐλογίας διάδοχοι, θυγατέρας ἐν τοῖς τοῦ Κάϊν ἀπογόνοις ὁρῶντες ὡραίας, λαμπρὰς, καὶ κάλλεσιν ἀνθούσας, ταῖς ἐπιθυμίαις τὸν λογισμὸν παραδόντες αἰχμάλωτον, τὰ μὲν τοῦ Θεοῦ πατοῦσι προςτάγματα, ταῖς δὲ τῶν καταράτων συμπλοκαῖς ἀναφέρονται, θνητὴν ἀπόλαυσιν ἀθανάτου πόθου προτιμήσαντες, καὶ νοθεύουσι γένος δι’ ἀρετῆς ὁδεῦσαν, καὶ ταῖς παρανομίαις ἡ φύσις ἐκαπηλεύετο· τῷ γὰρ πόθῳ δουλεύοντες ἐμιμοῦντο τὸν τρόπον. Τοῦτο πέπονθε καὶ Ἰσραὴλ ἐν τοῖς ὕστερον. Νικήσαντες γὰρ Μαδηναίους ἐν παρατάξεσι, γυναικῶν ἡλίσκοντο τάξεσι. Καὶ μισθὸν ἀκολασίας ἀπῃτοῦντο τὴν τοῦ εἰδώλου προσκύνησιν· καρπὸν ἀσεβείας τρυγήσαντες ἀσεβείᾳ, καὶ ὅπλοις νικῶντες, ὄμμασιν ἔπιπτον· καὶ δόρασι κρατοῦντες, τοῖς τοῦ κάλλους ἐτιτρώσκοντο βέλεσιν. Ἀλλ’ ἐκεῖνοι μὲν τοῖς τοῦ γένους αἵμασιν ἐκαθαίροντο· τούτοις δὲ καθάρσιον παρανομίας κατακλυσμὸς ηὐτρεπίζετο. Ἤδη μὲν οὖν ὁ κίνδυνος ἀπετίκτετο, ὁ κατακλυσμὸς ἐστρατεύετο. Καὶ φύσις ἄλογος, μετὰ τῆς λογικῆς κατεκρίνετο.
κατὰ τὸν Νώε διήγησιν εἰς μέσον ἀνενέγκαντες, καὶ τῆς φοβερᾶς τοῦ κατακλυσμοῦ συμφορᾶς μνησθέν τες, πρὸς πέρας ἀφικέσθαι τῷ λόγῳ τῆς ἀπεράντου κρίσεως οὐκ ἰσχύσαμεν· ἀλλὰ τὴν κτίσιν ἅπασαν αύτανδρον ὁ λόγος βαπτιζομένην ὁρῶν, καὶ πρό γε τοῦ κατακλυσμοῦ τοῖς τῆς πονηρίας ναυαγήσασαν κύρ μασι, τῇ τῆς μνήμης ἐκπλήξει πρὸς σιωπὴν ὑπο ενέχθη ότε κιβωτὸς τὸν σπινθήρα τῆς φύσεως ἔκρυπτε (82), καθάπερ ἀγκάλαις αὐτὸν περισφίγ- γούσα (85)· ὅτε οὐρανὸς ἠλάλασθαι βρονταίς (84), καθώ ἀπερ δικαστικαῖς φωναῖς τοὺς ὑπευθύνους βοῶν· ὅτε γῆ πάλιν ἀβύσσῳ καὶ σκότῳ (85) συνείχετο, καὶ πρὸς τὴν ἀρχαίαν ἀκοσμίαν ὁ κόσμος ἀνέκαμπτεν· ὅτε ἥλιος ἀπετειχίζετο νέφεσιν, ὅτε γυμνὸν τοῦ φέγγους τὸν δρόμον ἐπλήρου, καὶ οὔτε χάρις σελήνης, οὔτε ὄψις ἀστέρων· ἀλλὰ νύξ διεδέχετο νύκτα, καὶ τῆς Β ἡμέρας ἡ κτίσις ἐχήρευε, καὶ ὅροι· συνεχέοντο φύ- σεως, κατὰ ἀσεβείας παραταττόμενοι. ᾿Αλλὰ μέχρι τούτων ἡμῖν ὁ λόγος ἔστη μὴ φεύγων τον φόβον τῆς διηγήσεως. Νυνὶ δὲ πάλιν ταῖς ὑμετέραις τεθαρρη- κότες εὐχαῖς, τὴν περὶ αὐτῶν διήγησιν ἀνειλήφαμεν, τὸ ἐν τῇ γραφῇ μεταλλεύοντες βάθος. Πελάγεσι γὰρ ὄντως ἀμετρήτοις τὴν γραφήν τις ἀπεικονήσας (86) οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ δέοντος. Τότε γὰρ ἐπιπόλαιον τῆς ἀναγνώσεως τὴν χάριν προβάλλεται, καὶ τῷ λογισμῷ τὸ βάθος μετρούμενον, ἀμέτρῳ θαύματι καταπλήττει τὴν ἔννοιαν. β. Τῆς τοίνυν τοσαύτης κατὰ τῶν ἀσεβούντων κινήσεως τὴν αἰτίαν πρῶτον ὁριζομένη, ταῦτά φησι· Καὶ ἐγένετο ὡς ήρξαντο (87) οἱ ἄνθρωποι πολλοί γίνεσθαι ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ θυγατέρες ἐγεννήθησαν αὐτοῖς, ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ (88) τοῦ Θεοῦ τὰς θυ- γατέρας τῶν ἀνθρώπων, ὅτι καλαί εἰσιν, ἔλαβον ἑαυτοῖς ἀπὸ πασῶν, ὧν ἐξελέξαντο. Πῶς οὖν ἂν εἴη τοῦτο τῆς τοσαύτης τιμωρίας ἐπάξιον ; ἂν γὰρ τὸ κάλλος ἐθαύμασαν, τούτων τὸν γάμον ἡσπά σαντο. Πρόθες γὰρ τῷ γάμῳ τὸν νόμον (89), καὶ τὸ κάλλος εὑρίσκεται κατηγορίας ελεύθερον. Αλλ' ὅταν ή Γραφή κατηγορῇ, μὴ παρέργως τὸν λόγον ἀκούω μεν· ἴδωμεν γὰρ τῆς τόλμης τὸ μέγεθος, ἵνα μά • Σπινθήρ εὐσεβίης τις ἐν ἀνθρώποισι κέκρυπται, Ως τισιν ἐν λάεσσι πυρὸς μένος, ὡς δὲ σίδηρος Κρούμασιν ἐκ λιθάκων ἧκε σέλας· ὡς ἀπὸ θνητῶν Ευσεβίην λοχόωσαν ἄγει λόγος, Διαλεαίνων εὐφυῶς, καὶ τὸν λόγον ποιητικοῦ ποιούμενος λόγου εἰκόνα : (στές κάλ ποις ἀμφὶ βαλεῖν ἠλάλακται ἀλαλάζω : πρόσθες; Η προλα βοῦσα τῷ χρόνῳ τῇ χάριτι, τινες τότε μὲν ἀσκητηρίῳ προΐσταντο. ORATIO VI. A Nuper allata vobis ex Moyse narratione, et lore Gen. v, 1, 2. C rendi diluvii commemorata calamitate ad finem infiniti judicii oratione pervenire non valuimus : sed mundum universum cum hominibus ipsis mersum respiciens oratio, atque ante diluvium im- probitate fluctuatum, et naufragium passum esse, ipsa recordatione perculsa silentium tenuit, quando arca naturæ scintillam velut ulnis circumplexa occultabat, quando coelum tanquam judiciali voce reos inclamans tonitru crepitabat, quando terram rursus abyssus, et tenebra obtinebat; atque in priscam confusionem mundus inclinabat, quando sol nubibus ceu muris intercipiebatur; quando sine luce cursum explebat, et neque ulla erat lunæ gratia, nulla in conspectu astra; sed noctem nox excipiebat, et rerum universitas die erat viduala, terminique naturæ non sine perturbatione contra impietatem armabantur. Sed hactenus nobis stelit oratio horribilis narrationis minime fugiens; nunc autem vestris confisi precibus, de his iterum nar- rationem assumimus Scripturæ fundum scrutaturi. Scripturam namque mari reapse immenso si quis omnino assimilet, non aberrabit a vero. Nam ct lectionis Scripturæ facies gratiam profert, et altitudo ratione emensa immodico stupore mentem ferit. citatæ causam primum determinans, hæc loquitur: Cumque cœpissent homines multiplicari super ler- ram, el filias procreassent, videntes filii Dei filias hominum, quod essent pulchræ, acceperunt sibi uxo- res ex omnibus, quas elegerant ". Quomodo hoc tanta poena condignum! nam quarum erant admi- rati speciem, earum nuptias complexi sunt. Siqui- dem nuptijs legem antepone, et pulchritudo com- perietur a reprehensione libera. Sed cum accuset Scriptura, ejus orationem perfunctorie non au- diamus; videamus facinoris magnitudinem, ut quæ in eo vindicando reluxerit humanitas, ediscamus. CL. DAUSQUEII NOTÆ. admirabili venustate Nazianz. : Adumbremus : Sunt in visceribus pietatis semina nostris Abdita, et ut ferri repetito verbere saxa Eribrant lucem: sic de mortalibus intus Abstrusam pietatem oratio proruil. Ut vero Photius de Βasilio hoc nostro : Ingeniose figurans orationem, et eam poetica assimilans. Legitur in Epigrammatis : terra. Lucret. lib. 1. Morte obita quorum tellus complectitur ossa. immutatione rescribo Repentina caligo, ac tenebra in circo. bonum; secundum non deterius, si notitiam parti- cularem intelligas, et acceptam oenlorum ope. praesidio agitantur nupte. Exempli causa, ut non alienigenas ducles. Hærehau scriberemnne sed pagina sexagesima eadem syntaxis : Quæ tempore gratiam præcepisti. Socrat. lib. vi Historia schol., c. : Constructio non passim obvia. 2. Tantæ igitur contra impios tempestatis ex- (82) Σπινθῆρα τῆς φύσεως ἔκρυπτε. Eodem flo, D Amplecti est περισφίγγειν. (83) Καθάπερ ἀγκάλαις αὐτὸν περισφίγγουσα. (84) Οὐρανὸς ηλάλασθαι βρονταῖς. Levicula (85) Σκότῳ. Verti tenebra, secutus Lampril.: (86) Απεικονήσας. Scribe ἀπεικονίσας. (87) ὺς ήρξαντο. LXX et Biblia vulgaria ἡνίκα. (88) Ιδόντες δὲ οἱ υἱοί. Scriptura εἰδότες. Prius (89) Πρόθες γὰρ τῷ γάμῳ τὸν νόμον. Cujus
PG 85:87Τῷ γὰρ ἀνθρώπῳ τὰ δι’ ἄνθρωπον πραχθέντα συνεκινδύνευε, καὶ τοῦ ἄρχοντος πίπτοντος, τὸ ὑπήκοον ἀνηρπάζετο. Τὰς δὲ τῆς φύσεως ἀφορμὰς, ὁ τῆς φύσεως Δεσπότης τῷ Νῶε παρατιθέμενος, ἔλεγεν· Εἴσελθε εἰς τὴν κιβωτὸν, σὺ καὶ ὁ οἶκός σου, ὅτι σε εἶδον δίκαιον ἐνώπιόν μου ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ. Ἀπὸ δὲ τῶν κτηνῶν τῶν μὴ καθαρῶν εἰσάγαγε πρὸς σὲ δύο δύο . Φύλαττέ μοι τῆς ἐμῆς κτίσεως λείψανα, σὲ τῶν ἐμῶν δημιουργημάτων ταμίαν ἐργάζομαι, γενοῦ τῆς ἐμῆς χειρὸς μαθητής. γ. Ἀλλ’ εἴποι τις ἄν· Καὶ πῶς εἰκὸς, τῶν ζώων τὰ μὲν εἶναι καθαρὰ, τὰ δὲ ἀκαθάρτῳ κλήσει μολύνεσθαι; Καίτοι σαφῶς ὁ Προφήτης ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἀνεβόησε· Καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς πάντα ὅσα ἐποίησε, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν . Καὶ εἰ ὁ Θεὸς ὁ πλάττων, πῶς ἀκάθαρτον τὸ πλαττόμενον; Εἰ γὰρ μία μὲν ἅπαντα ἔτεκε κλῆσις, μία δὲ χεὶρ ἐπλαστούργει τὰ σύμπαντα, πῶς τὰ μὲν τιμᾶται τῇ φύσει, τὰ δὲ καταισχύνεται τῇ κλήσει; ἢ πῶς ὁ Δημιουργὸς τοῖς ἀκαθάρτοις οὐ συνυβρίζεται; Τοῦ γὰρ πλάττοντος ὕβρις τῶν πλαττομένων ἡ μέμψις. Ἀλλ’ εἰ ζητήσεις τὴν αἰτίαν τῆς κλήσεως, τὴν σοφίαν εὑρήσεις τοῦ κρίναντος.
θωμεν τὸ τῆς τιμωρίας φιλάνθρωπον. Εἶδον, φησίν, οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων. Ζητεῖν πρότερον ἀναγκαῖον τίνας υἱοὺς Θεοῦ τὸ θεῖον ἐκτίθεται λόγιον ; Τινὲς μὲν οὖν ἀγγέλους ἐνταῦ θα τῇ κλήσει μηνύεσθαι εφαντάσθησαν (90), φωνὴν ἐξ ἀνοίας ἀφέντες πολεμοῦσαν τῇ φύσει. Πῶς γὰρ ἄσαρκος φύσις ἀγγέλων ἐπιθυμίᾳ τῶν σωμάτων ἡλί- σκετο ; Νόμοις γὰρ προσφόροις ἑκάστην φύσιν ὁ Δη- μιουργὸς ἡσφαλίσατο, καὶ ἐπέπηγεν ἐν τοῖς ἑαυτῶν μέτροις καὶ ὅροις τὰ κτίσματα. Θνητοῖς μὲν οὖν σώ μασι τροφὴν ὑπέρεισμα δέδωκε (91), καὶ τῇ διαδοχῇ τὴν τοῦ γένους διαμονὴν ἐτεχνιτεύσατο, ἄῤῥεν διά πλασμα, καὶ θῆλυ, καὶ σχήματα πρὸς διαδοχὴν εὐάρο μοστα τεκτηνάμενος. Αόρατος δὲ φύσις τροφῆς ἀνενδεής, οὐκ εἰς ἄῤῥεν καὶ θῆλυ μεμέρισται, οὐ γάμῳ, καὶ τόκῳ, καὶ διαδοχή, κατὰ τὸ γένος πλα τύνεται. Φύσις γὰρ ἄσαρκος οὐ συμπλέκεται σύ μπσι (92), κἂν Ἕλληνες δαιμόνων γάμους μυθογρα φῶσι καὶ ἔρωτας (95). Δαιμονικὸν ἄρα καὶ τοῦτο τέχνημα. Τὴν νόσον τῷ λόγῳ σεμνύνοντες δαίμονες, καὶ ἄχρις ἑαυτῶν τὸ πάθος ἀνάγουσι, τὴν ἀκόλαστον φλόγα τοῖς ἀνθρώποις ἀνάπτοντες, καὶ τῆς ἑαυτῶν σει μηνύεσθαι ἐφαντάσθησαν. Οὗτοί εἰσιν οἱ πονηροί, οἳ τὸ ἀγγέλων ὄνομα ὑποδυόμενοι τὰς μὲν ὀρθοῦ λόγου θυ γατέρας επιστήμας καὶ ἀρετὰς οὐκ εἰδότες, τὰς δὲ θνητὰς τῶν ἀνθρώπων ἀπογόνους ἡδονὰς μετερχόμε "Οτι άτρεπτον τὸ θεῖον. "Ηδη δὲ καὶ ἄγγελοί τινες ἀκρα- τεῖς γενόμενοι ἐπιθυμίᾳ ἀλόντες οὐρανόθεν δεῦρο και ταπεπτώκασιν. Πολλοὶ γὰρ ἄγγελοι Θεοῦ γυναιξί συμμιγέντες ὑβριστὲς ἐγέννησαν παῖδας, καὶ πάντας υπερόπτας καλοῦ διὰ τὴν ἐπὶ τῇ δυνάμει πεποίθησιν. Εκεί νοι μὲν εἰς ἐπιθυμίαν πεσόντες παρθένων, καὶ ἥττους σαρκὸς εὑρεθέντες. Πῶς γὰρ ἄσαρκος φύσις ἀγγέλων ἐπιθυμίᾳ τῶν σωμάτων ἡλίσκετο; Αλλ' οὐδὲ υἱὸς τοῦ Θεοῦ κέ- κληται τῶν ἀγγέλων οὐδεὶς, ἄνθρωποι δὲ μόνοι τῇ κλήσει σεμνύνονται. Αι γελοί μου, υἱοὶ Θεοῦ, υἱ ἄσαρκος. εισμα δέδωκε, μασι. τας. BASILII SELEUCIENSIS Viderunt, inquit, Glii Dei filias hominum. Primum À quæri oportet quosnam filios Dei sacra exponant oracula. Nonnulli igitur hic angelos ca appellatione designari sunt commenti, ex amentia vocem hanc mittentes cum natura pugnantem. Quo pacto enim, quæ sine carne est, angelorum natura corporum cupidine caperetur? Legibus enim congruentibus quamque naturam opifex Deus communivit, et suis modis, ac terminis creature compacta sunt. Mortalibus itaque corporibus cibum dedit pro ful- tura, et successione generis perpetuitatem molitus est, masculum figmentum, et femineum, ac figuras ad successionem perquam appositas fabricatus. Ju- visibilis vero natura cibi non indiga in marem et feminam serta non est, non nuptiis, non nixu, non successione generis propagatur. Naturæ enim carne destitutæ nihil est cum corporibus consortii, etsi Græci dæmonum nuptias fabulentur, et amo- res, quod profecto dæmonum artificium est. Eam dæmones ægritudinem sermonibus extollentes, ejus quoque affectus in se vim producunt, ut inconti- mentiæ flamman hominibus succendant, et contra B CL. DAUSQUEIL NOTE. Philo libro De gi- gantibus id firmat e psalmo: Immissiones per ange- los malus, ubi subdit : vo. Item libro Clemens Alex. libro tertio Sirom.: Josephus Antiquitatum lib. prinio, ca- pile : Athenagoras, Apologia pro Christianis loquens de angelis : Et alii non pauci angelorum cu mulieribus consuetudinem hoc e Scripturæ loco invulgarunt, quorum opinatio frangitur tum Basilii auctoritate, tum ejus inexpugnabili ratione hac : Quomodo enim incorporalis angelorun natura corporum cupidine caperetur? Idem cum Ba- silio sentit divus Chrysostomus Hon. in Gen. et libro quinto De sacerdotio, capite septimo innuit. Theodoretus Quæst.37 in Gen. hoc ficium ait ab iis, qui libidinari et lupari amant, atque e suo figmento nequitia patrocinium qurritant. Epiphanius libro primo, hæresi 19, et pro fabula, et pro hæresi id habet. S. Philastrius episcopus Brixiensis cap. sui Catalogi inter hæreses reeenset. Item a Basilio facit divus Augustinus libro decimoquinto De civil., capite vicesimo tertio, et Cassianus libro x11 Colla- tion., capite octavo. Altera D. Basilii ratio nobis examinanda est hæc : neque angelorum ullus Dei filius est appellatus; soli vero homines hac appella- tione gloriantur. Huic quoque rationi subscribit divus Chrysostomus in Genesim. Nihilominus Sixtus Senensis vir apprime doctus et intelligens, libro quinto Bibl. capite septuagesimo secundo, angelos tilios Dei appellari docet ex locu Jubi, cap. xxxvi, C D idque non sine assensu nostro. Verum Basilius et Chrysostomus recte ratiocinantur; sequuntur enim versionem Septuaginta Interpretum, quæ habet &y- non versio Chaldaica, et communis. Denique Scripturæ viribus statuendum nobis est minime fieri posse ut angeli coeant in foedere carnis; idque ex hoc capite solo. Primum Deus promittit ob carnalem illam fœditatem Spiri- tum suum non permansurum in homine : et si pec- calum est augelorum, sit et poena. Secundo ratio- nem addit : Quia caro est (Gen. vi, 3). Angelus an- tem Tertio decretum de diluvio factum est, cum jam vidisset Deus: Quod multa malitia hominum esset in terra (ibid. 5); et : Vidit Deus ter- ram esse corruptam (ibid. 12); et : Omnis quippe caro corruperat viam suam (ibid.); quæ omnia angelis tri- bui nequeant. Alit multi restant versus, quibus ho- minum, et carnis crebra mentio : angelorumi, aut spirituum nulla. Mortalibus itaque corporibus cibum dat pro fultura. Horatius lib. ii, Sat. iii : Deficient inopem vence te, ni cibus atque Ingens accedat stomacho fultura ruenti. Momone audaciores id genus locutionem, qui car- punt? Si vocem damnant, ea plurimis veterum trița est : si dictionem, naturæ conditione fulcitur. Quid quod Tertullianus libro De resurrectione carnis, scripsit, Victus fulcimenta ad vitæ præsidia? Non dissimile est illud Seneca in Hercule furente : Mortate coelo non potest jungi genus. Athenagoras legatione obita pro Christianis, et Justinus martyr non uno loco docent ex iis fa- bellis ne commodam quidem physiologiam, aut al- legoriam exsculpi posse. Lege et Senecam in lip- polyto. Cicero De legibus, lib. u : Magnum audare que consilium Græcia suscepit, quod cupidinum et amorum simulacra in gymnasiis consecravil, (90) Τινὲς μὲν οὖν ἀγγέλους ἐνταῦθα τῇ κλή (91) Θνητοῖς μὲν οὖν σώμασι τροφὴν ὑπέρ- (92) Φύσις γὰρ ἄσαρκος οὐ συμπλέκεται στ (95) Δαιμόνων γάμους μυθογραφῶσι, καὶ ἔρω
Ἄρτι γὰρ Ἑβραῖοι τὴν Αἴγυπτον καταλιπόντες, εἰδωλολατρείας ἔτι δυσωδίαν ἔφερον, ὡς ἄχρι τῶν ἀλόγων τὴν θείαν καταρυπαίνειν προσκύνησιν. Νόμον γὰρ ἔχουσι τὴν νόσον τῆς θρησκείας οἱ Αἰγύπτιοι. Ἴβις γὰρ θεὸς παρ’ αὐτοῖς ἐνομίζετο, καὶ κύων, καὶ λέων, καὶ κροκόδειλός τε σὺν τούτοις εἰς θυσίαν κομίζεται, καὶ πρόβατον προσκυνεῖται. Οὐκ ἀπήλλακτο δὲ τῆς νόσου ταύτης οὐδὲ τῶν Ἑβραίων τὸ γένος, ἀλλ’ ἐστηλίτευσε τὸ πάθος ἡ ἔρημος. Προσεκύνουν γὰρ ἐν τῇ ἐρήμῳ, καθάπερ ἐν Αἰγύπτῳ, τῷ μόσχῳ. Καὶ ἡ μὲν θάλαττα δι’ αὐτοὺς παρὰ φύσιν ἐσχίζετο· ὁ δὲ λαὸς τῆς ἀσεβείας οὐκ ἀπεσχίζετο, ἀλλ’ ηὐτομόλει τῷ τρόπῳ πρὸς Αἴγυπτον. Ἐνταῦθα τοίνυν ὁ Θεὸς ἀνθίστησι πανσόφως τῷ πάθει τὸ φάρμακον· καὶ ταῖς διατάξεσι διακρίνας τῶν ἀλόγων τὴν φύσιν, τὰ μὲν κέκληκε καθαρὰ, τὰ δὲ ἀκάθαρτα προσηγόρευσεν· ἵνα τὰ μὲν ὡς ἀκάθαρτα βδελυττόμενοι, τὰ δὲ ὡς καθαρὰ διεσθίοντες, δι’ ἑκατέρων τοῦ θρησκεύειν ἀπόσχωνται, ἵνα γένηται ψυχῆς ἴαμα τοῦ νόμου τὸ πρόσταγμα· καὶ φέρει τὴν ὕβριν τῶν κτισμάτων ἐπὶ τῶν ὀνομάτων ὁ Θεὸς, ἵνα τῶν ἀνθρώπων τὴν νόσον ἰάσηται, ἵνα κωλύσῃ τὴν εἰδωλολατρείαν ἄχρι τῶν ζώων ὁδεύουσαν.
θωμεν τὸ τῆς τιμωρίας φιλάνθρωπον. Εἶδον, φησίν, οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων. Ζητεῖν πρότερον ἀναγκαῖον τίνας υἱοὺς Θεοῦ τὸ θεῖον ἐκτίθεται λόγιον ; Τινὲς μὲν οὖν ἀγγέλους ἐνταῦ θα τῇ κλήσει μηνύεσθαι εφαντάσθησαν (90), φωνὴν ἐξ ἀνοίας ἀφέντες πολεμοῦσαν τῇ φύσει. Πῶς γὰρ ἄσαρκος φύσις ἀγγέλων ἐπιθυμίᾳ τῶν σωμάτων ἡλί- σκετο ; Νόμοις γὰρ προσφόροις ἑκάστην φύσιν ὁ Δη- μιουργὸς ἡσφαλίσατο, καὶ ἐπέπηγεν ἐν τοῖς ἑαυτῶν μέτροις καὶ ὅροις τὰ κτίσματα. Θνητοῖς μὲν οὖν σώ μασι τροφὴν ὑπέρεισμα δέδωκε (91), καὶ τῇ διαδοχῇ τὴν τοῦ γένους διαμονὴν ἐτεχνιτεύσατο, ἄῤῥεν διά πλασμα, καὶ θῆλυ, καὶ σχήματα πρὸς διαδοχὴν εὐάρο μοστα τεκτηνάμενος. Αόρατος δὲ φύσις τροφῆς ἀνενδεής, οὐκ εἰς ἄῤῥεν καὶ θῆλυ μεμέρισται, οὐ γάμῳ, καὶ τόκῳ, καὶ διαδοχή, κατὰ τὸ γένος πλα τύνεται. Φύσις γὰρ ἄσαρκος οὐ συμπλέκεται σύ μπσι (92), κἂν Ἕλληνες δαιμόνων γάμους μυθογρα φῶσι καὶ ἔρωτας (95). Δαιμονικὸν ἄρα καὶ τοῦτο τέχνημα. Τὴν νόσον τῷ λόγῳ σεμνύνοντες δαίμονες, καὶ ἄχρις ἑαυτῶν τὸ πάθος ἀνάγουσι, τὴν ἀκόλαστον φλόγα τοῖς ἀνθρώποις ἀνάπτοντες, καὶ τῆς ἑαυτῶν σει μηνύεσθαι ἐφαντάσθησαν. Οὗτοί εἰσιν οἱ πονηροί, οἳ τὸ ἀγγέλων ὄνομα ὑποδυόμενοι τὰς μὲν ὀρθοῦ λόγου θυ γατέρας επιστήμας καὶ ἀρετὰς οὐκ εἰδότες, τὰς δὲ θνητὰς τῶν ἀνθρώπων ἀπογόνους ἡδονὰς μετερχόμε "Οτι άτρεπτον τὸ θεῖον. "Ηδη δὲ καὶ ἄγγελοί τινες ἀκρα- τεῖς γενόμενοι ἐπιθυμίᾳ ἀλόντες οὐρανόθεν δεῦρο και ταπεπτώκασιν. Πολλοὶ γὰρ ἄγγελοι Θεοῦ γυναιξί συμμιγέντες ὑβριστὲς ἐγέννησαν παῖδας, καὶ πάντας υπερόπτας καλοῦ διὰ τὴν ἐπὶ τῇ δυνάμει πεποίθησιν. Εκεί νοι μὲν εἰς ἐπιθυμίαν πεσόντες παρθένων, καὶ ἥττους σαρκὸς εὑρεθέντες. Πῶς γὰρ ἄσαρκος φύσις ἀγγέλων ἐπιθυμίᾳ τῶν σωμάτων ἡλίσκετο; Αλλ' οὐδὲ υἱὸς τοῦ Θεοῦ κέ- κληται τῶν ἀγγέλων οὐδεὶς, ἄνθρωποι δὲ μόνοι τῇ κλήσει σεμνύνονται. Αι γελοί μου, υἱοὶ Θεοῦ, υἱ ἄσαρκος. εισμα δέδωκε, μασι. τας. BASILII SELEUCIENSIS Viderunt, inquit, Glii Dei filias hominum. Primum À quæri oportet quosnam filios Dei sacra exponant oracula. Nonnulli igitur hic angelos ca appellatione designari sunt commenti, ex amentia vocem hanc mittentes cum natura pugnantem. Quo pacto enim, quæ sine carne est, angelorum natura corporum cupidine caperetur? Legibus enim congruentibus quamque naturam opifex Deus communivit, et suis modis, ac terminis creature compacta sunt. Mortalibus itaque corporibus cibum dedit pro ful- tura, et successione generis perpetuitatem molitus est, masculum figmentum, et femineum, ac figuras ad successionem perquam appositas fabricatus. Ju- visibilis vero natura cibi non indiga in marem et feminam serta non est, non nuptiis, non nixu, non successione generis propagatur. Naturæ enim carne destitutæ nihil est cum corporibus consortii, etsi Græci dæmonum nuptias fabulentur, et amo- res, quod profecto dæmonum artificium est. Eam dæmones ægritudinem sermonibus extollentes, ejus quoque affectus in se vim producunt, ut inconti- mentiæ flamman hominibus succendant, et contra B CL. DAUSQUEIL NOTE. Philo libro De gi- gantibus id firmat e psalmo: Immissiones per ange- los malus, ubi subdit : vo. Item libro Clemens Alex. libro tertio Sirom.: Josephus Antiquitatum lib. prinio, ca- pile : Athenagoras, Apologia pro Christianis loquens de angelis : Et alii non pauci angelorum cu mulieribus consuetudinem hoc e Scripturæ loco invulgarunt, quorum opinatio frangitur tum Basilii auctoritate, tum ejus inexpugnabili ratione hac : Quomodo enim incorporalis angelorun natura corporum cupidine caperetur? Idem cum Ba- silio sentit divus Chrysostomus Hon. in Gen. et libro quinto De sacerdotio, capite septimo innuit. Theodoretus Quæst.37 in Gen. hoc ficium ait ab iis, qui libidinari et lupari amant, atque e suo figmento nequitia patrocinium qurritant. Epiphanius libro primo, hæresi 19, et pro fabula, et pro hæresi id habet. S. Philastrius episcopus Brixiensis cap. sui Catalogi inter hæreses reeenset. Item a Basilio facit divus Augustinus libro decimoquinto De civil., capite vicesimo tertio, et Cassianus libro x11 Colla- tion., capite octavo. Altera D. Basilii ratio nobis examinanda est hæc : neque angelorum ullus Dei filius est appellatus; soli vero homines hac appella- tione gloriantur. Huic quoque rationi subscribit divus Chrysostomus in Genesim. Nihilominus Sixtus Senensis vir apprime doctus et intelligens, libro quinto Bibl. capite septuagesimo secundo, angelos tilios Dei appellari docet ex locu Jubi, cap. xxxvi, C D idque non sine assensu nostro. Verum Basilius et Chrysostomus recte ratiocinantur; sequuntur enim versionem Septuaginta Interpretum, quæ habet &y- non versio Chaldaica, et communis. Denique Scripturæ viribus statuendum nobis est minime fieri posse ut angeli coeant in foedere carnis; idque ex hoc capite solo. Primum Deus promittit ob carnalem illam fœditatem Spiri- tum suum non permansurum in homine : et si pec- calum est augelorum, sit et poena. Secundo ratio- nem addit : Quia caro est (Gen. vi, 3). Angelus an- tem Tertio decretum de diluvio factum est, cum jam vidisset Deus: Quod multa malitia hominum esset in terra (ibid. 5); et : Vidit Deus ter- ram esse corruptam (ibid. 12); et : Omnis quippe caro corruperat viam suam (ibid.); quæ omnia angelis tri- bui nequeant. Alit multi restant versus, quibus ho- minum, et carnis crebra mentio : angelorumi, aut spirituum nulla. Mortalibus itaque corporibus cibum dat pro fultura. Horatius lib. ii, Sat. iii : Deficient inopem vence te, ni cibus atque Ingens accedat stomacho fultura ruenti. Momone audaciores id genus locutionem, qui car- punt? Si vocem damnant, ea plurimis veterum trița est : si dictionem, naturæ conditione fulcitur. Quid quod Tertullianus libro De resurrectione carnis, scripsit, Victus fulcimenta ad vitæ præsidia? Non dissimile est illud Seneca in Hercule furente : Mortate coelo non potest jungi genus. Athenagoras legatione obita pro Christianis, et Justinus martyr non uno loco docent ex iis fa- bellis ne commodam quidem physiologiam, aut al- legoriam exsculpi posse. Lege et Senecam in lip- polyto. Cicero De legibus, lib. u : Magnum audare que consilium Græcia suscepit, quod cupidinum et amorum simulacra in gymnasiis consecravil, (90) Τινὲς μὲν οὖν ἀγγέλους ἐνταῦθα τῇ κλή (91) Θνητοῖς μὲν οὖν σώμασι τροφὴν ὑπέρ- (92) Φύσις γὰρ ἄσαρκος οὐ συμπλέκεται στ (95) Δαιμόνων γάμους μυθογραφῶσι, καὶ ἔρω
PG 85:89Καὶ φέρει τὴν ἀκάθαρτον κλῆσιν ἐπὶ τὰ κτίσματα, ἵνα καθαρὰν ἀσεβείας φυλάξῃ τῶν ἀνθρώπων τὴν πρόθεσιν. Τοιαύτη μὲν οὖν ἡ τῆς διαιρέσεως αἰτία νενόμισται. Καθαρὸν οὐκοῦν εὐθὺς διὰ τὴν βρῶσιν εὐκαταφρόνητον, ἀλλ’ ὡς ἀκάθαρτον ἐκλήθη τῷ νόμῳ, ἡ κλῆσις τὸ σέβας ἐσύλησε. Συντρέχω γὰρ ὑμῖν τῷ Νῶε θηρεύοντι. Εἰ τοίνυν ἡ τῶν ζώων διάταξις διὰ Μωσέως, ὁ Νῶε δὲ προλαβὼν χρόνῳ τοῦ νόμου τὴν δόσιν, πόθεν εἶχε τὴν γνῶσιν, ὧν τὴν διάγνωσιν οὐκ ἐδέξατο; Καὶ, ὧν οὐκ ἐδιδάχθη τὴν διάκρισιν, πῶς τὴν ἐκλογὴν ἐπιστεύετο; Ἀπὸ μὲν τῶν καθαρῶν ἑπτὰ ἑπτὰ, ἀπὸ δὲ τῶν μὴ καθαρῶν, δύο δύο φυλάττειν ἀναγκαζόμενος. Συνάπτεται δὲ τούτῳ καὶ ἕτερον· Πῶς ἄνθρωπος εἷς θηρευτὴς τῶν τοιούτων ζώων ἐγίνετο; τῶν ἐν ἀέρι πτηνῶν, τῶν ἐπὶ γῆς κρυπτομένων ζώων ἁπάντων; χερσαίων, πτηνῶν, ὧν μέρη μυρία; ἡμέρων, ἀγρίων; τὰ μὲν τάχει, τὰ δὲ δυνάμει, τὰ δὲ πτήσει διαφεύγει τὴν θήραν; Ἀλλ’ οὐ τοῦτο προςτάττει ὁ Θεὸς, ἀλλ’ ἀναπετάσαντα τὴν κιβωτὸν, ὑποδέχεσθαι τὰ προσφεύγοντα παρακελεύεται. Ἀπόῤῥητος γὰρ ἐπῆξις καὶ σύνθημα θεῖον, καὶ δρόμος ἐγένετο ζώων αὐτόκλητος. Νῶε δὲ ἵστατο ξενοδοχῶν τὰ προστρέχοντα.
καταψηφίζονται φύσεως, ἵνα τοὺς ἀθλίους τῶν ἀν- θρώπων τοῖς πάθεσιν ἐκβακχεύσωσιν. Οὐ τοίνυν ὁ λόγος ἐνταῦθα ἀγγέλων καθάπτεται· ἀλλ᾽ οὐδὲ υἱὸς τοῦ Θεοῦ κέκληται τῶν ἀγγέλων οὐδείς· ἄνθρωποι δὲ μόνοι τῇ κλήσει σεμνύνονται. Ἐφ᾽ ὧν γὰρ ἡ τῆς εἰκόνος ἀξία, ἐπὶ τούτων τῆς υἱοθεσίας συντρέχει τη δώρον. Τί οὖν ἐστιν ὅ φησιν· ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων ; Τὸ γένος προστάγματι θείῳ διηρεῖτο. Δύο γὰρ παῖδες ἐξ Ἀδὰμ παραληφθέντες, ὁ Κάϊν τε, καὶ ὁ Σήθ, ἀρχὴν ἑκάτε μος ἐξ αὐτοῦ τῇ φύσει δεδώκασιν. Αλλ' ὁ μὲν Κάϊν ἀδελφικὴν δεξιάν αἵματι φοινίξας ἀδελφικῷ, αὐτὸς μὲν τρόπιν πολυχρονίῳ (94) καταδικάζεται, νόμος μετὰ τὸν φόνον περὶ φόνου τοῖς ὁρῶσι γινόμενος· διάδοχον δὲ τῶν παρανόμων τρόπων τὸ γένος κτησά- μενο, κληρονόμους καὶ τῆς κατάρας (95) τοὺς ἐγ γόνους κατέλιπεν. Ὁ δὲ Σὴν ἐπαινέτην τῆς ἀρετῆς τὸν Δεσπότην κτησάμενος, καὶ τῷ τρόπῳ πρὸς τὸν ᾿Αβελ δραμών, γέρας ἀρετῆς τὸ καλεῖσθαι παῖδας Θεοῦ τοὺς ἑαυτοῦ παῖδας (96) ἐδέξατο· καὶ κλήσις νικῶτα τὴν φύσιν, τὴν ἀξίαν ἐκήρυττε. Οὐκοῦν, εἰ καὶ τῷ γένει συνήπτοντο, τῷ γοῦν τρόπῳ διίσταντο. Καθάπερ ύστερον νόμος τους Ισραηλίτας τῆς τῶν ἐθνῶν ἐπιμίξεως ἐχώριζε, καὶ διάταξις τῆς πρὸς ἐκείνους ὁμιλίας ἀπετείχιζεν, ἵνα τῆς εἰδωλολατρείας ἀναστείλῃ τὴν μίμησιν· οὕτω καὶ τοῖς πρώτοις τῶν ἀνθρώπων ἐνομοθέτει Θεός, τῷ χωρισμῷ τῆς κακίας τὴν ἀρετὴν φυλάττων ἀνάθευτον. Οἱ μὲν οὖν υἱοὶ Θεοῦ χρηματίζουσιν οἱ υἱοὶ τοῦ Σήθ, σύμβολον τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος τὴν προσηγορίαν ἐπιφερόμε- νοι. Οἱ δὲ τοῦ Κάϊν τὴν τῶν ἀνθρώπων ἔφερον κλῆ σιν, γυμνὸν ἀξίας τὸ τῆς φύσεως όνομα φέροντες. Καὶ δύο τινὲς ρύακες τοῦ γένους (97) ἀλλήλων κει χωρισμένοι προήεσαν. ᾿Αλλὰ χρόνος ἐν μέσῳ πολὺς καὶ οἱ τοῦ Σὴν ἀπόγονοι, οἱ τὴν ἀγαθὴν μερίδα διαλαχόντες, οἱ καὶ προσηγορίᾳ τετιμημένοι, καὶ τῆς πατρώας εὐλογίας διάδοχοι, θυγατέρας ἐν τοῖς τοῦ Κάϊν ἀπογόνοις ὁρῶντες ὡραίας, λαμπράς, καὶ κάλ λεσιν ἀνθούσα:, ταῖς ἐπιθυμίαις τὸν λογισμὸν παρα- δόντες αἰχμάλωτον, τὰ μὲν τοῦ Θεοῦ πατοῦσι προσο τάγματα, ταῖς δὲ τῶν καταράτων συμπλοκαίς ἀναφύρονται, θνητὴν ἀπόλαυσιν ἀθανάτου πόθου προτιμήσαντες, καὶ νοθεύουσι γένος δι' ἀρετῆς ὁδοῦ σαν, καὶ ταῖς παρανομίαις ἡ φύσις ἐκαπηλεύετο· τῷ γὰρ πόθῳ δουλεύοντες ἐμιμοῦντο τὸν τρόπον. Τοῦτο πέπονθε καὶ Ἰσραὴλ ἐν τοῖς ὕστερον. Νικήσαντες γὰρ Μαδηναίους ἐν παρατάξεσι, γυναικῶν ἡλίσκοντο τρόμῳ, κατάρα. παϊδας. ῥύαξ, Συνέχει τῆς φιλανθρωπίας διὰ σοφίας τοὺς εὐακας. ῥύακες εἰς τὴν Καταναίαν ἐγγυτάτω φέρονται. Ιιι Ρύαξ, περικεφαλαία, πύργος, δύομαι, ORATIO VI. B A naturam suam suffragium ferunt, ut miseros nor D tales amoris perturbatione debacchari faciant. Non igitur hic diving Litteræ angelos tangunt. Imno neque Dei Alius vocatus est angelorum ullus: sed hoc appellationis honore soli gloriantur homines. Nam in quibus imaginis refulget dignitas, in iis adoptionis gratia concurrit. Quid tandem quod ail? Videntes filii Dei filias hominum. Genus hominum divino mandato distractum fuit. Siquidem duo ex Adamo suscepti liberi, Cainus et Sethus, originem ex se singuli naturæ dederunt. Cainus quidem fra- ternam dextram fraterno sanguine cam purpuras- sel, lento tornento adjudicatur; post cadem spe- ctatoribus ipse de cæde lex exsistit. Nactus vero progeniem in mores nefarios succedentem reliquit etiam posterns devotionis hæredes. Setbus vero cum Deum suæ virtutis laudatorem invenisset, et ad Abelum moribus accederet, hoc virtutis præ- mium tulit, ut sui filii Dei filii vocarentur, et quæ naturam superabat appellatio, dignitatem deprædi- caret. Itaque, etsi genere conjuncti, moribus tamen disjuncti erant. Quemadmodum Israelitas postea lex a gentium commistione sejungebat, et decretum quasi muro interjecto ab eorum consuetudine se- parabat, ut idololatria reprimeret imitationem : sic et primis hominum eam legem Deus posuit, per virtutis ab improbitate discretionem virtutem servans impollutam. Filii Sethi ergo filii Dei nun- cupantur, tesseram initæ cum Deo familiaritatis ipsam proferentes nuncupationem. Contra Caini C liberi hominum appellatione continebantur, naturæ nomen sortiti absque ulla dignitate. Et duo generis rivi ab inviceın distracti proruperunt. Verum non parum interea fuit temporis, et Sethi posteri par- tem adepti meliorem, et appellatione honorati, et paterna benedictionis hæredes, flias ex Caini poste ritate formosas conspicati, splendidas et ornatu florentes, servəmque libidini rationem tradentes, divina calcant edicta, et exsecrabilium congressu fœ- dantur, fluxam et caducam voluptatem æternarum rerum votis anteferentes adulterant indolem sue- tam virtutis ire vias, ac iniquitatis natura manci- patur. Nam cupiditati obsequentes, earum mores imitabantur, quod et Israeli postea contigit. Nam cum Madianitas acie devicissent, capti sunt amore moliebri velut in acie, et intemperantiæ pretium idolorum veneratio ab iis reposcebatur. Ea vero NOTÆ. CL. DAUSQUEI reponit idque satis est probabile. rotionis hæredes; detestationis, aut exsecrationis quibus lam fuisset clarius. Secutus sum Suetonium in Caligula cap. 3: Levis adeo el innoxius, ut P¡- soni decreta sua rescindenti non prius succensere in animum induxerit, quam beneficiis quoque et devo- tionibus impugnari se comperisset. Vetus quoque Lexicum : Devotio, Apposita Scripturae interpretatio, quam placitam quoque invenio D. Augustino libro xv, cap. De civitate. rivus. Νon dissimili metaphora extulit Ora- Lione de Chananca : Sapientissime cohibet humani- tanis sua rivus, sive, ut loquitur Tullius, fontes. Strabo, lib. vi, extra metaphoram posuit pro alveis, et meatibus ignium, quos Ætna vomit : Kal yàp of vulgaribus lexicis nihil est tale. Hesychius ipse : quod ad rem nostram haud pertinet : tunc enim est a tutor, servo. (94) Τρόπῳ πολυχρονίῳ. P. Andreas Schottus (95) Κληρονόμους καὶ τῆς κατάρας. Verti de- (96) Τὸ καλεῖσθαι παῖδας Θεοῦ τοὺς ἑαυτοῦ (97) Δύο τινές ῥύακες τοῦ γένους. Gloss
PG 85:91Εἶχε δὲ τῶν προσιόντων τὴν γνῶσιν καθάπερ ἑώρα. Δύο μὲν πρὸς αὐτὸν χωροῦντα, τοῖς ἀκαθάρτοις προσελογίζετο· ἑπτὰ δὲ βαδίζοντα βλέπων, καθαρὸν εἶναι κατάλογον ἐδιδάσκετο. Καὶ ἦν ἄγραφος ζώων διάκρισις, μετρουμένη τῷ βλέμματι· οὐκ ἐδέετο φωνῆς διδασκούσης, ἀριθμὸν ἔχων τῶν ὁρωμένων διδάσκαλον. Τοῦτο δηλῶν ὁ Θεὸς ἔλεγεν· Εἰσάξεις παρὰ σεαυτῷ · τουτέστιν, Οὐ θηρεύσεις, οὐ κοπιάσεις· ὑποδέχου προςφεύγοντα, μὴ θήρευε φεύγοντα. Ἄξω γὰρ πρὸς σὲ τὰ ζῶα, καθάπερ τῷ πρωτοπλάστῳ τὸ πρότερον· σὺ δὲ αὐτοῖς, ἀντὶ τοῦ παραδείσου τὴν κιβωτὸν ἀναπέτασον. Γενοῦ δεσπότης ζώων τοῦ Ἀδὰμ τιμιώτερος. Ἐκεῖνος ἔδωκε τὴν κλῆσιν, σὺ χαρίζου τὸ σώζεσθαι. Τί δήποτε οὖν τῶν μὲν ἀκαθάρτων συστέλλει τὸν ἀριθμὸν, ἀνὰ δύο κελεύσας εἰσάγεσθαι· πλατύνει δὲ τὸν τῶν καθαρῶν, ἑβδομαῖον τὸ γένος προστάξας φυλάττεσθαι; Εἰ γὰρ ἐπίσης βούλεται σώζεσθαι τὰ ἴχνη τῆς φύσεως, τί μὴ τοῦ ἀριθμοῦ φυλάττει τὸ μέτρον ἐφ’ ἑκατέρων ἰσόῤῥοπον; καὶ πανυπανσόφως· ὅπου γὰρ πλείων παρ’ ἀνθρώποις ἡ χρῆσις, θυσίας ἀναλισκούσης, βρώσεως διαφθειρούσης, ἐκεῖ καὶ πλείων ἡ εὐθηνία τῆς φύσεως.
τάξεσι. Καὶ μισθὸν ἀκολασίας ἀπῃτοῦντο τὴν τοῦ Αt Β εἰδώλου προσκύνησιν· καρπὸν ἀσεβείας τρυγήσαντες ἀπεδείᾳ, καὶ ὅπλοις νικώντες, όμμασιν ἔπιπτον· καὶ δόρασι κρατοῦντες, τοῖς τοῦ κάλλους ἐτιτρώσκοντο βέλεσιν. Αλλ' ἐκεῖνοι μὲν τοῖς τοῦ γένους αἵμασιν ἐκαθαίροντο· τούτοις δὲ καθάρσιον παρανομίας και τακλυσμός ηὐτρεπίζετο. Ηδη μὲν οὖν ὁ κίνδυνο; ἀπετίκτετο, ὁ κατακλυσμὸς ἐστρατεύετο. Καὶ φύσι; ἄλογος, μετὰ τῆς λογικῆς κατεκρίνετο. Τῷ γὰρ ἀνα θρώπῳ τὰ δι᾿ ἄνθρωπον πραχθέντα συνεκινδύνευε, καὶ τοῦ ἄρχοντος πίπτοντος, τὸ ὑπήκοον ἀνηρπάζετο. Τὰς δὲ τῆς φύσεως ἀφορμάς, ὁ τῆς φύσεως Δεσπότης τῷ Νῶε παρατιθέμενος, ἔλεγεν· Εἰσελθε εἰς τὴν κιβωτόν, σὺ καὶ ὁ οἶκός σου (98), ὅτι σε εἶδον δίκαιον ἐνώπιόν μου ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ (99). Ἀπὸ δὲ τῶν κτηνῶν τῶν μὴ καθαρῶν εἰσάγαγε πρὸς σὲ δύο δύο. Φυλαττέ μοι τῆς ἐμῆς κτίσεως λείψανα, σὲ τῶν ἐμῶν δημιουργημάτων ταμίαν έρω γάζομαι, γενοῦ τῆς ἐμῆς χειρὸς μαθητής. γ'. Ἀλλ᾽ εἴποι τις ἄν· Καὶ πῶς εἰκὸς, τῶν ζώων τὰ μὲν εἶναι καθαρά, τὰ δὲ ἀκαθάρτῳ κλήσει μολύ νεσθαι ; Καίτοι σαφῶς ὁ Προφήτης ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἀνεβόησε· Καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς πάντα ὅσα ἐποίησε, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Καὶ εἰ ὁ Θεὸς ὁ πλάττων, πῶς ἀκάθαρτον τὸ πλαττόμενον; Εἰ γὰρ μία μὲν ἅπαντα ἔτεκε κλῆσις (1), μία δὲ χεὶρ ἐπλαστούργει τὰ σύμπαντα, πῶς τὰ μὲν τιμᾶται τῇ φύσει, τὰ δὲ καταισχύνεται τῇ κλήσει; ἢ πῶς ὁ Δημιουργὸς τοῖς ἀκαθάρτοις οὐ συνυβρίζεται; Τοῦ γὰρ πλάττοντος ύβρις τῶν πλαττομένων ή μέμψις. Αλλ' εἰ ζητήσεις τὴν αἰτίαν τῆς κλήσεως, την σοφίαν εὑρήσεις τοῦ κρίναντος. Αρτι γὰρ Ἑβραῖοι τὴν Αἴγυπτον κατα- λιπόντες, εἰδωλολατρείας ἔτι δυσωδίαν ἔφερον, ὡς ἄχρι τῶν ἀλόγων τὴν θείαν καταρυπαίνειν προσκύ νησιν. Νόμον γὰρ ἔχουσι τὴν νόσον τῆς θρησκείας οἱ Αἰγύπτιοι (2). 1δις γὰρ θεὸς παρ' αὐτοῖς ἐνομί Καὶ πᾶς ὁ οἶκός σου. Ἀπὸ δὲ τῶν κτηνῶν τῶν καθαρῶν εἰσάγαγε πρὸς σὲ ἑπτὰ ἑπτὰ, ἄρσεν καὶ θῆλυ ; εκ Κλῆσις Θεοῦ ζωοποιοῦντος τοὺς νεκροὺς, καὶ καλοῦντος τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα· Οὗτος τὰ μὴ ὄντα πρὸς τὸ εἶναι καλεῖ. Κλῆσις έτεχε ὀρθοῦ λόγου θυγατέρας εἶναι ἐπιστήμας καὶ ἀρετάς· Αἰγύπτιοι. Νόσος παρὰ τὸ ἐστερῆσθαι του σώου, σόου. Νόσος Νόσον ἔχειν ἀντὶ τοῦ φαῦλον ἦθος ἔχειν, Θρησκεία παρὰ τὴν τῶν Θρακῶν ἐπιμέλειαν. κλέος ει όνειδος. θρησκείαν, θεοσέβειαν, BASILII SELEUCIENSIS ratione pro fructu impietatis novam impietatem A vindemiabant, cumque armis vincerent, oculis la- bebantur; hastilibus cum superiores essent, formæ jaculis vulnerabantur. Sethi filii generis sangui- ne purgabantur : Cain vero posteris nequitia pur- gandæ diluvium apparabatur. Jam ergo periculum creabatur, diluvium armabatur, et natura a ratione aliena cum rationali judicabatur. Nam una cum homine, quae hominis causa producta fuerant peri- clitabantur, et cadente principe subjecti tolleban- tur,atque naturæ auxilium naturæ Dominus Noemo tradens, ait : Ingredere tu, et domus tua in arcam, te enim vidi justum coram me in generatione hac. Ex omnibus animantibus mundis tolles seplena et septena, masculum et feminam; de animantibus vero immundis intromitte duo et duo ". Serva mihi crea- tionis meæ reliquias, te rerum nearum custodein facio, esto manus meæ discipulus. sentaneam quædam esse mundi, quædam appella- tione immunda deturpari? Certe luculente prius exclamavit propheta: Viditque Deus cuncta, quæ fecerat, et erant bona valde "r. Quod si Deus fugit, qua ratione figmentum sit immundum ? Si enim omnia una produxit vocatio, unaque formavit ma- nus omnia, quomodo quædam suapte natura hono- rantur, alia contra turpius appellantur? aut quo- modo simul cum puris opifex non informatur? nam opificis contumelia est operis vituperatio. Sed si ap- pellationis rationem quæsiveris, sapientiam inve- nies Dei ea secernentis. Olitn enim Hebræi, Ægy- pto relicta, idololatriæ graveolentiam usque adeo ferebant, ut debitum Deo cultum brutorum gene- ratione commacularent. Nam apud Ægyptios su- perstitionis insanitas pro lege obtinuit. Siquidem . « Gen. vii. 1, C CL. DAUSQUEII NOTÆ. venit cum versione communi, quæ habet: Et domus tua; nec aliter legunt Biblia regia Septuaginta la- xius, si vocem spectes et loquendi modum, non si sententiam, sæpe omissas a Basilio voces vel quod non neces- sariæ, vel quod dicendi calore excidissent, ego quo- que prætereo : verum ubi aliud ratio postulat sup- plementum quandoque submitto. Sic ergo hunc lo- cum supples: his enim arripit quæstionis occasionem. hic vox est imperiosior, et auctoritate præ- diti. Eneid., VII : Imperat. Ille intra tecta vocari Apostolus ad Romanos 1v : Qui vi- vificat mortuos et vocal ea quæ non sunt, tanquam ea que sunt. Ad hoc exemplum est illud Basilii Oratione in Jonam de Deo : vero dietum, quod modo supra excitatus. Philo dixit Recta rationis filias esse scientias et virtutes. enim sive a privatione sui etymologus. Suidas : In morbo esse pro pravis esse moribus. - vocala est Vos ambigua, uι Hoc loco deterio- ris religionis est symbolon, itaque creberrime ab Epiphanio capitur, Contra hæreses, et ab aliis : quandoque in meliorem partem, et ad veri nominis cultumn accommodatur. Vide D. Augustinum lib. De civil., capite prinio, qui Dei cultum pro uno habei. 5. Verumenimvero dicat aliquis : Quam vero con- 2. 67 Gen. 1, 31. (98) Καὶ ὁ οἶκός σου. Belle luc luco Basilio con- D (99) Ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ. In citanda Scriptura (1) Εἰ γὰρ μία μὲν ἅπαντα ἔτεκε κλῆσις. (2) Νόμον γὰρ ἔχουσι τὴν νόσον τῆς θρησκείας
Ὅπου δὲ αὔταρκες τὸ μένον εἰς δημιουργίας ὑπόμνημα, ἐκεῖ καὶ μικρὸς ἀριθμὸς πρὸς φυλακὴν τοῦ γένους ἁρμόδιος. Ῥᾴδιον μενοῦν ἦν τῷ Θεῷ καὶ τῶν περισωθέντων ζώων περιφρονήσαντι, πάλιν πληρῶσαι ζώων τὰ σύμπαντα. Φθεγξαμένου γὰρ μόνον Θεοῦ, παιδοποιὸς πάλιν ἡ κτίσις ηὑρίσκετο· καὶ τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμοῦ διαφορὰν ἐνίκησεν ἂν ἡ τοῦ λόγου φορά. Ἀλλ’ οὐ τοῦτο ποιεῖ· πανσόφως· οὐδὲ πανολεθρίᾳ καταδικάζει τὴν φύσιν, ἵνα μὴ νέαν κτίσιν ἐπαγάγῃ τοῖς φθάσασι, μηδὲ γένηται τῆς δευτέρας ἡ πλάσις, τῆς προτέρας κατάγνωσις· μηδὲ δόξαν ἁρπάσῃ μεταμελείας ὁ Κτίστης, ἀφ’ ἑτέρας εἰς ἑτέραν ἐρχόμενος· τάχα δ’ ἂν καὶ ἕτερος ὑποψευσθῇ δημιουργὸς τοῦ προτέρου φιλανθρωπότερος· καὶ ἦν ὁ πλάστης ἀμφίβολος, οὐκ ὄντος ἀρχαίου γνωρίσματος. Διὰ τοῦτο τηρεῖ τὰ τῆς ἀρχαίας πλάσεως σύμβολα, καὶ τοῖς δευτέροις ἐκ τῶν προτέρων μετοχετεύει τὴν αὔξησιν, καὶ τοῦ κατακλυσμοῦ μεταβλαβοῦντος, ἡ τοῦ γένους ἐφυλάττετο ῥίζα, ἵνα καὶ τῆς παλαιᾶς δημιουργίας τὰ πρεσβεῖα φυλάττηται, καὶ ὁ δημιουργὸς ἐκ φιλανθρωπίας θαυμάζηται, κατακλυσμὸν χαλινώσας, καὶ τὸ λογικὸν ζῶον ὑψούμενος. δ.
τάξεσι. Καὶ μισθὸν ἀκολασίας ἀπῃτοῦντο τὴν τοῦ Αt Β εἰδώλου προσκύνησιν· καρπὸν ἀσεβείας τρυγήσαντες ἀπεδείᾳ, καὶ ὅπλοις νικώντες, όμμασιν ἔπιπτον· καὶ δόρασι κρατοῦντες, τοῖς τοῦ κάλλους ἐτιτρώσκοντο βέλεσιν. Αλλ' ἐκεῖνοι μὲν τοῖς τοῦ γένους αἵμασιν ἐκαθαίροντο· τούτοις δὲ καθάρσιον παρανομίας και τακλυσμός ηὐτρεπίζετο. Ηδη μὲν οὖν ὁ κίνδυνο; ἀπετίκτετο, ὁ κατακλυσμὸς ἐστρατεύετο. Καὶ φύσι; ἄλογος, μετὰ τῆς λογικῆς κατεκρίνετο. Τῷ γὰρ ἀνα θρώπῳ τὰ δι᾿ ἄνθρωπον πραχθέντα συνεκινδύνευε, καὶ τοῦ ἄρχοντος πίπτοντος, τὸ ὑπήκοον ἀνηρπάζετο. Τὰς δὲ τῆς φύσεως ἀφορμάς, ὁ τῆς φύσεως Δεσπότης τῷ Νῶε παρατιθέμενος, ἔλεγεν· Εἰσελθε εἰς τὴν κιβωτόν, σὺ καὶ ὁ οἶκός σου (98), ὅτι σε εἶδον δίκαιον ἐνώπιόν μου ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ (99). Ἀπὸ δὲ τῶν κτηνῶν τῶν μὴ καθαρῶν εἰσάγαγε πρὸς σὲ δύο δύο. Φυλαττέ μοι τῆς ἐμῆς κτίσεως λείψανα, σὲ τῶν ἐμῶν δημιουργημάτων ταμίαν έρω γάζομαι, γενοῦ τῆς ἐμῆς χειρὸς μαθητής. γ'. Ἀλλ᾽ εἴποι τις ἄν· Καὶ πῶς εἰκὸς, τῶν ζώων τὰ μὲν εἶναι καθαρά, τὰ δὲ ἀκαθάρτῳ κλήσει μολύ νεσθαι ; Καίτοι σαφῶς ὁ Προφήτης ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἀνεβόησε· Καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς πάντα ὅσα ἐποίησε, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Καὶ εἰ ὁ Θεὸς ὁ πλάττων, πῶς ἀκάθαρτον τὸ πλαττόμενον; Εἰ γὰρ μία μὲν ἅπαντα ἔτεκε κλῆσις (1), μία δὲ χεὶρ ἐπλαστούργει τὰ σύμπαντα, πῶς τὰ μὲν τιμᾶται τῇ φύσει, τὰ δὲ καταισχύνεται τῇ κλήσει; ἢ πῶς ὁ Δημιουργὸς τοῖς ἀκαθάρτοις οὐ συνυβρίζεται; Τοῦ γὰρ πλάττοντος ύβρις τῶν πλαττομένων ή μέμψις. Αλλ' εἰ ζητήσεις τὴν αἰτίαν τῆς κλήσεως, την σοφίαν εὑρήσεις τοῦ κρίναντος. Αρτι γὰρ Ἑβραῖοι τὴν Αἴγυπτον κατα- λιπόντες, εἰδωλολατρείας ἔτι δυσωδίαν ἔφερον, ὡς ἄχρι τῶν ἀλόγων τὴν θείαν καταρυπαίνειν προσκύ νησιν. Νόμον γὰρ ἔχουσι τὴν νόσον τῆς θρησκείας οἱ Αἰγύπτιοι (2). 1δις γὰρ θεὸς παρ' αὐτοῖς ἐνομί Καὶ πᾶς ὁ οἶκός σου. Ἀπὸ δὲ τῶν κτηνῶν τῶν καθαρῶν εἰσάγαγε πρὸς σὲ ἑπτὰ ἑπτὰ, ἄρσεν καὶ θῆλυ ; εκ Κλῆσις Θεοῦ ζωοποιοῦντος τοὺς νεκροὺς, καὶ καλοῦντος τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα· Οὗτος τὰ μὴ ὄντα πρὸς τὸ εἶναι καλεῖ. Κλῆσις έτεχε ὀρθοῦ λόγου θυγατέρας εἶναι ἐπιστήμας καὶ ἀρετάς· Αἰγύπτιοι. Νόσος παρὰ τὸ ἐστερῆσθαι του σώου, σόου. Νόσος Νόσον ἔχειν ἀντὶ τοῦ φαῦλον ἦθος ἔχειν, Θρησκεία παρὰ τὴν τῶν Θρακῶν ἐπιμέλειαν. κλέος ει όνειδος. θρησκείαν, θεοσέβειαν, BASILII SELEUCIENSIS ratione pro fructu impietatis novam impietatem A vindemiabant, cumque armis vincerent, oculis la- bebantur; hastilibus cum superiores essent, formæ jaculis vulnerabantur. Sethi filii generis sangui- ne purgabantur : Cain vero posteris nequitia pur- gandæ diluvium apparabatur. Jam ergo periculum creabatur, diluvium armabatur, et natura a ratione aliena cum rationali judicabatur. Nam una cum homine, quae hominis causa producta fuerant peri- clitabantur, et cadente principe subjecti tolleban- tur,atque naturæ auxilium naturæ Dominus Noemo tradens, ait : Ingredere tu, et domus tua in arcam, te enim vidi justum coram me in generatione hac. Ex omnibus animantibus mundis tolles seplena et septena, masculum et feminam; de animantibus vero immundis intromitte duo et duo ". Serva mihi crea- tionis meæ reliquias, te rerum nearum custodein facio, esto manus meæ discipulus. sentaneam quædam esse mundi, quædam appella- tione immunda deturpari? Certe luculente prius exclamavit propheta: Viditque Deus cuncta, quæ fecerat, et erant bona valde "r. Quod si Deus fugit, qua ratione figmentum sit immundum ? Si enim omnia una produxit vocatio, unaque formavit ma- nus omnia, quomodo quædam suapte natura hono- rantur, alia contra turpius appellantur? aut quo- modo simul cum puris opifex non informatur? nam opificis contumelia est operis vituperatio. Sed si ap- pellationis rationem quæsiveris, sapientiam inve- nies Dei ea secernentis. Olitn enim Hebræi, Ægy- pto relicta, idololatriæ graveolentiam usque adeo ferebant, ut debitum Deo cultum brutorum gene- ratione commacularent. Nam apud Ægyptios su- perstitionis insanitas pro lege obtinuit. Siquidem . « Gen. vii. 1, C CL. DAUSQUEII NOTÆ. venit cum versione communi, quæ habet: Et domus tua; nec aliter legunt Biblia regia Septuaginta la- xius, si vocem spectes et loquendi modum, non si sententiam, sæpe omissas a Basilio voces vel quod non neces- sariæ, vel quod dicendi calore excidissent, ego quo- que prætereo : verum ubi aliud ratio postulat sup- plementum quandoque submitto. Sic ergo hunc lo- cum supples: his enim arripit quæstionis occasionem. hic vox est imperiosior, et auctoritate præ- diti. Eneid., VII : Imperat. Ille intra tecta vocari Apostolus ad Romanos 1v : Qui vi- vificat mortuos et vocal ea quæ non sunt, tanquam ea que sunt. Ad hoc exemplum est illud Basilii Oratione in Jonam de Deo : vero dietum, quod modo supra excitatus. Philo dixit Recta rationis filias esse scientias et virtutes. enim sive a privatione sui etymologus. Suidas : In morbo esse pro pravis esse moribus. - vocala est Vos ambigua, uι Hoc loco deterio- ris religionis est symbolon, itaque creberrime ab Epiphanio capitur, Contra hæreses, et ab aliis : quandoque in meliorem partem, et ad veri nominis cultumn accommodatur. Vide D. Augustinum lib. De civil., capite prinio, qui Dei cultum pro uno habei. 5. Verumenimvero dicat aliquis : Quam vero con- 2. 67 Gen. 1, 31. (98) Καὶ ὁ οἶκός σου. Belle luc luco Basilio con- D (99) Ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ. In citanda Scriptura (1) Εἰ γὰρ μία μὲν ἅπαντα ἔτεκε κλῆσις. (2) Νόμον γὰρ ἔχουσι τὴν νόσον τῆς θρησκείας
Ἀλλὰ πῶς, εἰπέ μοι, τοσούτων ζώων ἡ κιβωτὸς ὑπεδέχετο γένη; Πῶς κατ’ ἀλλήλων ἐκ[πε]πολεμημένα τῇ φύσει πάλιν ἀλλήλοις ἐσπένδετο; πῶς ἑρπετῶν εἰρήνευε φύσις; πῶς τῶν θηρίων τὰ γένη καθ’ ἑαυτῶν κεχαλίνωτο; πῶς σαρκοφάγα μετὰ τῶν χλοηφάγων ηὐλίζετο; ποῖαι τροφαὶ τούτοις, καὶ πόσαι, καὶ πόθεν πρὸς ὅλον ἐνιαυτὸν φρουρουμένοις ἐπήρκεσαν; καὶ πρό γε τούτων πῶς ὁ Νῶε τὴν κιβωτὸν κατεσκεύασεν, οὔπω ναυπηγίας λαβούσης ἀρχήν; πῶς τὰ γένη τῶν ξύλων διέκρινε τῷ πλέειν κατάλληλα; πῶς ἤρκεσε κιβωτὸς πρὸς τοσοῦτον κατακλυσμὸν ἀντιτάξασθαι, ὡς καὶ τῆς φύσεως ἴχνη φυλάττεσθαι; ἀλλ’ ὑπερβαίνει τὴν φύσιν τὰ τάγματα· καὶ λόγος τὰ ὑπὲρ λόγον καταπληττόμενος, μὴ πολυπραγμονείτω τὰ πράγματα. Μίμημα τῆς οἰκουμένης ἡ κιβωτὸς, τὴν τῶν ζώων παρακαταθήκην φυλάττουσα, πλέουσα πόλις, κυοφοροῦσα τὴν κτίσιν, τὰς κοινὰς ὠδῖνας ἐν αὑτῇ περιφέρουσα, ἅπαντα τὸν κόσμον ἔμβρυον ἑαυτῆς περιάγουσα· μία γαστὴρ τὰ ποικίλα τῆς κτίσεως συλλαβοῦσα γεννήματα, ἄψυχος μήτηρ τῶν ἐμψύχων ὑπάρχουσα· πῦργος κατακλυσμοῦ ἰσχυρότερος, τεῖχος ὀρῶν ὑψηλότερον.
τάξεσι. Καὶ μισθὸν ἀκολασίας ἀπῃτοῦντο τὴν τοῦ Αt Β εἰδώλου προσκύνησιν· καρπὸν ἀσεβείας τρυγήσαντες ἀπεδείᾳ, καὶ ὅπλοις νικώντες, όμμασιν ἔπιπτον· καὶ δόρασι κρατοῦντες, τοῖς τοῦ κάλλους ἐτιτρώσκοντο βέλεσιν. Αλλ' ἐκεῖνοι μὲν τοῖς τοῦ γένους αἵμασιν ἐκαθαίροντο· τούτοις δὲ καθάρσιον παρανομίας και τακλυσμός ηὐτρεπίζετο. Ηδη μὲν οὖν ὁ κίνδυνο; ἀπετίκτετο, ὁ κατακλυσμὸς ἐστρατεύετο. Καὶ φύσι; ἄλογος, μετὰ τῆς λογικῆς κατεκρίνετο. Τῷ γὰρ ἀνα θρώπῳ τὰ δι᾿ ἄνθρωπον πραχθέντα συνεκινδύνευε, καὶ τοῦ ἄρχοντος πίπτοντος, τὸ ὑπήκοον ἀνηρπάζετο. Τὰς δὲ τῆς φύσεως ἀφορμάς, ὁ τῆς φύσεως Δεσπότης τῷ Νῶε παρατιθέμενος, ἔλεγεν· Εἰσελθε εἰς τὴν κιβωτόν, σὺ καὶ ὁ οἶκός σου (98), ὅτι σε εἶδον δίκαιον ἐνώπιόν μου ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ (99). Ἀπὸ δὲ τῶν κτηνῶν τῶν μὴ καθαρῶν εἰσάγαγε πρὸς σὲ δύο δύο. Φυλαττέ μοι τῆς ἐμῆς κτίσεως λείψανα, σὲ τῶν ἐμῶν δημιουργημάτων ταμίαν έρω γάζομαι, γενοῦ τῆς ἐμῆς χειρὸς μαθητής. γ'. Ἀλλ᾽ εἴποι τις ἄν· Καὶ πῶς εἰκὸς, τῶν ζώων τὰ μὲν εἶναι καθαρά, τὰ δὲ ἀκαθάρτῳ κλήσει μολύ νεσθαι ; Καίτοι σαφῶς ὁ Προφήτης ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἀνεβόησε· Καὶ εἶδεν ὁ Θεὸς πάντα ὅσα ἐποίησε, καὶ ἰδοὺ καλὰ λίαν. Καὶ εἰ ὁ Θεὸς ὁ πλάττων, πῶς ἀκάθαρτον τὸ πλαττόμενον; Εἰ γὰρ μία μὲν ἅπαντα ἔτεκε κλῆσις (1), μία δὲ χεὶρ ἐπλαστούργει τὰ σύμπαντα, πῶς τὰ μὲν τιμᾶται τῇ φύσει, τὰ δὲ καταισχύνεται τῇ κλήσει; ἢ πῶς ὁ Δημιουργὸς τοῖς ἀκαθάρτοις οὐ συνυβρίζεται; Τοῦ γὰρ πλάττοντος ύβρις τῶν πλαττομένων ή μέμψις. Αλλ' εἰ ζητήσεις τὴν αἰτίαν τῆς κλήσεως, την σοφίαν εὑρήσεις τοῦ κρίναντος. Αρτι γὰρ Ἑβραῖοι τὴν Αἴγυπτον κατα- λιπόντες, εἰδωλολατρείας ἔτι δυσωδίαν ἔφερον, ὡς ἄχρι τῶν ἀλόγων τὴν θείαν καταρυπαίνειν προσκύ νησιν. Νόμον γὰρ ἔχουσι τὴν νόσον τῆς θρησκείας οἱ Αἰγύπτιοι (2). 1δις γὰρ θεὸς παρ' αὐτοῖς ἐνομί Καὶ πᾶς ὁ οἶκός σου. Ἀπὸ δὲ τῶν κτηνῶν τῶν καθαρῶν εἰσάγαγε πρὸς σὲ ἑπτὰ ἑπτὰ, ἄρσεν καὶ θῆλυ ; εκ Κλῆσις Θεοῦ ζωοποιοῦντος τοὺς νεκροὺς, καὶ καλοῦντος τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα· Οὗτος τὰ μὴ ὄντα πρὸς τὸ εἶναι καλεῖ. Κλῆσις έτεχε ὀρθοῦ λόγου θυγατέρας εἶναι ἐπιστήμας καὶ ἀρετάς· Αἰγύπτιοι. Νόσος παρὰ τὸ ἐστερῆσθαι του σώου, σόου. Νόσος Νόσον ἔχειν ἀντὶ τοῦ φαῦλον ἦθος ἔχειν, Θρησκεία παρὰ τὴν τῶν Θρακῶν ἐπιμέλειαν. κλέος ει όνειδος. θρησκείαν, θεοσέβειαν, BASILII SELEUCIENSIS ratione pro fructu impietatis novam impietatem A vindemiabant, cumque armis vincerent, oculis la- bebantur; hastilibus cum superiores essent, formæ jaculis vulnerabantur. Sethi filii generis sangui- ne purgabantur : Cain vero posteris nequitia pur- gandæ diluvium apparabatur. Jam ergo periculum creabatur, diluvium armabatur, et natura a ratione aliena cum rationali judicabatur. Nam una cum homine, quae hominis causa producta fuerant peri- clitabantur, et cadente principe subjecti tolleban- tur,atque naturæ auxilium naturæ Dominus Noemo tradens, ait : Ingredere tu, et domus tua in arcam, te enim vidi justum coram me in generatione hac. Ex omnibus animantibus mundis tolles seplena et septena, masculum et feminam; de animantibus vero immundis intromitte duo et duo ". Serva mihi crea- tionis meæ reliquias, te rerum nearum custodein facio, esto manus meæ discipulus. sentaneam quædam esse mundi, quædam appella- tione immunda deturpari? Certe luculente prius exclamavit propheta: Viditque Deus cuncta, quæ fecerat, et erant bona valde "r. Quod si Deus fugit, qua ratione figmentum sit immundum ? Si enim omnia una produxit vocatio, unaque formavit ma- nus omnia, quomodo quædam suapte natura hono- rantur, alia contra turpius appellantur? aut quo- modo simul cum puris opifex non informatur? nam opificis contumelia est operis vituperatio. Sed si ap- pellationis rationem quæsiveris, sapientiam inve- nies Dei ea secernentis. Olitn enim Hebræi, Ægy- pto relicta, idololatriæ graveolentiam usque adeo ferebant, ut debitum Deo cultum brutorum gene- ratione commacularent. Nam apud Ægyptios su- perstitionis insanitas pro lege obtinuit. Siquidem . « Gen. vii. 1, C CL. DAUSQUEII NOTÆ. venit cum versione communi, quæ habet: Et domus tua; nec aliter legunt Biblia regia Septuaginta la- xius, si vocem spectes et loquendi modum, non si sententiam, sæpe omissas a Basilio voces vel quod non neces- sariæ, vel quod dicendi calore excidissent, ego quo- que prætereo : verum ubi aliud ratio postulat sup- plementum quandoque submitto. Sic ergo hunc lo- cum supples: his enim arripit quæstionis occasionem. hic vox est imperiosior, et auctoritate præ- diti. Eneid., VII : Imperat. Ille intra tecta vocari Apostolus ad Romanos 1v : Qui vi- vificat mortuos et vocal ea quæ non sunt, tanquam ea que sunt. Ad hoc exemplum est illud Basilii Oratione in Jonam de Deo : vero dietum, quod modo supra excitatus. Philo dixit Recta rationis filias esse scientias et virtutes. enim sive a privatione sui etymologus. Suidas : In morbo esse pro pravis esse moribus. - vocala est Vos ambigua, uι Hoc loco deterio- ris religionis est symbolon, itaque creberrime ab Epiphanio capitur, Contra hæreses, et ab aliis : quandoque in meliorem partem, et ad veri nominis cultumn accommodatur. Vide D. Augustinum lib. De civil., capite prinio, qui Dei cultum pro uno habei. 5. Verumenimvero dicat aliquis : Quam vero con- 2. 67 Gen. 1, 31. (98) Καὶ ὁ οἶκός σου. Belle luc luco Basilio con- D (99) Ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ. In citanda Scriptura (1) Εἰ γὰρ μία μὲν ἅπαντα ἔτεκε κλῆσις. (2) Νόμον γὰρ ἔχουσι τὴν νόσον τῆς θρησκείας
PG 85:93Προσθῶμεν τοῖς εἰρημένοις, τῆς τοῦ δημιουργοῦντος σοφίας γνώρισμα παραδοξότερον ὄν. Ἐν θέρει μὲν γὰρ ὁ κατακλυσμὸς καὶ ἤρξατο, καὶ ὑψώθη, καὶ τὰς τῶν ὀρῶν κορυφὰς κατεβάπτισεν. Ἐν χειμῶνι δὲ μέσῳ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐπαύετο, ἀντίστροφον τῷ νόμῳ τῆς φύσεως τὴν τάξιν δεξάμενος, ἵνα μή τις ὕστερον κατακλυσμὸν ἐπακούων, συντυχίαν νομίζῃ τὸν φόβον, καὶ ὄμβρων ἀέρα φαντάζηται, καὶ νοθεύῃ τὸν φόβον ταῖς τοῦ χειμῶνος ὥραις τὸν κατακλυσμὸν λογισάμενος, καὶ τὴν θείαν ἀνάκτισιν καιρῶν ὑποβολαῖς παραγράφηται. Διὰ τοῦτο περιτρέπει τοὺς ὅρους τῆς φύσεως, καὶ λύει τῆς συνηθείας τοὺς νόμους, τὰς μὲν τοῦ θέρους τροπὰς ὑπηρετεῖν τῷ κατακλυσμῷ βιασάμενος, ξηρότητα δὲ ἀέρος ἐν χειμῶνι μηχανησάμενος, θαυματουργῶν ἐφ’ ἑκάτερα. Καὶ τοῦτο σοφῶς ὁ συγγραφεὺς θαυμάζων ἀνέγραψε μῆνας παρατιθεὶς, καὶ ἀριθμῶν τὰς ἡμέρας, καὶ τὰς τῶν τροπῶν καταλλαγὰς, πότε μὲν ἤρξατο, καὶ ἐφ’ ὅσον ηὐξάνετο, πότε δὲ πάλιν πρὸς λῆξιν ἐχώρησε, καὶ πότε, μειωθέντος τοῦ ὕδατος, ἡ κιβωτὸς ἐκαθέζετο. Δεκάτῳ γὰρ μηνὶ , φησὶν, ἐν ταῖς τῶν ὀρῶν κορυφαῖς ἐκαθέζετο . Ἀρχὴν δὲ μηνῶν οἶδεν ἡ Γραφὴ τοῦ Πάσχα τὸν μῆνα·
ζετο (3), καὶ κύων (4), καὶ λέων (5), καὶ κροκόδει- Α λάς (6) τε σὺν τούτοις εἰς θυσίαν κομίζεται, καὶ πρόβατον προσκυνεῖται (7). Οὐκ ἀπήλλακτο δὲ τῆς νόσου ταύτης οὐδὲ τῶν Εβραίων τὸ γένος, ἀλλ᾽ ἐστηλίτευσε τὸ πάθος ἡ ἔρημος. Προσεκύνουν γὰρ ἐν τῇ ἐρήμῳ, καθάπερ ἐν Αἰγύπτῳ, τῷ μόσχῳ. Καὶ μὲν θάλαττα δι' αὐτοὺς παρὰ φύσιν ἐσχίζετο· ὁ δὲ λαὸς τῆς ἀσεβείας οὐκ ἀπεσχίζετο, ἀλλ' ηὐτομόλει τῷ τρόπῳ πρὸς Αἴγυπτον. Ἐνταῦθα τοίνυν ὁ Θεὸς ἀνθίστησε πανσόφως τῷ πάθει τὸ φάρμακον· καὶ ταῖς διατάξεσι διακρίνας τῶν ἀλόγων τὴν φύσιν, τὰ μὲν κέκληκε καθαρά, τὰ δὲ ἀκάθαρτα προσηγόρευ- σεν· ῖνα τὰ μὲν ὡς ἀκάθαρτα βδελυττόμενοι, τὰ δὲ ὡς καθαρὰ διεσθίοντες, δι᾿ ἑκατέρων τοῦ θρησκεύειν ἀπόσχωνται, ἵνα γένηται ψυχῆς ἴαμα τοῦ νόμου τὸ πρόσταγμα· καὶ φέρει τὴν ὕβριν τῶν κτισμάτων ἐπὶ Β τῶν ὀνομάτων ὁ Θεὸς, ἵνα τῶν ἀνθρώπων τὴν νόσον Ιάσηται, ἵνα κωλύσῃ τὴν εἰδωλολατρείαν ἄχρι τῶν ζώων ὁδεύουσαν. Καὶ φέρει τὴν ἀκάθαρτον κλῆσιν ἐπὶ τὰ κτίσματα, ἵνα καθαρὰν ἀσεβείας φυλάξῃ τῶν ἀνθρώπων τὴν πρόθεσιν. Τοιαύτη μὲν οὖν ἡ τῆς διαιρέσεως αιτία νενόμισται. Καθαρὸν οὐκοῦν εὐθὺς διὰ τὴν βρῶσιν εὐκαταφρόνητον, ἀλλ' ὡς ἀκάθαρτον ἐκλήθη τῷ νόμῳ, ἡ κλήσις τὸ σέβας ἐσύλησε. Συντρέχω γὰρ ὑμῖν τῷ Νώε θηρεύοντι. Εἰ τοίνυν ή τῶν ζώων διάταξις διὰ Μωσέως, ὁ Νῶς δὲ προλα Εὼν χρόνῳ τοῦ νόμου τὴν δόσιν, πόθεν εἶχε τὴν γνῶσιν, ὧν τὴν διάγνωσιν οὐκ ἐδέξατο; Καὶ, ὧν οὐκ ἐδιδάχθη τὴν διάκρισιν, τῶς τὴν ἐκλογὴν ἐπιστεύετο; ᾿Απὸ μὲν τῶν καθαρῶν ἑπτὰ ἑπτὰ, xνι Εξῆς δ' ἔστιν ὁ Κυνοπολίτης νομὸς, καὶ Κυνῶν πό λις, ἐν ᾗ Ανουβις τιμᾶται, καὶ τοῖς κυσὶ τιμὴ, καὶ σίτησις τέτακται τις ἱερά. πολίται. "Οθεν καὶ ὁ λέων ὡς θεὸς θρησκεύεται, καὶ μέρος τι τῆς Αἰγύπτου, ὁ καλοῦσι νομὸν ἐπώνυμον έχει Λεοντοπολίτην, ἄλλο δὲ Βουσι ρίτην, καὶ ἄλλο Κυνοπολίτην. Αλλα δ' ἔστιν, ἅ τιμῶσι καθ' ἑαυτοὺς ἕκαστοι, καθώ ἀπερ Σαΐτα: πρόβατον καὶ Θηβαῖται. ORATIO VI. 9$ apud ipsos Ibis deus lege statuitur, et canis, et cum istis crocodilus ad sacrificium affertur, et ovis adoratur. Neque Hebræorum gens ab hac ægritudine deduci potuit; ipsa solitudo ægritudinem notifica- vit. Vitulumn enim, quod et in Ægypto factum, in deserto loco adorabant, et mare ipsorum gratia præter naturam scindebatur, cum interim populus ab impietate non rescinderetur, sed morum pro- gressu transfugiebat in Ægyptum. Hic sapientissi- me Deus medicamentorum obicem opposuit malo, et brutorum animalium naturam discernens vocabu- lis, quædam vocavit munda, quedam appellavit in- munda : ut hæc tanquam impura abominati, illa velut munda edentes per utraque superstitione abstinerent, evaderetque legis edictum animæ me- dicamentum. Ferique Deus creaturarum injuriam nomine tenus, ut hominum morbum sanet, ut im- pediat idololatriam, quæ usque adl animalia pro- greditur; et immundorum nomenclationem fert in creaturis, ut purum ab impietate custodiat homi- num propositum. Hujusmodi igitur distinctionis causa opinione recepta est. Itaque propterea quod mandum editur, facile evilescit, et id quod immun- dum lege dicitur, appellatio veneratione spoliat. Occurram vobiscum Noemo feras capienti. Quod si animantium discrimen per Moysen invectum est, Noemus cum tempore datam legem præverterit, un- de ea nosse potuit quorum discrimen non accepit? et quo pacto eoruni delectus ei credebatur quo- rum discrimen doctus non erat? De mundis seplena et CL. DAUSQUEII NOTÆ. et gratam Mercurio deprædicant. Cur sacra? an quod regionem serpentibus levet? an ob clysteris repertum! lam affert causam cur apud Ægyptios cauis divini- tatis opinionem invenerit: vel quod canum sagaci- tate Isis adjuta Osirim invenerit post varios erro- res; vel quod orta canicula cœlesti Nilus quoque assurgat altior, et copiosius pinguiusque oblimet vicina. Cur autem latrator Anubis canis specie_co- leretur, lege apud Plutarchum libro De Iside. Nota suis urbibus Ægyptiis peculiares fuisse deos, nec omnes passim cultos. Strabo, lib. Geographic : Deinceps est Synopoliten- sis præfectura, et Synon urbs, in qua adoratur Anubis, et suns canibus est honos, et sacra cibatio constituta. Eusebius lib. : Quare et leo ut deus colitur, et Ægypti pars nonnulla quam vocant Nomon cognominem suo deo habet Leontopoliten; pars alia Busirilen, itemque alia Synopoliten. Leonibus qua- que carnes objici quotidie frustillatim discerptas, ossibus ac nervis exemptis, aliaque lectu non inju- cunda, legere est etiam apud Ælianum libro duo- decimo De animalibus, capite septimo. muni crocodili adoratio communis est. Ælianus crocodilum ab Arsenoitis adorari, et matres vanis- simo efferri gaudio, si crocodilus earum proles furto vorent. Contra Strabo scribit crocodilos Apol- lovopolitis summo esse in odio. ex arboribus sus- penli, digellari, dissecuri, manducari. Vide Plinium, lib. v. c. 9, et Ælianum, lib. vult De animalibus, Cup 4. Alia sunt qua singuli seorsim in pretio habent ut Saitæ orem et Thebaita. Samii eodem in errore versati sunt. Aliamus lib. xit De animal., c. 40. Merito poeta Romanus ex Ægypto comportata canit : Omnigenumque deum monstra... M. Tullio, lib. v Tuscul. : Ægyptiorum morem quis ignorat? quorum imbula mentes pravis erroribus D quamvis carnificinam prius subierint, quam Ibim aut aspidem, aut felem, aut canem, aut crocodilum vio- lent : quorum etiam si imprudentes quidpiam fece- rint, nullam pœnam recusent. Idem lib. i et ii De natura deorum. Quam profundissimam superstitio- nem Juvenale melius nemo nobis expinxit. Volenti legere patet prima frons satiræ decimæ quintæ. Qui- bus appones lupos, feles, serpentes, aspides, can- tharos, corvos, boves, quid non ? Nota sunt ista a Philone libro De vita contemplativa; ab Eusebio li- bro sexto De praparatione evang. lit. ut, c. et 4; ab Athenagora, Piside, aliis sparsim. Quæ omnia sustulit Evangelii promnulgatio. Psal. xc : Super aspidem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem. (3) Ιβις γὰρ Θεὸς παρ' αὐτοῖς ἐνομίζετο. Imo C libro x De anim. cap. 21, et Strabo suprascribunt (4) Καὶ κύων. Ælianus lib. x, cap. 43, biparti- (5) Καὶ λέων. Ibidem Strabo, Λέοντα δὲ Λεοντο (6) Καὶ κροκόδειλος. Nec toli Ægyptiorum com- (7) Καὶ πρόβατον προσκυνεῖται. Strabo, I. χι:
δέκατον δὲ μῆνα, τὸν τοῦ χειμῶνος ἀπαγορεύει μεσαίτατον, ἐν ᾧ, μειωθέντος τοῦ ὕδατος ἡ κιβωτὸς ἐκαθέζετο, καθέδραν εὑροῦσα τὰ τῶν ὀρῶν ὑψηλότατα, τῷ τῆς καθέδρας ὕψει, τοῦ κατακλυσμοῦ μετροῦσα τὸν φόβον, μνημεῖον τιμωρίας ἀρχαίας, νεάζουσαν τὴν ἀπειλὴν διασώζουσα, καὶ τὸν πανδήμιον ἐν ὄψει τοῖς μετὰ ταῦτα φυλάττουσα. Καὶ ἄχρι τῆς σήμερον μένει τὸ θαῦμα παρ’ Ἀρμενίοις τῷ χρόνῳ παραπεμπόμενον, ἀβάτοις φυλαττόμενον ὄρεσιν, ὄμμασι μὲν πόῤῥωθεν θεωρούμενον· τῶν δὲ ποδῶν τὴν ἐπίβασιν ταῖς δυσχερείαις ἀρνούμενον. Θεῖον ἄρα, καὶ τοῦτο τὸ μηχάνημα· ἵνα ἡ μὲν θέα φυλάττῃ τὴν πίστιν τοῦ θαύματος· ἀπίστων δὲ χεῖρες μὴ ψαύουσαι, τῇ κατὰ μικρὸν δαπάνῃ, τὴν θέαν λυμήνωνται. Ὢ κιβωτὸς, ἀρετῆς παιδευτήριον ὢ τὴν τῆς φύσεως παρακαταθήκην ἐν τοῖς κινδύνοις φυλάττουσα Ὢ σκάφος παράδοξον σωτηρίου ξύλου σκιογράφημα Ὢ σταυροῦ χρείαν παρεχομένη τοῖς πλέουσιν Ὢ προλαβοῦσα τῷ χρόνῳ τῇ χάριτι, ἐν ὕδατι σώζουσα, καὶ ἐξ ὑδάτων ἁρπάζουσα Ὢ τὸν μέγαν ἔμπορον τῆς δικαιοσύνης φυλάξασα Ὢ τὸν τῆς ἀρετῆς θησαυρὸν ἀκινδύνως διαπορθμεύσασα Ὢ κακίας κατήγορε Τούτου τοῦ θαύματος τὴν μνήμην κατέχωμεν·
ζετο (3), καὶ κύων (4), καὶ λέων (5), καὶ κροκόδει- Α λάς (6) τε σὺν τούτοις εἰς θυσίαν κομίζεται, καὶ πρόβατον προσκυνεῖται (7). Οὐκ ἀπήλλακτο δὲ τῆς νόσου ταύτης οὐδὲ τῶν Εβραίων τὸ γένος, ἀλλ᾽ ἐστηλίτευσε τὸ πάθος ἡ ἔρημος. Προσεκύνουν γὰρ ἐν τῇ ἐρήμῳ, καθάπερ ἐν Αἰγύπτῳ, τῷ μόσχῳ. Καὶ μὲν θάλαττα δι' αὐτοὺς παρὰ φύσιν ἐσχίζετο· ὁ δὲ λαὸς τῆς ἀσεβείας οὐκ ἀπεσχίζετο, ἀλλ' ηὐτομόλει τῷ τρόπῳ πρὸς Αἴγυπτον. Ἐνταῦθα τοίνυν ὁ Θεὸς ἀνθίστησε πανσόφως τῷ πάθει τὸ φάρμακον· καὶ ταῖς διατάξεσι διακρίνας τῶν ἀλόγων τὴν φύσιν, τὰ μὲν κέκληκε καθαρά, τὰ δὲ ἀκάθαρτα προσηγόρευ- σεν· ῖνα τὰ μὲν ὡς ἀκάθαρτα βδελυττόμενοι, τὰ δὲ ὡς καθαρὰ διεσθίοντες, δι᾿ ἑκατέρων τοῦ θρησκεύειν ἀπόσχωνται, ἵνα γένηται ψυχῆς ἴαμα τοῦ νόμου τὸ πρόσταγμα· καὶ φέρει τὴν ὕβριν τῶν κτισμάτων ἐπὶ Β τῶν ὀνομάτων ὁ Θεὸς, ἵνα τῶν ἀνθρώπων τὴν νόσον Ιάσηται, ἵνα κωλύσῃ τὴν εἰδωλολατρείαν ἄχρι τῶν ζώων ὁδεύουσαν. Καὶ φέρει τὴν ἀκάθαρτον κλῆσιν ἐπὶ τὰ κτίσματα, ἵνα καθαρὰν ἀσεβείας φυλάξῃ τῶν ἀνθρώπων τὴν πρόθεσιν. Τοιαύτη μὲν οὖν ἡ τῆς διαιρέσεως αιτία νενόμισται. Καθαρὸν οὐκοῦν εὐθὺς διὰ τὴν βρῶσιν εὐκαταφρόνητον, ἀλλ' ὡς ἀκάθαρτον ἐκλήθη τῷ νόμῳ, ἡ κλήσις τὸ σέβας ἐσύλησε. Συντρέχω γὰρ ὑμῖν τῷ Νώε θηρεύοντι. Εἰ τοίνυν ή τῶν ζώων διάταξις διὰ Μωσέως, ὁ Νῶς δὲ προλα Εὼν χρόνῳ τοῦ νόμου τὴν δόσιν, πόθεν εἶχε τὴν γνῶσιν, ὧν τὴν διάγνωσιν οὐκ ἐδέξατο; Καὶ, ὧν οὐκ ἐδιδάχθη τὴν διάκρισιν, τῶς τὴν ἐκλογὴν ἐπιστεύετο; ᾿Απὸ μὲν τῶν καθαρῶν ἑπτὰ ἑπτὰ, xνι Εξῆς δ' ἔστιν ὁ Κυνοπολίτης νομὸς, καὶ Κυνῶν πό λις, ἐν ᾗ Ανουβις τιμᾶται, καὶ τοῖς κυσὶ τιμὴ, καὶ σίτησις τέτακται τις ἱερά. πολίται. "Οθεν καὶ ὁ λέων ὡς θεὸς θρησκεύεται, καὶ μέρος τι τῆς Αἰγύπτου, ὁ καλοῦσι νομὸν ἐπώνυμον έχει Λεοντοπολίτην, ἄλλο δὲ Βουσι ρίτην, καὶ ἄλλο Κυνοπολίτην. Αλλα δ' ἔστιν, ἅ τιμῶσι καθ' ἑαυτοὺς ἕκαστοι, καθώ ἀπερ Σαΐτα: πρόβατον καὶ Θηβαῖται. ORATIO VI. 9$ apud ipsos Ibis deus lege statuitur, et canis, et cum istis crocodilus ad sacrificium affertur, et ovis adoratur. Neque Hebræorum gens ab hac ægritudine deduci potuit; ipsa solitudo ægritudinem notifica- vit. Vitulumn enim, quod et in Ægypto factum, in deserto loco adorabant, et mare ipsorum gratia præter naturam scindebatur, cum interim populus ab impietate non rescinderetur, sed morum pro- gressu transfugiebat in Ægyptum. Hic sapientissi- me Deus medicamentorum obicem opposuit malo, et brutorum animalium naturam discernens vocabu- lis, quædam vocavit munda, quedam appellavit in- munda : ut hæc tanquam impura abominati, illa velut munda edentes per utraque superstitione abstinerent, evaderetque legis edictum animæ me- dicamentum. Ferique Deus creaturarum injuriam nomine tenus, ut hominum morbum sanet, ut im- pediat idololatriam, quæ usque adl animalia pro- greditur; et immundorum nomenclationem fert in creaturis, ut purum ab impietate custodiat homi- num propositum. Hujusmodi igitur distinctionis causa opinione recepta est. Itaque propterea quod mandum editur, facile evilescit, et id quod immun- dum lege dicitur, appellatio veneratione spoliat. Occurram vobiscum Noemo feras capienti. Quod si animantium discrimen per Moysen invectum est, Noemus cum tempore datam legem præverterit, un- de ea nosse potuit quorum discrimen non accepit? et quo pacto eoruni delectus ei credebatur quo- rum discrimen doctus non erat? De mundis seplena et CL. DAUSQUEII NOTÆ. et gratam Mercurio deprædicant. Cur sacra? an quod regionem serpentibus levet? an ob clysteris repertum! lam affert causam cur apud Ægyptios cauis divini- tatis opinionem invenerit: vel quod canum sagaci- tate Isis adjuta Osirim invenerit post varios erro- res; vel quod orta canicula cœlesti Nilus quoque assurgat altior, et copiosius pinguiusque oblimet vicina. Cur autem latrator Anubis canis specie_co- leretur, lege apud Plutarchum libro De Iside. Nota suis urbibus Ægyptiis peculiares fuisse deos, nec omnes passim cultos. Strabo, lib. Geographic : Deinceps est Synopoliten- sis præfectura, et Synon urbs, in qua adoratur Anubis, et suns canibus est honos, et sacra cibatio constituta. Eusebius lib. : Quare et leo ut deus colitur, et Ægypti pars nonnulla quam vocant Nomon cognominem suo deo habet Leontopoliten; pars alia Busirilen, itemque alia Synopoliten. Leonibus qua- que carnes objici quotidie frustillatim discerptas, ossibus ac nervis exemptis, aliaque lectu non inju- cunda, legere est etiam apud Ælianum libro duo- decimo De animalibus, capite septimo. muni crocodili adoratio communis est. Ælianus crocodilum ab Arsenoitis adorari, et matres vanis- simo efferri gaudio, si crocodilus earum proles furto vorent. Contra Strabo scribit crocodilos Apol- lovopolitis summo esse in odio. ex arboribus sus- penli, digellari, dissecuri, manducari. Vide Plinium, lib. v. c. 9, et Ælianum, lib. vult De animalibus, Cup 4. Alia sunt qua singuli seorsim in pretio habent ut Saitæ orem et Thebaita. Samii eodem in errore versati sunt. Aliamus lib. xit De animal., c. 40. Merito poeta Romanus ex Ægypto comportata canit : Omnigenumque deum monstra... M. Tullio, lib. v Tuscul. : Ægyptiorum morem quis ignorat? quorum imbula mentes pravis erroribus D quamvis carnificinam prius subierint, quam Ibim aut aspidem, aut felem, aut canem, aut crocodilum vio- lent : quorum etiam si imprudentes quidpiam fece- rint, nullam pœnam recusent. Idem lib. i et ii De natura deorum. Quam profundissimam superstitio- nem Juvenale melius nemo nobis expinxit. Volenti legere patet prima frons satiræ decimæ quintæ. Qui- bus appones lupos, feles, serpentes, aspides, can- tharos, corvos, boves, quid non ? Nota sunt ista a Philone libro De vita contemplativa; ab Eusebio li- bro sexto De praparatione evang. lit. ut, c. et 4; ab Athenagora, Piside, aliis sparsim. Quæ omnia sustulit Evangelii promnulgatio. Psal. xc : Super aspidem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem. (3) Ιβις γὰρ Θεὸς παρ' αὐτοῖς ἐνομίζετο. Imo C libro x De anim. cap. 21, et Strabo suprascribunt (4) Καὶ κύων. Ælianus lib. x, cap. 43, biparti- (5) Καὶ λέων. Ibidem Strabo, Λέοντα δὲ Λεοντο (6) Καὶ κροκόδειλος. Nec toli Ægyptiorum com- (7) Καὶ πρόβατον προσκυνεῖται. Strabo, I. χι:
PG 85:95γενώμεθα δικαιοσύνης ἐρασταὶ, κακίας ἀποβάλλωμεν μῖσος· μετάνοιαν μεταχειρισώμεθα, τῶν ἁμαρτωλῶν τὸ φάρμακον· σβέσωμεν τὴν κακίαν τοῖς δάκρυσι· φθάσωμεν τὴν ὀργὴν τῇ μεταβολῇ τῆς προαιρέσεως· τὸν τῆς μακροθυμίας καιρὸν εἰς δέον καταναλώσωμεν· ὀμνύντι Θεῷ διὰ φιλανθρωπίαν πιστεύσωμεν· Οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ ἐπιστρέψαι αὐτὸν πρός με καὶ ζῇν . Αὐτῷ ἡ δόξα. Ἀμήν.
Α ἀπὸ δὲ τῶν μὴ καθαρῶν, δύο δύο φυλάττειν ἀναγο καζόμενος. Συνάπτεται δὲ τούτῳ καὶ ἕτερον· Πῶς ἄνθρωπος εἰς θηρευτὴς τῶν τοιούτων ζώων ἐγίνετο ; τῶν ἐν ἀέρι πτηνῶν, τῶν ἐπὶ γῆς κρυπτομένων (8) ζώων ἁπάντων; χερσαίων, πτηνών, ὧν μέρη μυρία ; ἡμέρων, ἀγρίων; τὰ μὲν τάχει, τὰ δὲ δυνάμει, τὰ δὲ πτήσει διαφεύγει τὴν θήραν; Αλλ' οὐ τοῦτο προσ- τάττει ὁ Θεὸς, ἀλλ᾽ ἀναπετάσαντα τὴν κιβωτόν, ὑποδέχεσθαι τὰ προσφεύγοντα παρακελεύεται. Απόρ ῥητος γὰρ ἐπῆξις (9) καὶ σύνθημα θεῖον, καὶ δρό- μος ἐγένετο ζώων αὐτόκλητος. Νῶς δὲ ἴστατο ξενο δοχῶν τὰ προστρέχοντα. Εἶχε δὲ τῶν προσιόντων τὴν γνῶσιν καθάπερ ἑώρα. Δύο μὲν πρὸς αὐτὸν χω ροῦντα, τοῖς ἀκαθάρτοις προσελογίζετο· ἑπτὰ δὲ βαδίζοντα βλέπων, καθαρὸν εἶναι κατάλογον ἐδιδά σχετο. Καὶ ἦν ἄγραφος ζώων διάκρισις, μετρουμένη τῷ βλέμματι· οὐκ ἐδέετο φωνῆς διδασκούσης, ἀρι θμὸν ἔχων τῶν ὁρωμένων διδάσκαλον. Τοῦτο δηλών ὁ Θεὸς ἔλεγεν· Εἰσάξεις παρὰ σεαυτῷ (10)· τουτ- ἐστιν, Οὐ θηρεύσεις, οὐ κοπιάσεις· ὑποδέχου προσε φεύγοντα, μὴ θήρευε φεύγοντα. "Αξω γὰρ πρὸς σὲ τὰ ζῶα, καθάπερ τῷ πρωτοπλάστῳ τὸ πρότερον· σα δὲ αὐτοῖς, ἀντὶ τοῦ παραδείσου τὴν κιβωτὴν ἀνα- πέτασον. Γενοῦ δεσπότης ζώων τοῦ Ἀδὰμ τιμιώτε ρος. Ἐκεῖνος ἔδωκε τὴν κλήσιν, σὺ χαρίζου τὸ σ ζεσθαι. Τί δήποτε οὖν τῶν μὲν ἀκαθάρτων συστέλλει τὸν ἀριθμὸν, ἀνὰ δύο κελεύσα; εἰσάγεσθαι· πλατύνει δὲ τὸν τῶν καθαρῶν, ἑβδομαῖον τὸ γένος προστάξας φυλάττεσθαι (11) ; Εἰ γὰρ ἐπίσης βούλεται σώζεσθαι τὰ ἴχνη τῆς φύσεως, τί μὴ τοῦ ἀριθμοῦ φυλάττει τὸ μέτρον ἐφ' ἑκατέρων ἰσόῤῥοπον; καὶ πανυπανσέ φως (12) · ὅπου γὰρ πλείων παρ' ἀνθρώποις ἡ χρῆσις, θυσίας ἀναλισκούσης, βρώσεως διαφθειρούσης, ἐκεῖ καὶ πλείων ἡ εὐθηνία τῆς φύσεως. Ὅπου δὲ αὐταρκες τὸ μένον εἰς δημιουργίας ὑπόμνημα, ἐκεῖ καὶ μια κρὸς ἀριθμὸς πρὸς φυλακὴν τοῦ γένους ἁρμόδιος. Ῥᾴδιον μενοῦν ἦν τῷ Θεῷ καὶ τῶν περισωθέντων ζώων περιφρονήσαντι, πάλιν (13) πληρῶσαι ζύκων τὰ σύμπαντα. Φθεγξαμένου γὰρ μόνον Θεοῦ, παι δοποιός πάλιν ἡ κτίσις ηυρίσκετο· καὶ τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμοῦ διαφοράν (14) ενίκησεν ἂν ἡ τοῦ λόγου κυπτομένων, γεωρύχοι λαγιδείς, οὓς ἔνιοι λεβη ρίδας προσαγορεύουσιν. φωλεοῦ ἐξελθεῖν, Εἰσάξεις εἰς τὴν κιβωτόν, ἵνα τρέφης μετά σεαυτοῦ. πάνυ πανσόφως, διαφοράν διαφέρειν BASILII SELEUCIENSIS seplena, de immundis vero bina et bina ser- vare coactus. Ad quam quæstionem illud quo- que annexum est: Quomodo unicus homo tot ve- nator animantium exstiterit, volucrium quæ in cœlo, omnium quæ terra conduntur animantiam, terrestrium, inquam, et volucrium quorum sex- centæ species, cicurum, ferarum, quæ partim ee- Jeritudine, partim robore, partim volatu venantes effugiunt? Verum non hoc mandat Deus, sed in apertam arcam jubet recipi, quæ eo confugiunt. Arcanus quidam erat impetus, et signum divinum, suaque spoute animantes concurrebant: Noemus vero constitutus erat, qui accurrentes hospitio ex- eiperet. Accedentium autem notionem ex aspectu habuit. Quæ se bina adirent immundis annume- randa censebat? quæ vero septena videbat ire, gregem esse niundum intelligebat. Nec animantium discrimen, quod mediebatur oculus, scribebatur ; qui ex numero visa condiscebat doctrina vocis non egebat. Hoc declarans aiebat Deus : Induces tecum 68. lloc est, non venaberis, non te fatigabis ; suscipe confugientia, nec aufugientia persequere : nam ad te ducam animalia, ut olim ad protoplastum. Tu vero pro paradiso illis arcam pande. Esto honora- tior animantium dominus, quam Adanius: dedit Hle nomen, tu salutem confer. Cur ergo tandem immundorum numerum contrahit, binaque jubet i::duci? Cur, cum servari genus precepisset, mun- dorum numerum ad septenarium usque profert ? Nan si natura reliquas ex æquo servari vult, cur non æquabilem numeri modum servat in utrisque ? Et profecto summa cum sapientia. Quorum enim frequentior apud homines usus absumente sacrifi- ció, csu destruente, eorum benignior a natura co- pia esse debuit. Ubi vero quod residuum erat, per se ad creationis memoriam satis erat, ibi neque magnus numerus ad gentis conservationem conve- niebat. Facile erat Deo, etsi conservatorum ani- mantium curam abjecisset, implere rursus animan- tibus universum : nam eo loquente duntaxat, ite- rum sobolis procreatricem sit invenire creaturam • Gen. vi, 19. B c CL. DAUSQUEI NOTÆ. stinctus, impetus. cto videbatur rescribendum φuae ter ram spectant: nam, inquit, in terræ visceribus Iumbrici, et serpentes, qui non sunt in arcam rece- pti. Longe dissenio. Veritas a me est. Matth. vult : Vulpes foveas habent. Martialis : Gaudet in effossis habitare cuniculus antris, Ostendit tacitas hostibus ille vias. A Strabone lib. ui narrantur Lepusculi soli fos- sores, quos aliqui leberidas appellant. Apud Aristo- telem libro mono Histor. animal. cap. 6, ursi die cuntur latibula exire. licet antro kieme tantummodo Plinius eos adalliget. Idem Pli- nius libro viii, cap. De sciuris : Obturalis, qua spiraturus est ventus, cavernis ex alia parte aperiunt fures. Neque temere Latius vates scripsit Spelwa Gen. exprimi videtur. Ubi Septuaginta sic habent : servari genus præcepisset. Eodem modo Virgilius, Eneidos VII : Supposita de matre genus furata creavit. Ita legit doctissimus Cujacius; alii nothos. diserte. ficanter admodum usurpavit ea notione, qua est distrahere, divellere, discerpere. (9) Απόῤῥητος γὰρ ἐπῆξις. Repono έπειξις in- (3) Τῶν ἐπὶ γῆς κρυπτομένων. Homini bene do- D ferarum. (10) Εισάξεις παρὰ σεαυτῷ. Locus hic ex c. v (11) Τὸ γένος προστάξας φυλάττεσθαι. Cum (12) Πανυπανσόφως. Durius : melius legeretur (13) Πάλιν. Videtur scribendum πάλιν ἄν. (14) Τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμοῦ διαφοράν. Signi-
Discourse VIIΛΟΓΟΣ Ζ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ Ζ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἀβραάμ. α. Τῷ φιλοθέῳ καὶ πνευματικῷ, τὰ τοῦ φιλοθέου σήμερον Ἀβραὰμ διηγησόμεθα κατορθώματα, ᾧ γέγονε τῆς φιλοθεί̈ας Θεὸς μὲν ἀγωνοθέτης, ἀντίπαλος δὲ φύσις, πατρικοῖς κέντροις ὁπλιζομένη. Σκάμμα δὲ ἡ τοῦ Ἰσαὰκ σφαγὴ, πρὸς φιλοστόργου ξιφήρη δεξιὰν ἀναμένουσα. Πρὸς τοσοῦτον ἀγῶνα τὸν τῆς φιλοθεί̈ας ἀθλητὴν ὁ Θεὸς προκαλούμενος, ἐν μέσῳ τῆς οἰκουμένης σταδίῳ προβάλλεται, πολλαῖς μὲν πρότερον γυμνασίαις ἀρετῆς αὐτὸν καθάπερ ἐν παλαίστρᾳ παιδοτριβήσας. Νυνὶ δὲ μετὰ τοὺς μυρίους ἱδρῶτας ὥσπερ ἐν πανδήμῳ θεάτρῳ προτρέπεται· ἵνα καὶ πρὸς τοῦτον ἀποδυσάμενος, ὁ υἱὸς μὲν στεφανίτης ἀνακηρύττηται· κοινωνὸν δὲ λάβῃ τῆς νίκης Θεὸν τὸν ἐπὶ τούτοις αὐτὸν ἐκλεξάμενον.
Α ἀπὸ δὲ τῶν μὴ καθαρῶν, δύο δύο φυλάττειν ἀναγο καζόμενος. Συνάπτεται δὲ τούτῳ καὶ ἕτερον· Πῶς ἄνθρωπος εἰς θηρευτὴς τῶν τοιούτων ζώων ἐγίνετο ; τῶν ἐν ἀέρι πτηνῶν, τῶν ἐπὶ γῆς κρυπτομένων (8) ζώων ἁπάντων; χερσαίων, πτηνών, ὧν μέρη μυρία ; ἡμέρων, ἀγρίων; τὰ μὲν τάχει, τὰ δὲ δυνάμει, τὰ δὲ πτήσει διαφεύγει τὴν θήραν; Αλλ' οὐ τοῦτο προσ- τάττει ὁ Θεὸς, ἀλλ᾽ ἀναπετάσαντα τὴν κιβωτόν, ὑποδέχεσθαι τὰ προσφεύγοντα παρακελεύεται. Απόρ ῥητος γὰρ ἐπῆξις (9) καὶ σύνθημα θεῖον, καὶ δρό- μος ἐγένετο ζώων αὐτόκλητος. Νῶς δὲ ἴστατο ξενο δοχῶν τὰ προστρέχοντα. Εἶχε δὲ τῶν προσιόντων τὴν γνῶσιν καθάπερ ἑώρα. Δύο μὲν πρὸς αὐτὸν χω ροῦντα, τοῖς ἀκαθάρτοις προσελογίζετο· ἑπτὰ δὲ βαδίζοντα βλέπων, καθαρὸν εἶναι κατάλογον ἐδιδά σχετο. Καὶ ἦν ἄγραφος ζώων διάκρισις, μετρουμένη τῷ βλέμματι· οὐκ ἐδέετο φωνῆς διδασκούσης, ἀρι θμὸν ἔχων τῶν ὁρωμένων διδάσκαλον. Τοῦτο δηλών ὁ Θεὸς ἔλεγεν· Εἰσάξεις παρὰ σεαυτῷ (10)· τουτ- ἐστιν, Οὐ θηρεύσεις, οὐ κοπιάσεις· ὑποδέχου προσε φεύγοντα, μὴ θήρευε φεύγοντα. "Αξω γὰρ πρὸς σὲ τὰ ζῶα, καθάπερ τῷ πρωτοπλάστῳ τὸ πρότερον· σα δὲ αὐτοῖς, ἀντὶ τοῦ παραδείσου τὴν κιβωτὴν ἀνα- πέτασον. Γενοῦ δεσπότης ζώων τοῦ Ἀδὰμ τιμιώτε ρος. Ἐκεῖνος ἔδωκε τὴν κλήσιν, σὺ χαρίζου τὸ σ ζεσθαι. Τί δήποτε οὖν τῶν μὲν ἀκαθάρτων συστέλλει τὸν ἀριθμὸν, ἀνὰ δύο κελεύσα; εἰσάγεσθαι· πλατύνει δὲ τὸν τῶν καθαρῶν, ἑβδομαῖον τὸ γένος προστάξας φυλάττεσθαι (11) ; Εἰ γὰρ ἐπίσης βούλεται σώζεσθαι τὰ ἴχνη τῆς φύσεως, τί μὴ τοῦ ἀριθμοῦ φυλάττει τὸ μέτρον ἐφ' ἑκατέρων ἰσόῤῥοπον; καὶ πανυπανσέ φως (12) · ὅπου γὰρ πλείων παρ' ἀνθρώποις ἡ χρῆσις, θυσίας ἀναλισκούσης, βρώσεως διαφθειρούσης, ἐκεῖ καὶ πλείων ἡ εὐθηνία τῆς φύσεως. Ὅπου δὲ αὐταρκες τὸ μένον εἰς δημιουργίας ὑπόμνημα, ἐκεῖ καὶ μια κρὸς ἀριθμὸς πρὸς φυλακὴν τοῦ γένους ἁρμόδιος. Ῥᾴδιον μενοῦν ἦν τῷ Θεῷ καὶ τῶν περισωθέντων ζώων περιφρονήσαντι, πάλιν (13) πληρῶσαι ζύκων τὰ σύμπαντα. Φθεγξαμένου γὰρ μόνον Θεοῦ, παι δοποιός πάλιν ἡ κτίσις ηυρίσκετο· καὶ τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμοῦ διαφοράν (14) ενίκησεν ἂν ἡ τοῦ λόγου κυπτομένων, γεωρύχοι λαγιδείς, οὓς ἔνιοι λεβη ρίδας προσαγορεύουσιν. φωλεοῦ ἐξελθεῖν, Εἰσάξεις εἰς τὴν κιβωτόν, ἵνα τρέφης μετά σεαυτοῦ. πάνυ πανσόφως, διαφοράν διαφέρειν BASILII SELEUCIENSIS seplena, de immundis vero bina et bina ser- vare coactus. Ad quam quæstionem illud quo- que annexum est: Quomodo unicus homo tot ve- nator animantium exstiterit, volucrium quæ in cœlo, omnium quæ terra conduntur animantiam, terrestrium, inquam, et volucrium quorum sex- centæ species, cicurum, ferarum, quæ partim ee- Jeritudine, partim robore, partim volatu venantes effugiunt? Verum non hoc mandat Deus, sed in apertam arcam jubet recipi, quæ eo confugiunt. Arcanus quidam erat impetus, et signum divinum, suaque spoute animantes concurrebant: Noemus vero constitutus erat, qui accurrentes hospitio ex- eiperet. Accedentium autem notionem ex aspectu habuit. Quæ se bina adirent immundis annume- randa censebat? quæ vero septena videbat ire, gregem esse niundum intelligebat. Nec animantium discrimen, quod mediebatur oculus, scribebatur ; qui ex numero visa condiscebat doctrina vocis non egebat. Hoc declarans aiebat Deus : Induces tecum 68. lloc est, non venaberis, non te fatigabis ; suscipe confugientia, nec aufugientia persequere : nam ad te ducam animalia, ut olim ad protoplastum. Tu vero pro paradiso illis arcam pande. Esto honora- tior animantium dominus, quam Adanius: dedit Hle nomen, tu salutem confer. Cur ergo tandem immundorum numerum contrahit, binaque jubet i::duci? Cur, cum servari genus precepisset, mun- dorum numerum ad septenarium usque profert ? Nan si natura reliquas ex æquo servari vult, cur non æquabilem numeri modum servat in utrisque ? Et profecto summa cum sapientia. Quorum enim frequentior apud homines usus absumente sacrifi- ció, csu destruente, eorum benignior a natura co- pia esse debuit. Ubi vero quod residuum erat, per se ad creationis memoriam satis erat, ibi neque magnus numerus ad gentis conservationem conve- niebat. Facile erat Deo, etsi conservatorum ani- mantium curam abjecisset, implere rursus animan- tibus universum : nam eo loquente duntaxat, ite- rum sobolis procreatricem sit invenire creaturam • Gen. vi, 19. B c CL. DAUSQUEI NOTÆ. stinctus, impetus. cto videbatur rescribendum φuae ter ram spectant: nam, inquit, in terræ visceribus Iumbrici, et serpentes, qui non sunt in arcam rece- pti. Longe dissenio. Veritas a me est. Matth. vult : Vulpes foveas habent. Martialis : Gaudet in effossis habitare cuniculus antris, Ostendit tacitas hostibus ille vias. A Strabone lib. ui narrantur Lepusculi soli fos- sores, quos aliqui leberidas appellant. Apud Aristo- telem libro mono Histor. animal. cap. 6, ursi die cuntur latibula exire. licet antro kieme tantummodo Plinius eos adalliget. Idem Pli- nius libro viii, cap. De sciuris : Obturalis, qua spiraturus est ventus, cavernis ex alia parte aperiunt fures. Neque temere Latius vates scripsit Spelwa Gen. exprimi videtur. Ubi Septuaginta sic habent : servari genus præcepisset. Eodem modo Virgilius, Eneidos VII : Supposita de matre genus furata creavit. Ita legit doctissimus Cujacius; alii nothos. diserte. ficanter admodum usurpavit ea notione, qua est distrahere, divellere, discerpere. (9) Απόῤῥητος γὰρ ἐπῆξις. Repono έπειξις in- (3) Τῶν ἐπὶ γῆς κρυπτομένων. Homini bene do- D ferarum. (10) Εισάξεις παρὰ σεαυτῷ. Locus hic ex c. v (11) Τὸ γένος προστάξας φυλάττεσθαι. Cum (12) Πανυπανσόφως. Durius : melius legeretur (13) Πάλιν. Videtur scribendum πάλιν ἄν. (14) Τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμοῦ διαφοράν. Signi-
Ποῖον οὖν αὐτῷ πρῶτον ἐν παλαίστρᾳ προτείνει γυμνάσιον; Ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου, καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν, ἣν ἄν σοι δείξω . Γυμνός μοι φάνηθι τῶν οἰκείων δεσμῶν, συγγενείας ἀπόῤῥηξον· γῆς, ἐφ’ [ἧς] ἐτέχθης, ἀπόστηθι· πατρὸς καὶ πατρίδος ἀφίστασο. Νίκησον ἄγκυραν φύσεως πρὸς ἀρετὴν γυμναζόμενος, καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν ἣν ἄν σοι δείξω . Κρύπτει τὸν τόπον, ἵνα γυμνάσῃ τὸν τόνον. Καλύπτει τὸ πέρας, ἵνα συντείνῃ τὸν δρόμον. Ἁρπάζει τὴν γνῶσιν, ἵνα πρὸς πόθον ἐγείρῃ τὸν ἐν τῇ γῇ δρόμον. Ἐξ οὐρανοῦ δέχου τὸ σύνθημα. Οὐκ ἦν Ἀβραὰμ τῶν θείων προσταγμάτων ἀργότερος, ἀλλὰ συντρέχει σὺν προθυμίᾳ τοῖς ἐξ οὐρανοῦ παραγγέλμασι. Πάλιν περικλύζει τῷ πλούτῳ, καὶ κληρονόμον οὐδέπω χαρίζεται· ἀλλὰ κρεμᾷ ταῖς ἐλπίσιν, ἵνα βασανίσῃ τὴν πίστιν. Περιέῤῥει μὲν οὖν πανταχόθεν τῶν χρημάτων ὁ πλοῦτος· πενία δὲ φύσεως τὸν τόκον ἠρνεῖτο. Καὶ τῆς Σάῤῥας τὸ ἄγονον ἐσύλησε τὴν τῆς περιουσίας ἀπόλαυσιν· καὶ ὁ χρόνος ἔῤῥει, καὶ ὁ κληρονόμος οὐκ ἦν· ὁ πλοῦτος ηὐξάνετο, καὶ διάδοχος οὐκ ἠλπίζετο. Γῆρας ἐπιὸν τὰς τῆς παιδοποιίας ἐλπίδας ἐθέριζε·
Α ἀπὸ δὲ τῶν μὴ καθαρῶν, δύο δύο φυλάττειν ἀναγο καζόμενος. Συνάπτεται δὲ τούτῳ καὶ ἕτερον· Πῶς ἄνθρωπος εἰς θηρευτὴς τῶν τοιούτων ζώων ἐγίνετο ; τῶν ἐν ἀέρι πτηνῶν, τῶν ἐπὶ γῆς κρυπτομένων (8) ζώων ἁπάντων; χερσαίων, πτηνών, ὧν μέρη μυρία ; ἡμέρων, ἀγρίων; τὰ μὲν τάχει, τὰ δὲ δυνάμει, τὰ δὲ πτήσει διαφεύγει τὴν θήραν; Αλλ' οὐ τοῦτο προσ- τάττει ὁ Θεὸς, ἀλλ᾽ ἀναπετάσαντα τὴν κιβωτόν, ὑποδέχεσθαι τὰ προσφεύγοντα παρακελεύεται. Απόρ ῥητος γὰρ ἐπῆξις (9) καὶ σύνθημα θεῖον, καὶ δρό- μος ἐγένετο ζώων αὐτόκλητος. Νῶς δὲ ἴστατο ξενο δοχῶν τὰ προστρέχοντα. Εἶχε δὲ τῶν προσιόντων τὴν γνῶσιν καθάπερ ἑώρα. Δύο μὲν πρὸς αὐτὸν χω ροῦντα, τοῖς ἀκαθάρτοις προσελογίζετο· ἑπτὰ δὲ βαδίζοντα βλέπων, καθαρὸν εἶναι κατάλογον ἐδιδά σχετο. Καὶ ἦν ἄγραφος ζώων διάκρισις, μετρουμένη τῷ βλέμματι· οὐκ ἐδέετο φωνῆς διδασκούσης, ἀρι θμὸν ἔχων τῶν ὁρωμένων διδάσκαλον. Τοῦτο δηλών ὁ Θεὸς ἔλεγεν· Εἰσάξεις παρὰ σεαυτῷ (10)· τουτ- ἐστιν, Οὐ θηρεύσεις, οὐ κοπιάσεις· ὑποδέχου προσε φεύγοντα, μὴ θήρευε φεύγοντα. "Αξω γὰρ πρὸς σὲ τὰ ζῶα, καθάπερ τῷ πρωτοπλάστῳ τὸ πρότερον· σα δὲ αὐτοῖς, ἀντὶ τοῦ παραδείσου τὴν κιβωτὴν ἀνα- πέτασον. Γενοῦ δεσπότης ζώων τοῦ Ἀδὰμ τιμιώτε ρος. Ἐκεῖνος ἔδωκε τὴν κλήσιν, σὺ χαρίζου τὸ σ ζεσθαι. Τί δήποτε οὖν τῶν μὲν ἀκαθάρτων συστέλλει τὸν ἀριθμὸν, ἀνὰ δύο κελεύσα; εἰσάγεσθαι· πλατύνει δὲ τὸν τῶν καθαρῶν, ἑβδομαῖον τὸ γένος προστάξας φυλάττεσθαι (11) ; Εἰ γὰρ ἐπίσης βούλεται σώζεσθαι τὰ ἴχνη τῆς φύσεως, τί μὴ τοῦ ἀριθμοῦ φυλάττει τὸ μέτρον ἐφ' ἑκατέρων ἰσόῤῥοπον; καὶ πανυπανσέ φως (12) · ὅπου γὰρ πλείων παρ' ἀνθρώποις ἡ χρῆσις, θυσίας ἀναλισκούσης, βρώσεως διαφθειρούσης, ἐκεῖ καὶ πλείων ἡ εὐθηνία τῆς φύσεως. Ὅπου δὲ αὐταρκες τὸ μένον εἰς δημιουργίας ὑπόμνημα, ἐκεῖ καὶ μια κρὸς ἀριθμὸς πρὸς φυλακὴν τοῦ γένους ἁρμόδιος. Ῥᾴδιον μενοῦν ἦν τῷ Θεῷ καὶ τῶν περισωθέντων ζώων περιφρονήσαντι, πάλιν (13) πληρῶσαι ζύκων τὰ σύμπαντα. Φθεγξαμένου γὰρ μόνον Θεοῦ, παι δοποιός πάλιν ἡ κτίσις ηυρίσκετο· καὶ τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμοῦ διαφοράν (14) ενίκησεν ἂν ἡ τοῦ λόγου κυπτομένων, γεωρύχοι λαγιδείς, οὓς ἔνιοι λεβη ρίδας προσαγορεύουσιν. φωλεοῦ ἐξελθεῖν, Εἰσάξεις εἰς τὴν κιβωτόν, ἵνα τρέφης μετά σεαυτοῦ. πάνυ πανσόφως, διαφοράν διαφέρειν BASILII SELEUCIENSIS seplena, de immundis vero bina et bina ser- vare coactus. Ad quam quæstionem illud quo- que annexum est: Quomodo unicus homo tot ve- nator animantium exstiterit, volucrium quæ in cœlo, omnium quæ terra conduntur animantiam, terrestrium, inquam, et volucrium quorum sex- centæ species, cicurum, ferarum, quæ partim ee- Jeritudine, partim robore, partim volatu venantes effugiunt? Verum non hoc mandat Deus, sed in apertam arcam jubet recipi, quæ eo confugiunt. Arcanus quidam erat impetus, et signum divinum, suaque spoute animantes concurrebant: Noemus vero constitutus erat, qui accurrentes hospitio ex- eiperet. Accedentium autem notionem ex aspectu habuit. Quæ se bina adirent immundis annume- randa censebat? quæ vero septena videbat ire, gregem esse niundum intelligebat. Nec animantium discrimen, quod mediebatur oculus, scribebatur ; qui ex numero visa condiscebat doctrina vocis non egebat. Hoc declarans aiebat Deus : Induces tecum 68. lloc est, non venaberis, non te fatigabis ; suscipe confugientia, nec aufugientia persequere : nam ad te ducam animalia, ut olim ad protoplastum. Tu vero pro paradiso illis arcam pande. Esto honora- tior animantium dominus, quam Adanius: dedit Hle nomen, tu salutem confer. Cur ergo tandem immundorum numerum contrahit, binaque jubet i::duci? Cur, cum servari genus precepisset, mun- dorum numerum ad septenarium usque profert ? Nan si natura reliquas ex æquo servari vult, cur non æquabilem numeri modum servat in utrisque ? Et profecto summa cum sapientia. Quorum enim frequentior apud homines usus absumente sacrifi- ció, csu destruente, eorum benignior a natura co- pia esse debuit. Ubi vero quod residuum erat, per se ad creationis memoriam satis erat, ibi neque magnus numerus ad gentis conservationem conve- niebat. Facile erat Deo, etsi conservatorum ani- mantium curam abjecisset, implere rursus animan- tibus universum : nam eo loquente duntaxat, ite- rum sobolis procreatricem sit invenire creaturam • Gen. vi, 19. B c CL. DAUSQUEI NOTÆ. stinctus, impetus. cto videbatur rescribendum φuae ter ram spectant: nam, inquit, in terræ visceribus Iumbrici, et serpentes, qui non sunt in arcam rece- pti. Longe dissenio. Veritas a me est. Matth. vult : Vulpes foveas habent. Martialis : Gaudet in effossis habitare cuniculus antris, Ostendit tacitas hostibus ille vias. A Strabone lib. ui narrantur Lepusculi soli fos- sores, quos aliqui leberidas appellant. Apud Aristo- telem libro mono Histor. animal. cap. 6, ursi die cuntur latibula exire. licet antro kieme tantummodo Plinius eos adalliget. Idem Pli- nius libro viii, cap. De sciuris : Obturalis, qua spiraturus est ventus, cavernis ex alia parte aperiunt fures. Neque temere Latius vates scripsit Spelwa Gen. exprimi videtur. Ubi Septuaginta sic habent : servari genus præcepisset. Eodem modo Virgilius, Eneidos VII : Supposita de matre genus furata creavit. Ita legit doctissimus Cujacius; alii nothos. diserte. ficanter admodum usurpavit ea notione, qua est distrahere, divellere, discerpere. (9) Απόῤῥητος γὰρ ἐπῆξις. Repono έπειξις in- (3) Τῶν ἐπὶ γῆς κρυπτομένων. Homini bene do- D ferarum. (10) Εισάξεις παρὰ σεαυτῷ. Locus hic ex c. v (11) Τὸ γένος προστάξας φυλάττεσθαι. Cum (12) Πανυπανσόφως. Durius : melius legeretur (13) Πάλιν. Videtur scribendum πάλιν ἄν. (14) Τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμοῦ διαφοράν. Signi-
PG 85:97πάθος στειρώσεως τοῦ τόκου τὴν προσδοκίαν ἐμάρανεν, ἀλλ’ ἡ πίστις ἐνέαζεν. Ἐπελάθετο τοῦ πάθους ἡ στεῖρα, ἐπελάθετο τοῦ γήρως ἡ φύσις, ταῖς ἐλπίσι νεάζουσα· εἶχε πρὸ τοῦ παιδὸς τὸν παῖδα, λαβὼν τὴν ὑπόσχεσιν, καὶ πρὸ τῆς γαστρὸς ὁ Ἰσαὰκ ὑπὸ τῆς ἐλπίδος ἐτίκτετο. Ἐπίστευσε γὰρ , φησὶν, Ἀβραὰμ τῷ Θεῷ, καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην . Οὐκέτι, φησὶν, ὁρῶ τῆς Σάῤῥας τὴν στείρωσιν· οὐκ ἀποβλέπων πρὸς τὴν τοῦ σώματος νέκρωσιν, ἐδεξάμην φωνὴν ἑκατέρων ἰσχυροτέραν. Ἐφθέγξω, καὶ ὁ κληρονόμος ἐγγύς. Ἠκολούθει τοίνυν ταῖς ἐλπίσι τὰ πράγματα. Ἔδωκεν ὁ Θεὸς τὸν πρὸ τοῦ τόκου ποθούμενον. Ἔλαβεν, ἔχαιρε, τὴν δόσιν ἠσπάζετο. Ἀγώνισμα πίστεως βρέφος ἐτίκτετο· καὶ φιλοθεί̈ας ἠνοίγετο στάδιον. Ἠγνόει σκάμμασιν ἑτέροις μετὰ τὸν τόκον τηρούμενος. Ἔμελλε γὰρ ὁ Θεὸς ὑπόθεσιν ἀθλητικὴν τῷ δικαίῳ τὴν γονὴν ἑτοιμάζειν, καὶ διὰ παιδὸς τὴν τοῦ ἀριστέως ἀνδρείαν ζυγοστατεῖν.
φορά. Αλλ' οὐ τοῦτο ποιεῖ· πανσόφως· οὐδὲ παν- Ολεθρία καταδικάζει τὴν φύσιν, ἵνα μὴ νέαν κτίσιν ἐπαγάγῃ τοῖς φθάσασι, μηδὲ γένηται τῆς δευτέρας ἡ πλάσις, τῆς προτέρας κατάγνωσις· μηδὲ δόξα ἁρπάσῃ μεταμελείας ὁ Κτίστης, ἀφ' ἑτέρας εἰς ἑτέ ραν ερχόμενος· τάχα δ' ἂν καὶ ἕτερος ὑποψευσθῇ δημιουργὸς τοῦ προτέρου φιλανθρωπότερος· καὶ ἦν ὁ πλάστης ἀμφίβολος, οὐκ ὄντος ἀρχαίου γνωρίσμα- τος. Διὰ τοῦτο τηρεῖ τὰ τῆς ἀρχαίας πλάσεως σύμ βολα, καὶ τοῖς δευτέραις ἐκ τῶν προτέρων μετοχε τεύει τὴν αὔξησιν, καὶ τοῦ κατακλυσμοῦ μεταβλα- βοῦντος, ἡ τοῦ γένους ἐφυλάττετο ρίζα, ἵνα καὶ τῆς παλαιᾶς δημιουργίας τὰ πρεσβεία φυλάττηται, καὶ ὁ δημιουργός ἐκ φιλανθρωπίας θαυμάζηται, κατα- κλυσμὸν χαλινώσας, καὶ τὸ λογικὸν ζῶον ὑψούμενος. δ. Ἀλλὰ πῶς, εἰπέ μοι, τοσούτων ζώων ή κιβω- Β τὸς ὑπεδέχετο γένη; Πῶς κατ' ἀλλήλων ἐκ[πε]πολε- μημένα τῇ φύσει πάλιν ἀλλήλοις ἐσπένδετο; πῶς ἑρπετῶν εἰρήνευε φύσις; πῶς τῶν θηρίων τὰ γένη καθ' ἑαυτῶν κεχαλίνωτο ; πῶς σαρκοφάγα μετὰ τῶν χλοηράγων ηυλίζετο ; ποίαι τροφαί τούτοις, καὶ πόσαι, καὶ πόθεν πρὸς ὅλον ἐνιαυτὸν φρουρουμένοις ἐπήρκεσαν ; καὶ πρό γε τούτων τῶς ὁ Νῶε τὴν κι σωτὴν κατεσκεύασεν, οὔπω ναυπηγίας λαβούσης άρ- χήν; πῶς τὰ γένη τῶν ξύλων διέκρινε τῷ πλέειν κατάλληλα; πως ήρκεσε κιβωτός προς τοσοῦτον κατακλυσμὸν ἀντιτάξασθαι, ὡς καὶ τῆς φύσεως ἴχνη φυλάττεσθαι; ἀλλ' ὑπερβαίνει τὴν φύσιν τὰ τάγματα· καὶ λόγος τὰ ὑπὲρ λόγον καταπληττόμενος, μὴ πολυ πραγμονείτω τὰ πράγματα. Μίμημα τῆς οἰκουμένης ἡ κιβωτός, τὴν τῶν ζώων παρακαταθήκην φυλάτ. τουσα, πλέουσα πόλις, κυοφοροῦσα τὴν κτίσιν, τὰς κοινὰς ὠδῖνας ἐν αὐτῇ περιφέρουσα, ἅπαντα τὸν κόσμον ἔμβρυον ἑαυτῆς περιάγουσα· μία γαστήρ τὰ ποικίλα τῆς κτίσεως συλλαβοῦσα γεννήματα, άψυχος μήτηρ τῶν ἐμψύχων ὑπάρχουσα· πύργος κατακλυ- σμοῦ ἰσχυρότερος, τεῖχος ἐρῶν ὑψηλότερον. Προσθῶ- μεν τοῖς εἰρημένοις, τῆς τοῦ δημιουργοῦντος σοφίας γνώρισμα παραδοξότερον δν. Ἐν θέρει μὲν γὰρ ὁ κατακλυσμὸς καὶ ἤρξατο, καὶ ὑψώθη, καὶ τὰς τῶν ὁρῶν κορυφὰς κατεβάπτισεν. Ἐν χειμῶνι δὲ μέσῳ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐπαύετο, ἀντίστροφον τῷ νόμῳ τῆς φύσεως τὴν τάξιν δεξάμενος, ἵνα μή τις ὕστερον κατακλυσμὸν ἐπακούων, συντυχίαν νομίζη τὸν φόβον, καὶ ὄμβρων ἀέρα φαντάζηται, καὶ νοθεύῃ διαφερόμενα κρέα τῶν ἱεροθύτων ἀθιγῆ μένειν, παρὰ τὴν τῶν σπερμάτων διαφοράν. κατακλυσμοῦ διαφορά, λόγου διαφορὰν διαφθοράν. .97 ORATIO VI. A facile quoque res diluvio dilatas ac dissipatas vox una missa suapte vi restaurarit. At non hoc agit, sapienter admodumn. Non communi exitio na- turam damnat, ne novam ante productis creaturam superinducat, ne secunda formatio prioris sit con- demnatio, neve dum ab una creatura ad alteram fit progressio, Creator veniat in suspicionem retra. ctati consilii. Forte creator alter mendaciter ob- trusus fuisset, hominum generi amicior quam prior et esset artifex dubitabilis, si nullum ejus autiquum exstaret monumentum. Idcirco creatio- nis antiquæ symbola retinet, et res novas ex prio- ribus auctum it, esto, diluvio perquam damnosa fuerit. Generis radix servabatur, ut prisci operis prima jura cum dignitate retineantur, et opifex, ex bominum amore diluvii refrenato impetu et animali rationis compote altius evecto, veniat in admi- rationem. C animalium genera ? Quomodo quæ ab ingenio inter se discordant, in nova secum fœdera concorda - bunt? Quomodo reptilium natura poterat esse pa- cata? Quibus frenis inter se reprimebantur fera- rum genera? quomodo carnivora cum herbilegis stabulabantur ? cujusmodi, quantumque his omni- bus pabulum, et unde factum, ut annum solidum asservatis essent contenta ? et, quod his omnibus anteit, quomodo Noemus arcæ fabricam concinna- vit, cum navis compingendæ principium exstaret nullum? Quomodo liguorum genera discrevit, ut alia super aliis contexta navigarent? quomodo po- tuit arca contra tantam inundationem consistere, ut etiam naturæ vestigia servarentur? Verum na · turam supervadit ordinata concinnaque digestio, ut ratio, quae supra naturam sunt admirans, cu- riosius mon inquirat. Arca mundi habitabilis simula · cruin est, animantium depositorum servatrix, navis gans urbs, creaturis gravida communem secum par- tum circumferens, universum mundum conceptum circumagens, alvus unica varios creaturae complexa partus, animatorum mater exanimis, turris diluvio valentior, murus montibus celsior. Dictis addamus admirabilius creatricis sapientiæ documentum. Æstate capit inundatio, et elata est, montiumque vertices submersit; hieme adulta aquarum abun- dantia remisit : contrarium natura legi secula est ordinem, ut ne quis ex posteritate inaudito di- luvio terrorem fortuitum opinarctur, neve imbrium CL. DAUSQUEII NOTÆ. dissipare. Apollonius in Historiis miris scribit à car- nes discerptas, Apud Plut. lib. v, cap. De placitis phil. Asclepiades fetum geminum aut tergeminum Geri vult Pul chre etiam colludunt et çopá. Ea vox significat arbores, ædificationes, vi- ventes, res prope influitas diluvio dilatas ac dissi- Patas. Vertendo Latinos auctores mihi proposui Sequendos. Horatius ait : Membra different lupi. Plautus ait: Populo hic te differam ante ædes meas. D Paterculus vol. II, in ea re assimili : Majorem par- tem classi circa Veliam, Palinurique promontorium adorta vis Africi laceravit ac distulit. Tacitus, Hist. lib. v: Castraque in plano sita vi fluminis differe- bantur. Horat. Niger rudentes Eurus inverso mari, fractosque remos differat. Attende ut vim præposi- tionis hujus in re simili Ennius adamnarit, Annal. v. Disperge hostes, distrahe, diduc, divide, differ. Alias non procul rejienda est cujusdam conjectatio, qui pro repositum ibal 4. Verum age, quomodo arca capi poterant tot
Ὡς γὰρ ηὐξήθη τὸ βρέφος, καὶ ψελλίσμασι τὸν τῶν γονέων πόθον ἐτίτρωσκε, συνηυξάνετο τῷ βρέφει τῶν γονέων τὸ φίλτρον, καὶ πᾶς τῶν τεκόντων ὁ πόθος ἀμέριστος εἰς μόνον ἐφέρετο, καὶ πᾶσαι αἱ τῆς φύσεως ἐλπίδες ἐφ’ ἑνὸς ἐδεσμεύοντο τέκνου. β. Βλέπε μοι λοιπὸν ἐπὶ τοὺς ἀγῶνας τὸν πατέρα καλούμενον· Καὶ ἐγένετο μετὰ τὰ ῥήματα ταῦτα, ὁ Θεὸς ἐπείραζε, φησὶ, τὸν Ἀβραάμ . Τί γάρ; ἠγνόει τὴν ἀρετὴν, ἵνα πειράσῃ τὸν ἀθλητήν; Θεὸς ἀνέμενε τὴν πεῖραν, ἵνα μάθῃ τὴν πρόθεσιν; Πειράζει τοίνυν, οὐκ αὐτὸς ἀγνοῶν, ἀλλ’ ἵνα δημοσιεύσῃ τὸν δίκαιον, ἵνα πολλοὺς τῆς τοῦ θεράποντος ἀρετῆς ἐπιστήσῃ τοὺς μάρτυρας. Σμήχει τῷ πειρασμῷ τὸν τῆς ὑπομονῆς ἀνδριάντα, ἵνα δείξας τὸ ἔργον λαμπρότερον, πρὸς θαῦμα καλέσῃ τοὺς βλέποντας. Δονεῖ τὸ σκάφος τοῖς πνεύμασιν, ἵνα τοῦ κυβερνήτου τὴν τέχνην θαυμάσῃς. Ἐπεγείρει τῶν κυμάτων τὴν προσβολὴν, ἵν’ ἐκπλαγῇς τὸ τῆς πείρας ἀκίνητον. Προσάγει τὰ μηχανήματα, τὴν τοῦ τείχους ἐλέγχων στεῤῥότητα· ἐπανίστησι τῷ δικαίῳ τὰ τῆς φύσεως κύματα, ἵνα τῆς φιλοθείας θαυμάσῃς τὸν ἔμπορον. Λάβε τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητὸν, ὃν ἠγάπησας, τὸν Ἰσαάκ .
φορά. Αλλ' οὐ τοῦτο ποιεῖ· πανσόφως· οὐδὲ παν- Ολεθρία καταδικάζει τὴν φύσιν, ἵνα μὴ νέαν κτίσιν ἐπαγάγῃ τοῖς φθάσασι, μηδὲ γένηται τῆς δευτέρας ἡ πλάσις, τῆς προτέρας κατάγνωσις· μηδὲ δόξα ἁρπάσῃ μεταμελείας ὁ Κτίστης, ἀφ' ἑτέρας εἰς ἑτέ ραν ερχόμενος· τάχα δ' ἂν καὶ ἕτερος ὑποψευσθῇ δημιουργὸς τοῦ προτέρου φιλανθρωπότερος· καὶ ἦν ὁ πλάστης ἀμφίβολος, οὐκ ὄντος ἀρχαίου γνωρίσμα- τος. Διὰ τοῦτο τηρεῖ τὰ τῆς ἀρχαίας πλάσεως σύμ βολα, καὶ τοῖς δευτέραις ἐκ τῶν προτέρων μετοχε τεύει τὴν αὔξησιν, καὶ τοῦ κατακλυσμοῦ μεταβλα- βοῦντος, ἡ τοῦ γένους ἐφυλάττετο ρίζα, ἵνα καὶ τῆς παλαιᾶς δημιουργίας τὰ πρεσβεία φυλάττηται, καὶ ὁ δημιουργός ἐκ φιλανθρωπίας θαυμάζηται, κατα- κλυσμὸν χαλινώσας, καὶ τὸ λογικὸν ζῶον ὑψούμενος. δ. Ἀλλὰ πῶς, εἰπέ μοι, τοσούτων ζώων ή κιβω- Β τὸς ὑπεδέχετο γένη; Πῶς κατ' ἀλλήλων ἐκ[πε]πολε- μημένα τῇ φύσει πάλιν ἀλλήλοις ἐσπένδετο; πῶς ἑρπετῶν εἰρήνευε φύσις; πῶς τῶν θηρίων τὰ γένη καθ' ἑαυτῶν κεχαλίνωτο ; πῶς σαρκοφάγα μετὰ τῶν χλοηράγων ηυλίζετο ; ποίαι τροφαί τούτοις, καὶ πόσαι, καὶ πόθεν πρὸς ὅλον ἐνιαυτὸν φρουρουμένοις ἐπήρκεσαν ; καὶ πρό γε τούτων τῶς ὁ Νῶε τὴν κι σωτὴν κατεσκεύασεν, οὔπω ναυπηγίας λαβούσης άρ- χήν; πῶς τὰ γένη τῶν ξύλων διέκρινε τῷ πλέειν κατάλληλα; πως ήρκεσε κιβωτός προς τοσοῦτον κατακλυσμὸν ἀντιτάξασθαι, ὡς καὶ τῆς φύσεως ἴχνη φυλάττεσθαι; ἀλλ' ὑπερβαίνει τὴν φύσιν τὰ τάγματα· καὶ λόγος τὰ ὑπὲρ λόγον καταπληττόμενος, μὴ πολυ πραγμονείτω τὰ πράγματα. Μίμημα τῆς οἰκουμένης ἡ κιβωτός, τὴν τῶν ζώων παρακαταθήκην φυλάτ. τουσα, πλέουσα πόλις, κυοφοροῦσα τὴν κτίσιν, τὰς κοινὰς ὠδῖνας ἐν αὐτῇ περιφέρουσα, ἅπαντα τὸν κόσμον ἔμβρυον ἑαυτῆς περιάγουσα· μία γαστήρ τὰ ποικίλα τῆς κτίσεως συλλαβοῦσα γεννήματα, άψυχος μήτηρ τῶν ἐμψύχων ὑπάρχουσα· πύργος κατακλυ- σμοῦ ἰσχυρότερος, τεῖχος ἐρῶν ὑψηλότερον. Προσθῶ- μεν τοῖς εἰρημένοις, τῆς τοῦ δημιουργοῦντος σοφίας γνώρισμα παραδοξότερον δν. Ἐν θέρει μὲν γὰρ ὁ κατακλυσμὸς καὶ ἤρξατο, καὶ ὑψώθη, καὶ τὰς τῶν ὁρῶν κορυφὰς κατεβάπτισεν. Ἐν χειμῶνι δὲ μέσῳ τὸ πλῆθος τῶν ὑδάτων ἐπαύετο, ἀντίστροφον τῷ νόμῳ τῆς φύσεως τὴν τάξιν δεξάμενος, ἵνα μή τις ὕστερον κατακλυσμὸν ἐπακούων, συντυχίαν νομίζη τὸν φόβον, καὶ ὄμβρων ἀέρα φαντάζηται, καὶ νοθεύῃ διαφερόμενα κρέα τῶν ἱεροθύτων ἀθιγῆ μένειν, παρὰ τὴν τῶν σπερμάτων διαφοράν. κατακλυσμοῦ διαφορά, λόγου διαφορὰν διαφθοράν. .97 ORATIO VI. A facile quoque res diluvio dilatas ac dissipatas vox una missa suapte vi restaurarit. At non hoc agit, sapienter admodumn. Non communi exitio na- turam damnat, ne novam ante productis creaturam superinducat, ne secunda formatio prioris sit con- demnatio, neve dum ab una creatura ad alteram fit progressio, Creator veniat in suspicionem retra. ctati consilii. Forte creator alter mendaciter ob- trusus fuisset, hominum generi amicior quam prior et esset artifex dubitabilis, si nullum ejus autiquum exstaret monumentum. Idcirco creatio- nis antiquæ symbola retinet, et res novas ex prio- ribus auctum it, esto, diluvio perquam damnosa fuerit. Generis radix servabatur, ut prisci operis prima jura cum dignitate retineantur, et opifex, ex bominum amore diluvii refrenato impetu et animali rationis compote altius evecto, veniat in admi- rationem. C animalium genera ? Quomodo quæ ab ingenio inter se discordant, in nova secum fœdera concorda - bunt? Quomodo reptilium natura poterat esse pa- cata? Quibus frenis inter se reprimebantur fera- rum genera? quomodo carnivora cum herbilegis stabulabantur ? cujusmodi, quantumque his omni- bus pabulum, et unde factum, ut annum solidum asservatis essent contenta ? et, quod his omnibus anteit, quomodo Noemus arcæ fabricam concinna- vit, cum navis compingendæ principium exstaret nullum? Quomodo liguorum genera discrevit, ut alia super aliis contexta navigarent? quomodo po- tuit arca contra tantam inundationem consistere, ut etiam naturæ vestigia servarentur? Verum na · turam supervadit ordinata concinnaque digestio, ut ratio, quae supra naturam sunt admirans, cu- riosius mon inquirat. Arca mundi habitabilis simula · cruin est, animantium depositorum servatrix, navis gans urbs, creaturis gravida communem secum par- tum circumferens, universum mundum conceptum circumagens, alvus unica varios creaturae complexa partus, animatorum mater exanimis, turris diluvio valentior, murus montibus celsior. Dictis addamus admirabilius creatricis sapientiæ documentum. Æstate capit inundatio, et elata est, montiumque vertices submersit; hieme adulta aquarum abun- dantia remisit : contrarium natura legi secula est ordinem, ut ne quis ex posteritate inaudito di- luvio terrorem fortuitum opinarctur, neve imbrium CL. DAUSQUEII NOTÆ. dissipare. Apollonius in Historiis miris scribit à car- nes discerptas, Apud Plut. lib. v, cap. De placitis phil. Asclepiades fetum geminum aut tergeminum Geri vult Pul chre etiam colludunt et çopá. Ea vox significat arbores, ædificationes, vi- ventes, res prope influitas diluvio dilatas ac dissi- Patas. Vertendo Latinos auctores mihi proposui Sequendos. Horatius ait : Membra different lupi. Plautus ait: Populo hic te differam ante ædes meas. D Paterculus vol. II, in ea re assimili : Majorem par- tem classi circa Veliam, Palinurique promontorium adorta vis Africi laceravit ac distulit. Tacitus, Hist. lib. v: Castraque in plano sita vi fluminis differe- bantur. Horat. Niger rudentes Eurus inverso mari, fractosque remos differat. Attende ut vim præposi- tionis hujus in re simili Ennius adamnarit, Annal. v. Disperge hostes, distrahe, diduc, divide, differ. Alias non procul rejienda est cujusdam conjectatio, qui pro repositum ibal 4. Verum age, quomodo arca capi poterant tot
PG 85:99Ὅπλα τὰ τῆς φύσεως ἠκόνησε, πάσας τοῦ φίλτρου τὰς ἀκίδας ἐκένωσε· οὐ γὰρ εἶπεν ἁπλῶς· Ἀπόδος ὃν ἔδωκα, ἢ Θῦσον ὃν ἔλαβες· ἀλλὰ Τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητὸν, ὃν ἠγάπησας . Πλήττει τὴν ψυχὴν τοῖς τῆς φιλοστοργίας ὀνόμασι. Πλατύνει τὰς κλήσεις, ἵνα πλέον ἀνάψῃ τὴν φλόγα· ὅλας ἐξέχεε κατ’ αὐτοῦ τὰς νιφάδας τῆς φύσεως· Καὶ ἀνένεγκε αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ’ ἓν τῶν ὀρέων, ὧν ἄν σοι εἴπω . Οὐδὲ γνώριμον αὐτῷ τὸν τοῦ φόνου τόπον ἐργάζεται. Παρατείνει τὸν ἀριθμὸν, βασανίζων τὸν τρόπον. Καὶ ἀνένεγκε αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ’ ἓν τῶν ὀρέων . Πῶς οὐκ ἔφριξε τὴν φωνήν; πῶς οὐ συνεστάλη τὴν ψυχὴν τῇ πληγῇ τῆς φωνῆς; πῶς οὐκ ἔφθασε τῇ τελευτῇ τὴν τοῦ τέκνου σφαγήν; Ἀλλ’ ὢ ψυχῆς καρτερᾶς οὐκ ἐστέναξεν, οὐκ ἐδάκρυσεν, οὐκ εἶξε τῇ φύσει, οὐκ ἐμερίσθη τοῖς βουλεύμασι, οὐ τὸ πρόσωπον ἤμειψεν, οὐκ ἀφῆκε φωνὴν τὴν πατρικὴν, τέκνου σφαγὴν ἀπαιτούμενος, οὐκ εἶπεν ἅπερ ἡ φύσις ἐβούλετο· Ὢ ξένων ἐπιταγμάτων Ὢ τῶν παρὰ φύσιν παραγγελμάτων Τέκνου σφαγὴν αἰτοῦμαι, καὶ γενέσθαι παιδὸς προστάττομαι δήμιος· Πατὴρ βραδὺς, καὶ τεκνοφόνος ταχύς.
Α τον φόβον (15) ταῖς τοῦ χειμῶνος ώραις τὸν κατα κλυσμὸν λογισάμενος, καὶ τὴν θείαν ἀνάκτισιν και ρῶν ὑποβολαῖς παραγράφηται. Διὰ τοῦτο περιτρέπει τοὺς ὅρους τῆς φύσεως, καὶ λύει τῆς συνηθείας τοὺς νόμους, τὰς μὲν τοῦ θέρους τροπὰς ὑπηρετεῖν τῷ κατακλυσμῷ βιασάμενος, ξηρότητα δὲ ἀέρος ἐν χει- μῶνι μηχανησάμενος, θαυματουργῶν ἐφ' ἑκάτερα. Καὶ τοῦτο σοφῶς ὁ συγγραφεύς θαυμάζων ἀνέγραψε μῆνας παρατιθεὶς, καὶ ἀριθμῶν τὰς ἡμέρας, καὶ τὰς τῶν τροπῶν καταλλαγάς, πότε μὲν ἤρξατο, καὶ ἐφ' ὅσον ηὐξάνετο, πότε δὲ πάλιν πρὸς λῆξιν ἐχώ ρησε, καὶ πότε, μειωθέντος τοῦ ὕδατος, ἡ κιβωτός ἐκαθέζετο. Δεκάτῳ γὰρ μηνί, φησίν, ἐν ταῖς τῶν ὁρῶν κορυφαῖς ἐκαθέζετο (46). Ἀρχὴν δὲ μηνῶν οἶδεν ἡ Γραφὴ τοῦ Πάσχα τὸν μῆνα δέκατον δὲ μήνα, τὸν τοῦ χειμῶνος ἀπαγορεύει μεσαίτατον (17), ἐν ᾧ, μειωθέντος τοῦ ὕδατος ἡ κιβωτὸς ἐκαθέζετο, καθ έδραν εὑροῦσα τὰ τῶν ὁρῶν ὑψηλότατα (18), τῷ τῆς καθέδρας ὕψει, τοῦ κατακλυσμοῦ μετροῦσα τὸν φόβον, μνημεῖον τιμωρίας ἀρχαίας, νεάζουσαν τὴν ἀπειλήν διασώζουσα, καὶ τὸν πανδήμιον (19) ἐν δίψει τοῖς μετὰ ταῦτα φυλάττουσα. Καὶ ἄχρι τῆς σήμερον μένει τὸ θαῦμα παρ' 'Αρμενίοις (20) τῷ χρόνῳ παραπεμ- νοθεύειν τιμωρίαν. μή νοθεύσῃ τὸ θαῦμα, φαῖς ἐκαθέζετο. σχα τὸν μήνα. Δέκατον δὲ μῆνα τὸν τοῦ χειμῶ- νος ἀπαγορεύει μεσαίτατον. χειμῶνος μεσαίτατος. οἶδεν ή Γραφή, τατα. ἐγκαίρως αἰνίξασθαι τὸν κοινὸν ζημιωτήν, δήμιος Αρμενίοις. ἐπὶ τὰ ὄρη τοῦ ᾿Αραράτ. *Εστι δὲ τῆς Φρυγίης ἐπὶ ἠπείροιο μελαίνης Ηλίβατον τανύμηκες ὄρος, Αραράτ δὲ καλεῖται *Οττ' ἄρα σωθήσεσθαι ἐπ' αὐτῷ πάντες ἔμελλον, Ἐν τούτῳ μεγάλη δὲ ποθὴ καταθύμιος δεν *Ενθα φλέβες μεγάλου Μαρσύου ἐκπεφύασιν, Τοῦ δὲ κιβωτὸς ἔμεινεν ἐν ὑψηλοῖο καρήνω Ληξάντων ὑδάτων... ἀποβατήριον - BASILII SELEUCIENSIS nubem conciperet, et inundationem sub horam li- berni temporis accidisse ratus formidinem minue- ret, divinitus allatam recreationem tempestatum successioni male ascriberet. Propterea mutatis na- tura terminis, et soluta consueti ordinis lege aestivum solstitium cogit inundationi subservire, cœli contra per hiemem ariditatem excogitat, mira in utrisque operatur. Et hoc pro sua sagacitate Moyses admiratus menses apponit, et ascribit, dies numerat, et conversionum vices, quando exorta sit inundatio, quandiu aucta, quando contra ad quie- tem tetenderit, et quando deminutis aquis arca se- derit. Decimo, inquit, mense in montium cacumi- nibus requievit ". Principium vero mensium novit Scriptura Paschæ mensem: decimum autem ap- pellat mensem, qui inter bibernos est medius, in quo deminutis aquis arca requievit, pro sede nacta montium summa, sedis celsitudine diluvii terrorem metiens, veteris supplicii monumentum recentes minas conservans, et communem gentium vindicem ob oculos posteritati relinquens. Et in hodiernum usque diem miraculum durat apud Armenios tem- poris successione transmissum, et inaccessis custo- • Gen. viii, 4. B CL. DAUSQUEII NOTÆ. sive adulterare est huic eluvioni causam assignando naturalem (non divinum numen) rem suopte ingenio formidabile, minus formidabilem facere. Pari elegantia, Orat. in Adamum serpens, cum Evam abducit a timore supplicii a Deo intentati dicitur Orat. de vocatione apostolorum opaleos non legit ministros ne rem tam admirandam adulteraret, sive, ne rei tam admirand:e gratiam detereret. Paulo aliter in omnibus exemplari- bus Bibhorum quæ mihi videre fuit. Pascha mensis appel- latur ab Hebræis Nisan, qui Nisan cum sit lunaris partim incidit in nostrum Martium, partim in Apri- lem ; plusque hoc, aut illo mense participat, quo verno aquinoctio anterior est aut posterior. Hec doctrina certa est, ac fideliter certisque rationibus affirmata a Toscato Abulensi in c. xii Exod. Item in veteri Cabala citata ab Eugubino in c. x11 Exod. A Ribera, ubi de festis Hebræorum, ubi de Pascha. Frustra Dionysius Chartusianus aliorsum inclinat. D Basilius vero ita dilucide sentit. Vide, ut hæc secum congruant. Mensis Nisan inciderit in extremum Martium, si ad decimum supputando perveneris, perveneris quoque ad Januarium : non ille Οuo tempore cum pene omnes exube rent aquar, si diluvii divinitus invecti fervor est restinctus, non miraculum est. Atque hac est Basi- lio nens. Ex eo autem quod Basilius dical, novit Scriptura, manifestum est eum de anno Hebræorum sacro loqui, qui cœpit institui, Exod. x. Ante vero anuus erat vulgaris, cujus exordium prope solstitium autumnale. Quare per- peram nonnulli ex illo Exodi loco concludunt miun - dum mense Nisau conditum : ita est; at ego conse- quentiam desidero. Ambiguam nactus orationem, qno me egit ratio, inclinavi. Potuit auctor videri dicere arcam in celsissimos montium offendisse: at non dixisse censendus est, cum niulti montes caput intra nubila condant: et fortuita jactatione arca potuit in minus editum devehi, quod circa eum ferretur. Verti igi- tur: Pro sede nacia summa montium. nonnunquam vocabulum how opportune innuere, qui con- muniter nocet, quippe est carnifex. Requiesse arcam super montes Arme niæ docet Scripturæ versio communis. Septuaginta aliter nominanὶ Aliter Hebræa by, super montibus Ararat. Si- hylla relata, lib. ut Collectaneorum : Est Phrygiæ nigrante solo mons editus, et qui In longum porrectus abit, Araratque vocatur, Hic communis erat pereuntibus ara salutis, Omnibus id rotum conscensu tangere montem, Cujus visceribus vena fluviatilis undæ Marsya erumpunt: cujusque in vertice summo Arca stetit, postquam fluctus atque unda remisit. Josephus, lib. 1, cap. 4, montes in quibus arca de- sederit ex Berosi sententia nominat Gordyæos. Strabo, libro 11, scribit Taurum, qua Armeniam a Mesopotamia dirimit, a quibusdam appellatum, Gor- dyaos montes. luc tandem ex longa jactatione ap- pulsa arca egressus est Noemius cum familiaribus, et ab egressu locus ab Armeniis pellatus, Josephus supra. Quæ vox pure Græca est flexu et origine : quare qui scripsit Armeniacam esse, quod Josephus diceret, non satis perpendit. (15) Νοθεύῃ τὸν φόβον. Formidinem νοθεύειν (16) Δεκάτῳ γὰρ μηνὶ ἐν ταῖς τῶν ὁρῶν κορυ (17) Ἀρχὴν δὲ μηνῶν οἶδεν ἡ Γραφὴ τοῦ Πά (18) Καθέδραν εὑροῦσα τὰ τῶν ὁρῶν ὑψηλό (19) Τον πανδήμιον. Eustathius auctor est posse (20) "Αχρι τῆς σήμερον μένει τὸ θαῦμα παρ'
Ὢ πόσαις καὶ ποίαις ἐλπίσιν ἐτήρουν τὸν φίλτατον Ὅτε μοι τῆς ἀτεκνίας ἐλύθη τὸ πάθος, τότε πάλιν ἀτεκνίαν ὀδύρομαι. Οὐκ ἦν οὗτος ἀνιαρά μοι πρὸ τῆς πείρας ἡ τοῦ παιδὸς ἐρημία. Οὔπω τῇ ἀπολαύσει τρωθεὶς ἠγνόουν, ὃν οὐκ εἶχον· νῦν δὲ τῇ φύσει δεθεὶς, καὶ τῷ πόθῳ προσηλωθεὶς, οὐ φέρω τὸν πόνον τῆς ἀφαιρέσεως. Τί οὖν με καὶ πατέρα δείξας παιδοκτόνον ἐργάζῃ; τί με τέρπεσθαι ταῖς ὠδῖσιν ἐδίδαξας, μεταδιδάξας ὀδύρεσθαι; τί μεταβάλλεις τὸν πόθον εἰς πένθος; τί μετασκευάζεις τὸ φίλτρον εἰς θρῆνον; μιανῶ δεξιὰν αἵμασι παιδὸς, ὑπὲρ οὗ πολλάκις σοι τὰς χεῖρας ἐξέτεινα. Πατρικὰς ἱκεσίας δεξάμενος ὁπλίζεις πατέρα πρὸς τὴν τοῦ βρέφους ἀναίρεσιν. Πρὸς τὰς σὰς ὑποσχέσεις ἀπόβλεψον, δέσποτα. Κληρονόμον ἐπηγγείλω, καὶ παιδοκτόνον ἐργάζῃ, καὶ θυσίαν ἀπαιτεῖς ὃν ἐχαρίσω διάδοχον; Ἀλλ’ ἐγὼ μέν σοι παστάδας περιενόουν, ὦ τέκνον, καὶ θάλαμον· ἠγνόουν δ’ ἄρα πυρὶ καὶ σιδήρῳ τρέφων τὸν φίλτατον. Ἀντὶ παστάδος βωμὸς, ἀντὶ πυρὸς νυμφικοῦ, φλὸξ ἐπιβώμιος.
Α τον φόβον (15) ταῖς τοῦ χειμῶνος ώραις τὸν κατα κλυσμὸν λογισάμενος, καὶ τὴν θείαν ἀνάκτισιν και ρῶν ὑποβολαῖς παραγράφηται. Διὰ τοῦτο περιτρέπει τοὺς ὅρους τῆς φύσεως, καὶ λύει τῆς συνηθείας τοὺς νόμους, τὰς μὲν τοῦ θέρους τροπὰς ὑπηρετεῖν τῷ κατακλυσμῷ βιασάμενος, ξηρότητα δὲ ἀέρος ἐν χει- μῶνι μηχανησάμενος, θαυματουργῶν ἐφ' ἑκάτερα. Καὶ τοῦτο σοφῶς ὁ συγγραφεύς θαυμάζων ἀνέγραψε μῆνας παρατιθεὶς, καὶ ἀριθμῶν τὰς ἡμέρας, καὶ τὰς τῶν τροπῶν καταλλαγάς, πότε μὲν ἤρξατο, καὶ ἐφ' ὅσον ηὐξάνετο, πότε δὲ πάλιν πρὸς λῆξιν ἐχώ ρησε, καὶ πότε, μειωθέντος τοῦ ὕδατος, ἡ κιβωτός ἐκαθέζετο. Δεκάτῳ γὰρ μηνί, φησίν, ἐν ταῖς τῶν ὁρῶν κορυφαῖς ἐκαθέζετο (46). Ἀρχὴν δὲ μηνῶν οἶδεν ἡ Γραφὴ τοῦ Πάσχα τὸν μῆνα δέκατον δὲ μήνα, τὸν τοῦ χειμῶνος ἀπαγορεύει μεσαίτατον (17), ἐν ᾧ, μειωθέντος τοῦ ὕδατος ἡ κιβωτὸς ἐκαθέζετο, καθ έδραν εὑροῦσα τὰ τῶν ὁρῶν ὑψηλότατα (18), τῷ τῆς καθέδρας ὕψει, τοῦ κατακλυσμοῦ μετροῦσα τὸν φόβον, μνημεῖον τιμωρίας ἀρχαίας, νεάζουσαν τὴν ἀπειλήν διασώζουσα, καὶ τὸν πανδήμιον (19) ἐν δίψει τοῖς μετὰ ταῦτα φυλάττουσα. Καὶ ἄχρι τῆς σήμερον μένει τὸ θαῦμα παρ' 'Αρμενίοις (20) τῷ χρόνῳ παραπεμ- νοθεύειν τιμωρίαν. μή νοθεύσῃ τὸ θαῦμα, φαῖς ἐκαθέζετο. σχα τὸν μήνα. Δέκατον δὲ μῆνα τὸν τοῦ χειμῶ- νος ἀπαγορεύει μεσαίτατον. χειμῶνος μεσαίτατος. οἶδεν ή Γραφή, τατα. ἐγκαίρως αἰνίξασθαι τὸν κοινὸν ζημιωτήν, δήμιος Αρμενίοις. ἐπὶ τὰ ὄρη τοῦ ᾿Αραράτ. *Εστι δὲ τῆς Φρυγίης ἐπὶ ἠπείροιο μελαίνης Ηλίβατον τανύμηκες ὄρος, Αραράτ δὲ καλεῖται *Οττ' ἄρα σωθήσεσθαι ἐπ' αὐτῷ πάντες ἔμελλον, Ἐν τούτῳ μεγάλη δὲ ποθὴ καταθύμιος δεν *Ενθα φλέβες μεγάλου Μαρσύου ἐκπεφύασιν, Τοῦ δὲ κιβωτὸς ἔμεινεν ἐν ὑψηλοῖο καρήνω Ληξάντων ὑδάτων... ἀποβατήριον - BASILII SELEUCIENSIS nubem conciperet, et inundationem sub horam li- berni temporis accidisse ratus formidinem minue- ret, divinitus allatam recreationem tempestatum successioni male ascriberet. Propterea mutatis na- tura terminis, et soluta consueti ordinis lege aestivum solstitium cogit inundationi subservire, cœli contra per hiemem ariditatem excogitat, mira in utrisque operatur. Et hoc pro sua sagacitate Moyses admiratus menses apponit, et ascribit, dies numerat, et conversionum vices, quando exorta sit inundatio, quandiu aucta, quando contra ad quie- tem tetenderit, et quando deminutis aquis arca se- derit. Decimo, inquit, mense in montium cacumi- nibus requievit ". Principium vero mensium novit Scriptura Paschæ mensem: decimum autem ap- pellat mensem, qui inter bibernos est medius, in quo deminutis aquis arca requievit, pro sede nacta montium summa, sedis celsitudine diluvii terrorem metiens, veteris supplicii monumentum recentes minas conservans, et communem gentium vindicem ob oculos posteritati relinquens. Et in hodiernum usque diem miraculum durat apud Armenios tem- poris successione transmissum, et inaccessis custo- • Gen. viii, 4. B CL. DAUSQUEII NOTÆ. sive adulterare est huic eluvioni causam assignando naturalem (non divinum numen) rem suopte ingenio formidabile, minus formidabilem facere. Pari elegantia, Orat. in Adamum serpens, cum Evam abducit a timore supplicii a Deo intentati dicitur Orat. de vocatione apostolorum opaleos non legit ministros ne rem tam admirandam adulteraret, sive, ne rei tam admirand:e gratiam detereret. Paulo aliter in omnibus exemplari- bus Bibhorum quæ mihi videre fuit. Pascha mensis appel- latur ab Hebræis Nisan, qui Nisan cum sit lunaris partim incidit in nostrum Martium, partim in Apri- lem ; plusque hoc, aut illo mense participat, quo verno aquinoctio anterior est aut posterior. Hec doctrina certa est, ac fideliter certisque rationibus affirmata a Toscato Abulensi in c. xii Exod. Item in veteri Cabala citata ab Eugubino in c. x11 Exod. A Ribera, ubi de festis Hebræorum, ubi de Pascha. Frustra Dionysius Chartusianus aliorsum inclinat. D Basilius vero ita dilucide sentit. Vide, ut hæc secum congruant. Mensis Nisan inciderit in extremum Martium, si ad decimum supputando perveneris, perveneris quoque ad Januarium : non ille Οuo tempore cum pene omnes exube rent aquar, si diluvii divinitus invecti fervor est restinctus, non miraculum est. Atque hac est Basi- lio nens. Ex eo autem quod Basilius dical, novit Scriptura, manifestum est eum de anno Hebræorum sacro loqui, qui cœpit institui, Exod. x. Ante vero anuus erat vulgaris, cujus exordium prope solstitium autumnale. Quare per- peram nonnulli ex illo Exodi loco concludunt miun - dum mense Nisau conditum : ita est; at ego conse- quentiam desidero. Ambiguam nactus orationem, qno me egit ratio, inclinavi. Potuit auctor videri dicere arcam in celsissimos montium offendisse: at non dixisse censendus est, cum niulti montes caput intra nubila condant: et fortuita jactatione arca potuit in minus editum devehi, quod circa eum ferretur. Verti igi- tur: Pro sede nacia summa montium. nonnunquam vocabulum how opportune innuere, qui con- muniter nocet, quippe est carnifex. Requiesse arcam super montes Arme niæ docet Scripturæ versio communis. Septuaginta aliter nominanὶ Aliter Hebræa by, super montibus Ararat. Si- hylla relata, lib. ut Collectaneorum : Est Phrygiæ nigrante solo mons editus, et qui In longum porrectus abit, Araratque vocatur, Hic communis erat pereuntibus ara salutis, Omnibus id rotum conscensu tangere montem, Cujus visceribus vena fluviatilis undæ Marsya erumpunt: cujusque in vertice summo Arca stetit, postquam fluctus atque unda remisit. Josephus, lib. 1, cap. 4, montes in quibus arca de- sederit ex Berosi sententia nominat Gordyæos. Strabo, libro 11, scribit Taurum, qua Armeniam a Mesopotamia dirimit, a quibusdam appellatum, Gor- dyaos montes. luc tandem ex longa jactatione ap- pulsa arca egressus est Noemius cum familiaribus, et ab egressu locus ab Armeniis pellatus, Josephus supra. Quæ vox pure Græca est flexu et origine : quare qui scripsit Armeniacam esse, quod Josephus diceret, non satis perpendit. (15) Νοθεύῃ τὸν φόβον. Formidinem νοθεύειν (16) Δεκάτῳ γὰρ μηνὶ ἐν ταῖς τῶν ὁρῶν κορυ (17) Ἀρχὴν δὲ μηνῶν οἶδεν ἡ Γραφὴ τοῦ Πά (18) Καθέδραν εὑροῦσα τὰ τῶν ὁρῶν ὑψηλό (19) Τον πανδήμιον. Eustathius auctor est posse (20) "Αχρι τῆς σήμερον μένει τὸ θαῦμα παρ'
PG 85:101Εἴθε μήποτε πρὸς αἴτησιν ἦλθον γονῆς, εἴθε μοι γέγονεν ἄπρακτος ἡ τῆς παιδογονίας εὐχή εἴθε μὴ τόκον εἶδον παράδοξον, ἵνα μὴ πρὸς πόλεμον ἦλθον οὐκ ἐλπιζόμενον Ἀλλά μοι τὸ πάντων ἀνιαρώτατον, αὐτουργόν με γενέσθαι τοῦ φόνου κελεύει, καὶ σφαγέα τοῦ βρέφους ἰδεῖν ἐπιθυμεῖ τὸν γεννήσαντα. Οὐκοῦν πολεμίων ἐνδιδόσθω χερσί· δυσμενεῖς τὴν σφαγὴν ἐνεργείτωσαν· πραττέτω τὸν φόνον δεξιὰ μὴ δεδεμένη τῷ πόθῳ. Πατὴρ δὲ ὢν οὐ φέρω τὴν ἀκοὴν, οὐχ ὑποφέρω τὴν σφαγήν. Ἀπωθεῖται τὸ ξίφος ἡ φύσις· ὀκλάζει πρὸς τὸ ἔργον ἡ δεξιά· ὀφθαλμοὶ τὴν θέαν ἀρνοῦνται· οἶδας αὐτὸς οἵοις πάθεσι τὴν φύσιν καθώπλισας. Οὐδὲν τούτων ὁ γενναῖος Ἀβραὰμ, οὐκ εἶπεν, οὐκ ἐνόησεν· ἀλλ’ ὡς ἀληθῶς προβάτου θυσίαν ἀπαιτούμενος, πρὸς τὴν σφαγὴν εὐτρεπίζετο, ὁ τοῖς θείοις ἐμμελετήσας προστάγμασι, καὶ οὐκ ἐπιστρέφεται πρὸς τὴν φύσιν τὸν δρόμον κωλύουσαν. Συνεργὸν οὖν λαβὼν τὴν σιγὴν ὅλος ἐγίνετο τοῦ προστάγματος. Κρύπτει τὴν Σάῤῥαν τὸ τόλμημα, οὐκ ἐκφαίνει τῇ τεκούσῃ τὸ πρόσταγμα· τίνος ἕνεκεν; Φιλόθεος μέν φησιν· ἐγὼ δὲ τὴν γνώμην θαυμάζων αἰδοῦμαι τὴν φύσιν· ὁρῶν τὸ φιλόθεον, δέδοικα τὸ φιλόστοργον.
πόμενον, ἀβάτοις φυλαττόμενον όρεσιν (21), όμμασι μὲν πόρρωθεν θεωρούμενον· τῶν δὲ ποδῶν τὴν ἐπί βασιν ταῖς δυσχερείαις ἀρνούμενον. Θεῖον ἄρα, καὶ τοῦτο τὸ μηχάνημα· ἵνα ἡ μὲν θέα φυλάττῃ τὴν πίσ στιν τοῦ θαύματος· ἀπίστων δὲ χεῖρες μὴ ψαύουσαι, τῇ κατὰ μικρὸν δαπάνῃ, τὴν θέαν λυμήνωνται. "Ω κιβωτός, ἀρετῆς παιδευτήριον! ὦ τὴν τῆς φύσεως παρακαταθήκην ἐν τοῖς κινδύνεις φυλάττουσα! σκάφος παράδοξον σωτηρίου ξύλου σκιογράφημα! Ω σταυροῦ χρείαν παρεχομένη τοῖς πλέουσιν ! Ο προ λαβοῦσα τῷ χρόνῳ τῇ χάριτι, ἐν ὕδατι σώζουσα, καὶ ἐξ ὑδάτων ἁρπάζουσα ! Ὢ τὸν μέγαν ἔμπορον τῆς δικαιοσύνης φυλάξασα! Ὢ τὸν τῆς ἀρετῆς θησαυρὸν ἀκινδύνως διαπορθμεύσασα ! Ο κακίας κατήγορε Τούτου τοῦ θαύματος τὴν μνήμην κατέχωμεν γενώ μεθα δικαιοσύνης ἐρασταὶ, κακίας ἀποβάλλωμεν μί- σος (22)· μετάνοιαν μεταχειρισώμεθα, τῶν ἁμαρ τωλῶν τὸ φάρμαχον· σβέσωμεν τὴν κακίαν τοῖς δά- χρυσι· φθάσωμεν τὴν ὀργὴν τῇ μεταβολῇ τῆς προαι- ρέσεως· τὸν τῆς μακροθυμίας καιρὸν εἰς δέον κατ- αναλώσωμεν ομνύντι Θεῷ διὰ φιλανθρωπίαν πιστεύ σωμεν· Οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτω‐ τοῦ (23), ὡς τὸ ἐπιστρέψαι αὐτὸν πρός με καὶ ζῇν. Αὐτῷ ἡ δόξα. Αμήν. ΛΟΓΟΣ Ζ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν ᾿Αβραάμ. Β α. Τῷ φιλοθέῳ καὶ πνευματικῷ, τὰ τοῦ φιλο- θέου σήμερον Αβραὰμ διηγησόμεθα κατορθώματα, ᾧ γέγονε τῆς φιλοθεΐας Θεὸς μὲν ἀγωνοθέτης, ἀντί παλος δὲ φύσις, πατρικοῖς κέντροις όπλιζομένη. Σκάμμα δὲ ἡ τοῦ Ἰσαὰκ σφαγή, πρὸς φιλοστόργου ξιφήρη δεξιὰν ἀναμένουσα. Πρὸς τοσοῦτον ἀγῶνα τὸν τῆς φιλοθείας ἀθλητὴν ὁ Θεὸς προκαλούμενος, ἐν μέσῳ τῆς οἰκουμένης σταδίῳ προβάλλεται, πολλαῖς μὲν πρότερον γυμνασίαις ἀρετῆς αὐτὸν καθάπερ ἐν παλαίστρα παιδοτριβήσας. Νυνὶ δὲ μετὰ τοὺς μυ ρίους ἱδρῶτας ὥσπερ ἐν πανδήμῳ θεάτρῳ προτρέ- πεται· ἵνα καὶ πρὸς τοῦτον ἀποδυσάμενος, ὁ υἱὸς μὲν ** τῇ φωνῇ πολλά φρυγίζοντες, ἀβάτοις δυσβάτοις. Καὶ κομίζειν τινὰς τῆς ἀσφάλτου ἀφαιροῦντας. Χρώνται δὲ μάλιστα οἱ ἄνθρωποι τῷ κομιζομένῳ πρὸς τοὺς ἀποτροπιασμούς. Τὰ λείψανα τῶν ξύλων ἐπὶ πολὺ σωθῆναι : υἱ ἀπίστων χεῖρες μὴ ψαύουσαι τῇ κατὰ μικρὸν δαπάνῃ τὴν θέαν λυμήνωνται : Νε λυμήνωνται. ἀσεβεῖς. επιστρέψαι ἀσεβή, αὐτόν. Δ ORATIO VII. sed accessum loci difficultas negat. Divinumí học inventum, ut aspectus miraculi fidem conservel, utque incredulorum manus dum non tangunt, non paucillatim allerant, neque rem tam spectabilem labefacient! O arca virtutum schola! o natura, dum periclitaretur, depositi servatrix! o scapha admirabilis ligni salutaris umbra et imago ! o quæ crucis usum navigantibus præstitisti! o quæ per tempus crucis gratiam præoccupasti, servans in aquis, et ex aquis eripiens! o quæ magnum justitie nundinatorem liberasti! o quæ virtutis thesaurum absque periculo transvexisti ! o nequitiæ accusa - trix ! Hujus miraculi memoriam retineamus, simus amantes justitiæ, abominatum scelus abjiciamus, penitentia, quæ peccantibus est medela, con- silia tractemus, vitia lacrymis exstinguamus, irəm præveniamus immutatione propositi, propitiandi Dei tempus, ut par est, insumamus; credamus Deo ex amore nostri nimio juranti: Nolo mortem pec- catoris, sed ut convertatur ad me, et rival”. Cui gloria. Amen. A dilum montibus; oculis quidem eminus spectabile, B C Ezech. xxxi, 11. ORATIO VII. Ejusdem in Abrahamum. Deo amicissimi facinora memorabilia hodie denar- rabimus, cui Deus obtigit amoris divini agonotheta, natura autem adversatrix fuit auimni paterni stim- lis armata; arena vero fuit Isaaci, dum armatam ferro dexteram ab amantissimo parente exspecial, jugulatio. Athletam, quem ad tantam divini hujus amoris exercitationem provocabat Deus, in medium terrarum orbis stadium conjicit multis ante virtu- tum experimentis velut in palæstra eruditum. Nune autem ad labores inmensos tanquam in communi populorum theatro cohortatur, ut ad hoc quoque CL. DAUSQUEII NOTÆ. Artesius sum: ergone si quam vocem Romanam protulero, nostras erit; loquebantur Armenii Grace, seul inquit in Dionysium Enstathius. De arca et hoc diluvio plura Josephus ex veteribus; etsi D. August. lib. XVIII, cap. 8, De civitat. scribat, illud ignotum Græcæ et Lating historiæ. quandoque difficultatem solum dicere quod si se- querer, esset idem cum Sed re- pugnat tenor verborum auctoris. At quomodo ¡¡ montes inaccessi, si, auctore Beroso, adl expiatio- nes potissimum et mala averruncanda homines inde bitumen petunt ? Josephus ejus sententiam referens: Item Nicolaus Damasce bus jam tumn avo suo ait, Lignorum hujus arca reliquias din servalas esse. Sensit autem Basilius sua tem- pestate arcam fuisse integram, ideoque inaccessis D incubare montibus, manus incredulorum dum tangunt, pauxillatim atte- rant et labefactent. Junge igitur particulam ut cum Duplex aulem potest tactus caveri. Uno modo, ne simplex contrectantium affrictus tandem paulatim ligna absumat et deterat, quod de Jovis simulacro apud Agrigentinos scriptum est in Verri- nis : Ut ricium ejus, ac mentum paulo sit altrilius, quod in precibus et gratulationibus non solum id ve- nerari, verum etiam osculari solent. Altero, ne qui tangunt aream, frustillatim carpendo corrumpant, Utro modo dixeris ad arcæ integritatem, quam suo tempore durasse et eminus spectari consuesse ait Basilius, pertinebit. Bililia Regia Eadem πon Basilio faciunt Biblia Basileæ impressa, et Tertullianus, qui libro De oratione legit peccato- ris, et locis pluribus. 4. Dei amanti et spiritali auditori Abrahami (21) 'Αβάτοις φυλαττόμενον ὄρεσιν. Scio τα (22) Μίσος. Certo certius scribendum μύσος. (25) Οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ.
PG 85:107Φιλόθεος ἡ γυνὴ, ἀλλὰ μήτηρ ἐστί. Δεινὸν αἱ μητέρες ἀσθενείᾳ κρατούμεναι φύσεως. Δέδοικα μὴ κρύψασα τὸν παῖδα, κλέψῃ τὸ παράγγελμα, μὴ μολύνῃ τὴν θυσίαν δακρύσασα· μὴ τὸν παῖδα θρηνήσασα, καθυβρίσῃ τὸν ἐπιτάξαντα· μὴ τὴν ὄψιν ἀράξασα, ῥίψῃ τὴν θυσίαν, καὶ τὸν Θεὸν ἐκβιάσηται· μὴ τὴν γνώμην ὀκλάσασα, συλήσῃ τὴν χάριν τοῦ θαύματος. Ἐγὼ μετὰ τὴν σφαγὴν θρηνοῦσαν παραμυθήσομαι· θεραπεύσω δακρύουσαν, τοιαῦτα πρὸς αὐτὴν ἀποφθεγγόμενος· παῦσαι θρηνοῦσα, μὴ κλαῖε τὸν παῖδα τὸν τῇ σφαγῇ τιμηθέντα· δῶρον ὁ τόκος ὠδῖνας χαρισάμενος. Οὐκ ἀναιρεῖ τὸν παῖδα πατὴρ μεῖζον ὠφελῶν, οὐδὲ μάτην χωρεῖ μέσον τὸ ξίφος τῆς φύσεως. Ἐγγυᾶται τὴν εὐεργεσίαν ἡ τὴν θυσίαν τολμήσασα δεξιά. Ὃν ἔδωκεν ᾔτησεν, ὃν ἔπλασε, πάλιν ἐζήτησεν· ἔλαβεν αἰτήσας, ὃν ἔδωκεν αἰτηθείς· ἀποδώσει πάλιν βουληθεὶς, ὑπ’ οὐδενὸς κωλυόμενος. Ὁ γὰρ οὐκ ὄντα δοὺς, καὶ νεκρωθέντα χαρίσεται. Ὁ νεκρωθεῖσάν σοι τὴν γαστέρα δείξας μητέρα, καὶ παῖδα σφαγέντα πρὸς ζωὴν μεταπέμψει. Τὸ δὲ μέγιστον εἰς παραμυθίαν, ὦ γύναι, εἰς αἴτησιν ἦλθε θυσίας, ὁ τοῦ βρέφους ἔχων τὴν ἐξουσίαν.
PG 85:109Μόσχον πρώην προσήνεγκας, Ἰσαὰκ προςενέγκασα, τί τῶν ἀγαθῶν οὐκ ἐλπίζεις; Τοιούτοις νεανικοῖς λογισμοῖς ὁ πρεσβύτης ἐπιστομίσας τὴν φύσιν κακίζουσαν, καὶ παραθήξας τὴν φρένα, καὶ στομώσας τὴν χεῖρα, τὸ τῶν σπλάγχνων θῦμα λαβὼν, δρομαῖος ἐπὶ τὸ ὄρος ἀνέτρεχε, γηραιὸν πόδα διδάξας τῷ δρόμῳ νεάζοντα. Ἐνίκα γὰρ φύσιν, καὶ πάθος ὁ πόθος· καὶ γῆρας, εὐσεβείας ὁ τόνος· καὶ πάντα ἠλέγχετο τῷ τῆς φιλοθεί̈ας παραχωροῦντα πυρί. Ἀνεπήδα πρὸς τὸ ὄρος, συνεργὸν τῆς θυσίας αὐτὸ τὸ θαῦμα λαβών. Αὐτός τε γὰρ τὸ πῦρ καὶ τὸ ξίφος μετεχειρίζετο· τοῖς τῆς θυσίας δὲ ξύλοις, τὸ καλὸν ἱερεῖον τὸν Ἰσαὰκ ἐπεφόρτιζε· καὶ γέγονε συνεργὸν τῆς θυσίας τὸ θῦμα. Συμπράττων δὲ τὸ τῷ πατρὶ τὴν θυσίαν ὁ Ἰσαὰκ, καὶ τῷ γεννήσαντι τὴν μέριμναν μεριζόμενος, πεῦσιν προσφέρει τὸν πατέρα τιτρώσκουσαν· Ἰδοὺ , φησὶ, τὸ πῦρ καὶ τὰ ξύλα, ποῦ τὸ πρόβατον τὸ εἰς ὁλοκάρπωσιν ; Πάλιν ὑπομιμνήσκει τὸν πατέρα, ὡς τῇ λήθῃ κρατούμενον. Ὅρα μή σοι τῆς προθυμίας τὸ τάχος, ὦ πάτερ, ἔκλεψε τοῦ λειπομένου τὴν αἴσθησιν.
Α στεφανίτης ἀνακηρύττηται· κοινωνὼν δὲ λάβῃ τῆς νίκης Θεὸν τὸν ἐπὶ τούτοις αὐτὸν ἐκλεξάμενον. Ποῖον οὖν αὐτῷ πρῶτον ἐν παλαίστρα προτείνει γυμνάσιον; Ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου, καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου (24) καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν, ἣν ἂν σοι δείξω. Γυμνός μοι φάνηθι τῶν οἰκείων δεσμών, συγγενείας ἀπόῤῥηξον γῆς, ἐφ' [ἧς] ἐτέχθης, ἀπόστηθι· πατρὸς καὶ πατρίδος ἀφίστατο. Νίκησον ἄγκυραν φύσεως πρὸς ἀρετὴν γυμναζόμενος, καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν ἣν ἂν σοι δείξω. Κρύπτει τὸν τόπον, ἵνα γυμνάσῃ τὸν τόνον. Καλύπτει τὸ πέρας, ἵνα συντείνῃ τὸν δρόμον. Αρπάζει τὴν γνῶσιν, ἵνα πρὸς πόθον ἐγείρῃ τὸν ἐν τῇ γῇ δρόμον. Ἐξ οὐρανοῦ δέχου τὸ σύνθημα. Οὐκ ἦν Ἀβραὰμ τῶν θείων προσταγμάτων ἀργότε ρος, ἀλλὰ συντρέχει σὺν προθυμίᾳ τοῖς ἐξ οὐρανοῦ παραγγέλματι (25). Πάλιν περικλύζει τῷ πλούτῳ, καὶ κληρονόμον οὐδέπω χαρίζεται· ἀλλὰ κρεμᾷ ταῖς ἐλπίσιν, ἵνα βασανίσῃ τὴν πίστιν. Περιέῤῥει μὲν οὖν πανταχόθεν τῶν χρημάτων ὁ πλοῦτος· πενία δὲ φύ- σεως τὸν τόκον ἠρνεῖτο. Καὶ τῆς Σάββας τὸ ἄγονον ἐσύλησε τὴν τῆς περιουσίας ἀπόλαυσιν· καὶ ὁ χρόνος ἔῤῥει, καὶ ὁ κληρονόμος οὐκ ἦν· ὁ πλοῦτος τὐξά νετο, καὶ διάδοχος οὐκ ἠλπίζετο. Γῆρας ἐπιὸν τὰς τῆς παιδοποιίας ἐλπίδας ἐθέριζε· πάθος στειρώσεως τοῦ τόκου τὴν προσδοκίαν ἐμάρανεν, ἀλλ᾽ ἡ πίστις ἐνέαζεν. Ἐπελάθετο τοῦ πάθους ἡ στεῖρα, ἐπελάθετο τοῦ γήρως ἡ φύσις, ταῖς ἐλπίσι νεάζουσα· εἶχε πρὸ τοῦ παιδὸς τὸν παῖδα, λαβὼν τὴν ὑπόσχεσιν, καὶ πρὸ τῆς γαστρὸς ὁ Ἰσαὰκ ὑπὸ τῆς ἐλπίδος ἐτίκτετο. Επίστευσε γάρ, φησίν, ᾽Αβραὰμ τῷ Θεῷ, καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Οὐκέτι, φησίν, ὁρῶ τῆς Σάββας τὴν στείρωσιν· οὐκ ἀποβλέπων πρὸς τὴν τοῦ σώματος νέκρωσιν, ἐδεξάμην φωνὴν ἑκατέ ρων ἰσχυροτέραν. Εφθέγξω, καὶ ὁ κληρονόμος ἐγγύς. Ηκολούθει τοίνυν ταῖς ἐλπίσι τὰ πράγματα. Εδωκεν ὁ Θεὸς τὸν πρὸ τοῦ τόκου ποθούμενον. Ελαβεν, ἔχαιρε, τὴν δόσιν ἡσπάζετο. Αγώνισμα πίστεως βρέφος ἐτίκτετο· καὶ φιλοθείας Ανοίγετο στάδιον. Ἠγνόει σκάμμασιν ἑτέροις μετὰ τὸν τόκον τηρού μενος. Εμελλε γὰρ ὁ Θεὸς ὑπόθεσιν ἀθλητικὴν τῷ δικαίῳ τὴν γονὴν ἑτοιμάζειν, καὶ διὰ παιδὸς τὴν τοῦ ἀριστέως ἀνδρείαν ζυγοστατεῖν. Ὡς γὰρ ηυξήθη τὸ βρέφος, καὶ ψελλίσμασι τὸν τῶν γονέων πόθον ἐτίσ τρωσκε, συνηυξάνετο τῷ βρέφει τῶν γονέων τὸ φίλο τρον, καὶ πᾶς τῶν τεκόντων ὁ πόθος ἀμέριστος εἰς μόνον ἐφέρετο, καὶ πᾶσαι αἱ τῆς φύσεως ἐλπίδες ἐφ' ἑνὸς ἐδεσμεύοντο τέκνου. β'. Βλέπε μοι λοιπὸν ἐπὶ τοὺς ἀγῶνας τὸν πατέρα καλούμενον· Καὶ ἐγένετο μετὰ τὰ ῥήματα ταῦτα, Καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου. ἀργότερος, ἀλλὰ συντρέχει σὺν προθυμία τοῖς ἐξ οὐρανοῦ παραγγέλμασιν. ἅμ᾽ ἔπος, ἅμ' ἔργον. ἐμματέως. εννεπές. αυτοβοεί. BASILII SELEUCIENSIS B certamen expeditus filius corona dignus a precone pronuntietur, communemque victorie socium Deum capiat, a quo propterea sit electus. Quale igitur ipsi primum proponit in palaestra certamen: Egredere de terra, et de cognatione tua, vel de domo patris tui ; et veni in terram, quam monstravero tibi 11. Familiarium vinculis exemptus ades mihi, cogna- tiones abrumpe, a nativo solo secede, secede a pa- tre et patria, vince naturæ vires ac retinacula, dum ad virtutem exerceris: Et veni in terram, quam monstravero tibi. Locum occultat, ut animi constantiam exerceat; metam celat, ut cursum contendat; cognitionem adimit, ut ad ejus deside- rium exsuscitet susceptum in terra cursum. Deni- que de cœlo tesseram cape. Neque fuit exsequendo segnior Abrahamus, quam imperando Deus: sed coelestia imperia, ut data, cum alacritate capessivit. Ita divitiarum dat abundantiam, nec hæredem dat; sed spe suspensum tenet, dum fidem exploret. Circumfluebant igitur undequaque opes ingentes, sed inopia naturæ partum negabat, et Saræ steri- litas divitiarum tantarum fructu prohibebat. Flue- bant tempora, et hæres non erat; divitiæ cresce- bant, nec successor sperabatur; senium appetens liberorum spes accidebat; quam prolis exspectatio- nem sterilitatis malum exstinxerat, eam fides in- novabat. Sterilis venit in oblivionem suæ conditio- nis; natura dum spe renovatur, senectae oblivisci- tur: accepta promissione babuit filium ante filii partum, et spes ipsa prius Isaacum peperit, quam alius. Credidit enim, inquit, Abraham Deo, et repu- tatum est illi ad justitiam ”. Uxoris infecunditatem non, inquit, amplius specto, non respicio corpus emortuum, promissum utroque valentius accepi. Locutus es, et bæres in vicino est; spes ipsas res comitabantur. Eum Deus dedit qui, antequam na- sceretur, erat in desiderio. Abrahanus accepit, gavisus est, domum amplexus est. In lucem infans prodiit fidei exercendæ materies, et stadium aper- tum est amori in Deum. Ignorabat Abrahamus in- fante edito se ad alia servari certamina. Filium namque Deus in materiam certaminis paraturus erat, ac per filium fortitudinem optimatis ad tabel- lam expensurus. Ut enim increvit infans, suaque balbutie parentum sauciavit amorem, simul incre- D vit, quod in infante parentes deamarent, totusque parentum amor indivisus in unum conferebatur, et omnes generis spes in uno constituebantur filio. catum. Hæc ubi gesta sunt, inquit Moyses, tentavit * Gen. xii, 1. Gen. xv, 6. C CL. DAUSQUEII NOTA. etiam requirit : Et de domo patris tui (Gen. xn). Perquam enucleate : Suilas, Breviloquentissimus Homerus hac omnia uno Callinachus, Thucydides, 2. Ac mihi vide deinceps patrem ad certamen evo- (24) Συγγενείας σου. Tola orationis facies illud (25) Οὐκ ἦν 'Αβραὰμ τῶν θείων προσταγμάτων
Ὢ ῥήματος πατρὸς μὲν ἑτέρου μέσην τὴν καρδίαν τοξεύοντος, τοῦ δὲ Ἀβραὰμ οὐ προσψαύοντος Ἀδακρυτὶ γοῦν πρὸς τὸν Ἰσαὰκ ἀποκρίνεται, καὶ φωνὴν ἱερέως, οὐ πατρὸς ἀπεφθέγξατο· Ὁ Θεὸς, φησὶν, ὄψεται ἑαυτῷ πρόβατον εἰς ὁλοκάρπωσιν, τέκνον . Ἀγνοῶν προφητεύει τὸ μέλλον, καὶ τὸν παῖδα σοφιζόμενος, ἀληθεύει φθεγγόμενος. Πρόβατον καλεῖ τὸν υἱὸν, ὃν ὡς πρόβατον προσάγειν ἐπείγεται. Πῶς ἔῤῥηξε φωνήν; Ποίοις ἀπεκρίνατο σπλάγχνοις; Πῶς οὐκ ἐνάρκησε πρὸς τὸν λόγον ἡ γλῶσσα; Πῶς οὐκ οἰμώξας καὶ τὸν παῖδα περιπτυξάμενος, ἔῤῥιψε πενθῶν τῆς θυσίας τὰ σύμβολα; Ἤδη μενοῦν ἐπὶ τῆς τοῦ ὄρους κορυφῆς καὶ θυσιαστήριον ἐσκευάζετο, τὰ ξύλα προσηγάγετο, ὁ Ἰσαὰκ ἐδεσμεύετο, τὸ ξίφος ἡρπάζετο. Ὢ θεάματος φοβεροῦ Φιλοστοργία πρὸς φιλοθεί̈αν δικάζεται· καὶ δικαστὴς Ἀβραὰμ ξιφηφόρος ἐφέστηκε, καὶ τὴν ψῆφον ὑπογράφει τῷ ξίφει, καὶ τὴν νίκην τῇ φιλοθείᾳ χαρίζεται, ἐπισφραγίζων τοῖς αἵμασι, μάρτυρα τῆς νίκης τὴν θυσίαν ποιούμενος. Πῶς οὐκ ἐνάρκησεν ἡ χείρ; Πῶς τὴν μάχαιραν λαβὼν εἶτα στενάξας οὐκ ἔῤῥιψεν; Ὢ φιλοθεί̈ας ἰσχύς·
Α στεφανίτης ἀνακηρύττηται· κοινωνὼν δὲ λάβῃ τῆς νίκης Θεὸν τὸν ἐπὶ τούτοις αὐτὸν ἐκλεξάμενον. Ποῖον οὖν αὐτῷ πρῶτον ἐν παλαίστρα προτείνει γυμνάσιον; Ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου, καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου (24) καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν, ἣν ἂν σοι δείξω. Γυμνός μοι φάνηθι τῶν οἰκείων δεσμών, συγγενείας ἀπόῤῥηξον γῆς, ἐφ' [ἧς] ἐτέχθης, ἀπόστηθι· πατρὸς καὶ πατρίδος ἀφίστατο. Νίκησον ἄγκυραν φύσεως πρὸς ἀρετὴν γυμναζόμενος, καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν ἣν ἂν σοι δείξω. Κρύπτει τὸν τόπον, ἵνα γυμνάσῃ τὸν τόνον. Καλύπτει τὸ πέρας, ἵνα συντείνῃ τὸν δρόμον. Αρπάζει τὴν γνῶσιν, ἵνα πρὸς πόθον ἐγείρῃ τὸν ἐν τῇ γῇ δρόμον. Ἐξ οὐρανοῦ δέχου τὸ σύνθημα. Οὐκ ἦν Ἀβραὰμ τῶν θείων προσταγμάτων ἀργότε ρος, ἀλλὰ συντρέχει σὺν προθυμίᾳ τοῖς ἐξ οὐρανοῦ παραγγέλματι (25). Πάλιν περικλύζει τῷ πλούτῳ, καὶ κληρονόμον οὐδέπω χαρίζεται· ἀλλὰ κρεμᾷ ταῖς ἐλπίσιν, ἵνα βασανίσῃ τὴν πίστιν. Περιέῤῥει μὲν οὖν πανταχόθεν τῶν χρημάτων ὁ πλοῦτος· πενία δὲ φύ- σεως τὸν τόκον ἠρνεῖτο. Καὶ τῆς Σάββας τὸ ἄγονον ἐσύλησε τὴν τῆς περιουσίας ἀπόλαυσιν· καὶ ὁ χρόνος ἔῤῥει, καὶ ὁ κληρονόμος οὐκ ἦν· ὁ πλοῦτος τὐξά νετο, καὶ διάδοχος οὐκ ἠλπίζετο. Γῆρας ἐπιὸν τὰς τῆς παιδοποιίας ἐλπίδας ἐθέριζε· πάθος στειρώσεως τοῦ τόκου τὴν προσδοκίαν ἐμάρανεν, ἀλλ᾽ ἡ πίστις ἐνέαζεν. Ἐπελάθετο τοῦ πάθους ἡ στεῖρα, ἐπελάθετο τοῦ γήρως ἡ φύσις, ταῖς ἐλπίσι νεάζουσα· εἶχε πρὸ τοῦ παιδὸς τὸν παῖδα, λαβὼν τὴν ὑπόσχεσιν, καὶ πρὸ τῆς γαστρὸς ὁ Ἰσαὰκ ὑπὸ τῆς ἐλπίδος ἐτίκτετο. Επίστευσε γάρ, φησίν, ᾽Αβραὰμ τῷ Θεῷ, καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Οὐκέτι, φησίν, ὁρῶ τῆς Σάββας τὴν στείρωσιν· οὐκ ἀποβλέπων πρὸς τὴν τοῦ σώματος νέκρωσιν, ἐδεξάμην φωνὴν ἑκατέ ρων ἰσχυροτέραν. Εφθέγξω, καὶ ὁ κληρονόμος ἐγγύς. Ηκολούθει τοίνυν ταῖς ἐλπίσι τὰ πράγματα. Εδωκεν ὁ Θεὸς τὸν πρὸ τοῦ τόκου ποθούμενον. Ελαβεν, ἔχαιρε, τὴν δόσιν ἡσπάζετο. Αγώνισμα πίστεως βρέφος ἐτίκτετο· καὶ φιλοθείας Ανοίγετο στάδιον. Ἠγνόει σκάμμασιν ἑτέροις μετὰ τὸν τόκον τηρού μενος. Εμελλε γὰρ ὁ Θεὸς ὑπόθεσιν ἀθλητικὴν τῷ δικαίῳ τὴν γονὴν ἑτοιμάζειν, καὶ διὰ παιδὸς τὴν τοῦ ἀριστέως ἀνδρείαν ζυγοστατεῖν. Ὡς γὰρ ηυξήθη τὸ βρέφος, καὶ ψελλίσμασι τὸν τῶν γονέων πόθον ἐτίσ τρωσκε, συνηυξάνετο τῷ βρέφει τῶν γονέων τὸ φίλο τρον, καὶ πᾶς τῶν τεκόντων ὁ πόθος ἀμέριστος εἰς μόνον ἐφέρετο, καὶ πᾶσαι αἱ τῆς φύσεως ἐλπίδες ἐφ' ἑνὸς ἐδεσμεύοντο τέκνου. β'. Βλέπε μοι λοιπὸν ἐπὶ τοὺς ἀγῶνας τὸν πατέρα καλούμενον· Καὶ ἐγένετο μετὰ τὰ ῥήματα ταῦτα, Καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου. ἀργότερος, ἀλλὰ συντρέχει σὺν προθυμία τοῖς ἐξ οὐρανοῦ παραγγέλμασιν. ἅμ᾽ ἔπος, ἅμ' ἔργον. ἐμματέως. εννεπές. αυτοβοεί. BASILII SELEUCIENSIS B certamen expeditus filius corona dignus a precone pronuntietur, communemque victorie socium Deum capiat, a quo propterea sit electus. Quale igitur ipsi primum proponit in palaestra certamen: Egredere de terra, et de cognatione tua, vel de domo patris tui ; et veni in terram, quam monstravero tibi 11. Familiarium vinculis exemptus ades mihi, cogna- tiones abrumpe, a nativo solo secede, secede a pa- tre et patria, vince naturæ vires ac retinacula, dum ad virtutem exerceris: Et veni in terram, quam monstravero tibi. Locum occultat, ut animi constantiam exerceat; metam celat, ut cursum contendat; cognitionem adimit, ut ad ejus deside- rium exsuscitet susceptum in terra cursum. Deni- que de cœlo tesseram cape. Neque fuit exsequendo segnior Abrahamus, quam imperando Deus: sed coelestia imperia, ut data, cum alacritate capessivit. Ita divitiarum dat abundantiam, nec hæredem dat; sed spe suspensum tenet, dum fidem exploret. Circumfluebant igitur undequaque opes ingentes, sed inopia naturæ partum negabat, et Saræ steri- litas divitiarum tantarum fructu prohibebat. Flue- bant tempora, et hæres non erat; divitiæ cresce- bant, nec successor sperabatur; senium appetens liberorum spes accidebat; quam prolis exspectatio- nem sterilitatis malum exstinxerat, eam fides in- novabat. Sterilis venit in oblivionem suæ conditio- nis; natura dum spe renovatur, senectae oblivisci- tur: accepta promissione babuit filium ante filii partum, et spes ipsa prius Isaacum peperit, quam alius. Credidit enim, inquit, Abraham Deo, et repu- tatum est illi ad justitiam ”. Uxoris infecunditatem non, inquit, amplius specto, non respicio corpus emortuum, promissum utroque valentius accepi. Locutus es, et bæres in vicino est; spes ipsas res comitabantur. Eum Deus dedit qui, antequam na- sceretur, erat in desiderio. Abrahanus accepit, gavisus est, domum amplexus est. In lucem infans prodiit fidei exercendæ materies, et stadium aper- tum est amori in Deum. Ignorabat Abrahamus in- fante edito se ad alia servari certamina. Filium namque Deus in materiam certaminis paraturus erat, ac per filium fortitudinem optimatis ad tabel- lam expensurus. Ut enim increvit infans, suaque balbutie parentum sauciavit amorem, simul incre- D vit, quod in infante parentes deamarent, totusque parentum amor indivisus in unum conferebatur, et omnes generis spes in uno constituebantur filio. catum. Hæc ubi gesta sunt, inquit Moyses, tentavit * Gen. xii, 1. Gen. xv, 6. C CL. DAUSQUEII NOTA. etiam requirit : Et de domo patris tui (Gen. xn). Perquam enucleate : Suilas, Breviloquentissimus Homerus hac omnia uno Callinachus, Thucydides, 2. Ac mihi vide deinceps patrem ad certamen evo- (24) Συγγενείας σου. Tola orationis facies illud (25) Οὐκ ἦν 'Αβραὰμ τῶν θείων προσταγμάτων
PG 85:111ὢ πυρὸς εὐσεβοῦς, φύσεως φλόγα νικήσαντος Ἀλλ’ ὁ μὲν ἀνδρικῶς ἀνατείνει τὴν δεξιὰν πρὸς τὴν τοῦ βρέφους σφαγήν· ἄνωθεν δὲ φωνὴ δεσμεύει τὴν χεῖρα. Ἔφθασεν ἡ φωνὴ τὴν σφαγὴν, γέγονεν ὀξυτέρα τοῦ ξίφους ἡ κλῆσις· λόγος ἐπέμπετο, καὶ χεὶρ ἐδεσμεύετο· ἄνω κατέχει τὴν δεξιὰν πρὸς σφαγὴν ἐπειγομένην, διπλασιάζει τὴν κλῆσιν, ἵνα συστείλῃ τὴν χεῖρα. Ὅλον γὰρ πρὸς τὸ ἔργον ἐγκείμενον, καὶ μικροῦ τὸ ξίφος ἐν τῷ βρέφει βαπτίσαντα κατέχει, τῇ κλήσει ἐπιστρέφει, τῷ ῥήματι τὴν ὁρμὴν χαλινοῖ, καθάπερ δυσήνιον ἵππον πρὸς ἑαυτὸν ἐπισπώμενος· Ἀβραὰμ, Ἀβραάμ . Ὁ δὲ μόλις ἐπιστραφεὶς, ἰδοὺ ἐγὼ , φησίν. Ἆρα μὴ τὴν θυσίαν τῇ βραδυτῆτι καθύβρισα; Τί οὖν ἡ φωνή; Κατ’ ἐμαυτοῦ ὤμοσα, λέγει Κύριος, οὗ ἕνεκεν ἐποίησας τὸ ῥῆμα τοῦτο, καὶ οὐκ ἐφείσω τοῦ υἱοῦ σου τοῦ ἀγαπητοῦ δι’ ἐμὲ, ἐνευλογηθήσονται ἐν σοὶ, καὶ ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς · ἑνὸς ὑπερεῖδες; Γενοῦ τῆς οἰκουμένης πατήρ· ἔχε μετὰ Ἰσαὰκ παῖδας τὰ ἔθνη, ἑνὶ θύματι τὴν οἰκουμένη. Γενοῦ πατὴρ ἐθνῶν. Πατὴρ γὰρ ἔσῃ Χριστοῦ, οὗ κτῆμα τὰ ἔθνη. Ἀντὶ τοῦ σοῦ μονογενοῦς θυέσθω τὸ πρόβατον·
ὁ Θεὸς ἐπείραζε, φησί, τὸν ᾿Αβραάμ (26). Τί γάρ; Λ ἡγνύει τὴν ἀρετὴν, ἵνα πειράσῃ τὸν ἀθλητήν; Θεὸς ἀνέμενε τὴν πεῖραν, ἵνα μάθῃ τὴν πρόθεσιν; Πει- ράζει τοίνυν, οὐκ αὐτὸς ἀγνοῶν, ἀλλ᾽ ἵνα δημοσι εύσῃ τὸν δίκαιον, ἵνα πολλοὺς τῆς τοῦ θεράποντος ἀρετῆς ἐπιστήσῃ τοὺς μάρτυρας. Σμήχει τῷ πειρα- σμῷ τὸν τῆς ὑπομονῆς ἀνδριάντα, ἵνα δείξας τὸ ἔργον λαμπρότερον, πρὸς θαῦμα καλέσῃ τοὺς βλέ τοντας. Δονεῖ τὸ σκάφος τοῖς πνεύμασιν, ἵνα τοῦ κυβερνήτου τὴν τέχνην θαυμάσῃς. Επεγείρει τῶν κυμάτων τὴν προσβολήν, ἵν᾽ ἐκπλαγῆς τὸ τῆς πείρας ἀκίνητον. Προσάγει τὰ μηχανήματα, τὴν τοῦ τείχους ἐλέγχων στερρότητα· ἐπανίστησι τῷ δικαίῳ τὰ τῆς φύσεως κύματα, ἵνα τῆς φιλοθείας θαυμάσης τὸν ἔμπορον. Λάβε τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητὶν, ὃν ἠγάπησας, τὸν Ισαάκ. Οπλα τὰ τῆς φύσεως ήκον. ησε, πάσας τοῦ φίλτρου τὰς ἀκίδας ἐκένωσε· οὐ γὰρ εἶπεν ἁπλῶς· Ἀπόδος ἦν ἔδωκα, ἢ Θῦσον όν᾿ ἔλαβες· ἀλλὰ Τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητὶν, ὃν ἠγάπησας. Πλήττει τὴν ψυχὴν τοῖς τῆς φιλοστοργίας ὀνόμασι. Πλατύνει τὰς κλήσεις, ἵνα πλέον ἀνάψῃ τὴν φλόγα ὅλας ἐξέχεε κατ' αὐτοῦ τὰς νιφάδας τῆς φύσεως (27). Καὶ ἀνένεγκε αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ' ἓν τῶν ὀμέων, ὧν ἂν σοι εἴπω. Οὐδὲ γνώριμον αὐτῷ τὸν του φόνου τόπον ἐργάζεται. Παρατείνει τὸν ἀριθμὸν, βασανίζων τὸν τρόπον. Καὶ ἀνένεγκε αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ' ἓν τῶν ὀρέων. Πῶς οὐκ ἔφριξε την φωνήν; πῶς οὐ συνεστάλη τὴν ψυχὴν τῇ πληγῇ τῆς φωνῆς; πῶς οὐκ ἔφθασε τῇ τελευτῇ τὴν τοῦ τέκνου σφαγήν; Αλλ' ὦ ψυχῆς καρτερᾶς! οὐκ ἐστέναξεν, οὐκ ἐδάκρυσεν, οὐκ εἶξε τῇ φύσει, οὐκ ἐμερίσθη τοῖς βου λεύματι, οὐ τὸ πρόσωπον ἤμειψεν, οὐκ ἀφῆκε φωνὴν τὴν πατρικήν, τέκνου σφαγὴν ἀπαιτούμενος, οὐκ εἶ πεν ἅπερ ἡ φύσις ἐβούλετο· Ο ξένων επιταγμάτων ! ὰ τῶν παρὰ φύσιν παραγγελμάτων ! Τέκνου σφαγὴν αὐτοῦ μα:, καὶ γενέσθαι παιδός προστάττομαι δήμιος • Πατήρ βραδύς, και τεκνοφόνος ταχύς. Ο πόσαις καὶ ποίαις ἐλπίσιν ἑτήρουν τὸν φίλτατον ! Οτε μοι τῆς ἀτεχνίας ελύθη τὸ πάθος, τότε πάλιν ἀτεκνίαν ὀδύ- ρομαι. Οὐκ ἦν οὗτος ἀνιαρά μοι πρὸ τῆς πείρας ἡ τοῦ παιδὸς ἐρημία. Οὔπω τῇ ἀπολαύσει τρωθεὶς Αγνόουν, ἐν οὐκ εἶχον· νῦν δὲ τῇ φύσει δεθείς, καὶ τῷ πόθῳ προσηλωθείς, οὐ φέρω τὸν πόνον τῆς ἀφαι- ρέσεως. Τί οὖν με καὶ πατέρα δείξας παιδοκτόνον ἐργάσῃ ; τί με τέρπεσθαι ταῖς ὠδῖσιν ἐδίδαξας, με ταδιδάξας οδύρεσθαι ; τί μεταβάλλεις τὸν πόθον εἰς πένθος ; τί μετασκευάζεις τὸ φίλτρον εἰς θρήνον ; μιανῶ δεξιὰν αἱμασι παιδός, ὑπὲρ οὗ πολλάκις σοι 7ª το Εt ἐπείρασε. τὸ ἐπείραξε φύσεως. Εξέκαιε κατ' αὐτοῦ τὰς δάδας της φύσεως, Ανάψη την φλόγα. τοσοῦτον συμ- φορῶν νιφάδας ἐπαφῆκεν ὁ διάβολος. ORATIO VII. B Deus Abraham 1. Quid enim ? an athletæ periculum Gen. xx❗1, 4. ibid. 2. ibid. fecit, quod ejus virtutem ignoraret ? ideone, ut animi propositum disceret, ejus specimen Dens ex- spectabat ? Tentat ergo non ob suam ignorantiam, sed ut justus populis invulget, nt servi virtutem pluribus faciat testatiorem. Tentatione purgat Abra- hamum patientiæ simulacrum, ut nitidiori opere ostentato spectantem rapiat in admirationem; na- viculam ventis agitat, quo gubernatoris artem ma- gis admireris; fluctuum ciet impetum, ut obstu- pescas quam nulla tentatione moveatur; machinas admovet murorum firmitudinem ostentans: na- tura fluctus in justum sustollit,ut amicitia divinam nun- dinatorem admireris: Tolle filium tuum unigenitum quem diligis, Isaac 7. Arma natura exacuit, omnia- que amoris ingeniti tela exhaurit. Nec enim sim- pliciter disit: Rede quem dedi; aut: Macta quem accepisti; sed: Unigenitum filium tuum, quem diligis. Ferit animum amoris commemoratione, minitiplicat appellationes, quibus flammam acrius accendal ; omnes effundit in eum natura nives: Atque ibi offeres eum in holocaustum super unum montium quem, monstravero tibi ". Neque cædis lo. cum notum facit. Montium producit numerum, Ca- piens morum specimen. oferes eum in holocau- stum super unum montium, quem monstravero tibi. Quomodo ad eam voce: non inhorruit? quomodo non fuit animus vocis perculsione contractior? quo- modo filii jugulationem morte non antevertit? O animi firmitudinem! Non gemuit, non illacrymavit, C non naturæ vi fractus est, non in varias partes consilia partitos est, oris constantiam tenuit, non emisit vocem patre dignam, qua filii jugulum petere abnueret ; non dixit quæ ab ingenio voluisset. O barbaricas præceptiones! o imperia a natura legibus abhorreutin! Filii jugulum reposcor, et filii carnifex esse jubeor. Serus cum fuerim pater, in filii cædem propere urgeor. cujusmodi in spes natum charissimum servabam ! Inſecunditatis mało solutus rursum me improlem gemo. Non usque adeo filii orbitas ante luctuosa fuit, quain nunc ex- perto miki. Nondum fructu filii saucius eum igno- rabam, quo carebam. Nunc autem et natura obli- gatur, et amoris vi quasi clavo confixns interemp- D lionis dolorem non fero. Cur tandem, qui me, ut ge- nitor essem, creasti, parricidium jubes admittere? Quid me partu delectari. docuisti? an ut deinde lugere doceres? Quid amorem mærore commutas ? CL. DAUSQUE|| NOTÆ. que Basileae cusa. Regia vero que Antwerpiæ et Sepluginta Alio modo, non aliud. Dei tentantis actionem librat et suspen- dil. Primum corrigere sic tentabam : quod fuisset geni- tivi amoris faces inflammare. Idque affine videba- PATROL. GR. LXXXV. tur proxima translationi, Sed mihi decretum est nihil temere mutare, et proba- tur, quod improbatum ibam. Ac si dicat Basilius : Deus ardentissimum Abrahami in se amorem objecta tentatione de filii juġulatione velut copiosis nivibus efusis obruit. Eadem venustate de Davide : ' Iimem, len pestatemre posses dicere. (26) Επείραζε τὸν ᾿Αβραάμ. Similiter Biblia, (27) "Ολας ἐξέχει κατ' αὐτοῦ τὰς νιφάδας τῆς
ἐμὸς μονογενὴς τὸν φορούμενον ἀμνὸν ἐπιδώσει τῷ πάθει. Μὴ ἁπτέσθω τοῦ μονογενοῦς σου τὸ ξίφος. Οὐ γὰρ σταυρὸς τῆς τοῦ μονογενοῦς μου θεότητος ἅπτεται. Περὶ τὸ πρόβατον ἡ θυσία, περὶ τὴν οἰκονομίαν τὸ πάθος. Τὸ πρόβατον καὶ ἡ σὰρξ προσηλούσθω, μὴ παρατάξῃς τὴν μίμησιν, παραβάλλων τῷ πάθει τὸν σὸν ὁμοούσιον. Τὸ πρόβατον σφαττέσθω, τοῦ ἐσταυρωμένου ἀμνοῦ φέρον τὴν μίμησιν· ὅρα τὸ πρόβατον ὡς ἐπὶ τοῦ σταυροῦ τοῦ φυτοῦ κρεμάμενον. Τοῦτο τοὺς ἥλους ἐκδέχεται, τοῦτο γίνεται θυσία τῷ κόσμῳ σωτήριος. Πάσχει γὰρ ναὸς οἰκοῦντος Θεοῦ, κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Δεσπότου φωνήν· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν . Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
ὁ Θεὸς ἐπείραζε, φησί, τὸν ᾿Αβραάμ (26). Τί γάρ; Λ ἡγνύει τὴν ἀρετὴν, ἵνα πειράσῃ τὸν ἀθλητήν; Θεὸς ἀνέμενε τὴν πεῖραν, ἵνα μάθῃ τὴν πρόθεσιν; Πει- ράζει τοίνυν, οὐκ αὐτὸς ἀγνοῶν, ἀλλ᾽ ἵνα δημοσι εύσῃ τὸν δίκαιον, ἵνα πολλοὺς τῆς τοῦ θεράποντος ἀρετῆς ἐπιστήσῃ τοὺς μάρτυρας. Σμήχει τῷ πειρα- σμῷ τὸν τῆς ὑπομονῆς ἀνδριάντα, ἵνα δείξας τὸ ἔργον λαμπρότερον, πρὸς θαῦμα καλέσῃ τοὺς βλέ τοντας. Δονεῖ τὸ σκάφος τοῖς πνεύμασιν, ἵνα τοῦ κυβερνήτου τὴν τέχνην θαυμάσῃς. Επεγείρει τῶν κυμάτων τὴν προσβολήν, ἵν᾽ ἐκπλαγῆς τὸ τῆς πείρας ἀκίνητον. Προσάγει τὰ μηχανήματα, τὴν τοῦ τείχους ἐλέγχων στερρότητα· ἐπανίστησι τῷ δικαίῳ τὰ τῆς φύσεως κύματα, ἵνα τῆς φιλοθείας θαυμάσης τὸν ἔμπορον. Λάβε τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητὶν, ὃν ἠγάπησας, τὸν Ισαάκ. Οπλα τὰ τῆς φύσεως ήκον. ησε, πάσας τοῦ φίλτρου τὰς ἀκίδας ἐκένωσε· οὐ γὰρ εἶπεν ἁπλῶς· Ἀπόδος ἦν ἔδωκα, ἢ Θῦσον όν᾿ ἔλαβες· ἀλλὰ Τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητὶν, ὃν ἠγάπησας. Πλήττει τὴν ψυχὴν τοῖς τῆς φιλοστοργίας ὀνόμασι. Πλατύνει τὰς κλήσεις, ἵνα πλέον ἀνάψῃ τὴν φλόγα ὅλας ἐξέχεε κατ' αὐτοῦ τὰς νιφάδας τῆς φύσεως (27). Καὶ ἀνένεγκε αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ' ἓν τῶν ὀμέων, ὧν ἂν σοι εἴπω. Οὐδὲ γνώριμον αὐτῷ τὸν του φόνου τόπον ἐργάζεται. Παρατείνει τὸν ἀριθμὸν, βασανίζων τὸν τρόπον. Καὶ ἀνένεγκε αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ' ἓν τῶν ὀρέων. Πῶς οὐκ ἔφριξε την φωνήν; πῶς οὐ συνεστάλη τὴν ψυχὴν τῇ πληγῇ τῆς φωνῆς; πῶς οὐκ ἔφθασε τῇ τελευτῇ τὴν τοῦ τέκνου σφαγήν; Αλλ' ὦ ψυχῆς καρτερᾶς! οὐκ ἐστέναξεν, οὐκ ἐδάκρυσεν, οὐκ εἶξε τῇ φύσει, οὐκ ἐμερίσθη τοῖς βου λεύματι, οὐ τὸ πρόσωπον ἤμειψεν, οὐκ ἀφῆκε φωνὴν τὴν πατρικήν, τέκνου σφαγὴν ἀπαιτούμενος, οὐκ εἶ πεν ἅπερ ἡ φύσις ἐβούλετο· Ο ξένων επιταγμάτων ! ὰ τῶν παρὰ φύσιν παραγγελμάτων ! Τέκνου σφαγὴν αὐτοῦ μα:, καὶ γενέσθαι παιδός προστάττομαι δήμιος • Πατήρ βραδύς, και τεκνοφόνος ταχύς. Ο πόσαις καὶ ποίαις ἐλπίσιν ἑτήρουν τὸν φίλτατον ! Οτε μοι τῆς ἀτεχνίας ελύθη τὸ πάθος, τότε πάλιν ἀτεκνίαν ὀδύ- ρομαι. Οὐκ ἦν οὗτος ἀνιαρά μοι πρὸ τῆς πείρας ἡ τοῦ παιδὸς ἐρημία. Οὔπω τῇ ἀπολαύσει τρωθεὶς Αγνόουν, ἐν οὐκ εἶχον· νῦν δὲ τῇ φύσει δεθείς, καὶ τῷ πόθῳ προσηλωθείς, οὐ φέρω τὸν πόνον τῆς ἀφαι- ρέσεως. Τί οὖν με καὶ πατέρα δείξας παιδοκτόνον ἐργάσῃ ; τί με τέρπεσθαι ταῖς ὠδῖσιν ἐδίδαξας, με ταδιδάξας οδύρεσθαι ; τί μεταβάλλεις τὸν πόθον εἰς πένθος ; τί μετασκευάζεις τὸ φίλτρον εἰς θρήνον ; μιανῶ δεξιὰν αἱμασι παιδός, ὑπὲρ οὗ πολλάκις σοι 7ª το Εt ἐπείρασε. τὸ ἐπείραξε φύσεως. Εξέκαιε κατ' αὐτοῦ τὰς δάδας της φύσεως, Ανάψη την φλόγα. τοσοῦτον συμ- φορῶν νιφάδας ἐπαφῆκεν ὁ διάβολος. ORATIO VII. B Deus Abraham 1. Quid enim ? an athletæ periculum Gen. xx❗1, 4. ibid. 2. ibid. fecit, quod ejus virtutem ignoraret ? ideone, ut animi propositum disceret, ejus specimen Dens ex- spectabat ? Tentat ergo non ob suam ignorantiam, sed ut justus populis invulget, nt servi virtutem pluribus faciat testatiorem. Tentatione purgat Abra- hamum patientiæ simulacrum, ut nitidiori opere ostentato spectantem rapiat in admirationem; na- viculam ventis agitat, quo gubernatoris artem ma- gis admireris; fluctuum ciet impetum, ut obstu- pescas quam nulla tentatione moveatur; machinas admovet murorum firmitudinem ostentans: na- tura fluctus in justum sustollit,ut amicitia divinam nun- dinatorem admireris: Tolle filium tuum unigenitum quem diligis, Isaac 7. Arma natura exacuit, omnia- que amoris ingeniti tela exhaurit. Nec enim sim- pliciter disit: Rede quem dedi; aut: Macta quem accepisti; sed: Unigenitum filium tuum, quem diligis. Ferit animum amoris commemoratione, minitiplicat appellationes, quibus flammam acrius accendal ; omnes effundit in eum natura nives: Atque ibi offeres eum in holocaustum super unum montium quem, monstravero tibi ". Neque cædis lo. cum notum facit. Montium producit numerum, Ca- piens morum specimen. oferes eum in holocau- stum super unum montium, quem monstravero tibi. Quomodo ad eam voce: non inhorruit? quomodo non fuit animus vocis perculsione contractior? quo- modo filii jugulationem morte non antevertit? O animi firmitudinem! Non gemuit, non illacrymavit, C non naturæ vi fractus est, non in varias partes consilia partitos est, oris constantiam tenuit, non emisit vocem patre dignam, qua filii jugulum petere abnueret ; non dixit quæ ab ingenio voluisset. O barbaricas præceptiones! o imperia a natura legibus abhorreutin! Filii jugulum reposcor, et filii carnifex esse jubeor. Serus cum fuerim pater, in filii cædem propere urgeor. cujusmodi in spes natum charissimum servabam ! Inſecunditatis mało solutus rursum me improlem gemo. Non usque adeo filii orbitas ante luctuosa fuit, quain nunc ex- perto miki. Nondum fructu filii saucius eum igno- rabam, quo carebam. Nunc autem et natura obli- gatur, et amoris vi quasi clavo confixns interemp- D lionis dolorem non fero. Cur tandem, qui me, ut ge- nitor essem, creasti, parricidium jubes admittere? Quid me partu delectari. docuisti? an ut deinde lugere doceres? Quid amorem mærore commutas ? CL. DAUSQUE|| NOTÆ. que Basileae cusa. Regia vero que Antwerpiæ et Sepluginta Alio modo, non aliud. Dei tentantis actionem librat et suspen- dil. Primum corrigere sic tentabam : quod fuisset geni- tivi amoris faces inflammare. Idque affine videba- PATROL. GR. LXXXV. tur proxima translationi, Sed mihi decretum est nihil temere mutare, et proba- tur, quod improbatum ibam. Ac si dicat Basilius : Deus ardentissimum Abrahami in se amorem objecta tentatione de filii juġulatione velut copiosis nivibus efusis obruit. Eadem venustate de Davide : ' Iimem, len pestatemre posses dicere. (26) Επείραζε τὸν ᾿Αβραάμ. Similiter Biblia, (27) "Ολας ἐξέχει κατ' αὐτοῦ τὰς νιφάδας τῆς
Discourse VIIIΛΟΓΟΣ Η
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ Η. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἰωσήφ. α. Τοῖς μὲν τὰ μακρὰ πελάγη διαπερῶσιν αἱ τῶν περιφανεστέρων κινήσεις ἄστρων πρὸς τὸν δρόμον γίνονται σύνθημα· καὶ κυβερνήτης, ἐπιβάλλων τῷ πηδαλίῳ, τὸ βλέμμα τείνει πρὸς οὐρανὸν, τοῖς τῶν ἀστέρων κινήμασι ἡνιοχῶν τὴν ὁλκάδα, καὶ τὸν πελάγιον δρόμον τῷ κατ’ οὐρανὸν φέγγει συνελίττων πρὸς λιμένας ἐπείγεται.
ὁ Θεὸς ἐπείραζε, φησί, τὸν ᾿Αβραάμ (26). Τί γάρ; Λ ἡγνύει τὴν ἀρετὴν, ἵνα πειράσῃ τὸν ἀθλητήν; Θεὸς ἀνέμενε τὴν πεῖραν, ἵνα μάθῃ τὴν πρόθεσιν; Πει- ράζει τοίνυν, οὐκ αὐτὸς ἀγνοῶν, ἀλλ᾽ ἵνα δημοσι εύσῃ τὸν δίκαιον, ἵνα πολλοὺς τῆς τοῦ θεράποντος ἀρετῆς ἐπιστήσῃ τοὺς μάρτυρας. Σμήχει τῷ πειρα- σμῷ τὸν τῆς ὑπομονῆς ἀνδριάντα, ἵνα δείξας τὸ ἔργον λαμπρότερον, πρὸς θαῦμα καλέσῃ τοὺς βλέ τοντας. Δονεῖ τὸ σκάφος τοῖς πνεύμασιν, ἵνα τοῦ κυβερνήτου τὴν τέχνην θαυμάσῃς. Επεγείρει τῶν κυμάτων τὴν προσβολήν, ἵν᾽ ἐκπλαγῆς τὸ τῆς πείρας ἀκίνητον. Προσάγει τὰ μηχανήματα, τὴν τοῦ τείχους ἐλέγχων στερρότητα· ἐπανίστησι τῷ δικαίῳ τὰ τῆς φύσεως κύματα, ἵνα τῆς φιλοθείας θαυμάσης τὸν ἔμπορον. Λάβε τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητὶν, ὃν ἠγάπησας, τὸν Ισαάκ. Οπλα τὰ τῆς φύσεως ήκον. ησε, πάσας τοῦ φίλτρου τὰς ἀκίδας ἐκένωσε· οὐ γὰρ εἶπεν ἁπλῶς· Ἀπόδος ἦν ἔδωκα, ἢ Θῦσον όν᾿ ἔλαβες· ἀλλὰ Τὸν υἱόν σου τὸν ἀγαπητὶν, ὃν ἠγάπησας. Πλήττει τὴν ψυχὴν τοῖς τῆς φιλοστοργίας ὀνόμασι. Πλατύνει τὰς κλήσεις, ἵνα πλέον ἀνάψῃ τὴν φλόγα ὅλας ἐξέχεε κατ' αὐτοῦ τὰς νιφάδας τῆς φύσεως (27). Καὶ ἀνένεγκε αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ' ἓν τῶν ὀμέων, ὧν ἂν σοι εἴπω. Οὐδὲ γνώριμον αὐτῷ τὸν του φόνου τόπον ἐργάζεται. Παρατείνει τὸν ἀριθμὸν, βασανίζων τὸν τρόπον. Καὶ ἀνένεγκε αὐτὸν εἰς ὁλοκάρπωσιν ἐφ' ἓν τῶν ὀρέων. Πῶς οὐκ ἔφριξε την φωνήν; πῶς οὐ συνεστάλη τὴν ψυχὴν τῇ πληγῇ τῆς φωνῆς; πῶς οὐκ ἔφθασε τῇ τελευτῇ τὴν τοῦ τέκνου σφαγήν; Αλλ' ὦ ψυχῆς καρτερᾶς! οὐκ ἐστέναξεν, οὐκ ἐδάκρυσεν, οὐκ εἶξε τῇ φύσει, οὐκ ἐμερίσθη τοῖς βου λεύματι, οὐ τὸ πρόσωπον ἤμειψεν, οὐκ ἀφῆκε φωνὴν τὴν πατρικήν, τέκνου σφαγὴν ἀπαιτούμενος, οὐκ εἶ πεν ἅπερ ἡ φύσις ἐβούλετο· Ο ξένων επιταγμάτων ! ὰ τῶν παρὰ φύσιν παραγγελμάτων ! Τέκνου σφαγὴν αὐτοῦ μα:, καὶ γενέσθαι παιδός προστάττομαι δήμιος • Πατήρ βραδύς, και τεκνοφόνος ταχύς. Ο πόσαις καὶ ποίαις ἐλπίσιν ἑτήρουν τὸν φίλτατον ! Οτε μοι τῆς ἀτεχνίας ελύθη τὸ πάθος, τότε πάλιν ἀτεκνίαν ὀδύ- ρομαι. Οὐκ ἦν οὗτος ἀνιαρά μοι πρὸ τῆς πείρας ἡ τοῦ παιδὸς ἐρημία. Οὔπω τῇ ἀπολαύσει τρωθεὶς Αγνόουν, ἐν οὐκ εἶχον· νῦν δὲ τῇ φύσει δεθείς, καὶ τῷ πόθῳ προσηλωθείς, οὐ φέρω τὸν πόνον τῆς ἀφαι- ρέσεως. Τί οὖν με καὶ πατέρα δείξας παιδοκτόνον ἐργάσῃ ; τί με τέρπεσθαι ταῖς ὠδῖσιν ἐδίδαξας, με ταδιδάξας οδύρεσθαι ; τί μεταβάλλεις τὸν πόθον εἰς πένθος ; τί μετασκευάζεις τὸ φίλτρον εἰς θρήνον ; μιανῶ δεξιὰν αἱμασι παιδός, ὑπὲρ οὗ πολλάκις σοι 7ª το Εt ἐπείρασε. τὸ ἐπείραξε φύσεως. Εξέκαιε κατ' αὐτοῦ τὰς δάδας της φύσεως, Ανάψη την φλόγα. τοσοῦτον συμ- φορῶν νιφάδας ἐπαφῆκεν ὁ διάβολος. ORATIO VII. B Deus Abraham 1. Quid enim ? an athletæ periculum Gen. xx❗1, 4. ibid. 2. ibid. fecit, quod ejus virtutem ignoraret ? ideone, ut animi propositum disceret, ejus specimen Dens ex- spectabat ? Tentat ergo non ob suam ignorantiam, sed ut justus populis invulget, nt servi virtutem pluribus faciat testatiorem. Tentatione purgat Abra- hamum patientiæ simulacrum, ut nitidiori opere ostentato spectantem rapiat in admirationem; na- viculam ventis agitat, quo gubernatoris artem ma- gis admireris; fluctuum ciet impetum, ut obstu- pescas quam nulla tentatione moveatur; machinas admovet murorum firmitudinem ostentans: na- tura fluctus in justum sustollit,ut amicitia divinam nun- dinatorem admireris: Tolle filium tuum unigenitum quem diligis, Isaac 7. Arma natura exacuit, omnia- que amoris ingeniti tela exhaurit. Nec enim sim- pliciter disit: Rede quem dedi; aut: Macta quem accepisti; sed: Unigenitum filium tuum, quem diligis. Ferit animum amoris commemoratione, minitiplicat appellationes, quibus flammam acrius accendal ; omnes effundit in eum natura nives: Atque ibi offeres eum in holocaustum super unum montium quem, monstravero tibi ". Neque cædis lo. cum notum facit. Montium producit numerum, Ca- piens morum specimen. oferes eum in holocau- stum super unum montium, quem monstravero tibi. Quomodo ad eam voce: non inhorruit? quomodo non fuit animus vocis perculsione contractior? quo- modo filii jugulationem morte non antevertit? O animi firmitudinem! Non gemuit, non illacrymavit, C non naturæ vi fractus est, non in varias partes consilia partitos est, oris constantiam tenuit, non emisit vocem patre dignam, qua filii jugulum petere abnueret ; non dixit quæ ab ingenio voluisset. O barbaricas præceptiones! o imperia a natura legibus abhorreutin! Filii jugulum reposcor, et filii carnifex esse jubeor. Serus cum fuerim pater, in filii cædem propere urgeor. cujusmodi in spes natum charissimum servabam ! Inſecunditatis mało solutus rursum me improlem gemo. Non usque adeo filii orbitas ante luctuosa fuit, quain nunc ex- perto miki. Nondum fructu filii saucius eum igno- rabam, quo carebam. Nunc autem et natura obli- gatur, et amoris vi quasi clavo confixns interemp- D lionis dolorem non fero. Cur tandem, qui me, ut ge- nitor essem, creasti, parricidium jubes admittere? Quid me partu delectari. docuisti? an ut deinde lugere doceres? Quid amorem mærore commutas ? CL. DAUSQUE|| NOTÆ. que Basileae cusa. Regia vero que Antwerpiæ et Sepluginta Alio modo, non aliud. Dei tentantis actionem librat et suspen- dil. Primum corrigere sic tentabam : quod fuisset geni- tivi amoris faces inflammare. Idque affine videba- PATROL. GR. LXXXV. tur proxima translationi, Sed mihi decretum est nihil temere mutare, et proba- tur, quod improbatum ibam. Ac si dicat Basilius : Deus ardentissimum Abrahami in se amorem objecta tentatione de filii juġulatione velut copiosis nivibus efusis obruit. Eadem venustate de Davide : ' Iimem, len pestatemre posses dicere. (26) Επείραζε τὸν ᾿Αβραάμ. Similiter Biblia, (27) "Ολας ἐξέχει κατ' αὐτοῦ τὰς νιφάδας τῆς
PG 85:113Οἱ δὲ τοῦ βίου τὴν θάλατταν καλῶς σταδιεύειν ἐθέλοντες, καὶ πολιτείας ἐνθέου τέμνειν ποθοῦντες τὰ κύματα, οὐκ εἰς ἀστέρας ὁρῶσιν, ἀλλὰ πρὸς τὸν τῶν δικαίων ἀφορῶσι χορὸν, καὶ τοῖς τούτων ἴχνεσι, τοῖς τῆς πολιτείας ἐπερείδοντες βήμασι, τὴν ἑαυτῶν ζωὴν ἀπευθύνουσιν. Οὐ γὰρ τοςαῦται κινδύνων ἐπαναστάσεις πολιορκοῦσι τοὺς πλέοντας, ὡς αἱ τοῦ βίου περιστάσεις περιαντλοῦσι τοὺς τῆς ἀρετῆς ἐμπορίαν ἀνύοντας. Τίς γὰρ τῶν δικαίων τὸν τῇδε πλοῦν διὰ γαλήνης παρέπλευσε; Πρῶτος Ἄβελ πίστεως ἐραστὴς χειρὸς ἀδελφικῆς παρανάλωμα γέγονε. Νῶε μετὰ τὴν πολυχρόνιον τῶν ἀσεβούντων ἀπήρειαν, ἐνιαυτὸν ὅλον ἐπελαγίζετο. Ἀβραὰμ διὰ πόθον Θεοῦ, τὸν νόμον ὑπερεῖδε τῆς φύσεως, πείθων δεξιὰν μᾶλλον παιδοκτονεῖν, ἢ ἀπειθεῖν ἐπιτάττοντι Θεῷ. Ἰσαὰκ ὡς ἱερεῖον δεσμευόμενον ἐφέρετο. Ἰακὼβ πόῤῥω τῶν γονέων ἐφυγαδεύετο, ἀδελφικῷ φόβῳ τῶν τεκόντων ἀλλοτριούμενος. Περιήκει δὲ ἡμῖν ὁ λόγος εἰς τὸν καλὸν Ἰωσὴφ, οὗ τὸ κάλλος ἡ Γραφὴ θαυμάσασα, τοὺς ὑπὲρ ἀρετῆς ἱδρῶτας ἀνέγραψεν, ἵνα πρὸς τοῦτον ὁρῶντες ἐπιγράφωνται. Περὶ οὗ καὶ μελῳδῶν Δαυὶ̈δ ἀνεκρούετο θαυμάζων τὴν σύνεσιν·
Α τὰς χεῖρας ἐξέτεινα. Πατρικὰς ἱκεσίας δεξάμενος ὁπλίζεις πατέρα πρὸς τὴν τοῦ βρέφους ἀναίρεσιν. Πρὸς τὰς σὰς ὑποσχέσεις ἀπόβλεψον, δέσποτα. Κλη ρονόμον ἐπηγγείλω, καὶ παιδοκτόνον ἐργάζῃ, καὶ θυσίαν ἀπαιτεῖς ὃν ἐχαρίσω διάδοχον; Αλλ' ἐγὼ μέν σοι παστάδας περιενόουν, ὦ τέκνον, καὶ θάλαμον· ηγνόουν δ' ἄρα πυρὶ καὶ σιδήρῳ τρέφων τὸν φίλτατον. Αντί παστάδας βωμὸς, ἀντὶ πυρὸς νυμφικοῦ, φλόξ ἐπιβώμιος. Είθε μήποτε πρὸς αἴτησιν ἦλθον γονῆς, εἴθε μοι γέγονεν ἄπρακτος ἡ τῆς παιδογονίας εὐχή εἴθε μὴ τόκον εἶδον παράδοξον, ἵνα μὴ πρὸς πόλεμον ἦλθον οὐκ ἐλπιζόμενον! Αλλά μοι τὸ πάντων ἀνιαρώτα τον, αυτουργόν με γενέσθαι του φόνου κελεύει, καὶ σφα γέα τοῦ βρέφους ἰδεῖν ἐπιθυμεῖ τὸν γεννήσαντα. Οὐκοῦν πολεμίων ἐνδιδόσθω χερσί· δυσμενείς τὴν σφαγὴν ἐνεργείτωσαν· πραττέτω τὸν φόνον δεξιὰ μὴ δεδεμένη τῷ πόθῳ. Πατὴρ δὲ ὧν οὐ φέρω τὴν ἀκοὴν, οὐχ ὑπο φέρω την σφαγήν. Απωθεῖται τὸ ξίφος ἡ φύσις· ὀκλάζει πρὸς τὸ ἔργον ἡ δεξιά· ὀφθαλμοὶ τὴν θέαν ἀρνοῦνται· οἶδας αὐτὸς οἴοις πάθεσι τὴν φύσιν καθ ώπλισας. Οὐδὲν τούτων ὁ γενναῖος 'Αβραάμ, οὐκ εἶπεν, οὐκ ἐνόησεν· ἀλλ' ὡς ἀληθῶς προβάτου θυσίαν απαιτούμενος, πρὸς τὴν σφαγὴν εὐτρεπίζετο, ὁ τοῖς θείοις εμμελετήσας προστάγματι, καὶ οὐκ ἐπιστρέ φεται πρὸς τὴν φύσιν τὸν δρόμον κωλύουσαν. Συνερ γὸν οὖν λαβὼν τὴν σιγὴν ὅλος ἐγίνετο τοῦ προστάγ ματος. Κρύπτει τὴν Σάρραν τὸ τόλμημα, οὐκ ἐκφαίνει τῇ τεκούσῃ τὸ πρόσταγμα· τίνος ένεκεν ; Φιλόθεος μέν φησιν· ἐγὼ δὲ τὴν γνώμην θαυμάζων αἰδοῦμαι τὴν φύσιν· ὁρῶν τὸ φιλόθεον, δέδοικα τὸ φιλόστοργον. Φιλόθεος ἡ γυνή, ἀλλὰ μήτηρ ἐστί. Δεινὸν αἱ μητέρες ἀσθενείᾳ κρατούμεναι φύσεως. Δέδοικα μὴ κρύψασα τὸν παῖδα, κλέψῃ τὸ παράγε γελμα, μὴ μολύνῃ τὴν θυσίαν δακρύσασα· μὴ τὸν παῖδα θρηνήσασα, καθυβρίσῃ τὸν ἐπιτάξαντα· μὴ τὴν ὄψιν ἀράξασα, ῥίψῃ τὴν θυσίαν, καὶ τὸν Θεὸν ἐκδιάσηται· μὴ τὴν γνώμην ἐκλάσασα, συλήσῃ τὴν χάριν τοῦ θαύματος. Ἐγὼ μετὰ τὴν σφαγὴν θρη νοῦσαν παραμυθήσομαι (28) • θεραπεύσω δακρύουσαν, τοιαῦτα πρὸς αὐτὴν ἀποφθεγγόμενος· παῦσαι θρη νοῦσα, μὴ κλαῖε τὸν παῖδα τὸν τῇ σφαγῇ τιμηθέντα· δῶρον ὁ τόπος ὠδῖνας χαρισάμενος. Οὐκ ἀναιρεῖ τὸν παῖδα πατὴρ μεῖζον ὠφελῶν, οὐδὲ μάτην χωρεί μέσον τὸ ξίφος τῆς φύσεως. Εγγυᾶται τὴν εὐεργεσίαν ἡ τὴν θυσίαν τολμήσατα δεξιά. Ον ἔδωκεν ῄτησεν, ὃν ἔπλασε, πάλιν ἐζήτησεν· ἔλαβεν αἰτήσας, ὃν ἔδωκεν αιτηθείς· ἀποδώσει πάλιν βουληθεὶς, ὑπ᾽ οὐδενὸς κωλυόμενος. Ο γὰρ οὐκ ὄντα δούς, καὶ νεκρωθέντα χαρίσεται. Ο νεκρωθεῖσάν σοι την γαστέρα δείξας μητέρα, καὶ παῖδα σφαγέντα πρὸς ζωὴν μεταπέμψει (29). Ψυχῆς νοσούσης εἰσὶν Ιατροὶ λόγοι. Ψυχῆς τοσούσης ἐστὶ φάρμακον λόγος· μητέρα, καὶ παῖδα σφαγέντα πρὸς ζωὴν μετα- πέμψει. "Ης γὰρ ἔστι δυνάμεως καὶ τὴν παρά τῆς νενομισμένης ἄμορφον οὖσαν μορφῶσαι, καὶ τὴν ἀνείδεον, καὶ ἀδιακόσμητον πολλοῖς, καὶ διαφόροις εἴδεσι κοσμῆσαι, καὶ τὰ μέρη τῶν στοιχείων εἰς ἐν BASILII SELEUCIENSIS Quid ex amore lamenta conciunas ? Illiusne filii sanguine dexteram inquinabo, pro quo toties ego tibi manus extendi ? Patriisne supplicationibus ante susceptis patrem ad filii interemptionem olarmas? Domine, promissa tua respice. Cui hæredem pro- miseras, eum hæredi percussorem submittis ? quem largitus eras successorem, mactari poscis? Ecce tili, Gli, mecum nuptiales epulas et thala- mum agitabam animo, ignorans te charissimum igni ferroque ali. En aram pro thalamo, pro igne nu- ptiali aræ flamma. Utinam nunquam filium rogas- sem Utinam mea generandi vota nulla fuissent! Utinam partum iuopinatum nullus vidissem, ut ne ad bellum venirem inspectatum! Et, quod mihi acerbissimum est omnium, auctorein me cædis esse jubet, atque a parente filium jugulari peroplat B videre. Saltem hostium manibus dedatur, hostes jugulum petant, cædem perficiat dextera ab amoris nexibus liber. Parens vero cum sim, id audire non sustineo, nedum jugulare. Ferrum natura re- pudiat ; ad rem tam atrocem fatiscit dealera, oculi spectaculum refugiunt; quibus ipse affectibus natu- ram obarmaveris, nosti. Nihil horum generoso Abrahamo aut excidit, aut in mentem incidit : sed cui divina jussa curæ erant, quasi veræ ovis alicu- jus sacrum exactus ad jugulationem comparabatur, neque ad naturam, quæ retardaret impetum, con- vertebatur. Silentium igitur subsidio comparans, totus erat in iis quæ Deus imperarat. Facinus tam audax Saram celat; neque ad matrem effert man- data. Quamobrem? Illa quidem, inquit, amans Dei C est ; ego quidem ejus animum suspicio, at ingenium vereor. Intueor matris in Deum propensionem, at metuo affectum in liberos: Dei amans est mulier, sed mater est. Mulieres naturæ impotentia devictæ res importuna. Vereor, ne pueri furto materiam subtrahat obsequendi Deo jubenti; vereor, ne la- crimis sacra fcedet, ne puero complorato injuriam imperanti inferat; ne vultu contuso sacra disji- cial, Deoque viin alferat; ne, mente infracta, rei tam obstupenda gratiam spoliet. Ego post jugula- tionem lamentantem alloquar ; ego colam plorantem hisce verbis: Desine lamentari, ne ſe puerum ipsa jugulatione cohonestatum. Donum erat ultroneum infans non sine dolore partus. Filium non tollit pa- reus, si plus prodest, neque temere ferrum it per mediam sobolem. Ausa sacrum facere dextera, be- neficium spondet. Quem Dens dedit, repetiit : quem formavit, requisivit : quem rogatus dederat, rogans recipit; nec quidquam impediet quominus D CL. DAUSQUEI NOTÆ. Mureium Variarum, lib. 11, cap. 4. Ratio locutio- nis est, quod verba et voces lenire dolores possunt, juxta illud veteris tragoedi, Legitur aput! Eustathium, pag. 576, et pag. 1003. Et alibi apud Plutarchum : Αnimo ecquod agro pharmacum eat? oratio. Athenagoras philosophus mulla varia con- gerit ad fidem resurrectionis, lib. De resurrect. mortuorum. (28) Παραμυθήσομαι. Alloquar, sive sulabor. Vide (24) Ο νεκρωθεῖσαν σοι τὴν γαστέρα δείξας
Τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας Αἰγυπτίων ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους αὐτῶν σοφίσαι . Πόσοις ὁ νέος ὑπὲρ ἀρετῆς κινδύνοις διεπάλαισε πόσας κυμάτων προσβολὰς ἐτινάξατο πόσους κρημνοὺς χωρὶς ὀλίσθου διήλατο Καίτοι τινὲς τὴν σωφροσύνην τοῦ νέου μόνον θαυμάζοντες, περὶ μόνην αὐτὴν ἀσχολοῦσι τὸν ἔπαινον, σμῆνος ὅλον ἀγωνισμάτων περὶ μίαν ἀρετὴν τῷ λόγῳ στενοχωροῦντες. Εἰ δέ τις ὁδῷ βαδίζειν ἐθέλῃ, καὶ τὴν ἀρχὴν τῶν ἄθλων πρὸ τοῦ τέλους φαντάζεσθαι, ἀπ’ αὐτῆς αὐτῷ τῆς οἰκείας ἀρετῆς ἁπλούμενον εὑρήσει τὸ στάδιον. Καὶ πρῶτος ὁ τῶν ἀδελφῶν πόλεμος προσεῤῥήγνυτο. Φθόνος γὰρ αὐτοῖς στρατηγῶν, μαίνεσθαι καθ’ ἑαυτῆς τὴν φύσιν ἀνέπειθε· φθόνος ὁ τοῦ φόνου πατὴρ, ὁ τοῖς καλοῖς ἀεὶ τιτρωσκόμενος. Καὶ τίνες αἱ τοῦ φθόνου προφάσεις; Ἀγάπη πατρὸς περὶ παῖδα τοὺς παῖδας ἐκίνησε, καὶ στασιάζει τὰ φίλτατα καθ’ ἑαυτῶν τῷ πάθει μεθύοντα. Ἡ Γραφὴ δὲ τὸ ὑπερβάλλον τοῦ φίλτρου θαυμάζουσα, τοῦ πάθους τὴν αἰτίαν ἐκήρυττεν· Ἠγάπα γὰρ , φησὶν, Ἰακὼβ τὸν Ἰωσὴφ, ὅτι υἱὸς γήρως ἦν αὐτῷ . Καίτοι Βενιαμὶν τῶν τοῦ Ἰακὼβ παίδων ὁ ἔσχατος, καὶ γείτων τῷ γήρᾳ, καὶ τῶν ὠδίνων ὑπήρχετο πέρας·
Α τὰς χεῖρας ἐξέτεινα. Πατρικὰς ἱκεσίας δεξάμενος ὁπλίζεις πατέρα πρὸς τὴν τοῦ βρέφους ἀναίρεσιν. Πρὸς τὰς σὰς ὑποσχέσεις ἀπόβλεψον, δέσποτα. Κλη ρονόμον ἐπηγγείλω, καὶ παιδοκτόνον ἐργάζῃ, καὶ θυσίαν ἀπαιτεῖς ὃν ἐχαρίσω διάδοχον; Αλλ' ἐγὼ μέν σοι παστάδας περιενόουν, ὦ τέκνον, καὶ θάλαμον· ηγνόουν δ' ἄρα πυρὶ καὶ σιδήρῳ τρέφων τὸν φίλτατον. Αντί παστάδας βωμὸς, ἀντὶ πυρὸς νυμφικοῦ, φλόξ ἐπιβώμιος. Είθε μήποτε πρὸς αἴτησιν ἦλθον γονῆς, εἴθε μοι γέγονεν ἄπρακτος ἡ τῆς παιδογονίας εὐχή εἴθε μὴ τόκον εἶδον παράδοξον, ἵνα μὴ πρὸς πόλεμον ἦλθον οὐκ ἐλπιζόμενον! Αλλά μοι τὸ πάντων ἀνιαρώτα τον, αυτουργόν με γενέσθαι του φόνου κελεύει, καὶ σφα γέα τοῦ βρέφους ἰδεῖν ἐπιθυμεῖ τὸν γεννήσαντα. Οὐκοῦν πολεμίων ἐνδιδόσθω χερσί· δυσμενείς τὴν σφαγὴν ἐνεργείτωσαν· πραττέτω τὸν φόνον δεξιὰ μὴ δεδεμένη τῷ πόθῳ. Πατὴρ δὲ ὧν οὐ φέρω τὴν ἀκοὴν, οὐχ ὑπο φέρω την σφαγήν. Απωθεῖται τὸ ξίφος ἡ φύσις· ὀκλάζει πρὸς τὸ ἔργον ἡ δεξιά· ὀφθαλμοὶ τὴν θέαν ἀρνοῦνται· οἶδας αὐτὸς οἴοις πάθεσι τὴν φύσιν καθ ώπλισας. Οὐδὲν τούτων ὁ γενναῖος 'Αβραάμ, οὐκ εἶπεν, οὐκ ἐνόησεν· ἀλλ' ὡς ἀληθῶς προβάτου θυσίαν απαιτούμενος, πρὸς τὴν σφαγὴν εὐτρεπίζετο, ὁ τοῖς θείοις εμμελετήσας προστάγματι, καὶ οὐκ ἐπιστρέ φεται πρὸς τὴν φύσιν τὸν δρόμον κωλύουσαν. Συνερ γὸν οὖν λαβὼν τὴν σιγὴν ὅλος ἐγίνετο τοῦ προστάγ ματος. Κρύπτει τὴν Σάρραν τὸ τόλμημα, οὐκ ἐκφαίνει τῇ τεκούσῃ τὸ πρόσταγμα· τίνος ένεκεν ; Φιλόθεος μέν φησιν· ἐγὼ δὲ τὴν γνώμην θαυμάζων αἰδοῦμαι τὴν φύσιν· ὁρῶν τὸ φιλόθεον, δέδοικα τὸ φιλόστοργον. Φιλόθεος ἡ γυνή, ἀλλὰ μήτηρ ἐστί. Δεινὸν αἱ μητέρες ἀσθενείᾳ κρατούμεναι φύσεως. Δέδοικα μὴ κρύψασα τὸν παῖδα, κλέψῃ τὸ παράγε γελμα, μὴ μολύνῃ τὴν θυσίαν δακρύσασα· μὴ τὸν παῖδα θρηνήσασα, καθυβρίσῃ τὸν ἐπιτάξαντα· μὴ τὴν ὄψιν ἀράξασα, ῥίψῃ τὴν θυσίαν, καὶ τὸν Θεὸν ἐκδιάσηται· μὴ τὴν γνώμην ἐκλάσασα, συλήσῃ τὴν χάριν τοῦ θαύματος. Ἐγὼ μετὰ τὴν σφαγὴν θρη νοῦσαν παραμυθήσομαι (28) • θεραπεύσω δακρύουσαν, τοιαῦτα πρὸς αὐτὴν ἀποφθεγγόμενος· παῦσαι θρη νοῦσα, μὴ κλαῖε τὸν παῖδα τὸν τῇ σφαγῇ τιμηθέντα· δῶρον ὁ τόπος ὠδῖνας χαρισάμενος. Οὐκ ἀναιρεῖ τὸν παῖδα πατὴρ μεῖζον ὠφελῶν, οὐδὲ μάτην χωρεί μέσον τὸ ξίφος τῆς φύσεως. Εγγυᾶται τὴν εὐεργεσίαν ἡ τὴν θυσίαν τολμήσατα δεξιά. Ον ἔδωκεν ῄτησεν, ὃν ἔπλασε, πάλιν ἐζήτησεν· ἔλαβεν αἰτήσας, ὃν ἔδωκεν αιτηθείς· ἀποδώσει πάλιν βουληθεὶς, ὑπ᾽ οὐδενὸς κωλυόμενος. Ο γὰρ οὐκ ὄντα δούς, καὶ νεκρωθέντα χαρίσεται. Ο νεκρωθεῖσάν σοι την γαστέρα δείξας μητέρα, καὶ παῖδα σφαγέντα πρὸς ζωὴν μεταπέμψει (29). Ψυχῆς νοσούσης εἰσὶν Ιατροὶ λόγοι. Ψυχῆς τοσούσης ἐστὶ φάρμακον λόγος· μητέρα, καὶ παῖδα σφαγέντα πρὸς ζωὴν μετα- πέμψει. "Ης γὰρ ἔστι δυνάμεως καὶ τὴν παρά τῆς νενομισμένης ἄμορφον οὖσαν μορφῶσαι, καὶ τὴν ἀνείδεον, καὶ ἀδιακόσμητον πολλοῖς, καὶ διαφόροις εἴδεσι κοσμῆσαι, καὶ τὰ μέρη τῶν στοιχείων εἰς ἐν BASILII SELEUCIENSIS Quid ex amore lamenta conciunas ? Illiusne filii sanguine dexteram inquinabo, pro quo toties ego tibi manus extendi ? Patriisne supplicationibus ante susceptis patrem ad filii interemptionem olarmas? Domine, promissa tua respice. Cui hæredem pro- miseras, eum hæredi percussorem submittis ? quem largitus eras successorem, mactari poscis? Ecce tili, Gli, mecum nuptiales epulas et thala- mum agitabam animo, ignorans te charissimum igni ferroque ali. En aram pro thalamo, pro igne nu- ptiali aræ flamma. Utinam nunquam filium rogas- sem Utinam mea generandi vota nulla fuissent! Utinam partum iuopinatum nullus vidissem, ut ne ad bellum venirem inspectatum! Et, quod mihi acerbissimum est omnium, auctorein me cædis esse jubet, atque a parente filium jugulari peroplat B videre. Saltem hostium manibus dedatur, hostes jugulum petant, cædem perficiat dextera ab amoris nexibus liber. Parens vero cum sim, id audire non sustineo, nedum jugulare. Ferrum natura re- pudiat ; ad rem tam atrocem fatiscit dealera, oculi spectaculum refugiunt; quibus ipse affectibus natu- ram obarmaveris, nosti. Nihil horum generoso Abrahamo aut excidit, aut in mentem incidit : sed cui divina jussa curæ erant, quasi veræ ovis alicu- jus sacrum exactus ad jugulationem comparabatur, neque ad naturam, quæ retardaret impetum, con- vertebatur. Silentium igitur subsidio comparans, totus erat in iis quæ Deus imperarat. Facinus tam audax Saram celat; neque ad matrem effert man- data. Quamobrem? Illa quidem, inquit, amans Dei C est ; ego quidem ejus animum suspicio, at ingenium vereor. Intueor matris in Deum propensionem, at metuo affectum in liberos: Dei amans est mulier, sed mater est. Mulieres naturæ impotentia devictæ res importuna. Vereor, ne pueri furto materiam subtrahat obsequendi Deo jubenti; vereor, ne la- crimis sacra fcedet, ne puero complorato injuriam imperanti inferat; ne vultu contuso sacra disji- cial, Deoque viin alferat; ne, mente infracta, rei tam obstupenda gratiam spoliet. Ego post jugula- tionem lamentantem alloquar ; ego colam plorantem hisce verbis: Desine lamentari, ne ſe puerum ipsa jugulatione cohonestatum. Donum erat ultroneum infans non sine dolore partus. Filium non tollit pa- reus, si plus prodest, neque temere ferrum it per mediam sobolem. Ausa sacrum facere dextera, be- neficium spondet. Quem Dens dedit, repetiit : quem formavit, requisivit : quem rogatus dederat, rogans recipit; nec quidquam impediet quominus D CL. DAUSQUEI NOTÆ. Mureium Variarum, lib. 11, cap. 4. Ratio locutio- nis est, quod verba et voces lenire dolores possunt, juxta illud veteris tragoedi, Legitur aput! Eustathium, pag. 576, et pag. 1003. Et alibi apud Plutarchum : Αnimo ecquod agro pharmacum eat? oratio. Athenagoras philosophus mulla varia con- gerit ad fidem resurrectionis, lib. De resurrect. mortuorum. (28) Παραμυθήσομαι. Alloquar, sive sulabor. Vide (24) Ο νεκρωθεῖσαν σοι τὴν γαστέρα δείξας
PG 85:115πῶς οὖν Ἰωσὴφ υἱὸς γήρως ἐπονομάζεται; Ἀλλ’ υἱὸς γήρως ἐστὶν ὁ τοῦ γήρως ἐπιμελούμενος· καὶ πατρικῆς ἡλικίας τὸν πόνον τῇ θεραπείᾳ κουφίζων, ταῖς περὶ τὸ γῆρας ἐλπίσι τὸ τῆς φύσεως ἐπεσπάσατο φίλτρον, καὶ πρὸς ἀγῶνα δαψιλέστερον τῇ θεραπείᾳ ἐτρύγα θερμοτέραν φιλοστοργίαν. Ἀδελφοὶ δὲ φθόνῳ πληγέντες ἐπλήσθησαν, οὐδὲ πρὸς τὴν ἐξ ὀνειράτων εὐπραγίαν τοῦ παιδὸς ἐκαρτέρουν· ἀλλὰ καὶ ἄχρις ὀνείρων, τοῦ φθόνου τὸ κέντρον ἀνέτειναν, καὶ καιροῦ λαβόμενοι, μελετῶσι τὸν φόνον, καὶ τῶν πατρικῶν ἀγκαλῶν γυμνὸν τὸν παῖδα θηρεύσαντες, καθάπερ θανάτῳ κατάδικον ὀρείῳ λάκκῳ πιστεύουσι. Ὁ δὲ λάκκος ἀδελφικοῦ φθόνου φιλανθρωπότερος γέγονε· κενὸς γὰρ ὕδατος ὑπάρχων φυλάττει σῶον τὸν Ἰωσὴφ, καθάπερ τὸ κῆτος τὸν Ἰωνᾶν ἐν τοῖς κύμασι. Διεδέχετο δὲ πρᾶσις τὰ περὶ φόνου βουλεύματα, καὶ καθάπερ τι φόνου λάφυρον, τὸν ἀδελφὸν ἀδελφοὶ ἀποδίδονται· καὶ φιλαργυρία τὸν φόνον νικήσασα, δοῦλον ἀντὶ νεκροῦ τὸν ὁμόσπορον ἤλεγξε. Τοιαῦτα ὁ φθόνος οἶδε τοὺς φθονουμένους φιλανθρωπεύεσθαι. Ἀλλ’, ὢ τῆς θείας προνοίας ἀληθὴς ὁ δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν .
Τὸ δὲ μέγιστον εἰς παραμυθίαν, ὦ γύναι, εἰς αἴ- Β τησιν ἦλθε θυσίας, ὁ τοῦ βρέφους ἔχων τὴν ἐξ- ουσίαν. Μόσχον πρώην προσήνεγκας, Ἰσαὰκ προστ ενέγκασα, τί τῶν ἀγαθῶν οὐκ ἐλπίζεις; Τοιούτοις νεανικοῖς λογισμοῖς ὁ πρεσβύτης επιστομίσας τὴν φύσιν κακίζουσαν, καὶ παραθήξας τὴν φρένα, καὶ στομώσας τὴν χεῖρα, τὸ τῶν σπλάγχνων θῦμα λαβών, δρομαῖος ἐπὶ τὸ ὄρος ανέτρεχε, γηραιὸν πόδα διδάξας τῷ δρόμῳ νεάζοντα. Ενίκα γὰρ φύσιν, καὶ πάθος ὁ πάθος· καὶ γῆρας, εὐσεβείας ὁ τόνος· καὶ πάντα ἠλέγχετο τῷ τῆς φιλοθείας παραχωρούντα πυρί. Ἀνεπήδα πρὸς τὸ ὄρος, συνεργὸν τῆς θυσίας αὐτὸ τὸ θαῦμα λαβών. Αυτός τε γὰρ τὸ πῦρ καὶ τὸ ξίφος μετεχειρίζετο· τοῖς τῆς θυσίας δὲ ξύλοις, τὸ καλὸν ἱερεῖον τὸν Ἰσαὰκ ἐπεφόρτιζε· καὶ γέγονε συνεργὸν τῆς θυσίας τὸ θύμα. Συμπράττων δὲ τὸ τῷ πατρὶ τὴν θυσίαν ὁ Ἰσαὰκ, καὶ τῷ γεννήσαντι τὴν μέριμναν μεριζόμενος, πεῦσιν προσφέρει τὸν πατέρα τιτρώ- σκουσαν· Ἰδού, φησὶ, τὸ πῦρ καὶ τὰ ξύλα, ποῦ τὸ πρόβοτον τὸ εἰς ὀλοκάρπωσιν ; Πάλιν ὑπομιμνήσκει τὸν πατέρα, ὡς τῇ λήθῃ κρατούμενον. "Ορα μή σοι τῆς προθυμίας τὸ τάχος, ὦ πάτερ, ἔκλεψε τοῦ λει- πομένου τὴν αἴσθησιν. Ο ῥήματος πατρὸς μὲν ἑτέ μου μέσην τὴν καρδίαν τοξεύοντος, τοῦ δὲ ᾽Αβραὰμ οὐ προσψαύοντος ! Αδακρυτί γοῦν πρὸς τὸν Ἰσαὰκ ἀποκρίνεται, καὶ φωνὴν ἱερέως, οὗ πατρὸς ἀπεφθέγ- ξατο· Ο Θεός, φησίν, ὄψεται ἑαυτῷ πρόβατον εἰς ὁλοκάρπωσιν, τέκνον. Αγνοῶν προφητεύει τὸ μέλλον, καὶ τὸν παῖδα σοφιζόμενος, ἀληθεύει φθεγ γόμενος. Πρόβατον καλεῖ τὸν υἱὸν (30), ὃν ὡς πρό βατον προσάγειν ἐπείγεται. Πῶς ἔρρηξε φωνήν; Ποίοις ἀπεκρίνατο σπλάγχνοις ; Πῶς οὐκ ἐνάρχησε πρὸς τὸν λόγον ἡ γλῶσσα; Πῶς οὐκ οιμώξας καὶ τὸν παῖδα περιπτυξάμενος, ἔῤῥιψε πενθῶν τῆς θυσίας τὰ σύμβολα; Ηδη μενοῦν ἐπὶ τῆς τοῦ ὄρους κορυφῆς καὶ θυσιαστήριον ἐσκευάζετο, τα ξύλα προσηγάγετο, ὁ Ἰσαὰκ ἐδεσμεύετο, τὸ ξίφος ἡρπάζετο. "Ω θεάματος φοβεροῦ! Φιλοστοργία πρὸς φιλοθεῖαν δικάζεται· καὶ δικαστής Αβραάμ ξιφηφόρος ἐφέστηκε, καὶ τὴν ψῆφον ὑπογράφει τῷ ξίφει, καὶ τὴν νίκην τῇ φιλο- θεῖς χαρίζεται, ἐπισφραγίζων τοῖς αἷμασι, μάρτυρα τῆς νίκης τὴν θυσίαν ποιούμενος. Πῶς οὐκ ἐνάρκησεν ἡ χείρ ; Πῶς τὴν μάχαιραν λαβὼν εἶτα στενάξας οὐκ ἔῤῥεψεν; Ο φιλοθεΐας ἰσχύς· ὢ πυρὸς εὐσεβοῦς, φύσεως φλόγα νικήσαντος ! Αλλ' ὁ μὲν ἀνδρικῶς ἀνατείνει τὴν δεξιὰν πρὸς τὴν τοῦ βρέφους σφαγήν· ἄνωθεν δὲ φωνή δεσμεύει τὴν χεῖρα. Εφθασεν ἡ φωνὴ τὴν σφαγὴν, γέγονεν ὀξυτέρα τοῦ ξίφους ή κλῆσις· λόγος ἐπέμπετο, καὶ χεὶρ ἐδεσμεύετο· ἄνω * Ο Ο Ο συναγαγεῖν, καὶ τὸ σπέρμα ἕν ὂν, καὶ ἁπλοῦν, εἰς πολλὰ διελεῖν, καὶ τὸ ἀδιάρθρωτον διαρθρώσαι, καὶ τῷ μὴ ζῶντι δοῦναι ζωὴν τῆς αὐτῆς ἐστι, καὶ τὸ διαλελυμένον ἐνῶσαι, καὶ τὸ κείμενον ἀναστῆσαι. καὶ τὸ τεθνηκὸς ζωοποιῆσαι πάλιν, καὶ τὸ φθαρτόν μεταβαλεῖν εἰς ἀφθαρσίαν, σόμηλον χρυσούν πρόβατον ORATIO VII. A reddat, cum ita visum erit. Nam qui eum, cum non D Gen. xx11, 7. exsisteret, dedit, vel morte prostratum ultro dabit. Qui tibi alvo effeta matrem esse concessit, et pue- rum jugulatum remittet ad vitam. Quodque ad sola- tium valet plurimum, o mulier, is cujus in potestate est filius, ut mactaretur, flagitavit. Vitulum nuper obtulisti; Isaaco oblato ecquid bonorum non speres? Tali oratione tamque generosa ratione semper na- turæ obloquenti os obstruens, mentemnque ex- acuens, ac manum corroborans de suis extractam visceribus victimam capit, cursu contendit in mou- tem, pedem senescentem juvenili cursu pronovel. Naturam et amictionem pervincebat affectio, nec non pietatis contentio senium, omniaque palai ardori in Deum inflammato cedebant. Exsiliebat in monten, sacrificii adjutricem victimam ipsam su- mens. Ipse enim ignem et gladium manu tractabat, lignisque victimariis Isaacum victimam pulcherri- mam aggravabat et auxiliatrix sacrificii fuit ipsa victima. Simul enim cum patre Isaac sacrificium faciens, et cum genitore curam partitus interroga- tione profert, quæ patrium animum exulceret : Ecce, inquit, ignis et ligna ; ubi est victima holo- causti"? Iterum patri velut oblito in memoriam reducit : Vide, pater, ne tuæ alacritatis celeritudo rei, quæ desit, sensum sustulerit. vocem, quæ patris alterius cor medium instar teli dissecet : Abrahamum vero ne attingit quidem! Siccis ocu- lis filio respondet, et sacrifici, non patris, voce utitur. Deus, inquit, providebit sibi victimam holo- C causti. Imprudens, quod futurum antedicit, ac dum eludit flium, vera loquitur. Ovem filium nominat, quem instar ovis offerre festinat. Qua ratione vo- cem rupit? quibus e visceribus responsum exprom- psit? quæ locutura lingua non obstupuit: qui non et gemens, et filium amplexus abjecit præ luctu sacrificii symbola ? Jam tandem in montis vertice ara parabatur, addebantur ligna, Isaacus vincieba- tur, gladius arripiebatur. spectaculum formidan- dum ! Amor in prolem Deique dilectio judicio con- tendunt, et judex ensifer instat Abrahamus, ac ense jus dicit, victoriamque Dei dilectioni tribuit, consignat sanguine, testemque victoriæ sacrificium facit. Quomodo non obriguit manus ? cur non cap- tam machram ingemiscens deinde projecit ? amoris divini vim. O pios ignes, qui amoris natura- lis flammas pervicerunt! Verum ille mascula forti- tudine dexteram in filii jugulum extendit; supreme vero missa vox manum sistit vincitque ; vox jugu- CL. DAUSQUEI NOTÆ. et plura, quæ, qui volet, legit. et obsequentissimi Isaaci simplicitas. Veteres ovem, qui aut stolidus esset, aut fraudi pateret, vocabanı. Plautus Bacchitibus: Quis has huc oves adeyil? Fabius Maximus quod a puero tardiores videretur ingenii oricula cognomentum invenit. Et bene numn- matum, sed quem Suada et Musæ non decorarent p appellavit Diogenes, auream orem, M. Sylarum appellabat Caligula Dio. (50) Πρόβατον καλεῖ τὸν υἱόν. Pur enim et ovis
Οἷς γὰρ φθονοῦσιν ὀνείρασι, τούτοις ὑπουργοῦντες οὐκ οἴδασιν· ἄκοντες τοῖς τοῦ Ἰωσὴφ ἐνυπνίοις συμπράττουσι, ὁδὸν τῇ τούτων ἐκβάσει τὴν πρᾶσιν κατασκευάζοντες. Ἐπειδὰν γὰρ τοῖς θείοις βουλεύμασιν ἀντιπράττειν ἐθέλωσιν ἄνθρωποι, συγχωρεῖ μὲν πράττειν Θεὸς ἃ προῄρηνται, ἐνδιδοὺς δὲ φανῆναι τὴν γνώμην, στηλιτεύει τὸν τρόπον· ὑπηκόους αὐτοὺς ἄκοντας τῆς ἑαυτοῦ ποιεῖται προθέσεως, ἵνα ἃ κωλύειν ἐθέλοντες, ἀνύοντες φαίνωνται· καὶ δι’ ὧν ἐπέχειν βιάζονται, διὰ τούτων συνεργοῦντες εὑρίσκωνται, ἵνα καὶ πολεμοῦντες ὁμοῦ, καὶ δουλεύοντες ἀπελέγχωνται. Οὕτως; οἱ τοῦ Ἰωσὴφ ἀδελφοὶ ἄχρις αἱμάτων κατ’ ὀνείρων παραταττόμενοι, τῇ πράσει τοὺς ὀνείρους εἰς πράξιν ἐγείρουσι, καὶ τῆς φύσεως ἔμποροι καταστάντες ἀνηλεεῖς, μετ’ ὀλίγον ἔμποροι τροφῆς ἐλεούμενοι γίνονται· καὶ τῶν ὀνείρων μισοῦντες τὰ δράγματα, μετ’ οὐ πολὺ τῶν ἀληθινῶν δραγμάτων ἱκέται καθίστανται· οἱ μὲν οὖν τὴν φύσιν καπηλεύοντες, ὡς ἐνόμιζον, νενοθευμένον δουλείᾳ τὸν παῖδα καταδικάζουσιν.
Τὸ δὲ μέγιστον εἰς παραμυθίαν, ὦ γύναι, εἰς αἴ- Β τησιν ἦλθε θυσίας, ὁ τοῦ βρέφους ἔχων τὴν ἐξ- ουσίαν. Μόσχον πρώην προσήνεγκας, Ἰσαὰκ προστ ενέγκασα, τί τῶν ἀγαθῶν οὐκ ἐλπίζεις; Τοιούτοις νεανικοῖς λογισμοῖς ὁ πρεσβύτης επιστομίσας τὴν φύσιν κακίζουσαν, καὶ παραθήξας τὴν φρένα, καὶ στομώσας τὴν χεῖρα, τὸ τῶν σπλάγχνων θῦμα λαβών, δρομαῖος ἐπὶ τὸ ὄρος ανέτρεχε, γηραιὸν πόδα διδάξας τῷ δρόμῳ νεάζοντα. Ενίκα γὰρ φύσιν, καὶ πάθος ὁ πάθος· καὶ γῆρας, εὐσεβείας ὁ τόνος· καὶ πάντα ἠλέγχετο τῷ τῆς φιλοθείας παραχωρούντα πυρί. Ἀνεπήδα πρὸς τὸ ὄρος, συνεργὸν τῆς θυσίας αὐτὸ τὸ θαῦμα λαβών. Αυτός τε γὰρ τὸ πῦρ καὶ τὸ ξίφος μετεχειρίζετο· τοῖς τῆς θυσίας δὲ ξύλοις, τὸ καλὸν ἱερεῖον τὸν Ἰσαὰκ ἐπεφόρτιζε· καὶ γέγονε συνεργὸν τῆς θυσίας τὸ θύμα. Συμπράττων δὲ τὸ τῷ πατρὶ τὴν θυσίαν ὁ Ἰσαὰκ, καὶ τῷ γεννήσαντι τὴν μέριμναν μεριζόμενος, πεῦσιν προσφέρει τὸν πατέρα τιτρώ- σκουσαν· Ἰδού, φησὶ, τὸ πῦρ καὶ τὰ ξύλα, ποῦ τὸ πρόβοτον τὸ εἰς ὀλοκάρπωσιν ; Πάλιν ὑπομιμνήσκει τὸν πατέρα, ὡς τῇ λήθῃ κρατούμενον. "Ορα μή σοι τῆς προθυμίας τὸ τάχος, ὦ πάτερ, ἔκλεψε τοῦ λει- πομένου τὴν αἴσθησιν. Ο ῥήματος πατρὸς μὲν ἑτέ μου μέσην τὴν καρδίαν τοξεύοντος, τοῦ δὲ ᾽Αβραὰμ οὐ προσψαύοντος ! Αδακρυτί γοῦν πρὸς τὸν Ἰσαὰκ ἀποκρίνεται, καὶ φωνὴν ἱερέως, οὗ πατρὸς ἀπεφθέγ- ξατο· Ο Θεός, φησίν, ὄψεται ἑαυτῷ πρόβατον εἰς ὁλοκάρπωσιν, τέκνον. Αγνοῶν προφητεύει τὸ μέλλον, καὶ τὸν παῖδα σοφιζόμενος, ἀληθεύει φθεγ γόμενος. Πρόβατον καλεῖ τὸν υἱὸν (30), ὃν ὡς πρό βατον προσάγειν ἐπείγεται. Πῶς ἔρρηξε φωνήν; Ποίοις ἀπεκρίνατο σπλάγχνοις ; Πῶς οὐκ ἐνάρχησε πρὸς τὸν λόγον ἡ γλῶσσα; Πῶς οὐκ οιμώξας καὶ τὸν παῖδα περιπτυξάμενος, ἔῤῥιψε πενθῶν τῆς θυσίας τὰ σύμβολα; Ηδη μενοῦν ἐπὶ τῆς τοῦ ὄρους κορυφῆς καὶ θυσιαστήριον ἐσκευάζετο, τα ξύλα προσηγάγετο, ὁ Ἰσαὰκ ἐδεσμεύετο, τὸ ξίφος ἡρπάζετο. "Ω θεάματος φοβεροῦ! Φιλοστοργία πρὸς φιλοθεῖαν δικάζεται· καὶ δικαστής Αβραάμ ξιφηφόρος ἐφέστηκε, καὶ τὴν ψῆφον ὑπογράφει τῷ ξίφει, καὶ τὴν νίκην τῇ φιλο- θεῖς χαρίζεται, ἐπισφραγίζων τοῖς αἷμασι, μάρτυρα τῆς νίκης τὴν θυσίαν ποιούμενος. Πῶς οὐκ ἐνάρκησεν ἡ χείρ ; Πῶς τὴν μάχαιραν λαβὼν εἶτα στενάξας οὐκ ἔῤῥεψεν; Ο φιλοθεΐας ἰσχύς· ὢ πυρὸς εὐσεβοῦς, φύσεως φλόγα νικήσαντος ! Αλλ' ὁ μὲν ἀνδρικῶς ἀνατείνει τὴν δεξιὰν πρὸς τὴν τοῦ βρέφους σφαγήν· ἄνωθεν δὲ φωνή δεσμεύει τὴν χεῖρα. Εφθασεν ἡ φωνὴ τὴν σφαγὴν, γέγονεν ὀξυτέρα τοῦ ξίφους ή κλῆσις· λόγος ἐπέμπετο, καὶ χεὶρ ἐδεσμεύετο· ἄνω * Ο Ο Ο συναγαγεῖν, καὶ τὸ σπέρμα ἕν ὂν, καὶ ἁπλοῦν, εἰς πολλὰ διελεῖν, καὶ τὸ ἀδιάρθρωτον διαρθρώσαι, καὶ τῷ μὴ ζῶντι δοῦναι ζωὴν τῆς αὐτῆς ἐστι, καὶ τὸ διαλελυμένον ἐνῶσαι, καὶ τὸ κείμενον ἀναστῆσαι. καὶ τὸ τεθνηκὸς ζωοποιῆσαι πάλιν, καὶ τὸ φθαρτόν μεταβαλεῖν εἰς ἀφθαρσίαν, σόμηλον χρυσούν πρόβατον ORATIO VII. A reddat, cum ita visum erit. Nam qui eum, cum non D Gen. xx11, 7. exsisteret, dedit, vel morte prostratum ultro dabit. Qui tibi alvo effeta matrem esse concessit, et pue- rum jugulatum remittet ad vitam. Quodque ad sola- tium valet plurimum, o mulier, is cujus in potestate est filius, ut mactaretur, flagitavit. Vitulum nuper obtulisti; Isaaco oblato ecquid bonorum non speres? Tali oratione tamque generosa ratione semper na- turæ obloquenti os obstruens, mentemnque ex- acuens, ac manum corroborans de suis extractam visceribus victimam capit, cursu contendit in mou- tem, pedem senescentem juvenili cursu pronovel. Naturam et amictionem pervincebat affectio, nec non pietatis contentio senium, omniaque palai ardori in Deum inflammato cedebant. Exsiliebat in monten, sacrificii adjutricem victimam ipsam su- mens. Ipse enim ignem et gladium manu tractabat, lignisque victimariis Isaacum victimam pulcherri- mam aggravabat et auxiliatrix sacrificii fuit ipsa victima. Simul enim cum patre Isaac sacrificium faciens, et cum genitore curam partitus interroga- tione profert, quæ patrium animum exulceret : Ecce, inquit, ignis et ligna ; ubi est victima holo- causti"? Iterum patri velut oblito in memoriam reducit : Vide, pater, ne tuæ alacritatis celeritudo rei, quæ desit, sensum sustulerit. vocem, quæ patris alterius cor medium instar teli dissecet : Abrahamum vero ne attingit quidem! Siccis ocu- lis filio respondet, et sacrifici, non patris, voce utitur. Deus, inquit, providebit sibi victimam holo- C causti. Imprudens, quod futurum antedicit, ac dum eludit flium, vera loquitur. Ovem filium nominat, quem instar ovis offerre festinat. Qua ratione vo- cem rupit? quibus e visceribus responsum exprom- psit? quæ locutura lingua non obstupuit: qui non et gemens, et filium amplexus abjecit præ luctu sacrificii symbola ? Jam tandem in montis vertice ara parabatur, addebantur ligna, Isaacus vincieba- tur, gladius arripiebatur. spectaculum formidan- dum ! Amor in prolem Deique dilectio judicio con- tendunt, et judex ensifer instat Abrahamus, ac ense jus dicit, victoriamque Dei dilectioni tribuit, consignat sanguine, testemque victoriæ sacrificium facit. Quomodo non obriguit manus ? cur non cap- tam machram ingemiscens deinde projecit ? amoris divini vim. O pios ignes, qui amoris natura- lis flammas pervicerunt! Verum ille mascula forti- tudine dexteram in filii jugulum extendit; supreme vero missa vox manum sistit vincitque ; vox jugu- CL. DAUSQUEI NOTÆ. et plura, quæ, qui volet, legit. et obsequentissimi Isaaci simplicitas. Veteres ovem, qui aut stolidus esset, aut fraudi pateret, vocabanı. Plautus Bacchitibus: Quis has huc oves adeyil? Fabius Maximus quod a puero tardiores videretur ingenii oricula cognomentum invenit. Et bene numn- matum, sed quem Suada et Musæ non decorarent p appellavit Diogenes, auream orem, M. Sylarum appellabat Caligula Dio. (50) Πρόβατον καλεῖ τὸν υἱόν. Pur enim et ovis
PG 85:117Εἰκόνι δὲ φόνου τὸν χιτῶνα διατιθέμενοι, ὥσπερ οὐ δυνάμενοι σβέσαι χωρὶς αἱμάτων τὸν φθόνον, χερσὶ προσάγουσι πατρικαῖς, καταψευδόμενοι θανάτου πρὸς ἀληθινὸν πένθος τὸν πρεσβύτην ἀνάπτοντες, δίκας ἀπαιτοῦντες τοῦ φίλτρου τὸν φύσαντα. β. Τοῦτο τῶν Ἰωσὴφ ἀθλημάτων τὸ προοίμιον. Φέρων δὲ τῶν κινδύνων ὁ νέος τὰς ἀπαρχὰς εὐχαρίστῳ προθέσει, τὸν ἀγωνοθέτην τιμᾷ. Διαπλεύσας δὲ τοῦ φθόνου τὰ κύματα, καταλαμβάνει τὴν Αἴγυπτον, καὶ γίνεται δοῦλος τῷ σώματι ὁ ἀδούλωτος τῷ φρονήματι· συναποβάλλων τῷ σχήματι τῆς ψυχῆς τὴν εὐγένειαν, οὐδὲ περιστάσεσι βιαίοις τὴν ἐλευθερίαν ἐνόθευεν. Οὐ γὰρ συμμετέβαλε τὴν γνώμην τοῖς πράγμασιν, οὐδὲ δουλείας συνηθείᾳ κατὰ μικρὸν τὴν ἐλευθερίαν ἐσύλησε· ἀλλ’ ἦν καὶ δουλεύων τῆς Ἀβραὰμ εὐγενείας ἀπόγονος· διεδέχετο δὲ τῶν ἀδελφῶν τὸ μῖσος, δεσποίνης ἐχούσης ἀκόλαστον φίλτρον τοῦ μίσους τραχύτερον. Καὶ πάλιν ἀγῶνες, καὶ σκάμματα, καὶ Ἰωσὴφ στεφανούμενος. Ὁ μὲν οὖν ἀγὼν τοσοῦτος. Ὁ δὲ παλαίων, μειράκιον· ἡλικία, σωφροσύνης προδότις, πρὸς ἡδονῆς βίαν εὐάλωτος· δουλείας ταπείνωσις, γενναίου καταστέλλουσα φρόνημα·
PG 85:119δεσποίνης συνεχεῖς κολακίαι ταῖς ἐλπίσι τὸν τόνον ἐκλύουσαι. Καὶ σιωπῶ τὰς ἔξωθεν, ὡς γυναικὸς, μηχανὰς χρωμάτων, ῥημάτων, σχημάτων, τὰς δι’ ὀμμάτων ἀπάτας, τὰς δι’ ὀσφρήσεως λίθους, τὰς δι’ ἀκοῶν τῆς ψυχῆς· πολιορκίας, τὰς διὰ φύσεως κλάσεις τοῦ σώματος. Δι’ ὅλων γὰρ ὥδευε τῶν αἰσθητηρίων τὰ θέλγειν ἰσχύοντα· πάντα δὲ πρὸς ἕνα σκοπὸν τὸν νέον ἐφέροντο. Ἀλλ’ ὁ τοσούτοις οὕτως πανταχόθεν βαλλόμενος, ὅπλον εἶχε πρὸς πάντα τὴν μνήμην τοῦ πλάσαντος. Ἡ μὲν οὖν εἶχεν ἄγρυπνον τὸ βλέμμα, τὴν τοῦ Ἰωσὴφ σωφροσύνην λῃστεύειν ἐλπίζουσα· λοχῶσα τοὺς χρόνους, ἐπιτηροῦσα καιροὺς, παρακαλοῦσα συνεχῶς· τῷ γὰρ πάθει πραθεῖσα, συγκατασπᾷν τῇ τῆς ἀκολασίας δουλείᾳ προσεδόκα τὸν σώφρονα. Συμπράττων δὲ ταῖς τῆς γυναικὸς ἐπιβουλαῖς ὁ διάβολος, ἐρημίαν τῶν παρόντων, ἐξ ἑορτῆς δαιμονικῆς κατεσκεύασεν. «Ἐγένετο γὰρ, φησὶ, τοιαύτη τις ἡμέρα, καὶ ἦν οὐδεὶς ἐν τῇ οἰκίᾳ ἔσω· εἰσῆλθε δὲ Ἰωσὴφ ποιεῖν τὰ ἔργα αὑτοῦ, καὶ οὐδεὶς ἦν ἐν τῇ οἰκίᾳ ἔσω, καὶ ἐπεσπάσατο τοῦ Ἰωσὴφ τῶν ἱματίων λέγουσα αὐτῷ·
Α κατέχει την δεξιάν πρὸς σφαγὴν ἐπειγομένην, δι - Β πλασιάζει τὴν κλήσιν, ἵνα συστείλῃ τὴν χεῖρα. Ολον γὰρ πρὸς τὸ ἔργον ἐγκείμενον, καὶ μικροῦ τὸ ξίφος ἐν τῷ βρέφει βαπτίσαντα κατέχει, τῇ κλήσει ἐπι στρέφει, τῷ ῥήματι τὴν ὁρμὴν χαλινοί, καθάπερ δυσήνιον ἵππον πρὸς ἑαυτὸν ἐπισπώμενος· 'Αβραάμ, Αβραάμ. Ο δὲ μόλις ἐπιστραφείς, ἰδοὺ ἐγώ, φησίν. 'Αρα μὴ τὴν θυσίαν τῇ βραδυτήτι καθύβρισα; Τί οὖν ἡ φωνή ; Κατ' ἐμαυτοῦ ὤμοσα, λέγει Κύριος, οὗ ἕνεκεν ἐποίησας τὸ ῥῆμα τοῦτο, καὶ οὐκ ἐφεί. σω τοῦ υἱοῦ σου τοῦ ἀγαπητοῦ δι' ἐμὲ, ἐνευλο- γηθήσονται ἐν σοὶ, καὶ ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς· ἑνὸς ὑπερεῖδες ; Γενοῦ τῆς οἰκου μένης πατήρ· ἔχε μετὰ Ἰσαὰκ παῖδας τὰ ἔθνη, ἐνὶ θύματι τὴν οἰκουμένην. Γενοῦ πατὴρ ἐθνῶν. Πατὴρ γὰρ ἔσῃ Χριστοῦ, οὐ κτῆμα τὰ ἔθνη. Αντὶ τοῦ σοῦ μονογενοῦς θυέσθω τὸ πρόβατον· ἐμὸς μονογενής τὸν φορούμενον ἀμνὸν ἐπιδώσει τῷ πάθει. Μὴ ἀπτέ- σθω τοῦ μονογενούς σου τὸ ξίφος, Οὐ γὰρ σταυρός τῆς τοῦ μονογενούς μου θεότητος ἅπτεται. Περὶ τὸ πρόβατον ἡ θυσία, περὶ τὴν οἰκονομίαν τὸ πάθος. Το πρόβατον καὶ ἡ σὰρξ προσηλούσθω (51), μὴ παρα- τάξῃς τὴν μίμησιν, παραβάλλων τῷ πάθει τὸν σὸν ὁμοούσιον. Τὸ πρόβατον σφαττέσθω, τοῦ ἐσταυρω- μένου ἀμνοῦ φέρον τὴν μίμησιν· ὅρα τὸ πρόβατον ὡς ἐπὶ τοῦ σταυροῦ τοῦ φυτοῦ κρεμάμενον. Τοῦτο τοὺς ἤλους ἐκδέχεται, τοῦτο γίνεται θυσία τῷ κόσμῳ σωτήριος. Πάσχει γὰρ ναός οἰκοῦντος Θεοῦ, κατά τὴν αὐτοῦ τοῦ Δεσπότου φωνήν· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰώνας. Αμήν. ΛΟΓΟΣ Η' Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἰωσήφ. α΄. Τοῖς μὲν τὰ μακρά πελάγη διαπερῶσιν αἱ τῶν περιφανεστέρων κινήσεις άστρων πρὸς τὸν δρόμον γίνονται σύνθημα· καὶ κυβερνήτης, ἐπιβάλλων τῷ · πηδαλίῳ, τὸ βλέμμα τείνει πρὸς οὐρανὸν, τοῖς τῶν ἀστέρων κινήματι ἡνιοχῶν τὴν ὁλκάδα, καὶ τὸν περ λάγιον δρόμον τῷ κατ᾿ οὐρανὸν φέγγει συνελίττων πρὸς λιμένας ἐπείγεται. Οἱ δὲ τοῦ βίου τὴν θάλατταν καλῶς σταδιεύειν ἐθέλοντες, και πολιτείας ἐνθέου τέμνειν ποθοῦντες τὰ κύματα, οὐκ εἰς ἀστέρας ὁρῶ- σιν, ἀλλὰ πρὸς τὸν τῶν δικαίων ἀφορῶσι χορὸν, καὶ τοῖς τούτων ίχνεσι, τοῖς τῆς πολιτείας επερείδοντες βήματι, τὴν ἑαυτῶν ζωὴν ἀπευθύνουσιν. Οὐ γὰρ τοσ ” κριός, προβάτου Πρόβατα πάντα τὰ τε τράποδα : κριός πρόβα- τον, . BASILII SELEUCIENSIS lationem antevertit, et ante ad aures accedit voca- tio, quam in cervices gladins incubuerit; vox mit- tebatur, et manus ligabantur. Ruentem ad jugulun feriendum dexteram desuper tenet, ingeminat vo- cationem, ut manum comprimat. Totum enim in opus intentum, et qui tantillo abfuit, quin infilii sanguine ferrun mergeret, cohibet, appellatione convertit, verbo frenat impetum, tanquam freni impatientem equum ad se attrahit. Abraham, Abra- ham. Qui tandem conversus, Adsum ", inquit. Num sacra mea lentitudine defuedavi ? Quid ergo vox ? Per memetipsum juravi, dicit Dominus, quia fecisti rem hanc, et non pepercisti filio tuo dilecto propter me benedicentur in te et in semine tuo omnes genes? Uuius filii nullam rationem habuisti, orbis terrarum pater esto. Cum Isaaco gentes labe flias, unius sacrificii merito orbem terrarum; pater esto gentium. Siquidem pater eris Christi, cujus in pos- sessione gentes sunt. Pro unigenito tuo ovis fiat succidanea. Meus Unigenitus, quem agnum gesta- verit, tradet in mortem. Ne unigenitum tuum tan- gat gladius: nec enim crux Unigeniti mei deitatem tanget. Circa ovem sacrificatio versetur, circa dis- pensationem Christi passio. Ovis et caro confi- gantur, ne quod imitandum perturbes, eum morti objiciens, qui una eademque tecum natura est; ovis cadat, quæ Agni in crucem suffixi fert imaginem. Ville arietem tanquam in cruce pendentem in fru- tice. ls.clavos prastolatur, is est victimna mundo salutaris. Patitur enim templum habitantis Dei se- cundum ipsius vocem Domini: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud vs ; cui gloria sem- C piterua. Amen. ORATIO VI. Ejusdem in Josephum. dum pro lessera sunt astrorum undequaque splen- dentium motiones, et gubernator incumbens guber- naculo tollit in caelum oculus, astrorum motibus Taurigans navem; cursumque per mare cœlesti lumine contorquens, fertur in portum. Qui vero vitæ pelagus recte student percurrere, ac vitæ se- cundum Deum institútæ desiderant secare fluctus, won astra spectant; sed chorum justorum inspe• clum eunt, ac eorum vivendi rationibus vestigiis- que insistentes, quasi composito gradu, suam ipsorum vitam dirigunt. Non enim navigantes tot p Gen. xx11, 11. ibid. 12. Joan. 11, 19. CL. DAUSQUEI NOTÆ. loco Scriptura habet aries; id vero magni interest. Dicit enim historia sacra, coruibus pepen- disse inter vepres : oves autem cornulæ non solent esse. Nam licet scientissimus naturæ Homerus in Odyssea scripserit agnis recens natis in Libya pro- pere succrescere cornua: non tamen ubique sunt ejusmodi. Nisi dicamus angeli opera Libycam ovem cornutam co deportatam, quod fingi nihil necesse est. Verum nota appellationem arietem, et plura complecti. Suidlas : Probata omnia quadrupedia, llesychius idem tradit explicatius. Quare est etsi non convertuntur. Hinc etiam videre est probaticam piscinam apud Joannem non á solis ovi- bus nomen invenisse, cum et alia quadrupedia ven- derentur in usum sacrorum. 1. Longa maria trajicientibus ad cursum regen- (51) Πρόβατον καὶ ἡ σὰρξ προσηλούσθω. Hoc
PG 85:121Κοιμήθητι μετ’ ἐμοῦ.» Ὢ πόση ἡ τῆς σωφροσύνης ἀξία ὢ πηλίκος ὁ τῆς σεμνότητος στέφανος Ὡς δοῦλος ἐπράθη, καὶ ὡς δεσπότης παρὰ δεσποίνης ἱκετεύεται Ὢ πόση τῆς ἀκολασίας ἡ πτῶσις Ἡ γὰρ τὴν ψυχὴν τῷ πάθει πωλήσασα, καὶ τὴν ἔξωθεν ἀξίαν ἀπώλεσε. Κοιμήθητι μετ’ ἐμοῦ . Ὢ τῆς ἀκολάστου τυραννίδος Δεςμώτην κατέχει τὸν σώφρονα, καὶ κολακείᾳ ῥημάτων χειρῶν βίαν ἀνέμιξεν. Ὢ τῶν ἀμηχάνων κακῶν ὢ τῆς ἀλύτου συμφορᾶς ἐν μεσοδικτύοις ἀπήλειπτο θήραμα δίκαιος. Ὁ δὲ δίκαιος τί ἐποίησεν; Εἴδωμεν τῆς σωφροσύνης ἐν κινδύνοις τὰς τέχνας, καὶ μετ’ αὐτῆς, τὸ νικᾷν διδασκώμεθα. Πρῶτον ἐπιστομίζειν πειρᾶται τὸ πάθος, καὶ τρόπον ἀκόλαστον χαλινοῦν ῥημάτων σεμνότητι. Εἰ ὁ Κύριός μου οὐ γινώσκει δι’ ἐμὲ οὐδὲν , καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐπιμελητήν με τῆς οἰκίας ὁ δεσπότης κατέστησε, οἰκέτας ὑπέταξεν, ἐνεχείρισε χρήματα, τὰς ἐμὰς φροντίδας τοῖς οἰκείοις ἥπλωσε κτήμασι. Τί οὖν, ὁ χρημάτων φροντίζων τὴν κοίτην συλήσω; Ὁ τὴν κτίσιν φυλάττων, τὴν εὐνὴν καθυβρίσω; Ὁ κτήμασιν εὔνους περὶ τὸ μέρος πολέμιος; Καὶ πῶς πρὸς τὸν Θεὸν ἀναβλέψω; Ποίοις ὀφθαλμοῖς τὸν εὐεργέτην θεάσωμαι; πῶς ποιήσω τὸ ῥῆμα τοῦτο;
PG 85:123Φρίττω, γύναι, τὴν φωνήν· Σοὶ τὴν πράξιν αἰτεῖς; πέπληγμαι ἐγὼ τὴν ἀκοὴν, καθάπερ ξίφει, τῷ ῥήματι. Πῶς ποιήσω; πῶς ἀκοὰς μολυνθείσας ἰάσωμαι; πῶς τῶν σῶν ῥημάτων ἀποσμήξω τὸν βόρβορον; Τοιαύταις ἐπῳδαῖς σωφροσύνης ὁ δίκαιος χρώμενος, ἀκόλαστον θηρίον οὐκ ἔπειθεν. Ἀλλὰ καὶ χεῖρας ἐπέβαλεν ὡπλισμένας τοῖς πάθεσι. Παρῆν δὲ συναγωνιστὴς τοῦ γυναίου διάβολος, ὁ τῆς μοιχείας ἀγωνοθέτης, καὶ τῆς ἀκολασίας νυμφαγωγός· ἠγνόει δὲ ἄρα πρὸς ἀθλητὴν σωφροσύνης παλαίων. Τῇ κρατούσῃ χειρὶ τὸν κρατούμενον χιτῶνα προσρίψας, τὰς ἀκολάστους διαδιδράσκει λαβὰς, ὅπλῳ τῇ φυγῇ πρὸς ἀριστείαν χρησάμενος· καὶ γίνεται τοῦ χιτῶνος προδότης, ἵνα φύλαξ γένηται σωφροσύνης· καὶ τρέχει γυμνὸς ἀριστεὺς τὸν ὑπὲρ ἀρετῆς ἀγῶνα δραμών· καὶ γυμνοῦται χιτῶνος, ἵνα μὴ γυμνωθῇ σωφροσύνης. Τῷ δὲ γυναίῳ συνηττηθεὶς ὁ στρατηγὸς τῆς ἀκολασίας διάβολος, ἑτέρου πάλιν ὁπλίζεται, καὶ πρὸς θυμὸν μετασκευάζει τὸ φίλτρον· καὶ χαλκεύει τὸν πόθον εἰς ὅπλον, καὶ γλῶτταν ἐγείρει κατήγορον, καὶ χιτῶνα δεικνῦσα πιστεύεται.
Β αὗται κινδύνων ἐπαναστάσεις πολιορκοῦσι τοὺς πλέοντας, ὡς αἱ τοῦ βίου περιστάσεις περιαντλοῦσι τοὺς τῆς ἀρετῆς ἐμπορίαν ἀνύοντας. Τίς γὰρ τῶν δικαίων τὸν τῇδε πλοῦν διὰ γαλήνης παρέπλευσε; Πρῶτος "Αβελ πίστεως ἐραστῆς χειρὸς ἀδελφικῆς παρανάλωμα γέγονε (32). Νῶε μετὰ τὴν πολυχρόνιον τῶν ἀσεβούντων ἀπήρειαν, ἐνιαυτὸν ὅλον ἐπελαγί ζετο. 'Αβραὰμ διὰ πόθον Θεοῦ, τὸν νόμον ὑπερεῖδε τῆς φύσεως, πείθων δεξιὰν μᾶλλον παιδοκτονεῖν, ἢ ἀπειθεῖν ἐπιτάττοντι Θεῷ. Ἰσαὰκ ὡς ἱερεῖον δεσμευό μενον ἐφέρετο. Ἰακὼς πόρρω τῶν γονέων έφυγα δεύετο, ἀδελφικῷ φόβῳ τῶν τεκόντων ἀλλοτριούμενος. Περιήκει δὲ ἡμῖν ὁ λόγος εἰς τὸν καλὸν (33) Ἰωσήφ, οὗ τὸ κάλλος ἡ Γραφὴ θαυμάσασα, τοὺς ὑπὲρ ἀρετῆς ἱδρῶτος ἀνέγραψεν, ἵνα πρὸς τοῦτον ὁρῶντες ἐπι γράφωνται. Περὶ οὗ καὶ μελωδῶν Δαυΐδ ἀνεκρούετο θαυμάζων τὴν σύνεσιν (34)· Τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας Αἰγυπτίων ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυ- τέρους αὐτῶν σοφίσαι. Πόσοις ὁ νέος ὑπὲρ ἀρετῆς κινδύνοις διεπάλαισε! πόσας κυμάτων προσβολὰς ἐτινάξατο ! πόσους κρημνούς χωρὶς ὀλίσθου διή- λατο (35)! Καίτοι τινὲς τὴν σωφροσύνην τοῦ νέου μόνον θαυμάζοντες, περὶ μόνην αὐτὴν ἀσχολοῦσι τὸν ἔπαινον, σμήνος ὅλον ἀγωνισμάτων περὶ μίαν ἀρε τὴν τῷ λόγῳ στενοχωροῦντες. Εἰ δέ τις ὁδῷ βαδίζειν ἐθέλῃ, καὶ τὴν ἀρχὴν τῶν ἄθλων πρὸ τοῦ τέλους φαντάζεσθαι, ἀπ' αὐτῆς αὐτῷ τῆς οἰκείας ἀρετῆς ἀπλούμενον εὑρήσει το στάδιον. Καὶ πρῶτος ὁ τῶν ἀδελφῶν πόλεμος προσεῤῥήγνυτο. Φθόνος γὰρ αὐτοῖς στρατηγών, μαίνεσθαι καθ' ἑαυτῆς τὴν φύσιν ἀνέ πείθε· φθόνος ὁ τοῦ φόνου πατὴρ (56), ὁ τοῖς καλοῖς ἀεὶ τιτρωσκόμενος. Καὶ τίνες αἱ τοῦ φθόνου προφά- σεις; Αγάπη πατρὸς περὶ παῖδα τοὺς παῖδας ἐκί- νησε, καὶ στασιάζει τὰ φίλτατα καθ' ἑαυτῶν τῷ πάν θεί μεθύοντα (37). Ἡ Γραφὴ δὲ τὸ ὑπερβάλλον τοῦ Εt "Ινα πρὸ τοῦ θαλάμου ὁ νυμ- φίος παρανάλωμα γένηται. Έγέ- νετο ἂν τοῦ δαίμονος παρανάλωμα. Καὶ ἦν τῆς ἡμέρας ὁ χρόνος νυκτός παρανάλωμα. Οὗ τὸ κάλλος ἡ Γραφὴ θαυμάσασα, πηδῆσαι παιδεῦσαι διελήλατο, Από χα- ρας, καὶ χάριτος τῆς προσηγορίας ἄρχεται. Μα, εἰς βρῶσιν, καὶ ῥῶσιν. κατάγνωσις ἀσύγγνω- στος, βίος αβίωτος, πονηρίας ὑπέρθεσιν, τιμωρίας ὑπέρτασιν ἔχοντες, μεθύειν τῷ μεγέθει τῶν πεπραγμένων· "Η μεθύετε τῷ μεγέθει τῆς ἐξουσίας; Αn Ἔστη δὲ πληγαῖς μεθύων, ἐκ δ' ἔπτυεν αἷμα Φοίνιον. . Αὐτὰρ ὁ τοσσατίῳ μεθύσας μυλοειδεῖ πέτρα Στέρνον ὅλον βεβάρητο. . . μεθύων ἔτι τῷ πάθει. τέκνα, κι τὰ φίλτατα τέκνα. ORATIO VIII. - A periculorum assultus circumstant, quot vitæ casus so Psal. Cl, 22. G et incommoda virtutis mercaturam facientes ex· hauriunt. Quis namque justorun navigationem hanc tranquille navigavit ? Primus Abelus amator fidei a fraterna manu dilaniatus est. Noemus, post diuturnam in Deum peccautium improbitatem, anuum solidum undis jactabatur. Abrahamus ob Dei charitatem sprevit naturæ leges, dexteræ sua- dens potius parricidium facere quam Dei jussa detrectare Isaacus ut colligata victima ferebatur. Jacobus procul a parentibus exsulabat, fraterno terrore alienatus a parentibus. Verum ad probissi- mum Josephum nostra pervenit oratio, cujus Scri - plura pulchritudinem admirata profusos pro vir- tute sudores, describit, ut iis inscribantur qui în Josephum oculos defixerint. De quo David cautu personans mirabatur : Ut erudiret principes Ægy- priorum, sicut semetipsum, senes ejus prudentiam doceret . Quot cum periculis juvenis pro virtute retinenda colluctatus est! Quot fluctuum excussit insultus ! Quot præcipitia absque ruina transiliit! Nounulli profecto, solam juvenis temperantiam ob- stupescentes, ejus solius laudationi vacant, et oras tione circa virtutem unam occupata universum concertationum examen in angustum redigunt. Quod si quis certa via progredi velit et prim certamin um ante ultima animo suo repræsentare, ab ipsius domestica virtute stadium sibi comperiet explicatum. primum a fratribus bellum obor- tum est: nam imperans illis invidia naturæ per- suasit in seipsam insanire. luvialia caedis parens ho nesti studiis semper sauciatur. At quæ invidiæ cau- sæ ?. Patris charitas erga filium filios excivit, et charissima pignora invidentia ebria contra semel incendit seditione. Scriptura vero, modum amoris CL. DAUSQUEI NOTÆ. Orat.' in Davidem : llidem de Saule: Orat. de Moyse : subire : verle- bam ope articuli formosissimum, idque non leve est: verum Basilius nonnullos miratur in unius castitatis Josephice contemplatu defixos, cum aliis in virtu- tibus non minor fuerit. Prætuli igitur quod obtuti, ut latiore ambitu virtutes omnes comprehendens. trajiciatur in psalmo civ, utque alii videantur le- gisse pro ex ambiguitate He- braica ; vide Genebrardum. haberent non improbarem; id autem esset per præcipitia aductus est, nec collapsus. gantiam non delerat? Item eo loco de Annuntia- tione B. Virginis, ubi dicitur de augelo: Item, aliisque sexcentis locis. D translatione multi non pauca tradidere. Ego in me- dium symbolum meum conferam. Demosthenes Ora- tione prima in Philippum dixit, rerum gestarum magnitudine r ebrium esse. Dionysius Halicarnasseus, qui sæpicule pedem ponit in vestigia hujus magni oratoris lib. x Antiquitatum Romanarum : magnitudine poleslalis parum estis sobrii? Poetae efferunt hoc verbi de iis qui, graviore ietu percussi, in stuporem aut soporem dantur. Theocritus Dioscoris : Ebrius a plagis restal, deque ore cruorem Liventem exsputat. . Nonnus Dionysiacon lib. xxix. Ebrius hic saxi conjecto pondere toto Pectore dejicitur. . . . .... Denique Chrysostomus Hom. in Cor., Videtur autem deesse vox sit oratio plena huc : (32) Χειρός ἀδελφικῆς παρανάλωμα γέγονε. (35) Τὸν καλόν. Probissimum. Cum viderem haec (34) θαυμάζων τὴν σύνεσιν. Vide, ut vox he (55) Διήλατο. Ιnsiluit vel transiliit. Si exemplaria (56) φθόνος ὁ του φόνου πατήρ. Quis hic cle- (37) Τῷ πάθει μεθύοντα. De hac amanissima
Ὢ παραδόξου συκοφαντείας, καὶ ἀνοίας βαρβαρικῆς Χιτῶνα φέρουσα τῶν χειρῶν τὸν κατήγορον, γλώττῃ κατηγορούσῃ πιστεύεται· καὶ τὸ δεσμωτήριον εἶχεν ὁ Ἰωσὴφ, οἰκέτης ὁμοῦ καὶ δεσμώτης γενόμενος. Ἀλλὰ τοσούτοις περιστάσεως κύμασιν ὁ νέος ἀντλούμενος, τὴν ψυχὴν ἀνάλωτος ἔμεινεν. Οὐ γὰρ ἀφῆκε φωνὴν δυσχερῆ, τὴν θείαν κηδεμονίαν καταμεμφόμενος· αὗται, λέγων, τῆς ἀρετῆς αἱ ἀμοιβαί; Οὗτος ὁ τῆς σωφροσύνης καρπός; Οὗτός μοι τῆς εἰς πατέρα θεραπείας μισθός; Βασκανία, καὶ πρᾶσις, καὶ παρὰ βαρβάροις δουλεία; καὶ οἶκος τὸ δεσμωτήριον, καὶ σιδήρῳ κατάδικος; Καὶ τῆς μοιχείας τὴν πρᾶξιν νικήσαντες, τῇ τῆς μοιχείας τιμωρίᾳ τηρούμεθα; Τούτων οὐδὲν διὰ γλώττης ἐφθέγγετο, ἀλλὰ πᾶσιν ὑπομονὴν ἀντιτάξας, εὐχαρίστῳ γνώμῃ τοὺς κινδύνους ὑπέφερε· καὶ σιωπῶν κατεδικάζετο, τῷ δικαίῳ κριτῇ τὴν κρίσιν ταμιευόμενος, καὶ σιωπᾶν ἔπειθε γλῶτταν, ὀφθαλμοῖς ἀθανάτοις τὴν δίκην πιστεύσας. γ. Εἰ τοῦτο θαυμάζεις, ἀγαπητὲ, τὸ μεῖζον ἐκπλάγηθι. Ὅρα γὰρ τοῦ νέου μακροθυμίαν· ὅρα φιλοσοφίας ἑτέρας ἀκρότητα, ἵνα καὶ σὺ τὴν γνώμην μιμούμενος ἀρέσῃς τῷ κτίσαντι.
Β αὗται κινδύνων ἐπαναστάσεις πολιορκοῦσι τοὺς πλέοντας, ὡς αἱ τοῦ βίου περιστάσεις περιαντλοῦσι τοὺς τῆς ἀρετῆς ἐμπορίαν ἀνύοντας. Τίς γὰρ τῶν δικαίων τὸν τῇδε πλοῦν διὰ γαλήνης παρέπλευσε; Πρῶτος "Αβελ πίστεως ἐραστῆς χειρὸς ἀδελφικῆς παρανάλωμα γέγονε (32). Νῶε μετὰ τὴν πολυχρόνιον τῶν ἀσεβούντων ἀπήρειαν, ἐνιαυτὸν ὅλον ἐπελαγί ζετο. 'Αβραὰμ διὰ πόθον Θεοῦ, τὸν νόμον ὑπερεῖδε τῆς φύσεως, πείθων δεξιὰν μᾶλλον παιδοκτονεῖν, ἢ ἀπειθεῖν ἐπιτάττοντι Θεῷ. Ἰσαὰκ ὡς ἱερεῖον δεσμευό μενον ἐφέρετο. Ἰακὼς πόρρω τῶν γονέων έφυγα δεύετο, ἀδελφικῷ φόβῳ τῶν τεκόντων ἀλλοτριούμενος. Περιήκει δὲ ἡμῖν ὁ λόγος εἰς τὸν καλὸν (33) Ἰωσήφ, οὗ τὸ κάλλος ἡ Γραφὴ θαυμάσασα, τοὺς ὑπὲρ ἀρετῆς ἱδρῶτος ἀνέγραψεν, ἵνα πρὸς τοῦτον ὁρῶντες ἐπι γράφωνται. Περὶ οὗ καὶ μελωδῶν Δαυΐδ ἀνεκρούετο θαυμάζων τὴν σύνεσιν (34)· Τοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἄρχοντας Αἰγυπτίων ὡς ἑαυτὸν, καὶ τοὺς πρεσβυ- τέρους αὐτῶν σοφίσαι. Πόσοις ὁ νέος ὑπὲρ ἀρετῆς κινδύνοις διεπάλαισε! πόσας κυμάτων προσβολὰς ἐτινάξατο ! πόσους κρημνούς χωρὶς ὀλίσθου διή- λατο (35)! Καίτοι τινὲς τὴν σωφροσύνην τοῦ νέου μόνον θαυμάζοντες, περὶ μόνην αὐτὴν ἀσχολοῦσι τὸν ἔπαινον, σμήνος ὅλον ἀγωνισμάτων περὶ μίαν ἀρε τὴν τῷ λόγῳ στενοχωροῦντες. Εἰ δέ τις ὁδῷ βαδίζειν ἐθέλῃ, καὶ τὴν ἀρχὴν τῶν ἄθλων πρὸ τοῦ τέλους φαντάζεσθαι, ἀπ' αὐτῆς αὐτῷ τῆς οἰκείας ἀρετῆς ἀπλούμενον εὑρήσει το στάδιον. Καὶ πρῶτος ὁ τῶν ἀδελφῶν πόλεμος προσεῤῥήγνυτο. Φθόνος γὰρ αὐτοῖς στρατηγών, μαίνεσθαι καθ' ἑαυτῆς τὴν φύσιν ἀνέ πείθε· φθόνος ὁ τοῦ φόνου πατὴρ (56), ὁ τοῖς καλοῖς ἀεὶ τιτρωσκόμενος. Καὶ τίνες αἱ τοῦ φθόνου προφά- σεις; Αγάπη πατρὸς περὶ παῖδα τοὺς παῖδας ἐκί- νησε, καὶ στασιάζει τὰ φίλτατα καθ' ἑαυτῶν τῷ πάν θεί μεθύοντα (37). Ἡ Γραφὴ δὲ τὸ ὑπερβάλλον τοῦ Εt "Ινα πρὸ τοῦ θαλάμου ὁ νυμ- φίος παρανάλωμα γένηται. Έγέ- νετο ἂν τοῦ δαίμονος παρανάλωμα. Καὶ ἦν τῆς ἡμέρας ὁ χρόνος νυκτός παρανάλωμα. Οὗ τὸ κάλλος ἡ Γραφὴ θαυμάσασα, πηδῆσαι παιδεῦσαι διελήλατο, Από χα- ρας, καὶ χάριτος τῆς προσηγορίας ἄρχεται. Μα, εἰς βρῶσιν, καὶ ῥῶσιν. κατάγνωσις ἀσύγγνω- στος, βίος αβίωτος, πονηρίας ὑπέρθεσιν, τιμωρίας ὑπέρτασιν ἔχοντες, μεθύειν τῷ μεγέθει τῶν πεπραγμένων· "Η μεθύετε τῷ μεγέθει τῆς ἐξουσίας; Αn Ἔστη δὲ πληγαῖς μεθύων, ἐκ δ' ἔπτυεν αἷμα Φοίνιον. . Αὐτὰρ ὁ τοσσατίῳ μεθύσας μυλοειδεῖ πέτρα Στέρνον ὅλον βεβάρητο. . . μεθύων ἔτι τῷ πάθει. τέκνα, κι τὰ φίλτατα τέκνα. ORATIO VIII. - A periculorum assultus circumstant, quot vitæ casus so Psal. Cl, 22. G et incommoda virtutis mercaturam facientes ex· hauriunt. Quis namque justorun navigationem hanc tranquille navigavit ? Primus Abelus amator fidei a fraterna manu dilaniatus est. Noemus, post diuturnam in Deum peccautium improbitatem, anuum solidum undis jactabatur. Abrahamus ob Dei charitatem sprevit naturæ leges, dexteræ sua- dens potius parricidium facere quam Dei jussa detrectare Isaacus ut colligata victima ferebatur. Jacobus procul a parentibus exsulabat, fraterno terrore alienatus a parentibus. Verum ad probissi- mum Josephum nostra pervenit oratio, cujus Scri - plura pulchritudinem admirata profusos pro vir- tute sudores, describit, ut iis inscribantur qui în Josephum oculos defixerint. De quo David cautu personans mirabatur : Ut erudiret principes Ægy- priorum, sicut semetipsum, senes ejus prudentiam doceret . Quot cum periculis juvenis pro virtute retinenda colluctatus est! Quot fluctuum excussit insultus ! Quot præcipitia absque ruina transiliit! Nounulli profecto, solam juvenis temperantiam ob- stupescentes, ejus solius laudationi vacant, et oras tione circa virtutem unam occupata universum concertationum examen in angustum redigunt. Quod si quis certa via progredi velit et prim certamin um ante ultima animo suo repræsentare, ab ipsius domestica virtute stadium sibi comperiet explicatum. primum a fratribus bellum obor- tum est: nam imperans illis invidia naturæ per- suasit in seipsam insanire. luvialia caedis parens ho nesti studiis semper sauciatur. At quæ invidiæ cau- sæ ?. Patris charitas erga filium filios excivit, et charissima pignora invidentia ebria contra semel incendit seditione. Scriptura vero, modum amoris CL. DAUSQUEI NOTÆ. Orat.' in Davidem : llidem de Saule: Orat. de Moyse : subire : verle- bam ope articuli formosissimum, idque non leve est: verum Basilius nonnullos miratur in unius castitatis Josephice contemplatu defixos, cum aliis in virtu- tibus non minor fuerit. Prætuli igitur quod obtuti, ut latiore ambitu virtutes omnes comprehendens. trajiciatur in psalmo civ, utque alii videantur le- gisse pro ex ambiguitate He- braica ; vide Genebrardum. haberent non improbarem; id autem esset per præcipitia aductus est, nec collapsus. gantiam non delerat? Item eo loco de Annuntia- tione B. Virginis, ubi dicitur de augelo: Item, aliisque sexcentis locis. D translatione multi non pauca tradidere. Ego in me- dium symbolum meum conferam. Demosthenes Ora- tione prima in Philippum dixit, rerum gestarum magnitudine r ebrium esse. Dionysius Halicarnasseus, qui sæpicule pedem ponit in vestigia hujus magni oratoris lib. x Antiquitatum Romanarum : magnitudine poleslalis parum estis sobrii? Poetae efferunt hoc verbi de iis qui, graviore ietu percussi, in stuporem aut soporem dantur. Theocritus Dioscoris : Ebrius a plagis restal, deque ore cruorem Liventem exsputat. . Nonnus Dionysiacon lib. xxix. Ebrius hic saxi conjecto pondere toto Pectore dejicitur. . . . .... Denique Chrysostomus Hom. in Cor., Videtur autem deesse vox sit oratio plena huc : (32) Χειρός ἀδελφικῆς παρανάλωμα γέγονε. (35) Τὸν καλόν. Probissimum. Cum viderem haec (34) θαυμάζων τὴν σύνεσιν. Vide, ut vox he (55) Διήλατο. Ιnsiluit vel transiliit. Si exemplaria (56) φθόνος ὁ του φόνου πατήρ. Quis hic cle- (37) Τῷ πάθει μεθύοντα. De hac amanissima
PG 85:125Τοιαῦτα γὰρ πεπονθὼς, οὐδὲ ῥήματι τοὺς ἠδικηκότας ἠμύνετο, οὐδὲ φωνὴν ἀφῆκε πικρὰν, κατὰ τῶν συμφοραῖς αὐτὸν περιβαλλόντων πικραῖς. Τοῖς γὰρ παρὰ τοῦ βασιλέως μὲν δεσμώταις ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ συνδιέτριβεν· οἷς λύσας τὸ τῶν ὀνείρων ἀμήχανον, διηγεῖσθαι τὰ καθ’ ἑαυτὸν ἠναγκάζετο, καὶ τῶν οἰκείων δεσμῶν τὴν αἰτίαν ἐκτίθεσθαι. Καί φησιν· Ὅτι κλοπῇ ἐκλάπην ἐκ τῆς Ἐβραίων, καὶ ὧδε ἐποίησα οὐδέν . Ποῖα γλῶττα πρὸς ἀξίαν τοὺς λόγους ὑμνήσειεν; Ὁ καὶ μέχρι λόγου πρὸς πολεμοῦντας φιλάνθρωπος, οὐ τοῦ φθόνου μνησθεὶς, οὐ τῆς ἀδελφικῆς κατηγορήσας ὠμότητος, οὐ τὴν πρᾶσιν διηγησάμενος, οὐ τοῦ φθόνου τὴν μελέτην ἐκθέμενος, οὐ τῆς γυναικὸς τὸν ἀκόλαστον ἔρωτα, οὐ τὴν ἑαυτοῦ σωφροσύνην, οὐ τὴν ἐκείνης ἐπήρειαν. Ὦ γλῶττα τοῦ Δαυὶ̈δ ἐν φυλακῇ μελετῶσα τοῦτο· Κύριε ὁ Θεός μου, εἰ ἐποίησα τοῦτο, εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακά Ἀλλὰ γὰρ οὕτω διὰ πασῶν ὁδεύσας τῶν ἀρετῶν, καὶ καθάπερ ἐν πυρὶ, τοῖς πειρασμοῖς χωνευθεὶς, καὶ φανεὶς ἀθλητὴς δοκιμώτατος, ἆθλον ἀρετῆς τὴν βασιλείαν κομίζεται· διαδέχεται θρόνος τὸ δεσμωτήριον, καὶ γίνεται τῆς Αἰγύπτου δεσπότης, ὁ τῆς μοιχαλίδος δεσμώτης·
Α φίλτρου θαυμάζουσα, τοῦ πάθους τὴν αἰτίαν ἐκή Β ρυττεν· Ηγάπα γάρ, φησίν, Ἰακώβ τὸν Ἰωσήφ, ότι υἱὸς γήρως ἦν αὐτῷ (38). Καίτοι Βενιαμίν τῶν τοῦ Ἰακὼβ παίδων ὁ ἔσχατος, καὶ γείτων τῷ γήρᾳ (39), καὶ τῶν ὠδίνων υπήρχετο πέρας· πῶς οὖν Ἰωσὴφ υἱὸς γήρως επονομάζεται ; 'Αλλ' υἱὸς γήρως ἐστὶν ὁ τοῦ γήρως ἐπιμελούμενος· καὶ πατρικῆς ἡλικίας τὸν πόνον τῇ θεραπεία κουφίζων, ταῖς περὶ τὸ γῆς ρας ἐλπίσι τὸ τῆς φύσεως ἐπεσπάσατο φίλτρον, καὶ πρὸς ἀγῶνα δαψιλέστερον τῇ θεραπεία τρύγα θερ μοτέραν φιλοστοργίαν. 'Αδελφοὶ δὲ φθόνῳ πληγέντες ἐπλήσθησαν, οὐδὲ πρὸς τὴν ἐξ ὀνειράτων εὐπραγίαν τοῦ παιδὸς ἐκαρτέρουν· ἀλλὰ καὶ ἄχρις ὀνείρων, τοῦ φθόνου τὸ κέντρον ἀνέτειναν, καὶ καιροῦ λαδό μενοι, μελετῶσι τὸν φόνον, καὶ τῶν πατρικῶν ἀγκα- λῶν γυμνὸν τὸν παῖδα θηρεύσαντες, καθάπερ θανάτῳ κατάδικον ὀρείῳ λάκκῳ πιστεύουσι. Ο δὲ λάκκος ἀδελφικοῦ φθόνου φιλανθρωπότερος γέγονε· κενὸς γὰρ ὕδατος ὑπάρχων φυλάττει σῶον τὸν Ἰωσήφ, (ο καθάπερ τὸ κῆτος τὸν Ἰωνᾶν ἐν τοῖς κύμασι. Διεδέ- χετο δὲ πρᾶσις τὰ περὶ φόνου βουλεύματα, καὶ καθ- άπερ τι φόνου λάφυρον, τὸν ἀδελφὸν ἀδελφοὶ ἀπο- δίδονται· καὶ φιλαργυρία τὸν φόνον νικήσασα, δοῦλον ἀντὶ νεκροῦ τὸν ὁμόσπορον ἤλεγξε. Τοιαῦτα ὁ φθόνος οἶδε τοὺς φθονουμένους φιλανθρωπεύεσθαι. 'Αλλ', ω τῆς θείας προνοίας! ἀληθῆς ὁ δρασσόμενος τοὺς σου φοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν. Οἷς γὰρ φθονοῦσιν ὀνείρασι, τούτοις ὑπουργοῦντες οὐκ οἴδασιν· ἄκοντες τοῖς τοῦ Ἰωσὴφ ἐνυπνίοις συμπράττουσι, ὁδὸν τῇ τούτων ἐκβάσει την πρᾶσιν κατασκευάζοντες. Επει- δὰν γὰρ τοῖς θείοις βουλεύμασιν ἀντιπράττειν ἐθέλω- σιν άνθρωποι, συγχωρεῖ μὲν πράττειν Θεὸς & προ ρηνται, ἐνδιδοὺς δὲ φανῆναι τὴν γνώμην, στηλιτεύει τὸν τρόπον· ὑπηκόους αὐτοὺς ἄκοντας τῆς ἑαυτοῦ ποιεῖται προθέσεως, ἵνα ἃ κωλύειν ἐθέλοντες, ἀνύον τες φαίνωνται· καὶ δι' ὧν ἐπέχειν βιάζονται, διὰ τούτων συνεργοῦντες εὑρίσκωνται, ἵνα καὶ πολε - μοῦντες ὁμοῦ, καὶ δουλεύοντες ἀπελέγχωνται. Οὕτω; οἱ τοῦ Ἰωσὴφ ἀδελφοὶ ἄχρις αἱμάτων κατ᾿ ὀνείρων παραταττόμενοι, τῇ πράσει τοὺς ὀνείρους εἰς πράξιν ἐγείρουσι, καὶ τῆς φύσεως ἔμποροι καταστάντες ἀνηλεεῖς, μετ' ὀλίγον ἔμποροι τροφῆς ἐλεούμενοι γίνονται· καὶ τῶν ὀνείρων μισοῦντες τὰ δράγματα, των παίδων ὁ ἔσχατος. Γἦθος τῷ γήρᾳ, καὶ τῶν ὠδίνων ὑπήρχετο πέρας, ὠδίνων δεύτεραι φροντίς δες. BASILJI SELEUCIENSIS st.modicum admirata, affectionis illius causam in- vulgat : Israel enim, inquit, diligebat Joseph, co quod in senectute genuisset eum ". Quod si Benja - minus filiorum Jacobi postremus, et senectuti vici- nus erat, et pariendi finis, quomodo Josephus in- super filius senectutis appellatur? At senectutis filius est, qui, senectutem accurans et ætatis patriæ laborem cura allevans, spe senectutis fovendæ na- turalem amorem sibi conciliavit, et obsequio ar- dentiorem messuit dilectionem, futuram occasio- nem grandiori certamini. Fratres enim invidentia percussi turgebant, neque notam ex insomniis pueri felicitatem sustinebant: sed vel usque ad somnia--invidiæ stimulum extendentes accepta oc- casione necem meditantur, necnon ab amplexu pa- trio puerum avulsum aucupati tanquam reum mor- tis montanæ cisternæ tradunt. Quæ cisterna fra- trum invidiam humanitate superavit : nam ab aquis vacua salvum servat Josephum, ut celus Jo- nam inter fluctus. Consilia vero de interfectione venditio excipit, ac velut aliquod cardis spolium fratrem fratres tradunt, amorque pecuniæ necis excussa cogitatione Josephum eodem cum illis satu editum a morte in apertam servitutem vindicavit. Ita solet invidia cum invisis humaniter agere. Verum divinamn providentiam!) verax est, qui comprehendit sapientes in astutia eorum . Nam invisis illis somniis per imprudentiam subserviunt, inviti Josephi somniis operam commodant, viam, qua vera evadant somnia, venditionem moliuntur. Cum enim Dei consiliis adversari voluerint bomi- nes, concedit Deus libidini obsequantur suæ, si- nensque cogitata in lucem venire, mores pu- blice infamat. Servos suæ intentionis vel invitos facit, ut quae impedire voluerint, palam confciant, et per eas artes, quibus moras injecerant, coope- ratores reperiantur, quo et bellum simul inferre, et simul servitutem servire comprobentur. Sic Josephi fratres usque ad sanguinem contra somnia pugnantes nundinatione somnia ad effectum per- «fucunt, et inclemnentes cognati sanguinis nundina- tores constituti, post paulo sui concitata commise- ratione victus emptores evadunt, et objectos per *¹ Gen, xxxvit, 3. ** Job v, 43; Cor. 111, 19. C D CL. DAUSQUEH NOTÆ. cum Sepauaginta cum Hebræo textu, in quo : Filius se- nectutum est. Versio communis sententiam expli- cavit: Eo quod in senectute genuisset eum, scilicet Jacob esseţ unius et nonaginta annorum. Cum quinque aut sex annis superassel centesimum genuit Benjamin ; quare recte Basilius de eo Ille alter tamen filius senectutis est appellatus, vel quod ulterioris sobolis spem nul- lani conciperet Jacob eo generato, vel ob curatam ab eo patris senectutem, quod visum nostro Basilio. bum, qui jam senectam ætatem agebat, non ad eam vergebat; non ad Josephum, qui non potuit esse major annis triginta; non ad Benjaminum, qui prope annis quindecim natu minor erat Josepho. Tamen ad Eenjaminum trahit nos orationis series, et And. Hoins, regius in Academia nostra Duacensi linguæ Græcæ doctor, cuicum hæc difficultas communicata, solerter intelligit Benjaminum vicinum fuisse sene- cluti, non sum, sed patris Jacobi : nec aliter pos- sunt have intelligi verba. Conjectura possit scribi : id est, Patriam senectutem oblectabat, et dolorum (quos ex absentia Josephi capiebat Jacobus) meta erat. Licet nomine pario possit accipi, cumi Benjamino nato nulla successerit patri sololes. Do- lores etiam pro partione apud Afranium poni puta- runt nonnulli. Vereor, ut fallant (58) "Οτι υἱὸς γήρως ἦν αὐτῷ. Concordant etiam (39) Γείτων τῷ γήρᾳ. Quo referas? Non ad Jaco-
φύλαξ εὐθηνίας καὶ λιμοῦ κυβερνήτης. Ἀδελφικοῦ γὰρ φθόνου γίνεται δήμιος καὶ δικαστής· καὶ φέρει τροφῆς οἰκέτας, τοὺς τῇ πράσει τραφέντας· καὶ τῶν ὀνείρων ὀρθοῦται τὰ δράγματα. Λαβὼν τοίνυν τὴν τοῦ ἀμύνασθαι δύναμιν, εἴδωμεν οἷος ἐγένετο. Ἆρα μὴ τοὺς λάμποντας τῆς ἀρετῆς χαρακτῆρας ἠμαύρωσε; Ἆρα μὴ γέγονεν ἡ τῆς ἀξίας ὑπόθεσις, κατορθωμάτων ὑπόπτωσίς τε καὶ ὑφαίρεσις; Οὐδαμῶς. Λαβὼν γὰρ ὑπὸ χεῖρα τοὺς ἀδικήσαντας, καὶ κολάζειν οὐκ ἀδελφοὺς, ἀλλὰ πολεμίους δυνάμενος, τί ποιεῖ; Ὅρα παράδοξον ἐκδικήσεως τρόπον. Φθόνον, καὶ πρᾶσιν, καὶ θηριώδη μανίαν, διὰ φιλανθρωπίας ἀμύνεται, παίζει τὸν φόβον, καὶ ἀπειλὴν δραματουργεῖ, καὶ ὀργὴν ὑποκρίνεται. Οὐκ ἐνεγκὼν δὲ οὐδὲ τοῦ θυμοῦ τὴν ὑπόκρισιν, δάκρυσιν ἀληθινοῖς τὸ πρᾶγμα διέλυσεν· καὶ τῷ πόθῳ νικηθεὶς ἐξαγγέλλει τὰ πλάσματα· ἀπολογίαν ὑπὲρ τῶν ἀδικησάντων, ὁ ἀδικούμενος ζητεῖ· καὶ τὴν ψυχὴν ἐκκαλύψας, εἰλικρινῶς τοὺς ἀδελφοὺς περιπτύσσεται· καὶ χείλεσι γνησίοις ἀσπάζεται τοὺς ἀνηλεῶς τοῖς ὀδοῦσι σπαράξαντας. δ. Ἔχεις τοῦ Ἰωσὴφ τὴν ζωὴν, ἀρετῆς παντοίας διδάσκαλον·
Α φίλτρου θαυμάζουσα, τοῦ πάθους τὴν αἰτίαν ἐκή Β ρυττεν· Ηγάπα γάρ, φησίν, Ἰακώβ τὸν Ἰωσήφ, ότι υἱὸς γήρως ἦν αὐτῷ (38). Καίτοι Βενιαμίν τῶν τοῦ Ἰακὼβ παίδων ὁ ἔσχατος, καὶ γείτων τῷ γήρᾳ (39), καὶ τῶν ὠδίνων υπήρχετο πέρας· πῶς οὖν Ἰωσὴφ υἱὸς γήρως επονομάζεται ; 'Αλλ' υἱὸς γήρως ἐστὶν ὁ τοῦ γήρως ἐπιμελούμενος· καὶ πατρικῆς ἡλικίας τὸν πόνον τῇ θεραπεία κουφίζων, ταῖς περὶ τὸ γῆς ρας ἐλπίσι τὸ τῆς φύσεως ἐπεσπάσατο φίλτρον, καὶ πρὸς ἀγῶνα δαψιλέστερον τῇ θεραπεία τρύγα θερ μοτέραν φιλοστοργίαν. 'Αδελφοὶ δὲ φθόνῳ πληγέντες ἐπλήσθησαν, οὐδὲ πρὸς τὴν ἐξ ὀνειράτων εὐπραγίαν τοῦ παιδὸς ἐκαρτέρουν· ἀλλὰ καὶ ἄχρις ὀνείρων, τοῦ φθόνου τὸ κέντρον ἀνέτειναν, καὶ καιροῦ λαδό μενοι, μελετῶσι τὸν φόνον, καὶ τῶν πατρικῶν ἀγκα- λῶν γυμνὸν τὸν παῖδα θηρεύσαντες, καθάπερ θανάτῳ κατάδικον ὀρείῳ λάκκῳ πιστεύουσι. Ο δὲ λάκκος ἀδελφικοῦ φθόνου φιλανθρωπότερος γέγονε· κενὸς γὰρ ὕδατος ὑπάρχων φυλάττει σῶον τὸν Ἰωσήφ, (ο καθάπερ τὸ κῆτος τὸν Ἰωνᾶν ἐν τοῖς κύμασι. Διεδέ- χετο δὲ πρᾶσις τὰ περὶ φόνου βουλεύματα, καὶ καθ- άπερ τι φόνου λάφυρον, τὸν ἀδελφὸν ἀδελφοὶ ἀπο- δίδονται· καὶ φιλαργυρία τὸν φόνον νικήσασα, δοῦλον ἀντὶ νεκροῦ τὸν ὁμόσπορον ἤλεγξε. Τοιαῦτα ὁ φθόνος οἶδε τοὺς φθονουμένους φιλανθρωπεύεσθαι. 'Αλλ', ω τῆς θείας προνοίας! ἀληθῆς ὁ δρασσόμενος τοὺς σου φοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν. Οἷς γὰρ φθονοῦσιν ὀνείρασι, τούτοις ὑπουργοῦντες οὐκ οἴδασιν· ἄκοντες τοῖς τοῦ Ἰωσὴφ ἐνυπνίοις συμπράττουσι, ὁδὸν τῇ τούτων ἐκβάσει την πρᾶσιν κατασκευάζοντες. Επει- δὰν γὰρ τοῖς θείοις βουλεύμασιν ἀντιπράττειν ἐθέλω- σιν άνθρωποι, συγχωρεῖ μὲν πράττειν Θεὸς & προ ρηνται, ἐνδιδοὺς δὲ φανῆναι τὴν γνώμην, στηλιτεύει τὸν τρόπον· ὑπηκόους αὐτοὺς ἄκοντας τῆς ἑαυτοῦ ποιεῖται προθέσεως, ἵνα ἃ κωλύειν ἐθέλοντες, ἀνύον τες φαίνωνται· καὶ δι' ὧν ἐπέχειν βιάζονται, διὰ τούτων συνεργοῦντες εὑρίσκωνται, ἵνα καὶ πολε - μοῦντες ὁμοῦ, καὶ δουλεύοντες ἀπελέγχωνται. Οὕτω; οἱ τοῦ Ἰωσὴφ ἀδελφοὶ ἄχρις αἱμάτων κατ᾿ ὀνείρων παραταττόμενοι, τῇ πράσει τοὺς ὀνείρους εἰς πράξιν ἐγείρουσι, καὶ τῆς φύσεως ἔμποροι καταστάντες ἀνηλεεῖς, μετ' ὀλίγον ἔμποροι τροφῆς ἐλεούμενοι γίνονται· καὶ τῶν ὀνείρων μισοῦντες τὰ δράγματα, των παίδων ὁ ἔσχατος. Γἦθος τῷ γήρᾳ, καὶ τῶν ὠδίνων ὑπήρχετο πέρας, ὠδίνων δεύτεραι φροντίς δες. BASILJI SELEUCIENSIS st.modicum admirata, affectionis illius causam in- vulgat : Israel enim, inquit, diligebat Joseph, co quod in senectute genuisset eum ". Quod si Benja - minus filiorum Jacobi postremus, et senectuti vici- nus erat, et pariendi finis, quomodo Josephus in- super filius senectutis appellatur? At senectutis filius est, qui, senectutem accurans et ætatis patriæ laborem cura allevans, spe senectutis fovendæ na- turalem amorem sibi conciliavit, et obsequio ar- dentiorem messuit dilectionem, futuram occasio- nem grandiori certamini. Fratres enim invidentia percussi turgebant, neque notam ex insomniis pueri felicitatem sustinebant: sed vel usque ad somnia--invidiæ stimulum extendentes accepta oc- casione necem meditantur, necnon ab amplexu pa- trio puerum avulsum aucupati tanquam reum mor- tis montanæ cisternæ tradunt. Quæ cisterna fra- trum invidiam humanitate superavit : nam ab aquis vacua salvum servat Josephum, ut celus Jo- nam inter fluctus. Consilia vero de interfectione venditio excipit, ac velut aliquod cardis spolium fratrem fratres tradunt, amorque pecuniæ necis excussa cogitatione Josephum eodem cum illis satu editum a morte in apertam servitutem vindicavit. Ita solet invidia cum invisis humaniter agere. Verum divinamn providentiam!) verax est, qui comprehendit sapientes in astutia eorum . Nam invisis illis somniis per imprudentiam subserviunt, inviti Josephi somniis operam commodant, viam, qua vera evadant somnia, venditionem moliuntur. Cum enim Dei consiliis adversari voluerint bomi- nes, concedit Deus libidini obsequantur suæ, si- nensque cogitata in lucem venire, mores pu- blice infamat. Servos suæ intentionis vel invitos facit, ut quae impedire voluerint, palam confciant, et per eas artes, quibus moras injecerant, coope- ratores reperiantur, quo et bellum simul inferre, et simul servitutem servire comprobentur. Sic Josephi fratres usque ad sanguinem contra somnia pugnantes nundinatione somnia ad effectum per- «fucunt, et inclemnentes cognati sanguinis nundina- tores constituti, post paulo sui concitata commise- ratione victus emptores evadunt, et objectos per *¹ Gen, xxxvit, 3. ** Job v, 43; Cor. 111, 19. C D CL. DAUSQUEH NOTÆ. cum Sepauaginta cum Hebræo textu, in quo : Filius se- nectutum est. Versio communis sententiam expli- cavit: Eo quod in senectute genuisset eum, scilicet Jacob esseţ unius et nonaginta annorum. Cum quinque aut sex annis superassel centesimum genuit Benjamin ; quare recte Basilius de eo Ille alter tamen filius senectutis est appellatus, vel quod ulterioris sobolis spem nul- lani conciperet Jacob eo generato, vel ob curatam ab eo patris senectutem, quod visum nostro Basilio. bum, qui jam senectam ætatem agebat, non ad eam vergebat; non ad Josephum, qui non potuit esse major annis triginta; non ad Benjaminum, qui prope annis quindecim natu minor erat Josepho. Tamen ad Eenjaminum trahit nos orationis series, et And. Hoins, regius in Academia nostra Duacensi linguæ Græcæ doctor, cuicum hæc difficultas communicata, solerter intelligit Benjaminum vicinum fuisse sene- cluti, non sum, sed patris Jacobi : nec aliter pos- sunt have intelligi verba. Conjectura possit scribi : id est, Patriam senectutem oblectabat, et dolorum (quos ex absentia Josephi capiebat Jacobus) meta erat. Licet nomine pario possit accipi, cumi Benjamino nato nulla successerit patri sololes. Do- lores etiam pro partione apud Afranium poni puta- runt nonnulli. Vereor, ut fallant (58) "Οτι υἱὸς γήρως ἦν αὐτῷ. Concordant etiam (39) Γείτων τῷ γήρᾳ. Quo referas? Non ad Jaco-
εἶδες πατρικοῦ γήρως θεραπευτὴν, προστάγμασι θείοις ἀκόλουθον· ἀγαπῶντα μισοῦντας· τῆς Νέας Διαθήκης τὸ πολίτευμα προσφωνοῦντα· ἥμερον πωλούμενον, καὶ ὑπομένοντα δουλεύοντα, καὶ μὴ τὴν ἐλευθερίαν ὑποτιθέμενον· ὀφθαλμοῖς δεσποίνης βαλλόμενον, καὶ τῷ σωφροσύνης πόθῳ νικῶντα πόθον ἀκόλαστον· συκοφαντούμενον καὶ σιωπῶντα· ἐν ἐξουσίαις φιλάνθρωπον, καὶ ἐν δυνάμει πραότατον, μιμητὴν τῆς θείας ἀγαθότητος· ὧν γένοιτο μαθητὰς γενομένους, τῶν ἐπουρανίων ἀγαθῶν ἀξιωθῆναι, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
Α φίλτρου θαυμάζουσα, τοῦ πάθους τὴν αἰτίαν ἐκή Β ρυττεν· Ηγάπα γάρ, φησίν, Ἰακώβ τὸν Ἰωσήφ, ότι υἱὸς γήρως ἦν αὐτῷ (38). Καίτοι Βενιαμίν τῶν τοῦ Ἰακὼβ παίδων ὁ ἔσχατος, καὶ γείτων τῷ γήρᾳ (39), καὶ τῶν ὠδίνων υπήρχετο πέρας· πῶς οὖν Ἰωσὴφ υἱὸς γήρως επονομάζεται ; 'Αλλ' υἱὸς γήρως ἐστὶν ὁ τοῦ γήρως ἐπιμελούμενος· καὶ πατρικῆς ἡλικίας τὸν πόνον τῇ θεραπεία κουφίζων, ταῖς περὶ τὸ γῆς ρας ἐλπίσι τὸ τῆς φύσεως ἐπεσπάσατο φίλτρον, καὶ πρὸς ἀγῶνα δαψιλέστερον τῇ θεραπεία τρύγα θερ μοτέραν φιλοστοργίαν. 'Αδελφοὶ δὲ φθόνῳ πληγέντες ἐπλήσθησαν, οὐδὲ πρὸς τὴν ἐξ ὀνειράτων εὐπραγίαν τοῦ παιδὸς ἐκαρτέρουν· ἀλλὰ καὶ ἄχρις ὀνείρων, τοῦ φθόνου τὸ κέντρον ἀνέτειναν, καὶ καιροῦ λαδό μενοι, μελετῶσι τὸν φόνον, καὶ τῶν πατρικῶν ἀγκα- λῶν γυμνὸν τὸν παῖδα θηρεύσαντες, καθάπερ θανάτῳ κατάδικον ὀρείῳ λάκκῳ πιστεύουσι. Ο δὲ λάκκος ἀδελφικοῦ φθόνου φιλανθρωπότερος γέγονε· κενὸς γὰρ ὕδατος ὑπάρχων φυλάττει σῶον τὸν Ἰωσήφ, (ο καθάπερ τὸ κῆτος τὸν Ἰωνᾶν ἐν τοῖς κύμασι. Διεδέ- χετο δὲ πρᾶσις τὰ περὶ φόνου βουλεύματα, καὶ καθ- άπερ τι φόνου λάφυρον, τὸν ἀδελφὸν ἀδελφοὶ ἀπο- δίδονται· καὶ φιλαργυρία τὸν φόνον νικήσασα, δοῦλον ἀντὶ νεκροῦ τὸν ὁμόσπορον ἤλεγξε. Τοιαῦτα ὁ φθόνος οἶδε τοὺς φθονουμένους φιλανθρωπεύεσθαι. 'Αλλ', ω τῆς θείας προνοίας! ἀληθῆς ὁ δρασσόμενος τοὺς σου φοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν. Οἷς γὰρ φθονοῦσιν ὀνείρασι, τούτοις ὑπουργοῦντες οὐκ οἴδασιν· ἄκοντες τοῖς τοῦ Ἰωσὴφ ἐνυπνίοις συμπράττουσι, ὁδὸν τῇ τούτων ἐκβάσει την πρᾶσιν κατασκευάζοντες. Επει- δὰν γὰρ τοῖς θείοις βουλεύμασιν ἀντιπράττειν ἐθέλω- σιν άνθρωποι, συγχωρεῖ μὲν πράττειν Θεὸς & προ ρηνται, ἐνδιδοὺς δὲ φανῆναι τὴν γνώμην, στηλιτεύει τὸν τρόπον· ὑπηκόους αὐτοὺς ἄκοντας τῆς ἑαυτοῦ ποιεῖται προθέσεως, ἵνα ἃ κωλύειν ἐθέλοντες, ἀνύον τες φαίνωνται· καὶ δι' ὧν ἐπέχειν βιάζονται, διὰ τούτων συνεργοῦντες εὑρίσκωνται, ἵνα καὶ πολε - μοῦντες ὁμοῦ, καὶ δουλεύοντες ἀπελέγχωνται. Οὕτω; οἱ τοῦ Ἰωσὴφ ἀδελφοὶ ἄχρις αἱμάτων κατ᾿ ὀνείρων παραταττόμενοι, τῇ πράσει τοὺς ὀνείρους εἰς πράξιν ἐγείρουσι, καὶ τῆς φύσεως ἔμποροι καταστάντες ἀνηλεεῖς, μετ' ὀλίγον ἔμποροι τροφῆς ἐλεούμενοι γίνονται· καὶ τῶν ὀνείρων μισοῦντες τὰ δράγματα, των παίδων ὁ ἔσχατος. Γἦθος τῷ γήρᾳ, καὶ τῶν ὠδίνων ὑπήρχετο πέρας, ὠδίνων δεύτεραι φροντίς δες. BASILJI SELEUCIENSIS st.modicum admirata, affectionis illius causam in- vulgat : Israel enim, inquit, diligebat Joseph, co quod in senectute genuisset eum ". Quod si Benja - minus filiorum Jacobi postremus, et senectuti vici- nus erat, et pariendi finis, quomodo Josephus in- super filius senectutis appellatur? At senectutis filius est, qui, senectutem accurans et ætatis patriæ laborem cura allevans, spe senectutis fovendæ na- turalem amorem sibi conciliavit, et obsequio ar- dentiorem messuit dilectionem, futuram occasio- nem grandiori certamini. Fratres enim invidentia percussi turgebant, neque notam ex insomniis pueri felicitatem sustinebant: sed vel usque ad somnia--invidiæ stimulum extendentes accepta oc- casione necem meditantur, necnon ab amplexu pa- trio puerum avulsum aucupati tanquam reum mor- tis montanæ cisternæ tradunt. Quæ cisterna fra- trum invidiam humanitate superavit : nam ab aquis vacua salvum servat Josephum, ut celus Jo- nam inter fluctus. Consilia vero de interfectione venditio excipit, ac velut aliquod cardis spolium fratrem fratres tradunt, amorque pecuniæ necis excussa cogitatione Josephum eodem cum illis satu editum a morte in apertam servitutem vindicavit. Ita solet invidia cum invisis humaniter agere. Verum divinamn providentiam!) verax est, qui comprehendit sapientes in astutia eorum . Nam invisis illis somniis per imprudentiam subserviunt, inviti Josephi somniis operam commodant, viam, qua vera evadant somnia, venditionem moliuntur. Cum enim Dei consiliis adversari voluerint bomi- nes, concedit Deus libidini obsequantur suæ, si- nensque cogitata in lucem venire, mores pu- blice infamat. Servos suæ intentionis vel invitos facit, ut quae impedire voluerint, palam confciant, et per eas artes, quibus moras injecerant, coope- ratores reperiantur, quo et bellum simul inferre, et simul servitutem servire comprobentur. Sic Josephi fratres usque ad sanguinem contra somnia pugnantes nundinatione somnia ad effectum per- «fucunt, et inclemnentes cognati sanguinis nundina- tores constituti, post paulo sui concitata commise- ratione victus emptores evadunt, et objectos per *¹ Gen, xxxvit, 3. ** Job v, 43; Cor. 111, 19. C D CL. DAUSQUEH NOTÆ. cum Sepauaginta cum Hebræo textu, in quo : Filius se- nectutum est. Versio communis sententiam expli- cavit: Eo quod in senectute genuisset eum, scilicet Jacob esseţ unius et nonaginta annorum. Cum quinque aut sex annis superassel centesimum genuit Benjamin ; quare recte Basilius de eo Ille alter tamen filius senectutis est appellatus, vel quod ulterioris sobolis spem nul- lani conciperet Jacob eo generato, vel ob curatam ab eo patris senectutem, quod visum nostro Basilio. bum, qui jam senectam ætatem agebat, non ad eam vergebat; non ad Josephum, qui non potuit esse major annis triginta; non ad Benjaminum, qui prope annis quindecim natu minor erat Josepho. Tamen ad Eenjaminum trahit nos orationis series, et And. Hoins, regius in Academia nostra Duacensi linguæ Græcæ doctor, cuicum hæc difficultas communicata, solerter intelligit Benjaminum vicinum fuisse sene- cluti, non sum, sed patris Jacobi : nec aliter pos- sunt have intelligi verba. Conjectura possit scribi : id est, Patriam senectutem oblectabat, et dolorum (quos ex absentia Josephi capiebat Jacobus) meta erat. Licet nomine pario possit accipi, cumi Benjamino nato nulla successerit patri sololes. Do- lores etiam pro partione apud Afranium poni puta- runt nonnulli. Vereor, ut fallant (58) "Οτι υἱὸς γήρως ἦν αὐτῷ. Concordant etiam (39) Γείτων τῷ γήρᾳ. Quo referas? Non ad Jaco-
Discourse IXΛΟΓΟΣ Θ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:127ΛΟΓΟΣ Θ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Μωϋσῆν. α. Πολλὰ τὰ πρὸς ὕμνον κινοῦντα τοῦ Θεοῦ τοὺς ἀνθρώπους, πολλὰ τὰ πρὸς εὐχαριστίαν τοὺς εὐγνώμονας ἄγοντα. Ὅποι γάρ τις περιενέγκοι ἂν τὸ βλέμμα, εὐεργεσίας πηγὰς ἀεὶ χεομένας ὁρᾷ· ἥλιος μὲν ἐπιτάγματι τρέχων, καὶ τοῖς ἐν γῇ βαδίζουσι τὰς ἀκτῖνας ἐκχέων· σελήνη δὲ δᾳδουχοῦσα τὸ φέγγος, καὶ τῆς νυκτὸς ἡμεροῦσα τὸ πάθος· αὐξήσει δὲ καὶ μειώσει ποικιλλομένη, τὰς τοῦ ἀέρος εὐκράτους ἀπεργάζεται κράσεις· ἀστέρες τὸν οὐρανὸν σταδιεύοντες καιρῶν σημεῖα τοῖς ἀνθρώποις ὑπάρχουσι·
ΛΟΓΟΣ Θ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Μωϋσῆν. α'. Πολλὰ τὰ πρὸς ὕμνον κινοῦντα τοῦ Θεοῦ τοὺς ἀνθρώπους, πολλὰ τὰ πρὸς εὐχαριστίαν τοὺς εὐγνώ μονας ἄγοντα. Οποι γάρ τις περιενέγκοι ἂν τὸ βλέμμα, εὐεργεσίας πηγὰς ἀεὶ χεομένας ὁρᾷ · ἥλιος μὲν ἐπιτάγματι τρέχων, καὶ τοῖς ἐν γῇ βαδίζουσι τὰς ἀκτῖνας ἐκχέων σελήνη δὲ δαδουχοῦσα τὸ φέγγος, καὶ τῆς νυκτὸς ἡμεροῦσα τὸ πάθος· αὐξήσει δὲ καὶ μειώσει ποικιλλομένη, τὰς τοῦ ἀέρος εὐκράτους ἀπερ- γάζεται κράσεις · ἀστέρες τὸν οὐρανὸν σταδιεύοντες καιρῶν σημεία τοῖς ἀνθρώποις ὑπάρχουσι· γῆ δὲ ποσὶ μὲν ὑποδέβηκε σχῆμα (57), χερσὶ δὲ, καὶ χρείαις ἀνθρώπων ὑπέστρωται· τὰς δὲ τῶν καρπῶν ὠδῖνας ἀνθρώπῳ μόνῳ προσφέρει. Εἰ γὰρ καὶ τῶν ἀλόγων ἡ φύσις παραπολαύει τῆς δωρεᾶς, ἀλλ' ἀν- θρώπῳ κυρίως ἡ τῆς γῆς παρεσκεύασται τράπεζα. Καὶ τοῦτο σαφῶς ὁ λυρῳδὸς προφήτης ἀνακρουόμενος οἶδεν· Ἐξανατέλλων γάρ, φησί, χόρτον τοῖς κτήνεσι, καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων. Ως ἀνθρώπου θεράποντας τρέφει τῶν ἀλόγων τὰ γένη, ὡς τῆς τούτων τροφῆς ἀνθρώπου γινομένης τιμῆς. Τοιγαροῦν τῆς ὑπὲρ τούτων εὐχαριστίας, μόνος ὀφειλέτης καθέστηκεν ἄνθρωπος, καὶ μόνος εὐγνωμοσύνης τῷ Δεσπότῃ χρεώστης. Πολλὰ μενοῦν, ὡς ἔφην, τὰ πρὸς ὑμνῳδίαν κινοῦντα τοῦ κτίσαντος - μοχθηρίᾳ δὲ γνώμης ἄνθρωποι πολλάκις κινούμενος τὸν εὐεργέτην ὡς ἐπίβουλον μέμφονται· ἕτεροι δὲ τὰς τῆς εὐεργεσίας προφάσεις εἰδώλοις ἀνάπτουσιν· ἄλλοι πρὸς βλασφημίαν τὴν γλῶτταν ἐγείρουσι· ἕτεροι ταῖς θείαις οἰκονομίαις πολεμοῦσιν, οὐκ αι σχυνόμενοι· ἕτεροι, μηχαναῖς λογισμῶν, τῶν θείων βουλευμάτων κρατῆσαι βιάζονται. Φερέσθω μάρτυς ἡμῖν τῶν εἰρημένων, τὰ κατ' Αίγυπτον πράγ ματα (58), ή Φαραὼ πρὸς Θεὸν φιλονεικία, Μωϋσέως ἡ γέννησις, ᾗ καὶ πολεμοῦντες πεπτώκασιν οἱ Αἰγύ πτιοι. Θαυμάσας γάρ ποτε Θεὸς τοῦ ᾿Αβραὰμ τὸ τῆς γνώμης φιλόθεον, εὐγενεία φύσεως τὸν τρόπον ἀμεί- βεται· καὶ πατέρα πολλῶν ἀναγράψας, ψάμμῳ θαλάττης καὶ ἄστροις οὐρανοῦ συνέτεινε τοῦ γένους τὸν ἀριθμόν· ὑποσχόμενος, τοῖς ἔργοις ἐκύρου τὰ επαγγέλματα. Εἴκουσα δὲ ἡ φύσις τῷ πλάστη, πλου σίας τοῦ γένους τὰς ἀντιδόσεις ειργάζετο. Αλλ' Αίγυπτος αντεστρατήγει Θεῷ, καὶ Φαραώ φιλονεικών τῷ Θεῷ, τὴν τοῦ γένους αὔξησιν κολοβοῦν ἐπεχείρει· Δεῦτε γάρ, φησί, κατασοφισώμεθα αὐτοὺς, καὶ έχω ἐχέμυθος, ἐχενηΐς σχήμα σχῆμα ἐσθῆτος. πραγμμένα. ORATIO IX. Ejusdem in Moysen. BASILII SELEUCIENSIS A B veant; mulia, quae ad gratiarum actionem bene animatos impellant. Nam quocunque oculos quis circumferat, beneficentia fontes semper patere videt. Sol ad imperium divinum excurrit, ac per terram incedentibus radios effundit; luna faciem il- lu-trat, et noctis horrorem leuit, crescit, ac deere- scit pro sua inconstantia, itaque aeris temperatio- nem bene temperatam efficit. Stelle coeli decursu tempestatum signa hominibus exsistunt: terra pro fulcimento pedes subit, potestati usibusque homi- num substrata est: emicantes vero fructus uni producit homini. Nam etsi brutæ animantes in hu- jus muneris commnuionem veniunt: homini tamen principaliter mensa telluris adornata est. Idque probe lyricen Propheta novit, dum lyram pulsat ; Producens, inquit, fenum jumentis, et herbam ser- viluti hominum ^. Bestiarum genus alit, et homi. nis famulitium, quod eorum alimenta hominis sint honestamenta. Quare horum causa gratiam debet solus homo, et gratitudinis adversus Dominum solus est debitor ; multa sunt, inquam, que hymnos Creatori concinendos moveant : verum animi vitio fit, ut homines sæpe bene merentem Deum ut insidiatorem accusent. Non- mulli beneficiorum causas idola affingunt; alii ad male dicendum linguam exserunt : quidam cum divina providentia bellum gerant imprudentissime : C nec desunt, qui rationum machinis divina consilia comprehendere violenter affectent. In ea quæ dixi- mus testes proferantur, quæ per Ægyptum acta, Pharaonis in Deum contumax rebellio, Moysis ge- neratio, quam Ægyptii bello consecuti, proposito excidere. Nam admiratus olim Deus animum Abra- hami religionis ergo, mores compensat generis nobilitate et patrem multorum scribens, arenæ maris et cœli stellis filiorum numerum coæquavit, promissa re affirmavit. Obsecundans autem Crea- tori suo natura numerosissimam sobolem regere- bat. Ægyptus interim cum Deo depræliabatur, et contentiose cum Deo agens Pharao generis amplifi- cationem minuere aggrediebatur : Venice, inquit, sapienter opprimamus eum; si masculus fuerit, in fluvium jacite; si femina, reservate ad vitam *8. Ui * Psal. cut, 14. Exod. 1, 10, 16. D CL. DAUSQUEII NOTÆ. hic au est en significantia, qua et retinentiam judicaut : sic prorsus, ut homi mum pedes terra retineat, sive fulciat. Merito sive igura rei corporate quantitatem, re alterius excurrat, non intra modum habet, ac finit? Inde quoque est, ut habitum seu vestem significet, quæ corporis modo adaptatur. Quare etiam plenior eorum est oratio, qui dicunt oxğux Locutio hæc asperior nulli videri dle- bet; habet enim efficaciam, qua delectati plures Romane scribentes. Livius lib. xL1: Templum testis. Horatius libro quarto : Testis Metaurum flumen. Simile illud Maroneum : Italiam petiit fatis auctoribus, esto. 1. Multa sunt quæ ad laudem Dei homines mo- (57) Γῆ δὲ ποσὶ μὲν ὑποδέθηκε σχῆμα. Σχημα (58) Φερέσθω μάρτυς ἡμῖν τὰ κατ' Αἴγυπτον πε
γῆ δὲ ποσὶ μὲν ὑποβέβηκε σχῆμα, χερσὶ δὲ, καὶ χρείαις ἀνθρώπων ὑπέστρωται· τὰς δὲ τῶν καρπῶν ὠδῖνας ἀνθρώπῳ μόνῳ προσφέρει. Εἰ γὰρ καὶ τῶν ἀλόγων ἡ φύσις παραπολαύει τῆς δωρεᾶς, ἀλλ’ ἀνθρώπῳ κυρίως ἡ τῆς γῆς παρεσκεύασται τράπεζα. Καὶ τοῦτο σαφῶς ὁ λυρῳδὸς προφήτης ἀνακρουόμενος οἶδεν· Ἐξανατέλλων γὰρ, φησὶ, χόρτον τοῖς κτήνεσι, καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων . Ὡς ἀνθρώπου θεράποντας τρέφει τῶν ἀλόγων τὰ γένη, ὡς τῆς τούτων τροφῆς ἀνθρώπου γινομένης τιμῆς. Τοιγαροῦν τῆς ὑπὲρ τούτων εὐχαριστίας, μόνος ὀφειλέτης καθέστηκεν ἄνθρωπος, καὶ μόνος εὐγνωμοσύνης τῷ Δεσπότῃ χρεώστης. Πολλὰ μενοῦν, ὡς ἔφην, τὰ πρὸς ὑμνῳδίαν κινοῦντα τοῦ κτίσαντος· μοχθηρίᾳ δὲ γνώμης ἄνθρωποι πολλάκις κινούμενοι τὸν εὐεργέτην ὡς ἐπίβουλον μέμφονται· ἕτεροι δὲ τὰς τῆς εὐεργεσίας προφάσεις εἰδώλοις ἀνάπτουσιν· ἄλλοι πρὸς βλασφημίαν τὴν γλῶτταν ἐγείρουσι· ἕτεροι ταῖς θείαις οἰκονομίαις πολεμοῦσιν, οὐκ αἰσχυνόμενοι· ἕτεροι, μηχαναῖς λογισμῶν, τῶν θείων βουλευμάτων κρατῆσαι βιάζονται.
ΛΟΓΟΣ Θ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Μωϋσῆν. α'. Πολλὰ τὰ πρὸς ὕμνον κινοῦντα τοῦ Θεοῦ τοὺς ἀνθρώπους, πολλὰ τὰ πρὸς εὐχαριστίαν τοὺς εὐγνώ μονας ἄγοντα. Οποι γάρ τις περιενέγκοι ἂν τὸ βλέμμα, εὐεργεσίας πηγὰς ἀεὶ χεομένας ὁρᾷ · ἥλιος μὲν ἐπιτάγματι τρέχων, καὶ τοῖς ἐν γῇ βαδίζουσι τὰς ἀκτῖνας ἐκχέων σελήνη δὲ δαδουχοῦσα τὸ φέγγος, καὶ τῆς νυκτὸς ἡμεροῦσα τὸ πάθος· αὐξήσει δὲ καὶ μειώσει ποικιλλομένη, τὰς τοῦ ἀέρος εὐκράτους ἀπερ- γάζεται κράσεις · ἀστέρες τὸν οὐρανὸν σταδιεύοντες καιρῶν σημεία τοῖς ἀνθρώποις ὑπάρχουσι· γῆ δὲ ποσὶ μὲν ὑποδέβηκε σχῆμα (57), χερσὶ δὲ, καὶ χρείαις ἀνθρώπων ὑπέστρωται· τὰς δὲ τῶν καρπῶν ὠδῖνας ἀνθρώπῳ μόνῳ προσφέρει. Εἰ γὰρ καὶ τῶν ἀλόγων ἡ φύσις παραπολαύει τῆς δωρεᾶς, ἀλλ' ἀν- θρώπῳ κυρίως ἡ τῆς γῆς παρεσκεύασται τράπεζα. Καὶ τοῦτο σαφῶς ὁ λυρῳδὸς προφήτης ἀνακρουόμενος οἶδεν· Ἐξανατέλλων γάρ, φησί, χόρτον τοῖς κτήνεσι, καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων. Ως ἀνθρώπου θεράποντας τρέφει τῶν ἀλόγων τὰ γένη, ὡς τῆς τούτων τροφῆς ἀνθρώπου γινομένης τιμῆς. Τοιγαροῦν τῆς ὑπὲρ τούτων εὐχαριστίας, μόνος ὀφειλέτης καθέστηκεν ἄνθρωπος, καὶ μόνος εὐγνωμοσύνης τῷ Δεσπότῃ χρεώστης. Πολλὰ μενοῦν, ὡς ἔφην, τὰ πρὸς ὑμνῳδίαν κινοῦντα τοῦ κτίσαντος - μοχθηρίᾳ δὲ γνώμης ἄνθρωποι πολλάκις κινούμενος τὸν εὐεργέτην ὡς ἐπίβουλον μέμφονται· ἕτεροι δὲ τὰς τῆς εὐεργεσίας προφάσεις εἰδώλοις ἀνάπτουσιν· ἄλλοι πρὸς βλασφημίαν τὴν γλῶτταν ἐγείρουσι· ἕτεροι ταῖς θείαις οἰκονομίαις πολεμοῦσιν, οὐκ αι σχυνόμενοι· ἕτεροι, μηχαναῖς λογισμῶν, τῶν θείων βουλευμάτων κρατῆσαι βιάζονται. Φερέσθω μάρτυς ἡμῖν τῶν εἰρημένων, τὰ κατ' Αίγυπτον πράγ ματα (58), ή Φαραὼ πρὸς Θεὸν φιλονεικία, Μωϋσέως ἡ γέννησις, ᾗ καὶ πολεμοῦντες πεπτώκασιν οἱ Αἰγύ πτιοι. Θαυμάσας γάρ ποτε Θεὸς τοῦ ᾿Αβραὰμ τὸ τῆς γνώμης φιλόθεον, εὐγενεία φύσεως τὸν τρόπον ἀμεί- βεται· καὶ πατέρα πολλῶν ἀναγράψας, ψάμμῳ θαλάττης καὶ ἄστροις οὐρανοῦ συνέτεινε τοῦ γένους τὸν ἀριθμόν· ὑποσχόμενος, τοῖς ἔργοις ἐκύρου τὰ επαγγέλματα. Εἴκουσα δὲ ἡ φύσις τῷ πλάστη, πλου σίας τοῦ γένους τὰς ἀντιδόσεις ειργάζετο. Αλλ' Αίγυπτος αντεστρατήγει Θεῷ, καὶ Φαραώ φιλονεικών τῷ Θεῷ, τὴν τοῦ γένους αὔξησιν κολοβοῦν ἐπεχείρει· Δεῦτε γάρ, φησί, κατασοφισώμεθα αὐτοὺς, καὶ έχω ἐχέμυθος, ἐχενηΐς σχήμα σχῆμα ἐσθῆτος. πραγμμένα. ORATIO IX. Ejusdem in Moysen. BASILII SELEUCIENSIS A B veant; mulia, quae ad gratiarum actionem bene animatos impellant. Nam quocunque oculos quis circumferat, beneficentia fontes semper patere videt. Sol ad imperium divinum excurrit, ac per terram incedentibus radios effundit; luna faciem il- lu-trat, et noctis horrorem leuit, crescit, ac deere- scit pro sua inconstantia, itaque aeris temperatio- nem bene temperatam efficit. Stelle coeli decursu tempestatum signa hominibus exsistunt: terra pro fulcimento pedes subit, potestati usibusque homi- num substrata est: emicantes vero fructus uni producit homini. Nam etsi brutæ animantes in hu- jus muneris commnuionem veniunt: homini tamen principaliter mensa telluris adornata est. Idque probe lyricen Propheta novit, dum lyram pulsat ; Producens, inquit, fenum jumentis, et herbam ser- viluti hominum ^. Bestiarum genus alit, et homi. nis famulitium, quod eorum alimenta hominis sint honestamenta. Quare horum causa gratiam debet solus homo, et gratitudinis adversus Dominum solus est debitor ; multa sunt, inquam, que hymnos Creatori concinendos moveant : verum animi vitio fit, ut homines sæpe bene merentem Deum ut insidiatorem accusent. Non- mulli beneficiorum causas idola affingunt; alii ad male dicendum linguam exserunt : quidam cum divina providentia bellum gerant imprudentissime : C nec desunt, qui rationum machinis divina consilia comprehendere violenter affectent. In ea quæ dixi- mus testes proferantur, quæ per Ægyptum acta, Pharaonis in Deum contumax rebellio, Moysis ge- neratio, quam Ægyptii bello consecuti, proposito excidere. Nam admiratus olim Deus animum Abra- hami religionis ergo, mores compensat generis nobilitate et patrem multorum scribens, arenæ maris et cœli stellis filiorum numerum coæquavit, promissa re affirmavit. Obsecundans autem Crea- tori suo natura numerosissimam sobolem regere- bat. Ægyptus interim cum Deo depræliabatur, et contentiose cum Deo agens Pharao generis amplifi- cationem minuere aggrediebatur : Venice, inquit, sapienter opprimamus eum; si masculus fuerit, in fluvium jacite; si femina, reservate ad vitam *8. Ui * Psal. cut, 14. Exod. 1, 10, 16. D CL. DAUSQUEII NOTÆ. hic au est en significantia, qua et retinentiam judicaut : sic prorsus, ut homi mum pedes terra retineat, sive fulciat. Merito sive igura rei corporate quantitatem, re alterius excurrat, non intra modum habet, ac finit? Inde quoque est, ut habitum seu vestem significet, quæ corporis modo adaptatur. Quare etiam plenior eorum est oratio, qui dicunt oxğux Locutio hæc asperior nulli videri dle- bet; habet enim efficaciam, qua delectati plures Romane scribentes. Livius lib. xL1: Templum testis. Horatius libro quarto : Testis Metaurum flumen. Simile illud Maroneum : Italiam petiit fatis auctoribus, esto. 1. Multa sunt quæ ad laudem Dei homines mo- (57) Γῆ δὲ ποσὶ μὲν ὑποδέθηκε σχῆμα. Σχημα (58) Φερέσθω μάρτυς ἡμῖν τὰ κατ' Αἴγυπτον πε
PG 85:129Φερέσθω μάρτυς ἡμῖν τῶν εἰρημένων, τὰ κατ’ Αἴγυπτον πράγματα, ἡ Φαραὼ πρὸς Θεὸν φιλονεικία, Μωϋσέως ἡ γέννησις, ᾗ καὶ πολεμοῦντες πεπτώκασιν οἱ Αἰγύπτιοι. Θαυμάσας γάρ ποτε Θεὸς τοῦ Ἀβραὰμ τὸ τῆς γνώμης φιλόθεον, εὐγενείᾳ φύσεως τὸν τρόπον ἀμείβεται· καὶ πατέρα πολλῶν ἀναγράψας, ψάμμῳ θαλάττης καὶ ἄστροις οὐρανοῦ συνέτεινε τοῦ γένους τὸν ἀριθμόν· ὑποσχόμενος, τοῖς ἔργοις ἐκύρου τὰ ἐπαγγέλματα. Εἴκουσα δὲ ἡ φύσις τῷ πλάστῃ, πλουσίας τοῦ γένους τὰς ἀντιδόσεις εἰργάζετο. Ἀλλ’ Αἴγυπτος ἀντεστρατήγει Θεῷ, καὶ Φαραὼ φιλονεικῶν τῷ Θεῷ, τὴν τοῦ γένους αὔξησιν κολοβοῦν ἐπεχείρει· Δεῦτε γὰρ, φησὶ, κατασοφισώμεθα αὐτοὺς, καὶ ἐὰν μὲν ᾖ ἄῤῥεν, εἰς τὸν ποταμὸν ῥίψατε αὐτό· ἐὰν δὲ θῆλυ, ζωοποιήσατε . Καὶ τὴν ἄῤῥενα γονὴν καταδικάζει τῷ φιλανθρώπῳ· κείρων μὲν τὰς τῆς φύσεως ἀφορμὰς, δρόμον δὲ γαστρὸς ἐπέχων τοῖς ἐπιτάγμασι. Καὶ πᾶσαν γράμμα βασιλέως ἐπολιόρκει τὴν φύσιν· καὶ ἦν δρᾶμα παράδοξον. Τοῦ Δημιουργοῦ μὲν ἔπλαττον χεῖρες, βασιλέως δὲ χεῖρες τοῖς ὕδασι τὴν πλάσιν ἀπήλειφον, καὶ πανταχοῦ τῶν ὠδίνων ἦσαν κατάσκοποι, καὶ ποταμὸς τῶν τικτομένων ἐχειροτονεῖτο δήμιος.
Α χῆς πολιορκίας (43), τὰς διὰ φύσεως κλάσεις τοῦ σώματ τος. Δ' ὅλων γὰρ ὤδευε τῶν αἰσθητηρίων τὰ θέλγειν ἰσχύοντα πάντα δὲ πρὸς ἕνα σκοπὸν τὸν νέον ἐφέ- ροντο (44). Αλλ' ὁ τοσούτοις οὕτως πανταχόθεν βαλλόμενος, ὅπλον εἶχε πρὸς πάντα τὴν μνήμην τοῦ πλάσαντος. Ἡ μὲν οὖν εἶχεν ἄγρυπνον τὸ βλέμμα, τὴν τοῦ Ἰωσὴφ σωφροσύνην ληστεύειν (45) ἐλπί ζουσα· λοχῶσα τοὺς χρόνους, ἐπιτηροῦσα καιρούς, παρακαλούσα συνεχῶς· τῷ γὰρ πάθει πραθεῖσα, συγκατασπᾷν τῇ τῆς ἀκολασίας δουλείᾳ προσεδόκα τὸν σώφρονα. Συμπράττων δὲ ταῖς τῆς γυναικός ἐπιβουλαῖς ὁ διάβολος, ἐρημίαν τῶν παρόντων, ἐξ ἑορτῆς δαιμονικῆς (40) κατεσκεύασεν. « Εγένετο γάρ, Φρύνην ἔχουσαν λήκυθον πρὸς ταῖς γνάθοις. Λή- κυθος δὲ ἀγγεῖον ἐλαιοδόχον παρὰ τὸ ἔλαιον κεύθειν, ἵνα ᾗ ἐλαιόκυθός τις. Ὅτι δὲ λήκυθος, καὶ δλπη λέ- γεται, φέρει χρήσιν, Ἀθηναῖος ἐξ ᾿Αχαιού γλαφυρού φησι ποιητού λέγων, καὶ ὅτι λήκυθοι καὶ ἐκ τιμίας ἐγένοντο ὕλης, οίον, Στέφανον καὶ διλήκυθον μύρου χρυσοῦν, καὶ ἀργυροῦν. τὰς δι' ἀσφρήσεως λίθους ληκύθους, όσφρησις έκθη- λύνουσα, Φοίνικες ἔμπορο εἰσάγουσιν αὐτοῖς μύρον λίθον Αἰγυπτίαν· πολιορκεῖ τὸν λόγον, Ει Τοσαῦται κινδύνων ἐπαναστάσεις πολιορκούσι τοὺς πλέοντας, έροντο. σκοπελόν Δαίμων οὐ γὰρ ἐν ὅλῳ Ισην μοῖραν ἅπασιν ἐπ' ἀνδράσι θήκατο δαίμων. τίμα τὸν δαίμονα, τὸ δαιμόνιον, παρὰ τὸ δειμαίνειν, δαίμων δαή μων παρὰ τῷ δαῆναι, Ζ δαί- μων κακοῦ εἰ ἀγαθοῦ, εὑροῦντος, οι βαρέως. Δαίμον μιο "Απαντι δαίμων ἀνδρὶ τῷ γεννωμένῳ Απαντός ἐστι μυσταγωγὸς τοῦ βίου. Οἱ μὲν δαίμονες εἰσι Διός μεγάλου διὰ βουλὰς Εσθλοὶ ἐπιχθόνιοι φύλακες θνητῶν ἀνθρώπων. Δαίμονας μὲν οἱ ἄλλοι φιλόσοφοι, ὁ δὲ ἱερὸς λόγος ἀγγέλους εἴωθε καλεῖν προσφυεστέρω χρώμενος όνο μάτι. αι γεραιαίione : Τὰ μὲν γὰρ παρ' ἡμῖν θεία λόγια οὐδ' ὅλως ἀγαθὸν οἶδεν ὀνομάζειν δαίμονα, παν τὸς δὲ πονηρὰς εἶναι τῆς λέξεως ταύτης καὶ δὴ καὶ τῆς προσηγορίας μετειληχότας. Ιπιο δυσ φημίαν BASILI SELEUCIENSIS nem, naturales corporis iufractiones. Nam per omnes sentiendi vias ibat quidquid illecebro- sum, omniaque adolescentem unum in scopum fe- rebant. Verum qui tot undique jaculis petebatur, uuum contra omnia telum tenuit memoriam Crea- toris. Quare illa ex somni aspectu Josephi lein- perantiam subigere sperabat, temporibus insidia- batur, opportunitatem observitabat, jugiter author- tabatur. Namque affectibus divendita, dum castum in unam eamdemque secum intemperantiæ per- traheret servitutem, exspectabat. Porro mulieris insidias adjuvans diabolus solitudinem hominum per daemonis festivitatem invexit. Accidit, inquit ", ** Gen. xxxix, 12. CL. DAUSQUEIL NOT.E. mox docebo. De more, et usu illud est, quod Ari- B stophanes de Phryne scorto nobili scribit conciona- toribus : Phrynen habentem tecythum ad malus suas. Instar adorantis, quæ subtilius poros permeaban!. Nausicaa amoribus diffluenti a prudentissimo poeta datur lerythius Odyss. Z. ubi haee Eustathius : Quibus e locis villes m Heribus in amorem pronis unguenta, et unguenta- rias thecas, sive lecythos in usu fuisse. Qua illan- babili recepta consuetudine, cum per olfactum la- pilli se non insinnent homini, sed per cernendi vim dutrivi in ac si dicat auctor lecythos pene totas in castissimi Jose- C phi mares effusas, et præ Deo illi male oluisse, quod olebat bene. Itaque illi non fuit ut loquitur Nazianzenus. His animadversis lega apud Seylacem in Periplo : Phonics mercatores illis invehunt unguentum (sive myrum) lapidem Ægyptium. Qui tapis Ægyptius, etsi mihi non pernotuit, facit ut veterem lectionem non sol- licitem pertinacius. in tropo multus est Basilius, supra : mentem obsider, ut Seneca Clylar:nestra : inter istas mentis obsessæ faces. Amore scilicet, do- lore, timore, invidia confertim irruentibus. Item, Tanti periculorum insultus navigantes ob sident. Seneca Hercule furente : Pectora tantis obsessa malis Non sunt ictu ferienda levi. In quem videlicet adultera quos amores jaculabatur. Quid si legeretur? nam que recensuit velut in scopulum adolescentem præci- pitabant, in quem si impactus esset, castitatis nau- fragium facere potuit. Aut junctim, ut Joseph, tot ad libidinem irritamentorum sit scopulus. Ex causa non dispare Petronius Pompeium vocavit piratarum scopulum, et Romani severum illum judicem æqui- tatis ignarum scopulum reorum. Oculus meus deprædatus estaximam meam. Proper- rius, lib. in : Una meos quoniam prædata est femina sensus, Ex hac ducentur funera nostra domo. vitatem, sive per occasionem festivitatis. olim Deum significavit. Dionysius Alexand. Eodem significatu extulerunt Homero Orphens^et Plato. lem sive ut scripsit Isocrates, Deum honora. Quare non placet originem Eusebii, lib. IV, c. 5, a terrefaciendo ; hoc enim potius damnatis dæmoni- bus convenit, quod ipse vult, cum verò dæmon la- tius patent, adequata etymologia quaerenda. bugn- binus lib. vmi De perenni philosophia, c. 9, ducit a 1º ob dæmonis potentiam.. Si ab Hebræo dedu- cenda vox, mallem a yn quod est scire, cujus imperativus est vel 31. Verum decretum est sequi D. Aug. lib. xix De civ. c. 20; Lartan. lib. II, c. 14; Platonem in Cratylo, Etymologum, Martin- num Capellam et alios, qui dicunt q. quod est scire. Post eliam Dei nomen creaturis est communicatum, sed prin- cipibus, sive angelis tam bonis quam malis. Hine distinctione fuit opus, inquit Eustat. in D. angelo tritumno posuit Menamdl. : Ut quisque primum lumen attigit vitæ. Dæmon adest vitæ administer integræ. Hesiodus: Dæmones esse bonos magni decreta Tonantis Custodes hominum in terris voluere. Boni igitur angeli, et hominum custodes olim dicti dæmones; sed tempore exsolevit appellatio, atque D in infaustam transiit, nempe pro spiritibus devolis externis ignibus. Philo Judæus lih. De gigantibus : Demonas quidemi philosophi alii, sacra oracula angelos vocare consueverunt, nomine ad na- turam accommodatiore usa. Idem tradit Euseb. lib. 1, Cp. De Morgus ipse Ma daurensis tractatum inscrip it De deo Socratis, non de damone vet dæmonio (quod fecere Xenophon et Plutarchus), quia daemonis indignitatem, atque jam tum inolescentem horrebat, ut in enm solerter animadvertit. D. August. lib. sui De cit., (45) Ψυχῆς πολιορκίας. Animæ obsilionem. Ε (44) Πάντα δὲ πρὸς ἕνα σκοπὸν τὸν νέον ἐμο (45) Σωφροσύνην ληστεύειν. Τhren. 111, 51 : (46) Ἐξ ἑορτῆς δαιμονικῆς. Per damonis festi
Νόμος ἐγράφετο καὶ φύσις ηὐθύνετο, καὶ πρᾶσις ἐκρίνετο, ὠδῖνες κατεδικάζοντο, καὶ τόκος ἐδοκιμάζετο, καὶ φύσεως παῤῥησία σεσύλητο. Ἐλόχα δὲ ποταμὸς τὰ τικτόμενα, καὶ διεδέχετο τὰς τῶν μητέρων γαστέρας, ἡ τῶν ῥευμάτων γαστήρ. Ἄρτι βρέφος ἐτίκτετο, καὶ μήπω τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας θεώμενον, πρὸς τὰς τοῦ ποταμοῦ ὠδῖνας ἐπέμπετο. Πρᾶγμα πάντων ἐλεεινότατον φονεὺς ὁμοῦ καὶ τάφος ὁ ποταμὸς τῶν τικτομένων ἐγίνετο, καὶ τόκος τῷ θανάτῳ σύγχρονος· ἀναίρεσις τῇ γεννήσει συνέτρεχε, καὶ μητέρες ἄχρι τῶν ὠδίνων ἐρχόμεναι, γενέσθαι μητέρες ἀπηύχοντο, ἀγνοίᾳ τοῦ τικτομένου στῆναι τὰς ὠδῖνας εὐχόμεναι, προλαβεῖν ἐπιθυμοῦσαι τῷ θανάτῳ τὸν τόκον, ἵνα μὴ τῷ ποταμῷ μητέρες ὑπάρξωσι. Πένθος ἦν αὐταῖς πρὸ τοῦ τόκου τὸ τικτόμενον, καὶ γαστέρες ἄκαρποι μετὰ γόνον καὶ τόκον ηὑρίσκοντο· καὶ τῶν ὠδίνων τὰ βέλη δεχόμεναι, δεῖξαι τῶν πόνων τοὺς καρποὺς οὐκ ἠδύναντο· τὰς ὠδῖνας ὑπέμενον, καὶ τῶν ὠδίνων τὸν καρπὸν οὐκ ἐδέχοντο· ἄωροι βότρυες ἐτρυγῶντο τῆς φύσεως. β. Τοιαύτη μὲν ἡ τῶν ἀνθρώπων πρὸς τὸν Θεὸν φιλονεικία.
Α χῆς πολιορκίας (43), τὰς διὰ φύσεως κλάσεις τοῦ σώματ τος. Δ' ὅλων γὰρ ὤδευε τῶν αἰσθητηρίων τὰ θέλγειν ἰσχύοντα πάντα δὲ πρὸς ἕνα σκοπὸν τὸν νέον ἐφέ- ροντο (44). Αλλ' ὁ τοσούτοις οὕτως πανταχόθεν βαλλόμενος, ὅπλον εἶχε πρὸς πάντα τὴν μνήμην τοῦ πλάσαντος. Ἡ μὲν οὖν εἶχεν ἄγρυπνον τὸ βλέμμα, τὴν τοῦ Ἰωσὴφ σωφροσύνην ληστεύειν (45) ἐλπί ζουσα· λοχῶσα τοὺς χρόνους, ἐπιτηροῦσα καιρούς, παρακαλούσα συνεχῶς· τῷ γὰρ πάθει πραθεῖσα, συγκατασπᾷν τῇ τῆς ἀκολασίας δουλείᾳ προσεδόκα τὸν σώφρονα. Συμπράττων δὲ ταῖς τῆς γυναικός ἐπιβουλαῖς ὁ διάβολος, ἐρημίαν τῶν παρόντων, ἐξ ἑορτῆς δαιμονικῆς (40) κατεσκεύασεν. « Εγένετο γάρ, Φρύνην ἔχουσαν λήκυθον πρὸς ταῖς γνάθοις. Λή- κυθος δὲ ἀγγεῖον ἐλαιοδόχον παρὰ τὸ ἔλαιον κεύθειν, ἵνα ᾗ ἐλαιόκυθός τις. Ὅτι δὲ λήκυθος, καὶ δλπη λέ- γεται, φέρει χρήσιν, Ἀθηναῖος ἐξ ᾿Αχαιού γλαφυρού φησι ποιητού λέγων, καὶ ὅτι λήκυθοι καὶ ἐκ τιμίας ἐγένοντο ὕλης, οίον, Στέφανον καὶ διλήκυθον μύρου χρυσοῦν, καὶ ἀργυροῦν. τὰς δι' ἀσφρήσεως λίθους ληκύθους, όσφρησις έκθη- λύνουσα, Φοίνικες ἔμπορο εἰσάγουσιν αὐτοῖς μύρον λίθον Αἰγυπτίαν· πολιορκεῖ τὸν λόγον, Ει Τοσαῦται κινδύνων ἐπαναστάσεις πολιορκούσι τοὺς πλέοντας, έροντο. σκοπελόν Δαίμων οὐ γὰρ ἐν ὅλῳ Ισην μοῖραν ἅπασιν ἐπ' ἀνδράσι θήκατο δαίμων. τίμα τὸν δαίμονα, τὸ δαιμόνιον, παρὰ τὸ δειμαίνειν, δαίμων δαή μων παρὰ τῷ δαῆναι, Ζ δαί- μων κακοῦ εἰ ἀγαθοῦ, εὑροῦντος, οι βαρέως. Δαίμον μιο "Απαντι δαίμων ἀνδρὶ τῷ γεννωμένῳ Απαντός ἐστι μυσταγωγὸς τοῦ βίου. Οἱ μὲν δαίμονες εἰσι Διός μεγάλου διὰ βουλὰς Εσθλοὶ ἐπιχθόνιοι φύλακες θνητῶν ἀνθρώπων. Δαίμονας μὲν οἱ ἄλλοι φιλόσοφοι, ὁ δὲ ἱερὸς λόγος ἀγγέλους εἴωθε καλεῖν προσφυεστέρω χρώμενος όνο μάτι. αι γεραιαίione : Τὰ μὲν γὰρ παρ' ἡμῖν θεία λόγια οὐδ' ὅλως ἀγαθὸν οἶδεν ὀνομάζειν δαίμονα, παν τὸς δὲ πονηρὰς εἶναι τῆς λέξεως ταύτης καὶ δὴ καὶ τῆς προσηγορίας μετειληχότας. Ιπιο δυσ φημίαν BASILI SELEUCIENSIS nem, naturales corporis iufractiones. Nam per omnes sentiendi vias ibat quidquid illecebro- sum, omniaque adolescentem unum in scopum fe- rebant. Verum qui tot undique jaculis petebatur, uuum contra omnia telum tenuit memoriam Crea- toris. Quare illa ex somni aspectu Josephi lein- perantiam subigere sperabat, temporibus insidia- batur, opportunitatem observitabat, jugiter author- tabatur. Namque affectibus divendita, dum castum in unam eamdemque secum intemperantiæ per- traheret servitutem, exspectabat. Porro mulieris insidias adjuvans diabolus solitudinem hominum per daemonis festivitatem invexit. Accidit, inquit ", ** Gen. xxxix, 12. CL. DAUSQUEIL NOT.E. mox docebo. De more, et usu illud est, quod Ari- B stophanes de Phryne scorto nobili scribit conciona- toribus : Phrynen habentem tecythum ad malus suas. Instar adorantis, quæ subtilius poros permeaban!. Nausicaa amoribus diffluenti a prudentissimo poeta datur lerythius Odyss. Z. ubi haee Eustathius : Quibus e locis villes m Heribus in amorem pronis unguenta, et unguenta- rias thecas, sive lecythos in usu fuisse. Qua illan- babili recepta consuetudine, cum per olfactum la- pilli se non insinnent homini, sed per cernendi vim dutrivi in ac si dicat auctor lecythos pene totas in castissimi Jose- C phi mares effusas, et præ Deo illi male oluisse, quod olebat bene. Itaque illi non fuit ut loquitur Nazianzenus. His animadversis lega apud Seylacem in Periplo : Phonics mercatores illis invehunt unguentum (sive myrum) lapidem Ægyptium. Qui tapis Ægyptius, etsi mihi non pernotuit, facit ut veterem lectionem non sol- licitem pertinacius. in tropo multus est Basilius, supra : mentem obsider, ut Seneca Clylar:nestra : inter istas mentis obsessæ faces. Amore scilicet, do- lore, timore, invidia confertim irruentibus. Item, Tanti periculorum insultus navigantes ob sident. Seneca Hercule furente : Pectora tantis obsessa malis Non sunt ictu ferienda levi. In quem videlicet adultera quos amores jaculabatur. Quid si legeretur? nam que recensuit velut in scopulum adolescentem præci- pitabant, in quem si impactus esset, castitatis nau- fragium facere potuit. Aut junctim, ut Joseph, tot ad libidinem irritamentorum sit scopulus. Ex causa non dispare Petronius Pompeium vocavit piratarum scopulum, et Romani severum illum judicem æqui- tatis ignarum scopulum reorum. Oculus meus deprædatus estaximam meam. Proper- rius, lib. in : Una meos quoniam prædata est femina sensus, Ex hac ducentur funera nostra domo. vitatem, sive per occasionem festivitatis. olim Deum significavit. Dionysius Alexand. Eodem significatu extulerunt Homero Orphens^et Plato. lem sive ut scripsit Isocrates, Deum honora. Quare non placet originem Eusebii, lib. IV, c. 5, a terrefaciendo ; hoc enim potius damnatis dæmoni- bus convenit, quod ipse vult, cum verò dæmon la- tius patent, adequata etymologia quaerenda. bugn- binus lib. vmi De perenni philosophia, c. 9, ducit a 1º ob dæmonis potentiam.. Si ab Hebræo dedu- cenda vox, mallem a yn quod est scire, cujus imperativus est vel 31. Verum decretum est sequi D. Aug. lib. xix De civ. c. 20; Lartan. lib. II, c. 14; Platonem in Cratylo, Etymologum, Martin- num Capellam et alios, qui dicunt q. quod est scire. Post eliam Dei nomen creaturis est communicatum, sed prin- cipibus, sive angelis tam bonis quam malis. Hine distinctione fuit opus, inquit Eustat. in D. angelo tritumno posuit Menamdl. : Ut quisque primum lumen attigit vitæ. Dæmon adest vitæ administer integræ. Hesiodus: Dæmones esse bonos magni decreta Tonantis Custodes hominum in terris voluere. Boni igitur angeli, et hominum custodes olim dicti dæmones; sed tempore exsolevit appellatio, atque D in infaustam transiit, nempe pro spiritibus devolis externis ignibus. Philo Judæus lih. De gigantibus : Demonas quidemi philosophi alii, sacra oracula angelos vocare consueverunt, nomine ad na- turam accommodatiore usa. Idem tradit Euseb. lib. 1, Cp. De Morgus ipse Ma daurensis tractatum inscrip it De deo Socratis, non de damone vet dæmonio (quod fecere Xenophon et Plutarchus), quia daemonis indignitatem, atque jam tum inolescentem horrebat, ut in enm solerter animadvertit. D. August. lib. sui De cit., (45) Ψυχῆς πολιορκίας. Animæ obsilionem. Ε (44) Πάντα δὲ πρὸς ἕνα σκοπὸν τὸν νέον ἐμο (45) Σωφροσύνην ληστεύειν. Τhren. 111, 51 : (46) Ἐξ ἑορτῆς δαιμονικῆς. Per damonis festi
Ἠνέσχετο δὲ τέως Θεὸς ὑπὸ ἀνθρώπων ἐμποδιζόμενος, καὶ τὴν ὑπόσχεσιν ἀδικουμένην ὁρῶν, ἐκαρτέρει, μετανοίας ἐλπίδι τὴν τιμωρίαν ἀναβαλλόμενος· ἐπέχων τὴν κόλασιν, ἵνα ἐνέγκῃ πρὸς αἴσθησιν. Ὁρῶν δὲ μένον τὸ τῆς γνώμης ἀνένδοτον, περιτρέπει τὰ μηχανήματα· καὶ Μωϋσέα τεχθέντα τρέφειν αὐτὸν τὸν τῆς γεννήσεως κωλύοντα παρεσκεύαζε· φοβούμενοι γὰρ μετὰ τόκον τὸν ἔλεγχον οἱ γεννήσαντες, φόβῳ καὶ πόθῳ τὸ βρέφος μερίζουσι, καὶ μετὰ τῆς κιβωτοῦ τῷ τοῦ ποταμοῦ ῥείθρῳ πιστεύουσι, τῇ τῆς ἐπινοίας περιβολῇ τὸ βρέφος τειχίσαντες. Ὁ δὲ φέρεται μὲν ἀκινδύνως τῷ ῥεύματι κατὰ τοῦ πολεμοῦντος νόμου σωζόμενος. Ἐφείδετο γὰρ βρέφους ὁ ποταμὸς κελευόμενος, οὗ τῇ ῥάβδῳ μετ’ οὐ πολὺ καὶ τὸ πέλαγος ἀνεκόπτετο· ἐφείδετο τοῦ βρέφους ὁ ποταμὸς, οὗ τῇ ῥάβδῳ καὶ αὐτὸς πληττόμενος εἰς αἶμα τὸ νᾶμα μετέβαλλε. Πλέοντος οὖν παραδόξως τοῦ βρέφους, θεωρὸς ἡ τοῦ κακοῦ νομοθέτου θυγάτηρ ἐπέμπετο· καὶ ἁλοῦσα τῇ θέᾳ, τῷ πόθῳ μήτηρ ἐγίνετο, καὶ Φαραὼ συνοικεῖ τὸ βρέφος μηκέτι φοβούμενον τὸν κίνδυνον Ἀληθὴς, ὁ δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν .
Α χῆς πολιορκίας (43), τὰς διὰ φύσεως κλάσεις τοῦ σώματ τος. Δ' ὅλων γὰρ ὤδευε τῶν αἰσθητηρίων τὰ θέλγειν ἰσχύοντα πάντα δὲ πρὸς ἕνα σκοπὸν τὸν νέον ἐφέ- ροντο (44). Αλλ' ὁ τοσούτοις οὕτως πανταχόθεν βαλλόμενος, ὅπλον εἶχε πρὸς πάντα τὴν μνήμην τοῦ πλάσαντος. Ἡ μὲν οὖν εἶχεν ἄγρυπνον τὸ βλέμμα, τὴν τοῦ Ἰωσὴφ σωφροσύνην ληστεύειν (45) ἐλπί ζουσα· λοχῶσα τοὺς χρόνους, ἐπιτηροῦσα καιρούς, παρακαλούσα συνεχῶς· τῷ γὰρ πάθει πραθεῖσα, συγκατασπᾷν τῇ τῆς ἀκολασίας δουλείᾳ προσεδόκα τὸν σώφρονα. Συμπράττων δὲ ταῖς τῆς γυναικός ἐπιβουλαῖς ὁ διάβολος, ἐρημίαν τῶν παρόντων, ἐξ ἑορτῆς δαιμονικῆς (40) κατεσκεύασεν. « Εγένετο γάρ, Φρύνην ἔχουσαν λήκυθον πρὸς ταῖς γνάθοις. Λή- κυθος δὲ ἀγγεῖον ἐλαιοδόχον παρὰ τὸ ἔλαιον κεύθειν, ἵνα ᾗ ἐλαιόκυθός τις. Ὅτι δὲ λήκυθος, καὶ δλπη λέ- γεται, φέρει χρήσιν, Ἀθηναῖος ἐξ ᾿Αχαιού γλαφυρού φησι ποιητού λέγων, καὶ ὅτι λήκυθοι καὶ ἐκ τιμίας ἐγένοντο ὕλης, οίον, Στέφανον καὶ διλήκυθον μύρου χρυσοῦν, καὶ ἀργυροῦν. τὰς δι' ἀσφρήσεως λίθους ληκύθους, όσφρησις έκθη- λύνουσα, Φοίνικες ἔμπορο εἰσάγουσιν αὐτοῖς μύρον λίθον Αἰγυπτίαν· πολιορκεῖ τὸν λόγον, Ει Τοσαῦται κινδύνων ἐπαναστάσεις πολιορκούσι τοὺς πλέοντας, έροντο. σκοπελόν Δαίμων οὐ γὰρ ἐν ὅλῳ Ισην μοῖραν ἅπασιν ἐπ' ἀνδράσι θήκατο δαίμων. τίμα τὸν δαίμονα, τὸ δαιμόνιον, παρὰ τὸ δειμαίνειν, δαίμων δαή μων παρὰ τῷ δαῆναι, Ζ δαί- μων κακοῦ εἰ ἀγαθοῦ, εὑροῦντος, οι βαρέως. Δαίμον μιο "Απαντι δαίμων ἀνδρὶ τῷ γεννωμένῳ Απαντός ἐστι μυσταγωγὸς τοῦ βίου. Οἱ μὲν δαίμονες εἰσι Διός μεγάλου διὰ βουλὰς Εσθλοὶ ἐπιχθόνιοι φύλακες θνητῶν ἀνθρώπων. Δαίμονας μὲν οἱ ἄλλοι φιλόσοφοι, ὁ δὲ ἱερὸς λόγος ἀγγέλους εἴωθε καλεῖν προσφυεστέρω χρώμενος όνο μάτι. αι γεραιαίione : Τὰ μὲν γὰρ παρ' ἡμῖν θεία λόγια οὐδ' ὅλως ἀγαθὸν οἶδεν ὀνομάζειν δαίμονα, παν τὸς δὲ πονηρὰς εἶναι τῆς λέξεως ταύτης καὶ δὴ καὶ τῆς προσηγορίας μετειληχότας. Ιπιο δυσ φημίαν BASILI SELEUCIENSIS nem, naturales corporis iufractiones. Nam per omnes sentiendi vias ibat quidquid illecebro- sum, omniaque adolescentem unum in scopum fe- rebant. Verum qui tot undique jaculis petebatur, uuum contra omnia telum tenuit memoriam Crea- toris. Quare illa ex somni aspectu Josephi lein- perantiam subigere sperabat, temporibus insidia- batur, opportunitatem observitabat, jugiter author- tabatur. Namque affectibus divendita, dum castum in unam eamdemque secum intemperantiæ per- traheret servitutem, exspectabat. Porro mulieris insidias adjuvans diabolus solitudinem hominum per daemonis festivitatem invexit. Accidit, inquit ", ** Gen. xxxix, 12. CL. DAUSQUEIL NOT.E. mox docebo. De more, et usu illud est, quod Ari- B stophanes de Phryne scorto nobili scribit conciona- toribus : Phrynen habentem tecythum ad malus suas. Instar adorantis, quæ subtilius poros permeaban!. Nausicaa amoribus diffluenti a prudentissimo poeta datur lerythius Odyss. Z. ubi haee Eustathius : Quibus e locis villes m Heribus in amorem pronis unguenta, et unguenta- rias thecas, sive lecythos in usu fuisse. Qua illan- babili recepta consuetudine, cum per olfactum la- pilli se non insinnent homini, sed per cernendi vim dutrivi in ac si dicat auctor lecythos pene totas in castissimi Jose- C phi mares effusas, et præ Deo illi male oluisse, quod olebat bene. Itaque illi non fuit ut loquitur Nazianzenus. His animadversis lega apud Seylacem in Periplo : Phonics mercatores illis invehunt unguentum (sive myrum) lapidem Ægyptium. Qui tapis Ægyptius, etsi mihi non pernotuit, facit ut veterem lectionem non sol- licitem pertinacius. in tropo multus est Basilius, supra : mentem obsider, ut Seneca Clylar:nestra : inter istas mentis obsessæ faces. Amore scilicet, do- lore, timore, invidia confertim irruentibus. Item, Tanti periculorum insultus navigantes ob sident. Seneca Hercule furente : Pectora tantis obsessa malis Non sunt ictu ferienda levi. In quem videlicet adultera quos amores jaculabatur. Quid si legeretur? nam que recensuit velut in scopulum adolescentem præci- pitabant, in quem si impactus esset, castitatis nau- fragium facere potuit. Aut junctim, ut Joseph, tot ad libidinem irritamentorum sit scopulus. Ex causa non dispare Petronius Pompeium vocavit piratarum scopulum, et Romani severum illum judicem æqui- tatis ignarum scopulum reorum. Oculus meus deprædatus estaximam meam. Proper- rius, lib. in : Una meos quoniam prædata est femina sensus, Ex hac ducentur funera nostra domo. vitatem, sive per occasionem festivitatis. olim Deum significavit. Dionysius Alexand. Eodem significatu extulerunt Homero Orphens^et Plato. lem sive ut scripsit Isocrates, Deum honora. Quare non placet originem Eusebii, lib. IV, c. 5, a terrefaciendo ; hoc enim potius damnatis dæmoni- bus convenit, quod ipse vult, cum verò dæmon la- tius patent, adequata etymologia quaerenda. bugn- binus lib. vmi De perenni philosophia, c. 9, ducit a 1º ob dæmonis potentiam.. Si ab Hebræo dedu- cenda vox, mallem a yn quod est scire, cujus imperativus est vel 31. Verum decretum est sequi D. Aug. lib. xix De civ. c. 20; Lartan. lib. II, c. 14; Platonem in Cratylo, Etymologum, Martin- num Capellam et alios, qui dicunt q. quod est scire. Post eliam Dei nomen creaturis est communicatum, sed prin- cipibus, sive angelis tam bonis quam malis. Hine distinctione fuit opus, inquit Eustat. in D. angelo tritumno posuit Menamdl. : Ut quisque primum lumen attigit vitæ. Dæmon adest vitæ administer integræ. Hesiodus: Dæmones esse bonos magni decreta Tonantis Custodes hominum in terris voluere. Boni igitur angeli, et hominum custodes olim dicti dæmones; sed tempore exsolevit appellatio, atque D in infaustam transiit, nempe pro spiritibus devolis externis ignibus. Philo Judæus lih. De gigantibus : Demonas quidemi philosophi alii, sacra oracula angelos vocare consueverunt, nomine ad na- turam accommodatiore usa. Idem tradit Euseb. lib. 1, Cp. De Morgus ipse Ma daurensis tractatum inscrip it De deo Socratis, non de damone vet dæmonio (quod fecere Xenophon et Plutarchus), quia daemonis indignitatem, atque jam tum inolescentem horrebat, ut in enm solerter animadvertit. D. August. lib. sui De cit., (45) Ψυχῆς πολιορκίας. Animæ obsilionem. Ε (44) Πάντα δὲ πρὸς ἕνα σκοπὸν τὸν νέον ἐμο (45) Σωφροσύνην ληστεύειν. Τhren. 111, 51 : (46) Ἐξ ἑορτῆς δαιμονικῆς. Per damonis festi
PG 85:131Ὁ τῷ νόμῳ σφαγεὺς, ὁ τὰς τικτούσας οὐκ ἐῶν εἶναι μητέρας, τὴν μὴ τεκοῦσαν συνεχώρει γενέσθαι μητέρα· καὶ βρέφος ἐσώζετο, κα νόμος ἐλύετο, παιδίου κρατεῖν οὐ δυνάμενος. Ὢ τῆ ἀποῤῥήτου καὶ θείας οὕτως οἰκονομίας Ἕτερος νομοθέτης φιλανθρωπίας κατ’ Αἰγυπτίων ἐτρέφετο. Φόβος ἔξω, καὶ δικαστήρια κατὰ τῆς φύσεως· καὶ ὁ τικτόμενος ἐκολάζετο, ἔγκλημα φέρων τὴν γέννησιν, ὅτι προῆλθε τῆς μήτρας τιμωρούμενος· καὶ νόμος Αἰγύπτιος κατὰ τοῦ νόμου τῆς φύσεως ἐστρατεύετο. Ἔνδον δὲ Μωϋσῆς ἐν ταῖς τῶν φοβούντων ἀγκάλαις ἐστρέφετο, τῷ παιδοκτόνῳ νόμῳ ζωὴν δεικνύων ἀντίπαλον· καὶ τὴν τοῦ Φαραὼ τυραννίδα πατῶν, ὑπὸ τῶν πατουμένων ἐστέργετο. Αὐξηθὲν δὲ τὸ βρέφος γίνεται πρὸς τὸ γένος αὐτόμολον, καὶ βασιλικῆς ἀξίας τὰς ἐλπίδας ἀποσειόμενον, τὴν ἐξ Ἀβραὰμ ἐπόθει συγγένειαν, καὶ ἀσεβοῦς πλούτου τὴν μετ’ εὐσεβείας πενίαν προτιμωτέραν ἐνόμιζε· καὶ οὔτε τροφῇ τὴν γνώμην μετέβαλλεν, οὔτε χρόνος τὸν τρόπον μετέστησεν· ἀλλὰ τῆς θείας ἦν ἐραστὴς θεραπείας, διδοὺς τῷ Παύλῳ περὶ αὐτοῦ μετ’ αὐτὸν ἀναφθέγγεσθαι· Μᾶλλον ἑλόμενος συγκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ, ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν .
Β ᾿Αλλὰ καὶ χεῖρας ἐπέβαλεν ώπλισμένας τοῖς πάθεσι. Παρῆν δὲ συναγωνιστής τοῦ γυναίου διάβολος, ὁ τῆς μοιχείας αγωνοθέτης, καὶ τῆς ἀκολασίας νυμφαγω γός· ἡγνόει δὲ ἄρα πρὸς ἀθλητὴν σωφροσύνης πα λαίων. Τῇ κρατούσῃ χειρὶ τὸν κρατούμενον χιτῶνα προσρίψας, τὰς ἀκολάστους διαδιδράσκει λαβὰς, ὅπλῳ τῇ φυγῇ πρὸς ἀριστείαν χρησάμενος· καὶ γίνεται τοῦ χιτῶνος προδότης, ἵνα φύλαξ γένηται σωφροσύ νης· καὶ τρέχει γυμνὸς ἀριστεὺς τὸν ὑπὲρ ἀρετῆς ἀγῶνα δραμών· καὶ γυμνοῦται χιτώνος, ἵνα μὴ γυμνωθῇ σωφροσύνης. Τῷ δὲ γυναίῳ συνηττηθεὶς ὁ στρατηγὸς τῆς ἀκολασίας (52) διάβολος, ἑτέρου πά λιν ὁπλίζεται, καὶ πρὸς θυμὸν μετασκευάζει τὸ φίλ τρον· καὶ χαλκεύει τὸν πόθον εἰς ὅπλον, καὶ γλώτταν ἐγείρει κατήγορον, καὶ χιτῶνῦσα δεικνα πιστεύεται. "Ω παραδόξου συκοφαντείας, καὶ ἀνοίας βαρβαρικής! Χιτῶνα φέρουσα τῶν χειρῶν τὸν κατήγορον (55), γλώττη κατηγορούσῃ πιστεύεται· καὶ τὸ δεσμωτή- ριον εἶχεν ὁ Ἰωσήφ, οἰκέτης ὁμοῦ καὶ δεσμώτης γενόμενος. ᾿Αλλὰ τοσούτοις περιστάσεως κύμασιν ὁ νέος ἀντλούμενος, τὴν ψυχὴν ἀνάλωτος ἔμεινεν. Οὐ γὰρ ἀφῆκε φωνήν δυσχερή, τὴν θείαν κηδεμονίαν καταμεμφόμενος· αὗται, λέγων, τῆς ἀρετῆς αἱ ἀμοιβαί; Οὗτος ὁ τῆς σωφροσύνης καρπός; Οὗτός μοι τῆς εἰς πατέρα θεραπείας μισθός ; Βασκανία, καὶ πρᾶσις, καὶ παρὰ βαρβάροις δουλεία ; καὶ οἶκος τὸ δεσμωτήριον, καὶ σιδήρῳ κατάδικος; Καὶ τῆς μοιχείας τὴν πράξιν νικήσαντες, τῇ τῆς μοιχείας τιμωρία τηρούμεθα ; Τούτων οὐδὲν διὰ γλώττης ἐφθέγγετο, ἀλλὰ πᾶσιν ὑπομονὴν ἀντιτάξας, εὐχα ρίστῳ γνώμῃ τοὺς κινδύνους ὑπέφερε· καὶ σιωπῶν κατεδικάζετο, τῷ δικαίῳ κριτῇ τὴν κρίσιν ταμιευό μενος, καὶ σιωπᾶν ἔπειθε γλῶτταν, ὀφθαλμοῖς ἀθαν νάτοις τὴν δίκην πιστεύσας. γ. Εἰ τοῦτο θαυμάζεις, ἀγαπητέ, τὸ μεῖζον ἐκε πλάγηθι. Ορα γὰρ τοῦ νέου μακροθυμίαν· ὅρα φιλοσοφίας ἑτέρας ακρότητα, ἵνα καὶ σὺ τὴν γνώμην μιμούμενος ἀρέσῃς τῷ κτίσαντι. Τοιαῦτα γὰρ πε- πονθὼς, οὐδὲ ῥήματι τους ἠδικηκότας ήμύνετο, οὐδὲ φωνὴν ἀφῆκε πικρὰν, κατὰ τῶν συμφοραῖς αὐτὸν περιβαλλόντων πικραῖς. Τοῖς γὰρ παρὰ τοῦ βασιλέως μὲν δεσμώταις ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ συνδιέτριβεν· οἷς λύσας τὸ τῶν ὀνείρων ἀμήχανον, διηγεῖσθαι τὰ καθ' ἑαυτὸν ἠναγκάζετο, καὶ τῶν οἰκείων δεσμῶν τὴν αἰ- τίαν ἐκτίθεσθαι. Καί φησιν· "Οτι κλοπῇ ἐκλάπην ἐκ τῆς ῾Εβραίων, καὶ ὧδε ἐποίησα οὐδέν. Ποία ἐπῳδή, τὸ ἐπί Τοῦτο δὲ λέ- νεται πρόχισμα, καὶ ἐπιμελώδημα, καὶ ἐπῴδημα, καὶ ἐπῳδή. ἐπιδάς ρον. περὶ ἀντιδόσεως· Ομοιον εργαζόμενος, ὥσπερ ἂν εἴ τις ἱεροσυλίας ἕτερον διώχων, αὐτὸς τὰ τῶν θεῶν ταῖν χεροῖν ἔχων φανείη· BASILII SELEUCIENSIS spurcalas aures medicabor ? quomodo tuorum ver- A borum abstergam inquinamenta? Talibus tempe- rantiæ amuletis usus, vir justus feræ libidini ar- denti persuasit nihil: illa contra manus in eum injecit armatas libidine. Præsto autem aderat mu- lierculæ amuleto diabolus, qui et adulterii munera- tor erat, et lasciviæ nymphagogus : ignorabat tamen utique se adversus temperantissimum athle‐ tam luctam suscepisse. Tenacibus manibus reten- tam permittens vestem, libidinis effugit ansas, fuga usus pro armis (et lioc fortitudinis !) tradit vestem, nt temperantiam teneat, strenuusque miles virtu- tis stadium nudus decurrit: denique nudatur veste, ne nudetur a temperantia. Luxuriæ vero dux dia- bolus una cum muliercula devictus alio rursus arma vertit, amorem in iram convertit, et ex im- pudenti desiderio procudit arma, linguamque accu- satricem suscitat, illa vestem ostentans fidem fa- cit. O inexspectatam maledicentiam! o insaniam barbaricam! Cum pallii, quo manus accusentur, sit gestatrix, linguæ accusanti creditur. Et in car- cere Josephus habetur, servus simul ac vinctus. Verum ductibus tantis circumstantibus juvenis exhaustus inconsumpto animo perdurat. Nec enim vocem jecit ægrescentis Dei sollicitudinem incu- sans : Iloc, dicens, pro virtute boslimentum ? lic animi ructus temperantis ? hæc curæ in patrem merces ? Invideri, venire, barbaris servire ? Pro domo carcer, etiam ferrata compede teneor? Nosne adulterio superiores ad pares cum moclis poenas servamur? Horum nibil effutiit, sed contra omnia patientiam objecit, gratoque animo pericula sus- tulit. Atque etiam tacens condemnabatur justo judici judicium reservans, et linguam silere docuit oculis immortalibus ultionem concredens. est, el obstupesce. Vide adolescentis magnanimita- tem, vide divinæ philosophiæ celsitudinem, ut hujus animi aemulus Conditori placeas. Quando talia per- pessus, ne verbo quidem injurias ultus est, neque in eos qui illum acerbissimis undique calamitatibus involvebant, vocem emisit acerbiorem. Con- versabatur enim in carcere cum regiis captivis, quibus cum inexplicabiles somniorum resolvisset C ambages, casus suos recensere cogebatur, et suo. D rum vinculorum causas exponere et ait : Quia furtim sublatus sum de terra llebræorum, et hic CL. DAUSQUEII NOTÆ. Glossa : precantatio, cum scilicet incantatio nem præcentione quis antevertit. Hic Josepho tem- perantia vicem præcantationis tanquam surdo verba comit lyus impudica. Etsi autem posterioris cujusdam cautionis rationem quandoque notel, ut volunt in Epodis Horatianis; tamen etiam quod prius accinitur, significare potest, quod Zacharias in idyllium primum Theocriti notavit : Idem innuunt Suidas, et Hesychius. Islas incentiones cum Gellio licet dicere. vocem Latio donavit Curculione : Nec strategus, nec tyrannus quisquam, nec agor [anonius, Nec demarchus, nec comarchus. Isocratis non illud absimile Perinde ayal ac si quis alterum incusans sa crilegii ipse res dearum manibus tenens in publicum prodeat. 3. Si hoc admiraris, mi dilecte, ecce quod majus (52) Ο στρατηγὸς τῆς ἀκολασίας. Plautus eam (53) Χιτώνα φέρουσα τῶν χειρῶν τὸν κατήγου
Ὀργὴ τοῦ βασιλέως ἐντεῦθεν, ὑπόσχεσιν ἔχουσα τὴν εὐσέβειαν. Ὁ δὲ Μωϋσῆς ἦν ἐν φυγῇ, μεταβαίνων ἀντὶ τρόπου τὸν τόπον. Ἐπιφαίνεται Θεὸς ἐν τῷ ὄρει ποιμαίνοντι. Συγχωρεῖ γὰρ αὐτῷ καὶ ποιμαίνειν Θεὸς, ἵνα ἐκ ποιμένος προβάτων, ποιμένα τοῦ Ἰσραὴλ ἀναδείξῃ· καὶ ποιμαντικὴν ἐν μικροῖς μελετήσαντι, τὴν τῶν ὁμοφύλων ἡγεμονίαν πιστεύσειεν. Ἐν τούτοις δὲ ὄντι Θεὸς ἐπιφαίνεται, ἆθλον τὴν ἀθέατον θέαν ὑπὲρ εὐσεβείας πόνων δωρούμενος· καὶ δείκνυσι πῦρ ἐπὶ βάτου φλεγόμενον, καὶ τὰ πυρὸς οὐκ ἐργαζόμενον· ἄνθος πυρὶ στεφανούμενον, καὶ φυτὸν εὐτελὲς φλογὸς ἀναπτομένης ἀντίπαλον. Καὶ φωνὴ φερομένη, τὸν Μωϋσέα κατ’ Αἰγυπτίων καθώπλισε, στρατηγικὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ διδοῦσα τὸ σύνθημα. Τούτοις παρορμισθεὶς ὁ Μωϋσῆς τὸν λαὸν ἐξῃτεῖτο· ἀντιπράττοντος δὲ πάλιν τοῦ Φαραὼ, θεηλάτοις Αἴγυπτος ἐτιτρώσκετο μάστιξιν. Ἐκεῖ ποταμὸς ῥάβδῳ τυπτόμενος ἐφοινίσσετο· ἐκεῖ βατράχων ἔνυδρα κατ’ Αἰγυπτίων στρατόπεδα· ἐξ ἀέρος ἀκρίδες νέφη τῇ πτήσει μιμούμεναι· πάλιν σκότος ἐπεκράτει τὸ φῶς, καὶ ἦν τῆς ἡμέρας ὁ χρόνος, νυκτὸς παρανάλωμα·
Β ᾿Αλλὰ καὶ χεῖρας ἐπέβαλεν ώπλισμένας τοῖς πάθεσι. Παρῆν δὲ συναγωνιστής τοῦ γυναίου διάβολος, ὁ τῆς μοιχείας αγωνοθέτης, καὶ τῆς ἀκολασίας νυμφαγω γός· ἡγνόει δὲ ἄρα πρὸς ἀθλητὴν σωφροσύνης πα λαίων. Τῇ κρατούσῃ χειρὶ τὸν κρατούμενον χιτῶνα προσρίψας, τὰς ἀκολάστους διαδιδράσκει λαβὰς, ὅπλῳ τῇ φυγῇ πρὸς ἀριστείαν χρησάμενος· καὶ γίνεται τοῦ χιτῶνος προδότης, ἵνα φύλαξ γένηται σωφροσύ νης· καὶ τρέχει γυμνὸς ἀριστεὺς τὸν ὑπὲρ ἀρετῆς ἀγῶνα δραμών· καὶ γυμνοῦται χιτώνος, ἵνα μὴ γυμνωθῇ σωφροσύνης. Τῷ δὲ γυναίῳ συνηττηθεὶς ὁ στρατηγὸς τῆς ἀκολασίας (52) διάβολος, ἑτέρου πά λιν ὁπλίζεται, καὶ πρὸς θυμὸν μετασκευάζει τὸ φίλ τρον· καὶ χαλκεύει τὸν πόθον εἰς ὅπλον, καὶ γλώτταν ἐγείρει κατήγορον, καὶ χιτῶνῦσα δεικνα πιστεύεται. "Ω παραδόξου συκοφαντείας, καὶ ἀνοίας βαρβαρικής! Χιτῶνα φέρουσα τῶν χειρῶν τὸν κατήγορον (55), γλώττη κατηγορούσῃ πιστεύεται· καὶ τὸ δεσμωτή- ριον εἶχεν ὁ Ἰωσήφ, οἰκέτης ὁμοῦ καὶ δεσμώτης γενόμενος. ᾿Αλλὰ τοσούτοις περιστάσεως κύμασιν ὁ νέος ἀντλούμενος, τὴν ψυχὴν ἀνάλωτος ἔμεινεν. Οὐ γὰρ ἀφῆκε φωνήν δυσχερή, τὴν θείαν κηδεμονίαν καταμεμφόμενος· αὗται, λέγων, τῆς ἀρετῆς αἱ ἀμοιβαί; Οὗτος ὁ τῆς σωφροσύνης καρπός; Οὗτός μοι τῆς εἰς πατέρα θεραπείας μισθός ; Βασκανία, καὶ πρᾶσις, καὶ παρὰ βαρβάροις δουλεία ; καὶ οἶκος τὸ δεσμωτήριον, καὶ σιδήρῳ κατάδικος; Καὶ τῆς μοιχείας τὴν πράξιν νικήσαντες, τῇ τῆς μοιχείας τιμωρία τηρούμεθα ; Τούτων οὐδὲν διὰ γλώττης ἐφθέγγετο, ἀλλὰ πᾶσιν ὑπομονὴν ἀντιτάξας, εὐχα ρίστῳ γνώμῃ τοὺς κινδύνους ὑπέφερε· καὶ σιωπῶν κατεδικάζετο, τῷ δικαίῳ κριτῇ τὴν κρίσιν ταμιευό μενος, καὶ σιωπᾶν ἔπειθε γλῶτταν, ὀφθαλμοῖς ἀθαν νάτοις τὴν δίκην πιστεύσας. γ. Εἰ τοῦτο θαυμάζεις, ἀγαπητέ, τὸ μεῖζον ἐκε πλάγηθι. Ορα γὰρ τοῦ νέου μακροθυμίαν· ὅρα φιλοσοφίας ἑτέρας ακρότητα, ἵνα καὶ σὺ τὴν γνώμην μιμούμενος ἀρέσῃς τῷ κτίσαντι. Τοιαῦτα γὰρ πε- πονθὼς, οὐδὲ ῥήματι τους ἠδικηκότας ήμύνετο, οὐδὲ φωνὴν ἀφῆκε πικρὰν, κατὰ τῶν συμφοραῖς αὐτὸν περιβαλλόντων πικραῖς. Τοῖς γὰρ παρὰ τοῦ βασιλέως μὲν δεσμώταις ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ συνδιέτριβεν· οἷς λύσας τὸ τῶν ὀνείρων ἀμήχανον, διηγεῖσθαι τὰ καθ' ἑαυτὸν ἠναγκάζετο, καὶ τῶν οἰκείων δεσμῶν τὴν αἰ- τίαν ἐκτίθεσθαι. Καί φησιν· "Οτι κλοπῇ ἐκλάπην ἐκ τῆς ῾Εβραίων, καὶ ὧδε ἐποίησα οὐδέν. Ποία ἐπῳδή, τὸ ἐπί Τοῦτο δὲ λέ- νεται πρόχισμα, καὶ ἐπιμελώδημα, καὶ ἐπῴδημα, καὶ ἐπῳδή. ἐπιδάς ρον. περὶ ἀντιδόσεως· Ομοιον εργαζόμενος, ὥσπερ ἂν εἴ τις ἱεροσυλίας ἕτερον διώχων, αὐτὸς τὰ τῶν θεῶν ταῖν χεροῖν ἔχων φανείη· BASILII SELEUCIENSIS spurcalas aures medicabor ? quomodo tuorum ver- A borum abstergam inquinamenta? Talibus tempe- rantiæ amuletis usus, vir justus feræ libidini ar- denti persuasit nihil: illa contra manus in eum injecit armatas libidine. Præsto autem aderat mu- lierculæ amuleto diabolus, qui et adulterii munera- tor erat, et lasciviæ nymphagogus : ignorabat tamen utique se adversus temperantissimum athle‐ tam luctam suscepisse. Tenacibus manibus reten- tam permittens vestem, libidinis effugit ansas, fuga usus pro armis (et lioc fortitudinis !) tradit vestem, nt temperantiam teneat, strenuusque miles virtu- tis stadium nudus decurrit: denique nudatur veste, ne nudetur a temperantia. Luxuriæ vero dux dia- bolus una cum muliercula devictus alio rursus arma vertit, amorem in iram convertit, et ex im- pudenti desiderio procudit arma, linguamque accu- satricem suscitat, illa vestem ostentans fidem fa- cit. O inexspectatam maledicentiam! o insaniam barbaricam! Cum pallii, quo manus accusentur, sit gestatrix, linguæ accusanti creditur. Et in car- cere Josephus habetur, servus simul ac vinctus. Verum ductibus tantis circumstantibus juvenis exhaustus inconsumpto animo perdurat. Nec enim vocem jecit ægrescentis Dei sollicitudinem incu- sans : Iloc, dicens, pro virtute boslimentum ? lic animi ructus temperantis ? hæc curæ in patrem merces ? Invideri, venire, barbaris servire ? Pro domo carcer, etiam ferrata compede teneor? Nosne adulterio superiores ad pares cum moclis poenas servamur? Horum nibil effutiit, sed contra omnia patientiam objecit, gratoque animo pericula sus- tulit. Atque etiam tacens condemnabatur justo judici judicium reservans, et linguam silere docuit oculis immortalibus ultionem concredens. est, el obstupesce. Vide adolescentis magnanimita- tem, vide divinæ philosophiæ celsitudinem, ut hujus animi aemulus Conditori placeas. Quando talia per- pessus, ne verbo quidem injurias ultus est, neque in eos qui illum acerbissimis undique calamitatibus involvebant, vocem emisit acerbiorem. Con- versabatur enim in carcere cum regiis captivis, quibus cum inexplicabiles somniorum resolvisset C ambages, casus suos recensere cogebatur, et suo. D rum vinculorum causas exponere et ait : Quia furtim sublatus sum de terra llebræorum, et hic CL. DAUSQUEII NOTÆ. Glossa : precantatio, cum scilicet incantatio nem præcentione quis antevertit. Hic Josepho tem- perantia vicem præcantationis tanquam surdo verba comit lyus impudica. Etsi autem posterioris cujusdam cautionis rationem quandoque notel, ut volunt in Epodis Horatianis; tamen etiam quod prius accinitur, significare potest, quod Zacharias in idyllium primum Theocriti notavit : Idem innuunt Suidas, et Hesychius. Islas incentiones cum Gellio licet dicere. vocem Latio donavit Curculione : Nec strategus, nec tyrannus quisquam, nec agor [anonius, Nec demarchus, nec comarchus. Isocratis non illud absimile Perinde ayal ac si quis alterum incusans sa crilegii ipse res dearum manibus tenens in publicum prodeat. 3. Si hoc admiraris, mi dilecte, ecce quod majus (52) Ο στρατηγὸς τῆς ἀκολασίας. Plautus eam (53) Χιτώνα φέρουσα τῶν χειρῶν τὸν κατήγου
PG 85:133ἐκεῖ χάλαζα τῷ πυρὶ συνεφράττετο, καὶ παρὰ φύσιν ὡμονόει τὰ τῇ φύσει μαχόμενα, τὸν τῆς φύσεως πόλεμον κατ’ Αἰγυπτίων μετάγοντα· ἐκεῖ θάνατος τῶν πρωτοτόκων τῶν πρωτευόντων ὠδίνων κατεβόσκετο, καὶ τῶν τόκων ἡ τάξις θανάτου κλῆσις ἐγίνετο. Καὶ τῶν μαστίγων ὁ δρόμος ἐφέρετο ἕως ἡ θάλαττα, πληγεῖσα τῇ ῥάβδῳ, τοῖς μὲν ὁδὸς, τοῖς δὲ τάφος ἐγίνετο· καὶ πέλαγος τοῖς μὲν ἐξ Ἀβραὰμ πρὸς ἤπειρον μετεπήγνυτο, τοὺς δὲ τοῖς κύμασιν ἐσαγήνευσε· τὸ πλεόμενον ἐπεζεύετο, καὶ πόδες ἀνθρώπων κεκονισμένοι τὸν βυθὸν ἐσταδίευον. Οὕτως ἀντιπράττοντας φέρειν μὲν οἶδε διὰ μακροθυμίαν Θεὸς, τῇ τῆς τιμωρίας ὑπερθέσει προθεσμίαν διδοὺς εἰς μετάγνωσιν· ὁρῶν δὲ πρὸς τὸ τῆς φιλανθρωπίας οὐχ ὑπείκοντας φάρμακον, πρὸς δικαστὴν τὸν ἰατρὸν μεταβάλλει, καὶ σωφρονίζει κολάσεσι τοὺς τὰς συμβουλὰς ἀτιμάσαντας. γ. Αἰγυπτίους μὲν οὖν οὕτω κολάζει Θεός. Μωϋσῆς δὲ, τοῦ λαοῦ παιδευτὴς καταστὰς, τὸ τῆς θεογνωσίας παραδίδωσι μάθημα. Ἐβούλετο γὰρ ἐξελθόντας Αἰγύπτου, μηδὲν ἐπάγεσθαι τῆς Αἰγυπτιακῆς ἀσεβείας ἐφόδιον. Οὗτος γίνεται τῶν τῆς κτίσεως ἀποῤῥήτων συγγραφεὺς, ὁ τοῦ κόσμου τὴν ποίησιν, βιβλίον ἀπεργασάμενος·
γλώττα πρὸς ἀξίαν τοὺς λόγους ὑμνήσειεν; Ο καὶ ἡ μέχρι λόγου πρὸς πολεμοῦντας φιλάνθρωπος, οὐ τοῦ φθόνου μνησθεὶς, οὐ τῆς ἀδελφικῆς κατηγορήσας ὠμότητος, οὐ τὴν πρᾶσιν διηγησάμενος, οὐ τοῦ φθόνου τὴν μελέτην (54) ἐκθέμενος, οὐ τῆς γυναικὸς τὸν ἀκόλαστον ἔρωτα, οὐ τὴν ἑαυτοῦ σωφροσύνην, οὐ τὴν ἐκείνης ἐπήρειαν. Ο γλῶττα τοῦ Δαυΐδ ἐν φυλακῇ μελετώσα τοῦτο· Κύριε ὁ Θεός μου, εἰ ἐποίησα τοῦτο, εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδι δοῦσί μοι κακά! Ἀλλὰ γὰρ οὕτω διὰ πασῶν ὁδεύ- σας τῶν ἀρετῶν, καὶ καθάπερ ἐν πυρὶ, τοῖς πειρα- σμοῖς χωνευθείς, καὶ φανεὶς ἀθλητὴς δοκιμώτατος, ἆθλον ἀρετῆς τὴν βασιλείαν κομίζεται· διαδέχεται θρόνος τὸ δεσμωτήριον, καὶ γίνεται τῆς Αἰγύπτου δεσπότης, ὁ τῆς μοιχαλίδας δεσμώτης· φύλαξ εὐθη- νίας καὶ λιμοῦ κυβερνήτης. Αδελφικοῦ γὰρ φθόνου Β γίνεται δήμιος καὶ δικαστής· καὶ φέρει τροφής οι κέτας (55), τοὺς τῇ πράσει τραφέντας· καὶ τῶν ὀνείρων ὀρθοῦνται τὰ δράγματα. Λαβὼν τοίνυν τὴν τοῦ ἀμύνασθαι δύναμιν, εἴδωμεν οἷος ἐγένετο. Αρα μὴ τοὺς λάμποντας τῆς ἀρετῆς χαρακτήρας ἡμαύ ρωτε ; "Αρα μὴ γέγονεν ἡ τῆς ἀξίας ὑπόθεσις, κατ- ορθωμάτων ὑπόπτωσίς τε καὶ ὑφαίρεσις; Οὐδα μῶς. Λαβὼν γὰρ ὑπὸ χεῖρα τοὺς ἀδικήσαντας, καὶ κολάζειν οὐκ ἀδελφοὺς, ἀλλὰ πολεμίους δυνάμενος, τί ποιεῖ ; Ὅρα παράδοξον ἐκδικήσεως τρόπον. Φθό νον, καὶ πρᾶτιν, καὶ θηριώδη μανίαν, διὰ φιλανθρω πίας ἀμύνεται, παίζει τὸν φόβον, καὶ ἀπειλὴν δρα- ματουργεί, καὶ ὀργὴν ὑποκρίνεται. Οὐκ ἐνεγκὼν δὲ οὐδὲ τοῦ θυμοῦ τὴν ὑπόκρισιν, δάκρυσιν ἀληθινοῖς τὸ πρᾶγμα διέλυσεν· καὶ τῷ πόθῳ νικηθεὶς ἐξαγ γέλλει τὰ πλάσματα· ἀπολογίαν ὑπὲρ τῶν ἀδικη- σάντων, ὁ ἀδικούμενος ζητεῖ· καὶ τὴν ψυχὴν ἐκκα- λύψας, ειλικρινῶς τοὺς ἀδελφοὺς περιπτύσσεται · καὶ χείλεσι γνησίοις ἀσπάζεται (56) τοὺς ἀνηλεώς τοῖς ὁδοῦσι σπαράξαντας. δ. Εχεις τοῦ Ἰωσὴφ τὴν ζωὴν, ἀρετῆς παντοίας διδάσκαλον· εἶδες πατρικοῦ γήρως θεραπευτήν, προ- στάγματι θείοις ἀκόλουθον· ἀγαπῶντα μισοῦντας· τῆς Νέας Διαθήκης τὸ πολίτευμα προσφωνοῦντα· ἥμε- ρον πωλούμενον, καὶ ὑπομένοντα δουλεύοντα, καὶ μὴ τὴν ἐλευθερίαν ὑποτιθέμενον· ὀφθαλμοῖς δεσποίνης βαλλόμενον, καὶ τῷ σωφροσύνης πόθῳ νικώντα πόθον ἀκόλαστον· συκοφαντούμενον καὶ σιωπῶντα· ἐν ἐξουσίαις φιλάνθρωπον, καὶ ἐν δυνάμει πραότατον, μιμητὴν τῆς θείας ἀγαθότητος· ὧν γένοιτο μαθητάς γενομένους, τῶν ἐπουρανίων ἀγαθῶν ἀξιωθῆναι, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. * ἱκέτας. Καὶ τῶν ὀνείρων ὀρθοῦται δράσ γματα. Εt ἱκέτας. Γνήσιος, γενήσω, γενήσιος, ὡς θαυμάζω θαυμάσιος, καὶ κατὰ συγκοπήν γνήσιος, ὁ ἐκ τῆς αὐτῆς γεννη θεὶς, καὶ μὴ νόθος. Γνήσιοι δὲ κατὰ Ῥωμαίων γλῶτταν οἱ Γερ μανοὶ ἑρμηνεύονται· ORATIO VIII. innocens sum ^. Quae lingua pro dignitate eam di- Gen. x1, 15. 66. Psal. vi, 5. - laudet orationem? Qui verborum quoque humani- tate cum inimicis usus est, non invidentiæ recor- datus, non fraternam incusans crudelitatem, non venditionem recensens, non invidiæ meditationem exponens, non mulieris immoderatum amoreni, non suam temperantiam, non illius importunitatem : Davidis lingua, quæ boc in carcere meditabaris : Domine Deus meus, si feci istud, si reddidi relri- buentibus mihi mala s! Sic sic ille per omnes vir- tutum gradus pedem promovens, ac velut inter ignes teutationibus colliquefactus, et probissinias athleta exsistens, præmium virtutis regiam tulit dignitatem. Carcerein thronus excipit, et fit Æ- gypti dominus adulterae captivus, annonae custos, et moderator in fame. Nam iuvidentia fraterna penes eum potestas et judicium, fertque convictus domestici socios, sui nundinatione prius altos, et oblati per quietem manipuli eriguntur. Accepta igitur ulciscendi potestate videamus, qualis fuerit. An tunc, qui exsplendescebat, virtutis characteret: obscuravit? Non ex dignitatis occasione præclare factorum labes, et ruina subsecuta est? Nequaquam. Cum enim in manibus baberet homines injurios, et punire non fratres, sed hostes potuisset, quid agit? Vide inusitatam ultionis formam. Invidiam, venditionem, belluinamque immanitatem humani- tatis obsequiis ulciscitur, terriculamentis ludicris utitur, minas quasi in scena consequitur, iras hi- strionice repræsentat. Sed nec ipsam iracundiæ simulationem sustinens lacrymis non fictis actum solvit, et suorum desiderio victus evulgat quæ fingebat. Injuriarum defensionem qui eas patieba- tur, quærit : et affectum animi expromens sincere fratres amplectitur, germanisque labiis eos oscula- tur, qui dentibus inclementer ipsum laceraverant. eruditricem. Vidisti patriæ senectæ cultorem divi- nis præceptionibus inhærentem, osores amantem, novi Testamenti conservationem enuntiautem, mansuetum mancipium, et perpetientem servitutis sine dispendio libertatis, ictum heræ oculis, et amore temperantiæ superantem impotentes amo- res, calumniis petitum, et consilenteun, in poteslale D humanissimum, et in dominatu mitissimum divin bonitatis imitatorem. Qua imbutos disciplina uti- nam nos supercolestibus bonis digni simus in Christo Jesu Domino nostro, cui honor et pole- stas in saecula! Amen. C CL. DAUSQUE|| sequeris, aliter interpretari non potes. At longe me. lior faciliorque sententia, si dicas Susti- net alimenta suppliciter rogantes. Eam sententiain lirm, subjectis : Slabant siquidem, et erigebantur, quos per quietem manipulos Josephus viderat, cnim ipse in ihrono consistens procedentes in genua fratres NOTÆ. conspiciebat. hic alibi scribitur collecta est ex Etymologo et Eustathio. Ille sic: Eustattrius in Dionysiuni Alexan- drinum : Gnesii Romanorum lingua di cuntur Germani. 4. Habes Josephi vitam 50 omnigenae virtutis (54) Τοῦ φθόνου την μελέτην. Rescripsi φόνου. (55) Φέρει τροφῆς οἰκέτας. Si lectionem hanc (56) Χείλεσι γνησίοις ἀσπάζεται. Interpretatio
ὁ τὴν πολυπλάνητον στήσας ἀσέβειαν διὰ τῆς κοσμοποιί̈ας ὁδεύουσαν· ὁ λύσας κατηγορίαν τῆς κτίσεως· ὁ πρῶτος ἐμβοήσας ἀνθρώποις Θεὸν εἶναι τοῦ παντὸς ποιητὴν, καὶ πείσας μὴ μεταφέρειν ἀπὸ τοῦ κτίσαντος, πρὸς τὰ κτισθέντα τὸ σέβας· ὁ διδάξας μὴ προσκυνεῖν τὸν ὁμόδουλον, εἰπών· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν . Εἰ θαυμάζεις, ἀγαπητὲ, τὰ κτισθέντα, προσκύνει τὸν ἐργασάμενον· εἰ χαίρεις τοῖς κτίσμασι, μὴ ἀτιμάσῃς τὸν κτίσαντα, μηδὲ τοῦ δημιουργοῦ δόξαν τοῖς γεγονόσι περίβαλλε. Ἀρνεῖται γὰρ τὸ τοῦ κτίσαντος ἡ κτίσις ὑποδέχεσθαι σέβας· φοβεῖται τὴν τιμὴν ὡς ἀπωλείας ὑπόθεσιν· προσκυνεῖν πέφυκεν, οὐ προσκυνεῖσθαι μεμάθηκε. Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· Κύριος ὁ Θεός σου, Κύριος εἷς ἐστι . Πρόῤῥιζος εἰδωλολατρείας ἀναίρεσις· πολυπλανήτου δουλείας ἐλευθερία· πρὸς ποικίλας δαιμόνων θεραπείας τὴν ψυχὴν ἐῤῥιμμένην ἀνίστησι. Τί γὰρ τῶν τῆς κτίσεως μερῶν ὑπῆρχε τοῖς ἀνθρώποις ἀθρήσκευτον; Οἵ γε ἄχρις ἑρπετῶν, καὶ κτηνῶν, τὸ τοῦ κτίσαντος κατεβίβασαν σέβας, καὶ φύσις ἄλογος ὑπὸ τῶν λογικῶν ἐθρησκεύετο. Παρ’ Αἰγυπτίοις δὲ τὸ πάθος εἶχεν ἐπίτασιν.
γλώττα πρὸς ἀξίαν τοὺς λόγους ὑμνήσειεν; Ο καὶ ἡ μέχρι λόγου πρὸς πολεμοῦντας φιλάνθρωπος, οὐ τοῦ φθόνου μνησθεὶς, οὐ τῆς ἀδελφικῆς κατηγορήσας ὠμότητος, οὐ τὴν πρᾶσιν διηγησάμενος, οὐ τοῦ φθόνου τὴν μελέτην (54) ἐκθέμενος, οὐ τῆς γυναικὸς τὸν ἀκόλαστον ἔρωτα, οὐ τὴν ἑαυτοῦ σωφροσύνην, οὐ τὴν ἐκείνης ἐπήρειαν. Ο γλῶττα τοῦ Δαυΐδ ἐν φυλακῇ μελετώσα τοῦτο· Κύριε ὁ Θεός μου, εἰ ἐποίησα τοῦτο, εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδι δοῦσί μοι κακά! Ἀλλὰ γὰρ οὕτω διὰ πασῶν ὁδεύ- σας τῶν ἀρετῶν, καὶ καθάπερ ἐν πυρὶ, τοῖς πειρα- σμοῖς χωνευθείς, καὶ φανεὶς ἀθλητὴς δοκιμώτατος, ἆθλον ἀρετῆς τὴν βασιλείαν κομίζεται· διαδέχεται θρόνος τὸ δεσμωτήριον, καὶ γίνεται τῆς Αἰγύπτου δεσπότης, ὁ τῆς μοιχαλίδας δεσμώτης· φύλαξ εὐθη- νίας καὶ λιμοῦ κυβερνήτης. Αδελφικοῦ γὰρ φθόνου Β γίνεται δήμιος καὶ δικαστής· καὶ φέρει τροφής οι κέτας (55), τοὺς τῇ πράσει τραφέντας· καὶ τῶν ὀνείρων ὀρθοῦνται τὰ δράγματα. Λαβὼν τοίνυν τὴν τοῦ ἀμύνασθαι δύναμιν, εἴδωμεν οἷος ἐγένετο. Αρα μὴ τοὺς λάμποντας τῆς ἀρετῆς χαρακτήρας ἡμαύ ρωτε ; "Αρα μὴ γέγονεν ἡ τῆς ἀξίας ὑπόθεσις, κατ- ορθωμάτων ὑπόπτωσίς τε καὶ ὑφαίρεσις; Οὐδα μῶς. Λαβὼν γὰρ ὑπὸ χεῖρα τοὺς ἀδικήσαντας, καὶ κολάζειν οὐκ ἀδελφοὺς, ἀλλὰ πολεμίους δυνάμενος, τί ποιεῖ ; Ὅρα παράδοξον ἐκδικήσεως τρόπον. Φθό νον, καὶ πρᾶτιν, καὶ θηριώδη μανίαν, διὰ φιλανθρω πίας ἀμύνεται, παίζει τὸν φόβον, καὶ ἀπειλὴν δρα- ματουργεί, καὶ ὀργὴν ὑποκρίνεται. Οὐκ ἐνεγκὼν δὲ οὐδὲ τοῦ θυμοῦ τὴν ὑπόκρισιν, δάκρυσιν ἀληθινοῖς τὸ πρᾶγμα διέλυσεν· καὶ τῷ πόθῳ νικηθεὶς ἐξαγ γέλλει τὰ πλάσματα· ἀπολογίαν ὑπὲρ τῶν ἀδικη- σάντων, ὁ ἀδικούμενος ζητεῖ· καὶ τὴν ψυχὴν ἐκκα- λύψας, ειλικρινῶς τοὺς ἀδελφοὺς περιπτύσσεται · καὶ χείλεσι γνησίοις ἀσπάζεται (56) τοὺς ἀνηλεώς τοῖς ὁδοῦσι σπαράξαντας. δ. Εχεις τοῦ Ἰωσὴφ τὴν ζωὴν, ἀρετῆς παντοίας διδάσκαλον· εἶδες πατρικοῦ γήρως θεραπευτήν, προ- στάγματι θείοις ἀκόλουθον· ἀγαπῶντα μισοῦντας· τῆς Νέας Διαθήκης τὸ πολίτευμα προσφωνοῦντα· ἥμε- ρον πωλούμενον, καὶ ὑπομένοντα δουλεύοντα, καὶ μὴ τὴν ἐλευθερίαν ὑποτιθέμενον· ὀφθαλμοῖς δεσποίνης βαλλόμενον, καὶ τῷ σωφροσύνης πόθῳ νικώντα πόθον ἀκόλαστον· συκοφαντούμενον καὶ σιωπῶντα· ἐν ἐξουσίαις φιλάνθρωπον, καὶ ἐν δυνάμει πραότατον, μιμητὴν τῆς θείας ἀγαθότητος· ὧν γένοιτο μαθητάς γενομένους, τῶν ἐπουρανίων ἀγαθῶν ἀξιωθῆναι, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. * ἱκέτας. Καὶ τῶν ὀνείρων ὀρθοῦται δράσ γματα. Εt ἱκέτας. Γνήσιος, γενήσω, γενήσιος, ὡς θαυμάζω θαυμάσιος, καὶ κατὰ συγκοπήν γνήσιος, ὁ ἐκ τῆς αὐτῆς γεννη θεὶς, καὶ μὴ νόθος. Γνήσιοι δὲ κατὰ Ῥωμαίων γλῶτταν οἱ Γερ μανοὶ ἑρμηνεύονται· ORATIO VIII. innocens sum ^. Quae lingua pro dignitate eam di- Gen. x1, 15. 66. Psal. vi, 5. - laudet orationem? Qui verborum quoque humani- tate cum inimicis usus est, non invidentiæ recor- datus, non fraternam incusans crudelitatem, non venditionem recensens, non invidiæ meditationem exponens, non mulieris immoderatum amoreni, non suam temperantiam, non illius importunitatem : Davidis lingua, quæ boc in carcere meditabaris : Domine Deus meus, si feci istud, si reddidi relri- buentibus mihi mala s! Sic sic ille per omnes vir- tutum gradus pedem promovens, ac velut inter ignes teutationibus colliquefactus, et probissinias athleta exsistens, præmium virtutis regiam tulit dignitatem. Carcerein thronus excipit, et fit Æ- gypti dominus adulterae captivus, annonae custos, et moderator in fame. Nam iuvidentia fraterna penes eum potestas et judicium, fertque convictus domestici socios, sui nundinatione prius altos, et oblati per quietem manipuli eriguntur. Accepta igitur ulciscendi potestate videamus, qualis fuerit. An tunc, qui exsplendescebat, virtutis characteret: obscuravit? Non ex dignitatis occasione præclare factorum labes, et ruina subsecuta est? Nequaquam. Cum enim in manibus baberet homines injurios, et punire non fratres, sed hostes potuisset, quid agit? Vide inusitatam ultionis formam. Invidiam, venditionem, belluinamque immanitatem humani- tatis obsequiis ulciscitur, terriculamentis ludicris utitur, minas quasi in scena consequitur, iras hi- strionice repræsentat. Sed nec ipsam iracundiæ simulationem sustinens lacrymis non fictis actum solvit, et suorum desiderio victus evulgat quæ fingebat. Injuriarum defensionem qui eas patieba- tur, quærit : et affectum animi expromens sincere fratres amplectitur, germanisque labiis eos oscula- tur, qui dentibus inclementer ipsum laceraverant. eruditricem. Vidisti patriæ senectæ cultorem divi- nis præceptionibus inhærentem, osores amantem, novi Testamenti conservationem enuntiautem, mansuetum mancipium, et perpetientem servitutis sine dispendio libertatis, ictum heræ oculis, et amore temperantiæ superantem impotentes amo- res, calumniis petitum, et consilenteun, in poteslale D humanissimum, et in dominatu mitissimum divin bonitatis imitatorem. Qua imbutos disciplina uti- nam nos supercolestibus bonis digni simus in Christo Jesu Domino nostro, cui honor et pole- stas in saecula! Amen. C CL. DAUSQUE|| sequeris, aliter interpretari non potes. At longe me. lior faciliorque sententia, si dicas Susti- net alimenta suppliciter rogantes. Eam sententiain lirm, subjectis : Slabant siquidem, et erigebantur, quos per quietem manipulos Josephus viderat, cnim ipse in ihrono consistens procedentes in genua fratres NOTÆ. conspiciebat. hic alibi scribitur collecta est ex Etymologo et Eustathio. Ille sic: Eustattrius in Dionysiuni Alexan- drinum : Gnesii Romanorum lingua di cuntur Germani. 4. Habes Josephi vitam 50 omnigenae virtutis (54) Τοῦ φθόνου την μελέτην. Rescripsi φόνου. (55) Φέρει τροφῆς οἰκέτας. Si lectionem hanc (56) Χείλεσι γνησίοις ἀσπάζεται. Interpretatio
PG 85:135Οὐκ ἠρκοῦντο γὰρ τοῖς ἠπειρώταις, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοῦ ὕδατος θεοὺς ἐδανείζοντο· καὶ πάντα Θεὸς παρ’ ἐκείνοις. Ταύτην καὶ παρ’ Ἑβραίοις τὴν νόσον ὁρῶν ὁ Μωϋσῆς ἠμφωλεύουσαν, ἐκμοχλεύων τὸ πάθος ἐβόα· Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστιν . Οὔπω γὰρ τὴν Τριάδα κηρύττειν καιρὸς, οὔπω τὰς ὑποστάσεις κηρύττειν ἠδύνατο, ἔτι γάλακτι τρέφει θεογνωσίας τοὺς νηπιώδεις τὴν ἔννοιαν· ἠρκέσθη μόνῃ τῇ τῆς θεογνωσίας διδασκαλίᾳ, μίαν αὐτοῖς φύσιν ὑπαγορεύων εἶναι θεότητος, ἵνα δῆμον ὅλον θεῶν τῆς ψυχῆς ἐξορίσῃ. Ἤρκει γὰρ τοῖς ἐκ τοιαύτης πλάνης ἀποσπωμένοις τὰ πρῶτα τῆς θεογνωσίας μαθήματα. Διὰ τοῦτο διδάξας τὴν μονάδα τῆς φύσεως, τὴν τριάδα τῶν ὑποστάσεων διδάσκειν κατὰ καιρὸν ὑπερέθετο· τὸ γὰρ τῆς ψυχῆς δυσπαθὲς, ἐπισφαλὲς πρὸς ἐπίγνωσιν. Φοβεῖται γὰρ μὴ, τριάδα διδάσκων θεότητος, πολλούς τινας θεοὺς παρ’ Ἰουδαίοις κηρύττειν νομίζηται. Αἰνίγμασι δὲ μόνοις τέως χειραγωγεῖ τοὺς ἀκούοντας, καὶ μικρὸν τὸν αὐγῆς ἐπανοίγων ἐπαύετο.
Καθάπερ οἱ τοὺς ἄρτι τοῦ νοσεῖν ὀφθαλμοὺς παυσαμένους, πρὸς τὸ φέγγος γυμνάζοντες, τοῦ μὲν ἡλίου τὰς ἀκτῖνας τοῖς πεπονθόσιν ἀποτειχίζουσι, διά τινος δὲ παραπετάσματος τοὺς ὀφθαλμοὺς τῷ φωτὶ ἀποκναίουσι, τοῦτο ποιῶν ὁ μακάριος Μωϋσῆς, καὶ τυφλώττοντα τῷ τῆς εἰδωλολατρείας πάθει τὸν λαὸν διὰ θεογνωσίας ἰώμενος, οὔπω θαῤῥεῖ τὴν ἅπασαν τῆς γνώσεως αὐγὴν ἐκπετάσαι· ἀμυδροῖς δὲ φθέγγεσι τοῖς αἰνίγμασι χρώμενος, ὑπανοίγει τῆς τριάδος τὸ φῶς. Τί γάρ φησι; Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστιν . Ἕνα μηνύει, καὶ τρίτον ἐπονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τριπλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρηται. Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστι . μονονουχὶ λέγων· εἷς τὴν οὐσίαν, ἀλλ’ ἐν τρισὶν ὑποστάσεσι. Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ’ ὁμοίωσιν . Τῇ τῆς φωνῆς προφορᾷ τὰς ὑποστάσεις αἰνίττεται. Καὶ πάλιν· Δεῦτε καταβάντες συγχέωμεν αὐτῶν τὰς γλώσσας . Καὶ πολλαχοῦ τῆς θείας Γραφῆς τοὺς τοιούτους διασπείρει σπινθῆρας, οὔπω μὲν τοῖς ἀσθενέσιν ὀφθαλμοῖς ἐξαπλώσας τὸ φέγγος· τοῖς δὲ τελείοις τῆς στερεᾶς τροφῆς ταμιευόμενος τὴν ἀπόλαυσιν.
PG 85:137Καὶ μὴ θαυμάσῃς ὁρῶν Ἰουδαῖον ἐναπομένοντα τῇ πολυετεῖ νηπιότητι· ὁπότε μετὰ Μωσέα, καὶ προφήτας, μετὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, μετὰ τὴν τῶν μυστηρίων ἐπίγνωσιν, αἱρετικῶν στίφος τῷ κτίσαντι μάχεται, τὸν Δημιουργὸν ὑπουργὸν ὀνομάζοντες, καὶ δοῦλον τὸν Δεσπότην προσαγορεύοντες. Ἕτεροι δὲ τὸν πρὸς τὸ Πνεῦμα πόλεμον ἀνεδέξαντο, καὶ φέρουσιν ὄνομα τῆς μάχης τὸ σύμβολον· ἕτεροι γίνεσθαι Θεὸν ἐφαντάσθησαν ἄνθρωπον, δι’ ἑτέρας ὁδοῦ πρὸς κτίσματος φύσιν τὸν Κτίστην κατάγοντες, τὴν τῆς σαρκὸς λῆψιν, γένεσιν τοῦ λαβόντος ὑπολαμβάνοντες, καὶ πάθεσιν ἀνθρωπίνοις τὴν ἀπαθῆ καταδικάζοντες. Ἀλλ’ ἡμεῖς τὴν τοῦ μακαρίου Παύλου σαφῶς πρὸς αὐτοὺς ἀναβοῶμεν φωνήν· Ὃς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο, τὸ εἶναι ἶσα Θεῷ, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσε μορφὴν δούλου λαβών. Λαβὼν δι’ ἡμῶν, οὐ γενόμενος καθ’ ἡμᾶς. Μεμένηκε γὰρ ὃ ἦν, λαβὼν ὃ οὐκ ἦν· τοῦ Εὐαγγελίου λέγοντος· Καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο . Δηλονότι, ὃ οὐκ ἦν ἐγένετο, μείνας ὅπερ ἦν. Καὶ οὕτω δογματίζεται τοῖς θεοφόροις κατὰ τὸν εἰπόντα προφήτην· Σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ, καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν . Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
ἐὰν μὲν ᾗ ἄῤῥεν, εἰς τὸν ποταμὸν ῥίψατε αὐτὸ ἐὰν δὲ θῆλυ, ζωοποιήσατε (59). Καὶ τὴν ἄῤῥενα γονὴν καταδικάζει τῷ φιλανθρώπῳ· κείρων μὲν τὰς τῆς φύσεως ἀφορμάς, δρόμον δὲ γαστρὸς ἐπέχων τοῖς ἐπιτάγμασι (60). Καὶ πᾶσαν γράμμα βασιλέως ἐπο- λιόρκει τὴν φύσιν· καὶ ἦν ὁρᾶμα παράδοξον. Τοῦ Δημιουργοῦ μὲν ἔπλαττον χεῖρες, βασιλέως δὲ χεῖρες τοῖς ὕδασι τὴν πλάσιν ἀπήλειφον, καὶ πανταχοῦ τῶν ὠδίνων ἦσαν κατάσκοποι, καὶ ποταμὸς τῶν τικτο- μένων ἐχειροτονεῖτο δήμιος. Νόμος ἐγράφετο καὶ φύσις ηὐθύνετο, καὶ πρᾶσις ἐκρίνετο, ὠδῖνες κατεδι- κάζοντο, καὶ τόκος ἐδοκιμάζετο, καὶ φύσεως παῤῥη- σία σε σύλητο. Ἑλόχα δὲ ποταμὸς τὰ τικτόμενα, καὶ διεδέχετο τὰς τῶν μητέρων γαστέρας, ἡ τῶν ρευμά των γαστήρ. "Αρτι βρέφος ἐτίκτετο, καὶ μήπω τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας θεώμενον, πρὸς τὰς τοῦ ποταμοῦ Β ὠδῖνας ἐπέμπετο (61). Πράγμα πάντων ἐλεεινότατον ! φονεὺς ὁμοῦ καὶ τάφος ὁ ποταμὸς τῶν τικτομένων ἐγίνετο, καὶ τόκος τῷ θανάτῳ σύγχρονος· ἀναίρεσις τῇ γεννήσει συνέτρεχε, καὶ μητέρες ἄχρι τῶν ὠδί νων ερχόμεναι, γενέσθαι μητέρες ἀπηύχοντο, ἁγνοίᾳ τοῦ τικτομένου στῆναι τὰς ὠδῖνας εὐχόμεναι, προλα βεῖν ἐπιθυμοῦσαι τῷ θανάτῳ τὸν τόκον, ἵνα μὴ τῷ ποταμῷ μητέρες ὑπάρξωσι. Πένθος ἦν αὐταῖς πρὸ τοῦ τόκου τὸ τικτόμενον, καὶ γαστέρες ἄκαρποι μετὰ γόνον καὶ τόκον ηὑρίσκοντο· καὶ τῶν ὠδίνων τὰ βέλη δεχόμεναι, δεῖξαι τῶν πόνων τοὺς καρποὺς οὐκ ἠδύναντο τὰς ὠδῖνας ὑπέμενον, καὶ τῶν ὠδίνων τὸν καρπὸν οὐκ ἐδέχοντο· ἄωροι βότρυες τρυγῶντο τῆς φύσεως. β'. Τοιαύτη μὲν ἡ τῶν ἀνθρώπων πρὸς τὸν Θεὸν φιλονεικία. Ηνέσχετο δὲ τέως Θεὸς ὑπὸ ἀνθρώπων ἐμποδιζόμενος, καὶ τὴν ὑπόσχεσιν ἀδικουμένην ὁρῶν, ἐκαρτέρει, μετανοίας ἐλπίδι τὴν τιμωρίαν ἀναβαλλόμενος· ἐπέχων τὴν κόλασιν, ἵνα ἐνέγκῃ πρὸς αἴσθησιν. Ορῶν δὲ μένον τὸ τῆς γνώμης ἀνένδοτον, περιτρέπει τα μηχανήματα· καὶ Μωϋ σέα τεχθέντα τρέφειν αὐτὸν τὸν τῆς γεννήσεως κωλύοντα (62) παρεσκεύαζε· φοβούμενοι γὰρ μετὰ τόκον τὸν ἔλεγχον εἰ γεννήσαντες, φόβῳ καὶ πόθῳ τὸ βρέφος μερίζουσι, καὶ μετὰ τῆς κιβωτοῦ τῷ τοῦ ποταμοῦ ρείθρῳ πιστεύουσι, τῇ τῆς ἐπινοίας περιβολῇ τὸ βρέφος τειχίσαντες. Ο δὲ φέρεται μὲν ἀκινδύνως τῷ ῥεύματι κατὰ τοῦ πολεμοῦντος νόμου περιποιήσατε αυτό. περιποιεῖσθε, μειώσει ζω ποιήσατε, Τὰ γὰρ ἐπι- τάγματα, καὶ τὰς διαγραφὰς τῶν δικαίων τε, καὶ ἀδίκων Ἐδίκτα καλοῦσιν οἱ Ρωμαῖοι. πρὸς τὰς τοῦ ποταμοῦ ὠδῖνας ἐπέμπετο. σύνταξιν γεν νήσεως κωλύοντα, ORATIO IX. A nasculam sobolem cum nonnulla condemnat bu . C manitate, partim dum causas generationis accidit, partim dum ventris progressiones exspecta! edicio. Et regis edictum quamlibet naturam velut obsi- dione concludebat, eratque facinus perquam inso- lens. Quod Dei manus efformabant, regis manus aquis obliterabant. Ubique erant genitura: specu latores, et fluvius natorum carnifex constituebatur. Lex servabatur, et natura multabatur, et si quà periculi redemptio, judicio erat obnoxia. Parture damnabantur, et partus explorabantur, nature quoque libertas spoliabatur. Fluvius partum insidiis excipiebat, et matris alvo fluminis alveus succede- bat. Fetus, recens editus ae nondum solare jubar contuitus ad fluvil dolores transmittebatur. Rem sane commiseratione dignissimam ! infentium jug- lator erat fluvius, pariter et sepulcrum ac genitus morti coævus, stragesque cum generatione concur- rebat, quæque matres ad partiouis usque role- stiam processerant, genitrices fieri deprecabantur ; quod pactum futurum ignorarent, stare suos dolos res præoplantes, et mortem antepacium oppelere gestientes, ut ne luvio genuisse viderentur. Purlus illis aute partum luctum pariebat, et post conceptum partumque ventres fructu privati repe- riebantur. Nec quæ in partura erant expertæ dolo- rum spicula, fructum commonstrare poterant : pariendi molestiam sufferebant, nec ullum ex dolo- ribus fructum capiebant. Immaturi natura racemi vindemiabantur. pedire se tantisper ab hominibus patiebatur, et promissioni suæ (de Israele liberando) animadver- lens injuriam objici, ferebat, poenitentiæ spe sup- plicium differens procrastinansque punitionem, ut sensum notitiamque sui daret Ægyptiis. Videns autem male pertinaces' animos, machinas in om- nem partem versat : Moyse genito apparat, ut ge- nerationis prohibitor Pharao eum alat. Post partum enim parentes criminationis metuentes, partim ti- mori, partim desiderio obsequuntur suo, et cum capsa én confluenti credunt consilii sagacitate, perinde ac muro, communientes. Fertur ille expers periculi per fluenta contra inimici editum servatus. Def CL. DAUSQUEI NOTÆ. ante solis ortuin, dicuntur nati prius ad fluvium deferri, quam solem viderint. In Senecæ Thebaide non dispar crudelitas : Sepaginta aliaque Biblia hoc est, Puris ficite, quam masculumn in profuentem abjiciendum, sive quadam, reservate. Basilius autem explicatius sententiam re- tulit et catera parce delorsit ex cap. Exodi. Halicarnassei lib v Antiquitatum Rom. Praceptiones nc descriptiones jurium et injuriarum eḍicta vocant Romani. Quod ordinaria partiɔ noctu eveniat plurimum et Ægyptii .. Prorinus quosdam editos. Nox occupavit, et novæ luci abstulit, esse veruin, cum Pharao primulum natos Avio le- tali juberet obrui, non inclusos utero perderet? Quia maribus adleu piis Israeli generandi poleslas adimebatur. Noια paulum insolentem quam æmulus fuisse videri potosl Silius libro sexto : Caple prohibere nequiret Cum Panos aquila. 2. Talis erat hominum cum Deo contentio. Iun- (59) Ἐὰν δὲ θῆλυ, ζωοποιήσατε. Bilia Regia D retinentes edicti recens natos properarent mergere (60) Τοῖς ἐπιτάγμασι. Ad exemplum Dionysii (61) Καὶ μήπω τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας θεώμενον (62) Τὸν τῆς γεννήσεως κωλύοντα. Qui potest
Discourse XΛΟΓΟΣ Ι
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:135ΛΟΓΟΣ Ι.
PG 85:137Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν προφήτην Ἑλισαῖον, καὶ εἰς τὴν Σουναμῖτιν. α. Τῶν προφητῶν οἱ μὲν λόγῳ τὸν Χριστὸν προεκήρυξαν, οἱ δὲ τὰ κατ’ αὐτὸν ἔργοις ὑπέδειξαν· ἄλλοι τῆς οἰκονομίας τύπος ἐγένοντο, ὡς ἐν σκιαγραφίᾳ τὴν εἰκόνα προδεικνύντες τοῦ μέλλοντος. Καὶ λόγῳ μὲν αὐτὸν προεκήρυξαν Ἡσαί̈ας, Ἱερεμίας, Ἰεζεκιὴλ, καὶ οἱ δώδεκα σὺν αὐτοῖς· ἔργοις δὲ αὐτὸν ὑπέδειξαν Ἠλίας ὁ Θεσβίτης, καὶ Ἑλισσαῖος ὁ μαθητὴς αὐτοῦ. Τύπος δὲ τῆς οἰκονομίας ἐγένοντο Ἰωνᾶς ὁ προφήτης .... Ὥσπερ γὰρ ἦν Ἰωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτως ἔσται καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας . Καὶ τέως τὰ κατὰ τὸν Ἰωνᾶν ὑπερθέμενοι, καὶ τὸν Ἠλίαν ἐν δευτέρᾳ διδασκαλίᾳ φυλάξαντες, τὸν Ἑλιςσαῖον παραγάγωμεν εἰς μέσον, καὶ ζητήσωμεν διὰ τί τὸν υἱὸν τῆς Σουναμίτιδος μὴ διὰ προσευχῆς, ὡς ὁ Πέτρος ἀνέστησε τὴν Δορκάδα, ἀλλὰ τῷ νεκρῷ τοῦ παιδὸς ἑαυτὸν ἐφήπλωσεν σώματι. Τῷ γὰρ στόματι τοῦ παιδὸς ἐπέθηκεν τὸ ἑαυτοῦ στόμα· τὸν δὲ μυκτῆρα τῷ μυκτῆρι προσήρμοσε· καὶ τῷ μετώπῳ τὸ μέτωπον ἐπεστήριξεν·
ἐὰν μὲν ᾗ ἄῤῥεν, εἰς τὸν ποταμὸν ῥίψατε αὐτὸ ἐὰν δὲ θῆλυ, ζωοποιήσατε (59). Καὶ τὴν ἄῤῥενα γονὴν καταδικάζει τῷ φιλανθρώπῳ· κείρων μὲν τὰς τῆς φύσεως ἀφορμάς, δρόμον δὲ γαστρὸς ἐπέχων τοῖς ἐπιτάγμασι (60). Καὶ πᾶσαν γράμμα βασιλέως ἐπο- λιόρκει τὴν φύσιν· καὶ ἦν ὁρᾶμα παράδοξον. Τοῦ Δημιουργοῦ μὲν ἔπλαττον χεῖρες, βασιλέως δὲ χεῖρες τοῖς ὕδασι τὴν πλάσιν ἀπήλειφον, καὶ πανταχοῦ τῶν ὠδίνων ἦσαν κατάσκοποι, καὶ ποταμὸς τῶν τικτο- μένων ἐχειροτονεῖτο δήμιος. Νόμος ἐγράφετο καὶ φύσις ηὐθύνετο, καὶ πρᾶσις ἐκρίνετο, ὠδῖνες κατεδι- κάζοντο, καὶ τόκος ἐδοκιμάζετο, καὶ φύσεως παῤῥη- σία σε σύλητο. Ἑλόχα δὲ ποταμὸς τὰ τικτόμενα, καὶ διεδέχετο τὰς τῶν μητέρων γαστέρας, ἡ τῶν ρευμά των γαστήρ. "Αρτι βρέφος ἐτίκτετο, καὶ μήπω τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας θεώμενον, πρὸς τὰς τοῦ ποταμοῦ Β ὠδῖνας ἐπέμπετο (61). Πράγμα πάντων ἐλεεινότατον ! φονεὺς ὁμοῦ καὶ τάφος ὁ ποταμὸς τῶν τικτομένων ἐγίνετο, καὶ τόκος τῷ θανάτῳ σύγχρονος· ἀναίρεσις τῇ γεννήσει συνέτρεχε, καὶ μητέρες ἄχρι τῶν ὠδί νων ερχόμεναι, γενέσθαι μητέρες ἀπηύχοντο, ἁγνοίᾳ τοῦ τικτομένου στῆναι τὰς ὠδῖνας εὐχόμεναι, προλα βεῖν ἐπιθυμοῦσαι τῷ θανάτῳ τὸν τόκον, ἵνα μὴ τῷ ποταμῷ μητέρες ὑπάρξωσι. Πένθος ἦν αὐταῖς πρὸ τοῦ τόκου τὸ τικτόμενον, καὶ γαστέρες ἄκαρποι μετὰ γόνον καὶ τόκον ηὑρίσκοντο· καὶ τῶν ὠδίνων τὰ βέλη δεχόμεναι, δεῖξαι τῶν πόνων τοὺς καρποὺς οὐκ ἠδύναντο τὰς ὠδῖνας ὑπέμενον, καὶ τῶν ὠδίνων τὸν καρπὸν οὐκ ἐδέχοντο· ἄωροι βότρυες τρυγῶντο τῆς φύσεως. β'. Τοιαύτη μὲν ἡ τῶν ἀνθρώπων πρὸς τὸν Θεὸν φιλονεικία. Ηνέσχετο δὲ τέως Θεὸς ὑπὸ ἀνθρώπων ἐμποδιζόμενος, καὶ τὴν ὑπόσχεσιν ἀδικουμένην ὁρῶν, ἐκαρτέρει, μετανοίας ἐλπίδι τὴν τιμωρίαν ἀναβαλλόμενος· ἐπέχων τὴν κόλασιν, ἵνα ἐνέγκῃ πρὸς αἴσθησιν. Ορῶν δὲ μένον τὸ τῆς γνώμης ἀνένδοτον, περιτρέπει τα μηχανήματα· καὶ Μωϋ σέα τεχθέντα τρέφειν αὐτὸν τὸν τῆς γεννήσεως κωλύοντα (62) παρεσκεύαζε· φοβούμενοι γὰρ μετὰ τόκον τὸν ἔλεγχον εἰ γεννήσαντες, φόβῳ καὶ πόθῳ τὸ βρέφος μερίζουσι, καὶ μετὰ τῆς κιβωτοῦ τῷ τοῦ ποταμοῦ ρείθρῳ πιστεύουσι, τῇ τῆς ἐπινοίας περιβολῇ τὸ βρέφος τειχίσαντες. Ο δὲ φέρεται μὲν ἀκινδύνως τῷ ῥεύματι κατὰ τοῦ πολεμοῦντος νόμου περιποιήσατε αυτό. περιποιεῖσθε, μειώσει ζω ποιήσατε, Τὰ γὰρ ἐπι- τάγματα, καὶ τὰς διαγραφὰς τῶν δικαίων τε, καὶ ἀδίκων Ἐδίκτα καλοῦσιν οἱ Ρωμαῖοι. πρὸς τὰς τοῦ ποταμοῦ ὠδῖνας ἐπέμπετο. σύνταξιν γεν νήσεως κωλύοντα, ORATIO IX. A nasculam sobolem cum nonnulla condemnat bu . C manitate, partim dum causas generationis accidit, partim dum ventris progressiones exspecta! edicio. Et regis edictum quamlibet naturam velut obsi- dione concludebat, eratque facinus perquam inso- lens. Quod Dei manus efformabant, regis manus aquis obliterabant. Ubique erant genitura: specu latores, et fluvius natorum carnifex constituebatur. Lex servabatur, et natura multabatur, et si quà periculi redemptio, judicio erat obnoxia. Parture damnabantur, et partus explorabantur, nature quoque libertas spoliabatur. Fluvius partum insidiis excipiebat, et matris alvo fluminis alveus succede- bat. Fetus, recens editus ae nondum solare jubar contuitus ad fluvil dolores transmittebatur. Rem sane commiseratione dignissimam ! infentium jug- lator erat fluvius, pariter et sepulcrum ac genitus morti coævus, stragesque cum generatione concur- rebat, quæque matres ad partiouis usque role- stiam processerant, genitrices fieri deprecabantur ; quod pactum futurum ignorarent, stare suos dolos res præoplantes, et mortem antepacium oppelere gestientes, ut ne luvio genuisse viderentur. Purlus illis aute partum luctum pariebat, et post conceptum partumque ventres fructu privati repe- riebantur. Nec quæ in partura erant expertæ dolo- rum spicula, fructum commonstrare poterant : pariendi molestiam sufferebant, nec ullum ex dolo- ribus fructum capiebant. Immaturi natura racemi vindemiabantur. pedire se tantisper ab hominibus patiebatur, et promissioni suæ (de Israele liberando) animadver- lens injuriam objici, ferebat, poenitentiæ spe sup- plicium differens procrastinansque punitionem, ut sensum notitiamque sui daret Ægyptiis. Videns autem male pertinaces' animos, machinas in om- nem partem versat : Moyse genito apparat, ut ge- nerationis prohibitor Pharao eum alat. Post partum enim parentes criminationis metuentes, partim ti- mori, partim desiderio obsequuntur suo, et cum capsa én confluenti credunt consilii sagacitate, perinde ac muro, communientes. Fertur ille expers periculi per fluenta contra inimici editum servatus. Def CL. DAUSQUEI NOTÆ. ante solis ortuin, dicuntur nati prius ad fluvium deferri, quam solem viderint. In Senecæ Thebaide non dispar crudelitas : Sepaginta aliaque Biblia hoc est, Puris ficite, quam masculumn in profuentem abjiciendum, sive quadam, reservate. Basilius autem explicatius sententiam re- tulit et catera parce delorsit ex cap. Exodi. Halicarnassei lib v Antiquitatum Rom. Praceptiones nc descriptiones jurium et injuriarum eḍicta vocant Romani. Quod ordinaria partiɔ noctu eveniat plurimum et Ægyptii .. Prorinus quosdam editos. Nox occupavit, et novæ luci abstulit, esse veruin, cum Pharao primulum natos Avio le- tali juberet obrui, non inclusos utero perderet? Quia maribus adleu piis Israeli generandi poleslas adimebatur. Noια paulum insolentem quam æmulus fuisse videri potosl Silius libro sexto : Caple prohibere nequiret Cum Panos aquila. 2. Talis erat hominum cum Deo contentio. Iun- (59) Ἐὰν δὲ θῆλυ, ζωοποιήσατε. Bilia Regia D retinentes edicti recens natos properarent mergere (60) Τοῖς ἐπιτάγμασι. Ad exemplum Dionysii (61) Καὶ μήπω τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας θεώμενον (62) Τὸν τῆς γεννήσεως κωλύοντα. Qui potest
PG 85:139καὶ τοῖς ποσὶν συνεξέτεινεν τοὺς πόδας, καὶ τὸ στῆθος ἐπέκειτο τῷ στήθει, καὶ ὀφθαλμοὶ τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐπλησίαζον· καὶ ἁπλῶς ἑκάστῳ μέλει τοῦ παιδὸς ἐπιψαῦον τὸ τοῦ προφήτου μέλος, τὴν ζωὴν ἐχαρίζετο· διὰ τί οὖν μὴ διὰ προσευχῆς ἀνέστησε τὸν νεκρὸν, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐπέθηκε τῷ λειψάνῳ; Ταῦτα τύπος συνέβαινεν ἐκείνοις· ἐγράφη δὲ πρὸς νουθεσίαν ἡμῶν εἰς οὓς τὰ τέλη τῶν αἰώνων κατήντησεν . Ζητήσωμεν τίνος ἦν τύπος ὁ Ἑλισσαῖος, καὶ τίνος ἡ Σουναμῖτις, καὶ τίνος ὁ υἱὸς τῆς Σουναμίτιδος ὁ τεθνηκώς. Ὁ Ἑλισσαῖος τύπον φέρει Χριστοῦ· ὁ δὲ, λαός ἐστιν ὁ ἐξ ἐθνῶν. Οὗτος ἦν νεκρωθεὶς ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας. Ἦλθεν ὁ νοητὸς Ἑλισσαῖος, εὗρεν αὐτοῦ ὅλα τὰ μέλη νεκρὰ, τὸ στόμα, τοὺς ὀφθαλμοὺς, τὰς χεῖρας, τοὺς πόδας· καὶ ἁπαξαπλῶς νεκρὸν ἦν τὸ σῶμα, μὴ ἀνοιγόμενον πρὸς δοξολογίαν Θεοῦ, ἀλλὰ τῷ ξύλῳ λέγον· Πατήρ μου εἶ σύ· καὶ τῷ λίθῳ, Σύ με ἐγέννησας . Νεκροὶ ἦσαν οἱ ὀφθαλμοὶ εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν μὴ προσέχοντες· ἀλλὰ τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίστην λατρεύοντες. Νεκραὶ ἦσαν αἱ χεῖρες καρποφοροῦσαι τοῖς δαίμοσιν· νεκροὶ ἦσαν οἱ πόδες εἰς προσκύνησιν τῷ διαβόλῳ καμπτόμενοι.
Α σωζόμενος. Ἐφείδετο γὰρ βρέφους ο ποταμός και λευόμενος, οὗ τῇ ράβδῳ μετ' οὐ πολὺ καὶ τὸ πέλαγος ἀνεκόπτετο· ἐφείδετο τοῦ βρέφους ὁ ποταμὸς, οὗ τῇ ῥάβδῳ καὶ αὐτὸς πληττόμενος εἰς αἷμα τὸ ναμα μετ έβαλλε. Πλέοντος οὖν παραδόξως τοῦ βρέφους, θεω ρὸς ἢ τοῦ κακοῦ νομοθέτου θυγάτηρ ἐπέμπετο· καὶ ἁλοῦσα τῇ θέᾳ, τῷ πόθῳ μήτηρ ἐγίνετο, καὶ Φαραὼ συνοικεῖ τὸ βρέφος μηκέτι φοβούμενον τὸν κίνδυνον ᾿Αληθής, ὁ δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ παν ουργίᾳ αὐτῶν. Ὁ τῷ νόμῳ σφαγεὺς, ὁ τὰς τικτού σας οὐκ ἐῶν εἶναι μητέρας, τὴν μὴ τεκοῦσαν συν- εχώρει γενέσθαι μητέρα· καὶ βρέφος ἐσώζετο, καὶ νόμος ελύετο, παιδίου κρατεῖν οὐ δυνάμενος. Ὢ τῆς ἀποῤῥήτου καὶ θείας οὕτως οἰκονομίας ! "Ετερος να μοθέτης φιλανθρωπίας κατ' Αιγυπτίων ετρέφετο. Φόβος ἔξω, καὶ δικαστήρια κατὰ τῆς φύσεως· καὶ ὁ τικτόμενος ἐκολάζετο, ἔγκλημα φέρων τὴν γέννησιν, ὅτι προῆλθε της μήτρας τιμωρούμενος· καὶ νόμος Αἰγύπτιος κατὰ τοῦ νόμου τῆς φύσεως ἐστρατεύετο. Ενδον δὲ Μωϋσῆς ἐν ταῖς τῶν φοβούντων ἀγκάλαις ἐστρέφετο, τῷ παιδοκτόνῳ νόμῳ ζωήν δεικνύων ἀν τίπαλον· καὶ τὴν τοῦ Φαραὼ τυραννίδα πατῶν, ὑπὸ τῶν πατουμένων ἐστέργετο. Αὐξηθὲν δὲ τὸ βρέφος για νεται πρὸς τὸ γένος αυτόμολον, καὶ βασιλικῆς ἀξίας τὰς ἐλπίδας ἀποτειόμενον, τὴν ἐξ ᾿Αβραὰμ ἐπόθει συγγένειαν, καὶ ἀσεβοῦς πλούτου την μετ᾿ εὐσεβείας πενίαν προτιμωτέραν ἐνόμιζε· καὶ οὔτε τροφῇ τὴν γνώμην μετέβαλλεν, οὔτε χρόνος τὸν τρόπον μετα έστησεν· ἀλλὰ τῆς θείας ἦν ἐραστής θεραπείας, διδούς τῷ Παύλῳ περὶ αὐτοῦ μετ' αὐτὸν ἀναφθέγγεσθαι· Μᾶλλον ἑλόμενος συγκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ, ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν. ὀργὴ τοῦ βασιλέως ἐντεῦθεν, ὑπόσχεσιν ἔχουσα τὴν εὐσέβειαν. Ο δὲ Μωϋσῆς ἦν ἐν φυγῇ, μεταβαίνων ἀντὶ τρόπου τὸν τόπον. Επιφαίνεται Θεὸς ἐν τῷ ὄρει ποιμαίνοντι. Συγχωρεῖ γὰρ αὐτῷ καὶ ποιμαίνειν Θεός, ἵνα ἐκ ποιμένο, προβάτων, ποιμένα τοῦ Ἰσραὴλ ἀναδείξῃ· καὶ ποιμαντικὴν ἐν μικροῖς μελετήσαντι, τὴν τῶν ὁμοφύλων ἡγεμονίαν πιστεύσειεν (65). Ἐν τούτοις δὲ ὄντι Θεὸς ἐπιφαίνεται, ἆθλον τὴν ἀθέατον θέαν ὑπὲρ εὐσεβείας πόνων δωρούμενος· καὶ δείκ- νυσι πῦρ ἐπὶ βάτου φλεγόμενον (64), καὶ τὰ πυρὸς οὐκ ἐργαζόμενον· ἄνθος πυρὶ στεφανούμενον, καὶ φυτὸν εὐτελὲς φλογὸς ἀναπτομένης ἀντίπαλον. Καὶ Ἰσραὴλ ἀναδείξῃ, καὶ ποιμαντικὴν ἐν μικροῖς μελετήσαντι τὴν τῶν ὁμοφύλων ἡγεμονίαν πιο στεύσειεν. Παραλαβὼν τὰς ἀγέλας ἐποίμαινε προδιδασκόμενος εἰς τὴν ἡγεμονίαν. Ποιμενικὴ γὰρ μελέτη, καὶ προγύμνασμα βασιλείας τῷ μέλλοντι τῆς ἡμερωτάτης τῶν ἀνθρώπων ἐπιστατεῖν ἀγέλης· φυτὸν εὐτελές, φυτόν ἀκανθῶδες, καὶ ἀσθενέστατον, βάτον BASILII SELEUCIENSIS vero jussu infanti, cujus virga futurum erat, ut non multo post secaretur et mare, fluvius parcebat; infanti Quvius parcebat, cujus ipse quoque virga percussus scaturigines in sanguinem transmutavit. Navigante igitur præter exspectationem infante, iniqui legum positoris filia speculatrix mittitur, quæ capta spectaculo matris affectum induit, et absque periculi timore Pharaoni contubernalis fit infans : Verax, qui comprehendit sapientes in astutia eo- rum 8. Qui Pharao per legem jugulabat, qui pa- rientes non sinebat esse matres ei quæ non pepe- rerat, dat esse matri. Infans salvatur, lex solvitur, pnerulo imperare non quit. O arcanam divinam- que admodum gubernandi rationem Alter contra Egyptios humanitatis legislator alebatur Moyses. Procul terror, et contra naturam constituta judicia. [ Natus puniebatur, et generatum esse crimen erat, quodque in matrice processerat, pœnam ferebat, et lex Ægyptia cum naturæ lege pugnabat : intro vero versatur Moyses eorum inter ulnas, a quibus erat iste terror, et legi de infanticidio vitam ostentat repugnantem ; Pharaonisque tyrannidem cal- cans ab iis, qui calcabantur, amabatur. Cum vero succrevisset infans, ad suos transfugit, et regiæ dignitatis spes excutieus Abrahami cognationem affectavit, impiisque divitiis piam paupertatem duxit potiorem. Neque vero ex vivendi institutione animi vitium traxii ullum, aut per tempus mores alios : sed amans erat divini cultus, deditque Paulo occa- sionem hac de se loquendi : Magis eligens afligi cum populo Dei, quam temporalis peccali habere C jucunditatem. Hinc ira regi specie pietatis con- nixa. Interim Moyses locum demutabat, non mores. Oves in monte pascenti conspicuus Deus objicitur. Illi enim concessit Deus pastorem agere, ut ex pe- corum pastore Israelis pastor crearetur, utque post artem pastoritiam in modicis exercitam tribulium suorum principatum ei crederet. Agenti inter pe- cora Deus objicitur, et invisæ visionis præmium pro susceptis religionis causa laboribus condonat. Ecce ignem monstrat in rubo ardentem ignis effectu seposito, quippe Dos igne coronatur, vilisque planta succensæ Dammæ obsistit. Vox ferebatur, quæ Moysen contra Ægyptios armabad imperatoria pro D Job v, ; Cor. 111, 19. » Hebr. xl, 25. CL. DAUSQUEII NOT.E. llem de Moyse sentit Philo in ejus Vila, ubi post multa : Duin commissos pascit greges ad principatum eruditur : num pastoritia ars est exercitium, et primum regni rudimentum ei, qui mansuetissime hominum gregi præfuturus est. idem astruit et libro, quo ominem probum liberum probat, Scripturæ interpretationem sequor comitatus Basi- lio, qui vocal et Philone qui plantam spinosum, et infirmissimam, dicimusque Moysi Deum apparnisse in rubo ardenti, non in rubeto. Qui non ita pridem repugnante quolibet textu, et versione, nulloque annuente scriplore rubetum est interpretatus, e vanis conjecturis inconsiderate fecit. Nam ut pondus acutulis ejus rationculis afferamus; sit plu- rium fruticum cum rubo succrescentium congeries, non ideo rubelum erit, sed fruticetum, dumelum, repretum, asprelum, Livio. Quæ in causæ firmamen tum affert, si locus admitteret, facile disjicerem. (63) Ἵνα ἐκ ποιμένος προβάτων ποιμένα τοῦ (64) Πῖρ ἐπὶ βάτου φλεγόμενον. Vulgatam
Ὅλον ἦν τὸ σῶμα σαθρὸν, ἔχρῃζεν ἰατροῦ δυνατοῦ, ἰατροῦ δυναμένου καὶ τοὺς νεκροὺς ἐγείρειν. Ἦλθεν ὁ ζητούμενος ἰατρὸς, ὁ νοητὸς Ἑλισσαῖος, ὁ Δεσπότης Χριστός· εὗρε τὸ σῶμα νεκρόν. Τί ποιεῖ; Ὅλον ἑαυτὸν ἐπέθηκεν ὅλῳ τῷ σώματι. Τί ἐστι τὸ λεγόμενον; Ὅλον τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος ὅλον τὸν ἡμέτερον ἐφόρεσεν ἄνθρωπον, Ὃν κατῴκησεν , ὥς φησιν ὁ Ἀπόστολος, ὅλον τὸ πλήρωμα σωματικῶς τῆς θεότητος . Ὀφθαλμοὺς εἶχεν ὡς ἄνθρωποι, χεῖρας ὁμοίως, πόδας ὁμοίως. Οὐκ ἦν φαντασία τὸ ὁρώμενον· ἀλλ’ ἀληθινὸν τὸ βλεπόμενον. Οὐ γὰρ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἶσα Θεῷ, ἀλλ’ ἑαυτὸν ἐκένωσεν, μορφὴν δούλου λαβών . Καὶ ἡ ζωὴ τὸ νεκρὸν ἐφόρεσεν ἔνδυμα, ἵνα εἰς τὴν ἰδίαν ἀφθαρσίαν μεταβάλῃ τὴν νέκρωσιν. Κατελθούσης δὲ τῆς θεότητος εἰς τὸ σῶμα, ὅλα τὰ μέλη λοιπὸν ἡγιάζετο, καὶ πρὸς τὴν ἀμείνονα μετεβάλλετο χρῆσιν. Καὶ στόμα μὲν ἐδιδάσκετο λέγειν· Κύριε, τὰ χείλη μου ἀνοίξεις, καὶ τὸ στόμα μου ἀναγγελεῖ τὴν αἴνεσίν σου . Οἱ ὀφθαλμοὶ δὲ τὴν εἰς Θεὸν δοξολογίαν ἐμάνθανον· Οἱ ὀφθαλμοὶ πάντων εἰς σὲ ἐλπίζουσι, καὶ σὺ δίδως τὴν τροφὴν αὐτῶν ἐν εὐκαιρίᾳ .
Α σωζόμενος. Ἐφείδετο γὰρ βρέφους ο ποταμός και λευόμενος, οὗ τῇ ράβδῳ μετ' οὐ πολὺ καὶ τὸ πέλαγος ἀνεκόπτετο· ἐφείδετο τοῦ βρέφους ὁ ποταμὸς, οὗ τῇ ῥάβδῳ καὶ αὐτὸς πληττόμενος εἰς αἷμα τὸ ναμα μετ έβαλλε. Πλέοντος οὖν παραδόξως τοῦ βρέφους, θεω ρὸς ἢ τοῦ κακοῦ νομοθέτου θυγάτηρ ἐπέμπετο· καὶ ἁλοῦσα τῇ θέᾳ, τῷ πόθῳ μήτηρ ἐγίνετο, καὶ Φαραὼ συνοικεῖ τὸ βρέφος μηκέτι φοβούμενον τὸν κίνδυνον ᾿Αληθής, ὁ δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ παν ουργίᾳ αὐτῶν. Ὁ τῷ νόμῳ σφαγεὺς, ὁ τὰς τικτού σας οὐκ ἐῶν εἶναι μητέρας, τὴν μὴ τεκοῦσαν συν- εχώρει γενέσθαι μητέρα· καὶ βρέφος ἐσώζετο, καὶ νόμος ελύετο, παιδίου κρατεῖν οὐ δυνάμενος. Ὢ τῆς ἀποῤῥήτου καὶ θείας οὕτως οἰκονομίας ! "Ετερος να μοθέτης φιλανθρωπίας κατ' Αιγυπτίων ετρέφετο. Φόβος ἔξω, καὶ δικαστήρια κατὰ τῆς φύσεως· καὶ ὁ τικτόμενος ἐκολάζετο, ἔγκλημα φέρων τὴν γέννησιν, ὅτι προῆλθε της μήτρας τιμωρούμενος· καὶ νόμος Αἰγύπτιος κατὰ τοῦ νόμου τῆς φύσεως ἐστρατεύετο. Ενδον δὲ Μωϋσῆς ἐν ταῖς τῶν φοβούντων ἀγκάλαις ἐστρέφετο, τῷ παιδοκτόνῳ νόμῳ ζωήν δεικνύων ἀν τίπαλον· καὶ τὴν τοῦ Φαραὼ τυραννίδα πατῶν, ὑπὸ τῶν πατουμένων ἐστέργετο. Αὐξηθὲν δὲ τὸ βρέφος για νεται πρὸς τὸ γένος αυτόμολον, καὶ βασιλικῆς ἀξίας τὰς ἐλπίδας ἀποτειόμενον, τὴν ἐξ ᾿Αβραὰμ ἐπόθει συγγένειαν, καὶ ἀσεβοῦς πλούτου την μετ᾿ εὐσεβείας πενίαν προτιμωτέραν ἐνόμιζε· καὶ οὔτε τροφῇ τὴν γνώμην μετέβαλλεν, οὔτε χρόνος τὸν τρόπον μετα έστησεν· ἀλλὰ τῆς θείας ἦν ἐραστής θεραπείας, διδούς τῷ Παύλῳ περὶ αὐτοῦ μετ' αὐτὸν ἀναφθέγγεσθαι· Μᾶλλον ἑλόμενος συγκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ, ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν. ὀργὴ τοῦ βασιλέως ἐντεῦθεν, ὑπόσχεσιν ἔχουσα τὴν εὐσέβειαν. Ο δὲ Μωϋσῆς ἦν ἐν φυγῇ, μεταβαίνων ἀντὶ τρόπου τὸν τόπον. Επιφαίνεται Θεὸς ἐν τῷ ὄρει ποιμαίνοντι. Συγχωρεῖ γὰρ αὐτῷ καὶ ποιμαίνειν Θεός, ἵνα ἐκ ποιμένο, προβάτων, ποιμένα τοῦ Ἰσραὴλ ἀναδείξῃ· καὶ ποιμαντικὴν ἐν μικροῖς μελετήσαντι, τὴν τῶν ὁμοφύλων ἡγεμονίαν πιστεύσειεν (65). Ἐν τούτοις δὲ ὄντι Θεὸς ἐπιφαίνεται, ἆθλον τὴν ἀθέατον θέαν ὑπὲρ εὐσεβείας πόνων δωρούμενος· καὶ δείκ- νυσι πῦρ ἐπὶ βάτου φλεγόμενον (64), καὶ τὰ πυρὸς οὐκ ἐργαζόμενον· ἄνθος πυρὶ στεφανούμενον, καὶ φυτὸν εὐτελὲς φλογὸς ἀναπτομένης ἀντίπαλον. Καὶ Ἰσραὴλ ἀναδείξῃ, καὶ ποιμαντικὴν ἐν μικροῖς μελετήσαντι τὴν τῶν ὁμοφύλων ἡγεμονίαν πιο στεύσειεν. Παραλαβὼν τὰς ἀγέλας ἐποίμαινε προδιδασκόμενος εἰς τὴν ἡγεμονίαν. Ποιμενικὴ γὰρ μελέτη, καὶ προγύμνασμα βασιλείας τῷ μέλλοντι τῆς ἡμερωτάτης τῶν ἀνθρώπων ἐπιστατεῖν ἀγέλης· φυτὸν εὐτελές, φυτόν ἀκανθῶδες, καὶ ἀσθενέστατον, βάτον BASILII SELEUCIENSIS vero jussu infanti, cujus virga futurum erat, ut non multo post secaretur et mare, fluvius parcebat; infanti Quvius parcebat, cujus ipse quoque virga percussus scaturigines in sanguinem transmutavit. Navigante igitur præter exspectationem infante, iniqui legum positoris filia speculatrix mittitur, quæ capta spectaculo matris affectum induit, et absque periculi timore Pharaoni contubernalis fit infans : Verax, qui comprehendit sapientes in astutia eo- rum 8. Qui Pharao per legem jugulabat, qui pa- rientes non sinebat esse matres ei quæ non pepe- rerat, dat esse matri. Infans salvatur, lex solvitur, pnerulo imperare non quit. O arcanam divinam- que admodum gubernandi rationem Alter contra Egyptios humanitatis legislator alebatur Moyses. Procul terror, et contra naturam constituta judicia. [ Natus puniebatur, et generatum esse crimen erat, quodque in matrice processerat, pœnam ferebat, et lex Ægyptia cum naturæ lege pugnabat : intro vero versatur Moyses eorum inter ulnas, a quibus erat iste terror, et legi de infanticidio vitam ostentat repugnantem ; Pharaonisque tyrannidem cal- cans ab iis, qui calcabantur, amabatur. Cum vero succrevisset infans, ad suos transfugit, et regiæ dignitatis spes excutieus Abrahami cognationem affectavit, impiisque divitiis piam paupertatem duxit potiorem. Neque vero ex vivendi institutione animi vitium traxii ullum, aut per tempus mores alios : sed amans erat divini cultus, deditque Paulo occa- sionem hac de se loquendi : Magis eligens afligi cum populo Dei, quam temporalis peccali habere C jucunditatem. Hinc ira regi specie pietatis con- nixa. Interim Moyses locum demutabat, non mores. Oves in monte pascenti conspicuus Deus objicitur. Illi enim concessit Deus pastorem agere, ut ex pe- corum pastore Israelis pastor crearetur, utque post artem pastoritiam in modicis exercitam tribulium suorum principatum ei crederet. Agenti inter pe- cora Deus objicitur, et invisæ visionis præmium pro susceptis religionis causa laboribus condonat. Ecce ignem monstrat in rubo ardentem ignis effectu seposito, quippe Dos igne coronatur, vilisque planta succensæ Dammæ obsistit. Vox ferebatur, quæ Moysen contra Ægyptios armabad imperatoria pro D Job v, ; Cor. 111, 19. » Hebr. xl, 25. CL. DAUSQUEII NOT.E. llem de Moyse sentit Philo in ejus Vila, ubi post multa : Duin commissos pascit greges ad principatum eruditur : num pastoritia ars est exercitium, et primum regni rudimentum ei, qui mansuetissime hominum gregi præfuturus est. idem astruit et libro, quo ominem probum liberum probat, Scripturæ interpretationem sequor comitatus Basi- lio, qui vocal et Philone qui plantam spinosum, et infirmissimam, dicimusque Moysi Deum apparnisse in rubo ardenti, non in rubeto. Qui non ita pridem repugnante quolibet textu, et versione, nulloque annuente scriplore rubetum est interpretatus, e vanis conjecturis inconsiderate fecit. Nam ut pondus acutulis ejus rationculis afferamus; sit plu- rium fruticum cum rubo succrescentium congeries, non ideo rubelum erit, sed fruticetum, dumelum, repretum, asprelum, Livio. Quæ in causæ firmamen tum affert, si locus admitteret, facile disjicerem. (63) Ἵνα ἐκ ποιμένος προβάτων ποιμένα τοῦ (64) Πῖρ ἐπὶ βάτου φλεγόμενον. Vulgatam
PG 85:141Αἱ χεῖρες πρὸς τὸν Θεὸν ἐκτεινόμεναι τὸν Κύριον ἑαυτῶν εὐλογοῦσιν· Ἐν ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια, καὶ εὐλογεῖτε τὸν Κύριον · καὶ, ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή . Οἱ πόδες ἐν ἐκκλησίᾳ ἱστάμενοι εὐχαριστίαν ἀναφέρουσι λέγοντες· Ἑστῶτες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν εἰς τὰ ἅγια · καὶ πάλιν· Ἑστῶτες ᾖσαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ἰερουσαλήμ . Εἶπες τὴν τῶν ἔξωθεν μελῶν δοξολογίαν. Τί οὖν; τὰ ἔσωθεν ἀλειτούργητα μένει; Οὐ μενοῦν. Ἡ ψυχὴ πάλιν μετὰ τῶν ἔσωθεν μελῶν πρὸς τὸν Δεσπότην ἐβόα Εὐλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον, καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ . β. Ἀφέντες οὖν τὴν Σουναμῖτιν ἐκείνην χήραν μετὰ τῶν θαυματουργιῶν Ἑλισσαίου τοῦ προφήτου, ὡς σκιὰν τῆς πρὸς ἡμᾶς ἀφίξεως τοῦ Χριστοῦ ὑπάρχουσαν, πρὸς τὰ τῆς νέας χάριτος ἐπικινῶμεν τὸν λόγον τερατουργήματα, καὶ εἰδῶμεν τὸν μονογενῆ Υἱὸν ἐκ μόνου Πατρὸς προαιώνιον, Μονογενῆ τε τὸν αὐτὸν ἐπ’ ἐσχάτων ἐκ μόνης μητρὸς ἀσπόρως τεχθέντα, καὶ μονογενῆ υἱὸν τεθνηκότα δι’ εὐσπλαγχνίαν ἐγείραντα.
φωνὴ φερομένη, τὸν Μωϋσέα κατ' Αίγυπτίων καθ- ώπλισε, στρατηγικὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ διδοῦσα τὸ σύν θημα. Τούτοις παρορμισθεὶς (65) ὁ Μωϋσῆς τὸν λαὸν ἐξῃτεῖτο· ἀντιπράττοντος δὲ πάλιν τοῦ Φαραώ, θεηλάτοις Αίγυπτος ἐτιτρώσκετο μάστιξιν. Ἐκεῖ ποταμὸς ράβδῳ τυπτόμενος ἐφοινίσσετο· ἐκεῖ βατρά- χων ἔνυδρα κατ' Αιγυπτίων στρατόπεδα· ἐξ ἀέρος ἀκρίδες νέφη τῇ πτήσει μιμούμεναι· πάλιν σκότος ἐπεκράτει τὸ φῶς, καὶ ἦν τῆς ἡμέρας ὁ χρόνος, νυκ τὰς παρανάλωμα: ἐκεῖ χάλαζα τῷ πυρὶ συνεφράτο τετο, καὶ παρὰ φύσιν ὡμονόει τὰ τῇ φύσει μαχόμενα, τὸν τῆς φύσεως πόλεμον κατ' Αιγυπτίων μετάγοντα ἐκεῖ θάνατος τῶν πρωτοτόκων τῶν πρωτευόντων ὠδίνων κατεβόσκετο, καὶ τῶν τόκων ή τάξις θανάτου κλῆσις ἐγίνετο (66). Καὶ τῶν μαστίγων ὁ δρόμος ἐφέρετο ἕως ἡ θάλαττα, πληγεῖσα τῇ ῥάβδῳ, τοῖς Β μὲν ὁδὸς, τοῖς δὲ τάφος ἐγίνετο· καὶ πέλαγος τοῖς μὲν ἐξ ᾿Αβραὰμ πρὸς ἤπειρον μετεπήγνυτο, τοὺς δὲ τοῖς κύμασιν ἐσαγήνευσε τὸ πλεόμενον ἐπεζεύετο, καὶ πόδες ἀνθρώπων κεκονισμένοι τὸν βυθὸν ἐσταδίευον. Οὕτως ἀντιπράττοντας φέρειν μὲν οἶδε διὰ μακρο- θυμίαν Θεός, τῇ τῆς τιμωρίας ὑπερθέσει προθεσμίαν διδοὺς εἰς μετάγνωσιν· ὁρῶν δὲ πρὸς τὸ τῆς φιλαν θρωπίας οὐχ ὑπείκοντας φάρμακον, πρὸς δικαστήν τὸν ἰατρὸν μεταβάλλει, καὶ σωφρονίζει κολάσεσι τοὺς τὰς συμβουλὰς ὁτιμάσαντας. • γ. Αἰγυπτίους μὲν οὖν οὕτω κολάζει Θεός. Μωϋσ σῆς δὲ, τοῦ λαοῦ παιδευτής καταστὰς, τὸ τῆς θεο- γνωσίας παραδίδωσι μάθημα. Εβούλετο γὰρ ἐξελθόν τας Αἰγύπτου, μηδὲν ἐπάγεσθαι τῆς Αἰγυπτιακῆς ἀσεβείας ἐφόδιον. Οὗτος γίνεται τῶν τῆς κτίσεως ἀποῤῥήτων συγγραφεύς, ὁ τοῦ κόσμου τὴν ποίησιν, βιβλίον ἀπεργασάμενος· ὁ τὴν πολυπλάνητον στήσας ἀσέβειαν διὰ τῆς κοσμοποιΐας ὁδεύουσαν· ὁ λύσας κατηγορίαν τῆς κτίσεως· ὁ πρῶτος ἐμβοήσας ἀν θρώποις Θεὸν εἶναι τοῦ παντὸς ποιητὴν, καὶ πείσας μὴ μεταφέρειν ἀπὸ τοῦ κτίσαντος, πρὸς τὰ κτισθέντα τὸ σέβας· ὁ διδάξας μὴ προσκυνεῖν τὸν ὁμόδουλον, εἰπών· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Εἰ θαυμάζεις, ἀγαπητέ, τὰ κτισθέντα, προσκύνει τὸν ἐργασάμενον· εἰ χαίρεις τοῖς κτίσ σμασι, μὴ ἀτιμάσῃς τὸν κτίσαντα, μηδὲ τοῦ δημιουρ- γοῦ δόξαν τοῖς γεγονόσι περίβαλλε. Αρνείται γὰρ τὸ τοῦ κτίσαντος ἡ κτίσις ὑποδέχεσθαι σέβας· φοβεῖται τὴν τιμὴν ὡς ἀπωλείας ὑπόθεσιν (67) · προσκυνείν η πέφυκεν, οὐ προσκυνεῖσθαι μεμάθηκε. Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· Κύριος ὁ Θεός σου (68), Κύριος εἷς ἐστι. Πρόρριζος εἰδωλολατρείας ἀναίρεσις· πολυπλανήτου » ο παρορμηθείς. '66) των τόκων ἡ τάξις θανάτου κλῆσις ἐγί- τὸ πεσεῖν, Υπόθεσις ἡμῶν. ORATIO IX, A populo data tessera. Quibus Moyses rebus incitatus C Gen. 1, 1, ** Deut. vi 4. . populum deposcebat exsolvi. Sed obluctante rursuin Pharaone flagellis divinitus immissis Ægyptus va- pulabat. Ibi fumen virga percussum purpurascebat ; ibi ranarum undantia per Ægyptum agmina; e cœlo locustæ in morem modumque nubium volabant. Rursus tenebra lumen evincebant, et diurna lem pestas inutili noctis impendio consumebatur. Ibi grando cum igne conferta ruebat, et quæ ab inge- nio discordant, ita præter naturam concordabant, ut naturalem discordiam contra Ægyptios verte- rent. Ibi mors primatum primogenitos non sine dolore depascebatur, et natorum ordo fiebat ad imperium mortis. Nec vero istius vindictæ cursus ante potuit abrumpi, quam virga percussum mare his iter, illis sepulcrum fuerit; et mare continentis instar viam Abrahamitis aperuerit, cæteros fluctus hauserint. Quod erat navigabile calcabatur et pulverulenti pedes hominum profunda maris per- currebant. 54. Ad hoc prorsus exemplum Deus inimicos fortiter diuque fert, vindictæ dilatione praduitumn spatium penitudini tribuens. Ubi vero humaniora remedia minime succedere viderit, a medico provocat ad judicem, et consiliorum suorum spretores suppliciis revocat ad frugem. ' ses populi magister creatus divinæ cognitionis do- cumenta tradit. Volebat enim egressos de Ægypto nullum impietatis Ægyptiaca secum exportare via- licum. Hic est conscriptor arcanorum creature, qui mundi conditionem libro complexus est; qui longe lateque vagantem per creaturas impietatem compescuit, qui crimiue creaturam exsolvit: qui primus auctorem universi Deum esse hominibus inclamavit, fuitque auctor, ne a Creatoris cultu ad creaturam adoratio transferretur, qui non adorare conservum edocuit : In principio, inquit, creavit Deus cœlum et terram . Si tibi, dilecte, in admirationem veniunt creaturæ, adora Creatorem; si gaudes creatis, Creatori ne dedecus afferas; cave eliam, ne Conditoris gloria res conditae circum- fluant. Namque dignam Creatore reverentiam non admittit creatura: tantum honorem, ut pestem capitalem perhorrescit; adorare nata est, non didi- cit adorari. Et alibi quoque: Dominus Deus tuus, Deus unus est". Hæc vox idololatriam eradicitus couvellit, datque a multivɔga servitute vindictas CL. DAUSQUEIL NOTE. reto. Natorum ordinatio fiebat ad imperium mor- tis, hoc est, ut hic sit primogenitus, ut ille now : multos enim primogenitos abstulit ea tyranni sæ- vitia. quod ad casum impellat, quem insederit. a me non redditur, quod Latine loquenti sit idem. Adoratio talis est homini pestis, et ado- ratio est causa pestis ; etsi non physice loquenti. nomiis Super quo plura docte adnotavit Po Fronto Ducæus in septimum sancti Chrysostomi tractatum : volenti legere est. 3. Sic igitur Ægyptios Deus ulciscitur; at Moy- (65) Τούτοις παρορμισθείς. Interpretatus sum (67) Ως ἀπωλείας ὑπόθεσιν. Pestis enim παρά (68) 'Ο Θεός σου. Ita Basilius. Biblia Deutero-
Ἀλλὰ πρὸς τὰ τῆς χήρας ἐπαναδράμωμεν δάκρυα, διὰ τὸν μονογενῆ τεθνηκότα υἱὸν αὑτῆς πρὸς οἶκτον ἐκκαλουμένης, διὰ τὴν ἡμῶν σωτηρίαν ἐλθόντος Δεσπότου. Τὰ γὰρ δάκρυα τῆς χήρας καὶ τὸν Μονογενῆ σήμερον ἐπὶ τὴν τοῦ μονογενοῦς ἀνάστασιν εἵλκυσεν. Ἰδὼν γὰρ τὴν ἀμετρίαν τοῦ πάθους ὁ πολὺς εἰς συμπάθειαν , ἐπιδημήσας αὐτόκλητος τῇ χήρᾳ, τὴν φλόγα τῆς ὀδύνης τῇ πηγῇ τῆς φιλανθρωπίας ἐδρόσισεν ( Ἡ γὰρ παρὰ σοῦ , φησὶ, δρόσος, ἴαμα αὐτοῖς ἐστιν ), καὶ τὸν ἐκκλασθέντα κλάδον ὡς καλὸς φυτοκόμος ἀνεφύτευσεν πάλιν. Ποίαν γὰρ τότε καρδίαν οὐκ ἐτίτρωσκεν τὸ πάθος; Τίς δὲ ἀδακρυτὶ τὰ τῆς χήρας παρώδευσε δάκρυα; Πᾶσαν ὁμοῦ τὴν πόλιν εἰς πένθος κατέστησε τὸ πάθος. Αἱ χῆραι τῇ χήρᾳ συνέπασχον, αἱ μητέρες τὴν ἄτεκνον ἐθρήνουν· οἱ πατέρες τὸν νεανίσκον ὠδύροντο· οἱ νέοι τὸν νέον ἐδάκρυον· οἱ μὲν ὡς τέκνον ἴδιον, οἱ δὲ ὡς ἀδελφῷ ὀδυρόμενοι· καὶ πάντων μὲν ἥπτετο τὸ πάθος, ἐν δὲ τῇ τῆς μητέρος ἀνήπτετο καρδίᾳ. Ἡ γὰρ μνήμη τοῦ παιδὸς ὡς σπιλὰς ἐμπίπτουσα τοῖς σπλάχνοις, ἐξῆπτε τὴν φλόγα, καὶ δριμυτέρας αὐτῇ κατεσκεύασεν ὀδύνας. Οὐδὲν γὰρ οὕτως μητέρα λυπεῖ ὡς παιδὸς τετελευτηκότος ἀνάμνησις.
φωνὴ φερομένη, τὸν Μωϋσέα κατ' Αίγυπτίων καθ- ώπλισε, στρατηγικὸν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ διδοῦσα τὸ σύν θημα. Τούτοις παρορμισθεὶς (65) ὁ Μωϋσῆς τὸν λαὸν ἐξῃτεῖτο· ἀντιπράττοντος δὲ πάλιν τοῦ Φαραώ, θεηλάτοις Αίγυπτος ἐτιτρώσκετο μάστιξιν. Ἐκεῖ ποταμὸς ράβδῳ τυπτόμενος ἐφοινίσσετο· ἐκεῖ βατρά- χων ἔνυδρα κατ' Αιγυπτίων στρατόπεδα· ἐξ ἀέρος ἀκρίδες νέφη τῇ πτήσει μιμούμεναι· πάλιν σκότος ἐπεκράτει τὸ φῶς, καὶ ἦν τῆς ἡμέρας ὁ χρόνος, νυκ τὰς παρανάλωμα: ἐκεῖ χάλαζα τῷ πυρὶ συνεφράτο τετο, καὶ παρὰ φύσιν ὡμονόει τὰ τῇ φύσει μαχόμενα, τὸν τῆς φύσεως πόλεμον κατ' Αιγυπτίων μετάγοντα ἐκεῖ θάνατος τῶν πρωτοτόκων τῶν πρωτευόντων ὠδίνων κατεβόσκετο, καὶ τῶν τόκων ή τάξις θανάτου κλῆσις ἐγίνετο (66). Καὶ τῶν μαστίγων ὁ δρόμος ἐφέρετο ἕως ἡ θάλαττα, πληγεῖσα τῇ ῥάβδῳ, τοῖς Β μὲν ὁδὸς, τοῖς δὲ τάφος ἐγίνετο· καὶ πέλαγος τοῖς μὲν ἐξ ᾿Αβραὰμ πρὸς ἤπειρον μετεπήγνυτο, τοὺς δὲ τοῖς κύμασιν ἐσαγήνευσε τὸ πλεόμενον ἐπεζεύετο, καὶ πόδες ἀνθρώπων κεκονισμένοι τὸν βυθὸν ἐσταδίευον. Οὕτως ἀντιπράττοντας φέρειν μὲν οἶδε διὰ μακρο- θυμίαν Θεός, τῇ τῆς τιμωρίας ὑπερθέσει προθεσμίαν διδοὺς εἰς μετάγνωσιν· ὁρῶν δὲ πρὸς τὸ τῆς φιλαν θρωπίας οὐχ ὑπείκοντας φάρμακον, πρὸς δικαστήν τὸν ἰατρὸν μεταβάλλει, καὶ σωφρονίζει κολάσεσι τοὺς τὰς συμβουλὰς ὁτιμάσαντας. • γ. Αἰγυπτίους μὲν οὖν οὕτω κολάζει Θεός. Μωϋσ σῆς δὲ, τοῦ λαοῦ παιδευτής καταστὰς, τὸ τῆς θεο- γνωσίας παραδίδωσι μάθημα. Εβούλετο γὰρ ἐξελθόν τας Αἰγύπτου, μηδὲν ἐπάγεσθαι τῆς Αἰγυπτιακῆς ἀσεβείας ἐφόδιον. Οὗτος γίνεται τῶν τῆς κτίσεως ἀποῤῥήτων συγγραφεύς, ὁ τοῦ κόσμου τὴν ποίησιν, βιβλίον ἀπεργασάμενος· ὁ τὴν πολυπλάνητον στήσας ἀσέβειαν διὰ τῆς κοσμοποιΐας ὁδεύουσαν· ὁ λύσας κατηγορίαν τῆς κτίσεως· ὁ πρῶτος ἐμβοήσας ἀν θρώποις Θεὸν εἶναι τοῦ παντὸς ποιητὴν, καὶ πείσας μὴ μεταφέρειν ἀπὸ τοῦ κτίσαντος, πρὸς τὰ κτισθέντα τὸ σέβας· ὁ διδάξας μὴ προσκυνεῖν τὸν ὁμόδουλον, εἰπών· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Εἰ θαυμάζεις, ἀγαπητέ, τὰ κτισθέντα, προσκύνει τὸν ἐργασάμενον· εἰ χαίρεις τοῖς κτίσ σμασι, μὴ ἀτιμάσῃς τὸν κτίσαντα, μηδὲ τοῦ δημιουρ- γοῦ δόξαν τοῖς γεγονόσι περίβαλλε. Αρνείται γὰρ τὸ τοῦ κτίσαντος ἡ κτίσις ὑποδέχεσθαι σέβας· φοβεῖται τὴν τιμὴν ὡς ἀπωλείας ὑπόθεσιν (67) · προσκυνείν η πέφυκεν, οὐ προσκυνεῖσθαι μεμάθηκε. Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· Κύριος ὁ Θεός σου (68), Κύριος εἷς ἐστι. Πρόρριζος εἰδωλολατρείας ἀναίρεσις· πολυπλανήτου » ο παρορμηθείς. '66) των τόκων ἡ τάξις θανάτου κλῆσις ἐγί- τὸ πεσεῖν, Υπόθεσις ἡμῶν. ORATIO IX, A populo data tessera. Quibus Moyses rebus incitatus C Gen. 1, 1, ** Deut. vi 4. . populum deposcebat exsolvi. Sed obluctante rursuin Pharaone flagellis divinitus immissis Ægyptus va- pulabat. Ibi fumen virga percussum purpurascebat ; ibi ranarum undantia per Ægyptum agmina; e cœlo locustæ in morem modumque nubium volabant. Rursus tenebra lumen evincebant, et diurna lem pestas inutili noctis impendio consumebatur. Ibi grando cum igne conferta ruebat, et quæ ab inge- nio discordant, ita præter naturam concordabant, ut naturalem discordiam contra Ægyptios verte- rent. Ibi mors primatum primogenitos non sine dolore depascebatur, et natorum ordo fiebat ad imperium mortis. Nec vero istius vindictæ cursus ante potuit abrumpi, quam virga percussum mare his iter, illis sepulcrum fuerit; et mare continentis instar viam Abrahamitis aperuerit, cæteros fluctus hauserint. Quod erat navigabile calcabatur et pulverulenti pedes hominum profunda maris per- currebant. 54. Ad hoc prorsus exemplum Deus inimicos fortiter diuque fert, vindictæ dilatione praduitumn spatium penitudini tribuens. Ubi vero humaniora remedia minime succedere viderit, a medico provocat ad judicem, et consiliorum suorum spretores suppliciis revocat ad frugem. ' ses populi magister creatus divinæ cognitionis do- cumenta tradit. Volebat enim egressos de Ægypto nullum impietatis Ægyptiaca secum exportare via- licum. Hic est conscriptor arcanorum creature, qui mundi conditionem libro complexus est; qui longe lateque vagantem per creaturas impietatem compescuit, qui crimiue creaturam exsolvit: qui primus auctorem universi Deum esse hominibus inclamavit, fuitque auctor, ne a Creatoris cultu ad creaturam adoratio transferretur, qui non adorare conservum edocuit : In principio, inquit, creavit Deus cœlum et terram . Si tibi, dilecte, in admirationem veniunt creaturæ, adora Creatorem; si gaudes creatis, Creatori ne dedecus afferas; cave eliam, ne Conditoris gloria res conditae circum- fluant. Namque dignam Creatore reverentiam non admittit creatura: tantum honorem, ut pestem capitalem perhorrescit; adorare nata est, non didi- cit adorari. Et alibi quoque: Dominus Deus tuus, Deus unus est". Hæc vox idololatriam eradicitus couvellit, datque a multivɔga servitute vindictas CL. DAUSQUEIL NOTE. reto. Natorum ordinatio fiebat ad imperium mor- tis, hoc est, ut hic sit primogenitus, ut ille now : multos enim primogenitos abstulit ea tyranni sæ- vitia. quod ad casum impellat, quem insederit. a me non redditur, quod Latine loquenti sit idem. Adoratio talis est homini pestis, et ado- ratio est causa pestis ; etsi non physice loquenti. nomiis Super quo plura docte adnotavit Po Fronto Ducæus in septimum sancti Chrysostomi tractatum : volenti legere est. 3. Sic igitur Ægyptios Deus ulciscitur; at Moy- (65) Τούτοις παρορμισθείς. Interpretatus sum (67) Ως ἀπωλείας ὑπόθεσιν. Pestis enim παρά (68) 'Ο Θεός σου. Ita Basilius. Biblia Deutero-
PG 85:143Συνεχῶς δὲ κατασπῶσα τὰς κόμας, καὶ τοῖς ὄνυξι τὰς παρειὰς ἐνυβρίζουσα, ποταμοὺς προχέουσα δακρύων, ἐλεεινὰς ἐπὶ τῷ νεκρῷ φωνὰς ἀπεφθέγγετο, καὶ οἵας, ὡς εἰκὸς, ἐκφωνεῖν ὑπηγόρευε τὸ πάθος· Τίνι τὴν χήραν καὶ ἄτεκνον καταλέλοιπας, τέκνον; Τίνι τὴν ἀνέλπιστον παρεκατέθου μητέρα; Τίς τὴν ἐμὴν ἔτι περιστελεῖ χηρείαν; Τίνα μετὰ σὲ βοηθὸν ἐπισκέψομαι; Ποῦ τὴν ἐμὴν βακτηρίαν ἐρείσω; τίνα λοιπὸν ἐπινοήσω προστάτην; Ὁ ἀνὴρ προαπῆλθεν· ὁ υἱὸς οὐχ ὑπάρχει. Πῶς τὸν καύσωνα τῆς ἀτεκνίας βαστάσω; Πῶς τὸν χειμῶνα τῆς χηρείας ἐκφύγω; μέχρι νῦν τῷ τῆς χηρείας κατεκλώμην φορτίῳ· νῦν δὲ καὶ τὸ τῆς ἀτεκνίας με περιείληφε σκότος. Δύο φαιδροὺς ὀφθαλμοὺς ἐκεκτήμην, τὸν ἄνδρα καὶ τὸν υἱόν. Ἀλλ’ ἐξώρυξέν μου τοὺς ἀμφοτέρους ὁ θάνατος. Τίς τὴν σὴν θανοῦσαν, ὢ τέκνον, μητέρα λοιπὸν παραπέμψει τῷ τάφῳ; Τίς τὰ νενομισμένα πληρώσει; Τὸν ὀφείλοντά με θρηνῆσαι προδακρύω· τὸν ὀφείλοντά με κατορύξαι προθάπτω. Οὐκέτι τῶν σῶν ἀσπασμῶν ἀπολαύω· οὐκέτι τῶν σῶν φιλημάτων τῶν γλυκυτέρων ἐμοὶ μέλιτος καὶ κηρίου. Ἔδει σε μᾶλλον, ὢ θάνατε, τὴν μητέρα τοῦ τέκνου προαρπάσαι.
PG 85:145Αὕτη γὰρ ἀκολουθία τῆς φύσεως, ἵνα τὰ τέκνα προπέμπῃ τοὺς τεκόντας. Ἀλλ’ ἐπειδὴ τὴν τάξιν ἐνήλλαξας, κἂν τάχος μοι χάρισαι, καὶ μὴ βραδύνῃς προσθεῖναι τοῖς ἀπελθοῦσιν κἀμέ. Βέλτιον γάρ με συντετάφθαι τῷ τάφῳ, ἢ χωρὶς ἐκείνου τῆς προσκαίρου ταύτης ἀπολαύειν ἀκτῖνος. Τίς γάρ μοι χρεία τοῦ ζῇν, μηκέτι ζῶντος δι’ οὗ ζῇν ἐβουλόμην; Μέχρι τὸ παιδίον ἔζη, τὸν τῆς χηρείας πυρετὸν ἔφερον ἀνωδύνως. Ἀλλήλοις ἠρκούμεθα εἰς παραμυθίαν· οὕτε γὰρ ἐκεῖνον ἡ ὀρφανία συνέτριβεν, οὔτε ἡ χηρεία τοσοῦτον ἐμὲ δι’ ἐκεῖνον ἐβάρει. Τὴν γὰρ ἐπὶ τῷ ἀνδρὶ συμφορὰν ἡ προςδοκία τῆς χηρείας κατ’ ὀλίγον ὑπέκλεπεν τῆς μνήμης. Ἀλλὰ τὴν χηρείαν μου ταύτην ὁ ἄδικος ταχέως ἐματαίωσε θάνατος· καὶ τὴν μεγάλην ἑορτὴν εἰς ἀφόρητον περιέτρεψεν ὀδύνην. Οἷα γάρ μοι ἀνθ’ οἵων ἀπήντησεν; Καθ’ ἡμέραν αὐτοῦ τοὺς γάμους προςεδόκων· ἀλλ’ ἀντὶ θαλάμου κατεσκεύασα τάφον. Ὅτε μνηστῆρα ἐφρόντιζον, τότε μνημεῖον ἡτοίμασα. Ὅτε συμβόλαιον γαμικὸν ἐξεδίδουν, τότε διαθήκην ἐσφραγισμένην βαστάζω. Τὴν γὰρ ἀκληρονόμητον ἔγραψεν κληρονόμον μητέρα.
Β Α δουλείας ελευθερία· πρὸς ποικίλας δαιμόνων θερα ΕΝΝΟΓΟ πείας τὴν ψυχὴν ἐῤῥιμμένην ἀνίστησι. Τί γὰρ τῶν τῆς κτίσεως μερῶν ὑπῆρχε τοῖς ἀνθρώποις ἀθρή σκευτον ; Οἱ γε ἄχρις ἑρπετῶν, καὶ κτηνῶν, τὸ τοῦ κτίσαντος κατεβίβασαν σέβας, καὶ φύσις ἄλογος ὑπὸ τῶν λογικῶν ἐθρησκεύετο. Παρ' Αἰγυπτίοις δὲ τὸ πάθος εἶχεν ἐπίτασιν. Οὐκ ἠρκοῦντο γὰρ τοῖς ἡπει· ρώταις, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοῦ ὕδατος θεοὺς ἐδανείζοντα· καὶ πάντα Θεὸς παρ' ἐκείνοις. Ταύτην καὶ παρ' Εβραίοις τὴν νόσον ὁρῶν ὁ Μωϋσῆς ἡμφωλεύουσαν, ἐκμοχλεύων τὸ πάθος ἐβόα· Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστιν. Οὔπω γὰρ τὴν Τριάδα κηρύττειν καιρός, οὔπω τὰς ὑποστάσεις κηρύττειν ἡδύνατο, ἔτι γάλακτι τρέφει θεογνωσίας τοὺς νηπιώδεις τὴν ἔν- νοιαν· ἡρκέσθη μόνῃ τῇ τῆς θεογνωσίας διδασκαλία, μίαν αὐτοῖς φύσιν ὑπαγορεύων εἶναι θεότητος, ένα δῆμον ὅλον θεῶν (69) τῆς ψυχῆς ἐξορίσῃ. Ηρχει γὰρ τοῖς ἐκ τοιαύτης πλάνης ἀποσπωμένοις τὰ πρῶτα τῆς θεογνωσίας μαθήματα. Διὰ τοῦτο διδάξας τὴν μονάδα τῆς φύσεως, τὴν τριάδα τῶν ὑποστάσεων δι δάσκειν κατὰ καιρὸν ὑπερέθετο· τὸ γὰρ τῆς ψυχῆς δυσπαθὲς, ἐπισφαλὲς πρὸς ἐπίγνωσιν. Φοβεῖται γὰρ μή, τριάδα διδάσκων θεότητος, πολλούς τινας θεούς παρ' Ἰουδαίοις κηρύττειν νομίζηται. Αἰνίγμασι δὲ μόνοις τέως χειραγωγεῖ τοὺς ἀκούοντας, καὶ μικρὸν τὸν αὐγῆς ἐπανοίγων ἐπαύετο. Καθάπερ οἱ τοὺς ἄρτι τοῦ νοσεῖν ὀφθαλμοὺς παυσαμένους, πρὸς τὸ φέγγος γυμνάζοντες, τοῦ μὲν ἡλίου τὰς ἀκτῖνας τοῖς πεπον θόσιν ἀποτειχίζουσι, διά τινος δὲ παραπετάσματος τοὺς ὀφθαλμοὺς τῷ φωτὶ ἀποκναίουσι, τοῦτο ποιῶν ὁ μακάριος Μωϋσῆς, καὶ τυφλώττοντα τῷ τῆς εἰδω λολατρείας πάθει τὸν λαὸν διὰ θεογνωσίας ιώμενος, οὕτω θαῤῥεῖ τὴν ἅπασῶν τῆς γνώσεως αὐγὴν ἐκπε τάσαι· ἀμυδροῖς δὲ φθέγγεσι (70) τοῖς αινίγματι χρώμενος, ὑπανοίγει τῆς τριάδος τὸ φῶς. Τί γάρ φησι; Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἰς ἐστιν. Ένα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τριπλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρηται. Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστι· μονονουχί λέγων· εἰς τὴν οὐσίαν, ἀλλ' ἐν τρισὶν ὑπο- στάσεσι. Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ' ομοίωσιν. Τῇ τῆς φωνῆς προφορά τὰς ὑποστάσεις αινίττεται. Καὶ πά λιν· Δεῦτε καταβάντες συγχέωμεν αὐτῶν τὰς γλώσσας (71). Καὶ πολλαχοῦ τῆς θείας Γραφῆς τοὺς τοιούτους διασπείρει σπινθήρας, οὔπω μὲν τοῖς ἀσθε νέσιν ὀφθαλμοῖς ἐξαπλώσας τὸ φέγγος· τοῖς δὲ τε- λείοις τῆς στερεάς τροφῆς ταμιευόμενος τὴν ἀπό λαυσιν. Καὶ μὴ θαυμάσῃς ὁρῶν Ἰουδαῖον ἐναπομέ νοντα τῇ πολυετεῖ νηπιότητι· ὁπότε μετὰ Μωσέα, καὶ προφήτας, μετὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, μετὰ ὅλως θεῶν, ὅλον. παρὰ τὸ μύδρος, ο σημαίνει τὸν πεπυρακτωμένον σίδηρον. BASILII SELEUCIENSIS et in libertatem, ad varios daemonum cultus proje- ctam animam erigit. Nam quæ tam minuta res creata, quæ non sit ab hominibus pro Deo culta? qui vel ad reptilia, et jumenta Dei cultum deje- cere, et natura rationis expers apud rationis com- potes fiat in veneratione. Quæ miseria, immane quan- tum apud Ægyptios invaluit. Neque enim a conti- nente duntaxat, sed ab aquis quoque deos mutuati sunt, et apud eos omnia Deus. Hunc et apud He- bræos ægritudinem sese illatebrautem Moyses anim- advertens, malum remoliens clamabat: Dominus Deus luus, Deus unus est. Nondum siquidem Tri- nitatem promulgare tempus erat, nondum di- vinas hypostases. Adhuc lacte divinæ cognitio- nis nutrit infantilem intelligentiam, solam con- tentus divinitatis ingessisse cognitionem ; ipsis enim illius subindicat esse naturam, quo deo- rum turbas prorsum ex animis exterminet. Abs- tractis e im ex tam insigni errore satis erant pri- ma divinitatis rudimenta. Quamobrem cum naturæ docuisset unitatein, bypostaseon triadem opportu- ne distulit. Nam anima male affecta in veritate in- daganda perfacile labitur. Quippe reformidat, ne inventam in Deitate Trinitatem edocens, deorum multitudinem apud Julæos praedicare palelur, auditorem ambagiosa ducit oratione, ac nonnulla quiescit oblata luce. Quemadmodum qui a recenti oculorum ægritudine relevatos docent cum luce dimicare, a solaribus radits sic affectos abjungunt, et usu veli- alicujus afectam partem mitius proritant: C ila usu venit beato Moysi, qui, dum populo idolola- triæ caligine cæcutienti medelam facit, Dei noli- tiam ingerens, totam non andet eognitionis lucem expandere; æniginatum sublustri luce usus, prope Trinitatis lumen aperit. Quid euim ait? Dominus Deus tuus, Deus unus est. Unum manifestat, et ter. tium præterea nominat : de uno loquitur, et vocem triplicat, in hypostaseon testimonium : Dominus. Deus tuus, Deus unus est. Tantum non dicit: Cujus cum una sit natura, in tribus est hypostasibus. Nec non alībi : Faciumus hominem ad imaginem, et si- milirulinem nostram s. Vocis prolatione hyposta- ses innuit. Ac iterum: Venite, descendumus, et con- fundamus ibi linguam eorum s. Multisque Scripta- re locis ejusmodi scintillas, etsi nondum debilibus D oculis lucem penitus evolvat, disseminat: perfectis vero solidioris cibi fructum recondit interin. Verum, animadverso Judae, qui persistat in amentia mul- Judæo, torum usu corroborata, ne mireris : quandoquidem post Moysen, et prophetas, post Christi praesentiam, post sacramentorum aguitio- " Gen. 1, 26. • Gen. xi, 7. CL. DAUSQUEII NOTÆ. vel omnibus, quæ viderim, auctoribus, et ratione suf- fragante ; plurium est enim confusio, non unius. (69) "Ινα δῆμον ὅλων Θεόν. Rescribo, δῆμον (70) 'Αμυδροίς φέγγεσι. Ειymologista. Αμυδρός (71) Τὰς γλώσσας. Delevi τὴν γλῶσσαν, Bibliis
Ὅτε νυμφικὴν αὐτῷ στολὴν εὐτρεπίζειν ἠρξάμην, τότε νεκρὸν ὡς τὸν Λάζαρον περισφίγγω κηρίαις. Καλῶς δὲ ἐνταῦθα ἐμνήσθην τοῦ Λαζάρου, ἐπειδὴ ἕμελλεν καὶ οὗτος ὁ Λάζαρος ἐκ νεκρῶν ὑποστρέφειν. Οἷά μοι ἀνθ’ οἵων ἀπήντησεν; Οὐκ ἔστιν ἄλγος κατὰ τὸ ἄλγος μου , οὔτε συμφορὰ κατὰ τὴν ἐμὴν συμφοράν. Οὐδείς μου τὸ ἕλκος ἰάσασθαι δύναται· οὐδεὶς θεραπεύει τὸ τραῦμα· οὐδεὶς τοιοῦτος ἰατρὸς ἐν τῇ πόλει, οὐκ ἔστιν, ὡς ἔοικεν, οὐδείς. Ἆρα μή τινα πρὸ τῆς πύλης εὑρήσω; Ἔτι λαλούσης τῆς γυναικὸς, ὁ ζητούμενος παρειστήκει τῇ πύλῃ· ὁ τῶν χηρῶν Προστάτης ὑπαντᾷ τῇ χήρᾳ· ὁ τῶν ὀρφανῶν Πατὴρ τὸν νεανίσκον ἐκάλει· ὁ τῆς ζωῆς χορηγὸς, ἡ Ζωὴ πάλιν τὸν νεκρὸν ἀπεδίδου, καὶ τῆς ἀτέκνου μητρὸς ὁ φιλοικτίρμων κατέστελλε τὰ δάκρυα. Ἰδὼν γὰρ αὐτὴν ὁ Κύριος εὐσπλαγχνίσθη ἐπ’ αὐτῇ, καί φησιν πρὸς αὐτήν· Γύναι, μὴ κλαῖε. Ὡς γὰρ ἤγγισεν τῇ πύλῃ τῆς πόλεως , ὥς φησιν ὁ εὐαγγελιστὴς, ἰδου ἐξεκομίζετο τεθνηκὼς υἱὸς μονογενὴς τῇ μητρὶ αὐτοῦ . Ἐκβαίνων ὁ νεκρὸς, εἰσιούσῃ συνήντησε τῇ Ζωῇ. Καὶ ἰδὼν ὁ Κύριος (φησὶν) αὐτὴν, ἐσπλαγχνίσθη ἐπ’ αὐτὴν, καὶ εἶπεν αὐτῇ· Μὴ κλαῖε . Ὁ πολεμήσας σε θάνατος πεπολέμηται·
Β Α δουλείας ελευθερία· πρὸς ποικίλας δαιμόνων θερα ΕΝΝΟΓΟ πείας τὴν ψυχὴν ἐῤῥιμμένην ἀνίστησι. Τί γὰρ τῶν τῆς κτίσεως μερῶν ὑπῆρχε τοῖς ἀνθρώποις ἀθρή σκευτον ; Οἱ γε ἄχρις ἑρπετῶν, καὶ κτηνῶν, τὸ τοῦ κτίσαντος κατεβίβασαν σέβας, καὶ φύσις ἄλογος ὑπὸ τῶν λογικῶν ἐθρησκεύετο. Παρ' Αἰγυπτίοις δὲ τὸ πάθος εἶχεν ἐπίτασιν. Οὐκ ἠρκοῦντο γὰρ τοῖς ἡπει· ρώταις, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοῦ ὕδατος θεοὺς ἐδανείζοντα· καὶ πάντα Θεὸς παρ' ἐκείνοις. Ταύτην καὶ παρ' Εβραίοις τὴν νόσον ὁρῶν ὁ Μωϋσῆς ἡμφωλεύουσαν, ἐκμοχλεύων τὸ πάθος ἐβόα· Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστιν. Οὔπω γὰρ τὴν Τριάδα κηρύττειν καιρός, οὔπω τὰς ὑποστάσεις κηρύττειν ἡδύνατο, ἔτι γάλακτι τρέφει θεογνωσίας τοὺς νηπιώδεις τὴν ἔν- νοιαν· ἡρκέσθη μόνῃ τῇ τῆς θεογνωσίας διδασκαλία, μίαν αὐτοῖς φύσιν ὑπαγορεύων εἶναι θεότητος, ένα δῆμον ὅλον θεῶν (69) τῆς ψυχῆς ἐξορίσῃ. Ηρχει γὰρ τοῖς ἐκ τοιαύτης πλάνης ἀποσπωμένοις τὰ πρῶτα τῆς θεογνωσίας μαθήματα. Διὰ τοῦτο διδάξας τὴν μονάδα τῆς φύσεως, τὴν τριάδα τῶν ὑποστάσεων δι δάσκειν κατὰ καιρὸν ὑπερέθετο· τὸ γὰρ τῆς ψυχῆς δυσπαθὲς, ἐπισφαλὲς πρὸς ἐπίγνωσιν. Φοβεῖται γὰρ μή, τριάδα διδάσκων θεότητος, πολλούς τινας θεούς παρ' Ἰουδαίοις κηρύττειν νομίζηται. Αἰνίγμασι δὲ μόνοις τέως χειραγωγεῖ τοὺς ἀκούοντας, καὶ μικρὸν τὸν αὐγῆς ἐπανοίγων ἐπαύετο. Καθάπερ οἱ τοὺς ἄρτι τοῦ νοσεῖν ὀφθαλμοὺς παυσαμένους, πρὸς τὸ φέγγος γυμνάζοντες, τοῦ μὲν ἡλίου τὰς ἀκτῖνας τοῖς πεπον θόσιν ἀποτειχίζουσι, διά τινος δὲ παραπετάσματος τοὺς ὀφθαλμοὺς τῷ φωτὶ ἀποκναίουσι, τοῦτο ποιῶν ὁ μακάριος Μωϋσῆς, καὶ τυφλώττοντα τῷ τῆς εἰδω λολατρείας πάθει τὸν λαὸν διὰ θεογνωσίας ιώμενος, οὕτω θαῤῥεῖ τὴν ἅπασῶν τῆς γνώσεως αὐγὴν ἐκπε τάσαι· ἀμυδροῖς δὲ φθέγγεσι (70) τοῖς αινίγματι χρώμενος, ὑπανοίγει τῆς τριάδος τὸ φῶς. Τί γάρ φησι; Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἰς ἐστιν. Ένα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τριπλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρηται. Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστι· μονονουχί λέγων· εἰς τὴν οὐσίαν, ἀλλ' ἐν τρισὶν ὑπο- στάσεσι. Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ' ομοίωσιν. Τῇ τῆς φωνῆς προφορά τὰς ὑποστάσεις αινίττεται. Καὶ πά λιν· Δεῦτε καταβάντες συγχέωμεν αὐτῶν τὰς γλώσσας (71). Καὶ πολλαχοῦ τῆς θείας Γραφῆς τοὺς τοιούτους διασπείρει σπινθήρας, οὔπω μὲν τοῖς ἀσθε νέσιν ὀφθαλμοῖς ἐξαπλώσας τὸ φέγγος· τοῖς δὲ τε- λείοις τῆς στερεάς τροφῆς ταμιευόμενος τὴν ἀπό λαυσιν. Καὶ μὴ θαυμάσῃς ὁρῶν Ἰουδαῖον ἐναπομέ νοντα τῇ πολυετεῖ νηπιότητι· ὁπότε μετὰ Μωσέα, καὶ προφήτας, μετὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, μετὰ ὅλως θεῶν, ὅλον. παρὰ τὸ μύδρος, ο σημαίνει τὸν πεπυρακτωμένον σίδηρον. BASILII SELEUCIENSIS et in libertatem, ad varios daemonum cultus proje- ctam animam erigit. Nam quæ tam minuta res creata, quæ non sit ab hominibus pro Deo culta? qui vel ad reptilia, et jumenta Dei cultum deje- cere, et natura rationis expers apud rationis com- potes fiat in veneratione. Quæ miseria, immane quan- tum apud Ægyptios invaluit. Neque enim a conti- nente duntaxat, sed ab aquis quoque deos mutuati sunt, et apud eos omnia Deus. Hunc et apud He- bræos ægritudinem sese illatebrautem Moyses anim- advertens, malum remoliens clamabat: Dominus Deus luus, Deus unus est. Nondum siquidem Tri- nitatem promulgare tempus erat, nondum di- vinas hypostases. Adhuc lacte divinæ cognitio- nis nutrit infantilem intelligentiam, solam con- tentus divinitatis ingessisse cognitionem ; ipsis enim illius subindicat esse naturam, quo deo- rum turbas prorsum ex animis exterminet. Abs- tractis e im ex tam insigni errore satis erant pri- ma divinitatis rudimenta. Quamobrem cum naturæ docuisset unitatein, bypostaseon triadem opportu- ne distulit. Nam anima male affecta in veritate in- daganda perfacile labitur. Quippe reformidat, ne inventam in Deitate Trinitatem edocens, deorum multitudinem apud Julæos praedicare palelur, auditorem ambagiosa ducit oratione, ac nonnulla quiescit oblata luce. Quemadmodum qui a recenti oculorum ægritudine relevatos docent cum luce dimicare, a solaribus radits sic affectos abjungunt, et usu veli- alicujus afectam partem mitius proritant: C ila usu venit beato Moysi, qui, dum populo idolola- triæ caligine cæcutienti medelam facit, Dei noli- tiam ingerens, totam non andet eognitionis lucem expandere; æniginatum sublustri luce usus, prope Trinitatis lumen aperit. Quid euim ait? Dominus Deus tuus, Deus unus est. Unum manifestat, et ter. tium præterea nominat : de uno loquitur, et vocem triplicat, in hypostaseon testimonium : Dominus. Deus tuus, Deus unus est. Tantum non dicit: Cujus cum una sit natura, in tribus est hypostasibus. Nec non alībi : Faciumus hominem ad imaginem, et si- milirulinem nostram s. Vocis prolatione hyposta- ses innuit. Ac iterum: Venite, descendumus, et con- fundamus ibi linguam eorum s. Multisque Scripta- re locis ejusmodi scintillas, etsi nondum debilibus D oculis lucem penitus evolvat, disseminat: perfectis vero solidioris cibi fructum recondit interin. Verum, animadverso Judae, qui persistat in amentia mul- Judæo, torum usu corroborata, ne mireris : quandoquidem post Moysen, et prophetas, post Christi praesentiam, post sacramentorum aguitio- " Gen. 1, 26. • Gen. xi, 7. CL. DAUSQUEII NOTÆ. vel omnibus, quæ viderim, auctoribus, et ratione suf- fragante ; plurium est enim confusio, non unius. (69) "Ινα δῆμον ὅλων Θεόν. Rescribo, δῆμον (70) 'Αμυδροίς φέγγεσι. Ειymologista. Αμυδρός (71) Τὰς γλώσσας. Delevi τὴν γλῶσσαν, Bibliis
Μὴ κλαῖε . Μαστιγούμενος ὁ ᾅδης τοῦ σοῦ παιδὸς ἀπαιτεῖται τὴν ψυχήν· Μὴ κλαῖε . Ἔχαιρεν ὡς μέλλων καταπίνειν τὴν θήραν· στενάζει πάλιν ἀποτυχὼν τοῦ σκοποῦ. Καὶ ἵνα μάθῃς ὡς ἀψευδὴς ἡ ὑπόσχεσις, ἔργῳ τὴν πεῖραν τῆς ἀναστάσεως δέχου. Νεανίσκε, σοὶ λέγω, ἐγέρθητι. Καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρὸς, καὶ ἤρξατο λαλεῖν. Νεανίσκε, σοὶ λέγω, ἐγέρθητι . Διὰ τί προσέθηκεν τὸ Σοί ; ἁπλούστερον γὰρ τὸ εἰπεῖν, Ὁ νεκρὸς, ἐγέρθητι. Ἔμελλεν γὰρ ἡ φωνὴ τοῦ Σωτῆρος ἐνεργοῦσα καὶ τοὺς ἄλλους ἐγείρειν νεκρούς. Διὰ τοῦτο οὖν προσέθηκεν τὸ Σοὶ , ἵνα μέχρι τούτου μόνου τοῦ τεθνηκότος νεανίσκου περιθήσῃ τὴν χάριν. Τοῦτο καὶ ἐπὶ τοῦ Λαζάρου πεποίηκεν· οὐκ εἶπεν, Ὁ νεκρὸς δεῦρο ἔξω· ἀλλ’ ὀνομαστὶ καλεῖ τὸν τεθνηκότα Λάζαρε, δεῦρ’ ἔξω . Τοῦτο οὖν ἐποίησεν ἵνα μὴ ἡ φωνὴ τοῦ ζωοδότου ἀναθεμένη πολλοὺς νεκροὺς ἀναστήσῃ. Καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρὸς, καὶ ἤρξατο λαλεῖν· Εἰ μὴ ὁ Κύριος ἐβοήθησέ μοι, παραβραχὺ παρῴκησε τῷ ᾅδῃ ἡ ψυχή. μου · καὶ πάλιν· Κύριος ἀνήγαγέ με ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἰλύος, καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τοὺς πόδας μου, καὶ κατεύθυνε τὰ διαβήματά μου .
Β Α δουλείας ελευθερία· πρὸς ποικίλας δαιμόνων θερα ΕΝΝΟΓΟ πείας τὴν ψυχὴν ἐῤῥιμμένην ἀνίστησι. Τί γὰρ τῶν τῆς κτίσεως μερῶν ὑπῆρχε τοῖς ἀνθρώποις ἀθρή σκευτον ; Οἱ γε ἄχρις ἑρπετῶν, καὶ κτηνῶν, τὸ τοῦ κτίσαντος κατεβίβασαν σέβας, καὶ φύσις ἄλογος ὑπὸ τῶν λογικῶν ἐθρησκεύετο. Παρ' Αἰγυπτίοις δὲ τὸ πάθος εἶχεν ἐπίτασιν. Οὐκ ἠρκοῦντο γὰρ τοῖς ἡπει· ρώταις, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοῦ ὕδατος θεοὺς ἐδανείζοντα· καὶ πάντα Θεὸς παρ' ἐκείνοις. Ταύτην καὶ παρ' Εβραίοις τὴν νόσον ὁρῶν ὁ Μωϋσῆς ἡμφωλεύουσαν, ἐκμοχλεύων τὸ πάθος ἐβόα· Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστιν. Οὔπω γὰρ τὴν Τριάδα κηρύττειν καιρός, οὔπω τὰς ὑποστάσεις κηρύττειν ἡδύνατο, ἔτι γάλακτι τρέφει θεογνωσίας τοὺς νηπιώδεις τὴν ἔν- νοιαν· ἡρκέσθη μόνῃ τῇ τῆς θεογνωσίας διδασκαλία, μίαν αὐτοῖς φύσιν ὑπαγορεύων εἶναι θεότητος, ένα δῆμον ὅλον θεῶν (69) τῆς ψυχῆς ἐξορίσῃ. Ηρχει γὰρ τοῖς ἐκ τοιαύτης πλάνης ἀποσπωμένοις τὰ πρῶτα τῆς θεογνωσίας μαθήματα. Διὰ τοῦτο διδάξας τὴν μονάδα τῆς φύσεως, τὴν τριάδα τῶν ὑποστάσεων δι δάσκειν κατὰ καιρὸν ὑπερέθετο· τὸ γὰρ τῆς ψυχῆς δυσπαθὲς, ἐπισφαλὲς πρὸς ἐπίγνωσιν. Φοβεῖται γὰρ μή, τριάδα διδάσκων θεότητος, πολλούς τινας θεούς παρ' Ἰουδαίοις κηρύττειν νομίζηται. Αἰνίγμασι δὲ μόνοις τέως χειραγωγεῖ τοὺς ἀκούοντας, καὶ μικρὸν τὸν αὐγῆς ἐπανοίγων ἐπαύετο. Καθάπερ οἱ τοὺς ἄρτι τοῦ νοσεῖν ὀφθαλμοὺς παυσαμένους, πρὸς τὸ φέγγος γυμνάζοντες, τοῦ μὲν ἡλίου τὰς ἀκτῖνας τοῖς πεπον θόσιν ἀποτειχίζουσι, διά τινος δὲ παραπετάσματος τοὺς ὀφθαλμοὺς τῷ φωτὶ ἀποκναίουσι, τοῦτο ποιῶν ὁ μακάριος Μωϋσῆς, καὶ τυφλώττοντα τῷ τῆς εἰδω λολατρείας πάθει τὸν λαὸν διὰ θεογνωσίας ιώμενος, οὕτω θαῤῥεῖ τὴν ἅπασῶν τῆς γνώσεως αὐγὴν ἐκπε τάσαι· ἀμυδροῖς δὲ φθέγγεσι (70) τοῖς αινίγματι χρώμενος, ὑπανοίγει τῆς τριάδος τὸ φῶς. Τί γάρ φησι; Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἰς ἐστιν. Ένα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τριπλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρηται. Κύριος ὁ Θεός σου, κύριος εἷς ἐστι· μονονουχί λέγων· εἰς τὴν οὐσίαν, ἀλλ' ἐν τρισὶν ὑπο- στάσεσι. Καὶ πάλιν ἑτέρωθι· Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ' ομοίωσιν. Τῇ τῆς φωνῆς προφορά τὰς ὑποστάσεις αινίττεται. Καὶ πά λιν· Δεῦτε καταβάντες συγχέωμεν αὐτῶν τὰς γλώσσας (71). Καὶ πολλαχοῦ τῆς θείας Γραφῆς τοὺς τοιούτους διασπείρει σπινθήρας, οὔπω μὲν τοῖς ἀσθε νέσιν ὀφθαλμοῖς ἐξαπλώσας τὸ φέγγος· τοῖς δὲ τε- λείοις τῆς στερεάς τροφῆς ταμιευόμενος τὴν ἀπό λαυσιν. Καὶ μὴ θαυμάσῃς ὁρῶν Ἰουδαῖον ἐναπομέ νοντα τῇ πολυετεῖ νηπιότητι· ὁπότε μετὰ Μωσέα, καὶ προφήτας, μετὰ τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν, μετὰ ὅλως θεῶν, ὅλον. παρὰ τὸ μύδρος, ο σημαίνει τὸν πεπυρακτωμένον σίδηρον. BASILII SELEUCIENSIS et in libertatem, ad varios daemonum cultus proje- ctam animam erigit. Nam quæ tam minuta res creata, quæ non sit ab hominibus pro Deo culta? qui vel ad reptilia, et jumenta Dei cultum deje- cere, et natura rationis expers apud rationis com- potes fiat in veneratione. Quæ miseria, immane quan- tum apud Ægyptios invaluit. Neque enim a conti- nente duntaxat, sed ab aquis quoque deos mutuati sunt, et apud eos omnia Deus. Hunc et apud He- bræos ægritudinem sese illatebrautem Moyses anim- advertens, malum remoliens clamabat: Dominus Deus luus, Deus unus est. Nondum siquidem Tri- nitatem promulgare tempus erat, nondum di- vinas hypostases. Adhuc lacte divinæ cognitio- nis nutrit infantilem intelligentiam, solam con- tentus divinitatis ingessisse cognitionem ; ipsis enim illius subindicat esse naturam, quo deo- rum turbas prorsum ex animis exterminet. Abs- tractis e im ex tam insigni errore satis erant pri- ma divinitatis rudimenta. Quamobrem cum naturæ docuisset unitatein, bypostaseon triadem opportu- ne distulit. Nam anima male affecta in veritate in- daganda perfacile labitur. Quippe reformidat, ne inventam in Deitate Trinitatem edocens, deorum multitudinem apud Julæos praedicare palelur, auditorem ambagiosa ducit oratione, ac nonnulla quiescit oblata luce. Quemadmodum qui a recenti oculorum ægritudine relevatos docent cum luce dimicare, a solaribus radits sic affectos abjungunt, et usu veli- alicujus afectam partem mitius proritant: C ila usu venit beato Moysi, qui, dum populo idolola- triæ caligine cæcutienti medelam facit, Dei noli- tiam ingerens, totam non andet eognitionis lucem expandere; æniginatum sublustri luce usus, prope Trinitatis lumen aperit. Quid euim ait? Dominus Deus tuus, Deus unus est. Unum manifestat, et ter. tium præterea nominat : de uno loquitur, et vocem triplicat, in hypostaseon testimonium : Dominus. Deus tuus, Deus unus est. Tantum non dicit: Cujus cum una sit natura, in tribus est hypostasibus. Nec non alībi : Faciumus hominem ad imaginem, et si- milirulinem nostram s. Vocis prolatione hyposta- ses innuit. Ac iterum: Venite, descendumus, et con- fundamus ibi linguam eorum s. Multisque Scripta- re locis ejusmodi scintillas, etsi nondum debilibus D oculis lucem penitus evolvat, disseminat: perfectis vero solidioris cibi fructum recondit interin. Verum, animadverso Judae, qui persistat in amentia mul- Judæo, torum usu corroborata, ne mireris : quandoquidem post Moysen, et prophetas, post Christi praesentiam, post sacramentorum aguitio- " Gen. 1, 26. • Gen. xi, 7. CL. DAUSQUEII NOTÆ. vel omnibus, quæ viderim, auctoribus, et ratione suf- fragante ; plurium est enim confusio, non unius. (69) "Ινα δῆμον ὅλων Θεόν. Rescribo, δῆμον (70) 'Αμυδροίς φέγγεσι. Ειymologista. Αμυδρός (71) Τὰς γλώσσας. Delevi τὴν γλῶσσαν, Bibliis
PG 85:147Τοῦτο οὖν καὶ ἡμεῖς ἐν τῇ τῶν πειρασμῶν ζάλῃ βοῶντες, δόξαν ἀναπέμψωμεν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ, καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς ἀτελευτήτους αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
νεκρῷ τοῦ παιδὸς ἑαυτὸν ἐφήπλωσεν σώματι. Τῷ γὰρ στόματι τοῦ παιδὸς ἐπέθηκεν τὸ ἑαυτοῦ στό μα (76)· τὸν δὲ μυκτήρα τῷ μυκτήρι προσήρμοσε καὶ τῷ μετώπῳ τὸ μέτωπον ἐπεστήριξεν· καὶ τοῖς ποσὶν συνεξέτεινεν τοὺς πόδας, καὶ τὸ στῆθος ἐπ- έκειτο τῷ στήθει, καὶ ὀφθαλμοὶ τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐπλη- σίαζον· καὶ ἁπλῶς ἑκάστῳ μέλει τοῦ παιδὸς ἐπι· ψαῦον τὸ τοῦ προφήτου μέλος, τὴν ζωὴν ἐχαρίζετο διὰ τί οὖν μὴ διὰ προσευχῆς ἀνέστησε τὸν νεκρὸν, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐπέθηκε τῷ λειψάνῳ ; Ταῦτα τύποι συνέβαινεν ἐκείνοις· ἐγράφη δὲ πρὸς νουθεσίαν ἡμῶν εἰς οὓς τὰ τέλη τῶν αἰώνων κατήντησεν. Ζητήσωμεν τίνος ἦν τύπος ὁ Ἑλισσαῖος, καὶ τίνος ή Σουναμίτις, καὶ τίνος ὁ υἱὸς τῆς Σουναμίτιδος ὁ τεθνηκώς. Ο Ελισσαίος τύπον φέρει Χριστοῦ· ὁ δὲ, λαός ἐστιν ὁ ἐξ ἐθνῶν. Οὗτος ἦν νεκρωθεὶς ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας. Ήλθεν ὁ νοητός Ελισσαίος, εὗρεν αὐτοῦ ὅλα τὰ μέλη νεκρά, τὸ στόμα, τοὺς ὀφθαλμοὺς, τὰς χεῖρας, τοὺς πόδας· καὶ ἀπαξαπλῶς νεκρὸν ἦν τὸ σῶμα, μὴ ἀνοιγόμενον προς δοξολογίαν Θεού (77-78), ἀλλὰ τῷ ξύλῳ λέγον· Πατήρ μου εἰ σύ· καὶ τῷ λίθῳ, Σύ με ἐγέννησας. Νεκροὶ ἦταν οἱ ὀφθαλμοὶ εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν μὴ προσέχοντες· ἀλλὰ τῇ κτί σει παρὰ τὸν Κτίστην λατρεύοντες. Νεκραὶ ἦσαν οἱ χεῖρες καρποφοροῦσαι τοῖς δαίμοσιν· νεκροὶ ἦσαν οἱ πόδες εἰς προσκύνησιν τῷ διαβόλῳ καμπτόμενοι. Ολον ἦν τὸ σῶμα σαθρὸν, ἔχρηζεν ἰατροῦ δυνατοῦ, Ιατροῦ δυναμένου καὶ τοὺς νεκροὺς ἐγείρειν. Ηλθεν ὁ ζητούμενος ἰατρὸς, ὁ νοητός Ελισσαίος, ὁ Δεσπότης Χριστός· εὗρε τὸ σῶμα νεκρόν. Τί ποιεῖ; Ολον ἑαυ τὸν ἐπέθηκεν ὅλῳ τῷ σώματι. Τί ἐστι τὸ λεγόμενον ; Ολον τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος ὅλον τὸν ἡμέτερον ἐφόρεσεν ἄνθρωπον, Ὃν κατώκησεν, ὥς φησιν Ο Απόστολος, ὅλον τὸ πλήρωμα σωματικῶς τῆς θεότητος. Οφθαλμοὺς εἶχεν ὡς ἄνθρωποι, χεῖρας ὁμοίως, πόδας ὁμοίως. Οὐκ ἦν φαντασία τὸ ὁρώμε νον· ἀλλ᾽ ἀληθινὸν τὸ βλεπόμενον. Οὐ γὰρ ἁρπα- γμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσεν, μορφὴν δούλου λαβών. Καὶ ἡ ζωὴ τὸ νεκρὸν ἐφόρεσεν ἔνδυμα, ἵνα εἰς τὴν ἰδίαν ἀφθαρσίαν μεταβάλῃ τὴν νέκρωσιν. Κατελθούσης δὲ τῆς θεό • ἑαυτοῦ στόμα. Καὶ ἀπαξαπλῶς νεκρὸν ἦν τὸ σῶμα, μὴ ἀνοιγόμενον. Απαξαπλώς νεκρὸν ἦν τὸ στόμα μὴ ἀνοιγό μενον προς δοξολογίαν Θεού. σῶμα Γαία δέ μοι στήρισμα ποδῶν περὶ σῶμα κέχυται. Γαία δέ μοι στηρικτὰ ποδῶν περίστρωμα κέχυταιο Στηρικτά. ἀπαξαπλῶς νεκρὸν ἦν τὸ σῶμα· νεκρὸν ἦν τὸ στόμα, μὴ ἀν. εἰς δόξ. Θεοῦ. Επιτο BASILII SELEUCIENSIS faciem facie fulciit, cum pedibus pedes contendit, & pecius imposuit pectori, oculis oculos admovil; paucis denique membris sigillatim applicata prophetæ membra vitam conferebant. Cur non orationis præsi- dio mortuum vitæ restituit, sed seipsum reliquiis inje- cit? Hac in figura contingebant illis : scripta sunt autem ad correptionem nostram, in quos fines sæcu- lorum devenerunt *. Quæramus, cujus figura fuerit Elisæus, cujus Sunamitis, et jam Sunamitidis filius mortous. Elisæus Christi figuram gerit; populus autem gentium erat ille, mortuus vi peccatorum. Venit spiritalis Elisæus, et universa ejus membra mortua deprehendit, os, oculos, manus, pedes, et uni- verse mortuus erat: mortuumn os, quod ad laudandumn Deum non poterat aperiri, sed ligno dicebat : Pater meus es, et lapidi : Tu me genuisti s; mortui oculi, qui in Deum universi non ſigebantur: verum præ- termisso Creatore colebant creaturam; mortuæ ma- nus, quæ dæmonibus fructus offerebant; mortui pedes, qui, ut adoraretur diabolus, flectebantur. Putridum erat corpus universum, egebat medico præpotente, medico qui vel mortuos excitare pos- set. Venit exquisitus medicus spiritualis Elisæus, Christus Dominus, invenit corpus mortuum. Quid agat? seipsum totum imposuit toti corpori. Quid est quod dicimus? tota plenitudo deitatis totum nostrum gestavit hominem in quo habitavit, ut lo- quitur Apostolus, corporaliter omnis plenitudo di- vinitatis s. Oculos habuit more hominum, similiter manus, pedes similiter. Imaginarium visum non erat, sed vera res, quæ videbatur. Non enim rapi- num arbitratus est esse se æqualem Dei, sed semetipsum exinanivil formam sérvi accipiens : et vita mor- tuum gèstavit indumentum, it immortalitate sua mortem commutaret. Cum autein deitas devenisset in corpus, omnes artus postea sanctificati sunt, et ad usum méliorem traducti. Os quidem doctuin est dicere : Domine, labia mea aperies, et os meum an- nuntiabit laudém tuam ". Oculi Dei laudem didice- runt: Oculi omnium in te sperant, et tu das escam illorum in tempore opportuno . Manus ad Dominum B Psal. i, 17. • Philipp. vi, 7. Psal. CXLIV, 13. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Cor. I, 11. • Jerein. 11, 27. • Coless. 11, 9. C quidem Petrus, inquies, in causa Dorcadis oratione D concinnat : sola usus est, Actorum ix: Et conversus ad corpus dixit : Tabitha, surge. Respondeo sanctorum verba in edendis miraculis propiora fuisse preces, quam imperia : unius enim Christi, et Dei proprium ex auctoritate dicere : Surge. Hecathens Abderites, ut Aristeas refert, apud poetas et historicos voluminum sacro- rum frequentem esse mentionem aiebat. Et Tatia- mus sophistas accusabat, quod apud Moysen et si- milem sapientiam professos, quæ reperissent, per- peram transcribebant, partim at viderentur ea de se promere, partim ut ascititiis coloribus inum- brarent veritatem, quam minus intelligebant. Que dum recogito, venio in eam de Ovidio suspicionem, ut cogitem illi lectam e sacris Voluminibus histo- riam de Elisæo, ac deinde transfusam in quartum Fastorum, ubi Triptolemum Ceres reconflat, ac re- Jungere dignata est os puerile sno Pallor abit, subitasque vident in corpore vires : Tantus calesti venit ab ore vigor ! (77-78) Corrige, et inierpunge ad hoc exem- plum : Sibyllinis quoque lil. 1, alienam se lem invasit: Nam cum Deus vacet corpore vel de Sibylle sen- tentia, rescribo : - firmiter. Mihi vero Basilii forum, quem verborum aliquot defectu laborare crediderim, sic legere arridet... PATROL. (76) Τῷ γὰρ στόματι τοῦ παιδὸς ἐπέθηκεν τὸ
Discourse XIΛΟΓΟΣ ΙΑ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΙΑ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον Ἠλίαν. α. Τὸν μὲν μακάριον ἐκεῖνον καὶ μέγαν Ἠλίαν τὸν προφήτην, τὸν ὑπὲρ νέφη, μικρὰν ἀλεύρου δράκα μόνην ἡ πολυύμνητος ἐκείνη χήρα κεκτημένη ποτὲ, φιλοτίμως ὑπεδέξατο, τῷ πόθῳ τῆς φιλοξενίας τὸ βάθος τῆς πενίας νικήσασα. Ἐγὼ δὲ νῦν τὴν τοςαύτην τοῦ Δεσπότου ποίμνην, καὶ παρὰ δύναμιν ἑστιᾷν ἀναγκαζόμενος, δρακὸς πτωχοτέραν γλῶτταν ἐπιφερόμενος, ποίαν μὲν ἁπλώσω τράπεζαν; ποῖον δὲ εὕρω καμψάκιον πηγάζοντα, ἵνα τὴν Χριστοῦ νύμφην πρὸς τὸ παρὸν ὑποδέξωμαι; Χρῆσον οὖν ἡμῖν, ὦ μακαρία χήρα, μικρὸν τοῦ ἀλεύρου τῆς πίστεως. Μᾶλλον δὲ αὐτὸς, ὦ μακάριε Ἠλία ὁ κἀκείνην τὴν χήραν διατρέφων τὴν τρέφουσαν, φθέγξαι καὶ ἡμῖν ῥῆμα φιλανθρωπίας ἀνέκλειπτον. Χριστοῦ γάρ ἐστιν οὗτος ὁ λαὸς ὁ μετὰ Μωϋσέως ἐν τῷ ὄρει τὴν ἐνανθρώπησιν ὑμνήσας· οὐχ ὁ Μωϋσέως ἐκεῖνος, ὁ περὶ τὸν εὐεργέτην ἀχάριστος, οὗ τῆς ἀγνωμοσύνης εἰσεπράξω τὰς δίκας, ταῖς σαῖς αὐτὸν ὑποβάλλων ἀποφάσεσιν.
νεκρῷ τοῦ παιδὸς ἑαυτὸν ἐφήπλωσεν σώματι. Τῷ γὰρ στόματι τοῦ παιδὸς ἐπέθηκεν τὸ ἑαυτοῦ στό μα (76)· τὸν δὲ μυκτήρα τῷ μυκτήρι προσήρμοσε καὶ τῷ μετώπῳ τὸ μέτωπον ἐπεστήριξεν· καὶ τοῖς ποσὶν συνεξέτεινεν τοὺς πόδας, καὶ τὸ στῆθος ἐπ- έκειτο τῷ στήθει, καὶ ὀφθαλμοὶ τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐπλη- σίαζον· καὶ ἁπλῶς ἑκάστῳ μέλει τοῦ παιδὸς ἐπι· ψαῦον τὸ τοῦ προφήτου μέλος, τὴν ζωὴν ἐχαρίζετο διὰ τί οὖν μὴ διὰ προσευχῆς ἀνέστησε τὸν νεκρὸν, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐπέθηκε τῷ λειψάνῳ ; Ταῦτα τύποι συνέβαινεν ἐκείνοις· ἐγράφη δὲ πρὸς νουθεσίαν ἡμῶν εἰς οὓς τὰ τέλη τῶν αἰώνων κατήντησεν. Ζητήσωμεν τίνος ἦν τύπος ὁ Ἑλισσαῖος, καὶ τίνος ή Σουναμίτις, καὶ τίνος ὁ υἱὸς τῆς Σουναμίτιδος ὁ τεθνηκώς. Ο Ελισσαίος τύπον φέρει Χριστοῦ· ὁ δὲ, λαός ἐστιν ὁ ἐξ ἐθνῶν. Οὗτος ἦν νεκρωθεὶς ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας. Ήλθεν ὁ νοητός Ελισσαίος, εὗρεν αὐτοῦ ὅλα τὰ μέλη νεκρά, τὸ στόμα, τοὺς ὀφθαλμοὺς, τὰς χεῖρας, τοὺς πόδας· καὶ ἀπαξαπλῶς νεκρὸν ἦν τὸ σῶμα, μὴ ἀνοιγόμενον προς δοξολογίαν Θεού (77-78), ἀλλὰ τῷ ξύλῳ λέγον· Πατήρ μου εἰ σύ· καὶ τῷ λίθῳ, Σύ με ἐγέννησας. Νεκροὶ ἦταν οἱ ὀφθαλμοὶ εἰς τὸν τῶν ὅλων Θεὸν μὴ προσέχοντες· ἀλλὰ τῇ κτί σει παρὰ τὸν Κτίστην λατρεύοντες. Νεκραὶ ἦσαν οἱ χεῖρες καρποφοροῦσαι τοῖς δαίμοσιν· νεκροὶ ἦσαν οἱ πόδες εἰς προσκύνησιν τῷ διαβόλῳ καμπτόμενοι. Ολον ἦν τὸ σῶμα σαθρὸν, ἔχρηζεν ἰατροῦ δυνατοῦ, Ιατροῦ δυναμένου καὶ τοὺς νεκροὺς ἐγείρειν. Ηλθεν ὁ ζητούμενος ἰατρὸς, ὁ νοητός Ελισσαίος, ὁ Δεσπότης Χριστός· εὗρε τὸ σῶμα νεκρόν. Τί ποιεῖ; Ολον ἑαυ τὸν ἐπέθηκεν ὅλῳ τῷ σώματι. Τί ἐστι τὸ λεγόμενον ; Ολον τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος ὅλον τὸν ἡμέτερον ἐφόρεσεν ἄνθρωπον, Ὃν κατώκησεν, ὥς φησιν Ο Απόστολος, ὅλον τὸ πλήρωμα σωματικῶς τῆς θεότητος. Οφθαλμοὺς εἶχεν ὡς ἄνθρωποι, χεῖρας ὁμοίως, πόδας ὁμοίως. Οὐκ ἦν φαντασία τὸ ὁρώμε νον· ἀλλ᾽ ἀληθινὸν τὸ βλεπόμενον. Οὐ γὰρ ἁρπα- γμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσεν, μορφὴν δούλου λαβών. Καὶ ἡ ζωὴ τὸ νεκρὸν ἐφόρεσεν ἔνδυμα, ἵνα εἰς τὴν ἰδίαν ἀφθαρσίαν μεταβάλῃ τὴν νέκρωσιν. Κατελθούσης δὲ τῆς θεό • ἑαυτοῦ στόμα. Καὶ ἀπαξαπλῶς νεκρὸν ἦν τὸ σῶμα, μὴ ἀνοιγόμενον. Απαξαπλώς νεκρὸν ἦν τὸ στόμα μὴ ἀνοιγό μενον προς δοξολογίαν Θεού. σῶμα Γαία δέ μοι στήρισμα ποδῶν περὶ σῶμα κέχυται. Γαία δέ μοι στηρικτὰ ποδῶν περίστρωμα κέχυταιο Στηρικτά. ἀπαξαπλῶς νεκρὸν ἦν τὸ σῶμα· νεκρὸν ἦν τὸ στόμα, μὴ ἀν. εἰς δόξ. Θεοῦ. Επιτο BASILII SELEUCIENSIS faciem facie fulciit, cum pedibus pedes contendit, & pecius imposuit pectori, oculis oculos admovil; paucis denique membris sigillatim applicata prophetæ membra vitam conferebant. Cur non orationis præsi- dio mortuum vitæ restituit, sed seipsum reliquiis inje- cit? Hac in figura contingebant illis : scripta sunt autem ad correptionem nostram, in quos fines sæcu- lorum devenerunt *. Quæramus, cujus figura fuerit Elisæus, cujus Sunamitis, et jam Sunamitidis filius mortous. Elisæus Christi figuram gerit; populus autem gentium erat ille, mortuus vi peccatorum. Venit spiritalis Elisæus, et universa ejus membra mortua deprehendit, os, oculos, manus, pedes, et uni- verse mortuus erat: mortuumn os, quod ad laudandumn Deum non poterat aperiri, sed ligno dicebat : Pater meus es, et lapidi : Tu me genuisti s; mortui oculi, qui in Deum universi non ſigebantur: verum præ- termisso Creatore colebant creaturam; mortuæ ma- nus, quæ dæmonibus fructus offerebant; mortui pedes, qui, ut adoraretur diabolus, flectebantur. Putridum erat corpus universum, egebat medico præpotente, medico qui vel mortuos excitare pos- set. Venit exquisitus medicus spiritualis Elisæus, Christus Dominus, invenit corpus mortuum. Quid agat? seipsum totum imposuit toti corpori. Quid est quod dicimus? tota plenitudo deitatis totum nostrum gestavit hominem in quo habitavit, ut lo- quitur Apostolus, corporaliter omnis plenitudo di- vinitatis s. Oculos habuit more hominum, similiter manus, pedes similiter. Imaginarium visum non erat, sed vera res, quæ videbatur. Non enim rapi- num arbitratus est esse se æqualem Dei, sed semetipsum exinanivil formam sérvi accipiens : et vita mor- tuum gèstavit indumentum, it immortalitate sua mortem commutaret. Cum autein deitas devenisset in corpus, omnes artus postea sanctificati sunt, et ad usum méliorem traducti. Os quidem doctuin est dicere : Domine, labia mea aperies, et os meum an- nuntiabit laudém tuam ". Oculi Dei laudem didice- runt: Oculi omnium in te sperant, et tu das escam illorum in tempore opportuno . Manus ad Dominum B Psal. i, 17. • Philipp. vi, 7. Psal. CXLIV, 13. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Cor. I, 11. • Jerein. 11, 27. • Coless. 11, 9. C quidem Petrus, inquies, in causa Dorcadis oratione D concinnat : sola usus est, Actorum ix: Et conversus ad corpus dixit : Tabitha, surge. Respondeo sanctorum verba in edendis miraculis propiora fuisse preces, quam imperia : unius enim Christi, et Dei proprium ex auctoritate dicere : Surge. Hecathens Abderites, ut Aristeas refert, apud poetas et historicos voluminum sacro- rum frequentem esse mentionem aiebat. Et Tatia- mus sophistas accusabat, quod apud Moysen et si- milem sapientiam professos, quæ reperissent, per- peram transcribebant, partim at viderentur ea de se promere, partim ut ascititiis coloribus inum- brarent veritatem, quam minus intelligebant. Que dum recogito, venio in eam de Ovidio suspicionem, ut cogitem illi lectam e sacris Voluminibus histo- riam de Elisæo, ac deinde transfusam in quartum Fastorum, ubi Triptolemum Ceres reconflat, ac re- Jungere dignata est os puerile sno Pallor abit, subitasque vident in corpore vires : Tantus calesti venit ab ore vigor ! (77-78) Corrige, et inierpunge ad hoc exem- plum : Sibyllinis quoque lil. 1, alienam se lem invasit: Nam cum Deus vacet corpore vel de Sibylle sen- tentia, rescribo : - firmiter. Mihi vero Basilii forum, quem verborum aliquot defectu laborare crediderim, sic legere arridet... PATROL. (76) Τῷ γὰρ στόματι τοῦ παιδὸς ἐπέθηκεν τὸ
PG 85:149Ὁρῶν γὰρ τὸν τῶν Ἰουδαίων λαὸν ὁ προφήτης, τοῖς μὲν ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς ἀγαθοῖς ὑπερτρυφῶντα, τὸν δὲ τῆς τροφῆς ἀγνοοῦντα παραίτιον, καὶ τὴν θείαν φιλανθρωπίαν ἀσεβείας ποιουμένους ὑπόθεσιν, καὶ τοῦ Κτίστου τὸ σέβας μεταθέντας ἐπὶ τοὺς δαίμονας· σύμμαχον εὐσεβείας τὸν θυμὸν προστησάμενος, ἀφῆκε φωνὴν, νόμον ἀβροχίας τιθεὶς οὐρανῷ, καὶ τὴν ἀπόφασιν ὅρκῳ σφίγξας, κλείθροις τὰς νεφέλας ὑπέβαλε· Ζῇ Κύριος, οὐκ ἔσται εἰς τὰ ἔτη ταῦτα δρόσος, ἢ ὑετὸς ἐπὶ τῆς γῆς . Ὢ θυμὸς εὐσεβείας Ὢ γλῶσσα χαλινὸς οὐρανοῦ Ὢ φιλανθρωπία Δεσπότου Ἐνδίδωσι τῷ οἰκέτῃ διοικῆσαι τὴν κτίσιν· ᾐδέσθη γὰρ τῆς εὐσεβείας τὸν ζῆλον, καὶ τὰς ἡνίας τῆς κτίσεως παρεχώρησε Ζῇ Κύριος . Ὀμνύει κατὰ τοῦ κτίσαντος, ἵν’ αἰδουμένη τὸν ὅρκον ἡ κτίσις ἐπίσχῃ τὴν ἐνέργειαν. Ζῇ Κύριος . Ἐπειδὴ, φησὶν, Ἰουδαῖοι πρὸς τὴν τῶν εἰδώλων θρησκείαν νενεύκασιν, ἐπειδὴ τὸν ζωοποιὸν καταλείψαντες, τοῖς νεκροποιοῖς ἑαυτοὺς παραδώκασι δαίμοσι· πάθεσιν οἰκείοις τὸν Ζῶντα διδασκέσθωσαν· καὶ δι’ ὧν ἀποθνήσκουσι τὸν θάνατον παιδευέσθωσαν·
δεχέσθωσαν τὸν λιμὸν παιδαγωγὸν εὐσεβείας, μανθανέτωσαν τῶν ὄμβρων τὸν χορηγὸν ἀβροχίᾳ πληττόμενοι. Φοβοῦμαι δ’ ὅμως τὸ φιλάνθρωπον τοῦ Θεοῦ. Οἶδα γὰρ δάκρυσι ταχέως αὐτὸν πειθόμενον, οἶδα ταῖς ἱκεσίαις καμπτόμενον, οἶδα μικρᾷ μετανοίᾳ τὰς τιμωρίας συστέλλοντα, μὴ πρόωρον ἐπαγάγῃ τῆς ἀβροχίας τὴν λύσιν, καὶ γένηται τῆς τιμωρίας τὸ φάρμακον ἄπρακτον, καὶ μείνῃ πάλιν ἀγνώμων λαὸς τῆς τοῦ Δεσπότου καταφρονῶν ἀγαθότητος. Τί οὖν ἐργάσομαι; Ὄρκῳ καὶ αὐτὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν βιάσομαι. Κἂν εἴπῃ πρός με Θεὸς παρ’ αὐτῶν ἱκετευόμενος, Παράσχω τὸν ὑετὸν τοῖς ἀνθρώποις, Ἠλία; φήσω πρὸς αὐτὸν, Οὔ. Ζῇ Κύριος, οὐκ ἔσται εἰς τὰ ἔτη ταῦτα δρόσος, ἢ ὑετὸς ἐπὶ τῆς γῆς, εἰ μὴ διὰ στόματός μου . Μετρεῖ τῇ φύσει τὰ ῥήματα. Ἔστω, τὸν οὐρανὸν ἐπέχεις, τί καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν κατέχεις; Ἔστω, κατὰ τῶν ὁμοδούλων ἐκτείνεις ἀπόφασιν, τί καὶ τοῦ Δεσπότου τὴν ἐξουσίαν ἁρπάζεις; Ἐδέσμευσας σὺ τὰς νεφέλας, ἀλλὰ τῷ Ποιητῇ κἂν τὸ λέγειν ἐπίτρεψον. Οὔ· Ζῇ Κύριος· εἰ μὴ διὰ στόματός μου .
Παιδαγωγόν με, φησὶ, τῷ λαῷ θεοσεβείας ἀπέστειλας, διδάσκαλον ἀσεβοῦντος πλήθους κατέστησας, δίδου καὶ τῆς τιμωρίας τὴν ἐξουσίαν· οἶδα κατ’ ἀξίαν ἐγὼ τοῖς ἀσεβοῦσι τῆς κολάσεως μέτρον. Εἰ μὴ διὰ λόγου στόματός μου . Δίδωσι συσχεθεὶς τὴν ἐξουσίαν τῷ Ἠλίᾳ Θεός· οἰκτείρων μὲν τοὺς ἀξίως κολαζομένους, ἐντρεπόμενος δὲ τοῦ προφήτου τὸν ζῆλον. Ὑφ’ ἑκατέρων δὲ συνεχόμενος ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, τί ποιεῖ; Σοφίας ἀγαθότητι μίξας τὴν χρείαν μεταχειρίζεται. Δίδωσι μὲν γὰρ τῷ προφήτῃ τῆς ἀβροχίας τὴν ἐξουσίαν, μαλάττων δὲ αὐτοῦ τὴν ὀργὴν, μεριστὴν αὐτὸν τῆς τιμωρίας ἐργάζεται, καὶ συγκαταδικάζει τῷ λαῷ τὸν προφήτην, πείθων αὐτὸν καὶ ἄκοντα γενέσθαι ὁμοφύλοις φιλάνθρωπον. Ἀλλ’ ἵνα μὴ τοῖς ἀσεβέσιν ὁ εὐσεβὴς ἐπίσης λιμῷ διαφθείρηται, χορηγῶν αὐτῷ τὴν τροφὴν, λανθανόντως τὴν γνώμην βιάζεται. Τρέφει γὰρ αὐτὸν διὰ κοράκων, ἵν’ ὥσπερ ἀκαθάρτου ζώου τὴν τροφὴν μυσαττόμενος, λύσῃ τοῦ λιμοῦ τὴν ἀπόφασιν. Ἐντελοῦμαι γὰρ, φησὶ, τοῖς κόραξι τοῦ διατρέφειν σε . Βλέπε μοι τὴν θείαν σοφίαν. Ὡς μισότεκνον τὸ ζῶον ὁ κόραξ παρὰ τῇ Γραφῇ διαβέβληται.
PG 85:151Τίκτοντες γὰρ ἀρνοῦνται τὴν γονὴν, τῆς τῶν τέκνων τροφῆς οὐ φροντίζοντες. Ἀλλ’ ἡ περὶ πᾶσαν τὴν κτίσιν θεία διοικοῦσα πρόνοια, καὶ τοῖς νεοσσοῖς ἀποῤῥήτως διά τινων ζώων μικρῶν γεωργεῖ τὴν τροφήν. Καὶ ταύτην ἀνυμνῶν ὁ προφήτης Δαυὶ̈δ μελῳδεῖ· Καὶ τοῖς νεοςσοῖς τῶν κοράκων τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτόν. Ἐντελοῦμαι, φησὶ, τοῖς κόραξι τοῦ διατρέφειν σε . Οἱ τῶν τέκνων προδόται, τῆς σῆς τροφῆς γεωργοί. Μὴ τοίνυν γενήσῃ χείρων τῶν μισοτέκνων κοράκων, μὴ μιμήσῃ τὴν τούτων περὶ τοὺς Ἰουδαίους μισοτεκνίαν, ἀλλὰ μίμησαι τὴν τούτων περὶ σὲ θεραπείαν. Ἐνίκησαν οὗτοι τὴν φύσιν τῇ περί σε λειτουργίᾳ· νίκησον καὶ αὐτὸς φιλανθρωπίᾳ τὴν Ἰουδαίων κακίαν, μὴ γένῃ τῶν κοράκων περὶ τοὺς ὁμοφύλους ἀπανθρωπότερος· αἰδέσθητι πρεσβευτὰς φιλανθρωπίας γινομένους τοὺς κόρακας. β. Ἀλλ’ ὡς εἶδεν ὁ Θεὸς τὸν Ἠλίαν ἀνένδοτον, παύει μὲν διακονοῦντας ἐκείνους, ἐπέχει δὲ τὴν τροφὴν, ἵνα τὴν γνώμην βιάσηται. Καίτοι καὶ τοῦ προφήτου χωρὶς εὐχερὴς τῷ Θεῷ τῶν ὄμβρων ἡ δόσις, ἀλλ’ οὐκ ἐβούλετο λύειν οἰκέτου φιλοῦντος ἀπόφασιν, ἀλλ’ ἐκείνους κολαζομένους οἰκτείρων τὸν Ἠλίαν οὐχ ὕβριζε.
τητος εἰς τὸ σῶμα, ὅλα τὰ μέλη λοιπὸν ἡγιάζετο, καὶ πρὸς τὴν ἀμείνονα μετεβάλλετο χρήσιν. Καὶ στόμα μὲν ἐδιδάσκετο λέγειν Κύριε, τὰ χείλη μου ἀνοίξεις, καὶ τὸ στόμα μου ἀναγγελεῖ τὴν αἴνεσίν σου. Οἱ ὀφθαλμοὶ δὲ τὴν εἰς Θεὸν δοξολογίαν ἐμάν- θανον· Οἱ ὀφθαλμοὶ πάντων εἰς σὲ ἐλπίζουσι, καὶ σὺ δίδως τὴν τροφὴν αὐτῶν ἐν εὐκαιρίᾳ. Αἱ χεῖ ρες πρὸς τὸν Θεὸν ἐκτεινόμεναι τὸν Κύριον ἑαυτῶν · εὐλογοῦσιν· Ἐν ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια, καὶ εὐλογεῖτε τὸν Κύριον καὶ ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή. Οἱ πόδες ἐν ἐκκλησίᾳ ἱστάμενοι εὐχαριστίαν ἀναφέ ρουσι λέγοντες· Εστῶτες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν εἰς τὰ ἅγια· καὶ πάλιν· Ἑστῶτες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ἱερουσαλήμ. Εἶπες τὴν τῶν ἔξωθεν μελῶν δοξολογίαν. Τί οὖν ; τὰ ἔσωθεν ἀλει τούργητα μένει; Οὐ μενοῦν. Ἡ ψυχή πάλιν μετὰ τῶν ἔσωθεν μελῶν πρὸς τὸν Δεσπότην ἐβόα· Εὐλύγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον, καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. β'. Αφέντες οὖν την Σουναμίτιν ἐκείνην χήραν Β μετὰ τῶν θαυματουργιῶν Ελισσαίου τοῦ προφήτου, ὡς σκιὰν τῆς πρὸς ἡμᾶς ἀφίξεως τοῦ Χριστοῦ ὑπο άρχουσαν, πρὸς τὰ τῆς νέας χάριτος ἐπικινῶμεν τὸν λόγον τερατουργήματα, καὶ εἰδῶμεν τὸν μονογενή Υἱὸν ἐκ μόνου Πατρός προαιώνιον (79), Μονογενή τε τὸν αὐτὸν ἐπ᾿ ἐσχάτων ἐκ μόνης μητρὸς ἀσπόρως τεχθέντα (50), καὶ μονογενῆ υἱὸν (81) τεθνηκότα δι' εὐσπλαγχνίαν ἐγείραντα. ᾿Αλλὰ πρὸς τὰ τῆς χήρας ἐπαναδράμωμεν δάκρυα, διὰ τὸν μονογενῆ τεθνηκότα υἱὸν αὐτῆς πρὸς οίκτον εγκαλουμένης (82), διὰ τὴν ἡμῶν σωτηρίαν ἐλθόντος Δεσπότου. Τὰ γὰρ δάκρια τῆς χήρας καὶ τὸν Μονογενῆ σήμερον ἐπὶ τὴν τοῦ μονογενοῦς ἀνάστασιν είλκυσεν. Ἰδὼν γὰρ τὴν ἀμε τρίαν τοῦ πάθους ὁ πολὺς εἰς συμπάθειαν (83), ἐπιδημήσας αὐτόκλητος τῇ χήρα, την φλόγα τῆς ὀδύνης τῇ πηγῇ τῆς φιλανθρωπίας ἐδρόσισεν (Ἡ γὰρ παρὰ σοῦ, φησί, δρόσος, ἴαμα αὐτοῖς ἐστιν), καὶ τὸν ἐκκλασθέντα κλάδον ὡς καλὸς φυτοκόμος ἀνεφύτευσεν πάλιν (84). Ποίαν γὰρ τότε καρδίαν οὐκ ἐτίτρωσκεν αιώνιον. προαιώνιον προαιωνίου καὶ αἰω- νίου τὸν αἰῶνα μέσον ἱδρύσθαι, προαιώνιον, αἰώνιον : Ο προαιώνιος, ὁ μόνος ἐκ μόνου μονογενής, ὁ ἀχρόνως καὶ ἀϊδίως προελθὼν ἐμοῦ τοῦ γεννήτορος, ὁ ἐξ ἐμοῦ, καὶ ἐν ἐμοί· Εἰς ἀπάντησιν· Τὸν ἐν νηπιότητι προαιώνιον. προ- αιώνιον τι Μόνος δὲ Θεὸς αἰεὶ ὤν, μᾶλλον δὲ ὑπὲρ τὸ αἰε! : ἐκ σοῦ, χήρας έκκαλουμένης τὸν διὰ τὴν ἡμῶν σωτη- ρίαν ἐλθόντα Δεσπότην, πάλιν. 'ORATIO X. A suum espass benedicunt ei noctu : In noctibus er- tollite manus vestras in sancta, et benedicite Domi- no ; et : Elevatio manuum mearum sacrificium vespertinum *. Pedes in ecclesia stantes gratiarum ntuntur actione, dum dicunt: Stanies erant pedes nostri in sancta; et iterum: Stantes erant pedis nostri in atriis tuis, Jerusalem. Retulisti laudem a partibus externis profectam : quid ergo inter- næ ? an immunes mauserunt? nequaquam. Rursus anima cum intimis partibus ad Dominum clamabat: Benedic, anima mea, Domino, et omnia quæ intra me sunt, nomini sancto ejus 10. sæi prophetæ miraculis, quippe umbra erant ad- ventus Christi ad nos, ad prodigiosa novæ gra- tiæ facta promoveamus orationem, et cognosca- mus unigenitum Filium, ex solo Patre ante sæ- cula, ipsumque Unigenitum extremo tempore ex sola matre absque satu generatum, qui per intimaın commiserationem viduæ filium unigenitum mor- tunm exsuscitavit ". Verum ad viduæ ob unigeni- tum filium mortuum ad misericordiam excite lacry- mas recurramus, quandoquidem salutis nostræ causa Dominus venerit. Viduæ namque lacrymæ Unigenitum hodie traxerunt ad restituendam unige- nito vitam. Ejus siquidem in adversis immoderatio- nem conspicatus, qui mulius est ad ignoscendum 15, C sua sponte viduam accedens, flammam doloris com- Psal. cxx, 2. * Psal. CXL, 2. • Psal. CXXI, 2. Isa. XXVI, 19. miserationis suæ fontibus irroravit (Quia ros lucis, inquit, ros tuus 13), et effractum ramum, ut peritus insitor rursus inolevit. Nam cujus cor non saucias - set id mali? quis autem ejus lacrymas prætereat il- Psal. cui, 1. Luc. vi. seqq. Isa. LV, 7. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Fi- Inscite sane usurpavit Por phyrius apud Proclum, quando inter prææternum et æternum æternitatem mediam esse, statuit. Qui huic doctrina convenienter dixit Patrem D lium quo dicto veteres quosdam errasse recte animadvertit Julius Scaliger in Exercitationi- bas. Nihilominus eadem vox apud sacros scriptores plena pietatis est, tamque Filio ascribitur quam Patri Filio a Basilio hoc loco, et alias; a Damas- celo Oratione de transfiguratione : a Methodio Ratio : quia de Patrum sententia illum significant, qui est ante secula, ut in- quitur Scriptura, qui est ante eternitatem, sive ab oinni æternitate; non quod ante illam reapse quid- quam sit, sed quia major omui laude de quo pro- nuntiamus, sic dici obtinuit. Id explicat Damasce- nus lib. De fide orthod. cap. : Solus vero Deus cum semper sit, vel potius supra illud semper. Respondet examussim illi Luce 11: quas voces aut inerti quadam oscitantia prætermisit Stephanus, aut ferrea impudentia ex suis expunxit antigraphis : cum cæteri codices a me consulti eas repræsentent, et veræ religionis nostræ intersit plurimi. falleretur, et quod tribuendum est unigenito viduæ, tribuat Unigenito Dei Patris. Postmodum comperi Lipomanum id fecisse, forte usum exemplari in quo legerat. ld etiam fieri sententia p stulat, quod in aliam materiam transferatur ora- tio. verborum auctoris compositionem. Lipomanus vi- detur legisse quæ verborum collocatio aliquanto clarior est. tuatus sum ex capite LV Isaiæ. Ramum ut peritus insitor rursus molevit, Ita verti ex Gellio lib. sn, cap. : Natura omnium 2. Omissa igitur Sunamitide vidua cum Eli- (79) Τὸν μονογενῆ Υἱὸν ἐκ μόνου Πατρὸς προ- (80) Ἐκ μόνης μητρὸς ἀσπόρως τεχθέντα. (81) Μονογενή υἱόν. Addidi vidua, ne lector (82) Εκκαλουμένης. Exposui passive secutus (83) ῾Ο πολὺς εἰς συμπάθειαν. Versionem mu (84) Κλάδον ὡς καλὸς φυτοκόμος ανεφύτευσε
Σοφῶς δὲ τὰ κατὰ τὸν προφήτην ἐμεθώδευεν. Ὡς γὰρ εἶδεν, ὃ ἔφην, οὐκ ἐνδιδόντα, νικῶντά τε τῆς πείνης τὴν βίαν τῷ τόνῳ τῆς γνώμης· μᾶλλον δὲ ὡς εἶδεν τρυφῶντα τῇ τῶν ἀσεβῶν τιμωρίᾳ, τόπους αὐτὸν ἐκ τόπων ἀμείβειν παρακελεύεται, καὶ πρὸς Σαραφθὰ βαδίζειν ἐπείγεται· καὶ πρὸς χήραν ἀποστέλλει γυναῖκα τὸν χήραν τὴν κτίσιν διὰ τῆς φωνῆς ἐργασάμενον. Ἐντελοῦμαι , φησὶ, γυναικὶ χήρᾳ τοῦ διατρέφειν σε . Μονονουχὶ λέγων, Εἰ μὴ αἰσχύνῃ τὴν τροφὴν, μὴ σβέσῃς τὴν ἀγανάκτησιν. Χήραν καὶ πενιχρὰν, καὶ πρὸς τούτοις ἐθνικὴν ἐπιλέγεται· ἵνα ἢ τὴν πενίαν οἰκτείρῃ, ἢ ὡς ἐθνικῆς ἀπογραφῇ τὴν τροφὴν, καὶ γένηται καὶ ἄκων φιλάνθρωπος, καὶ λύσῃ νεφέλας σιωπῇ δεδεμένας. Ἀλλ’ οὐ παραιτεῖται βαδίζειν ὡς πρὸς τὴν χήραν Ἠλίας. Ἡ δὲ τῷ σχήματι τὴν πενίαν ἐλέγχει. Παρεσκεύασε γὰρ τὴν τροφὴν ὁμοῦ καὶ ταφήν· καὶ γίνεται τῆς χήρας προσαίτης ὁ τὰς οὐρανοῦ κλεῖς περιδήσας τοῖς χείλεσιν. Ἡ δὲ τί φησιν; Ζῇ Κύριος ὁ Θεός σου . Ὡς προφήτην τιμᾷς, ὃν προσαίτην ὁρᾷς; πόθεν ἔχεις τοῦ προφήτου τὴν γνῶσιν; Ὑπόμνησον σαυτὸν, ἀγαπητὲ, τῶν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸν Ἠλίαν ῥημάτων·
τητος εἰς τὸ σῶμα, ὅλα τὰ μέλη λοιπὸν ἡγιάζετο, καὶ πρὸς τὴν ἀμείνονα μετεβάλλετο χρήσιν. Καὶ στόμα μὲν ἐδιδάσκετο λέγειν Κύριε, τὰ χείλη μου ἀνοίξεις, καὶ τὸ στόμα μου ἀναγγελεῖ τὴν αἴνεσίν σου. Οἱ ὀφθαλμοὶ δὲ τὴν εἰς Θεὸν δοξολογίαν ἐμάν- θανον· Οἱ ὀφθαλμοὶ πάντων εἰς σὲ ἐλπίζουσι, καὶ σὺ δίδως τὴν τροφὴν αὐτῶν ἐν εὐκαιρίᾳ. Αἱ χεῖ ρες πρὸς τὸν Θεὸν ἐκτεινόμεναι τὸν Κύριον ἑαυτῶν · εὐλογοῦσιν· Ἐν ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια, καὶ εὐλογεῖτε τὸν Κύριον καὶ ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή. Οἱ πόδες ἐν ἐκκλησίᾳ ἱστάμενοι εὐχαριστίαν ἀναφέ ρουσι λέγοντες· Εστῶτες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν εἰς τὰ ἅγια· καὶ πάλιν· Ἑστῶτες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ἱερουσαλήμ. Εἶπες τὴν τῶν ἔξωθεν μελῶν δοξολογίαν. Τί οὖν ; τὰ ἔσωθεν ἀλει τούργητα μένει; Οὐ μενοῦν. Ἡ ψυχή πάλιν μετὰ τῶν ἔσωθεν μελῶν πρὸς τὸν Δεσπότην ἐβόα· Εὐλύγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον, καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ. β'. Αφέντες οὖν την Σουναμίτιν ἐκείνην χήραν Β μετὰ τῶν θαυματουργιῶν Ελισσαίου τοῦ προφήτου, ὡς σκιὰν τῆς πρὸς ἡμᾶς ἀφίξεως τοῦ Χριστοῦ ὑπο άρχουσαν, πρὸς τὰ τῆς νέας χάριτος ἐπικινῶμεν τὸν λόγον τερατουργήματα, καὶ εἰδῶμεν τὸν μονογενή Υἱὸν ἐκ μόνου Πατρός προαιώνιον (79), Μονογενή τε τὸν αὐτὸν ἐπ᾿ ἐσχάτων ἐκ μόνης μητρὸς ἀσπόρως τεχθέντα (50), καὶ μονογενῆ υἱὸν (81) τεθνηκότα δι' εὐσπλαγχνίαν ἐγείραντα. ᾿Αλλὰ πρὸς τὰ τῆς χήρας ἐπαναδράμωμεν δάκρυα, διὰ τὸν μονογενῆ τεθνηκότα υἱὸν αὐτῆς πρὸς οίκτον εγκαλουμένης (82), διὰ τὴν ἡμῶν σωτηρίαν ἐλθόντος Δεσπότου. Τὰ γὰρ δάκρια τῆς χήρας καὶ τὸν Μονογενῆ σήμερον ἐπὶ τὴν τοῦ μονογενοῦς ἀνάστασιν είλκυσεν. Ἰδὼν γὰρ τὴν ἀμε τρίαν τοῦ πάθους ὁ πολὺς εἰς συμπάθειαν (83), ἐπιδημήσας αὐτόκλητος τῇ χήρα, την φλόγα τῆς ὀδύνης τῇ πηγῇ τῆς φιλανθρωπίας ἐδρόσισεν (Ἡ γὰρ παρὰ σοῦ, φησί, δρόσος, ἴαμα αὐτοῖς ἐστιν), καὶ τὸν ἐκκλασθέντα κλάδον ὡς καλὸς φυτοκόμος ἀνεφύτευσεν πάλιν (84). Ποίαν γὰρ τότε καρδίαν οὐκ ἐτίτρωσκεν αιώνιον. προαιώνιον προαιωνίου καὶ αἰω- νίου τὸν αἰῶνα μέσον ἱδρύσθαι, προαιώνιον, αἰώνιον : Ο προαιώνιος, ὁ μόνος ἐκ μόνου μονογενής, ὁ ἀχρόνως καὶ ἀϊδίως προελθὼν ἐμοῦ τοῦ γεννήτορος, ὁ ἐξ ἐμοῦ, καὶ ἐν ἐμοί· Εἰς ἀπάντησιν· Τὸν ἐν νηπιότητι προαιώνιον. προ- αιώνιον τι Μόνος δὲ Θεὸς αἰεὶ ὤν, μᾶλλον δὲ ὑπὲρ τὸ αἰε! : ἐκ σοῦ, χήρας έκκαλουμένης τὸν διὰ τὴν ἡμῶν σωτη- ρίαν ἐλθόντα Δεσπότην, πάλιν. 'ORATIO X. A suum espass benedicunt ei noctu : In noctibus er- tollite manus vestras in sancta, et benedicite Domi- no ; et : Elevatio manuum mearum sacrificium vespertinum *. Pedes in ecclesia stantes gratiarum ntuntur actione, dum dicunt: Stanies erant pedes nostri in sancta; et iterum: Stantes erant pedis nostri in atriis tuis, Jerusalem. Retulisti laudem a partibus externis profectam : quid ergo inter- næ ? an immunes mauserunt? nequaquam. Rursus anima cum intimis partibus ad Dominum clamabat: Benedic, anima mea, Domino, et omnia quæ intra me sunt, nomini sancto ejus 10. sæi prophetæ miraculis, quippe umbra erant ad- ventus Christi ad nos, ad prodigiosa novæ gra- tiæ facta promoveamus orationem, et cognosca- mus unigenitum Filium, ex solo Patre ante sæ- cula, ipsumque Unigenitum extremo tempore ex sola matre absque satu generatum, qui per intimaın commiserationem viduæ filium unigenitum mor- tunm exsuscitavit ". Verum ad viduæ ob unigeni- tum filium mortuum ad misericordiam excite lacry- mas recurramus, quandoquidem salutis nostræ causa Dominus venerit. Viduæ namque lacrymæ Unigenitum hodie traxerunt ad restituendam unige- nito vitam. Ejus siquidem in adversis immoderatio- nem conspicatus, qui mulius est ad ignoscendum 15, C sua sponte viduam accedens, flammam doloris com- Psal. cxx, 2. * Psal. CXL, 2. • Psal. CXXI, 2. Isa. XXVI, 19. miserationis suæ fontibus irroravit (Quia ros lucis, inquit, ros tuus 13), et effractum ramum, ut peritus insitor rursus inolevit. Nam cujus cor non saucias - set id mali? quis autem ejus lacrymas prætereat il- Psal. cui, 1. Luc. vi. seqq. Isa. LV, 7. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Fi- Inscite sane usurpavit Por phyrius apud Proclum, quando inter prææternum et æternum æternitatem mediam esse, statuit. Qui huic doctrina convenienter dixit Patrem D lium quo dicto veteres quosdam errasse recte animadvertit Julius Scaliger in Exercitationi- bas. Nihilominus eadem vox apud sacros scriptores plena pietatis est, tamque Filio ascribitur quam Patri Filio a Basilio hoc loco, et alias; a Damas- celo Oratione de transfiguratione : a Methodio Ratio : quia de Patrum sententia illum significant, qui est ante secula, ut in- quitur Scriptura, qui est ante eternitatem, sive ab oinni æternitate; non quod ante illam reapse quid- quam sit, sed quia major omui laude de quo pro- nuntiamus, sic dici obtinuit. Id explicat Damasce- nus lib. De fide orthod. cap. : Solus vero Deus cum semper sit, vel potius supra illud semper. Respondet examussim illi Luce 11: quas voces aut inerti quadam oscitantia prætermisit Stephanus, aut ferrea impudentia ex suis expunxit antigraphis : cum cæteri codices a me consulti eas repræsentent, et veræ religionis nostræ intersit plurimi. falleretur, et quod tribuendum est unigenito viduæ, tribuat Unigenito Dei Patris. Postmodum comperi Lipomanum id fecisse, forte usum exemplari in quo legerat. ld etiam fieri sententia p stulat, quod in aliam materiam transferatur ora- tio. verborum auctoris compositionem. Lipomanus vi- detur legisse quæ verborum collocatio aliquanto clarior est. tuatus sum ex capite LV Isaiæ. Ramum ut peritus insitor rursus molevit, Ita verti ex Gellio lib. sn, cap. : Natura omnium 2. Omissa igitur Sunamitide vidua cum Eli- (79) Τὸν μονογενῆ Υἱὸν ἐκ μόνου Πατρὸς προ- (80) Ἐκ μόνης μητρὸς ἀσπόρως τεχθέντα. (81) Μονογενή υἱόν. Addidi vidua, ne lector (82) Εκκαλουμένης. Exposui passive secutus (83) ῾Ο πολὺς εἰς συμπάθειαν. Versionem mu (84) Κλάδον ὡς καλὸς φυτοκόμος ανεφύτευσε
PG 85:153Ἐντελοῦμαι , φησὶ, γυναικὶ χήρᾳ τοῦ διατρέφειν σε . Καὶ δῆλόν ἐστιν ὡς δι’ ἀποκαλύψεως ἡ τοῦ προφήτου παρουσία τῇ χήρᾳ κατεμηνύετο. Καὶ ἦν ἡ δι’ ὀμμάτων θέα τῆς καθ’ ὕπνους θέας ὑπόμνησις. Ἐπιγνοῦσα τοίνυν τὴν τοῦ παρόντος ἀξίαν, τὴν πενίαν ὠδύρετο. Ζῇ Κύριος ὁ Θεός σου , φησὶν, οὐκ ἔστι μοι ἐγκρυφίας, ἀλλ’ ἢ δρὰξ ἀλεύρου ἐν τῇ ὑδρίᾳ, καὶ ὀλίγον ἔλαιον ἐν τῷ καμψάκῃ· καὶ ἰδοὺ ἐγὼ συλλέγω δύο ξυλάρια, καὶ εἰσελεύσομαι, καὶ ποιήσω ἐμαυτῇ, καὶ τοῖς τέκνοις μου, καὶ φαγόμεθα, καὶ ἀποθανούμεθα . Τὸ πέρας ἡμῖν τῆς τροφῆς, ἀρχὴ τελευτῆς. Ταύτην τελευταίαν παραθήσομαι τράπεζαν· μέτρον ἡμῖν τῆς ζωῆς ἡ δρὰξ τοῦ ἀλεύρου καθέστηκε, μίαν ἀναμένομεν προθεσμίαν τροφῆς καὶ θανάτου· μετὰ ταύτην τὴν βρῶσιν, ἡμεῖς θανάτου βρῶσις ἐσόμεθα. Ἔπαθέν τι πρὸς τὴν φωνὴν ὁ προφήτης. Οἰκτείρει μητέρα συλλιμώττουσαν τέκνοις, εἶδε σπλάγχνα μητρὸς τῷ τῶν τέκνων λιμῷ σπαραττόμενα, καὶ φωνὴν ἀφίησιν ἰκμάδα φιλανθρωπίας ἔχουσαν· Τάδε λέγει Κύριος· Ἡ ὑδρία τοῦ ἀλεύρου οὐκ ἐκλείψει, καὶ ὁ καμψάκης τοῦ ἐλαίου οὐκ ἐλαττονήσει ἕως ἡμέρας τοῦ δοῦναι Κύριον ὑετὸν ἐπὶ τῆς γῆς .
δάκρυα; Πᾶσαν ὁμοῦ τὴν πόλιν εἰς πένθος κατα έστησε τὸ πάθος. Α' χῆραι τῇ χήρᾳ συνέπασχον, αἱ μητέρες τὴν ἄτεχνον ἐθρήνουν· οἱ πατέρες τὸν νεα νίσκον ὠδύροντο· οἱ νέοι τὸν νέον ἐδάκρυον· οἱ μὲν ὡς τέκνον ἴδιον, οἱ δὲ ὡς ἀδελφῷ ὀδυρόμενοι καὶ πάντων μὲν ἤπτετο τὸ πάθος, ἐν δὲ τῇ τῆς μητέ ρος ἀνήπτετο καρδίας. Η γὰρ μνήμη τοῦ παιδὸς ὡς σπιλὰς ἐμπίπτουσα τοῖς σπλάχνοις, ἐξῆπτε τὴν φλό γα (85), καὶ δριμυτέρας αὐτῇ κατεσκεύασεν ὀδύνας. Οὐδὲν γὰρ οὕτως μητέρα λυπεῖ ὡς παιδὸς τετελευ- τηκότος ἀνάμνησις. Συνεχῶς δὲ κατασπῶσα τὰς κ. μας, καὶ τοῖς ὄνυξι τὰς παρειὰς ἐνυβρίζουσα, τέλο ταμούς προχέουσα δακρύων, ἐλεεινὰς ἐπὶ τῷ νεκρῷ φωνὰς ἀπεφθέγγετο, καὶ οἷας, ὡς εἰκὸς, ἐκφωνείν Α τὸ πάθος; Τίς δὲ ἀδακρυτὶ τὰ τῆς χήρας παρώδευσε Β υπηγόρευε τὸ πάθος· Τίνι τὴν χήραν καὶ ἄτεχνον καταλέλοιπας, τέκνον; Τίνι τὴν ἀνέλπιστον παρεκατο έθου μητέρα; Τίς τὴν ἐμὴν ἔτι περιστελεῖ χηρείαν; Τίνα μετὰ σὲ βοηθὸν ἐπισκέψομαι; Ποῦ τὴν ἐμὴν βακτηρίαν ἐρείσω; τίνα λοιπὸν ἐπινοήσω προστάτην; Ὁ ἀνὴρ προαπῆλθεν ὁ υἱὸς οὐχ ὑπάρχει. Πῶς τὸν καύσωνα τῆς ἀτεχνίας βαστάζω; Πῶς τὸν χειμῶνα τῆς χηρείας ἐκφύγω; μέχρι νῦν τῷ τῆς χηρείας κατεκλώμην φορτίῳ· νῦν δὲ καὶ τὸ τῆς ἀτεκνίας με περιείλησε σκότος. Δύο φαιδροὺς ὀφθαλμούς ἐκεκτήμην, τὸν ἄνδρα καὶ τὸν υἱόν. Ἀλλ᾽ ἐξώρυξεν μου τοὺς ἀμφοτέρους ὁ θάνατος (86). Τίς τὴν σὴν θανοῦσαν, ὦ τέκνον, μητέρα λοιπὸν παραπέμψει τῷ τάφῳ; Τίς τὰ νενομισμένα πληρώσει ; Τὸν ὀφείλοντά με θρηνήσαι προδακρύω· τὸν ὀφείλοντά με κατορύξαι προθάπτω. Οὐκέτι τῶν σῶν ἀσπασμῶν ἀπολαύω· οὐκέτι τῶν σῶν φιλημάτων τῶν γλυκυτέρων ἐμοὶ μέλιτος καὶ κηρίου. Έδει σε μᾶλλον, ὦ θάνατε, τὴν μητέρα του τέκνου προαρπάσαι. Αὕτη γὰρ ἀκολουθία τῆς φύσεως, ἵνα τὰ τέκνα προπέμπῃ τοὺς τεκόντας. Αλλ' ἐπειδὴ τὴν τάξιν ἐνήλλαξας, κἂν τάχος μα χάρισαι, καὶ μὴ βραδύνης προσθείναι τοῖς ἀπελθ σιν καμέ (37). Βέλτιον γάρ με συντετάφθαι τῷ τάφω, ἢ χωρὶς ἐκείνου τῆς προσκαίρου ταύτης ἀπολαύειν ἀκτῖνος. Τίς γάρ μοι χρεία τοῦ ζῆν, μηκέτι ζῶντος δι' οὗ (88) ζήν έβουλόμην; Μέχρι τὸ παιδίον ἔζη, ἐξῆπτε την φλόγα. Εγερσιφαή πυρὸς ἔγγυον ἔμφλογα πέτρον, τος. καμέ. Απελθοῦσιν ὺ ἀνὴρ προαπῆλθε", Οὐ τῶν ζώντων μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀπελθόντων ὑπεῖόν τινα είναι χρή. Ει Τί βού λονται αἱ λαμπάδες αἱ φαιδραί· τί δὲ ὕμνοι· οὐχὶ τὸν Θεὸν δοξάζομεν, καὶ εὐχαριστοῦμεν, ὅτι λοιπὸν ἐστεφάνωσε τὸν ἀπελθόντα. Οπου κι απελθεῖν, μη- ἀπεῖναι. ἀπεόντος ἀνακτος. ήγουν τεθνηκότος, ὥσπερ καὶ τὸ περιεόντος τοῦ ζῶντος, ἀπιόντος BASILII SELEUCIENSIS lacrymabilis ? Integram simul civitatem in luctumn concitaverat iste casus: viduæ compatiebantur vi- duæ, et matres improlem lugebant, patres ado- lescentulum complorabant, juvenem juvenes fle- bant, hi ut filium proprium, illi ut fratrem miserati : omnesque tangebat iste dolor, at matris cor incen- debat: nam filii memoria tanquam silex ejus impacta visceribus exarsit in flammam, et acerbiores ei do- lores peperit. Nihil enim æque matrem contristat, ut filii demortui recordatio. Quoniam vero sine in- termissione crines vellebat, unguibus genas fœdalat, fluvios profundebat lacrymarum, miserabiles super mortuo voces edebat, et quas probabile est dolorem suggessisse: Cui viduam et liberis orbam relinquis, o fili? Cui exspem matrem commendasti? Quis meam amplius orbitatem prolegat? Quem post te patronum respiciam? Ubi scipionem meum fulciam? Quem postea defensorem adiuveniam? Maritus prior abiit, filius non exstat. Quomodo ardentissi- mum de filio sublato dolorem feram? Quomodo orbi- tatis tempestatem effugiam? Ad hanc usque diem viduitatis onere frangebar: nunc autem subtracti filii mei caligo me opprimit. Duo læta lumina pos- sedi, virum et filium; sed utraque mea lumina mors effodit. Quis postea matrem tuam, o fili, de- mortuam tumulo transmittel? quis justa explebit? Eum ante deploro, qui me debuit elugere : qui me humo infodere debuit, presepelio. Non anaplius fruar tuis amplexibus, non amplius osculis, melle ac favo suavioribus. Debueras potius, o mors, ma- trem-ante filiuin præripere : hic enim est naturæ ordo, ut nati parentes præmittant. Sed quando sta- tim ordinem invertisti, quam celerrime mihi gra- tificare, ac ne·moraré me quoque mortuis addere. Satius enim est me eodem tumulo sepeliri, quam absque illo temporaria hac lucis usura frui. Nam ecquis mihi vitæ sit usus non eo vivente, propter quem velim vivere? Filio vivente incensum viduitatis meae dolorem non moleste ferebam: nobis invicem ad solatium satis eramus. Neque enim illum attere- hat orbitas, neque per illum viduitas me tantopere C CL. DAI SQUEI NOTÆ. Terum, qua genuit, induit nobis, iuolevitque in ipsis D statim principiis, quibus nati sumus, amorem nostri et charitatem; ita prorsus, ut nihil quisquam essel charius pensiusque nobis, quam nosmelipsi. Quod genus loquendi qui rejiciunt, ipsi rejiculi sunt. Arena translatio, cui aqua- lia sunt illa nativa epigram. lib. v, de lapide pyrite. Sic, si magnis componere parva liceret: Auctor lucis et igne silex gravis aptoque famma. Virum scilicet, et filium. n. Tullius Pulippica undecima Nuculam et Lentonem vocal castrorum M. Antonii lumina. Paterculus, vol. Il de Pompeio sublato : Effossumque alterum Romani imperii lumen. elegantissime posuit pro mortuis. Mux eandem insistens viam, Vir prior abiit, ante decessit, alter Basilius. 1. Chrysostomus lib. vi De sacerdolio, cap. 4: Ιon. in Epist. ad llebr. : to antiquiores dixerunt Αpollonius i bro 11: • Ubi Scholiastes : sive muriui, sicul superesse esi vivere. lim vivere scilice. Post etiam deprehendi Lo manum vertisse, cujus causa. (85) Ὡς σπιλὰς ἐμπίπτουσα τοῖς σπλάγχνοις (86) Εξώρυξεν μου τοὺς ἀμφοτέρους ὁ θάνα- (67) Μη βραδύνης προσθεῖναι τοῖς ἀπελθοῦσι (85) Δι' ού. Praeferrem δι' &ν, propter quem, mia-
Τέως τὸν ὑετὸν ἐπαγγέλλεται, εὐτρεπίζει ταῖς ἐλπίσι τὰ νέφη, καὶ πηγὴν τῆς τροφῆς τὴν ὑδρίαν ἐργάζεται· καὶ ὅση τῆς ἡμέρας ἡ χρεία, τοσαύτη τῆς ὑδρίας ἡ χορηγία· καθ’ ἡμέραν, ἣν ἡ χήρα ἐβούλετο, γεωργίαν ἐπὶ τῆς ὑδρίας ἐτρύγα. γ. Ἀλλ’ ὁ μὲν χρόνον καὶ οὗτος ἐπερίττευεν, καὶ ὁ λιμὸς ἐπεκράτει· καὶ ἡ κτίσις ἐκεχάλκευτο, ὁ δὲ προφήτης οὐκ ἐσπένδετο. Τί οὖν ποιεῖ τῆς φιλανθρωπίας ἡ πηγή; Τρίτῃ περιβάλλει μηχανῇ τὸν προφήτην, δι’ ἧς ἡττηθεὶς ὁ Ἠλίας, καὶ ἄκων πρὸς φιλανθρωπίαν καμφθῇ. Νόσος γὰρ ἐν μέσῳ, καὶ ὁ τῆς χήρας υἱὸς ἀνηρπάζετο. Πρόσταγμα Θεοῦ τὴν ψυχὴν ἐκ τοῦ σώματος μεταβαίνειν ἐκέλευε· καὶ περιίσταται τῷ προφήτῃ ἡ χήρα· Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, ἄνθρωπε τοῦ Θεοῦ; εἰσῆλθες πρός με ἀναμνῆσαι τὰς ἁμαρτίας μου, καὶ θανατῶσαι τὸν υἱόν μου ; Εἴθε, φησὶ, τῷ λιμῷ προαπολοίμην· εἴθε φθάσας ὁ θάνατος τῆς τοῦ τέκνου μου τελευτῆς προανήρπασε. Νῦν δέ μοι χορηγῶν τὴν τροφὴν, πρὸς τοιαύτην με θέαν ἐτήρησας; Ἠπορεῖτο πρὸς τὸ συμβὰν ὁ Ἠλίας, καὶ τὴν φιλοξενίαν τοῦ γυναίου θαυμάζων, τῆς τοῦ τέκνου τελευτῆς τὴν αἰτίαν ἐζήτει·
δάκρυα; Πᾶσαν ὁμοῦ τὴν πόλιν εἰς πένθος κατα έστησε τὸ πάθος. Α' χῆραι τῇ χήρᾳ συνέπασχον, αἱ μητέρες τὴν ἄτεχνον ἐθρήνουν· οἱ πατέρες τὸν νεα νίσκον ὠδύροντο· οἱ νέοι τὸν νέον ἐδάκρυον· οἱ μὲν ὡς τέκνον ἴδιον, οἱ δὲ ὡς ἀδελφῷ ὀδυρόμενοι καὶ πάντων μὲν ἤπτετο τὸ πάθος, ἐν δὲ τῇ τῆς μητέ ρος ἀνήπτετο καρδίας. Η γὰρ μνήμη τοῦ παιδὸς ὡς σπιλὰς ἐμπίπτουσα τοῖς σπλάχνοις, ἐξῆπτε τὴν φλό γα (85), καὶ δριμυτέρας αὐτῇ κατεσκεύασεν ὀδύνας. Οὐδὲν γὰρ οὕτως μητέρα λυπεῖ ὡς παιδὸς τετελευ- τηκότος ἀνάμνησις. Συνεχῶς δὲ κατασπῶσα τὰς κ. μας, καὶ τοῖς ὄνυξι τὰς παρειὰς ἐνυβρίζουσα, τέλο ταμούς προχέουσα δακρύων, ἐλεεινὰς ἐπὶ τῷ νεκρῷ φωνὰς ἀπεφθέγγετο, καὶ οἷας, ὡς εἰκὸς, ἐκφωνείν Α τὸ πάθος; Τίς δὲ ἀδακρυτὶ τὰ τῆς χήρας παρώδευσε Β υπηγόρευε τὸ πάθος· Τίνι τὴν χήραν καὶ ἄτεχνον καταλέλοιπας, τέκνον; Τίνι τὴν ἀνέλπιστον παρεκατο έθου μητέρα; Τίς τὴν ἐμὴν ἔτι περιστελεῖ χηρείαν; Τίνα μετὰ σὲ βοηθὸν ἐπισκέψομαι; Ποῦ τὴν ἐμὴν βακτηρίαν ἐρείσω; τίνα λοιπὸν ἐπινοήσω προστάτην; Ὁ ἀνὴρ προαπῆλθεν ὁ υἱὸς οὐχ ὑπάρχει. Πῶς τὸν καύσωνα τῆς ἀτεχνίας βαστάζω; Πῶς τὸν χειμῶνα τῆς χηρείας ἐκφύγω; μέχρι νῦν τῷ τῆς χηρείας κατεκλώμην φορτίῳ· νῦν δὲ καὶ τὸ τῆς ἀτεκνίας με περιείλησε σκότος. Δύο φαιδροὺς ὀφθαλμούς ἐκεκτήμην, τὸν ἄνδρα καὶ τὸν υἱόν. Ἀλλ᾽ ἐξώρυξεν μου τοὺς ἀμφοτέρους ὁ θάνατος (86). Τίς τὴν σὴν θανοῦσαν, ὦ τέκνον, μητέρα λοιπὸν παραπέμψει τῷ τάφῳ; Τίς τὰ νενομισμένα πληρώσει ; Τὸν ὀφείλοντά με θρηνήσαι προδακρύω· τὸν ὀφείλοντά με κατορύξαι προθάπτω. Οὐκέτι τῶν σῶν ἀσπασμῶν ἀπολαύω· οὐκέτι τῶν σῶν φιλημάτων τῶν γλυκυτέρων ἐμοὶ μέλιτος καὶ κηρίου. Έδει σε μᾶλλον, ὦ θάνατε, τὴν μητέρα του τέκνου προαρπάσαι. Αὕτη γὰρ ἀκολουθία τῆς φύσεως, ἵνα τὰ τέκνα προπέμπῃ τοὺς τεκόντας. Αλλ' ἐπειδὴ τὴν τάξιν ἐνήλλαξας, κἂν τάχος μα χάρισαι, καὶ μὴ βραδύνης προσθείναι τοῖς ἀπελθ σιν καμέ (37). Βέλτιον γάρ με συντετάφθαι τῷ τάφω, ἢ χωρὶς ἐκείνου τῆς προσκαίρου ταύτης ἀπολαύειν ἀκτῖνος. Τίς γάρ μοι χρεία τοῦ ζῆν, μηκέτι ζῶντος δι' οὗ (88) ζήν έβουλόμην; Μέχρι τὸ παιδίον ἔζη, ἐξῆπτε την φλόγα. Εγερσιφαή πυρὸς ἔγγυον ἔμφλογα πέτρον, τος. καμέ. Απελθοῦσιν ὺ ἀνὴρ προαπῆλθε", Οὐ τῶν ζώντων μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν ἀπελθόντων ὑπεῖόν τινα είναι χρή. Ει Τί βού λονται αἱ λαμπάδες αἱ φαιδραί· τί δὲ ὕμνοι· οὐχὶ τὸν Θεὸν δοξάζομεν, καὶ εὐχαριστοῦμεν, ὅτι λοιπὸν ἐστεφάνωσε τὸν ἀπελθόντα. Οπου κι απελθεῖν, μη- ἀπεῖναι. ἀπεόντος ἀνακτος. ήγουν τεθνηκότος, ὥσπερ καὶ τὸ περιεόντος τοῦ ζῶντος, ἀπιόντος BASILII SELEUCIENSIS lacrymabilis ? Integram simul civitatem in luctumn concitaverat iste casus: viduæ compatiebantur vi- duæ, et matres improlem lugebant, patres ado- lescentulum complorabant, juvenem juvenes fle- bant, hi ut filium proprium, illi ut fratrem miserati : omnesque tangebat iste dolor, at matris cor incen- debat: nam filii memoria tanquam silex ejus impacta visceribus exarsit in flammam, et acerbiores ei do- lores peperit. Nihil enim æque matrem contristat, ut filii demortui recordatio. Quoniam vero sine in- termissione crines vellebat, unguibus genas fœdalat, fluvios profundebat lacrymarum, miserabiles super mortuo voces edebat, et quas probabile est dolorem suggessisse: Cui viduam et liberis orbam relinquis, o fili? Cui exspem matrem commendasti? Quis meam amplius orbitatem prolegat? Quem post te patronum respiciam? Ubi scipionem meum fulciam? Quem postea defensorem adiuveniam? Maritus prior abiit, filius non exstat. Quomodo ardentissi- mum de filio sublato dolorem feram? Quomodo orbi- tatis tempestatem effugiam? Ad hanc usque diem viduitatis onere frangebar: nunc autem subtracti filii mei caligo me opprimit. Duo læta lumina pos- sedi, virum et filium; sed utraque mea lumina mors effodit. Quis postea matrem tuam, o fili, de- mortuam tumulo transmittel? quis justa explebit? Eum ante deploro, qui me debuit elugere : qui me humo infodere debuit, presepelio. Non anaplius fruar tuis amplexibus, non amplius osculis, melle ac favo suavioribus. Debueras potius, o mors, ma- trem-ante filiuin præripere : hic enim est naturæ ordo, ut nati parentes præmittant. Sed quando sta- tim ordinem invertisti, quam celerrime mihi gra- tificare, ac ne·moraré me quoque mortuis addere. Satius enim est me eodem tumulo sepeliri, quam absque illo temporaria hac lucis usura frui. Nam ecquis mihi vitæ sit usus non eo vivente, propter quem velim vivere? Filio vivente incensum viduitatis meae dolorem non moleste ferebam: nobis invicem ad solatium satis eramus. Neque enim illum attere- hat orbitas, neque per illum viduitas me tantopere C CL. DAI SQUEI NOTÆ. Terum, qua genuit, induit nobis, iuolevitque in ipsis D statim principiis, quibus nati sumus, amorem nostri et charitatem; ita prorsus, ut nihil quisquam essel charius pensiusque nobis, quam nosmelipsi. Quod genus loquendi qui rejiciunt, ipsi rejiculi sunt. Arena translatio, cui aqua- lia sunt illa nativa epigram. lib. v, de lapide pyrite. Sic, si magnis componere parva liceret: Auctor lucis et igne silex gravis aptoque famma. Virum scilicet, et filium. n. Tullius Pulippica undecima Nuculam et Lentonem vocal castrorum M. Antonii lumina. Paterculus, vol. Il de Pompeio sublato : Effossumque alterum Romani imperii lumen. elegantissime posuit pro mortuis. Mux eandem insistens viam, Vir prior abiit, ante decessit, alter Basilius. 1. Chrysostomus lib. vi De sacerdolio, cap. 4: Ιon. in Epist. ad llebr. : to antiquiores dixerunt Αpollonius i bro 11: • Ubi Scholiastes : sive muriui, sicul superesse esi vivere. lim vivere scilice. Post etiam deprehendi Lo manum vertisse, cujus causa. (85) Ὡς σπιλὰς ἐμπίπτουσα τοῖς σπλάγχνοις (86) Εξώρυξεν μου τοὺς ἀμφοτέρους ὁ θάνα- (67) Μη βραδύνης προσθεῖναι τοῖς ἀπελθοῦσι (85) Δι' ού. Praeferrem δι' &ν, propter quem, mia-
PG 85:155καὶ ζητῶν εὗρεν οὖσαν τῶν καθ’ ἑαυτὸν μηχανὴν παρὰ Θεοῦ τοῦ παιδίου τὸν θάνατον. Καὶ τῷ Θεῷ προςπίπτει, καὶ ἐξαγγέλλει τὸ σόφισμα· Οἵ μοι, Κύριε, ὁ μάρτυς τῆς χήρας, σὺ ἐκάκωσας τοῦ θανατῶσαι τὸν υἱὸν αὐτῆς ; Ἔγνων σου τὴν κατ’ ἐμοῦ μηχανήν· ᾐσθόμην οἷς παρὰ σοῦ περιβέβλημαι· ἀντίδοσιν ἀπαιτεῖς με φιλανθρωπίας, ἵν’ ὅταν ἐγὼ περὶ τοῦ παιδίου τῆς χήρας ἱκετεύσω, Λῦσον, ὦ Κτίστα, τοῦ παιδίου τὸν θάνατον, ἀντεπαγάγῃς μοι καὶ αὐτός· Λῦσον οὖν καὶ σὺ τὴν τοῦ παιδός μου τοῦ Ἰσραὴλ τῆς ἀβροχίας ἀπόφασιν. Γίνομαι τοίνυν σου μαθητὴς τῆς φιλανθρωπίας, ὑπουργὸς ἡμερώτατος· δεῖξον, ὦ Δέσποτα, καὶ θάνατον πρὸς ἀνθρώπους ἡμερούμενον· μανθανέτω τὰ τῆς σῆς φιλανθρωπίας γνωρίσματα· φθανέτω καὶ ἄχρις ᾅδου τὰ τῆς σῆς ἀγαθότητος δόγματα· λυέσθω καὶ τῶν ζώντων ἡ τιμωρία, καὶ τῶν τεθνηκότων τὰ δεσμωτήρια. Διεδέχετο τοῦ προφήτου τὴν εὐχὴν ἡ τοῦ παιδίου ζωὴ, καὶ ὁ κατὰ ἀνθρώπων ἀήττητος θάνατος, τὴν ἧτταν διὰ τὸν Ἠλίαν ἐμάνθανε, καὶ γλώττῃ τῇ προφητικῇ βιασθεὶς ἐθρηνῴδει. Πρῶτος γὰρ νεκρὸς ἐξ αὐτοῦ ἀποσπώμενος ἀνθρωπίνως πενθεῖν ἐδιδάσκετο·
τὸν τῆς χηρείας πυρετὴν ἔφερον ἀνωδύνως. Αλλήλοι; Α ἠρχούμεθα εἰς παραμυθίαν· οὔτε γὰρ ἐκεῖνον ἡ ὀρφα νία συνέτριβεν, οὔτε ἡ χηρεία τοσοῦτον ἐμὲ δι' ἐκεῖ. νον ἐβάρει. Τὴν γὰρ ἐπὶ τῷ ἀνδρὶ συμφορὰν ἡ προσ δοχία της χηρείας κατ' ὀλίγον ὑπέκλεπεν τῆς μνήμης. ᾿Αλλὰ τὴν χηρείαν μου ταύτην ὁ ἄδικος ταχέως έμα ταίωσε θάνατος· καὶ τὴν μεγάλην ἑορτὴν εἰς ἀφό- ρητον περιέτρεψεν οδύνην. Οἷα γάρ μοι ἀνθ' οίων ἀπήντησεν ; Καθ' ἡμέραν αὐτοῦ τοὺς γάμους προς εδόχων· ἀλλ' ἀντὶ θαλάμου κατεσκεύασα τάφον. "Οτε μνηστήρα ἐφρόντιζον, τότε μνημεῖον ἡτοίμασα. "Οτε συμβόλαιον γαμικὴν ἐξεδίδουν, τότε διαθήκην ἐσφρα. γισμένην βαστάζω. Τὴν γὰρ ἀκληρονόμητον ἔγραψεν κληρονόμον μητέρα. Ὅτε νυμφικὴν αὐτῷ στολὴν εὐτρεπίζειν ἠρξάμην, τότε νεκρὸν ὡς τὸν Λάζα ρον (89) περισφίγγω κηρίαις. Καλῶς δὲ ἐνταῦθα ἐμνήσθην τοῦ Λαζάρου, ἐπειδὴ ἔμελλεν καὶ οὗτος ὁ Λάζαρος ἐκ νεκρῶν ὑποστρέφειν. Οἷά μοι ἀνθ' οίων ἀπήντησεν ; Οὐκ ἔστιν ἄλγος κατὰ τὸ ἄλγος μου (90), ούτε συμφορὰ κατὰ τὴν ἐμὴν συμφοράν. Οὐδείς μου τὸ ἕλκο; ἰάσασθαι δύναται· οὐδεὶς θε- ραπεύει τὸ τραῦμα· οὐδεὶς τοιοῦτος ἰατρὸς ἐν τῇ πόλει, οὐκ ἔστιν, ὡς ἔοικεν, οὐδείς. Αρα μή τινα πρὸ τῆς πύλης εὑρήσω; Ετι λαλούσης τῆς γυα ναικές, ὁ ζητούμενος παρειστήκει τῇ πύλῃ· ὁ τῶν χηρών Προστάτης ὑπαντῇ τῇ χήρα· ὁ τῶν ὀρφανῶν Πατήρ τὸν νεανίσκον ἐκάλει· ὁ τῆς ζωῆς χορηγός, ἡ Ζωή πάλιν τὸν νεκρὸν ἀπεδίδου, καὶ τῆς ἀτέκνου μητρὸς ὁ φιλοικτίρμων κατέστελλε τὰ δάκρυα. Ἰδὼν γὰρ αὐτὴν ὁ Κύριος εὐσπλαγχνίσθη ἐπ' αὐτῇ, και φησιν πρὸς αὐτήν· Γύναι, μὴ κλαῖς. Ὡς γὰρ ἤγγισεν τῇ πύλῃ τῆς πόλεως, ὥς φησιν ὁ εὐαγγε- λιστής, ίδου ἐξεκομίζετο τεθνηκώς υἱὸς μονογενής τῇ μητρὶ αὐτοῦ. Ἐκβαίνων ὁ νεκρὸς εἰσιούσῃ συν- ήντησε τη Ζωή. Καὶ ἰδὼν ὁ Κύριος (φησίν) αὐτὴν, ἐσπλαγχνίσθη ἐπ᾿ αὐτὴν, καὶ εἶπεν αὐτῇ· Μὴ κλαῖε. Ο πολεμήσας σε θάνατος πεπολέμηται· Μὴ κλαῖς. Μαστιγούμενος ὁ ᾅδης τοῦ σοῦ παιδὸς ἀπο αιτεῖται τὴν ψυχὴν· Μὴ κλαῖε. Εχαιρεν ὡς μέλλων καταπίνειν τὴν θήραν στενάζει πάλιν ἀποτυχὼν τοῦ σκοποῦ. Καὶ ἵνα μάθῃς ὡς ἀψευδὴς ἡ ὑπόσχεσις, ἔργῳ τὴν πεῖραν τῆς ἀναστάσεως δέχου. Νεανίσκε, σοὶ λέγω, ἐγέρθητι. Καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρός, καὶ ἤρξατο λαλεῖν. Νεανίσκε, σοὶ λέγω, ἐγέρθητι. Διὰ τί προσέθηκεν τὸ Σοί; ἁπλούστερον γὰρ τὸ εἰπεῖν, Ο νεκρός, ἐγέρθητι. Εμελλεν γὰρ ἡ φωνὴ τοῦ Σωτήρος ἐνεργοῦσα καὶ τοὺς ἄλλους εγείρειν νεκρούς. Διὰ τοῦτο οὖν προσέθηκεν τὸ Σοὶ, ἵνα μέχρι τούτου μόνου τοῦ τεθνηκότος νεανίσκου περιθήσῃ τὴν χάριν. Τοῦτο καὶ ἐπὶ τοῦ Λαζάρου (91) πεποίηκεν· οὐκ εἶπεν, Β για μίας. κειρίαις Ἡ δὲ κειρία είδος ζώνης ἐκ σχοινίων παρεοικές ἱμάντι ή δεσμοῦσι τὰς κλίνας.lloc Κειρία Εἰ ἐστὶν ἄλγος κατὰ τὸ ἄλγος μου, ἐς ἐπανορθώσει επανόρθωσιν ποn ORATIO X. B gravabat. Νim invectam ex viri absentia calamita- C tem nonnihil memoriæ suffurabatur viduitatis ex- spectatio : sed viduitatem meam hanc injusta m018 ista protinus reddit evanidam, et magnam festivi- tatem in dolorem vertit intolerabilem. Quid non exspectavi ? quid interim non occurrit mali? Quoti die ejus exspectabam nuptias: at pro thalamo In- mulum composui. Cum sponsum cogitarem, tune monumentum apparavi : cum nuptialia conventa cum aliis tractarem, tunc obsignatum fero testa- mentum; nam frustratain hærede matrem scripsit heredem cum nuptialem stolam ei adornare in- captarem, tunc mortuum, ut Lazarum fasciis se- pulcralibus circumplector. Recte quidlen hic Lazari commemini, quandoquidem et hic Lazarus e mor- Luis reversurus erat. Quid non exspectavi ? Quid inte- rim non occurrit mali? Non est dolor sicut dolor nieus ; ad meam calamitatem calanitas nulla est. Nullus hoc ulcus persanare potest : nullus hoc vulnus curat, nullus talis in orbe medicus, non est, ut apparel, ullus. Nunquid aliquem forte portis reperiam? Adhuc illa loquebatur, votis ex- petitus porta astitit. Viduarum Patronus viduæ it obviam, orphanorum Pater adolescentem vocavit, vitæ largitor, imo Vita ipsa mortuum reddidit, et matris orbæ is, qui ad misericordiam pronus est, lacrymas compescuit. Eam cum vidisset Dominus, misericordia molus super eam, dixit illi : Mulier, noli flere 18. - Cum enim appropinquaret porta ci- vitalis, inquit evangelista, ecce defunctus effereba- tur filius unicus matri suæ ". Egrediens mortuus ingredienti occurrit Vitz. Quam cum vidisset, inquit, Dominus, misericordia motus super eam, dixit illi : Noli fere. Mors, qui tecum bellum gessit, debellata est, noli flere. Flagellatus infernus filii tui animam reposcitur : Noli fere. Gaudebat tanquam prædam voraturus : nunc cum oberrarit a scopo, gemit. Atque ut condiscas minime fallacem meam esse promissionen, experimentum cape resurrectionis. Adolescens tibi dico, surge. Et resedit, qui eral mor- luus, et capit loqui.Adolescens, tibi dico, surge Cur addidit illud, Tibi ? simplicius enim dictu fuit : Heus mortue, surge. Sed Salvatoris vox alios fuisset etiam virtute sua mortuos excitura. Ideo adjecit il- lud, Tibi, ut ad eum tantummodo adolescentem mortuum gratiae suae viu extenderet. Id et circa La- zarum fecit. Non dixit, Heus tu mortue, adesduin; sed nominatim mortuum compellat: Lazare, veni foras . Hoc autem egit ne vitæ largitoris vos ex- plicatior plures mortuos vitæ restitueret. Et resedit, - • Thren. 1, 12. Luc. vit, 13. ibid. 12. ibid. 14. Joan. x1, 43. CL. DAUSQUE Scribe ex Aristophanis Schottaste in Aribus: est : cinguli species est e junco, loro non absimilis, quo lecticas vinciunt. Quod cum ita sit, vinculum quoque est ad manus et pedes obligaulos aptissimum. NOTÆ. • reuize cap. : Si est dolor sicut dolor meus. qd subjecta licet ariolari. Quam invenies in versione hujus oratio: nis apud Lipomanum. (89) Νεκρὸν ὡς τὸν Λάζαρον περισφίγω κη (90) Οὐκ ἔστιν ἄλγος κατὰ τὸ ἄλγος μου. 82- (91) Ὡς τὸν Λάζαρον. Dictio extemporalis, si
Τίς ἡ τῶν πραγμάτων, λέγων, αὕτη παρ’ ἐλπίδας μεταβολή; Νεκροὶ παλινδρομοῦσιν εἰς βίον, καὶ ψυχαὶ τοῖς ἑαυτῶν μετὰ θάνατον εἰσοικίζονται σώμασι· καὶ λύεται θανάτου νόμος ἐν παραδείσῳ συγγεγραμμένος. Ἐνέχυρον ἔχω τῆς δεσποτείας τῶν κρατουμένων τὰ πταίσματα· ὅπλα μοι κατὰ ἀνθρώπων, τῶν ἀνθρώπων τὰ πταίσματα. Τοσοῦτον παρ’ ἐμοὶ νέφος δικαίων, καὶ τῶν ἐμῶν οὐδεὶς δραπετεύων δικτύων, ἁμαρτωλῶν μυριάδες τοῖς ἐμοῖς δεσμωτηρίοις ἐνέχονται. Ἐλύπει δέ με μόνος ὁ Ἐνὼχ τὰ ἐμὰ σκῆπτρα ὑπὸ πείρας πατήσας, ὅτι μέρος ὑπάρχων τῆς φύσεως, ἀνωτέρω γέγονε τῆς ἀποφάσεως. Νυνὶ δὲ καὶ ὧν ἔσχον τὴν κτῆσιν, τούτων τὴν ζωὴν ἀναπράττομαι. Ματαίαις ἐλπίσιν ἐμαυτὸν ἐδελέαζον, ἄλυτον ἔσεσθαι τὴν ὀργὴν τοῦ Θεοῦ κατὰ ἀνθρώπων οἰόμενος. Τάχα κατὰ μέρος ἱκετευόμενος λύσῃ καὶ τὸ, Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ . Εἰ γὰρ ἑνὸς δικαίου φωνὴν αἰδεσθεὶς, ἔξω με τῆς τῶν νεκρῶν δεσποτείας εἰργάσατο, φοβοῦμαι μὴ ἄνθρωποι καθ’ ἡμῶν ἐξορχούμενοι, εἴπωσι· Ποῦ σου, θάνατε, τὸ νῖκος; ποῦ σου, ᾄδη, τὸ κέντρον ; Ὁ μὲν οὖν τῆς χήρας υἱὸς ταῖς τῆς μητρὸς ἀγκάλαις ἐδίδοτο.
τὸν τῆς χηρείας πυρετὴν ἔφερον ἀνωδύνως. Αλλήλοι; Α ἠρχούμεθα εἰς παραμυθίαν· οὔτε γὰρ ἐκεῖνον ἡ ὀρφα νία συνέτριβεν, οὔτε ἡ χηρεία τοσοῦτον ἐμὲ δι' ἐκεῖ. νον ἐβάρει. Τὴν γὰρ ἐπὶ τῷ ἀνδρὶ συμφορὰν ἡ προσ δοχία της χηρείας κατ' ὀλίγον ὑπέκλεπεν τῆς μνήμης. ᾿Αλλὰ τὴν χηρείαν μου ταύτην ὁ ἄδικος ταχέως έμα ταίωσε θάνατος· καὶ τὴν μεγάλην ἑορτὴν εἰς ἀφό- ρητον περιέτρεψεν οδύνην. Οἷα γάρ μοι ἀνθ' οίων ἀπήντησεν ; Καθ' ἡμέραν αὐτοῦ τοὺς γάμους προς εδόχων· ἀλλ' ἀντὶ θαλάμου κατεσκεύασα τάφον. "Οτε μνηστήρα ἐφρόντιζον, τότε μνημεῖον ἡτοίμασα. "Οτε συμβόλαιον γαμικὴν ἐξεδίδουν, τότε διαθήκην ἐσφρα. γισμένην βαστάζω. Τὴν γὰρ ἀκληρονόμητον ἔγραψεν κληρονόμον μητέρα. Ὅτε νυμφικὴν αὐτῷ στολὴν εὐτρεπίζειν ἠρξάμην, τότε νεκρὸν ὡς τὸν Λάζα ρον (89) περισφίγγω κηρίαις. Καλῶς δὲ ἐνταῦθα ἐμνήσθην τοῦ Λαζάρου, ἐπειδὴ ἔμελλεν καὶ οὗτος ὁ Λάζαρος ἐκ νεκρῶν ὑποστρέφειν. Οἷά μοι ἀνθ' οίων ἀπήντησεν ; Οὐκ ἔστιν ἄλγος κατὰ τὸ ἄλγος μου (90), ούτε συμφορὰ κατὰ τὴν ἐμὴν συμφοράν. Οὐδείς μου τὸ ἕλκο; ἰάσασθαι δύναται· οὐδεὶς θε- ραπεύει τὸ τραῦμα· οὐδεὶς τοιοῦτος ἰατρὸς ἐν τῇ πόλει, οὐκ ἔστιν, ὡς ἔοικεν, οὐδείς. Αρα μή τινα πρὸ τῆς πύλης εὑρήσω; Ετι λαλούσης τῆς γυα ναικές, ὁ ζητούμενος παρειστήκει τῇ πύλῃ· ὁ τῶν χηρών Προστάτης ὑπαντῇ τῇ χήρα· ὁ τῶν ὀρφανῶν Πατήρ τὸν νεανίσκον ἐκάλει· ὁ τῆς ζωῆς χορηγός, ἡ Ζωή πάλιν τὸν νεκρὸν ἀπεδίδου, καὶ τῆς ἀτέκνου μητρὸς ὁ φιλοικτίρμων κατέστελλε τὰ δάκρυα. Ἰδὼν γὰρ αὐτὴν ὁ Κύριος εὐσπλαγχνίσθη ἐπ' αὐτῇ, και φησιν πρὸς αὐτήν· Γύναι, μὴ κλαῖς. Ὡς γὰρ ἤγγισεν τῇ πύλῃ τῆς πόλεως, ὥς φησιν ὁ εὐαγγε- λιστής, ίδου ἐξεκομίζετο τεθνηκώς υἱὸς μονογενής τῇ μητρὶ αὐτοῦ. Ἐκβαίνων ὁ νεκρὸς εἰσιούσῃ συν- ήντησε τη Ζωή. Καὶ ἰδὼν ὁ Κύριος (φησίν) αὐτὴν, ἐσπλαγχνίσθη ἐπ᾿ αὐτὴν, καὶ εἶπεν αὐτῇ· Μὴ κλαῖε. Ο πολεμήσας σε θάνατος πεπολέμηται· Μὴ κλαῖς. Μαστιγούμενος ὁ ᾅδης τοῦ σοῦ παιδὸς ἀπο αιτεῖται τὴν ψυχὴν· Μὴ κλαῖε. Εχαιρεν ὡς μέλλων καταπίνειν τὴν θήραν στενάζει πάλιν ἀποτυχὼν τοῦ σκοποῦ. Καὶ ἵνα μάθῃς ὡς ἀψευδὴς ἡ ὑπόσχεσις, ἔργῳ τὴν πεῖραν τῆς ἀναστάσεως δέχου. Νεανίσκε, σοὶ λέγω, ἐγέρθητι. Καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρός, καὶ ἤρξατο λαλεῖν. Νεανίσκε, σοὶ λέγω, ἐγέρθητι. Διὰ τί προσέθηκεν τὸ Σοί; ἁπλούστερον γὰρ τὸ εἰπεῖν, Ο νεκρός, ἐγέρθητι. Εμελλεν γὰρ ἡ φωνὴ τοῦ Σωτήρος ἐνεργοῦσα καὶ τοὺς ἄλλους εγείρειν νεκρούς. Διὰ τοῦτο οὖν προσέθηκεν τὸ Σοὶ, ἵνα μέχρι τούτου μόνου τοῦ τεθνηκότος νεανίσκου περιθήσῃ τὴν χάριν. Τοῦτο καὶ ἐπὶ τοῦ Λαζάρου (91) πεποίηκεν· οὐκ εἶπεν, Β για μίας. κειρίαις Ἡ δὲ κειρία είδος ζώνης ἐκ σχοινίων παρεοικές ἱμάντι ή δεσμοῦσι τὰς κλίνας.lloc Κειρία Εἰ ἐστὶν ἄλγος κατὰ τὸ ἄλγος μου, ἐς ἐπανορθώσει επανόρθωσιν ποn ORATIO X. B gravabat. Νim invectam ex viri absentia calamita- C tem nonnihil memoriæ suffurabatur viduitatis ex- spectatio : sed viduitatem meam hanc injusta m018 ista protinus reddit evanidam, et magnam festivi- tatem in dolorem vertit intolerabilem. Quid non exspectavi ? quid interim non occurrit mali? Quoti die ejus exspectabam nuptias: at pro thalamo In- mulum composui. Cum sponsum cogitarem, tune monumentum apparavi : cum nuptialia conventa cum aliis tractarem, tunc obsignatum fero testa- mentum; nam frustratain hærede matrem scripsit heredem cum nuptialem stolam ei adornare in- captarem, tunc mortuum, ut Lazarum fasciis se- pulcralibus circumplector. Recte quidlen hic Lazari commemini, quandoquidem et hic Lazarus e mor- Luis reversurus erat. Quid non exspectavi ? Quid inte- rim non occurrit mali? Non est dolor sicut dolor nieus ; ad meam calamitatem calanitas nulla est. Nullus hoc ulcus persanare potest : nullus hoc vulnus curat, nullus talis in orbe medicus, non est, ut apparel, ullus. Nunquid aliquem forte portis reperiam? Adhuc illa loquebatur, votis ex- petitus porta astitit. Viduarum Patronus viduæ it obviam, orphanorum Pater adolescentem vocavit, vitæ largitor, imo Vita ipsa mortuum reddidit, et matris orbæ is, qui ad misericordiam pronus est, lacrymas compescuit. Eam cum vidisset Dominus, misericordia molus super eam, dixit illi : Mulier, noli flere 18. - Cum enim appropinquaret porta ci- vitalis, inquit evangelista, ecce defunctus effereba- tur filius unicus matri suæ ". Egrediens mortuus ingredienti occurrit Vitz. Quam cum vidisset, inquit, Dominus, misericordia motus super eam, dixit illi : Noli fere. Mors, qui tecum bellum gessit, debellata est, noli flere. Flagellatus infernus filii tui animam reposcitur : Noli fere. Gaudebat tanquam prædam voraturus : nunc cum oberrarit a scopo, gemit. Atque ut condiscas minime fallacem meam esse promissionen, experimentum cape resurrectionis. Adolescens tibi dico, surge. Et resedit, qui eral mor- luus, et capit loqui.Adolescens, tibi dico, surge Cur addidit illud, Tibi ? simplicius enim dictu fuit : Heus mortue, surge. Sed Salvatoris vox alios fuisset etiam virtute sua mortuos excitura. Ideo adjecit il- lud, Tibi, ut ad eum tantummodo adolescentem mortuum gratiae suae viu extenderet. Id et circa La- zarum fecit. Non dixit, Heus tu mortue, adesduin; sed nominatim mortuum compellat: Lazare, veni foras . Hoc autem egit ne vitæ largitoris vos ex- plicatior plures mortuos vitæ restitueret. Et resedit, - • Thren. 1, 12. Luc. vit, 13. ibid. 12. ibid. 14. Joan. x1, 43. CL. DAUSQUE Scribe ex Aristophanis Schottaste in Aribus: est : cinguli species est e junco, loro non absimilis, quo lecticas vinciunt. Quod cum ita sit, vinculum quoque est ad manus et pedes obligaulos aptissimum. NOTÆ. • reuize cap. : Si est dolor sicut dolor meus. qd subjecta licet ariolari. Quam invenies in versione hujus oratio: nis apud Lipomanum. (89) Νεκρὸν ὡς τὸν Λάζαρον περισφίγω κη (90) Οὐκ ἔστιν ἄλγος κατὰ τὸ ἄλγος μου. 82- (91) Ὡς τὸν Λάζαρον. Dictio extemporalis, si
PG 85:157Ἠλίας δὲ ταῖς τοῦ Θεοῦ μηχαναῖς πρὸς φιλανθρωπίαν καμφθεὶς, τὸν ὑετὸν τοῖς ἀνθρώποις νεφέλαις ἐδίδου, καὶ πάλιν οὐρανὸς νεφέλαις ἐνδύεται· γῆ δὲ τὴν τῆς ἀκαρπίας χηρίαν ἀπετίθετο, καὶ πάλιν ἡ κτίσις διὰ τῶν ὄμβρων ἐνέαζε, τὰ δὲ τῶν ἀνθρώπων πλημμελήματα κατ’ οὐδὲν ἠλαττοῦντο. Θεὸς δὲ τὸν Ἠλίαν ὁρῶν ζήλῳ δικαίῳ πάλιν κατὰ ἀσεβῶν πυρακτούμενον, καὶ σιδήρῳ τῶν ψευδοπροφητῶν τὸ στίφος θερίζοντα, ἅρματι πυρίνῳ τῶν ἀσεβούντων μεθίστησι, μονονουχὶ ταῦτα πρὸς τὸν προφήτην φθεγξάμενος· Θαυμάζω μέν σου τὸν ζῆλον, Ἠλία, καὶ τὴν ἀρετὴν ἀποδέχομαι· τὰ δὲ τῶν ἀνθρώπων γένη πρὸς ἁμαρτίαν ὀξύῤῥοπα. Καὶ εἰ σύνδρομον ἐπάξω ταῖς ἁμαρτίαις τὴν τιμωρίαν, ἐκλείψει τὸ γένος μὴ φιλανθρωπίᾳ φερόμενον. Σοὶ βαρεῖα τῶν ἁμαρτανόντων ἡ θέα· ἐμοὶ δὲ ὄντι Δεσπότῃ νόμος φιλανθρωπίας ἀνάγραπτος. Ὀφειλέτην αὐτὸς ἐμαυτὸν ἀγαθότητος ἐγγράφως κατέστησα. Κἂν ἴδω ποτὲ πρὸς τιμωρίαν διὰ τὴν ἁμαρτίαν, αἰδοῦμαι τῆς φιλανθρωπίας τὰ γράμματα, λέγοντα· Οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ ἐπιστρέψαι αὐτὸν πρός με, καὶ ζῇν .
κάτα Λάζαρε, δεῖρ᾽ ἔξω. Τοῦτο οὖν ἐποίησεν ἵνα μὴ ἡ φωνὴ τοῦ ζωοδότου ἀναθεμένη πολλοὺς νεκροὺς ἀναστή σῃ. Καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρὸς, καὶ ἤρξατο λαλεῖν· Εἰ μὴ ὁ Κύριος ἐβοήθησέ μοι, παραβραχὺ παρώκησε τῷ ᾅδῃ ἡ ψυχή μου· καὶ πάλιν· Κύριος ἀνήγαγέ με ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ιλύος, καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τοὺς πόδας μου, καὶ κατ· Α Ο νεκρός δεῦρο ἔξω ἀλλ᾽ ὀνομαστί καλεῖ τὸν τεθνη- εύθυνε τὰ διαβήματά μου. Τοῦτο οὖν καὶ ἡμεῖς ἐν τῇ τῶν πειρασμῶν ζάλῃ βοῶντες, δόξαν ἀνα- πέμψωμεν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ, καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς ἀτελευτήτους αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΧΙ. Β Ο ΛΟΓΟΣ ΙΑ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον Ηλίαν. α΄. Τὸν μὲν μακάριον ἐκεῖνον καὶ μέγαν Ηλίαν τὸν προφήτην, τὸν ὑπὲρ νέφη (92), μικρὰν ἀλεύρου δράκα μόνην ἡ πολυύμνητος ἐκείνη χήρα κεκτημένη ποτὲ, φιλοτίμως ὑπεδέξατο, τῷ πόθῳ τῆς φιλοξενίας τὸ βάθος τῆς πενίας νικήσασα. Ἐγὼ δὲ νῦν τὴν τοσ αύτην τοῦ Δεσπότου ποίμνην, καὶ παρὰ δύναμιν ἑστιᾶν ἀναγκαζόμενος, δραχὸς πτωχοτέραν γλῶτταν επιφερόμενος, ποίαν μὲν ἁπλώσω τράπεζαν ; ποῖον δὲ εὕρω καμψάκιον πηγάζοντα (95), ἵνα τὴν Χρι στοῦ νύμφην πρὸς τὸ παρὸν ὑποδέξωμαι ; Χρῆσον οὖν ἡμῖν, ὦ μακαρία χήρα, μικρὸν τοῦ ἀλεύρου τῆς πίσ στεως. Μᾶλλον δὲ αὐτὸς, ὦ μακάριε Ἠλία ὁ κἀκεί- νην τὴν χώραν διατρέφων τὴν τρέφουσαν, φθέγξαι καὶ ἡμῖν ῥῆμα φιλανθρωπίας ἀνέκλειπτον. Χριστοῦ γάρ ἐστιν οὗτος ὁ λαὸς ὁ μετὰ Μωϋσέως ἐν τῷ ὄρει τὴν ἐνανθρώπησιν ὑμνήσας· οὐχ ὁ Μωϋσέως ἐκεῖ ὁ περὶ τὸν εὐεργέτην ἀχάριστος, οὗ τῆς ἀγνω- μοσύνης εἰσε πράξω τὰς δίκας, ταῖς σαῖς αὐτὸν ὑπο βάλλων ἀποφάσεσιν. Ὁρῶν γὰρ τὸν τῶν Ἰουδαίων λαὸν ὁ προφήτης, τοῖς μὲν ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς ἀγα- θοῖς ὑπερτρυφῶντα, τὸν δὲ τῆς τροφῆς ἀγνοοῦντα παραίτιον, καὶ τὴν θείαν φιλανθρωπίαν ἀσεβείας ποιουμένους ὑπόθεσιν, καὶ τοῦ Κτίστου τὸ σέβας με ταθέντας ἐπὶ τοὺς δαίμονας· σύμμαχον εὐσεβείας τὸν θυμὸν προστησάμενος, ἀφῆκε φωνὴν, νόμον ἀδρο χίας τιθεὶς οὐρανῷ, καὶ τὴν ἀπόφασιν ὅρκῳ σφίγξας, κλείθροις τάς νεφέλας ὑπέβαλε· Ζῇ Κύριος (94), οὐκ ἔσται εἰς τὰ ἔτη ταῦτα δρόσος, ἢ ὑετὸς ἐπὶ τῆς γῆς. Ὢ θυμὸς εὐσεβείας! Ο γλῶσσα χαλινός καμψάκιον πηγάζον, καμψάκην πηγάζοντα. κάμψα. Κάμψα, θήκη. κάμπτρας κύμψας, κάμψας. κάψα, κάπτω, τὸ κάψα:, ἐσθίει, χανδὸν ἐσθίειν. καψιδρώτιον, κάψα κάμψα, οι ἄβροτος ἄμβροτος. κάπτω τ τύπτω, ἔτυπον. κάπηλος καμψάκην, καμψάκου BASILII SELEUCIENSIS qui crat mortuus, et cæpit loqui : Nisi Dominus adjuvisset me, paulo minus habitasset in inferno anima mea ; iterumque : Dominus eduxit me de Incu miseriæ, et de luto frcis; et statuit super pe- tram pedes meos, et direxit gressus meos ". lloc et nos in tentationum salo clamantes, gloriam de- feramus Patri, et Filio et Spiritui sancto, nunc, et semper, et in sacula sæculorum interminata. Amen. ORATIO Ejusdem in sanctum Eliam. bibus excelsiorem laudatissima illa vidua, quæ farinæ pugillum duntaxat possidebat, non minus familiari. ter quam honorifice accepit, hospitalitatis ardore arctissima paupertate superior. Nunc vero tantum Domini gregem epulo coactus excipere, cum supra facultatem id sit, cum pauperiorem pugillo vocem gestitem, qualem explicabo mensam ? Cujusmodi lecy:hum tam uberem reperiam, ut Christi sponsam in præsentia suscipiam? Paulum igitur nobis, o beata vidua, mutnum dato farinæ fidei. Potius vero tu ipse, o beate Elia, qui viduam illam altricem vi- cissim alebas, vocem charitatis indefectam nobis suggere. Christi enim hic populus, qui Incarnatio- Nem una cum Moyse in monte bymnis est prosecu- tus non ille Moysis populus asper in bene meren- tem, cujus ingratitudinis poenas exegisti, quenque c tuis subjecisti judiciis. Vilens enim Judrorum po- pulum propheta bonis tam e cœlo, quam e solo partis immodice luxuriantem, alimenti auctorem ignorantem, et Dei erga se charitatem in impietatis materiam convertentem, cultuinque Deo debitum in dæmonia transferentem, ira pietatis auxiliatrice assumpta, vocem emisit, qua cœlo legem siccitati, imposuit, et sententiam jurejurando affirmans clau- stra nubibus injecit: Vivit Dominus, non erit per eos annos ros, neque pluvia super terram ". ira ple- tatis plena ! o lingua, quæ coelum frenas! o Do- mini in homines charitas! servo permittit, res con- vos, Psal. Lxcuit, 17. Psal. xxxix, 3. Reg. xv, 1. CL. DAUSQUEI NOTÆ. aut Sus- picio est olim fuisse Hesychius : Quare apudl Festum : Capsa a Graco appel. tantur, has illi dicunt, ubi quidam repo- munt ego imo etiam dictum est unde Latinis vox permansit, immutata. Ci- cero De Divinatione: Quid mihi, quam multis custo- dibus opus erit, si te semel ad meas capsus admi- cero? Patet ex originatione: nascitur enim ex verbo quod est proprie prehendo. Festus : Capsit, prehenderit. Quod vero equi e præsepio fenum, aut gramen prins apprehendant, tum edant, Homerus equis tribuit, quod non est tam D quam Inde quoque est quasi dicas, capisudorium ? Post ex factum ex Neque vero absi nile ex ortum labere capio : siquidem caduca est littera : Qua aulempta lit tera inde quoque duci poterit ob avidit:- ten apprehendendi, qua plerumque correpti sunt institores. Ab eadem origine est capis poculi va- stioris genus, nec abhorret capistrum. Tandem ad primun reversi dicemus vel esse quodlibet vasculi genus capax olei, vini, fari- ne. simfisve rei. tertii Regum cap. xvi. Ville. 1. Beatum illum, et magnum Eliam prophetam nu- (92) Τὸ ὑπὲρ νέφη. Forte τὸν ὑπερνεψή. (93) Καμψάκιον πηγάζοντα. Scribendum est aut (94) Ζῇ Κύριος. Paulo aliter expressa sunt hæc
Σὺ μὲν οὖν δέχου καταγώγιον ἁμαρτίας ἐλεύθερον, συμπολιτεύου μετὰ σαρκὸς τοῖς ἀγγέλοις· ἐγὼ δὲ πρὸς ἀνθρώπους διὰ τῆς οἰκονομίας ἐλεύσομαι, ἐγὼ πρὸς τὴν τούτων σωτηρίαν δραμήσομαι· φύσιν ἐγὼ τῶν ἀνθρώπων ἀπαρχὴν ἀναλήψομαι, καὶ πάθει θεραπεύσω τὰ πάθη, διὰ θανάτου λύσω τὸν θάνατον. Ταῦτα γὰρ ὁ πρὸ σοῦ προφήτης Ἡσαί̈ας τοῖς ἀνθρώποις εὐηγγελίζετο λέγων· Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν . Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
κάτα Λάζαρε, δεῖρ᾽ ἔξω. Τοῦτο οὖν ἐποίησεν ἵνα μὴ ἡ φωνὴ τοῦ ζωοδότου ἀναθεμένη πολλοὺς νεκροὺς ἀναστή σῃ. Καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρὸς, καὶ ἤρξατο λαλεῖν· Εἰ μὴ ὁ Κύριος ἐβοήθησέ μοι, παραβραχὺ παρώκησε τῷ ᾅδῃ ἡ ψυχή μου· καὶ πάλιν· Κύριος ἀνήγαγέ με ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ιλύος, καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τοὺς πόδας μου, καὶ κατ· Α Ο νεκρός δεῦρο ἔξω ἀλλ᾽ ὀνομαστί καλεῖ τὸν τεθνη- εύθυνε τὰ διαβήματά μου. Τοῦτο οὖν καὶ ἡμεῖς ἐν τῇ τῶν πειρασμῶν ζάλῃ βοῶντες, δόξαν ἀνα- πέμψωμεν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ, καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς ἀτελευτήτους αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΧΙ. Β Ο ΛΟΓΟΣ ΙΑ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον Ηλίαν. α΄. Τὸν μὲν μακάριον ἐκεῖνον καὶ μέγαν Ηλίαν τὸν προφήτην, τὸν ὑπὲρ νέφη (92), μικρὰν ἀλεύρου δράκα μόνην ἡ πολυύμνητος ἐκείνη χήρα κεκτημένη ποτὲ, φιλοτίμως ὑπεδέξατο, τῷ πόθῳ τῆς φιλοξενίας τὸ βάθος τῆς πενίας νικήσασα. Ἐγὼ δὲ νῦν τὴν τοσ αύτην τοῦ Δεσπότου ποίμνην, καὶ παρὰ δύναμιν ἑστιᾶν ἀναγκαζόμενος, δραχὸς πτωχοτέραν γλῶτταν επιφερόμενος, ποίαν μὲν ἁπλώσω τράπεζαν ; ποῖον δὲ εὕρω καμψάκιον πηγάζοντα (95), ἵνα τὴν Χρι στοῦ νύμφην πρὸς τὸ παρὸν ὑποδέξωμαι ; Χρῆσον οὖν ἡμῖν, ὦ μακαρία χήρα, μικρὸν τοῦ ἀλεύρου τῆς πίσ στεως. Μᾶλλον δὲ αὐτὸς, ὦ μακάριε Ἠλία ὁ κἀκεί- νην τὴν χώραν διατρέφων τὴν τρέφουσαν, φθέγξαι καὶ ἡμῖν ῥῆμα φιλανθρωπίας ἀνέκλειπτον. Χριστοῦ γάρ ἐστιν οὗτος ὁ λαὸς ὁ μετὰ Μωϋσέως ἐν τῷ ὄρει τὴν ἐνανθρώπησιν ὑμνήσας· οὐχ ὁ Μωϋσέως ἐκεῖ ὁ περὶ τὸν εὐεργέτην ἀχάριστος, οὗ τῆς ἀγνω- μοσύνης εἰσε πράξω τὰς δίκας, ταῖς σαῖς αὐτὸν ὑπο βάλλων ἀποφάσεσιν. Ὁρῶν γὰρ τὸν τῶν Ἰουδαίων λαὸν ὁ προφήτης, τοῖς μὲν ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς ἀγα- θοῖς ὑπερτρυφῶντα, τὸν δὲ τῆς τροφῆς ἀγνοοῦντα παραίτιον, καὶ τὴν θείαν φιλανθρωπίαν ἀσεβείας ποιουμένους ὑπόθεσιν, καὶ τοῦ Κτίστου τὸ σέβας με ταθέντας ἐπὶ τοὺς δαίμονας· σύμμαχον εὐσεβείας τὸν θυμὸν προστησάμενος, ἀφῆκε φωνὴν, νόμον ἀδρο χίας τιθεὶς οὐρανῷ, καὶ τὴν ἀπόφασιν ὅρκῳ σφίγξας, κλείθροις τάς νεφέλας ὑπέβαλε· Ζῇ Κύριος (94), οὐκ ἔσται εἰς τὰ ἔτη ταῦτα δρόσος, ἢ ὑετὸς ἐπὶ τῆς γῆς. Ὢ θυμὸς εὐσεβείας! Ο γλῶσσα χαλινός καμψάκιον πηγάζον, καμψάκην πηγάζοντα. κάμψα. Κάμψα, θήκη. κάμπτρας κύμψας, κάμψας. κάψα, κάπτω, τὸ κάψα:, ἐσθίει, χανδὸν ἐσθίειν. καψιδρώτιον, κάψα κάμψα, οι ἄβροτος ἄμβροτος. κάπτω τ τύπτω, ἔτυπον. κάπηλος καμψάκην, καμψάκου BASILII SELEUCIENSIS qui crat mortuus, et cæpit loqui : Nisi Dominus adjuvisset me, paulo minus habitasset in inferno anima mea ; iterumque : Dominus eduxit me de Incu miseriæ, et de luto frcis; et statuit super pe- tram pedes meos, et direxit gressus meos ". lloc et nos in tentationum salo clamantes, gloriam de- feramus Patri, et Filio et Spiritui sancto, nunc, et semper, et in sacula sæculorum interminata. Amen. ORATIO Ejusdem in sanctum Eliam. bibus excelsiorem laudatissima illa vidua, quæ farinæ pugillum duntaxat possidebat, non minus familiari. ter quam honorifice accepit, hospitalitatis ardore arctissima paupertate superior. Nunc vero tantum Domini gregem epulo coactus excipere, cum supra facultatem id sit, cum pauperiorem pugillo vocem gestitem, qualem explicabo mensam ? Cujusmodi lecy:hum tam uberem reperiam, ut Christi sponsam in præsentia suscipiam? Paulum igitur nobis, o beata vidua, mutnum dato farinæ fidei. Potius vero tu ipse, o beate Elia, qui viduam illam altricem vi- cissim alebas, vocem charitatis indefectam nobis suggere. Christi enim hic populus, qui Incarnatio- Nem una cum Moyse in monte bymnis est prosecu- tus non ille Moysis populus asper in bene meren- tem, cujus ingratitudinis poenas exegisti, quenque c tuis subjecisti judiciis. Vilens enim Judrorum po- pulum propheta bonis tam e cœlo, quam e solo partis immodice luxuriantem, alimenti auctorem ignorantem, et Dei erga se charitatem in impietatis materiam convertentem, cultuinque Deo debitum in dæmonia transferentem, ira pietatis auxiliatrice assumpta, vocem emisit, qua cœlo legem siccitati, imposuit, et sententiam jurejurando affirmans clau- stra nubibus injecit: Vivit Dominus, non erit per eos annos ros, neque pluvia super terram ". ira ple- tatis plena ! o lingua, quæ coelum frenas! o Do- mini in homines charitas! servo permittit, res con- vos, Psal. Lxcuit, 17. Psal. xxxix, 3. Reg. xv, 1. CL. DAUSQUEI NOTÆ. aut Sus- picio est olim fuisse Hesychius : Quare apudl Festum : Capsa a Graco appel. tantur, has illi dicunt, ubi quidam repo- munt ego imo etiam dictum est unde Latinis vox permansit, immutata. Ci- cero De Divinatione: Quid mihi, quam multis custo- dibus opus erit, si te semel ad meas capsus admi- cero? Patet ex originatione: nascitur enim ex verbo quod est proprie prehendo. Festus : Capsit, prehenderit. Quod vero equi e præsepio fenum, aut gramen prins apprehendant, tum edant, Homerus equis tribuit, quod non est tam D quam Inde quoque est quasi dicas, capisudorium ? Post ex factum ex Neque vero absi nile ex ortum labere capio : siquidem caduca est littera : Qua aulempta lit tera inde quoque duci poterit ob avidit:- ten apprehendendi, qua plerumque correpti sunt institores. Ab eadem origine est capis poculi va- stioris genus, nec abhorret capistrum. Tandem ad primun reversi dicemus vel esse quodlibet vasculi genus capax olei, vini, fari- ne. simfisve rei. tertii Regum cap. xvi. Ville. 1. Beatum illum, et magnum Eliam prophetam nu- (92) Τὸ ὑπὲρ νέφη. Forte τὸν ὑπερνεψή. (93) Καμψάκιον πηγάζοντα. Scribendum est aut (94) Ζῇ Κύριος. Paulo aliter expressa sunt hæc
Discourse XIIΛΟΓΟΣ ΙΒ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΙΒ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἰωνᾶν. α. Ἅπας μὲν ὁ τῆς κτίσεως κόσμος τῆς θείας φιλανθρωπίας εἰκών ἐστιν, ὄμμασιν αὐτοῖς ἐκπαιδεύων τοῦ Κτίστου τὴν ἀγαθότητα· αὐτὸ γὰρ δὴ πρῶτον, τὸ πρὸς δημιουργίαν ἐλθεῖν, καὶ δοῦναι τοῖς οὐκ οὖσι τοῦ εἶναι τὴν πάροδον, τῆς χρηστότητος γνώρισμα· οὐκ ἦν οὐρανὸς, οὐκ ἦν γῆ, οὐχ ὑπῆρχε πελάγη, φωτὸς ἴχνος οὐκ ἐβλέπετο. Καὶ τί ταῦτα λέγω; ἀγγέλων δῆμοι τοῦ εἶναι ἐστέρηντο· μόνος γὰρ εἶχε τὸ εἶναι Θεός· Θεὸς ἡ τοῦ εἶναι πηγὴ, ὁ τῆς ζωῆς θησαυρὸς, ὁ τοῦ γενέσθαι μόνος ἀνενδεὴς, ἀγαθότητα βρύων. Οὗτος τὰ μὴ ὄντα πρὸς τὸ εἶναι καλεῖ, οὐκ αἰτηθεὶς, οὐκ ἱκετευθεὶς τοῖς οὐκ οὖσι τὸ εἶναι χαρίζεται.
κάτα Λάζαρε, δεῖρ᾽ ἔξω. Τοῦτο οὖν ἐποίησεν ἵνα μὴ ἡ φωνὴ τοῦ ζωοδότου ἀναθεμένη πολλοὺς νεκροὺς ἀναστή σῃ. Καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρὸς, καὶ ἤρξατο λαλεῖν· Εἰ μὴ ὁ Κύριος ἐβοήθησέ μοι, παραβραχὺ παρώκησε τῷ ᾅδῃ ἡ ψυχή μου· καὶ πάλιν· Κύριος ἀνήγαγέ με ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ιλύος, καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τοὺς πόδας μου, καὶ κατ· Α Ο νεκρός δεῦρο ἔξω ἀλλ᾽ ὀνομαστί καλεῖ τὸν τεθνη- εύθυνε τὰ διαβήματά μου. Τοῦτο οὖν καὶ ἡμεῖς ἐν τῇ τῶν πειρασμῶν ζάλῃ βοῶντες, δόξαν ἀνα- πέμψωμεν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ, καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς ἀτελευτήτους αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΧΙ. Β Ο ΛΟΓΟΣ ΙΑ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν ἅγιον Ηλίαν. α΄. Τὸν μὲν μακάριον ἐκεῖνον καὶ μέγαν Ηλίαν τὸν προφήτην, τὸν ὑπὲρ νέφη (92), μικρὰν ἀλεύρου δράκα μόνην ἡ πολυύμνητος ἐκείνη χήρα κεκτημένη ποτὲ, φιλοτίμως ὑπεδέξατο, τῷ πόθῳ τῆς φιλοξενίας τὸ βάθος τῆς πενίας νικήσασα. Ἐγὼ δὲ νῦν τὴν τοσ αύτην τοῦ Δεσπότου ποίμνην, καὶ παρὰ δύναμιν ἑστιᾶν ἀναγκαζόμενος, δραχὸς πτωχοτέραν γλῶτταν επιφερόμενος, ποίαν μὲν ἁπλώσω τράπεζαν ; ποῖον δὲ εὕρω καμψάκιον πηγάζοντα (95), ἵνα τὴν Χρι στοῦ νύμφην πρὸς τὸ παρὸν ὑποδέξωμαι ; Χρῆσον οὖν ἡμῖν, ὦ μακαρία χήρα, μικρὸν τοῦ ἀλεύρου τῆς πίσ στεως. Μᾶλλον δὲ αὐτὸς, ὦ μακάριε Ἠλία ὁ κἀκεί- νην τὴν χώραν διατρέφων τὴν τρέφουσαν, φθέγξαι καὶ ἡμῖν ῥῆμα φιλανθρωπίας ἀνέκλειπτον. Χριστοῦ γάρ ἐστιν οὗτος ὁ λαὸς ὁ μετὰ Μωϋσέως ἐν τῷ ὄρει τὴν ἐνανθρώπησιν ὑμνήσας· οὐχ ὁ Μωϋσέως ἐκεῖ ὁ περὶ τὸν εὐεργέτην ἀχάριστος, οὗ τῆς ἀγνω- μοσύνης εἰσε πράξω τὰς δίκας, ταῖς σαῖς αὐτὸν ὑπο βάλλων ἀποφάσεσιν. Ὁρῶν γὰρ τὸν τῶν Ἰουδαίων λαὸν ὁ προφήτης, τοῖς μὲν ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς ἀγα- θοῖς ὑπερτρυφῶντα, τὸν δὲ τῆς τροφῆς ἀγνοοῦντα παραίτιον, καὶ τὴν θείαν φιλανθρωπίαν ἀσεβείας ποιουμένους ὑπόθεσιν, καὶ τοῦ Κτίστου τὸ σέβας με ταθέντας ἐπὶ τοὺς δαίμονας· σύμμαχον εὐσεβείας τὸν θυμὸν προστησάμενος, ἀφῆκε φωνὴν, νόμον ἀδρο χίας τιθεὶς οὐρανῷ, καὶ τὴν ἀπόφασιν ὅρκῳ σφίγξας, κλείθροις τάς νεφέλας ὑπέβαλε· Ζῇ Κύριος (94), οὐκ ἔσται εἰς τὰ ἔτη ταῦτα δρόσος, ἢ ὑετὸς ἐπὶ τῆς γῆς. Ὢ θυμὸς εὐσεβείας! Ο γλῶσσα χαλινός καμψάκιον πηγάζον, καμψάκην πηγάζοντα. κάμψα. Κάμψα, θήκη. κάμπτρας κύμψας, κάμψας. κάψα, κάπτω, τὸ κάψα:, ἐσθίει, χανδὸν ἐσθίειν. καψιδρώτιον, κάψα κάμψα, οι ἄβροτος ἄμβροτος. κάπτω τ τύπτω, ἔτυπον. κάπηλος καμψάκην, καμψάκου BASILII SELEUCIENSIS qui crat mortuus, et cæpit loqui : Nisi Dominus adjuvisset me, paulo minus habitasset in inferno anima mea ; iterumque : Dominus eduxit me de Incu miseriæ, et de luto frcis; et statuit super pe- tram pedes meos, et direxit gressus meos ". lloc et nos in tentationum salo clamantes, gloriam de- feramus Patri, et Filio et Spiritui sancto, nunc, et semper, et in sacula sæculorum interminata. Amen. ORATIO Ejusdem in sanctum Eliam. bibus excelsiorem laudatissima illa vidua, quæ farinæ pugillum duntaxat possidebat, non minus familiari. ter quam honorifice accepit, hospitalitatis ardore arctissima paupertate superior. Nunc vero tantum Domini gregem epulo coactus excipere, cum supra facultatem id sit, cum pauperiorem pugillo vocem gestitem, qualem explicabo mensam ? Cujusmodi lecy:hum tam uberem reperiam, ut Christi sponsam in præsentia suscipiam? Paulum igitur nobis, o beata vidua, mutnum dato farinæ fidei. Potius vero tu ipse, o beate Elia, qui viduam illam altricem vi- cissim alebas, vocem charitatis indefectam nobis suggere. Christi enim hic populus, qui Incarnatio- Nem una cum Moyse in monte bymnis est prosecu- tus non ille Moysis populus asper in bene meren- tem, cujus ingratitudinis poenas exegisti, quenque c tuis subjecisti judiciis. Vilens enim Judrorum po- pulum propheta bonis tam e cœlo, quam e solo partis immodice luxuriantem, alimenti auctorem ignorantem, et Dei erga se charitatem in impietatis materiam convertentem, cultuinque Deo debitum in dæmonia transferentem, ira pietatis auxiliatrice assumpta, vocem emisit, qua cœlo legem siccitati, imposuit, et sententiam jurejurando affirmans clau- stra nubibus injecit: Vivit Dominus, non erit per eos annos ros, neque pluvia super terram ". ira ple- tatis plena ! o lingua, quæ coelum frenas! o Do- mini in homines charitas! servo permittit, res con- vos, Psal. Lxcuit, 17. Psal. xxxix, 3. Reg. xv, 1. CL. DAUSQUEI NOTÆ. aut Sus- picio est olim fuisse Hesychius : Quare apudl Festum : Capsa a Graco appel. tantur, has illi dicunt, ubi quidam repo- munt ego imo etiam dictum est unde Latinis vox permansit, immutata. Ci- cero De Divinatione: Quid mihi, quam multis custo- dibus opus erit, si te semel ad meas capsus admi- cero? Patet ex originatione: nascitur enim ex verbo quod est proprie prehendo. Festus : Capsit, prehenderit. Quod vero equi e præsepio fenum, aut gramen prins apprehendant, tum edant, Homerus equis tribuit, quod non est tam D quam Inde quoque est quasi dicas, capisudorium ? Post ex factum ex Neque vero absi nile ex ortum labere capio : siquidem caduca est littera : Qua aulempta lit tera inde quoque duci poterit ob avidit:- ten apprehendendi, qua plerumque correpti sunt institores. Ab eadem origine est capis poculi va- stioris genus, nec abhorret capistrum. Tandem ad primun reversi dicemus vel esse quodlibet vasculi genus capax olei, vini, fari- ne. simfisve rei. tertii Regum cap. xvi. Ville. 1. Beatum illum, et magnum Eliam prophetam nu- (92) Τὸ ὑπὲρ νέφη. Forte τὸν ὑπερνεψή. (93) Καμψάκιον πηγάζοντα. Scribendum est aut (94) Ζῇ Κύριος. Paulo aliter expressa sunt hæc
PG 85:159Ποῦ γὰρ ἂν τὸ μὴ ὂν περὶ τοῦ γενέσθαι τὸν ὄντα παρεκάλεσεν; Ἀλλ’ ὁ τῆς χρηστότητος πλοῦτος πλημμυρῶν, καὶ πρὸς τὴν τῶν οὐκ ὄντων ἐκχεόμενος γένεσιν, ὡς ἐν διανομῇ τὰς τοῦ εἶναι καλέσας γενέσεις, τούτων οὐκ ἠμέλησεν, ἀλλ’ εὐθὺς τὰ πραχθέντα κινῶν πρὸς ἐνέργειαν, ὄργανον τὴν κτίσιν τῆς οἰκείας ἀγαθότητος ἔδειξε. Διὰ τοῦτο γῆν γεωργεῖσθαι ἀνθρωπίναις προσέταξε χερσὶ, καὶ θάλατταν ὑποτάττειν τὰ νῶτα τοῖς πλέουσιν· ἀέρα δὲ ταῖς τῶν ζώων ἀναπνοαῖς κατανέμεσθαι, ἥλιον τρέχειν ἀεὶ, καὶ τὴν ἀκτῖνα κοινὴν ἀφιέναι, καὶ τὰς τοῦ φωτὸς λαμπάδας ἀνάπτειν, ταῖς ἀνθρώπων χρείαις ἑπόμενον. Ταύτης αὐτοῦ βούλεται τῆς ἀγαθότητος καὶ ἀνθρώπους περὶ ἀνθρώπους μαθητὰς διαφαίνεσθαι· τέρπεται γὰρ μὴ μόνον ποιητὴς, ἀλλὰ καὶ παιδευτὴς ἀνθρώπων γινόμενος. Διὰ τοῦτο πρὸς τὴν οἰκείαν ἐφελκόμενος μίμησιν, ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις ἐβόα· Ἐὰν ἀγαπᾶτε ἀλλήλους, ἐμοὶ μαθηταί ἐστε · καὶ πάλιν· Γίνεσθε οἰκτείρμονες, καθὼς καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος οἰκτείρμων ἐστίν · οὐχ ἵνα πρὸς τὸ ἶσον τῆς ἀξίας ἀνέλθωμεν, ἀλλὰ ἵνα τὸ μέτρον τῆς ἑαυτῶν δυνάμεως ἀγαθότητος πλούτῳ κοσμήσωμεν.
οὐρανοῦ ! Ο φιλανθρωπία Δεσπότου ! Ἐνδίδωσι τῷ οἰκέτῃ διοικῆσαι τὴν κτίσιν· ἡδέσθη γὰρ τῆς εὐσε βείας τὸν ζῆλον, καὶ τὰς ἡνίας τῆς κτίσεως παρ εχώρησε. Ζῇ Κύριος. Ομνύει κατὰ τοῦ κτίσαντος, ἵν᾿ αἰδουμένη τὸν ὅρκον ἡ κτίσις ἐπίσχῃ τὴν ἐνέργειαν. · Ζῇ Κύριος. Ἐπειδή, φησίν, Ἰουδαῖοι πρὸς τὴν τῶν εἰδώλων θρησκείαν νενεύκασιν, ἐπειδὴ τὸν ζωοποιόν καταλείψαντες, τοῖς νεκροποιοῖς ἑαυτοὺς παραδώ- κατι (15) δαίμοσι· πάθεσιν οἰκείοις τὸν Ζῶντα δια δασκέσθωσαν· καὶ δι' ὧν ἀποθνήσκουσι τὸν θάνατον παιδευέσθωσαν· δεχέσθωσαν τὸν λιμὸν παιδαγωγόν εὐσεβείας, μανθανέτωσαν τῶν ὄμβρων τὸν χορη γὸν (96) ἁβροχίᾳ πληττόμενοι. Φοβοῦμαι δ' ὅμως τὸ φιλάνθρωπον τοῦ Θεοῦ. Ψἶδα γὰρ δάκρυσε ταχέως αὐτὸν πειθόμενον, οἶδα ταῖς ἱκεσίαις καμπτόμενον, οἶδα μικρά μετανοίᾳ τὰς τιμωρίας συστέλλοντα, μὴ πρόωρον ἐπαγάγῃ τῆς ἀβροχίας τὴν λύσιν, καὶ γένη- ται τῆς τιμωρίας τὸ φάρμακον ἄπρακτον, καὶ μείνῃ πάλιν ἀγνώμων λαὸς τῆς τοῦ Δεσπότου καταφρονών ἀγαθότητος. Τί οὖν ἐργάσομαι; Ορκῳ καὶ αὐτὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν βιάσομαι. Κἂν εἴπῃ πρός με θεὸς παρ' αὐτῶν ἱκετευόμενος (97), Παράσχω τὸν ὑετὸν τοῖς ἀνθρώποις, Ηλία; φήσω πρὸς αὐτὸν, Ου. Ζῇ Κύριος, οὐκ ἔσται εἰς τὰ ἔτη ταῦτα δρόσος, ἢ ὑετὶς ἐπὶ τῆς γῆς, εἰ μὴ διὰ στόματός μου. Μετρεῖ τῇ φύσει τὰ ῥήματα. Εστω, τὸν οὐρανὸν ἐπέχεις, τί καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν κατέχεις; Έστω, κατὰ τῶν ὁμοδούλων ἐκτείνεις ἀπόφασιν, τί καὶ τοῦ Δεσπότου τὴν ἐξουσίαν ἁρπάζεις ; Ἐδέσμευ σας σὺ τὰς νεφέλας, ἀλλὰ τῷ Ποιητῇ κἂν τὸ λέγειν ἐπίτρεψον. Οὐ· Ζῇ Κύριος· εἰ μὴ διὰ στόματος μου. Παιδαγωγόν με, φησί, τῷ λαῷ θεοσεβείας ἀπο έστειλας, διδάσκαλον ἀσεβοῦντος πλήθους κατέστη- σας, δίδου καὶ τῆς τιμωρίας τὴν ἐξουσίαν· οἶδα κατ' ἀξίαν ἐγὼ τοῖς ἀσεβοῦσι τῆς κολάσεως μέτρον. Εἰ μὴ διὰ λόγου στόματός μου. Δίδωσι συσχεθεὶς τὴν ἐξουσίαν τῷ Ἠλίᾳ Θεός· οικτείρων μὲν τοὺς ἀξίως κολαζομένους, ἐντρεπόμενος δὲ τοῦ προφήτου τὸν ζῆλον. Υφ' ἑκατέρων δὲ συνεχόμενος ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, τί ποιεῖ; Σοφίας ἀγαθότητι μίξας τὴν χρείαν μεταχειρίζεται. Δίδωσι μὲν γὰρ τῷ προφήτῃ τῆς ἀβροχίας τὴν ἐξουσίαν, μαλάττων δὲ αὐτοῦ τὴν ὀργὴν, μεριστὴν αὐτὸν τῆς τιμωρίας ἐργάζεται, και συγκαταδικάζει τῷ λαῷ τὸν προφήτην, πείθων αὐτὸν καὶ ἄκοντα γενέσθαι ομοφύλοις φιλάνθρωπον. Αλλ' Β πολλοὺς νεκροὺς ἀναστήσῃ. ἀκολουθεῖ τὸ ἔργον τῷ νεύματι· Φθεγξαμένου γάρ μόνον τοῦ Θεοῦ παιδοποιός πάλιν ἡ κτίσις ηὑρίσκετο, καὶ τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμού διαφοράν ενίκησεν ἂν ἡ τοῦ λόγου φορά. ORATIO XI. A ditas gubernare. Reveritus siquidem est ardorem pie- tatis, et Eliæ creaturæ habenas permisit. Vivit Do- minus : jurat per Creatorem, ut juramenti metu, ac reverentia creatura vim suam reprimat. Vivit Do- minus, Quod Julæi, inquit, in idolorum veneratio- nem inclinarunt, quodi, auctore vitæ relicto, demo- nibus mortis auctoribus se dediderunt, propriis edocti calamitatibus Viventem agnoscant, et condiscant per quæ mortem oppetant; utantur fame religionis magistra; quis imbrium pincerna, discant siccitatis malo concussi. At propensam Dei in lumines benevolentiam metuo. Ipsum novi, ut cito lacrymis concilietur, novi ut supplicationibus Declatur, novi ut modica consilii factive relraela- tione ponas contrabat, ne prematurum det al s imbrium carentia laxamentum, metuo; metuo re supplicii medicamentum reddatur inefficax, et in- gratus populus perduret in bonitatis diving contemp- tione. Quid agam tanden? Dei charitati jurejurando vim afferam ? Et si dicat mihi Deus ab ipsis suppli citer exoratus: Effundam pluviam hominibus, Elia? ei respondebo : Nequaquam. Vivit Dominus, non erit per hos annos ros, neque pluvia super terram nisi per os meum. Orationem naturæ accommodal. Filo, coelum remoraris, quid Dei compescis huma- nitatem ? Esto, vel adversum conservos edicta ex- trabas, quid Domini potestatem rapis ? Nubes coer- cuisti; at Creatori vel imperium committe. Nequa- quam. Vivit Dominus : nisi per os meum, Religionis magistrum, inquit, me populo emisisti, doctoren impia multitudinis me constituisţi ; da mihi et pu- niendi potestatem. Novi ego quis impiis condignus sit punitionis modus. Nisi per verbum oris mei. Compulsus Elise potestatem facit Deus, miserans quidem eos, qui digne puniuntur, reveritus tamen propheta zelum. Elir, et illis devinctus, universi Dominus quid agat? Sapientiæ benignitate ne- cessitatem temperans, quod usus postulat, aggre- ditur. Dat enim prophetæ siccitatis. potestate.); quo tamen ejus iram molliat, prophetam supplicii participem facit, simulque cum populo condemnat ; atque ea ratione contribulibus conciliat, amicio- remque se exhibeat, vel invito persuadet. Sedl, ne pius cum impiis adæque fame dispereat, alimentum ipsi suppeditans latenter eum de sententia dejicit. c C CL. DAUSQUER NOTE. nam. Elatum ad exemplum perquam ingeniosi poetze : Nimborum pincerna Notus. . . cium datur, quique oratur. Reposui tamen er- oratus pro re nata. Docet ideo Christum nominatim Lazarum compellasse, et viduæ filio di- risse, Tibi dico, ne Christi vitæ largitoris vox expli- catior plures mortuos vitæ redderet. Non enim du- bitari potest quin, si Christus plurativo numero fuisset usus, ad vitam quoque plures fuisset revo- caturus: nam ut ait oratione Basilius, Deo lo- quente, ac ideo ubi causam servatarum a Noemio creaturariimi re- præsentat, statuit vel Dei verbulo mundum redin- tegrari potuisse : Mujus sententia firmamentum est scriptor. Psal. cxLvum : Dixit, et facia sunt. Vide Gen. 1. Verbo quoque universum genus nostrum olim ad vitam revocabit. (95) Παραδώκασιν. Scribo, παραδεδώκασιν. (96) Τῶν ὄμβρων τὸν χορηγόν. lubrium pincer- (97) Ικετευόμενος. Εst is proprie, cui suppli- (98) ἵνα μὴ ἡ φωνὴ τοῦ ζωοδότου αναθεμένη
Διὰ τούτων, καὶ τῶν ἀνθρώπων τοὺς ἀσυμπαθεῖς ἐπιστρέφει, καὶ οὐδὲ προφήτου φείδεται, συγγινώσκειν τοῖς πταίουσιν οὐ θέλοντος, οὐδὲ δικαιοσύνην αἰδεῖται νοσοῦσαν ἀπανθρωπίαν. Οἶδεν Ἰωνᾶς ὁ προφήτης ἃ ἐγὼ λέγω, προλαβὼν ἔγνω τοῖς πράγμασι, καὶ τὴν πεῖραν ἔχει διδάσκαλον εὐσεβείας· ζήλῳ σφοδρότερον κατ’ ἀσεβούντων γενόμενος· ἔλαθεν ἑαυτὸν ἀπανθρωπίας περιπαρεὶς ἐλαττώματι. Καὶ εἰ βούλεσθε, τὴν κατ’ αὐτὸν ἱστορίαν διέλθωμεν, δι’ αὐτῆς διδασκόμενοι, ὅπως Θεὸς καὶ προφήτην τρυχόμενον ἄγχει, καὶ ἁμαρτωλοὺς ἐπιστρέφει, καὶ πρὸς μετάνοιαν ἄγει. β. Ἡ Νινευὶ πόλις ἐν Ἀσσυρίοις πολυάνθρωπος, ὑπερβαίνουσα μὲν ἁμαρτίαις τοὺς ὅρους τῆς φύσεως, οὐ νικῶσα δ’ ὅμως τῆς θείας φιλανθρωπίας τὰ μέτρα· ἀλλὰ βρασμῷ μὲν ἀσεβείας πυρέττουσα, μετανοίας δὲ ὅμως θεραπευομένη φαρμάκοις. Ταύτην νοσοῦσαν ὡς εἶδεν ὁ φιλάνθρωπος Δημιουργὸς, πέμπει τὸν Ἰωνᾶν ἰατρὸν τοῦ νοσήματος· εἰ γὰρ καὶ μισεῖ πονηρευομένην τὴν γνώμην, ἀλλ’ ἐλεεῖ νόσῳ ἠλλοιωμένην τὴν φύσιν, καὶ γνωρίζει τῆς οἰκείας χειρὸς τὸ πλαστούργημα.
οὐρανοῦ ! Ο φιλανθρωπία Δεσπότου ! Ἐνδίδωσι τῷ οἰκέτῃ διοικῆσαι τὴν κτίσιν· ἡδέσθη γὰρ τῆς εὐσε βείας τὸν ζῆλον, καὶ τὰς ἡνίας τῆς κτίσεως παρ εχώρησε. Ζῇ Κύριος. Ομνύει κατὰ τοῦ κτίσαντος, ἵν᾿ αἰδουμένη τὸν ὅρκον ἡ κτίσις ἐπίσχῃ τὴν ἐνέργειαν. · Ζῇ Κύριος. Ἐπειδή, φησίν, Ἰουδαῖοι πρὸς τὴν τῶν εἰδώλων θρησκείαν νενεύκασιν, ἐπειδὴ τὸν ζωοποιόν καταλείψαντες, τοῖς νεκροποιοῖς ἑαυτοὺς παραδώ- κατι (15) δαίμοσι· πάθεσιν οἰκείοις τὸν Ζῶντα δια δασκέσθωσαν· καὶ δι' ὧν ἀποθνήσκουσι τὸν θάνατον παιδευέσθωσαν· δεχέσθωσαν τὸν λιμὸν παιδαγωγόν εὐσεβείας, μανθανέτωσαν τῶν ὄμβρων τὸν χορη γὸν (96) ἁβροχίᾳ πληττόμενοι. Φοβοῦμαι δ' ὅμως τὸ φιλάνθρωπον τοῦ Θεοῦ. Ψἶδα γὰρ δάκρυσε ταχέως αὐτὸν πειθόμενον, οἶδα ταῖς ἱκεσίαις καμπτόμενον, οἶδα μικρά μετανοίᾳ τὰς τιμωρίας συστέλλοντα, μὴ πρόωρον ἐπαγάγῃ τῆς ἀβροχίας τὴν λύσιν, καὶ γένη- ται τῆς τιμωρίας τὸ φάρμακον ἄπρακτον, καὶ μείνῃ πάλιν ἀγνώμων λαὸς τῆς τοῦ Δεσπότου καταφρονών ἀγαθότητος. Τί οὖν ἐργάσομαι; Ορκῳ καὶ αὐτὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν βιάσομαι. Κἂν εἴπῃ πρός με θεὸς παρ' αὐτῶν ἱκετευόμενος (97), Παράσχω τὸν ὑετὸν τοῖς ἀνθρώποις, Ηλία; φήσω πρὸς αὐτὸν, Ου. Ζῇ Κύριος, οὐκ ἔσται εἰς τὰ ἔτη ταῦτα δρόσος, ἢ ὑετὶς ἐπὶ τῆς γῆς, εἰ μὴ διὰ στόματός μου. Μετρεῖ τῇ φύσει τὰ ῥήματα. Εστω, τὸν οὐρανὸν ἐπέχεις, τί καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν κατέχεις; Έστω, κατὰ τῶν ὁμοδούλων ἐκτείνεις ἀπόφασιν, τί καὶ τοῦ Δεσπότου τὴν ἐξουσίαν ἁρπάζεις ; Ἐδέσμευ σας σὺ τὰς νεφέλας, ἀλλὰ τῷ Ποιητῇ κἂν τὸ λέγειν ἐπίτρεψον. Οὐ· Ζῇ Κύριος· εἰ μὴ διὰ στόματος μου. Παιδαγωγόν με, φησί, τῷ λαῷ θεοσεβείας ἀπο έστειλας, διδάσκαλον ἀσεβοῦντος πλήθους κατέστη- σας, δίδου καὶ τῆς τιμωρίας τὴν ἐξουσίαν· οἶδα κατ' ἀξίαν ἐγὼ τοῖς ἀσεβοῦσι τῆς κολάσεως μέτρον. Εἰ μὴ διὰ λόγου στόματός μου. Δίδωσι συσχεθεὶς τὴν ἐξουσίαν τῷ Ἠλίᾳ Θεός· οικτείρων μὲν τοὺς ἀξίως κολαζομένους, ἐντρεπόμενος δὲ τοῦ προφήτου τὸν ζῆλον. Υφ' ἑκατέρων δὲ συνεχόμενος ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης, τί ποιεῖ; Σοφίας ἀγαθότητι μίξας τὴν χρείαν μεταχειρίζεται. Δίδωσι μὲν γὰρ τῷ προφήτῃ τῆς ἀβροχίας τὴν ἐξουσίαν, μαλάττων δὲ αὐτοῦ τὴν ὀργὴν, μεριστὴν αὐτὸν τῆς τιμωρίας ἐργάζεται, και συγκαταδικάζει τῷ λαῷ τὸν προφήτην, πείθων αὐτὸν καὶ ἄκοντα γενέσθαι ομοφύλοις φιλάνθρωπον. Αλλ' Β πολλοὺς νεκροὺς ἀναστήσῃ. ἀκολουθεῖ τὸ ἔργον τῷ νεύματι· Φθεγξαμένου γάρ μόνον τοῦ Θεοῦ παιδοποιός πάλιν ἡ κτίσις ηὑρίσκετο, καὶ τὴν ἐκ τοῦ κατακλυσμού διαφοράν ενίκησεν ἂν ἡ τοῦ λόγου φορά. ORATIO XI. A ditas gubernare. Reveritus siquidem est ardorem pie- tatis, et Eliæ creaturæ habenas permisit. Vivit Do- minus : jurat per Creatorem, ut juramenti metu, ac reverentia creatura vim suam reprimat. Vivit Do- minus, Quod Julæi, inquit, in idolorum veneratio- nem inclinarunt, quodi, auctore vitæ relicto, demo- nibus mortis auctoribus se dediderunt, propriis edocti calamitatibus Viventem agnoscant, et condiscant per quæ mortem oppetant; utantur fame religionis magistra; quis imbrium pincerna, discant siccitatis malo concussi. At propensam Dei in lumines benevolentiam metuo. Ipsum novi, ut cito lacrymis concilietur, novi ut supplicationibus Declatur, novi ut modica consilii factive relraela- tione ponas contrabat, ne prematurum det al s imbrium carentia laxamentum, metuo; metuo re supplicii medicamentum reddatur inefficax, et in- gratus populus perduret in bonitatis diving contemp- tione. Quid agam tanden? Dei charitati jurejurando vim afferam ? Et si dicat mihi Deus ab ipsis suppli citer exoratus: Effundam pluviam hominibus, Elia? ei respondebo : Nequaquam. Vivit Dominus, non erit per hos annos ros, neque pluvia super terram nisi per os meum. Orationem naturæ accommodal. Filo, coelum remoraris, quid Dei compescis huma- nitatem ? Esto, vel adversum conservos edicta ex- trabas, quid Domini potestatem rapis ? Nubes coer- cuisti; at Creatori vel imperium committe. Nequa- quam. Vivit Dominus : nisi per os meum, Religionis magistrum, inquit, me populo emisisti, doctoren impia multitudinis me constituisţi ; da mihi et pu- niendi potestatem. Novi ego quis impiis condignus sit punitionis modus. Nisi per verbum oris mei. Compulsus Elise potestatem facit Deus, miserans quidem eos, qui digne puniuntur, reveritus tamen propheta zelum. Elir, et illis devinctus, universi Dominus quid agat? Sapientiæ benignitate ne- cessitatem temperans, quod usus postulat, aggre- ditur. Dat enim prophetæ siccitatis. potestate.); quo tamen ejus iram molliat, prophetam supplicii participem facit, simulque cum populo condemnat ; atque ea ratione contribulibus conciliat, amicio- remque se exhibeat, vel invito persuadet. Sedl, ne pius cum impiis adæque fame dispereat, alimentum ipsi suppeditans latenter eum de sententia dejicit. c C CL. DAUSQUER NOTE. nam. Elatum ad exemplum perquam ingeniosi poetze : Nimborum pincerna Notus. . . cium datur, quique oratur. Reposui tamen er- oratus pro re nata. Docet ideo Christum nominatim Lazarum compellasse, et viduæ filio di- risse, Tibi dico, ne Christi vitæ largitoris vox expli- catior plures mortuos vitæ redderet. Non enim du- bitari potest quin, si Christus plurativo numero fuisset usus, ad vitam quoque plures fuisset revo- caturus: nam ut ait oratione Basilius, Deo lo- quente, ac ideo ubi causam servatarum a Noemio creaturariimi re- præsentat, statuit vel Dei verbulo mundum redin- tegrari potuisse : Mujus sententia firmamentum est scriptor. Psal. cxLvum : Dixit, et facia sunt. Vide Gen. 1. Verbo quoque universum genus nostrum olim ad vitam revocabit. (95) Παραδώκασιν. Scribo, παραδεδώκασιν. (96) Τῶν ὄμβρων τὸν χορηγόν. lubrium pincer- (97) Ικετευόμενος. Εst is proprie, cui suppli- (98) ἵνα μὴ ἡ φωνὴ τοῦ ζωοδότου αναθεμένη
PG 85:161Πιστεύσας οὖν τῷ προφήτῃ τὴν θεραπείαν, ἐπείγεσθαι πρὸς τοὺς νοσοῦντας παρακελεύεται, πρὶν ἡ νόσος αὐξηθεῖσα, κυρώσῃ τοῦ θανάτου τὴν ψῆφον. Ἀνάστηθι τοίνυν, φησὶ, καὶ προπορεύθητι εἰς Νινευὶ τὴν πόλιν τὴν μεγάλην, καὶ κήρυξον ἐν αὐτῇ, ὅτι ἀνέβη ἡ κραυγὴ τῆς κακίας αὐτῶν πρός με. Ἀνάστηθι, καὶ πορεύθητι, εἰς Νινευὶ τὴν πόλιν τὴν μεγάλην . Ἐν ἀπειλῇ τιμωρίας, οἰκτείροντος ῥήματα, ἐπαγγελία κολάσεως, καὶ διαθέσεως ἔνδειξις· μισοῦντος ἡ φωνὴ, καὶ ἐλεοῦντος ἡ γνώμη· ἤδη τὴν φειδὼ προσαγορεύει τῆς πόλεως, ἀγανακτῶν ἐλεεῖ, καὶ ἀπειλῶν σῶσαι ποθεῖ, καὶ φανερῶς ὀργιζόμενος, λάθρα τὴν φιλανθρωπίαν ἐνδείκνυται. Ταύτης Ἰωνᾶς ὁ προφήτης καὶ κρυπτομένης αἰσθόμενος, καὶ τῆς πρὸς τοὺς ἁμαρτάνοντας φειδοῦς ὑπηρέτης γενέσθαι μὴ θέλων, καὶ τὸν μὲν προστάττοντα δεδοικὼς, τὸ δὲ προσταχθὲν ἀνύειν οὐ φέρων, ὑπερθέσθαι μηχανᾶται τὸ ἐπίταγμα, καὶ φυγῇ διανοεῖται διακρούσασθαι τὸ πρόσταγμα. Ἐκίνει γὰρ λογισμοὺς, δι’ ὧν κρυπτομένην τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν ἐθήρευσεν·
ἵνα μὴ τοῖς ἀσεβέσιν ὁ εὐσεβὴς ἐπίσης λιμῷ διαφθεί ρηται, χορηγῶν αὐτῷ τὴν τροφὴν, λανθανόντως τὴν γνώμην βιάζεται. Τρέφει γὰρ αὐτὸν διὰ κοράκων, ἵν᾿ ὥσπερ ἀκαθάρτου ζώου τὴν τροφὴν μυσαττόμε νος, λύσῃ τοῦ λιμοῦ τὴν ἀπόφασιν. Εντελοῦμαι γάρ, φησί, τοῖς κόραξι τοῦ διατρέφειν σε. Βλέπε μοι τὴν θείαν σοφίαν. Ὡς μισότεκνον τὸ ζῶον ὁ κόραξ παρὰ τῇ Γραφῇ διαβέβληται. Τίπτοντες γὰρ ἀρνοῦν ται τὴν γονὴν, τῆς τῶν τέκνων τροφῆς οὐ φροντί ζοντες. Αλλ' ἡ περὶ πᾶσαν τὴν κτίσιν θεία διοικοῦσα πρόνοια (99), καὶ τοῖς νεοσσοῖς ἀποῤῥήτως διά τινων ζώων μικρών γεωργεῖ τὴν τροφὴν (1). Καὶ ταύτην ἀνυμνῶν ὁ προφήτης Δαυτό μελῳδεῖ· Καὶ τοῖς νεοσ- σοῖς τῶν κοράκων τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτόν. Εντελοῦμαι (2), φησί, τοῖς κόραξι του διατρέφειν σε. Οἱ τῶν τέκνων προδόται, τῆς σῆς τροφῆς γεωρ- γοί. Μὴ τοίνυν γενήσῃ χείρων τῶν μισοτέκνων κοι ράχων, μὴ μιμήσῃ τὴν τούτων περὶ τοὺς Ἰουδαίους μισοτεχνίαν, ἀλλὰ μίμησαι τὴν τούτων περὶ σὲ θε- ραπείαν. Ενίκησαν οὗτοι τὴν φύσιν τῇ περί σε λει τουργία· νίκησον καὶ αὐτὸς φιλανθρωπία τὴν Ἰου δαίων κακίαν, μὴ γένῃ τῶν κοράκων περὶ τοὺς ὁμοφύλους ἀπανθρωπότερος· αιδέσθητι πρεσβευτάς φιλανθρωπίας γινομένους τους κόρακας. β'. ᾿Αλλ' ὡς εἶδεν ὁ Θεὸς τὸν Ἡλίαν ἀνένδοτον, παύει μὲν διακονοῦντας ἐκείνους, ἐπέχει δὲ τὴν τρο φὴν, ἵνα τὴν γνώμην βιάσηται. Καίτοι καὶ τοῦ προ- φήτου χωρὶς εὐχερής τῷ Θεῷ τῶν ὄμβρων ἡ δόσις, ἀλλ' οὐκ ἐβούλετο λύειν οἰκέτου φιλοῦντος ἀπόφασιν, ἀλλ᾽ ἐκείνους κολαζομένους οικτείρων τὸν Ἠλίαν οὐχ ὑβριζε. Σοφῶς δὲ τὰ κατὰ τὸν προφήτην ἐμεθ- ώδευεν. Ὡς γὰρ εἶδεν, ὃ ἔφην, οὐκ ἐνδιδόντα, νικῶντά τε τῆς πείνης τὴν βίαν τῷ τόνῳ τῆς γνώμης· μᾶλλον δὲ ὡς εἶδεν τρυφῶντα τῇ τῶν ἀσεβῶν τιμωρία, τό πους αὐτὸν ἐκ τόπων ἀμείβειν παρακελεύεται, καὶ πρὸς Σαραφθὰ βαδίζειν ἐπείγεται· καὶ πρὸς χήραν ἀποστέλλει γυναῖκα τὸν χήραν τὴν κτίσιν διὰ τῆς φωνῆς ἐργασάμενον. Εντελοῦμαι, φησί, γυναικ χήρᾳ τοῦ διατρέφειν σε. Μονονουχί λέγων, Εἰ μὴ αἰσχύνῃ τὴν τροφὴν, μὴ σβέσῃς τὴν ἀγανάκτησιν. Χήραν καὶ πενιχράν, καὶ πρὸς τούτοις ἐθνικὴν ἐπι- λέγεται· ἵνα ἢ τὴν πενίαν οἰκτείρῃ, ἢ ὡς ἐθνικῆς ἀπογραφῇ (2) τὴν τροφὴν, καὶ γένηται καὶ ἄκων φιλο άνθρωπος, καὶ λύσῃ νεφέλας σιωπῇ δεδεμένες. 'Αλλ' οὐ παραιτείται βαδίζειν ὡς πρὸς τὴν χώραν (3) 'Ηλίας. Ἡ δὲ τῷ σχήματι τὴν πενίαν ἐλέγχει. Παρ- ** διοικοῦσα κόσμον, να! πάντα. ζώων μικρών γεωργεί την τροφήν. γεωργεῖν συμφοράς. μαι. (2*) 'Απογραφή. ἀποστραφῇ. Τὸ ὡς τοῦ πρός. Ως αἰεὶ τὸν ἐμοῖον ἄγει θεὸς ὡς τὸν ὁμοῖον. τὸ πρό; BASILI SELEUCIENSIS Cum enim natrit opera corvorum, ut immund A bestiæ cibun abominatus solvat famis decreta. Corrisque præcepi, inquit, ut pascant le ss. Ac mihi vide divinam sapientiam. Traducitur apud scripto- res sacros corvus, ut animal odio filiorum laborans. Nam cum fetumn excluserint, repudiant, rejecta eos nutricandi cura. Sed quæ rectrix universi pro- videntia Dei circa omnem occupatur creaturam, vel pullis corvorum occulta quadam ratione cibum suggerit minuta quædam animalcula. Quam provi- dentiam collaudans propheta David canit melos: Et pullis corvorum invocantibus eum”. Corvis- que pracepi, inquit, ut pascant le s Filiorum pro- diteres, tibi sunte alimenti suppeditatores. Ne igitur durior fueris corvis pullorum osoribus, ne innatum iis in pullos odium iniiteris, neve in Judæos transferas ; quin imitare potius eorum in te curam. Hi commodato tibi obsequio naturam vicerunt: tuque Judæorum nequitiam humanitate convince, ne in contributes corvis fueris inhumanior. Revince cor- vos bumanitatis causa legatos. - ministerio jubet abstinere, utque a sententia per vim deducat, cibo privat. Etsi vero sine prophetæ assensu Deo perfacilis imbrium datio; noluit ta- men servi amantis edictionem solvere, sed Judæo- rum animadversionem ita iniseratus est, ut ab Elia injuriam abstineret ; viam prudentie plenam cum C propheta inivit. Ut enim, quod aiebam, nihil remit- tentem vidit, et esuritionis violentiam sententiæ rigore pervincentem, aut potius, ut impiorum supplicia vidit Eliæ in deliciis esse, eum foco locum mutare jubet, urget profectionein in Sarepta, et eum ad mutierem viduam mittit, qui voce creatu- ram pluvia viduarat. Præcepi enim ibi mulieri viduæ, ut pascal te 36. Tantum non dixit : Si te cibi non pu- del, incensam iram ne restinxeris. Viduam, et pau- perem, ac praeterea gentilem nominat, ut vel ejus mendicitate commoveatur, vel ut gentilis alimentum aversetur, ac vel invitus evadat humanus, et nubes silentio constrictas solvat. Sed ad viduam adire mon recusat Elias. Illa habitu paupertatem prodit : parabat enim cibum, quæque ad sepulturam opus D III Reg. xvii, 4. ** Psal. cxlvi, 2. » 1ll Reg. xvi, 4. ii.idl. 9. CL. DAUSQUEI NOTÆ. autem lacunula, ita potest : Νazianzenus de eo, qui ex alieno incommodo sua captat commoda dixit Probabilior est hæc opinio de animalculis suggestis in cibum pullis corvorum, quain eorum, qui aura roscida vesci putant. Nec enim animalia carnivora, et ab ingenio præfervida, vescuntur aura duntaxat. Quæ autem sint hæc animalcula non habeo affinite alicere : quidam muscas putant, alii vermiculos, et quidem e primulis eorum natos, aut e congesto. Consule Valesium De sacra philosophia, c. 55, et Go- nebrardum, in psal. cxlvi. Legendum viletur EDIT. PATROL. venuste vices subit Poe æ ter ma ximi locus est ab Aristotele citatus lib. VIII Nico- machion, ubi de amicitia : Quare ut glossema repuli. 2. Verum ut Deus Elian vidit inexorabilem, corvos (99) Θεία διοικοῦσα πρόνοια. Si quo explenda (1) Καὶ τοῖς νεοσσοῖς ἀποῤῥήτως διά τινων (2) Εντελοῦμαι. Biblia quibus utor, ἐντέταλ (3) Οὐ παραιτεῖται βαδίζειν ὡς πρὸς τὴν χήραν.
Εἰ τιμωρίας, φησὶ, κατὰ Νινευϊτῶν ἔδει γενέσθαι, χαίρων ἡπόμην τοῖς ἐπιτάγμασιν, ὑπουργὸς ἂν ἐγενόμην ὑπηρετῶν τῆς κατὰ τῶν ἀσεβούντων κολάσεως· μισῶ γὰρ πόλιν ἀσεβούντων, ἀσεβούντων χωρίον βδελύττομαι, πόλιν ἁμαρτωλῶν ἐργαστήριον, μισῶ δῆμον ἀκολασίας ἐργάτην, σωφροσύνης ἀλλότριον, πλεονεξίας γεώργιον. Δῆμος γὰρ οὗτος ὅπλον κατὰ Θεοῦ φέρων τὴν γλῶτταν, πόλις εἰδώλων ἐρῶσα, δαιμόνων θεράπαινα, τὸν Ποιητὴν ἀγνοοῦσα. Ἀλλὰ νῦν ταύτην ὁ Δεσπότης ἀπειλεῖ μὲν, ὡς οἶμαι, κολάζειν, ἀλλάττει δὲ τὴν τιμωρίαν εἰς φόβον. Ὑποπτεύω τὴν ἀπειλὴν ὡς φιλανθρωπίας μητέρα. Τί γὰρ προκηρύττει τὴν καταστροφὴν, εἰ ἀληθεύειν θέλει τὴν κόλασιν; Εἰ τιμωρήσασθαι βούλεται, τί λέγει τὸν κίνδυνον; Τί προλαμβάνει τῇ φωνῇ τὴν πληγήν; Ἀλλ’ οἶδα τοῦ φιλανθρώπου τὴν τέχνην· ὀργὴν σχηματίζεται, λῦσαι τὴν τιμωρίαν πρὸ πείρας βουλόμενος· ἐγὼ δὲ κηρύξας ἀναίρεσιν, ψευδολόγος εὑρεθήσομαι, καὶ δυσὶ τούτοις ἀνιαθήσομαι· ψεύστης ὁρώμενος, καὶ πόλιν ἐχθρὰν ἀπαθῆ φυλαττομένην θεώμενος. Καὶ δῆμος μὲν ἀσεβὴς, ἀπαθὴς εὑρεθήσεται· ἐγὼ δὲ τοῦ ψεύδους αἰσχύνῃ περιβληθήσομαι. Τί οὖν;
ἵνα μὴ τοῖς ἀσεβέσιν ὁ εὐσεβὴς ἐπίσης λιμῷ διαφθεί ρηται, χορηγῶν αὐτῷ τὴν τροφὴν, λανθανόντως τὴν γνώμην βιάζεται. Τρέφει γὰρ αὐτὸν διὰ κοράκων, ἵν᾿ ὥσπερ ἀκαθάρτου ζώου τὴν τροφὴν μυσαττόμε νος, λύσῃ τοῦ λιμοῦ τὴν ἀπόφασιν. Εντελοῦμαι γάρ, φησί, τοῖς κόραξι τοῦ διατρέφειν σε. Βλέπε μοι τὴν θείαν σοφίαν. Ὡς μισότεκνον τὸ ζῶον ὁ κόραξ παρὰ τῇ Γραφῇ διαβέβληται. Τίπτοντες γὰρ ἀρνοῦν ται τὴν γονὴν, τῆς τῶν τέκνων τροφῆς οὐ φροντί ζοντες. Αλλ' ἡ περὶ πᾶσαν τὴν κτίσιν θεία διοικοῦσα πρόνοια (99), καὶ τοῖς νεοσσοῖς ἀποῤῥήτως διά τινων ζώων μικρών γεωργεῖ τὴν τροφὴν (1). Καὶ ταύτην ἀνυμνῶν ὁ προφήτης Δαυτό μελῳδεῖ· Καὶ τοῖς νεοσ- σοῖς τῶν κοράκων τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτόν. Εντελοῦμαι (2), φησί, τοῖς κόραξι του διατρέφειν σε. Οἱ τῶν τέκνων προδόται, τῆς σῆς τροφῆς γεωρ- γοί. Μὴ τοίνυν γενήσῃ χείρων τῶν μισοτέκνων κοι ράχων, μὴ μιμήσῃ τὴν τούτων περὶ τοὺς Ἰουδαίους μισοτεχνίαν, ἀλλὰ μίμησαι τὴν τούτων περὶ σὲ θε- ραπείαν. Ενίκησαν οὗτοι τὴν φύσιν τῇ περί σε λει τουργία· νίκησον καὶ αὐτὸς φιλανθρωπία τὴν Ἰου δαίων κακίαν, μὴ γένῃ τῶν κοράκων περὶ τοὺς ὁμοφύλους ἀπανθρωπότερος· αιδέσθητι πρεσβευτάς φιλανθρωπίας γινομένους τους κόρακας. β'. ᾿Αλλ' ὡς εἶδεν ὁ Θεὸς τὸν Ἡλίαν ἀνένδοτον, παύει μὲν διακονοῦντας ἐκείνους, ἐπέχει δὲ τὴν τρο φὴν, ἵνα τὴν γνώμην βιάσηται. Καίτοι καὶ τοῦ προ- φήτου χωρὶς εὐχερής τῷ Θεῷ τῶν ὄμβρων ἡ δόσις, ἀλλ' οὐκ ἐβούλετο λύειν οἰκέτου φιλοῦντος ἀπόφασιν, ἀλλ᾽ ἐκείνους κολαζομένους οικτείρων τὸν Ἠλίαν οὐχ ὑβριζε. Σοφῶς δὲ τὰ κατὰ τὸν προφήτην ἐμεθ- ώδευεν. Ὡς γὰρ εἶδεν, ὃ ἔφην, οὐκ ἐνδιδόντα, νικῶντά τε τῆς πείνης τὴν βίαν τῷ τόνῳ τῆς γνώμης· μᾶλλον δὲ ὡς εἶδεν τρυφῶντα τῇ τῶν ἀσεβῶν τιμωρία, τό πους αὐτὸν ἐκ τόπων ἀμείβειν παρακελεύεται, καὶ πρὸς Σαραφθὰ βαδίζειν ἐπείγεται· καὶ πρὸς χήραν ἀποστέλλει γυναῖκα τὸν χήραν τὴν κτίσιν διὰ τῆς φωνῆς ἐργασάμενον. Εντελοῦμαι, φησί, γυναικ χήρᾳ τοῦ διατρέφειν σε. Μονονουχί λέγων, Εἰ μὴ αἰσχύνῃ τὴν τροφὴν, μὴ σβέσῃς τὴν ἀγανάκτησιν. Χήραν καὶ πενιχράν, καὶ πρὸς τούτοις ἐθνικὴν ἐπι- λέγεται· ἵνα ἢ τὴν πενίαν οἰκτείρῃ, ἢ ὡς ἐθνικῆς ἀπογραφῇ (2) τὴν τροφὴν, καὶ γένηται καὶ ἄκων φιλο άνθρωπος, καὶ λύσῃ νεφέλας σιωπῇ δεδεμένες. 'Αλλ' οὐ παραιτείται βαδίζειν ὡς πρὸς τὴν χώραν (3) 'Ηλίας. Ἡ δὲ τῷ σχήματι τὴν πενίαν ἐλέγχει. Παρ- ** διοικοῦσα κόσμον, να! πάντα. ζώων μικρών γεωργεί την τροφήν. γεωργεῖν συμφοράς. μαι. (2*) 'Απογραφή. ἀποστραφῇ. Τὸ ὡς τοῦ πρός. Ως αἰεὶ τὸν ἐμοῖον ἄγει θεὸς ὡς τὸν ὁμοῖον. τὸ πρό; BASILI SELEUCIENSIS Cum enim natrit opera corvorum, ut immund A bestiæ cibun abominatus solvat famis decreta. Corrisque præcepi, inquit, ut pascant le ss. Ac mihi vide divinam sapientiam. Traducitur apud scripto- res sacros corvus, ut animal odio filiorum laborans. Nam cum fetumn excluserint, repudiant, rejecta eos nutricandi cura. Sed quæ rectrix universi pro- videntia Dei circa omnem occupatur creaturam, vel pullis corvorum occulta quadam ratione cibum suggerit minuta quædam animalcula. Quam provi- dentiam collaudans propheta David canit melos: Et pullis corvorum invocantibus eum”. Corvis- que pracepi, inquit, ut pascant le s Filiorum pro- diteres, tibi sunte alimenti suppeditatores. Ne igitur durior fueris corvis pullorum osoribus, ne innatum iis in pullos odium iniiteris, neve in Judæos transferas ; quin imitare potius eorum in te curam. Hi commodato tibi obsequio naturam vicerunt: tuque Judæorum nequitiam humanitate convince, ne in contributes corvis fueris inhumanior. Revince cor- vos bumanitatis causa legatos. - ministerio jubet abstinere, utque a sententia per vim deducat, cibo privat. Etsi vero sine prophetæ assensu Deo perfacilis imbrium datio; noluit ta- men servi amantis edictionem solvere, sed Judæo- rum animadversionem ita iniseratus est, ut ab Elia injuriam abstineret ; viam prudentie plenam cum C propheta inivit. Ut enim, quod aiebam, nihil remit- tentem vidit, et esuritionis violentiam sententiæ rigore pervincentem, aut potius, ut impiorum supplicia vidit Eliæ in deliciis esse, eum foco locum mutare jubet, urget profectionein in Sarepta, et eum ad mutierem viduam mittit, qui voce creatu- ram pluvia viduarat. Præcepi enim ibi mulieri viduæ, ut pascal te 36. Tantum non dixit : Si te cibi non pu- del, incensam iram ne restinxeris. Viduam, et pau- perem, ac praeterea gentilem nominat, ut vel ejus mendicitate commoveatur, vel ut gentilis alimentum aversetur, ac vel invitus evadat humanus, et nubes silentio constrictas solvat. Sed ad viduam adire mon recusat Elias. Illa habitu paupertatem prodit : parabat enim cibum, quæque ad sepulturam opus D III Reg. xvii, 4. ** Psal. cxlvi, 2. » 1ll Reg. xvi, 4. ii.idl. 9. CL. DAUSQUEI NOTÆ. autem lacunula, ita potest : Νazianzenus de eo, qui ex alieno incommodo sua captat commoda dixit Probabilior est hæc opinio de animalculis suggestis in cibum pullis corvorum, quain eorum, qui aura roscida vesci putant. Nec enim animalia carnivora, et ab ingenio præfervida, vescuntur aura duntaxat. Quæ autem sint hæc animalcula non habeo affinite alicere : quidam muscas putant, alii vermiculos, et quidem e primulis eorum natos, aut e congesto. Consule Valesium De sacra philosophia, c. 55, et Go- nebrardum, in psal. cxlvi. Legendum viletur EDIT. PATROL. venuste vices subit Poe æ ter ma ximi locus est ab Aristotele citatus lib. VIII Nico- machion, ubi de amicitia : Quare ut glossema repuli. 2. Verum ut Deus Elian vidit inexorabilem, corvos (99) Θεία διοικοῦσα πρόνοια. Si quo explenda (1) Καὶ τοῖς νεοσσοῖς ἀποῤῥήτως διά τινων (2) Εντελοῦμαι. Biblia quibus utor, ἐντέταλ (3) Οὐ παραιτεῖται βαδίζειν ὡς πρὸς τὴν χήραν.
Θεραπεύσω τὴν ἀμηχανίαν φυγῇ, ἔτερος ὑπουργείτω φιλανθρωπευομένῳ τῷ Θεῷ· γινέσθω μοι τῆς φυγῆς ὁ χρόνος τῆς λειτουργίας παραίτησις. Ταῦτα λέγων ἐπιβαίνει τοῦ σκάφους· ἠγνόει δὲ ἄρα σφοδροτέραν εὑρίσκων τῆς ἑαυτοῦ μηχανῆς, τὴν ὑπὲρ ἁμαρτωλῶν φιλανθρωπίαν. Πρόςταγμα γὰρ εὐθὺς τὴν θάλατταν ἐκίνει πρὸς ζήτησιν, Κατάσχε, ὦ θάλασσα, λέγον, προφήτην ἐμὸν δραπετεύοντα· ἄγε τὸν ἐμὸν οἰκέτην δεσμώτην, διδασκέσθω τὴν τόλμαν ἀμηχάνοις ἐπιχειρῶν· πολιορκείσθω τὸ σκάφος τοῖς κύμασιν, ὠθείσθω πρὸς κίνδυνον διὰ τῶν πνευμάτων ἡ ναῦς, ἄχρις ἂν ἔκδοτον παράσχωσι τὸ ζητούμενον. Τούτοις ἡ θάλασσα καθωπλισθεῖσα τοῖς διατάγμασιν, ἐκ βυθῶν ἐκλόνει τοὺς πλέοντας, κυμάτων ὄρη τῇ νηὶ̈ περιστήσαντα τὸν προφήτην ἀπῄτει· οἱ δὲ πλέοντες, τὸν ἅγιον ἀγνοοῦντες, τέχνῃ πρὸς τὴν ζάλην ἐμάχοντο, καὶ τοῖς οἴαξιν ὠθεῖσθαι τὸν κίνδυνον ἤλπιζον, καὶ πρὸς τὸ πέλαγος ἐναυμάχουν, καὶ μάτην τὸν φόρτον ἐπὶ τῶν κυμάτων ἐξέχεον, ἔχοντες τὴν τοῦ χειμῶνος ὑπόθεσιν. Ὡς δὲ τέχνη μὲν ἀπεγνώκει τὴν σωτηρίαν, ναυαγοὶ δὲ ταῖς ἐλπίσι καὶ πρὸ τῆς πείρας ἐγίνοντο, κλήρῳ ζητοῦσι τὸν τοῦ κλύδωνος αἴτιον. Τί λέγεις;
ἵνα μὴ τοῖς ἀσεβέσιν ὁ εὐσεβὴς ἐπίσης λιμῷ διαφθεί ρηται, χορηγῶν αὐτῷ τὴν τροφὴν, λανθανόντως τὴν γνώμην βιάζεται. Τρέφει γὰρ αὐτὸν διὰ κοράκων, ἵν᾿ ὥσπερ ἀκαθάρτου ζώου τὴν τροφὴν μυσαττόμε νος, λύσῃ τοῦ λιμοῦ τὴν ἀπόφασιν. Εντελοῦμαι γάρ, φησί, τοῖς κόραξι τοῦ διατρέφειν σε. Βλέπε μοι τὴν θείαν σοφίαν. Ὡς μισότεκνον τὸ ζῶον ὁ κόραξ παρὰ τῇ Γραφῇ διαβέβληται. Τίπτοντες γὰρ ἀρνοῦν ται τὴν γονὴν, τῆς τῶν τέκνων τροφῆς οὐ φροντί ζοντες. Αλλ' ἡ περὶ πᾶσαν τὴν κτίσιν θεία διοικοῦσα πρόνοια (99), καὶ τοῖς νεοσσοῖς ἀποῤῥήτως διά τινων ζώων μικρών γεωργεῖ τὴν τροφὴν (1). Καὶ ταύτην ἀνυμνῶν ὁ προφήτης Δαυτό μελῳδεῖ· Καὶ τοῖς νεοσ- σοῖς τῶν κοράκων τοῖς ἐπικαλουμένοις αὐτόν. Εντελοῦμαι (2), φησί, τοῖς κόραξι του διατρέφειν σε. Οἱ τῶν τέκνων προδόται, τῆς σῆς τροφῆς γεωρ- γοί. Μὴ τοίνυν γενήσῃ χείρων τῶν μισοτέκνων κοι ράχων, μὴ μιμήσῃ τὴν τούτων περὶ τοὺς Ἰουδαίους μισοτεχνίαν, ἀλλὰ μίμησαι τὴν τούτων περὶ σὲ θε- ραπείαν. Ενίκησαν οὗτοι τὴν φύσιν τῇ περί σε λει τουργία· νίκησον καὶ αὐτὸς φιλανθρωπία τὴν Ἰου δαίων κακίαν, μὴ γένῃ τῶν κοράκων περὶ τοὺς ὁμοφύλους ἀπανθρωπότερος· αιδέσθητι πρεσβευτάς φιλανθρωπίας γινομένους τους κόρακας. β'. ᾿Αλλ' ὡς εἶδεν ὁ Θεὸς τὸν Ἡλίαν ἀνένδοτον, παύει μὲν διακονοῦντας ἐκείνους, ἐπέχει δὲ τὴν τρο φὴν, ἵνα τὴν γνώμην βιάσηται. Καίτοι καὶ τοῦ προ- φήτου χωρὶς εὐχερής τῷ Θεῷ τῶν ὄμβρων ἡ δόσις, ἀλλ' οὐκ ἐβούλετο λύειν οἰκέτου φιλοῦντος ἀπόφασιν, ἀλλ᾽ ἐκείνους κολαζομένους οικτείρων τὸν Ἠλίαν οὐχ ὑβριζε. Σοφῶς δὲ τὰ κατὰ τὸν προφήτην ἐμεθ- ώδευεν. Ὡς γὰρ εἶδεν, ὃ ἔφην, οὐκ ἐνδιδόντα, νικῶντά τε τῆς πείνης τὴν βίαν τῷ τόνῳ τῆς γνώμης· μᾶλλον δὲ ὡς εἶδεν τρυφῶντα τῇ τῶν ἀσεβῶν τιμωρία, τό πους αὐτὸν ἐκ τόπων ἀμείβειν παρακελεύεται, καὶ πρὸς Σαραφθὰ βαδίζειν ἐπείγεται· καὶ πρὸς χήραν ἀποστέλλει γυναῖκα τὸν χήραν τὴν κτίσιν διὰ τῆς φωνῆς ἐργασάμενον. Εντελοῦμαι, φησί, γυναικ χήρᾳ τοῦ διατρέφειν σε. Μονονουχί λέγων, Εἰ μὴ αἰσχύνῃ τὴν τροφὴν, μὴ σβέσῃς τὴν ἀγανάκτησιν. Χήραν καὶ πενιχράν, καὶ πρὸς τούτοις ἐθνικὴν ἐπι- λέγεται· ἵνα ἢ τὴν πενίαν οἰκτείρῃ, ἢ ὡς ἐθνικῆς ἀπογραφῇ (2) τὴν τροφὴν, καὶ γένηται καὶ ἄκων φιλο άνθρωπος, καὶ λύσῃ νεφέλας σιωπῇ δεδεμένες. 'Αλλ' οὐ παραιτείται βαδίζειν ὡς πρὸς τὴν χώραν (3) 'Ηλίας. Ἡ δὲ τῷ σχήματι τὴν πενίαν ἐλέγχει. Παρ- ** διοικοῦσα κόσμον, να! πάντα. ζώων μικρών γεωργεί την τροφήν. γεωργεῖν συμφοράς. μαι. (2*) 'Απογραφή. ἀποστραφῇ. Τὸ ὡς τοῦ πρός. Ως αἰεὶ τὸν ἐμοῖον ἄγει θεὸς ὡς τὸν ὁμοῖον. τὸ πρό; BASILI SELEUCIENSIS Cum enim natrit opera corvorum, ut immund A bestiæ cibun abominatus solvat famis decreta. Corrisque præcepi, inquit, ut pascant le ss. Ac mihi vide divinam sapientiam. Traducitur apud scripto- res sacros corvus, ut animal odio filiorum laborans. Nam cum fetumn excluserint, repudiant, rejecta eos nutricandi cura. Sed quæ rectrix universi pro- videntia Dei circa omnem occupatur creaturam, vel pullis corvorum occulta quadam ratione cibum suggerit minuta quædam animalcula. Quam provi- dentiam collaudans propheta David canit melos: Et pullis corvorum invocantibus eum”. Corvis- que pracepi, inquit, ut pascant le s Filiorum pro- diteres, tibi sunte alimenti suppeditatores. Ne igitur durior fueris corvis pullorum osoribus, ne innatum iis in pullos odium iniiteris, neve in Judæos transferas ; quin imitare potius eorum in te curam. Hi commodato tibi obsequio naturam vicerunt: tuque Judæorum nequitiam humanitate convince, ne in contributes corvis fueris inhumanior. Revince cor- vos bumanitatis causa legatos. - ministerio jubet abstinere, utque a sententia per vim deducat, cibo privat. Etsi vero sine prophetæ assensu Deo perfacilis imbrium datio; noluit ta- men servi amantis edictionem solvere, sed Judæo- rum animadversionem ita iniseratus est, ut ab Elia injuriam abstineret ; viam prudentie plenam cum C propheta inivit. Ut enim, quod aiebam, nihil remit- tentem vidit, et esuritionis violentiam sententiæ rigore pervincentem, aut potius, ut impiorum supplicia vidit Eliæ in deliciis esse, eum foco locum mutare jubet, urget profectionein in Sarepta, et eum ad mutierem viduam mittit, qui voce creatu- ram pluvia viduarat. Præcepi enim ibi mulieri viduæ, ut pascal te 36. Tantum non dixit : Si te cibi non pu- del, incensam iram ne restinxeris. Viduam, et pau- perem, ac praeterea gentilem nominat, ut vel ejus mendicitate commoveatur, vel ut gentilis alimentum aversetur, ac vel invitus evadat humanus, et nubes silentio constrictas solvat. Sed ad viduam adire mon recusat Elias. Illa habitu paupertatem prodit : parabat enim cibum, quæque ad sepulturam opus D III Reg. xvii, 4. ** Psal. cxlvi, 2. » 1ll Reg. xvi, 4. ii.idl. 9. CL. DAUSQUEI NOTÆ. autem lacunula, ita potest : Νazianzenus de eo, qui ex alieno incommodo sua captat commoda dixit Probabilior est hæc opinio de animalculis suggestis in cibum pullis corvorum, quain eorum, qui aura roscida vesci putant. Nec enim animalia carnivora, et ab ingenio præfervida, vescuntur aura duntaxat. Quæ autem sint hæc animalcula non habeo affinite alicere : quidam muscas putant, alii vermiculos, et quidem e primulis eorum natos, aut e congesto. Consule Valesium De sacra philosophia, c. 55, et Go- nebrardum, in psal. cxlvi. Legendum viletur EDIT. PATROL. venuste vices subit Poe æ ter ma ximi locus est ab Aristotele citatus lib. VIII Nico- machion, ubi de amicitia : Quare ut glossema repuli. 2. Verum ut Deus Elian vidit inexorabilem, corvos (99) Θεία διοικοῦσα πρόνοια. Si quo explenda (1) Καὶ τοῖς νεοσσοῖς ἀποῤῥήτως διά τινων (2) Εντελοῦμαι. Biblia quibus utor, ἐντέταλ (3) Οὐ παραιτεῖται βαδίζειν ὡς πρὸς τὴν χήραν.
PG 85:163ἡ θάλαττα κλυδωνίζεται, καὶ τὸν κλῆρον ἐν μέσῳ καλεῖς, καὶ αἴτιον τοῦ χειμῶνος καθίζεις; ἄγκυραν τὸν κλῆρον νενόμικας; κυβερνήτην σοι τοῦτον ἐλπίζεις ἐν χειμῶνι γενέσθαι; Τί οὖν ἐντεῦθεν διδασκόμεθα; Ὅτι μερικός τις ἦν, ὡς ἔοικε, τῆς θαλάττης ὁ κλύδων, καὶ περὶ μόνην ταύτην τὴν ναῦν ὁ χειμὼν ἀνεστρέφετο, καὶ ἡ ζάλη τῷ σκάφει περιεγράφετο· καὶ πρὸς τοὺς ἄλλους εἰρηνεύουσα θάλαττα, κατὰ τούτων μόνον ὡπλίζετο· καὶ τοὺς μὲν ἄλλους γαληνιῶσα παρέπεμπε, τούτοις δὲ συνέτρεχεν ὁ χειμὼν τὸν φυγάδα ζητῶν. Ἐντεῦθεν εἰς αἴσθησιν ἐλθόντες οἱ πλέοντες, κλήρῳ ζητοῦσι τοῦ χειμῶνος τὸ βούλημα, καὶ ἦν ἀψευδὴς δικάζων κλῆρος, καὶ ὁ προφήτης δραπέτης ἠλέγχετο, καὶ τὴν ψῆφον τὸ κῆτος διεδέχετο. Καὶ ἦν Ἰωνᾶς εὐθὺς ἐν ζῶντι τάφῳ φερόμενος, νηχόμενον οἰκῶν δεσμωτήριον, ἐγκινούμενον φάραγξι, θανάτου χωρίον οἰκῶν, νεκρῶν πανδοχεῖον, οὐ ζώντων, οἰκῶν γαστέρα θανάτου μητέρα. Οὕτως ὁ προφήτης συμπάσχειν ἐδιδάσκετο· οὕτως ὁ πρὸς ἁμαρτωλοὺς ἀσυγγνώμων πρὸς φιλανθρωπίαν ἐκάμπτετο, μονονουχὶ ταῦτα φάσκοντος τοῦ Θεοῦ πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ κήτει, καὶ πείθεται·
εσκεύασε γὰρ τὴν τροφὴν ὁμοῦ καὶ ταφήν· καὶ γι- Α ως νεται τῆς χήρας προσαίτης ὁ τὰς οὐρανοῦ κλεῖς πε ριδήσας τοῖς χείλεσιν. Ἡ δὲ τί φησιν (4) ; Ζῇ Κύριος ὁ Θεός σου. Ως προφήτην τιμής, ἂν προσαίτην ὁρᾷς; πόθεν ἔχεις τοῦ προφήτου τὴν γνῶσιν ; Υπό- μνήσον εαυτόν, ἀγαπητέ, τῶν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸν Ηλίαν ῥημάτων· Ἐντελοῦμαι, φησί, γυναικὶ χήρα τοῦ διατρέφειν σε. Καὶ δῆλόν ἐστιν ὡς δι' ἀπο- καλύψεως ἡ τοῦ προφήτου παρουσία τῇ χήρα κατεμη- νύετο. Καὶ ἦν ἡ δι᾿ ὀμμάτων θέα τῆς καθ᾽ ὕπνους θέας ὑπόμνησις. Ἐπιγνοῦσα τοίνυν τὴν τοῦ παρόντος ἀξίαν, τὴν πενίαν δύρετο. Ζῇ Κύριος ὁ Θεός σου, φησίν, οὐκ ἔστι μοι έγκρυφίας (5), ἀλλ' ἡ δράξ ἀλεύρου ἐν τῇ ὑδρίᾳ, καὶ ὀλίγον ἔλαιον ἐν τῷ καμψάκη· καὶ ἰδοὺ ἐγὼ συλλέγω δύο ξυλάρια, καὶ εἰσελεύσομαι, καὶ ποιήσω ἐμαυτῇ, καὶ τοῖς τέκνοις μου, καὶ φαγόμεθα, καὶ ἀποθανούμεθα. Τὸ πέρας ἡμῖν τῆς τροφῆς, ἀρχὴ τελευτῆς. Ταύτην τελευταίαν παραθήσομαι τράπεζαν· μέτρον ἡμῖν τῆς ζωῆς ἡ δρὰς τοῦ ἀλεύρου καθέστηκε, μίαν ἀναμένο - μεν προθεσμίαν τροφῆς καὶ θανάτου· μετὰ ταύτην τὴν βρῶσιν, ἡμεῖς θανάτου βρῶσις ἐσόμεθα. Επα- θέν τι πρὸς τὴν φωνὴν ὁ προφήτης. Οικτείρει μητέρα συλλιμώττουσαν τέκνοις, εἶδε σπλάγχνα μητρὸς τῷ τῶν τέκνων λιμῷ σπαραττόμενα, καὶ φωνὴν ἀφίησιν Ικμάδα φιλανθρωπίας ἔχουσαν· Τάδε λέγει Κύριος· Ἡ ὑδρία τοῦ ἀλεύρου οὐκ ἐκλείψει, καὶ ὁ καμ- ψάκης τοῦ ἐλαίου οὐκ ἐλαττονήσει έως ἡμέρας τοῦ δοῦναι Κύριον ὑετὸν ἐπὶ τῆς γῆς. Τέως τὸν ὑετὸν ἐπαγγέλλεται, εὐτρεπίζει ταῖς ἐλπίσι τὰ νέφη, καὶ πηγὴν τῆς τροφῆς· τὴν ὑδρίαν ἐργάζεται· καὶ ὅση τῆς ἡμέρας ἡ χρεία, τοσαύτη τῆς ὑδρίας ή χορηγία· καθ' ἡμέραν, ἣν ἡ χέρα ἐβούλετο, γεωργίαν ἐπὶ τῆς ὑδρίας ετρύγα. γ. Αλλ' ὁ μὲν χρόνον καὶ οὗτος ἐπερίττευεν, καὶ ὁ λιμὸς ἐπεκράτει· καὶ ἡ κτίσις ἐκεχάλκευτο, ὁ δὲ προφήτης οὐκ ἐσπένδετο. Τί οὖν ποιεῖ τῆς φιλανθρω- πίας ἡ πηγή; Τρίτῃ περιβάλλει μηχανῇ τὸν προφή την, δι' ἧς ἡττηθεὶς ὁ Ἠλίας, καὶ ἄκων πρὸς φι- λανθρωπίαν καμφθῇ. Νόσος γὰρ ἐν μέσῳ, καὶ ὁ τῆς χήρας υἱὸς ἀνηρπάζετο. Πρόσταγμα Θεοῦ τὴν ψυχὴν ἐκ τοῦ σώματος μεταβαίνειν ἐκέλευε· καὶ περιίστα- ται τῷ προφήτῃ ἡ χήρα· Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, ἄνθρωπε τοῦ Θεοῦ ; εἰσῆλθες πρός με αναμνῆσαι τὰς ἁμαρτ τίας μου (6), καὶ θανατῶσαι τὸν υἱόν μου ; Εἶθε, φησί, τῷ λιμῷ προαπολοίμην· εἴθε φθάσας ὁ θάνατος τῆς τοῦ τέκνου μου τελευτῆς προανήρπασε. Νῦν δέ μα χορηγῶν τὴν τροφὴν, πρὸς τοιαύτην με θέαν έγχρυ· φίας Εγκρυφίας, ἄρτου εἶδος, ὁ ἐν σποδῷ γενόμενος τῷ μὴ εἶναι κλί βάνον. Εγκρυφίας, ἄρτος ἐν σποδῷ κεκρυμμένος• ἀναμνῆσαι τὰς ἀδικίας. ORATIO XI. erant. Accedit tamen ad viduam rogator, qui cali B ut claustra ore constrinxerat. Quid illa? *** Virit, in- quit, Dominus Deus iuus". Tanquam prophetam honoras, quem mendicum vides I unde in prophetæ notitiam venisti ? Dei adl Eliam voces in ine- moriam revoca, o dilecte: Præcepi mulieri viduæ, ut pascal te. Unde evidens est, quod per revelatio- nem prophetæ præsentia viduæ nuntiata sit, quod- que visio oculis objecta recordationem visionis exci- tarit per quietem oblatæ. Cum itaque præsentis agnosset dignitatem, deplorabat indigentiam : Virit Dominus tuus, inquit, quia non habeo panem, nisi quantum pugillus capere potest farina in hydria, et paululum olei in lecytho : en colligo duo ligna, ingrediar, et faciam illud mihi, et filiis meis, ut cou medamus, et moriamur 18. Cibi defectio nobis erit mortis initium: hanc extremam apponam mensam, Vilæ modus farina pugillus nobis constitutus est, unum idemque cibi et mortis tempus præstolainur: post hanc escam mortis pabulum erimus. Commo- tus est hac voce propheta; miseretur matris una cum liberis fame vexatæ, videt materna viscera filio- rum fame convulsa, et vocem emittit humanitate difuentem : Hæc dicit Dominus: Hydria farinæ non deficiet, nec lecythus olei minuetur usque ad hanc diem, in qua Dominus daturus est pluviam super fa- ciem terræ”. Tunc pluviam promittit, nubes votis accommodat, et hydriam vertit in alimenti fontem, quantumque dies poscebat, tantuin hydria suppe- ditabat: quo die messem volebat vidua, in hydria C metebat. dominabatur, creatura æris in faciem durabatur, nec propheta conditionem pacis ullam noverat. Quid ergo facial fons pietatis? Tertiam machinam pro- phetæ admovet, qua dejectus Elias vel invitus ad humanitatem flectatur. Morbus ob oculos versaba- tur, et viduæ filius rapiebatur: Dei decreto jube- batur anima transire de corpore, et prophetam cir- cumstat vidua: Quid mihi, et tibi, vir Dei? ingressus es ad me, ul rememorarentur iniquitates meæ, et interficeres filium meum * Utinam, inquit, ante fame periissem ! Utinam mors ante filii funera nie preri- puisset! nunc vero cibo suggesto ad hæc me specta- D cula reservasti ? Dubius hærebat tanto in casu Elias, ibid. 12. ibid. ss ibid. 14. so ibid. 18. CL. DAUSQUEII NOTA, salutantis voces. Nam cum Elias sciscitetur de vidua, qui se prophetam norit, non alienum a vero est eum prophetæ nomine consalutatum. nis Bibliorum. Iterum moneo Basilii verba examus · bim verbis Bibliorum respondere: quare aut utrius- que eadem debuit esse versio, aut versio communis me judicari propudiosa, quod nefas. Tamen est panis subcinericius. Hesychius : Encryphias panis species, qui quod in usu nondum essel clibanus, in cinere conficiebatur. Pro- pius etymologiam sunt illa Suidæ : Encryphias panis oblectus cinere. 3. Sed tatn acerba tempestas extralebatur, fames (4) Ἡ δὲ τί φησιν; Desunt viduæ prophetan (5) Οὐκ ἔστι μοι έγκρυφίας. Ita versio commul- (6) 'Αναμνῆσαι τὰς ἁμαρτίας μου. Biblia : τοῦ
Σὺ δὲ σκόπει τίνος παρήκουσας, οὗ τὴν φωνὴν καὶ τὸ κῆτος ἐντρέπεται· ἀφεθεὶς τοίνυν τοῦ κρατοῦντος, κήρυττε τοῖς Νινευίταις, ἀπείλησον τὴν καταστροφὴν, καὶ θέασαι τῶν τρόπων μεταβολήν· σύγκρινον τοὺς Μωϋσέως μαθητὰς ταῖς Νινευιτῶν ἀσεβείαις· ποσάκις Ἰουδαίοις κηρύξας, τὰς ἀκοὰς οὐκ ἐπέστρεψας; ποσάκις βοήσας μάτην τὴν προφητείαν ἐξέχεας; ἀπόβλεψον πόλιν ἀσεβοῦσαν, μετανοοῦσαν· περίβαλε τῷ φόβῳ τῆς ἀπειλῆς, ὡς παρεβλήθης τῷ κήτει. γ. Ἐκάμφθη τοῖς λόγοις ὁ προφήτης, καὶ τὴν Νινευὶ κατελάμβανε. Καὶ ἤρξατο , φησὶν, Ἰωνᾶς τοῦ πορεύεσθαι εἰς τὴν πόλιν, καὶ ἐκήρυξε, καὶ εἶπεν. Ἔτι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευὶ καταστραφήσεται. Καὶ ἐπίστευσαν οἱ ἄνδρες Νινευὶ τῷ Θεῷ, καὶ ἐκήρυξαν νηστείαν, καὶ ἐνεδύσαντο σάκκους ἀπὸ μικροῦ αὐτῶν ἕως μεγάλου αὐτῶν . Βλέπε τὰ μέτρα τῆς μετανοίας, Ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου αὐτῶν . Πάσας διατρέχει τὰς ἡλικίας ὁ φόβος, πάντες ὑπομένουσι τὸν ζυγὸν τῆς μετανοίας, πάντες καλοῦσι τὸν ἰατρὸν τοῦ κινδύνου. Ἔτι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευὶ καταστραφήσεται . Στενὴ μὲν ἡ τῆς ἀπειλῆς προθεσμία, πλατεῖα δὲ ἡ τῆς μετανοίας δύναμις.
εσκεύασε γὰρ τὴν τροφὴν ὁμοῦ καὶ ταφήν· καὶ γι- Α ως νεται τῆς χήρας προσαίτης ὁ τὰς οὐρανοῦ κλεῖς πε ριδήσας τοῖς χείλεσιν. Ἡ δὲ τί φησιν (4) ; Ζῇ Κύριος ὁ Θεός σου. Ως προφήτην τιμής, ἂν προσαίτην ὁρᾷς; πόθεν ἔχεις τοῦ προφήτου τὴν γνῶσιν ; Υπό- μνήσον εαυτόν, ἀγαπητέ, τῶν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὸν Ηλίαν ῥημάτων· Ἐντελοῦμαι, φησί, γυναικὶ χήρα τοῦ διατρέφειν σε. Καὶ δῆλόν ἐστιν ὡς δι' ἀπο- καλύψεως ἡ τοῦ προφήτου παρουσία τῇ χήρα κατεμη- νύετο. Καὶ ἦν ἡ δι᾿ ὀμμάτων θέα τῆς καθ᾽ ὕπνους θέας ὑπόμνησις. Ἐπιγνοῦσα τοίνυν τὴν τοῦ παρόντος ἀξίαν, τὴν πενίαν δύρετο. Ζῇ Κύριος ὁ Θεός σου, φησίν, οὐκ ἔστι μοι έγκρυφίας (5), ἀλλ' ἡ δράξ ἀλεύρου ἐν τῇ ὑδρίᾳ, καὶ ὀλίγον ἔλαιον ἐν τῷ καμψάκη· καὶ ἰδοὺ ἐγὼ συλλέγω δύο ξυλάρια, καὶ εἰσελεύσομαι, καὶ ποιήσω ἐμαυτῇ, καὶ τοῖς τέκνοις μου, καὶ φαγόμεθα, καὶ ἀποθανούμεθα. Τὸ πέρας ἡμῖν τῆς τροφῆς, ἀρχὴ τελευτῆς. Ταύτην τελευταίαν παραθήσομαι τράπεζαν· μέτρον ἡμῖν τῆς ζωῆς ἡ δρὰς τοῦ ἀλεύρου καθέστηκε, μίαν ἀναμένο - μεν προθεσμίαν τροφῆς καὶ θανάτου· μετὰ ταύτην τὴν βρῶσιν, ἡμεῖς θανάτου βρῶσις ἐσόμεθα. Επα- θέν τι πρὸς τὴν φωνὴν ὁ προφήτης. Οικτείρει μητέρα συλλιμώττουσαν τέκνοις, εἶδε σπλάγχνα μητρὸς τῷ τῶν τέκνων λιμῷ σπαραττόμενα, καὶ φωνὴν ἀφίησιν Ικμάδα φιλανθρωπίας ἔχουσαν· Τάδε λέγει Κύριος· Ἡ ὑδρία τοῦ ἀλεύρου οὐκ ἐκλείψει, καὶ ὁ καμ- ψάκης τοῦ ἐλαίου οὐκ ἐλαττονήσει έως ἡμέρας τοῦ δοῦναι Κύριον ὑετὸν ἐπὶ τῆς γῆς. Τέως τὸν ὑετὸν ἐπαγγέλλεται, εὐτρεπίζει ταῖς ἐλπίσι τὰ νέφη, καὶ πηγὴν τῆς τροφῆς· τὴν ὑδρίαν ἐργάζεται· καὶ ὅση τῆς ἡμέρας ἡ χρεία, τοσαύτη τῆς ὑδρίας ή χορηγία· καθ' ἡμέραν, ἣν ἡ χέρα ἐβούλετο, γεωργίαν ἐπὶ τῆς ὑδρίας ετρύγα. γ. Αλλ' ὁ μὲν χρόνον καὶ οὗτος ἐπερίττευεν, καὶ ὁ λιμὸς ἐπεκράτει· καὶ ἡ κτίσις ἐκεχάλκευτο, ὁ δὲ προφήτης οὐκ ἐσπένδετο. Τί οὖν ποιεῖ τῆς φιλανθρω- πίας ἡ πηγή; Τρίτῃ περιβάλλει μηχανῇ τὸν προφή την, δι' ἧς ἡττηθεὶς ὁ Ἠλίας, καὶ ἄκων πρὸς φι- λανθρωπίαν καμφθῇ. Νόσος γὰρ ἐν μέσῳ, καὶ ὁ τῆς χήρας υἱὸς ἀνηρπάζετο. Πρόσταγμα Θεοῦ τὴν ψυχὴν ἐκ τοῦ σώματος μεταβαίνειν ἐκέλευε· καὶ περιίστα- ται τῷ προφήτῃ ἡ χήρα· Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ, ἄνθρωπε τοῦ Θεοῦ ; εἰσῆλθες πρός με αναμνῆσαι τὰς ἁμαρτ τίας μου (6), καὶ θανατῶσαι τὸν υἱόν μου ; Εἶθε, φησί, τῷ λιμῷ προαπολοίμην· εἴθε φθάσας ὁ θάνατος τῆς τοῦ τέκνου μου τελευτῆς προανήρπασε. Νῦν δέ μα χορηγῶν τὴν τροφὴν, πρὸς τοιαύτην με θέαν έγχρυ· φίας Εγκρυφίας, ἄρτου εἶδος, ὁ ἐν σποδῷ γενόμενος τῷ μὴ εἶναι κλί βάνον. Εγκρυφίας, ἄρτος ἐν σποδῷ κεκρυμμένος• ἀναμνῆσαι τὰς ἀδικίας. ORATIO XI. erant. Accedit tamen ad viduam rogator, qui cali B ut claustra ore constrinxerat. Quid illa? *** Virit, in- quit, Dominus Deus iuus". Tanquam prophetam honoras, quem mendicum vides I unde in prophetæ notitiam venisti ? Dei adl Eliam voces in ine- moriam revoca, o dilecte: Præcepi mulieri viduæ, ut pascal te. Unde evidens est, quod per revelatio- nem prophetæ præsentia viduæ nuntiata sit, quod- que visio oculis objecta recordationem visionis exci- tarit per quietem oblatæ. Cum itaque præsentis agnosset dignitatem, deplorabat indigentiam : Virit Dominus tuus, inquit, quia non habeo panem, nisi quantum pugillus capere potest farina in hydria, et paululum olei in lecytho : en colligo duo ligna, ingrediar, et faciam illud mihi, et filiis meis, ut cou medamus, et moriamur 18. Cibi defectio nobis erit mortis initium: hanc extremam apponam mensam, Vilæ modus farina pugillus nobis constitutus est, unum idemque cibi et mortis tempus præstolainur: post hanc escam mortis pabulum erimus. Commo- tus est hac voce propheta; miseretur matris una cum liberis fame vexatæ, videt materna viscera filio- rum fame convulsa, et vocem emittit humanitate difuentem : Hæc dicit Dominus: Hydria farinæ non deficiet, nec lecythus olei minuetur usque ad hanc diem, in qua Dominus daturus est pluviam super fa- ciem terræ”. Tunc pluviam promittit, nubes votis accommodat, et hydriam vertit in alimenti fontem, quantumque dies poscebat, tantuin hydria suppe- ditabat: quo die messem volebat vidua, in hydria C metebat. dominabatur, creatura æris in faciem durabatur, nec propheta conditionem pacis ullam noverat. Quid ergo facial fons pietatis? Tertiam machinam pro- phetæ admovet, qua dejectus Elias vel invitus ad humanitatem flectatur. Morbus ob oculos versaba- tur, et viduæ filius rapiebatur: Dei decreto jube- batur anima transire de corpore, et prophetam cir- cumstat vidua: Quid mihi, et tibi, vir Dei? ingressus es ad me, ul rememorarentur iniquitates meæ, et interficeres filium meum * Utinam, inquit, ante fame periissem ! Utinam mors ante filii funera nie preri- puisset! nunc vero cibo suggesto ad hæc me specta- D cula reservasti ? Dubius hærebat tanto in casu Elias, ibid. 12. ibid. ss ibid. 14. so ibid. 18. CL. DAUSQUEII NOTA, salutantis voces. Nam cum Elias sciscitetur de vidua, qui se prophetam norit, non alienum a vero est eum prophetæ nomine consalutatum. nis Bibliorum. Iterum moneo Basilii verba examus · bim verbis Bibliorum respondere: quare aut utrius- que eadem debuit esse versio, aut versio communis me judicari propudiosa, quod nefas. Tamen est panis subcinericius. Hesychius : Encryphias panis species, qui quod in usu nondum essel clibanus, in cinere conficiebatur. Pro- pius etymologiam sunt illa Suidæ : Encryphias panis oblectus cinere. 3. Sed tatn acerba tempestas extralebatur, fames (4) Ἡ δὲ τί φησιν; Desunt viduæ prophetan (5) Οὐκ ἔστι μοι έγκρυφίας. Ita versio commul- (6) 'Αναμνῆσαι τὰς ἁμαρτίας μου. Biblia : τοῦ
PG 85:165Ξένος ἀπειλεῖ, καὶ πόλις ὅλη τὸν τρόπον πρὸς τὸν λόγον μεθίσταται· ξένοις ἐφθέγγετο, καὶ καθάπερ ἐξ οὐρανοῦ φθεγγόμενον ἐδεδοίκεισαν· καὶ μιᾷ φωνῇ πένθος ἐθεραπεύετο. Καὶ ἤγγισεν ὁ λόγος πρὸς τὸν βασιλέα τῆς Νινευί . Τί οὖν; ἆρα μὴ πρὸς τὴν ἀξίαν οὗτος ὁρῶν, περιφρονεῖ τῆς προφητείας; Καὶ ἐξανέστη , φησὶ, τοῦ θρόνου αὑτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ ἐκάθισεν ἐπὶ σποδοῦ . Τὴν εὐαγγελικὴν προέλαβε ῥῆσιν· Μακάριοι οἱ πενθοῦντες, ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται. Ἐκάθισεν ἐπὶ σποδοῦ . Τὰ τῆς μετανοίας ὅπλα κατὰ τῆς ἁμαρτίας ἐχάλκευσε, καὶ διατάγματι τὸ πένθος ηὐξάνετο· Οἱ ἄνδρες καὶ τὰ κτήνη, καὶ οἱ βόες, καὶ τὰ πρόβατα, μὴ γευσάσθωσαν, καὶ ὕδωρ μὴ πινέτωσαν . Συνοδυρέσθω σὺν τοῖς λογικοῖς τῶν ἀλόγων ἡ φύσις· κοινὸς ἔστω θρῆνος τῆς κοινῆς συμφορᾶς. Εἷς γὰρ ἁπάντων Ποιητὴς, μία χεὶρ τὰ ὅλα διέπλασε, μία τοῖς πᾶσιν ἥπλωται πρόνοια· διὰ νηστείας καλείτωσαν, ὃν διὰ γλώττης οὐ δύνανται, ἵνα ἐλεῶν τὴν κατήφειαν, λύσῃ τὴν ἀπόφασιν. Καὶ περιεβάλλοντο σάκκους, καὶ ἀνεβόησαν πρὸς τὸν Θεὸν ἐκτενῶς, καὶ ἀπέστρεψεν ἕκαστος ἀπὸ τῆς ὁδοῦ αὐτοῦ τῆς πονηρᾶς .
PG 85:167Ταῦτα τῆς ἀληθοῦς μετανοίας γνωρίσματα, πενθοῦσα ψυχὴ, δακρύοντες ὀφθαλμοὶ, μεταβολὴ πονηρίας, ἀσεβείας φυγὴ, σαρκὸς συντριβὴ, ψυχῆς συστολὴ, ἀδικίας ἀπαλλαγή. Τούτοις ἁμαρτία καθαίρεται, τούτοις ἡ θεία ψῆφος παραχωρεῖν οὐκ αἰσχύνεται, καὶ λύει Θεὸς τὴν ἀπόφασιν, καὶ μεταγράφει τὸν κίνδυνον. Φιλάνθρωπον γὰρ βλέμμα προσιοῦσαν αἰδεῖται μετάνοιαν, καὶ ἱκετευούσῃ πείθεται, καὶ δακρύουσαν παύει, καὶ συμπάσχει θρηνούσῃ, καὶ νικηφόρον ἐκπέμπει. Εἶδε γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς τὰ ἔργα αὐτῶν, ὅτι ἀπέστρεψαν ἀπὸ τῶν ὁδῶν αὐτῶν τῶν πονηρῶν, καὶ μετενόησεν ὁ Θεὸς ἐπὶ τῇ κακίᾳ, ἣν ἐλάλησε ποιῆσαι αὐτοῖς . Μετάνοια τὴν μετάνοιαν ἔτεκεν· ἄνθρωποι μεταβάλλονται, καὶ Θεὸς μεταμεμέληται. Ὢ τῆς θείας χρηστότητος, πρὸς πόσην ἀξίαν ἤγαγε τὴν μετάνοιαν; ἄνθρωποι δακρύουσι, καὶ Θεὸς μεταβάλλεται· θνητοὶ θρηνοῦσι, καὶ λύει τὴν γνώμην ὁ ἀθάνατος· Οὐ γὰρ βούλεται τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ ἐπιστρέψαι αὐτὸν πρὸς αὐτὸν, καὶ ζῇν . Οἱ μὲν οὖν Νινευῖται, λυθείσης τῆς κατ’ αὐτῶν ἀποφάσεως, τὴν τῆς σωτηρίας σύμμαχον μετάνοιαν οὐκ ἠφίεσαν. Ἐλύπει δὲ πάλιν τὸν Ἰωνᾶν ἡ Νινευὶ σωζομένη.
χαναῖς πρὸς φιλανθρωπίαν καμφθεὶς, τὸν ὑετὸν τοῖς ἀνθρώποις νεφέλαις ἐδίδου, καὶ πάλιν οὐρανὸς νεφέ- λαις ἐνδύεται· γῆ δὲ τὴν τῆς ἀκαρπίας χηρίαν ἀπετί- (ετο (11), καὶ πάλιν ἡ κτίσις διὰ τῶν ὄμβρων ἐνέαζε, τὰ δὲ τῶν ἀνθρώπων πλημμελήματα κατ' οὐδὲν ἐλαττοῦντο. Θεὸς δὲ τὸν Ηλίαν ὁρῶν ζήλῳ δικαίῳ πάλιν κατὰ ἀσεβῶν πυρακτούμενον, καὶ σιδήρῳ τῶν ψευδοπροφητῶν τὸ στίφος θερίζοντα, ἅρματι πυρίνῳ τῶν ἀσεβούντων μεθίστησι, μονονουχὶ ταῦτα πρὸς τὸν προφήτην φθεγξάμενος• Θαυμάζω μέν σου τὸν ζῆλον, Ἠλία, καὶ τὴν ἀρετὴν ἀποδέχομαι· τὰ δὲ τῶν ἀν- θρώπων γένη πρὸς ἁμαρτίαν ὀξύῤῥοπα (12). Καὶ εἰ σύνδρομον ἐπάξω ταῖς ἁμαρτίαις τὴν τιμωρίαν, ἐκ- λείψει τὸ γένος μὴ φιλανθρωπία φερόμενον. Σοὶ βα- ρεῖα τῶν ἁμαρτανόντων ἡ θέα· ἐμοὶ δὲ ὄντι Δεσπότη νόμος φιλανθρωπίας ἀνάγραπτος. Οφειλέτην αὐτὸς ἐμαυτὸν ἀγαθότητος ἐγγράφως κατέστησα. Κἂν ἴδω ποτέ πρός τιμωρίαν διὰ τὴν ἁμαρτίαν, αἰδοῦμαι τῆς φιλανθρωπίας τὰ γράμματα, λέγοντα· Οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ ἐπιστρέψαι αὐτὸν πρός με, καὶ ζῇν. Σὺ μὲν οὖν δέχου καταγώ- γιον ἁμαρτίας ἐλεύθερον, συμπολιτεύου μετὰ σαρκὸς τοῖς ἀγγέλοις· ἐγὼ δὲ πρὸς ἀνθρώπους διὰ τῆς οἰκονομίας ἐλεύσομαι, ἐγὼ πρὸς τὴν τούτων σωτηρίαν δραμήσομαι· φύσιν ἐγὼ τῶν ἀνθρώπων ἀπαρχὴν ἀναλήψομαι, καὶ πάθει θεραπεύσω τὰ πάθη, διὰ θανάτου λύσω τὸν θάνατον. Ταῦτα γὰρ ὁ πρὸ σοῦ προφήτης Ἡσαΐας τοῖς ἀνθρώποις εὐηγγελίζετο λέγων· Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν (13). Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΙΒ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἰωνᾶν. Β α'. Απας μὲν ὁ τῆς κτίσεως κόσμος τῆς θείας Ο φιλανθρωπίας εἰκὼν ἐστιν, όμμασιν αὐτοῖς ἐκπαιδεύων τοῦ Κτίστου τὴν ἀγαθότητα· αὐτὸ γὰρ δὴ πρῶτ τον, τὸ πρὸς δημιουργίαν ἐλθεῖν, καὶ δοῦναι τοῖς οὐκ οὖσι τοῦ εἶναι τὴν πάροδον, τῆς χρηστότητος γνώ. ρισμα· οὐκ ἦν οὐρανὸς, οὐκ ἦν γῆ, οὐχ ὑπῆρχε πε λάγη, φωτὸς ἴχνος οὐκ ἐβλέπετο. Καὶ τί ταῦτα λέγω; ἀγγέλων δῆμοι τοῦ εἶναι ἐστέρηντο μόνος γὰρ εἶχε τὸ εἶναι Θεός· Θεὸς ἡ τοῦ εἶναι πηγή, ὁ τῆς ζωῆς θησ σαυρὸς, ὁ τοῦ γενέσθαι μόνος ἀνενδεής, ἀγαθότητα βρύων. Οὗτος τὰ μὴ ὄντα πρὸς τὸ εἶναι καλεῖ, οὐκ αἰτηθείς, οὐκ ἱκετευθεὶς τοῖς οὐκ οὖσι τὸ εἶναι χαρίζε- ται. Ποῦ γὰρ ἂν τὸ μὴ δν περὶ τοῦ γενέσθαι τὸν ἦν τα (14) παρεκάλεσεν; Αλλ' ὁ τῆς χρηστότητος ** θετο. εὐκαρπίας χηρείαν, ναὶ ἀκαρπίας χηρείαν ἐπετίθετο. ἰάθητε, μεθ- εόρτῳ οὗ τῷ μώλωπι. Στρωμ. λογ. : Ητοι ἓν, ἢ ἀγαθὸν, ἢ νοῦν, ἢ αὐτὸ τὸ ὄν, ἢ Πατέρα, ἢ Θεόν, ἢ Δημιουργόν, ἢ Κύριον. Δοκεῖ μὲν οὖν κυριώτερον πάντων τῶν ἐπὶ Θεοῦ λε- γομένων ονομάτων είναι ο ων, καθὼς αὐτὸς χρηματί Ἰσραὴλ, Ο ὢν ἀπέσταλκέ με. Ολον γὰρ ἐν ἑαυτῷ συλλαβὼν ἔχει τὸ εἶναι, οἷόν τι πέλαγος οὐσίας ἄπει- ρον, καὶ ἀόριστον. Εἶ, ὡς ἀληθῆ, καὶ ἀψευδῆ, καὶ μένην μόνῳ προσήκουσαν τὴν τοῦ εἶναι προσ αγόρευσιν ἀποδιδόντες. Οθεν εὖ καὶ τὸ πρῶτον ἔχει τῷ Θεῷ τῶν ὀνομάτων, καὶ τὸ δεύτερον, καὶ τὸ τρίτον. ORATIO XII. A justo zelo in impios rursus inflammatum, et ferro pseudoprophetarum turbam metentem, igneo curru ex impiorum conspectu transtulit, prope consimitia locutus ad prophetam : Miror equidem, Elia, Ze- lum tuum ac virtuten probo. Proclive est in pec- catum hominum genus, et si vindictam cum crimi- nibus confligere patiar, deficiet, durius tractari ne- scium. Tibi peccantes cernere grave spectaculum ; mibi vero, qui sum Dominus, lex de humanitate scripta est, weipsum debitorem clementiæ consti- tui. Quod si ad ponas unquam spectavero, vereor legem de humanitate clamantem: Nolo mortem peccatoris, sed ut ad me convertatur a via sua, et vivat. Tu ergo subi diversorium a peccato libe rum, carne vestitus cum angelis conversare. Ego vero ad homines per incarnationem venian, ego in eorum salutem curram. Naturam ego ex hominibus delibatam assuíam, et passione passiones morta- lium curabo, morte mortem frangam. Hoc enim ante te propheta Isaias hominibus Evangelium præ- dicabal : Livore ejus sanali sumus 3. Cui gloria sempiterna. Amen. Ezech. xviii, 32. * Isa. LIII, 5. ORATIO XII. Ejusdem in Jonam. tis imago est vel ipso aspectu Creatoris edoceus bonitatem. Nam ad creationem primum incessisse, ac rebus non exsistentibus, ut consisterent, de- disse, bonitatis illius monumentum est. Non erat celum, non terra, non exsistebant maria, lucis ve- stigium nullum conspiciebatur. Quid hac loquor ? angelorum turbæ suo esse private erant : solus enim Deus erat, Deus ipsius esse fons, vitæ thesau- rus, ortus non indigens, bonitate scatens. Hic ea quæ non sunt, ad esse vocal, non rogatus, non sup- plicatione invitatus non exsistentibus dat exsistere. Quomodo enim quod non erat, ut esset, eum qui est, hortaretur? Sed exundans bonitatis divinæ CL. DAUSQUE NOTÆ. Rescribo sanali estis. D. Ambrosius, cujus in hare scribo, ipso die Conceptionis Virginis immaculatæ, lib. De Spiritu sancto videtur legisse, Dei appellationibus hanc quoque reposuit, Eam vero esse principem Damascenus libro prímo judicavit : Que doctissimus Billius ita La- tine transtulit: Ex omnibus porro nominibus, quæ ; Deo tribuuntur, nullum æque proprium videtur, al- que Entis nomen, quemadmodum ipsemet, cum Moysi in monte oracula ederet, uit : : Die filiis Israel, qui est, misit me. » Universum enim id quod est, tanquam immersum quoddam, et infinitum essentiæ pelagus complexu suo continet. Juxta Plutarchum Apollinis templo inscripserant Postea : 1. Quodvis creaturæ ornamentum divinæ charita- (11) Γῆ δὲ τὴν τῆς ἀκαρπίας χηρίαν ἀπετί- D ζων τῷ Μωϋσεῖ ἐπὶ τοῦ ὄρους φησίν· Εἶπον τοῖς υἱοῖς (12) Οξύρροπα. Prius fuit ἐξύῤῥοπα. (15) Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Biblia, (14) Τὸν ὄντα. Clemens Alexandrinus in variis
Ἐξ ἀπόπτου γὰρ καθεζόμενος, τὴν τῆς πόλεως καταστροφὴν κατεσκόπει. Ὡς δὲ εἶδε φιλανθρωπίαν κρατήσασαν, πενθεῖ τοῦ πένθους τὴν λύσιν, καὶ μεταβαίνει ἐπὶ τὸν προφήτην τῶν Νινευιτῶν ἡ κατήφεια. Καὶ ἐλυπήθη , φησὶν, Ἰωνᾶς λύπην μεγάλην, καὶ συνεχύθη, καὶ προςηύξατο πρὸς Κύριον καὶ εἶπεν· Ὦ [δὴ] Κύριε, οὐχ οὗτοι οἱ λόγοι μου ἔτι ὄντος μου ἐν τῇ γῇ μου; Διὰ τοῦτο προέφθασα τοῦ φυγεῖν εἰς Θαρσεῖς, διότι ἔγνων ὅτι σὺ εἶ, Κύριε, ἐλεήμων, μακρόθυμος, καὶ πολυέλεος . Αὕτη μου τῆς φυγῆς ἀφορμή· ἐννοῶν τὴν φιλανθρωπίαν, τὴν προφητείαν ἠρνούμην· ἤδειν ὅτι μικροῖς δάκρυσιν ἁμαρτωλῶν, λύεις τὴν ἀγανάκτησιν· οὐκ ἐπίστευον θυμουμένῳ, τὸ συμπαθὲς λογιζόμενος. Καὶ νῦν ἐγὼ μὲν ψευδολόγος νενόμισμαι· Νινευίτης δέ μου τὴν προφητείαν γελᾷ, καὶ τὴν σὴν ἀπόφασιν ἔστησε. Τί οὖν ὁ Θεὸς, ὁ καὶ ἁμαρτωλοὺς ἐλεῶν, καὶ δικαίους πρὸς φιλανθρωπίαν χειραγωγῶν; Οὐ περιεῖδε τὸν προφήτην ἀσυμπαθείας νόσῳ κρατούμενον. Καὶ τί, φησὶ, καταμέμφῃ μου τῆς φιλανθρωπίας, ὦ προφῆτα; ἔτι μου κατηγορεῖς τῆς χρηστότητος; οὐκ ἐμάλαξέ σε τοῦ κήτους ὁ φόβος; ἀλλ’ ἔτι περὶ ἁμαρτωλοὺς ἀπηνὴς εἶ; οὐδὲ μετανοοῦντας οἰκτείρεις;
χαναῖς πρὸς φιλανθρωπίαν καμφθεὶς, τὸν ὑετὸν τοῖς ἀνθρώποις νεφέλαις ἐδίδου, καὶ πάλιν οὐρανὸς νεφέ- λαις ἐνδύεται· γῆ δὲ τὴν τῆς ἀκαρπίας χηρίαν ἀπετί- (ετο (11), καὶ πάλιν ἡ κτίσις διὰ τῶν ὄμβρων ἐνέαζε, τὰ δὲ τῶν ἀνθρώπων πλημμελήματα κατ' οὐδὲν ἐλαττοῦντο. Θεὸς δὲ τὸν Ηλίαν ὁρῶν ζήλῳ δικαίῳ πάλιν κατὰ ἀσεβῶν πυρακτούμενον, καὶ σιδήρῳ τῶν ψευδοπροφητῶν τὸ στίφος θερίζοντα, ἅρματι πυρίνῳ τῶν ἀσεβούντων μεθίστησι, μονονουχὶ ταῦτα πρὸς τὸν προφήτην φθεγξάμενος• Θαυμάζω μέν σου τὸν ζῆλον, Ἠλία, καὶ τὴν ἀρετὴν ἀποδέχομαι· τὰ δὲ τῶν ἀν- θρώπων γένη πρὸς ἁμαρτίαν ὀξύῤῥοπα (12). Καὶ εἰ σύνδρομον ἐπάξω ταῖς ἁμαρτίαις τὴν τιμωρίαν, ἐκ- λείψει τὸ γένος μὴ φιλανθρωπία φερόμενον. Σοὶ βα- ρεῖα τῶν ἁμαρτανόντων ἡ θέα· ἐμοὶ δὲ ὄντι Δεσπότη νόμος φιλανθρωπίας ἀνάγραπτος. Οφειλέτην αὐτὸς ἐμαυτὸν ἀγαθότητος ἐγγράφως κατέστησα. Κἂν ἴδω ποτέ πρός τιμωρίαν διὰ τὴν ἁμαρτίαν, αἰδοῦμαι τῆς φιλανθρωπίας τὰ γράμματα, λέγοντα· Οὐ βούλομαι τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ ἐπιστρέψαι αὐτὸν πρός με, καὶ ζῇν. Σὺ μὲν οὖν δέχου καταγώ- γιον ἁμαρτίας ἐλεύθερον, συμπολιτεύου μετὰ σαρκὸς τοῖς ἀγγέλοις· ἐγὼ δὲ πρὸς ἀνθρώπους διὰ τῆς οἰκονομίας ἐλεύσομαι, ἐγὼ πρὸς τὴν τούτων σωτηρίαν δραμήσομαι· φύσιν ἐγὼ τῶν ἀνθρώπων ἀπαρχὴν ἀναλήψομαι, καὶ πάθει θεραπεύσω τὰ πάθη, διὰ θανάτου λύσω τὸν θάνατον. Ταῦτα γὰρ ὁ πρὸ σοῦ προφήτης Ἡσαΐας τοῖς ἀνθρώποις εὐηγγελίζετο λέγων· Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν (13). Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΙΒ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Ἰωνᾶν. Β α'. Απας μὲν ὁ τῆς κτίσεως κόσμος τῆς θείας Ο φιλανθρωπίας εἰκὼν ἐστιν, όμμασιν αὐτοῖς ἐκπαιδεύων τοῦ Κτίστου τὴν ἀγαθότητα· αὐτὸ γὰρ δὴ πρῶτ τον, τὸ πρὸς δημιουργίαν ἐλθεῖν, καὶ δοῦναι τοῖς οὐκ οὖσι τοῦ εἶναι τὴν πάροδον, τῆς χρηστότητος γνώ. ρισμα· οὐκ ἦν οὐρανὸς, οὐκ ἦν γῆ, οὐχ ὑπῆρχε πε λάγη, φωτὸς ἴχνος οὐκ ἐβλέπετο. Καὶ τί ταῦτα λέγω; ἀγγέλων δῆμοι τοῦ εἶναι ἐστέρηντο μόνος γὰρ εἶχε τὸ εἶναι Θεός· Θεὸς ἡ τοῦ εἶναι πηγή, ὁ τῆς ζωῆς θησ σαυρὸς, ὁ τοῦ γενέσθαι μόνος ἀνενδεής, ἀγαθότητα βρύων. Οὗτος τὰ μὴ ὄντα πρὸς τὸ εἶναι καλεῖ, οὐκ αἰτηθείς, οὐκ ἱκετευθεὶς τοῖς οὐκ οὖσι τὸ εἶναι χαρίζε- ται. Ποῦ γὰρ ἂν τὸ μὴ δν περὶ τοῦ γενέσθαι τὸν ἦν τα (14) παρεκάλεσεν; Αλλ' ὁ τῆς χρηστότητος ** θετο. εὐκαρπίας χηρείαν, ναὶ ἀκαρπίας χηρείαν ἐπετίθετο. ἰάθητε, μεθ- εόρτῳ οὗ τῷ μώλωπι. Στρωμ. λογ. : Ητοι ἓν, ἢ ἀγαθὸν, ἢ νοῦν, ἢ αὐτὸ τὸ ὄν, ἢ Πατέρα, ἢ Θεόν, ἢ Δημιουργόν, ἢ Κύριον. Δοκεῖ μὲν οὖν κυριώτερον πάντων τῶν ἐπὶ Θεοῦ λε- γομένων ονομάτων είναι ο ων, καθὼς αὐτὸς χρηματί Ἰσραὴλ, Ο ὢν ἀπέσταλκέ με. Ολον γὰρ ἐν ἑαυτῷ συλλαβὼν ἔχει τὸ εἶναι, οἷόν τι πέλαγος οὐσίας ἄπει- ρον, καὶ ἀόριστον. Εἶ, ὡς ἀληθῆ, καὶ ἀψευδῆ, καὶ μένην μόνῳ προσήκουσαν τὴν τοῦ εἶναι προσ αγόρευσιν ἀποδιδόντες. Οθεν εὖ καὶ τὸ πρῶτον ἔχει τῷ Θεῷ τῶν ὀνομάτων, καὶ τὸ δεύτερον, καὶ τὸ τρίτον. ORATIO XII. A justo zelo in impios rursus inflammatum, et ferro pseudoprophetarum turbam metentem, igneo curru ex impiorum conspectu transtulit, prope consimitia locutus ad prophetam : Miror equidem, Elia, Ze- lum tuum ac virtuten probo. Proclive est in pec- catum hominum genus, et si vindictam cum crimi- nibus confligere patiar, deficiet, durius tractari ne- scium. Tibi peccantes cernere grave spectaculum ; mibi vero, qui sum Dominus, lex de humanitate scripta est, weipsum debitorem clementiæ consti- tui. Quod si ad ponas unquam spectavero, vereor legem de humanitate clamantem: Nolo mortem peccatoris, sed ut ad me convertatur a via sua, et vivat. Tu ergo subi diversorium a peccato libe rum, carne vestitus cum angelis conversare. Ego vero ad homines per incarnationem venian, ego in eorum salutem curram. Naturam ego ex hominibus delibatam assuíam, et passione passiones morta- lium curabo, morte mortem frangam. Hoc enim ante te propheta Isaias hominibus Evangelium præ- dicabal : Livore ejus sanali sumus 3. Cui gloria sempiterna. Amen. Ezech. xviii, 32. * Isa. LIII, 5. ORATIO XII. Ejusdem in Jonam. tis imago est vel ipso aspectu Creatoris edoceus bonitatem. Nam ad creationem primum incessisse, ac rebus non exsistentibus, ut consisterent, de- disse, bonitatis illius monumentum est. Non erat celum, non terra, non exsistebant maria, lucis ve- stigium nullum conspiciebatur. Quid hac loquor ? angelorum turbæ suo esse private erant : solus enim Deus erat, Deus ipsius esse fons, vitæ thesau- rus, ortus non indigens, bonitate scatens. Hic ea quæ non sunt, ad esse vocal, non rogatus, non sup- plicatione invitatus non exsistentibus dat exsistere. Quomodo enim quod non erat, ut esset, eum qui est, hortaretur? Sed exundans bonitatis divinæ CL. DAUSQUE NOTÆ. Rescribo sanali estis. D. Ambrosius, cujus in hare scribo, ipso die Conceptionis Virginis immaculatæ, lib. De Spiritu sancto videtur legisse, Dei appellationibus hanc quoque reposuit, Eam vero esse principem Damascenus libro prímo judicavit : Que doctissimus Billius ita La- tine transtulit: Ex omnibus porro nominibus, quæ ; Deo tribuuntur, nullum æque proprium videtur, al- que Entis nomen, quemadmodum ipsemet, cum Moysi in monte oracula ederet, uit : : Die filiis Israel, qui est, misit me. » Universum enim id quod est, tanquam immersum quoddam, et infinitum essentiæ pelagus complexu suo continet. Juxta Plutarchum Apollinis templo inscripserant Postea : 1. Quodvis creaturæ ornamentum divinæ charita- (11) Γῆ δὲ τὴν τῆς ἀκαρπίας χηρίαν ἀπετί- D ζων τῷ Μωϋσεῖ ἐπὶ τοῦ ὄρους φησίν· Εἶπον τοῖς υἱοῖς (12) Οξύρροπα. Prius fuit ἐξύῤῥοπα. (15) Τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Biblia, (14) Τὸν ὄντα. Clemens Alexandrinus in variis
PG 85:169οὐδὲ μεταβάλλεις τὴν ψῆφον; Μὴ ἐλέγξῃ σου τὸν τόνον κολοκύνθη, καὶ οὐ φείδομαι πόλεως; μὴ θρηνήσεις ἄνθους ἀπώλειαν, καὶ τοσαύτας μυριάδας ἀνθρώπων ἐκδίδωμι; Νὺξ ἐν μέσῳ, καὶ χλοάζουσα κολοκύνθη, δίκην ὀρόφου τὸν Ἰωνᾶν περιήπλου, καὶ λειμών τις ἦν ὑπὲρ κεφαλῆς αἰωρούμενος, καὶ ἄνθη πανταχόθεν, καὶ καρπὸς ἐκκρεμάμενος τρυφεράν τινα θέαν ἐξέπεμπεν, ἀποτειχίζουσαν τὴν βάλλουσαν ἀκτῖνα. Ἐτέρφθη τῇ θέᾳ, ἐμείωσεν αὐτοῦ τὴν λύπην τὸ ἄνθος, διέτρεχεν αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ἡ περιτρέχουσα πόα. Ὡς οὖν εἶδεν ἡσθέντα τῇ κολοκύνθῃ, πέμπει τὸν σκώληκα, καὶ ξηρὸν ἦν τὸ φυτὸν παραχρῆμα· ὀξυτέραν τῆς βλάστης ὑπέμεινε τὴν ἀπώλειαν. Καὶ γεγύμνωτο μὲν ὁ προφήτης τῆς σκέπης, ἐλέλυτο τῆς αὐτοσχεδίου καλύβης· καύσωνος δὲ φλὸξ σφοδρώτερον πνεύσασα τὴν κεφαλὴν ἐνεπίμπρα· ἀθυμία τὴν ἐπιθυμίαν διεδέχετο· τῇ δὲ λύπῃ πληγέντα βλέπων τὸν Ἰωνᾶν ὁ Θεὸς, κριτὴν γενέσθαι τῆς θείας φιλανθρωπίας πάλιν προτρέπεται, καί φησιν· Εἰ σφόδρα λελύπησαι ἐπὶ τῇ κολοκύνθῃ, ἤλγησας ἀπολλυμένης κολοκύνθης, προφῆτα, ἐλύπησέ σε φυτὸν, οὐκέτι χλοάζειν δυνάμενον· τί οὖν με πάσχειν νομίζεις ἀπολλυμένων ἀνθρώπων;
Α πλοῦτος πλημμυρῶν, καὶ πρὸς τὴν τῶν οὐκ ἔντων ἐκχεόμενος γένεσιν, ὡς ἐν διανομή τὰς τοῦ εἶναι και λέσας γενέσεις, τούτων οὐκ ἠμέλησεν, ἀλλ᾽ εὐθὺς τὰ πραχθέντα κινῶν πρὸς ἐνέργειαν, ὄργανον τὴν κτίσ σιν τῆς οἰκείας ἀγαθότητος ἔδειξε. Διὰ τοῦτο γήν γεωργεῖσθαι ἀνθρωπίναις προσέταξε χερσί, καὶ θά- λατταν ὑποτάττειν τὰ νῶτα τοῖς πλέουσιν· ἀέρα δὲ ταῖς τῶν ζώων ἀναπνοαῖς κατανέμεσθαι, ἥλιον τρέ χειν ἀεὶ, καὶ τὴν ἀκτῖνα κοινὴν ἀφιέναι, καὶ τὰς τοῦ φωτὸς λαμπάδας ἀνάπτειν, ταῖς ἀνθρώπων χρείαις ἑπόμενον. Ταύτης αὐτοῦ βούλεται τῆς ἀγαθότητος καὶ ἀνθρώπους περὶ ἀνθρώπους μαθητάς διαφαίν: - σθαι· τέρπεται γὰρ μὴ μόνον ποιητής, ἀλλὰ καὶ παιδευτὴς ἀνθρώπων γινόμενος. Διὰ τοῦτο πρὸς τὴν οἰκείαν εφελκόμενος μίμησιν, ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις Β ἐβόα· Ἐὰν ἀγαπᾶτε ἀλλήλους, ἐμοὶ μαθηταί ἐστε· καὶ πάλιν· Γίνεσθε οικτείρμονες, καθώς καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος (15) οικτείρμων ἐστίν· οὐχ ἵνα πρὸς τὸ ἴσον τῆς ἀξίας ἀνέλθωμεν, ἀλλὰ ἵνα τὸ μέτρον τῆς ἑαυτῶν δυνάμεως ἀγαθό τητος πλούτῳ κοσμήσωμεν. Διὰ τούτων, καὶ τῶν ἀνθρώπων τοὺς ἀσυμπαθεῖς ἐπιστρέφει, καὶ οὐδὲ προφήτου φείδεται, συγγινώσκειν τοῖς πταίουσιν οἱ θέλοντος, οὐδὲ δικαιοσύνην αἰδεῖται νοσοῦσαν ἀπὸ ανθρωπίαν. Οἶδεν Ἰωνᾶς ὁ προφήτης Ἡ ἐγὼ λέγοι, προλαβὼν ἔγνω τοῖς πράγμασι, καὶ τὴν πεῖραν ἔχει διδάσκαλον εὐσεβείας· ζήλῳ σφοδρότερον κατ' ἀπε- βούντων γενόμενος· ἔλαβεν ἑαυτὸν ἀπανθρωπίας περιπαρεὶς ἐλαττώματι. Καὶ εἰ βούλεσθε, τὴν κατ' αὐτὸν ἱστορίαν διέλθωμεν, δι' αὐτῆς διδασκόμε νοι, ὅπως Θεὸς καὶ προφήτην τρυχόμενον ἄρχει, καὶ ἁμαρτωλοὺς ἐπιστρέφει, καὶ πρὸς μετάνοιαν ἄγει. ΧΙΙ, β'. Ἡ Νινευὶ πόλις ἐν Ἀσσυρίοις πολυάνθρωπος, ὑπερδαίνουσα μὲν ἁμαρτίαις τοὺς ὅρους της φύσεως, οὐ νικῶσα δ' ὅμως τῆς θείας φιλανθρωπίας τὰ μέτρα ἀλλὰ βρασμῷ μὲν ἀσεβείας πυρέττουσα, μετανοίας δὲ ὅμως θεραπευομένη φαρμάκοις. Ταύτην νοσοῦσαν ὡς εἶδεν ὁ φιλάνθρωπος Δημιουργός, πέμπει τὸν Ιω- ναν ἰατρὸν τοῦ νοσήματος· εἰ γὰρ καὶ μισεῖ πονηρευο- μένην τὴν γνώμην, ἀλλ' ἐλεεῖ νόσῳ ἡλλοιωμένην τὴν φύσιν, καὶ γνωρίζει τῆς οἰκείας χειρὸς τὸ πλαστούρα γημα. Πιστεύσας οὖν τῷ προφήτῃ τὴν θεραπείαν, ἐπείγεσθαι πρὸς τοὺς νοσοῦντας παρακελεύεται, πριν ἡ νόσος αὐξηθεῖσα, κυρώσῃ τοῦ θανάτου τὴν ψῆφον. Ανάστηθι τοίνυν, φησί, καὶ προπορεύθητι εἰς Νινευί (16) τὴν πόλιν τὴν μεγάλην, καὶ κήρυ ξον ἐν αὐτῇ, ὅτι ἀνέβη ἡ κραυγὴ τῆς κακίας αὐτῶν πρός με. — ᾿Ανάστηθι, καὶ πορεύθητι, εἰς Νινευὶ τὴν πόλιν τὴν μεγάλην. Ἐν ἀπειλῇ τιμω ρίας, οικτείροντος ῥήματα, επαγγελία κολάσεως, καὶ διαθέσεως ἔνδειξις· μισοῦντος ἡ φωνὴ, καὶ οὐράνιος, τῆς κακίας αὐτῶν. πορεύθητε οι από - τῆς, Το πρό Αὐτῆς εἰ αὐτῶν BASILII SELEUCIENSIS opulentia, et ad eorum quae non sunt procreatio- nem effusa, tanquam in distributione rerum gene- rationes evocans, eas non negligit; sed mox ut creata fuerunt, movit ad operationem, fecitque creaturam suæ bonitatis instrumentum. Propterea hominum manibus terram jussit excoli, et mare sua terga navigantibus submittere, aerem hominum respiratione devorari, solem jugi agitatione moveri, et communem radium emittere, ac in usum morta- lium faces luciferas accendere. Hujus eliam suae ho- nitatis imitatores homines inter se videri vult. De- lectatur enim non solum hominum esse conditor, sed et instructor. Quare ad sui imitationem alli- rieus clannabat in Evangeliis : Si dilectionem habue ritis ad invicem, discipuli mei estis **; iterumque : Estole misericordes, sicut et Pater vester calestis mi. sericors est 81, non ut ad par dignitatis culmen pro- vehamur, sed ut pro facultatis nostræ modo probi- tatis opibus colonestenuur. Quare homines, qui nullo alieni mali sensu tanguntur in diversum agit, et neque prophetæ parcit veniam flagitiosis dare nolenti, neque eorum reveretur justitiam, qui ab inhumanitate laboran:. Scit propheta Jonas, quæ loquor, qui rebus ipsis animo præceptis, et zelo vehementius contra impios impulsus experientiam habet magistram. Imprudens ipse inhumanitatis vitio sauciatus est. Et, si vobis volentibus est, ipsius historiam percurramus, et ex ea discamus, quomodo Deus prophetam aflictum angat, quomodo peccatores revocet, et ad poenitudinem impellat. C refertissima, peccatis naturæ terminos supergressa, non tamen divinæ clementiæ metas exsuperabat. Febriebat illa quidem impietatis ardore, sed pœni- tentiæ medicamento curata est. Eam ægrotantein ut visit humanissimus Creator, nittit Jonam, qui morbo medeatur. Nam etsi animam oderit improbe viventem, naturam tamen morbo aliam factam miseratur, et suae manus figmentum recognoscit. Credita igitur prophetæ mali curatione mandat agros ante adeat quam morbus auctior mortis sufragium confirmet : Surge, inquit, et vade in Ni- miren civitatem grandem, et prædica in ea, quia D ascendit malitia eorum coram me "8. - Surge et vade in Niniven civitatem grandem. In suppliciorum comminatione plena commiserationis insunt verba, punitionis promissio et affectionis demonstratio, osoris vox, et mens miserentis. Jam civitati veniam offert, indignans miseretur, et minitans salvare de- se Juan. CL. DAUSQUEI NOT.E. Theophylactus. In Bibliis non reperio coelestis. Biblia regia, habent. respicere possit tale quid : Vade, antequam eos puniam, antequam in eos s viam. pari momento leguntur: nec enim alia est Ninives malitia, alia Ninivitarum. 2. Ninive civitas erat inter Assyrios, hominibus 35. 37 Luc. vi, 36. 38 Jonæ 1, 2. (15) Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος. Ita scribit et (16) Προπορεύθητι εἰς Νινευί· item, ἡ κραυγὴ
ἄνθος οἰκτείρεις, ἐγὼ μὴ φείσομαι πόλεως; καὶ σὺ μὲν οὐκ ἐγεώργησας, οὐκ ἐφύτευσας· οὗτοι δὲ τῆς ἐμῆς γεωργίας φυτὰ, τῆς ἐμῆς δεξιᾶς οἱ καρποί. Καὶ σὺ μὲν πρὸς τοὺς ἁμαρτάνοντας βλέπεις· ἐγὼ δὲ πλείους ἢ δώδεκα μυριάδας ὁρῶ, οἷς οὔπω γέγονεν ὑπουργὸς ἁμαρτίας ὁ χρόνος. Τὸν τῆς κολοκύνθης οἰκτείρεις καρπόν· ἐγὼ δὲ τῶν τῆς φύσεως ἐκτεμνομένων βοτρύων οὐ φείσομαι; Ἔστω, τῶν ἄλλων ἀνθρώπων καταγινώσκεις· τί τῶν ἄρτι τεχθέντων ἔχεις κατηγορεῖν; ποίαν σοι μέμψεως αἰτίαν τὰ κτήνη δεδώκασιν; Ἢ ἁμαρτωλοὺς μετανοοῦντας αἰδέσθητι, ἢ τῶν ἄρτι τεχθέντων τὴν πρεσβείαν ἐντράπηθι. Ποθήσωμεν ἁμαρτωλοὶ τὸν τῆς σωτηρίας δοτῆρα· ἀγαπήσωμεν ἰατρὸν, ἀντὶ πυρὸς καὶ σιδήρου, φαρμάκῳ τὴν ψυχὴν θεραπεύοντα. Πάντες τῆς ἰατρείας ταύτης ἐσμὲν ἐνδεεῖς· ἐπὶ κοινῇ νόσῳ τὸ κοινὸν μεταχειρισώμεθα φάρμακον. Ἀκούσωμεν Ἰωάννου βοῶντος· Μετανοεῖτε· ἤγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν . Προσέλθωμεν τῷ Σωτῆρι τὰς χεῖρας ἐκτείναντι, καὶ πρὸς αὑτὸν ἐφελκομένῳ, καὶ λέγοντι· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς . Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
Α πλοῦτος πλημμυρῶν, καὶ πρὸς τὴν τῶν οὐκ ἔντων ἐκχεόμενος γένεσιν, ὡς ἐν διανομή τὰς τοῦ εἶναι και λέσας γενέσεις, τούτων οὐκ ἠμέλησεν, ἀλλ᾽ εὐθὺς τὰ πραχθέντα κινῶν πρὸς ἐνέργειαν, ὄργανον τὴν κτίσ σιν τῆς οἰκείας ἀγαθότητος ἔδειξε. Διὰ τοῦτο γήν γεωργεῖσθαι ἀνθρωπίναις προσέταξε χερσί, καὶ θά- λατταν ὑποτάττειν τὰ νῶτα τοῖς πλέουσιν· ἀέρα δὲ ταῖς τῶν ζώων ἀναπνοαῖς κατανέμεσθαι, ἥλιον τρέ χειν ἀεὶ, καὶ τὴν ἀκτῖνα κοινὴν ἀφιέναι, καὶ τὰς τοῦ φωτὸς λαμπάδας ἀνάπτειν, ταῖς ἀνθρώπων χρείαις ἑπόμενον. Ταύτης αὐτοῦ βούλεται τῆς ἀγαθότητος καὶ ἀνθρώπους περὶ ἀνθρώπους μαθητάς διαφαίν: - σθαι· τέρπεται γὰρ μὴ μόνον ποιητής, ἀλλὰ καὶ παιδευτὴς ἀνθρώπων γινόμενος. Διὰ τοῦτο πρὸς τὴν οἰκείαν εφελκόμενος μίμησιν, ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις Β ἐβόα· Ἐὰν ἀγαπᾶτε ἀλλήλους, ἐμοὶ μαθηταί ἐστε· καὶ πάλιν· Γίνεσθε οικτείρμονες, καθώς καὶ ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος (15) οικτείρμων ἐστίν· οὐχ ἵνα πρὸς τὸ ἴσον τῆς ἀξίας ἀνέλθωμεν, ἀλλὰ ἵνα τὸ μέτρον τῆς ἑαυτῶν δυνάμεως ἀγαθό τητος πλούτῳ κοσμήσωμεν. Διὰ τούτων, καὶ τῶν ἀνθρώπων τοὺς ἀσυμπαθεῖς ἐπιστρέφει, καὶ οὐδὲ προφήτου φείδεται, συγγινώσκειν τοῖς πταίουσιν οἱ θέλοντος, οὐδὲ δικαιοσύνην αἰδεῖται νοσοῦσαν ἀπὸ ανθρωπίαν. Οἶδεν Ἰωνᾶς ὁ προφήτης Ἡ ἐγὼ λέγοι, προλαβὼν ἔγνω τοῖς πράγμασι, καὶ τὴν πεῖραν ἔχει διδάσκαλον εὐσεβείας· ζήλῳ σφοδρότερον κατ' ἀπε- βούντων γενόμενος· ἔλαβεν ἑαυτὸν ἀπανθρωπίας περιπαρεὶς ἐλαττώματι. Καὶ εἰ βούλεσθε, τὴν κατ' αὐτὸν ἱστορίαν διέλθωμεν, δι' αὐτῆς διδασκόμε νοι, ὅπως Θεὸς καὶ προφήτην τρυχόμενον ἄρχει, καὶ ἁμαρτωλοὺς ἐπιστρέφει, καὶ πρὸς μετάνοιαν ἄγει. ΧΙΙ, β'. Ἡ Νινευὶ πόλις ἐν Ἀσσυρίοις πολυάνθρωπος, ὑπερδαίνουσα μὲν ἁμαρτίαις τοὺς ὅρους της φύσεως, οὐ νικῶσα δ' ὅμως τῆς θείας φιλανθρωπίας τὰ μέτρα ἀλλὰ βρασμῷ μὲν ἀσεβείας πυρέττουσα, μετανοίας δὲ ὅμως θεραπευομένη φαρμάκοις. Ταύτην νοσοῦσαν ὡς εἶδεν ὁ φιλάνθρωπος Δημιουργός, πέμπει τὸν Ιω- ναν ἰατρὸν τοῦ νοσήματος· εἰ γὰρ καὶ μισεῖ πονηρευο- μένην τὴν γνώμην, ἀλλ' ἐλεεῖ νόσῳ ἡλλοιωμένην τὴν φύσιν, καὶ γνωρίζει τῆς οἰκείας χειρὸς τὸ πλαστούρα γημα. Πιστεύσας οὖν τῷ προφήτῃ τὴν θεραπείαν, ἐπείγεσθαι πρὸς τοὺς νοσοῦντας παρακελεύεται, πριν ἡ νόσος αὐξηθεῖσα, κυρώσῃ τοῦ θανάτου τὴν ψῆφον. Ανάστηθι τοίνυν, φησί, καὶ προπορεύθητι εἰς Νινευί (16) τὴν πόλιν τὴν μεγάλην, καὶ κήρυ ξον ἐν αὐτῇ, ὅτι ἀνέβη ἡ κραυγὴ τῆς κακίας αὐτῶν πρός με. — ᾿Ανάστηθι, καὶ πορεύθητι, εἰς Νινευὶ τὴν πόλιν τὴν μεγάλην. Ἐν ἀπειλῇ τιμω ρίας, οικτείροντος ῥήματα, επαγγελία κολάσεως, καὶ διαθέσεως ἔνδειξις· μισοῦντος ἡ φωνὴ, καὶ οὐράνιος, τῆς κακίας αὐτῶν. πορεύθητε οι από - τῆς, Το πρό Αὐτῆς εἰ αὐτῶν BASILII SELEUCIENSIS opulentia, et ad eorum quae non sunt procreatio- nem effusa, tanquam in distributione rerum gene- rationes evocans, eas non negligit; sed mox ut creata fuerunt, movit ad operationem, fecitque creaturam suæ bonitatis instrumentum. Propterea hominum manibus terram jussit excoli, et mare sua terga navigantibus submittere, aerem hominum respiratione devorari, solem jugi agitatione moveri, et communem radium emittere, ac in usum morta- lium faces luciferas accendere. Hujus eliam suae ho- nitatis imitatores homines inter se videri vult. De- lectatur enim non solum hominum esse conditor, sed et instructor. Quare ad sui imitationem alli- rieus clannabat in Evangeliis : Si dilectionem habue ritis ad invicem, discipuli mei estis **; iterumque : Estole misericordes, sicut et Pater vester calestis mi. sericors est 81, non ut ad par dignitatis culmen pro- vehamur, sed ut pro facultatis nostræ modo probi- tatis opibus colonestenuur. Quare homines, qui nullo alieni mali sensu tanguntur in diversum agit, et neque prophetæ parcit veniam flagitiosis dare nolenti, neque eorum reveretur justitiam, qui ab inhumanitate laboran:. Scit propheta Jonas, quæ loquor, qui rebus ipsis animo præceptis, et zelo vehementius contra impios impulsus experientiam habet magistram. Imprudens ipse inhumanitatis vitio sauciatus est. Et, si vobis volentibus est, ipsius historiam percurramus, et ex ea discamus, quomodo Deus prophetam aflictum angat, quomodo peccatores revocet, et ad poenitudinem impellat. C refertissima, peccatis naturæ terminos supergressa, non tamen divinæ clementiæ metas exsuperabat. Febriebat illa quidem impietatis ardore, sed pœni- tentiæ medicamento curata est. Eam ægrotantein ut visit humanissimus Creator, nittit Jonam, qui morbo medeatur. Nam etsi animam oderit improbe viventem, naturam tamen morbo aliam factam miseratur, et suae manus figmentum recognoscit. Credita igitur prophetæ mali curatione mandat agros ante adeat quam morbus auctior mortis sufragium confirmet : Surge, inquit, et vade in Ni- miren civitatem grandem, et prædica in ea, quia D ascendit malitia eorum coram me "8. - Surge et vade in Niniven civitatem grandem. In suppliciorum comminatione plena commiserationis insunt verba, punitionis promissio et affectionis demonstratio, osoris vox, et mens miserentis. Jam civitati veniam offert, indignans miseretur, et minitans salvare de- se Juan. CL. DAUSQUEI NOT.E. Theophylactus. In Bibliis non reperio coelestis. Biblia regia, habent. respicere possit tale quid : Vade, antequam eos puniam, antequam in eos s viam. pari momento leguntur: nec enim alia est Ninives malitia, alia Ninivitarum. 2. Ninive civitas erat inter Assyrios, hominibus 35. 37 Luc. vi, 36. 38 Jonæ 1, 2. (15) Πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος. Ita scribit et (16) Προπορεύθητι εἰς Νινευί· item, ἡ κραυγὴ
Discourse XIIIΛΟΓΟΣ ΙΓ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:171ΛΟΓΟΣ ΙΓ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν αὐτὸν Ἰωνᾶν. α. Οἱ τὰς τῶν φρεάτων πηγὰς ἐκκαθαίροντες, ὅσῳπερ ἂν αὐτὰς μεταλλεύωσι, τοσούτῳ μᾶλλον καθαρωτέρας, καὶ πλουσιωτέρας ἀναδίδοσθαι παρασκευάζουσιν. Ἡ γὰρ τῶν ναμάτων γαστὴρ, εὐρυνομένη κατὰ τὴν κίνησιν, οὓς ὠδίνει κρουνοὺς ἀποτίκτει. Τοιαύτη τῆς θείας Γραφῆς ἡ πηγή. Εἰ γάρ τις ἐν αὐτῇ τὰς οὐρανίους φλέβας τῷ λόγῳ διασκάψαι θελήσειεν, ὄψεται πλέον γυμνούμενον τὸ ταμεῖον τῆς χάριτος. Ἠκούσατε τῆς κατὰ τὸν Ἰωνᾶν ἱστορίας; ἐθεάσασθε τῆς μετανοίας τὴν δύναμιν; εἴδετε βασιλέα πενθήρη, σποδῷ καὶ σάκκῳ, καὶ ψυχῆς ταπεινότητι, τὸν ἐν οὐρανῷ βασιλέα δωροδοκοῦντα; εἴδετε θυμὸν ἀθάνατον θνητοῖς δάκρυσιν ἀναιρούμενον; εἴδετε προφήτου φιλονεικίαν, καὶ Θεοῦ φιλανθρωπίαν; εἴδετε προφήτην ἐν κήτει κυοφορούμενον, καὶ τὴν πρὸς ἁμαρτωλοὺς συμπάθειαν ἐκδιδασκόμενον; δεῦρο δὴ οὖν, καὶ τὸν ἕτερον ἐν τῷ προφήτῃ θησαυρὸν κατοπτεύσωμεν· θησαυρὸς δὲ προφητῶν ὁ Δεσπότης Χριστὸς, ὃν ταῖς προφητικαῖς προκηρύττοντες σάλπιγξι, προανατελλούσας ἐδείκνυον τὰς τῆς παρουσίας ἀκτῖνας. Ἰωνᾶς δὲ Χριστὸν οὐ λόγοις ἐκήρυττεν, ἀλλ’ ἐμιμήσατο πάθεσιν·
ἐλεοῦντος ἡ γνώμη· ἤδη τὴν φειδώ προσαγορεύει τῆς πόλεως, ἀγανακτῶν ἐλεεῖ, καὶ ἀπειλῶν σῶσαι ποθεῖ, καὶ φανερῶς ὀργιζόμενος, λάθρα τὴν φιλανθρωπίαν ἐνδείκνυται. Ταύτης Ἰωνᾶς ὁ προφήτης και κρυπτο- μένης αἰσθόμενος, καὶ τῆς πρὸς τοὺς ἁμαρτάνοντας φειδοῦς ὑπηρέτης γενέσθαι μή θέλων, καὶ τὸν μὲν προστάττοντα δεδοικώς, τὸ δὲ προσταχθὲν ἀνύειν οὐ φέρων, ὑπερθέσθαι μηχανᾶται τὸ ἐπίταγμα, καὶ φυγῇ διανοεῖται διακρούσασθαι τὸ πρόσταγμα. Εκίνει γὰρ λογισμούς, δι' ὧν κρυπτομένην τὴν τοῦ Θεοῦ φιλαν θρωπίαν ἐθήρευσεν· Εἰ τιμωρίας, φησί, κατὰ Νινευί- τῶν ἔδει γενέσθαι, χαίρων ἡπόμην τοῖς ἐπιτάγμασιν, ὑπουργὸς ἂν ἐγενόμην ὑπηρετῶν τῆς κατὰ τῶν ἀσε Γούντων κολάσεως· μισῷ γὰρ πόλιν ἀσεβούντων, ἀσεβούντων χωρίον βδελύττομαι, πόλιν ἁμαρτωλῶν ἐργαστήριον, μισῶ δῆμον ἀκολασίας ἐργάτην, σω- Β φροσύνης ἀλλότριον, πλεονεξίας γεώργιον. Δῆμος γὰρ οὗτος ὅπλον κατὰ Θεοῦ φέρων τὴν γλῶτταν, πό- λις εἰδώλων ἐρῶσα, δαιμόνων θεράπαινα, τον Ποιη- τὴν ἀγνοοῦσα. ᾿Αλλὰ νῦν ταύτην ὁ Δεσπότης ἀπειλεῖ μὲν, ὡς οἶμαι, κολάζειν, ἀλλάττει δὲ τὴν τιμωρία, εἰς φόβον. Υποπτεύω τὴν ἀπειλὴν ὡς φιλανθρω· πία; μητέρα. Τί γὰρ προκηρύττει τὴν καταστροφὴν, εἰ ἀληθεύειν θέλει τὴν κόλασιν; Εἰ τιμωρήσασθαι βούλεται, τί λέγει τὸν κίνδυνον ; Τί προλαμβάνει τῇ φωνῇ τὴν πληγήν; Αλλ' οἶδα τοῦ φιλανθρώπου τὴν τέχνην· ὀργὴν σχηματίζεται, λύσαι τὴν τιμωρίαν πρὸ πείρας βουλόμενος· ἐγὼ δὲ κηρύξας ἀναίρεσιν, ψευδολόγος εὑρεθήσομαι, καὶ δυσὶ τούτοις ἀνιαθή σημαι· ψεύστης δρώμενος, καὶ πόλιν ἐχθρὰν ἀπαθῆ φυλαττομένην θεώμενος. Καὶ δῆμος μὲν ἀσεβὴς, ἀπα θὴς εὑρεθήσεται· ἐγὼ δὲ τοῦ ψεύδους αἰσχύνῃ περι- βληθήσομαι. Τί οὖν; Θεραπεύσω τὴν ἀμηχανίαν φυγῇ, ἕτερος υπουργείτω φιλανθρωπευομένῳ τῷ Θεῷ· για νέσθω μοι τῆς φυγῆς ὁ χρόνος τῆς λειτουργίας παρ αίτησις. Ταῦτα λέγων ἐπιβαίνει τοῦ σκάφους γνόει δὲ ἄρα σφοδροτέραν ευρίσκων τῆς ἑαυτοῦ μη- χανῆς, τὴν ὑπὲρ ἁμαρτωλῶν φιλανθρωπίαν. Πρόσ- ταγμα γὰρ εὐθὺς τὴν θάλατταν ἐκίνει πρὸς ζήτησιν, Κατάσχε, ὦ θάλασσα, λέγον, προφήτην ἐμὸν δραπε τεύοντα· ἄγε τὸν ἐμὸν οἰκέτην δεσμώτην, διδασκέ. σθω τὴν τόλμαν ἀμηχάνοις ἐπιχειρῶν· πολιορκείσθω τὸ σκάφος τοῖς κύμασιν, ὠθείσθω πρὸς κίνδυνον διὰ τῶν πνευμάτων ἡ ναῦς, ἄχρις ἂν ἔκδοτον παρά- σχωσι τὸ ζητούμενον. Τούτοις ἡ θάλασσα καθωπλι- σθεῖσα τοῖς διατάγμασιν, ἐκ βυθῶν ἐκλύνει τους πλέοντας, κυμάτων ὄρη τῇ νηΐ περιστήσαντα τὸν προφήτην απήτει· οἱ δὲ πλέοντες, τὸν ἅγιον ἀγνοοῦν τες, τέχνῃ πρὸς τὴν ζάλην ἐμάχοντο, καὶ τοῖς οἴαξιν ωθεῖσθαι τὸν κίνδυνον ἤλπιζον, καὶ πρὸς τὸ πέλαγος ἐναυμάχουν, καὶ μάτην τὸν φόρτον ἐπὶ τῶν κυμά των ἐξέχεον, ἔχοντες τὴν τοῦ χειμῶνος ὑπόθεσιν. ὡς δὲ τέχνη μὲν ἀπεγνώκει τὴν σωτηρίαν, ναυα γοὶ δὲ ταῖς ἐλπίσι καὶ πρὸ τῆς πείρας εγίνοντο, κλήρῳ ζητοῦσι τὸν τοῦ κλύδωνος αἴτιον. Τί λέγεις ; ἡ θάλαττα κλυδωνίζεται, καὶ τὸν κλῆρον ἐν μέσῳ καλεῖς, καὶ αἴτιον τοῦ χειμῶνος καθίζεις; Αγκυραν τὸν κλῆρον νενόμικας; κυβερνήτην σοι τοῦτον ἐλπί ζεις ἐν χειμῶνι γενέσθαι; Τί οὖν ἐντεῦθεν διδασκό ORATIO XII. A siderat, et cum aperte iram gerat, occulto clemen- tiam demonstrat. Propheta Jonas clementiam, licet contectam, sentiens et misericordiæ in peccantes administer esse recusat, et imperantem quidem me- tuens, imperata vero facere minus audens, edictio- nem molitur extraliere, et fuga nititur imperium excussisse. Versabat siquidem animio cogitationes, quibus latentem Dei benevolentiam investigaret. Si supplicia, inquit, de Ninivitis essent sunienda, gat- dens utique obsequerer imperio, administer essem pœnæ impiorum: odi enim civitatem impiorum, sedes impiorum exsecror, civitatein criminumn offi- cinam, odi populum luxus opificem, a temperantia alienum, cupiditati obsequentem. Nam ejusmodi populus armatam in Deum linguam gerit, urbs est idolorum amans, demonum serva, ignara Creato- • C ris. Verum eam nunc Dominus punire, ut arbitror, minatur; sed pœnam terrore commutabit. Suspicor equidem comminationem in clementiæ matrem eva- suram. Nam cur eversionem prænuntiat si veram vult animadversionem? Si punire vult, cur admonet periculi? Cur oraculo plagam antevertit ? Novi Del hominum amantissimi artes: iram simulat, studet eos ante exsolvere pœna, quanı experiantur. Ego vero eversionem proclamans, mendax vates inve- niar; ex duobus hisce malis mœrore conficiar: et mendax videbor, et inimicam urbem ab infortunio servatam videbo. Populus quidem impius sine noxa inveniatur : ego vero mendacii pudore confundar. Quid ergo? inopiam consilii fuga levabo, alius Deo suum in homines amorem expromenti subserviat: fugæ tempus sit officii detrectatio. His dictis inscendit navem, et impru- dens invenit machinam sua multo validiorem, solli- citam nimirum de peccatoribus Dei comitatem. Subito enim Dei mandatum movit mare ad inqui- sitionem. Retine, inquit, o mare, prophetam meum fugientem, age servum meum in vincula, intelligat ut audax, ac male meditatum facinus sit aggressus : navis fluctibus obsideatur, ac vi ventorum propel- latur in periculum, dum tradatur, qui quæritur. His mandatis communitum mare funditus turbat navigantes, undarum montes circumstantes pro- phetan deposcebant. Qui vero navigabant, ignari D viri sancti, arte cum tempestate depreliabantur, et gubernaculis periculum repellere sperabant, et adversum mare navalem pugnam suscipiebant, ac frustra onera in fluctus effundebant, cum tenipesta- tis causam retinerent. Ubi vero salutem desperavit ars, speique fecerunt ante naufragium, quam navis, sorte quærunt obortæ tempestatis auctorem. Quid ais? Mare jactatur, et sortem in medio nominas, et auctorem tempestatis sinis considere? Pro anchora sortem esse putasti ? Lam per tempestatem guber. natricem tibi fore speras? Quid igitur hinc disce- mus? Quod partiaria fuerit, uti videtur, maris Qu- ctuatio, quodque procella hanc unam versaret na- vem, fluctusque navi impingerentur undique; et quod, aliis pacatum, mare adversus hos duntaxat
οὐ φωναῖς τὸν Δεσποτικὸν προηγόρευσε τάφον, ἀλλ’ ἐν τῷ κήτει ταφεὶς, καὶ τριήμερος ἐκδοθεὶς δίχα φθορᾶς, ἐδίδασκεν ἀνθρώπους ἅπαντας, ὅτι θάνατος ἀθανασίας ἀρχὴ, καὶ ἐκ τάφου βλαστάνει ζωή· καὶ ταύτας αὐτοῦ τὰς διὰ πραγμάτων φωνὰς, ὁ Χριστὸς οἰκειούμενος, πρὸς τὸν ἄπιστον τῶν Ἰουδαίων βοᾷ λαόν· Γενεὰ πονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ, εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ προφήτου. Ὥσπερ γὰρ ἦν Ἰωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὔτω δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς . Κηρύττει γὰρ ἐν τῇ σκιᾷ τὴν ἀλήθειαν, ὁ τύπος τὰ πράγματα, τὰ πάθη προζωγραφεῖται τοῖς πάθεσιν. Καὶ δὴ μικρὸν ἀναλαβόντες τῷ λόγῳ, δείξωμεν ὅτι φίλον πάλαι Θεῷ, καθάπερ ἐπί τινος ἀρχαίας εἰκόνος σκιαγραφεῖν τὰ νεκρὰ τῆς χάριτος κατορθώματα.
ἐλεοῦντος ἡ γνώμη· ἤδη τὴν φειδώ προσαγορεύει τῆς πόλεως, ἀγανακτῶν ἐλεεῖ, καὶ ἀπειλῶν σῶσαι ποθεῖ, καὶ φανερῶς ὀργιζόμενος, λάθρα τὴν φιλανθρωπίαν ἐνδείκνυται. Ταύτης Ἰωνᾶς ὁ προφήτης και κρυπτο- μένης αἰσθόμενος, καὶ τῆς πρὸς τοὺς ἁμαρτάνοντας φειδοῦς ὑπηρέτης γενέσθαι μή θέλων, καὶ τὸν μὲν προστάττοντα δεδοικώς, τὸ δὲ προσταχθὲν ἀνύειν οὐ φέρων, ὑπερθέσθαι μηχανᾶται τὸ ἐπίταγμα, καὶ φυγῇ διανοεῖται διακρούσασθαι τὸ πρόσταγμα. Εκίνει γὰρ λογισμούς, δι' ὧν κρυπτομένην τὴν τοῦ Θεοῦ φιλαν θρωπίαν ἐθήρευσεν· Εἰ τιμωρίας, φησί, κατὰ Νινευί- τῶν ἔδει γενέσθαι, χαίρων ἡπόμην τοῖς ἐπιτάγμασιν, ὑπουργὸς ἂν ἐγενόμην ὑπηρετῶν τῆς κατὰ τῶν ἀσε Γούντων κολάσεως· μισῷ γὰρ πόλιν ἀσεβούντων, ἀσεβούντων χωρίον βδελύττομαι, πόλιν ἁμαρτωλῶν ἐργαστήριον, μισῶ δῆμον ἀκολασίας ἐργάτην, σω- Β φροσύνης ἀλλότριον, πλεονεξίας γεώργιον. Δῆμος γὰρ οὗτος ὅπλον κατὰ Θεοῦ φέρων τὴν γλῶτταν, πό- λις εἰδώλων ἐρῶσα, δαιμόνων θεράπαινα, τον Ποιη- τὴν ἀγνοοῦσα. ᾿Αλλὰ νῦν ταύτην ὁ Δεσπότης ἀπειλεῖ μὲν, ὡς οἶμαι, κολάζειν, ἀλλάττει δὲ τὴν τιμωρία, εἰς φόβον. Υποπτεύω τὴν ἀπειλὴν ὡς φιλανθρω· πία; μητέρα. Τί γὰρ προκηρύττει τὴν καταστροφὴν, εἰ ἀληθεύειν θέλει τὴν κόλασιν; Εἰ τιμωρήσασθαι βούλεται, τί λέγει τὸν κίνδυνον ; Τί προλαμβάνει τῇ φωνῇ τὴν πληγήν; Αλλ' οἶδα τοῦ φιλανθρώπου τὴν τέχνην· ὀργὴν σχηματίζεται, λύσαι τὴν τιμωρίαν πρὸ πείρας βουλόμενος· ἐγὼ δὲ κηρύξας ἀναίρεσιν, ψευδολόγος εὑρεθήσομαι, καὶ δυσὶ τούτοις ἀνιαθή σημαι· ψεύστης δρώμενος, καὶ πόλιν ἐχθρὰν ἀπαθῆ φυλαττομένην θεώμενος. Καὶ δῆμος μὲν ἀσεβὴς, ἀπα θὴς εὑρεθήσεται· ἐγὼ δὲ τοῦ ψεύδους αἰσχύνῃ περι- βληθήσομαι. Τί οὖν; Θεραπεύσω τὴν ἀμηχανίαν φυγῇ, ἕτερος υπουργείτω φιλανθρωπευομένῳ τῷ Θεῷ· για νέσθω μοι τῆς φυγῆς ὁ χρόνος τῆς λειτουργίας παρ αίτησις. Ταῦτα λέγων ἐπιβαίνει τοῦ σκάφους γνόει δὲ ἄρα σφοδροτέραν ευρίσκων τῆς ἑαυτοῦ μη- χανῆς, τὴν ὑπὲρ ἁμαρτωλῶν φιλανθρωπίαν. Πρόσ- ταγμα γὰρ εὐθὺς τὴν θάλατταν ἐκίνει πρὸς ζήτησιν, Κατάσχε, ὦ θάλασσα, λέγον, προφήτην ἐμὸν δραπε τεύοντα· ἄγε τὸν ἐμὸν οἰκέτην δεσμώτην, διδασκέ. σθω τὴν τόλμαν ἀμηχάνοις ἐπιχειρῶν· πολιορκείσθω τὸ σκάφος τοῖς κύμασιν, ὠθείσθω πρὸς κίνδυνον διὰ τῶν πνευμάτων ἡ ναῦς, ἄχρις ἂν ἔκδοτον παρά- σχωσι τὸ ζητούμενον. Τούτοις ἡ θάλασσα καθωπλι- σθεῖσα τοῖς διατάγμασιν, ἐκ βυθῶν ἐκλύνει τους πλέοντας, κυμάτων ὄρη τῇ νηΐ περιστήσαντα τὸν προφήτην απήτει· οἱ δὲ πλέοντες, τὸν ἅγιον ἀγνοοῦν τες, τέχνῃ πρὸς τὴν ζάλην ἐμάχοντο, καὶ τοῖς οἴαξιν ωθεῖσθαι τὸν κίνδυνον ἤλπιζον, καὶ πρὸς τὸ πέλαγος ἐναυμάχουν, καὶ μάτην τὸν φόρτον ἐπὶ τῶν κυμά των ἐξέχεον, ἔχοντες τὴν τοῦ χειμῶνος ὑπόθεσιν. ὡς δὲ τέχνη μὲν ἀπεγνώκει τὴν σωτηρίαν, ναυα γοὶ δὲ ταῖς ἐλπίσι καὶ πρὸ τῆς πείρας εγίνοντο, κλήρῳ ζητοῦσι τὸν τοῦ κλύδωνος αἴτιον. Τί λέγεις ; ἡ θάλαττα κλυδωνίζεται, καὶ τὸν κλῆρον ἐν μέσῳ καλεῖς, καὶ αἴτιον τοῦ χειμῶνος καθίζεις; Αγκυραν τὸν κλῆρον νενόμικας; κυβερνήτην σοι τοῦτον ἐλπί ζεις ἐν χειμῶνι γενέσθαι; Τί οὖν ἐντεῦθεν διδασκό ORATIO XII. A siderat, et cum aperte iram gerat, occulto clemen- tiam demonstrat. Propheta Jonas clementiam, licet contectam, sentiens et misericordiæ in peccantes administer esse recusat, et imperantem quidem me- tuens, imperata vero facere minus audens, edictio- nem molitur extraliere, et fuga nititur imperium excussisse. Versabat siquidem animio cogitationes, quibus latentem Dei benevolentiam investigaret. Si supplicia, inquit, de Ninivitis essent sunienda, gat- dens utique obsequerer imperio, administer essem pœnæ impiorum: odi enim civitatem impiorum, sedes impiorum exsecror, civitatein criminumn offi- cinam, odi populum luxus opificem, a temperantia alienum, cupiditati obsequentem. Nam ejusmodi populus armatam in Deum linguam gerit, urbs est idolorum amans, demonum serva, ignara Creato- • C ris. Verum eam nunc Dominus punire, ut arbitror, minatur; sed pœnam terrore commutabit. Suspicor equidem comminationem in clementiæ matrem eva- suram. Nam cur eversionem prænuntiat si veram vult animadversionem? Si punire vult, cur admonet periculi? Cur oraculo plagam antevertit ? Novi Del hominum amantissimi artes: iram simulat, studet eos ante exsolvere pœna, quanı experiantur. Ego vero eversionem proclamans, mendax vates inve- niar; ex duobus hisce malis mœrore conficiar: et mendax videbor, et inimicam urbem ab infortunio servatam videbo. Populus quidem impius sine noxa inveniatur : ego vero mendacii pudore confundar. Quid ergo? inopiam consilii fuga levabo, alius Deo suum in homines amorem expromenti subserviat: fugæ tempus sit officii detrectatio. His dictis inscendit navem, et impru- dens invenit machinam sua multo validiorem, solli- citam nimirum de peccatoribus Dei comitatem. Subito enim Dei mandatum movit mare ad inqui- sitionem. Retine, inquit, o mare, prophetam meum fugientem, age servum meum in vincula, intelligat ut audax, ac male meditatum facinus sit aggressus : navis fluctibus obsideatur, ac vi ventorum propel- latur in periculum, dum tradatur, qui quæritur. His mandatis communitum mare funditus turbat navigantes, undarum montes circumstantes pro- phetan deposcebant. Qui vero navigabant, ignari D viri sancti, arte cum tempestate depreliabantur, et gubernaculis periculum repellere sperabant, et adversum mare navalem pugnam suscipiebant, ac frustra onera in fluctus effundebant, cum tenipesta- tis causam retinerent. Ubi vero salutem desperavit ars, speique fecerunt ante naufragium, quam navis, sorte quærunt obortæ tempestatis auctorem. Quid ais? Mare jactatur, et sortem in medio nominas, et auctorem tempestatis sinis considere? Pro anchora sortem esse putasti ? Lam per tempestatem guber. natricem tibi fore speras? Quid igitur hinc disce- mus? Quod partiaria fuerit, uti videtur, maris Qu- ctuatio, quodque procella hanc unam versaret na- vem, fluctusque navi impingerentur undique; et quod, aliis pacatum, mare adversus hos duntaxat
PG 85:173Ἐπειδὴ γὰρ τὰ νικῶντα τοὺς νόμους τῆς φύσεως πράγματα, ταῖς τῶν ἀνθρώπων ἀκοαῖς τε καὶ ὄμμασιν ἄπιστα, διὰ τοῦτο τὰς τῶν θαυμάτων εἰκόνας ὁ Θεὸς προκαταβάλλεται, ἵνα τὴν ἐκείνων θέαν ἐν τούτοις προμελετήσαντες, καὶ τὰς ἀμυδροτέρας τῶν θαυμάτων σκιὰς καθορῶντες, τῇ συντρόφῳ θεωρίᾳ, καθάπερ ἐν ἐσόπτρῳ τὰ ὑπὲρ φύσιν πιστεύσειαν. β. Ὥσπερ οὖν οἱ τέχνῃ καὶ χρώμασι τὰς τῶν ὁρωμένων φύσεις ὠδίνοντες, σκιαῖς προχαράττουσι, πρὶν ἢ τοῖς χρώμασιν ἐπανθήσωσι· τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον ὁ πάνσοφος τεχνίτης τῆς κτίσεως τὰς τῶν εἰκόνων σοφωτέρας πρότερον ταῖς βραχυτέραις ἐσκιογράφησε· οἷον, ἔμελλε Χριστοῦ πάθος καὶ σταυρὸς ἀνθρώποις ἀναλάμπειν σωτήριος, προλαβὼν ἔπηξεν ἐν τῷ τύπῳ τὰ θαύματα, καὶ Ἀβραὰμ ὁ πρεσβύτης, διὰ τῶν οἰκείων ὠδίνων μιμεῖσθαι τὸ πάθος προςτάττεται. Ἰσαὰκ τῷ πατρὶ περὶ τὸ ἔργον συνέκαμνε, καὶ τὸ θῦμα τὴν θυσίαν συνεμερίμνα τῷ θύοντι· ὁ βωμὸς ἐπήγνυτο, ἡ φλὸξ ἀνεπέμπετο, παῖς πρὸς τὴν σφαγὴν ηὐτρεπίζετο, ξίφος ἐφέρετο, ὁ τράχηλος πρὸς ὑποδοχὴν διετάττετο.
Α μεθα; Ότι μερικές τις ἦν, ὡς ἔοικε, τῆς θαλάττης ὁ κλύδων, καὶ περὶ μόνην ταύτην τὴν ναῦν ὁ χειμών ἀνεστρέφετο, καὶ ἡ ζάλη τῷ σκάφει περιεγράφετο· καὶ πρὸς τοὺς ἄλλους εἰρηνεύουσα θάλαττα, κατά τούτων μόνον ὡπλίζετο· καὶ τοὺς μὲν ἄλλους γα- ληνιῶσα παρέπεμπε, τούτοις δὲ συνέτρεχεν ὁ χει- μὼν τὸν φυγάδα ζητῶν. Ἐντεῦθεν εἰς αἴσθησιν ἐλ- θόντες οἱ πλέοντες, κλήρῳ ζητοῦσι τοῦ χειμῶνος τὸ βούλημα, καὶ ἦν ἀψευδὴς δικάζων κλῆρος, καὶ ὁ προ- φήτης δραπέτης ἠλέγχετο, καὶ τὴν ψῆφον τὸ κῆτος διεδέχετο. Καὶ ἦν Ἰωνᾶς εὐθὺς ἐν ζῶντι τάφῳ φε ρόμενο; (17), νηχόμενον οἰκῶν δεσμωτήριον, ἐγκι νούμενον φάραγξι, θανάτου χωρίον οἰκῶν, νεκρῶν πανδοχεῖον, οὐ ζώντων, οἰκῶν γαστέρα θανάτου μητέρα. Οὕτως ὁ προφήτης συμπάσχειν ἐδιδάσκετο· οὕτως ὁ πρὸς ἁμαρτωλοὺς ἀσυγγνώμων πρὸς φιλ- ανθρωπίαν ἐκάμπτετο, μονονουχί ταῦτα φάσκοντος τοῦ Θεοῦ πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ κήτει, καὶ πείθεται· Σὺ δὲ σκόπει τίνος παρήκουσας (18), οὗ τὴν φωνὴν καὶ τὸ κῆτος ἐντρέπεται· ἀφεθεὶς τοίνυν τοῦ κρατοῦν· τος, κήρυττε τοῖς Νινευίταις, ἀπείλησον τὴν κατα στροφὴν, καὶ θέασαι τῶν τρόπων μεταβολήν· σύγ κρινον τοὺς Μωϋσέως μαθητὰς ταῖς Νινευιτῶν ἀπε- βείαις· ποσάκις Ἰουδαίοις κηρύξας, τὰς ἀκοὰς οὐκ ἐπέστρεψας; ποσάκις βοήσας μάτην την προφητείαν ἐξέχεας; ἀπόβλεψον πόλιν ἀσεβοῦσαν, μετα νοοῦσαν· περίβαλε τῷ φόβῳ τῆς ἀπειλῆς, ὡς παρεβλήθης τῷ κήτει. Νινευ! κατελάμβανε. Καὶ ἤρξατο, φησίν, Ἰωνᾶς τοῦ "Ην Ιωνᾶς εὐθὺς ἐν ζωντι τάφῳ φερόμε νος. Τὰς τῶν κυνῶν γαστέρας τάφον αὐτῷ ποιήσειν ἐπαγγελλόμενος : "Οσος γὰρ ἀριθμὸς καταναλίσκεται, καὶ ούτωσί πως θάπτε- καὶ ἐν τοῖς τῶν τρεφομένων σώμασι. μας. : Θαλάσσῃ θυμβεύεσθαί τις λέγεται βυθι σθεὶς ἐκεῖ, καὶ εἰς θηρίων δὲ γαστέρας, εἰ καταφά νωσιν αὐτόν· οὕτω δὲ καὶ γῦπες θυμβεύουσι κατά γαστέρων, ὡς καί τινων τάφων, τοὺς ὑπ' αὐτῶν διασπω μένους, καὶ οὕτω κατασπωμένους. Διὸ καὶ τάφους ἐμψύχους ἐτόλμησάν τινες εἰπεῖν αὐτούς. Εἰ δὲ καὶ οἱ άρπαγες θυμβεύειν πειρῶνται τροπικώτερον τοὺς ἀδικουμένους, ἀλλ' αὐτοὶ θυμβεύοιντο κυριολεκτικώς, ὡς οὐκ ἂν ἐθέλοιεν : "Ασαρκα μιστύλας ἐτύμβευσε τάξῳ, Τὸν ἀλεγίτην χόνδρον ἐνδαινυμένη. Ετύμβευσε τάφῳ· ἔθαψεν ἐν τῷ τάφῳ συμβολικῶς, ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν, ἔφαγε· τάφον δὲ καλεῖ νῦν τὴν ἐκείνης γαστέρα. Πολλών γὰρ ἐν σπλάγχνοισι τυμβευθήσεται Βρωθεὶς πολυστοίχοισι καμπέων γνάθοις, Νήριθμος ἐσμός. Μασσαγέται τοὺς γονέας κατακόψαντες, κατεσθίοντα, καὶ τάφος κάλλιστος δοκεῖ ἦμεν ἐν αὐτοῖς τετάφθαι. Μᾶλλον κολακεύσατε τὰ θηρία, ἵνα μοι τάφος για νωνται. η τάφος έμψυχος. ήκουσας. δέ καὶ πείθεται : ἠπείθησας μὲν, σύ δὲ σκόπει τίνος παρήκουσας· καὶ πύθε- ται, καὶ πυθομένου. καὶ πείθεται πρὸς φιλανθρωπίαν ἐκάμπτετο, καὶ πείθεται, BASILII SELEUCIENSIS armaretur; necnon quod alios placide transmitle- ret, cum his vero concurrens tempestas fugacem Jouam investigaret. Hujus rei sensu nautæ permoti, sorte quærunt, quid sibi velit tempestas. Sors non mendax judicium dedit. Propheta fugacitatis argutos est,et celus damnationis sententiam excepit. Illico Jonas in vivo sepulcro ferebatur, nantem habitans carcerem, impactamn leli gurgitibus sedem babitans, commune mortuorum receptaculum, non vivorum, bbitans alvum mortis matrem. Sic propheta con- miserationem docebatur; sic qui peccatoribus cul- pas condonare nesciverat, ad clementiam flectebatur, tantum non hæc ad eum in bellua conclusum lo- quente Deo, et suadetur : Animadverte cui fi inobsequens fueris, cujus videlicct vocem cetus vc- retur : ab eo tandem dimissus, qui te tenet, Ninivitis concionare, eversionem interninare, ac mihi vide morum commutationem; compara Moysis discipu- los cum Ninivitarum impietate. Quoties Judæis concionatus eorum aures non advertisti? Quoties clamans vaticinia frustra effudisti? Respice civita- tem ab impietate ad mentem meliorem redeuntem, minarum inde circumfunde terrorein, quod marinæ belluæ objectus sis. B capit, inquit, Jonas introire civitatem, et clamavit, CL. DAUSQUEII NOTÆ. · (17) Pagina 133, versiculo sexto, de Goliathi emi- pationibus : facturum ipsi canum venires sepulcrum minabatur. Veteres pari dictionis venustate eos, qui feris in prædam cesserant, in iisdem sepultos asserebant, et feras ipsas animala sepulcra. M. Antoninus imperator lib. iv : Eustathius, Mari sepeliri quis dicitur, ibi mersus, et in ferarum ventre, si quem illæ devorave- rint. Sic et vultures sepeliunt in ventre, velut in tu- mulo, quos attraxerint, et attrahendo deglutiverint. Quare et sepulcra animata eos nominare ausi sunt. Quin et rapaces licentiore tropo sepelire conantur quos injuriis opprimunt, præsertim vero sic sepeliun- tur, qui inviti eas patiuntur. Poeta tenebrarum et poctis amator in hanc quoque nebulam se induit : Fartim minuta frendicans tumulo indidu, Humeri vorax epulata cartilaginem. Uhi Tzetzes dilucidiora ponit : fterumque : · D Nam plurimarum ventre funerabitur, Serratidentum fame camparum abditum, Examen ingens. Apud Diogenem Laertium in mare projecti dicuntur in piscibus sepeliri. Apud quem hæc etiam leguntur: Eloquentissimus martyr Ignatius ad Romanos : Atque ut e Latinis scriptoribus non semi- nem addamus, M. Tullius lib. Tuscul. narrat Hyrcanos studiosissime canes alere, et pro sua quemque facultate parare, a quibus lanietur, eam- que illos optimam censere sepulturam. Ut canes illi sepulcrales fuerint appellati, ac super eadem re jocum Diogenis, aliaque non injucunda vide, si lu- bet, apud Tiraquellum, in cap. 2, lib. ut Genialium. Item lagium Particula non solet orationem ordiri. Forte deest prima Dei oratio: forte vitium est in voce præcedente neque enim satis cum àpćow; antecedentibus cohæret, neque cum subeuntibus. An scribendum est non paruisti, at ville, quem tu non audieris? An rescribendum et interrogal, Deus scilicet? Sed tunc m.li An illud superioribus ita pectendum ? ad humanitatem inflectitur, et parel. Ego re dubitabili nihil immutavi, sed ita verbatim sum interpretatus, ac si Basilius orationis Dei vim animo praecipiens, ante cam orationem id verbi collu- carit. 3. Flexus oratione propheta Niniven tenuit. Ει γ'. Ἐκάμφθη τοῖς λόγοις ὁ προφήτης, καὶ τὴν (18) Καὶ πείθεται, σὺ δὲ σκόπει τίνος παρ-
Ἀλλὰ φωνὴ μὲν οὐρανόθεν τὸ ξίφος ἐδέσμευεν, ἀντεισήγετο δὲ τοῦ παιδὸς ἀμνὸς τοῦ ξύλου κρεμάμενος, καὶ τὸ πρόβατον τῇ τοῦ Μονογενοῦς σφαγῇ ἀντεκομίζετο· καὶ ὁ μὲν Ἰσαὰκ ἔμενεν ἀπαθὴς, ἡ θυσία δὲ τὸ πάθος ἐλάμβανεν. Ἴδε γὰρ , φησὶν, ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου · τῆς γὰρ φαινομένης σαρκὸς τὸ πάθος, οὐ τῆς νοουμένης θεότητος. Πάλιν ἔμελλε τίκτειν Παρθένος, ἀντὶ τῶν νόμων τῆς φύσεως πειθομένη τῇ χάριτι· ἵνα μὴ λέγωσιν, Ἄπιστος ὁ τόκος, ἀλλότριον τῆς φύσεως, διὰ τοῦτο προλαβοῦσαι στεῖραι μελετῶσι τὸ θαῦμα, καὶ Σάῤῥα μετὰ γῆρας, καὶ πάθος, συναπέτικτε πίστιν τῷ μέλλοντι τόκῳ. Πάλιν, ἔμελλεν αἷμα σωτήριον ἀνθρώποις χαρίσασθαι, ἵνα μὴ τὸ ξένον τοῦ θαύματος ἀπιστίας ὑπόθεσις γένηται, αἷμα προβάτου θυρῶν ἐπιχριόμενον, ἔξω μένειν τὸν ὀλοθρευτὴν κατηνάγκαζε, καὶ ἄγγελος θανάτῳ καθωπλισμένος αἵματος θέᾳ πρὸς φυγὴν ἀπηλαύνετο· καὶ ὁ τὰ πρωτότοκα τῆς φύσεως ἐν Αἰγύπτῳ θερίζων, οὐκ ἔψαυεν, ὅπου ἂν τὴν σφραγῖδα ἐγνώριζε. Πάλιν, ἔμελλε βάπτισμα τοῖς ἀνθρώποις παραδίδοσθαι, θανάτου πάροδον καὶ ἀναστάσεως ἄνοδον ὑπισχνούμενον·
Α μεθα; Ότι μερικές τις ἦν, ὡς ἔοικε, τῆς θαλάττης ὁ κλύδων, καὶ περὶ μόνην ταύτην τὴν ναῦν ὁ χειμών ἀνεστρέφετο, καὶ ἡ ζάλη τῷ σκάφει περιεγράφετο· καὶ πρὸς τοὺς ἄλλους εἰρηνεύουσα θάλαττα, κατά τούτων μόνον ὡπλίζετο· καὶ τοὺς μὲν ἄλλους γα- ληνιῶσα παρέπεμπε, τούτοις δὲ συνέτρεχεν ὁ χει- μὼν τὸν φυγάδα ζητῶν. Ἐντεῦθεν εἰς αἴσθησιν ἐλ- θόντες οἱ πλέοντες, κλήρῳ ζητοῦσι τοῦ χειμῶνος τὸ βούλημα, καὶ ἦν ἀψευδὴς δικάζων κλῆρος, καὶ ὁ προ- φήτης δραπέτης ἠλέγχετο, καὶ τὴν ψῆφον τὸ κῆτος διεδέχετο. Καὶ ἦν Ἰωνᾶς εὐθὺς ἐν ζῶντι τάφῳ φε ρόμενο; (17), νηχόμενον οἰκῶν δεσμωτήριον, ἐγκι νούμενον φάραγξι, θανάτου χωρίον οἰκῶν, νεκρῶν πανδοχεῖον, οὐ ζώντων, οἰκῶν γαστέρα θανάτου μητέρα. Οὕτως ὁ προφήτης συμπάσχειν ἐδιδάσκετο· οὕτως ὁ πρὸς ἁμαρτωλοὺς ἀσυγγνώμων πρὸς φιλ- ανθρωπίαν ἐκάμπτετο, μονονουχί ταῦτα φάσκοντος τοῦ Θεοῦ πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ κήτει, καὶ πείθεται· Σὺ δὲ σκόπει τίνος παρήκουσας (18), οὗ τὴν φωνὴν καὶ τὸ κῆτος ἐντρέπεται· ἀφεθεὶς τοίνυν τοῦ κρατοῦν· τος, κήρυττε τοῖς Νινευίταις, ἀπείλησον τὴν κατα στροφὴν, καὶ θέασαι τῶν τρόπων μεταβολήν· σύγ κρινον τοὺς Μωϋσέως μαθητὰς ταῖς Νινευιτῶν ἀπε- βείαις· ποσάκις Ἰουδαίοις κηρύξας, τὰς ἀκοὰς οὐκ ἐπέστρεψας; ποσάκις βοήσας μάτην την προφητείαν ἐξέχεας; ἀπόβλεψον πόλιν ἀσεβοῦσαν, μετα νοοῦσαν· περίβαλε τῷ φόβῳ τῆς ἀπειλῆς, ὡς παρεβλήθης τῷ κήτει. Νινευ! κατελάμβανε. Καὶ ἤρξατο, φησίν, Ἰωνᾶς τοῦ "Ην Ιωνᾶς εὐθὺς ἐν ζωντι τάφῳ φερόμε νος. Τὰς τῶν κυνῶν γαστέρας τάφον αὐτῷ ποιήσειν ἐπαγγελλόμενος : "Οσος γὰρ ἀριθμὸς καταναλίσκεται, καὶ ούτωσί πως θάπτε- καὶ ἐν τοῖς τῶν τρεφομένων σώμασι. μας. : Θαλάσσῃ θυμβεύεσθαί τις λέγεται βυθι σθεὶς ἐκεῖ, καὶ εἰς θηρίων δὲ γαστέρας, εἰ καταφά νωσιν αὐτόν· οὕτω δὲ καὶ γῦπες θυμβεύουσι κατά γαστέρων, ὡς καί τινων τάφων, τοὺς ὑπ' αὐτῶν διασπω μένους, καὶ οὕτω κατασπωμένους. Διὸ καὶ τάφους ἐμψύχους ἐτόλμησάν τινες εἰπεῖν αὐτούς. Εἰ δὲ καὶ οἱ άρπαγες θυμβεύειν πειρῶνται τροπικώτερον τοὺς ἀδικουμένους, ἀλλ' αὐτοὶ θυμβεύοιντο κυριολεκτικώς, ὡς οὐκ ἂν ἐθέλοιεν : "Ασαρκα μιστύλας ἐτύμβευσε τάξῳ, Τὸν ἀλεγίτην χόνδρον ἐνδαινυμένη. Ετύμβευσε τάφῳ· ἔθαψεν ἐν τῷ τάφῳ συμβολικῶς, ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν, ἔφαγε· τάφον δὲ καλεῖ νῦν τὴν ἐκείνης γαστέρα. Πολλών γὰρ ἐν σπλάγχνοισι τυμβευθήσεται Βρωθεὶς πολυστοίχοισι καμπέων γνάθοις, Νήριθμος ἐσμός. Μασσαγέται τοὺς γονέας κατακόψαντες, κατεσθίοντα, καὶ τάφος κάλλιστος δοκεῖ ἦμεν ἐν αὐτοῖς τετάφθαι. Μᾶλλον κολακεύσατε τὰ θηρία, ἵνα μοι τάφος για νωνται. η τάφος έμψυχος. ήκουσας. δέ καὶ πείθεται : ἠπείθησας μὲν, σύ δὲ σκόπει τίνος παρήκουσας· καὶ πύθε- ται, καὶ πυθομένου. καὶ πείθεται πρὸς φιλανθρωπίαν ἐκάμπτετο, καὶ πείθεται, BASILII SELEUCIENSIS armaretur; necnon quod alios placide transmitle- ret, cum his vero concurrens tempestas fugacem Jouam investigaret. Hujus rei sensu nautæ permoti, sorte quærunt, quid sibi velit tempestas. Sors non mendax judicium dedit. Propheta fugacitatis argutos est,et celus damnationis sententiam excepit. Illico Jonas in vivo sepulcro ferebatur, nantem habitans carcerem, impactamn leli gurgitibus sedem babitans, commune mortuorum receptaculum, non vivorum, bbitans alvum mortis matrem. Sic propheta con- miserationem docebatur; sic qui peccatoribus cul- pas condonare nesciverat, ad clementiam flectebatur, tantum non hæc ad eum in bellua conclusum lo- quente Deo, et suadetur : Animadverte cui fi inobsequens fueris, cujus videlicct vocem cetus vc- retur : ab eo tandem dimissus, qui te tenet, Ninivitis concionare, eversionem interninare, ac mihi vide morum commutationem; compara Moysis discipu- los cum Ninivitarum impietate. Quoties Judæis concionatus eorum aures non advertisti? Quoties clamans vaticinia frustra effudisti? Respice civita- tem ab impietate ad mentem meliorem redeuntem, minarum inde circumfunde terrorein, quod marinæ belluæ objectus sis. B capit, inquit, Jonas introire civitatem, et clamavit, CL. DAUSQUEII NOTÆ. · (17) Pagina 133, versiculo sexto, de Goliathi emi- pationibus : facturum ipsi canum venires sepulcrum minabatur. Veteres pari dictionis venustate eos, qui feris in prædam cesserant, in iisdem sepultos asserebant, et feras ipsas animala sepulcra. M. Antoninus imperator lib. iv : Eustathius, Mari sepeliri quis dicitur, ibi mersus, et in ferarum ventre, si quem illæ devorave- rint. Sic et vultures sepeliunt in ventre, velut in tu- mulo, quos attraxerint, et attrahendo deglutiverint. Quare et sepulcra animata eos nominare ausi sunt. Quin et rapaces licentiore tropo sepelire conantur quos injuriis opprimunt, præsertim vero sic sepeliun- tur, qui inviti eas patiuntur. Poeta tenebrarum et poctis amator in hanc quoque nebulam se induit : Fartim minuta frendicans tumulo indidu, Humeri vorax epulata cartilaginem. Uhi Tzetzes dilucidiora ponit : fterumque : · D Nam plurimarum ventre funerabitur, Serratidentum fame camparum abditum, Examen ingens. Apud Diogenem Laertium in mare projecti dicuntur in piscibus sepeliri. Apud quem hæc etiam leguntur: Eloquentissimus martyr Ignatius ad Romanos : Atque ut e Latinis scriptoribus non semi- nem addamus, M. Tullius lib. Tuscul. narrat Hyrcanos studiosissime canes alere, et pro sua quemque facultate parare, a quibus lanietur, eam- que illos optimam censere sepulturam. Ut canes illi sepulcrales fuerint appellati, ac super eadem re jocum Diogenis, aliaque non injucunda vide, si lu- bet, apud Tiraquellum, in cap. 2, lib. ut Genialium. Item lagium Particula non solet orationem ordiri. Forte deest prima Dei oratio: forte vitium est in voce præcedente neque enim satis cum àpćow; antecedentibus cohæret, neque cum subeuntibus. An scribendum est non paruisti, at ville, quem tu non audieris? An rescribendum et interrogal, Deus scilicet? Sed tunc m.li An illud superioribus ita pectendum ? ad humanitatem inflectitur, et parel. Ego re dubitabili nihil immutavi, sed ita verbatim sum interpretatus, ac si Basilius orationis Dei vim animo praecipiens, ante cam orationem id verbi collu- carit. 3. Flexus oratione propheta Niniven tenuit. Ει γ'. Ἐκάμφθη τοῖς λόγοις ὁ προφήτης, καὶ τὴν (18) Καὶ πείθεται, σὺ δὲ σκόπει τίνος παρ-
PG 85:175ὅρα οὖν μοι θάλατταν ὑπηρετοῦσαν τοῖς τύποις, καὶ ῥάβδῳ τυπτόμενα κύματα, καὶ μετρούμενον τοῖς ἴχνεσι πέλαγος· καὶ Παῦλον βοῶντα· Διὰ τῆς θαλάσσης διῆλθον, καὶ πάντες εἰς τὸν Μωϋσῆν ἐβαπτίσθησαν ἐν τῇ νεφέλῃ, καὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ . Βάπτισμα καλεῖ τὴν θαλάττης ὁδόν· θανάτου γὰρ ἦν φυγὴ πληρουμένου δι’ ὕδατος. Πάντως ἔμελλεν ὁ Χριστοῦ τάφος τοὺς νεκροὺς ἀπολύειν, καὶ θάνατος ἔσεσθαι θανάτου καθαίρεσις, καὶ πάθος παθῶν ἰατρεῖον εὑρίσκεσθαι. Μὴ τοίνυν ἀπιστήσας, Ἰουδαῖε, συκοφαντήσῃ τὸ θαῦμα, τὸν σὸν Μωϋσέα θεώρησον δι’ ὄφεως ἐν ἐρήμῳ τὴν εἰκόνα τούτου χαλκεύοντα. Ὄφις ἔπληττε, καὶ ὄφις ἰάτρευε, καὶ ὄφεως πάθος ἐθεράπευε. Τίς οὖν ὁ τῷ τύπω μηνυόμενος; τίς; Ἄκουε τοῦ Δεσπότου τὰ οἰκεῖα σαφῶς ἑρμηνεύοντος· Καθὼς ὕψωσε , φησὶ, Μωϋσῆς τὸν ὄφιν ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὕτως ὑψωθῆναι δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου . Ἔμελλε πάλιν Χριστὸς ἐκ νεκρῶν τοὺς νεκροὺς ἀποσπᾷν· Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι . Ἐπειδὴ μὴ πιστεύεις, Ἰουδαῖε, τῷ Παύλῳ κηρύττοντι, διὰ τοῦτο προλαβὼν Ἠλίας πρῶτον ἔλυσε τοῦ θανάτου νεκρὸν, καὶ τεθνηκὼς τὸν τεθνηκότα τῇ ἁφῇ πρὸς φυγὴν διανέστησε.
πορεύεσθαι εἰς τὴν πόλη, καὶ ἐκήρυξε, καὶ εἶπεν. Α Εt Ετι τρεῖς ἡμέραι (14), καὶ Νινευὶ καταστραφήσε ται. Καὶ ἐπίστευσαν οἱ ἄνδρες Νινευὶ τῷ Θεῷ, καὶ ἐκήρυξαν νηστείαν, καὶ ἐνεδύσαντο σάκκους ἀπὸ μικροῦ αὐτῶν ἕως μεγάλου αὐτῶν (20). Βλέπε τὰ μέτρα τῆς μετανοίας, Ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου αὐτῶν. Πάσας διατρέχει τὰς ἡλικίας ο φόβος, πάν- τες ὑπομένουσι τὸν ζυγὸν τῆς μετανοίας, πάντες και λοῦσι τὸν ἰατρὸν τοῦ κινδύνου. Ἔτι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευί καταστραφήσεται. Στενὴ μὲν ἡ τῆς ἀπειλῆς προθεσμία, πλατεῖα δὲ ἡ τῆς μετανοίας δύο ναμις. Ξένος ἀπειλεῖ, καὶ πόλις ὅλη τὸν τρόπον πρὸς τὸν λόγον μεθίσταται· ξένοις ἐφθέγγετο, καὶ καθ ἀπερ ἐξ οὐρανοῦ φθεγγόμενον ἐδεδοίκεισαν· καὶ μιᾷ φωνῇ πένθος έθεραπεύετο. Καὶ ἤγγισεν ὁ λόγος πρὸς τὸν βασιλέα τῆς Νινευί. Τί οὖν; ἆρα μὴ Β πρὸς τὴν ἀξίαν οὗτος ὁρῶν, περιφρονεί τῆς προφη τείας; Καὶ ἐξανέστη, φησί, τοῦ θρόνου αὑτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ ἐκάθισεν ἐπὶ σπο δοῦ. Τὴν εὐαγγελικήν προέλαβε ῥῆσιν· Μακάριοι οι πενθοῦντες, ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται.—Εκά θισεν ἐπὶ σποδοῦ. Τὰ τῆς μετανοίας ὅπλα κατά τῆς ἁμαρτίας ἐχάλκευσε, καὶ διατάγματι τὸ πένθος ηὐξάνετο· οἱ ἄνδρες καὶ τὰ κτήνη, καὶ οἱ βόες, καὶ τὰ πρόβατα, μὴ γευσάσθωσαν, καὶ ὕδωρ μὴ πινέτωσαν. Συνοδυρέσθω σὺν τοῖς λογικοῖς τῶν ἀλό γων ἡ φύσις· κοινὸς ἔστω θρήνος τῆς κοινῆς συμ- φορᾶς. Εἷς γὰρ ἁπάντων Ποιητής, μία χεὶρ τὰ ὅλα διέπλασε, μία τοῖς πᾶσιν ἤπλωται πρόνοια· διὰ νη στείας καλείτωσαν, δν διὰ γλώττης οὐ δύνανται, ἵνα ἐλεῶν τὴν κατήφειαν, λύσῃ τὴν ἀπόφασιν. Καὶ πε- ριεβάλλοντο σάκκους, καὶ ἀνεβόησαν πρὸς τὸν Θεὶν ἐκτενῶς, καὶ ἀπέστρεψεν ἕκαστος ἀπὸ τῆς ὁδοῦ αὐτοῦ τῆς πονηράς. Ταῦτα τῆς ἀληθοῦς μετ τανοίας γνωρίσματα, πενθοῦσα ψυχή, δακρύοντες ὀφθαλμοί, μεταβολή πονηρίας, ἀσεβείας φυγή, σαρ- κὸς συντριβή, ψυχῆς συστολή, ἀδικίας ἀπαλλαγή. Τούτοις ἁμαρτία καθαίρεται, τούτοις ἡ θεία ψῆφος παραχωρεῖν οὐκ αἰσχύνεται, καὶ λύει Θεὸς τὴν ἀπό φασιν, καὶ μεταγράφει τὸν κίνδυνον. Φιλάνθρωπον γὰρ βλέμμα προσιούσαν αἰδεῖται μετάνοιαν, καὶ ἱκε 5. σε Στενή μὲν ἡ τῆς ἀπειλῆς προθεσμία, Τοῖς μενοῦν Νινευίταις ὕστερον τριήμερον μετανοίας διάστημα γέγονε πρὸς σωτηρίαν ἐφόδιον, καὶ τὸ στενὸν τῆς προθεσμίας τῇ μεταβολῇ τοῦ τρόπου νικήσαντες προφητικὴν ἀπόφασιν ἔδησαν. xvΙΙΙ, ἀπὸ μεγάλου αὐτῶν, ἕως μικροῦ αὐτῶν. ORATIO XII. et dixit: Adhuc dies tres, et Ninive subvertetur. crediderunt viri Ninivitæ in Deum, et prædicaverunt jejunium, et vestiti sunt succis a majore usque ad minorem ”. Vide pœnitentiæ terminos : A majori usque ad minorem. Omnem ætatem terror incursal, omnes pœnitentiæ jugum subeunt, omnes periculi depulsorem vocant. Adhuc tres dies, et Ninive sub- vertelur. Angustis dierum terminis comminatio concluditur, lata autem via ad poenitentiam aperi- tur. Comminatur extraneus, et ad ejus orationem mores commutat civitas universa : extraneus lo- quebatur, ac veluti demissam coelitus orationen pertimuerunt, et ad unam vocem luctui indulgebant. Et pervenit verbum ad regem Ninires to. Quid ergo dignitatem respicit suam, aut prophetiam sprevit? - El surrexit, inquit, de solio suo, et indutus est sacco, C et sedit in cinere ". Evangelicam anteceperat sen- tentiam : Beati qui lugent, quoniam ipsi conso'α- bantur 48. - Sedit in cinere. Arma pœnitentiæ ad expugnandum peccatum producit, luctusque incre- vit edictis : Homines, et jumenta, et boves, et pecora non gustent quidquam, et aquam non bibant **. Condoleat una cum rationali natura irrationalis, communis calamitatis communis sit lamentatio. Unus enim omnium Conditor, una manus efforiavil universum, una in omnes explicata est providentia: jejunio vocent, quem lingua minus possunt, ut mæroris misertus sententiam solvat. Et operieban- tur saccis,in fortitudine clamabant ad Deum, et con- versus est unusquisque a via sua mala ". Hæc veræ penitentia indicia, lugens anima, plorantes oculi, improbitatis correctio, impietatis fuga, carnis contritio, anini contra ctio, injustitiæ desertio. His expurgatur iniquitas, divina sententia retro cedere non erubescit : et solvit decretum Deus, et abolet periculum. Dei namque in homines proclivior aspe- ctus accedentem suspicit pœnitentiam, supplicanti paret, sedal lacrymantein, lamentanti condolet, denique victoriam reportare jubet. Et vidit Deus opera eorum, quia conversi sunt de via sua mala, et misertus est Deus super malitia, quam locutus fuerat, ** ibid. 6. us ilidl. ** Matth. v. CL. DAYSQUEI NOTÆ. 7. ibid. 8. . ginta. sensisse B.silium indubitabile est ex subjectis, arcla quidem eniinatio nis præfinitio : et ita præferunt Græca exemplaria; ac multo magis ex priore iu Noenum : Versio tamen com- munis, Hebraica, et Chaldaica, Quadraginta. Nodus bic est inenodabilis. Franciscus Ribera, vir nostræ Societatis longe doctissimus, post discussas et ex- cussas aliorum sententias affirmat primi libellionis inconsiderantia vitium irrepsisse in exemplar_ex- scriptum ex eo, quod Septuaginta conferunt. Vide super hac controversia D. Augustinum lib. vel Biblia, Utroque verborum ordine omnes Ninivitæ compre- henduntur. lloc interest quod pœnitentia hic a rege ccepta significetur, et merito, cum sit ejus edictum: Homines, et iumenta, et boves, et pecora non gustent quidquam; ibi significentur parvi vel ætate, vivendi sorte primi conatus attulisse ad Deum pla- candum. Quod nec inprobari posse videtur : nam ante Jonam audierunt, qui in locis apertis erant, quam rex aliubi sibi indulgens; et quidem audierunt efficaciter, nondum regis edicto publicato Et cre- diderunt viri Ninivitæ in Deum, et prædicaverunt jejunium, et vestiti sunt saccis. 89. J ×!). 111, 4, 5. 43 Jon. 111, (19) Ἔτι τρεῖς ἡμέραι. Hæc ita scripsisse, et D cap. 44, et Flaminii notas in editionem τῶν Septua (20) Από μικροῦ αὐτῶν ἕως μεγάλου αὐτῶν.
Διὰ τοῦτο Ἐνὼχ ἔμε[ι]νεν ἔξω τῆς τοῦ θανάτου σαγήνης· Ἠλίας τοῖς τῆς φύσεως οὐχ ὑπήκουσε νόμοις. Πάντα γὰρ τύπος, πάντα σκιὰ, πάντα τῆς ἀληθείας προμηνύματα. Ὅρα μοι Παῦλον περὶ τούτου δημηγοροῦντα· Πάντα γὰρ ταῦτα τύποι συνέβαινον ἐκείνοις· ἐγράφη δὲ πρὸς νουθεσίαν ἡμῶν, εἰς οὓς τὰ τέλη τῶν αἰώνων κατήντησεν . Ἀλλὰ μένει γὰρ τὸν λόγον Ἰωνᾶς, καὶ δεῖξαι καιρὸς, πῶς καὶ τὰ κατ’ αὐτὸν, τῶν κατὰ Χριστὸν τύπος καθέστηκε. γ. Πολλὴ τοίνυν παρὰ τοῖς ἁγίοις προφήταις τῆς ἀνθρώπων σωτηρίας ὑπῆρχεν ἀπόγνωσις, Ἰουδαίων ἀγνωμονούντων, ἐθνῶν εἰδωλολατρούντων. Οὐκ ἦν ὑγιές τι τῆς φύσεως· ἀλλὰ τοὺς μὲν Ἰουδαίους ἠλέουν προφῆται παρανομοῦντας, τῇ τοῦ γένους συμπαθείᾳ καμπτόμενοι· ἐθυμοῦντο δὲ πρὸς τὰ ἔθνη τὴν νόσον αὐξανομένην ὁρῶντες. Εἴδωλα πανταχοῦ, Θεὸς ἐν αὐτοῖς οὐδαμοῦ. Ἀλλ’ οὐκ ἔμελλε νικᾷν τὴν Χριστοῦ ἰατρείαν τὰ πάθη. Εἰ γὰρ καὶ προφητικὰς ὑπήχει γλώττας ἡ νόσος, ἀλλὰ προφήτης ἅπας ἦν τοῖς πεπονθόσιν ὁμόδουλος· Χριστοῦ δὲ παρόντος Ἑλληνισμὸς ἠφανίζετο.
πορεύεσθαι εἰς τὴν πόλη, καὶ ἐκήρυξε, καὶ εἶπεν. Α Εt Ετι τρεῖς ἡμέραι (14), καὶ Νινευὶ καταστραφήσε ται. Καὶ ἐπίστευσαν οἱ ἄνδρες Νινευὶ τῷ Θεῷ, καὶ ἐκήρυξαν νηστείαν, καὶ ἐνεδύσαντο σάκκους ἀπὸ μικροῦ αὐτῶν ἕως μεγάλου αὐτῶν (20). Βλέπε τὰ μέτρα τῆς μετανοίας, Ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου αὐτῶν. Πάσας διατρέχει τὰς ἡλικίας ο φόβος, πάν- τες ὑπομένουσι τὸν ζυγὸν τῆς μετανοίας, πάντες και λοῦσι τὸν ἰατρὸν τοῦ κινδύνου. Ἔτι τρεῖς ἡμέραι, καὶ Νινευί καταστραφήσεται. Στενὴ μὲν ἡ τῆς ἀπειλῆς προθεσμία, πλατεῖα δὲ ἡ τῆς μετανοίας δύο ναμις. Ξένος ἀπειλεῖ, καὶ πόλις ὅλη τὸν τρόπον πρὸς τὸν λόγον μεθίσταται· ξένοις ἐφθέγγετο, καὶ καθ ἀπερ ἐξ οὐρανοῦ φθεγγόμενον ἐδεδοίκεισαν· καὶ μιᾷ φωνῇ πένθος έθεραπεύετο. Καὶ ἤγγισεν ὁ λόγος πρὸς τὸν βασιλέα τῆς Νινευί. Τί οὖν; ἆρα μὴ Β πρὸς τὴν ἀξίαν οὗτος ὁρῶν, περιφρονεί τῆς προφη τείας; Καὶ ἐξανέστη, φησί, τοῦ θρόνου αὑτοῦ, καὶ περιεβάλετο σάκκον, καὶ ἐκάθισεν ἐπὶ σπο δοῦ. Τὴν εὐαγγελικήν προέλαβε ῥῆσιν· Μακάριοι οι πενθοῦντες, ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται.—Εκά θισεν ἐπὶ σποδοῦ. Τὰ τῆς μετανοίας ὅπλα κατά τῆς ἁμαρτίας ἐχάλκευσε, καὶ διατάγματι τὸ πένθος ηὐξάνετο· οἱ ἄνδρες καὶ τὰ κτήνη, καὶ οἱ βόες, καὶ τὰ πρόβατα, μὴ γευσάσθωσαν, καὶ ὕδωρ μὴ πινέτωσαν. Συνοδυρέσθω σὺν τοῖς λογικοῖς τῶν ἀλό γων ἡ φύσις· κοινὸς ἔστω θρήνος τῆς κοινῆς συμ- φορᾶς. Εἷς γὰρ ἁπάντων Ποιητής, μία χεὶρ τὰ ὅλα διέπλασε, μία τοῖς πᾶσιν ἤπλωται πρόνοια· διὰ νη στείας καλείτωσαν, δν διὰ γλώττης οὐ δύνανται, ἵνα ἐλεῶν τὴν κατήφειαν, λύσῃ τὴν ἀπόφασιν. Καὶ πε- ριεβάλλοντο σάκκους, καὶ ἀνεβόησαν πρὸς τὸν Θεὶν ἐκτενῶς, καὶ ἀπέστρεψεν ἕκαστος ἀπὸ τῆς ὁδοῦ αὐτοῦ τῆς πονηράς. Ταῦτα τῆς ἀληθοῦς μετ τανοίας γνωρίσματα, πενθοῦσα ψυχή, δακρύοντες ὀφθαλμοί, μεταβολή πονηρίας, ἀσεβείας φυγή, σαρ- κὸς συντριβή, ψυχῆς συστολή, ἀδικίας ἀπαλλαγή. Τούτοις ἁμαρτία καθαίρεται, τούτοις ἡ θεία ψῆφος παραχωρεῖν οὐκ αἰσχύνεται, καὶ λύει Θεὸς τὴν ἀπό φασιν, καὶ μεταγράφει τὸν κίνδυνον. Φιλάνθρωπον γὰρ βλέμμα προσιούσαν αἰδεῖται μετάνοιαν, καὶ ἱκε 5. σε Στενή μὲν ἡ τῆς ἀπειλῆς προθεσμία, Τοῖς μενοῦν Νινευίταις ὕστερον τριήμερον μετανοίας διάστημα γέγονε πρὸς σωτηρίαν ἐφόδιον, καὶ τὸ στενὸν τῆς προθεσμίας τῇ μεταβολῇ τοῦ τρόπου νικήσαντες προφητικὴν ἀπόφασιν ἔδησαν. xvΙΙΙ, ἀπὸ μεγάλου αὐτῶν, ἕως μικροῦ αὐτῶν. ORATIO XII. et dixit: Adhuc dies tres, et Ninive subvertetur. crediderunt viri Ninivitæ in Deum, et prædicaverunt jejunium, et vestiti sunt succis a majore usque ad minorem ”. Vide pœnitentiæ terminos : A majori usque ad minorem. Omnem ætatem terror incursal, omnes pœnitentiæ jugum subeunt, omnes periculi depulsorem vocant. Adhuc tres dies, et Ninive sub- vertelur. Angustis dierum terminis comminatio concluditur, lata autem via ad poenitentiam aperi- tur. Comminatur extraneus, et ad ejus orationem mores commutat civitas universa : extraneus lo- quebatur, ac veluti demissam coelitus orationen pertimuerunt, et ad unam vocem luctui indulgebant. Et pervenit verbum ad regem Ninires to. Quid ergo dignitatem respicit suam, aut prophetiam sprevit? - El surrexit, inquit, de solio suo, et indutus est sacco, C et sedit in cinere ". Evangelicam anteceperat sen- tentiam : Beati qui lugent, quoniam ipsi conso'α- bantur 48. - Sedit in cinere. Arma pœnitentiæ ad expugnandum peccatum producit, luctusque incre- vit edictis : Homines, et jumenta, et boves, et pecora non gustent quidquam, et aquam non bibant **. Condoleat una cum rationali natura irrationalis, communis calamitatis communis sit lamentatio. Unus enim omnium Conditor, una manus efforiavil universum, una in omnes explicata est providentia: jejunio vocent, quem lingua minus possunt, ut mæroris misertus sententiam solvat. Et operieban- tur saccis,in fortitudine clamabant ad Deum, et con- versus est unusquisque a via sua mala ". Hæc veræ penitentia indicia, lugens anima, plorantes oculi, improbitatis correctio, impietatis fuga, carnis contritio, anini contra ctio, injustitiæ desertio. His expurgatur iniquitas, divina sententia retro cedere non erubescit : et solvit decretum Deus, et abolet periculum. Dei namque in homines proclivior aspe- ctus accedentem suspicit pœnitentiam, supplicanti paret, sedal lacrymantein, lamentanti condolet, denique victoriam reportare jubet. Et vidit Deus opera eorum, quia conversi sunt de via sua mala, et misertus est Deus super malitia, quam locutus fuerat, ** ibid. 6. us ilidl. ** Matth. v. CL. DAYSQUEI NOTÆ. 7. ibid. 8. . ginta. sensisse B.silium indubitabile est ex subjectis, arcla quidem eniinatio nis præfinitio : et ita præferunt Græca exemplaria; ac multo magis ex priore iu Noenum : Versio tamen com- munis, Hebraica, et Chaldaica, Quadraginta. Nodus bic est inenodabilis. Franciscus Ribera, vir nostræ Societatis longe doctissimus, post discussas et ex- cussas aliorum sententias affirmat primi libellionis inconsiderantia vitium irrepsisse in exemplar_ex- scriptum ex eo, quod Septuaginta conferunt. Vide super hac controversia D. Augustinum lib. vel Biblia, Utroque verborum ordine omnes Ninivitæ compre- henduntur. lloc interest quod pœnitentia hic a rege ccepta significetur, et merito, cum sit ejus edictum: Homines, et iumenta, et boves, et pecora non gustent quidquam; ibi significentur parvi vel ætate, vivendi sorte primi conatus attulisse ad Deum pla- candum. Quod nec inprobari posse videtur : nam ante Jonam audierunt, qui in locis apertis erant, quam rex aliubi sibi indulgens; et quidem audierunt efficaciter, nondum regis edicto publicato Et cre- diderunt viri Ninivitæ in Deum, et prædicaverunt jejunium, et vestiti sunt saccis. 89. J ×!). 111, 4, 5. 43 Jon. 111, (19) Ἔτι τρεῖς ἡμέραι. Hæc ita scripsisse, et D cap. 44, et Flaminii notas in editionem τῶν Septua (20) Από μικροῦ αὐτῶν ἕως μεγάλου αὐτῶν.
PG 85:177Ἐπειδὴ τοίνυν ἔμελλε γλώτταις σαγηνεύειν τὰ ἔθνη Χριστὸς, καὶ τὸν τῆς οἰκουμένης κύκλον ἀσεβείᾳ κρατούμενον τῇ τῆς εὐσεβείας μαθητείᾳ συνάγειν· ἄπιστον δὲ ἦν προφητικαῖς ἀκοαῖς τὸ τὰ ἔθνη πρὸς εὐσέβειαν ἐπανάγεσθαι· πείθει τοῖς ἔργοις ἀπιστοῦντας Θεὸς, καὶ δι’ ὧν ὁρῶσιν, ἀνακαλύπτει τὰ μέλλοντα. Διὰ τοῦτο νῦν ἀποστέλλει τὸν Ἰωνᾶν, προανοίγοντα τοῖς ἔθνεσι τῆς σωτηρίας τὰς πύλας, διδάξαι προφήτας βουλόμενος, πόσῳ τῶν Ἰουδαίων τὰ ἔθνη πρὸς σωτηρίαν εὐγνωμονέστερα, καὶ ὅσῳπερ Ἕλληνες Ἰσραηλιτῶν περὶ τὴν πίστιν θερμότεροι. Πορεύθητι , φησὶν, εἰς Νινευὶ̈ τὴν πόλιν τὴν μεγάλην , τὴν τῆς οἰκουμένης εἰκόνα, κήρυξον ἐν αὐτῇ. Τί, φησὶ, Νινευϊτῶν ἀσεβέστερον; τί πρὸς εἰδωλολατρείαν μανικώτερον; Σὺ δὲ πέμπε φωνὴν ἀπειλοῦσαν καταστροφὴν, καὶ θέασαι γνώμης μεταβολὴν, τῆς ἐμῆς ἀποφάσεως ὀξυτέραν· θέασαι μετανοίας ὅπλα τῆς ἐμῆς ὀργῆς δυνατώτερα· θέασαι πῶς οἴδασι καταλλάττειν Δεσπότην θυμούμενον. Ἀλλ’ οὐκ ἦν, ὡς ἔοικεν, Ἰωνᾶς φιλανθρωπίας ὑπηρέτης ἑκούσιος·
Α τενούσῃ πείθεται, καὶ δακρύουσαν παύει, και συμ- Β πάσχει θρηνούσῃ, καὶ νικηφόρον ἐκπέμπει. Εἶδε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὰ ἔργα αὐτῶν, ὅτι ἀπέστρε ψαν ἀπὸ τῶν ὁδῶν αὐτῶν τῶν πονηρῶν, καὶ μετο ενόησεν (21) ὁ Θεὸς ἐπὶ τῇ κακίᾳ, ἣν ἐλάλησε ποιῆσαι αὐτοῖς (22) Μετάνοια την μετάνοιαν ἔτε- κεν· ἄνθρωποι μεταβάλλονται, καὶ Θεὸς μεταμεμέ ληται. Ο τῆς θείας χρηστότητος, πρὸς πίσην ἀξίαν ἤγαγε τὴν μετάνοιαν ; ἄνθρωποι δακρύουσι, καὶ Θεὸς μεταβάλλεται· θνητοί θρηνοῦσι, καὶ λύει τὴν γνώμην ὁ ἀθάνατος· Οὐ γὰρ βούλεται τὸν θάνατον του ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ ἐπιστρέψαι αὐτὸν πρὸς αὐτὸν, καὶ ζῆν. Οἱ μὲν οὖν Νινευίται, λυθείσης τῆς κατ' αὐτῶν ἀποφάσεως, τὴν τῆς σωτηρίας σύμμαχον μετ τάνοιαν οὐκ ἠφίεσαν. Ελύπει δὲ πάλιν τὸν Ἰωνᾶν ή Νινευί σωζομένη (23). Ἐξ ἀπόπτου γὰρ καθεζό μενος, τὴν τῆς πόλεως καταστροφὴν κατεσκόπει. Ὡς δὲ εἶδε φιλανθρωπίαν κρατήσασαν, πενθεῖ τοῦ πένθους τὴν λύσιν, καὶ μεταβαίνει ἐπὶ τὸν προφήτην τῶν Νινευιτῶν ἡ κατήφεια. Καὶ ἐλυπήθη, φησίν, Ἰωνᾶς λύπην μεγάλην, καὶ συνεχύθη (24), καὶ προσ- ηύξατο πρὸς Κύριον καὶ εἶπεν· Ω [δὲ] Κύριο, οὐχ οὗτοι οἱ λόγοι μου ἔτι ὄντος μου ἐν τῇ γῇ μου; Διὰ τοῦτο προέφθασα τοῦ φυγεῖν εἰς θαρ σεῖς, διότι ἔγνων ὅτι σὺ εἶ, Κύριε, ἐλεήμων, μας κρόθυμος, καὶ πολυέλεος. Αὕτη μου τῆς φυγής ἀφορμή· ἐννοῶν τὴν φιλανθρωπίαν, τὴν προφητείαν Αρνούμην· ἥδειν ὅτι μικροῖς δάκρυσιν ἁμαρτωλῶν, λύεις τὴν ἀγανάκτησιν· οὐκ ἐπίστευον θυμουμένῳ, τὸ συμπαθές λογιζόμενος. Καὶ νῦν ἐγὼ μὲν ψευδο- λόγος νενόμισμαι· Νινευίτης δέ μου τὴν προφητείαν γελᾷ, καὶ τὴν σὴν ἀπόφασιν ἔστησε. Τί οὖν ὁ Θεὸς, ὁ καὶ ἁμαρτωλοὺς ἐλεῶν, καὶ δικαίους πρὸς φιλανθρω πίαν χειραγωγῶν; Οὐ περιεἶδε τὸν προφήτην ἀσυμ παθείας νόσῳ κρατούμενον. Καὶ τί, φησί, κατα μέμφῃ μου τῆς φιλανθρωπίας, ὦ προφῆτα; ἔτι μου κατηγορεῖς τῆς χρηστότητος; οὐκ ἐμάλαξέ σε τοῦ κήτους ὁ φόβος ; ἀλλ᾽ ἔτι περὶ ἁμαρτωλοὺς ἀπηνὴς εἶ; οὐδὲ μετανοοῦντας οἰκτείρεις; οὐδὲ μεταβάλλεις τὴν ψῆφον; Μὴ ἐλέγξῃ σου τὸν τόνον κολοκύνθη (25), καὶ οὐ φείδομαι πόλεως; μὴ θρηνήσεις ἄνθους ἀπώ- λειαν, καὶ τοσαύτας μυριάδας ἀνθρώπων ἐκδίδωμι ; Νὺξ ἐν μέσῳ, καὶ χλοάζουσα κολοκύνθη, δίκην δρό- φου τὸν Ἰωνᾶν περιήπλου, καὶ λειμών τις ἦν ὑπὲρ παρεκλήθη. Ποιῆσαι αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἐποίησεν. ζομένη. Μή μοι σύγχει θυμόν. Εt Μή θρηνήσεις ἄνθους ἀπώλειαν; καὶ λειμών τις ἦν ὑπὲρ κεφαλῆς αἰωρούμενος, καὶ ἄνθη BASILI SELEUCIENSIS ut faceret eis, et non fecit ". Penitentia poeniten- tiam genuit; homines immutantur, et Deus con- silia retractat. O divinam clementiam ! ad quantam dignitatem evexit pœnitentiam! homines facryman- tur, et Deus immutatur; lugent mortales, et deere- tum solvit immortalis: Non enim vult mortem pecca- toris, sed ut ad se convertatur, et vivat 4. Ninivita igitur soluto in cos edito decreto pœnitentiam sa- lutis sociam non dimiserunt. Jonæ vero gravis erat et acerba eorum salus. Eminus enim sedens civi- tatis eversionem speculabundus observitabat. Ut autem Dei clementiain regnare vidit, luget finiri luctum, et Ninivitarum sancta dejectio pervenit ad prophetam. Et afflictus est, inquit, Jonas afflictione magna, et iratus est, et oravit ad Dominum, et dixit : Obsecro, Domine, nunquid non hoc est verbum meum, cum nahuc essem in terra mea? Propter hoc præ- occupavi, ut fugerem in Tharsis; scio enim, quia tu Deus clemens et misericors es, patiens et muliæ miserationis **, Ilæc est occasio fugæ meæ. Tua humanitate cogitata prophetæ partes recusabam : sciebain quod paucis peccatorum lacrymulis in- dignari desinas; commoto non credebam, innatam tibi commiserationem animo reputans: et nunc ego falsidicus æstimabor. Ninivita meam prædictionem ridet tuamque sententiam stitit. Quid tandem, Deus qui percatores miseratus justos etiam ad benigni- talem manu ducit? Prophetam non despexit iucle. mentiæ morbo tentatum. Ecquid, ait, clementiam meam vituperas, o propheta? etiamne me lenitatis accusas? non te emollivit ceti terror? etiamnum adversus peccatores immisericors es? quos sui pœnitet, eorum te non miseret ? sententiam non demutas? Nunquid te, male pertinacem, arguet colocyntha, et civitati non parcam? nunquid fluscu- li deplorabis exitium, et tot hominum myria:las paene dedam ? Nox erat media, et virescens colo- cyatha in faciem tecti explicata Jonam circumtege- bat, et quoddam veluti pratum supra caput elatum erat, atque undique flores fructusque expensi ad delicias usque spectabantur, projectumque solis radium vice muri frangebant. Spectando Jonas oblectabatur, ipsius tristitiam minuebat flos, ani- mumque lætitia perfundebat herba tuguriolo - Jou. 111, Jon. IV, 1, 2. CL. DAUSQUE NOTÆ. C regi, Præter Basilium D. August. lib. xxi De civit. 24, sensit aigre fuisse Jonæ ob Ninivitarum salutem. Utriusque sementia confirmatur e Seri- pura Jone cap. iv, 1. Et iratus eol. Recte : nam iratum multa con- fandont, ac perturbant. Apud poetam prædivi- mum Achilles iracundus, inexorabuis, acer legalis dicit : Ne me trouble pas l'esprit. docti colocynthæ nomine propheta intellexerit, quæsiverunt,Melchior Ganus, Leo Ca-Irius, Lemmins, alii. veteres ea quæstio torserat, D. Hieronymum arque Augustinum. Ribera vocem Hebræam putat ambitu suo tam posse hederam, quam cucurbitam complecti. Nobis satis erat de auctoris mente, qua fas, quaesivisse, pag. : Num fructus exitium lamentaberis ? Item : 10. • Ezech. xxx, 11. (21) Μετενόησεν. Οἱ Septuaginta similiter. Biblia D (22) Ποιῆσαι αὐτοῖς. Expleo de Jonæ vaticinio : (2) Ελύπει δὲ πάλιν τὸν Ἰωνᾶν ἡ Νινευὶ σω (24) Καὶ συνεχύθη. Versio communis reddit : (25) Μὴ ἐλέγξῃ σου τὸν τόνον κολοκύνθη.Quid
ἀλλ’ ὁρῶν ἀπειλοῦντα τοῖς λόγοις Θεὸν, ἔργῳ δὲ σώζειν ἐπιθυμοῦντα, τῷ μίσει τῶν ἐθνῶν δραπετεύειν ἀντὶ τοῦ προφητεύειν προείρητο, καὶ τὴν πρὸς τὰ ἔθνη δυσμένειαν τοῖς ἔργοις ἐκήρυττεν· ἔκρυπτε φάρμακον, ὃ πρὸς ἴασιν ἔλαβεν. Ἠγνόει δὲ ὡς ὁ τῶν ἁμαρτωλῶν προστάτης τῆς αὐτοῦ τέχνης σοφώτερος. Φυγὼν γὰρ, τῆς θαλάττης πεπέδητο κύμασιν, ὅτε τὴν τῆς φυγῆς ὑπηρέτιν ὁλκάδα περιέχουσα θάλαττα, τὸν ὁμόδουλον ἐζήτει κρυπτόμενον, καὶ τῆς λαθραίας φυγῆς ἐκατηγόρει διὰ τῆς ζάλης ἡ θάλαττα· καὶ προφήτου πάθος ἐν διανοίᾳ κρυπτόμενον ὁ χειμὼν ἐστηλίτευε, καὶ θέατρον τῆς τόλμης αὐτῷ τὸ σκάφος ἐγίνετο, καὶ δικαστήριον ἐπὶ τῆς νεὼς συνεκροτεῖτο, καὶ ὁ κλῆρος τὸν αἴτιον ἤλεγχε, καὶ τῷ προφήτῃ ναύτης ἐδικάζετο· Εἰπὲ ἡμῖν τίς εἶ, καὶ πόθεν, καὶ τίς σου ἡ ἐργασία; πόθεν ἔρχῃ, καὶ ποῦ πορεύῃ ; Τί οὖν Ἰωνᾶς; Δοῦλος Κυρίου ἐγώ εἰμι . Αὐτοπρόσωπος κατήγορος γέγονε· καὶ, Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ σέβομαι, ὃς ἐποίησε τὴν θάλατταν, καὶ τὴν ξηράν . Ὑπὲρ φυγῆς ἀπολογούμενος κήρυξ θεογνωσίας κατέστη, καὶ παιδευτήριον εὐσεβείας τὸ σκάφος ἐργάζεται. Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ σέβομαι .
Α τενούσῃ πείθεται, καὶ δακρύουσαν παύει, και συμ- Β πάσχει θρηνούσῃ, καὶ νικηφόρον ἐκπέμπει. Εἶδε γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς τὰ ἔργα αὐτῶν, ὅτι ἀπέστρε ψαν ἀπὸ τῶν ὁδῶν αὐτῶν τῶν πονηρῶν, καὶ μετο ενόησεν (21) ὁ Θεὸς ἐπὶ τῇ κακίᾳ, ἣν ἐλάλησε ποιῆσαι αὐτοῖς (22) Μετάνοια την μετάνοιαν ἔτε- κεν· ἄνθρωποι μεταβάλλονται, καὶ Θεὸς μεταμεμέ ληται. Ο τῆς θείας χρηστότητος, πρὸς πίσην ἀξίαν ἤγαγε τὴν μετάνοιαν ; ἄνθρωποι δακρύουσι, καὶ Θεὸς μεταβάλλεται· θνητοί θρηνοῦσι, καὶ λύει τὴν γνώμην ὁ ἀθάνατος· Οὐ γὰρ βούλεται τὸν θάνατον του ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ ἐπιστρέψαι αὐτὸν πρὸς αὐτὸν, καὶ ζῆν. Οἱ μὲν οὖν Νινευίται, λυθείσης τῆς κατ' αὐτῶν ἀποφάσεως, τὴν τῆς σωτηρίας σύμμαχον μετ τάνοιαν οὐκ ἠφίεσαν. Ελύπει δὲ πάλιν τὸν Ἰωνᾶν ή Νινευί σωζομένη (23). Ἐξ ἀπόπτου γὰρ καθεζό μενος, τὴν τῆς πόλεως καταστροφὴν κατεσκόπει. Ὡς δὲ εἶδε φιλανθρωπίαν κρατήσασαν, πενθεῖ τοῦ πένθους τὴν λύσιν, καὶ μεταβαίνει ἐπὶ τὸν προφήτην τῶν Νινευιτῶν ἡ κατήφεια. Καὶ ἐλυπήθη, φησίν, Ἰωνᾶς λύπην μεγάλην, καὶ συνεχύθη (24), καὶ προσ- ηύξατο πρὸς Κύριον καὶ εἶπεν· Ω [δὲ] Κύριο, οὐχ οὗτοι οἱ λόγοι μου ἔτι ὄντος μου ἐν τῇ γῇ μου; Διὰ τοῦτο προέφθασα τοῦ φυγεῖν εἰς θαρ σεῖς, διότι ἔγνων ὅτι σὺ εἶ, Κύριε, ἐλεήμων, μας κρόθυμος, καὶ πολυέλεος. Αὕτη μου τῆς φυγής ἀφορμή· ἐννοῶν τὴν φιλανθρωπίαν, τὴν προφητείαν Αρνούμην· ἥδειν ὅτι μικροῖς δάκρυσιν ἁμαρτωλῶν, λύεις τὴν ἀγανάκτησιν· οὐκ ἐπίστευον θυμουμένῳ, τὸ συμπαθές λογιζόμενος. Καὶ νῦν ἐγὼ μὲν ψευδο- λόγος νενόμισμαι· Νινευίτης δέ μου τὴν προφητείαν γελᾷ, καὶ τὴν σὴν ἀπόφασιν ἔστησε. Τί οὖν ὁ Θεὸς, ὁ καὶ ἁμαρτωλοὺς ἐλεῶν, καὶ δικαίους πρὸς φιλανθρω πίαν χειραγωγῶν; Οὐ περιεἶδε τὸν προφήτην ἀσυμ παθείας νόσῳ κρατούμενον. Καὶ τί, φησί, κατα μέμφῃ μου τῆς φιλανθρωπίας, ὦ προφῆτα; ἔτι μου κατηγορεῖς τῆς χρηστότητος; οὐκ ἐμάλαξέ σε τοῦ κήτους ὁ φόβος ; ἀλλ᾽ ἔτι περὶ ἁμαρτωλοὺς ἀπηνὴς εἶ; οὐδὲ μετανοοῦντας οἰκτείρεις; οὐδὲ μεταβάλλεις τὴν ψῆφον; Μὴ ἐλέγξῃ σου τὸν τόνον κολοκύνθη (25), καὶ οὐ φείδομαι πόλεως; μὴ θρηνήσεις ἄνθους ἀπώ- λειαν, καὶ τοσαύτας μυριάδας ἀνθρώπων ἐκδίδωμι ; Νὺξ ἐν μέσῳ, καὶ χλοάζουσα κολοκύνθη, δίκην δρό- φου τὸν Ἰωνᾶν περιήπλου, καὶ λειμών τις ἦν ὑπὲρ παρεκλήθη. Ποιῆσαι αὐτοῖς, καὶ οὐκ ἐποίησεν. ζομένη. Μή μοι σύγχει θυμόν. Εt Μή θρηνήσεις ἄνθους ἀπώλειαν; καὶ λειμών τις ἦν ὑπὲρ κεφαλῆς αἰωρούμενος, καὶ ἄνθη BASILI SELEUCIENSIS ut faceret eis, et non fecit ". Penitentia poeniten- tiam genuit; homines immutantur, et Deus con- silia retractat. O divinam clementiam ! ad quantam dignitatem evexit pœnitentiam! homines facryman- tur, et Deus immutatur; lugent mortales, et deere- tum solvit immortalis: Non enim vult mortem pecca- toris, sed ut ad se convertatur, et vivat 4. Ninivita igitur soluto in cos edito decreto pœnitentiam sa- lutis sociam non dimiserunt. Jonæ vero gravis erat et acerba eorum salus. Eminus enim sedens civi- tatis eversionem speculabundus observitabat. Ut autem Dei clementiain regnare vidit, luget finiri luctum, et Ninivitarum sancta dejectio pervenit ad prophetam. Et afflictus est, inquit, Jonas afflictione magna, et iratus est, et oravit ad Dominum, et dixit : Obsecro, Domine, nunquid non hoc est verbum meum, cum nahuc essem in terra mea? Propter hoc præ- occupavi, ut fugerem in Tharsis; scio enim, quia tu Deus clemens et misericors es, patiens et muliæ miserationis **, Ilæc est occasio fugæ meæ. Tua humanitate cogitata prophetæ partes recusabam : sciebain quod paucis peccatorum lacrymulis in- dignari desinas; commoto non credebam, innatam tibi commiserationem animo reputans: et nunc ego falsidicus æstimabor. Ninivita meam prædictionem ridet tuamque sententiam stitit. Quid tandem, Deus qui percatores miseratus justos etiam ad benigni- talem manu ducit? Prophetam non despexit iucle. mentiæ morbo tentatum. Ecquid, ait, clementiam meam vituperas, o propheta? etiamne me lenitatis accusas? non te emollivit ceti terror? etiamnum adversus peccatores immisericors es? quos sui pœnitet, eorum te non miseret ? sententiam non demutas? Nunquid te, male pertinacem, arguet colocyntha, et civitati non parcam? nunquid fluscu- li deplorabis exitium, et tot hominum myria:las paene dedam ? Nox erat media, et virescens colo- cyatha in faciem tecti explicata Jonam circumtege- bat, et quoddam veluti pratum supra caput elatum erat, atque undique flores fructusque expensi ad delicias usque spectabantur, projectumque solis radium vice muri frangebant. Spectando Jonas oblectabatur, ipsius tristitiam minuebat flos, ani- mumque lætitia perfundebat herba tuguriolo - Jou. 111, Jon. IV, 1, 2. CL. DAUSQUE NOTÆ. C regi, Præter Basilium D. August. lib. xxi De civit. 24, sensit aigre fuisse Jonæ ob Ninivitarum salutem. Utriusque sementia confirmatur e Seri- pura Jone cap. iv, 1. Et iratus eol. Recte : nam iratum multa con- fandont, ac perturbant. Apud poetam prædivi- mum Achilles iracundus, inexorabuis, acer legalis dicit : Ne me trouble pas l'esprit. docti colocynthæ nomine propheta intellexerit, quæsiverunt,Melchior Ganus, Leo Ca-Irius, Lemmins, alii. veteres ea quæstio torserat, D. Hieronymum arque Augustinum. Ribera vocem Hebræam putat ambitu suo tam posse hederam, quam cucurbitam complecti. Nobis satis erat de auctoris mente, qua fas, quaesivisse, pag. : Num fructus exitium lamentaberis ? Item : 10. • Ezech. xxx, 11. (21) Μετενόησεν. Οἱ Septuaginta similiter. Biblia D (22) Ποιῆσαι αὐτοῖς. Expleo de Jonæ vaticinio : (2) Ελύπει δὲ πάλιν τὸν Ἰωνᾶν ἡ Νινευὶ σω (24) Καὶ συνεχύθη. Versio communis reddit : (25) Μὴ ἐλέγξῃ σου τὸν τόνον κολοκύνθη.Quid
PG 85:179Ἔστι Θεὸς, ὦ ναῦται, τῆς ἠπείρου Δεσπότης, καὶ τῆς θαλάττης ἐργάτης, οὗ τῶν δακτύλων οὐρανὸς δημιούργημα· ἐκείνου δοῦλος ἐγὼ, τὴν ἐμὴν θάλαττα διώκει φυγὴν, Δεσπότῃ διακονουμένη· τὸν αὐτῆς ὁμόδουλον ἐμὲ σαγηνεύει· ἐγὼ τοῦ χειμῶνος ὑπόθεσις. Παρέστη δὴ τῇ θαλάσσῃ τὸ ζητούμενον ἀνδράποδον· αὕτη τὴν ἐμὴν προσετάχθη φυγὴν ἀνιχνεύειν. Ἀπόδοτε, καὶ σώζεσθε· ἔνδον ἔχετε τὴν γαλήνην, εἰ βούλεσθε· ἑνὸς σώματος τὴν σωτηρίαν ὠνήσασθε. Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ σέβομαι . Εἰ ταύτας ἀφῆκας τὰς φωνὰς, ὦ προφῆτα, τοῖς Νινευί̈ταις, οὐ χρεία σοι φυγῆς· οὐκ ἂν ἐδεήθης τοῦ δραπετεύειν, εἰ ταῦτα κηρύττειν τοῖς καταδικασθεῖσιν ἐπείσθης. Πρὶν Νινευί̈τας διδάξας, τοὺς ναύτας τῆς πλάνης διέσωσας· μέρος ἐθνῶν οἱ συμπλέοντες, ἐν αὐτοῖς τὴν τῶν Νινευϊτῶν καταμάνθανε πίστιν· πεποίηκας μαθητὰς εὐσεβείας τοὺς τῆς φυγῆς δικαστάς. Καὶ ἔλαβον τὸν Ἰωνᾶν, καὶ ἐνέβαλον εἰς τὴν θάλατταν, καὶ ἔστη ἡ θάλασσα ἐκ τοῦ σάλου αὐτῆς . Οὐκέτι γὰρ ἦν χρεία τῆς ζάλης, εἰλημμένου τοῦ φεύγοντος· οὐκ ἦν ἔτι χρεία ζητήσεως, κατασχεθέντος τοῦ δραπετεύσαντος.
κεφαλῆς αἰωρούμενος, καὶ ἄνθη πανταχόθεν, καὶ καρπὸς ἐκκρεμάμενος τρυφεράν τινα θέαν ἐξέπεμ- πεν, ἀποτειχίζουσαν τὴν βάλλουσαν ἀκτῖνα. Ετέρφθη τῇ θέᾳ, ἐμείωσεν αὐτοῦ τὴν λύπην τὸ ἄνθος, διέτρε- χεν αὐτοῦ τὴν ψυχὴν (26) ή περιτρέχοντα πόα. Ως οὖν εἶδεν ἠσθέντα τῇ κολοκύνθη, πέμπει τὸν σκώ- ληκα, καὶ ξηρὸν ἦν τὸ φυτὸν παραχρῆμα· ὀξυτέραν τῆς βλάστης ὑπέμεινε τὴν ἀπώλειαν. Καὶ γεγύμνωτο μὲν ὁ προφήτης τῆς σκέπης, ἐλέλυτο τῆς αὐτοσχε δίου καλύβης· καύσωνος δὲ φλὸξ σφοδρώτερον πνεύ- σασα τὴν κεφαλὴν ἐνεπίμπρα· ἀθυμία τὴν ἐπιθυμίαν διεδέχετο· τῇ δὲ λύπῃ πληγέντα βλέπων τὸν Ἰωνᾶν ὁ Θεός, κριτὴν γενέσθαι τῆς θείας φιλανθρωπίας πάλιν προτρέπεται, καί φησιν· Ει σφόδρα λελύπησαι ἐπὶ τῇ κολοκύνθῃ, ήλγησας ἀπολλυμένης κολοκύνθης, προφῆτα, ελύπησέ σε φυτόν, οὐκέτι χλοάζειν δυνά- μενον· τί οὖν με πάσχειν νομίζεις ἀπολλυμένων ἀν- θρώπων; ἄνθος οἰκτείρεις, ἐγὼ μὴ φείσομαι πόλεως; καὶ σὺ μὲν οὐκ ἐγεώργησας, οὐκ ἐφύτευσας· οὗτοι δὲ τῆς ἐμῆς γεωργίας φυτά, τῆς ἐμῆς δεξιᾶς οἱ καρ- τοῖ. Καὶ σὺ μὲν πρὸς τοὺς ἁμαρτάνοντας βλέπεις ἐγὼ δὲ πλείους ή δώδεκα μυριάδας ὁρῶ, οἷς οὔπω γέγονεν ὑπουργὸς ἁμαρτίας ὁ χρόνος. Τὸν τῆς κοι λοκύνθης οἰκτείρεις καρπόν· ἐγὼ δὲ τῶν τῆς φύσεως ἐκτεμνομένων βοτρύων οὐ φείσομαι (27) ; Εστω, τῶν ἄλλων ἀνθρώπων καταγινώσκεις· τί τῶν ἄρτι τε- χθέντων ἔχεις κατηγορεῖν; ποίαν σοι μέμψεως απ τίαν τὰ κτήνη δεδώκασιν; "Η ἁμαρτωλούς μετανοοῦν- τας αἰδέσθητι, ἢ τῶν ἄρτι τεχθέντων τὴν πρεσβείαν ἐντράπηθι. Ποθήσωμεν ἁμαρτωλοὶ τὸν τῆς σωτηρίας δοτῆρα· ἀγαπήσωμεν ἰατρὸν, ἀντὶ πυρὸς καὶ σιδή ρου, φαρμάκῳ τὴν ψυχὴν θεραπεύοντα (28). Πάν τες τῆς ἱατρείας ταύτης ἑσμὲν ἐνδεεῖς· ἐπὶ κοινῇ νήσῳ τὸ κοινὸν μεταχειρισμενα φάρμακον. Ακού- σωμεν Ἰωάννου βοῶντος· Μετανοεῖτε· ἤγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Προσέλθωμεν τῷ Σωτ τῆρι (20) τὰς χεῖρας ἐκτείναντι, καὶ πρὸς αὐτὴν ἐφελκομένῳ, καὶ λέγοντι· Δεῦτε πρός με, πάντες οι πανταχόθεν. Ει Τὸν τῆς πολυκύνθης οίκτείρεις καρπὸν, ἐγὼ δὲ τῶν τῆς φύσεως εκτεμνομένων βο- τρύων οὐ φείσομαι. και : Κολοκύνθης βότρυν οὐκ οίκτείρεις, ἐ. δ. τ. Το φ. ἐκτεμνομένων βοτρύων οὐ φείσομαι. Διέτρεχεν αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ἡ περιτρέχουσα πέα, καρπὸς ἐκκρεμάμενος τρυφεράν τινα θέαν ἐξέπεμ πεν, διέτρεχεν Αθυμία τὴν ἐπιθυμίαν διεδέχετο. οὐ φείσομαι. βότρυες βοτρυδόν δὲ πέτονται : δήρου φαρμάκῳ τὴν ψυχὴν θεραπεύσοντα. ORATIO XII. B vero . capi vidit, mittit vermem, et e vestigio siccater plan- ta : citius periit quam germinaverat. Ecce tibi tecto nudatur propheta, et extemporario tuguriolo priva- tur, æstuansque flamma dum acrius aspirat, caput adurebat; animi consternatio voluptatem excepit. Jonam vero mœrore percussum animadvertens Deus, ut de benignitate divina judicet, iterum hore tatur. Si vehementer ob colocyntham animo de- jiceris, si vastala colocyntha indoles, o propheta, si te planta, quod ultra virere nequeat, contristat : quomodo tandem ex hominum exitio me affectum iri putas? fosculi misereris ; ego civitati non par- cam ? Tu quidem solum non excolueras, non seve- ras; hi vero meæ culture plantæ sunt, meæ fructus dexteræ. Tu quidem peccantes signas oculis; egn meornm (qui ne peccarent, immatura alas fecit) empra duodecim myriadas video. Colocynthe fructus te miseret: ego naturæ racemis, qui exße- cabantur, veniam non habeo ? Esto, alios damnes, quid habes, quo recens natos incusiles? Quam tibi accusationis materiam dederunt pecora? Aut pecca- tores facti pœnitentes reverere, aut recens natorum rationem habe, me orante. Desideremus nos, qui pec- catores sumus salutis datorem; diligamus medicum, qui igni ferroque posthabito, leni medicamento curat animas. Talis medicae artis omnes indigemus. Contra communem morbum, conumune tractemus medica- mentum. Audiamus Joannem clamanten: Pœnitentiam agite, appropinquavit enim regnum celerum s. Salvato- rem adeamus extendentem manus, nos ad se trahentem dicentemque : Venite ad me, omnes qui laboratis et onerali estis, el ego reficiam vos. Ipsi gloria, et virtus in sæcula sæculorum. Amen. A circumfusa. Ut ergo Deus Jonam colocynthæ lethin As Matth. 11, 2. C CL. DAUSQUEI NOTÆ. pratum quoddam supra caput efferem balur, et in omnem partem flores. Hi loci tam bederæ quam cucurbita conveniunt: utraque se in florem induit, utrique fructus est (nam hederæ pro fructu bacca), quod bic sepius dicitur. Pag. : Videtur hederam intelligere. Perinde videtur esse, ac si di- Tu, o pro- pheta, commiseratione moveris super colocynthæ ra- cemis; ego vero naturæ racemis qui exsecabantur, non parcam? Racemus enim bacca, uva cum hedera faciunt, cum cucurbita non iten. Verum magis in- clamare videtur Basilius in cucurbitam. Pagina : abi colocyntham vides herbam vocari. Item fructus dependens deliciosum quoddam edebat spectaculum: uam potius cucurbitæ fructus, quia longe gravior, dependet, quam hederæ, qui etiam surrigitur. camdem vim obtinet, atque per Aueidos PATROL. GR. LXXXV. . primo : Lutonæ tacitum pertentant gaudia pectus. Quibus loquendi generibus significatur intimum la- teque toto animo diffusum gaudium. Sequitur par- onomasia mihi inimitabilis, Perdunt pleraque gratiam, si quasi invita el recusantia violentius affectata quadam imitatione transferantur. Porro hic supra multitudi- nem dicunt conjunctionem quamdam animorum, et veluti conspirationem in malo. Sic apud poetam muscæ conglobalæ racema- tim volitant, ut alibi Plinius uvam apum scripsit. Divus Bernardus in Vigilia Nativitatis Domini, serm. : Christum esse cognoscis non utentem cauterio, sed unguento : non ustione, sed unctione curantem. legi, audivi viros graves, et doctos, qui in scriptis et congressu semper usurpant Servatoris nomen, Salvatoris refugiunt. Quia videlicet Ovidium, Li- (26) Διέτρεχεν αὐτοῦ τὴν ψυχήν. Τὸ διά iu (27) Τῶν τῆς φύσεως εκτεμνομένων βοτρύων (28) Αγαπήσωμεν ἰατρὸν, ἀντὶ πυρὸς καὶ σι· (29) Προσέλθωμεν τῷ Σωτῆρι. Plures novi, vidi,
Καὶ ἐφοβήθησαν οἱ ναῦται φόβῳ μεγάλῳ τὸν Κύριον, καὶ ἔθυσαν θυσίαν, καὶ ηὔξαντο εὐχάς . Καὶ φυγὼν ὁ Ἰωνᾶς τὴν τῶν ἀνθρώπων σωτηρίαν ἐνεμπορεύσατο. Τί οὖν τῶν ἐθνῶν, ὦ προφῆτα, τῆς πονηρίας κωλύεις τὴν ἰατρείαν; Ἐφθέγξω μόνον, καὶ τοὺς συμπλέοντας ἔπεισας· ἐλάλησας, καὶ πίστιν ἐγέννησας ἀφῆκας φωνὴν, καὶ τὴν ψυχὴν ἐχειρώσω. Καὶ προσέταξε Κύριος κήτει μεγάλῳ καταπιεῖν τὸν Ἰωνᾶν . Τούτῳ τῷ τρόπῳ δεσμώτην Θεὸς τὸν Προφήτην ἀποδείξας, καὶ τὴν φυγὴν νικήσας, τῷ τάφῳ τοῦ κήτους εἰλημμένον κατέχων, μονονουχὶ τοιούτοις χρῆται τοῖς ῥήμασιν· Ἆρ’ ἔτι δραπετεύειν ἐθέλεις, ὦ προφῆτα; Ἔτι προτιμᾷς τὴν φυγὴν τῆς τῶν ἐθνῶν σωτηρίας; Περιορᾷς ἀπολλυμένους; χαίρεις ὁρῶν κολαζομένους; Οὐ θέλεις ὑπουργὸς γενέσθαι τῆς κλήσεως; Οὐκοῦν ὑπόβηθι τριήμερον τάφον· ὑπόμεινον τῆς Δεσποτικῆς οἰκονομίας τὰ πάθη, μάθε πῶς τὰ ἔθνη πάντα κληθήσεται· γενέσθω τάφος τὸ κῆτος, ὑπόμεινον τῆς ἐμῆς οἰκονομίας τὴν μίμησιν, δι’ ἧς οὐ Νινευῖ̈ται μόνον, ἀλλ’ ὁ σύμπας ἀνθρώπων κόσμος δι’ εὐσεβείας σωθήσεται. Περίθου τὰ τῆς ἀναστάσεως σύμβολα·
κεφαλῆς αἰωρούμενος, καὶ ἄνθη πανταχόθεν, καὶ καρπὸς ἐκκρεμάμενος τρυφεράν τινα θέαν ἐξέπεμ- πεν, ἀποτειχίζουσαν τὴν βάλλουσαν ἀκτῖνα. Ετέρφθη τῇ θέᾳ, ἐμείωσεν αὐτοῦ τὴν λύπην τὸ ἄνθος, διέτρε- χεν αὐτοῦ τὴν ψυχὴν (26) ή περιτρέχοντα πόα. Ως οὖν εἶδεν ἠσθέντα τῇ κολοκύνθη, πέμπει τὸν σκώ- ληκα, καὶ ξηρὸν ἦν τὸ φυτὸν παραχρῆμα· ὀξυτέραν τῆς βλάστης ὑπέμεινε τὴν ἀπώλειαν. Καὶ γεγύμνωτο μὲν ὁ προφήτης τῆς σκέπης, ἐλέλυτο τῆς αὐτοσχε δίου καλύβης· καύσωνος δὲ φλὸξ σφοδρώτερον πνεύ- σασα τὴν κεφαλὴν ἐνεπίμπρα· ἀθυμία τὴν ἐπιθυμίαν διεδέχετο· τῇ δὲ λύπῃ πληγέντα βλέπων τὸν Ἰωνᾶν ὁ Θεός, κριτὴν γενέσθαι τῆς θείας φιλανθρωπίας πάλιν προτρέπεται, καί φησιν· Ει σφόδρα λελύπησαι ἐπὶ τῇ κολοκύνθῃ, ήλγησας ἀπολλυμένης κολοκύνθης, προφῆτα, ελύπησέ σε φυτόν, οὐκέτι χλοάζειν δυνά- μενον· τί οὖν με πάσχειν νομίζεις ἀπολλυμένων ἀν- θρώπων; ἄνθος οἰκτείρεις, ἐγὼ μὴ φείσομαι πόλεως; καὶ σὺ μὲν οὐκ ἐγεώργησας, οὐκ ἐφύτευσας· οὗτοι δὲ τῆς ἐμῆς γεωργίας φυτά, τῆς ἐμῆς δεξιᾶς οἱ καρ- τοῖ. Καὶ σὺ μὲν πρὸς τοὺς ἁμαρτάνοντας βλέπεις ἐγὼ δὲ πλείους ή δώδεκα μυριάδας ὁρῶ, οἷς οὔπω γέγονεν ὑπουργὸς ἁμαρτίας ὁ χρόνος. Τὸν τῆς κοι λοκύνθης οἰκτείρεις καρπόν· ἐγὼ δὲ τῶν τῆς φύσεως ἐκτεμνομένων βοτρύων οὐ φείσομαι (27) ; Εστω, τῶν ἄλλων ἀνθρώπων καταγινώσκεις· τί τῶν ἄρτι τε- χθέντων ἔχεις κατηγορεῖν; ποίαν σοι μέμψεως απ τίαν τὰ κτήνη δεδώκασιν; "Η ἁμαρτωλούς μετανοοῦν- τας αἰδέσθητι, ἢ τῶν ἄρτι τεχθέντων τὴν πρεσβείαν ἐντράπηθι. Ποθήσωμεν ἁμαρτωλοὶ τὸν τῆς σωτηρίας δοτῆρα· ἀγαπήσωμεν ἰατρὸν, ἀντὶ πυρὸς καὶ σιδή ρου, φαρμάκῳ τὴν ψυχὴν θεραπεύοντα (28). Πάν τες τῆς ἱατρείας ταύτης ἑσμὲν ἐνδεεῖς· ἐπὶ κοινῇ νήσῳ τὸ κοινὸν μεταχειρισμενα φάρμακον. Ακού- σωμεν Ἰωάννου βοῶντος· Μετανοεῖτε· ἤγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Προσέλθωμεν τῷ Σωτ τῆρι (20) τὰς χεῖρας ἐκτείναντι, καὶ πρὸς αὐτὴν ἐφελκομένῳ, καὶ λέγοντι· Δεῦτε πρός με, πάντες οι πανταχόθεν. Ει Τὸν τῆς πολυκύνθης οίκτείρεις καρπὸν, ἐγὼ δὲ τῶν τῆς φύσεως εκτεμνομένων βο- τρύων οὐ φείσομαι. και : Κολοκύνθης βότρυν οὐκ οίκτείρεις, ἐ. δ. τ. Το φ. ἐκτεμνομένων βοτρύων οὐ φείσομαι. Διέτρεχεν αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ἡ περιτρέχουσα πέα, καρπὸς ἐκκρεμάμενος τρυφεράν τινα θέαν ἐξέπεμ πεν, διέτρεχεν Αθυμία τὴν ἐπιθυμίαν διεδέχετο. οὐ φείσομαι. βότρυες βοτρυδόν δὲ πέτονται : δήρου φαρμάκῳ τὴν ψυχὴν θεραπεύσοντα. ORATIO XII. B vero . capi vidit, mittit vermem, et e vestigio siccater plan- ta : citius periit quam germinaverat. Ecce tibi tecto nudatur propheta, et extemporario tuguriolo priva- tur, æstuansque flamma dum acrius aspirat, caput adurebat; animi consternatio voluptatem excepit. Jonam vero mœrore percussum animadvertens Deus, ut de benignitate divina judicet, iterum hore tatur. Si vehementer ob colocyntham animo de- jiceris, si vastala colocyntha indoles, o propheta, si te planta, quod ultra virere nequeat, contristat : quomodo tandem ex hominum exitio me affectum iri putas? fosculi misereris ; ego civitati non par- cam ? Tu quidem solum non excolueras, non seve- ras; hi vero meæ culture plantæ sunt, meæ fructus dexteræ. Tu quidem peccantes signas oculis; egn meornm (qui ne peccarent, immatura alas fecit) empra duodecim myriadas video. Colocynthe fructus te miseret: ego naturæ racemis, qui exße- cabantur, veniam non habeo ? Esto, alios damnes, quid habes, quo recens natos incusiles? Quam tibi accusationis materiam dederunt pecora? Aut pecca- tores facti pœnitentes reverere, aut recens natorum rationem habe, me orante. Desideremus nos, qui pec- catores sumus salutis datorem; diligamus medicum, qui igni ferroque posthabito, leni medicamento curat animas. Talis medicae artis omnes indigemus. Contra communem morbum, conumune tractemus medica- mentum. Audiamus Joannem clamanten: Pœnitentiam agite, appropinquavit enim regnum celerum s. Salvato- rem adeamus extendentem manus, nos ad se trahentem dicentemque : Venite ad me, omnes qui laboratis et onerali estis, el ego reficiam vos. Ipsi gloria, et virtus in sæcula sæculorum. Amen. A circumfusa. Ut ergo Deus Jonam colocynthæ lethin As Matth. 11, 2. C CL. DAUSQUEI NOTÆ. pratum quoddam supra caput efferem balur, et in omnem partem flores. Hi loci tam bederæ quam cucurbita conveniunt: utraque se in florem induit, utrique fructus est (nam hederæ pro fructu bacca), quod bic sepius dicitur. Pag. : Videtur hederam intelligere. Perinde videtur esse, ac si di- Tu, o pro- pheta, commiseratione moveris super colocynthæ ra- cemis; ego vero naturæ racemis qui exsecabantur, non parcam? Racemus enim bacca, uva cum hedera faciunt, cum cucurbita non iten. Verum magis in- clamare videtur Basilius in cucurbitam. Pagina : abi colocyntham vides herbam vocari. Item fructus dependens deliciosum quoddam edebat spectaculum: uam potius cucurbitæ fructus, quia longe gravior, dependet, quam hederæ, qui etiam surrigitur. camdem vim obtinet, atque per Aueidos PATROL. GR. LXXXV. . primo : Lutonæ tacitum pertentant gaudia pectus. Quibus loquendi generibus significatur intimum la- teque toto animo diffusum gaudium. Sequitur par- onomasia mihi inimitabilis, Perdunt pleraque gratiam, si quasi invita el recusantia violentius affectata quadam imitatione transferantur. Porro hic supra multitudi- nem dicunt conjunctionem quamdam animorum, et veluti conspirationem in malo. Sic apud poetam muscæ conglobalæ racema- tim volitant, ut alibi Plinius uvam apum scripsit. Divus Bernardus in Vigilia Nativitatis Domini, serm. : Christum esse cognoscis non utentem cauterio, sed unguento : non ustione, sed unctione curantem. legi, audivi viros graves, et doctos, qui in scriptis et congressu semper usurpant Servatoris nomen, Salvatoris refugiunt. Quia videlicet Ovidium, Li- (26) Διέτρεχεν αὐτοῦ τὴν ψυχήν. Τὸ διά iu (27) Τῶν τῆς φύσεως εκτεμνομένων βοτρύων (28) Αγαπήσωμεν ἰατρὸν, ἀντὶ πυρὸς καὶ σι· (29) Προσέλθωμεν τῷ Σωτῆρι. Plures novi, vidi,
ἀπόδυσαι καθάπερ μνῆμα τὸ κῆτος, πεῖσον Ἰουδαίους τοὺς σοὺς, ὅπως οἱ τάφοι λυθήσονται. Οὐκ ἔστιν ἔλαττον εἰς θαῦμα τὴν κοιλίαν ζῶντα φυγεῖν, καὶ θανάτου γαστέρα. Γίνου θεωρὸς τῆς ἐμῆς οἰκονομίας. Ὁ γὰρ ἐμὸς Υἱὸς ναὸν ἐξ ἀνθρώπων ἀναλήψεται, καὶ στολὴν ἀνθρώποις ὁμοιοπαθῆ περιθήσεται· σάρκα περιβαλεῖται παρὰ ἀνθρώπων ὑπὲρ ἀνθρώπων. Ταύτην Ἰουδαῖοι κατακρινοῦσι θανάτῳ, καὶ σταυρῷ περιβαλοῦσι, δι’ ἦς τῶν παθῶν τὴν φυγὴν ἐκαρπώσαντο· καὶ θανάτῳ παραδώσουσι, δι’ ἧς οἱ νεκροὶ τὴν εἰς βίον ἀναβίωσιν ἐδιδάχθησαν, δι’ ἧς ἐξ ᾄδου νικηφόρος πρὸς ζωὴν ἀνελήλυθε· τάφῳ παραδοθήσεται, καὶ δέξεται μνῆμα, καθάπερ σὲ, ὦ προφῆτα, τὸ κῆτος. Ἀνέπεμψέ σε κήτους γαστὴρ ἀπαθῆ, καὶ διετήρησεν· ἠτόνησε πρὸς ἀναίρεσιν τὸ τοῦ πελάγους θηρίον, ἀτονήσει κἀκεῖ θάνατος, λύσει τοῦ θανάτου τοὺς νόμους, οὓς ἀρχαία παράβασις ὑπηγόρευσεν, ἀπαλείψει τοῦ θανάτου τοὺς νόμους· τούτου γὰρ ψήφισμα χαλινώσει τὸν ὄφιν κατὰ ἀνθρώπων ἔτι φθεγγόμενον· πᾶσιν ἁπλώσει τοῖς ἔθνεσι τὰς τῆς σωτηρίας ἐλπίδας. Τότε καὶ Νινευὶ̈ καλουμένη Πόλις σωθήσεται, καὶ τὴν Χριστοῦ προσηγορίαν ἀντὶ τῶν εἰδώλων ἀλλάξεται.
κεφαλῆς αἰωρούμενος, καὶ ἄνθη πανταχόθεν, καὶ καρπὸς ἐκκρεμάμενος τρυφεράν τινα θέαν ἐξέπεμ- πεν, ἀποτειχίζουσαν τὴν βάλλουσαν ἀκτῖνα. Ετέρφθη τῇ θέᾳ, ἐμείωσεν αὐτοῦ τὴν λύπην τὸ ἄνθος, διέτρε- χεν αὐτοῦ τὴν ψυχὴν (26) ή περιτρέχοντα πόα. Ως οὖν εἶδεν ἠσθέντα τῇ κολοκύνθη, πέμπει τὸν σκώ- ληκα, καὶ ξηρὸν ἦν τὸ φυτὸν παραχρῆμα· ὀξυτέραν τῆς βλάστης ὑπέμεινε τὴν ἀπώλειαν. Καὶ γεγύμνωτο μὲν ὁ προφήτης τῆς σκέπης, ἐλέλυτο τῆς αὐτοσχε δίου καλύβης· καύσωνος δὲ φλὸξ σφοδρώτερον πνεύ- σασα τὴν κεφαλὴν ἐνεπίμπρα· ἀθυμία τὴν ἐπιθυμίαν διεδέχετο· τῇ δὲ λύπῃ πληγέντα βλέπων τὸν Ἰωνᾶν ὁ Θεός, κριτὴν γενέσθαι τῆς θείας φιλανθρωπίας πάλιν προτρέπεται, καί φησιν· Ει σφόδρα λελύπησαι ἐπὶ τῇ κολοκύνθῃ, ήλγησας ἀπολλυμένης κολοκύνθης, προφῆτα, ελύπησέ σε φυτόν, οὐκέτι χλοάζειν δυνά- μενον· τί οὖν με πάσχειν νομίζεις ἀπολλυμένων ἀν- θρώπων; ἄνθος οἰκτείρεις, ἐγὼ μὴ φείσομαι πόλεως; καὶ σὺ μὲν οὐκ ἐγεώργησας, οὐκ ἐφύτευσας· οὗτοι δὲ τῆς ἐμῆς γεωργίας φυτά, τῆς ἐμῆς δεξιᾶς οἱ καρ- τοῖ. Καὶ σὺ μὲν πρὸς τοὺς ἁμαρτάνοντας βλέπεις ἐγὼ δὲ πλείους ή δώδεκα μυριάδας ὁρῶ, οἷς οὔπω γέγονεν ὑπουργὸς ἁμαρτίας ὁ χρόνος. Τὸν τῆς κοι λοκύνθης οἰκτείρεις καρπόν· ἐγὼ δὲ τῶν τῆς φύσεως ἐκτεμνομένων βοτρύων οὐ φείσομαι (27) ; Εστω, τῶν ἄλλων ἀνθρώπων καταγινώσκεις· τί τῶν ἄρτι τε- χθέντων ἔχεις κατηγορεῖν; ποίαν σοι μέμψεως απ τίαν τὰ κτήνη δεδώκασιν; "Η ἁμαρτωλούς μετανοοῦν- τας αἰδέσθητι, ἢ τῶν ἄρτι τεχθέντων τὴν πρεσβείαν ἐντράπηθι. Ποθήσωμεν ἁμαρτωλοὶ τὸν τῆς σωτηρίας δοτῆρα· ἀγαπήσωμεν ἰατρὸν, ἀντὶ πυρὸς καὶ σιδή ρου, φαρμάκῳ τὴν ψυχὴν θεραπεύοντα (28). Πάν τες τῆς ἱατρείας ταύτης ἑσμὲν ἐνδεεῖς· ἐπὶ κοινῇ νήσῳ τὸ κοινὸν μεταχειρισμενα φάρμακον. Ακού- σωμεν Ἰωάννου βοῶντος· Μετανοεῖτε· ἤγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Προσέλθωμεν τῷ Σωτ τῆρι (20) τὰς χεῖρας ἐκτείναντι, καὶ πρὸς αὐτὴν ἐφελκομένῳ, καὶ λέγοντι· Δεῦτε πρός με, πάντες οι πανταχόθεν. Ει Τὸν τῆς πολυκύνθης οίκτείρεις καρπὸν, ἐγὼ δὲ τῶν τῆς φύσεως εκτεμνομένων βο- τρύων οὐ φείσομαι. και : Κολοκύνθης βότρυν οὐκ οίκτείρεις, ἐ. δ. τ. Το φ. ἐκτεμνομένων βοτρύων οὐ φείσομαι. Διέτρεχεν αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ἡ περιτρέχουσα πέα, καρπὸς ἐκκρεμάμενος τρυφεράν τινα θέαν ἐξέπεμ πεν, διέτρεχεν Αθυμία τὴν ἐπιθυμίαν διεδέχετο. οὐ φείσομαι. βότρυες βοτρυδόν δὲ πέτονται : δήρου φαρμάκῳ τὴν ψυχὴν θεραπεύσοντα. ORATIO XII. B vero . capi vidit, mittit vermem, et e vestigio siccater plan- ta : citius periit quam germinaverat. Ecce tibi tecto nudatur propheta, et extemporario tuguriolo priva- tur, æstuansque flamma dum acrius aspirat, caput adurebat; animi consternatio voluptatem excepit. Jonam vero mœrore percussum animadvertens Deus, ut de benignitate divina judicet, iterum hore tatur. Si vehementer ob colocyntham animo de- jiceris, si vastala colocyntha indoles, o propheta, si te planta, quod ultra virere nequeat, contristat : quomodo tandem ex hominum exitio me affectum iri putas? fosculi misereris ; ego civitati non par- cam ? Tu quidem solum non excolueras, non seve- ras; hi vero meæ culture plantæ sunt, meæ fructus dexteræ. Tu quidem peccantes signas oculis; egn meornm (qui ne peccarent, immatura alas fecit) empra duodecim myriadas video. Colocynthe fructus te miseret: ego naturæ racemis, qui exße- cabantur, veniam non habeo ? Esto, alios damnes, quid habes, quo recens natos incusiles? Quam tibi accusationis materiam dederunt pecora? Aut pecca- tores facti pœnitentes reverere, aut recens natorum rationem habe, me orante. Desideremus nos, qui pec- catores sumus salutis datorem; diligamus medicum, qui igni ferroque posthabito, leni medicamento curat animas. Talis medicae artis omnes indigemus. Contra communem morbum, conumune tractemus medica- mentum. Audiamus Joannem clamanten: Pœnitentiam agite, appropinquavit enim regnum celerum s. Salvato- rem adeamus extendentem manus, nos ad se trahentem dicentemque : Venite ad me, omnes qui laboratis et onerali estis, el ego reficiam vos. Ipsi gloria, et virtus in sæcula sæculorum. Amen. A circumfusa. Ut ergo Deus Jonam colocynthæ lethin As Matth. 11, 2. C CL. DAUSQUEI NOTÆ. pratum quoddam supra caput efferem balur, et in omnem partem flores. Hi loci tam bederæ quam cucurbita conveniunt: utraque se in florem induit, utrique fructus est (nam hederæ pro fructu bacca), quod bic sepius dicitur. Pag. : Videtur hederam intelligere. Perinde videtur esse, ac si di- Tu, o pro- pheta, commiseratione moveris super colocynthæ ra- cemis; ego vero naturæ racemis qui exsecabantur, non parcam? Racemus enim bacca, uva cum hedera faciunt, cum cucurbita non iten. Verum magis in- clamare videtur Basilius in cucurbitam. Pagina : abi colocyntham vides herbam vocari. Item fructus dependens deliciosum quoddam edebat spectaculum: uam potius cucurbitæ fructus, quia longe gravior, dependet, quam hederæ, qui etiam surrigitur. camdem vim obtinet, atque per Aueidos PATROL. GR. LXXXV. . primo : Lutonæ tacitum pertentant gaudia pectus. Quibus loquendi generibus significatur intimum la- teque toto animo diffusum gaudium. Sequitur par- onomasia mihi inimitabilis, Perdunt pleraque gratiam, si quasi invita el recusantia violentius affectata quadam imitatione transferantur. Porro hic supra multitudi- nem dicunt conjunctionem quamdam animorum, et veluti conspirationem in malo. Sic apud poetam muscæ conglobalæ racema- tim volitant, ut alibi Plinius uvam apum scripsit. Divus Bernardus in Vigilia Nativitatis Domini, serm. : Christum esse cognoscis non utentem cauterio, sed unguento : non ustione, sed unctione curantem. legi, audivi viros graves, et doctos, qui in scriptis et congressu semper usurpant Servatoris nomen, Salvatoris refugiunt. Quia videlicet Ovidium, Li- (26) Διέτρεχεν αὐτοῦ τὴν ψυχήν. Τὸ διά iu (27) Τῶν τῆς φύσεως εκτεμνομένων βοτρύων (28) Αγαπήσωμεν ἰατρὸν, ἀντὶ πυρὸς καὶ σι· (29) Προσέλθωμεν τῷ Σωτῆρι. Plures novi, vidi,
PG 85:181Ὢ τῆς τοῦ Δεσπότου φιλανθρωπίας καὶ προφήτας ἀγαπώσης, καὶ ἁμαρτωλῶν φειδομένης, καὶ δικαίους παιδευούσης, καὶ πονηροὺς ἐπιστρεφούσης. Συνέκλεισε γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἅπαντας εἰς ἀπείθειαν, ἵνα τοὺς πάντας ἐλεήσῃ · αὐτοῦ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. Β ΛΟΓΟΣ ΑΓ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν αὐτὸν Ἰωνᾶν. α'. Οἱ τὰς τῶν φρεάτων πηγὰς ἐκκαθαίροντες, ὅσῳπερ ἂν αὐτὰς μεταλλεύωσι, τοσούτῳ μᾶλλον καθαρωτέρας, καὶ πλουσιωτέρας ἀναδίδοσθαι παρα- σκευάζουσιν. Η γὰρ τῶν ναμάτων γαστήρ, εὐρυνο- μένη κατὰ τὴν κίνησιν, οὓς ὠδίνει κρουνοὺς ἀπο- τίκτει. Τοιαύτη τῆς θείας Γραφῆς ἡ πηγή. Εἰ γάρ τις ἐν αὐτῇ τὰς οὐρανίους φλέβας τῷ λόγῳ διασκάψαι θελήσειεν, έψεται πλέον γυμνούμενον τὸ ταμεῖον τῆς χάριτος. Ἠκούσατε τῆς κατὰ τὸν Ἰωνᾶν ἱστορίας; ἐθεάσασθε τῆς μετανοίας τὴν δύναμιν ; εἴδετε βασι- λέα πενθήρη, σποδῷ καὶ σάκκῳ, καὶ ψυχῆς ταπει- νότητι, τὸν ἐν οὐρανῷ βασιλέα δωροδοκούντα; εἴδετε θυμὸν ἀθάνατον θνητοῖς δάκρυσιν ἀναιρούμενον (50); εἴδετε προφήτου φιλονεικίαν, καὶ Θεοῦ φιλανθρω πίαν ; εἴδετε προφήτην ἐν κήτει κυοφορούμενον, καὶ τὴν πρὸς ἁμαρτωλοὺς συμπάθειαν ἐκδιδασκόμενον; δεῦρο δὴ οὖν, καὶ τὸν ἕτερον ἐν τῷ προφήτῃ θησαυρὸν κατοπτεύσωμεν· θησαυρὸς δὲ προφητῶν ὁ Δεσπότης Χριστὸς, ὃν ταῖς προφητικαῖς προκηρύττοντες σάλο πιγξι, προανατελλούσας ἐδείκνυον τὰς τῆς παρουσίας ἀκτῖνας. Ἰωνᾶς δὲ Χριστὸν οὐ λόγοις ἐκήρυττεν, ἀλλ' ἐμιμήσατο πάθεσιν· οὐ φωναῖς τὸν Δεσποτικών προηγόρευσε τάφον, ἀλλ' ἐν τῷ κήτει ταφείς, καὶ τριήμερος ἐκδοθείς δίχα φθορᾶς, ἐδίδασκεν ἀνθρώ πους ἅπαντας, ὅτι θάνατος ἀθανασίας ἀρχὴ, καὶ ἐκ τάφου βλαστάνει ζωή· καὶ ταύτας αὐτοῦ τὰς διὰ πραγμάτων φωνάς, ὁ Χριστὸς οἰκειούμενος, προς τὸν ἄπιστον τῶν Ἰουδαίων βοᾷ λαόν· Γενεά που τὸν Σωτῆρα σωτῆρα σωτῆρι σω τῆρα σωτῆρες σωτήρ σωτηρία ἀναιρούμενον; Μήτε ἀθανάτους ἔχειν τὰς ὀργὰς ἐν θνητοῖς σώμασιν, ἀλλὰ καὶ παρὰ γνώμην ἐπιεικές τι πράττειν ὑπομένειν δεομένων χάριν: . BASILII SELEUCIENSIS ORATIO XIII. Ejusdem in Jonam. , A scrutantur altius, tanto puriores efficiunt el aquarum proventu divitiores. Nam agitando dila- tatus aquarum gurges, quas parturiebat sca- turigines, perit. Diving Scripturæ fons ejus- modi est; si quis euim cœlestes in eo venas orationis vi fudicare velit, ac perlundere : vide- bit quası cellam gratiæ promptuariam latius nuda- tam. Audistis Jonæ historiam ? vidistis quanta pœ- nitentiæ sit virtus ? animadvertistis regem sese ad luctus accommodantem, cinere, et sacco, cætera- que, animi dejectione quasi donis cœli regem caplantem ? animadvertistis iram immortalem mor- talibus lacrymis demptam fuisse? animadvertistis prophetæ contentionem, Deique humanitatem? anim- advertistis prophetam, in celo gestatum, et er- ga peccatores commiserationem edoctum ? huc age alterum etiam in propheta thesaurum oculis ri- mpenur. Thesaurus autem prophetarum est Chri- stus Dominus, quem tubis propheticis pridem per- sonantes, præmature exortos cjus præsentiæ ra- dios ostendebant. Jonas autem malorum toleran- tia potius Christum est imitatus, quam verbis prædicarit; nec verbis Domini sepulcrum prædi- xit, sed in celo sepultus et post triduum sine noxa redditus omnes docuit mortales immortali- tatis januam esse mortem, ac de sepulcro vitam crumpere. Et has ipsius voces rebus gestis pro- C CL. DAUSQUELI vium, alios e priscis sciuat Servatoris et Liberato ris vulgasse vocabula, non Salvatoris. Verum ego contra pertendo, male prorsus (aliorum pace dixerim) et inique Servatorem reddi, de Chri- sto potissimum, ac etiam de quovis alio. Quod pri- mum aflirmo M. Tullii auctoritate, Contra Verrem lib. ut : Itaque eum non solum patronum istius in- sum, sed etiam inscriptum vidi Syracusis, tum quo Verrem odiosiorem faciat, adjicit: Hoc quantum est? ita magnum, ut Latino uno verbo ex- primi non possit. Cur, M. Tulli, cur uno verbo non potest exprimi? Is est_nimirum soter, inquit, qui salutem dedi, sive, ut Tertullianum sequar, saluti- I ficator. Sensit ergo Cicero servatoris vocem non esse adæquatam, quam non ignoravit: quippe se reipublicæ servatorem vocavit Orat, pro Plancio. Tacitus Annal. xv, videns servatoris nomen non istud tam celsum nomen æquare scripsit Milichum conservatoris sibi nomen Græco ejus rei vocabulo assumpsisse. Deinde ut pro Christo disputemus : damones Christus servat, irent alioquin in militum, unde eorum servator dici potest. At non eos salvat, neque eorum est salvator, quos dirissimis suppliciis æternum mancipavit. Denique servare martiale verbum est, illius, qui quem occidere potuit in praelio, pepercit, sed in servitutem pertraxit ex- utum libertate, ac civiliter mortuum. Qui sic de altero nieretur, proprie servator, alter ab eventu servus. Vide lib. iv, § servi, instit. De jure persona- rum. At Christus plus nobis tribuit, plus sibi Jean- mis xv : Non dicam vos servos. Quare de Christi NOTA. beneficentia non parum delerit, qui Christumn servatorem interpretatur. Neque salvator anti- quis inusitatum. Porphyrius Panegyrico G. nstate tino dicto : Undique pacatis salutor maxima rebus Gaudia præstabis. Usitatum Lactantio viro eloquentissimo, sanctisque Patribus. Et si nemo usurpasset, necessitati tantæ, quam agnoscit Cicero, parentes satis bono jure nos Christiani usurpare potuissemus. Quid ergo cum viri illustres, ut Camillus, aut dii, ut Jupiter, et Dios- cori apud Strabonem lib. xvu, Athen. lib. vu, et passim, appellantur, salvatorcs verten:us ? Non ex prescripto meo. Vocentur servatores, libe ratores, aut etiam æquius sospitatores, quæ vox illi geuina est. Vise Apuleium in Apologia. hiem suspilas pro ex Macrobii Saturnalibus, lib. I, cap. 7. Scio veteres aliquos Catholicos serta- toris etiam nomine Christum affecisse: sed id usui eorum potius concessero, quam rationi, aut origi- nationi. Apud Halicarnasseum, lib. v Antig., legati Tarquinii paribus antithetis utuntur : Neque iras immortales in mortali corpore continere adderet: verum etiam ex æquitate mitius aliquid facere orantium gratia. 4. Qui puteorum fontes expurgant, eos quanto per- (30) Εἴδετε θυμὸν ἀθάνατον θνητοῖς δάκρυσ ν
Discourse XIVΛΟΓΟΣ ΙΔ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΙΔ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὴν κατὰ Δαυὶ̈δ ἱστορίαν. α. Ἄλλοι μὲν ἄλλων τεχνῶν παιδευταὶ τοῖς ἀνθρώποις καθέζονται, καὶ ποικίλαις ἐπιστήμαις διακοσμοῦσι τῶν μανθανόντων τὰς χεῖρας, ταῖς τοῦ βίου κολακεύοντες χρείαις. Καὶ ἰατρὸς μὲν ἰατρικὴν ἐξηγεῖται, τὴν κατὰ τῶν νοσημάτων διὰ φαρμάκων ἐκπαιδεύων παράταξιν. Ἕτερος δέ τις χαλκῷ προσπαλαίων, ἢ σιδήρῳ, φύσιν τῇ τέχνῃ χειρούμενος, εἰς τοὺς ἐραστὰς τῆς τέχνης μεταφέρει τὸ μάθημα, διδάσκων ποίαις μεθόδοις ὁ χαλκὸς εὐπειθὴς ταῖς ἡμετέραις ὑπάρχει βουλήσεσι. Κἂν γεωργὸν ἀποβλέψῃς, ὄψει, νῦν μὲν ἀρότρῳ τὰς γῆς πολυπραγμονοῦντα λαγόνας, καὶ τῆς τομῆς τὸ βάθος ἀναμετροῦντα τοῖς αὔλαξι· νῦν δὲ τὴν ἄμπελον οἰκείῳ φόρτῳ βεβαρημένην τοῖς κλήμασι, ταῖς τομαῖς ἐκκαθαίροντα, καὶ τῷ τῶν ναμάτων ἀκριβῶς ἀριθμῷ τῆς ἀμπέλου τὰς κρήνας ζυγοστατοῦντα·
κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. Β ΛΟΓΟΣ ΑΓ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν αὐτὸν Ἰωνᾶν. α'. Οἱ τὰς τῶν φρεάτων πηγὰς ἐκκαθαίροντες, ὅσῳπερ ἂν αὐτὰς μεταλλεύωσι, τοσούτῳ μᾶλλον καθαρωτέρας, καὶ πλουσιωτέρας ἀναδίδοσθαι παρα- σκευάζουσιν. Η γὰρ τῶν ναμάτων γαστήρ, εὐρυνο- μένη κατὰ τὴν κίνησιν, οὓς ὠδίνει κρουνοὺς ἀπο- τίκτει. Τοιαύτη τῆς θείας Γραφῆς ἡ πηγή. Εἰ γάρ τις ἐν αὐτῇ τὰς οὐρανίους φλέβας τῷ λόγῳ διασκάψαι θελήσειεν, έψεται πλέον γυμνούμενον τὸ ταμεῖον τῆς χάριτος. Ἠκούσατε τῆς κατὰ τὸν Ἰωνᾶν ἱστορίας; ἐθεάσασθε τῆς μετανοίας τὴν δύναμιν ; εἴδετε βασι- λέα πενθήρη, σποδῷ καὶ σάκκῳ, καὶ ψυχῆς ταπει- νότητι, τὸν ἐν οὐρανῷ βασιλέα δωροδοκούντα; εἴδετε θυμὸν ἀθάνατον θνητοῖς δάκρυσιν ἀναιρούμενον (50); εἴδετε προφήτου φιλονεικίαν, καὶ Θεοῦ φιλανθρω πίαν ; εἴδετε προφήτην ἐν κήτει κυοφορούμενον, καὶ τὴν πρὸς ἁμαρτωλοὺς συμπάθειαν ἐκδιδασκόμενον; δεῦρο δὴ οὖν, καὶ τὸν ἕτερον ἐν τῷ προφήτῃ θησαυρὸν κατοπτεύσωμεν· θησαυρὸς δὲ προφητῶν ὁ Δεσπότης Χριστὸς, ὃν ταῖς προφητικαῖς προκηρύττοντες σάλο πιγξι, προανατελλούσας ἐδείκνυον τὰς τῆς παρουσίας ἀκτῖνας. Ἰωνᾶς δὲ Χριστὸν οὐ λόγοις ἐκήρυττεν, ἀλλ' ἐμιμήσατο πάθεσιν· οὐ φωναῖς τὸν Δεσποτικών προηγόρευσε τάφον, ἀλλ' ἐν τῷ κήτει ταφείς, καὶ τριήμερος ἐκδοθείς δίχα φθορᾶς, ἐδίδασκεν ἀνθρώ πους ἅπαντας, ὅτι θάνατος ἀθανασίας ἀρχὴ, καὶ ἐκ τάφου βλαστάνει ζωή· καὶ ταύτας αὐτοῦ τὰς διὰ πραγμάτων φωνάς, ὁ Χριστὸς οἰκειούμενος, προς τὸν ἄπιστον τῶν Ἰουδαίων βοᾷ λαόν· Γενεά που τὸν Σωτῆρα σωτῆρα σωτῆρι σω τῆρα σωτῆρες σωτήρ σωτηρία ἀναιρούμενον; Μήτε ἀθανάτους ἔχειν τὰς ὀργὰς ἐν θνητοῖς σώμασιν, ἀλλὰ καὶ παρὰ γνώμην ἐπιεικές τι πράττειν ὑπομένειν δεομένων χάριν: . BASILII SELEUCIENSIS ORATIO XIII. Ejusdem in Jonam. , A scrutantur altius, tanto puriores efficiunt el aquarum proventu divitiores. Nam agitando dila- tatus aquarum gurges, quas parturiebat sca- turigines, perit. Diving Scripturæ fons ejus- modi est; si quis euim cœlestes in eo venas orationis vi fudicare velit, ac perlundere : vide- bit quası cellam gratiæ promptuariam latius nuda- tam. Audistis Jonæ historiam ? vidistis quanta pœ- nitentiæ sit virtus ? animadvertistis regem sese ad luctus accommodantem, cinere, et sacco, cætera- que, animi dejectione quasi donis cœli regem caplantem ? animadvertistis iram immortalem mor- talibus lacrymis demptam fuisse? animadvertistis prophetæ contentionem, Deique humanitatem? anim- advertistis prophetam, in celo gestatum, et er- ga peccatores commiserationem edoctum ? huc age alterum etiam in propheta thesaurum oculis ri- mpenur. Thesaurus autem prophetarum est Chri- stus Dominus, quem tubis propheticis pridem per- sonantes, præmature exortos cjus præsentiæ ra- dios ostendebant. Jonas autem malorum toleran- tia potius Christum est imitatus, quam verbis prædicarit; nec verbis Domini sepulcrum prædi- xit, sed in celo sepultus et post triduum sine noxa redditus omnes docuit mortales immortali- tatis januam esse mortem, ac de sepulcro vitam crumpere. Et has ipsius voces rebus gestis pro- C CL. DAUSQUELI vium, alios e priscis sciuat Servatoris et Liberato ris vulgasse vocabula, non Salvatoris. Verum ego contra pertendo, male prorsus (aliorum pace dixerim) et inique Servatorem reddi, de Chri- sto potissimum, ac etiam de quovis alio. Quod pri- mum aflirmo M. Tullii auctoritate, Contra Verrem lib. ut : Itaque eum non solum patronum istius in- sum, sed etiam inscriptum vidi Syracusis, tum quo Verrem odiosiorem faciat, adjicit: Hoc quantum est? ita magnum, ut Latino uno verbo ex- primi non possit. Cur, M. Tulli, cur uno verbo non potest exprimi? Is est_nimirum soter, inquit, qui salutem dedi, sive, ut Tertullianum sequar, saluti- I ficator. Sensit ergo Cicero servatoris vocem non esse adæquatam, quam non ignoravit: quippe se reipublicæ servatorem vocavit Orat, pro Plancio. Tacitus Annal. xv, videns servatoris nomen non istud tam celsum nomen æquare scripsit Milichum conservatoris sibi nomen Græco ejus rei vocabulo assumpsisse. Deinde ut pro Christo disputemus : damones Christus servat, irent alioquin in militum, unde eorum servator dici potest. At non eos salvat, neque eorum est salvator, quos dirissimis suppliciis æternum mancipavit. Denique servare martiale verbum est, illius, qui quem occidere potuit in praelio, pepercit, sed in servitutem pertraxit ex- utum libertate, ac civiliter mortuum. Qui sic de altero nieretur, proprie servator, alter ab eventu servus. Vide lib. iv, § servi, instit. De jure persona- rum. At Christus plus nobis tribuit, plus sibi Jean- mis xv : Non dicam vos servos. Quare de Christi NOTA. beneficentia non parum delerit, qui Christumn servatorem interpretatur. Neque salvator anti- quis inusitatum. Porphyrius Panegyrico G. nstate tino dicto : Undique pacatis salutor maxima rebus Gaudia præstabis. Usitatum Lactantio viro eloquentissimo, sanctisque Patribus. Et si nemo usurpasset, necessitati tantæ, quam agnoscit Cicero, parentes satis bono jure nos Christiani usurpare potuissemus. Quid ergo cum viri illustres, ut Camillus, aut dii, ut Jupiter, et Dios- cori apud Strabonem lib. xvu, Athen. lib. vu, et passim, appellantur, salvatorcs verten:us ? Non ex prescripto meo. Vocentur servatores, libe ratores, aut etiam æquius sospitatores, quæ vox illi geuina est. Vise Apuleium in Apologia. hiem suspilas pro ex Macrobii Saturnalibus, lib. I, cap. 7. Scio veteres aliquos Catholicos serta- toris etiam nomine Christum affecisse: sed id usui eorum potius concessero, quam rationi, aut origi- nationi. Apud Halicarnasseum, lib. v Antig., legati Tarquinii paribus antithetis utuntur : Neque iras immortales in mortali corpore continere adderet: verum etiam ex æquitate mitius aliquid facere orantium gratia. 4. Qui puteorum fontes expurgant, eos quanto per- (30) Εἴδετε θυμὸν ἀθάνατον θνητοῖς δάκρυσ ν
PG 85:183ἵνα μὴ, ἀθρόον τὸν τῆς φύσεως ἐκδαπανήσαντα πλοῦτον, ἀβρόχους καὶ πενιχρὰς τὰς πηγὰς ἀποτέκῃ. Εἶτα τοὺς ἐντεῦθεν ἀναβλαστῶντας βοστρύχους διαπλέκων ἐπιμελῶς καὶ διακοσμῶν, ἐκπαιδεύει τοὺς ἑαυτοῦ παῖδας τῆς ἀμπέλου τὸν θησαυρὸν κατὰ μικρὸν μεταλλεύειν, καὶ μὴ τῇ φιλοτιμίᾳ τῆς φύσεως ἑπομένους, καὶ ἔρωτι πλεονεξίας, διδασκάλους πενίας τῷ φυτῷ καταστῆναι. Ἀλλ’ ἄνθρωποι μὲν ἀνθρώπους ἀνθρωπίνας τέχνας παιδεύουσιν, ὧν ἡ χρῆσις μὲν τῷ παντὶ συμπερινήχεται βίῳ, καρπὸς δὲ τῷ παρόντι συμπεριγράφεται χρόνῳ. Ἡ δὲ θεόπνευστος Γραφὴ, τῆς ἀνθρωπίνης τοὺς ἀνθρώπους ἀποσπῶσα μικρολογίας, φιλοθεί̈ας ἀνοίγνυσιν ἐργαστήρια· διδάσκει μάθησιν, ἧς ἀθανασία τὸ κέρδος, ποίαις γεωργίαις παράδεισος εὐσεβῶς γεωργεῖται, πῶς ὁ οὐρανὸς σαγηνεύεται, πῶς ἄν τις τοὺς ἐν τῷ οὐρανῷ θησαυροὺς ἐμπορεύσαιτο, πῶς τις κληρονομήσει Χριστὸν, πῶς τις συμβασιλεύσει Χριστῷ, πῶς τις δραπετεύσει γέενναν, πῶς τις τοῦ μέλλοντος κρατήσει πυρὸς, πῶς τις τὴν κρίσιν φυγὼν φίλος τῷ Κριτῇ παρασταίη. Τοιούτων τεχνῶν διδάσκαλος ἡ Γραφὴ προκαθέζεται·
νηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ, εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ προφήτου. "Ωσπερ γὰρ ἦν Ἰωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτω δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς (31). Κηρύττει γὰρ ἐν τῇ σκιᾷ τὴν ἀλήθειαν, ὁ τύπος τὰ πράγματα, τὰ πάθη προζωγραφείται τοῖς πάθεσιν. Καὶ δὴ μικρὸν ἀναλαβόντες τῷ λόγῳ, δεί- ξωμεν ὅτι φίλον πάλαι Θεῷ, καθάπερ ἐπί τινος ἀρε χαίας εἰκόνος σκιαγραφεῖν τὰ νεκρὰ τῆς χάριτος κατορθώματα. Ἐπειδὴ γὰρ τὰ νικῶντα τους νόμους τῆς φύσεως πράγματα, ταῖς τῶν ἀνθρώπων ἀκοαῖς τε καὶ ὄμμασιν ἄπιστα, διὰ τοῦτο τὰς τῶν θαυμάτων εἰκόνας ὁ Θεὸς προκαταβάλλεται (32), ἵνα τὴν ἐκεί νων θέαν ἐν τούτοις προμελετήσαντες, καὶ τὰς ἀμυ- δροτέρας τῶν θαυμάτων σκιὰς καθορῶντες, τῇ συν- τρόφῳ θεωρία, καθάπερ ἐν ἐσόπτρῳ τὰ ὑπὲρ φύσιν πιστεύσειαν. β. Ὥσπερ οὖν οἱ τέχνῃ καὶ χρώμασι τὰς τῶν ἐρωμένων φύσεις ὠδίνοντες, σκιαίς προχαράττουσι, πρὶν ἢ τοῖς χρώμασιν ἐπανθήσωσι· τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον ὁ πάνσοφος τεχνίτης τῆς κτίσεως τὰς τῶν εἰκόνων σοφωτέρας πρότερον ταῖς βραχυτέραις ἐσκιο- γράφησε· οἷον, ἔμελλε Χριστοῦ πάθος καὶ σταυρὸς ἀνθρώποις ἀναλάμπειν σωτήριος, προλαβὼν ἔπηξεν ἐν τῷ τύπῳ τὰ θαύματα, καὶ ᾿Αβραὰμ ὁ πρεσβύτης, διὰ τῶν οἰκείων ὠδίνων μιμεῖσθαι τὸ πάθος προς- τάττεται. Ἰσαὰκ τῷ πατρὶ περὶ τὸ ἔργον συνέκαμνε, καὶ τὸ θύμα τὴν θυσίαν συνεμερίμνα τῷ θύοντι· ὁ βωμὸς ἐπήγνυτο, ἡ φλὸξ ἀνεπέμπετο, παῖς πρὸς τὴν σφαγὴν ηὐτρεπίζετο, ξίφος ἐφέρετο, ὁ τράχηλος πρὸς ὑποδοχὴν διετάττετο. Ἀλλὰ φωνὴ μὲν οὐρανόθεν τὸ ξίφος ἐδέσμευεν, ἀντεισήγετο δὲ τοῦ παιδὸς ἀμνὸς τοῦ ξύλου κρεμάμενος, καὶ τὸ πρόβατον τῇ τοῦ Μο:α- γενούς σφαγῇ ἀντεκομίζετο· καὶ ὁ μὲν Ἰσαὰκ ἔμενεν ἀπαθή, ἡ θυσία δὲ τὸ πάθος ἐλάμβανεν. "Ιδε γάρ, φησιν, ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου (33) τῆς γὰρ φαινομένης σαρκὸς τὸ πάθος, οὐ τῆς νοουμένης θεότητος. Πάλιν ἔμελλε τίκτειν Παρθένος, ἀντὶ τῶν νόμων τῆς φύσεως πει- θομένη τῇ χάριτι· ἵνα μὴ λέγωσιν, "Απιστος ὁ τόπος, ἀλλότριον τῆς φύσεως, διὰ τοῦτο προλαβοῦσαι στεί και μελετῶσι τὸ θαῦμα, καὶ Σάῤῥα μετὰ γῆρας, καὶ πάθος, συναπέτικτε πίστιν τῷ μέλλοντι τόκῳ. Πάλιν, ἔμελλεν αἷμα σωτήριον ἀνθρώποις χαρίσασθαι, ἵνα μὴ τὸ ξένον τοῦ θαύματος ἀπιστίας ὑπόθεσις γένη- * ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς. Οὕτως ἔσται ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέσ μας, καὶ τρεῖς νύχτας, ἁμαρτίας ORATIO XIII. Judæorum populum : Generatio mala et adultera signum quærit, et signum non dabitur ei, nisi si- gnum Jona prophetæ. Sicut enim fuit Jonas A latas Christus suas faciens clamat ad incredulum Matth. x11, 39, 40. Joan. 1, 29. C venire ceti tribus diebus et tribus noctibus, tribus diebus et tribus noctibus 49. Annuntiat enim vel in umbra veritatem, imago rem ipsam, pas- sionem passione prius ad vivum expingit. Age, paululumn oratione superiora repetentes, moustre- mus ut pridem solemne Deo fuerit velut in ve- terascente quadam imagine emortua gratiæ faci- nora adumbrare. Quod enim naturæ leges res vi- cerint hominum auribus et oculis incredibiles, ideo miraculorum simulacra Deus ante fundamenti loco statuit, ut corum spectaculo in his præmeditato obsoletiores miraculorum umbras conspicari ho mines animadversione ex rebus ipsis nata velut in speculo, quæ supra naturam sunt, credant. rum visarum naturas moliuntur efformare, um- bras quasdam præformant, antequam colorum flo- rem indant: eodem modo solertissimus mundi artifex imagines quæ plus artis reposcunt prius attenuate adumbravit. Veluti futurum erat, ut hominibus salutis facem præluceret Christi crux et passio, res tam miras in imagine præfign- rare Deus occupat, et Abraham jam tum senior pro- prio partu eam passionem jubetur imitari. Isaa- cus cum patre circa opus collaborabat, et sa- crificium cum sacrificante cogitabat sacrificatione. Ara figebatur, flamına surgebat, puer ad jugula- tionem aptabatur, gladius ferebatur, cervix ad ictum suscipiendum componebatur: vox e cœlo ruens gladium impediebat, ac pro puero aguus e vepribus suspensus inducebatur, et ovis unigenito Dei Filio suffecta jugulum obtulit. Isaacus perdu- rat invulneratus, victima vero casum perferebat. Ecce enim, inquit, agnus Dei, ecce qui tollit pec- catum mundi" : nam carnis apparentis fuit passio, non spiritualis deitatis. Iterum erat paritura Vir- go, quæ gratiæ potius, quam naturæ legibus pa- ruit. Ideo, ne dicant : Parius incredibilis, alic- lum id a natura : mulieres infecundæ miraculi D hujus cogitandi occasionem ante suggesserunt, et Sara senecta ætate, et effeta simul cum suo par- tu lidem generavit futuro Virginis partui. Item, CL. DAUSQUEH NOTÆ. Matth. xi : quæ postrema videntur ad- jicienda in textum Basilii. statuit. Vox græca est efficacissima, de qua adi ad Mekbioren Canum, Gib. De locis. ctores Lovanienses considerate in sua Bibliorum editione reposuerunt e ms. peccatum pro peccata. Nam plerique nomine culpam initialem intelligunt. Itaque legit D. Thomas 1-2, q. 82, a. 2, §. Sed contra: Ecce qui tollit peccatum mundi, quod singulariter, inquit, dicitur : quia peccatum mundi, quod est peccatum originale, est unum, ut ibidem Glossa exponit. 74. sic oportet Filium hominis agere in corde terra 2. Quemadmodum qui artis et colorum subsidio re- (31) Οὕτω δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι (32) Προκαταβάλλεται. Fundamenti loco ante (35) ῾Ο αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Βο-
ταῦτα βοῶσα τοὺς μαθητὰς ἐκπαιδεύει, οὐκ ἀρκουμένη τοῖς παραγγέλμασιν, ἐντρέπει πλέον τοῖς πράγμασι. Τῇ γὰρ μνήμῃ τῶν ἀρετῇ κατορθωσάντων ἀνδρῶν ἐρεθίζει πρὸς μίμησιν· τοὺς λαμπροὺς τῆς εὐσεβείας ἀθλητὰς εἰς μέσον ἄγει τοῖς διηγήμασι, τῷ ὁμοίῳ τῆς φύσεως πρὸς ὁμοιότητα προθέσεως δελεάζουσα. Διὰ τοῦτο γὰρ ὃν πρῶτον ἔτεκε δίκαιον ἡ φύσις, οὐκ ἔκρυψεν· ἀλλὰ τὰ κατὰ τὸν Ἄβελ σαφῶς ἀν[τ]εκήρυξε, χαρακτῆρα δικαιοσύνης τοῖς ὕστερον ἀναγράφουσα, ὅτι δῶρον πρὸ δώρου τῷ Θεῷ προσήνεγκε γνώμην· ὅτι τὸν ἀοράτως ὁρῶντα πρὸ τῶν ὁρωμένων δώρων τοῖς ἀοράτοις ἔτερπεν ἀναθήμασι. Τί δ’ ἂν εἴπῃς τὸν Ἐνώχ; Ὃς τῷ πτερῷ τῆς δικαιοσύνης ἀρθεὶς ὑπερέβη τοὺς ὅρους τῆς φύσεως, πρῶτος τῆς τελευτῆς τὴν ἀπόφασιν δείξας ἀποτέλεστον. Ἔχεις πάλιν ἐν τῇ Γραφῇ τὸν Νῶε βοώμενον, ὃς ἐν οἰκουμενικῷ ναυαγίῳ κυβερνήτης ἐσώζετο, τῷ πηδαλίῳ τῆς δικαιοσύνης κατακλυσμοῦ βίαν ἀποκρουόμενος. Τί δ’ ἂν εἴπῃς τὸν Ἀβραάμ; Ὃς τοὺς τῆς φύσεως νόμους ἐπάτησε, καὶ σφαγεὺς μονογενοῦς παιδὸς ὑπέστη γενέσθαι, τὸν τῆς φύσεως Δεσπότην αἰδούμενος· πόθον Θεοῦ δείξας φυσικῆς τυραννίδος ἀνώτερον, καὶ ξίφους τὸ φίλτρον ὀξύτερον.
νηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ, εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ προφήτου. "Ωσπερ γὰρ ἦν Ἰωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτω δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς (31). Κηρύττει γὰρ ἐν τῇ σκιᾷ τὴν ἀλήθειαν, ὁ τύπος τὰ πράγματα, τὰ πάθη προζωγραφείται τοῖς πάθεσιν. Καὶ δὴ μικρὸν ἀναλαβόντες τῷ λόγῳ, δεί- ξωμεν ὅτι φίλον πάλαι Θεῷ, καθάπερ ἐπί τινος ἀρε χαίας εἰκόνος σκιαγραφεῖν τὰ νεκρὰ τῆς χάριτος κατορθώματα. Ἐπειδὴ γὰρ τὰ νικῶντα τους νόμους τῆς φύσεως πράγματα, ταῖς τῶν ἀνθρώπων ἀκοαῖς τε καὶ ὄμμασιν ἄπιστα, διὰ τοῦτο τὰς τῶν θαυμάτων εἰκόνας ὁ Θεὸς προκαταβάλλεται (32), ἵνα τὴν ἐκεί νων θέαν ἐν τούτοις προμελετήσαντες, καὶ τὰς ἀμυ- δροτέρας τῶν θαυμάτων σκιὰς καθορῶντες, τῇ συν- τρόφῳ θεωρία, καθάπερ ἐν ἐσόπτρῳ τὰ ὑπὲρ φύσιν πιστεύσειαν. β. Ὥσπερ οὖν οἱ τέχνῃ καὶ χρώμασι τὰς τῶν ἐρωμένων φύσεις ὠδίνοντες, σκιαίς προχαράττουσι, πρὶν ἢ τοῖς χρώμασιν ἐπανθήσωσι· τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον ὁ πάνσοφος τεχνίτης τῆς κτίσεως τὰς τῶν εἰκόνων σοφωτέρας πρότερον ταῖς βραχυτέραις ἐσκιο- γράφησε· οἷον, ἔμελλε Χριστοῦ πάθος καὶ σταυρὸς ἀνθρώποις ἀναλάμπειν σωτήριος, προλαβὼν ἔπηξεν ἐν τῷ τύπῳ τὰ θαύματα, καὶ ᾿Αβραὰμ ὁ πρεσβύτης, διὰ τῶν οἰκείων ὠδίνων μιμεῖσθαι τὸ πάθος προς- τάττεται. Ἰσαὰκ τῷ πατρὶ περὶ τὸ ἔργον συνέκαμνε, καὶ τὸ θύμα τὴν θυσίαν συνεμερίμνα τῷ θύοντι· ὁ βωμὸς ἐπήγνυτο, ἡ φλὸξ ἀνεπέμπετο, παῖς πρὸς τὴν σφαγὴν ηὐτρεπίζετο, ξίφος ἐφέρετο, ὁ τράχηλος πρὸς ὑποδοχὴν διετάττετο. Ἀλλὰ φωνὴ μὲν οὐρανόθεν τὸ ξίφος ἐδέσμευεν, ἀντεισήγετο δὲ τοῦ παιδὸς ἀμνὸς τοῦ ξύλου κρεμάμενος, καὶ τὸ πρόβατον τῇ τοῦ Μο:α- γενούς σφαγῇ ἀντεκομίζετο· καὶ ὁ μὲν Ἰσαὰκ ἔμενεν ἀπαθή, ἡ θυσία δὲ τὸ πάθος ἐλάμβανεν. "Ιδε γάρ, φησιν, ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου (33) τῆς γὰρ φαινομένης σαρκὸς τὸ πάθος, οὐ τῆς νοουμένης θεότητος. Πάλιν ἔμελλε τίκτειν Παρθένος, ἀντὶ τῶν νόμων τῆς φύσεως πει- θομένη τῇ χάριτι· ἵνα μὴ λέγωσιν, "Απιστος ὁ τόπος, ἀλλότριον τῆς φύσεως, διὰ τοῦτο προλαβοῦσαι στεί και μελετῶσι τὸ θαῦμα, καὶ Σάῤῥα μετὰ γῆρας, καὶ πάθος, συναπέτικτε πίστιν τῷ μέλλοντι τόκῳ. Πάλιν, ἔμελλεν αἷμα σωτήριον ἀνθρώποις χαρίσασθαι, ἵνα μὴ τὸ ξένον τοῦ θαύματος ἀπιστίας ὑπόθεσις γένη- * ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς. Οὕτως ἔσται ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέσ μας, καὶ τρεῖς νύχτας, ἁμαρτίας ORATIO XIII. Judæorum populum : Generatio mala et adultera signum quærit, et signum non dabitur ei, nisi si- gnum Jona prophetæ. Sicut enim fuit Jonas A latas Christus suas faciens clamat ad incredulum Matth. x11, 39, 40. Joan. 1, 29. C venire ceti tribus diebus et tribus noctibus, tribus diebus et tribus noctibus 49. Annuntiat enim vel in umbra veritatem, imago rem ipsam, pas- sionem passione prius ad vivum expingit. Age, paululumn oratione superiora repetentes, moustre- mus ut pridem solemne Deo fuerit velut in ve- terascente quadam imagine emortua gratiæ faci- nora adumbrare. Quod enim naturæ leges res vi- cerint hominum auribus et oculis incredibiles, ideo miraculorum simulacra Deus ante fundamenti loco statuit, ut corum spectaculo in his præmeditato obsoletiores miraculorum umbras conspicari ho mines animadversione ex rebus ipsis nata velut in speculo, quæ supra naturam sunt, credant. rum visarum naturas moliuntur efformare, um- bras quasdam præformant, antequam colorum flo- rem indant: eodem modo solertissimus mundi artifex imagines quæ plus artis reposcunt prius attenuate adumbravit. Veluti futurum erat, ut hominibus salutis facem præluceret Christi crux et passio, res tam miras in imagine præfign- rare Deus occupat, et Abraham jam tum senior pro- prio partu eam passionem jubetur imitari. Isaa- cus cum patre circa opus collaborabat, et sa- crificium cum sacrificante cogitabat sacrificatione. Ara figebatur, flamına surgebat, puer ad jugula- tionem aptabatur, gladius ferebatur, cervix ad ictum suscipiendum componebatur: vox e cœlo ruens gladium impediebat, ac pro puero aguus e vepribus suspensus inducebatur, et ovis unigenito Dei Filio suffecta jugulum obtulit. Isaacus perdu- rat invulneratus, victima vero casum perferebat. Ecce enim, inquit, agnus Dei, ecce qui tollit pec- catum mundi" : nam carnis apparentis fuit passio, non spiritualis deitatis. Iterum erat paritura Vir- go, quæ gratiæ potius, quam naturæ legibus pa- ruit. Ideo, ne dicant : Parius incredibilis, alic- lum id a natura : mulieres infecundæ miraculi D hujus cogitandi occasionem ante suggesserunt, et Sara senecta ætate, et effeta simul cum suo par- tu lidem generavit futuro Virginis partui. Item, CL. DAUSQUEH NOTÆ. Matth. xi : quæ postrema videntur ad- jicienda in textum Basilii. statuit. Vox græca est efficacissima, de qua adi ad Mekbioren Canum, Gib. De locis. ctores Lovanienses considerate in sua Bibliorum editione reposuerunt e ms. peccatum pro peccata. Nam plerique nomine culpam initialem intelligunt. Itaque legit D. Thomas 1-2, q. 82, a. 2, §. Sed contra: Ecce qui tollit peccatum mundi, quod singulariter, inquit, dicitur : quia peccatum mundi, quod est peccatum originale, est unum, ut ibidem Glossa exponit. 74. sic oportet Filium hominis agere in corde terra 2. Quemadmodum qui artis et colorum subsidio re- (31) Οὕτω δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι (32) Προκαταβάλλεται. Fundamenti loco ante (35) ῾Ο αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Βο-
Μετάβηθί μοι τῷ λογισμῷ πρὸς τὸν προφήτην Δαυὶ̈δ, καὶ βλέπε λειμῶνας ὅλους ἀρετῶν πεφυτευμένους [ἐν] ψυχῇ· ὃς καὶ μειράκιον ὢν ἔτι, τοῖς ἀγαθοῖς ἐκόμα πλεονεκτήμασι, τῷ μὲν χρόνῳ τῆς ἡλικίας ἀτελὴς καθεστὼς, πρὸς αὐτὴν δὲ τῆς θεοσεβείας ἀνελθὼν τὴν ἀκρόπολιν· οὗ θαυμάσας τὸν τρόπον Θεὸς, καὶ ἐν μέσῳ ποίμνης βασιλικοῖς ἐκόσμησε σκήπτροις, καὶ διαδήμασι στεφανοῖ τὸν ἔτι τοῖς προβάτοις ἑπόμενον, τὸν μέγαν Σαμουὴλ τῆς τοῦ μειρακίου χειροτονίας ὑπουργὸν ποιησάμενος. Καὶ ἀλλάττει τὴν μὲν πήραν πορφύρᾳ, τὴν δὲ βακτηρίαν τῷ σκήπτρῳ, ἀντὶ δὲ ποίμνης ἀλόγων, τὰς τοῦ Ἰσραὴλ ἀγέλας ποιμαίνειν προσέταξε. Δεῦρο δὴ οὖν, εἰ δοκεῖ, περὶ τούτου σήμερον τὴν διδασκαλίαν κατασχολήσωμεν, καὶ μάθωμεν ἀρετὴν καὶ ἐνταῦθα τιμωμένην, καὶ ἐν οὐρανῷ στεφανουμένην· καὶ γενώμεθα μαθηταὶ τοῦ Δαυὶ̈δ ἴχνεσιν ἀκολουθοῦντες, οἷς ἐκεῖνος χρησάμενος πρὸς τὸν οὐρανὸν ηὐτομόλησε. β. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς Σαμουήλ· Πλῆσον τὸ κέρας σου ἐλαίου, καὶ δεῦρο· ἀποστελῶ σε εἰς Βηθλεὲμ πρὸς Ἰεσσαί. Ὅτι ἑώρακα ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα . Κηρύττει Θεὸς τὸ μειράκιον, καὶ τῷ προφήτῃ περὶ τοῦ προφήτου διαλέγεται·
νηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ, εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ προφήτου. "Ωσπερ γὰρ ἦν Ἰωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτω δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς (31). Κηρύττει γὰρ ἐν τῇ σκιᾷ τὴν ἀλήθειαν, ὁ τύπος τὰ πράγματα, τὰ πάθη προζωγραφείται τοῖς πάθεσιν. Καὶ δὴ μικρὸν ἀναλαβόντες τῷ λόγῳ, δεί- ξωμεν ὅτι φίλον πάλαι Θεῷ, καθάπερ ἐπί τινος ἀρε χαίας εἰκόνος σκιαγραφεῖν τὰ νεκρὰ τῆς χάριτος κατορθώματα. Ἐπειδὴ γὰρ τὰ νικῶντα τους νόμους τῆς φύσεως πράγματα, ταῖς τῶν ἀνθρώπων ἀκοαῖς τε καὶ ὄμμασιν ἄπιστα, διὰ τοῦτο τὰς τῶν θαυμάτων εἰκόνας ὁ Θεὸς προκαταβάλλεται (32), ἵνα τὴν ἐκεί νων θέαν ἐν τούτοις προμελετήσαντες, καὶ τὰς ἀμυ- δροτέρας τῶν θαυμάτων σκιὰς καθορῶντες, τῇ συν- τρόφῳ θεωρία, καθάπερ ἐν ἐσόπτρῳ τὰ ὑπὲρ φύσιν πιστεύσειαν. β. Ὥσπερ οὖν οἱ τέχνῃ καὶ χρώμασι τὰς τῶν ἐρωμένων φύσεις ὠδίνοντες, σκιαίς προχαράττουσι, πρὶν ἢ τοῖς χρώμασιν ἐπανθήσωσι· τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον ὁ πάνσοφος τεχνίτης τῆς κτίσεως τὰς τῶν εἰκόνων σοφωτέρας πρότερον ταῖς βραχυτέραις ἐσκιο- γράφησε· οἷον, ἔμελλε Χριστοῦ πάθος καὶ σταυρὸς ἀνθρώποις ἀναλάμπειν σωτήριος, προλαβὼν ἔπηξεν ἐν τῷ τύπῳ τὰ θαύματα, καὶ ᾿Αβραὰμ ὁ πρεσβύτης, διὰ τῶν οἰκείων ὠδίνων μιμεῖσθαι τὸ πάθος προς- τάττεται. Ἰσαὰκ τῷ πατρὶ περὶ τὸ ἔργον συνέκαμνε, καὶ τὸ θύμα τὴν θυσίαν συνεμερίμνα τῷ θύοντι· ὁ βωμὸς ἐπήγνυτο, ἡ φλὸξ ἀνεπέμπετο, παῖς πρὸς τὴν σφαγὴν ηὐτρεπίζετο, ξίφος ἐφέρετο, ὁ τράχηλος πρὸς ὑποδοχὴν διετάττετο. Ἀλλὰ φωνὴ μὲν οὐρανόθεν τὸ ξίφος ἐδέσμευεν, ἀντεισήγετο δὲ τοῦ παιδὸς ἀμνὸς τοῦ ξύλου κρεμάμενος, καὶ τὸ πρόβατον τῇ τοῦ Μο:α- γενούς σφαγῇ ἀντεκομίζετο· καὶ ὁ μὲν Ἰσαὰκ ἔμενεν ἀπαθή, ἡ θυσία δὲ τὸ πάθος ἐλάμβανεν. "Ιδε γάρ, φησιν, ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου (33) τῆς γὰρ φαινομένης σαρκὸς τὸ πάθος, οὐ τῆς νοουμένης θεότητος. Πάλιν ἔμελλε τίκτειν Παρθένος, ἀντὶ τῶν νόμων τῆς φύσεως πει- θομένη τῇ χάριτι· ἵνα μὴ λέγωσιν, "Απιστος ὁ τόπος, ἀλλότριον τῆς φύσεως, διὰ τοῦτο προλαβοῦσαι στεί και μελετῶσι τὸ θαῦμα, καὶ Σάῤῥα μετὰ γῆρας, καὶ πάθος, συναπέτικτε πίστιν τῷ μέλλοντι τόκῳ. Πάλιν, ἔμελλεν αἷμα σωτήριον ἀνθρώποις χαρίσασθαι, ἵνα μὴ τὸ ξένον τοῦ θαύματος ἀπιστίας ὑπόθεσις γένη- * ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς. Οὕτως ἔσται ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέσ μας, καὶ τρεῖς νύχτας, ἁμαρτίας ORATIO XIII. Judæorum populum : Generatio mala et adultera signum quærit, et signum non dabitur ei, nisi si- gnum Jona prophetæ. Sicut enim fuit Jonas A latas Christus suas faciens clamat ad incredulum Matth. x11, 39, 40. Joan. 1, 29. C venire ceti tribus diebus et tribus noctibus, tribus diebus et tribus noctibus 49. Annuntiat enim vel in umbra veritatem, imago rem ipsam, pas- sionem passione prius ad vivum expingit. Age, paululumn oratione superiora repetentes, moustre- mus ut pridem solemne Deo fuerit velut in ve- terascente quadam imagine emortua gratiæ faci- nora adumbrare. Quod enim naturæ leges res vi- cerint hominum auribus et oculis incredibiles, ideo miraculorum simulacra Deus ante fundamenti loco statuit, ut corum spectaculo in his præmeditato obsoletiores miraculorum umbras conspicari ho mines animadversione ex rebus ipsis nata velut in speculo, quæ supra naturam sunt, credant. rum visarum naturas moliuntur efformare, um- bras quasdam præformant, antequam colorum flo- rem indant: eodem modo solertissimus mundi artifex imagines quæ plus artis reposcunt prius attenuate adumbravit. Veluti futurum erat, ut hominibus salutis facem præluceret Christi crux et passio, res tam miras in imagine præfign- rare Deus occupat, et Abraham jam tum senior pro- prio partu eam passionem jubetur imitari. Isaa- cus cum patre circa opus collaborabat, et sa- crificium cum sacrificante cogitabat sacrificatione. Ara figebatur, flamına surgebat, puer ad jugula- tionem aptabatur, gladius ferebatur, cervix ad ictum suscipiendum componebatur: vox e cœlo ruens gladium impediebat, ac pro puero aguus e vepribus suspensus inducebatur, et ovis unigenito Dei Filio suffecta jugulum obtulit. Isaacus perdu- rat invulneratus, victima vero casum perferebat. Ecce enim, inquit, agnus Dei, ecce qui tollit pec- catum mundi" : nam carnis apparentis fuit passio, non spiritualis deitatis. Iterum erat paritura Vir- go, quæ gratiæ potius, quam naturæ legibus pa- ruit. Ideo, ne dicant : Parius incredibilis, alic- lum id a natura : mulieres infecundæ miraculi D hujus cogitandi occasionem ante suggesserunt, et Sara senecta ætate, et effeta simul cum suo par- tu lidem generavit futuro Virginis partui. Item, CL. DAUSQUEH NOTÆ. Matth. xi : quæ postrema videntur ad- jicienda in textum Basilii. statuit. Vox græca est efficacissima, de qua adi ad Mekbioren Canum, Gib. De locis. ctores Lovanienses considerate in sua Bibliorum editione reposuerunt e ms. peccatum pro peccata. Nam plerique nomine culpam initialem intelligunt. Itaque legit D. Thomas 1-2, q. 82, a. 2, §. Sed contra: Ecce qui tollit peccatum mundi, quod singulariter, inquit, dicitur : quia peccatum mundi, quod est peccatum originale, est unum, ut ibidem Glossa exponit. 74. sic oportet Filium hominis agere in corde terra 2. Quemadmodum qui artis et colorum subsidio re- (31) Οὕτω δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ποιῆσαι (32) Προκαταβάλλεται. Fundamenti loco ante (35) ῾Ο αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Βο-
PG 85:185Εἶδον, ὦ προφῆτα, ψυχὴν χάριτος δεκτικήν· εἶδον, ὦ προφῆτα, ψυχὴν, πρὸς τὴν τοῦ Πνεύματος ὑποδοχὴν εὐτρεπῆ, ἐκόσμησέ μου τὴν διάπλασιν πράξεσι, προσέθηκέ μου τῇ τέχνῃ τῆς δημιουργίας, τῆς γνώμης τὸ κάλλος. Τοῦτον ἑώρακα ἐμοὶ εἰς βασιλέα . Οὐχ ἁπλῶς, Ἑώρακα , ἀλλ’, ἐμοὶ εἰς βασιλέα . Ἔχει τι μυστήριον ἡ λέξις κρυπτόμενον· Ἑώρακα ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα . Ἐπειδὴ γὰρ ἐκ τοῦ Δαυὶ̈δ τὸ κατὰ σάρκα Χριστὸς, ἡ ἀληθὴς βασιλεία, τὰ οὐράνια σκῆπτρα, ἡ σωτήριος γέννησις, ἡ ἀδιάδοχος χάρις· Ἑώρακα , φησὶν, ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα · μονονουχὶ λέγων· Ἐμὴν εἶναι τὴν τοῦ παιδὸς βασιλείαν λογίζομαι. Ἀλλ’ ὢ τῆς ἀθανάτου σοφίας ὢ τῆς ἀποῤῥήτου θαυματουργίας Καὶ κρύπτει τὸν παῖδα. Οὐκ εἶπε σαφῶς, Χριέσθω μοι βασιλεὺς ὁ Δαυὶ̈δ, ἀλλ’, Ἑώρακα ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαί . Ἵνα γὰρ μὴ φαίνηται χάριτος ἀνθρωπίνης ἡ χρίσις, μηδὲ ἐκλογὴ τοῦ Σαμουὴλ ἡ τῆς βασιλείας περίθεσις, κρύπτει τὸν παῖδα τῷ κοινῷ τῶν παίδων ὀνόματι, καὶ πρὸς δῆμον ἐκπέμπει τὸν χρίοντα. Ἐκεῖ, ὦ προφῆτα, ἐκδέχου τῆς χάριτος τὴν χρίσιν·
Α ται, αἷμα προβάτου θυρῶν ἐπιχριόμενον, ἔξω μένειν τὸν ὀλοθρευτὴν κατηνάγκαζε, καὶ ἄγγελος θανάτῳ καθωπλισμένος αἵματος θέᾳ πρὸς φυγὴν ἀπηλαύνετο· καὶ ὁ τὰ πρωτότοκα τῆς φύσεως ἐν Αἰγύπτῳ θερί ζων, οὐκ ἔψαυεν, ὅπου ἂν τὴν σφραγίδα εγνώριζε. Πάλιν, ἔμελλε βάπτισμα τοῖς ἀνθρώποις παραδίδο- σθαι, θανάτου πάροδον (34) καὶ ἀναστάσεως ἄνοδον ὑπισχνούμενον· ὅρα οὖν μοι θάλατταν ὑπηρετοῦσαν τοῖς τύποις, καὶ ῥάβδῳ τυπτόμενα κύματα, καὶ μετ τρούμενον τοῖς ἴχνεσι πέλαγος· καὶ Παῦλον βοῶντα· Διὰ τῆς θαλάσσης διῆλθον, καὶ πάντες εἰς τὸν Μωϋσῆν ἐβαπτίσθησαν ἐν τῇ νεφέλῃ, καὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ. Βάπτισμα καλεῖ τὴν θαλάττης ἐδόν· θα νάτου γὰρ ἦν φυγή πληρουμένου δι' ὕδατος. Πάντως ἔμελλεν ὁ Χριστοῦ τάφος τοὺς νεκροὺς ἀπολύειν, καὶ Β θάνατος ἔσεσθαι θανάτου καθαίρεσις, καὶ πάθος παρ θῶν ἰατρεῖον εὑρίσκεσθαι. Μή τοίνυν ἀπιστήσας, Ἰουδαῖε, συκοφαντήσῃ τὸ θαῦμα, τὸν τὸν Μωϋσέα θεώρησον δι' όφεως ἐν ἐρήμῳ τὴν εἰκόνα τούτου χαλ- κεύοντα. Όφις ἔπληττε, καὶ ὄφις ιάτρευε, καὶ ὄψεως πάθος ἐθεράπευε. Τίς οὖν ὁ τῷ τύπω μηνυόμενος ; τίς; Ακουε τοῦ Δεσπότου τὰ οἰκεῖα σαφῶς ἑρμηνεύον. τος· Καθώς ύψωσε, φησί, Μωϋσῆς τὸν ὅριν ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὕτως ὑψωθῆναι δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀν θρώπου. Εμελλε πάλιν Χριστὸς ἐκ νεκρῶν τοὺς νεκροὺς ἀποσπᾷν· Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι. Ἐπειδὴ μὴ πιστεύεις, Ἰουδαῖε, τῷ Παύλῳ κηρύττοντι, διὰ τοῦτο προλαβών Ηλίας πρῶτον ἔλυσε τοῦ θανάτου νεκρὸν, καὶ τεθνη- κὼς τὸν τεθνηκότα τῇ ἀφῇ πρὸς φυγὴν διανέστη- σε (53). Διὰ τοῦτο Ενώχ ἔμε[ι]νεν ἔξω τῆς τοῦ θανά του σαγήνης Ηλίας τοῖς τῆς φύσεως οὐχ ὑπήκουσε νόμοις. Πάντα γὰρ τύπος, πάντα σκιά, πάντα τῆς ἀληθείας προμηνύματα. "Ορα μοι Παῦλον περὶ τού- του δημηγοροῦντα· Πάντα γὰρ ταῦτα τύποι συν- έβαινον ἐκείνοις· ἐγράφη δὲ πρὸς νουθεσίαν ἡμῶν, εἰς οὓς τὰ τέλη τῶν αἰώνων κατήντησεν. ᾿Αλλὰ μένει γὰρ τὸν λόγον Ἰωνᾶς, καὶ δεῖξαι καιρός, πῶς καὶ τὰ κατ' αὐτὸν, τῶν κατὰ Χριστὸν τύπος καθέστηκε. γ'. Πολλή τοίνυν παρὰ τοῖς ἁγίοις προφήταις τῆς ἀνθρώπων σωτηρίας ὑπῆρχεν ἀπόγνωσις, Ἰουδαίων άγνωμονούντων, ἐθνῶν εἰδωλολατρούντων. Οὐκ ἦν ὑγιές τι τῆς φύσεως· ἀλλὰ τοὺς μὲν Ιουδαίους ἡλέου προφῆται παρανομοῦντας, τῇ τοῦ γένους συμπαθείᾳ καμπτόμενοι · ἐθυμοῦντο δὲ πρὸς τὰ ἔθνη τὴν νόσον πάροδος Πάροδος ἡ ἄφιξις, ἡ εἴσοδος. γὴν διανέστησε. πρὸς φυγήν. Εt β' Καὶ φθίμεναι γὰρ δῖς φθίμενον λύκον ἐῤῥίγασι. BASILII SELEUCIENSIS salubrem Deus hominibus sanguinem daturus erat; ue vero miraculi peregrinitas non credendi esset occasio, ovicule sanguis foribus illitus vastatorem foris manere coegit, et angelus morte obar- inatus conspecto sanguine in fugam agebatur, qui- que primogenita naturæ in Ægypto metebat, ubi sigillum sanguinis animadvertit, ne attigit quidem. Item, hominibus baptisma dandum erat, quo more tis promittebatur effugium, et resurrectionis con- fugium. Denique aspice, ut mare figuris serviat, ut fluctus virga diverberati, et vestigiis emensam pelagus, ac Paulum audi intonantern : Mare trans- ierunt, et omnes in Moyse baptizati sunt in nube, et in mari". Baptisma vocat viam per mare. Erat enim mortis, quæ in aquis appeteretur effugium. Mortuos certo liberaturus erat Christi tumulus, et mors fu- tura mortis exitium, et passio passionum officina me- dica. Ne igitur per incredulitatem, Judre, miraculum calumnieris, Moysen tuum contemplare in solis terris per serpentem hujus rei cudentem simula- crum. Serpens feriebat, et serpens medelam fere- bat, morsumque serpentis curabat. Quis igitur ea figura designabatur: quis? Audi Dominum res suas clare interpretantem: Et sicut Moyses exaltarit, inquit, serpentem in deserto: ita exaltari oportet Filium hominis". Erat etiam Christus mortuos e mortuis extracturus: Canet enim tuba, inquit, et mortui resurgent incorrupis. Quando, Julee, Paulo prædicanti non credis, Elias idcirco pri- mum olim liberavit a morte mortuum, et mortnus contactu mortuum expergefecit ad fugam. Ideo quoque Enochus mansit extra mortis nassam, nec Elias naturæ legibus obedivit. Omnia enim figura, omnia umbra, omnia veritatis præsignificationes. Attende mihi Paulum hac de re concionantem : Hæc enim omnia in figura contingebant illis; scri· pla autem sunt ad correptionem nostram, in quos fines sæculorum devenerunt. Sed nostram Jonas exspectat orationem, utque res illius earum quæ Christo obvenerunt, fuerint signa, tempus est demonstrare. G D servitudini obnoxiis a sanctis prophetis humana salus desperabatur admodum. Sani nihil erat in natura, verum Judzos, qui legem perruperant, misera- bantur prophetæ, communis gentis misericordia fle- xi. Cum vero idololatriæ malum incrementa capere - Cor. x, 1, CL. DAUSQUEI NOTÆ. abscedamus. Est cum accessum signal, et prasentiam. Suidas : Mortuus contactu mortuum erexit ad vitam. IV Reg. xı11: Quidam autem sepelientes hominem, viderunt latrunculos, et projecerunt cada- ver in sepulcro Elisæi. Quod cum tetigisset ossa Eli- sai, revixit homo, et stelit super pedes suos. Adde ex illo fugit : nam cum latrunculi de Moab pollinctores ipsos egissent in fugam, nihil pronius factu fuit, quam redivivum istum attonitum novæ lucis aspectu proripere se ex ho- stium conspectu. Nota et in verbis auctoris inexspe- ctatam elegantiam. Similiter Oppianus Cynegeticon dixit : Exstinctum lupum oves exstinctæ horrere pulantur. 3. Judais igitur insanientibus, gentibus idolorum 2. ss Joan. tis, 14. ss 1 Cor. xv, 52. (34) Θανάτου πάροδον. Sive quo a via mortis (35) Τεθνηκὼς τὸν τεθνηκότα τῇ ἀφῇ πρὸς ου-
μὴ γένηται νῦν ἡ τοῦ βασιλεύοντος μήνυσις τῆς ἀξίας ἐλάττωσις, μηδὲ νοθεύσῃ τὴν δόξαν ἡ γνῶσις τοῦ βασιλεύοντος. Ὢ παροδόξων πραγμάτων Ὁ Δαυὶ̈δ μετὰ προβάτων αὐλίζεται, καὶ Θεὸς ἐν οὐρανῷ περὶ βασιλείας βουλεύεται· ὁ Δαυὶ̈δ ποιμαίνει, καὶ μεριμνᾷ, καὶ Θεὸς εὐτρεπίζει τὸν θρόνον. Ἀλλὰ παρῆν μὲν ὁ Σαμουὴλ, καὶ τῶν Ἰεσσαὶ παίδων ὁ χορὸς παρειστήκει, καὶ μετὰ τὴν θυσίαν πρὸς τὴν χρίσιν παρεσκευάζετο, καὶ ἄγνωστος ἦν ἡ κρίσις τῆς χρίσεως, καὶ μέσος ὁ Σαμουὴλ ἀπορῶν, ὃν ἐκλέξηται, καὶ τὴν θέαν πλανώμενος, καὶ τὴν γνῶσιν οὐκ ἐπιστάμενος· εἰς πάντας μὲν πέμπων τὸ βλέμμα, ποῦ δὲ πέμψει τὸ βέλος ἡ χάρις, ἀπεκδεχόμενος. Θαυμάζει τὸν ἄνθρωπον ἀνθρωπίνοις ὀφθαλμοῖς καταμετρήσας τὸν θεωρούμενον. Ἀλλ’ ἡ χάρις ἠρνεῖτο τὴν θέαν, ἐπισταμένη τὴν γνώμην. Καὶ Σαμουὴλ θαυμάζων τὴν θέαν, πρὸς τὴν χάριν ἐφιλονείκει, λέγων· Ἀλλ’ ἢ ἐνώπιον Κυρίου χριστὸς αὐτοῦ ; Καὶ τὸ κέρας ἐπικλίνων χρίειν τὸν ἀδόκιμον ἐβιάζετο. Ἀλλὰ τὸ ἔλαιον ῥεῖν οὐκ ἐπείθετο, μὴ συμπράξῃ πλανωμένῳ προφήτῃ, καὶ ῥέουσα φύσις ἄνω κατείγετο τοῖς νόμοις ἀκολουθοῦσα τῆς χάριτος, ἄνικμον ἀποπέμπουσα κεφαλὴν, ἣν ἡ χάρις ἀπέφυγε.
Α ται, αἷμα προβάτου θυρῶν ἐπιχριόμενον, ἔξω μένειν τὸν ὀλοθρευτὴν κατηνάγκαζε, καὶ ἄγγελος θανάτῳ καθωπλισμένος αἵματος θέᾳ πρὸς φυγὴν ἀπηλαύνετο· καὶ ὁ τὰ πρωτότοκα τῆς φύσεως ἐν Αἰγύπτῳ θερί ζων, οὐκ ἔψαυεν, ὅπου ἂν τὴν σφραγίδα εγνώριζε. Πάλιν, ἔμελλε βάπτισμα τοῖς ἀνθρώποις παραδίδο- σθαι, θανάτου πάροδον (34) καὶ ἀναστάσεως ἄνοδον ὑπισχνούμενον· ὅρα οὖν μοι θάλατταν ὑπηρετοῦσαν τοῖς τύποις, καὶ ῥάβδῳ τυπτόμενα κύματα, καὶ μετ τρούμενον τοῖς ἴχνεσι πέλαγος· καὶ Παῦλον βοῶντα· Διὰ τῆς θαλάσσης διῆλθον, καὶ πάντες εἰς τὸν Μωϋσῆν ἐβαπτίσθησαν ἐν τῇ νεφέλῃ, καὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ. Βάπτισμα καλεῖ τὴν θαλάττης ἐδόν· θα νάτου γὰρ ἦν φυγή πληρουμένου δι' ὕδατος. Πάντως ἔμελλεν ὁ Χριστοῦ τάφος τοὺς νεκροὺς ἀπολύειν, καὶ Β θάνατος ἔσεσθαι θανάτου καθαίρεσις, καὶ πάθος παρ θῶν ἰατρεῖον εὑρίσκεσθαι. Μή τοίνυν ἀπιστήσας, Ἰουδαῖε, συκοφαντήσῃ τὸ θαῦμα, τὸν τὸν Μωϋσέα θεώρησον δι' όφεως ἐν ἐρήμῳ τὴν εἰκόνα τούτου χαλ- κεύοντα. Όφις ἔπληττε, καὶ ὄφις ιάτρευε, καὶ ὄψεως πάθος ἐθεράπευε. Τίς οὖν ὁ τῷ τύπω μηνυόμενος ; τίς; Ακουε τοῦ Δεσπότου τὰ οἰκεῖα σαφῶς ἑρμηνεύον. τος· Καθώς ύψωσε, φησί, Μωϋσῆς τὸν ὅριν ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὕτως ὑψωθῆναι δεῖ τὸν Υἱὸν τοῦ ἀν θρώπου. Εμελλε πάλιν Χριστὸς ἐκ νεκρῶν τοὺς νεκροὺς ἀποσπᾷν· Σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι. Ἐπειδὴ μὴ πιστεύεις, Ἰουδαῖε, τῷ Παύλῳ κηρύττοντι, διὰ τοῦτο προλαβών Ηλίας πρῶτον ἔλυσε τοῦ θανάτου νεκρὸν, καὶ τεθνη- κὼς τὸν τεθνηκότα τῇ ἀφῇ πρὸς φυγὴν διανέστη- σε (53). Διὰ τοῦτο Ενώχ ἔμε[ι]νεν ἔξω τῆς τοῦ θανά του σαγήνης Ηλίας τοῖς τῆς φύσεως οὐχ ὑπήκουσε νόμοις. Πάντα γὰρ τύπος, πάντα σκιά, πάντα τῆς ἀληθείας προμηνύματα. "Ορα μοι Παῦλον περὶ τού- του δημηγοροῦντα· Πάντα γὰρ ταῦτα τύποι συν- έβαινον ἐκείνοις· ἐγράφη δὲ πρὸς νουθεσίαν ἡμῶν, εἰς οὓς τὰ τέλη τῶν αἰώνων κατήντησεν. ᾿Αλλὰ μένει γὰρ τὸν λόγον Ἰωνᾶς, καὶ δεῖξαι καιρός, πῶς καὶ τὰ κατ' αὐτὸν, τῶν κατὰ Χριστὸν τύπος καθέστηκε. γ'. Πολλή τοίνυν παρὰ τοῖς ἁγίοις προφήταις τῆς ἀνθρώπων σωτηρίας ὑπῆρχεν ἀπόγνωσις, Ἰουδαίων άγνωμονούντων, ἐθνῶν εἰδωλολατρούντων. Οὐκ ἦν ὑγιές τι τῆς φύσεως· ἀλλὰ τοὺς μὲν Ιουδαίους ἡλέου προφῆται παρανομοῦντας, τῇ τοῦ γένους συμπαθείᾳ καμπτόμενοι · ἐθυμοῦντο δὲ πρὸς τὰ ἔθνη τὴν νόσον πάροδος Πάροδος ἡ ἄφιξις, ἡ εἴσοδος. γὴν διανέστησε. πρὸς φυγήν. Εt β' Καὶ φθίμεναι γὰρ δῖς φθίμενον λύκον ἐῤῥίγασι. BASILII SELEUCIENSIS salubrem Deus hominibus sanguinem daturus erat; ue vero miraculi peregrinitas non credendi esset occasio, ovicule sanguis foribus illitus vastatorem foris manere coegit, et angelus morte obar- inatus conspecto sanguine in fugam agebatur, qui- que primogenita naturæ in Ægypto metebat, ubi sigillum sanguinis animadvertit, ne attigit quidem. Item, hominibus baptisma dandum erat, quo more tis promittebatur effugium, et resurrectionis con- fugium. Denique aspice, ut mare figuris serviat, ut fluctus virga diverberati, et vestigiis emensam pelagus, ac Paulum audi intonantern : Mare trans- ierunt, et omnes in Moyse baptizati sunt in nube, et in mari". Baptisma vocat viam per mare. Erat enim mortis, quæ in aquis appeteretur effugium. Mortuos certo liberaturus erat Christi tumulus, et mors fu- tura mortis exitium, et passio passionum officina me- dica. Ne igitur per incredulitatem, Judre, miraculum calumnieris, Moysen tuum contemplare in solis terris per serpentem hujus rei cudentem simula- crum. Serpens feriebat, et serpens medelam fere- bat, morsumque serpentis curabat. Quis igitur ea figura designabatur: quis? Audi Dominum res suas clare interpretantem: Et sicut Moyses exaltarit, inquit, serpentem in deserto: ita exaltari oportet Filium hominis". Erat etiam Christus mortuos e mortuis extracturus: Canet enim tuba, inquit, et mortui resurgent incorrupis. Quando, Julee, Paulo prædicanti non credis, Elias idcirco pri- mum olim liberavit a morte mortuum, et mortnus contactu mortuum expergefecit ad fugam. Ideo quoque Enochus mansit extra mortis nassam, nec Elias naturæ legibus obedivit. Omnia enim figura, omnia umbra, omnia veritatis præsignificationes. Attende mihi Paulum hac de re concionantem : Hæc enim omnia in figura contingebant illis; scri· pla autem sunt ad correptionem nostram, in quos fines sæculorum devenerunt. Sed nostram Jonas exspectat orationem, utque res illius earum quæ Christo obvenerunt, fuerint signa, tempus est demonstrare. G D servitudini obnoxiis a sanctis prophetis humana salus desperabatur admodum. Sani nihil erat in natura, verum Judzos, qui legem perruperant, misera- bantur prophetæ, communis gentis misericordia fle- xi. Cum vero idololatriæ malum incrementa capere - Cor. x, 1, CL. DAUSQUEI NOTÆ. abscedamus. Est cum accessum signal, et prasentiam. Suidas : Mortuus contactu mortuum erexit ad vitam. IV Reg. xı11: Quidam autem sepelientes hominem, viderunt latrunculos, et projecerunt cada- ver in sepulcro Elisæi. Quod cum tetigisset ossa Eli- sai, revixit homo, et stelit super pedes suos. Adde ex illo fugit : nam cum latrunculi de Moab pollinctores ipsos egissent in fugam, nihil pronius factu fuit, quam redivivum istum attonitum novæ lucis aspectu proripere se ex ho- stium conspectu. Nota et in verbis auctoris inexspe- ctatam elegantiam. Similiter Oppianus Cynegeticon dixit : Exstinctum lupum oves exstinctæ horrere pulantur. 3. Judais igitur insanientibus, gentibus idolorum 2. ss Joan. tis, 14. ss 1 Cor. xv, 52. (34) Θανάτου πάροδον. Sive quo a via mortis (35) Τεθνηκὼς τὸν τεθνηκότα τῇ ἀφῇ πρὸς ου-
PG 85:187Παρῆν ὁ δεύτερος, καὶ τῷ πρώτῳ συνητιμάζετο. Ὁ τρίτος τοῖς ἀδελφοῖς ἀδελφὴν τὴν ἀποτυχίαν ἔλαβεν. Ἡ τάξις ἐκάλει τὸν ἕτερον, σιωπώσης τῆς χάριτος· ἠκολούθει ταῖς ὠδῖσιν ἡ κλῆσις, καὶ τὸν οἰκεῖον ἡ χάρις οὐχ ηὕρισκε. Τί δεῖ λέγειν; Ἀνήλωτος τῆς γαστρὸς ὁ πλοῦτος, καὶ ὁ τῆς χάριτος οὐκ ἐτρυγᾶτο καρπός Ἠπόρει τοῖς ὁρωμένοις ὁ Σαμουὴλ, Τί τὸ φαινόμενον; λέγων. Τί τὸ γενόμενον; Ὁ προστάξας, Θεός· ὁ προσταχθεὶς, τῶν παίδων χορός. Ἀψευδὴς ὁ κελεύσας, ἡ ψῆφος τοῖς προσταχθεῖσιν οὐχ ἕπεται, τὸ κέρας οὐ συντρέχει τῇ θέᾳ. Κλέπτει μοι τὸ ζητούμενον τῶν παίδων ὁ ἀριθμός. Πρὸς σὲ λοιπὸν, ὦ πάτερ, ὁ λόγος· ἐκλέλοιπε τὰ παιδάρια· ἀλλὰ κἂν ἐπινεύσῃς, οὐ πείθομαι. Ἡ γὰρ ἀπόφασις ἐπιζητεῖ τὸν κρυπτόμενον. Οἶδεν ὁ δεδωκὼς, κἂν ὁ λαβὼν, ὅπερ ἔλαβεν, οὐκ ἐπίσταται. Ἔστι , φησὶν, ὁ μικρώτερος, καὶ ἰδοὺ ποιμαίνει ἐν τῷ ποιμνίῳ . Τί πρὸς βασιλείαν ἐπιζητεῖς, τὸν οὐδὲ πρὸς τὸ ποιμαίνειν ἀρκοῦντα; Τί μαθὼν τὸ ἐπιτήδευμα, περιάπτειν φιλονεικεῖς τὸ ἀξίωμα; Μικρώτερος ὁ περιλειπόμενος. Ἀλλ’ οὐκ ἐνίκησε κατὰ Θεοῦ ψῆφον ἡ τοῦ φύσαντος ἄγνοια.
αὐξανομένην ὁρῶντες. Είδωλα πανταχού, Θεὸς ἐν αὐ- τοῖς οὐδαμοῦ. Ἀλλ' οὐκ ἔμελλε νικᾶν τὴν Χριστοῦ Ιατρείαν τὰ πάθη. Εἰ γὰρ καὶ προφητικὰς ὑπήχει γλώττας ή νόσος, ἀλλὰ προφήτης ἅπας ἦν τοῖς πε πονθόσιν ὁμόδουλος Χριστοῦ δὲ παρόντος Ἑλληνι σμὸς ἠφανίζετο. Ἐπειδὴ τοίνυν ἔμελλε γλώτταις σα- γηνεύειν τὰ ἔθνη Χριστὸς, καὶ τὸν τῆς οἰκουμένης κύκλου ἀσεβείᾳ κρατούμενον τῇ τῆς εὐσεβείας μα θητεία συνάγειν· ἄπιστον δὲ ἦν προφητικαῖς ἀκοαῖς τὸ τὰ ἔθνη πρὸς εὐσέβειαν ἐπανάγεσθαι· πείθει τοῖς ἔργοις ἀπιστοῦντας Θεὸς, καὶ δι᾽ ὧν ὁρῶσιν, ἀνακα- λύπτει τὰ μέλλοντα. Διὰ τοῦτο νῦν ἀποστέλλει τὸν Ἰωνᾶν, προανοίγοντα τοῖς ἔθνεσι τῆς σωτηρίας τὰς πύλας, διδάξαι προφήτας βουλόμενος, πόσῳ τῶν Ἰου δαίων τὰ ἔθνη πρὸς σωτηρίαν εὐγνωμονέστερα, καὶ ὅσῳπερ Ελληνες Ισραηλιτῶν περὶ τὴν πίστιν θερ- Β μότεροι. Πορεύθητι, φησὶν, εἰς Νινευΐ τὴν πόλιν τὴν μεγάλην, τὴν τῆς οἰκουμένης εἰκόνα, κήρυξον ἐν αὐτῇ. Τί, φησί, Νινευΐτῶν ἀσεβέστερον; τί πρὸς εἰδωλολατρείαν μανικώτερον; Σὺ δὲ πέμπε φωνὴν ἀπειλοῦσαν καταστροφὴν, καὶ θέασαι γνώμης μετα- βολὴν, τῆς ἐμῆς ἀποφάσεως ὀξυτέραν· θέασαι μετα- νοίας ὅπλα τῆς ἐμῆς ὀργῆς δυνατώτερα· θέασαι πῶς οίδασι καταλλάττειν Δεσπότην θυμούμενον. Αλλ' οὐκ ἦν, ὡς ἔοικεν, Ἰωνᾶς φιλανθρωπίας ὑπηρέτης ἑκούσιος· ἀλλ' ὁρῶν ἀπειλοῦντα τοῖς λόγοις Θεόν, ἔργῳ δὲ σώζειν ἐπιθυμοῦντα, τῷ μίσει τῶν ἐθνῶν δραπετεύειν ἀντὶ τοῦ προφητεύειν προείρητο (56), καὶ τὴν πρὸς τὰ ἔθνη δυσμένειαν τοῖς ἔργοις έκή- ρυττεν· ἔκρυπτε φάρμακον, ὃ πρὸς ἴασιν ἔλαβεν. Ἡγνόει δὲ ὡς ὁ τῶν ἁμαρτωλῶν προστάτης τῆς αὐτοῦ τέχνης σοφώτερος. Φυγών γὰρ, τῆς θαλάττης πεπέ- δητο κύμασιν, ὅτε τὴν τῆς φυγῆς ὑπηρέτιν ὁλκάδα περιέχουσα θάλαττα, τὸν ὁμόδουλον ἐζήτει κρυπτό- μενον, καὶ τῆς λαθραίας φυγῆς ἐκατηγόρει διὰ τῆς ζάλης ἡ θάλαττα· καὶ προφήτου πάθος ἐν διανοίᾳ κρυπτόμενον ὁ χειμὼν ἐστηλίτευε, καὶ θέατρον τῆς τόλμης αὐτῷ τὸ σκάφο; ἐγίνετο, καὶ δικαστήριον ἐπὶ τῆς νεώς συνεκροτεῖτο, καὶ ὁ κλῆρος τὸν αἴτιον ἤλεγχε, καὶ τῷ προφήτῃ ναύτης εδικάζετο · Εἰπέ (37) ἡμῖν τίς εἶ (38), καὶ πόθεν, καὶ τὶς σου ἡ ἐργασία; πόθεν ἔρχῃ, καὶ ποῦ πορεύῃ; Τί οὖν Ἰωνᾶς ; Δοῦ λος Κυρίου ἐγώ εἰμι. Αυτοπρόσωπος κατήγορος γέ- γονε· καὶ, Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ σε βομαι, ὃς ἐποίησε τὴν θάλατταν, καὶ τὴν ξηράν. η Ὑπὲρ φυγῆς ἀπολογούμενος κήρυξ θεογνωσίας κατ έστη, καὶ παιδευτήριον εὐσεβείας τὸ σκάφος ἐργάζε ται. Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ σέβομαι. Ἔστι Θεὸς, ὦ ναῦται, τῆς ἠπείρου Δεσπότης, καὶ τῆς θαλάττης ἐργάτης, οὗ τῶν δακτύλων οὐρανὸς δημιούργημα· ἐκείνου δοῦλος ἐγώ, τὴν ἐμὴν θάλαττα διώκει φυγήν, Δεσπότῃ διακονουμένη· τὸν αὐτῆς ρητο. ORATIO XIII. A viderent, gentibus succensebant. Ubique idoka, • ea concionare. Quid, in- Deus inter eos nullibi. Sed vulnera Christi me. dicinam non erant evictura. Licet enim prophe. tarum linguas ad dicendum concitaret ægritudo, tamen omnis propheta sic affectis conservus erat : verum Christo præsente evanescebat idololatria. Quod igitur gentes linguis irretiturus esset Chri- stus, et orbem terrarum impietate occupatum re- ligionis artibus congregaturus; incredibile autem erat propheticis auribus gentes ad veram religio- nem traduci posse: incredulis Deus re ipsa persia- det, ac per visiones futura revelat. Idcirco nunc Jonam qui gentibus januam salutis pandat mit- tit, prophetas docere volens quanto ad salutem gentes præ Judæis futuræ essent obsequentiores, et quanto Græci, quam Israelitæ ad fidein arden- tiores. Vade, inquit ", in Niniven civitatem magnam, orbis instar, in quit ille, Ninivitis impium magis ? Quid ad idololas triam insanius? Tu vero mitte vocem minitantem eversionem, ac vide animorum immutationem haud denuntiatione mea segniorem. Vide pœnitentiæ ár- ma ira mea valentiora. Vide ut norint con- ciliare Dominum iratum. At non erat, ut videba- tur, Jonas lubens humanitatis præminister: verum attendens Deum verbo minari, reipsa vero sal- vare percupientem, gentium odio fugam præha- buit futuri denuntiationi, et inimicitias cum genti- bus re professus est. Quam ad sanitatem conduci- bilem acceperat medicinam, occuluit ignorans in- C terim ut arte sua solertior sit Deus peccatorum propugnator. Fugitans enim maris fluctibus impe- ditus est, cum fugæ administram naviculam cir- cumplexum mare conservum quærebat lalentem, et occultam fugam procellæ ortu mare accusabat, et quid occulti consilii coqueret propheta tempestas publicavit, fuitque ipsi navigium audaciæ theatrum, et tribunal in navi constituebatur, nec non sortitio reum redarguebat, et prophetam nauta judicio condemnabat. Dic nobis qui sis ? unde? quod est opus tuum ? quæ terra lua? quo vadis? Quid ergo Jonas? Domini servus sum ego, ipse suimet accusator fuit : Dominum. Deum cœli ego timeo, qui fecit mare et aridam **. Pro fuga respondens evasit Dei cognoscendi præco, et religionis scholam navem fecit. Dominum Deum cali ego timeo. Est Deus, o naute, continen- tis Dominus, et maris opifex, cujus digiti coelum fabricarunt. Illius ego servus; meam fugam per sequitur mare Domnino subserviens, sibi conservun me prehensat; ego procella causa, adest, quod a mari conquiritur, mancipium, id in mandatis ba- fun. 111, 2. Jon. 1, 8. se ibid. 9. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Vertas licet : Qui genus ? unde aome? .... . (36) Προφητεύειν προείρητο. Rescripsi, προή (37) Εκπέ. Biblia, απάγγειλον. (38) Τίς εἰ καὶ πόθεν. Iesunt hac ncis Bibliis.
Ἄγεται παραχρῆμα τὸ μειράκιον ὁ Δαυὶ̈δ, ὀλίγος τὸν χρόνον, πολὺς τὴν διάνοιαν· πρᾶος τὸ βλέμμα, τὴν γνώμην πραότερος· πυρόεις τὴν ὄψιν, λαμπρὸς τὴν ψυχήν· φαιδρότερον φέρων τὸ τῆς ψυχῆς κάλλος, τῆς εὐχροίας τοῦ σώματος. Καὶ τί δεῖ λέγειν; Αὐτὸν ἔχω τὸν πλάσαντα μάρτυρα· Ἀγαθὸς γὰρ, φησὶ, τῇ ὁράσει Κυρίου · Ἕλκει εἰς ἔπαινον τοὺς ὀφθαλμοὺς τοῦ ποιήσαντος, καὶ μονονουχὶ ταῦτα λέγει πρὸς τὸν Σαμουὴλ ὁ Θεός· Σὺ τεθαύμακας θνητῷ βλέμματι μετρήσας τὸ τοῦ σώματος μέγεθος· ἐγὼ δὲ τὸ ἐμοὶ μόνῳ φαινόμενον περιεργάζομαι κάλλος. Ὅπου γὰρ εὑρίσκω ψυχῆς θησαυρὸν, ἐκεῖ πέμπω τὸ θαῦμα τοῦ βλέμματος. Ἐκίνησεν εὐθὺς πρὸς τὴν χρίσιν ἡ χάρις τὴν χεῖρα. Οὔπω τὸ κέρας ἐκλίνετο, καὶ τὸ ἔλαιον κατεπείγετο, καὶ ἡ χρίσις ἐκύρου τὴν ψῆφον· καὶ βασιλεὺς ἦν ὁ Δαυὶ̈δ προφητικῇ χειρὶ πρὸς βασιλείαν ἐπεκτεινόμενος, οὐρανίῳ σφραγῖδι τὴν ἀξίαν δεχόμενος. Καὶ πρῶτος εὐθὺς τῶν ἀδελφῶν ὁ τελευταῖος ηὑρίσκετο, καὶ ἡ τῆς φύσεως τάξις παρεχώρει τῇ χάριτι, καὶ ὁ τοῦ νόμου τόκος ἐπέκυπτε· καὶ ἦν ἀπόῤῥητα βασιλείας προοίμια, ἀπ’ αὐτῆς τῆς φύσεως τὸ κράτος κατέλαμπεν.
αὐξανομένην ὁρῶντες. Είδωλα πανταχού, Θεὸς ἐν αὐ- τοῖς οὐδαμοῦ. Ἀλλ' οὐκ ἔμελλε νικᾶν τὴν Χριστοῦ Ιατρείαν τὰ πάθη. Εἰ γὰρ καὶ προφητικὰς ὑπήχει γλώττας ή νόσος, ἀλλὰ προφήτης ἅπας ἦν τοῖς πε πονθόσιν ὁμόδουλος Χριστοῦ δὲ παρόντος Ἑλληνι σμὸς ἠφανίζετο. Ἐπειδὴ τοίνυν ἔμελλε γλώτταις σα- γηνεύειν τὰ ἔθνη Χριστὸς, καὶ τὸν τῆς οἰκουμένης κύκλου ἀσεβείᾳ κρατούμενον τῇ τῆς εὐσεβείας μα θητεία συνάγειν· ἄπιστον δὲ ἦν προφητικαῖς ἀκοαῖς τὸ τὰ ἔθνη πρὸς εὐσέβειαν ἐπανάγεσθαι· πείθει τοῖς ἔργοις ἀπιστοῦντας Θεὸς, καὶ δι᾽ ὧν ὁρῶσιν, ἀνακα- λύπτει τὰ μέλλοντα. Διὰ τοῦτο νῦν ἀποστέλλει τὸν Ἰωνᾶν, προανοίγοντα τοῖς ἔθνεσι τῆς σωτηρίας τὰς πύλας, διδάξαι προφήτας βουλόμενος, πόσῳ τῶν Ἰου δαίων τὰ ἔθνη πρὸς σωτηρίαν εὐγνωμονέστερα, καὶ ὅσῳπερ Ελληνες Ισραηλιτῶν περὶ τὴν πίστιν θερ- Β μότεροι. Πορεύθητι, φησὶν, εἰς Νινευΐ τὴν πόλιν τὴν μεγάλην, τὴν τῆς οἰκουμένης εἰκόνα, κήρυξον ἐν αὐτῇ. Τί, φησί, Νινευΐτῶν ἀσεβέστερον; τί πρὸς εἰδωλολατρείαν μανικώτερον; Σὺ δὲ πέμπε φωνὴν ἀπειλοῦσαν καταστροφὴν, καὶ θέασαι γνώμης μετα- βολὴν, τῆς ἐμῆς ἀποφάσεως ὀξυτέραν· θέασαι μετα- νοίας ὅπλα τῆς ἐμῆς ὀργῆς δυνατώτερα· θέασαι πῶς οίδασι καταλλάττειν Δεσπότην θυμούμενον. Αλλ' οὐκ ἦν, ὡς ἔοικεν, Ἰωνᾶς φιλανθρωπίας ὑπηρέτης ἑκούσιος· ἀλλ' ὁρῶν ἀπειλοῦντα τοῖς λόγοις Θεόν, ἔργῳ δὲ σώζειν ἐπιθυμοῦντα, τῷ μίσει τῶν ἐθνῶν δραπετεύειν ἀντὶ τοῦ προφητεύειν προείρητο (56), καὶ τὴν πρὸς τὰ ἔθνη δυσμένειαν τοῖς ἔργοις έκή- ρυττεν· ἔκρυπτε φάρμακον, ὃ πρὸς ἴασιν ἔλαβεν. Ἡγνόει δὲ ὡς ὁ τῶν ἁμαρτωλῶν προστάτης τῆς αὐτοῦ τέχνης σοφώτερος. Φυγών γὰρ, τῆς θαλάττης πεπέ- δητο κύμασιν, ὅτε τὴν τῆς φυγῆς ὑπηρέτιν ὁλκάδα περιέχουσα θάλαττα, τὸν ὁμόδουλον ἐζήτει κρυπτό- μενον, καὶ τῆς λαθραίας φυγῆς ἐκατηγόρει διὰ τῆς ζάλης ἡ θάλαττα· καὶ προφήτου πάθος ἐν διανοίᾳ κρυπτόμενον ὁ χειμὼν ἐστηλίτευε, καὶ θέατρον τῆς τόλμης αὐτῷ τὸ σκάφο; ἐγίνετο, καὶ δικαστήριον ἐπὶ τῆς νεώς συνεκροτεῖτο, καὶ ὁ κλῆρος τὸν αἴτιον ἤλεγχε, καὶ τῷ προφήτῃ ναύτης εδικάζετο · Εἰπέ (37) ἡμῖν τίς εἶ (38), καὶ πόθεν, καὶ τὶς σου ἡ ἐργασία; πόθεν ἔρχῃ, καὶ ποῦ πορεύῃ; Τί οὖν Ἰωνᾶς ; Δοῦ λος Κυρίου ἐγώ εἰμι. Αυτοπρόσωπος κατήγορος γέ- γονε· καὶ, Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ σε βομαι, ὃς ἐποίησε τὴν θάλατταν, καὶ τὴν ξηράν. η Ὑπὲρ φυγῆς ἀπολογούμενος κήρυξ θεογνωσίας κατ έστη, καὶ παιδευτήριον εὐσεβείας τὸ σκάφος ἐργάζε ται. Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ σέβομαι. Ἔστι Θεὸς, ὦ ναῦται, τῆς ἠπείρου Δεσπότης, καὶ τῆς θαλάττης ἐργάτης, οὗ τῶν δακτύλων οὐρανὸς δημιούργημα· ἐκείνου δοῦλος ἐγώ, τὴν ἐμὴν θάλαττα διώκει φυγήν, Δεσπότῃ διακονουμένη· τὸν αὐτῆς ρητο. ORATIO XIII. A viderent, gentibus succensebant. Ubique idoka, • ea concionare. Quid, in- Deus inter eos nullibi. Sed vulnera Christi me. dicinam non erant evictura. Licet enim prophe. tarum linguas ad dicendum concitaret ægritudo, tamen omnis propheta sic affectis conservus erat : verum Christo præsente evanescebat idololatria. Quod igitur gentes linguis irretiturus esset Chri- stus, et orbem terrarum impietate occupatum re- ligionis artibus congregaturus; incredibile autem erat propheticis auribus gentes ad veram religio- nem traduci posse: incredulis Deus re ipsa persia- det, ac per visiones futura revelat. Idcirco nunc Jonam qui gentibus januam salutis pandat mit- tit, prophetas docere volens quanto ad salutem gentes præ Judæis futuræ essent obsequentiores, et quanto Græci, quam Israelitæ ad fidein arden- tiores. Vade, inquit ", in Niniven civitatem magnam, orbis instar, in quit ille, Ninivitis impium magis ? Quid ad idololas triam insanius? Tu vero mitte vocem minitantem eversionem, ac vide animorum immutationem haud denuntiatione mea segniorem. Vide pœnitentiæ ár- ma ira mea valentiora. Vide ut norint con- ciliare Dominum iratum. At non erat, ut videba- tur, Jonas lubens humanitatis præminister: verum attendens Deum verbo minari, reipsa vero sal- vare percupientem, gentium odio fugam præha- buit futuri denuntiationi, et inimicitias cum genti- bus re professus est. Quam ad sanitatem conduci- bilem acceperat medicinam, occuluit ignorans in- C terim ut arte sua solertior sit Deus peccatorum propugnator. Fugitans enim maris fluctibus impe- ditus est, cum fugæ administram naviculam cir- cumplexum mare conservum quærebat lalentem, et occultam fugam procellæ ortu mare accusabat, et quid occulti consilii coqueret propheta tempestas publicavit, fuitque ipsi navigium audaciæ theatrum, et tribunal in navi constituebatur, nec non sortitio reum redarguebat, et prophetam nauta judicio condemnabat. Dic nobis qui sis ? unde? quod est opus tuum ? quæ terra lua? quo vadis? Quid ergo Jonas? Domini servus sum ego, ipse suimet accusator fuit : Dominum. Deum cœli ego timeo, qui fecit mare et aridam **. Pro fuga respondens evasit Dei cognoscendi præco, et religionis scholam navem fecit. Dominum Deum cali ego timeo. Est Deus, o naute, continen- tis Dominus, et maris opifex, cujus digiti coelum fabricarunt. Illius ego servus; meam fugam per sequitur mare Domnino subserviens, sibi conservun me prehensat; ego procella causa, adest, quod a mari conquiritur, mancipium, id in mandatis ba- fun. 111, 2. Jon. 1, 8. se ibid. 9. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Vertas licet : Qui genus ? unde aome? .... . (36) Προφητεύειν προείρητο. Rescripsi, προή (37) Εκπέ. Biblia, απάγγειλον. (38) Τίς εἰ καὶ πόθεν. Iesunt hac ncis Bibliis.
PG 85:189Ἀδελφοὶ γὰρ τῶν πρωτείων ἐξίσταντο, καὶ οὓς πρώτους ἡ φύσις ἐγέννησε, πρώτους ὑποκύπτειν ἡ χάρις ἠνάγκαζεν. Ἀλλ’ ὁ Σαμουὴλ ἔτι βασιλεύων τῶν σκήπτρων ἀντείχετο· ἡ δὲ τοῦ Πνεύματος χάρις ἐκ τοῦ Σαοὺλ μετανίστατο, πονηρῷ παραχωροῦσα τὴν οἴκησιν πνεύματι. Οἷον γὰρ εὐτρέπισε τῆς ψυχῆς καταγώγιον ὁ Σαοὺλ, τοιοῦτον ὑπεδέχετο τὸν οἰκήτορα· ἔδει τῆς τοῦ Δαυὶ̈δ βασιλείας ἀνατελλούσης, τὴν τοῦ Σαοὺλ ἀποσβέννυσθαι. Ὥσπερ οὖν ἥλιος ἀνασχὼν ἐλαύνει τὴν νύκτα, καὶ μερίζει τῇ κτίσει τῶν ἀκτίνων τὸ φέγγος παρὰ τοῖς ὅροις τῆς νυκτὸς εὐπειθῶς· οὕτω τῆς τοῦ Δαυὶ̈δ ἀνατελλούσης ἀξίας, ἡ τοῦ Σαοὺλ βασιλεία πρὸς δυσμὰς κατεπείγετο. Ἔρημον οὖν τῆς χάριτος καὶ ἀοίκητον τὴν τοῦ Σαοὺλ ψυχὴν ὁ δαίμων εὑράμενος, σκηνὴν οἰκείαν αὐτὸ ἀπειργάσατο, καὶ τὰ τῆς ἐπιδημίας γνωρίσματα τοῖς ἔργοις ἐξέφηνε· τὸ φρονοῦν τῶν λογισμῶν ἐξωρίζετο, αἱ τῶν ὀμμάτων παρεφέροντο κόραι, δαιμονικοῖς ἐκλονεῖτο παθήμασι· πρὸς ταῦτα ἐφέρετο, πρὸς ἅπερ ὁ δαίμων ἐβούλετο. Μικρᾶς δέ τινος προθεσμίας ἐκ τῆς τοῦ δαίμονος πολιορκίας ἐπιλαβόμενος, ἱκέτης τοῦ Δαυὶ̈δ διὰ τῶν θεραπόντων ἐγίνετο·
Β Α Ομόδουλον ἐμὲ σαγηνεύει· ἐγὼ τοῦ χειμῶνος ὑπόθε Εl σις. Παρέστη δὴ τῇ θαλάσσῃ τὸ ζητούμενον ἀνδράπου δον· αὕτη τὴν ἐμὴν προσετάχθη φυγήν ἀνιχνεύειν. ᾿Απόδοτε, καὶ σώζεσθε· ἔνδον ἔχετε την γαλήνην, εἰ βούλεσθε· ἑνὸς σώματος την σωτηρίαν ὠνήσασθε. Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ σέβομαι. Εἰ ταύτας ἀφῆκας τὰς φωνὰς, ὦ προφῆτα, τοῖς Νινευίταις, οὐ χρεία σοι φυγῆς· οὐκ ἂν ἐδεήθης τοῦ δραπετεύειν, εἰ ταῦτα κηρύττειν τοῖς καταδικασθεῖσιν ἐπείσθης. Πρὶν Νινευΐτας διδάξας, τοὺς ναύτας τῆς πλάνης διέσωσα, μέρος ἐθνῶν οἱ συμπλέοντες, ἐν αὐτοῖς τὴν τῶν Νεο νευϊτῶν καταμάνθανε πίστιν· πεποίηκας μαθητάς εὐσεβείας τοὺς τῆς φυγῆς δικαστάς. Καὶ ἔλαβον τὸν Ἰωνᾶν, καὶ ἐνέβαλον εἰς τὴν θάλατταν, καὶ ἔστη ἡ θάλασσα (39) ἐκ τοῦ σάλου αὐτῆς. Οὐκέτι γὰρ ήν χρεία τῆς ζάλης, εἰλημμένου τοῦ φεύγοντος· οὐκ ἦν ἔτι χρεία ζητήσεως, κατασχεθέντος τοῦ δραπε τεύσαντος. Καὶ ἐφοβήθησαν οἱ ναῦτιι (40) φόβῳ μεγάλῳ τὸν Κύριον, καὶ ἔθυσαν θυσίαν, καὶ ηΰ ξαντο εὐχάς. Καὶ φυγὼν ὁ Ἰωνᾶς τὴν τῶν ἀνθρώ πων σωτηρίαν ἐνεμπορεύσατο. Τί οὖν τῶν ἐθνῶν, ὦ προφῆτα, τῆς πονηρίας κωλύεις τὴν ἰατρείαν ; Εφθέγξω μόνον, καὶ τοὺς συμπλέοντας ἔπεισας ἐλάλησας, καὶ πίστιν ἐγέννησας ἀφῆκας φωνὴν, καὶ τὴν ψυχὴν ἐχειρώσω. Καὶ προσέταξε Κύριος κήτει μεγάλῳ καταπιεῖν τὸν Ἰωνᾶν (41). Τούτῳ τῷ τρόπῳ δεσμώτην Θεὸς τὸν Προφήτην ἀποδείξας, καὶ τὴν φυ γὴν νικήσας, τῷ τάφῳ τοῦ κήτους ειλημμένον και- έχων, μονονουχί τοιούτοις χρῆται τοῖς ῥήμασιν· "Αρ' ἔτι δραπετεύειν ἐθέλεις, ὦ προφῆτα; Ετι προτιμᾷς τὴν φυγὴν τῆς τῶν ἐθνῶν σωτηρίας; Περιορᾷς ἀπολ λυμένους; χαίρεις ἐρῶν κολαζομένους; Οὐ θέλεις ὑπουργός γενέσθαι τῆς κλήσεως ; Οὐκοῦν ὑπόθηθε τριήμερον τάφον· ὑπόμεινον τῆς Δεσποτικῆς οἰκονο μίας τὰ πάθη, μάθε πῶς τὰ ἔθνη πάντα κληθήσεται· γενέσθω τάφος τὸ κῆτος, ὑπόμεινον τῆς ἐμῆς οἰκονο μίας τὴν μίμησιν, δι' ἧς οὐ Νινευῖται μόνον, ἀλλ' ὁ σύμπας ἀνθρώπων κόσμος δι' εὐσεβείας σωθήσεται. Περίθου τὰ τῆς ἀναστάσεως σύμβολα· ἀπόδυσαι καθά- περ μνῆμα τὸ κῆτος, πεῖσον Ιουδαίους τους σούς, ὅπως οἱ τάφοι λυθήσονται. Οὐκ ἔστιν ἔλαττον εἰς θαῦμα τὴν κοιλίαν ζῶντα φυγεῖν, καὶ θανάτου γαστέ ρα. Γίνου θεωρὸς τῆς ἐμῆς οἰκονομίας. Ο γὰρ ἐμὸς Υἱὸς ναὸν ἐξ ἀνθρώπων αναλήψεται, καὶ στολὴν ἀν- θρώποις ὁμοιοπαθῆ περιθήσεται· σάρκα περιβαλεῖ ται παρὰ ἀνθρώπων ὑπὲρ ἀνθρώπων. Ταύτην Ιου- δαῖοι κατακρινοῦσι θανάτῳ, καὶ σταυρῷ περιβαλοῦσι, δι' ἧς τῶν παθῶν τὴν φυγὴν ἐκαρπώσαντο· καὶ θα- νάτῳ παραδώσουσι, δι' ἧς οἱ νεκροὶ τὴν εἰς βίον ἀνα- βίωσιν ἐδιδάχθησαν, δι' ἧς ἐξ ᾅδου νικηφόρος πρὸς ζωὴν ἀνελήλυθε· τάφῳ παραδοθήσεται, καὶ δέξεται (ι) Προσέταξε Κύριος κήτει μεγάλῳ καταπιε τὸν Ἰωνᾶν. τοῖς Προσέτ. κ. κ. μ. καὶ κατέπιε τὸν Ἰωνᾶν. BASILII SELEUCIENSIS tel, ut me fugientem investiget. Tradite et saire- mini. In manibus habetis tranquillitatem, si vultis. Unius corpore salutem redimite. Dominum Deum cœli timeo. Has si Ninivitis, o propheta, voces mi- sisses, fuga tibi minime necessaria erat; neque si suaderi potuisses, ut hæc damnatis nuntiares, 'ca- ptes effugia. Nautas prius ab errore conservasti, quam Ninivitas docueris. Sunt gentium pars, quί tecum navigant, in iis Ninivitarum fidem condisce. Tuæ fugæ judices veram religionem docuisti. El tulerunt Jonam, et miserunt in mare, et stetit mare a fervore suo. Neque enim ultra opus erat procella comprehenso fugiente, non ultra opus erat quæ- stione, detento profugo. Et timuerunt viri timore magno Dominum : et immolaverunt hostias Domino, el voverunt vota s. Jonas fugiens, salutis homi- num mercatum obibat. Quid igitur nequitiæ medi- camento gentibus interdicis, o propheta ? Tantum locutus es, et simul navigantibus persuasisti ; 10- cutus es, et fidem genuisti; emisisti vocem, et animam subjugasti. Et præparavit Dominus piscem grandem, ut deglutiret Jonam 58. Hac ratione Deus prophetam captivuni cum fecisset, et fuga superior fuisset, ceti sepulcro receptum continens has fere usurpat voces : Nunquid adhuc fugere vis, o pro- pheta? Adhuc gentium salute fugam præponderas ? Spernis pereuntes ? Gaudes corum animadversione conspecta? Non vis minister esse vocationis ? Tri- duum igitur subi sepulcrum. Sustine incarnationis „Dominicæ casus; disce, ut gentes omnes vocabun- tur, sit cetus sepulcrum, compone te incarnationis mea imitationem, per quam non soli Ninivitæ, sed hominum orbis universus religionis virtute salva- bitur. Resurrectionis gere symbola, expedi te celo tanquam monumento. Judaeis tuis persuade quod sepulcra solventur. Non est minus miran- dum, piacis ventrem eum, qui vivit, refugere, et mortis ventrem. Mem incarnationis contempla- tor esto. Mens enim Filius templum ex hominibus assumet, et stolam, quæ iisdem, quibus homines, casibus objiciatur, induct, carne ex hominibus de- ¡ibata vestietur hominum causa ; eam Judæi morti addicent, et cruci aligent, qua Judaei a malis fru- ctuose liberari queant, et eam morti tradent qua mortui norint reviviscere, qua victor ab inferno D redeat ad vitam, qua sepulcro inferetur, et eum monumentum capiet: quemadmodum te, o pro- pheta, cet, venter in lucem remisit inoffensum, et conservavit. Minus virium ad perniciem habuit marina bellua, minusque habebit ibi virium mors, solvet mortis decreta, quibus vetus culpa subscri- Jon. 1, 10. C se Jon. 11, 1. Cum placidum ventis staret mare. CL. DAUSQUEHI NOTÆ. ... Basilius scripsit hæc auctoribus Septuaginta. Idem exprimunt Biblia Basilear im- pressa. Regia sic habcnt : (39) "Εστη θάλασσα. Virgilius : (40) Οἱ ναῦται. Biblia, οἱ ἄνδρες.
καὶ πρεσβευταὶ πέμπονται παρὰ τοῦ σχήματι βασιλεύοντος, πρὸς τὸν ἀληθῶς βασιλεύοντα, ἀντὶ τῶν δωρεῶν τέως τὰς παρακλήσεις προσφέροντες, ἱκεσίαις τὴν ἀξίαν κηρύττοντες, τὸν ἀφανῆ πολέμιον διηγούμενοι δαίμονα, τὴν βασιλέως συμφορὰν ἐξαγγέλλοντες, τὸ μηκέτι βασιλεύειν ὁμολογοῦντες· Λῦσον, βοῶντες, πολιορκίαν ἀόρατον παῦσον. Αἰχμάλωτον αὐτὸν τίς οὐκ οἶδε γινόμενον; Ἐπίσχες πολέμιον τὸν τοῖς ἔργοις μόνον δρῶντα. Πολεμοῦντα μὴ βλέποντες, τοῖς πάθεσι τὰ βέλη μανθάνομεν. Δέχεται τὴν πρεσβείαν ὁ Δαυὶ̈δ, καὶ ἦν εὐθὺς ἐν ὅπλοις τοῦ Πνεύματος. Ψαλμὸς γὰρ καὶ λύρα καὶ χάρις κατὰ δαιμόνων τὰ δόρατα· ἐφθέγγετο μόνον, καὶ ὁ Δυσμενὴς ἐδεσμεύετο, καὶ τὸ τῆς λύρας μέλος βέλος κατὰ δαιμόνων ἐπέμπετο. Τίς οἶδεν ἐν ᾄσμασι τροπαῖον ἐγειρόμενον; Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ μετὰ τῆς βασιλείας καὶ τὸ κατὰ τῶν δαιμόνων ἀνεδέξατο κράτος. Χριστοῦ γὰρ τὸ κατὰ σάρκα πατὴρ ὁ Δαυί̈δ· καὶ μετὰ τῆς βασιλικῆς ἀξίας, τὰς τῆς Δεσποτικῆς οἰκονομίας ἐπαγγελίας ἐδέχετο. Ὅπου γὰρ μνήμη Χριστοῦ, δαιμόνων ἀπώλεια· ὅπου σφραγὶς οὐράνιος, ἐκεῖ διαβόλου καθαίρεσις.
Β Α Ομόδουλον ἐμὲ σαγηνεύει· ἐγὼ τοῦ χειμῶνος ὑπόθε Εl σις. Παρέστη δὴ τῇ θαλάσσῃ τὸ ζητούμενον ἀνδράπου δον· αὕτη τὴν ἐμὴν προσετάχθη φυγήν ἀνιχνεύειν. ᾿Απόδοτε, καὶ σώζεσθε· ἔνδον ἔχετε την γαλήνην, εἰ βούλεσθε· ἑνὸς σώματος την σωτηρίαν ὠνήσασθε. Κύριον τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ σέβομαι. Εἰ ταύτας ἀφῆκας τὰς φωνὰς, ὦ προφῆτα, τοῖς Νινευίταις, οὐ χρεία σοι φυγῆς· οὐκ ἂν ἐδεήθης τοῦ δραπετεύειν, εἰ ταῦτα κηρύττειν τοῖς καταδικασθεῖσιν ἐπείσθης. Πρὶν Νινευΐτας διδάξας, τοὺς ναύτας τῆς πλάνης διέσωσα, μέρος ἐθνῶν οἱ συμπλέοντες, ἐν αὐτοῖς τὴν τῶν Νεο νευϊτῶν καταμάνθανε πίστιν· πεποίηκας μαθητάς εὐσεβείας τοὺς τῆς φυγῆς δικαστάς. Καὶ ἔλαβον τὸν Ἰωνᾶν, καὶ ἐνέβαλον εἰς τὴν θάλατταν, καὶ ἔστη ἡ θάλασσα (39) ἐκ τοῦ σάλου αὐτῆς. Οὐκέτι γὰρ ήν χρεία τῆς ζάλης, εἰλημμένου τοῦ φεύγοντος· οὐκ ἦν ἔτι χρεία ζητήσεως, κατασχεθέντος τοῦ δραπε τεύσαντος. Καὶ ἐφοβήθησαν οἱ ναῦτιι (40) φόβῳ μεγάλῳ τὸν Κύριον, καὶ ἔθυσαν θυσίαν, καὶ ηΰ ξαντο εὐχάς. Καὶ φυγὼν ὁ Ἰωνᾶς τὴν τῶν ἀνθρώ πων σωτηρίαν ἐνεμπορεύσατο. Τί οὖν τῶν ἐθνῶν, ὦ προφῆτα, τῆς πονηρίας κωλύεις τὴν ἰατρείαν ; Εφθέγξω μόνον, καὶ τοὺς συμπλέοντας ἔπεισας ἐλάλησας, καὶ πίστιν ἐγέννησας ἀφῆκας φωνὴν, καὶ τὴν ψυχὴν ἐχειρώσω. Καὶ προσέταξε Κύριος κήτει μεγάλῳ καταπιεῖν τὸν Ἰωνᾶν (41). Τούτῳ τῷ τρόπῳ δεσμώτην Θεὸς τὸν Προφήτην ἀποδείξας, καὶ τὴν φυ γὴν νικήσας, τῷ τάφῳ τοῦ κήτους ειλημμένον και- έχων, μονονουχί τοιούτοις χρῆται τοῖς ῥήμασιν· "Αρ' ἔτι δραπετεύειν ἐθέλεις, ὦ προφῆτα; Ετι προτιμᾷς τὴν φυγὴν τῆς τῶν ἐθνῶν σωτηρίας; Περιορᾷς ἀπολ λυμένους; χαίρεις ἐρῶν κολαζομένους; Οὐ θέλεις ὑπουργός γενέσθαι τῆς κλήσεως ; Οὐκοῦν ὑπόθηθε τριήμερον τάφον· ὑπόμεινον τῆς Δεσποτικῆς οἰκονο μίας τὰ πάθη, μάθε πῶς τὰ ἔθνη πάντα κληθήσεται· γενέσθω τάφος τὸ κῆτος, ὑπόμεινον τῆς ἐμῆς οἰκονο μίας τὴν μίμησιν, δι' ἧς οὐ Νινευῖται μόνον, ἀλλ' ὁ σύμπας ἀνθρώπων κόσμος δι' εὐσεβείας σωθήσεται. Περίθου τὰ τῆς ἀναστάσεως σύμβολα· ἀπόδυσαι καθά- περ μνῆμα τὸ κῆτος, πεῖσον Ιουδαίους τους σούς, ὅπως οἱ τάφοι λυθήσονται. Οὐκ ἔστιν ἔλαττον εἰς θαῦμα τὴν κοιλίαν ζῶντα φυγεῖν, καὶ θανάτου γαστέ ρα. Γίνου θεωρὸς τῆς ἐμῆς οἰκονομίας. Ο γὰρ ἐμὸς Υἱὸς ναὸν ἐξ ἀνθρώπων αναλήψεται, καὶ στολὴν ἀν- θρώποις ὁμοιοπαθῆ περιθήσεται· σάρκα περιβαλεῖ ται παρὰ ἀνθρώπων ὑπὲρ ἀνθρώπων. Ταύτην Ιου- δαῖοι κατακρινοῦσι θανάτῳ, καὶ σταυρῷ περιβαλοῦσι, δι' ἧς τῶν παθῶν τὴν φυγὴν ἐκαρπώσαντο· καὶ θα- νάτῳ παραδώσουσι, δι' ἧς οἱ νεκροὶ τὴν εἰς βίον ἀνα- βίωσιν ἐδιδάχθησαν, δι' ἧς ἐξ ᾅδου νικηφόρος πρὸς ζωὴν ἀνελήλυθε· τάφῳ παραδοθήσεται, καὶ δέξεται (ι) Προσέταξε Κύριος κήτει μεγάλῳ καταπιε τὸν Ἰωνᾶν. τοῖς Προσέτ. κ. κ. μ. καὶ κατέπιε τὸν Ἰωνᾶν. BASILII SELEUCIENSIS tel, ut me fugientem investiget. Tradite et saire- mini. In manibus habetis tranquillitatem, si vultis. Unius corpore salutem redimite. Dominum Deum cœli timeo. Has si Ninivitis, o propheta, voces mi- sisses, fuga tibi minime necessaria erat; neque si suaderi potuisses, ut hæc damnatis nuntiares, 'ca- ptes effugia. Nautas prius ab errore conservasti, quam Ninivitas docueris. Sunt gentium pars, quί tecum navigant, in iis Ninivitarum fidem condisce. Tuæ fugæ judices veram religionem docuisti. El tulerunt Jonam, et miserunt in mare, et stetit mare a fervore suo. Neque enim ultra opus erat procella comprehenso fugiente, non ultra opus erat quæ- stione, detento profugo. Et timuerunt viri timore magno Dominum : et immolaverunt hostias Domino, el voverunt vota s. Jonas fugiens, salutis homi- num mercatum obibat. Quid igitur nequitiæ medi- camento gentibus interdicis, o propheta ? Tantum locutus es, et simul navigantibus persuasisti ; 10- cutus es, et fidem genuisti; emisisti vocem, et animam subjugasti. Et præparavit Dominus piscem grandem, ut deglutiret Jonam 58. Hac ratione Deus prophetam captivuni cum fecisset, et fuga superior fuisset, ceti sepulcro receptum continens has fere usurpat voces : Nunquid adhuc fugere vis, o pro- pheta? Adhuc gentium salute fugam præponderas ? Spernis pereuntes ? Gaudes corum animadversione conspecta? Non vis minister esse vocationis ? Tri- duum igitur subi sepulcrum. Sustine incarnationis „Dominicæ casus; disce, ut gentes omnes vocabun- tur, sit cetus sepulcrum, compone te incarnationis mea imitationem, per quam non soli Ninivitæ, sed hominum orbis universus religionis virtute salva- bitur. Resurrectionis gere symbola, expedi te celo tanquam monumento. Judaeis tuis persuade quod sepulcra solventur. Non est minus miran- dum, piacis ventrem eum, qui vivit, refugere, et mortis ventrem. Mem incarnationis contempla- tor esto. Mens enim Filius templum ex hominibus assumet, et stolam, quæ iisdem, quibus homines, casibus objiciatur, induct, carne ex hominibus de- ¡ibata vestietur hominum causa ; eam Judæi morti addicent, et cruci aligent, qua Judaei a malis fru- ctuose liberari queant, et eam morti tradent qua mortui norint reviviscere, qua victor ab inferno D redeat ad vitam, qua sepulcro inferetur, et eum monumentum capiet: quemadmodum te, o pro- pheta, cet, venter in lucem remisit inoffensum, et conservavit. Minus virium ad perniciem habuit marina bellua, minusque habebit ibi virium mors, solvet mortis decreta, quibus vetus culpa subscri- Jon. 1, 10. C se Jon. 11, 1. Cum placidum ventis staret mare. CL. DAUSQUEHI NOTÆ. ... Basilius scripsit hæc auctoribus Septuaginta. Idem exprimunt Biblia Basilear im- pressa. Regia sic habcnt : (39) "Εστη θάλασσα. Virgilius : (40) Οἱ ναῦται. Biblia, οἱ ἄνδρες.
PG 85:191Ἐν τούτῳ πρώτῳ μετὰ τὸν Ἀβραὰμ ὁ Θεὸς, τὴν κατὰ Χριστὸν οἰκονομίαν ἐφύτευσε, καὶ μεθ’ ὅρκων ὁ Θεὸς εὐηγγελίζετο, λέγων· Ὤμοσα Δαυὶ̈δ τῷ δούλῳ μου. Ἕως τοῦ αἰῶνος ἑτοιμάσω τὸ σπέρμα σου, καὶ οἰκοδομήσω εἰς γενεὰν καὶ γενεὰν τὸν θρόνον σου . Καὶ πάλιν βεβαιῶν τὸν ὅρκον, ταῖς ἐπαγγελίαις προστίθησι· Τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μένει, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου . Τούτοις συντρέχων ὁ Πέτρος, ὁ τῶν ἀποστόλων κορυφαῖος, ἐβόα· Ὤμοσε. τῷ Δαυὶ̈δ ὁ Θεὸς, ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ τὸ κατὰ σάρκα ἀναστήσειν τὸν Χριστόν . Εἰ δὲ τούτου καρπὸς ὁ Χριστὸς, πῶς οὐκ ἔντιμος ἡ ῥίζα; τῶν προφητῶν τὴν τιμὴν ἀγγελλόντων· Καὶ ἔσται ἐκ τῆς ῥίζης Ἰεσσαὶ, καὶ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν . Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
μνῆμα, καθάπερ σὲ, ὦ προφῆτα, τὸ κῆτος. Ανέπεμψέ σε κήτους γαστήρ ἀπαθῆ, καὶ διετήρησεν· ἡτόνησε πρὸς ἀναίρεσιν τὸ τοῦ πελάγους θηρίον, ἀτονήσει κἀκεῖ θάνατος, λύσει τοῦ θανάτου τους νόμους, οὓς ἀρχαία παράβασις ὑπηγόρευσεν, ἀπαλείψει τοῦ θα νάτου τοὺς νόμους· τούτου γὰρ ψήφισμα χαλινώσει τὸν ὄψιν κατὰ ἀνθρώπων ἔτι φθεγγόμενον πᾶσιν ἁπλώσει τοῖς ἔθνεσι τὰς τῆς σωτηρίας ἐλπίδας. Τότε καὶ Νινευί καλουμένη Πόλις (42) σωθήσεται, καὶ τὴν Χριστοῦ προσηγορίαν ἀντὶ τῶν εἰδώλων ἀλλάξεται. Ὁ τῆς τοῦ Δεσπότου φιλανθρωπίας! καὶ προφήτας ἀγαπώσης, καὶ ἁμαρτωλῶν φειδομένης, καὶ δικαίους παιδευούσης, καὶ πονηροὺς ἐπιστρεφούτης. Συνέκλεισε γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἅπαντας εἰς ἀπείθειν (63), ἵνα τοὺς πάντας ἐλεήσῃ· αὐτοῦ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΙΔ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὴν κατὰ Δαυΐδ ἱστορίαν. α. Αλλοι μὲν ἄλλων τεχνῶν παιδευταὶ τοῖς ἀνα θρώποις καθέζονται, καὶ ποικίλαις επιστήμαις δια- κοσμοῦσι τῶν μανθανόντων τὰς χεῖρας, ταῖς τοῦ βίου κολακεύοντες χρείαις. Καὶ ἰατρὸς μὲν ἰατρικὴν ἐξ. ἡγεῖται, τὴν κατὰ τῶν νοσημάτων διὰ φαρμάκων ἐκε παιδεύων παράταξιν. Ετερος δέ τις χαλκῷ προσπα λαίων, ἢ σιδήρω, φύσιν τῇ τέχνῃ χειρούμενος, εἰς τοὺς ἐραστὰς τῆς τέχνης μεταφέρει τὸ μάθημα, διδά- σκων ποίαις μεθόδοις ὁ χαλκὸς εὐπειθὴς ταῖς ἡμετέ ραις ὑπάρχει βουλήσεσι. Κἂν γεωργὸν ἀποβλέψης, ὄψει, νῦν μὲν ἀρότρῳ τὰς γῆς πολυπραγμονοῦντα λαγόνας, καὶ τῆς τομῆς τὸ βάθος ἀναμετροῦντα τοῖς αὔλαξ: · νῦν δὲ τὴν ἄμπελον οἰκείῳ φόρτῳ βεβαρημέ τὴν τοῖς κλήμασι, ταῖς τομαῖς ἐκκαθαίροντα, καὶ τῷ τῶν ναμάτων ἀκριβῶς ἀριθμῷ τῆς ἀμπέλου τὰς κρή- νας ζυγοστατοῦντα· ἵνα μὴ, ἀθρέον τὸν τῆς φύσεως ἐκδαπανήσαντα πλοῦτον, ἀβρόχους καὶ πενιχρὰς τὰς πηγὰς ἀποτέκῃ. Εἶτα τοὺς ἐντεῦθεν ἀναβλαστῶντας βοστρύχους διαπλέκων ἐπιμελῶς καὶ διακοσμῶν, ἐκπαιδεύει τοὺς ἑαυτοῦ παῖδας τῆς ἀμπέλου τὸν θη- σαυρὸν κατὰ μικρὸν μεταλλεύειν, καὶ μὴ τῇ φιλοτι μία τῆς φύσεως ἑπομένους, καὶ ἔρωτι πλεονεξίας, διδασκάλους πενίας τῷ φυτῷ καταστῆναι. Αλλ' ἄν θρωποι μὲν ἀνθρώπους ἀνθρωπίνας τέχνας παιδεύου σιν, ὧν ἡ χρῆσις μὲν τῷ παντὶ συμπερινήχεται βίῳ, καρπὸς δὲ τῷ παρόντι συμπεριγράφεται χρόνω. Η πόλις ει ἄστυ μαι : "Η τί μέλει ταῦτα τῇ πόλει. Αλεξάνδρεια λέγεται καὶ Πόλις ποτὲ κληθῆναι κατ' ἐξοχὴν, ὡς νῦν ἡ Κωνσταντίνου πόλις, καὶ ὡς ᾿Αθῆναι ποτε ἄστυ· θείαν. και ORATIO XIV. A pserat, mortis leges obliterabit : hujus enim decre- tum serpentem infreuabit adhuc hominibus obło- quentem, omnibus salutis spes ostentabit. Tunc et Ninive, quæ Polis vocatur, salvabitur, et a Christo nomen mutuabitur, non ab idolis. O Domini cle- mentiam! quæ prophetas diligit, peccatoribus dat veniam, justos erudit, perversos reflectit. Conclusit enim Deus omnes in incredulitatem, ut omnium mi- sereatur : cui gloria et imperium in sæcula sæculo- s ftom. x1, 52. B C rum. Amen. ORATIO XIV. Ejusdem in Davidis historiam. • stituti sunt, et varia scientia discentium manus exornant blandientes vitæ usibus. Medicus quidem medicas artes exponit pharmacis docens ægritudi- nes oppugnandas. Alius quispiam cum ære, aut ferro colluctatus, et naturam arte subigens in a mantes artis transfert doctrinam, dum qua via nostræ voluntati facile as obediat, perdocet. Quod si in agricolaın oculos conjeceris, videbis quando- que aratro terræ sinus sollicitantem, et proscissio- nis altitudinem sulcis dimetientem : quandoque vitem suo degravatam onere pampinos pulando expurgantem et rivulorum numero vineti fontes accurate exæquantem, ne confertim absumptis na- turae divitiis sicciores et pauperiores fontes edat. Deinde pullulantes e vite capreolos curiose inter- plicans, nec sine ornatu, suos edocet liberos vineti thesaurum paulatim scrutentur, neve flagrans opum desiderium et innatam ambitionem secuti plantam vitient ac depauperent. Verum enimvero homines alii alios humanas condocent artes, quarum usuз per totam circumfertur vitam, fructus auten pra- senti circumscribitur tempore. Scriptura vero a Deo inspirata ab humanis vilioribus colloquiis avulsis hominibus divinarum rerum coguitionis pandit oficinas, disciplinam docet, cujus lucrum CL. DAUSQUEH NONE. viicia aut regno civitas plerumque a Grecis dicta est ; ut passim Roma, urbs. Trojan appellatam Polim sine epitheto docet Eustathius in Iliados 8. Athenas Demosthenes tertia in Philip- Aut quid hæc urbis intersunt. Easdem Athenas vocatas &σtu sive asta, allegatis vetustissimi Græciæ oratoris testimo- niis, et plurium historicorum luce meridiana cla- rius demonstrare possum, ut sentiat vir Hitteratis- simus in illud : Urbem quam dicunt Romam.... Alexandria hoc quoque nomine est insignita. Com- neptator in Dionysium Alexandrinum : Alexandria dicitur olim vocata Polis per excellentiam, ut hodie Constantinopolis, et olim Athena Astu. Par nominis decus tulit Ninive, Basilii testimonio, quæ vocata Polis. Quamobrem? an ob res, molesque in ea, et ad eam visendas? an ob partam inde fainam? an quod Assyria caput et domina? Ego porro vo- ceni polis retinui, quia talibus appellationibus quasí transiit in propriam, et quia Latini tam memoran- das urbes vocant metropoles, et quod Terentius Eu- Ducho sua astu dixerit. Omnes quoque legit D. Augustinus lib. De civitate, cap. 24. Versio communis omnia. La- xiuscule, si dictionem spectes : si rem dictam, per- aque. 1. Alii aliarum artium magistri hominibus con- (62) Νινευΐ καλουμένη Πόλις. Princeps in pro- D (43) Συνέκλεισε γὰρ πάντας Θεὸς εἰς ἀπεί-
Discourse XVΛΟΓΟΣ ΙΕ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΙΕ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Δαυί̈δ. α. Οὔτε τοῦ πελάγους ἁψάμενος πλωτὴρ τὴν ἡσυχίαν ἀκίνδυνος, ἀλλὰ τῆς νεὼς τὰ ἱστία πετάσας τὸν τῆς θαλάττης Δεσπότην παρακαλεῖ κατὰ πρύμναν τὸ πνεῦμα δωρήσασθαι, ἄχρις ἂν τὸν τῆς θαλάττης δρόμον διανηξάμενος, τοῖς λιμέσιν εἰσελάσει τὸ σκάφος·
μνῆμα, καθάπερ σὲ, ὦ προφῆτα, τὸ κῆτος. Ανέπεμψέ σε κήτους γαστήρ ἀπαθῆ, καὶ διετήρησεν· ἡτόνησε πρὸς ἀναίρεσιν τὸ τοῦ πελάγους θηρίον, ἀτονήσει κἀκεῖ θάνατος, λύσει τοῦ θανάτου τους νόμους, οὓς ἀρχαία παράβασις ὑπηγόρευσεν, ἀπαλείψει τοῦ θα νάτου τοὺς νόμους· τούτου γὰρ ψήφισμα χαλινώσει τὸν ὄψιν κατὰ ἀνθρώπων ἔτι φθεγγόμενον πᾶσιν ἁπλώσει τοῖς ἔθνεσι τὰς τῆς σωτηρίας ἐλπίδας. Τότε καὶ Νινευί καλουμένη Πόλις (42) σωθήσεται, καὶ τὴν Χριστοῦ προσηγορίαν ἀντὶ τῶν εἰδώλων ἀλλάξεται. Ὁ τῆς τοῦ Δεσπότου φιλανθρωπίας! καὶ προφήτας ἀγαπώσης, καὶ ἁμαρτωλῶν φειδομένης, καὶ δικαίους παιδευούσης, καὶ πονηροὺς ἐπιστρεφούτης. Συνέκλεισε γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἅπαντας εἰς ἀπείθειν (63), ἵνα τοὺς πάντας ἐλεήσῃ· αὐτοῦ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΙΔ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὴν κατὰ Δαυΐδ ἱστορίαν. α. Αλλοι μὲν ἄλλων τεχνῶν παιδευταὶ τοῖς ἀνα θρώποις καθέζονται, καὶ ποικίλαις επιστήμαις δια- κοσμοῦσι τῶν μανθανόντων τὰς χεῖρας, ταῖς τοῦ βίου κολακεύοντες χρείαις. Καὶ ἰατρὸς μὲν ἰατρικὴν ἐξ. ἡγεῖται, τὴν κατὰ τῶν νοσημάτων διὰ φαρμάκων ἐκε παιδεύων παράταξιν. Ετερος δέ τις χαλκῷ προσπα λαίων, ἢ σιδήρω, φύσιν τῇ τέχνῃ χειρούμενος, εἰς τοὺς ἐραστὰς τῆς τέχνης μεταφέρει τὸ μάθημα, διδά- σκων ποίαις μεθόδοις ὁ χαλκὸς εὐπειθὴς ταῖς ἡμετέ ραις ὑπάρχει βουλήσεσι. Κἂν γεωργὸν ἀποβλέψης, ὄψει, νῦν μὲν ἀρότρῳ τὰς γῆς πολυπραγμονοῦντα λαγόνας, καὶ τῆς τομῆς τὸ βάθος ἀναμετροῦντα τοῖς αὔλαξ: · νῦν δὲ τὴν ἄμπελον οἰκείῳ φόρτῳ βεβαρημέ τὴν τοῖς κλήμασι, ταῖς τομαῖς ἐκκαθαίροντα, καὶ τῷ τῶν ναμάτων ἀκριβῶς ἀριθμῷ τῆς ἀμπέλου τὰς κρή- νας ζυγοστατοῦντα· ἵνα μὴ, ἀθρέον τὸν τῆς φύσεως ἐκδαπανήσαντα πλοῦτον, ἀβρόχους καὶ πενιχρὰς τὰς πηγὰς ἀποτέκῃ. Εἶτα τοὺς ἐντεῦθεν ἀναβλαστῶντας βοστρύχους διαπλέκων ἐπιμελῶς καὶ διακοσμῶν, ἐκπαιδεύει τοὺς ἑαυτοῦ παῖδας τῆς ἀμπέλου τὸν θη- σαυρὸν κατὰ μικρὸν μεταλλεύειν, καὶ μὴ τῇ φιλοτι μία τῆς φύσεως ἑπομένους, καὶ ἔρωτι πλεονεξίας, διδασκάλους πενίας τῷ φυτῷ καταστῆναι. Αλλ' ἄν θρωποι μὲν ἀνθρώπους ἀνθρωπίνας τέχνας παιδεύου σιν, ὧν ἡ χρῆσις μὲν τῷ παντὶ συμπερινήχεται βίῳ, καρπὸς δὲ τῷ παρόντι συμπεριγράφεται χρόνω. Η πόλις ει ἄστυ μαι : "Η τί μέλει ταῦτα τῇ πόλει. Αλεξάνδρεια λέγεται καὶ Πόλις ποτὲ κληθῆναι κατ' ἐξοχὴν, ὡς νῦν ἡ Κωνσταντίνου πόλις, καὶ ὡς ᾿Αθῆναι ποτε ἄστυ· θείαν. και ORATIO XIV. A pserat, mortis leges obliterabit : hujus enim decre- tum serpentem infreuabit adhuc hominibus obło- quentem, omnibus salutis spes ostentabit. Tunc et Ninive, quæ Polis vocatur, salvabitur, et a Christo nomen mutuabitur, non ab idolis. O Domini cle- mentiam! quæ prophetas diligit, peccatoribus dat veniam, justos erudit, perversos reflectit. Conclusit enim Deus omnes in incredulitatem, ut omnium mi- sereatur : cui gloria et imperium in sæcula sæculo- s ftom. x1, 52. B C rum. Amen. ORATIO XIV. Ejusdem in Davidis historiam. • stituti sunt, et varia scientia discentium manus exornant blandientes vitæ usibus. Medicus quidem medicas artes exponit pharmacis docens ægritudi- nes oppugnandas. Alius quispiam cum ære, aut ferro colluctatus, et naturam arte subigens in a mantes artis transfert doctrinam, dum qua via nostræ voluntati facile as obediat, perdocet. Quod si in agricolaın oculos conjeceris, videbis quando- que aratro terræ sinus sollicitantem, et proscissio- nis altitudinem sulcis dimetientem : quandoque vitem suo degravatam onere pampinos pulando expurgantem et rivulorum numero vineti fontes accurate exæquantem, ne confertim absumptis na- turae divitiis sicciores et pauperiores fontes edat. Deinde pullulantes e vite capreolos curiose inter- plicans, nec sine ornatu, suos edocet liberos vineti thesaurum paulatim scrutentur, neve flagrans opum desiderium et innatam ambitionem secuti plantam vitient ac depauperent. Verum enimvero homines alii alios humanas condocent artes, quarum usuз per totam circumfertur vitam, fructus auten pra- senti circumscribitur tempore. Scriptura vero a Deo inspirata ab humanis vilioribus colloquiis avulsis hominibus divinarum rerum coguitionis pandit oficinas, disciplinam docet, cujus lucrum CL. DAUSQUEH NONE. viicia aut regno civitas plerumque a Grecis dicta est ; ut passim Roma, urbs. Trojan appellatam Polim sine epitheto docet Eustathius in Iliados 8. Athenas Demosthenes tertia in Philip- Aut quid hæc urbis intersunt. Easdem Athenas vocatas &σtu sive asta, allegatis vetustissimi Græciæ oratoris testimo- niis, et plurium historicorum luce meridiana cla- rius demonstrare possum, ut sentiat vir Hitteratis- simus in illud : Urbem quam dicunt Romam.... Alexandria hoc quoque nomine est insignita. Com- neptator in Dionysium Alexandrinum : Alexandria dicitur olim vocata Polis per excellentiam, ut hodie Constantinopolis, et olim Athena Astu. Par nominis decus tulit Ninive, Basilii testimonio, quæ vocata Polis. Quamobrem? an ob res, molesque in ea, et ad eam visendas? an ob partam inde fainam? an quod Assyria caput et domina? Ego porro vo- ceni polis retinui, quia talibus appellationibus quasí transiit in propriam, et quia Latini tam memoran- das urbes vocant metropoles, et quod Terentius Eu- Ducho sua astu dixerit. Omnes quoque legit D. Augustinus lib. De civitate, cap. 24. Versio communis omnia. La- xiuscule, si dictionem spectes : si rem dictam, per- aque. 1. Alii aliarum artium magistri hominibus con- (62) Νινευΐ καλουμένη Πόλις. Princeps in pro- D (43) Συνέκλεισε γὰρ πάντας Θεὸς εἰς ἀπεί-
οὔτε πύργον τις ἐγεῖραι προθέμενος, ἡμίεργον ἑκὼν καταλείψει τὸ οἰκοδόμημα, καὶ τὴν τῶν ὁρώντων αἰσχύνην λογιζόμενος, καὶ τοῦ ποθουμένου τὴν στέρησιν. Καὶ ζωγράφος, καὶ πλάστης, ὁ μὲν τοῖς χρώμασιν, ὁ δὲ χαλκῷ τὰς τῶν ἀνδρῶν ἀριστείας ἀνατυπώσας, τότε παύει τὴν τέχνην ἑκάτερος τῆς ἐνεργείας ἱστάμενος, ὅταν αὐτοῖς ἡ χεὶρ ὁδεύουσα τὰ τῆς φύσεως ἴχνη θηρεύσῃ. Φέρε δὴ οὖν καὶ ἡμεῖς, ἐπειδὴ τῶν τοῦ Δαυὶ̈δ κατορθωμάτων ἡψάμεθα, καὶ χάριτος πέλαγος εἴδομεν, καὶ τοὺς ἐν τῇ ψυχῇ τοῦ δικαίου λιμένας ἐθεασάμεθα, καὶ τοῦ πύργου τὸ εἶδος ἀπείδομεν, καὶ τὰς ἐκ προοιμίων κατὰ δαιμόνων ἀριστείας τοῦ νέου προφήτου καὶ βασιλέως ἐθεασάμεθα· δεῦρο, καὶ πρὸς τὰ ἐνδότερον τῆς ἱστορίας ἔλθωμεν, καὶ θεασώμεθα γνώμης καὶ χάριτος ἅμιλλαν· γνώμης ἀρετὴν, καὶ χάριτος θαύματα· γνώμην ἀκολουθοῦσαν τῇ χάριτι, καὶ χάριν στεφανοῦσαν τὸν μάρτυρα, τὸν κατὰ τὴν γνώμην εὐδόκιμον. β. Ἄρτι μὲν οὖν ὁ Σαοὺλ δαιμονικῶν βελῶν ἠλευθέρωτο, καὶ τοῖς κρούσμασι τῆς λύρας ὁ Δαυὶ̈δ ἀκαθάρτου πνεύματος τὴν δυναστείαν ἐκάθηρε, καὶ δεδεμένην ἔλυε ψυχὴν ἀοράτου πολιορκίας.
μνῆμα, καθάπερ σὲ, ὦ προφῆτα, τὸ κῆτος. Ανέπεμψέ σε κήτους γαστήρ ἀπαθῆ, καὶ διετήρησεν· ἡτόνησε πρὸς ἀναίρεσιν τὸ τοῦ πελάγους θηρίον, ἀτονήσει κἀκεῖ θάνατος, λύσει τοῦ θανάτου τους νόμους, οὓς ἀρχαία παράβασις ὑπηγόρευσεν, ἀπαλείψει τοῦ θα νάτου τοὺς νόμους· τούτου γὰρ ψήφισμα χαλινώσει τὸν ὄψιν κατὰ ἀνθρώπων ἔτι φθεγγόμενον πᾶσιν ἁπλώσει τοῖς ἔθνεσι τὰς τῆς σωτηρίας ἐλπίδας. Τότε καὶ Νινευί καλουμένη Πόλις (42) σωθήσεται, καὶ τὴν Χριστοῦ προσηγορίαν ἀντὶ τῶν εἰδώλων ἀλλάξεται. Ὁ τῆς τοῦ Δεσπότου φιλανθρωπίας! καὶ προφήτας ἀγαπώσης, καὶ ἁμαρτωλῶν φειδομένης, καὶ δικαίους παιδευούσης, καὶ πονηροὺς ἐπιστρεφούτης. Συνέκλεισε γὰρ ὁ Θεὸς τοὺς ἅπαντας εἰς ἀπείθειν (63), ἵνα τοὺς πάντας ἐλεήσῃ· αὐτοῦ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΙΔ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὴν κατὰ Δαυΐδ ἱστορίαν. α. Αλλοι μὲν ἄλλων τεχνῶν παιδευταὶ τοῖς ἀνα θρώποις καθέζονται, καὶ ποικίλαις επιστήμαις δια- κοσμοῦσι τῶν μανθανόντων τὰς χεῖρας, ταῖς τοῦ βίου κολακεύοντες χρείαις. Καὶ ἰατρὸς μὲν ἰατρικὴν ἐξ. ἡγεῖται, τὴν κατὰ τῶν νοσημάτων διὰ φαρμάκων ἐκε παιδεύων παράταξιν. Ετερος δέ τις χαλκῷ προσπα λαίων, ἢ σιδήρω, φύσιν τῇ τέχνῃ χειρούμενος, εἰς τοὺς ἐραστὰς τῆς τέχνης μεταφέρει τὸ μάθημα, διδά- σκων ποίαις μεθόδοις ὁ χαλκὸς εὐπειθὴς ταῖς ἡμετέ ραις ὑπάρχει βουλήσεσι. Κἂν γεωργὸν ἀποβλέψης, ὄψει, νῦν μὲν ἀρότρῳ τὰς γῆς πολυπραγμονοῦντα λαγόνας, καὶ τῆς τομῆς τὸ βάθος ἀναμετροῦντα τοῖς αὔλαξ: · νῦν δὲ τὴν ἄμπελον οἰκείῳ φόρτῳ βεβαρημέ τὴν τοῖς κλήμασι, ταῖς τομαῖς ἐκκαθαίροντα, καὶ τῷ τῶν ναμάτων ἀκριβῶς ἀριθμῷ τῆς ἀμπέλου τὰς κρή- νας ζυγοστατοῦντα· ἵνα μὴ, ἀθρέον τὸν τῆς φύσεως ἐκδαπανήσαντα πλοῦτον, ἀβρόχους καὶ πενιχρὰς τὰς πηγὰς ἀποτέκῃ. Εἶτα τοὺς ἐντεῦθεν ἀναβλαστῶντας βοστρύχους διαπλέκων ἐπιμελῶς καὶ διακοσμῶν, ἐκπαιδεύει τοὺς ἑαυτοῦ παῖδας τῆς ἀμπέλου τὸν θη- σαυρὸν κατὰ μικρὸν μεταλλεύειν, καὶ μὴ τῇ φιλοτι μία τῆς φύσεως ἑπομένους, καὶ ἔρωτι πλεονεξίας, διδασκάλους πενίας τῷ φυτῷ καταστῆναι. Αλλ' ἄν θρωποι μὲν ἀνθρώπους ἀνθρωπίνας τέχνας παιδεύου σιν, ὧν ἡ χρῆσις μὲν τῷ παντὶ συμπερινήχεται βίῳ, καρπὸς δὲ τῷ παρόντι συμπεριγράφεται χρόνω. Η πόλις ει ἄστυ μαι : "Η τί μέλει ταῦτα τῇ πόλει. Αλεξάνδρεια λέγεται καὶ Πόλις ποτὲ κληθῆναι κατ' ἐξοχὴν, ὡς νῦν ἡ Κωνσταντίνου πόλις, καὶ ὡς ᾿Αθῆναι ποτε ἄστυ· θείαν. και ORATIO XIV. A pserat, mortis leges obliterabit : hujus enim decre- tum serpentem infreuabit adhuc hominibus obło- quentem, omnibus salutis spes ostentabit. Tunc et Ninive, quæ Polis vocatur, salvabitur, et a Christo nomen mutuabitur, non ab idolis. O Domini cle- mentiam! quæ prophetas diligit, peccatoribus dat veniam, justos erudit, perversos reflectit. Conclusit enim Deus omnes in incredulitatem, ut omnium mi- sereatur : cui gloria et imperium in sæcula sæculo- s ftom. x1, 52. B C rum. Amen. ORATIO XIV. Ejusdem in Davidis historiam. • stituti sunt, et varia scientia discentium manus exornant blandientes vitæ usibus. Medicus quidem medicas artes exponit pharmacis docens ægritudi- nes oppugnandas. Alius quispiam cum ære, aut ferro colluctatus, et naturam arte subigens in a mantes artis transfert doctrinam, dum qua via nostræ voluntati facile as obediat, perdocet. Quod si in agricolaın oculos conjeceris, videbis quando- que aratro terræ sinus sollicitantem, et proscissio- nis altitudinem sulcis dimetientem : quandoque vitem suo degravatam onere pampinos pulando expurgantem et rivulorum numero vineti fontes accurate exæquantem, ne confertim absumptis na- turae divitiis sicciores et pauperiores fontes edat. Deinde pullulantes e vite capreolos curiose inter- plicans, nec sine ornatu, suos edocet liberos vineti thesaurum paulatim scrutentur, neve flagrans opum desiderium et innatam ambitionem secuti plantam vitient ac depauperent. Verum enimvero homines alii alios humanas condocent artes, quarum usuз per totam circumfertur vitam, fructus auten pra- senti circumscribitur tempore. Scriptura vero a Deo inspirata ab humanis vilioribus colloquiis avulsis hominibus divinarum rerum coguitionis pandit oficinas, disciplinam docet, cujus lucrum CL. DAUSQUEH NONE. viicia aut regno civitas plerumque a Grecis dicta est ; ut passim Roma, urbs. Trojan appellatam Polim sine epitheto docet Eustathius in Iliados 8. Athenas Demosthenes tertia in Philip- Aut quid hæc urbis intersunt. Easdem Athenas vocatas &σtu sive asta, allegatis vetustissimi Græciæ oratoris testimo- niis, et plurium historicorum luce meridiana cla- rius demonstrare possum, ut sentiat vir Hitteratis- simus in illud : Urbem quam dicunt Romam.... Alexandria hoc quoque nomine est insignita. Com- neptator in Dionysium Alexandrinum : Alexandria dicitur olim vocata Polis per excellentiam, ut hodie Constantinopolis, et olim Athena Astu. Par nominis decus tulit Ninive, Basilii testimonio, quæ vocata Polis. Quamobrem? an ob res, molesque in ea, et ad eam visendas? an ob partam inde fainam? an quod Assyria caput et domina? Ego porro vo- ceni polis retinui, quia talibus appellationibus quasí transiit in propriam, et quia Latini tam memoran- das urbes vocant metropoles, et quod Terentius Eu- Ducho sua astu dixerit. Omnes quoque legit D. Augustinus lib. De civitate, cap. 24. Versio communis omnia. La- xiuscule, si dictionem spectes : si rem dictam, per- aque. 1. Alii aliarum artium magistri hominibus con- (62) Νινευΐ καλουμένη Πόλις. Princeps in pro- D (43) Συνέκλεισε γὰρ πάντας Θεὸς εἰς ἀπεί-
PG 85:193Ἀλλὰ διεδέχετο τῶν δαιμόνων τὸν πόλεμον τοῦ Γολιὰθ ἡ παράταξις, καὶ πάλιν τὸν ἑαυτῆς στρατιώτην ἡ χάρις ἐστράτευεν· ἵνα μὴ μόνον τοῦ βασιλέως σωτὴρ ὁ Δαυὶ̈δ, ἀλλ’ ἤδη καὶ τοῦ παντὸς Ἰσραὴλ εὐεργέτης ἀναδειχθῇ, καὶ τῇ τῶν ὑπηκόων σωτηρίᾳ καὶ τῆς βασιλείας ἡ χειροτονία κηρύττηται. Καὶ δὴ παρῆν ὁ Γολιὰθ, πολὺς μὲν τὴν ῥώμην, βαρὺς δὲ τὴν θέαν· μέγα πνέων, καὶ βαίνων ἐφάμιλλα· μεγάλα φθεγγόμενος, καὶ τῇ θέᾳ τὸν φθόγγον πιστούμενος· ὃς δίκην ὄρους φαινόμενος, πρὸ τῆς συμβολῆς φυγάδας τῆς μάχης τοὺς πολεμοῦντας εἰργάσατο· ἀσπίδι καὶ θώρακι, καὶ περικεφαλαίᾳ λαμπόμενος, δόρατι χρώμενος ἀναλόγῳ τοῦ σώματος, τοσοῦτον νικῶντι τῶν δοράτων τὰ μέτρα, ὅσον φέρων τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως τοὺς ὅρους ὑπερηκόντιζεν. Ἐν κύκλῳ τὸ τῶν ἀλλοφύλων στήσας στρατόπεδον, τοὺς τοῦ Ἰσραὴλ ἀρίστους προσεκαλεῖτο πρὸς μονομαχίαν, ἆθλον εἶναι τῷ νικῶντι τῆς νίκης τὴν τῶν ἡττηθέντων δουλείαν ἐπαγγελλόμενος· φοβερὸς μὲν ὁρώμενος, φθεγγόμενος δὲ φοβερώτερος, καὶ φόβου φόβον περιφέρων διάδοχον. Ὁ Σαοὺλ ἐν θορύβῳ, ὁ Ἰσραὴλ ἐν δουλείας ἐλπίδι, ὁ φόβος ἐχαλίνου τὴν δύναμιν, ἡ θέα τοὺς ὡπλισμένους ἀφώριζεν·
Α δὲ θεόπνευστος Γραφή, τῆς ἀνθρωπίνης τοὺς ἀνθρώ πους ἀποσπῶσα μικρολογίας, φιλοθεΐας ἀνοίγνυσιν Εργαστήρια· διδάσκει μάθησιν, ἧς ἀθανασία τὸ κέρ- δος, ποίαις γεωργίαις παράδεισος εὐσεβῶς γεωργεί- ται, πῶς ὁ οὐρανὸς σαγηνεύεται, πῶς ἄν τις τοὺς ἐν τῷ οὐρανῷ θησαυροὺς ἐμπορεύσαιτο, πῶς τις κληρο νομήσει Χριστόν, πῶς τις συμβασιλεύσει Χριστῷ, πῶς τις δραπετεύσει γέενναν, πῶς τις τοῦ μέλλοντος κρατήσει πυρὸς, πῶς τις τὴν κρίσιν φυγών φίλος τῷ Κριτῇ παρασταίη. Τοιούτων τεχνῶν διδάσκαλος ἡ Γραφή προκαθέζεται· ταῦτα βοῶσα τοὺς μαθητάς ἐκπαιδεύει, οὐκ ἀρκουμένη τοῖς παραγγέλμασιν, ένα τρέπει πλέον τοῖς πράγματι. Τῇ γὰρ μνήμῃ τῶν ἀρετῇ κατορθωσάντων ἀνδρῶν ἐρεθίζει προς μίμη σιν· τοὺς λαμπροὺς τῆς εὐσεβείας ἀθλητὰς εἰς μέσ σον ἄγει τοῖς διηγήμασι, τῷ ὁμοίῳ τῆς φύσεως πρὸς ὁμοιότητα προθέσεως δελεάζουσα. Διὰ τοῦτο γὰρ ἂν πρῶτον ἔτεκε δίκαιον ἡ φύσις, οὐκ ἔκρυψεν· ἀλλὰ τὰ κατὰ τὸν ᾿Αβελ σαφῶς ἀν[τ]εκήρυξε, χαρακτῆρα δι- καιοσύνης τοῖς ὕστερον ἀναγράφουσα, ὅτι δῶρον πρὸ δώρου τῷ Θεῷ προσήνεγκε γνώμην· ὅτι τὸν ἀοράτως ὁρῶντα πρὸ τῶν ὁρωμένων δώρων τοῖς ἀοράτοις ἕτερπεν ἀναθήμασι. Τί δ' ἂν εἴπῃς τὸν Ἐνώχ; Ος τῷ πτερῷ τῆς δικαιοσύνης ἀρθεὶς ὑπερέβη τοὺς ὄρους τῆς φύσεως, πρῶτος τῆς τελευτῆς τὴν ἀπόφα σιν δείξας ἀποτέλεστον. Έχεις πάλιν ἐν τῇ Γραφῇ τὸν Νώε βοώμενον, ὅς ἐν οἰκουμενικῷ ναυαγίῳ κυ βερνήτης εσώζετο, τῷ πηδαλίῳ τῆς δικαιοσύνης και τακλυσμοῦ βίαν ἀποκρουόμενος. Τί δ' ἂν εἴπῃς τὸν ᾿Αβραάμ ; "Ος τοὺς τῆς φύσεως νόμους ἐπάτησε, καὶ σφαγεύς μονογενοῦς παιδὸς ὑπέστη γενέσθαι, τὸν τῆς φύσεως Δεσπότην αἰδούμενος · πόθον Θεοῦ δείξας φυ σικῆς τυραννίδος ἀνώτερον, καὶ ξίφους τὸ φίλτρον ὀξύτερον (44). Μετάβηθι μοι τῷ λογισμῷ πρὸς τὸν προφήτην Δαυΐδ, καὶ βλέπε λειμῶνας ὅλους ἀρετῶν πεφυτευμένους [ἐν] ψυχῇ· ὃς καὶ μειράκιον ὢν ἔτι, τοῖς ἀγαθοῖς ἐκόμα πλεονεκτήματι, τῷ μὲν χρόνῳ τῆς ἡλικίας ἀτελὴς καθεστώς, πρὸς αὐτὴν δὲ τῆς θεοσε βείας ἀνελθὼν τὴν ἀκρόπολιν· οὗ θαυμάσας τὸν τρό- πον Θεὸς, καὶ ἐν μέσῳ ποίμνης βασιλικοῖς ἐκόσμησε σκήπτροις, καὶ διαδήματι στεφανεῖ τὸν ἔτι τοῖς προς βάτοις ἑπόμενον, τὸν μέγαν Σαμουὴλ τῆς τοῦ μειρα- κίου χειροτονίας ὑπουργὸν ποιησάμενος. Καὶ ἀλλάτ τει τὴν μὲν πήραν πορφύρα, τὴν δὲ βακτηρίαν τῷ σκήπτρῳ, ἀντὶ δὲ ποίμνης ἀλόγων, τὰς τοῦ Ἰσραὴλ ἀγέλας ποιμαίνειν προσέταξε. Δεῦρο δὴ οὖν, εἰ δοκεῖ, περὶ τούτου σήμερον τὴν διδασκαλίαν κατασχολήσω- μεν, καὶ μάθωμεν ἀρετὴν καὶ ἐνταῦθα τιμωμένην, καὶ ἐν οὐρανῷ στεφανουμένην· καὶ γενώμεθα μαθη- ταὶ τοῦ Δαυΐδ ἴχνεσιν ἀκολουθοῦντες, οἷς ἐκεῖνος χρησάμενος πρὸς τὸν οὐρανὸν ηὐτομόλησε. β'. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς Σαμουήλ· Πλῆσαν τὸ κέρας σου ἐλαίου, καὶ δεῦρο· ἀποστελῶ σε εἰς Βηθλεὲμ (45) πρὸς Ιεσσαί. "Οτι ἑώρακα. ἐν τοῖς ΝΟΤ.. έως Βηθλεέμ. ἕως Εἰς το σημαίνει, τὸ ἕως ἂν. Σοφοκλῆς, Ες τε ἐγὼ μολών τάφου μεληθῶ. Γέγονε δὲ παρὰ τὴν ἐς πρόθεσιν, καὶ BASILII SELEUCIENSIS B est immortalitas, quail studio paradisus pic exco- latur, quomodo cœlum captetur, quomodo quis cœlestes thesauros nundinetur, quomodo quis Chri stum prolisreditate capiat, quomodo cum Christo regnet, quomodo gehennam effugiat, quomodo ven- turos ignes superet, quomodo judicio devitaţo Ju- dici amicus astet. Scriptura doctrix istiusmodi artium præsidet, ista clamans discipulos edocet, et præceptionibus parum contenta, rebus ipsis plus immoratur. Virorum namque recordatione, qui res magnas gesserunt, ad imitationem profectat. Prae- claros pietatis athletas producit in medium per narrationes similitudine natura ad simile proposi- tum inescans. Ideo siquidem quem primum natura justum genuit, silentio non pressit; sed contra res Alelis dilucide depredicavit, quemdam justitiae cha- " racterem posteritati delineans, quod mentem Deo dono dedisset ante donum, quod Deum, qui pro- spicit improspectus, ante visa dona invisibilibus donariis oblectasset. Quid Enochum nomines ? Qui penna justitiæ elatus supergressus est naturæ ter- minos, cum primus mortis decretum ostendit inefficax. Habes item in Scriptura Noemium celo- bratum, qui universali diluvio gubernator serva- batur, et justitiæ gubernaculo diluvii violentiam propulsabat. Quid Abraham ? Naturæ leges calcavit, et unigeniti filii jugulator constitutus naturæ Domi- aum observavit, qui Dei desiderium ingeniti afe- ctus tyrannide superius declaravit, et charitatem gladio penetrabiliorem. Cogitatione transi mihi ad prophetam Davidem, et vide tola virtutum prata C ejus in anima consita, qui adolescentior cum adhuc esset bona rerum copia auctus erat: imperfectus quidem per adolescentiæ tempus, ad suminam ta- men divini cultus arcen evectus est. Cujus mores Deus vel in medio grege admiratus regiis ornat sceptris, et magno Samuele pueri confirmandi causa ministro constituto oves adhuc sequentem diade- matis coronat; peram purpura, virgam sceptro commutat ac pro animantium grege Israelis turbas pascere jubet. Huc igitur, si videtur, huic hodie doctrinæ vacemus, atque virtutem discamus et hic honoratam, et in cœlo coronatam, simusque Davi- dis imitatores vestigiis inhærentes, quibus ille ipse usus in cœlum confugit. tuum oleo, et veni : mittam te in Bethleem ad Isai. Providi enim in fliis ejus mihi regem ". Deus ado- ** | Reg. xvi, 1. CL. DAUSQUEIL collum Abrahami charitas penetravit, quain Isaaci cervices gladius inciderit. Septuaginta, Plane synonymus : enim est usque in. Auctor Etymologicus : 2. Et dixit Dominus ad Samuelem: Imple cornu D (44) Σίφους τὸ φίλτρον ὀξύτερον. Ante enim (45) Εἰς Βηθλεέμ. Vulgaria Græca Biblia, et οἱ
ἀπειλαὶ τὴν ψυχὴν προκατέπληττον, ἔπιπτον ἄνδρες πρὸ τῶν σωμάτων τῷ φρονήματι. Ὡς δὲ τὸ πᾶν ἠλέγχετο στράτευμα, καὶ ὁ Σαοὺλ ἐν κινδύνῳ, τότε προάγει πρὸς μέσον τὸν ἑαυτῆς στρατιώτην ἡ χάρις, τοῖς ἔργοις δεικνύουσα τὸν ἀληθῶς βασιλεύοντα. Καὶ ἁρπάζει τῆς μάχης τὴν πρόκλησιν ὁ Δαυὶ̈δ, καὶ προθεραπεύει λόγῳ τὴν ψυχὴν Σαοὺλ τετρωμένην. Ὁ δὲ δύσελπις ὢν, ἀπιστεῖν μὲν ἤθελε, πιστεύειν δὲ ἠναγκάζετο· νικώμενος δὲ φόβῳ, τοὺς ἀπὸ τῆς ἡλικίας προεβάλλετο λόγους· Οὐ μὴ δυνήσῃ πορευθῆναι πρὸς τὸν ἀλλόφυλον, πολεμῆσαι πρὸς αὐτὸν, ὅτι σὺ παιδάριον εἶ, καὶ αὐτὸς ἀνήρ ἐστι πολεμιστὴς ἐκ νεότητος αὐτοῦ . Ἠγνόει δὲ ἄρα ὅτι τὸν φόβον δεικνὺς, τὴν νίκην ἐθαύμασεν. Ἀλλ’ οὐκ ἀπέτρεπε λόγοις, ὃν ἡ χάρις καθώπλιζε. Πορεύσομαι γὰρ, φησὶ, καὶ πατάξω αὐτὸν, καὶ ἀφελῶ σήμερον ὄνειδος ἐξ Ἰσραήλ. Διότι τίς ἐστιν ὁ ἀπερίτμητος οὗτος, ὃς ὠνείδισε παράταξιν Θεοῦ ζῶντος ; Οἷς ἀποτρέπεις νόμοις, βασιλεῦ, τούτοις πλέον πρὸς τὴν μάχην παρώξυνας. Οὗτος μὲν γὰρ πολεμιστὴς, ἐγὼ δὲ πολέμων ἀπείρατος· διὰ τοῦτο θαῤῥῶ, ὅτι μὴ χερσὶν ἐμαῖς, ἀλλὰ χάριτι παρατάττομαι.
Α δὲ θεόπνευστος Γραφή, τῆς ἀνθρωπίνης τοὺς ἀνθρώ πους ἀποσπῶσα μικρολογίας, φιλοθεΐας ἀνοίγνυσιν Εργαστήρια· διδάσκει μάθησιν, ἧς ἀθανασία τὸ κέρ- δος, ποίαις γεωργίαις παράδεισος εὐσεβῶς γεωργεί- ται, πῶς ὁ οὐρανὸς σαγηνεύεται, πῶς ἄν τις τοὺς ἐν τῷ οὐρανῷ θησαυροὺς ἐμπορεύσαιτο, πῶς τις κληρο νομήσει Χριστόν, πῶς τις συμβασιλεύσει Χριστῷ, πῶς τις δραπετεύσει γέενναν, πῶς τις τοῦ μέλλοντος κρατήσει πυρὸς, πῶς τις τὴν κρίσιν φυγών φίλος τῷ Κριτῇ παρασταίη. Τοιούτων τεχνῶν διδάσκαλος ἡ Γραφή προκαθέζεται· ταῦτα βοῶσα τοὺς μαθητάς ἐκπαιδεύει, οὐκ ἀρκουμένη τοῖς παραγγέλμασιν, ένα τρέπει πλέον τοῖς πράγματι. Τῇ γὰρ μνήμῃ τῶν ἀρετῇ κατορθωσάντων ἀνδρῶν ἐρεθίζει προς μίμη σιν· τοὺς λαμπροὺς τῆς εὐσεβείας ἀθλητὰς εἰς μέσ σον ἄγει τοῖς διηγήμασι, τῷ ὁμοίῳ τῆς φύσεως πρὸς ὁμοιότητα προθέσεως δελεάζουσα. Διὰ τοῦτο γὰρ ἂν πρῶτον ἔτεκε δίκαιον ἡ φύσις, οὐκ ἔκρυψεν· ἀλλὰ τὰ κατὰ τὸν ᾿Αβελ σαφῶς ἀν[τ]εκήρυξε, χαρακτῆρα δι- καιοσύνης τοῖς ὕστερον ἀναγράφουσα, ὅτι δῶρον πρὸ δώρου τῷ Θεῷ προσήνεγκε γνώμην· ὅτι τὸν ἀοράτως ὁρῶντα πρὸ τῶν ὁρωμένων δώρων τοῖς ἀοράτοις ἕτερπεν ἀναθήμασι. Τί δ' ἂν εἴπῃς τὸν Ἐνώχ; Ος τῷ πτερῷ τῆς δικαιοσύνης ἀρθεὶς ὑπερέβη τοὺς ὄρους τῆς φύσεως, πρῶτος τῆς τελευτῆς τὴν ἀπόφα σιν δείξας ἀποτέλεστον. Έχεις πάλιν ἐν τῇ Γραφῇ τὸν Νώε βοώμενον, ὅς ἐν οἰκουμενικῷ ναυαγίῳ κυ βερνήτης εσώζετο, τῷ πηδαλίῳ τῆς δικαιοσύνης και τακλυσμοῦ βίαν ἀποκρουόμενος. Τί δ' ἂν εἴπῃς τὸν ᾿Αβραάμ ; "Ος τοὺς τῆς φύσεως νόμους ἐπάτησε, καὶ σφαγεύς μονογενοῦς παιδὸς ὑπέστη γενέσθαι, τὸν τῆς φύσεως Δεσπότην αἰδούμενος · πόθον Θεοῦ δείξας φυ σικῆς τυραννίδος ἀνώτερον, καὶ ξίφους τὸ φίλτρον ὀξύτερον (44). Μετάβηθι μοι τῷ λογισμῷ πρὸς τὸν προφήτην Δαυΐδ, καὶ βλέπε λειμῶνας ὅλους ἀρετῶν πεφυτευμένους [ἐν] ψυχῇ· ὃς καὶ μειράκιον ὢν ἔτι, τοῖς ἀγαθοῖς ἐκόμα πλεονεκτήματι, τῷ μὲν χρόνῳ τῆς ἡλικίας ἀτελὴς καθεστώς, πρὸς αὐτὴν δὲ τῆς θεοσε βείας ἀνελθὼν τὴν ἀκρόπολιν· οὗ θαυμάσας τὸν τρό- πον Θεὸς, καὶ ἐν μέσῳ ποίμνης βασιλικοῖς ἐκόσμησε σκήπτροις, καὶ διαδήματι στεφανεῖ τὸν ἔτι τοῖς προς βάτοις ἑπόμενον, τὸν μέγαν Σαμουὴλ τῆς τοῦ μειρα- κίου χειροτονίας ὑπουργὸν ποιησάμενος. Καὶ ἀλλάτ τει τὴν μὲν πήραν πορφύρα, τὴν δὲ βακτηρίαν τῷ σκήπτρῳ, ἀντὶ δὲ ποίμνης ἀλόγων, τὰς τοῦ Ἰσραὴλ ἀγέλας ποιμαίνειν προσέταξε. Δεῦρο δὴ οὖν, εἰ δοκεῖ, περὶ τούτου σήμερον τὴν διδασκαλίαν κατασχολήσω- μεν, καὶ μάθωμεν ἀρετὴν καὶ ἐνταῦθα τιμωμένην, καὶ ἐν οὐρανῷ στεφανουμένην· καὶ γενώμεθα μαθη- ταὶ τοῦ Δαυΐδ ἴχνεσιν ἀκολουθοῦντες, οἷς ἐκεῖνος χρησάμενος πρὸς τὸν οὐρανὸν ηὐτομόλησε. β'. Καὶ εἶπε Κύριος πρὸς Σαμουήλ· Πλῆσαν τὸ κέρας σου ἐλαίου, καὶ δεῦρο· ἀποστελῶ σε εἰς Βηθλεὲμ (45) πρὸς Ιεσσαί. "Οτι ἑώρακα. ἐν τοῖς ΝΟΤ.. έως Βηθλεέμ. ἕως Εἰς το σημαίνει, τὸ ἕως ἂν. Σοφοκλῆς, Ες τε ἐγὼ μολών τάφου μεληθῶ. Γέγονε δὲ παρὰ τὴν ἐς πρόθεσιν, καὶ BASILII SELEUCIENSIS B est immortalitas, quail studio paradisus pic exco- latur, quomodo cœlum captetur, quomodo quis cœlestes thesauros nundinetur, quomodo quis Chri stum prolisreditate capiat, quomodo cum Christo regnet, quomodo gehennam effugiat, quomodo ven- turos ignes superet, quomodo judicio devitaţo Ju- dici amicus astet. Scriptura doctrix istiusmodi artium præsidet, ista clamans discipulos edocet, et præceptionibus parum contenta, rebus ipsis plus immoratur. Virorum namque recordatione, qui res magnas gesserunt, ad imitationem profectat. Prae- claros pietatis athletas producit in medium per narrationes similitudine natura ad simile proposi- tum inescans. Ideo siquidem quem primum natura justum genuit, silentio non pressit; sed contra res Alelis dilucide depredicavit, quemdam justitiae cha- " racterem posteritati delineans, quod mentem Deo dono dedisset ante donum, quod Deum, qui pro- spicit improspectus, ante visa dona invisibilibus donariis oblectasset. Quid Enochum nomines ? Qui penna justitiæ elatus supergressus est naturæ ter- minos, cum primus mortis decretum ostendit inefficax. Habes item in Scriptura Noemium celo- bratum, qui universali diluvio gubernator serva- batur, et justitiæ gubernaculo diluvii violentiam propulsabat. Quid Abraham ? Naturæ leges calcavit, et unigeniti filii jugulator constitutus naturæ Domi- aum observavit, qui Dei desiderium ingeniti afe- ctus tyrannide superius declaravit, et charitatem gladio penetrabiliorem. Cogitatione transi mihi ad prophetam Davidem, et vide tola virtutum prata C ejus in anima consita, qui adolescentior cum adhuc esset bona rerum copia auctus erat: imperfectus quidem per adolescentiæ tempus, ad suminam ta- men divini cultus arcen evectus est. Cujus mores Deus vel in medio grege admiratus regiis ornat sceptris, et magno Samuele pueri confirmandi causa ministro constituto oves adhuc sequentem diade- matis coronat; peram purpura, virgam sceptro commutat ac pro animantium grege Israelis turbas pascere jubet. Huc igitur, si videtur, huic hodie doctrinæ vacemus, atque virtutem discamus et hic honoratam, et in cœlo coronatam, simusque Davi- dis imitatores vestigiis inhærentes, quibus ille ipse usus in cœlum confugit. tuum oleo, et veni : mittam te in Bethleem ad Isai. Providi enim in fliis ejus mihi regem ". Deus ado- ** | Reg. xvi, 1. CL. DAUSQUEIL collum Abrahami charitas penetravit, quain Isaaci cervices gladius inciderit. Septuaginta, Plane synonymus : enim est usque in. Auctor Etymologicus : 2. Et dixit Dominus ad Samuelem: Imple cornu D (44) Σίφους τὸ φίλτρον ὀξύτερον. Ante enim (45) Εἰς Βηθλεέμ. Vulgaria Græca Biblia, et οἱ
PG 85:195Θεὸς ὀνειδίζεται, καὶ τίς οὐ πρὸς μάχην ὁπλίζεται; Αὐτὸν ἔχω τὸν ὑβριζόμενον σύμμαχον, αὐτὴν τοῦ πολεμίου τὴν βλάσφημον γλῶτταν ἔχω τῆς νίκης ἐνέχυρον· σώματι καὶ θώρακι πέποιθεν, ἐγὼ δὲ ἀθανάτῳ σκέπῃ τειχίζομαι. Ἀσπίδα προβάλλεται, πόσῳ μᾶλλον ὁ θυρεὸν τὸν οὐρανὸν προβαλλόμενος, οὐ φοβοῦμαι πολέμιον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πολεμούμενον; Χεῖρα κιχρῶ τῷ παραταττομένῳ Δεσπότῃ· ὄργανον ἔσομαι μάχης ὁρώμενον τῷ ἀοράτως τοξεύοντι· ἀσθενὴς ὁ Δαυὶ̈δ, ἀλλ’ ἰσχυρὸς ὁ παραταττόμενος· μειράκιον ὁ Δαυὶ̈δ, ἀλλ’ αἰώνιος ὁ μαχόμενος. Ποιμὴν ὁ φαινόμενος, ἀλλὰ Ποιητὴς τοῦ παντὸς ὁ μεταποιούμενος καθωπλισμένος. Ἀρκεῖ μοι πρὸς νίκην ἡ πίστις. Πείθεται μόλις τοῖς ῥήμασιν ὁ Σαοὺλ, καὶ τὸν φόβον χαλάσας τοῖς οἰκείοις ὅπλοις τὸν Δαυὶ̈δ θωρακίζει, καὶ τὴν βασιλικὴν τοῦ πολέμου στολὴν ἀποδὺς τῷ Δαυὶ̈δ περιτίθησι, καὶ τέως μετὰ τῶν ὅπλων ὁμολογεῖ καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ Δαυὶ̈δ βασιλείαν· ἄκων ὁ Σαοὺλ τῷ τῆς χάριτος ὑπηρέτει βουλήματι, καὶ συναπεδύετο τῇ στολῇ τὴν ἀξίαν, κοσμῶν ὅπλοις, ὃν ἡ χάρις προλαβοῦσα κεκόσμηκεν.
υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα. Κηρύττει Θεὸς τὸ Β μειράκιον, καὶ τῷ προφήτῃ περὶ τοῦ προφήτου διαλέ γεται · Εἶδον, ὦ προφῆτα, ψυχὴν χάριτος δεκτικήν εἶδον, ὦ προφῆτα, ψυχὴν, πρὸς τὴν τοῦ Πνεύματος ὑποδοχὴν εὐτρεπῆ, εκόσμησέ μου τὴν διάπλασιν πρά- ξεσι, προσέθηκέ μου τῇ τέχνῃ τῆς δημιουργίας, τῆς γνώμης τὸ κάλλος. Τοῦτον ἑώρακα ἐμοὶ εἰς βασιλέα. Ο χάπλῶς, Εώρακα, ἀλλ', ἐμοὶ εἰς βασιλέα. Ἔχει τι μυστήριον ἡ λέξις κρυπτόμενον· Εώρακα ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα. Ἐπειδὴ γὰρ ἐκ τοῦ Δαυίδ τὸ κατὰ σάρκα Χριστός, ἡ ἀληθὴς βασιλεία, τὰ οὐράνια σκήπτρα, ἡ σωτήριος γέννησις, ἡ ἀδιάδοχος χάρις· 'Εώρακα, φησὶν, ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα· μονονουχί λέγων· Ἐμὴν εἶναι τὴν τοῦ παι δας βασιλείαν λογίζομαι. Αλλ' ὢ τῆς ἀθανάτου σοφίας! ὢ τῆς ἀποῤῥήτου θαυματουργίας ! Καὶ κρύπτει τὸν παῖδα. Οὐκ εἶπε σαφῶς, Χριέσθω μοι βασιλεὺς ὁ Δαυίδ, ἀλλ᾽, Εώρακα ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαί. Ινα γὰρ μὴ φαίνηται χάριτος ἀνθρωπίνης ἡ χρίσις, μηδὲ ἐκλογὴ τοῦ Σαμουήλ ἡ τῆς βασιλείας περίθεσις, κρύπτει τὸν παῖδα τῷ κοινῷ τῶν παίδων ὀνόματι, καὶ πρὸς δῆμον ἐκπέμπει τὸν χρίοντα. Ἐκεῖ, ὦ προφῆτα, ἐκδέχου τῆς χάριτος τὴν χρίσιν· μὴ γέ- νηται νῦν ἡ τοῦ βασιλεύοντος μήνυσις τῆς ἀξίας ἐλάττωσις, μηδὲ νοθεύσῃ τὴν δόξαν ἡ γνῶσις τοῦ βασιλεύοντος. Ο παροδόξων πραγμάτων! Ο Δαυΐδ μετά προβάτων αὐλίζεται, καὶ Θεὸς ἐν οὐρανῷ περὶ βασιλείας βουλεύεται· ὁ Δαυΐδ ποιμαίνει, καὶ με ριμνα, καὶ Θεὸς εὐτρεπίζει τὸν θρόνον. ᾿Αλλὰ παρῆν μὲν ὁ Σαμουήλ, καὶ τῶν Ἰεσσαὶ παίδων ὁ χορὸς παρειστήκει, καὶ μετὰ τὴν θυσίαν πρὸς τὴν χρίσιν “ παρεσκευάζετο, καὶ ἄγνωστος ἦν ἡ κρίσις τῆς χρισ σεως, καὶ μέσος ὁ Σαμουὴλ ἀπορῶν, ὃν ἐκλέξηται, καὶ τὴν θέαν πλανώμενος, καὶ τὴν γνῶσιν οὐκ ἐπισ στάμενος· εἰς πάντας μὲν πέμπων τὸ βλέμμα, ποῦ δὲ πέμψει τὸ βέλος ἡ χάρις, ἀπεκδεχόμενος. Θαυ μάζει τὸν ἄνθρωπον ἀνθρωπίνοις ὀφθαλμοῖς καταμετ τρήσας τὸν θεωρούμενον. Αλλ' ἡ χάρις ἠρνεῖτο τὴν θέαν, ἐπισταμένη την γνώμην. Καὶ Σαμουήλ θαυμά- ζων τὴν θέαν, πρὸς τὴν χάριν ἐφιλονείκει, λέγων· Ἀλλ᾽ ἢ ἐνώπιον Κυρίου χριστὸς αὐτοῦ; Καὶ τὸ κέρας ἐπικλίνων χρίειν τὸν ἀδόκιμον ἐβιάζετο. ᾿Αλλὰ τὸ ἔλαιον ῥεῖν οὐκ ἐπείθετο, μὴ συμπράξῃ πλανωμένῳ προφήτῃ, καὶ ῥέουσα φύσις ἄνω κατείγετο ἀποπέμπουσα κεφαλήν, ἣν ἡ χάρις απέφυγε. Παρῆν ὁ δεύτερος, καὶ τῷ πρώτῳ συνητιμάζετο. Ο τρίτος • ] Ο τόν τε νῦν παραπληρωματικὸν παρειλημμένον, διδ καὶ ψιλοῦται Αττικώς. Δωριεῖς δὲ δασύνουσιν ἀπὸ τοῦ ἕως τε κατά συγκοπὴν ἡγούμενοι εἶναι. Πολεμεῖν, ἐς τε καθέλωσι, έως αἰῶνος, εἰς αἰῶνα. ἄνωθεν κατείβετο, κατα επείγετο, Οὔπω τὸ κέρας ἐκλίνετο, καὶ τὸ ἔλαιον κατεπείγετο. είχετο, ORATIO XIV. A lescentem manifestat, et cum propheta de propheta Reg. xvi, 1. C loquitur. Vidi, o propheta, animam gratiæ rece- ptricem vidi, o propheta, animam ad Spiritus receptionem bene comparatam : ornavit Gig- mentumi meum rebus bene gestis; adjunxit ad artem creandi meam animi decus. Hunc providi mihi in regem. Non simpliciter, providi, sed mihi in regem. Arcanum aliquod mysterium con- tinet : Providi in filiis Isai mihi regem. Quo- niam enim ex Davide Christus secundum carnem, verum regnum, calestia sceptra, salutaris genera- tio, perennis gratia : Providi, inquit, in fliis Isai mihi regem. Tantum non dicit: Meum esse istins filii regnum reputo. sapientiam immortalem! o arcanam miraculi editionem! Et filium tegit, non clare dixit : Ungatur mihi rex David : sed Providi in filiis Isai. Ne enim humanæ videatur esse gra- tiæ unctio, neve electio Samuelis regni adjectio, communi filiorum appellatione filium istum tegit, et ad populum mittit unctorem Samuelem. Ibi, o propheta, exspecta unctionem gratiæ, ne extem- poralis regis proclamatio dignitatis evadat imminu- tio, neve gloriam adulteret regnantis notitia. O res incredibiles! David cum ovibus sub divo agit, et Deus in cœlo super regno consilia agitat. David gregem pascit sollicitus: Deus interim thronum ap- parat. Ecce præsto erat Samuel et fliorun Jesse chorus circumstabat, ac post sacrificium ad unctio- nem comparabatur, ignotâque erat de unctione di- judicandi ratio, et medius Samuel, quem eligeret, dubius herebat, errabat oculis, nec quibal digno- scere. In omnes jacit oculos, et quo mitteretur gra- tha, præstolatur. Conspectum hominem humanis mensus oculis miratur. Sed gratia quod videbatur, repudiabat decreti divini gnara. Ac Samuel miratus, quod viderat, hisce cum gratia contendit : Num coram Domino christus ejus * ? Et cornu invergens rejectaneum ut ungeret, cogebat. Sed oleum fuere recusabat, ne cum errante propheta faceret, et fluxa natura sursum retinebatur gratiæ legibus ob- secuta, caputque a quo resiliebat gratia, relinque- bat aridum. Præsto erat et alter, qui cum primo de- decus idem referebat. Tertius quoque cum germanis cognatam germanamque tulit repulsam. Ordo quar- tum vocabat silente gratia, vocandi ordo nascendi sequebatur ordinem, et proprium gratia non reperie bat. Quid opus verbis? Consumpta erat uteri uber- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Appia nus Libyca : oppugnare dum tollant. Non infrequenter id observare est apad Homerum et Theocritum. Hæc parva ducent að seria. Siquidem inde intelligis in Scriptura non aliual esse aliud Prope voces sit set id videtur esse poetarum peculium. Deinde sententiam statuit Basilio, et veritati adversantem ; succurrebaι uti infra : At hi duo loci secum pugnant ex mente auctoris. Tandem se mihi asseruit xat- retinebatur, cohibebatur. Nota praeiustre mi- raculum, fluxum et suopte ingenio labile oleum vase verso sursum cohiberi. (46) τοῖς νόμοις ἀκολουθοῦσα τῆς χάριτος, ἄνικμον D (46) 'Ρέουσα φύσις άνω κατείγετο. Vox nihili.
Ἀλλ’ ὁ μὲν Δαυὶ̈δ πολεμικῶς ὁμοῦ καὶ βασιλικῶς ἐκεκόσμητο, δείκνυσι δὲ Θεὸς, ὡς Θεοῦ συμπολεμοῦντος ὅπλων οὐ χρεία. Ἀποδύεται τοίνυν τὰ ὅπλα ὡς ἐμπόδια νίκης. Παραιτεῖται τὸν θώρακα, ῥίπτει τὴν περικεφαλαίαν, ἀποτίθεται τὴν ἀσπίδα, ἐλευθεροῖ τὴν χεῖρα τοῦ δόρατος, τὴν τοῦ πολέμου στολὴν ἀποσείεται, στολῇ ποιμενικῇ, καὶ ῥάβδῳ, καὶ πήρᾳ θωρακίζεται, μεθ’ ὧν αὐτὸν ἡ χάρις πρὸς βασιλείαν ἐχειροτόνησε· μονονουχὶ πρὸς αὐτὸν λεγούσης τῆς χάριτος· Οὐ χρεία σοι τοιούτων ὅπλων, μεριζομένων τῆς νίκης τὴν εὔκλειαν. Ἐμὸν ἔστω καὶ σὸν, ὦ Δαυὶ̈δ, τὸ κατόρθωμα, Μὴ τὴν δόξαν τῆς νίκης ἑλκύσῃ τῶν ὅπλων ἡ δύναμις· ποιμήν μοι φαίνου μαχόμενος· μὴ γενέσθω τῶν ὅπλων τὸ τρόπαιον, ἀλλὰ χάριτος. Τούτοις τοῖς ῥήμασι ὁ Δαυὶ̈δ ἀποῤῥήτως στρατηγούμενος, μετὰ τοιούτου σχήματος πρὸς τὸν τῶν ἀλλοφύλων κατεπείγετο πρόμαχον. Ἐπὶ τούτοις ὁ Γολιὰθ ὁρῶν μειράκιον πολεμεῖν προθυμούμενον, ὀφθαλμῶν κάλλος, παρειῶν ἄνθος, καὶ σχῆμα πολέμων ἀλλότριον, ἐξεχύθη πρὸς γέλωτα, παιδιὰν τῇ παρατάξει τὴν θέαν ἡγούμενος· οὐ γὰρ εἶχε πίστεως ὀφθαλμὸν, ἵνα τὸν ἀόρατον θεωρήσειε σύμμαχον.
υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα. Κηρύττει Θεὸς τὸ Β μειράκιον, καὶ τῷ προφήτῃ περὶ τοῦ προφήτου διαλέ γεται · Εἶδον, ὦ προφῆτα, ψυχὴν χάριτος δεκτικήν εἶδον, ὦ προφῆτα, ψυχὴν, πρὸς τὴν τοῦ Πνεύματος ὑποδοχὴν εὐτρεπῆ, εκόσμησέ μου τὴν διάπλασιν πρά- ξεσι, προσέθηκέ μου τῇ τέχνῃ τῆς δημιουργίας, τῆς γνώμης τὸ κάλλος. Τοῦτον ἑώρακα ἐμοὶ εἰς βασιλέα. Ο χάπλῶς, Εώρακα, ἀλλ', ἐμοὶ εἰς βασιλέα. Ἔχει τι μυστήριον ἡ λέξις κρυπτόμενον· Εώρακα ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα. Ἐπειδὴ γὰρ ἐκ τοῦ Δαυίδ τὸ κατὰ σάρκα Χριστός, ἡ ἀληθὴς βασιλεία, τὰ οὐράνια σκήπτρα, ἡ σωτήριος γέννησις, ἡ ἀδιάδοχος χάρις· 'Εώρακα, φησὶν, ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαὶ ἐμοὶ εἰς βασιλέα· μονονουχί λέγων· Ἐμὴν εἶναι τὴν τοῦ παι δας βασιλείαν λογίζομαι. Αλλ' ὢ τῆς ἀθανάτου σοφίας! ὢ τῆς ἀποῤῥήτου θαυματουργίας ! Καὶ κρύπτει τὸν παῖδα. Οὐκ εἶπε σαφῶς, Χριέσθω μοι βασιλεὺς ὁ Δαυίδ, ἀλλ᾽, Εώρακα ἐν τοῖς υἱοῖς Ἰεσσαί. Ινα γὰρ μὴ φαίνηται χάριτος ἀνθρωπίνης ἡ χρίσις, μηδὲ ἐκλογὴ τοῦ Σαμουήλ ἡ τῆς βασιλείας περίθεσις, κρύπτει τὸν παῖδα τῷ κοινῷ τῶν παίδων ὀνόματι, καὶ πρὸς δῆμον ἐκπέμπει τὸν χρίοντα. Ἐκεῖ, ὦ προφῆτα, ἐκδέχου τῆς χάριτος τὴν χρίσιν· μὴ γέ- νηται νῦν ἡ τοῦ βασιλεύοντος μήνυσις τῆς ἀξίας ἐλάττωσις, μηδὲ νοθεύσῃ τὴν δόξαν ἡ γνῶσις τοῦ βασιλεύοντος. Ο παροδόξων πραγμάτων! Ο Δαυΐδ μετά προβάτων αὐλίζεται, καὶ Θεὸς ἐν οὐρανῷ περὶ βασιλείας βουλεύεται· ὁ Δαυΐδ ποιμαίνει, καὶ με ριμνα, καὶ Θεὸς εὐτρεπίζει τὸν θρόνον. ᾿Αλλὰ παρῆν μὲν ὁ Σαμουήλ, καὶ τῶν Ἰεσσαὶ παίδων ὁ χορὸς παρειστήκει, καὶ μετὰ τὴν θυσίαν πρὸς τὴν χρίσιν “ παρεσκευάζετο, καὶ ἄγνωστος ἦν ἡ κρίσις τῆς χρισ σεως, καὶ μέσος ὁ Σαμουὴλ ἀπορῶν, ὃν ἐκλέξηται, καὶ τὴν θέαν πλανώμενος, καὶ τὴν γνῶσιν οὐκ ἐπισ στάμενος· εἰς πάντας μὲν πέμπων τὸ βλέμμα, ποῦ δὲ πέμψει τὸ βέλος ἡ χάρις, ἀπεκδεχόμενος. Θαυ μάζει τὸν ἄνθρωπον ἀνθρωπίνοις ὀφθαλμοῖς καταμετ τρήσας τὸν θεωρούμενον. Αλλ' ἡ χάρις ἠρνεῖτο τὴν θέαν, ἐπισταμένη την γνώμην. Καὶ Σαμουήλ θαυμά- ζων τὴν θέαν, πρὸς τὴν χάριν ἐφιλονείκει, λέγων· Ἀλλ᾽ ἢ ἐνώπιον Κυρίου χριστὸς αὐτοῦ; Καὶ τὸ κέρας ἐπικλίνων χρίειν τὸν ἀδόκιμον ἐβιάζετο. ᾿Αλλὰ τὸ ἔλαιον ῥεῖν οὐκ ἐπείθετο, μὴ συμπράξῃ πλανωμένῳ προφήτῃ, καὶ ῥέουσα φύσις ἄνω κατείγετο ἀποπέμπουσα κεφαλήν, ἣν ἡ χάρις απέφυγε. Παρῆν ὁ δεύτερος, καὶ τῷ πρώτῳ συνητιμάζετο. Ο τρίτος • ] Ο τόν τε νῦν παραπληρωματικὸν παρειλημμένον, διδ καὶ ψιλοῦται Αττικώς. Δωριεῖς δὲ δασύνουσιν ἀπὸ τοῦ ἕως τε κατά συγκοπὴν ἡγούμενοι εἶναι. Πολεμεῖν, ἐς τε καθέλωσι, έως αἰῶνος, εἰς αἰῶνα. ἄνωθεν κατείβετο, κατα επείγετο, Οὔπω τὸ κέρας ἐκλίνετο, καὶ τὸ ἔλαιον κατεπείγετο. είχετο, ORATIO XIV. A lescentem manifestat, et cum propheta de propheta Reg. xvi, 1. C loquitur. Vidi, o propheta, animam gratiæ rece- ptricem vidi, o propheta, animam ad Spiritus receptionem bene comparatam : ornavit Gig- mentumi meum rebus bene gestis; adjunxit ad artem creandi meam animi decus. Hunc providi mihi in regem. Non simpliciter, providi, sed mihi in regem. Arcanum aliquod mysterium con- tinet : Providi in filiis Isai mihi regem. Quo- niam enim ex Davide Christus secundum carnem, verum regnum, calestia sceptra, salutaris genera- tio, perennis gratia : Providi, inquit, in fliis Isai mihi regem. Tantum non dicit: Meum esse istins filii regnum reputo. sapientiam immortalem! o arcanam miraculi editionem! Et filium tegit, non clare dixit : Ungatur mihi rex David : sed Providi in filiis Isai. Ne enim humanæ videatur esse gra- tiæ unctio, neve electio Samuelis regni adjectio, communi filiorum appellatione filium istum tegit, et ad populum mittit unctorem Samuelem. Ibi, o propheta, exspecta unctionem gratiæ, ne extem- poralis regis proclamatio dignitatis evadat imminu- tio, neve gloriam adulteret regnantis notitia. O res incredibiles! David cum ovibus sub divo agit, et Deus in cœlo super regno consilia agitat. David gregem pascit sollicitus: Deus interim thronum ap- parat. Ecce præsto erat Samuel et fliorun Jesse chorus circumstabat, ac post sacrificium ad unctio- nem comparabatur, ignotâque erat de unctione di- judicandi ratio, et medius Samuel, quem eligeret, dubius herebat, errabat oculis, nec quibal digno- scere. In omnes jacit oculos, et quo mitteretur gra- tha, præstolatur. Conspectum hominem humanis mensus oculis miratur. Sed gratia quod videbatur, repudiabat decreti divini gnara. Ac Samuel miratus, quod viderat, hisce cum gratia contendit : Num coram Domino christus ejus * ? Et cornu invergens rejectaneum ut ungeret, cogebat. Sed oleum fuere recusabat, ne cum errante propheta faceret, et fluxa natura sursum retinebatur gratiæ legibus ob- secuta, caputque a quo resiliebat gratia, relinque- bat aridum. Præsto erat et alter, qui cum primo de- decus idem referebat. Tertius quoque cum germanis cognatam germanamque tulit repulsam. Ordo quar- tum vocabat silente gratia, vocandi ordo nascendi sequebatur ordinem, et proprium gratia non reperie bat. Quid opus verbis? Consumpta erat uteri uber- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Appia nus Libyca : oppugnare dum tollant. Non infrequenter id observare est apad Homerum et Theocritum. Hæc parva ducent að seria. Siquidem inde intelligis in Scriptura non aliual esse aliud Prope voces sit set id videtur esse poetarum peculium. Deinde sententiam statuit Basilio, et veritati adversantem ; succurrebaι uti infra : At hi duo loci secum pugnant ex mente auctoris. Tandem se mihi asseruit xat- retinebatur, cohibebatur. Nota praeiustre mi- raculum, fluxum et suopte ingenio labile oleum vase verso sursum cohiberi. (46) τοῖς νόμοις ἀκολουθοῦσα τῆς χάριτος, ἄνικμον D (46) 'Ρέουσα φύσις άνω κατείγετο. Vox nihili.
PG 85:197Καὶ δὴ τοῖς δαίμοσιν ἐπαιρόμενος, λόγοις κατέπληττε, τὰς τῶν κυνῶν γαστέρας τάφον αὐτῷ ποιήσειν ἐπαγγελλόμενος. Ἀντετίθει δὲ τοῖς λόγοις ὁ Δαυὶ̈δ κηρύττων τὸν σύμμαχον, δεικνὺς ἐκείνῳ τὸν οὐρανόθεν ἀντίπαλον, προφητεύων τὴν νίκην, καὶ τὸν νικητὴν μαρτυρούμενος· εὐγνώμων οἰκέτης, πρὸ τοῦ ἔργου τὸν τοῦ ἔργου καρπὸν τῷ Δεσπότῃ προσφέρων. Σὺ γὰρ ἔρχῃ , φησὶ, πρός με ἐν ῥομφαίᾳ, καὶ δόρατι, καὶ ἐν ἀσπίδι · ἐγὼ δὲ ἔρχομαι πρὸς σὲ ἐν ὀνόματι Κυρίου Σαβαὼθ Θεοῦ παντοκράτορος Ἰσραήλ . Σὺ μὲν εὐτελὲς ὁρᾷς, ὦ πολεμιστὰ, τὸ φαινόμενον, καὶ οἷς ὁρᾷς, τὰς τῆς μάχης ἐλπίδας μετρεῖς· ἐγὼ δέ σοι Θεὸν ἀντιτάττω πολέμιον· γνώσῃ Θεοῦ δεξιὰν ἐξ ἀφανοῦς ἀριστεύουσαν. Οὐ ταῖς ἐμαῖς ταύταις χερσὶν, ἀλλὰ ταῖς τοῦ Θεοῦ καθοπλίζομαι, καί σου μετὰ τῆς ζωῆς τὴν κεφαλὴν ἀφαιρήσομαι· δεῖ γάρ σε μηδὲ ἃ μετὰ θάνατον ὑπομενεῖς ἀγνοεῖν· ἐπάξω σοι τιμωρίαν μακροτέραν θανάτου. Ὧ γὰρ πιστεύω τὴν νίκην, τούτῳ καὶ τῆς νίκης προλέγω τὸν τρόπον.
ἐκάλει τὸν ἕτερον, σιωπώσης τῆς χάριτος· ηκολούθει ταῖς ὠδῖσιν ἡ κλήσις, καὶ τὸν οἰκεῖον ἡ χάρις οὐχ ηὕρισκε. Τί δεῖ λέγειν; Ανήλωτος τῆς γαστρὸς ὁ πλοῦτος, καὶ ὁ τῆς χάριτος οὐκ ἐτρυγᾶτο καρπός! Μπόρει τοῖς ὁρωμένοις ὁ Σαμουήλ, Τί τὸ φαινόμε νου; λέγων. Τί τὸ γενόμενον; Ο προστάξας, Θεός· ὁ προσταχθεὶς, τῶν παίδων χορός. Αψευδής ὁ κε- λεύσας, ἡ ψῆφος τοῖς προσταχθεῖσιν οὐχ ἕπεται, τὸ κέρας οὐ συντρέχει τῇ θέᾳ. Κλέπτει μοι τὸ ζητού- μενον τῶν παίδων ὁ ἀριθμός. Πρὸς σὲ λοιπόν, ὦ πάτερ, ὁ λόγος· ἐκλέλοιπε τὰ παιδάρια· ἀλλὰ καν ἐπινεύσῃς (47), οὐ πείθομα:. Η γὰρ ἀποφασις ἐπι ζητεῖ τὸν κρυπτόμενον. Οἶδεν ὁ δεδωκώς, και όλα σών, ὅπερ ἔλαβεν, οὐκ ἐπίσταται. "Εστι, φησίν, ὁ Α τοῖς ἀδελφοῖς ἀδελφὴν τὴν ἀποτυχίαν ἔλαβεν. Η τάξι; Β μικρώτερος, καὶ ἰδοὺ ποιμαίνει ἐν τῷ ποιμνίῳ. Τί πρὸς βασιλείαν ἐπιζητεῖς, τὸν οὐδὲ πρὸς τὸ ποι- μαίνειν ἀρκοῦντα; Τί μαθὼν τὸ ἐπιτήδευμα, περι- άπτειν φιλονεικεῖς τὸ ἀξίωμα; Μικρώτερος ὁ περι λειπόμενος. Αλλ' οὐκ ἐνίκησε κατὰ Θεοῦ ψῆφον ἡ τοῦ φύσαντος ἄγνοια. "Αγεται παραχρῆμα τὸ μειρά στον ὁ Δαυΐδ, ὀλίγος τὸν χρόνον, πολὺς τὴν διάνοιαν πρᾶς τὸ βλέμμα, τὴν γνώμην πραότερος πυρόεις τὴν ὄψιν, λαμπρὸς τὴν ψυχήν· φαιδρότερον φέρων τὸ τῆς ψυχῆς κάλλος, τῆς εὐχροίας τοῦ σώματος. Καὶ τί δεῖ λέγειν ; Αὐτὸν ἔχω τὸν πλάσαντα μάρτυρα ᾿Αγαθὺς γὰρ, φησί, τῇ δράσει Κυρίου (48)· Ελκει εἰς ἔπαινον τοὺς ὀφθαλμοὺς τοῦ ποιήσαντος, καὶ μονον- οὐχὶ ταῦτα λέγει πρὸς τὸν Σαμουὴλ ὁ Θεός· Σὺ τε θαύμακας θνητῷ βλέμματι μετρήσας τὸ τοῦ σώματος μέγεθος· ἐγὼ δὲ τὸ ἐμοὶ μόνῳ φαινόμενον περιερ γάζομαι κάλλος. Όπου γὰρ εὑρίσκω ψυχής θησαυ ρόν, ἐκεῖ πέμπω τὸ θαῦμα τοῦ βλέμματος. Εκίνησεν εὐθὺς πρὸς τὴν χρίσιν ἡ χάρις τὴν χεῖρα. Οὔπω τὰ κέρας ἐκλίνετο (49), καὶ τὸ ἔλαιον κατεπείγετο, καὶ ἡ χρίσις ἐκύρου τὴν ψῆφον· καὶ βασιλεὺς ἦν ὁ Δανο προφητική χειρὶ πρὸς βασιλείαν ἐπεκτεινόμενος, οὐρανίῳ σφραγίδι τὴν ἀξίαν δεχόμενος. Καὶ πρῶτος εὐθὺς τῶν ἀδελφῶν ὁ τελευταῖος ηὑρίσκετο, καὶ ἡ τῆς φύσεως τάξις παρεχώρει τῇ χάριτι, καὶ ὁ τοῦ νόμου τόκος ἐπέκυπτε (50) · καὶ ἦν ἀπόῤῥητα βατι λείας προοίμια, ἀπ' αὐτῆς τῆς φύσεως τὸ κράτος κατο έλαμπεν (51). Ἀδελφοὶ γὰρ τῶν πρωτείων ἐξίσταν Τὸ κέρας λέγει, ἐν ᾧ ἐχρίοντο οἱ βασιλεῖς καὶ προφῆται οἱ κρίνοντες τὸν λαόν· ὑπέκυπτε : πρώτους υποκύπτειν ἡ χάρις ἠνάγκασεν : έλαμπεν. πρωτείων ἐξίσταντο BASILII SELEUCIENSIS B tas, neque gratiæ fructus metebatur! iis animad- versis Samuel, quo hæc visa evaderent, ignorabat dicens : Quid hoc visi? hoc rei ? qui jussit ungere, Deus est : qui jussus ungi, filiorum chorus, Veras est, qui jussit, jussa minime consequitur approbatio, cornu cum re visa non concurrit. Numerus filiorum, quod quæritur, suffuratur. Cæterum te nunc, o pater, alloquor : filii deficiunt. Sed etsi annueris, haud cre- didero. Nam Dei sententia reposcit occultatum. Scit, qui dedit; licet qui accepit, quid acceperit, ne- sciat. Adhuc, inquit, reliquus est parvulus, et pascit ores ". Quid eum, qui ne ad gregem pascendum sufficit, ad regnum flagitas? Quid iustituto cognito coutentiosius ei tantum adjungere dignitatis allabo- ras ? minor est, qui derelictus. Sed Deo suffragante non prevaluit generatoris ignoratio. Derepente puer David producitur, parvus ætate, animo mag- nus. Milis erat aspectu, mitior animo, ore mis canti, animo candido, præ corpore bene colorato lætius gestans animæ decus. Ecquid verbis opus? Ipsum conlitorem testem habeo : Pulcher, inquit, aspectu. Trahit in commendationem oculos creato- ris, perinde ac si diceret ad Samuelem Deus : Tu mortali oculo corporis magnitudinem dimensus mi- rabaris: ego vero quæ mihi soli videtur pulchritu- do, eam exambio. Ubi enim animæ thesaurum in- venio, ibi miratur oculus meus. Gratia statim ad unctionem movit manum. Nondum cornu inverge- batur, et oleum properanter delucbat, unctioque sententiam confirmabat : et rex erat David prophe- Lica manu ad regnum provectus, et cœlesti approba- tione dignitatem consecutus, subitoque primus fra- trum comperiebatur qui postremus, ordoque naturæ cedebat gratiæ, et legis partus succumbebat. Ar- cana erant regni exordia, neque ab ipsa natura illu- cescebat imperium. Fratres enim primatu excide- rant, el quos primos natura produxerat, primos dejici cogebat gratia. At Samuel dum regi creando daret operam, sceptris Davidis obniti videbatur. Spiritus autem gratia a Saule translata spiritui ne- quam habitationem concedebat. Quale enim animæ diversorium Saul præparabat, talem suscipiebat ha- bitatorem. Oportebat regno Davidico enitescente Reg. xvi, 41. ilisl. 12. C CL. DAUSQUEH NOTÆ. bliorum exemplaribus. cornum, quem importunius hoc loco exsequerer. Callimachi scholiastes Græcus refert altricem altero e cornu ambrosiam, nectar ex altero Jovi fundi- tasse. Hoc e loco vides oleum in cornu asservari, et in usum regis statuendi promi. Hoc vero cornu ungebantur reges, et prophetæ. Basilius docet dis- putatione contra Judæos : Cornu Daniel intelligit, in quo reges unge- bantur, et prophetæ populi judices. Quod cornu asservabatur in arca. tum quod sequatur tum quod legis partum velit dli- cere Basilius succubuisse. Primogenitus autem partus legis dicitur, quia si res posceret, omissis aliis in regnum eveheretur, qui ordo quidam legis partus est, sive partionis lex, quæ in Davide et fratribus non valuit. Quomodo occulla et arcana regui erant exordia, si naturæ lege sciebatur, cui deferendum imperium? hoc enim est regnum ab ipsa natura illucescere. Aut quomodo Da- vidis fratres, si ex natura dictamine, quis rex fu- turus esset, obscurum non erat? Mihi sic legendum (47) Κἂν ἐπινεύσῃς. Forte ἀπονεύσης. (48) 'Οράσει Κυρίου. Κυρίου abest a meis Bi- (49) Κέρας ἐκλίνετο. Varius apud priscos usus (50) Ὁ τοῦ νόμου τόκος ἐπέκυπτε. Prætulerim (51) Απ' αὐτῆς τῆς φύσεως τὸ κράτος κατά
Ὢ φιλοθέων ῥημάτων, καὶ πρὸ τῆς νίκης νενικηκότων Ἡ μὲν οὖν γλῶττα περὶ πίστεως ἐφιλοσόφει πρὸς ἄπιστον, ἡ δὲ χεὶρ τὴν σφενδόνην ηὐτρέπιζε, τοῖς ἀγῶσιν ὑπηρετοῦσαν τῆς πίστεως. Ὁ μὲν οὖν λίθος ἐπέμπετο, τὸ δὲ κράνος ἐῤῥήγνυτο, ἡ δὲ κεφαλὴ τὴν πληγὴν ὑπεδέχετο, καὶ ἡ ψυχὴ τοῦ σώματος ἔφευγε· καὶ νεκρὸς ἔῤῥιπτο Γολιὰθ ἐν ὀξύτητι τοῦ πάθους, κλαπεὶς τοῦ θανάτου τὴν αἴσθησιν, ἔῤῥιπτο τῶν ἀλλοφύλων ὁ πύργος. Τοῦτο λάφυρον πίστεως, τρόπαιον χάριτος, τῆς ἄνωθεν συμμαχίας τὸ γνώρισμα, βλασφημίας ὁ ἔλεγχος, στήλη νεκρωθείσης θρασύτητος. Τί οὖν ὁ Δαυὶ̈δ ἐπὶ τούτοις; Ὁ πάντα πιστεύων τῇ χάριτι, μηδὲ ξίφος πρὸς μάχην ἐπαγόμενος, ἄοπλος πολεμιστὴς, τὸ τοῦ Γολιὰθ ξίφος ἀφελόμενος, τὸν τοῦ ξίφους δεσπότην ἐμέριζε, πρέπουσαν ταύτην τῷ ὅπλῳ τὴν χρείαν εὑράμενος. Ἠγνόησεν ἄρα ὁ Γολιὰθ τῷ Δαυὶ̈δ τὰ ὅπλα χαλκεύων, καὶ τοῦ οἰκείου σφαγέως σκευοφόρος γενόμενος, ἐν πολεμίου προσχήματι τῷ Δαυὶ̈δ ὑπηρέτης ἐρχόμενος. Ἐνταῦθά μοι βλέπε τὴν τοῦ Δαυὶ̈δ εὐγνωμοσύνην, καὶ μιμοῦ τὸν τρόπον, ἵνα τύχῃς τῆς χάριτος. Τεμὼν γὰρ τὴν κεφαλὴν, μετὰ τοῦ τεμόντος ξίφους δῶρον προσάγει τῷ χαρισαμένῳ τὴν νίκην·
ἐκάλει τὸν ἕτερον, σιωπώσης τῆς χάριτος· ηκολούθει ταῖς ὠδῖσιν ἡ κλήσις, καὶ τὸν οἰκεῖον ἡ χάρις οὐχ ηὕρισκε. Τί δεῖ λέγειν; Ανήλωτος τῆς γαστρὸς ὁ πλοῦτος, καὶ ὁ τῆς χάριτος οὐκ ἐτρυγᾶτο καρπός! Μπόρει τοῖς ὁρωμένοις ὁ Σαμουήλ, Τί τὸ φαινόμε νου; λέγων. Τί τὸ γενόμενον; Ο προστάξας, Θεός· ὁ προσταχθεὶς, τῶν παίδων χορός. Αψευδής ὁ κε- λεύσας, ἡ ψῆφος τοῖς προσταχθεῖσιν οὐχ ἕπεται, τὸ κέρας οὐ συντρέχει τῇ θέᾳ. Κλέπτει μοι τὸ ζητού- μενον τῶν παίδων ὁ ἀριθμός. Πρὸς σὲ λοιπόν, ὦ πάτερ, ὁ λόγος· ἐκλέλοιπε τὰ παιδάρια· ἀλλὰ καν ἐπινεύσῃς (47), οὐ πείθομα:. Η γὰρ ἀποφασις ἐπι ζητεῖ τὸν κρυπτόμενον. Οἶδεν ὁ δεδωκώς, και όλα σών, ὅπερ ἔλαβεν, οὐκ ἐπίσταται. "Εστι, φησίν, ὁ Α τοῖς ἀδελφοῖς ἀδελφὴν τὴν ἀποτυχίαν ἔλαβεν. Η τάξι; Β μικρώτερος, καὶ ἰδοὺ ποιμαίνει ἐν τῷ ποιμνίῳ. Τί πρὸς βασιλείαν ἐπιζητεῖς, τὸν οὐδὲ πρὸς τὸ ποι- μαίνειν ἀρκοῦντα; Τί μαθὼν τὸ ἐπιτήδευμα, περι- άπτειν φιλονεικεῖς τὸ ἀξίωμα; Μικρώτερος ὁ περι λειπόμενος. Αλλ' οὐκ ἐνίκησε κατὰ Θεοῦ ψῆφον ἡ τοῦ φύσαντος ἄγνοια. "Αγεται παραχρῆμα τὸ μειρά στον ὁ Δαυΐδ, ὀλίγος τὸν χρόνον, πολὺς τὴν διάνοιαν πρᾶς τὸ βλέμμα, τὴν γνώμην πραότερος πυρόεις τὴν ὄψιν, λαμπρὸς τὴν ψυχήν· φαιδρότερον φέρων τὸ τῆς ψυχῆς κάλλος, τῆς εὐχροίας τοῦ σώματος. Καὶ τί δεῖ λέγειν ; Αὐτὸν ἔχω τὸν πλάσαντα μάρτυρα ᾿Αγαθὺς γὰρ, φησί, τῇ δράσει Κυρίου (48)· Ελκει εἰς ἔπαινον τοὺς ὀφθαλμοὺς τοῦ ποιήσαντος, καὶ μονον- οὐχὶ ταῦτα λέγει πρὸς τὸν Σαμουὴλ ὁ Θεός· Σὺ τε θαύμακας θνητῷ βλέμματι μετρήσας τὸ τοῦ σώματος μέγεθος· ἐγὼ δὲ τὸ ἐμοὶ μόνῳ φαινόμενον περιερ γάζομαι κάλλος. Όπου γὰρ εὑρίσκω ψυχής θησαυ ρόν, ἐκεῖ πέμπω τὸ θαῦμα τοῦ βλέμματος. Εκίνησεν εὐθὺς πρὸς τὴν χρίσιν ἡ χάρις τὴν χεῖρα. Οὔπω τὰ κέρας ἐκλίνετο (49), καὶ τὸ ἔλαιον κατεπείγετο, καὶ ἡ χρίσις ἐκύρου τὴν ψῆφον· καὶ βασιλεὺς ἦν ὁ Δανο προφητική χειρὶ πρὸς βασιλείαν ἐπεκτεινόμενος, οὐρανίῳ σφραγίδι τὴν ἀξίαν δεχόμενος. Καὶ πρῶτος εὐθὺς τῶν ἀδελφῶν ὁ τελευταῖος ηὑρίσκετο, καὶ ἡ τῆς φύσεως τάξις παρεχώρει τῇ χάριτι, καὶ ὁ τοῦ νόμου τόκος ἐπέκυπτε (50) · καὶ ἦν ἀπόῤῥητα βατι λείας προοίμια, ἀπ' αὐτῆς τῆς φύσεως τὸ κράτος κατο έλαμπεν (51). Ἀδελφοὶ γὰρ τῶν πρωτείων ἐξίσταν Τὸ κέρας λέγει, ἐν ᾧ ἐχρίοντο οἱ βασιλεῖς καὶ προφῆται οἱ κρίνοντες τὸν λαόν· ὑπέκυπτε : πρώτους υποκύπτειν ἡ χάρις ἠνάγκασεν : έλαμπεν. πρωτείων ἐξίσταντο BASILII SELEUCIENSIS B tas, neque gratiæ fructus metebatur! iis animad- versis Samuel, quo hæc visa evaderent, ignorabat dicens : Quid hoc visi? hoc rei ? qui jussit ungere, Deus est : qui jussus ungi, filiorum chorus, Veras est, qui jussit, jussa minime consequitur approbatio, cornu cum re visa non concurrit. Numerus filiorum, quod quæritur, suffuratur. Cæterum te nunc, o pater, alloquor : filii deficiunt. Sed etsi annueris, haud cre- didero. Nam Dei sententia reposcit occultatum. Scit, qui dedit; licet qui accepit, quid acceperit, ne- sciat. Adhuc, inquit, reliquus est parvulus, et pascit ores ". Quid eum, qui ne ad gregem pascendum sufficit, ad regnum flagitas? Quid iustituto cognito coutentiosius ei tantum adjungere dignitatis allabo- ras ? minor est, qui derelictus. Sed Deo suffragante non prevaluit generatoris ignoratio. Derepente puer David producitur, parvus ætate, animo mag- nus. Milis erat aspectu, mitior animo, ore mis canti, animo candido, præ corpore bene colorato lætius gestans animæ decus. Ecquid verbis opus? Ipsum conlitorem testem habeo : Pulcher, inquit, aspectu. Trahit in commendationem oculos creato- ris, perinde ac si diceret ad Samuelem Deus : Tu mortali oculo corporis magnitudinem dimensus mi- rabaris: ego vero quæ mihi soli videtur pulchritu- do, eam exambio. Ubi enim animæ thesaurum in- venio, ibi miratur oculus meus. Gratia statim ad unctionem movit manum. Nondum cornu inverge- batur, et oleum properanter delucbat, unctioque sententiam confirmabat : et rex erat David prophe- Lica manu ad regnum provectus, et cœlesti approba- tione dignitatem consecutus, subitoque primus fra- trum comperiebatur qui postremus, ordoque naturæ cedebat gratiæ, et legis partus succumbebat. Ar- cana erant regni exordia, neque ab ipsa natura illu- cescebat imperium. Fratres enim primatu excide- rant, el quos primos natura produxerat, primos dejici cogebat gratia. At Samuel dum regi creando daret operam, sceptris Davidis obniti videbatur. Spiritus autem gratia a Saule translata spiritui ne- quam habitationem concedebat. Quale enim animæ diversorium Saul præparabat, talem suscipiebat ha- bitatorem. Oportebat regno Davidico enitescente Reg. xvi, 41. ilisl. 12. C CL. DAUSQUEH NOTÆ. bliorum exemplaribus. cornum, quem importunius hoc loco exsequerer. Callimachi scholiastes Græcus refert altricem altero e cornu ambrosiam, nectar ex altero Jovi fundi- tasse. Hoc e loco vides oleum in cornu asservari, et in usum regis statuendi promi. Hoc vero cornu ungebantur reges, et prophetæ. Basilius docet dis- putatione contra Judæos : Cornu Daniel intelligit, in quo reges unge- bantur, et prophetæ populi judices. Quod cornu asservabatur in arca. tum quod sequatur tum quod legis partum velit dli- cere Basilius succubuisse. Primogenitus autem partus legis dicitur, quia si res posceret, omissis aliis in regnum eveheretur, qui ordo quidam legis partus est, sive partionis lex, quæ in Davide et fratribus non valuit. Quomodo occulla et arcana regui erant exordia, si naturæ lege sciebatur, cui deferendum imperium? hoc enim est regnum ab ipsa natura illucescere. Aut quomodo Da- vidis fratres, si ex natura dictamine, quis rex fu- turus esset, obscurum non erat? Mihi sic legendum (47) Κἂν ἐπινεύσῃς. Forte ἀπονεύσης. (48) 'Οράσει Κυρίου. Κυρίου abest a meis Bi- (49) Κέρας ἐκλίνετο. Varius apud priscos usus (50) Ὁ τοῦ νόμου τόκος ἐπέκυπτε. Prætulerim (51) Απ' αὐτῆς τῆς φύσεως τὸ κράτος κατά
PG 85:199ὁμολογεῖ τὸν νενικηκότα, τὰ νικηθέντα προσφέρων. Ὢ δείξας πίστιν, ὅπλων πρὸς μάχην οὐ δεομένην ὢ δείξας ἐν ἑαυτῷ τὴν ἀριστείαν τῆς πίστεως ὢ δείξας ἀνθρώπους δεῖν ὑπὲρ Θεοῦ παρατάττεσθαι. Τοιαύτας οἶδε ψυχὰς ἡ χάρις ἐκλέγεσθαι· διὰ τοῦτο καὶ ποιμαίνοντα πρὸς βασιλείαν ἐκάλεσεν. Ὁρῶν γὰρ τὴν γνώμην, τὴν τέχνην οὐκ ἐπαισχύνεται. Ἀρέσκεται Θεὸς καὶ ἐν εὐτελεῖ σώματι θεωρῶν μαργαρίτην κρυπτόμενον. γ. Εἶδες ἀριστεύοντα τὸν Δαυὶ̈δ, καὶ τεθαύμακας; Ἀλλὰ διαδέχεται μειζόνων ἀγώνων τὸν Προφήτην ὑπόθεσις. Ὁρῶν γάρ σου τῆς ἀκοῆς, ἀγαπητὲ, τὴν προθυμίαν ἀκμάζουσαν, συστεῖλαι οὐ βούλομαι τὸν λόγον· ὁρῶν σε συγγαυριῶντα τῇ νίκῃ τῆς χάριτος, ἐπισχεῖν τὴν εὐφροσύνην αἰσχύνομαι. Μετὰ τὸν Γολιὰθ, ἀνίσταται τῷ Προφήτῃ πολέμιος χαλεπώτερος, φθόνος τοῦ βασιλέως κατὰ τοῦ νενικηκότος ἀντίπαλος, τοσοῦτον τοῦ πεπτωκότος βαρύτερος, ὅσον ὁ μὲν Γολιὰθ ἐχθρὸς ὁρώμενος, καὶ πολέμιος γινωσκόμενος, καὶ τὰ ὅπλα δεικνὺς, πρὸς νόμιμον ἐκάλει παράταξιν φθεγγόμενος·
το, καὶ οὓς πρώτους ἡ φύσις ἐγέννησε, πρώτους υπο- κύπτειν ἡ χάρις ἠνάγκαζεν. Αλλ' ὁ Σαμουὴλ ἔτι βασι- λεύων (59) τῶν σκήπτρων αντείχετο· ἡ δὲ τοῦ Πνεύματ της χάρις ἐκ τοῦ Σαούλ μετανίστατο, πονηρῷ παραχω ρούσα τὴν οἴκησιν πνεύματι (53). Οἷον γὰρ εὐτρέπισε τῆς ψυχῆς καταγώγιον ὁ Σαούλ, τοιοῦτον ὑπεδέχετο ενοικήτορα ἔδει τῆς τοῦ Δαυΐδ βασιλείας ἀνατελλού- της, τὴν τοῦ Σαούλ ἀποσβέννυσθαι. Ὥσπερ οὖν ἥλιος ἀνασχὼν ἐλαύνει τὴν νύκτα, καὶ μερίζει τῇ κτίσει τῶν ἀκτίνων τὸ φέγγος παρὰ τοῖς ὅροις τῆς νυκτός εὐπειθῶς· οὕτω τῆς τοῦ Δαυΐδ ἀνατελλούσης ἀξίας, ἡ τοῦ Σαούλ βασιλεία πρὸς δυσμάς κατεπείγετο. Ἔρη- μον οὖν τῆς χάριτος καὶ ἀοίκητον τὴν τοῦ Σκούλ ψυχὴν ὁ δαίμων ευράμενος, σκηνὴν οἰκείαν αὐτὸ ἀπειργάσατο, καὶ τὰ τῆς ἐπιδημίας γνωρίσματα της ἔργοις ἐξέφηνε· τὸ φρονοῦν τῶν λογισμῶν ἐξωρίζετο, αἱ τῶν ὁμμάτων παρεφέροντο κόραι, δαιμονικεῖς ἐκλονεῖτο παθήματι· πρὸς ταῦτα ἐφέρετο, πρὸς ἅπερ ὁ δαίμων ἐβούλετο. Μικρᾶς δέ τινος προθεσμίας ἐκ τῆς τοῦ δαίμονος πολιορκίας ἐπιλαβόμενος, ἱκέτης τοῦ Δαυΐδ διὰ τῶν θεραπόντων ἐγίνετο· καὶ πρεσβευταί πέμπονται παρὰ τοῦ σχήματι βασιλεύοντος, πρὸς τὸν ἀληθῶς βασιλεύοντα, ἀντὶ τῶν δωρεῶν τέως τας παρακλήσεις προσφέροντες, ἱκεσίαις τὴν ἀξίαν κη- ρύττοντες, τὸν ἀφανῆ πολέμιον διηγούμενοι δαίμονα, τὴν βασιλέως συμφορὰν ἐξαγγέλλοντες, τὸ μηκέτι βασιλεύειν ὁμολογοῦντες· Λῦσον, βοῶντες, πολιορκίαν αόρατον παῦσον (54). Αιχμάλωτον αὐτὸν τίς οὐκ οἷς γινόμενον; Επίσχες πολέμιον τὸν τοῖς ἔργοις μόνον δρώντα. Πολεμοῦντα μή βλέποντες, τοῖς πά- θεσι τα βέλη μανθάνομεν. Δέχεται τὴν πρεσβείαν ὁ Δαυΐδ, καὶ ἦν εὐθὺς ἐν ὅπλοις τοῦ Πνεύματος. Ψαλ μὸς γὰρ καὶ λύρα καὶ χάρις κατὰ δαιμόνων τὰ δό ματα· ἐφθέγγετο μόνον, καὶ ὁ Δυσμενής ἐδεσμεύετο, καὶ τὸ τῆς λύρας μέλος βέλος κατὰ δαιμόνων ἐπέμ πετο. Τίς οἶδεν ἐν ἄσμασι τροπαῖον ἐγειρόμενον; Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ μετὰ τῆς βασιλείας καὶ τὸ κατὰ τῶν δαιμόνων ἀνεδέξατο κράτος. Χριστοῦ γὰρ τὸ κατὰ σάρκα πατὴρ ὁ Δαυΐδ· καὶ μετὰ τῆς βασιλικῆς ὀξίας, τὰς τῆς Δεσποτικῆς οἰκονομίας ἐπαγγελίας ἐδέ- χετο. Οπου γάρ μνήμη Χριστοῦ, δαιμόνων ἀπὸ ώλεια· ὅπου σφραγὶς οὐράνιος, ἐκεῖ διαβόλου καθαί- ρεσις. Ἐν τούτῳ πρώτῳ μετὰ τὸν ᾿Αβραὰμ ὁ Θεὸς, "Ην ἀπόρθητα βασιλείας προοίμια· οὐκ ἀπ' αὐτῆς τῆς φύσεως τὸ κράτος κατέλαμπεν. Οε- Καὶ οὐ βασιλεύσομεν οὐδένα. Ρῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Ἐν ᾧ δυνήσεσθε πάντα τὰ βέλη τοῦ πονηροῦ τὰ πε Κυρακτωμένα σβέσα:. Γάμους δὲ νομίμους ἀθετεῖ, καὶ πᾶσαν γένεσιν που νηράν τε καὶ τοῦ πονηροῦ λέγει. ORATIO XIV. A Saulicum exstingui : ut igitur sol exoriens noctem C depellit, et obsequenter in noctis confiuio radiorum lucem mundo impartit : sic Davidis exoriente prin- cipatu Saulis regnum vergehat ad occasum. Deser- tam igitur a gratia nec habitatam Saulis animam nactus dæmon proprium sibi effecit domiciliam, et adventus sui notas eventu rerum dedit. Pru- dentia de mentis arce deturbabatur, transversim age- bantur oculorum pupillæ, dæmoniacis motibus obtur- babatur, quorsumlibet rapiebatur pro dæmonis voluntate. Paulum vero a dæmonis obsidione nactus inluciarum servis sequestris Davidi supplex fuit, et ad verum regem, ab eo, qui in speciem obline- bat imperium, legati destinati pro donis hortamenta tunc deferunt, supplicandi forma Davidis dignita- tem proclamant, clandestinum hostem demonem esse denarrant, regis adversas res enuntiant, nec amplius Saulem regnatorem esse confitentur. Solve, inquiunt, et quiesce invisam obsidionem : ipsum quis nescit esse captivum? hostem reprime factis duntaxat grassantem. Pugnantem non videmus ipsi, telorum vulnere deprehendimus. Legatos humans excipit David, et mox erat in armis Spiritus. Psal- mus enim, et lyra, et gratia arma sunt in dæmones. Loquebatur tantumn, et hostis vinciebatur, et lyr meļos veluti telum jaciebatur in dæmonem. Quis audivit tropaeum cantibus excitatum? Ne vero mi- reris, si cum regno in dæmonem quoque vires acce- perit. Nam Christi pater secundum carnem David fuit, unaque cum regia dignitate Dominicæ incar- nationis promissiones accepit. Ubi enim Christi memoria, demonum est pernicies. Ubi sigillum cae leste est, ibi diaboli exitium. In hunc primum post Abrahamum Deus Christi incarnationem insevit,. nec sine jurejurando id boni nuntii exprompsit : Juravi David servo meo: Usque in æternum præpa- rubo semen tuum, et ædificabo in generationem el ge nerationem sedem tuam ". Et iterum promissionum accessione jusjurandum affirmat : Semen ejus in æternum manet, et thronus ejus, ut sol in conspectu meo “. Cum his Petrus apostolorum coryphæus congruens clamabat : Juravit Deus David de fru- ctu lumbi ejus sedere super sedem ejus “. Quod si hujus fructus Christus est, quomodo non pretiosa » Psal. LXXXII, 56, 57. +s ibid. 53. Act. 11, 50. CL. DAUSQUE NOTÆ.' volebatur : D calla erant regni primordia, neque ab ipsa natura imperium satis declarabatur. est pro regem creare libro quarto Regum, capite decimo. Versio con- munis: Nec constituemus nobis regem. cretum a substantivo pro dæmone. Sic multi capiunt illud in preee Dominica : Item ad Ephesios capite sexto disertim : In quo possitis omnia tela nequissimi ignea exstinguere. Usurpari scivit test Photio, capite centesimo decimo quarto Bibliothecæ : deprehendissem in hujus Græcitatis vestigium pe dein posuisse, sequi ausus sum, serurus alienæ sa- perstitionis. Virgilius : Et mutata suos requierunt flumina cursus. Seneca Hercule Octao: Quam tuas laudes populi quiescant. Sallustius in fragmentis : Ubi animum ex multis mi- seriis atque periculis requievi, (52) "Ετι βασιλεύων. Perrarus usus verbi hujus (53) Πονηρῷ πνεύματι. Plene. Alias πονηρός se- (54) Πολιορκίαν ἀόρατον παῦσον. Quod Latine
ὁ δὲ κρυπτόμενος ὁπλίτης, ἐνεδρεύων πολέμιος, λόγος ἐχθρῶν ἐν ψυχῇ κεκρυμμένος, ὠμὸς, δυσμενὴς, ἐν προσωπείῳ φιλίας θωρακιζόμενος, ἐξ ἀφανοῦς τοξεύων τὸν ὑπ’ ἀγνοίας γυμνούμενον. Τίς οὖν ἡ ῥίζα τοῦ φθόνου, πόθεν τὴν ἀρχὴν τὸ πάθος, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Ἐπειδὴ γὰρ τῶν πολεμίων τῷ πεσόντι συγκατεπεπτώκει τὸ φρόνημα, καὶ τρόπαιον ἵστατο, καὶ φεύγοντες οἱ δυσμενεῖς τὰ νῶτα παρεῖχον τοῖς βέλεσι, μάρτυρας τῆς φυγῆς τοὺς τῶν τραυμάτων τόπους ἐπιφερόμενοι, καὶ ἠλευθέρωτο μὲν τοῦ τῆς δουλείας φόβου ὁ Ἰσραὴλ, καὶ τῷ Δαυὶ̈δ συνενίκων οἱ σύμπαντες, ἐκίνησεν εἰς εὐφημίαν καὶ γυναῖκας ἡ νίκη· αἳ τῆς νίκης τὴν ἡδονὴν τοῖς μέλεσιν ἐξυφάνασαι, τοῖς φθόγγοις τὴν εὐφροσύνην ἐκήρυττον. Πλήττεται τοῖς λόγοις ὁ Σαοὺλ, καὶ ἦν τὰ τούτων ᾄσματα τῷ βασιλεύοντι τραύματα. Καὶ ἦν ὅπλον ἀφανὲς ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἀκονώμενον τὸ αὐτὸ τραῦμα, καὶ ὅπλον τῷ φθόνῳ γινόμενον. Καὶ πάλιν ἀγώνων ἀρχαὶ, πάλιν μελέτη τῷ δικαίῳ κινδύνων, καὶ φόβων ἑτέρων προοίμια· καὶ ὁ νενικηκὼς ὡς νικηθεὶς ἐμισεῖτο, καὶ ὁ τὴν ἐλευθερίαν χαρισάμενος ὡς τῆς ἐλευθερίας προδότης ἐβλέπετο·
το, καὶ οὓς πρώτους ἡ φύσις ἐγέννησε, πρώτους υπο- κύπτειν ἡ χάρις ἠνάγκαζεν. Αλλ' ὁ Σαμουὴλ ἔτι βασι- λεύων (59) τῶν σκήπτρων αντείχετο· ἡ δὲ τοῦ Πνεύματ της χάρις ἐκ τοῦ Σαούλ μετανίστατο, πονηρῷ παραχω ρούσα τὴν οἴκησιν πνεύματι (53). Οἷον γὰρ εὐτρέπισε τῆς ψυχῆς καταγώγιον ὁ Σαούλ, τοιοῦτον ὑπεδέχετο ενοικήτορα ἔδει τῆς τοῦ Δαυΐδ βασιλείας ἀνατελλού- της, τὴν τοῦ Σαούλ ἀποσβέννυσθαι. Ὥσπερ οὖν ἥλιος ἀνασχὼν ἐλαύνει τὴν νύκτα, καὶ μερίζει τῇ κτίσει τῶν ἀκτίνων τὸ φέγγος παρὰ τοῖς ὅροις τῆς νυκτός εὐπειθῶς· οὕτω τῆς τοῦ Δαυΐδ ἀνατελλούσης ἀξίας, ἡ τοῦ Σαούλ βασιλεία πρὸς δυσμάς κατεπείγετο. Ἔρη- μον οὖν τῆς χάριτος καὶ ἀοίκητον τὴν τοῦ Σκούλ ψυχὴν ὁ δαίμων ευράμενος, σκηνὴν οἰκείαν αὐτὸ ἀπειργάσατο, καὶ τὰ τῆς ἐπιδημίας γνωρίσματα της ἔργοις ἐξέφηνε· τὸ φρονοῦν τῶν λογισμῶν ἐξωρίζετο, αἱ τῶν ὁμμάτων παρεφέροντο κόραι, δαιμονικεῖς ἐκλονεῖτο παθήματι· πρὸς ταῦτα ἐφέρετο, πρὸς ἅπερ ὁ δαίμων ἐβούλετο. Μικρᾶς δέ τινος προθεσμίας ἐκ τῆς τοῦ δαίμονος πολιορκίας ἐπιλαβόμενος, ἱκέτης τοῦ Δαυΐδ διὰ τῶν θεραπόντων ἐγίνετο· καὶ πρεσβευταί πέμπονται παρὰ τοῦ σχήματι βασιλεύοντος, πρὸς τὸν ἀληθῶς βασιλεύοντα, ἀντὶ τῶν δωρεῶν τέως τας παρακλήσεις προσφέροντες, ἱκεσίαις τὴν ἀξίαν κη- ρύττοντες, τὸν ἀφανῆ πολέμιον διηγούμενοι δαίμονα, τὴν βασιλέως συμφορὰν ἐξαγγέλλοντες, τὸ μηκέτι βασιλεύειν ὁμολογοῦντες· Λῦσον, βοῶντες, πολιορκίαν αόρατον παῦσον (54). Αιχμάλωτον αὐτὸν τίς οὐκ οἷς γινόμενον; Επίσχες πολέμιον τὸν τοῖς ἔργοις μόνον δρώντα. Πολεμοῦντα μή βλέποντες, τοῖς πά- θεσι τα βέλη μανθάνομεν. Δέχεται τὴν πρεσβείαν ὁ Δαυΐδ, καὶ ἦν εὐθὺς ἐν ὅπλοις τοῦ Πνεύματος. Ψαλ μὸς γὰρ καὶ λύρα καὶ χάρις κατὰ δαιμόνων τὰ δό ματα· ἐφθέγγετο μόνον, καὶ ὁ Δυσμενής ἐδεσμεύετο, καὶ τὸ τῆς λύρας μέλος βέλος κατὰ δαιμόνων ἐπέμ πετο. Τίς οἶδεν ἐν ἄσμασι τροπαῖον ἐγειρόμενον; Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ μετὰ τῆς βασιλείας καὶ τὸ κατὰ τῶν δαιμόνων ἀνεδέξατο κράτος. Χριστοῦ γὰρ τὸ κατὰ σάρκα πατὴρ ὁ Δαυΐδ· καὶ μετὰ τῆς βασιλικῆς ὀξίας, τὰς τῆς Δεσποτικῆς οἰκονομίας ἐπαγγελίας ἐδέ- χετο. Οπου γάρ μνήμη Χριστοῦ, δαιμόνων ἀπὸ ώλεια· ὅπου σφραγὶς οὐράνιος, ἐκεῖ διαβόλου καθαί- ρεσις. Ἐν τούτῳ πρώτῳ μετὰ τὸν ᾿Αβραὰμ ὁ Θεὸς, "Ην ἀπόρθητα βασιλείας προοίμια· οὐκ ἀπ' αὐτῆς τῆς φύσεως τὸ κράτος κατέλαμπεν. Οε- Καὶ οὐ βασιλεύσομεν οὐδένα. Ρῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Ἐν ᾧ δυνήσεσθε πάντα τὰ βέλη τοῦ πονηροῦ τὰ πε Κυρακτωμένα σβέσα:. Γάμους δὲ νομίμους ἀθετεῖ, καὶ πᾶσαν γένεσιν που νηράν τε καὶ τοῦ πονηροῦ λέγει. ORATIO XIV. A Saulicum exstingui : ut igitur sol exoriens noctem C depellit, et obsequenter in noctis confiuio radiorum lucem mundo impartit : sic Davidis exoriente prin- cipatu Saulis regnum vergehat ad occasum. Deser- tam igitur a gratia nec habitatam Saulis animam nactus dæmon proprium sibi effecit domiciliam, et adventus sui notas eventu rerum dedit. Pru- dentia de mentis arce deturbabatur, transversim age- bantur oculorum pupillæ, dæmoniacis motibus obtur- babatur, quorsumlibet rapiebatur pro dæmonis voluntate. Paulum vero a dæmonis obsidione nactus inluciarum servis sequestris Davidi supplex fuit, et ad verum regem, ab eo, qui in speciem obline- bat imperium, legati destinati pro donis hortamenta tunc deferunt, supplicandi forma Davidis dignita- tem proclamant, clandestinum hostem demonem esse denarrant, regis adversas res enuntiant, nec amplius Saulem regnatorem esse confitentur. Solve, inquiunt, et quiesce invisam obsidionem : ipsum quis nescit esse captivum? hostem reprime factis duntaxat grassantem. Pugnantem non videmus ipsi, telorum vulnere deprehendimus. Legatos humans excipit David, et mox erat in armis Spiritus. Psal- mus enim, et lyra, et gratia arma sunt in dæmones. Loquebatur tantumn, et hostis vinciebatur, et lyr meļos veluti telum jaciebatur in dæmonem. Quis audivit tropaeum cantibus excitatum? Ne vero mi- reris, si cum regno in dæmonem quoque vires acce- perit. Nam Christi pater secundum carnem David fuit, unaque cum regia dignitate Dominicæ incar- nationis promissiones accepit. Ubi enim Christi memoria, demonum est pernicies. Ubi sigillum cae leste est, ibi diaboli exitium. In hunc primum post Abrahamum Deus Christi incarnationem insevit,. nec sine jurejurando id boni nuntii exprompsit : Juravi David servo meo: Usque in æternum præpa- rubo semen tuum, et ædificabo in generationem el ge nerationem sedem tuam ". Et iterum promissionum accessione jusjurandum affirmat : Semen ejus in æternum manet, et thronus ejus, ut sol in conspectu meo “. Cum his Petrus apostolorum coryphæus congruens clamabat : Juravit Deus David de fru- ctu lumbi ejus sedere super sedem ejus “. Quod si hujus fructus Christus est, quomodo non pretiosa » Psal. LXXXII, 56, 57. +s ibid. 53. Act. 11, 50. CL. DAUSQUE NOTÆ.' volebatur : D calla erant regni primordia, neque ab ipsa natura imperium satis declarabatur. est pro regem creare libro quarto Regum, capite decimo. Versio con- munis: Nec constituemus nobis regem. cretum a substantivo pro dæmone. Sic multi capiunt illud in preee Dominica : Item ad Ephesios capite sexto disertim : In quo possitis omnia tela nequissimi ignea exstinguere. Usurpari scivit test Photio, capite centesimo decimo quarto Bibliothecæ : deprehendissem in hujus Græcitatis vestigium pe dein posuisse, sequi ausus sum, serurus alienæ sa- perstitionis. Virgilius : Et mutata suos requierunt flumina cursus. Seneca Hercule Octao: Quam tuas laudes populi quiescant. Sallustius in fragmentis : Ubi animum ex multis mi- seriis atque periculis requievi, (52) "Ετι βασιλεύων. Perrarus usus verbi hujus (53) Πονηρῷ πνεύματι. Plene. Alias πονηρός se- (54) Πολιορκίαν ἀόρατον παῦσον. Quod Latine
καὶ τῶν κυμάτων τοῦ πολέμου τοὺς συγγενεῖς ἀφελόμενος, μόνος ἐν τοῖς τοῦ φθόνου κύμασιν ἐχειμάζετο. Ἀλλὰ μή σοι φαινέσθω παράδοξον, ἀγαπητὲ, εἴ γε Δαυὶ̈δ ὁ τοσοῦτος τὴν χάριν, καὶ Θεῷ ποθούμενος, τοῖς τοῦ φθόνου τόξοις ἐκδέδοται. Οὐ γὰρ ἀφειδῶν τοῦ δικαίου Θεὸς, οὔτε τῆς ἑαυτοῦ προνοίας τὸν Δαυὶ̈δ ἀπωθούμενος. Ἠδύνατο γὰρ δεῖξαι τὸν φθόνον νεκρὸν, τὸν φθονοῦντα νεκρώσας. Οὕτω γὰρ καὶ τὸν Νάβαλ ἀνεῖλε Θεὸς τῷ Δαυὶ̈δ χαριζόμενος, θανάτῳ τὸν ὑβριστὴν ἀμυνόμενος. Οὕτω τὸν Ἀβεσαλὼμ τῆς εἰς τὸν πατέρα παροινίας τὰς δίκας Θεὸς εἰσεπράξατο, τὸν κατὰ τῆς φύσεως μανέντα δείξας ἀπὸ τῆς κόμης παρὰ φύσιν κρεμάμενον, καὶ δημίῳ τῷ φυτῷ παραδοὺς αἰχμάλωτον, ξύλον τὸν τύραννον ἔδειξεν. Ἀλλὰ συγχωρεῖ τὸν Δαυὶ̈δ τῷ πάθει τοῦ Σαοὺλ προσπαλαίειν ἵνα φθόνου νικητὴν τὸν ἀθλητὴν ἀπεργάσηται. Συγχωρεῖ τὴν πεῖραν, ἵνα στεφανώσῃ τὴν γνώμην. Ἔγνω ταύτην πάλιν ὁ προστάτης τῶν ἀθλούντων Ἰὼβ, ᾧ τοσούτων συμφορῶν νιφάδας ἐπαφῆκεν ὁ διάβολος, ὡς μηδὲ χρόνου χώραν τῷ πένθει καταλείπεσθαι. Τίς οὖν ὁ καρπὸς τῆς τῶν παθῶν συγχωρήσεως; Γέγονεν αὐτῷ θέατρον ἀγωνισμάτων ὁ κόσμος·
το, καὶ οὓς πρώτους ἡ φύσις ἐγέννησε, πρώτους υπο- κύπτειν ἡ χάρις ἠνάγκαζεν. Αλλ' ὁ Σαμουὴλ ἔτι βασι- λεύων (59) τῶν σκήπτρων αντείχετο· ἡ δὲ τοῦ Πνεύματ της χάρις ἐκ τοῦ Σαούλ μετανίστατο, πονηρῷ παραχω ρούσα τὴν οἴκησιν πνεύματι (53). Οἷον γὰρ εὐτρέπισε τῆς ψυχῆς καταγώγιον ὁ Σαούλ, τοιοῦτον ὑπεδέχετο ενοικήτορα ἔδει τῆς τοῦ Δαυΐδ βασιλείας ἀνατελλού- της, τὴν τοῦ Σαούλ ἀποσβέννυσθαι. Ὥσπερ οὖν ἥλιος ἀνασχὼν ἐλαύνει τὴν νύκτα, καὶ μερίζει τῇ κτίσει τῶν ἀκτίνων τὸ φέγγος παρὰ τοῖς ὅροις τῆς νυκτός εὐπειθῶς· οὕτω τῆς τοῦ Δαυΐδ ἀνατελλούσης ἀξίας, ἡ τοῦ Σαούλ βασιλεία πρὸς δυσμάς κατεπείγετο. Ἔρη- μον οὖν τῆς χάριτος καὶ ἀοίκητον τὴν τοῦ Σκούλ ψυχὴν ὁ δαίμων ευράμενος, σκηνὴν οἰκείαν αὐτὸ ἀπειργάσατο, καὶ τὰ τῆς ἐπιδημίας γνωρίσματα της ἔργοις ἐξέφηνε· τὸ φρονοῦν τῶν λογισμῶν ἐξωρίζετο, αἱ τῶν ὁμμάτων παρεφέροντο κόραι, δαιμονικεῖς ἐκλονεῖτο παθήματι· πρὸς ταῦτα ἐφέρετο, πρὸς ἅπερ ὁ δαίμων ἐβούλετο. Μικρᾶς δέ τινος προθεσμίας ἐκ τῆς τοῦ δαίμονος πολιορκίας ἐπιλαβόμενος, ἱκέτης τοῦ Δαυΐδ διὰ τῶν θεραπόντων ἐγίνετο· καὶ πρεσβευταί πέμπονται παρὰ τοῦ σχήματι βασιλεύοντος, πρὸς τὸν ἀληθῶς βασιλεύοντα, ἀντὶ τῶν δωρεῶν τέως τας παρακλήσεις προσφέροντες, ἱκεσίαις τὴν ἀξίαν κη- ρύττοντες, τὸν ἀφανῆ πολέμιον διηγούμενοι δαίμονα, τὴν βασιλέως συμφορὰν ἐξαγγέλλοντες, τὸ μηκέτι βασιλεύειν ὁμολογοῦντες· Λῦσον, βοῶντες, πολιορκίαν αόρατον παῦσον (54). Αιχμάλωτον αὐτὸν τίς οὐκ οἷς γινόμενον; Επίσχες πολέμιον τὸν τοῖς ἔργοις μόνον δρώντα. Πολεμοῦντα μή βλέποντες, τοῖς πά- θεσι τα βέλη μανθάνομεν. Δέχεται τὴν πρεσβείαν ὁ Δαυΐδ, καὶ ἦν εὐθὺς ἐν ὅπλοις τοῦ Πνεύματος. Ψαλ μὸς γὰρ καὶ λύρα καὶ χάρις κατὰ δαιμόνων τὰ δό ματα· ἐφθέγγετο μόνον, καὶ ὁ Δυσμενής ἐδεσμεύετο, καὶ τὸ τῆς λύρας μέλος βέλος κατὰ δαιμόνων ἐπέμ πετο. Τίς οἶδεν ἐν ἄσμασι τροπαῖον ἐγειρόμενον; Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ μετὰ τῆς βασιλείας καὶ τὸ κατὰ τῶν δαιμόνων ἀνεδέξατο κράτος. Χριστοῦ γὰρ τὸ κατὰ σάρκα πατὴρ ὁ Δαυΐδ· καὶ μετὰ τῆς βασιλικῆς ὀξίας, τὰς τῆς Δεσποτικῆς οἰκονομίας ἐπαγγελίας ἐδέ- χετο. Οπου γάρ μνήμη Χριστοῦ, δαιμόνων ἀπὸ ώλεια· ὅπου σφραγὶς οὐράνιος, ἐκεῖ διαβόλου καθαί- ρεσις. Ἐν τούτῳ πρώτῳ μετὰ τὸν ᾿Αβραὰμ ὁ Θεὸς, "Ην ἀπόρθητα βασιλείας προοίμια· οὐκ ἀπ' αὐτῆς τῆς φύσεως τὸ κράτος κατέλαμπεν. Οε- Καὶ οὐ βασιλεύσομεν οὐδένα. Ρῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Ἐν ᾧ δυνήσεσθε πάντα τὰ βέλη τοῦ πονηροῦ τὰ πε Κυρακτωμένα σβέσα:. Γάμους δὲ νομίμους ἀθετεῖ, καὶ πᾶσαν γένεσιν που νηράν τε καὶ τοῦ πονηροῦ λέγει. ORATIO XIV. A Saulicum exstingui : ut igitur sol exoriens noctem C depellit, et obsequenter in noctis confiuio radiorum lucem mundo impartit : sic Davidis exoriente prin- cipatu Saulis regnum vergehat ad occasum. Deser- tam igitur a gratia nec habitatam Saulis animam nactus dæmon proprium sibi effecit domiciliam, et adventus sui notas eventu rerum dedit. Pru- dentia de mentis arce deturbabatur, transversim age- bantur oculorum pupillæ, dæmoniacis motibus obtur- babatur, quorsumlibet rapiebatur pro dæmonis voluntate. Paulum vero a dæmonis obsidione nactus inluciarum servis sequestris Davidi supplex fuit, et ad verum regem, ab eo, qui in speciem obline- bat imperium, legati destinati pro donis hortamenta tunc deferunt, supplicandi forma Davidis dignita- tem proclamant, clandestinum hostem demonem esse denarrant, regis adversas res enuntiant, nec amplius Saulem regnatorem esse confitentur. Solve, inquiunt, et quiesce invisam obsidionem : ipsum quis nescit esse captivum? hostem reprime factis duntaxat grassantem. Pugnantem non videmus ipsi, telorum vulnere deprehendimus. Legatos humans excipit David, et mox erat in armis Spiritus. Psal- mus enim, et lyra, et gratia arma sunt in dæmones. Loquebatur tantumn, et hostis vinciebatur, et lyr meļos veluti telum jaciebatur in dæmonem. Quis audivit tropaeum cantibus excitatum? Ne vero mi- reris, si cum regno in dæmonem quoque vires acce- perit. Nam Christi pater secundum carnem David fuit, unaque cum regia dignitate Dominicæ incar- nationis promissiones accepit. Ubi enim Christi memoria, demonum est pernicies. Ubi sigillum cae leste est, ibi diaboli exitium. In hunc primum post Abrahamum Deus Christi incarnationem insevit,. nec sine jurejurando id boni nuntii exprompsit : Juravi David servo meo: Usque in æternum præpa- rubo semen tuum, et ædificabo in generationem el ge nerationem sedem tuam ". Et iterum promissionum accessione jusjurandum affirmat : Semen ejus in æternum manet, et thronus ejus, ut sol in conspectu meo “. Cum his Petrus apostolorum coryphæus congruens clamabat : Juravit Deus David de fru- ctu lumbi ejus sedere super sedem ejus “. Quod si hujus fructus Christus est, quomodo non pretiosa » Psal. LXXXII, 56, 57. +s ibid. 53. Act. 11, 50. CL. DAUSQUE NOTÆ.' volebatur : D calla erant regni primordia, neque ab ipsa natura imperium satis declarabatur. est pro regem creare libro quarto Regum, capite decimo. Versio con- munis: Nec constituemus nobis regem. cretum a substantivo pro dæmone. Sic multi capiunt illud in preee Dominica : Item ad Ephesios capite sexto disertim : In quo possitis omnia tela nequissimi ignea exstinguere. Usurpari scivit test Photio, capite centesimo decimo quarto Bibliothecæ : deprehendissem in hujus Græcitatis vestigium pe dein posuisse, sequi ausus sum, serurus alienæ sa- perstitionis. Virgilius : Et mutata suos requierunt flumina cursus. Seneca Hercule Octao: Quam tuas laudes populi quiescant. Sallustius in fragmentis : Ubi animum ex multis mi- seriis atque periculis requievi, (52) "Ετι βασιλεύων. Perrarus usus verbi hujus (53) Πονηρῷ πνεύματι. Plene. Alias πονηρός se- (54) Πολιορκίαν ἀόρατον παῦσον. Quod Latine
PG 85:201οὐρανὸς τὸν τῆς νίκης στέφανον ἔπλεξεν. Ἠδύνατο καὶ τὸν Ἰωσὴφ ἀπραγμόνως δεῖξαι τῆς Αἰγύπτου πάσης ἡγεμονεύοντα, ἀλλ’ οὐκ ἂν ἔγνωμεν τὸν δοῦλον τῇ τάξει, δεσπότην τοῖς πράγμασιν· οὐκ ἂν εἶδεν Αἴγυπτος σωφροσύνης ἀγωνιστὴν, καὶ δεσποίνης ἀκολάστου τὸν οἰκέτην δεσπότην διὰ σωφροσύνης γενόμενον. Τούτων κληρονόμος, καὶ νῦν ὁ Δαυίδ· ὧν γὰρ τοὺς τρόπους ἠσπάσατο, τούτων τοὺς πειρασμοὺς ὑποδέχεται, τούτων τοῖς ἄθλοις ἐμπολιτεύεται. Ὁ μὲν οὖν Γολιὰθ κατείχετο φόνῳ, ὁ δὲ Σαοὺλ ἐτέτρωτο φθόνῳ, καὶ μετὰ τὴν νίκην ὁ Δαυὶδ τὴν ἀμέτρητον τοῦ προφήτου καὶ πραότητα καὶ χρηστότητα ἐνδείκνυται. Πάλιν γὰρ ὁ Σαοὺλ ἐν μανίᾳ, καὶ ὁ βασιλεύων ἐν παραφορᾷ, καὶ πάλιν ὁ Δαυὶδ τὴν τῆς ἰατρείας μεταχειρίζεται λύραν, ἀντὶ φαρμάκου ἐπάγων τῷ πάθει τὸ μέλος. Ὢ τῆς προφητικῆς ἀγαθότητος· οὐκ ὀργίζεται τῷ φθονοῦντι, οὐ μνησικακεῖ τῷ μισοῦντι, οὐ παρακολάζει κολαζόμενος. Καὶ τί δὴ τοῦτο λέγω; Οὐδὲ βραδέως ἐπὶ τὴν λύραν ἐλήλυθεν, ἀλλ’ ὡς εὐεργέτης ἰώμενος κατεπείγετο, ψαλμὸν ἐγείρων κατὰ τοῦ δαίμονος σύμμαχον. Ἀλλ’ οὐκ ἐνίκησε τὴν πονηρίαν χρηστότης.
δεδεμένην έλυε ψυχὴν ἀοράτου πολιορκίας. ᾿Αλλὰ διεδέχετο τῶν δαιμόνων τὸν πόλεμον τοῦ Γολιάθ ή παράταξις, καὶ πάλιν τὸν ἑαυτῆς στρατιώτην ἡ χάρις ἐστράτευεν· ἵνα μὴ μόνον τοῦ βασιλέως σωτὴρ ὁ Δαυΐδ, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ τοῦ παντὸς Ἰσραὴλ εὐεργέτης ανα- δειχθῇ, καὶ τῇ τῶν ὑπηκόων σωτηρίᾳ καὶ τῆς βα- σιλείας ἡ χειροτονία κηρύττηται. Καὶ δὴ παρὴν ὁ Γου λιάθ, πολὺς μὲν τὴν ρώμην, βαρὺς δὲ τὴν θέαν· μέγα πνέων, καὶ βαίνων ἐφάμιλλα· μεγάλα φθεγγόμενος, καὶ τῇ θέᾳ τὸν φθόγγον πιστούμενος· δς δίκην ὄρους φαινόμενος, πρὸ τῆς συμβολῆς φυγάδας τῆς μάχης τοὺς πολεμοῦντας εἰργάσατο· ἀσπίδι καὶ θώρακι, καὶ περικεφαλαίᾳ λαμπόμενος, δόρατι χρώμενος ἀνα λόγῳ τοῦ σώματος, τοσοῦτον νικῶντι τῶν δοράτων τὰ μέτρα, ὅσον φέρων τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως τοὺς ὄρους ὑπερηκόντιζεν. Ἐν κύκλῳ τὸ τῶν ἀλλο- Β φύλων στήσας στρατόπεδον, τοὺς τοῦ Ἰσραὴλ ἀρί- στους προσεκαλείτο πρὸς μονομαχίαν, ἆθλον εἶναι τῷ νικῶντι τῆς νίκης τὴν τῶν ἡττηθέντων δουλείαν ἐπαγγελλόμενος· φοβερὸς μὲν ὁρώμενος, φθεγγόμε- νος δὲ φοβερώτερος, καὶ φόβον φόβον περιφέρων διάδοχον. Ο Σαούλ ἐν θορύβῳ, ὁ Ἰσραὴλ ἐν δουλείας ἐλπίδι (56'), ὁ φόβος ἐχαλίνου τὴν δύναμιν, ἡ θέα τοὺς ὡπλισμένους ἀφώριζεν (57)· ἀπειλαὶ τὴν ψυχὴν προκατέπληττον, ἔπιπτον ἄνδρες πρὸ τῶν σωμάτων τῷ φρονήματι (58). ὡς δὲ τὸ πᾶν ἠλέγχετο στρά- τευμα, καὶ ἡ Σαούλ ἐν κινδύνῳ, τότε προάγει πρὸς μέσον τὸν ἑαυτῆς στρατιώτην ἡ χάρις, τοῖς ἔργοις δεικνύουσα τὸν ἀληθῶς βασιλεύοντα. Καὶ ἁρπάζει τῆς μάχης τὴν πρόκλησιν ὁ Δαυίδ, καὶ προθερα πεύει λόγῳ τὴν ψυχὴν Σαούλ τετρωμένην. Ο δὲ δύσελπις ὤν, ἀπιστεῖν μὲν ἤθελε, πιστεύειν δὲ ἠναγ κάζετο· νικώμενος δὲ φόβῳ, τοὺς ἀπὸ τῆς ἡλικίας προεβάλλετο λόγους· Οὐ μὴ δυνήσῃ πορευθῆναι πρὸς τὸν ἀλλόφυλον (59), πολεμῆσαι πρὸς αὐτὸν, ὅτι σὺ παιδάριον εἶ, καὶ αὐτὸς ἀνήρ ἐστι πολε- μιστὴς ἐκ νεότητος αὐτοῦ. Ἡγνόει δὲ ἄρα ὅτι τὸν φόβον δεικνύς, τὴν νίκην ἐθαύμασεν. ᾿Αλλ' οὐκ ἀπὸ έτρεπε λόγοις, ἂν ἡ χάρις καθώπλιζε. Πορεύσομαι γὰρ, φησί, καὶ πατάξω αὐτὸν, καὶ ἀφελῶ σήμε ρον όνειδος ἐξ ᾿Ισραήλ. Διότι τίς ἐστιν ὁ ἀπερί τμητος οὗτος, ὃς ὠνείδισε παράταξιν Θεοῦ ζῶν- *³ | 'Ο Ισραὴλ ἐν δουλείας ἐλπίδι. ἐλπίς, δέος ἀφορίζειν, αφώπλιζεν, φρονήματι. τοῦτον. ORATIO XV. A ab inconspicua obsidione : sed confictus cum Go Sam. xvii, 33. ibid. 36. ር liath dæmonum pugnæ successit, ac ne solius regis sospitator esset David, verum etiam palam de uni- verso Israele bene mereretur, et subditis allata sa- lute rex stabiliretur, atque promulgaretur, suum rursus militem in bella movebat gratia. Ac jam præ- sens aderat Goliath, ingens robore, gravis aspectu, immane spirans, neque incessu dispari, altum voci- ferans, et vociferationem aspectu comprobans. Qui cum instar montis exstaret hostem, ante conflictum cogebat pugnam detrectare, scuto, lorica, galea re- splendens; qua utebatur hasta, erat pro modo cor- poris, tantoque hastæ communis modum supera- bat, quanto supra humanæ naturæ terminos ille se efferebat. Alienigenarum exercitu in orbem et sta- tionem composito, Israelitarum optimos ad singu- lare certamen evocabat, victorum servitute in præ- mium victori promissa. Terribilis aspectu, at voce terribilior terrorem terrore geminabat, lateque spargebat. Saul interim in tumultu erat, Israel in exspectatione servitii, terror ipse vires refrenabat, hostilis aspectus Israelitas vel armatos de statione deturbabat, minæ intempestive animos percelle- bant, ante viri mente, quam corpore consterneban- tur. Cum autein nullus e toto exercitu probaretur satis, essetque in periculo Saul; tunc militem suum producit in medium gratia, vere regem factis de- clarans, dum pugna provocationem David ad se rapit, et oratione consauciatum Saulis animum præsanat. Qui cum ægre induceretur in spem, cre- dere renuisset, nisi necessitate ad id compulsus fuisset. Terrore victus ætatis excusationem præ- texebat: Non vales resistere Philisthæo illi, nec pugnare adversus eum, quia puer es, hic autem vir bellator est ab adolescentia sua "8. Ignorabat, quod terrore præmonstrato victoriam admirabiliorem ſa- ceret. Sed quem obarmabat gratia, a pugna non avertit Saul oratione : Nunc vadam, inquit, et per- cutiam eum, et auferam opprobrium de populo. Quo- niam quis est hic incircumcisus, qui ausus est male- dicere exercitui Dei viventis "? Qua ratione a pro- posito certamine conatus es avertere, acrius, o rex, CL. DAUSQUEII NOTÆ. (56') Neque D enim proprie id sperari potest. Quare spes, quandoque pro et metus capiuntur, quod utri- usque passionis ordinarius sit conflictus. Proper- tus libro tertio : Spesque timorque animos versal utroque modo. Ac mirilice Ovidius : Aucupor infelix incertæ murmura famæ : Speque timor dubia, spesque timore cadit. Exterminabat. Cuique vero militi terminus sua sta- tio. Est igitur hoc loco e statione pro- turbare. Quod si legeretur Basilii ge- nium et veneres spiraret, pro exarmabat armatos, ut tela dicantur excidisse manu præ horrore, ac trepidatione. Aute viri mente quam corpore conster nebantur. Gigantes Rabbini dictos volunt Dry a Soy a cadendo, quod iis conspectis homines cadaut in terram. Quot usquisque est, qui prae metu, vel horrore legatur in terram corruisse conspecto gi- gante ? Et ut contigerit (sic enim non nemo refert), tamen et perrarum est, et ideo appellationis causa parum congrua. At in multos eorum cecidit admi- ratio, et multi animo ceciderunt, quam ego nomi- nis etymologiam ratione malim statuere. Suffraga- tur ipse David, Sam. xvii, 32: DIN Non concidal cor cujusquam'in medio. ginta. Biblia vulgata ellicacissime adjiciunt (57) Τούς ώπλισμένους αφώριζεν. Verbatim : (58) Επιπτον ἄνδρες πρὸ τῶν σωμάτων τῷ (59) Πρὸς τὸν ἀλλόφυλον. Accedunt of Seplu-
Μικρὸν γὰρ τῶν δυσμῶν τοῦ δαίμονος ἀναθεὶς ὁ Σαοὺλ, καὶ τὴν τοῦ πάθους ἀχλὺν ἀποθέμενος, ἐπιγνοὺς τὸν παρόντα, τὸ ξίφος ἐξέπεμψε, μισθὸν ἰατρείας τὸν φόνον δωρούμενος, ὥσπερ διὰ τοῦτο νήψας, ἵνα πάλιν ὑπηρετήσῃ τῷ φθόνῳ. Πάλιν ὁ φθόνος ἀλλάττεται, καὶ μεταβαίνει πρὸς νόσον ἡ νόσος, καὶ καλεῖ πάλιν διὰ τοῦ φθόνου τὸν δαίμονα, καὶ πέμπει κατὰ τοῦ Δαυὶδ τὸ δόρυ, τὴν ὀργὴν ἐνδεικνύμενος. Δέχεται δὲ τὴν πληγὴν ὁ τοῖχος στηλιτεύων τὸν ἔλεγχον. Οὐ γὰρ ἠμέλησεν ὁ πάντα ὁρῶν ὀφθαλμὸς, οὐδὲ γέγονε τὸ ξίφος τῆς θείας προνοίας ὀξύτερον. Οὕτως ὁ Δαυὶδ ἐξηρπάζετο, καὶ ὁ λίθος τὴν πληγὴν ἐκομίζετο, στήλη τῆς μιαιφόνου χειρὸς διὰ τοῦ πάθους γινόμενος, καὶ φέρων τοῦ φόνου τὰ σύμβολα ἐν ἀναισθήτῳ φύσει τῆς τόλμης ὑπάρχων κατήγορος. Τί τοιαῦτα τολμᾷς, ὦ Σαούλ; τί κατὰ σαυτοῦ τὸ ξίφος καλεῖς; Ἂν τὸν Δαυὶδ ἀνέλῃς, πῶς τὸν δαίμονα διώξεις; Τί τὸ μόνον σοι τῆς σωτηρίας φάρμακον ἀπολέσαι βιάζῃ; Ἀλλ’ οὐκ ἐνίκησε τοῦ Δαυὶδ τὴν φιλοσοφίαν, οὐδὲ φόβος ἀπειλῆς ἐβιάζετο τὴν χρηστότητα. Ἀλλ’ ὁ μὲν ἤλεγχε τὸν τρόπον, ἀποτυγχάνων τοῦ τέλους·
δεδεμένην έλυε ψυχὴν ἀοράτου πολιορκίας. ᾿Αλλὰ διεδέχετο τῶν δαιμόνων τὸν πόλεμον τοῦ Γολιάθ ή παράταξις, καὶ πάλιν τὸν ἑαυτῆς στρατιώτην ἡ χάρις ἐστράτευεν· ἵνα μὴ μόνον τοῦ βασιλέως σωτὴρ ὁ Δαυΐδ, ἀλλ᾽ ἤδη καὶ τοῦ παντὸς Ἰσραὴλ εὐεργέτης ανα- δειχθῇ, καὶ τῇ τῶν ὑπηκόων σωτηρίᾳ καὶ τῆς βα- σιλείας ἡ χειροτονία κηρύττηται. Καὶ δὴ παρὴν ὁ Γου λιάθ, πολὺς μὲν τὴν ρώμην, βαρὺς δὲ τὴν θέαν· μέγα πνέων, καὶ βαίνων ἐφάμιλλα· μεγάλα φθεγγόμενος, καὶ τῇ θέᾳ τὸν φθόγγον πιστούμενος· δς δίκην ὄρους φαινόμενος, πρὸ τῆς συμβολῆς φυγάδας τῆς μάχης τοὺς πολεμοῦντας εἰργάσατο· ἀσπίδι καὶ θώρακι, καὶ περικεφαλαίᾳ λαμπόμενος, δόρατι χρώμενος ἀνα λόγῳ τοῦ σώματος, τοσοῦτον νικῶντι τῶν δοράτων τὰ μέτρα, ὅσον φέρων τῆς τῶν ἀνθρώπων φύσεως τοὺς ὄρους ὑπερηκόντιζεν. Ἐν κύκλῳ τὸ τῶν ἀλλο- Β φύλων στήσας στρατόπεδον, τοὺς τοῦ Ἰσραὴλ ἀρί- στους προσεκαλείτο πρὸς μονομαχίαν, ἆθλον εἶναι τῷ νικῶντι τῆς νίκης τὴν τῶν ἡττηθέντων δουλείαν ἐπαγγελλόμενος· φοβερὸς μὲν ὁρώμενος, φθεγγόμε- νος δὲ φοβερώτερος, καὶ φόβον φόβον περιφέρων διάδοχον. Ο Σαούλ ἐν θορύβῳ, ὁ Ἰσραὴλ ἐν δουλείας ἐλπίδι (56'), ὁ φόβος ἐχαλίνου τὴν δύναμιν, ἡ θέα τοὺς ὡπλισμένους ἀφώριζεν (57)· ἀπειλαὶ τὴν ψυχὴν προκατέπληττον, ἔπιπτον ἄνδρες πρὸ τῶν σωμάτων τῷ φρονήματι (58). ὡς δὲ τὸ πᾶν ἠλέγχετο στρά- τευμα, καὶ ἡ Σαούλ ἐν κινδύνῳ, τότε προάγει πρὸς μέσον τὸν ἑαυτῆς στρατιώτην ἡ χάρις, τοῖς ἔργοις δεικνύουσα τὸν ἀληθῶς βασιλεύοντα. Καὶ ἁρπάζει τῆς μάχης τὴν πρόκλησιν ὁ Δαυίδ, καὶ προθερα πεύει λόγῳ τὴν ψυχὴν Σαούλ τετρωμένην. Ο δὲ δύσελπις ὤν, ἀπιστεῖν μὲν ἤθελε, πιστεύειν δὲ ἠναγ κάζετο· νικώμενος δὲ φόβῳ, τοὺς ἀπὸ τῆς ἡλικίας προεβάλλετο λόγους· Οὐ μὴ δυνήσῃ πορευθῆναι πρὸς τὸν ἀλλόφυλον (59), πολεμῆσαι πρὸς αὐτὸν, ὅτι σὺ παιδάριον εἶ, καὶ αὐτὸς ἀνήρ ἐστι πολε- μιστὴς ἐκ νεότητος αὐτοῦ. Ἡγνόει δὲ ἄρα ὅτι τὸν φόβον δεικνύς, τὴν νίκην ἐθαύμασεν. ᾿Αλλ' οὐκ ἀπὸ έτρεπε λόγοις, ἂν ἡ χάρις καθώπλιζε. Πορεύσομαι γὰρ, φησί, καὶ πατάξω αὐτὸν, καὶ ἀφελῶ σήμε ρον όνειδος ἐξ ᾿Ισραήλ. Διότι τίς ἐστιν ὁ ἀπερί τμητος οὗτος, ὃς ὠνείδισε παράταξιν Θεοῦ ζῶν- *³ | 'Ο Ισραὴλ ἐν δουλείας ἐλπίδι. ἐλπίς, δέος ἀφορίζειν, αφώπλιζεν, φρονήματι. τοῦτον. ORATIO XV. A ab inconspicua obsidione : sed confictus cum Go Sam. xvii, 33. ibid. 36. ር liath dæmonum pugnæ successit, ac ne solius regis sospitator esset David, verum etiam palam de uni- verso Israele bene mereretur, et subditis allata sa- lute rex stabiliretur, atque promulgaretur, suum rursus militem in bella movebat gratia. Ac jam præ- sens aderat Goliath, ingens robore, gravis aspectu, immane spirans, neque incessu dispari, altum voci- ferans, et vociferationem aspectu comprobans. Qui cum instar montis exstaret hostem, ante conflictum cogebat pugnam detrectare, scuto, lorica, galea re- splendens; qua utebatur hasta, erat pro modo cor- poris, tantoque hastæ communis modum supera- bat, quanto supra humanæ naturæ terminos ille se efferebat. Alienigenarum exercitu in orbem et sta- tionem composito, Israelitarum optimos ad singu- lare certamen evocabat, victorum servitute in præ- mium victori promissa. Terribilis aspectu, at voce terribilior terrorem terrore geminabat, lateque spargebat. Saul interim in tumultu erat, Israel in exspectatione servitii, terror ipse vires refrenabat, hostilis aspectus Israelitas vel armatos de statione deturbabat, minæ intempestive animos percelle- bant, ante viri mente, quam corpore consterneban- tur. Cum autein nullus e toto exercitu probaretur satis, essetque in periculo Saul; tunc militem suum producit in medium gratia, vere regem factis de- clarans, dum pugna provocationem David ad se rapit, et oratione consauciatum Saulis animum præsanat. Qui cum ægre induceretur in spem, cre- dere renuisset, nisi necessitate ad id compulsus fuisset. Terrore victus ætatis excusationem præ- texebat: Non vales resistere Philisthæo illi, nec pugnare adversus eum, quia puer es, hic autem vir bellator est ab adolescentia sua "8. Ignorabat, quod terrore præmonstrato victoriam admirabiliorem ſa- ceret. Sed quem obarmabat gratia, a pugna non avertit Saul oratione : Nunc vadam, inquit, et per- cutiam eum, et auferam opprobrium de populo. Quo- niam quis est hic incircumcisus, qui ausus est male- dicere exercitui Dei viventis "? Qua ratione a pro- posito certamine conatus es avertere, acrius, o rex, CL. DAUSQUEII NOTÆ. (56') Neque D enim proprie id sperari potest. Quare spes, quandoque pro et metus capiuntur, quod utri- usque passionis ordinarius sit conflictus. Proper- tus libro tertio : Spesque timorque animos versal utroque modo. Ac mirilice Ovidius : Aucupor infelix incertæ murmura famæ : Speque timor dubia, spesque timore cadit. Exterminabat. Cuique vero militi terminus sua sta- tio. Est igitur hoc loco e statione pro- turbare. Quod si legeretur Basilii ge- nium et veneres spiraret, pro exarmabat armatos, ut tela dicantur excidisse manu præ horrore, ac trepidatione. Aute viri mente quam corpore conster nebantur. Gigantes Rabbini dictos volunt Dry a Soy a cadendo, quod iis conspectis homines cadaut in terram. Quot usquisque est, qui prae metu, vel horrore legatur in terram corruisse conspecto gi- gante ? Et ut contigerit (sic enim non nemo refert), tamen et perrarum est, et ideo appellationis causa parum congrua. At in multos eorum cecidit admi- ratio, et multi animo ceciderunt, quam ego nomi- nis etymologiam ratione malim statuere. Suffraga- tur ipse David, Sam. xvii, 32: DIN Non concidal cor cujusquam'in medio. ginta. Biblia vulgata ellicacissime adjiciunt (57) Τούς ώπλισμένους αφώριζεν. Verbatim : (58) Επιπτον ἄνδρες πρὸ τῶν σωμάτων τῷ (59) Πρὸς τὸν ἀλλόφυλον. Accedunt of Seplu-
PG 85:203ὁ δὲ οὐ μετέβαλε τὴν γνώμην, οὐδὲ λειποτάκτης τῆς ἀρετῆς ἐγίνετο. Ὁρᾷς ὡς οὐ μάτην ἡ χάρις ἐκλέγεται; ὁρᾷς ὡς δικαίως τῶν ἀδελφῶν ἀπεκρίνετο, ὅτε τοὺς μὲν τὸ σῶμα λαμπροὺς ἀπεστρέφετο, ἐπὶ δὲ τὸν ταπεινὸν τῇ θέᾳ τὴν σφραγῖδα τῆς χρίσεως ἔφερε. Τούτοις χαίρει Θεὸς, τούτοις ἡ χάρις εὐφραίνεται, τοὺς τοιούτους οὐρανὸς ἀπεκδέχεται. Τοιοῦτον καὶ ἡμῖν ἔσται τῆς ἱστορίας τὸ κέρδος, εἰ τὴν μίμησιν ἀσπασώμεθα, εἰ τὴν φιλοσοφίαν θαυμάσωμεν, εἰ τὴν φιλανθρωπίαν μετέλθωμεν. Μὴ τοὺς ἐχθροὺς μισήσωμεν· πρὸς τὸν Χριστὸν ἀποβλέψωμεν, λέγοντα· Βλέπετε ὅτι πρᾶός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ἐν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν . Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ Ι. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν αὐτὸν Δαυίδ. α. Ὅταν εὕρῃ τῆς ἀκοῆς προθυμίαν ἡ χάρις, τότε καὶ γλώττῃ λόγον χαρίζεται, καὶ τῷ λέγοντι δύναμιν. Ὁ γὰρ διδοὺς τροφὴν πάσῃ σαρκὶ, καὶ ψυχὴν τρέφειν ποθεῖ. Ψυχῆς δὲ τροφὴ, θείων λόγων ἑστίασις. Σὰρξ μὲν γὰρ σωματικαῖς ἑστιάσεσι τρέφεται, διὰ φθαρτῶν ἡ φθαρτὴ δεχομένη τὴν αὔξησιν·
πρὸς τὴν μάχην παρώξυνας. Οὗτος μὲν γὰρ πολύ μιστὴς, ἐγὼ δὲ πολέμων ἀπείρατος· διὰ τοῦτο θαρρώ, ὅτι μὴ χερσὶν ἐμαῖς (60), ἀλλὰ χάριτι παρατάττομαι. Θεὸς ὀνειδίζεται, καὶ τίς οὐ πρὸς μάχην ὁπλίζεται ; Αὐτὸν ἔχω τὸν ὑβριζόμενον σύμμαχον, αὐτὴν τοῦ πολεμίου τὴν βλάσφημον γλώτταν ἔχω τῆς νίκης ἐνέχυρον· σώματι καὶ θώρακι πέποιθεν, ἐγὼ δὲ ἀθα νάτῳ σκέπῃ τειχίζομαι. 'Ασπίδα προβάλλεται, πόσῳ μᾶλλον ὁ θυμεὼν τὸν οὐρανὸν προβαλλόμενος, οὐ φο- 6οῦμαι πολέμιον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πολεμούμενον; χεῖρα κιχρῶ τῷ παραταττομένῳ Δεσπότῃ· ὄργανον ἔσομαι μάχης δρώμενον τῷ ἀοράτως τοξεύοντι· ἀσθενὴς ἡ Δαυΐδ, ἀλλ᾿ ἰσχυρὸς ὁ παραταττόμενος· μειράκιον ή Δαυΐδ (11), ἀλλ᾽ αἰώνιος ὁ μαχόμενος. Ποιμήν ὁ φαι Α τος ; Οἷς ἀποτρέπεις νόμοις, βασιλεύ, τούτοις πλέον Β νόμενος, ἀλλὰ Ποιητὴς τοῦ παντὸς ὁ μεταποιούμενος καθωπλισμένος. Αρκεί μοι πρὸς νίκην ἡ πίστις. Πείθεται μόλις τοῖς ῥήμασιν ὁ Σαούλ, καὶ τὸν φόβον χαλάσας τοῖς οἰκείοις ὅπλοις τὸν Δαυΐδ θωρακίζει, καὶ τὴν βασιλικὴν τοῦ πολέμου στολὴν ἀποδὺς τῷ Δαυΐδ περιτίθησι, καὶ τέως μετὰ τῶν ὅπλων ὁμολογί καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ Δαυτὸ βασιλείαν· ἄκων ὁ Σαοὺλ τῷ τῆς χάριτος ὑπηρέτει βουλήματι, καὶ συναπεδύετο τῇ στολῇ τὴν ἀξίαν, κοσμῶν ὅπλοις, ἂν ἡ χάρις προλα βοῦσα κεκόσμηκεν. Ἀλλ᾿ ὁ μὲν Δαυτό πολεμικώς ὁμοῦ καὶ βασιλικῶς ἐκεκόσμητο, δείκνυσι δὲ Θεὸς, ὡς Θεοῦ συμπολεμοῦντος ὅπλων οὐ χρεία. Αποδύεται τοίνυν τὰ ὅπλα ὡς ἐμπόδια νίκης. Παραιτεῖται τὴν θώρακα, ρίπτει τὴν περικεφαλαίαν, ἀποτίθεται τὴν ἀσπίδα, ἐλευθεροῦ τὴν χεῖρα τοῦ δόρατος, τὴν τοῦ. πολέμου στολὴν ἀποσείεται, στολῇ ποιμενικῇ, καὶ μάθοι, καὶ πήρα θωρακίζεται, μεθ' ὧν αὐτὸν ἡ χά ρις πρὸς βασιλείαν ἐχειροτόνησε· μονονουχί πρὸ; αὐτὸν λεγούσης τῆς χάριτος· Οὐ χρεία σοι τοιούτων ὅπλων, μεριζομένων τῆς νίκης τὴν εὔκλειαν. Ἐμὲν ἔστω καὶ σὸν, ὦ Δαυΐδ, τὸ κατόρθωμα. Μὴ τὴν δύ ξαν τῆς νίκης ἑλκύσῃ τῶν ὅπλων ή δύναμις (62)· ποιμήν μοι φαίνου μαχόμενος· μή γενέσθω τῶν ὅπλων τὸ τρόπαιον, ἀλλὰ χάριτος. Τούτοις τοῖς βήμασι ὁ Δαυΐδ ἀποῤῥήτως στρατηγούμενος, μετά τοιούτου σχήματος πρὸς τὸν τῶν ἀλλοφύλων κατ- Ἀλλὰ τὸ μὲν πλεῖστον πολυάϊκος πολέμοιο Χεῖρες ἐγαὶ διέπουσι... χεῖρες μια Αοράτῳ δὲ χειρὶ τοῖς μαθηταῖς θαυματουργοῦσι συνέρχεται. νεανίσκος, νεανίας. νων τῆς νίκης τὴν εὔκλειαν. Εἰ μὴ τὴν δόξαν τῆς νίκης ἑλκύσῃ τῶν ὅπλων ἡ δύναμις. BASILII SELEUCIENSIS. . ad pugnam exacuisti. Ilic quidem bellator, ego vero belli inexpertus ; quæ res animos mihi facit: ne- que enim viribus meis fretus, sed gratiæ in aciem prodeo. Deo contumelia dicitur: ecquis in pugnam non armetur? Ipsum Deum contumelia lacessitum in auxiliis numero, maledicam illam inimici lin- guam victoriæ pignus teneo. Corpore pralidens est et thorace, ego vero immortali defensione mu- nior; scutum objectat, verum hostem a Deo oppu- gnatum non metuo ego, cui calum pro clypeo est ; cum eo manus consero, cui res est cum Deo; Deo instrumentum ero visibile, qui invisibilia jacit tela. David imbecillus est, sed fortis, qui mihi præesto est in acie : David puer, sed æternus qui prœ- liatur; pastor apparet, sed fecit universum qui me reficit armatum. Satis mihi est ad victoriam fides. Oratione persuadetur Saul, et remisso timore pro- pržis armis Davidem loricat, regioque belli orna- mento exuto Davidem circumdat, simulque ipse Da- vidi regiam publicitus ascribit potestatem. Impru- dens Saul divinæ gratiæ decreto obsecundabat, et cum ornaret armis quem ante ornarat gratia, orna- menta dignitatis exuebat. Verumenimvero cum Da- vid regie juxta ac bellice esset armatus, declarat Dens, ut nihil opus sit armis Deo bellum adjuvante. Quare arma tanquam victoriæ impedimenta David exuit, recusat thoracem, galeam abjicit, sentum deponit, manum hasta liberat, bellicam stolam ex- cutis, stola pastoricia, et virga, ac pera oburuatur, quibus eum rebus ad regnum promovit gratia. Quasi hæc ad eum loqueretur: Nihil tibi ejusmodi opus armis, quæ partem gloriæ bellicæ sibi arro- gent; communicetur inter nos, o David, belli de- cus. Ne victoriæ gloriam ad se trahat armorum potentia. Videam te pastoris habitu depræliantem : gratia, non armis tropaeum ascribatur. Hoc arcano verborum tenore David actus in bellum cum tali babitu in alienigenarum fertur propugnatorem. Deinde Goliath videns puerum pugnæ incensum amore, oculorum elegantiam, genarum florem, et alienum a belli studiis schema, in risum effusus C CL. DAUSQUEH NOTÆ. Achilles, Iliad., : Prælia, congressus, belli pars prima reguntur fisce mieis manibus... Quibus locis polentia et viribus ponuntur, Quare in historia Regum Dagonem prostratum esse sine manibus, est en quidem truncatum esse: sed hoc ipsum est idolum jacere sine viribus afflictum solo. Exod. xiv: Et viderunt Ægyptios mortuos super littus maris, et manum magnam, quam exercuerat Dominus contra eos, id est, potestatem iis mergen- dis exercitam. lterum Basilius, Orat. de claudo add portam speciosam, Deo tribuit: Invisibili manu (sive potentia) discipulis miracula patrantibus Cicero, de Octavio exercitum administrante, eliam cum imperio : Adolescens, aut pene potius puer. Illu- strari potest hic locus ex illius contentione pro Marcello Nam bellicas laudes solent quidam exte- nuare verbis, easque detrahere ducibus, communicare cum militibus, ne propriæ sint imperatorum. Et certe in armis militum virtus, locorum opportunitas, auxi. lia sociorum, classes, commeatus multum juvant : maximam vero partem quasi suo jure fortuna sibi vindicat, et quidquid est prospere gestum, id pene omne ducit suum. Ac ibidem plura videre est in eamdem sententiam. (60) Θαῤῥῶ μὴ χερσὶν ἐμαῖς. Contra jactantior D succurrit. Alibi αποῤῥήτῳ χειρί. (61) Μειράκιον ὁ Δαβίδ. Scriptura παιδάριον, (63) Οὐ χρεία σοι τοσούτων ὅπλων μεριζομέ-
ψυχῆς δὲ τροφὴ, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις, ἡ τοῦ Ποιητοῦ κατανόησις, τὸ τῶν θείων ἐμφορεῖσθαι διηγημάτων· καὶ περὶ ταύτην ἀσχολεῖσθαι πλέον τὴν τροφὴν τοὺς ἀνθρώπους ὁ Δεσπότης παιδεύων, τοῖς μαθηταῖς ἀνεβόα· Ἐμὸν βρῶμά ἐστιν ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με . Διὰ τοῦτο, καὶ κατὰ τὴν ἔρημον τοῖς Ἰσραηλίταις, σώματι μὲν βρῶσιν δι’ ἀέρος ἐχορήγει τὸ μάννα· τὴν δὲ τῆς ψυχῆς τράπεζαν διὰ τῆς Μωϋσέως διδασκαλίας παρετίθετο. Ἵνα γὰρ μὴ τὸ χεῖρον ἐν τῇ φύσει πένηται, τὸ δ’ ἄμεινον, ἡ ψυχὴ, μέρος, λιμῷ πιεζομένη, πρὸς ἀλογίαν ἐκτράπηται, μερίζει τὴν τροφὴν προσφόρως ὁ Ποιητὴς, ἑκάτερα τιθηνούμενος, σώματι μὲν οἷς πέφυκε, ψυχῇ δὲ τοῖς νομίμοις συγγράμμασιν· οἷς γὰρ Μωϋσῆς παρὰ Θεοῦ φθεγγομένου συνεγράφετο, τούτοις ἡ ψυχὴ τὴν τροφὴν ἐρανίζετο. Πάλιν ἡ γῆς τῆς ἐπαγγελίας τοῖς μὲν σώμασι τοὺς καρποὺς ἀνεδίδου, προφητικὰς δὲ γλώττας ἡ χάρις ἀρδεύουσα, τὰς τῆς ψυχῆς τροφὰς παρεσκεύαζε.
πρὸς τὴν μάχην παρώξυνας. Οὗτος μὲν γὰρ πολύ μιστὴς, ἐγὼ δὲ πολέμων ἀπείρατος· διὰ τοῦτο θαρρώ, ὅτι μὴ χερσὶν ἐμαῖς (60), ἀλλὰ χάριτι παρατάττομαι. Θεὸς ὀνειδίζεται, καὶ τίς οὐ πρὸς μάχην ὁπλίζεται ; Αὐτὸν ἔχω τὸν ὑβριζόμενον σύμμαχον, αὐτὴν τοῦ πολεμίου τὴν βλάσφημον γλώτταν ἔχω τῆς νίκης ἐνέχυρον· σώματι καὶ θώρακι πέποιθεν, ἐγὼ δὲ ἀθα νάτῳ σκέπῃ τειχίζομαι. 'Ασπίδα προβάλλεται, πόσῳ μᾶλλον ὁ θυμεὼν τὸν οὐρανὸν προβαλλόμενος, οὐ φο- 6οῦμαι πολέμιον ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πολεμούμενον; χεῖρα κιχρῶ τῷ παραταττομένῳ Δεσπότῃ· ὄργανον ἔσομαι μάχης δρώμενον τῷ ἀοράτως τοξεύοντι· ἀσθενὴς ἡ Δαυΐδ, ἀλλ᾿ ἰσχυρὸς ὁ παραταττόμενος· μειράκιον ή Δαυΐδ (11), ἀλλ᾽ αἰώνιος ὁ μαχόμενος. Ποιμήν ὁ φαι Α τος ; Οἷς ἀποτρέπεις νόμοις, βασιλεύ, τούτοις πλέον Β νόμενος, ἀλλὰ Ποιητὴς τοῦ παντὸς ὁ μεταποιούμενος καθωπλισμένος. Αρκεί μοι πρὸς νίκην ἡ πίστις. Πείθεται μόλις τοῖς ῥήμασιν ὁ Σαούλ, καὶ τὸν φόβον χαλάσας τοῖς οἰκείοις ὅπλοις τὸν Δαυΐδ θωρακίζει, καὶ τὴν βασιλικὴν τοῦ πολέμου στολὴν ἀποδὺς τῷ Δαυΐδ περιτίθησι, καὶ τέως μετὰ τῶν ὅπλων ὁμολογί καὶ αὐτὸς τὴν τοῦ Δαυτὸ βασιλείαν· ἄκων ὁ Σαοὺλ τῷ τῆς χάριτος ὑπηρέτει βουλήματι, καὶ συναπεδύετο τῇ στολῇ τὴν ἀξίαν, κοσμῶν ὅπλοις, ἂν ἡ χάρις προλα βοῦσα κεκόσμηκεν. Ἀλλ᾿ ὁ μὲν Δαυτό πολεμικώς ὁμοῦ καὶ βασιλικῶς ἐκεκόσμητο, δείκνυσι δὲ Θεὸς, ὡς Θεοῦ συμπολεμοῦντος ὅπλων οὐ χρεία. Αποδύεται τοίνυν τὰ ὅπλα ὡς ἐμπόδια νίκης. Παραιτεῖται τὴν θώρακα, ρίπτει τὴν περικεφαλαίαν, ἀποτίθεται τὴν ἀσπίδα, ἐλευθεροῦ τὴν χεῖρα τοῦ δόρατος, τὴν τοῦ. πολέμου στολὴν ἀποσείεται, στολῇ ποιμενικῇ, καὶ μάθοι, καὶ πήρα θωρακίζεται, μεθ' ὧν αὐτὸν ἡ χά ρις πρὸς βασιλείαν ἐχειροτόνησε· μονονουχί πρὸ; αὐτὸν λεγούσης τῆς χάριτος· Οὐ χρεία σοι τοιούτων ὅπλων, μεριζομένων τῆς νίκης τὴν εὔκλειαν. Ἐμὲν ἔστω καὶ σὸν, ὦ Δαυΐδ, τὸ κατόρθωμα. Μὴ τὴν δύ ξαν τῆς νίκης ἑλκύσῃ τῶν ὅπλων ή δύναμις (62)· ποιμήν μοι φαίνου μαχόμενος· μή γενέσθω τῶν ὅπλων τὸ τρόπαιον, ἀλλὰ χάριτος. Τούτοις τοῖς βήμασι ὁ Δαυΐδ ἀποῤῥήτως στρατηγούμενος, μετά τοιούτου σχήματος πρὸς τὸν τῶν ἀλλοφύλων κατ- Ἀλλὰ τὸ μὲν πλεῖστον πολυάϊκος πολέμοιο Χεῖρες ἐγαὶ διέπουσι... χεῖρες μια Αοράτῳ δὲ χειρὶ τοῖς μαθηταῖς θαυματουργοῦσι συνέρχεται. νεανίσκος, νεανίας. νων τῆς νίκης τὴν εὔκλειαν. Εἰ μὴ τὴν δόξαν τῆς νίκης ἑλκύσῃ τῶν ὅπλων ἡ δύναμις. BASILII SELEUCIENSIS. . ad pugnam exacuisti. Ilic quidem bellator, ego vero belli inexpertus ; quæ res animos mihi facit: ne- que enim viribus meis fretus, sed gratiæ in aciem prodeo. Deo contumelia dicitur: ecquis in pugnam non armetur? Ipsum Deum contumelia lacessitum in auxiliis numero, maledicam illam inimici lin- guam victoriæ pignus teneo. Corpore pralidens est et thorace, ego vero immortali defensione mu- nior; scutum objectat, verum hostem a Deo oppu- gnatum non metuo ego, cui calum pro clypeo est ; cum eo manus consero, cui res est cum Deo; Deo instrumentum ero visibile, qui invisibilia jacit tela. David imbecillus est, sed fortis, qui mihi præesto est in acie : David puer, sed æternus qui prœ- liatur; pastor apparet, sed fecit universum qui me reficit armatum. Satis mihi est ad victoriam fides. Oratione persuadetur Saul, et remisso timore pro- pržis armis Davidem loricat, regioque belli orna- mento exuto Davidem circumdat, simulque ipse Da- vidi regiam publicitus ascribit potestatem. Impru- dens Saul divinæ gratiæ decreto obsecundabat, et cum ornaret armis quem ante ornarat gratia, orna- menta dignitatis exuebat. Verumenimvero cum Da- vid regie juxta ac bellice esset armatus, declarat Dens, ut nihil opus sit armis Deo bellum adjuvante. Quare arma tanquam victoriæ impedimenta David exuit, recusat thoracem, galeam abjicit, sentum deponit, manum hasta liberat, bellicam stolam ex- cutis, stola pastoricia, et virga, ac pera oburuatur, quibus eum rebus ad regnum promovit gratia. Quasi hæc ad eum loqueretur: Nihil tibi ejusmodi opus armis, quæ partem gloriæ bellicæ sibi arro- gent; communicetur inter nos, o David, belli de- cus. Ne victoriæ gloriam ad se trahat armorum potentia. Videam te pastoris habitu depræliantem : gratia, non armis tropaeum ascribatur. Hoc arcano verborum tenore David actus in bellum cum tali babitu in alienigenarum fertur propugnatorem. Deinde Goliath videns puerum pugnæ incensum amore, oculorum elegantiam, genarum florem, et alienum a belli studiis schema, in risum effusus C CL. DAUSQUEH NOTÆ. Achilles, Iliad., : Prælia, congressus, belli pars prima reguntur fisce mieis manibus... Quibus locis polentia et viribus ponuntur, Quare in historia Regum Dagonem prostratum esse sine manibus, est en quidem truncatum esse: sed hoc ipsum est idolum jacere sine viribus afflictum solo. Exod. xiv: Et viderunt Ægyptios mortuos super littus maris, et manum magnam, quam exercuerat Dominus contra eos, id est, potestatem iis mergen- dis exercitam. lterum Basilius, Orat. de claudo add portam speciosam, Deo tribuit: Invisibili manu (sive potentia) discipulis miracula patrantibus Cicero, de Octavio exercitum administrante, eliam cum imperio : Adolescens, aut pene potius puer. Illu- strari potest hic locus ex illius contentione pro Marcello Nam bellicas laudes solent quidam exte- nuare verbis, easque detrahere ducibus, communicare cum militibus, ne propriæ sint imperatorum. Et certe in armis militum virtus, locorum opportunitas, auxi. lia sociorum, classes, commeatus multum juvant : maximam vero partem quasi suo jure fortuna sibi vindicat, et quidquid est prospere gestum, id pene omne ducit suum. Ac ibidem plura videre est in eamdem sententiam. (60) Θαῤῥῶ μὴ χερσὶν ἐμαῖς. Contra jactantior D succurrit. Alibi αποῤῥήτῳ χειρί. (61) Μειράκιον ὁ Δαβίδ. Scriptura παιδάριον, (63) Οὐ χρεία σοι τοσούτων ὅπλων μεριζομέ-
PG 85:205Τούτου γὰρ χάριν αἱ γραφαὶ, τῶν ἁγίων τοὺς βίους διὰ τῶν συγγραμμάτων φυλάττουσαι, τὴν γνῶσιν τοῖς ἐφεξῆς παραπέμπουσι, πρὸς μίμησιν τοὺς ὕστερον ἕλκουσαι, καὶ τοῖς μήπω τεχθεῖσι τὸν θησαυρὸν εὐτρεπίζουσαι, ταμιεῖον ἀρετῆς τῷ βίῳ προσάγουσιν. Ἡμεῖς δὲ τὸν κατὰ τὸν Δαυὶδ ἐν τοῖς προλαβοῦσιν ἠρξάμεθα. Φέρε καὶ νῦν ἐκ τῶν αὐτοῦ κατορθωμάτων τῆς διδασκαλίας παραθῶμεν τὴν τράπεζαν. β. Ἐπειδὴ τοίνυν ὁ Δαυὶδ τῶν ἀδελφῶν προτετίμητο, καὶ βασιλείας ἠξίωτο, καὶ τὴν χρίσιν ἐνεδέδυτο, τῇ μὲν τάξει τῆς ἡλικίας ἡττώμενος, τῷ δὲ νόμῳ τῆς χάριτος φανεὶς ὑψηλότερος, φιλοτιμουμένη πρὸς ἅπαντας ἡ χάρις, δεικνύουσα τοῖς ἔργοις ὡς οὐ μάτην ἐκλέγεται, ἄγει λοιπὸν ἐπὶ τοὺς ἄθλους τὸν ἄνδρα, τὸν κρυπτόμενον ἐν τῷ νέῳ θησαυρὸν ἐκπομπεύουσα. Νομίζομεν τοίνυν διὰ τοῦ Δαυὶδ εὐθύνας διδόναι τὴν χάριν τῆς ἐκλογῆς, ἀνθ’ ὧν εἰς αὐτὸν βλέψασα μόνον, τοὺς ἄλλους ἅπαντας ἀνθρώπους παρέβλεψε. Κυβερνήτου μὲν γὰρ ἀρετὴν οὐ θαλάττης δεικνύει γαλήνη, οὐδ’ ὅταν κατὰ πρύμναν τὸ πνεῦμα φερόμενον πτεροῦ δίκην παραπέμπει τὸ σκάφος·
επείγετο πρόμαχον. Ἐπὶ τούτοις ὁ Γολιάθ ὁρῶν μει- Α ράκιον πολεμεῖν προθυμούμενον, ὀφθαλμῶν κάλλος, παρειῶν ἄνθος, καὶ σχῆμα πολέμων ἀλλότριον, ἐξ- εχύθη πρὸς γέλωτα, παιδιὰν τῇ παρατάξει τὴν θέαν ἡγούμενο;· οὐ γὰρ εἶχε πίστεως ὀφθαλμόν, ἵνα τὸν σώματον θεωρήσεις σύμμαχον. Καὶ δὴ τοῖς δαίμοσιν επαιρόμενος, λόγοις κατέπληττε, τὰς τῶν κυνῶν γα- στέρας τάφον αὐτῷ ποιήσειν ἐπαγγελλόμενος (63). Αντετίθει δὲ τοῖς λόγοις ὁ Δαυτό κηρύττων τὸν σύμ- μαχον, δεικνὺς ἐκείνῳ τὸν οὐρανόθεν ἀντίπαλον, προ φητεύων τὴν νίκην, καὶ τὸν νικητὴν μαρτυρούμενος· εὐγνώμων οἰκέτης, πρὸ τοῦ ἔργου τὸν τοῦ ἔργου καρπὸν τῷ Δεσπότῃ προσφέρων. Σὺ γὰρ ἔρχῃ, φησί, πρός με ἐν ῥομφαίᾳ, καὶ δόρατι, καὶ ἐν ἀσπίδι· ἐγὼ δὲ ἔρχομαι πρὸς σὲ ἐν ὀνόματι Κυρίου Σα- βαὼν Θεοῦ παντοκράτορος (64) Ισραήλ. Σὺ μὲν εὐτελὲς ὁρᾷς, ὦ πολεμιστά, τὸ φαινόμενον, καὶ οἷς ὁρᾷς, τὰς τῆς μάχης ἐλπίδας μετρεῖς· ἐγὼ δέ σοι Θεὸν αντιτάττω πολέμιον · γνώσῃ Θεοῦ δεξιὰν ἐξ ἀφανοῦς ἀριστεύουσαν. Οὐ ταῖς ἐμοῖς ταύταις χερσὶν, ἀλλὰ ταῖς τοῦ Θεοῦ καθοπλίζομαι, και σου μετὰ τῆς ζωῆς τὴν κεφαλὴν ἀφαιρήσομαι· δεῖ γάρ σε μηδὲ & μετά θάνατον ὑπομενεῖς ἀγνοεῖν· ἐπάξω σοι τιμωρίαν μπο γροτέραν θανάτου. Ο γὰρ πιστεύω την νίκην, τούτῳ καὶ τῆς νίκης προλέγω τὸν τρόπον. Ο φιλοθέων ῥημάτων, καὶ πρὸ τῆς νίκης νενικηκότων! Ἡ μὲν οὖν γλώσσα περὶ πίστεως ἐφιλοσόφει πρὸς ἄπιστον, ἡ δὲ χεὶρ τὴν σφενδόνην ηυτρέπιζε, τοῖς ἀγῶσιν ὑπηρ- ετοῦσαν τῆς πίστεως. Ὁ μὲν οὖν λίθος ἐπέμπετο, τὸ δὲ κράνος ἐῤῥήγνυτο, ἡ δὲ κεφαλὴ τὴν πληγὴν ὑπεδέχετο, καὶ ἡ ψυχὴ τοῦ σώματος ἔφευγε· καὶ νεκρός πόδι το Γολιάθ ἐν ὀξύτητι τοῦ πάθους, κλαπείς τοῦ θανάτου τὴν αἴσθησιν, Εῤῥιπτο τῶν ἀλλοφύλων ὁ πύρ γο;. Τοῦτο λάφυρον πίστεως, τρόπαιον χάριτος, τῆς ανωθεν συμμαχίας τὸ γνώρισμα, βλασφημίας ὁ ἔλεγ- χος, στήλη νεκρωθείσης θρασύτητος. Τί οὖν ὁ Δαυΐδ ἐπὶ τούτοις; Ὁ πάντα πιστεύων τῇ χάριτι, μηδὲ ξίφος πρὸς μάχην ἐπαγόμενος, ἄοπλος πολεμιστής, τὸ τοῦ Γολιάθ ξίφος ἀφελόμενος, τὸν τοῦ ξίφους δεν σπότην ἐμέριζε, πρέπουσαν ταύτην τῷ ὅπλῳ τὴν χρείαν εὑράμενος. Ηγνόησεν ἄρα ὁ Γολιάθ τῷ Δαυΐδ τὰ ὅπλα χαλκεύων, καὶ τοῦ οἰκείου σφαγέως σκευο- φόρος γενόμενος, ἐν πολεμίου προσχήματι τῷ Δαυίδ ὑπηρέτης ερχόμενος. Ενταῦθα μοι βλέπε τὴν τοῦ Δαυΐδ εὐγνωμοσύνην, καὶ μιμοῦ τὸν τρόπον, ἵνα τύχης τῆς χάριτος, Τεμὼν γὰρ τὴν κεφαλὴν, μετά τοῦ τεμόντος ξίφους δῶρον προσάγει τῷ χαρίσα- μένῳ τὴν νίκην· ὁμολογεῖ τὸν νενικηκότα, τὰ νικη θέντα προσφέρων. "Ω δείξας πίστιν, ὅπλων προς μάχην οὐ δεομένην ! ὦ δείξας ἐν ἑαυτῷ τὴν ἀρι στείαν τῆς πίστεως! ὦ δείξας ἀνθρώπους δεῖν ὑπὲρ Θεοῦ παρατάττεσθαι. Τοιαύτας οἶδε ψυχὰς ἡ χάρις ἐκλέγεσθαι· διὰ τοῦτο καὶ ποιμαίνοντα πρὸς βασι- Θεοῦ παρατάξεως. ORATIO XV. B • est, spectaculum lulieram dicens armaturam ci D cemodi, Carebat enim oculo fidei, quo auxiliatorem inconspicuum cerueret, ac certe demonum opera factus elatior superbiloquentia perterrefaciebat, canumque ventres pro sepulcro promittebat. Cui verborum fastui David auxiliatorem, quem promul- gabat, opponebat, ostentans illi de cœlo adversa- rium, præliceus victoriam, ac victorem contesta tus. Gratus servus, qui vel ante operan opera fru- clum offert Domino. Tu venis, dixit David, ad me cum gladlio, et hasta, et clypeo : ego autem venio ad te in nomine Domini exercituum, Dei agminum Israel 7. Tu quidem contentim intueris, o bel- lator, quod ob oculos est, et rebus, quas vides, pu- guæ spes metiris : ego vero Deum tibi adversarium oppono. Cognosces Deum cæca dextera prospere bellantem. Non hisce meis manibus, sed divinis obarmatus sum, tibique cum vita caput adimam. Neque enim te ignorare par est, que post morten sustinebis : infigam tibi poenam morte diuturnio- rem. Quo enim Deo credo victoriam meam fore, ejus ope victoriæ prædico modum. O plenas amoris divini voces, vel ante victoriam potitas victoria ! Lingua de fide cum incredulo disputabat, manus autein fundam in usum certaminis pro ſide suscepti aptabat. Misso igitur lapide galea rumpebatur, pla- gam caput admittebat, et anima de corpore fugie- bat, fatique celeritate sensu mortis caruit; steri- tur mortuus Goliath, sternitur alienigenarum tur- ris. lloc fidei spolium est, tropæum gratiæ, auxilii C cœlestis judicium, blasphemiæ correctio, columna index exstinctæ audacis. Quid igitur super his D::- vid ? Qui omnia gratis tribuit, neque gladium in - fert in pugnam, inermis pugnator sublato Goliath gladio gladlii dominum dividit, armis in usus debi- tos versis. Cum igitur Goliath arma fabricaret, id se in usus Davidis facere, et proprii jugulatoris bajulum in adversarii habitu se Davidi venire subsi dio ignorabat. Hic tu mihi vide, perquam gratumı Davidis animum, et mores imitare, ut consequaris gratiam. Sectum enim caput sectore gladio, victo- rise parenti donatum offert; et cum quæ devicerat, Deo offert, ei victoriam arrogat. O qui palamı fe- cisti fidem ad pugnam nullis egere armis! o qui in teipso palam fecisti fidei vim ! o qui palam fecisti hominibus pro Deo pugnam esse capessendam ! Tales animas legere novit gratia: quare et cura gregis distentum vocavit ad regnum. Nam cognita animi mente minime erubescit artem. Placet sibi Deus abstrusum in despecto corpore margaritum conspi- | Reg. xvit, 45. catus. CL. DAUSQUE NOTÆ. Par illud Aineid. : Promisi u'torem... blia vulgata : (63) Επαγγελλόμενος. Promillens, vel qminens. (64) Θεοῦ παντοκράτορος. Οἱ Septuaginta et 131-
ἀλλ’ ὅταν ἐμβολαὶ πνευμάτων, καὶ κυμάτων ἐπαναστάσεις, ὅταν γένηται θαλάττης πρὸς τὸ σκάφος παράταξις, τότε ἡ τοῦ κυβερνήτου διαφαίνεται τέχνη, τότε δείκνυται σοφία νικῶσα τὴν τυραννίδα τοῦ κλύδωνος. Οὕτω καὶ ἰατροῦ τέχνη θαυμάζεται, ὅταν, ὁρῶν πλεονεκτοῦσαν τὴν νόσον, καταδικάσῃ φαρμάκοις τὸ πάθος. Καὶ χρυσὸν μὲν δοκιμάζει τὸ πῦρ, ἀρετὴν δὲ ἀνδρὸς αἱ τῆς ζωῆς περιστάσεις χωνεύουσιν. Ἴδωμεν τοίνυν τὸν Δαυὶδ ποῖοι περιστοιχισάμενοι κίνδυνοι, τὸν τοῦ νέου θησαυρὸν ἀνεκάλυψαν. Ἐνίκησε πρώην τὸν ἀλλόφυλον ἄοπλος, κατὰ τοῦ Γολιὰθ παραταξάμενος, καὶ ἡ νίκη τῆς χάριτος ἦν· τὴν δὲ χάριν ἡ πίστις ἐκάλεσεν. Ἠλευθέρωσε φόβῳ τὸν βασιλεύοντα, δουλείας ζυγὸν πρὸ πείρας τῶν ὁμοφύλων ἀνέστειλε, καὶ τὸ πέρας τῆς νίκης φθόνος, καὶ κίνδυνος, καὶ φόνου μελέτη. Καὶ ὁ Σαοὺλ ὡς ἧτταν τὴν νίκην ὀδύρεται, καὶ τρόπαιον ἐπένθει, καὶ τὴν κοινὴν εὐφροσύνην ἐθρήνει, καὶ τὴν ἐπινίκιον ἑορτὴν, συμφορὰν διὰ τὸν φθόνον ἐνόμιζεν. Ἀλλ’ ἐν τοιούτοις ὢν, καὶ τῷ Δαυὶδ πραγματευόμενος φόνον, οἰκητήριον δαίμονι ἀθρόον αὐτὸς ἐγίνετο, πάρεργον τῷ τρόπῳ καλέσας δαίμονα·
επείγετο πρόμαχον. Ἐπὶ τούτοις ὁ Γολιάθ ὁρῶν μει- Α ράκιον πολεμεῖν προθυμούμενον, ὀφθαλμῶν κάλλος, παρειῶν ἄνθος, καὶ σχῆμα πολέμων ἀλλότριον, ἐξ- εχύθη πρὸς γέλωτα, παιδιὰν τῇ παρατάξει τὴν θέαν ἡγούμενο;· οὐ γὰρ εἶχε πίστεως ὀφθαλμόν, ἵνα τὸν σώματον θεωρήσεις σύμμαχον. Καὶ δὴ τοῖς δαίμοσιν επαιρόμενος, λόγοις κατέπληττε, τὰς τῶν κυνῶν γα- στέρας τάφον αὐτῷ ποιήσειν ἐπαγγελλόμενος (63). Αντετίθει δὲ τοῖς λόγοις ὁ Δαυτό κηρύττων τὸν σύμ- μαχον, δεικνὺς ἐκείνῳ τὸν οὐρανόθεν ἀντίπαλον, προ φητεύων τὴν νίκην, καὶ τὸν νικητὴν μαρτυρούμενος· εὐγνώμων οἰκέτης, πρὸ τοῦ ἔργου τὸν τοῦ ἔργου καρπὸν τῷ Δεσπότῃ προσφέρων. Σὺ γὰρ ἔρχῃ, φησί, πρός με ἐν ῥομφαίᾳ, καὶ δόρατι, καὶ ἐν ἀσπίδι· ἐγὼ δὲ ἔρχομαι πρὸς σὲ ἐν ὀνόματι Κυρίου Σα- βαὼν Θεοῦ παντοκράτορος (64) Ισραήλ. Σὺ μὲν εὐτελὲς ὁρᾷς, ὦ πολεμιστά, τὸ φαινόμενον, καὶ οἷς ὁρᾷς, τὰς τῆς μάχης ἐλπίδας μετρεῖς· ἐγὼ δέ σοι Θεὸν αντιτάττω πολέμιον · γνώσῃ Θεοῦ δεξιὰν ἐξ ἀφανοῦς ἀριστεύουσαν. Οὐ ταῖς ἐμοῖς ταύταις χερσὶν, ἀλλὰ ταῖς τοῦ Θεοῦ καθοπλίζομαι, και σου μετὰ τῆς ζωῆς τὴν κεφαλὴν ἀφαιρήσομαι· δεῖ γάρ σε μηδὲ & μετά θάνατον ὑπομενεῖς ἀγνοεῖν· ἐπάξω σοι τιμωρίαν μπο γροτέραν θανάτου. Ο γὰρ πιστεύω την νίκην, τούτῳ καὶ τῆς νίκης προλέγω τὸν τρόπον. Ο φιλοθέων ῥημάτων, καὶ πρὸ τῆς νίκης νενικηκότων! Ἡ μὲν οὖν γλώσσα περὶ πίστεως ἐφιλοσόφει πρὸς ἄπιστον, ἡ δὲ χεὶρ τὴν σφενδόνην ηυτρέπιζε, τοῖς ἀγῶσιν ὑπηρ- ετοῦσαν τῆς πίστεως. Ὁ μὲν οὖν λίθος ἐπέμπετο, τὸ δὲ κράνος ἐῤῥήγνυτο, ἡ δὲ κεφαλὴ τὴν πληγὴν ὑπεδέχετο, καὶ ἡ ψυχὴ τοῦ σώματος ἔφευγε· καὶ νεκρός πόδι το Γολιάθ ἐν ὀξύτητι τοῦ πάθους, κλαπείς τοῦ θανάτου τὴν αἴσθησιν, Εῤῥιπτο τῶν ἀλλοφύλων ὁ πύρ γο;. Τοῦτο λάφυρον πίστεως, τρόπαιον χάριτος, τῆς ανωθεν συμμαχίας τὸ γνώρισμα, βλασφημίας ὁ ἔλεγ- χος, στήλη νεκρωθείσης θρασύτητος. Τί οὖν ὁ Δαυΐδ ἐπὶ τούτοις; Ὁ πάντα πιστεύων τῇ χάριτι, μηδὲ ξίφος πρὸς μάχην ἐπαγόμενος, ἄοπλος πολεμιστής, τὸ τοῦ Γολιάθ ξίφος ἀφελόμενος, τὸν τοῦ ξίφους δεν σπότην ἐμέριζε, πρέπουσαν ταύτην τῷ ὅπλῳ τὴν χρείαν εὑράμενος. Ηγνόησεν ἄρα ὁ Γολιάθ τῷ Δαυΐδ τὰ ὅπλα χαλκεύων, καὶ τοῦ οἰκείου σφαγέως σκευο- φόρος γενόμενος, ἐν πολεμίου προσχήματι τῷ Δαυίδ ὑπηρέτης ερχόμενος. Ενταῦθα μοι βλέπε τὴν τοῦ Δαυΐδ εὐγνωμοσύνην, καὶ μιμοῦ τὸν τρόπον, ἵνα τύχης τῆς χάριτος, Τεμὼν γὰρ τὴν κεφαλὴν, μετά τοῦ τεμόντος ξίφους δῶρον προσάγει τῷ χαρίσα- μένῳ τὴν νίκην· ὁμολογεῖ τὸν νενικηκότα, τὰ νικη θέντα προσφέρων. "Ω δείξας πίστιν, ὅπλων προς μάχην οὐ δεομένην ! ὦ δείξας ἐν ἑαυτῷ τὴν ἀρι στείαν τῆς πίστεως! ὦ δείξας ἀνθρώπους δεῖν ὑπὲρ Θεοῦ παρατάττεσθαι. Τοιαύτας οἶδε ψυχὰς ἡ χάρις ἐκλέγεσθαι· διὰ τοῦτο καὶ ποιμαίνοντα πρὸς βασι- Θεοῦ παρατάξεως. ORATIO XV. B • est, spectaculum lulieram dicens armaturam ci D cemodi, Carebat enim oculo fidei, quo auxiliatorem inconspicuum cerueret, ac certe demonum opera factus elatior superbiloquentia perterrefaciebat, canumque ventres pro sepulcro promittebat. Cui verborum fastui David auxiliatorem, quem promul- gabat, opponebat, ostentans illi de cœlo adversa- rium, præliceus victoriam, ac victorem contesta tus. Gratus servus, qui vel ante operan opera fru- clum offert Domino. Tu venis, dixit David, ad me cum gladlio, et hasta, et clypeo : ego autem venio ad te in nomine Domini exercituum, Dei agminum Israel 7. Tu quidem contentim intueris, o bel- lator, quod ob oculos est, et rebus, quas vides, pu- guæ spes metiris : ego vero Deum tibi adversarium oppono. Cognosces Deum cæca dextera prospere bellantem. Non hisce meis manibus, sed divinis obarmatus sum, tibique cum vita caput adimam. Neque enim te ignorare par est, que post morten sustinebis : infigam tibi poenam morte diuturnio- rem. Quo enim Deo credo victoriam meam fore, ejus ope victoriæ prædico modum. O plenas amoris divini voces, vel ante victoriam potitas victoria ! Lingua de fide cum incredulo disputabat, manus autein fundam in usum certaminis pro ſide suscepti aptabat. Misso igitur lapide galea rumpebatur, pla- gam caput admittebat, et anima de corpore fugie- bat, fatique celeritate sensu mortis caruit; steri- tur mortuus Goliath, sternitur alienigenarum tur- ris. lloc fidei spolium est, tropæum gratiæ, auxilii C cœlestis judicium, blasphemiæ correctio, columna index exstinctæ audacis. Quid igitur super his D::- vid ? Qui omnia gratis tribuit, neque gladium in - fert in pugnam, inermis pugnator sublato Goliath gladio gladlii dominum dividit, armis in usus debi- tos versis. Cum igitur Goliath arma fabricaret, id se in usus Davidis facere, et proprii jugulatoris bajulum in adversarii habitu se Davidi venire subsi dio ignorabat. Hic tu mihi vide, perquam gratumı Davidis animum, et mores imitare, ut consequaris gratiam. Sectum enim caput sectore gladio, victo- rise parenti donatum offert; et cum quæ devicerat, Deo offert, ei victoriam arrogat. O qui palamı fe- cisti fidem ad pugnam nullis egere armis! o qui in teipso palam fecisti fidei vim ! o qui palam fecisti hominibus pro Deo pugnam esse capessendam ! Tales animas legere novit gratia: quare et cura gregis distentum vocavit ad regnum. Nam cognita animi mente minime erubescit artem. Placet sibi Deus abstrusum in despecto corpore margaritum conspi- | Reg. xvit, 45. catus. CL. DAUSQUE NOTÆ. Par illud Aineid. : Promisi u'torem... blia vulgata : (63) Επαγγελλόμενος. Promillens, vel qminens. (64) Θεοῦ παντοκράτορος. Οἱ Septuaginta et 131-
PG 85:207καὶ ἡ χάρις διωκομένη τῷ φθόνῳ παραχωρεῖ τὸ οἰκητήριον δαίμονι. Ψυχὴ γὰρ ἀρετὴν ἀποβαλοῦσα, καὶ πονηρίαν ἐνδυσαμένη, καλεῖ πρὸς οἴκησιν τὸν τῷ πάθει τερπόμενον. Ἐν τοιούτοις ἦν ὁ Σαοὺλ ἔχων ἔνοικον τὸν πολέμιον. Ἀλλὰ τὸν οὕτω κατ’ αὐτοῦ φθονοῦντα θεωρῶν ὁ Δαυὶδ, οὐ παρεῖδε τοιαύτης ἔχθρας τὸ πάθος, ἀλλ’ ἐκάλει τὴν χάριν κατὰ τοῦ δαίμονος ὅπλον. Ὁ μὲν οὖν τὴν λύραν μετεχειρίζετο, διώκων τῷ μέλει τὸν δαίμονα· ὁ δὲ θεραπευόμενος, τὸ ξίφος κατὰ τοῦ θεραπεύοντος ἔπεμπε· καὶ ἀνῄρητο ἰατρὸς, εἰ μὴ τὸν ἑαυτῆς ὑπηρέτην ἡ χάρις ἀνήρπασεν. Ὢ καινῶν ἀδικημάτων· ὁ δαίμων ἠλαύνετο, καὶ ὁ τοῦ δαίμονος ἐλευθερωθεὶς καθωπλίζετο. Δαίμων ἡττᾶτο, καὶ ἀνθρώπου τρόπος ἐτόλμα. Ἀποτυχὼν δὲ τῆς διὰ ξίφους ἐπιβουλῆς, ἐφ’ ἑτέραν ἐτράπη, καὶ τὴν θυγατέρα διδόναι τῷ φθονουμένῳ βούλεται, οὐχ ἵνα τιμήσῃ τὸν μισούμενον, ἀλλ’ ἵνα τῷ γάμῳ τῆς παιδὸς τὸν φόνον ὠνήσηται· καὶ πρεσβεύτας τῆς μνηστείας ἐκπέμπει, προκάλυμμα δόλου τὴν τούτου παστάδα ποιούμενος. Ἀλλ’ ὁ Δαυὶδ οὐκ ἐπιτρέχει τῷ δώρῳ, μετριότητι τρόπου τὸν βασιλίδος γάμον ἀποπεμπόμενος.
λείαν εκάλεσεν. Ὁρῶν γὰρ τὴν γνώμην, τὴν τέχνην οὐκ ἐπαισχύνεται. Αρέσκεται Θεὸς καὶ ἐν εὐτελεί σώματι θεωρῶν μαργαρίτην κρυπτόμενον. ο γ'. Εἶδες ἀριστεύοντα τὸν Δαυΐδ, καὶ τεθαύμακας ; Αλλά διαδέχεται μειζόνων αγώνων τον Προφήτην ὑπόθεσις. Ὁρῶν γάρ σου τῆς ἀκοῆς, ἀγαπητέ, τὴν προθυμίαν ἀκμάζουσαν, συστείλαι οὐ βούλομαι τὸν λόγον· ὁρῶν σε συγγαυριῶντα τῇ νίκῃ τῆς χάριτος, ἐπισχεῖν τὴν εὐφροσύνην αἰσχύνομαι. Μετὰ τὸν Γολιάθ, ἀνίσταται τῷ Προφήτῃ πολέμιος χαλεπώτε ρος, φθόνος τοῦ βασιλέως κατὰ τοῦ νενικηκότος ἀν τίπαλος, τοσοῦτον τοῦ πεπτωκότος βαρύτερος, ὅταν ὁ μὲν Γολιάθ ἐχθρὸς ὁρώμενος, καὶ πολέμιος γινωσκό μενος, καὶ τὰ ὅπλα δεικνύς, πρὸς νόμιμον εκάλει παράταξιν φθεγγόμενος· ὁ δὲ κρυπτόμενος οπλίτης, ενεδρεύων πολέμιος, λόγος ἐχθρῶν ἐν ψυχῇ κεκρυμ μένος (65), ὠμός, δυσμενής, ἐν προσωπείῳ φιλίας θωρακιζόμενος, ἐξ ἀφανοῦς τοξεύων τὸν ὑπ' ἀγνοίας γυμνούμενον. Τίς οὖν ἡ ῥίζα τοῦ φθόνου, πόθεν τὴν ἀρχὴν τὸ πάθος, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Ἐπειδὴ γὰρ τῶν πολεμίων τῷ πεσόντι συγκατεπεπτώκει τὸ φρόνημα, καὶ τρόπαιον ἵστατο, καὶ φεύγοντες οἱ δυσμενεῖς τὰ νῶτα παρεῖχον τοῖς βέλεσι, μάρτυρας τῆς φυγῆς τοὺς τῶν τραυμάτων τόπους ἐπιφερόμενοι, καὶ ἠλευθέρωτο μὲν τοῦ τῆς δουλείας φόβου ὁ Ἰσραὴλ, καὶ τῷ Δαυΐδ συνενίκων οἱ σύμπαντες, εκίνησεν εἰς εὐφημίαν καὶ γυναῖκας ἡ νίκη· αἱ τῆς νίκης τὴν ἡδονὴν τοῖς μέσ λεσιν ἐξυφάνασαι, τοῖς φθόγγοις τὴν εὐφροσύνην ἐκήρυττον. Πλήττεται τοῖς λόγοις ὁ Σαούλ, καὶ ἦν τὰ τούτων ᾄσματα τῷ βασιλεύοντι τραύματα. Καὶ ἦν ὅπλον ἀφανὲς ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἀκονώμενον τὸ αὐτὸ τραῦμα, καὶ ὅπλον τῷ φθόνῳ γινόμενον. Καὶ πάλιν ἀγώνων ἀρχαί, πάλιν μελέτη τῷ δικαίῳ κινδύνων, καὶ φόβων ἑτέρων προοίμια· καὶ ὁ νενικηκώς ὡς νικηθεὶς ἐμισεῖτο, καὶ ὁ τὴν ἐλευθερίαν χαρισάμενος ὡς τῆς ἐλευθερία; προδότης ἐβλέπετο· καὶ τῶν κυ- μάτων τοῦ πολέμου τοὺς συγγενεῖς ἀφελόμενος, με νος ἐν τοῖς τοῦ φθόνου κύμασιν ἐχειμάζετο. Ἀλλὰ μή σοι φαινέσθω παράδοξον, ἀγαπητέ, εἴ γε Δαυΐδ ὁ τοσοῦτος τὴν χάριν, καὶ Θεῷ ποθούμενος, τοῖς τοῦ φθόνου τόξοις ἐκδέδοται. Οὐ γὰρ ἀφειδῶν τοῦ δικαίου Θεός, οὔτε τῆς ἑαυτοῦ προνοίας τὸν Δαυΐδ ἀπωθού μενος. Ηδύνατο γὰρ δεῖξαι τὸν φθόνον νεκρόν, τὸν φθονοῦντα νεκρώσας. Οὕτω γὰρ καὶ τὸν Νάβαλ ἀνεῖλε Θεὸς τῷ Δαυίδ χαριζόμενος, θανάτῳ τὸν ὑβριστὴν ἀμυνόμενος. Οὕτω τὸν ᾿Αβεσαλώμ τῆς εἰς τὸν πατέρα παροινίας (66) τὰς δίκας Θεὸς εἰσεπράξατο, τὸν κατὰ τῆς φύσεως μανέντα δείξας ἀπὸ τῆς κόμης παρὰ φύσιν κρεμάμενον, καὶ δημίῳ τῷ φυτῷ παραδούς αἰχμάλωτον, ξύλον τὸν τύραννον ἔδειξεν. ᾿Αλλὰ συγ χωρεῖ τὸν Δαυίδ τῷ πάθει τοῦ Σαούλ προσπαλαίειν λόχος ἐχθρῶν, λόγος ἐχθρῶν γες; "Ο βασιλεύων ἐν παραφορᾷ, BASILII SELEUCIENSIS B nem raptus es? At prophetam majorum certaminum excipit occasio. Cum enim videam, dilecte, tuæ audientiæ alacritatem effervescere, orationem con- trahere non libet : cum te videam gratiae de victoria congratulantem, lætitiam reprimere ve- reor. Post Goliath surgit in Prophetam hostis longe acerbior, regis invidentia victori inimica, ac pro- strato Goliath tanto gravior, quanto Goliath inimi- cus visus, et hostis cognitus armoruin ostensione legitimam in aciem voce vocabat; hic vero hostis latet in insidiis, cogitatio inimica ejus animo tegi- tur; est crudelis, malevolentiæ plenus, amicitiæ larva loricatus, ex improviso in eum telum jacu- lans, qui per imprudentiam nudus fuerit. At quæ radix invidiæ, unde mali initium, dictu necessarium est. Postquam enim spiritus hostium una cum ca- dente Goliath ceciderunt, stetitque tropæum, et in fugam actus hostis terga telis præbuit, fugæ testes vulnerum loca reportans, et a servitii metu libera- tus Israel, ac in partem victoriæ Davidicæ vene- rant omnes: movit ad faustas acclamationes vel mulieres victoria ipsa, quæ cum jucundissimam victoriam carminibus intexuissent, suis vocibus animi lætitiam evulgabant. Hæ voces Saulem ver- berabant, et muliebres cantus regem consaucia- bant, eratque telum intestinum in anima vulnus idem asperans, et iusidiæ protelum, nova conten- tionum principia, nova justo periculorum meditatio, et aliorum terrorum exordia. Qui vicerat, veluti victus odio erat, et qui libertatem pepererat, tan- quam libertatis proditor oculis notabatur; quique cognatos belli fluctibus exemerat, solus invidiæ fluctibus jactabatur. Verum, o dilecte, ne tibi para- doxum videatur, si David, tantæ cum esset gratiæ, Deoque in deliciis, invidiæ jaculis fuerit expositus. Nam cum invidiam perimere Deus potuisset invi- dente perempto, sentiendum non est nullam justi rationem, nullain Davidis curam Deum habuisse. Sic enim et Nabal sustulit Deus Davidi gratifica- tus, dun ejus injurias morte vindicavit. Sic ab Absalone commotæ mentis in patrem ponas excgit Deus, dum contra naturam insanientem coma sus- pensum ad naturæ ludibrium ostendit, et carnifici arbori captum tradens ligni tyrannide usus est. Da- videm tamen Saulis motibus obluctari permittit Deus, ut athleta ope divina invidentia victor eradat: tentationem permittit, ut mentein coronet. Noverat C D CL. DAUSQUEII NOTÆ. scribe, dicat quis, perfacili fext, mutatione pene nulla, locutione efficacissima. Sic autem dixerit Basilius meditationem cædis Davidis Saulem animi latebris abdidisse, ut merito hostili- bus insidiis æquiparetur. Verum non egơ facilis mutare. Erit autem hoc loco suscepiæ cogita- tionis terminus, ut theologi loquuntur. Vertinus ergo Cogitatio inimica ejus animo tegitur. Licet vero modus alius in signifcetur: tamen ab inimico qua inimico inimica tantum cogitatio animo suscipitur. a Romanis vino percussi. Elegantissime past paulo : le roi étanι trans- porte. 3. Viso jam Davide fortiter agente, in adıniratio- A (65) Λόγος ἐχθρῶν ἐν ψυχῇ κεκρυμμένος. Re- (66) Παροινίας. Qui tales πάροινοι εἰ οἰνοπλή-
Ἐπειδὴ δὲ τὰ ἔδνα, δῶρα γυναικῶν, πρὸ γάμου τῆς κόρης, ἀλλοφύλων ἀναίρεσιν ὥριζε, πείθεται τοῖς λόγοις τῆς συμμαχίας, πιστεύων τῇ χάριτι, ἆθλον ἀριστείας τὸν γάμον ποιούμενος. Οὐ βούλεται γὰρ, φησὶν, ὁ βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ’ ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἀλλοφύλων . Ἐλέγχουσα δὲ τὴν πονηρίαν, ἡ Γραφὴ στηλιτεύει τὸν τρόπον· Ἐλογίζετο γὰρ , φησὶν, ἐμβαλεῖν τὸν Δαυὶδ εἰς χεῖρας ἀλλοφύλων . Οὐχ ἵνα νικητὴν τὸν νυμφίον πρὸ τοῦ γάμου θεάσηται, ἀλλ’ ἵνα πρὸ τοῦ θαλάμου ὁ νυμφίος παρανάλωμα γένηται, καὶ φθάσῃ τὸν γάμον ὁ θάνατος, ὅπλον τοῦ φθόνου τοὺς ἀλλοφύλους ποιούμενος. Οὐ βούλεται ὁ βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ’ ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἐζήτησε. Πονηρὸς ὁ τρόπος, κακοῦργος ὁ λογισμός. Ὑπέλαβε γὰρ ὅτι κεφαλὰς μὲν ἠδύνατο ἂν συχὼν, καὶ τῶν οἰκείων ἀφελὼν, τοῦ φθόνου κλέψαι τὸν κίνδυνον· μορφῆς γὰρ διάκρισιν ἡ φύσις ἐν πολεμίοις καὶ φίλοις οὐκ ἔπλασε· περιτομὴ δὲ μόνη τὸν Ἰσραὴλ τῶν ἀλλοφύλων ἀποτοιχίζειν ἠδύνατο, καὶ σημεῖον ἦν διαφορᾶς τοῦ νόμου τὸ γνώρισμα. Δίδωσι τοίνυν τὴν θυγατέρα τῷ Δαυὶδ, συνεργὸν φόνου τὴν παῖδα ποιούμενος.
λείαν εκάλεσεν. Ὁρῶν γὰρ τὴν γνώμην, τὴν τέχνην οὐκ ἐπαισχύνεται. Αρέσκεται Θεὸς καὶ ἐν εὐτελεί σώματι θεωρῶν μαργαρίτην κρυπτόμενον. ο γ'. Εἶδες ἀριστεύοντα τὸν Δαυΐδ, καὶ τεθαύμακας ; Αλλά διαδέχεται μειζόνων αγώνων τον Προφήτην ὑπόθεσις. Ὁρῶν γάρ σου τῆς ἀκοῆς, ἀγαπητέ, τὴν προθυμίαν ἀκμάζουσαν, συστείλαι οὐ βούλομαι τὸν λόγον· ὁρῶν σε συγγαυριῶντα τῇ νίκῃ τῆς χάριτος, ἐπισχεῖν τὴν εὐφροσύνην αἰσχύνομαι. Μετὰ τὸν Γολιάθ, ἀνίσταται τῷ Προφήτῃ πολέμιος χαλεπώτε ρος, φθόνος τοῦ βασιλέως κατὰ τοῦ νενικηκότος ἀν τίπαλος, τοσοῦτον τοῦ πεπτωκότος βαρύτερος, ὅταν ὁ μὲν Γολιάθ ἐχθρὸς ὁρώμενος, καὶ πολέμιος γινωσκό μενος, καὶ τὰ ὅπλα δεικνύς, πρὸς νόμιμον εκάλει παράταξιν φθεγγόμενος· ὁ δὲ κρυπτόμενος οπλίτης, ενεδρεύων πολέμιος, λόγος ἐχθρῶν ἐν ψυχῇ κεκρυμ μένος (65), ὠμός, δυσμενής, ἐν προσωπείῳ φιλίας θωρακιζόμενος, ἐξ ἀφανοῦς τοξεύων τὸν ὑπ' ἀγνοίας γυμνούμενον. Τίς οὖν ἡ ῥίζα τοῦ φθόνου, πόθεν τὴν ἀρχὴν τὸ πάθος, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Ἐπειδὴ γὰρ τῶν πολεμίων τῷ πεσόντι συγκατεπεπτώκει τὸ φρόνημα, καὶ τρόπαιον ἵστατο, καὶ φεύγοντες οἱ δυσμενεῖς τὰ νῶτα παρεῖχον τοῖς βέλεσι, μάρτυρας τῆς φυγῆς τοὺς τῶν τραυμάτων τόπους ἐπιφερόμενοι, καὶ ἠλευθέρωτο μὲν τοῦ τῆς δουλείας φόβου ὁ Ἰσραὴλ, καὶ τῷ Δαυΐδ συνενίκων οἱ σύμπαντες, εκίνησεν εἰς εὐφημίαν καὶ γυναῖκας ἡ νίκη· αἱ τῆς νίκης τὴν ἡδονὴν τοῖς μέσ λεσιν ἐξυφάνασαι, τοῖς φθόγγοις τὴν εὐφροσύνην ἐκήρυττον. Πλήττεται τοῖς λόγοις ὁ Σαούλ, καὶ ἦν τὰ τούτων ᾄσματα τῷ βασιλεύοντι τραύματα. Καὶ ἦν ὅπλον ἀφανὲς ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἀκονώμενον τὸ αὐτὸ τραῦμα, καὶ ὅπλον τῷ φθόνῳ γινόμενον. Καὶ πάλιν ἀγώνων ἀρχαί, πάλιν μελέτη τῷ δικαίῳ κινδύνων, καὶ φόβων ἑτέρων προοίμια· καὶ ὁ νενικηκώς ὡς νικηθεὶς ἐμισεῖτο, καὶ ὁ τὴν ἐλευθερίαν χαρισάμενος ὡς τῆς ἐλευθερία; προδότης ἐβλέπετο· καὶ τῶν κυ- μάτων τοῦ πολέμου τοὺς συγγενεῖς ἀφελόμενος, με νος ἐν τοῖς τοῦ φθόνου κύμασιν ἐχειμάζετο. Ἀλλὰ μή σοι φαινέσθω παράδοξον, ἀγαπητέ, εἴ γε Δαυΐδ ὁ τοσοῦτος τὴν χάριν, καὶ Θεῷ ποθούμενος, τοῖς τοῦ φθόνου τόξοις ἐκδέδοται. Οὐ γὰρ ἀφειδῶν τοῦ δικαίου Θεός, οὔτε τῆς ἑαυτοῦ προνοίας τὸν Δαυΐδ ἀπωθού μενος. Ηδύνατο γὰρ δεῖξαι τὸν φθόνον νεκρόν, τὸν φθονοῦντα νεκρώσας. Οὕτω γὰρ καὶ τὸν Νάβαλ ἀνεῖλε Θεὸς τῷ Δαυίδ χαριζόμενος, θανάτῳ τὸν ὑβριστὴν ἀμυνόμενος. Οὕτω τὸν ᾿Αβεσαλώμ τῆς εἰς τὸν πατέρα παροινίας (66) τὰς δίκας Θεὸς εἰσεπράξατο, τὸν κατὰ τῆς φύσεως μανέντα δείξας ἀπὸ τῆς κόμης παρὰ φύσιν κρεμάμενον, καὶ δημίῳ τῷ φυτῷ παραδούς αἰχμάλωτον, ξύλον τὸν τύραννον ἔδειξεν. ᾿Αλλὰ συγ χωρεῖ τὸν Δαυίδ τῷ πάθει τοῦ Σαούλ προσπαλαίειν λόχος ἐχθρῶν, λόγος ἐχθρῶν γες; "Ο βασιλεύων ἐν παραφορᾷ, BASILII SELEUCIENSIS B nem raptus es? At prophetam majorum certaminum excipit occasio. Cum enim videam, dilecte, tuæ audientiæ alacritatem effervescere, orationem con- trahere non libet : cum te videam gratiae de victoria congratulantem, lætitiam reprimere ve- reor. Post Goliath surgit in Prophetam hostis longe acerbior, regis invidentia victori inimica, ac pro- strato Goliath tanto gravior, quanto Goliath inimi- cus visus, et hostis cognitus armoruin ostensione legitimam in aciem voce vocabat; hic vero hostis latet in insidiis, cogitatio inimica ejus animo tegi- tur; est crudelis, malevolentiæ plenus, amicitiæ larva loricatus, ex improviso in eum telum jacu- lans, qui per imprudentiam nudus fuerit. At quæ radix invidiæ, unde mali initium, dictu necessarium est. Postquam enim spiritus hostium una cum ca- dente Goliath ceciderunt, stetitque tropæum, et in fugam actus hostis terga telis præbuit, fugæ testes vulnerum loca reportans, et a servitii metu libera- tus Israel, ac in partem victoriæ Davidicæ vene- rant omnes: movit ad faustas acclamationes vel mulieres victoria ipsa, quæ cum jucundissimam victoriam carminibus intexuissent, suis vocibus animi lætitiam evulgabant. Hæ voces Saulem ver- berabant, et muliebres cantus regem consaucia- bant, eratque telum intestinum in anima vulnus idem asperans, et iusidiæ protelum, nova conten- tionum principia, nova justo periculorum meditatio, et aliorum terrorum exordia. Qui vicerat, veluti victus odio erat, et qui libertatem pepererat, tan- quam libertatis proditor oculis notabatur; quique cognatos belli fluctibus exemerat, solus invidiæ fluctibus jactabatur. Verum, o dilecte, ne tibi para- doxum videatur, si David, tantæ cum esset gratiæ, Deoque in deliciis, invidiæ jaculis fuerit expositus. Nam cum invidiam perimere Deus potuisset invi- dente perempto, sentiendum non est nullam justi rationem, nullain Davidis curam Deum habuisse. Sic enim et Nabal sustulit Deus Davidi gratifica- tus, dun ejus injurias morte vindicavit. Sic ab Absalone commotæ mentis in patrem ponas excgit Deus, dum contra naturam insanientem coma sus- pensum ad naturæ ludibrium ostendit, et carnifici arbori captum tradens ligni tyrannide usus est. Da- videm tamen Saulis motibus obluctari permittit Deus, ut athleta ope divina invidentia victor eradat: tentationem permittit, ut mentein coronet. Noverat C D CL. DAUSQUEII NOTÆ. scribe, dicat quis, perfacili fext, mutatione pene nulla, locutione efficacissima. Sic autem dixerit Basilius meditationem cædis Davidis Saulem animi latebris abdidisse, ut merito hostili- bus insidiis æquiparetur. Verum non egơ facilis mutare. Erit autem hoc loco suscepiæ cogita- tionis terminus, ut theologi loquuntur. Vertinus ergo Cogitatio inimica ejus animo tegitur. Licet vero modus alius in signifcetur: tamen ab inimico qua inimico inimica tantum cogitatio animo suscipitur. a Romanis vino percussi. Elegantissime past paulo : le roi étanι trans- porte. 3. Viso jam Davide fortiter agente, in adıniratio- A (65) Λόγος ἐχθρῶν ἐν ψυχῇ κεκρυμμένος. Re- (66) Παροινίας. Qui tales πάροινοι εἰ οἰνοπλή-
PG 85:209Ὢ τῆς τῶν λογισμῶν ἀθλιότητος Προκαταδικάζει τὴν θυγατέρα χηρείᾳ, ἵνα τῷ τοῦ φθόνου πάθει χαρίσηται, καὶ φθόνῳ νικώμενος κατὰ τῆς φύσεως μαίνεται. Οὐκ ἔλυσεν ἡ συγγένεια τὴν δυσμένειαν, οὐδὲ ὁ τῆς φύσεως δεσμὸς τὸν φθόνον ἐνίκησε. Προστάττει δὲ τῇ θυγατρὶ τὸν ἄνδρα φυλάξαι πρὸς θάνατον. Ὢ τυφλωττούσης κακίας Χηρείαν ἐπιτάττει τῇ κόρῃ, καὶ κατὰ τοῦ γήμαντος ὁπλίζει τὸ γύναιον, καὶ τρόπος ἀρνεῖται, καὶ φύσις οὐ δέχεται. Ἠγνόησεν ὡς βοηθὸν ἔδωκεν, οὐκ ἐπίβουλον, καὶ φύλακα ζωῆς, οὐ θανάτου συνέμπορον. Ἡ δὲ τοῦ θυμοῦ καταγνοῦσα τοῦ φύσαντος, ἀποπέμπει τὸν ἄνδρα, διὰ φυγῆς αὐτὸν τῆς σφαγῆς ἐξαρπάζουσα, φιλάνδρῳ γνώμῃ νικῶσα τὸν φθόνον τοῦ φύσαντος. Ὁ μὲν οὖν Σαοὺλ, ἐγρηγορὼς τῷ θυμῷ, τοῦ θανάτου τοὺς ὑπηρέτας ἐξέπεμπεν· ἡ δὲ παῖς τὴν ἀῤῥωστίαν τοῦ ἀνδρὸς προσοφίζεται, οἴκτῳ κλέψαι τοῦ πατρὸς τὴν μῆνιν ἐλπίζουσα, καὶ καιρὸν φυγῆς μηχανομένη τῷ φεύγοντι. Ἀλλ’ ὢ φιλανδρία καὶ σοφία τῆς γυναικός. Ἔπεισε καὶ αὐτὴν τὴν κοίτην ἀῤῥωστίᾳ συνὑποκρίνεσθαι. Ἀνδρὸς γὰρ εἰκόνα διὰ τοῦ σχήματος ἐπὶ τῆς κλίνης μορφώσασα, τῇ πεπλασμένῃ μορφῇ τοὺς ὁρῶντας ἐφάνταζεν.
Β ἵνα φθόνου νικητὴν τὸν ἀθλητὴν ἀπεργάσηται. Συγ- χωρεῖ τὴν πεῖραν, ἵνα στεφανώσῃ τὴν γνώμην. Ἔγνω ταύτην πάλιν ὁ προστάτης τῶν ἀθλούντων Ἰώβ, ᾧ τοσούτων συμφορῶν νιφάδας επαφήκεν ὁ διάβολος, ὡς μηδὲ χρόνου χώραν (67) τῷ πένθει καταλείπεσθαι. Τίς οὖν ὁ καρπὸς τῆς τῶν παθῶν συγχωρήσεως; Γέ- γονεν αὐτῷ θέατρον ἀγωνισμάτων ὁ κόσμος· οὐρανὸς τὸν τῆς νίκης στέφανον ἔπλεξεν. Ηδύνατο καὶ τὸν Ἰωσὴφ ἀπραγμόνως δεῖξαι τῆς Αἰγύπτου πάσης ἡγεμονεύοντα, ἀλλ' οὐκ ἂν ἔγνωμεν τὸν δοῦλον τῇ τάξει, δεσπότην τοῖς πράγμασιν· οὐκ ἂν εἶδεν Αἴγυ πτος σωφροσύνης ἀγωνιστήν, καὶ δεσποίνης ἀκολά στου τὸν οἰκέτην δεσπότην διὰ σωφροσύνης γενόμε- νον. Τούτων κληρονόμος, καὶ νῦν ὁ Δαυίδ· ὧν γὰρ τους τρόπους ἡσπάσατο, τούτων τους πειρασμούς ὑποδέχεται, τούτων τοῖς ἄθλοις ἐμπολιτεύεται. Ο μὲν οὖν Γολιάθ κατείχετο φόνῳ, ὁ δὲ Σαούλ ἐτέτρωτο φθόνῳ, καὶ μετὰ τὴν νίκην ὁ Δαυὶδ τὴν ἀμέτρητον τοῦ προφήτου και πραότητα καὶ χρηστότητα ἐνδεί κνυται. Πάλιν γὰρ ὁ Σαούλ ἐν μανίᾳ, καὶ ὁ βασιλεύων ἐν παραφορά, καὶ πάλιν ὁ Δαυίδ τὴν τῆς ἰατρείας μεταχειρίζεται λύραν, ἀντὶ φαρμάκου ἐπάγων τῷ πάθει τὸ μέλος. Ὢ τῆς προφητικῆς ἀγαθότητος· οὐκ ὀργίζεται τῷ φθονοῦντι, οὐ μνησικακεῖ τῷ μι σοῦντι, οὐ παρακολάζει κολαζόμενος. Καὶ τί δὴ τοῦτο λέγω; Οὐδὲ βραδέως ἐπὶ τὴν λύραν ἐλήλυθεν, ἀλλ' ὡς εὐεργέτης ιώμενος κατεπείγετο, ψαλμὸν ἐγείρων κατὰ τοῦ δαίμονος σύμμαχον. Αλλ' οὐκ ἐνίκησε τὴν πονηρίαν χρηστότης. Μικρὸν γὰρ τῶν δυσμῶν τοῦ δαίμονος ἀναθεὶς ὁ Σαούλ (68), καὶ τὴν τοῦ πάθους ἀχλὺν ἀποθέμενος, ἐπιγνοὺς τὸν παρόντα, τὸ ξίφος ἐξέπεμψε (69), μισθὸν ἰατρείας τὸν φόνον δωρουμε νος, ὥσπερ διὰ τοῦτο νήψας, ἵνα πάλιν ὑπηρετήσῃ τῷ φθόνῳ. Πάλιν ὁ φθόνος ἀλλάττεται, καὶ μεταβαί νει πρὸς νόσον ἡ νόσος, καὶ καλεῖ πάλιν διὰ τοῦ φθό νου τὸν δαίμονα, καὶ πέμπει κατὰ τοῦ Δαυὶδ τὸ δόρυ, τὴν ὀργὴν ἐνδεικνύμενος. Δέχεται δὲ τὴν πληγὴν ὁ τοῖχος στηλιτεύων τὸν ἔλεγχον. Οὐ γὰρ ἡμέλησεν ὁ πάντα ὁρῶν ὀφθαλμός, οὐδὲ γέγονε τὸ ξίφος τῆς θείας προνοίας ὀξύτερον. Οὕτως ὁ Δαυὶδ ἐξηρπάζετο, καὶ ὁ λίθος τὴν πληγὴν ἐκομίζετο, στήλη τῆς μιαιφόνου χειρὸς διὰ τοῦ πάθους γινόμενος, καὶ φέρων τοῦ φό και τὰ σύμβολα ἐν ἀναθήτῳ φύσει τῆς τόλμης ὑπε ὑπὸ τῆς ὥρας ὠθούμενος, ἀναθεὶς ὁ Σαούλ. δεσμῶν του δαίμονος, ἀνεθείς : Τοῦ φθόνου δύσιν οὐκ ἔχοντος. φθόνον δύσις, δαίμονος δυσμή Ξίφος δόρυ Δόρυ παρὰ τὸ δέρειν, ξίφος παρὰ τὸ ξύειν ξύφος, θέλων βαλεῖν λέοντα πευκίνῳ ξίφει. • ORATIO XV. A C lane athletarum præses Jobus, in quem tautarum calamitatum tempestates diabolus immisit, ut nulla temporis pars a luctu vacua fuerit. Ecquis igitur fructus permissionis malorum? mundus fuit illi certaminum theatrum, cœlum victoriæ coronam plexuit. Potuit et Josephum nulla intercurrente mo- lestia totius Ægypti dominatorem creare: sed ne- scissemus in servorum redactum ordinem rerum gestarum amplitudine dominatorem évasisse; sed nesciret Ægyptus tantum continentiæ propugnato- rem, et servum libidinosæ dominæ continentiæ præsidio dominum fuisse. Istorum David hæres est, qui præsenti malo jactatur. Nam quorum mores amplexus est, tentationes excipit, et iisdem in certaminibus versatur. Goliath igitur cædé perem- plus fuerat, et Saul ab invidentia saucius : David autem adepta victoria, lenitatem iminensam, quæ- que prophetam deceat, ac morum facilitatem præ se fert. Iterum enim rege Saule furore percito, et mente alienato, David lyram, qua medicinam faceret, retractabat, cautione, vice medicaminis, malum le- niens. O propheticam clementiam! non succenset invidenti, non odia in memoriam revocat, non punitus male punitionem molitur. Quid hoc loquor? ne quidem segniter lyram prehendit, sed tanquam bene merentem curaturus properabat, et contra dæmonem psalmum excitabat in auxilium; veruni nequitiam non superavit comitas. Paulum enim a dæmonis exitu levatus Saul, et adversorum detersa caligine, in Davidem, quem præsentem cognoverat, hastam ejaculatus, medicinæ pretium cædem obtulit, quasi ad nientem sobriam ideo se recepisset, ut kerum serviret invidiæ. Redintegratur invidia, et in ægritudinem transit ægritudo, rursusque per invidiam dæmonem vocat, nec sine irarum siguifi- catione hastam jacit in Davidem. Ietum vero paries excipit, omnibusque factus indicat. Non enim omnia videns oculus hic curam remisit, neque jactum telum divinam Providentiam prævertit. Ita David periculo exemptus est, et lapis, funestæ manus monumentum, teli sustinuit impressionem, atque audacis facti accusator in natura sensus experte caedis tulit symbola. Quo pacto, Saul, audes CL. DAUSQUEN NOTÆ. ralius : Qui bilem purgor sub verni temporis horam. Et infra Basilius de Saûle, qui coelo invesperascente coactus est specum subire, dicit, tempestate compulsus. Cum hæc expositio non videretur alesse a violentia, totus ibam repositum el· sed retrahor oratione in- sequenti : Cum invidia non occumberet; ut enim ita dici potest. Scriptura mater veritatis, quod Josephus scriptor tanti pretii topte testimonio 66py nominitant," tu PATROL. GR. LXXXV. hic retinens verbi proprietatis fuisti. et tain synonyma, quam ensis et gladius: utrumque hasta, sive lancea, hoc equidem loco. Firmat hoc originatio, et scriptorum auctoritas. jaculum delibratum : autem quasi quod postquam hastile libro re- vinctam est, posuitque comas et brachia ferro, ferro iterum rasitentur nodi, et perpoliantur. Pisidas referendarius : Fed. Morello interprete : Si pineo Telo ferire vult leonem. Nemo gladium pineum dixerit; nec leo gladio pineo animam redderet. • (67) Χρόνου χώραν. Forte χρόνου ὥραν, ut lo- D ξίφος ? Intelligo quam considerate, cum alibi, tum (68) Μικρὸν γὰρ τῶν δυσμῶν τοῦ δαίμονος (69) Τὸ ξίφος ἐξέπεμψε. Itane, D. Basili, quo
Ἧπαρ δὲ νεοσφαγοῦς αἰγὸς ἐσθήμασιν ὑποκρύψασα, πίστιν ἀληθινὴν παρέσχε τῷ πλάσματι. Ἔτι γὰρ σπαῖρον τὸ ἧπαρ, καὶ τοὺς ἐσχάτους ἐκπέμπον παλμοὺς, ἀνδρὸς ἀναπνοὰς ἐσοφίζετο, κλέπτον τῇ θέᾳ τῶν βλεπόντων τὴν αἴσθησιν. Τοιαῦτα δραματουργεῖν ἐκ φιλανδρίας ᾔδει τὸ γύναιον. Ἐπίβουλος ἐδόθη, καὶ βοηθὸς ἀνεδείχθη· πειρατὴς ἐπέμφθη, καὶ κυβερνήτης εὑρέθη. Ἀλλ’ οὐδὲ τὸ δρᾶμα τῆς παιδὸς, τὴν τοῦ πατρὸς ἡμέρωσεν ἀγριότητα, ἀλλ’ ἀληθεύειν τῆς ἀῤῥωστίας τὸ ψεῦδος ὑπολαμβάνων, ἄγειν ἐπὶ τῆς κλίνης ἐνεκελεύετο. Τί γὰρ φειδόμενος οὐ παρασκευάζων τὸν φόνον; Δεσμώτην ἔχω τὸν μισούμενον, θήραμα πρὸς σφαγὴν ἑτοιμότερον. Ταῦτα διῆλθεν ὁ λόγος, οὐ τοσοῦτον τῆς Σαοὺλ μιαιφονίας κατηγορῆσαι βουλόμενος, ὅσον τὴν τοῦ Δαυὶδ ἀνεξικακίαν κηρύξαι προθέμενος. Ἡ γὰρ τῆς τοῦ Σαοὺλ πονηρίας ὑπόμνησις, ἔνδειξις ἀκριβὴς τῆς τοῦ Δαυὶδ ἀρετῆς. Ὁ γὰρ πολλάκις περισώσας, ὑπὸ τοῦ σωθέντος ἠλαύνετο, ζωῆς μισθὸν τὸν θάνατον κομιζόμενος, ἐρημίᾳ καὶ πλάνῃ πρὸς τὴν ἀναίρεσιν πολιορκούμενος. γ. Οἰκειωσώμεθα τὸ πάθος, καὶ τὸ βάθος τῆς ἀθυμίας κατίδωμεν, ἵνα τὸ μέγεθος τῆς τοῦ Δαυὶδ φιλοσοφίας κατανοήσωμεν.
Β ἵνα φθόνου νικητὴν τὸν ἀθλητὴν ἀπεργάσηται. Συγ- χωρεῖ τὴν πεῖραν, ἵνα στεφανώσῃ τὴν γνώμην. Ἔγνω ταύτην πάλιν ὁ προστάτης τῶν ἀθλούντων Ἰώβ, ᾧ τοσούτων συμφορῶν νιφάδας επαφήκεν ὁ διάβολος, ὡς μηδὲ χρόνου χώραν (67) τῷ πένθει καταλείπεσθαι. Τίς οὖν ὁ καρπὸς τῆς τῶν παθῶν συγχωρήσεως; Γέ- γονεν αὐτῷ θέατρον ἀγωνισμάτων ὁ κόσμος· οὐρανὸς τὸν τῆς νίκης στέφανον ἔπλεξεν. Ηδύνατο καὶ τὸν Ἰωσὴφ ἀπραγμόνως δεῖξαι τῆς Αἰγύπτου πάσης ἡγεμονεύοντα, ἀλλ' οὐκ ἂν ἔγνωμεν τὸν δοῦλον τῇ τάξει, δεσπότην τοῖς πράγμασιν· οὐκ ἂν εἶδεν Αἴγυ πτος σωφροσύνης ἀγωνιστήν, καὶ δεσποίνης ἀκολά στου τὸν οἰκέτην δεσπότην διὰ σωφροσύνης γενόμε- νον. Τούτων κληρονόμος, καὶ νῦν ὁ Δαυίδ· ὧν γὰρ τους τρόπους ἡσπάσατο, τούτων τους πειρασμούς ὑποδέχεται, τούτων τοῖς ἄθλοις ἐμπολιτεύεται. Ο μὲν οὖν Γολιάθ κατείχετο φόνῳ, ὁ δὲ Σαούλ ἐτέτρωτο φθόνῳ, καὶ μετὰ τὴν νίκην ὁ Δαυὶδ τὴν ἀμέτρητον τοῦ προφήτου και πραότητα καὶ χρηστότητα ἐνδεί κνυται. Πάλιν γὰρ ὁ Σαούλ ἐν μανίᾳ, καὶ ὁ βασιλεύων ἐν παραφορά, καὶ πάλιν ὁ Δαυίδ τὴν τῆς ἰατρείας μεταχειρίζεται λύραν, ἀντὶ φαρμάκου ἐπάγων τῷ πάθει τὸ μέλος. Ὢ τῆς προφητικῆς ἀγαθότητος· οὐκ ὀργίζεται τῷ φθονοῦντι, οὐ μνησικακεῖ τῷ μι σοῦντι, οὐ παρακολάζει κολαζόμενος. Καὶ τί δὴ τοῦτο λέγω; Οὐδὲ βραδέως ἐπὶ τὴν λύραν ἐλήλυθεν, ἀλλ' ὡς εὐεργέτης ιώμενος κατεπείγετο, ψαλμὸν ἐγείρων κατὰ τοῦ δαίμονος σύμμαχον. Αλλ' οὐκ ἐνίκησε τὴν πονηρίαν χρηστότης. Μικρὸν γὰρ τῶν δυσμῶν τοῦ δαίμονος ἀναθεὶς ὁ Σαούλ (68), καὶ τὴν τοῦ πάθους ἀχλὺν ἀποθέμενος, ἐπιγνοὺς τὸν παρόντα, τὸ ξίφος ἐξέπεμψε (69), μισθὸν ἰατρείας τὸν φόνον δωρουμε νος, ὥσπερ διὰ τοῦτο νήψας, ἵνα πάλιν ὑπηρετήσῃ τῷ φθόνῳ. Πάλιν ὁ φθόνος ἀλλάττεται, καὶ μεταβαί νει πρὸς νόσον ἡ νόσος, καὶ καλεῖ πάλιν διὰ τοῦ φθό νου τὸν δαίμονα, καὶ πέμπει κατὰ τοῦ Δαυὶδ τὸ δόρυ, τὴν ὀργὴν ἐνδεικνύμενος. Δέχεται δὲ τὴν πληγὴν ὁ τοῖχος στηλιτεύων τὸν ἔλεγχον. Οὐ γὰρ ἡμέλησεν ὁ πάντα ὁρῶν ὀφθαλμός, οὐδὲ γέγονε τὸ ξίφος τῆς θείας προνοίας ὀξύτερον. Οὕτως ὁ Δαυὶδ ἐξηρπάζετο, καὶ ὁ λίθος τὴν πληγὴν ἐκομίζετο, στήλη τῆς μιαιφόνου χειρὸς διὰ τοῦ πάθους γινόμενος, καὶ φέρων τοῦ φό και τὰ σύμβολα ἐν ἀναθήτῳ φύσει τῆς τόλμης ὑπε ὑπὸ τῆς ὥρας ὠθούμενος, ἀναθεὶς ὁ Σαούλ. δεσμῶν του δαίμονος, ἀνεθείς : Τοῦ φθόνου δύσιν οὐκ ἔχοντος. φθόνον δύσις, δαίμονος δυσμή Ξίφος δόρυ Δόρυ παρὰ τὸ δέρειν, ξίφος παρὰ τὸ ξύειν ξύφος, θέλων βαλεῖν λέοντα πευκίνῳ ξίφει. • ORATIO XV. A C lane athletarum præses Jobus, in quem tautarum calamitatum tempestates diabolus immisit, ut nulla temporis pars a luctu vacua fuerit. Ecquis igitur fructus permissionis malorum? mundus fuit illi certaminum theatrum, cœlum victoriæ coronam plexuit. Potuit et Josephum nulla intercurrente mo- lestia totius Ægypti dominatorem creare: sed ne- scissemus in servorum redactum ordinem rerum gestarum amplitudine dominatorem évasisse; sed nesciret Ægyptus tantum continentiæ propugnato- rem, et servum libidinosæ dominæ continentiæ præsidio dominum fuisse. Istorum David hæres est, qui præsenti malo jactatur. Nam quorum mores amplexus est, tentationes excipit, et iisdem in certaminibus versatur. Goliath igitur cædé perem- plus fuerat, et Saul ab invidentia saucius : David autem adepta victoria, lenitatem iminensam, quæ- que prophetam deceat, ac morum facilitatem præ se fert. Iterum enim rege Saule furore percito, et mente alienato, David lyram, qua medicinam faceret, retractabat, cautione, vice medicaminis, malum le- niens. O propheticam clementiam! non succenset invidenti, non odia in memoriam revocat, non punitus male punitionem molitur. Quid hoc loquor? ne quidem segniter lyram prehendit, sed tanquam bene merentem curaturus properabat, et contra dæmonem psalmum excitabat in auxilium; veruni nequitiam non superavit comitas. Paulum enim a dæmonis exitu levatus Saul, et adversorum detersa caligine, in Davidem, quem præsentem cognoverat, hastam ejaculatus, medicinæ pretium cædem obtulit, quasi ad nientem sobriam ideo se recepisset, ut kerum serviret invidiæ. Redintegratur invidia, et in ægritudinem transit ægritudo, rursusque per invidiam dæmonem vocat, nec sine irarum siguifi- catione hastam jacit in Davidem. Ietum vero paries excipit, omnibusque factus indicat. Non enim omnia videns oculus hic curam remisit, neque jactum telum divinam Providentiam prævertit. Ita David periculo exemptus est, et lapis, funestæ manus monumentum, teli sustinuit impressionem, atque audacis facti accusator in natura sensus experte caedis tulit symbola. Quo pacto, Saul, audes CL. DAUSQUEN NOTÆ. ralius : Qui bilem purgor sub verni temporis horam. Et infra Basilius de Saûle, qui coelo invesperascente coactus est specum subire, dicit, tempestate compulsus. Cum hæc expositio non videretur alesse a violentia, totus ibam repositum el· sed retrahor oratione in- sequenti : Cum invidia non occumberet; ut enim ita dici potest. Scriptura mater veritatis, quod Josephus scriptor tanti pretii topte testimonio 66py nominitant," tu PATROL. GR. LXXXV. hic retinens verbi proprietatis fuisti. et tain synonyma, quam ensis et gladius: utrumque hasta, sive lancea, hoc equidem loco. Firmat hoc originatio, et scriptorum auctoritas. jaculum delibratum : autem quasi quod postquam hastile libro re- vinctam est, posuitque comas et brachia ferro, ferro iterum rasitentur nodi, et perpoliantur. Pisidas referendarius : Fed. Morello interprete : Si pineo Telo ferire vult leonem. Nemo gladium pineum dixerit; nec leo gladio pineo animam redderet. • (67) Χρόνου χώραν. Forte χρόνου ὥραν, ut lo- D ξίφος ? Intelligo quam considerate, cum alibi, tum (68) Μικρὸν γὰρ τῶν δυσμῶν τοῦ δαίμονος (69) Τὸ ξίφος ἐξέπεμψε. Itane, D. Basili, quo
PG 85:211Ὁ μὲν γὰρ ἀδικήσας, εἶτα διωκόμενος, ἔχει παραμυθίαν τοῦ πάθους τὴν τόλμαν ὧν ἔδρασε, καὶ τὸ συνειδὸς καθ’ ἑαυτοῦ περιφέρων κατήγορον, ἔνδοθεν συνηγορεῖ τῷ διώκοντι, καὶ δικάζων τὴν πρᾶξιν, τὴν τιμωρίαν οὐ μέμφεται. Ὁ δὲ περισώσας πολλάκις, καὶ ὑπὸ τοῦ σωθέντος εἰς θάνατον ἀγρευόμενος, ἀφόρητον ἔχει τῆς ἀθυμίας τὸ βέλος, τῇ μνήμῃ τῆς εὐεργεσίας πληττόμενος, ὡς καθ’ ἑαυτοῦ τὸν πολέμιον ὁπλίσας. Τοιαύταις ὁ Δαυὶδ ἐπολιορκεῖτο περιστάσεσι· καὶ οὐδὲ μέχρι τοῦ φεύγειν ὁ κίνδυνος. Οὐκ ἐκορέσθη γὰρ ὁ Σαοὺλ τῇ φυγῇ τοῦ Δαυὶδ, οὐδὲ δρόμος τὸν φθόνον ἐμείωσεν, ἀλλὰ πλέον ἀνέφλεγεν ἐν τοῖς ζῶσιν ἀκουόμενος ὁ φθονούμενος. Καὶ δὴ τὰ τῆς βασιλείας ἀθροίσας στρατεύματα, τὸν μετ’ ὀλίγον κρυπτόμενον ἀναζητεῖ, καὶ νάπας ἀνίχνευε, καὶ φάραγγας ἐσαγήνευε, καὶ τὰς τῶν ὀρῶν ἐπολυπραγμόνει κορυφὰς, ἄδικος θηρατὴς τοῦ δικαίου γινόμενος. Οἱ Ψαλμοὶ τὰ πάθη κηρύττουσιν, αἱ ᾠδαὶ τὰς συμφορὰς ἐπαγγέλλουσιν. «Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πέποιθα, πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου· Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη ὡς στρουθίον;» Ὁρᾷς ψυχὴν πλανωμένην λογισμοῖς, καὶ πρὸς τὴν ἀπλανῆ βοήθειαν, τὸν Κύριον, καταφεύγουσαν;
άρχων κατήγορος. Τί τοιαῦτα τολμᾶς, ὦ Σαούλ, τί Β κατὰ σαυτοῦ τὸ ξίφος καλεῖς (70); "Αν τὸν Δαυίδ ἀν- ἐλῃς, πῶς τὸν δαίμονα διώξεις; Τί τὸ μόνον σοι τῆς σωτηρίας φάρμακον ἀπολέσαι βιάζῃ; Αλλ' οὐκ ἐνί- κησε τοῦ Δαυίδ τὴν φιλοσοφίαν, οὐδὲ φόβος ἀπειλῆς ἐβιάζετο τὴν χρηστότητα. Αλλ' ὁ μὲν ἤλεγχε τὸν τρόπον, ἀποτυγχάνων του τέλους· ὁ δὲ οὐ μετέβαλε τὴν γνώμην, οὐδὲ λειποτάκτης τῆς ἀρετῆς ἐγίνετο. Ορᾷς ὡς οὐ μάτην ἡ χάρις ἐκλέγεται; ὁρᾷς ὡς δια καίως τῶν ἀδελφῶν ἀπεκρίνετο, ὅτε τοὺς μὲν τὸ σῶμα λαμπροὺς ἀπεστρέφετο, ἐπὶ δὲ τὸν ταπεινὸν τῇ θέα τὴν σφραγίδα τῆς χρίσεως ἔφερε. Τούτοις χαίρει Θεός, τούτοις ἡ χάρις εὐφραίνεται, τοὺς τοιού τους οὐρανὸς ἀπεκδέχεται (71). Τοιοῦτον καὶ ἡμῖν ἔσται τῆς ἱστορίας τὸ κέρδος, εἰ τὴν μίμησιν ἀσπά σώμεθα, εἰ τὴν φιλοσοφίαν θαυμάσωμεν, εἰ τὴν φιλ- ανθρωπίαν μετέλθωμεν. Μὴ τοὺς ἐχθροὺς μισήσω μεν· πρὸς τὸν Χριστὸν ἀποβλέψωμεν, λέγοντα· Βλέ πετε (72) ὅτι πρὸς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ἐν ταῖς ψυχαῖς (73) ὑμῶν. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ 14'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν αὐτὸν Δαυίδ. α'. "Οταν εὕρῃ τῆς ἀκοῆς προθυμίαν ἡ χάρις, τότε καὶ γλώττῃ λόγον χαρίζεται, καὶ τῷ λέγοντι δύναμιν. Ο γάρ διδοὺς τροφήν πάσῃ σαρκί, καὶ ψυχήν τρέ- φειν ποθεῖ. Ψυχῆς δὲ τροφή, θείων λόγων ἑστίασις. Σὰρξ μὲν γὰρ σωματικαῖς ἑστιάσεσι τρέφεται, διὰ φθαρτῶν ἡ φθαρτή δεχομένη την αύξησιν· ψυχῆς δὲ τροφή, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις, ἡ τοῦ Ποιητοῦ κατα- νόησις, τὸ τῶν θείων ἐμφορεῖσθαι διηγημάτων· καὶ περὶ ταύτην ἀσχολεῖσθαι πλέον τὴν τροφὴν τοὺς ἀν θρώπους ὁ Δεσπότης παιδεύων, τοῖς μαθηταῖς ἀνεβόα· Εμὸν βρῶμά ἐστιν ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τοῦ πέμ- vαντός με. Διὰ τοῦτο, καὶ κατὰ τὴν ἔρημον τοῖς Ἰσραηλίταις, σώματι μὲν βρῶσιν δι' αέρος ἐχορήγει τὸ μάννα· τὴν δὲ τῆς ψυχῆς τράπεζαν διὰ τῆς Μωϋ- σέως διδασκαλίας παρετίθετο. Ἵνα γὰρ μὴ τὸ χεῖρον ἐν τῇ φύσει πένηται, τὸ δ' ἄμεινον, ἡ ψυχή, μέρος, λιμῷ πιεζομένη, πρὸς ἀλογίαν ἐκτράπηται, μερίζει τὴν τροφὴν προσφόρως ὁ Ποιητής, ἑκάτερα τιθηνού μενος, σώματι μὲν οἷς πέφυκε, ψυχῇ δὲ τοῖς νομίμοις συγγράμμασιν (74)· οἷς γὰρ Μωϋσῆς παρὰ Θεοῦ ἄστοχος πάλλεις καλεῖς. ο κατὰ σαυτοῦ. ἀπεκδέχεται ; τὸ ἀπό BASILII SELEUCIENSIS talia ? quid in teipsum hastam vocas ? si Davidem A sustuleris, quomodo dæmonem persequeris? quid eum mori cogis, qui tibi unicum salutis remedium superest? Verum Davidis sapientiam non evicit, neque terror minarum mansuetudinem ejus viola- vit. Ille quidem cum aberrasset a scopo, mores suos manifestavit : hic vero mentis constantiam tenuit, neque de virtutis statione dejici potuit. Vides ut sapienter gratia delectum habeat? vides eum, quain juste præ fratribus elegerit, quanda fratres cor- pore spectabiles aversata, in vilem specie ipsa de unctione suffragium tulit. His gaudet Deus, his Gelatur gratia, tales caelum e terris excipit. Talis et harum rerum cognitionis nobis fructus obtinget, si gestiamus imitari, si sapientiam hanc miremur, si humanitatem persequamur. Ne inimicos odio pro- sequamur, Christum respiciamus dicentem: Videle, quia mitis sum et humilis corde, et invenietis re- quiem animabus vestris : cui gloria et fortitudo in sacula saeculorum. Amen. ORATIO XVI. Ejusdem in eumdem Davidem. audientiam, tunc linguæ quoque dictionem submi- nistrat, ac dicenti vires. Nam qui omni carni cibum suppeditat, animam quoque alere desiderat. Anima autem alimentum est epulum verborum Dei. Con- viviis namque corporalibus caro nutritur, ac per C corruptibilia capit incrementum caro corruptibilis. Animæ vero pabulum veritatis est cognitio, Creato- ris intelligentia, divinarum rerum narratione re- pleri. Ac circa ejusmodi alimoniam olium impen- dere cum Dominus homines doceret, clamabat : Cibus meus est, ut faciam voluntatem ejus qui misil me 7. Propterea Israelitis per solitudinem corporalem cibum, per aerem, manua suffecit : spi- ritalem vero mensam per Moysis doctrinam appo- suit. Nam ne, quod in natura deterius est, laboret inopia, neve anima, pars melior, oppressa fame obbrutescat, percommode partitur alimentum Conditor, dum utrumque nutrit : corpori quidem res cognatas, quibus ali consuevit; animæ vero, D Matth. x1, 29. 7ª Joan. iv, 34. CL. DAUSQUEI NOTÆ. Dubius sum, ut mintem. Nec enim prorsus scribas pro Quid, Saül, lanceam in te vibras? quæ scilicet animam tuam consauciat, et uleus invidentie lanciuat. Verum manum sus- tinco; non enim alienum est a Basilii genio, ut di- cat Saülem hastam vocare, et gestientem ac læta- bundum sibi per hastam de odioso capite victoriam promittere. Suggerit mihi Turnus lib. xu, qui quassat hastam trementem: Vociferans: Nunc, o nunquam frustrata cmalus Hasta meos, nunc tempus adest: le maximus Actor, Te Turni nunc dextra gerit, da sternere corpus, Loricamque manu valida lacerare revulsam Semiviri Phrygis. . . . . Similia vota in ipsius Saülis caput erant recasura : ideo Basilius, coelum e terris excipit. Illud, e terris, reconditum est in nam locum præsignat, e quo quis exceptus fuerit. præpositura non utuntur. Dixerat rebus cognatis corpus ali, idem et de 4. Cum gratia paratam promptamque offendat (70) lterum : Τί κατὰ σαυτοῦ τὸ ξίφος καλεῖς. (71) Τοὺς τοιούτους οὐρανὸς ἀπεκδέχεται. Tales (72) Βλέπετε. Evangelia, μάθετε. (73) Ανάπαυσιν ἐν ταῖς ψυχαῖς. Evangelia (74) Ψυχῇ δὲ τοῖς νομίμοις συγγράμμασιν.
Τίς ἂν ἐν τοιούτοις γενόμενος, οὐκ εἶπε, θυμῷ καὶ ἀθυμίᾳ κρατούμενος· Ἐμοὶ ταῦτα Σαοὺλ διατίθησιν; ὃν ἐξήρπασα δαίμονος; ὃν τοῦ Γολιὰθ ἠλευθέρωσα; ᾧ τὴν βασιλείαν ἐφύλαξα; ὃν τοῦ δουλεύειν ἀπέστησα; Τί γὰρ ἐκίνουν τὴν λύραν τῆς χάριτος; τί δὲ τὸν ἐνοχλοῦντα δαίμονα τοῖς μέλεσιν ἔπληττον; Ἐγένετο ἂν τοῦ δαίμονος παρανάλωμα, οὐκ ἂν νῦν ἐδίωκεν ἀπολώμενος· τότε ἔφθασεν ἂν αὐτοῦ τὸν φθόνον ὁ φόνος. Ἐπαφῆκε τὸ δόρυ μοι ψάλλοντι, ἐγὼ δὲ τοῦ μέλους οὐκ ἀφῆκα τὸ φάρμακον· ὠργίζετο θεραπεύοντι, ἐγὼ δὲ φιλονείκῳ φιλανθρωπίᾳ τὸν ἀπάνθρωπον ἔσωζον. Οὐδὲν τούτων ὁ Δαυὶδ οὐκ εἶπεν, οὐκ ἐνόησεν· ἀλλὰ τὸ βλέμμα τείνων πρὸς οὐρανὸν, ἐκεῖ ἐκάλει τὸν σύμμαχον. Ἐνταῦθα γενόμενος, ὅρα μοι τὴν ἀπόῤῥητον τῶν πραγμάτων διοίκησιν· ὅρα μοι καὶ τὴν θείαν φιλανθρωπίαν, καὶ τὴν τοῦ προφήτου φιλοσοφίαν. Ἑσπέρας καταλαβούσης, ἐπειδὴ μήπω πέρας εἶχεν ὁ κίνδυνος, τοῦ μὲν ἡλίου τὰς οἰκείας δυσμὰς κατειληφότος, τοῦ δὲ φθόνου τὴν δύσιν οὐκ ἔχοντος, εἰσέρχεται Δαυὶδ εἴς τι παρακείμενον σπήλαιον. Εἰσίει δὲ καὶ ὁ Σαοὺλ ἀγνοίᾳ κρατούμενος, καὶ ὑπὸ τῆς ὥρας ὠθούμενος· εἰσελθὼν δὲ ὕπνῳ δεσμεύεται μετὰ τῶν δορυφόρων.
άρχων κατήγορος. Τί τοιαῦτα τολμᾶς, ὦ Σαούλ, τί Β κατὰ σαυτοῦ τὸ ξίφος καλεῖς (70); "Αν τὸν Δαυίδ ἀν- ἐλῃς, πῶς τὸν δαίμονα διώξεις; Τί τὸ μόνον σοι τῆς σωτηρίας φάρμακον ἀπολέσαι βιάζῃ; Αλλ' οὐκ ἐνί- κησε τοῦ Δαυίδ τὴν φιλοσοφίαν, οὐδὲ φόβος ἀπειλῆς ἐβιάζετο τὴν χρηστότητα. Αλλ' ὁ μὲν ἤλεγχε τὸν τρόπον, ἀποτυγχάνων του τέλους· ὁ δὲ οὐ μετέβαλε τὴν γνώμην, οὐδὲ λειποτάκτης τῆς ἀρετῆς ἐγίνετο. Ορᾷς ὡς οὐ μάτην ἡ χάρις ἐκλέγεται; ὁρᾷς ὡς δια καίως τῶν ἀδελφῶν ἀπεκρίνετο, ὅτε τοὺς μὲν τὸ σῶμα λαμπροὺς ἀπεστρέφετο, ἐπὶ δὲ τὸν ταπεινὸν τῇ θέα τὴν σφραγίδα τῆς χρίσεως ἔφερε. Τούτοις χαίρει Θεός, τούτοις ἡ χάρις εὐφραίνεται, τοὺς τοιού τους οὐρανὸς ἀπεκδέχεται (71). Τοιοῦτον καὶ ἡμῖν ἔσται τῆς ἱστορίας τὸ κέρδος, εἰ τὴν μίμησιν ἀσπά σώμεθα, εἰ τὴν φιλοσοφίαν θαυμάσωμεν, εἰ τὴν φιλ- ανθρωπίαν μετέλθωμεν. Μὴ τοὺς ἐχθροὺς μισήσω μεν· πρὸς τὸν Χριστὸν ἀποβλέψωμεν, λέγοντα· Βλέ πετε (72) ὅτι πρὸς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ἐν ταῖς ψυχαῖς (73) ὑμῶν. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ 14'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν αὐτὸν Δαυίδ. α'. "Οταν εὕρῃ τῆς ἀκοῆς προθυμίαν ἡ χάρις, τότε καὶ γλώττῃ λόγον χαρίζεται, καὶ τῷ λέγοντι δύναμιν. Ο γάρ διδοὺς τροφήν πάσῃ σαρκί, καὶ ψυχήν τρέ- φειν ποθεῖ. Ψυχῆς δὲ τροφή, θείων λόγων ἑστίασις. Σὰρξ μὲν γὰρ σωματικαῖς ἑστιάσεσι τρέφεται, διὰ φθαρτῶν ἡ φθαρτή δεχομένη την αύξησιν· ψυχῆς δὲ τροφή, τῆς ἀληθείας ἡ γνῶσις, ἡ τοῦ Ποιητοῦ κατα- νόησις, τὸ τῶν θείων ἐμφορεῖσθαι διηγημάτων· καὶ περὶ ταύτην ἀσχολεῖσθαι πλέον τὴν τροφὴν τοὺς ἀν θρώπους ὁ Δεσπότης παιδεύων, τοῖς μαθηταῖς ἀνεβόα· Εμὸν βρῶμά ἐστιν ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τοῦ πέμ- vαντός με. Διὰ τοῦτο, καὶ κατὰ τὴν ἔρημον τοῖς Ἰσραηλίταις, σώματι μὲν βρῶσιν δι' αέρος ἐχορήγει τὸ μάννα· τὴν δὲ τῆς ψυχῆς τράπεζαν διὰ τῆς Μωϋ- σέως διδασκαλίας παρετίθετο. Ἵνα γὰρ μὴ τὸ χεῖρον ἐν τῇ φύσει πένηται, τὸ δ' ἄμεινον, ἡ ψυχή, μέρος, λιμῷ πιεζομένη, πρὸς ἀλογίαν ἐκτράπηται, μερίζει τὴν τροφὴν προσφόρως ὁ Ποιητής, ἑκάτερα τιθηνού μενος, σώματι μὲν οἷς πέφυκε, ψυχῇ δὲ τοῖς νομίμοις συγγράμμασιν (74)· οἷς γὰρ Μωϋσῆς παρὰ Θεοῦ ἄστοχος πάλλεις καλεῖς. ο κατὰ σαυτοῦ. ἀπεκδέχεται ; τὸ ἀπό BASILII SELEUCIENSIS talia ? quid in teipsum hastam vocas ? si Davidem A sustuleris, quomodo dæmonem persequeris? quid eum mori cogis, qui tibi unicum salutis remedium superest? Verum Davidis sapientiam non evicit, neque terror minarum mansuetudinem ejus viola- vit. Ille quidem cum aberrasset a scopo, mores suos manifestavit : hic vero mentis constantiam tenuit, neque de virtutis statione dejici potuit. Vides ut sapienter gratia delectum habeat? vides eum, quain juste præ fratribus elegerit, quanda fratres cor- pore spectabiles aversata, in vilem specie ipsa de unctione suffragium tulit. His gaudet Deus, his Gelatur gratia, tales caelum e terris excipit. Talis et harum rerum cognitionis nobis fructus obtinget, si gestiamus imitari, si sapientiam hanc miremur, si humanitatem persequamur. Ne inimicos odio pro- sequamur, Christum respiciamus dicentem: Videle, quia mitis sum et humilis corde, et invenietis re- quiem animabus vestris : cui gloria et fortitudo in sacula saeculorum. Amen. ORATIO XVI. Ejusdem in eumdem Davidem. audientiam, tunc linguæ quoque dictionem submi- nistrat, ac dicenti vires. Nam qui omni carni cibum suppeditat, animam quoque alere desiderat. Anima autem alimentum est epulum verborum Dei. Con- viviis namque corporalibus caro nutritur, ac per C corruptibilia capit incrementum caro corruptibilis. Animæ vero pabulum veritatis est cognitio, Creato- ris intelligentia, divinarum rerum narratione re- pleri. Ac circa ejusmodi alimoniam olium impen- dere cum Dominus homines doceret, clamabat : Cibus meus est, ut faciam voluntatem ejus qui misil me 7. Propterea Israelitis per solitudinem corporalem cibum, per aerem, manua suffecit : spi- ritalem vero mensam per Moysis doctrinam appo- suit. Nam ne, quod in natura deterius est, laboret inopia, neve anima, pars melior, oppressa fame obbrutescat, percommode partitur alimentum Conditor, dum utrumque nutrit : corpori quidem res cognatas, quibus ali consuevit; animæ vero, D Matth. x1, 29. 7ª Joan. iv, 34. CL. DAUSQUEI NOTÆ. Dubius sum, ut mintem. Nec enim prorsus scribas pro Quid, Saül, lanceam in te vibras? quæ scilicet animam tuam consauciat, et uleus invidentie lanciuat. Verum manum sus- tinco; non enim alienum est a Basilii genio, ut di- cat Saülem hastam vocare, et gestientem ac læta- bundum sibi per hastam de odioso capite victoriam promittere. Suggerit mihi Turnus lib. xu, qui quassat hastam trementem: Vociferans: Nunc, o nunquam frustrata cmalus Hasta meos, nunc tempus adest: le maximus Actor, Te Turni nunc dextra gerit, da sternere corpus, Loricamque manu valida lacerare revulsam Semiviri Phrygis. . . . . Similia vota in ipsius Saülis caput erant recasura : ideo Basilius, coelum e terris excipit. Illud, e terris, reconditum est in nam locum præsignat, e quo quis exceptus fuerit. præpositura non utuntur. Dixerat rebus cognatis corpus ali, idem et de 4. Cum gratia paratam promptamque offendat (70) lterum : Τί κατὰ σαυτοῦ τὸ ξίφος καλεῖς. (71) Τοὺς τοιούτους οὐρανὸς ἀπεκδέχεται. Tales (72) Βλέπετε. Evangelia, μάθετε. (73) Ανάπαυσιν ἐν ταῖς ψυχαῖς. Evangelia (74) Ψυχῇ δὲ τοῖς νομίμοις συγγράμμασιν.
PG 85:213Οἱ δὲ σὺν τῷ Δαυὶδ φυγάδες ἕτοιμον θήραν τὸν πολεμοῦντα νομίσαντες, τὸν Δαυὶδ παροξύνουσιν· Ἰδοὺ ἡ ἡμέρα αὕτη, ἣν εἶπεν ὁ Κύριος πρὸς σέ· Ἰδοὺ δίδωμι τὸν ἐχθρόν σου εἰς τὰς χεῖράς σου . Τίς οὐκ ἂν εὑρὼν τὸν οὕτως ἐχθρὸν ὕπνου γενόμενον θήραμα, μιᾷ πληγῇ τὸν οἰκεῖον οὐκ ἂν ἔλυσε κίνδυνον; Ἀλλ’ οὐ τοιοῦτος ὁ Δαυίδ. Ἀλλὰ τί φησι; Μηδαμῶς ἐμοὶ παρὰ Κυρίου, εἰ ποιήσω τὸ ῥῆμα τοῦτο τῷ Κυρίῳ μου τῷ Χριστῷ Κυρίου, ἐπενεγκεῖν χεῖρά μου ἐπ’ αὐτὸν, ὅτι Χριστὸς Κυρίου ἐστίν . Οἱ φίλοι παρώξυναν, τὰ πάθη καθώπλιζεν, ὁ τοῦ μέλλοντος φόβος ἠκόνα τὴν χεῖρα, ἀλλὰ τοῦ Δαυὶδ οὐκ ἐνικᾶτο ἡ γνώμη. Ὢ γενναίας ψυχῆς, καὶ χάριτι μόνῃ δουλεύειν ἐπισταμένης Καὶ ἔπεισε τοὺς ἄνδρας ἐν τοῖς λόγοις τούτοις . Τίς οἶδε φύλακα τοῦ πολεμοῦντος τὸν πολεμούμενον; τίς ὡς εὐεργετοῦντα, τὸν ἀδικοῦντα φιλανθρωπεύεται; Παρέδωκεν αὐτὸν , φησὶν, ὁ Θεὸς εἰς τὰς χεῖράς σου . Οὐδὲ Θεοῦ μνήμη πρὸς φόνον τὸν προφήτην ἀνέστησεν. Ἀνθρώπου φόνος Θεοῦ δῶρον οὐ γίνεται, οὐδὲ τούτοις τὸ θεῖον ἀρέσκεται βλέμμα. Κἂν αὐτὸς παρέδωκε τὸν ἐχθρὸν, ἀλλ’ οἶδά μου τὸν Δεσπότην φιλανθρωπίᾳ τερπόμενον. Ἀγαθότητι τὴν εὐεργεσίαν ἀμείβομαι.
φθεγγομένου συνεγράφετο, τούτοις ἡ ψυχὴ τὴν τρο- Α τὴν ἐρανίζετο. Πάλιν ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας τοῖς μὲν σώμασι τοὺς καρποὺς ἀνεδίδου, προφητικὰς δὲ γλώτ- τὰς ἡ χάρις ἀρδεύουσα, τὰς τῆς ψυχῆς τροφὰς παρ- εσκεύαζε. Τούτου γὰρ χάριν αἱ γραφαί, τῶν ἁγίων τοὺς βίους διὰ τῶν συγγραμμάτων φυλάττουσαι, την γνῶσιν τοῖς ἐφεξῆς παραπέμπουσι, πρὸς μίμησιν τοὺς ὕστερον ἕλκουσαι, καὶ τοῖς μήπω τεχθεῖσι τὸν θησαυρὸν εὐτρεπίζουσαι, ταμιεῖον ἀρετῆς τῷ βίῳ προσάγουσιν. Ἡμεῖς δὲ τὸν κατὰ τὸν Δαυὶδ ἐν τοῖς προλαβοῦσιν ἠρξάμεθα. Φέρε καὶ νῦν ἐκ τῶν αὐτοῦ κατορθωμάτων τῆς διδασκαλίας παραθῶμεν τὴν τρά- πεζαν. Β β'. Ἐπειδὴ τοίνυν ὁ Δαυὶδ τῶν ἀδελφῶν προτετί- μητο, καὶ βασιλείας ηξίωτο, καὶ τὴν χρίσιν ἐν εξέδυτο, τῇ μὲν τάξει τῆς ἡλικίας ἡττώμενος, τῷ δὲ νό- μῳ τῆς χάριτος φανείς υψηλότερος, φιλοτιμουμένη πρὸς ἅπαντας ἡ χάρις, δεικνύουσα τοῖς ἔργοις ὡς οὐ μάτην ἐκλέγεται, ἄγει λοιπὸν ἐπὶ τοὺς ἄθλους τὸν ἄνδρα (75), τὸν κρυπτόμενον ἐν τῷ νέῳ θησαυρὸν ἐκπομπεύουσα. Νομίζομεν τοίνυν διὰ τοῦ Δαυίδ εὐ- θύνας διδόναι τὴν χάριν τῆς ἐκλογῆς, ἀνθ' ὧν εἰς αὐτὸν βλέψασα μόνον, τοὺς ἄλλους ἅπαντας ἀνθρώ- τους παρέβλεψε. Κυβερνήτου μὲν γὰρ ἀρετὴν οὐ θαλάττης δεικνύει γαλήνη, οὐδ' ὅταν κατὰ πρύμναν τὸ πνεῦμα φερόμενον πτεροῦ δίκην παραπέμπει τὸ σκάφος· ἀλλ' ὅταν ἐμβολαὶ πνευμάτων, καὶ κυμάτων ἐπαναστάσεις, ὅταν γένηται θαλάττης πρὸς τὸ σκά- φος παράταξις, τότε ἡ τοῦ κυβερνήτου διαφαίνεται τέχνη, τότε δείκνυται σοφία νικῶσα τὴν τυραννίδα τοῦ κλύδωνος. Οὕτω καὶ ἰατροῦ τέχνη θαυμάζεται, ὅταν, ὁρῶν πλεονεκτοῦσαν τὴν νόσον, καταδικάσῃ φαρμάκοις τὸ πάθος. Καὶ χρυσὸν μὲν δοκιμάζει τὸ πῦρ, ἀρετὴν δὲ ἀνδρὸς αἱ τῆς ζωῆς περιστάσεις χω- νεύουσιν. Ίδωμεν τοίνυν τὸν Δαυίδ ποῖοι περιστοι- χισάμενοι κίνδυνος, τὸν τοῦ νέου θησαυρὸν ἀνεκά- λυψαν. Ἐνίκησε πρώην τὸν ἀλλόφυλον ἄοπλος, κατὰ τοῦ Γολιάθ παραταξάμενος, καὶ ἡ νίκη τῆς χάριτος ἦν· τὴν δὲ χάριν ἡ πίστις εκάλεσεν. Ηλευθέρωσε φόβῳ τὸν βασιλεύοντα, δουλείας ζυγὸν πρὸ πείρας τῶν ὁμοφύλων ἀνέστειλε, καὶ τὸ πέρας τῆς νίκης φθόνος, καὶ κίνδυνος, καὶ φόνου μελέτη. Καὶ ὁ Σαούλ ὡς ἧτταν τὴν νίκην ὀδύρεται, καὶ τρόπαιον ἐπένθει, καὶ τὴν κοινὴν εὐφροσύνην ἐθρήνει, καὶ τὴν ἐπιν!- κιον ἑορτήν, συμφορὰν διὰ τὸν φθόνον ἐνόμιζεν. ᾿Αλλ' ἐν τοιούτοις ὢν (76), καὶ τῷ Δαυίδ πραγμα τευόμενος φόνον, οἰκητήριον δαίμονι ἀθρόον αὐτὸς ἐγίνετο, πάρεργον τῷ τρόπῳ καλέσας δαίμονα (77) · Νόμος παρὰ Σοφοχλεῖ ἡ φύσις τοῦ γεγεννηκότος, καὶ τὸ ἦθος. Νόμος νέμει, νόμιμος νέον νεανίαν, Ανέρες εστέ..... πάρεργον ORATIO XVI. ejus ingenio commentarios congruentes. Quos enim Moyses opera Dei loquentis conscripsit, eos anima conquirit in pastum. Rursum terra promissionis corpori fructus reddebat; quæ vero prophetarum linguas irrigabal gratia, cibos animæ comparabat. Eam enim ob rem, litterarum monumenta sancto- rum vitas complexa notitiam ad posteros transmit- tunt, quo ad imitationem impellantur; utque non- dum natis thesaurus paretur, virtutis promptua- rium ad vitæ rationes perutile objiciunt. Nos autemi prius Davidicam exorsi sumus historiam: age in præsens quoque ex rebus ab eo praclare gestis doctrinæ mensam apponamus. D tabat calamitatem. At cum in talibus esset, regno auctus, unctioneque sacra delibutus, ætatis quidem gradu inferior erat, lege autem gratia su perior; tunc omnibus gratia perquam studiose reapse ostendens non temere delectum, agit deinde virum in certamina, delitescentem in adolescente boni thesaurum non sine pompa extrahens in lucem. Arbitremur igitur gratiam in Davide delectus initi rationem reddere, cur in ipsum solum inspiciens alios omnes homines despexerit. Siquidem rectoris virtutem non prodit tranquillitas, neque qui fer- tur in puppim ventus, et instar alarum navigium transmittit. Sed cum ventorum impetus, et unda- rum eruptiones, atque insultus fervent, cum contra navem surgit .mare : tunc penitus rectoris emile- scunt artes, tunc solertia tempestatis violentiam palam vincit. Similiter et ars medici suspicitur, cum ingravescentem morbum animadvertens phar- macis tollit ægritudinem. Et aurum probat ignis : viri vero virtutem conflant vitæ adversa. Videamus igitur qualia pericula Davidem circumfusa aperue- rint quid in adolescente repositum esset. Vicerat pridem alienigenam inermis, cum in acie contra Goliath constitisset, et victoria gratiæ erat : gra- Liam vero fides vocaverat. Metu regemn libera - vit; priusquam servitii jugum contribules experi- rentur, repulit, et exitus victoriæ fuit invidia, periculum, cædisque meditatio. Saul ipse victoriam hand secus ac belli offensionem dolet, et tropæum luget et communem lætitiam deplorat, et institutam victoriæ causa celebritatem per invidentiam repu- C et cædem Davidis moliretur, dæmoni repentinum fit ipse domicilium, morum perversitate dæmonem ad · opus vocante. Tunc gratia, per invidiam abacta de NOTÆ. CL. DAUSQUEMI manima. Suidas adjuvat bane interpretationem : apud Sophoclem ingenium est generantis, item mores; scilicet quod generans ge- nerato. infudit, et tribuit. Hic vero cognatam vim habet, vocal. An intelligit quo nomine David dem appellat historia Regum, cum hæc gesta sunt? An avopz mactum virtute? ut magnus ille dux suos colortatur : Este viri.... Horatius : .... Tolus in hoc sum. Verti: Dæmonem ad opus vocante morum perversi- tate. Ut ut scribas, ita vertendum est, si junctim, erit adjectivum significans operis socium ut Horatius loquitur: quæ nominis usurpatio, ut • 2. Cum ergo David fratribus antelatus fuisset, et (75) "Αγει λοιπὸν ἐπὶ τοὺς ἄθλους τὸν ἄνδρα.Μοχ (76) Ἐν τοιούτοις ὤν. Hellenismum secutus est (77) Πάρεργον τῷ τρόπῳ καλέσας δαίμονα.
Ἀντὶ θύματος ἀνθρωπίνου θυσίαν αὐτῷ τὴν πραότητα προσενέγκωμεν. Παρέδωκε τὸν ἐχθρὸν , ἀλλ’ οὐχ ὑβρίζω τὸ δῶρον τῷ φόνῳ, οὐ μολύνω τὴν χάριν τοῖς αἵμασι. Ζητείτω πάλιν, καὶ διωκέτω· τοῦ φονεύειν τὸ ὑπομένειν λυσιτελέστερον. Κἂν πάλιν διώκῃ, τὸ φεύγειν μεμελετήκαμεν. Κἂν οὗτος διώκῃ, Θεὸς οὐκ οἶδε διώκεσθαι. Καὶ ἔπεισε , φησὶ, τοὺς ἄνδρας ἐν τοῖς λόγοις τούτοις . Πόσας ἐκώλυσε δεξιὰς πρὸς φόνον ὁρμώσας μία φιλάνθρωπος γνώμη. Ὁ μὲν Κάϊν πρὸς Θεὸν ἀνεβόα· Μὴ φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μού εἰμι ἐγώ ; Ὁ δὲ Δαυὶδ φύλαξ τοῦ Σαοὺλ καὶ ἀδικούμενος ἐγίνετο, καὶ καθεύδοντος καὶ πολεμοῦντος ἐφείδετο, καὶ φθονοῦντος ἐκήδετο, καὶ μισοῦντα διέσωζε, τὰ τῆς χάριτος μετιὼν πολιτεύματα, τοῖς τοῦ νόμου καιροῖς τὰ τῆς χάριτος μετερχόμενος. Ἐῤῥέθη ὑμῖν· Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου. Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν. Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν . Καὶ ἦν ἅμιλλα φιλανθρωπίας καὶ πονηρίας, δικαιοσύνης καὶ ἀδικίας, ἀγριότητος καὶ πραότητος· ὁ μὲν ἵνα σώσῃ τὸν πολεμοῦντα, ὁ δὲ ἵνα ἀπολέσῃ τὸν περισώσαντα. Τοιούτους ἡμῖν παιδευτὰς πραότητος καὶ φιλανθρωπίας ὁ Δεσπότης ἐπέστησε·
φθεγγομένου συνεγράφετο, τούτοις ἡ ψυχὴ τὴν τρο- Α τὴν ἐρανίζετο. Πάλιν ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας τοῖς μὲν σώμασι τοὺς καρποὺς ἀνεδίδου, προφητικὰς δὲ γλώτ- τὰς ἡ χάρις ἀρδεύουσα, τὰς τῆς ψυχῆς τροφὰς παρ- εσκεύαζε. Τούτου γὰρ χάριν αἱ γραφαί, τῶν ἁγίων τοὺς βίους διὰ τῶν συγγραμμάτων φυλάττουσαι, την γνῶσιν τοῖς ἐφεξῆς παραπέμπουσι, πρὸς μίμησιν τοὺς ὕστερον ἕλκουσαι, καὶ τοῖς μήπω τεχθεῖσι τὸν θησαυρὸν εὐτρεπίζουσαι, ταμιεῖον ἀρετῆς τῷ βίῳ προσάγουσιν. Ἡμεῖς δὲ τὸν κατὰ τὸν Δαυὶδ ἐν τοῖς προλαβοῦσιν ἠρξάμεθα. Φέρε καὶ νῦν ἐκ τῶν αὐτοῦ κατορθωμάτων τῆς διδασκαλίας παραθῶμεν τὴν τρά- πεζαν. Β β'. Ἐπειδὴ τοίνυν ὁ Δαυὶδ τῶν ἀδελφῶν προτετί- μητο, καὶ βασιλείας ηξίωτο, καὶ τὴν χρίσιν ἐν εξέδυτο, τῇ μὲν τάξει τῆς ἡλικίας ἡττώμενος, τῷ δὲ νό- μῳ τῆς χάριτος φανείς υψηλότερος, φιλοτιμουμένη πρὸς ἅπαντας ἡ χάρις, δεικνύουσα τοῖς ἔργοις ὡς οὐ μάτην ἐκλέγεται, ἄγει λοιπὸν ἐπὶ τοὺς ἄθλους τὸν ἄνδρα (75), τὸν κρυπτόμενον ἐν τῷ νέῳ θησαυρὸν ἐκπομπεύουσα. Νομίζομεν τοίνυν διὰ τοῦ Δαυίδ εὐ- θύνας διδόναι τὴν χάριν τῆς ἐκλογῆς, ἀνθ' ὧν εἰς αὐτὸν βλέψασα μόνον, τοὺς ἄλλους ἅπαντας ἀνθρώ- τους παρέβλεψε. Κυβερνήτου μὲν γὰρ ἀρετὴν οὐ θαλάττης δεικνύει γαλήνη, οὐδ' ὅταν κατὰ πρύμναν τὸ πνεῦμα φερόμενον πτεροῦ δίκην παραπέμπει τὸ σκάφος· ἀλλ' ὅταν ἐμβολαὶ πνευμάτων, καὶ κυμάτων ἐπαναστάσεις, ὅταν γένηται θαλάττης πρὸς τὸ σκά- φος παράταξις, τότε ἡ τοῦ κυβερνήτου διαφαίνεται τέχνη, τότε δείκνυται σοφία νικῶσα τὴν τυραννίδα τοῦ κλύδωνος. Οὕτω καὶ ἰατροῦ τέχνη θαυμάζεται, ὅταν, ὁρῶν πλεονεκτοῦσαν τὴν νόσον, καταδικάσῃ φαρμάκοις τὸ πάθος. Καὶ χρυσὸν μὲν δοκιμάζει τὸ πῦρ, ἀρετὴν δὲ ἀνδρὸς αἱ τῆς ζωῆς περιστάσεις χω- νεύουσιν. Ίδωμεν τοίνυν τὸν Δαυίδ ποῖοι περιστοι- χισάμενοι κίνδυνος, τὸν τοῦ νέου θησαυρὸν ἀνεκά- λυψαν. Ἐνίκησε πρώην τὸν ἀλλόφυλον ἄοπλος, κατὰ τοῦ Γολιάθ παραταξάμενος, καὶ ἡ νίκη τῆς χάριτος ἦν· τὴν δὲ χάριν ἡ πίστις εκάλεσεν. Ηλευθέρωσε φόβῳ τὸν βασιλεύοντα, δουλείας ζυγὸν πρὸ πείρας τῶν ὁμοφύλων ἀνέστειλε, καὶ τὸ πέρας τῆς νίκης φθόνος, καὶ κίνδυνος, καὶ φόνου μελέτη. Καὶ ὁ Σαούλ ὡς ἧτταν τὴν νίκην ὀδύρεται, καὶ τρόπαιον ἐπένθει, καὶ τὴν κοινὴν εὐφροσύνην ἐθρήνει, καὶ τὴν ἐπιν!- κιον ἑορτήν, συμφορὰν διὰ τὸν φθόνον ἐνόμιζεν. ᾿Αλλ' ἐν τοιούτοις ὢν (76), καὶ τῷ Δαυίδ πραγμα τευόμενος φόνον, οἰκητήριον δαίμονι ἀθρόον αὐτὸς ἐγίνετο, πάρεργον τῷ τρόπῳ καλέσας δαίμονα (77) · Νόμος παρὰ Σοφοχλεῖ ἡ φύσις τοῦ γεγεννηκότος, καὶ τὸ ἦθος. Νόμος νέμει, νόμιμος νέον νεανίαν, Ανέρες εστέ..... πάρεργον ORATIO XVI. ejus ingenio commentarios congruentes. Quos enim Moyses opera Dei loquentis conscripsit, eos anima conquirit in pastum. Rursum terra promissionis corpori fructus reddebat; quæ vero prophetarum linguas irrigabal gratia, cibos animæ comparabat. Eam enim ob rem, litterarum monumenta sancto- rum vitas complexa notitiam ad posteros transmit- tunt, quo ad imitationem impellantur; utque non- dum natis thesaurus paretur, virtutis promptua- rium ad vitæ rationes perutile objiciunt. Nos autemi prius Davidicam exorsi sumus historiam: age in præsens quoque ex rebus ab eo praclare gestis doctrinæ mensam apponamus. D tabat calamitatem. At cum in talibus esset, regno auctus, unctioneque sacra delibutus, ætatis quidem gradu inferior erat, lege autem gratia su perior; tunc omnibus gratia perquam studiose reapse ostendens non temere delectum, agit deinde virum in certamina, delitescentem in adolescente boni thesaurum non sine pompa extrahens in lucem. Arbitremur igitur gratiam in Davide delectus initi rationem reddere, cur in ipsum solum inspiciens alios omnes homines despexerit. Siquidem rectoris virtutem non prodit tranquillitas, neque qui fer- tur in puppim ventus, et instar alarum navigium transmittit. Sed cum ventorum impetus, et unda- rum eruptiones, atque insultus fervent, cum contra navem surgit .mare : tunc penitus rectoris emile- scunt artes, tunc solertia tempestatis violentiam palam vincit. Similiter et ars medici suspicitur, cum ingravescentem morbum animadvertens phar- macis tollit ægritudinem. Et aurum probat ignis : viri vero virtutem conflant vitæ adversa. Videamus igitur qualia pericula Davidem circumfusa aperue- rint quid in adolescente repositum esset. Vicerat pridem alienigenam inermis, cum in acie contra Goliath constitisset, et victoria gratiæ erat : gra- Liam vero fides vocaverat. Metu regemn libera - vit; priusquam servitii jugum contribules experi- rentur, repulit, et exitus victoriæ fuit invidia, periculum, cædisque meditatio. Saul ipse victoriam hand secus ac belli offensionem dolet, et tropæum luget et communem lætitiam deplorat, et institutam victoriæ causa celebritatem per invidentiam repu- C et cædem Davidis moliretur, dæmoni repentinum fit ipse domicilium, morum perversitate dæmonem ad · opus vocante. Tunc gratia, per invidiam abacta de NOTÆ. CL. DAUSQUEMI manima. Suidas adjuvat bane interpretationem : apud Sophoclem ingenium est generantis, item mores; scilicet quod generans ge- nerato. infudit, et tribuit. Hic vero cognatam vim habet, vocal. An intelligit quo nomine David dem appellat historia Regum, cum hæc gesta sunt? An avopz mactum virtute? ut magnus ille dux suos colortatur : Este viri.... Horatius : .... Tolus in hoc sum. Verti: Dæmonem ad opus vocante morum perversi- tate. Ut ut scribas, ita vertendum est, si junctim, erit adjectivum significans operis socium ut Horatius loquitur: quæ nominis usurpatio, ut • 2. Cum ergo David fratribus antelatus fuisset, et (75) "Αγει λοιπὸν ἐπὶ τοὺς ἄθλους τὸν ἄνδρα.Μοχ (76) Ἐν τοιούτοις ὤν. Hellenismum secutus est (77) Πάρεργον τῷ τρόπῳ καλέσας δαίμονα.
PG 85:215τοιοῦτον ἡμῖν διδάσκαλον ἀγαθότητος ἡ θεόπνευστος Γραφὴ συνεγράψατο, ἵνα καὶ πρὸς τοὺς ἐχθροὺς ὦμεν φιλάνθρωποι, καὶ πρὸς τοὺς μισοῦντας φιλάγαθοι. Γίνεσθε γὰρ, φησὶν, ἐλεήμονες, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ὅστις ἀνατέλλει τὸν ἥλιον αὐτοῦ ἐπὶ τοὺς δικαίους καὶ ἀδίκους, καὶ βρέχει ἐπὶ ἀγαθοὺς καὶ πονηρούς . Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
BASILII SELEUCIENSIS Α καὶ ἡ χάρις διωκομένη τῷ φθόνῳ παραχωρεῖ τὸ 7ο οἰκητήριον δαίμονι. Ψυχὴ γὰρ ἀρετὴν ἀποβαλοῦσα, καὶ πονηρίαν ἐνδυσαμένη, καλεῖ πρὸς οἴκησιν τὸν τῷ πάθει τερπόμενον. Ἐν τοιούτοις ἦν ὁ Σαούλ ἔχων ἔνοικον τὸν πολέμιον. Ἀλλὰ τὸν οὕτω κατ' αὐτοῦ φθονοῦντα θεωρῶν ὁ Δαυίδ, οὐ παρείδε τοιαύτης ἔχθρας τὸ πάθος, ἀλλ᾽ ἐκάλει τὴν χάριν κατὰ τοῦ δαίμονος ὅπλον. Ὁ μὲν οὖν τὴν λύραν μετεχειρίζετο, διώχων τῷ μέλει τὸν δαίμονα· ὁ δὲ θεραπευόμενος, τὸ ξίφος κατὰ τοῦ θεραπεύοντος ἔπεμπε· καὶ ἀνῇ- ρητο ἰατρὸς, εἰ μὴ τὸν ἑαυτῆς ὑπηρέτην ἡ χάρις ἀνήρπασεν. Ὢ καινῶν ἀδικημάτων· ὁ δαίμων ἡλαύ- νετο, καὶ ὁ τοῦ δαίμονος ελευθερωθεὶς καθωπλίζετο. Δαίμων ἡττᾶτο, καὶ ἀνθρώπου τρόπος ἐτόλμα. Απο τυχὼν δὲ τῆς διὰ ξίφους ἐπιβουλῆς, ἐφ' ἑτέραν ἑτρά Β πη, καὶ τὴν θυγατέρα διδόναι τῷ φθονουμένῳ βού- λεται, οὐχ ἵνα τιμήσῃ τὸν μισούμενον, ἀλλ᾽ ἵνα τῷ γάμῳ τῆς παιδὸς τὸν φόνον ὠνήσηται· καὶ πρεσβεύ τας τῆς μνηστείας ἐκπέμπει, προκάλυμμα δόλου τὴν τούτου παστάδα ποιούμενος. Ἀλλ᾿ ὁ Δαυὶδ οὐκ ἐπι· τρέχει τῷ δώρῳ, μετριότητι τρόπου τὸν βασιλίδος γάμον ἀποπεμπόμενος. Ἐπειδὴ δὲ τὰ ἔδνα, δώρα γυναικῶν, πρὸ γάμου τῆς κόρης, ἀλλοφύλων ἀναίρε σιν ὥριζε, πείθεται τοῖς λόγοις τῆς συμμαχίας, πιο στεύων τῇ χάριτι, ἆθλον ἀριστείας τὸν γάμον ποιούσ μενος. Οὐ βούλεται γάρ, φησίν, ὁ βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ᾽ ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἀλλοφύλων (78). Ελέγχουσα δὲ τὴν πονηρίαν, ἡ Γραφή στηλιτεύει τὸν τρόπον· 'Ελογίζετο γάρ, φησιν, ἐμβαλεῖν τὸν Δαυὶδ εἰς χεῖρας ἀλλοφύλων. Οὐχ ἵνα νικητὴν τὸν νυμφίον πρὸ τοῦ γάμου θεάσηται, ἀλλ' ἵνα πρὸ τοῦ θαλάμου ὁ νυμφίος παρανάλωμα γένηται, καὶ φθάσῃ τὸν γάμον ὁ θάνατος, ὅπλον τοῦ φθόνου τοὺς ἀλλοφύλους ποιούμενος. Οὐ βούλεται ὁ βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ' ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἐζήτησε. Πονηρὸς πάρεργον Εὐχῆς γίνεται πάρεργον ἡ τοῦ χωλοῦ θεραπεία πάρερ γον. λῃστά, πάρεργον σταυροῦ τὸν οὐρανὸν ποιησάμενε, παρ' ἔργον, πάρεδρον, ἀκροβυστίας αλλοφύλων. Οὐ βού λεται ὁ βασιλεὺς ἐν δώματι, ἀλλ᾽ ἢ ἐν ἑκατὸν ἀκρο- βυστίαις ἀλλοφύλων. ἐν δώ- ματι, ἓν δόμα τι, βροτῶν δηλήμονα πάντων, "Ος κ' ἀπὸ ῥῖνα τάμῃσι καὶ οὔατα νηλεῖ χαλκῷ, Μήδεά τ' ἐξερύσας, δῴη κυσὶν ἀμὰ δάσασθαι. habitatione, concedit damoni. Anima enim quæ virtute eruta improbitatem induerit, eum vocat ad habitationem, qui malis affectibus gaudet. Ita Saul, cum domesticum haberet hosten, jactabatur. Eum vero tam sibi invidentem conspicatus David, non despexit ejusmodi inimicitiæ affectum, sed teli instar gratiam contra dæmonem excivit. Hic igitur lyram sumebat in manus, ut cantu abigeret dæ- monem. Ille curatus hastam in medicum jactabat, ac sublatus esset, nisi famulum suum eripuisset gratia. O novum, injuriumque facinus! Dæmon pellebatur, et dæmone liberatus arma capiebat : dæmon vince- batur, et hominis mores plus sumebant audaciæ. Cumque frustratus esset exspectatione teli per insidias jacti, alio vertit animum : inviso Davidi filiam dare vult, non quo exosum cohonestaret, sed ut filiae nuptiis cadem emeret. Sponsaliorum lega- tos mittit, hujus thalamum dolo preterens. Sed David non avidius in donum involat. Quin potius, præ animi moderatione, regina nuptias repudiat. Cum vero in dotem muliebria dona, ante puella nuptias, alienigenarum esset occisio præstituta, 1- dens gratia suadetur sermonibus de societate ha- bitis, strenuitatis præmium nuptias ducens. Non, inquit, habet rex sponsalia necesse, sed centum præputia alienigenarum ". Scriptura vero Saulis nequitiam coarguens animum evulgat : Cogitabat enim tradere David in manus Philistinorum ", in- quit illa. Non ut sponsum victorem ante nuptias spectaret, sed ut ante thalamum præconsumere- tur, utque mors nuptias anticiparet, necis instru- mentum facit alienigenas. Non vult rex sponsalia, sed centum præputia postulavit. Mores perversi, cogitatio fraudulenta. Arbitratus enim est Davidem, præcisis vel domesticorum capitibus, quod ab in- Reg. xvm, 25. ibid. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. insolentior, parum placet. Quando opus opere exci- tunc adventitium illud pitur, et negotium negotioione de claudo ad portam dici potest. Speciosam : Accessio quædam erat orationis, claudi cu ratio: nam apostoli inibi templum inituri orationem unam meditabantur, miraculi prorsus incuriosi, D quod ex occasione patrarunt, fuitque illud Similiter Athanasius in S. Parasceven : qui tormento crucis cœlum consecutus es, aliud ex alio, e damno lucrum. Melius dispuncte eaque discretio satis est commoda. Verum quia Saulis mores, etsi distortissimi, dæmonem auxilio non vocabant contra Davidem, sed merebantur ut in Saŭlem Deus dæmonem immitteret assessorem atque hæc germana videtur hujus esse loci intelli- gentia : ideo scripserim non quod sessu duntaxat extero dæmon Saulem vexaverit, sed se- dem in imo pectore ceperit. Spiritus Saulis ipsum animabat at spiritus nequam tantum assidebat : unde a Latinis tales ut dicantur possessi et obsessi a dæmone, usus obtinuit. ' Consentiunt vulgata exemplaria. Paulo diverse of Septuaginta : Longe diversum illud nec salis facilem admittit sententiam. Quid, si sic partiamur, quæ forsitan manus improvida copulavit : nullum ne tantillum donum postulat? Hæc sunt, Reg. xvin, a Saule postulata præputia ad certiorem fidem cædis Philistinorum, quam non tam desiderabat Saül, quam Davidem in media dimicatione occumbere. Qui si capita cæso- rum reportasset, ut creberrimi percussores in omni prope historia, venire inimico in suspicionem po- tuisset de cæsis Israelitis, aut etiam de domesticis, inquit Basilius, quod commode intelligendum de domesticis ipsius Davidis Saúli incognitis: alioqui fraus sceleri commista minime fefellisset. Crudelior igitur in Davidem Saül, quam in Philistinos. Similis immanitatis Echetum notat Poeta humanissimus, Odysseæ, lib. xVIII ! ... cunctis pestem mortalibus, aures • Qui ferro immiti, naresque secaret, edenda Quique extracta daret canibus genitalia cruda. ... (78) Οὐ βούλεται βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ' ἑκατὸν
Discourse XVIIΛΟΓΟΣ ΙΖ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΙΖ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Δαυίδ α. Ἐπειδὴ τῶν τοῦ Δαυὶδ κατορθωμάτων ἐν ταῖς προλαβούσαις ἡμέραις ἡ μνήμη σκιρτῶντας ἡμᾶς ἔδειξε, καὶ συνευφραινομένους τῷ δικαίῳ τῆς τῶν ἀγαθῶν περιουσίας, καὶ τῷ θαύματι παραδηλοῦντας τῶν τρόπων τὴν μίμησιν, καὶ τῆς ἐκείνου πραότητος ἐραστάς· δίκαιον ταῖς παρ’ ἑαυτῶν εὐφημίαις τοῦ δικαίου τοὺς ἀγῶνας ἀμείβεσθαι. Οἴδαμεν ὅπως ἡμῖν ἡ Γραφὴ τὸν οὕτω λαμπρὸν ἀριστέα, καὶ τρωθέντα που παρέστησε, καὶ τὴν πληγὴν δεικνύντα, καὶ τὸ πάθος κηρύττοντα, τὸν ἤδη πολλάκις διαβόλου τὴν φάρυγγα πλήξαντα. Ἀλλ’ ἀκούων τρωθέντα , μὴ καταπέσῃς τῇ γνώμῃ· ἀκούων πληγέντα , μὴ καταπλαγῇς τὸν λογισμόν. Ἀριστεύς ἐστιν ὁ τρωθεὶς, ἀντιπλήττων, δι’ ὧν ἐπλήγη, τὸν πλήξαντα.
BASILII SELEUCIENSIS Α καὶ ἡ χάρις διωκομένη τῷ φθόνῳ παραχωρεῖ τὸ 7ο οἰκητήριον δαίμονι. Ψυχὴ γὰρ ἀρετὴν ἀποβαλοῦσα, καὶ πονηρίαν ἐνδυσαμένη, καλεῖ πρὸς οἴκησιν τὸν τῷ πάθει τερπόμενον. Ἐν τοιούτοις ἦν ὁ Σαούλ ἔχων ἔνοικον τὸν πολέμιον. Ἀλλὰ τὸν οὕτω κατ' αὐτοῦ φθονοῦντα θεωρῶν ὁ Δαυίδ, οὐ παρείδε τοιαύτης ἔχθρας τὸ πάθος, ἀλλ᾽ ἐκάλει τὴν χάριν κατὰ τοῦ δαίμονος ὅπλον. Ὁ μὲν οὖν τὴν λύραν μετεχειρίζετο, διώχων τῷ μέλει τὸν δαίμονα· ὁ δὲ θεραπευόμενος, τὸ ξίφος κατὰ τοῦ θεραπεύοντος ἔπεμπε· καὶ ἀνῇ- ρητο ἰατρὸς, εἰ μὴ τὸν ἑαυτῆς ὑπηρέτην ἡ χάρις ἀνήρπασεν. Ὢ καινῶν ἀδικημάτων· ὁ δαίμων ἡλαύ- νετο, καὶ ὁ τοῦ δαίμονος ελευθερωθεὶς καθωπλίζετο. Δαίμων ἡττᾶτο, καὶ ἀνθρώπου τρόπος ἐτόλμα. Απο τυχὼν δὲ τῆς διὰ ξίφους ἐπιβουλῆς, ἐφ' ἑτέραν ἑτρά Β πη, καὶ τὴν θυγατέρα διδόναι τῷ φθονουμένῳ βού- λεται, οὐχ ἵνα τιμήσῃ τὸν μισούμενον, ἀλλ᾽ ἵνα τῷ γάμῳ τῆς παιδὸς τὸν φόνον ὠνήσηται· καὶ πρεσβεύ τας τῆς μνηστείας ἐκπέμπει, προκάλυμμα δόλου τὴν τούτου παστάδα ποιούμενος. Ἀλλ᾿ ὁ Δαυὶδ οὐκ ἐπι· τρέχει τῷ δώρῳ, μετριότητι τρόπου τὸν βασιλίδος γάμον ἀποπεμπόμενος. Ἐπειδὴ δὲ τὰ ἔδνα, δώρα γυναικῶν, πρὸ γάμου τῆς κόρης, ἀλλοφύλων ἀναίρε σιν ὥριζε, πείθεται τοῖς λόγοις τῆς συμμαχίας, πιο στεύων τῇ χάριτι, ἆθλον ἀριστείας τὸν γάμον ποιούσ μενος. Οὐ βούλεται γάρ, φησίν, ὁ βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ᾽ ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἀλλοφύλων (78). Ελέγχουσα δὲ τὴν πονηρίαν, ἡ Γραφή στηλιτεύει τὸν τρόπον· 'Ελογίζετο γάρ, φησιν, ἐμβαλεῖν τὸν Δαυὶδ εἰς χεῖρας ἀλλοφύλων. Οὐχ ἵνα νικητὴν τὸν νυμφίον πρὸ τοῦ γάμου θεάσηται, ἀλλ' ἵνα πρὸ τοῦ θαλάμου ὁ νυμφίος παρανάλωμα γένηται, καὶ φθάσῃ τὸν γάμον ὁ θάνατος, ὅπλον τοῦ φθόνου τοὺς ἀλλοφύλους ποιούμενος. Οὐ βούλεται ὁ βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ' ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἐζήτησε. Πονηρὸς πάρεργον Εὐχῆς γίνεται πάρεργον ἡ τοῦ χωλοῦ θεραπεία πάρερ γον. λῃστά, πάρεργον σταυροῦ τὸν οὐρανὸν ποιησάμενε, παρ' ἔργον, πάρεδρον, ἀκροβυστίας αλλοφύλων. Οὐ βού λεται ὁ βασιλεὺς ἐν δώματι, ἀλλ᾽ ἢ ἐν ἑκατὸν ἀκρο- βυστίαις ἀλλοφύλων. ἐν δώ- ματι, ἓν δόμα τι, βροτῶν δηλήμονα πάντων, "Ος κ' ἀπὸ ῥῖνα τάμῃσι καὶ οὔατα νηλεῖ χαλκῷ, Μήδεά τ' ἐξερύσας, δῴη κυσὶν ἀμὰ δάσασθαι. habitatione, concedit damoni. Anima enim quæ virtute eruta improbitatem induerit, eum vocat ad habitationem, qui malis affectibus gaudet. Ita Saul, cum domesticum haberet hosten, jactabatur. Eum vero tam sibi invidentem conspicatus David, non despexit ejusmodi inimicitiæ affectum, sed teli instar gratiam contra dæmonem excivit. Hic igitur lyram sumebat in manus, ut cantu abigeret dæ- monem. Ille curatus hastam in medicum jactabat, ac sublatus esset, nisi famulum suum eripuisset gratia. O novum, injuriumque facinus! Dæmon pellebatur, et dæmone liberatus arma capiebat : dæmon vince- batur, et hominis mores plus sumebant audaciæ. Cumque frustratus esset exspectatione teli per insidias jacti, alio vertit animum : inviso Davidi filiam dare vult, non quo exosum cohonestaret, sed ut filiae nuptiis cadem emeret. Sponsaliorum lega- tos mittit, hujus thalamum dolo preterens. Sed David non avidius in donum involat. Quin potius, præ animi moderatione, regina nuptias repudiat. Cum vero in dotem muliebria dona, ante puella nuptias, alienigenarum esset occisio præstituta, 1- dens gratia suadetur sermonibus de societate ha- bitis, strenuitatis præmium nuptias ducens. Non, inquit, habet rex sponsalia necesse, sed centum præputia alienigenarum ". Scriptura vero Saulis nequitiam coarguens animum evulgat : Cogitabat enim tradere David in manus Philistinorum ", in- quit illa. Non ut sponsum victorem ante nuptias spectaret, sed ut ante thalamum præconsumere- tur, utque mors nuptias anticiparet, necis instru- mentum facit alienigenas. Non vult rex sponsalia, sed centum præputia postulavit. Mores perversi, cogitatio fraudulenta. Arbitratus enim est Davidem, præcisis vel domesticorum capitibus, quod ab in- Reg. xvm, 25. ibid. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. insolentior, parum placet. Quando opus opere exci- tunc adventitium illud pitur, et negotium negotioione de claudo ad portam dici potest. Speciosam : Accessio quædam erat orationis, claudi cu ratio: nam apostoli inibi templum inituri orationem unam meditabantur, miraculi prorsus incuriosi, D quod ex occasione patrarunt, fuitque illud Similiter Athanasius in S. Parasceven : qui tormento crucis cœlum consecutus es, aliud ex alio, e damno lucrum. Melius dispuncte eaque discretio satis est commoda. Verum quia Saulis mores, etsi distortissimi, dæmonem auxilio non vocabant contra Davidem, sed merebantur ut in Saŭlem Deus dæmonem immitteret assessorem atque hæc germana videtur hujus esse loci intelli- gentia : ideo scripserim non quod sessu duntaxat extero dæmon Saulem vexaverit, sed se- dem in imo pectore ceperit. Spiritus Saulis ipsum animabat at spiritus nequam tantum assidebat : unde a Latinis tales ut dicantur possessi et obsessi a dæmone, usus obtinuit. ' Consentiunt vulgata exemplaria. Paulo diverse of Septuaginta : Longe diversum illud nec salis facilem admittit sententiam. Quid, si sic partiamur, quæ forsitan manus improvida copulavit : nullum ne tantillum donum postulat? Hæc sunt, Reg. xvin, a Saule postulata præputia ad certiorem fidem cædis Philistinorum, quam non tam desiderabat Saül, quam Davidem in media dimicatione occumbere. Qui si capita cæso- rum reportasset, ut creberrimi percussores in omni prope historia, venire inimico in suspicionem po- tuisset de cæsis Israelitis, aut etiam de domesticis, inquit Basilius, quod commode intelligendum de domesticis ipsius Davidis Saúli incognitis: alioqui fraus sceleri commista minime fefellisset. Crudelior igitur in Davidem Saül, quam in Philistinos. Similis immanitatis Echetum notat Poeta humanissimus, Odysseæ, lib. xVIII ! ... cunctis pestem mortalibus, aures • Qui ferro immiti, naresque secaret, edenda Quique extracta daret canibus genitalia cruda. ... (78) Οὐ βούλεται βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ' ἑκατὸν
Καὶ γὰρ καὶ τραυματίας γενόμενος, τοῦ νικᾷν οὐκ ἐπαύσατο· ὃς καὶ πεσὼν ἐπὶ πάσης τῆς παρατάξεως, ὀξυτέραν ἔδειξε τοῦ πτώματος τὴν ἀνάστασιν. Μέγα μὲν οὖν τι χρῆμα διαπαντὸς νικῶν ἀριστεὺς, καὶ μεταξὺ πολεμίων τῆς πληγῆς διαμείνας ἐλεύθερος. Θαυμαστότερον δὲ καὶ πληγέντα μὴ προδοῦναι τῇ μάχῃ, μὴ δεῖξαι τὸν πλήξαντα χαίροντα. Γίνεται γὰρ ἐκ τούτου τοῖς ὁρῶσι διδάσκαλος, ὅτι χρὴ μηδὲ βληθέντα προδοῦναι τὴν νίκην, μηδὲ τρωθέντα σκάζειν τῷ πάθει, μηδὲ πεσόντα κεῖσθαι, καὶ δευτέραν ἀναμένειν πληγὴν, μηδὲ παρέχειν φιλοτιμεῖσθαι τῷ πλήξαντι. Διὰ τοῦτο καὶ ἡ θεόπνευστος Γραφὴ, τῶν ἀρετῶν ἡ διδάσκαλος, οὐ μόνον καταλέγει τῶν δικαίων τὸ κατόρθωμα, ἀλλὰ στηλιτεύει αὐτῶν πολλάκις καὶ τὰ πταίσματα· ἵνα μὴ πρὸς μόνον τὸ τῶν κατορθωμάτων ὕψος ἀποβλέποντες ἄνθρωποι ναρκῶσι τὴν μίμησιν, ἀλλὰ τῇ μνήμῃ τῶν πλημμελημάτων τὴν φύσιν γνωρίζοντες, καὶ τὴν εὐγένειαν ἐντρεπόμενοι, πρὸς τὸν τῶν ἀρετῶν παροξύνωνται ζῆλον. Καὶ τοῦτο πολλαχόθεν κηρυττόμενον εἴδομεν. Ἤκουσας εὐαγγελιστὴν τὸν Ματθαῖον· φοβῇ τὴν σύγκρισιν, καὶ φεύγεις τὴν μίμησιν·
BASILII SELEUCIENSIS Α καὶ ἡ χάρις διωκομένη τῷ φθόνῳ παραχωρεῖ τὸ 7ο οἰκητήριον δαίμονι. Ψυχὴ γὰρ ἀρετὴν ἀποβαλοῦσα, καὶ πονηρίαν ἐνδυσαμένη, καλεῖ πρὸς οἴκησιν τὸν τῷ πάθει τερπόμενον. Ἐν τοιούτοις ἦν ὁ Σαούλ ἔχων ἔνοικον τὸν πολέμιον. Ἀλλὰ τὸν οὕτω κατ' αὐτοῦ φθονοῦντα θεωρῶν ὁ Δαυίδ, οὐ παρείδε τοιαύτης ἔχθρας τὸ πάθος, ἀλλ᾽ ἐκάλει τὴν χάριν κατὰ τοῦ δαίμονος ὅπλον. Ὁ μὲν οὖν τὴν λύραν μετεχειρίζετο, διώχων τῷ μέλει τὸν δαίμονα· ὁ δὲ θεραπευόμενος, τὸ ξίφος κατὰ τοῦ θεραπεύοντος ἔπεμπε· καὶ ἀνῇ- ρητο ἰατρὸς, εἰ μὴ τὸν ἑαυτῆς ὑπηρέτην ἡ χάρις ἀνήρπασεν. Ὢ καινῶν ἀδικημάτων· ὁ δαίμων ἡλαύ- νετο, καὶ ὁ τοῦ δαίμονος ελευθερωθεὶς καθωπλίζετο. Δαίμων ἡττᾶτο, καὶ ἀνθρώπου τρόπος ἐτόλμα. Απο τυχὼν δὲ τῆς διὰ ξίφους ἐπιβουλῆς, ἐφ' ἑτέραν ἑτρά Β πη, καὶ τὴν θυγατέρα διδόναι τῷ φθονουμένῳ βού- λεται, οὐχ ἵνα τιμήσῃ τὸν μισούμενον, ἀλλ᾽ ἵνα τῷ γάμῳ τῆς παιδὸς τὸν φόνον ὠνήσηται· καὶ πρεσβεύ τας τῆς μνηστείας ἐκπέμπει, προκάλυμμα δόλου τὴν τούτου παστάδα ποιούμενος. Ἀλλ᾿ ὁ Δαυὶδ οὐκ ἐπι· τρέχει τῷ δώρῳ, μετριότητι τρόπου τὸν βασιλίδος γάμον ἀποπεμπόμενος. Ἐπειδὴ δὲ τὰ ἔδνα, δώρα γυναικῶν, πρὸ γάμου τῆς κόρης, ἀλλοφύλων ἀναίρε σιν ὥριζε, πείθεται τοῖς λόγοις τῆς συμμαχίας, πιο στεύων τῇ χάριτι, ἆθλον ἀριστείας τὸν γάμον ποιούσ μενος. Οὐ βούλεται γάρ, φησίν, ὁ βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ᾽ ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἀλλοφύλων (78). Ελέγχουσα δὲ τὴν πονηρίαν, ἡ Γραφή στηλιτεύει τὸν τρόπον· 'Ελογίζετο γάρ, φησιν, ἐμβαλεῖν τὸν Δαυὶδ εἰς χεῖρας ἀλλοφύλων. Οὐχ ἵνα νικητὴν τὸν νυμφίον πρὸ τοῦ γάμου θεάσηται, ἀλλ' ἵνα πρὸ τοῦ θαλάμου ὁ νυμφίος παρανάλωμα γένηται, καὶ φθάσῃ τὸν γάμον ὁ θάνατος, ὅπλον τοῦ φθόνου τοὺς ἀλλοφύλους ποιούμενος. Οὐ βούλεται ὁ βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ' ἑκατὸν ἀκροβυστίας ἐζήτησε. Πονηρὸς πάρεργον Εὐχῆς γίνεται πάρεργον ἡ τοῦ χωλοῦ θεραπεία πάρερ γον. λῃστά, πάρεργον σταυροῦ τὸν οὐρανὸν ποιησάμενε, παρ' ἔργον, πάρεδρον, ἀκροβυστίας αλλοφύλων. Οὐ βού λεται ὁ βασιλεὺς ἐν δώματι, ἀλλ᾽ ἢ ἐν ἑκατὸν ἀκρο- βυστίαις ἀλλοφύλων. ἐν δώ- ματι, ἓν δόμα τι, βροτῶν δηλήμονα πάντων, "Ος κ' ἀπὸ ῥῖνα τάμῃσι καὶ οὔατα νηλεῖ χαλκῷ, Μήδεά τ' ἐξερύσας, δῴη κυσὶν ἀμὰ δάσασθαι. habitatione, concedit damoni. Anima enim quæ virtute eruta improbitatem induerit, eum vocat ad habitationem, qui malis affectibus gaudet. Ita Saul, cum domesticum haberet hosten, jactabatur. Eum vero tam sibi invidentem conspicatus David, non despexit ejusmodi inimicitiæ affectum, sed teli instar gratiam contra dæmonem excivit. Hic igitur lyram sumebat in manus, ut cantu abigeret dæ- monem. Ille curatus hastam in medicum jactabat, ac sublatus esset, nisi famulum suum eripuisset gratia. O novum, injuriumque facinus! Dæmon pellebatur, et dæmone liberatus arma capiebat : dæmon vince- batur, et hominis mores plus sumebant audaciæ. Cumque frustratus esset exspectatione teli per insidias jacti, alio vertit animum : inviso Davidi filiam dare vult, non quo exosum cohonestaret, sed ut filiae nuptiis cadem emeret. Sponsaliorum lega- tos mittit, hujus thalamum dolo preterens. Sed David non avidius in donum involat. Quin potius, præ animi moderatione, regina nuptias repudiat. Cum vero in dotem muliebria dona, ante puella nuptias, alienigenarum esset occisio præstituta, 1- dens gratia suadetur sermonibus de societate ha- bitis, strenuitatis præmium nuptias ducens. Non, inquit, habet rex sponsalia necesse, sed centum præputia alienigenarum ". Scriptura vero Saulis nequitiam coarguens animum evulgat : Cogitabat enim tradere David in manus Philistinorum ", in- quit illa. Non ut sponsum victorem ante nuptias spectaret, sed ut ante thalamum præconsumere- tur, utque mors nuptias anticiparet, necis instru- mentum facit alienigenas. Non vult rex sponsalia, sed centum præputia postulavit. Mores perversi, cogitatio fraudulenta. Arbitratus enim est Davidem, præcisis vel domesticorum capitibus, quod ab in- Reg. xvm, 25. ibid. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. insolentior, parum placet. Quando opus opere exci- tunc adventitium illud pitur, et negotium negotioione de claudo ad portam dici potest. Speciosam : Accessio quædam erat orationis, claudi cu ratio: nam apostoli inibi templum inituri orationem unam meditabantur, miraculi prorsus incuriosi, D quod ex occasione patrarunt, fuitque illud Similiter Athanasius in S. Parasceven : qui tormento crucis cœlum consecutus es, aliud ex alio, e damno lucrum. Melius dispuncte eaque discretio satis est commoda. Verum quia Saulis mores, etsi distortissimi, dæmonem auxilio non vocabant contra Davidem, sed merebantur ut in Saŭlem Deus dæmonem immitteret assessorem atque hæc germana videtur hujus esse loci intelli- gentia : ideo scripserim non quod sessu duntaxat extero dæmon Saulem vexaverit, sed se- dem in imo pectore ceperit. Spiritus Saulis ipsum animabat at spiritus nequam tantum assidebat : unde a Latinis tales ut dicantur possessi et obsessi a dæmone, usus obtinuit. ' Consentiunt vulgata exemplaria. Paulo diverse of Septuaginta : Longe diversum illud nec salis facilem admittit sententiam. Quid, si sic partiamur, quæ forsitan manus improvida copulavit : nullum ne tantillum donum postulat? Hæc sunt, Reg. xvin, a Saule postulata præputia ad certiorem fidem cædis Philistinorum, quam non tam desiderabat Saül, quam Davidem in media dimicatione occumbere. Qui si capita cæso- rum reportasset, ut creberrimi percussores in omni prope historia, venire inimico in suspicionem po- tuisset de cæsis Israelitis, aut etiam de domesticis, inquit Basilius, quod commode intelligendum de domesticis ipsius Davidis Saúli incognitis: alioqui fraus sceleri commista minime fefellisset. Crudelior igitur in Davidem Saül, quam in Philistinos. Similis immanitatis Echetum notat Poeta humanissimus, Odysseæ, lib. xVIII ! ... cunctis pestem mortalibus, aures • Qui ferro immiti, naresque secaret, edenda Quique extracta daret canibus genitalia cruda. ... (78) Οὐ βούλεται βασιλεὺς ἔδνα, ἀλλ' ἑκατὸν
PG 85:217ἀλλ’ ἄκουσον ὅπως ἐκ τελωνικοῦ βίου πρὸς εὐαγγελικὸν μετεπέδησε, τὰ ἑστῶτα τῇ φύσει θηρεύσας τῷ τρόπῳ. Ἤκουσας Παῦλον τῷ πτερῷ τῆς δικαιοσύνης εἰς τρίτον οὐρανὸν ἀνιπτάμενον· ἀλλὰ διώκτης πρότερον, εἰς κήρυκα μεταβάλλεται. Πέτρος, τῶν ἀποστόλων ὁ κορυφαῖος, ὁ τῶν Χριστοῦ μαθητῶν προστάτης, ὁ τῶν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἀποκαλύψεων ἑρμηνευτὴς ἀκριβὴς, ὁ τῶν κυμάτων τῆς θαλάσσης ἐπιβάτης· ἀλλ’ ἐν καιρῷ ταραχῆς γλῶσσαν εἶχεν ἀρνήσεως ὄργανον· καὶ ἅπερ οὐκ εἶχεν ἡ γνώμη, ταῦτα ἡ γλῶττα καθ’ ἑαυτὴν ἀπεφθέγγετο ὑπηρετοῦσα τῷ φόβῳ. Πάλιν ὁ λῃστὴς ἐκήρυττε τὸν Χριστὸν καὶ σταυρούμενον, καὶ ἦν εὐαγγελιστὴς ὁ κατάδικος, πόθῳ Δεσποτικῷ τῶν ἥλων τὸν πόνον οὐ λογιζόμενος. Ἀλλ’ οὔτε Ματθαῖος τελώνης διέμεινεν, οὔτε Παῦλος μέχρι τέλους τὸν διώκτην ἠσπάζετο· καὶ Πέτρος ἔσβεσε μετανοίᾳ τὴν ἄρνησιν, καὶ τοῖς τῶν δακρύων κύμασι τὴν ἁμαρτίαν ἀπένιψεν. Ὁ λῃστὴς τὸν μὲν τρόπον μετέβαλεν· ἔμενε γὰρ μέχρι τέλους τὸν οὐρανὸν βιαζόμενος. Οὕτως ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν .
ὁ τρόπος, κακοῦργος ὁ λογισμός. Υπέλαβε γὰρ ὅτι ἡ κεφαλὰς μὲν ἠδύνατο ἂν συχών καὶ τῶν οἰκείων ἀφελών, τοῦ φθόνου κλέψαι τὸν κίνδυνον μορφῆς γὰρ διάκρισιν ἡ φύσις ἐν πολεμίοις καὶ φίλοις οὐκ ἔπλασε· περιτομὴ δὲ μόνη τὸν Ἰσραὴλ τῶν ἀλλο- φύλων ἀποτοιχίζειν (79) ἠδύνατο, καὶ σημεῖον ἦν διαφορᾶς τοῦ νόμου τὸ γνώρισμα. Δίδωσι τοίνυν τὴν θυγατέρα τῷ Δαυίδ, συνεργὸν φόνου τὴν παῖδα ποιούμενος. Ὢ τῆς τῶν λογισμῶν ἀθλιότητος ! Προ- καταδικάζει τὴν θυγατέρα χηρεία, ἵνα τῷ τοῦ φθόνου πάθει χαρίσηται, καὶ φθόνῳ νικώμενος κατὰ τῆς φύσ σεως μαίνεται. Οὐκ ἔλυσεν ἡ συγγένεια τὴν δυσμέ- νειαν, οὐδὲ ὁ τῆς φύσεως δεσμὸς τὸν φθόνον ἐνίκησε. Προστάττει δὲ τῇ θυγατρὶ τὸν ἄνδρα φυλάξαι πρὸς θάνατον. " τυφλωττούσης κακίας! Χηρείαν ἐπιτάτ τει τῇ κόρῃ, καὶ κατὰ τοῦ γήμαντος ὁπλίζει τὸ γύ. Β ναιον, καὶ τρόπος ἀρνεῖται, καὶ φύσις οὐ δέχεται. Ηγνόησεν ὡς βοηθὸν ἔδωκεν, οὐκ ἐπίβουλον, καὶ φύλακα ζωῆς, οὐ θανάτου συνέμπορον. Ἡ δὲ τοῦ θυμοῦ καταγνοῦσα τοῦ φύσαντος, ἀποπέμπει τὸν ἄνδρα, διὰ φυγῆς αὐτὸν τῆς σφαγῆς ἐξαρπάζουσα, φιλάνδρῳ γνώμῃ νικῶσα τὸν φθόνον τοῦ φύσαντος. Ὁ μὲν οὖν Σαούλ, ἐγρηγορὼς τῷ θυμῷ, τοῦ θανάτου τοὺς ὑπηρέτας ἐξέπεμπεν· ἡ δὲ παῖς τὴν ἀῤῥωστίαν τοῦ ἀνδρὸς προσοφίζεται, οἴκτῳ κλέψαι τοῦ πατρὸς τὴν μῆνιν ἐλπίζουσα, καὶ καιρὸν φυγῆς μηχανομένη τῷ φεύγοντι. Αλλ' ὦ φιλανδρία καὶ σοφία τῆς γυνα κός. Επεισε καὶ αὐτὴν τὴν κοίτην αρρωστία συν- υποκρίνεσθαι. 'Ανδρὸς γὰρ εἰκόνα (80) διὰ τοῦ σχή- ματος ἐπὶ τῆς κλίνης μορφώσασα, τῇ πεπλασμένη μορφῇ τοὺς ὁρῶντας ἐφάνταζεν. Ηπαρ δὲ νεοσφα γοῦς αἰγὸς (81) ἐσθήμασιν ὑποκρύψασα (82), πίστιν ἀληθινὴν παρέσχε τῷ πλάσματι. Ετι γὰρ σπαῖρον τὸ ήπαρ, καὶ τοὺς ἐσχάτους ἐκπέμπον παλμοὺς, ἀνδρὸς ἀναπνοὰς ἐσορίζετο (85), κλέπτον τῇ θέα τῶν βλεπόντων τὴν αἴσθησιν. Τοιαῦτα δραματουργεῖν ἐκ φιλανδρίας ᾔδει τὸ γύναιον. Ἐπίβουλος ἐδόθη, καὶ βοηθὸς ἀνεδείχθη· πειρατὴς ἐπέμφθη, καὶ κυβερνή- της εὑρέθη. Αλλ' οὐδὲ τὸ δράμα τῆς παιδὸς, τὴν τοῦ πατρὸς ἡμέρωσεν ἀγριότητα, ἀλλ᾽ ἀληθεύειν τῆς ἀρρωστίας τὸ ψεῦδος ὑπολαμβάνων, ἄγειν ἐπὶ τῆς κλίνης ἐνεκελεύετο. Τί γὰρ φειδόμενος οὐ παρα- σκευάζων τὸν φόνον ; Δεσμώτην ἔχω τὸν μισούμενον, Ο ἀποστοιχίζειν, Ὑποθεῖσα τοῖς ὑποβολαίοις ήπαρ αιγός, τριχῶν αἰγῶν ἔθηκε πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἑκά λυψεν αὐτὰ ἱματίῳ. τους ἐκπέμπων παλμοὺς ἀνδρὸς ἀναπνοὰς ἐσο- φίζετο. ORATIO XVI. vidia sibi periculum creabatur, furtivo stratage- (sic), C mate posse propulsare, quando in amicis et inimicis formæ discrimen natura nullum ſiguravit; una vero circumcisio ab alienigenis abjungebat Israelem, et legis nota differentiæ signum erat. Quam igitur Davidi dat filiam, in cædis perpetrandæ societatem assumit. O miserrimas cogitationes! ut invidiæ mo- tibus obsequatur, tam immature filiam viduitati adjudicat, invidiaque oppressus contra naturam furorem concipit. Cognatio non solvit inimicitias, neque naturæ vinculum dissipavit invidentiam. Im- perat filiæ, maritum servet, sed in mortem. im- probitatem obcæcatam! Viduitatem imponit filiæ, et adversus maritum armat uxorem, quod scelus refutant uxoris mores, nec natura patitur. Ignora- bat interim Saul auxiliatricem, non insidiatricem dedisse se; vitæ custodem, uon mortis adjutricem. Illa vero, improbato parentis furore, virum a jugula- tione ereptum fuga dimittit; ita devicta parentis invidia, suam in maritum charitatem contestata est. At Saul, furore excitus, interfectores emisit. Filia vero, infirmitatem viri prudenter causata, invetera- tam patris iram mollire clam sperabat, et fugæ occa - siones fugienti circumspiciebat. At mihi vide qua solertia, qua charitate mulier in virum fuerit. Per- suasit quoque lectulo, ut invaletudinis simulationem adjuvaret. Imago namque in viri speciem confor- mata, et in lectulo collocata, formæ fictione videntes eludebat; vestibus vero subjecto recens jugulata capræ jecore res credibilior apparebat. Adhuc enim micans bepar, et supremam palpitationem prodens, viri reciprocantis auimam speciem dabat, eluso sensu oculorum. Talem mulier tragoediam, amore viri incensa, dare potuit ! Ut insidiosa data fuit, et auxiliaris reperta est : latrocinatrix emissa est, et gubernatrix inventa. At filiæ commentum patris feri- tatem cicurare non potuit. Vere ementitam invale- tudinem esse ratus, jubet in lectica deportari. Cur cesso? cur necem non molior? Exosum vinctum teneo, preda in manibus est, jugulari possum. Huc jam mea pervenit oratio non tam voluntate Saulis cæde cruentati accusandi, quam fortitudinis Davidicæ propalandæ. Nam improbitatis illius com- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Nec inconcinne scribi possit ut cir- cumcisione Israelitarum ordines ab alienigenis fuerint discreti. sima Michal repertum Reg. xix, et Josephus lib. vs Antiq. Jud. cap. mei exemplaris. Litteris non est. Josephus idem Basilio tradit : caprino jecore stragulæ vesti supposito. Est quoque conjectura inea, viscera quædam cum jecore connexa fuisse, ne spiritus, in quibus palpitandi vis, ocius æquo dif- Harentur. Davidis intelligit, ut familiariter fit; quæ res etiam veri speciem auxit. Adde ad eam rem valuisse unice, Significant hæc statuæ in lecto collocata caput investitum fuisse pilis caprinis ad elligiem viri aliquam. Ad vivum sunt expressa Compone hæc cum eo M. Tullii loco secundo De natura deorum : Jam vero venæ et arteriæ micare non desinunt quasi quodam igneo motu; animadversumque sæpe est, cum cor animantis alicujus evulsum ita mobiliter palpi- taret, ut imitaretur igneam celeritatem; item cum illo Senecæ in Thyeste · Erepta vivis exta pectoribus tremunt. Spirantque venæ, corque adhuc pavidum satit. (79) Αποτοιχίζειν. Frequentius est αποτειχίζειν. D quod Scriptura prodit c. xix : Καὶ στρογγύλωμα (80) Ανδρὸς γὰρ εἰκόνα. Hoc viri sui amantis- (81) Ηπαρ δὲ νεοσφαγους αἰγός. Il in sacralis (82) Ἐσθήμασιν ὑποκρύψασα. Vestes alteras (85) Επι δὲ σπαῖρον τὸ ἧπαρ, καὶ τοὺς ἐσχά
Διὰ τοῦτο γὰρ, ὡς ἔφθην εἰπὼν, ἡ Γραφὴ τοῖς κατορθώμασι συμπλέκει τὰ πταίσματα, ἵνα οὓς ἀπείργει τὰ θαύματα, πείσῃ τὰ πλημμελήματα. β. Οὔτω καὶ νῦν ἡμῖν ἡ Γραφὴ τὸν Δαυὶδ ἐξαγγέλλει, ὅτι μυρίοις τερφθεὶς κατορθώμασιν, ἀλλὰ καὶ πλήξας πολλάκις, οἷος ἐσπάραττε τὸν διάβολον, τελευταῖον ἔλαθε πληγεὶς ἐν τῷ τῆς παρατάξεως σχήματι. Ὡς γὰρ εἶδε διὰ πάντων ὁ πολέμιος τὸν Δαυὶδ εὐδοκιμοῦντα, ἀδελφῶν προτιμηθέντα, προφήτην ὑπηρετοῦντα πρὸς τὴν παράδοξον χρίσιν, τὴν ἐκτρέπουσαν τὴν χάριν, ψαλμῷ δαίμονα πλήττοντα, ἐχθρῶν εὐεργέτην ἀκόρεστον, οὐκ ἤνεγκεν ἀπαθῶς, ὁρῶν φυτὸν ἀρετῆς ἐν νόμῳ ῥιζούμενον. Ἀλλ’ αὐτὸν ἐρεθίζει πρῶτον τὸν εὐεργετηθέντα τῷ φθόνῳ, προσεκκαίει δὲ πρὸς φόνον τὸν φθόνον, καὶ μαθητὴν τοῦ Κάϊν τὸν Σαοὺλ ἀπεργάζεται, δρόμον ἀρετῆς ὑποσκελίσαι βουλόμενος. Ἀλλ’ ἦσαν ὕλαι τῷ Δαυὶδ εἰς πραότητα τοῦ φθόνου τὰ πάθη. Μετὰ τοῦτο φυγάδα ποιεῖ, καὶ πρὸς ἐρήμους ἐλαύνει, διώκτην τὸν Σαοὺλ ἐπιστήσας, ἵνα ναρκήσας ὁ δίκαιος ῥίψῃ τῶν ἀρετῶν τὴν ἀσπίδα. Τῷ δὲ ἦν ἄρα τοῦ βίου τὰ δυςχερῆ φιλοθεί̈ας γυμνάσια.
ὁ τρόπος, κακοῦργος ὁ λογισμός. Υπέλαβε γὰρ ὅτι ἡ κεφαλὰς μὲν ἠδύνατο ἂν συχών καὶ τῶν οἰκείων ἀφελών, τοῦ φθόνου κλέψαι τὸν κίνδυνον μορφῆς γὰρ διάκρισιν ἡ φύσις ἐν πολεμίοις καὶ φίλοις οὐκ ἔπλασε· περιτομὴ δὲ μόνη τὸν Ἰσραὴλ τῶν ἀλλο- φύλων ἀποτοιχίζειν (79) ἠδύνατο, καὶ σημεῖον ἦν διαφορᾶς τοῦ νόμου τὸ γνώρισμα. Δίδωσι τοίνυν τὴν θυγατέρα τῷ Δαυίδ, συνεργὸν φόνου τὴν παῖδα ποιούμενος. Ὢ τῆς τῶν λογισμῶν ἀθλιότητος ! Προ- καταδικάζει τὴν θυγατέρα χηρεία, ἵνα τῷ τοῦ φθόνου πάθει χαρίσηται, καὶ φθόνῳ νικώμενος κατὰ τῆς φύσ σεως μαίνεται. Οὐκ ἔλυσεν ἡ συγγένεια τὴν δυσμέ- νειαν, οὐδὲ ὁ τῆς φύσεως δεσμὸς τὸν φθόνον ἐνίκησε. Προστάττει δὲ τῇ θυγατρὶ τὸν ἄνδρα φυλάξαι πρὸς θάνατον. " τυφλωττούσης κακίας! Χηρείαν ἐπιτάτ τει τῇ κόρῃ, καὶ κατὰ τοῦ γήμαντος ὁπλίζει τὸ γύ. Β ναιον, καὶ τρόπος ἀρνεῖται, καὶ φύσις οὐ δέχεται. Ηγνόησεν ὡς βοηθὸν ἔδωκεν, οὐκ ἐπίβουλον, καὶ φύλακα ζωῆς, οὐ θανάτου συνέμπορον. Ἡ δὲ τοῦ θυμοῦ καταγνοῦσα τοῦ φύσαντος, ἀποπέμπει τὸν ἄνδρα, διὰ φυγῆς αὐτὸν τῆς σφαγῆς ἐξαρπάζουσα, φιλάνδρῳ γνώμῃ νικῶσα τὸν φθόνον τοῦ φύσαντος. Ὁ μὲν οὖν Σαούλ, ἐγρηγορὼς τῷ θυμῷ, τοῦ θανάτου τοὺς ὑπηρέτας ἐξέπεμπεν· ἡ δὲ παῖς τὴν ἀῤῥωστίαν τοῦ ἀνδρὸς προσοφίζεται, οἴκτῳ κλέψαι τοῦ πατρὸς τὴν μῆνιν ἐλπίζουσα, καὶ καιρὸν φυγῆς μηχανομένη τῷ φεύγοντι. Αλλ' ὦ φιλανδρία καὶ σοφία τῆς γυνα κός. Επεισε καὶ αὐτὴν τὴν κοίτην αρρωστία συν- υποκρίνεσθαι. 'Ανδρὸς γὰρ εἰκόνα (80) διὰ τοῦ σχή- ματος ἐπὶ τῆς κλίνης μορφώσασα, τῇ πεπλασμένη μορφῇ τοὺς ὁρῶντας ἐφάνταζεν. Ηπαρ δὲ νεοσφα γοῦς αἰγὸς (81) ἐσθήμασιν ὑποκρύψασα (82), πίστιν ἀληθινὴν παρέσχε τῷ πλάσματι. Ετι γὰρ σπαῖρον τὸ ήπαρ, καὶ τοὺς ἐσχάτους ἐκπέμπον παλμοὺς, ἀνδρὸς ἀναπνοὰς ἐσορίζετο (85), κλέπτον τῇ θέα τῶν βλεπόντων τὴν αἴσθησιν. Τοιαῦτα δραματουργεῖν ἐκ φιλανδρίας ᾔδει τὸ γύναιον. Ἐπίβουλος ἐδόθη, καὶ βοηθὸς ἀνεδείχθη· πειρατὴς ἐπέμφθη, καὶ κυβερνή- της εὑρέθη. Αλλ' οὐδὲ τὸ δράμα τῆς παιδὸς, τὴν τοῦ πατρὸς ἡμέρωσεν ἀγριότητα, ἀλλ᾽ ἀληθεύειν τῆς ἀρρωστίας τὸ ψεῦδος ὑπολαμβάνων, ἄγειν ἐπὶ τῆς κλίνης ἐνεκελεύετο. Τί γὰρ φειδόμενος οὐ παρα- σκευάζων τὸν φόνον ; Δεσμώτην ἔχω τὸν μισούμενον, Ο ἀποστοιχίζειν, Ὑποθεῖσα τοῖς ὑποβολαίοις ήπαρ αιγός, τριχῶν αἰγῶν ἔθηκε πρὸς κεφαλῆς αὐτοῦ, καὶ ἑκά λυψεν αὐτὰ ἱματίῳ. τους ἐκπέμπων παλμοὺς ἀνδρὸς ἀναπνοὰς ἐσο- φίζετο. ORATIO XVI. vidia sibi periculum creabatur, furtivo stratage- (sic), C mate posse propulsare, quando in amicis et inimicis formæ discrimen natura nullum ſiguravit; una vero circumcisio ab alienigenis abjungebat Israelem, et legis nota differentiæ signum erat. Quam igitur Davidi dat filiam, in cædis perpetrandæ societatem assumit. O miserrimas cogitationes! ut invidiæ mo- tibus obsequatur, tam immature filiam viduitati adjudicat, invidiaque oppressus contra naturam furorem concipit. Cognatio non solvit inimicitias, neque naturæ vinculum dissipavit invidentiam. Im- perat filiæ, maritum servet, sed in mortem. im- probitatem obcæcatam! Viduitatem imponit filiæ, et adversus maritum armat uxorem, quod scelus refutant uxoris mores, nec natura patitur. Ignora- bat interim Saul auxiliatricem, non insidiatricem dedisse se; vitæ custodem, uon mortis adjutricem. Illa vero, improbato parentis furore, virum a jugula- tione ereptum fuga dimittit; ita devicta parentis invidia, suam in maritum charitatem contestata est. At Saul, furore excitus, interfectores emisit. Filia vero, infirmitatem viri prudenter causata, invetera- tam patris iram mollire clam sperabat, et fugæ occa - siones fugienti circumspiciebat. At mihi vide qua solertia, qua charitate mulier in virum fuerit. Per- suasit quoque lectulo, ut invaletudinis simulationem adjuvaret. Imago namque in viri speciem confor- mata, et in lectulo collocata, formæ fictione videntes eludebat; vestibus vero subjecto recens jugulata capræ jecore res credibilior apparebat. Adhuc enim micans bepar, et supremam palpitationem prodens, viri reciprocantis auimam speciem dabat, eluso sensu oculorum. Talem mulier tragoediam, amore viri incensa, dare potuit ! Ut insidiosa data fuit, et auxiliaris reperta est : latrocinatrix emissa est, et gubernatrix inventa. At filiæ commentum patris feri- tatem cicurare non potuit. Vere ementitam invale- tudinem esse ratus, jubet in lectica deportari. Cur cesso? cur necem non molior? Exosum vinctum teneo, preda in manibus est, jugulari possum. Huc jam mea pervenit oratio non tam voluntate Saulis cæde cruentati accusandi, quam fortitudinis Davidicæ propalandæ. Nam improbitatis illius com- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Nec inconcinne scribi possit ut cir- cumcisione Israelitarum ordines ab alienigenis fuerint discreti. sima Michal repertum Reg. xix, et Josephus lib. vs Antiq. Jud. cap. mei exemplaris. Litteris non est. Josephus idem Basilio tradit : caprino jecore stragulæ vesti supposito. Est quoque conjectura inea, viscera quædam cum jecore connexa fuisse, ne spiritus, in quibus palpitandi vis, ocius æquo dif- Harentur. Davidis intelligit, ut familiariter fit; quæ res etiam veri speciem auxit. Adde ad eam rem valuisse unice, Significant hæc statuæ in lecto collocata caput investitum fuisse pilis caprinis ad elligiem viri aliquam. Ad vivum sunt expressa Compone hæc cum eo M. Tullii loco secundo De natura deorum : Jam vero venæ et arteriæ micare non desinunt quasi quodam igneo motu; animadversumque sæpe est, cum cor animantis alicujus evulsum ita mobiliter palpi- taret, ut imitaretur igneam celeritatem; item cum illo Senecæ in Thyeste · Erepta vivis exta pectoribus tremunt. Spirantque venæ, corque adhuc pavidum satit. (79) Αποτοιχίζειν. Frequentius est αποτειχίζειν. D quod Scriptura prodit c. xix : Καὶ στρογγύλωμα (80) Ανδρὸς γὰρ εἰκόνα. Hoc viri sui amantis- (81) Ηπαρ δὲ νεοσφαγους αἰγός. Il in sacralis (82) Ἐσθήμασιν ὑποκρύψασα. Vestes alteras (85) Επι δὲ σπαῖρον τὸ ἧπαρ, καὶ τοὺς ἐσχά
PG 85:219Εὑρὼν γὰρ ἐν σπηλαίῳ τὸν διώκοντα, φείδεται, καὶ τὸν φθονοῦντα θηρεύσας φιλανθρωπεύεται. Ἀλλ’ ἐφείδετο μὲν τοῦ Σαοὺλ, ἔπληττε δὲ, ὡς ἔοικε, διὰ τῆς τούτου φειδοῦς τὸν διάβολον, καὶ καθαρὰν δεξιὰν αἵματος ἐχθροῦ διαφυλάξας, τὸν κοινὸν τῶν ἀνθρώπων ἐχθρὸν ἐτραυμάτιζε, θυμοῦ κρατῶν, τὴν ἔχθραν πατῶν, τὸ ξίφος ἀμβλύνων, τὸν μισοῦντα φυλάττων, ἀμειβόμενος τὸν φθόνον πραότητι· οἷς μόνοις κεντεῖται διάβολος. Ἄρ’ οὖν ἐπὶ τούτοις ὁ διώκων ἐπαύσατο; Οὐ μὲν οὖν· ἀλλὰ καὶ πάλιν διώκων, πάλιν ἡλίσκετο. Νὺξ γὰρ ἐν μέσῳ, καὶ πάλιν ὕπνου δεσμοῖς ὁ Σαοὺλ ἐθηρεύετο, καὶ τοῦ διωκομένου λάφυρον ὁ διώκων εὑρίσκετο. Ἐνταῦθα ποῖαν οὐκ ἂν ἐτίναξε πέτραν ἡ τοῦ θυμοῦ προσβολή; Ποῖον οὐκ ἂν ἔσεισε πύργον τῆς ἀφροσύνης ἡ βία; ποῖαν φιλανθρωπίας γαλήνην οὐκ ἐτράχυνε κύμασι; Πλέον δὲ τῷ χρόνῳ τὰ τῆς ἀρετῆς ἐπλάτυνε διαστήματα. Ἀναιρεθέντα τὸν Σαοὺλ διαπύρως ἐπένθει, ἐλάμπρυνε τάφῳ, ἐκόσμει τοῖς θρήνοις τὸν τάφον, καὶ τὰ σκήπτρα διαδεξάμενος, οὐκ ἐκληρονόμει τὸν τρόπον·
Α θήραμα πρὸς σφαγὴν ἑτοιμότερον. Ταῦτα διῆλθεν δ' λόγος, οὐ τοσοῦτον τῆς Σαούλ μιαιφονίας κατά ηγορῆσαι βουλόμενος, ὅσον τὴν τοῦ Δαυὶδ ἀνεξικακίαν κηρύξαι προθέμενος. Ἡ γὰρ τῆς τοῦ Σαούλ πονηρίας ὑπόμνησις, Ενδειξις ἀκριβὴς τῆς τοῦ Δαυὶδ ἀρετῆς. Ο γὰρ πολλάκις περισώσας, ὑπὸ τοῦ σωθέντος ἠλαύνετο, ζωῆς μισθὸν τὸν θάνατον κομιζόμενος, ἐρημίᾳ καὶ πλάνῃ πρὸς τὴν ἀναίρεσιν πολιορκούμενος. γ'. Οἰκειωσώμεθα τὸ πάθος, καὶ τὸ βάθος τῆς ἀθυ μίας κατίδωμεν, ἵνα τὸ μέγεθος τῆς τοῦ Δαυίδ φιλο- σοφίας κατανοήσωμεν. Ο μὲν γὰρ ἀδικήσας, εἶτα διωκόμενος, έχει παραμυθίαν τοῦ πάθους τὴν τόλμαν ὧν ἔδρασε, καὶ τὸ συνειδὸς καθ᾿ ἑαυτοῦ περιφέρων κατήγορον, ἔνδοθεν συνηγορεῖ τῷ διώκοντι, καὶ δι κάζων τὴν πρᾶξιν, τὴν τιμωρίαν οὐ μέμφεται. Ο δὲ περισώσας πολλάκις, καὶ ὑπὸ τοῦ σωθέντος εἰς θά- Β νατον ἀγρευόμενος, ἀφόρητον ἔχει τῆς ἀθυμίας τὸ βέλος, τῇ μνήμῃ τῆς εὐεργεσίας πληττόμενος, ὡς καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸν πολέμιον ὁπλίσας. Τοιαύταις ὁ Δαυίδ ἐπολιορκεῖτο περιστάσεσι· καὶ οὐδὲ μέχρι τοῦ φεύ- γειν ὁ κίνδυνος. Οὐκ ἐκορέσθη γὰρ ὁ Σαούλ τῇ φυγή τοῦ Δαυίδ, οὐδὲ δρόμος τὸν φθόνον ἐμείωσεν, ἀλλὰ πλέον ἀνέφλεγεν ἐν τοῖς ζῶσιν ἀκουόμενος ὁ φθονούν μενος. Καὶ δὴ τὰ τῆς βασιλείας ἀθροίσας στρατεύ- ματα, τὸν μετ' ὀλίγον κρυπτόμενον ἀναζητεῖ, καὶ νάπας ἀνίχνευε (84), καὶ φάραγγας ἐσαγήνευε, καὶ τὰς τῶν ὁρῶν ἐπολυπραγμόνει κορυφὰς, ἄδικος θη- ρατὴς τοῦ δικαίου γινόμενος. Οἱ Ψαλμοὶ τὰ πάθη κηρύττουσιν, αἱ ᾠδαὶ τὰς συμφορὰς ἐπαγγέλλουσιν. • Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πέποιθα, πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη ὡς στρουθίον;» Ορος ψυχήν πλανωμένην λογισμοῖς, καὶ πρὸς τὴν ἀπλανή βοήθειαν, τὸν Κύριον (85), καταφεύγουσαν; Τίς ἂν ἐν τοιούτοις γενόμενος, οὐκ εἶπε, θυμῷ καὶ ἀθυ μία κρατούμενος· Ἐμοὶ ταῦτα Σαούλ διατίθησιν (80) ; ὃν ἐξήρπασα δαίμονος; ὃν τοῦ Γολιάθ ἠλευθέρωσα ; ᾧ τὴν βασιλείαν ἐφύλαξα ; ἂν τοῦ δουλεύειν ἀπέστησα; Τί γὰρ ἐκίνουν τὴν λύραν τῆς χάριτος; τί δὲ τὸν ἐνοχλοῦντα δαίμονα τοῖς μέλεσιν ἔπληττον; Εγένετο ἂν τοῦ δαίμονος παρανάλωμα, οὐκ ἂν νῦν ἐδίωκεν ἀπολώμενος· τότε ἔφθασεν ἂν αὐτοῦ τὸν φθόνον ὁ φόνος (87). Επαφῆκε τὸ δόρυ μοι ψάλλοντι, ἐγὼ δὲ τοῦ μέλους οὐκ ἀφῆκα τὸ φάρμακον ὠργίζετο θε- ραπεύοντι, ἐγὼ δὲ φιλονείκω φιλανθρωπία τὸν ἀπάνθρωπον ἔσωζον. Οὐδὲν τούτων ὁ Δαυὶδ οὐκ εἶπεν, οὐκ ἐνόησεν· ἀλλὰ τὸ βλέμμα τείνων πρὸς οὐρανὸν, ἐκεῖ ἐκάλει τὸν σύμμαχον (88). Ἐνταῦθα γενόμενος, δρα μοι τὴν ἀποῤῥητον τῶν πραγμάτων διοίκησιν· δρα μοι καὶ τὴν θείαν φιλανθρωπίαν, καὶ τὴν τοῦ τερον ἀνατίθησιν. διατίθησιν, γος. Τὸ ἄν μικροπρεπές. τὸν ἐκεῖ ἐκάλει σύμμαχον. 211: BASILII SELEUCIENSIS ci memoratio accurata est virtutum Davidis demnon- stratio. Siquidem ab eo, cui multis in casibus salu- tem dedisset, profligabatur, vitæ datæ præmium mor- tem referebat, ac per solitudinem, per viarum errores ad necem acquirebatur. fundam animi consternationem pervideamus, ut Davidicæ sapientiæ magnitudinem cognoscamus. Nam qui injuriam fecit, ac deinde ad supplicium conquiritur, ex perpetrati facinoris audacia mali sòlatium capit, et conscientiam circumferens accu - satricem sui, persequenti ex animo patrocinatur, actaque sua juste dijudicans paenam non queritur. At qui sollicite ab eo quem non raro servavit, ad necem circumvenitur, beneficentiæ suæ recorda- tione attonitus, quod per eam in arma contra se concitarit adversarium, intolerabili doloris morsu sauciatur. Ita David adversis undequaque ingruen- tibus obruebatur, nec in fuga periculum stetit; non enim Davidis fuga Saul satiatus est, neque præceps fuga invidentiam minuit; sed cum vivere nuntia- retur, qui in invidia erat, accendit acrius. Ideo regni cogens exercitus, prædator injustus protinus occul- tatum requirit, saltus pervestigat, imna vallium cin- git indagine, summa montium lustrat curiosissime. Davidis psalmi, quid passus sit, evulgant, calami- tates odæ clamitant: In Domin" confido: quomodo dicitis animæ meæ: Transmigra in montem sicut C passer 18? Vides animam cogitatione peregrinan- tem, et ad securissimam Domini societatem recur- rentem. Quis in talibus angustiis, ira simul et despe. vatione dominante, non diceret : Hæccine mihi Saul reponit? isne quem dæmoni eripui? isne, quem a Goliathi terrore liberavi ? cui regnum in tuto collo- cavi ? quem a servitute in libertatem asserui? cur gratiæ lyram pulsabam ? cur dæmonem turbas in- trorsum cientem mei cantus feriebant? si obtritus a dæmone consumptusque fuisset, jam non ad cædem me quæreret: tunc ejus forte invidiam mors præ- ripuisset. Immisit in me cantanten), lanceam ; ego vero carminis medicamentum non omisi : mihi agritudinem levanti succensebat, ego vero conten- riosa quadam humanitate inhumanum servabam. D Nihil horum dixit David, ne cogitavit quidem : sed sublatis in cœlum oculis, inde auxilia devocabat. Huc jam progressus, vide mihi rerum arcanam re- Psal. x, 2. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Reg. xxi. Qui prætulerit, red- dai per verbum afficio. per forte reddidi, quod adl exaggera- dam Saulis invidiam non parum facit, si Basilius . respiciat imbibitam gentilibus opinionem de affec- tuum pertinacia tanta, ut et mortuis inhæreant. Apud Maronem, ab Ænea oculos aversa tenebat Dido, in cujus odium, dum viveret, aversa fuerat. Licuit igitur indubitare num cum corpore invidiam quoque Saül fuerit exuturus: nisi forte Davidi hanc dubitationem aliugi sit scribam, aut sic ordinabo, 3. Familiarius hæc eventa consideremus, et pro- (84) Νάπας ἀνίχνευε. Vise, si tibi volenti est, (85) Τὸν Κύριον. Malim, τοῦ Κυρίου. (86) Ἐμοὶ ταῦτα Σαούλ διατίθησιν. Siquidem (87) Τότε ἔφθασεν ἂν αὐτοῦ τὴν φθόνον ὁ φό (88) ᾿Εκεῖ ἐκάλει τὸν σύμμαχον. Λυι ἐκεῖθεν
ὁδῷ δὲ τῆς φιλανθρωπίας βαδίζων, καὶ μέχρι τῶν τοῦ δυσμενοῦς συγγενῶν τὰς εὐεργεσίας ἐξέτεινε, καὶ προσιόντι τῷ γένει τὴν αὐτοῦ φιλανθρωπίαν συνοδεύουσαν ἔπεμπε. γ. Ταῦτα ὁρῶν ὁ κοινὸς ἀνθρώπων ἐχθρὸς, καὶ καθ’ ἕκαστον τῶν κατορθωμάτων βαλλόμενος, εἴχετο μὲν, οὐκ ἀφίστατο δέ. Ἀλλ’ ἐν ἀθανάτῳ φύσει πονηρίαν ἄγρυπνον ἐπιδεικνύμενος, παρετήρει τοῦ δικαίου τὰς πράξεις τὰς ἐν ἡμέρᾳ, τὰς ἐν νυκτὶ, τὰς ἡνίας τοῦ βίου, τὰς τῆς βασιλείας φροντίδας, τὰς τῶν πολεμίων ἐπαναστάσεις· μήπως φθέγξηται ῥῆμα πικρὸν, αὐτῷ δὲ γλυκύ· πῶς τρώσῃ θυμῷ, πῶς ἐπιθυμίᾳ τοξεύσῃ, πῶς ἀμελοῦντα φιλοθεί̈ας φωράσῃ. Καὶ οὐ πρότερον λοχῶν τοῦ δικαίου τὸν βίον ἐπαύσατο, πρὶν αὐτὸν μικρὸν ἰδὼν παραβλέψαντα, ταχέως γυναικείῳ κατετοξεύσατο κάλλει. Εὐωχηθεὶς γάρ ποτε βασιλικῶς ὁ Δαυὶδ, καὶ λαμπρᾷ τραπέζῃ τὸν νοῦν χαυνωθεὶς, μεσημβρινοῖς περιπάτοις ἐτέρπετο.
Α θήραμα πρὸς σφαγὴν ἑτοιμότερον. Ταῦτα διῆλθεν δ' λόγος, οὐ τοσοῦτον τῆς Σαούλ μιαιφονίας κατά ηγορῆσαι βουλόμενος, ὅσον τὴν τοῦ Δαυὶδ ἀνεξικακίαν κηρύξαι προθέμενος. Ἡ γὰρ τῆς τοῦ Σαούλ πονηρίας ὑπόμνησις, Ενδειξις ἀκριβὴς τῆς τοῦ Δαυὶδ ἀρετῆς. Ο γὰρ πολλάκις περισώσας, ὑπὸ τοῦ σωθέντος ἠλαύνετο, ζωῆς μισθὸν τὸν θάνατον κομιζόμενος, ἐρημίᾳ καὶ πλάνῃ πρὸς τὴν ἀναίρεσιν πολιορκούμενος. γ'. Οἰκειωσώμεθα τὸ πάθος, καὶ τὸ βάθος τῆς ἀθυ μίας κατίδωμεν, ἵνα τὸ μέγεθος τῆς τοῦ Δαυίδ φιλο- σοφίας κατανοήσωμεν. Ο μὲν γὰρ ἀδικήσας, εἶτα διωκόμενος, έχει παραμυθίαν τοῦ πάθους τὴν τόλμαν ὧν ἔδρασε, καὶ τὸ συνειδὸς καθ᾿ ἑαυτοῦ περιφέρων κατήγορον, ἔνδοθεν συνηγορεῖ τῷ διώκοντι, καὶ δι κάζων τὴν πρᾶξιν, τὴν τιμωρίαν οὐ μέμφεται. Ο δὲ περισώσας πολλάκις, καὶ ὑπὸ τοῦ σωθέντος εἰς θά- Β νατον ἀγρευόμενος, ἀφόρητον ἔχει τῆς ἀθυμίας τὸ βέλος, τῇ μνήμῃ τῆς εὐεργεσίας πληττόμενος, ὡς καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸν πολέμιον ὁπλίσας. Τοιαύταις ὁ Δαυίδ ἐπολιορκεῖτο περιστάσεσι· καὶ οὐδὲ μέχρι τοῦ φεύ- γειν ὁ κίνδυνος. Οὐκ ἐκορέσθη γὰρ ὁ Σαούλ τῇ φυγή τοῦ Δαυίδ, οὐδὲ δρόμος τὸν φθόνον ἐμείωσεν, ἀλλὰ πλέον ἀνέφλεγεν ἐν τοῖς ζῶσιν ἀκουόμενος ὁ φθονούν μενος. Καὶ δὴ τὰ τῆς βασιλείας ἀθροίσας στρατεύ- ματα, τὸν μετ' ὀλίγον κρυπτόμενον ἀναζητεῖ, καὶ νάπας ἀνίχνευε (84), καὶ φάραγγας ἐσαγήνευε, καὶ τὰς τῶν ὁρῶν ἐπολυπραγμόνει κορυφὰς, ἄδικος θη- ρατὴς τοῦ δικαίου γινόμενος. Οἱ Ψαλμοὶ τὰ πάθη κηρύττουσιν, αἱ ᾠδαὶ τὰς συμφορὰς ἐπαγγέλλουσιν. • Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πέποιθα, πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη ὡς στρουθίον;» Ορος ψυχήν πλανωμένην λογισμοῖς, καὶ πρὸς τὴν ἀπλανή βοήθειαν, τὸν Κύριον (85), καταφεύγουσαν; Τίς ἂν ἐν τοιούτοις γενόμενος, οὐκ εἶπε, θυμῷ καὶ ἀθυ μία κρατούμενος· Ἐμοὶ ταῦτα Σαούλ διατίθησιν (80) ; ὃν ἐξήρπασα δαίμονος; ὃν τοῦ Γολιάθ ἠλευθέρωσα ; ᾧ τὴν βασιλείαν ἐφύλαξα ; ἂν τοῦ δουλεύειν ἀπέστησα; Τί γὰρ ἐκίνουν τὴν λύραν τῆς χάριτος; τί δὲ τὸν ἐνοχλοῦντα δαίμονα τοῖς μέλεσιν ἔπληττον; Εγένετο ἂν τοῦ δαίμονος παρανάλωμα, οὐκ ἂν νῦν ἐδίωκεν ἀπολώμενος· τότε ἔφθασεν ἂν αὐτοῦ τὸν φθόνον ὁ φόνος (87). Επαφῆκε τὸ δόρυ μοι ψάλλοντι, ἐγὼ δὲ τοῦ μέλους οὐκ ἀφῆκα τὸ φάρμακον ὠργίζετο θε- ραπεύοντι, ἐγὼ δὲ φιλονείκω φιλανθρωπία τὸν ἀπάνθρωπον ἔσωζον. Οὐδὲν τούτων ὁ Δαυὶδ οὐκ εἶπεν, οὐκ ἐνόησεν· ἀλλὰ τὸ βλέμμα τείνων πρὸς οὐρανὸν, ἐκεῖ ἐκάλει τὸν σύμμαχον (88). Ἐνταῦθα γενόμενος, δρα μοι τὴν ἀποῤῥητον τῶν πραγμάτων διοίκησιν· δρα μοι καὶ τὴν θείαν φιλανθρωπίαν, καὶ τὴν τοῦ τερον ἀνατίθησιν. διατίθησιν, γος. Τὸ ἄν μικροπρεπές. τὸν ἐκεῖ ἐκάλει σύμμαχον. 211: BASILII SELEUCIENSIS ci memoratio accurata est virtutum Davidis demnon- stratio. Siquidem ab eo, cui multis in casibus salu- tem dedisset, profligabatur, vitæ datæ præmium mor- tem referebat, ac per solitudinem, per viarum errores ad necem acquirebatur. fundam animi consternationem pervideamus, ut Davidicæ sapientiæ magnitudinem cognoscamus. Nam qui injuriam fecit, ac deinde ad supplicium conquiritur, ex perpetrati facinoris audacia mali sòlatium capit, et conscientiam circumferens accu - satricem sui, persequenti ex animo patrocinatur, actaque sua juste dijudicans paenam non queritur. At qui sollicite ab eo quem non raro servavit, ad necem circumvenitur, beneficentiæ suæ recorda- tione attonitus, quod per eam in arma contra se concitarit adversarium, intolerabili doloris morsu sauciatur. Ita David adversis undequaque ingruen- tibus obruebatur, nec in fuga periculum stetit; non enim Davidis fuga Saul satiatus est, neque præceps fuga invidentiam minuit; sed cum vivere nuntia- retur, qui in invidia erat, accendit acrius. Ideo regni cogens exercitus, prædator injustus protinus occul- tatum requirit, saltus pervestigat, imna vallium cin- git indagine, summa montium lustrat curiosissime. Davidis psalmi, quid passus sit, evulgant, calami- tates odæ clamitant: In Domin" confido: quomodo dicitis animæ meæ: Transmigra in montem sicut C passer 18? Vides animam cogitatione peregrinan- tem, et ad securissimam Domini societatem recur- rentem. Quis in talibus angustiis, ira simul et despe. vatione dominante, non diceret : Hæccine mihi Saul reponit? isne quem dæmoni eripui? isne, quem a Goliathi terrore liberavi ? cui regnum in tuto collo- cavi ? quem a servitute in libertatem asserui? cur gratiæ lyram pulsabam ? cur dæmonem turbas in- trorsum cientem mei cantus feriebant? si obtritus a dæmone consumptusque fuisset, jam non ad cædem me quæreret: tunc ejus forte invidiam mors præ- ripuisset. Immisit in me cantanten), lanceam ; ego vero carminis medicamentum non omisi : mihi agritudinem levanti succensebat, ego vero conten- riosa quadam humanitate inhumanum servabam. D Nihil horum dixit David, ne cogitavit quidem : sed sublatis in cœlum oculis, inde auxilia devocabat. Huc jam progressus, vide mihi rerum arcanam re- Psal. x, 2. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Reg. xxi. Qui prætulerit, red- dai per verbum afficio. per forte reddidi, quod adl exaggera- dam Saulis invidiam non parum facit, si Basilius . respiciat imbibitam gentilibus opinionem de affec- tuum pertinacia tanta, ut et mortuis inhæreant. Apud Maronem, ab Ænea oculos aversa tenebat Dido, in cujus odium, dum viveret, aversa fuerat. Licuit igitur indubitare num cum corpore invidiam quoque Saül fuerit exuturus: nisi forte Davidi hanc dubitationem aliugi sit scribam, aut sic ordinabo, 3. Familiarius hæc eventa consideremus, et pro- (84) Νάπας ἀνίχνευε. Vise, si tibi volenti est, (85) Τὸν Κύριον. Malim, τοῦ Κυρίου. (86) Ἐμοὶ ταῦτα Σαούλ διατίθησιν. Siquidem (87) Τότε ἔφθασεν ἂν αὐτοῦ τὴν φθόνον ὁ φό (88) ᾿Εκεῖ ἐκάλει τὸν σύμμαχον. Λυι ἐκεῖθεν
Τότε δὴ, τότε τῶν λογισμῶν τὴν νευρὰν χαλασθεῖσαν ὁ δυσμενὴς θεασάμενος, τὸν τῶν παθῶν ἡνίοχον νοῦν οὐκ ἀκριβῶς τὰς ἡνίας διεζωσμένον, ἢ μικρόν τι μέρος ἐκ τῶν ὀμμάτων, γυμνωθέντα τὸν ἀριστέα τῶν ὅπλων, ἔλαθε πλήξας, αὐτοῖς τοῖς ὄμμασι τοῦ δικαίου χρησάμενος, καὶ συναρπάσας τῆς ὁδοῦ τῆς ἀρετῆς, πρὸς τὸν τῆς μοιχείας ἐμβάλλει κρημνόν. Ὁρῶν δὲ τὸν πράξαντα, τὴν πρᾶξιν αἰδούμενον, καὶ κρύψαι τὸ ἕλκος τῆς αἰσχύνης βουλόμενον, λαμβάνει τὴν αἰσχύνην, ἄλλης παρανομίας συνέμπορον. Πάθει γὰρ κακῷ τὸ κακὸν περιώδευσεν· ὥστε φόνῳ κρύψαι τὴν μοιχείαν θελήσας, ἑκατέρων ἐργάτης ἁλίσκεται. Ὁ μὲν οὖν πολλάκις ἀριστεύσας ἔκειτο πληγείς· ὁ δὲ πλήξας ἐκόμπαζεν, ἴαμα πόνων οἰκείων τὸ τοῦ δικαίου πάθος ἡγούμενος. Ἀλλ’ οὐκ ἔλαθε τὸν πάντα ὁρῶντα ὀφθαλμὸν, ἡ κατὰ τοῦ βασιλέως ἐπήρεια. Ἀλλ’ ὁ πρὸ τῆς πράξεως βλέπων τὴν πρόθεσιν, καὶ πρὸ τῶν ἔργων, τὴν γνώμην, οἰκτείρει μὲν τοῦ λογισμοῦ τὴν κλοπήν· βοηθεῖ δὲ τῷ κλαπέντι, καὶ οὐ βραβεύει τὴν νίκην τῷ πλήξαντι. Ἀλλὰ πάλιν τὴν στάσιν τοῦ πεσόντος ἐκδέχεται, καὶ ἀναμάχεσθαι τὴν ἧτταν προτρέπεται·
Α θήραμα πρὸς σφαγὴν ἑτοιμότερον. Ταῦτα διῆλθεν δ' λόγος, οὐ τοσοῦτον τῆς Σαούλ μιαιφονίας κατά ηγορῆσαι βουλόμενος, ὅσον τὴν τοῦ Δαυὶδ ἀνεξικακίαν κηρύξαι προθέμενος. Ἡ γὰρ τῆς τοῦ Σαούλ πονηρίας ὑπόμνησις, Ενδειξις ἀκριβὴς τῆς τοῦ Δαυὶδ ἀρετῆς. Ο γὰρ πολλάκις περισώσας, ὑπὸ τοῦ σωθέντος ἠλαύνετο, ζωῆς μισθὸν τὸν θάνατον κομιζόμενος, ἐρημίᾳ καὶ πλάνῃ πρὸς τὴν ἀναίρεσιν πολιορκούμενος. γ'. Οἰκειωσώμεθα τὸ πάθος, καὶ τὸ βάθος τῆς ἀθυ μίας κατίδωμεν, ἵνα τὸ μέγεθος τῆς τοῦ Δαυίδ φιλο- σοφίας κατανοήσωμεν. Ο μὲν γὰρ ἀδικήσας, εἶτα διωκόμενος, έχει παραμυθίαν τοῦ πάθους τὴν τόλμαν ὧν ἔδρασε, καὶ τὸ συνειδὸς καθ᾿ ἑαυτοῦ περιφέρων κατήγορον, ἔνδοθεν συνηγορεῖ τῷ διώκοντι, καὶ δι κάζων τὴν πρᾶξιν, τὴν τιμωρίαν οὐ μέμφεται. Ο δὲ περισώσας πολλάκις, καὶ ὑπὸ τοῦ σωθέντος εἰς θά- Β νατον ἀγρευόμενος, ἀφόρητον ἔχει τῆς ἀθυμίας τὸ βέλος, τῇ μνήμῃ τῆς εὐεργεσίας πληττόμενος, ὡς καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸν πολέμιον ὁπλίσας. Τοιαύταις ὁ Δαυίδ ἐπολιορκεῖτο περιστάσεσι· καὶ οὐδὲ μέχρι τοῦ φεύ- γειν ὁ κίνδυνος. Οὐκ ἐκορέσθη γὰρ ὁ Σαούλ τῇ φυγή τοῦ Δαυίδ, οὐδὲ δρόμος τὸν φθόνον ἐμείωσεν, ἀλλὰ πλέον ἀνέφλεγεν ἐν τοῖς ζῶσιν ἀκουόμενος ὁ φθονούν μενος. Καὶ δὴ τὰ τῆς βασιλείας ἀθροίσας στρατεύ- ματα, τὸν μετ' ὀλίγον κρυπτόμενον ἀναζητεῖ, καὶ νάπας ἀνίχνευε (84), καὶ φάραγγας ἐσαγήνευε, καὶ τὰς τῶν ὁρῶν ἐπολυπραγμόνει κορυφὰς, ἄδικος θη- ρατὴς τοῦ δικαίου γινόμενος. Οἱ Ψαλμοὶ τὰ πάθη κηρύττουσιν, αἱ ᾠδαὶ τὰς συμφορὰς ἐπαγγέλλουσιν. • Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πέποιθα, πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη ὡς στρουθίον;» Ορος ψυχήν πλανωμένην λογισμοῖς, καὶ πρὸς τὴν ἀπλανή βοήθειαν, τὸν Κύριον (85), καταφεύγουσαν; Τίς ἂν ἐν τοιούτοις γενόμενος, οὐκ εἶπε, θυμῷ καὶ ἀθυ μία κρατούμενος· Ἐμοὶ ταῦτα Σαούλ διατίθησιν (80) ; ὃν ἐξήρπασα δαίμονος; ὃν τοῦ Γολιάθ ἠλευθέρωσα ; ᾧ τὴν βασιλείαν ἐφύλαξα ; ἂν τοῦ δουλεύειν ἀπέστησα; Τί γὰρ ἐκίνουν τὴν λύραν τῆς χάριτος; τί δὲ τὸν ἐνοχλοῦντα δαίμονα τοῖς μέλεσιν ἔπληττον; Εγένετο ἂν τοῦ δαίμονος παρανάλωμα, οὐκ ἂν νῦν ἐδίωκεν ἀπολώμενος· τότε ἔφθασεν ἂν αὐτοῦ τὸν φθόνον ὁ φόνος (87). Επαφῆκε τὸ δόρυ μοι ψάλλοντι, ἐγὼ δὲ τοῦ μέλους οὐκ ἀφῆκα τὸ φάρμακον ὠργίζετο θε- ραπεύοντι, ἐγὼ δὲ φιλονείκω φιλανθρωπία τὸν ἀπάνθρωπον ἔσωζον. Οὐδὲν τούτων ὁ Δαυὶδ οὐκ εἶπεν, οὐκ ἐνόησεν· ἀλλὰ τὸ βλέμμα τείνων πρὸς οὐρανὸν, ἐκεῖ ἐκάλει τὸν σύμμαχον (88). Ἐνταῦθα γενόμενος, δρα μοι τὴν ἀποῤῥητον τῶν πραγμάτων διοίκησιν· δρα μοι καὶ τὴν θείαν φιλανθρωπίαν, καὶ τὴν τοῦ τερον ἀνατίθησιν. διατίθησιν, γος. Τὸ ἄν μικροπρεπές. τὸν ἐκεῖ ἐκάλει σύμμαχον. 211: BASILII SELEUCIENSIS ci memoratio accurata est virtutum Davidis demnon- stratio. Siquidem ab eo, cui multis in casibus salu- tem dedisset, profligabatur, vitæ datæ præmium mor- tem referebat, ac per solitudinem, per viarum errores ad necem acquirebatur. fundam animi consternationem pervideamus, ut Davidicæ sapientiæ magnitudinem cognoscamus. Nam qui injuriam fecit, ac deinde ad supplicium conquiritur, ex perpetrati facinoris audacia mali sòlatium capit, et conscientiam circumferens accu - satricem sui, persequenti ex animo patrocinatur, actaque sua juste dijudicans paenam non queritur. At qui sollicite ab eo quem non raro servavit, ad necem circumvenitur, beneficentiæ suæ recorda- tione attonitus, quod per eam in arma contra se concitarit adversarium, intolerabili doloris morsu sauciatur. Ita David adversis undequaque ingruen- tibus obruebatur, nec in fuga periculum stetit; non enim Davidis fuga Saul satiatus est, neque præceps fuga invidentiam minuit; sed cum vivere nuntia- retur, qui in invidia erat, accendit acrius. Ideo regni cogens exercitus, prædator injustus protinus occul- tatum requirit, saltus pervestigat, imna vallium cin- git indagine, summa montium lustrat curiosissime. Davidis psalmi, quid passus sit, evulgant, calami- tates odæ clamitant: In Domin" confido: quomodo dicitis animæ meæ: Transmigra in montem sicut C passer 18? Vides animam cogitatione peregrinan- tem, et ad securissimam Domini societatem recur- rentem. Quis in talibus angustiis, ira simul et despe. vatione dominante, non diceret : Hæccine mihi Saul reponit? isne quem dæmoni eripui? isne, quem a Goliathi terrore liberavi ? cui regnum in tuto collo- cavi ? quem a servitute in libertatem asserui? cur gratiæ lyram pulsabam ? cur dæmonem turbas in- trorsum cientem mei cantus feriebant? si obtritus a dæmone consumptusque fuisset, jam non ad cædem me quæreret: tunc ejus forte invidiam mors præ- ripuisset. Immisit in me cantanten), lanceam ; ego vero carminis medicamentum non omisi : mihi agritudinem levanti succensebat, ego vero conten- riosa quadam humanitate inhumanum servabam. D Nihil horum dixit David, ne cogitavit quidem : sed sublatis in cœlum oculis, inde auxilia devocabat. Huc jam progressus, vide mihi rerum arcanam re- Psal. x, 2. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Reg. xxi. Qui prætulerit, red- dai per verbum afficio. per forte reddidi, quod adl exaggera- dam Saulis invidiam non parum facit, si Basilius . respiciat imbibitam gentilibus opinionem de affec- tuum pertinacia tanta, ut et mortuis inhæreant. Apud Maronem, ab Ænea oculos aversa tenebat Dido, in cujus odium, dum viveret, aversa fuerat. Licuit igitur indubitare num cum corpore invidiam quoque Saül fuerit exuturus: nisi forte Davidi hanc dubitationem aliugi sit scribam, aut sic ordinabo, 3. Familiarius hæc eventa consideremus, et pro- (84) Νάπας ἀνίχνευε. Vise, si tibi volenti est, (85) Τὸν Κύριον. Malim, τοῦ Κυρίου. (86) Ἐμοὶ ταῦτα Σαούλ διατίθησιν. Siquidem (87) Τότε ἔφθασεν ἂν αὐτοῦ τὴν φθόνον ὁ φό (88) ᾿Εκεῖ ἐκάλει τὸν σύμμαχον. Λυι ἐκεῖθεν
PG 85:221καὶ χεῖρα ὀρέγει, καὶ ἀνορθοῖ τὸν παραπεσόντα, καὶ παραβλέπει τὸ πταῖσμα, περιοδεύει τὸ ἕλκος φιλανθρωπίᾳ, τὴν τιμωρίαν ἀποπεμπόμενος. Ἄξιον δὲ ἰδεῖν τῆς θεραπείας τὸν τρόπον, καὶ μαθεῖν τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας τὸ ὕψος. Κοινὸν γὰρ ἐντεῦθεν ἀνοίγεται τοῖς ἁμαρτωλοῖς ἰατρεῖον· καὶ φάρμακον μετανοίας διὰ μὲν τὸν Δαυὶδ ἐσκευάσθη, πᾶσι δὲ τοῖς δεομένοις ἐδόθη. Πέμπει τὸν Ναθὰν Θεὸς τὸν προφήτην, ἰατρὸν προφήτου γενέσθαι· προστάξας γυμνῶσαι τὸ ἕλκος, δεῖξαι τοῖς ὄμμασι τοῦ πεπονθότος, ἃ πέπονθεν· ἄνθρωπον εὐτελῆ τὸ φαινόμενον, πρὸς τὸ ἐν θρόνῳ καθήμενον, πενίᾳ σύντροφον, πρὸς τὸν τοῖς σκήπτροις κοσμούμενον· μονονουχὶ λέγων· Μὴ φοβηθῇς, ἄνθρωπε, τὴν ἀξίαν· τὸν ἐμὸν οἰκέτην ἐπίσταμαι, γνωρίζω τὸν ἐμὸν ἀριστέα, ὃς οὐ νῶτα τῷ πολεμίῳ διδοὺς, ἀλλὰ μαχόμενος πέπληκται. Οὐκ ἤλλαξεν αὐτοῦ τὴν γνώμην τὸ πάθος, οὐκ ἤμειψε τὴν πρόθεσιν ἡ πράξις· ἀπατηθεὶς, οὐ βιασθεὶς, κατενήνεκται· ἀριστεὺς, οὐ δραπετεύων, τετόξευται· Πορεύου· σκεῦος γὰρ ἐκλογῆς μοί ἐστιν . Εἰ δὲ φοβῇ τὴν βασιλείαν, ἐγώ σου χαλκεύσω τὴν γλῶτταν, ἐγώ σου τὴν τῆς ἰατρείας σμήλην ἐπιθήξω τοῖς λόγοις.
Ἔρχεται πρὸς τὸν Δαυὶδ ὁ Ναθὰν, καὶ μῦθον ὑφαίνει σοφῶς, καὶ κρύπτει τῶν λόγων τὸν ἔλεγχον, καὶ περισκέπει τῷ διηγήματι τὸν σίδηρον. Ὑπὸ τὴν γλῶτταν φέρει τὸ φάρμακον, καὶ πλανᾷ τὴν αἴσθησιν, ἵνα κινήσῃ πρὸς αἴσθησιν. Ἀπάγγειλόν μοι φησὶ, τὴν κρίσιν ταύτην, ὦ βασιλεῦ. Λόγῳ ζωγραφεῖ δικαστήριον, καὶ καθίζει δικαστὴν κατὰ τοῦ Δαυὶδ τὸν Δαυίδ. Δύο ἄνδρες ἦσαν ἐν πόλει μιᾷ, εἷς πλούσιος, καὶ ὁ ἕτερος πένης. Καὶ ἦν τῷ πλουσίῳ ποίμνια καὶ βουκόλια πολλὰ σφόδρα· καὶ τῷ πένητι οὐκ ἦν ἀλλ’ ἢ ἀμνὰς μικρὰ, ἣν ἐκτήσατο καὶ περιεποιήσατο, καὶ ἐξέθρεψεν αὐτὴν, καὶ συνετράφη μετ’ αὐτοῦ, καὶ μετὰ τῶν τέκνων αὐτοῦ, ἀπὸ τοῦ ἄρτου αὐτοῦ ἤσθιε, καὶ ἀπὸ τοῦ ποτηρίου αὐτοῦ ἔπινε, καὶ ἐν τῷ κόλπῳ αὐτοῦ ἐκάθευδε, καὶ ἦν αὐτῷ ὡς θυγάτηρ . Τρέφει τῷ λόγῳ τὸν πόθον, ἵνα τὴν ἀδικίαν αὐξήσῃ· πλατύνει τοῦ πένητος τὴν στοργὴν, ἵνα διεγείρῃ τὸν Δαυὶδ πρὸς ὀργήν. Ἦλθεν ὁδοιπόρος πρὸς τὸν ἄνδρα τὸν πλούσιον . Καλῶς ὁδοιπόρος, ξένος, ἀλλότριος. Ξένῳ γὰρ νῦν ὁδοιπόρῳ τῷ πάθει Δαυὶδ περιπέπτωκεν, ἀμελλετήτῳ κατενήνεκται πταίσματι. Ἦλθεν ὁδοιπόρος . Αἰφνιδίῳ γὰρ βέλει τοξεύεται.
PG 85:223Καὶ ἐφείσατο λαβεῖν ἐκ τοῦ ποιμνίου αὐτοῦ καὶ ἐκ τῶν βουκολίων αὐτοῦ τοῦ ποιῆσαι τῷ ἀνδρὶ τῷ ξένῳ τῷ ἥκοντι πρὸς αὐτόν· καὶ ἔλαβε τὴν ἀμνάδα τοῦ πένητος, καὶ ἔθυσεν αὐτὴν τῷ ἀνδρὶ τῷ ἥκοντι . Ἤκουσε Δαυὶδ κατὰ τοῦ Δαυὶδ τὸ διήγημα. Καὶ ἐθυμώθη Δαυὶδ σφόδρα, καὶ εἶπε· Ζῇ Κύριος, ὅτι ἄξιος ὁ ἀνὴρ ὁ ποιήσας τοῦτο θανάτου. Καὶ τὴν ἀμνάδα ἀποτίσει τετραπλασίονα , Ἔπαθεν ὡς ἐπ’ ἀλλοτρίοις, τοῖς οἰκείοις ἐγκλήμασι· βασιλικῶς ἀποφαίνεται, καὶ φέρει τὴν ψῆφον κατὰ τοῦ Δαυὶδ ὁ Δαυίδ· ἄξιος θανάτου ἐστίν. Ἠκόνησε καθ’ ἑαυτῆς ἡ γλῶττα τὸ ξίφος. Τί οὖν ὁ Ναθάν; Ἐκκαλύπτει τὸ ἀπόῤῥητον· δείκνυσιν αὐτῷ τὸ τοῦ λόγου ἔσοπτρον· γυμνοῖ τὸν κατάκριτον, σαφηνίζει τὸ πταῖσμα, παρίστησι· Σὺ εἶ, βασιλεῦ, ὁ ποιήσας τοῦτο · μονονουχὶ λέγων· Ἀπεφήνω βασιλικῶς, βασιλεῦ· ὁ θυμὸς τοῦ δικαίου συνήγορος· ἀλλ’ ἐβουλόμην μὴ κατὰ σοῦ τὴν ψῆφον ἐκφέρεσθαι. Ἐπίγνωθί σου τὴν πρᾶξιν· ὅρα τίς ὑπὸ τὴν σὴν ἀπόφασιν ὁ κείμενος. Ἐβουλόμην εἶναί σε δικαστὴν, οὐ κατάδικον· ἀποφαίνεσθαι, μὴ εὐθύνεσθαι. Ἥκουσας τὸν λόγον· ἐκίνησέ σε πρὸς ὀργὴν ἡ διήγησις·
προφήτου φιλοσοφίαν. Εσπέρας καταλαβούσης, Α ἐπειδὴ μήπω πέρας εἶχεν ὁ κίνδυνος, τοῦ μὲν ἡλίου τὰς οἰκείας δυσμάς κατειληφότος, τοῦ δὲ φθόνου τὴν δύσιν οὐκ ἔχοντος, εἰσέρχετα: Δαυίδ εἴς τι παρακεί- μενον σπήλαιον. Εἰσίει δὲ καὶ ὁ Σαούλ ἀγνοίᾳ κρα τούμενος, καὶ ὑπὸ τῆς ὥρας ὠθούμενος· εἰσελθὼν δὲ ὕπνῳ δεσμεύεται μετὰ τῶν δορυφόρων. Οἱ δὲ σὺν τῷ Δαυίδ φυγάδες έτοιμον θήραν τὸν πολεμοῦντα νομίσαντες, τὸν Δαυίδ παροξύνουσιν· Ἰδοὺ ἡ ἡμέρα αὕτη, ἣν εἶπεν ὁ Κύριος πρὸς σέ· Ἰδοὺ δι- Εωμι (89) τὸν ἐχθρόν σου εἰς τὰς χεῖράς σου. Τί; οὐκ ἂν εὑρὼν τὸν οὕτως ἐχθρὸν ὕπνου γενό- μενον θήραμα, μια πληγῇ τὸν οἰκεῖον οὐκ ἂν ἔλυσε κίνδυνον; Αλλ' οὐ τοιοῦτος ὁ Δαυίδ. ᾿Αλλὰ τί φησι; Μηδαμῶς ἐμοὶ παρὰ Κυρίου, εἰ ποιήσω τὸ ῥῆμα τοῦτο τῷ Κυρίῳ μου τῷ Χριστῷ Κυ- είου, ἐπενεγκεῖν χεῖρά μου ἐπ' αὐτὸν, ὅτι Χριστὸς Κυρίου ἐστίν. Οἱ φίλοι παρώξυναν, τὰ πάθη καθώπλιζεν, ὁ τοῦ μέλλοντος φόβος ἠκόνα τὴν χεῖρα, ἀλλὰ τοῦ Δαυίδ οὐκ ἐνικᾶτο ἡ γνώμη. Ο γενναίας ψυχῆς, καὶ χάριτι μόνῃ δουλεύειν ἐπισταμένης ! Καὶ ἔπεισε τοὺς ἄνδρας ἐν τοῖς λόγοις τεύτοις. Τίς οἶδε φύλακα τοῦ πολεμοῦν- τος τὸν πολεμούμενον (90) ; τίς ὡς εὐεργετοῦντα, τὸν ἀδικοῦντα φιλανθρωπεύεται; Παρέδωκεν αὐτὸν, φησίν, ὁ Θεὸς εἰς τὰς χεῖράς σου. Οὐδὲ Θεοῦ μνήμη πρὸς φόνον τον προφήτην ἀνέστησεν. Ανθρώ του φόνος Θεοῦ δῶρον οὐ γίνεται, οὐδὲ τούτοις τὸ θεῖον ἀρέσκεται βλέμμα. Κἂν αὐτὸς παρέδωκε τὸν ἐχθρὸν, ἀλλ᾽ οἶδά μου τὸν Δεσπότην φιλανθρωπία τερπόμενον. ᾿Αγαθότητι τὴν εὐεργεσίαν ἀμείβομαι. Αντὶ θύματος ἀνθρωπίνου θυσίαν αὐτῷ τὴν πρα τητα προσενέγκωμεν. Παρέδωκε τὸν ἐχθρὸν, ἀλλ' οὐχ ὑβρίζω τὸ δῶρον τῷ φόνῳ, οὐ μολύνω τὴν χάριν τοῖς αἷματι. Ζητείτω πάλιν, καὶ διωκέτω· τοῦ φο νεύειν τὸ ὑπομένειν λυσιτελέστερον. Κἂν πάλιν διώχῃ, τὸ φεύγειν μεμελετηκαμεν. Κἂν οὗτος διώκῃ, θεὸς οὐκ οἶδε διώκεσθαι. Καὶ ἔπεισε, φησί, τοὺς ἄνδρας ἐν τοῖς λόγοις τούτοις. Πόσας εκώλυσε δεξιὰς πρὸς φόνον ὁρμώσας μία φιλάνθρωπος γνώμη. Ο μὲν Κάϊν πρὸς Θεὸν ἀνεβόα· Μὴ φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμι ἐγώ; Ὁ δὲ Δαυίδ φύλαξ τοῦ Σαούλ καὶ ἀδικούμενος ἐγίνετο, καὶ καθεύδοντος καὶ πολεμοῦντος ἐφείδετο, καὶ φθονοῦντος ἐκήδετο, καὶ μισοῦντα διέσωζε, τὰ τῆς χάριτος μετιών πολι- τεύματα, τοῖς τοῦ νόμου καιροῖς τὰ τῆς χάριτος μετερχόμενος. Εῤῥέθη ὑμῖν Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου. Εγώ δὲ λέγω ὑμῖν. ᾿Αγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν. Καὶ ἦν ἅμιλλα φιλανθρωπίας καὶ πονηρίας, δικαιοσύνης "| Β Ο το ἣν εἶπε Κύριος πρὸς σὲ πα- βαδοῦναι. πολεμούμενοr. 2:3 ORATIO XVI. ctionem, vide mihi Dei in nos propensam volunta- D Reg. xxiv, 5. ibid. 7. ** ibid. 8. tem, ac prophet sapientiam. Jam invesperascebat, et quod periculorum nullus reperiebatur exitus. quodque sol, ut solet, occiderat, cum non occum- beret invidia, David objacens spelæum ingreditur. Ingreditur et Saul cum summa inconsiderantia, tempestate compulsus; ingressus autem, cum satel- litio somno devincitur. Socii vero Davidis fugitivi, opportunam rati prædam adversarium praesentem, Davidem exacuunt : Ecce dies, de qua locutus est Dominus ad te : Ego tradam tibi inimicum tuum, ut [ucias ei, sicut placuerit in oculis tuis 76. Quis ejus- modi nactus hostem per somnum in prædam obje- ctum, non una injecta plaga se periculo liberaret? At non talis David. Verum quid ait? Propitius-sit mihi Dominus, nec faciam hanc rem domino meo Christo Domini quia Christus Domini est ". Amici nefarie proritabant, quæ passus erat, ad arma vo- cabant, futuri terror manum acuebat: sed animus Davidis haud superari potuit. generosum pectus, et soli gratiæ servire gnarum! Et confregit David viros suos sermonibus 78. Quis bello lacessitum, cu- stodem Jacessentis intentexit evasisse? quis, ut beneficum, injuriarum auctorem comiter excepit! Tradidit, inquiunt, in manus tuas. Neque vero Dei commemoratio prophetam ad cædem faciendamı excitavit. Hominis interemptio Dei donum non est, neque oculus divinus argidet. Esto, inimicum tra- diderit; Dominum meum satis novi humanitate delectari Dei beneficentiæ mea lenitate respon- debo. Pro humana victima ipsi mansuetudinem offeramus. Inimicum tradidit, at oblatum inimicum contumeliosa cæde non conficiam, gratiam san- guine non cruentabo. Me rursum conquiral, et per sequatur: occisione conducibilior est patientia, Esto, rursus insequatur, fugere didicimus. Persequi nie poterit, Deum non potest. Et confregit, in- quit, viros suos sermonibus. Quot dexteras in cædem ruentes una humanior sententia prohibuit ! Cainus ad Deum contente clamabat: Nunquid custos fratris mei sum ega” ? David autem vel injuriis appetitus Saulis custos erat. Pepercit et dormienti, et hosti- liter se gerenti, et invidentis curam habuit, et oso- rem, gratiæ regimen secutus, conservavit, et legis tempore, quæ erant gratia consectatus est. Dictum vobis est : Diliges proximum tuum, et odio habebis inimicum tuum. Ego autem dico vobis : Diligite ini- micos vestros 80. Magna erat humanitati cum impro- bitate, juri cum injuria, feritati cum mansuetudine certatio. Ilic totus erat, ut oppugnantem conserva- : Gen. 1V, CL. DAUSQUEI NOTÆ. tendit. o: Septuaginta, Nam primi juris est (quod sequi Yaucissimi refugiunt) vim vi repellere, et armis arma. Unde illud : Sola gerat miles, quibus arma coerceat, arma. Te autem oppugnanti salutem esse nimiæ cujusdam charitatis est. 9. 80 Matth. v, 43, 44. (89) Ιδού δίδωμι. Editio communis idem pre- (90) Τις οἶδε φύλακα τοῦ πολεμοῦντος τὸν
ἀλλὰ σὺ τῶν λόγων ἐργάτης, σὺ τοσούτῳ θυμῷ τὰς ὕλας ὑπέβαλες, σὺ τῆς ἀλλοτρίας ἀμνάδος ὁ σφαγεὺς, βασιλεῦ· σὺ πένητος τὴν μόνην ἀφεῖλες παραμυθίαν· σὺ καὶ τὴν κτῆσιν ἀφείλου, καὶ τὸν κτησάμενον ἀνεῖλες. Ὅρα σου τὴν αἵμασι γεγραμμένην ἐπιστολήν· ὅρα τῶν πραγμάτων ᾑμαγμένον τὸ ξίφος. Ἐνταῦθά μοι βλέπε τὴν τοῦ Δαυὶδ φιλοσοφίαν· οὐ γὰρ ὡς βασιλεὺς ἐλεγχθεὶς ἠγανάκτησεν, οὐδὲ πρὸς τὴν ἀξίαν ἰδὼν ἐτραχύνθη, οὐδὲ μισεῖ τὸν τὴν παρανομίαν γυμνώσαντα, οὐδὲ πρὸς θυμὸν ἤχθη βασιλεὺς ὑπ’ ἀνδρὸς ἰδιώτου κατηγορούμενος. Ἀλλὰ γνωρίσας τὴν ἁμαρτίαν, καταβάλλει τὴν παῤῥησίαν, τῆς ἀξίας ἐπιλαθόμενος. Ἐκκρύπτει, καὶ οὐ κρύπτει. Κύπτει πρὸς τὴν γῆν, καὶ τὴν γνώμην συστέλλεται, καὶ τὸ ἕλκος ὀδύρεται, καὶ μετὰ δακρύων ἀναβοᾷ, τὴν ἁμαρτίαν κηρύττων· Ἡμάρτηκα τῷ Κυρίῳ · οὐ χρήζω τῶν ἔξωθεν ἐλέγχων· ἐμαυτοῦ κατήγορος γίνομαι· ἐγὼ μάρτυς τοῦ πταίσματος· οὐκ ἀρνοῦμαι πρᾶξιν, ἣν τὸ συνειδὸς στηλιτεύει, οὐκ ἐπάγω τὴν ἄρνησιν τῆς ἁμαρτίας ἐπαύξησιν. Τί οὖν τῆς ὁμολογίας τὸ κέρδος; Κύριος ἀφείλετο τὸ ἀνόμημά σου , ὁ τοῦ νόμου Δεσπότης.
προφήτου φιλοσοφίαν. Εσπέρας καταλαβούσης, Α ἐπειδὴ μήπω πέρας εἶχεν ὁ κίνδυνος, τοῦ μὲν ἡλίου τὰς οἰκείας δυσμάς κατειληφότος, τοῦ δὲ φθόνου τὴν δύσιν οὐκ ἔχοντος, εἰσέρχετα: Δαυίδ εἴς τι παρακεί- μενον σπήλαιον. Εἰσίει δὲ καὶ ὁ Σαούλ ἀγνοίᾳ κρα τούμενος, καὶ ὑπὸ τῆς ὥρας ὠθούμενος· εἰσελθὼν δὲ ὕπνῳ δεσμεύεται μετὰ τῶν δορυφόρων. Οἱ δὲ σὺν τῷ Δαυίδ φυγάδες έτοιμον θήραν τὸν πολεμοῦντα νομίσαντες, τὸν Δαυίδ παροξύνουσιν· Ἰδοὺ ἡ ἡμέρα αὕτη, ἣν εἶπεν ὁ Κύριος πρὸς σέ· Ἰδοὺ δι- Εωμι (89) τὸν ἐχθρόν σου εἰς τὰς χεῖράς σου. Τί; οὐκ ἂν εὑρὼν τὸν οὕτως ἐχθρὸν ὕπνου γενό- μενον θήραμα, μια πληγῇ τὸν οἰκεῖον οὐκ ἂν ἔλυσε κίνδυνον; Αλλ' οὐ τοιοῦτος ὁ Δαυίδ. ᾿Αλλὰ τί φησι; Μηδαμῶς ἐμοὶ παρὰ Κυρίου, εἰ ποιήσω τὸ ῥῆμα τοῦτο τῷ Κυρίῳ μου τῷ Χριστῷ Κυ- είου, ἐπενεγκεῖν χεῖρά μου ἐπ' αὐτὸν, ὅτι Χριστὸς Κυρίου ἐστίν. Οἱ φίλοι παρώξυναν, τὰ πάθη καθώπλιζεν, ὁ τοῦ μέλλοντος φόβος ἠκόνα τὴν χεῖρα, ἀλλὰ τοῦ Δαυίδ οὐκ ἐνικᾶτο ἡ γνώμη. Ο γενναίας ψυχῆς, καὶ χάριτι μόνῃ δουλεύειν ἐπισταμένης ! Καὶ ἔπεισε τοὺς ἄνδρας ἐν τοῖς λόγοις τεύτοις. Τίς οἶδε φύλακα τοῦ πολεμοῦν- τος τὸν πολεμούμενον (90) ; τίς ὡς εὐεργετοῦντα, τὸν ἀδικοῦντα φιλανθρωπεύεται; Παρέδωκεν αὐτὸν, φησίν, ὁ Θεὸς εἰς τὰς χεῖράς σου. Οὐδὲ Θεοῦ μνήμη πρὸς φόνον τον προφήτην ἀνέστησεν. Ανθρώ του φόνος Θεοῦ δῶρον οὐ γίνεται, οὐδὲ τούτοις τὸ θεῖον ἀρέσκεται βλέμμα. Κἂν αὐτὸς παρέδωκε τὸν ἐχθρὸν, ἀλλ᾽ οἶδά μου τὸν Δεσπότην φιλανθρωπία τερπόμενον. ᾿Αγαθότητι τὴν εὐεργεσίαν ἀμείβομαι. Αντὶ θύματος ἀνθρωπίνου θυσίαν αὐτῷ τὴν πρα τητα προσενέγκωμεν. Παρέδωκε τὸν ἐχθρὸν, ἀλλ' οὐχ ὑβρίζω τὸ δῶρον τῷ φόνῳ, οὐ μολύνω τὴν χάριν τοῖς αἷματι. Ζητείτω πάλιν, καὶ διωκέτω· τοῦ φο νεύειν τὸ ὑπομένειν λυσιτελέστερον. Κἂν πάλιν διώχῃ, τὸ φεύγειν μεμελετηκαμεν. Κἂν οὗτος διώκῃ, θεὸς οὐκ οἶδε διώκεσθαι. Καὶ ἔπεισε, φησί, τοὺς ἄνδρας ἐν τοῖς λόγοις τούτοις. Πόσας εκώλυσε δεξιὰς πρὸς φόνον ὁρμώσας μία φιλάνθρωπος γνώμη. Ο μὲν Κάϊν πρὸς Θεὸν ἀνεβόα· Μὴ φύλαξ τοῦ ἀδελφοῦ μου εἰμι ἐγώ; Ὁ δὲ Δαυίδ φύλαξ τοῦ Σαούλ καὶ ἀδικούμενος ἐγίνετο, καὶ καθεύδοντος καὶ πολεμοῦντος ἐφείδετο, καὶ φθονοῦντος ἐκήδετο, καὶ μισοῦντα διέσωζε, τὰ τῆς χάριτος μετιών πολι- τεύματα, τοῖς τοῦ νόμου καιροῖς τὰ τῆς χάριτος μετερχόμενος. Εῤῥέθη ὑμῖν Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου. Εγώ δὲ λέγω ὑμῖν. ᾿Αγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν. Καὶ ἦν ἅμιλλα φιλανθρωπίας καὶ πονηρίας, δικαιοσύνης "| Β Ο το ἣν εἶπε Κύριος πρὸς σὲ πα- βαδοῦναι. πολεμούμενοr. 2:3 ORATIO XVI. ctionem, vide mihi Dei in nos propensam volunta- D Reg. xxiv, 5. ibid. 7. ** ibid. 8. tem, ac prophet sapientiam. Jam invesperascebat, et quod periculorum nullus reperiebatur exitus. quodque sol, ut solet, occiderat, cum non occum- beret invidia, David objacens spelæum ingreditur. Ingreditur et Saul cum summa inconsiderantia, tempestate compulsus; ingressus autem, cum satel- litio somno devincitur. Socii vero Davidis fugitivi, opportunam rati prædam adversarium praesentem, Davidem exacuunt : Ecce dies, de qua locutus est Dominus ad te : Ego tradam tibi inimicum tuum, ut [ucias ei, sicut placuerit in oculis tuis 76. Quis ejus- modi nactus hostem per somnum in prædam obje- ctum, non una injecta plaga se periculo liberaret? At non talis David. Verum quid ait? Propitius-sit mihi Dominus, nec faciam hanc rem domino meo Christo Domini quia Christus Domini est ". Amici nefarie proritabant, quæ passus erat, ad arma vo- cabant, futuri terror manum acuebat: sed animus Davidis haud superari potuit. generosum pectus, et soli gratiæ servire gnarum! Et confregit David viros suos sermonibus 78. Quis bello lacessitum, cu- stodem Jacessentis intentexit evasisse? quis, ut beneficum, injuriarum auctorem comiter excepit! Tradidit, inquiunt, in manus tuas. Neque vero Dei commemoratio prophetam ad cædem faciendamı excitavit. Hominis interemptio Dei donum non est, neque oculus divinus argidet. Esto, inimicum tra- diderit; Dominum meum satis novi humanitate delectari Dei beneficentiæ mea lenitate respon- debo. Pro humana victima ipsi mansuetudinem offeramus. Inimicum tradidit, at oblatum inimicum contumeliosa cæde non conficiam, gratiam san- guine non cruentabo. Me rursum conquiral, et per sequatur: occisione conducibilior est patientia, Esto, rursus insequatur, fugere didicimus. Persequi nie poterit, Deum non potest. Et confregit, in- quit, viros suos sermonibus. Quot dexteras in cædem ruentes una humanior sententia prohibuit ! Cainus ad Deum contente clamabat: Nunquid custos fratris mei sum ega” ? David autem vel injuriis appetitus Saulis custos erat. Pepercit et dormienti, et hosti- liter se gerenti, et invidentis curam habuit, et oso- rem, gratiæ regimen secutus, conservavit, et legis tempore, quæ erant gratia consectatus est. Dictum vobis est : Diliges proximum tuum, et odio habebis inimicum tuum. Ego autem dico vobis : Diligite ini- micos vestros 80. Magna erat humanitati cum impro- bitate, juri cum injuria, feritati cum mansuetudine certatio. Ilic totus erat, ut oppugnantem conserva- : Gen. 1V, CL. DAUSQUEI NOTÆ. tendit. o: Septuaginta, Nam primi juris est (quod sequi Yaucissimi refugiunt) vim vi repellere, et armis arma. Unde illud : Sola gerat miles, quibus arma coerceat, arma. Te autem oppugnanti salutem esse nimiæ cujusdam charitatis est. 9. 80 Matth. v, 43, 44. (89) Ιδού δίδωμι. Editio communis idem pre- (90) Τις οἶδε φύλακα τοῦ πολεμοῦντος τὸν
PG 85:225Ὁ μὲν γὰρ νόμος τὸ ξίφος ἐγύμνωσεν, οἶδε γὰρ τῆς μοιχείας τὸ ἐπιτίμιον, καὶ φόνῳ τὸν φόνον ἀμύνεται. Ἀλλὰ Κύριος ἀφείλετο τὸ ἀνόμημά σου . Ἐνίκησε τὸ χρέος ἡ χάρις, ἔπαυσε τὴν τιμωρίαν φιλανθρωπία· δικαστὴς εἰς ἰατρὸν μεταβέβληται· ἀντὶ σιδήρου τῷ τῆς μετανοίας ἀρκεῖται φαρμάκῳ. Ὢ μεγάλης καὶ γοργῆς ἀγαθότητος· συνέδραμε τῇ ὁμολογίᾳ τῆς ἁμαρτίας ἡ λύσις τῆς τιμωρίας· ἔδειξεν ὅση τῆς μετανοίας ἡ ἐνέργεια. Οὕτω μαθὼν ὁ Δαυὶδ, καὶ τὴν χάριν δεξάμενος τῆς ἐξομολογήσεως οὐκ ἐπαύσατο, ἀλλ’ ἔμενε τῇ μετανοίᾳ προσπεφευγώς. Οὐκ ἔῤῥιψεν οὐδὲ μετὰ τὴν θεραπείαν τὸ φάρμακον, ἀλλὰ δακρύων, ἐν οὐρανῷ ἐκτείνων, τοῦ βίου διὰ παντὸς ἀνεβόα· Λούσω καθ’ ἑκάστην νύκτα τὴν κλίνην μου . Δι’ ἧς ἔπταισε, διὰ ταύτης ἀπελογήσατο· ἁμαρτία γὰρ δάκρυσι θεραπεύεται· ἁμαρτία θρήνοις καθαίρεται· ῥύπος ψυχῆς, τοῖς τῶν ὀφθαλμῶν σμήχεται νάμασι, καὶ τὴν ὑπ’ οὐρανὸν ἀεὶ συγκαλούμενος, καὶ τὸ τῆς οἰκουμένης θέατρον καθ’ ἡμέραν ἀθροίζων, δημοσιεύει τὸ πταῖσμα, καὶ τοῖς ἁπάντων στόμασι τὰ τῆς ὁμολογίας περιτίθησι ῥήματα, καὶ κοινωνοὺς ποιεῖται τῆς ἀπολογίας τοὺς ἅπαντας, ἵνα κοινωνοὺς τῆς μετανοίας ποιήσηται.
καὶ ἀδικίας, ἀγριότητος καὶ πραότητος· ὁ μὲν ἵνα σώσῃ τὸν πολεμοῦντα, ὁ δὲ ἵνα ἀπολέσῃ τὸν περισώ σαντα. Τοιούτους ἡμῖν παιδευτὰς πραότητος καὶ φιλανθρωπίας ὁ Δεσπότης ἐπέστησε· τοιοῦτον ἡμῖν διδάσκαλον ἀγαθότητος ἡ θεόπνευστος Γραφὴ συνεγρά- ψατο, ἵνα καὶ πρὸς τοὺς ἐχθροὺς ὦμεν φιλάνθρωποι, καὶ πρὸς τοὺς μισοῦντας φιλάγαθοι. Γίνεσθε γὰρ, φησίν, ἐλεήμονες, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ὅστις ἀνατέλλει τὸν ἥλιον (91) αὐτοῦ ἐπὶ τοὺς δικαίους καὶ ἀδίκους, καὶ βρέχει ἐπὶ ἀγαθοὺς καὶ πονηρούς. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κρά τος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΙΖ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Δαυίδ α'. Ἐπειδὴ τῶν τοῦ Δαυὶδ κατορθωμάτων ἐν ταῖς προλαβούσαις ἡμέραις ἡ μνήμη σκιρτώντας ἡμᾶς ἔδειξε, καὶ συνευφραινομένους τῷ δικαίῳ τῆς τῶν ἀγαθῶν περιουσίας, καὶ τῷ θαύματι παραδηλοῦντας τῶν τρόπων τὴν μίμησιν, καὶ τῆς ἐκείνου πραότητος ἐραστάς· δίκαιον ταῖς παρ' ἑαυτῶν εὐφημίαις τοῦ δικαίου τοὺς ἀγῶνας ἀμείβεσθαι. Οίδαμεν ὅπως ἡμῖν ἡ Γραφὴ τὸν οὕτω λαμπρόν ἀριστέα, καὶ τρωθέντα που παρέστησε, καὶ τὴν πληγὴν δεικνύντα, καὶ τὸ πάθος κηρύττοντα, τὸν ἤδη πολλάκις διαβόλου τὴν φάρυγγα πλήξαντα. Αλλ᾿ ἀκούων τρωθέντα, μὴ και ταπέσῃς τῇ γνώμῃ· ἀκούων πληγέντα, μὴ και ταπλαγῆς τὸν λογισμόν. Αριστεύς ἐστιν ὁ τρωθεὶς, ἀντιπλήττων, δι' ὧν ἐπλήγη, τὸν πλήξαντα. Καὶ γὰρ καὶ τραυματίας γενόμενος, τοῦ νικᾶν οὐκ ἐπαύσατο· ὃς καὶ πεσὼν ἐπὶ πάσης τῆς παρατά ξεως (92), οξυτέραν ἔδειξε τοῦ πτώματος τὴν ἀνά- στασιν. Μέγα μὲν οὖν τι χρῆμα διαπαντός νικῶν άριστεὺς, καὶ μεταξὺ πολεμίων τῆς πληγῆς δια- μείνας ἐλεύθερος. Θαυμαστότερον δὲ καὶ πληγέντα μὴ προδοῦναι τῇ μάχῃ, μὴ δεῖξαι τὸν πλήξαντα χαί- ροντα. Γίνεται γὰρ ἐκ τούτου τοῖς ὁρῶσι διδάσκαλος, ὅτι χρὴ μηδὲ βληθέντα προδοῦναι τὴν νίκην, μηδὲ τρωθέντα σκάζειν τῷ πάθει, μηδὲ πεσόντα κεῖσθαι, καὶ δευτέραν ἀναμένειν πληγήν, μηδὲ παρέχειν φι- λοτιμεῖσθαι τῷ πλήξαντι. Διὰ τοῦτο καὶ ἡ θεόπνευ στος Γραφὴ, τῶν ἀρετῶν ἡ διδάσκαλος, οὐ μόνον και ταλέγει τῶν δικαίων τὸ κατόρθωμα, ἀλλὰ στηλιτεύει αὐτῶν πολλάκις καὶ τὰ πταίσματα· ἵνα μὴ πρὸς μόνον τὸ τῶν κατορθωμάτων ύψος ἀποβλέποντες ἄν θρωποι ναρκῶσι τὴν μίμησιν, ἀλλὰ τῇ μνήμῃ τῶν πλημμελημάτων τὴν φύσιν γνωρίζοντες, καὶ τὴν εὐ γένειαν ἐντρεπόμενοι, πρὸς τὸν τῶν ἀρετῶν παρ οξύνωνται ζῆλον. Καὶ τοῦτο πολλαχόθεν κηρυττόμενον εἴδομεν. Ηκουσας εὐαγγελιστὴν τὸν Ματθαῖον· φοβῇ τὴν πίστιν, τὴν σύνεσιν, τὴν εὐλάβειαν, BASILII SELEUCIENSIS ret : ille, ut conservatorem perderel Istiusmodi A mansuetudinis et comitatis præceptores Dominus constituit. Istiusmodi nobis lenitatis magistrum litterarum monumentis prodidit Scriptura nobis a Deo inspirata, quo nos quoque inimicos humanitate deneremur, et eorum, quibus odio sumus, rationi- bus benigne consulamus : Estole, inquit, misericor- des, sicut et Pater vesler, qui in cœlis est s', qui pluit super justos et injustos, et solem suum oriri facit super bonos et malos **. Cui gloria, et honor in sæ- cula saculorum. Amen. ORATIO XVII. Ejusdem in Davidem. cordatio diebus præteritis gaudio publico nos exsi- lire fecit, ob virtutum afluentiam justo aggaudere, studium mores imitandi admiratione significare, ac illius placabilitatem adamare: æquum est fausta quadam inter nos acclamatione justi certamina rependamus. Scimus ut quodam loco tam illustrem propugnatorem, qui antea sæpe diabolo fauces eliserat, vulneratum quoque nobis Scriptura repræ- sentet, et vulnus monstrantem, quidque pateretur, proclamantem. Verum ne animo concidas, neve obture Jferis cum audis vulneratum. Qui vulneratus, pugnator optimus est, et ferientem eodem telo referire potest. Nam etsi vulneratus, victoriam persecutus est; ac tota licet acie corruisset, celerius surgere se, quam labi comprobavit. Bellator quovis tempore victor, et mediis in hostibus perdurans invulnera- tus, magna quædam res est et admirabilis : longe vero admirabilius vulneratum pugnam non prodere, nec losti, qui vulnerarit, ea re lælitiam afferre. Ex hoc enim videntes docet, neque oportere per- cussum ab hoste victoriam prodere, neque saucium ex infortunio suo claudicare in officio, neque col- lapsum jacere, et secundam sustinere plagam, neque hosti gloriæ occasionem præbere. Propterea Scriptura a Dei Spiritu accepta, virtutumque præ- ceptrix, non justorum facinora duntaxat enarrat, sed eorum subinde publicat offensiones: ne sola rerum ab iis gestarum amplitudine conspecta mor- tales ad imitandum obtorpescant; quin potius per istarum offensionun recordationem hominum in- genium cognoscentes, et quo nobilitatis pervene- rint considerantes, virtutum æmulatione accendan- tur. Idque variis e locis invulgari novimus. Audi- sti evangelistam Matthæum ; times cum eo com- Luc. vi, 36. se Matth. v, 45. C D CL. DAUSQUEI NOTÆ. ordinantur Matth. v. Concionantis ardor id fecit. Eamdem ob causam, oratione de centurione, cum prosit moxque vertat ordinem, nihil e loco, aliasque crebriuscule. tum quamdam videtur aciem loqui, ut vitiorum Sallustius, cum hæc de Catilina : Catilina omnium flagitiorum atque facinorum circum se tanquam sti- palorum catervas habebat, 1. Quandoquidem rerum a Davide gestarum re- Β (91) "Οστις ανατέλλει τὸν ἥλιον. Fic aliter (92) Πεσὼν ἐπὶ πάσης τῆς παρατάξεως. Virtu-
Νόμος γάρ ἐστι μετανοίας τοῦ προφήτου τὰ δάκρυα. Ἔδειξε πῶς τὰ τῆς ψυχῆς θεραπεύεται τραύματα· ἔδειξε ποῖον ἁμαρτίας τὸ ἀντιφάρμακον· ἔδειξε κατὰ τοῦ διαβόλου δάκρυα· δι’ ὀφθαλμῶν ἀντετόξευσε, καὶ δάκρυσι τὸν διάβολον ἐτραυμάτισε· ἀνεμαχέσατο τὴν ἧτταν τοῖς δάκρυσι, θρήνοις τὴν νίκην πορίζεται, καὶ στεναγμοῖς τὴν χάριν ἐφέλκεται· πένθει τὸ πένθος ἰᾶτο. Ἴδες ἀριστέα πληγέντα, καὶ μηδὲ μετὰ τὴν πληγὴν τῆς ἀριστείας παυσάμενον; Ἴδες ἀθρόως πεσόντα καὶ γοργῶς ἀναστάντα; Ἴδες πῶς πεσὼν, πολλοὺς ἑαυτῷ συνανέστησε; ὅπως ἔδωκε τοῖς πεπτωκόσι τὴν χεῖρα; ὅπως ἐδίδαξε, πῶς ὁ πεσὼν ἀνίστασθαι δύναται; Ἔγνωμεν τῆς μετανοίας τὴν δύναμιν, ἔγνωμεν τοῦ φαρμάκου τὴν χρῆσιν. Μὴ παυσώμεθα τῇ δωρεᾷ κεχρημένοι, πταίοντες, καὶ θεραπευόμενοι. Μὴ ῥᾳθυμίᾳ τὴν χάριν ὑβρίσωμεν, μηδὲ τὰ τῶν πταισμάτων ἀνίατα καλύπτωμεν ἕλκη. Μὴ μείνωμεν θεραπευθῆναι πυρί. Βοήσωμεν καὶ ἡμεῖς· Ἡμάρτηκα τῷ Κυρίῳ , ἵνα καὶ τὴν αὐτὴν περιγραφὴν παρὰ τοῦ φιλανθρώπου βασιλέως πορισώμεθα λέγουσαν· Κύριος ἀφείλετο τὸ ἀνόμημά σου . Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
καὶ ἀδικίας, ἀγριότητος καὶ πραότητος· ὁ μὲν ἵνα σώσῃ τὸν πολεμοῦντα, ὁ δὲ ἵνα ἀπολέσῃ τὸν περισώ σαντα. Τοιούτους ἡμῖν παιδευτὰς πραότητος καὶ φιλανθρωπίας ὁ Δεσπότης ἐπέστησε· τοιοῦτον ἡμῖν διδάσκαλον ἀγαθότητος ἡ θεόπνευστος Γραφὴ συνεγρά- ψατο, ἵνα καὶ πρὸς τοὺς ἐχθροὺς ὦμεν φιλάνθρωποι, καὶ πρὸς τοὺς μισοῦντας φιλάγαθοι. Γίνεσθε γὰρ, φησίν, ἐλεήμονες, ὡς ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ὅστις ἀνατέλλει τὸν ἥλιον (91) αὐτοῦ ἐπὶ τοὺς δικαίους καὶ ἀδίκους, καὶ βρέχει ἐπὶ ἀγαθοὺς καὶ πονηρούς. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κρά τος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΙΖ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν Δαυίδ α'. Ἐπειδὴ τῶν τοῦ Δαυὶδ κατορθωμάτων ἐν ταῖς προλαβούσαις ἡμέραις ἡ μνήμη σκιρτώντας ἡμᾶς ἔδειξε, καὶ συνευφραινομένους τῷ δικαίῳ τῆς τῶν ἀγαθῶν περιουσίας, καὶ τῷ θαύματι παραδηλοῦντας τῶν τρόπων τὴν μίμησιν, καὶ τῆς ἐκείνου πραότητος ἐραστάς· δίκαιον ταῖς παρ' ἑαυτῶν εὐφημίαις τοῦ δικαίου τοὺς ἀγῶνας ἀμείβεσθαι. Οίδαμεν ὅπως ἡμῖν ἡ Γραφὴ τὸν οὕτω λαμπρόν ἀριστέα, καὶ τρωθέντα που παρέστησε, καὶ τὴν πληγὴν δεικνύντα, καὶ τὸ πάθος κηρύττοντα, τὸν ἤδη πολλάκις διαβόλου τὴν φάρυγγα πλήξαντα. Αλλ᾿ ἀκούων τρωθέντα, μὴ και ταπέσῃς τῇ γνώμῃ· ἀκούων πληγέντα, μὴ και ταπλαγῆς τὸν λογισμόν. Αριστεύς ἐστιν ὁ τρωθεὶς, ἀντιπλήττων, δι' ὧν ἐπλήγη, τὸν πλήξαντα. Καὶ γὰρ καὶ τραυματίας γενόμενος, τοῦ νικᾶν οὐκ ἐπαύσατο· ὃς καὶ πεσὼν ἐπὶ πάσης τῆς παρατά ξεως (92), οξυτέραν ἔδειξε τοῦ πτώματος τὴν ἀνά- στασιν. Μέγα μὲν οὖν τι χρῆμα διαπαντός νικῶν άριστεὺς, καὶ μεταξὺ πολεμίων τῆς πληγῆς δια- μείνας ἐλεύθερος. Θαυμαστότερον δὲ καὶ πληγέντα μὴ προδοῦναι τῇ μάχῃ, μὴ δεῖξαι τὸν πλήξαντα χαί- ροντα. Γίνεται γὰρ ἐκ τούτου τοῖς ὁρῶσι διδάσκαλος, ὅτι χρὴ μηδὲ βληθέντα προδοῦναι τὴν νίκην, μηδὲ τρωθέντα σκάζειν τῷ πάθει, μηδὲ πεσόντα κεῖσθαι, καὶ δευτέραν ἀναμένειν πληγήν, μηδὲ παρέχειν φι- λοτιμεῖσθαι τῷ πλήξαντι. Διὰ τοῦτο καὶ ἡ θεόπνευ στος Γραφὴ, τῶν ἀρετῶν ἡ διδάσκαλος, οὐ μόνον και ταλέγει τῶν δικαίων τὸ κατόρθωμα, ἀλλὰ στηλιτεύει αὐτῶν πολλάκις καὶ τὰ πταίσματα· ἵνα μὴ πρὸς μόνον τὸ τῶν κατορθωμάτων ύψος ἀποβλέποντες ἄν θρωποι ναρκῶσι τὴν μίμησιν, ἀλλὰ τῇ μνήμῃ τῶν πλημμελημάτων τὴν φύσιν γνωρίζοντες, καὶ τὴν εὐ γένειαν ἐντρεπόμενοι, πρὸς τὸν τῶν ἀρετῶν παρ οξύνωνται ζῆλον. Καὶ τοῦτο πολλαχόθεν κηρυττόμενον εἴδομεν. Ηκουσας εὐαγγελιστὴν τὸν Ματθαῖον· φοβῇ τὴν πίστιν, τὴν σύνεσιν, τὴν εὐλάβειαν, BASILII SELEUCIENSIS ret : ille, ut conservatorem perderel Istiusmodi A mansuetudinis et comitatis præceptores Dominus constituit. Istiusmodi nobis lenitatis magistrum litterarum monumentis prodidit Scriptura nobis a Deo inspirata, quo nos quoque inimicos humanitate deneremur, et eorum, quibus odio sumus, rationi- bus benigne consulamus : Estole, inquit, misericor- des, sicut et Pater vesler, qui in cœlis est s', qui pluit super justos et injustos, et solem suum oriri facit super bonos et malos **. Cui gloria, et honor in sæ- cula saculorum. Amen. ORATIO XVII. Ejusdem in Davidem. cordatio diebus præteritis gaudio publico nos exsi- lire fecit, ob virtutum afluentiam justo aggaudere, studium mores imitandi admiratione significare, ac illius placabilitatem adamare: æquum est fausta quadam inter nos acclamatione justi certamina rependamus. Scimus ut quodam loco tam illustrem propugnatorem, qui antea sæpe diabolo fauces eliserat, vulneratum quoque nobis Scriptura repræ- sentet, et vulnus monstrantem, quidque pateretur, proclamantem. Verum ne animo concidas, neve obture Jferis cum audis vulneratum. Qui vulneratus, pugnator optimus est, et ferientem eodem telo referire potest. Nam etsi vulneratus, victoriam persecutus est; ac tota licet acie corruisset, celerius surgere se, quam labi comprobavit. Bellator quovis tempore victor, et mediis in hostibus perdurans invulnera- tus, magna quædam res est et admirabilis : longe vero admirabilius vulneratum pugnam non prodere, nec losti, qui vulnerarit, ea re lælitiam afferre. Ex hoc enim videntes docet, neque oportere per- cussum ab hoste victoriam prodere, neque saucium ex infortunio suo claudicare in officio, neque col- lapsum jacere, et secundam sustinere plagam, neque hosti gloriæ occasionem præbere. Propterea Scriptura a Dei Spiritu accepta, virtutumque præ- ceptrix, non justorum facinora duntaxat enarrat, sed eorum subinde publicat offensiones: ne sola rerum ab iis gestarum amplitudine conspecta mor- tales ad imitandum obtorpescant; quin potius per istarum offensionun recordationem hominum in- genium cognoscentes, et quo nobilitatis pervene- rint considerantes, virtutum æmulatione accendan- tur. Idque variis e locis invulgari novimus. Audi- sti evangelistam Matthæum ; times cum eo com- Luc. vi, 36. se Matth. v, 45. C D CL. DAUSQUEI NOTÆ. ordinantur Matth. v. Concionantis ardor id fecit. Eamdem ob causam, oratione de centurione, cum prosit moxque vertat ordinem, nihil e loco, aliasque crebriuscule. tum quamdam videtur aciem loqui, ut vitiorum Sallustius, cum hæc de Catilina : Catilina omnium flagitiorum atque facinorum circum se tanquam sti- palorum catervas habebat, 1. Quandoquidem rerum a Davide gestarum re- Β (91) "Οστις ανατέλλει τὸν ἥλιον. Fic aliter (92) Πεσὼν ἐπὶ πάσης τῆς παρατάξεως. Virtu-
Discourse XVIIIΛΟΓΟΣ ΙΗ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:227ΛΟΓΟΣ ΙΗ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὴν Ἡρωδιάδα. α.
τὴν σύγκρισιν, καὶ φεύγεις τὴν μίμησιν· ἀλλ᾿ ἄκου- σον ὅπως ἐκ τελωνικοῦ βίου πρὸς εὐαγγελικόν με τεπέδησε, τὰ ἑστῶτα τῇ φύσει θηρεύσας τῷ τρόπῳ. Ηκουσας Παῦλον τῷ πτερῷ τῆς δικαιοσύνης εἰς τρέ- τον οὐρανὸν ἀνιπτάμενον· ἀλλὰ διώκτης πρότερον, εἰς κήρυκα μεταβάλλεται. Πέτρος, τῶν ἀποστόλων ὁ κορυφαῖος, ὁ τῶν Χριστοῦ μαθητῶν προστάτης, ὁ τῶν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἀποκαλύψεων ἑρμηνευτής ἀκριβῆς, ὁ τῶν κυμάτων τῆς θαλάσσης επιβάτης· ἀλλ' ἐν καιρῷ ταραχῆς γλῶσσαν εἶχεν ἀρνήσεως δρ γενον· καὶ ἅπερ οὐκ εἶχεν ἡ γνώμη, ταῦτα ἡ γλῶττα καθ' ἑαυτὴν ἀπεφθέγγετο ὑπηρετοῦσα τῷ φόβῳ (93). Πάλιν ὁ λῃστὴς ἐκήρυττε τὸν Χριστὸν καὶ σταυρού- μενον, καὶ ἦν εὐαγγελιστὴς ὁ κατάδικος, πόθῳ Δε- σποτικῷ τῶν ἤλων τὸν πόνον οὐ λογιζόμενος. ᾿Αλλ' οὔτε Ματθαίος τελώνης διέμεινεν, οὔτε Παῦλος μέσ χρι τέλους τὸν διώκτην ἡσπάζετο· καὶ Πέτρος ἔσβεσε μετανοίᾳ τὴν ἄρνησιν, καὶ τοῖς τῶν δακρύων κύμασι τὴν ἁμαρτίαν ἀπένιψεν. Ὁ λῃστὴς τὸν μὲν τρόπον μετέβαλεν· ἔμενε γὰρ μέχρι τέλους τὸν οὐρανὸν βιαζόμενος. Οὕτως ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιά ζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. Διὰ τοῦτο γὰρ, ὡς ἔφθην εἰπὼν, ἡ Γραφὴ τοῖς κατορθώμασι συμπλέκει τὰ πταίσματα, ἵνα οὓς ἀπείργει τὰ θαύ ματα, πείσῃ τὰ πλημμελήματα. β'. Οὕτω καὶ νῦν ἡμῖν ἡ Γραφὴ τὸν Δαυὶδ ἐξ- αγγέλλει, ὅτι μυρίοις τερφθεὶς κατορθώμασιν, ἀλλὰ καὶ πλήξας πολλάκις, οἷος ἐσπάραττε τὸν διάβολον, τε- λευταῖον ἔλαβε πληγεὶς ἐν τῷ τῆς παρατάξεως σχή- ματι. Ὡς γὰρ εἶδε διὰ πάντων ὁ πολέμιος τὸν Δαυὶδ εὐδοκιμοῦντα, ἀδελφῶν προτιμηθέντα, προφήτην ὑπηρετοῦντα πρὸς τὴν παράδοξον χρίσιν, τὴν ἐκε τρέπουσαν τὴν χάριν, ψαλμῷ δαίμονα πλήττοντα, έχ- θρῶν εὐεργέτην ακόρεστον, οὐκ ἤνεγκεν ἀπαθῶς, ὁρῶν φυτὴν ἀρετῆς ἐν νόμῳ ῥιζούμενον. 'Αλλ' αυτ τὸν ἐρεθίζει πρῶτον τὸν εὐεργετηθέντα τῷ φθόνῳ, προσεκκαίει δὲ πρὸς φόνον τὸν φθόνον, καὶ μαθη τὴν τοῦ Κάϊν τὸν Σαούλ ἀπεργάζεται, δρόμον άρε- τῆς ὑποσκελίσαι βουλόμενος. 'Αλλ᾽ ἦσαν ὅλαι τῷ Δαυίδ εἰς πραότητα τοῦ φθόνου τὰ πάθη. Μετὰ τοῦτο φυγάδα ποιεῖ, καὶ πρὸς ἐρήμους ἐλαύνει, διώκτην τὸν Σαούλ ἐπιστήσας, ἵνα ναρκήσας ὁ δίκαιος ῥίψῃ τῶν *³ καθ' ἑαυτὴν ἀπεφθέγγετο ὑπηρετοῦσα τῷ φόβῳ. χάρτης άγραφος, ORATIO XVII. A parari, et imitari refugis : simul audi, ut ex vecti- Matth. xi, 12. galium tractatioue ad evangelicam vitam transi- lierit, bona quæ suapte natura stabilia sunt, mo- ribus aucupans. Audisti, Paulum justitia pennis alatum tertium in cœlum evolasse; sed Ecclesiam ante persecutus est, quam in præconem transmu- tatus. Petrus fuit apostolorum coryphaeus, disci- pulorum Christi primas ; mysteriorum, quæ a Patre Filius acceperat, accuratus interpres, undarum maris ambulator : verum dum perturbatur, lingua negationis erat instrumentum, et quæ mens non sentiebat, ca de se lingua effutiebat timori obsequens. Item latro Christum vel crucifixum prædicabat, et qui reus erat evasit evangelista, dolorem clavo- rum præ Domini desiderio nihil æstimans. Verum B neque Matthæus permansit publicanus, neque in Ecclesia persequenda Paulus periinax; Petrus quo- que facti pœnitentia negationis fœditatem exstinxit, et lacrymarum undis culpam eluit : latro` mutata mente in finem usque perduravit cœlo vim affe- rens. Ita regnum cœlorum vim patitur, et violenti rapiunt illud n. Ideo siquidem, ut ante dixi, Scriptura cum nobilibus sanctorum factis fagitia commiscet, ut quos ab imitatione arcent miracula, provocent errata. C finitis delectatus sit facinoribus, ut plagis sæpo illatis diabolum discerpserit, utque tandem velut in acie per imprudentiam plagam acceperit. Ut enim vidit adversarius omnibus e rebus gloriam et nomen Davidem reportare, fratribus anteferri, prophetam inexspectatæ obsecundantem unctioni, gratia agi, psalmo ferire damonem, haud saliari de inimicis bene merendo, tulit acerbissione videns sobolem virtutis in lege radices agere. Quare ip- sum beneficiatum Saulum primum irritat invidia, deinde invidiam accendit ad cædem, et dum vir- tutis cursum studet inhibere supplantando, Caini discipulum Saulum facit. Verum illæ invidentie passiones Davidis lenitati materiam suggerebant. Post etiam multat exsilio, ac dum ei Saulem in- stare jubet, in solas terras proturbat, ut justus CL. DAUSQUEII NOTÆ. Nonnulla Petri laus, et culpa nonnulla. Idem prope in ipsum Basilium convenit, qui cum aliis episcopis subscripsit condemnationi viri sanctissimi Flaviani Constantinopoleos archiepiscopi. Quo super vide concilium Chalcedonense, et Evagrium, lib. 11. Fa- ctum fuit excusabile: quia quod in mente non erat, calamus scribebat. Imo proprie non subscribebat : nan uι Evagrius loquitur, illis ob- jectus est, in qua charta primum detrectabant scribere, fraudem ocnlis obversari conspicati, et in- solentiam facti, ut opinor, emirati. Sed detrectan- tes, et cunctabundos vi militum, et armorum ter- rore coegit Dioscorus Alexandria episcopus. At ne sic recto deerrare debuerunt; ni tamen id commit- terent, ut Nestorianos arripi, et male mullari Dioscorus imperabat. Basilius autem, actione prima, in Chalcedonensi, ait hæretici mortem se devi- tasse, non martyrium horruisse; nam quo in id animo fuerit, satis amplum apud Constantinopolim specimen dedisse, et, si fata fuissent, tunc meruisse mori. Nihilominus ob eum errorem Basilius cum multis aliis episcopis de gradu episcopes moti sunt, et mox cum culpam essent deprecati, et error igno- scibilis omnibus videretur, in integrum restituti cum orthodoxis episcopis in eodem Chalcedonensi consederunt, viribusque junctis Dioscorum expu- gnarunt, et condemnarunt. Dioscorus damnatus est in Synodo quarta, et Flavianus justus declaratus, ut scribit Photius Bibliothecæ c. 17. 2. Sic et nobis Scriptura Davidem prodit, ut in- (93) "Απερ οὐκ εἶχεν ἡ γνώμη, ταῦτα ἡ γλῶττα D
Τὴν τῆς Ἡρωδιάδος ὄρχησιν ἡ τῶν Εὐαγγελίων σήμερον ἡμῖν στηλιτεύει φωνὴ, καὶ τὴν ἄθεον τῶν γυναικῶν ἐκείνων ἐκπομπεύει μανίαν, Ἡρώδην ἀκολασίας γεγενημένον αἰχμάλωτον, τὸν Βαπτιστὴν ὑπὲρ σωφροσύνης τὴν κεφαλὴν ἐκτεμνόμενον, καὶ μηδὲ θανάτῳ τὸ σιωπᾷν ἀνεχόμενον. Τοιαῦτα γὰρ τῶν δικαίων τὰ κατορθώματα, πλέον μετὰ θάνατον λάμποντα, καὶ μετὰ τελευτὴν ἐνεργέστερα. Τοῦτο τὸ δρᾶμα διάβολος ἐπενόησεν, Ἡρώδης δὲ συνηργάσατο, Ἡρωδιὰς ἐξωρχήσατο· Βαπτιστὴς ἠγωνίσατο, εὐαγγελιστὴς διηγήσατο. Ἰδὼν γὰρ ἄρτι ὁ διάβολος τὸν Ἰωάννην τοῖς Ἰορδάνου ῥείθροις τὰς ἀνθρώπων ἁμαρτίας ἐκπλύναντα, καὶ Μωϋσαϊκοῦ ξίφους τοὺς ὑπευθύνους ἐλευθεροῦντα, καὶ τοῦ νόμου τὴν ἀπειλὴν ἀμβλυνομένην ἐν ὕδατι, καὶ τῆς μεταγνώσεως ἀπαλλάττοντα ψήφῳ, φθόνῳ πάλιν ἀρχαίῳ ληφθεὶς, καὶ φόβου πλησθεὶς, μὴ ἄρα τὸ πλέον αὐτῷ διαλυθῇ κατ’ ἀνθρώπων μηχάνημα, πρὸς τούτοις ἰδὼν τὰς τῆς υἱοθεσίας ἀκτῖνας ἐν ὕδατι φυτευομένας ὑπὸ Χριστοῦ, καὶ γεωργὸν φιλανθρωπίας ἐπὶ τῶν ὑδάτων ἑστῶτα τὸν Ἰωάννην, ἀμύνεσθαι τὸν τούτων ὑπηρέτην ὑπείγετο, καὶ δίκην τῆς φιλανθρώπου διακονίας ἀπαιτεῖν ἐπινοεῖ.
τὴν σύγκρισιν, καὶ φεύγεις τὴν μίμησιν· ἀλλ᾿ ἄκου- σον ὅπως ἐκ τελωνικοῦ βίου πρὸς εὐαγγελικόν με τεπέδησε, τὰ ἑστῶτα τῇ φύσει θηρεύσας τῷ τρόπῳ. Ηκουσας Παῦλον τῷ πτερῷ τῆς δικαιοσύνης εἰς τρέ- τον οὐρανὸν ἀνιπτάμενον· ἀλλὰ διώκτης πρότερον, εἰς κήρυκα μεταβάλλεται. Πέτρος, τῶν ἀποστόλων ὁ κορυφαῖος, ὁ τῶν Χριστοῦ μαθητῶν προστάτης, ὁ τῶν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἀποκαλύψεων ἑρμηνευτής ἀκριβῆς, ὁ τῶν κυμάτων τῆς θαλάσσης επιβάτης· ἀλλ' ἐν καιρῷ ταραχῆς γλῶσσαν εἶχεν ἀρνήσεως δρ γενον· καὶ ἅπερ οὐκ εἶχεν ἡ γνώμη, ταῦτα ἡ γλῶττα καθ' ἑαυτὴν ἀπεφθέγγετο ὑπηρετοῦσα τῷ φόβῳ (93). Πάλιν ὁ λῃστὴς ἐκήρυττε τὸν Χριστὸν καὶ σταυρού- μενον, καὶ ἦν εὐαγγελιστὴς ὁ κατάδικος, πόθῳ Δε- σποτικῷ τῶν ἤλων τὸν πόνον οὐ λογιζόμενος. ᾿Αλλ' οὔτε Ματθαίος τελώνης διέμεινεν, οὔτε Παῦλος μέσ χρι τέλους τὸν διώκτην ἡσπάζετο· καὶ Πέτρος ἔσβεσε μετανοίᾳ τὴν ἄρνησιν, καὶ τοῖς τῶν δακρύων κύμασι τὴν ἁμαρτίαν ἀπένιψεν. Ὁ λῃστὴς τὸν μὲν τρόπον μετέβαλεν· ἔμενε γὰρ μέχρι τέλους τὸν οὐρανὸν βιαζόμενος. Οὕτως ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιά ζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. Διὰ τοῦτο γὰρ, ὡς ἔφθην εἰπὼν, ἡ Γραφὴ τοῖς κατορθώμασι συμπλέκει τὰ πταίσματα, ἵνα οὓς ἀπείργει τὰ θαύ ματα, πείσῃ τὰ πλημμελήματα. β'. Οὕτω καὶ νῦν ἡμῖν ἡ Γραφὴ τὸν Δαυὶδ ἐξ- αγγέλλει, ὅτι μυρίοις τερφθεὶς κατορθώμασιν, ἀλλὰ καὶ πλήξας πολλάκις, οἷος ἐσπάραττε τὸν διάβολον, τε- λευταῖον ἔλαβε πληγεὶς ἐν τῷ τῆς παρατάξεως σχή- ματι. Ὡς γὰρ εἶδε διὰ πάντων ὁ πολέμιος τὸν Δαυὶδ εὐδοκιμοῦντα, ἀδελφῶν προτιμηθέντα, προφήτην ὑπηρετοῦντα πρὸς τὴν παράδοξον χρίσιν, τὴν ἐκε τρέπουσαν τὴν χάριν, ψαλμῷ δαίμονα πλήττοντα, έχ- θρῶν εὐεργέτην ακόρεστον, οὐκ ἤνεγκεν ἀπαθῶς, ὁρῶν φυτὴν ἀρετῆς ἐν νόμῳ ῥιζούμενον. 'Αλλ' αυτ τὸν ἐρεθίζει πρῶτον τὸν εὐεργετηθέντα τῷ φθόνῳ, προσεκκαίει δὲ πρὸς φόνον τὸν φθόνον, καὶ μαθη τὴν τοῦ Κάϊν τὸν Σαούλ ἀπεργάζεται, δρόμον άρε- τῆς ὑποσκελίσαι βουλόμενος. 'Αλλ᾽ ἦσαν ὅλαι τῷ Δαυίδ εἰς πραότητα τοῦ φθόνου τὰ πάθη. Μετὰ τοῦτο φυγάδα ποιεῖ, καὶ πρὸς ἐρήμους ἐλαύνει, διώκτην τὸν Σαούλ ἐπιστήσας, ἵνα ναρκήσας ὁ δίκαιος ῥίψῃ τῶν *³ καθ' ἑαυτὴν ἀπεφθέγγετο ὑπηρετοῦσα τῷ φόβῳ. χάρτης άγραφος, ORATIO XVII. A parari, et imitari refugis : simul audi, ut ex vecti- Matth. xi, 12. galium tractatioue ad evangelicam vitam transi- lierit, bona quæ suapte natura stabilia sunt, mo- ribus aucupans. Audisti, Paulum justitia pennis alatum tertium in cœlum evolasse; sed Ecclesiam ante persecutus est, quam in præconem transmu- tatus. Petrus fuit apostolorum coryphaeus, disci- pulorum Christi primas ; mysteriorum, quæ a Patre Filius acceperat, accuratus interpres, undarum maris ambulator : verum dum perturbatur, lingua negationis erat instrumentum, et quæ mens non sentiebat, ca de se lingua effutiebat timori obsequens. Item latro Christum vel crucifixum prædicabat, et qui reus erat evasit evangelista, dolorem clavo- rum præ Domini desiderio nihil æstimans. Verum B neque Matthæus permansit publicanus, neque in Ecclesia persequenda Paulus periinax; Petrus quo- que facti pœnitentia negationis fœditatem exstinxit, et lacrymarum undis culpam eluit : latro` mutata mente in finem usque perduravit cœlo vim affe- rens. Ita regnum cœlorum vim patitur, et violenti rapiunt illud n. Ideo siquidem, ut ante dixi, Scriptura cum nobilibus sanctorum factis fagitia commiscet, ut quos ab imitatione arcent miracula, provocent errata. C finitis delectatus sit facinoribus, ut plagis sæpo illatis diabolum discerpserit, utque tandem velut in acie per imprudentiam plagam acceperit. Ut enim vidit adversarius omnibus e rebus gloriam et nomen Davidem reportare, fratribus anteferri, prophetam inexspectatæ obsecundantem unctioni, gratia agi, psalmo ferire damonem, haud saliari de inimicis bene merendo, tulit acerbissione videns sobolem virtutis in lege radices agere. Quare ip- sum beneficiatum Saulum primum irritat invidia, deinde invidiam accendit ad cædem, et dum vir- tutis cursum studet inhibere supplantando, Caini discipulum Saulum facit. Verum illæ invidentie passiones Davidis lenitati materiam suggerebant. Post etiam multat exsilio, ac dum ei Saulem in- stare jubet, in solas terras proturbat, ut justus CL. DAUSQUEII NOTÆ. Nonnulla Petri laus, et culpa nonnulla. Idem prope in ipsum Basilium convenit, qui cum aliis episcopis subscripsit condemnationi viri sanctissimi Flaviani Constantinopoleos archiepiscopi. Quo super vide concilium Chalcedonense, et Evagrium, lib. 11. Fa- ctum fuit excusabile: quia quod in mente non erat, calamus scribebat. Imo proprie non subscribebat : nan uι Evagrius loquitur, illis ob- jectus est, in qua charta primum detrectabant scribere, fraudem ocnlis obversari conspicati, et in- solentiam facti, ut opinor, emirati. Sed detrectan- tes, et cunctabundos vi militum, et armorum ter- rore coegit Dioscorus Alexandria episcopus. At ne sic recto deerrare debuerunt; ni tamen id commit- terent, ut Nestorianos arripi, et male mullari Dioscorus imperabat. Basilius autem, actione prima, in Chalcedonensi, ait hæretici mortem se devi- tasse, non martyrium horruisse; nam quo in id animo fuerit, satis amplum apud Constantinopolim specimen dedisse, et, si fata fuissent, tunc meruisse mori. Nihilominus ob eum errorem Basilius cum multis aliis episcopis de gradu episcopes moti sunt, et mox cum culpam essent deprecati, et error igno- scibilis omnibus videretur, in integrum restituti cum orthodoxis episcopis in eodem Chalcedonensi consederunt, viribusque junctis Dioscorum expu- gnarunt, et condemnarunt. Dioscorus damnatus est in Synodo quarta, et Flavianus justus declaratus, ut scribit Photius Bibliothecæ c. 17. 2. Sic et nobis Scriptura Davidem prodit, ut in- (93) "Απερ οὐκ εἶχεν ἡ γνώμη, ταῦτα ἡ γλῶττα D
Καὶ πρῶτον μὲν τῷ βαπτισθέντι συγκρούει Χριστῷ, καὶ οἷα καθ’ ὁμοδούλου τοξεύων, ὑπὸ Δεσπότου ῥαπίζεται. Ἀπογνοὺς δὲ τὴν νίκην ἐκεῖ, κατὰ Ἰωάννου στρατεύεται, καὶ τοῖς Ἡρώδου πάθεσιν ἀνθ’ ὅπλων χρησάμενος, τῷ Βαπτιστῇ μεθοδεύει τὸν θάνατον. Ὢ τῆς εὐμηχάνου τοῦ διαβόλου μανίας Δήμιον χειροτονεῖ κατ’ Ἰωάννου τὸν βασιλεύοντα. Εἶδεν ἀνθρώπων μὲν δεσπότην Ἡρώδην, παθῶν δὲ δοῦλον ὑπάρχοντα· εἶδε τὸν βασιλέα τῆς ἀκολασίας θεράποντα, καὶ τύραννον μὲν τῷ σχήματι τῆς ἀρχῆς, τυραννούμενον δὲ τῷ νοσήματι τῆς ψυχῆς. Καὶ μὴν βλέμμα, διαβόλου τέχνην πρὸς ἀσέβειαν ἐκ μικροτέρων πταισμάτων ἐξελκύσασαν. Πρῶτον ἀδελφικῆς εὐνῆς τοιχωρύχον ἀπέδειξεν, ἵνα ἀπὸ τῶν τῆς μοιχείας σκαμμάτων, ἐπὶ τὸν τοῦ Βαπτιστοῦ φόνον γυμνώσῃ. Τῷ χρόνῳ δὲ τὸ πάθος τρεφόμενον εἰς παῤῥησίαν ηὐξάνετο. Ζῶντος οὖν τοῦ ἀδελφοῦ τὴν γαμετὴν σφετερίζεται, συμπράκτορι τῆς ἀκολασίας τῇ βασιλείᾳ χρησάμενος, ἐννόμῳ τόλμῃ παράνομον συμπλέκων προαίρεσιν. Ἀδελφικὴ δὲ προσηγορία διὰ μέσης τῆς ἀδικίας ὁδεύουσα τὴν μοιχικὴν παρανομίαν παρανομωτέραν εἰργάζετο, καὶ προσθήκη τῆς ἀδικίας ἀδίκησις ἐγίνετο.
τὴν σύγκρισιν, καὶ φεύγεις τὴν μίμησιν· ἀλλ᾿ ἄκου- σον ὅπως ἐκ τελωνικοῦ βίου πρὸς εὐαγγελικόν με τεπέδησε, τὰ ἑστῶτα τῇ φύσει θηρεύσας τῷ τρόπῳ. Ηκουσας Παῦλον τῷ πτερῷ τῆς δικαιοσύνης εἰς τρέ- τον οὐρανὸν ἀνιπτάμενον· ἀλλὰ διώκτης πρότερον, εἰς κήρυκα μεταβάλλεται. Πέτρος, τῶν ἀποστόλων ὁ κορυφαῖος, ὁ τῶν Χριστοῦ μαθητῶν προστάτης, ὁ τῶν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἀποκαλύψεων ἑρμηνευτής ἀκριβῆς, ὁ τῶν κυμάτων τῆς θαλάσσης επιβάτης· ἀλλ' ἐν καιρῷ ταραχῆς γλῶσσαν εἶχεν ἀρνήσεως δρ γενον· καὶ ἅπερ οὐκ εἶχεν ἡ γνώμη, ταῦτα ἡ γλῶττα καθ' ἑαυτὴν ἀπεφθέγγετο ὑπηρετοῦσα τῷ φόβῳ (93). Πάλιν ὁ λῃστὴς ἐκήρυττε τὸν Χριστὸν καὶ σταυρού- μενον, καὶ ἦν εὐαγγελιστὴς ὁ κατάδικος, πόθῳ Δε- σποτικῷ τῶν ἤλων τὸν πόνον οὐ λογιζόμενος. ᾿Αλλ' οὔτε Ματθαίος τελώνης διέμεινεν, οὔτε Παῦλος μέσ χρι τέλους τὸν διώκτην ἡσπάζετο· καὶ Πέτρος ἔσβεσε μετανοίᾳ τὴν ἄρνησιν, καὶ τοῖς τῶν δακρύων κύμασι τὴν ἁμαρτίαν ἀπένιψεν. Ὁ λῃστὴς τὸν μὲν τρόπον μετέβαλεν· ἔμενε γὰρ μέχρι τέλους τὸν οὐρανὸν βιαζόμενος. Οὕτως ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιά ζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. Διὰ τοῦτο γὰρ, ὡς ἔφθην εἰπὼν, ἡ Γραφὴ τοῖς κατορθώμασι συμπλέκει τὰ πταίσματα, ἵνα οὓς ἀπείργει τὰ θαύ ματα, πείσῃ τὰ πλημμελήματα. β'. Οὕτω καὶ νῦν ἡμῖν ἡ Γραφὴ τὸν Δαυὶδ ἐξ- αγγέλλει, ὅτι μυρίοις τερφθεὶς κατορθώμασιν, ἀλλὰ καὶ πλήξας πολλάκις, οἷος ἐσπάραττε τὸν διάβολον, τε- λευταῖον ἔλαβε πληγεὶς ἐν τῷ τῆς παρατάξεως σχή- ματι. Ὡς γὰρ εἶδε διὰ πάντων ὁ πολέμιος τὸν Δαυὶδ εὐδοκιμοῦντα, ἀδελφῶν προτιμηθέντα, προφήτην ὑπηρετοῦντα πρὸς τὴν παράδοξον χρίσιν, τὴν ἐκε τρέπουσαν τὴν χάριν, ψαλμῷ δαίμονα πλήττοντα, έχ- θρῶν εὐεργέτην ακόρεστον, οὐκ ἤνεγκεν ἀπαθῶς, ὁρῶν φυτὴν ἀρετῆς ἐν νόμῳ ῥιζούμενον. 'Αλλ' αυτ τὸν ἐρεθίζει πρῶτον τὸν εὐεργετηθέντα τῷ φθόνῳ, προσεκκαίει δὲ πρὸς φόνον τὸν φθόνον, καὶ μαθη τὴν τοῦ Κάϊν τὸν Σαούλ ἀπεργάζεται, δρόμον άρε- τῆς ὑποσκελίσαι βουλόμενος. 'Αλλ᾽ ἦσαν ὅλαι τῷ Δαυίδ εἰς πραότητα τοῦ φθόνου τὰ πάθη. Μετὰ τοῦτο φυγάδα ποιεῖ, καὶ πρὸς ἐρήμους ἐλαύνει, διώκτην τὸν Σαούλ ἐπιστήσας, ἵνα ναρκήσας ὁ δίκαιος ῥίψῃ τῶν *³ καθ' ἑαυτὴν ἀπεφθέγγετο ὑπηρετοῦσα τῷ φόβῳ. χάρτης άγραφος, ORATIO XVII. A parari, et imitari refugis : simul audi, ut ex vecti- Matth. xi, 12. galium tractatioue ad evangelicam vitam transi- lierit, bona quæ suapte natura stabilia sunt, mo- ribus aucupans. Audisti, Paulum justitia pennis alatum tertium in cœlum evolasse; sed Ecclesiam ante persecutus est, quam in præconem transmu- tatus. Petrus fuit apostolorum coryphaeus, disci- pulorum Christi primas ; mysteriorum, quæ a Patre Filius acceperat, accuratus interpres, undarum maris ambulator : verum dum perturbatur, lingua negationis erat instrumentum, et quæ mens non sentiebat, ca de se lingua effutiebat timori obsequens. Item latro Christum vel crucifixum prædicabat, et qui reus erat evasit evangelista, dolorem clavo- rum præ Domini desiderio nihil æstimans. Verum B neque Matthæus permansit publicanus, neque in Ecclesia persequenda Paulus periinax; Petrus quo- que facti pœnitentia negationis fœditatem exstinxit, et lacrymarum undis culpam eluit : latro` mutata mente in finem usque perduravit cœlo vim affe- rens. Ita regnum cœlorum vim patitur, et violenti rapiunt illud n. Ideo siquidem, ut ante dixi, Scriptura cum nobilibus sanctorum factis fagitia commiscet, ut quos ab imitatione arcent miracula, provocent errata. C finitis delectatus sit facinoribus, ut plagis sæpo illatis diabolum discerpserit, utque tandem velut in acie per imprudentiam plagam acceperit. Ut enim vidit adversarius omnibus e rebus gloriam et nomen Davidem reportare, fratribus anteferri, prophetam inexspectatæ obsecundantem unctioni, gratia agi, psalmo ferire damonem, haud saliari de inimicis bene merendo, tulit acerbissione videns sobolem virtutis in lege radices agere. Quare ip- sum beneficiatum Saulum primum irritat invidia, deinde invidiam accendit ad cædem, et dum vir- tutis cursum studet inhibere supplantando, Caini discipulum Saulum facit. Verum illæ invidentie passiones Davidis lenitati materiam suggerebant. Post etiam multat exsilio, ac dum ei Saulem in- stare jubet, in solas terras proturbat, ut justus CL. DAUSQUEII NOTÆ. Nonnulla Petri laus, et culpa nonnulla. Idem prope in ipsum Basilium convenit, qui cum aliis episcopis subscripsit condemnationi viri sanctissimi Flaviani Constantinopoleos archiepiscopi. Quo super vide concilium Chalcedonense, et Evagrium, lib. 11. Fa- ctum fuit excusabile: quia quod in mente non erat, calamus scribebat. Imo proprie non subscribebat : nan uι Evagrius loquitur, illis ob- jectus est, in qua charta primum detrectabant scribere, fraudem ocnlis obversari conspicati, et in- solentiam facti, ut opinor, emirati. Sed detrectan- tes, et cunctabundos vi militum, et armorum ter- rore coegit Dioscorus Alexandria episcopus. At ne sic recto deerrare debuerunt; ni tamen id commit- terent, ut Nestorianos arripi, et male mullari Dioscorus imperabat. Basilius autem, actione prima, in Chalcedonensi, ait hæretici mortem se devi- tasse, non martyrium horruisse; nam quo in id animo fuerit, satis amplum apud Constantinopolim specimen dedisse, et, si fata fuissent, tunc meruisse mori. Nihilominus ob eum errorem Basilius cum multis aliis episcopis de gradu episcopes moti sunt, et mox cum culpam essent deprecati, et error igno- scibilis omnibus videretur, in integrum restituti cum orthodoxis episcopis in eodem Chalcedonensi consederunt, viribusque junctis Dioscorum expu- gnarunt, et condemnarunt. Dioscorus damnatus est in Synodo quarta, et Flavianus justus declaratus, ut scribit Photius Bibliothecæ c. 17. 2. Sic et nobis Scriptura Davidem prodit, ut in- (93) "Απερ οὐκ εἶχεν ἡ γνώμη, ταῦτα ἡ γλῶττα D
PG 85:229Αὔξει γὰρ τὴν ἀδικίαν ἀδικουμένη συγγένεια. Παρ’ ᾧ γὰρ τὸ τῆς εὐνοίας ὠφείλετο χρέος διὰ τὴν φύσιν, παρὰ τούτῳ μείζονα τὰ τῆς κατηγορίας ἐγκλήματα. Ἀλλ’ ἐπὶ τὴν γυναῖκα τρέχων ὁ λόγος, ἀπορεῖ τίνος πλέον καθάψηται. Ὥσπερ γάρ τις ἐν ἰσοῤῥόποις πλάστιγξιν, ἰσόμετρα βάρη κείμενα βλέπων, ἠρεμοῦσαν τὴν τρυτάνην ὁρᾷ, καὶ τῶν ἐξηρτημένων τὴν ἰσότητα μαρτυρουμένην τῷ σχήματι, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον τὴν ἐφ’ ἑκάτερα παρανομίαν ὁ λόγος σταθμώμενος παραχωρεῖ τὴν νίκην τοῖς ἐξ ἀδικίας νικῶσιν. Ὁ μὲν ἀδελφὸν ἀδικῶν εἰς εὐνὴν οὐκ ᾐσχύνετο· ἡ δὲ κατ’ ἀνδρὸς μαινομένη, τὴν μοιχικὴν κατηλλάγετο κοίτην· καὶ τὴν νόμιμον κατορχησαμένη παστάδα, μυσαρὸν κατησπάζετο θάλαμον. Ποῦ νῦν αἱ πρὸς τὸν ἄνδρα σου τῆς φιλίας συνθῆκαι; ποῦ σοι τῆς ψυχῆς τὰ δεσμά; ποῦ τῶν ἀλύτων πόθων ἡ τυραννίς; ποῦ τῶν ἐπαινουμένων φίλτρων ἡ σχέσις; συναπεδύσω τῷ ἀνδρὶ καὶ τὴν αἰδὼ τῆς φύσεως, γύναι. Ἐνίκησας τῶν θηρίων τὴν ἀγριότητα· ἐκεῖνα, τῆς φύσεως τὸν νόμον αἰδούμενα, στέργει τὴν σύνευνον, καὶ μετὰ θάνατον τὴν εἰς τὸν ἄῤῥενα φιλοστοργίαν οὐκ ἐτελεύτησε, πολλάκις μάρτυρα τῆς ὁμονοίας ὑπάρχουσαν.
ἡ ἀρετῶν τὴν ἀσπίδα. Τῷ δὲ ἦν ἄρα τοῦ βίου τὰ δυσ- χερῆ φιλοθείας γυμνάσια. Εὑρὼν γὰρ ἐν σπηλαίῳ τὸν διώκοντα, φείδεται, καὶ τὸν φθονοῦντα θηρεύ σας φιλανθρωπεύεται. ᾿Αλλ' ἐφείδετο μὲν τοῦ Σαούλ, ἔπληττε δέ, ὡς ἔοικε, διὰ τῆς τούτου φειδοῦς τὸν διά- βολον, καὶ καθαρὰν δεξιάν αἵματος ἐχθροῦ διαφυλάξας, τὸν κοινὸν τῶν ἀνθρώπων ἐχθρὸν ἐτραυμάτιζε, θυμοῦ κρατῶν, τὴν ἔχθραν πατῶν, τὸ ξίφος ἀμβλύ νων, τὸν μισοῦντα φυλάττων, ἀμειβόμενος τὸν φθό νον πραότητι· οἷς μόνοις κεντεῖται διάβολος. "Αρ' οὖν ἐπὶ τούτοις ὁ διώκων ἐπαύσατο; Οὐ μὲν οὖν· ἀλλὰ καὶ πάλιν διώκων, πάλιν ἡλίσκετο. Νυξ γὰρ ἐν μέσῳ, καὶ πάλιν ὕπνου δεσμοῖς ὁ Σαούλ ἐθηρεύετο, καὶ τοῦ διωκομένου λάφυρον ὁ διώκων εὑρίσκετα. Ἐνταῦθα ποῖαν οὐκ ἂν ἐτίναξε πέτραν ἡ τοῦ θυμοῦ προσβολή; Ποῖον οὐκ ἂν ἔπεισε πύργον τῆς ἀφρο- σύνης ἡ βία; ποῖαν φιλανθρωπίας γαλήνην οὐκ ἐτρά χυνε κύμασι ; Πλέον δὲ τῷ χρόνῳ τὰ τῆς ἀρετῆς ἐπλάτυνε διαστήματα. Αναιρεθέντα τὸν Σαούλ δια- πύρως ἐπένθει, ἐλάμπρυνε τάφῳ, ἐκόσμει τοῖς θρή νοις τὸν τάφον, καὶ τὰ σκήπτρα διαδεξάμενος, οὐκ ἐκληρονόμει τὸν τρόπον· ὁδῷ δὲ τῆς φιλανθρωπίας βαδίζων, καὶ μέχρι τῶν τοῦ δυσμενούς συγγενῶν τὰς εὐεργεσίας ἐξέτεινε, καὶ προσιόντι τῷ γένει τὴν αὐτ τοῦ φιλανθρωπίαν συνοδεύουσαν ἔπεμπε. γ'. Ταῦτα ὁρῶν ὁ κοινὸς ἀνθρώπων ἐχθρὸς, καὶ καθ' ἕκαστον τῶν κατορθωμάτων βαλλόμενος, εἶχετο μὲν, οὐκ ἀφίστατο δέ. Αλλ᾽ ἐν ἀθανάτῳ φύσει πονη- ρίαν ἄγρυπνον ἐπιδεικνύμενος, παρετήρει τοῦ δι- καίου τὰς πράξεις τὰς ἐν ἡμέρᾳ, τὰς ἐν νυκτί, τὰς ἡνίας τοῦ βίου, τὰς τῆς βασιλείας φροντίδας, τὰς τῶν πολεμίων ἐπαναστάσεις· μήπως φθέγξηται ῥῆμα πικρὸν, αὐτῷ δὲ γλυκύ· πῶς τρώσῃ θυμῷ, πῶς ἐπιθυμίᾳ τοξεύσῃ, πῶς ἀμελοῦντα φιλοθείας φωράσῃ. Καὶ οὐ πρότερον λοχῶν τοῦ δικαίου τὸν βίον ἐπαύ- σατο, πρὶν αὐτὸν μικρὸν ἰδὼν παραβλέψαντα, ταχέως γυναικείῳ κατετοξεύσατο κάλλει. Εὐωχηθεὶς γάρ ποτε βασιλικῶς ὁ Δαυίδ, καὶ λαμπρᾷ τραπέζῃ τὸν νοῦν χαυνωθείς, μεσημβρινοῖς περιπάτοις ἐτέρπετο. Τότε δή, τότε τῶν λογισμῶν τὴν νευρὰν χαλασθεῖσαν ὁ δυσμενής θεασάμενος, τὸν τῶν παθῶν ἡνίοχον νοῦν οὐκ ἀκριβῶς τὰς ἡνίας διεζωσμένον, ἢ μικρόν τι μέρος ἐκ τῶν ὀμμάτων, γυμνωθέντα τὸν ἀριστέα τῶν ὅπλων, ἔλαβε πλήξας, αὐτοῖς τοῖς ὄμμασι τοῦ δικαίου χρησάμενος, καὶ συναρπάσας τῆς ὁδοῦ τῆς ἀρετῆς, πρὸς τὸν τῆς μοιχείας ἐμβάλλει κρημνόν. Ὁρῶν δὲ τὸν πράξαντα, την πρᾶξιν αἰδούμενον, καὶ κρύψαι τὸ ἕλκος τῆς αἰσχύνης βουλόμενον, λαμβάνει τὴν αἰσχύνην, ἄλλης παρανομίας συνέμπορον. Πάθει γὰρ κακῷ τὸ κακὸν περιώδευσεν· ὥστε φόνῳ κρύψαι τὴν μοιχείαν θελήσας, ἑκατέρων ἐργάτης αλίσκεται. Ο μὲν οὖν πολλάκις ἀριστεύσας ἔκειτο πληγείς· ὁ δὲ πλήξας ἐκόμπαζεν, ἴαμα πόνων οἰκείων τὸ τοῦ δια καίου πάθος ἡγούμενος. 'Αλλ' οὐκ ἔλαβε τὴν πάντα ὁρῶντα ὀφθαλμόν, ἡ κατὰ τοῦ βασιλέως ἐπήρεια. 'Αλλ' ὁ πρὸ τῆς πράξεως βλέπων τὴν πρόθεσιν, καὶ πρὸ τῶν ἔργων, τὴν γνώμην, οίκτείρει μὲν τοῦ BASILII SELEUCIENSIS ignavescens virtutis abjiciat clypeum. Sed vitæ aspera amoris in Deum fuerunt exercitia : cum enim in spelaro quæritantein se deprehendisset, parcit; cumque invidentem cepisset, bumanitate sum:a utitur. Sauli quidem pepercit ; sed quod vero simile est, dum ab eo manus abstinet, dia- bolum percussit, et, pura ab inimici sanguine ser- vata dextera, communem hominum hostem consau- civit, animo imperans, calcans odia, aciem gladii retundens, odio persequentem servans, invidiæ respondens mansuetudine, quibus solis stimulis pungitur diabolus. Num igitur hic Saul persequens quievit? Nequaquam, sed rursum persequens et captans, rursum captus est. Nos erat media, somnique vinculis Saul revinciebatur, et quæsiti Davidis spolium fuit, qui querebat. Quam non hic emovisset rupem assurgens ira? Quam non suc- cussisset turrim insaniæ violentia? Quæ tam serena humanitas, quam non exasperasset fluctibus? In ulterius tempus tamen virtutis extendit spatia. Sublatum Saulum calenter admodum lugebat, illu- strabat tumulo, tumulum lamentis ornabat, et hæ- res sceptri morum non adibət hæreditatem. Ilu- manitatis autem via progressus vel usque ad inimici cognatos beneficentiæ suæ vim produxit, et Saulis ad se generi recurrenti suam humanita- tem misit obviam. hostis, et tantis facinoribus sigillatim editis per- cussus, reprimebatur nonnihil, nec abstinebat ta- c men. Verum in natura immortali nequitiam in- somnem exercens, justi diurnas actiones observi- tabat, item nocturnas, vivendi rationem, regis curas, hostium assullus : nunquid verbum jaciat acerbius, sibi vero suave, quomodo per iram Da- videm vulneret, quomodo cupiditatis telo feriat, quomodo amicitiæ divinæ incuriosum offendat. Nec prius justi vitam insidiis, petere destitit, quam cum animadvertisset ipsum a recto paululum ocu- los deflexisse; subito venustate mulieris objecta confixit. Cum enim regie David epulatus esset, ac pollucibili mensa emollitus animo meridiana sese oblectaret obambulatione, tunc diabolus, tunc animi curæque nervum remissum conspicatus, et mentem passionum aurigam inliligenter frenis D succinctan, ac parvula quadam sua parte nuda- tum ab armis optimatem, furtim cecidit, ipsis justi oculis usus pro telo, et momento a via virtutis abreptum in adulterii præcipitium deturbavit. Vi- dens autem eum facti sui pudore confusum, et pu- dendum ulcus celare cupientem, pudorem veruit in alterius peccati materiam. Scelus namque ad- missum oberral scelus. Quippe cæde adulterium conatus occulere, et cædis et adulterii deprehen- sus est artifex. Sic qui se tam strenue non infre- quenter gesserat, prostratus jacet : qui prostravit, justi casum doloris domestici lenimen ducens, ma- guifice se jactat ac circumspicit. Sed regis vexatio non latuit omnituentem Dei oculum, qui ante sus- B 3. Ilis animadversis, communis humanæ gentis
Οὔπω λεαίνης ἠκούσαμεν ἔργον τοῖς σοῖς πόθοις ἐφάμιλλον· φύσις ἑρπετῶν τὴν εἰς τὰ σύζυγα παρανομίαν ἠγνόησε. Δρακόντων ἔθνη τοῦ πάθους ἐλεύθερα. Λόγος δέ τις τῆς φιλανθρωπίας τὴν τρυγόνα θαυμάζων, μηδὲ μετὰ θάνατον τοῦ συνεύνου προδιδόναι τὴν κοίτην διισχυρίζεται· μένουσα ζῶσα, ζῶσαν μηνύει τοῦ τεθνηκότος τὴν μνήμην. Αἰσχύνθητι τὸ πάθος, καὶ ὑπὸ πτηνῶν κατηγορούμενον. Αἰδέσθητι πρᾶξιν ἑρπετῶν νικῶσαν ὠμότητα. Τούτων τῶν γάμων ἐγίνετο νυμφαγωγὸς ὁ διάβολος, τοιαύτην ἤγειρε ζάλης ὑπόθεσιν, τῷ προδρόμῳ μνηστευόμενος θάνατον. β. Τοιοῦτο νῦν ἐν τοῖς βασιλείοις ὁ διάβολος εἰςήνεγκε θέατρον, ὕλην ὑποβαλὼν τὸν Ἡρώδην τῷ δράματι. Ταῦτα ὁ Βαπτιστὴς ὁρῶν, ἡ τῶν προφητῶν κορυφὴ, τοῦ νόμου τὸ πέρας, ὁ τῆς ἀρχαίας ὁμοῦ καὶ τῆς νέας Διαθήκης μεσίτης· Ὁ νόμος γὰρ καὶ οἱ προφῆται ἄχρις Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ · ὁ τῆς ἐρήμου πολίτης, ὁ τῆς σωφροσύνης ἐργάτης, βασιλείαν ὑπουργὸν ἀκολασίας, παροινουμένην καὶ ἀξίαν καὶ φύσιν, τοὺς τῆς δικαιοσύνης ὅρους συγχεομένους, θέατρον παρανομίας γινομένην τὴν φύσιν· ταῦτα ὁρῶν, πάλιν τὰς ἐν ἐρήμῳ φωνὰς ἀνεκρούετο· Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ .
ἡ ἀρετῶν τὴν ἀσπίδα. Τῷ δὲ ἦν ἄρα τοῦ βίου τὰ δυσ- χερῆ φιλοθείας γυμνάσια. Εὑρὼν γὰρ ἐν σπηλαίῳ τὸν διώκοντα, φείδεται, καὶ τὸν φθονοῦντα θηρεύ σας φιλανθρωπεύεται. ᾿Αλλ' ἐφείδετο μὲν τοῦ Σαούλ, ἔπληττε δέ, ὡς ἔοικε, διὰ τῆς τούτου φειδοῦς τὸν διά- βολον, καὶ καθαρὰν δεξιάν αἵματος ἐχθροῦ διαφυλάξας, τὸν κοινὸν τῶν ἀνθρώπων ἐχθρὸν ἐτραυμάτιζε, θυμοῦ κρατῶν, τὴν ἔχθραν πατῶν, τὸ ξίφος ἀμβλύ νων, τὸν μισοῦντα φυλάττων, ἀμειβόμενος τὸν φθό νον πραότητι· οἷς μόνοις κεντεῖται διάβολος. "Αρ' οὖν ἐπὶ τούτοις ὁ διώκων ἐπαύσατο; Οὐ μὲν οὖν· ἀλλὰ καὶ πάλιν διώκων, πάλιν ἡλίσκετο. Νυξ γὰρ ἐν μέσῳ, καὶ πάλιν ὕπνου δεσμοῖς ὁ Σαούλ ἐθηρεύετο, καὶ τοῦ διωκομένου λάφυρον ὁ διώκων εὑρίσκετα. Ἐνταῦθα ποῖαν οὐκ ἂν ἐτίναξε πέτραν ἡ τοῦ θυμοῦ προσβολή; Ποῖον οὐκ ἂν ἔπεισε πύργον τῆς ἀφρο- σύνης ἡ βία; ποῖαν φιλανθρωπίας γαλήνην οὐκ ἐτρά χυνε κύμασι ; Πλέον δὲ τῷ χρόνῳ τὰ τῆς ἀρετῆς ἐπλάτυνε διαστήματα. Αναιρεθέντα τὸν Σαούλ δια- πύρως ἐπένθει, ἐλάμπρυνε τάφῳ, ἐκόσμει τοῖς θρή νοις τὸν τάφον, καὶ τὰ σκήπτρα διαδεξάμενος, οὐκ ἐκληρονόμει τὸν τρόπον· ὁδῷ δὲ τῆς φιλανθρωπίας βαδίζων, καὶ μέχρι τῶν τοῦ δυσμενούς συγγενῶν τὰς εὐεργεσίας ἐξέτεινε, καὶ προσιόντι τῷ γένει τὴν αὐτ τοῦ φιλανθρωπίαν συνοδεύουσαν ἔπεμπε. γ'. Ταῦτα ὁρῶν ὁ κοινὸς ἀνθρώπων ἐχθρὸς, καὶ καθ' ἕκαστον τῶν κατορθωμάτων βαλλόμενος, εἶχετο μὲν, οὐκ ἀφίστατο δέ. Αλλ᾽ ἐν ἀθανάτῳ φύσει πονη- ρίαν ἄγρυπνον ἐπιδεικνύμενος, παρετήρει τοῦ δι- καίου τὰς πράξεις τὰς ἐν ἡμέρᾳ, τὰς ἐν νυκτί, τὰς ἡνίας τοῦ βίου, τὰς τῆς βασιλείας φροντίδας, τὰς τῶν πολεμίων ἐπαναστάσεις· μήπως φθέγξηται ῥῆμα πικρὸν, αὐτῷ δὲ γλυκύ· πῶς τρώσῃ θυμῷ, πῶς ἐπιθυμίᾳ τοξεύσῃ, πῶς ἀμελοῦντα φιλοθείας φωράσῃ. Καὶ οὐ πρότερον λοχῶν τοῦ δικαίου τὸν βίον ἐπαύ- σατο, πρὶν αὐτὸν μικρὸν ἰδὼν παραβλέψαντα, ταχέως γυναικείῳ κατετοξεύσατο κάλλει. Εὐωχηθεὶς γάρ ποτε βασιλικῶς ὁ Δαυίδ, καὶ λαμπρᾷ τραπέζῃ τὸν νοῦν χαυνωθείς, μεσημβρινοῖς περιπάτοις ἐτέρπετο. Τότε δή, τότε τῶν λογισμῶν τὴν νευρὰν χαλασθεῖσαν ὁ δυσμενής θεασάμενος, τὸν τῶν παθῶν ἡνίοχον νοῦν οὐκ ἀκριβῶς τὰς ἡνίας διεζωσμένον, ἢ μικρόν τι μέρος ἐκ τῶν ὀμμάτων, γυμνωθέντα τὸν ἀριστέα τῶν ὅπλων, ἔλαβε πλήξας, αὐτοῖς τοῖς ὄμμασι τοῦ δικαίου χρησάμενος, καὶ συναρπάσας τῆς ὁδοῦ τῆς ἀρετῆς, πρὸς τὸν τῆς μοιχείας ἐμβάλλει κρημνόν. Ὁρῶν δὲ τὸν πράξαντα, την πρᾶξιν αἰδούμενον, καὶ κρύψαι τὸ ἕλκος τῆς αἰσχύνης βουλόμενον, λαμβάνει τὴν αἰσχύνην, ἄλλης παρανομίας συνέμπορον. Πάθει γὰρ κακῷ τὸ κακὸν περιώδευσεν· ὥστε φόνῳ κρύψαι τὴν μοιχείαν θελήσας, ἑκατέρων ἐργάτης αλίσκεται. Ο μὲν οὖν πολλάκις ἀριστεύσας ἔκειτο πληγείς· ὁ δὲ πλήξας ἐκόμπαζεν, ἴαμα πόνων οἰκείων τὸ τοῦ δια καίου πάθος ἡγούμενος. 'Αλλ' οὐκ ἔλαβε τὴν πάντα ὁρῶντα ὀφθαλμόν, ἡ κατὰ τοῦ βασιλέως ἐπήρεια. 'Αλλ' ὁ πρὸ τῆς πράξεως βλέπων τὴν πρόθεσιν, καὶ πρὸ τῶν ἔργων, τὴν γνώμην, οίκτείρει μὲν τοῦ BASILII SELEUCIENSIS ignavescens virtutis abjiciat clypeum. Sed vitæ aspera amoris in Deum fuerunt exercitia : cum enim in spelaro quæritantein se deprehendisset, parcit; cumque invidentem cepisset, bumanitate sum:a utitur. Sauli quidem pepercit ; sed quod vero simile est, dum ab eo manus abstinet, dia- bolum percussit, et, pura ab inimici sanguine ser- vata dextera, communem hominum hostem consau- civit, animo imperans, calcans odia, aciem gladii retundens, odio persequentem servans, invidiæ respondens mansuetudine, quibus solis stimulis pungitur diabolus. Num igitur hic Saul persequens quievit? Nequaquam, sed rursum persequens et captans, rursum captus est. Nos erat media, somnique vinculis Saul revinciebatur, et quæsiti Davidis spolium fuit, qui querebat. Quam non hic emovisset rupem assurgens ira? Quam non suc- cussisset turrim insaniæ violentia? Quæ tam serena humanitas, quam non exasperasset fluctibus? In ulterius tempus tamen virtutis extendit spatia. Sublatum Saulum calenter admodum lugebat, illu- strabat tumulo, tumulum lamentis ornabat, et hæ- res sceptri morum non adibət hæreditatem. Ilu- manitatis autem via progressus vel usque ad inimici cognatos beneficentiæ suæ vim produxit, et Saulis ad se generi recurrenti suam humanita- tem misit obviam. hostis, et tantis facinoribus sigillatim editis per- cussus, reprimebatur nonnihil, nec abstinebat ta- c men. Verum in natura immortali nequitiam in- somnem exercens, justi diurnas actiones observi- tabat, item nocturnas, vivendi rationem, regis curas, hostium assullus : nunquid verbum jaciat acerbius, sibi vero suave, quomodo per iram Da- videm vulneret, quomodo cupiditatis telo feriat, quomodo amicitiæ divinæ incuriosum offendat. Nec prius justi vitam insidiis, petere destitit, quam cum animadvertisset ipsum a recto paululum ocu- los deflexisse; subito venustate mulieris objecta confixit. Cum enim regie David epulatus esset, ac pollucibili mensa emollitus animo meridiana sese oblectaret obambulatione, tunc diabolus, tunc animi curæque nervum remissum conspicatus, et mentem passionum aurigam inliligenter frenis D succinctan, ac parvula quadam sua parte nuda- tum ab armis optimatem, furtim cecidit, ipsis justi oculis usus pro telo, et momento a via virtutis abreptum in adulterii præcipitium deturbavit. Vi- dens autem eum facti sui pudore confusum, et pu- dendum ulcus celare cupientem, pudorem veruit in alterius peccati materiam. Scelus namque ad- missum oberral scelus. Quippe cæde adulterium conatus occulere, et cædis et adulterii deprehen- sus est artifex. Sic qui se tam strenue non infre- quenter gesserat, prostratus jacet : qui prostravit, justi casum doloris domestici lenimen ducens, ma- guifice se jactat ac circumspicit. Sed regis vexatio non latuit omnituentem Dei oculum, qui ante sus- B 3. Ilis animadversis, communis humanæ gentis
PG 85:231Ἠφίει φωνὴν τὴν τοῦ πάθους τομήν· ἠφίει φωνὴν καυστῆρα τῆς νοσούσης ψυχῆς· Οὐκ ἔξεστί σοι ἔχειν αὐτήν . Νομοθέτης βασιλέως παρανομοῦντος. Ὢ παῤῥησία βασιλείαν ἀδικοῦσαν οὐκ αἰδουμένη. Ἠφίει γλῶτταν, ὡς ἐν νηδύϊ πάλαι τὸ σκίρτημα· τότε πρὸς ὠδῖνας ὤθει τὴν φύσιν, καὶ κατηγόρει τοῦ τόκου πρὸ τόκου βραδυτῆτα· καὶ νῦν κατηγόρει νοθευομένης τῆς φύσεως, καὶ πέμπει φωνὴν σωφροσύνην ἀστράπτουσαν. Ἀλλὰ τοῦ τῆς φωνῆς φαρμάκου τὸ πάθος ἦν ἰσχυρώτερον, καὶ καθάπερ οἱ μανίᾳ ληφθέντες, κατὰ τοῦ ἰατροῦ τὸ ξίφος ἐπανατείνονται, τῆς μὲν θεραπείας αἴσθησιν διὰ τὸ πάθος οὐκ ἔχοντες, οἷα δὲ πολέμιον τὸν ἰατρὸν ἀμυνόμενοι· οὕτως Ἡρώδης, θυμῷ μὲν φόνου κρατούμενος, φόβῳ δὲ πάλιν τῆς Ἰωάννου δόξης τὴν τιμωρίαν ἀναβαλλόμενος, ἀκούσιον τέως φιλανθρωπίαν ἐνδείκνυται, φυλάττει τὸν ἄνδρα θανάτῳ ταμιευόμενος. Ἀλλά ποτε χρόνος τῶν Ἡρώδου γενεσίων ἐφίσταται, λαμπρὰ δὲ ἦν, ὡς εἰκὸς, ἀκολάστου βασιλέως τράπεζα, καὶ εὐωχία τὴν βασιλείαν γνωρίζουσα, καὶ μέθη χορεύουσα, καὶ φρατρίαν δαιμόνων τὸν τόκου καιρὸν ἑορτάζουσα.
γισμοῦ τὴν κλοπήν· βοηθεῖ δὲ τῷ κλαπέντι, καὶ οὐ βραβεύει τὴν νίκην τῷ πλήξαντι. Ἀλλὰ πάλιν τὴν στάσιν τοῦ πεσόντος ἐκδέχεται, καὶ ἀναμάχεσθαι τὴν ήταν προτρέπεται· καὶ χεῖρα ὀρέγει, καὶ ἀνορθοί τὸν παραπεσόντα, καὶ παραβλέπει τὸ πταίσμα, πε- ριοδεύει τὸ Ελκος φιλανθρωπία, τὴν τιμωρίαν ἀπο- πεμπόμενος. Αξιον δὲ ἰδεῖν τῆς θεραπείας τὸν τρό- που, καὶ μαθεῖν τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας τὸ ὕψος. Κοινὸν γὰρ ἐντεῦθεν ἀνοίγεται τοῖς ἁμαρτωλοῖς ἰα- τρεῖον· καὶ φάρμαχον μετανοίας διὰ μὲν τὸν Δαυίδ ἐσκευάσθη, πᾶσι δὲ τοῖς δεομένοις ἐδόθη. Πέμπει τὸν Ναθὰν Θεὸς τὸν προφήτην, ἰατρὸν προφήτου γεν νέσθαι· προστάξας γυμνῶσαι τὸ ἕλκος, δεῖξαι τοῖς όμμασι τοῦ πεπονθότος, ἃ πέπονθεν· ἄνθρωπον εὐτελῆ τὸ φαινόμενον, πρὸς τὸ ἐν θρόνῳ καθήμενον, πενία σύντροφον, πρὸς τὸν τοῖς σκήπτροις κοσμούμενον· Β μονονουχί λέγων· Μὴ φοβηθῇς, ἄνθρωπο, τὴν ἀξίαν· τὴν ἐμὸν οἰκέτην ἐπίσταμαι, γνωρίζω τὸν ἐμὸν ἀρι στέα, ὃς οὐ νῶτα τῷ πολεμίῳ διδούς, ἀλλὰ μαχό μενος πέπληκται. Οὐκ ἤλλαξεν αὐτοῦ τὴν γνώμην τὸ πάθος, οὐκ ἤμειψε την πρόθεσιν ἡ πράξις· ἀπατη- θεὶς, οὐ βιασθείς, κατενήνεκται· ἀριστεύς, οὐ δρα- πετεύων, τετόξευται· Πορεύου· σκεῦος γὰρ ἐκ- λογῆς μιί ἐστιν. Εἰ δὲ φοβῇ τὴν βασιλείαν, ἐγώ του χαλκεύσω τὴν γλῶτταν, ἐγώ σου τὴν τῆς ἰατρείας σμήλην ἐπιθήξω τοῖς λόγοις (94). Ερχεται πρὸς τὸν Δαυὶδ ὁ Ναθαν, καὶ μῦθον ὑφαίνει σοφῶς, καὶ κρύ- πτει τῶν λόγων τὸν ἔλεγχον, καὶ περισκέπει τῷ διηγήματι τὸν σίδηρον. Ὑπὸ τὴν γλῶτταν φέρει τὸ φάρμακον, καὶ πλανᾶ τὴν αἴσθησιν, ἵνα κινήσῃ πρὸς αἴσθησιν. Απάγγειλόν μοι φησὶ, τὴν κρίσιν ταύτην, ὦ βασιλεῦ (95). Λόγῳ ζωγραφεῖ δικαστήριον, καὶ καθίζει δικαστὴν κατὰ τοῦ Δαυίδ τὸν Δαυίδ. Δύο ἄνδρες ἦσαν ἐν πόλει μιᾷ, εἰς πλούσιος, καὶ ὁ ἕτερος (90) πένης. Καὶ ἦν τῷ πλουσίῳ ποίμνια καὶ βουκόλια πολλὰ σφόδρα· καὶ τῷ πένητι οὐκ · ἦν (97) ἀλλ' ἡ ἀμνὰς μικρά, ἣν ἐκτήσατο καὶ περιεποιήσατο, καὶ ἐξέθρεψεν αὐτὴν, καὶ συν ετράψη μετ' αὐτοῦ (98), καὶ μετὰ τῶν τέκνων αὐτοῦ, ἀπὸ τοῦ ἄρτου αὐτοῦ ἤσθιε, καὶ ἀπὸ τοῦ ποτηρίου αὐτοῦ ἔπινε, καὶ ἐν τῷ κόλπῳ αὐτοῦ ἐκάθευδε, καὶ ἦν αὐτῷ ὡς θυγάτηρ. Τρέφει τῷ λόγῳ τὸν πόθον, ἵνα τὴν ἀδικίαν αὐξήσῃ· πλατύνει τοῦ πένητης την στοργήν, ἵνα διεγείρῃ τὸν Δαυὶὸ πρὸς θήξω τοῖς λόγοις. σμίλην. χαλκεύσω εἰ ἐπιθήξω. ἡ τῶν ἐμῶν λόγων κοπὶς ἀνίσταται. σμήλην χαλ κεύσω τὴν γλῶσσαν Ἀψευδεῖ δὲ πρὸς ἄκμονι χάλκευε γλώσσαν. Βασιλεῦ. 'Απάγ· γειλον δή μοι κρίσιν ταύτην. εἷς. οὐθέν, οἱ οὐδέν : οὐκ ἦν Ποί- μνια, βουκόλια πολλὰ σφόδρα. ἡδρύνθη μετ' αὐτοῦ. ORATIO XVII. B ceptas actiones cernens intentionem, et animum ante facta, Davidis miseretur, qui clanculariis dia- boli techuis falli se passus sit ; auxiliatur furtim oppresso, nec sinit victoriam esse percussoris. Prostrati stationem ipsemet excipit, et ad offensio- nem istam pugna relevandam cohortatur. Manum dat, prolapsum erigit; quo impegerit, circum- lustrat ; præ humanitate omni ex parte ulcus obit; poenam remittit. Par est ut curaturæ modum vi- deamus, et quanta sit vis ac magnitudo Dei in homines amoris condiscamus. Hinc enim publi- cum peccatoribus aperitur valetudinarium, et pœ- nitentiæ medicamentum Davidis nomine paratum omnibus egenis condonatum est. Nathanum pro- phetam mittit Deus prophetae medicum futurum. Imperat, ulcus denudet, subjicial oculis miseriam, quain patitur. Mittit hominem vilem in speciem ad eum qui thronum insidet; paupertati innutritum, ad eum quem sceptra decorant. Quasi dicat: Ne verearis, o homo, dignitatem regiam : servum meum novi, novi bellatorem meum, qui inimico terga non dedit, sed deprælians vulneratus est. Non est ab eventu mente alienatus, nec ea res hominis pro- positum immutavit ; astu, non vi, prostratus est. Optime se gerens, non fugitans ictus est. Vade: vas electionis est mihi 8. Quod si majestatem regiam reformidas, ego linguam tuam perpoliam, ego cu- rationis scapellum verbis exacuam. Venit ad Da- videm Nathanus, et orationem texit argute; aciem sermonum suorum tegit, et narratu ferrum celat; sub lingua medicamentum gerit, et sensum fallit, ut sensum excitet. Annuntia mihi, inquit, o rex, judicium hoc. Verbo tribunal depingit, et contra Davidem ipsummet Davidem statuit judicem. Duo viri erant in civitate una, unus dives, et aller pauper. Dires habebat oves, et boves plurimos valde. Pauper autem nihil habebat omnino præter ovem unam par- vulam, quam emeral, et nutrierat, et quæ creverat apud eum cum filiis ejus, simul de pane illius comedens, et de calice ejus bibens, et in sinus illius dormiens, eratque illi sicut filia 85. Oratio- nis serie alit audiendi cupiditatem, ut injuriam amplificet auget pauperis amorem in ovem, ut A C Davidem in iram suscitet. Cum autem pere- • Acl. 15, 15. * II Reg. x11, 1, 3. CL. DAUSQUEII NOTA. Malim Congruit enim aliquanto melius cum Non longe abest ab illa elegantia illud veteris oratoris : Si quis præhabeat, scribat show hoc sensu: Ego ora- tioni luæ rim purgantem indam. Porro illud mihi sumptum videtur ex oda Prima Pythionic. : Hoc e loco restitui potest vetus lectio Versionis communis : Annuntia mihi judiciam hoc, quam etiam Biblia regia sic repraesentant: Quæ verba de versione qui expulerunt, secuti sunt editionem zwv Septua- ginta. tuaginta, Septuaginta quod laxiusculum est ipsa voce non significandi more. Nam de quo dictum sit quarenti respondebit Basilius : (94) Εγώ σου τὴν τῆς ἰατρείας σμήλην ἐπι- D (95) Απάγγειλον δή μοι τὴν κρίσιν ταύτην, ὦ (96) ῾Ο έτερος. Vulgaria exemplaria et of Sep- (97) Τῷ πένητι οὐκ ἦν. Biblia regia addunt (98) Συνετράφη μετ' αὐτοῦ. Οἱ Septuaginta,
Καίτοι κατηφεῖν ἐχρῆν μᾶλλον, καὶ πένθιμον ἄγειν ἡμέραν, καθ’ ἧν τῆς ξένης μοιχείας ἐργάτης ἐτέχθη. Αὐτοὶ δὲ ὅμως τῶν ὠδίνων τὴν μνήμην ἐπανηγύριζον. Ἐν δὲ τούτοις Ἡρωδιὰς σκευασαμένη τὴν ὄρχησιν, τῷ τῆς εὐωχίας εἰσεπήδα θεάτρῳ. Ἡρωδιὰς δὲ, ἡ θυγάτηρ δεικνύουσα τοῖς σχήμασι τῆς μητρὸς τὰ διδάγματα, ἀκριβὴς τῆς μητρικῆς ἀκολασίας εἰκὼν ἀναιδεῖ βλέμματι, καὶ περικλωμένῳ σώματι, ῥεούσῃ ψυχῇ, χεῖρας εἰς ἀέρα πέμπουσα, πόδας εἰς ὕψος ἐγείρουσα, ἡμιγύμνῳ τῷ σχήματι, τὴν ἑαυτῆς ἀκοσμίαν πανηγυρίζουσα· ἀλλ’ εἵλκυσε τοὺς ἁπάντων ὀφθαλμοὺς ὀρχουμένη, καὶ Ἡρώδης τῷ τῆς ὀρχήσεως ἐκεκράτητο θαύματι, καὶ μισθὸν τῆς θεωρίας ἑαυτὸν ὑπετίθετο· καὶ τῇ κόρῃ τὴν ἐκλογὴν τῶν δώρων ἐπέτρεπε, καὶ ὅρκοις ἠκολούθει ταῖς δωρεαῖς ὑπογράφειν, καὶ τὸ τῆς βασιλείας ἡμίτομον, ἆθλον ὀρχήσεως ἔκειτο. Καὶ ἡ παῖς κοινωνὸν τῆς σκέψεως τὴν μητέρα καλεῖ. Δικάζειν δὲ λαχοῦσα, δανείζει τῷ διαβόλῳ τὴν ψῆφον, καὶ τῆς κατὰ Ἰωάννου μιαιφονίας ἐκείνῳ δωρεῖται τὴν χάριν, τοιαῦτα πρὸς τὴν παῖδα βοήσασα· Τί βουλεύῃ; τί δεῖ ποιεῖν, ὦ τέκνον ἐμόν; καὶ δωρεᾶς προκειμένης ἀγνοεῖς ὃ ζητεῖς;
γισμοῦ τὴν κλοπήν· βοηθεῖ δὲ τῷ κλαπέντι, καὶ οὐ βραβεύει τὴν νίκην τῷ πλήξαντι. Ἀλλὰ πάλιν τὴν στάσιν τοῦ πεσόντος ἐκδέχεται, καὶ ἀναμάχεσθαι τὴν ήταν προτρέπεται· καὶ χεῖρα ὀρέγει, καὶ ἀνορθοί τὸν παραπεσόντα, καὶ παραβλέπει τὸ πταίσμα, πε- ριοδεύει τὸ Ελκος φιλανθρωπία, τὴν τιμωρίαν ἀπο- πεμπόμενος. Αξιον δὲ ἰδεῖν τῆς θεραπείας τὸν τρό- που, καὶ μαθεῖν τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας τὸ ὕψος. Κοινὸν γὰρ ἐντεῦθεν ἀνοίγεται τοῖς ἁμαρτωλοῖς ἰα- τρεῖον· καὶ φάρμαχον μετανοίας διὰ μὲν τὸν Δαυίδ ἐσκευάσθη, πᾶσι δὲ τοῖς δεομένοις ἐδόθη. Πέμπει τὸν Ναθὰν Θεὸς τὸν προφήτην, ἰατρὸν προφήτου γεν νέσθαι· προστάξας γυμνῶσαι τὸ ἕλκος, δεῖξαι τοῖς όμμασι τοῦ πεπονθότος, ἃ πέπονθεν· ἄνθρωπον εὐτελῆ τὸ φαινόμενον, πρὸς τὸ ἐν θρόνῳ καθήμενον, πενία σύντροφον, πρὸς τὸν τοῖς σκήπτροις κοσμούμενον· Β μονονουχί λέγων· Μὴ φοβηθῇς, ἄνθρωπο, τὴν ἀξίαν· τὴν ἐμὸν οἰκέτην ἐπίσταμαι, γνωρίζω τὸν ἐμὸν ἀρι στέα, ὃς οὐ νῶτα τῷ πολεμίῳ διδούς, ἀλλὰ μαχό μενος πέπληκται. Οὐκ ἤλλαξεν αὐτοῦ τὴν γνώμην τὸ πάθος, οὐκ ἤμειψε την πρόθεσιν ἡ πράξις· ἀπατη- θεὶς, οὐ βιασθείς, κατενήνεκται· ἀριστεύς, οὐ δρα- πετεύων, τετόξευται· Πορεύου· σκεῦος γὰρ ἐκ- λογῆς μιί ἐστιν. Εἰ δὲ φοβῇ τὴν βασιλείαν, ἐγώ του χαλκεύσω τὴν γλῶτταν, ἐγώ σου τὴν τῆς ἰατρείας σμήλην ἐπιθήξω τοῖς λόγοις (94). Ερχεται πρὸς τὸν Δαυὶδ ὁ Ναθαν, καὶ μῦθον ὑφαίνει σοφῶς, καὶ κρύ- πτει τῶν λόγων τὸν ἔλεγχον, καὶ περισκέπει τῷ διηγήματι τὸν σίδηρον. Ὑπὸ τὴν γλῶτταν φέρει τὸ φάρμακον, καὶ πλανᾶ τὴν αἴσθησιν, ἵνα κινήσῃ πρὸς αἴσθησιν. Απάγγειλόν μοι φησὶ, τὴν κρίσιν ταύτην, ὦ βασιλεῦ (95). Λόγῳ ζωγραφεῖ δικαστήριον, καὶ καθίζει δικαστὴν κατὰ τοῦ Δαυίδ τὸν Δαυίδ. Δύο ἄνδρες ἦσαν ἐν πόλει μιᾷ, εἰς πλούσιος, καὶ ὁ ἕτερος (90) πένης. Καὶ ἦν τῷ πλουσίῳ ποίμνια καὶ βουκόλια πολλὰ σφόδρα· καὶ τῷ πένητι οὐκ · ἦν (97) ἀλλ' ἡ ἀμνὰς μικρά, ἣν ἐκτήσατο καὶ περιεποιήσατο, καὶ ἐξέθρεψεν αὐτὴν, καὶ συν ετράψη μετ' αὐτοῦ (98), καὶ μετὰ τῶν τέκνων αὐτοῦ, ἀπὸ τοῦ ἄρτου αὐτοῦ ἤσθιε, καὶ ἀπὸ τοῦ ποτηρίου αὐτοῦ ἔπινε, καὶ ἐν τῷ κόλπῳ αὐτοῦ ἐκάθευδε, καὶ ἦν αὐτῷ ὡς θυγάτηρ. Τρέφει τῷ λόγῳ τὸν πόθον, ἵνα τὴν ἀδικίαν αὐξήσῃ· πλατύνει τοῦ πένητης την στοργήν, ἵνα διεγείρῃ τὸν Δαυὶὸ πρὸς θήξω τοῖς λόγοις. σμίλην. χαλκεύσω εἰ ἐπιθήξω. ἡ τῶν ἐμῶν λόγων κοπὶς ἀνίσταται. σμήλην χαλ κεύσω τὴν γλῶσσαν Ἀψευδεῖ δὲ πρὸς ἄκμονι χάλκευε γλώσσαν. Βασιλεῦ. 'Απάγ· γειλον δή μοι κρίσιν ταύτην. εἷς. οὐθέν, οἱ οὐδέν : οὐκ ἦν Ποί- μνια, βουκόλια πολλὰ σφόδρα. ἡδρύνθη μετ' αὐτοῦ. ORATIO XVII. B ceptas actiones cernens intentionem, et animum ante facta, Davidis miseretur, qui clanculariis dia- boli techuis falli se passus sit ; auxiliatur furtim oppresso, nec sinit victoriam esse percussoris. Prostrati stationem ipsemet excipit, et ad offensio- nem istam pugna relevandam cohortatur. Manum dat, prolapsum erigit; quo impegerit, circum- lustrat ; præ humanitate omni ex parte ulcus obit; poenam remittit. Par est ut curaturæ modum vi- deamus, et quanta sit vis ac magnitudo Dei in homines amoris condiscamus. Hinc enim publi- cum peccatoribus aperitur valetudinarium, et pœ- nitentiæ medicamentum Davidis nomine paratum omnibus egenis condonatum est. Nathanum pro- phetam mittit Deus prophetae medicum futurum. Imperat, ulcus denudet, subjicial oculis miseriam, quain patitur. Mittit hominem vilem in speciem ad eum qui thronum insidet; paupertati innutritum, ad eum quem sceptra decorant. Quasi dicat: Ne verearis, o homo, dignitatem regiam : servum meum novi, novi bellatorem meum, qui inimico terga non dedit, sed deprælians vulneratus est. Non est ab eventu mente alienatus, nec ea res hominis pro- positum immutavit ; astu, non vi, prostratus est. Optime se gerens, non fugitans ictus est. Vade: vas electionis est mihi 8. Quod si majestatem regiam reformidas, ego linguam tuam perpoliam, ego cu- rationis scapellum verbis exacuam. Venit ad Da- videm Nathanus, et orationem texit argute; aciem sermonum suorum tegit, et narratu ferrum celat; sub lingua medicamentum gerit, et sensum fallit, ut sensum excitet. Annuntia mihi, inquit, o rex, judicium hoc. Verbo tribunal depingit, et contra Davidem ipsummet Davidem statuit judicem. Duo viri erant in civitate una, unus dives, et aller pauper. Dires habebat oves, et boves plurimos valde. Pauper autem nihil habebat omnino præter ovem unam par- vulam, quam emeral, et nutrierat, et quæ creverat apud eum cum filiis ejus, simul de pane illius comedens, et de calice ejus bibens, et in sinus illius dormiens, eratque illi sicut filia 85. Oratio- nis serie alit audiendi cupiditatem, ut injuriam amplificet auget pauperis amorem in ovem, ut A C Davidem in iram suscitet. Cum autem pere- • Acl. 15, 15. * II Reg. x11, 1, 3. CL. DAUSQUEII NOTA. Malim Congruit enim aliquanto melius cum Non longe abest ab illa elegantia illud veteris oratoris : Si quis præhabeat, scribat show hoc sensu: Ego ora- tioni luæ rim purgantem indam. Porro illud mihi sumptum videtur ex oda Prima Pythionic. : Hoc e loco restitui potest vetus lectio Versionis communis : Annuntia mihi judiciam hoc, quam etiam Biblia regia sic repraesentant: Quæ verba de versione qui expulerunt, secuti sunt editionem zwv Septua- ginta. tuaginta, Septuaginta quod laxiusculum est ipsa voce non significandi more. Nam de quo dictum sit quarenti respondebit Basilius : (94) Εγώ σου τὴν τῆς ἰατρείας σμήλην ἐπι- D (95) Απάγγειλον δή μοι τὴν κρίσιν ταύτην, ὦ (96) ῾Ο έτερος. Vulgaria exemplaria et of Sep- (97) Τῷ πένητι οὐκ ἦν. Biblia regia addunt (98) Συνετράφη μετ' αὐτοῦ. Οἱ Septuaginta,
PG 85:233καὶ γίνεταί σοι τῆς αἰτήσεως ἡ σκέψις ὑπέρθεσις· τί γὰρ τῆς Ἰωάννου κεφαλῆς ἡμῖν ποθεινότερον, ἕτερόν τι τῆς ἐκείνου σφαγῆς εἰς εὐωχίαν ἡμῖν τρυφηρότερον; Πίναξ κεφαλὴν κομιζέτω· τρυφήσωμεν ὄμμασιν, ἐπειδὴ μὴ τοῖς ὀδοῦσι δυνάμεθα. Ἀποστερεῖ τῆς βασιλικῆς ἡμᾶς εὐνῆς· ἀποστερείσθω τῆς οἰκείας αὐτὸς κεφαλῆς. Ἀφέλκει με πόθων ἐμῶν· κατὰ τῆς ἐμῆς ἡδονῆς παρατάττεται· δεχέσθω ξίφος ὑπ’ ὀργῆς ἀκονώμενον. Ἔπεμψεν ὡς δόρυ τὴν γλῶτταν· συναποτεμνέσθω κεφαλῇ καὶ τῶν λόγων τὸ ὅργανον. Τοῦτον ἐγώ μοι πάλαι παρεῖναι τὸν καιρὸν ἐπεθύμουν, καὶ πρὸ τῆς ἐξουσίας τὴν ἐπιθυμίαν ὠνειροπόλουν Ἀπόδος μοι, παῖ, τῆς διδασκαλίας τὰς ἀμοιβὰς, ἀπόδος μοι τῶν εἰς σὲ πόνων τὰ ἔπαθλα· γινέσθω μοι τῆς σῆς ὀρχήσεως καρπὸς, τοῦ δυσμενοῦς τὸ τέλος· οὐ τὴν φωνὴν ἀποστρέφομαι, τούτου τὴν σιωπὴν πραγματεύομαι. Παρέστω θᾶττον ἕως συγκεκρότηται τὸ συμπόσιον, ἕως ὁ καιρὸς τὴν ἑστίασιν ἔχει, μέρος μοι γενέσθω τῆς εὐωχίας ἡ τοῦ Βαπτιστοῦ κεφαλή· θεραπεύσω τὴν δίψαν τοῖς αἵμασιν. Ἴδω τροφὴν τὴν σφαγὴν, πόμα μοι γινέσθω τὸ αἷμα.
ὀργήν. Ηλθεν ὁδοιπόρος (99) πρὸς τὸν ἄνδρα τὸν πλούσιον. Καλῶς ὁδοιπόρος, ξένος, ἀλλότριος, Ξένω γὰρ νῦν ὁδοιπόρῳ τῷ πάθει Δαυὶδ περιπέπτωκεν, ἀμελλετήτῳ κατενήνεκται πταίσματι. Ἦλθεν όδοι πόρος. Αιφνιδίῳ γὰρ βέλει τοξεύεται. Καὶ ἐφείσατο λαβεῖν ἐκ τοῦ ποιμνίου αὐτοῦ καὶ ἐκ τῶν βουκολίων αὐτοῦ τοῦ ποιῆσαι τῷ ἀνδρὶ τῷ ξένῳ (1) τῷ ἥκοντι πρὸς αὐτόν· καὶ ἔλαβε τὴν ἀμνάδα τοῦ πένητος, καὶ ἔθυσεν αὐτὴν τῷ ἀνδρὶ τῷ ἥκοντι. Ηκουσε Δαυίδ κατὰ τοῦ Δαυίδ τὸ διή γημα. Καὶ ἐθυμώθη Δαυίδ σφόδρα, καὶ εἶπε· Ζῇ Κύριος, ὅτι ἄξιος ὁ ἀνὴρ ὁ ποιήσας τοῦτο θα νάτου. Καὶ τὴν ἀμνάδα ἀποτίσει τετραπλασίονα. Ἔπαθεν ὡς ἐπ' ἀλλοτρίοις, τοῖς οἰκείοις ἐγκλήμασι βασιλικῶς ἀποφαίνεται, καὶ φέρει τὴν ψῆφον κατὰ τοῦ Δαυὶδ ὁ Δαυίδ· ἄξιος θανάτου ἐστίν. Ἠκόνησε καθ' ἑαυτῆς ἡ γλῶττα τὸ ξίφος. Τί οὖν ὁ Ναθάν; Ἐκκα- λύπτει τὸ ἀπόῤῥητον δείκνυσιν αὐτῷ τὸ τοῦ λόγου Εσοπτρον· γυμνοῖ τὸν κατάκριτον, σαφηνίζει τὸ πταίσμα, παρίστησι (2)· Σὺ εἶ, βασιλεῦ, ὁ ποιήσας τοῦτο· μονονουχί λέγων· Ἀπεφήνω βασιλικώς, βα- σιλεῦ· ὁ θυμὸς τοῦ δικαίου συνήγορος· ἀλλ' ἐβουλόμην μὴ κατὰ σοῦ τὴν ψῆφον ἐκφέρεσθαι. Ἐπίγνωθί σου τὴν πρᾶξιν· ὅρα τίς ὑπὸ τὴν σὴν ἀπόφασιν ὁ κείμενος. Ἐβουλόμην εἶναί σε δικαστήν, οὐ κατάδικον· ἀπο- φαίνεσθαι, μὴ εὐθύνεσθαι. Ηκουσας τὸν λόγον· ἐκί- νησέ σε πρὸς ὀργὴν ἡ διήγησις· ἀλλὰ σὺ τῶν λόγων ἐργάτης, σὺ τοσούτῳ θυμῷ τὰς ὕλας ὑπέβαλες, σὺ τῆς ἀλλοτρίας ἀμνάδος ὁ σφαγεὺς, βασιλεῦ· σὺ πέ- νητος τὴν μόνην ἀφεῖλες παραμυθίαν· σὺ καὶ τὴν κτῆσιν ἀφείλου, καὶ τὸν κτησάμενον ἀνεῖλες. Ορα σου τὴν αἵμασι γεγραμμένην ἐπιστολήν (3)· ὅρα τῶν πραγμάτων ᾑμαγμένον τὸ ξίφος. Ἐνταῦθά μοι βλέπε τὴν τοῦ Δαυὶδ φιλοσοφίαν· οὐ γὰρ ὡς βασιλεὺς ἐλεγ- χθείς (4) Αγανάκτησεν, οὐδὲ πρὸς τὴν ἀξίαν ἰδὼν ἐτρα- χύνθη, οὐδὲ μισεῖ τὸν τὴν παρανομίαν γυμνώσαντα, οὐδὲ πρὸς θυμὸν ἤχθη βασιλεὺς ὑπ' ἀνδρὸς ἰδιώτου κατηγορούμενος. ᾿Αλλὰ γνωρίσας τὴν ἁμαρτίαν, και ταβάλλει την παρρησίαν, τῆς ἀξίας ἐπιλαθόμενος. Εκκρύπτει, καὶ οὐ κρύπτει. Κύπτει πρὸς τὴν γῆν, καὶ τὴν γνώμην συστέλλεται, καὶ τὸ ἕλκος ὀδύρεται, καὶ μετὰ δακρύων ἀναβος, τὴν ἁμαρτίαν κηρύττων· Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ· οὐ χρήζω τῶν ἔξωθεν ἐλέγχων· ἐμαυτοῦ κατήγορος γίνομαι· ἐγὼ μάρτυς τοῦ πταίσματος· οὐκ ἀρνοῦμαι πρᾶξιν, ἣν τὸ συνειδος πάροδος. ποιῆσαι καὶ ἔθυσεν αὐτὴν, εποίησεν. τὸ παρίστησι παρίστησι τὸν πταί. σαντα, σὺ εἶ, ὦ βασιλεῦ, επιταγήν BASILII SELEUCIENSIS grinus quidam venisset ad divitem . Apposite A B peregrinus, hospes, alienus. Incidit enim David in infortunium tanquam in extraneum, et peregrinum, et inconsiderato casu dejectus est. Venit peregrinus. Improviso enim jaculo feritur. Parcens autem sumere de ovibus et de bobus suis, ut exhiberet convivium peregrino illi, qui venerat ad se, tulit ovem viri pau- peris, preparavit cibos homini, qui venerat ad se 67. Audiebat David narrationem contra David in- stitutam. Iratus autem indignatione David adversus hominem illum nimis, dixit ad Nathan : Vivit Do - minus : quoniam filius mortis est vir qui facit hoc. Ovem reddet in quadruplum **. Ob peccata sua sic afficitur, ac ob aliena regie decernit, et suffragium contra Davidem fært David : Dignus morte est. Lin- gua ista contra seipsam gladium acuit. Quid Natha- nus denique ? evulgat arcanum, ostendit illi oratio- nis habita speculum, nudat reum, scelus clare repraesentat : Tu ille es, o rex, qui id commisisli ^. Quasi dicat : Regie decrevisti, o rex; justi animus sibi patronus est: sed nolebam contra te ferre suf- fragium. Tu factum tuum agnosce; vide quis tuo judicio sit obnoxius. Volebam te judicem, non reum esse : non in te inquiri, sed a te edici sententiam. Audisti quæ dixerim, et mea narratio tibi movitiram : sed a te facta sunt, quæ protulit; tu tantæ iræ ma- teriam subjecisti; tu alienæ oviculæ jugulator, o rex; tu unicum pauperis solatium sustulisti; tu possessionem sustulisti simul et possessorem. Re- spice tuo sanguine scriptam epistolam; respice fa- c ctis tuis ensem cruentatum. Hic mihi vide Davidis philosophiam; non enim, argutus, regum more indi- gnatus est, neque dignitatis aspectu asperatus, ne- que qui latens peccatum nudavit, odio prosecutus, neque a privato accusatus rex in iras assurrexit. Ve- rum, agnito facinore, dignitatis oblitus, nulla usus est loquendi libertate. Factum exprimit, non pre- mit; cernuus solo afligitur, et animo contrahitur, ulcus dolet, nec sine lacrymis culpam prædicans exclamavit: Peccavi Domino 90; externis crimina- tionibus nibil egeo : meipsum accuso, peccati sum ipse testis; factum non inficior, quod conscientia palam facit : negatione peccatum non amplifico. Ecquod igitur e confessione lucrum? Dominus trans - tulit peccatum tuum ". Dominus, qui legi domina- D es ibid. 8* II Reg. 11, 4. ibid. ibidl. 5, 6. 6' ibid. 7. so ibid. 13. CL. DAUSQUEII NOTE. waginta, versione vulgaria redditum. Ut convivium exhiberet. Quid si diceretur esse maclare ? mox enin Basilius, quo loco Biblia regia habent Nec versionis mutaretur sententia : succedit eniin mactationi convivium, quo mihi in- terpres respexisse videtur. clare repræsentat. Quæ mihi data, reddidi. Videtur tamen proprium, ac devinctum sibi aliquid reposcere, verbi gratia, etc. lam intelligit Uriæ sanguine violatam ? an scribendum? ut rex ad scita revocetur, quibus ho- micidarum sanguis in ponam. reposcitur; quemad- modum veteres prodidere Draconis leges scriptas sanguine? Dedecoris a viro argulam meo. ... (99) 'Οδοιπόρος. Item Biblia vulgaria. Αt οἱ Sep- (1) Ποιῆσαι τῷ ἀνδρὶ τῷ ξένῳ. Nota ποιῆσαι (2) Σαφηνίζει τὸ πταῖσμα, παρίστησι. Scelus (3) Λίμασι γεγραμμένην ἐπιστολήν. An episto- (4) Ελεγχθείς. Argutus, ex Amphitryone, posui:
Ὢ μητρὸς δυσσεβοῦς, καὶ διδασκάλου δυσσεβεστέρας Ταύταις ἡ παῖς ταῖς τῆς μητρὸς ὑποθήκαις ὁπλισθεῖσα, πρὸς τὸν ἐπαινέτην ἐξέδραμεν, αἴτησιν μιαιφόνον αἰτοῦσα μισθὸν τῆς ὀρχήσεως. Τί οὖν ὁ Ἡρώδης; Σχηματίζεται λύπην, καὶ τοῖς ἔνδον πανηγυρίζων, ἐπιστυγνάζει τοῖς ἔξωθεν· ἀντορχεῖται τῇ κόρῃ τὸ σχῆμα τῆς λύπης κατηφεῖ τῷ προσώπῳ, χαίρων μὲν ἐφ’ οἷς τὸν ἐχθρὸν ἐν προσώποις ἀμύνεται, λυπούμενος δὲ τὴν τοῦ φόνου τάχα βραδύτητα, καὶ τὸν ὅρκον προβάλλεται τοῦ φόνου συνήγορον, καὶ τοὺς παρόντας ἀπατᾷ, μάρτυρας τῆς εὐόρκου μιαιφονίας καλούμενος, ὁ τῆς μοιχείας τὸ μῖσος μὴ παραιτούμενος. Βαβαὶ τῶν ἀλλοκότων δραμάτων Τὸν τῆς ἐπιορκίας εἰρωνεύεται φόβον. Ὅτι γὰρ ἑκὼν καὶ σφόδρα βουλόμενος, καὶ οὐκ ἄκων οὐδὲ δυσχεραίνων ἐπὶ τὴν μιαιφονίαν ἐλήλυθεν, αὐτὸς σαφῶς, ἀφ’ ὧν εἶπεν, ἐδήλωσε. Φέρε γὰρ ὅτε τῆς βασιλείας ὑποσχόμενος ἥμισυ, τὴν Ἰωάννου κεφαλὴν ἀντὶ τῶν δώρων ᾐτεῖτο, τί ἂν ἠδικεῖτο τοιαῦτα φθεγξάμενος; Ἐγὼ μὲν, ὦ κόρη, θαυμάσας τὴν ὄρχησιν, μισθόν σοι τῆς ἡδονῆς, τὸ τῆς βασιλείας ἐπηγγειλάμην ἡμίτομον·
ὀργήν. Ηλθεν ὁδοιπόρος (99) πρὸς τὸν ἄνδρα τὸν πλούσιον. Καλῶς ὁδοιπόρος, ξένος, ἀλλότριος, Ξένω γὰρ νῦν ὁδοιπόρῳ τῷ πάθει Δαυὶδ περιπέπτωκεν, ἀμελλετήτῳ κατενήνεκται πταίσματι. Ἦλθεν όδοι πόρος. Αιφνιδίῳ γὰρ βέλει τοξεύεται. Καὶ ἐφείσατο λαβεῖν ἐκ τοῦ ποιμνίου αὐτοῦ καὶ ἐκ τῶν βουκολίων αὐτοῦ τοῦ ποιῆσαι τῷ ἀνδρὶ τῷ ξένῳ (1) τῷ ἥκοντι πρὸς αὐτόν· καὶ ἔλαβε τὴν ἀμνάδα τοῦ πένητος, καὶ ἔθυσεν αὐτὴν τῷ ἀνδρὶ τῷ ἥκοντι. Ηκουσε Δαυίδ κατὰ τοῦ Δαυίδ τὸ διή γημα. Καὶ ἐθυμώθη Δαυίδ σφόδρα, καὶ εἶπε· Ζῇ Κύριος, ὅτι ἄξιος ὁ ἀνὴρ ὁ ποιήσας τοῦτο θα νάτου. Καὶ τὴν ἀμνάδα ἀποτίσει τετραπλασίονα. Ἔπαθεν ὡς ἐπ' ἀλλοτρίοις, τοῖς οἰκείοις ἐγκλήμασι βασιλικῶς ἀποφαίνεται, καὶ φέρει τὴν ψῆφον κατὰ τοῦ Δαυὶδ ὁ Δαυίδ· ἄξιος θανάτου ἐστίν. Ἠκόνησε καθ' ἑαυτῆς ἡ γλῶττα τὸ ξίφος. Τί οὖν ὁ Ναθάν; Ἐκκα- λύπτει τὸ ἀπόῤῥητον δείκνυσιν αὐτῷ τὸ τοῦ λόγου Εσοπτρον· γυμνοῖ τὸν κατάκριτον, σαφηνίζει τὸ πταίσμα, παρίστησι (2)· Σὺ εἶ, βασιλεῦ, ὁ ποιήσας τοῦτο· μονονουχί λέγων· Ἀπεφήνω βασιλικώς, βα- σιλεῦ· ὁ θυμὸς τοῦ δικαίου συνήγορος· ἀλλ' ἐβουλόμην μὴ κατὰ σοῦ τὴν ψῆφον ἐκφέρεσθαι. Ἐπίγνωθί σου τὴν πρᾶξιν· ὅρα τίς ὑπὸ τὴν σὴν ἀπόφασιν ὁ κείμενος. Ἐβουλόμην εἶναί σε δικαστήν, οὐ κατάδικον· ἀπο- φαίνεσθαι, μὴ εὐθύνεσθαι. Ηκουσας τὸν λόγον· ἐκί- νησέ σε πρὸς ὀργὴν ἡ διήγησις· ἀλλὰ σὺ τῶν λόγων ἐργάτης, σὺ τοσούτῳ θυμῷ τὰς ὕλας ὑπέβαλες, σὺ τῆς ἀλλοτρίας ἀμνάδος ὁ σφαγεὺς, βασιλεῦ· σὺ πέ- νητος τὴν μόνην ἀφεῖλες παραμυθίαν· σὺ καὶ τὴν κτῆσιν ἀφείλου, καὶ τὸν κτησάμενον ἀνεῖλες. Ορα σου τὴν αἵμασι γεγραμμένην ἐπιστολήν (3)· ὅρα τῶν πραγμάτων ᾑμαγμένον τὸ ξίφος. Ἐνταῦθά μοι βλέπε τὴν τοῦ Δαυὶδ φιλοσοφίαν· οὐ γὰρ ὡς βασιλεὺς ἐλεγ- χθείς (4) Αγανάκτησεν, οὐδὲ πρὸς τὴν ἀξίαν ἰδὼν ἐτρα- χύνθη, οὐδὲ μισεῖ τὸν τὴν παρανομίαν γυμνώσαντα, οὐδὲ πρὸς θυμὸν ἤχθη βασιλεὺς ὑπ' ἀνδρὸς ἰδιώτου κατηγορούμενος. ᾿Αλλὰ γνωρίσας τὴν ἁμαρτίαν, και ταβάλλει την παρρησίαν, τῆς ἀξίας ἐπιλαθόμενος. Εκκρύπτει, καὶ οὐ κρύπτει. Κύπτει πρὸς τὴν γῆν, καὶ τὴν γνώμην συστέλλεται, καὶ τὸ ἕλκος ὀδύρεται, καὶ μετὰ δακρύων ἀναβος, τὴν ἁμαρτίαν κηρύττων· Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ· οὐ χρήζω τῶν ἔξωθεν ἐλέγχων· ἐμαυτοῦ κατήγορος γίνομαι· ἐγὼ μάρτυς τοῦ πταίσματος· οὐκ ἀρνοῦμαι πρᾶξιν, ἣν τὸ συνειδος πάροδος. ποιῆσαι καὶ ἔθυσεν αὐτὴν, εποίησεν. τὸ παρίστησι παρίστησι τὸν πταί. σαντα, σὺ εἶ, ὦ βασιλεῦ, επιταγήν BASILII SELEUCIENSIS grinus quidam venisset ad divitem . Apposite A B peregrinus, hospes, alienus. Incidit enim David in infortunium tanquam in extraneum, et peregrinum, et inconsiderato casu dejectus est. Venit peregrinus. Improviso enim jaculo feritur. Parcens autem sumere de ovibus et de bobus suis, ut exhiberet convivium peregrino illi, qui venerat ad se, tulit ovem viri pau- peris, preparavit cibos homini, qui venerat ad se 67. Audiebat David narrationem contra David in- stitutam. Iratus autem indignatione David adversus hominem illum nimis, dixit ad Nathan : Vivit Do - minus : quoniam filius mortis est vir qui facit hoc. Ovem reddet in quadruplum **. Ob peccata sua sic afficitur, ac ob aliena regie decernit, et suffragium contra Davidem fært David : Dignus morte est. Lin- gua ista contra seipsam gladium acuit. Quid Natha- nus denique ? evulgat arcanum, ostendit illi oratio- nis habita speculum, nudat reum, scelus clare repraesentat : Tu ille es, o rex, qui id commisisli ^. Quasi dicat : Regie decrevisti, o rex; justi animus sibi patronus est: sed nolebam contra te ferre suf- fragium. Tu factum tuum agnosce; vide quis tuo judicio sit obnoxius. Volebam te judicem, non reum esse : non in te inquiri, sed a te edici sententiam. Audisti quæ dixerim, et mea narratio tibi movitiram : sed a te facta sunt, quæ protulit; tu tantæ iræ ma- teriam subjecisti; tu alienæ oviculæ jugulator, o rex; tu unicum pauperis solatium sustulisti; tu possessionem sustulisti simul et possessorem. Re- spice tuo sanguine scriptam epistolam; respice fa- c ctis tuis ensem cruentatum. Hic mihi vide Davidis philosophiam; non enim, argutus, regum more indi- gnatus est, neque dignitatis aspectu asperatus, ne- que qui latens peccatum nudavit, odio prosecutus, neque a privato accusatus rex in iras assurrexit. Ve- rum, agnito facinore, dignitatis oblitus, nulla usus est loquendi libertate. Factum exprimit, non pre- mit; cernuus solo afligitur, et animo contrahitur, ulcus dolet, nec sine lacrymis culpam prædicans exclamavit: Peccavi Domino 90; externis crimina- tionibus nibil egeo : meipsum accuso, peccati sum ipse testis; factum non inficior, quod conscientia palam facit : negatione peccatum non amplifico. Ecquod igitur e confessione lucrum? Dominus trans - tulit peccatum tuum ". Dominus, qui legi domina- D es ibid. 8* II Reg. 11, 4. ibid. ibidl. 5, 6. 6' ibid. 7. so ibid. 13. CL. DAUSQUEII NOTE. waginta, versione vulgaria redditum. Ut convivium exhiberet. Quid si diceretur esse maclare ? mox enin Basilius, quo loco Biblia regia habent Nec versionis mutaretur sententia : succedit eniin mactationi convivium, quo mihi in- terpres respexisse videtur. clare repræsentat. Quæ mihi data, reddidi. Videtur tamen proprium, ac devinctum sibi aliquid reposcere, verbi gratia, etc. lam intelligit Uriæ sanguine violatam ? an scribendum? ut rex ad scita revocetur, quibus ho- micidarum sanguis in ponam. reposcitur; quemad- modum veteres prodidere Draconis leges scriptas sanguine? Dedecoris a viro argulam meo. ... (99) 'Οδοιπόρος. Item Biblia vulgaria. Αt οἱ Sep- (1) Ποιῆσαι τῷ ἀνδρὶ τῷ ξένῳ. Nota ποιῆσαι (2) Σαφηνίζει τὸ πταῖσμα, παρίστησι. Scelus (3) Λίμασι γεγραμμένην ἐπιστολήν. An episto- (4) Ελεγχθείς. Argutus, ex Amphitryone, posui:
σὺ δὲ τὴν τοῦ Βαπτιστοῦ κεφαλὴν ἐπιζητεῖς, τῆς ὅλης μου βασιλείας προτιμωτέραν, τὴν τῶν σκήπτρων πλέον ἐκλάμπουσαν, τῆς ἀξίας τῆς ἐμῆς ὑψηλοτέραν. Ἢ γὰρ δεῖξόν μοι Βαπτιστὴν ἕτερον, καὶ Ἰωάννην ἄλλον ἐν τῇ βασιλείᾳ περιλειπόμενον· ἢ πᾶσαν, ὡς ἔοικε, μοῦ τὴν βασιλείαν ἀποσυλῆσαι ποθεῖς. Ὥσπερ γὰρ κτημάτων ἢ χρημάτων κομιζομένη τὸ πέρας, τὸ τῆς μοίρας ἰσοστάσιον ἐμοὶ κατελίμπανες, οὕτως νῦν καὶ τὸν Βαπτιστὴν αἰτοῦσα, δεῖξον ἕτερόν μοι τοιοῦτον περιλειπόμενον. Ἕως δὲ ἄλλον οὐχ ὁρᾷς αὐτῷ τὴν ἀρετὴν παραπλήσιον, λέληθας, ὦ γύναι, πᾶσάν μοι τὴν βασιλείαν διὰ Ἰωάννου δημεύουσα. Ἀλλὰ σιωπᾷ μὲν ἡδέως, ἡσθεὶς μὲν τὴν ψυχὴν, συσταλεὶς δὲ τὴν ὄψιν, καὶ δρᾶμα φιλανθρωπίαν τὴν ἀπανθρωπίαν ἐνδύσας, χαίρων ἐπινεύει τὴν αἴτησιν, ὃν ἐμελέτησε φόνον τῷ ξίφει κυρῶν, καὶ ὃν εἶχε δεσμώτην τοῦτον ἐκδοὺς τῷ θανάτῳ, οὗ τὴν γλῶτταν ἐμίσει. Καὶ ἦν ἔργον ὁ λόγος, καὶ ἡ κόρη τοῦ φόνου τὴν ἐπαγγελίαν ἀνέμενεν.
ὀργήν. Ηλθεν ὁδοιπόρος (99) πρὸς τὸν ἄνδρα τὸν πλούσιον. Καλῶς ὁδοιπόρος, ξένος, ἀλλότριος, Ξένω γὰρ νῦν ὁδοιπόρῳ τῷ πάθει Δαυὶδ περιπέπτωκεν, ἀμελλετήτῳ κατενήνεκται πταίσματι. Ἦλθεν όδοι πόρος. Αιφνιδίῳ γὰρ βέλει τοξεύεται. Καὶ ἐφείσατο λαβεῖν ἐκ τοῦ ποιμνίου αὐτοῦ καὶ ἐκ τῶν βουκολίων αὐτοῦ τοῦ ποιῆσαι τῷ ἀνδρὶ τῷ ξένῳ (1) τῷ ἥκοντι πρὸς αὐτόν· καὶ ἔλαβε τὴν ἀμνάδα τοῦ πένητος, καὶ ἔθυσεν αὐτὴν τῷ ἀνδρὶ τῷ ἥκοντι. Ηκουσε Δαυίδ κατὰ τοῦ Δαυίδ τὸ διή γημα. Καὶ ἐθυμώθη Δαυίδ σφόδρα, καὶ εἶπε· Ζῇ Κύριος, ὅτι ἄξιος ὁ ἀνὴρ ὁ ποιήσας τοῦτο θα νάτου. Καὶ τὴν ἀμνάδα ἀποτίσει τετραπλασίονα. Ἔπαθεν ὡς ἐπ' ἀλλοτρίοις, τοῖς οἰκείοις ἐγκλήμασι βασιλικῶς ἀποφαίνεται, καὶ φέρει τὴν ψῆφον κατὰ τοῦ Δαυὶδ ὁ Δαυίδ· ἄξιος θανάτου ἐστίν. Ἠκόνησε καθ' ἑαυτῆς ἡ γλῶττα τὸ ξίφος. Τί οὖν ὁ Ναθάν; Ἐκκα- λύπτει τὸ ἀπόῤῥητον δείκνυσιν αὐτῷ τὸ τοῦ λόγου Εσοπτρον· γυμνοῖ τὸν κατάκριτον, σαφηνίζει τὸ πταίσμα, παρίστησι (2)· Σὺ εἶ, βασιλεῦ, ὁ ποιήσας τοῦτο· μονονουχί λέγων· Ἀπεφήνω βασιλικώς, βα- σιλεῦ· ὁ θυμὸς τοῦ δικαίου συνήγορος· ἀλλ' ἐβουλόμην μὴ κατὰ σοῦ τὴν ψῆφον ἐκφέρεσθαι. Ἐπίγνωθί σου τὴν πρᾶξιν· ὅρα τίς ὑπὸ τὴν σὴν ἀπόφασιν ὁ κείμενος. Ἐβουλόμην εἶναί σε δικαστήν, οὐ κατάδικον· ἀπο- φαίνεσθαι, μὴ εὐθύνεσθαι. Ηκουσας τὸν λόγον· ἐκί- νησέ σε πρὸς ὀργὴν ἡ διήγησις· ἀλλὰ σὺ τῶν λόγων ἐργάτης, σὺ τοσούτῳ θυμῷ τὰς ὕλας ὑπέβαλες, σὺ τῆς ἀλλοτρίας ἀμνάδος ὁ σφαγεὺς, βασιλεῦ· σὺ πέ- νητος τὴν μόνην ἀφεῖλες παραμυθίαν· σὺ καὶ τὴν κτῆσιν ἀφείλου, καὶ τὸν κτησάμενον ἀνεῖλες. Ορα σου τὴν αἵμασι γεγραμμένην ἐπιστολήν (3)· ὅρα τῶν πραγμάτων ᾑμαγμένον τὸ ξίφος. Ἐνταῦθά μοι βλέπε τὴν τοῦ Δαυὶδ φιλοσοφίαν· οὐ γὰρ ὡς βασιλεὺς ἐλεγ- χθείς (4) Αγανάκτησεν, οὐδὲ πρὸς τὴν ἀξίαν ἰδὼν ἐτρα- χύνθη, οὐδὲ μισεῖ τὸν τὴν παρανομίαν γυμνώσαντα, οὐδὲ πρὸς θυμὸν ἤχθη βασιλεὺς ὑπ' ἀνδρὸς ἰδιώτου κατηγορούμενος. ᾿Αλλὰ γνωρίσας τὴν ἁμαρτίαν, και ταβάλλει την παρρησίαν, τῆς ἀξίας ἐπιλαθόμενος. Εκκρύπτει, καὶ οὐ κρύπτει. Κύπτει πρὸς τὴν γῆν, καὶ τὴν γνώμην συστέλλεται, καὶ τὸ ἕλκος ὀδύρεται, καὶ μετὰ δακρύων ἀναβος, τὴν ἁμαρτίαν κηρύττων· Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ· οὐ χρήζω τῶν ἔξωθεν ἐλέγχων· ἐμαυτοῦ κατήγορος γίνομαι· ἐγὼ μάρτυς τοῦ πταίσματος· οὐκ ἀρνοῦμαι πρᾶξιν, ἣν τὸ συνειδος πάροδος. ποιῆσαι καὶ ἔθυσεν αὐτὴν, εποίησεν. τὸ παρίστησι παρίστησι τὸν πταί. σαντα, σὺ εἶ, ὦ βασιλεῦ, επιταγήν BASILII SELEUCIENSIS grinus quidam venisset ad divitem . Apposite A B peregrinus, hospes, alienus. Incidit enim David in infortunium tanquam in extraneum, et peregrinum, et inconsiderato casu dejectus est. Venit peregrinus. Improviso enim jaculo feritur. Parcens autem sumere de ovibus et de bobus suis, ut exhiberet convivium peregrino illi, qui venerat ad se, tulit ovem viri pau- peris, preparavit cibos homini, qui venerat ad se 67. Audiebat David narrationem contra David in- stitutam. Iratus autem indignatione David adversus hominem illum nimis, dixit ad Nathan : Vivit Do - minus : quoniam filius mortis est vir qui facit hoc. Ovem reddet in quadruplum **. Ob peccata sua sic afficitur, ac ob aliena regie decernit, et suffragium contra Davidem fært David : Dignus morte est. Lin- gua ista contra seipsam gladium acuit. Quid Natha- nus denique ? evulgat arcanum, ostendit illi oratio- nis habita speculum, nudat reum, scelus clare repraesentat : Tu ille es, o rex, qui id commisisli ^. Quasi dicat : Regie decrevisti, o rex; justi animus sibi patronus est: sed nolebam contra te ferre suf- fragium. Tu factum tuum agnosce; vide quis tuo judicio sit obnoxius. Volebam te judicem, non reum esse : non in te inquiri, sed a te edici sententiam. Audisti quæ dixerim, et mea narratio tibi movitiram : sed a te facta sunt, quæ protulit; tu tantæ iræ ma- teriam subjecisti; tu alienæ oviculæ jugulator, o rex; tu unicum pauperis solatium sustulisti; tu possessionem sustulisti simul et possessorem. Re- spice tuo sanguine scriptam epistolam; respice fa- c ctis tuis ensem cruentatum. Hic mihi vide Davidis philosophiam; non enim, argutus, regum more indi- gnatus est, neque dignitatis aspectu asperatus, ne- que qui latens peccatum nudavit, odio prosecutus, neque a privato accusatus rex in iras assurrexit. Ve- rum, agnito facinore, dignitatis oblitus, nulla usus est loquendi libertate. Factum exprimit, non pre- mit; cernuus solo afligitur, et animo contrahitur, ulcus dolet, nec sine lacrymis culpam prædicans exclamavit: Peccavi Domino 90; externis crimina- tionibus nibil egeo : meipsum accuso, peccati sum ipse testis; factum non inficior, quod conscientia palam facit : negatione peccatum non amplifico. Ecquod igitur e confessione lucrum? Dominus trans - tulit peccatum tuum ". Dominus, qui legi domina- D es ibid. 8* II Reg. 11, 4. ibid. ibidl. 5, 6. 6' ibid. 7. so ibid. 13. CL. DAUSQUEII NOTE. waginta, versione vulgaria redditum. Ut convivium exhiberet. Quid si diceretur esse maclare ? mox enin Basilius, quo loco Biblia regia habent Nec versionis mutaretur sententia : succedit eniin mactationi convivium, quo mihi in- terpres respexisse videtur. clare repræsentat. Quæ mihi data, reddidi. Videtur tamen proprium, ac devinctum sibi aliquid reposcere, verbi gratia, etc. lam intelligit Uriæ sanguine violatam ? an scribendum? ut rex ad scita revocetur, quibus ho- micidarum sanguis in ponam. reposcitur; quemad- modum veteres prodidere Draconis leges scriptas sanguine? Dedecoris a viro argulam meo. ... (99) 'Οδοιπόρος. Item Biblia vulgaria. Αt οἱ Sep- (1) Ποιῆσαι τῷ ἀνδρὶ τῷ ξένῳ. Nota ποιῆσαι (2) Σαφηνίζει τὸ πταῖσμα, παρίστησι. Scelus (3) Λίμασι γεγραμμένην ἐπιστολήν. An episto- (4) Ελεγχθείς. Argutus, ex Amphitryone, posui:
PG 85:235Ἔτι δὲ τῆς ἑστιάσεως ἡπλωμένης, παρῆν τις δορυφόρος, ἐπὶ πίνακος μετέωρον τὴν κεφαλὴν ἐπαγόμενος, καὶ μεταξὺ τρυφώντων, τὴν κεφαλὴν ἔρημον τοῦ λοιποῦ σώματος ἔφερε, θέαμα φρικτὸν μὲν τοῖς ἄλλοις, τερπνὸν δὲ μόνῳ Ἡρώδῃ δι’ ἀκολασίαν φαινόμενον. Ὑποβάλλει τὰς χεῖρας ἡ κόρη, τὸν πρέποντα μισθὸν τῆς ἀκολασίας ἐλάμβανε, καὶ τῇ μητρὶ προσέφερε τῆς ἀναισχυντίας τὰ δῶρα. Ἰδού σοι, μῆτερ, λέγουσα, τῶν διδαγμάτων τὰ κέρδη, δέχου τὰ τῆς ὀρχήσεως χαριστήρια. Λέλυταί σοι λοιπὸν ἡ τῆς ἀκολασίας ὁδός. Ἀλλ’ ἀπετμήθη μὲν ἡ κεφαλή· καὶ οὐκ ἐσιώπησε δὲ ἡ τοῦ Ἰωάννου φωνή· ἀθάνατα μετὰ θάνατον φθέγγεται. Ὥπλισας, γύναι, κατὰ σαυτῆς τὸν κατήγορον· οὐ γὰρ συναπέτεμες τῇ κεφαλῇ τὴν φωνήν· μεμένηκέ σοι καὶ μετὰ τὴν σφαγὴν ὁ κατήγορος· ἔμπλεος τῆς σῆς κατηγορίας ἡ γῆ· θαυμάζει τὴν τόλμαν ἡ θάλαττα· οὐρανὸς ἄνωθεν μετὰ Ἰωάννου βοᾷ· μίαν γλῶτταν ἀνεῖλες, καὶ ὁ κόσμος ἅπας ἀντὶ τῆς Ἰωάννου γλώττης ἐγένετο· ἐπληρώθη φωνῆς εἰς τὴν σὴν κατηγορίαν ἡ κτίσις.
Α σήμερον ἡμῖν στηλιτεύει φωνὴ, καὶ τὴν ἄθεον τῶν γυναικῶν ἐκείνων ἐκπομπεύει μανίαν, Ηρώδην ἀκολασίας γεγενημένον αἰχμάλωτον, τὸν Βαπτιστὴν ὑπὲρ σωφροσύνης τὴν κεφαλὴν ἐκτεμνόμενον, καὶ μηδὲ θανάτῳ τὸ σιωπὴν ἀνεχόμενον. Τοιαῦτα γὰρ τῶν δικαίων τὰ κατορθώματα, πλέον μετά θάνατον λάμποντα, καὶ μετὰ τελευτὴν ἐνεργέστερα. Τοῦτο τὸ δρᾶμα διάβολος ἐπενόησεν, Ηρώδης δὲ συνεργάσατο, Ηρωδιὰς ἐξωρχήσατο - Βαπτιστής ηγωνίσατο, εὐαγγελιστής διηγήσατο. Ἰδὼν γὰρ ἄρτι ὁ διάβολος τὸν Ἰωάννην τοῖς Ἰορδάνου φείθροις τὰς ἀνθρώπων ἁμαρτίας ἐκπλύναντα (9), και Μωϋσαϊκοῦ ξίφους τοὺς ὑπευθύνους ἐλευθεροῦντα, καὶ τοῦ νόμου τὴν ἀπειλὴν ἀμβλυνομένην ἐν ὕδατι, καὶ τῆς μεταγνώ- σεως ἀπαλλάττοντα ψήφῳ, φθόνῳ πάλιν ἀρχαίῳ Β ληφθεὶς, καὶ φόβου πλησθείς, μὴ ἄρα τὸ πλέον αὐτῷ διαλυθῇ κατ' ἀνθρώπων μηχάνημα, πρὸς τούτοις ἰδὼν τὰς τῆς υἱοθεσίας ἀκτῖνας ἐν ὕδατι φυτευομέ νας ὑπὸ Χριστοῦ, καὶ γεωργὴν φιλανθρωπίας ἐπὶ τῶν ὑδάτων ἑστῶτα τὸν Ἰωάννην, ἀμύνεσθαι τὸν τούτων ὑπηρέτην ὑπείγετο (10), καὶ δίκην τῆς φιλο ανθρώπου διακονίας ἀπαιτεῖν ἐπινοεῖ. Καὶ πρῶτον μὲν τῷ βαπτισθέντι συγκρούει Χριστῷ, καὶ οἷα καθ᾽ ὁμοδούλου τοξεύων, ὑπὸ Δεσπότου ραπίζεται. Απογνοὺς δὲ τὴν νίκην ἐκεῖ, κατὰ Ἰωάννου στρα τεύεται, καὶ τοῖς Ηρώδου πάθεσιν ἀνθ' ὅπλων χρη- σάμενος, τῷ Βαπτιστῇ μεθοδεύει τὸν θάνατον. Η τῆς εὐμηχάνου τοῦ διαβόλου μανίας ! Δήμιον χειρο τονεῖ κατ᾽ Ἰωάννου τὸν βασιλεύοντα. Εἶδεν ἀνθρώ α των μὲν δεσπότην Ηρώδην, παθῶν δὲ δοῦλον ὑπάρ χοντα· εἶδε τὸν βασιλέα τῆς ἀκολασίας θεράποντα, καὶ τύραννον μὲν τῷ σχήματι τῆς ἀρχῆς, τυραννού μενον δὲ τῷ νοσήματι τῆς ψυχῆς. Καὶ μὴν βλέμμα(11), διαβόλου τέχνην πρὸς ἀσέβειαν ἐκ μικροτέρων πταισμάτων ἐξελκύσασαν. Πρῶτον ἀδελφικῆς εὐνῆς τοιχωρύχον ἀπέδειξεν, ἵνα ἀπὸ τῶν τῆς μοιχείας σκαμμάτων, ἐπὶ τὸν τοῦ Βαπτιστοῦ φόνον γυμνώ ση (12). Τῷ χρόνῳ δὲ τὸ πάθος τρεφόμενον εἰς παρρησίαν ηὐξάνετο. Ζῶντος οὖν (15) τοῦ ἀδελφοῦ (14) την γαμετὴν σφετερίζεται, συμπράκτορι τῆς ἀκολα σίας τῇ βασιλείᾳ χρησάμενος, εννόμῳ τόλμῃ παρά νομον συμπλέκων προαίρεσιν (15). Αδελφική δὲ προσηγορία δια μέσης τῆς ἀδικίας οδεύουσα την μοιχικὴν παρανομίαν παρανομωτέραν εἰργάζετο, καὶ προσθήκη τῆς ἀδικίας ἀδίκησις ἐγίνετο. Αὔξει γὰρ καὶ τοῦ νόμου τὴν ἀπειλὴν ἀμ- Ελυνομένην ἐν ὕδατι. σβεσθεῖσαν, ἠπείγετο. σφετερίζεται. Χιν, αίρεσιν. έννόμῳ, νόμιμος. ἀνόμῳ τόλμῃ, BASILI SELEUCIENSIS geliorum vos, et atheam mulierum illarum publi· citus pandit insaniam, Herodem sub jugo libidinis captivum, Baptistam pro continentia capite trunca- tum, ac neque allata morte silentii patientem. Ejusmodi enim justorum facinora plus etiam post mortem splendoris obtinent, plusque roboris. Hanc diabolus tragoediam excogitavit, Herodes confecit, Herodias saltavit, Baptista descendit in certamen, evangelista narravit. Jam enim videns diabolus Joannem fluento Jordanis eluentem hominum sce· lera, et Mosaico obnoxios gladio liberantem, nec non legis minas in aquis retundentem, ac poeniten- tiæ decreto mutantem in melius, veteri rursus cor- reptus invidia, et timoris plenus, ne potissima sua in homines machina dissolvatur, ac deinde videns adoptionis radios per Christum in aqua insertos, et cultorem humanitatis Joannem in aquis stan- tem, ad ulciscendum horum ministrum impelleba- tur et humanissimi servitii pœnas reposcere insti- tuit. Ac primum cum abluto Christo confligit, et quasi contra conservum jaculatus esset, a Domino alapa frangitur. Ubi cum victoriam desperasset, in Joaunem vertit arma, et Ilerodianis affectibus pro armis usus viam aperit ad Baptistæ mortem. O pul- chre excogitatam a diabolo insaniam! Carnificem statuit in Joannem regem ipsum. Vidit hominum quidem dominatorem esse Herodem, affectuum vero servum ; vidit regem intemperantia mancipium, et schemate quidem regni tyrannum, ut ægritudinum animæ tyrannide premi. Ac mihi vide diaboli artem, ut ad impietatem ex levioribus erratis extrahat. Primum fraterni cubilis perfossorem fecit, et sub- sessorem, ut ex adulterii fossa ad Baptistæ cædem transilire faciat. Malum vero tempore altum crevit in quamvis libertatem. Vivi igitur, videntis- que fratris uxorem suam facit, regni potestate al- usus in auxilium intemperantiæ, et cum ansu con- sueto nefarium animi propositum conglutinans. Fratris autem appellatio per medias incedens inju- rias scelus augebat adulterii novo scelere, et inju- riæ accessione cumulabatur injuria. Auget enim injuriam cognatio. A quo enim naturæ debita ex- spectabatur benevolentia, apud eum majora sunt, quae accusentur crimina. Verum ad mulierem festi- B nans oratio, hæret, quem potissimum tangal. Ut D CL. DAUSQUEII NOTÆ. tellige ut Theologorum scholæ intelligunt, lavatio- nem hanc prævium quid fuisse peccatis Christi bap- tismate extergendis. Nec obscure Basilius connexis videtur indicare : Aliter si sensit, dicere potuit aut simile. pellebatur : vel Melior mens Basilio, et assensoribus quam opinantibus Philippo demortuo tantum nefas Herodem commisisse: hi enim fœdiori sorde peccati purgant Herodem. Vide D. Hieron. in Matth. et Josephum lib. xvm Antiq., c. 9. tale, deque Philippi, et Herodiadis nomine, item de Herodibus quatuor, patre et filiis, Suidam adi; scitu digna scribit. Consueto exposui pro uti supra Non enim nequiter tantum rem gerebat Herodes, sed nequitiam in consuetudinem verte- rat; ita solent reges celeris esse licentiores. Niki- loninus praetulerim si quis mihi liber esset auctor: cum ausu nefario, sive, contra fas omne. (3) Τὰς ἀνθρώπων ἁμαρτίας ἐκπλύναντα. 1n- (10) Ὑπείγετο. Scribe επήγετο infigebatur, im- (11) Καὶ μὴν βλέμμα. Forte, καὶ μὴν βλέπε μοι. (12) Γυμνώση. Commodius; γυμνάσῃ. (15) Ζώντος οὖν τοῦ ἀδελφοῦ τὴν γαμετὴν (14) Αδελφοῦ. Ut particeps sis lac de fraterni- (15) Εννόμῳ τόλμη παράνομον συμπλέκων προ-
Καὶ οὔπω λέγω τὸ ἀθάνατον βῆμα, τὸ ἀπαραλόγιστον δικαστήριον, τὸν τῆς αἰωνίου κολάσεως φόβον, τὸ ἐξώτερον σκότος, ὅταν αὐτὸς ὁ βαπτισθεὶς ἐκδικῇ τὸν βαπτίσαντα, ὅταν αἱ πράξεις ἑκάστου γυμναὶ παρεστήκασιν· ἐφεστήκασιν ἄγγελοι, τὰς εἰς ἕκαστον ἀποφάσεις μετὰ σπουδῆς ἐξανύοντες. Γινέσθω ταῦτα τῶν ἀκουόντων σωφρονισμός. Τοῦτο τῆς εὐαγγελικῆς ἱστορίας τὸ βούλημα. Γινέσθω φάρμακον πρὸς σωτηρίαν, τῶν Εὐαγγελίων τὰ ῥήματα. Γινέσθω τῆς Ἡρωδιάδος ἡ κατηγορία, τῶν ἀκουόντων σωτηρία· ἵνα σὺν παῤῥησίᾳ τῷ βήματι τοῦ Χριστοῦ παραστάντες, τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν ἀπολαύσωμεν σὺν Χριστῷ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
Α σήμερον ἡμῖν στηλιτεύει φωνὴ, καὶ τὴν ἄθεον τῶν γυναικῶν ἐκείνων ἐκπομπεύει μανίαν, Ηρώδην ἀκολασίας γεγενημένον αἰχμάλωτον, τὸν Βαπτιστὴν ὑπὲρ σωφροσύνης τὴν κεφαλὴν ἐκτεμνόμενον, καὶ μηδὲ θανάτῳ τὸ σιωπὴν ἀνεχόμενον. Τοιαῦτα γὰρ τῶν δικαίων τὰ κατορθώματα, πλέον μετά θάνατον λάμποντα, καὶ μετὰ τελευτὴν ἐνεργέστερα. Τοῦτο τὸ δρᾶμα διάβολος ἐπενόησεν, Ηρώδης δὲ συνεργάσατο, Ηρωδιὰς ἐξωρχήσατο - Βαπτιστής ηγωνίσατο, εὐαγγελιστής διηγήσατο. Ἰδὼν γὰρ ἄρτι ὁ διάβολος τὸν Ἰωάννην τοῖς Ἰορδάνου φείθροις τὰς ἀνθρώπων ἁμαρτίας ἐκπλύναντα (9), και Μωϋσαϊκοῦ ξίφους τοὺς ὑπευθύνους ἐλευθεροῦντα, καὶ τοῦ νόμου τὴν ἀπειλὴν ἀμβλυνομένην ἐν ὕδατι, καὶ τῆς μεταγνώ- σεως ἀπαλλάττοντα ψήφῳ, φθόνῳ πάλιν ἀρχαίῳ Β ληφθεὶς, καὶ φόβου πλησθείς, μὴ ἄρα τὸ πλέον αὐτῷ διαλυθῇ κατ' ἀνθρώπων μηχάνημα, πρὸς τούτοις ἰδὼν τὰς τῆς υἱοθεσίας ἀκτῖνας ἐν ὕδατι φυτευομέ νας ὑπὸ Χριστοῦ, καὶ γεωργὴν φιλανθρωπίας ἐπὶ τῶν ὑδάτων ἑστῶτα τὸν Ἰωάννην, ἀμύνεσθαι τὸν τούτων ὑπηρέτην ὑπείγετο (10), καὶ δίκην τῆς φιλο ανθρώπου διακονίας ἀπαιτεῖν ἐπινοεῖ. Καὶ πρῶτον μὲν τῷ βαπτισθέντι συγκρούει Χριστῷ, καὶ οἷα καθ᾽ ὁμοδούλου τοξεύων, ὑπὸ Δεσπότου ραπίζεται. Απογνοὺς δὲ τὴν νίκην ἐκεῖ, κατὰ Ἰωάννου στρα τεύεται, καὶ τοῖς Ηρώδου πάθεσιν ἀνθ' ὅπλων χρη- σάμενος, τῷ Βαπτιστῇ μεθοδεύει τὸν θάνατον. Η τῆς εὐμηχάνου τοῦ διαβόλου μανίας ! Δήμιον χειρο τονεῖ κατ᾽ Ἰωάννου τὸν βασιλεύοντα. Εἶδεν ἀνθρώ α των μὲν δεσπότην Ηρώδην, παθῶν δὲ δοῦλον ὑπάρ χοντα· εἶδε τὸν βασιλέα τῆς ἀκολασίας θεράποντα, καὶ τύραννον μὲν τῷ σχήματι τῆς ἀρχῆς, τυραννού μενον δὲ τῷ νοσήματι τῆς ψυχῆς. Καὶ μὴν βλέμμα(11), διαβόλου τέχνην πρὸς ἀσέβειαν ἐκ μικροτέρων πταισμάτων ἐξελκύσασαν. Πρῶτον ἀδελφικῆς εὐνῆς τοιχωρύχον ἀπέδειξεν, ἵνα ἀπὸ τῶν τῆς μοιχείας σκαμμάτων, ἐπὶ τὸν τοῦ Βαπτιστοῦ φόνον γυμνώ ση (12). Τῷ χρόνῳ δὲ τὸ πάθος τρεφόμενον εἰς παρρησίαν ηὐξάνετο. Ζῶντος οὖν (15) τοῦ ἀδελφοῦ (14) την γαμετὴν σφετερίζεται, συμπράκτορι τῆς ἀκολα σίας τῇ βασιλείᾳ χρησάμενος, εννόμῳ τόλμῃ παρά νομον συμπλέκων προαίρεσιν (15). Αδελφική δὲ προσηγορία δια μέσης τῆς ἀδικίας οδεύουσα την μοιχικὴν παρανομίαν παρανομωτέραν εἰργάζετο, καὶ προσθήκη τῆς ἀδικίας ἀδίκησις ἐγίνετο. Αὔξει γὰρ καὶ τοῦ νόμου τὴν ἀπειλὴν ἀμ- Ελυνομένην ἐν ὕδατι. σβεσθεῖσαν, ἠπείγετο. σφετερίζεται. Χιν, αίρεσιν. έννόμῳ, νόμιμος. ἀνόμῳ τόλμῃ, BASILI SELEUCIENSIS geliorum vos, et atheam mulierum illarum publi· citus pandit insaniam, Herodem sub jugo libidinis captivum, Baptistam pro continentia capite trunca- tum, ac neque allata morte silentii patientem. Ejusmodi enim justorum facinora plus etiam post mortem splendoris obtinent, plusque roboris. Hanc diabolus tragoediam excogitavit, Herodes confecit, Herodias saltavit, Baptista descendit in certamen, evangelista narravit. Jam enim videns diabolus Joannem fluento Jordanis eluentem hominum sce· lera, et Mosaico obnoxios gladio liberantem, nec non legis minas in aquis retundentem, ac poeniten- tiæ decreto mutantem in melius, veteri rursus cor- reptus invidia, et timoris plenus, ne potissima sua in homines machina dissolvatur, ac deinde videns adoptionis radios per Christum in aqua insertos, et cultorem humanitatis Joannem in aquis stan- tem, ad ulciscendum horum ministrum impelleba- tur et humanissimi servitii pœnas reposcere insti- tuit. Ac primum cum abluto Christo confligit, et quasi contra conservum jaculatus esset, a Domino alapa frangitur. Ubi cum victoriam desperasset, in Joaunem vertit arma, et Ilerodianis affectibus pro armis usus viam aperit ad Baptistæ mortem. O pul- chre excogitatam a diabolo insaniam! Carnificem statuit in Joannem regem ipsum. Vidit hominum quidem dominatorem esse Herodem, affectuum vero servum ; vidit regem intemperantia mancipium, et schemate quidem regni tyrannum, ut ægritudinum animæ tyrannide premi. Ac mihi vide diaboli artem, ut ad impietatem ex levioribus erratis extrahat. Primum fraterni cubilis perfossorem fecit, et sub- sessorem, ut ex adulterii fossa ad Baptistæ cædem transilire faciat. Malum vero tempore altum crevit in quamvis libertatem. Vivi igitur, videntis- que fratris uxorem suam facit, regni potestate al- usus in auxilium intemperantiæ, et cum ansu con- sueto nefarium animi propositum conglutinans. Fratris autem appellatio per medias incedens inju- rias scelus augebat adulterii novo scelere, et inju- riæ accessione cumulabatur injuria. Auget enim injuriam cognatio. A quo enim naturæ debita ex- spectabatur benevolentia, apud eum majora sunt, quae accusentur crimina. Verum ad mulierem festi- B nans oratio, hæret, quem potissimum tangal. Ut D CL. DAUSQUEII NOTÆ. tellige ut Theologorum scholæ intelligunt, lavatio- nem hanc prævium quid fuisse peccatis Christi bap- tismate extergendis. Nec obscure Basilius connexis videtur indicare : Aliter si sensit, dicere potuit aut simile. pellebatur : vel Melior mens Basilio, et assensoribus quam opinantibus Philippo demortuo tantum nefas Herodem commisisse: hi enim fœdiori sorde peccati purgant Herodem. Vide D. Hieron. in Matth. et Josephum lib. xvm Antiq., c. 9. tale, deque Philippi, et Herodiadis nomine, item de Herodibus quatuor, patre et filiis, Suidam adi; scitu digna scribit. Consueto exposui pro uti supra Non enim nequiter tantum rem gerebat Herodes, sed nequitiam in consuetudinem verte- rat; ita solent reges celeris esse licentiores. Niki- loninus praetulerim si quis mihi liber esset auctor: cum ausu nefario, sive, contra fas omne. (3) Τὰς ἀνθρώπων ἁμαρτίας ἐκπλύναντα. 1n- (10) Ὑπείγετο. Scribe επήγετο infigebatur, im- (11) Καὶ μὴν βλέμμα. Forte, καὶ μὴν βλέπε μοι. (12) Γυμνώση. Commodius; γυμνάσῃ. (15) Ζώντος οὖν τοῦ ἀδελφοῦ τὴν γαμετὴν (14) Αδελφοῦ. Ut particeps sis lac de fraterni- (15) Εννόμῳ τόλμη παράνομον συμπλέκων προ-
Discourse XIXΛΟΓΟΣ ΙΘ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΙΘ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν ἑκατόνταρχον. α. Ἡ τῶν Εὐαγγελίων σάλπιγξ, τὸ πνευματικὸν ἀρτίως ἀντηχήσασα μέλος, κἀμοὶ πρὸς τὸ λέγειν τὴν γλῶτταν ἀνέστησεν. Εἶδον ἀρτίως ἐν στόμασιν εὐαγγελικοῖς τὸν Δεσπότην θαυματουργοῦντα, καὶ ῥωσθεὶς τοῖς θαύμασι λύω τῆς γλώττης τὸν φόβον. Εἶδον τὸν ἑκατόνταρχον, πρὸς τὰ τοῦ Δεσπότου καλυπτόμενον ἴχνη· εἶδον τὰ ἔθνη τῷ Σωτῆρι τὰς ἑαυτῶν ἀπαρχὰς ἀποστέλλοντα. Οὔπω σταυρὸς ἐπάγη, καὶ τὰ ἔθνη πρὸς τὸν Δεσπότην ἐπείγεται. Οὔπω τό·
Α σήμερον ἡμῖν στηλιτεύει φωνὴ, καὶ τὴν ἄθεον τῶν γυναικῶν ἐκείνων ἐκπομπεύει μανίαν, Ηρώδην ἀκολασίας γεγενημένον αἰχμάλωτον, τὸν Βαπτιστὴν ὑπὲρ σωφροσύνης τὴν κεφαλὴν ἐκτεμνόμενον, καὶ μηδὲ θανάτῳ τὸ σιωπὴν ἀνεχόμενον. Τοιαῦτα γὰρ τῶν δικαίων τὰ κατορθώματα, πλέον μετά θάνατον λάμποντα, καὶ μετὰ τελευτὴν ἐνεργέστερα. Τοῦτο τὸ δρᾶμα διάβολος ἐπενόησεν, Ηρώδης δὲ συνεργάσατο, Ηρωδιὰς ἐξωρχήσατο - Βαπτιστής ηγωνίσατο, εὐαγγελιστής διηγήσατο. Ἰδὼν γὰρ ἄρτι ὁ διάβολος τὸν Ἰωάννην τοῖς Ἰορδάνου φείθροις τὰς ἀνθρώπων ἁμαρτίας ἐκπλύναντα (9), και Μωϋσαϊκοῦ ξίφους τοὺς ὑπευθύνους ἐλευθεροῦντα, καὶ τοῦ νόμου τὴν ἀπειλὴν ἀμβλυνομένην ἐν ὕδατι, καὶ τῆς μεταγνώ- σεως ἀπαλλάττοντα ψήφῳ, φθόνῳ πάλιν ἀρχαίῳ Β ληφθεὶς, καὶ φόβου πλησθείς, μὴ ἄρα τὸ πλέον αὐτῷ διαλυθῇ κατ' ἀνθρώπων μηχάνημα, πρὸς τούτοις ἰδὼν τὰς τῆς υἱοθεσίας ἀκτῖνας ἐν ὕδατι φυτευομέ νας ὑπὸ Χριστοῦ, καὶ γεωργὴν φιλανθρωπίας ἐπὶ τῶν ὑδάτων ἑστῶτα τὸν Ἰωάννην, ἀμύνεσθαι τὸν τούτων ὑπηρέτην ὑπείγετο (10), καὶ δίκην τῆς φιλο ανθρώπου διακονίας ἀπαιτεῖν ἐπινοεῖ. Καὶ πρῶτον μὲν τῷ βαπτισθέντι συγκρούει Χριστῷ, καὶ οἷα καθ᾽ ὁμοδούλου τοξεύων, ὑπὸ Δεσπότου ραπίζεται. Απογνοὺς δὲ τὴν νίκην ἐκεῖ, κατὰ Ἰωάννου στρα τεύεται, καὶ τοῖς Ηρώδου πάθεσιν ἀνθ' ὅπλων χρη- σάμενος, τῷ Βαπτιστῇ μεθοδεύει τὸν θάνατον. Η τῆς εὐμηχάνου τοῦ διαβόλου μανίας ! Δήμιον χειρο τονεῖ κατ᾽ Ἰωάννου τὸν βασιλεύοντα. Εἶδεν ἀνθρώ α των μὲν δεσπότην Ηρώδην, παθῶν δὲ δοῦλον ὑπάρ χοντα· εἶδε τὸν βασιλέα τῆς ἀκολασίας θεράποντα, καὶ τύραννον μὲν τῷ σχήματι τῆς ἀρχῆς, τυραννού μενον δὲ τῷ νοσήματι τῆς ψυχῆς. Καὶ μὴν βλέμμα(11), διαβόλου τέχνην πρὸς ἀσέβειαν ἐκ μικροτέρων πταισμάτων ἐξελκύσασαν. Πρῶτον ἀδελφικῆς εὐνῆς τοιχωρύχον ἀπέδειξεν, ἵνα ἀπὸ τῶν τῆς μοιχείας σκαμμάτων, ἐπὶ τὸν τοῦ Βαπτιστοῦ φόνον γυμνώ ση (12). Τῷ χρόνῳ δὲ τὸ πάθος τρεφόμενον εἰς παρρησίαν ηὐξάνετο. Ζῶντος οὖν (15) τοῦ ἀδελφοῦ (14) την γαμετὴν σφετερίζεται, συμπράκτορι τῆς ἀκολα σίας τῇ βασιλείᾳ χρησάμενος, εννόμῳ τόλμῃ παρά νομον συμπλέκων προαίρεσιν (15). Αδελφική δὲ προσηγορία δια μέσης τῆς ἀδικίας οδεύουσα την μοιχικὴν παρανομίαν παρανομωτέραν εἰργάζετο, καὶ προσθήκη τῆς ἀδικίας ἀδίκησις ἐγίνετο. Αὔξει γὰρ καὶ τοῦ νόμου τὴν ἀπειλὴν ἀμ- Ελυνομένην ἐν ὕδατι. σβεσθεῖσαν, ἠπείγετο. σφετερίζεται. Χιν, αίρεσιν. έννόμῳ, νόμιμος. ἀνόμῳ τόλμῃ, BASILI SELEUCIENSIS geliorum vos, et atheam mulierum illarum publi· citus pandit insaniam, Herodem sub jugo libidinis captivum, Baptistam pro continentia capite trunca- tum, ac neque allata morte silentii patientem. Ejusmodi enim justorum facinora plus etiam post mortem splendoris obtinent, plusque roboris. Hanc diabolus tragoediam excogitavit, Herodes confecit, Herodias saltavit, Baptista descendit in certamen, evangelista narravit. Jam enim videns diabolus Joannem fluento Jordanis eluentem hominum sce· lera, et Mosaico obnoxios gladio liberantem, nec non legis minas in aquis retundentem, ac poeniten- tiæ decreto mutantem in melius, veteri rursus cor- reptus invidia, et timoris plenus, ne potissima sua in homines machina dissolvatur, ac deinde videns adoptionis radios per Christum in aqua insertos, et cultorem humanitatis Joannem in aquis stan- tem, ad ulciscendum horum ministrum impelleba- tur et humanissimi servitii pœnas reposcere insti- tuit. Ac primum cum abluto Christo confligit, et quasi contra conservum jaculatus esset, a Domino alapa frangitur. Ubi cum victoriam desperasset, in Joaunem vertit arma, et Ilerodianis affectibus pro armis usus viam aperit ad Baptistæ mortem. O pul- chre excogitatam a diabolo insaniam! Carnificem statuit in Joannem regem ipsum. Vidit hominum quidem dominatorem esse Herodem, affectuum vero servum ; vidit regem intemperantia mancipium, et schemate quidem regni tyrannum, ut ægritudinum animæ tyrannide premi. Ac mihi vide diaboli artem, ut ad impietatem ex levioribus erratis extrahat. Primum fraterni cubilis perfossorem fecit, et sub- sessorem, ut ex adulterii fossa ad Baptistæ cædem transilire faciat. Malum vero tempore altum crevit in quamvis libertatem. Vivi igitur, videntis- que fratris uxorem suam facit, regni potestate al- usus in auxilium intemperantiæ, et cum ansu con- sueto nefarium animi propositum conglutinans. Fratris autem appellatio per medias incedens inju- rias scelus augebat adulterii novo scelere, et inju- riæ accessione cumulabatur injuria. Auget enim injuriam cognatio. A quo enim naturæ debita ex- spectabatur benevolentia, apud eum majora sunt, quae accusentur crimina. Verum ad mulierem festi- B nans oratio, hæret, quem potissimum tangal. Ut D CL. DAUSQUEII NOTÆ. tellige ut Theologorum scholæ intelligunt, lavatio- nem hanc prævium quid fuisse peccatis Christi bap- tismate extergendis. Nec obscure Basilius connexis videtur indicare : Aliter si sensit, dicere potuit aut simile. pellebatur : vel Melior mens Basilio, et assensoribus quam opinantibus Philippo demortuo tantum nefas Herodem commisisse: hi enim fœdiori sorde peccati purgant Herodem. Vide D. Hieron. in Matth. et Josephum lib. xvm Antiq., c. 9. tale, deque Philippi, et Herodiadis nomine, item de Herodibus quatuor, patre et filiis, Suidam adi; scitu digna scribit. Consueto exposui pro uti supra Non enim nequiter tantum rem gerebat Herodes, sed nequitiam in consuetudinem verte- rat; ita solent reges celeris esse licentiores. Niki- loninus praetulerim si quis mihi liber esset auctor: cum ausu nefario, sive, contra fas omne. (3) Τὰς ἀνθρώπων ἁμαρτίας ἐκπλύναντα. 1n- (10) Ὑπείγετο. Scribe επήγετο infigebatur, im- (11) Καὶ μὴν βλέμμα. Forte, καὶ μὴν βλέπε μοι. (12) Γυμνώση. Commodius; γυμνάσῃ. (15) Ζώντος οὖν τοῦ ἀδελφοῦ τὴν γαμετὴν (14) Αδελφοῦ. Ut particeps sis lac de fraterni- (15) Εννόμῳ τόλμη παράνομον συμπλέκων προ-
PG 85:237Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη , καὶ τὰ ἔθνη πρὸς Δεσπότην ἐπτέρωται. Προλαμβάνουσι τῇ κλήσει τὸν δρόμον, προσωδίνουσι τοῦ Δεσπότου τὸν πόθον. Οὔπω λάμπει τὸ κήρυγμα, καὶ πρὸς τὸν κηρυττόμενον τρέχουσιν. Ἔτι Πέτρος πρὸς μαθητείαν κυοφορεῖται, καὶ τὰ ἔθνη πρὸς Δεσπότην συντρέχει. Οὔπω Παῦλος δι’ ἀστραπῆς ἐστρατεύετο, καὶ τὰ ἔθνη τὸν βασιλέα προσκυνεῖν προτεθύμηται. Ἰδοὺ , φησὶν, ἑκατόνταρχος παρακαλῶν αὐτὸν, καὶ λέγων· Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικὸς, δεινῶς βασανιζόμενος . Ὢ παραδόξου νῦν θαύματος Ὁ παῖς διαλελυμένος κείμενος, χειραγωγὸς τοῦ δεσπότου πρὸς τὸν Δεσπότην γίνεται. Ἡ τοῦ οἰκέτου νόσος τῆς τοῦ κεκτημένου θεραπείας ἐγίνετο πρόξενος. Ἴασιν δούλου ζητῶν, τὸν Δεσπότην ἐξεῦρε· καὶ τῷ οἰκέτῃ θεραπείαν θηρεύων, αὐτὸς τοῦ Δεσπότου γίνεται θήραμα. Ὁ δοῦλος τὴν ἐπὶ θανάτῳ νοσεῖ, καὶ ὁ δεσπότης πρὸ οἰκέτου θεραπείαν κομίζεται. Ὁ δοῦλος τὸ σῶμα νοσεῖ, καὶ ὁ δεσπότης τὴν ψυχὴν ἁγιάζεται· ὑπὲρ οἰκέτου πρεσβεύων, εἰς ἑαυτὸν προαναλίσκει τὸ φάρμακον· οὐ παρεῖδεν οἰκέτην τῇ νόσῳ τὸ σῶμα φθειρόμενον·
τὴν ἀδικίαν ἀδικουμένη συγγένεια. Παρ' ᾧ γὰρ τὸ Α τῆς εὐνοίας ὠφείλετο χρέος διὰ τὴν φύσιν, παρὰ τούτῳ μείζονα τὰ τῆς κατηγορίας ἐγκλήματα. Αλλ' ἐπὶ τὴν γυναῖκα τρέχων ὁ λόγος, ἀπορεῖ τίνος πλέον καθάψηται. Ωσπερ γάρ τις ἐν ἰσορόποις πλάστιγξιν, Ισόμετρα βάρη κείμενα βλέπων, ἠρεμοῦσαν τὴν τρυτάνην ὁρᾷ, καὶ τῶν ἐξηρτημένων τὴν ἰσότητα μαρτυρουμένην τῷ σχήματι, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον τὴν ἐφ' ἑκάτερα παρανομίαν ὁ λόγος σταθμώμενος παραχωρεῖ τὴν νίκην τοῖς ἐξ ἀδικίας νικῶσιν. Ο μὲν ἀδελφὸν ἀδικῶν εἰς εὐνὴν οὐκ ᾔσχύνετο· ἡ δὲ κατ' ἀνδρὸς μαινομένη, την μοιχικὴν κατηλλάγετο κοίτην· καὶ τὴν νόμιμον κατορχησαμένη παστάδα, μυσαρόν κατησπάζετο θάλαμον. Ποῦ νῦν αἱ πρὸς τὸν ἄνδρα σου τῆς φιλίας συνθῆκαι ; ποῦ σοι τῆς ψυχῆς τὰ δεσμά; τοῦ τῶν ἀλύτων πόθων ή τυραν νίς ; τοῦ τῶν ἐπαινουμένων φίλτρων ἡ σχέσις ; συν- απεδύσω τῷ ἀνδρὶ καὶ τὴν αἰδὼ τῆς φύσεως, γύνα.. Ἐνίκησας τῶν θηρίων τὴν ἀγριότητα· ἐκεῖνα, τῆς φύσεως τὸν νόμον αιδούμενα, στέργει την σύνευνον, καὶ μετὰ θάνατον τὴν εἰς τὸν ἄῤῥενα φιλοστοργίαν οὐκ ἐτελεύτησε, πολλάκις μάρτυρα τῆς ὁμονοίας ὑπάρχουσαν. Οὔπω λεαίνης ηκούσαμεν ἔργον τοῖς σοῖς πάθοις ἐφάμιλλον (16)· φύσις ἐρπετῶν (17) τὴν εἰς τὰ σύζυγα παρανομίαν ηγνόησε. Δρακόντων ἔθνη (18) τοῦ πάθους ἐλεύθερα. Λόγος δέ τις τῆς φιλανθρωπίας τὴν τρυγόνα θαυμάζων (19), μηδὲ μετά θάνατον τοῦ συνεύνου προδιδόναι τὴν κοίτην διισχυρίζεται μένουσα ζῶσα, ζῶσαν μηνύει τοῦ τε θνηκότος τὴν μνήμην. Αἰσχύνθητι τὸ πάθος, καὶ ὑπὸ πτηνῶν κατηγορούμενον. Αἰδέσθητι πρᾶξιν ἑρπετῶν νικῶσαν ὠμότητα. Τούτων τῶν γάμων ἐγίνετο νυμφαγωγὸς ὁ διάβολος, τοιαύτην ήγειρε ζάλης υπόθεσιν, τῷ προδρόμῳ μνηστευόμενος θάνατον. β'. Τοιοῦτο νῦν ἐν τοῖς βασιλείοις ὁ διάβολος εἰσ- ήνεγκε θέατρον, ὕλην ὑποβαλὼν τὸν Ἡρώδην τῷ δράματι. Ταῦτα ὁ Βαπτιστής ὁρῶν, ἡ τῶν προφητῶν κορυφή, τοῦ νόμου τὸ πέρας, ὁ τῆς ἀρχαίας ὁμοῦ καὶ τῆς νέας Διαθήκης μεσίτης· Ο νόμος γὰρ καὶ οἱ προφῆται ἄχρις Ιωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ ὁ τῆς ἐρήμου πολίτης, ὁ τῆς σωφροσύνης ἐργάτης, * Φιλανθρωπία Πόθεν δὲ διττοὺς, ὥσπερ ἡ τρυγών, γάμους Του Πορφυρίωνος ἡ φύσις βδελύττεται Ὃς καὶ παρ' ἡμῖν εἰ σκοπήσει μαχλάδα Λιμῷ τὸ σῶμα τήκεται τεθλιμμένος; Θέλων δὲ πόρνης μηδὲ τὴν θέαν βλέπειν Λάλῳ σιωπῇ σωφρονίζει τον βίον. Μίμησαι, γύο ναι, τὴν τρυγόνα· ἐκείνη γὰρ ἑνὶ ἀνδρὶ μιγεῖσα, ἑτέρῳ οὐκέτι μίγνυται· κἂν συμβῇ τὴν ταύτης αρ- μενα ἐξευτοῦ θηραθῆναι, ὑπὸ ἀετοῦ ἀναλωθῆναι, ἑτέρῳ ἄρβενι οὐκ ἐπιμίγνυται· τὸν γὰρ προσελθόντα ἐκδεχομένη αἰεὶ, καὶ αὐτὸν ποθοῦσα τῇ ἐκείνου μνή μη εναποθνήσκει. ORATIO XVIII. B collocata, trutimai quoque videt requietam, et eo- rum, quæ appenduntur, æquabilitatem habitu ipso contestatam ad eumdum prorsus modum oratio nequitiam utraque vergentem librans, iis victoriam concedit, qui per iniquitatem vicerint. Hune quis dem non puduit fraternum cubile fœdare injuriis: illa contra maritum insaniens in adulterinum torum aversa est, et legitimo toro desiliens, thalamum ex- secrabilem amplexata est. Ubi nunc cum viro com- poșitio de amicitia? ubi animæ tuæ vincula ? ubi insolubilium votorum summa potestas? ubi lauda- tissimi amoris retentio? Una cum marito naturæ pudorem exuisti, o mulier! Vicisti belluarum ferita- tem: illæ quidem inditas a natura leges verentur, amant conjugem, et post mortem amorem in marem, qui frequenter concordiæ testis est, non abrumpunt. Nunquam leænæ factum audivimus tuæ libidinis æmulum: reptilium natura nescit conjugii legem violare? Draconum gens ab amoris insania libera est. Nonnulla fama est, quæ turturem miratur ob imitationem hominum, qui vel post fata conjugis torum ut prodat, adigi non potest, et quandiu vivit, mortui memoriam vivere querela indicat. Pudeat te tam perditi amoris, quem coarguunt volatilia: rem perhorresce, quæ supra reptilium crudelitatem est. Harum nuptiarum pararius erat diabolus, qui ejusmodi tempestatis excitavit occa- sionem, dum Autecursori mortem procurat. enim qui videt in æqualibus lancibus quipendin C Luc. xvi, 16. lus importavit, dum Herodes dramati subjicitur ina- teria. Videns hæc Baptista prophetarum apex, legis perfectio, veteris simul ac novi Testamenti sequester (Lex enim et prophetæ usque ad Joannem Baptistam "), eremi civis, temperantiæ opifex, regi- nam libidinis administram, contra dignitatis et na- CL. DAUSQUE|| nam viro suo sic esse deditam, ut cum altero leone non copuletur. Copulatur autem pardali, ex quo veneris conflictu leopardales proveniunt. Clau- dianus : ... Cum forte lerenæ Nobiliorem uterum viridis corrupit adulter, Hi referunt maculis patres, et robore matres. Non ut serpentes avibus geminentur... Alii aliter se vidisse referunt: nis exemplo : .... Gens humida ponti. hic est hominum amor, vel imitatio, qua turtur amat, ut solent homines, conjugem lu- gendo exprimere. Et turturi, et porphyri Pisidas mirum tribuit ad castitatem ingenium : NOTÆ ' Fed. Morellus : Unde et secundas, veluti turtur, nuptias Natura Purpureonis odit maxime : Ut si quam apud nos hic lupam conspexerit, Corpus suum inedia sinat tabescere? Meretricis hic dum vital aspectum quoque, Docto instruit vitam suo silentiu. D. Chrysost. tractatu in Josephum : 2. Tale nunc in regum palatia spectaculum diabo- (16) Τοῖς σοῖς πόθοις ἐφάμιλλον. Intellige lea- D (17) Φύσις ἑρπετών. Poeta Venusinus : (18) Δρακόντων έθνη. Draconum gens, de Maro- - (19) Τῆς φιλανθρωπίας τὴν τρυγόνα θαυμάζων.
οὐ παρέβλεψε δούλου πάθος δεσποτικῷ τύφῳ κρατούμενος· οὐδὲ πλήθει δορυφόρων ἐντρυφῶν ἀκινήτου παιδὸς ἐξελάθετο· ἀλλ’ ἐρευνῶν περιῄει τοῦ κινδύνου τὸ φάρμακον. Οὐκ ἐπαύσατο ζητῶν ἕως αὐτὸς τῇ τῆς θεραπείας πηγῇ περιέτυχε· καὶ γέγονεν ἡ φιλανθρωπία φιλοθεί̈ας ὁδός. Καὶ τὸν ἰατρὸν εὑρὼν διηγεῖται τὴν συμφορὰν, καὶ τὸ πάθος ἐκτραγῳδεῖ πρὸς οἶκτον καλῶν τὸν φιλάνθρωπον· Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικὸς, δεινῶς βασανιζόμενος . Εἰ καὶ δοῦλος ὁ κάμνων, ἀλλ’ ἄνθρωπος, φησὶν, ὁ τῷ πάθει κρατούμενος. Μὴ τὸ τῆς δουλείας εὐτελὲς, ἀλλὰ τὸ τῆς νόσου θεώρησον μέγεθος. Βέβληται παραλυτικὸς, βέβληται δεσμώτης νόσου· δεδεμένος τῇ λύσει τοῦ σώματος δεινῶς βασανιζόμενος· ὡς μὴ νεκρὸς διαλυόμενος, ὡς δὲ νεκρὸς ἐν ταπεινώσει, καὶ τὰς τοῦ θανάτου συμφορὰς ἐν ζῶντι περιφέρει τῷ σώματι. Τοιαύταις ἐλεεινολογίαις ὁ ἑκατόνταρχος τὸν Δεσπότην ἐφείλκετο. Τί οὖν πρὸς αὐτὸν ἡ ἄφθονος ἀγαθότης; Ἐγὼ , φησὶν, ἐλθὼν θεραπεύσω αὐτόν . Ἐγὼ διὰ φιλανθρωπίαν περιβαλλόμενος ἄνθρωπον, ὁ διὰ πάντας ἐλθὼν, ἑνὸς οὐ περιόψομαι· θεραπεύσω αὐτόν . Προλαμβάνει ταῖς εὐεργεσίαις τὰς ἱκεσίας.
τὴν ἀδικίαν ἀδικουμένη συγγένεια. Παρ' ᾧ γὰρ τὸ Α τῆς εὐνοίας ὠφείλετο χρέος διὰ τὴν φύσιν, παρὰ τούτῳ μείζονα τὰ τῆς κατηγορίας ἐγκλήματα. Αλλ' ἐπὶ τὴν γυναῖκα τρέχων ὁ λόγος, ἀπορεῖ τίνος πλέον καθάψηται. Ωσπερ γάρ τις ἐν ἰσορόποις πλάστιγξιν, Ισόμετρα βάρη κείμενα βλέπων, ἠρεμοῦσαν τὴν τρυτάνην ὁρᾷ, καὶ τῶν ἐξηρτημένων τὴν ἰσότητα μαρτυρουμένην τῷ σχήματι, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον τὴν ἐφ' ἑκάτερα παρανομίαν ὁ λόγος σταθμώμενος παραχωρεῖ τὴν νίκην τοῖς ἐξ ἀδικίας νικῶσιν. Ο μὲν ἀδελφὸν ἀδικῶν εἰς εὐνὴν οὐκ ᾔσχύνετο· ἡ δὲ κατ' ἀνδρὸς μαινομένη, την μοιχικὴν κατηλλάγετο κοίτην· καὶ τὴν νόμιμον κατορχησαμένη παστάδα, μυσαρόν κατησπάζετο θάλαμον. Ποῦ νῦν αἱ πρὸς τὸν ἄνδρα σου τῆς φιλίας συνθῆκαι ; ποῦ σοι τῆς ψυχῆς τὰ δεσμά; τοῦ τῶν ἀλύτων πόθων ή τυραν νίς ; τοῦ τῶν ἐπαινουμένων φίλτρων ἡ σχέσις ; συν- απεδύσω τῷ ἀνδρὶ καὶ τὴν αἰδὼ τῆς φύσεως, γύνα.. Ἐνίκησας τῶν θηρίων τὴν ἀγριότητα· ἐκεῖνα, τῆς φύσεως τὸν νόμον αιδούμενα, στέργει την σύνευνον, καὶ μετὰ θάνατον τὴν εἰς τὸν ἄῤῥενα φιλοστοργίαν οὐκ ἐτελεύτησε, πολλάκις μάρτυρα τῆς ὁμονοίας ὑπάρχουσαν. Οὔπω λεαίνης ηκούσαμεν ἔργον τοῖς σοῖς πάθοις ἐφάμιλλον (16)· φύσις ἐρπετῶν (17) τὴν εἰς τὰ σύζυγα παρανομίαν ηγνόησε. Δρακόντων ἔθνη (18) τοῦ πάθους ἐλεύθερα. Λόγος δέ τις τῆς φιλανθρωπίας τὴν τρυγόνα θαυμάζων (19), μηδὲ μετά θάνατον τοῦ συνεύνου προδιδόναι τὴν κοίτην διισχυρίζεται μένουσα ζῶσα, ζῶσαν μηνύει τοῦ τε θνηκότος τὴν μνήμην. Αἰσχύνθητι τὸ πάθος, καὶ ὑπὸ πτηνῶν κατηγορούμενον. Αἰδέσθητι πρᾶξιν ἑρπετῶν νικῶσαν ὠμότητα. Τούτων τῶν γάμων ἐγίνετο νυμφαγωγὸς ὁ διάβολος, τοιαύτην ήγειρε ζάλης υπόθεσιν, τῷ προδρόμῳ μνηστευόμενος θάνατον. β'. Τοιοῦτο νῦν ἐν τοῖς βασιλείοις ὁ διάβολος εἰσ- ήνεγκε θέατρον, ὕλην ὑποβαλὼν τὸν Ἡρώδην τῷ δράματι. Ταῦτα ὁ Βαπτιστής ὁρῶν, ἡ τῶν προφητῶν κορυφή, τοῦ νόμου τὸ πέρας, ὁ τῆς ἀρχαίας ὁμοῦ καὶ τῆς νέας Διαθήκης μεσίτης· Ο νόμος γὰρ καὶ οἱ προφῆται ἄχρις Ιωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ ὁ τῆς ἐρήμου πολίτης, ὁ τῆς σωφροσύνης ἐργάτης, * Φιλανθρωπία Πόθεν δὲ διττοὺς, ὥσπερ ἡ τρυγών, γάμους Του Πορφυρίωνος ἡ φύσις βδελύττεται Ὃς καὶ παρ' ἡμῖν εἰ σκοπήσει μαχλάδα Λιμῷ τὸ σῶμα τήκεται τεθλιμμένος; Θέλων δὲ πόρνης μηδὲ τὴν θέαν βλέπειν Λάλῳ σιωπῇ σωφρονίζει τον βίον. Μίμησαι, γύο ναι, τὴν τρυγόνα· ἐκείνη γὰρ ἑνὶ ἀνδρὶ μιγεῖσα, ἑτέρῳ οὐκέτι μίγνυται· κἂν συμβῇ τὴν ταύτης αρ- μενα ἐξευτοῦ θηραθῆναι, ὑπὸ ἀετοῦ ἀναλωθῆναι, ἑτέρῳ ἄρβενι οὐκ ἐπιμίγνυται· τὸν γὰρ προσελθόντα ἐκδεχομένη αἰεὶ, καὶ αὐτὸν ποθοῦσα τῇ ἐκείνου μνή μη εναποθνήσκει. ORATIO XVIII. B collocata, trutimai quoque videt requietam, et eo- rum, quæ appenduntur, æquabilitatem habitu ipso contestatam ad eumdum prorsus modum oratio nequitiam utraque vergentem librans, iis victoriam concedit, qui per iniquitatem vicerint. Hune quis dem non puduit fraternum cubile fœdare injuriis: illa contra maritum insaniens in adulterinum torum aversa est, et legitimo toro desiliens, thalamum ex- secrabilem amplexata est. Ubi nunc cum viro com- poșitio de amicitia? ubi animæ tuæ vincula ? ubi insolubilium votorum summa potestas? ubi lauda- tissimi amoris retentio? Una cum marito naturæ pudorem exuisti, o mulier! Vicisti belluarum ferita- tem: illæ quidem inditas a natura leges verentur, amant conjugem, et post mortem amorem in marem, qui frequenter concordiæ testis est, non abrumpunt. Nunquam leænæ factum audivimus tuæ libidinis æmulum: reptilium natura nescit conjugii legem violare? Draconum gens ab amoris insania libera est. Nonnulla fama est, quæ turturem miratur ob imitationem hominum, qui vel post fata conjugis torum ut prodat, adigi non potest, et quandiu vivit, mortui memoriam vivere querela indicat. Pudeat te tam perditi amoris, quem coarguunt volatilia: rem perhorresce, quæ supra reptilium crudelitatem est. Harum nuptiarum pararius erat diabolus, qui ejusmodi tempestatis excitavit occa- sionem, dum Autecursori mortem procurat. enim qui videt in æqualibus lancibus quipendin C Luc. xvi, 16. lus importavit, dum Herodes dramati subjicitur ina- teria. Videns hæc Baptista prophetarum apex, legis perfectio, veteris simul ac novi Testamenti sequester (Lex enim et prophetæ usque ad Joannem Baptistam "), eremi civis, temperantiæ opifex, regi- nam libidinis administram, contra dignitatis et na- CL. DAUSQUE|| nam viro suo sic esse deditam, ut cum altero leone non copuletur. Copulatur autem pardali, ex quo veneris conflictu leopardales proveniunt. Clau- dianus : ... Cum forte lerenæ Nobiliorem uterum viridis corrupit adulter, Hi referunt maculis patres, et robore matres. Non ut serpentes avibus geminentur... Alii aliter se vidisse referunt: nis exemplo : .... Gens humida ponti. hic est hominum amor, vel imitatio, qua turtur amat, ut solent homines, conjugem lu- gendo exprimere. Et turturi, et porphyri Pisidas mirum tribuit ad castitatem ingenium : NOTÆ ' Fed. Morellus : Unde et secundas, veluti turtur, nuptias Natura Purpureonis odit maxime : Ut si quam apud nos hic lupam conspexerit, Corpus suum inedia sinat tabescere? Meretricis hic dum vital aspectum quoque, Docto instruit vitam suo silentiu. D. Chrysost. tractatu in Josephum : 2. Tale nunc in regum palatia spectaculum diabo- (16) Τοῖς σοῖς πόθοις ἐφάμιλλον. Intellige lea- D (17) Φύσις ἑρπετών. Poeta Venusinus : (18) Δρακόντων έθνη. Draconum gens, de Maro- - (19) Τῆς φιλανθρωπίας τὴν τρυγόνα θαυμάζων.
Τί οὖν, εἰπέ μοι, Δέσποτα; μὴ τῆς αὐτῆς ἑτοιμότητος ἡ τῆς Χαναναίας θυγάτηρ ἔτυχε, καὶ ταῦτα διὰ μητρὸς ἱκετεύουσα; Ἀλλ’ ἐκείνη μὲν δεομένη, τοῖς κυσὶ συγκατατάττεται, καὶ λιμένα ζητοῦσα κυμάτων πυρᾶται, καὶ πρὸς τῇ πληγῇ τῆς ψυχῆς, καὶ διὰ τῆς σῆς φωνῆς ἐπιπλήττεται; Οὐκ ἔστι καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις . Οὑτοσὶ δὲ μικροῦ πρὸ τῆς ἱκεσίας τὴν θεραπείαν κομίζεται. Ὁ μὲν ὑπὲρ οἰκέτου παρακαλῶν, ἐδυσώπησε· μήτηρ δὲ ὑπὲρ παιδὸς ἀπετύγχανεν ἱκετεύουσα. Ἀλλ’, ὦ πηγὴ σοφίας καὶ πνεῦμα συνέσεως ὦ μέγεθος φιλανθρωπίας ἐν ἑκατέροις διαφόρως φαινόμενον Βούλεται γὰρ τὴν τῶν ἐθνῶν πίστιν ὀφθαλμοῖς Ἰουδαίων δημοσιευθῆναι, καὶ τῆς ἐθνικῆς εὐγνωμοσύνης θεατὰς παραστῆσαι τοὺς ἀγνώμονας Ἰουδαίους. Διὰ τοῦτο τὴν μὲν Χαναναίαν ἱκετεύουσαν ὑπερτίθεται, ἵνα ἡ μὲν διὰ τὴν ὑπέρθεσιν ἀναβοήσῃ· Κύριε, καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῆς τραπέζης · ὁ δὲ διὰ τὴν ἑτοιμότητα φθέγξηται· Κύριε, οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς .
τὴν ἀδικίαν ἀδικουμένη συγγένεια. Παρ' ᾧ γὰρ τὸ Α τῆς εὐνοίας ὠφείλετο χρέος διὰ τὴν φύσιν, παρὰ τούτῳ μείζονα τὰ τῆς κατηγορίας ἐγκλήματα. Αλλ' ἐπὶ τὴν γυναῖκα τρέχων ὁ λόγος, ἀπορεῖ τίνος πλέον καθάψηται. Ωσπερ γάρ τις ἐν ἰσορόποις πλάστιγξιν, Ισόμετρα βάρη κείμενα βλέπων, ἠρεμοῦσαν τὴν τρυτάνην ὁρᾷ, καὶ τῶν ἐξηρτημένων τὴν ἰσότητα μαρτυρουμένην τῷ σχήματι, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον τὴν ἐφ' ἑκάτερα παρανομίαν ὁ λόγος σταθμώμενος παραχωρεῖ τὴν νίκην τοῖς ἐξ ἀδικίας νικῶσιν. Ο μὲν ἀδελφὸν ἀδικῶν εἰς εὐνὴν οὐκ ᾔσχύνετο· ἡ δὲ κατ' ἀνδρὸς μαινομένη, την μοιχικὴν κατηλλάγετο κοίτην· καὶ τὴν νόμιμον κατορχησαμένη παστάδα, μυσαρόν κατησπάζετο θάλαμον. Ποῦ νῦν αἱ πρὸς τὸν ἄνδρα σου τῆς φιλίας συνθῆκαι ; ποῦ σοι τῆς ψυχῆς τὰ δεσμά; τοῦ τῶν ἀλύτων πόθων ή τυραν νίς ; τοῦ τῶν ἐπαινουμένων φίλτρων ἡ σχέσις ; συν- απεδύσω τῷ ἀνδρὶ καὶ τὴν αἰδὼ τῆς φύσεως, γύνα.. Ἐνίκησας τῶν θηρίων τὴν ἀγριότητα· ἐκεῖνα, τῆς φύσεως τὸν νόμον αιδούμενα, στέργει την σύνευνον, καὶ μετὰ θάνατον τὴν εἰς τὸν ἄῤῥενα φιλοστοργίαν οὐκ ἐτελεύτησε, πολλάκις μάρτυρα τῆς ὁμονοίας ὑπάρχουσαν. Οὔπω λεαίνης ηκούσαμεν ἔργον τοῖς σοῖς πάθοις ἐφάμιλλον (16)· φύσις ἐρπετῶν (17) τὴν εἰς τὰ σύζυγα παρανομίαν ηγνόησε. Δρακόντων ἔθνη (18) τοῦ πάθους ἐλεύθερα. Λόγος δέ τις τῆς φιλανθρωπίας τὴν τρυγόνα θαυμάζων (19), μηδὲ μετά θάνατον τοῦ συνεύνου προδιδόναι τὴν κοίτην διισχυρίζεται μένουσα ζῶσα, ζῶσαν μηνύει τοῦ τε θνηκότος τὴν μνήμην. Αἰσχύνθητι τὸ πάθος, καὶ ὑπὸ πτηνῶν κατηγορούμενον. Αἰδέσθητι πρᾶξιν ἑρπετῶν νικῶσαν ὠμότητα. Τούτων τῶν γάμων ἐγίνετο νυμφαγωγὸς ὁ διάβολος, τοιαύτην ήγειρε ζάλης υπόθεσιν, τῷ προδρόμῳ μνηστευόμενος θάνατον. β'. Τοιοῦτο νῦν ἐν τοῖς βασιλείοις ὁ διάβολος εἰσ- ήνεγκε θέατρον, ὕλην ὑποβαλὼν τὸν Ἡρώδην τῷ δράματι. Ταῦτα ὁ Βαπτιστής ὁρῶν, ἡ τῶν προφητῶν κορυφή, τοῦ νόμου τὸ πέρας, ὁ τῆς ἀρχαίας ὁμοῦ καὶ τῆς νέας Διαθήκης μεσίτης· Ο νόμος γὰρ καὶ οἱ προφῆται ἄχρις Ιωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ ὁ τῆς ἐρήμου πολίτης, ὁ τῆς σωφροσύνης ἐργάτης, * Φιλανθρωπία Πόθεν δὲ διττοὺς, ὥσπερ ἡ τρυγών, γάμους Του Πορφυρίωνος ἡ φύσις βδελύττεται Ὃς καὶ παρ' ἡμῖν εἰ σκοπήσει μαχλάδα Λιμῷ τὸ σῶμα τήκεται τεθλιμμένος; Θέλων δὲ πόρνης μηδὲ τὴν θέαν βλέπειν Λάλῳ σιωπῇ σωφρονίζει τον βίον. Μίμησαι, γύο ναι, τὴν τρυγόνα· ἐκείνη γὰρ ἑνὶ ἀνδρὶ μιγεῖσα, ἑτέρῳ οὐκέτι μίγνυται· κἂν συμβῇ τὴν ταύτης αρ- μενα ἐξευτοῦ θηραθῆναι, ὑπὸ ἀετοῦ ἀναλωθῆναι, ἑτέρῳ ἄρβενι οὐκ ἐπιμίγνυται· τὸν γὰρ προσελθόντα ἐκδεχομένη αἰεὶ, καὶ αὐτὸν ποθοῦσα τῇ ἐκείνου μνή μη εναποθνήσκει. ORATIO XVIII. B collocata, trutimai quoque videt requietam, et eo- rum, quæ appenduntur, æquabilitatem habitu ipso contestatam ad eumdum prorsus modum oratio nequitiam utraque vergentem librans, iis victoriam concedit, qui per iniquitatem vicerint. Hune quis dem non puduit fraternum cubile fœdare injuriis: illa contra maritum insaniens in adulterinum torum aversa est, et legitimo toro desiliens, thalamum ex- secrabilem amplexata est. Ubi nunc cum viro com- poșitio de amicitia? ubi animæ tuæ vincula ? ubi insolubilium votorum summa potestas? ubi lauda- tissimi amoris retentio? Una cum marito naturæ pudorem exuisti, o mulier! Vicisti belluarum ferita- tem: illæ quidem inditas a natura leges verentur, amant conjugem, et post mortem amorem in marem, qui frequenter concordiæ testis est, non abrumpunt. Nunquam leænæ factum audivimus tuæ libidinis æmulum: reptilium natura nescit conjugii legem violare? Draconum gens ab amoris insania libera est. Nonnulla fama est, quæ turturem miratur ob imitationem hominum, qui vel post fata conjugis torum ut prodat, adigi non potest, et quandiu vivit, mortui memoriam vivere querela indicat. Pudeat te tam perditi amoris, quem coarguunt volatilia: rem perhorresce, quæ supra reptilium crudelitatem est. Harum nuptiarum pararius erat diabolus, qui ejusmodi tempestatis excitavit occa- sionem, dum Autecursori mortem procurat. enim qui videt in æqualibus lancibus quipendin C Luc. xvi, 16. lus importavit, dum Herodes dramati subjicitur ina- teria. Videns hæc Baptista prophetarum apex, legis perfectio, veteris simul ac novi Testamenti sequester (Lex enim et prophetæ usque ad Joannem Baptistam "), eremi civis, temperantiæ opifex, regi- nam libidinis administram, contra dignitatis et na- CL. DAUSQUE|| nam viro suo sic esse deditam, ut cum altero leone non copuletur. Copulatur autem pardali, ex quo veneris conflictu leopardales proveniunt. Clau- dianus : ... Cum forte lerenæ Nobiliorem uterum viridis corrupit adulter, Hi referunt maculis patres, et robore matres. Non ut serpentes avibus geminentur... Alii aliter se vidisse referunt: nis exemplo : .... Gens humida ponti. hic est hominum amor, vel imitatio, qua turtur amat, ut solent homines, conjugem lu- gendo exprimere. Et turturi, et porphyri Pisidas mirum tribuit ad castitatem ingenium : NOTÆ ' Fed. Morellus : Unde et secundas, veluti turtur, nuptias Natura Purpureonis odit maxime : Ut si quam apud nos hic lupam conspexerit, Corpus suum inedia sinat tabescere? Meretricis hic dum vital aspectum quoque, Docto instruit vitam suo silentiu. D. Chrysost. tractatu in Josephum : 2. Tale nunc in regum palatia spectaculum diabo- (16) Τοῖς σοῖς πόθοις ἐφάμιλλον. Intellige lea- D (17) Φύσις ἑρπετών. Poeta Venusinus : (18) Δρακόντων έθνη. Draconum gens, de Maro- - (19) Τῆς φιλανθρωπίας τὴν τρυγόνα θαυμάζων.
PG 85:239Πῆ μὲν ταχύτητα, πῆ δὲ βραδύτητα πρὸς τὰς χρείας μεταχειρίζεται, καὶ μιμεῖται κυβερνήτην ὁ Κυβερνήτης τῆς κτίσεως, ὃς ἐν περιωπῇ τοῦ σκάφους καθήμενος συμπαράγει τὴν ὀθόνην τῷ πλέοντι, συμμεθίστησι δὲ πάλιν τῷ ῥοθίῳ τὸν οἴακα, ποτὲ μὲν ἐνταῦθα, ποτὲ δὲ ἐκεῖσε χειραγωγῶν τὸ πηδάλιον, τὸν αὐτὸν ἐξ ἑκατέρων δρόμον τῇ νηὶ̈ μηχανώμενος· οὕτως ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης πίστιν ἐν ψυχαῖς κρυπτομένην ἀπογυμνῶσαι βουλόμενος, πῆ μὲν ἀναστέλλει τὸ δῶρον, πῆ δὲ συντρέχει τῷ κάμνοντι. Καὶ νῦν μὲν ἐπέχειν προσποιεῖται τῶν αἱμάτων τὸ ῥεῖθρον, πάλιν δὲ προλαμβάνειν ἐθέλει τῷ φαρμάκῳ τὸ νόσημα, ἵνα ποικίλως τὰς ψυχὰς διασαλεύσας, πίστιν κρυπτομένην στηλιτεύσῃ τοῖς θαύμασιν· ἵνα ὁ τῶν θαυμάτων κατάσκοπος Ἰουδαῖος πίστεως ἐθνικῆς μὴ λάθῃ μαθητὴς ὡς οὐ θέλει γινόμενος. Ἐγὼ ἐλθὼν θεραπεύσω αὐτόν . Τῷ τάχει τῆς ὑποσχέσεως ἐκκαλεῖται τὸν δρόμον τῆς πίστεως. Μὴ, Κύριε, οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς . Εἶδες μηχάνημα Δεσποτικὸν, δι’ οὗ πίστις κρυπτομένη θηρεύεται; Οὐκ εἰμὶ ἱκανός . Πηγὴ πενιχρὰ πλοῦτον οὐχ ὑποδέχεται. Μή μου πλέον ἐλέγξῃς τὸ τῶν τρόπων ἀνάξιον·
οὐ φέρομαι τοῖς ῥήμασι· φθέγξαι μόνον, καὶ τὸ πάθος ἐλαύνεται· ἴδῃ σὲ μόνον ἡ νόσος θελήσαντα, καὶ τὸ νοσοῦν ὑγιάζεται. Τί μου τοὺς πόδας κατασχολεῖς; Ἀρκοῦμαι τῷ τῆς γλώττης βαδίσματι. Ὑπισχνούμενον ἴδω, καὶ τὸ ποθούμενον ἕξομαι. Εἰπὲ λόγῳ, καὶ ὁ οἰκέτης ἔσται τοῦ πάθους ἐλεύθερος, τὴν τῆς νόσου δουλείαν ἀποδυσάμενος. Καὶ γὰρ ἐγὼ ἄνθρωπός εἰμι ὑπὸ ἐξουσίαν, ἔχων ὑπ’ ἐμαυτὸν στρατιώτας· καὶ λέγω τούτῳ· Πορεύθητι· καὶ πορεύεται . Οἶδά σου τῆς ἐξουσίας τὴν δύναμιν, οἷς ἔχω τὰ ὑπὲρ ἐμαυτὸν διδασκόμενος· ὁρῶ σου κἀγὼ τὸ τῶν ἰαμάτων στρατόπεδον· βλέπω τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τὸ σὸν νεῦμα περιμενούσας. Ἀπόστειλον, ὡς ἐγὼ, στρατιώτην, αὐτὸς κατὰ τῆς νόσου τὸ πρόσταγμα, μίμησαι τοῖς μικροῖς τὰ ἐλάττονα, δεῖξον τοῖς σοῖς ὑπὲρ ἡμῶν, τὰ ἡμέτερα· μιμείσθω Θεὸς ἀνθρώπους, διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων εὐεργεσίαν. Καί τοι ταῦτα ἔλεγεν μήπω δὴ Θεὸν εἶναι τὸν δι’ ἀνθρωπότητος φανερούμενον ἐπιστάμενος· οὕπω γὰρ ᾔδει Θεὸν ἐν δούλου κατοικοῦντα μορφῇ, καὶ δι’ ἄνθρωπον τὰ τῶν ἀνθρώπων οἰκονομοῦντα. Οὔπω γὰρ , φησὶν, οὐδὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπίστευον εἰς αὐτόν .
PG 85:241Ἀλλὰ πρῶτον θαυμάσωμεν τὴν πίστιν, τὴν σύνεσιν, τὴν εὐλάβειαν. Ἡ πίστις λόγῳ μόνον τὴν θεραπείαν ἐμέτρησεν. Ἡ εὐλάβεια παραιτουμένη τὴν παῤῥησίαν, τὸν φόβον ἐκήρυττεν. Ἡ σύνεσις ἐκ τῶν καθ’ ἑαυτὴν τὰ κατὰ τὸν Δεσπότην συνελογίζετο. Καὶ τί σμικρύνω τὸν ἔπαινον, αὐτοῦ σαφῶς τοῦ Δεσπότου ἐν μέσῳ δήμων Ἰουδαϊκῶν τὸν ἐθνικὸν εὐφημήσαντος; Ἐθαύμασε γὰρ, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς, καὶ εἶπεν· Οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην πίστιν εὗρον . Ὁ ξένος τῆς κλήσεως, ὁ τῆς Διαθήκης ἀλλότριος, ὁ τῶν διὰ Μωσέως θαυμάτων ἀμέτοχος, ὁ τῶν ἐκείνου νόμων ἀμύητος, ὁ προφητικῆς γλώττης ἀπείρατος τὸν Ἰουδαῖον τῇ πίστει νενίκηκε. Ποῦ σοι τῶν ἐν Αἰγύπτῳ θαυμάτων τὸ κέρδος; Ποῦ τῶν τῆς Μωσαϊκῆς ῥάβδου κατορθωμάτων τὸ ὄφελος; Ὁ ἀὴρ διὰ πυρὸς εἰς αἰθέρα μεθίστατο, τὴν σὴν καρδίαν μεταβαλεῖν βουλόμενος· ἡμέρα τῇ ἡμέρᾳ παραχωρεῖ τὰ διαστήματα, πείθεσθαι τῷ Δεσπότῃ διδάσκουσα· ἡ θάλαττα παρὰ φύσιν ἐσχίζετο ἐξισταμένη, ἵνα σε πιστεύειν διδάξειε· μετὰ πυρὸς νουθετεῖ Θεὸς, τὸ σὸν ἀπηνὲς τῷ φόβῳ μαλάττειν ἐκμηχανώμενος· ἄνωθεν οὐρανὸς εἰς τὴν τῆς σῆς τροφῆς ἠσχολεῖτο γεωργίαν·
ἡμῖν ποθεινότερον, ἕτερόν τι τῆς ἐκείνου σφαγῆς Α εἰς εὐωχίαν ἡμῖν τρυφηρότερον; Πίναξ κεφαλήν κομιζέτω· τρυφήσωμεν όμμασιν, ἐπειδὴ μὴ τοῖς ὁδοῦσι δυνάμεθα. Αποστερεῖ τῆς βασιλικῆς ἡμᾶς εὐνῆς· ἀποστερείσθω τῆς οἰκείας αὐτὸς κεφαλῆς. Αφέλκει με πόθων ἐμῶν· κατὰ τῆς ἐμῆς ἡδονῆς παρατάττεται· δεχέσθω ξίφος ὑπ' ὀργῆς ἀκονώμε- νον. Έπεμψεν ὡς δόρυ τὴν γλῶτταν· συναποτεμνές σθω κεφαλῇ καὶ τῶν λόγων τὸ ὄργανον. Τοῦτον ἐγώ μοι πάλαι παρεἶναι τὸν καιρὸν ἐπεθύμουν, καὶ πρὸ τῆς ἐξουσίας τὴν ἐπιθυμίαν ὠνειροπόλουν (22). Από- δος μοι, παῖ, τῆς διδασκαλίας τὰς ἀμοιβας, ἀπόδος μοι τῶν εἰς σὲ πόνων τὰ ἔπαθλα· γινέσθω μοι τῆς σῆς ὀρχήσεως καρπός, τοῦ δυσμενοῦς τὸ τέλος· οὐ τὴν φωνὴν ἀποστρέφομαι, τούτου τὴν σιωπὴν πραγ- ματεύομαι. Παρέστω θᾶττον ἕως συγκεκρότηται Β τὸ συμπόσιον, ἕως ὁ καιρὸς τὴν ἑστίασιν ἔχει, μέρος μοι γενέσθω τῆς εὐωχίας ἡ τοῦ Βαπτιστοῦ κεφαλή· θεραπεύσω τὴν δίψαν τοῖς αἵμασιν. Ιδω τροφὴν τὴν σφαγήν, πόμα μοι γινέσθω τὸ αἷμα. Ο μητρός δυσσεβοῦς, καὶ διδασκάλου δυσσεβεστέρας Ταύταις ἡ παῖς ταῖς τῆς μητρὸς ὑποθήκαις ὁπλισθεῖσα, πρὸς τὸν ἐπαινέτην ἐξέδραμεν, αἴτησιν μιαιφόνον αἰτοῦσα μισθὸν τῆς ὀρχήσεως. Τί οὖν ὁ Ἡρώδης; Σχηματί ζεται λύπην, καὶ τοῖς ἔνδον πανηγυρίζων, ἐπιστυ- γνάζει τοῖς ἔξωθεν· ἀντορχεῖται τῇ κόρῃ τὸ σχῆμα τῆς λύπης κατηφεῖ τῷ προσώπῳ, χαίρων μὲν ἐφ᾽ οἷς τὸν ἐχθρὸν ἐν προσώποις ἀμύνεται, λυπούμενος δὲ τὴν του φόνου τάχα βραδύτητα, καὶ τὸν ὅρκον προβάλλεται του φόνου συνήγορον, καὶ τοὺς παρόντας ἀπατᾷ, μάρ· ευρας τῆς εὐόρκου μιαιφονίας καλούμενος, ὁ τῆς μοι χείας τὸ μῖσος μὴ παραιτούμενος. Βαβαὶ τῶν ἀλλοκό των δραμάτων! Τὸν τῆς ἐπιορκίας ειρωνεύεται φόβον. Ὅτι γὰρ ἐκὼν καὶ σφόδρα βουλόμενος, καὶ οὐκ ἄχων οὐδὲ δυσχεραίνων ἐπὶ τὴν μιαιφονίαν ἐλήλυ θεν, αὐτὸς σαφῶς, ἀφ᾽ ὧν εἶπεν, ἐδήλωσε. Φέρε γὰρ ὅτε τῆς βασιλείας ὑποσχόμενος ἥμισυ, τὴν Ἰωάννου κεφαλὴν ἀντὶ τῶν δώρων ᾐτεῖτο, τί ἂν ἡδικεῖτο τοιαῦτα φθεγξάμενος; Εγώ μέν, ὦ κύρη, θαυμάσας τὴν όρχησιν, μισθόν σοι τῆς ἡδονῆς, τὸ τῆς βασι λείας ἐπηγγειλάμην ἡμίτομον· σὺ δὲ τὴν τοῦ Βαπτι- στοῦ κεφαλὴν ἐπιζητεῖς, τῆς ὅλης μου βασιλείας προτιμωτέραν, τὴν τῶν σκήπτρων πλέον ἐκλάμπου σαν, τῆς ἀξίας τῆς ἐμῆς ὑψηλοτέραν. "Η γὰρ δεῖξόν μοι Βαπτιστὴν ἕτερον, καὶ Ἰωάννην ἄλλον ἐν τῇ βασιλείᾳ περιλειπόμενον· ἢ πᾶσαν, ὡς ἔοικε, μοῦ τὴν βασιλείαν ἀποσυλῆσαι ποθεῖς. Ωσπερ γὰρ κτη μάτων ἢ χρημάτων κομιζομένη τὸ πέρας, τὸ τῆς μοίρας ισοστάσιον ἐμοὶ κατελίμπανες, οὕτως νῦν καὶ τὸν Βαπτιστὴν αἰτοῦσα, δεῖξον ἕτερόν μοι τοιοῦτον περιλειπόμενον. Εως δὲ ἄλλον οὐχ ὁρᾷς αὐτῷ τὴν ἀρετὴν παραπλήσιον, λέληθας, ὦ γύναι, πᾶσαν μοι τὴν βασιλείαν διὰ Ἰωάννου δημεύουσα. ᾿Αλλὰ σιωπ μὲν ἡδέως, ἡσθεὶς μὲν τὴν ψυχὴν, συσταλεὶς δὲ τὴν ἅψιν, καὶ δράμα φιλανθρωπίαν τὴν ἀπανθρωπίαν ο Ο λουν, Πάσα κύων ἄρτους μαντεύεται. ORATIO XVIII. optabilius? Quidquamne aliud ejus Jugulatione in C D hoc epulo nobis jucundius ? Disco caput apportetur : deliciemur oculis, quando dentibus minime poss!!- mus. Divellit nos a cubili regio: ipse proprio di- vellatur a capite. Abstrahit me meis amoribus, quod mihi volupe est oppugnat ; quem ira gladium acue- rit, recipiat : liurguæ tela projecit, concidatut una cum capite orationis instrumentum. Hanc mihi pridem occasionem dare discupiebam, et ante po testatem versabar in hac cupiditate per somnia. Repende mihi, filia, saltandi disciplinam : repende mercedem laboribus a me tui causa susceptis. Ini- mici nex sit mibi tuæ saltationis fructus ; cujus odi vocem, ejus affecto silentium. Proferatur ocius, dum fervet compotatio, dum convivium pendet, esto mibi pars epularum Baptistae caput : sitim sanguine restinguam. Videam jugulatum epulandum apponi, poter ejus sauguine. matrem impiam ! o magistram multo magis impiam ! Filia ejusmodi matris armata suggestione excurrit ad Herodem saltationis laudatorem, præmia funesia pro mer- cede saltandi postulatura. Quid ergo Herodes Mororem simulat, et medullitus exsultans gaudio externa specie tristatur, contra puellam saltat ha- bitu tristis, dejecto vultu : latus quidem quod iui- mici personam ulciscatur, verum fortasse tristis cædis tarditate. Jusjurandum edit,quo cædi patrocine. tur, et presentes fallit, dum eos abjurata occidionis testes vocat,qui odium adulterii non recusabat. Papa! prodigiosam tragoediam! Jurisjurandi religionem fin- git. Nam quod perlubens, et admodum volens, non illubens, neque moleste ad cædem aggressus sit, dilucide dictis aperuit. Age enim quando regn dimidium pollicitus Joannis caput pro munere re- poscebatur, quid admisisset injuria, si talia locutus fuisset ? Ego, puella, saltandi artem in te miratus, raptæ a me voluptatis præmium dimidiatum regnuin pollicebar : tu vero Baptiste caput exquiris 10:0 meo regno longe pretiosius, quodque sceptris meis clarius emical, ac dignitate mea longe est excel- sius. Nam aut alterum mihi Baptistam monstra, et Joannem alterum in regno superstitem, aut, quo.l obscurum non est, toto regno me spoliare gesti³, Quemadmodum enim possessionum pecuniarumve fine indepto æquam mihi partem relinqueres: sie modo cum Baptistam poscis, alterum mihi tałem monstra superstitem. Quandiu vero alium non vides ipsi virtute quam simillimum, imprudens, o mulier, Joannis nomine toto me regno proscribis. At grato usus silentio lætatur animitus; oculitus autemi mœ- ret, et sub inhumanitatis persona humanitatis par- tes agit. Lætus postulatis annuit; quam fuerat ne- cem meditatus gladio firmat, et quem vinctum 16- nebat, cujus ipse linguam oderat, eum morti tradi- dit. Oratio vertit in opus, et puella cædem promis- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Sic : Sic tur canis tartarea. PATROL GR. LXXXV. (22) Πρὸ τῆς ἐξουσίας τὴν ἐπιθυμίαν ὠνειροπό innocentissimi viri sanguine vel in somnis pasceba-
κάτωθεν ἡ πέτρα ναμάτων ηὐτρέπιζε παραδόξως συμπόσια. Ποῦ σοι τῶν τοσούτων μαθημάτων τὸ κέρδος; Εἷς ἐθνικὸς ὅλων Ἰουδαίων μυριάδας τῇ πίστει ὑπερηκόντισε. Γενοῦ μαθητὴς ἐθνικοῦ, Μωϋσέως γὰρ νομοθετοῦντος παρήκουσας· γενοῦ τῶν ἀπίστων εἰς πίστιν ἀκόλουθος. Οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραήλ . Μήνυμα θεογνωσίας τὸ ὄνομα ἐπὶ σοὶ προσηγορίαν χαρίζεται, ἵνα πλέον στηλιτεύσῃ τὸ ἄπιστον. Τί τὴν προσηγορίαν ὑβρίζεις, ἧς οὐκ ἔχεις τὴν δύναμιν; Τί περιφέρεις ἐπωνυμίαν τοῦ σοῦ προσώπου κατήγορον; Συκοφαντεῖς ὃ φορεῖς, ἔργοις τῇ κλήσει μαχόμενος. Λέγω δὲ ὑμῖν, ὅτι πολλοὶ ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἥξουσι καὶ ἀνακληθήσονται μετὰ Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ· οἱ δὲ υἱοὶ τῆς βασιλείας ἐκβληθήσονται εἰς τὸ σκότος . β. Καί μοι σκοπουμένῳ τῆς εὐαγγελικῆς ἀναγνώσεως τὴν παροῦσαν διήγησιν, ὁ τῆς μελλούσης κρίσεως ἀπεικονίζεται φόβος, καθ’ ἣν ὁ τῶν ὅλων κριτὴς καὶ Δεσπότης ἀπ’ οὐρανοῦ μέσου φερόμενος, καὶ ταῖς φοβερωτάταις ἀστραπαῖς πανταχόθεν δορυφορούμενος, ἐπὶ τοῦ οὐρανίου καθήμενος βήματος, τὰς περὶ τῆς ἑκάστου ζωῆς ἀποφάσεις ἀφίησι.
ἡμῖν ποθεινότερον, ἕτερόν τι τῆς ἐκείνου σφαγῆς Α εἰς εὐωχίαν ἡμῖν τρυφηρότερον; Πίναξ κεφαλήν κομιζέτω· τρυφήσωμεν όμμασιν, ἐπειδὴ μὴ τοῖς ὁδοῦσι δυνάμεθα. Αποστερεῖ τῆς βασιλικῆς ἡμᾶς εὐνῆς· ἀποστερείσθω τῆς οἰκείας αὐτὸς κεφαλῆς. Αφέλκει με πόθων ἐμῶν· κατὰ τῆς ἐμῆς ἡδονῆς παρατάττεται· δεχέσθω ξίφος ὑπ' ὀργῆς ἀκονώμε- νον. Έπεμψεν ὡς δόρυ τὴν γλῶτταν· συναποτεμνές σθω κεφαλῇ καὶ τῶν λόγων τὸ ὄργανον. Τοῦτον ἐγώ μοι πάλαι παρεἶναι τὸν καιρὸν ἐπεθύμουν, καὶ πρὸ τῆς ἐξουσίας τὴν ἐπιθυμίαν ὠνειροπόλουν (22). Από- δος μοι, παῖ, τῆς διδασκαλίας τὰς ἀμοιβας, ἀπόδος μοι τῶν εἰς σὲ πόνων τὰ ἔπαθλα· γινέσθω μοι τῆς σῆς ὀρχήσεως καρπός, τοῦ δυσμενοῦς τὸ τέλος· οὐ τὴν φωνὴν ἀποστρέφομαι, τούτου τὴν σιωπὴν πραγ- ματεύομαι. Παρέστω θᾶττον ἕως συγκεκρότηται Β τὸ συμπόσιον, ἕως ὁ καιρὸς τὴν ἑστίασιν ἔχει, μέρος μοι γενέσθω τῆς εὐωχίας ἡ τοῦ Βαπτιστοῦ κεφαλή· θεραπεύσω τὴν δίψαν τοῖς αἵμασιν. Ιδω τροφὴν τὴν σφαγήν, πόμα μοι γινέσθω τὸ αἷμα. Ο μητρός δυσσεβοῦς, καὶ διδασκάλου δυσσεβεστέρας Ταύταις ἡ παῖς ταῖς τῆς μητρὸς ὑποθήκαις ὁπλισθεῖσα, πρὸς τὸν ἐπαινέτην ἐξέδραμεν, αἴτησιν μιαιφόνον αἰτοῦσα μισθὸν τῆς ὀρχήσεως. Τί οὖν ὁ Ἡρώδης; Σχηματί ζεται λύπην, καὶ τοῖς ἔνδον πανηγυρίζων, ἐπιστυ- γνάζει τοῖς ἔξωθεν· ἀντορχεῖται τῇ κόρῃ τὸ σχῆμα τῆς λύπης κατηφεῖ τῷ προσώπῳ, χαίρων μὲν ἐφ᾽ οἷς τὸν ἐχθρὸν ἐν προσώποις ἀμύνεται, λυπούμενος δὲ τὴν του φόνου τάχα βραδύτητα, καὶ τὸν ὅρκον προβάλλεται του φόνου συνήγορον, καὶ τοὺς παρόντας ἀπατᾷ, μάρ· ευρας τῆς εὐόρκου μιαιφονίας καλούμενος, ὁ τῆς μοι χείας τὸ μῖσος μὴ παραιτούμενος. Βαβαὶ τῶν ἀλλοκό των δραμάτων! Τὸν τῆς ἐπιορκίας ειρωνεύεται φόβον. Ὅτι γὰρ ἐκὼν καὶ σφόδρα βουλόμενος, καὶ οὐκ ἄχων οὐδὲ δυσχεραίνων ἐπὶ τὴν μιαιφονίαν ἐλήλυ θεν, αὐτὸς σαφῶς, ἀφ᾽ ὧν εἶπεν, ἐδήλωσε. Φέρε γὰρ ὅτε τῆς βασιλείας ὑποσχόμενος ἥμισυ, τὴν Ἰωάννου κεφαλὴν ἀντὶ τῶν δώρων ᾐτεῖτο, τί ἂν ἡδικεῖτο τοιαῦτα φθεγξάμενος; Εγώ μέν, ὦ κύρη, θαυμάσας τὴν όρχησιν, μισθόν σοι τῆς ἡδονῆς, τὸ τῆς βασι λείας ἐπηγγειλάμην ἡμίτομον· σὺ δὲ τὴν τοῦ Βαπτι- στοῦ κεφαλὴν ἐπιζητεῖς, τῆς ὅλης μου βασιλείας προτιμωτέραν, τὴν τῶν σκήπτρων πλέον ἐκλάμπου σαν, τῆς ἀξίας τῆς ἐμῆς ὑψηλοτέραν. "Η γὰρ δεῖξόν μοι Βαπτιστὴν ἕτερον, καὶ Ἰωάννην ἄλλον ἐν τῇ βασιλείᾳ περιλειπόμενον· ἢ πᾶσαν, ὡς ἔοικε, μοῦ τὴν βασιλείαν ἀποσυλῆσαι ποθεῖς. Ωσπερ γὰρ κτη μάτων ἢ χρημάτων κομιζομένη τὸ πέρας, τὸ τῆς μοίρας ισοστάσιον ἐμοὶ κατελίμπανες, οὕτως νῦν καὶ τὸν Βαπτιστὴν αἰτοῦσα, δεῖξον ἕτερόν μοι τοιοῦτον περιλειπόμενον. Εως δὲ ἄλλον οὐχ ὁρᾷς αὐτῷ τὴν ἀρετὴν παραπλήσιον, λέληθας, ὦ γύναι, πᾶσαν μοι τὴν βασιλείαν διὰ Ἰωάννου δημεύουσα. ᾿Αλλὰ σιωπ μὲν ἡδέως, ἡσθεὶς μὲν τὴν ψυχὴν, συσταλεὶς δὲ τὴν ἅψιν, καὶ δράμα φιλανθρωπίαν τὴν ἀπανθρωπίαν ο Ο λουν, Πάσα κύων ἄρτους μαντεύεται. ORATIO XVIII. optabilius? Quidquamne aliud ejus Jugulatione in C D hoc epulo nobis jucundius ? Disco caput apportetur : deliciemur oculis, quando dentibus minime poss!!- mus. Divellit nos a cubili regio: ipse proprio di- vellatur a capite. Abstrahit me meis amoribus, quod mihi volupe est oppugnat ; quem ira gladium acue- rit, recipiat : liurguæ tela projecit, concidatut una cum capite orationis instrumentum. Hanc mihi pridem occasionem dare discupiebam, et ante po testatem versabar in hac cupiditate per somnia. Repende mihi, filia, saltandi disciplinam : repende mercedem laboribus a me tui causa susceptis. Ini- mici nex sit mibi tuæ saltationis fructus ; cujus odi vocem, ejus affecto silentium. Proferatur ocius, dum fervet compotatio, dum convivium pendet, esto mibi pars epularum Baptistae caput : sitim sanguine restinguam. Videam jugulatum epulandum apponi, poter ejus sauguine. matrem impiam ! o magistram multo magis impiam ! Filia ejusmodi matris armata suggestione excurrit ad Herodem saltationis laudatorem, præmia funesia pro mer- cede saltandi postulatura. Quid ergo Herodes Mororem simulat, et medullitus exsultans gaudio externa specie tristatur, contra puellam saltat ha- bitu tristis, dejecto vultu : latus quidem quod iui- mici personam ulciscatur, verum fortasse tristis cædis tarditate. Jusjurandum edit,quo cædi patrocine. tur, et presentes fallit, dum eos abjurata occidionis testes vocat,qui odium adulterii non recusabat. Papa! prodigiosam tragoediam! Jurisjurandi religionem fin- git. Nam quod perlubens, et admodum volens, non illubens, neque moleste ad cædem aggressus sit, dilucide dictis aperuit. Age enim quando regn dimidium pollicitus Joannis caput pro munere re- poscebatur, quid admisisset injuria, si talia locutus fuisset ? Ego, puella, saltandi artem in te miratus, raptæ a me voluptatis præmium dimidiatum regnuin pollicebar : tu vero Baptiste caput exquiris 10:0 meo regno longe pretiosius, quodque sceptris meis clarius emical, ac dignitate mea longe est excel- sius. Nam aut alterum mihi Baptistam monstra, et Joannem alterum in regno superstitem, aut, quo.l obscurum non est, toto regno me spoliare gesti³, Quemadmodum enim possessionum pecuniarumve fine indepto æquam mihi partem relinqueres: sie modo cum Baptistam poscis, alterum mihi tałem monstra superstitem. Quandiu vero alium non vides ipsi virtute quam simillimum, imprudens, o mulier, Joannis nomine toto me regno proscribis. At grato usus silentio lætatur animitus; oculitus autemi mœ- ret, et sub inhumanitatis persona humanitatis par- tes agit. Lætus postulatis annuit; quam fuerat ne- cem meditatus gladio firmat, et quem vinctum 16- nebat, cujus ipse linguam oderat, eum morti tradi- dit. Oratio vertit in opus, et puella cædem promis- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Sic : Sic tur canis tartarea. PATROL GR. LXXXV. (22) Πρὸ τῆς ἐξουσίας τὴν ἐπιθυμίαν ὠνειροπό innocentissimi viri sanguine vel in somnis pasceba-
PG 85:243Τοιγαροῦν προλαμβάνων τῷ λόγῳ τὸν χρόνον, καὶ τὴν δικαστικὴν ψῆφον προαινιττόμενος, προφητικῶς παραινεῖ, καὶ δικαστικῶς, ἵνα εἰ μὲν φθάσας ὁ λόγος ἐπιστρέψῃ τὴν ἔννοιαν, τὴν τιμωρίαν κερδάνουσιν· εἰ δὲ γένηται παρὰ ταῖς τῶν ἀκηκοότων ψυχαῖς ἡ πρόῤῥησις ἄπρακτος, εὔλογος διαδεξαμένη κρίσις, ἀνάλογον ἐπαγάγῃ τὴν κόλασιν. Λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι πολλοὶ ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν· ἥξουσιν . Ὢ ῥημάτων ὁρωμένων πραγμάτων ὢ φωνῆς ἧς τὸ πέρας ἀλήθεια Τοιγαροῦν ὁρῶμεν τοὺς τῆς οἰκουμένης οἰκήτορας, τὴν μὲν ἄθεον πολυθεί̈αν ἀποτιθεμένους, καὶ θρησκείαν δαιμονικὴν ἡπλωμένην ἐκχέαντας, τὸν Ἀβραὰμ δὲ παρακαλοῦντας, καὶ τοὺς μὲν τῆς φύσεως πατέρας ἀποκηρύξαντας, τοὺς δὲ τῆς χάριτος ἀνταλλαξαμένους προπάτορας. Ἰουδαίων δὲ τὰς ἐλπίδας νοθεύσας ὁ τρόπος, ἀποκληρονόμους εἰργάσατο· ὧν γὰρ τὴν πίστιν ἠρνήσαντο, τούτων τῆς συγγενείας ἐκβέβληνται. Ἤκουσεν Ἀβραὰμ οὐρανόθεν ἐκφερομένης φωνῆς, Εὐλογηθήσονται ἐν σοὶ καὶ ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς . Καὶ τὸν λόγον ἔργον νομίσας, τὴν Χριστοῦ παρουσίαν κατώπτευσε· προλαμβάνων ταῖς ἐλπίσι προέβλεπε.
ἐνδύσας, χαίρων ἐπινεύει τὴν αἴτησιν, ὃν ἐμελέτησε α φόνον τῷ ξίφει κυρῶν, καὶ ἂν εἶχε δεσμώτην τοῦτον ἐκδοὺς τῷ θανάτῳ, οὗ τὴν γλῶτταν ἐμίσει. Καὶ ἦν ἔργον ὁ λόγος, καὶ ἡ κόρη του φόνου τὴν ἐπαγγελίαν ἀνέμενεν. Ἔτι δὲ τῆς ἑστιάσεως ἡπλωμένης, παρῆν τις δορυφόρος, ἐπὶ πίνακος μετέωρον τὴν κεφαλὴν ἐπαγόμενος, καὶ μεταξὺ τρυφώντων, τὴν κεφαλὴν ἔρημον τοῦ λοιποῦ σώματος ἔφερε, θέαμα φρικτόν μὲν τοῖς ἄλλοις, τερπνὸν δὲ μόνῳ Ηρώδῃ δι' ἀκο- λασίαν φαινόμενον. Υποβάλλει τὰς χεῖρας ἡ κόρη, τὸν πρέποντα μισθὸν τῆς ἀκολασίας ἐλάμβανε, καὶ τῇ μητρὶ προσέφερε τῆς ἀναισχυντίας τὰ δῶρα. Ιδού σοι, μῆτερ, λέγουσα, τῶν διδαγμάτων τὰ κέρδη, δέχου τὰ τῆς ὀρχήσεως χαριστήρια. Λελεταί σοι λοιπὸν ἡ τῆς ἀκολασίας ὁδός. Ἀλλ᾿ ἀπετμήθη μὲν ἡ κεφαλή· καὶ οὐκ ἐσιώπησε δὲ ἡ τοῦ Ἰωάννου φωνή· ἀθάνατα μετὰ θάνατον φθέγγεται. Ωπλισας, γύναι, κατὰ σαυτῆς τὸν κατήγορον· οὐ γὰρ συναπο έτεμες τῇ κεφαλῇ τὴν φωνήν· μεμένηκέ σοι καὶ μετὰ τὴν σφαγὴν ὁ κατήγορος· ἔμπλεος τῆς σῆς κατηγο ρίας ἡ γῆ· θαυμάζει τὴν τόλμαν ἡ θάλαττα· οὐρανὸς ἄνωθεν μετὰ Ἰωάννου βοᾷ· μίαν γλῶτταν ἀνεῖλες, καὶ ὁ κόσμος ἅπας ἀντὶ τῆς Ἰωάννου γλώττης ἐγέ- νετο· ἐπληρώθη φωνῆς εἰς τὴν σὴν κατηγορίαν ἡ κτίσις. Καὶ οὔπω λέγω τὸ ἀθάνατον βῆμα, τὸ ἀπαρα λόγιστον δικαστήριον, τὸν τῆς αἰωνίου κολάσεως φό- 6ον, τὸ ἐξώτερον σκότος, ὅταν αὐτὸς ὁ βαπτισθείς ἐκδικῇ τὸν βαπτίσαντα, ὅταν αἱ πράξεις ἑκάστου γυμναὶ παρεστήκασιν· ἐφεστήκασιν ἄγγελοι, τὰς εἰς ἕκαστον ἀποφάσεις μετὰ σπουδῆς ἐξανύοντες. Γινέσθω ταῦτα τῶν ἀκουόντων σωφρονισμός. Τοῦτο τῆς εὐαγγελικῆς ἱστορίας τὸ βούλημα. Γινέσθω φάρο μακον πρὸς σωτηρίαν, τῶν Εὐαγγελίων τὰ βήματα. παρρησίᾳ τῷ βήματι τοῦ Χρισ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς Γινέσθω τῆς Ηρωδιάδος ἡ κατηγορία, τῶν ἀκουόντων σωτηρία· ἵνα σὺν στοῦ παραστάντες, τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν ἀπολαύσωμεν σὺν Χριστῷ, ᾧ ἡ αἰῶνας. Ἀμήν. ΧΙΧ. ΛΟΓΟΣ 19. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν ἑκατόνταρχον. ἀρτίως ἀντηχήσασα μέλος, κἀμοὶ πρὸς τὸ λέγειν τὴν γλῶτταν ἀνέστησεν. Εἶδον ἀρτίως ἐν στόμασιν εὐαγ γελικοῖς τὸν Δεσπότην θαυματουργοῦντα, καὶ ῥωσθείς τοῖς θαύμασι λύω τῆς γλώττης τὸν φόβον. Εἶδον τὸν ἑκατόνταρχον, πρὸς τὰ τοῦ Δεσπότου καλυπτόμενον ἴχνη (23)· εἶδον τὰ ἔθνη τῷ Σωτῆρι τὰς ἑαυτῶν ἀπαρχὰς ἀποστέλλοντα. Οὔπω σταυρὸς ἐπάγη, καὶ τὰ ἔθνη πρὸς τὸν Δεσπότην ἐπείγεται. Ούπω τό· Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, καὶ τὰ καλινδούμενον, κυλινδούμενον. Ροπιρεία : Τοῦτον παρ' ἀξίαν κυλινδούμενον ἐν ἀγορᾷ, ι Καλυπτόμενον £35 BASILII SELEUCIENSIS wam conspectabat. Cum adhuc explicata essent A mensæ, satelles nescio quis aderat elatum in lance caput inferens, et medias inter delicias caput reliquo Truncatum corpore portabat : spectaculum aliis quidem perhorrendum, uni vero Herodi per intem- perantiam lætabile videbatur. Manus puella subjicit, et congruentem cum libidine mercedem capit, et profecta ab impudentia dona offert matri: Ecce tibi, mater, inquit, institutionis saltatoriæ minerval : ca- pe quod saltationis gratia donum confertur, aperta tibi deinceps ad libidinem via. Verumenimvero abscissum quidem est caput: nec tamen Joannis vox tacet, æternum loquetur post funera. Accusato- rem in te, mulier, armasti : neque enim cum ca- pile vocem quoque præcidisti. Etiam post jugulatio- nem superstes tibi est accusator, plena criminum tuorum terra, audaciam maria ipsa mirantur, co- lum superne cum Joanne vociferatur. Lin- guam unam sustulisti, sed vice linguæ Joannis totus est mundus, ad te accusandum creatura plena vocis est. Necdum etiain immortale illud tribunal loquor; tribunal quod nulla ratione falli potest, anim- adversionis æternæ terrorem, tenebras externe cir- cumfusas: cum ipse lotus a Joanne Christus lotorem vindieabit, quando cujusque facta nuda prostabunt: astabunt angeli, prolatas in unumquemque sententias properanter perficientes. Utinam his sapienter au- ditores instituantur; hæc evangelicæ historiæ mens: vertant in salutare medicamentum voces Evangelio rum. Herodiadis accusatio sit audientium salus, ut cum securitate Christi tribunali astantes æternis bonis cum Christo perfruamur : cui gloria et virtus iu secula. Amen. B ORATIO Ejusdem in centurionem. insonuit, etiam mihi ad dicendum linguam acuit. Vidi modo ore evangelico Dominum miracula pa- trantem, et miraculis firmatus lingua trepidationem solvo. Vidi centurionem ad Domini vestigia pro- volutum ; vidi gentes primitias Salvatori suas trans- D mittentes. Nondam crux erat depacta, et gentes ad Dominum festinant : nondum illud auditum, Euntes docete omnes gentes et gentes ad Domi- num convolant : vocationem cursu præcelerant, pa- ** Matth. xxvit 19. , CL DAUSQUEI NOTÆ. Rescribo vel Suppli cibus vox convenit, et prensantibus. Plutarchus de qui præter dignitatem his, et his medio foro suppli- cabat. Deinde Exvn significabat humillimam deje- ctionem, non ad genua, sed ad pedes, ipsaque ve- stigia pedum. Eleganter quoque Seneca Thyeste vestigia pro pedibus posuit: Et rupta fractis cruri- bus vestigia. durum mihi visum. Quod si exponas furtim adeuntem, reclamat histo- ria. Si vestem Christi capite subeuntem, oscula- bundum pelles, deridiculum : neque latere poterat. 1. Evangeliorum tuba, quæ spiritali carmine modo α΄. Ἡ τῶν Εὐαγγελίων σάλπιγξ, τὸ πνευματικών (23) Πρὸς τὰ τοῦ Δεσπότου καλυπτόμενον ίχνη.
Προεώρα Θεὸν οἰκονομοῦντα, προεώρα Θεὸν ἐκ τῆς αὐτῆς φύσεως, τὸν οἰκονομίας ναὸν οἰκονομοῦντα· προέβλεπεν ἄστρον ἐξ Ἰακὼβ ἀνατέλλον. Ἐπίστευσεν ὡς οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται. Καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. Ἐπεθύμησε , φησὶν, Ἀβραὰμ ἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ εἶδε, καὶ ἐχάρη . Ὢ πίστεως δύναμις Ἅπερ ἡ φύσις οὐκ ἔμαθε, ταῦτα ἡ πίστις ὑπέγραψεν. Οὐκοῦν οὗ τὴν πίστιν οὐκ ἔχουσιν Ἰουδαῖοι, μάτην τὴν κτῆσιν ἐλπίζουσιν. Ἡ δὲ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησία μιμησαμένη τὴν πίστιν, παρωθεῖται τοὺς παῖδας· ἀντεισῆλθε κληρονόμος Ἐκκλησία, τοῖς τῆς πίστεως νόμοις θαῤῥήσασα. Νικήσασα δὲ καὶ τὴν ψῆφον λαβοῦσα κέρας τῆς πίστεως τὸν Σωτῆρα νυμφίον ἐπείγεται, ἔργοις πιστουμένη τοῦ Δεσπότου τὰ ῥήματα· Πολλοὶ ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἥξουσι, καὶ ἀνακλιθήσονται μετὰ Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ . Τίς οὖν ἐστι τούτων ἀπόδειξις, Δέσποτα; Προλαμβάνεις γὰρ τῷ λόγῳ τὰ πράγματα, καὶ τοὺς μὲν εὐαγγελίζεις, τοὺς δὲ ταλανίζεις, καὶ μερίζεις ἑκατέροις τὰ πρόσφορα, καὶ προαναφαίνῃ τὰ μέλλοντα.
ἐνδύσας, χαίρων ἐπινεύει τὴν αἴτησιν, ὃν ἐμελέτησε α φόνον τῷ ξίφει κυρῶν, καὶ ἂν εἶχε δεσμώτην τοῦτον ἐκδοὺς τῷ θανάτῳ, οὗ τὴν γλῶτταν ἐμίσει. Καὶ ἦν ἔργον ὁ λόγος, καὶ ἡ κόρη του φόνου τὴν ἐπαγγελίαν ἀνέμενεν. Ἔτι δὲ τῆς ἑστιάσεως ἡπλωμένης, παρῆν τις δορυφόρος, ἐπὶ πίνακος μετέωρον τὴν κεφαλὴν ἐπαγόμενος, καὶ μεταξὺ τρυφώντων, τὴν κεφαλὴν ἔρημον τοῦ λοιποῦ σώματος ἔφερε, θέαμα φρικτόν μὲν τοῖς ἄλλοις, τερπνὸν δὲ μόνῳ Ηρώδῃ δι' ἀκο- λασίαν φαινόμενον. Υποβάλλει τὰς χεῖρας ἡ κόρη, τὸν πρέποντα μισθὸν τῆς ἀκολασίας ἐλάμβανε, καὶ τῇ μητρὶ προσέφερε τῆς ἀναισχυντίας τὰ δῶρα. Ιδού σοι, μῆτερ, λέγουσα, τῶν διδαγμάτων τὰ κέρδη, δέχου τὰ τῆς ὀρχήσεως χαριστήρια. Λελεταί σοι λοιπὸν ἡ τῆς ἀκολασίας ὁδός. Ἀλλ᾿ ἀπετμήθη μὲν ἡ κεφαλή· καὶ οὐκ ἐσιώπησε δὲ ἡ τοῦ Ἰωάννου φωνή· ἀθάνατα μετὰ θάνατον φθέγγεται. Ωπλισας, γύναι, κατὰ σαυτῆς τὸν κατήγορον· οὐ γὰρ συναπο έτεμες τῇ κεφαλῇ τὴν φωνήν· μεμένηκέ σοι καὶ μετὰ τὴν σφαγὴν ὁ κατήγορος· ἔμπλεος τῆς σῆς κατηγο ρίας ἡ γῆ· θαυμάζει τὴν τόλμαν ἡ θάλαττα· οὐρανὸς ἄνωθεν μετὰ Ἰωάννου βοᾷ· μίαν γλῶτταν ἀνεῖλες, καὶ ὁ κόσμος ἅπας ἀντὶ τῆς Ἰωάννου γλώττης ἐγέ- νετο· ἐπληρώθη φωνῆς εἰς τὴν σὴν κατηγορίαν ἡ κτίσις. Καὶ οὔπω λέγω τὸ ἀθάνατον βῆμα, τὸ ἀπαρα λόγιστον δικαστήριον, τὸν τῆς αἰωνίου κολάσεως φό- 6ον, τὸ ἐξώτερον σκότος, ὅταν αὐτὸς ὁ βαπτισθείς ἐκδικῇ τὸν βαπτίσαντα, ὅταν αἱ πράξεις ἑκάστου γυμναὶ παρεστήκασιν· ἐφεστήκασιν ἄγγελοι, τὰς εἰς ἕκαστον ἀποφάσεις μετὰ σπουδῆς ἐξανύοντες. Γινέσθω ταῦτα τῶν ἀκουόντων σωφρονισμός. Τοῦτο τῆς εὐαγγελικῆς ἱστορίας τὸ βούλημα. Γινέσθω φάρο μακον πρὸς σωτηρίαν, τῶν Εὐαγγελίων τὰ βήματα. παρρησίᾳ τῷ βήματι τοῦ Χρισ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς Γινέσθω τῆς Ηρωδιάδος ἡ κατηγορία, τῶν ἀκουόντων σωτηρία· ἵνα σὺν στοῦ παραστάντες, τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν ἀπολαύσωμεν σὺν Χριστῷ, ᾧ ἡ αἰῶνας. Ἀμήν. ΧΙΧ. ΛΟΓΟΣ 19. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν ἑκατόνταρχον. ἀρτίως ἀντηχήσασα μέλος, κἀμοὶ πρὸς τὸ λέγειν τὴν γλῶτταν ἀνέστησεν. Εἶδον ἀρτίως ἐν στόμασιν εὐαγ γελικοῖς τὸν Δεσπότην θαυματουργοῦντα, καὶ ῥωσθείς τοῖς θαύμασι λύω τῆς γλώττης τὸν φόβον. Εἶδον τὸν ἑκατόνταρχον, πρὸς τὰ τοῦ Δεσπότου καλυπτόμενον ἴχνη (23)· εἶδον τὰ ἔθνη τῷ Σωτῆρι τὰς ἑαυτῶν ἀπαρχὰς ἀποστέλλοντα. Οὔπω σταυρὸς ἐπάγη, καὶ τὰ ἔθνη πρὸς τὸν Δεσπότην ἐπείγεται. Ούπω τό· Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, καὶ τὰ καλινδούμενον, κυλινδούμενον. Ροπιρεία : Τοῦτον παρ' ἀξίαν κυλινδούμενον ἐν ἀγορᾷ, ι Καλυπτόμενον £35 BASILII SELEUCIENSIS wam conspectabat. Cum adhuc explicata essent A mensæ, satelles nescio quis aderat elatum in lance caput inferens, et medias inter delicias caput reliquo Truncatum corpore portabat : spectaculum aliis quidem perhorrendum, uni vero Herodi per intem- perantiam lætabile videbatur. Manus puella subjicit, et congruentem cum libidine mercedem capit, et profecta ab impudentia dona offert matri: Ecce tibi, mater, inquit, institutionis saltatoriæ minerval : ca- pe quod saltationis gratia donum confertur, aperta tibi deinceps ad libidinem via. Verumenimvero abscissum quidem est caput: nec tamen Joannis vox tacet, æternum loquetur post funera. Accusato- rem in te, mulier, armasti : neque enim cum ca- pile vocem quoque præcidisti. Etiam post jugulatio- nem superstes tibi est accusator, plena criminum tuorum terra, audaciam maria ipsa mirantur, co- lum superne cum Joanne vociferatur. Lin- guam unam sustulisti, sed vice linguæ Joannis totus est mundus, ad te accusandum creatura plena vocis est. Necdum etiain immortale illud tribunal loquor; tribunal quod nulla ratione falli potest, anim- adversionis æternæ terrorem, tenebras externe cir- cumfusas: cum ipse lotus a Joanne Christus lotorem vindieabit, quando cujusque facta nuda prostabunt: astabunt angeli, prolatas in unumquemque sententias properanter perficientes. Utinam his sapienter au- ditores instituantur; hæc evangelicæ historiæ mens: vertant in salutare medicamentum voces Evangelio rum. Herodiadis accusatio sit audientium salus, ut cum securitate Christi tribunali astantes æternis bonis cum Christo perfruamur : cui gloria et virtus iu secula. Amen. B ORATIO Ejusdem in centurionem. insonuit, etiam mihi ad dicendum linguam acuit. Vidi modo ore evangelico Dominum miracula pa- trantem, et miraculis firmatus lingua trepidationem solvo. Vidi centurionem ad Domini vestigia pro- volutum ; vidi gentes primitias Salvatori suas trans- D mittentes. Nondam crux erat depacta, et gentes ad Dominum festinant : nondum illud auditum, Euntes docete omnes gentes et gentes ad Domi- num convolant : vocationem cursu præcelerant, pa- ** Matth. xxvit 19. , CL DAUSQUEI NOTÆ. Rescribo vel Suppli cibus vox convenit, et prensantibus. Plutarchus de qui præter dignitatem his, et his medio foro suppli- cabat. Deinde Exvn significabat humillimam deje- ctionem, non ad genua, sed ad pedes, ipsaque ve- stigia pedum. Eleganter quoque Seneca Thyeste vestigia pro pedibus posuit: Et rupta fractis cruri- bus vestigia. durum mihi visum. Quod si exponas furtim adeuntem, reclamat histo- ria. Si vestem Christi capite subeuntem, oscula- bundum pelles, deridiculum : neque latere poterat. 1. Evangeliorum tuba, quæ spiritali carmine modo α΄. Ἡ τῶν Εὐαγγελίων σάλπιγξ, τὸ πνευματικών (23) Πρὸς τὰ τοῦ Δεσπότου καλυπτόμενον ίχνη.
PG 85:245Ἀπιστεῖ δὲ πάλιν ταῖς σαῖς φωναῖς ὁ παρὼν Ἰουδαῖος, καὶ φθόνῳ κρατούμενος τοὺς σοὺς διαλύεται λόγους. Δεῖξον ἔργοις τὴν τῶν ῥημάτων ἀλήθειαν. Τότε λέγει τῷ ἑκατοντάρχῳ· Ὕπαγε, καὶ ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι, καὶ ἰάθη ὁ παῖς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης . Ὢ πίστεως συναγωνισαμένης τῷ θαύματι Τῆς τοῦ ἑκατόνταρχοι πίστεως ἡ τοῦ οἰκέτου θεραπεία μαρτύριον· καὶ δραπετεῦον τὸ πάθος τὴν τοῦ ἱκετεύσαντος πίστιν ἐκήρυττε. Μέτρον γὰρ ἧν τῆς ἰατρείας, τὸ μέτρον τῆς πίστεως. Ὕπαγε, καὶ ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι . Ὢ φιλανθρωπίας Δεσπότου Συνεργὸν λαμβάνει τοῦ γινομένου τὸν ἱκετεύοντα. Ἐν σαυτῷ, φησὶ, φέρεις τῆς ἰατρείας τὸ φάρμακον. Αἰδεῖταί σου τὴν πίστιν τὸ πάθος. Μετέλθωμεν πίστιν ποθουμένην Δεσπότῃ· ἀγαπήσωμεν πίστιν τὴν τῶν θαυμάτων μητέρα· φύγωμεν τὴν ἀπιστίαν, ἧς τὸ πέρας ἀπώλεια. Οὕτω γὰρ ἂν καὶ ἡμεῖς τὸν Δεσπότην ἱκετεύοντες, τῆς αὐτῆς τῷ ἑκατοντάρχῳ φωνῆς ἀκούσωμεν· Ὕπαγε, καὶ ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι . Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
ἔθνη πρὸς Δεσπότην ἐπτέρωται. Προλαμβάνουσι τῇ Ο κλήσει τὸν δρόμον, προσωδίνουσι τοῦ Δεσπότου τὸν πόθος (24). Ούπω λάμπει τὸ κήρυγμα, καὶ πρὸς τὸν κηρυττόμενον τρέχουσιν. Ετι Πέτρος πρὸς μαθη τείαν κυοφορείται, καὶ τὰ ἔθνη πρὸς Δεσπότην συν- τρέχει. Ούπω Παῦλος δι' ἀστραπῆς ἑστρατεύετο, καὶ τὰ ἔθνη τὸν βασιλέα προσκυνεῖν προτεθύμηται. Ιδού, φησὶν, ἑκατόνταρχος παρακαλῶν αὐτὸν, καὶ λέγων· Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικός, δεινῶς βασανιζόμενος. "Ο παραδό ξου νῦν θαύματος! Ο παῖς διαλελυμένος κείμενος, χειραγωγός τοῦ δεσπότου πρὸς τὸν Δεσπότην γίνε ται. Ἡ τοῦ οἰκέτου νόσος τῆς τοῦ κεκτημένου θερα- πείας ἐγίνετο πρόξενος. Ιασιν δούλου ζητῶν, τὸν Δεσπότην ἐξεῦρε· καὶ τῷ οἰκέτῃ θεραπείαν θηρεύων, αὐτὸς τοῦ Δεσπότου γίνεται θήραμα. Ο δοῦλος τὴν Β ἐπὶ θανάτῳ νοσεῖ, καὶ ὁ δεσπότης πρὸ οἰκέτου θεο ραπείαν κομίζεται. Ο δοῦλος τὸ σῶμα νοσεῖ, καὶ ὁ δεσπότης τὴν ψυχὴν ἁγιάζεται· ὑπὲρ οἰκέτου πρε σβεύων, εἰς ἑαυτὸν προαναλίσκει τὸ φάρμακον· οὐ παρείδεν οἰκέτην τῇ νόσῳ τὸ σῶμα φθειρόμενον· οὐ παρέβλεψε δούλου πάθος δεσποτικῷ τύφῳ κρατούμε νος· οὐδὲ πλήθει δορυφόρων ἐντρυφῶν ἀκινήτου παιδὸς ἐξελάθετο · ἀλλ᾽ ἐρευνῶν περιήει τοῦ κινδύνου τὸ φάρμακον. Οὐκ ἐπαύσατο ζητῶν ἕως αὐτὸς τῇ τῆς θεραπείας πηγῇ περιέτυχε καὶ γέγονεν ἡ φιλ- ανθρωπία φιλοθεΐας ὁδός. Καὶ τὸν ἰατρὸν εὑρὼν δι ηγεῖται τὴν συμφορὰν, καὶ τὸ πάθος ἐκτραγῳδεῖ πρὸς οἶκτον καλῶν τὸν φιλάνθρωπον· Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικός, δεινῶς βασα- νιζόμενος. Εἰ καὶ δοῦλος ὁ κάμνων, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος, φησὶν, ὁ τῷ πάθει κρατούμενος. Μὴ τὸ τῆς δουλείας εὐτελὲς, ἀλλὰ τὸ τῆς νόσου θεώρησον μέγεθος. Βέ- βληται παραλυτικός, βέβληται δεσμώτης νόσου · δεδεμένο; τῇ λύσει τοῦ σώματος δεινῶς βασανιζόμε- νος· ὡς μὴ νεκρός διαλυόμενος, ὡς δὲ νεκρὸς ἐν τα πεινώσει, καὶ τὰς τοῦ θανάτου συμφορὰς ἐν ζῶντι περιφέρει τῷ σώματι. Τοιαύταις ἐλεεινολογίαις ὁ ἑκατόνταρχος τὸν Δεσπότην ἐφείλκετο. Τί οὖν πρὸς αὐτὸν ἡ ἄφθονος ἀγαθότης; Εγώ, φησίν, ἐλθὼν θεραπεύσω αὐτόν. Ἐγὼ διὰ φιλανθρωπίαν περι- βαλλόμενος ἄνθρωπον, ὁ διὰ πάντας ἐλθὼν, ἑνὸς οὐ περιόψομαι· θεραπεύσω αὐτόν. Προλαμβάνει ταῖς εὐεργεσίαις τὰς ἱκεσίας. Τί οὖν, εἰπέ μοι, Δέσποτα ; μὴ τῆς αὐτῆς ἑτοιμότητος ἡ τῆς Χαναναίας θυγάτηρ η ἔτυχε, καὶ ταῦτα (25) διά μητρὸς ἱκετεύουσα ; Αλλ' ἐκείνη μὲν δεομένη, τοῖς κυσί συγκατατάττεται, καὶ λιμένα ζητοῦσα κυμάτων πυρᾶται (26), καὶ πρὸς τῇ πληγῇ τῆς ψυχῆς, καὶ διὰ τῆς τῆς φωνῆς ἐπι- πλήττεται ; Οὐκ ἔστι καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. Οὑτοσὶ δὲ μι τὸ πρός προωδίνουσι. προλαμβάνουσι, προτεθύμηται. 2:3 ORATIO XIX. A riunt præterea Domini desiderium : nonlum pra- dicatio inclaruit, et ad eum, qui prædicatur, ac- currunt; adhuc Petrus quasi in utero erudiendus gestatur, el gentes ad Dominum concurrunt ; non- dum Paulus fulguris ope sub Christi vexillo mere- bat, et regem adorare gentes incense prevertunt. Ecce, inquit, centurio rogans eum, et dicens : Do- mine, puer meus jacet in lecto paralyticus, et malc torquetur ". miraculum modo non opinabile! Puer membra dissolutus, jacens domino ducatum praebet ad Dominum: servi morbus hero sanitatem conciliat. Servi sanationem perquirens Dominum reperit, dumque servi valetudinem vena- tur, fit ipse Domino præda. Servus agrotatione letali ægrotat; sed dominus ante servum persana - tur. Servus æger est corpore, et domini anima sanctificatur. Qui pro servo legationem obit, in se medicamentum præconsumit; neque servum spre- vit per ægritudinem corpore distabescentem: non servi contempsit afflictationem herili fastu turgens : neque præ voluptate, quam ex numeroso satellitio capiebat, pueri immobilis oblitus est : verum obi- bat investigans periculo remedium. Nec a cura de- stitit, dum ipse in curationis fontem incideret ; et per humanitatem istam ad inimicitiam divina patuit via, inventoque medico calamitatem denarrat. et ægrotationem tragice exaggerat, ut humanissimo Christo commiserationem excitet: Domine, puer meus jacet in domo paralyticus, et malé torquetur. Etsi servus, homo tamen est, qui morbo detinetur. Tu ne vile servitium spectaveris, sed potius mali magnitudinem : paralysi prostratus est, prostratus est, et morbo vinctus: vinctus dissolutione corpo- ris graviter torquetur, ut non inortuus dissolutus, ulque mortuus dejectissimus est, nortisque ærun- nas in vivo circumfert corpore. Tam miserabili dictione Dominum centurio allectabat. Quid igitur ad eum summa benignitas? Ego, inquit, veniens curabo eum ". Ego, qui hominum studio in hominem me indui, qui propter omnes veni, non unum de- spiciam, curabo cum. Beneβcentia preces antevertit. Quid ergo, dic mihi, Domine, non parem animi promptitudinem in te nacta est Chananææ ilia, etsi per matrem eadem deprecaretur? At illa rogans · canum loco numeroque est, et portum quæritans fluctus experitur, et ad animi vulnus accedis voce increpitans? Non est bonum sumere panem filiorum, et mittere canibus ". Hic prope ante supplicationem curationem reportat: herus pro famulo rogans exo- rator fuit, mater pro filia rogitans tulit repulsam. Sed, o sapientiæ fons, et spiritus intelligentiæ o Matth. vi, 6. ibid. 7. » Mauh. XV, 26. C CL. DAUSQUEII NOTA. Si sic scribi probas, hoc in composito erit praterea, deinde; hac mente : Præfestinant ad Christum accedere, ac deinde ingenerant sibi Domini amorem. Iuclino tamen, ut scribatur ante Judaos scilicet : suadet id quod antecedit, et quod subjicitur (24) Προσωδίνουσι τοῦ Δεσπότου τὸν πόθον. (25) Ταῦτα. Congruentius τὰ αὐτά. (26) Κυμάτων πυρᾶται. Corrige πειρᾶται.
Discourse XXΛΟΓΟΣ Κ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ Κ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὴν Χαναναίαν. α.
ἔθνη πρὸς Δεσπότην ἐπτέρωται. Προλαμβάνουσι τῇ Ο κλήσει τὸν δρόμον, προσωδίνουσι τοῦ Δεσπότου τὸν πόθος (24). Ούπω λάμπει τὸ κήρυγμα, καὶ πρὸς τὸν κηρυττόμενον τρέχουσιν. Ετι Πέτρος πρὸς μαθη τείαν κυοφορείται, καὶ τὰ ἔθνη πρὸς Δεσπότην συν- τρέχει. Ούπω Παῦλος δι' ἀστραπῆς ἑστρατεύετο, καὶ τὰ ἔθνη τὸν βασιλέα προσκυνεῖν προτεθύμηται. Ιδού, φησὶν, ἑκατόνταρχος παρακαλῶν αὐτὸν, καὶ λέγων· Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικός, δεινῶς βασανιζόμενος. "Ο παραδό ξου νῦν θαύματος! Ο παῖς διαλελυμένος κείμενος, χειραγωγός τοῦ δεσπότου πρὸς τὸν Δεσπότην γίνε ται. Ἡ τοῦ οἰκέτου νόσος τῆς τοῦ κεκτημένου θερα- πείας ἐγίνετο πρόξενος. Ιασιν δούλου ζητῶν, τὸν Δεσπότην ἐξεῦρε· καὶ τῷ οἰκέτῃ θεραπείαν θηρεύων, αὐτὸς τοῦ Δεσπότου γίνεται θήραμα. Ο δοῦλος τὴν Β ἐπὶ θανάτῳ νοσεῖ, καὶ ὁ δεσπότης πρὸ οἰκέτου θεο ραπείαν κομίζεται. Ο δοῦλος τὸ σῶμα νοσεῖ, καὶ ὁ δεσπότης τὴν ψυχὴν ἁγιάζεται· ὑπὲρ οἰκέτου πρε σβεύων, εἰς ἑαυτὸν προαναλίσκει τὸ φάρμακον· οὐ παρείδεν οἰκέτην τῇ νόσῳ τὸ σῶμα φθειρόμενον· οὐ παρέβλεψε δούλου πάθος δεσποτικῷ τύφῳ κρατούμε νος· οὐδὲ πλήθει δορυφόρων ἐντρυφῶν ἀκινήτου παιδὸς ἐξελάθετο · ἀλλ᾽ ἐρευνῶν περιήει τοῦ κινδύνου τὸ φάρμακον. Οὐκ ἐπαύσατο ζητῶν ἕως αὐτὸς τῇ τῆς θεραπείας πηγῇ περιέτυχε καὶ γέγονεν ἡ φιλ- ανθρωπία φιλοθεΐας ὁδός. Καὶ τὸν ἰατρὸν εὑρὼν δι ηγεῖται τὴν συμφορὰν, καὶ τὸ πάθος ἐκτραγῳδεῖ πρὸς οἶκτον καλῶν τὸν φιλάνθρωπον· Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικός, δεινῶς βασα- νιζόμενος. Εἰ καὶ δοῦλος ὁ κάμνων, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος, φησὶν, ὁ τῷ πάθει κρατούμενος. Μὴ τὸ τῆς δουλείας εὐτελὲς, ἀλλὰ τὸ τῆς νόσου θεώρησον μέγεθος. Βέ- βληται παραλυτικός, βέβληται δεσμώτης νόσου · δεδεμένο; τῇ λύσει τοῦ σώματος δεινῶς βασανιζόμε- νος· ὡς μὴ νεκρός διαλυόμενος, ὡς δὲ νεκρὸς ἐν τα πεινώσει, καὶ τὰς τοῦ θανάτου συμφορὰς ἐν ζῶντι περιφέρει τῷ σώματι. Τοιαύταις ἐλεεινολογίαις ὁ ἑκατόνταρχος τὸν Δεσπότην ἐφείλκετο. Τί οὖν πρὸς αὐτὸν ἡ ἄφθονος ἀγαθότης; Εγώ, φησίν, ἐλθὼν θεραπεύσω αὐτόν. Ἐγὼ διὰ φιλανθρωπίαν περι- βαλλόμενος ἄνθρωπον, ὁ διὰ πάντας ἐλθὼν, ἑνὸς οὐ περιόψομαι· θεραπεύσω αὐτόν. Προλαμβάνει ταῖς εὐεργεσίαις τὰς ἱκεσίας. Τί οὖν, εἰπέ μοι, Δέσποτα ; μὴ τῆς αὐτῆς ἑτοιμότητος ἡ τῆς Χαναναίας θυγάτηρ η ἔτυχε, καὶ ταῦτα (25) διά μητρὸς ἱκετεύουσα ; Αλλ' ἐκείνη μὲν δεομένη, τοῖς κυσί συγκατατάττεται, καὶ λιμένα ζητοῦσα κυμάτων πυρᾶται (26), καὶ πρὸς τῇ πληγῇ τῆς ψυχῆς, καὶ διὰ τῆς τῆς φωνῆς ἐπι- πλήττεται ; Οὐκ ἔστι καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. Οὑτοσὶ δὲ μι τὸ πρός προωδίνουσι. προλαμβάνουσι, προτεθύμηται. 2:3 ORATIO XIX. A riunt præterea Domini desiderium : nonlum pra- dicatio inclaruit, et ad eum, qui prædicatur, ac- currunt; adhuc Petrus quasi in utero erudiendus gestatur, el gentes ad Dominum concurrunt ; non- dum Paulus fulguris ope sub Christi vexillo mere- bat, et regem adorare gentes incense prevertunt. Ecce, inquit, centurio rogans eum, et dicens : Do- mine, puer meus jacet in lecto paralyticus, et malc torquetur ". miraculum modo non opinabile! Puer membra dissolutus, jacens domino ducatum praebet ad Dominum: servi morbus hero sanitatem conciliat. Servi sanationem perquirens Dominum reperit, dumque servi valetudinem vena- tur, fit ipse Domino præda. Servus agrotatione letali ægrotat; sed dominus ante servum persana - tur. Servus æger est corpore, et domini anima sanctificatur. Qui pro servo legationem obit, in se medicamentum præconsumit; neque servum spre- vit per ægritudinem corpore distabescentem: non servi contempsit afflictationem herili fastu turgens : neque præ voluptate, quam ex numeroso satellitio capiebat, pueri immobilis oblitus est : verum obi- bat investigans periculo remedium. Nec a cura de- stitit, dum ipse in curationis fontem incideret ; et per humanitatem istam ad inimicitiam divina patuit via, inventoque medico calamitatem denarrat. et ægrotationem tragice exaggerat, ut humanissimo Christo commiserationem excitet: Domine, puer meus jacet in domo paralyticus, et malé torquetur. Etsi servus, homo tamen est, qui morbo detinetur. Tu ne vile servitium spectaveris, sed potius mali magnitudinem : paralysi prostratus est, prostratus est, et morbo vinctus: vinctus dissolutione corpo- ris graviter torquetur, ut non inortuus dissolutus, ulque mortuus dejectissimus est, nortisque ærun- nas in vivo circumfert corpore. Tam miserabili dictione Dominum centurio allectabat. Quid igitur ad eum summa benignitas? Ego, inquit, veniens curabo eum ". Ego, qui hominum studio in hominem me indui, qui propter omnes veni, non unum de- spiciam, curabo cum. Beneβcentia preces antevertit. Quid ergo, dic mihi, Domine, non parem animi promptitudinem in te nacta est Chananææ ilia, etsi per matrem eadem deprecaretur? At illa rogans · canum loco numeroque est, et portum quæritans fluctus experitur, et ad animi vulnus accedis voce increpitans? Non est bonum sumere panem filiorum, et mittere canibus ". Hic prope ante supplicationem curationem reportat: herus pro famulo rogans exo- rator fuit, mater pro filia rogitans tulit repulsam. Sed, o sapientiæ fons, et spiritus intelligentiæ o Matth. vi, 6. ibid. 7. » Mauh. XV, 26. C CL. DAUSQUEII NOTA. Si sic scribi probas, hoc in composito erit praterea, deinde; hac mente : Præfestinant ad Christum accedere, ac deinde ingenerant sibi Domini amorem. Iuclino tamen, ut scribatur ante Judaos scilicet : suadet id quod antecedit, et quod subjicitur (24) Προσωδίνουσι τοῦ Δεσπότου τὸν πόθον. (25) Ταῦτα. Congruentius τὰ αὐτά. (26) Κυμάτων πυρᾶται. Corrige πειρᾶται.
Ἦν ἄρα καὶ συμφορὰ μεγίστης εὐφροσύνης ὑπόθεσις, καὶ πένθος εὐθυμίας παραίτιον, καὶ λύπη χαρᾶς ὑπερβαλλούσης ἐφόδιον· ὅπου γὰρ πάρεστιν Ἰησοῦς, καὶ θρῆνος πρὸς ἡδονὴν μεταβάλλεται, καὶ δακρύων φορὰ πρὸς εὐφροσύνην ἀλλάττεται. Μαρτυρεῖ βοῶσα τοῖς λόγοις ἡ Χαναναία, ἧς τὴν ἱστορίαν ἡ τῶν Εὐαγγελίων θαυμάσασα βίβλος, βοῶσαν ἔτι καὶ νῦν ἐπιδείκνυσι, καὶ τὴν κραυγὴν φυλάττει, καθάπερ ἐν στήλῃ τῷ γράμματι· ἵνα μηδὲ χρόνος ἐπιβουλεύων παρασύρῃ τὴν μνήμην· ὁ τῆς πίστεως γὰρ καρπὸς δυνατώτερος. Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς , φησὶν, ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου, καὶ Σιδῶνος . Θεὸς μὲν ἁπανταχοῦ πάρεστι, καὶ τόπος οὐδεὶς Θεὸν περιγράφειν ἐτόλμησεν. Ὢν δὲ τὴν φύσιν ἀόρατος, πιστοῦται τὴν παρουσίαν τὸν φορούμενον ναὸν τοῖς ὁρῶσι προβαλλόμενος. Ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος , τὰ τῶν δαιμόνων ποτὲ καταγώγια, τὰ τῶν εἰδώλων χωρία τὰς τῆς εἰδωλολατρείας χώρας, τῆς τῶν προφητῶν κατηγορίας τὴν ὑπόθεσιν. Ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐπὶ Σιδῶνα καὶ Τύρον· ἀπὸ τῶν τῆς εὐσεβείας ἐργαστηρίων, ἐπὶ τὸν τῆς ἀσεβείας πυθμένα· ἀπὸ τῶν Μωϋσέως μαθητῶν, ἐπὶ τοὺς τῶν δαιμόνων ἐργάτας.
ἔθνη πρὸς Δεσπότην ἐπτέρωται. Προλαμβάνουσι τῇ Ο κλήσει τὸν δρόμον, προσωδίνουσι τοῦ Δεσπότου τὸν πόθος (24). Ούπω λάμπει τὸ κήρυγμα, καὶ πρὸς τὸν κηρυττόμενον τρέχουσιν. Ετι Πέτρος πρὸς μαθη τείαν κυοφορείται, καὶ τὰ ἔθνη πρὸς Δεσπότην συν- τρέχει. Ούπω Παῦλος δι' ἀστραπῆς ἑστρατεύετο, καὶ τὰ ἔθνη τὸν βασιλέα προσκυνεῖν προτεθύμηται. Ιδού, φησὶν, ἑκατόνταρχος παρακαλῶν αὐτὸν, καὶ λέγων· Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικός, δεινῶς βασανιζόμενος. "Ο παραδό ξου νῦν θαύματος! Ο παῖς διαλελυμένος κείμενος, χειραγωγός τοῦ δεσπότου πρὸς τὸν Δεσπότην γίνε ται. Ἡ τοῦ οἰκέτου νόσος τῆς τοῦ κεκτημένου θερα- πείας ἐγίνετο πρόξενος. Ιασιν δούλου ζητῶν, τὸν Δεσπότην ἐξεῦρε· καὶ τῷ οἰκέτῃ θεραπείαν θηρεύων, αὐτὸς τοῦ Δεσπότου γίνεται θήραμα. Ο δοῦλος τὴν Β ἐπὶ θανάτῳ νοσεῖ, καὶ ὁ δεσπότης πρὸ οἰκέτου θεο ραπείαν κομίζεται. Ο δοῦλος τὸ σῶμα νοσεῖ, καὶ ὁ δεσπότης τὴν ψυχὴν ἁγιάζεται· ὑπὲρ οἰκέτου πρε σβεύων, εἰς ἑαυτὸν προαναλίσκει τὸ φάρμακον· οὐ παρείδεν οἰκέτην τῇ νόσῳ τὸ σῶμα φθειρόμενον· οὐ παρέβλεψε δούλου πάθος δεσποτικῷ τύφῳ κρατούμε νος· οὐδὲ πλήθει δορυφόρων ἐντρυφῶν ἀκινήτου παιδὸς ἐξελάθετο · ἀλλ᾽ ἐρευνῶν περιήει τοῦ κινδύνου τὸ φάρμακον. Οὐκ ἐπαύσατο ζητῶν ἕως αὐτὸς τῇ τῆς θεραπείας πηγῇ περιέτυχε καὶ γέγονεν ἡ φιλ- ανθρωπία φιλοθεΐας ὁδός. Καὶ τὸν ἰατρὸν εὑρὼν δι ηγεῖται τὴν συμφορὰν, καὶ τὸ πάθος ἐκτραγῳδεῖ πρὸς οἶκτον καλῶν τὸν φιλάνθρωπον· Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικός, δεινῶς βασα- νιζόμενος. Εἰ καὶ δοῦλος ὁ κάμνων, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος, φησὶν, ὁ τῷ πάθει κρατούμενος. Μὴ τὸ τῆς δουλείας εὐτελὲς, ἀλλὰ τὸ τῆς νόσου θεώρησον μέγεθος. Βέ- βληται παραλυτικός, βέβληται δεσμώτης νόσου · δεδεμένο; τῇ λύσει τοῦ σώματος δεινῶς βασανιζόμε- νος· ὡς μὴ νεκρός διαλυόμενος, ὡς δὲ νεκρὸς ἐν τα πεινώσει, καὶ τὰς τοῦ θανάτου συμφορὰς ἐν ζῶντι περιφέρει τῷ σώματι. Τοιαύταις ἐλεεινολογίαις ὁ ἑκατόνταρχος τὸν Δεσπότην ἐφείλκετο. Τί οὖν πρὸς αὐτὸν ἡ ἄφθονος ἀγαθότης; Εγώ, φησίν, ἐλθὼν θεραπεύσω αὐτόν. Ἐγὼ διὰ φιλανθρωπίαν περι- βαλλόμενος ἄνθρωπον, ὁ διὰ πάντας ἐλθὼν, ἑνὸς οὐ περιόψομαι· θεραπεύσω αὐτόν. Προλαμβάνει ταῖς εὐεργεσίαις τὰς ἱκεσίας. Τί οὖν, εἰπέ μοι, Δέσποτα ; μὴ τῆς αὐτῆς ἑτοιμότητος ἡ τῆς Χαναναίας θυγάτηρ η ἔτυχε, καὶ ταῦτα (25) διά μητρὸς ἱκετεύουσα ; Αλλ' ἐκείνη μὲν δεομένη, τοῖς κυσί συγκατατάττεται, καὶ λιμένα ζητοῦσα κυμάτων πυρᾶται (26), καὶ πρὸς τῇ πληγῇ τῆς ψυχῆς, καὶ διὰ τῆς τῆς φωνῆς ἐπι- πλήττεται ; Οὐκ ἔστι καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. Οὑτοσὶ δὲ μι τὸ πρός προωδίνουσι. προλαμβάνουσι, προτεθύμηται. 2:3 ORATIO XIX. A riunt præterea Domini desiderium : nonlum pra- dicatio inclaruit, et ad eum, qui prædicatur, ac- currunt; adhuc Petrus quasi in utero erudiendus gestatur, el gentes ad Dominum concurrunt ; non- dum Paulus fulguris ope sub Christi vexillo mere- bat, et regem adorare gentes incense prevertunt. Ecce, inquit, centurio rogans eum, et dicens : Do- mine, puer meus jacet in lecto paralyticus, et malc torquetur ". miraculum modo non opinabile! Puer membra dissolutus, jacens domino ducatum praebet ad Dominum: servi morbus hero sanitatem conciliat. Servi sanationem perquirens Dominum reperit, dumque servi valetudinem vena- tur, fit ipse Domino præda. Servus agrotatione letali ægrotat; sed dominus ante servum persana - tur. Servus æger est corpore, et domini anima sanctificatur. Qui pro servo legationem obit, in se medicamentum præconsumit; neque servum spre- vit per ægritudinem corpore distabescentem: non servi contempsit afflictationem herili fastu turgens : neque præ voluptate, quam ex numeroso satellitio capiebat, pueri immobilis oblitus est : verum obi- bat investigans periculo remedium. Nec a cura de- stitit, dum ipse in curationis fontem incideret ; et per humanitatem istam ad inimicitiam divina patuit via, inventoque medico calamitatem denarrat. et ægrotationem tragice exaggerat, ut humanissimo Christo commiserationem excitet: Domine, puer meus jacet in domo paralyticus, et malé torquetur. Etsi servus, homo tamen est, qui morbo detinetur. Tu ne vile servitium spectaveris, sed potius mali magnitudinem : paralysi prostratus est, prostratus est, et morbo vinctus: vinctus dissolutione corpo- ris graviter torquetur, ut non inortuus dissolutus, ulque mortuus dejectissimus est, nortisque ærun- nas in vivo circumfert corpore. Tam miserabili dictione Dominum centurio allectabat. Quid igitur ad eum summa benignitas? Ego, inquit, veniens curabo eum ". Ego, qui hominum studio in hominem me indui, qui propter omnes veni, non unum de- spiciam, curabo cum. Beneβcentia preces antevertit. Quid ergo, dic mihi, Domine, non parem animi promptitudinem in te nacta est Chananææ ilia, etsi per matrem eadem deprecaretur? At illa rogans · canum loco numeroque est, et portum quæritans fluctus experitur, et ad animi vulnus accedis voce increpitans? Non est bonum sumere panem filiorum, et mittere canibus ". Hic prope ante supplicationem curationem reportat: herus pro famulo rogans exo- rator fuit, mater pro filia rogitans tulit repulsam. Sed, o sapientiæ fons, et spiritus intelligentiæ o Matth. vi, 6. ibid. 7. » Mauh. XV, 26. C CL. DAUSQUEII NOTA. Si sic scribi probas, hoc in composito erit praterea, deinde; hac mente : Præfestinant ad Christum accedere, ac deinde ingenerant sibi Domini amorem. Iuclino tamen, ut scribatur ante Judaos scilicet : suadet id quod antecedit, et quod subjicitur (24) Προσωδίνουσι τοῦ Δεσπότου τὸν πόθον. (25) Ταῦτα. Congruentius τὰ αὐτά. (26) Κυμάτων πυρᾶται. Corrige πειρᾶται.
PG 85:247Καὶ τίνος ἕνεκα τὰς μεταβάσεις ἐργάζεται; Ἔλεγχος Ἰουδαίων ἡ τοῦ Δεσπότου μετάβασις. Εὐεργέτης ὁμοῦ καὶ δικαστὴς ὁ Σωτὴρ περιέρχεται. Ἀσύγγνωστος γὰρ ἀληθῶς Ἰουδαίων κατάγνωσις ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπίγνωσις. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ πολὺς τῶν θαυμάτων ὄμβρος δῆμον Ἰουδαϊκὸν πρὸς πίστιν οὐκ ἐδυσώπησεν, ἀλλ’ ἥπλωτο μὲν ἡ παράδοξος τῆς ἰατρείας σαγήνη, ἔθνος δὲ μόνον Ἰουδαίων, δι’ ἀγριότητα βασκανίας, τῆς σωτηρίας τὴν θύραν ἀπέφυγε· τί πεποίηκεν ὁ σοφὸς ἰατρός; πῶς μεθοδεύει τῆς γνώμης τὴν νόσον; Μεταφέρει τῆς ἰατρείας ἐπὶ τὴν Σιδῶνα τὰ φάρμακα, ἵνα τῇ τῶν ἐθνῶν παραθέσει πρὸς εὐγνωμοσύνην ἐρεθίσῃ τὸν ἄπιστον. Παλαιὸν γὰρ, οἶμαι, τοῦτο τοῦ Δεσπότου τὸ μηχάνημα, τῇ τῶν χειρόνων συγκρίσει δυςωπεῖν τὸν ἀγνώμονα. Ἐλέγξαι ποτὲ βουληθεὶς τὸ ἀπειθὲς τῶν Ἰουδαίων, τῇ τῶν Νινευϊτῶν παραθέσει τὸν ἔλεγχον ηὔξησε, καὶ πέμπει τὸν Ἰωνᾶν τὴν ἀσεβειῶν μεταβολὴν μετοψόμενον, καὶ τῶν Ἰουδαίων προφήτην, ὑπηρέτην τῆς Ἰουδαίων κατηγορίας προβάλλεται. Ὁ δὲ τὴν ἄκαιρον φειδὼ τῶν ὁμοφύλων ποιούμενος, κλέπτει τὸν ἔλεγχον δραπετεύει τὸν πέμψαντα.
μὲν ὑπὲρ οἰκέτου παρακαλῶν, ἐδυσώπησε· μήτηρ δὲ ὑπὲρ παιδὸς ἀπετύγχανεν ἱκετεύουσα. ᾿Αλλ᾽, ὦ πηγὴ σοφίας καὶ πνεῦμα συνέσεως ! ὦ μέγεθος φι λανθρωπίας ἐν ἑκατέροις διαφόρως φαινόμενον [ Βούλεται γὰρ τὴν τῶν ἐθνῶν πίστιν ὀφθαλμοῖς Ἰου· δαίων δημοσιευθῆναι, καὶ τῆς ἐθνικῆς εὐγνωμοσύνης θεατές παραστῆσαι τοὺς ἀγνώμονας Ἰουδαίους. Διὰ τοῦτο τὴν μὲν Χαναναίαν ἱκετεύουσαν ὑπερτίθεται, ἵνα ἡ μὲν διὰ τὴν ὑπέρθεσιν ἀναστήσῃ· Κύριε, καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῆς τραπέζης· ὁ δὲ διὰ τὴν ἑτοιμότητα φθέγξηται Κύριε, οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς (27) ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς. Πῆ μὲν ταχύτητα, πῆ δὲ βραδύτητα πρὸς τὰς χρείας μεταχειρίζεται, καὶ μιμεῖται κυβερνήτην ὁ Κυβερ δ νήτης τῆς κτίσεως, ὃς ἐν περιωπῇ τοῦ σκάρους καθε ήμενος συμπαράγει τὴν ὀθόνην τῷ πλέοντι, συμ- μεθίστησι δὲ πάλιν τῷ ῥοθίῳ τὸν οἶακα, ποτὲ μὲν ἐνταῦθα, ποτὲ δὲ ἐκεῖσε χειραγωγῶν τὸ πηδάλιον, τὸν αὐτὸν ἐξ ἑκατέρων δρόμον τῇ νηί μηχανώμενος· οὕτως ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης πίστιν ἐν ψυχαῖς κρυ πτομένην ἀπογυμνῶσαι βουλόμενος, πῆ μὲν ἀναστέλλει τὸ δῶρον, πῆ δὲ συντρέχει τῷ κάμνοντι. Καὶ νῦν μὲν ἐπέχειν προσποιεῖται τῶν αἱμάτων τὸ ῥεῖθρον, πάλιν δὲ προλαμβάνειν ἐθέλει τῷ φαρμάκῳ τὸ νόσημα, ἵνα ποικίλως τὰς ψυχὰς διασαλεύσας, πίστιν κρυπτομέ την στηλιτεύση τοῖς θαύμασιν· ῖνα ὁ τῶν θαυμάτων κατάσκοπος Ἰουδαῖος πίστεως ἐθνικῆς μὴ λάθη μα θητῆς ὡς οὐ θέλει γινόμενος. Ἐγὼ ἐλθὼν θερα πεύσω αὐτόν. Τῷ τάχει τῆς ὑποσχέσεως εκκαλεί- ται τὸν δρόμον τῆς πίστεως. Μή, Κύριε (28), οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς. Είδες μηχάνημα Δεσποτικόν, δι' οὗ πίστις κρυπτο- μένη θηρεύεται ; Οὐκ εἰμὶ ἱκανός. Πηγή πενιχρά πλοῦτον οὐχ ὑποδέχεται. Μή μου πλέον ἐλέγξῃς τὸ τῶν τρόπων ἀνάξιον· οὐ φέρομαι τοῖς ῥήματι· φθέγ- ξαι μόνον, καὶ τὸ πάθος ἐλαύνεται· ἴδῃ σὲ μόνον ἡ νόσος θελήσαντα, καὶ τὸ νοσοῦν ὑγιάζεται. Τί μου τοὺς πόδας κατασχολείς; Αρκοῦμαι τῷ τῆς γλώττης βαδίσματι. Υπισχνούμενον ἴδω, καὶ τὸ ποθούμενον ἕξομαι. Εἰπὲ λόγῳ, καὶ ὁ οἰκέτης ἔσται τοῦ πάθους ἐλεύθερος, τὴν τῆς νόσου δουλείαν ἀπολυτάμενος. Καὶ γὰρ ἐγὼ ἀνθρωπός είμι ὑπὸ ἐξουσίαν, ἔχων ὑπ' ἐμαυτὸν στρατιώτας· καὶ λέγω τούτῳ· Που ρεύθητι· καὶ πορεύεται. Οἶδά σου τῆς ἐξουσίας τὴν δύναμιν, οἷς ἔχω τὰ ὑπὲρ ἐμαυτὸν διδασκόμενος· ἐρῶ σου κἀγὼ τὸ τῶν ἰαμάτων στρατόπεδον· βλέπω τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τὸ τὸν νεῦμα περιμενούσας. Ἀπόστειλον, ὡς ἐγώ, στρατιώτην, αὐτὸς κατὰ τῆς νό σου τὸ πρόσταγμα, μίμησαι τοῖς μικροῖς τὰ ἐλάττονα, δείξον τοῖς σοῖς ὑπὲρ ἡμῶν, τὰ ἡμέτερα· μιμείσθω Θεὸς ἀνθρώπους, διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων εὐεργεσίαν. Καί τοι ταῦτα ἔλεγεν μήπω δὴ Θεὸν εἶναι τὸν δι' Α κροῦ πρὸ τῆς ἱκεσία; τὴν θεραπείαν κομίζεται. Ο · η * Ικανός Εὐόμιλός τε, καὶ ἡδὺς, ἱκανὸς καὶ ὠφέλιμος τοῖς ἐντυγχάνουσι. BASILII SELEUCIENSIS. B humanitatis magnitudo, qua in utrisque differentia compares! Vult enim gentium fidem oculis Judæorum dispalescere, et gentilis gratitudinis spe- ·ctatores astare Judæos ingratos. Idcirco Chananææ supplicanti moras injecit, quo illi dilationis impa- - tiens acclamaret: Domine, et catelli edunt de micis quæ cadunt de mensa¹; centurio vero Christi prom- priulinem diceret: Domine, non sum dignus,ut intres sub tectum meum '. Est cum celeritudine, est cum Lentitudine, ut usus postulat, utitur. Et navis gu- bernatorem mundi Gubernator imitatur, qui in editiore navis loco considens simul cum navigante velum adducit, ac rursus pro fluctuum impulsu gu- bernaculum transfert, et modo huc, modo illuc manu agens clavum eumdem utrinque navis cur- sum moderatur : sic universi Dominator rectam in anima fidem nudare volens quandoque dona con- trahit, quandoque ad ægri concurrit auxilium. Et nunc quidem sanguinis fluxum simulat sustinere se, nune ægritudinem pharmaco præsanat: ut dum varie animos excutit, fidem latitantem per miracula evulget; quo miraculorum animadversor Judzus - fidei gentilium discipulus, etsi minime velit, evadat. Ego veniam, et curabo eum. Celeritate promissi fidei cursum excitat. Non, Domine, non sum dignus, xt intres sub tectum meum. Vides Domini machina- - tionem, qua sitam in abdito fidem venatur. Non sum dignus. Fous angustior pelagi divitias non capite Ne morum meorum indignitatem amplius coarguas, non fero. Verbis tantum loquere, et morbus mox . abigetur : norit te morbus duntaxat ita volentem, et quod in morbo est, sanabitur. Quid pedes meos · remoraris? Satis mibi si lingua procedat. Pollicen- tem videam, et optata consequar. Dic verbo, et · servus erit a passione liber, ægritudinis exuta ser- vitute. Nam et ego homo sum sub potestate, habens .sub me milites, et dico huic : Vade, et vadit . Novi ¡potestatis tuæ vim : ex iis, quæ habeo, quæ supra me sunt, didici. Video ego quoque tuaruin cu- rationum agmina, video miraculoruin virtutes esse in exspectatione, dum annuas. Mille, ego militem, mitte ipse contra morbum im- perium, rebus parvis minores quoque imitare; tuis ostende pro nobis nostra: Deus, quo ho- minibus gratificetur, homines imitetur. Ac profe- cto, hæc dum dicebat, nondum sciebat Deum esse, quem humanitas manifestabat : nondum enim Deum noverat in servi forma domicilioque babitan- tem, ac hominum causa res humanas administran- ten. Nondum enim, inquit, discipuli ejus credebant in eum. Sed admiremur ante omnia fidem, pru- dentiam, religionem. Fides uno verbo curationem mensa est : religio loquendi libertate repudiata re- * Matth. xv, 27. • Matth. viti, 8. · ' ut C ibid. 9. ▸ Joan. vii, 5. CL. DAUSQUEII NOTÆ. proprie, quem adire debeas, aut facile possis. Photius, c. 242, De Isidoro : Biblia, licet elegantiæ plena sit et virium. (27) Οὐκ εἰμὶ ἱκανός. Signale admodum : nam (28) Μή, Κύριε. Negationi huic non astipalantur
Ἠγνόει δὲ ἄρα καὶ ὡς ὑπὸ τοῦ κήτους ἀγρευθεὶς, δεσμώτης αὖθις τῷ Δεσπότῃ παρασταθήσεται. Καὶ πάλιν θεατὴς εὐγνωμοσύνης ἐθνικῆς ὑποστέλλεται· καὶ μίαν φωνὴν ἀφιεὶς, τὰς ἁπάντων ἐχειρώσατο γνώμας. Καὶ μικροῦ ψευδοπροφητείας ἡλίσκετο, ἔργοις μανθάνων ὁπόσον τῶν ἐθνῶν πρὸς Ἰουδαίου εἰς πειθὼ τὸ διάφορον· παρόσον ἐκεῖνοι μὲν τοὺς παρ’ αὐτοῖς προφήτας κατέσφαττον· οἱ δὲ καὶ ὃν ἠγνόουν εἰ πάρεστι, φθεγγόμενον ἔφριττον. Ὅτε γνώμης μεταβολὴ προφητικὴν ἀπόφασιν ἔστησεν, ἔπαυσε τὰ τείχη σαλευθέντα τῆς πόλεως, ἐδυςώπησε ξίφος ἄνωθεν φερόμενον, καὶ θανάτου ψῆφος ἀνέκαμπτεν, αἰδουμένη τῶν καταδίκων τὴν πίστιν· καὶ θυμὸς ἐνικᾶτο προφητικὸς, τὸν ὑπεύθυνον ὁρῶν δι’ εὐγνωμοσύνην νικήσαντα. Οὕτω δὴ καὶ νῦν ὁ Σωτὴρ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐπὶ τὴν Σιδῶνα βαδίζει καὶ Τύρον, τῇ τῶν ἀσεβῶν παραθέσει τὴν Ἰουδαϊκὴν στηλιτεύων ὑπόκρισιν. β. Καί μοι τὸν εὐαγγελιστὴν ὅρα κομπάζοντα τῷ διηγήματι, καὶ τῆς Δεσποτικῆς μεταβάσεως τὸν λογισμὸν ἐκκαλύπτοντα. Καὶ ἐξελθὼν ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος. Ἐκεῖθεν , πόθεν;
μὲν ὑπὲρ οἰκέτου παρακαλῶν, ἐδυσώπησε· μήτηρ δὲ ὑπὲρ παιδὸς ἀπετύγχανεν ἱκετεύουσα. ᾿Αλλ᾽, ὦ πηγὴ σοφίας καὶ πνεῦμα συνέσεως ! ὦ μέγεθος φι λανθρωπίας ἐν ἑκατέροις διαφόρως φαινόμενον [ Βούλεται γὰρ τὴν τῶν ἐθνῶν πίστιν ὀφθαλμοῖς Ἰου· δαίων δημοσιευθῆναι, καὶ τῆς ἐθνικῆς εὐγνωμοσύνης θεατές παραστῆσαι τοὺς ἀγνώμονας Ἰουδαίους. Διὰ τοῦτο τὴν μὲν Χαναναίαν ἱκετεύουσαν ὑπερτίθεται, ἵνα ἡ μὲν διὰ τὴν ὑπέρθεσιν ἀναστήσῃ· Κύριε, καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῆς τραπέζης· ὁ δὲ διὰ τὴν ἑτοιμότητα φθέγξηται Κύριε, οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς (27) ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς. Πῆ μὲν ταχύτητα, πῆ δὲ βραδύτητα πρὸς τὰς χρείας μεταχειρίζεται, καὶ μιμεῖται κυβερνήτην ὁ Κυβερ δ νήτης τῆς κτίσεως, ὃς ἐν περιωπῇ τοῦ σκάρους καθε ήμενος συμπαράγει τὴν ὀθόνην τῷ πλέοντι, συμ- μεθίστησι δὲ πάλιν τῷ ῥοθίῳ τὸν οἶακα, ποτὲ μὲν ἐνταῦθα, ποτὲ δὲ ἐκεῖσε χειραγωγῶν τὸ πηδάλιον, τὸν αὐτὸν ἐξ ἑκατέρων δρόμον τῇ νηί μηχανώμενος· οὕτως ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης πίστιν ἐν ψυχαῖς κρυ πτομένην ἀπογυμνῶσαι βουλόμενος, πῆ μὲν ἀναστέλλει τὸ δῶρον, πῆ δὲ συντρέχει τῷ κάμνοντι. Καὶ νῦν μὲν ἐπέχειν προσποιεῖται τῶν αἱμάτων τὸ ῥεῖθρον, πάλιν δὲ προλαμβάνειν ἐθέλει τῷ φαρμάκῳ τὸ νόσημα, ἵνα ποικίλως τὰς ψυχὰς διασαλεύσας, πίστιν κρυπτομέ την στηλιτεύση τοῖς θαύμασιν· ῖνα ὁ τῶν θαυμάτων κατάσκοπος Ἰουδαῖος πίστεως ἐθνικῆς μὴ λάθη μα θητῆς ὡς οὐ θέλει γινόμενος. Ἐγὼ ἐλθὼν θερα πεύσω αὐτόν. Τῷ τάχει τῆς ὑποσχέσεως εκκαλεί- ται τὸν δρόμον τῆς πίστεως. Μή, Κύριε (28), οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς. Είδες μηχάνημα Δεσποτικόν, δι' οὗ πίστις κρυπτο- μένη θηρεύεται ; Οὐκ εἰμὶ ἱκανός. Πηγή πενιχρά πλοῦτον οὐχ ὑποδέχεται. Μή μου πλέον ἐλέγξῃς τὸ τῶν τρόπων ἀνάξιον· οὐ φέρομαι τοῖς ῥήματι· φθέγ- ξαι μόνον, καὶ τὸ πάθος ἐλαύνεται· ἴδῃ σὲ μόνον ἡ νόσος θελήσαντα, καὶ τὸ νοσοῦν ὑγιάζεται. Τί μου τοὺς πόδας κατασχολείς; Αρκοῦμαι τῷ τῆς γλώττης βαδίσματι. Υπισχνούμενον ἴδω, καὶ τὸ ποθούμενον ἕξομαι. Εἰπὲ λόγῳ, καὶ ὁ οἰκέτης ἔσται τοῦ πάθους ἐλεύθερος, τὴν τῆς νόσου δουλείαν ἀπολυτάμενος. Καὶ γὰρ ἐγὼ ἀνθρωπός είμι ὑπὸ ἐξουσίαν, ἔχων ὑπ' ἐμαυτὸν στρατιώτας· καὶ λέγω τούτῳ· Που ρεύθητι· καὶ πορεύεται. Οἶδά σου τῆς ἐξουσίας τὴν δύναμιν, οἷς ἔχω τὰ ὑπὲρ ἐμαυτὸν διδασκόμενος· ἐρῶ σου κἀγὼ τὸ τῶν ἰαμάτων στρατόπεδον· βλέπω τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τὸ τὸν νεῦμα περιμενούσας. Ἀπόστειλον, ὡς ἐγώ, στρατιώτην, αὐτὸς κατὰ τῆς νό σου τὸ πρόσταγμα, μίμησαι τοῖς μικροῖς τὰ ἐλάττονα, δείξον τοῖς σοῖς ὑπὲρ ἡμῶν, τὰ ἡμέτερα· μιμείσθω Θεὸς ἀνθρώπους, διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων εὐεργεσίαν. Καί τοι ταῦτα ἔλεγεν μήπω δὴ Θεὸν εἶναι τὸν δι' Α κροῦ πρὸ τῆς ἱκεσία; τὴν θεραπείαν κομίζεται. Ο · η * Ικανός Εὐόμιλός τε, καὶ ἡδὺς, ἱκανὸς καὶ ὠφέλιμος τοῖς ἐντυγχάνουσι. BASILII SELEUCIENSIS. B humanitatis magnitudo, qua in utrisque differentia compares! Vult enim gentium fidem oculis Judæorum dispalescere, et gentilis gratitudinis spe- ·ctatores astare Judæos ingratos. Idcirco Chananææ supplicanti moras injecit, quo illi dilationis impa- - tiens acclamaret: Domine, et catelli edunt de micis quæ cadunt de mensa¹; centurio vero Christi prom- priulinem diceret: Domine, non sum dignus,ut intres sub tectum meum '. Est cum celeritudine, est cum Lentitudine, ut usus postulat, utitur. Et navis gu- bernatorem mundi Gubernator imitatur, qui in editiore navis loco considens simul cum navigante velum adducit, ac rursus pro fluctuum impulsu gu- bernaculum transfert, et modo huc, modo illuc manu agens clavum eumdem utrinque navis cur- sum moderatur : sic universi Dominator rectam in anima fidem nudare volens quandoque dona con- trahit, quandoque ad ægri concurrit auxilium. Et nunc quidem sanguinis fluxum simulat sustinere se, nune ægritudinem pharmaco præsanat: ut dum varie animos excutit, fidem latitantem per miracula evulget; quo miraculorum animadversor Judzus - fidei gentilium discipulus, etsi minime velit, evadat. Ego veniam, et curabo eum. Celeritate promissi fidei cursum excitat. Non, Domine, non sum dignus, xt intres sub tectum meum. Vides Domini machina- - tionem, qua sitam in abdito fidem venatur. Non sum dignus. Fous angustior pelagi divitias non capite Ne morum meorum indignitatem amplius coarguas, non fero. Verbis tantum loquere, et morbus mox . abigetur : norit te morbus duntaxat ita volentem, et quod in morbo est, sanabitur. Quid pedes meos · remoraris? Satis mibi si lingua procedat. Pollicen- tem videam, et optata consequar. Dic verbo, et · servus erit a passione liber, ægritudinis exuta ser- vitute. Nam et ego homo sum sub potestate, habens .sub me milites, et dico huic : Vade, et vadit . Novi ¡potestatis tuæ vim : ex iis, quæ habeo, quæ supra me sunt, didici. Video ego quoque tuaruin cu- rationum agmina, video miraculoruin virtutes esse in exspectatione, dum annuas. Mille, ego militem, mitte ipse contra morbum im- perium, rebus parvis minores quoque imitare; tuis ostende pro nobis nostra: Deus, quo ho- minibus gratificetur, homines imitetur. Ac profe- cto, hæc dum dicebat, nondum sciebat Deum esse, quem humanitas manifestabat : nondum enim Deum noverat in servi forma domicilioque babitan- tem, ac hominum causa res humanas administran- ten. Nondum enim, inquit, discipuli ejus credebant in eum. Sed admiremur ante omnia fidem, pru- dentiam, religionem. Fides uno verbo curationem mensa est : religio loquendi libertate repudiata re- * Matth. xv, 27. • Matth. viti, 8. · ' ut C ibid. 9. ▸ Joan. vii, 5. CL. DAUSQUEII NOTÆ. proprie, quem adire debeas, aut facile possis. Photius, c. 242, De Isidoro : Biblia, licet elegantiæ plena sit et virium. (27) Οὐκ εἰμὶ ἱκανός. Signale admodum : nam (28) Μή, Κύριε. Negationi huic non astipalantur
Ὅπου θαυματουργῶν ἐσυκοφαντεῖτο, καὶ θεραπεύων ὑβρίζετο, καὶ εὐεργετῶν ἠπιστεῖτο. Καὶ ἰδοὺ, γυνὴ ἐκ τῶν ὁρίων ἐκείνων ἐκραύγασε λέγουσα· Υἱὲ Δαυὶ̈δ, ἐλέησόν με . Χαναναῖον τὸ γύναιον, ἀλλὰ τῇ γνώμῃ τὸ γένος ἠρνήσατο· ἐνίκησε τὴν φύσιν ἡ πίστις. Μηδεὶς, φησὶν, ἔτι Χαναναίων κατηγορεῖτο· ἔλυσεν ἡ γυνὴ τὰ τῶν πατέρων ἐγκλήματα· εὐσεβείας ἀρχὴ γίνεται τοῖς εὐσεβέσι κραυγάζουσα· Υἱὲ Δαυὶ̈δ, ἐλέησόν με . Ὢ πόσας μυριάδας Ἰουδαίων ὁ Χριστὸς ἰασάμενος, παρὰ τῶν ἰατρευθέντων ἀντήκουσεν. Οὗτος πόθεν ἐστὶν οὐκ οἴδαμεν . Γύναιον δὲ Χαναναῖον, καὶ πρὸ τῆς θεραπείας τῇ πίστει πτερούμενον, εἰς εὐαγγελιστοῦ ἀξίαν ἀνέδραμε. Κύριε, υἱὲ Δαυὶ̈δ, ἐλέησόν με. Ἡ θυγάτηρ μου κακῶς δαιμονίζεται . Πένθος ἐλεεινὸν, καὶ θέαμα μητρὶ θανάτου πικρώτερον. Δαίμων τῇ κόρῃ πολεμικὸς συμπλεκόμενος, καὶ δυςμενὴς οὐχ ὁρώμενος, κατὰ τῆς παιδὸς παρατάττεται. Πῶς ἀγγελῶ τὸ δεινόν; πῶς κηρύξω τὸ πάθος; Οὐ φέρω τῆς θεωρίας τὸν πόνον. Ἐκπηδᾷ τῆς οἰκίας φοιτῶσα διὰ τῆς πόλεως, εἰς αἰθέρα τὰς χεῖρας ἐκτείνουσα, βλέμμα διάστροφον, κόμην γεγυμνωμένην. Δαίμονι καταγώγιον τὸ τέκνον ἔτεκον.
μὲν ὑπὲρ οἰκέτου παρακαλῶν, ἐδυσώπησε· μήτηρ δὲ ὑπὲρ παιδὸς ἀπετύγχανεν ἱκετεύουσα. ᾿Αλλ᾽, ὦ πηγὴ σοφίας καὶ πνεῦμα συνέσεως ! ὦ μέγεθος φι λανθρωπίας ἐν ἑκατέροις διαφόρως φαινόμενον [ Βούλεται γὰρ τὴν τῶν ἐθνῶν πίστιν ὀφθαλμοῖς Ἰου· δαίων δημοσιευθῆναι, καὶ τῆς ἐθνικῆς εὐγνωμοσύνης θεατές παραστῆσαι τοὺς ἀγνώμονας Ἰουδαίους. Διὰ τοῦτο τὴν μὲν Χαναναίαν ἱκετεύουσαν ὑπερτίθεται, ἵνα ἡ μὲν διὰ τὴν ὑπέρθεσιν ἀναστήσῃ· Κύριε, καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῆς τραπέζης· ὁ δὲ διὰ τὴν ἑτοιμότητα φθέγξηται Κύριε, οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς (27) ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς. Πῆ μὲν ταχύτητα, πῆ δὲ βραδύτητα πρὸς τὰς χρείας μεταχειρίζεται, καὶ μιμεῖται κυβερνήτην ὁ Κυβερ δ νήτης τῆς κτίσεως, ὃς ἐν περιωπῇ τοῦ σκάρους καθε ήμενος συμπαράγει τὴν ὀθόνην τῷ πλέοντι, συμ- μεθίστησι δὲ πάλιν τῷ ῥοθίῳ τὸν οἶακα, ποτὲ μὲν ἐνταῦθα, ποτὲ δὲ ἐκεῖσε χειραγωγῶν τὸ πηδάλιον, τὸν αὐτὸν ἐξ ἑκατέρων δρόμον τῇ νηί μηχανώμενος· οὕτως ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης πίστιν ἐν ψυχαῖς κρυ πτομένην ἀπογυμνῶσαι βουλόμενος, πῆ μὲν ἀναστέλλει τὸ δῶρον, πῆ δὲ συντρέχει τῷ κάμνοντι. Καὶ νῦν μὲν ἐπέχειν προσποιεῖται τῶν αἱμάτων τὸ ῥεῖθρον, πάλιν δὲ προλαμβάνειν ἐθέλει τῷ φαρμάκῳ τὸ νόσημα, ἵνα ποικίλως τὰς ψυχὰς διασαλεύσας, πίστιν κρυπτομέ την στηλιτεύση τοῖς θαύμασιν· ῖνα ὁ τῶν θαυμάτων κατάσκοπος Ἰουδαῖος πίστεως ἐθνικῆς μὴ λάθη μα θητῆς ὡς οὐ θέλει γινόμενος. Ἐγὼ ἐλθὼν θερα πεύσω αὐτόν. Τῷ τάχει τῆς ὑποσχέσεως εκκαλεί- ται τὸν δρόμον τῆς πίστεως. Μή, Κύριε (28), οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς. Είδες μηχάνημα Δεσποτικόν, δι' οὗ πίστις κρυπτο- μένη θηρεύεται ; Οὐκ εἰμὶ ἱκανός. Πηγή πενιχρά πλοῦτον οὐχ ὑποδέχεται. Μή μου πλέον ἐλέγξῃς τὸ τῶν τρόπων ἀνάξιον· οὐ φέρομαι τοῖς ῥήματι· φθέγ- ξαι μόνον, καὶ τὸ πάθος ἐλαύνεται· ἴδῃ σὲ μόνον ἡ νόσος θελήσαντα, καὶ τὸ νοσοῦν ὑγιάζεται. Τί μου τοὺς πόδας κατασχολείς; Αρκοῦμαι τῷ τῆς γλώττης βαδίσματι. Υπισχνούμενον ἴδω, καὶ τὸ ποθούμενον ἕξομαι. Εἰπὲ λόγῳ, καὶ ὁ οἰκέτης ἔσται τοῦ πάθους ἐλεύθερος, τὴν τῆς νόσου δουλείαν ἀπολυτάμενος. Καὶ γὰρ ἐγὼ ἀνθρωπός είμι ὑπὸ ἐξουσίαν, ἔχων ὑπ' ἐμαυτὸν στρατιώτας· καὶ λέγω τούτῳ· Που ρεύθητι· καὶ πορεύεται. Οἶδά σου τῆς ἐξουσίας τὴν δύναμιν, οἷς ἔχω τὰ ὑπὲρ ἐμαυτὸν διδασκόμενος· ἐρῶ σου κἀγὼ τὸ τῶν ἰαμάτων στρατόπεδον· βλέπω τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τὸ τὸν νεῦμα περιμενούσας. Ἀπόστειλον, ὡς ἐγώ, στρατιώτην, αὐτὸς κατὰ τῆς νό σου τὸ πρόσταγμα, μίμησαι τοῖς μικροῖς τὰ ἐλάττονα, δείξον τοῖς σοῖς ὑπὲρ ἡμῶν, τὰ ἡμέτερα· μιμείσθω Θεὸς ἀνθρώπους, διὰ τὴν τῶν ἀνθρώπων εὐεργεσίαν. Καί τοι ταῦτα ἔλεγεν μήπω δὴ Θεὸν εἶναι τὸν δι' Α κροῦ πρὸ τῆς ἱκεσία; τὴν θεραπείαν κομίζεται. Ο · η * Ικανός Εὐόμιλός τε, καὶ ἡδὺς, ἱκανὸς καὶ ὠφέλιμος τοῖς ἐντυγχάνουσι. BASILII SELEUCIENSIS. B humanitatis magnitudo, qua in utrisque differentia compares! Vult enim gentium fidem oculis Judæorum dispalescere, et gentilis gratitudinis spe- ·ctatores astare Judæos ingratos. Idcirco Chananææ supplicanti moras injecit, quo illi dilationis impa- - tiens acclamaret: Domine, et catelli edunt de micis quæ cadunt de mensa¹; centurio vero Christi prom- priulinem diceret: Domine, non sum dignus,ut intres sub tectum meum '. Est cum celeritudine, est cum Lentitudine, ut usus postulat, utitur. Et navis gu- bernatorem mundi Gubernator imitatur, qui in editiore navis loco considens simul cum navigante velum adducit, ac rursus pro fluctuum impulsu gu- bernaculum transfert, et modo huc, modo illuc manu agens clavum eumdem utrinque navis cur- sum moderatur : sic universi Dominator rectam in anima fidem nudare volens quandoque dona con- trahit, quandoque ad ægri concurrit auxilium. Et nunc quidem sanguinis fluxum simulat sustinere se, nune ægritudinem pharmaco præsanat: ut dum varie animos excutit, fidem latitantem per miracula evulget; quo miraculorum animadversor Judzus - fidei gentilium discipulus, etsi minime velit, evadat. Ego veniam, et curabo eum. Celeritate promissi fidei cursum excitat. Non, Domine, non sum dignus, xt intres sub tectum meum. Vides Domini machina- - tionem, qua sitam in abdito fidem venatur. Non sum dignus. Fous angustior pelagi divitias non capite Ne morum meorum indignitatem amplius coarguas, non fero. Verbis tantum loquere, et morbus mox . abigetur : norit te morbus duntaxat ita volentem, et quod in morbo est, sanabitur. Quid pedes meos · remoraris? Satis mibi si lingua procedat. Pollicen- tem videam, et optata consequar. Dic verbo, et · servus erit a passione liber, ægritudinis exuta ser- vitute. Nam et ego homo sum sub potestate, habens .sub me milites, et dico huic : Vade, et vadit . Novi ¡potestatis tuæ vim : ex iis, quæ habeo, quæ supra me sunt, didici. Video ego quoque tuaruin cu- rationum agmina, video miraculoruin virtutes esse in exspectatione, dum annuas. Mille, ego militem, mitte ipse contra morbum im- perium, rebus parvis minores quoque imitare; tuis ostende pro nobis nostra: Deus, quo ho- minibus gratificetur, homines imitetur. Ac profe- cto, hæc dum dicebat, nondum sciebat Deum esse, quem humanitas manifestabat : nondum enim Deum noverat in servi forma domicilioque babitan- tem, ac hominum causa res humanas administran- ten. Nondum enim, inquit, discipuli ejus credebant in eum. Sed admiremur ante omnia fidem, pru- dentiam, religionem. Fides uno verbo curationem mensa est : religio loquendi libertate repudiata re- * Matth. xv, 27. • Matth. viti, 8. · ' ut C ibid. 9. ▸ Joan. vii, 5. CL. DAUSQUEII NOTÆ. proprie, quem adire debeas, aut facile possis. Photius, c. 242, De Isidoro : Biblia, licet elegantiæ plena sit et virium. (27) Οὐκ εἰμὶ ἱκανός. Signale admodum : nam (28) Μή, Κύριε. Negationi huic non astipalantur
PG 85:249Παραιτεῖται τὴν αἰσχύνην ἡ συμφορὰ, καὶ τὴν φυσικὴν αἰδὼ τὸ πάθος αἰχμάλωτον ἔλαβεν. Ἀφίησιν ὀλολυγὰς κατὰ τὰς τῶν κυνῶν ὑλακάς· βλέπεται μὴ βλέπουσα, φέρεται δρόμῳ, ἐλεεινὰ σιωπᾷ καὶ δεινότερα φθέγγεται. Οὐκ ἔχει προθεσμίαν ἡ τιμωρία, νύκτας ἀγρύπνως ἀναλίσκουσα· νυκτῶν δὲ τὰς ἡμέρας χαλεπωτέρας εὑρίσκουσα, ἐκπηδῶσα τῆς εὐνῆς, ἀθρόως ἀναβοῶσα τὴν συμφοράν. Ἐλέησόν με , τὴν διὰ θυγατρὸς μαστιγουμένην· ἐκείνης τὸ πάθος, ἐμὸν δὲ τὸ ἄλγος· ἐκείνην ὁ δαίμων πομπεύει, κατ’ ἐμοῦ δὲ δι’ ἐκείνης ἡ φύσις ὅπλον· ὁ δαίμων τὴν θυγατέρα κατὰ μητρὸς ἐνεδύσατο δι’ ἐκείνης εἰς ἐμὲ τὰ τόξα παραφέρεται. Εἴθε μὴ ταύτας ὤδινεν εἰς ἐμὲ τὰς ὠδῖνας ἡ φύσις εἴθε τὸν τόκον ἡ τελευτὴ διεδέξατο Εἶχε παραμυθίαν ὁ θάνατος τὸν νόμον τῆς φύσεως. Ἐλέησόν με. Ὁ δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον . Ὢ φιλανθρώπου σιωπῆς ἐν ἀπανθρωπίας προσχήματι ὢ σιωπὴ μεγαλόφωνος Ἰουδαίων κατήγορος Δι’ αὐτῆς γὰρ τοιαῦτα πρὸς Ἰουδαίους ἐφθέγγετο· Ὁρᾷς, Ἰουδαῖε, Χαναναίας εὐγένειαν; Ὁρᾷς ἐκ ῥίζης διαβεβλημένης καρπὸν ἐπαινούμενον; Οὐκ ἐδέξατο τὸν Μωϋσέα τὸν σὸν νομοθέτην, καὶ τὸν Μωϋσέως Δεσπότην ἐπέγνωκεν·
σεως τὴν παροῦσαν διήγησιν, ὁ τῆς μελλούσης κρί Ο ο Β σεως ἀπεικονίζεται φόβος, καθ᾽ ἣν ὁ τῶν ὅλων κριτής καὶ Δεσπότης ἀπ' οὐρανοῦ μέσου φερόμενος, καὶ ταῖς φοβερωτάταις ἀστραπαῖς πανταχόθεν δορυφορούμε νος, ἐπὶ τοῦ οὐρανίου καθήμενος βήματος, τὰς περὶ τῆς ἑκάστου ζωῆς ἀποφάσεις ἀφίησι. Τοιγαροῦν προ- λαμβάνων τῷ λόγῳ τὸν χρόνον, καὶ τὴν δικαστικήν ψῆφον προαινιττόμενος, προφητικῶς παραινεῖ, καὶ δικαστικῶς, ἵνα εἰ μὲν φθάσας ὁ λόγος επιστρέψῃ τὴν ἔννοιαν, τὴν τιμωρίαν κερδάνουσιν· εἰ δὲ γένη- ται παρὰ ταῖς τῶν ἀκηκοότων ψυχαῖς ἡ πρόῤῥησις ἄπρακτος, εὔλογος διαδεξαμένη κρίσις, ἀνάλογον ἐπαγάγῃ τὴν κόλασιν. Λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι πολλοί ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἤξουσιν. "Ω ῥημάτων ὁρωμένων πραγμάτων ! ὦ φωνῆς ἧς τὸ πέρας ἀλή θεια! Τοιγαροῦν ὁρῶμεν τοὺς τῆς οἰκουμένης οἰκή τορας, τὴν μὲν ἄθεον πολυθεῖαν ἀποτιθεμένους, καὶ θρησκείαν δαιμονικὴν ἡπλωμένην ἐκχέαντας, τὸν ᾿Αβραὰμ δὲ παρακαλοῦντας, καὶ τοὺς μὲν τῆς φύσ σεως πατέρας ἀποκηρύξαντας, τοὺς δὲ τῆς χάριτος ἀνταλλαξαμένους προπάτορας. Ἰουδαίων δὲ τὰς ἐλω πίδας νοθεύσας ὁ τρόπος, ἀποκληρονόμους εἰργάσατο· ὧν γὰρ τὴν πίστιν ηρνήσαντο, τούτων τῆς συγγε- νείας ἐκβέβληνται. Ἤκουσεν Αβραὰμ οὐρανόθεν ἐκφερομένης φωνής, Ευλογηθήσονται ἐν σοὶ καὶ ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς (34). Καὶ τὸν λόγον ἔργον νομίσας, την Χριστοῦ παρου σίαν κατώπτευσε· προλαμβάνων ταῖς ἐλπίσι προς- βλεπε. Προεώρα Θεὸν οἰκονομοῦντα, προεώρα Θεὸν ἐκ τῆς αὐτῆς φύσεως, τὸν οἰκονομίας ναὸν οἰκονο μοῦντα· προέβλεπεν ἄστρον ἐξ Ἰακὼν ἀνατέλλον. Ἐπίστευσεν ὡς οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται (55). Καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. Επεθύμησε (36), φησὶν, 'Αβραὰμἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ εἶδε, καὶ ἐχάρη. Ο πίστεως δύνα- μις! "Απερ ἡ φύσις οὐκ ἔμαθε, ταῦτα ἡ πίστις ὑπέγραψεν (37). Οὐκοῦν οὗ τὴν πίστιν οὐκ. ἔχουσιν Ἰουδαῖοι, μάτην τὴν κτῆσιν ἐλπίζουσιν. Ἡ δὲ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησία μιμησαμένη την πίστιν, παρ ωθεῖται τοὺς παῖδας· ἀντεισῆλθε κληρονόμος Εκκλη σία, τοῖς τῆς πίστεως νόμοις θαῤῥήσατα. Νικήσασα δὲ καὶ τὴν ψῆφον λαβοῦσα κέρας τῆς πίστεως τὸν Σωτῆρα νυμφίον ἐπείγεται, ἔργοις πιστουμένη του Δεσπότου τὰ ῥήματα· Πολλοὶ ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἤξουσι, καὶ ἀνακλιθήσονται μετά Αβραάμ, καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ. Τίς οὖν ἐστι τού- των ἀπόδειξις, Δέσποτα; Προλαμβάνεις γὰρ τῷ λόγῳμ σαι φυλαί. ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. κώτερον. ὑπέγραψε. μανθάνειν έγραψεν. . BASILII SELEUCIENSIS gelicae lectionis narrationem judicii futuri terror A oculis depictus observatur, cujus tempore judex universorum, et Dominus e medio cœlo delatus, et tremendis admodum fulgoribus undique quasi sa- tellitio stipatus in cœlesti residens tribunali super cujusque vita sententiam diret. Quare tempus ver- bis præoccupat, et judiciale decretum præsignifi- cans prophetæ ac judicis modo admonet, ut si fortasse mentem invertat oratio, sese suppliciis eximant ; sin prædictio nullum in audientium ani- mis sortiatur effectum, judicium plenum rationis subsecutum parem pœnain infligat. Dico autem vo- bis quod multi ab oriente et occidente venient. O verba res præsentes consignantia! o vocem veri- tate completam! Ea ratione factum videmus, ut terra habitatores deorum multitudinem vero Deo carentem abjiciant, et late explicatas dæmonum superstitiones exturbent, Abrahamum invocent, et patribus naturalibus palam abjudicatis, quos proge - nitores offert gratia resortiantur.Judæorum vero spes cum mores adulterini refutarent, eos etiam exhæ- redes fecerunt. Nam quorum fidem negarunt, ab eorum quoque cognatione repulsi sunt. Audiit Abraham cœlitus oblatam vocem: Benedicentur in te et in semine tuo omnes gentes terræ '. Voci non secus ac rei credens præsentiam Christi contem- platur spe præsumens quæ prævidebat : prævidebat eum sic ordinantem, prævidebat Deum ex eadem natura incarnationis templum molientem,prævidebat stellam ex Jacob orituram. Credidit quod non aufere- tur sceptrum de Juda, et dux de femore ejus, donec reniat, qui mittendus est, et ipse erit exspectatio gen- tium *. Desideravit, inquit, Abraham, ut vi- deret diem meum, et vidit, et gavisus est ". fidei vim! Quæ natura non docuit, ea fides subobscure delineavit. Atqui Judæi, cujus fidem non labent, ejus temere possessionem sperant. Ex gen- tibus autem conflata Ecclesia fidem secuta filios ex- pellit, ac in eorum hæreditatem succedit fidei lege freta. Superior etiam ellecta, et sufragio accepto ad fidei cornu Salvatorem sponsum approperat ope- ribus Domini verba confirmans: Multi ab oriente e! occidente venient, et recumbent cum Abraham, Isaac et Jacob 1. Ecquæ igitur horum, Domine, lemonstratio ? Verbo namque res prævenis, et alios beatos, alios miseros prædicas, et utrisque condu- cibilia tribuis, ac futura præmonstras. Rursum tuis vocibus præsens Judæus non credit, et invidia vi- - Gen. xxvi. 14. * Gen. xLis, 19. C D Matth. vi, 11. • Joan. viii, 56. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Versio communis : sacra tribus. Videtur auctor duos Scripturæ locos ex Gen. xxvi, et xxvii, in unum compulisse. Vide hic strenuissimum Flaminium. Natura discit, que suut fidei, non dorel. leo per docere mihi interpretandum pu- tavi quod et dudum Aristoteli in Elenchis observa- tum. Cui verbo hac notione belle respondet x- (34) Πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. οἱ Septuaginta πα (35) 'Εως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται. Biblia, ἕως ἂν (56) 'Επεθύμησεν. Biblia, ήγαλλιάσατο, εμφατι (57) "Απερ ἡ φύσις οὐκ ἔμαθε, ταῦτα ἡ πίστις
οὐκ οἶδε προφήτας, καὶ πιστεύει τῷ προφητευθέντι· καὶ εἶδε σημεῖα, καὶ τὸν ἐκ Δαυὶ̈δ ὡμολόγησε. Τὸν Θεὸν ἠρνήσω μετὰ θαύματα, καὶ τούτῳ πρὸ θαυμάτων ἐπίστευσεν. Ἀλλ’ ἰδοὺ καὶ θρηνοῦσαν διὰ σὲ παρορῶ, κἂν οἰκτείρω τὸ πένθος, ἀλλὰ κρύπτω τὸν ἔλεον. Βοῶσαν ὡς ἐθνικὴν παραπέμπομαί σοι τῆς ἀπιστίας προαναστέλλων τὴν πρόφασιν. Οὔπω λύω τὸ πάθος, ἵνα μή σοι κινήσω τὸν φθόνον· ἐπέχω τὴν ἴασιν, ἵνα μὴ χορηγήσω τῆς ἀπιστίας τὰς ὕλας, ἵνα μὴ λέγῃς ὡς ἄπιστος ἐγκαλούμενος· Τί γὰρ Χαναναίαν ἠλέεις; Τί τοὺς Μωσέως ἐχθροὺς ἐθεράπευες; Ἰδοὺ παραβλέπω θρηνοῦσαν, καὶ τῇ περὶ σὲ τιμῇ περιορῶ μητέρα, θυγατρὸς πάθεσι κολαζομένην Υἱὲ Δαυὶ̈δ, ἐλέησόν με. Ὁ δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον . Ἡ τῆς θεραπείας ὑπέρθεσις, τῆς πίστεως βάσανος· ἡ τῆς ἰάσεως ἀναβολὴ, τῆς τοῦ γυναίου προαιρέσεως χωνευτήριον· μᾶλλον δὲ ἡ τοῦ Δεσπότου σιωπὴ, τῆς Χανανίτιδος ἔπαινος·
σεως τὴν παροῦσαν διήγησιν, ὁ τῆς μελλούσης κρί Ο ο Β σεως ἀπεικονίζεται φόβος, καθ᾽ ἣν ὁ τῶν ὅλων κριτής καὶ Δεσπότης ἀπ' οὐρανοῦ μέσου φερόμενος, καὶ ταῖς φοβερωτάταις ἀστραπαῖς πανταχόθεν δορυφορούμε νος, ἐπὶ τοῦ οὐρανίου καθήμενος βήματος, τὰς περὶ τῆς ἑκάστου ζωῆς ἀποφάσεις ἀφίησι. Τοιγαροῦν προ- λαμβάνων τῷ λόγῳ τὸν χρόνον, καὶ τὴν δικαστικήν ψῆφον προαινιττόμενος, προφητικῶς παραινεῖ, καὶ δικαστικῶς, ἵνα εἰ μὲν φθάσας ὁ λόγος επιστρέψῃ τὴν ἔννοιαν, τὴν τιμωρίαν κερδάνουσιν· εἰ δὲ γένη- ται παρὰ ταῖς τῶν ἀκηκοότων ψυχαῖς ἡ πρόῤῥησις ἄπρακτος, εὔλογος διαδεξαμένη κρίσις, ἀνάλογον ἐπαγάγῃ τὴν κόλασιν. Λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι πολλοί ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἤξουσιν. "Ω ῥημάτων ὁρωμένων πραγμάτων ! ὦ φωνῆς ἧς τὸ πέρας ἀλή θεια! Τοιγαροῦν ὁρῶμεν τοὺς τῆς οἰκουμένης οἰκή τορας, τὴν μὲν ἄθεον πολυθεῖαν ἀποτιθεμένους, καὶ θρησκείαν δαιμονικὴν ἡπλωμένην ἐκχέαντας, τὸν ᾿Αβραὰμ δὲ παρακαλοῦντας, καὶ τοὺς μὲν τῆς φύσ σεως πατέρας ἀποκηρύξαντας, τοὺς δὲ τῆς χάριτος ἀνταλλαξαμένους προπάτορας. Ἰουδαίων δὲ τὰς ἐλω πίδας νοθεύσας ὁ τρόπος, ἀποκληρονόμους εἰργάσατο· ὧν γὰρ τὴν πίστιν ηρνήσαντο, τούτων τῆς συγγε- νείας ἐκβέβληνται. Ἤκουσεν Αβραὰμ οὐρανόθεν ἐκφερομένης φωνής, Ευλογηθήσονται ἐν σοὶ καὶ ἐν τῷ σπέρματί σου πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς (34). Καὶ τὸν λόγον ἔργον νομίσας, την Χριστοῦ παρου σίαν κατώπτευσε· προλαμβάνων ταῖς ἐλπίσι προς- βλεπε. Προεώρα Θεὸν οἰκονομοῦντα, προεώρα Θεὸν ἐκ τῆς αὐτῆς φύσεως, τὸν οἰκονομίας ναὸν οἰκονο μοῦντα· προέβλεπεν ἄστρον ἐξ Ἰακὼν ἀνατέλλον. Ἐπίστευσεν ὡς οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ιούδα, καὶ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται (55). Καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν. Επεθύμησε (36), φησὶν, 'Αβραὰμἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ εἶδε, καὶ ἐχάρη. Ο πίστεως δύνα- μις! "Απερ ἡ φύσις οὐκ ἔμαθε, ταῦτα ἡ πίστις ὑπέγραψεν (37). Οὐκοῦν οὗ τὴν πίστιν οὐκ. ἔχουσιν Ἰουδαῖοι, μάτην τὴν κτῆσιν ἐλπίζουσιν. Ἡ δὲ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησία μιμησαμένη την πίστιν, παρ ωθεῖται τοὺς παῖδας· ἀντεισῆλθε κληρονόμος Εκκλη σία, τοῖς τῆς πίστεως νόμοις θαῤῥήσατα. Νικήσασα δὲ καὶ τὴν ψῆφον λαβοῦσα κέρας τῆς πίστεως τὸν Σωτῆρα νυμφίον ἐπείγεται, ἔργοις πιστουμένη του Δεσπότου τὰ ῥήματα· Πολλοὶ ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἤξουσι, καὶ ἀνακλιθήσονται μετά Αβραάμ, καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ. Τίς οὖν ἐστι τού- των ἀπόδειξις, Δέσποτα; Προλαμβάνεις γὰρ τῷ λόγῳμ σαι φυλαί. ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. κώτερον. ὑπέγραψε. μανθάνειν έγραψεν. . BASILII SELEUCIENSIS gelicae lectionis narrationem judicii futuri terror A oculis depictus observatur, cujus tempore judex universorum, et Dominus e medio cœlo delatus, et tremendis admodum fulgoribus undique quasi sa- tellitio stipatus in cœlesti residens tribunali super cujusque vita sententiam diret. Quare tempus ver- bis præoccupat, et judiciale decretum præsignifi- cans prophetæ ac judicis modo admonet, ut si fortasse mentem invertat oratio, sese suppliciis eximant ; sin prædictio nullum in audientium ani- mis sortiatur effectum, judicium plenum rationis subsecutum parem pœnain infligat. Dico autem vo- bis quod multi ab oriente et occidente venient. O verba res præsentes consignantia! o vocem veri- tate completam! Ea ratione factum videmus, ut terra habitatores deorum multitudinem vero Deo carentem abjiciant, et late explicatas dæmonum superstitiones exturbent, Abrahamum invocent, et patribus naturalibus palam abjudicatis, quos proge - nitores offert gratia resortiantur.Judæorum vero spes cum mores adulterini refutarent, eos etiam exhæ- redes fecerunt. Nam quorum fidem negarunt, ab eorum quoque cognatione repulsi sunt. Audiit Abraham cœlitus oblatam vocem: Benedicentur in te et in semine tuo omnes gentes terræ '. Voci non secus ac rei credens præsentiam Christi contem- platur spe præsumens quæ prævidebat : prævidebat eum sic ordinantem, prævidebat Deum ex eadem natura incarnationis templum molientem,prævidebat stellam ex Jacob orituram. Credidit quod non aufere- tur sceptrum de Juda, et dux de femore ejus, donec reniat, qui mittendus est, et ipse erit exspectatio gen- tium *. Desideravit, inquit, Abraham, ut vi- deret diem meum, et vidit, et gavisus est ". fidei vim! Quæ natura non docuit, ea fides subobscure delineavit. Atqui Judæi, cujus fidem non labent, ejus temere possessionem sperant. Ex gen- tibus autem conflata Ecclesia fidem secuta filios ex- pellit, ac in eorum hæreditatem succedit fidei lege freta. Superior etiam ellecta, et sufragio accepto ad fidei cornu Salvatorem sponsum approperat ope- ribus Domini verba confirmans: Multi ab oriente e! occidente venient, et recumbent cum Abraham, Isaac et Jacob 1. Ecquæ igitur horum, Domine, lemonstratio ? Verbo namque res prævenis, et alios beatos, alios miseros prædicas, et utrisque condu- cibilia tribuis, ac futura præmonstras. Rursum tuis vocibus præsens Judæus non credit, et invidia vi- - Gen. xxvi. 14. * Gen. xLis, 19. C D Matth. vi, 11. • Joan. viii, 56. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Versio communis : sacra tribus. Videtur auctor duos Scripturæ locos ex Gen. xxvi, et xxvii, in unum compulisse. Vide hic strenuissimum Flaminium. Natura discit, que suut fidei, non dorel. leo per docere mihi interpretandum pu- tavi quod et dudum Aristoteli in Elenchis observa- tum. Cui verbo hac notione belle respondet x- (34) Πάντα τὰ ἔθνη τῆς γῆς. οἱ Septuaginta πα (35) 'Εως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται. Biblia, ἕως ἂν (56) 'Επεθύμησεν. Biblia, ήγαλλιάσατο, εμφατι (57) "Απερ ἡ φύσις οὐκ ἔμαθε, ταῦτα ἡ πίστις
PG 85:251ἕως ὁ τῶν ἀποστόλων χορὸς, οὔτε τῆς Δεσποτικῆς σιωπῆς τὴν σοφίαν εἰδὼς, οὔτε τὴν τοῦ γυναίου φωνὴν φέρειν οἷός τε ὢν, διάδοχος πρὸς τὸν Σωτῆρα καθίσταται, καὶ γίνονται πρεσβευταὶ τῆς γυναικὸς οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ τὰς ἐκείνης ἱκεσίας διαδεξάμενοι, παρακαλοῦσι τὸν Κύριον· Ἀπόλυσον αὐτὴν, ὅτι κράζει ὄπισθεν ἡμῶν . Τί οὖν ἡ ἄφατος φιλανθρωπία; ἡ ἀπόῤῥητος σοφία; Οὐκ ἔστι καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων, καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις . Ὠδίνων τὴν δόσιν, ἀναλαβεῖν σχηματίζεται, καὶ πλέον αὐτὸς τὸ δοῦναι ποθῶν, ἢ τὸ λαβεῖν, ἡ προσπίπτουσα συνέχει τῆς φιλανθρωπίας διὰ σοφίας τοὺς ῥύακας. Οὐκ ἔξεστι λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων, καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις . Βαρυτέρα τῆς σιωπῆς ἡ ἀπόκρισις· τῇ πίστει δὲ τῆς Χαναναίας κατάλληλος. Εἰ γὰρ μὴ τοιοῦτον τὸ γύναιον ἦν, τάχα ἂν ἀπανθρωπίας, ἢ ἀσθενείας κατεγνωκὸς τοῦ Σωτῆρος ἀφίπτατο· Ὢ δεινῆς ἀπανθρωπίας Οὐκ ᾤκτειρε θρηνοῦσαν, οὐκ ἠλέησε μητέρα πάθεσι παιδὸς ξαινομένην, οὐκ ἠλέησε τὸ δρᾶμα τῆς φύσεως· ἱκετεύουσαν ἀπεστρέφετο, καὶ βοῶσαν ἀπέφευγε. Καὶ πρῶτον μὲν διὰ σιωπῆς τὰς φωνὰς ἀπεκρούσατο·
Ο τα πράγματα, καὶ τοὺς μὲν εὐαγγελίζεις, τοὺς δὲ ταλανίζεις, καὶ μερίζεις ἑκατέροις τα πρόσφορα, καὶ προαναφαίνῃ τὰ μέλλοντα. Απιστεῖ δὲ πάλιν ταῖς σαῖς φωναῖς ὁ παρών Ἰουδαῖος, καὶ φθόνω κρατούμενος τοὺς τοὺς διαλύεται λόγους. Δεῖξον ἔργοις τὴν τῶν ῥημάτων ἀλήθειαν. Τότε λέγει τῷ ἑκατοντάρχῳ· Υπαγε, καὶ ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι, καὶ λάθη ὁ παῖς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης. Ο πίστεως συναγωνισαμένης τῷ θαύματι! Τῆς τοῦ ἑκατοντάρχοι πίστεως ἡ τοῦ οἰκέ- την θεραπεία μαρτύριον· καὶ δραπετεύον τὸ πάθος τὴν τοῦ ἱκετεύσαντος πίστιν ἐκήρυττε. Μέτρον γὰρ ἦν τῆς ἰατρείας, τὸ μέτρον τῆς πίστεως. Υπαγε, καὶ ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι. Ο φιλανθρωπίας Δεσπότου ! Συνεργὸν λαμβάνει τοῦ γινομένου τὸν ἱκε τεύοντα. Εν σαυτῷ, φησί, φέρεις τῆς ἰατρείας τὸ φάρμακον. Αἰδεῖταί σου τὴν πίστιν τὸ πάθος. Μετέλθωμεν πίστιν ποθουμένην Δεσπότῃ· ἀγαπήσωμεν πίστιν τὴν τῶν θαυμάτων μητέρα· φύγωμεν τὴν ἀπιστίαν, ἧς τὸ πέρας ἀπώλεια. Οὕτω γὰρ ἂν καὶ ἡμεῖς τὸν Δεσπότην ἱκετεύοντες, τῆς αὐτῆς τῷ ἑκατοντάρχῳ φωνῆς ἀκούσωμεν· Υπαγε, καὶ ὡς ἐπί στευσας γενηθήτω σοι. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ Κ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὴν Χαναναίαν. α'. Ην ἄρα καὶ συμφορὰ μεγίστης εὐφροσύνης 1. ὑπόθεσις, καὶ πένθος εὐθυμίας παραίτιον, καὶ λύπη χαρᾶς ὑπερβαλλούσης ἐφόδιον· ὅπου γὰρ πάρεστιν Ἰησοῦς, καὶ θρῆνος πρὸς ἡδονὴν μεταβάλλεται, καὶ δακρύων φορὰ πρὸς εὐφροσύνην ἀλλάττεται. Μαρ- τυρεῖ βοῶσα τοῖς λόγοις ἡ Χαναναία, ἧς τὴν ἱστο- ρίαν ἡ τῶν Εὐαγγελίων θαυμάσασα βίβλος, βοῶσαν ὅτι καὶ νῦν ἐπιδείκνυσι, καὶ τὴν κραυγὴν φυλάττει, " καθάπερ ἐν στήλῃ τῷ γράμματι· ἵνα μηδὲ χρόνος ἐπιβουλεύων παρασύρῃ τὴν μνήμην· ὁ τῆς πίστεως γὰρ καρπὸς δυνατώτερος. Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς, φησὶν, ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου, καὶ Σι- δῶνες. Θεὸς μὲν ἁπανταχοῦ πάρεστι, καὶ τόπος οὐδεὶς Θεὸν περιγράφειν ἐτόλμησεν. ἂν δὲ τὴν φύσιν ἀόρατος, πιστοῦται τὴν παρουσίαν τὸν φορούμενον ναὸν τοῖς ὁρῶσι προβαλλόμενος. Ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος, τὰ τῶν δαιμόνων ποτὲ κατα αγώγια, τὰ τῶν εἰδώλων χωρία. τὰς τῆς εἰδωλολα- τρείας χώρας, τῆς τῶν προφητῶν κατηγορίας τὴν ὑπόθεσιν. Ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐπὶ Σιδῶνα καὶ Τύρον ἀπὸ τῶν τῆς εὐσεβείας εργαστηρίων, ἐπὶ τὸν τῆς ἀσεβείας πυθμένα· ἀπὸ τῶν Μωϋσέως μαθητῶν, ἐπὶ τοὺς τῶν δαιμόνων ἐργάτας. Καὶ τίνος ἕνεκα τὰς μεταβάσεις εργάζεται; Ελεγχος Ἰουδαίων ἡ τοῦ Δεσπότου μετάβασις. Εὐεργέτης ὁμοῦ καὶ δικαστὴς ὁ Σωτὴρ περιέρχεται. Ασύγγνωστος γὰρ ἀληθῶς Ἰου- δαίων κατάγνωσις ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπίγνωσις. Ἐπειδή γὰρ ὁ πολὺς τῶν θαυμάτων ὄμβρος δῆμον Ἰουδαϊκὸν πρὸς πίστιν οὐκ ἐδυσώπησεν, ἀλλ᾽ ἤπλωτο μὲν ἡ παράδοξος τῆς ἰατρείας σαγήνη, ἔθνος δὲ μόνον (37') Ἰουδαίων, δι' ἀγριότητα βασκανίας, τῆς σωτηρίας τὴν θύραν ἀπέφυγε· τί πεποίηκεν ὁ σοφὸς ἰατρός ; τι μόνον. ἄγνωμον, εύγνωμ. τὸ παραθέτει, συγκρίσει, ORATIO XX. 246- tem. Tunc centurioni: Vade, et sicut credidisti fiat tibi. Et sanatus est puer in illa hora ". O fidem miraculi adjutricem ! Centurionis fidei servi saua- tio testis est, et abactum malum supplicantis fidem promulgat : modus namque medela fidei modus erat. Vade, et sicut credidisti fat tibi. Domini bumanitatem Facti cooperatorem capit suppli- cantem. In teipso, inquit, fers medicinæ pharma- cum : fidem tuam morbus veretur. Fidem adeamus dilectam Domino, diligamus fidem miraculorum matrem. Fugiamus incredulitatem, cujus finis est exitium. Sic enim nos quoque Domino supplican- tes eamdem cum centurione vocem audiemus : Vade, et sicut eredidisti fial tibi. Ipsi gloria in sæ- A ctus dieta tua diluit. Factis ostendo verborum verila- B cula. Amen. C ORATIO XX. Ejusdem in Chananæam. Erat igitur calamitas ingentis latitia materies, luctus causa jucunditatis, tristitia summi gaudii oc- casio. Ubi eniin Jesus præsens est, luctus voluptate commuta!ur, et lacryınarum eruptio in lætitiam vertitur. Fidem dictis facit Chananææ clamor, cu- jus historiam liber Evangeliorum suspicit, quam nunc quoque clamitantem ostendit, ipsaque in Scriptura velut in columna clamorem retinet, ne Matth. vits, 13. ** Matth. xv, 21. D temporis invidia memoriam obliterat : prævaluit enim fidei fructus. Et egressus inde Jesus successit in partes Tyri et Sidonis ". Deus quidem omnibus adest in locis, neque Deum locus ullus audet cir- cumscribere. Tamen cum natura sit invisibi lis, praesentiam suam astruit, templo quod ferit, videntibus objecto. Venit in partes Tyri et Sido- nis : dæmonum olim diversoria, idolorum cubilia,. idololatriæ sedes, accusationis prophetarum argu- mentum. A Judæa ad Sidonem et Tyrum, a pieta- tis officina ad impietatis sedem, a Moysis discipulis ad fabricatores dæmonum. Cur toties ab eo demi-, gratur ? Probrum Judæorum Domini transmigratio. Beneficus simul ac judex Salvator ea loca circuit. Namque et gentium agnitio revera Judzorun est condemnatio non ignoscenda. Quando enim creber miraculorum imber Judaicum populum ad fidem non flexit, sed explicata quidem est inexspectata medici - næ sagena, sola vero Judæorum gens per barbaram- invidentiam salutis portamı refugit, quid fecit so- lers medicus? qua ratione tractat animi morbum ? Sanandi medicamenta Sidonem transfert, ut gen. tiuni comparatione ad meliorem mentem Judæum infidelem provocet. Vetus enim istud, reor, Domini (57') Male Plane improba, in qua totus voce eique opposita Basilius. Inscite Dausqucius accessione, conversioπe, secernendo. Countras. Biblioth. concion..
Οὐδὲ βοῶσα σιγῶντα κεκίνηκα, ὅτε χρηστὰς ἔσχον τῆς θεραπείας ἐλπίδας, ὅτε μοι τὸ πάθος συνηγόρους ἐκτήσατο, ὅτε φιλάνθρωπον προσεδόκησα λόγον, ὅτε φθεγξαμένου μόνον, ὠνειροπόλουν λύσιν· ἐκεχήνειν δὲ προσδεχομένη φωνὴν ἀνέσεως πρόξενον· τότε μοι φθεγξάμενος, τὰς ἐλπίδας διέλυσεν. Ἀμείνων ἦν σιωπῶν, ἢ φθεγξάμενος. Προσλαβοῦσα λύπην ἀπέρχομαι. Προσθήκην μοι συμφορῶν τὰς ὕβρεις ἐπέβαλε. Κύων ἐν τοσούτοις ἤκουον δήμοις. Τάχα καὶ αὐτὸς παραχωρεῖ τὴν δίκην τῷ δαίμονι. Τάχα μου τῆς θυγατρὸς ἡ συμφορὰ, καὶ τὴν τούτου νενίκηκε δύναμιν. Ἔκρυψεν ἴσως τὴν ὁμολογίαν τῆς ἥττης ταῖς ὕβρεσιν. Ἓν τοῦτο τῆς ἱκεσίας ἐκέρδανα. Ηὔξησα τοῦ τῆς θυγατρός μου δημίου τὴν ἀγανάκτησιν· ἀνῆψα τὸν ἐκείνου θυμὸν ἐν τῆς κατ’ ἐκείνου φωναῖς, ἀγριώτερον τῇ παιδὶ τὸν πολέμιον εἴργασμαι. Ἀλλ’ οὐ πρὸς τοιούτους ὠλίσθησε λόγους, οὐδὲ ταῖς ὕβρεσιν ἡ πίστις ἠτόνησεν. Ὢ πίστις γυναικὸς ἐν Εὐαγγελίοις ἀνάγραπτος Οὐκ ἔξεστι βαλεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων τοῖς κυναρίοις . Ἡ δὲ τοῖς τοῦ Δεσπότου λόγοις ἀντεσοφίζετο· Ναὶ, Κύριε · ἔχω τὴν ὕβριν θεραπείας ὑπόσχεσιν. Καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει .
Ο τα πράγματα, καὶ τοὺς μὲν εὐαγγελίζεις, τοὺς δὲ ταλανίζεις, καὶ μερίζεις ἑκατέροις τα πρόσφορα, καὶ προαναφαίνῃ τὰ μέλλοντα. Απιστεῖ δὲ πάλιν ταῖς σαῖς φωναῖς ὁ παρών Ἰουδαῖος, καὶ φθόνω κρατούμενος τοὺς τοὺς διαλύεται λόγους. Δεῖξον ἔργοις τὴν τῶν ῥημάτων ἀλήθειαν. Τότε λέγει τῷ ἑκατοντάρχῳ· Υπαγε, καὶ ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι, καὶ λάθη ὁ παῖς αὐτοῦ ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης. Ο πίστεως συναγωνισαμένης τῷ θαύματι! Τῆς τοῦ ἑκατοντάρχοι πίστεως ἡ τοῦ οἰκέ- την θεραπεία μαρτύριον· καὶ δραπετεύον τὸ πάθος τὴν τοῦ ἱκετεύσαντος πίστιν ἐκήρυττε. Μέτρον γὰρ ἦν τῆς ἰατρείας, τὸ μέτρον τῆς πίστεως. Υπαγε, καὶ ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι. Ο φιλανθρωπίας Δεσπότου ! Συνεργὸν λαμβάνει τοῦ γινομένου τὸν ἱκε τεύοντα. Εν σαυτῷ, φησί, φέρεις τῆς ἰατρείας τὸ φάρμακον. Αἰδεῖταί σου τὴν πίστιν τὸ πάθος. Μετέλθωμεν πίστιν ποθουμένην Δεσπότῃ· ἀγαπήσωμεν πίστιν τὴν τῶν θαυμάτων μητέρα· φύγωμεν τὴν ἀπιστίαν, ἧς τὸ πέρας ἀπώλεια. Οὕτω γὰρ ἂν καὶ ἡμεῖς τὸν Δεσπότην ἱκετεύοντες, τῆς αὐτῆς τῷ ἑκατοντάρχῳ φωνῆς ἀκούσωμεν· Υπαγε, καὶ ὡς ἐπί στευσας γενηθήτω σοι. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ Κ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὴν Χαναναίαν. α'. Ην ἄρα καὶ συμφορὰ μεγίστης εὐφροσύνης 1. ὑπόθεσις, καὶ πένθος εὐθυμίας παραίτιον, καὶ λύπη χαρᾶς ὑπερβαλλούσης ἐφόδιον· ὅπου γὰρ πάρεστιν Ἰησοῦς, καὶ θρῆνος πρὸς ἡδονὴν μεταβάλλεται, καὶ δακρύων φορὰ πρὸς εὐφροσύνην ἀλλάττεται. Μαρ- τυρεῖ βοῶσα τοῖς λόγοις ἡ Χαναναία, ἧς τὴν ἱστο- ρίαν ἡ τῶν Εὐαγγελίων θαυμάσασα βίβλος, βοῶσαν ὅτι καὶ νῦν ἐπιδείκνυσι, καὶ τὴν κραυγὴν φυλάττει, " καθάπερ ἐν στήλῃ τῷ γράμματι· ἵνα μηδὲ χρόνος ἐπιβουλεύων παρασύρῃ τὴν μνήμην· ὁ τῆς πίστεως γὰρ καρπὸς δυνατώτερος. Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς, φησὶν, ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου, καὶ Σι- δῶνες. Θεὸς μὲν ἁπανταχοῦ πάρεστι, καὶ τόπος οὐδεὶς Θεὸν περιγράφειν ἐτόλμησεν. ἂν δὲ τὴν φύσιν ἀόρατος, πιστοῦται τὴν παρουσίαν τὸν φορούμενον ναὸν τοῖς ὁρῶσι προβαλλόμενος. Ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος, τὰ τῶν δαιμόνων ποτὲ κατα αγώγια, τὰ τῶν εἰδώλων χωρία. τὰς τῆς εἰδωλολα- τρείας χώρας, τῆς τῶν προφητῶν κατηγορίας τὴν ὑπόθεσιν. Ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐπὶ Σιδῶνα καὶ Τύρον ἀπὸ τῶν τῆς εὐσεβείας εργαστηρίων, ἐπὶ τὸν τῆς ἀσεβείας πυθμένα· ἀπὸ τῶν Μωϋσέως μαθητῶν, ἐπὶ τοὺς τῶν δαιμόνων ἐργάτας. Καὶ τίνος ἕνεκα τὰς μεταβάσεις εργάζεται; Ελεγχος Ἰουδαίων ἡ τοῦ Δεσπότου μετάβασις. Εὐεργέτης ὁμοῦ καὶ δικαστὴς ὁ Σωτὴρ περιέρχεται. Ασύγγνωστος γὰρ ἀληθῶς Ἰου- δαίων κατάγνωσις ἡ τῶν ἐθνῶν ἐπίγνωσις. Ἐπειδή γὰρ ὁ πολὺς τῶν θαυμάτων ὄμβρος δῆμον Ἰουδαϊκὸν πρὸς πίστιν οὐκ ἐδυσώπησεν, ἀλλ᾽ ἤπλωτο μὲν ἡ παράδοξος τῆς ἰατρείας σαγήνη, ἔθνος δὲ μόνον (37') Ἰουδαίων, δι' ἀγριότητα βασκανίας, τῆς σωτηρίας τὴν θύραν ἀπέφυγε· τί πεποίηκεν ὁ σοφὸς ἰατρός ; τι μόνον. ἄγνωμον, εύγνωμ. τὸ παραθέτει, συγκρίσει, ORATIO XX. 246- tem. Tunc centurioni: Vade, et sicut credidisti fiat tibi. Et sanatus est puer in illa hora ". O fidem miraculi adjutricem ! Centurionis fidei servi saua- tio testis est, et abactum malum supplicantis fidem promulgat : modus namque medela fidei modus erat. Vade, et sicut credidisti fat tibi. Domini bumanitatem Facti cooperatorem capit suppli- cantem. In teipso, inquit, fers medicinæ pharma- cum : fidem tuam morbus veretur. Fidem adeamus dilectam Domino, diligamus fidem miraculorum matrem. Fugiamus incredulitatem, cujus finis est exitium. Sic enim nos quoque Domino supplican- tes eamdem cum centurione vocem audiemus : Vade, et sicut eredidisti fial tibi. Ipsi gloria in sæ- A ctus dieta tua diluit. Factis ostendo verborum verila- B cula. Amen. C ORATIO XX. Ejusdem in Chananæam. Erat igitur calamitas ingentis latitia materies, luctus causa jucunditatis, tristitia summi gaudii oc- casio. Ubi eniin Jesus præsens est, luctus voluptate commuta!ur, et lacryınarum eruptio in lætitiam vertitur. Fidem dictis facit Chananææ clamor, cu- jus historiam liber Evangeliorum suspicit, quam nunc quoque clamitantem ostendit, ipsaque in Scriptura velut in columna clamorem retinet, ne Matth. vits, 13. ** Matth. xv, 21. D temporis invidia memoriam obliterat : prævaluit enim fidei fructus. Et egressus inde Jesus successit in partes Tyri et Sidonis ". Deus quidem omnibus adest in locis, neque Deum locus ullus audet cir- cumscribere. Tamen cum natura sit invisibi lis, praesentiam suam astruit, templo quod ferit, videntibus objecto. Venit in partes Tyri et Sido- nis : dæmonum olim diversoria, idolorum cubilia,. idololatriæ sedes, accusationis prophetarum argu- mentum. A Judæa ad Sidonem et Tyrum, a pieta- tis officina ad impietatis sedem, a Moysis discipulis ad fabricatores dæmonum. Cur toties ab eo demi-, gratur ? Probrum Judæorum Domini transmigratio. Beneficus simul ac judex Salvator ea loca circuit. Namque et gentium agnitio revera Judzorun est condemnatio non ignoscenda. Quando enim creber miraculorum imber Judaicum populum ad fidem non flexit, sed explicata quidem est inexspectata medici - næ sagena, sola vero Judæorum gens per barbaram- invidentiam salutis portamı refugit, quid fecit so- lers medicus? qua ratione tractat animi morbum ? Sanandi medicamenta Sidonem transfert, ut gen. tiuni comparatione ad meliorem mentem Judæum infidelem provocet. Vetus enim istud, reor, Domini (57') Male Plane improba, in qua totus voce eique opposita Basilius. Inscite Dausqucius accessione, conversioπe, secernendo. Countras. Biblioth. concion..
PG 85:253Ἐγγυᾶταί μοι τὴν σωτηρίαν ἡ τοῦ κυνὸς προσηγορία· μέτρον μοι γινέσθω τῆς δόσεως, τὸ μέτρον τῆς ὕβρεως. Κύνα κέκληκας· μέρος οἰκίας τῆς Δεσποτικῆς ἀπολαύσω τραπέζης. Ἔχει μερίδα ψιχίων ἐν τοῖς τέκνοις ὁ κύων. Οὐχ ἁρπάζω τὸν ἄρτον, τὴν ψίχαν ζητῶ· οὐκ ἐπιπηδῶ τῇ τραπέζῃ, τῶν ψιχίων ἀντέχομαι. Οὐ λέγω τὴν τρυφήν· ὁ κληρονόμος ἀπολαυέτω τῆς σῆς ἐκείνης τραπέζης· ἐκ τῆς σῆς χειρὸς καὶ πρὸς ἡμᾶς πιπτέτω ψιχίον. Ὦ πίστις ὦ σύνεσις ὦ Χαναναίας εὐλάβεια Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Ἐκκαλύπτει τῆς σιωπῆς τὰς ὠδῖνας· Ὦ γύναι, μεγάλη σου ἡ πίστις Διὰ τοῦτο τὴν χάριν ἀνεβαλόμην, ἵνα δείξω σου τὴν πίστιν. Οὐχ ὡς ἀπάνθρωπος ἐσιώπουν, ἀλλ’ ὡς προγνώστης ἡσύχαζον· ὅλην σου δειχθῆναι τὴν πίστιν ἀνέμενον. Διδαχθῆναι τοὺς παρόντας ἐβουλόμην, ἡλίκος ἐν Χαναναίᾳ μαργαρίτης ἐκρύπτετο. Ὅλην σοι τῆς θεραπείας ἀνοίγω τὴν τράπεζαν, οὐχ ὡς κυνὶ τὸ ψιχίον, ἀλλ’ ὡς θυγατρὶ τὸν ἄρτον χαρίζομαι. Σὺ μὲν τοὺς Ἰουδαίους τῇ πίστει νενίκηκας· ἐγὼ δέ σου τῇ δόσει τὴν αἴτησιν. Γενηθήτω σοι ὡς θέλεις · σὺ γενοῦ τῆς θυγατρὸς ἰατρός· ἐν σαυτῇ περιφέρεις τὸ τῆς ἰάσεως φάρμακον. Βάδιζε, νικηφόρος κατὰ Ἰουδαίων καὶ δαίμονος·
πῶς μεθοδεύει τῆς γνώμης τὴν νόσον; Μεταφέρει τῆς ἰατρείας ἐπὶ τὴν Σιδῶνα τὰ φάρμακα, ἵνα τῇ τῶν ἐθνῶν παραθέσει πρὸς εὐγνωμοσύνην ἐρεθίσῃ τὸν ἄπιστον. Παλαιὸν γὰρ, οἶμαι, τοῦτο τοῦ Δεσπό του τὸ μηχάνημα, τῇ τῶν χειρόνων συγκρίσει δυσ ωπεῖν τὸν ἀγνώμονα. Ελέγξαι ποτὲ βουληθεὶς τὸ ἀπειθὲς τῶν Ἰουδαίων, τῇ τῶν Νινευΐτῶν παραθέσει τὸν ἔλεγχον ηύξησε, καὶ πέμπει τὸν Ἰωνᾶν τὴν ἀσε- βειῶν μεταβολὴν μετοψόμενον, καὶ τῶν Ἰουδαίων προφήτην, ὑπηρέτην τῆς Ἰουδαίων κατηγορίας προς βάλλεται. 'Ο δὲ τὴν ἄκαιρον φειδώ τῶν ὁμοφύλων ποιούμενος, κλέπτει τὸν ἔλεγχον δραπετεύει τὸν πέμψαντα. Ηγνόει δὲ ἄρα καὶ ὡς ὑπὸ τοῦ κήτους ἀγρευθεὶς, δεσμώτης αὖθις τῷ Δεσπότῃ παραστα θήσεται. Καὶ πάλιν θεατής εὐγνωμοσύνης ἐθνικῆς ὑποστέλλεται καὶ μίαν φωνὴν ἀφιεὶς, τὰς ἁπάντων εχειρώσατο γνώμας. Καὶ μικροῦ ψευδοπροφητείας ἡλίσκετο, ἔργοις μανθάνων ὁπόσον τῶν ἐθνῶν πρὸς Ἰουδαίους εἰς πειθὼ τὸ διάφορον· παρόσον ἐκεῖνοι μὲν τοὺς παρ' αὐτοῖς προφήτας κατέσφαττον· οἱ δὲ καὶ ἂν ἡγνόουν εἰ πάρεστι, φθεγγόμενον ἔφριττον. Οτε γνώμης μεταβολή προφητικὴν ἀπόφασιν ἔστη- σεν, ἔπαυσε τὰ τείχη σαλευθέντα τῆς πόλεως, έδυσε ώπησε ξίφος ἄνωθεν φερόμενον, καὶ θανάτου ψῆφος ἀνέκαμπτεν, αἰδουμένη τῶν καταδίκων τὴν πίστιν δι' εὐγνωμοσύνην νικήσαντα. Οὕτω δὴ καὶ νῦν ὁ Τύρον, τῇ τῶν ἀσεβῶν παραθέσει τὴν Ἰουδαί Β καὶ θυμὸς ἐνικᾶτο προφητικός, τὸν ὑπεύθυνον ὁρῶν Σωτὴρ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐπὶ τὴν Σιδῶνα βαδίζει καὶ κὴν στηλιτεύων ὑπόκρισιν. - - β'. Καί μοι τὸν εὐαγγελιστὴν ὄρα κομπάζοντα τῷ διηγήματι, καὶ τῆς Δεσποτικῆς μεταβάσεως τὸν γισμὸν ἐκκαλύπτοντα. Καὶ ἐξελθὼν ἐκεῖθεν ὁ 'Ιη- σους ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος. — Ἐκεῖθεν, πόθεν; Όπου θαυματουργῶν ἐσυκοφαντ τεῖτο, καὶ θεραπεύων ὑβρίζετο, καὶ εὐεργετῶν ἡπιο στεῖτο. Καὶ ἰδού, γυνὴ ἐκ τῶν ὀρίων ἐκείνων ἐκραύγασε λέγουσα· Υἱὲ Δαυΐδ, ἐλέησόν με. Χαναναίον τὸ γύναιον, ἀλλὰ τῇ γνώμῃ τὸ γένος ἠρνήσατο· ἐνίκησε τὴν φύσιν ἡ πίστις. Μηδείς, φη- σὶν, ἔτι Χαναναίων κατηγορεῖτο· ἔλυσεν ἡ γυνὴ τὰ τῶν πατέρων ἐγκλήματα· εὐσεβείας ἀρχὴ γίνεται τοῖς εὐσεβέσι κραυγάζουσα · Υἱὲ Δαυΐδ, ἐλέησόν με. "Ο πόσας μυριάδας Ἰουδαίων ὁ Χριστὸς ἰασάμενος, παρὰ τῶν ἰατρευθέντων ἀντήκουσεν. Οὗτος πόθεν έστὶν οὐκ οἴδαμεν (38). Γύναιον δὲ Χαναναίον, καὶ πρὸ τῆς θεραπείας τῇ πίστει πτερούμενον, εἰς εὐαγ γελιστοῦ ἀξίαν ἀνέδραμε. Κύριε, υἱὲ Δαυΐδ, ἐλέη σόν με. 'Η θυγάτηρ μου κακῶς δαιμονίζεται. Πέν θος ἐλεεινὸν, καὶ θέαμα μητρὶ θανάτου πικρώτερον. Δαίμων τῇ κόρῃ πολεμικὸς συμπλεκόμενος, καὶ δυσ- μενὴς οὐχ ὁρώμενος, κατὰ τῆς παιδὸς παρατάττε- ται. Πῶς ἀγγελῶ τὸ δεινόν ; πῶς κηρύξω τὸ πάθος ; Ο τερον Τοῦτον π. ε. ο. ο. 'Εαυτόν τιμωρουμένῳ· BASILII SELEUCIENSIS inventum ut deteriorum collatione eum qui mentis A Improbæ sit ad officium cogat. Cum olim redar- gnere Judæorum in credendo contumaciam statuis- set, Ninivitarum conversione probrum Judæorum auxit. Mittit ergo Jonam impietatis desertæ inspe- ctorem, et Judaeorum prophetam designavit admini- strum criminationis adversus Judæos. Qui tribulibus intempestive parcens criminationem legit, fugit mittentem. Verum ignorabat, a ceto deprehensum se captivum iterum Domino coram sistendum. Rur- sus itaque probitatis ethnicæ spectator submittitur, et una voce jacta omnium subegit animos. Et parum abfuit, quin falsi vaticinii coargueretur, dum factis docetur, ut gentes Judæis credulitate anteeant : quatenus prophetas bi suos jugulabant; illi, quem, an adesset ignorabant, loquentem horrebant. Post- quam animorum inmutatio propheticas minas re- pressit, concussa civitatis mœnia in tranquillo col- locavit, gladium superne impendentem cohibuit, et mortis sententia reorum fidem reverita ab Jona in- flexa est, atque ita ira prophetæ vincebatur, dum reus per animi rectitudinem victoria depotitur. Sic itaque nunc Salvator a Judea vadit Sidonem et Tyrum, impiorum ad fidem accessione Judaicam publicans hypocrisim. clet, ista narratione, et expeditionis Dominicæ ra- tionem evulget: Et egrestus inde Jesus secessit in parles Tyri et Sidonis 13. Inde, unde ? Ubi dum mira perficit, calumniis petitur; ubi dum more bos sanat, fert contumeliam; dum beneficentia utitur, non creditur. Et ecce mulier e finibus illis clamavit dicens ei : Fili David, miserere mei". Cha- nanæa mulier, sed animi probitate genus refuta- bal : naturam vicit fides. Nemo, inquit, Chana- næos accuset: solvit mulier majores suos ab im- pietatis crimine, pietatis fit initium piis clamaus: Fili David, miserere mei. quot myriadibus Ju- dæorum persanatis, ab iis ipsis, qui persanati, Christus sibi reponi illud audivit : Hic unde sit, nescimus s. Mulier vero Chananea etiam ante cu- D rationem fide alata ad evangelistæ dignitatem per- venit : Domine, Fili David, miserere nei. Filia mea male torquetur a dæmone. Luctum miserabilem, et matri spectaculuin morte acerbius. Demon ad- versarius cum puella congreditur, et hostis invisus contra puellain prodit in aciem. Quomodo rei gra- ✔itatem efferam ? quomodo malum prædicabo ? Non ** Matth. xv, 21. ibid. 22. u Joan. 15, 29. CL. DAUSQUEI NOTÆ. Billia, Phraseosque reli mens versio : Hunc autem nescimus unde sit. Teren- tius Patrem novisti ad hanc rem quam sit perspicaz. Plautus Curculione : Quæritis chlamydem, et markæram hunc, Unde ad me pervenerit. 2. Ac mihi vide, ut se evangelista magnifice ja- C (38) Οὗτος πόθεν ἐστὶν οὐκ οἴδαμεν. Αττικώ-
ἆθλον κομίζου τῆς πίστεως τὴν θεραπείαν τῆς φύσεως. Μετέλθωμεν πίστιν τῆς Ἐκκλησίας τὸν στέφανον. Ἀγαπήσωμεν πίστιν τὸ τῆς υἱοθεσίας θεμέλιον, πίστιν, ἧς τὴν ἀστραπὴν οὐ φέρουσι δαίμονες· πίστιν τῶν τοῦ Χριστοῦ μαθητῶν τὸ κεφάλαιον. Ἀκούσωμεν Παύλου βοῶντος· Στήκητε ἐν τῇ πίστει. Ἀδιαλείπτως προσεύχεσθε · ἵνα καὶ πρὸς ἡμᾶς ὁ Δεσπότης ταύτην ἀφῇ τὴν φωνήν· Γενηθήτω ὑμῖν ὡς θέλετε· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
πῶς μεθοδεύει τῆς γνώμης τὴν νόσον; Μεταφέρει τῆς ἰατρείας ἐπὶ τὴν Σιδῶνα τὰ φάρμακα, ἵνα τῇ τῶν ἐθνῶν παραθέσει πρὸς εὐγνωμοσύνην ἐρεθίσῃ τὸν ἄπιστον. Παλαιὸν γὰρ, οἶμαι, τοῦτο τοῦ Δεσπό του τὸ μηχάνημα, τῇ τῶν χειρόνων συγκρίσει δυσ ωπεῖν τὸν ἀγνώμονα. Ελέγξαι ποτὲ βουληθεὶς τὸ ἀπειθὲς τῶν Ἰουδαίων, τῇ τῶν Νινευΐτῶν παραθέσει τὸν ἔλεγχον ηύξησε, καὶ πέμπει τὸν Ἰωνᾶν τὴν ἀσε- βειῶν μεταβολὴν μετοψόμενον, καὶ τῶν Ἰουδαίων προφήτην, ὑπηρέτην τῆς Ἰουδαίων κατηγορίας προς βάλλεται. 'Ο δὲ τὴν ἄκαιρον φειδώ τῶν ὁμοφύλων ποιούμενος, κλέπτει τὸν ἔλεγχον δραπετεύει τὸν πέμψαντα. Ηγνόει δὲ ἄρα καὶ ὡς ὑπὸ τοῦ κήτους ἀγρευθεὶς, δεσμώτης αὖθις τῷ Δεσπότῃ παραστα θήσεται. Καὶ πάλιν θεατής εὐγνωμοσύνης ἐθνικῆς ὑποστέλλεται καὶ μίαν φωνὴν ἀφιεὶς, τὰς ἁπάντων εχειρώσατο γνώμας. Καὶ μικροῦ ψευδοπροφητείας ἡλίσκετο, ἔργοις μανθάνων ὁπόσον τῶν ἐθνῶν πρὸς Ἰουδαίους εἰς πειθὼ τὸ διάφορον· παρόσον ἐκεῖνοι μὲν τοὺς παρ' αὐτοῖς προφήτας κατέσφαττον· οἱ δὲ καὶ ἂν ἡγνόουν εἰ πάρεστι, φθεγγόμενον ἔφριττον. Οτε γνώμης μεταβολή προφητικὴν ἀπόφασιν ἔστη- σεν, ἔπαυσε τὰ τείχη σαλευθέντα τῆς πόλεως, έδυσε ώπησε ξίφος ἄνωθεν φερόμενον, καὶ θανάτου ψῆφος ἀνέκαμπτεν, αἰδουμένη τῶν καταδίκων τὴν πίστιν δι' εὐγνωμοσύνην νικήσαντα. Οὕτω δὴ καὶ νῦν ὁ Τύρον, τῇ τῶν ἀσεβῶν παραθέσει τὴν Ἰουδαί Β καὶ θυμὸς ἐνικᾶτο προφητικός, τὸν ὑπεύθυνον ὁρῶν Σωτὴρ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐπὶ τὴν Σιδῶνα βαδίζει καὶ κὴν στηλιτεύων ὑπόκρισιν. - - β'. Καί μοι τὸν εὐαγγελιστὴν ὄρα κομπάζοντα τῷ διηγήματι, καὶ τῆς Δεσποτικῆς μεταβάσεως τὸν γισμὸν ἐκκαλύπτοντα. Καὶ ἐξελθὼν ἐκεῖθεν ὁ 'Ιη- σους ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος. — Ἐκεῖθεν, πόθεν; Όπου θαυματουργῶν ἐσυκοφαντ τεῖτο, καὶ θεραπεύων ὑβρίζετο, καὶ εὐεργετῶν ἡπιο στεῖτο. Καὶ ἰδού, γυνὴ ἐκ τῶν ὀρίων ἐκείνων ἐκραύγασε λέγουσα· Υἱὲ Δαυΐδ, ἐλέησόν με. Χαναναίον τὸ γύναιον, ἀλλὰ τῇ γνώμῃ τὸ γένος ἠρνήσατο· ἐνίκησε τὴν φύσιν ἡ πίστις. Μηδείς, φη- σὶν, ἔτι Χαναναίων κατηγορεῖτο· ἔλυσεν ἡ γυνὴ τὰ τῶν πατέρων ἐγκλήματα· εὐσεβείας ἀρχὴ γίνεται τοῖς εὐσεβέσι κραυγάζουσα · Υἱὲ Δαυΐδ, ἐλέησόν με. "Ο πόσας μυριάδας Ἰουδαίων ὁ Χριστὸς ἰασάμενος, παρὰ τῶν ἰατρευθέντων ἀντήκουσεν. Οὗτος πόθεν έστὶν οὐκ οἴδαμεν (38). Γύναιον δὲ Χαναναίον, καὶ πρὸ τῆς θεραπείας τῇ πίστει πτερούμενον, εἰς εὐαγ γελιστοῦ ἀξίαν ἀνέδραμε. Κύριε, υἱὲ Δαυΐδ, ἐλέη σόν με. 'Η θυγάτηρ μου κακῶς δαιμονίζεται. Πέν θος ἐλεεινὸν, καὶ θέαμα μητρὶ θανάτου πικρώτερον. Δαίμων τῇ κόρῃ πολεμικὸς συμπλεκόμενος, καὶ δυσ- μενὴς οὐχ ὁρώμενος, κατὰ τῆς παιδὸς παρατάττε- ται. Πῶς ἀγγελῶ τὸ δεινόν ; πῶς κηρύξω τὸ πάθος ; Ο τερον Τοῦτον π. ε. ο. ο. 'Εαυτόν τιμωρουμένῳ· BASILII SELEUCIENSIS inventum ut deteriorum collatione eum qui mentis A Improbæ sit ad officium cogat. Cum olim redar- gnere Judæorum in credendo contumaciam statuis- set, Ninivitarum conversione probrum Judæorum auxit. Mittit ergo Jonam impietatis desertæ inspe- ctorem, et Judaeorum prophetam designavit admini- strum criminationis adversus Judæos. Qui tribulibus intempestive parcens criminationem legit, fugit mittentem. Verum ignorabat, a ceto deprehensum se captivum iterum Domino coram sistendum. Rur- sus itaque probitatis ethnicæ spectator submittitur, et una voce jacta omnium subegit animos. Et parum abfuit, quin falsi vaticinii coargueretur, dum factis docetur, ut gentes Judæis credulitate anteeant : quatenus prophetas bi suos jugulabant; illi, quem, an adesset ignorabant, loquentem horrebant. Post- quam animorum inmutatio propheticas minas re- pressit, concussa civitatis mœnia in tranquillo col- locavit, gladium superne impendentem cohibuit, et mortis sententia reorum fidem reverita ab Jona in- flexa est, atque ita ira prophetæ vincebatur, dum reus per animi rectitudinem victoria depotitur. Sic itaque nunc Salvator a Judea vadit Sidonem et Tyrum, impiorum ad fidem accessione Judaicam publicans hypocrisim. clet, ista narratione, et expeditionis Dominicæ ra- tionem evulget: Et egrestus inde Jesus secessit in parles Tyri et Sidonis 13. Inde, unde ? Ubi dum mira perficit, calumniis petitur; ubi dum more bos sanat, fert contumeliam; dum beneficentia utitur, non creditur. Et ecce mulier e finibus illis clamavit dicens ei : Fili David, miserere mei". Cha- nanæa mulier, sed animi probitate genus refuta- bal : naturam vicit fides. Nemo, inquit, Chana- næos accuset: solvit mulier majores suos ab im- pietatis crimine, pietatis fit initium piis clamaus: Fili David, miserere mei. quot myriadibus Ju- dæorum persanatis, ab iis ipsis, qui persanati, Christus sibi reponi illud audivit : Hic unde sit, nescimus s. Mulier vero Chananea etiam ante cu- D rationem fide alata ad evangelistæ dignitatem per- venit : Domine, Fili David, miserere nei. Filia mea male torquetur a dæmone. Luctum miserabilem, et matri spectaculuin morte acerbius. Demon ad- versarius cum puella congreditur, et hostis invisus contra puellain prodit in aciem. Quomodo rei gra- ✔itatem efferam ? quomodo malum prædicabo ? Non ** Matth. xv, 21. ibid. 22. u Joan. 15, 29. CL. DAUSQUEI NOTÆ. Billia, Phraseosque reli mens versio : Hunc autem nescimus unde sit. Teren- tius Patrem novisti ad hanc rem quam sit perspicaz. Plautus Curculione : Quæritis chlamydem, et markæram hunc, Unde ad me pervenerit. 2. Ac mihi vide, ut se evangelista magnifice ja- C (38) Οὗτος πόθεν ἐστὶν οὐκ οἴδαμεν. Αττικώ-
Discourse XXIΛΟΓΟΣ ΚΑ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:255ΛΟΓΟΣ ΚΑ. Εἰς τὸν χωλὸν τὸν ἐπὶ τὴν Ὡραίαν πύλην καθήμενον. α. Οἱ μὲν τὰς μικρὰς ταύτας, καὶ χαμαὶ ἐρχομένας παιδεύοντες τέχνας, τότε μάλιστα τοῖς μαθηταῖς μαρτυροῦσι τὸ πρὸς τὴν μάθησιν ἐντελὲς, ὅτε καὶ καθ’ ἑαυτοὺς τὰ τῶν διδασκάλων, χωρὶς τῆς διδασκαλικῆς χειρὸς, ἐκμιμῶνται φιλοτεχνήματα. Καὶ ζωγράφος μὲν γραμμαῖς καὶ χρώμασιν ἀπεικάζει τὴν φύσιν· ὁ δὲ ναυπηγὸς τὸ σκάφος πηξάμενος, στοιχείῳ ῥέοντι τῇ θαλάττῃ μηχανᾶται δρόμον.
Οὐ φέρω τῆς θεωρίας τὸν πόνον. Ἐκπηδᾷ τῆς οἰκίας φοιτώσα διὰ τῆς πόλεως, εἰς αἰθέρα τὰς χεῖρας ἐκε τείνουσα, βλέμμα διάστροφον, κόμην γεγυμνωμένην. Δαίμονι καταγώγιον τὸ τέκνον ἔτεκον. Παραιτείται τὴν αἰσχύνην ἡ συμφορὰ, καὶ τὴν φυσικὴν αἰδὼ τὸ πάθος αἰχμάλωτον ἔλαβεν. Αφίησιν ολολυγὰς κατά τὰς τῶν κυνῶν ὑλακάς· βλέπεται μὴ βλέπουσα (59), φέρεται δρόμῳ, ἐλεεινὰ σιωπᾷ καὶ δεινότερα φθέγγε ται. Οὐκ ἔχει προθεσμίαν ἡ τιμωρία, νύκτας ἀγρ- ύπνως ἀναλίσκουσα· νυκτῶν δὲ τὰς ἡμέρας χαλεπω- τέρας εὑρίσκουσα, ἐκπηδῶσα τῆς εὐνῆς, ἀθρόως ἀναβοώσα τὴν συμφοράν. Ελέησόν με, τὴν διὰ θυ γατρός μαστιγουμένην· ἐκείνης τὸ πάθος, ἐμὸν δὲ τὸ ἄλγος· ἐκείνην ὁ δαίμων πομπεύει, κατ᾿ ἐμοῦ δὲ δι' ἐκείνης ἡ φύσις ὅπλον· ὁ δαίμων τὴν θυγατέρα κατὰ μητρὸς ἐνεδύσατο δι' ἐκείνης εἰς ἐμὲ τὰ τόξα Β παραφέρεται. Είθε μὴ ταύτας ὤδινεν εἰς ἐμὲ τὰς ὠδῖνας ἡ φύσις! εἴθε τὸν τόκον ἡ τελευτὴ διεδέξατο | Είχε παραμυθίαν ὁ θάνατος τὸν νόμον τῆς φύσεως. Ελέησόν με. ῾Ο δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. Ο φιλανθρώπου σιωπῆς ἐν ἀπανθρωπίας προσχή- ματι ! ὦ σιωπὴ μεγαλόφωνος Ἰουδαίων κατήγορος Δι' αὐτῆς γὰρ τοιαῦτα πρὸς Ἰουδαίους ἐφθέγγετο· Ορις, Ἰουδαίε, Χαναναίας εὐγένειαν; Ορᾷς ἐκ ῥί- ζης διαβεβλημένης καρπὸν ἐπαινούμενον; Οὐκ ἐδέ ξατο τὸν Μωϋσέα τὸν σὸν νομοθέτην, καὶ τὸν Μωϋσ σέως Δεσπότην ἐπέγνωκεν· οὐκ οἶδε προφήτας, καὶ πιστεύει τῷ προφητευθέντι καὶ εἶδε σημεῖα, καὶ τὸν ἐκ Δαυΐδ ὡμολόγησε. Τὸν Θεὸν ἡρνήσω μετά θαύματα, καὶ τούτῳ πρὸ θαυμάτων ἐπίστευσεν. Αλλ' ἰδοὺ καὶ θρηνοῦσαν διὰ σὲ παρορώ, κἂν οικτείρω τὸ πένθος, ἀλλὰ κρύπτω τὸν ἔλεον. Βοῶσαν ὡς ἐθνικὴν παραπέμπομαί σοι τῆς ἀπιστίας προαναστέλλων τὴν πρόφασιν. Οὔπω λύω τὸ πάθος, ἵνα μή σοι κι- νήσω τὸν φθόνον· ἐπέχω τὴν ἴασιν, ἵνα μὴ χορηγήσω τῆς ἀπιστίας τὰς ύλας, ἵνα μὴ λέγῃς ὡς ἄπιστος ἐγκαλούμενος· Τί γὰρ Χαναναίαν ἡλέεις; Τί τοὺς Μωσέως ἐχθροὺς ἐθεράπευες; Ιδού παραβλέπω θρηνοῦσαν, καὶ τῇ περὶ σὲ τιμῇ περιορῶ μητέρα, θυγατρὸς πάθεσι κολαζομένην ! Υιέ Δαυΐδ, ἐλέησόν με. ῾Ο δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. Ἡ τῆς θε ραπείας ὑπέρθεσις, τῆς πίστεως βάσανος· ἡ τῆς ἰάσεως ἀναβολή, τῆς τοῦ γυναίου προαιρέσεως χω- νευτήριον· μᾶλλον δὲ ἡ τοῦ Δεσπότου σιωπή, τῆς Χανανίτιδος Επαινος· ἕως ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, οὔτε τῆς Δεσποτικῆς σιωπῆς τὴν σοφίαν εἰδὼς, οὔτε τὴν τοῦ γυναίου φωνήν φέρειν οἷός τε ὤν, διάδοχος πρὸς τὸν Σωτῆρα καθίσταται, καὶ γίνονται πρε σβευταὶ τῆς γυναικὸς οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ τὰς ἐκείνης ἱκεσίας διαδεξάμενοι, παρακαλοῦσι τὸν Κύριον· 'Απόλυσον αὐτὴν, ὅτι κράζει ὄπισθεν ἡμῶν. Τί οὖν ἡ ἄφατος φιλανθρωπία; ἡ ἀπόῤῥητος ** 'Αττικώτερον, δέρχο μαι ORATIO XX. ipsius aspectus dificultatem fero. Domo exsiliens D chorus, cum neque silenti Donini sapientiam sa- Matth. xv, 23. C urbem pervagatur: in allum manus extendit, ocu- los distorquet, comam nudat. Demnoni recepia- culum filiam peperi. Verecundiam omnem cala- mitas excutit, el ingenitum a natura pudorem mali vis captivum ducit. Ciet ululatus canum latrati- bus haud absimiles, videt nec videt, cursu fertur, miserabile ejus est silentium, et loquitur dolentius, Supplicium nullas capit inducias, noctes etiam sine sommo absumit, dies noctibus nocentiores expe- ritur, cubili exsilit, miseriam conferto clamore exaggerat. Miserere mei, quæ filiæ vicem flagel- lor; illa quidem patitur, ego vero doleo ; eam al ostentationem dæmon agit, contra me vero per eain natura teluin jacit; dæmon sine matris injuria @liam ingressus est, per ean in me deflexa tela perferuntur. Utinam ne tantos iu me cruciatus na- tura peperisset! utinam partum summum excepis- set exitium ! Mortis solatio fuisset naturæ lex. Miserere mei. Qui non respondit ei verbum ". O sub inhumanitatis obtentu silentium longe huma- nissimum ! o silentium vocalis admodum Judæo- ruin accusator! Namque silentio ad Judæos talia loquebatur: Vides, Judze, Chananææ generosila- tem ? Vides ex improba radice fructum dilaudatum ? Moysen non suscepit latorem legis, et Moysis agnovit Dominum; prophetas nescivit, et a pro- phetis cantato credidit: non vidit signa, et Davi- dis filium confitetur. Deum post miracula nega- sti, Judæe, huic illa ante miracula credidit. Ecce etiam propter te luctu confertan despicio, coin- miserationem tego, etsi luctus misereor. Vocife- rantem ut gentilem aversor, tibi infidelitatis occa- sionem præscindeus. Nondum malum solvo, ne te ad invidiam commoveam; sanationem differo, ne infidelitati tuæ materiam suggeram, ne ut infide- lis accusatus dicas: Quid te Chananææ miserebat ? Quid Moysis inimicos curabas ? Ecce lugentem li- mis aspicio, ac præ to matrem despicio filiæ do- loribus discruciatam ! Fili David, miserere mei. Qui non respondit ei verbum. Curationis dilatio fidei spe- cimen, sanationis prorogatio fuit voluntatis in mu- liere probatio: potius vero Domini silentium Cha- nanara commendatio. Interim vero apostolorum , tis cognosceret, neque mulieris voces ferre posset, vicarius intercessor apud Salvatorem intervenit ac mulieris oratores fiunt Christi discipuli et in- firmis mulieris susceptis precibus hortantur Domi- num : Dimitte eam, quia clamat post nos. Quid tane dem inenarrabilis Domini humanitas? quid inexpli cabilis sapientia? Non est bonum sumere panem CL. DAUSQUEII NOTÆ. Visio Chananæææ erat intermortua, ut qui demen- tiuut, qui ebrii sunt, et aliorum, vident, nec vident : quia mens ocntum non sequitur. Id Basilii genio visum congruentius, et ut qui usurpant active. (39) Βλέπεται μὴ βλέπουσα. Videl, nec videt.
Ὁ μέν τοι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, ὁ τῆς κτίσεως Σωτὴρ, τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τοῖς μαθηταῖς χαρισάμενος, αὐτὸς μὲν εἰς οὐρανοὺς ἀνέπτη, τὴν ἐκ δεξιῶν καθέδραν ἀπολαβὼν, ἀοράτῳ δὲ χειρὶ τοῖς μαθηταῖς θαυματουργοῦσι συνέρχεται. Εἴδομεν τοίνυν σήμερον μετὰ τὸν Σωτῆρα, τῆς θαυματουργίας τοὺς μαθητὰς ἀπερχομένους, καὶ τοῦ μεγάλου πελάγους κατατολμῶντας. Ἐπειδὴ γὰρ ἄπιστον ἀνθρώποις τὸ τῆς ἀναστάσεως δῶρον, καὶ οὐρανῶν βασιλεία κηρυττομένη τῷ ξένῳ τῆς ἀκοῆς τὴν ψυχὴν πρὸς τὴν φωνὴν οὐκ ἔπειθε· διὰ τοῦτο προλαμβάνει τὰ θαύματα δυσωποῦντα τὴν θέαν, καὶ τὴν ἀπιστίαν ἐλαύνοντα, καὶ τὸν ἀπειθέστατον λογισμὸν ἐπικάμπτοντα, ἵν’ οὓς οὐκ ἔπεισε κηρύττουσα γλῶσσα, τούτους ὀφθαλμοὶ μαρτυροῦντες ἐλέγξωσιν. Οἱ μὲν οὖν τῆς νόθου σοφίας ματαιόφρονες ἐρασταὶ, καὶ τὴν ἐν γλώττῃ μόνον σοφίαν ἀσκοῦντες, τὸ τῶν οἰκείων δογμάτων ἀπατηλὸν, τοῖς τῶν λόγων δόγμασιν ἐπιχρώσαντες τῆς πολυθέου μανίας τὴν νόσον ἐνέβαλον· καὶ τὸ ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν ἀληθείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς, δεσμώτας τοὺς πιστευθέντας ἡρπάζοντο.
Οὐ φέρω τῆς θεωρίας τὸν πόνον. Ἐκπηδᾷ τῆς οἰκίας φοιτώσα διὰ τῆς πόλεως, εἰς αἰθέρα τὰς χεῖρας ἐκε τείνουσα, βλέμμα διάστροφον, κόμην γεγυμνωμένην. Δαίμονι καταγώγιον τὸ τέκνον ἔτεκον. Παραιτείται τὴν αἰσχύνην ἡ συμφορὰ, καὶ τὴν φυσικὴν αἰδὼ τὸ πάθος αἰχμάλωτον ἔλαβεν. Αφίησιν ολολυγὰς κατά τὰς τῶν κυνῶν ὑλακάς· βλέπεται μὴ βλέπουσα (59), φέρεται δρόμῳ, ἐλεεινὰ σιωπᾷ καὶ δεινότερα φθέγγε ται. Οὐκ ἔχει προθεσμίαν ἡ τιμωρία, νύκτας ἀγρ- ύπνως ἀναλίσκουσα· νυκτῶν δὲ τὰς ἡμέρας χαλεπω- τέρας εὑρίσκουσα, ἐκπηδῶσα τῆς εὐνῆς, ἀθρόως ἀναβοώσα τὴν συμφοράν. Ελέησόν με, τὴν διὰ θυ γατρός μαστιγουμένην· ἐκείνης τὸ πάθος, ἐμὸν δὲ τὸ ἄλγος· ἐκείνην ὁ δαίμων πομπεύει, κατ᾿ ἐμοῦ δὲ δι' ἐκείνης ἡ φύσις ὅπλον· ὁ δαίμων τὴν θυγατέρα κατὰ μητρὸς ἐνεδύσατο δι' ἐκείνης εἰς ἐμὲ τὰ τόξα Β παραφέρεται. Είθε μὴ ταύτας ὤδινεν εἰς ἐμὲ τὰς ὠδῖνας ἡ φύσις! εἴθε τὸν τόκον ἡ τελευτὴ διεδέξατο | Είχε παραμυθίαν ὁ θάνατος τὸν νόμον τῆς φύσεως. Ελέησόν με. ῾Ο δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. Ο φιλανθρώπου σιωπῆς ἐν ἀπανθρωπίας προσχή- ματι ! ὦ σιωπὴ μεγαλόφωνος Ἰουδαίων κατήγορος Δι' αὐτῆς γὰρ τοιαῦτα πρὸς Ἰουδαίους ἐφθέγγετο· Ορις, Ἰουδαίε, Χαναναίας εὐγένειαν; Ορᾷς ἐκ ῥί- ζης διαβεβλημένης καρπὸν ἐπαινούμενον; Οὐκ ἐδέ ξατο τὸν Μωϋσέα τὸν σὸν νομοθέτην, καὶ τὸν Μωϋσ σέως Δεσπότην ἐπέγνωκεν· οὐκ οἶδε προφήτας, καὶ πιστεύει τῷ προφητευθέντι καὶ εἶδε σημεῖα, καὶ τὸν ἐκ Δαυΐδ ὡμολόγησε. Τὸν Θεὸν ἡρνήσω μετά θαύματα, καὶ τούτῳ πρὸ θαυμάτων ἐπίστευσεν. Αλλ' ἰδοὺ καὶ θρηνοῦσαν διὰ σὲ παρορώ, κἂν οικτείρω τὸ πένθος, ἀλλὰ κρύπτω τὸν ἔλεον. Βοῶσαν ὡς ἐθνικὴν παραπέμπομαί σοι τῆς ἀπιστίας προαναστέλλων τὴν πρόφασιν. Οὔπω λύω τὸ πάθος, ἵνα μή σοι κι- νήσω τὸν φθόνον· ἐπέχω τὴν ἴασιν, ἵνα μὴ χορηγήσω τῆς ἀπιστίας τὰς ύλας, ἵνα μὴ λέγῃς ὡς ἄπιστος ἐγκαλούμενος· Τί γὰρ Χαναναίαν ἡλέεις; Τί τοὺς Μωσέως ἐχθροὺς ἐθεράπευες; Ιδού παραβλέπω θρηνοῦσαν, καὶ τῇ περὶ σὲ τιμῇ περιορῶ μητέρα, θυγατρὸς πάθεσι κολαζομένην ! Υιέ Δαυΐδ, ἐλέησόν με. ῾Ο δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. Ἡ τῆς θε ραπείας ὑπέρθεσις, τῆς πίστεως βάσανος· ἡ τῆς ἰάσεως ἀναβολή, τῆς τοῦ γυναίου προαιρέσεως χω- νευτήριον· μᾶλλον δὲ ἡ τοῦ Δεσπότου σιωπή, τῆς Χανανίτιδος Επαινος· ἕως ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, οὔτε τῆς Δεσποτικῆς σιωπῆς τὴν σοφίαν εἰδὼς, οὔτε τὴν τοῦ γυναίου φωνήν φέρειν οἷός τε ὤν, διάδοχος πρὸς τὸν Σωτῆρα καθίσταται, καὶ γίνονται πρε σβευταὶ τῆς γυναικὸς οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ τὰς ἐκείνης ἱκεσίας διαδεξάμενοι, παρακαλοῦσι τὸν Κύριον· 'Απόλυσον αὐτὴν, ὅτι κράζει ὄπισθεν ἡμῶν. Τί οὖν ἡ ἄφατος φιλανθρωπία; ἡ ἀπόῤῥητος ** 'Αττικώτερον, δέρχο μαι ORATIO XX. ipsius aspectus dificultatem fero. Domo exsiliens D chorus, cum neque silenti Donini sapientiam sa- Matth. xv, 23. C urbem pervagatur: in allum manus extendit, ocu- los distorquet, comam nudat. Demnoni recepia- culum filiam peperi. Verecundiam omnem cala- mitas excutit, el ingenitum a natura pudorem mali vis captivum ducit. Ciet ululatus canum latrati- bus haud absimiles, videt nec videt, cursu fertur, miserabile ejus est silentium, et loquitur dolentius, Supplicium nullas capit inducias, noctes etiam sine sommo absumit, dies noctibus nocentiores expe- ritur, cubili exsilit, miseriam conferto clamore exaggerat. Miserere mei, quæ filiæ vicem flagel- lor; illa quidem patitur, ego vero doleo ; eam al ostentationem dæmon agit, contra me vero per eain natura teluin jacit; dæmon sine matris injuria @liam ingressus est, per ean in me deflexa tela perferuntur. Utinam ne tantos iu me cruciatus na- tura peperisset! utinam partum summum excepis- set exitium ! Mortis solatio fuisset naturæ lex. Miserere mei. Qui non respondit ei verbum ". O sub inhumanitatis obtentu silentium longe huma- nissimum ! o silentium vocalis admodum Judæo- ruin accusator! Namque silentio ad Judæos talia loquebatur: Vides, Judze, Chananææ generosila- tem ? Vides ex improba radice fructum dilaudatum ? Moysen non suscepit latorem legis, et Moysis agnovit Dominum; prophetas nescivit, et a pro- phetis cantato credidit: non vidit signa, et Davi- dis filium confitetur. Deum post miracula nega- sti, Judæe, huic illa ante miracula credidit. Ecce etiam propter te luctu confertan despicio, coin- miserationem tego, etsi luctus misereor. Vocife- rantem ut gentilem aversor, tibi infidelitatis occa- sionem præscindeus. Nondum malum solvo, ne te ad invidiam commoveam; sanationem differo, ne infidelitati tuæ materiam suggeram, ne ut infide- lis accusatus dicas: Quid te Chananææ miserebat ? Quid Moysis inimicos curabas ? Ecce lugentem li- mis aspicio, ac præ to matrem despicio filiæ do- loribus discruciatam ! Fili David, miserere mei. Qui non respondit ei verbum. Curationis dilatio fidei spe- cimen, sanationis prorogatio fuit voluntatis in mu- liere probatio: potius vero Domini silentium Cha- nanara commendatio. Interim vero apostolorum , tis cognosceret, neque mulieris voces ferre posset, vicarius intercessor apud Salvatorem intervenit ac mulieris oratores fiunt Christi discipuli et in- firmis mulieris susceptis precibus hortantur Domi- num : Dimitte eam, quia clamat post nos. Quid tane dem inenarrabilis Domini humanitas? quid inexpli cabilis sapientia? Non est bonum sumere panem CL. DAUSQUEII NOTÆ. Visio Chananæææ erat intermortua, ut qui demen- tiuut, qui ebrii sunt, et aliorum, vident, nec vident : quia mens ocntum non sequitur. Id Basilii genio visum congruentius, et ut qui usurpant active. (39) Βλέπεται μὴ βλέπουσα. Videl, nec videt.
Χριστὸς δὲ ὁ τῆς ἀληθείας διδάσκαλος τοῖς λόγοις κεράσας τὰ θαύματα, πίστιν ἔτικτε τὰ θεῖα θηρεύουσαν. Ὧπερ ἀκολουθοῦντες οἱ ἀπόστολοι, λόγοις κηρύττοντες, ἔργοις ἐκύρουν τὸ κήρυγμα. β. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ γὰρ , φησὶ, Πέτρος καὶ Ἰωάννης ἀνέβαινον ἐπὶ τὸ ἰερὸν, περὶ ὥραν τῆς προςευχῆς τὴν ἐννάτην. Καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων, ἐβαστάζετο . Ἐκεῖνο δεῖ πρῶτον ἐν τοῖς λεγομένοις ἰδεῖν, ὅτι πρὸς τοσοῦτον ὕψος ἀξίας ἐλάσαντες οἱ ἀπόστολοι, τῆς προσευχῆς οὐκ ἠμέλησαν· ἄνθρωποι γὰρ ὄντες καὶ αὐτοὶ τῆς ἐντεῦθεν ἀσφαλείας ἐδέοντο. Εἰ δὲ οἱ ἀπόστολοι τὸ τῆς προσευχῆς οὐκ ἀποσείονται φάρμακον, τῇ δὲ συννεχείᾳ, τοῦ πράγματος ἀναγκαίαν τὴν ἱκεσίαν ἐμφαίνουσι· πόσης οὖν ἄξιοι κατηγορίας ἡμεῖς, ἐν ἀμελείᾳ τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον; Οὐ γὰρ ἁμαρτωλοῖς μὲν ἐφόδιον, δικαίοις δὲ μᾶλλον ἀνάρμοστον· ἀλλ’ ἑκατέροις τοῖς τάγμασι βρύει τὰ πρόςφορα· δικαίοις μὲν τὴν τῆς δικαιοσύνης ἀσφάλειαν, ἁμαρτωλοῖς δὲ τὴν τῶν ἁμαρτημάτων ἀπόθεσιν· καὶ δικαίους κατὰ τῆς ἁμαρτίας ὁρίζει. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ Πέτρος καὶ Ἰωάννης ἀνέβαινον περὶ ὥραν τῆς προσευχῆς τὴν ἐννάτην·
Οὐ φέρω τῆς θεωρίας τὸν πόνον. Ἐκπηδᾷ τῆς οἰκίας φοιτώσα διὰ τῆς πόλεως, εἰς αἰθέρα τὰς χεῖρας ἐκε τείνουσα, βλέμμα διάστροφον, κόμην γεγυμνωμένην. Δαίμονι καταγώγιον τὸ τέκνον ἔτεκον. Παραιτείται τὴν αἰσχύνην ἡ συμφορὰ, καὶ τὴν φυσικὴν αἰδὼ τὸ πάθος αἰχμάλωτον ἔλαβεν. Αφίησιν ολολυγὰς κατά τὰς τῶν κυνῶν ὑλακάς· βλέπεται μὴ βλέπουσα (59), φέρεται δρόμῳ, ἐλεεινὰ σιωπᾷ καὶ δεινότερα φθέγγε ται. Οὐκ ἔχει προθεσμίαν ἡ τιμωρία, νύκτας ἀγρ- ύπνως ἀναλίσκουσα· νυκτῶν δὲ τὰς ἡμέρας χαλεπω- τέρας εὑρίσκουσα, ἐκπηδῶσα τῆς εὐνῆς, ἀθρόως ἀναβοώσα τὴν συμφοράν. Ελέησόν με, τὴν διὰ θυ γατρός μαστιγουμένην· ἐκείνης τὸ πάθος, ἐμὸν δὲ τὸ ἄλγος· ἐκείνην ὁ δαίμων πομπεύει, κατ᾿ ἐμοῦ δὲ δι' ἐκείνης ἡ φύσις ὅπλον· ὁ δαίμων τὴν θυγατέρα κατὰ μητρὸς ἐνεδύσατο δι' ἐκείνης εἰς ἐμὲ τὰ τόξα Β παραφέρεται. Είθε μὴ ταύτας ὤδινεν εἰς ἐμὲ τὰς ὠδῖνας ἡ φύσις! εἴθε τὸν τόκον ἡ τελευτὴ διεδέξατο | Είχε παραμυθίαν ὁ θάνατος τὸν νόμον τῆς φύσεως. Ελέησόν με. ῾Ο δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. Ο φιλανθρώπου σιωπῆς ἐν ἀπανθρωπίας προσχή- ματι ! ὦ σιωπὴ μεγαλόφωνος Ἰουδαίων κατήγορος Δι' αὐτῆς γὰρ τοιαῦτα πρὸς Ἰουδαίους ἐφθέγγετο· Ορις, Ἰουδαίε, Χαναναίας εὐγένειαν; Ορᾷς ἐκ ῥί- ζης διαβεβλημένης καρπὸν ἐπαινούμενον; Οὐκ ἐδέ ξατο τὸν Μωϋσέα τὸν σὸν νομοθέτην, καὶ τὸν Μωϋσ σέως Δεσπότην ἐπέγνωκεν· οὐκ οἶδε προφήτας, καὶ πιστεύει τῷ προφητευθέντι καὶ εἶδε σημεῖα, καὶ τὸν ἐκ Δαυΐδ ὡμολόγησε. Τὸν Θεὸν ἡρνήσω μετά θαύματα, καὶ τούτῳ πρὸ θαυμάτων ἐπίστευσεν. Αλλ' ἰδοὺ καὶ θρηνοῦσαν διὰ σὲ παρορώ, κἂν οικτείρω τὸ πένθος, ἀλλὰ κρύπτω τὸν ἔλεον. Βοῶσαν ὡς ἐθνικὴν παραπέμπομαί σοι τῆς ἀπιστίας προαναστέλλων τὴν πρόφασιν. Οὔπω λύω τὸ πάθος, ἵνα μή σοι κι- νήσω τὸν φθόνον· ἐπέχω τὴν ἴασιν, ἵνα μὴ χορηγήσω τῆς ἀπιστίας τὰς ύλας, ἵνα μὴ λέγῃς ὡς ἄπιστος ἐγκαλούμενος· Τί γὰρ Χαναναίαν ἡλέεις; Τί τοὺς Μωσέως ἐχθροὺς ἐθεράπευες; Ιδού παραβλέπω θρηνοῦσαν, καὶ τῇ περὶ σὲ τιμῇ περιορῶ μητέρα, θυγατρὸς πάθεσι κολαζομένην ! Υιέ Δαυΐδ, ἐλέησόν με. ῾Ο δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. Ἡ τῆς θε ραπείας ὑπέρθεσις, τῆς πίστεως βάσανος· ἡ τῆς ἰάσεως ἀναβολή, τῆς τοῦ γυναίου προαιρέσεως χω- νευτήριον· μᾶλλον δὲ ἡ τοῦ Δεσπότου σιωπή, τῆς Χανανίτιδος Επαινος· ἕως ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, οὔτε τῆς Δεσποτικῆς σιωπῆς τὴν σοφίαν εἰδὼς, οὔτε τὴν τοῦ γυναίου φωνήν φέρειν οἷός τε ὤν, διάδοχος πρὸς τὸν Σωτῆρα καθίσταται, καὶ γίνονται πρε σβευταὶ τῆς γυναικὸς οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ τὰς ἐκείνης ἱκεσίας διαδεξάμενοι, παρακαλοῦσι τὸν Κύριον· 'Απόλυσον αὐτὴν, ὅτι κράζει ὄπισθεν ἡμῶν. Τί οὖν ἡ ἄφατος φιλανθρωπία; ἡ ἀπόῤῥητος ** 'Αττικώτερον, δέρχο μαι ORATIO XX. ipsius aspectus dificultatem fero. Domo exsiliens D chorus, cum neque silenti Donini sapientiam sa- Matth. xv, 23. C urbem pervagatur: in allum manus extendit, ocu- los distorquet, comam nudat. Demnoni recepia- culum filiam peperi. Verecundiam omnem cala- mitas excutit, el ingenitum a natura pudorem mali vis captivum ducit. Ciet ululatus canum latrati- bus haud absimiles, videt nec videt, cursu fertur, miserabile ejus est silentium, et loquitur dolentius, Supplicium nullas capit inducias, noctes etiam sine sommo absumit, dies noctibus nocentiores expe- ritur, cubili exsilit, miseriam conferto clamore exaggerat. Miserere mei, quæ filiæ vicem flagel- lor; illa quidem patitur, ego vero doleo ; eam al ostentationem dæmon agit, contra me vero per eain natura teluin jacit; dæmon sine matris injuria @liam ingressus est, per ean in me deflexa tela perferuntur. Utinam ne tantos iu me cruciatus na- tura peperisset! utinam partum summum excepis- set exitium ! Mortis solatio fuisset naturæ lex. Miserere mei. Qui non respondit ei verbum ". O sub inhumanitatis obtentu silentium longe huma- nissimum ! o silentium vocalis admodum Judæo- ruin accusator! Namque silentio ad Judæos talia loquebatur: Vides, Judze, Chananææ generosila- tem ? Vides ex improba radice fructum dilaudatum ? Moysen non suscepit latorem legis, et Moysis agnovit Dominum; prophetas nescivit, et a pro- phetis cantato credidit: non vidit signa, et Davi- dis filium confitetur. Deum post miracula nega- sti, Judæe, huic illa ante miracula credidit. Ecce etiam propter te luctu confertan despicio, coin- miserationem tego, etsi luctus misereor. Vocife- rantem ut gentilem aversor, tibi infidelitatis occa- sionem præscindeus. Nondum malum solvo, ne te ad invidiam commoveam; sanationem differo, ne infidelitati tuæ materiam suggeram, ne ut infide- lis accusatus dicas: Quid te Chananææ miserebat ? Quid Moysis inimicos curabas ? Ecce lugentem li- mis aspicio, ac præ to matrem despicio filiæ do- loribus discruciatam ! Fili David, miserere mei. Qui non respondit ei verbum. Curationis dilatio fidei spe- cimen, sanationis prorogatio fuit voluntatis in mu- liere probatio: potius vero Domini silentium Cha- nanara commendatio. Interim vero apostolorum , tis cognosceret, neque mulieris voces ferre posset, vicarius intercessor apud Salvatorem intervenit ac mulieris oratores fiunt Christi discipuli et in- firmis mulieris susceptis precibus hortantur Domi- num : Dimitte eam, quia clamat post nos. Quid tane dem inenarrabilis Domini humanitas? quid inexpli cabilis sapientia? Non est bonum sumere panem CL. DAUSQUEII NOTÆ. Visio Chananæææ erat intermortua, ut qui demen- tiuut, qui ebrii sunt, et aliorum, vident, nec vident : quia mens ocntum non sequitur. Id Basilii genio visum congruentius, et ut qui usurpant active. (39) Βλέπεται μὴ βλέπουσα. Videl, nec videt.
PG 85:257καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων ἐβαστάζετο . Εὐχῆς γίνεται πάρεργον ἡ τοῦ χωλοῦ θεραπεία, καὶ ὁ πρὸς τὴν εὐχὴν δρόμος, ἀμελέτητον δρόμον τῷ κειμένῳ χαρίζεται. Ἀνήρ τις χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων, ἐβαστάζετο . Ἐν τῷ τῆς φύσεως ἐργαστηρίῳ ἐβλάστησεν. Οὐκ ἀνέμεινε τὸν τόκον ἡ νόσος, ἀλλ’ ὀξυτέρα τῶν ὠδίνων ἡ βλάβη, ἤλεγξε σφαλλομένην τὴν φύσιν ἡ πλάσις· σφάλλεται γὰρ πλάττουσα πολλάκις καὶ φύσις· ἵν’ ὑπουργὸς μὴ συνδημιουργὸς δειχθῇ τοῦ προστάττοντος· προστάττει μὲν γὰρ τῇ φύσει Θεὸς, ἀτονοῦσα δὲ πρὸς τὸ πρόςταγμα τὴν δουλείαν ἐλέγχει, καὶ τὴν θείαν ἀναμένει χεῖρα βοηθὸν παρακαλοῦσα τῷ πλάσματι. Καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων, ἐβαστάζετο . Χεῖρας ἀλλοτρίας πρὸς τὸν νόμον ὁ χωλὸς ἐδανείζετο· καὶ χερσὶν ἑτέρων ὡς ποσὶν ἐπιβαίνων, ἑνὶ περιεγράφετο τόπῳ, τῷ πάθει δεσμούμενος. Καθάπερ τις λίθος ἐν τοῖς προθύροις ῥιπτούμενος. Ὃν ἐτίθουν , φησὶ, καθ’ ἡμέραν πρὸς τὴν πύλην τοῦ ἱεροῦ . Ὡς ἄψυχόν τινα φύσιν τὸν χωλὸν ἐπετίθεντο· ὥς τι φορτίον ἐπὶ τὴν πύλην ἔῤῥιπτον, τοῦ αἰτεῖν ἐλεημοσύνην παρὰ τῶν εἰσπορευομένων εἰς τὸ ἱερόν .
Α σοφία ; Οὐκ ἔστι καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων, καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. ὠδίνων την Β δόσιν, ἀναλαβεῖν σχηματίζεται, καὶ πλέον αὐτὸς τὸ δοῦναι ποθῶν, ἢ τὸ λαβεῖν, ἡ προσπίπτουσα συνέχει τῆς φιλανθρωπίας διὰ σοφίας τοὺς βύακας. Οὐκ ἔξ- εστι λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων, καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. Βαρυτέρα τῆς σιωπῆς ἡ ἀπόκρισις· τῇ πίστει δὲ τῆς Χαναναίας κατάλληλος. Εἰ γὰρ μὴ τοιοῦτον τὸ γύναιον ἦν, τάχα ἂν ἀπανθρωπίας, ἢ ἀσθενείας κατεγνωκὸς τοῦ Σωτῆρος ἀφίπτατο· Ο δεινῆς ἀπανθρωπίας! Οὐκ ᾤκτειρε θρηνοῦσαν, οὐκ ηλέησε μητέρα πάθεσι παιδὸς ξαινομένην, οὐκ ἠλέησε τὸ δράμα τῆς φύσεως· ἱκετεύουσαν ἀπεστρέφετο, καὶ βοῶσαν ἀπέφευγε. Καὶ πρῶτον μὲν διὰ σιωπῆς τὰς φωνὰς ἀπεκρούσατο· Οὐδὲ βοῶτα σιγῶντα κεκί- νηκα, ὅτε χρηστὰς ἔσχον τῆς θεραπείας ἐλπίδας, ὅτε μοι τὸ πάθος συνηγόρους ἐκτήσατο, ότε φιλάνθρωπον προσεδόκησα λόγον, ὅτε φθεγξαμένου μόνον, ώνειρο- πόλουν λύσιν· ἐκεχήνειν δὲ προσδεχομένη φωνὴν ἀνέσεως πρόξενον· τότε μοι φθεγξάμενος, τὰς ἐλπί δας διέλυσεν. Αμείνων ἦν σιωπῶν, ἡ φθεγξάμενος. Προσλαβοῦσα λύπην ἀπέρχομαι. Προσθήκην μας συμφορῶν τὰς ὕβρεις ἐπέβαλε. Κύων ἐν τοσούτοις ἤκουον δήμοις (40). Τάχα καὶ αὐτὸς παραχωρεῖ τὴν δίκην τῷ δαίμονι. Τάχα μου τῆς θυγατρός ἡ συμφο ρά, καὶ τὴν τούτου νενίκηκε δύναμιν. Εκρυψεν ἴσως τὴν ὁμολογίαν τῆς ἥττης ταῖς ὕβρεσιν. Εν τοῦτο τῆς ἱκεσίας εκέρδανα. Ηὔξησα τοῦ τῆς θυγα τρός μου δημίου τὴν ἀγανάκτησιν· ἀνῆψα τὸν ἐκεί νου θυμὸν ἐν τῆς κατ' ἐκείνου φωναῖς, ἀγριώτερον τῇ παιδὶ τὸν πολέμιον εἰργασμαι. Ἀλλ᾿ οὐ πρὸς τοιούτους ὠλίσθησε λόγους, οὐδὲ ταῖς ὕβρεσιν ἡ πίσ στις ἡτόνησεν. Ο πίστις γυναικὸς ἐν Εὐαγγελίοις ἀνάγραπτος! Οὐκ ἔξεστι βαλεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων τοῖς κυναρίοις. Ἡ δὲ τοῖς τοῦ Δεσπότου λόγοις ἀντεσοφίζετο. Ναί, Κύριε· ἔχω τὴν ύβριν Πολὺ δὲ τούτων οἱ προσιόντες αὐτοῖς, καὶ θεραπεύοντες γελοιότεροι νυκτὸς ἐξανιστάμενοι μέσης, περιθέοντες δὲ ἐν κύκλῳ τὴν πόλιν, καὶ πρὸς τῶν οἰκετῶν ἀποκλειόμενοι Κύνες, καὶ κόλακες, καὶ τοιαῦτα ἀκούειν ὑπομένοντες. Μή με, κύον, γούνων γουνάζει. Στῆθι, κύων, μὴ φεύγε, Κορύμβασε. Κύων Διερ ἐμοῖο κυνός. ... Κύων ἐπὶ μου ρίου θήλεος κεῖται. BASILII SELEUCIENSIS fliorum, et mittere canibus ". Parturiens donatio- nem, retrahere simulat; licet ardentius ipse dare desideraret, quam quæ advolvebatur genibus, accipere, sapientissime continet benignitatis suæ fontes. Non licet sumere panem filiorum, et mittere ca- nibus. Gravius silentio responsum, et fidei Cha- nanææ bene congruens. Nisi enim talis fuisset inu- tier, forte inhumanitatis aut impotentiæ Salvato- rem condemnans avolasset. O diram iubumanita- tem! Non luctu abjectam miseratus est, non matrem filiæ doloribus lancinatam solatus, non na- tura suas agente partes commiseratione ictus est. Supplicantem aversabatur et clamitantem re- fugiebat. Ac primum quidem taciturnitate voces abjiciebat : Neque clamans tacentem movi: et quan- do bonas curationis spes alebam, quando mihi miseria ipsa patronos dabat, quando fui in exspe- ctatione humanissimæ orationis, quando mihi ad solum ejus vocis levamentum somniabam, quando vocem, quæ laxamentum afferret, exspectabam, quando hiabam. Commodior erat tacens, quam loquens. Ab eo insuper tunc dictis spes excussit concepto mœrore. Contumeliaruin additamento ca- lamitates meas cumulavit: canis in tanta hominum turba audio. Forte etiam ipse dæmoni jus in eam permittit. Forte meæ filize calamitas hujus pote- statem superat, forte humilitatis tenuitatisque suæ confessionem celat obtentu contumeliarum ; hoc unum supplicando lucrum tuli, carnificis fl- liæ meæ indignationem exaggeravi, vocibus in eum jactis iras accendi, agrestiorem in filiam adversarium reddidi. Sed non ad tam abjectum ora- tionis genus sese demisit, neque injuriis fidei firmitudo infracta est. O mulieris fides in Evan- geliis descripta ! Non licet mittere panem filiorum canibus. Ad quæ Christi verba ingeniose illa re- Matth. XV, 26. B C CL. DAUSQUEII NOTA. minis latenter involvebat Christi responsio, evolva- mus. Non est bonum sumere panem filiorum, et mil- tere canibus; quid tum? Tu canis es, ergo non est bonum tibi mittere. Convicium hoc apud veteres grave fuit, et plurium vitiorum nota. Esuritoris et canipetæ quod apprime loco convenit, cum sollici- D tins et ambitiosius æquo cœnas captabant. Lucianus in Nigrino : Vides canis no- men captatoris probrum. Impudentiæ Terentius Eunucho: ..... Ain' vero, canis ? Martialis lib. 1v, epigr. 53. Esse putas Cynicum deceptus imagine falsa. Non est hic Cynicus, Cosme, quid ergo ? canis. Cynicorum inde fluxit appellatio. Iliadɔs x. Achil- les Hectori : Nonnus, pag. : ... Incusantur Hector, et Corymbasus, quod impuden- ter cum se fortioribus ausint congredi, quod est præcipitantis audaciæ. Impudicitiæ. familia- riter Helena vocitabatur, nec ipsa dissimulat Ilia- dos Z : Quare et Eustathius in Odysseam P. Maledicentia. Apud Plautum cum de Menechmo dixisset mulier : O hominis impudentem audaciam! regerit ille : Non tu scis, mulier, Hecubam quapropter canem Graii esse prædi, abanı ? Mul. Non equidem scio. Menechmi Quia idem faciebat Hecuba, quod iu nunc facis : Omnia mala ingerebat, quemquem aspexeral, Itaque adeo jure cœpta appellari est canis. Suetonius, in Vespasiano, cap. : Demetrium Cynicum in itinere obvium sibi post dominationem, ac neque assurgere, neque salutare se dignantem, oblatrantem etiam nescio quid, satis habuit canems apvellare. Vise Philostratum in Vita Apollonii. (40) Κύων ἐν τοσούτοις ἤκουον δήμοις. 1d no-
Τῇ πτωχείᾳ τῆς φύσεως ἡ τῶν χρημάτων πενία συνήπτετο, καὶ τοῦ ἀθλίου τὰς συμφορὰς ἐμερίζοντο. Ἡ μὲν γὰρ αὐτὸν πεδήτην ἐγέννησεν, ἡ δὲ προσαίτην εἰργάσατο· ἀλλ’ ἐλεεινὸς ἄχρι τούτων ὁ πένης, ἄριστος δὲ μετὰ τοῦτο, τῆς Πέτρου δεξιᾶς καρπὸν τρυγήσας ἐν θαύματι. γ. Ὡς γὰρ εἶδε τὸν Πέτρον , φησὶ, καὶ τὸν Ἰωάννην, μέλλοντας εἰσιέναι εἰς τὸ ἱερὸν, ἠρώτα ἐλεημοσύνην λαβεῖν. Ἀτενίσας δὲ Πέτρος σὺν τῷ Ἰωάννῃ, εἶπε, Βλέψον εἰς ἡμᾶς . Καλῶς. Κοινὸν γὰρ ἑκατέρων τὸ τοῦ θαύματος ἔργον· ἐξ ἑκατέρων τῆς ἰάσεως προέρχεται χάρις. Εἰ γὰρ καὶ φθέγγεται μόνος ὁ Πέτρος, ἀλλὰ συνεργὸς ὁ Ἀπόστολος. Βλέψον εἰς ἡμᾶς , ὀβολῶν θηρευτά. Τῷ χωλῷ καθεζομένῳ προστάττει μικρὸν παραμελεῖσθαι τῆς θήρας Παῦσαι, φησὶ, πρὸς τὸ παρὸν ἐπιζητῶν ὀβολούς. Γενοῦ χάριτος προσαίτης, μὴ χρήματος. Εἰ χρήματα ζητεῖς, πενεστέροις αἰτεῖς. Ἀργύριον καὶ χρυσίον οὐχ ὑπάρχει μοι· ὃ δὲ ἔχω, τοῦτό σοι δίδωμι . Μὴ ζήτει χρήματα, ὧν οὐκ ἔχω τὴν δόσιν. Αἴτησον πάθους ἀπαλλαγὴν, ἧς ἔχω τὴν χάριν. Σὺ δὲ σύγκρινον τοῖς πολυχρύσοις θησαυροῖς τὸ παρ’ ἡμῶν σοι διδόμενον. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἔγειρε, καὶ περιπάτει .
Α σοφία ; Οὐκ ἔστι καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων, καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. ὠδίνων την Β δόσιν, ἀναλαβεῖν σχηματίζεται, καὶ πλέον αὐτὸς τὸ δοῦναι ποθῶν, ἢ τὸ λαβεῖν, ἡ προσπίπτουσα συνέχει τῆς φιλανθρωπίας διὰ σοφίας τοὺς βύακας. Οὐκ ἔξ- εστι λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων, καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. Βαρυτέρα τῆς σιωπῆς ἡ ἀπόκρισις· τῇ πίστει δὲ τῆς Χαναναίας κατάλληλος. Εἰ γὰρ μὴ τοιοῦτον τὸ γύναιον ἦν, τάχα ἂν ἀπανθρωπίας, ἢ ἀσθενείας κατεγνωκὸς τοῦ Σωτῆρος ἀφίπτατο· Ο δεινῆς ἀπανθρωπίας! Οὐκ ᾤκτειρε θρηνοῦσαν, οὐκ ηλέησε μητέρα πάθεσι παιδὸς ξαινομένην, οὐκ ἠλέησε τὸ δράμα τῆς φύσεως· ἱκετεύουσαν ἀπεστρέφετο, καὶ βοῶσαν ἀπέφευγε. Καὶ πρῶτον μὲν διὰ σιωπῆς τὰς φωνὰς ἀπεκρούσατο· Οὐδὲ βοῶτα σιγῶντα κεκί- νηκα, ὅτε χρηστὰς ἔσχον τῆς θεραπείας ἐλπίδας, ὅτε μοι τὸ πάθος συνηγόρους ἐκτήσατο, ότε φιλάνθρωπον προσεδόκησα λόγον, ὅτε φθεγξαμένου μόνον, ώνειρο- πόλουν λύσιν· ἐκεχήνειν δὲ προσδεχομένη φωνὴν ἀνέσεως πρόξενον· τότε μοι φθεγξάμενος, τὰς ἐλπί δας διέλυσεν. Αμείνων ἦν σιωπῶν, ἡ φθεγξάμενος. Προσλαβοῦσα λύπην ἀπέρχομαι. Προσθήκην μας συμφορῶν τὰς ὕβρεις ἐπέβαλε. Κύων ἐν τοσούτοις ἤκουον δήμοις (40). Τάχα καὶ αὐτὸς παραχωρεῖ τὴν δίκην τῷ δαίμονι. Τάχα μου τῆς θυγατρός ἡ συμφο ρά, καὶ τὴν τούτου νενίκηκε δύναμιν. Εκρυψεν ἴσως τὴν ὁμολογίαν τῆς ἥττης ταῖς ὕβρεσιν. Εν τοῦτο τῆς ἱκεσίας εκέρδανα. Ηὔξησα τοῦ τῆς θυγα τρός μου δημίου τὴν ἀγανάκτησιν· ἀνῆψα τὸν ἐκεί νου θυμὸν ἐν τῆς κατ' ἐκείνου φωναῖς, ἀγριώτερον τῇ παιδὶ τὸν πολέμιον εἰργασμαι. Ἀλλ᾿ οὐ πρὸς τοιούτους ὠλίσθησε λόγους, οὐδὲ ταῖς ὕβρεσιν ἡ πίσ στις ἡτόνησεν. Ο πίστις γυναικὸς ἐν Εὐαγγελίοις ἀνάγραπτος! Οὐκ ἔξεστι βαλεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων τοῖς κυναρίοις. Ἡ δὲ τοῖς τοῦ Δεσπότου λόγοις ἀντεσοφίζετο. Ναί, Κύριε· ἔχω τὴν ύβριν Πολὺ δὲ τούτων οἱ προσιόντες αὐτοῖς, καὶ θεραπεύοντες γελοιότεροι νυκτὸς ἐξανιστάμενοι μέσης, περιθέοντες δὲ ἐν κύκλῳ τὴν πόλιν, καὶ πρὸς τῶν οἰκετῶν ἀποκλειόμενοι Κύνες, καὶ κόλακες, καὶ τοιαῦτα ἀκούειν ὑπομένοντες. Μή με, κύον, γούνων γουνάζει. Στῆθι, κύων, μὴ φεύγε, Κορύμβασε. Κύων Διερ ἐμοῖο κυνός. ... Κύων ἐπὶ μου ρίου θήλεος κεῖται. BASILII SELEUCIENSIS fliorum, et mittere canibus ". Parturiens donatio- nem, retrahere simulat; licet ardentius ipse dare desideraret, quam quæ advolvebatur genibus, accipere, sapientissime continet benignitatis suæ fontes. Non licet sumere panem filiorum, et mittere ca- nibus. Gravius silentio responsum, et fidei Cha- nanææ bene congruens. Nisi enim talis fuisset inu- tier, forte inhumanitatis aut impotentiæ Salvato- rem condemnans avolasset. O diram iubumanita- tem! Non luctu abjectam miseratus est, non matrem filiæ doloribus lancinatam solatus, non na- tura suas agente partes commiseratione ictus est. Supplicantem aversabatur et clamitantem re- fugiebat. Ac primum quidem taciturnitate voces abjiciebat : Neque clamans tacentem movi: et quan- do bonas curationis spes alebam, quando mihi miseria ipsa patronos dabat, quando fui in exspe- ctatione humanissimæ orationis, quando mihi ad solum ejus vocis levamentum somniabam, quando vocem, quæ laxamentum afferret, exspectabam, quando hiabam. Commodior erat tacens, quam loquens. Ab eo insuper tunc dictis spes excussit concepto mœrore. Contumeliaruin additamento ca- lamitates meas cumulavit: canis in tanta hominum turba audio. Forte etiam ipse dæmoni jus in eam permittit. Forte meæ filize calamitas hujus pote- statem superat, forte humilitatis tenuitatisque suæ confessionem celat obtentu contumeliarum ; hoc unum supplicando lucrum tuli, carnificis fl- liæ meæ indignationem exaggeravi, vocibus in eum jactis iras accendi, agrestiorem in filiam adversarium reddidi. Sed non ad tam abjectum ora- tionis genus sese demisit, neque injuriis fidei firmitudo infracta est. O mulieris fides in Evan- geliis descripta ! Non licet mittere panem filiorum canibus. Ad quæ Christi verba ingeniose illa re- Matth. XV, 26. B C CL. DAUSQUEII NOTA. minis latenter involvebat Christi responsio, evolva- mus. Non est bonum sumere panem filiorum, et mil- tere canibus; quid tum? Tu canis es, ergo non est bonum tibi mittere. Convicium hoc apud veteres grave fuit, et plurium vitiorum nota. Esuritoris et canipetæ quod apprime loco convenit, cum sollici- D tins et ambitiosius æquo cœnas captabant. Lucianus in Nigrino : Vides canis no- men captatoris probrum. Impudentiæ Terentius Eunucho: ..... Ain' vero, canis ? Martialis lib. 1v, epigr. 53. Esse putas Cynicum deceptus imagine falsa. Non est hic Cynicus, Cosme, quid ergo ? canis. Cynicorum inde fluxit appellatio. Iliadɔs x. Achil- les Hectori : Nonnus, pag. : ... Incusantur Hector, et Corymbasus, quod impuden- ter cum se fortioribus ausint congredi, quod est præcipitantis audaciæ. Impudicitiæ. familia- riter Helena vocitabatur, nec ipsa dissimulat Ilia- dos Z : Quare et Eustathius in Odysseam P. Maledicentia. Apud Plautum cum de Menechmo dixisset mulier : O hominis impudentem audaciam! regerit ille : Non tu scis, mulier, Hecubam quapropter canem Graii esse prædi, abanı ? Mul. Non equidem scio. Menechmi Quia idem faciebat Hecuba, quod iu nunc facis : Omnia mala ingerebat, quemquem aspexeral, Itaque adeo jure cœpta appellari est canis. Suetonius, in Vespasiano, cap. : Demetrium Cynicum in itinere obvium sibi post dominationem, ac neque assurgere, neque salutare se dignantem, oblatrantem etiam nescio quid, satis habuit canems apvellare. Vise Philostratum in Vita Apollonii. (40) Κύων ἐν τοσούτοις ἤκουον δήμοις. 1d no-
PG 85:259Ἀντ’ ὀβολοῦ κομίζου τοὺς πόδας, ἀντὶ βραχέως ἄρτου δέχου τὸ λεῖπον τῆς φύσεως, ἀνθ’ ἑτέρας παραμυθίας, τῶν μελῶν τὴν ἐνέργειαν. Τοῦτο πλοῦτος ἐμός· τοῦτο Πέτρου χρυσὸς, τοῦτο τῶν ἀποστόλων ἡ δόσις. Ἔγειρε, καὶ περιπάτει . Τοῦτον ἡμῖν τὸν θησαυρὸν ὁ Ναζωραῖος κληρονομίαν κατέλειπεν. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ἔγειρε, καὶ περιπάτει . Ἀναπήδησον τοῦ πάθους, ὡς ἐκεῖνος τοῦ τάφου. Δεῖξον Ἰουδαίοις συκοφαντοῦσι τὴν ἀνάστασιν· ἔργοις τῷ ἀναστάντι μαρτύρησον· κήρυξον ποσὶν, ἃ γλώτταις ἀπιστούμεθα κηρύττοντες· γνώμας Ἰουδαίων χωλευούσας θεράπευσον. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀμφισβητοῦσιν πρὸς ἡμᾶς Ἰουδαῖοι, καὶ παραμέμφονται Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι κηρύττοντας, γενοῦ δικαστὴς ἑκατέροις, ἐκ τοῦ σοῦ πάθους τῆς ἀληθείας φέρων τὴν ψῆφον, καὶ δικαζέτω τὸ πάθος ἀδωροδοκήτῳ φωνῇ. Τοῖς σοῖς ποσὶν ἐπιφημιζέσθω Χριστὸς, ὁ παρὰ Ἰουδαίοις ἀμφισβητούμενος. Εἰ μὲν οὖν μετὰ τὴν κλῆσιν ἐπιμείνη τὸ πάθος, εἰ μὴ Χριστοῦ προσηγορία διανίστησι τὸν κείμενον, οὐκ ἀνέστη Χριστὸς, ἄλυτος ὁ τάφος, μῦθος τὸ τῆς ἀναστάσεως κήρυγμα.
θεραπείας ὑπόσχεσιν. Καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει (41). Εγγυᾶται μοι τὴν σωτηρίαν ἡ τοῦ κυνός προσηγο ρία μέτρον μοι γινέσθω τῆς δόσεως, τὸ μέτρον τῆς ὕβρεως. Κύνα κέκληκας· μέρος οἰκίας τῆς Δεσπο τικῆς ἀπολαύσω τραπέζης. Έχει μερίδα ψιχίων ἐν τοῖς τέκνοις ὁ κύων. Οὐχ ἁρπάζω τὸν ἄρτον, τὴν ψίχαν (42) ζητῶ· οὐκ ἐπιπηδῶ τῇ τραπέζῃ, τῶν ψιχίων ἀντέχομαι. Οὐ λέγω τὴν τρυφήν· ὁ κληρο- νόμος ἀπολαυέτω τῆς σῆς ἐκείνης τραπέζης· ἐκ τῆς σῆς χειρὸς καὶ πρὸς ἡμᾶς πιπτέτω ψιχίον. Ο πιο στις ! ὦ σύνεσις! ὦ Χαναναίας εὐλάβεια! Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Ἐκκαλύπτει τῆς σιωπῆς τὰς ὠδῖνας· ΤΟ γύναι, μεγάλη σου ἡ πίστις ! Διὰ τοῦτο τὴν χάριν ἀνεβαλόμην, ἵνα δείξω σου τὴν πίστιν. Οὐχ ὡς ἀπάνθρωπος ἐπιώπουν, ἀλλ' ὡς προγνώστης ήσυχα- ζον· ὅλην σου δειχθῆναι τὴν πίστιν ἀνέμενον. Δι- Β δεχθῆναι τοὺς παρόντας ἐβουλόμην, ἡλίκος ναναίᾳ μαργαρίτης εκρύπτετο. Ολην σοι τῆς θερα πείας ἀνοίγω τὴν τράπεζαν, οὐχ ὡς κυνὶ τὸ ψιχίον, ἀλλ' ὡς θυγατρὶ τὸν ἄρτον χαρίζομαι. Σὺ μὲν τοὺς Ἰουδαίους τῇ πίστει νενίκηκας· ἐγὼ δέ σου τῇ δόσει τὴν αἴτησιν. Γενηθήτω σοι ὡς θέλεις· σὺ γενοῦ τῆς θυγατρός Ιατρός· ἐν σαυτῇ περιφέρεις τὸ τῆς Τάσεως φάρμακον. Βάδιζε, νικηφόρος κατὰ Ἰουδαίων καὶ δαίμονος· ἆθλον κομίζου τῆς πίστεως τὴν θερα- πείαν τῆς φύσεως. Μετέλθωμεν πίστιν τῆς Ἐκκλη- σίας τὸν στέφανον (45). Αγαπήσωμεν πίστιν τὸ τῆς υιοθεσίας θεμέλιον, πίστιν, ἧς τὴν ἀστραπὴν οὐ φέτ ρουσι δαίμονες· πίστιν τῶν τοῦ Χριστοῦ μαθητῶν τὸ κεφάλαιον. ᾿Ακούσωμεν Παύλου βοῶντος· Στήκητε ἐν τῇ πίστει (44). Αδιαλείπτως προσεύχεσθε· ἵνα καὶ πρὸς ἡμᾶς ὁ Δεσπότης ταύτην ἀφῇ τὴν φωνὴν Γενηθήτω ὑμῖν ὡς θέλετε· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΑ'. Εἰς τὸν χωλὸν τὸν ἐπὶ τὴν ὡραίαν πύλην καθε ήμενον. α'. Οἱ μὲν τὰς μικρὰς ταύτας, καὶ χαμα! ἐρχο μένας παιδεύοντες τέχνας, τότε μάλιστα τοῖς μαθη ταῖς μαρτυροῦσι τὸ πρὸς τὴν μάθησιν ἐντελὲς, ὅτε καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς τὰ τῶν διδασκάλων, χωρὶς τῆς διδασκαλικῆς χειρὸς, ἐκμιμῶνται φιλοτεχνήματα. ΧΧΙ. ψιξ Η κάρφος, ἢ ψίξ, ἢ σταγών παρεμπέσοι, ἀπὸ τῶν ψιχίων πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τῶν κυρίων αὑτῶν : Έχει μερίδα ψιχίων ἐν τοῖς τέκνοις ὁ κύων, Ζ : Διογένης δεξιωθεὶς πρὸς βασιλέως ὡς κύων. Κυνῶν μὲν ἔφη τὸ βρῶμα, οὐ βασιλικὸν δὲ τὸ δῶρον, ὡς χρεών ἂν τοὺς μεγάλους, καὶ μεγαλοδώ μους εἶναι. Χαρά, καὶ στέφανός μου, Ανδρὸς δὲ στέφανος παῖδες, πύργοι τε πόληος. στήκετε. - ORATIO XXI tionis pignus. Etenim catelli edunt de micis, quæ cadunt de mensa dominorum suorum ". Spondet mihi salutem canis appellatio: sit mihi modus donationis pro modo contumeliæ. Canem vocasti, cum sim familiæ pars, domini fruar mensa ; in- ter filios partem micarum adipiscitur canis. Non rapio panem, micam quæro : non in mensam iusi- lio, ad micas anhelo : non ego delicias loquor hæres illa tua mensa fruatur, de manu tua dum frustula decidua nostra sint. O fides! o prudentia ! o Chananææ pietas ! Quid tandem Salvator? Quid silentium pariat, aperit. O mulier, magna est fides tua! Ideo tibi gratificari distuli, ut fidem tuam in exemplum proponerem. Non obticebam ex in- A posuit : Etiam, Domine, contumeliam teneo cura clementia, sed ut præscius quiescebam ; exspecta- bam dum fidei tuæ amplitudinem patefacerem; præsentes doceri volebam quantum in Chananæa margaritum lateret. Totam tibi curationis mensam explico non ut cani micas, sed ut filiæ panem largior. Tu quidem Judæos fide vicisti: ego vero datu meo fua postulata. Fial tibi, sicut vis : tu filiæ medere. Tecum circumfers curationis pharmacumn. I, Judeorum, i, dæmonum victrix : propaginis tuæ sanationem fer in fidei præmium. Adeamus fidem Ecclesiæ coronam, diligamus fi- dem adoptionis fundamentum ; fidem coruscantem minime ferunt dæmones: fidem Christi discipulo- rum primarium ornamentum. Audiamus Paulum clamantem: Manete in fide. Sine intermissione ora- C les, ut et ad vos hanc Dominus emittat vocem: Matth. xv, 27. so ibid. 28. 19° I Cor. XVI, 13. Fiat vobis, ut vultis : ipsi gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO In claudum ad portam Speciosam sedentem. cent artes, tunc maxime discipulis probant artem perfectam eos esse conseculos, quando absque magistra manu per se ipsi magistrorum opera pre- clara effingunt imitatione. Pictor lineamentis et CL. DAUSQUEII NOTA. tiquo mica, nec exoleto. Pisida Carinine de brevitate vitæ : Vel mica, vel festuca, vel stilla incidat. ex Evangelio : alioqui frangitur sententiæ robur. Et Basilium ita dixisse ex his con- jicere est : inter flios partem micarum canis adipiscitur. Nou dissimilis ratiocinatio scribitur ab Eustathio ad! Ο.lyss. Diogenes a rege ossibus accepius, ut canis, canum, inquit, hic cibalus, nec tamen regale donum quia videlicet magnos magnas quoque largi- siones facere par est. Fidem Ecclesiæ coronam, sive ornamentum. D. Pau- lus ad Philippenses : Gaudium meum, corona mea. Apud Herodotum illud ex Homeri Epigr. : Nati sunt patris, turres urbisque corona. 1. Qui tenues istas ac per humum serpentes do- (41) Καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει. Lege supplementum D lens. Deleo tripedem litteram relicto ψίχα, ab an- (42) Τὴν ψίχαν. Dorismnus Basilio nimis inso- (43) Πίστιν τῆς Ἐκκλησίας τὸν στέφανον. (44) Στήκητε ἐν τῇ πίστει. Apostolus, I Cor. xvi,
Εἰ δὲ προσρήσει μόνῃ Ἰησοῦ, τῶν νενεκρωμένων ὁρῶσιν ἐν πράγμασι τὴν ἀνάστασιν, μὴ συκοφαντείτωσαν τὴν ἀλήθειαν. Τί οὖν ἄρχομαι τῆς δίκης; Σὺ δὲ βλέψον εἰς ἡμᾶς , μὴ γενοῦ πρὸς τὸ παρὸν θηρευτὴς ὁ βλέπων, ἀλλὰ δικαστὴς ἀναστάσεως. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἔγειρε, καὶ περιπάτει . Εἰ νεκρὸς ὁ καλούμενος, μεινάτω τὸ πάθος· εἰ ἐν τάφοις Χριστὸς, ἐχέτωσαν οἱ πόδες μετὰ τὴν κλῆσιν τὸ νόσημα. Εἰ δὲ πατήσας τὸν θάνατον ἀνέστη Χριστὸς, μαρτύρησον ἔργοις τὸ πάθος, ὡς τάφον ἀποδυσάμενος· ἵν’ ὁρῶντες ἃ μέμφονται, τῷ σταυρωθέντι προσέλθωσιν. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου ἔγειρε, καὶ περιπάτει . Αὐτὰ λέγω τὰ τοῦ παρ’ ὑμῶν σταυρωθέντος γνωρίσματα, οὐ πρὸς τὸ τῆς θεότητος ὕψος ἀνατρέχων τοῖς ῥήμασι, τὰ τῆς σαρκὸς προσφέρω μηνύματα. Ὢ τῆς Πέτρου σοφίας καὶ τόλμης Ἔνδον ἐν τῷ ἱερῷ Ἰουδαῖοι, καὶ τὴν τοῦ σταυρωθέντος ἀνάστασιν ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευσε, γλώτταις ψευδομέναις ἀληθεύοντας ἀντεστράτευε πόδας. Ἔγειρε, καὶ περιπάτει . Οὐκ ἀρκεῖ τὸ, ἔγειρε , προσέθηκε καὶ τὸ ἕτερον, περιπάτει . Διττῶν θαυμάτων μάρτυς γενοῦ διπλοῦς.
θεραπείας ὑπόσχεσιν. Καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει (41). Εγγυᾶται μοι τὴν σωτηρίαν ἡ τοῦ κυνός προσηγο ρία μέτρον μοι γινέσθω τῆς δόσεως, τὸ μέτρον τῆς ὕβρεως. Κύνα κέκληκας· μέρος οἰκίας τῆς Δεσπο τικῆς ἀπολαύσω τραπέζης. Έχει μερίδα ψιχίων ἐν τοῖς τέκνοις ὁ κύων. Οὐχ ἁρπάζω τὸν ἄρτον, τὴν ψίχαν (42) ζητῶ· οὐκ ἐπιπηδῶ τῇ τραπέζῃ, τῶν ψιχίων ἀντέχομαι. Οὐ λέγω τὴν τρυφήν· ὁ κληρο- νόμος ἀπολαυέτω τῆς σῆς ἐκείνης τραπέζης· ἐκ τῆς σῆς χειρὸς καὶ πρὸς ἡμᾶς πιπτέτω ψιχίον. Ο πιο στις ! ὦ σύνεσις! ὦ Χαναναίας εὐλάβεια! Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Ἐκκαλύπτει τῆς σιωπῆς τὰς ὠδῖνας· ΤΟ γύναι, μεγάλη σου ἡ πίστις ! Διὰ τοῦτο τὴν χάριν ἀνεβαλόμην, ἵνα δείξω σου τὴν πίστιν. Οὐχ ὡς ἀπάνθρωπος ἐπιώπουν, ἀλλ' ὡς προγνώστης ήσυχα- ζον· ὅλην σου δειχθῆναι τὴν πίστιν ἀνέμενον. Δι- Β δεχθῆναι τοὺς παρόντας ἐβουλόμην, ἡλίκος ναναίᾳ μαργαρίτης εκρύπτετο. Ολην σοι τῆς θερα πείας ἀνοίγω τὴν τράπεζαν, οὐχ ὡς κυνὶ τὸ ψιχίον, ἀλλ' ὡς θυγατρὶ τὸν ἄρτον χαρίζομαι. Σὺ μὲν τοὺς Ἰουδαίους τῇ πίστει νενίκηκας· ἐγὼ δέ σου τῇ δόσει τὴν αἴτησιν. Γενηθήτω σοι ὡς θέλεις· σὺ γενοῦ τῆς θυγατρός Ιατρός· ἐν σαυτῇ περιφέρεις τὸ τῆς Τάσεως φάρμακον. Βάδιζε, νικηφόρος κατὰ Ἰουδαίων καὶ δαίμονος· ἆθλον κομίζου τῆς πίστεως τὴν θερα- πείαν τῆς φύσεως. Μετέλθωμεν πίστιν τῆς Ἐκκλη- σίας τὸν στέφανον (45). Αγαπήσωμεν πίστιν τὸ τῆς υιοθεσίας θεμέλιον, πίστιν, ἧς τὴν ἀστραπὴν οὐ φέτ ρουσι δαίμονες· πίστιν τῶν τοῦ Χριστοῦ μαθητῶν τὸ κεφάλαιον. ᾿Ακούσωμεν Παύλου βοῶντος· Στήκητε ἐν τῇ πίστει (44). Αδιαλείπτως προσεύχεσθε· ἵνα καὶ πρὸς ἡμᾶς ὁ Δεσπότης ταύτην ἀφῇ τὴν φωνὴν Γενηθήτω ὑμῖν ὡς θέλετε· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΑ'. Εἰς τὸν χωλὸν τὸν ἐπὶ τὴν ὡραίαν πύλην καθε ήμενον. α'. Οἱ μὲν τὰς μικρὰς ταύτας, καὶ χαμα! ἐρχο μένας παιδεύοντες τέχνας, τότε μάλιστα τοῖς μαθη ταῖς μαρτυροῦσι τὸ πρὸς τὴν μάθησιν ἐντελὲς, ὅτε καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς τὰ τῶν διδασκάλων, χωρὶς τῆς διδασκαλικῆς χειρὸς, ἐκμιμῶνται φιλοτεχνήματα. ΧΧΙ. ψιξ Η κάρφος, ἢ ψίξ, ἢ σταγών παρεμπέσοι, ἀπὸ τῶν ψιχίων πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τῶν κυρίων αὑτῶν : Έχει μερίδα ψιχίων ἐν τοῖς τέκνοις ὁ κύων, Ζ : Διογένης δεξιωθεὶς πρὸς βασιλέως ὡς κύων. Κυνῶν μὲν ἔφη τὸ βρῶμα, οὐ βασιλικὸν δὲ τὸ δῶρον, ὡς χρεών ἂν τοὺς μεγάλους, καὶ μεγαλοδώ μους εἶναι. Χαρά, καὶ στέφανός μου, Ανδρὸς δὲ στέφανος παῖδες, πύργοι τε πόληος. στήκετε. - ORATIO XXI tionis pignus. Etenim catelli edunt de micis, quæ cadunt de mensa dominorum suorum ". Spondet mihi salutem canis appellatio: sit mihi modus donationis pro modo contumeliæ. Canem vocasti, cum sim familiæ pars, domini fruar mensa ; in- ter filios partem micarum adipiscitur canis. Non rapio panem, micam quæro : non in mensam iusi- lio, ad micas anhelo : non ego delicias loquor hæres illa tua mensa fruatur, de manu tua dum frustula decidua nostra sint. O fides! o prudentia ! o Chananææ pietas ! Quid tandem Salvator? Quid silentium pariat, aperit. O mulier, magna est fides tua! Ideo tibi gratificari distuli, ut fidem tuam in exemplum proponerem. Non obticebam ex in- A posuit : Etiam, Domine, contumeliam teneo cura clementia, sed ut præscius quiescebam ; exspecta- bam dum fidei tuæ amplitudinem patefacerem; præsentes doceri volebam quantum in Chananæa margaritum lateret. Totam tibi curationis mensam explico non ut cani micas, sed ut filiæ panem largior. Tu quidem Judæos fide vicisti: ego vero datu meo fua postulata. Fial tibi, sicut vis : tu filiæ medere. Tecum circumfers curationis pharmacumn. I, Judeorum, i, dæmonum victrix : propaginis tuæ sanationem fer in fidei præmium. Adeamus fidem Ecclesiæ coronam, diligamus fi- dem adoptionis fundamentum ; fidem coruscantem minime ferunt dæmones: fidem Christi discipulo- rum primarium ornamentum. Audiamus Paulum clamantem: Manete in fide. Sine intermissione ora- C les, ut et ad vos hanc Dominus emittat vocem: Matth. xv, 27. so ibid. 28. 19° I Cor. XVI, 13. Fiat vobis, ut vultis : ipsi gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO In claudum ad portam Speciosam sedentem. cent artes, tunc maxime discipulis probant artem perfectam eos esse conseculos, quando absque magistra manu per se ipsi magistrorum opera pre- clara effingunt imitatione. Pictor lineamentis et CL. DAUSQUEII NOTA. tiquo mica, nec exoleto. Pisida Carinine de brevitate vitæ : Vel mica, vel festuca, vel stilla incidat. ex Evangelio : alioqui frangitur sententiæ robur. Et Basilium ita dixisse ex his con- jicere est : inter flios partem micarum canis adipiscitur. Nou dissimilis ratiocinatio scribitur ab Eustathio ad! Ο.lyss. Diogenes a rege ossibus accepius, ut canis, canum, inquit, hic cibalus, nec tamen regale donum quia videlicet magnos magnas quoque largi- siones facere par est. Fidem Ecclesiæ coronam, sive ornamentum. D. Pau- lus ad Philippenses : Gaudium meum, corona mea. Apud Herodotum illud ex Homeri Epigr. : Nati sunt patris, turres urbisque corona. 1. Qui tenues istas ac per humum serpentes do- (41) Καὶ τὰ κυνάρια ἐσθίει. Lege supplementum D lens. Deleo tripedem litteram relicto ψίχα, ab an- (42) Τὴν ψίχαν. Dorismnus Basilio nimis inso- (43) Πίστιν τῆς Ἐκκλησίας τὸν στέφανον. (44) Στήκητε ἐν τῇ πίστει. Apostolus, I Cor. xvi,
PG 85:261Ἐπειδὴ γὰρ διεδέξατο τὴν ἀνάστασιν ἡ ἀνάληψις, δι’ ἑκατέρων παραγγέλλει τῷ πάθει· ἵν’ ἡ τούτου φυγὴ μάρτυς γένηται τῆς τῶν εἰρημένων ἀληθευούσης φωνῆς. Καὶ πιάσας αὐτοῦ τῆς δεξιᾶς χειρὸς ἤγειρεν αὐτόν . Ἀφῆκε φωνὴν, ἐπέβαλε τὴν ἀφὴν, ἐμιμήσατο τὴν τοῦ πάθους φυγήν. δ. Παραχρῆμα δὲ ἐστεῤῥεώθησαν αἱ βάσεις αὐτοῦ, καὶ τὰ σφυρά . Ὃ παρεῖχεν ἡ φύσις, ἠγνόησε. Διὰ τῆς Πέτρου χειρὸς ἔμαθες τρέχειν, ὃ πρότερον ἔβλεπες, καὶ ἐπιθυμῶν ἀπετύγχανες. Παραχρῆμα δὲ ἐστεῤῥεώθησαν αἱ βάσεις αὐτοῦ . Ἄχρονος ἰάσεως τρόπος· οὐ γὰρ ἦν βραδυτέρα τῆς Πέτρου γλώττης ἡ χάρις. Σύνθημα δρόμου δεξάμενος ὁ χωλὸς ἀνεπήδα· ἐμάνθανεν ἡ φύσις τῷ προστάγματι πείθεσθαι. Ἀπελάμβανε τοὺς ὅρους ἡ πλάσις· συνεισίει δὲ τοῖς θεραπεύσασιν εἰς τὸ ἱερὸν περιπατῶν, καὶ ἁλλόμενος, καὶ αἰνῶν τὸν Θεόν . Σκιρτήμασι τὴν χάριν ἐκήρυττεν· ὕμνος τὴν εὐφροσύνην ἐμήνυεν· οἱ πόδες ὀρχούμενοι τῆς γλώττης ἐκύρουν τὰ ῥήματα. Συνεισίει δὲ αὐτοῖς εἰς τὸ ἱερόν · ξένην ὁδὸν τῷ ξένῳ μετρήσας βαδίσματι, νοῦν πρώτως ἴχνεσιν οἰκείοις διαχαράξας τὴν εἴσοδον, καὶ συνέῤῥει τὰ πλήθη, καὶ θέατρον ἦν ὁ τεθεραπευμένος τῆς χάριτος.
PG 85:263Ἐπεγίνωσκον δὲ αὐτὸν , φησὶν, ὅτι αὐτὸς ἦν ὁ πρὸς τῇ Ὡραίᾳ πύλῃ καθήμενος . Γνώριμον γὰρ αὐτοῖς αὐτὸ τὸ πάθος εἰργάζετο· καὶ συμφυὴς ἡ νόσος ὑπάρχουσα, προφανῆ τὸν πεπονθότα τοῖς πᾶσιν ἐδείκνυε, καὶ ἦν αὐτὸ πρὸ τοῦ ὀνόματος ὄνομα τὸ πάθος. Ἐπὶ τούτοις ὁ Πέτρος πολλοὺς εἰς σωτηρίαν ἐσαγήνευσε, τοῦ χωλοῦ τὴν θεραπείαν ὥσπερ τι δέλεαρ προβαλλόμενος· ἐκείνου μὲν γὰρ τοὺς πόδας, τούτων δὲ τὴν γνώμην ἠνώρθοι. Ἀνέστησαν οὖν οἱ ἱερεῖς καὶ οἱ ἄρχοντες τοῦ λαοῦ, καὶ οἱ Σαδδουκαῖοι διαπονούμενοι . Πάλιν τοὺς ἰατροὺς εἰς δικαστήριον ἦγον, τὸν κατὰ τοῦ Δεσπότου φθόνον, καὶ ἐπὶ τῶν ἀποστόλων νοήσαντες· Τί ποιήσομεν ; λέγοντες. Θυμοῦνται θεραπευόμενοι, ἀγανακτοῦσιν εὐεργετούμενοι, ἀπειλοῦσιν ὑγιαζόμενοι, συμφορὰν τὴν ἑορτὴν νενομίκασι, τιμωρίαν τὴν ἴασιν, τὴν σωτηρίαν ἀπώλειαν. Ἐνήλλαξεν αὐτοῖς τῶν πραγμάτων τὴν φύσιν ὁ τρόπος. Τί ποιήσομεν ; Ἐρωτᾷς ὃ ποιήσεις; Ῥίψον τὸν φθόνον, καὶ τῷ σταυρωθέντι προσκύνησον· ἀπόθου τὸν τρόπον, καὶ τὸν εὐεργέτην ἐπίγνωθι. Ἀλλὰ τί ποιήσομεν; ὅτι μὲν γνωστὸν ἐγένετο δι’ αὐτῶν, φανερὸν, καὶ οὐ δυνάμεθα ἀρνεῖσθαι .
Α Καὶ ζωγράφος μὲν γραμμαῖς καὶ χρώμασιν ἀπεικά- ζει τὴν φύσιν· ὁ δὲ ναυπηγὸς τὸ σκάφος πηξάμενος, στοιχείῳ ῥέοντι τῇ θαλάττῃ μηχανᾶται δρόμον. Ο μέν τοι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, ὁ τῆς κτίσεως Σωτ τὴρ, τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τοῖς μαθηταῖς χαρισάμενος, αὐτὸς μὲν εἰς οὐρανοὺς ἀνέπτη, τὴν ἐκ δεξιῶν καθέδραν ἀπολαβών, ἀοράτῳ δὲ χειρὶ τοῖς μαθηταῖς θαυματουργοῦσι συνέρχεται. Είδομεν τοίς νυν σήμερον μετὰ τὸν Σωτῆρα, τῆς θαυματουργίας τοὺς μαθητὲς ἀπερχομένους, καὶ τοῦ μεγάλου περ λάγους καταταλμῶντας. Ἐπειδὴ γὰρ ἄπιστον ἀνα θρώποις τὸ τῆς ἀναστάσεως δώρον, καὶ οὐρανῶν βα σιλεία κηρυττομένη τῷ ξένῳ τῆς ἀκοῆς τὴν ψυχὴν πρὸς τὴν φωνὴν οὐκ ἔπειθε· διὰ τοῦτο προλαμβάνει τὰ θαύματα δυσωποῦντα τὴν θέαν, καὶ τὴν ἀπιστίαν ἐλαύνοντα, καὶ τὸν ἀπειθέστατον λογισμὸν ἐπικάμε πτοντα, ἵν' οὓς οὐκ ἔπεισε κηρύττουσα γλῶσσα, τού τοὺς ὀφθαλμοὶ μαρτυροῦντες ἐλέγξωσιν. Οἱ μὲν οὖν τῆς νόθου σοφίας ματαιόφρονες ἐρασταί, καὶ τὴν ἐν γλώττῃ μόνον σοφίαν ἀσκοῦντες, τὸ τῶν οἰκείων δογ μάτων ἀπατηλόν, τοῖς τῶν λόγων δόγμασιν ἐπιχρώ σαντες τῆς πολυθέου μανίας τὴν νόσον ἐνέβαλον· καὶ τὸ ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν ἀληθείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς (45), δεσμώτας τοὺς πιστευ θέντας ἡρπάζοντο. Χριστὸς δὲ ὁ τῆς ἀληθείας διδά σκαλος τοῖς λόγοις κεράσας τὰ θαύματα, πίστιν ἔτικτε τὰ θεῖα θηρεύουσαν. μπερ ἀκολουθοῦντες οἱ ἀπόστολοι, λόγοις κηρύττοντες, έργοις ἐκύρουν τὸ κήρυγμα. β'. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ γὰρ, φησί, Πέτρος καὶ ᾿Ιωάν- νης ἀνέβαινον ἐπὶ τὸ ἱερὸν, περὶ ὥραν τῆς προσ ευχῆς τὴν ἐννάτην. Καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοι· λίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων, ἐβαστάζετο. Εκεινο δεῖ πρῶτον ἐν τοῖς λεγομένοις ἰδεῖν, ὅτι πρὸς τοσοῦ τον ὕψος ἀξίας ἐλάσαντες οἱ ἀπόστολοι, τῆς προσευχῆς οὐκ ἠμέλησαν· ἄνθρωποι γὰρ ὄντες καὶ αὐτοὶ τῆς ἐντεῦθεν ἀσφαλείας ἐδέοντο. Εἰ δὲ οἱ ἀπόστολοι τὸ τῆς προσευχῆς οὐκ ἀποσείονται φάρμακον, τῇ δὲ συν- νεχείᾳ, τοῦ πράγματος ἀναγκαίαν τὴν ἱκεσίαν ἐμφαί ουσι · πόσης οὖν ἄξιοι κατηγορίας ἡμεῖς, ἐν ἀμελείᾳ τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον (46) ; Οὐ γὰρ ἁμαρτωλοῖς μὲν ἐφόδιον, δικαίοις δὲ μᾶλλον ἀνάρ- μοστον· ἀλλ᾽ ἑκατέροις τοῖς τάγμασι βρύει τὰ πρός- φορα· δικαίοις μὲν τὴν τῆς δικαιοσύνης ἀσφάλειαν, θείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς. Καί πού τι καὶ βροτῶν φρένα 'Υπὲρ τὸν ἀληθῆ λόγον Δεδαιλμένοι ψεύδεσι ποικίλοις Ἐξαπατῶντι μῦθοι. ἐφόδιον ἐφόδιον στο Εβούλετο γὰρ ἐξελθόντας Αἰγύπτου μηδὲν ἐπάγε· σθαι τῆς Αἰγυπτιακῆς ἀσεβείας ἐφόδιον, Λύπη χαρᾶς ὑπερβαλλούσης ἐφόδιον. Ταῖς ἡδοναῖς αἱ λύπαι παραπεπήγασιν. BASILII SELEUCIENSIS coloribus naturam simulat. Naupegus navem compingens per fluxum maris elemento cursum machinatur. Verum Dominus Jesus Christus mundi Salvator miraculorum potestate discipulis elurgita, ipse in cœlum evolavit solium ad Patris dexte- ram aditurns, invisibili vero manu cum disci- pulis mira facientibus convenit. Videamus igitur hodie post Salvatorem discipulos miraculorum artem delibantes, el vastum illud mare non re- formidantes. Nam quia a mortuis ad vitam rede- undi donum incredibile videbatur, et cœli regnum promulgatum, quod res esset audita peregrina, non simul promulgatum ficem animo faciebat: ideo miracula, quibus oculi persuadeantur, pro- pulsetur infidelitas, renitens denique ratio ac refractaria inflectatur, anticipat: ut quibus non persuasit lingua praedicans, eos oculi suo testimo- nio coarguant. Vani quidem stultique adul- terinae sapientiae amatores, quique sola lingua sapientiain excolunt, propriæ doctrinæ fallaciis colorata dictione deliram invexerunt insaniam, quæ mille deos procudit, ac mendacia coloribus atque fallaci veritatis prætextu vestientes persua- sos devinxere, abripuere. Christus autem veritatis magister, orationi permiscens miracula, fidem ge- nuit rerum divinarum prædatricem. Quem secuti apostoli verbis prædicantes, factis pradicationem formabant. in templum circa horam orationis nonam. Et quidum vir, qui erat claudus ex utero matris suæ, bajulaba- tur so. ldl primum in dietis cognitu necessarium est, quod ad tantam dignitatis celsitudinem evecti apo- stoli orationem minime neglexerint: nam homines cum essent, hinc quoque petito præsidio egebant. Quod si apostoli precationis opem non excutiunt, sed perpetuis rerum usibus necessariam supplica- tionem ostendunt, quantum nos crimen incurrimus, qui per incuriam hoc tam salutare projicimus viati- cum? Neque enim peccatoribus viaticum est, justis vero magis disconveniens: verum utrique ordini multa insunt in oratione conducibilia. Justis quidem justitiæ securitatem offert; peccatores peccatis Act. III, 1, 2. B C CL. DAUSQUEII NOTÆ. Pindarus : Tam salutare viaticum. Commode et usitate Gell. lib. xvii, cap. 2, citat her e Claudio Quadrigario : Simul forma, factis, eloquentia, dignitate, acrimonia, confidentia pariter præcellebat, ut facile intelligere- tur magnum viaticum. Tum fungitur enarratoris niunus : Magnum, inquit, viaticum, pro magna fα- que Graecos secutus, qui sumptum vim, ad aliarum quoque rerum apparatus traducunt, ac sæpe eo dicunt, quod est instituere et in- siruere. Persius, Sat. v : Petite hinc, juvenesque senesque, Finem animo certum, miserisque viulica canis. Oratione in Moysen parem habet istud elegantiam : in reapse viaticum prædam concessit Deus. Item in Chana- naam: Nam ut philosophatur Isocrates : 2. Tunc temporis enim Petrus et Joannes ascendebant (45) Τι ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν άλη- D cultate, et paratu magno nove positum est. Videtur. (36) Τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον.
Ἐμφράττει, φησὶν, ἡμῶν τὸ στόμα, τῆς ἀγαθοεργίας ἡ περιφάνεια· καὶ λύει τὴν συκοφαντίαν τῆς θεραπείας τὸ μέγεθος· ἐπιστομίζει τὴν πονηρίαν ἡ τοῦ θαύματος δύναμις. Εἴθε καὶ ἐν Σαββάτῳ τὸ θαῦμα συνέδραμεν Εἴχομεν γὰρ τὸν καιρὸν τῆς συκοφαντίας συνήγορον· ἐκρύπτομεν τὸ θαῦμα παρανομίας προσχήματι. Ἀλλὰ τί ποιήσομεν ; Ἀπειλησώμεθα αὐτοῖς μὴ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ. Ὢ ψυχῆς τυφλωττούσης, καὶ γνώμης ἀπιστίας μέθῃ βαπτιζομένης Ἀλλ’ ἡμεῖς τὴν Ἰουδαίων μοχθηρίαν ἀποστραφέντες, σὺν τῷ θεραπευθέντι τὸν Θεὸν ἀνυμνήσωμεν, καὶ ἀποστόλων μαθηταὶ καταστάντες, τὸν τῆς ἀποστολικῆς δυνάμεως χορηγὸν προσκυνήσωμεν Χριστόν· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
Α Καὶ ζωγράφος μὲν γραμμαῖς καὶ χρώμασιν ἀπεικά- ζει τὴν φύσιν· ὁ δὲ ναυπηγὸς τὸ σκάφος πηξάμενος, στοιχείῳ ῥέοντι τῇ θαλάττῃ μηχανᾶται δρόμον. Ο μέν τοι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, ὁ τῆς κτίσεως Σωτ τὴρ, τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τοῖς μαθηταῖς χαρισάμενος, αὐτὸς μὲν εἰς οὐρανοὺς ἀνέπτη, τὴν ἐκ δεξιῶν καθέδραν ἀπολαβών, ἀοράτῳ δὲ χειρὶ τοῖς μαθηταῖς θαυματουργοῦσι συνέρχεται. Είδομεν τοίς νυν σήμερον μετὰ τὸν Σωτῆρα, τῆς θαυματουργίας τοὺς μαθητὲς ἀπερχομένους, καὶ τοῦ μεγάλου περ λάγους καταταλμῶντας. Ἐπειδὴ γὰρ ἄπιστον ἀνα θρώποις τὸ τῆς ἀναστάσεως δώρον, καὶ οὐρανῶν βα σιλεία κηρυττομένη τῷ ξένῳ τῆς ἀκοῆς τὴν ψυχὴν πρὸς τὴν φωνὴν οὐκ ἔπειθε· διὰ τοῦτο προλαμβάνει τὰ θαύματα δυσωποῦντα τὴν θέαν, καὶ τὴν ἀπιστίαν ἐλαύνοντα, καὶ τὸν ἀπειθέστατον λογισμὸν ἐπικάμε πτοντα, ἵν' οὓς οὐκ ἔπεισε κηρύττουσα γλῶσσα, τού τοὺς ὀφθαλμοὶ μαρτυροῦντες ἐλέγξωσιν. Οἱ μὲν οὖν τῆς νόθου σοφίας ματαιόφρονες ἐρασταί, καὶ τὴν ἐν γλώττῃ μόνον σοφίαν ἀσκοῦντες, τὸ τῶν οἰκείων δογ μάτων ἀπατηλόν, τοῖς τῶν λόγων δόγμασιν ἐπιχρώ σαντες τῆς πολυθέου μανίας τὴν νόσον ἐνέβαλον· καὶ τὸ ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν ἀληθείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς (45), δεσμώτας τοὺς πιστευ θέντας ἡρπάζοντο. Χριστὸς δὲ ὁ τῆς ἀληθείας διδά σκαλος τοῖς λόγοις κεράσας τὰ θαύματα, πίστιν ἔτικτε τὰ θεῖα θηρεύουσαν. μπερ ἀκολουθοῦντες οἱ ἀπόστολοι, λόγοις κηρύττοντες, έργοις ἐκύρουν τὸ κήρυγμα. β'. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ γὰρ, φησί, Πέτρος καὶ ᾿Ιωάν- νης ἀνέβαινον ἐπὶ τὸ ἱερὸν, περὶ ὥραν τῆς προσ ευχῆς τὴν ἐννάτην. Καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοι· λίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων, ἐβαστάζετο. Εκεινο δεῖ πρῶτον ἐν τοῖς λεγομένοις ἰδεῖν, ὅτι πρὸς τοσοῦ τον ὕψος ἀξίας ἐλάσαντες οἱ ἀπόστολοι, τῆς προσευχῆς οὐκ ἠμέλησαν· ἄνθρωποι γὰρ ὄντες καὶ αὐτοὶ τῆς ἐντεῦθεν ἀσφαλείας ἐδέοντο. Εἰ δὲ οἱ ἀπόστολοι τὸ τῆς προσευχῆς οὐκ ἀποσείονται φάρμακον, τῇ δὲ συν- νεχείᾳ, τοῦ πράγματος ἀναγκαίαν τὴν ἱκεσίαν ἐμφαί ουσι · πόσης οὖν ἄξιοι κατηγορίας ἡμεῖς, ἐν ἀμελείᾳ τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον (46) ; Οὐ γὰρ ἁμαρτωλοῖς μὲν ἐφόδιον, δικαίοις δὲ μᾶλλον ἀνάρ- μοστον· ἀλλ᾽ ἑκατέροις τοῖς τάγμασι βρύει τὰ πρός- φορα· δικαίοις μὲν τὴν τῆς δικαιοσύνης ἀσφάλειαν, θείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς. Καί πού τι καὶ βροτῶν φρένα 'Υπὲρ τὸν ἀληθῆ λόγον Δεδαιλμένοι ψεύδεσι ποικίλοις Ἐξαπατῶντι μῦθοι. ἐφόδιον ἐφόδιον στο Εβούλετο γὰρ ἐξελθόντας Αἰγύπτου μηδὲν ἐπάγε· σθαι τῆς Αἰγυπτιακῆς ἀσεβείας ἐφόδιον, Λύπη χαρᾶς ὑπερβαλλούσης ἐφόδιον. Ταῖς ἡδοναῖς αἱ λύπαι παραπεπήγασιν. BASILII SELEUCIENSIS coloribus naturam simulat. Naupegus navem compingens per fluxum maris elemento cursum machinatur. Verum Dominus Jesus Christus mundi Salvator miraculorum potestate discipulis elurgita, ipse in cœlum evolavit solium ad Patris dexte- ram aditurns, invisibili vero manu cum disci- pulis mira facientibus convenit. Videamus igitur hodie post Salvatorem discipulos miraculorum artem delibantes, el vastum illud mare non re- formidantes. Nam quia a mortuis ad vitam rede- undi donum incredibile videbatur, et cœli regnum promulgatum, quod res esset audita peregrina, non simul promulgatum ficem animo faciebat: ideo miracula, quibus oculi persuadeantur, pro- pulsetur infidelitas, renitens denique ratio ac refractaria inflectatur, anticipat: ut quibus non persuasit lingua praedicans, eos oculi suo testimo- nio coarguant. Vani quidem stultique adul- terinae sapientiae amatores, quique sola lingua sapientiain excolunt, propriæ doctrinæ fallaciis colorata dictione deliram invexerunt insaniam, quæ mille deos procudit, ac mendacia coloribus atque fallaci veritatis prætextu vestientes persua- sos devinxere, abripuere. Christus autem veritatis magister, orationi permiscens miracula, fidem ge- nuit rerum divinarum prædatricem. Quem secuti apostoli verbis prædicantes, factis pradicationem formabant. in templum circa horam orationis nonam. Et quidum vir, qui erat claudus ex utero matris suæ, bajulaba- tur so. ldl primum in dietis cognitu necessarium est, quod ad tantam dignitatis celsitudinem evecti apo- stoli orationem minime neglexerint: nam homines cum essent, hinc quoque petito præsidio egebant. Quod si apostoli precationis opem non excutiunt, sed perpetuis rerum usibus necessariam supplica- tionem ostendunt, quantum nos crimen incurrimus, qui per incuriam hoc tam salutare projicimus viati- cum? Neque enim peccatoribus viaticum est, justis vero magis disconveniens: verum utrique ordini multa insunt in oratione conducibilia. Justis quidem justitiæ securitatem offert; peccatores peccatis Act. III, 1, 2. B C CL. DAUSQUEII NOTÆ. Pindarus : Tam salutare viaticum. Commode et usitate Gell. lib. xvii, cap. 2, citat her e Claudio Quadrigario : Simul forma, factis, eloquentia, dignitate, acrimonia, confidentia pariter præcellebat, ut facile intelligere- tur magnum viaticum. Tum fungitur enarratoris niunus : Magnum, inquit, viaticum, pro magna fα- que Graecos secutus, qui sumptum vim, ad aliarum quoque rerum apparatus traducunt, ac sæpe eo dicunt, quod est instituere et in- siruere. Persius, Sat. v : Petite hinc, juvenesque senesque, Finem animo certum, miserisque viulica canis. Oratione in Moysen parem habet istud elegantiam : in reapse viaticum prædam concessit Deus. Item in Chana- naam: Nam ut philosophatur Isocrates : 2. Tunc temporis enim Petrus et Joannes ascendebant (45) Τι ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν άλη- D cultate, et paratu magno nove positum est. Videtur. (36) Τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον.
Discourse XXIIΛΟΓΟΣ ΚΒ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΚΒ. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τό· «Συνέπλεον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ· καὶ ἰδοὺ χειμὼν ἐγένετο μέγας,» καὶ τὰ ἑξῆς. α. Οἱ μὲν τῇ πτήσει, καὶ τῇ φύσει τὸν ἀέρα τέμνοντες ὄρνιθες, τοὺς ἑαυτῶν νεοττοὺς, ἄρτι μὲν τεχθέντας θάλπουσι, καὶ θερμῶς περιέπουσι, καὶ πόνοις οἰκείοις τὴν τροφὴν ἐκπορίζοντες, ἄπονον τοῖς τέκνοις προσφέρουσι τὴν ἀπόλαυσιν.
Α Καὶ ζωγράφος μὲν γραμμαῖς καὶ χρώμασιν ἀπεικά- ζει τὴν φύσιν· ὁ δὲ ναυπηγὸς τὸ σκάφος πηξάμενος, στοιχείῳ ῥέοντι τῇ θαλάττῃ μηχανᾶται δρόμον. Ο μέν τοι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, ὁ τῆς κτίσεως Σωτ τὴρ, τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τοῖς μαθηταῖς χαρισάμενος, αὐτὸς μὲν εἰς οὐρανοὺς ἀνέπτη, τὴν ἐκ δεξιῶν καθέδραν ἀπολαβών, ἀοράτῳ δὲ χειρὶ τοῖς μαθηταῖς θαυματουργοῦσι συνέρχεται. Είδομεν τοίς νυν σήμερον μετὰ τὸν Σωτῆρα, τῆς θαυματουργίας τοὺς μαθητὲς ἀπερχομένους, καὶ τοῦ μεγάλου περ λάγους καταταλμῶντας. Ἐπειδὴ γὰρ ἄπιστον ἀνα θρώποις τὸ τῆς ἀναστάσεως δώρον, καὶ οὐρανῶν βα σιλεία κηρυττομένη τῷ ξένῳ τῆς ἀκοῆς τὴν ψυχὴν πρὸς τὴν φωνὴν οὐκ ἔπειθε· διὰ τοῦτο προλαμβάνει τὰ θαύματα δυσωποῦντα τὴν θέαν, καὶ τὴν ἀπιστίαν ἐλαύνοντα, καὶ τὸν ἀπειθέστατον λογισμὸν ἐπικάμε πτοντα, ἵν' οὓς οὐκ ἔπεισε κηρύττουσα γλῶσσα, τού τοὺς ὀφθαλμοὶ μαρτυροῦντες ἐλέγξωσιν. Οἱ μὲν οὖν τῆς νόθου σοφίας ματαιόφρονες ἐρασταί, καὶ τὴν ἐν γλώττῃ μόνον σοφίαν ἀσκοῦντες, τὸ τῶν οἰκείων δογ μάτων ἀπατηλόν, τοῖς τῶν λόγων δόγμασιν ἐπιχρώ σαντες τῆς πολυθέου μανίας τὴν νόσον ἐνέβαλον· καὶ τὸ ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν ἀληθείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς (45), δεσμώτας τοὺς πιστευ θέντας ἡρπάζοντο. Χριστὸς δὲ ὁ τῆς ἀληθείας διδά σκαλος τοῖς λόγοις κεράσας τὰ θαύματα, πίστιν ἔτικτε τὰ θεῖα θηρεύουσαν. μπερ ἀκολουθοῦντες οἱ ἀπόστολοι, λόγοις κηρύττοντες, έργοις ἐκύρουν τὸ κήρυγμα. β'. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ γὰρ, φησί, Πέτρος καὶ ᾿Ιωάν- νης ἀνέβαινον ἐπὶ τὸ ἱερὸν, περὶ ὥραν τῆς προσ ευχῆς τὴν ἐννάτην. Καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοι· λίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων, ἐβαστάζετο. Εκεινο δεῖ πρῶτον ἐν τοῖς λεγομένοις ἰδεῖν, ὅτι πρὸς τοσοῦ τον ὕψος ἀξίας ἐλάσαντες οἱ ἀπόστολοι, τῆς προσευχῆς οὐκ ἠμέλησαν· ἄνθρωποι γὰρ ὄντες καὶ αὐτοὶ τῆς ἐντεῦθεν ἀσφαλείας ἐδέοντο. Εἰ δὲ οἱ ἀπόστολοι τὸ τῆς προσευχῆς οὐκ ἀποσείονται φάρμακον, τῇ δὲ συν- νεχείᾳ, τοῦ πράγματος ἀναγκαίαν τὴν ἱκεσίαν ἐμφαί ουσι · πόσης οὖν ἄξιοι κατηγορίας ἡμεῖς, ἐν ἀμελείᾳ τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον (46) ; Οὐ γὰρ ἁμαρτωλοῖς μὲν ἐφόδιον, δικαίοις δὲ μᾶλλον ἀνάρ- μοστον· ἀλλ᾽ ἑκατέροις τοῖς τάγμασι βρύει τὰ πρός- φορα· δικαίοις μὲν τὴν τῆς δικαιοσύνης ἀσφάλειαν, θείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς. Καί πού τι καὶ βροτῶν φρένα 'Υπὲρ τὸν ἀληθῆ λόγον Δεδαιλμένοι ψεύδεσι ποικίλοις Ἐξαπατῶντι μῦθοι. ἐφόδιον ἐφόδιον στο Εβούλετο γὰρ ἐξελθόντας Αἰγύπτου μηδὲν ἐπάγε· σθαι τῆς Αἰγυπτιακῆς ἀσεβείας ἐφόδιον, Λύπη χαρᾶς ὑπερβαλλούσης ἐφόδιον. Ταῖς ἡδοναῖς αἱ λύπαι παραπεπήγασιν. BASILII SELEUCIENSIS coloribus naturam simulat. Naupegus navem compingens per fluxum maris elemento cursum machinatur. Verum Dominus Jesus Christus mundi Salvator miraculorum potestate discipulis elurgita, ipse in cœlum evolavit solium ad Patris dexte- ram aditurns, invisibili vero manu cum disci- pulis mira facientibus convenit. Videamus igitur hodie post Salvatorem discipulos miraculorum artem delibantes, el vastum illud mare non re- formidantes. Nam quia a mortuis ad vitam rede- undi donum incredibile videbatur, et cœli regnum promulgatum, quod res esset audita peregrina, non simul promulgatum ficem animo faciebat: ideo miracula, quibus oculi persuadeantur, pro- pulsetur infidelitas, renitens denique ratio ac refractaria inflectatur, anticipat: ut quibus non persuasit lingua praedicans, eos oculi suo testimo- nio coarguant. Vani quidem stultique adul- terinae sapientiae amatores, quique sola lingua sapientiain excolunt, propriæ doctrinæ fallaciis colorata dictione deliram invexerunt insaniam, quæ mille deos procudit, ac mendacia coloribus atque fallaci veritatis prætextu vestientes persua- sos devinxere, abripuere. Christus autem veritatis magister, orationi permiscens miracula, fidem ge- nuit rerum divinarum prædatricem. Quem secuti apostoli verbis prædicantes, factis pradicationem formabant. in templum circa horam orationis nonam. Et quidum vir, qui erat claudus ex utero matris suæ, bajulaba- tur so. ldl primum in dietis cognitu necessarium est, quod ad tantam dignitatis celsitudinem evecti apo- stoli orationem minime neglexerint: nam homines cum essent, hinc quoque petito præsidio egebant. Quod si apostoli precationis opem non excutiunt, sed perpetuis rerum usibus necessariam supplica- tionem ostendunt, quantum nos crimen incurrimus, qui per incuriam hoc tam salutare projicimus viati- cum? Neque enim peccatoribus viaticum est, justis vero magis disconveniens: verum utrique ordini multa insunt in oratione conducibilia. Justis quidem justitiæ securitatem offert; peccatores peccatis Act. III, 1, 2. B C CL. DAUSQUEII NOTÆ. Pindarus : Tam salutare viaticum. Commode et usitate Gell. lib. xvii, cap. 2, citat her e Claudio Quadrigario : Simul forma, factis, eloquentia, dignitate, acrimonia, confidentia pariter præcellebat, ut facile intelligere- tur magnum viaticum. Tum fungitur enarratoris niunus : Magnum, inquit, viaticum, pro magna fα- que Graecos secutus, qui sumptum vim, ad aliarum quoque rerum apparatus traducunt, ac sæpe eo dicunt, quod est instituere et in- siruere. Persius, Sat. v : Petite hinc, juvenesque senesque, Finem animo certum, miserisque viulica canis. Oratione in Moysen parem habet istud elegantiam : in reapse viaticum prædam concessit Deus. Item in Chana- naam: Nam ut philosophatur Isocrates : 2. Tunc temporis enim Petrus et Joannes ascendebant (45) Τι ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν άλη- D cultate, et paratu magno nove positum est. Videtur. (36) Τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον.
Ἐπειδὰν δὲ αὐτοὺς τοῖς πτεροῖς κοσμηθέντας ἴδωσι, τῆς καλιᾶς ἐξαγαγόντες πρὸς τὴν πτῆσιν γυμνάζουσι· καὶ αὐτοὶ δὲ συμπαρανηχόμενοι κατὰ τὸν ἀέρα, τὴν μελέτην τῆς πτήσεως ἀκίνδυνον τοῖς ἔτι νηπίοις χαρίζονται. Ἔστι δὲ ὅτε καὶ ἀφιᾶσι μεταξὺ πετωμένους τῆς ἐν τῇ πτήσει δυνάμεως, αὐτοῖς τὴν πεῖραν λαμβάνοντες. Οὕτω ἄρα που καὶ ὁ Δεσπότης Χριστὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς πολλὰ περὶ πίστεως ἐκπαιδεύσας, νῦν ὥσπερ εὐθύνας αὐτοὺς τῆς διδασκαλίας ἀπαιτῆσαι βουλόμενος, φόβον παρ’ ἐλπίδας ἐπικρεμᾷ, καὶ παρασκευάζει τὴν θάλατταν, στάδιον γενέσθαι τοῖς ἀποστόλοις τῆς πίστεως, καὶ δὴ τοὺς μαθητὰς παραλαβὼν ἔπλεεν εἰς τὸ πέραν. Ποτὲ μὲν γὰρ πλέει, ποτὲ δὲ βαδίζει, ταῖς βουλήσεσι συμμεταφέρων τὴν δύναμιν. Μεσοῦντος δὲ τοῦ σκάφους τὸ πέλαγος, αὐτὸς μὲν ἐκάθευδε χώραν τῇ πείρᾳ διδούς. Χειμὼν δέ τις ἐξαίσιος ἀθρόως καταρήγνυται, καὶ πνευμάτων μὲν ἀλλεπάλληλοι συστροφαὶ κατὰ τοῦ σκάφους ἐφέροντο· κυμάτων δὲ κορυφαὶ πρὸς οὐρανὸν ἠκοντίζοντο· καὶ κλύδων αἰρόμενος βαπτίζειν ἠπείλει τὸ σκάφος. Τοιούτου δὲ χειμῶνος αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαντος, ὁ Δεσπότης ἐκάθευδε. Τίς ὁ πόλεμος τοῖς πλέουσιν;
Α Καὶ ζωγράφος μὲν γραμμαῖς καὶ χρώμασιν ἀπεικά- ζει τὴν φύσιν· ὁ δὲ ναυπηγὸς τὸ σκάφος πηξάμενος, στοιχείῳ ῥέοντι τῇ θαλάττῃ μηχανᾶται δρόμον. Ο μέν τοι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, ὁ τῆς κτίσεως Σωτ τὴρ, τὰς τῶν θαυμάτων δυνάμεις τοῖς μαθηταῖς χαρισάμενος, αὐτὸς μὲν εἰς οὐρανοὺς ἀνέπτη, τὴν ἐκ δεξιῶν καθέδραν ἀπολαβών, ἀοράτῳ δὲ χειρὶ τοῖς μαθηταῖς θαυματουργοῦσι συνέρχεται. Είδομεν τοίς νυν σήμερον μετὰ τὸν Σωτῆρα, τῆς θαυματουργίας τοὺς μαθητὲς ἀπερχομένους, καὶ τοῦ μεγάλου περ λάγους καταταλμῶντας. Ἐπειδὴ γὰρ ἄπιστον ἀνα θρώποις τὸ τῆς ἀναστάσεως δώρον, καὶ οὐρανῶν βα σιλεία κηρυττομένη τῷ ξένῳ τῆς ἀκοῆς τὴν ψυχὴν πρὸς τὴν φωνὴν οὐκ ἔπειθε· διὰ τοῦτο προλαμβάνει τὰ θαύματα δυσωποῦντα τὴν θέαν, καὶ τὴν ἀπιστίαν ἐλαύνοντα, καὶ τὸν ἀπειθέστατον λογισμὸν ἐπικάμε πτοντα, ἵν' οὓς οὐκ ἔπεισε κηρύττουσα γλῶσσα, τού τοὺς ὀφθαλμοὶ μαρτυροῦντες ἐλέγξωσιν. Οἱ μὲν οὖν τῆς νόθου σοφίας ματαιόφρονες ἐρασταί, καὶ τὴν ἐν γλώττῃ μόνον σοφίαν ἀσκοῦντες, τὸ τῶν οἰκείων δογ μάτων ἀπατηλόν, τοῖς τῶν λόγων δόγμασιν ἐπιχρώ σαντες τῆς πολυθέου μανίας τὴν νόσον ἐνέβαλον· καὶ τὸ ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν ἀληθείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς (45), δεσμώτας τοὺς πιστευ θέντας ἡρπάζοντο. Χριστὸς δὲ ὁ τῆς ἀληθείας διδά σκαλος τοῖς λόγοις κεράσας τὰ θαύματα, πίστιν ἔτικτε τὰ θεῖα θηρεύουσαν. μπερ ἀκολουθοῦντες οἱ ἀπόστολοι, λόγοις κηρύττοντες, έργοις ἐκύρουν τὸ κήρυγμα. β'. Ἐπὶ τὸ αὐτὸ γὰρ, φησί, Πέτρος καὶ ᾿Ιωάν- νης ἀνέβαινον ἐπὶ τὸ ἱερὸν, περὶ ὥραν τῆς προσ ευχῆς τὴν ἐννάτην. Καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοι· λίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων, ἐβαστάζετο. Εκεινο δεῖ πρῶτον ἐν τοῖς λεγομένοις ἰδεῖν, ὅτι πρὸς τοσοῦ τον ὕψος ἀξίας ἐλάσαντες οἱ ἀπόστολοι, τῆς προσευχῆς οὐκ ἠμέλησαν· ἄνθρωποι γὰρ ὄντες καὶ αὐτοὶ τῆς ἐντεῦθεν ἀσφαλείας ἐδέοντο. Εἰ δὲ οἱ ἀπόστολοι τὸ τῆς προσευχῆς οὐκ ἀποσείονται φάρμακον, τῇ δὲ συν- νεχείᾳ, τοῦ πράγματος ἀναγκαίαν τὴν ἱκεσίαν ἐμφαί ουσι · πόσης οὖν ἄξιοι κατηγορίας ἡμεῖς, ἐν ἀμελείᾳ τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον (46) ; Οὐ γὰρ ἁμαρτωλοῖς μὲν ἐφόδιον, δικαίοις δὲ μᾶλλον ἀνάρ- μοστον· ἀλλ᾽ ἑκατέροις τοῖς τάγμασι βρύει τὰ πρός- φορα· δικαίοις μὲν τὴν τῆς δικαιοσύνης ἀσφάλειαν, θείας ἐνδύσαντες ἀπατηλοῖς. Καί πού τι καὶ βροτῶν φρένα 'Υπὲρ τὸν ἀληθῆ λόγον Δεδαιλμένοι ψεύδεσι ποικίλοις Ἐξαπατῶντι μῦθοι. ἐφόδιον ἐφόδιον στο Εβούλετο γὰρ ἐξελθόντας Αἰγύπτου μηδὲν ἐπάγε· σθαι τῆς Αἰγυπτιακῆς ἀσεβείας ἐφόδιον, Λύπη χαρᾶς ὑπερβαλλούσης ἐφόδιον. Ταῖς ἡδοναῖς αἱ λύπαι παραπεπήγασιν. BASILII SELEUCIENSIS coloribus naturam simulat. Naupegus navem compingens per fluxum maris elemento cursum machinatur. Verum Dominus Jesus Christus mundi Salvator miraculorum potestate discipulis elurgita, ipse in cœlum evolavit solium ad Patris dexte- ram aditurns, invisibili vero manu cum disci- pulis mira facientibus convenit. Videamus igitur hodie post Salvatorem discipulos miraculorum artem delibantes, el vastum illud mare non re- formidantes. Nam quia a mortuis ad vitam rede- undi donum incredibile videbatur, et cœli regnum promulgatum, quod res esset audita peregrina, non simul promulgatum ficem animo faciebat: ideo miracula, quibus oculi persuadeantur, pro- pulsetur infidelitas, renitens denique ratio ac refractaria inflectatur, anticipat: ut quibus non persuasit lingua praedicans, eos oculi suo testimo- nio coarguant. Vani quidem stultique adul- terinae sapientiae amatores, quique sola lingua sapientiain excolunt, propriæ doctrinæ fallaciis colorata dictione deliram invexerunt insaniam, quæ mille deos procudit, ac mendacia coloribus atque fallaci veritatis prætextu vestientes persua- sos devinxere, abripuere. Christus autem veritatis magister, orationi permiscens miracula, fidem ge- nuit rerum divinarum prædatricem. Quem secuti apostoli verbis prædicantes, factis pradicationem formabant. in templum circa horam orationis nonam. Et quidum vir, qui erat claudus ex utero matris suæ, bajulaba- tur so. ldl primum in dietis cognitu necessarium est, quod ad tantam dignitatis celsitudinem evecti apo- stoli orationem minime neglexerint: nam homines cum essent, hinc quoque petito præsidio egebant. Quod si apostoli precationis opem non excutiunt, sed perpetuis rerum usibus necessariam supplica- tionem ostendunt, quantum nos crimen incurrimus, qui per incuriam hoc tam salutare projicimus viati- cum? Neque enim peccatoribus viaticum est, justis vero magis disconveniens: verum utrique ordini multa insunt in oratione conducibilia. Justis quidem justitiæ securitatem offert; peccatores peccatis Act. III, 1, 2. B C CL. DAUSQUEII NOTÆ. Pindarus : Tam salutare viaticum. Commode et usitate Gell. lib. xvii, cap. 2, citat her e Claudio Quadrigario : Simul forma, factis, eloquentia, dignitate, acrimonia, confidentia pariter præcellebat, ut facile intelligere- tur magnum viaticum. Tum fungitur enarratoris niunus : Magnum, inquit, viaticum, pro magna fα- que Graecos secutus, qui sumptum vim, ad aliarum quoque rerum apparatus traducunt, ac sæpe eo dicunt, quod est instituere et in- siruere. Persius, Sat. v : Petite hinc, juvenesque senesque, Finem animo certum, miserisque viulica canis. Oratione in Moysen parem habet istud elegantiam : in reapse viaticum prædam concessit Deus. Item in Chana- naam: Nam ut philosophatur Isocrates : 2. Tunc temporis enim Petrus et Joannes ascendebant (45) Τι ψεῦδος χρώμασί τε καὶ σχήμασιν άλη- D cultate, et paratu magno nove positum est. Videtur. (36) Τὸ τῆς σωτηρίας προδιδόντες ἐφόδιον.
PG 85:265Ὕπνος, ὕψος ἀνέμων, ἦχος κυμάτων, τὸ σκάφος ἡλίσσετο· οἱ κάλοι τῇ ὀθόνῃ συμπίπτοντες συνετρίβησαν· οἱ μαθηταὶ περιέτρεχον, ἀλλήλοις ἐγκελευόμενοι, καὶ ὁ Δεσπότης ἐκάθευδεν. Ὢ ὕπνου πίστιν καθεύδουσαν ἐγρηγορέναι παρασκευάζοντος ἐκ μέσου τοῦ τῆς θαλάσσης χειμῶνος Ἕτερον ὅρα κατ’ εὐσεβείας ἐπανιστάμενον κλύδωνα. Καθεύδει γὰρ ὁ Δεσπότης, καὶ ταχὺ ὁ αἱρετικὸς τοῦ ὕπνου δράσσεται Ἀπολινάριος, Ἄρειος, Εὐνόμιος, ἡ συγγενὴς φάλαγξ κατὰ τοῦ Μονογενοῦς θωρακίζεται. Ὑπνοῦντα γὰρ τὸν Δεσπότην ἀκούοντες, κλέπτειν πειρῶνται τῆς ἀληθείας τὰ δόγματα, καὶ ὡς ἀγνοοῦντος ἃ πράττουσιν, ἐπεμβαίνουσι βοῶντες· Ὁρᾷς ὡς οὐ Θεὸς, ὁ καθεύδων; ὁρᾷς ὡς οὐχ ὁμοούσιος τῷ μὴ ταῦτα πάσχοντι Πατρὶ ὁ ταῦτα πάσχων Υἱός; Ἀλλ’, ὦ θαλάσσης ἀληθῶς ἀγριώτεροι, καὶ ἰχθύων ἀμαθέστεροι, οἰκονομίαν καθεύδουσαν βλέπετε, καὶ τὸν οἰκονομοῦντα διαβάλλετε; Θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε . Οὐκοῦν οὐδὲ καθεύδοντα ἑώρακέ ποτε. Τὸν γὰρ ὅψεως ἀνώτερον, καὶ πάθους ἐλεύθερον, ὕπνος κατέχειν οὐκ ἔμαθε.
Α τοῖς πολυχρύσοις θησαυροῖς τὸ παρ' ἡμῶν σοι διδή- Β μενον. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἔγειρε (52), καὶ περιπάτει. ᾿Αντ᾿ ὀβολου κομίζου τους πόδας, ἀντὶ βραχέως ἄρτου δέχω τὸ λεἶπον τῆς φύσεως, ἀνθ' ἑτέρας παραμυθίας, τῶν μελῶν τὴν ἐνέργειαν. Τοῦτο πλοῦτος ἐμός· τοῦτο Πέτρου χρυσός, τοῦτο τῶν ἀποστόλων ἡ δόσις. Εγειρε, καὶ περιπάτει. Τοῦτον ἡμῖν τὸν θησαυρὸν ὁ Ναζωραίος κληρονομίαν κατέλειπεν. Ἐν τῷ ὀνόματι ᾿Ιησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ἔγειρε, καὶ περιπάτει. ᾿Αναπήδησαν τοῦ πάθους, ὡς ἐκεῖνος τοῦ τάφου. Δεῖξον Ἰουδαίοι; συκοφαντοῦσι τὴν ἀνάστασιν· ἔργοις τῷ ἀναστάντι μαρτύρησον· κήρυξον ποσὶν, ἃ γλώτταις ἀπιστού μεθα κηρύττοντες· γνώμας Ἰουδαίων χωλευούσας θεράπευσον. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀμφισβητοῦσιν πρὸς ἡμᾶς Ἰουδαῖοι, καὶ παραμέμφονται Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι κηρύττοντας, γενοῦ δικαστὴς ἑκατέροις, ἐκ τοῦ σοῦ πάθους τῆς ἀληθείας φέρων τὴν ψῆφον, καὶ δικαζέτω τὸ πάθος ἀδωροδοκήτῳ φωνῇ. Τοῖς σοῖς ποσὶν ἐπιφημιζέσθω Χριστὸς, ὁ παρὰ Ἰουδαίοις ἀμφισβητούμενος. Εἰ μὲν οὖν μετὰ τὴν κλῆσιν ἐπι- μείνη τὸ πάθος, εἰ μὴ Χριστοῦ προσηγορία διανίστησι τὸν κείμενον, οὐκ ἀνέστη Χριστὸς, ἄλυτος ὁ τάφος, μῦθος τὸ τῆς ἀναστάσεως κήρυγμα. Εἰ δὲ προσρή- σει μόνῃ Ἰησοῦ, τῶν νενεκρωμένων ὁρῶσιν ἐν πράγ- μασι τὴν ἀνάστασιν, μὴ συκοφαντείτωσαν τὴν ἀλή θειαν. Τί οὖν ἄρχομαι τῆς δίκης; Σὺ δὲ βλέψον εἰς ἡμᾶς, μὴ γενοῦ πρὸς τὸ παρὸν θηρευτής ὁ βλέ πων, ἀλλὰ δικαστὴς ἀναστάσεω;. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἔγειρε, καὶ περιπάτει. Εἰ νεκρός ὁ καλούμενος, μεινάτω τὸ πάθος· εἰ ἐν τάφοις Χριστός, ἐχέτωσαν οἱ πόδες μετὰ τὴν κλῆσιν τὸ νόσημα. Εἰ δὲ πατήσας τὸν θάνατον ἀνέστη Χριστός, μαρτύρησον ἔργοις τὸ πάθος, ὡς τάφον ἀποδυσάμενος· ἴν' ὁρῶν- τες & μέμφονται, τῷ σταυρωθέντι προσέλθωσιν. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου ἔγειρε, καὶ περιπάτει. Αὐτὰ λέγω τὰ τοῦ παρ' ὑμῶν σταυ ρωθέντος γνωρίσματα, οὐ πρὸς τὸ τῆς θεότητος ὕψος ἀνατρέχων τοῖς ῥήμασι, τὰ τῆς σαρκὸς προσφέρω μηνύματα. Ὢ τῆς Πέτρου σοφίας καὶ τόλμης ! Εν δον ἐν τῷ ἱερῷ Ἰουδαῖοι, καὶ τὴν τοῦ σταυρωθέντος ἀνάστασιν᾽ ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευ σε (53), γλώτταις ψευδομέναις ἀληθεύοντας ἀντεστρά τους πόδας. Εγειρε, καὶ περιπάτει. Οὐκ ἀρκεῖ τὸν έγειρε, προσέθηκε καὶ τὸ ἕτερον, περιπάτει. Διττών θαυμάτων μάρτυς γενοῦ διπλοῦς. Ἐπειδὴ γὰρ διεδέ- ξατο τὴν ἀνάστασιν ἡ ἀνάληψις, δι' ἑκατέρων παραγ γέλλει τῷ πάθει· ἵν᾿ ἡ τούτου φυγή μάρτυς γένηται τῆς τῶν εἰρημένων ἀληθευούσης φωνῆς. Καὶ πιάσας ὁ χωλός, ἔτι προσαίτης ἦν, παρὰ δὲ Πέτρου δεξάμε- νος τὴν χάριν, ἐπαύσατο προσαιτῶν, ἀλλόμενος, ὥσπερ ἔλαφος, καὶ αἰνῶν τὸν Θεόν. ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευσε. ᾿Ανάστασιν ἐχάλκευσε. Σταυρωθέν τὸς ἀνάστασιν ἀρνούμενοι, καὶ Πέτρος ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευσε· BASILII SELEUCIENSIS difertis auro thesauris, quod a nobis accipis, com- pone. In nomine Jesu Christi Nazareni, surge, el ambula ss. Pro obolo fer pedes, pro pane temporario naturæ supplementum accipe, pro amoris solatio vim usumque membrorum. Hæ meæ divitiæ, hoc anrum Petri, hoc apostolorum munus. Surge, et ambula. Hunc thesaurum, hanc nobis hæreditatem Nazaraus reliquit. In nomine Jesu Christi Nazaræi surge, et ambula. Ut ille de sepulcro, sic tu de ista ærumna exsili. Monstra Judæis maledicis resur- rectionem, eum reapse testare, qui resurrexit : prae- dica pedibus, quæ nos linguis sine assensu prædi- camus. Claudicantes Judæorum mentes persana. Quandoquidem Judæi paruin credunt, et Christum a mortuis surrexisse moleste ferunt a nobis palam asseri, utrisque judex esto, et tua debilitate fer pro veritate sententiam, eaque debilitas abacta integra a muneribus voce judicium exerceat. Chri- stus, de quo dubitant hærentque Judæi, tuis pedibus dilaudetur. Quod si post invocationem malum re- manserit, ac nisi Christi compellatio jacentem erexerit, non surrexit Christus, tumulus indissolu- bilis, resurrectionis prædicatio fabula. Sin Christi compellatione sola mortuos reapse vident resurgere, ne diutius veritati oblatrent. Sed quid eam dispu- tationem ordior? Respice in nos, ne visu captes præsentia, sed de resurrectione judex esto. In no- mine Jesu Christi surge, et ambula. Si mortuus est qui vocatur in vola, remaneat claudicationis ma- lum; si Christus in tumulo, vel eo invocato pedes teneat ægritudo. Quod si calcata morte surrexit Christus, eventum opere testificare, quod tumulo exierit, ut rebus, quas vellicant, conspectis ad Cru- cifixum accedant : In nomine Jesu Christi Naza- reni surge, el ambula. Eadem memoro ejus a vobis in crucem acti indicia, nec ad Deitatis celsitudinem verbis recurro, carnis signa profero. O Petri sa- pientiam ! o audaciam : Intus in templo Judæi, et Crucifixi resurrectionen * resurrectionis simula- crum procudit claudum consolidando, contraque mendaces linguas pedes veritatis indices produxit in aciem. Surge, et ambula. Non illud sullicit : Surge, nisi et hoc adjungat : Ambula. Duplicis miraculi duplex testis eșto. Cum enim resurrectionem exce- perit assumptio, per utramque malo imperat : ut mali fuga testis sit veræ vocis eorum, quæ dicuntur. Et apprehensa manu ejus dextera allevavit eum. Emisit vocem, immisit tangendi vim, et libera- tionem a malo imitatione quadam expressit. ss Act. III, 6. C CL. DAUSQUEI NOTÆ. a quo verbo inclinatur in quartum ca- sum ? Quis? Asteriscis consignavi hoc inane, quod sic expleri forte gaudeat : Inius erant Judai cum alia, tum Christi crucifixi resurrectionem negi- tantes, cum Petrus resurrectionis simulacrum est fabriculus. (52) Εγειρε. Scrilo ex Actis, έγειραι. (53) Καὶ τὴν τοῦ σταυρωθέντος ἀνάστασιν
Καθεύδει τοίνυν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγου ναὸς, δι’ οὗ Θεὸς παρεῖναι πιστεύεται, καὶ πρὸς τοσοῦτον καθεύδει, ἐφ’ ὅσον ἡ τῆς οἰκονομίας βούλεται χρεία. Πρέπουσα καὶ πρὸς ὑμᾶς ἡ τοῦ Δεσπότου κατὰ τῆς θαλάσσης ἐπίπληξις· Σιώπα, πεφίμωσο . Ἧς γὰρ τὴν ζάλην ἐν τῇ γλώττῃ μιμεῖσθε, ταύτης τὴν ἐπιτίμησιν ὑποδέχεσθε. Οὕτω δὴ τῆς αἱρετικῆς πλάνης τῇ θείᾳ συνεργείᾳ χαλινωθείσης, ἔλθωμεν πρὸς τὴν τῶν μαθητῶν ἀγωνίαν· εἴδωμεν τοὺς τῆς θαλάττης ἐργάτας ἀγωνιῶντας, εἴδωμεν Πέτρον τῶν κυμάτων κατατολμῶντα, καὶ ἐν τῷ σκάφει φοβούμενον. β. Οὕτω, φησὶ, τῆς θαλάττης αἰρομένης, ὁ Δεσπότης καθεύδει. Ἐκάθευδεν ὁ Σωτὴρ μονονουχὶ πρὸς τὴν θάλατταν διαλεγόμενος· Ἐπὶ γῆς μὲν πολλάκις οἱ μαθηταὶ θαυματουργοῦντα τεθέανται· ἵνα δὲ μὴ νομίσωσιν ἐπὶ τῆς ἠπείρου μοι μόνον στενοχωρεῖσθαι τὴν δύναμιν, μάθωσιν ὡς καὶ θαλάττης Δεσπότης ὑπάρχω· μάθωσιν ὡς καὶ τῆς ὑγρᾶς φύσεως Δημιουργὸς, ἐν τῷ φαινομένῳ κρυπτόμενος· μάθωσιν μὴ εἰς ἄνθρωπον βλέπειν, ἀλλ’ εἰς Θεὸν ἀναβλέπειν· μάθωσιν ὡς ἐν τῷ φαινομένῳ Δημιουργὸς τοῦ παντὸς ἐνοικεῖ. Γενοῦ μοι τῶν μαθητῶν παιδαγωγὸς ἀντὶ μαστίγων φοβοῦσα τοῖς κύμασι.
Α τοῖς πολυχρύσοις θησαυροῖς τὸ παρ' ἡμῶν σοι διδή- Β μενον. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἔγειρε (52), καὶ περιπάτει. ᾿Αντ᾿ ὀβολου κομίζου τους πόδας, ἀντὶ βραχέως ἄρτου δέχω τὸ λεἶπον τῆς φύσεως, ἀνθ' ἑτέρας παραμυθίας, τῶν μελῶν τὴν ἐνέργειαν. Τοῦτο πλοῦτος ἐμός· τοῦτο Πέτρου χρυσός, τοῦτο τῶν ἀποστόλων ἡ δόσις. Εγειρε, καὶ περιπάτει. Τοῦτον ἡμῖν τὸν θησαυρὸν ὁ Ναζωραίος κληρονομίαν κατέλειπεν. Ἐν τῷ ὀνόματι ᾿Ιησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ἔγειρε, καὶ περιπάτει. ᾿Αναπήδησαν τοῦ πάθους, ὡς ἐκεῖνος τοῦ τάφου. Δεῖξον Ἰουδαίοι; συκοφαντοῦσι τὴν ἀνάστασιν· ἔργοις τῷ ἀναστάντι μαρτύρησον· κήρυξον ποσὶν, ἃ γλώτταις ἀπιστού μεθα κηρύττοντες· γνώμας Ἰουδαίων χωλευούσας θεράπευσον. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀμφισβητοῦσιν πρὸς ἡμᾶς Ἰουδαῖοι, καὶ παραμέμφονται Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι κηρύττοντας, γενοῦ δικαστὴς ἑκατέροις, ἐκ τοῦ σοῦ πάθους τῆς ἀληθείας φέρων τὴν ψῆφον, καὶ δικαζέτω τὸ πάθος ἀδωροδοκήτῳ φωνῇ. Τοῖς σοῖς ποσὶν ἐπιφημιζέσθω Χριστὸς, ὁ παρὰ Ἰουδαίοις ἀμφισβητούμενος. Εἰ μὲν οὖν μετὰ τὴν κλῆσιν ἐπι- μείνη τὸ πάθος, εἰ μὴ Χριστοῦ προσηγορία διανίστησι τὸν κείμενον, οὐκ ἀνέστη Χριστὸς, ἄλυτος ὁ τάφος, μῦθος τὸ τῆς ἀναστάσεως κήρυγμα. Εἰ δὲ προσρή- σει μόνῃ Ἰησοῦ, τῶν νενεκρωμένων ὁρῶσιν ἐν πράγ- μασι τὴν ἀνάστασιν, μὴ συκοφαντείτωσαν τὴν ἀλή θειαν. Τί οὖν ἄρχομαι τῆς δίκης; Σὺ δὲ βλέψον εἰς ἡμᾶς, μὴ γενοῦ πρὸς τὸ παρὸν θηρευτής ὁ βλέ πων, ἀλλὰ δικαστὴς ἀναστάσεω;. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἔγειρε, καὶ περιπάτει. Εἰ νεκρός ὁ καλούμενος, μεινάτω τὸ πάθος· εἰ ἐν τάφοις Χριστός, ἐχέτωσαν οἱ πόδες μετὰ τὴν κλῆσιν τὸ νόσημα. Εἰ δὲ πατήσας τὸν θάνατον ἀνέστη Χριστός, μαρτύρησον ἔργοις τὸ πάθος, ὡς τάφον ἀποδυσάμενος· ἴν' ὁρῶν- τες & μέμφονται, τῷ σταυρωθέντι προσέλθωσιν. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου ἔγειρε, καὶ περιπάτει. Αὐτὰ λέγω τὰ τοῦ παρ' ὑμῶν σταυ ρωθέντος γνωρίσματα, οὐ πρὸς τὸ τῆς θεότητος ὕψος ἀνατρέχων τοῖς ῥήμασι, τὰ τῆς σαρκὸς προσφέρω μηνύματα. Ὢ τῆς Πέτρου σοφίας καὶ τόλμης ! Εν δον ἐν τῷ ἱερῷ Ἰουδαῖοι, καὶ τὴν τοῦ σταυρωθέντος ἀνάστασιν᾽ ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευ σε (53), γλώτταις ψευδομέναις ἀληθεύοντας ἀντεστρά τους πόδας. Εγειρε, καὶ περιπάτει. Οὐκ ἀρκεῖ τὸν έγειρε, προσέθηκε καὶ τὸ ἕτερον, περιπάτει. Διττών θαυμάτων μάρτυς γενοῦ διπλοῦς. Ἐπειδὴ γὰρ διεδέ- ξατο τὴν ἀνάστασιν ἡ ἀνάληψις, δι' ἑκατέρων παραγ γέλλει τῷ πάθει· ἵν᾿ ἡ τούτου φυγή μάρτυς γένηται τῆς τῶν εἰρημένων ἀληθευούσης φωνῆς. Καὶ πιάσας ὁ χωλός, ἔτι προσαίτης ἦν, παρὰ δὲ Πέτρου δεξάμε- νος τὴν χάριν, ἐπαύσατο προσαιτῶν, ἀλλόμενος, ὥσπερ ἔλαφος, καὶ αἰνῶν τὸν Θεόν. ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευσε. ᾿Ανάστασιν ἐχάλκευσε. Σταυρωθέν τὸς ἀνάστασιν ἀρνούμενοι, καὶ Πέτρος ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευσε· BASILII SELEUCIENSIS difertis auro thesauris, quod a nobis accipis, com- pone. In nomine Jesu Christi Nazareni, surge, el ambula ss. Pro obolo fer pedes, pro pane temporario naturæ supplementum accipe, pro amoris solatio vim usumque membrorum. Hæ meæ divitiæ, hoc anrum Petri, hoc apostolorum munus. Surge, et ambula. Hunc thesaurum, hanc nobis hæreditatem Nazaraus reliquit. In nomine Jesu Christi Nazaræi surge, et ambula. Ut ille de sepulcro, sic tu de ista ærumna exsili. Monstra Judæis maledicis resur- rectionem, eum reapse testare, qui resurrexit : prae- dica pedibus, quæ nos linguis sine assensu prædi- camus. Claudicantes Judæorum mentes persana. Quandoquidem Judæi paruin credunt, et Christum a mortuis surrexisse moleste ferunt a nobis palam asseri, utrisque judex esto, et tua debilitate fer pro veritate sententiam, eaque debilitas abacta integra a muneribus voce judicium exerceat. Chri- stus, de quo dubitant hærentque Judæi, tuis pedibus dilaudetur. Quod si post invocationem malum re- manserit, ac nisi Christi compellatio jacentem erexerit, non surrexit Christus, tumulus indissolu- bilis, resurrectionis prædicatio fabula. Sin Christi compellatione sola mortuos reapse vident resurgere, ne diutius veritati oblatrent. Sed quid eam dispu- tationem ordior? Respice in nos, ne visu captes præsentia, sed de resurrectione judex esto. In no- mine Jesu Christi surge, et ambula. Si mortuus est qui vocatur in vola, remaneat claudicationis ma- lum; si Christus in tumulo, vel eo invocato pedes teneat ægritudo. Quod si calcata morte surrexit Christus, eventum opere testificare, quod tumulo exierit, ut rebus, quas vellicant, conspectis ad Cru- cifixum accedant : In nomine Jesu Christi Naza- reni surge, el ambula. Eadem memoro ejus a vobis in crucem acti indicia, nec ad Deitatis celsitudinem verbis recurro, carnis signa profero. O Petri sa- pientiam ! o audaciam : Intus in templo Judæi, et Crucifixi resurrectionen * resurrectionis simula- crum procudit claudum consolidando, contraque mendaces linguas pedes veritatis indices produxit in aciem. Surge, et ambula. Non illud sullicit : Surge, nisi et hoc adjungat : Ambula. Duplicis miraculi duplex testis eșto. Cum enim resurrectionem exce- perit assumptio, per utramque malo imperat : ut mali fuga testis sit veræ vocis eorum, quæ dicuntur. Et apprehensa manu ejus dextera allevavit eum. Emisit vocem, immisit tangendi vim, et libera- tionem a malo imitatione quadam expressit. ss Act. III, 6. C CL. DAUSQUEI NOTÆ. a quo verbo inclinatur in quartum ca- sum ? Quis? Asteriscis consignavi hoc inane, quod sic expleri forte gaudeat : Inius erant Judai cum alia, tum Christi crucifixi resurrectionem negi- tantes, cum Petrus resurrectionis simulacrum est fabriculus. (52) Εγειρε. Scrilo ex Actis, έγειραι. (53) Καὶ τὴν τοῦ σταυρωθέντος ἀνάστασιν
Κορυφούσθω σοι τὰ κύματα, καὶ ὁπλιζέσθω τὰ πνεύματα, σφενδονείσθω τὸ σκάφος, ἀπειλείσθω ναυάγιον, δεικνύσθω προσδοκία θανάτου. Ἱστάσθω δὲ ἄχρις ἐλπίδος ὁ φόβος· φοβεῖσθαι γὰρ βούλομαι, οὐ φονεῦσαι. Ἰδού σοι τὸν ἐμαυτοῦ δεικνύω καθεύδοντα ναόν. Λάμβανε τὸν τοῦ σώματος ὕπνον προθεσμίαν εἰς ἐπανάστασιν. Ὁ μὲν οὖν Δεσπότης ἐπὶ τούτοις ἐκάθευδεν· ἡ θάλαττα δὲ, πειθομένη τοῖς παραγγέλμασι, κατὰ μικρὸν ὕψου τὸν φόβον τοῖς κύμασιν, ἄνεμος συρίζων κατὰ τῆς νεὼς ἠκοντίζετο, ἐκυβίστα τὸ σκάφος ὑπὸ τῶν κυμάτων δονούμενον. Οἱ μαθηταὶ περιέτρεχον σώζειν τῇ τέχνῃ, καὶ χεῖρες οὐκ ἴσχυον. Κατὰ τοῦ χειμῶνος ἐμάχοντο, τοῖς πνεύμασιν ἐναυμάχουν. Ἰσχυρωτέρου δὲ γενομένου τοῦ κλύδωνος, καὶ τῆς θαλάττης τῇ τέχνῃ μὴ πειθομένης, μᾶλλον δὲ ἡττηθῆναι φοβουμένης, καὶ φόβῳ τὸν φόβον ἀνεγειρούσης· ἡττηθέντες οἱ μαθηταὶ, καὶ τῆς τέχνης τὰς ἐλπίδας ὡς ἤδη ναυαγούσας προπέμψαντες, ἐπὶ τὸν ἐν τῷ σκάφει λιμένα κατέτρεχον, καὶ παραστάντες ἐβόων· Ἐπιστάτα, ἐπιστάτα, σῶσον ἡμᾶς· ἀπολλύμεθα .
Α τοῖς πολυχρύσοις θησαυροῖς τὸ παρ' ἡμῶν σοι διδή- Β μενον. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἔγειρε (52), καὶ περιπάτει. ᾿Αντ᾿ ὀβολου κομίζου τους πόδας, ἀντὶ βραχέως ἄρτου δέχω τὸ λεἶπον τῆς φύσεως, ἀνθ' ἑτέρας παραμυθίας, τῶν μελῶν τὴν ἐνέργειαν. Τοῦτο πλοῦτος ἐμός· τοῦτο Πέτρου χρυσός, τοῦτο τῶν ἀποστόλων ἡ δόσις. Εγειρε, καὶ περιπάτει. Τοῦτον ἡμῖν τὸν θησαυρὸν ὁ Ναζωραίος κληρονομίαν κατέλειπεν. Ἐν τῷ ὀνόματι ᾿Ιησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ἔγειρε, καὶ περιπάτει. ᾿Αναπήδησαν τοῦ πάθους, ὡς ἐκεῖνος τοῦ τάφου. Δεῖξον Ἰουδαίοι; συκοφαντοῦσι τὴν ἀνάστασιν· ἔργοις τῷ ἀναστάντι μαρτύρησον· κήρυξον ποσὶν, ἃ γλώτταις ἀπιστού μεθα κηρύττοντες· γνώμας Ἰουδαίων χωλευούσας θεράπευσον. Ἐπειδὴ τοίνυν ἀμφισβητοῦσιν πρὸς ἡμᾶς Ἰουδαῖοι, καὶ παραμέμφονται Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἐγηγέρθαι κηρύττοντας, γενοῦ δικαστὴς ἑκατέροις, ἐκ τοῦ σοῦ πάθους τῆς ἀληθείας φέρων τὴν ψῆφον, καὶ δικαζέτω τὸ πάθος ἀδωροδοκήτῳ φωνῇ. Τοῖς σοῖς ποσὶν ἐπιφημιζέσθω Χριστὸς, ὁ παρὰ Ἰουδαίοις ἀμφισβητούμενος. Εἰ μὲν οὖν μετὰ τὴν κλῆσιν ἐπι- μείνη τὸ πάθος, εἰ μὴ Χριστοῦ προσηγορία διανίστησι τὸν κείμενον, οὐκ ἀνέστη Χριστὸς, ἄλυτος ὁ τάφος, μῦθος τὸ τῆς ἀναστάσεως κήρυγμα. Εἰ δὲ προσρή- σει μόνῃ Ἰησοῦ, τῶν νενεκρωμένων ὁρῶσιν ἐν πράγ- μασι τὴν ἀνάστασιν, μὴ συκοφαντείτωσαν τὴν ἀλή θειαν. Τί οὖν ἄρχομαι τῆς δίκης; Σὺ δὲ βλέψον εἰς ἡμᾶς, μὴ γενοῦ πρὸς τὸ παρὸν θηρευτής ὁ βλέ πων, ἀλλὰ δικαστὴς ἀναστάσεω;. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἔγειρε, καὶ περιπάτει. Εἰ νεκρός ὁ καλούμενος, μεινάτω τὸ πάθος· εἰ ἐν τάφοις Χριστός, ἐχέτωσαν οἱ πόδες μετὰ τὴν κλῆσιν τὸ νόσημα. Εἰ δὲ πατήσας τὸν θάνατον ἀνέστη Χριστός, μαρτύρησον ἔργοις τὸ πάθος, ὡς τάφον ἀποδυσάμενος· ἴν' ὁρῶν- τες & μέμφονται, τῷ σταυρωθέντι προσέλθωσιν. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου ἔγειρε, καὶ περιπάτει. Αὐτὰ λέγω τὰ τοῦ παρ' ὑμῶν σταυ ρωθέντος γνωρίσματα, οὐ πρὸς τὸ τῆς θεότητος ὕψος ἀνατρέχων τοῖς ῥήμασι, τὰ τῆς σαρκὸς προσφέρω μηνύματα. Ὢ τῆς Πέτρου σοφίας καὶ τόλμης ! Εν δον ἐν τῷ ἱερῷ Ἰουδαῖοι, καὶ τὴν τοῦ σταυρωθέντος ἀνάστασιν᾽ ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευ σε (53), γλώτταις ψευδομέναις ἀληθεύοντας ἀντεστρά τους πόδας. Εγειρε, καὶ περιπάτει. Οὐκ ἀρκεῖ τὸν έγειρε, προσέθηκε καὶ τὸ ἕτερον, περιπάτει. Διττών θαυμάτων μάρτυς γενοῦ διπλοῦς. Ἐπειδὴ γὰρ διεδέ- ξατο τὴν ἀνάστασιν ἡ ἀνάληψις, δι' ἑκατέρων παραγ γέλλει τῷ πάθει· ἵν᾿ ἡ τούτου φυγή μάρτυς γένηται τῆς τῶν εἰρημένων ἀληθευούσης φωνῆς. Καὶ πιάσας ὁ χωλός, ἔτι προσαίτης ἦν, παρὰ δὲ Πέτρου δεξάμε- νος τὴν χάριν, ἐπαύσατο προσαιτῶν, ἀλλόμενος, ὥσπερ ἔλαφος, καὶ αἰνῶν τὸν Θεόν. ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευσε. ᾿Ανάστασιν ἐχάλκευσε. Σταυρωθέν τὸς ἀνάστασιν ἀρνούμενοι, καὶ Πέτρος ἀναστάσεως ἀνδριάντα τὸν χωλὸν ἐχάλκευσε· BASILII SELEUCIENSIS difertis auro thesauris, quod a nobis accipis, com- pone. In nomine Jesu Christi Nazareni, surge, el ambula ss. Pro obolo fer pedes, pro pane temporario naturæ supplementum accipe, pro amoris solatio vim usumque membrorum. Hæ meæ divitiæ, hoc anrum Petri, hoc apostolorum munus. Surge, et ambula. Hunc thesaurum, hanc nobis hæreditatem Nazaraus reliquit. In nomine Jesu Christi Nazaræi surge, et ambula. Ut ille de sepulcro, sic tu de ista ærumna exsili. Monstra Judæis maledicis resur- rectionem, eum reapse testare, qui resurrexit : prae- dica pedibus, quæ nos linguis sine assensu prædi- camus. Claudicantes Judæorum mentes persana. Quandoquidem Judæi paruin credunt, et Christum a mortuis surrexisse moleste ferunt a nobis palam asseri, utrisque judex esto, et tua debilitate fer pro veritate sententiam, eaque debilitas abacta integra a muneribus voce judicium exerceat. Chri- stus, de quo dubitant hærentque Judæi, tuis pedibus dilaudetur. Quod si post invocationem malum re- manserit, ac nisi Christi compellatio jacentem erexerit, non surrexit Christus, tumulus indissolu- bilis, resurrectionis prædicatio fabula. Sin Christi compellatione sola mortuos reapse vident resurgere, ne diutius veritati oblatrent. Sed quid eam dispu- tationem ordior? Respice in nos, ne visu captes præsentia, sed de resurrectione judex esto. In no- mine Jesu Christi surge, et ambula. Si mortuus est qui vocatur in vola, remaneat claudicationis ma- lum; si Christus in tumulo, vel eo invocato pedes teneat ægritudo. Quod si calcata morte surrexit Christus, eventum opere testificare, quod tumulo exierit, ut rebus, quas vellicant, conspectis ad Cru- cifixum accedant : In nomine Jesu Christi Naza- reni surge, el ambula. Eadem memoro ejus a vobis in crucem acti indicia, nec ad Deitatis celsitudinem verbis recurro, carnis signa profero. O Petri sa- pientiam ! o audaciam : Intus in templo Judæi, et Crucifixi resurrectionen * resurrectionis simula- crum procudit claudum consolidando, contraque mendaces linguas pedes veritatis indices produxit in aciem. Surge, et ambula. Non illud sullicit : Surge, nisi et hoc adjungat : Ambula. Duplicis miraculi duplex testis eșto. Cum enim resurrectionem exce- perit assumptio, per utramque malo imperat : ut mali fuga testis sit veræ vocis eorum, quæ dicuntur. Et apprehensa manu ejus dextera allevavit eum. Emisit vocem, immisit tangendi vim, et libera- tionem a malo imitatione quadam expressit. ss Act. III, 6. C CL. DAUSQUEI NOTÆ. a quo verbo inclinatur in quartum ca- sum ? Quis? Asteriscis consignavi hoc inane, quod sic expleri forte gaudeat : Inius erant Judai cum alia, tum Christi crucifixi resurrectionem negi- tantes, cum Petrus resurrectionis simulacrum est fabriculus. (52) Εγειρε. Scrilo ex Actis, έγειραι. (53) Καὶ τὴν τοῦ σταυρωθέντος ἀνάστασιν
PG 85:267Ὢ φόβου διδασκάλου τῆς φύσεως Ὢ κινδύνου διδάσκοντος ποῦ τῆς σωτηρίας ἡ ἄγκυρα Ὢ θάλαττα θυμοῦντας τοὺς μαθητὰς πρὸς τὸν παιδευτὴν ἐπιστρέψασα· Ἐπιστάτα, ἐπιστάτα . Διπλασιάζει τὴν φωνὴν ἡ τῆς ψυχῆς ταραχὴ, καὶ τὸν φόβον ὁ λόγος ἐλέγχει. Σῶσον ἡμᾶς· ἀπολλύμεθα . Σὺ μόνος ἡμῖν τῆς σωτηρίας ἐλπίς· πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ σοφία κατεπόθη, ἠλέγχθησαν χεῖρες πρὸς βοήθειαν ἄχρηστοι. Ἤλεγξε γὰρ τὴν ἀτονίαν τῆς τέχνης ἡ βία τοῦ κλύδωνος. Δεῖξον σαυτὸν ἐγρηγορότα, καὶ τὸ πέλαγος αἰδεσθήσεται. Διάλλαξον ἡμῖν πολεμοῦσαν τὴν θάλατταν. Σβέσον τῇ φωνῇ τὸ κλυδώνιον. Διαλέχθητι εἰρήνην τοῖς κύμασιν. Ἐλέησον μαθητὰς ὑπὸ θαλάττης τυραννουμένους. Ἴδῃ σε μόνον φθεγγόμενον, καὶ πρὸς γαλήνην τραπήσεται· τὴν σὴν ἀναμένει φωνὴν, δέχεταί σου τὸν λόγον ὡς ἄγκυραν. Τί οὖν ὁ Δεσπότης; Τὸν ὕπνον ἡσύχως ἀποσεισάμενος, καὶ τῷ ἀθρόῳ τῆς ἐγέρσεως τὰ τῶν ὑπνούντων οὐχ ὑπομείνας, πρὸ τῆς θαλάττης, τοῖς μαθηταῖς ἐπετίμα. Τί οὕτω, φησὶν, ὀλιγόπιστοί ἐστε ; Ἔλεγχος ἀπιστίας ὁ φόβος. Ἡ ταραχὴ τῶν ταραττομένων κατήγορος. Ἐσάλευσεν ὑμῶν τὴν πίστιν κινούμενον πέλαγος;
αὐτοῦ τῆς δεξιᾶς χειρὸς ἤγειρεν αυτόν. Αφῆκε φωνήν, ἐπέβαλε τὴν ἀφήν, ἐμιμήσατο τὴν τοῦ πά- θους φυγήν. Εt δ. Παραχρῆμα δὲ ἐστερεώθησαν αἱ βάσεις αυ- Α τοῦ, καὶ τὰ σφυρά. Ο παρεῖχεν ἡ φύσις, Αγνόησε. Διὰ τῆς Πέτρου χειρὸς ἔμαθες τρέχειν, ὃ πρότερον ἔβλεπες, καὶ ἐπιθυμῶν ἀπετύγχανες. Παραχρῆμα δὲ ἐστερεώθησαν αἱ βάσεις αὐτοῦ. "Αχρονος Τάσεως τρόπο;· οὐ γὰρ ἦν βραδυτέρα τῆς Πέτρου γλώττης ἡ χάρις. Σύνθημα δρόμου δεξάμενος ὁ χωλὸς ἀνεπήδα· ἐμάνθανεν ἡ φύσις τῷ προστάγματι πείθεσθαι. Απελάμβανε τοὺς ὅρους ή πλάσις· συνεισίει δὲ (54) τοῖς θεραπεύσασιν εἰς τὸ ἱερὸν περιπατῶν, καὶ ἀλλόμενος, καὶ αἰνῶν τὸν Θεόν. Σκιρτήμασι τὴν χάριν ἐκήρυττεν· ὕμνος τὴν εὐφροσύνην ἐμήνυεν• οἱ πόδες ὀρχούμενοι τῆς γλώττης ἐκύρουν τὰ ῥήματα. Συνεισίει δὲ αὐτοῖς εἰς τὸ ἱερόν· ξένην ὁδὸν τῷ ξένῳ μετρήσας βαδίσματι, νοῦν πρώτως ἴχνεσιν οἰκείοις διαχαράξας τὴν εἴσοδον (55), καὶ Β συνέῤῥει τὰ πλήθη, καὶ θέατρον ἦν ὁ τεθεραπευ μένος τῆς χάριτος. Επεγίνωσκον δὲ αὐτὸν, φησὶν, ὅτι αὐτὸς ἦν ὁ πρὸς τῇ Ωραίᾳ πύλῃ καθήμενος. Γνώριμον γὰρ αὐτοῖς αὐτὸ τὸ πάθος εἰργάζετο· καὶ συμφυής ή νόσος υπάρχουσα, προφανῆ τὸν πεπονθό- τα τοῖς πᾶσιν ἐδείκνυε, καὶ ἦν αὐτὸ πρὸ τοῦ ὀνόμα τος ὄνομα τὸ πάθος (56). Ἐπὶ τούτοις ὁ Πέτρος πολ- λοὺς εἰς σωτηρίαν ἐσαγήνευσε, τοῦ χωλοῦ τὴν θερα- πεία, ὥσπερ τι δέλεαρ προβαλλόμενος· ἐκείνου μὲν γὰρ τοὺς πόδας, τούτων δὲ τὴν γνώμην ἠνωρθοι. Ἀνέστησαν οὖν οἱ ἱερεῖς (57) καὶ οἱ ἄρχοντες τοῦ λαοῦ (58), καὶ οἱ Σαδδουκαῖοι διαπονούμενοι. Πάλιν τοὺς ἰατροὺς εἰς δικαστήριον ἦγον, τὸν κατὰ τοῦ Δεσπό- εισίει δέ. Συνεισίει δὲ τοῖς θεραπεύσασιν. τὴν εἴσοδον. Ναού πρώτως ίχνεσιν οἰκείοις διαχαράξας τὴν εἴσοδον. Ναὸν πρώτως ι. ο. δ. ἢ τὴν εἴσοδον, εἴσοδον. θος. Πρὸ ὀνόματος πρὸ πάντων ἔμμεναι ἄλλων, ἐπέστησαν αὐτοῖς· Ἐπέβαλον αὐτοῖς τὰς χεῖρας. ὁ στρατηγὸς τοῦ ἱεροῦ, ναοῦ λαοῦ, Ει λαοῦ, ναοῦ, Στρατόνικος ὁ κιθαρῳδὸς ὁρῶν ἐν Μυλάσσῃ ναοὺς μὲν πολλούς, ἀνθρώπους δὲ ὀλίγους, στὰς ἐν μέσῃ ἀγορᾷ ἔφη· Ακούετε, ναοί, παρῳδήσας τοῦτο, Ακουετε, λαοί· λαοί, ORATIO XXI. plant s. Oblitus est, quid negotii natura præbuis- set. Per Petri manum cursuram didicisti, cujus prius spectator et cupiens eras : nec assequebaris. Protinus autem consolidata sunt bases ejus. Momen tanea sanandi ratio: nec enim segnior Petri voce ſuit ea gratia. Tessera ad cursuram accepta claudus exsiliit; didicit imperio natura parere: formatio fines suos recuperavit. Simul cum curatoribus suis intravit in templum ambulans, et exsiliens, et Deum laudans. Saltibus gratiam Dei deprædica- bat; hymnis laetitia significationem dabat; pedum tripudio rata fiebant, quæ pronuntiabat. intravit Et cum illis in templum, insuetam viam insolenti emen- sus incessu, ante templum, quam templi aditum, suis vestigiis consignavit : cumque ingens multi- C lis concilient : Quid faciemus? dicentes. Ardescunt * Act. 11, 7. * ibid. 8. se ibid. 10. Acl. 1, 1. tudo confluxisset, claudus persanatus gratiæ spe. ctaculum fuit. Cognoscebant autem illum, inquit, quod ipse erat, qui [ad eleemosynam] sedebat ad Speciosam portam templi *. Notum enim ipsis mi- seria faciebat, et ægritudo connata miserum apud omnes nobilitabat, atque etiam claudi appellatio nomine erat illustrior. Multos præterea Petrus claudi curatione tanquam objecta esca pertraxit ad salu- tem : illius enim pedes, aliorum vero mentes arri- gebat. Surrexerunt igitur sacerdotes, et magistratus populi, el Sadducæi dolentes "7. Medicos iterum ad tribunal agunt, quo invidiam Domino et aposto CL. DAUSQUEII NOTA. Cumn ante creatio, seu generatio lineu suum (púta gradiendi facultatem)_non esset asse- cula, eundem finem jam obtinet. Talia dicenti semper sunt clar. ; versantur enim in luce suæ intelligentiæ, lectoribus non item. Locus ab iis male acceptus, qui ms. sunt usi. Spes tamen est persanari posse, si lega- mus cum P. Leonardo Lessio doctore meo in Theo- logicis, Ante rem cum eo communicatam sic ten- D tabam sanare : quod aliena ille manu deportatus in vestibulum, et in eo viribus redditus primum gradum in tem- plum intulerit, non in vestibulumn, sive Alterum expeditius est. dictum, ut : . . . et Non ponebat enim rumores ante sulutem. Significat Basilius sedentarium istum xwλou seu Clux ii, quam suo nomine fuisse cognitiorem: adeo verum est, ut nomen exstinxerit agnomen. aliquanto efficacius insultum in apostolos exprimit: praesertim si attendas versum tertium. Injecerunt in eos manus. Basilii tamen allegatio propius accedit ad Vulgatam versionem : Supervenerunt sacerdotes, sive astiterunt. D. Lucas cap. iv : magistratus templi. Si apud Basilium reponas pro commentum erit cum tỷ iɛpoù. Et magni profecto interest populi an templi principes dicas. Si templi, præterquam, quod semel ac iterum est lɛpoυ capita quarto, conjectura favet : nam ædituentes, et sacra procurantes pronius inviderint Petro, et sociis sacra tractantibus. Si populi ad apostolos facilius obruen- dos cum sacerdotibus vim suam el auctoritatein copulasse videbuntur magistratus. D. Petrus versu 8, ita loquitur: Principes populi, et seniores. Ego etsi judicio lubenter supersederem, malim scribi quam Basilii textu immutato, quod ea verba e versu octavo usurpaverit : ut præter sa- cerdotes et Sadducæos, populi principes in unum convenerint ad apostolorum auctoritatein frangen- dam, et doctrinain elevandam. Pridem factum, ut vocum istarum altera alterius locum occuparit. Eustathis litteratorum magister prope unus in Iliada P : Stratonicus citharodus animadver- - tens, mulla Mylassa esse templa, homines paucos, slans medio foro dixit: Audite, vaol, id est, templa; modice illud versum insonans, audile, id est, populi. Verum ille de industria, 4. Et protinus consolidatæ sunt bases ejus, et (54) Απελάμβανε τοὺς ὅρους ἡ πλάσις· συν- (55) Νούν πρώτως ίχνεσιν οἰκείοις διαχαράξας (56) ἂν αὐτὸ πρὸ τοῦ ὀνόματος ὄνομα τὸ πάν (57) Ανέστησαν οὖν οἱ ἱερεῖς. D. Lucas cap. 15, (58) Οἱ ἄρχοντες τοῦ λαοῦ, magistratus populi.
PG 85:269καὶ σκάφος ὑπὸ κυμάτων παιζόμενον τῆς πίστεως ὑμᾶς ἀπεγύμνωσε; καὶ ὁ τῆς θαλάττης κλύδων ἄχρι τῆς ψυχῆς εἰσεπήδησε; διὰ τί γὰρ μὴ τετείχισθε πίστει; Ὢ ῥημάτων Δεσποτικῶν Βούλεται διδάξαι πίστεως δύναμιν ἰσχυροτέραν εἶναι τῆς κτίσεως· καὶ πᾶσαν ἀπόγνωσιν ἐξωρεῖσθαι ψυχῆς, ὅταν πίστις παρῇ. Μεταφέρει τὴν ἐπιτίμησιν ἐπὶ τὴν θάλατταν· Σιώπα , λέγων, πεφίμωσο · ἀρκέσθητι τῇ φωνῇ, μὴ πεῖραν ἀναμένῃς μαστίγων. Ἔφριξε τὴν ἐπιτίμησιν ἡ τοῦ ὕδατος φύσις, καὶ τῷ τῆς φωνῆς ἐπήγνυτο φόβῳ. Ἐδραπέτευον ἄνεμοι, κατεστέλλετο κύματα, ἐκοιμίζετο πέλαγος, ἔκαμπτε θάλασσα τὸν αὐχένα τοῦ κύματος. Ἡ γὰρ Μωϋσέα φυγοῦσα, καὶ τὸν Μωϋσέως Δεσπότην ᾐσχύνετο, καθάπερ ἀτακτοῦσα θεράπαινα. Τῆς φωνῆς ἀπειλῇ καταστέλλει τὴν θάλατταν· καὶ ῥήματι μικρῷ τὸ μέγα στοιχεῖον ἐχαλινοῦτο. Ἐπέγνω γὰρ τὴν ἀρχαίαν φωνὴν, ὑπεμνήσθη τῶν παλαιῶν διαταγμάτων· Συναχθήτω τὰ ὕδατα εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ἡ ξηρά . Τότε παρεχώρει τῇ γῇ βουλομένῃ τὸ πρόταγμα· νῦν μιμεῖται τὴν γῆν τῇ πήξει τῆς φύσεως, συστέλλει τὰ κύματα, συνάγει τὰ πνεύματα· τὸν χειμῶνα ἀποδύεται, τὸν τῶν μαθητῶν διεδέχετο φόβον· ἀπελογεῖτο τοῖς μαθηταῖς·
του φθόνον, καὶ ἐπὶ τῶν ἀποστόλων νοήσαντες· Τ ποιήσομεν; λέγοντες. Θυμοῦνται θεραπευόμενοι, ἀγανακτοῦσιν εὐεργετούμενοι, ἀπειλοῦσιν ὑγιαζόμεν νοι, συμφορὰν τὴν ἑορτὴν νενομίκασι, τιμωρίαν τὴν ἴασιν, τὴν σωτηρίαν ἀπώλειαν. Ἐνήλλαξεν αὐτοῖς τῶν πραγμάτων τὴν φύσιν ὁ τρόπος. Τί ποιήσο μεν; Ερωτᾷς ὁ ποιήσεις; Ρίψον τὸν φθόνον. καὶ τῷ σταυρωθέντι προσκύνησον· ἀπόθου τὸν τρόπον, καὶ τὸν εὐεργέτην ἐπίγνωθι. Ἀλλὰ τί ποιήσομεν; ὅτι μὲν γνωστὸν ἐγένετο δι' αὐτῶν, φανε- ρὸν, καὶ οὐ δυνάμεθα ἀρνεῖσθαι. Ἐμφράττει, φησὶν, ἡμῶν τὸ στόμα, τῆς ἀγαθοεργίας ή περιφά νεια· καὶ λύει την συκοφαντίαν τῆς θεραπείας τὸ μέγεθος· ἐπιστομίζει τὴν πονηρίαν ἡ τοῦ θαύματος δύναμις. Είθε καὶ ἐν Σαββάτῳ τὸ θαῦμα συνέδραμεν! Β Εἴχομεν γὰρ τὸν καιρὸν τῆς συκοφαντίας συνήγορον ἐκρύπτομεν τὸ θαῦμα παρανομίας προσχήματι. Αλλά τί ποιήσομεν; Απειλησώμεθα αὐτοῖς μὴ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ. Ο ψυχῆς τυφλωττούσης, καὶ γνώ μης ἀπιστίας μέθῃ βαπτιζομένης! ᾿Αλλ' ἡμεῖς τὴν Ἰουδαίων μοχθηρίαν ἀποστραφέντες, σὺν τῷ θερα πευθέντι τὸν Θεὸν ἀνυμνήσωμεν, καὶ ἀποστόλων μαθηταὶ καταστάντες, τὸν τῆς ἀποστολικῆς δυνά μεως χορηγόν προσκυνήσωμεν Χριστόν· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΒ. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τό « Συνέπλεον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ· καὶ ἰδοὺ χειμὼν ἐγένετο μέγας, ο καὶ τὰ ἑξῆς. α'. Οἱ μὲν τῇ πτήσει, καὶ τῇ φύσει τὸν ἀέρα τέτ μνοντες ὄρνιθες, τοὺς ἑαυτῶν νεοττούς, ἄρτι μὲν τεχθέντας θάλπουσι, καὶ θερμῶς περιέπουσι, καὶ πό νοις οἰκείοις τὴν τροφὴν ἐκπορίζοντες, ἄπονον ταῖς τέκνοις προσφέρουσι τὴν ἀπόλαυσιν. Ἐπειδαν δὲ αὐτ τοὺς τοῖς πτεροις κοσμηθέντας ἴδωσι, τῆς καλιάς ἐξαγαγόντες πρὸς τὴν πτῆσιν γυμνάζουσι· καὶ αὐτ τοὶ δὲ συμπαρανηχόμενοι κατὰ τὸν ἀέρα, τὴν μελέ- την τῆς πτήσεως ἀκίνδυνον τοῖς ἔτι νηπίοις χαρίζον- ται. Εστι δὲ ὅτε καὶ ἀφιᾶσι μεταξύ πετωμένους της ἐν τῇ πτήσει δυνάμεως, αὐτοῖς τὴν πείραν λαμβάνον τες. Οὕτως ἄρα που καὶ ὁ Δεσπότης Χριστὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς πολλὰ περὶ πίστεως ἐκπαιδεύσας, νῦν ὥσπερ εὐθύνας αὐτοὺς τῆς διδασκαλίας ἀπαιτή σαι βουλόμενος, φόβον παρ' ἐλπίδας ἐπικρεμᾷ, καὶ παρασκευάζει τὴν θάλατταν, στάδιον γενέσθαι τοῖς ἀποστόλοις τῆς πίστεως, καὶ δὴ τοὺς μαθητές παρα- λαβὼν ἔπλεον εἰς τὸ πέραν. Ποτὲ μὲν γὰρ πλέει, ποτὲ δὲ βαδίζει, ταῖς βουλήσεσι συμμεταφέρων τὴν δύναμιν. Μεσοῦντος δὲ τοῦ σκάφους τὸ πέλαγος, αυτ τὰς μὲν ἐκάθευδε χώραν τῇ πείρα διδούς. Χειμών δέ τις ἐξαίσιος ἀθρόως καταρήγνυται, καὶ πνευμάτων μὲν ἀλλεπάλληλοι συστροφαὶ κατὰ τοῦ σκάφους ἐφέσ ροντο· κυμάτων δὲ κορυφαὶ πρὸς οὐρανὸν ἠκοντί ζοντα· καὶ κλύδων αἱρόμενος βαπτίζειν ἠπείλει τὸ σκάφος. Τοιούτου δὲ χειμῶνος αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαν τος, ὁ Δεσπότης ἐκάθευδε. Τίς ὁ πόλεμος τοῖς πλέου BASILII SELEUCIENSIS in iras, qui curantur : indignantur beneficiarii : A minantur, qui revalescunt : festivitatem reputant calamitatem, sanationem supplicium, salutem exi- tium. Mores apud ipsos rerum naturam pervertunt. Quid faciemus ss? Rogasne quidl agas ? Invidia depo- sita Crucifixum adora: exue mores istos, et bene merentem agnosce. At quid faciemus? quoniam quidem notum signum factum est per eos omnibus habitantibus Jerusalem ] : manifestum est, et non possumus negare ". Obturat, inquit, os nostrum benefacti evidentia, et calumniam refellit curationis magnitudo, occludit os nequitiæ miraculi vis. Uti- nam etiam in Sabbatum miraculum illud incurrisset ! Id enim temporis calumniæ patrocinaretur, tegere- mus miraculum violata legis obtentu. At quid fa- ciemus? Comminemur eis, ne ultra loquantur in nomine hoc 30. cæcutientes animas! o mentes infidelitate mersas, et ebrias ! Sed nos Judæorum improbitatem aversari cum claudo curato Deum laudibus personemus, et apostolorum discipuli con- stituti, apostolicæ virtutis largitorem Christum adoremus : ipsi gloria, et virtus in secula sæculo- rum. Amen. ORATIO XXII. In illud : « Navigabant simul cum Jesu discipuli, et ecce tempestas magna › elc. los suos recens genitos fovent, et calide accurant, proprioque labore pastu comparato fructum fetibus offerunt absque ullo eorum labore. At ubi eos pen- nis ornatos viderint, inde eductos ad volatum exer- cent; et ipsæ simul aerem tranantes exercitationem voləndi tutam pullis adhuc teneris præstant: non- nunquam etiam deserunt interea volitantes, quo virtutis volandi experimentum capiant. Sic inter- dum Christus Dominus suos discipulos cum multa de fide edocuisset, nunc tanquam doctrinæ rationem velit reposcere, eos spe ac timore suspensos tenet, mare apostolis in fidei stadium apparat, et assum- ptis discipulis navigavit ultra. Nonnunquam enim navigat, nonnunquam incedit suæ voluntati facul- tatein accommodans. Cum vero scapha mediis es- set in Auctibus, ipse experientiæ locum cedens dor- miebat. Inusitata vero tempestas confestim cum fragore insurgit, et recurrentes invicem ventorum urbines ferebantur in scapham : sublatissimæ e- tiam undæ se in cœlum jaculabantur: et fluctus insurgens mersurum se scaphain minabatur. Ad- versus discipulos cum talis tempestas deprceliare- tur, Dominus dormiebat. Ecquod hoc tantum na- vigantibus prælium? Somnus, elati venti, sonitus • fuctuum : navigium contorquebatur, rudentes cum velo collapsi conterebantur, discipuli circumcursa- D • Act. IV, 16. . ibid. ibid. 17. Luc. VIII, 23; Matth. vIII, 25; Marc. iv. 36. 1. Quæ volatu et ingenio secant aerem aves, pul- G
ἡσυχάζουσα τὴν σιωπὴν ἀνθ’ ἱκετηρίας προβάλλεται. Ὢ Δεσπότου σοφία καὶ διδασκάλου κήρυγμα Ἐπήγειρε θάλατταν, ἔδειξε ναυαγίου ἐλπίδας· παιδευτήριον πίστεως τὴν θάλατταν ἀπειργάσατο. Τί οὖν τοῖς μαθηταῖς τοῦ φόβου τὸ κέρδος ἐγένετο; Καὶ ἐθαύμαζον , φησὶν, οἱ μαθηταὶ λέγοντες· Ποταπός ἐστιν οὗτος, ὅτι καὶ οἱ ἄνεμοι καὶ ἡ θάλαττα ἐπακούουσιν αὐτῷ ; Ἀφ’ ὧν ἐφοβήθησαν, ἐδιδάχθησαν. Ἔγνωσαν τὸν τῶν στοιχείων ἡνίοχον, ἔγνωσαν τὸν κυβερνήτην τῆς κτίσεως· ηὔξησεν αὐτοῖς τὴν γνῶσιν τῆς θαλάττης ὁ φόβος. Ποταπός ἐστιν οὗτος ; Εἰ τοῦτο ζητεῖτε, οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος· αὐτῷ ἡ δόξα, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
του φθόνον, καὶ ἐπὶ τῶν ἀποστόλων νοήσαντες· Τ ποιήσομεν; λέγοντες. Θυμοῦνται θεραπευόμενοι, ἀγανακτοῦσιν εὐεργετούμενοι, ἀπειλοῦσιν ὑγιαζόμεν νοι, συμφορὰν τὴν ἑορτὴν νενομίκασι, τιμωρίαν τὴν ἴασιν, τὴν σωτηρίαν ἀπώλειαν. Ἐνήλλαξεν αὐτοῖς τῶν πραγμάτων τὴν φύσιν ὁ τρόπος. Τί ποιήσο μεν; Ερωτᾷς ὁ ποιήσεις; Ρίψον τὸν φθόνον. καὶ τῷ σταυρωθέντι προσκύνησον· ἀπόθου τὸν τρόπον, καὶ τὸν εὐεργέτην ἐπίγνωθι. Ἀλλὰ τί ποιήσομεν; ὅτι μὲν γνωστὸν ἐγένετο δι' αὐτῶν, φανε- ρὸν, καὶ οὐ δυνάμεθα ἀρνεῖσθαι. Ἐμφράττει, φησὶν, ἡμῶν τὸ στόμα, τῆς ἀγαθοεργίας ή περιφά νεια· καὶ λύει την συκοφαντίαν τῆς θεραπείας τὸ μέγεθος· ἐπιστομίζει τὴν πονηρίαν ἡ τοῦ θαύματος δύναμις. Είθε καὶ ἐν Σαββάτῳ τὸ θαῦμα συνέδραμεν! Β Εἴχομεν γὰρ τὸν καιρὸν τῆς συκοφαντίας συνήγορον ἐκρύπτομεν τὸ θαῦμα παρανομίας προσχήματι. Αλλά τί ποιήσομεν; Απειλησώμεθα αὐτοῖς μὴ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ. Ο ψυχῆς τυφλωττούσης, καὶ γνώ μης ἀπιστίας μέθῃ βαπτιζομένης! ᾿Αλλ' ἡμεῖς τὴν Ἰουδαίων μοχθηρίαν ἀποστραφέντες, σὺν τῷ θερα πευθέντι τὸν Θεὸν ἀνυμνήσωμεν, καὶ ἀποστόλων μαθηταὶ καταστάντες, τὸν τῆς ἀποστολικῆς δυνά μεως χορηγόν προσκυνήσωμεν Χριστόν· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΒ. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τό « Συνέπλεον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ· καὶ ἰδοὺ χειμὼν ἐγένετο μέγας, ο καὶ τὰ ἑξῆς. α'. Οἱ μὲν τῇ πτήσει, καὶ τῇ φύσει τὸν ἀέρα τέτ μνοντες ὄρνιθες, τοὺς ἑαυτῶν νεοττούς, ἄρτι μὲν τεχθέντας θάλπουσι, καὶ θερμῶς περιέπουσι, καὶ πό νοις οἰκείοις τὴν τροφὴν ἐκπορίζοντες, ἄπονον ταῖς τέκνοις προσφέρουσι τὴν ἀπόλαυσιν. Ἐπειδαν δὲ αὐτ τοὺς τοῖς πτεροις κοσμηθέντας ἴδωσι, τῆς καλιάς ἐξαγαγόντες πρὸς τὴν πτῆσιν γυμνάζουσι· καὶ αὐτ τοὶ δὲ συμπαρανηχόμενοι κατὰ τὸν ἀέρα, τὴν μελέ- την τῆς πτήσεως ἀκίνδυνον τοῖς ἔτι νηπίοις χαρίζον- ται. Εστι δὲ ὅτε καὶ ἀφιᾶσι μεταξύ πετωμένους της ἐν τῇ πτήσει δυνάμεως, αὐτοῖς τὴν πείραν λαμβάνον τες. Οὕτως ἄρα που καὶ ὁ Δεσπότης Χριστὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς πολλὰ περὶ πίστεως ἐκπαιδεύσας, νῦν ὥσπερ εὐθύνας αὐτοὺς τῆς διδασκαλίας ἀπαιτή σαι βουλόμενος, φόβον παρ' ἐλπίδας ἐπικρεμᾷ, καὶ παρασκευάζει τὴν θάλατταν, στάδιον γενέσθαι τοῖς ἀποστόλοις τῆς πίστεως, καὶ δὴ τοὺς μαθητές παρα- λαβὼν ἔπλεον εἰς τὸ πέραν. Ποτὲ μὲν γὰρ πλέει, ποτὲ δὲ βαδίζει, ταῖς βουλήσεσι συμμεταφέρων τὴν δύναμιν. Μεσοῦντος δὲ τοῦ σκάφους τὸ πέλαγος, αυτ τὰς μὲν ἐκάθευδε χώραν τῇ πείρα διδούς. Χειμών δέ τις ἐξαίσιος ἀθρόως καταρήγνυται, καὶ πνευμάτων μὲν ἀλλεπάλληλοι συστροφαὶ κατὰ τοῦ σκάφους ἐφέσ ροντο· κυμάτων δὲ κορυφαὶ πρὸς οὐρανὸν ἠκοντί ζοντα· καὶ κλύδων αἱρόμενος βαπτίζειν ἠπείλει τὸ σκάφος. Τοιούτου δὲ χειμῶνος αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαν τος, ὁ Δεσπότης ἐκάθευδε. Τίς ὁ πόλεμος τοῖς πλέου BASILII SELEUCIENSIS in iras, qui curantur : indignantur beneficiarii : A minantur, qui revalescunt : festivitatem reputant calamitatem, sanationem supplicium, salutem exi- tium. Mores apud ipsos rerum naturam pervertunt. Quid faciemus ss? Rogasne quidl agas ? Invidia depo- sita Crucifixum adora: exue mores istos, et bene merentem agnosce. At quid faciemus? quoniam quidem notum signum factum est per eos omnibus habitantibus Jerusalem ] : manifestum est, et non possumus negare ". Obturat, inquit, os nostrum benefacti evidentia, et calumniam refellit curationis magnitudo, occludit os nequitiæ miraculi vis. Uti- nam etiam in Sabbatum miraculum illud incurrisset ! Id enim temporis calumniæ patrocinaretur, tegere- mus miraculum violata legis obtentu. At quid fa- ciemus? Comminemur eis, ne ultra loquantur in nomine hoc 30. cæcutientes animas! o mentes infidelitate mersas, et ebrias ! Sed nos Judæorum improbitatem aversari cum claudo curato Deum laudibus personemus, et apostolorum discipuli con- stituti, apostolicæ virtutis largitorem Christum adoremus : ipsi gloria, et virtus in secula sæculo- rum. Amen. ORATIO XXII. In illud : « Navigabant simul cum Jesu discipuli, et ecce tempestas magna › elc. los suos recens genitos fovent, et calide accurant, proprioque labore pastu comparato fructum fetibus offerunt absque ullo eorum labore. At ubi eos pen- nis ornatos viderint, inde eductos ad volatum exer- cent; et ipsæ simul aerem tranantes exercitationem voləndi tutam pullis adhuc teneris præstant: non- nunquam etiam deserunt interea volitantes, quo virtutis volandi experimentum capiant. Sic inter- dum Christus Dominus suos discipulos cum multa de fide edocuisset, nunc tanquam doctrinæ rationem velit reposcere, eos spe ac timore suspensos tenet, mare apostolis in fidei stadium apparat, et assum- ptis discipulis navigavit ultra. Nonnunquam enim navigat, nonnunquam incedit suæ voluntati facul- tatein accommodans. Cum vero scapha mediis es- set in Auctibus, ipse experientiæ locum cedens dor- miebat. Inusitata vero tempestas confestim cum fragore insurgit, et recurrentes invicem ventorum urbines ferebantur in scapham : sublatissimæ e- tiam undæ se in cœlum jaculabantur: et fluctus insurgens mersurum se scaphain minabatur. Ad- versus discipulos cum talis tempestas deprceliare- tur, Dominus dormiebat. Ecquod hoc tantum na- vigantibus prælium? Somnus, elati venti, sonitus • fuctuum : navigium contorquebatur, rudentes cum velo collapsi conterebantur, discipuli circumcursa- D • Act. IV, 16. . ibid. ibid. 17. Luc. VIII, 23; Matth. vIII, 25; Marc. iv. 36. 1. Quæ volatu et ingenio secant aerem aves, pul- G
Discourse XXIIIΛΟΓΟΣ ΚΓ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΚΓ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν δαιμονιῶντα. α. Πολλαὶ μὲν αἱ παρὰ τῶν δαιμόνων κατ’ ἀνθρώπων ἐπιβουλαί· πολυπλασίων δὲ ἡ παρὰ τοῦ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις ὑπάρχει βοήθεια. Εἰ γὰρ μὴ σύμμαχος ἄνωθεν ὑπὲρ ἀνθρώπων ὡπλίζετο, πάλαι ἂν ἀπωλώλει τὸ γένος ὑπὸ τῶν δαιμόνων πολιορκούμενον. Ποῖον γὰρ ἂν καιρὸν, ἢ χρόνον ἀφῆκεν ἐπηρείας ἐλεύθερον; Πότε δὲ οὐ κατὰ τῆς φύσεως δίκτυα πλέκοντες θηραταὶ, καὶ πύκται τῶν ἡμετέρων συμφορῶν οὐ καθεστήκασιν;
του φθόνον, καὶ ἐπὶ τῶν ἀποστόλων νοήσαντες· Τ ποιήσομεν; λέγοντες. Θυμοῦνται θεραπευόμενοι, ἀγανακτοῦσιν εὐεργετούμενοι, ἀπειλοῦσιν ὑγιαζόμεν νοι, συμφορὰν τὴν ἑορτὴν νενομίκασι, τιμωρίαν τὴν ἴασιν, τὴν σωτηρίαν ἀπώλειαν. Ἐνήλλαξεν αὐτοῖς τῶν πραγμάτων τὴν φύσιν ὁ τρόπος. Τί ποιήσο μεν; Ερωτᾷς ὁ ποιήσεις; Ρίψον τὸν φθόνον. καὶ τῷ σταυρωθέντι προσκύνησον· ἀπόθου τὸν τρόπον, καὶ τὸν εὐεργέτην ἐπίγνωθι. Ἀλλὰ τί ποιήσομεν; ὅτι μὲν γνωστὸν ἐγένετο δι' αὐτῶν, φανε- ρὸν, καὶ οὐ δυνάμεθα ἀρνεῖσθαι. Ἐμφράττει, φησὶν, ἡμῶν τὸ στόμα, τῆς ἀγαθοεργίας ή περιφά νεια· καὶ λύει την συκοφαντίαν τῆς θεραπείας τὸ μέγεθος· ἐπιστομίζει τὴν πονηρίαν ἡ τοῦ θαύματος δύναμις. Είθε καὶ ἐν Σαββάτῳ τὸ θαῦμα συνέδραμεν! Β Εἴχομεν γὰρ τὸν καιρὸν τῆς συκοφαντίας συνήγορον ἐκρύπτομεν τὸ θαῦμα παρανομίας προσχήματι. Αλλά τί ποιήσομεν; Απειλησώμεθα αὐτοῖς μὴ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ. Ο ψυχῆς τυφλωττούσης, καὶ γνώ μης ἀπιστίας μέθῃ βαπτιζομένης! ᾿Αλλ' ἡμεῖς τὴν Ἰουδαίων μοχθηρίαν ἀποστραφέντες, σὺν τῷ θερα πευθέντι τὸν Θεὸν ἀνυμνήσωμεν, καὶ ἀποστόλων μαθηταὶ καταστάντες, τὸν τῆς ἀποστολικῆς δυνά μεως χορηγόν προσκυνήσωμεν Χριστόν· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΒ. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τό « Συνέπλεον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ· καὶ ἰδοὺ χειμὼν ἐγένετο μέγας, ο καὶ τὰ ἑξῆς. α'. Οἱ μὲν τῇ πτήσει, καὶ τῇ φύσει τὸν ἀέρα τέτ μνοντες ὄρνιθες, τοὺς ἑαυτῶν νεοττούς, ἄρτι μὲν τεχθέντας θάλπουσι, καὶ θερμῶς περιέπουσι, καὶ πό νοις οἰκείοις τὴν τροφὴν ἐκπορίζοντες, ἄπονον ταῖς τέκνοις προσφέρουσι τὴν ἀπόλαυσιν. Ἐπειδαν δὲ αὐτ τοὺς τοῖς πτεροις κοσμηθέντας ἴδωσι, τῆς καλιάς ἐξαγαγόντες πρὸς τὴν πτῆσιν γυμνάζουσι· καὶ αὐτ τοὶ δὲ συμπαρανηχόμενοι κατὰ τὸν ἀέρα, τὴν μελέ- την τῆς πτήσεως ἀκίνδυνον τοῖς ἔτι νηπίοις χαρίζον- ται. Εστι δὲ ὅτε καὶ ἀφιᾶσι μεταξύ πετωμένους της ἐν τῇ πτήσει δυνάμεως, αὐτοῖς τὴν πείραν λαμβάνον τες. Οὕτως ἄρα που καὶ ὁ Δεσπότης Χριστὸς τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς πολλὰ περὶ πίστεως ἐκπαιδεύσας, νῦν ὥσπερ εὐθύνας αὐτοὺς τῆς διδασκαλίας ἀπαιτή σαι βουλόμενος, φόβον παρ' ἐλπίδας ἐπικρεμᾷ, καὶ παρασκευάζει τὴν θάλατταν, στάδιον γενέσθαι τοῖς ἀποστόλοις τῆς πίστεως, καὶ δὴ τοὺς μαθητές παρα- λαβὼν ἔπλεον εἰς τὸ πέραν. Ποτὲ μὲν γὰρ πλέει, ποτὲ δὲ βαδίζει, ταῖς βουλήσεσι συμμεταφέρων τὴν δύναμιν. Μεσοῦντος δὲ τοῦ σκάφους τὸ πέλαγος, αυτ τὰς μὲν ἐκάθευδε χώραν τῇ πείρα διδούς. Χειμών δέ τις ἐξαίσιος ἀθρόως καταρήγνυται, καὶ πνευμάτων μὲν ἀλλεπάλληλοι συστροφαὶ κατὰ τοῦ σκάφους ἐφέσ ροντο· κυμάτων δὲ κορυφαὶ πρὸς οὐρανὸν ἠκοντί ζοντα· καὶ κλύδων αἱρόμενος βαπτίζειν ἠπείλει τὸ σκάφος. Τοιούτου δὲ χειμῶνος αὐτοῖς ἐπιστρατεύσαν τος, ὁ Δεσπότης ἐκάθευδε. Τίς ὁ πόλεμος τοῖς πλέου BASILII SELEUCIENSIS in iras, qui curantur : indignantur beneficiarii : A minantur, qui revalescunt : festivitatem reputant calamitatem, sanationem supplicium, salutem exi- tium. Mores apud ipsos rerum naturam pervertunt. Quid faciemus ss? Rogasne quidl agas ? Invidia depo- sita Crucifixum adora: exue mores istos, et bene merentem agnosce. At quid faciemus? quoniam quidem notum signum factum est per eos omnibus habitantibus Jerusalem ] : manifestum est, et non possumus negare ". Obturat, inquit, os nostrum benefacti evidentia, et calumniam refellit curationis magnitudo, occludit os nequitiæ miraculi vis. Uti- nam etiam in Sabbatum miraculum illud incurrisset ! Id enim temporis calumniæ patrocinaretur, tegere- mus miraculum violata legis obtentu. At quid fa- ciemus? Comminemur eis, ne ultra loquantur in nomine hoc 30. cæcutientes animas! o mentes infidelitate mersas, et ebrias ! Sed nos Judæorum improbitatem aversari cum claudo curato Deum laudibus personemus, et apostolorum discipuli con- stituti, apostolicæ virtutis largitorem Christum adoremus : ipsi gloria, et virtus in secula sæculo- rum. Amen. ORATIO XXII. In illud : « Navigabant simul cum Jesu discipuli, et ecce tempestas magna › elc. los suos recens genitos fovent, et calide accurant, proprioque labore pastu comparato fructum fetibus offerunt absque ullo eorum labore. At ubi eos pen- nis ornatos viderint, inde eductos ad volatum exer- cent; et ipsæ simul aerem tranantes exercitationem voləndi tutam pullis adhuc teneris præstant: non- nunquam etiam deserunt interea volitantes, quo virtutis volandi experimentum capiant. Sic inter- dum Christus Dominus suos discipulos cum multa de fide edocuisset, nunc tanquam doctrinæ rationem velit reposcere, eos spe ac timore suspensos tenet, mare apostolis in fidei stadium apparat, et assum- ptis discipulis navigavit ultra. Nonnunquam enim navigat, nonnunquam incedit suæ voluntati facul- tatein accommodans. Cum vero scapha mediis es- set in Auctibus, ipse experientiæ locum cedens dor- miebat. Inusitata vero tempestas confestim cum fragore insurgit, et recurrentes invicem ventorum urbines ferebantur in scapham : sublatissimæ e- tiam undæ se in cœlum jaculabantur: et fluctus insurgens mersurum se scaphain minabatur. Ad- versus discipulos cum talis tempestas deprceliare- tur, Dominus dormiebat. Ecquod hoc tantum na- vigantibus prælium? Somnus, elati venti, sonitus • fuctuum : navigium contorquebatur, rudentes cum velo collapsi conterebantur, discipuli circumcursa- D • Act. IV, 16. . ibid. ibid. 17. Luc. VIII, 23; Matth. vIII, 25; Marc. iv. 36. 1. Quæ volatu et ingenio secant aerem aves, pul- G
PG 85:271Ἐπειδὴ γὰρ οὐ φύσεως πονηρᾶς ὁ διάβολος, ἀλλὰ προαιρέσεως μοχθηρᾶς ὑπάρξας, καὶ τὴν τοῦ ἀέρος παρὰ τοῦ Δημιουργοῦ κεκληρωμένος διοίκησιν, ὡς ὁ τῶν οὐρανίων ἡμῖν ἀκροατὴς διηγήσατο Παῦλος, εἰπών· Κατὰ τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος, τοῦ πνεύματος τοῦ νῦν ἐνεργοῦντος ἐν τοῖς υἱοῖς τῆς ἀπειθείας · εἶτα πρὸς τὴν φύσιν ἀρθεὶς, τῆς ἀξίας ὠλίσθησε, διὰ τὸ ὕψος τῆς γνώμης τοῦ ὕψους τῆς ἀξίας ἐκδιφρευθείς· καὶ γέγονεν ὁ τοῦ φρονήματος ὄγκος μέτρον τοῦ πνεύματος. Πρὸς ἀνθρώπους λοιπὸν ἠσχόλει τὴν γνώμην, τὸν Δημιουργὸν ἀμυςσόμενος, ἀμαυροῦν τὴν εἰκόνα τοῦ κτίσαντος ποικίλως ἐκμηχανώμενος. Θεῷ γὰρ ἄντικρυς πολεμεῖν οὐκ ἰσχύων, ἑτέρως μεθοδεύει τὴν μάχην, στασιάζειν διδάσκων κατὰ τοῦ κτίστου τὰ κτίσματα. Οὕτως εὐθὺς τὸν πρωτόπλαστον νεοπαγέντα, φοροῦντα τῆς εἰκόνος τοὺς χαρακτῆρας ἀντιθεί̈αν μελετᾷν ἐνουθέτει, λέγων· Ἧ δ’ ἂν ἡμέρᾳ φάγητε, ἔσεσθε ὡς θεοί . Πλατυνομένου δὲ τοῦ γένους, εἰδωλολατρείας εἰσάγει νοήματα· καὶ καθάπερ ἐν νυκτὶ προσεκύνει τὴν κτίσιν ἡ κτίσις, ἀγνοοῦσα τὸν Κτίσαντα.
σιν; Ὕπνος, ὕψος ἀνέμων, ἦχος κυμάτων, τὸ σκάφος Ο ἡλίσσετο· οἱ κάλοι τῇ ὀθόνῃ συμπίπτοντες συνετρί- βησαν· οἱ μαθηταὶ περιέτρεχον, ἀλλήλοις ἐγκελευό μενοι, καὶ ὁ Δεσπότης ἐκάθευδεν. Ο ὕπνου πίστιν καθεύδουσαν έγρηγορέναι παρασκευάζοντος ἐκ μέσου τοῦ τῆς θαλάσσης χειμῶνος ! Ἕτερον ὄρα κατ' εύτε- βείας ἐπανιστάμενον κλύδωνα. Καθεύδει γὰρ ὁ Δεν σπότης, καὶ ταχὺ ὁ αἱρετικὸς τοῦ ὕπνου δράσσεται Απολινάριος (59), "Αρειος, Ευνόμιος, ή συγγενής φά λαγξ κατὰ τοῦ Μονογενούς θωρακίζεται. Ὑπνοῦντα γὰρ τὸν Δεσπότην ἀκούοντες, κλέπτειν πειρῶνται τῆς ἀληθείας τὰ δόγματα, καὶ ὡς ἀγνοοῦντος & πράττουσιν, ἐπεμβαίνουσι βοῶντες· Ορᾷς ὡς οὐ Θεὸς, ὁ καθεύδων ; ὁρᾷς ὡς οὐχ ὁμοούσιος τῷ μὴ ταῦτα πάσχοντι Πα τρὶ ὁ ταῦτα πάσχων Υἱός; Αλλ᾽, ὦ θαλάσσης ἀληθῶς ἀγριώτεροι, καὶ ἰχθύων ἀμαθέστεροι, οἰκονομίαν καθ- Β εύδουσαν βλέπετε, καὶ τὸν οἰκονομοῦντα διαβάλλετε ; θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε. Οὐκοῦν οὐδὲ καθεύδοντα Εώρακέ ποτε. Τὸν γὰρ ὄψεως ἀνώτερον, καὶ πάθους ἐλεύθερον, ὕπνος κατέχειν οὐκ ἔμαθε. Καθεύδει τοί- γυν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγου ναός, δι᾿ οὗ Θεὸς παρεῖναι πιο στεύεται, καὶ πρὸς τοσοῦτον καθεύδει, ἐφ' ὅσον ἡ τῆς οικονομίας βούλεται χρεία. Πρέπουσα καὶ πρὸς ὑμᾶς ἡ τοῦ Δεσπότου κατὰ τῆς θαλάσσης επίπληξις· Σιώ και πεφίμωση. "Ης γὰρ τὴν ζάλην ἐν τῇ γλώττη μιμεῖσθε, ταύτης τὴν ἐπιτίμησιν ὑποδέχεσθε. Οὕτω δὴ τῆς αἱρετικῆς πλάνης τῇ θείᾳ συνεργείᾳ χαλινα- θείσης, ἔλθωμεν πρὸς τὴν τῶν μαθητῶν ἀγωνίαν εἴδωμεν τοὺς τῆς θαλάττης ἐργάτας ἀγωνιώντας, είδωμεν Πέτρον τῶν κυμάτων κατατολμῶντα, καὶ ἐν τῷ σκάφει φοβούμενον. β'. Οὕτω, φησί, τῆς θαλάττης αερομένης, ὁ Δεσπό της καθεύδει. Εκάθευδεν ὁ Σωτὴρ μονονουχί πρὸς τὴν θάλατταν διαλεγόμενος· Ἐπὶ γῆς μὲν πολλάκις οἱ μαθηταὶ θαυματουργοῦντα τεθέανται· ἵνα δὲ μὴ νομίσωσιν ἐπὶ τῆς ἠπείρου μοι μόνον στενοχωρεῖσθαι τὴν δύναμιν, μάθωσιν ὡς καὶ θαλάττης Δεσπότης ὑπάρχω· μάθωσιν ὡς καὶ τῆς ὑγρᾶς φύσεως Δη- μιουργός, ἐν τῷ φαινομένῳ κρυπτόμενος· μάθωσιν μὴ εἰς ἄνθρωπον βλέπειν, ἀλλ' εἰς Θεὸν ἀναβλέπειν· μάθωσιν ὡς ἐν τῷ φαινομένῳ Δημιουργὸς τοῦ παντὸς ἐνοικεῖ. Γενοῦ μοι τῶν μαθητῶν παιδαγωγὸς ἀντὶ μαστίγων φοβοῦσα τοῖς κύμασι. Κορυφούσθω σοι τὰ κύματα, καὶ ὁπλιζέσθω τὰ πνεύματα, σφενδονείσθω τὸ σκάφος, ἀπειλείσθω ναυάγιον (60), δεικνύσθω προσδοκία θανάτου. Ιστάσθω δὲ ἄχρις ἐλπίδος ὁ φό 6ος· φοβεῖσθαι γὰρ βούλομαι, οὐ φονεῦσαι. Ἰδού σοι τὸν ἐμαυτοῦ δεικνύω καθεύδοντα ναόν. Λάμβανε τὸν τοῦ σώματος ὕπνον προθεσμίαν εἰς ἐπανάστασιν. Ο μὲν οὖν Δεσπότης ἐπὶ τούτοις εκάθευδεν· ἡ θάλαττα δὲ, πειθομένη τοῖς παραγγέλμασι, κατὰ μικρὸν ὕψου * Απολλ. ORATIO XXII. A bant, adhortabantur mutao, ac dormiebat interimn Dominus. somnium, quo fidem dormitantem ux media maris tempestate Dominus excire paraba:! Vide alteros contra pietatem fluctus surgentes. Dor- mit enim Dominus, et mox hæreticus somni an- sam accipit, Apollinarius, Arius, Eunomius, co- gnala turba contra Unigenitum obarmantur. Nam cum Dominum sopitum audiunt, veritatis do- ctrinam suffurari connituntur, ac veluti, quid re- rum agatur, ignoret, his vocibus insultant: Vides nt Deus non sit, qui dormit ? vides ut Filius, cui il evenit, ejusdem cuin Dro Patre, cui hæc non eve- niunt, vaturæ non sit? Sed, o reipsa mari agre- stieres, et pisciimus indoctiores, corpus dormire vi - detis, et corporis rectorem incusalis? Deum nemu vidit unquam s. Non igitur eum unquam dorauen - Joan. 1, 18. * Marc. IV, 39. D tem quispiam vidit. Nam qui superat oculorum aciem, quique impatibilis, eum somnus corriperu non potest. Dormit igitur Verbi Dei templum, per quod Deus adesse creditur, tantunque dormit quan- tum sinit usus corporis. In vos profecto convenit a Domino contra mare profecta increpatio: Tace, ob- mulesce s. Cujus enim procella linguis imita- mini, ejusdem increpationem admittite. Sic ope di- vina hæreticorum errore refrenato accedamus al contemplaudas discipulorum angustias : videamus negotiatores qui mari vitam tuentur, mire auiuo dubios perplexosque; videamus Petrain coutra nu- clus audentem, et in navicula conterritum. Dormiebat Salvator cum sic prope cum mari dis- putaret : In terra sæpe discipuli miracula specta - vere perpetrantem: ne vero continentis duntaxat angustiis meam coarclari potestatem putent, dis- cant et me maris esse Dominum; discant et eum esse liquidioris istius naturæ Creatorem, qui specio hac legitur; discant non hominem aspicere, sel Deum suspicere; discant, ut in conspicuo hoc cor- poris domicilio mundi totius Ædifcator inhabitel. Esto mihi discipulorum præceptor, o mare, et pro fagro fuctuum terrorem injice. Altollantur unde tuæ, armentur venti, jactetur undequaque scapha, naufragii minæ intententur, mors ostentetur, mor- tis exspectatione pendeant. Usque ad spem tamen stet terror : nam terreri volo, non occidi. Ecce tibi monstro, ut templum meum somnum capiat. Cape corporis mei somnum in præfinitam tempestatis exciendæ horam. Interea Dominus dormiebat, et cujus jussis mare obtemperans paulatim undis ter- CL. DAUSQUEI NOTÆ. videri rata : verum Basilius alibi, historia cccle- siastica, originis ratio depostulant gemi- bante liquida. PATROL GR. LXXXV lii Quinctiana : Minæ jaclentur, pericula intendana tur, formidines opponantur. 2. Sic, inquit, elato jam mari dormit Dominus. (39) Απολινάριος. Ε Suida possit haec scriptio (60) Απειλείσθω τὸ ναυάγιον. Par illud M. Tul-
Καὶ βωμοὶ, καὶ ναοὶ, καὶ πλάσεις εἰδώλων, καὶ αἱμάτων ἐκχύσεις, καὶ χορεῖαι δαιμόνων τὰ σύμπαντα. Οὐκ ἀρκούμενοι δὲ τούτοις κατ’ ἀνθρώπων οἱ δαίμονες, οὐδὲ ταῖς παρ’ αὐτῶν τιμαῖς τοὺς ἀθλίους κολάζοντες, εἰς αὐτοὺς παρεισρέοντες, οἰκήτορες ἀνθρώπων ἐγίνοντο. Ἀλλ’ οὐ περιορᾷ γυμνὸν βοηθείας τὸ γένος Θεὸς, ποικίλαις πρὸς τοῦτο μεθόδοις πρὸς τὴν θεραπείαν χρησάμενος, τελευταίαν τὴν κατὰ Χριστὸν εἰσάγει σοφίαν, αὔτανδρον τῶν δαιμόνων κατασκευάζων ναυάγιον, κηρύττων δὲ τὴν ἐλευθερίαν τοῖς λόγοις, ἐπιστοῦτο τὴν ἐπαγγελίαν τοῖς θαύμασι. Ταῦτα σαφῶς ἡμῖν ἐκ τῶν ἀρτίως ἡ τῶν Εὐαγγελίων παρέστησεν ἀναγνωσθεῖσα διήγησις· ἐλέγξασα μὲν τὴν τῶν δαιμόνων ἐπήρειαν, δείξασα δὲ τὴν παρὰ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις χορηγουμένην βοήθειαν. Ἐξελθόντων γὰρ αὐτῶν , φησὶ, ὑπήντησεν αὐτῷ ἀνὴρ ἐκ τῆς πόλεως, ὃς εἶχε δαιμόνια ἐκ χρόνων ἱκανῶν· καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐνεδιδύσκετο, καὶ ἐν οἰκίᾳ οὐκ ἔμενεν, ἀλλ’ ἐν τοῖς μνήμασιν . Οὗτος ὁ τῶν δαιμόνων κατ’ ἀνθρώπων θυμός· τούτοις ἅπαντας μὲν περιβάλλειν ἐπιθυμοῦσιν· ὅτι δὲ μὴ δρᾷν εἰς ἅπαντας ἰσχύουσιν, ἀθυμοῦσιν. Ὑπήντησεν αὐτῷ ἀνήρ τις ἐκ τῆς πόλεως.
σιν; Ὕπνος, ὕψος ἀνέμων, ἦχος κυμάτων, τὸ σκάφος Ο ἡλίσσετο· οἱ κάλοι τῇ ὀθόνῃ συμπίπτοντες συνετρί- βησαν· οἱ μαθηταὶ περιέτρεχον, ἀλλήλοις ἐγκελευό μενοι, καὶ ὁ Δεσπότης ἐκάθευδεν. Ο ὕπνου πίστιν καθεύδουσαν έγρηγορέναι παρασκευάζοντος ἐκ μέσου τοῦ τῆς θαλάσσης χειμῶνος ! Ἕτερον ὄρα κατ' εύτε- βείας ἐπανιστάμενον κλύδωνα. Καθεύδει γὰρ ὁ Δεν σπότης, καὶ ταχὺ ὁ αἱρετικὸς τοῦ ὕπνου δράσσεται Απολινάριος (59), "Αρειος, Ευνόμιος, ή συγγενής φά λαγξ κατὰ τοῦ Μονογενούς θωρακίζεται. Ὑπνοῦντα γὰρ τὸν Δεσπότην ἀκούοντες, κλέπτειν πειρῶνται τῆς ἀληθείας τὰ δόγματα, καὶ ὡς ἀγνοοῦντος & πράττουσιν, ἐπεμβαίνουσι βοῶντες· Ορᾷς ὡς οὐ Θεὸς, ὁ καθεύδων ; ὁρᾷς ὡς οὐχ ὁμοούσιος τῷ μὴ ταῦτα πάσχοντι Πα τρὶ ὁ ταῦτα πάσχων Υἱός; Αλλ᾽, ὦ θαλάσσης ἀληθῶς ἀγριώτεροι, καὶ ἰχθύων ἀμαθέστεροι, οἰκονομίαν καθ- Β εύδουσαν βλέπετε, καὶ τὸν οἰκονομοῦντα διαβάλλετε ; θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε. Οὐκοῦν οὐδὲ καθεύδοντα Εώρακέ ποτε. Τὸν γὰρ ὄψεως ἀνώτερον, καὶ πάθους ἐλεύθερον, ὕπνος κατέχειν οὐκ ἔμαθε. Καθεύδει τοί- γυν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγου ναός, δι᾿ οὗ Θεὸς παρεῖναι πιο στεύεται, καὶ πρὸς τοσοῦτον καθεύδει, ἐφ' ὅσον ἡ τῆς οικονομίας βούλεται χρεία. Πρέπουσα καὶ πρὸς ὑμᾶς ἡ τοῦ Δεσπότου κατὰ τῆς θαλάσσης επίπληξις· Σιώ και πεφίμωση. "Ης γὰρ τὴν ζάλην ἐν τῇ γλώττη μιμεῖσθε, ταύτης τὴν ἐπιτίμησιν ὑποδέχεσθε. Οὕτω δὴ τῆς αἱρετικῆς πλάνης τῇ θείᾳ συνεργείᾳ χαλινα- θείσης, ἔλθωμεν πρὸς τὴν τῶν μαθητῶν ἀγωνίαν εἴδωμεν τοὺς τῆς θαλάττης ἐργάτας ἀγωνιώντας, είδωμεν Πέτρον τῶν κυμάτων κατατολμῶντα, καὶ ἐν τῷ σκάφει φοβούμενον. β'. Οὕτω, φησί, τῆς θαλάττης αερομένης, ὁ Δεσπό της καθεύδει. Εκάθευδεν ὁ Σωτὴρ μονονουχί πρὸς τὴν θάλατταν διαλεγόμενος· Ἐπὶ γῆς μὲν πολλάκις οἱ μαθηταὶ θαυματουργοῦντα τεθέανται· ἵνα δὲ μὴ νομίσωσιν ἐπὶ τῆς ἠπείρου μοι μόνον στενοχωρεῖσθαι τὴν δύναμιν, μάθωσιν ὡς καὶ θαλάττης Δεσπότης ὑπάρχω· μάθωσιν ὡς καὶ τῆς ὑγρᾶς φύσεως Δη- μιουργός, ἐν τῷ φαινομένῳ κρυπτόμενος· μάθωσιν μὴ εἰς ἄνθρωπον βλέπειν, ἀλλ' εἰς Θεὸν ἀναβλέπειν· μάθωσιν ὡς ἐν τῷ φαινομένῳ Δημιουργὸς τοῦ παντὸς ἐνοικεῖ. Γενοῦ μοι τῶν μαθητῶν παιδαγωγὸς ἀντὶ μαστίγων φοβοῦσα τοῖς κύμασι. Κορυφούσθω σοι τὰ κύματα, καὶ ὁπλιζέσθω τὰ πνεύματα, σφενδονείσθω τὸ σκάφος, ἀπειλείσθω ναυάγιον (60), δεικνύσθω προσδοκία θανάτου. Ιστάσθω δὲ ἄχρις ἐλπίδος ὁ φό 6ος· φοβεῖσθαι γὰρ βούλομαι, οὐ φονεῦσαι. Ἰδού σοι τὸν ἐμαυτοῦ δεικνύω καθεύδοντα ναόν. Λάμβανε τὸν τοῦ σώματος ὕπνον προθεσμίαν εἰς ἐπανάστασιν. Ο μὲν οὖν Δεσπότης ἐπὶ τούτοις εκάθευδεν· ἡ θάλαττα δὲ, πειθομένη τοῖς παραγγέλμασι, κατὰ μικρὸν ὕψου * Απολλ. ORATIO XXII. A bant, adhortabantur mutao, ac dormiebat interimn Dominus. somnium, quo fidem dormitantem ux media maris tempestate Dominus excire paraba:! Vide alteros contra pietatem fluctus surgentes. Dor- mit enim Dominus, et mox hæreticus somni an- sam accipit, Apollinarius, Arius, Eunomius, co- gnala turba contra Unigenitum obarmantur. Nam cum Dominum sopitum audiunt, veritatis do- ctrinam suffurari connituntur, ac veluti, quid re- rum agatur, ignoret, his vocibus insultant: Vides nt Deus non sit, qui dormit ? vides ut Filius, cui il evenit, ejusdem cuin Dro Patre, cui hæc non eve- niunt, vaturæ non sit? Sed, o reipsa mari agre- stieres, et pisciimus indoctiores, corpus dormire vi - detis, et corporis rectorem incusalis? Deum nemu vidit unquam s. Non igitur eum unquam dorauen - Joan. 1, 18. * Marc. IV, 39. D tem quispiam vidit. Nam qui superat oculorum aciem, quique impatibilis, eum somnus corriperu non potest. Dormit igitur Verbi Dei templum, per quod Deus adesse creditur, tantunque dormit quan- tum sinit usus corporis. In vos profecto convenit a Domino contra mare profecta increpatio: Tace, ob- mulesce s. Cujus enim procella linguis imita- mini, ejusdem increpationem admittite. Sic ope di- vina hæreticorum errore refrenato accedamus al contemplaudas discipulorum angustias : videamus negotiatores qui mari vitam tuentur, mire auiuo dubios perplexosque; videamus Petrain coutra nu- clus audentem, et in navicula conterritum. Dormiebat Salvator cum sic prope cum mari dis- putaret : In terra sæpe discipuli miracula specta - vere perpetrantem: ne vero continentis duntaxat angustiis meam coarclari potestatem putent, dis- cant et me maris esse Dominum; discant et eum esse liquidioris istius naturæ Creatorem, qui specio hac legitur; discant non hominem aspicere, sel Deum suspicere; discant, ut in conspicuo hoc cor- poris domicilio mundi totius Ædifcator inhabitel. Esto mihi discipulorum præceptor, o mare, et pro fagro fuctuum terrorem injice. Altollantur unde tuæ, armentur venti, jactetur undequaque scapha, naufragii minæ intententur, mors ostentetur, mor- tis exspectatione pendeant. Usque ad spem tamen stet terror : nam terreri volo, non occidi. Ecce tibi monstro, ut templum meum somnum capiat. Cape corporis mei somnum in præfinitam tempestatis exciendæ horam. Interea Dominus dormiebat, et cujus jussis mare obtemperans paulatim undis ter- CL. DAUSQUEI NOTÆ. videri rata : verum Basilius alibi, historia cccle- siastica, originis ratio depostulant gemi- bante liquida. PATROL GR. LXXXV lii Quinctiana : Minæ jaclentur, pericula intendana tur, formidines opponantur. 2. Sic, inquit, elato jam mari dormit Dominus. (39) Απολινάριος. Ε Suida possit haec scriptio (60) Απειλείσθω τὸ ναυάγιον. Par illud M. Tul-
Ἕτερον ἑτέρου πρὸς συμφορὰν χαλεπώτερον. Οἶκος γὰρ δαιμόνων γενόμενος, αὐτὸς οἶκον εἶχε τὰ μνήματα· ἵνα καὶ οἰκῶν ὁμοῦ καὶ οἰκούμενος μετὰ νεκρῶν οἰκεῖν ἠναγκάζετο· μᾶλλον δὲ θανάτου ζωὴν βαρυτέραν ὑπομένειν κατεδικάζετο. Τοῖς μὲν γὰρ ἐπελθὼν ὁ θάνατος, κλέπτει τοῦ πάθους τὴν αἴσθησιν, καὶ τῶν λυπούντων ἐλευθερίαν ὁ τάφος τοῖς τεθνεῶσι χαρίζεται· ὁ δὲ ἦν τὰ μὲν ἄλλα νεκρὸς, μόνον δὲ ζῶν ἐν τῷ τῶν ἀνιαρῶν ἐπαισθάνεσθαι· καὶ τούτων οὐκ εἶχε τὴν ἄνεσιν. Καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐνεδιδύσκετο . Ὢ τῆς ἀντιστρόφου τοῦ διαβόλου κακίας Τὸν μὲν Ἀδὰμ καλῶς γεγυμνωμένον αἰσχύνην ἐνέδυσε· τοῦτον δὲ καλῶς ἐνδεδυμένον ἐγύμνωσεν. Καὶ ταῖς ἁλύσεσι , φησὶν, ἤδη διέῤῥηξεν . Ἐδάνειζε γὰρ τῷ πεπονθότι τὴν δύναμιν, ἵνα καὶ τὴν προδοῦσαν ἀφέληται· παραχωρεῖ γὰρ τῷ πάθει καὶ σίδηρος ἀτονώτερος ἐλεγχόμενος. Ἄβατον δὲ τοῖς παροικοῦσι τὸν χῶρον ἀπέφηνεν, ὥσπερ τινὰ λυττῶντα κατ’ ἀνθρώπων τοῦ δαίμονος ἐπαφιέντος τὸν ἄνθρωπον. Τοσαύταις γὰρ συμφοραῖς πεδήσας ὁ δαίμων τὸν δαιμονιῶντα, τῆς πρὸς τὸν Δεσπότην ὅμως τυχεῖν ἐντυχίας κωλύειν οὐκ ἴσχυσεν. Καὶ πρῶτος οὗτος αὐτῷ τῆς Προνοίας ὁ τρόπος.
σιν; Ὕπνος, ὕψος ἀνέμων, ἦχος κυμάτων, τὸ σκάφος Ο ἡλίσσετο· οἱ κάλοι τῇ ὀθόνῃ συμπίπτοντες συνετρί- βησαν· οἱ μαθηταὶ περιέτρεχον, ἀλλήλοις ἐγκελευό μενοι, καὶ ὁ Δεσπότης ἐκάθευδεν. Ο ὕπνου πίστιν καθεύδουσαν έγρηγορέναι παρασκευάζοντος ἐκ μέσου τοῦ τῆς θαλάσσης χειμῶνος ! Ἕτερον ὄρα κατ' εύτε- βείας ἐπανιστάμενον κλύδωνα. Καθεύδει γὰρ ὁ Δεν σπότης, καὶ ταχὺ ὁ αἱρετικὸς τοῦ ὕπνου δράσσεται Απολινάριος (59), "Αρειος, Ευνόμιος, ή συγγενής φά λαγξ κατὰ τοῦ Μονογενούς θωρακίζεται. Ὑπνοῦντα γὰρ τὸν Δεσπότην ἀκούοντες, κλέπτειν πειρῶνται τῆς ἀληθείας τὰ δόγματα, καὶ ὡς ἀγνοοῦντος & πράττουσιν, ἐπεμβαίνουσι βοῶντες· Ορᾷς ὡς οὐ Θεὸς, ὁ καθεύδων ; ὁρᾷς ὡς οὐχ ὁμοούσιος τῷ μὴ ταῦτα πάσχοντι Πα τρὶ ὁ ταῦτα πάσχων Υἱός; Αλλ᾽, ὦ θαλάσσης ἀληθῶς ἀγριώτεροι, καὶ ἰχθύων ἀμαθέστεροι, οἰκονομίαν καθ- Β εύδουσαν βλέπετε, καὶ τὸν οἰκονομοῦντα διαβάλλετε ; θεὸν οὐδεὶς ἑώρακε πώποτε. Οὐκοῦν οὐδὲ καθεύδοντα Εώρακέ ποτε. Τὸν γὰρ ὄψεως ἀνώτερον, καὶ πάθους ἐλεύθερον, ὕπνος κατέχειν οὐκ ἔμαθε. Καθεύδει τοί- γυν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγου ναός, δι᾿ οὗ Θεὸς παρεῖναι πιο στεύεται, καὶ πρὸς τοσοῦτον καθεύδει, ἐφ' ὅσον ἡ τῆς οικονομίας βούλεται χρεία. Πρέπουσα καὶ πρὸς ὑμᾶς ἡ τοῦ Δεσπότου κατὰ τῆς θαλάσσης επίπληξις· Σιώ και πεφίμωση. "Ης γὰρ τὴν ζάλην ἐν τῇ γλώττη μιμεῖσθε, ταύτης τὴν ἐπιτίμησιν ὑποδέχεσθε. Οὕτω δὴ τῆς αἱρετικῆς πλάνης τῇ θείᾳ συνεργείᾳ χαλινα- θείσης, ἔλθωμεν πρὸς τὴν τῶν μαθητῶν ἀγωνίαν εἴδωμεν τοὺς τῆς θαλάττης ἐργάτας ἀγωνιώντας, είδωμεν Πέτρον τῶν κυμάτων κατατολμῶντα, καὶ ἐν τῷ σκάφει φοβούμενον. β'. Οὕτω, φησί, τῆς θαλάττης αερομένης, ὁ Δεσπό της καθεύδει. Εκάθευδεν ὁ Σωτὴρ μονονουχί πρὸς τὴν θάλατταν διαλεγόμενος· Ἐπὶ γῆς μὲν πολλάκις οἱ μαθηταὶ θαυματουργοῦντα τεθέανται· ἵνα δὲ μὴ νομίσωσιν ἐπὶ τῆς ἠπείρου μοι μόνον στενοχωρεῖσθαι τὴν δύναμιν, μάθωσιν ὡς καὶ θαλάττης Δεσπότης ὑπάρχω· μάθωσιν ὡς καὶ τῆς ὑγρᾶς φύσεως Δη- μιουργός, ἐν τῷ φαινομένῳ κρυπτόμενος· μάθωσιν μὴ εἰς ἄνθρωπον βλέπειν, ἀλλ' εἰς Θεὸν ἀναβλέπειν· μάθωσιν ὡς ἐν τῷ φαινομένῳ Δημιουργὸς τοῦ παντὸς ἐνοικεῖ. Γενοῦ μοι τῶν μαθητῶν παιδαγωγὸς ἀντὶ μαστίγων φοβοῦσα τοῖς κύμασι. Κορυφούσθω σοι τὰ κύματα, καὶ ὁπλιζέσθω τὰ πνεύματα, σφενδονείσθω τὸ σκάφος, ἀπειλείσθω ναυάγιον (60), δεικνύσθω προσδοκία θανάτου. Ιστάσθω δὲ ἄχρις ἐλπίδος ὁ φό 6ος· φοβεῖσθαι γὰρ βούλομαι, οὐ φονεῦσαι. Ἰδού σοι τὸν ἐμαυτοῦ δεικνύω καθεύδοντα ναόν. Λάμβανε τὸν τοῦ σώματος ὕπνον προθεσμίαν εἰς ἐπανάστασιν. Ο μὲν οὖν Δεσπότης ἐπὶ τούτοις εκάθευδεν· ἡ θάλαττα δὲ, πειθομένη τοῖς παραγγέλμασι, κατὰ μικρὸν ὕψου * Απολλ. ORATIO XXII. A bant, adhortabantur mutao, ac dormiebat interimn Dominus. somnium, quo fidem dormitantem ux media maris tempestate Dominus excire paraba:! Vide alteros contra pietatem fluctus surgentes. Dor- mit enim Dominus, et mox hæreticus somni an- sam accipit, Apollinarius, Arius, Eunomius, co- gnala turba contra Unigenitum obarmantur. Nam cum Dominum sopitum audiunt, veritatis do- ctrinam suffurari connituntur, ac veluti, quid re- rum agatur, ignoret, his vocibus insultant: Vides nt Deus non sit, qui dormit ? vides ut Filius, cui il evenit, ejusdem cuin Dro Patre, cui hæc non eve- niunt, vaturæ non sit? Sed, o reipsa mari agre- stieres, et pisciimus indoctiores, corpus dormire vi - detis, et corporis rectorem incusalis? Deum nemu vidit unquam s. Non igitur eum unquam dorauen - Joan. 1, 18. * Marc. IV, 39. D tem quispiam vidit. Nam qui superat oculorum aciem, quique impatibilis, eum somnus corriperu non potest. Dormit igitur Verbi Dei templum, per quod Deus adesse creditur, tantunque dormit quan- tum sinit usus corporis. In vos profecto convenit a Domino contra mare profecta increpatio: Tace, ob- mulesce s. Cujus enim procella linguis imita- mini, ejusdem increpationem admittite. Sic ope di- vina hæreticorum errore refrenato accedamus al contemplaudas discipulorum angustias : videamus negotiatores qui mari vitam tuentur, mire auiuo dubios perplexosque; videamus Petrain coutra nu- clus audentem, et in navicula conterritum. Dormiebat Salvator cum sic prope cum mari dis- putaret : In terra sæpe discipuli miracula specta - vere perpetrantem: ne vero continentis duntaxat angustiis meam coarclari potestatem putent, dis- cant et me maris esse Dominum; discant et eum esse liquidioris istius naturæ Creatorem, qui specio hac legitur; discant non hominem aspicere, sel Deum suspicere; discant, ut in conspicuo hoc cor- poris domicilio mundi totius Ædifcator inhabitel. Esto mihi discipulorum præceptor, o mare, et pro fagro fuctuum terrorem injice. Altollantur unde tuæ, armentur venti, jactetur undequaque scapha, naufragii minæ intententur, mors ostentetur, mor- tis exspectatione pendeant. Usque ad spem tamen stet terror : nam terreri volo, non occidi. Ecce tibi monstro, ut templum meum somnum capiat. Cape corporis mei somnum in præfinitam tempestatis exciendæ horam. Interea Dominus dormiebat, et cujus jussis mare obtemperans paulatim undis ter- CL. DAUSQUEI NOTÆ. videri rata : verum Basilius alibi, historia cccle- siastica, originis ratio depostulant gemi- bante liquida. PATROL GR. LXXXV lii Quinctiana : Minæ jaclentur, pericula intendana tur, formidines opponantur. 2. Sic, inquit, elato jam mari dormit Dominus. (39) Απολινάριος. Ε Suida possit haec scriptio (60) Απειλείσθω τὸ ναυάγιον. Par illud M. Tul-
PG 85:273Οὐ γὰρ φέροντες τοῦ παρόντος τὴν ἀστραπὴν ἀνεβόων οἱ δαίμονες· Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ ; Πρὸς τὸ φαινόμενον τῆς σαρκὸς στασιάζουσιν, οὐκ εἰδότες ἐν τῇ σαρκὶ κρυπτομένην θεότητα. Ποῦ γὰρ ἂν πρὸς δεσπότην οἰκέτης βοήσειεν· Τί ἐμοὶ καὶ σοί ; Περιφρονοῦσι τοῦ βλεπομένου, μὴ ὁρῶντες τὸν βασανίζοντα. Τί ἡμῖν καὶ σοί ; Ὢ, πόσους παραδραμόντες ἐν τῷ βίῳ δικαίους τοιαύτης παρ’ αὐτῶν οὐ πεπειράμεθα μάστιγος Ἀφόρητος ἡμῖν ὁ πολέμιος· ἀνύποιστα καθ’ ἡμῶν τὰ τοξεύματα. Τί ἡμῖν καὶ σοί ; Ἰσόχρονον τῷ σαυτοῦ τόκῳ τὸν καθ’ ἡμᾶς ἤγειρας πόλεμον· γυμνοὺς ἡμᾶς τῶν ἡμετέρων εἰργάσω κτημάτων· εἶδόν σε μάγοι τεχθέντα, καὶ σοὶ προσεκύνησαν, ἡμᾶς δραπετεύσαντες· ἤκουσαν φθεγγομένου τελῶναι, καὶ τὴν ἡμετέραν τελωνίαν ἀποδιδράσκουσι· πόρνας, τὰ ἡμέτερα θηράματα, πρὸς ἑαυτὸν διὰ μετανοίας ἐθήρευσας. Ἓν ἡμῖν μόνον ὑπῆρχε τὸ παραμύθιον, τῶν ἀνθρώπων τὰ πάθη, καὶ ταύτην ἡμῶν τὴν τρυφὴν περιέσπασας. Ἐκεῖ παραλύτους συνέσφιγξας· ἐκεῖ κωφοὺς τοῦ πάθους ἀπήλλαξας· ἐκεῖ τυφλοῖς τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας ἀπέδωκας· ἐκεῖ νεκροὺς ἐκ τάφων ἀπέλυσας·
Α τὸν φόβον τοῖς κύμασιν, ἄνεμος συρίζων κατὰ τῆς νεὼς ἡκοντίζετο, ἐκυβίστα τὸ σκάφος ὑπὸ τῶν κυμάτ των δονούμενον. Οἱ μαθηταὶ περιέτρεχον σώζειν τῇ τέχνῃ, καὶ χεῖρες οὐκ ἴσχυον. Κατὰ τοῦ χειμῶνος ἐμάχοντο, τοῖς πνεύμασιν εναυμάχουν. Ισχυρωτέρου δὲ γενομένου τοῦ κλύδωνος, καὶ τῆς θαλάττης τη τέχνῃ μὴ πειθομένης, μᾶλλον δὲ ἡττηθῆναι φοβουμέ νης, καὶ φόβῳ τὸν φόβον ἀνεγειρούσης· ἡττηθέντες οἱ μαθηταὶ, καὶ τῆς τέχνης τὰς ἐλπίδας ὡς ἤδη ναυαγούσας προπέμψαντες, ἐπὶ τὸν ἐν τῷ σκάψει λιμένα κατέτρεχον, καὶ παραστάντες ἐβόων· Επι· στάτα, ἐπιστάτα, σῶσον ἡμᾶς· ἀπολλύμεθα. φόβου διδασκάλου τῆς φύσεως! "Ο κινδύνου διδά- σχοντος τοῦ τῆς σωτηρίας ἡ ἄγκυρα! Ο θάλαττα θυμοῦντας τοὺς μαθητάς (61) πρὸς τὸν παιδευτήν · Ο Β επιστρέψατα· Επιστάτα, ἐπιστάτα. Διπλασιάζει τὴν φωνὴν ἡ τῆς ψυχῆς ταραχή, καὶ τὸν φόβον ὁ λό γος ἐλέγχει. Σῶσον ἡμᾶς· ἀπολλύμεθα. Σ:, μόνος ἡμῖν τῆς σωτηρίας ἐλπίς· πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ σοφία κατεπόθη, ἠλέγχθησαν χεῖρες πρὸς βοήθειαν ἄχρη στοι. Ηλεγξε γὰρ τὴν ἀτονίαν τῆς τέχνης ή βία τοῦ κλύδωνος. Δείξον σαυτὴν ἐγρηγορότα, καὶ τὸ πέλαγος αἰδεσθήσεται. Διάλλαξον ἡμῖν πολεμοῦσαν τὴν θάλατ ταν. Σβέσον τῇ φωνῇ τὸ κλυδώνιον. Διαλέχθητι εἰρή νὴν τοῖς κύμασιν. Ἐλέησον μαθητὰς ὑπὸ θαλάττης τυραννουμένους. Ιδῃ σε μόνον φθεγγόμενον, καὶ πρὸς γαλήνην τραπήσεται· τὴν σὴν ἀναμένει φωτ νην, δέχεται σου τὸν λόγον ὡς ἄγκυραν. Τί οὖν ὁ Δεσπότης; Τὸν ὕπνον ἡσύχως ἀποσεισάμενος, καὶ τῷ ἀθρόῳ τῆς ἐγέρσεως τὰ τῶν ὑπνούντων οὐχ ύπομείνας, πρὸ τῆς θαλάττης, τοῖς μαθηταῖς ἐπετί- μα. Τί οὕτω, φησίν, ολιγόπιστοί ἐστε ; Ελεγχος ἀπιστίας ὁ φόβος. Η ταραχὴ τῶν ταραττομένων κατήγορος. Ἐσάλευσεν ὑμῶν τὴν πίστιν κινούμενοι πέλαγος; καὶ σκάφος ὑπὸ κυμάτων παιζόμενον τῆς πίστεως ὑμᾶς ἀπεγύμνωσε; καὶ ὁ τῆς θαλάττης κλύδων ἄχρι τῆς ψυχῆς εἰσεπήδησε ; διὰ τί γὰρ μὴ τετείχισθε πίστει (62); "Ω ρημάτων Δεσποτικῶν ! Βού λεται διδάξαι πίστεως δύναμιν ἰσχυροτέραν εἶναι τῆς κτίσεως· καὶ πᾶσαν ἀπόγνωσιν ἐξωρεῖσθαι (63) ψυχῆς, ὅταν πίστις παρῇ. Μεταφέρει τὴν ἐπιτίμησιν ἐπὶ τὴν θάλατταν· Σιώπα, λέγων, πεφίμωσο· ἀρκέ- σθητι τῇ φωνῇ, μὴ πεῖραν ἀναμένης μαστίγων. Ἔφριξε τὴν ἐπιτίμησιν ἡ τοῦ ὕδατος φύσις, καὶ τῷ τῆς φωνῆς ἐπήγνυτο (64) φόβῳ. Εδραπέτευον ἄνε- Εθυμοῦντο δὲ πρὸς τὰ ἔθνη τὴν νόσον αυξανομένην ὁρῶντες, θυμούντας, Ἡ τῆς ψυχῆς ταραχή, καὶ τὸν φόβον λόγος ἐλέγχει, άθυμοῦντας, σθαι, ἐξωρίσθαι, BASILII SELEUCIENSIS rorem tollebat, ventus assibilans navem jaculula- tur, navis audis concussa fuctuabat. Di-ci- B puli studiose salutem quæritabant ab arte; sed ma- nus fatiscebant. Cum tempestate depugnabant, et cum ventis de navi decertabant. At cum procella prævaleret, neque arti pareret mare ac potius vin- ci extimesceret, et terrorem de terrore exsuscitaret ; victi discipuli, et quæsitas ab arte spes, tanquam et ipsæ naufragium facerent, omittentes recurrunt ad portum, qui in scapha erat, et astantes clamant : Ma- gister, magister, salva nos, perimus ". timorem natura magistram! O periculum, quo docetur, ubi salutis sit anchora! O mare exanimatos metu dis- cipulos præceptori reconcilians! Magister, magister. Vocem ingeminat animi perturbatio, et timorem arguit oratio : Salva nos, perimus. Tu solus nobis sa- lutis spes. Omnis enim nostra exhausta est industria, manus ad opem ferendam comperiuntur inutiles, artis imbecillitatem arguit vis tempestatis. Osten- de te vigilantern, et pelagus te reverebitur. Recon- cilia, quod nobiscum decertat, mare. Voce procel- lam exstingue. De pace undis dissere. Miserere dis- cipulorum, qui maris tyrannide premuntur. Mare te loquentem norit, et ad tranquillitatem referetur; tuam exspectat vocem, verbum tuum anchoram præstolatur. Quid tandem Dominus? Somno quiete excusso, el per tam festinatam expergiscendi ra- tionem nihil, ut assolent, qui dormiunt, somnicu- dose gerens, prius discipulos increpat, quam mare. Quid, inquit, tam modicæ fidei estis ss ? Infidelita- tis argumentum est tiuor. Perturbatio perturbato- ruin accusatrix. Concussit fidem vestram commo- tum mare, et illusa a fluctibus scapha fide vos de- nudavit ? maris fluctus ad animam usque insilivit ? cur enim fide, ut monibus, septi non estis? O di- gnas Domino voces! Vult fidei vim rebus conditis esse valentiorem, et ad fidei præsentiam omnem að anima desperationem eliminari. Transfert increpa- tionem in mare dicens : Tace, obmutesce; voce esto contentum, ne flagellorum exspectes experientiam. Aquarum ingenium increpationem horruit, et vocis terrore stabat. Fugiebant venti, coercebantur un- dæ; sopiebatur pelagus, fluctuum suorum cervi- cem curvabat. Nam quod olim mare Moysen fugit, et Moysis Dominum venera batur, tanquam * Matth. vIII, 25. at ibid. 26. C CL. DAUSQUEN NOTÆ. altera de Jona hunc in modum loqui Basilium, de prophetis, qui cum idololatriam anim advertissent gliscere, gentibus succensebant. Ve- rum implorantibus auxiliout et supplicabundis dis- convenit sive iralos exponas, quod ego durissimum judico, sive cientes in iram Dominum, quod hoc tempori disconvenit. Adde illud : ist Lectioni repugnare. Quare hoc equidem loco præpo sita littera principali, lego animo des jectos. oratoris paradoxo : Sapientis animus magnitudine consilii, tolerantia rerum humanarum, contentione fortune, virtutibus omnibus ut menibus septus vinci ant expugnari non potest.... desperationem omnem ex animo depelli, ex- turbari. Sed scriptu commodissimum esse exterminari, eliminari, liquet. ritas significat eat in rebus ipsis reperiri, tempo- (61) θυμοῦντας τοὺς μαθητάς. Memini oratione (62) Πίστει τετειχισθε. Ad exemplum Romani (65) Απόγνωσιν ἐξωρεῖσθαι. Possit scribi, έξωθεῖ (64) Εφριξε... καὶ ἐπήγνυτο. Temporum diffe
σαθρὸν εἰργάσω τοῦ θανάτου τὸ δεσμωτήριον, ὃ πολλοῖς ἡμεῖς ᾠκοδομήσαμεν μόχθοις. Ὅσας ἀνθρώποις θεραπείας παρέσχηκας, τοσαύτας ἡμῖν τιμωρίας ὑπήνεγκας. Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ ; Υἱὸν μὲν Θεοῦ καλοῦσι, Θεὸν δὲ τέως τὸν Υἱὸν οὐκ ἐπίστανται. Υἱοὶ γὰρ Θεοῦ κέκληνται καὶ οἱ δι’ ἀρετῆς ἀκρότητα τὴν πρὸς Θεὸν ἔχοντες οἰκειότητα. Οὕτω τό· Πρωτότοκος υἱός μου Ἰσραήλ . Καὶ πάλιν· Ἐγὼ εἶπον· Θεοί ἐστε, καὶ υἱοὶ Ὑψίστου πάντες . Καὶ πάλιν· Ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων . Οὐ γὰρ μόνον φύσεως, ἀλλὰ καὶ οἰκειώσεως τὸ ὄνομα γνώρισμα. Ταύτην ἔδειξε καὶ ἐπὶ τῶν Ἰορδάνου καιρῶν τὴν ἄγνοιαν ὁ διάβολος. Ἀκούων γὰρ ἐξ οὐρανοῦ φερομένην φωνήν· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς , ἔλεγεν ἀγνοῶν πρὸς αὐτόν· Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν κάτω . Καί τοι εἰ πρὸς Θεὸν ἐγνώκει φθεγγόμενος, πῶς φοβεῖν πειρᾶται τῇ προστάσει τῆς καταπτώσεως; Θεοῦ γὰρ φύσις οὐ βάθος, οὐχ ὕψος ἐπίσταται. Οὕτω καὶ ὁ ἕτερος εὐαγγελιστὴς τῶν δαιμόνων φωνὰς διηγήσατο· Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ Ναζαρηνέ ; Οὐχ ὡς τῶν ἀνθρώπων ποιητὴν, ἀλλ’ ὡς τῆς Ναζαρὲτ πολίτην κεκλήκασιν.
Α τὸν φόβον τοῖς κύμασιν, ἄνεμος συρίζων κατὰ τῆς νεὼς ἡκοντίζετο, ἐκυβίστα τὸ σκάφος ὑπὸ τῶν κυμάτ των δονούμενον. Οἱ μαθηταὶ περιέτρεχον σώζειν τῇ τέχνῃ, καὶ χεῖρες οὐκ ἴσχυον. Κατὰ τοῦ χειμῶνος ἐμάχοντο, τοῖς πνεύμασιν εναυμάχουν. Ισχυρωτέρου δὲ γενομένου τοῦ κλύδωνος, καὶ τῆς θαλάττης τη τέχνῃ μὴ πειθομένης, μᾶλλον δὲ ἡττηθῆναι φοβουμέ νης, καὶ φόβῳ τὸν φόβον ἀνεγειρούσης· ἡττηθέντες οἱ μαθηταὶ, καὶ τῆς τέχνης τὰς ἐλπίδας ὡς ἤδη ναυαγούσας προπέμψαντες, ἐπὶ τὸν ἐν τῷ σκάψει λιμένα κατέτρεχον, καὶ παραστάντες ἐβόων· Επι· στάτα, ἐπιστάτα, σῶσον ἡμᾶς· ἀπολλύμεθα. φόβου διδασκάλου τῆς φύσεως! "Ο κινδύνου διδά- σχοντος τοῦ τῆς σωτηρίας ἡ ἄγκυρα! Ο θάλαττα θυμοῦντας τοὺς μαθητάς (61) πρὸς τὸν παιδευτήν · Ο Β επιστρέψατα· Επιστάτα, ἐπιστάτα. Διπλασιάζει τὴν φωνὴν ἡ τῆς ψυχῆς ταραχή, καὶ τὸν φόβον ὁ λό γος ἐλέγχει. Σῶσον ἡμᾶς· ἀπολλύμεθα. Σ:, μόνος ἡμῖν τῆς σωτηρίας ἐλπίς· πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ σοφία κατεπόθη, ἠλέγχθησαν χεῖρες πρὸς βοήθειαν ἄχρη στοι. Ηλεγξε γὰρ τὴν ἀτονίαν τῆς τέχνης ή βία τοῦ κλύδωνος. Δείξον σαυτὴν ἐγρηγορότα, καὶ τὸ πέλαγος αἰδεσθήσεται. Διάλλαξον ἡμῖν πολεμοῦσαν τὴν θάλατ ταν. Σβέσον τῇ φωνῇ τὸ κλυδώνιον. Διαλέχθητι εἰρή νὴν τοῖς κύμασιν. Ἐλέησον μαθητὰς ὑπὸ θαλάττης τυραννουμένους. Ιδῃ σε μόνον φθεγγόμενον, καὶ πρὸς γαλήνην τραπήσεται· τὴν σὴν ἀναμένει φωτ νην, δέχεται σου τὸν λόγον ὡς ἄγκυραν. Τί οὖν ὁ Δεσπότης; Τὸν ὕπνον ἡσύχως ἀποσεισάμενος, καὶ τῷ ἀθρόῳ τῆς ἐγέρσεως τὰ τῶν ὑπνούντων οὐχ ύπομείνας, πρὸ τῆς θαλάττης, τοῖς μαθηταῖς ἐπετί- μα. Τί οὕτω, φησίν, ολιγόπιστοί ἐστε ; Ελεγχος ἀπιστίας ὁ φόβος. Η ταραχὴ τῶν ταραττομένων κατήγορος. Ἐσάλευσεν ὑμῶν τὴν πίστιν κινούμενοι πέλαγος; καὶ σκάφος ὑπὸ κυμάτων παιζόμενον τῆς πίστεως ὑμᾶς ἀπεγύμνωσε; καὶ ὁ τῆς θαλάττης κλύδων ἄχρι τῆς ψυχῆς εἰσεπήδησε ; διὰ τί γὰρ μὴ τετείχισθε πίστει (62); "Ω ρημάτων Δεσποτικῶν ! Βού λεται διδάξαι πίστεως δύναμιν ἰσχυροτέραν εἶναι τῆς κτίσεως· καὶ πᾶσαν ἀπόγνωσιν ἐξωρεῖσθαι (63) ψυχῆς, ὅταν πίστις παρῇ. Μεταφέρει τὴν ἐπιτίμησιν ἐπὶ τὴν θάλατταν· Σιώπα, λέγων, πεφίμωσο· ἀρκέ- σθητι τῇ φωνῇ, μὴ πεῖραν ἀναμένης μαστίγων. Ἔφριξε τὴν ἐπιτίμησιν ἡ τοῦ ὕδατος φύσις, καὶ τῷ τῆς φωνῆς ἐπήγνυτο (64) φόβῳ. Εδραπέτευον ἄνε- Εθυμοῦντο δὲ πρὸς τὰ ἔθνη τὴν νόσον αυξανομένην ὁρῶντες, θυμούντας, Ἡ τῆς ψυχῆς ταραχή, καὶ τὸν φόβον λόγος ἐλέγχει, άθυμοῦντας, σθαι, ἐξωρίσθαι, BASILII SELEUCIENSIS rorem tollebat, ventus assibilans navem jaculula- tur, navis audis concussa fuctuabat. Di-ci- B puli studiose salutem quæritabant ab arte; sed ma- nus fatiscebant. Cum tempestate depugnabant, et cum ventis de navi decertabant. At cum procella prævaleret, neque arti pareret mare ac potius vin- ci extimesceret, et terrorem de terrore exsuscitaret ; victi discipuli, et quæsitas ab arte spes, tanquam et ipsæ naufragium facerent, omittentes recurrunt ad portum, qui in scapha erat, et astantes clamant : Ma- gister, magister, salva nos, perimus ". timorem natura magistram! O periculum, quo docetur, ubi salutis sit anchora! O mare exanimatos metu dis- cipulos præceptori reconcilians! Magister, magister. Vocem ingeminat animi perturbatio, et timorem arguit oratio : Salva nos, perimus. Tu solus nobis sa- lutis spes. Omnis enim nostra exhausta est industria, manus ad opem ferendam comperiuntur inutiles, artis imbecillitatem arguit vis tempestatis. Osten- de te vigilantern, et pelagus te reverebitur. Recon- cilia, quod nobiscum decertat, mare. Voce procel- lam exstingue. De pace undis dissere. Miserere dis- cipulorum, qui maris tyrannide premuntur. Mare te loquentem norit, et ad tranquillitatem referetur; tuam exspectat vocem, verbum tuum anchoram præstolatur. Quid tandem Dominus? Somno quiete excusso, el per tam festinatam expergiscendi ra- tionem nihil, ut assolent, qui dormiunt, somnicu- dose gerens, prius discipulos increpat, quam mare. Quid, inquit, tam modicæ fidei estis ss ? Infidelita- tis argumentum est tiuor. Perturbatio perturbato- ruin accusatrix. Concussit fidem vestram commo- tum mare, et illusa a fluctibus scapha fide vos de- nudavit ? maris fluctus ad animam usque insilivit ? cur enim fide, ut monibus, septi non estis? O di- gnas Domino voces! Vult fidei vim rebus conditis esse valentiorem, et ad fidei præsentiam omnem að anima desperationem eliminari. Transfert increpa- tionem in mare dicens : Tace, obmutesce; voce esto contentum, ne flagellorum exspectes experientiam. Aquarum ingenium increpationem horruit, et vocis terrore stabat. Fugiebant venti, coercebantur un- dæ; sopiebatur pelagus, fluctuum suorum cervi- cem curvabat. Nam quod olim mare Moysen fugit, et Moysis Dominum venera batur, tanquam * Matth. vIII, 25. at ibid. 26. C CL. DAUSQUEN NOTÆ. altera de Jona hunc in modum loqui Basilium, de prophetis, qui cum idololatriam anim advertissent gliscere, gentibus succensebant. Ve- rum implorantibus auxiliout et supplicabundis dis- convenit sive iralos exponas, quod ego durissimum judico, sive cientes in iram Dominum, quod hoc tempori disconvenit. Adde illud : ist Lectioni repugnare. Quare hoc equidem loco præpo sita littera principali, lego animo des jectos. oratoris paradoxo : Sapientis animus magnitudine consilii, tolerantia rerum humanarum, contentione fortune, virtutibus omnibus ut menibus septus vinci ant expugnari non potest.... desperationem omnem ex animo depelli, ex- turbari. Sed scriptu commodissimum esse exterminari, eliminari, liquet. ritas significat eat in rebus ipsis reperiri, tempo- (61) θυμοῦντας τοὺς μαθητάς. Memini oratione (62) Πίστει τετειχισθε. Ad exemplum Romani (65) Απόγνωσιν ἐξωρεῖσθαι. Possit scribi, έξωθεῖ (64) Εφριξε... καὶ ἐπήγνυτο. Temporum diffe
PG 85:275Ἀνάλογα πράττε, φησὶν, ἡ φαινομένη μορφή· ἄνθρωπον βλέποντες ὡς παρὰ Θεοῦ κομιζόμεθα· ὡς ἐξ οὐρανοῦ καταβὰς, οὐκ ἐκ Ναζαρὲτ προελθὼν ἐπιφέρεις τὰς μάστιγας· γνώριζε τοῖς ἔργοις τὴν φύσιν. Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; Ἦλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; Τί φὴς, ὦ διάβολε; Τῷ πήξαντι τὰ μέτρα τῶν χρόνων, καὶ θέντι τοὺς ὅρους τῆς κρίσεως, ἀντιβοᾷς· Ἦλθες ἄρτι ; Ἀλλ’ οὐκ οἶδε φύσιν ἀθάνατον ἐν δούλου μορφῇ πιστουμένῃ τὴν ἄφιξιν· οὐκ οἶδε Θεὸν τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην, τὴν ἐκ Δαυὶ̈δ στολὴν περικείμενον. Τῇ τοίνυν θέᾳ πρὸς καταφρόνησιν ἐρεθιζόμενος, τοῖς δὲ τῆς θεότητος ἀφανῶς ἀποφάσεσι μαστιγούμενος, μίγνυσι τὰς τῆς θρασύτητος ὁμοῦ καὶ ἱκεσίας φωνάς. Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ ; Δέομαί σου, μή με βασανίσῃς. Δειλίας ὁμοῦ καὶ θρασύτητος φωνὰς ἐκπέμπει. Ἐῤῥωμένος μὲν ὡς οἰκέτης αὐθάδης, ἱκετεύων δὲ ὡς κατάδικος μαστιγούμενος. Ἦλθες ὧδε πρὸ καιροῦ ; Πόθεν οὖν οἴδασι τὸν τῆς κρίσεως οὐ παρόντα καιρόν; Πῶς ἐπίστανται πρὸ καιροῦ βασανιζόμενοι; Ἴσασιν ἐξ ὧν πράττουσιν κολάσεσιν ὑποκείμενοι.
ΣΤΟ ORATIO XXIII. μοι, κατεστέλλετο κύματα, ἐκοιμίζετο πέλαγος, Ο έκαμπτε θάλασσα τὸν αὐχένα τοῦ κύματος. '11 γὰρ Μωϋσέα φυγούσα, καὶ τὸν Μωϋσέως Δεσπότην ᾐσχύ νετο, καθάπερ ἀτακτοῦσα θεράπαινα. Τῆς φωνῆς ἀπειλῇ καταστέλλει τὴν θάλατταν· καὶ ῥήματι μικρῷ τὸ μέγα στοιχεῖον ἐχαλινοῦτο. Ἐπέγνω γὰρ τὴν ἀρ χαίαν φωνὴν, ὑπεμνήσθη τῶν παλαιῶν διαταγμάτων· Συναχθήτω τὰ ὕδατα εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ή ξηρά. Τότε παρεχώρει τῇ γῇ βουλομένῃ τὸ πρόσταγμα· νῦν μιμεῖται τὴν γῆν τῇ πήξει τῆς φύσεως, συστέλλει τὰ κύματα, συνάγει τὰ πνεύματα τὸν χειμῶνα ἀποδύεται, τὸν τῶν μαθητῶν διεδέχετο φόβον· ἀπελογεῖτο τοῖς μαθηταῖς· ἡσυχάζουσα τὴν σιωπὴν ἀνθ᾽ ἱκετηρίας προβάλλεται. Ο Δεσπότου σου φία καὶ διδασκάλου κήρυγμα! Ἐπήγειρε θάλατταν, ἔδειξε ναυαγίου ἐλπίδας· παιδευτήριον πίστεως τὴν Β θάλατταν ἀπειργάσατο. Τί οὖν τοῖς μαθηταῖς τοῦ φόβου τὸ κέρδος ἐγένετο ; Καὶ ἐθαύμαζον,φησίν, οἱ μαθηταὶ (65) λέγοντες· Ποταπός ἐστιν οὗτος, ὅτι καὶ οἱ ἄνεμοι καὶ ἡ θάλαττα ἐπακούουσιν (66) αὐτῷ; Αφ᾽ ὧν ἐφοβήθησαν, ἐδιδάχθησαν. Ἔγνωσαν τὴν τῶν στοιχείων ἡνίοχον, ἔγνωσαν τὸν κυβερνήτην τῆς κτίσεως· ηύξησεν αὐτοῖς τὴν γνῶσιν τῆς θαλάτ της φόβος. Ποταπός ἐστιν οὗτος ; Εἰ τοῦτο ζητεῖτε, οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος· αὐτῷ ἡ δόξα, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΓ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν δαιμονιῶντα. ΧΧΙΙΙ. α'. Πολλαὶ μὲν αἱ παρὰ τῶν δαιμόνων κατ᾿ ἀνα θρώπων ἐπιβουλαί· πολυπλασίων δὲ ἡ παρὰ τοῦ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις υπάρχει βοήθεια. Εἰ γὰρ μὴ σύμμαχος ἄνωθεν ὑπὲρ ἀνθρώπων ὑπλίζετο, πάλαι ἂν ἀπωλώλει τὸ γένος ὑπὸ τῶν δαιμόνων πολιορ κούμενον. Ποῖον γὰρ ἂν καιρὸν, ἢ χρόνον ἀφῆκεν ἐπηρείας ἐλεύθερον; Πότε δὲ οὐ κατὰ τῆς φύσεως δίκτυα πλέκοντες θηραταί, καὶ πύκται τῶν ἡμε τέρων συμφορῶν (67) οὐ καθεστήκασιν; Ἐπειδὴ γὰρ οὐ φύσεως πονηρᾶς ὁ διάβολος, ἀλλὰ προαιρέ- σεως μοχθηρᾶς ὑπάρξας, καὶ τὴν τοῦ ἀέρος παρὰ τοῦ Δημιουργοῦ κεκληρωμένος διοίκησιν, ὡς ὁ τῶν οὐρανίων ἡμῖν ἀκροατής διηγήσατο Παῦλος, εἰπών· Κατὰ τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος, τοῦ πνεύματος τοῦ νῦν ἐνεργοῦντες ἐν τοῖς υἱοῖς · τῆς ἀπειθείας· εἶτα πρὸς τὴν φύσιν ἀρθεὶς, τῆς ἀξίας ὠλίσθησε, διὰ τὸ ὕψος τῆς γνώμης τοῦ ὕψους τῆς ἀξίας ἐκδιφρευθείς· καὶ γέγονεν ὁ τοῦ φρονήμα- "Αγγελοι προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ. ἡμετέρων συμφορῶν. Τὸ πύκται τῶν συμφορών. τὸ θηραταί, δίκτυα πλέκοντες, καὶ πήκτας θηραταὶ τῶν ἡμετέ- ρων συμφορῶν. πῆκται Ιστησι βρόχους, παγίδας, ῥάβδους, *Ερκη, νεφέλας, δίκτυα, πήκτας. δίκτυα, πήκτας. Α' πῆκται εἶδος δικτύου, Δίκτυα πλέκοντες θηραταί, καὶ εὗκται τῶν ἡμετέρων συμφορῶν. ἐπείχται, εμπαίκται, A mancipium incompositis moribus. Verbo ninaci mare continet Deus: et modica voce ingens ele- mentum refrenabatur. Recognoscebat enim veterem vocem, recordabatur antiqui præcepti : Congregen- tur aquæ in unum locum, et appareat arida ". Tunc concessit terræ volenti imperium; nunc terram imitatur consolidatione naturæ, coercet undas, ventos cogit; tempestatem sedat, discipulorum ter- rori mare succedit, eorumque defensionem susci- pit, tacens pro supplicatione silentium obtendit. Donini sapientiam! O magistri edictum! Excivit mare, ostendit naufragii spes, fidei scholam fecit mare. Ecquod igitur discipulis ab ista trepidatione lucrum? Et mirabantur, inquit, discipuli dicentes: Qualis est hic, quia venti, et mare obediunt ei * ? Quibus ex rebus conterriti fuere, docti evasere. Cognoverunt elementorum frenatorem, cognove- runt mundi rectorem, auxitque cognitionem maris terror: Quis est hic? lloc si quæritis, hic est Fi- lius Dei viventis: cui gloria in sæcula sæculorum. Amen. G ORATIO Ejusdem de arreptivo. • insidiæ : at illi multiplex a Deo auxilium submitti- tur. Nam si auxiliarius superne hominum causa de cœlo non arınaretur, pridem periisset hominum genus a dæmonibus circumventum. Quanı enim un- quam opportunitatem, aut quod etiam tempus omi· serunt a vexatione fiberum ? Quando contra natu- ram retia nectentes, et tendiculas nostrarum cala – mitatum praedatores non se constituere? Nam post- quam non quidem a natura mala, sed a voluntate deleriori improbus evasit diabolus, et aeris admi- nistrationem est a mundi opifice Deo sortitus, ut rerum divinarum auditor Paulus nobis denarrat, cum dicit : Secundum principem potestatis aeris hujus spiritus, qui nunc operatur in flios dif- fidentia : deinde ad naturam talem evectus di- gnitate excidit per mentis altitudinem de dignitatis D altitudine deturbatus : tantusque fuit elatioris animi ** Gen. 1, 9. Matth. viii, 27. ss Ephes. 11, 2. CL. DAUSQUEII NOTÆ. risque imperfecti usus, res adhuc pendere. Matth. iv : Interpres attentissime : Angeli accesserunt et ministrabani ei. Ubi rd accessisse nota est celerrimæ promptitudi- nis ad obsequium ; ministrare constantiæ in opere. πou belle est cum Al eum secundum casum videtur reposcere venantur enim denones exi- tim nostrum, psal. xc. Videtur posse substitui : Retia plectentes et tendiculas nostra- rum calamitatum venatores. Quid sint ex Ari- stophane Avibus, et Scholiaste accipe : Statuit laqueos, decipulas, virgas, septa, nubeculos, relia, tendiculas. Ubi nota sociari Scholia : Suidas iden. Possit quoque scribi : Cupilores no- strarum arumnarum. Item impulsores, forte illusores. 1. Multæ quidem a dæmonibus homini creantur (65) Μαθηταί. Matth. τις, ἄνθρωποι. (66) Επακούουσιν. Math. ὑπακούουσιν. (67) Δίκτυα πλέκοντες θηραταὶ καὶ πύκται τῶν
Καὶ οὐ τοσοῦτον παρ’ αὐτοῖς ἴσχυσε τῆς πονηρίας ὁ τρόπος, ὡς τῆς ὑπὲρ ὧν πράττουσι κολάσεως ἐπάγειν τὴν ἄγνοιαν. Ἑώρων δὲ νῦν οὐκ ἐπάγοντα κόλασιν, ἀλλ’ ἀναχώρησιν ἀνθρώπων τέως πράττοντα. Ἀφ’ ὧν οὖν οὐ κολάζονται, τὸν τῆς κολάσεως οὐ παρεῖναι καιρὸν συλλογίζονται. Ἄχθονται δὲ πρὸ κρίσεως τῆς κατ’ ἀνθρώπων τιμωρίας ἀπέχεσθαι κελευόμενοι. Ἔλεγε γὰρ αὐτοῖς , φησὶν, ἐξελθεῖν ἀπ’ αὐτοῦ . Οὔπω πρὸς δικαστήριον εἷλκεν· οὔπω τοῦ βήματος τὸν φόβον ἐδείκνυεν· οὔπω τὴν φλόγα τῆς κρίσεως ἀνῆπτεν· ἀπειλαῖς δὲ μόναις τὰς ὁρμὰς ἀνεχαίτιζε· τοσαύτη μὲν οὖν ἡ τοῦ πάθους περίστασις Δεῖξαι δὲ τοῖς παροῦσιν ὅμως ὁ Δεσπότης βουλόμενος, καὶ ἐν μέσοις δεινοῖς τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον ἀπόῤῥητον πρόνοιαν, ἐρωτᾷ· Τί σοι ὄνομά ἐστιν ; Ὁ δέ φησιν· Λεγεών· ὅτι πολλοί ἐσμεν . Οὐκ αὐτὸς τῆς ἐρωτήσεως πρὸς γνῶσιν δεόμενος, ἀλλ’ ἡμᾶς ἐκπαιδεύων, πόσοις ἀνθρώπινον σῶμα φονεῦσι δαίμοσιν ἐκδοθὲν οὐκ ἀπόλωλεν· ἀλλὰ πλῆθος δαιμόνων καθ’ ἑνὸς στρατευόμενον ἀνελεῖν οὐκ ἐξίσχυσεν. Οὐ κατὰ πετρῶν κατηκόντισαν, οὐ μεληδὸν διενείμαντο, οὐ συνδιεσπάραξαν τῷ φορουμένῳ σιδήρῳ τὸν ἄνθρωπον·
ΣΤΟ ORATIO XXIII. μοι, κατεστέλλετο κύματα, ἐκοιμίζετο πέλαγος, Ο έκαμπτε θάλασσα τὸν αὐχένα τοῦ κύματος. '11 γὰρ Μωϋσέα φυγούσα, καὶ τὸν Μωϋσέως Δεσπότην ᾐσχύ νετο, καθάπερ ἀτακτοῦσα θεράπαινα. Τῆς φωνῆς ἀπειλῇ καταστέλλει τὴν θάλατταν· καὶ ῥήματι μικρῷ τὸ μέγα στοιχεῖον ἐχαλινοῦτο. Ἐπέγνω γὰρ τὴν ἀρ χαίαν φωνὴν, ὑπεμνήσθη τῶν παλαιῶν διαταγμάτων· Συναχθήτω τὰ ὕδατα εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ή ξηρά. Τότε παρεχώρει τῇ γῇ βουλομένῃ τὸ πρόσταγμα· νῦν μιμεῖται τὴν γῆν τῇ πήξει τῆς φύσεως, συστέλλει τὰ κύματα, συνάγει τὰ πνεύματα τὸν χειμῶνα ἀποδύεται, τὸν τῶν μαθητῶν διεδέχετο φόβον· ἀπελογεῖτο τοῖς μαθηταῖς· ἡσυχάζουσα τὴν σιωπὴν ἀνθ᾽ ἱκετηρίας προβάλλεται. Ο Δεσπότου σου φία καὶ διδασκάλου κήρυγμα! Ἐπήγειρε θάλατταν, ἔδειξε ναυαγίου ἐλπίδας· παιδευτήριον πίστεως τὴν Β θάλατταν ἀπειργάσατο. Τί οὖν τοῖς μαθηταῖς τοῦ φόβου τὸ κέρδος ἐγένετο ; Καὶ ἐθαύμαζον,φησίν, οἱ μαθηταὶ (65) λέγοντες· Ποταπός ἐστιν οὗτος, ὅτι καὶ οἱ ἄνεμοι καὶ ἡ θάλαττα ἐπακούουσιν (66) αὐτῷ; Αφ᾽ ὧν ἐφοβήθησαν, ἐδιδάχθησαν. Ἔγνωσαν τὴν τῶν στοιχείων ἡνίοχον, ἔγνωσαν τὸν κυβερνήτην τῆς κτίσεως· ηύξησεν αὐτοῖς τὴν γνῶσιν τῆς θαλάτ της φόβος. Ποταπός ἐστιν οὗτος ; Εἰ τοῦτο ζητεῖτε, οὗτός ἐστιν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος· αὐτῷ ἡ δόξα, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΓ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὸν δαιμονιῶντα. ΧΧΙΙΙ. α'. Πολλαὶ μὲν αἱ παρὰ τῶν δαιμόνων κατ᾿ ἀνα θρώπων ἐπιβουλαί· πολυπλασίων δὲ ἡ παρὰ τοῦ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις υπάρχει βοήθεια. Εἰ γὰρ μὴ σύμμαχος ἄνωθεν ὑπὲρ ἀνθρώπων ὑπλίζετο, πάλαι ἂν ἀπωλώλει τὸ γένος ὑπὸ τῶν δαιμόνων πολιορ κούμενον. Ποῖον γὰρ ἂν καιρὸν, ἢ χρόνον ἀφῆκεν ἐπηρείας ἐλεύθερον; Πότε δὲ οὐ κατὰ τῆς φύσεως δίκτυα πλέκοντες θηραταί, καὶ πύκται τῶν ἡμε τέρων συμφορῶν (67) οὐ καθεστήκασιν; Ἐπειδὴ γὰρ οὐ φύσεως πονηρᾶς ὁ διάβολος, ἀλλὰ προαιρέ- σεως μοχθηρᾶς ὑπάρξας, καὶ τὴν τοῦ ἀέρος παρὰ τοῦ Δημιουργοῦ κεκληρωμένος διοίκησιν, ὡς ὁ τῶν οὐρανίων ἡμῖν ἀκροατής διηγήσατο Παῦλος, εἰπών· Κατὰ τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος, τοῦ πνεύματος τοῦ νῦν ἐνεργοῦντες ἐν τοῖς υἱοῖς · τῆς ἀπειθείας· εἶτα πρὸς τὴν φύσιν ἀρθεὶς, τῆς ἀξίας ὠλίσθησε, διὰ τὸ ὕψος τῆς γνώμης τοῦ ὕψους τῆς ἀξίας ἐκδιφρευθείς· καὶ γέγονεν ὁ τοῦ φρονήμα- "Αγγελοι προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ. ἡμετέρων συμφορῶν. Τὸ πύκται τῶν συμφορών. τὸ θηραταί, δίκτυα πλέκοντες, καὶ πήκτας θηραταὶ τῶν ἡμετέ- ρων συμφορῶν. πῆκται Ιστησι βρόχους, παγίδας, ῥάβδους, *Ερκη, νεφέλας, δίκτυα, πήκτας. δίκτυα, πήκτας. Α' πῆκται εἶδος δικτύου, Δίκτυα πλέκοντες θηραταί, καὶ εὗκται τῶν ἡμετέρων συμφορῶν. ἐπείχται, εμπαίκται, A mancipium incompositis moribus. Verbo ninaci mare continet Deus: et modica voce ingens ele- mentum refrenabatur. Recognoscebat enim veterem vocem, recordabatur antiqui præcepti : Congregen- tur aquæ in unum locum, et appareat arida ". Tunc concessit terræ volenti imperium; nunc terram imitatur consolidatione naturæ, coercet undas, ventos cogit; tempestatem sedat, discipulorum ter- rori mare succedit, eorumque defensionem susci- pit, tacens pro supplicatione silentium obtendit. Donini sapientiam! O magistri edictum! Excivit mare, ostendit naufragii spes, fidei scholam fecit mare. Ecquod igitur discipulis ab ista trepidatione lucrum? Et mirabantur, inquit, discipuli dicentes: Qualis est hic, quia venti, et mare obediunt ei * ? Quibus ex rebus conterriti fuere, docti evasere. Cognoverunt elementorum frenatorem, cognove- runt mundi rectorem, auxitque cognitionem maris terror: Quis est hic? lloc si quæritis, hic est Fi- lius Dei viventis: cui gloria in sæcula sæculorum. Amen. G ORATIO Ejusdem de arreptivo. • insidiæ : at illi multiplex a Deo auxilium submitti- tur. Nam si auxiliarius superne hominum causa de cœlo non arınaretur, pridem periisset hominum genus a dæmonibus circumventum. Quanı enim un- quam opportunitatem, aut quod etiam tempus omi· serunt a vexatione fiberum ? Quando contra natu- ram retia nectentes, et tendiculas nostrarum cala – mitatum praedatores non se constituere? Nam post- quam non quidem a natura mala, sed a voluntate deleriori improbus evasit diabolus, et aeris admi- nistrationem est a mundi opifice Deo sortitus, ut rerum divinarum auditor Paulus nobis denarrat, cum dicit : Secundum principem potestatis aeris hujus spiritus, qui nunc operatur in flios dif- fidentia : deinde ad naturam talem evectus di- gnitate excidit per mentis altitudinem de dignitatis D altitudine deturbatus : tantusque fuit elatioris animi ** Gen. 1, 9. Matth. viii, 27. ss Ephes. 11, 2. CL. DAUSQUEII NOTÆ. risque imperfecti usus, res adhuc pendere. Matth. iv : Interpres attentissime : Angeli accesserunt et ministrabani ei. Ubi rd accessisse nota est celerrimæ promptitudi- nis ad obsequium ; ministrare constantiæ in opere. πou belle est cum Al eum secundum casum videtur reposcere venantur enim denones exi- tim nostrum, psal. xc. Videtur posse substitui : Retia plectentes et tendiculas nostra- rum calamitatum venatores. Quid sint ex Ari- stophane Avibus, et Scholiaste accipe : Statuit laqueos, decipulas, virgas, septa, nubeculos, relia, tendiculas. Ubi nota sociari Scholia : Suidas iden. Possit quoque scribi : Cupilores no- strarum arumnarum. Item impulsores, forte illusores. 1. Multæ quidem a dæmonibus homini creantur (65) Μαθηταί. Matth. τις, ἄνθρωποι. (66) Επακούουσιν. Math. ὑπακούουσιν. (67) Δίκτυα πλέκοντες θηραταὶ καὶ πύκται τῶν
PG 85:277ἀλλ’ ἔμενεν πρὸς τὰς τῶν δαιμόνων τρικυμίας ἀντέχων ἀποῤῥήτῳ χειρὶ, καὶ ἐν κολάσεσι φυλαττόμενος. Καὶ τὸ δὴ μεῖζον ὁ εὐαγγελιστὴς ἐπάγει φιλοτιμούμενος· Πολλοῖς γὰρ χρόνοις συνηρπάκει αὐτόν . Ὢ κηδεμονίας ἀνυπερβλήτου Οὐ γὰρ ἧττον ἐκόλαζον, ἢ ἐκολάζοντο δαίμονες, τῷ μὲν τρόπῳ φονῶντες ἐκβάλλειν δὲ ἔργῳ τὴν ἐπιθυμίαν οὐ συγχωρούμενοι, ἕως ἡ φανερὰ τοῦ βασιλέως ἀπόφασις ἔδραμεν, ἐλευθερίαν παντελῆ χαριζομένη τῷ κάμνοντι. Ἦν ἀγέλη , φησὶ, βοσκορένων χοίρων ἐν τῷ ὄρει, καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα ἐπιτρέψῃ αὐτοῖς εἰσελθεῖν πρὸς αὐτούς. Ἐξελθόντα δὲ τὰ δαιμόνια ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, εἰσῆλθεν εἰς τοὺς χοίρους, καὶ ὥρμησεν ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ, καὶ ἀπεπνίγη . Τίνος οὖν χάριν ἐπιτρέπεις τοῖς δαίμοσι, Δέσποτα; Τί δὲ, τὴν πονηρίαν εἰδὼς, ἐπείσθης τοῖς ῥήμασιν; Ἵνα μάθωμεν, ἄνθρωποι ὅτι καὶ χοίρων εἰσὶν ἀσθενέστεροι, ὅταν κωλύῃ Θεός. Πρὸς τούτοις, διδάξαι βούλεται τοὺς ἀνθρώπους, ὅτι χαρὰ τοῖς δαίμοσιν ἡ τῶν ἀνθρώπων ἀπώλεια, καὶ τρυφῶσιν ἐκεῖνοι τοῖς ἡμετέροις κακοῖς.
τος όγκος μέτρον τοῦ πνεύματος. Πρὸς ἀνθρώπους • Ο τούτων οὐκ εἶχε τὴν ἄνεσιν. Καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐν- λοιπὸν ἡσχόλει τὴν γνώμην, τὸν Δημιουργὸν ἀμυσ σόμενος (68), ἀμαυροῦν τὴν εἰκόνα τοῦ κτίσαντος ποικίλως ἐκμηχανώμενος. Θεῷ γὰρ ἄντικρυς πολε μεῖν οὐκ ἰσχύων, ἑτέρως μεθοδεύει την μάχην, στα σιάζειν διδάσκων κατὰ τοῦ κτίστου τὰ κτίσματα. Οὕτως εὐθὺς τὸν πρωτόπλαστον νεοπαγέντα (69), φοροῦντα τῆς εἰκόνος τοὺς χαρακτῆρας ἀντιθεῖαν μελετᾷν ἐνουθέτει, λέγων· ῏Η δ᾽ ἂν ἡμές φάγητε, ἔσεσθε ὡς θεοί. Πλατυνομένου δὲ τοῦ γένους, εἰδω- λολατρείας εἰσάγει νοήματα· καὶ καθάπερ ἐν νυκτὶ προσεκύνει τὴν κτίσιν ἡ κτίσις, ἀγνοοῦσα τὸν Κτίσ σαντα. Καὶ βωμοί, καὶ ναοί, καὶ πλάσεις εἰδώλων, καὶ αἱμάτων ἐκχύσεις, καὶ χορεῖαι δαιμόνων (70) τὰ σύμπαντα. Οὐκ ἀρκούμενοι δὲ τούτοις κατ' ἀνθρώ των οἱ δαίμονες, οὐδὲ ταῖς παρ' αὐτῶν τιμαῖς τοὺς ἀθλίους κολάζοντες, εἰς αὐτοὺς παρεισρέοντες, οἰκή- τορες ἀνθρώπων ἐγίνοντο. 'Αλλ' οὐ περιορᾷ γυμνὸν βοηθείας τὸ γένος Θεός, ποικίλαις πρὸς τοῦτο μεθ όδοις πρὸς τὴν θεραπείαν χρησάμενος, τελευταίαν τὴν κατὰ Χριστὸν εἰσάγει σοφίαν, αὐτανδρον τῶν δαιμόνων κατασκευάζων ναυάγιον (71), κηρύττων δὲ τὴν ἐλευθερίαν τοῖς λόγοις, ἐπιστοῦτο τὴν ἐπαγγελίαν τοῖς θαύμασι. Ταῦτα σαφῶς ἡμῖν ἐκ τῶν ἀρτίως ἡ τῶν Εὐαγγελίων παρέστησεν ἀναγνωσθεῖσα διήγησις· ἐλέγξασα μὲν τὴν τῶν δαιμόνων ἐπήρειαν, δείξισα δὲ τὴν παρὰ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις χορηγουμένην βοήθειαν. Εξελθόντων γὰρ αὐτῶν (72), φησί, ύπήντησεν αὐτῷ ἀνὴρ ἐκ τῆς πόλεως (73), ὃς εἶχε δαιμόνια (74) ἐκ χρόνων ἱκανῶν· καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐνεδιδύσκετο, καὶ ἐν οἰκίᾳ οὐκ ἔμενεν, ἀλλ' ἐν τοῖς μνήμασιν. Οὗτος ὁ τῶν δαιμόνων κατ' ἀν θρώπων θυμός· τούτοις ἅπαντας μὲν περιβάλλειν ἐπιθυμοῦσιν· ὅτι δὲ μὴ δρᾷν εἰς ἅπαντας ἰσχύουσιν, ἀθυμοῦσιν. Υπήντησεν αὐτῷ ἀνήρ τις ἐκ τῆς πόλ λεως. Ἕτερον ἑτέρου πρὸς συμφορὰν χαλεπώτερον. Οἶκος γὰρ δαιμόνων γενόμενος, αὐτὸς οἶκον εἶχε τὰ μνήματα· ἵνα καὶ οἰκῶν ὁμοῦ καὶ οἰκούμενος μετὰ νεκρῶν οἰκεῖν ἠναγκάζετο· μᾶλλον δὲ θανάτου ζωὴν βαρυτέραν ὑπομένειν κατεδικάζετο. Τοῖς μὲν γὰρ ἐπελθὼν ὁ θάνατος, κλέπτει τοῦ πάθους τὴν αἴσθησ σιν, καὶ τῶν λυπούντων ἐλευθερίαν ὁ τάφος ταῖς τεθνεῶσι χαρίζεται· ὁ δὲ ἦν τὰ μὲν ἄλλα νεκρός, μόνον δὲ ζῶν ἐν τῷ τῶν ἀνιαρῶν ἐπαισθάνεσθαι· καὶ εδιδύσκετο. " τῆς ἀντιστρόφου τοῦ διαβόλου κακίας! Τὸν μὲν Ἀδάμ καλώς γεγυμνωμένον αἰσχύνην έν μυσατο τόμενος. γέντα, χωρία, ναυάγιον. αύτανδρον) δὲ αὐτῷ ἐπὶ τὴν γῆν. BASILII SELEUCIENSIS l:sius, quantum capere potuit spiritus. Caterum A adversus homines cogitatione incubuit, rerumique effectorem abominatus, varias machinas adhibuit ad oblitterandam Dei imaginem. Nam cum Deum contra belligerare non valeat, alia via pugnam init, dum creaturas contra Creatorem succendit ad se- ditionem. Sic a principio protoplastum recens compactum imaginis divinæ characteres ferentem adversus Deum rebellionem cogitare hortatus est : In quocunque die comederitis ex eo, eritis sicul dii ". Hominum vero genere propagato idololatriæ cogitationes inducit, et velut in nocte per Creatoris ignorationem creaturam adorabat creatura. Ubique are, templa, idolorum figmenta, ubique sanguinis effusiones, ubique dæmonum tripudium. Neque his in hominem excogitatis contenti fuere dæmones, B aut satis habuere honoribus eorum sibi delatis mi- seros punire, in ipsos furtim illapsi hominum habitatores fuerunt. At nudum ab auxilio morta- lium genus non despicit Deus, variis contra hoc methodis ad curationem usus, tandem Christianam invexit sapientiam, dum hominum vice dæmonum naufragium parat, verbisque libertatem prædiet, promissionem miraculis firmat. Hæc ex Evangeliis modo lecta narratio dilucide nobis repræsentat, qua dæmonum importunitatem expromit, qua auxilium hominibus a Deo suppeditatum commonstrat. Et cum egressus esset ad terram, occurrit illi vir qui- dam *, qui habebat demonium jam temporibus mul- tis, et vestimento non induebatur, neque in domo manebat, sed in monumentis *º. Hic est dæmonum in homines furor. Pariter ardent omnes his circum venire : quod vero idem in omnes committere ne- queant, exanimantur. Occurrit vir quidam ex civi- late. Aruna altera altera gravior. Nam cum ipse dæmonum esset domicilium, pro domicilio habebat monumenta, ut et habitans, et una habitatus mor- tuos interlabitare cogeretur. Ιmo vero graviorem morte vitam sustentare velut judicio dato jubebatur. Nain quos invaserit mors, sensu doloris pri- vat, et ab iis, quæ dolorem creant, sepulcrum mortuos liberat. Ille quidem cætera mortuus, solum vivebat, quod ægrimoniæ suæ sensu torqueretur, coque sine intermissione. Et vestimento non indue- Taur. præposteran diaboli malitiam! Adam D quidem honeste nudatum pudore induit: hunc vero honeste indutum nudavit. Et catenas, inquit, jam Gen. 111, 5. Luc. viii, 29. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. clorem abominatus : nam illo expuncto recipio regiones demonibus sacræ. Ac si dicat : Hactenus hominum nau- fragia vidimus: nunc pro hominumi jactura ( học est demonum naufragia parabat Deus, dum eorum regnum parabat vertere. eliam agnoscit, el Evangelia Græca, non Lalina. textus Evangelii Graecus. Latina versio: damonium. Dicunt idem, ut hostis habet muros et hostes. ' (68) Τον δημιουργὸν ἀμυσσόμενος. Rerum effe- (69) Νεοπαγέντα. Scribe, νεοπαγή, vel νέον παι (70) Χωρίαι δαιμόνων. Γρ. χορείαι, tripudia, vel (11) Αντανδρον τῶν δαιμόνων κατασκευάζων (72) Εξελθόντων γὰρ αὐτῶν. Evang. Εξελθόντι (75) Ἐκ τῆς πόλεως. Haec verba Theophylactus (74) "Ος εἶχε δαιμόνια. Plurativo quoque numero
Οἱ γὰρ μηδὲ τῆς ἀνθρώπων φειδόμενοι κτίσεως, ἀλλὰ μέχρι τῶν χοίρων τὴν δυσμένειαν ἐνδεικνύμενοι, τί ἂν, εἴγε συνεχωροῦντο, κατὰ ἀνθρώπων εἰργάσαντο; Ἵν’ εἰδότες τὴν ἔχθραν, τὴν ἀπανθρωπίαν μισῶμεν, καὶ φεύγωμεν τὰς συμβουλὰς, ὧν οὐ φέρομεν τὰς ἐπιβουλάς. Πρὸς τούτοις, τὴν τοῦ Θεοῦ περὶ τοὺς ἀνθρώπους κηδεμονίαν ἐδίδαξεν. Πάντα γὰρ ἂν ἄρδην ἀπωλώλει, καὶ οὐδὲν ἂν τῶν ὄντων περιελέλειπτο, δαιμονικαῖς ὁρμαῖς σπαραττόμενον, μὴ τῇ κεκρυμμένῃ καὶ ἀκαταγωνίστῳ χειρὶ τοῦ Θεοῦ τειχιζόμενα. Συγχωρεῖ τοίνυν τὰ ἐλάττονα, ἵν’ ἐπιγνῶμεν τὰ μείζονα· καὶ βραδὺ τοῖς δυσχερέσιν ἐκδίδωσιν, ἵν’ ἔχωμεν τῶν μειζόνων τὴν αἴσθησιν. Οὐκ ἂν οὐδὲ μικροῖς τὸ πάσχειν εἴασεν, εἰ μὴ τῆς θείας ἦμεν ῥοπῆς ἐπιλήσμονες. Ἐπέτρεψε γενέσθαι χοίρων ζημίαν, ἵνα τὴν εἰς ἀνθρώπους ὠφέλειαν διδασκώμεθα. Ὁμολογῶμεν τοίνυν πρόνοιαν ἧς ἀπολαύομεν· ὑμνῶμεν κηδεμονίαν, ὑφ’ ἧς φυλαττόμεθα· κηρύττωμεν τὴν τοῦ Θεοῦ βοήθειαν, ὑφ’ ἧς τειχιζόμεθα· ταύτης ἑαυτοὺς ἐξαρτήσωμεν, καὶ πρὸς ταύτην ὁρῶντες διὰ παντὸς ἐκβοῶμεν· Σὺ, Κύριε, βοηθὸς ἡμῶν καὶ σκεπαστής . Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
τος όγκος μέτρον τοῦ πνεύματος. Πρὸς ἀνθρώπους • Ο τούτων οὐκ εἶχε τὴν ἄνεσιν. Καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐν- λοιπὸν ἡσχόλει τὴν γνώμην, τὸν Δημιουργὸν ἀμυσ σόμενος (68), ἀμαυροῦν τὴν εἰκόνα τοῦ κτίσαντος ποικίλως ἐκμηχανώμενος. Θεῷ γὰρ ἄντικρυς πολε μεῖν οὐκ ἰσχύων, ἑτέρως μεθοδεύει την μάχην, στα σιάζειν διδάσκων κατὰ τοῦ κτίστου τὰ κτίσματα. Οὕτως εὐθὺς τὸν πρωτόπλαστον νεοπαγέντα (69), φοροῦντα τῆς εἰκόνος τοὺς χαρακτῆρας ἀντιθεῖαν μελετᾷν ἐνουθέτει, λέγων· ῏Η δ᾽ ἂν ἡμές φάγητε, ἔσεσθε ὡς θεοί. Πλατυνομένου δὲ τοῦ γένους, εἰδω- λολατρείας εἰσάγει νοήματα· καὶ καθάπερ ἐν νυκτὶ προσεκύνει τὴν κτίσιν ἡ κτίσις, ἀγνοοῦσα τὸν Κτίσ σαντα. Καὶ βωμοί, καὶ ναοί, καὶ πλάσεις εἰδώλων, καὶ αἱμάτων ἐκχύσεις, καὶ χορεῖαι δαιμόνων (70) τὰ σύμπαντα. Οὐκ ἀρκούμενοι δὲ τούτοις κατ' ἀνθρώ των οἱ δαίμονες, οὐδὲ ταῖς παρ' αὐτῶν τιμαῖς τοὺς ἀθλίους κολάζοντες, εἰς αὐτοὺς παρεισρέοντες, οἰκή- τορες ἀνθρώπων ἐγίνοντο. 'Αλλ' οὐ περιορᾷ γυμνὸν βοηθείας τὸ γένος Θεός, ποικίλαις πρὸς τοῦτο μεθ όδοις πρὸς τὴν θεραπείαν χρησάμενος, τελευταίαν τὴν κατὰ Χριστὸν εἰσάγει σοφίαν, αὐτανδρον τῶν δαιμόνων κατασκευάζων ναυάγιον (71), κηρύττων δὲ τὴν ἐλευθερίαν τοῖς λόγοις, ἐπιστοῦτο τὴν ἐπαγγελίαν τοῖς θαύμασι. Ταῦτα σαφῶς ἡμῖν ἐκ τῶν ἀρτίως ἡ τῶν Εὐαγγελίων παρέστησεν ἀναγνωσθεῖσα διήγησις· ἐλέγξασα μὲν τὴν τῶν δαιμόνων ἐπήρειαν, δείξισα δὲ τὴν παρὰ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις χορηγουμένην βοήθειαν. Εξελθόντων γὰρ αὐτῶν (72), φησί, ύπήντησεν αὐτῷ ἀνὴρ ἐκ τῆς πόλεως (73), ὃς εἶχε δαιμόνια (74) ἐκ χρόνων ἱκανῶν· καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐνεδιδύσκετο, καὶ ἐν οἰκίᾳ οὐκ ἔμενεν, ἀλλ' ἐν τοῖς μνήμασιν. Οὗτος ὁ τῶν δαιμόνων κατ' ἀν θρώπων θυμός· τούτοις ἅπαντας μὲν περιβάλλειν ἐπιθυμοῦσιν· ὅτι δὲ μὴ δρᾷν εἰς ἅπαντας ἰσχύουσιν, ἀθυμοῦσιν. Υπήντησεν αὐτῷ ἀνήρ τις ἐκ τῆς πόλ λεως. Ἕτερον ἑτέρου πρὸς συμφορὰν χαλεπώτερον. Οἶκος γὰρ δαιμόνων γενόμενος, αὐτὸς οἶκον εἶχε τὰ μνήματα· ἵνα καὶ οἰκῶν ὁμοῦ καὶ οἰκούμενος μετὰ νεκρῶν οἰκεῖν ἠναγκάζετο· μᾶλλον δὲ θανάτου ζωὴν βαρυτέραν ὑπομένειν κατεδικάζετο. Τοῖς μὲν γὰρ ἐπελθὼν ὁ θάνατος, κλέπτει τοῦ πάθους τὴν αἴσθησ σιν, καὶ τῶν λυπούντων ἐλευθερίαν ὁ τάφος ταῖς τεθνεῶσι χαρίζεται· ὁ δὲ ἦν τὰ μὲν ἄλλα νεκρός, μόνον δὲ ζῶν ἐν τῷ τῶν ἀνιαρῶν ἐπαισθάνεσθαι· καὶ εδιδύσκετο. " τῆς ἀντιστρόφου τοῦ διαβόλου κακίας! Τὸν μὲν Ἀδάμ καλώς γεγυμνωμένον αἰσχύνην έν μυσατο τόμενος. γέντα, χωρία, ναυάγιον. αύτανδρον) δὲ αὐτῷ ἐπὶ τὴν γῆν. BASILII SELEUCIENSIS l:sius, quantum capere potuit spiritus. Caterum A adversus homines cogitatione incubuit, rerumique effectorem abominatus, varias machinas adhibuit ad oblitterandam Dei imaginem. Nam cum Deum contra belligerare non valeat, alia via pugnam init, dum creaturas contra Creatorem succendit ad se- ditionem. Sic a principio protoplastum recens compactum imaginis divinæ characteres ferentem adversus Deum rebellionem cogitare hortatus est : In quocunque die comederitis ex eo, eritis sicul dii ". Hominum vero genere propagato idololatriæ cogitationes inducit, et velut in nocte per Creatoris ignorationem creaturam adorabat creatura. Ubique are, templa, idolorum figmenta, ubique sanguinis effusiones, ubique dæmonum tripudium. Neque his in hominem excogitatis contenti fuere dæmones, B aut satis habuere honoribus eorum sibi delatis mi- seros punire, in ipsos furtim illapsi hominum habitatores fuerunt. At nudum ab auxilio morta- lium genus non despicit Deus, variis contra hoc methodis ad curationem usus, tandem Christianam invexit sapientiam, dum hominum vice dæmonum naufragium parat, verbisque libertatem prædiet, promissionem miraculis firmat. Hæc ex Evangeliis modo lecta narratio dilucide nobis repræsentat, qua dæmonum importunitatem expromit, qua auxilium hominibus a Deo suppeditatum commonstrat. Et cum egressus esset ad terram, occurrit illi vir qui- dam *, qui habebat demonium jam temporibus mul- tis, et vestimento non induebatur, neque in domo manebat, sed in monumentis *º. Hic est dæmonum in homines furor. Pariter ardent omnes his circum venire : quod vero idem in omnes committere ne- queant, exanimantur. Occurrit vir quidam ex civi- late. Aruna altera altera gravior. Nam cum ipse dæmonum esset domicilium, pro domicilio habebat monumenta, ut et habitans, et una habitatus mor- tuos interlabitare cogeretur. Ιmo vero graviorem morte vitam sustentare velut judicio dato jubebatur. Nain quos invaserit mors, sensu doloris pri- vat, et ab iis, quæ dolorem creant, sepulcrum mortuos liberat. Ille quidem cætera mortuus, solum vivebat, quod ægrimoniæ suæ sensu torqueretur, coque sine intermissione. Et vestimento non indue- Taur. præposteran diaboli malitiam! Adam D quidem honeste nudatum pudore induit: hunc vero honeste indutum nudavit. Et catenas, inquit, jam Gen. 111, 5. Luc. viii, 29. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. clorem abominatus : nam illo expuncto recipio regiones demonibus sacræ. Ac si dicat : Hactenus hominum nau- fragia vidimus: nunc pro hominumi jactura ( học est demonum naufragia parabat Deus, dum eorum regnum parabat vertere. eliam agnoscit, el Evangelia Græca, non Lalina. textus Evangelii Graecus. Latina versio: damonium. Dicunt idem, ut hostis habet muros et hostes. ' (68) Τον δημιουργὸν ἀμυσσόμενος. Rerum effe- (69) Νεοπαγέντα. Scribe, νεοπαγή, vel νέον παι (70) Χωρίαι δαιμόνων. Γρ. χορείαι, tripudia, vel (11) Αντανδρον τῶν δαιμόνων κατασκευάζων (72) Εξελθόντων γὰρ αὐτῶν. Evang. Εξελθόντι (75) Ἐκ τῆς πόλεως. Haec verba Theophylactus (74) "Ος εἶχε δαιμόνια. Plurativo quoque numero
Discourse XXIVΛΟΓΟΣ ΚΔ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΚΔ. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τό·
τος όγκος μέτρον τοῦ πνεύματος. Πρὸς ἀνθρώπους • Ο τούτων οὐκ εἶχε τὴν ἄνεσιν. Καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐν- λοιπὸν ἡσχόλει τὴν γνώμην, τὸν Δημιουργὸν ἀμυσ σόμενος (68), ἀμαυροῦν τὴν εἰκόνα τοῦ κτίσαντος ποικίλως ἐκμηχανώμενος. Θεῷ γὰρ ἄντικρυς πολε μεῖν οὐκ ἰσχύων, ἑτέρως μεθοδεύει την μάχην, στα σιάζειν διδάσκων κατὰ τοῦ κτίστου τὰ κτίσματα. Οὕτως εὐθὺς τὸν πρωτόπλαστον νεοπαγέντα (69), φοροῦντα τῆς εἰκόνος τοὺς χαρακτῆρας ἀντιθεῖαν μελετᾷν ἐνουθέτει, λέγων· ῏Η δ᾽ ἂν ἡμές φάγητε, ἔσεσθε ὡς θεοί. Πλατυνομένου δὲ τοῦ γένους, εἰδω- λολατρείας εἰσάγει νοήματα· καὶ καθάπερ ἐν νυκτὶ προσεκύνει τὴν κτίσιν ἡ κτίσις, ἀγνοοῦσα τὸν Κτίσ σαντα. Καὶ βωμοί, καὶ ναοί, καὶ πλάσεις εἰδώλων, καὶ αἱμάτων ἐκχύσεις, καὶ χορεῖαι δαιμόνων (70) τὰ σύμπαντα. Οὐκ ἀρκούμενοι δὲ τούτοις κατ' ἀνθρώ των οἱ δαίμονες, οὐδὲ ταῖς παρ' αὐτῶν τιμαῖς τοὺς ἀθλίους κολάζοντες, εἰς αὐτοὺς παρεισρέοντες, οἰκή- τορες ἀνθρώπων ἐγίνοντο. 'Αλλ' οὐ περιορᾷ γυμνὸν βοηθείας τὸ γένος Θεός, ποικίλαις πρὸς τοῦτο μεθ όδοις πρὸς τὴν θεραπείαν χρησάμενος, τελευταίαν τὴν κατὰ Χριστὸν εἰσάγει σοφίαν, αὐτανδρον τῶν δαιμόνων κατασκευάζων ναυάγιον (71), κηρύττων δὲ τὴν ἐλευθερίαν τοῖς λόγοις, ἐπιστοῦτο τὴν ἐπαγγελίαν τοῖς θαύμασι. Ταῦτα σαφῶς ἡμῖν ἐκ τῶν ἀρτίως ἡ τῶν Εὐαγγελίων παρέστησεν ἀναγνωσθεῖσα διήγησις· ἐλέγξασα μὲν τὴν τῶν δαιμόνων ἐπήρειαν, δείξισα δὲ τὴν παρὰ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις χορηγουμένην βοήθειαν. Εξελθόντων γὰρ αὐτῶν (72), φησί, ύπήντησεν αὐτῷ ἀνὴρ ἐκ τῆς πόλεως (73), ὃς εἶχε δαιμόνια (74) ἐκ χρόνων ἱκανῶν· καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐνεδιδύσκετο, καὶ ἐν οἰκίᾳ οὐκ ἔμενεν, ἀλλ' ἐν τοῖς μνήμασιν. Οὗτος ὁ τῶν δαιμόνων κατ' ἀν θρώπων θυμός· τούτοις ἅπαντας μὲν περιβάλλειν ἐπιθυμοῦσιν· ὅτι δὲ μὴ δρᾷν εἰς ἅπαντας ἰσχύουσιν, ἀθυμοῦσιν. Υπήντησεν αὐτῷ ἀνήρ τις ἐκ τῆς πόλ λεως. Ἕτερον ἑτέρου πρὸς συμφορὰν χαλεπώτερον. Οἶκος γὰρ δαιμόνων γενόμενος, αὐτὸς οἶκον εἶχε τὰ μνήματα· ἵνα καὶ οἰκῶν ὁμοῦ καὶ οἰκούμενος μετὰ νεκρῶν οἰκεῖν ἠναγκάζετο· μᾶλλον δὲ θανάτου ζωὴν βαρυτέραν ὑπομένειν κατεδικάζετο. Τοῖς μὲν γὰρ ἐπελθὼν ὁ θάνατος, κλέπτει τοῦ πάθους τὴν αἴσθησ σιν, καὶ τῶν λυπούντων ἐλευθερίαν ὁ τάφος ταῖς τεθνεῶσι χαρίζεται· ὁ δὲ ἦν τὰ μὲν ἄλλα νεκρός, μόνον δὲ ζῶν ἐν τῷ τῶν ἀνιαρῶν ἐπαισθάνεσθαι· καὶ εδιδύσκετο. " τῆς ἀντιστρόφου τοῦ διαβόλου κακίας! Τὸν μὲν Ἀδάμ καλώς γεγυμνωμένον αἰσχύνην έν μυσατο τόμενος. γέντα, χωρία, ναυάγιον. αύτανδρον) δὲ αὐτῷ ἐπὶ τὴν γῆν. BASILII SELEUCIENSIS l:sius, quantum capere potuit spiritus. Caterum A adversus homines cogitatione incubuit, rerumique effectorem abominatus, varias machinas adhibuit ad oblitterandam Dei imaginem. Nam cum Deum contra belligerare non valeat, alia via pugnam init, dum creaturas contra Creatorem succendit ad se- ditionem. Sic a principio protoplastum recens compactum imaginis divinæ characteres ferentem adversus Deum rebellionem cogitare hortatus est : In quocunque die comederitis ex eo, eritis sicul dii ". Hominum vero genere propagato idololatriæ cogitationes inducit, et velut in nocte per Creatoris ignorationem creaturam adorabat creatura. Ubique are, templa, idolorum figmenta, ubique sanguinis effusiones, ubique dæmonum tripudium. Neque his in hominem excogitatis contenti fuere dæmones, B aut satis habuere honoribus eorum sibi delatis mi- seros punire, in ipsos furtim illapsi hominum habitatores fuerunt. At nudum ab auxilio morta- lium genus non despicit Deus, variis contra hoc methodis ad curationem usus, tandem Christianam invexit sapientiam, dum hominum vice dæmonum naufragium parat, verbisque libertatem prædiet, promissionem miraculis firmat. Hæc ex Evangeliis modo lecta narratio dilucide nobis repræsentat, qua dæmonum importunitatem expromit, qua auxilium hominibus a Deo suppeditatum commonstrat. Et cum egressus esset ad terram, occurrit illi vir qui- dam *, qui habebat demonium jam temporibus mul- tis, et vestimento non induebatur, neque in domo manebat, sed in monumentis *º. Hic est dæmonum in homines furor. Pariter ardent omnes his circum venire : quod vero idem in omnes committere ne- queant, exanimantur. Occurrit vir quidam ex civi- late. Aruna altera altera gravior. Nam cum ipse dæmonum esset domicilium, pro domicilio habebat monumenta, ut et habitans, et una habitatus mor- tuos interlabitare cogeretur. Ιmo vero graviorem morte vitam sustentare velut judicio dato jubebatur. Nain quos invaserit mors, sensu doloris pri- vat, et ab iis, quæ dolorem creant, sepulcrum mortuos liberat. Ille quidem cætera mortuus, solum vivebat, quod ægrimoniæ suæ sensu torqueretur, coque sine intermissione. Et vestimento non indue- Taur. præposteran diaboli malitiam! Adam D quidem honeste nudatum pudore induit: hunc vero honeste indutum nudavit. Et catenas, inquit, jam Gen. 111, 5. Luc. viii, 29. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. clorem abominatus : nam illo expuncto recipio regiones demonibus sacræ. Ac si dicat : Hactenus hominum nau- fragia vidimus: nunc pro hominumi jactura ( học est demonum naufragia parabat Deus, dum eorum regnum parabat vertere. eliam agnoscit, el Evangelia Græca, non Lalina. textus Evangelii Graecus. Latina versio: damonium. Dicunt idem, ut hostis habet muros et hostes. ' (68) Τον δημιουργὸν ἀμυσσόμενος. Rerum effe- (69) Νεοπαγέντα. Scribe, νεοπαγή, vel νέον παι (70) Χωρίαι δαιμόνων. Γρ. χορείαι, tripudia, vel (11) Αντανδρον τῶν δαιμόνων κατασκευάζων (72) Εξελθόντων γὰρ αὐτῶν. Evang. Εξελθόντι (75) Ἐκ τῆς πόλεως. Haec verba Theophylactus (74) "Ος εἶχε δαιμόνια. Plurativo quoque numero
PG 85:279«Εἰπὲ ἵνα οἱ δύο υἱοί μου καθίσωσιν, εἷς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων σου. Ἡ μὲν ὑπ’ ἀνθρώπων κατὰ ἀνθρώπων γινομένη παράταξις, ὅπλοις συγκροτουμένη καὶ βέλεσι, βαρύ τί ἐστι χρῆμα καὶ χαλεπόν· φύσις γὰρ καθ’ ἑαυτῆς μανεῖσα, μοχθηρίᾳ προαιρέσεως τὴν αὐτὴν ὑφ’ ἑαυτῆς διαφθορὰν πραγματεύεται. Ἀλλ’ ὅμως ἔχειν ἐθέλουσι χρῶμα συγγνώμης αἱ μάχαι. Ἢ γάρ τινες πρότερον ἀδικηθέντες, δικαστὴν τῆς ἀδικίας κατὰ τῶν ἀδικησάντων καλοῦσι τὸν πόλεμον· ἢ δόξης ἔρωτι καὶ πόθῳ τροπαίων καθ’ ἑαυτῶν τὰς χεῖρας ὁπλίζουσιν, ἀνδρείας ἐπίδειξιν τὴν ἀναίρεσιν ὀνομάζοντες. Ὅταν δέ τινες τὰς καθ’ ἑαυτῶν παρατάξεις ἀφέντες, κατὰ τοῦ Δημιουργοῦ τὰς γλώττας ἀντὶ χειρῶν καθοπλίζουσι, τὴν τοῦ τιμήσαντος ὕβριν ὑπόθεσιν πολέμου ποιούμενοι, ποῖος μὲν λόγος συγγνώμην χαρίσαιτο, ποία δὲ πρόφασις εὔλογος τῆς αἰωνίου (α) κολάσεως τοιαῦτα ποιήσειεν; Ὅταν οὐρανοὶ μὲν διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ , ἄγγελοι δὲ πρὸς ὕμνον τοῦ Κτίσαντος ἀπησχόληνται, λογικὴ δὲ πᾶσα καὶ ἄλογος φύσις πρὸς ὑμνῳδίαν ἐκτέτακται, τῇ συνεχείᾳ τοῦ πράγματος τὸ ἐνδεὲς τῆς εὐφημίας ἐμφαίνουσα·
ἐδυσε· τοῦτον δὲ καλῶς ἐνδεδυμένον ἐγύμνωσεν. Καὶ ταῖς ἁλύσεσι (75), φησίν, ήδη διέρρηξεν. Εδάνειζε γὰρ τῷ πεπονθότι τὴν δύναμιν, ἵνα καὶ τὴν προδοῦσαν ἀπέληται (76)· παραχωρεῖ γὰρ τῷ πάθει καὶ σίδηρος͵ ἀτονώτερος ελεγχόμενος. "Αβατον δὲ τοῖς παροικοῦσι τὸν χώρον ἀπέφηνεν, ὥσπερ τινὰ λυττῶντα κατ' ἀν- θρώπων τοῦ δαίμονος ἐπαφιέντος τὸν ἄνθρωπον. Τοσαύταις γὰρ συμφοραῖς πεδήσας ὁ δαίμων τὸν δαιμονιώντα, τῆς πρὸς τὸν Δεσπότην ὅμως τυχεῖν ἐντυχίας κωλύειν οὐκ ἴσχυσεν. Καὶ πρῶτος οὗτος αὐτῷ τῆς Προνοίας ὁ τρόπος. Οὐ γὰρ φέροντες τοῦ παρόντος τὴν ἀστραπὴν (77) ἀνεβόων οἱ δαίμονες· Τι ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ; Πρὸς τὸ φαινόμενον τῆς σαρκὸς στασιάζουσιν, οὐκ εἰδότες ἐν τῇ σαρκὶ κρυ πτομένην θεότητα. Ποῦ γὰρ ἂν πρὸς δεσπότην οἰκέ- της βοήσειεν· Τί ἐμοὶ καὶ σοί; Περιφρονοῦσι τοῦ βλεπομένου, μὴ ὁρῶντες τὸν βασανίζοντα. Τί ἡμῖν καὶ σοί ; Ὤ, πόσους παραδραμόντες ἐν τῷ βίῳ δ:- καίους τοιαύτης παρ' αὐτῶν οὐ πεπειράμεθα μάστι- γος! 'Αφόρητος ἡμῖν ὁ πολέμιος· ἀνύποιστα καθ ἡμῶν τὰ τοξεύματα. Τί ἡμῖν καὶ σοί; Ἰσύχρονον τῷ σαυτοῦ τόκῳ τὸν καθ᾿ ἡμᾶς ἤγειρας πόλεμον γυμνούς ἡμᾶς τῶν ἡμετέρων εἰργάσω κτημάτων· είδόν σε μάγοι τεχθέντα, καὶ σοὶ προσεκύνησαν, ἡμᾶς δραπετεύσαντες· ἤκουσαν φθεγγομένου τελῶ- ναι, καὶ τὴν ἡμετέραν τελωνίαν ἀποδιδράσκουσι· πόρνας, τὰ ἡμέτερα θηράματα, πρὸς ἑαυτὸν διὰ μετ τανοίας ἐθήρευσας. Ἐν ἡμῖν μόνον ὑπῆρχε τὸ παρα μύθιον, τῶν ἀνθρώπων τὰ πάθη, καὶ ταύτην ἡμῶν τὴν τροφὴν περιέσπασας. Ἐκεῖ παραλύτους συν ἐσφιγξας· ἐκεῖ κωφοὺς τοῦ πάθους ἀπήλλαξας· ἐκεῖ τυφλοῖς τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας ἀπέδωκας· ἐκεῖ νεκροὺς ἐκ τάφων ἀπέλυσας· σαθρὸν εἰργάσω τοῦ θανάτου τὸ δεσμωτήριον, ὅ πολλοῖς ἡμεῖς ᾠκοδομήσαμεν μόχθοις. Οσας ἀνθρώποις θεραπείας παρέσχηκας, τοσαύτας ἡμῖν τιμωρίας ὑπήνεγκας. Τί ἡμῖν καὶ σολ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; Υἱὸν μὲν Θεοῦ καλοῦσι, Θεὸν δὲ τέως τὸν Υἱὸν οὐκ ἐπίστανται. Υἱοὶ γὰρ Θεοῦ κέ κληνται καὶ οἱ δι' ἀρετῆς ἀκρότητα τὴν πρὸς Θεὸν ἔχοντες οἰκειότητα. Οὕτω τό· Πρωτότοκος υιός μου Ισραήλ. Καὶ πάλιν· Ἐγὼ εἶπον· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάντες. Καὶ πάλιν· Ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων. Οὐ γὰρ μόνον φύσεως, ἀλλὰ καὶ οἰκειώσεως τὸ ὄνομα γνώρισμα. Ταύτην ἔδειξε καὶ ἐπὶ τῶν Ἰορδάνου και ρῶν τὴν ἄγνοιαν ὁ διάβολος. Ακούων γὰρ ἐξ οὐρανοῦ φερομένην φωνήν· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγα- * Β προοῦσαν, δύναμιν, τῶν δαιμονοφορήτων "Ηστρα- πτεν, ἑβρόντα, συνεκύκη τὴν Ἑλλάδα, ORATIO XXIIL. A diruperat. Siquidem aflicto virtutem dabat, ut Luc. vu 29. ss Matth. 10, 6. eum virtute pristina destitueret. Cedit enim violen- tiæ vel ferrum, dum evadit infirmius. Locum vero vicinis inaccessum reddidit, dum hominem contra hominem velut insanientem dæmon in misit. Tantis enim malis dæmon cum a se obsessum implicuisset, Donini congressu prohibere non valuit. Atque hæc primna ipsi Providentiæ ratio. Cum enim praesentis Christi potestatem minime ferrent dæmones, aecla- mabant: Quid nobis, et tibi, Jesu *? Ex caruis objectu tumultuantur, deitatis in carne latitantis ignari. Nam ubi gentium servus ad dominum cla- maret : Quid mihi, et tibi ? Quem conspiciunt, sper- nunt; neque tormenta vident admoventem. Quid nobis, et tibi? O, quot in vita justos præterivimus, nec ab iis ejusmodi dagrum sumus experti! Qui nos oppugnat, intolerabilis; haud ferenda contra nos jacula. Quid nobis, et tibi? A tuo partu duravit, quod in nos excivisti bellum : nostris nos possessionibus mudasti : viderunt te natum magi nobisque in fu- gam actis adoraverunt: loquentem audierunt pu- blicani, et nostram vectigalium tractationem defu- giunt : meretrices prædas nostras tibi per poeniten tiam prædatus es. Una nobis reliqua erat consola- tio, hominum afflictationes, et ab his deliciis nos divellis. Ibi fractos paralysi constrinxisti; ibi surdos a miseria liberasti; ibi cæcis solares radios reddi- disti; ibi mortuos e monumentis exsolvisti; mortis carcerem, quem tan laboriose exædilicavimus, rui- nosum reddidisti. Quot tu mortales persanasti, lot in nos contulisti supplicia. Quid nobis, et tibi, Fili Dei ? Filium Dei vocant, cum interim Filium igno- rent Deum. Dei namque filii vocati sunt et qui, cum ad virtutis culmen evasissent, summam cuin Deo familiaritatein iniverunt. Tale illud : Primogenitus filius meus Israel". Ac iterum: Ego dixi : Dii estis, et filii Excelsi omnes *. Aciterum : Videntes autem filii Dei filias hominum.“. Nec enim hoc nomen naturæ tantum, sed et familiaritatis nota. Hanc quoque prodidit ignorantiam diabolus, dum in Jordane res geritur. Cum enim audisset latam de cœlo, vocem: Hic est Filius meus dile- clus, ei per ignorantiam dicebat : Si Filius Dei es, mille le deorsum.". Profecto si ad Deum, quem D noverat, loquitur, quomodo proposita sui dejectione territare connititur? Siquidem Dei natura neque altitudinemn novit, neque profunditatem. Sic et C *** Matth. viii, 29. “Exod. 1v, 22. " Psal. Lxxx1, 6. “Gen. vi, 2. ss Matth. 1, 17. CL. DAUSQUEII, NOTÆ, quo. Accommodatior aliquanto fuerit Homerica vox : intellige id est, ut virtute pri- stina destitueret. Eæ suntartes dæmonis ad inusita- ros impetus vires miseris illis commodare, et pro- prias delassare ac tollere. Ideo enim cum se ad quietem recipiunt, plerumque solo incidunt semianimes, viribus debilitatis. sti claritatem quamdam et fulgorem sese evibrasse, docte a sanctis Patribus docet Boudinius Furnensis, libro De Jesu Christi claritate et gloria, cap. 12. Tamen korçarỲ Christi potentiam potest denotare. Sic de Pericle concionante Aristophanes : verbo : Dicendo plurimum poterat. Item Christus, ubi præsens. (75) Ταίς αλύσεσι. Emendo τὰς ἀλύσεις. (76) Την προδοῦσαν ἀφέληται. Id non conco- (77) Τοῦ παρόντος τὴν ἀστραπήν. Εx ore Chri-
ἄνθρωποι δὲ καὶ ζωῆς λογικῆς καὶ τιμῆς ἰσοθέου λαχόντες, καὶ πρὸς μίμησιν πλασθέντες τοῦ πλάσαντος, τῷ μέτρῳ τῆς εἰκόνος τὸν Δημιουργὸν ἐνδυσάμενοι τὸν πλάσαντα, μείζονα καὶ ἐλάττονα μέτρα κατὰ θεότητος ἐπενόησαν. Τί τὴν τῶν οἱκείων σχημάτων ἀσθένειαν, ἄνθρωπε, πρὸς οὐρανὸν μεταφέρεις; Τί τὸ τῆς θεότητος; Τί σώματος μέτροις καταμετρεῖς τὸν ἀσώματον; Τί σχήμασι δουλικοῖς ἐνδύεις τὴν ἀδέσποτον φύσιν; Υἱὸν ἀκούεις, δοῦλον ποιεῖς; Ἄκτιστον ἐγνωκὼς τὸν Πατέρα, κτίσμα τὸν Υἱὸν νομίζεις; Ἀδούλωτον τὸν Πατέρα, καὶ δοῦλον τὸν γεννηθέντα; Οὐ συμφωνεῖ σοι τοῖς λόγοις ἡ φύσις. Υἱὸν εἶπες; τὴν πατρικὴν οὐσίαν ἐδήλωσας. Πατέρα καλεῖς; τὴν πρὸς τὸν Υἱὸν κηρύττεις ταυτότητα. Εἰ μὲν οὖν Υἱὸς, οὐ κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα, οὐχ Υἱός. Ἀντιστρέφει γὰρ ὁ λόγος διὰ τὴν ὁμοιότητα τῆς οὐσίας ἀνεμποδίστως φερόμενος. Σὺ δὲ μιγνύεις τὰ ἄμικτα, καὶ συνάγεις τὰ ἀσύμβατα. Εἰ δοῦλος ὁ Υἱὸς, τίς ὁ τῆς κτίσεως ἐλευθερωτής; Τί οὖν αὐτὸς ἐβόα, Ἐὰν ὁ Υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ὄντως ἐλεύθεροί ἐστε ; Τί σαυτὸν ἐκ βλασφημίας, ἐλευθερίας λῃστεύεις καὶ τὸν Δεσπότην συκοφαντῶν, καὶ σαυτὸν ἀϊδίῳ καταδικάζων δουλείᾳ;
ἐδυσε· τοῦτον δὲ καλῶς ἐνδεδυμένον ἐγύμνωσεν. Καὶ ταῖς ἁλύσεσι (75), φησίν, ήδη διέρρηξεν. Εδάνειζε γὰρ τῷ πεπονθότι τὴν δύναμιν, ἵνα καὶ τὴν προδοῦσαν ἀπέληται (76)· παραχωρεῖ γὰρ τῷ πάθει καὶ σίδηρος͵ ἀτονώτερος ελεγχόμενος. "Αβατον δὲ τοῖς παροικοῦσι τὸν χώρον ἀπέφηνεν, ὥσπερ τινὰ λυττῶντα κατ' ἀν- θρώπων τοῦ δαίμονος ἐπαφιέντος τὸν ἄνθρωπον. Τοσαύταις γὰρ συμφοραῖς πεδήσας ὁ δαίμων τὸν δαιμονιώντα, τῆς πρὸς τὸν Δεσπότην ὅμως τυχεῖν ἐντυχίας κωλύειν οὐκ ἴσχυσεν. Καὶ πρῶτος οὗτος αὐτῷ τῆς Προνοίας ὁ τρόπος. Οὐ γὰρ φέροντες τοῦ παρόντος τὴν ἀστραπὴν (77) ἀνεβόων οἱ δαίμονες· Τι ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ; Πρὸς τὸ φαινόμενον τῆς σαρκὸς στασιάζουσιν, οὐκ εἰδότες ἐν τῇ σαρκὶ κρυ πτομένην θεότητα. Ποῦ γὰρ ἂν πρὸς δεσπότην οἰκέ- της βοήσειεν· Τί ἐμοὶ καὶ σοί; Περιφρονοῦσι τοῦ βλεπομένου, μὴ ὁρῶντες τὸν βασανίζοντα. Τί ἡμῖν καὶ σοί ; Ὤ, πόσους παραδραμόντες ἐν τῷ βίῳ δ:- καίους τοιαύτης παρ' αὐτῶν οὐ πεπειράμεθα μάστι- γος! 'Αφόρητος ἡμῖν ὁ πολέμιος· ἀνύποιστα καθ ἡμῶν τὰ τοξεύματα. Τί ἡμῖν καὶ σοί; Ἰσύχρονον τῷ σαυτοῦ τόκῳ τὸν καθ᾿ ἡμᾶς ἤγειρας πόλεμον γυμνούς ἡμᾶς τῶν ἡμετέρων εἰργάσω κτημάτων· είδόν σε μάγοι τεχθέντα, καὶ σοὶ προσεκύνησαν, ἡμᾶς δραπετεύσαντες· ἤκουσαν φθεγγομένου τελῶ- ναι, καὶ τὴν ἡμετέραν τελωνίαν ἀποδιδράσκουσι· πόρνας, τὰ ἡμέτερα θηράματα, πρὸς ἑαυτὸν διὰ μετ τανοίας ἐθήρευσας. Ἐν ἡμῖν μόνον ὑπῆρχε τὸ παρα μύθιον, τῶν ἀνθρώπων τὰ πάθη, καὶ ταύτην ἡμῶν τὴν τροφὴν περιέσπασας. Ἐκεῖ παραλύτους συν ἐσφιγξας· ἐκεῖ κωφοὺς τοῦ πάθους ἀπήλλαξας· ἐκεῖ τυφλοῖς τὰς ἡλιακὰς ἀκτῖνας ἀπέδωκας· ἐκεῖ νεκροὺς ἐκ τάφων ἀπέλυσας· σαθρὸν εἰργάσω τοῦ θανάτου τὸ δεσμωτήριον, ὅ πολλοῖς ἡμεῖς ᾠκοδομήσαμεν μόχθοις. Οσας ἀνθρώποις θεραπείας παρέσχηκας, τοσαύτας ἡμῖν τιμωρίας ὑπήνεγκας. Τί ἡμῖν καὶ σολ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; Υἱὸν μὲν Θεοῦ καλοῦσι, Θεὸν δὲ τέως τὸν Υἱὸν οὐκ ἐπίστανται. Υἱοὶ γὰρ Θεοῦ κέ κληνται καὶ οἱ δι' ἀρετῆς ἀκρότητα τὴν πρὸς Θεὸν ἔχοντες οἰκειότητα. Οὕτω τό· Πρωτότοκος υιός μου Ισραήλ. Καὶ πάλιν· Ἐγὼ εἶπον· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ 'Υψίστου πάντες. Καὶ πάλιν· Ἰδόντες δὲ οἱ υἱοὶ τοῦ Θεοῦ τὰς θυγατέρας τῶν ἀνθρώπων. Οὐ γὰρ μόνον φύσεως, ἀλλὰ καὶ οἰκειώσεως τὸ ὄνομα γνώρισμα. Ταύτην ἔδειξε καὶ ἐπὶ τῶν Ἰορδάνου και ρῶν τὴν ἄγνοιαν ὁ διάβολος. Ακούων γὰρ ἐξ οὐρανοῦ φερομένην φωνήν· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγα- * Β προοῦσαν, δύναμιν, τῶν δαιμονοφορήτων "Ηστρα- πτεν, ἑβρόντα, συνεκύκη τὴν Ἑλλάδα, ORATIO XXIIL. A diruperat. Siquidem aflicto virtutem dabat, ut Luc. vu 29. ss Matth. 10, 6. eum virtute pristina destitueret. Cedit enim violen- tiæ vel ferrum, dum evadit infirmius. Locum vero vicinis inaccessum reddidit, dum hominem contra hominem velut insanientem dæmon in misit. Tantis enim malis dæmon cum a se obsessum implicuisset, Donini congressu prohibere non valuit. Atque hæc primna ipsi Providentiæ ratio. Cum enim praesentis Christi potestatem minime ferrent dæmones, aecla- mabant: Quid nobis, et tibi, Jesu *? Ex caruis objectu tumultuantur, deitatis in carne latitantis ignari. Nam ubi gentium servus ad dominum cla- maret : Quid mihi, et tibi ? Quem conspiciunt, sper- nunt; neque tormenta vident admoventem. Quid nobis, et tibi? O, quot in vita justos præterivimus, nec ab iis ejusmodi dagrum sumus experti! Qui nos oppugnat, intolerabilis; haud ferenda contra nos jacula. Quid nobis, et tibi? A tuo partu duravit, quod in nos excivisti bellum : nostris nos possessionibus mudasti : viderunt te natum magi nobisque in fu- gam actis adoraverunt: loquentem audierunt pu- blicani, et nostram vectigalium tractationem defu- giunt : meretrices prædas nostras tibi per poeniten tiam prædatus es. Una nobis reliqua erat consola- tio, hominum afflictationes, et ab his deliciis nos divellis. Ibi fractos paralysi constrinxisti; ibi surdos a miseria liberasti; ibi cæcis solares radios reddi- disti; ibi mortuos e monumentis exsolvisti; mortis carcerem, quem tan laboriose exædilicavimus, rui- nosum reddidisti. Quot tu mortales persanasti, lot in nos contulisti supplicia. Quid nobis, et tibi, Fili Dei ? Filium Dei vocant, cum interim Filium igno- rent Deum. Dei namque filii vocati sunt et qui, cum ad virtutis culmen evasissent, summam cuin Deo familiaritatein iniverunt. Tale illud : Primogenitus filius meus Israel". Ac iterum: Ego dixi : Dii estis, et filii Excelsi omnes *. Aciterum : Videntes autem filii Dei filias hominum.“. Nec enim hoc nomen naturæ tantum, sed et familiaritatis nota. Hanc quoque prodidit ignorantiam diabolus, dum in Jordane res geritur. Cum enim audisset latam de cœlo, vocem: Hic est Filius meus dile- clus, ei per ignorantiam dicebat : Si Filius Dei es, mille le deorsum.". Profecto si ad Deum, quem D noverat, loquitur, quomodo proposita sui dejectione territare connititur? Siquidem Dei natura neque altitudinemn novit, neque profunditatem. Sic et C *** Matth. viii, 29. “Exod. 1v, 22. " Psal. Lxxx1, 6. “Gen. vi, 2. ss Matth. 1, 17. CL. DAUSQUEII, NOTÆ, quo. Accommodatior aliquanto fuerit Homerica vox : intellige id est, ut virtute pri- stina destitueret. Eæ suntartes dæmonis ad inusita- ros impetus vires miseris illis commodare, et pro- prias delassare ac tollere. Ideo enim cum se ad quietem recipiunt, plerumque solo incidunt semianimes, viribus debilitatis. sti claritatem quamdam et fulgorem sese evibrasse, docte a sanctis Patribus docet Boudinius Furnensis, libro De Jesu Christi claritate et gloria, cap. 12. Tamen korçarỲ Christi potentiam potest denotare. Sic de Pericle concionante Aristophanes : verbo : Dicendo plurimum poterat. Item Christus, ubi præsens. (75) Ταίς αλύσεσι. Emendo τὰς ἀλύσεις. (76) Την προδοῦσαν ἀφέληται. Id non conco- (77) Τοῦ παρόντος τὴν ἀστραπήν. Εx ore Chri-
PG 85:281Καὶ ἡ μὲν πᾶσα κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ . Ὁ δὲ Υἱὸς μεμενήκῃ δοῦλος, ἐλευθερίας ἀκτήμων; Εἰ κτίσμα λέγων Θεὸν ἐπιγράφῃ, καταβοᾷ σου τῆς ἀσεβείας ὁ Παῦλος, βοῶν· Καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίσαντα . Κτίσμα λέγεις Θεόν; Ἐπιγνώσεταί σου τὴν συγγένειαν ἕλκειν. Μέγας Θεὸς, καὶ μικρὸς παρ’ ἐκείνοις εὑρίσκεται. Πόλεμον ἐπεισάγεις θεότητι, διαφορὰν οὐσίας ἐκμηχανώμενος. Ἄκουσον φωνῆς αὐτοῦ, καὶ ἐντραπήθητι· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν . Μὴ διέλῃς τὸ ἕν· μὴ μετρήσῃς τὸ μέτρον ἀλλότριον· μὴ μερίσῃς ἀμέριστον ὕπαρξιν. Ὁ οὐρανὸς ὑμνεῖ, σὺ δὲ μετρεῖς; Τὰ Χερουβὶμ ὑποκύπτει, σὺ δὲ ζυγοστατεῖς; Γαβριὴλ τρέμων παρίσταται, σὺ δὲ βλασφημῶν περιί̈στασαι; Αἰδέσθητι γύναιον εὐαγγελικὸν, βασιλείαν, οὐ δουλείαν τῷ Χριστῷ μαρτυροῦν. Βλέπε τὴν τῷ Ζεβεδαίῳ τοὺς παῖδας γεννήσασαν. Προσῆλθε γὰρ αὐτῷ , φησὶν, ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου προσκυνοῦσα, καὶ αἰτοῦσά τι παρ’ αὐτοῦ . Ἐπιτρέψαντος δὲ αὐτῇ τοῦ Κυρίου· Εἰπὲ , φησὶν, ἵνα οἱ δύο υἱοί μου καθίσωσιν εἷς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων σου, ἐν τῇ βασιλείᾳ σου .
πητός, ἔλεγεν ἀγνοῶν πρὸς αὐτόν· Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Β • Θεοῦ, βάλε σεαυτόν κάτω. Καί τοι εἰ πρὸς Θεὸν ἐγνώκει φθεγγόμενος, πῶς φοβεῖν πειρᾶται τῇ προστάσει τῆς καταπτώσεως; Θεοῦ γὰρ φύσις οὐ βάθος, οὐχ ὕψος ἐπίσταται. Οὕτω καὶ ὁ ἕτερος εύαγ γελιστὴς τῶν δαιμόνων φωνὰς διηγήσατο· Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ Ναζαρηνέ ; Οὐχ ὡς τῶν ἀνθρώπων ποιητὴν, ἀλλ' ὡς τῆς Ναζαρέτ πολίτην κεκλήκασιν. Ανάλογα πράττε, φησίν, ἡ φαινομένη μορφή ανα θρωπον βλέποντες ὡς παρὰ Θεοῦ κομιζόμεθα· ὡς ἐξ οὐρανοῦ καταβὰς, οὐκ ἐκ Ναζαρέτ προελθὼν ἐπι- φέρεις τὰς μάστιγας· γνώριζε τοῖς ἔργοις τὴν φύσιν. Τι ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ ; Ηλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς; Τί φής, ὦ διάβολε ; Τῷ πήξαντι τὰ μέτρα τῶν χρόνων, καὶ θέντι τοὺς ὅρους τῆς κρίσεως, ἀντιβοᾷς· "Ηλθες ἄρτι; 'Αλλ' οὐκ οἶδε φύσιν ἀθάνατον ἐν δούλου μορφῇ πιστουμένῃ τὴν ἄφιξιν· οὐκ οἶδε Θεὸν τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην, τὴν ἐκ Δαυΐδ στολὴν περικείμενον. Τῇ τοίνυν θέᾳ πρὸς καταφρόνησιν ἐρεθιζόμενος, τοῖς δὲ τῆς θεότητος ἀφανῶς ἀποφάσεσι μαστιγούμενος, μίγνυσι τὰς τῆς θρασύτητος ὁμοῦ καὶ ἱκεσίας φωνάς. Τί ἡμῖν καὶ σοι, Ἰησοῦ; Δέομαί σου, μή με βασανίσης. Δειλίας ὁμοῦ καὶ θρασύτητος φωνὰς ἐκπέμπει. Εῤῥωμένος μὲν ὡς οἰκέτης αὐθάδης, ἱκετεύων δὲ ὡς κατάδικος μαστιγούμενος. Ηλθες ὧδε πρὸ καιροῦ ; Πόθεν οὖν οἴδασι τὸν τῆς κρίσεως οὐ παρόντα καιρόν; Πῶς ἐπίστανται πρὸ καιροῦ βασανιζόμενοι; Ἴσασιν ἐξ ὧν πράττουσιν κολάσεσιν ὑποκείμενοι. Καὶ οὐ τατοῦ- τον παρ' αὐτοῖς ἴσχυσε τῆς πονηρίας ὁ τρόπος, ὡς τῆς ὑπὲρ ὧν πράττουσι κολάσεως ἐπάγειν τὴν ἄγνοιαν. Εώρων δὲ νῦν οὐκ ἐπάγοντα κόλασιν, ἀλλ᾽ ἀναχώρησιν ἀνθρώπων τέως πράττοντα. Αφ' ὧν οὖν οὐ κολάζονται, τὸν τῆς κολάσεως οὐ παρεῖναι καιρόν συλλογίζονται."Αχθονται δὲ πρὸ κρίσεως τῆς κατ' ἀνθρώπων τιμωρίας ἀπέχεσθαι κελευόμενοι. Έλεγα γὰρ αὐτοῖς, φησὶν, ἐξελθεῖν ἀπ' αὐτοῦ. Οὔπω πρὸς Αt δικαστήριον εἷλκεν· οὔπω τοῦ βήματος τὸν φόβον ἐδείκνυεν· οὔπω την φλόγα τῆς κρίσεως ἀνῆπτεν· ἀπειλαῖς δὲ μόναις τὰς ὁρμὰς ἀνεχαίτιζε· τοσαύτη μὲν οὖν ἡ τοῦ πάθους περίστασις ! Δεῖξαι δὲ τοῖς παροῦσιν ὅμως ὁ Δεσπότης βουλόμενος, καὶ ἐν μέσοις δεινοῖς τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον ἀπόῤῥητον πρόνοιαν, ἐρωτᾷ· Τί σοι ὄνομά ἐστιν ; "Ο δέ φησιν · Λεγεών ὅτι πολλοί ἐσμεν (78). Οὐκ αὐτὸς τῆς ἐρωτήσεως πρὸς γνῶσιν δεόμενος, ἀλλ' ἡμᾶς ἐκπαιδεύων, πόσο:; ἀνθρώπινον σῶμα φονεῦσι δαίμοσιν ἐκδοθὲν οὐκ ἀπὸ όλωλεν· ἀλλὰ πλῆθος δαιμόνων καθ᾿ ἑνὸς στρατευό μενον ἀνελεῖν οὐκ ἐξίσχυσεν. Οὐ κατὰ πετρῶν κατα ηκόντισαν, οὐ μεληδόν διενείμαντο, οὐ συνδιεσπάραξαν τῷ φορουμένῳ σιδήρῳ τὸν ἄνθρωπον· ἀλλ᾽ ἔμενεν πρὸς τὰς τῶν δαιμόνων τρικυμίας ἀντέχων ἀποῤῥήτω χειρὶ, καὶ ἐν κολάσεσι φυλαττόμενος. Καὶ τὸ δὴ μεῖζον ὁ εὐαγγελιστής επάγει φιλοτιμούμενος Πολ BASILII SELEUCIENSIS alter evangelista demonum voces retulit : Quid & nubis, et libi, Jesu Nazarene *? Now tanquam homi- num efectorem, sed ut Nazarethi civem appella- runt. Quæ se prodit forma sibi consentanea facias, loquitur : hominem cum videamus, velut a Deo tractamur : velut caelo delapsus, non Nazaretho profectus flagra importas : factis naturam notifica. Quid nobis, et tibi, Fili Dei? venisti huc ante tem- pus torquere nos? Quid ais, diabole? ei qui tempori- bus modum fixit, terminosque judicio praestituit, neclamas : Venisti modo ? Sed ignorat naturam im- mortalin in forma servi @dem faciente adventui, ignorat Deum universi Dominum capta Davide stola investitum. Itaque ex aspectu ad contentionem ire ritatus, occullo vero deitatis imperio flagellatus, temere audentis simul et supplicantis voces commi- scel. Quid nobis, et tibi, Jesu? Oro te, ne torqueas. Timoris simul et audacia voces emittit : valens quidem, ut servus præfractus, supplicans vero, ut qui reus vapulal. Venisli huc ante tempus ? Undle igitur norunt judicii diem non adesse ? Uncle sciunt ante tempus torqueri se? Norunt ex iis qur per- petiuntur, se tormentis obnoxios. Nec tantum apud eos morum potuit improbitas, ut illala ob flagitia œnæ oblivionem inducat. Nunc vero videbant non supplicium inferentem, sed secessionem tunc ab hominibus facientem. Quod igitur non torqueantur, nondum supplicii tempus adesse ratiocinantur. Gra- viter interim ferunt, ante judicii tempus hominum pœnis ut abstineant se, juberi. Præcipiebat enim eis, ut exirent ab eo w. Nondum eos in judi- cium trahebat, nondum tribunalis terrorem osten- tabat, nondum judicii flammam accendebat; sed minis tantum effreues impetus refrenabat : et mali tanta vis erat↑ Veruni cum Dominus apud animum statuisset iis, qui aderant. ostendere vel in mediis adversis arcanam quamdam in homines providen- tiain, rogat : Quod tibi nomen ? ille, ait : Legio, At quia multi sumus “. Quam interrogationem non ipse quasi ex ignorantia necessario adhibuit, sed nos edocuit, quam multis humanum corpus carni- Acibus damonibus traditum non perierit : quandom quidem dæmonum multitudo in unum armata tol- lere non evahuerit. Non in præcipitia projecerunt, non membratim diviserunt, non illato ferro dis- D cerpserunt hominem, verum occultiore virtute stelit, restititque contra excitatas a dæmonibus procellas in ipsis etiam suppliciis custoditus. Quod- que majus est dedita opera intulit evangelista : Multis enim temporibus accipiebat i!lum *º. O sol- ¡icitudinem inexsuperabilem! Pariter enim torque- bant, pariter torquebantur dæmnones : modo qu- dam cædem anhelantes, sed libidinem re ipsa explere non permittebantur, donec apertum Regis Luc. vuu, 29. * ibid. 30. of Matth. viii, 29. so ibid. CL. DAUSQUEI NOTA. C (78) Ὅτι πολλοί εσμεν. Lucas, cap. viu : "Οτι δαιμόνια πολλὰ εἰσῆλθεν εἰς αὐτόν,
Ἡ γυνὴ βασιλείαν κηρύττει, καὶ Ἄρειος δουλείαν καταγινώσκει. Εἰπὲ, ἵνα καθίσωσιν . Ὢ μητρὸς φιλοστόργου, καὶ γυναικὸς εὐσεβοῦς Εὗρεν ὕλην ἡ φύσις, ἵνα τοῖς τέκνοις χαρίσηται. Ἀλλ’ εἴδωμεν ἐπ’ ἀκριβείας τὴν λέξιν τῆς γυναικὸς πίστιν κηρύττουσαν· θεασώμεθα τὸν εὐαγγελιστὴν ἐγκωμιαστὴν τοῦ γυναίου γινόμενον. Τότε , φησὶ, προςῆλθεν αὐτῷ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου . Βούλει, φησὶν, ἰδεῖν τὴν πίστιν τῆς γυναικός; Τῆς ἱκεσίας ζήτει τὸν χρόνον. Πότε προσάγει τὴν αἴτησιν; Τίς ἦν ὁ καιρὸς τῆς δεήσεως; Ὁ σταυρὸς ἦν εὐτρεπὴς, τὸ πάθος ἕτοιμον· στρατὸς Ἰουδαίων παρεσκεύαστο· ὁ Δεσπότης περὶ θανάτου διαλέγεται· ἀγωνιῶσιν οἱ μαθηταὶ, φρίττουσι πρὸ τοῦ πάθους τὸν λόγον τοῦ πάθους· ἐκπλήττονται τὴν ἀκοήν· ταράττονται τὴν ψυχήν· καὶ τότε ἡ μήτηρ εἰςτρέχει τὸν τῶν ἀποστόλων διατεμοῦσα χορὸν, ζητοῦσα τὴν βασιλείαν, καὶ θρόνον τοῖς τέκνοις αἰτοῦσα. Τί λέγεις, ὦ γύναι; Σταυρὸν ἀκούεις, καὶ θρόνον αἰτεῖς; Περὶ πάθους ὁ λόγος, καὶ βασιλείαν ποθεῖς; Ἔασον τοὺς μαθητὰς σχολάσαι τῷ φόβῳ, μεριμνῆσαι τὸν κίνδυνον. Πόθεν σοι τῆς ἀξίας ἡ ζήτησις;
πητός, ἔλεγεν ἀγνοῶν πρὸς αὐτόν· Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Β • Θεοῦ, βάλε σεαυτόν κάτω. Καί τοι εἰ πρὸς Θεὸν ἐγνώκει φθεγγόμενος, πῶς φοβεῖν πειρᾶται τῇ προστάσει τῆς καταπτώσεως; Θεοῦ γὰρ φύσις οὐ βάθος, οὐχ ὕψος ἐπίσταται. Οὕτω καὶ ὁ ἕτερος εύαγ γελιστὴς τῶν δαιμόνων φωνὰς διηγήσατο· Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ Ναζαρηνέ ; Οὐχ ὡς τῶν ἀνθρώπων ποιητὴν, ἀλλ' ὡς τῆς Ναζαρέτ πολίτην κεκλήκασιν. Ανάλογα πράττε, φησίν, ἡ φαινομένη μορφή ανα θρωπον βλέποντες ὡς παρὰ Θεοῦ κομιζόμεθα· ὡς ἐξ οὐρανοῦ καταβὰς, οὐκ ἐκ Ναζαρέτ προελθὼν ἐπι- φέρεις τὰς μάστιγας· γνώριζε τοῖς ἔργοις τὴν φύσιν. Τι ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ ; Ηλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς; Τί φής, ὦ διάβολε ; Τῷ πήξαντι τὰ μέτρα τῶν χρόνων, καὶ θέντι τοὺς ὅρους τῆς κρίσεως, ἀντιβοᾷς· "Ηλθες ἄρτι; 'Αλλ' οὐκ οἶδε φύσιν ἀθάνατον ἐν δούλου μορφῇ πιστουμένῃ τὴν ἄφιξιν· οὐκ οἶδε Θεὸν τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην, τὴν ἐκ Δαυΐδ στολὴν περικείμενον. Τῇ τοίνυν θέᾳ πρὸς καταφρόνησιν ἐρεθιζόμενος, τοῖς δὲ τῆς θεότητος ἀφανῶς ἀποφάσεσι μαστιγούμενος, μίγνυσι τὰς τῆς θρασύτητος ὁμοῦ καὶ ἱκεσίας φωνάς. Τί ἡμῖν καὶ σοι, Ἰησοῦ; Δέομαί σου, μή με βασανίσης. Δειλίας ὁμοῦ καὶ θρασύτητος φωνὰς ἐκπέμπει. Εῤῥωμένος μὲν ὡς οἰκέτης αὐθάδης, ἱκετεύων δὲ ὡς κατάδικος μαστιγούμενος. Ηλθες ὧδε πρὸ καιροῦ ; Πόθεν οὖν οἴδασι τὸν τῆς κρίσεως οὐ παρόντα καιρόν; Πῶς ἐπίστανται πρὸ καιροῦ βασανιζόμενοι; Ἴσασιν ἐξ ὧν πράττουσιν κολάσεσιν ὑποκείμενοι. Καὶ οὐ τατοῦ- τον παρ' αὐτοῖς ἴσχυσε τῆς πονηρίας ὁ τρόπος, ὡς τῆς ὑπὲρ ὧν πράττουσι κολάσεως ἐπάγειν τὴν ἄγνοιαν. Εώρων δὲ νῦν οὐκ ἐπάγοντα κόλασιν, ἀλλ᾽ ἀναχώρησιν ἀνθρώπων τέως πράττοντα. Αφ' ὧν οὖν οὐ κολάζονται, τὸν τῆς κολάσεως οὐ παρεῖναι καιρόν συλλογίζονται."Αχθονται δὲ πρὸ κρίσεως τῆς κατ' ἀνθρώπων τιμωρίας ἀπέχεσθαι κελευόμενοι. Έλεγα γὰρ αὐτοῖς, φησὶν, ἐξελθεῖν ἀπ' αὐτοῦ. Οὔπω πρὸς Αt δικαστήριον εἷλκεν· οὔπω τοῦ βήματος τὸν φόβον ἐδείκνυεν· οὔπω την φλόγα τῆς κρίσεως ἀνῆπτεν· ἀπειλαῖς δὲ μόναις τὰς ὁρμὰς ἀνεχαίτιζε· τοσαύτη μὲν οὖν ἡ τοῦ πάθους περίστασις ! Δεῖξαι δὲ τοῖς παροῦσιν ὅμως ὁ Δεσπότης βουλόμενος, καὶ ἐν μέσοις δεινοῖς τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον ἀπόῤῥητον πρόνοιαν, ἐρωτᾷ· Τί σοι ὄνομά ἐστιν ; "Ο δέ φησιν · Λεγεών ὅτι πολλοί ἐσμεν (78). Οὐκ αὐτὸς τῆς ἐρωτήσεως πρὸς γνῶσιν δεόμενος, ἀλλ' ἡμᾶς ἐκπαιδεύων, πόσο:; ἀνθρώπινον σῶμα φονεῦσι δαίμοσιν ἐκδοθὲν οὐκ ἀπὸ όλωλεν· ἀλλὰ πλῆθος δαιμόνων καθ᾿ ἑνὸς στρατευό μενον ἀνελεῖν οὐκ ἐξίσχυσεν. Οὐ κατὰ πετρῶν κατα ηκόντισαν, οὐ μεληδόν διενείμαντο, οὐ συνδιεσπάραξαν τῷ φορουμένῳ σιδήρῳ τὸν ἄνθρωπον· ἀλλ᾽ ἔμενεν πρὸς τὰς τῶν δαιμόνων τρικυμίας ἀντέχων ἀποῤῥήτω χειρὶ, καὶ ἐν κολάσεσι φυλαττόμενος. Καὶ τὸ δὴ μεῖζον ὁ εὐαγγελιστής επάγει φιλοτιμούμενος Πολ BASILII SELEUCIENSIS alter evangelista demonum voces retulit : Quid & nubis, et libi, Jesu Nazarene *? Now tanquam homi- num efectorem, sed ut Nazarethi civem appella- runt. Quæ se prodit forma sibi consentanea facias, loquitur : hominem cum videamus, velut a Deo tractamur : velut caelo delapsus, non Nazaretho profectus flagra importas : factis naturam notifica. Quid nobis, et tibi, Fili Dei? venisti huc ante tem- pus torquere nos? Quid ais, diabole? ei qui tempori- bus modum fixit, terminosque judicio praestituit, neclamas : Venisti modo ? Sed ignorat naturam im- mortalin in forma servi @dem faciente adventui, ignorat Deum universi Dominum capta Davide stola investitum. Itaque ex aspectu ad contentionem ire ritatus, occullo vero deitatis imperio flagellatus, temere audentis simul et supplicantis voces commi- scel. Quid nobis, et tibi, Jesu? Oro te, ne torqueas. Timoris simul et audacia voces emittit : valens quidem, ut servus præfractus, supplicans vero, ut qui reus vapulal. Venisli huc ante tempus ? Undle igitur norunt judicii diem non adesse ? Uncle sciunt ante tempus torqueri se? Norunt ex iis qur per- petiuntur, se tormentis obnoxios. Nec tantum apud eos morum potuit improbitas, ut illala ob flagitia œnæ oblivionem inducat. Nunc vero videbant non supplicium inferentem, sed secessionem tunc ab hominibus facientem. Quod igitur non torqueantur, nondum supplicii tempus adesse ratiocinantur. Gra- viter interim ferunt, ante judicii tempus hominum pœnis ut abstineant se, juberi. Præcipiebat enim eis, ut exirent ab eo w. Nondum eos in judi- cium trahebat, nondum tribunalis terrorem osten- tabat, nondum judicii flammam accendebat; sed minis tantum effreues impetus refrenabat : et mali tanta vis erat↑ Veruni cum Dominus apud animum statuisset iis, qui aderant. ostendere vel in mediis adversis arcanam quamdam in homines providen- tiain, rogat : Quod tibi nomen ? ille, ait : Legio, At quia multi sumus “. Quam interrogationem non ipse quasi ex ignorantia necessario adhibuit, sed nos edocuit, quam multis humanum corpus carni- Acibus damonibus traditum non perierit : quandom quidem dæmonum multitudo in unum armata tol- lere non evahuerit. Non in præcipitia projecerunt, non membratim diviserunt, non illato ferro dis- D cerpserunt hominem, verum occultiore virtute stelit, restititque contra excitatas a dæmonibus procellas in ipsis etiam suppliciis custoditus. Quod- que majus est dedita opera intulit evangelista : Multis enim temporibus accipiebat i!lum *º. O sol- ¡icitudinem inexsuperabilem! Pariter enim torque- bant, pariter torquebantur dæmnones : modo qu- dam cædem anhelantes, sed libidinem re ipsa explere non permittebantur, donec apertum Regis Luc. vuu, 29. * ibid. 30. of Matth. viii, 29. so ibid. CL. DAUSQUEI NOTA. C (78) Ὅτι πολλοί εσμεν. Lucas, cap. viu : "Οτι δαιμόνια πολλὰ εἰσῆλθεν εἰς αὐτόν,
Τί σε τῶν λεγομένων ἢ πραττομένων πρὸς βασιλείας ἐκίνησεν; Πάθους μνήμη; Σταυροῦ προσδοκία τοιαῦτά σε ζητεῖν προετρέψατο; Ὁρῶ μὲν, φησὶ, τὸ πάθος, προορῶ δὲ καὶ τὴν ἀνάστασιν. Ὁρῶ τὸν σταυρὸν πηγνύμενον, καὶ θεωρῶ τὸν οὐρανὸν ἀνοιγόμενον. Βλέπω τοὺς ἥλους, ἀλλὰ καὶ τὸν θρόνον φαντάζομαι. Εἶδον πάλαι μητέρα Παρθένον, χάριτος ὠδῖνας, οὐ φύσεως φέρουσαν, καὶ τόκον οἰκονομίας, οὐ συνηθείας. Εἶδον ἀστέρα τὴν Περσίδα πρὸς τὸν τόκον κινήσαντα. Ἤκουσα τοῦ Ἰωάννου βοῶντος· Ἴδε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου . Εἶδον θαυμάτων νιφάδας, εἶδον ἐξουσίαν προστάγματος Αὐτοῦ λέγοντος ἤκουσα· Καθίσεσθε ἐπὶ δώδεκα θρόνων . Ὀρῶ τὰ μέλλοντα τοῖς τῆς πίστεως ὄμμασι. Προέφθασεν, ὡς ἔοικε, καὶ τὰς τοῦ λῃστοῦ φωνὰς ἡ γυνή. Ἐκεῖνος ἐπὶ σταυροῦ τὰς δεήσεις προσέφερε· Μνήσθητί μου ἐν τῇ βασιλείᾳ σου . Αὕτη πρὸ τοῦ σταυροῦ περὶ βασιλείας ἱκετεύει· Εἰπὲ ἵνα καθίσωσιν οἱ δύο υἱοί μου, εἷς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων σου . Ὢ πόθου τὸ πάθος νικῶντος Ὢ πόθου τὸ μέλλον μόνον φανταζομένου Ἃ χρόνος ἔκρυπτεν, ἡ πίστις κατώπτευε. Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Ἀφεὶς τὴν μητέρα, τοῖς παισὶ διαλέγεται·
πητός, ἔλεγεν ἀγνοῶν πρὸς αὐτόν· Εἰ Υἱὸς εἶ τοῦ Β • Θεοῦ, βάλε σεαυτόν κάτω. Καί τοι εἰ πρὸς Θεὸν ἐγνώκει φθεγγόμενος, πῶς φοβεῖν πειρᾶται τῇ προστάσει τῆς καταπτώσεως; Θεοῦ γὰρ φύσις οὐ βάθος, οὐχ ὕψος ἐπίσταται. Οὕτω καὶ ὁ ἕτερος εύαγ γελιστὴς τῶν δαιμόνων φωνὰς διηγήσατο· Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ Ναζαρηνέ ; Οὐχ ὡς τῶν ἀνθρώπων ποιητὴν, ἀλλ' ὡς τῆς Ναζαρέτ πολίτην κεκλήκασιν. Ανάλογα πράττε, φησίν, ἡ φαινομένη μορφή ανα θρωπον βλέποντες ὡς παρὰ Θεοῦ κομιζόμεθα· ὡς ἐξ οὐρανοῦ καταβὰς, οὐκ ἐκ Ναζαρέτ προελθὼν ἐπι- φέρεις τὰς μάστιγας· γνώριζε τοῖς ἔργοις τὴν φύσιν. Τι ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ ; Ηλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς; Τί φής, ὦ διάβολε ; Τῷ πήξαντι τὰ μέτρα τῶν χρόνων, καὶ θέντι τοὺς ὅρους τῆς κρίσεως, ἀντιβοᾷς· "Ηλθες ἄρτι; 'Αλλ' οὐκ οἶδε φύσιν ἀθάνατον ἐν δούλου μορφῇ πιστουμένῃ τὴν ἄφιξιν· οὐκ οἶδε Θεὸν τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην, τὴν ἐκ Δαυΐδ στολὴν περικείμενον. Τῇ τοίνυν θέᾳ πρὸς καταφρόνησιν ἐρεθιζόμενος, τοῖς δὲ τῆς θεότητος ἀφανῶς ἀποφάσεσι μαστιγούμενος, μίγνυσι τὰς τῆς θρασύτητος ὁμοῦ καὶ ἱκεσίας φωνάς. Τί ἡμῖν καὶ σοι, Ἰησοῦ; Δέομαί σου, μή με βασανίσης. Δειλίας ὁμοῦ καὶ θρασύτητος φωνὰς ἐκπέμπει. Εῤῥωμένος μὲν ὡς οἰκέτης αὐθάδης, ἱκετεύων δὲ ὡς κατάδικος μαστιγούμενος. Ηλθες ὧδε πρὸ καιροῦ ; Πόθεν οὖν οἴδασι τὸν τῆς κρίσεως οὐ παρόντα καιρόν; Πῶς ἐπίστανται πρὸ καιροῦ βασανιζόμενοι; Ἴσασιν ἐξ ὧν πράττουσιν κολάσεσιν ὑποκείμενοι. Καὶ οὐ τατοῦ- τον παρ' αὐτοῖς ἴσχυσε τῆς πονηρίας ὁ τρόπος, ὡς τῆς ὑπὲρ ὧν πράττουσι κολάσεως ἐπάγειν τὴν ἄγνοιαν. Εώρων δὲ νῦν οὐκ ἐπάγοντα κόλασιν, ἀλλ᾽ ἀναχώρησιν ἀνθρώπων τέως πράττοντα. Αφ' ὧν οὖν οὐ κολάζονται, τὸν τῆς κολάσεως οὐ παρεῖναι καιρόν συλλογίζονται."Αχθονται δὲ πρὸ κρίσεως τῆς κατ' ἀνθρώπων τιμωρίας ἀπέχεσθαι κελευόμενοι. Έλεγα γὰρ αὐτοῖς, φησὶν, ἐξελθεῖν ἀπ' αὐτοῦ. Οὔπω πρὸς Αt δικαστήριον εἷλκεν· οὔπω τοῦ βήματος τὸν φόβον ἐδείκνυεν· οὔπω την φλόγα τῆς κρίσεως ἀνῆπτεν· ἀπειλαῖς δὲ μόναις τὰς ὁρμὰς ἀνεχαίτιζε· τοσαύτη μὲν οὖν ἡ τοῦ πάθους περίστασις ! Δεῖξαι δὲ τοῖς παροῦσιν ὅμως ὁ Δεσπότης βουλόμενος, καὶ ἐν μέσοις δεινοῖς τὴν περὶ τὸν ἄνθρωπον ἀπόῤῥητον πρόνοιαν, ἐρωτᾷ· Τί σοι ὄνομά ἐστιν ; "Ο δέ φησιν · Λεγεών ὅτι πολλοί ἐσμεν (78). Οὐκ αὐτὸς τῆς ἐρωτήσεως πρὸς γνῶσιν δεόμενος, ἀλλ' ἡμᾶς ἐκπαιδεύων, πόσο:; ἀνθρώπινον σῶμα φονεῦσι δαίμοσιν ἐκδοθὲν οὐκ ἀπὸ όλωλεν· ἀλλὰ πλῆθος δαιμόνων καθ᾿ ἑνὸς στρατευό μενον ἀνελεῖν οὐκ ἐξίσχυσεν. Οὐ κατὰ πετρῶν κατα ηκόντισαν, οὐ μεληδόν διενείμαντο, οὐ συνδιεσπάραξαν τῷ φορουμένῳ σιδήρῳ τὸν ἄνθρωπον· ἀλλ᾽ ἔμενεν πρὸς τὰς τῶν δαιμόνων τρικυμίας ἀντέχων ἀποῤῥήτω χειρὶ, καὶ ἐν κολάσεσι φυλαττόμενος. Καὶ τὸ δὴ μεῖζον ὁ εὐαγγελιστής επάγει φιλοτιμούμενος Πολ BASILII SELEUCIENSIS alter evangelista demonum voces retulit : Quid & nubis, et libi, Jesu Nazarene *? Now tanquam homi- num efectorem, sed ut Nazarethi civem appella- runt. Quæ se prodit forma sibi consentanea facias, loquitur : hominem cum videamus, velut a Deo tractamur : velut caelo delapsus, non Nazaretho profectus flagra importas : factis naturam notifica. Quid nobis, et tibi, Fili Dei? venisti huc ante tem- pus torquere nos? Quid ais, diabole? ei qui tempori- bus modum fixit, terminosque judicio praestituit, neclamas : Venisti modo ? Sed ignorat naturam im- mortalin in forma servi @dem faciente adventui, ignorat Deum universi Dominum capta Davide stola investitum. Itaque ex aspectu ad contentionem ire ritatus, occullo vero deitatis imperio flagellatus, temere audentis simul et supplicantis voces commi- scel. Quid nobis, et tibi, Jesu? Oro te, ne torqueas. Timoris simul et audacia voces emittit : valens quidem, ut servus præfractus, supplicans vero, ut qui reus vapulal. Venisli huc ante tempus ? Undle igitur norunt judicii diem non adesse ? Uncle sciunt ante tempus torqueri se? Norunt ex iis qur per- petiuntur, se tormentis obnoxios. Nec tantum apud eos morum potuit improbitas, ut illala ob flagitia œnæ oblivionem inducat. Nunc vero videbant non supplicium inferentem, sed secessionem tunc ab hominibus facientem. Quod igitur non torqueantur, nondum supplicii tempus adesse ratiocinantur. Gra- viter interim ferunt, ante judicii tempus hominum pœnis ut abstineant se, juberi. Præcipiebat enim eis, ut exirent ab eo w. Nondum eos in judi- cium trahebat, nondum tribunalis terrorem osten- tabat, nondum judicii flammam accendebat; sed minis tantum effreues impetus refrenabat : et mali tanta vis erat↑ Veruni cum Dominus apud animum statuisset iis, qui aderant. ostendere vel in mediis adversis arcanam quamdam in homines providen- tiain, rogat : Quod tibi nomen ? ille, ait : Legio, At quia multi sumus “. Quam interrogationem non ipse quasi ex ignorantia necessario adhibuit, sed nos edocuit, quam multis humanum corpus carni- Acibus damonibus traditum non perierit : quandom quidem dæmonum multitudo in unum armata tol- lere non evahuerit. Non in præcipitia projecerunt, non membratim diviserunt, non illato ferro dis- D cerpserunt hominem, verum occultiore virtute stelit, restititque contra excitatas a dæmonibus procellas in ipsis etiam suppliciis custoditus. Quod- que majus est dedita opera intulit evangelista : Multis enim temporibus accipiebat i!lum *º. O sol- ¡icitudinem inexsuperabilem! Pariter enim torque- bant, pariter torquebantur dæmnones : modo qu- dam cædem anhelantes, sed libidinem re ipsa explere non permittebantur, donec apertum Regis Luc. vuu, 29. * ibid. 30. of Matth. viii, 29. so ibid. CL. DAUSQUEI NOTA. C (78) Ὅτι πολλοί εσμεν. Lucas, cap. viu : "Οτι δαιμόνια πολλὰ εἰσῆλθεν εἰς αὐτόν,
PG 85:283Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ μέλλω πιεῖν; καὶ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι βαπτισθῆναι ; Ἡ μήτηρ ᾔτησεν, εὔκολον εὕρημα τὴν βασιλείαν νομίζουσα, καὶ τοῖς αἰτοῦσι τὸ ζητούμενον ἐξ αἰτήσεως περιγενέσθαι μόνης ἐλπίζουσα. Ὁ Δεσπότης Χριστὸς τὸν τῆς κτήσεως τρόπον τοὺς παῖδας ἐδίδασκε· Δύνασθε τὸ ποτήριον πιεῖν ; τοῦτ’ ἔστι καμάτων καρπὸς, οὗ καὶ τῆς αἰτήσεως δῶρον ὁ θρόνος. Δύνασθε βαπτισθῆναι ; Ὁδός ἐστι τὸ πάθος, οἱ ὑπὲρ εὐσεβείας κίνδυνοι βασιλείας πρόξενοι. Οὐ ψιλή τις αἴτησις, ἀλλ’ ἡ τοῦ πάθους μίμησις τὴν βασιλείαν μνηστεύεται. Εἰ τῆς ἀξίας ἐρᾷς, μέτελθε τοῦ πάθους τὴν κοινωνίαν, φάνηθι συσταυρούμενος, καὶ ὀφθήσῃ συγκαθεζόμενος. Ὤνησε τοῖς κάτω τὰ ἄνω. Δύνασθε βαπτισθῆναι ; Τί οὖν οἱ παῖδες; Δυνάμεθα . Ὁ πόθος τὸ πάθος ἐφέλκεται. Τί οὖν ὁ Κύριος; Τὸ μὲν ποτήριον πίεσθε, καὶ τὸ βάπτισμα ὃ βαπτίζομαι βαπτισθήσεσθε· τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου, ἢ ἐξ εὐωνύμων μου, οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι . Τί λέγεις, ὦ Δέσποτα; Ὑπὲρ σοῦ πάσχοντες, οὐ παρὰ σοῦ τὰς ἀμοιβὰς κομιζόμεθα; Ἀλείφεις πρὸς κίνδυνον, οὐκ ἐξισχύων ἀμείψασθαι; Οὐκ ἔστι σὸν δοῦναι; Πῶς οὖν ἐβόας·
Α μανεῖσα, μοχθηρία προαιρέσεως τὴν αὐτὴν ὑφ' ἑαυ τῆς διαφθορὰν πραγματεύεται. Αλλ όμως ἔχειν ἐθέ- λουσι χρώμα συγγνώμης αἱ μάχαι. Η γάρ τινες πρότερον ἀδικηθέντες, δικαστὴν τῆς ἀδικίας κατά τῶν ἀδικησάντων καλοῦσι τὸν πόλεμον· ἡ δόξης ἔρωτι καὶ πόθῳ τροπαίων καθ᾿ ἑαυτῶν τὰς χεῖρας ὁπλίζουσιν, ἀνδρείας ἐπίδειξιν (82) τὴν ἀναίρεσιν ονομάζοντες. Οταν δέ τινες τὰς καθ᾿ ἑαυτῶν παρα- τάξεις ἀφέντες, κατὰ τοῦ Δημιουργοῦ τὰς γλώττας ἀντὶ χειρῶν καθοπλίζουσι, τὴν τοῦ τιμήσαντος ὕβριν ὑπόθεσιν πολέμου ποιούμενοι, ποῖος μὲν λόγος συγ- γνώμην χαρίσαιτο, ποία δὲ πρόφασις εὔλογος τῆς αἰω- νίου (α) κολάσεως τοιαῦτα ποιήσειεν ; Οταν οὐρανοὶ μὲν διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ, ἄγγελοι δὲ πρὸς ὕμνον τοῦ Κτίσαντος ἀπησχόληνται, λογικὴ δὲ πᾶσα καὶ Β ἄλογος φύσις πρὸς ὑμνῳδίαν ἐκτέτακται (83), τῇ συνεχείᾳ τοῦ πράγματος τὸ ἐνδεὲς τῆς εὐφημίας ἐμε φαίνουσα· ἄνθρωποι δὲ καὶ ζωῆς λογικῆς καὶ τιμῆς ισοθέου λαχόντες, καὶ πρὸς μίμησιν πλασθέντες τοῦ πλάσαντος, τῷ μέτρῳ τῆς εἰκόνος τὸν Δημιουργών ἐνδυσάμενοι τὸν πλάσαντα, μείζονα καὶ ἐλάττονα μέτρα κατὰ θεότητος ἐπενόησαν. Τί τὴν τῶν οἱ κείων σχημάτων ἀσθένειαν, ἄνθρωπε, πρὸς οὐρανὸν μεταφέρεις; Τί τὸ τῆς θεότητος ; Τί σώματος μέτροις καταμετρεῖς τὸν ἀσώματον ; Τι σχήμασι δουλικοῖς ἐνδύεις τὴν ἀδέσποτον φύσιν ; Υἱὸν ἀκούεις, δοῦλον ποιεῖς ; “Ακτιστον ἐγνωκὼς τὸν Πατέρα, κτίσμα τὸν Υἱὸν νομίζεις ; Αδούλωτον τὸν Πατέρα, καὶ δούλευ τὸν γεννηθέντα ; Οὐ συμφωνεί σοι τοῖς λόγοις ή φύ σις. Υἱὸν εἶπες; τὴν πατρικὴν οὐσίαν ἐδήλωσας. Πατέρα καλεῖς ; τὴν πρὸς τὸν Υἱὸν κηρύττεις του τότητα. Εἰ μὲν οὖν Υἱὸς, οὐ κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα, οὐχ Υιός. Αντιστρέφει γὰρ ὁ λόγος διὰ τὴν ὁμοιότητα τῆς οὐσίας ἀνεμποδίστως φερόμενος. Σὺ δὲ μιγνύεις τὰ ἄμικτα, καὶ συνάγεις τὰ ἀσύμβατα (84). Εἰ δοῦλος ὁ Υἱὸς, τίς ὁ τῆς κτίσεως ἐλευθερωτής; Τί οὖν αὐτὸς ἐβόα, Ἐὰν ὁ Υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ὄντως ἐλεύ θεροί έστε (85); Τί σαυτὸν ἐκ βλασφημίας, ἐλευθε ρίας λῃστεύεις καὶ τὸν Δεσπότην συκοφαντῶν, καὶ σαυτὸν ἀἰδίῳ καταδικάζων δουλείᾳ ; Καὶ ἡ μὲν πᾶσα κτίσις (86) ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Ὁ δὲ Υἱὸς μεμενήκῃ δοῦλος, ἐλευθερίας ἀκτήμων; Εἰ κτίσμα λέγων Θεὸν ἐπι- γράφῃ, καταβοᾷ σου τῆς ἀσεβείας ὁ Παῦλος, βοῶν· Καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίσαντα, * ἐκτέταται. εκτενεῖς εὐχαί, (α) εύλογος τῆς αἰωνίου, Έξω, BASILII SELEUCIENSIS ipsam insapiens a sem et eamdem sibi perniciem uo- litur. Attamen pugnæ æquitatis colore defendi vo- tunt. Aut enim nonnulli prius injuriam perpessi, contra injuriosos arbitram injuriarum dimicationem vocant; aut gloriæ cupiditate et tropæorum deside- rio contra se manus armant, ac trucidationem fortitudinis specimen appellant. Cum vero nonnulli omisso secum pugnante exercitu, in mundi moli . torem linguas pro manibus armant, Dei punientis animadversionem in belli causam trahentes, quæ oratio veniam impetret? Aut quo justo æternæ pu- nitionis prætextu talia committantur ? Quando cœli enarrant gloriam Dei ", angeli Creatoris laudibus vacant, rationis compos imposque natura in hymnos tota incumbit, occupatione perpetua laudationes suas impares esse declarans : homines vitæ, quæ cum ratione agitur, et similis cum Dei hono- ris conditionem sortiti, et ad imitationem Condi- toris expressi, pro modo imaginis procreatorem suum induti, excogitarunt Creatorem modis qui- busdam majorem minoremque; quo commento divinitatem expugnatum eunt. Quid propriam mo- dulorum infirmitatem, a homo, transfers in cœ- lum ? Quid ad ipsam deitatis essentiam ? Quid cor- pore vacantem corporis mensura demetiris? Quid naturam, quæ ab nullo auctore est, in serviles for- mas induis ? Filium aulis; servum facis ? Impro- creabili Patre cognito, creaturam Filium autunias ? Genitorem servire nescium, et servum genitum ? Nullus est orationis tuæ cum natura concentus. Filium ais? Patris naturam dilucidas.-Patrem no- C minas? identitatem, quæ cum Filio est, proclawuas. Quod si Filius, non creatura : si creatura, non Filius, Namque ob naturæ similitudinem sine ullo impedimento reciprocatur oratio. Tu quæ nec mi- scerl, nec convenire possunt, cogis in unum, et misces. Si servus Filius, quis creaturæ liberator ? Quid igitur clamabat ipse : Si vos Filius liberave- ril, vere liberi eritis ** ? Quidl per blasphemiam li bertatem tibi eripis? quid Dominum calumniis proscindis, et teipsum æternæ servituti adjudicas? Quia et ipsa creatura liberabitur a servitute corru- ptionis in libertatem gloriæ filiorum Dei 5. Filius vero sine ulla libertatis possessione serviet æter- num ? Si dum Deum pronuntias, creaturam statuis, D reclamat impietati tuæ Paulus: Et servierunt crea- *Psal. xviii, 1. ss Joan. viii, 36. Rom. vii, 21. CL. DAUSQUEI NOTÆ. renie: Prosperam ac felix malum Virtus vocatur... Divine quod assolet. bendum Iude pro conti nentibus. subjectis verbis latius porrigi videnður: Omnis crea- tura ingemiscit. Ad Rom. cap, vn. Verbis ex quibus nihil sani clici queat, addendum qua levi emendatione constant omnia: Quære justa excusatio quire prætextus æterno supplicio talia eximat. Dansqueius nihil Basilium assecutus est. COMBEFIN, (82) Ανδρείας ἐπίδειξιν. Seneca Hercule (u- (83) Εκτέτακται. Lucis et nexus causa scri- (84) Τὰ ἀσύμβατα. Loco, ἀσύμβαντα. (85) Ελεύθεροί έστε. Biblia, ἔπεσθε. (86) Πᾶσα κτίσις. Biblia αὐτή κτίσις. Sed ex
Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστιν ; Ἐν δὲ τοῖς πᾶσι πάντως καὶ τῆς βασιλείας ἡ δόσις. Ἢ πῶς ἔλεγες· Ὁ Πατὴρ τὴν κρίσιν πᾶσαν ἔδωκε τῷ Υἱῷ ; Καί τοι τὸ ἔδωκε πρὸς τὴν σὴν οἰκονομίαν εὐθύνεται. Υἱὸς γὰρ ὢν φύσει, ἔχεις ἐν φύσει τὴν κτῆσιν. Ὅπου δὲ κρίσεως ἀξία, καὶ ἀνταποδόσεως ἐξουσία. Οὐκ αὐτὸς ἔλεγες· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ; Οὐκ ἀρτίως ἐβόας· Καθίσεσθε ἐπὶ δώδεκα θρόνων ; Καὶ νῦν λέγεις. Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι ; Τί σοι βούλεται τό· Οὐκ ἔστιν ἐμόν ; Τί λέξιν προσέθηκας Ἀρείῳ πρόφασιν ἀσεβείας παρέχουσαν; Τί τοῖς σοῖς κατὰ σοῦ σοβαρεύεται ῥήμασι; Τί παρὰ τῆς ἀληθείας ἐκεῖνος τὸ ψεῦδος δανείζεται; Ὁ τὴν κτίσιν παραγαγὼν εἰς ἀμοιβὰς οὐκ ἀρκεῖς; Ὁ ποιητὴς οὐ στεφανοῖς μετὰ τὴν νίκην τὸ ποίημα; Ἔχομεν τὰς σὰς φωνὰς, τῆς σῆς ἰσχύος ἐνέχυρον. Ἠκούσαμέν σου βοῶντος Ἴνα πάντες τιμῶσι τὸν Υἱὸν, καθὼς τιμῶσι τὸν Πατέρα . Τὸ τῆς τιμῆς ἐφάμιλλον, πρὸς ἐξουσίαν ἰσόῤῥοπον. Καὶ πάλιν· Ἃ γὰρ ἂν ποιῇ ὁ Πατὴρ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ . Τῷ Πατρὶ ποιεῖς ὁμοίως, καὶ οὐκ ἔχεις τὸ διδόναι τῷ Πατρὶ παραπλησίως; Οὐκ αὐτὸς ἔφησας·
Α μανεῖσα, μοχθηρία προαιρέσεως τὴν αὐτὴν ὑφ' ἑαυ τῆς διαφθορὰν πραγματεύεται. Αλλ όμως ἔχειν ἐθέ- λουσι χρώμα συγγνώμης αἱ μάχαι. Η γάρ τινες πρότερον ἀδικηθέντες, δικαστὴν τῆς ἀδικίας κατά τῶν ἀδικησάντων καλοῦσι τὸν πόλεμον· ἡ δόξης ἔρωτι καὶ πόθῳ τροπαίων καθ᾿ ἑαυτῶν τὰς χεῖρας ὁπλίζουσιν, ἀνδρείας ἐπίδειξιν (82) τὴν ἀναίρεσιν ονομάζοντες. Οταν δέ τινες τὰς καθ᾿ ἑαυτῶν παρα- τάξεις ἀφέντες, κατὰ τοῦ Δημιουργοῦ τὰς γλώττας ἀντὶ χειρῶν καθοπλίζουσι, τὴν τοῦ τιμήσαντος ὕβριν ὑπόθεσιν πολέμου ποιούμενοι, ποῖος μὲν λόγος συγ- γνώμην χαρίσαιτο, ποία δὲ πρόφασις εὔλογος τῆς αἰω- νίου (α) κολάσεως τοιαῦτα ποιήσειεν ; Οταν οὐρανοὶ μὲν διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ, ἄγγελοι δὲ πρὸς ὕμνον τοῦ Κτίσαντος ἀπησχόληνται, λογικὴ δὲ πᾶσα καὶ Β ἄλογος φύσις πρὸς ὑμνῳδίαν ἐκτέτακται (83), τῇ συνεχείᾳ τοῦ πράγματος τὸ ἐνδεὲς τῆς εὐφημίας ἐμε φαίνουσα· ἄνθρωποι δὲ καὶ ζωῆς λογικῆς καὶ τιμῆς ισοθέου λαχόντες, καὶ πρὸς μίμησιν πλασθέντες τοῦ πλάσαντος, τῷ μέτρῳ τῆς εἰκόνος τὸν Δημιουργών ἐνδυσάμενοι τὸν πλάσαντα, μείζονα καὶ ἐλάττονα μέτρα κατὰ θεότητος ἐπενόησαν. Τί τὴν τῶν οἱ κείων σχημάτων ἀσθένειαν, ἄνθρωπε, πρὸς οὐρανὸν μεταφέρεις; Τί τὸ τῆς θεότητος ; Τί σώματος μέτροις καταμετρεῖς τὸν ἀσώματον ; Τι σχήμασι δουλικοῖς ἐνδύεις τὴν ἀδέσποτον φύσιν ; Υἱὸν ἀκούεις, δοῦλον ποιεῖς ; “Ακτιστον ἐγνωκὼς τὸν Πατέρα, κτίσμα τὸν Υἱὸν νομίζεις ; Αδούλωτον τὸν Πατέρα, καὶ δούλευ τὸν γεννηθέντα ; Οὐ συμφωνεί σοι τοῖς λόγοις ή φύ σις. Υἱὸν εἶπες; τὴν πατρικὴν οὐσίαν ἐδήλωσας. Πατέρα καλεῖς ; τὴν πρὸς τὸν Υἱὸν κηρύττεις του τότητα. Εἰ μὲν οὖν Υἱὸς, οὐ κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα, οὐχ Υιός. Αντιστρέφει γὰρ ὁ λόγος διὰ τὴν ὁμοιότητα τῆς οὐσίας ἀνεμποδίστως φερόμενος. Σὺ δὲ μιγνύεις τὰ ἄμικτα, καὶ συνάγεις τὰ ἀσύμβατα (84). Εἰ δοῦλος ὁ Υἱὸς, τίς ὁ τῆς κτίσεως ἐλευθερωτής; Τί οὖν αὐτὸς ἐβόα, Ἐὰν ὁ Υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ὄντως ἐλεύ θεροί έστε (85); Τί σαυτὸν ἐκ βλασφημίας, ἐλευθε ρίας λῃστεύεις καὶ τὸν Δεσπότην συκοφαντῶν, καὶ σαυτὸν ἀἰδίῳ καταδικάζων δουλείᾳ ; Καὶ ἡ μὲν πᾶσα κτίσις (86) ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Ὁ δὲ Υἱὸς μεμενήκῃ δοῦλος, ἐλευθερίας ἀκτήμων; Εἰ κτίσμα λέγων Θεὸν ἐπι- γράφῃ, καταβοᾷ σου τῆς ἀσεβείας ὁ Παῦλος, βοῶν· Καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίσαντα, * ἐκτέταται. εκτενεῖς εὐχαί, (α) εύλογος τῆς αἰωνίου, Έξω, BASILII SELEUCIENSIS ipsam insapiens a sem et eamdem sibi perniciem uo- litur. Attamen pugnæ æquitatis colore defendi vo- tunt. Aut enim nonnulli prius injuriam perpessi, contra injuriosos arbitram injuriarum dimicationem vocant; aut gloriæ cupiditate et tropæorum deside- rio contra se manus armant, ac trucidationem fortitudinis specimen appellant. Cum vero nonnulli omisso secum pugnante exercitu, in mundi moli . torem linguas pro manibus armant, Dei punientis animadversionem in belli causam trahentes, quæ oratio veniam impetret? Aut quo justo æternæ pu- nitionis prætextu talia committantur ? Quando cœli enarrant gloriam Dei ", angeli Creatoris laudibus vacant, rationis compos imposque natura in hymnos tota incumbit, occupatione perpetua laudationes suas impares esse declarans : homines vitæ, quæ cum ratione agitur, et similis cum Dei hono- ris conditionem sortiti, et ad imitationem Condi- toris expressi, pro modo imaginis procreatorem suum induti, excogitarunt Creatorem modis qui- busdam majorem minoremque; quo commento divinitatem expugnatum eunt. Quid propriam mo- dulorum infirmitatem, a homo, transfers in cœ- lum ? Quid ad ipsam deitatis essentiam ? Quid cor- pore vacantem corporis mensura demetiris? Quid naturam, quæ ab nullo auctore est, in serviles for- mas induis ? Filium aulis; servum facis ? Impro- creabili Patre cognito, creaturam Filium autunias ? Genitorem servire nescium, et servum genitum ? Nullus est orationis tuæ cum natura concentus. Filium ais? Patris naturam dilucidas.-Patrem no- C minas? identitatem, quæ cum Filio est, proclawuas. Quod si Filius, non creatura : si creatura, non Filius, Namque ob naturæ similitudinem sine ullo impedimento reciprocatur oratio. Tu quæ nec mi- scerl, nec convenire possunt, cogis in unum, et misces. Si servus Filius, quis creaturæ liberator ? Quid igitur clamabat ipse : Si vos Filius liberave- ril, vere liberi eritis ** ? Quidl per blasphemiam li bertatem tibi eripis? quid Dominum calumniis proscindis, et teipsum æternæ servituti adjudicas? Quia et ipsa creatura liberabitur a servitute corru- ptionis in libertatem gloriæ filiorum Dei 5. Filius vero sine ulla libertatis possessione serviet æter- num ? Si dum Deum pronuntias, creaturam statuis, D reclamat impietati tuæ Paulus: Et servierunt crea- *Psal. xviii, 1. ss Joan. viii, 36. Rom. vii, 21. CL. DAUSQUEI NOTÆ. renie: Prosperam ac felix malum Virtus vocatur... Divine quod assolet. bendum Iude pro conti nentibus. subjectis verbis latius porrigi videnður: Omnis crea- tura ingemiscit. Ad Rom. cap, vn. Verbis ex quibus nihil sani clici queat, addendum qua levi emendatione constant omnia: Quære justa excusatio quire prætextus æterno supplicio talia eximat. Dansqueius nihil Basilium assecutus est. COMBEFIN, (82) Ανδρείας ἐπίδειξιν. Seneca Hercule (u- (83) Εκτέτακται. Lucis et nexus causa scri- (84) Τὰ ἀσύμβατα. Loco, ἀσύμβαντα. (85) Ελεύθεροί έστε. Biblia, ἔπεσθε. (86) Πᾶσα κτίσις. Biblia αὐτή κτίσις. Sed ex
PG 85:285Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς, καὶ ζωοποιεῖ, οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ ; Τί οὖν συνδημιουργὸς τῷ Πατρὶ, συγκαθέζῃ τῷ Πατρὶ, συνδιοικεῖς τῷ γεννήσαντι, ἐγείρεις ὡς ἐκεῖνος, οὓς θέλεις ζωοποιεῖς ὡς αὐτὸς, καὶ νῦν λέγεις· Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι ; Διὰ τί; Ἐπειδὴ τῆς τοῦ λαμβάνοντος ἀξίας, οὐ τῆς τοῦ διδόντος ἐξουσίας μόνον τὸ δῶρον. Καμάτων ἆθλον ὁ θρόνος, οὐ φιλοτιμίας τὸ χάρισμα. Ἐκ κατορθωμάτων ὁ θρόνος, οὐκ ἐξ αἰτήσεως ἡ δόσις. Δεῖξόν μοι τὴν σὴν ἀξίαν, καὶ βλέπε τὴν ἐμὴν ἐξουσίαν. Ἂν ἁμαρτωλὸς ὑπὲρ πταισμάτων ὀδύρηται, κουφίζω τὴν νόσον, καὶ διαλύω τὸ χρέος· ἂν πόρνη δακρύῃ, δωροῦμαι τὴν ἄφεσιν· ἂν τελώνης τύπτῃ τὸ στῆθος, οὐ χαράττω τὰ πταίσματα· ἂν λεπρὸς τὴν θεραπείαν ζητῇ, δεικνύω τὴν δύναμιν· Θέλω, καθαρίσθητι · ἂν νεκρὸς ἐκ τάφων ἀναστῆναι δέῃ, τὴν ἐξουσίαν προβάλλομαι· Λάζαρε, δεῦρο ἔξω · ἂν τυφλὸς περιστάξῃ τὸ φέγγος· Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν . Ἂν δὲ θρόνον τις αἰτῇ, καὶ βασιλείαν ζητῇ, καὶ τὴν ἐκ δεξιῶν καθέδραν ποθῇ, τότε τὴν ἐξουσίαν περιεργάζομαι· τοὺς περὶ εὐσεβείας ἱδρῶτας ἀναμαρτυρῶ. Τούτων γὰρ ἡ μετ’ ἐμοῦ καθέδρα μισθός.
Κτίσμα λέγεις Θεόν; Ἐπιγνώσεταί σου τὴν συγγένειαν ἕλκειν. Μέγας Θεὸς, καὶ μικρός παρ' ἐκείνοις εὑρί σκεται. Πόλεμον ἐπεισάγεις θεότητι, διαφορὰν ού σίας ἐκμηχανώμενος. Ακουσον φωνῆς αὐτοῦ, καὶ ἐντραπήθητι · Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. Μὴ διέλῃς τὸ ἔν· μή μετρήσῃς τὸ μέτρον ἀλλότριον μὴ μερίσῃς ἀμέριστον ὕπαρξιν (87). Ο οὐρανὸς ὑμνεῖ, σὺ δὲ μετρεῖς; Τὰ Χερουβὶμ ὑποκύπτει, σὺ δὲ ζυγοστατεῖ;; Γαβριήλ τρέμων παρίσταται, σὺ δὲ βλασφημῶν περιίστασαι; Αιδέσθητι γύναιον εὐαγγε νικὸν, βασιλείαν, οὐ δουλείαν τῷ Χριστῷ μαρτυροῦν. Βλέπε τὴν τῷ Ζεβεδαίῳ τοὺς παῖδας γεννήσασαν. Προσῆλθε γὰρ αὐτῷ, φησὶν, ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου προσκυνοῦσα, καὶ αἰτοῦσα τι παρ' αὐτοῦ. Ἐπιτρέψαντος δὲ αὐτῇ τοῦ Κυρίου· Εἰπέ, φησίν, ἵνα οἱ δύο (88) υἱοί μου καθίσωσιν εἷς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἷς ἐξ ευωνύμων σου, ἐν τῇ βα- σιλείᾳ σου. Η γυνὴ βασιλείαν κηρύττει, καὶ "Α- ρειος δουλείαν καταγινώσκει. Ειπε, ἵνα καθίσωσιν. Ο μητρὸς φιλοστόργου, καὶ γυναικὸς εὐσεβοῦς ! Εὖ- μεν ὕλην ἡ φύσις, ἵνα τοῖς τέκνοις χαρίσηται. Αλλ' εἴδωμεν ἐπ' ἀκριβείας τὴν λέξιν τῆς γυναικὸς πίστιν κηρύττουσαν· θεασώμεθα τὸν εὐαγγελιστὴν ἔγχω- μιαστὴν τοῦ γυναίου γινόμενον. Τότε, φησί, προσ ἦλθεν αὐτῷ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου. Βού- λει, φησὶν, ἰδεῖν τὴν πίστιν τῆς γυναικός; Τῆς ἱκε σίας ζήτει τὸν χρόνον. Πότε προσάγει τὴν αἴτησιν ; Τις ἦν ὁ καιρὸς τῆς δεήσεως; Ο σταυρὸς ἦν εύτρε τῆς, τὸ πάθος ἕτοιμον· στρατὸς Ἰουδαίων παρ εσκεύαστο· ὁ Δεσπότης περὶ θανάτου διαλέγεται ἀγωνιῶσιν οἱ μαθηταὶ, φρίττουσι πρὸ τοῦ πάθους τὸν λόγον τοῦ πάθους· ἐκπλήττονται τὴν ἀκοήν· ταράττονται τὴν ψυχὴν· καὶ τότε ἡ μήτηρ εἰσ τρέχει τὸν τῶν ἀποστόλων διατεμοῦσα χορόν, ζητοῦσα τὴν βασιλείαν, καὶ θρόνον τοῖς τέκνοις αιτοῦσα. Τί λέγεις, ὦ γύναι; Σταυρὸν ἀκούεις, καὶ θρόνον αἰτεῖς ; Περὶ πάθους ὁ λόγος, καὶ βασιλείαν ποθεῖς; Εασον τοὺς μαθητές σχολάσαι τῷ φόβῳ, μεριμνήσαι τὸν κίνδυνον. Πόθεν σοι τῆς ἀξίας ἡ ζήτησις ; Τί σε των λεγομένων ἢ πραττομένων πρὸς βασιλείας εκίνησεν ; Πάθους μνήμη; Σταυροῦ προσδοκία τοιαῦτά σε ζη- · εἶν προετρέψατο; Ὁρῶ μὲν, φησί, τὸ πάθος, προορῶ ἐξ καὶ τὴν ἀνάστασιν. Ὁρῶ τὸν σταυρὸν πηγνύμενον, καὶ θεωρῶ τὸν οὐρανὸν ἀνοιγόμενον. Βλέπω τοὺς ὅλους, ἀλλὰ καὶ τὸν θρόνον φαντάζομαι. Εἶδον πά- και μητέρα Παρθένον, χάριτος ὠδῖνας, οὐ φύσεως φέρουσαν, καὶ τόκον οἰκονομίας, οὐ συνηθείας. Εἶδον απέρα τὴν Περσίδα πρὸς τὸν τόκον κινήσαντα. • το το ύπαρ ξι; Μὴ μερίσῃς ἀμέριστον ὕπαρξιν. Οταν δὲ ἀκούσης, ὅτι ἐκπορεύεται, μὴ νόει ἀποστολὴν τὴν ἐκπόρευσιν, οἷαν ἀποστέλλονται τὰ λειτουργικά πνεύματα, ἀλλὰ φυσική ύπαρξις τοῦ Πνεύματός ἐστιν ἡ ἐκπόρευσις. Ἐξ ἄκρας ὑπάρξεως, ORATIO XXIV. B A turæ potius quam Creatori r. Creaturam dicis D Rom. 1. 23. Joan. x, 30. Deum? Agnoscetur a te cognationem trahere. Magnus Deus, et apud illos parvus comperitur. Bellum infers divinitati, excogitata naturæ differen- tia. Audi vocem ipsius, et animo reconde: Ego et Pater unum sumus 5. Quod unum ne distrahas Ne metire, quod a mensura alienum est: ne partire substantiam, quam partiri non est. Cœlum laudibus effert, tu metiris ? Cherubini se submittunt, tu exa- minas? Gabriel tremeus astat, tu vero maledictis impetens circumstas? Pudeat te muliercule evan gelicæ, quæ regiam dignitatem, non servitium Christo suo ascribit testimonio. Aspice, que Zebedæo filios genuit: Accessit ad eum mater filiorum Zebedæi adorans, et petens aliquid ab eo Quod cum permisisset Dominus: Dic, inquit, ut sedeant hi duo filii mei, unus ad dexteram tuam, el unus ad sinistram, in regno two. Muliercula regnum proclamat, et Arius servitutein agnoscit. Dic, ut sedeant. O matrem filiorum impense aman- tem, et piam mulieren ! Materiam invenit natura, filiis ut gratificetur. Verum exacte videamus dictio- nem, qua mulieris ſides inclarescit; evangelistam intueamur mulieris laudatorem. Tunc, inquit, ac- cessit ad eum mater filiorum Zebedæi. Vis, inquit, mulieris fidem cernere? Supplicationis quære tem- pus. Quando libellum supplicem eſſert? Quod po- stulationis tempus ? Crux erat parata, passio appete- bat, Judæorum instructus erat exercitus; Dominus C de morte sermocinatur, discipuli æstuant, aute passionem ad mentionem de passione colorrescunt, auribus percelluntur, animo perturbantur : ac tune mater incurrit secans apostoloruin chorum, regiam affectans potestatem, et thronum filiis rogans. Quid aís, o mulier? Crucem audis, et thronum ro- gas? De passione sermo, et regno inhias? Sine dis- cipulos vacare timori, sine suas in periculum curas partiri. Unde tibi tantæ dignitatis quæstio? Quid eorum, quæ dicuntur fiuntve, te commovit ad regni postulationem ? Passionis commemoratio ? Crucis exspectatio talia te quærere propulit ? Video, inquit, passionem, animo tamen resurrectionem provides. Video crucem pangi, sed video cœlum pandi. Video clavos, sed et thronum imaginor. Vidi pridem ma- trem Virginem, quæ nixum tulit non a natura ortumn, sel a gratia, et partum dispensationis, non consue- tudinis. Villi stellam, quæ Persidem ad hunc par- tum emovit. Joannein audivi clamantem, Ecce Agnus Matth. xx, 20. ibid. 21. CL. DAUSQUEII NOTÆ. • tire substantiam, quam partiri non est. Vox ut polysema sit, indubitanter hoc loco pro sub- stantia capitur, quam Filio Dei ereptum ibant hæ- retici, dum in ordinem creaturarum redigebant. Quam substantiam unam eamdemque in Patre et Filio astruit D. Basilius, idcirco ait : Eodem modo capitur apud Theo- phylactum in xv cap. Joannis : Item alibi: Proprius tamen ac germanus significatus est, ut sit prima exsistendi ratio. Damascenus de transfiguratione : a primo - tus momento. (87) Μὴ μερίσης αμέριστον υπαρξιν. Ne pur- (88) Ἵνα οι δύο. Biblia, ἵνα οὗτοι οἱ δύο
Κἂν εὕρω τούτων ἐπάξιον, ἐμὸν ὑπάρχει τὸ δοῦναι · καλεῖ γὰρ τὴν διδόντος ἐξουσίαν ἡ τοῦ λαμβάνοντος ἀξία. Διὰ τοῦτο οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι , ἀλλὰ τοῦ Πατρός ἐστι τὸ διδόναι, ἀλλ’ οἷς ἡτοίμασται παρὰ τοῦ Πατρός μου . Εὐτρεπίζει δοκιμάζων ὁ Πατὴρ, οὐχ ἁπλῶς χαριζόμενος· ἀναμένει τὸν τρόπον, εὐτρεπίζων τὸ δῶρον. Οὐκ ἐκχέει τὴν χάριν ἁπλῶς, ἀλλὰ τὴν δωρεὰν ταμιεύεται. Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι . Οὐδὲ γὰρ τοῦ Πατρός ἐστι τὸ εἰκῆ τοιαῦτα χαρίζεσθαι. Διὰ τοῦτο τῷ μαρτυροῦντι τὴν βασιλείαν χαρίζομαι· Σήμερον μετ’ ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ . Ὁρῶν γὰρ τὸν πόθον, παρέχω τὸ δῶρον. Διὰ τοῦτο λέγω· Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος . Ὁμοῦ δὲ μία μὲν ἡ μαθητεία, βάπτισμα καὶ τὸ αὐτὸ, καὶ μία τῆς δωρεᾶς ἡ χάρις, μία τῶν παρεχόντων προσώπων ἡ δύναμις· ἧς τὴν πίστιν φυλάξαντες, τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἀξιωθείημεν ἐν Χριστῷ· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
Κτίσμα λέγεις Θεόν; Ἐπιγνώσεταί σου τὴν συγγένειαν ἕλκειν. Μέγας Θεὸς, καὶ μικρός παρ' ἐκείνοις εὑρί σκεται. Πόλεμον ἐπεισάγεις θεότητι, διαφορὰν ού σίας ἐκμηχανώμενος. Ακουσον φωνῆς αὐτοῦ, καὶ ἐντραπήθητι · Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν. Μὴ διέλῃς τὸ ἔν· μή μετρήσῃς τὸ μέτρον ἀλλότριον μὴ μερίσῃς ἀμέριστον ὕπαρξιν (87). Ο οὐρανὸς ὑμνεῖ, σὺ δὲ μετρεῖς; Τὰ Χερουβὶμ ὑποκύπτει, σὺ δὲ ζυγοστατεῖ;; Γαβριήλ τρέμων παρίσταται, σὺ δὲ βλασφημῶν περιίστασαι; Αιδέσθητι γύναιον εὐαγγε νικὸν, βασιλείαν, οὐ δουλείαν τῷ Χριστῷ μαρτυροῦν. Βλέπε τὴν τῷ Ζεβεδαίῳ τοὺς παῖδας γεννήσασαν. Προσῆλθε γὰρ αὐτῷ, φησὶν, ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου προσκυνοῦσα, καὶ αἰτοῦσα τι παρ' αὐτοῦ. Ἐπιτρέψαντος δὲ αὐτῇ τοῦ Κυρίου· Εἰπέ, φησίν, ἵνα οἱ δύο (88) υἱοί μου καθίσωσιν εἷς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἷς ἐξ ευωνύμων σου, ἐν τῇ βα- σιλείᾳ σου. Η γυνὴ βασιλείαν κηρύττει, καὶ "Α- ρειος δουλείαν καταγινώσκει. Ειπε, ἵνα καθίσωσιν. Ο μητρὸς φιλοστόργου, καὶ γυναικὸς εὐσεβοῦς ! Εὖ- μεν ὕλην ἡ φύσις, ἵνα τοῖς τέκνοις χαρίσηται. Αλλ' εἴδωμεν ἐπ' ἀκριβείας τὴν λέξιν τῆς γυναικὸς πίστιν κηρύττουσαν· θεασώμεθα τὸν εὐαγγελιστὴν ἔγχω- μιαστὴν τοῦ γυναίου γινόμενον. Τότε, φησί, προσ ἦλθεν αὐτῷ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου. Βού- λει, φησὶν, ἰδεῖν τὴν πίστιν τῆς γυναικός; Τῆς ἱκε σίας ζήτει τὸν χρόνον. Πότε προσάγει τὴν αἴτησιν ; Τις ἦν ὁ καιρὸς τῆς δεήσεως; Ο σταυρὸς ἦν εύτρε τῆς, τὸ πάθος ἕτοιμον· στρατὸς Ἰουδαίων παρ εσκεύαστο· ὁ Δεσπότης περὶ θανάτου διαλέγεται ἀγωνιῶσιν οἱ μαθηταὶ, φρίττουσι πρὸ τοῦ πάθους τὸν λόγον τοῦ πάθους· ἐκπλήττονται τὴν ἀκοήν· ταράττονται τὴν ψυχὴν· καὶ τότε ἡ μήτηρ εἰσ τρέχει τὸν τῶν ἀποστόλων διατεμοῦσα χορόν, ζητοῦσα τὴν βασιλείαν, καὶ θρόνον τοῖς τέκνοις αιτοῦσα. Τί λέγεις, ὦ γύναι; Σταυρὸν ἀκούεις, καὶ θρόνον αἰτεῖς ; Περὶ πάθους ὁ λόγος, καὶ βασιλείαν ποθεῖς; Εασον τοὺς μαθητές σχολάσαι τῷ φόβῳ, μεριμνήσαι τὸν κίνδυνον. Πόθεν σοι τῆς ἀξίας ἡ ζήτησις ; Τί σε των λεγομένων ἢ πραττομένων πρὸς βασιλείας εκίνησεν ; Πάθους μνήμη; Σταυροῦ προσδοκία τοιαῦτά σε ζη- · εἶν προετρέψατο; Ὁρῶ μὲν, φησί, τὸ πάθος, προορῶ ἐξ καὶ τὴν ἀνάστασιν. Ὁρῶ τὸν σταυρὸν πηγνύμενον, καὶ θεωρῶ τὸν οὐρανὸν ἀνοιγόμενον. Βλέπω τοὺς ὅλους, ἀλλὰ καὶ τὸν θρόνον φαντάζομαι. Εἶδον πά- και μητέρα Παρθένον, χάριτος ὠδῖνας, οὐ φύσεως φέρουσαν, καὶ τόκον οἰκονομίας, οὐ συνηθείας. Εἶδον απέρα τὴν Περσίδα πρὸς τὸν τόκον κινήσαντα. • το το ύπαρ ξι; Μὴ μερίσῃς ἀμέριστον ὕπαρξιν. Οταν δὲ ἀκούσης, ὅτι ἐκπορεύεται, μὴ νόει ἀποστολὴν τὴν ἐκπόρευσιν, οἷαν ἀποστέλλονται τὰ λειτουργικά πνεύματα, ἀλλὰ φυσική ύπαρξις τοῦ Πνεύματός ἐστιν ἡ ἐκπόρευσις. Ἐξ ἄκρας ὑπάρξεως, ORATIO XXIV. B A turæ potius quam Creatori r. Creaturam dicis D Rom. 1. 23. Joan. x, 30. Deum? Agnoscetur a te cognationem trahere. Magnus Deus, et apud illos parvus comperitur. Bellum infers divinitati, excogitata naturæ differen- tia. Audi vocem ipsius, et animo reconde: Ego et Pater unum sumus 5. Quod unum ne distrahas Ne metire, quod a mensura alienum est: ne partire substantiam, quam partiri non est. Cœlum laudibus effert, tu metiris ? Cherubini se submittunt, tu exa- minas? Gabriel tremeus astat, tu vero maledictis impetens circumstas? Pudeat te muliercule evan gelicæ, quæ regiam dignitatem, non servitium Christo suo ascribit testimonio. Aspice, que Zebedæo filios genuit: Accessit ad eum mater filiorum Zebedæi adorans, et petens aliquid ab eo Quod cum permisisset Dominus: Dic, inquit, ut sedeant hi duo filii mei, unus ad dexteram tuam, el unus ad sinistram, in regno two. Muliercula regnum proclamat, et Arius servitutein agnoscit. Dic, ut sedeant. O matrem filiorum impense aman- tem, et piam mulieren ! Materiam invenit natura, filiis ut gratificetur. Verum exacte videamus dictio- nem, qua mulieris ſides inclarescit; evangelistam intueamur mulieris laudatorem. Tunc, inquit, ac- cessit ad eum mater filiorum Zebedæi. Vis, inquit, mulieris fidem cernere? Supplicationis quære tem- pus. Quando libellum supplicem eſſert? Quod po- stulationis tempus ? Crux erat parata, passio appete- bat, Judæorum instructus erat exercitus; Dominus C de morte sermocinatur, discipuli æstuant, aute passionem ad mentionem de passione colorrescunt, auribus percelluntur, animo perturbantur : ac tune mater incurrit secans apostoloruin chorum, regiam affectans potestatem, et thronum filiis rogans. Quid aís, o mulier? Crucem audis, et thronum ro- gas? De passione sermo, et regno inhias? Sine dis- cipulos vacare timori, sine suas in periculum curas partiri. Unde tibi tantæ dignitatis quæstio? Quid eorum, quæ dicuntur fiuntve, te commovit ad regni postulationem ? Passionis commemoratio ? Crucis exspectatio talia te quærere propulit ? Video, inquit, passionem, animo tamen resurrectionem provides. Video crucem pangi, sed video cœlum pandi. Video clavos, sed et thronum imaginor. Vidi pridem ma- trem Virginem, quæ nixum tulit non a natura ortumn, sel a gratia, et partum dispensationis, non consue- tudinis. Villi stellam, quæ Persidem ad hunc par- tum emovit. Joannein audivi clamantem, Ecce Agnus Matth. xx, 20. ibid. 21. CL. DAUSQUEII NOTÆ. • tire substantiam, quam partiri non est. Vox ut polysema sit, indubitanter hoc loco pro sub- stantia capitur, quam Filio Dei ereptum ibant hæ- retici, dum in ordinem creaturarum redigebant. Quam substantiam unam eamdemque in Patre et Filio astruit D. Basilius, idcirco ait : Eodem modo capitur apud Theo- phylactum in xv cap. Joannis : Item alibi: Proprius tamen ac germanus significatus est, ut sit prima exsistendi ratio. Damascenus de transfiguratione : a primo - tus momento. (87) Μὴ μερίσης αμέριστον υπαρξιν. Ne pur- (88) Ἵνα οι δύο. Biblia, ἵνα οὗτοι οἱ δύο
Discourse XXVΛΟΓΟΣ ΚΕ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:287ΛΟΓΟΣ ΚΕ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τό· «Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου;» α.
Ηχουσα τοῦ ᾿Ιωάννου βοῶντος δε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Ο Ο ο σε Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Εἶδον θαυ μάτων νιφάδας, εἶδον ἐξουσίαν προστάγματος Αὐτοῦ λέγοντος ἤκουσα· Καθίσεσθε ἐπὶ δώδεκα θρόνων. Ὁρῶ τὰ μέλλοντα τοῖς τῆς πίστεως όμμασι. Προ έφθασεν, ὡς ἔοικε, καὶ τὰς τοῦ λῃστοῦ φωνὰς ἡ γυνή. Ἐκεῖνος ἐπὶ σταυροῦ τὰς δεήσεις προσέφερε Μνήσθητί μου ἐν τῇ βασιλείᾳ σου. Αὕτη πρὸ τοῦ σταυροῦ περὶ βασιλείας ἱκετεύει· Εἰπὲ ἴνα καθίσω· σιν οἱ δύο υιοί μου, εἰς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἰς ἐξ εὐωνύμων σου. Ὢ πόθου τὸ πάθος νικῶντος! Ὢ πόθου τὸ μέλλον μόνον φανταζομένου ! "Α χρόνος ἔκρυπτεν, ή πίστις κατώπτευε. Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Αφεὶς τὴν μη- τέρα, τοῖς παισὶ διαλέγεται· Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ μέλλω πιεῖν; καὶ τὸ βάπτισμα δ ἐγὼ Β βαπτίζομαι βαπτισθῆναι; Ή μήτηρ ήτησεν, εὔκολον εύρημα τὴν βασιλείαν νομίζουσα, καὶ τοῖς αὐτοῦσι τὸ ζητούμενον ἐξ αἰτήσεως περιγενέσθαι μόνης ἐλπί ζουσα. Ο Δεσιότης Χριστὸς τὸν τῆς κτήσεως τρό που τοὺς παῖδας ἐδίδασκε· Δύναστε τὸ ποτήριον πιεῖν ; τοῦτ᾽ ἔστι καμάτων καρπὸς, οὗ καὶ τῆς αἰ. τήσεως δῶρον ο θρόνος. Δύνασθε βαπτισθῆναι; Οδός ἐστι τὸ πάθος, οἱ ὑπὲρ εὐσεβεία; κίνδυνοι βα σιλείας πρόξενοι. Οὐ ψιλή τις αἴτησις, ἀλλ' ἡ τοῦ πάθους μίμησις τὴν βασιλείαν, μνηστεύεται. Εἰ τῆς ἀξίας ἐρᾷς, μέτελθε του πάθους τὴν κοινωνίαν, φάνηθι συσταυρούμενος, καὶ ὀφθήσῃ συγκαθεζόμε- νος. Ωνησε τοῖς κάτω (83) τὰ ἄνω. Δύνασθε βα πτισθῆναι; Τί οὖν οἱ παῖδες; Δυνάμεθα. Ο πόθος τὸ πάθος ἐφέλκεται. Τί οὖν ὁ Κύριος; Τὸ μὲν ποτή ριον πίεσθε, καὶ τὴ βάπτισμα βαπτίζομαι βα πτισθήσεσθε· τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου, ἢ ἐξ εὐωνύμων μου, οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι. Τί λέγεις, ὦ Δέσποτα; Ὑπὲρ σοῦ πάσχοντες, οὐ παρὰ σοῦ τὰς ἀμοιβὰς κομιζόμεθα ; ᾿Αλείφεις πρὸς κίνδυνον, οὐκ ἐξισχύων ἀμείψασθαι; Οὐκ ἔστι σὸν δοῦναι; Πῶς οὖν ἐβόας· Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστιν; Ἐν δὲ τοῖς πᾶσι πάντως καὶ τῆς βασιλείας ἡ δόσις. Η πῶς ἔλεγες· Ὁ Πατὴρ τὴν κρίσιν πᾶσαν ἔδωκε τῷ Υἱῷ ; Καί τοι τὸ ἔδωκε πρὸς τὴν σὴν οἰκονομίαν εὐθύνεται. Υἱὸς γὰρ ὧν φύσει, ἔχεις ἐν φύσει τὴν κτῆσιν. Οπου δὲ κρίσεως ἀξία, καὶ ἀνταποδόσεως ἐξουσία. Οὐκ αὐτὸς ἔλεγες· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμέ νην ὑμῖν βασιλείαν ; Οὐκ ἀρτίως ἐβόας· Καθίσεσθε ἐπὶ δώδεκα θρόνων; Καὶ νῦν λέγεις. Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι; Τί σοι βούλεται τό· Οὐκ ἔστιν ἐμόν ; Τί λέξιν προσέθηκας ᾿Αρείῳ πρόφασιν ἀσεβείας παρ έχουσαν; Τί τοῖς σοῖς κατὰ σοῦ σοβαρεύεται φή μασι ; Τί παρὰ τῆς ἀληθείας ἐκεῖνος τὸ ψεῦδος δα- (α) οὐ καὶ τῆς, οὗ καὶ τῆς, BASILII SELEUCIENSIS Dei, ecce qui toliit peccatum mundis. Tam lensa A vidi miracula, quam dense de cuelo Dives callunt ; vidi qua cum potestate imperarit; ipsum dicentem audivi: Sedebilis et vos super sedes duodecim **. Futura video fidei oculis. Antevertit, ut apparet, latron's voces mulier. Ille in cruce orationes offe- rebat: Memento mei in regno tuo 63. Hæc ante cru- cem pro regno supplicat : Dic ut sedeant hi duo filii mei, unus ad dexteram tuam, et unus ad sinistram tuam. desiderium passione majus ! desiderium in selam futuri cogitationem intentum ! Quæ temporis intercapedo removebat a cognitione, files intuebatur. Quid ergo Salvator? Omissa matre cum filiis verba facit: Potestis bibere calicem, quem ego bibiturus sum? aut baptismo, quo ego baptizor, bap- lisari ? Mater regnum postulaverat, obtentu facile arbitrata, perabatque, quod sperabatur ex sola postu- latione rogantibus obventurum. Ac filios Christus Dominus regni acquirendi modum docebat: Pole- stis bibere calicem? Thronus laborum fructus est, et munus rogationis (a) : potestis baptizari ? Via est passio, labores pro religione suscepti regnum me- rentur. Non tenuis l:ec postulatio; sed passionis imitatio regnum conciliat. Si dignitatem amas, ac- cede ad passionis societatem, ostende te cum Christo crucifixum, et in regni consessu spectaberis. Imis mercare sumina. Potestis baptizari ? Quid tandem filii? Possumus. Desiderata res pertrahit ad patien dum. Quid ergo Dominus? Calicem quidem meum bibetis, et baptismo, quo ipse baptizor, baptizabi- mini; sedere autem ad dexteram meam vel sini- siram, non est meum dare vobis. Quid ais, Do- mine? Pro te pasŝi non etiam a te remunerationem obtinebimus? Ungis et periculo objicis, nec evaleas meritis vicem reddere ? Non est tuum dare ? Quo- modo igitur clamabas: Omnia quæcunque habel l'aler, mea sunt * ? In hisce vero omnibus profecto regni donatio est. Aut quomodo dixisti: Pater omne judicium dedit Filio“? Quinimo illud dedit incarna- tionem tuam respicit. Nam cum a natura sis Filius, babes in natura possidendi jus. Ubi autem judicii diguitas iuvenitur, remunerationis quoque facultas. Non ipse dixisti: Venite, benedicti Patris mei, possi dele paratum vobis regnum **? Non modo clamabas : Sedebilis super sedes duodecim ®? Et nunc dicis : Non est meum dare vobis ? Quid sibi vult : Non est meum ? Cur vocem apposuisti, ex qua Ario præbea· tur impietatis occasio? cur tuis ille verbis in te in- solescit? Cur mendacium a veritate mutuatur? Qui mundum produxisti, impar sis ad remunerandum ? Joan. 1, 28. • Matth. xix, 28. « Joan. v. 22, Malib. xxv, 54. B iil. 93. * Joan. xvi, 15. c C D Luc. XXIII, 42. * Matth. xix, 18. as Mat h. XX, CL. DAUSQUE NOTÆ. Non bene Dausqueius, et munus rogationis. Legendum enim non est this uus laborum fructus, non rogationis munus. Combɛfis. (89) Ωνησε τοῖς κάτω. Scribendum ὤνησαι.
Μωϋσῆς μὲν ὁ τῶν Ἑβραίων παιδευτὴς, τὸ τῆς θεογνωσίας μάθημα τοῖς Ἰουδαίων μέλλων παραδιδόναι παισὶ, προεκπλήττει τὰς τῶν παιδευομένων ψυχὰς ταῖς Αἰγύπτου κολάσεσι, καὶ μετασκευάζει τὴν κτίσιν τοῖς θείοις προστάγμασιν, ἵνα παρασκευάσῃ τὰς γνώμας ἑτοίμως ἔχειν πρὸς τὰ διδάγματα· καὶ φύσεως ὅλης βιάζεται νόμους, ἵνα μοχθηροὺς ἐπισπάσηται τρόπους. Μέλλων γὰρ ὃ ἔφην ἐπὶ τῆς ἐρήμου διδάσκειν· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν , ἀπιστοῦντας τοῖς λόγοις εἰδὼς, πρῶτον δυσωπεῖ τῇ θέᾳ τὸν λογισμόν. Δείκνυσι γὰρ αὐτοῖς τὸν Θεὸν μεταποιοῦντα τὴν κτίσιν, ἵνα καὶ ποιοῦντα πιστώσηται. Διὰ τοῦτο ἐν ἡμέρᾳ μὲν γίνεται νὺξ, καὶ φωτὶ μίγνυται σκότος, καὶ πῦρ χαλάζῃ συμπλέκεται, καὶ ποταμὸς μεταβάλλεται, καὶ θάλασσα σχίζεται, καὶ πελάγη πεζεύεται, καὶ φύσις κυμάτων ἀνθρώπων ἴχνη διδάσκεται, καὶ μεταμανθάνει τοὺς νόμους ἡ κτίσις, ἵνα Δημιουργὸς Θεὸς τοῖς ἀνθρώποις πιστεύσηται. Τοιαῦτα μὲν οὖν τὰ Μωϋσέως.
Ηχουσα τοῦ ᾿Ιωάννου βοῶντος δε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Ο Ο ο σε Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Εἶδον θαυ μάτων νιφάδας, εἶδον ἐξουσίαν προστάγματος Αὐτοῦ λέγοντος ἤκουσα· Καθίσεσθε ἐπὶ δώδεκα θρόνων. Ὁρῶ τὰ μέλλοντα τοῖς τῆς πίστεως όμμασι. Προ έφθασεν, ὡς ἔοικε, καὶ τὰς τοῦ λῃστοῦ φωνὰς ἡ γυνή. Ἐκεῖνος ἐπὶ σταυροῦ τὰς δεήσεις προσέφερε Μνήσθητί μου ἐν τῇ βασιλείᾳ σου. Αὕτη πρὸ τοῦ σταυροῦ περὶ βασιλείας ἱκετεύει· Εἰπὲ ἴνα καθίσω· σιν οἱ δύο υιοί μου, εἰς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἰς ἐξ εὐωνύμων σου. Ὢ πόθου τὸ πάθος νικῶντος! Ὢ πόθου τὸ μέλλον μόνον φανταζομένου ! "Α χρόνος ἔκρυπτεν, ή πίστις κατώπτευε. Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Αφεὶς τὴν μη- τέρα, τοῖς παισὶ διαλέγεται· Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ μέλλω πιεῖν; καὶ τὸ βάπτισμα δ ἐγὼ Β βαπτίζομαι βαπτισθῆναι; Ή μήτηρ ήτησεν, εὔκολον εύρημα τὴν βασιλείαν νομίζουσα, καὶ τοῖς αὐτοῦσι τὸ ζητούμενον ἐξ αἰτήσεως περιγενέσθαι μόνης ἐλπί ζουσα. Ο Δεσιότης Χριστὸς τὸν τῆς κτήσεως τρό που τοὺς παῖδας ἐδίδασκε· Δύναστε τὸ ποτήριον πιεῖν ; τοῦτ᾽ ἔστι καμάτων καρπὸς, οὗ καὶ τῆς αἰ. τήσεως δῶρον ο θρόνος. Δύνασθε βαπτισθῆναι; Οδός ἐστι τὸ πάθος, οἱ ὑπὲρ εὐσεβεία; κίνδυνοι βα σιλείας πρόξενοι. Οὐ ψιλή τις αἴτησις, ἀλλ' ἡ τοῦ πάθους μίμησις τὴν βασιλείαν, μνηστεύεται. Εἰ τῆς ἀξίας ἐρᾷς, μέτελθε του πάθους τὴν κοινωνίαν, φάνηθι συσταυρούμενος, καὶ ὀφθήσῃ συγκαθεζόμε- νος. Ωνησε τοῖς κάτω (83) τὰ ἄνω. Δύνασθε βα πτισθῆναι; Τί οὖν οἱ παῖδες; Δυνάμεθα. Ο πόθος τὸ πάθος ἐφέλκεται. Τί οὖν ὁ Κύριος; Τὸ μὲν ποτή ριον πίεσθε, καὶ τὴ βάπτισμα βαπτίζομαι βα πτισθήσεσθε· τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου, ἢ ἐξ εὐωνύμων μου, οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι. Τί λέγεις, ὦ Δέσποτα; Ὑπὲρ σοῦ πάσχοντες, οὐ παρὰ σοῦ τὰς ἀμοιβὰς κομιζόμεθα ; ᾿Αλείφεις πρὸς κίνδυνον, οὐκ ἐξισχύων ἀμείψασθαι; Οὐκ ἔστι σὸν δοῦναι; Πῶς οὖν ἐβόας· Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστιν; Ἐν δὲ τοῖς πᾶσι πάντως καὶ τῆς βασιλείας ἡ δόσις. Η πῶς ἔλεγες· Ὁ Πατὴρ τὴν κρίσιν πᾶσαν ἔδωκε τῷ Υἱῷ ; Καί τοι τὸ ἔδωκε πρὸς τὴν σὴν οἰκονομίαν εὐθύνεται. Υἱὸς γὰρ ὧν φύσει, ἔχεις ἐν φύσει τὴν κτῆσιν. Οπου δὲ κρίσεως ἀξία, καὶ ἀνταποδόσεως ἐξουσία. Οὐκ αὐτὸς ἔλεγες· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμέ νην ὑμῖν βασιλείαν ; Οὐκ ἀρτίως ἐβόας· Καθίσεσθε ἐπὶ δώδεκα θρόνων; Καὶ νῦν λέγεις. Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι; Τί σοι βούλεται τό· Οὐκ ἔστιν ἐμόν ; Τί λέξιν προσέθηκας ᾿Αρείῳ πρόφασιν ἀσεβείας παρ έχουσαν; Τί τοῖς σοῖς κατὰ σοῦ σοβαρεύεται φή μασι ; Τί παρὰ τῆς ἀληθείας ἐκεῖνος τὸ ψεῦδος δα- (α) οὐ καὶ τῆς, οὗ καὶ τῆς, BASILII SELEUCIENSIS Dei, ecce qui toliit peccatum mundis. Tam lensa A vidi miracula, quam dense de cuelo Dives callunt ; vidi qua cum potestate imperarit; ipsum dicentem audivi: Sedebilis et vos super sedes duodecim **. Futura video fidei oculis. Antevertit, ut apparet, latron's voces mulier. Ille in cruce orationes offe- rebat: Memento mei in regno tuo 63. Hæc ante cru- cem pro regno supplicat : Dic ut sedeant hi duo filii mei, unus ad dexteram tuam, et unus ad sinistram tuam. desiderium passione majus ! desiderium in selam futuri cogitationem intentum ! Quæ temporis intercapedo removebat a cognitione, files intuebatur. Quid ergo Salvator? Omissa matre cum filiis verba facit: Potestis bibere calicem, quem ego bibiturus sum? aut baptismo, quo ego baptizor, bap- lisari ? Mater regnum postulaverat, obtentu facile arbitrata, perabatque, quod sperabatur ex sola postu- latione rogantibus obventurum. Ac filios Christus Dominus regni acquirendi modum docebat: Pole- stis bibere calicem? Thronus laborum fructus est, et munus rogationis (a) : potestis baptizari ? Via est passio, labores pro religione suscepti regnum me- rentur. Non tenuis l:ec postulatio; sed passionis imitatio regnum conciliat. Si dignitatem amas, ac- cede ad passionis societatem, ostende te cum Christo crucifixum, et in regni consessu spectaberis. Imis mercare sumina. Potestis baptizari ? Quid tandem filii? Possumus. Desiderata res pertrahit ad patien dum. Quid ergo Dominus? Calicem quidem meum bibetis, et baptismo, quo ipse baptizor, baptizabi- mini; sedere autem ad dexteram meam vel sini- siram, non est meum dare vobis. Quid ais, Do- mine? Pro te pasŝi non etiam a te remunerationem obtinebimus? Ungis et periculo objicis, nec evaleas meritis vicem reddere ? Non est tuum dare ? Quo- modo igitur clamabas: Omnia quæcunque habel l'aler, mea sunt * ? In hisce vero omnibus profecto regni donatio est. Aut quomodo dixisti: Pater omne judicium dedit Filio“? Quinimo illud dedit incarna- tionem tuam respicit. Nam cum a natura sis Filius, babes in natura possidendi jus. Ubi autem judicii diguitas iuvenitur, remunerationis quoque facultas. Non ipse dixisti: Venite, benedicti Patris mei, possi dele paratum vobis regnum **? Non modo clamabas : Sedebilis super sedes duodecim ®? Et nunc dicis : Non est meum dare vobis ? Quid sibi vult : Non est meum ? Cur vocem apposuisti, ex qua Ario præbea· tur impietatis occasio? cur tuis ille verbis in te in- solescit? Cur mendacium a veritate mutuatur? Qui mundum produxisti, impar sis ad remunerandum ? Joan. 1, 28. • Matth. xix, 28. « Joan. v. 22, Malib. xxv, 54. B iil. 93. * Joan. xvi, 15. c C D Luc. XXIII, 42. * Matth. xix, 18. as Mat h. XX, CL. DAUSQUE NOTÆ. Non bene Dausqueius, et munus rogationis. Legendum enim non est this uus laborum fructus, non rogationis munus. Combɛfis. (89) Ωνησε τοῖς κάτω. Scribendum ὤνησαι.
Ὁ δέ γε Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τὸ τῆς εὐσεβείας μάθημα τῷ τῶν ἀποστόλων ἀνακηρύττων χορῷ, οὐ δι’ ὧν ἑτέρους κολάζει, διὰ τούτων τούτους παιδεύει, ἀλλὰ τὰς φιλανθρώπους τῶν θαυμάτων πηγὰς ἐκπετάσας, καὶ κοινὸν ἰατρεῖον ἀνοίξας, τῇ τῶν θαυμάτων θεραπείᾳ χειραγωγεῖ τὰς ψυχὰς πρὸς ἐπίγνωσιν. Οἱ γὰρ τῶν ἐν σώματι νόσων ἐλευθερίαν λαμβάνοντες, τὴν τοῦ θεραπεύοντος γνῶσιν ταῖς ψυχαῖς προσελάμβανον· καὶ πᾶς τῷ πάθει κρατούμενος, ἢν μὲν εἶχεν ἀπέβαλε νόσον, ἣν δὲ οὐκ εἶχε προσελάμβανε γνῶσιν. Ἐκεῖθεν παράλυτος τὰ μέλη σφιγγόμενος, γνώσεως ὁδὸν εἶχε τὴν ἴασιν. Ἄλλος ἐν σκότῳ τεχθεὶς νυκτὸς, προθεσμίαν οὐκ ἔχων ἐν ὄμμασιν, ὁμοῦ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς καὶ τὴν ψυχὴν ὠμματοῦτο· πηλῷ μὲν τοὺς ἔξωθεν ὀφθαλμοὺς ἀναπλαττόμενος, φωνῇ δὲ τοὺς ἔνδοθεν πλαστουργούμενος· ἐπείγετο γὰρ ὥσπερ τι φάρμακον δεύτερον τῆς διδασκαλίας ὁ λόγος· Σὺ πιστεύεις εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ; Καὶ ὡμολόγησε τὸ φέγγος τῆς γνώμης· Ναὶ, Κύριε, καὶ προςεκύνησεν αὐτῷ . Ἐκεῖθεν ἠλαύνετο δαίμων βοῶν· Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Ἰησοῦ Υἱὲ τοῦ Θεοῦ ; Ἄκων ἐκήρυττεν, ὃν κρύπτειν ἐσπούδαζεν.
Ηχουσα τοῦ ᾿Ιωάννου βοῶντος δε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Ο Ο ο σε Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Εἶδον θαυ μάτων νιφάδας, εἶδον ἐξουσίαν προστάγματος Αὐτοῦ λέγοντος ἤκουσα· Καθίσεσθε ἐπὶ δώδεκα θρόνων. Ὁρῶ τὰ μέλλοντα τοῖς τῆς πίστεως όμμασι. Προ έφθασεν, ὡς ἔοικε, καὶ τὰς τοῦ λῃστοῦ φωνὰς ἡ γυνή. Ἐκεῖνος ἐπὶ σταυροῦ τὰς δεήσεις προσέφερε Μνήσθητί μου ἐν τῇ βασιλείᾳ σου. Αὕτη πρὸ τοῦ σταυροῦ περὶ βασιλείας ἱκετεύει· Εἰπὲ ἴνα καθίσω· σιν οἱ δύο υιοί μου, εἰς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἰς ἐξ εὐωνύμων σου. Ὢ πόθου τὸ πάθος νικῶντος! Ὢ πόθου τὸ μέλλον μόνον φανταζομένου ! "Α χρόνος ἔκρυπτεν, ή πίστις κατώπτευε. Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Αφεὶς τὴν μη- τέρα, τοῖς παισὶ διαλέγεται· Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ μέλλω πιεῖν; καὶ τὸ βάπτισμα δ ἐγὼ Β βαπτίζομαι βαπτισθῆναι; Ή μήτηρ ήτησεν, εὔκολον εύρημα τὴν βασιλείαν νομίζουσα, καὶ τοῖς αὐτοῦσι τὸ ζητούμενον ἐξ αἰτήσεως περιγενέσθαι μόνης ἐλπί ζουσα. Ο Δεσιότης Χριστὸς τὸν τῆς κτήσεως τρό που τοὺς παῖδας ἐδίδασκε· Δύναστε τὸ ποτήριον πιεῖν ; τοῦτ᾽ ἔστι καμάτων καρπὸς, οὗ καὶ τῆς αἰ. τήσεως δῶρον ο θρόνος. Δύνασθε βαπτισθῆναι; Οδός ἐστι τὸ πάθος, οἱ ὑπὲρ εὐσεβεία; κίνδυνοι βα σιλείας πρόξενοι. Οὐ ψιλή τις αἴτησις, ἀλλ' ἡ τοῦ πάθους μίμησις τὴν βασιλείαν, μνηστεύεται. Εἰ τῆς ἀξίας ἐρᾷς, μέτελθε του πάθους τὴν κοινωνίαν, φάνηθι συσταυρούμενος, καὶ ὀφθήσῃ συγκαθεζόμε- νος. Ωνησε τοῖς κάτω (83) τὰ ἄνω. Δύνασθε βα πτισθῆναι; Τί οὖν οἱ παῖδες; Δυνάμεθα. Ο πόθος τὸ πάθος ἐφέλκεται. Τί οὖν ὁ Κύριος; Τὸ μὲν ποτή ριον πίεσθε, καὶ τὴ βάπτισμα βαπτίζομαι βα πτισθήσεσθε· τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου, ἢ ἐξ εὐωνύμων μου, οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι. Τί λέγεις, ὦ Δέσποτα; Ὑπὲρ σοῦ πάσχοντες, οὐ παρὰ σοῦ τὰς ἀμοιβὰς κομιζόμεθα ; ᾿Αλείφεις πρὸς κίνδυνον, οὐκ ἐξισχύων ἀμείψασθαι; Οὐκ ἔστι σὸν δοῦναι; Πῶς οὖν ἐβόας· Πάντα ὅσα ἔχει ὁ Πατήρ, ἐμά ἐστιν; Ἐν δὲ τοῖς πᾶσι πάντως καὶ τῆς βασιλείας ἡ δόσις. Η πῶς ἔλεγες· Ὁ Πατὴρ τὴν κρίσιν πᾶσαν ἔδωκε τῷ Υἱῷ ; Καί τοι τὸ ἔδωκε πρὸς τὴν σὴν οἰκονομίαν εὐθύνεται. Υἱὸς γὰρ ὧν φύσει, ἔχεις ἐν φύσει τὴν κτῆσιν. Οπου δὲ κρίσεως ἀξία, καὶ ἀνταποδόσεως ἐξουσία. Οὐκ αὐτὸς ἔλεγες· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμέ νην ὑμῖν βασιλείαν ; Οὐκ ἀρτίως ἐβόας· Καθίσεσθε ἐπὶ δώδεκα θρόνων; Καὶ νῦν λέγεις. Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι; Τί σοι βούλεται τό· Οὐκ ἔστιν ἐμόν ; Τί λέξιν προσέθηκας ᾿Αρείῳ πρόφασιν ἀσεβείας παρ έχουσαν; Τί τοῖς σοῖς κατὰ σοῦ σοβαρεύεται φή μασι ; Τί παρὰ τῆς ἀληθείας ἐκεῖνος τὸ ψεῦδος δα- (α) οὐ καὶ τῆς, οὗ καὶ τῆς, BASILII SELEUCIENSIS Dei, ecce qui toliit peccatum mundis. Tam lensa A vidi miracula, quam dense de cuelo Dives callunt ; vidi qua cum potestate imperarit; ipsum dicentem audivi: Sedebilis et vos super sedes duodecim **. Futura video fidei oculis. Antevertit, ut apparet, latron's voces mulier. Ille in cruce orationes offe- rebat: Memento mei in regno tuo 63. Hæc ante cru- cem pro regno supplicat : Dic ut sedeant hi duo filii mei, unus ad dexteram tuam, et unus ad sinistram tuam. desiderium passione majus ! desiderium in selam futuri cogitationem intentum ! Quæ temporis intercapedo removebat a cognitione, files intuebatur. Quid ergo Salvator? Omissa matre cum filiis verba facit: Potestis bibere calicem, quem ego bibiturus sum? aut baptismo, quo ego baptizor, bap- lisari ? Mater regnum postulaverat, obtentu facile arbitrata, perabatque, quod sperabatur ex sola postu- latione rogantibus obventurum. Ac filios Christus Dominus regni acquirendi modum docebat: Pole- stis bibere calicem? Thronus laborum fructus est, et munus rogationis (a) : potestis baptizari ? Via est passio, labores pro religione suscepti regnum me- rentur. Non tenuis l:ec postulatio; sed passionis imitatio regnum conciliat. Si dignitatem amas, ac- cede ad passionis societatem, ostende te cum Christo crucifixum, et in regni consessu spectaberis. Imis mercare sumina. Potestis baptizari ? Quid tandem filii? Possumus. Desiderata res pertrahit ad patien dum. Quid ergo Dominus? Calicem quidem meum bibetis, et baptismo, quo ipse baptizor, baptizabi- mini; sedere autem ad dexteram meam vel sini- siram, non est meum dare vobis. Quid ais, Do- mine? Pro te pasŝi non etiam a te remunerationem obtinebimus? Ungis et periculo objicis, nec evaleas meritis vicem reddere ? Non est tuum dare ? Quo- modo igitur clamabas: Omnia quæcunque habel l'aler, mea sunt * ? In hisce vero omnibus profecto regni donatio est. Aut quomodo dixisti: Pater omne judicium dedit Filio“? Quinimo illud dedit incarna- tionem tuam respicit. Nam cum a natura sis Filius, babes in natura possidendi jus. Ubi autem judicii diguitas iuvenitur, remunerationis quoque facultas. Non ipse dixisti: Venite, benedicti Patris mei, possi dele paratum vobis regnum **? Non modo clamabas : Sedebilis super sedes duodecim ®? Et nunc dicis : Non est meum dare vobis ? Quid sibi vult : Non est meum ? Cur vocem apposuisti, ex qua Ario præbea· tur impietatis occasio? cur tuis ille verbis in te in- solescit? Cur mendacium a veritate mutuatur? Qui mundum produxisti, impar sis ad remunerandum ? Joan. 1, 28. • Matth. xix, 28. « Joan. v. 22, Malib. xxv, 54. B iil. 93. * Joan. xvi, 15. c C D Luc. XXIII, 42. * Matth. xix, 18. as Mat h. XX, CL. DAUSQUE NOTÆ. Non bene Dausqueius, et munus rogationis. Legendum enim non est this uus laborum fructus, non rogationis munus. Combɛfis. (89) Ωνησε τοῖς κάτω. Scribendum ὤνησαι.
PG 85:289Ἐκεῖθεν ἀνεπήδα νεκρὸς, ἔργοις διδασκόμενος τοῦ θανάτου τὴν ἧτταν. Ἐκεῖθεν ἁμαρτωλὸς δακρύσας, τὸ τῆς ψυχῆς ἀπεδύετο βάρος, γνωρίζων, τὸν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου . Καὶ ἦν ὁδὸς πρὸς τὰ μείζω θαύματα. Ἡ ὄψις ἐθαύμαζε, καὶ ἡ πίστις ἐτρέφετο. Οὐ γὰρ κολάζων, ὃ ἔφην, ἀλλὰ θεραπεύων ἐπαίδευεν, ὡς αὐτός που φησίν· Οὐκ ἦλθεν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ’ ἵνα σώσῃ τὸν κόσμον . β. Μυρίαις τοίνυν θαυμάτων δυνάμεσι τοὺς τῶν μαθητῶν ὀφθαλμοὺς ἑστιάσας, ἄρχεται λοιπὸν ταῖς ἀκοαῖς παρανοίγειν τὸ τῆς θεότητος φέγγος. Καὶ δὴ τῶν μαθητῶν συγκαλέσας τὸ σύστημα, ἠρώτα· Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ; Καὶ ἦν ἰδεῖν θαῦμα παράδοξον. Ὁ διδάσκων ἠρώτα, καὶ ἠρωτῶντο οἱ διδασκόμενοι· ἠγνόουν γὰρ ἔτι τῆς οἰκονομίας τὸ βάθος· οὐκ ᾔδεσαν θεότητα κεκρυμμένην ἐν ἀνθρωπότητι, ἀλλ’ ἄχρι τῶν φαινομένων τὸν νοῦν ἀνατείναντες προσωτέρω βλέπειν οὐκ ἴσχυον· ἀλλ’ ἦν αὐτοῖς ὅρος τῆς γνώσεως, τῶν ὀμμάτων ἡ δύναμις. Τοῦτο πολλάκις αὐτοῖς ὁ Δεσπότης αἰνιττόμενος ἔλεγε· Τοσοῦτον χρόνον μεθ’ ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε ;
νείζεται; Ὁ τὴν κτίσιν παραγαγὼν εἰς ἀμοιβὰς οὐκ Δ ἀρκεῖς ; Ο ποιητὴς οὐ στεφανοῖς μετὰ τὴν νίκην τὸ ποίημα ; Ἔχομεν τὰς σὰς φωνὰς, τῆς σῆς ἰσχύος ἐν· έχυρον. Η κούσαμέν σου βοῶντος· Ἵνα πάντες τιμώσι τὸν Υἱόν, καθὼς τιμῶσι τὸν Πατέρα. Τὸ τῆς τιμῆς ἐφάμιλλον, πρὸς ἐξουσίαν ἰσόῤῥοπον. Καὶ πάλιν "Α γὰρ ἂν ποιῇ ὁ Πατὴρ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ. Τῷ Πατρὶ ποιεῖς ὁμοίως, καὶ οὐκ ἔχεις τὸ διδόναι τῷ Πατρὶ παραπλησίως ; Οὐκ αὐτὸς ἔφησα;· Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς, καὶ ζωοποιεῖ, οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ; Τί οὖν συνδημιουρ γὸς τῷ Πατρὶ, συγκαθέζῃ τῷ Πατρὶ, συνδιοικεῖς τῷ γεννήσαντι, ἐγείρεις ὡς ἐκεῖνος, οὓς θέλεις ζωοποιεῖς ὡς αὐτὸς, καὶ νῦν λέγεις· Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι; Διὰ τί; Ἐπειδὴ τῆς τοῦ λαμβάνοντος ἀξίας, οὐ τῆς τοῦ διδόντος ἐξουσίας μόνον τὸ δῶρον. Καμάτων Β ἆθλον ὁ θρόνος, οὐ φιλοτιμίας τὸ χάρισμα. Ἐκ κατ- ορθωμάτων ὁ θρόνος, οὐκ ἐξ αἰτήσεως ἡ δόσις. Δεῖξόν μοι τὴν σὴν ἀξίαν (90), καὶ βλέπε τὴν ἐμὴν ἐξουσίαν. Αν ἁμαρτωλὸς ὑπὲρ πταισμάτων οδύρη- τα, κουφίζω την νόσον, καὶ διαλύω τὸ χρέος· ἂν πόρνη δακρύῃ, δωροῦμαι τὴν ἄφεσιν· ἂν τελώνης τύπτῃ τὸ στῆθος, οὐ χαράττω τὰ πταίσματα· ἂν Λεπρὸς τὴν θεραπείαν ζητῇ, δεικνύω τὴν δύναμιν· Θέλω, καθαρίσθητι· ἂν νεκρὸς ἐκ τάφων ἀναστῆναι Ζέη, τὴν ἐξουσίαν προβάλλομαι· Λάζαρε, δεύρο έξω· ἂν τυφλὸς περιστάξῃ τὸ φέγγος (91)· Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν. "Αν δὲ θρόνον τις αἰτῇ, καὶ βασιλείαν ζητῇ, καὶ τὴν ἐκ δεξιῶν καθ έδραν ποθῇ, τότε τὴν ἐξουσίαν περιεργάζομαι· τοὺς περὶ εὐσεβείας ἱδρῶτας ἀναμαρτυρώ. Τούτων γὰρ ἡ μετ᾿ ἐμοῦ καθέδρα μισθός. Κἂν εὕρω τούτων επάξιον, ἐμὸν ὑπάρχει τὸ δοῦναι· καλεῖ γὰρ τὴν διδόντος ἐξουσίαν ἡ τοῦ λαμβάνοντος ἀξία. Διὰ τοῦτο οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, ἀλλὰ τοῦ Πατρός (92) ἐστι τὸ διδόναι, ἀλλ' οἷς ἡτοίμασται παρὰ τοῦ Πατρός μου. Εὐτρεπίζει δοκιμάζων ὁ Πατήρ, οὐχ ἁπλῶς χαριζόμενος· ἀναμένει τὸν τρόπον, εὐτρεπίζων τὴ δώρον. Οὐκ ἐκχέει τὴν χάριν ἁπλῶς, ἀλλὰ τὴν δι ρεάν ταμιεύεται. Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι. Οὐδὲ γὰρ τοῦ Πατρός ἐστι τὸ εἰκῇ τοιαῦτα χαρίζεσθαι. Διὰ τοῦτο τῷ μαρτυροῦντι τὴν βασιλείαν χαρίζομαι· Σήμερον μετ' ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ. Ορῶν γὰρ τὸν πόθον, παρέχω τὸ δῶρον. Διὰ τοῦτο λέγω· Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. το νυ το το αξία Υπερβαίνει τῇ ἀξίᾳ τὰ μέτρα τῆς φύσεως· Εὗρεν αὐτοὺς ἀξίους ἑαυτοῦ. Ο φιλῶν τὸν πατέρα καὶ τὴν μη- τέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος. τρός, Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, οὐδὲ γὰρ τοῦ Πατρός ἐστι τὸ εἰκῇ τοιαῦτα χαρίζεσθαι. ORATIO XXIV. Cum sis creator, post victoriam non corones crea Joan. v. 23. ibid. 19. xxv, 34. ” Luc. xxı, 4. C D : æ- - turam? Tenemus verba tua potestatis tuæ pignora. Audivimus te clamantem: Ut omnes honorificent Filium, sicut honorificant Patrem". Honoris - qualitas potestatis aquilibritati respondet. Qua cunque fucit Pater, hac et Filius similiter fucit ". Cum Patre similiter operaris, et quod dat Pater, pariter dare non vales? Non affirmasti ipse Sicut Pater suscitat mortuos et vivificat : sic et Filius, quos vult, vivifical "? Cur ergo unus es cum Patre creator, cum Patre consides, cum genitore simul gubernator es, excitas a mortuis, ut ille, quos vis vivificas ut ipse; et modo dicis : Non est meum dare? Cur ? Quia remuneratio accipientis meritum consequitur, non solum facul- talem donantis. Thronus laborum præmium est, non ambitionis donum gratuitum. Ex recte gestis thronus comparatur ; nudam postulationem datio non consequitur. Monstra meritum tuum, el meam intuere potestatem. Si peccatorem peccati tædet, ægritudinem levo, debitumque dimitto ; si plorat meretrix, remissionem concedo ; si pu- blicanus pectus ferit, errata non exaro; si le- prosus curationem quærit, virtutem exsero. lo, mundare : si mortuum e tumulo resurgere ne- cesse est, potestatem expromo: Lazare, veni foras " ; si cæcus luminis orbitatem gemit: Secundum fidem vestram fiat vobis 7. Quod si thronum vero quis petat, et regiam potestatem quærat, et sedere ad dexteram affectet, tunc quid possim curiose dispicio, fusum pro pietate sudorem testibus repo- sco. Nam eorum merces est in meo versari consessu. Si reperero quod his condignum sit, tunc est meum dare; vocant enim dantis potestatem accipientis merita. Ideo non est meum dare: sed Patris est dare, sed quibus paratum est a Patre meo ". Pater, dum probat, parat; non simpliciter gratificatur. Ex- * spectat mores nostros, donum dum parat : non leviter effundit gratiam, sed munus recondit. Non est meum dare. Neque enim Patris est temere gratisque talia largiri. Propterea martyrium per- ferenti regnum concedo. Hodie mecum eris in paradiso ". Viso namque animi desiderio dona præbeo. Propterea dico: Docete omnes gentes in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti ”. Simul autem una est instructio, idem baptisma, eadem ibid. 21. Matth. vi, 3. Joan. st, 43, Matth, 18, 28. Matth. Matth. xxvΙΙΙ, 19. CL. DAUSQUEⱭ NOTÆ, hoc loco est merilam. Iten ubi de Abrahamo loquitur, sic de humilitate iufra : Merilo natura modum supergreditur. Sapientiæ ut : Matth. s : Nam etsi inter- pres verbo dignus eos locos converterit : tamen non video discrimen inter hæc, cœlo dignus est, et cœlum meretur. Meritum autem negare posse Græce dici iusanientis est sapientie. ut linien aderaptum gemat admodum. claret e vers. xit : (90) Δεῖξόν μοι τὴν σὴν ἀξίαν. Certo certius (91) Περιστάξῃ τὸ φέγγος. Corrigo περιστενάξῃ, (92) 'Αλλὰ τοῦ Πατρός. Sic lego, ἀλλ' οὐ τοῦ Πα
Ἀρχὴ γὰρ μαθήσεως τῆς ἀγνοίας ὁ ἔλεγχος· καὶ διδασκαλίας προοίμιον, ὧν τις οὐκ οἶδεν ἡ αἴσθησις. Διὰ τοῦτο πάλιν πρὸς αὐτοὺς ἐπεβόα· Ἔτι πολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ’ οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι . Καὶ πόθεν, ὦ Δέσποτα, τῶν μαθητῶν καταγινώσκεις ἀσθένειαν; Τί γὰρ ὧν εἶπες οὐ διψώσαις ἀκοαῖς ὑπεδέξαντο; Οὐκ εἶπες· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων , οἱ δὲ τῇ πίστει πρὸς τὴν φωνὴν ἡλιεύοντο; Οὐκ Ἀνδρέας τῷ Πέτρῳ φησί· Τὸν Μεσσίαν εὑρήκαμεν ; Καὶ πρὸς τὴν φωνὴν ὁ Πέτρος τὴν ἀκοὴν ἐδεσμεύετο; Οὐ πρῶτον γυμνοὺς κατὰ παθῶν καὶ δαιμόνων ἐστράτευσας, οἱ δὲ, μετὰ τὴν νίκην, τὰς τῆς νίκης εὐθύνας ὑπέχοντες, ἔλεγον· Κύριε, καὶ τὰ δαιμόνια ἡμῖν ὑποτάσσεται ; Τί οὖν; οἱ τὰς τῶν δαιμόνων ὑποτάσσοντες φάλαγγας, ἀτονοῦσι πρὸς μάθησιν; Ναὶ, φησίν· ἐκεῖνο γὰρ τῆς ἐμῆς χάριτος ἔργον, οὐ τῆς αὐτῶν διανοίας δύναμις. Καὶ θεασώμεθα πρῶτον τὴν ἄγνοιαν, ἵνα θαυμάσωμεν τὰ διατάγματα. Συνέπλεέ ποτε τοῖς μαθηταῖς ὁ Σωτὴρ, γυμνάσαι δὲ τὴν πίστιν τούτων βουλόμενος, προστάττει τῇ θαλάττῃ συγκινῆσαι τὴν δύναμιν· χώραν δὲ τῷ χειμῶνι διδοὺς, ἐδείκνυε τῇ νηὶ̈ τὸν καθεύδοντα·
νείζεται; Ὁ τὴν κτίσιν παραγαγὼν εἰς ἀμοιβὰς οὐκ Δ ἀρκεῖς ; Ο ποιητὴς οὐ στεφανοῖς μετὰ τὴν νίκην τὸ ποίημα ; Ἔχομεν τὰς σὰς φωνὰς, τῆς σῆς ἰσχύος ἐν· έχυρον. Η κούσαμέν σου βοῶντος· Ἵνα πάντες τιμώσι τὸν Υἱόν, καθὼς τιμῶσι τὸν Πατέρα. Τὸ τῆς τιμῆς ἐφάμιλλον, πρὸς ἐξουσίαν ἰσόῤῥοπον. Καὶ πάλιν "Α γὰρ ἂν ποιῇ ὁ Πατὴρ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ. Τῷ Πατρὶ ποιεῖς ὁμοίως, καὶ οὐκ ἔχεις τὸ διδόναι τῷ Πατρὶ παραπλησίως ; Οὐκ αὐτὸς ἔφησα;· Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς, καὶ ζωοποιεῖ, οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ; Τί οὖν συνδημιουρ γὸς τῷ Πατρὶ, συγκαθέζῃ τῷ Πατρὶ, συνδιοικεῖς τῷ γεννήσαντι, ἐγείρεις ὡς ἐκεῖνος, οὓς θέλεις ζωοποιεῖς ὡς αὐτὸς, καὶ νῦν λέγεις· Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι; Διὰ τί; Ἐπειδὴ τῆς τοῦ λαμβάνοντος ἀξίας, οὐ τῆς τοῦ διδόντος ἐξουσίας μόνον τὸ δῶρον. Καμάτων Β ἆθλον ὁ θρόνος, οὐ φιλοτιμίας τὸ χάρισμα. Ἐκ κατ- ορθωμάτων ὁ θρόνος, οὐκ ἐξ αἰτήσεως ἡ δόσις. Δεῖξόν μοι τὴν σὴν ἀξίαν (90), καὶ βλέπε τὴν ἐμὴν ἐξουσίαν. Αν ἁμαρτωλὸς ὑπὲρ πταισμάτων οδύρη- τα, κουφίζω την νόσον, καὶ διαλύω τὸ χρέος· ἂν πόρνη δακρύῃ, δωροῦμαι τὴν ἄφεσιν· ἂν τελώνης τύπτῃ τὸ στῆθος, οὐ χαράττω τὰ πταίσματα· ἂν Λεπρὸς τὴν θεραπείαν ζητῇ, δεικνύω τὴν δύναμιν· Θέλω, καθαρίσθητι· ἂν νεκρὸς ἐκ τάφων ἀναστῆναι Ζέη, τὴν ἐξουσίαν προβάλλομαι· Λάζαρε, δεύρο έξω· ἂν τυφλὸς περιστάξῃ τὸ φέγγος (91)· Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν. "Αν δὲ θρόνον τις αἰτῇ, καὶ βασιλείαν ζητῇ, καὶ τὴν ἐκ δεξιῶν καθ έδραν ποθῇ, τότε τὴν ἐξουσίαν περιεργάζομαι· τοὺς περὶ εὐσεβείας ἱδρῶτας ἀναμαρτυρώ. Τούτων γὰρ ἡ μετ᾿ ἐμοῦ καθέδρα μισθός. Κἂν εὕρω τούτων επάξιον, ἐμὸν ὑπάρχει τὸ δοῦναι· καλεῖ γὰρ τὴν διδόντος ἐξουσίαν ἡ τοῦ λαμβάνοντος ἀξία. Διὰ τοῦτο οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, ἀλλὰ τοῦ Πατρός (92) ἐστι τὸ διδόναι, ἀλλ' οἷς ἡτοίμασται παρὰ τοῦ Πατρός μου. Εὐτρεπίζει δοκιμάζων ὁ Πατήρ, οὐχ ἁπλῶς χαριζόμενος· ἀναμένει τὸν τρόπον, εὐτρεπίζων τὴ δώρον. Οὐκ ἐκχέει τὴν χάριν ἁπλῶς, ἀλλὰ τὴν δι ρεάν ταμιεύεται. Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι. Οὐδὲ γὰρ τοῦ Πατρός ἐστι τὸ εἰκῇ τοιαῦτα χαρίζεσθαι. Διὰ τοῦτο τῷ μαρτυροῦντι τὴν βασιλείαν χαρίζομαι· Σήμερον μετ' ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ. Ορῶν γὰρ τὸν πόθον, παρέχω τὸ δῶρον. Διὰ τοῦτο λέγω· Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. το νυ το το αξία Υπερβαίνει τῇ ἀξίᾳ τὰ μέτρα τῆς φύσεως· Εὗρεν αὐτοὺς ἀξίους ἑαυτοῦ. Ο φιλῶν τὸν πατέρα καὶ τὴν μη- τέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος. τρός, Οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, οὐδὲ γὰρ τοῦ Πατρός ἐστι τὸ εἰκῇ τοιαῦτα χαρίζεσθαι. ORATIO XXIV. Cum sis creator, post victoriam non corones crea Joan. v. 23. ibid. 19. xxv, 34. ” Luc. xxı, 4. C D : æ- - turam? Tenemus verba tua potestatis tuæ pignora. Audivimus te clamantem: Ut omnes honorificent Filium, sicut honorificant Patrem". Honoris - qualitas potestatis aquilibritati respondet. Qua cunque fucit Pater, hac et Filius similiter fucit ". Cum Patre similiter operaris, et quod dat Pater, pariter dare non vales? Non affirmasti ipse Sicut Pater suscitat mortuos et vivificat : sic et Filius, quos vult, vivifical "? Cur ergo unus es cum Patre creator, cum Patre consides, cum genitore simul gubernator es, excitas a mortuis, ut ille, quos vis vivificas ut ipse; et modo dicis : Non est meum dare? Cur ? Quia remuneratio accipientis meritum consequitur, non solum facul- talem donantis. Thronus laborum præmium est, non ambitionis donum gratuitum. Ex recte gestis thronus comparatur ; nudam postulationem datio non consequitur. Monstra meritum tuum, el meam intuere potestatem. Si peccatorem peccati tædet, ægritudinem levo, debitumque dimitto ; si plorat meretrix, remissionem concedo ; si pu- blicanus pectus ferit, errata non exaro; si le- prosus curationem quærit, virtutem exsero. lo, mundare : si mortuum e tumulo resurgere ne- cesse est, potestatem expromo: Lazare, veni foras " ; si cæcus luminis orbitatem gemit: Secundum fidem vestram fiat vobis 7. Quod si thronum vero quis petat, et regiam potestatem quærat, et sedere ad dexteram affectet, tunc quid possim curiose dispicio, fusum pro pietate sudorem testibus repo- sco. Nam eorum merces est in meo versari consessu. Si reperero quod his condignum sit, tunc est meum dare; vocant enim dantis potestatem accipientis merita. Ideo non est meum dare: sed Patris est dare, sed quibus paratum est a Patre meo ". Pater, dum probat, parat; non simpliciter gratificatur. Ex- * spectat mores nostros, donum dum parat : non leviter effundit gratiam, sed munus recondit. Non est meum dare. Neque enim Patris est temere gratisque talia largiri. Propterea martyrium per- ferenti regnum concedo. Hodie mecum eris in paradiso ". Viso namque animi desiderio dona præbeo. Propterea dico: Docete omnes gentes in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti ”. Simul autem una est instructio, idem baptisma, eadem ibid. 21. Matth. vi, 3. Joan. st, 43, Matth, 18, 28. Matth. Matth. xxvΙΙΙ, 19. CL. DAUSQUEⱭ NOTÆ, hoc loco est merilam. Iten ubi de Abrahamo loquitur, sic de humilitate iufra : Merilo natura modum supergreditur. Sapientiæ ut : Matth. s : Nam etsi inter- pres verbo dignus eos locos converterit : tamen non video discrimen inter hæc, cœlo dignus est, et cœlum meretur. Meritum autem negare posse Græce dici iusanientis est sapientie. ut linien aderaptum gemat admodum. claret e vers. xit : (90) Δεῖξόν μοι τὴν σὴν ἀξίαν. Certo certius (91) Περιστάξῃ τὸ φέγγος. Corrigo περιστενάξῃ, (92) 'Αλλὰ τοῦ Πατρός. Sic lego, ἀλλ' οὐ τοῦ Πα
PG 85:291ἡ θάλαττα δὲ τῷ Δεσποτικῷ πειθομένη συνθήματι, κατὰ τῶν ὁμοδούλων ἐμαίνετο. Οἱ δὲ τῷ φόβῳ τοὺς οἴακας ῥίψαντες, τῷ Δεσπότῃ προστρέχουσιν· Ἐπιστάτα, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα . Ἐφ’ οἷς ὁ Χριστὸς ἀναστὰς συνεῖχε πάλιν τὰς ἡνίας τῆς κτίσεως· καὶ χαλινοῖ μὲν τὸν τῆς θαλάττης θυμὸν, τοῖς πνεύμασι δὲ τὴν ἡσυχίαν ἐπέταττεν. Οἱ δὲ μαθηταὶ μαρτυροῦντες τῷ θαύματι, τὸν θαυματουργὸν οὐκ ἠπίσταντο· ἀλλ’ ὑπ’ ἀγνοίας τὸν λογισμὸν χειμαζόμενοι, καὶ τοῖς θαύμασιν ὡς κύμασι τὴν ψυχὴν ταραττόμενοι, καθ’ ἑαυτοὺς ἐψιθύριζον· Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν, ὅτι καὶ τοῖς πνεύμασιν ἐπιτάττει, καὶ τῇ θαλάττῃ ; Τῷ γὰρ φαινομένῳ προςπταίοντες, τὴν κεκρυμμένην ἠγνόουν θεότητα. Οὐ γὰρ ἂν ἐξεπλάγησαν, κελεύοντα τῇ κτίσει θεωροῦντες, οἱ δημιουργὸν εἶναι τῆς κτίσεως ἐπιστάμενοι. Καὶ μὴν καὶ πρὸς Ἰουδαίους ὁ Δεσπότης ἐβόα· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν . Ἠγνόουν οἱ μαθηταὶ τὸ λεγόμενον· Ὅτε γὰρ , φησὶν, ἀνέστη ἐκ νεκρῶν, τότε ἔγνωσαν, ὅτι περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὑτοῦ ἔλεγε . Καὶ γέγονεν ἡ ἀνάστασις γνῶσις, τῇ πείρᾳ τοῦ θαύματος τὴν ἄγνοιαν λύσασα. γ.
Α Πιο Ομοῦ δὲ μία μὲν ἡ μαθητεία, βάπτισμα καὶ τὸ αὐτὸ, καὶ μία τῆς δωρεᾶς ἡ χάρις, μία τῶν παρ εχόντων προσώπων ἡ δύναμις· ἧς τὴν πίστιν φυ λάξαντες, τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἀξιωθείημεν ἐν Χριστῷ· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΕ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τό· ι Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνε θρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ; » α'. Μωϋσῆς μὲν ὁ τῶν Ἑβραίων παιδευτής, τὸ τῆς θεογνωσίας μάθημα τοῖς Ἰουδαίων μέλλων πα- ραδιδόναι παισί, προεκπλήττει τὰς τῶν παιδευομένω ψυχὰς ταῖς Αἰγύπτου κολάσεσι, καὶ μετασκευάζει τὴν κτίσιν τοῖς θείοις προστάγμασιν, ἵνα παρα- σκευάσῃ τὰς γνώμας ἑτοίμως ἔχειν πρὸς τὰ διδάγ ματα· καὶ φύσεως ὅλης βιάζεται νόμους, ἵνα μου χθηροὺς ἐπισπάσηται τρόπους. Μέλλων γὰρ ὁ ἔφην (93) ἐπὶ τῆς ἐρήμου διδάσκειν· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἀπιστοῦντας τοῖς λόγοις εἰδὼς, πρῶτον δυσωπεῖ τῇ θέᾳ τὸν λογισμόν. Δείκνυσι γὰρ αὐτοῖς τὸν Θεὸν μεταποιοῦντα τὴν κτί σιν, ἵνα καὶ ποιοῦντα πιστώσηται. Διὰ τοῦτο ἐν ἡμέρᾳ μὲν γίνεται νύξ, καὶ φωτὸ μίγνυται σκότος, καὶ πῦρ χαλάζῃ συμπλέκεται, καὶ ποταμὸς μετα βάλλεται, καὶ θάλασσα σχίζεται, καὶ πελάγη περ ζεύεται, καὶ φύσις κυμάτων ἀνθρώπων ίχνη διδά σκεται, και μεταμανθάνει τους νόμους ἡ κτίσις, ἵνα Δημιουργὸς Θεὸς τοῖς ἀνθρώποις πιστεύσηται. Τοι αῦτα μὲν οὖν τὰ Μωϋσέως. Ο δέ γε Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τὸ τῆς εὐσεβείας μάθημα τῷ τῶν ἀποστόλων ἀνακηρύττων χορῷ, οὐ δι' ὧν ἑτέρους κολάζει, διὰ τούτων τούτους παιδεύει, ἀλλὰ τὰς φιλο ανθρώπους τῶν θαυμάτων πηγὰς ἐκπετάσας, καὶ κοινὸν ἰατρεῖον ἀνοίξας, τῇ τῶν θαυμάτων θεραπεία χειραγωγεῖ τὰς ψυχὰς πρὸς ἐπίγνωσιν. Οἱ γὰρ τῶν ἐν σώματι νόσων ἐλευθερίαν λαμβάνοντες, τὴν τοῦ θεραπεύοντος γνῶσιν ταῖς ψυχαῖς προσελάμβανον· καὶ πᾶς τῷ πάθει κρατούμενος, ἣν μὲν εἶχεν ἀπέβαλε νόσον, ἢν δὲ οὐκ εἶχε προσελάμβανε γνῶσιν. Ἐκεῖθεν παράλυτος τὰ μέλη σφιγγόμενος, γνώσεως ὁδὸν εἶχε τὴν ἴασιν. "Αλλος ἐν σκότῳ τεχθεὶς νυκτὸς (94), προ- θεσμίαν οὐκ ἔχων ἐν ὄμμασιν, ὁμοῦ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς καὶ τὴν ψυχὴν ὠμματοῦτο· πηλῷ μὲν τοὺς ἔξωθεν ὀφθαλμοὺς ἀναπλαττόμενος, φωνῇ δὲ Για, τοὺς ἔνδοθεν πλαστουργούμενος· ἐπείγετο γὰρ ὥσπερ τι φάρμακον δεύτερον τῆς διδασκαλίας ὁ λόγος (95) · Σὺ πιστεύεις εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ; Καὶ ὡμολό γησε τὸ φέγγος τῆς γνώμης Ναι, Κύριε, καὶ προσ εκύνησεν αὐτῷ. Ἐκεῖθεν ἡλαύνετο δαίμων βοῶν ** σε Τυφλὸν ἔτι σπαίροντα λεχωίδες ἔδρακον ὧραι, "Οστις την περίφοιτος ἀφωτίστοιο προσώπου Συμφερτὴν ἀμέριστον ἔχων ἀχάρακτον ὀπωπὴν, Ην φύσις οὐκ ἐτύπωσε, λιποβλεφάροιο δὲ κύ- [κλου Οιδαλέον ξένον ὄμμα γενεθλιὰς εἶχεν ομίχλη. BASILII SELEUCIENSIS eliam remunerationis gratia, una eademque perso- narum id concedentium potestas : cujus servata fide utinam regni cœlestis consecutionem mereamur in Christo : cui virtus et gloria in sacula. Amem. ORATIO XXV. Ejusdem in illud: ‹ Quem me dicunt homines esse Filium hominis'? › B ciplinam Judæorum filius traditurus, discipulorum animos Ægyptiorum suppliciis ante percellit, et creaturam jussu Dei transformat, quo mentes idonee comparet ad doctrinam; totiusque naturæ legibus vim affert, mores evellat improbos. Illud enim, quod ante in lucem protuli, docturus in locis desertis : In principio creavit Deus cœlum et terram", cum orationi ægre fidem habituros sciret, rebus ante visis flectit intelligentiam. Siquidem Deum eis ostendit creaturam transformantem, ut crean- tem cum fide astruat. Ideo per diem nox inve- hitur, luci tenebræ commiscentur, ignis cum gran- dine confulitur, fluvius in aliam faciem vertitur, mare finditur, et pedibus transmittitur, undarum ingenium docetur hominum ferre vestigia, suasque matura dediscit leges, quo Deus ab hominibus creator credatur. Ad cum modum Mosaic: res procedunt. Verum Dominus noster Jesus Christus religionem apostolorum choro promulgans, non G quibus alios puniverit, iis ipsos docet, sed mira- culorum et bumanitatis suæ fontes patefaciens, et commune valetudinarium aperiens miraculorum vi, quasi manu ducit animos ad Dei cognitionein. Qui enim ægritudinum, quæ in corpore, liberatio- nem adepti sunt, liberatoris cognitionem animo acceperunt; et quisquis morbo detentus, abjecit morbum, quem habebat, quam notitiam non habe- bat, ascivit. Inde factum ut paralysi membra de- victus, viam ad cognitionem nactus sit curationem. Alius in altissima cæcitate natus, cum ordinaria videndi vi carerent oculi, simul et corpore et ani- mo factus est oculatus; luto quidem extrorsum re- formatis oculis, voce vero introrsum efformatis. Addebatur enimn præterea velut alterum ali- D quod medicamentum, plena doctrinæ oratio : Tu credis in Filium Dei ** ? Et de luce cogni- tionis emicuit confessio : Domine, et adoravit eum s. Inde factum, ut dæmon abigeretur clami- tans : Quid nobis, et tibi, Jesu Fili Dei os ? Invitus Gen. 1, 1. Joan. 1x, 35. ibid. 36. ** Matth. vIII, 29. CL. DAUSQUEII NOTA. in ea expingenda cæcitate ut exsultat Nonnus, ut triumphat. luto oculos reformaret, orationem præterea addidit 1. Moyses Hebraeorum doctor, Dei cognitionis dis- (93) "Ο έφην. Dixit oratione 1. (94) Εν σκότῳ τεχθεὶς νυκτός. Belle sane. At (95) Επείγετο... λόγος. Επήγετο. Nam cum
Πάλιν ἐν τοῖς τοῦ Δεσπότου χερσὶ τὸν ἄρτον ἐπήγαγε φύσις, καὶ ἔρημος ὅλη τῷ πλήθει τῶν ἐσθιόντων στενοχωρουμένη, πρὸς τὸ πλῆθος τῶν χορηγουμένων οὐκ ἤρκεσε. Τί οὖν ὁ Λουκᾶς περὶ αὐτῶν; Ἦν γὰρ , φησὶν, ἡ καρδία αὐτῶν πεπωρωμένη ἐπὶ τοῖς ἄρτοις . Πάθους ὑπόθεσις τὸ τοῦ θαύματος γέγονε μέγεθος. Βούλει μαθεῖν καὶ ἑτέρωθεν τῶν ἀποστόλων τὴν ἄγνοιαν; Τὸν Πέτρον κατίδωμεν. Πέτρος, τῶν ἀποστόλων ὁ κορυφαῖος, ἐπειδή ποτε πρὸς τὸ ὄρος μεταβαλὼν τὴν θέαν Χριστὸς, καὶ ἀλλάξας τὸ σχῆμα, κρύπτει τῷ φέγγει τῆς θέας τὸν ἥλιον, καὶ παρῆσαν εὐθὺς Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας, ὁ μὲν οὔπω θανάτου γευσάμενος, ὁ δὲ τῶν ἐν νόμῳ τὸ ἀκροθίνιον νεκρῶν, καὶ ζώντων κριτὴν καὶ Δεσπότην δι’ ὧν ὕμνουν κηρύττοντες· τότε Πέτρος, ἐκπλαγεὶς τὴν θέαν, οὐ μετρεῖ τὸ βλεπόμενον, ἀλλ’ ἰσοτίμους οἰηθεὶς τοὺς δούλους· Ποιήσωμεν , φησὶ, τρεῖς σκηνὰς, σοὶ μίαν, καὶ Μωϋσῇ μίαν, καὶ Ἠλίᾳ μίαν . Ἐφ’ οἷς ἄνωθεν εὐθὺς κατεπήδα νεφέλη κρύπτουσα μὲν ἐκείνους, διορθουμένη δὲ τούτου τὴν ἄγνοιαν, καὶ φωνῇ φοβερᾷ τὴν τοῦ Πέτρου γλῶτταν ἐνέφραττεν· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός· αὐτοῦ ἀκούετε .
Α Πιο Ομοῦ δὲ μία μὲν ἡ μαθητεία, βάπτισμα καὶ τὸ αὐτὸ, καὶ μία τῆς δωρεᾶς ἡ χάρις, μία τῶν παρ εχόντων προσώπων ἡ δύναμις· ἧς τὴν πίστιν φυ λάξαντες, τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἀξιωθείημεν ἐν Χριστῷ· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΕ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τό· ι Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνε θρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ; » α'. Μωϋσῆς μὲν ὁ τῶν Ἑβραίων παιδευτής, τὸ τῆς θεογνωσίας μάθημα τοῖς Ἰουδαίων μέλλων πα- ραδιδόναι παισί, προεκπλήττει τὰς τῶν παιδευομένω ψυχὰς ταῖς Αἰγύπτου κολάσεσι, καὶ μετασκευάζει τὴν κτίσιν τοῖς θείοις προστάγμασιν, ἵνα παρα- σκευάσῃ τὰς γνώμας ἑτοίμως ἔχειν πρὸς τὰ διδάγ ματα· καὶ φύσεως ὅλης βιάζεται νόμους, ἵνα μου χθηροὺς ἐπισπάσηται τρόπους. Μέλλων γὰρ ὁ ἔφην (93) ἐπὶ τῆς ἐρήμου διδάσκειν· Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἀπιστοῦντας τοῖς λόγοις εἰδὼς, πρῶτον δυσωπεῖ τῇ θέᾳ τὸν λογισμόν. Δείκνυσι γὰρ αὐτοῖς τὸν Θεὸν μεταποιοῦντα τὴν κτί σιν, ἵνα καὶ ποιοῦντα πιστώσηται. Διὰ τοῦτο ἐν ἡμέρᾳ μὲν γίνεται νύξ, καὶ φωτὸ μίγνυται σκότος, καὶ πῦρ χαλάζῃ συμπλέκεται, καὶ ποταμὸς μετα βάλλεται, καὶ θάλασσα σχίζεται, καὶ πελάγη περ ζεύεται, καὶ φύσις κυμάτων ἀνθρώπων ίχνη διδά σκεται, και μεταμανθάνει τους νόμους ἡ κτίσις, ἵνα Δημιουργὸς Θεὸς τοῖς ἀνθρώποις πιστεύσηται. Τοι αῦτα μὲν οὖν τὰ Μωϋσέως. Ο δέ γε Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς τὸ τῆς εὐσεβείας μάθημα τῷ τῶν ἀποστόλων ἀνακηρύττων χορῷ, οὐ δι' ὧν ἑτέρους κολάζει, διὰ τούτων τούτους παιδεύει, ἀλλὰ τὰς φιλο ανθρώπους τῶν θαυμάτων πηγὰς ἐκπετάσας, καὶ κοινὸν ἰατρεῖον ἀνοίξας, τῇ τῶν θαυμάτων θεραπεία χειραγωγεῖ τὰς ψυχὰς πρὸς ἐπίγνωσιν. Οἱ γὰρ τῶν ἐν σώματι νόσων ἐλευθερίαν λαμβάνοντες, τὴν τοῦ θεραπεύοντος γνῶσιν ταῖς ψυχαῖς προσελάμβανον· καὶ πᾶς τῷ πάθει κρατούμενος, ἣν μὲν εἶχεν ἀπέβαλε νόσον, ἢν δὲ οὐκ εἶχε προσελάμβανε γνῶσιν. Ἐκεῖθεν παράλυτος τὰ μέλη σφιγγόμενος, γνώσεως ὁδὸν εἶχε τὴν ἴασιν. "Αλλος ἐν σκότῳ τεχθεὶς νυκτὸς (94), προ- θεσμίαν οὐκ ἔχων ἐν ὄμμασιν, ὁμοῦ τοῖς τοῦ σώματος ὀφθαλμοῖς καὶ τὴν ψυχὴν ὠμματοῦτο· πηλῷ μὲν τοὺς ἔξωθεν ὀφθαλμοὺς ἀναπλαττόμενος, φωνῇ δὲ Για, τοὺς ἔνδοθεν πλαστουργούμενος· ἐπείγετο γὰρ ὥσπερ τι φάρμακον δεύτερον τῆς διδασκαλίας ὁ λόγος (95) · Σὺ πιστεύεις εἰς τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ; Καὶ ὡμολό γησε τὸ φέγγος τῆς γνώμης Ναι, Κύριε, καὶ προσ εκύνησεν αὐτῷ. Ἐκεῖθεν ἡλαύνετο δαίμων βοῶν ** σε Τυφλὸν ἔτι σπαίροντα λεχωίδες ἔδρακον ὧραι, "Οστις την περίφοιτος ἀφωτίστοιο προσώπου Συμφερτὴν ἀμέριστον ἔχων ἀχάρακτον ὀπωπὴν, Ην φύσις οὐκ ἐτύπωσε, λιποβλεφάροιο δὲ κύ- [κλου Οιδαλέον ξένον ὄμμα γενεθλιὰς εἶχεν ομίχλη. BASILII SELEUCIENSIS eliam remunerationis gratia, una eademque perso- narum id concedentium potestas : cujus servata fide utinam regni cœlestis consecutionem mereamur in Christo : cui virtus et gloria in sacula. Amem. ORATIO XXV. Ejusdem in illud: ‹ Quem me dicunt homines esse Filium hominis'? › B ciplinam Judæorum filius traditurus, discipulorum animos Ægyptiorum suppliciis ante percellit, et creaturam jussu Dei transformat, quo mentes idonee comparet ad doctrinam; totiusque naturæ legibus vim affert, mores evellat improbos. Illud enim, quod ante in lucem protuli, docturus in locis desertis : In principio creavit Deus cœlum et terram", cum orationi ægre fidem habituros sciret, rebus ante visis flectit intelligentiam. Siquidem Deum eis ostendit creaturam transformantem, ut crean- tem cum fide astruat. Ideo per diem nox inve- hitur, luci tenebræ commiscentur, ignis cum gran- dine confulitur, fluvius in aliam faciem vertitur, mare finditur, et pedibus transmittitur, undarum ingenium docetur hominum ferre vestigia, suasque matura dediscit leges, quo Deus ab hominibus creator credatur. Ad cum modum Mosaic: res procedunt. Verum Dominus noster Jesus Christus religionem apostolorum choro promulgans, non G quibus alios puniverit, iis ipsos docet, sed mira- culorum et bumanitatis suæ fontes patefaciens, et commune valetudinarium aperiens miraculorum vi, quasi manu ducit animos ad Dei cognitionein. Qui enim ægritudinum, quæ in corpore, liberatio- nem adepti sunt, liberatoris cognitionem animo acceperunt; et quisquis morbo detentus, abjecit morbum, quem habebat, quam notitiam non habe- bat, ascivit. Inde factum ut paralysi membra de- victus, viam ad cognitionem nactus sit curationem. Alius in altissima cæcitate natus, cum ordinaria videndi vi carerent oculi, simul et corpore et ani- mo factus est oculatus; luto quidem extrorsum re- formatis oculis, voce vero introrsum efformatis. Addebatur enimn præterea velut alterum ali- D quod medicamentum, plena doctrinæ oratio : Tu credis in Filium Dei ** ? Et de luce cogni- tionis emicuit confessio : Domine, et adoravit eum s. Inde factum, ut dæmon abigeretur clami- tans : Quid nobis, et tibi, Jesu Fili Dei os ? Invitus Gen. 1, 1. Joan. 1x, 35. ibid. 36. ** Matth. vIII, 29. CL. DAUSQUEII NOTA. in ea expingenda cæcitate ut exsultat Nonnus, ut triumphat. luto oculos reformaret, orationem præterea addidit 1. Moyses Hebraeorum doctor, Dei cognitionis dis- (93) "Ο έφην. Dixit oratione 1. (94) Εν σκότῳ τεχθεὶς νυκτός. Belle sane. At (95) Επείγετο... λόγος. Επήγετο. Nam cum
PG 85:293Ἐκεῖνοι μὲν οὖν πρὸς τὴν φωνὴν δραπετεύουσιν. Ὁ δὲ Λουκᾶς, ὁ τοῦ Πέτρου μαθητὴς, τοῦ Πέτρου δημοσιεύει τὴν ἄγνοιαν· Ταῦτα , φησὶν, ἔλεγεν, οὐκ εἰδὼς ἂ φησί . Μετὰ γὰρ τὴν γνῶσιν οἱ μαθηταὶ τὴν ἀλλήλων στηλιτεύουσιν ἄγνοιαν· οὐ λοίδορον γλῶτταν κατ’ ἀλλήλων ἐγείροντες, ἀλλὰ τὴν χάριν θαυμάζοντες μεταβάλλουσαν τὴν γνώμην. Ἐπὶ τούτοις, ὁ Σωτὴρ πρὸς τοὺς μαθητὰς ἐβόα· Ἔτι πολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ’ οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι . Διὰ τοῦτο ταῖς κατὰ μικρὸν προσθήκαις τῶν διδαγμάτων, τοὺς μαθητὰς καθηγητὰς κατεσκεύαζεν· ἀθρόον γὰρ μάθημα φύσις ἀνθρώπων οὐ δέχεται. Διὰ τοῦτο θαύμασί τε καὶ διδάγμασι πρότερον πτερώσας τὸν νοῦν, πρὸς τὴν τῶν ὑψηλοτέρων αὐτοὺς μαθημάτων πτῆσιν ἐγείρει. Καὶ πάντας συγκαλεσάμενος ἠρώτα· Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ; Καλῶς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου . Ἐπειδὴ γὰρ Θεὸς ἦν ὁ Υἱὸς, καὶ τῷ Πατρὶ τὴν κτίσιν συνεργασάμενος, οἴκτῳ τῶν ἀνθρώπων ἐξ ἀνθρώπων τὴν ἀνθρωπότητα περιβάλλεται, καὶ δείκνυσι ταύτην ἀνθρώποις ὁμοειδεῖ θέᾳ χειραγωγὸν πρὸς οἰκείαν ἐπίγνωσιν.
Τι ἡμῖν καὶ σοί, Ἰησοῦ γιὲ τοῦ Θεοῦ; "Αχων ἐκήρυττεν, ὃν κρύπτειν ἐσπούδαζεν. Ἐκεῖθεν ἀνεπήδα νεκρός, ἔργοις διδασκόμενος τοῦ θανάτου τὴν ἧτταν. Ἐκεῖθεν ἁμαρτωλός δακρύσας, τὸ τῆς ψυχῆς ἀπὸ εδύετο βάρος, γνωρίζων, τὴν αἵροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Καὶ ἦν ὁδὸς πρὸς τὰ μείζω θαύματα. Ἡ ὄψις ἐθαύμαζε, καὶ ἡ πίστις ετρέφετο. Οὐ γὰρ κολάζων, δ ἔφην, ἀλλὰ θεραπεύων ἐπαίδευεν, ὡς αὐτός που φησίν· Οὐκ ἦλθεν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ᾽ ἵνα σώσῃ τὸν κόσ σμον (96). β'. Μυρίαις τοίνυν θανάτων δυνάμεσι τοὺς τῶν μαθητῶν ὀφθαλμοὺς ἐστιάσας, ἄρχεται λοιπὸν ταῖς ἀκοαῖς παρανοίγειν τὸ τῆς θεότητος φέγγος. Καὶ δὴ τῶν μαθητῶν συγκαλέσας τὸ σύστημα, ἠρώτα· Τίνα με λέγουσιν (97) οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου; Καὶ ἦν ἰδεῖν θαῦμα παράδοξον. "Ο διδά σκων ἠρώτα, καὶ ἠρωτῶντο οἱ διδασκόμενοι· ἡγνόουν γὰρ ἔτι τῆς οἰκονομίας τὸ βάθος· οὐκ ᾔδεσαν θεότητα κεκρυμμένην ἐν ἀνθρωπότητι, ἀλλ᾽ ἄχρι τῶν φαινο μένων τὸν νοῦν ἀνατείναντες προσωτέρω βλέπειν οὐκ ἴσχυον· ἀλλ᾽ ἦν αὐτοῖς ὄρος τῆς γνώσεως, τῶν ὀμμάτων ἡ δύναμις. Τοῦτο πολλάκις αὐτοῖς ὁ Δε σπότης αινιττόμενος ἔλεγε· Τοσοῦτον χρόνον μεθ' ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε (98) ; Αρχὴ γὰρ μαθήσεως τῆς ἀγνοίας ὁ ἔλεγχος· καὶ διδασκαλίας προοίμιον, ὧν τις οὐκ οἶδεν ἡ αἴσθησις. Διὰ τοῦτο πάλιν πρὸς αὐτοὺς ἐπεβόα· Ετι πολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ' οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι. Καὶ πόθεν, ὦ Δέσποτα, τῶν μαθητῶν καταγι- νώσκεις ἀσθένειαν; Τί γὰρ ὧν εἶπες οὐ διψώσαις ἀκοαῖς ὑπεδέξαντο; Οὐκ εἶπες· Δεῖτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, οἱ δὲ τῇ πίστει πρὸς τὴν φωνὴν ἡλιεύοντο; Οὐκ ᾿Ανδρέας τῷ Πέτρῳ φησί· Τὸν Μεσσίαν εὑρήκαμεν ; Καὶ πρὸς τὴν φων νὴν ὁ Πέτρος τὴν ἀκοὴν ἐδεσμεύετο ; Οὐ πρῶτον γυμνούς κατά παθῶν καὶ δαιμόνων εστράτευσας, οἱ δὲ, μετὰ τὴν νίκην, τὰς τῆς νίκης εὐθύνας ὑπέχοντες, ἔλεγον· Κύριε, καὶ τὰ δαιμόνια ἡμῖν ὑποτάσσε ται; Τί οὖν; οἱ τὰς τῶν δαιμόνων ὑποτάσσοντες φάλαγγας, ἀτονοῦσι πρὸς μάθησιν; Ναί, φησίν ἐκεῖνο γὰρ τῆς ἐμῆς χάριτος ἔργον, οὐ τῆς αὐτῶν διανοίας δύναμις. Καὶ θεασώμεθα πρῶτον τὴν ἄγνοιαν, ἵνα θαυμάσωμεν τὰ διατάγματα (99). Συν- ἐπλεξ ποτε τοῖς μαθηταῖς ὁ Σωτήρ, γυμνάσαι δὲ τὴν πίστιν τούτων βουλόμενος, προστάττει τῇ θαλάττη συγκινῆσαι τὴν δύναμιν· χώραν δὲ τῷ χειμῶνι διδοὺς, ἐδείκνυε τῇ νηὶ τὸν καθεύδοντα· ἡ θάλαττα δὲ τῷ Δεσποτικῷ πειθομένη συνθήματι, Β ο ע Ινα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἐγνώκατέ με : ματα : ORATIO XXV. ' mortuus exsultaret revera doctus devictam esse mor- tem. Inde factum, ut plorans peccator, et eum re- cognoscens, qui tollit peccatum mundi ªª animi pondus abjecerit. Aperiebant itaque viam ad majo- ra miracula. Oculus mirabatur, et fiules alebatur. Non enim, ut dixi, puniens, sed sanaus docebat, quo lait alibi : Non venit Filius hominis, ut judi- cel mundum, sed ut salvetur mundus per ipsum 84. A praedicabat, quem celare studebat. Iule factum, ut C rum conlennas imbecillitatem ? Quid enim ? An Joan. 1, 29. st Joan. 11, 17. ss Matth. xvi, 15. ss Juan. 1, 41. tutibus discipulorum pavisset oculos, incipit deinde anditui quoque divinitàtis lucem adaperire. Et sane coacto discipulorum globo rogabat : Quem me di- cunt homines esse Filium hominis s ? El rem miram inopinamque videre erat. Magister rogabat, disci- puli rogabantur : adhuc enim ignorabant incarna- tionis altitudinem ; non norant abditain ju huma- nitate deitatem, sed in faciem duntaxat apparentium rerum mentis aciem intendentes ulterius videre ne- quibant; unoque Ane vis oculorum, et eorum co- gnitio terminabatur. Hoc sæpe Dominus iltis insi- nuans aiebat: Tanto tempore vobiscum sum el non cognovisti me, Philippe *? Eruditionis enim principium est ignorantiæ exprobratio, et discendi initium eorum quæ quis ignoret animadversio. Propterea rursus eis non sine clamore inculcabat : Adhuc multa habeo vobis dicere, sed non potestis porlare modo s. Unde vero, Domine, discipulo- 19. » Luc. x, 17. non sitientibus auribus dicta tua excepere? Non cum diceres: Venite post me et faciam vos pisca- tores hominum 88, illi fidei hamo per vocem jacto capti sunt? Non dicit Andreas Petro: Messiam invenimus ? Et ad vocem Petrus auribus ligaba- tur? An non primum nudos contra passiones, con- tra dæmones militare jussisti, ¡¡que parta victoria rationem victoriæ tali reddebant oratione : Domine, etiam dæmonia subjiciuntur nobis ”? Quid ergo ? Qui dæmonum phalangas subjugant ad discendum virium non satis habent? Profecto, inquit. Illud enim gratiæ meæ opus est, non virtus corum intelligentiæ. Ignorantiam primum attente videa- mus, ut præcepta tanto majoris æstimemus. Navi- guba: olim cum discipulis Salvator, cumque animo constituisset eorum exercere fidem, mari imperat, ut vires commoveat: locum autem tempestati con - cedens indormientem se navi exhibebat : mare facta Joan. XIV, 9. s1 Juan. xvi, 12. as Matth. 1V, CL. DAUSQUEI NOTÆ. Joan. xii, 47; Luc. ix, 56. Verum Basilius potius respicit Joan. 1, 17, in quo extrema paulum de- Dexa : prætermittitur. rum textui versio communis, cognoristis. Unum nominans exteros complecti potuit. Basil, De trans- figuratione. quo tibicine sle terit versio communis. quod ut faciam, impellit, quidquid hic lego. 2. Cum igitur innumerabilibus miraculorum vir- (96) Ἵνα σώζῃ τὸν κόσμον. Res ipsa continetur (97) Τίνα με λέγουσιν. Τὸ μὲ, quibusdam Bibliis (93) Οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε. Consentit Biblio- (39) Τὰ διατάγματα. Lubens substituerim διδάγε
Πιστούμενος δὲ τοὺς ὁρῶντας, ὁμοφυὲς εἶναι τῶν ἀνθρώπων τὸ θεωρούμενον, διὰ τῶν ἀνθρωπίνων ἄγει τὴν ἀνθρωπότητα· οἰκῶν μὲν ἀχωρίστως, οἰκονομῶν δὲ θεοπρεπῶς· οἰκειούμενος δὲ ἀπαθῶς τὰ γινόμενα. Ἐσθίοντα μὲν οὖν βλέποντες, καὶ βαδίζοντα, καὶ λυπούμενον, ἠπίσταντο τὸ φαινόμενον, τοῖς πάθεσι μετροῦντες τὴν φύσιν· τοῖς δὲ θαύμασιν ἐκπληττόμενοι, τὴν ὑπόνοιαν ἐμερίζοντο· καὶ οἱ μὲν προφήτην ἐκάλουν, οἱ δὲ Ἠλίαν ἐνόμιζον, οἱ δέ τινα δίκαιον ὀνειροπόλουν· ἕτεροι δὲ Χριστὸν ὁμολογοῦντες, πενιχρωτέρᾳ γνώσει τὴν προσηγορίαν καθύβριζον· ἄνθρωπον γάρ τινα τὸν Χριστὸν ὑπελάμβανον, τῆς τοῦ Μονογενοῦς θεότητος τὰς ἐννοίας οὐκ ἔχοντες. Τοσαύτης οὖν ἀγνοίας τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς περὶ αὐτοῦ βοσκομένης, οὐδὲ τῶν ἀποστόλων ὁ χορὸς ἀγνοίας ἐλεύθερος ἔμενεν. Διόπερ αὐτοῖς πανσόφως τὴν γνῶσιν χαρίζεται. Οὐ γὰρ οἴκοθεν φθέγγεται, οὐδὲ Θεὸν ἑαυτὸν ἀνακηρύττει προδήλως, τὸ τῆς διδασκαλίας· περὶ αὐτὸν παραιτούμενος· λέγειν γὰρ ἐνῆν, εἴπερ ἐβούλετο·
Τι ἡμῖν καὶ σοί, Ἰησοῦ γιὲ τοῦ Θεοῦ; "Αχων ἐκήρυττεν, ὃν κρύπτειν ἐσπούδαζεν. Ἐκεῖθεν ἀνεπήδα νεκρός, ἔργοις διδασκόμενος τοῦ θανάτου τὴν ἧτταν. Ἐκεῖθεν ἁμαρτωλός δακρύσας, τὸ τῆς ψυχῆς ἀπὸ εδύετο βάρος, γνωρίζων, τὴν αἵροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Καὶ ἦν ὁδὸς πρὸς τὰ μείζω θαύματα. Ἡ ὄψις ἐθαύμαζε, καὶ ἡ πίστις ετρέφετο. Οὐ γὰρ κολάζων, δ ἔφην, ἀλλὰ θεραπεύων ἐπαίδευεν, ὡς αὐτός που φησίν· Οὐκ ἦλθεν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ᾽ ἵνα σώσῃ τὸν κόσ σμον (96). β'. Μυρίαις τοίνυν θανάτων δυνάμεσι τοὺς τῶν μαθητῶν ὀφθαλμοὺς ἐστιάσας, ἄρχεται λοιπὸν ταῖς ἀκοαῖς παρανοίγειν τὸ τῆς θεότητος φέγγος. Καὶ δὴ τῶν μαθητῶν συγκαλέσας τὸ σύστημα, ἠρώτα· Τίνα με λέγουσιν (97) οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου; Καὶ ἦν ἰδεῖν θαῦμα παράδοξον. "Ο διδά σκων ἠρώτα, καὶ ἠρωτῶντο οἱ διδασκόμενοι· ἡγνόουν γὰρ ἔτι τῆς οἰκονομίας τὸ βάθος· οὐκ ᾔδεσαν θεότητα κεκρυμμένην ἐν ἀνθρωπότητι, ἀλλ᾽ ἄχρι τῶν φαινο μένων τὸν νοῦν ἀνατείναντες προσωτέρω βλέπειν οὐκ ἴσχυον· ἀλλ᾽ ἦν αὐτοῖς ὄρος τῆς γνώσεως, τῶν ὀμμάτων ἡ δύναμις. Τοῦτο πολλάκις αὐτοῖς ὁ Δε σπότης αινιττόμενος ἔλεγε· Τοσοῦτον χρόνον μεθ' ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε (98) ; Αρχὴ γὰρ μαθήσεως τῆς ἀγνοίας ὁ ἔλεγχος· καὶ διδασκαλίας προοίμιον, ὧν τις οὐκ οἶδεν ἡ αἴσθησις. Διὰ τοῦτο πάλιν πρὸς αὐτοὺς ἐπεβόα· Ετι πολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ' οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι. Καὶ πόθεν, ὦ Δέσποτα, τῶν μαθητῶν καταγι- νώσκεις ἀσθένειαν; Τί γὰρ ὧν εἶπες οὐ διψώσαις ἀκοαῖς ὑπεδέξαντο; Οὐκ εἶπες· Δεῖτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, οἱ δὲ τῇ πίστει πρὸς τὴν φωνὴν ἡλιεύοντο; Οὐκ ᾿Ανδρέας τῷ Πέτρῳ φησί· Τὸν Μεσσίαν εὑρήκαμεν ; Καὶ πρὸς τὴν φων νὴν ὁ Πέτρος τὴν ἀκοὴν ἐδεσμεύετο ; Οὐ πρῶτον γυμνούς κατά παθῶν καὶ δαιμόνων εστράτευσας, οἱ δὲ, μετὰ τὴν νίκην, τὰς τῆς νίκης εὐθύνας ὑπέχοντες, ἔλεγον· Κύριε, καὶ τὰ δαιμόνια ἡμῖν ὑποτάσσε ται; Τί οὖν; οἱ τὰς τῶν δαιμόνων ὑποτάσσοντες φάλαγγας, ἀτονοῦσι πρὸς μάθησιν; Ναί, φησίν ἐκεῖνο γὰρ τῆς ἐμῆς χάριτος ἔργον, οὐ τῆς αὐτῶν διανοίας δύναμις. Καὶ θεασώμεθα πρῶτον τὴν ἄγνοιαν, ἵνα θαυμάσωμεν τὰ διατάγματα (99). Συν- ἐπλεξ ποτε τοῖς μαθηταῖς ὁ Σωτήρ, γυμνάσαι δὲ τὴν πίστιν τούτων βουλόμενος, προστάττει τῇ θαλάττη συγκινῆσαι τὴν δύναμιν· χώραν δὲ τῷ χειμῶνι διδοὺς, ἐδείκνυε τῇ νηὶ τὸν καθεύδοντα· ἡ θάλαττα δὲ τῷ Δεσποτικῷ πειθομένη συνθήματι, Β ο ע Ινα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἐγνώκατέ με : ματα : ORATIO XXV. ' mortuus exsultaret revera doctus devictam esse mor- tem. Inde factum, ut plorans peccator, et eum re- cognoscens, qui tollit peccatum mundi ªª animi pondus abjecerit. Aperiebant itaque viam ad majo- ra miracula. Oculus mirabatur, et fiules alebatur. Non enim, ut dixi, puniens, sed sanaus docebat, quo lait alibi : Non venit Filius hominis, ut judi- cel mundum, sed ut salvetur mundus per ipsum 84. A praedicabat, quem celare studebat. Iule factum, ut C rum conlennas imbecillitatem ? Quid enim ? An Joan. 1, 29. st Joan. 11, 17. ss Matth. xvi, 15. ss Juan. 1, 41. tutibus discipulorum pavisset oculos, incipit deinde anditui quoque divinitàtis lucem adaperire. Et sane coacto discipulorum globo rogabat : Quem me di- cunt homines esse Filium hominis s ? El rem miram inopinamque videre erat. Magister rogabat, disci- puli rogabantur : adhuc enim ignorabant incarna- tionis altitudinem ; non norant abditain ju huma- nitate deitatem, sed in faciem duntaxat apparentium rerum mentis aciem intendentes ulterius videre ne- quibant; unoque Ane vis oculorum, et eorum co- gnitio terminabatur. Hoc sæpe Dominus iltis insi- nuans aiebat: Tanto tempore vobiscum sum el non cognovisti me, Philippe *? Eruditionis enim principium est ignorantiæ exprobratio, et discendi initium eorum quæ quis ignoret animadversio. Propterea rursus eis non sine clamore inculcabat : Adhuc multa habeo vobis dicere, sed non potestis porlare modo s. Unde vero, Domine, discipulo- 19. » Luc. x, 17. non sitientibus auribus dicta tua excepere? Non cum diceres: Venite post me et faciam vos pisca- tores hominum 88, illi fidei hamo per vocem jacto capti sunt? Non dicit Andreas Petro: Messiam invenimus ? Et ad vocem Petrus auribus ligaba- tur? An non primum nudos contra passiones, con- tra dæmones militare jussisti, ¡¡que parta victoria rationem victoriæ tali reddebant oratione : Domine, etiam dæmonia subjiciuntur nobis ”? Quid ergo ? Qui dæmonum phalangas subjugant ad discendum virium non satis habent? Profecto, inquit. Illud enim gratiæ meæ opus est, non virtus corum intelligentiæ. Ignorantiam primum attente videa- mus, ut præcepta tanto majoris æstimemus. Navi- guba: olim cum discipulis Salvator, cumque animo constituisset eorum exercere fidem, mari imperat, ut vires commoveat: locum autem tempestati con - cedens indormientem se navi exhibebat : mare facta Joan. XIV, 9. s1 Juan. xvi, 12. as Matth. 1V, CL. DAUSQUEI NOTÆ. Joan. xii, 47; Luc. ix, 56. Verum Basilius potius respicit Joan. 1, 17, in quo extrema paulum de- Dexa : prætermittitur. rum textui versio communis, cognoristis. Unum nominans exteros complecti potuit. Basil, De trans- figuratione. quo tibicine sle terit versio communis. quod ut faciam, impellit, quidquid hic lego. 2. Cum igitur innumerabilibus miraculorum vir- (96) Ἵνα σώζῃ τὸν κόσμον. Res ipsa continetur (97) Τίνα με λέγουσιν. Τὸ μὲ, quibusdam Bibliis (93) Οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε. Consentit Biblio- (39) Τὰ διατάγματα. Lubens substituerim διδάγε
Ἐγὼ Θεὸς ἐκ Θεοῦ, καὶ τῷ Πατρὶ τὸν οὐρανὸν συνδημιουργήσας, γῆν δὲ πήξας ἐν ὕδατι πλανωμένῳ στοιχείῳ φύσιν στήσας ἀκίνητον, ἀέρα δὲ ἀναχέας, καὶ ἀκτῖνας ἀνάψας ἡλίου. Ἀλλ’ ὑπερετέμνετο τὸν λόγον τὸ τῆς σαρκὸς εὐτελές· καὶ ὀφθαλμοὶ τῷ φαινομένῳ προσπταίοντες, πρὸς τὴν τῶν ὑψηλοτέρων ἀπεπέμποντο μάθησιν· καὶ ὀμμάτων ἀσθένεια μετροῦσα τῶν λόγων τὴν δύναμιν, ὥσπερ ἀχλύϊ τῇ ἀπιστίᾳ κατείχετο. Τί οὖν ποιεῖ; Πρῶτον ἄλλοις τὰ καθ’ ἑαυτὸν ἐπιτάττει κηρύττειν, φωναῖς ἀλλοτρίαις καταπιστεύσας τὸ κήρυγμα. Διὰ τοῦτο γὰρ ἐξ ἀρχῆς καὶ θαύματα ταῖς ὠδῖσι συνέτρεχε. Καὶ ἀστὴρ ξένῳ δρόμῳ τόκον ἐδήλου παράδοξον· μάγοι δὲ μετὰ Βαβυλῶνα, τὸν ἐν σπαργάνοις ἐζήτουν· Συμεὼν ἐβόα· Νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα · ἐτέρωθεν Ἄννα προφῆτις προφητικῷ κινουμένη χαρίσματι. Ἐπὶ τούτοις Ἰωάννης δεικνύων πᾶσιν ἐβόα· Ἴδε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου . δ. Τοσοῦτοι μαρτυροῦσι, καὶ αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ σιωπᾷ. Οἶδε γὰρ εὔκαιρος σιωπὴ μεγαλόφωνος γενέσθαι κήρυξ.
Τι ἡμῖν καὶ σοί, Ἰησοῦ γιὲ τοῦ Θεοῦ; "Αχων ἐκήρυττεν, ὃν κρύπτειν ἐσπούδαζεν. Ἐκεῖθεν ἀνεπήδα νεκρός, ἔργοις διδασκόμενος τοῦ θανάτου τὴν ἧτταν. Ἐκεῖθεν ἁμαρτωλός δακρύσας, τὸ τῆς ψυχῆς ἀπὸ εδύετο βάρος, γνωρίζων, τὴν αἵροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Καὶ ἦν ὁδὸς πρὸς τὰ μείζω θαύματα. Ἡ ὄψις ἐθαύμαζε, καὶ ἡ πίστις ετρέφετο. Οὐ γὰρ κολάζων, δ ἔφην, ἀλλὰ θεραπεύων ἐπαίδευεν, ὡς αὐτός που φησίν· Οὐκ ἦλθεν ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ᾽ ἵνα σώσῃ τὸν κόσ σμον (96). β'. Μυρίαις τοίνυν θανάτων δυνάμεσι τοὺς τῶν μαθητῶν ὀφθαλμοὺς ἐστιάσας, ἄρχεται λοιπὸν ταῖς ἀκοαῖς παρανοίγειν τὸ τῆς θεότητος φέγγος. Καὶ δὴ τῶν μαθητῶν συγκαλέσας τὸ σύστημα, ἠρώτα· Τίνα με λέγουσιν (97) οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου; Καὶ ἦν ἰδεῖν θαῦμα παράδοξον. "Ο διδά σκων ἠρώτα, καὶ ἠρωτῶντο οἱ διδασκόμενοι· ἡγνόουν γὰρ ἔτι τῆς οἰκονομίας τὸ βάθος· οὐκ ᾔδεσαν θεότητα κεκρυμμένην ἐν ἀνθρωπότητι, ἀλλ᾽ ἄχρι τῶν φαινο μένων τὸν νοῦν ἀνατείναντες προσωτέρω βλέπειν οὐκ ἴσχυον· ἀλλ᾽ ἦν αὐτοῖς ὄρος τῆς γνώσεως, τῶν ὀμμάτων ἡ δύναμις. Τοῦτο πολλάκις αὐτοῖς ὁ Δε σπότης αινιττόμενος ἔλεγε· Τοσοῦτον χρόνον μεθ' ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε (98) ; Αρχὴ γὰρ μαθήσεως τῆς ἀγνοίας ὁ ἔλεγχος· καὶ διδασκαλίας προοίμιον, ὧν τις οὐκ οἶδεν ἡ αἴσθησις. Διὰ τοῦτο πάλιν πρὸς αὐτοὺς ἐπεβόα· Ετι πολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ' οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι. Καὶ πόθεν, ὦ Δέσποτα, τῶν μαθητῶν καταγι- νώσκεις ἀσθένειαν; Τί γὰρ ὧν εἶπες οὐ διψώσαις ἀκοαῖς ὑπεδέξαντο; Οὐκ εἶπες· Δεῖτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, οἱ δὲ τῇ πίστει πρὸς τὴν φωνὴν ἡλιεύοντο; Οὐκ ᾿Ανδρέας τῷ Πέτρῳ φησί· Τὸν Μεσσίαν εὑρήκαμεν ; Καὶ πρὸς τὴν φων νὴν ὁ Πέτρος τὴν ἀκοὴν ἐδεσμεύετο ; Οὐ πρῶτον γυμνούς κατά παθῶν καὶ δαιμόνων εστράτευσας, οἱ δὲ, μετὰ τὴν νίκην, τὰς τῆς νίκης εὐθύνας ὑπέχοντες, ἔλεγον· Κύριε, καὶ τὰ δαιμόνια ἡμῖν ὑποτάσσε ται; Τί οὖν; οἱ τὰς τῶν δαιμόνων ὑποτάσσοντες φάλαγγας, ἀτονοῦσι πρὸς μάθησιν; Ναί, φησίν ἐκεῖνο γὰρ τῆς ἐμῆς χάριτος ἔργον, οὐ τῆς αὐτῶν διανοίας δύναμις. Καὶ θεασώμεθα πρῶτον τὴν ἄγνοιαν, ἵνα θαυμάσωμεν τὰ διατάγματα (99). Συν- ἐπλεξ ποτε τοῖς μαθηταῖς ὁ Σωτήρ, γυμνάσαι δὲ τὴν πίστιν τούτων βουλόμενος, προστάττει τῇ θαλάττη συγκινῆσαι τὴν δύναμιν· χώραν δὲ τῷ χειμῶνι διδοὺς, ἐδείκνυε τῇ νηὶ τὸν καθεύδοντα· ἡ θάλαττα δὲ τῷ Δεσποτικῷ πειθομένη συνθήματι, Β ο ע Ινα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ. Καὶ οὐκ ἐγνώκατέ με : ματα : ORATIO XXV. ' mortuus exsultaret revera doctus devictam esse mor- tem. Inde factum, ut plorans peccator, et eum re- cognoscens, qui tollit peccatum mundi ªª animi pondus abjecerit. Aperiebant itaque viam ad majo- ra miracula. Oculus mirabatur, et fiules alebatur. Non enim, ut dixi, puniens, sed sanaus docebat, quo lait alibi : Non venit Filius hominis, ut judi- cel mundum, sed ut salvetur mundus per ipsum 84. A praedicabat, quem celare studebat. Iule factum, ut C rum conlennas imbecillitatem ? Quid enim ? An Joan. 1, 29. st Joan. 11, 17. ss Matth. xvi, 15. ss Juan. 1, 41. tutibus discipulorum pavisset oculos, incipit deinde anditui quoque divinitàtis lucem adaperire. Et sane coacto discipulorum globo rogabat : Quem me di- cunt homines esse Filium hominis s ? El rem miram inopinamque videre erat. Magister rogabat, disci- puli rogabantur : adhuc enim ignorabant incarna- tionis altitudinem ; non norant abditain ju huma- nitate deitatem, sed in faciem duntaxat apparentium rerum mentis aciem intendentes ulterius videre ne- quibant; unoque Ane vis oculorum, et eorum co- gnitio terminabatur. Hoc sæpe Dominus iltis insi- nuans aiebat: Tanto tempore vobiscum sum el non cognovisti me, Philippe *? Eruditionis enim principium est ignorantiæ exprobratio, et discendi initium eorum quæ quis ignoret animadversio. Propterea rursus eis non sine clamore inculcabat : Adhuc multa habeo vobis dicere, sed non potestis porlare modo s. Unde vero, Domine, discipulo- 19. » Luc. x, 17. non sitientibus auribus dicta tua excepere? Non cum diceres: Venite post me et faciam vos pisca- tores hominum 88, illi fidei hamo per vocem jacto capti sunt? Non dicit Andreas Petro: Messiam invenimus ? Et ad vocem Petrus auribus ligaba- tur? An non primum nudos contra passiones, con- tra dæmones militare jussisti, ¡¡que parta victoria rationem victoriæ tali reddebant oratione : Domine, etiam dæmonia subjiciuntur nobis ”? Quid ergo ? Qui dæmonum phalangas subjugant ad discendum virium non satis habent? Profecto, inquit. Illud enim gratiæ meæ opus est, non virtus corum intelligentiæ. Ignorantiam primum attente videa- mus, ut præcepta tanto majoris æstimemus. Navi- guba: olim cum discipulis Salvator, cumque animo constituisset eorum exercere fidem, mari imperat, ut vires commoveat: locum autem tempestati con - cedens indormientem se navi exhibebat : mare facta Joan. XIV, 9. s1 Juan. xvi, 12. as Matth. 1V, CL. DAUSQUEI NOTÆ. Joan. xii, 47; Luc. ix, 56. Verum Basilius potius respicit Joan. 1, 17, in quo extrema paulum de- Dexa : prætermittitur. rum textui versio communis, cognoristis. Unum nominans exteros complecti potuit. Basil, De trans- figuratione. quo tibicine sle terit versio communis. quod ut faciam, impellit, quidquid hic lego. 2. Cum igitur innumerabilibus miraculorum vir- (96) Ἵνα σώζῃ τὸν κόσμον. Res ipsa continetur (97) Τίνα με λέγουσιν. Τὸ μὲ, quibusdam Bibliis (93) Οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε. Consentit Biblio- (39) Τὰ διατάγματα. Lubens substituerim διδάγε
PG 85:295Ἐπειδὴ δὲ καὶ αὐτὸν λοιπὸν ὁ καιρὸς εἰς τὸ διδάσκειν ἐκάλει, πρῶτον τοῖς θαύμασι διανίστησι, καὶ μάρτυρας τῶν λεγομένων τοὺς ὀφθαλμοὺς εὐτρεπίζει, καὶ τότε παρανοίγει λόγοις τὸν θησαυρὸν, καὶ οὐδέποτε σαφῶς ἀποφαίνεται λέγων· Ἐγώ εἰμι ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος · ἀλλὰ πῶς; Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι ; Σύνηθες ἀεὶ τοῦτο τῇ σοφίᾳ τὸ ἔργον, δι’ ἐρωτήσεως τῆς διδασκαλίας ἀπάρχεσθαι. Οὕτω δὴ τὸν Ἀδὰμ κτύπῳ διὰ τὸ πταῖσμα φυγαδεύσας, ὁ Κτίστης ὡς οὐκ εἰδὼς ἀνεκάλει κρυπτόμενον· Ἀδὰμ, Ἀδὰμ, ποῦ εἶ ; Οὕτω τοῦ Κάϊν τὴν μιαιφονίαν ἐρωτᾷ· Ποῦ Ἄβελ ὁ ἀδελφός σου ; Οὕτω· Πόσους ἄρτους ἔχετε ; Ὁ πηγάζων τοὺς ἄρτους, τὸν ἀριθμὸν ἐρωτᾷ. Οὕτως ἐπὶ τὰ Λαζάρου· Ποῦ τεθήκατε αὐτόν ; Ἐρωτᾷ τὸν τόπον, ὁ λύων τὸν τάφον. Οὕτως ἐπὶ τῆς αἱμοῤῥοούσης· Τίς ὁ ἁψάμενός μου ; Οὕτω καὶ νῦν· Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι ; Διδάξαι προθέμενος, ἐρωτᾷ τοὺς μανθάνοντας. Καλῶς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου · μονονουχὶ τοῦτο λέγων· Δι’ ἀνθρώπους ἀνθρωπότητα περιβέβλημαι, καὶ Δεσπότης ὢν ἐν δούλου μορφῇ φανεροῦμαι· καὶ ἐκ μητρὸς τὸ ἐκ Δαυὶδ τοῦτο διὰ φιλανθρωπίαν ἐνδέδυμαι·
Α κατὰ τῶν ὁμοδούλων ἐμαίνετο. Οἱ δὲ τῷ φόβῳ τους Β οἴακας βίψαντες, τῷ Δεσπότῃ προστρέχουσιν· Επι στάτα, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. Εφ' εἷς ὁ Χριστὸς ἀναστάς συνεῖχε πάλιν τὰς ἡνίας τῆς κτί σεως· καὶ χαλινοῖ μὲν τὸν τῆς θαλάττης θυμὸν, τοῖ; πνεύματι δὲ τὴν ἡσυχίαν ἐπέταττεν. Οἱ δὲ μαθηταὶ μαρτυροῦντες τῷ θαύματι, τὸν θαυματουργὸν οὐκ ἠπίσταντο· ἀλλ' ὑπ' ἀγνοίας τὸν λογισμόν χειμαζό μενοι, καὶ τοῖς θαύμασιν ὡς κύμασι τὴν ψυχὴν τα ραττόμενοι, καθ' ἑαυτοὺς ἐψιθύριζον (1)· Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν, ὅτι καὶ τοῖς πνεύμασιν ἐπιτάττει, καὶ τῇ θαλάττη (2); Τῷ γὰρ φαινομένω προσ πταίοντες, τὴν κεκρυμμένην ηγνόουν θεότητα. Ο γὰρ ἂν ἐξεπλάγησαν, κελεύοντα τῇ κτίσει θεωροῦν- τες, οἱ δημιουργὸν εἶναι τῆς κτίσεως ἐπιστάμενοι. Καὶ μὴν καὶ πρὸς Ἰουδαίους ὁ Δεσπότης ἐδός· Λύο σατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Ἡγνόουν οἱ μαθηταὶ τὸ λεγόμενον· "Οτε γάρ, φησίν, ἀνέστη (3) ἐκ νεκρῶν, τότε ἔγνωσαν (4), ὅτι περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ ἔλεγε. Καὶ γέγονεν ἡ ἀνάστασις γνώσις, τῇ πείρα τοῦ θαύματος τὴν ἄγνοιαν λύσασα. αὐτοῦ ἀκούετε. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν πρὸς τὴν φωνὴν γ΄. Πάλιν ἐν τοῖς τοῦ Δεσπότου χερσὶ τὸν ἄρτον ἐπήγαγε φύσις, καὶ ἔρημος ὅλη τῷ πλήθει τῶν ἐσθιόντων στενοχωρουμένη, πρὸς τὸ πλῆθος τῶν χορ- ηγουμένων οὐκ ἤρκεσε. Τί οὖν ὁ Λουκᾶς περὶ αὐ τῶν; Ην γάρ, φησίν, ἡ καρδία αὐτῶν πεπωρω μένη ἐπὶ τοῖς ἄρτοις (5). Πάθους ὑπόθεσις τὸ τοῦ θαύματος γέγονε μέγεθος. Βούλει μαθεῖν καὶ ἑτέρωθεν τῶν ἀποστόλων τὴν ἄγνοιαν ; Τὸν Πέτρον κατίδωμεν. Πέτρος, τῶν ἀποστόλων ὁ κορυφαῖος, ἐπειδή ποτε πρὸς τὸ ὄρος μεταβαλὼν τὴν θέαν Χριστὸς, καὶ ἀλ- λάξας τὸ σχῆμα, κρύπτει τῷ φέγγει τῆς θέας τὸν ἥλιον, καὶ παρῆσαν εὐθὺς Μωϋσῆς καὶ Ηλίας, ὁ μὲν οὔπω θανάτου γευσάμενος, ὁ δὲ τῶν ἐν νόμῳ τὸ ἀκροθίνιον νεκρῶν, καὶ ζώντων κριτὴν καὶ Δεν σπότην δι' ὧν ὕμνουν κηρύττοντες· τότε Πέτρος, έχε πλαγείς τὴν θέαν, οὐ μετρεῖ τὸ βλεπόμενον, ἀλλ᾽ ἰσοτίμους οἰηθεὶς τοὺς δούλους· Ποιήσωμεν, φησί, τρεῖς σκηνάς, σοὶ μίαν, καὶ Μωϋσῇ μίαν, καὶ Ηλίᾳ μίαν. Εφ' οἷς ἄνωθεν εὐθὺς κατεπήδα νεφέλη κρύπτουσα μὲν ἐκείνους, διορθουμένη δὲ τούτου τὴν ἄγνοιαν, καὶ φωνῇ φοβερα τὴν τοῦ Πέτρου γλῶτταν ἐνέφραττεν· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός· δραπετεύουσιν. Ο δὲ Λουκᾶς, ὁ τοῦ Πέτρου μαθητής, τοῦ Πέτρου δημοσιεύει τὴν ἄγνοιαν· Ταῦτα, φησίν, Παρὰ τὸ ψίειν ἐν ταῖς Ούραις ήγουν ταῖς ἀκοαῖς, καταχρηστικῶς δὲ καὶ ἐπὶ τῶν δένδρων. τοῖς ἀνέμοις επιτάσσει, καὶ τῷ ὕδατι. τεχνικώς κυρίως τοις. μνη. μονικὸν ἁμάρτημα, BASILII SELEUCIENSIS cum Domino compositione contra servos furebat : ili præ trepidatione omisso gubernaculo ad Do- minum confugiunt: Præceptor, salva nos, perimus ". Quibus Christus excitus vocibus creaturæ retinuit habenas, et maris iras refrenavit : ventis autem quietem imperavit. At discipuli miraculo testimc- nium dum perhibent, miraculi opificem non cogno- scebant : verum per ignorantiam animorum fluctna- tione jactati, et miraculis haud secus, quam undarum tempestate, perturbati secum mussitabant : Quis putas est hic, quia et ventis et mari imperal "? Nam externa visione corporis offensi, delitescentem et abstrusam deitatem ignorabant. Nunquam enti sic admiratione perculsi fuissent, si creaturæ scis · sent opificem eum, quem creaturæ imperantem con- tuebantur. Atque etiam Judais Dominus clamabat: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud vs. Quod dicelatur, discipuli minime cogno- scebant. Quando enim, inquit, surrexit ex mortuis, tunc cognoverunt, quia de templo corporis sui dice- bat *; el resurrectio per experientiam miraculi inscientiam expellens cognitionis causa fuit. cum tota solitudo præ mandueantium multitudine in angustias redacta tanto commeatui absumendo par non erat. Quid ergo de ipsis Lucas ? Erat enim, inquit, cor eorum obcæcatum propter panes ”. Cn- jus affectus occasio fuit miraculi magnitudo. Vis aliunde etiam apostolorum ignorantiam discere ? Petrum intueamur. Petrus apostolorum coryphæus, postquam aliquando in monte Christus aspectu figuraque corporis immutata spectabili suo lumine solem condidisset, et evestigio Moyses ac Elias præsentes adfuissent; hic nondum gustata mor- te, ille mortuorum in lege laus prima, viven tium judicem et Dominum suis hymnis præ. dicantes; tunc Petrus spectaculo obstupefactus admodum, visum suo modulo non metitur, sed æ- quali pretio serves astimans, Faciamus, inquit, tria tabernacula; tibi unum, et Moysi unum, et Eliæ unum ". Quibus dictis confestim nubes e cœlo desiluit, illos quidem obtegens, hujus vero cor- rigens ignorantiam, et formidabili voce Petri lin- guam obstruxit : Hic est Filius meus dilectus, ipsum andite or. llli igitur ad eam vocem diffugiunt. Lucas D vero, Petri discipulus, Petri publicat ignorantiam : Ilæc, inquit, dicebat ignorans, quæ diceret”. Nam C et ibid. 21, 22. ** Marc. vi, 52. ss Matth. es. Matth. vnus, 25. » Luc. vii. 25. ss Joan. ", 19. XVII, 4. • ibid. 5. Luc. 1x, 33. CL. DAUSQUEII NOTÆ. sive invicem insusurrabunt. Zacharias in Theocri- tum vocem hanc exaperit : Biblia, Verba sunt alia atque alia : vero una ea- demique. Hoccine librarii erralum est, aut Basilii quod estu dicendi excidit ? Hic enim locus est e Marco captus, cap. v, et Lucas nominatur. Platoni quoque evenit, ut versnm ex Euripide proferret, qui erat Sophoclis. Vide ad Gel- lium lib. xius, cap. 17. 3. Rursus in manus Domini panem indidit natura, (1) Καθ' ἑαυτοὺς ἐψιθύριζον. Secum mussilabant (2) Τοῖς πνεύμασιν ἐπιτάττει, καὶ τῇ θαλάττη. (5) 'Ανέστη. Joan. cap. iv. ηγέρθη. (4) Εγνωσαν. Biblia, εμνήσθησαν. (5) Ἡ καρδία αὐτῶν πεπωρωμένη ἐπὶ τοῖς ἄρ·
καὶ τὸν ἐξ Ἀδὰμ διὰ τοὺς ἐξ Ἀδὰμ περιβέβλημαι· καὶ κρύπτω τὴν ἀξίαν, φιλανθρωπίᾳ κρατούμενος. Τίνα μέ φασιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ; Ἀκίνδυνον τέως ἐρώτησιν τοῖς μαθηταῖς προεβάλλετο. Εὔκολος γὰρ πρὸς ἀπόκρισιν ἡ περὶ τῶν ἀλλοτρίων ἐρώτησις. Τοιγαροῦν ἑτοίμως ὁ τῶν ἀποστόλων χορὸς ἀπεκρίνατο· Οἱ μὲν Ἠλίαν, οἱ δὲ Ἰωάννην , οἱ δὲ ἕνα τῶν προφητῶν . Ἀλλ’ ἐπάγων τὸ δεύτερον, τὴν ἄγνοιαν ἤλεγξε· Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι ; Καὶ σιωπῇ τοὺς πάντας ἐκρέμασεν· οὐ γὰρ ἅπαντες ἠπίσταντο. Ἀλλ’ ἠρώτησε μέν· εἰδὼς δὲ τὴν ἄγνοιαν, ὑποβάλλει τῷ Πέτρῳ θεϊκῶς τὴν ἀπόκρισιν, καὶ κλίνει τὸν κορυφαῖον πρὸς ἣν αὐτὸς ἐκινήθη φωνὴν, καθάπερ κιθάραν λογικὴν διαναστήσας τοῖς κρούμασιν· ὑπηρέτῃ διδασκαλίας τῇ τοῦ Πέτρου γλώττῃ χρησάμενος ἐρωτᾷ τοὺς ἀγνοοῦντας, καὶ ὑποτίθεται τὴν ἀπόκρισιν· Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος . Ὃ οὐκ εἶχεν ἡ γνῶσις, ἡ χάρις ἐφθέγγετο. Βεβαιώσας δὲ τοῖς ἐπαίνοις τὸν λόγον, παιδεύει τοὺς ἅπαντας· Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέ σοι, ἀλλ’ ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς .
Α κατὰ τῶν ὁμοδούλων ἐμαίνετο. Οἱ δὲ τῷ φόβῳ τους Β οἴακας βίψαντες, τῷ Δεσπότῃ προστρέχουσιν· Επι στάτα, σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. Εφ' εἷς ὁ Χριστὸς ἀναστάς συνεῖχε πάλιν τὰς ἡνίας τῆς κτί σεως· καὶ χαλινοῖ μὲν τὸν τῆς θαλάττης θυμὸν, τοῖ; πνεύματι δὲ τὴν ἡσυχίαν ἐπέταττεν. Οἱ δὲ μαθηταὶ μαρτυροῦντες τῷ θαύματι, τὸν θαυματουργὸν οὐκ ἠπίσταντο· ἀλλ' ὑπ' ἀγνοίας τὸν λογισμόν χειμαζό μενοι, καὶ τοῖς θαύμασιν ὡς κύμασι τὴν ψυχὴν τα ραττόμενοι, καθ' ἑαυτοὺς ἐψιθύριζον (1)· Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν, ὅτι καὶ τοῖς πνεύμασιν ἐπιτάττει, καὶ τῇ θαλάττη (2); Τῷ γὰρ φαινομένω προσ πταίοντες, τὴν κεκρυμμένην ηγνόουν θεότητα. Ο γὰρ ἂν ἐξεπλάγησαν, κελεύοντα τῇ κτίσει θεωροῦν- τες, οἱ δημιουργὸν εἶναι τῆς κτίσεως ἐπιστάμενοι. Καὶ μὴν καὶ πρὸς Ἰουδαίους ὁ Δεσπότης ἐδός· Λύο σατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Ἡγνόουν οἱ μαθηταὶ τὸ λεγόμενον· "Οτε γάρ, φησίν, ἀνέστη (3) ἐκ νεκρῶν, τότε ἔγνωσαν (4), ὅτι περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ ἔλεγε. Καὶ γέγονεν ἡ ἀνάστασις γνώσις, τῇ πείρα τοῦ θαύματος τὴν ἄγνοιαν λύσασα. αὐτοῦ ἀκούετε. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν πρὸς τὴν φωνὴν γ΄. Πάλιν ἐν τοῖς τοῦ Δεσπότου χερσὶ τὸν ἄρτον ἐπήγαγε φύσις, καὶ ἔρημος ὅλη τῷ πλήθει τῶν ἐσθιόντων στενοχωρουμένη, πρὸς τὸ πλῆθος τῶν χορ- ηγουμένων οὐκ ἤρκεσε. Τί οὖν ὁ Λουκᾶς περὶ αὐ τῶν; Ην γάρ, φησίν, ἡ καρδία αὐτῶν πεπωρω μένη ἐπὶ τοῖς ἄρτοις (5). Πάθους ὑπόθεσις τὸ τοῦ θαύματος γέγονε μέγεθος. Βούλει μαθεῖν καὶ ἑτέρωθεν τῶν ἀποστόλων τὴν ἄγνοιαν ; Τὸν Πέτρον κατίδωμεν. Πέτρος, τῶν ἀποστόλων ὁ κορυφαῖος, ἐπειδή ποτε πρὸς τὸ ὄρος μεταβαλὼν τὴν θέαν Χριστὸς, καὶ ἀλ- λάξας τὸ σχῆμα, κρύπτει τῷ φέγγει τῆς θέας τὸν ἥλιον, καὶ παρῆσαν εὐθὺς Μωϋσῆς καὶ Ηλίας, ὁ μὲν οὔπω θανάτου γευσάμενος, ὁ δὲ τῶν ἐν νόμῳ τὸ ἀκροθίνιον νεκρῶν, καὶ ζώντων κριτὴν καὶ Δεν σπότην δι' ὧν ὕμνουν κηρύττοντες· τότε Πέτρος, έχε πλαγείς τὴν θέαν, οὐ μετρεῖ τὸ βλεπόμενον, ἀλλ᾽ ἰσοτίμους οἰηθεὶς τοὺς δούλους· Ποιήσωμεν, φησί, τρεῖς σκηνάς, σοὶ μίαν, καὶ Μωϋσῇ μίαν, καὶ Ηλίᾳ μίαν. Εφ' οἷς ἄνωθεν εὐθὺς κατεπήδα νεφέλη κρύπτουσα μὲν ἐκείνους, διορθουμένη δὲ τούτου τὴν ἄγνοιαν, καὶ φωνῇ φοβερα τὴν τοῦ Πέτρου γλῶτταν ἐνέφραττεν· Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός· δραπετεύουσιν. Ο δὲ Λουκᾶς, ὁ τοῦ Πέτρου μαθητής, τοῦ Πέτρου δημοσιεύει τὴν ἄγνοιαν· Ταῦτα, φησίν, Παρὰ τὸ ψίειν ἐν ταῖς Ούραις ήγουν ταῖς ἀκοαῖς, καταχρηστικῶς δὲ καὶ ἐπὶ τῶν δένδρων. τοῖς ἀνέμοις επιτάσσει, καὶ τῷ ὕδατι. τεχνικώς κυρίως τοις. μνη. μονικὸν ἁμάρτημα, BASILII SELEUCIENSIS cum Domino compositione contra servos furebat : ili præ trepidatione omisso gubernaculo ad Do- minum confugiunt: Præceptor, salva nos, perimus ". Quibus Christus excitus vocibus creaturæ retinuit habenas, et maris iras refrenavit : ventis autem quietem imperavit. At discipuli miraculo testimc- nium dum perhibent, miraculi opificem non cogno- scebant : verum per ignorantiam animorum fluctna- tione jactati, et miraculis haud secus, quam undarum tempestate, perturbati secum mussitabant : Quis putas est hic, quia et ventis et mari imperal "? Nam externa visione corporis offensi, delitescentem et abstrusam deitatem ignorabant. Nunquam enti sic admiratione perculsi fuissent, si creaturæ scis · sent opificem eum, quem creaturæ imperantem con- tuebantur. Atque etiam Judais Dominus clamabat: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud vs. Quod dicelatur, discipuli minime cogno- scebant. Quando enim, inquit, surrexit ex mortuis, tunc cognoverunt, quia de templo corporis sui dice- bat *; el resurrectio per experientiam miraculi inscientiam expellens cognitionis causa fuit. cum tota solitudo præ mandueantium multitudine in angustias redacta tanto commeatui absumendo par non erat. Quid ergo de ipsis Lucas ? Erat enim, inquit, cor eorum obcæcatum propter panes ”. Cn- jus affectus occasio fuit miraculi magnitudo. Vis aliunde etiam apostolorum ignorantiam discere ? Petrum intueamur. Petrus apostolorum coryphæus, postquam aliquando in monte Christus aspectu figuraque corporis immutata spectabili suo lumine solem condidisset, et evestigio Moyses ac Elias præsentes adfuissent; hic nondum gustata mor- te, ille mortuorum in lege laus prima, viven tium judicem et Dominum suis hymnis præ. dicantes; tunc Petrus spectaculo obstupefactus admodum, visum suo modulo non metitur, sed æ- quali pretio serves astimans, Faciamus, inquit, tria tabernacula; tibi unum, et Moysi unum, et Eliæ unum ". Quibus dictis confestim nubes e cœlo desiluit, illos quidem obtegens, hujus vero cor- rigens ignorantiam, et formidabili voce Petri lin- guam obstruxit : Hic est Filius meus dilectus, ipsum andite or. llli igitur ad eam vocem diffugiunt. Lucas D vero, Petri discipulus, Petri publicat ignorantiam : Ilæc, inquit, dicebat ignorans, quæ diceret”. Nam C et ibid. 21, 22. ** Marc. vi, 52. ss Matth. es. Matth. vnus, 25. » Luc. vii. 25. ss Joan. ", 19. XVII, 4. • ibid. 5. Luc. 1x, 33. CL. DAUSQUEII NOTÆ. sive invicem insusurrabunt. Zacharias in Theocri- tum vocem hanc exaperit : Biblia, Verba sunt alia atque alia : vero una ea- demique. Hoccine librarii erralum est, aut Basilii quod estu dicendi excidit ? Hic enim locus est e Marco captus, cap. v, et Lucas nominatur. Platoni quoque evenit, ut versnm ex Euripide proferret, qui erat Sophoclis. Vide ad Gel- lium lib. xius, cap. 17. 3. Rursus in manus Domini panem indidit natura, (1) Καθ' ἑαυτοὺς ἐψιθύριζον. Secum mussilabant (2) Τοῖς πνεύμασιν ἐπιτάττει, καὶ τῇ θαλάττη. (5) 'Ανέστη. Joan. cap. iv. ηγέρθη. (4) Εγνωσαν. Biblia, εμνήσθησαν. (5) Ἡ καρδία αὐτῶν πεπωρωμένη ἐπὶ τοῖς ἄρ·
PG 85:297Μακαρίζει τὸν Πέτρον, ἵνα τὸν λόγον πιστώσηται· ἐπαινεῖ τὴν ἀπόκρισιν, ἵνα τὴν γνώμην χαρίσηται. Καὶ μετὰ τῶν ἄλλων μαθητῶν διδασκόμενος ὁ Πέτρος, συνεξερεύγετο τῷ διδασκάλῳ τὴν δόξαν· τότε καὶ αὐτὸς διδασκόμενος, ὅτε διδάσκειν ἐφαίνετο. Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ . Ἄλλη διδασκαλία πάλιν ὁ τῆς ἀποκρίσεως ἔπαινος. Οὐ γὰρ ἁπλῶς ἐπαινέσαι προαιρεῖται, ἀλλὰ δι’ ὧν ἐπαινεῖ, τὸ τοῦ δόγματος ἀκριβὲς ἐκκαλύπτει. Βαριωνᾶ , τοῦτ’ ἔστιν, Υἱὲ τοῦ Ἰωνᾶ. Τίς οὖν τοῦ γεννήσαντος χρεία πρὸς ἔπαινον; Ἀλλ’ ἐπειδὴ Υἱόν με, φησὶ, κέκληκας Θεοῦ, μάνθανε τὸ κατ’ ἐμὲ διὰ τῶν σῶν. Ὡς γὰρ ἄνθρωπος ἐξ ἀνθρώπου, οὕτω φέρω πρὸς τὸν ἐμαυτοῦ Πατέρα τὸ τῆς οὐσίας ἐφάμιλλον. Σίμων υἱὸς Ἰωνᾶ. Ἀπαράλλακτος τῆς φύσεως σχέσις. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος . Τοῦτο γὰρ ὁ τῆς οὐσίας βούλεται λόγος. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς , ὁ ἀπὸ τῆς οἰκονομίας ἕχων τὸ ὄνομα. Ὁ γὰρ τὴν χρισθεῖσαν τοῦ δούλου μορφὴν ἐνδυσάμενος, ὁμοῦ τῷ φορουμένῳ καὶ τὴν προσηγορίαν ἐνδέδυται. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος , ὡς ταυτότητα τῆς οὐσίας τῷ γεννήσαντι φέρων· Χριστὸς δὲ, ὡς στολὴν φορῶν χρισθεῖσαν ὑπὸ τοῦ Πνεύματος.
Ἡ μὲν οὖν τὴν οὐσίαν παρίστησιν, ἡ δὲ συμπαραλαμβάνει τῷ φοροῦντι καὶ τὸ φορούμενον. Οὐ μὴν τῷ ἀκτίστῳ τὸ κτίσμα κατ’ οὐσίαν συμπλέκεται, οὔτε ἀγέννητος οὐσία τῇ γεννητῇ κατὰ φύσιν συντίθεται· ἄκτιστος ὁ Υἱὸς, ναὸν ἔχει τὸ κτίσμα· ἄκτιστος ὁ Υἱὸς οἰκονομίαν φέρει τὴν σάρκα, πορφυρίδα φορουμένην, ἀχώριστον, συμπληρουμένην. Οὐ γὰρ μέλος, οὐ μέρος τοῦ φοροῦντος τὸ φορούμενον γίνεται· ἀμερὲς γὰρ τὸ Θεῖον, καὶ γεννητῆς ἄμοιρον φύσεως· ταύτην τὴν ὁμολογίαν Πέτραν καλέσας ὁ Χριστὸς, Πέτρον ὀνομάζει τὸν πρώτως ταύτην ὁμολογήσαντα· γνώρισμα τῆς ὁμολογίας τὴν προσηγορίαν δωρούμενος. Αὕτη γὰρ ἀληθῶς τῆς εὐσεβείας ἡ πέτρα, αὕτη τῆς σωτηρίας ἡ κρηπὶς, τοῦτο τῆς πίστεως τὸ τεῖχος, οὗτος ὁ τῆς ἀληθείας θεμέλιος· Θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ἰησοῦς Χριστός . Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ Κ. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τὸ· «Ἐγώ εἰμι ὁ Ποιμὴν ὁ καλός.» α.
PG 85:299Ἡδὺ μὲν τὸ χρῆμα ποιμὴν τοῖς ὄρεσι νέμων τὰς τῶν θρεμμάτων ἀγέλας, καὶ σύριγγος ἤχῳ πρὸς τὴν νομὴν διεγείρων τὰ ποίμνια, ὃς ἀπὸ τοῦ καλάμου μέλεσιν εὐφραινόμενος, καὶ πρὸς τὰς τῶν θηρῶν ἐπιδρομὰς παρεσκεύασται, ῥοπάλῳ καὶ ὅπλοις κατ’ αὐτῶν ὁπλιζόμενος. Τοιοῦτος ὁ μέγας οὗτος τῆς τοῦ Χριστοῦ ποίμνης ποιμήν. Εὐσεβείας γὰρ μέλεσι τρέφων τὰ ποίμνια, τῶν κατὰ τῆς ἀσεβείας οὐκ ἠμέλησεν ὅπλων. Ἀλλὰ καὶ μελῳδῶν τὰ τοῦ πνεύματος, καὶ κατὰ λύκων ὁπλίζεται. Χαίρει μὲν γὰρ αὐξανομένην τὴν ποίμνην ὁρῶν, παρεσκεύαστο δὲ μήπου τις λύκος αἱρετικὸς, καταθοινήσηται πρόβατον, ἀπιστίας διηγήματι ψυχὴν λυμηνάμενος, τὴν ὑπὲρ τῆς ποίμνης μέριμναν δῶρον προσάγων οὐρανίῳ ποιμένι. Οὕτως Ἄβελ ὁ πρῶτος ποιμαίνων, ὑπὸ τοῦ ποιητοῦ τῶν προβάτων τεθαύμασται, καὶ τὴν τοῦ ποιμένος Θεὸς θυσίαν ἡδέως ἐδέχετο, πρὸ τοῦ δώρου δῶρον τὴν γνώμην ἡγούμενος· καὶ τὴν θεραπείαν ἠμείβετο τῇ ὑποδοχῇ τῆς τιμῆς, ἀντιτιμῶν προσφέροντα. Θαυμάζει καὶ τὸν Ἰακὼβ ἡ Γραφὴ τὰ τοῦ Λάβαν ποιμαίνοντα πρόβατα, ὡς τοὺς οἰκείους ὑπὲρ τῆς ποίμνης ἀπαγγέλλων ἱδρῶτας.
ΔΗ οὐκ εἰδὼς ὁ φησί (6). Μετὰ γὰρ τὴν γνῶ - ἔλεγεν, σιν οἱ μαθηταὶ τὴν ἀλλήλων στηλιτεύουσιν ἄγνοιαν · οὐ λοίδορον γλῶτταν κατ' ἀλλήλων ἐγείροντες, ἀλλὰ τὴν χάριν θαυμάζοντες μεταβάλλουσαν τὴν γνώμην. Ἐπὶ τούτοις, ὁ Σωτὴρ πρὸς τοὺς μαθητὰς ἐβόα· Ετι πολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ' οὐ δύνασθε βαστά ζειν ἄρτι. Διὰ τοῦτο ταῖς κατὰ μικρὸν προσθήκαις τῶν διδαγμάτων, τοὺς μαθητάς καθηγητάς κατα εσκεύαζεν· ἀθρόον γὰρ μάθημα φύσις ἀνθρώπων οὐ δέχεται. Διὰ τοῦτο θαύμασί τε καὶ διδάγμασι προς τερον πτερώσας τὸν νοῦν, πρὸς τὴν τῶν ὑψηλοτέρων αὐτοὺς μαθημάτων πτῆσιν ἐγείρει. Καὶ πάντας συγκαλεσάμενος ἠρώτα· Τίνα με λέγουσιν· οἱ ἄν- θρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου; Καλῶς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου. Ἐπειδὴ γὰρ Θεὸς ἦν ὁ Υἱὸς, καὶ τῷ Πατρὶ τὴν κτίσιν συνεργασάμενος, οἴκτῳ τῶν Β ἀνθρώπων ἐξ ἀνθρώπων τὴν ἀνθρωπότητα περι βάλλεται, καὶ δείκνυσι ταύτην ἀνθρώποις ἐμοειδεῖ θέα χειραγωγὸν πρὸς οἰκείαν ἐπίγνωσιν. Πιστούμενος δὲ τοὺς ὁρῶντας, ὁμοφυὲς εἶναι τῶν ἀνθρώπων τὸ θεωρούμενον, διὰ τῶν ἀνθρωπίνων ἄγει τὴν άνθρω πότητα· οἰκῶν μὲν ἀχωρίστως, οἰκονομῶν δὲ θερ πρεπῶς· οἰκειούμενος δὲ ἀπαθῶς τὰ γινόμενα. Ἐσθίοντα μὲν οὖν βλέποντες, καὶ βαδίζοντα, καὶ λυπούμενον, ἠπίσταντο τὸ φαινόμενον, τοῖς πάθεσι μετροῦντες τὴν φύσιν· τοῖς δὲ θαύμασιν ἐκπληττό μενοι, τὴν ὑπόνοιαν ἐμερίζοντα· καὶ οἱ μὲν προφή- τὴν ἐκάλουν, οἱ δὲ Ηλίαν ἐνόμιζον, οἱ δέ τινα δίκαιον ὀνειροπόλουν· ἕτεροι δὲ Χριστὸν ὁμολογοῦντες, περ νιχρωτέρα γνώσει την προσηγορίαν καθύβριζον ἄνθρωπον γάρ τινα τὸν Χριστὸν ὑπελάμβανον, τῆς τοῦ Μονογενοῦς θεότητος τὰς ἐννοίας οὐκ ἔχοντες. Τοσαύτης οὖν ἀγνοίας τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς περὶ αὐτοῦ βοσκομένης, οὐδὲ τῶν ἀποστόλων ὁ χορὸς ἀγνοίας ἐλεύθερος έμενεν. Διόπερ αὐτοῖς πανσόφως τὴν γνῶσιν χαρίζεται. Οὐ γὰρ οἴκοθεν φθέγγεται (7), οὐδὲ θεὸν ἑαυτὸν ἀνακηρύττει προδήλως, τὸ τῆς δι- δασκαλίας· περὶ αὐτὸν παραιτούμενος· λέγειν γὰρ ἐνῆν, εἴπερ ἐβούλετο· Ἐγὼ Θεὸς ἐκ Θεοῦ, καὶ τῷ Πατρὶ τὸν οὐρανὸν συνδημιουργήσας, γῆν δὲ πήξας ἐν ὕδατι πλανωμένῳ στοιχείῳ φύσιν στήσας ἀκίνη τον, ἀέρα δὲ ἀναχέας, καὶ ἀκτῖνας ἀνάψας ἡλίου. Αλλ' ὑπερετέμνετο τὸν λόγον τὸ τῆς σαρκὸς εὐτελές καὶ ὀφθαλμοὶ τῷ φαινομένῳ προσπταίοντες, πρὸς τὴν τῶν ὑψηλοτέρων ἀπεπέμποντο μάθησιν· καὶ ὀμμάτων ἀσθένεια μετρούσα τῶν λόγων τὴν δύναμιν, ὥσπερ ἀχλύϊ τῇ ἀπιστίᾳ κατείχετο. Τί οὖν ποιεῖ; Πρῶτον ἄλλοις τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ἐπιτάττει κηρύττειν, φωναῖς ἀλλοτρίαις καταπιστεύσας τὸ κήρυγμα. Διὰ τοῦτο γὰρ ἐξ ἀρχῆς καὶ θαύματα ταῖς ὠδῖσι συν έτρεχε. Καὶ ἀστὴρ ξένῳ δρόμῳ τόκον ἐδήλου παρά δοξον· μάγος δὲ μετὰ Βαβυλώνα, τὸν ἐν σπαργάνοις ἐζήτουν· Συμεὼν ἐβόα· Νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν » xνι, 13. μπο λέγει. ORATIO XXV. A peritiores postmodum discipuli metuam traducunt imperitiam, non linguis invicem petulantius invecti, sed admirati gratiam, cujus ope animi sunt mutati. Præterea sic discipulorum aures Christus persona - bat: Adhuc habeo multa vobis dicere, sed non potestis portare modo ”. Ideo paulatim facta doctrinæ acces - sione, ex discipulis magistros effecit : coupertam enim doctrinam non fert hominum ingenium. Quare miraculis et præceptionibus, quasi pinnis, mentes aptans excitat, ut ad celsioris disciplinæ culmen evolent, omnibusque coactis rogat : Quem me di- cunt homines esse Filium hominis * ? Recte, Filium hominis quandoquidem Deus erat Filius, et cum Patre creaturæ olim fabricator is exstiterat, qui per hominum misericordiam ex hominibus hamanitatem induit, quo uniformis natura spectaculo ad proprie D Juan. xvi, 12. s Matth. c • Luc. 11, 29. naturæ notitiam perducantur. Dum vero videntibus probat ejusdem esse cum hominibus naturae, quod vi- detur, humanis modis agit humanitatem, indiscrete quidem habitans, divine autem gubernans, et quæ ɓunt, sibi vindicans absque passione: cibum enim ca- pientem qui videbant, et incedentem, el tristitia cor- reptuin, naturam cum eventis commensi, quod in oculos incurrebat cognoscebant: qui vero miracu- His percellebantur, in varias suspiciones scindeban- tur: hi prophetam vocabant, illi Eliam autumnabant, quidam justum aliquem somnuiabant. Alii, qui Chri- stum confitebantur, jejuna quadam et tenui de eo percepta cognitione appellationem dehonestabant. Naum quendam hominem Christum suspicabantur, cum de Unigeniti divinitate notionem nullam habe rent. Cum igitur hominum animos tanta de Christo depasceretur ignoratio, neque apostolorum catus ab ea ignoratione liber exstitit. Quare ipsos quam sapientissime notitia înstruxit. Non enim a seipso loquitur, neque Deum seipsum manifesto clamat, magisterii titulo sibi arrogato. Etenim diccre erat si quidem voluisset: Ego Deus de Deo, ego cœlum una cum Patre fabricatus sum, terran panxi in aqua elemento errabundo constituta ejus natura immobili, aerem diffudi, solares radius illu- minavi. At orationem ejusinodi carnis humilitas succidebat, et oculi re apparente offensi ab altiorum disciplina ablegabantur. Oculorum quoque imbecilli- las orationis vin dimetiens incredulitate velut calie gine occupabatur. Quid agit tandem ? Primum aliis, res suas ut divulgent, imperat alienis vocibus præ- dicatione coneredita. Ileo namque vel a principio miracula cum partu concurrebant: stella peregrino cursu manifestabat inopinato natum infantem, magi relicta a tergo Babylone, fasciatum perquirebant, Simeon vociferabatur: Nunc dimittis servum tuum, Domine. Aliunde Anna vates vaticina excita gratia. CL. DAUSQUEI NOTÆ. centuriam 3. (6) Οὐκ εἰδὼς, & φησί. Lucas, μὴ εἰδὼς, δ (7) Οὐ γὰρ οίκοθεν φθέγγεται. Vide chiliadis 2
PG 85:301Ἐγενόμην , φησὶ, τῷ καύματι [τῆς ἡμέρας] συγκαιόμενος, καὶ τῷ παγετῷ τῆς νυκτός . Ἐγνωριζόμην, φησὶ, πρὸς νυκτὸς κρυμὸν, πρὸς ἡλιακῆς ἀκτῖνος φλογμόν· καὶ προσμαχόμενος ἀντετάττετο, τὴν τῶν προβάτων ἀσφάλειαν μνηστευόμενος. Διὰ τούτων τῶν πόνων τῷ κεκμηκότι Θεὸς τοῖς τῶν ποιμανθέντων χρώμασι τὸ τῆς ἀποδόσεως γραμματεῖον ὑπαγορεύει. Ἐποίμα[ι]νε καὶ Μωϋσῆς ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς Μαδιὰμ, καὶ προβάτων ἐπιμελητὴς τῷ Ἰωθὼρ ἐγίνετο, μετὰ τὴν βασιλείαν Αἰγύπτου, μᾶλλον ἑλόμενος συγκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ, ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν . Θαυμάζων δὲ τῆς προαιρέσεως αὐτὸν ὁ Θεὸς, μισθὸν αὐτῷ τῆς γνώμης τὴν οἰκείαν ἐπιφάνειαν δείκνυσι, καὶ μεσιτεύει τῇ θέᾳ τῷ θεατῇ τὸ πῦρ βάτῳ καὶ ἄνθεσιν ἀβλαβῶς ἐποχούμενον. Καὶ μετὰ τὴν θέαν τῶν προβάτων τοῦ ποιμαίνειν οὐκ ἐπαύσατο· ἀλλὰ κατέχων τὴν βακτηρίαν τοῖς στοιχείοις ἐπέταττε, καὶ φωνὴ ὁμοδούλου φερομένη ἐποίμαινε ..... Ἐποίμαινε καὶ μειράκιον ὢν, ὁ τοῦ Πνεύματος λυρῳδὸς Δαυὶ̈δ, καὶ ποιμὴν προβάτων κατὰ λύκων ὡπλίζετο, καὶ στόμα λέοντος ἡττᾶτο προβάτου (α), καὶ σοφία ποιμένος ἐκ τῶν τοῦ θηρὸς ὀδόντων τὸ ἡρπασμένον ἀνθήρπαζεν.
Α σου, Δέσποτα· ἑτέρωθεν ῎Αννα προφῆτις προφτ τικῷ κινουμένη χαρίσματι. Ἐπὶ τούτοις Ἰωάννης δεικνύων πᾶσιν ἐβόα· “Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Πέτρου γλώττη χρησάμενος ἐρωτᾷ τοὺς ἀγνοοῦντας, δ'. Τοσοῦτοι μαρτυροῦσι, καὶ αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ σιωπᾷ. Οἶδε γὰρ εὔκαιρος σιωπὴ μεγαλόφωνος γε- νέσθαι κήρυξ. Ἐπειδὴ δὲ καὶ αὐτὸν λοιπὸν ὁ καιρὸς εἰς τὸ διδάσκειν ἐκάλει, πρῶτον τοῖς θαύμασι δια ανίστησι, καὶ μάρτυρας τῶν λεγομένων τοὺς ὀφθαλ μοὺς εὐτρεπίζει, καὶ τότε παρανοίγει λόγοις τὸν θησαυρὸν, καὶ οὐδέποτε σαφῶς ἀποφαίνεται λέγων· Ἐγώ εἰμι ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος· ἀλλὰ πῶς; Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι; Σύνηθες ἀεὶ τοῦτο τῇ σοφίᾳ τὸ ἔργον, δι' ἐρωτήσεως τῆς διδασκα- λίας ἀπάρχεσθαι. Οὕτω δὴ τὸν Ἀδὰμ κτύπῳ διὰ τὸ πταῖσμα φυγαδεύσας, ὁ Κτίστης ὡς οὐκ εἰδὼς ἀν- εκάλει κρυπτόμενον· Ἀδάμ, Ἀδάμ, ποῦ εἶ; Οὕτω τοῦ Κάϊν τὴν μιαιφονίαν ἐρωτᾷ· Ποῦ ᾿Αβελ ὁ ἀδελ φός σου; Οὕτω· Πόσους ἄρτους έχετε; Ο πηγά ζων τοὺς ἄρτους, τὸν ἀριθμὸν ἐρωτᾷ. Οὕτως ἐπὶ τὰ Λαζάρου· Ποῦ τεθήκατε αὐτόν; Ἐρωτᾷ τὸν τά πον, ὁ λύων τὸν τάφον. Οὕτως ἐπὶ τῆς αἱμορροού- σης· Τίς ὁ ἁψάμενός μου; Οὕτω καὶ νῦν· Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι; Διδάξαι προθέμε νος, ἐρωτᾷ τοὺς μανθάνοντας. Καλῶς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου· μονονουχί τοῦτο λέγων· Δι' ἀνθρώπους ἀνθρωπότητα περιβέβλημαι, καὶ Δεσπότης ὢν ἐν δούλου μορφῇ φανεροῦμαι· καὶ ἐκ μητρὸς τὸ ἐκ Δαυὶδ τοῦτο διὰ φιλανθρωπίαν ἐνδέδυμαι· καὶ τὸν ἐξ Ἀδὰμ διὰ τοὺς ἐξ Ἀδὰμ περιβέβλημαι· καὶ κρύπτω τὴν ἀξίαν, φιλανθρωπίᾳ κρατούμενος. Τίνα μέ φασιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώ που; 'Ακίνδυνον τέως ἐρώτησιν τοῖς μαθηταῖς προ- εβάλλετο. Εύκολο; γὰρ πρὸς ἀπόκρισιν ἡ περὶ τῶν άλλοτρίων ἐρώτησις. Τοιγαροῦν ἑτοίμως ὁ τῶν ἀπο- στόλων χορὸς ἀπεκρίνατο· Οἱ μὲν Ηλίαν, οἱ δὲ Ἰωάννην, οἱ δὲ ἕνα τῶν προφητῶν. Ἀλλ' ἐπάγων τὸ δεύτερον, τὴν ἄγνοιαν ἤλεγξε· Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Καὶ σιωπῇ τοὺς πάντας ἐκρέμασεν· οὐ γὰρ ἅπαντες ἐπίσταντο. 'Αλλ' ἠρώτησε μέν· εἰδὼς δὲ τὴν ἄγνοιαν, ὑποβάλλει τῷ Πέτρῳ θεϊκῶς τὴν ἀπόκρισιν, καὶ κλίνει τὸν κορυφαῖον πρὸς ἦν αὐτὸς ἐκινήθη φωνὴν, καθάπερ κιθάραν λογικὴν διανα- στήσας τοῖς κρούμασιν ὑπηρέτη διδασκαλίας τῇ τοῦ καὶ ὑποτίθεται τὴν ἀπόκρισιν· Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. Ο οὐκ εἶχεν ἡ γνῶσις, ἡ χάρις ἐφθέγγετο. Βεβαιώσας δὲ τοῖς ἐπαίνοις τὸν λόγον (8), παιδεύει τοὺς ἅπαντας· Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνά, ὅτι σάρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκά λυψέ σοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. ▼ έπαινος. επαινώ, BASILII SELEUCIENSIS propter hos Joannes omnuibus ostendebat clani- tans: Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccatum mun- di³. Novit enim opportunum silentium in contentam vocem erumpere. Quando vero ipsum quoque dein- ceps tempus ad docendum vocabat, miraculis pri- mum oculos dictorum testes excitat et comparat, tuncque verbis adaperit thesaurum, etsi nunquam evidenter demonstret, neque sic asseveret: Ego sum Filius Dei vivi; sed quomodo? Quem me dicunt homines esse? Per interrogationein doctrinam exor- diri res est sapientiæ perquam familiaris. Ita pro- fecto Adamum cum ob peccatum strepitu ageret in fugam Conditor, quasi ignarus revocat occulentem se : Adam, Adam, ubi es ' ? Ita Caini parricidialem audaciam interrogat : Ubi Abel frater tuus * ? Ita: Quot panes habetis * ? Qui fontis instar panes multi- plicat, numerum sciscitatur. Ita de Lazari rebus : Ubi posuistis eum ¹? Quærit de loco, qui de loculo solvebat. Ita de hæmorrhousa: Quis est, qui me tetigit * ? Ita modo quoque : Quem me dicunt homi- nes esse ? Cum ei propositum esset docere, discentes interrogat. Recte Filium hominis, tantum non học dicens : Propter homines humanitate indulus sum, et cum sim Dominus, in servi forma appareo, et ex matre corpus hoc, quod ex Davide hominum studio indui, mihique hominem ex Adamo ob Ada- mi progeniem circumdedi, et dignitatem meam tego victus humanitate. Quem me dicunt homines esse Filium hominis? Remotam a periculo quæstionem interim discipulis objiciebat. Perfacilem enim re- sponsionem quærit de aliis instituta quæstio. Quare prompte apostolorum coetus respondit : Alii Eliam, alii Joannem, alii unum ex prophetis⁹. Sed quæ- stione iterum ingesta refellit inscitiam: Vos autem quem me esse dicitis 10? Et silentio suspensos omnes tenuit : nec enim omnes sciebant. At cum interro- gasset, ignorantia cognita Petro divino quodam modo responsum subjicit, et ad quam vocem sponte movebatur, primatem inclinat velut citharam quam- dam ratione præditam ictibus exsuscitans; Petri lingua in obsequium doctrinæ usus rogat ignorantes, et responsionem suppeditat : Tues Christus Filius D B C Dei vivi "'. Quod per scientiam non poterant, gratia proloquebatur. Eam vero orationem cum firmavisset approbatione sua, omnes condocefacit: Beatus es, Simon Barjona, quia caro et sanguis non revelavis tibi, sed Pater meus, qui in cœlis est 1. Petrum feli- cem asserit, ut orationi fidem conciliet ; ut senten- * Joan. 1, 29. • Gen. 111, 29. • Matth. xvi, 14. 1o ibid. 15. Joan. x1, 34. * Luc. viii, 45. * Gen. 1, 9. ibid. 16. • Matth. xv, ss ibid. 17. 34. CL. DAUSQUEI NOTE. apposite dixit. Laudaret enim Christum Petrus, el alvoç erat, quo ènì aïvý Petri laudem Christus superstruit, id proprie est Quare qui trepidant reddere verbo allaudo, minime lau- dandi sunt. 4. Tanti sunt testes : ipse de se coniicescit. (8) Βεβαιώσας δὲ ἐπαίνοις τὸν λόγον. Επαινον
Ἀλλ’ οὐκ ἐκώλυσεν ἡ ποίμνη τὸν θρόνον, οὐδὲ τὴν βασιλείαν ἐπέσχε τὰ πρόβατα· ἀλλὰ ἡ ῥάβδος πρὸς σκῆπτρον ἠλλάττετο, καὶ διάδημα διεδέχετο· καὶ Σαμουὴλ ἔχρισε, καὶ ἡ χάρις ἐπέτρεχε, καὶ συμπεριεχεῖτο τῷ ἐλαίῳ τὸ Πνεῦμα τῆς χάριτος, καὶ ὁ Γολιὰθ ἀνήρπαστο, λίθοις ποιμενικοῖς τοξευόμενος· συναφῆκε γὰρ αὐτῷ τὸν λίθον ἡ χάρις, καὶ τὸ Πνεῦμα τὴν βολὴν συνειργάζετο, καὶ ἦν ὁ τῶν προβάτων ποιμὴν στρατιώτης τοῦ Πνεύματος, καὶ καθάπερ τι πρόβατον ἐκ τῶν τοῦ Γολιὰθ ὀδόντων ὁ Ἰσραὴλ ἀπεσπᾶτο· οἷς γὰρ τοὺς θῆρας ἔβαλλεν ὁ Δαυὶ̈δ, τούτοις τὸν Γολιὰθ κατηκόντισε. Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ παρὰ Θεῷ καὶ ποιμένες εὐδόκιμοι· οὐδὲ γὰρ Θεὸς ποιμαίνειν αἰσχύνεται ἀνθρώπους. Κύριος γὰρ ποιμανεῖ με, καὶ οὐδέν με ὑστερήσει . Καὶ πάλιν· Ὁ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ, πρόσχες, ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατον τὸν Ἰωσήφ . Οὐ γὰρ ὀκνεῖ Θεὸς ποιμαίνειν ἀνθρώπους· οὓς γὰρ πλάττει, οὐκ ἐπαισχύνεται. Ἀλλ’ οὐ τοιοῦτοι Φαρισαῖοι ποιμένες· οἱ ποιμαίνειν ταχθέντες, σφαγεῖς τῶν ποιμνίων ἐγίνοντο. Διὰ τοῦτο κατ’ αὐτῶν τὰς προφητικὰς γλώττας ἠκόνα Θεὸς, δι’ αὐτῶν αὐτὸς ἀναφθεγγόμενος, καὶ λέγων·
Α σου, Δέσποτα· ἑτέρωθεν ῎Αννα προφῆτις προφτ τικῷ κινουμένη χαρίσματι. Ἐπὶ τούτοις Ἰωάννης δεικνύων πᾶσιν ἐβόα· “Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Πέτρου γλώττη χρησάμενος ἐρωτᾷ τοὺς ἀγνοοῦντας, δ'. Τοσοῦτοι μαρτυροῦσι, καὶ αὐτὸς περὶ ἑαυτοῦ σιωπᾷ. Οἶδε γὰρ εὔκαιρος σιωπὴ μεγαλόφωνος γε- νέσθαι κήρυξ. Ἐπειδὴ δὲ καὶ αὐτὸν λοιπὸν ὁ καιρὸς εἰς τὸ διδάσκειν ἐκάλει, πρῶτον τοῖς θαύμασι δια ανίστησι, καὶ μάρτυρας τῶν λεγομένων τοὺς ὀφθαλ μοὺς εὐτρεπίζει, καὶ τότε παρανοίγει λόγοις τὸν θησαυρὸν, καὶ οὐδέποτε σαφῶς ἀποφαίνεται λέγων· Ἐγώ εἰμι ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος· ἀλλὰ πῶς; Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι; Σύνηθες ἀεὶ τοῦτο τῇ σοφίᾳ τὸ ἔργον, δι' ἐρωτήσεως τῆς διδασκα- λίας ἀπάρχεσθαι. Οὕτω δὴ τὸν Ἀδὰμ κτύπῳ διὰ τὸ πταῖσμα φυγαδεύσας, ὁ Κτίστης ὡς οὐκ εἰδὼς ἀν- εκάλει κρυπτόμενον· Ἀδάμ, Ἀδάμ, ποῦ εἶ; Οὕτω τοῦ Κάϊν τὴν μιαιφονίαν ἐρωτᾷ· Ποῦ ᾿Αβελ ὁ ἀδελ φός σου; Οὕτω· Πόσους ἄρτους έχετε; Ο πηγά ζων τοὺς ἄρτους, τὸν ἀριθμὸν ἐρωτᾷ. Οὕτως ἐπὶ τὰ Λαζάρου· Ποῦ τεθήκατε αὐτόν; Ἐρωτᾷ τὸν τά πον, ὁ λύων τὸν τάφον. Οὕτως ἐπὶ τῆς αἱμορροού- σης· Τίς ὁ ἁψάμενός μου; Οὕτω καὶ νῦν· Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι; Διδάξαι προθέμε νος, ἐρωτᾷ τοὺς μανθάνοντας. Καλῶς τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου· μονονουχί τοῦτο λέγων· Δι' ἀνθρώπους ἀνθρωπότητα περιβέβλημαι, καὶ Δεσπότης ὢν ἐν δούλου μορφῇ φανεροῦμαι· καὶ ἐκ μητρὸς τὸ ἐκ Δαυὶδ τοῦτο διὰ φιλανθρωπίαν ἐνδέδυμαι· καὶ τὸν ἐξ Ἀδὰμ διὰ τοὺς ἐξ Ἀδὰμ περιβέβλημαι· καὶ κρύπτω τὴν ἀξίαν, φιλανθρωπίᾳ κρατούμενος. Τίνα μέ φασιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ ἀνθρώ που; 'Ακίνδυνον τέως ἐρώτησιν τοῖς μαθηταῖς προ- εβάλλετο. Εύκολο; γὰρ πρὸς ἀπόκρισιν ἡ περὶ τῶν άλλοτρίων ἐρώτησις. Τοιγαροῦν ἑτοίμως ὁ τῶν ἀπο- στόλων χορὸς ἀπεκρίνατο· Οἱ μὲν Ηλίαν, οἱ δὲ Ἰωάννην, οἱ δὲ ἕνα τῶν προφητῶν. Ἀλλ' ἐπάγων τὸ δεύτερον, τὴν ἄγνοιαν ἤλεγξε· Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Καὶ σιωπῇ τοὺς πάντας ἐκρέμασεν· οὐ γὰρ ἅπαντες ἐπίσταντο. 'Αλλ' ἠρώτησε μέν· εἰδὼς δὲ τὴν ἄγνοιαν, ὑποβάλλει τῷ Πέτρῳ θεϊκῶς τὴν ἀπόκρισιν, καὶ κλίνει τὸν κορυφαῖον πρὸς ἦν αὐτὸς ἐκινήθη φωνὴν, καθάπερ κιθάραν λογικὴν διανα- στήσας τοῖς κρούμασιν ὑπηρέτη διδασκαλίας τῇ τοῦ καὶ ὑποτίθεται τὴν ἀπόκρισιν· Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. Ο οὐκ εἶχεν ἡ γνῶσις, ἡ χάρις ἐφθέγγετο. Βεβαιώσας δὲ τοῖς ἐπαίνοις τὸν λόγον (8), παιδεύει τοὺς ἅπαντας· Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνά, ὅτι σάρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκά λυψέ σοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. ▼ έπαινος. επαινώ, BASILII SELEUCIENSIS propter hos Joannes omnuibus ostendebat clani- tans: Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccatum mun- di³. Novit enim opportunum silentium in contentam vocem erumpere. Quando vero ipsum quoque dein- ceps tempus ad docendum vocabat, miraculis pri- mum oculos dictorum testes excitat et comparat, tuncque verbis adaperit thesaurum, etsi nunquam evidenter demonstret, neque sic asseveret: Ego sum Filius Dei vivi; sed quomodo? Quem me dicunt homines esse? Per interrogationein doctrinam exor- diri res est sapientiæ perquam familiaris. Ita pro- fecto Adamum cum ob peccatum strepitu ageret in fugam Conditor, quasi ignarus revocat occulentem se : Adam, Adam, ubi es ' ? Ita Caini parricidialem audaciam interrogat : Ubi Abel frater tuus * ? Ita: Quot panes habetis * ? Qui fontis instar panes multi- plicat, numerum sciscitatur. Ita de Lazari rebus : Ubi posuistis eum ¹? Quærit de loco, qui de loculo solvebat. Ita de hæmorrhousa: Quis est, qui me tetigit * ? Ita modo quoque : Quem me dicunt homi- nes esse ? Cum ei propositum esset docere, discentes interrogat. Recte Filium hominis, tantum non học dicens : Propter homines humanitate indulus sum, et cum sim Dominus, in servi forma appareo, et ex matre corpus hoc, quod ex Davide hominum studio indui, mihique hominem ex Adamo ob Ada- mi progeniem circumdedi, et dignitatem meam tego victus humanitate. Quem me dicunt homines esse Filium hominis? Remotam a periculo quæstionem interim discipulis objiciebat. Perfacilem enim re- sponsionem quærit de aliis instituta quæstio. Quare prompte apostolorum coetus respondit : Alii Eliam, alii Joannem, alii unum ex prophetis⁹. Sed quæ- stione iterum ingesta refellit inscitiam: Vos autem quem me esse dicitis 10? Et silentio suspensos omnes tenuit : nec enim omnes sciebant. At cum interro- gasset, ignorantia cognita Petro divino quodam modo responsum subjicit, et ad quam vocem sponte movebatur, primatem inclinat velut citharam quam- dam ratione præditam ictibus exsuscitans; Petri lingua in obsequium doctrinæ usus rogat ignorantes, et responsionem suppeditat : Tues Christus Filius D B C Dei vivi "'. Quod per scientiam non poterant, gratia proloquebatur. Eam vero orationem cum firmavisset approbatione sua, omnes condocefacit: Beatus es, Simon Barjona, quia caro et sanguis non revelavis tibi, sed Pater meus, qui in cœlis est 1. Petrum feli- cem asserit, ut orationi fidem conciliet ; ut senten- * Joan. 1, 29. • Gen. 111, 29. • Matth. xvi, 14. 1o ibid. 15. Joan. x1, 34. * Luc. viii, 45. * Gen. 1, 9. ibid. 16. • Matth. xv, ss ibid. 17. 34. CL. DAUSQUEI NOTE. apposite dixit. Laudaret enim Christum Petrus, el alvoç erat, quo ènì aïvý Petri laudem Christus superstruit, id proprie est Quare qui trepidant reddere verbo allaudo, minime lau- dandi sunt. 4. Tanti sunt testes : ipse de se coniicescit. (8) Βεβαιώσας δὲ ἐπαίνοις τὸν λόγον. Επαινον
PG 85:303Υἱὲ ἀνθρώπου, προφήτευσον, καὶ εἰπέ· Ὦ ποιμένες Ἰσραὴλ, μὴ βόσκουσιν οἱ ποιμένες ἑαυτούς; Οὐχὶ τὰ πρόβατα βόσκουσιν οἱ ποιμένες; Ἰδοὺ τὸ γάλα κατεσθίετε, καὶ τὰ ἔρια περιβάλλεσθε, καὶ τὸ παχὺ κατασφάζετε, καὶ τὰ πρόβατά μου οὐ βόσκετε; Τὸ ἠσθενηκὸς οὐκ ἐνισχύσατε, καὶ τὸ ἀῤῥωστοῦν οὐκ ἰάσασθε, καὶ τὸ συντετριμμένον οὐ κατεδήσατε· καὶ τὸ κακῶς ἔχον οὐκ ἐζωοποιήσατε, καὶ τὸ ἰσχυρὸν κατειργάσασθε μόχθῳ . β. Ἀλλὰ τοιοῦτοι μὲν οὗτοι, λύκοι τὸν τρόπον ταῖς τῶν λύκων τιμωρίαις τηρούμενοι. Ἡμεῖς δὲ πρὸς τὸν ἡμέτερον ἀποβλέψωμεν ποιμένα Χριστόν. Εἴδωμεν αὐτοῦ τὴν φιλάνθρωπον τέχνην, τῇ πραότητι νικῶσαν τῶν προβάτων τὴν ἡμερότητα. Χαίρει τοῖς παροῦσι, καὶ ζητεῖ τὸ πλανώμενον. Οὐ παραιτεῖται νάπας περιιέναι καὶ ὕλας· κρημνοὺς περιέρχεται· καὶ τῷ πλανωμένῳ πλάνην μερίζεται. Κἂν εὕρῃ κάμνον, οὐ μισεῖ διὰ τὸν τρόπον, ἀλλ’ οἰκτείρει διὰ τὸ πάθος· καὶ τοὺς ὤμους ὑποβαλὼν, οἰκείῳ μόχθῳ θεραπεύει τοῦ προβάτου τὸν πόνον· καὶ χαίρει κοπούμενος, καμάτων ἴαμα, προβάτων εὕρεσιν λογιζόμενος.
Β Μακαρίζει τὸν Πέτρον, ἵνα τὸν λόγον πιστώσηται· ἐπαινεῖ τὴν ἀπόκρισιν, ἵνα τὴν γνώμην χαρίσηται. Καὶ μετὰ τῶν ἄλλων μαθητῶν διδασκόμενος ὁ Πέτρος, συνεξερεύγετο (9) τῷ διδασκάλῳ τὴν δόξαν τότε καὶ αὐτὸς διδασκόμενος, ὅτε διδάσκειν ἐφαίνετο. Μακά ριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ. "Αλλη διδασκαλία πάλιν ὁ τῆς ἀποκρίσεως ἔπαινος. Οὐ γὰρ ἁπλῶς ἐπαινέσαι προαιρεῖται, ἀλλὰ δι' ὧν ἐπαινεῖ, τὸ τοῦ δόγματος ἀκριβὲς ἐκκαλύπτει. Βαριωνᾶ, τοῦτ' ἔστιν, Υἱὲ τοῦ Ἰωνᾶ. Τίς οὖν τοῦ γεννήσαντος χρεία πρὸς ἔπαινον ; Ἀλλ᾽ ἐπειδὴ Υἱόν με, φησί, κέκληκας Θεοῦ, μάνθανε τὸ κατ' ἐμὲ διὰ τῶν σῶν. Ὡς γὰρ ἄνθρωπος ἐξ ἀν- θρώπου, οὕτω φέρω πρὸς τὸν ἐμαυτοῦ Πατέρα τὸ τῆς οὐσίας ἐφάμιλλον. Σίμων υἱὸς Ἰωνᾶ. ᾿Απαράλλακτος τῆς φύσεως σχέσις. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. Τοῦτο γὰρ ὁ τῆς οὐσίας βούλεται λόγος. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, ὁ ἀπὸ τῆς οἰκονομίας ἔχων τὸ ὄνομα. Ο γὰρ τὴν χρισθεῖσαν τοῦ δούλου μορφήν ἐνδυσάμενος, ὁμοῦ τῷ φορουμένῳ καὶ τὴν προσηγο- ρίαν ἐνδέδυται. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος, ὡς ταυτότητα τῆς οὐσίας τῷ γεννήσαντι φέρων· Χριστὸς δὲ, ὡς στολὴν φορῶν χρισθεῖσαν ὑπὸ τοῦ Πνεύματος. Ἡ μὲν οὖν τὴν οὐσίαν παρίστησιν, ἡ δὲ συμπαραλαμβάνει τῷ φοροῦντι καὶ τὸ φορού μενον. Οὐ μὴν τῷ ἀκτίστῳ τὸ κτίσμα κατ' οὐσίαν συμπλέκεται, οὔτε ἀγέννητος οὐσία τῇ γεννητῇ κατά φύσιν συντίθεται· ἄκτιστος ὁ Υἱός, ναὸν ἔχει τὸ κτίσμα· ἄκτιστος ὁ Υἱὸς οἰκονομίαν φέρει την σάρκα (10), πορφυρίδα φορουμένην, αχώριστον, συμ πληρουμένην. Οὐ γὰρ μέλος, οὐ μέρος (11) του φοροῦντος τὸ φορούμενον γίνεται· ἀμερὲς γὰρ τὸ Θεῖον, καὶ γεννητῆς ἄμοιρον φύσεως· ταύτην τὴν ὁμολογίαν Πέτραν καλέσας ὁ Χριστός, Πέτρον ὀνομά ζει τὸν πρώτως ταύτην ὁμολογήσαντα - γνώρισμα τῆς ὁμολογίας τὴν προσηγορίαν δωρούμενος. Αὕτη γὰρ ἀληθῶς τῆς εὐσεβείας ἡ πέτρα, αὕτη τῆς σωτη ρίας ἡ κρηπίς, τοῦτο τῆς πίστεως τὸ τεῖχος, οὗτος ὁ τῆς ἀληθείας θεμέλιος· Θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ιη σοῦς Χριστός. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Τu γετο. οἰκονομίας, κατ' οίκονομίαν. Μέρους μέλους : μέλος δια - μελεῖστὶ ταμεῖν, Μέρος lῦρ λεπτο- μερές μόρια, μέλος τι μέρος. Ἐπειδὴ χωρισμὸν ψυχῆς ἀπὸ τῶν τοῦ σώματος μετ ρῶν, καὶ μορίων διάλυσις τὴν συνεχή διακόπτει ζωήν. Συμπλεκομένην τε καὶ περιπλαττομένην πᾶσι τοῖς τούτου μέρεσι καὶ μορίοις. Μᾶλλον δέ σοι ἡ τούτου νόησις προσπε σεῖται, ἐὰν πρὸς ἑαυτὸν πολλάκις λέγῃς, ὅτι Μέλος εἰμὶ τοῦ ἐκ τῶν λογικῶν συστήματος. Ἐὰν δὲ διά τοῦ ῥῶ στοιχείου μέρος εἶναι ἑαυτὸν λέγῃς, οὔπω ἀπὸ καρδίας φιλεῖς τοὺς ἀνθρώπους· μέρος, και μέλος : ORATIO XXV. A time gratiam, responsionem allaudat. Et dum in aliorum cœtu discipulorum Petrus docetur, simul eructat et ascribit magistro gloriam: tunc et ipso ducebatur, cum docere videbatur. Beatus es, Simon Barjona. Nova rursus doctrina est responsi collau- datio. Non enim laudare duntaxat illi propositum erat; sed iis, ex quibus fidem conficit, absolutam exactamque doctrinæ suæ rationem retegere. Bur- jona, hoc est, Fili Jonæe. Quorsum ad laudem ge- nitoris mentionem ingerit ? Quia nie, inquit, vocasti Filium Dei, naturam meam condisce de tua. Ut enim tu homo de homine: sic ego naturam cum Patre meo eamdem fero. Simon filius Jonæ. Per- similis nature habitudo. Tu es Christus Filius Dei vivi : hoc enim natura ratio postulat. es Christus, ab incarnatione nomen sortitus. Nam qui se in unctam servi formam induit, pariter etiam rei gestatae nactus est appellationem. Tu es Christus Filius Dei vivi, quod eamdem cum Patre naturam feras; Christus vero, quod stolium gestus a Spiritu unctam. Illa quidem appellatio naturam repræsen - tat: hæc vero una cum gestante quod gestatur, assumit. Non tamen natura creata secundum se cum increata confunditur, neque ingenerabilis natura cum generabili naturæ vi componitur. Increatus Filius pro templo creaturam habet: increatus Filius ex dispensatione fert carnem, purpuram gestatam, indivisam, perfectam et completam. Neque enim quod gestatur, aut membrum, aut gestantis pars est. Numen enim partis est expers, neque cum C natura generabili participat. Hanc confessionem Christus Petram cum nominasset, eum qui con- fessus est, Petrum nominat, appellationem confes sionis indicem videns. Haec enim est revera reli gionis petra, hæc salutis basis, hic fidei murus, Cor. 111, 11. hoc veritatis fundamentum: Fundamentum enim aljud nemo potest ponere præter id, quod positum est, quod est Christus Jesus : cui gloria et imperium sa in sæcula sæculorum. Amen. CL. DAUSQUEII NOTÆ. lius vel neque pars. appellatio ulterius hic porrigitur quα enim est partis in artum confor- matio certis figuris astricta : unde in Odyss., quod Plauto deariuare. etiam partibus congeneribus tribuitur : unde dicitur, et Lucretius lib. 1. : Nunc et Anaxagora scrutemur homœomeriam Quam memorant Græci, nec nostra dicere lingua l'ermittit patrii nobis sermonis egestas. Observo Anaxagoram locis aliquot dicere pépŋ es pro Lib. De resurrectione : PATROL. Lin. LXXXV. bit. : Quibus præenotatis comperior, ita quoque pridem philosophatum esse M. Antonium imperatorem lib. vii De sui cognitione, ubi hujus cogitationis aculeo quemque ad officium exstiinulat : utpote qui te partem duntaxat autumes, non etiam membrum, est enini praestantior membri cum membro societas, quam partis cum parte copulatio. Haud perpetuum tamen hoe discrimen, ne in Basilie quidem ipso locis compluribus. I (9) Συνεξερεύετο. Injice γ, et scribe, συνεξερεύ (10) Ὁ Υἱὸς οἰκονομίαν φέρει την σάρκα. Me (11) Οὐ γὰρ μέλος, οὐ μέρος. Neque membrum,
Τίς γὰρ , φησὶν, ἔχων ἑκατὸν πρόβατα, καὶ ἀπολέσας ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐ καταλείπει τὰ ἐννενηκονταεννέα ἐν τῇ ἐρήμῳ, καὶ πορεύεται ἐπὶ τὸ ἀπολωλὸς, ἕως εὕρῃ αὐτό ; Τῶν γὰρ σωζομένων τὴν εὐφροσύνην ἡ ἀπώλεια τοῦ ἑνὸς ἀφαιρεῖ, καὶ ἡ τοῦ ἑνὸς λύπη τὴν περὶ τὰ ὅλα χαρὰν ὑποτέμνεται. Καὶ δακρύει περιιὼν, κηρύττων τὸν ἀνίατον πόθον, Ποῦ μοι, λέγων, τὸ ποθούμενον πρόβατον; ποῦ τῆς ποίμνης τὸ κάλλιστον; Οὐχ οὕτω τοῖς παροῦσιν εὐφραίνομαι, ὡς τῷ γε μὴ παρόντι δαμάζομαι· πῶς αὐτῷ στήσω τὴν πλάνην; Φαινέσθω μόνον, καὶ τοῖς ἐμοῖς ὤμοις ἐπιβαινέτω. Εὑρὼν γὰρ , φησὶ, τίθησιν ἐπὶ τοὺς ὤμους αὑτοῦ χαίρων· καὶ ἐλθὼν εἰς τὸν οἶκον συγκαλεῖται τοὺς φίλους καὶ τοὺς γείτονας, λέγων· Συγχάρητέ μοι, ὅτι εὗρον τὸ πρόβατόν μου τὸ ἀπολωλός . Ἐκ προοιμίου συμπάθεια, καὶ τῆς εὑρέσεως ἡ περιχάρεια τὴν λύπην ἰάσατο. Τοιοῦτος ὢν ποιμὴν ὁ Χριστὸς, εἰκότως ἐβόα· Ἐγώ εἰμι ὁ Ποιμὴν ὁ καλός. Ἐγὼ γάρ εἰμι ὁ τὸ ἠσθενηκὸς ἐνισχύων, καὶ τὸ ἀῤῥωστοῦν θεραπεύων, καὶ τὸ συντετριμμένον δεσμεύων, καὶ τὸ πλανώμενον ἐπιστρέφων, καὶ τὸ ἀπολωλὸς ἐπιζητῶν . Εἶδον τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ποίμνην ταῖς νόσοις αἰχμάλωτον·
Β Μακαρίζει τὸν Πέτρον, ἵνα τὸν λόγον πιστώσηται· ἐπαινεῖ τὴν ἀπόκρισιν, ἵνα τὴν γνώμην χαρίσηται. Καὶ μετὰ τῶν ἄλλων μαθητῶν διδασκόμενος ὁ Πέτρος, συνεξερεύγετο (9) τῷ διδασκάλῳ τὴν δόξαν τότε καὶ αὐτὸς διδασκόμενος, ὅτε διδάσκειν ἐφαίνετο. Μακά ριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ. "Αλλη διδασκαλία πάλιν ὁ τῆς ἀποκρίσεως ἔπαινος. Οὐ γὰρ ἁπλῶς ἐπαινέσαι προαιρεῖται, ἀλλὰ δι' ὧν ἐπαινεῖ, τὸ τοῦ δόγματος ἀκριβὲς ἐκκαλύπτει. Βαριωνᾶ, τοῦτ' ἔστιν, Υἱὲ τοῦ Ἰωνᾶ. Τίς οὖν τοῦ γεννήσαντος χρεία πρὸς ἔπαινον ; Ἀλλ᾽ ἐπειδὴ Υἱόν με, φησί, κέκληκας Θεοῦ, μάνθανε τὸ κατ' ἐμὲ διὰ τῶν σῶν. Ὡς γὰρ ἄνθρωπος ἐξ ἀν- θρώπου, οὕτω φέρω πρὸς τὸν ἐμαυτοῦ Πατέρα τὸ τῆς οὐσίας ἐφάμιλλον. Σίμων υἱὸς Ἰωνᾶ. ᾿Απαράλλακτος τῆς φύσεως σχέσις. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. Τοῦτο γὰρ ὁ τῆς οὐσίας βούλεται λόγος. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, ὁ ἀπὸ τῆς οἰκονομίας ἔχων τὸ ὄνομα. Ο γὰρ τὴν χρισθεῖσαν τοῦ δούλου μορφήν ἐνδυσάμενος, ὁμοῦ τῷ φορουμένῳ καὶ τὴν προσηγο- ρίαν ἐνδέδυται. Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος, ὡς ταυτότητα τῆς οὐσίας τῷ γεννήσαντι φέρων· Χριστὸς δὲ, ὡς στολὴν φορῶν χρισθεῖσαν ὑπὸ τοῦ Πνεύματος. Ἡ μὲν οὖν τὴν οὐσίαν παρίστησιν, ἡ δὲ συμπαραλαμβάνει τῷ φοροῦντι καὶ τὸ φορού μενον. Οὐ μὴν τῷ ἀκτίστῳ τὸ κτίσμα κατ' οὐσίαν συμπλέκεται, οὔτε ἀγέννητος οὐσία τῇ γεννητῇ κατά φύσιν συντίθεται· ἄκτιστος ὁ Υἱός, ναὸν ἔχει τὸ κτίσμα· ἄκτιστος ὁ Υἱὸς οἰκονομίαν φέρει την σάρκα (10), πορφυρίδα φορουμένην, αχώριστον, συμ πληρουμένην. Οὐ γὰρ μέλος, οὐ μέρος (11) του φοροῦντος τὸ φορούμενον γίνεται· ἀμερὲς γὰρ τὸ Θεῖον, καὶ γεννητῆς ἄμοιρον φύσεως· ταύτην τὴν ὁμολογίαν Πέτραν καλέσας ὁ Χριστός, Πέτρον ὀνομά ζει τὸν πρώτως ταύτην ὁμολογήσαντα - γνώρισμα τῆς ὁμολογίας τὴν προσηγορίαν δωρούμενος. Αὕτη γὰρ ἀληθῶς τῆς εὐσεβείας ἡ πέτρα, αὕτη τῆς σωτη ρίας ἡ κρηπίς, τοῦτο τῆς πίστεως τὸ τεῖχος, οὗτος ὁ τῆς ἀληθείας θεμέλιος· Θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ιη σοῦς Χριστός. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Τu γετο. οἰκονομίας, κατ' οίκονομίαν. Μέρους μέλους : μέλος δια - μελεῖστὶ ταμεῖν, Μέρος lῦρ λεπτο- μερές μόρια, μέλος τι μέρος. Ἐπειδὴ χωρισμὸν ψυχῆς ἀπὸ τῶν τοῦ σώματος μετ ρῶν, καὶ μορίων διάλυσις τὴν συνεχή διακόπτει ζωήν. Συμπλεκομένην τε καὶ περιπλαττομένην πᾶσι τοῖς τούτου μέρεσι καὶ μορίοις. Μᾶλλον δέ σοι ἡ τούτου νόησις προσπε σεῖται, ἐὰν πρὸς ἑαυτὸν πολλάκις λέγῃς, ὅτι Μέλος εἰμὶ τοῦ ἐκ τῶν λογικῶν συστήματος. Ἐὰν δὲ διά τοῦ ῥῶ στοιχείου μέρος εἶναι ἑαυτὸν λέγῃς, οὔπω ἀπὸ καρδίας φιλεῖς τοὺς ἀνθρώπους· μέρος, και μέλος : ORATIO XXV. A time gratiam, responsionem allaudat. Et dum in aliorum cœtu discipulorum Petrus docetur, simul eructat et ascribit magistro gloriam: tunc et ipso ducebatur, cum docere videbatur. Beatus es, Simon Barjona. Nova rursus doctrina est responsi collau- datio. Non enim laudare duntaxat illi propositum erat; sed iis, ex quibus fidem conficit, absolutam exactamque doctrinæ suæ rationem retegere. Bur- jona, hoc est, Fili Jonæe. Quorsum ad laudem ge- nitoris mentionem ingerit ? Quia nie, inquit, vocasti Filium Dei, naturam meam condisce de tua. Ut enim tu homo de homine: sic ego naturam cum Patre meo eamdem fero. Simon filius Jonæ. Per- similis nature habitudo. Tu es Christus Filius Dei vivi : hoc enim natura ratio postulat. es Christus, ab incarnatione nomen sortitus. Nam qui se in unctam servi formam induit, pariter etiam rei gestatae nactus est appellationem. Tu es Christus Filius Dei vivi, quod eamdem cum Patre naturam feras; Christus vero, quod stolium gestus a Spiritu unctam. Illa quidem appellatio naturam repræsen - tat: hæc vero una cum gestante quod gestatur, assumit. Non tamen natura creata secundum se cum increata confunditur, neque ingenerabilis natura cum generabili naturæ vi componitur. Increatus Filius pro templo creaturam habet: increatus Filius ex dispensatione fert carnem, purpuram gestatam, indivisam, perfectam et completam. Neque enim quod gestatur, aut membrum, aut gestantis pars est. Numen enim partis est expers, neque cum C natura generabili participat. Hanc confessionem Christus Petram cum nominasset, eum qui con- fessus est, Petrum nominat, appellationem confes sionis indicem videns. Haec enim est revera reli gionis petra, hæc salutis basis, hic fidei murus, Cor. 111, 11. hoc veritatis fundamentum: Fundamentum enim aljud nemo potest ponere præter id, quod positum est, quod est Christus Jesus : cui gloria et imperium sa in sæcula sæculorum. Amen. CL. DAUSQUEII NOTÆ. lius vel neque pars. appellatio ulterius hic porrigitur quα enim est partis in artum confor- matio certis figuris astricta : unde in Odyss., quod Plauto deariuare. etiam partibus congeneribus tribuitur : unde dicitur, et Lucretius lib. 1. : Nunc et Anaxagora scrutemur homœomeriam Quam memorant Græci, nec nostra dicere lingua l'ermittit patrii nobis sermonis egestas. Observo Anaxagoram locis aliquot dicere pépŋ es pro Lib. De resurrectione : PATROL. Lin. LXXXV. bit. : Quibus præenotatis comperior, ita quoque pridem philosophatum esse M. Antonium imperatorem lib. vii De sui cognitione, ubi hujus cogitationis aculeo quemque ad officium exstiinulat : utpote qui te partem duntaxat autumes, non etiam membrum, est enini praestantior membri cum membro societas, quam partis cum parte copulatio. Haud perpetuum tamen hoe discrimen, ne in Basilie quidem ipso locis compluribus. I (9) Συνεξερεύετο. Injice γ, et scribe, συνεξερεύ (10) Ὁ Υἱὸς οἰκονομίαν φέρει την σάρκα. Me (11) Οὐ γὰρ μέλος, οὐ μέρος. Neque membrum,
PG 85:305εἶδον δαιμόνων γινομένην καταγώγιον· εἶδον καθάπερ λύκοις σπαραττομένην τοῖς δαίμοσι· καὶ ἅπερ εἶδον, οὐ περιεῖδον. Ἐκεῖθεν ἀπέσπων τὸν ξηραθέντα τὴν χεῖρα, καθάπερ λύκῳ, τῷ πάθει κρατούμενον· ἐκεῖθεν γαστέρα, καθάπερ κύμασι τοῖς αἵμασι ναυαγοῦσαν διέσωζον· ἐκεῖθεν τὴν ὑπὸ τοῦ πυρετοῦ δεσμῶτιν ἀπέλυον· ἐκεῖθεν τὸ τοῦ παραλύτου πολυετὲς δεσμωτήριον ἔλυον· ἐκεῖθεν τὸν ἐκ γαστρὸς ἀόμματον, μετὰ γαστέρα βλέπειν ἐδίδαξα· ἐκεῖθεν τὸν τετραήμερον τάφῳ κρατούμενον ἀνείλκυσα Λάζαρον. Ἄλλος, δαιμόνων οἶκος, τεθνεώτων ἐγίνετο σύνοικος· ἀλλ’ ἑκατέρων ἀπήλλαξα, καὶ τὸ τάφους οἰκεῖν, καὶ τὸ δαίμοσιν οἰκεῖσθαι. Ἐγὼ γάρ εἰμι ὁ Ποιμὴν ὁ καλός · οὐχ οἱ τοῖς προβάτοις Φαρισαῖοι φθονοῦντες· οὐχ οἱ τῆς ποίμνης τὴν εὐεργεσίαν, οἰκείαν τιμωρίαν ἡγούμενοι· οὐχ οἱ τῶν παθῶν τὴν λύσιν πενθοῦντες, καὶ τὴν τῶν νοσημάτων ἀπαλλαγὴν ὀδυρόμενοι. Νεκρὸς ἀνέστη, καὶ Φαρισαῖος πενθεῖ· παράλυτος ἰάθη, καὶ γραμματεῖς ἐθρηνῴδουν· τυφλὸς ὠμματώθη, καὶ συνέδριον ἠγανάκτει· λεπρὸς ἠλευθέρωτο, καὶ ἱερεῖς κατεμέμφοντο.
Α Ε ΛΟΓΟΣ ΚΑΤ'· Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τό « Ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν καλός. α'. Ηοὺ μὲν τὸ χρῆμα ποιμὴν τοῖς ὄρεσ: (19) νέο μων τὰς τῶν θρεμμάτων ἀγέλας, καὶ σύριγγος ἤχῳ πρὸς τὴν νομὴν διεγείρων τὰ ποίμνια, ὃς ἀπὸ τοῦ καλάμου μέλεσιν εὐφραινόμενος, καὶ πρὸς τὰς τῶν θηρῶν ἐπιδρομάς παρεσκεύασται, ροπάλῳ (13) καὶ ὅπλοις κατ' αὐτῶν ὁπλιζόμενος. Τοιοῦτος ὁ μέσ γας οὗτος τῆς τοῦ Χριστοῦ ποίμνης ποιμήν. Εὐσεβείας γὰρ μέλεσι τρέφων τὰ ποίμνια, τῶν κατὰ τῆς ἀσε - βείας οὐκ ὴμέλησεν ὅπλων. Ἀλλὰ καὶ μελωδῶν τὰ τοῦ πνεύματος, καὶ κατὰ λύκων ὁπλίζεται. Χαίρει μὲν γὰρ αὐξανομένην τὴν ποίμνην ὁρῶν, παρεσκεύαστο δὲ μή που τις λύκος " αἱρετικός, καταθοινήσηται πρόβατον, ἀπιστίας διηγήματι ψυχὴν λυμηνάμενος, τὴν ὑπὲρ τῆς ποίμνης μέριμναν δῶρον προσάγων οὐρανίῳ ποιμένι. Οὕτως ᾿Αβελ ὁ πρῶτος ποιμαίνων, ὑπὸ τοῦ ποιητοῦ τῶν προβάτων τεθαύμασται, καὶ τὴν τοῦ ποιμένος Θεὸς θυσίαν ἡδέως ἐδέχετο, πρὸ τοῦ δώρου δῶρον τὴν γνώμην ἡγούμενος· καὶ τὴν θεραπείαν ημείβετο τῇ ὑποδοχῇ τῆς τιμῆς, ἀντιτιμών προσφέροντα. Θα μάζει καὶ τὸν Ἰακὼς ἡ Γραφὴ τὰ τοῦ Λάβαν ποιμαί νοντα πρόβατα, ὡς τοὺς οἰκείους ὑπὲρ τῆς ποίμνης ἀπαγγέλλων ἱδρῶτας. Εγενόμην, φησὶ, τῷ καύματι [τῆς ἡμέρας] συγκαιόμενος, καὶ τῷ παγετῷ τῆς νυκτός (14). Έγνωριζόμην, φησί, πρὸς νυκτός κρυ μόν, πρὸς ἡλιακῆς ἀκτῖνος φλογμόν· καὶ προσμο χόμενος ἀντετάττετο, τὴν τῶν προβάτων ἀσφάλειαν μνηστευόμενος. Διά τούτων τῶν πόνων τῷ κεκμη κάτι Θεὸς τοῖς τῶν ποιμανθέντων χρώματι τὸ τῆς ἐν τοῖς ὄρεσι. κτηρία, ῥάβδος, καὶ ὅπλοις. Χειμώνος ώρα, καὶ τὰ δένδρα συντόμως Ἐκ τῆς πυράγρας τοῦ κρύους μαραίνεται. BASILII SELEUCIENSIS } ORATIO XXVI (a). Ejusdem in illud : « Ego sum Pastor bonus ". pascens ovium greges, et fistulae sono ad pascua greges exciens, qui calami modulatu delectatus etiam contra ferarum insultus comparatus est, qui baculo et armis in eas armatur. Talis magnus hic gregis Christiani pastor. Nam cum piis carminibus greges nutrit, arma quæ ad impietatis eversionem faciant, negligere non solet. Imo vero cantillans quæ sunt spiritus, etiam in lupos arma capit. Nam- que latitia perfunditur crescente grege, prapa- ratusque est necubi lupus, necubi haereticus, ubi animam aliena a fide narratione corruperit, orem devoret; quinimo assumptam gregis solli- citudinem pro donario, cœlesti offert pastori. Sic Abelus primus pastor, ovium effectori venit in admirationem, et pastoris sacra lubens admisit Deus, animi donarium longe præferens oblationi animalis, et cultum honoris acceptatione rependit, et honorem vicissim sacrificanti reddidit. Jacobum quoque Labani pascentem oves admiratur Scriptura, utpote qui sudatos pro grege labores re- censens, Die, inquit, noctuque astu urebur, et gelu s. Notus sum, inquit, nocturni rigoris, et aestus ardorisque diurni patientia. Et quasi staret In acie depugnans, ovibus securitatem præstabat. Viro tam laborioso Deus per hosce labores anima- lium coloribus, quæ paverat, remunerationis tabel- lam addixit 16. Pastor fuit et Moyses in mon`ibus ss Jean. x, 11. Gen. xxxi, 40. B " Gen. xxx, 41. CL. DAUSQUEII NOTÆ. lens more suo poetissare videatur. Post ubi de Moyse, mollius, verti baculus. Nec enim clava gest- men est pastoris. Vide additum Sed id generale, ut etiam ille ait : armari classem : quam- vis non diffitear, cautius etiam quandoque pastores armari. trocinantur Hebræa exemplaria, et Latinorum pars melior : nam quæ urgebar præferunt pro urebar, peccant. Etsi vero noctis gelu quemquam uri.per- mirum videri potest, tamen scripturam tuebor, ratione et historicorum atque poetarum auctoritate. Id primum ita evenit, quod extraneo frigore, in- tercutes igniculi cogantur in penitiorem carnem, qui si intro pulsi aliis adjuventur, quos forte repere- rint, iterumque erumpant in priorem stationem, sic incendunt, ut cutem quandoque ardore nimio depascantur et partes extimas perrumpant. Quod si igniculi isti non remeent, intima ni- mio ardore depascuntur; extimæ partes inte- rius livent, tabescunt, defluunt. Lege super hac re facundum Basilium Magnum, Laudatione qua- draginta martyrum, ubi illi tartareo frigore torren- tur. Ex quo eventu scribit Tacitus lib. xix : Ambusti multorum artus vi frigoris. Curtius libro vit: Multos exanimavit rigor insolitus nivis, multorum aduss pedes. Pisidas : Morellus : Bruma vigente arbusta stirpesque ocius Penetrabili ustæ frigore arescunt. Andinus vales : .... penetrabile frigus aduril. Silius lib. v : Hostem miles habet fractum, ambustumque nivosis Caulibus.... Et Livius, ubi de Alpium conscensu. Statius The baidos vil : .... Tristique rosaria pallent Usta Noto.... Ovidius, 11, eleg. Trist. :' Glebaque canenti semper obusta gēlu. Valerius Flaccus Argonauticon, : Et canis urebat luna pruinis. Lucanus lib. ut : Urebant montane nives.... Jacobum igitur uri gelu, quæ tandem invidia est? (a) Dicta coram episcopo cujus defuncti obiter memoriam celebrat orat. 33. Combefis. 1. Perjuconda quædam res pastor in montibus (19) Τοῖς ὄρεσι. Fero, etsi duriusculum, quo so- (15) 'Ροπάλῳ. Secutus llesychium, ρόπαλον βα- (14) Παγετῷ τῆς νυκτός. Vulgata versioni pa-
Ὢ ποιμένες τοῖς πάθεσι τῆς ποίμνης τρεφόμενοι, καὶ τρυφὴν τὴν συμφορὰν λογιζόμενοι Ἐγώ εἰμι ὁ Ποιμὴν ὁ καλός. Ὁ Ποιμὴν ὁ καλὸς τίθησι τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ὑπὲρ τῶν προβάτων . Ἔγνω τὸν ποιμένα Πιλάτος· ἔγνωσαν Ἰουδαῖοι τὸν ὑπὲρ τῆς Ποίμνης σταυρούμενον. Ἤδεσαν ταῦτα καὶ προφητῶν οἱ χοροὶ, πρὸ τοῦ πάθους, τὰ τοῦ πάθους ἀναγγέλλοντες· Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος αὐτὸν ἄφωνος, οὗτος οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὑτοῦ . Ὁ ποιμὴν ὑπὲρ τῶν προβάτων ὡς πρόβατον σφαγιάζεται· οὐκ ἀντιλέγων τῷ πάθει, οὐκ ἐπέχων τὴν κρίσιν, οὐ προαναιρῶν τοὺς σταυροῦντας· οὐ γὰρ ἦν ἀνάγκης τὸ πάθος· ἀλλὰ γνώμῃ τὸν ὑπὲρ προβάτων ἐδέχετο θάνατον· Ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐξουσίαν [ἔχω] πάλιν λαβεῖν αὐτήν . Ἔλυε πάθει τὸ πάθος, ἰάτρευε θανάτῳ τὸν θάνατον, τῷ τάφῳ τοὺς τάφους ἠκύρου· ἐξεμόχλευε τοῖς ἥλοις τὰ τοῦ ᾅδου θεμέλια. Ἕως τότε θάνατος ἐκράτει, ἕως Χριστὸς ἐδέξατο θάνατον· ἕως τότε οἱ τάφοι βαρεῖς, δεσμωτήριον ἄλυτον, ἕως ὁ Ποιμὴν καταβὰς, καὶ τοῖς ἤδη κεκρατημένοις τῶν προβάτων τὴν λύσιν εὐηγγελίσατο. Ὤφθη τοῖς κάτω, σύνθημα διδοὺς ἐπανόδου·
Α Ε ΛΟΓΟΣ ΚΑΤ'· Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τό « Ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν καλός. α'. Ηοὺ μὲν τὸ χρῆμα ποιμὴν τοῖς ὄρεσ: (19) νέο μων τὰς τῶν θρεμμάτων ἀγέλας, καὶ σύριγγος ἤχῳ πρὸς τὴν νομὴν διεγείρων τὰ ποίμνια, ὃς ἀπὸ τοῦ καλάμου μέλεσιν εὐφραινόμενος, καὶ πρὸς τὰς τῶν θηρῶν ἐπιδρομάς παρεσκεύασται, ροπάλῳ (13) καὶ ὅπλοις κατ' αὐτῶν ὁπλιζόμενος. Τοιοῦτος ὁ μέσ γας οὗτος τῆς τοῦ Χριστοῦ ποίμνης ποιμήν. Εὐσεβείας γὰρ μέλεσι τρέφων τὰ ποίμνια, τῶν κατὰ τῆς ἀσε - βείας οὐκ ὴμέλησεν ὅπλων. Ἀλλὰ καὶ μελωδῶν τὰ τοῦ πνεύματος, καὶ κατὰ λύκων ὁπλίζεται. Χαίρει μὲν γὰρ αὐξανομένην τὴν ποίμνην ὁρῶν, παρεσκεύαστο δὲ μή που τις λύκος " αἱρετικός, καταθοινήσηται πρόβατον, ἀπιστίας διηγήματι ψυχὴν λυμηνάμενος, τὴν ὑπὲρ τῆς ποίμνης μέριμναν δῶρον προσάγων οὐρανίῳ ποιμένι. Οὕτως ᾿Αβελ ὁ πρῶτος ποιμαίνων, ὑπὸ τοῦ ποιητοῦ τῶν προβάτων τεθαύμασται, καὶ τὴν τοῦ ποιμένος Θεὸς θυσίαν ἡδέως ἐδέχετο, πρὸ τοῦ δώρου δῶρον τὴν γνώμην ἡγούμενος· καὶ τὴν θεραπείαν ημείβετο τῇ ὑποδοχῇ τῆς τιμῆς, ἀντιτιμών προσφέροντα. Θα μάζει καὶ τὸν Ἰακὼς ἡ Γραφὴ τὰ τοῦ Λάβαν ποιμαί νοντα πρόβατα, ὡς τοὺς οἰκείους ὑπὲρ τῆς ποίμνης ἀπαγγέλλων ἱδρῶτας. Εγενόμην, φησὶ, τῷ καύματι [τῆς ἡμέρας] συγκαιόμενος, καὶ τῷ παγετῷ τῆς νυκτός (14). Έγνωριζόμην, φησί, πρὸς νυκτός κρυ μόν, πρὸς ἡλιακῆς ἀκτῖνος φλογμόν· καὶ προσμο χόμενος ἀντετάττετο, τὴν τῶν προβάτων ἀσφάλειαν μνηστευόμενος. Διά τούτων τῶν πόνων τῷ κεκμη κάτι Θεὸς τοῖς τῶν ποιμανθέντων χρώματι τὸ τῆς ἐν τοῖς ὄρεσι. κτηρία, ῥάβδος, καὶ ὅπλοις. Χειμώνος ώρα, καὶ τὰ δένδρα συντόμως Ἐκ τῆς πυράγρας τοῦ κρύους μαραίνεται. BASILII SELEUCIENSIS } ORATIO XXVI (a). Ejusdem in illud : « Ego sum Pastor bonus ". pascens ovium greges, et fistulae sono ad pascua greges exciens, qui calami modulatu delectatus etiam contra ferarum insultus comparatus est, qui baculo et armis in eas armatur. Talis magnus hic gregis Christiani pastor. Nam cum piis carminibus greges nutrit, arma quæ ad impietatis eversionem faciant, negligere non solet. Imo vero cantillans quæ sunt spiritus, etiam in lupos arma capit. Nam- que latitia perfunditur crescente grege, prapa- ratusque est necubi lupus, necubi haereticus, ubi animam aliena a fide narratione corruperit, orem devoret; quinimo assumptam gregis solli- citudinem pro donario, cœlesti offert pastori. Sic Abelus primus pastor, ovium effectori venit in admirationem, et pastoris sacra lubens admisit Deus, animi donarium longe præferens oblationi animalis, et cultum honoris acceptatione rependit, et honorem vicissim sacrificanti reddidit. Jacobum quoque Labani pascentem oves admiratur Scriptura, utpote qui sudatos pro grege labores re- censens, Die, inquit, noctuque astu urebur, et gelu s. Notus sum, inquit, nocturni rigoris, et aestus ardorisque diurni patientia. Et quasi staret In acie depugnans, ovibus securitatem præstabat. Viro tam laborioso Deus per hosce labores anima- lium coloribus, quæ paverat, remunerationis tabel- lam addixit 16. Pastor fuit et Moyses in mon`ibus ss Jean. x, 11. Gen. xxxi, 40. B " Gen. xxx, 41. CL. DAUSQUEII NOTÆ. lens more suo poetissare videatur. Post ubi de Moyse, mollius, verti baculus. Nec enim clava gest- men est pastoris. Vide additum Sed id generale, ut etiam ille ait : armari classem : quam- vis non diffitear, cautius etiam quandoque pastores armari. trocinantur Hebræa exemplaria, et Latinorum pars melior : nam quæ urgebar præferunt pro urebar, peccant. Etsi vero noctis gelu quemquam uri.per- mirum videri potest, tamen scripturam tuebor, ratione et historicorum atque poetarum auctoritate. Id primum ita evenit, quod extraneo frigore, in- tercutes igniculi cogantur in penitiorem carnem, qui si intro pulsi aliis adjuventur, quos forte repere- rint, iterumque erumpant in priorem stationem, sic incendunt, ut cutem quandoque ardore nimio depascantur et partes extimas perrumpant. Quod si igniculi isti non remeent, intima ni- mio ardore depascuntur; extimæ partes inte- rius livent, tabescunt, defluunt. Lege super hac re facundum Basilium Magnum, Laudatione qua- draginta martyrum, ubi illi tartareo frigore torren- tur. Ex quo eventu scribit Tacitus lib. xix : Ambusti multorum artus vi frigoris. Curtius libro vit: Multos exanimavit rigor insolitus nivis, multorum aduss pedes. Pisidas : Morellus : Bruma vigente arbusta stirpesque ocius Penetrabili ustæ frigore arescunt. Andinus vales : .... penetrabile frigus aduril. Silius lib. v : Hostem miles habet fractum, ambustumque nivosis Caulibus.... Et Livius, ubi de Alpium conscensu. Statius The baidos vil : .... Tristique rosaria pallent Usta Noto.... Ovidius, 11, eleg. Trist. :' Glebaque canenti semper obusta gēlu. Valerius Flaccus Argonauticon, : Et canis urebat luna pruinis. Lucanus lib. ut : Urebant montane nives.... Jacobum igitur uri gelu, quæ tandem invidia est? (a) Dicta coram episcopo cujus defuncti obiter memoriam celebrat orat. 33. Combefis. 1. Perjuconda quædam res pastor in montibus (19) Τοῖς ὄρεσι. Fero, etsi duriusculum, quo so- (15) 'Ροπάλῳ. Secutus llesychium, ρόπαλον βα- (14) Παγετῷ τῆς νυκτός. Vulgata versioni pa-
PG 85:307ὤφθη τοῖς ἐκεῖ καινουργῶν τὴν ἐξ ᾅδου τῆς ζωῆς ἐπανάκλησιν. Ὁ Ποιμὴν ὁ καλὸς τὴν ψυχὴν αὑτοῦ τίθησιν ὑπὲρ τῶν προβάτων . Οὕτω καὶ αὐτὸς παρὰ τῶν προβάτων ἀγαπᾶσθαι ζητεῖ. Ἀγαπᾷ δέ τις Χριστὸν, ὅταν μὴ παρέργως αὐτοῦ τὰς φωνὰς ὑποδέχεται. Οἶδεν ὁ ποιμὴν ἀφορίζειν ἐρίφους καὶ πρόβατα. Συναχθήσεται γὰρ , φησὶν, ἔμπροσθεν αὐτοῦ πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἀφοριεῖ αὐτοὺς ἀπ’ ἀλλήλων, ὥσπερ ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς ἀφορίζει τὰ πρόβατα ἀπὸ τῶν ἐρίφων· καὶ στήσει τὰ μὲν πρόβατα ἐκ δεξιῶν, τὰ δὲ ἐρίφια ἐξ εὐωνύμων. Τότε ἐρεῖ τοῖς ἐκ δεξιῶν· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου· κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου . Τίνος ἀνταπόδοσις ἡ κλῆσις; Ἐπείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐποτίσατέ με· ξένος ἤμην, καὶ συνηγάγετέ με· γυμνὸς, καὶ περιεβάλετέ με . Ἃ γὰρ τοῖς ἐμοῖς χορηγεῖς, ἐμοὶ γεωργεῖς. Ἐγὼ δι’ ἐκείνους, καὶ γυμνὸς, καὶ ξένος, καὶ πλανήτης, καὶ πένης· ἐκείνων ἡ δόσις, ἐμοῦ δὲ ἡ χάρις. Ἐγὼ μετ’ ἐκείνων τὴν ἱκεσίαν μαστίζομαι. Πρὸ τῆς δίκης τὸν δικαστὴν δωροδόκησον. Δὸς αὐτῷ φιλανθρωπίας προφάσεις· δὸς αὐτῷ τῆς συγγνώμης τὰς ὕλας.
ἀποδόσεως γραμματείον ὑπαγορεύει. Ετοίμα[ι]νε καὶ Μωϋσῆς ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς Μαδιάμ, καὶ προβάτων ἐπιμελητὴς τῷ Ἰωθὼς ἐγίνετο, μετὰ τὴν βασιλείαν Αἰγύπτου, μᾶλλον ἑλόμενος συγκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ, ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν. Θαυμάζων δὲ τῆς προαιρέσεως αὐτὸν ὁ Θεὸς, μισθὸν αὐτῷ τῆς γνώμης τὴν οἰκείαν ἐπιφά γειαν (15) δείκνυσι, καὶ μεσιτεύε. τῇ θέᾳ τῷ θεατή τὸ πῦρ βάτῳ καὶ ἄνθεσιν ἀβλαβῶς ἐποχούμενον. Καὶ μετὰ τὴν θέαν τῶν προβάτων τοῦ ποιμαίνειν οὐ ἐπαύσατο (10)· ἀλλὰ κατέχων τὴν βακτηρίαν τοῖς στοιχείοις ἐπέταττε, καὶ φωνὴ ὁμοδούλου φερομένη ἐποίμαινε. . . . . Ἐποίμαινε καὶ μειράκιον ῶν, ὁ τοῦ Πνεύματος λυρῳδὸς Δαυΐδ, καὶ ποιμὴν προβάτων κατὰ λύκων ὡπλίζετο, καὶ στόμα λέοντος ἡττᾶτο προβάτου (17) (α), καὶ σοφία ποιμένος ἐκ τῶν τοῦ θηρὸς ὀδόντων τὸ ἡρπασμένον ἀνθήρπαζεν. Ἀλλ᾽ οὐκ ἐκώλυσεν ἡ ποίμνη τὸν θρόνον, οὐδὲ τὴν βασιλείαν ἐπέσχε τὰ πρόβατα· ἀλλὰ ἡ ῥάβδος πρὸς σκήπτρον ἀλλάττετο, καὶ διάδημα διεδέχετο· καὶ Σαμουὴλ ἔχρι - σε, καὶ ἡ χάρις ἐπέτρεχε, καὶ συμπεριεχείτο τῷ ἐλαίῳ τὸ Πνεῦμα τῆς χάριτος, καὶ ὁ Γολιάθ ἀνήρπαστο, λίθοις ποιμενικοῖς τοξευόμενος· συναφῆκε γὰρ αὐτῷ τὴν λίθον ἡ χάρις, καὶ τὸ Πνεῦμα τὴν βολὴν συνειργά- ζετο (18), καὶ ἦν ὁ τῶν προβάτων ποιμὴν στρατιώ της τοῦ Πνεύματος, καὶ καθάπερ τι πρόβατον ἐκ τῶν τοῦ Γολιάθ οδόντων ὁ Ἰσραὴλ ἀπεστᾶτο· οἷς γὰρ τοὺς θήρας ἔβαλλεν ὁ Δαυΐδ, τούτοις τὸν Γολιάθ κατηκόντισε. Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ παρὰ Θεῷ καὶ παμένες εὐδόκιμοι· οὐδὲ γὰρ Θεός παι μαίνειν αἰσχύνεται ἀνθρώπους. Κύριος γὰρ ποι- μανεῖ με, καὶ οὐδέν με ὑστερήσει. Καὶ πάλιν· Ο ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ, πρόσχες, ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατον τὸν Ἰωσήφ. Οὐ γὰρ ὀκνεῖ Θεὸς ποιμαί νειν ἀνθρώπους· οὓς γὰρ πλάττει, οὐκ ἐπαισχύνε- ται. Ἀλλ᾿ οὐ τοιοῦτοι Φαρισαῖοι ποιμένες· οἱ ποι- μαίνειν ταχθέντες, σφαγεῖς τῶν ποιμνίων ἐγίνοντο. οι επιφάνεια τῇ γεῖν οὐκ ἐπαύσατο. ὁμόδου - λος κτίσιν δούλην ἐποίμαινε τὸν Ἰσραήλ. μετὰ τὴν θέαν τοῦ πρὸ βάτου, βάτου) Ηττᾶτο προβάτου. τὸ ήσσον ἦν προβάτου, Στόμα λέοντος ήττα το στόμα) προβάτου. Σοφία ποιμένος ἐκ τῶν τοῦ θηρὸς ὀδόντων τὸ ἡρπασμένον ἀνθήρπαζεν. Εξέσπασα τοῦ στό- ματος αὐτοῦ, καὶ εἰ ἐπανίστατο ἐπ' ἐμὲ, ἐκράτησα τοῦ φάρυγγος αὐτοῦ Στόμα λέοντος ήπτετο προβάτου. τὸ Πνεῦμα τὴν βολὴν συνειργάζετο. ἥττα τὸ προβάτου,, Ηττᾶτο προβάτου .... GRATIO XXVI. B A Mallian, et ovium curator Jothori ", postfercus Exod. 111, 4. Hebr. x1, LISIS, 2. Ægypti regnum, et magis eligens afligi cum populo Dei, quam temporalem peccali habere jucunditaten ". Cujus electionis ipsum Deus admiratus se viden- dum offert viri tam cordati merito, et spectacu- Jum inter ac spectatorem medium ignem interlocal, rubo et floribus insidentem innoxie. Neque cum ab ovibus oculos amovisset, artem pastoritiam de- siit, sed comprehensa virga elementis imperabat; et conservi vox lata pascebat Israel. Egit quoque pastorem David puer, Spiritus lyricen, utque ovium pastor arma suniebat in lupos, simul et leonis`ri- ctum oviculæ fauces angustabat, et pastoris indu- stria ex belluæ dentibus prædam vice versa diripie- bat. Sed per gregem throno prohibitus non est, neque oves aditum ad regiam dignitatem ei inter- clusere. Sed virga pastoritia sceptro mutata est, et diadema successit, nec sine concursu gratiæ Da- videm Samuel unsit so, unaque cum oleo grati Spiritus circunfundebatur, et pastoritiis lapillus Goliath appetitus violente arcubuit. Nam simul ipse, simul gratia lapidem ejecit, et jactum Spiri tus simul adjuvit. Ovium pastor Spiritus miles - eraserat, οvicula ritu e Goliathi faucibus Israel extractus est. Quibus enim feras sternebat David, jis Goliathum impetiit. Ne vero mireris, si apud Deum pastores quoque aliquo sunt numero : nec enim Deus homines pascerc erubescit; siquide:n : Dominus pascit me, et nihil mihi deerit ”. Et iterum: Qui pascis Israel, intende, qui deducis velut ovem Joseph ". Non enim homines pascere Deum piget cum non pudeat eorum, quæ fingit. At non ejusmodi Pharisæi pastores, qui pastorum loco positi greges jugulabant. Quare in cos Deus prophetarum linguas acuebat, per eos ipse reso- nans, et dicens : Fili hominis, propheta, et dices : pastores Israel, numquid pastores pascunt semetipsos? Reg. xvi, 13. Psal. xxi, 2. se Psal. C 25. "I Reg. xvi, 37. CL. DAUSQUEI NOTA. splendorem. Ego se videndum, sui visionem, similive modo. Siquidem idem hic esse cum quæ subeunt, declarant. Hæc verba non alium legunt sensum ab exposito, ut dicat Basilius Moysen, esto, desierit pecora spectare et pascere, non tamen ideo pastoritiam desiisse. Quia videlicet retenta virga pastorali rupeni verberaverit, et elemento aque imperaverit (atque ita conservi vox hic respicit) lata paverit Israe- Jem. Sic igitur lacunulam explevero asteriscis a typographo signalam : Quod si legeretur, esset dicere Moysen post ignem conspectum (atque in igne Deus) qui rubum oberrabat (id sit to apo non lain allos cepisse spiritus, ut prorsus Pastoris munus reliquerit. (*) Somnia ac nuga idem valet ac cedebat oricula (scil. Verto : Leonis rictum oviculæ fauces angustabat. Firmo e subjectis : Βasilii sententia ge- mina est illi ! Reg. xvi, : (loquitur David). Rictum uomi nandi casu habes in Verrinis. Nec nulla est Leo- nardi Lessii conjectura, cui sic scribendum visum; Cavi ne pau- lum abs re omissior geminantem propositionem non redderem. Etenim illustris locus est a philoso- phis et theologis de concursu Dei cum actionibus li- beris. Eapropter hæc rependi. Nam simul ipse, si- mul gratia lapidem ejecit, et jactum Spiritus simut adiuvit. Adeo pertinaciter quod nobiscum exorsa est vis illa coelestis, nobiscum perficit. ut ait Combef. leonis rictus. EDIT. (15) Οἰκείαν ἐπιφάνειαν. Morellus : Proprium (16) Μετὰ τὴν θέαν τῶν προβάτων τοῦ ποιμαί- (17) Στόμα λέοντος ἡττᾶτο προβάτου. Scribo, (18) Συναφῆκε γὰρ αὐτῷ τὸν λίθον ἡ χάρις, καὶ
Μὴ τὰς ἐναντίας αὐτοῦ φωνὰς ἀναμείνωμεν· Τότε τοῖς [ἐξ] εὐωνύμων ἐρεῖ· Πορεύεσθε ἀπ’ ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον τὸ ἡτοιμασμένον τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ . Ποῖαι οὖν πράξεις τῷ διαβόλῳ συγκατακρίνουσιν; Ἐπείνασα γὰρ, καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ οὐκ ἐποτίσατέ με· ξένος ἤμην, καὶ οὐ συνηγάγετέ με· γυμνὸς, καὶ οὐ περιεβάλετέ με . Τίς οἰκεῖον ποιμένα παραβλέπει πεινῶντα; τίς τὸν μετ’ ὀλίγον δικαστὴν παρορᾷ γυμνητεύοντα; τίς τὸν τῆς οἰκουμένης κριτὴν κατακρίνει τῇ δίψῃ; Οἶδε δωροδοκεῖσθαι Χριστὸς ταῖς τῶν πενήτων χερσίν· οἶδε δόσει μικρᾷ μακρὰν τιμωρίαν ἀπαλείφειν. Ἐλέῳ τὸ πῦρ κατασβέσωμεν· τῇ πρὸς ἀλλήλους φιλανθρωπίᾳ τὰς καθ’ ἡμῶν ἀποφάσεις κωλύσωμεν· γενώμεθα πρὸς ἀλλήλους εὔσπλαγχνοι, χαριζόμενοι ἑαυτοῖς, καθὼς ὁ Θεὸς ἐν Χριστῷ. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
ἀποδόσεως γραμματείον ὑπαγορεύει. Ετοίμα[ι]νε καὶ Μωϋσῆς ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς Μαδιάμ, καὶ προβάτων ἐπιμελητὴς τῷ Ἰωθὼς ἐγίνετο, μετὰ τὴν βασιλείαν Αἰγύπτου, μᾶλλον ἑλόμενος συγκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ, ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν. Θαυμάζων δὲ τῆς προαιρέσεως αὐτὸν ὁ Θεὸς, μισθὸν αὐτῷ τῆς γνώμης τὴν οἰκείαν ἐπιφά γειαν (15) δείκνυσι, καὶ μεσιτεύε. τῇ θέᾳ τῷ θεατή τὸ πῦρ βάτῳ καὶ ἄνθεσιν ἀβλαβῶς ἐποχούμενον. Καὶ μετὰ τὴν θέαν τῶν προβάτων τοῦ ποιμαίνειν οὐ ἐπαύσατο (10)· ἀλλὰ κατέχων τὴν βακτηρίαν τοῖς στοιχείοις ἐπέταττε, καὶ φωνὴ ὁμοδούλου φερομένη ἐποίμαινε. . . . . Ἐποίμαινε καὶ μειράκιον ῶν, ὁ τοῦ Πνεύματος λυρῳδὸς Δαυΐδ, καὶ ποιμὴν προβάτων κατὰ λύκων ὡπλίζετο, καὶ στόμα λέοντος ἡττᾶτο προβάτου (17) (α), καὶ σοφία ποιμένος ἐκ τῶν τοῦ θηρὸς ὀδόντων τὸ ἡρπασμένον ἀνθήρπαζεν. Ἀλλ᾽ οὐκ ἐκώλυσεν ἡ ποίμνη τὸν θρόνον, οὐδὲ τὴν βασιλείαν ἐπέσχε τὰ πρόβατα· ἀλλὰ ἡ ῥάβδος πρὸς σκήπτρον ἀλλάττετο, καὶ διάδημα διεδέχετο· καὶ Σαμουὴλ ἔχρι - σε, καὶ ἡ χάρις ἐπέτρεχε, καὶ συμπεριεχείτο τῷ ἐλαίῳ τὸ Πνεῦμα τῆς χάριτος, καὶ ὁ Γολιάθ ἀνήρπαστο, λίθοις ποιμενικοῖς τοξευόμενος· συναφῆκε γὰρ αὐτῷ τὴν λίθον ἡ χάρις, καὶ τὸ Πνεῦμα τὴν βολὴν συνειργά- ζετο (18), καὶ ἦν ὁ τῶν προβάτων ποιμὴν στρατιώ της τοῦ Πνεύματος, καὶ καθάπερ τι πρόβατον ἐκ τῶν τοῦ Γολιάθ οδόντων ὁ Ἰσραὴλ ἀπεστᾶτο· οἷς γὰρ τοὺς θήρας ἔβαλλεν ὁ Δαυΐδ, τούτοις τὸν Γολιάθ κατηκόντισε. Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ παρὰ Θεῷ καὶ παμένες εὐδόκιμοι· οὐδὲ γὰρ Θεός παι μαίνειν αἰσχύνεται ἀνθρώπους. Κύριος γὰρ ποι- μανεῖ με, καὶ οὐδέν με ὑστερήσει. Καὶ πάλιν· Ο ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ, πρόσχες, ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατον τὸν Ἰωσήφ. Οὐ γὰρ ὀκνεῖ Θεὸς ποιμαί νειν ἀνθρώπους· οὓς γὰρ πλάττει, οὐκ ἐπαισχύνε- ται. Ἀλλ᾿ οὐ τοιοῦτοι Φαρισαῖοι ποιμένες· οἱ ποι- μαίνειν ταχθέντες, σφαγεῖς τῶν ποιμνίων ἐγίνοντο. οι επιφάνεια τῇ γεῖν οὐκ ἐπαύσατο. ὁμόδου - λος κτίσιν δούλην ἐποίμαινε τὸν Ἰσραήλ. μετὰ τὴν θέαν τοῦ πρὸ βάτου, βάτου) Ηττᾶτο προβάτου. τὸ ήσσον ἦν προβάτου, Στόμα λέοντος ήττα το στόμα) προβάτου. Σοφία ποιμένος ἐκ τῶν τοῦ θηρὸς ὀδόντων τὸ ἡρπασμένον ἀνθήρπαζεν. Εξέσπασα τοῦ στό- ματος αὐτοῦ, καὶ εἰ ἐπανίστατο ἐπ' ἐμὲ, ἐκράτησα τοῦ φάρυγγος αὐτοῦ Στόμα λέοντος ήπτετο προβάτου. τὸ Πνεῦμα τὴν βολὴν συνειργάζετο. ἥττα τὸ προβάτου,, Ηττᾶτο προβάτου .... GRATIO XXVI. B A Mallian, et ovium curator Jothori ", postfercus Exod. 111, 4. Hebr. x1, LISIS, 2. Ægypti regnum, et magis eligens afligi cum populo Dei, quam temporalem peccali habere jucunditaten ". Cujus electionis ipsum Deus admiratus se viden- dum offert viri tam cordati merito, et spectacu- Jum inter ac spectatorem medium ignem interlocal, rubo et floribus insidentem innoxie. Neque cum ab ovibus oculos amovisset, artem pastoritiam de- siit, sed comprehensa virga elementis imperabat; et conservi vox lata pascebat Israel. Egit quoque pastorem David puer, Spiritus lyricen, utque ovium pastor arma suniebat in lupos, simul et leonis`ri- ctum oviculæ fauces angustabat, et pastoris indu- stria ex belluæ dentibus prædam vice versa diripie- bat. Sed per gregem throno prohibitus non est, neque oves aditum ad regiam dignitatem ei inter- clusere. Sed virga pastoritia sceptro mutata est, et diadema successit, nec sine concursu gratiæ Da- videm Samuel unsit so, unaque cum oleo grati Spiritus circunfundebatur, et pastoritiis lapillus Goliath appetitus violente arcubuit. Nam simul ipse, simul gratia lapidem ejecit, et jactum Spiri tus simul adjuvit. Ovium pastor Spiritus miles - eraserat, οvicula ritu e Goliathi faucibus Israel extractus est. Quibus enim feras sternebat David, jis Goliathum impetiit. Ne vero mireris, si apud Deum pastores quoque aliquo sunt numero : nec enim Deus homines pascerc erubescit; siquide:n : Dominus pascit me, et nihil mihi deerit ”. Et iterum: Qui pascis Israel, intende, qui deducis velut ovem Joseph ". Non enim homines pascere Deum piget cum non pudeat eorum, quæ fingit. At non ejusmodi Pharisæi pastores, qui pastorum loco positi greges jugulabant. Quare in cos Deus prophetarum linguas acuebat, per eos ipse reso- nans, et dicens : Fili hominis, propheta, et dices : pastores Israel, numquid pastores pascunt semetipsos? Reg. xvi, 13. Psal. xxi, 2. se Psal. C 25. "I Reg. xvi, 37. CL. DAUSQUEI NOTA. splendorem. Ego se videndum, sui visionem, similive modo. Siquidem idem hic esse cum quæ subeunt, declarant. Hæc verba non alium legunt sensum ab exposito, ut dicat Basilius Moysen, esto, desierit pecora spectare et pascere, non tamen ideo pastoritiam desiisse. Quia videlicet retenta virga pastorali rupeni verberaverit, et elemento aque imperaverit (atque ita conservi vox hic respicit) lata paverit Israe- Jem. Sic igitur lacunulam explevero asteriscis a typographo signalam : Quod si legeretur, esset dicere Moysen post ignem conspectum (atque in igne Deus) qui rubum oberrabat (id sit to apo non lain allos cepisse spiritus, ut prorsus Pastoris munus reliquerit. (*) Somnia ac nuga idem valet ac cedebat oricula (scil. Verto : Leonis rictum oviculæ fauces angustabat. Firmo e subjectis : Βasilii sententia ge- mina est illi ! Reg. xvi, : (loquitur David). Rictum uomi nandi casu habes in Verrinis. Nec nulla est Leo- nardi Lessii conjectura, cui sic scribendum visum; Cavi ne pau- lum abs re omissior geminantem propositionem non redderem. Etenim illustris locus est a philoso- phis et theologis de concursu Dei cum actionibus li- beris. Eapropter hæc rependi. Nam simul ipse, si- mul gratia lapidem ejecit, et jactum Spiritus simut adiuvit. Adeo pertinaciter quod nobiscum exorsa est vis illa coelestis, nobiscum perficit. ut ait Combef. leonis rictus. EDIT. (15) Οἰκείαν ἐπιφάνειαν. Morellus : Proprium (16) Μετὰ τὴν θέαν τῶν προβάτων τοῦ ποιμαί- (17) Στόμα λέοντος ἡττᾶτο προβάτου. Scribo, (18) Συναφῆκε γὰρ αὐτῷ τὸν λίθον ἡ χάρις, καὶ
Discourse XXVIIΛΟΓΟΣ ΚΖ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΚΖ. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὰ Ὀλύμπια. α. Καὶ τερπνὸς παρατρέχων ὁ χρόνος, καὶ φοβερός. Τερπνὸς μὲν, ἀφ’ ὧν ἀπολαύσεως φαντασίαν τοῖς ἀνθρώποις χαρίζεται· φοβερὸς δὲ τῷ λεληθότως τὰς τῶν βεβιωμένων παραπέμπειν εὐθύνας.
ἀποδόσεως γραμματείον ὑπαγορεύει. Ετοίμα[ι]νε καὶ Μωϋσῆς ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς Μαδιάμ, καὶ προβάτων ἐπιμελητὴς τῷ Ἰωθὼς ἐγίνετο, μετὰ τὴν βασιλείαν Αἰγύπτου, μᾶλλον ἑλόμενος συγκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ, ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν. Θαυμάζων δὲ τῆς προαιρέσεως αὐτὸν ὁ Θεὸς, μισθὸν αὐτῷ τῆς γνώμης τὴν οἰκείαν ἐπιφά γειαν (15) δείκνυσι, καὶ μεσιτεύε. τῇ θέᾳ τῷ θεατή τὸ πῦρ βάτῳ καὶ ἄνθεσιν ἀβλαβῶς ἐποχούμενον. Καὶ μετὰ τὴν θέαν τῶν προβάτων τοῦ ποιμαίνειν οὐ ἐπαύσατο (10)· ἀλλὰ κατέχων τὴν βακτηρίαν τοῖς στοιχείοις ἐπέταττε, καὶ φωνὴ ὁμοδούλου φερομένη ἐποίμαινε. . . . . Ἐποίμαινε καὶ μειράκιον ῶν, ὁ τοῦ Πνεύματος λυρῳδὸς Δαυΐδ, καὶ ποιμὴν προβάτων κατὰ λύκων ὡπλίζετο, καὶ στόμα λέοντος ἡττᾶτο προβάτου (17) (α), καὶ σοφία ποιμένος ἐκ τῶν τοῦ θηρὸς ὀδόντων τὸ ἡρπασμένον ἀνθήρπαζεν. Ἀλλ᾽ οὐκ ἐκώλυσεν ἡ ποίμνη τὸν θρόνον, οὐδὲ τὴν βασιλείαν ἐπέσχε τὰ πρόβατα· ἀλλὰ ἡ ῥάβδος πρὸς σκήπτρον ἀλλάττετο, καὶ διάδημα διεδέχετο· καὶ Σαμουὴλ ἔχρι - σε, καὶ ἡ χάρις ἐπέτρεχε, καὶ συμπεριεχείτο τῷ ἐλαίῳ τὸ Πνεῦμα τῆς χάριτος, καὶ ὁ Γολιάθ ἀνήρπαστο, λίθοις ποιμενικοῖς τοξευόμενος· συναφῆκε γὰρ αὐτῷ τὴν λίθον ἡ χάρις, καὶ τὸ Πνεῦμα τὴν βολὴν συνειργά- ζετο (18), καὶ ἦν ὁ τῶν προβάτων ποιμὴν στρατιώ της τοῦ Πνεύματος, καὶ καθάπερ τι πρόβατον ἐκ τῶν τοῦ Γολιάθ οδόντων ὁ Ἰσραὴλ ἀπεστᾶτο· οἷς γὰρ τοὺς θήρας ἔβαλλεν ὁ Δαυΐδ, τούτοις τὸν Γολιάθ κατηκόντισε. Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ παρὰ Θεῷ καὶ παμένες εὐδόκιμοι· οὐδὲ γὰρ Θεός παι μαίνειν αἰσχύνεται ἀνθρώπους. Κύριος γὰρ ποι- μανεῖ με, καὶ οὐδέν με ὑστερήσει. Καὶ πάλιν· Ο ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ, πρόσχες, ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατον τὸν Ἰωσήφ. Οὐ γὰρ ὀκνεῖ Θεὸς ποιμαί νειν ἀνθρώπους· οὓς γὰρ πλάττει, οὐκ ἐπαισχύνε- ται. Ἀλλ᾿ οὐ τοιοῦτοι Φαρισαῖοι ποιμένες· οἱ ποι- μαίνειν ταχθέντες, σφαγεῖς τῶν ποιμνίων ἐγίνοντο. οι επιφάνεια τῇ γεῖν οὐκ ἐπαύσατο. ὁμόδου - λος κτίσιν δούλην ἐποίμαινε τὸν Ἰσραήλ. μετὰ τὴν θέαν τοῦ πρὸ βάτου, βάτου) Ηττᾶτο προβάτου. τὸ ήσσον ἦν προβάτου, Στόμα λέοντος ήττα το στόμα) προβάτου. Σοφία ποιμένος ἐκ τῶν τοῦ θηρὸς ὀδόντων τὸ ἡρπασμένον ἀνθήρπαζεν. Εξέσπασα τοῦ στό- ματος αὐτοῦ, καὶ εἰ ἐπανίστατο ἐπ' ἐμὲ, ἐκράτησα τοῦ φάρυγγος αὐτοῦ Στόμα λέοντος ήπτετο προβάτου. τὸ Πνεῦμα τὴν βολὴν συνειργάζετο. ἥττα τὸ προβάτου,, Ηττᾶτο προβάτου .... GRATIO XXVI. B A Mallian, et ovium curator Jothori ", postfercus Exod. 111, 4. Hebr. x1, LISIS, 2. Ægypti regnum, et magis eligens afligi cum populo Dei, quam temporalem peccali habere jucunditaten ". Cujus electionis ipsum Deus admiratus se viden- dum offert viri tam cordati merito, et spectacu- Jum inter ac spectatorem medium ignem interlocal, rubo et floribus insidentem innoxie. Neque cum ab ovibus oculos amovisset, artem pastoritiam de- siit, sed comprehensa virga elementis imperabat; et conservi vox lata pascebat Israel. Egit quoque pastorem David puer, Spiritus lyricen, utque ovium pastor arma suniebat in lupos, simul et leonis`ri- ctum oviculæ fauces angustabat, et pastoris indu- stria ex belluæ dentibus prædam vice versa diripie- bat. Sed per gregem throno prohibitus non est, neque oves aditum ad regiam dignitatem ei inter- clusere. Sed virga pastoritia sceptro mutata est, et diadema successit, nec sine concursu gratiæ Da- videm Samuel unsit so, unaque cum oleo grati Spiritus circunfundebatur, et pastoritiis lapillus Goliath appetitus violente arcubuit. Nam simul ipse, simul gratia lapidem ejecit, et jactum Spiri tus simul adjuvit. Ovium pastor Spiritus miles - eraserat, οvicula ritu e Goliathi faucibus Israel extractus est. Quibus enim feras sternebat David, jis Goliathum impetiit. Ne vero mireris, si apud Deum pastores quoque aliquo sunt numero : nec enim Deus homines pascerc erubescit; siquide:n : Dominus pascit me, et nihil mihi deerit ”. Et iterum: Qui pascis Israel, intende, qui deducis velut ovem Joseph ". Non enim homines pascere Deum piget cum non pudeat eorum, quæ fingit. At non ejusmodi Pharisæi pastores, qui pastorum loco positi greges jugulabant. Quare in cos Deus prophetarum linguas acuebat, per eos ipse reso- nans, et dicens : Fili hominis, propheta, et dices : pastores Israel, numquid pastores pascunt semetipsos? Reg. xvi, 13. Psal. xxi, 2. se Psal. C 25. "I Reg. xvi, 37. CL. DAUSQUEI NOTA. splendorem. Ego se videndum, sui visionem, similive modo. Siquidem idem hic esse cum quæ subeunt, declarant. Hæc verba non alium legunt sensum ab exposito, ut dicat Basilius Moysen, esto, desierit pecora spectare et pascere, non tamen ideo pastoritiam desiisse. Quia videlicet retenta virga pastorali rupeni verberaverit, et elemento aque imperaverit (atque ita conservi vox hic respicit) lata paverit Israe- Jem. Sic igitur lacunulam explevero asteriscis a typographo signalam : Quod si legeretur, esset dicere Moysen post ignem conspectum (atque in igne Deus) qui rubum oberrabat (id sit to apo non lain allos cepisse spiritus, ut prorsus Pastoris munus reliquerit. (*) Somnia ac nuga idem valet ac cedebat oricula (scil. Verto : Leonis rictum oviculæ fauces angustabat. Firmo e subjectis : Βasilii sententia ge- mina est illi ! Reg. xvi, : (loquitur David). Rictum uomi nandi casu habes in Verrinis. Nec nulla est Leo- nardi Lessii conjectura, cui sic scribendum visum; Cavi ne pau- lum abs re omissior geminantem propositionem non redderem. Etenim illustris locus est a philoso- phis et theologis de concursu Dei cum actionibus li- beris. Eapropter hæc rependi. Nam simul ipse, si- mul gratia lapidem ejecit, et jactum Spiritus simut adiuvit. Adeo pertinaciter quod nobiscum exorsa est vis illa coelestis, nobiscum perficit. ut ait Combef. leonis rictus. EDIT. (15) Οἰκείαν ἐπιφάνειαν. Morellus : Proprium (16) Μετὰ τὴν θέαν τῶν προβάτων τοῦ ποιμαί- (17) Στόμα λέοντος ἡττᾶτο προβάτου. Scribo, (18) Συναφῆκε γὰρ αὐτῷ τὸν λίθον ἡ χάρις, καὶ
PG 85:309Ἀγὼν γὰρ ἀνθρώποις ὁ βίος, καὶ ἀγωνοθέτης ὁ Πλάστης, ἑκάστῳ μετὰ τὴν ζωὴν πρόσφορον ἀπονέμων τὸ τέλος· ἀρετῇ μὲν πλέκων στεφάνους, κακίας δὲ τρόπῳ εὐτρεπίζων τὴν κρίσιν. Οὐ γὰρ ματαίως ἄνθρωπος φορολογεῖν ἐδιδάχθη τὴν κτίσιν, οὐδὲ περιττῶς ὁ κόσμος ἅπας ταῖς τούτου χρείαις ὑπουργεῖν προςετάχθη. Κἂν γὰρ ἥλιον εἵπῃς, διὰ τοῦτο τρέχειν κεκέλευσται, γῇ δὲ καρποφορεῖν ἀνθρώπῳ προστέτακται, θάλαττα δὲ τοῖς τούτου δρόμοις ἐστόρεσται· ἀὴρ τὰς οἰκείας αὔρας κινούμενος ἄνω προςφέρει, ἵνα τῆς κτίσεως ἀπολαύσας ὁ ἄνθρωπος ἴδῃ τὸν κτίσαντα, εὐγνωμοσύνῃ τὸν χαρισάμενον ἀμειβόμενος. Εἰ δὲ ταῖς τῆς κτίσεως δωρεαῖς ἐντρυφήσας ὁ ἄνθρωπος, διαστρόφῳ μὲν γνώμῃ παραβλέπει τὸν κτίσαντα, εὐφραίνει δὲ τὸν διάβολον καταθύμια πράττων ἐκείνῳ, καὶ φεύγει τὸν εὐεργετοῦντα, προστρέχει δὲ τῷ πολεμοῦντι. Ποῖον τοῦτο πέρας; Αὐτὸς ὁ ὑπεύθυνος ἀποφαινέσθω. Τοσαύτη γὰρ ἡ τοῦ πράγματος ὁμολογία, ὡς καὶ τὸν ἀντίδικον ὑπόδικον πρὸς συγκατάθεσιν ἐλθεῖν. Ἔχει γὰρ ἔνδον ἕκαστος τὸ συνειδὸς κατήγορον, κἂν μὴ βούληται. Τί μοι τοῦ λόγου τὸ βούλημα;
Α Διὰ τοῦτο κατ' αὐτῶν τὰς προφητικάς γλύπτες ἡκόνα Θεὸς, δι' αὐτῶν αὐτὸς ἀναφθεγγόμενος, καὶ λέ- γων· Υἱὲ ἀνθρώπου, προφήτευσον, καὶ εἰπέ (19) · Ο ποιμένες Ισραὴλ, μὴ βόσκουσιν οἱ ποιμένες ἑαυτούς; Οὐχὶ τὰ πρόβατα βόσκουσιν οἱ ποιμέ νες; Ἰδοὺ τὸ γάλα κατεσθίετε, καὶ τὰ ἔρια περι- βάλλεσθε, καὶ τὸ παχὺ κατασφάζετε, καὶ τὰ πρόβατά μου οὐ βόσκετε; Τὸ ἠσθενηκός οὐκ ἐνισχύσατε, καὶ τὸ ἀῤῥωστοῦν οὐκ ιάσασθε (20), καὶ τὸ συντετριμμένον οὐ κατεδήσατε· καὶ τὸ κακῶς ἔχον οὐκ ἐζωοποιήσατε (21), καὶ τὸ ἰσχυρὸν κατειργάσασθε μόχθῳ. Σχειν, 2-4. β'. ᾿Αλλὰ τοιοῦτοι μὲν οὗτοι, λύκοι τὸν τρόπον ταῖς τῶν λύκων τιμωρίαις τηρούμενοι. Ἡμεῖς δὲ πρὸς τὸν ἡμέτερον ἀποβλέψωμεν ποιμένα Χριστόν. Εἴδωμεν αὐτοῦ τὴν φιλάνθρωπον τέχνην, τῇ πραότητι νικῶσαν τῶν προβάτων τὴν ἡμερότητα. Χαίρει τοῖς παροῦσι, καὶ ζητεῖ τὸ πλανώμενον. Οὐ παραιτεῖται νάπας περιιέναι καὶ ὕλας· κρημνούς περιέρχεται· καὶ τῷ πλανωμένῳ πλάνην μερίζεται (22). Κἂν εὔρῃ κάμνον (23), οὐ μισεῖ διὰ τὸν τρόπον, ἀλλ' οίκτείρει διὰ τὸ πάθος· καὶ τοὺς ὤμους ὑποβαλών, οἰκείῳ μόχθα θεραπεύει τοῦ προβάτου τὸν πόνον· καὶ χαίρει κοπού μενος, καμάτων ίαμα, προβάτων εὕρεσιν λογιζόμενος. Τίς γάρ, φησίν, ἔχων (24) ἑκατὸν πρόβατα, καὶ ἀπολέσας ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐ καταλείπει τὰ ἐγγενη- κονταεννέα ἐν τῇ ἐρήμῳ, καὶ πορεύεται ἐπὶ τὸ ἀπολωλός, ἕως εὕρῃ αὐτό; Τῶν γὰρ σωζομένων τὴν εὐφροσύνην ἡ ἀπώλεια τοῦ ἑνὸς ἀφαιρεῖ, καὶ ἡ τοῦ ἑνὸς λύπη τὴν περὶ τὰ ὅλα χαρὰν ὑποτέμνεται. Καὶ δακρύει περιιών, κηρύττων τὸν ἀνίατον πόθον, Που μοι, λέγων, τὸ ποθούμενον πρόβατον; ποῦ τῆς ποίμνης τὸ κάλλιστον; Οὐχ οὕτω τοῖς παροῦσιν εὐφραίνομαι, ὡς τῷ γε μὴ παρόντι δαμάζομαι· πῶς αὐτῷ στήσω τὴν πλάνην; Φαινέσθω μόνον, καὶ τοῖς · ἐμοῖς ὤμοις ἐπιβαινέτω (25). Ευρών γάρ, φησί, τίθησιν (26) ἐπὶ τοὺς ὤμους αὐτοῦ χαίρων· καὶ ἐλθὼν εἰς τὸν οἶκον συγκαλείται (27) τοὺς φί- λους καὶ τοὺς γείτονας, λέγων (28) · Συγχάρητέ Έξω τῶν ὅρων Καὶ τὸ πλανώμενον οὐκ ἐπεστρέψατε. έσωματοποιήσατε. ζωο- ποιεῖν σωματ τοποιεῖν? ινές τε καὶ ὀστέα μοῦνον ἔλειφθεν. ὑμῶν ἄνθρωπος Ε. BASILII SELEUCIENSIS 30% Nonne greyes a pastoribus pascuntur ? Lac comede- batis, et lanis operiebamini, et quod crassum eral occidebatis; gregem autem meum non pascebatis. Quod infirmum fuit, non consolidastis, et quod ægrv - Tum nop sunastis. Quod confractum est, non alliga- stis; el quod abjectum est, non reduxistis ; et quod perierat, non quæsistis: sed cum austeritate impe- rabatis eis, et cum potentia 25. el B - manent luporum cruciamenta. Nos autem ad no- strum pastorem Christum respiciamus. Videamus ejus artes plenas humanitatis et mansuetudinis, quæ supra ovium placiditatem sunt. Lætatur præ- sentibus, et quod exerrat quærit. Montes silvas obire non recusat: obit præcipitia, cumque deerrante venit in partem errationis. Nec ob mores o:lio inflammatur, etsi morbidam comperial; sed mali commiseratione movetur, et subjiciens hume- ros proprio labore oviculam curat laborantem : gaudet ipsa fatigatione, ovium inventionem ratus lassitudinis esse levamentum. Quis enim, inquit, qui habet centum oves, et si perdiderit unam ex illis, - nonne dimittit nonaginta novem in deserto, et vadit «:d illam, quæ perierat, donec inveniat eam ”? Venturam ex aliarum salute lætitiam unius exstin- guit exitium, et concepta de una tristitia, quod esse potuit de toto grege gaudium, accidit. Dum- que obit omnia, sese in lacrymas effundit, deside- c rium ingens publicat. Ubi mihi, inquit, ovis unice ehara? Ubi gregis decus? Non usque adeo læter præsentibus, ut ob unius absentiam maceror. Qua ratione ejus erroribus Gnem statuam ? Tantum se reddat oculis nostris, humerosque inscendat. Cum enim eam invenerit, imponit in humeros suos gau- dens, et veniens domum convocat amicos el ricinos, Ezech. st Luc. xv, 4. CL. DAUSQUEII NOTÆ. seil a grammatistis facit, ne quis hunc aoristum ablegel. ægrotum non sanastis. Hujus loci versio communis fidem facit ex his Græcis se natam, quæ Græca in nullis exemplaribus reperi, nec in nova ista edi- tione tŵv LXX, licet eam ad oram quorumdam co- dicum sibi inventam Flaminius testetur. Quare discant prudentes, injuria nonnullos versionem Scripturæ communem tantopere infirmare. Contra non autumo Basilium in tani donga citatione, tam- que ad unguem faita, hæc voluisse prætermittere, quae in omnibus sunt exemplaribus mihi visis : Sunt enim luco et sententiæ accommodatissima. Septuaginta Si utrique recte habent, dicamus sententiis concordare : nam hoc loco est pecus male habitum, et gracile re- curare, ac robustius reddere (non enim est vivere vila, sed valere): quod quid aliud est, quam polius ante curam fuerit corporis umbra, quam verum, solldaque carne compactum corpus, utpote cui errorem seu errationem hoc loco est pastorem cum ovicula errante errare, ipsum quoque et vagari quæ- ritando. Notatum hoc alibi nobis loquendi genus. at Christus nemini homini delassato succenset. Morbis animi vitiisque nostris irascitur. scendat. Alter : Humeros subeat. Subit pastor ipse, qui bajulat, seu gestator, non ovis. Æneas Anchise Aneidos 11: Ergo age, chare pater, cervici imponere nostræ,” Ipse subito humeris... Si Latinitas tulisset, diceretur: humeros adeal, vel ineat. 2. Tales quidem isti cum lupinis moribus, quos (19) Ειπέ. Ο Septuaginta εἶπον. Levissimum id : (20) Καὶ τὸ ἀῤῥωστοῦν οὐκ ιάσασθε. Ει quod (21) Καὶ τὸ κακῶς ἔχον οὐκ ἐζωοποιήσατε. Οἱ (22) Τῷ πλανωμένῳ πλάνην μερίζεται. Partiri (23) Κάμνον. Homini ovi hoc epithetum est : (24) Τίς γὰρ ἔχων. Evangelia plenius : Τίς ἐξ (25) Τοῖς ὤμοις ἐπιβαινέτω. Ego : Humeros in. (26) Τίθησιν. Εvangelia, ἐπιτίθησιν. (27) Συγκαλείται. Evangel. συγκαλεί. (28) Λέγων. Εvangelia apponunt, αὐτοῖς.
Πάντως ἐπίστασθε, κἂν μὴ ἐκκαλύψω, τὴν πρόθεσιν, τὸν σκοπὸν ἐξεπίστασθε. Ἤνεγκε πάλιν ὁ καιρὸς συμφορῶν μητέρα πανήγυριν, ἑορτὴν ἑορταζόντων ὀλέθριον, θανάτου τερπνὸν δηλητήριον, εὐφροσύνην πρόξενον ἀπωλείας, ἡδονὴν γεέννης ὁδὸν, μηχανὴν ἀσεβείας εὐσεβούσαις ψυχαῖς, Ἑλληνισμὸν Χριστιανισμοῦ προσωπείῳ κρυπτόμενον, ἵνα τὴν τοῦ Χριστοῦ σφραγῖδα φοροῦντες, τῷ διαβόλῳ χορεύοιεν. Τί γὰρ ἕτερόν ἐστιν ἀγὼν Ὀλυμπιακὸς, ἢ δαίμονος ἑορτὴ τὸν σταυρὸν καθυβρίζουσα. Ὢ τῶν ἀφορήτων κακῶν οὓς σταυρὸς ἐλυτρώσατο, πάλιν ἁρπάζει διάβολος· οὓς αἵματι Χριστὸς ἠλευθέρωσεν, αἰχμαλώτους δείκνυσι πάλιν ὁ τύραννος. Τοῦ μὲν σταυροῦ τὴν δύναμιν φρίττει· τοῦ Σταυρωθέντος δὲ τοὺς μαθητὰς, οἰκείους ἐραστὰς ἀπεργάζεται. Μοιχός τίς ἐστι, καὶ παρ’ αὐτοῖς τοῖς θρησκεύουσιν οὕτως ὀνομαζόμενος, σωφροσύνης πραττόμενος σχήματα, τοὺς τοῦ Χριστοῦ στρατιώτας δελεάζει πρὸς θέαν ἀσχήμονα· μᾶλλον δὲ πρὸς πόλεμον ὁπλίζει τοῦ Κτίσαντος· ἁγνείαν πράττεται, καὶ πρὸς ἀκολασίαν ἐφέλκεται·
Α Διὰ τοῦτο κατ' αὐτῶν τὰς προφητικάς γλύπτες ἡκόνα Θεὸς, δι' αὐτῶν αὐτὸς ἀναφθεγγόμενος, καὶ λέ- γων· Υἱὲ ἀνθρώπου, προφήτευσον, καὶ εἰπέ (19) · Ο ποιμένες Ισραὴλ, μὴ βόσκουσιν οἱ ποιμένες ἑαυτούς; Οὐχὶ τὰ πρόβατα βόσκουσιν οἱ ποιμέ νες; Ἰδοὺ τὸ γάλα κατεσθίετε, καὶ τὰ ἔρια περι- βάλλεσθε, καὶ τὸ παχὺ κατασφάζετε, καὶ τὰ πρόβατά μου οὐ βόσκετε; Τὸ ἠσθενηκός οὐκ ἐνισχύσατε, καὶ τὸ ἀῤῥωστοῦν οὐκ ιάσασθε (20), καὶ τὸ συντετριμμένον οὐ κατεδήσατε· καὶ τὸ κακῶς ἔχον οὐκ ἐζωοποιήσατε (21), καὶ τὸ ἰσχυρὸν κατειργάσασθε μόχθῳ. Σχειν, 2-4. β'. ᾿Αλλὰ τοιοῦτοι μὲν οὗτοι, λύκοι τὸν τρόπον ταῖς τῶν λύκων τιμωρίαις τηρούμενοι. Ἡμεῖς δὲ πρὸς τὸν ἡμέτερον ἀποβλέψωμεν ποιμένα Χριστόν. Εἴδωμεν αὐτοῦ τὴν φιλάνθρωπον τέχνην, τῇ πραότητι νικῶσαν τῶν προβάτων τὴν ἡμερότητα. Χαίρει τοῖς παροῦσι, καὶ ζητεῖ τὸ πλανώμενον. Οὐ παραιτεῖται νάπας περιιέναι καὶ ὕλας· κρημνούς περιέρχεται· καὶ τῷ πλανωμένῳ πλάνην μερίζεται (22). Κἂν εὔρῃ κάμνον (23), οὐ μισεῖ διὰ τὸν τρόπον, ἀλλ' οίκτείρει διὰ τὸ πάθος· καὶ τοὺς ὤμους ὑποβαλών, οἰκείῳ μόχθα θεραπεύει τοῦ προβάτου τὸν πόνον· καὶ χαίρει κοπού μενος, καμάτων ίαμα, προβάτων εὕρεσιν λογιζόμενος. Τίς γάρ, φησίν, ἔχων (24) ἑκατὸν πρόβατα, καὶ ἀπολέσας ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐ καταλείπει τὰ ἐγγενη- κονταεννέα ἐν τῇ ἐρήμῳ, καὶ πορεύεται ἐπὶ τὸ ἀπολωλός, ἕως εὕρῃ αὐτό; Τῶν γὰρ σωζομένων τὴν εὐφροσύνην ἡ ἀπώλεια τοῦ ἑνὸς ἀφαιρεῖ, καὶ ἡ τοῦ ἑνὸς λύπη τὴν περὶ τὰ ὅλα χαρὰν ὑποτέμνεται. Καὶ δακρύει περιιών, κηρύττων τὸν ἀνίατον πόθον, Που μοι, λέγων, τὸ ποθούμενον πρόβατον; ποῦ τῆς ποίμνης τὸ κάλλιστον; Οὐχ οὕτω τοῖς παροῦσιν εὐφραίνομαι, ὡς τῷ γε μὴ παρόντι δαμάζομαι· πῶς αὐτῷ στήσω τὴν πλάνην; Φαινέσθω μόνον, καὶ τοῖς · ἐμοῖς ὤμοις ἐπιβαινέτω (25). Ευρών γάρ, φησί, τίθησιν (26) ἐπὶ τοὺς ὤμους αὐτοῦ χαίρων· καὶ ἐλθὼν εἰς τὸν οἶκον συγκαλείται (27) τοὺς φί- λους καὶ τοὺς γείτονας, λέγων (28) · Συγχάρητέ Έξω τῶν ὅρων Καὶ τὸ πλανώμενον οὐκ ἐπεστρέψατε. έσωματοποιήσατε. ζωο- ποιεῖν σωματ τοποιεῖν? ινές τε καὶ ὀστέα μοῦνον ἔλειφθεν. ὑμῶν ἄνθρωπος Ε. BASILII SELEUCIENSIS 30% Nonne greyes a pastoribus pascuntur ? Lac comede- batis, et lanis operiebamini, et quod crassum eral occidebatis; gregem autem meum non pascebatis. Quod infirmum fuit, non consolidastis, et quod ægrv - Tum nop sunastis. Quod confractum est, non alliga- stis; el quod abjectum est, non reduxistis ; et quod perierat, non quæsistis: sed cum austeritate impe- rabatis eis, et cum potentia 25. el B - manent luporum cruciamenta. Nos autem ad no- strum pastorem Christum respiciamus. Videamus ejus artes plenas humanitatis et mansuetudinis, quæ supra ovium placiditatem sunt. Lætatur præ- sentibus, et quod exerrat quærit. Montes silvas obire non recusat: obit præcipitia, cumque deerrante venit in partem errationis. Nec ob mores o:lio inflammatur, etsi morbidam comperial; sed mali commiseratione movetur, et subjiciens hume- ros proprio labore oviculam curat laborantem : gaudet ipsa fatigatione, ovium inventionem ratus lassitudinis esse levamentum. Quis enim, inquit, qui habet centum oves, et si perdiderit unam ex illis, - nonne dimittit nonaginta novem in deserto, et vadit «:d illam, quæ perierat, donec inveniat eam ”? Venturam ex aliarum salute lætitiam unius exstin- guit exitium, et concepta de una tristitia, quod esse potuit de toto grege gaudium, accidit. Dum- que obit omnia, sese in lacrymas effundit, deside- c rium ingens publicat. Ubi mihi, inquit, ovis unice ehara? Ubi gregis decus? Non usque adeo læter præsentibus, ut ob unius absentiam maceror. Qua ratione ejus erroribus Gnem statuam ? Tantum se reddat oculis nostris, humerosque inscendat. Cum enim eam invenerit, imponit in humeros suos gau- dens, et veniens domum convocat amicos el ricinos, Ezech. st Luc. xv, 4. CL. DAUSQUEII NOTÆ. seil a grammatistis facit, ne quis hunc aoristum ablegel. ægrotum non sanastis. Hujus loci versio communis fidem facit ex his Græcis se natam, quæ Græca in nullis exemplaribus reperi, nec in nova ista edi- tione tŵv LXX, licet eam ad oram quorumdam co- dicum sibi inventam Flaminius testetur. Quare discant prudentes, injuria nonnullos versionem Scripturæ communem tantopere infirmare. Contra non autumo Basilium in tani donga citatione, tam- que ad unguem faita, hæc voluisse prætermittere, quae in omnibus sunt exemplaribus mihi visis : Sunt enim luco et sententiæ accommodatissima. Septuaginta Si utrique recte habent, dicamus sententiis concordare : nam hoc loco est pecus male habitum, et gracile re- curare, ac robustius reddere (non enim est vivere vila, sed valere): quod quid aliud est, quam polius ante curam fuerit corporis umbra, quam verum, solldaque carne compactum corpus, utpote cui errorem seu errationem hoc loco est pastorem cum ovicula errante errare, ipsum quoque et vagari quæ- ritando. Notatum hoc alibi nobis loquendi genus. at Christus nemini homini delassato succenset. Morbis animi vitiisque nostris irascitur. scendat. Alter : Humeros subeat. Subit pastor ipse, qui bajulat, seu gestator, non ovis. Æneas Anchise Aneidos 11: Ergo age, chare pater, cervici imponere nostræ,” Ipse subito humeris... Si Latinitas tulisset, diceretur: humeros adeal, vel ineat. 2. Tales quidem isti cum lupinis moribus, quos (19) Ειπέ. Ο Septuaginta εἶπον. Levissimum id : (20) Καὶ τὸ ἀῤῥωστοῦν οὐκ ιάσασθε. Ει quod (21) Καὶ τὸ κακῶς ἔχον οὐκ ἐζωοποιήσατε. Οἱ (22) Τῷ πλανωμένῳ πλάνην μερίζεται. Partiri (23) Κάμνον. Homini ovi hoc epithetum est : (24) Τίς γὰρ ἔχων. Evangelia plenius : Τίς ἐξ (25) Τοῖς ὤμοις ἐπιβαινέτω. Ego : Humeros in. (26) Τίθησιν. Εvangelia, ἐπιτίθησιν. (27) Συγκαλείται. Evangel. συγκαλεί. (28) Λέγων. Εvangelia apponunt, αὐτοῖς.
PG 85:311διώκειν ὑποκρίνεται πόρνας, καὶ καθαρότητος δῆθεν ἀμφιέννυται σχῆμα, οὐ σωφροσύνην ποθῶν, βραδυτέραν δὲ ὁδὸν τοῦ θήλεως, κατὰ τῆς ἄῤῥενος ἐπιμαίνεται φύσεως, καὶ ἅπερ κρύπτειν ἡ φύσις προσέταξε, ταῦτα τοῖς ἁπάντων ὄμμασιν ἀναιδῶς θεατρίζει. Τέρψις ἄσεμνος, καὶ σεμνότητος ὄλεθρος· καὶ κατήγοροι τῶν ἐκεῖ πράξεων οἱ θρησκεύοντες, ἐν οἰκείοις γράμμασι στηλιτεύοντες, ἃ πράττειν αὐτῶν θεὸς οὐκ αἰσχύνεται. Πόσας αὐτοῦ ποιητῶν γλῶτται τραγῳδοῦσι μοιχείας Καὶ μετὰ τοῦτο στηλιτεύουσι τὴν ἐπὶ Γανυμήδῃ μανίαν. Ἐκεῖνος ὁ οὕτω καθαρὸς τοῖς Χριστοῦ δήμοις προστάττει σεμνότητα, καὶ διώκει γυναῖκας δῆθεν. Ὡς σωφροσύνης χάριν ταῦτα ποιεῖς; Διὰ τί καὶ τὰς σώφρονας ταῖς ἀκολάσταις συναπελαύνεις γυναῖκας; Εἰ δὲ καθόλου βδελύττει, τί πάλιν γυναικείᾳ φωνῇ τὸ πεπλασμένον τῆς ἡσυχίας καταπιστεύεις διάταγμα, καὶ πρὸς ὕψος μετεωρίσας τὴν κόρην, τραγῳδεῖν αὐτῇ φιλοπόλεμον ἡσυχίαν προστάττεις, καὶ πρὸς πόλεμον ἀκονᾷς τοὺς ἀκούοντας; Ποῖον γὰρ μάχης εἶδος μετὰ τὴν φωνὴν ἀπολέλειπται; ποῖον δὲ μέρος τῆς πόλεως πολέμῳ ἐλεύθερον; μίσει καὶ φίλτρῳ τοξεύονται·
μοι, ὅτι εὗρον τὸ πρόβατόν μου τὸ ἀπολωλός. Λ Εκ προοιμίου συμπάθεια, καὶ τῆς εὑρέσεως ή περι χάρεια τὴν λύπην ἰάσατο. Τοιοῦτος ὢν ποιμὴν ὁ Χριστὸς, εἰκότως ἐβόα· Ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ και Ιός. - Ἐγὼ γὰρ εἰμι ὁ τὸ ἡσθενηκὸς ἐνισχύων, καὶ τὸ ἀῤῥωστοῦν θεραπεύων, καὶ τὸ συντετριμ μένον δεσμεύων, καὶ τὸ πλανώμενον ἐπιστρέφων, καὶ τὸ ἀπολωλὸς ἐπιζητῶν. Εἶδον τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ποίμνην ταῖς νόσοις αἰχμάλωτον·· εἶδον δαιμόνων γινομένην καταγώγιον· εἶδον καθάπερ λύκοις σπα- ραττομένην τοῖς δαίμοσι· καὶ ἅπερ εἶδον, οὐ περι εἶδον. Ἐκεῖθεν ἀπέσπων τὸν ξηραθέντα τὴν χεῖρα, καθάπερ λύκῳ, τῷ πάθει κρατούμενον· ἐκεῖθεν γα Εt στέρα, καθάπερ κύμασι τοῖς αἷμασι ναυαγοῦσαν δι ἔσωζον· ἐκεῖθεν τὴν ὑπὸ τοῦ πυρετοῦ δεσμώτιν ἀπέλυον· ἐκεῖθεν τὸ τοῦ παραλύτου πολυετές δεσμω τήριον (29) Ελυον· ἐκεῖθεν τὴν ἐκ γαστρὸς ἀόμμα- του (50), μετά γαστέρα βλέπειν ἐδίδαξα· ἐκεῖθεν τὸν τετραήμερον τάφῳ κρατούμενον ἀνείλκυσα Λάζα- ρον. "Αλλος, δαιμόνων οἶκος, τεθνεώτων ἐγίνετο σύνο ακος· ἀλλ᾽ ἑκατέρων ἀπήλλαξα, καὶ τὸ τάφους ο κεῖν, καὶ τὸ δαίμοσιν οἰκεῖσθαι. Ἐγὼ γὰρ εἰμι ὁ Πειμὴν ὁ καλός· οὐχ οἱ τοῖς προβάτοις Φαρισαίοι φθονοῦντες· οὐχ οἱ τῆς ποίμνης τὴν εὐεργεσίαν, οἷς κείαν τιμωρίαν ἡγούμενοι· οὐχ οἱ τῶν παθῶν τὴν λύσιν πενθοῦντες, καὶ τὴν τῶν νοσημάτων ἀπαλλα γὴν ὀδυρόμενοι. Νεκρός ἀνέστη, καὶ Φαρισαῖος πεν- θεῖ· παράλυτος ἰάθη, καὶ γραμματεῖς ἐθρηνώδουν· τυφλὰς ὠμματώθη, καὶ συνέδριον ἡγανάκτει· λεπρός ἠλευθέρωτο, καὶ ἱερεῖς κατεμέμφοντο. "Ω ποιμένες τοῖς πάθεσι τῆς ποίμνης τρεφόμενοι, καὶ τρυφὴν τὴν συμφορὰν λογιζόμενοι ! Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός. Ο Ποιμὴν ὁ καλὸς τίθησι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ὑπὲρ τῶν προβάτων. Ἔγνω τὸν ποιμένα Πιλάτος· ἔγνωσαν Ἰουδαῖοι τὸν ὑπὲρ τῆς Ποίμνης σταυρούμενον. Ηδεσαν ταῦτα καὶ προφητῶν οἱ χο- μοι, πρὸ τοῦ πάθους, τὰ τοῦ πάθους ἀναγγέλλοντες· Ως πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνός ἐναντίον τοῦ κείροντος αὐτὸν ἄφωνος, οὗτος οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὐτοῦ. Ο ποιμὴν ὑπὲρ τῶν προβάτων ὡς πρόβατον σφαγιάζεται· οὐκ ἀντιλέγων τῷ πάθει, οὐκ ἐπέχων τὴν κρίσιν, οὐ προαναιρῶν τοὺς σταυροῦντας· οὐ γὰρ ἦν ἀνάγκης τὸ πάθος· ἀλλὰ γνώ- μῃ τὸν ὑπὲρ προβάτων ἐδέχετο θάνατον· Εξουσίαν ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐξουσίαν [ἔχω] πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Ελνε πάθει τὸ πάθος, ιάτρευε σήμα, ἀνόμματον. Το ἂν φύσις οὐκ ἐτύπωσε, Μετὰ γαστέρα βλέπειν ἐδίδαξα. ORATIO XXVI. B mun - dicens illis : Congratulamini mihi, quia inveni orem meam, quæ perierat **. Primułam suborta miseratio, et affluens de inventa lætitiarum copia mærori medicatur. Merito igitur Christus, eum sit ejusmodi pastor, clamabat: Ego sum Pastor bonus 16: - Ego enim sum, qui, quod infir- est, consolido ; et qui, quod agrotum, i sano; et qui, quod confractum, alligo; et qui, quod abjectum est, reduco ; et qui, quod periit, quæro ". Vidi Israelitarum gregem morbis devin- clubì, vidi ovile abiisse in dæmonum- diversorium, vidi gregem a dæmonibus haud secus, quam a lupis laniatum. que conspexi, non despexi. Lude abstraxi manu arefactum, qui a morbo haud secus quani a lupo tenebatur 18: inde ventrem in undanti sanguine naufragium quoddam patienten conser- vavi ”; inde febri illigatum exsolvi * ; înde anno- sum viri membris dissoluti carcerem disjeci inde captum oculis ex matris utero post partum videre docui "; quatriduanum Lazarum sursum‣ extraxi ”. Alius cum esset dæmonum domicilium, mortuis factus est contubernalis; sed neque tumulos labere, neque a demonibus cum diutius haberi per- misi ". Ego enim sum Pastor bonus : non qui ovi- bus invident Pharisei; non qui collata in gregen beneficia sua ducunt supplicia; non qui liberativ - nem a malis lugent, et ægritudines exstinctas do- lent. Mortuus surrexit, et Phariseus luget ; para- lysi enervatus sanatur, et scriba lamentantur : C circo redduntur oculi, et concilium indignabatur; leprosus liberatur, et sacerdotes conquerebantur. O gregis miseria altos pastores, quique gregis ca- lamitatem delicias suas reputant! Ego sum Paster bonus. Pastor bonus ponit animam suam pro ovi- bus 3. Pastorem hunc Pilatus noverat, noveraut Judai pro grege actum in crucem. Noverant hæc et prophetarum cœtus, dum ante passionem quid- quid acerbitalis futurum erat, annuntiant : Tanquam ovis ad occisionem ductus est, et velut agnus coram tondente se obmutuit, et non aperuit us suum 36: Pastor pro ovibus tanquam ovis jugulum præbet : nou mortem recusat, non judicium extrahit, non carnifices morte occupat. Neque enim necessitatis erat passio: sed voluntate mortem pro ovibus ad- D misit : Poleslalem habeo ponendi animam meam, el potestatem habeo iterum sumendi eam ". Calamitatom Luc. xv, 5, 6. Joan. x, 11. Ezech. xxxiv, 16. Luc. VI, seq. Matth. IX, seg.... » Matth. viii, seq. at Jean. v, seq. 8. Joan. 1, seq. seq. Joan. x, il. Isa. LIII, 7. Joan. x, 18. CL. DAUSQUE intelligit misere jacentis ad probaticam piscinamı per annos sex et triginta. Nain cum omne corpus animæ sit carcer, ergastulum, ut in Cratylo Plato loquitur, tum eximie, quod ærumnis est grave. Gallus eleg. : Solve, precor, miseram tali de corpore vitam : Mors est jam requies, vivere pœna mihi. NOTÆ. Joan. x1, 44. ss Marc. V, phrasi capite nono, de eodem legitur ex non tam hic locum significat quam tempus, hoe sensu : Ex quo cæcus in ventre cœpit esse, oculo ca- ruit. Nam si locum significaret, diceret cæcuni a malivitate, quod quidem verissimum est, minuit. tamen cæcitatis vitium, et miraculi splendorein. Erat jam anteanimationem fetus utroque oculo defec- tior, ut loquitur Nonnus. Adde Basilium ita sentire videri, quippe mox subjicit :. (29) Παραλύτου πολυετές δεσμωτήριον. Corpus (30) Τὸν ἐκ γαστρὸς ἀόμματον. In Nonni para-
μίσει δαιμονικῷ καὶ φίλτρῳ διαβολικῷ κατ’ ἀλλήλων ἐπτέρωνται· καὶ σχίζεται τὴν γνώμην καθ’ ἑαυτῆς ἡ πρότερον πόλις ὁμονοίᾳ κεκοσμημένη. Ξένοι παρὰ τούτων μισοῦνται, καὶ παρ’ ἐκείνων ποθοῦνται, καὶ πάλιν ἀντιστρέφονται πρὸς ἑκατέρους παρ’ ἀλλήλων αἱ τάξεις, καὶ λείψανον εἰρήνης οὐδὲν παρ’ οὐδενὶ καταλέλειπται· πόλεμος δὲ κατὰ πάντων, παρὰ πάντων ἀνένδοτος. Ὡπλισμένοι γὰρ τῷ φίλτρῳ τῶν ξένων τοὺς πρότερον φίλους ὡς ἀντιπάλους ὁρῶσι· καὶ οὓς πρότερον ἀδελφοὺς προςεκάλουν, ὡς πολεμίους βδελύττονται. Καὶ στασιάζουσαι πάντως πρὸς ἀλλήλας αἱ ψυχαὶ πολέμῳ καὶ μάχῃ τῆς ζωῆς δαπανῶσι τὸν χρόνον, ὡς ἐν νυκτομαχίᾳ κατ’ ἀλλήλων ὁπλίζονται. Ἡσυχία, φησὶν, ἐν κόσμῳ· εἰρήνης ἦν κλῆσις, καὶ πολέμων αἱ πράξεις. Οὐ νέος πρεσβύτην αἰδεῖται, οὐ πρεσβύτης ἣν φορεῖ πολιὰν αἰσχυνόμενος τοῖς νέοις συῤῥήγνυται· οὐκ ἀξίωμα τοῖς ὁρῶσιν αἰδέσιμον· οὐ πένης ὑπὸ τῆς πενίας συστέλλεται. Ταῦτα πάλαι σὺν θρήνοις στηλιτεύων ὁ Προφήτης ἐβόα· Προσκόψει τὸ παιδίον πρὸς τὸν ἔντιμον . Προλαμβάνει τῷ λόγῳ τὸν χρόνον, ἵνα χαλινώσῃ τὸν τρόπον. Οὕτω κατ’ ἀλλήλων ἅπαντας ὁ δαίμων ἀναβακχεύει·
μοι, ὅτι εὗρον τὸ πρόβατόν μου τὸ ἀπολωλός. Λ Εκ προοιμίου συμπάθεια, καὶ τῆς εὑρέσεως ή περι χάρεια τὴν λύπην ἰάσατο. Τοιοῦτος ὢν ποιμὴν ὁ Χριστὸς, εἰκότως ἐβόα· Ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ και Ιός. - Ἐγὼ γὰρ εἰμι ὁ τὸ ἡσθενηκὸς ἐνισχύων, καὶ τὸ ἀῤῥωστοῦν θεραπεύων, καὶ τὸ συντετριμ μένον δεσμεύων, καὶ τὸ πλανώμενον ἐπιστρέφων, καὶ τὸ ἀπολωλὸς ἐπιζητῶν. Εἶδον τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ποίμνην ταῖς νόσοις αἰχμάλωτον·· εἶδον δαιμόνων γινομένην καταγώγιον· εἶδον καθάπερ λύκοις σπα- ραττομένην τοῖς δαίμοσι· καὶ ἅπερ εἶδον, οὐ περι εἶδον. Ἐκεῖθεν ἀπέσπων τὸν ξηραθέντα τὴν χεῖρα, καθάπερ λύκῳ, τῷ πάθει κρατούμενον· ἐκεῖθεν γα Εt στέρα, καθάπερ κύμασι τοῖς αἷμασι ναυαγοῦσαν δι ἔσωζον· ἐκεῖθεν τὴν ὑπὸ τοῦ πυρετοῦ δεσμώτιν ἀπέλυον· ἐκεῖθεν τὸ τοῦ παραλύτου πολυετές δεσμω τήριον (29) Ελυον· ἐκεῖθεν τὴν ἐκ γαστρὸς ἀόμμα- του (50), μετά γαστέρα βλέπειν ἐδίδαξα· ἐκεῖθεν τὸν τετραήμερον τάφῳ κρατούμενον ἀνείλκυσα Λάζα- ρον. "Αλλος, δαιμόνων οἶκος, τεθνεώτων ἐγίνετο σύνο ακος· ἀλλ᾽ ἑκατέρων ἀπήλλαξα, καὶ τὸ τάφους ο κεῖν, καὶ τὸ δαίμοσιν οἰκεῖσθαι. Ἐγὼ γὰρ εἰμι ὁ Πειμὴν ὁ καλός· οὐχ οἱ τοῖς προβάτοις Φαρισαίοι φθονοῦντες· οὐχ οἱ τῆς ποίμνης τὴν εὐεργεσίαν, οἷς κείαν τιμωρίαν ἡγούμενοι· οὐχ οἱ τῶν παθῶν τὴν λύσιν πενθοῦντες, καὶ τὴν τῶν νοσημάτων ἀπαλλα γὴν ὀδυρόμενοι. Νεκρός ἀνέστη, καὶ Φαρισαῖος πεν- θεῖ· παράλυτος ἰάθη, καὶ γραμματεῖς ἐθρηνώδουν· τυφλὰς ὠμματώθη, καὶ συνέδριον ἡγανάκτει· λεπρός ἠλευθέρωτο, καὶ ἱερεῖς κατεμέμφοντο. "Ω ποιμένες τοῖς πάθεσι τῆς ποίμνης τρεφόμενοι, καὶ τρυφὴν τὴν συμφορὰν λογιζόμενοι ! Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός. Ο Ποιμὴν ὁ καλὸς τίθησι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ὑπὲρ τῶν προβάτων. Ἔγνω τὸν ποιμένα Πιλάτος· ἔγνωσαν Ἰουδαῖοι τὸν ὑπὲρ τῆς Ποίμνης σταυρούμενον. Ηδεσαν ταῦτα καὶ προφητῶν οἱ χο- μοι, πρὸ τοῦ πάθους, τὰ τοῦ πάθους ἀναγγέλλοντες· Ως πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνός ἐναντίον τοῦ κείροντος αὐτὸν ἄφωνος, οὗτος οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὐτοῦ. Ο ποιμὴν ὑπὲρ τῶν προβάτων ὡς πρόβατον σφαγιάζεται· οὐκ ἀντιλέγων τῷ πάθει, οὐκ ἐπέχων τὴν κρίσιν, οὐ προαναιρῶν τοὺς σταυροῦντας· οὐ γὰρ ἦν ἀνάγκης τὸ πάθος· ἀλλὰ γνώ- μῃ τὸν ὑπὲρ προβάτων ἐδέχετο θάνατον· Εξουσίαν ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου, καὶ ἐξουσίαν [ἔχω] πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Ελνε πάθει τὸ πάθος, ιάτρευε σήμα, ἀνόμματον. Το ἂν φύσις οὐκ ἐτύπωσε, Μετὰ γαστέρα βλέπειν ἐδίδαξα. ORATIO XXVI. B mun - dicens illis : Congratulamini mihi, quia inveni orem meam, quæ perierat **. Primułam suborta miseratio, et affluens de inventa lætitiarum copia mærori medicatur. Merito igitur Christus, eum sit ejusmodi pastor, clamabat: Ego sum Pastor bonus 16: - Ego enim sum, qui, quod infir- est, consolido ; et qui, quod agrotum, i sano; et qui, quod confractum, alligo; et qui, quod abjectum est, reduco ; et qui, quod periit, quæro ". Vidi Israelitarum gregem morbis devin- clubì, vidi ovile abiisse in dæmonum- diversorium, vidi gregem a dæmonibus haud secus, quam a lupis laniatum. que conspexi, non despexi. Lude abstraxi manu arefactum, qui a morbo haud secus quani a lupo tenebatur 18: inde ventrem in undanti sanguine naufragium quoddam patienten conser- vavi ”; inde febri illigatum exsolvi * ; înde anno- sum viri membris dissoluti carcerem disjeci inde captum oculis ex matris utero post partum videre docui "; quatriduanum Lazarum sursum‣ extraxi ”. Alius cum esset dæmonum domicilium, mortuis factus est contubernalis; sed neque tumulos labere, neque a demonibus cum diutius haberi per- misi ". Ego enim sum Pastor bonus : non qui ovi- bus invident Pharisei; non qui collata in gregen beneficia sua ducunt supplicia; non qui liberativ - nem a malis lugent, et ægritudines exstinctas do- lent. Mortuus surrexit, et Phariseus luget ; para- lysi enervatus sanatur, et scriba lamentantur : C circo redduntur oculi, et concilium indignabatur; leprosus liberatur, et sacerdotes conquerebantur. O gregis miseria altos pastores, quique gregis ca- lamitatem delicias suas reputant! Ego sum Paster bonus. Pastor bonus ponit animam suam pro ovi- bus 3. Pastorem hunc Pilatus noverat, noveraut Judai pro grege actum in crucem. Noverant hæc et prophetarum cœtus, dum ante passionem quid- quid acerbitalis futurum erat, annuntiant : Tanquam ovis ad occisionem ductus est, et velut agnus coram tondente se obmutuit, et non aperuit us suum 36: Pastor pro ovibus tanquam ovis jugulum præbet : nou mortem recusat, non judicium extrahit, non carnifices morte occupat. Neque enim necessitatis erat passio: sed voluntate mortem pro ovibus ad- D misit : Poleslalem habeo ponendi animam meam, el potestatem habeo iterum sumendi eam ". Calamitatom Luc. xv, 5, 6. Joan. x, 11. Ezech. xxxiv, 16. Luc. VI, seq. Matth. IX, seg.... » Matth. viii, seq. at Jean. v, seq. 8. Joan. 1, seq. seq. Joan. x, il. Isa. LIII, 7. Joan. x, 18. CL. DAUSQUE intelligit misere jacentis ad probaticam piscinamı per annos sex et triginta. Nain cum omne corpus animæ sit carcer, ergastulum, ut in Cratylo Plato loquitur, tum eximie, quod ærumnis est grave. Gallus eleg. : Solve, precor, miseram tali de corpore vitam : Mors est jam requies, vivere pœna mihi. NOTÆ. Joan. x1, 44. ss Marc. V, phrasi capite nono, de eodem legitur ex non tam hic locum significat quam tempus, hoe sensu : Ex quo cæcus in ventre cœpit esse, oculo ca- ruit. Nam si locum significaret, diceret cæcuni a malivitate, quod quidem verissimum est, minuit. tamen cæcitatis vitium, et miraculi splendorein. Erat jam anteanimationem fetus utroque oculo defec- tior, ut loquitur Nonnus. Adde Basilium ita sentire videri, quippe mox subjicit :. (29) Παραλύτου πολυετές δεσμωτήριον. Corpus (30) Τὸν ἐκ γαστρὸς ἀόμματον. In Nonni para-
PG 85:313οὕτω μανίας χωρίον, καὶ ἀσεβείας ἐργαστήριον τὴν τῆς πίστεως πόλιν ὁ διάβολος ἀπεργάζεται. Καὶ τούτων ἁπάντων τὸ ἔπαθλον, στέφανος ἐκ φύλλων, ἀτιμίας ὑπόθεσις. Χλεύη τὸ διδόμενον, καὶ ἀπάτη τὸ λεγόμενον. Στέφανος ἄκαρπος, καὶ καρπὸν ἔχων τὴν κόλασιν· καὶ ὑπὲρ φύλλων σκιᾶς οὗτος ὅλος ἀναῤῥιπίζεται πόλεμος. Καὶ γλῶτται πρὸς βλασφημίαν ὁπλίζονται, καὶ Ποιητὴς τῶν ἁπάντων ταῖς κατ’ ἀλλήλων λοιδορίαις διὰ βλασφημίας τοξεύεται· καὶ θυμὸς ἐκρηγνύμενος εἰς οὐρανὸν πέμπει τὰ ῥήματα. Ποίων ὀδυρμῶν ἄξια ταῦτα; ποῖος Ἱερεμίας ἀξίως θρηνήσειεν; Εἴθε μὲν οὖν μέχρι τῶν ἀπίστων τῆς συμφορᾶς τοῦτο τὸ εἶδος περιωρίζετο β. Ἀλλ’ Ἑλλήνων γὰρ ταῦτα θρησκεία, Ἰουδαίων ταῦτα μελέτη, διὰ μιμήσεως ἄγει πρὸς τὴν εἰδωλικὴν αἰσθανόντων ἀσέβειαν. Ἀλλ’ οἴμοι τῶν ὠδίνων καὶ τῶν τοῦ Χριστοῦ προβάτων ἡ νόσος ἐφάπτεται. Καὶ οἱ τῇ τοῦ Χριστοῦ σφραγῖδι τετιμημένοι, καὶ οἱ τῆς τοῦ Πνεύματος κολυμβήθρας υἱοὶ, τὴν διαβολικὴν σαγήνην ἀσπάζονται· καὶ τὰ τέκνα τῆς χάριτος τοῖς ἐχθροῖς τῆς χάριτος συγχορεύουσι δαίμοσι· καὶ κάθηται συγχορευτὴς τῶν Ἑλλήνων ὁ τῆς Χριστοῦ θυσίας προσκυνητὴς, οὐκ ἀκούων τοῦ Παύλου βοῶντος·
θανάτῳ τὸν θάνατον, τῷ τάφῳ τοὺς τάφους ἠκύρου· ἐξεμόχλευε τοῖς ἥλοις τὰ τοῦ ᾅδου θεμέλια. Εως τότε θάνατος ἐκράτει, ἕως Χριστὸς ἐδέξατο θάνατον· έως τότε οι τάφοι βαρεῖς, δεσμωτήριον ἄλυτον, ἕως ὁ Ποιμὴν καταβὰς, καὶ τοῖς ἤδη κεκρατημένοις τῶν προβάτων τὴν λύσιν εὐηγγελίσατο. Ωφθη τοῖς κάτω, σύνθημα διδοὺς ἐπανόδου· ὤφθη τοῖς ἐκεῖ καινουρ γῶν τὴν ἐξ ᾅδου τῆς ζωῆς ἐπανάκλησιν. Ο Ποιμὴν ὁ καλὸς τὴν ψυχὴν αὑτοῦ τίθησιν ὑπὲρ τῶν προβάτων. Οὕτω καὶ αὐτὸς παρὰ τῶν προβάτων ἀγαπᾶσθαι ζητεῖ. Αγαπᾷ δέ τις Χριστόν, ὅταν μὴ παρέργως αὐτοῦ τὰς φωνὰς ὑποδέχεται. Οἶδεν ὁ ποι μὴν ἀφορίζειν ἐρίφους καὶ πρόβατα. Συναχθήσεται γάρ, φησίν, ἔμπροσθεν αὐτοῦ πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἀφοριεῖ αὐτοὺς ἀπ' ἀλλήλων, ὥσπερ ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς ἀφορίζει τὰ πρόβατα ἀπὸ τῶν ἐρίφων· καὶ στήσει τὰ μὲν πρόβατα ἐκ δεξιῶν, τὰ δὲ ἐρίφια ἐξ ευωνύμων. Τότε ἐρεῖ τοῖς ἐκ δεξιῶν· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου· κληρο- νομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. Τίνος ἀνταπόδοσις ή κλῆσις ; Επείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδί ψησα, καὶ ἐποτίσατέ με· ξένος ἥμην, καὶ συν ηγάγετέ με· γυμνός, καὶ περιεβάλετέ με. "Α γὰρ τοῖς ἐμοῖς χορηγεῖς, ἐμοὶ γεωργεῖς. Ἐγὼ δι' ἐκείνους, καὶ γυμνός, καὶ ξένος, καὶ πλανήτης, καὶ πένης· ἐκείνων ή δόσις, ἐμοῦ δὲ ἡ χάρις. Εγώ μετ' ἐκείνων τὴν ἱκεσίαν μαστίζομαι. Πρὸ τῆς δίκης τὸν δικαστὴν δωροδόκησον. Αὸς αὐτῷ φιλανθρωπίας προ- φάσεις· δὸς αὐτῷ τῆς συγγνώμης τὰς ύλας. Μὴ τὰς ἐναντίας αὐτοῦ φωνὰς ἀναμείνωμεν· Τότε τοῖς [ἐξ] εὐ ωνύμων ἐρεῖ· Πορεύεσθε ἀπ' ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον τὸ ἡτοιμασμένον τῷ δια- βόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. Ποίαι οὖν πράξεις τῷ διαβόλῳ συγκατακρίνουσιν; Επείνασα γὰρ, καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ οὐκ ἐποτίσατέ με· ξένος ἤμην, καὶ οὐ συνηγάγετέ με γυμνός, καὶ οὐ περιεβάλετέ με. Τίς οἰκεῖον ποιμένα παρα- βλέπει πεινῶντα; τίς τὸν μετ' ολίγον δικαστὴν παρα ορᾷ γυμνητεύοντα; τίς τὸν τῆς οἰκουμένης κριτὴν κατακρίνει τῇ δίψῃ; Οἶδε δωροδοκεῖσθαι Χριστὸς ταῖς τῶν πενήτων χερσίν· οἶδε δόσει μικρά μακράν τιμωρίαν ἀπαλείφειν. Ἐλέῳ τὸ πῦρ κατασβέσωμεν· τῇ πρὸς ἀλλήλους φιλανθρωπίᾳ τὰς καθ᾿ ἡμῶν ἀποτ φάσεις κωλύσωμεν· γενώμεθα πρὸς ἀλλήλους εὐσπλαγχνοι, χαριζόμενοι ἑαυτοῖς, καθὼς ὁ Θεὸς ἐν Χριστῷ. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΖ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὰ Ὀλύμπια. α'. Καὶ τερπνὸς παρατρέχων ὁ χρόνος, καὶ φοβε ρός. Τερπνὸς μὲν, ἀφ᾽ ὧν ἀπολαύσεως φαντασίαν τοῖς ἀνθρώποις χαρίζεται· φοβερὸς δὲ τῷ λεληθότως τὰς τῶν βεβιωμένων παραπέμπειν εὐθύνας. Αγών γὰρ ἀνθρώποις ὁ βίος, καὶ ἀγωνοθέτης ὁ Πλάστης, ἑκάστῳ μετὰ τὴν ζωὴν πρόσφορον ἀπονέμων τὸ τές λος· ἀρετῇ μὲν πλέκων στεφάνους, κακίας δὲ τρόπῳ εὐτρεπίζων τήν κρίσιν. Οὐ γὰρ ματαίως ἄνθρωπος BASILII SELEUCIENSIS calamitate expiat, et morte morti medetur, tumulo A tundos exinanit, clavos convellit, et subruit in- ferni fundamenta. Tamdiu mors imperium tenuit, dum Christus mortem excepit ; tamdiu gra- ves tumuli, et carcer insolubilis, dum Pastor dela- psus jam delentis oriculis faustumn liberationis nuntium attulit. Visus est inferis data regressus tessera; visus est illis renovans ex inferno revo- cationein ad vitam. Pastor bonus animam suam ponit pro ovibus suis. Ilac ille via ovium amicitiam sibi parat adjungere. Amat autem Christum quis, cum voces ejus non neglectim suscipit. Novit pa- ator hircos ab ovibus segregare. Congregabuntur enim, inquit, ante eum omnes gentes, et separabit eos ab invicem, sicut pastor scyregral oves ab hæ- dis : et statuel oves a dextris suis, hædos autem a B sinistris. Tunc dicet rex his, qui a dextris ejus erunt : Venile, benedicti Patris mei ; possidete pa- ralum vobis regnum a constitutione mundi". Cujus compensatio hac vocatio ? Esuriri enim, et dedistis mihi manducare: sitivi, et dedistis mihi bibere : ho- spes eram, et collegistis me : nam quæ meis pra- bes, a me metis. Ego corum causa et nudus, et hospes, et vagus, et pauper : illorum est donatio, mea vero gratia. Ego ad eorum supplicationes crucior. Ante judicium judicem donis occupa. Lar gire illi exercendæ benevolentiæ occasiones, sug- gere ignoscentie materiam. Ne hostiles ejus vo- ces exspectemus: Tunc dicet et his, qui a sinistris erunt : Discedite a me, maledicti, in ignem æternum : qui paratus est diabolo, et angelis ejus ¹º. Quæ igi- tur facinora nos cum diabolo condemnant ? Esuri- vi enim, et non dedistis mihi manducare: silivi, el non dedistis mihi potum : kospes eram, et non col- legistis me: nudus, et non operuistis me t. Quis pas. torem proprium esurientem despicit ? Quis nudum spernit mox futurum judicem? Quis universi judi- · cem damnet siti? Novit Christus pauperum mani- bus donisque capi, novit parvo munere longa sup- plicia remittere. Misericordia ignem exstinguamus, observatione amicitiæ muture minas in nos jactas avertamus, aperiamus invicem misericordiæ viscera, nobis ipsis gratificati, sicut Dous iu Christo: cui gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO XXVII. Ejusdem in Olympia. formidabile. Delectabile, propterea quod sui fruendi persuasionem hominibus ingeneret : formidabile, quod super vita futurum Dei judicium latenter in- ducit. Vita enim hominibus certamen est 41, et Crea- tor agonotheta, ctrique exacto vite cursu finem dis- tribuens congruentem : virtuti coronas plectit, vitiosis vero moribus judicium apparat. Neque enim C D Matth. xxv, 52-54. ibid. 35, 30. ibid. 41. * ibid. 42, 43. dob v13, 1. 1. Delectabile, quod præterlabitur tempus, ei
Τίς γὰρ μετοχὴ δικαιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ; Τίς δὲ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος; Ἢ τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ; Τίς δὲ μερὶς πιστῶν μετὰ ἀπίστων; Ἢ τίς συγκατάθεσις ναῷ Θεοῦ μετὰ εἰδώλων ; Ἂν μεταξὺ τῆς ἀθεάτου θέας ἁρπασθῇς ὑπὸ θανάτου (κλέπτης γὰρ, ὡς ἴστε, τῶν ζώντων ὁ θάνατος, καὶ τελευτὴ προθεσμίαν οὐκ οἶδεν), ἐν ποίᾳ σε τάξει κατατάξει Χριστός; Ἐν τῇ τῶν Ἑλλήνων; Ἀλλὰ τῆς πίστεως περιφέρεις τὸ σύμβολον· Ἀλλὰ τοῖς πιστεύσασι συναριθμήσει; Καὶ πῶς τοῦτο ποιήσει τὸν τοῖς Ἕλλησι συγχορεύοντα; Ἀλλ’ ἵσως φλυαρία τοῖς ἀνηκόοις τὰ ῥήματα, καὶ λῆρος τῶν παιδευόντων ἡ φωνὴ, καὶ τῆς νουθεσίας οἱ λόγοι γέλωτος ὑπόθεσις. Ἀλλ’ εἰ μὲν ὑπήρχομεν ἀπείρατοι τῆς θείας ὀργῆς, εἶχεν ἂν ἴσως ἡ ἀπιστία καιρόν· εἰ δὲ τῆς μεταμελ[λ]ούσης ὀργῆς ἐκαρπωσάμεθα τὰ προοίμια, καὶ τὴν ἀντιλάμπουσαν ἡλίῳ πόλιν, διὰ κάλλος, εἰς ἔδαφος κεκλιμένην προσβλέπομεν· εἰ οἷς ὁρῶμεν οὐ παιδευόμεθα, δέος μὴ οἷς οὐχ ὁρῶμεν πεσούμεθα. Πόσους τὰ καθ’ ἡμᾶς ἐσωφρόνισεν εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἡμετέρων κακῶν· καὶ καθάπερ βροντῆς, τῆς φήμης διαδραμούσης, οἱ τῆς οἰκουμένης ἄνθρωποι κατεπλάγησαν·
θανάτῳ τὸν θάνατον, τῷ τάφῳ τοὺς τάφους ἠκύρου· ἐξεμόχλευε τοῖς ἥλοις τὰ τοῦ ᾅδου θεμέλια. Εως τότε θάνατος ἐκράτει, ἕως Χριστὸς ἐδέξατο θάνατον· έως τότε οι τάφοι βαρεῖς, δεσμωτήριον ἄλυτον, ἕως ὁ Ποιμὴν καταβὰς, καὶ τοῖς ἤδη κεκρατημένοις τῶν προβάτων τὴν λύσιν εὐηγγελίσατο. Ωφθη τοῖς κάτω, σύνθημα διδοὺς ἐπανόδου· ὤφθη τοῖς ἐκεῖ καινουρ γῶν τὴν ἐξ ᾅδου τῆς ζωῆς ἐπανάκλησιν. Ο Ποιμὴν ὁ καλὸς τὴν ψυχὴν αὑτοῦ τίθησιν ὑπὲρ τῶν προβάτων. Οὕτω καὶ αὐτὸς παρὰ τῶν προβάτων ἀγαπᾶσθαι ζητεῖ. Αγαπᾷ δέ τις Χριστόν, ὅταν μὴ παρέργως αὐτοῦ τὰς φωνὰς ὑποδέχεται. Οἶδεν ὁ ποι μὴν ἀφορίζειν ἐρίφους καὶ πρόβατα. Συναχθήσεται γάρ, φησίν, ἔμπροσθεν αὐτοῦ πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἀφοριεῖ αὐτοὺς ἀπ' ἀλλήλων, ὥσπερ ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς ἀφορίζει τὰ πρόβατα ἀπὸ τῶν ἐρίφων· καὶ στήσει τὰ μὲν πρόβατα ἐκ δεξιῶν, τὰ δὲ ἐρίφια ἐξ ευωνύμων. Τότε ἐρεῖ τοῖς ἐκ δεξιῶν· Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου· κληρο- νομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. Τίνος ἀνταπόδοσις ή κλῆσις ; Επείνασα γὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδί ψησα, καὶ ἐποτίσατέ με· ξένος ἥμην, καὶ συν ηγάγετέ με· γυμνός, καὶ περιεβάλετέ με. "Α γὰρ τοῖς ἐμοῖς χορηγεῖς, ἐμοὶ γεωργεῖς. Ἐγὼ δι' ἐκείνους, καὶ γυμνός, καὶ ξένος, καὶ πλανήτης, καὶ πένης· ἐκείνων ή δόσις, ἐμοῦ δὲ ἡ χάρις. Εγώ μετ' ἐκείνων τὴν ἱκεσίαν μαστίζομαι. Πρὸ τῆς δίκης τὸν δικαστὴν δωροδόκησον. Αὸς αὐτῷ φιλανθρωπίας προ- φάσεις· δὸς αὐτῷ τῆς συγγνώμης τὰς ύλας. Μὴ τὰς ἐναντίας αὐτοῦ φωνὰς ἀναμείνωμεν· Τότε τοῖς [ἐξ] εὐ ωνύμων ἐρεῖ· Πορεύεσθε ἀπ' ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον τὸ ἡτοιμασμένον τῷ δια- βόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. Ποίαι οὖν πράξεις τῷ διαβόλῳ συγκατακρίνουσιν; Επείνασα γὰρ, καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ οὐκ ἐποτίσατέ με· ξένος ἤμην, καὶ οὐ συνηγάγετέ με γυμνός, καὶ οὐ περιεβάλετέ με. Τίς οἰκεῖον ποιμένα παρα- βλέπει πεινῶντα; τίς τὸν μετ' ολίγον δικαστὴν παρα ορᾷ γυμνητεύοντα; τίς τὸν τῆς οἰκουμένης κριτὴν κατακρίνει τῇ δίψῃ; Οἶδε δωροδοκεῖσθαι Χριστὸς ταῖς τῶν πενήτων χερσίν· οἶδε δόσει μικρά μακράν τιμωρίαν ἀπαλείφειν. Ἐλέῳ τὸ πῦρ κατασβέσωμεν· τῇ πρὸς ἀλλήλους φιλανθρωπίᾳ τὰς καθ᾿ ἡμῶν ἀποτ φάσεις κωλύσωμεν· γενώμεθα πρὸς ἀλλήλους εὐσπλαγχνοι, χαριζόμενοι ἑαυτοῖς, καθὼς ὁ Θεὸς ἐν Χριστῷ. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΚΖ'. Τοῦ αὐτοῦ εἰς τὰ Ὀλύμπια. α'. Καὶ τερπνὸς παρατρέχων ὁ χρόνος, καὶ φοβε ρός. Τερπνὸς μὲν, ἀφ᾽ ὧν ἀπολαύσεως φαντασίαν τοῖς ἀνθρώποις χαρίζεται· φοβερὸς δὲ τῷ λεληθότως τὰς τῶν βεβιωμένων παραπέμπειν εὐθύνας. Αγών γὰρ ἀνθρώποις ὁ βίος, καὶ ἀγωνοθέτης ὁ Πλάστης, ἑκάστῳ μετὰ τὴν ζωὴν πρόσφορον ἀπονέμων τὸ τές λος· ἀρετῇ μὲν πλέκων στεφάνους, κακίας δὲ τρόπῳ εὐτρεπίζων τήν κρίσιν. Οὐ γὰρ ματαίως ἄνθρωπος BASILII SELEUCIENSIS calamitate expiat, et morte morti medetur, tumulo A tundos exinanit, clavos convellit, et subruit in- ferni fundamenta. Tamdiu mors imperium tenuit, dum Christus mortem excepit ; tamdiu gra- ves tumuli, et carcer insolubilis, dum Pastor dela- psus jam delentis oriculis faustumn liberationis nuntium attulit. Visus est inferis data regressus tessera; visus est illis renovans ex inferno revo- cationein ad vitam. Pastor bonus animam suam ponit pro ovibus suis. Ilac ille via ovium amicitiam sibi parat adjungere. Amat autem Christum quis, cum voces ejus non neglectim suscipit. Novit pa- ator hircos ab ovibus segregare. Congregabuntur enim, inquit, ante eum omnes gentes, et separabit eos ab invicem, sicut pastor scyregral oves ab hæ- dis : et statuel oves a dextris suis, hædos autem a B sinistris. Tunc dicet rex his, qui a dextris ejus erunt : Venile, benedicti Patris mei ; possidete pa- ralum vobis regnum a constitutione mundi". Cujus compensatio hac vocatio ? Esuriri enim, et dedistis mihi manducare: sitivi, et dedistis mihi bibere : ho- spes eram, et collegistis me : nam quæ meis pra- bes, a me metis. Ego corum causa et nudus, et hospes, et vagus, et pauper : illorum est donatio, mea vero gratia. Ego ad eorum supplicationes crucior. Ante judicium judicem donis occupa. Lar gire illi exercendæ benevolentiæ occasiones, sug- gere ignoscentie materiam. Ne hostiles ejus vo- ces exspectemus: Tunc dicet et his, qui a sinistris erunt : Discedite a me, maledicti, in ignem æternum : qui paratus est diabolo, et angelis ejus ¹º. Quæ igi- tur facinora nos cum diabolo condemnant ? Esuri- vi enim, et non dedistis mihi manducare: silivi, el non dedistis mihi potum : kospes eram, et non col- legistis me: nudus, et non operuistis me t. Quis pas. torem proprium esurientem despicit ? Quis nudum spernit mox futurum judicem? Quis universi judi- · cem damnet siti? Novit Christus pauperum mani- bus donisque capi, novit parvo munere longa sup- plicia remittere. Misericordia ignem exstinguamus, observatione amicitiæ muture minas in nos jactas avertamus, aperiamus invicem misericordiæ viscera, nobis ipsis gratificati, sicut Dous iu Christo: cui gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO XXVII. Ejusdem in Olympia. formidabile. Delectabile, propterea quod sui fruendi persuasionem hominibus ingeneret : formidabile, quod super vita futurum Dei judicium latenter in- ducit. Vita enim hominibus certamen est 41, et Crea- tor agonotheta, ctrique exacto vite cursu finem dis- tribuens congruentem : virtuti coronas plectit, vitiosis vero moribus judicium apparat. Neque enim C D Matth. xxv, 52-54. ibid. 35, 30. ibid. 41. * ibid. 42, 43. dob v13, 1. 1. Delectabile, quod præterlabitur tempus, ei
PG 85:315καὶ τὸ πένθος οἰκειωσάμενοι πρὸς εὐγνωμοσύνην ἐτράπησαν, καὶ τῷ φόβῳ τῆς φήμης τὰς τῆς πονηρίας ὁδοὺς ἀπετείχισαν. Ἆρ’ οὖν ἡμεῖς ἄκαρπον ἕξομεν τὴν ἑαυτῶν τιμωρίαν, καὶ ἀχαλίνωτος μενεῖ πρὸς κακίαν ὁ λογισμός; Μὴ βιασώμεθα τὸν φιλάνθρωπον Δεσπότην πρὸς ἀγανάκτησιν μείζονα. Μὴ παρασκευάσωμεν τὸν εὐεργέτην, ποθοῦντα πρὸς τὸ πλήττειν κατασχολεῖσθαι· ἃ γὰρ μὴ βούλεται μετερχόμενοι, πάντως ὧν οὐ βουλόμεθα, τούτων μεθέξομεν. Μὴ τοῖς διαβολικοῖς θαύμασι τὸν διάβολον θεραπεύοντες, τοῦ διαβόλου γενώμεθα σύγκληροι. Τέρψεων δαιμονικῶν τὴν διάνοιαν ἀποστήσωμεν. Ἀπεταξάμεθα διαβόλῳ, μὴ πάλιν αὐτῷ τεχνικῶς συνταξώμεθα. Συνεταξάμεθα τῷ Χριστῷ, μὴ πάλιν αὐτῷ δαιμονικῶς ἀποταξώμεθα. Ὀλίγος ὁ βίος, ἀγαπητοὶ, καὶ ἅπαξ ὁ θάνατος, καὶ ἐπ’ ὄψεσιν ἡμῶν αἱ τῶν πόλεων συμφοραί. Φύγωμεν τὸν ἐξ ἀρχῆς τῶν ἀνθρώπων πολέμιον· καὶ προσδράμωμεν Χριστῷ τῷ διὰ παντὸς φιλανθρώπῳ. Μὴ γὰρ ἄχρι τῆς παρούσης ζωῆς τοῖς ἀνθρώποις τὰ τάγματα περιώρισται; λογοθέσιον ἡμᾶς ἀπεκδέχεται, καὶ κρίσις ἀπαράτρεπτος, καὶ κριτὴς φοβερὸς, ἢ πρὸς βασιλείαν καλῶν, ἢ πρὸς γέενναν ἐκπέμπων.
φορολογεῖν ἐδιδάχθη τὴν κτίσιν, οὐδὲ περιττῶς ὁ κόσμος ἅπας ταῖς τούτου χρείαις ὑπουργεῖν προσο ετάχθη. Κάν γὰρ ἥλιον εἴπῃς, διὰ τοῦτο τρέχειν κεκέλευσται, γῇ δὲ καρποφορεῖν ἀνθρώπῳ προστέ τακται, θάλαττα δὲ τοῖς τούτου δρόμοις ἐστόρε στα:· ἀὴρ τὰς οἰκείας αὔρας κινούμενος ἄνω προσ- φέρει, ἵνα της κτίσεως ἀπολαύσας ὁ ἄνθρωπο; ἴδῃ τὸν κτίσαντα, εὐγνωμοσύνῃ τὸν χαρισάμενον αμειβό μενος. Εἰ δὲ ταῖς τῆς κτίσεως δωρεαῖς ἐντρυφήσας ὁ ἄνθρωπος, διαστρόφῳ μὲν γνώμῃ παραβλέπει τὸν κτίσαντα, εὐφραίνει δὲ τὸν διάβολον καταθύμια πράττων ἐκείνῳ, καὶ φεύγει τὸν εὐεργετοῦντα, προστρέχει δὲ τῷ πολεμοῦντι. Ποῖον τοῦτο πέρας ; Αὐτὸς ὁ ὑπεύθυνος ἀποφαινέσθω. Τοσαύτη γὰρ ἡ τοῦ πράγματος ὁμολογία, ὡς καὶ τὸν ἀντίδικον ὑπόδικον πρὸς συγκατάθεσιν ἐλθεῖν. Ἔχει γὰρ ἔνδον ἕκαστος τὸ συνειδὸς κατήγορον, καν μή βούληται. Τί μοι τοῦ λόγου τὸ βούλημα ; Πάντως ἐπίστασθε, κἂν μὴ ἐκε καλύψω, τὴν πρόθεσιν, τὸν σκοπὸν ἐξεπίστασθε. Ηνεγκε πάλιν ὁ καιρὸς συμφορῶν μητέρα πανήγυ- μιν, ἑορτὴν ἑορταζόντων ολέθριον, θανάτου τερπνόν δηλητήριον, εὐφροσύνην πρόξενον ἀπωλείας, ἡδονὴν γεέννης ὁδὸν, μηχανὴν ἀσεβείας εὐσεβούσαις ψυχαῖς, Ελληνισμὸν Χριστιανισμοῦ προσωπείῳ κρυπτόμε- νον, ἵνα τὴν τοῦ Χριστοῦ σφραγίδα φοροῦντες (31), το διαβόλῳ χορεύοιεν. Τί γὰρ ἕτερόν ἐστιν (52) ἀγὼν Ολυμπιακός, ἢ δαίμονος ἑορτὴ τὸν σταυρὸν καθυβρί- ζουσα. Ὢ τῶν ἀφορήτων κακῶν ! οὓς σταυρὸς ἐλυτρώ- σατο, πάλιν ἁρπάζει διάβολος· οὓς αἵματι Χριστὸς ἠλευθέρωσεν, αἰχμαλώτους δείκνυσι πάλιν ὁ τύραννος. Τοῦ μὲν σταυροῦ τὴν δύναμιν φρίττει· τοῦ Σταυρω θέντος δὲ τοὺς μαθητάς, οἰκείους ἐραστὰς ἀπεργάζε ται. Μοιχός τις (53) ἐστι, καὶ παρ' αὐτοῖς τοῖς θρη σκεύουσιν οὕτως ονομαζόμενος, σωφροσύνης πραττό μενος σχήματα, τοὺς τοῦ Χριστοῦ στρατιώτας δελεά ζει πρὸς θέαν ἀσχήμονα· μᾶλλον δὲ πρὸς πόλεμον ἐπλίζει τοῦ Κτίσαντος· ἀγνείαν πράττεται, καὶ πρὸς ἀκολασίαν ἐφέλκεται· διώκειν ὑποκρίνεται πόρνας, καὶ καθαρότητος δῆθεν ἀμφιέννυται σχῆμα, οὐ σωφρο- σύνην ποθῶν, βραδυτέραν δὲ ὁδὸν τοῦ θήλεως (34), κατὰ τῆς ἄρξενος ἐπιμαίνεται φύσεως, καὶ ἅπερ κρύπτειν ἡ φύσις προσέταξε, ταῦτα τοῖς ἁπάντων. Ο Τ: Ο φοροῦντες. Ἕτερον τὸ ἡδὺ τοῦ ἀγαθοῦ. άλλος ἕτερος. Τάγ᾽ ὤτερος άλλον ὀνασεῖ. כִּי דֶרֶךְ τρίζει. Καὶ τοὺς ὅπως δεν μοι χεύειν ἐπὶ τῆς σκηνής σοφιστεύοντας αἱ θυγατέρες ὑμῶν καὶ οἱ παῖδες θεωροῦσι· καλὰ παρ' ὑμῖν τὰ ἀκροατήρια. ORATIO XXVII. A frustra homo vectigal de creatura legere doctus est, neque sine causa mundus universus hujus usibus e rum tyrannus ostentat! Crucis quidem potentiam B subservire jussus. Nam si solem loquaris, ideo cur- sus sui peragendi mandata cepit : si terram, idco fructum homini sufficere jussa est : si mare, hoini- num cursibus substratum est : si aerem, suas au- ras sursum ventilatus offert, quo creatura fruens lomo Creatorem agnoscat, gratitudine Creatori re- spondeat. Quod si datas creaturas in luxum bomo vertal, perversa ratione Creatorem despicit, diabo- lum lætitiis implet, quod ejus animo volupe est, fit- ciens, aque bene merente Deo fugit, et ad hosten transfugit. Ecquis hic finis? reus ipse judicet. enim in confesso res est, ut vel adversarius jam reus perfacile veritati consentiat. Intus enim quis- que, vel invitus, conscientiam accusatricem habet. Quo bac oratione pervenire volo? Scitis prorsus, etsi non relegam, animi mei propositum, scopum meum scitis. Retulit tempus miseriarum matrem panegyri, festivitatem se colentibus perniciabilem, mortis delectabile venenum, lætitiam exitii conci- liatricem, voluptatem gehenna viam, piis animis machinam impietatis, Græcismum Christianismi larva coopertum, ut qui Christi sigillum gestant, diabolo choreas agitent. Ecquid enim est aliud cer- tamen olympiacum, quam dæmonis festivitas in crucis contumelian ? intolerabilia mala! quos in libertatein crux asseruerat, diabolus iterum raptat : quos Christus sanguine liberavit, captivos ile- perhorrescit : Crucifisi vero discipulos in amorem sui pellicit. Adulter nescio quis diabolus est, et a suis cultoribus sic indigitatus, qui obtentu tempe- rantiæ Christi milites ad indecora spectacula ine- scat; imo potius ad bellum Creatori indicendum exstimulat. Castitatem simulat, et ad intemperan- tiam protrahit; meretrices persequi se fingit, et puritatis habitum scilicet induit, non temperantiam desiderans, sed segniorem feminæ coitum, in natu- ram inasculain furit sævius, et quæ premere jussit natura, ea omnium oculis impudenter de theatro proponit. Oblectatio levissima, et inimica gravitati, CL. DAUSQUEI NOTÆ. Baptismi characterem cape. In quol sacramentum peccari a ludorum spectatoribus pro- diderunt etiam D. Cyprianus et Tertullianus libris De spectaculis, apud quos permulta paria cum Ba- silii dictis invenire poterit, qui eos componit. sessor et insessor. similiter loquuntur Hebraei G. xxxi, versio comm. Quia juxta consuetudinem feminarum accidit mihi. Ilebraice est Quia via feminarum mihi hic identidem. Plato in Gorgia : Item a Latinis alter pro alius. Maro Phar- maceutria : Alter ab undecimo jam tum me ceperat annus. Quandoque versae vices, pro Theo- critus Thalysiis : ... quod et Scholiastes animadvertit. Et Latinis allus pro aller. A neid. vι : ....Alias Lalio jam partus. Achilles. . Tatianus pag. : Lactantius lib. 1. c. : Nam prater verborum licentiam, quibus obscœnitas omnis effundio. tur : eruuntur enim vestibus populo flagitante mere - trices, quæ tunc mimɔrum funguntur officio, et in conspectu populi usque ad satietatem impudicorum ; luminum cum pudendis motibus detinentur. Isidorus, (31) Χριστοῦ σφραγίδα φρονοῦντες. Lenius crit (33) Μοιχός τις. Diabolus : quod conjugibus sul- (54) Βραδυτέραν δὲ ὁδὸν τοῦ θήλεως. In simili (52) Τί γάρ έτερόν έστιν ecu 15 Ενός (35) Ταῦτα τοῖς ἁπάντων όμμασιν ἀναιδώς θεα
Οἵαν ἂν ἐντεῦθεν ἑαυτοῖς ἐπιλεξώμεθα μερίδα, ταύτην ἐκεῖ τὴν κτῆσιν ἔχειν ἀνάγκη· οἷον ἂν κλῆρον ἐνταῦθα ποιησώμεθα, τοῦτον ἀναντιῤῥήτως ἐκεῖ καρπωσόμεθα. Φύγωμεν σκότος αἰώνιον, ἀγαπήσωμεν βασιλείαν οὐράνιον· φύγωμεν ἀκοίμητον σκώληκα· δράμωμεν πρὸς τοὺς τῆς ἀφθαρσίας στεφάνους. Φύγωμεν πῦρ ἀκατάσβεστον· προσφύγωμεν ἀγαθῷ καὶ φιλανθρώπῳ Δεσπότῃ. Ταῦτα λέγομεν, ταῦτα παρακαλοῦμεν, ταῦτα μετὰ τοῦ Παύλου φθεγγόμεθα· Ἀξίως περιπατῆσαι τῆς κλήσεως, ἧς ἐκλήθημεν ἐν Χριστῷ · ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
φορολογεῖν ἐδιδάχθη τὴν κτίσιν, οὐδὲ περιττῶς ὁ κόσμος ἅπας ταῖς τούτου χρείαις ὑπουργεῖν προσο ετάχθη. Κάν γὰρ ἥλιον εἴπῃς, διὰ τοῦτο τρέχειν κεκέλευσται, γῇ δὲ καρποφορεῖν ἀνθρώπῳ προστέ τακται, θάλαττα δὲ τοῖς τούτου δρόμοις ἐστόρε στα:· ἀὴρ τὰς οἰκείας αὔρας κινούμενος ἄνω προσ- φέρει, ἵνα της κτίσεως ἀπολαύσας ὁ ἄνθρωπο; ἴδῃ τὸν κτίσαντα, εὐγνωμοσύνῃ τὸν χαρισάμενον αμειβό μενος. Εἰ δὲ ταῖς τῆς κτίσεως δωρεαῖς ἐντρυφήσας ὁ ἄνθρωπος, διαστρόφῳ μὲν γνώμῃ παραβλέπει τὸν κτίσαντα, εὐφραίνει δὲ τὸν διάβολον καταθύμια πράττων ἐκείνῳ, καὶ φεύγει τὸν εὐεργετοῦντα, προστρέχει δὲ τῷ πολεμοῦντι. Ποῖον τοῦτο πέρας ; Αὐτὸς ὁ ὑπεύθυνος ἀποφαινέσθω. Τοσαύτη γὰρ ἡ τοῦ πράγματος ὁμολογία, ὡς καὶ τὸν ἀντίδικον ὑπόδικον πρὸς συγκατάθεσιν ἐλθεῖν. Ἔχει γὰρ ἔνδον ἕκαστος τὸ συνειδὸς κατήγορον, καν μή βούληται. Τί μοι τοῦ λόγου τὸ βούλημα ; Πάντως ἐπίστασθε, κἂν μὴ ἐκε καλύψω, τὴν πρόθεσιν, τὸν σκοπὸν ἐξεπίστασθε. Ηνεγκε πάλιν ὁ καιρὸς συμφορῶν μητέρα πανήγυ- μιν, ἑορτὴν ἑορταζόντων ολέθριον, θανάτου τερπνόν δηλητήριον, εὐφροσύνην πρόξενον ἀπωλείας, ἡδονὴν γεέννης ὁδὸν, μηχανὴν ἀσεβείας εὐσεβούσαις ψυχαῖς, Ελληνισμὸν Χριστιανισμοῦ προσωπείῳ κρυπτόμε- νον, ἵνα τὴν τοῦ Χριστοῦ σφραγίδα φοροῦντες (31), το διαβόλῳ χορεύοιεν. Τί γὰρ ἕτερόν ἐστιν (52) ἀγὼν Ολυμπιακός, ἢ δαίμονος ἑορτὴ τὸν σταυρὸν καθυβρί- ζουσα. Ὢ τῶν ἀφορήτων κακῶν ! οὓς σταυρὸς ἐλυτρώ- σατο, πάλιν ἁρπάζει διάβολος· οὓς αἵματι Χριστὸς ἠλευθέρωσεν, αἰχμαλώτους δείκνυσι πάλιν ὁ τύραννος. Τοῦ μὲν σταυροῦ τὴν δύναμιν φρίττει· τοῦ Σταυρω θέντος δὲ τοὺς μαθητάς, οἰκείους ἐραστὰς ἀπεργάζε ται. Μοιχός τις (53) ἐστι, καὶ παρ' αὐτοῖς τοῖς θρη σκεύουσιν οὕτως ονομαζόμενος, σωφροσύνης πραττό μενος σχήματα, τοὺς τοῦ Χριστοῦ στρατιώτας δελεά ζει πρὸς θέαν ἀσχήμονα· μᾶλλον δὲ πρὸς πόλεμον ἐπλίζει τοῦ Κτίσαντος· ἀγνείαν πράττεται, καὶ πρὸς ἀκολασίαν ἐφέλκεται· διώκειν ὑποκρίνεται πόρνας, καὶ καθαρότητος δῆθεν ἀμφιέννυται σχῆμα, οὐ σωφρο- σύνην ποθῶν, βραδυτέραν δὲ ὁδὸν τοῦ θήλεως (34), κατὰ τῆς ἄρξενος ἐπιμαίνεται φύσεως, καὶ ἅπερ κρύπτειν ἡ φύσις προσέταξε, ταῦτα τοῖς ἁπάντων. Ο Τ: Ο φοροῦντες. Ἕτερον τὸ ἡδὺ τοῦ ἀγαθοῦ. άλλος ἕτερος. Τάγ᾽ ὤτερος άλλον ὀνασεῖ. כִּי דֶרֶךְ τρίζει. Καὶ τοὺς ὅπως δεν μοι χεύειν ἐπὶ τῆς σκηνής σοφιστεύοντας αἱ θυγατέρες ὑμῶν καὶ οἱ παῖδες θεωροῦσι· καλὰ παρ' ὑμῖν τὰ ἀκροατήρια. ORATIO XXVII. A frustra homo vectigal de creatura legere doctus est, neque sine causa mundus universus hujus usibus e rum tyrannus ostentat! Crucis quidem potentiam B subservire jussus. Nam si solem loquaris, ideo cur- sus sui peragendi mandata cepit : si terram, idco fructum homini sufficere jussa est : si mare, hoini- num cursibus substratum est : si aerem, suas au- ras sursum ventilatus offert, quo creatura fruens lomo Creatorem agnoscat, gratitudine Creatori re- spondeat. Quod si datas creaturas in luxum bomo vertal, perversa ratione Creatorem despicit, diabo- lum lætitiis implet, quod ejus animo volupe est, fit- ciens, aque bene merente Deo fugit, et ad hosten transfugit. Ecquis hic finis? reus ipse judicet. enim in confesso res est, ut vel adversarius jam reus perfacile veritati consentiat. Intus enim quis- que, vel invitus, conscientiam accusatricem habet. Quo bac oratione pervenire volo? Scitis prorsus, etsi non relegam, animi mei propositum, scopum meum scitis. Retulit tempus miseriarum matrem panegyri, festivitatem se colentibus perniciabilem, mortis delectabile venenum, lætitiam exitii conci- liatricem, voluptatem gehenna viam, piis animis machinam impietatis, Græcismum Christianismi larva coopertum, ut qui Christi sigillum gestant, diabolo choreas agitent. Ecquid enim est aliud cer- tamen olympiacum, quam dæmonis festivitas in crucis contumelian ? intolerabilia mala! quos in libertatein crux asseruerat, diabolus iterum raptat : quos Christus sanguine liberavit, captivos ile- perhorrescit : Crucifisi vero discipulos in amorem sui pellicit. Adulter nescio quis diabolus est, et a suis cultoribus sic indigitatus, qui obtentu tempe- rantiæ Christi milites ad indecora spectacula ine- scat; imo potius ad bellum Creatori indicendum exstimulat. Castitatem simulat, et ad intemperan- tiam protrahit; meretrices persequi se fingit, et puritatis habitum scilicet induit, non temperantiam desiderans, sed segniorem feminæ coitum, in natu- ram inasculain furit sævius, et quæ premere jussit natura, ea omnium oculis impudenter de theatro proponit. Oblectatio levissima, et inimica gravitati, CL. DAUSQUEI NOTÆ. Baptismi characterem cape. In quol sacramentum peccari a ludorum spectatoribus pro- diderunt etiam D. Cyprianus et Tertullianus libris De spectaculis, apud quos permulta paria cum Ba- silii dictis invenire poterit, qui eos componit. sessor et insessor. similiter loquuntur Hebraei G. xxxi, versio comm. Quia juxta consuetudinem feminarum accidit mihi. Ilebraice est Quia via feminarum mihi hic identidem. Plato in Gorgia : Item a Latinis alter pro alius. Maro Phar- maceutria : Alter ab undecimo jam tum me ceperat annus. Quandoque versae vices, pro Theo- critus Thalysiis : ... quod et Scholiastes animadvertit. Et Latinis allus pro aller. A neid. vι : ....Alias Lalio jam partus. Achilles. . Tatianus pag. : Lactantius lib. 1. c. : Nam prater verborum licentiam, quibus obscœnitas omnis effundio. tur : eruuntur enim vestibus populo flagitante mere - trices, quæ tunc mimɔrum funguntur officio, et in conspectu populi usque ad satietatem impudicorum ; luminum cum pudendis motibus detinentur. Isidorus, (31) Χριστοῦ σφραγίδα φρονοῦντες. Lenius crit (33) Μοιχός τις. Diabolus : quod conjugibus sul- (54) Βραδυτέραν δὲ ὁδὸν τοῦ θήλεως. In simili (52) Τί γάρ έτερόν έστιν ecu 15 Ενός (35) Ταῦτα τοῖς ἁπάντων όμμασιν ἀναιδώς θεα
Discourse XXVIIIΛΟΓΟΣ ΚΗ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΚΗ. Εἰς τὸ, «Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία, οὐ μὴ ἔλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.» α. Πολλὰς σωτηρίας ὁδοὺς ὁ Δεσπότης Θεὸς τῷ τῶν ἀνθρώπων ἀνεπέτασε γένει, τῷ πολυτρόπῳ τῆς κλήσεως, τὰς πολυσχιδεῖς τῶν ἀνθρώπων γνώμας χειρούμενος. Καὶ καθάπερ οἱ τῶν ἰατρῶν ἄριστοι πολυτρόπους ἰδέας ὑφαίνουσι, δι’ ὧν πολεμοῦσι τοῖς πάθεσιν· οὕτως ἀγαθὸς ὁ τῶν ἀνθρώπων Δημιουργὸς ποικίλας τῆς ψυχῆς τὰς ἑκουσίους νόσους θεώμενος, ποικίλα καὶ αὐτὸς τῆς φιλανθρωπίας τὰ φάρμακα, δι’ ἑκάστου τὴν ἑκάστου σωτηρίαν ἐργάζεται.
φορολογεῖν ἐδιδάχθη τὴν κτίσιν, οὐδὲ περιττῶς ὁ κόσμος ἅπας ταῖς τούτου χρείαις ὑπουργεῖν προσο ετάχθη. Κάν γὰρ ἥλιον εἴπῃς, διὰ τοῦτο τρέχειν κεκέλευσται, γῇ δὲ καρποφορεῖν ἀνθρώπῳ προστέ τακται, θάλαττα δὲ τοῖς τούτου δρόμοις ἐστόρε στα:· ἀὴρ τὰς οἰκείας αὔρας κινούμενος ἄνω προσ- φέρει, ἵνα της κτίσεως ἀπολαύσας ὁ ἄνθρωπο; ἴδῃ τὸν κτίσαντα, εὐγνωμοσύνῃ τὸν χαρισάμενον αμειβό μενος. Εἰ δὲ ταῖς τῆς κτίσεως δωρεαῖς ἐντρυφήσας ὁ ἄνθρωπος, διαστρόφῳ μὲν γνώμῃ παραβλέπει τὸν κτίσαντα, εὐφραίνει δὲ τὸν διάβολον καταθύμια πράττων ἐκείνῳ, καὶ φεύγει τὸν εὐεργετοῦντα, προστρέχει δὲ τῷ πολεμοῦντι. Ποῖον τοῦτο πέρας ; Αὐτὸς ὁ ὑπεύθυνος ἀποφαινέσθω. Τοσαύτη γὰρ ἡ τοῦ πράγματος ὁμολογία, ὡς καὶ τὸν ἀντίδικον ὑπόδικον πρὸς συγκατάθεσιν ἐλθεῖν. Ἔχει γὰρ ἔνδον ἕκαστος τὸ συνειδὸς κατήγορον, καν μή βούληται. Τί μοι τοῦ λόγου τὸ βούλημα ; Πάντως ἐπίστασθε, κἂν μὴ ἐκε καλύψω, τὴν πρόθεσιν, τὸν σκοπὸν ἐξεπίστασθε. Ηνεγκε πάλιν ὁ καιρὸς συμφορῶν μητέρα πανήγυ- μιν, ἑορτὴν ἑορταζόντων ολέθριον, θανάτου τερπνόν δηλητήριον, εὐφροσύνην πρόξενον ἀπωλείας, ἡδονὴν γεέννης ὁδὸν, μηχανὴν ἀσεβείας εὐσεβούσαις ψυχαῖς, Ελληνισμὸν Χριστιανισμοῦ προσωπείῳ κρυπτόμε- νον, ἵνα τὴν τοῦ Χριστοῦ σφραγίδα φοροῦντες (31), το διαβόλῳ χορεύοιεν. Τί γὰρ ἕτερόν ἐστιν (52) ἀγὼν Ολυμπιακός, ἢ δαίμονος ἑορτὴ τὸν σταυρὸν καθυβρί- ζουσα. Ὢ τῶν ἀφορήτων κακῶν ! οὓς σταυρὸς ἐλυτρώ- σατο, πάλιν ἁρπάζει διάβολος· οὓς αἵματι Χριστὸς ἠλευθέρωσεν, αἰχμαλώτους δείκνυσι πάλιν ὁ τύραννος. Τοῦ μὲν σταυροῦ τὴν δύναμιν φρίττει· τοῦ Σταυρω θέντος δὲ τοὺς μαθητάς, οἰκείους ἐραστὰς ἀπεργάζε ται. Μοιχός τις (53) ἐστι, καὶ παρ' αὐτοῖς τοῖς θρη σκεύουσιν οὕτως ονομαζόμενος, σωφροσύνης πραττό μενος σχήματα, τοὺς τοῦ Χριστοῦ στρατιώτας δελεά ζει πρὸς θέαν ἀσχήμονα· μᾶλλον δὲ πρὸς πόλεμον ἐπλίζει τοῦ Κτίσαντος· ἀγνείαν πράττεται, καὶ πρὸς ἀκολασίαν ἐφέλκεται· διώκειν ὑποκρίνεται πόρνας, καὶ καθαρότητος δῆθεν ἀμφιέννυται σχῆμα, οὐ σωφρο- σύνην ποθῶν, βραδυτέραν δὲ ὁδὸν τοῦ θήλεως (34), κατὰ τῆς ἄρξενος ἐπιμαίνεται φύσεως, καὶ ἅπερ κρύπτειν ἡ φύσις προσέταξε, ταῦτα τοῖς ἁπάντων. Ο Τ: Ο φοροῦντες. Ἕτερον τὸ ἡδὺ τοῦ ἀγαθοῦ. άλλος ἕτερος. Τάγ᾽ ὤτερος άλλον ὀνασεῖ. כִּי דֶרֶךְ τρίζει. Καὶ τοὺς ὅπως δεν μοι χεύειν ἐπὶ τῆς σκηνής σοφιστεύοντας αἱ θυγατέρες ὑμῶν καὶ οἱ παῖδες θεωροῦσι· καλὰ παρ' ὑμῖν τὰ ἀκροατήρια. ORATIO XXVII. A frustra homo vectigal de creatura legere doctus est, neque sine causa mundus universus hujus usibus e rum tyrannus ostentat! Crucis quidem potentiam B subservire jussus. Nam si solem loquaris, ideo cur- sus sui peragendi mandata cepit : si terram, idco fructum homini sufficere jussa est : si mare, hoini- num cursibus substratum est : si aerem, suas au- ras sursum ventilatus offert, quo creatura fruens lomo Creatorem agnoscat, gratitudine Creatori re- spondeat. Quod si datas creaturas in luxum bomo vertal, perversa ratione Creatorem despicit, diabo- lum lætitiis implet, quod ejus animo volupe est, fit- ciens, aque bene merente Deo fugit, et ad hosten transfugit. Ecquis hic finis? reus ipse judicet. enim in confesso res est, ut vel adversarius jam reus perfacile veritati consentiat. Intus enim quis- que, vel invitus, conscientiam accusatricem habet. Quo bac oratione pervenire volo? Scitis prorsus, etsi non relegam, animi mei propositum, scopum meum scitis. Retulit tempus miseriarum matrem panegyri, festivitatem se colentibus perniciabilem, mortis delectabile venenum, lætitiam exitii conci- liatricem, voluptatem gehenna viam, piis animis machinam impietatis, Græcismum Christianismi larva coopertum, ut qui Christi sigillum gestant, diabolo choreas agitent. Ecquid enim est aliud cer- tamen olympiacum, quam dæmonis festivitas in crucis contumelian ? intolerabilia mala! quos in libertatein crux asseruerat, diabolus iterum raptat : quos Christus sanguine liberavit, captivos ile- perhorrescit : Crucifisi vero discipulos in amorem sui pellicit. Adulter nescio quis diabolus est, et a suis cultoribus sic indigitatus, qui obtentu tempe- rantiæ Christi milites ad indecora spectacula ine- scat; imo potius ad bellum Creatori indicendum exstimulat. Castitatem simulat, et ad intemperan- tiam protrahit; meretrices persequi se fingit, et puritatis habitum scilicet induit, non temperantiam desiderans, sed segniorem feminæ coitum, in natu- ram inasculain furit sævius, et quæ premere jussit natura, ea omnium oculis impudenter de theatro proponit. Oblectatio levissima, et inimica gravitati, CL. DAUSQUEI NOTÆ. Baptismi characterem cape. In quol sacramentum peccari a ludorum spectatoribus pro- diderunt etiam D. Cyprianus et Tertullianus libris De spectaculis, apud quos permulta paria cum Ba- silii dictis invenire poterit, qui eos componit. sessor et insessor. similiter loquuntur Hebraei G. xxxi, versio comm. Quia juxta consuetudinem feminarum accidit mihi. Ilebraice est Quia via feminarum mihi hic identidem. Plato in Gorgia : Item a Latinis alter pro alius. Maro Phar- maceutria : Alter ab undecimo jam tum me ceperat annus. Quandoque versae vices, pro Theo- critus Thalysiis : ... quod et Scholiastes animadvertit. Et Latinis allus pro aller. A neid. vι : ....Alias Lalio jam partus. Achilles. . Tatianus pag. : Lactantius lib. 1. c. : Nam prater verborum licentiam, quibus obscœnitas omnis effundio. tur : eruuntur enim vestibus populo flagitante mere - trices, quæ tunc mimɔrum funguntur officio, et in conspectu populi usque ad satietatem impudicorum ; luminum cum pudendis motibus detinentur. Isidorus, (31) Χριστοῦ σφραγίδα φρονοῦντες. Lenius crit (33) Μοιχός τις. Diabolus : quod conjugibus sul- (54) Βραδυτέραν δὲ ὁδὸν τοῦ θήλεως. In simili (52) Τί γάρ έτερόν έστιν ecu 15 Ενός (35) Ταῦτα τοῖς ἁπάντων όμμασιν ἀναιδώς θεα
PG 85:317Ἂν ἴδῃ τελώνην τελωνικοῖς μολυνόμενον κέρδεσι, δίδωσιν ἴαμα καθαῖρον τὴν πρόθεσιν· ἂν ἴδῃ μορφὴν ἡδονὰς καπηλεύουσαν, μεταπλάττει τὸ πάθος εἰς ἔνθεον ἔρωτα· ἂν ἴδῃ λῃστὴν μετανοοῦντα, διὰ πίστεως ἕλκει· ἂν ἴδῃ διώκτην ὑπ’ ἀγνοίας μαινόμενον, δι’ ἀστραπῆς σαγηνεύει· ἃν ἴδῃ στρατιώτην πιστὸν, δι’ ἐλεημοσύνης ἐφέλκεται. Ἄλλος μὲν οὖν παρθενίᾳ κοσμήσας τὰ μέλη, τιμιώτερος ὤφθη τῷ πλάσαντι· ἄλλος πραότητος ἐρασθεὶς ὑπὸ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων θαυμάζεται· ἄλλος ζήλῳ καθωπλισμένος θείῳ, τὸν Ποιητὴν ἐπαινέτην ἐκτήσατο. Ἀλλ’ εἰ καὶ ποικίλοι τῆς σωτηρίας οἱ τρόποι, πᾶσι γοῦν ὁ τῆς ταπεινοφροσύνης κόσμος ἁρμόδιος· μετὰ ταύτης καὶ σωφροσύνη θαυμάζεται, καὶ πίστις ἐπέραστος, καὶ δικαιοσύνη ἀνόθευτος, καὶ ἐλεημοσύνης καρπὸς ἀληθέστερος· καὶ μετάνοια τότε πιστεύεται, ὅταν τῇ ταπεινοφροσύνῃ συνέζευκται. Διὰ τοῦτο τῶν ἁγίων οἱ κορυφαῖοι, ὅτε τῶν ὑπὲρ φύσιν ἀξιωθῶσι, τότε μάλιστα πρὸς ταπεινοφροσύνην ὁρῶσιν. Ἦλθε γοῦν εἰς ὁμιλίαν ποτὲ τὸ ποίημα, διελέγετο, καὶ λόγος ἀμοιβαδὸν ὡς ἐξ ἰσοτιμίας ἀπ’ ἀμφοτέρων ἐπέμπετο· καὶ ἦν ἰδεῖν πρᾶγμα παράδοξον·
ὄμμασιν ἀναιδῶς θεατρίζει (33).Τέρψις ἄτεμνος, καὶ Β σεμνότητος Όλεθρος· καὶ κατήγοροι τῶν ἐκεῖ πράξεων οι θρησκεύοντες, ἐν οἰκεῖοις γράμμασι στηλιτεύοντες, ἃ πράττειν αὐτῶν θεὸς οὐκ αἰσχύνεται. Πόσας αὐτοῦ ποιητῶν γλῶτται τραγῳδοῦσι μοιχείας! Καὶ μετὰ τοῦτο στηλιτεύουσι τὴν ἐπὶ Γανυμήδῃ μανίαν. Ἐκεῖνος ὁ οὕτω καθαρὸς τοῖς Χριστοῦ δήμοις προστάττει σεμνότητα, καὶ διώκει γυναῖκας δῆθεν. Ως σωφροσύ νης χάριν ταῦτα ποιεῖς; Διὰ τί καὶ τὰς σώφρονα; ταῖς ἀκολάσταις συναπελαύνεις γυναῖκας ; Εἰ δὲ καθ όλου βδελύττει (36), τί πάλιν γυναικεία φωνῇ τὸ πε- πλασμένον τῆς ἡσυχίας καταπιστεύεις διάταγμα, καὶ πρὸς ὕψος μετεωρίσας την κόρην (37), τραγῳδεῖν αὐτῇ φιλοπόλεμον ἡσυχίαν προστάττεις, καὶ πρὸς πόλεμον ἀκονᾷς τοὺς ἀκούοντας; Ποῖον γὰρ μάχης εἶδος μετὰ τὴν φωνὴν ἀπολέλειπται; ποῖον δὲ μέρος τῆς πόλεως πολέμῳ ἐλεύθερον; μίσει καὶ φίλτρω τοξεύονται (38)· μίσει δαιμονικῷ καὶ φίλτρῳ διαδο- λικῷ κατ᾿ ἀλλήλων ἑπτέρωνται· καὶ σχίζεται τὴν γνώμην καθ᾿ ἑαυτῆς ἡ πρότερον πόλις ὁμονοίᾳ κε κοσμημένη. Ξένοι παρὰ τούτων μισοῦνται, καὶ παρ' ἐκείνων ποθοῦνται, καὶ πάλιν ἀντιστρέφονται πρὸς ἑκατέρους παρ' ἀλλήλων αἱ τάξεις, καὶ λείψανον είν ρήνης οὐδὲν παρ' οὐδενὶ καταλέλειπται· πόλεμος δὲ κατὰ πάντων, παρὰ πάντων ἀνένδοτος. Ωπλισμένοι γὰρ τῷ φίλτρῳ τῶν ξένων τοὺς πρότερον φίλους ὡς ἀντιπάλους ὁρῶσι· καὶ οὓς πρότερον ἀδελφοὺς προσ- εκάλουν, ώς πολεμίους βδελύττονται. Καὶ στασιάζου σαι πάντως πρὸς ἀλλήλας αἱ ψυχαὶ πολέμῳ καὶ μάχῃ τῆς ζωῆς δαπανῶσι τὸν χρόνον, ὡς ἐν νυκτο- μαχίμ κατ' ἀλλήλων ὁπλίζονται. Ησυχία, φησίν, ἐν κόσμῳ· εἰρήνης ἦν κλῆσις, καὶ πολέμων αἱ πράξεις. Οὐ νέος πρεσβύτην αἰδεῖται, οὐ πρεσβύτης ἣν φορεί πολιὰν αἰσχυνόμενος τοῖς νέοις συμῥήγνυται· οὐκ ἀξίωμα τοῖς ὁρῶσιν αἰδέσιμον· οὐ πένης ὑπὸ τῆς πενίας συστέλλεται. Ταῦτα πάλαι σὺν θρήνοις στη λιτεύων ὁ Προφήτης ἐβα· Προσκόψει τὸ παιδίον πρὸς τὸν ἔντιμον (59). Προλαμβάνει τῷ λόγῳ τὸν χρόνον, ἵνα χαλινώσῃ τὸν τρόπον. Οὕτω κατ' ἀλλήλων ἅπαντας ὁ δαίμων ἀναβακχεύει· οὕτω μανίας χωρίον, καὶ ἀσεβείας ἐργαστήριον τὴν τῆς πίστεως πόλιν ὁ διάβολος ἀπεργάζεται. Καὶ τούτων ἁπάντων τὸ ἔπαθλον, στέφανος ἐκ φύλλων, ἀτιμίας ὑπόθεσις. κοινόν βδελύττεις και βδελύττῃ. παθητικῶς; Προσκό ψει τὸ παιδίον πρὸς τὸν πρεσβύτην, ἔτιμος πρὸς τὸν ἔντιμον. i BASILII SELEUCIENSIS quique istiusmodi rebus dediti sunt suis litterarum A monumentis propalant, et accusant, quæ facere en- rum deum minime pulet. Quot ejus adulteria poe- tarum garrulitas tragoediis traducit? Ac præterea publicatur insania de Ganymede. Tum lac insignis castitate Christianis populis gravitatem imperat, et mulieres scilicet persequitur. Quomodo hæc tempe- rantiæ causa facis? Quid est, quod continentes mu- lieres cum incontinentibus in unum agis? Sin exse- craris omnino, quid rursus muliebri voce simulatum de quiete mandatum confirmas, et raptam sublime puellam jubes quietem bello proximam tragice de- cantare? Quid ad bellum acuis audientes? nam quæ pognæ forma prætermissa est, ut vox audita? quæ civitatis pars bello libera ? odio, et amoribus feriun- tur. Odio damonico, et diabolico amoris incentivo in se invicem involant. Civitas, quæ prius concordia erat insignita, in sententias secum pugnantes scin- ditur. Hospites his odio sunt, et illis hærent in amore, et rursus ultro citroque invicem reciprocantur ordi- nes, nec usquam pax ulla reliqua. Ab omnibus sine intermissione bellum in omnes consurgit. Nam libi- dine armati hospites qui prius amici fuerant, ut ini- micos intuentur, quosque fratres ante appellitabant, ut hostes exsecrantur. Animi quoque seditiosi inter se bello et pugna vitæ tempus absomunt, veluti no- eturna in pugna armis in se mutuo sæviunt. Quies, inquit, în manɖo: pacis erat appellatio, et ho- stiliter agebatur. Non juvenis senen reveretur, ne- que senex, quos gestat, canos crubescens, cum juvenibus configit. Nullius dignitate spectantes con- moventur. Pauper ob egestatem animo non contra- bitur. Hæc olim sine lamentis evulgans propheta claimabat : Fumultuabitur puer contra senem, el igno- hilis contra nobilem. Vaticinio tempus antevertit, ut moris frenos injiciat. Sic omnes contra se mutuo demon perlacehari facit : sic locum iusania, el impietatis officinain fidelem civitatem diabolus elli- cit. Et his omnibus præmium corona de frondibus. Dedecoris argminentuin, donain ridicularium, et fal- lacia est appellationis. Corona cætera infructuosa, pro fruetu pœnas profert; ac totus ille conflictus propter umbrain foliorum suscitatur. Linguæ in bla- 152. 111, 5. G CL. DAUSQUE] NOTÆ. Originum Hk. xvш, c. 42, ob eam causam theatrum, et prostibulum et lupanar docet vocatum. Jure igitur meritissimo lege x De adulteriis scriptum Papi- riano: Mulier.... qua operas suas scenæ locavit, adulterři accusari, damnarique, senatus consulto po- test. Ovidius lioc spectasse opprobral Augusto Tri stium lib. : Luminibusque tuis, totus quibus utitur orbis,` Spectasti scenæ turpis adulteria. Al. Scenica vidisti lælus adulteria. Graviter id insectantur Tertullianus, et Cyprianus, Demosthenes, Cicero, Lampridius, Herodianus ; cuicui reliquus est aliquis pudoris sensus, idem faciat. Non Romana resp. histriones ideo tribu mo- vit, et militia arcuit? Vide D. Augustikum. De civ. dici lib. u, cap. 13. Hinc obsceni, et obscenitalis orla vox; quod ob scenam talia fieri, spectari, sueta. innuit Lactantius. Nisi si navis, a cano, quol a Graco dicitur. illud esse, quod scribit Arnobius lib. 11: Et ad ultimum clunibus, et coxendicibus sublevatis lumborum crispi- tudine fluctuarel. jaculantur ila Greca depostulant. Supplementum sufficiam ex Isair cap. !!! : (36) Βδελύττει. Si non atticissat, scribendum (37) Πρὸς ὕψος μετεωρίσας τὴν κόρην. Videtur (58) Φίλτρῳ τοξεύονται. Morellus : Amoribus (59) Προσκόψει τὸ παιδίον πρὸς τὸν ἔντιμον.
γλῶτταν πηλίνην τολμῶσαν οὐράνια φθέγγεσθαι, καὶ Θεὸν οὐκ ὀκνοῦντα πρὸς τὸν ἐν γῇ ἀντιφθέγγεσθαι· τοιαῦτα γὰρ τῆς ταπεινοφροσύνης τὰ κέρδη, ἀνθρώπους εἰς ὕψος ἀνάγει, καὶ πείθει Θεὸν ἀνθρώποις προσδιαλέγεσθαι. Ὅτε γοῦν τοῖς οἰκείοις ῥήμασιν ὁ Ἀβραὰμ προέπλεξε τὸ, Ἐγώ εἰμι γῆ καὶ σποδὸς , τότε μάλιστα τῇ ἐπιγνώσει τῆς φύσεως ὑπερβαίνει τῇ ἀξίᾳ τὰ μέτρα τῆς φύσεως. Οὕτω καὶ Μωϋσῆς, ὁ τοῦ Ἀβραὰμ τῶν τρόπων διάδοχος, τῇ πρὸς Θεὸν διαλέκτῳ τιμηθεὶς, ἑαυτὸν ἀπηυτέλιζεν· Ἰσχνόφωνός εἰμι καὶ βραδύγλωσσος . Ὅσῳ γὰρ καταστέλλει τὸ φρόνημα, τοσούτῳ τὴν χάριν ἐφέλκεται· καὶ γίνεται μέτρον αὐξήσεως τῆς ταπεινοφροσύνης ἡ δύναμις. Ὅτι καὶ ὁ τῶν ἀνθρώπων Δημιουργὸς, οἷον δή τι πρέπον ἐν δυνάμει τὴν ταπεινοφροσύνην μετέρχεται, καὶ τὴν θεότητα κρύψας, μορφὴν περιβάλλεται δούλου. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ Παῦλος τῷ κατὰ Χριστὸν ὑποδείγματι δυσωπεῖ τοὺς ἀκούοντας, Τοῦτο φρονείσθω , λέγων, ἐν ὑμῖν, ὃ καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ . Ταύτην καὶ ὁ Χριστὸς ἐν Εὐαγγελίοις, ποικίλως τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἐκπαιδεύει· ποτὲ μὲν βοῶν·
ὄμμασιν ἀναιδῶς θεατρίζει (33).Τέρψις ἄτεμνος, καὶ Β σεμνότητος Όλεθρος· καὶ κατήγοροι τῶν ἐκεῖ πράξεων οι θρησκεύοντες, ἐν οἰκεῖοις γράμμασι στηλιτεύοντες, ἃ πράττειν αὐτῶν θεὸς οὐκ αἰσχύνεται. Πόσας αὐτοῦ ποιητῶν γλῶτται τραγῳδοῦσι μοιχείας! Καὶ μετὰ τοῦτο στηλιτεύουσι τὴν ἐπὶ Γανυμήδῃ μανίαν. Ἐκεῖνος ὁ οὕτω καθαρὸς τοῖς Χριστοῦ δήμοις προστάττει σεμνότητα, καὶ διώκει γυναῖκας δῆθεν. Ως σωφροσύ νης χάριν ταῦτα ποιεῖς; Διὰ τί καὶ τὰς σώφρονα; ταῖς ἀκολάσταις συναπελαύνεις γυναῖκας ; Εἰ δὲ καθ όλου βδελύττει (36), τί πάλιν γυναικεία φωνῇ τὸ πε- πλασμένον τῆς ἡσυχίας καταπιστεύεις διάταγμα, καὶ πρὸς ὕψος μετεωρίσας την κόρην (37), τραγῳδεῖν αὐτῇ φιλοπόλεμον ἡσυχίαν προστάττεις, καὶ πρὸς πόλεμον ἀκονᾷς τοὺς ἀκούοντας; Ποῖον γὰρ μάχης εἶδος μετὰ τὴν φωνὴν ἀπολέλειπται; ποῖον δὲ μέρος τῆς πόλεως πολέμῳ ἐλεύθερον; μίσει καὶ φίλτρω τοξεύονται (38)· μίσει δαιμονικῷ καὶ φίλτρῳ διαδο- λικῷ κατ᾿ ἀλλήλων ἑπτέρωνται· καὶ σχίζεται τὴν γνώμην καθ᾿ ἑαυτῆς ἡ πρότερον πόλις ὁμονοίᾳ κε κοσμημένη. Ξένοι παρὰ τούτων μισοῦνται, καὶ παρ' ἐκείνων ποθοῦνται, καὶ πάλιν ἀντιστρέφονται πρὸς ἑκατέρους παρ' ἀλλήλων αἱ τάξεις, καὶ λείψανον είν ρήνης οὐδὲν παρ' οὐδενὶ καταλέλειπται· πόλεμος δὲ κατὰ πάντων, παρὰ πάντων ἀνένδοτος. Ωπλισμένοι γὰρ τῷ φίλτρῳ τῶν ξένων τοὺς πρότερον φίλους ὡς ἀντιπάλους ὁρῶσι· καὶ οὓς πρότερον ἀδελφοὺς προσ- εκάλουν, ώς πολεμίους βδελύττονται. Καὶ στασιάζου σαι πάντως πρὸς ἀλλήλας αἱ ψυχαὶ πολέμῳ καὶ μάχῃ τῆς ζωῆς δαπανῶσι τὸν χρόνον, ὡς ἐν νυκτο- μαχίμ κατ' ἀλλήλων ὁπλίζονται. Ησυχία, φησίν, ἐν κόσμῳ· εἰρήνης ἦν κλῆσις, καὶ πολέμων αἱ πράξεις. Οὐ νέος πρεσβύτην αἰδεῖται, οὐ πρεσβύτης ἣν φορεί πολιὰν αἰσχυνόμενος τοῖς νέοις συμῥήγνυται· οὐκ ἀξίωμα τοῖς ὁρῶσιν αἰδέσιμον· οὐ πένης ὑπὸ τῆς πενίας συστέλλεται. Ταῦτα πάλαι σὺν θρήνοις στη λιτεύων ὁ Προφήτης ἐβα· Προσκόψει τὸ παιδίον πρὸς τὸν ἔντιμον (59). Προλαμβάνει τῷ λόγῳ τὸν χρόνον, ἵνα χαλινώσῃ τὸν τρόπον. Οὕτω κατ' ἀλλήλων ἅπαντας ὁ δαίμων ἀναβακχεύει· οὕτω μανίας χωρίον, καὶ ἀσεβείας ἐργαστήριον τὴν τῆς πίστεως πόλιν ὁ διάβολος ἀπεργάζεται. Καὶ τούτων ἁπάντων τὸ ἔπαθλον, στέφανος ἐκ φύλλων, ἀτιμίας ὑπόθεσις. κοινόν βδελύττεις και βδελύττῃ. παθητικῶς; Προσκό ψει τὸ παιδίον πρὸς τὸν πρεσβύτην, ἔτιμος πρὸς τὸν ἔντιμον. i BASILII SELEUCIENSIS quique istiusmodi rebus dediti sunt suis litterarum A monumentis propalant, et accusant, quæ facere en- rum deum minime pulet. Quot ejus adulteria poe- tarum garrulitas tragoediis traducit? Ac præterea publicatur insania de Ganymede. Tum lac insignis castitate Christianis populis gravitatem imperat, et mulieres scilicet persequitur. Quomodo hæc tempe- rantiæ causa facis? Quid est, quod continentes mu- lieres cum incontinentibus in unum agis? Sin exse- craris omnino, quid rursus muliebri voce simulatum de quiete mandatum confirmas, et raptam sublime puellam jubes quietem bello proximam tragice de- cantare? Quid ad bellum acuis audientes? nam quæ pognæ forma prætermissa est, ut vox audita? quæ civitatis pars bello libera ? odio, et amoribus feriun- tur. Odio damonico, et diabolico amoris incentivo in se invicem involant. Civitas, quæ prius concordia erat insignita, in sententias secum pugnantes scin- ditur. Hospites his odio sunt, et illis hærent in amore, et rursus ultro citroque invicem reciprocantur ordi- nes, nec usquam pax ulla reliqua. Ab omnibus sine intermissione bellum in omnes consurgit. Nam libi- dine armati hospites qui prius amici fuerant, ut ini- micos intuentur, quosque fratres ante appellitabant, ut hostes exsecrantur. Animi quoque seditiosi inter se bello et pugna vitæ tempus absomunt, veluti no- eturna in pugna armis in se mutuo sæviunt. Quies, inquit, în manɖo: pacis erat appellatio, et ho- stiliter agebatur. Non juvenis senen reveretur, ne- que senex, quos gestat, canos crubescens, cum juvenibus configit. Nullius dignitate spectantes con- moventur. Pauper ob egestatem animo non contra- bitur. Hæc olim sine lamentis evulgans propheta claimabat : Fumultuabitur puer contra senem, el igno- hilis contra nobilem. Vaticinio tempus antevertit, ut moris frenos injiciat. Sic omnes contra se mutuo demon perlacehari facit : sic locum iusania, el impietatis officinain fidelem civitatem diabolus elli- cit. Et his omnibus præmium corona de frondibus. Dedecoris argminentuin, donain ridicularium, et fal- lacia est appellationis. Corona cætera infructuosa, pro fruetu pœnas profert; ac totus ille conflictus propter umbrain foliorum suscitatur. Linguæ in bla- 152. 111, 5. G CL. DAUSQUE] NOTÆ. Originum Hk. xvш, c. 42, ob eam causam theatrum, et prostibulum et lupanar docet vocatum. Jure igitur meritissimo lege x De adulteriis scriptum Papi- riano: Mulier.... qua operas suas scenæ locavit, adulterři accusari, damnarique, senatus consulto po- test. Ovidius lioc spectasse opprobral Augusto Tri stium lib. : Luminibusque tuis, totus quibus utitur orbis,` Spectasti scenæ turpis adulteria. Al. Scenica vidisti lælus adulteria. Graviter id insectantur Tertullianus, et Cyprianus, Demosthenes, Cicero, Lampridius, Herodianus ; cuicui reliquus est aliquis pudoris sensus, idem faciat. Non Romana resp. histriones ideo tribu mo- vit, et militia arcuit? Vide D. Augustikum. De civ. dici lib. u, cap. 13. Hinc obsceni, et obscenitalis orla vox; quod ob scenam talia fieri, spectari, sueta. innuit Lactantius. Nisi si navis, a cano, quol a Graco dicitur. illud esse, quod scribit Arnobius lib. 11: Et ad ultimum clunibus, et coxendicibus sublevatis lumborum crispi- tudine fluctuarel. jaculantur ila Greca depostulant. Supplementum sufficiam ex Isair cap. !!! : (36) Βδελύττει. Si non atticissat, scribendum (37) Πρὸς ὕψος μετεωρίσας τὴν κόρην. Videtur (58) Φίλτρῳ τοξεύονται. Morellus : Amoribus (59) Προσκόψει τὸ παιδίον πρὸς τὸν ἔντιμον.
PG 85:319Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι , οἳ τὸν ὄγκον τῶν τρόπων ἐμίσησαν, καρπὸν τοιαύτης πτωχείας, τὸν οὐρανοῦ πλοῦτον ἐπαγγελλόμενος· ποτὲ δέ· Πᾶς γὰρ ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν, ταπεινωθήσεται· καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν, ὑψωθήσεται . τῇ πρὸς ἑκάτερα περιστροφῇ τὸ πάθος ἰώμενος. Ἀλλ’ ὡς ἔοικεν, οὔπω τῆς ταπεινοφροσύνης οἱ φιλολόγοι (α) ταῖς τῶν μαθητῶν ψυχαῖς ἐπεπήγεισαν. Ἀλλ’ ἐπειδὴ καὶ τοὺς τῆς βασιλείας ἔφερον λόγους εἰς μέσον, ἠρέθιζον τῇ μνήμῃ τὸν πόθον. Τότε προσελθόντες οἱ μαθηταὶ διεπυνθάνοντο λέγοντες· Τίς ἄρα μείζων ἐστὶν ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ; Ὁ τῆς βασιλείας πόθος, φιλοπροτιμίας ἐγέννησε πάθος· καὶ τοῦ πάθους ἡ ἐρώτησις ἔλεγχος· Τίς ἄρα μείζων ἐστίν ; β. Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ τῶν μαθητῶν ὁ λόγος δουλεύει τοῖς πάθεσιν· ἀνθρώπους γὰρ ὄντας αὐτοὺς, μαθητὰς ἑαυτῆς ἡ χάρις συνήθροισεν· ἵνα καὶ συγγνωρίσας τὴν φύσιν, μεταβάλῃς, ὡς ἐκεῖνοι, τὸν τρόπον· καὶ ἀνθρώπους ὄντας, ἀνθρώπων παιδευτὰς κατεσκεύασεν, ἵνα τῷ ὁμοίῳ τοῦ πταίσματος, καθηγητὰς δείξῃ συγγνώμονας· καὶ τῇ κοινωνίᾳ τῶν παθῶν φιλανθρωπίαν πρὸς τῇ διδασκαλίᾳ προσμίξωσι.
Χλεύη τὰ διδόμενον, καὶ ἀπάτη τὸ λεγόμενον. Στέ- φανος ἄκαρπος, καὶ καρπὸν ἔχων τὴν κόλασιν· καὶ ὑπὲρ φύλλων σκιᾶς οὗτος ὅλος ἀναῤῥιπίζεται πόλε μος. Καὶ γλῶτται πρὸς βλασφημίαν ὁπλίζονται, καὶ Ποιητὴς τῶν ἁπάντων ταῖς κατ' ἀλλήλων λοιδορίαις διὰ βλασφημίας τοξεύεται· καὶ θυμὸς ἐκρηγνύμενος εἰς οὐρανὸν πέμπει τὰ ῥήματα. Ποίων ὀδυρμῶν ἄξια οὖν μέχρι τῶν ἀπίστων τῆς συμφορᾶς τοῦτο τὸ εἶδος β'. ᾿Αλλὰ Ἑλλήνων γὰρ ταῦτα θρησκεία, Ἰουδαίων ταῦτα μελέτη, διὰ μιμήσεως ἄγει πρὸς τὴν εἰδωλι- κὴν αἰσθανόντων ἀσέβειαν. Αλλ' οἴμοι τῶν ὠδίνων! καὶ τῶν τοῦ Χριστοῦ προβάτων ἡ νόσος ἐφάπτεται. Καὶ οἱ τῇ τοῦ Χριστοῦ σφραγίδ: τετιμημένοι, καὶ οἱ τῆς τοῦ Πνεύματος κολυμβήθρας υἱοὶ τὴν διαβολικήν σαγήνην ἀσπάζονται· καὶ τὰ τέκνα τῆς χάριτος τοῖς Β ταῦτα; ποῖος Ἱερεμίας ἀξίως θρηνήσειεν ; Είθε μὲν περιωρίζεται ἐχθροῖς τῆς χάριτος συγχορεύουσι δαίμοσι · καὶ κάθε εται συγχορευτής τῶν Ἑλλήνων ὁ τῆς Χριστοῦ θυ σίας προσκυνητής, οὐκ ἀκούων τοῦ Παύλου βοῶντος· Τις γὰρ μετοχὴ δικαιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ; Τίς δὲ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος ; "Η τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ; Τίς δὲ μερὶς πιστῶν μετὰ ἀπίστων (40); Η τίς συγκατάθεσις ναῷ Θεοῦ μετὰ εἰδώλων; Αν μεταξὺ τῆς ἀθεάτου θέας ἁρπα σους ὑπὸ θανάτου (κλέπτης γάρ, ὡς ἴστε, τῶν ζών- των ὁ θάνατος, καὶ τελευτὴ προθεσμίαν οὐκ οἶδεν), ἐν πεία σε τάξει κατατάξει Χριστός; Ἐν τῇ τῶν Ἑλ λήνων; Ἀλλὰ τῆς πίστεως περιφέρεις τὸ σύμβολον· ᾿Αλλὰ τοῖς πιστεύσασι συναριθμήσει; Καὶ πῶς τοῦτο ποιήσει τὸν τοῖς Ἕλλησι συγχορεύοντα; Αλλ' ἴσως φλυαρία τοῖς ἀνηκόοις τὰ ῥήματα, καὶ λῆρος τῶν παιδευόντων ἡ φωνὴ, καὶ τῆς νουθεσίας οἱ λόγοι γέλωτος ὑπόθεσις. Αλλ' εἰ μὲν ὑπήρχομεν ἀπείρατοι τῆς θείας ὀργῆς, εἶχεν ἂν ἴσως ἡ ἀπιστία καιρόν· εἰ δὲ τῆς μεταμελ[λ]ούσης ὀργῆς ἐκαρπωσάμεθα τὰ προ- οίμια, καὶ τὴν ἀντιλάμπουσαν ἡλίῳ πόλιν, διὰ κάλ λος, εἰς ἔδαφος κεκλιμένην (41) προσβλέπομεν· εἰ οἷς ὁρῶμεν οὐ παιδευόμεθα, δέος μὴ οἷς οὐχ ὁρῶμεν πεσούμεθα. Πόσους τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ἐσωφρόνισεν! εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἡμετέρων κακῶν (42)· καὶ καθάπερ βροντῆς, τῆς φήμης δια- δραμούσης, οι τῆς οἰκουμένης ἄνθρωποι κατεπλάγη- σαν· καὶ τὸ πένθος οικειωσάμενοι πρὸς εὐγνωμοσύ τὴν ἐτράπησαν, καὶ τῷ φόβῳ τῆς φήμης τὰς τῆς πονηρίας ὁδοὺς ἀπετείχισαν. Αρ' οὖν ἡμεῖς ἄκαρπον ἕξομεν τὴν ἑαυτῶν τιμωρίαν, καὶ ἀχαλίνωτος μενεῖ ἀπίστου. τῶν ἡμετέρων κακῶν. Τὴν ἀντιλάμπουσαν ἡλίῳ πόλιν διὰ κάλλος εἰς ἔδαφος κεκλιμένην προβλέπομεν. Ὑπὸ τούτοις δὲ τοῖς χρόνοις, καὶ ὀμβρίων υδάτων σπάνις γέγονεν, ἔν τε Φρυγίαις Γαλάταις αὖ, καὶ Καππαδοκίαις, καὶ Κιλικίαις καὶ ἔνδεια τῶν ἀναγκαίων, καὶ Ολεθριωτέρας τροφής μεταλαμβάνειν τοὺς ἀνθρώ πους, ὅθεν καὶ λιμός γέγονεν, ἐν ὅσῳ δὲ τῇ μετα βολῇ τῆς διαίτης, καὶ οἰδαίνοντές οίδαί- νοντος ) σφισι τοῦ σώματος δι' ὑπερβολὴν τῆς φλε γμονῆς τὰς δίψεις ἀπέβαλον, βηχός τε συγγενομένης τριταῖοι τὸν βίον ἀπελίμπανον. Επ' ὄψεσιν ἡμῶν αἱ τῶν πόλεων συμφοραί, ORATIO XXVII. A sphemian armantur, universi Procreator Jacris ultro amplectuntur; etiam filii gratiæ cum dæmonibus citroque conviciis, blasphemiarum jaculis appetitur, et crumpens ira verba in cœlum jactat. Quo digna sunt hæc gemitu? quis Jeremias hæc pro dignitate Tamentetur? Utinam hæc calamitatis forma numero infidelium determinaretur! C Cor. vi, 14-16. dæorum exercitatio, per imitationem trahunt að eorum impietatem, qui resipiunt idolorum cultum. Heu mihi quantum dolorum est! Christi quoque oves morbus tangit. Etiam Christi sigillo cohone- st:ti, et spiritalis lavacri filii diabolicant sagenaul gratiæ inimicis tripudia ineunt ; etiam qui Christiani sacrificii adorator est, sedet in Græcis saltatoribus et ipse saltator, vocem Pauli nou audiens : Quæ enim participatio justitia cum iniquitate? Quæ societas luci ad tenebras? Quæ autem conventio Christi ad Belial? aut quæ pars fideli cum infileli? qui autem consensus templo Dei cum idolis"? Si dum specta- cula minime spectanda spectas, abreptus esses a morte (mors enim, ut nostis ipsi, viventes furatur, neque legem sibi præstitutam novit), quo te Christus. collocaret in ordine? Grecorum? at fi ei symbolum circumfers. Credentium? hoc vero qui faciat cum eo, qui cum Græcis choreas miscet? Seul pervicaci- bus verba hæc importuna forte loquacitas videantur,. et bene monentium vox pro nuganentis audiatur, et Oratio seria risus sit argumentum. Verum si cœlestium irarum essemus inexperti, incredulitati forte sit locus. Sin vero indignationis olim futuræ primam segetem jam messuimus, et civitatem, so- lare jubar æmulantem pulchritudine, solo prostra- tam aspicimus ; si visis non instruimur, vereor ne iis, que non videmus, incidamus. Quam multos res no- stræ sapientes fecerunt! in universam terram nostro- rum malorum fama pervenit, et fama tonitrus instar excurrente, orbis terrarum incolæ perculsi territique sunt, luctuque sibi imposito ad mentem melioreir versi sunt ac famæ terrore, quas ad iniquitatem vias muniverant, reliquerunt. Nobisne igitur nostra supplicia infructuosa sint ? et restet iufrenis, prom- plaque ad malitiam ratio? vimne humanissimo Do- CL. DAUSQUEЛ NOTÆ. Conjecto inter alia fuisse insignem terræ motum, quo multæ habitationes allicle solo, aut pars aliqua Seleucie perturbata. Conjecto ex illo, Catera mala videtur Evagrius lib. u, ita ponere: (majori et minori, (supra monuimus Citiciæ nomine quandoque legi Isauriam, in qua Seleucia ), (rescribo Iterum statim Basi lius : quas plurium civitatum calamitates tunc omnibus coguitissimas insuper habuit Basilius particulatim dinumerare. 2. Sed enim cum sint hæc Græcorum religio, Ju- (40) Πιστῶν μετὰ ἀπίστων. Biblia, πιστῷ μετά (44) Κεκλημένην. Γρ. κεκλισμένην. (42) Εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος
Διὰ τοῦτο τῇ κατ’ ὀλίγον μελέτῃ πρὸς τὰς γνώμας τῶν ἐκτελεστέρων ἀνάγονται, ἵνα μάθωσι διδάσκειν, ὡς ἐδιδάχθησαν πρότερον. Οὕτως ἄρα ποτὲ τῷ Πέτρῳ, φόβῳ κόρης τὸν Δεσπότην ἀρνησαμένῳ, τὸ ἐπιπλήττειν ἀφεὶς, τὴν συγγνώμην ἐδίδου, διδάσκων, ὅπως χρὴ τῶν πταιόντων ἀνέχεσθαι. Πέτρε , φησὶ, φιλεῖς με; Σὺ , φησὶν, οἶδας ὅτι φιλῶ σε. Βόσκε τὰ πρόβατά μου . Ἐδέξω τῆς ἀσθενείας τὴν αἴσθησιν; ἐπέγνως τῆς μεγαλαυχίας τὸν ὄλισθον; ἐδιδάχθης διὰ πείρας, σαυτῷ μὴ πιστεύειν; ἐπέγνως τὰ μέτρα τῆς φύσεως; ἔμαθες ὡς πανταχοῦ χρεία τῆς χάριτος; μεταδίδου συγγνώμης, ἧς ἐδεήθῃς αὐτὸς διδασκόμενος. Μὴ ἀτιμάσῃς τῆς μετανοίας τὸ φάρμακον, ἧς τὴν πέτραν ἐθαύμασας· Βόσκε τὰ πρόβατά μου . Οὕτως ἄρα καὶ νῦν προσελθόντες ἠρώτων· Τίς ἄρα μείζων ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ; Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Φέρει τὸ πταῖσμα, καὶ διορθοῦται τὸν τρόπον. Ἀφεὶς γὰρ τὴν ἀπόκρισιν, χωρεῖ εἰς τὴν παραίνεσιν· καὶ λογισμὸν νηπιώδη διωρθοῦτο τοῖς παιδικοῖς ὑποδείγμασι. Καλέσας γὰρ παιδίον, καὶ στήσας αὐτὸ, πρὸς αὐτοὺς ἔφησεν· Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὸ παιδίον, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν .
Χλεύη τὰ διδόμενον, καὶ ἀπάτη τὸ λεγόμενον. Στέ- φανος ἄκαρπος, καὶ καρπὸν ἔχων τὴν κόλασιν· καὶ ὑπὲρ φύλλων σκιᾶς οὗτος ὅλος ἀναῤῥιπίζεται πόλε μος. Καὶ γλῶτται πρὸς βλασφημίαν ὁπλίζονται, καὶ Ποιητὴς τῶν ἁπάντων ταῖς κατ' ἀλλήλων λοιδορίαις διὰ βλασφημίας τοξεύεται· καὶ θυμὸς ἐκρηγνύμενος εἰς οὐρανὸν πέμπει τὰ ῥήματα. Ποίων ὀδυρμῶν ἄξια οὖν μέχρι τῶν ἀπίστων τῆς συμφορᾶς τοῦτο τὸ εἶδος β'. ᾿Αλλὰ Ἑλλήνων γὰρ ταῦτα θρησκεία, Ἰουδαίων ταῦτα μελέτη, διὰ μιμήσεως ἄγει πρὸς τὴν εἰδωλι- κὴν αἰσθανόντων ἀσέβειαν. Αλλ' οἴμοι τῶν ὠδίνων! καὶ τῶν τοῦ Χριστοῦ προβάτων ἡ νόσος ἐφάπτεται. Καὶ οἱ τῇ τοῦ Χριστοῦ σφραγίδ: τετιμημένοι, καὶ οἱ τῆς τοῦ Πνεύματος κολυμβήθρας υἱοὶ τὴν διαβολικήν σαγήνην ἀσπάζονται· καὶ τὰ τέκνα τῆς χάριτος τοῖς Β ταῦτα; ποῖος Ἱερεμίας ἀξίως θρηνήσειεν ; Είθε μὲν περιωρίζεται ἐχθροῖς τῆς χάριτος συγχορεύουσι δαίμοσι · καὶ κάθε εται συγχορευτής τῶν Ἑλλήνων ὁ τῆς Χριστοῦ θυ σίας προσκυνητής, οὐκ ἀκούων τοῦ Παύλου βοῶντος· Τις γὰρ μετοχὴ δικαιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ; Τίς δὲ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος ; "Η τίς συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ; Τίς δὲ μερὶς πιστῶν μετὰ ἀπίστων (40); Η τίς συγκατάθεσις ναῷ Θεοῦ μετὰ εἰδώλων; Αν μεταξὺ τῆς ἀθεάτου θέας ἁρπα σους ὑπὸ θανάτου (κλέπτης γάρ, ὡς ἴστε, τῶν ζών- των ὁ θάνατος, καὶ τελευτὴ προθεσμίαν οὐκ οἶδεν), ἐν πεία σε τάξει κατατάξει Χριστός; Ἐν τῇ τῶν Ἑλ λήνων; Ἀλλὰ τῆς πίστεως περιφέρεις τὸ σύμβολον· ᾿Αλλὰ τοῖς πιστεύσασι συναριθμήσει; Καὶ πῶς τοῦτο ποιήσει τὸν τοῖς Ἕλλησι συγχορεύοντα; Αλλ' ἴσως φλυαρία τοῖς ἀνηκόοις τὰ ῥήματα, καὶ λῆρος τῶν παιδευόντων ἡ φωνὴ, καὶ τῆς νουθεσίας οἱ λόγοι γέλωτος ὑπόθεσις. Αλλ' εἰ μὲν ὑπήρχομεν ἀπείρατοι τῆς θείας ὀργῆς, εἶχεν ἂν ἴσως ἡ ἀπιστία καιρόν· εἰ δὲ τῆς μεταμελ[λ]ούσης ὀργῆς ἐκαρπωσάμεθα τὰ προ- οίμια, καὶ τὴν ἀντιλάμπουσαν ἡλίῳ πόλιν, διὰ κάλ λος, εἰς ἔδαφος κεκλιμένην (41) προσβλέπομεν· εἰ οἷς ὁρῶμεν οὐ παιδευόμεθα, δέος μὴ οἷς οὐχ ὁρῶμεν πεσούμεθα. Πόσους τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ἐσωφρόνισεν! εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος τῶν ἡμετέρων κακῶν (42)· καὶ καθάπερ βροντῆς, τῆς φήμης δια- δραμούσης, οι τῆς οἰκουμένης ἄνθρωποι κατεπλάγη- σαν· καὶ τὸ πένθος οικειωσάμενοι πρὸς εὐγνωμοσύ τὴν ἐτράπησαν, καὶ τῷ φόβῳ τῆς φήμης τὰς τῆς πονηρίας ὁδοὺς ἀπετείχισαν. Αρ' οὖν ἡμεῖς ἄκαρπον ἕξομεν τὴν ἑαυτῶν τιμωρίαν, καὶ ἀχαλίνωτος μενεῖ ἀπίστου. τῶν ἡμετέρων κακῶν. Τὴν ἀντιλάμπουσαν ἡλίῳ πόλιν διὰ κάλλος εἰς ἔδαφος κεκλιμένην προβλέπομεν. Ὑπὸ τούτοις δὲ τοῖς χρόνοις, καὶ ὀμβρίων υδάτων σπάνις γέγονεν, ἔν τε Φρυγίαις Γαλάταις αὖ, καὶ Καππαδοκίαις, καὶ Κιλικίαις καὶ ἔνδεια τῶν ἀναγκαίων, καὶ Ολεθριωτέρας τροφής μεταλαμβάνειν τοὺς ἀνθρώ πους, ὅθεν καὶ λιμός γέγονεν, ἐν ὅσῳ δὲ τῇ μετα βολῇ τῆς διαίτης, καὶ οἰδαίνοντές οίδαί- νοντος ) σφισι τοῦ σώματος δι' ὑπερβολὴν τῆς φλε γμονῆς τὰς δίψεις ἀπέβαλον, βηχός τε συγγενομένης τριταῖοι τὸν βίον ἀπελίμπανον. Επ' ὄψεσιν ἡμῶν αἱ τῶν πόλεων συμφοραί, ORATIO XXVII. A sphemian armantur, universi Procreator Jacris ultro amplectuntur; etiam filii gratiæ cum dæmonibus citroque conviciis, blasphemiarum jaculis appetitur, et crumpens ira verba in cœlum jactat. Quo digna sunt hæc gemitu? quis Jeremias hæc pro dignitate Tamentetur? Utinam hæc calamitatis forma numero infidelium determinaretur! C Cor. vi, 14-16. dæorum exercitatio, per imitationem trahunt að eorum impietatem, qui resipiunt idolorum cultum. Heu mihi quantum dolorum est! Christi quoque oves morbus tangit. Etiam Christi sigillo cohone- st:ti, et spiritalis lavacri filii diabolicant sagenaul gratiæ inimicis tripudia ineunt ; etiam qui Christiani sacrificii adorator est, sedet in Græcis saltatoribus et ipse saltator, vocem Pauli nou audiens : Quæ enim participatio justitia cum iniquitate? Quæ societas luci ad tenebras? Quæ autem conventio Christi ad Belial? aut quæ pars fideli cum infileli? qui autem consensus templo Dei cum idolis"? Si dum specta- cula minime spectanda spectas, abreptus esses a morte (mors enim, ut nostis ipsi, viventes furatur, neque legem sibi præstitutam novit), quo te Christus. collocaret in ordine? Grecorum? at fi ei symbolum circumfers. Credentium? hoc vero qui faciat cum eo, qui cum Græcis choreas miscet? Seul pervicaci- bus verba hæc importuna forte loquacitas videantur,. et bene monentium vox pro nuganentis audiatur, et Oratio seria risus sit argumentum. Verum si cœlestium irarum essemus inexperti, incredulitati forte sit locus. Sin vero indignationis olim futuræ primam segetem jam messuimus, et civitatem, so- lare jubar æmulantem pulchritudine, solo prostra- tam aspicimus ; si visis non instruimur, vereor ne iis, que non videmus, incidamus. Quam multos res no- stræ sapientes fecerunt! in universam terram nostro- rum malorum fama pervenit, et fama tonitrus instar excurrente, orbis terrarum incolæ perculsi territique sunt, luctuque sibi imposito ad mentem melioreir versi sunt ac famæ terrore, quas ad iniquitatem vias muniverant, reliquerunt. Nobisne igitur nostra supplicia infructuosa sint ? et restet iufrenis, prom- plaque ad malitiam ratio? vimne humanissimo Do- CL. DAUSQUEЛ NOTÆ. Conjecto inter alia fuisse insignem terræ motum, quo multæ habitationes allicle solo, aut pars aliqua Seleucie perturbata. Conjecto ex illo, Catera mala videtur Evagrius lib. u, ita ponere: (majori et minori, (supra monuimus Citiciæ nomine quandoque legi Isauriam, in qua Seleucia ), (rescribo Iterum statim Basi lius : quas plurium civitatum calamitates tunc omnibus coguitissimas insuper habuit Basilius particulatim dinumerare. 2. Sed enim cum sint hæc Græcorum religio, Ju- (40) Πιστῶν μετὰ ἀπίστων. Biblia, πιστῷ μετά (44) Κεκλημένην. Γρ. κεκλισμένην. (42) Εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος
PG 85:321Ξένη τῶν πραττομένων ἡ θέα. Τίς μείζων, ἐρωτηθεὶς, καὶ παιδίον ἐν μέσῳ παρέστησεν, οὐδ’ ἀποκρίσεως ἀξιοῖ τὴν ἐρώτησιν; Ἔθος γὰρ τῷ Δεσπότῃ, μὴ πρὸς τὰς ἐρωτήσεις ὁρᾷν, ἀλλὰ πρὸς τὸν τῶν ἐρωτώντων τρόπον ὑπαντᾷν. Φαρισαῖος γοῦν τίς ποτε νόσῳ φιλαργυρίας φλεγόμενος, καὶ θαυμάτων πλῆθος ὁρῶν, πλεονεξίας ἔρωτι προσελθὼν τῷ Δεσπότῃ τὸν μαθητὴν ὑποκρίνεται, ἵνα τέχνην θαυμάτων μαθὼν, ἔχῃ χρημάτων ἐμπορίαν τὰ θαύματα. Ἀκολουθήσω γὰρ, φησὶν, ὅπου δ’ ἂν ἀπέρχῃ . Πρὸς ὃν ὁ Κύριος, πρὸς τὴν γνώμην, οὐ πρὸς τὴν φωνὴν, ἀποκρίνεται, γυμνάσας τῷ λόγῳ τὸν τρόπον· Αἱ ἀλώπεκες γὰρ, φησὶ, φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ . Τί θαυμάτων ὑποκρίνῃ πόθον, χρημάτων κρατούμενος ἔρωτι; Τί πλοῦτον ζητῶν, πρὸς τὸν τῆς πενίας νομοθέτην ἐλήλυθας; Οὐ γίνεται πρόσοδος χρημάτων τὰ θαύματα. Πτηνῶν πενέστερον ἐμὲ τὸν θαυματουργοῦντα θεώρησον. Οὐ γίνεται χρυσὸς θαυμάτων καρπὸς, οὐδὲ τοῦτο ἡμῶν παραδόξων γεώργιον. Οὕτω καὶ νῦν, οὐ πρὸς τὴν τῶν μαθητῶν ἐρώτησιν ἀποκρίνεται· συμβουλεύει δὲ τοῖς ἐρωτῶσι τὰ δέοντα.
Α προς κακίαν ὁ λογισμός ; Μὴ βιασώμεθα τον φιλάν ΧΧΥΙΙΙ. Β θρωπον Δεσπότην πρὸς ἀγανάκτησιν μείζονα. Μὴ παρασκευάσωμεν τὸν εὐεργέτην, ποθοῦντα πρὸς τὸ πλήττειν κατασχολεῖσθαι· & γὰρ μὴ βούλεται μετ ερχόμενοι, πάντως ὧν οὐ βουλόμεθα, τούτων μεθέξη. μεν. Μὴ τοῖς διαβολικοῖς θαύμασι (43) τὸν διάβολον θεραπεύοντες, τοῦ διαβόλου γενώμεθα συγκληροι. Τέρψεων δαιμονικῶν τὴν διάνοιαν ἀποστήσωμεν. Απεταξάμεθα διαβόλῳ, μὴ πάλιν αὐτῷ τεχνικῶς συνταξώμεθα. Συνεταξάμεθα τῷ Χριστῷ, μὴ πάλιν αὐτῷ δαιμονικῶς ἀποταξώμεθα. Ὀλίγος ὁ βίος, αγα- πητοὶ, καὶ ἅπαξ ὁ θάνατος, καὶ ἐπ' ὄψεσιν ἡμῶν αἱ τῶν πόλεων συμφοραί. Φύγωμεν τὸν ἐξ ἀρχῆς τῶν ἀνθρώπων πολέμιον· καὶ προσδράμωμεν Χριστῷ τῷ διὰ παντὸς φιλανθρώπῳ. Μὴ γὰρ ἄχρι τῆς παρούσης ζωῆς τοῖς ἀνθρώποις τὰ τάγματα περιώρισται ; λογοθέσιον ἡμᾶς ἀπεκδέχεται (44), καὶ κρίσις ἀπα ράτρεπτος, καὶ κριτής φοβερός, ἢ πρὸς βασιλείαν καλῶν, ἢ πρὸς γέενναν ἐκπέμπων. Οταν ἂν ἐντεῦθεν ἑαυτοῖς ἐπιλεξώμεθα μερίδα, ταύτην ἐκεῖ τὴν κτῆσιν ἔχειν ἀνάγκη· οἷον ἂν κλῆρον ἐνταῦθα ποιησώμεθα, τοῦτον ἀναντιῤῥήτως ἐκεῖ καρπωσόμεθα. Φύγωμεν σκότος αἰώνιον, ἀγαπήσωμεν βασιλείαν οὐράνιον • φύγωμεν ἀκοίμητον σκώληκα· δράμωμεν πρὸς τοὺς τῆς ἀφθαρσίας στεφάνους. Φύγωμεν πῦρ ἀκατάσβε στον προσφύγωμεν ἀγαθῷ καὶ φιλανθρώπῳ Δεσπό τη. Ταῦτα λέγομεν, ταῦτα παρακαλοῦμεν, ταῦτα μετὰ τοῦ Παύλου φθεγγόμεθα· Ἀξίως περιπατή- σαι τῆς κλήσεως, ἧς ἐκλήθημεν ἐν Χριστῷ· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ⋅ ΛΟΓΟΣ ΚΗ'. Εἰς τὸ «Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία, οὐ μὴ ἔλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » α'. Πολλὰς σωτηρίας ὁδοὺς ὁ Δεσπότης Θεὸς τῷ τῶν ἀνθρώπων ἀνεπέτασε γένει, τῷ πολυτρόπῳ τῆς κλήσεως, τὰς πολυσχιδεῖς τῶν ἀνθρώπων γνώμας χειρούμενος. Καὶ καθάπερ οἱ τῶν ἰατρῶν ἄριστος πολυτρόπους ἰδέας ὑφαίνουσι, δι' ὧν πολεμοῦσι τοῖς πάθεσιν· οὕτως ἀγαθὸς ὁ τῶν ἀνθρώπων Δημιουργός θαυματοποιούς θαύματα διαβολικά, Καθάπερ τοῖς μὲν θαυματοποιοῖς ὀργάνων δεῖ πολλῶν, καὶ τροχῶν, καὶ σχοινίων, καὶ μαχαιρῶν· μηχανο- ποιούς, καὶ σκηνοποιοὺς ἡ παλαιὰ κωμῳδία εἴρηκε, θέλγητρα θαύματα : Τί θαυμάτων ἀπάτῃ διασκεδάζεις τὸν ὄχλον: BASILII SELEUCIENSIS mino aleremus, ut acerbius indignetur? bene me- rentem Deum non conciliabimus, qui a plagis feriari discupit? Nam cum, quæ ille minime velit, tracte- thus, profecto futurum est iis participemus, quæ nolumus. Ne per miracula diabolica diabolum co- lentes diaboli simus hæredes. A ludis diabolicis men- tem avertamus. A dæmone nos abjunximus, ne rur- sus ei per fraudem adjungamur. Stetimus in acie cum Christo, ne rursus ab ejus copiis per imitatio- nem demonum abscedanus. Brevis hæc vita, dile- cti, et aliquando ventura mors, et ob oculos nostros civitatum calamitates versantur. Fugiamus anti- quum hominum adversarium, et ad Christum cursu contendamus, qui summa semper humanitate utitur. Nec enim præsenti vita hominibus sui determinati sunt ordines : ratio reddenda nos manet, et judi- cium, quod perverti non potest, necnon judex terri- bilis aut in regnum vocans, aut in gehennai eji- ciens. Quam nobis hic partem delegerimus, eam ´nos ibi possessionem adire necesse est : quam nos hic sortem nostram fecerimus, ea ibi sine contro- versia fruemur. Fugiamus æternas tenebras, cosle- ste regnum diligamus: fugiamus insopitum vermem; immortalitatis coronam cursu petamus. Vitemnus ignes inexstinctos, ad commodum et perhumanum Dominum accurramus. Hæc loquimur, hæc mone- mus, hæc cum Paulo dicimus: Digne ambulemus vocatione, qua vocati sumus in Christos : cui gloria, et imperium in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO In illud : ‹ Nisi conversi fueritis, et efficiamini sicul parvuli, non intrabitis in regnum cœlorum **. ) tiformi vocatione tractat, multas ad salutem vias aperit hominum generi. Et quemadmodum medi- corum optimi varias texunt rationes, quibus morbos expugnent: sic bonus hominum Fictor multiplices, easque voluntarie admissas conspicatus animorum Ephes. 1, 1. Matth. xvIII, 3. B C CL. DAUSQUEII NOTÆ. ludicra et imposturæ quibus sui rerumque suarum admirationem concitant histriones æruscatores, quos abs re Demosthenes indigitat. Eo quod plerumque dæmonis interventu ederentur, vocat Basilius miracula diabolica. Primam in hoc genere laudem Proteus retulit, qui igneis aliisque spectris sponte venientibus spectan- tiuni mentes emovebat. Quare cadem voce usus est spone Maro: Omnia transformat sese in miracula rerum. Talis Xenophon, Scyanius, Parantinus, Philippides Syracusius, Heraclitus Mitylenmus, Nymphodorus ille, qui Rhegienses primus timoris arguit, et alii apud Eustathium et Athenarum. Aliud genus mira- cula scenica fuere ingenii, et naturæ subsidio variis instrumentis exhibita, ex quibus similitudinem du- cit divus Chrysostomus De sacerdotio, lib. vi, cap. : Veluti Thaumatopeis organa multa sunt opus el rola, et funes, et gladii. Eos speciatin inquit Pollux lib. vi. Possent ea quoque Basilii verba hac facie verti: Ne per illecebras dæmonicas. He- sychius : sed quia illecebræ, de quibus tunc Basilius ageret, sunt illæ voluptates scenicæ, visum est astringere admirabiles illas im- posturas, quæ in scena. Similiter capies Chrysosto- mum Judæos facientem hæc in sanctum Stephanum loqui : Quid prastigiarum fraude populum distrahis? calculos veniendum est in logothesio, sen conclavi, ubi rationes subducuntur. 1. Dominus Deus duin varia hominum ingenia mul- (43) Τοῖς διαβολικοῖς θαύμασι. Θαύματα sunt ea (44) Λογοθέσιον ἡμᾶς ἐκδέχεται. Morellus : Ad
Τίς ἄρα μείζων ἐστίν ; Τί με, φησὶ, πρόωρον ἀπαιτεῖτε τῶν μελλόντων ἀπόφασιν; τὸ πρὸ καιροῦ δικαστήριον καθίζειν βιάζεσθε; Τί τὸν τῆς κρίσεως ὁ καιρὸς, οὐχὶ κρίσεως· ἀγώνων καιρὸς, οὐ τῶν ἀγωνισμάτων ἀντίδοσις. Τί με νῦν ἀγωνοθέτην πρὸ τῶν ἀγώνων γενέσθαι βιάζεσθε; Ἴδω πρῶτον τὸν κάματον, καὶ τότε δωροῦμαι τὸν στέφανον. Ἴδω τὰ ἔργα, καὶ τὴν ἀξίαν ψηφίζομαι. Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὸ παιδίον . Τί περὶ πρωτείων ἐρίζετε, τὴν ὁδὸν τῆς βασιλείας πολυπραγμονεῖν καταλείψαντες; Τί μήπω τὴν κλῆσιν εὑρόντες, τὸ πρωτεύειν φαντάζεσθε; Αὕτη μόνη τῆς βασιλείας ὁδὸς, αὕτη τῶν οὐρανίων κλίμαξ· Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὸ παιδίον · οὐχ ἵνα τὴν φύσιν ἀνακάμπτειν βιάζησθε, οὐδ’ ἵνα τὴν ἡλικίαν ὑποστρέφειν παρὰ φύσιν παρασκευάσητε, οὐδ’ ἵνα τοῦ χρόνου τὸν δρόμον ὑποποδίζειν διδάξητε· ἀλλὰ τὸν τρόπον, μὴ τὸν χρόνον ἀλλάξατε. γ. Νικόδημος μὲν οὖν ὁ τὴν νύκτα πρὸς μαθητείαν ἐλθὼν, συνεργὸν ἐπισπώμενος, ὁ νυκτὸς μαθητὴς τῷ σκότῳ θεραπεύων τὸν φόβον, ἀκούσας ποτὲ τοῦ Σωτῆρος·
Α προς κακίαν ὁ λογισμός ; Μὴ βιασώμεθα τον φιλάν ΧΧΥΙΙΙ. Β θρωπον Δεσπότην πρὸς ἀγανάκτησιν μείζονα. Μὴ παρασκευάσωμεν τὸν εὐεργέτην, ποθοῦντα πρὸς τὸ πλήττειν κατασχολεῖσθαι· & γὰρ μὴ βούλεται μετ ερχόμενοι, πάντως ὧν οὐ βουλόμεθα, τούτων μεθέξη. μεν. Μὴ τοῖς διαβολικοῖς θαύμασι (43) τὸν διάβολον θεραπεύοντες, τοῦ διαβόλου γενώμεθα συγκληροι. Τέρψεων δαιμονικῶν τὴν διάνοιαν ἀποστήσωμεν. Απεταξάμεθα διαβόλῳ, μὴ πάλιν αὐτῷ τεχνικῶς συνταξώμεθα. Συνεταξάμεθα τῷ Χριστῷ, μὴ πάλιν αὐτῷ δαιμονικῶς ἀποταξώμεθα. Ὀλίγος ὁ βίος, αγα- πητοὶ, καὶ ἅπαξ ὁ θάνατος, καὶ ἐπ' ὄψεσιν ἡμῶν αἱ τῶν πόλεων συμφοραί. Φύγωμεν τὸν ἐξ ἀρχῆς τῶν ἀνθρώπων πολέμιον· καὶ προσδράμωμεν Χριστῷ τῷ διὰ παντὸς φιλανθρώπῳ. Μὴ γὰρ ἄχρι τῆς παρούσης ζωῆς τοῖς ἀνθρώποις τὰ τάγματα περιώρισται ; λογοθέσιον ἡμᾶς ἀπεκδέχεται (44), καὶ κρίσις ἀπα ράτρεπτος, καὶ κριτής φοβερός, ἢ πρὸς βασιλείαν καλῶν, ἢ πρὸς γέενναν ἐκπέμπων. Οταν ἂν ἐντεῦθεν ἑαυτοῖς ἐπιλεξώμεθα μερίδα, ταύτην ἐκεῖ τὴν κτῆσιν ἔχειν ἀνάγκη· οἷον ἂν κλῆρον ἐνταῦθα ποιησώμεθα, τοῦτον ἀναντιῤῥήτως ἐκεῖ καρπωσόμεθα. Φύγωμεν σκότος αἰώνιον, ἀγαπήσωμεν βασιλείαν οὐράνιον • φύγωμεν ἀκοίμητον σκώληκα· δράμωμεν πρὸς τοὺς τῆς ἀφθαρσίας στεφάνους. Φύγωμεν πῦρ ἀκατάσβε στον προσφύγωμεν ἀγαθῷ καὶ φιλανθρώπῳ Δεσπό τη. Ταῦτα λέγομεν, ταῦτα παρακαλοῦμεν, ταῦτα μετὰ τοῦ Παύλου φθεγγόμεθα· Ἀξίως περιπατή- σαι τῆς κλήσεως, ἧς ἐκλήθημεν ἐν Χριστῷ· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ⋅ ΛΟΓΟΣ ΚΗ'. Εἰς τὸ «Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία, οὐ μὴ ἔλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » α'. Πολλὰς σωτηρίας ὁδοὺς ὁ Δεσπότης Θεὸς τῷ τῶν ἀνθρώπων ἀνεπέτασε γένει, τῷ πολυτρόπῳ τῆς κλήσεως, τὰς πολυσχιδεῖς τῶν ἀνθρώπων γνώμας χειρούμενος. Καὶ καθάπερ οἱ τῶν ἰατρῶν ἄριστος πολυτρόπους ἰδέας ὑφαίνουσι, δι' ὧν πολεμοῦσι τοῖς πάθεσιν· οὕτως ἀγαθὸς ὁ τῶν ἀνθρώπων Δημιουργός θαυματοποιούς θαύματα διαβολικά, Καθάπερ τοῖς μὲν θαυματοποιοῖς ὀργάνων δεῖ πολλῶν, καὶ τροχῶν, καὶ σχοινίων, καὶ μαχαιρῶν· μηχανο- ποιούς, καὶ σκηνοποιοὺς ἡ παλαιὰ κωμῳδία εἴρηκε, θέλγητρα θαύματα : Τί θαυμάτων ἀπάτῃ διασκεδάζεις τὸν ὄχλον: BASILII SELEUCIENSIS mino aleremus, ut acerbius indignetur? bene me- rentem Deum non conciliabimus, qui a plagis feriari discupit? Nam cum, quæ ille minime velit, tracte- thus, profecto futurum est iis participemus, quæ nolumus. Ne per miracula diabolica diabolum co- lentes diaboli simus hæredes. A ludis diabolicis men- tem avertamus. A dæmone nos abjunximus, ne rur- sus ei per fraudem adjungamur. Stetimus in acie cum Christo, ne rursus ab ejus copiis per imitatio- nem demonum abscedanus. Brevis hæc vita, dile- cti, et aliquando ventura mors, et ob oculos nostros civitatum calamitates versantur. Fugiamus anti- quum hominum adversarium, et ad Christum cursu contendamus, qui summa semper humanitate utitur. Nec enim præsenti vita hominibus sui determinati sunt ordines : ratio reddenda nos manet, et judi- cium, quod perverti non potest, necnon judex terri- bilis aut in regnum vocans, aut in gehennai eji- ciens. Quam nobis hic partem delegerimus, eam ´nos ibi possessionem adire necesse est : quam nos hic sortem nostram fecerimus, ea ibi sine contro- versia fruemur. Fugiamus æternas tenebras, cosle- ste regnum diligamus: fugiamus insopitum vermem; immortalitatis coronam cursu petamus. Vitemnus ignes inexstinctos, ad commodum et perhumanum Dominum accurramus. Hæc loquimur, hæc mone- mus, hæc cum Paulo dicimus: Digne ambulemus vocatione, qua vocati sumus in Christos : cui gloria, et imperium in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO In illud : ‹ Nisi conversi fueritis, et efficiamini sicul parvuli, non intrabitis in regnum cœlorum **. ) tiformi vocatione tractat, multas ad salutem vias aperit hominum generi. Et quemadmodum medi- corum optimi varias texunt rationes, quibus morbos expugnent: sic bonus hominum Fictor multiplices, easque voluntarie admissas conspicatus animorum Ephes. 1, 1. Matth. xvIII, 3. B C CL. DAUSQUEII NOTÆ. ludicra et imposturæ quibus sui rerumque suarum admirationem concitant histriones æruscatores, quos abs re Demosthenes indigitat. Eo quod plerumque dæmonis interventu ederentur, vocat Basilius miracula diabolica. Primam in hoc genere laudem Proteus retulit, qui igneis aliisque spectris sponte venientibus spectan- tiuni mentes emovebat. Quare cadem voce usus est spone Maro: Omnia transformat sese in miracula rerum. Talis Xenophon, Scyanius, Parantinus, Philippides Syracusius, Heraclitus Mitylenmus, Nymphodorus ille, qui Rhegienses primus timoris arguit, et alii apud Eustathium et Athenarum. Aliud genus mira- cula scenica fuere ingenii, et naturæ subsidio variis instrumentis exhibita, ex quibus similitudinem du- cit divus Chrysostomus De sacerdotio, lib. vi, cap. : Veluti Thaumatopeis organa multa sunt opus el rola, et funes, et gladii. Eos speciatin inquit Pollux lib. vi. Possent ea quoque Basilii verba hac facie verti: Ne per illecebras dæmonicas. He- sychius : sed quia illecebræ, de quibus tunc Basilius ageret, sunt illæ voluptates scenicæ, visum est astringere admirabiles illas im- posturas, quæ in scena. Similiter capies Chrysosto- mum Judæos facientem hæc in sanctum Stephanum loqui : Quid prastigiarum fraude populum distrahis? calculos veniendum est in logothesio, sen conclavi, ubi rationes subducuntur. 1. Dominus Deus duin varia hominum ingenia mul- (43) Τοῖς διαβολικοῖς θαύμασι. Θαύματα sunt ea (44) Λογοθέσιον ἡμᾶς ἐκδέχεται. Morellus : Ad
Ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἄνωθεν, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν , τὴν φύσιν προβάλλεται τῶν χρόνων ἀντίδικον, καὶ καταφεύγει πρὸς τὸν χρόνον, τὴν χάριν οὐ λογιζόμενος. Καὶ πῶς δύναται , φησὶν, ἄνθρωπος γέρων ὢν, εἰσελθεῖν εἰς τὴν κοιλίαν τῆς μητρὸς αὑτοῦ ; Ἀπόβλεψον, ὦ Νικόδημε, τοὺς λόγους τῆς χάριτος· οἶδε καὶ πρεσβύτας ἀναπλάττειν, καὶ γέρουσι τόκον χαρίζεσθαι. Ἀλλ’ ἡ τῆς φύσεως γέννησις τῷ τεχθέντι τὴν γῆν ὑποστρώννυσιν· αἱ τῆς χάριτος ὠδῖνες οὐρανῷ τὸ τεχθὲν ἀπογράφονται. Μὴ δῆτα καὶ ὑμεῖς, ὦ μαθηταὶ, τὰς Νικοδήμου φωνὰς μελετήσατε, μηδὲ τὰς ἀπίστους ἐκείνου ὑποβάλλεσθε ῥήσεις· Πῶς γενέσθαι δυνατὸν παιδίον; πῶς ὑποστρέφειν αὖθις πειρασώμεθα φύσιν; Βούλεσθε γενέσθαι παιδία; μιμήσασθε τῶν παιδίων τὸ ἦθος, ἄκακον ἀναλάβετε τρόπον. Ἐκείνοις λόγος ἀξίας οὐδείς· ἐκεῖνα φιλοπρωτίας οὐ νενόσηκε πάθος· οὐκ οἶδε πατέρων ἐπανθοῦσαν εὐγένειαν· οὐκ ἐπὶ πλούτου ὑπερηφανίᾳ κομπάζει, οὐδὲ περὶ γονικῶν ἀξιωμάτων πλῆθος. Καὶ ὁμιλεῖ τοῖς ὁμήλιξιν. Ὄψει δεσπότην ὁμοῦ καὶ οἰκέτην ἐν πᾶσιν ἀναστρέφοντας·
Α προς κακίαν ὁ λογισμός ; Μὴ βιασώμεθα τον φιλάν ΧΧΥΙΙΙ. Β θρωπον Δεσπότην πρὸς ἀγανάκτησιν μείζονα. Μὴ παρασκευάσωμεν τὸν εὐεργέτην, ποθοῦντα πρὸς τὸ πλήττειν κατασχολεῖσθαι· & γὰρ μὴ βούλεται μετ ερχόμενοι, πάντως ὧν οὐ βουλόμεθα, τούτων μεθέξη. μεν. Μὴ τοῖς διαβολικοῖς θαύμασι (43) τὸν διάβολον θεραπεύοντες, τοῦ διαβόλου γενώμεθα συγκληροι. Τέρψεων δαιμονικῶν τὴν διάνοιαν ἀποστήσωμεν. Απεταξάμεθα διαβόλῳ, μὴ πάλιν αὐτῷ τεχνικῶς συνταξώμεθα. Συνεταξάμεθα τῷ Χριστῷ, μὴ πάλιν αὐτῷ δαιμονικῶς ἀποταξώμεθα. Ὀλίγος ὁ βίος, αγα- πητοὶ, καὶ ἅπαξ ὁ θάνατος, καὶ ἐπ' ὄψεσιν ἡμῶν αἱ τῶν πόλεων συμφοραί. Φύγωμεν τὸν ἐξ ἀρχῆς τῶν ἀνθρώπων πολέμιον· καὶ προσδράμωμεν Χριστῷ τῷ διὰ παντὸς φιλανθρώπῳ. Μὴ γὰρ ἄχρι τῆς παρούσης ζωῆς τοῖς ἀνθρώποις τὰ τάγματα περιώρισται ; λογοθέσιον ἡμᾶς ἀπεκδέχεται (44), καὶ κρίσις ἀπα ράτρεπτος, καὶ κριτής φοβερός, ἢ πρὸς βασιλείαν καλῶν, ἢ πρὸς γέενναν ἐκπέμπων. Οταν ἂν ἐντεῦθεν ἑαυτοῖς ἐπιλεξώμεθα μερίδα, ταύτην ἐκεῖ τὴν κτῆσιν ἔχειν ἀνάγκη· οἷον ἂν κλῆρον ἐνταῦθα ποιησώμεθα, τοῦτον ἀναντιῤῥήτως ἐκεῖ καρπωσόμεθα. Φύγωμεν σκότος αἰώνιον, ἀγαπήσωμεν βασιλείαν οὐράνιον • φύγωμεν ἀκοίμητον σκώληκα· δράμωμεν πρὸς τοὺς τῆς ἀφθαρσίας στεφάνους. Φύγωμεν πῦρ ἀκατάσβε στον προσφύγωμεν ἀγαθῷ καὶ φιλανθρώπῳ Δεσπό τη. Ταῦτα λέγομεν, ταῦτα παρακαλοῦμεν, ταῦτα μετὰ τοῦ Παύλου φθεγγόμεθα· Ἀξίως περιπατή- σαι τῆς κλήσεως, ἧς ἐκλήθημεν ἐν Χριστῷ· ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ⋅ ΛΟΓΟΣ ΚΗ'. Εἰς τὸ «Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία, οὐ μὴ ἔλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » α'. Πολλὰς σωτηρίας ὁδοὺς ὁ Δεσπότης Θεὸς τῷ τῶν ἀνθρώπων ἀνεπέτασε γένει, τῷ πολυτρόπῳ τῆς κλήσεως, τὰς πολυσχιδεῖς τῶν ἀνθρώπων γνώμας χειρούμενος. Καὶ καθάπερ οἱ τῶν ἰατρῶν ἄριστος πολυτρόπους ἰδέας ὑφαίνουσι, δι' ὧν πολεμοῦσι τοῖς πάθεσιν· οὕτως ἀγαθὸς ὁ τῶν ἀνθρώπων Δημιουργός θαυματοποιούς θαύματα διαβολικά, Καθάπερ τοῖς μὲν θαυματοποιοῖς ὀργάνων δεῖ πολλῶν, καὶ τροχῶν, καὶ σχοινίων, καὶ μαχαιρῶν· μηχανο- ποιούς, καὶ σκηνοποιοὺς ἡ παλαιὰ κωμῳδία εἴρηκε, θέλγητρα θαύματα : Τί θαυμάτων ἀπάτῃ διασκεδάζεις τὸν ὄχλον: BASILII SELEUCIENSIS mino aleremus, ut acerbius indignetur? bene me- rentem Deum non conciliabimus, qui a plagis feriari discupit? Nam cum, quæ ille minime velit, tracte- thus, profecto futurum est iis participemus, quæ nolumus. Ne per miracula diabolica diabolum co- lentes diaboli simus hæredes. A ludis diabolicis men- tem avertamus. A dæmone nos abjunximus, ne rur- sus ei per fraudem adjungamur. Stetimus in acie cum Christo, ne rursus ab ejus copiis per imitatio- nem demonum abscedanus. Brevis hæc vita, dile- cti, et aliquando ventura mors, et ob oculos nostros civitatum calamitates versantur. Fugiamus anti- quum hominum adversarium, et ad Christum cursu contendamus, qui summa semper humanitate utitur. Nec enim præsenti vita hominibus sui determinati sunt ordines : ratio reddenda nos manet, et judi- cium, quod perverti non potest, necnon judex terri- bilis aut in regnum vocans, aut in gehennai eji- ciens. Quam nobis hic partem delegerimus, eam ´nos ibi possessionem adire necesse est : quam nos hic sortem nostram fecerimus, ea ibi sine contro- versia fruemur. Fugiamus æternas tenebras, cosle- ste regnum diligamus: fugiamus insopitum vermem; immortalitatis coronam cursu petamus. Vitemnus ignes inexstinctos, ad commodum et perhumanum Dominum accurramus. Hæc loquimur, hæc mone- mus, hæc cum Paulo dicimus: Digne ambulemus vocatione, qua vocati sumus in Christos : cui gloria, et imperium in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO In illud : ‹ Nisi conversi fueritis, et efficiamini sicul parvuli, non intrabitis in regnum cœlorum **. ) tiformi vocatione tractat, multas ad salutem vias aperit hominum generi. Et quemadmodum medi- corum optimi varias texunt rationes, quibus morbos expugnent: sic bonus hominum Fictor multiplices, easque voluntarie admissas conspicatus animorum Ephes. 1, 1. Matth. xvIII, 3. B C CL. DAUSQUEII NOTÆ. ludicra et imposturæ quibus sui rerumque suarum admirationem concitant histriones æruscatores, quos abs re Demosthenes indigitat. Eo quod plerumque dæmonis interventu ederentur, vocat Basilius miracula diabolica. Primam in hoc genere laudem Proteus retulit, qui igneis aliisque spectris sponte venientibus spectan- tiuni mentes emovebat. Quare cadem voce usus est spone Maro: Omnia transformat sese in miracula rerum. Talis Xenophon, Scyanius, Parantinus, Philippides Syracusius, Heraclitus Mitylenmus, Nymphodorus ille, qui Rhegienses primus timoris arguit, et alii apud Eustathium et Athenarum. Aliud genus mira- cula scenica fuere ingenii, et naturæ subsidio variis instrumentis exhibita, ex quibus similitudinem du- cit divus Chrysostomus De sacerdotio, lib. vi, cap. : Veluti Thaumatopeis organa multa sunt opus el rola, et funes, et gladii. Eos speciatin inquit Pollux lib. vi. Possent ea quoque Basilii verba hac facie verti: Ne per illecebras dæmonicas. He- sychius : sed quia illecebræ, de quibus tunc Basilius ageret, sunt illæ voluptates scenicæ, visum est astringere admirabiles illas im- posturas, quæ in scena. Similiter capies Chrysosto- mum Judæos facientem hæc in sanctum Stephanum loqui : Quid prastigiarum fraude populum distrahis? calculos veniendum est in logothesio, sen conclavi, ubi rationes subducuntur. 1. Dominus Deus duin varia hominum ingenia mul- (43) Τοῖς διαβολικοῖς θαύμασι. Θαύματα sunt ea (44) Λογοθέσιον ἡμᾶς ἐκδέχεται. Morellus : Ad
PG 85:323ὄψει πένητα παῖδα καὶ πλούσιον τὸ πρὸς ἀλλήλους οὐκ ἐγνωκότας διάφορον, οὐ καθέδρας διαφορὰν, οὐ παιδείας ἐναλλαγήν· ἀλλ’ ἔτι μένει καθαρὰ πάθους ἡ φύσις, ἀμιγὴς κακίας ἡ γνώμη· ἐλευθέρα πανουργίας ἡ προαίρεσις· ὁ λογισμὸς, πονηρίας ἀλλότριος· ἡ ψυχὴ, πρὸς κακίαν ἀγύμναστος· οὔπω γὰρ ὤγκωσε τὸν λόγον ὁ χρόνος· οὔπω χρημάτων ἐγέννησεν αἴσθησιν· οὔπω τοῖς τῆς εὐγενείας ἔμαθεν ἄνθεσι τέρπεσθαι· οὔπω τὴν ἀκοὴν πέπληκται προγονικοῖς κατορθώμασι· οὔπω πάθεσιν ἀξίας μολύνεται· οὔπω τι μέγα τὴν κτῆσιν νενόμικεν· οὔπω τιμαῖς ἡ φύσις ἀγάλλεται· οὔπω φιλοδοξίᾳ ὁ τρόπος ἀγρεύεται· ἀλλ’ ἔτι μένει τὸ τῆς φύσεως ἀπαραχάρακτον νόμισμα. Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία . Καὶ προσεπαύξων τὴν ἀνάγκην τῆς συμβουλῆς, Οὐ δύνασθε , φησὶν, εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν . Πάσης ἑτέρας ὁδοῦ τὰς ἐλπίδας ἐκπέμψατε, καὶ τοὺς φιλοπρωτίας ἀπόθεσθε λόγους. Οὐ δυνατὸν γὰρ ἀξίας ὁμοῦ καὶ βασιλείας ἐρᾷν. Ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν φιλόδοξον ἐραστὴν ἀποσείεται· φιλότιμον ἀποκρούεται πόθον. Ταπεινοφροσύνης μισθὸς, οὐ φιλοπρωτίας καταγώγιον. Ἆρ’ οὖν πρὸς μόνους, ὦ Δέσποτα διαλέγῃ;
τοικίας τῆς ψυχῆς τὰς ἑκουσίους νόσους θεώμενος, ποικίλα καὶ αὐτὸς τῆς φιλανθρωπίας τὰ φάρμακα, δι ἑκάστου τὴν ἑκάστου σωτηρίαν ἐργάζεται. Αν ἴδῃ τελώνην τελωνικοῖς (45) μολυνόμενον κέρδεσι, δίδω τον ίαμα καθαῖρον τὴν πρόθεσιν· ἂν ἴδῃ μορφὴν γονας καπηλεύουσαν, μεταπλάττει τὸ πάθος εἰς ἔνα Τον ἔρωτα· ἂν ἴδῃ λῃστὴν μετανοοῦντα, διὰ πίστεως ἔχει· ἂν ἴδῃ διώκτην ὑπ' ἀγνοίας μαινόμενον, δι' ἀστραπῆς σαγηνεύει· ἂν ἴδῃ στρατιώτην πιστόν, δι' ἐλεημοσύνης ἐφέλκεται. Αλλος μὲν οὖν παρθενία κοσμήσας τὰ μέλη, τιμιώτερος ὤφθη τῷ πλάσαντι· άλλος πραότητος ἐρασθεὶς ὑπὸ τῶν ἱερῶν Γραμμά των θαυμάζεται· ἄλλος ζήλῳ καθωπλισμένος θείῳ, τὸν Ποιητὴν ἐπαινέτην ἐκτήσατο. Αλλ' εἰ καὶ ποικίλοι τῆς σωτηρίας οἱ τρόποι, πᾶσι γοῦν ὁ τῆς ταπεινο- φροσύνης κόσμος ἁρμόδιος· μετὰ ταύτης καὶ σωφρο- σύνη θαυμάζεται, καὶ πίστις ἐπέραστος, καὶ δικαιο- σύνη ἀνόθευτος, καὶ ἐλεημοσύνης καρπὸς ἀληθέστε- μος· καὶ μετάνοια τότε πιστεύεται, ὅταν τῇ ταπεινο- φροσύνῃ συνέζευκται. Διὰ τοῦτο τῶν ἁγίων οἱ κορυ φαῖοι, ὅτε τῶν ὑπὲρ φύσιν ἀξιωθῶσι, τότε μάλιστα πρὸς ταπεινοφροσύνην ὁρῶσιν. Ήλθε γοῦν εἰς ὁμιλίαν κατὰ τὸ ποίημα, διελέγετο, καὶ λόγος ἀμοιβαδόν ὡς ἐξ Ισοτιμίας ἀπ᾿ ἀμφοτέρων ἐπέμπετο· καὶ ἦν ἰδεῖν πράγμα παράδοξον· γλῶτταν πηλίνην τολμῶσαν οὐράνια φθέγγεσθαι, καὶ Θεὸν οὐκ ὀκνοῦντα πρὸς τὸν ἐν γῇ ἀντιφθέγγεσθαι· τοιαῦτα γὰρ τῆς ταπεινοφρο σύνης τὰ κέρδη, ἀνθρώπους εἰς ὕψος ἀνάγει, καὶ πείθει θεὸν ἀνθρώποις προσδιαλέγεσθαι. "Οτε γοῦν τοῖς οἰκείοις ρήμασιν ὁ ᾿Αβραὰμ προέπλεξε τό, Εγώ εἰμι γῆ καὶ σποδός, τότε μάλιστα τῇ ἐπιγνώσει τῆς φύσεως ὑπερβαίνει τῇ ἀξίᾳ τὰ μέτρα τῆς φύσεως. Οὕτω καὶ Μωϋσῆς, ὁ τοῦ ᾿Αβραὰμ τῶν τρόπων διά δόχος, τῇ πρὸς Θεὸν διαλέκτῳ τιμηθείς, ἑαυτὸν ἀπὸ ηυτέλιζεν· Ισχνόφωνος εἰμι καὶ βραδύγλωσσος. Όσο γὰρ καταστέλλει τὸ φρόνημα, τοσούτῳ τὴν χάριν ἐφέλκεται· καὶ γίνεται μέτρον αὐξήσεως τῆς ταπεινοφροσύνης ή δύναμις. Ὅτι καὶ ὁ τῶν ἀνθρώπων Δημιουργός, οἷον δή τι πρέπον ἐν δυνάμει την ταπει νοφροσύνην μετέρχεται, καὶ τὴν θεότητα κρύψας, μορφήν περιβάλλεται δούλου. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ Παῦλος τῷ κατὰ Χριστὸν ὑποδείγματι δυσωπεῖ τοὺς ἀκούον- τας, Τοῦτο φρονείσθω, λέγων, ἐν ὑμῖν, ὅ καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Ταύτην καὶ ὁ Χριστὸς ἐν Εὐαγγελίοις, ποικίλως τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἐκπαιδεύει· ποτὲ μὲν βοῶν· Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, οἳ τὸν ἔγκον τῶν τρόπων ἐμίσησαν, καρπὸν τοιαύτης πτω χείας, τὸν οὐρανοῦ πλοῦτον ἐπαγγελλόμενος που τέ δέ· Πῶς γὰρ ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν, ταπεινωθήσε ται (46)· καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν, ὑψωθήσεται. ται. τῇ πρὸς ἑκάτερα περιστροφή. Εo ORATIO XXVIII. A ægritudines, plurima et ipse benignitatis suae me- B dicamenta promit, per unumquodque cujusque sa- lutem perficiens. Si publicanum viderit publicano- rum lucris inquinatum, medelam dat purgatricem voluntatis si formam, quæ voluptates nundinetur, transfert affectum, in amorem plane divinum; si furem prioris vitæ statum retractantem, per fidem trahit; si insecutorem per ignorantiam furentem, fulgure in sagenam compellit; si militem fidelem, per misericordiam attrahit : alius denique virgini- tate membra decorat, et majoris pretii apud Deum est : alius mansuetudinemn anal, et in sacris Liste- ris in admiratione est; alius zelo cœlesti obarma- tur, et Deum laudatorem sibi comparat. Verum et si plures saluti congruant modi, tamen omnibus humilitatis ornamentum convenit. Ea comite conti- nentia in admiratione est, et fides fit amabilior, et justitia purgatior, et verior misericordiae fructus : et poenitentia tunc creditur, quando cum humanita- te conjugata est. Ideo primates sanctorum dignita- tem aliquam supra naturam consecuti, tunc vel maxime humilitatem respiciunt. Congressa igitur aliquando cum Deo creatura, colloquebatur, et ora- tio vicissim ab utrisque sine honoris discrimine fe- rebatur, ac cernere erat rem inusitatam : linguam e luto ausam cœlestia loqui, et Deum impigre respon- dentein homini terreno. Ilec enim parta ab humi- litate lucra homines in altum evehunt, et Deo per- suadent, ut verba cum hominibus faciat. Quando igitur Abraham suo illud sermoni praetexuit : Sum pulvis et cinis *** tunc naturæ agnitione naturæe terminos est merito supergressus. Sic et Moyses morum Abrahami successor, colloquii divini honore sublimatus, seipsum ut vilem abjecit: Impeditioris et tardioris linguæ sum ". Quanto enim fastum com- primit, tanto gratiam attrahit, et modus ampliti- candæ gratiæ est humilitatis vis. Imo vero homi- num Opifex quantum potest ac decet, humilitatem assectatur, dum celata divinitate servi formam sibi circumjicit. Ideo quoque Paulus ad exemplum Christi auditores exhortatur: Hoc sentite, inquit, in vobis, quod et in Christo Jesu 4. Eain et Christus in Evangeliis discipulis suis variis modis inculcat, quandoque clamans: Beati pauperes spiritu “, qui morum fastum oderunt, fructum ejusmodi pauper- tatis cœli divitias pollicitus. Quandoque : Omnis qui se exalial, humiliabitur ; et qui se humiliat, exaltabilur '; per ntriusque reciprocam conver- sionem malo medicinam faciens. At, quod vero si- mile est, qui libenter verba de humilitate facie- D C ss Matth. V, *** Gen. xvii, 27, Exed. v, 10. ** Philipp. 11, 5. CL. DAUSQUEII NOTA. gratia Congruente. Adjecimus membrum alterum, tum propter , 3. Luc. xiv, 11. verba connexa enim addito paret utriusque recíproca conversio: tum quod Basilius in exitu hujus Orationis, ita eum locum redintegratum usurpet. (45) "Αν ἴδῃ τελώνην τελωνικοῖς. Nola locum de (46) Ποτέ δέ· Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσε
ἆρα μόνους οὐρανὸς τοὺς ἀποστόλους ἐκδέχεται, καὶ μέχρις αὐτῶν περιγράφεις τὸ δῶρον; Ὅστις οὖν, φησὶ, ταπεινώσει ἑαυτὸν ὡς τὸ παιδίον τοῦτο . Κοινόν ἐστι τῆς ταπεινοφροσύνης τὸ πάθος· κοινὴ ἡ τῆς βασιλείας ὁδός· ἡ τοῦ ἤθους μίμησις τὴν κτῆσιν ἐφέλκεται. Κτήτορα γὰρ ὑπερήφανον οὐρανὸς οὐ προσίεται· μισεῖ τὸ πάθος, κἂν ὑποκρίνεται πόθον· μισεῖ τὸν τρόπον, κἂν ἐρᾷν σχηματίζεται. Ὅστις οὖν ταπεινώσει ἑαυτὸν ὡς τὸ παιδίον τοῦτο, οὗτός ἐστι μείζων ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν . Τί περὶ πρωτείων διαπυνθάνεσθε; Λάβετε κανόνα τῆς γνώσεως, μάθετε τὴν ὁδὸν τῆς ἀξίας· ταπεινοῦσθε τὸν τρόπον, καὶ στεφανοῦσθε τῇ χάριτι. δ. Τί οὖν, ὦ Δέσποτα, παῖδας ἀληθῶς γενέσθαι τῷ τρόπῳ κελεύεις; καὶ ποῖος τῆς νηπιώδους ταύτης ὁ καρπὸς προαιρέσεως; Ὅστις δ’ ἂν δέξηται , φησὶ, παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐμὲ δέχεται . Τὴν ἐμὴν αὐτοῖς περιάπτω τιμὴν, ἐν αὐτοῖς τὴν ἐμὴν θεραπείαν ὁρίζομαι. Ὁ γὰρ τούτους δι’ ἐμὲ θεραπεύων, ἐμὲ δι’ αὐτῶν φιλοφρονεῖται. Δεχέσθωσαν τὰς τιμὰς, οὗ τὰς ἐντολὰς περιβάλλονται. Τί οὖν, ἂν ὦσι τὸν τρόπον θρασεῖς;
τοικίας τῆς ψυχῆς τὰς ἑκουσίους νόσους θεώμενος, ποικίλα καὶ αὐτὸς τῆς φιλανθρωπίας τὰ φάρμακα, δι ἑκάστου τὴν ἑκάστου σωτηρίαν ἐργάζεται. Αν ἴδῃ τελώνην τελωνικοῖς (45) μολυνόμενον κέρδεσι, δίδω τον ίαμα καθαῖρον τὴν πρόθεσιν· ἂν ἴδῃ μορφὴν γονας καπηλεύουσαν, μεταπλάττει τὸ πάθος εἰς ἔνα Τον ἔρωτα· ἂν ἴδῃ λῃστὴν μετανοοῦντα, διὰ πίστεως ἔχει· ἂν ἴδῃ διώκτην ὑπ' ἀγνοίας μαινόμενον, δι' ἀστραπῆς σαγηνεύει· ἂν ἴδῃ στρατιώτην πιστόν, δι' ἐλεημοσύνης ἐφέλκεται. Αλλος μὲν οὖν παρθενία κοσμήσας τὰ μέλη, τιμιώτερος ὤφθη τῷ πλάσαντι· άλλος πραότητος ἐρασθεὶς ὑπὸ τῶν ἱερῶν Γραμμά των θαυμάζεται· ἄλλος ζήλῳ καθωπλισμένος θείῳ, τὸν Ποιητὴν ἐπαινέτην ἐκτήσατο. Αλλ' εἰ καὶ ποικίλοι τῆς σωτηρίας οἱ τρόποι, πᾶσι γοῦν ὁ τῆς ταπεινο- φροσύνης κόσμος ἁρμόδιος· μετὰ ταύτης καὶ σωφρο- σύνη θαυμάζεται, καὶ πίστις ἐπέραστος, καὶ δικαιο- σύνη ἀνόθευτος, καὶ ἐλεημοσύνης καρπὸς ἀληθέστε- μος· καὶ μετάνοια τότε πιστεύεται, ὅταν τῇ ταπεινο- φροσύνῃ συνέζευκται. Διὰ τοῦτο τῶν ἁγίων οἱ κορυ φαῖοι, ὅτε τῶν ὑπὲρ φύσιν ἀξιωθῶσι, τότε μάλιστα πρὸς ταπεινοφροσύνην ὁρῶσιν. Ήλθε γοῦν εἰς ὁμιλίαν κατὰ τὸ ποίημα, διελέγετο, καὶ λόγος ἀμοιβαδόν ὡς ἐξ Ισοτιμίας ἀπ᾿ ἀμφοτέρων ἐπέμπετο· καὶ ἦν ἰδεῖν πράγμα παράδοξον· γλῶτταν πηλίνην τολμῶσαν οὐράνια φθέγγεσθαι, καὶ Θεὸν οὐκ ὀκνοῦντα πρὸς τὸν ἐν γῇ ἀντιφθέγγεσθαι· τοιαῦτα γὰρ τῆς ταπεινοφρο σύνης τὰ κέρδη, ἀνθρώπους εἰς ὕψος ἀνάγει, καὶ πείθει θεὸν ἀνθρώποις προσδιαλέγεσθαι. "Οτε γοῦν τοῖς οἰκείοις ρήμασιν ὁ ᾿Αβραὰμ προέπλεξε τό, Εγώ εἰμι γῆ καὶ σποδός, τότε μάλιστα τῇ ἐπιγνώσει τῆς φύσεως ὑπερβαίνει τῇ ἀξίᾳ τὰ μέτρα τῆς φύσεως. Οὕτω καὶ Μωϋσῆς, ὁ τοῦ ᾿Αβραὰμ τῶν τρόπων διά δόχος, τῇ πρὸς Θεὸν διαλέκτῳ τιμηθείς, ἑαυτὸν ἀπὸ ηυτέλιζεν· Ισχνόφωνος εἰμι καὶ βραδύγλωσσος. Όσο γὰρ καταστέλλει τὸ φρόνημα, τοσούτῳ τὴν χάριν ἐφέλκεται· καὶ γίνεται μέτρον αὐξήσεως τῆς ταπεινοφροσύνης ή δύναμις. Ὅτι καὶ ὁ τῶν ἀνθρώπων Δημιουργός, οἷον δή τι πρέπον ἐν δυνάμει την ταπει νοφροσύνην μετέρχεται, καὶ τὴν θεότητα κρύψας, μορφήν περιβάλλεται δούλου. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ Παῦλος τῷ κατὰ Χριστὸν ὑποδείγματι δυσωπεῖ τοὺς ἀκούον- τας, Τοῦτο φρονείσθω, λέγων, ἐν ὑμῖν, ὅ καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Ταύτην καὶ ὁ Χριστὸς ἐν Εὐαγγελίοις, ποικίλως τοὺς ἑαυτοῦ μαθητὰς ἐκπαιδεύει· ποτὲ μὲν βοῶν· Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, οἳ τὸν ἔγκον τῶν τρόπων ἐμίσησαν, καρπὸν τοιαύτης πτω χείας, τὸν οὐρανοῦ πλοῦτον ἐπαγγελλόμενος που τέ δέ· Πῶς γὰρ ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν, ταπεινωθήσε ται (46)· καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν, ὑψωθήσεται. ται. τῇ πρὸς ἑκάτερα περιστροφή. Εo ORATIO XXVIII. A ægritudines, plurima et ipse benignitatis suae me- B dicamenta promit, per unumquodque cujusque sa- lutem perficiens. Si publicanum viderit publicano- rum lucris inquinatum, medelam dat purgatricem voluntatis si formam, quæ voluptates nundinetur, transfert affectum, in amorem plane divinum; si furem prioris vitæ statum retractantem, per fidem trahit; si insecutorem per ignorantiam furentem, fulgure in sagenam compellit; si militem fidelem, per misericordiam attrahit : alius denique virgini- tate membra decorat, et majoris pretii apud Deum est : alius mansuetudinemn anal, et in sacris Liste- ris in admiratione est; alius zelo cœlesti obarma- tur, et Deum laudatorem sibi comparat. Verum et si plures saluti congruant modi, tamen omnibus humilitatis ornamentum convenit. Ea comite conti- nentia in admiratione est, et fides fit amabilior, et justitia purgatior, et verior misericordiae fructus : et poenitentia tunc creditur, quando cum humanita- te conjugata est. Ideo primates sanctorum dignita- tem aliquam supra naturam consecuti, tunc vel maxime humilitatem respiciunt. Congressa igitur aliquando cum Deo creatura, colloquebatur, et ora- tio vicissim ab utrisque sine honoris discrimine fe- rebatur, ac cernere erat rem inusitatam : linguam e luto ausam cœlestia loqui, et Deum impigre respon- dentein homini terreno. Ilec enim parta ab humi- litate lucra homines in altum evehunt, et Deo per- suadent, ut verba cum hominibus faciat. Quando igitur Abraham suo illud sermoni praetexuit : Sum pulvis et cinis *** tunc naturæ agnitione naturæe terminos est merito supergressus. Sic et Moyses morum Abrahami successor, colloquii divini honore sublimatus, seipsum ut vilem abjecit: Impeditioris et tardioris linguæ sum ". Quanto enim fastum com- primit, tanto gratiam attrahit, et modus ampliti- candæ gratiæ est humilitatis vis. Imo vero homi- num Opifex quantum potest ac decet, humilitatem assectatur, dum celata divinitate servi formam sibi circumjicit. Ideo quoque Paulus ad exemplum Christi auditores exhortatur: Hoc sentite, inquit, in vobis, quod et in Christo Jesu 4. Eain et Christus in Evangeliis discipulis suis variis modis inculcat, quandoque clamans: Beati pauperes spiritu “, qui morum fastum oderunt, fructum ejusmodi pauper- tatis cœli divitias pollicitus. Quandoque : Omnis qui se exalial, humiliabitur ; et qui se humiliat, exaltabilur '; per ntriusque reciprocam conver- sionem malo medicinam faciens. At, quod vero si- mile est, qui libenter verba de humilitate facie- D C ss Matth. V, *** Gen. xvii, 27, Exed. v, 10. ** Philipp. 11, 5. CL. DAUSQUEII NOTA. gratia Congruente. Adjecimus membrum alterum, tum propter , 3. Luc. xiv, 11. verba connexa enim addito paret utriusque recíproca conversio: tum quod Basilius in exitu hujus Orationis, ita eum locum redintegratum usurpet. (45) "Αν ἴδῃ τελώνην τελωνικοῖς. Nola locum de (46) Ποτέ δέ· Πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσε
PG 85:325Διὰ τῶν οὕτω διακειμένων τὸ θράσος γυμνάζει, τὴν τούτων πραότητα κακίας ὕλην ποιούμενος. Ἂν λοιδορῶσιν, ἂν ἐπιφέρωσι μάστιγας, ποία τις αὐτοῖς τῆς ἀδικίας θεραπεία; Ὃς δ’ ἂν , φησὶ, σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευσάντων εἰς ἐμὲ, συμφέρει αὐτῷ ἵνα κρεμασθῇ μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ, καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης . Ὧν γὰρ οἰκειοῦμαι τὰς τιμὰς, τούτων οὐ παρατρέχω τὰς ὕβρεις· ἔσται γὰρ τιμωρία τῆς λοιδορίας διάδοχος. Ὁ μὲν οὖν μύλου δεσμώτην περιφέρων τὸν τράχηλον, καὶ κατὰ τοῦ πελάγους ῥιπτούμενος, τῷ τάχει τοῦ θανάτου, τῆς τιμωρίας φεύγει τὴν αἴσθησιν· ὁ δὲ εἰς τοὺς ἐμοὺς πλημμελήσας τι παῖδας, κόλασιν ὑποδέχεται πέρας οὐκ ἔχουσαν. Μετέλθωμεν τοίνυν πραότητα λόγων, ἣν οὕτω φοβερῶς ὁ Χριστὸς ἐπύργωσε τείχεσιν. Ἀγαπήσωμεν ταπεινοφροσύνης φυτὸν, οὗ καρπὸς οὐρανός. Φύγωμεν ὑψηλὸν λογισμὸν εὐκατάπτωτον. Προφητικαῖς συντραφῶμεν φωναῖς, λεγούσαις· Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει . Πιστεύσωμεν τῷ εἰπόντι· Ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν, ταπεινωθήσεται· καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν, ὑψωθήσεται . Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
τῇ πρὸς ἑκάτερα περιστροφῇ τὸ πάθος ιώμενος. Αλλ', Β ὡς ἔοικεν, οὔπω τῆς ταπεινοφροσύνης οἱ φιλολόγοι (α) ταῖς τῶν μαθητῶν ψυχαῖς ἐπεπήγεισαν. 'Αλλ' ἐπειδὴ καὶ τοὺς τῆς βασιλείας έφερον λόγους εἰς μέσον, ἠρέθιζον (47) τῇ μνήμῃ τὸν πόθον. Τότε προσελ- θόντες οἱ μαθηταὶ διεπυνθάνοντο λέγοντες Τίς ἄρα μείζων ἐστὶν ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ; Ο τῆς βασιλείας πόθος, φιλοπροοιμία; ἐγέννησε πάθος· καὶ τοῦ πάθους ἡ ἐρώτησις ἔλεγχος· Τίς άρα μείζων ἐστίν; β'. Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ τῶν μαθητῶν ὁ λόγος δουλεύει τοῖς πάθεσιν· ἀνθρώπους γὰρ ὄντας αὐτοὺς, μαθητὰς ἑαυτῆς ἡ χάρις συνήθροισεν· ἵνα καὶ συγκ γνωρίσας τὴν φύσιν, μεταβάλης, ὡς ἐκεῖνοι, τὸν τρόπον· καὶ ἀνθρώπους ὄντας, ἀνθρώπων παιδευτάς κατεσκεύασεν, ἵνα τῷ ὁμοίῳ τοῦ πταίσματος, καθώ ηγητὰς δείξῃ συγγνώμονας· καὶ τῇ κοινωνίᾳ τῶν παθῶν φιλανθρωπίαν πρὸς τῇ διδασκαλία προσμέ ξωσι. Διὰ τοῦτο τῇ κατ' ὀλίγον μελέτῃ πρὸς τὰς γνώμας τῶν ἐκτελεστέρων ἀνάγονται, ἵνα μάθωσι διδάσκειν, ὡς ἐδιδάχθησαν πρότερον. Οὕτως ἄρα ποτὲ τῷ Πέτρῳ, φόβῳ κόρης τὸν Δεσπότην ἀρνησαμένῳ, τὸ ἐπιπλήττειν ἀφεὶς, τὴν συγγνώμην ἐδίδου, διδά- σκων, ὅπως χρὴ τῶν πταιόντων ἀνέχεσθαι. Πέτρε, φησί, φιλεῖς με; Σύ, φησίν, οἶδας ὅτι φιλῶ σε. Βόσκε τὰ πρόβατά μου. Εδέξω τῆς ἀσθενείας τὴν αἴσθησιν ; ἐπέγνως τῆς μεγαλαυχίας τὸν ὄλισθον ; ἐδιδάχθης διὰ πείρας, σαυτῷ μὴ πιστεύειν; ἐπι έγνως τὰ μέτρα τῆς φύσεως; ἔμαθες ὡς πανταχοῦ χρεία τῆς χάριτος; μεταδίδου συγγνώμης, ἧς ἐδεήθης αὐτὸς διδασκόμενος. Μὴ ἀτιμάσῃς τῆς μετανοίας τὸ φάρμακον, ἧς τὴν πέτραν ἐθαύμασας· Βόσκε τὰ πρόβατά μου. Οὕτως ἄρα καὶ νῦν προσελθόντες ἠρώτων· Τίς ἄρα μείζων ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐ- ρανῶν; Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Φέρει τὸ πταῖσμα, καὶ διορθοῦται τὸν τρόπον. Αφεὶς γὰρ τὴν ἀπόκρισιν (48), χωρεῖ εἰς τὴν παραίνεσιν· καὶ λογισμὸν νηπιώδη διωρθοῦτο τοῖς παιδικοῖς ὑποδείγμασι. Καλέσας (49) γὰρ παιδίον, καὶ στήσας αὐτὸ, πρὸς αὐτοὺς ἔφησεν· Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὸ παι δίον (50), οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν (51). Ξένη τῶν πραττομένων ἡ θέα. Τις μείζων, ερωτηθεὶς, καὶ παιδίον ἐν μέσῳ παρ- έστησεν, οὐδ᾽ ἀποκρίσεως ἀξιοῖ τὴν ἐρώτησιν; Εθος γὰρ τῷ Δεσπότῃ, μὴ πρὸς τὰς ἐρωτήσεις ὁρᾶν, ἀλλὰ πρὸς τὸν τῶν ἐρωτώντων τρόπον ὑπαντᾷν.Φαρισαῖος γοῦν τίς ποτε νόσῳ φιλαργυρίας φλεγόμενος, καὶ θαυμάτων πλῆθος ὁρῶν, πλεονεξίας ἔρωτι προσελθών. ἀπόκρισις τα παιδία. Θεοῦ. ἰδεῖν, εἰσελθεῖν. (α) φίλοι λόγοι, φιλολόγοι, BASILII SELEUCIENSIS bant, nondum discipulorum animis inhaserant. Sed A postquam verba de regno in medium protulerunt, regni facta mentione desiderium proritabant. • Tunc accedentes discipuli interrogabant dicentes : Quis pulas major est in regno calorum " ? Regni desiderium genuit affectum, et desiderium primi ho- noris, et illius affectus argumentum est interro- gatio: Quis ergo major est B affectibus. Nam homines cum essent, sibi in disci plinam eos gratia congregavit, ut ingenio cognito commutes tu quoque eorum imitatione mores ; et homines cum essent, hominum doctores creavit, ut offensionis similitudine magistros reddat ignoscen- tiores, et communicatione passionum, humanitatem doctrinæ adjungant. Idcirco pedetentim exercitati ad perfectiorem sensum provehuntur, ut quo primum pacto docti fuerint, docere discant. Sic olim Petro, qui puellae terrore Dominum negitaverat, objurga- tione missa veniam dabat, docens qua ratione pec- cantes ferendi sunt : Petre, inquit, amas me? Tu, in- quit, scis quia amo te. Pasce oves meas ”. Infirmita- Lem luam seusisti ? aguovisti, qui tua devo- luta sit jactantia? experientia doctus es tibi minime credere? nosti naturæ mensuram ? didicisti quam sit ubique necessaria gratia? veniam concede, qua te scis eguisse. Ne depreliaveris penitentia: phar- macum, cujus tu petram admiratus es : Pasce oves meas. Sic et nunc aggressi interrogabant : Quis ma- C jor in regno cœlorum **? Quid tandem Salvator? Eam fert offensionen, et mores corrigit : nam devi- tato responso procedit ad monitionem, et puerilem ratiocinationem puerilibus exemplis corrigit. Vo- cans enim puerum, et statuens ¡Hum inquit ad eos : Nisi conversi fueritis, et facti sicut parvulus, non intrabitis in regnum cœlorum *. Peregrinum a præ- genti negotio spectaculum. Quis major rogatus, puerum in medio statuit, neque responso dignain putat interrogationem? Moris enim est Domino non tam rogata spectare, quam rogantium moribus oc- enrrere. Pharisæus igitur, nescio quis, ardens ava- ritiæ morbo, miraculorum conspecta multitudine trahitur amore rem suam augendi, et personatus discipulus Dominum aggreditur, ut arte miraculo- D ruin cognita, miracula vertat în pecuniosam nandi- nationem. Sequar' enim, inquit, quocunque ieris 10. 5º Maith. xvHI, 1. VIII, 19. ss Joan. xx1, 17. 5ª Matth. xvin, 1. st ibid. 2. te Matuli. CL. DAUSQUEII NOTÆ. tantum inane ad Christum referatur, parum placet: el repugnal sententia. reddidi, ne curiosius viderer interpretari : enim est quasi judicium a (judicio), id est, directa ad propositionem responsio: Christus autem re- spondit, sed non recta ad propositam quæstionem. Item pro quo Basilius posuit Lego chari de humilitate sermones; non quod nullo sensu Dausqueius nititur fellere. CoMBEPIS. 2. Ne vero mirere, si discipulorum oratio servit (47) Ερεθίζων. Scribo ἠρέθιζον. Nam ut per (48) Αφεὶς γὰρ τὴν ἀπόκρισιν. Ita simpliciter (49) Καλέσας Biblia, προσκαλεσάμενος. (50) ῾Ως τὸ παιδίον. Aliqui Scripturæ textus, ὡς (51) Βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Joannis uit: βασ.
Discourse XXIXΛΟΓΟΣ ΚΘ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΚΘ. Εἰς τὸ, «Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς.» α. Οἱ μὲν ἐπὶ γῆς βασιλεῖς τὸ τῶν πολεμίων στρατόπεδον χειρωσάμενοι, πρὸς ἀπεχθεστέραν δουλείαν τοὺς ἀντιστάντας βιάζονται, καὶ φρόνημα φέρειν ταπεινὸν τὸν αἰχμάλωτον ἀναγκάζουσι, τῇ τοῦ βίου μεταβολῇ τὰς τῆς τόλμης εἰσπραττόμενοι δίκας. Ὁ δὲ Χριστὸς ὁ ἀληθινὸς βασιλεὺς, πολέμου νόμῳ, καὶ οἰκονομίας σοφίᾳ, τὴν τοῦ διαβόλου τυραννίδα κρατήσας, τοὺς ὑπ’ ἐκείνου κατὰ Δεσπότου φρονήσαντας, εἰς ἐλευθερίαν καλεῖ, καὶ πρὸς βασιλείας ἀπόλαυσιν μεταπέμπεται· γαληνῷ μὲν τῷ βλέμματι, διηπλωμέναις δὲ ταῖς χερσὶ, καὶ πρὸς ἑαυτὸν νευούσαις, καὶ φωναῖς φιλανθρώποις ἐφέλκεται, λέγων· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς . Πέλαγος φιλανθρωπίας γενόμενος κεχυμένῳ ῥοθίῳ κατακλύζει τοὺς ἅπαντας. Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες · οἱ τῷ διαβόλῳ κατ’ ἐμοῦ συμφραξάμενοι, μετ’ ἐμοῦ τοῖς ἐμοῖς ἀγαθοῖς ἐντρυφήσατε· οἱ τοῖς κατ’ ἐμοῦ κοπωθέντες πολέμοις, ἐν τοῖς ἐμοῖς ἀναπαύεσθε δώροις. Ἀλλάξασθε τῆς διαβολικῆς δουλείας τὴν ἐμὴν βασιλείαν.
τῇ πρὸς ἑκάτερα περιστροφῇ τὸ πάθος ιώμενος. Αλλ', Β ὡς ἔοικεν, οὔπω τῆς ταπεινοφροσύνης οἱ φιλολόγοι (α) ταῖς τῶν μαθητῶν ψυχαῖς ἐπεπήγεισαν. 'Αλλ' ἐπειδὴ καὶ τοὺς τῆς βασιλείας έφερον λόγους εἰς μέσον, ἠρέθιζον (47) τῇ μνήμῃ τὸν πόθον. Τότε προσελ- θόντες οἱ μαθηταὶ διεπυνθάνοντο λέγοντες Τίς ἄρα μείζων ἐστὶν ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ; Ο τῆς βασιλείας πόθος, φιλοπροοιμία; ἐγέννησε πάθος· καὶ τοῦ πάθους ἡ ἐρώτησις ἔλεγχος· Τίς άρα μείζων ἐστίν; β'. Καὶ μὴ θαυμάσῃς, εἰ τῶν μαθητῶν ὁ λόγος δουλεύει τοῖς πάθεσιν· ἀνθρώπους γὰρ ὄντας αὐτοὺς, μαθητὰς ἑαυτῆς ἡ χάρις συνήθροισεν· ἵνα καὶ συγκ γνωρίσας τὴν φύσιν, μεταβάλης, ὡς ἐκεῖνοι, τὸν τρόπον· καὶ ἀνθρώπους ὄντας, ἀνθρώπων παιδευτάς κατεσκεύασεν, ἵνα τῷ ὁμοίῳ τοῦ πταίσματος, καθώ ηγητὰς δείξῃ συγγνώμονας· καὶ τῇ κοινωνίᾳ τῶν παθῶν φιλανθρωπίαν πρὸς τῇ διδασκαλία προσμέ ξωσι. Διὰ τοῦτο τῇ κατ' ὀλίγον μελέτῃ πρὸς τὰς γνώμας τῶν ἐκτελεστέρων ἀνάγονται, ἵνα μάθωσι διδάσκειν, ὡς ἐδιδάχθησαν πρότερον. Οὕτως ἄρα ποτὲ τῷ Πέτρῳ, φόβῳ κόρης τὸν Δεσπότην ἀρνησαμένῳ, τὸ ἐπιπλήττειν ἀφεὶς, τὴν συγγνώμην ἐδίδου, διδά- σκων, ὅπως χρὴ τῶν πταιόντων ἀνέχεσθαι. Πέτρε, φησί, φιλεῖς με; Σύ, φησίν, οἶδας ὅτι φιλῶ σε. Βόσκε τὰ πρόβατά μου. Εδέξω τῆς ἀσθενείας τὴν αἴσθησιν ; ἐπέγνως τῆς μεγαλαυχίας τὸν ὄλισθον ; ἐδιδάχθης διὰ πείρας, σαυτῷ μὴ πιστεύειν; ἐπι έγνως τὰ μέτρα τῆς φύσεως; ἔμαθες ὡς πανταχοῦ χρεία τῆς χάριτος; μεταδίδου συγγνώμης, ἧς ἐδεήθης αὐτὸς διδασκόμενος. Μὴ ἀτιμάσῃς τῆς μετανοίας τὸ φάρμακον, ἧς τὴν πέτραν ἐθαύμασας· Βόσκε τὰ πρόβατά μου. Οὕτως ἄρα καὶ νῦν προσελθόντες ἠρώτων· Τίς ἄρα μείζων ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐ- ρανῶν; Τί οὖν ὁ Σωτήρ; Φέρει τὸ πταῖσμα, καὶ διορθοῦται τὸν τρόπον. Αφεὶς γὰρ τὴν ἀπόκρισιν (48), χωρεῖ εἰς τὴν παραίνεσιν· καὶ λογισμὸν νηπιώδη διωρθοῦτο τοῖς παιδικοῖς ὑποδείγμασι. Καλέσας (49) γὰρ παιδίον, καὶ στήσας αὐτὸ, πρὸς αὐτοὺς ἔφησεν· Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὸ παι δίον (50), οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν (51). Ξένη τῶν πραττομένων ἡ θέα. Τις μείζων, ερωτηθεὶς, καὶ παιδίον ἐν μέσῳ παρ- έστησεν, οὐδ᾽ ἀποκρίσεως ἀξιοῖ τὴν ἐρώτησιν; Εθος γὰρ τῷ Δεσπότῃ, μὴ πρὸς τὰς ἐρωτήσεις ὁρᾶν, ἀλλὰ πρὸς τὸν τῶν ἐρωτώντων τρόπον ὑπαντᾷν.Φαρισαῖος γοῦν τίς ποτε νόσῳ φιλαργυρίας φλεγόμενος, καὶ θαυμάτων πλῆθος ὁρῶν, πλεονεξίας ἔρωτι προσελθών. ἀπόκρισις τα παιδία. Θεοῦ. ἰδεῖν, εἰσελθεῖν. (α) φίλοι λόγοι, φιλολόγοι, BASILII SELEUCIENSIS bant, nondum discipulorum animis inhaserant. Sed A postquam verba de regno in medium protulerunt, regni facta mentione desiderium proritabant. • Tunc accedentes discipuli interrogabant dicentes : Quis pulas major est in regno calorum " ? Regni desiderium genuit affectum, et desiderium primi ho- noris, et illius affectus argumentum est interro- gatio: Quis ergo major est B affectibus. Nam homines cum essent, sibi in disci plinam eos gratia congregavit, ut ingenio cognito commutes tu quoque eorum imitatione mores ; et homines cum essent, hominum doctores creavit, ut offensionis similitudine magistros reddat ignoscen- tiores, et communicatione passionum, humanitatem doctrinæ adjungant. Idcirco pedetentim exercitati ad perfectiorem sensum provehuntur, ut quo primum pacto docti fuerint, docere discant. Sic olim Petro, qui puellae terrore Dominum negitaverat, objurga- tione missa veniam dabat, docens qua ratione pec- cantes ferendi sunt : Petre, inquit, amas me? Tu, in- quit, scis quia amo te. Pasce oves meas ”. Infirmita- Lem luam seusisti ? aguovisti, qui tua devo- luta sit jactantia? experientia doctus es tibi minime credere? nosti naturæ mensuram ? didicisti quam sit ubique necessaria gratia? veniam concede, qua te scis eguisse. Ne depreliaveris penitentia: phar- macum, cujus tu petram admiratus es : Pasce oves meas. Sic et nunc aggressi interrogabant : Quis ma- C jor in regno cœlorum **? Quid tandem Salvator? Eam fert offensionen, et mores corrigit : nam devi- tato responso procedit ad monitionem, et puerilem ratiocinationem puerilibus exemplis corrigit. Vo- cans enim puerum, et statuens ¡Hum inquit ad eos : Nisi conversi fueritis, et facti sicut parvulus, non intrabitis in regnum cœlorum *. Peregrinum a præ- genti negotio spectaculum. Quis major rogatus, puerum in medio statuit, neque responso dignain putat interrogationem? Moris enim est Domino non tam rogata spectare, quam rogantium moribus oc- enrrere. Pharisæus igitur, nescio quis, ardens ava- ritiæ morbo, miraculorum conspecta multitudine trahitur amore rem suam augendi, et personatus discipulus Dominum aggreditur, ut arte miraculo- D ruin cognita, miracula vertat în pecuniosam nandi- nationem. Sequar' enim, inquit, quocunque ieris 10. 5º Maith. xvHI, 1. VIII, 19. ss Joan. xx1, 17. 5ª Matth. xvin, 1. st ibid. 2. te Matuli. CL. DAUSQUEII NOTÆ. tantum inane ad Christum referatur, parum placet: el repugnal sententia. reddidi, ne curiosius viderer interpretari : enim est quasi judicium a (judicio), id est, directa ad propositionem responsio: Christus autem re- spondit, sed non recta ad propositam quæstionem. Item pro quo Basilius posuit Lego chari de humilitate sermones; non quod nullo sensu Dausqueius nititur fellere. CoMBEPIS. 2. Ne vero mirere, si discipulorum oratio servit (47) Ερεθίζων. Scribo ἠρέθιζον. Nam ut per (48) Αφεὶς γὰρ τὴν ἀπόκρισιν. Ita simpliciter (49) Καλέσας Biblia, προσκαλεσάμενος. (50) ῾Ως τὸ παιδίον. Aliqui Scripturæ textus, ὡς (51) Βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Joannis uit: βασ.
PG 85:327Ἐκόπωσεν ὑμᾶς εἰς τὰς κατ’ ἐμοῦ παρατάξεις ἐκεῖνος· ὥπλισεν ὑμᾶς παρανομίαις ὁ Δυσμενὴς, ἀσεβείας πανοπλίαν ἐνέδυσε, μιαιφονίας περιέβαλε θώρακα, τόξοις ἀδικίας τὰς χεῖρας συνέδησε, πρὸς τὰς ἀκολάστους ὑμῶν ἐκύμηνε πράξεις, πρὸς τὰς τῶν εἰδώλων θεραπείας ἐστρατολόγησε, κατέκοψεν ὑμᾶς ἀνενδότοις πολέμοις, καὶ ἄνεσις ὑμῖν ἐμοὶ πολεμοῦσιν οὐκ ἦν. Ἀλλ’ ἰδοὺ πάρειμι πρὸς ὑμᾶς καλούμενος· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι . Ἀρχαῖος οὗτος τῆς φιλανθρωπίας ὁ νόμος, ἀεὶ ταῖς τῶν ἀνθρώπων γενεαῖς παροδεύσας. Εἰ γὰρ μὴ ταύτην ἐξ ἀρχῆς τὴν φιλανθρωπίαν ὁ Θεὸς προεβάλετο, οὐκ ἂν φύσις ἐκ παρακοῆς ἀρξαμένη προῆλθεν· ἀλλ’ ἔμεινεν ἂν μέχρι τοῦ πρώτου. Συνανασπώμενον ἔπλασε χερσὶ τὸν Ἀδὰμ, ἐκ γῆς μὲν αὐτῷ διαμορφώσας τὸ σῶμα, ψυχὴν δὲ ἀθάνατον ἐξ οὐδενὸς τεκτηνάμενος, τοὺς τῆς βασιλείας χαρακτῆρας ἐνέδυσε, παράδεισον τρυφῆς καταγώγιον ἔδωκε· τὰς τῶν ζώων ἀγέλας τοῖς ποσὶν ὑπεστόρεσε· δημιουργὸν ὀνομάτων πεποίηκεν ὡς οἰκείων κτημάτων, καὶ τὰς τῶν ζώων φύσεις παρή[γα]γεν οὐκ οὔσας. Ἀδὰμ δὲ τοῖς πλασθεῖσι προσηγορίαν ἀνέπλαττε. Καὶ Θεὸς μὲν παρῆγε προςτάγματι·
τῷ Δεσπότῃ τὸν μαθητὴν ὑποκρίνεται, ἵνα τέχνην θαυμάτων μαθών, ἔχῃ χρημάτων εμπορίαν τὰ θαύ ματα. 'Ακολουθήσω γάρ, φησὶν, ὅπου δ' ἂν ἀπέρχῃ. Ηρὸς ἐν ὁ Κύριος, πρὸς τὴν γνώμην, οὐ πρὸς τὴν φωνὴν, ἀποκρίνεται, γυμνάσας τῷ λόγῳ τὸν τρόπον Αἱ ἀλώπεκες γάρ, φησί, φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. Τί θαυμάτων ὑποκρίνῃ πόθον, χρημάτων κρατούμε νος έρωτι ; Τί πλοῦτον ζητῶν, πρὸς τὸν τῆς πενίας νομοθέτην ἐλήλυθας; Οὐ γίνεται πρόσοδος χρημάτων τὰ θαύματα. Πτηνῶν πενέστερον ἐμὲ τὸν θαυματουρ-, γοῦντα θεώρησον. Οὐ γίνεται χρυσός θαυμάτων καρ πῆς, οὐδὲ τοῦτο ἡμῶν παραδόξων γεώργιον. Οὕτω καὶ νῦν, οὐ πρὸς τὴν τῶν μαθητῶν ἐρώτησιν ἀπο κρίνεται· συμβουλεύει δὲ τοῖς ἐρωτῶσι τὰ δέοντα. Β Τις ἄρα μείζων ἐστίν; Τί με, φησί, πρόωρον απαι- τείτε τῶν μελλόντων ἀπόφασιν ; τὸ πρὸ καιροῦ δι- καστήριον καθίζειν βιάζεσθε; Τί τὸν τῆς κρίσεως διά τῆς ἐρωτήσεως ὑφαρπάζετε θρόνον ; Παραινέσεως ὁ καιρός, οὐχὶ κρίσεως· ἀγώνων καιρὸς, οὐ τῶν ἀγω νισμάτων ἀντίδοσις. Τί με νῦν ἀγωνοθέτην πρὸ τῶν ἀγώνων γενέσθαι βιάζεσθε; Ιδω πρῶτον τὸν κάμα- τον, καὶ τότε δωροῦμαι τὸν στέφανον. Ἴδω τὰ ἔργα, καὶ τὴν ἀξίαν ψηφίζομαι. Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὸ παιδίον. Τί περὶ πρωτείων ἐρίζετε, τὴν ὁδὸν τῆς βασιλείας πολυπραγμονεῖν καταλείψαν τες; Τί μήπω τὴν κλῆσιν εὑρόντες, τὸ πρωτεύειν φαντάζεσθε; Αὕτη μόνη τῆς βασιλείας ὁδὸς, αὕτη τῶν οὐρανίων κλίμαξ· Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γέ- νησθε ὡς τὸ παιδίον· οὐχ ἵνα τὴν φύσιν ἀνακάμ- πτειν βιάζησθε, οὐδ᾽ ἵνα τὴν ἡλικίαν ὑποστρέφειν παρὰ φύσιν παρασκευάσητε, οὐδ᾽ ἵνα του χρόνου τὸν δρόμον ὑποποδίζειν διδάξητε· ἀλλὰ τὸν τρόπον, μὴ τὸν χρόνον ἀλλάξατε. γ. Νικόδημος μὲν οὖν ὁ τὴν νύκτα πρὸς μαθη- τείαν ἐλθὼν, συνεργὸν ἐπισπώμενος, ὁ νυκτὸς μαθη τῆς τῷ σκότῳ θεραπεύων τὸν φόβον, ἀκούσας ποτέ τοῦ Σωτῆρος· Ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἄνωθεν, οὐ δύο ναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, τὴν φύσιν προβάλλεται τῶν χρόνων ἀντίδικον, καὶ καταφεύγει πρὸς τὸν χρόνον, τὴν χάριν οὐ λογιζόμε- νος. Καὶ πῶς δύναται, φησὶν, ἄνθρωπος γέρων ῶν, εἰσελθεῖν εἰς τὴν κοιλίαν τῆς μητρὸς αὑτοῦ; Απόβλεψον, ὦ Νικόδημε, τοὺς λόγους τῆς χάριτος • οἶδε καὶ πρεσβύτας αναπλάττειν, καὶ γέρουσι τόχον χαρίζεσθαι. 'Αλλ' ἡ τῆς φύσεως γέννησις τῷ τεχθέντι τὴν γῆν ὑποστρώννυσιν· αἱ τῆς χάριτος ὠδῖνες ούτ ρανῷ τὸ τεχθὲν ἀπογράφονται. Μὴ δῆτα καὶ ὑμεῖς, ὦ μαθηταί, τὰς Νικοδήμου φωνὰς μελετήσατε, μηδὲ τὰς ἀπίστους ἐκείνου ὑποβάλλεσθε ῥήσεις· Πῶς γε- νέσθαι δυνατὸν παιδίον ; πῶς ὑποστρέφειν αὖθις πει- ρασώμεθα φύσιν; Βούλεσθε γενέσθαι παιδία ; μιμή- σασθε τῶν παιδίων τὸ ἦθος, ἄκακον ἀναλάβετε τρό πον. Ἐκείνοις λόγος ἀξίας οὐδείς· ἐκεῖνα φιλοπρωτίας οὐ νενίσηκε πάθος· οὐκ οἶδε πατέρων ἐπανθοῦσαν εὐγένειαν· οὐκ ἐπὶ πλούτου ὑπερηφανία κομπάζει, οὐδὲ περὶ γονικῶν ἀξιωμάτων (52) πλῆθος. Καὶ ὁμι ** ORATIO XXVIII. A Cujus ad mentem Christus aplat responsum, non ad verba, oratione instruens ejus mores. Vulpes enim, inquit, foreas habent, et volucres cali nidos : Filius autem hominis non habet ubi caput reclinet *. Quid miraculorum fingis desiderium, cum pecunia- rum te vincat amor? quid ob quæstum divitiarum paupertatis adiisti legislatorem? pecuniæ miracn- lis non auctitantur. Inspice me, qui ex auctoritate patro miracula, volucribus pauperiorem. Non e miraculis aurum legitur, neque nobis haec admira- bilium rerum lucrum est. Pari ratione non respon- del modo ad interrogata discipulorum ; sed scisci- tantibus, quid fieri deceat, consulit. Quis major est? Cur me præmaturam de ſuturis assertionein posci- tis? cogitis, ut vel ante tempus tribunal statuam ? quid furtive rogatu thronum rapitis judicio decer- nendum ? docendi tempus, non judicandi: certandi tempus est, non certaminum remuneratio. Quid ergo me nunc, ut ante certamina agam agonothe- tam, tain violenter flagitatis? Laborem primam videain, et tunc coronam concedam: opera videaņi, et meritum honorem decernam. Nisi conversi fue- rilis, et efficiamini sicut parvulus. Quid de primatu contenditis, relicta cura viaque regi coelestis obti- nendi? quid nondum vocatione comperta primas affectatis? Hæc sola est ad regnum cœleste via, hæc scala : Nisi conversi fueritis, et efficiamini sicut parrulus. Now ut naturam violento flexu vertatis, non ut præter naturæ ordinem actam ætatem revo- care studeatis, non ut temporis cursum retroagi C doceatis; mores vertite, non tempora. D P Matth. viii, 20. s Joan. 111, 5. ss ibid. 4. trahebat, qui nocturnus discipulus tenebra pavori medebatur, cum audiisset de Salvatore : Nisi quis natus fuerit denuo, non potest introire in regnum cœlorum *, naturam objicit temporum vindicemn, et ad tempus confugit gratia incogitans. Et quomodo polest, inquit, homo, cum sit senex, introire in ventrem matris sure **? Vide, Nicodeme, gratiæ ratio- nes; novit et senes refingere, et senibus nativitatem largiri. Sed quæ a natura est generatio fetui terram substernit; at gratia: partitudo ccelo partam ascri- bit. Ne vero vos quoque, o discipuli, Nicodemi vo- ces usurpetis, neque incredulam illius orationem sub- jiciatis : Qut nos pueri feri possumus ? quomodo rursus experiemur, ut redeat natura? Vultis esse pueri? puerorum mores imitamini, morum simpli- citatem assumite. Illis nulla de dignitate vox, illi primas non ambiunt, hac ægritudine non laborant, non norunt efflorescentem parentum nobilitatem, mon super divitiis elatione vana gloriantur, non ob patriarum gloriarum multitudinem. Insuper consue- scunt cum iis, quæ una secum sunt ætate : videbis dominum simul et famulum in omnibus conversan- CL. DAUSQUEII NOTA. 3. Nicodemus, qui noctem in auxilium eruditionis (52) Περὶ γονικῶν ἀξιωμάτων. Post paulos, Προ- γονικοῖς κατορθώμασι. Nec tamen locus alter ex altero
οὗτος δὲ τὰ παραχθέντα διεκόσμει ταῖς κλήσεσι, καὶ τῆς κτίσεως φιλοτιμίᾳ τῷ Δημιουργῷ μεριζόμενος. Ἐγίνετο καὶ παστὸς ὁ παράδεισος, καὶ νύμφη μὲν ἐκ πλευρῶν ἀνεφύετο· Θεὸς δὲ νυμφαγωγὸς τῶν ἀντιπλασθέντων ηὑρίσκετο, τῇ τῶν χειρῶν κατοχῇ πρὸς γάμον συναρμόζων, καὶ φύσεως πατέρας τοὺς πλασθέντας εἰργάσατο, καὶ φυτοῦ ῥίζαν ἀνθρώποις, ἀφ’ ἧς τὸ γένος ἐβλάστησε. Τί οὖν τῆς τοιαύτης εὐεργεσίας τὸ πέρας; Ἑνὸς ἀποχῇ φυτοῦ τὸν εὐεργέτην ὁ τιμηθεὶς οὐκ ἐτίμησεν· ἀλλ’ ἠνέσχετο διαβόλου κατὰ Θεοῦ φθεγγομένου, καὶ ἀκροατὴς ῥημάτων ἐγένετο, δι’ ὧν ἐπίβουλος ὁ Δημιουργὸς ἐνομίζετο, καὶ τὴν τόλμαν ἤλεγχεν ἡ χεὶρ βρώσεως ἁψαμένη, μόνῳ τειχιζομένης Θεῷ. Ἡ μὲν οὖν τόλμα τὴν ἐσχάτην τιμωρίαν ἀπῄτει· Ἀδὰμ δὲ τῷ συνειδότι βαλλόμενος, ἐκύρου τῇ φυγῇ τὴν κατάγνωσιν· καὶ ἀντιπρόσωπον θέαν οὐ φέρων, δραπετεύων ἐκρύπτετο. Τί οὖν; ἀθρόον ἐπιφανεὶς ὁ Δεσπότης, ὤφθη τῆς ἐλπίδος φιλανθρωπότερος, καὶ πατρικὴν, οὐ δικαστικὴν πρὸς αὐτὸν ἀπεφθέγγετο ῥῆσιν. Ἀδὰμ, τὸ φιλοτίμημα ἐπιζητῶ, τὸ τῆς ἐμῆς ἀξίας ἔμψυχον ἄγαλμα. Οἶδα τὰ παρὰ τοῦ διαβόλου κατὰ σοῦ μηχανήματα·
τῷ Δεσπότῃ τὸν μαθητὴν ὑποκρίνεται, ἵνα τέχνην θαυμάτων μαθών, ἔχῃ χρημάτων εμπορίαν τὰ θαύ ματα. 'Ακολουθήσω γάρ, φησὶν, ὅπου δ' ἂν ἀπέρχῃ. Ηρὸς ἐν ὁ Κύριος, πρὸς τὴν γνώμην, οὐ πρὸς τὴν φωνὴν, ἀποκρίνεται, γυμνάσας τῷ λόγῳ τὸν τρόπον Αἱ ἀλώπεκες γάρ, φησί, φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. Τί θαυμάτων ὑποκρίνῃ πόθον, χρημάτων κρατούμε νος έρωτι ; Τί πλοῦτον ζητῶν, πρὸς τὸν τῆς πενίας νομοθέτην ἐλήλυθας; Οὐ γίνεται πρόσοδος χρημάτων τὰ θαύματα. Πτηνῶν πενέστερον ἐμὲ τὸν θαυματουρ-, γοῦντα θεώρησον. Οὐ γίνεται χρυσός θαυμάτων καρ πῆς, οὐδὲ τοῦτο ἡμῶν παραδόξων γεώργιον. Οὕτω καὶ νῦν, οὐ πρὸς τὴν τῶν μαθητῶν ἐρώτησιν ἀπο κρίνεται· συμβουλεύει δὲ τοῖς ἐρωτῶσι τὰ δέοντα. Β Τις ἄρα μείζων ἐστίν; Τί με, φησί, πρόωρον απαι- τείτε τῶν μελλόντων ἀπόφασιν ; τὸ πρὸ καιροῦ δι- καστήριον καθίζειν βιάζεσθε; Τί τὸν τῆς κρίσεως διά τῆς ἐρωτήσεως ὑφαρπάζετε θρόνον ; Παραινέσεως ὁ καιρός, οὐχὶ κρίσεως· ἀγώνων καιρὸς, οὐ τῶν ἀγω νισμάτων ἀντίδοσις. Τί με νῦν ἀγωνοθέτην πρὸ τῶν ἀγώνων γενέσθαι βιάζεσθε; Ιδω πρῶτον τὸν κάμα- τον, καὶ τότε δωροῦμαι τὸν στέφανον. Ἴδω τὰ ἔργα, καὶ τὴν ἀξίαν ψηφίζομαι. Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὸ παιδίον. Τί περὶ πρωτείων ἐρίζετε, τὴν ὁδὸν τῆς βασιλείας πολυπραγμονεῖν καταλείψαν τες; Τί μήπω τὴν κλῆσιν εὑρόντες, τὸ πρωτεύειν φαντάζεσθε; Αὕτη μόνη τῆς βασιλείας ὁδὸς, αὕτη τῶν οὐρανίων κλίμαξ· Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γέ- νησθε ὡς τὸ παιδίον· οὐχ ἵνα τὴν φύσιν ἀνακάμ- πτειν βιάζησθε, οὐδ᾽ ἵνα τὴν ἡλικίαν ὑποστρέφειν παρὰ φύσιν παρασκευάσητε, οὐδ᾽ ἵνα του χρόνου τὸν δρόμον ὑποποδίζειν διδάξητε· ἀλλὰ τὸν τρόπον, μὴ τὸν χρόνον ἀλλάξατε. γ. Νικόδημος μὲν οὖν ὁ τὴν νύκτα πρὸς μαθη- τείαν ἐλθὼν, συνεργὸν ἐπισπώμενος, ὁ νυκτὸς μαθη τῆς τῷ σκότῳ θεραπεύων τὸν φόβον, ἀκούσας ποτέ τοῦ Σωτῆρος· Ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἄνωθεν, οὐ δύο ναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, τὴν φύσιν προβάλλεται τῶν χρόνων ἀντίδικον, καὶ καταφεύγει πρὸς τὸν χρόνον, τὴν χάριν οὐ λογιζόμε- νος. Καὶ πῶς δύναται, φησὶν, ἄνθρωπος γέρων ῶν, εἰσελθεῖν εἰς τὴν κοιλίαν τῆς μητρὸς αὑτοῦ; Απόβλεψον, ὦ Νικόδημε, τοὺς λόγους τῆς χάριτος • οἶδε καὶ πρεσβύτας αναπλάττειν, καὶ γέρουσι τόχον χαρίζεσθαι. 'Αλλ' ἡ τῆς φύσεως γέννησις τῷ τεχθέντι τὴν γῆν ὑποστρώννυσιν· αἱ τῆς χάριτος ὠδῖνες ούτ ρανῷ τὸ τεχθὲν ἀπογράφονται. Μὴ δῆτα καὶ ὑμεῖς, ὦ μαθηταί, τὰς Νικοδήμου φωνὰς μελετήσατε, μηδὲ τὰς ἀπίστους ἐκείνου ὑποβάλλεσθε ῥήσεις· Πῶς γε- νέσθαι δυνατὸν παιδίον ; πῶς ὑποστρέφειν αὖθις πει- ρασώμεθα φύσιν; Βούλεσθε γενέσθαι παιδία ; μιμή- σασθε τῶν παιδίων τὸ ἦθος, ἄκακον ἀναλάβετε τρό πον. Ἐκείνοις λόγος ἀξίας οὐδείς· ἐκεῖνα φιλοπρωτίας οὐ νενίσηκε πάθος· οὐκ οἶδε πατέρων ἐπανθοῦσαν εὐγένειαν· οὐκ ἐπὶ πλούτου ὑπερηφανία κομπάζει, οὐδὲ περὶ γονικῶν ἀξιωμάτων (52) πλῆθος. Καὶ ὁμι ** ORATIO XXVIII. A Cujus ad mentem Christus aplat responsum, non ad verba, oratione instruens ejus mores. Vulpes enim, inquit, foreas habent, et volucres cali nidos : Filius autem hominis non habet ubi caput reclinet *. Quid miraculorum fingis desiderium, cum pecunia- rum te vincat amor? quid ob quæstum divitiarum paupertatis adiisti legislatorem? pecuniæ miracn- lis non auctitantur. Inspice me, qui ex auctoritate patro miracula, volucribus pauperiorem. Non e miraculis aurum legitur, neque nobis haec admira- bilium rerum lucrum est. Pari ratione non respon- del modo ad interrogata discipulorum ; sed scisci- tantibus, quid fieri deceat, consulit. Quis major est? Cur me præmaturam de ſuturis assertionein posci- tis? cogitis, ut vel ante tempus tribunal statuam ? quid furtive rogatu thronum rapitis judicio decer- nendum ? docendi tempus, non judicandi: certandi tempus est, non certaminum remuneratio. Quid ergo me nunc, ut ante certamina agam agonothe- tam, tain violenter flagitatis? Laborem primam videain, et tunc coronam concedam: opera videaņi, et meritum honorem decernam. Nisi conversi fue- rilis, et efficiamini sicut parvulus. Quid de primatu contenditis, relicta cura viaque regi coelestis obti- nendi? quid nondum vocatione comperta primas affectatis? Hæc sola est ad regnum cœleste via, hæc scala : Nisi conversi fueritis, et efficiamini sicut parrulus. Now ut naturam violento flexu vertatis, non ut præter naturæ ordinem actam ætatem revo- care studeatis, non ut temporis cursum retroagi C doceatis; mores vertite, non tempora. D P Matth. viii, 20. s Joan. 111, 5. ss ibid. 4. trahebat, qui nocturnus discipulus tenebra pavori medebatur, cum audiisset de Salvatore : Nisi quis natus fuerit denuo, non potest introire in regnum cœlorum *, naturam objicit temporum vindicemn, et ad tempus confugit gratia incogitans. Et quomodo polest, inquit, homo, cum sit senex, introire in ventrem matris sure **? Vide, Nicodeme, gratiæ ratio- nes; novit et senes refingere, et senibus nativitatem largiri. Sed quæ a natura est generatio fetui terram substernit; at gratia: partitudo ccelo partam ascri- bit. Ne vero vos quoque, o discipuli, Nicodemi vo- ces usurpetis, neque incredulam illius orationem sub- jiciatis : Qut nos pueri feri possumus ? quomodo rursus experiemur, ut redeat natura? Vultis esse pueri? puerorum mores imitamini, morum simpli- citatem assumite. Illis nulla de dignitate vox, illi primas non ambiunt, hac ægritudine non laborant, non norunt efflorescentem parentum nobilitatem, mon super divitiis elatione vana gloriantur, non ob patriarum gloriarum multitudinem. Insuper consue- scunt cum iis, quæ una secum sunt ætate : videbis dominum simul et famulum in omnibus conversan- CL. DAUSQUEII NOTA. 3. Nicodemus, qui noctem in auxilium eruditionis (52) Περὶ γονικῶν ἀξιωμάτων. Post paulos, Προ- γονικοῖς κατορθώμασι. Nec tamen locus alter ex altero
οἶδα τὸν φθόνον, ᾧ πληγεὶς τῆς παῤῥησίας ἐκπέπτωκας· ἔδειξεν ἄτιμον φυγάδα τὸν Θεοῦ διαλέκτῳ τιμώμενον· καὶ ἣν ἔστησα μέσην τῆς κτίσεως εἰκόνα, ταύτην φυτῷ μέσῳ φυγαδεύσας κατέκρυψε· τοῖς τῆς ἀπάτης κατετόξευσε βέλεσι, παραβάσεως φορτίον ἔθηκε· πολεμεῖν πρὸς εὐεργέτην ἐδίδαξεν, εὐσεβείας αἰχμάλωτον ἔδειξε, δοῦλον ἁμαρτίας εἰργάσατο. Ἀλλὰ φάνηθι μόνον, καὶ τοῦ λυποῦντος δέχου τὴν ἴασιν· κομίζου τοῦ πταίσματος ἐν μετανοίᾳ τὸ φάρμακον. Ποῦ εἶ ; β. Τοιαῦτα μὲν πρὸς ἕνα διαλεγόμενος πταίσαντα. Νυνὶ δὲ γένεσιν ὅλοις ἀνθρώπων τὰς τῆς φιλανθρωπίας συνευρύνει φωνάς· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι . Καλῶς, Πάντες . Μηδεὶς μικρολογίας καταγινωσκέτω Δεσπότου· ἀνέκλειπτος παρ’ ἐμοὶ φιλανθρωπίας πηγὴ, καὶ πᾶν εἶδος ἁμαρτίας παρασύρειν ἰσχύουσα. Πόσοι πταίσμασι καθημερινοῖς παροξύνουσι πόσοι φίλτρῳ τῶν ἁμαρτημάτων τοὺς ἐμοὺς νόμους ὑβρίζουσιν Ὁ μὲν ἁρπαγὰς καταδιώκει χρημάτων· ἕτερος δόλους τῷ πλησίον ὑφαίνει· ἄλλος γάμους ἀλλοτρίους συλᾷ ἄλλος δίκας συμπλέκει λῃστεύων τὸ δίκαιον· ἄλλος τὸν ἐξ ἐπιορκίας ἐρανίζεται πλοῦτον·
τῷ Δεσπότῃ τὸν μαθητὴν ὑποκρίνεται, ἵνα τέχνην θαυμάτων μαθών, ἔχῃ χρημάτων εμπορίαν τὰ θαύ ματα. 'Ακολουθήσω γάρ, φησὶν, ὅπου δ' ἂν ἀπέρχῃ. Ηρὸς ἐν ὁ Κύριος, πρὸς τὴν γνώμην, οὐ πρὸς τὴν φωνὴν, ἀποκρίνεται, γυμνάσας τῷ λόγῳ τὸν τρόπον Αἱ ἀλώπεκες γάρ, φησί, φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. Τί θαυμάτων ὑποκρίνῃ πόθον, χρημάτων κρατούμε νος έρωτι ; Τί πλοῦτον ζητῶν, πρὸς τὸν τῆς πενίας νομοθέτην ἐλήλυθας; Οὐ γίνεται πρόσοδος χρημάτων τὰ θαύματα. Πτηνῶν πενέστερον ἐμὲ τὸν θαυματουρ-, γοῦντα θεώρησον. Οὐ γίνεται χρυσός θαυμάτων καρ πῆς, οὐδὲ τοῦτο ἡμῶν παραδόξων γεώργιον. Οὕτω καὶ νῦν, οὐ πρὸς τὴν τῶν μαθητῶν ἐρώτησιν ἀπο κρίνεται· συμβουλεύει δὲ τοῖς ἐρωτῶσι τὰ δέοντα. Β Τις ἄρα μείζων ἐστίν; Τί με, φησί, πρόωρον απαι- τείτε τῶν μελλόντων ἀπόφασιν ; τὸ πρὸ καιροῦ δι- καστήριον καθίζειν βιάζεσθε; Τί τὸν τῆς κρίσεως διά τῆς ἐρωτήσεως ὑφαρπάζετε θρόνον ; Παραινέσεως ὁ καιρός, οὐχὶ κρίσεως· ἀγώνων καιρὸς, οὐ τῶν ἀγω νισμάτων ἀντίδοσις. Τί με νῦν ἀγωνοθέτην πρὸ τῶν ἀγώνων γενέσθαι βιάζεσθε; Ιδω πρῶτον τὸν κάμα- τον, καὶ τότε δωροῦμαι τὸν στέφανον. Ἴδω τὰ ἔργα, καὶ τὴν ἀξίαν ψηφίζομαι. Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὸ παιδίον. Τί περὶ πρωτείων ἐρίζετε, τὴν ὁδὸν τῆς βασιλείας πολυπραγμονεῖν καταλείψαν τες; Τί μήπω τὴν κλῆσιν εὑρόντες, τὸ πρωτεύειν φαντάζεσθε; Αὕτη μόνη τῆς βασιλείας ὁδὸς, αὕτη τῶν οὐρανίων κλίμαξ· Ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γέ- νησθε ὡς τὸ παιδίον· οὐχ ἵνα τὴν φύσιν ἀνακάμ- πτειν βιάζησθε, οὐδ᾽ ἵνα τὴν ἡλικίαν ὑποστρέφειν παρὰ φύσιν παρασκευάσητε, οὐδ᾽ ἵνα του χρόνου τὸν δρόμον ὑποποδίζειν διδάξητε· ἀλλὰ τὸν τρόπον, μὴ τὸν χρόνον ἀλλάξατε. γ. Νικόδημος μὲν οὖν ὁ τὴν νύκτα πρὸς μαθη- τείαν ἐλθὼν, συνεργὸν ἐπισπώμενος, ὁ νυκτὸς μαθη τῆς τῷ σκότῳ θεραπεύων τὸν φόβον, ἀκούσας ποτέ τοῦ Σωτῆρος· Ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἄνωθεν, οὐ δύο ναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, τὴν φύσιν προβάλλεται τῶν χρόνων ἀντίδικον, καὶ καταφεύγει πρὸς τὸν χρόνον, τὴν χάριν οὐ λογιζόμε- νος. Καὶ πῶς δύναται, φησὶν, ἄνθρωπος γέρων ῶν, εἰσελθεῖν εἰς τὴν κοιλίαν τῆς μητρὸς αὑτοῦ; Απόβλεψον, ὦ Νικόδημε, τοὺς λόγους τῆς χάριτος • οἶδε καὶ πρεσβύτας αναπλάττειν, καὶ γέρουσι τόχον χαρίζεσθαι. 'Αλλ' ἡ τῆς φύσεως γέννησις τῷ τεχθέντι τὴν γῆν ὑποστρώννυσιν· αἱ τῆς χάριτος ὠδῖνες ούτ ρανῷ τὸ τεχθὲν ἀπογράφονται. Μὴ δῆτα καὶ ὑμεῖς, ὦ μαθηταί, τὰς Νικοδήμου φωνὰς μελετήσατε, μηδὲ τὰς ἀπίστους ἐκείνου ὑποβάλλεσθε ῥήσεις· Πῶς γε- νέσθαι δυνατὸν παιδίον ; πῶς ὑποστρέφειν αὖθις πει- ρασώμεθα φύσιν; Βούλεσθε γενέσθαι παιδία ; μιμή- σασθε τῶν παιδίων τὸ ἦθος, ἄκακον ἀναλάβετε τρό πον. Ἐκείνοις λόγος ἀξίας οὐδείς· ἐκεῖνα φιλοπρωτίας οὐ νενίσηκε πάθος· οὐκ οἶδε πατέρων ἐπανθοῦσαν εὐγένειαν· οὐκ ἐπὶ πλούτου ὑπερηφανία κομπάζει, οὐδὲ περὶ γονικῶν ἀξιωμάτων (52) πλῆθος. Καὶ ὁμι ** ORATIO XXVIII. A Cujus ad mentem Christus aplat responsum, non ad verba, oratione instruens ejus mores. Vulpes enim, inquit, foreas habent, et volucres cali nidos : Filius autem hominis non habet ubi caput reclinet *. Quid miraculorum fingis desiderium, cum pecunia- rum te vincat amor? quid ob quæstum divitiarum paupertatis adiisti legislatorem? pecuniæ miracn- lis non auctitantur. Inspice me, qui ex auctoritate patro miracula, volucribus pauperiorem. Non e miraculis aurum legitur, neque nobis haec admira- bilium rerum lucrum est. Pari ratione non respon- del modo ad interrogata discipulorum ; sed scisci- tantibus, quid fieri deceat, consulit. Quis major est? Cur me præmaturam de ſuturis assertionein posci- tis? cogitis, ut vel ante tempus tribunal statuam ? quid furtive rogatu thronum rapitis judicio decer- nendum ? docendi tempus, non judicandi: certandi tempus est, non certaminum remuneratio. Quid ergo me nunc, ut ante certamina agam agonothe- tam, tain violenter flagitatis? Laborem primam videain, et tunc coronam concedam: opera videaņi, et meritum honorem decernam. Nisi conversi fue- rilis, et efficiamini sicut parvulus. Quid de primatu contenditis, relicta cura viaque regi coelestis obti- nendi? quid nondum vocatione comperta primas affectatis? Hæc sola est ad regnum cœleste via, hæc scala : Nisi conversi fueritis, et efficiamini sicut parrulus. Now ut naturam violento flexu vertatis, non ut præter naturæ ordinem actam ætatem revo- care studeatis, non ut temporis cursum retroagi C doceatis; mores vertite, non tempora. D P Matth. viii, 20. s Joan. 111, 5. ss ibid. 4. trahebat, qui nocturnus discipulus tenebra pavori medebatur, cum audiisset de Salvatore : Nisi quis natus fuerit denuo, non potest introire in regnum cœlorum *, naturam objicit temporum vindicemn, et ad tempus confugit gratia incogitans. Et quomodo polest, inquit, homo, cum sit senex, introire in ventrem matris sure **? Vide, Nicodeme, gratiæ ratio- nes; novit et senes refingere, et senibus nativitatem largiri. Sed quæ a natura est generatio fetui terram substernit; at gratia: partitudo ccelo partam ascri- bit. Ne vero vos quoque, o discipuli, Nicodemi vo- ces usurpetis, neque incredulam illius orationem sub- jiciatis : Qut nos pueri feri possumus ? quomodo rursus experiemur, ut redeat natura? Vultis esse pueri? puerorum mores imitamini, morum simpli- citatem assumite. Illis nulla de dignitate vox, illi primas non ambiunt, hac ægritudine non laborant, non norunt efflorescentem parentum nobilitatem, mon super divitiis elatione vana gloriantur, non ob patriarum gloriarum multitudinem. Insuper consue- scunt cum iis, quæ una secum sunt ætate : videbis dominum simul et famulum in omnibus conversan- CL. DAUSQUEII NOTA. 3. Nicodemus, qui noctem in auxilium eruditionis (52) Περὶ γονικῶν ἀξιωμάτων. Post paulos, Προ- γονικοῖς κατορθώμασι. Nec tamen locus alter ex altero
PG 85:329ἄλλος καθ’ ἑτέρου τῇ μὲν ψυχῇ φωνᾷ, κολακεύει δὲ τῇ γλώττῃ· ἄλλος τὸ τοῦ φθόνου βέλος κατὰ τοῦ πλησίον ἀφίησιν· ἄλλος ἐπιβλάπτειν σεμνύνεται, καὶ τὴν ἀδικίαν δυναστείαν νενόμικεν. Ἀλλὰ, Δεῦτε, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς . Νεύσατε μόνον πρὸς ἐμὲ, καὶ τὴν θεραπείαν κοσμίσασθε. Παρ’ ὑμῖν τὰ ἁμαρτήματα, παρ’ ἐμοὶ τὰ ἰάματα· παρ’ ὑμῖν τὰ τραύματα, παρ’ ἐμοὶ τὰ φάρμακα· μετάνοιαν ἐπιζητῶ μόνον, καὶ θεραπεύω τὸ ἕλκος. Δείξατέ μοι τὴν τοῦ τρόπου μεταβολὴν, καὶ κομίσασθε τὴν τοῦ λυποῦντος ἀπαλλαγήν. Ὁ μὲν οὖν Μωϋσέως νόμος ἐφ’ ἑκάστῳ τῶν πλημμελημάτων ὀξύνει τὸ ξίφος, καὶ φόβος αὐτῷ συνδικάζει θανάτῳ· καὶ τὰς τῆς κατάρας εὐθὺς ἐπαφίησι ψήφους· μετάδοσιν οὐ δέχεται πταίσματος· μετανοίας ἀποστρέφεται δάκρυα· συναναιρεῖ συναμαρτήσαντα τῷ πταίσματι. Ἐγὼ δὲ τὴν μὲν ἁμαρτίαν μισῶ, τὸν δὲ ἁμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα· κἂν ἴδω δάκρυον φερόμενον, τὸ χρέος ἀφίημι· ἅπερ ὁρῶ, παρορῶ, πρὸς τὴν τοῦ τρόπου μεταβολὴν ἀφορῶν· καὶ τὸ παρὸν παραγράφομαι πταῖσμα, τὸ ἐσόμενον ἐλπίζων κατόρθωμα, καὶ τοῖς δευτέροις ἀπαλείφω τὰ φθάσαντα·
*Ος δ' ἂν, φησί, σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευσάντων (54) εἰς ἐμὲ, συμφέρει αὐτῷ ἵνα κρεμασθῇ μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τρά χηλον αὐτοῦ, καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης. ἂν γὰρ οἰκειοῦμαι τὰς τιμὰς, τού των οὐ παρατρέχω τὰς ὕβρεις· ἔσται γὰρ τιμωρία τῆς λοιδορίας διάδοχος. Ὁ μὲν οὖν μύλου δεσμώτην περιφέρων τὸν τράχηλον, καὶ κατὰ τοῦ πελάγους ῥιπτούμενος, τῷ τάχει τοῦ θανάτου, τῆς τιμωρίας φεύγει τὴν αἴσθησιν· ὁ δὲ εἰς τοὺς ἐμοὺς πλημμε λήσας τι παῖδας, κόλασιν ὑποδέχεται πέρας οὐκ ἔχουσαν. Μετέλθωμεν τοίνυν πραότητα λόγων, ἣν οὕτω φοβερῶς ὁ Χριστὸς ἐπύργωσε τείχεσιν. ᾿Αγα- πήσωμεν ταπεινοφροσύνης φυτόν, οὗ καρπὸς οὐρα νός. Φύγωμεν ὑψηλὸν λογισμὸν εὐκατάπτωτον. Προ- φητικαῖς συντραφῶμεν φωναῖς, λεγούσαις · Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει (55). Πιστεύσωμεν τῷ εἰπόντι· Ο ὑψῶν ἑαυτὸν, ταπεινωθήσεται· καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυ τῶν, ὑψωθήσεται. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. ΛΟΓΟΣ ΚΘ'. Εἰς τὸ, « Δεῦτε πρός με, πάντες οι κοπιών. τες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Β Αμήν. ΧΧΙΧ. α'. Οἱ μὲν ἐπὶ γῆς βασιλεῖς τὸ τῶν πολεμίων στρα τόπεδον χειρωσάμενοι, πρὸς ἀπεχθεστέραν δουλείαν τοὺς ἀντιστάντας βιάζονται, καὶ φρόνημα φέρειν ταπεινὸν τὸν αἰχμάλωτον ἀναγκάζουσι, τῇ τοῦ βίου μεταβολῇ τὰς τῆς τόλμης εισπραττόμενοι δίκας. Ο δὲ Χριστὸς ὁ ἀληθινὸς βασιλεὺς, πολέμου νόμῳ, καὶ οικονομίας σοφία, τὴν τοῦ διαβόλου τυραννίδα κρα- τήσας, τοὺς ὑπ' ἐκείνου κατὰ Δεσπότου φρονήσαντας, εἰς ἐλευθερίαν καλεῖ, καὶ πρὸς βασιλείας ἀπόλαυσιν μεταπέμπεται· γαληνῷ μὲν τῷ βλέμματι, διηπλωμέ- ναις δὲ ταῖς χερσί, καὶ πρὸς ἑαυτὸν νευούσαις, καὶ φωναῖς φιλανθρώποις ἐφέλκεται, λέγων· Δεῦτε πρός με, πάντες οι κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Πέλαγος φιλανθρωπίας γενόμενος κεχυμένῳ ῥοθίῳ κατακλύζει τους ἅπαντας. Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες· οἱ τῷ διαβόλῳ κατ' ἐμοῦ συμφραξάμενοι, μετ᾿ ἐμοῦ τοῖς ἐμοῖς ἀγαθοῖς ἐντρυφήσατε· οἱ τοῖς κατ᾿ ἐμοῦ κοπωθέντες πολέμοις, ἐν τοῖς ἐμοῖς ἀναπαύεσθε δώροις. ᾿Αλλάξασθε τῆς δια βολικῆς δουλείας τὴν ἐμὴν βασιλείαν. Ἐκόπωσεν ὑμᾶς εἰς τὰς κατ᾿ ἐμοῦ παρατάξεις ἐκεῖνος· ἔπλισεν ὑμᾶς παρανομίαις ὁ Δυσμενής, ἀσεβείας πανοπλίαν ἐνέδυ- σε, μιαιφονίας περιέβαλε θώρακα, τόξοις ἀδικίας τὰς χεῖρας συνέδησε, πρὸς τὰς ἀκολάστους ὑμῶν ἐκύμηνε πράξεις, πρὸς τὰς τῶν εἰδώλων θεραπείας έστρατο- λόγησε, κατέκοψεν ὑμᾶς ἀνενδότοις πολέμοις, καὶ ἄνεσις ὑμῖν ἐμοὶ πολεμοῦσιν οὐκ ἦν. Αλλ' ἰδοὺ πάρ εἰμι πρὸς ὑμᾶς καλούμενος Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι. Αρχαίος οὗτος « στευόντων. ORATIO XXIX. ut suspendatur mola asinaria in collo ejus, et demer- gatur in profundum maris“. Nam quorum ego ho- nores proprios reputo, eorum contumelias hand prætermitto : convicio enim succedet suppli- cium. Qui igitur molæ cervicem alligatam gerit, in mare projectus mortis celeritate supplicii sensum effugit. Qui vero in meos peccaverit pueros, poulas sufferet interminatas. Orationis igitur lenitatem sectemur, quam tam terribilibus muris, et turribus Christus communivit. Humilitatis plantam diligamus, cujus fructus celum. Fugiamus excelsos animos ruinæ expositos ; propheticæ voces, quibus dicitur : Cor contritum et humiliatum, Deus, non despicies 6, nobis pro alimento sint. Grędamus dicenti: Qui se exaltaverit humiliabitur, et qui se humiliaverit exal- tabitur ; cui gloria in sacula. Amen. A unum de pusillis istis, qui in me credunt, expedit et ORATIO In illud : « Venite ad me, omnes, qui laboralis et onerati estis, et ego reficiam vos *.) odiosiorem servitutem rebelles vi mittunt, et spiri- tum submittere captivos cogunt mutata vitæ ratione, audaciæ pœnas exposcentes. Christus vero rex ve- rus belli artibus, et incarnationis sapientia cum diaboli tyrannidem oppressisset, cos qui sub eo C contra Dominum senserant, vocat in libertatem, et Matth. xvш), 6. • Psal. L, 19. D ad regnum fruendum accersit; tranquillo ille qui- dem aspectu, expassis manibus,et ad se redeuntibus, humanisque vocibus attrahit, dicendo: Venile ad me, omnes, qui laboratis el onerati estis; et ego refciam vos. Factus Christus humanitatis pelagus, profusis aquis, omnes inundat. Venile ad me omnes qui laboralis, qui diaboli aciem contra me munive ratis, mecum bonis meis deliciisque utimini, qui bellis in, me excitatis estis fatigati, quietem me dante capite, diabolicam servitutem meo mutate regno; vos ille instructa in me acie delassavit, ar- mavit vos hostis legis violatione, impietatis panopliam induit, funestatum cædibus thoracem cir- cumjecit, sagittis iniquitatis manus colligavit, ad libidinosas actiones vestras fluctus coucivit atro- ciores, ad cultum idolorum exercitum legit, interne- ciuis bellis vos accidit, nec vobis mecum pugnan- Libus remissio fuit ulla. Sed ecce adsum, vos coin- pello: Venite ad me, omnes qui laboralis et onerati estis. Antiquitus posita hæc humanitatis lex homi- num sæcula obibat. Nam nisi Deus a princivio cle- mentiæ scutùm suis objecisset; nunquam natura, ** Matth. xx111, 12. Matth. xi, 28. CL. DAUSQUEII NOTÆ. 1. Terrarum reges hostili subjugato exercitu in (34) Τῶν πιστευσάντων. Scriptura, τῶν πι (35) Εξουδενώσει. Versio Bibliorum, Despicics.
6 Ἴδετε γὰρ ὅτι πρᾶος εἰμὶ καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν. Ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρόν ἐστι. 6 Διάθεσιν ἐρευνῶ, καὶ τὴν γνώμην ζητῶ· καὶ μόνῳ πόθῳ τῆς ψυχῆς τὴν δικαιοσύνην ὁρίζομαι. Οἶδα καὶ ἀκουσίοις νέμειν συγγνώμην, καὶ τὰ ἐξ ἀγνοίας παραπέμπομαι πταίσματα. Ἀπήλαυσέ μου τῆς τοιαύτης φιλανθρωπίας ὁ προφήτης Δαυὶδ προλαβὼν τῇ πείρᾳ τὸν χρόνον τῆς χάριτος, ὃς μικρόν ποτε λογισμοῦ παραβλέψας, μοιχικῷ παρὰ διαβόλου κατετρώθη τοξεύματι· ἐφ’ οἷς ὁ μὲν νόμος τιμωρίαν ἐπῆγε, καὶ κατὰ τοῦ προφήτου τὸ ξίφος ἠκόνα· νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ πλημμέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον ἔγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αἰδούμενος, καὶ τὴν πρᾶξιν κολάζει. Ἤκουσε, 6 Δεῦτε οἱ κοπιῶντες, 6 καὶ τὴν φωνὴν οἰκειούμενος ἔτρεχεν. Εἷς εἰμι, λέγων, τῶν τελωνικοῖς βαρουμένων φορτίοις· τὸν σὸν ὑποβαίνω ζυγὸν, τὸ σὸν ἀσπάζομαι δίκτυον. Καὶ γέγονεν ὁ τελώνης τῶν τελωνούντων καθάρσιον. Οὐ μὴν ἄχρι τούτων ἔστη τῆς φωνῆς ἡ ἐνέργεια. Καθάπερ εὐρεῖα σαγήνη, πρὸς πλατὺ πέλαγος πλατυνθεῖσα, τὰ τῶν πανταχόθεν ἰχθύων ἀγρεύει συστήματα·
*Ος δ' ἂν, φησί, σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευσάντων (54) εἰς ἐμὲ, συμφέρει αὐτῷ ἵνα κρεμασθῇ μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τρά χηλον αὐτοῦ, καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης. ἂν γὰρ οἰκειοῦμαι τὰς τιμὰς, τού των οὐ παρατρέχω τὰς ὕβρεις· ἔσται γὰρ τιμωρία τῆς λοιδορίας διάδοχος. Ὁ μὲν οὖν μύλου δεσμώτην περιφέρων τὸν τράχηλον, καὶ κατὰ τοῦ πελάγους ῥιπτούμενος, τῷ τάχει τοῦ θανάτου, τῆς τιμωρίας φεύγει τὴν αἴσθησιν· ὁ δὲ εἰς τοὺς ἐμοὺς πλημμε λήσας τι παῖδας, κόλασιν ὑποδέχεται πέρας οὐκ ἔχουσαν. Μετέλθωμεν τοίνυν πραότητα λόγων, ἣν οὕτω φοβερῶς ὁ Χριστὸς ἐπύργωσε τείχεσιν. ᾿Αγα- πήσωμεν ταπεινοφροσύνης φυτόν, οὗ καρπὸς οὐρα νός. Φύγωμεν ὑψηλὸν λογισμὸν εὐκατάπτωτον. Προ- φητικαῖς συντραφῶμεν φωναῖς, λεγούσαις · Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει (55). Πιστεύσωμεν τῷ εἰπόντι· Ο ὑψῶν ἑαυτὸν, ταπεινωθήσεται· καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυ τῶν, ὑψωθήσεται. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. ΛΟΓΟΣ ΚΘ'. Εἰς τὸ, « Δεῦτε πρός με, πάντες οι κοπιών. τες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Β Αμήν. ΧΧΙΧ. α'. Οἱ μὲν ἐπὶ γῆς βασιλεῖς τὸ τῶν πολεμίων στρα τόπεδον χειρωσάμενοι, πρὸς ἀπεχθεστέραν δουλείαν τοὺς ἀντιστάντας βιάζονται, καὶ φρόνημα φέρειν ταπεινὸν τὸν αἰχμάλωτον ἀναγκάζουσι, τῇ τοῦ βίου μεταβολῇ τὰς τῆς τόλμης εισπραττόμενοι δίκας. Ο δὲ Χριστὸς ὁ ἀληθινὸς βασιλεὺς, πολέμου νόμῳ, καὶ οικονομίας σοφία, τὴν τοῦ διαβόλου τυραννίδα κρα- τήσας, τοὺς ὑπ' ἐκείνου κατὰ Δεσπότου φρονήσαντας, εἰς ἐλευθερίαν καλεῖ, καὶ πρὸς βασιλείας ἀπόλαυσιν μεταπέμπεται· γαληνῷ μὲν τῷ βλέμματι, διηπλωμέ- ναις δὲ ταῖς χερσί, καὶ πρὸς ἑαυτὸν νευούσαις, καὶ φωναῖς φιλανθρώποις ἐφέλκεται, λέγων· Δεῦτε πρός με, πάντες οι κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Πέλαγος φιλανθρωπίας γενόμενος κεχυμένῳ ῥοθίῳ κατακλύζει τους ἅπαντας. Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες· οἱ τῷ διαβόλῳ κατ' ἐμοῦ συμφραξάμενοι, μετ᾿ ἐμοῦ τοῖς ἐμοῖς ἀγαθοῖς ἐντρυφήσατε· οἱ τοῖς κατ᾿ ἐμοῦ κοπωθέντες πολέμοις, ἐν τοῖς ἐμοῖς ἀναπαύεσθε δώροις. ᾿Αλλάξασθε τῆς δια βολικῆς δουλείας τὴν ἐμὴν βασιλείαν. Ἐκόπωσεν ὑμᾶς εἰς τὰς κατ᾿ ἐμοῦ παρατάξεις ἐκεῖνος· ἔπλισεν ὑμᾶς παρανομίαις ὁ Δυσμενής, ἀσεβείας πανοπλίαν ἐνέδυ- σε, μιαιφονίας περιέβαλε θώρακα, τόξοις ἀδικίας τὰς χεῖρας συνέδησε, πρὸς τὰς ἀκολάστους ὑμῶν ἐκύμηνε πράξεις, πρὸς τὰς τῶν εἰδώλων θεραπείας έστρατο- λόγησε, κατέκοψεν ὑμᾶς ἀνενδότοις πολέμοις, καὶ ἄνεσις ὑμῖν ἐμοὶ πολεμοῦσιν οὐκ ἦν. Αλλ' ἰδοὺ πάρ εἰμι πρὸς ὑμᾶς καλούμενος Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι. Αρχαίος οὗτος « στευόντων. ORATIO XXIX. ut suspendatur mola asinaria in collo ejus, et demer- gatur in profundum maris“. Nam quorum ego ho- nores proprios reputo, eorum contumelias hand prætermitto : convicio enim succedet suppli- cium. Qui igitur molæ cervicem alligatam gerit, in mare projectus mortis celeritate supplicii sensum effugit. Qui vero in meos peccaverit pueros, poulas sufferet interminatas. Orationis igitur lenitatem sectemur, quam tam terribilibus muris, et turribus Christus communivit. Humilitatis plantam diligamus, cujus fructus celum. Fugiamus excelsos animos ruinæ expositos ; propheticæ voces, quibus dicitur : Cor contritum et humiliatum, Deus, non despicies 6, nobis pro alimento sint. Grędamus dicenti: Qui se exaltaverit humiliabitur, et qui se humiliaverit exal- tabitur ; cui gloria in sacula. Amen. A unum de pusillis istis, qui in me credunt, expedit et ORATIO In illud : « Venite ad me, omnes, qui laboralis et onerati estis, et ego reficiam vos *.) odiosiorem servitutem rebelles vi mittunt, et spiri- tum submittere captivos cogunt mutata vitæ ratione, audaciæ pœnas exposcentes. Christus vero rex ve- rus belli artibus, et incarnationis sapientia cum diaboli tyrannidem oppressisset, cos qui sub eo C contra Dominum senserant, vocat in libertatem, et Matth. xvш), 6. • Psal. L, 19. D ad regnum fruendum accersit; tranquillo ille qui- dem aspectu, expassis manibus,et ad se redeuntibus, humanisque vocibus attrahit, dicendo: Venile ad me, omnes, qui laboratis el onerati estis; et ego refciam vos. Factus Christus humanitatis pelagus, profusis aquis, omnes inundat. Venile ad me omnes qui laboralis, qui diaboli aciem contra me munive ratis, mecum bonis meis deliciisque utimini, qui bellis in, me excitatis estis fatigati, quietem me dante capite, diabolicam servitutem meo mutate regno; vos ille instructa in me acie delassavit, ar- mavit vos hostis legis violatione, impietatis panopliam induit, funestatum cædibus thoracem cir- cumjecit, sagittis iniquitatis manus colligavit, ad libidinosas actiones vestras fluctus coucivit atro- ciores, ad cultum idolorum exercitum legit, interne- ciuis bellis vos accidit, nec vobis mecum pugnan- Libus remissio fuit ulla. Sed ecce adsum, vos coin- pello: Venite ad me, omnes qui laboralis et onerati estis. Antiquitus posita hæc humanitatis lex homi- num sæcula obibat. Nam nisi Deus a princivio cle- mentiæ scutùm suis objecisset; nunquam natura, ** Matth. xx111, 12. Matth. xi, 28. CL. DAUSQUEII NOTÆ. 1. Terrarum reges hostili subjugato exercitu in (34) Τῶν πιστευσάντων. Scriptura, τῶν πι (35) Εξουδενώσει. Versio Bibliorum, Despicics.
PG 85:331τὸν αὐτὸν ἄρα τρόπον αἱ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀγέλαι τὴν σωτηριώδη τῆς φωνῆς σαγήνην κατέτρεχον. 6 Πολλοὶ γὰρ , φησὶ, τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνέκειντο τῷ Ἰησοῦ βοῶντι· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι . Οὐ στενοχωροῦμαι τοῖς πλήθεσιν, οὐκ ἀποκάμνω τοὺς πάντας ὑποδεχόμενος. Οὐχ οὕτω μου μικρὸν τῆς φιλανθρωπίας τὸ πέλαγος, ὡς τοῖς εἰσρέουσι τῶν ἁμαρτωλῶν ποταμοῖς στενοχωρεῖσθαι. Ἔχω τόπον ἀναπαύσεως τῆς οἰκουμένης. Φωνὴν γὰρ δεσποτικὴν ἄπρακτον μένειν ἀδύνατον. Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες . Ταύτης γέγονε τῆς φωνῆς κληρονόμος ὁ τῶν ἀποστόλων χορός. Ταύτην μετὰ χεῖρας ἔχοντες, ἀφέντες τὴν σάλπιγγα, βατὸν τὸν οὐρανὸν τοῖς ἀνθρώποις εἰργάσαντο. Διέδραμεν ἠπείρους ὅλας ὁ λόγος· κατέσχε νήσους ἡ κλῆσις· ἐζωγροῦντο πόλεις· συνέτρεχον χῶραι· Ἑλλὰς ἐθηρεύετο· ἡ βάρβαρος τὴν φωνὴν ὑπεδέχετο· βασιλεῖς προσεκύνουν· στρατηγοὶ τῷ ζυγῷ τοὺς αὐχένας ὑπέβαλλον· δῆμοι τὸν λόγον ἐσφετερίζοντο, ἔπιπτον εἴδωλα, βωμοὶ κατεστρέφοντο· ἐδραπέτευον δαίμονες ἐμπαραχωρήσαντες ῥήματι. Ἤδη τίς προβραχέων θρησκεύων τοῖς δαίμοσιν;
Α τῆς φιλανθρωπίας ὁ νόμος, ἀεὶ ταῖς τῶν ἀνθρώπων γενεαῖς παροδεύσας. Εἰ γὰρ μὴ ταύτην ἐξ ἀρχῆς τὴν φιλανθρωπίαν ὁ Θεὸς προεβάλετο, οὐκ ἂν φύσις ἐκ παρακοῆς ἀρξαμένη προῆλθεν· ἀλλ' ἔμεινεν ἂν μέχρι τοῦ πρώτου (56-57). Συνανασπώμενον ἔπλασε χερσὶ τὸν ᾿Αδάμ, ἐκ γῆς μὲν αὐτῷ διαμορφώσας τὸ σῶμα, ψυχὴν δὲ ἀθάνατον ἐξ οὐδενὸς τεκτηνάμενος, τοὺς τῆς βασιλείας χαρακτῆρας ἐνέδυσε, παράδεισον τρυ φῆς καταγώγιον ἔδωκε· τὰς τῶν ζώων ἀγέλας τοῖς ποσὶν ὑπεστόρεσε· δημιουργὸν ὀνομάτων πεποίη- κεν ὡς οἰκείων κτημάτων, καὶ τὰς τῶν ζώων φύσεις παρή[γαγεν οὐκ οὔσας. Ἀδὰμ δὲ τοῖς πλασθεῖσι προσηγορίαν ἀνέπλαττε. Καὶ Θεὸς μὲν παρῆγε προσ- τάγματι· οὗτος δὲ τὰ παραχθέντα διεκόσμει ταῖς κλή σεσι, καὶ τῆς κτίσεως φιλοτιμίᾳ τῷ Δημιουργῷ μερι ζόμενος. Ἐγίνετο καὶ παστὸς ὁ παράδεισος, καὶ νύμε φη μὲν ἐκ πλευρῶν ἀνεφύετο· Θεὸς δὲ νυμφαγωγός τῶν ἀντιπλασθέντων ηὑρίσκετο, τῇ τῶν χειρῶν κατα οχῇ πρὸς γάμον συναρμόζων, καὶ φύσεως πατέρας τοὺς πλασθέντας εἰργάσατο, καὶ φυτοῦ ῥίζαν ἀνθρώ ποις, ἀφ᾿ ἧς τὸ γένος εβλάστησε. Τί οὖν τῆς τοιαύ- της εὐεργεσίας τὸ πέρας; Ἑνὸς ἀποχῇ φυτοῦ τὸν εὐεργέτην ὁ τιμηθεὶς οὐκ ἐτίμησεν· ἀλλ᾽ ἡνέσχετο διαβόλου κατὰ Θεοῦ φθεγγομένου, καὶ ἀκροατής μη- μάτων ἐγένετο, δι' ὧν ἐπίβουλος ὁ Δημιουργὸς ἐνο- μίζετο, καὶ τὴν τόλμαν ήλεγχεν ἡ χεὶρ βρώσεως ἀψαμένη, μόνῳ τειχιζομένης Θεῷ. Ἡ μὲν οὖν τόλμα τὴν ἐσχάτην τιμωρίαν ἀπῄτει· Ἀδὰμ δὲ τῷ συνει δότι βαλλόμενος, ἐκύρου τῇ φυγῇ τὴν κατάγνωσιν· καὶ ἀντιπρόσωπον θέαν οὐ φέρων, δραπετεύων ἐκρύ- πτετο. Τί οὖν; ἀθρόον ἐπιφανεὶς ὁ Δεσπότης, ὤφθη τῆς ἐλπίδος φιλανθρωπότερος, καὶ πατρικὴν, οὐ δι- καστικὴν πρὸς αὐτὸν ἀπεφθέγγετο ῥῆσιν. Αδάμ, τὸ φιλοτίμημα ἐπιζητῶ, τὸ τῆς ἐμῆς ἀξίας ἔμψυχον ἄγαλμα. Οἶδα τὰ παρὰ τοῦ διαβόλου κατὰ τοῦ μηχα- νήματα· οἶδα τὸν φθόνον, ᾧ πληγεὶς τῆς παρρησίας ἐκπέπτωκας· ἔδειξεν ἄτιμον φυγάδα τὸν Θεοῦ διαλέ κτῳ τιμώμενον· καὶ ἦν ἔστησα μέσην τῆς κτίσεως εἰκόνα, ταύτην φυτῷ μέσῳ φυγαδεύσας κατέκρυψε τοῖς τῆς ἀπάτης κατετόξευσε βέλεσι, παραβάσεως φορτίον ἔθηκε· πολεμεῖν πρὸς εὐεργέτην ἐδίδαξεν, εὐσεβείας αἰχμάλωτον ἔδειξε, δοῦλον ἁμαρτίας εἰρ γάσατο. ᾿Αλλὰ φάνηθι μόνον, καὶ τοῦ λυποῦντος δέ- χου τὴν ἴασιν· κομίζου τοῦ πταίσματος ἐν μετανοία τὸ φάρμακον. Ποῦ εἶ; β'. Τοιαῦτα μὲν πρὸς ἕνα διαλεγόμενος πταίσαντα. Νυνὶ δὲ γένεσιν ὅλοις ἀνθρώπων τὰς τῆς φιλανθρω πίας συνευρύνει φωνάς· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι. Καλῶς, Πάντες. Μηδεὶς μικρολογίας καταγινωσκέτω Δεσπότου· ἀν έκλειπτος παρ' ἐμοὶ φιλανθρωπίας πηγή, καὶ πᾶν εἶδος ἁμαρτίας παρασύρειν ἰσχύουσα. Πόσοι πταί- σμασι καθημερινοῖς παροξύνουσι ! πόσοι φίλτρῳ τῶν ἁμαρτημάτων τοὺς ἐμοὺς νόμους ὑβρίζουσιν! Ο μὲν ἁρπαγὰς καταδιώκει χρημάτων· ἕτερος δόλους τῷ Μέχρι τοῦ πρώτου. ἀνθρώπου. BASILII SELEUCIENSIS B quæ ab inobedientia initium ceperat, ulterius fuisset progressa; sed primi hominis ætatem durasset. Manibus Adamum extrahens finxit, ipsi conformato quidem de terra corpore, animo vero immortali ex nihilo fabricato, regii dominatus signa indidit, para- disum deliciarum diversorium dedit, animantium greges pedibus substravit, potestatem fecit nomina procudendi tanquam propriis possessionibus, et bestiarum naturas, quæ non exstabant, produxit. Adamus vero fictis appellationem afinxit. Et Deus quidem imperio producebat; hic vero producta vo- cabulis exornabat, et conditionis æmnulatione par- tem tituli Conditoris sibi vindicabat. Erat et para- disus thalamus, et sponsa de costa producebatur: Deus autem ex æquali fictis materia nymphagogus inveniebatur per manuum conjunctionem nuptias " conglutinans, et jam fictos naturæ parentes creavit, et plantæ humanæ radicem, a qua genus universum progerminaret. Qui tandem beneficentiæ tantæ ter- minus? Unius abstinentia arboris bene merentem Deum non honoravit homo tot auctus honoribus ; sed diabolum contra Deum verba facientem susti- nuit, et auditor verborum fait, quibus mundi Opifex insidiatoris opinione laboravit, eamque temerita- tem manus apprehenso cibo, qui quidem soli Deo reservabatur, palam fecit. Tan audax igitur facinus extrema supplicia reposcebat. Adamus au- tem ictus conscientia, fuga condemnationem firma- bat, et rectis Deum oculis non sustinens, fugitans occulebatur. Quid ergo? confestim Dominus sub oculos illatus leuior, quam sperabatur, apparuit, et vocem patris non judicis ei reddidit. Adamum amores meos requiro, animatum meæ dignitatis simulacrum. Novi diaboli contra le machi- nameɛla, novi invidentiam, qua sauciatus excidisti liberiore mecum colloquio, foede in fugam conjecit, quem colloquio suo Deus honorat: et quam in me- dio creaturarum imaginem statui, eam vertens in fu- gam occultavit planta in medio collocata; fraudum telis jaculatus est, prævaricationis onus imposuit, belligerare cum bonorum auctore docuit, pietati servientem peccati servum fecit: sed te duntaxat præsentem siste, et mali remedium cape: cape lapsus tui repositum in poenitentia pharmacum. Ubi es"? nunc autem ad omne hominum genus eam humani- tatis plenam vocem explicat: Venite ad me, omnes qui laboralis et onerali estis. Recte, Omnes. Nemo angustioris orationis Dominum condemnet; inde- fectus apud me est clementiæ fons, et omnes scele- rum formas polens evertere. Quam multi quotidianis offensionibus in iram me acuunt! quan¥ multi pec- catorum incentivo legibus meis injuriam fa- ziunt Hic pecuniarum raptiones adornal; alter • Gen. 1, 9. D C • CL. DAUSQUEII NOTÆ. (56-57) Exple, 2. Talia quidem cum uno peccatore disserebat :
ὁμοῦ δὲ τὸν τοῦ Χριστοῦ ζυγὸν ὑπεισῄει, καὶ φοβερὸς τοῖς θρησκεύουσιν ἐφαίνετο. Ὢ φωνῆς κοινὸν ἀνθρώπων ἀναδυσαμένης τρόπαιον ὢ φωνῆς, σωτηρίας πηγή ὢ ῥήματος μιᾷ πίστει τὴν οἰκουμένην δεσμεύσαντος ὢ λόγου, τὸν κόσμον καθάραντος ὢ λόγου, τὰ τοῦ Λόγου διὰ τὸν Λόγον ἰσχύσαντος Ταύτης καὶ ἡμεῖς μέρος γενώμεθα τῆς φωνῆς, ἀγαθῶν ἀπολαύσαντες, τῆς μετὰ τῶν ἁγίων ἀπολαύσεως τύχωμεν, κατὰ τὸν εἰπόντα Χριστόν· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς . Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
Α τῆς φιλανθρωπίας ὁ νόμος, ἀεὶ ταῖς τῶν ἀνθρώπων γενεαῖς παροδεύσας. Εἰ γὰρ μὴ ταύτην ἐξ ἀρχῆς τὴν φιλανθρωπίαν ὁ Θεὸς προεβάλετο, οὐκ ἂν φύσις ἐκ παρακοῆς ἀρξαμένη προῆλθεν· ἀλλ' ἔμεινεν ἂν μέχρι τοῦ πρώτου (56-57). Συνανασπώμενον ἔπλασε χερσὶ τὸν ᾿Αδάμ, ἐκ γῆς μὲν αὐτῷ διαμορφώσας τὸ σῶμα, ψυχὴν δὲ ἀθάνατον ἐξ οὐδενὸς τεκτηνάμενος, τοὺς τῆς βασιλείας χαρακτῆρας ἐνέδυσε, παράδεισον τρυ φῆς καταγώγιον ἔδωκε· τὰς τῶν ζώων ἀγέλας τοῖς ποσὶν ὑπεστόρεσε· δημιουργὸν ὀνομάτων πεποίη- κεν ὡς οἰκείων κτημάτων, καὶ τὰς τῶν ζώων φύσεις παρή[γαγεν οὐκ οὔσας. Ἀδὰμ δὲ τοῖς πλασθεῖσι προσηγορίαν ἀνέπλαττε. Καὶ Θεὸς μὲν παρῆγε προσ- τάγματι· οὗτος δὲ τὰ παραχθέντα διεκόσμει ταῖς κλή σεσι, καὶ τῆς κτίσεως φιλοτιμίᾳ τῷ Δημιουργῷ μερι ζόμενος. Ἐγίνετο καὶ παστὸς ὁ παράδεισος, καὶ νύμε φη μὲν ἐκ πλευρῶν ἀνεφύετο· Θεὸς δὲ νυμφαγωγός τῶν ἀντιπλασθέντων ηὑρίσκετο, τῇ τῶν χειρῶν κατα οχῇ πρὸς γάμον συναρμόζων, καὶ φύσεως πατέρας τοὺς πλασθέντας εἰργάσατο, καὶ φυτοῦ ῥίζαν ἀνθρώ ποις, ἀφ᾿ ἧς τὸ γένος εβλάστησε. Τί οὖν τῆς τοιαύ- της εὐεργεσίας τὸ πέρας; Ἑνὸς ἀποχῇ φυτοῦ τὸν εὐεργέτην ὁ τιμηθεὶς οὐκ ἐτίμησεν· ἀλλ᾽ ἡνέσχετο διαβόλου κατὰ Θεοῦ φθεγγομένου, καὶ ἀκροατής μη- μάτων ἐγένετο, δι' ὧν ἐπίβουλος ὁ Δημιουργὸς ἐνο- μίζετο, καὶ τὴν τόλμαν ήλεγχεν ἡ χεὶρ βρώσεως ἀψαμένη, μόνῳ τειχιζομένης Θεῷ. Ἡ μὲν οὖν τόλμα τὴν ἐσχάτην τιμωρίαν ἀπῄτει· Ἀδὰμ δὲ τῷ συνει δότι βαλλόμενος, ἐκύρου τῇ φυγῇ τὴν κατάγνωσιν· καὶ ἀντιπρόσωπον θέαν οὐ φέρων, δραπετεύων ἐκρύ- πτετο. Τί οὖν; ἀθρόον ἐπιφανεὶς ὁ Δεσπότης, ὤφθη τῆς ἐλπίδος φιλανθρωπότερος, καὶ πατρικὴν, οὐ δι- καστικὴν πρὸς αὐτὸν ἀπεφθέγγετο ῥῆσιν. Αδάμ, τὸ φιλοτίμημα ἐπιζητῶ, τὸ τῆς ἐμῆς ἀξίας ἔμψυχον ἄγαλμα. Οἶδα τὰ παρὰ τοῦ διαβόλου κατὰ τοῦ μηχα- νήματα· οἶδα τὸν φθόνον, ᾧ πληγεὶς τῆς παρρησίας ἐκπέπτωκας· ἔδειξεν ἄτιμον φυγάδα τὸν Θεοῦ διαλέ κτῳ τιμώμενον· καὶ ἦν ἔστησα μέσην τῆς κτίσεως εἰκόνα, ταύτην φυτῷ μέσῳ φυγαδεύσας κατέκρυψε τοῖς τῆς ἀπάτης κατετόξευσε βέλεσι, παραβάσεως φορτίον ἔθηκε· πολεμεῖν πρὸς εὐεργέτην ἐδίδαξεν, εὐσεβείας αἰχμάλωτον ἔδειξε, δοῦλον ἁμαρτίας εἰρ γάσατο. ᾿Αλλὰ φάνηθι μόνον, καὶ τοῦ λυποῦντος δέ- χου τὴν ἴασιν· κομίζου τοῦ πταίσματος ἐν μετανοία τὸ φάρμακον. Ποῦ εἶ; β'. Τοιαῦτα μὲν πρὸς ἕνα διαλεγόμενος πταίσαντα. Νυνὶ δὲ γένεσιν ὅλοις ἀνθρώπων τὰς τῆς φιλανθρω πίας συνευρύνει φωνάς· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι. Καλῶς, Πάντες. Μηδεὶς μικρολογίας καταγινωσκέτω Δεσπότου· ἀν έκλειπτος παρ' ἐμοὶ φιλανθρωπίας πηγή, καὶ πᾶν εἶδος ἁμαρτίας παρασύρειν ἰσχύουσα. Πόσοι πταί- σμασι καθημερινοῖς παροξύνουσι ! πόσοι φίλτρῳ τῶν ἁμαρτημάτων τοὺς ἐμοὺς νόμους ὑβρίζουσιν! Ο μὲν ἁρπαγὰς καταδιώκει χρημάτων· ἕτερος δόλους τῷ Μέχρι τοῦ πρώτου. ἀνθρώπου. BASILII SELEUCIENSIS B quæ ab inobedientia initium ceperat, ulterius fuisset progressa; sed primi hominis ætatem durasset. Manibus Adamum extrahens finxit, ipsi conformato quidem de terra corpore, animo vero immortali ex nihilo fabricato, regii dominatus signa indidit, para- disum deliciarum diversorium dedit, animantium greges pedibus substravit, potestatem fecit nomina procudendi tanquam propriis possessionibus, et bestiarum naturas, quæ non exstabant, produxit. Adamus vero fictis appellationem afinxit. Et Deus quidem imperio producebat; hic vero producta vo- cabulis exornabat, et conditionis æmnulatione par- tem tituli Conditoris sibi vindicabat. Erat et para- disus thalamus, et sponsa de costa producebatur: Deus autem ex æquali fictis materia nymphagogus inveniebatur per manuum conjunctionem nuptias " conglutinans, et jam fictos naturæ parentes creavit, et plantæ humanæ radicem, a qua genus universum progerminaret. Qui tandem beneficentiæ tantæ ter- minus? Unius abstinentia arboris bene merentem Deum non honoravit homo tot auctus honoribus ; sed diabolum contra Deum verba facientem susti- nuit, et auditor verborum fait, quibus mundi Opifex insidiatoris opinione laboravit, eamque temerita- tem manus apprehenso cibo, qui quidem soli Deo reservabatur, palam fecit. Tan audax igitur facinus extrema supplicia reposcebat. Adamus au- tem ictus conscientia, fuga condemnationem firma- bat, et rectis Deum oculis non sustinens, fugitans occulebatur. Quid ergo? confestim Dominus sub oculos illatus leuior, quam sperabatur, apparuit, et vocem patris non judicis ei reddidit. Adamum amores meos requiro, animatum meæ dignitatis simulacrum. Novi diaboli contra le machi- nameɛla, novi invidentiam, qua sauciatus excidisti liberiore mecum colloquio, foede in fugam conjecit, quem colloquio suo Deus honorat: et quam in me- dio creaturarum imaginem statui, eam vertens in fu- gam occultavit planta in medio collocata; fraudum telis jaculatus est, prævaricationis onus imposuit, belligerare cum bonorum auctore docuit, pietati servientem peccati servum fecit: sed te duntaxat præsentem siste, et mali remedium cape: cape lapsus tui repositum in poenitentia pharmacum. Ubi es"? nunc autem ad omne hominum genus eam humani- tatis plenam vocem explicat: Venite ad me, omnes qui laboralis et onerali estis. Recte, Omnes. Nemo angustioris orationis Dominum condemnet; inde- fectus apud me est clementiæ fons, et omnes scele- rum formas polens evertere. Quam multi quotidianis offensionibus in iram me acuunt! quan¥ multi pec- catorum incentivo legibus meis injuriam fa- ziunt Hic pecuniarum raptiones adornal; alter • Gen. 1, 9. D C • CL. DAUSQUEII NOTÆ. (56-57) Exple, 2. Talia quidem cum uno peccatore disserebat :
Discourse XXXΛΟΓΟΣ Λ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:333ΛΟΓΟΣ Λ. Εἰς τὸ, «Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων.» α. Οἱ σοφοὶ τῶν ἰατρῶν, τότε πλέον ἐγείρουσι τὸ θαῦμα τῆς τέχνης, οὐχ ὅταν σιδήρῳ καὶ πυρὶ, πολέμου νόμῳ, τὸ πάθος χειρώσωνται· ἀλλ’ ὅταν, ἡδέσι φαρμάκοις τὸ ἀλγοῦν κολακεύσαντες, τῷ κάμνοντι τὴν ἴασιν μηχανήσωνται, καὶ τὰ μὲν φοβερὰ τῆς τέχνης ἐπίσχωσι ἐπιτάγματα, πράοις δέ τισι καὶ συντρόφοις ἐνδιαιτήμασι τὰς ὀδύνας κοιμήσαντες, δείξωσι τὸν κάμνοντα τοῦ πάθους ἐλεύθερον.
πλησίον ὑφαίνει· ἄλλος γάμους ἀλλοτρίους συλᾷ ἄλλος δίκας συμπλέκει λῃστεύων τὸ δίκαιον· ἄλλος τὸν ἐξ ἐπιορκίας ερανίζεται πλοῦτον· ἄλλος καθ' ἑτέρου τῇ μὲν ψυχῇ φωνῇ (58), κολακεύει δὲ τῇ γλώτα τῇ· ἄλλος τὸ τοῦ φθόνου βέλος κατὰ τοῦ πλησίον ἀφίησιν· ἄλλος ἐπιβλάπτειν σεμνύνεται, καὶ τὴν ἀδικίαν δυναστείαν νενόμικεν. ᾿Αλλὰ, Δεῦτε, πάντες οι κοπιώντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύ σω ὑμᾶς. Νεύσατε μόνον πρὸς ἐμὲ, καὶ τὴν θερα πείαν κοσμίσασθε (59). Παρ' ὑμῖν τὰ ἁμαρτήματα, παρ' ἐμοὶ τὰ ἰάματα· παρ' ὑμῖν τὰ τραύματα, παρ' ἐμοὶ τὰ φάρμακα· μετάνοιαν ἐπιζητῶ μόνον, καὶ θεραπεύω τὸ ἔλκος. Δείξατέ μοι τὴν τοῦ τρόπου μετ ταβολὴν, καὶ κομίσασθε τὴν τοῦ λυποῦντος ἀπαλλα γήν. Ὁ μὲν οὖν Μωϋσέως νόμος ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πλημμελημάτων ὀξύνει τὸ ξίφος, καὶ φόβος αὐτῷ συν δικάζει θανάτῳ· καὶ τὰς τῆς κατάρας εὐθὺς ἐπαφίησι ψήφους· μετάδοσιν οὐ δέχεται πταίσματος· μετανοίας ἀποστρέφεται δάκρυα· συναναιρεί συναμαρτήσαντα τῷ πταίσματι. Ἐγὼ δὲ τὴν μὲν ἁμαρτίαν μισῶ, τὸν δὲ ἁμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα (60)· κἂν ἴδω δά- κρυον φερόμενον, τὸ χρέος ἀφίημι· ἅπερ ὁρῶ, παρ ορῶ, πρὸς τὴν τοῦ τρόπου μεταβολὴν ἀφορῶν· καὶ τὸ παρὸν παραγράφομαι πταίσμα, τὸ ἐσόμενον ἐλπίζων κατόρθωμα, καὶ τοῖς δευτέροις ἀπαλείφω τὰ φθάσαντα· ι Ιδετε γὰρ ὅτι πρᾶος εἰμὶ (64) καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν. Ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ τὸ φορτίον μου έλα- φρόν ἐστι. » Διάθεσιν ἐρευνῶ, καὶ τὴν γνώμην ζη- τῶ· καὶ μόνῳ πόθῳ τῆς ψυχῆς τὴν δικαιοσύνην ὁρί ζομαι. Οΐδα καὶ ἀκουσίοις νέμειν συγγνώμην, καὶ τὰ ἐξ ἀγνοίας παραπέμπομαι πταίσματα. Απήλαυσέ μου τῆς τοιαύτης φιλανθρωπίας ὁ προφήτης Δαυὶδ προλαβὼν τῇ πείρα τὸν χρόνον τῆς χάριτος, ὃς μικρόν ποτε λογισμοῦ παραβλέψας, μοιχικῷ παρὰ διαβόλου κατετρώθη τοξεύματι · ἐφ᾽ οἷς ὁ μὲν νόμος τιμωρίαν ἐπῆγε, καὶ κατὰ τοῦ προφήτου τὸ ξίφος ἠκόνα· νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ πλημ μέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον ἔγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αιδούμενος (62), ἐμοῦ. βλέπετε πλημμέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον Έγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αιδούμενος. γνώμη Ἡ δὲ καλουμένη γνώμη ἡ τοῦ ἐπιεικοῦς ἐστι κρίσις ὀρθή· ἀκριβοδικαίῳ Ευγνώμων, εὐγνώμονα Μένει καὶ ἐν νεκροῖς διὰ τὴν γνώμην ἐλεύθερος• Πόσας εκώλυσε δεξιά; πρὸς φόνον ὁρμώσας μία φιλο άνθρωπος γνώμη! ORATIO XXIX. A proximo dolos texit; alius alienas nuptias spoliat; Matth. x1, 29, 30. B C alius lites consuit jus deprædans, alius ex perjurio divitias corrogat; alius, animum ad alterius cædem intentum dum habet, lingua adulatur; alius invidia jaculum immittit in proximum ; alius damnum in- tulisse gloriæ ducit, et injuriam potentiam reputat. Al, Venite, omnes qui laboratis et onerali estis, et ego reficiam vos. In me duntaxat propensi estote, et curationem referte: apud vos crimina, apud me medicamenta : apud vos vulnera, apud me plar- maca. Solum penitentiam quæro, et ulcus sano. Ostendite mihi mutatos mores, et a molestia este liberi. Mosaica quidem lex ad errata singula gla- dium intentat, cum terrore morti adjudicat, et de- votionis sententiam mox ipsa infert, nescit ullam sceleris remissionem, pœnitudinis lacrymas aversa- tur, simul cum prævaricatione prævaricatorem tol- lit. Ego vero peccatum quidem odi, peccatoris au- tem facti poenitentis me miseret; et si lacrymas fluentes videro, debitum remitto : quæ inspicio ma- lefacta, dum morum conversionem respicio, despicio, et praesentem offensionem oblitero; dum spem de futuris facinoribus concipio, factis subsecut- ris priora extero. Nam videte, quia mitis sum et humilis corde, et invenietis requiem. Jugum enim meum suave est, et onus meum lere 8. Ut quisquo positus sit, perscrulor, et mentem exquiro, solom que animæ voto justitiam definio. Novi etiam sur- reptitiis peccatis veniam tribuere, et ex ignora- tione profecta delicta abjicio. Hujus meæ clementiæ fructum tulit propheta David, gratiæ tempus an- tevertens experimento veniæ, qui paululum a ra- tione deflexis oculis adulterii telo a diabolo ſuit consauciatus: quamobrem lex supplicium intenta- bat, et contra prophetam gladium acuebat. Nec enim lex novit peccatum ex æquitate expendere; sed solum de eo, quod criminosum apparet, judi- cal; priorum recte factorum, etsi permulta sint, nulla tangitur reverentia ; quod actum est, vindi- cat. Audivit, Venite ad me, omnes qui laboratis, CL. DAUSQUEII NOTÆ. in fragmentis: Lepidus pœnitens consilti. Ante posuit Basilius pro alterutro istorum. Quid hoc loco sit nemo auqui rat ex libris Lexicis. Suidas semiplene, nec ad rem nostram. Adi vero Aristotelem lib. vi, Ethicorum, pag. 115, et vera philosophia animum tuum exple- bit : Gnome, quam vocant, est judicium re- clum ex quo et bono. H.ec virtus Summo stricto- te juri seu opponitur, et Aquilas dici potest. qui tule jus dictat ex aquo et bono. Ciceroni ad Atticum lib. vi, remissior : PATROL. GR. LXXXV. Ego si me non improbissime Dolabella tractavisset, dubitassem fortasse utrum remissior essem, an summo jure agerem. Volenti plura copia est Budai prioribus in Pandectas annotationibus, et Chilia- drum: Summum jus summa injuria. Mens ergo Ba- silio est legem, qua legem, quovis benefacto male- factum præponderare (ideo patricii generis non- nulli, ac regii sanguinis juvenes clamitant apud Li- vium lib. : Leges, rem surdam, inexorabilem, salubriorem inopi, quam potenti.) Christum vero judicem facile peccatis veniam habere. Sed hoc postremum in Basilii codice desideratur, sicut et pauca de D. Matthæi conversione. Par usus Oratione de Abelo : Manet vel in moriuis liber es æquo et bono. Oratione tertia in Davidem cum ipse se irritantes in cædem Saulis fegisset, ait Basilius: Qui der eras in cadeun ruentes una humanior sententia retardavu! . (58) Φωνά. Mendla mera; scribo φον. (59) Κοσμίσασθε. γρ. κομίσασθε. (60) 'Αμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα. Sallustius (61) Ιδετε γὰρ ὅτι πρᾶος. Scriptura, μάθετε ἀπ' (62) Νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ
Οὕτως ὁ πάνσοφος ἰατρὸς, καὶ βασιλεὺς, ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς, νοσοῦσαν ἀσεβείας πάθει τὴν οἰκουμένην θεώμενος, καὶ ταῖς κοσμικαῖς ἀπάταις πρὸς εἰδωλομανίαν φλεγμαίνουσαν, οὐ πυρὸς ἐπαφίησιν ὄμβρον, οὐδὲ θάλασσαν κατὰ τῆς ἠπείρου στρατεύει, οὐδὲ τῶν στοιχείων τὴν βίαν κατὰ τῆς ἀσεβείας ὁπλίζει· ἀλλὰ θαύμασι πείθει, καὶ εὐεργεσίαις ἐφέλκεται, καὶ λόγοις οὐρανίοις πάθη ψυχῆς μεταλλάττει φλεγμαίνοντα. Ἤδη δέ που καὶ μαθητὰς εὐτελεῖς ἐπιλέγεται, καὶ ταῖς τούτων χερσὶ καὶ γλώτταις τῆς οἰκουμένης τὴν ἰατρείαν καταπιστεύει. Περιπατῶν γὰρ , φησὶ, παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας, εἶδε δύο ἀδελφοὺς, Σίμωνα τὸν λεγόμενον Πέτρον, καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλατταν· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς· καὶ λέγει αὐτοῖς· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Οἱ δὲ ἀφέντες τὰ δίκτυα, ἠκολούθησαν αὐτῷ .
πλησίον ὑφαίνει· ἄλλος γάμους ἀλλοτρίους συλᾷ ἄλλος δίκας συμπλέκει λῃστεύων τὸ δίκαιον· ἄλλος τὸν ἐξ ἐπιορκίας ερανίζεται πλοῦτον· ἄλλος καθ' ἑτέρου τῇ μὲν ψυχῇ φωνῇ (58), κολακεύει δὲ τῇ γλώτα τῇ· ἄλλος τὸ τοῦ φθόνου βέλος κατὰ τοῦ πλησίον ἀφίησιν· ἄλλος ἐπιβλάπτειν σεμνύνεται, καὶ τὴν ἀδικίαν δυναστείαν νενόμικεν. ᾿Αλλὰ, Δεῦτε, πάντες οι κοπιώντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύ σω ὑμᾶς. Νεύσατε μόνον πρὸς ἐμὲ, καὶ τὴν θερα πείαν κοσμίσασθε (59). Παρ' ὑμῖν τὰ ἁμαρτήματα, παρ' ἐμοὶ τὰ ἰάματα· παρ' ὑμῖν τὰ τραύματα, παρ' ἐμοὶ τὰ φάρμακα· μετάνοιαν ἐπιζητῶ μόνον, καὶ θεραπεύω τὸ ἔλκος. Δείξατέ μοι τὴν τοῦ τρόπου μετ ταβολὴν, καὶ κομίσασθε τὴν τοῦ λυποῦντος ἀπαλλα γήν. Ὁ μὲν οὖν Μωϋσέως νόμος ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πλημμελημάτων ὀξύνει τὸ ξίφος, καὶ φόβος αὐτῷ συν δικάζει θανάτῳ· καὶ τὰς τῆς κατάρας εὐθὺς ἐπαφίησι ψήφους· μετάδοσιν οὐ δέχεται πταίσματος· μετανοίας ἀποστρέφεται δάκρυα· συναναιρεί συναμαρτήσαντα τῷ πταίσματι. Ἐγὼ δὲ τὴν μὲν ἁμαρτίαν μισῶ, τὸν δὲ ἁμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα (60)· κἂν ἴδω δά- κρυον φερόμενον, τὸ χρέος ἀφίημι· ἅπερ ὁρῶ, παρ ορῶ, πρὸς τὴν τοῦ τρόπου μεταβολὴν ἀφορῶν· καὶ τὸ παρὸν παραγράφομαι πταίσμα, τὸ ἐσόμενον ἐλπίζων κατόρθωμα, καὶ τοῖς δευτέροις ἀπαλείφω τὰ φθάσαντα· ι Ιδετε γὰρ ὅτι πρᾶος εἰμὶ (64) καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν. Ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ τὸ φορτίον μου έλα- φρόν ἐστι. » Διάθεσιν ἐρευνῶ, καὶ τὴν γνώμην ζη- τῶ· καὶ μόνῳ πόθῳ τῆς ψυχῆς τὴν δικαιοσύνην ὁρί ζομαι. Οΐδα καὶ ἀκουσίοις νέμειν συγγνώμην, καὶ τὰ ἐξ ἀγνοίας παραπέμπομαι πταίσματα. Απήλαυσέ μου τῆς τοιαύτης φιλανθρωπίας ὁ προφήτης Δαυὶδ προλαβὼν τῇ πείρα τὸν χρόνον τῆς χάριτος, ὃς μικρόν ποτε λογισμοῦ παραβλέψας, μοιχικῷ παρὰ διαβόλου κατετρώθη τοξεύματι · ἐφ᾽ οἷς ὁ μὲν νόμος τιμωρίαν ἐπῆγε, καὶ κατὰ τοῦ προφήτου τὸ ξίφος ἠκόνα· νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ πλημ μέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον ἔγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αιδούμενος (62), ἐμοῦ. βλέπετε πλημμέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον Έγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αιδούμενος. γνώμη Ἡ δὲ καλουμένη γνώμη ἡ τοῦ ἐπιεικοῦς ἐστι κρίσις ὀρθή· ἀκριβοδικαίῳ Ευγνώμων, εὐγνώμονα Μένει καὶ ἐν νεκροῖς διὰ τὴν γνώμην ἐλεύθερος• Πόσας εκώλυσε δεξιά; πρὸς φόνον ὁρμώσας μία φιλο άνθρωπος γνώμη! ORATIO XXIX. A proximo dolos texit; alius alienas nuptias spoliat; Matth. x1, 29, 30. B C alius lites consuit jus deprædans, alius ex perjurio divitias corrogat; alius, animum ad alterius cædem intentum dum habet, lingua adulatur; alius invidia jaculum immittit in proximum ; alius damnum in- tulisse gloriæ ducit, et injuriam potentiam reputat. Al, Venite, omnes qui laboratis et onerali estis, et ego reficiam vos. In me duntaxat propensi estote, et curationem referte: apud vos crimina, apud me medicamenta : apud vos vulnera, apud me plar- maca. Solum penitentiam quæro, et ulcus sano. Ostendite mihi mutatos mores, et a molestia este liberi. Mosaica quidem lex ad errata singula gla- dium intentat, cum terrore morti adjudicat, et de- votionis sententiam mox ipsa infert, nescit ullam sceleris remissionem, pœnitudinis lacrymas aversa- tur, simul cum prævaricatione prævaricatorem tol- lit. Ego vero peccatum quidem odi, peccatoris au- tem facti poenitentis me miseret; et si lacrymas fluentes videro, debitum remitto : quæ inspicio ma- lefacta, dum morum conversionem respicio, despicio, et praesentem offensionem oblitero; dum spem de futuris facinoribus concipio, factis subsecut- ris priora extero. Nam videte, quia mitis sum et humilis corde, et invenietis requiem. Jugum enim meum suave est, et onus meum lere 8. Ut quisquo positus sit, perscrulor, et mentem exquiro, solom que animæ voto justitiam definio. Novi etiam sur- reptitiis peccatis veniam tribuere, et ex ignora- tione profecta delicta abjicio. Hujus meæ clementiæ fructum tulit propheta David, gratiæ tempus an- tevertens experimento veniæ, qui paululum a ra- tione deflexis oculis adulterii telo a diabolo ſuit consauciatus: quamobrem lex supplicium intenta- bat, et contra prophetam gladium acuebat. Nec enim lex novit peccatum ex æquitate expendere; sed solum de eo, quod criminosum apparet, judi- cal; priorum recte factorum, etsi permulta sint, nulla tangitur reverentia ; quod actum est, vindi- cat. Audivit, Venite ad me, omnes qui laboratis, CL. DAUSQUEII NOTÆ. in fragmentis: Lepidus pœnitens consilti. Ante posuit Basilius pro alterutro istorum. Quid hoc loco sit nemo auqui rat ex libris Lexicis. Suidas semiplene, nec ad rem nostram. Adi vero Aristotelem lib. vi, Ethicorum, pag. 115, et vera philosophia animum tuum exple- bit : Gnome, quam vocant, est judicium re- clum ex quo et bono. H.ec virtus Summo stricto- te juri seu opponitur, et Aquilas dici potest. qui tule jus dictat ex aquo et bono. Ciceroni ad Atticum lib. vi, remissior : PATROL. GR. LXXXV. Ego si me non improbissime Dolabella tractavisset, dubitassem fortasse utrum remissior essem, an summo jure agerem. Volenti plura copia est Budai prioribus in Pandectas annotationibus, et Chilia- drum: Summum jus summa injuria. Mens ergo Ba- silio est legem, qua legem, quovis benefacto male- factum præponderare (ideo patricii generis non- nulli, ac regii sanguinis juvenes clamitant apud Li- vium lib. : Leges, rem surdam, inexorabilem, salubriorem inopi, quam potenti.) Christum vero judicem facile peccatis veniam habere. Sed hoc postremum in Basilii codice desideratur, sicut et pauca de D. Matthæi conversione. Par usus Oratione de Abelo : Manet vel in moriuis liber es æquo et bono. Oratione tertia in Davidem cum ipse se irritantes in cædem Saulis fegisset, ait Basilius: Qui der eras in cadeun ruentes una humanior sententia retardavu! . (58) Φωνά. Mendla mera; scribo φον. (59) Κοσμίσασθε. γρ. κομίσασθε. (60) 'Αμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα. Sallustius (61) Ιδετε γὰρ ὅτι πρᾶος. Scriptura, μάθετε ἀπ' (62) Νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ
Ὢ τῆς μεγάλης βουλῆς ἀληθῶς, καὶ ἀθανάτου σοφίας πρᾶγμα ξένον, καὶ δόγμα νέον, καὶ πολιτείαν ἐξ οὐρανοῦ παιδεῦσαι τοὺς ἀνθρώπους βουλόμενος, καὶ τοὺς τοιούτων δογμάτων ὑπηρέτας ἀναζητῶν, παρέβλεψε πόλεις, παρεγράψατο δήμους, παρεπέμψατο βασιλείας ὑπουργίαν, ἐβδελύξατο πλούτου δυναστείας, ἐμίσησε κράτος ῥητόρων, οὐκ ἐπηύξατο γλώττας φιλοσόφων. Παρέδραμεν ἔθνη, καὶ οὔτε ὅπλων παρασκευὴν, οὔτε χειρῶν εὐτεχνίαν, οὐ ποδῶν πρὸς δρόμον ὀξύτητα. Καὶ τί τὰ ἀνθρώπινα καταλέγω πλεονεκτήματα; Τὰς τῶν ἀγγέλων τάξεις ἐν ἡσυχίᾳ μένειν ἐάσας, λιμένας, καὶ ποταμοὺς, καὶ αἰγιαλοὺς, καὶ ἐργαστήρια παρήρχετο, παρὰ τούτων δανείσασθαι τοὺς τῶν δογμάτων ὑπηρέτας βουλόμενος. Καὶ παριστάμενος παρεκάλει λέγων· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων . Ὑμᾶς, φησὶ, θηρεύσων ἐλήλυθα. Ἁλιέας, οὐ βασιλέας ἐπιζητῶ· ναύτας, οὐ δυνάστας προτρέπομαι· παύσασθε κατὰ ἀψύχου θαλάττης ἀγωνιζόμενοι· μετενέγκατέ μοι τὴν θηρευτικὴν τέχνην ἐπὶ τὴν ἤπειρον. Ἔχει πέλαγος ἀσεβείας ἡ γῆ. Ἐκεῖ μοι τὰ δίκτυα πέμψαντες θήραν εὐσεβείας ἀγρεύσατε. Δεῦτε ὀπίσω μου , οἱ ἐμοὶ μαθηταὶ, καὶ οἰκουμένης καθηγηταί·
πλησίον ὑφαίνει· ἄλλος γάμους ἀλλοτρίους συλᾷ ἄλλος δίκας συμπλέκει λῃστεύων τὸ δίκαιον· ἄλλος τὸν ἐξ ἐπιορκίας ερανίζεται πλοῦτον· ἄλλος καθ' ἑτέρου τῇ μὲν ψυχῇ φωνῇ (58), κολακεύει δὲ τῇ γλώτα τῇ· ἄλλος τὸ τοῦ φθόνου βέλος κατὰ τοῦ πλησίον ἀφίησιν· ἄλλος ἐπιβλάπτειν σεμνύνεται, καὶ τὴν ἀδικίαν δυναστείαν νενόμικεν. ᾿Αλλὰ, Δεῦτε, πάντες οι κοπιώντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύ σω ὑμᾶς. Νεύσατε μόνον πρὸς ἐμὲ, καὶ τὴν θερα πείαν κοσμίσασθε (59). Παρ' ὑμῖν τὰ ἁμαρτήματα, παρ' ἐμοὶ τὰ ἰάματα· παρ' ὑμῖν τὰ τραύματα, παρ' ἐμοὶ τὰ φάρμακα· μετάνοιαν ἐπιζητῶ μόνον, καὶ θεραπεύω τὸ ἔλκος. Δείξατέ μοι τὴν τοῦ τρόπου μετ ταβολὴν, καὶ κομίσασθε τὴν τοῦ λυποῦντος ἀπαλλα γήν. Ὁ μὲν οὖν Μωϋσέως νόμος ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πλημμελημάτων ὀξύνει τὸ ξίφος, καὶ φόβος αὐτῷ συν δικάζει θανάτῳ· καὶ τὰς τῆς κατάρας εὐθὺς ἐπαφίησι ψήφους· μετάδοσιν οὐ δέχεται πταίσματος· μετανοίας ἀποστρέφεται δάκρυα· συναναιρεί συναμαρτήσαντα τῷ πταίσματι. Ἐγὼ δὲ τὴν μὲν ἁμαρτίαν μισῶ, τὸν δὲ ἁμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα (60)· κἂν ἴδω δά- κρυον φερόμενον, τὸ χρέος ἀφίημι· ἅπερ ὁρῶ, παρ ορῶ, πρὸς τὴν τοῦ τρόπου μεταβολὴν ἀφορῶν· καὶ τὸ παρὸν παραγράφομαι πταίσμα, τὸ ἐσόμενον ἐλπίζων κατόρθωμα, καὶ τοῖς δευτέροις ἀπαλείφω τὰ φθάσαντα· ι Ιδετε γὰρ ὅτι πρᾶος εἰμὶ (64) καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν. Ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ τὸ φορτίον μου έλα- φρόν ἐστι. » Διάθεσιν ἐρευνῶ, καὶ τὴν γνώμην ζη- τῶ· καὶ μόνῳ πόθῳ τῆς ψυχῆς τὴν δικαιοσύνην ὁρί ζομαι. Οΐδα καὶ ἀκουσίοις νέμειν συγγνώμην, καὶ τὰ ἐξ ἀγνοίας παραπέμπομαι πταίσματα. Απήλαυσέ μου τῆς τοιαύτης φιλανθρωπίας ὁ προφήτης Δαυὶδ προλαβὼν τῇ πείρα τὸν χρόνον τῆς χάριτος, ὃς μικρόν ποτε λογισμοῦ παραβλέψας, μοιχικῷ παρὰ διαβόλου κατετρώθη τοξεύματι · ἐφ᾽ οἷς ὁ μὲν νόμος τιμωρίαν ἐπῆγε, καὶ κατὰ τοῦ προφήτου τὸ ξίφος ἠκόνα· νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ πλημ μέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον ἔγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αιδούμενος (62), ἐμοῦ. βλέπετε πλημμέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον Έγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αιδούμενος. γνώμη Ἡ δὲ καλουμένη γνώμη ἡ τοῦ ἐπιεικοῦς ἐστι κρίσις ὀρθή· ἀκριβοδικαίῳ Ευγνώμων, εὐγνώμονα Μένει καὶ ἐν νεκροῖς διὰ τὴν γνώμην ἐλεύθερος• Πόσας εκώλυσε δεξιά; πρὸς φόνον ὁρμώσας μία φιλο άνθρωπος γνώμη! ORATIO XXIX. A proximo dolos texit; alius alienas nuptias spoliat; Matth. x1, 29, 30. B C alius lites consuit jus deprædans, alius ex perjurio divitias corrogat; alius, animum ad alterius cædem intentum dum habet, lingua adulatur; alius invidia jaculum immittit in proximum ; alius damnum in- tulisse gloriæ ducit, et injuriam potentiam reputat. Al, Venite, omnes qui laboratis et onerali estis, et ego reficiam vos. In me duntaxat propensi estote, et curationem referte: apud vos crimina, apud me medicamenta : apud vos vulnera, apud me plar- maca. Solum penitentiam quæro, et ulcus sano. Ostendite mihi mutatos mores, et a molestia este liberi. Mosaica quidem lex ad errata singula gla- dium intentat, cum terrore morti adjudicat, et de- votionis sententiam mox ipsa infert, nescit ullam sceleris remissionem, pœnitudinis lacrymas aversa- tur, simul cum prævaricatione prævaricatorem tol- lit. Ego vero peccatum quidem odi, peccatoris au- tem facti poenitentis me miseret; et si lacrymas fluentes videro, debitum remitto : quæ inspicio ma- lefacta, dum morum conversionem respicio, despicio, et praesentem offensionem oblitero; dum spem de futuris facinoribus concipio, factis subsecut- ris priora extero. Nam videte, quia mitis sum et humilis corde, et invenietis requiem. Jugum enim meum suave est, et onus meum lere 8. Ut quisquo positus sit, perscrulor, et mentem exquiro, solom que animæ voto justitiam definio. Novi etiam sur- reptitiis peccatis veniam tribuere, et ex ignora- tione profecta delicta abjicio. Hujus meæ clementiæ fructum tulit propheta David, gratiæ tempus an- tevertens experimento veniæ, qui paululum a ra- tione deflexis oculis adulterii telo a diabolo ſuit consauciatus: quamobrem lex supplicium intenta- bat, et contra prophetam gladium acuebat. Nec enim lex novit peccatum ex æquitate expendere; sed solum de eo, quod criminosum apparet, judi- cal; priorum recte factorum, etsi permulta sint, nulla tangitur reverentia ; quod actum est, vindi- cat. Audivit, Venite ad me, omnes qui laboratis, CL. DAUSQUEII NOTÆ. in fragmentis: Lepidus pœnitens consilti. Ante posuit Basilius pro alterutro istorum. Quid hoc loco sit nemo auqui rat ex libris Lexicis. Suidas semiplene, nec ad rem nostram. Adi vero Aristotelem lib. vi, Ethicorum, pag. 115, et vera philosophia animum tuum exple- bit : Gnome, quam vocant, est judicium re- clum ex quo et bono. H.ec virtus Summo stricto- te juri seu opponitur, et Aquilas dici potest. qui tule jus dictat ex aquo et bono. Ciceroni ad Atticum lib. vi, remissior : PATROL. GR. LXXXV. Ego si me non improbissime Dolabella tractavisset, dubitassem fortasse utrum remissior essem, an summo jure agerem. Volenti plura copia est Budai prioribus in Pandectas annotationibus, et Chilia- drum: Summum jus summa injuria. Mens ergo Ba- silio est legem, qua legem, quovis benefacto male- factum præponderare (ideo patricii generis non- nulli, ac regii sanguinis juvenes clamitant apud Li- vium lib. : Leges, rem surdam, inexorabilem, salubriorem inopi, quam potenti.) Christum vero judicem facile peccatis veniam habere. Sed hoc postremum in Basilii codice desideratur, sicut et pauca de D. Matthæi conversione. Par usus Oratione de Abelo : Manet vel in moriuis liber es æquo et bono. Oratione tertia in Davidem cum ipse se irritantes in cædem Saulis fegisset, ait Basilius: Qui der eras in cadeun ruentes una humanior sententia retardavu! . (58) Φωνά. Mendla mera; scribo φον. (59) Κοσμίσασθε. γρ. κομίσασθε. (60) 'Αμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα. Sallustius (61) Ιδετε γὰρ ὅτι πρᾶος. Scriptura, μάθετε ἀπ' (62) Νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ
χρήσασθέ μοι πρὸς οὐρανοὺς τὴν τέχνην. Εἰδωλολατρείας κέχυται θάλασσα· νεφέλῃ πολυθεί̈ας ἡ κτίσις καλύπτεται· βυθὸς ἀσεβείας ἐπικλύζει τὰ σύμπαντα· ἄνθρωποι δαιμονικοῖς ὑποβρύχιοι κύμασι· αἱμάτων ὁ κόσμος ἐξόζει δυσωδίαν, καὶ θυσίαις θνηταῖς μολύνεται. Ἁλιέας αὐτοῖς ἰατροὺς ἐπιστήσομαι. Τέχνην καλεῖ τὴν ὑμετέραν τὸ πάθος· χρήσωμεν φάρμακον τῇ κτίσει κινδυνευούσῃ σωτήριον. Δεῦτε ὀπίσω μου. Οἱ δὲ ἀφέντες τὰ δίκτυα, ἠκολούθησαν αὐτῷ . Σύνδρομος τῷ τοῦ Δεσπότου πόθῳ τῶν μαθητῶν ὁ χορός. Οὐ γὰρ φαντασίαν τὴν κλῆσιν ἡγήσατο, οὐδὲ τὸ τῆς ὑποσχέσεως μέγεθος ὀκλάζειν αὐτοῖς τὰς ἐλπίδας ἐποίησεν, οὐδὲ λόγους ἀφιέναι τοιούτους πρὸς τὸν Δεσπότην ἐξεβιάσατο· Τί χλευάζεις τοὺς κύμασι προσπαλαίοντας, ἄνθρωπε; τί τὸν κόπον ἡμῶν διαπαίζεις τοῖς τοῦ γέλωτος ῥήμασι; Θαλαττουργοῦντας ὁρᾷς, καὶ κηρύττει τὴν εὐτέλειαν ἡ τέχνη, καὶ λέγεις· Δεῦτε, ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων ; Ποῖον προβαλλόμενοι πλοῦτον, εἰπέ μοι, τοὺς ὁρῶντας ἐκδυσωπήσωμεν; ἢ τὰ διεῤῥωγότα δείξωμεν δίκτυα, καὶ τοὺς δήμους ὡς θῆρας ἀγρεύσωμεν; Ποίαν κινήσαντες γλῶτταν τῷ κάλλει τῶν λόγων τὰς ἀκοὰς σαγηνεύσωμεν;
πλησίον ὑφαίνει· ἄλλος γάμους ἀλλοτρίους συλᾷ ἄλλος δίκας συμπλέκει λῃστεύων τὸ δίκαιον· ἄλλος τὸν ἐξ ἐπιορκίας ερανίζεται πλοῦτον· ἄλλος καθ' ἑτέρου τῇ μὲν ψυχῇ φωνῇ (58), κολακεύει δὲ τῇ γλώτα τῇ· ἄλλος τὸ τοῦ φθόνου βέλος κατὰ τοῦ πλησίον ἀφίησιν· ἄλλος ἐπιβλάπτειν σεμνύνεται, καὶ τὴν ἀδικίαν δυναστείαν νενόμικεν. ᾿Αλλὰ, Δεῦτε, πάντες οι κοπιώντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύ σω ὑμᾶς. Νεύσατε μόνον πρὸς ἐμὲ, καὶ τὴν θερα πείαν κοσμίσασθε (59). Παρ' ὑμῖν τὰ ἁμαρτήματα, παρ' ἐμοὶ τὰ ἰάματα· παρ' ὑμῖν τὰ τραύματα, παρ' ἐμοὶ τὰ φάρμακα· μετάνοιαν ἐπιζητῶ μόνον, καὶ θεραπεύω τὸ ἔλκος. Δείξατέ μοι τὴν τοῦ τρόπου μετ ταβολὴν, καὶ κομίσασθε τὴν τοῦ λυποῦντος ἀπαλλα γήν. Ὁ μὲν οὖν Μωϋσέως νόμος ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πλημμελημάτων ὀξύνει τὸ ξίφος, καὶ φόβος αὐτῷ συν δικάζει θανάτῳ· καὶ τὰς τῆς κατάρας εὐθὺς ἐπαφίησι ψήφους· μετάδοσιν οὐ δέχεται πταίσματος· μετανοίας ἀποστρέφεται δάκρυα· συναναιρεί συναμαρτήσαντα τῷ πταίσματι. Ἐγὼ δὲ τὴν μὲν ἁμαρτίαν μισῶ, τὸν δὲ ἁμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα (60)· κἂν ἴδω δά- κρυον φερόμενον, τὸ χρέος ἀφίημι· ἅπερ ὁρῶ, παρ ορῶ, πρὸς τὴν τοῦ τρόπου μεταβολὴν ἀφορῶν· καὶ τὸ παρὸν παραγράφομαι πταίσμα, τὸ ἐσόμενον ἐλπίζων κατόρθωμα, καὶ τοῖς δευτέροις ἀπαλείφω τὰ φθάσαντα· ι Ιδετε γὰρ ὅτι πρᾶος εἰμὶ (64) καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν. Ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ τὸ φορτίον μου έλα- φρόν ἐστι. » Διάθεσιν ἐρευνῶ, καὶ τὴν γνώμην ζη- τῶ· καὶ μόνῳ πόθῳ τῆς ψυχῆς τὴν δικαιοσύνην ὁρί ζομαι. Οΐδα καὶ ἀκουσίοις νέμειν συγγνώμην, καὶ τὰ ἐξ ἀγνοίας παραπέμπομαι πταίσματα. Απήλαυσέ μου τῆς τοιαύτης φιλανθρωπίας ὁ προφήτης Δαυὶδ προλαβὼν τῇ πείρα τὸν χρόνον τῆς χάριτος, ὃς μικρόν ποτε λογισμοῦ παραβλέψας, μοιχικῷ παρὰ διαβόλου κατετρώθη τοξεύματι · ἐφ᾽ οἷς ὁ μὲν νόμος τιμωρίαν ἐπῆγε, καὶ κατὰ τοῦ προφήτου τὸ ξίφος ἠκόνα· νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ πλημ μέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον ἔγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αιδούμενος (62), ἐμοῦ. βλέπετε πλημμέλημα, κρίνει δὲ μόνον τὸ φαινόμενον Έγκλημα, κατορθωμάτων πλῆθος προλαβὸν οὐκ αιδούμενος. γνώμη Ἡ δὲ καλουμένη γνώμη ἡ τοῦ ἐπιεικοῦς ἐστι κρίσις ὀρθή· ἀκριβοδικαίῳ Ευγνώμων, εὐγνώμονα Μένει καὶ ἐν νεκροῖς διὰ τὴν γνώμην ἐλεύθερος• Πόσας εκώλυσε δεξιά; πρὸς φόνον ὁρμώσας μία φιλο άνθρωπος γνώμη! ORATIO XXIX. A proximo dolos texit; alius alienas nuptias spoliat; Matth. x1, 29, 30. B C alius lites consuit jus deprædans, alius ex perjurio divitias corrogat; alius, animum ad alterius cædem intentum dum habet, lingua adulatur; alius invidia jaculum immittit in proximum ; alius damnum in- tulisse gloriæ ducit, et injuriam potentiam reputat. Al, Venite, omnes qui laboratis et onerali estis, et ego reficiam vos. In me duntaxat propensi estote, et curationem referte: apud vos crimina, apud me medicamenta : apud vos vulnera, apud me plar- maca. Solum penitentiam quæro, et ulcus sano. Ostendite mihi mutatos mores, et a molestia este liberi. Mosaica quidem lex ad errata singula gla- dium intentat, cum terrore morti adjudicat, et de- votionis sententiam mox ipsa infert, nescit ullam sceleris remissionem, pœnitudinis lacrymas aversa- tur, simul cum prævaricatione prævaricatorem tol- lit. Ego vero peccatum quidem odi, peccatoris au- tem facti poenitentis me miseret; et si lacrymas fluentes videro, debitum remitto : quæ inspicio ma- lefacta, dum morum conversionem respicio, despicio, et praesentem offensionem oblitero; dum spem de futuris facinoribus concipio, factis subsecut- ris priora extero. Nam videte, quia mitis sum et humilis corde, et invenietis requiem. Jugum enim meum suave est, et onus meum lere 8. Ut quisquo positus sit, perscrulor, et mentem exquiro, solom que animæ voto justitiam definio. Novi etiam sur- reptitiis peccatis veniam tribuere, et ex ignora- tione profecta delicta abjicio. Hujus meæ clementiæ fructum tulit propheta David, gratiæ tempus an- tevertens experimento veniæ, qui paululum a ra- tione deflexis oculis adulterii telo a diabolo ſuit consauciatus: quamobrem lex supplicium intenta- bat, et contra prophetam gladium acuebat. Nec enim lex novit peccatum ex æquitate expendere; sed solum de eo, quod criminosum apparet, judi- cal; priorum recte factorum, etsi permulta sint, nulla tangitur reverentia ; quod actum est, vindi- cat. Audivit, Venite ad me, omnes qui laboratis, CL. DAUSQUEII NOTÆ. in fragmentis: Lepidus pœnitens consilti. Ante posuit Basilius pro alterutro istorum. Quid hoc loco sit nemo auqui rat ex libris Lexicis. Suidas semiplene, nec ad rem nostram. Adi vero Aristotelem lib. vi, Ethicorum, pag. 115, et vera philosophia animum tuum exple- bit : Gnome, quam vocant, est judicium re- clum ex quo et bono. H.ec virtus Summo stricto- te juri seu opponitur, et Aquilas dici potest. qui tule jus dictat ex aquo et bono. Ciceroni ad Atticum lib. vi, remissior : PATROL. GR. LXXXV. Ego si me non improbissime Dolabella tractavisset, dubitassem fortasse utrum remissior essem, an summo jure agerem. Volenti plura copia est Budai prioribus in Pandectas annotationibus, et Chilia- drum: Summum jus summa injuria. Mens ergo Ba- silio est legem, qua legem, quovis benefacto male- factum præponderare (ideo patricii generis non- nulli, ac regii sanguinis juvenes clamitant apud Li- vium lib. : Leges, rem surdam, inexorabilem, salubriorem inopi, quam potenti.) Christum vero judicem facile peccatis veniam habere. Sed hoc postremum in Basilii codice desideratur, sicut et pauca de D. Matthæi conversione. Par usus Oratione de Abelo : Manet vel in moriuis liber es æquo et bono. Oratione tertia in Davidem cum ipse se irritantes in cædem Saulis fegisset, ait Basilius: Qui der eras in cadeun ruentes una humanior sententia retardavu! . (58) Φωνά. Mendla mera; scribo φον. (59) Κοσμίσασθε. γρ. κομίσασθε. (60) 'Αμαρτωλὸν ἐλεῶ μετανοοῦντα. Sallustius (61) Ιδετε γὰρ ὅτι πρᾶος. Scriptura, μάθετε ἀπ' (62) Νόμος γὰρ οὐκ οἶδε γνώμῃ μετρεῖν τὸ
PG 85:335ἢ ῥήμασιν ναυτικοῖς βασιλέων ψυχὰς χειρισώμεθα; Πρὸς ἰχθύας τὴν τέχνην, οὐ πρὸς ἀνθρώπους μεμελετήκαμεν. Οὐδὲν τοιοῦτον, οὐκ εἰπόντες, οὐκ ἐννοήσαντες, ἀλλ’ ὡς ἀληθῶς ἀγκίστρῳ τῷ λόγῳ περιπαρέντες, ἠκολούθουν φθεγγομένῳ Δεσπότῃ, καὶ ἁλίας τὸν τρόπον ἐν ἑαυτοῖς ἐδιδάσκοντο. Ἀγρεύειν ἐμάνθανον, καὶ ἃ πράττειν ἔμελλον, πρῶτον τοῖς ἔργοις ὑπέμενον. Ἔλεγε· Δεῦτε , καὶ ἠκολούθουν καλούμενοι. Ὢ ῥημάτων διὰ πραγμάτων ἀπόδειξις Δεῦτε · ἐγὼ τοῖς ὑμετέροις ῥήμασι προςπλέκω τὸ δέλεαρ· ἐγὼ δήμους καὶ πόλεις ταῖς ὑμετέραις ἐπιστρέψω φωναῖς, ἀπαρχὰς ὑμᾶς τῆς ἐμῆς σαγήνης ἐργάζομαι. Αὐτουργῶ γὰρ εἰς ὑμᾶς δι’ ὑμῶν. Ἐνῆν μοι βασιλεῦσιν ὑπηρέταις προσχρήσασθαι· ἐνῆν μοι ῥητόρων γλώττας θεραπαίνας ἑλκῦσαι τοῦ δόγματος· ἐδυνάμην τοῖς τῶν ἀγγέλων τάγμασι καταπιστεῦσαι τὸ κήρυγμα· ἀλλὰ τὸ τῶν ὑπηρετούντων περιφανὲς τὴν ἐμὴν παρεσπάσατο δοξολογίαν. Ὑποκλέπτει γὰρ τοῦ ποιοῦντος τὴν δόξαν, τοῦ ὑπηρετοῦντος ἡ δύναμις. Παραιτοῦμαι πλοῦτον ὑπηρετοῦντα, μὴ νοθεύσῃ τὸ θαῦμα συνεργαζόμενος. Ὑμᾶς εὑρίσκω πιστοὺς τῶν ἐμῶν θαυμάτων τοὺς φύλακας.
Α καὶ τὴν πρᾶξιν κολάζει. Ἤκουσε (63), « Δεῦτε οἱ κοι πιῶντες, » καὶ τὴν φωνὴν οἰκειούμενος ἔτρεχεν. Εἰς εἰμι, λέγων, τῶν τελωνικοῖς βαρουμένων φορτίοις· τὸν σὸν ὑποβαίνω ζυγὸν, τὸ σὸν ἀσπάζομαι δίκτυον. Καὶ γέγονεν ὁ τελώνης τῶν τελωνούντων καθάρσιον. Οὐ μὴν ἄχρι τούτων ἔστη τῆς φωνῆς ἡ ἐνέργεια. Καθάπερ εὐρεῖα σαγήνη, πρὸς πλατύ πέλαγος πλα τυνθεῖσα, τὰ τῶν πανταχόθεν ἰχθύων ἀγρεύει συστή ματα· τὸν αὐτὸν ἄρα τρόπον αἱ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀγέλαι τὴν σωτηριώδη τῆς φωνῆς σαγήνην κατέτρε- χον. « Πολλοί γάρ, φησί, τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνέκειντο τῷ Ἰησοῦ βοῶντι (64) · Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι. Οὐ στενοχωροῦμαι τοῖς πλήθεσιν, οὐκ ἀποκάμνω τοὺς πάντας ὑποδεχόμενος. Οὐχ οὕτω μου μικρὸν τῆς φιλο ανθρωπίας τὸ πέλαγος, ὡς τοῖς εἰσρέουσι τῶν ἁμαρ τωλῶν ποταμοῖς στενοχωρεῖσθαι. Εχω τόπον ἀνα- παύσεως τῆς οἰκουμένης (65). Φωνὴν γὰρ δεσποτικὴν ἄπρακτον μένειν ἀδύνατον. Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες. Ταύτης γέγονε τῆς φωνῆς κληρονό μος ὁ τῶν ἀποστόλων χορός. Ταύτην μετὰ χεῖρας έχοντες, ἀφέντες τὴν σάλπιγγα, βατὸν τὸν οὐρανὸν τοῖς ἀνθρώποις ειργάσαντο. Διέδραμεν ἠπείρους ὅλας ὁ λόγος· κατέσχε νήσους ἡ κλῆσις· ἐζωγροῦντο πά λεις· συνέτρεχον χῶραι· Ἑλλὰς ἐθηρεύετο · ἡ βάρο βαρος τὴν φωνὴν ὑπεδέχετο · βασιλεῖς προσεκύνουν· στρατηγοὶ τῷ ζυγῷ τοὺς αὐχένας ὑπέβαλλον· δῆμοι τὸν λόγον ἐσφετερίζοντο, ἔπιπτον είδωλα, βωμοί κατ εστρέφοντο· ἑδραπέτευον δαίμονες ἐμπαραχωρήσαν- τες ῥήματι. Ηδη τίς προβραχέων θρησκεύων τοῖ; δαίμοσιν; ὁμοῦ δὲ τὸν τοῦ Χριστοῦ ζυγὸν ὑπεισῄει, καὶ φοβερὸς τοῖς θρησκεύουσιν ἐφαίνετο. Ο φωνῆς κοινὸν ἀνθρώπων ἀναδυσαμένης τρόπαιον (66)! Π φωνῆς, σωτηρίας πηγή ! ὢ ῥήματος μιᾷ πίστει τὴν οἰκουμένην δεσμεύσαντος! ὦ λόγου, τὸν κόσμον και θάραντος ! ὦ λόγου, τὰ τοῦ Λόγου διὰ τὸν Λόγον ἰσχύ σαντος ! Ταύτης καὶ ἡμεῖς μέρος γενώμεθα τῆς φω- νῆς, ἀγαθῶν ἀπολαύσαντες, τῆς μετὰ τῶν ἁγίων ἀπολαύσεως τύχωμεν, κατὰ τὸν εἰπόντα Χριστόν Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν 6ο το ΛΟΓΟΣ Α'. Εἰς τὸ, « Δεῦτε οπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » α'. Οἱ σοφοὶ τῶν ἰατρῶν, τότε πλέον ἐγείρουσι τὸ θαῦμα τῆς τέχνης, οὐχ ὅταν σιδήρῳ καὶ πυρὶ, πολέ μου νόμῳ, τὸ πάθος χειρώσωνται· ἀλλ᾽ ὅταν, ἡδέσι φαρμάκοις τὸ ἀλγοῦν κολακεύσαντες, τῷ κάμνοντι τὴν οἰκουμένην. ἀναπαύσεως ἀπόλαυσιν ξαμένης ἀποδειξαμένης. BASILII SELEUCIENSIS et eam vocem sui causa prolatam ratus currebat. Unus sum eorum, inquit, qui publicanorum gravan- tur oneribus; jugum tuum subeo, retia tua exoscu- lor et factus est publicanus publicanornm expiatio. Neque orationis Christi efficacitas hactenus stetit. Quemadmodum lata sagena, in late fusum mare ex- plicata, undequaque piscium convertit examina, sic et peccatorum turbæ in salutarem vocis illius sagenan incurrunt. Multi enim, inquit, publicani, et peccatores recumbebant cum Jesu clamante : Ve- nite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis”. Non coarctor ipsa multitudine, non fatisco, esto, enues recipiam. Non tam exiguum benignitatis meæ pelagus est, ut licet inundent facinorosorum torrentes, in angustum adducatur. Ego quietis lo- cum terrarum orbem possideo. Domini namque vox haud inefficax manere potest: Venite ad me, omnes qui laboratis. Hujus vocis bæreditatem obtinuit apostolorum cœtus: hanc in manibus habentes, non inflata tuba, cœlum hominibus pervium reddide- runt. Terras integras pervasit ea vox, insulas oc- cupavit vocatio, sine vi caplæ sunt civitates, pro vinciæ concurrerunt, cessit in prædam Græcia, almisit eam vocem barbaria, reges adorarunt, im- peratores cervices jugo subjecerunt, populi eam vocem suam fecerunt, idola collapsa sunt, aræ eversæ, demones locum voci cedentes fuge- runt. Quispiamne paulo ante fuit, qui dæmones coleret ? ut Christi jugum subivit, idololatris etiam formidabilis apparuit. O vocem, que commune quoddam de hominibus tropæum statuit ! o vocemn salutis fontem ! o verbum unica assensione terram captivam agens o orationem mundi purgatricem ! o verbum, quod Verbi res propter Verbum sta‐ bilivit Ea voce participemus, cum bonorum fructu sanctorum requietem sequamur, juxta Christi verba : Venite ad me, omnes qui laboralis et one- rati estis, et ego reficiam vos : cui gloria, et imperium in sacula seculorum. Amen. B C ORATIO XXX. In illud : ‹ Venite post me, faciam vos fieri pisca- lores hominum 1. admirationis, non cum ferro et igni in belli mo- dum vim mali domant, sed cum levibus pharma- cis affectæ parti adulantes, ægrum scite persa- Marc. 11, 15. Matth. xr, 29. D Matth. iv, 19. CL. DAUSQUEII NOTÆ. aui etiam plura. expressum: verum tamen. Puto enim Christum voce, gestu, ore, potentia, humanitate sua id cla- masse. Scribendum Quæ non verto quasi legain sed quod per intelli- gat placidissimam animi fruentis requietem, quod dicimus Grand repos et contentement. vel 1. Periti scientesque medici tunc plus de arte cient (63) "Ηκουσε. Deest ὁ Ματθαῖος, vel ὁ τελώνης, (64) Τῷ Ἰησοῦ βοῶντι. Non est id Evangeliis 63) Εχω τόπον ἀπολαύσεως τῆς οἰκουμένης. (66) Αναδυσαμένης τρόπαιον. Repono ἀναπη·
Οἷς γὰρ ἀνθρώπινον οὐδὲν πρόσεστι πλεονέκτημα, παρὰ τούτοις ἡ τῆς Θεότητος ἀκέραιος διαφυλάττεται δύναμις. Οὕτω γὰρ καὶ στρατιώτης θαυμάζεται, ὅταν ὅπλοις εὐτελέσι πρὸς ἀριστείαν προςχρήσηται. Θέλει γὰρ ἀρετὴ τὴν τοῦ κατορθώματος δόξαν τῷ κατορθοῦντι μερίζεσθαι. Προσαναστελλέσθω τῆς ἀπιστίας τὰ ῥήματα, ἐμφραττέσθω γλῶττα, χώραν συκοφαντίας οὐκ ἔχουσα. Μὴ λεγέτω τις ἀσεβὴς, χώρας ὁμοῦ καὶ πόλεις αὐτομολῆσαι ὁρῶν πρὸς τὸ κήρυγμα· Πῶς γὰρ οὐκ ἔμελλε πείθειν Χριστός; σοφιστὰς προεβάλλετο κήρυκας· ὅπλοις φοβήσας ψυχὰς παρεστήσατο· χρήματα δείξας, ὀφθαλμοὺς ἐδελέασε· φόβῳ τὴν γνώμην κεχείρωται· πλήθεσι τὰ πλήθη πρὸς ἑαυτὸν ὑπηγάγετο. Τούτων ἁπάντων ὑμεῖς γεγυμνωμένοι, γυμνοὺς ἐκγλημάτων τοὺς συκοφάντας ἐλέγξατε. Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων . Γενοῦ μετὰ τὴν θάλατταν ἁλιεὺς ἠπειρότης, περιβαλλέσθω δικτύοις ἡ γῆς. Ἁλιεῖς ἀνθρώπων ὑπάρξατε. Ἐπειδὴ γὰρ τὰς τῶν ἰχθύων ἐπαναστάσεις κατ’ ἀλλήλων ἐνόησαν ἄνθρωποι, ταῖς ὑμετέραις σαγήναις περιπιπτέτωσαν, τὰ τῶν ἰχθύων πρὸς σωτηρίαν ὑπομενέτωσαν. β.
Α καὶ τὴν πρᾶξιν κολάζει. Ἤκουσε (63), « Δεῦτε οἱ κοι πιῶντες, » καὶ τὴν φωνὴν οἰκειούμενος ἔτρεχεν. Εἰς εἰμι, λέγων, τῶν τελωνικοῖς βαρουμένων φορτίοις· τὸν σὸν ὑποβαίνω ζυγὸν, τὸ σὸν ἀσπάζομαι δίκτυον. Καὶ γέγονεν ὁ τελώνης τῶν τελωνούντων καθάρσιον. Οὐ μὴν ἄχρι τούτων ἔστη τῆς φωνῆς ἡ ἐνέργεια. Καθάπερ εὐρεῖα σαγήνη, πρὸς πλατύ πέλαγος πλα τυνθεῖσα, τὰ τῶν πανταχόθεν ἰχθύων ἀγρεύει συστή ματα· τὸν αὐτὸν ἄρα τρόπον αἱ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀγέλαι τὴν σωτηριώδη τῆς φωνῆς σαγήνην κατέτρε- χον. « Πολλοί γάρ, φησί, τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνέκειντο τῷ Ἰησοῦ βοῶντι (64) · Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι. Οὐ στενοχωροῦμαι τοῖς πλήθεσιν, οὐκ ἀποκάμνω τοὺς πάντας ὑποδεχόμενος. Οὐχ οὕτω μου μικρὸν τῆς φιλο ανθρωπίας τὸ πέλαγος, ὡς τοῖς εἰσρέουσι τῶν ἁμαρ τωλῶν ποταμοῖς στενοχωρεῖσθαι. Εχω τόπον ἀνα- παύσεως τῆς οἰκουμένης (65). Φωνὴν γὰρ δεσποτικὴν ἄπρακτον μένειν ἀδύνατον. Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες. Ταύτης γέγονε τῆς φωνῆς κληρονό μος ὁ τῶν ἀποστόλων χορός. Ταύτην μετὰ χεῖρας έχοντες, ἀφέντες τὴν σάλπιγγα, βατὸν τὸν οὐρανὸν τοῖς ἀνθρώποις ειργάσαντο. Διέδραμεν ἠπείρους ὅλας ὁ λόγος· κατέσχε νήσους ἡ κλῆσις· ἐζωγροῦντο πά λεις· συνέτρεχον χῶραι· Ἑλλὰς ἐθηρεύετο · ἡ βάρο βαρος τὴν φωνὴν ὑπεδέχετο · βασιλεῖς προσεκύνουν· στρατηγοὶ τῷ ζυγῷ τοὺς αὐχένας ὑπέβαλλον· δῆμοι τὸν λόγον ἐσφετερίζοντο, ἔπιπτον είδωλα, βωμοί κατ εστρέφοντο· ἑδραπέτευον δαίμονες ἐμπαραχωρήσαν- τες ῥήματι. Ηδη τίς προβραχέων θρησκεύων τοῖ; δαίμοσιν; ὁμοῦ δὲ τὸν τοῦ Χριστοῦ ζυγὸν ὑπεισῄει, καὶ φοβερὸς τοῖς θρησκεύουσιν ἐφαίνετο. Ο φωνῆς κοινὸν ἀνθρώπων ἀναδυσαμένης τρόπαιον (66)! Π φωνῆς, σωτηρίας πηγή ! ὢ ῥήματος μιᾷ πίστει τὴν οἰκουμένην δεσμεύσαντος! ὦ λόγου, τὸν κόσμον και θάραντος ! ὦ λόγου, τὰ τοῦ Λόγου διὰ τὸν Λόγον ἰσχύ σαντος ! Ταύτης καὶ ἡμεῖς μέρος γενώμεθα τῆς φω- νῆς, ἀγαθῶν ἀπολαύσαντες, τῆς μετὰ τῶν ἁγίων ἀπολαύσεως τύχωμεν, κατὰ τὸν εἰπόντα Χριστόν Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν 6ο το ΛΟΓΟΣ Α'. Εἰς τὸ, « Δεῦτε οπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » α'. Οἱ σοφοὶ τῶν ἰατρῶν, τότε πλέον ἐγείρουσι τὸ θαῦμα τῆς τέχνης, οὐχ ὅταν σιδήρῳ καὶ πυρὶ, πολέ μου νόμῳ, τὸ πάθος χειρώσωνται· ἀλλ᾽ ὅταν, ἡδέσι φαρμάκοις τὸ ἀλγοῦν κολακεύσαντες, τῷ κάμνοντι τὴν οἰκουμένην. ἀναπαύσεως ἀπόλαυσιν ξαμένης ἀποδειξαμένης. BASILII SELEUCIENSIS et eam vocem sui causa prolatam ratus currebat. Unus sum eorum, inquit, qui publicanorum gravan- tur oneribus; jugum tuum subeo, retia tua exoscu- lor et factus est publicanus publicanornm expiatio. Neque orationis Christi efficacitas hactenus stetit. Quemadmodum lata sagena, in late fusum mare ex- plicata, undequaque piscium convertit examina, sic et peccatorum turbæ in salutarem vocis illius sagenan incurrunt. Multi enim, inquit, publicani, et peccatores recumbebant cum Jesu clamante : Ve- nite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis”. Non coarctor ipsa multitudine, non fatisco, esto, enues recipiam. Non tam exiguum benignitatis meæ pelagus est, ut licet inundent facinorosorum torrentes, in angustum adducatur. Ego quietis lo- cum terrarum orbem possideo. Domini namque vox haud inefficax manere potest: Venite ad me, omnes qui laboratis. Hujus vocis bæreditatem obtinuit apostolorum cœtus: hanc in manibus habentes, non inflata tuba, cœlum hominibus pervium reddide- runt. Terras integras pervasit ea vox, insulas oc- cupavit vocatio, sine vi caplæ sunt civitates, pro vinciæ concurrerunt, cessit in prædam Græcia, almisit eam vocem barbaria, reges adorarunt, im- peratores cervices jugo subjecerunt, populi eam vocem suam fecerunt, idola collapsa sunt, aræ eversæ, demones locum voci cedentes fuge- runt. Quispiamne paulo ante fuit, qui dæmones coleret ? ut Christi jugum subivit, idololatris etiam formidabilis apparuit. O vocem, que commune quoddam de hominibus tropæum statuit ! o vocemn salutis fontem ! o verbum unica assensione terram captivam agens o orationem mundi purgatricem ! o verbum, quod Verbi res propter Verbum sta‐ bilivit Ea voce participemus, cum bonorum fructu sanctorum requietem sequamur, juxta Christi verba : Venite ad me, omnes qui laboralis et one- rati estis, et ego reficiam vos : cui gloria, et imperium in sacula seculorum. Amen. B C ORATIO XXX. In illud : ‹ Venite post me, faciam vos fieri pisca- lores hominum 1. admirationis, non cum ferro et igni in belli mo- dum vim mali domant, sed cum levibus pharma- cis affectæ parti adulantes, ægrum scite persa- Marc. 11, 15. Matth. xr, 29. D Matth. iv, 19. CL. DAUSQUEII NOTÆ. aui etiam plura. expressum: verum tamen. Puto enim Christum voce, gestu, ore, potentia, humanitate sua id cla- masse. Scribendum Quæ non verto quasi legain sed quod per intelli- gat placidissimam animi fruentis requietem, quod dicimus Grand repos et contentement. vel 1. Periti scientesque medici tunc plus de arte cient (63) "Ηκουσε. Deest ὁ Ματθαῖος, vel ὁ τελώνης, (64) Τῷ Ἰησοῦ βοῶντι. Non est id Evangeliis 63) Εχω τόπον ἀπολαύσεως τῆς οἰκουμένης. (66) Αναδυσαμένης τρόπαιον. Repono ἀναπη·
Ἐπὶ τούτοις, καθάπερ ἀγκίστρῳ τὰς ἀκοὰς περιπαρέντες, ἠκολούθησαν προθύμως τῷ ἑκόντας θηρεύοντι. Καὶ πολλὰ χαίρειν τοῖς δικτύοις εἰπόντες, καὶ τὴν θάλατταν ἀποδυσάμενοι, τοῖς τοῦ Σωτῆρος εἵποντο νεύμασιν. Οὕτω δὲ τοῖς Ἰησοῦ δικτύοις ἐνομιλήσαντες, καὶ τῆς παραδοξοτάτης ἁλίας μαθηταὶ καταστάντες, ἄρτι τοῦ Δεσπότου πρὸς οὐρανὸν ἀναφοιτήσαντος, οἱ μαθηταὶ τοῖς τῆς χάριτος δικτύοις τὰ γένη τῶν ἀνθρώπων ἡλίευον. Πρῶτον τοίνυν κατὰ ἰουδαϊκῶν συλλόγων ἀφέντες τὰ θήρατρα, τρισχιλίους εὐθὺς ἀνηγρεύσαντο. Δευτέρα τῆς σαγήνης βολὴ, καὶ εἰς πεντακισχιλίους ἡρπάζετο. Ἴσως ποθεῖτε γνῶναι τὸ δέλεαρ, ᾧ χρησάμενοι τοὺς πεντακισχιλίους ἐζώγρησαν. Χωλός τις ἦν πρὸ τῆς ὡραίας πύλης , ᾧ τὰς τῶν ποδῶν βάσεις ἡ φύσις διὰ πάθους συλήσασα, τῇ χάριτι παρέδωκε χαλκεύειν ὡς βούλεται. Τοῦτον ὁ Πέτρος τῷ ἀγκίστρῳ περιδήσας τῆς πίστεως, δῆμον ὅλον δεσμώτην διὰ τῆς ἑαυτοῦ γλώττης εἰργάσατο. Γίνεται καὶ Κορνήλιος ἐκεῖνος ὁ μέγας τῆς σαγήνης θήρα ταύτης. Οὕτω τοὺς κατὰ Παλαιστίνην ἀγρεύσαντες, ἔφερον ἐπὶ τὰς νήσους τὴν τέχνην τῆς χάριτος, τὴν θάλατταν μετὰ τὴν ἤπειρον σαγηνεύοντες.
Α καὶ τὴν πρᾶξιν κολάζει. Ἤκουσε (63), « Δεῦτε οἱ κοι πιῶντες, » καὶ τὴν φωνὴν οἰκειούμενος ἔτρεχεν. Εἰς εἰμι, λέγων, τῶν τελωνικοῖς βαρουμένων φορτίοις· τὸν σὸν ὑποβαίνω ζυγὸν, τὸ σὸν ἀσπάζομαι δίκτυον. Καὶ γέγονεν ὁ τελώνης τῶν τελωνούντων καθάρσιον. Οὐ μὴν ἄχρι τούτων ἔστη τῆς φωνῆς ἡ ἐνέργεια. Καθάπερ εὐρεῖα σαγήνη, πρὸς πλατύ πέλαγος πλα τυνθεῖσα, τὰ τῶν πανταχόθεν ἰχθύων ἀγρεύει συστή ματα· τὸν αὐτὸν ἄρα τρόπον αἱ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀγέλαι τὴν σωτηριώδη τῆς φωνῆς σαγήνην κατέτρε- χον. « Πολλοί γάρ, φησί, τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνέκειντο τῷ Ἰησοῦ βοῶντι (64) · Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι. Οὐ στενοχωροῦμαι τοῖς πλήθεσιν, οὐκ ἀποκάμνω τοὺς πάντας ὑποδεχόμενος. Οὐχ οὕτω μου μικρὸν τῆς φιλο ανθρωπίας τὸ πέλαγος, ὡς τοῖς εἰσρέουσι τῶν ἁμαρ τωλῶν ποταμοῖς στενοχωρεῖσθαι. Εχω τόπον ἀνα- παύσεως τῆς οἰκουμένης (65). Φωνὴν γὰρ δεσποτικὴν ἄπρακτον μένειν ἀδύνατον. Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες. Ταύτης γέγονε τῆς φωνῆς κληρονό μος ὁ τῶν ἀποστόλων χορός. Ταύτην μετὰ χεῖρας έχοντες, ἀφέντες τὴν σάλπιγγα, βατὸν τὸν οὐρανὸν τοῖς ἀνθρώποις ειργάσαντο. Διέδραμεν ἠπείρους ὅλας ὁ λόγος· κατέσχε νήσους ἡ κλῆσις· ἐζωγροῦντο πά λεις· συνέτρεχον χῶραι· Ἑλλὰς ἐθηρεύετο · ἡ βάρο βαρος τὴν φωνὴν ὑπεδέχετο · βασιλεῖς προσεκύνουν· στρατηγοὶ τῷ ζυγῷ τοὺς αὐχένας ὑπέβαλλον· δῆμοι τὸν λόγον ἐσφετερίζοντο, ἔπιπτον είδωλα, βωμοί κατ εστρέφοντο· ἑδραπέτευον δαίμονες ἐμπαραχωρήσαν- τες ῥήματι. Ηδη τίς προβραχέων θρησκεύων τοῖ; δαίμοσιν; ὁμοῦ δὲ τὸν τοῦ Χριστοῦ ζυγὸν ὑπεισῄει, καὶ φοβερὸς τοῖς θρησκεύουσιν ἐφαίνετο. Ο φωνῆς κοινὸν ἀνθρώπων ἀναδυσαμένης τρόπαιον (66)! Π φωνῆς, σωτηρίας πηγή ! ὢ ῥήματος μιᾷ πίστει τὴν οἰκουμένην δεσμεύσαντος! ὦ λόγου, τὸν κόσμον και θάραντος ! ὦ λόγου, τὰ τοῦ Λόγου διὰ τὸν Λόγον ἰσχύ σαντος ! Ταύτης καὶ ἡμεῖς μέρος γενώμεθα τῆς φω- νῆς, ἀγαθῶν ἀπολαύσαντες, τῆς μετὰ τῶν ἁγίων ἀπολαύσεως τύχωμεν, κατὰ τὸν εἰπόντα Χριστόν Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν 6ο το ΛΟΓΟΣ Α'. Εἰς τὸ, « Δεῦτε οπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » α'. Οἱ σοφοὶ τῶν ἰατρῶν, τότε πλέον ἐγείρουσι τὸ θαῦμα τῆς τέχνης, οὐχ ὅταν σιδήρῳ καὶ πυρὶ, πολέ μου νόμῳ, τὸ πάθος χειρώσωνται· ἀλλ᾽ ὅταν, ἡδέσι φαρμάκοις τὸ ἀλγοῦν κολακεύσαντες, τῷ κάμνοντι τὴν οἰκουμένην. ἀναπαύσεως ἀπόλαυσιν ξαμένης ἀποδειξαμένης. BASILII SELEUCIENSIS et eam vocem sui causa prolatam ratus currebat. Unus sum eorum, inquit, qui publicanorum gravan- tur oneribus; jugum tuum subeo, retia tua exoscu- lor et factus est publicanus publicanornm expiatio. Neque orationis Christi efficacitas hactenus stetit. Quemadmodum lata sagena, in late fusum mare ex- plicata, undequaque piscium convertit examina, sic et peccatorum turbæ in salutarem vocis illius sagenan incurrunt. Multi enim, inquit, publicani, et peccatores recumbebant cum Jesu clamante : Ve- nite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis”. Non coarctor ipsa multitudine, non fatisco, esto, enues recipiam. Non tam exiguum benignitatis meæ pelagus est, ut licet inundent facinorosorum torrentes, in angustum adducatur. Ego quietis lo- cum terrarum orbem possideo. Domini namque vox haud inefficax manere potest: Venite ad me, omnes qui laboratis. Hujus vocis bæreditatem obtinuit apostolorum cœtus: hanc in manibus habentes, non inflata tuba, cœlum hominibus pervium reddide- runt. Terras integras pervasit ea vox, insulas oc- cupavit vocatio, sine vi caplæ sunt civitates, pro vinciæ concurrerunt, cessit in prædam Græcia, almisit eam vocem barbaria, reges adorarunt, im- peratores cervices jugo subjecerunt, populi eam vocem suam fecerunt, idola collapsa sunt, aræ eversæ, demones locum voci cedentes fuge- runt. Quispiamne paulo ante fuit, qui dæmones coleret ? ut Christi jugum subivit, idololatris etiam formidabilis apparuit. O vocem, que commune quoddam de hominibus tropæum statuit ! o vocemn salutis fontem ! o verbum unica assensione terram captivam agens o orationem mundi purgatricem ! o verbum, quod Verbi res propter Verbum sta‐ bilivit Ea voce participemus, cum bonorum fructu sanctorum requietem sequamur, juxta Christi verba : Venite ad me, omnes qui laboralis et one- rati estis, et ego reficiam vos : cui gloria, et imperium in sacula seculorum. Amen. B C ORATIO XXX. In illud : ‹ Venite post me, faciam vos fieri pisca- lores hominum 1. admirationis, non cum ferro et igni in belli mo- dum vim mali domant, sed cum levibus pharma- cis affectæ parti adulantes, ægrum scite persa- Marc. 11, 15. Matth. xr, 29. D Matth. iv, 19. CL. DAUSQUEII NOTÆ. aui etiam plura. expressum: verum tamen. Puto enim Christum voce, gestu, ore, potentia, humanitate sua id cla- masse. Scribendum Quæ non verto quasi legain sed quod per intelli- gat placidissimam animi fruentis requietem, quod dicimus Grand repos et contentement. vel 1. Periti scientesque medici tunc plus de arte cient (63) "Ηκουσε. Deest ὁ Ματθαῖος, vel ὁ τελώνης, (64) Τῷ Ἰησοῦ βοῶντι. Non est id Evangeliis 63) Εχω τόπον ἀπολαύσεως τῆς οἰκουμένης. (66) Αναδυσαμένης τρόπαιον. Repono ἀναπη·
Κύπρον εἶδον, Ἀντιόχειαν εἶχον. Παμφυλία μετὰ τοῦτο κατείχετο· Μακεδονία σεσύλευτο· Θρᾴκη προσέτρεχεν, Ἑλλὰς μετὰ τῆς γλώττης ἠγρεύετο. Ῥώμη, τὸ διάδημα κρύψασα, τῷ τοῦ σταυροῦ προσεκύνει κηρύγματι. Ἀλλεπάλληλαι πόλεις αὐτομάτως τῶν ἀποστολικῶν δικτύων τὴν θήραν ἠσπάζοντο. Οὐκ ἐπαύσαντο βάλλοντες, ἕως ὁ τῆς οἰκουμένης περίβολος τοῖς δεσποτικοῖς συνελήφθη δικτύοις. Ἀλλ’, ὢ τῶν παραδόξων καὶ ὑπὲρ φύσιν πραγμάτων Ἐπειδὴ γὰρ πλήττεται τοῖς ὁρωμένοις διάβολος, οὐ φέρων ὁρᾷν ἁπλουμένην τὴν σωτηρίαν, θανάτῳ περιβάλλει τοὺς κήρυκας, καθάπερ τινὰς ἀγριωτέρους ἰχθύας κατὰ τῶν ἁλιέων ἐγείρας. Ἀλλὰ δέχονται μὲν τὸν θάνατον, οὐ μὴν ἐπαύσαντο τῆς ἁλίας καὶ τελευτήσαντες· ἀλλ’ ἐργάζονται καὶ μετὰ θάνατον τὸ τοῦ Δεσπότου πρόσταγμα, καὶ κρυπτόμενοι τάφῳ τῆς θήρας οὐκ ἐπελάθοντο. Φθέγγονται γὰρ καὶ τάφοι βουλομένης τῆς χάριτος. Ἀληθὴς γὰρ ὁ εἰπών· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων · αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
Α καὶ τὴν πρᾶξιν κολάζει. Ἤκουσε (63), « Δεῦτε οἱ κοι πιῶντες, » καὶ τὴν φωνὴν οἰκειούμενος ἔτρεχεν. Εἰς εἰμι, λέγων, τῶν τελωνικοῖς βαρουμένων φορτίοις· τὸν σὸν ὑποβαίνω ζυγὸν, τὸ σὸν ἀσπάζομαι δίκτυον. Καὶ γέγονεν ὁ τελώνης τῶν τελωνούντων καθάρσιον. Οὐ μὴν ἄχρι τούτων ἔστη τῆς φωνῆς ἡ ἐνέργεια. Καθάπερ εὐρεῖα σαγήνη, πρὸς πλατύ πέλαγος πλα τυνθεῖσα, τὰ τῶν πανταχόθεν ἰχθύων ἀγρεύει συστή ματα· τὸν αὐτὸν ἄρα τρόπον αἱ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀγέλαι τὴν σωτηριώδη τῆς φωνῆς σαγήνην κατέτρε- χον. « Πολλοί γάρ, φησί, τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνέκειντο τῷ Ἰησοῦ βοῶντι (64) · Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι. Οὐ στενοχωροῦμαι τοῖς πλήθεσιν, οὐκ ἀποκάμνω τοὺς πάντας ὑποδεχόμενος. Οὐχ οὕτω μου μικρὸν τῆς φιλο ανθρωπίας τὸ πέλαγος, ὡς τοῖς εἰσρέουσι τῶν ἁμαρ τωλῶν ποταμοῖς στενοχωρεῖσθαι. Εχω τόπον ἀνα- παύσεως τῆς οἰκουμένης (65). Φωνὴν γὰρ δεσποτικὴν ἄπρακτον μένειν ἀδύνατον. Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες. Ταύτης γέγονε τῆς φωνῆς κληρονό μος ὁ τῶν ἀποστόλων χορός. Ταύτην μετὰ χεῖρας έχοντες, ἀφέντες τὴν σάλπιγγα, βατὸν τὸν οὐρανὸν τοῖς ἀνθρώποις ειργάσαντο. Διέδραμεν ἠπείρους ὅλας ὁ λόγος· κατέσχε νήσους ἡ κλῆσις· ἐζωγροῦντο πά λεις· συνέτρεχον χῶραι· Ἑλλὰς ἐθηρεύετο · ἡ βάρο βαρος τὴν φωνὴν ὑπεδέχετο · βασιλεῖς προσεκύνουν· στρατηγοὶ τῷ ζυγῷ τοὺς αὐχένας ὑπέβαλλον· δῆμοι τὸν λόγον ἐσφετερίζοντο, ἔπιπτον είδωλα, βωμοί κατ εστρέφοντο· ἑδραπέτευον δαίμονες ἐμπαραχωρήσαν- τες ῥήματι. Ηδη τίς προβραχέων θρησκεύων τοῖ; δαίμοσιν; ὁμοῦ δὲ τὸν τοῦ Χριστοῦ ζυγὸν ὑπεισῄει, καὶ φοβερὸς τοῖς θρησκεύουσιν ἐφαίνετο. Ο φωνῆς κοινὸν ἀνθρώπων ἀναδυσαμένης τρόπαιον (66)! Π φωνῆς, σωτηρίας πηγή ! ὢ ῥήματος μιᾷ πίστει τὴν οἰκουμένην δεσμεύσαντος! ὦ λόγου, τὸν κόσμον και θάραντος ! ὦ λόγου, τὰ τοῦ Λόγου διὰ τὸν Λόγον ἰσχύ σαντος ! Ταύτης καὶ ἡμεῖς μέρος γενώμεθα τῆς φω- νῆς, ἀγαθῶν ἀπολαύσαντες, τῆς μετὰ τῶν ἁγίων ἀπολαύσεως τύχωμεν, κατὰ τὸν εἰπόντα Χριστόν Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν 6ο το ΛΟΓΟΣ Α'. Εἰς τὸ, « Δεῦτε οπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. » α'. Οἱ σοφοὶ τῶν ἰατρῶν, τότε πλέον ἐγείρουσι τὸ θαῦμα τῆς τέχνης, οὐχ ὅταν σιδήρῳ καὶ πυρὶ, πολέ μου νόμῳ, τὸ πάθος χειρώσωνται· ἀλλ᾽ ὅταν, ἡδέσι φαρμάκοις τὸ ἀλγοῦν κολακεύσαντες, τῷ κάμνοντι τὴν οἰκουμένην. ἀναπαύσεως ἀπόλαυσιν ξαμένης ἀποδειξαμένης. BASILII SELEUCIENSIS et eam vocem sui causa prolatam ratus currebat. Unus sum eorum, inquit, qui publicanorum gravan- tur oneribus; jugum tuum subeo, retia tua exoscu- lor et factus est publicanus publicanornm expiatio. Neque orationis Christi efficacitas hactenus stetit. Quemadmodum lata sagena, in late fusum mare ex- plicata, undequaque piscium convertit examina, sic et peccatorum turbæ in salutarem vocis illius sagenan incurrunt. Multi enim, inquit, publicani, et peccatores recumbebant cum Jesu clamante : Ve- nite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis”. Non coarctor ipsa multitudine, non fatisco, esto, enues recipiam. Non tam exiguum benignitatis meæ pelagus est, ut licet inundent facinorosorum torrentes, in angustum adducatur. Ego quietis lo- cum terrarum orbem possideo. Domini namque vox haud inefficax manere potest: Venite ad me, omnes qui laboratis. Hujus vocis bæreditatem obtinuit apostolorum cœtus: hanc in manibus habentes, non inflata tuba, cœlum hominibus pervium reddide- runt. Terras integras pervasit ea vox, insulas oc- cupavit vocatio, sine vi caplæ sunt civitates, pro vinciæ concurrerunt, cessit in prædam Græcia, almisit eam vocem barbaria, reges adorarunt, im- peratores cervices jugo subjecerunt, populi eam vocem suam fecerunt, idola collapsa sunt, aræ eversæ, demones locum voci cedentes fuge- runt. Quispiamne paulo ante fuit, qui dæmones coleret ? ut Christi jugum subivit, idololatris etiam formidabilis apparuit. O vocem, que commune quoddam de hominibus tropæum statuit ! o vocemn salutis fontem ! o verbum unica assensione terram captivam agens o orationem mundi purgatricem ! o verbum, quod Verbi res propter Verbum sta‐ bilivit Ea voce participemus, cum bonorum fructu sanctorum requietem sequamur, juxta Christi verba : Venite ad me, omnes qui laboralis et one- rati estis, et ego reficiam vos : cui gloria, et imperium in sacula seculorum. Amen. B C ORATIO XXX. In illud : ‹ Venite post me, faciam vos fieri pisca- lores hominum 1. admirationis, non cum ferro et igni in belli mo- dum vim mali domant, sed cum levibus pharma- cis affectæ parti adulantes, ægrum scite persa- Marc. 11, 15. Matth. xr, 29. D Matth. iv, 19. CL. DAUSQUEII NOTÆ. aui etiam plura. expressum: verum tamen. Puto enim Christum voce, gestu, ore, potentia, humanitate sua id cla- masse. Scribendum Quæ non verto quasi legain sed quod per intelli- gat placidissimam animi fruentis requietem, quod dicimus Grand repos et contentement. vel 1. Periti scientesque medici tunc plus de arte cient (63) "Ηκουσε. Deest ὁ Ματθαῖος, vel ὁ τελώνης, (64) Τῷ Ἰησοῦ βοῶντι. Non est id Evangeliis 63) Εχω τόπον ἀπολαύσεως τῆς οἰκουμένης. (66) Αναδυσαμένης τρόπαιον. Repono ἀναπη·
Discourse XXXIΛΟΓΟΣ ΛΑ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:337ΛΟΓΟΣ ΛΑ. Εἰς τὸ, «Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖρας ἁμαρτωλῶν.» α.
PG 85:339Αὔξει μὲν τῆς γλώττης τὴν ἀγωνίαν ἡ τῶν ἀκροατῶν φιληκοί̈α, καὶ τὴν τοῦ λόγου· ἐγχείρησιν φοβερωτέραν εἰργάσατο ὁ τῆς Ἐκκλησίας θεσμὸς, καὶ περὶ τὰ θεῖα διδάγματα πόθος. Διὰ τοῦτο μακαρισμῷ πραύ̈νων τοῦ λόγου τὸν φόβον, ὁ Δεσπότης ἐβόα· Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς ὦτα ἀκουόντων · οἱ τῆς διδασκαλίας τὸν σπόρον εἰς εὔγονον ἄρουραν καταβάλλοντες· οἱ τὰς τῆς ψυχῆς ἁλωνίας ἀγαθῶν δογμάτων σωρεύοντες, ἐπειδὴ τῶν ἐνταῦθα πόνων ὑπάρχει ταμιεῖον εὔκαιρον, τοῖς καμοῦσι τηροῦν τὴν ἀπόλαυσιν. Παρ’ Ἰουδαίοις μὲν γὰρ, καὶ τὸ προφητεύειν φευκτὸν, καὶ τὸ νουθετεῖν ἀπευκτὸν τοῖς προφήταις εὑρίσκεται. Κύριε , γὰρ, φησὶ, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν ; Ἱερεμίας δὲ, εὐπρόςωπον φερόμενος παρατηρήσεως πρόφασιν, τὴν ἡλικίαν προσεβάλλετο· Νεώτερος ἐγώ εἰμι, καὶ λαλεῖν οὐκ ἐπίσταμαι . Μωϋσῆς δὲ πρὸς τὴν τοῦ λαοῦ καλούμενος ἡγεμονίαν, ἀποφεύγει τὴν ἀξίαν, καθ’ ἑαυτοῦ τὴν ψῆφον ἐνέγκας. Ἰσχνόφωνός εἰμι, καὶ βραδύγλωσσος . Ἐλέγχει γὰρ τῶν ἰουδαϊκῶν τρόπων τὸ δυσπειθὲς, ἡ τῶν πρὸς αὐτοὺς ἀποστελλομένων παραίτησις. Ἀεὶ γὰρ θεομάχον τὸ γένος, καὶ ταῖς θείαις εὐεργεσίαις ἀντίπαλον.
Ὠδύροντό ποτε τὴν ἐν Αἰγύπτῳ δουλείαν, καὶ ταύτης ἀπαλλαγέντες ἐλοιδόρουν τὸν ἀπαλλάξαντα· Παρὰ τὸ μὴ εἶναι μνήματα ἐν γῇ Αἰγύπτῳ ἐξήγαγεν ἡμᾶς ἀποκτεῖναι ἐν ἐρήμῳ . Διέτρεχον ὡς λεοφόρον τὴν θάλαςσαν, ποσὶ κεκονισμένοις ὁδοιποροῦντες τὸ πέλαγος, καὶ τῷ μόσχῳ τὴν χάριν προσκυνοῦντες ἐλογίζοντο, βοῶντες· Οὗτοι οἱ θεοί σου, Ἰσραὴλ, οἱ ἐξαγαγόντες σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου . Πάλιν οὐρανὸς τὰς τοῦ μάννα νιφάδας ἀπέστελλε, καὶ κάτωθεν βλασφημοῦντες ἐβόων· Κατάξηρος γέγονεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν ἐπὶ τῷ ἄρτῳ τῷ διακένῳ . Ἠκολούθει πέτρα κατακλύζουσα χειμάῤῥους τὴν ἔρημον, καὶ μία ῥάβδου πληγὴ πολλὰς ναμάτων ἐκυοφόρει πηγάς· ἀλλ’ οὐκ ἐκάθηρεν αὐτῶν τὴν ἀχάριστον γλῶτταν, οἳ καὶ παρ’ αὐτὴν τὴν ἀπόλαυσιν ἔλεγον· Ἐπεὶ ἐπάταξε πέτραν, καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, καὶ χείμαῤῥοι κατεκλύσθησαν, μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι ; Πάλιν ἀγνοοῦσιν αὐτοῖς τὴν ὁδὸν, συνωδοιπόρει νεφέλη, καὶ τὴν ἄγνοιαν λύουσα, καὶ τῶν ἀκτίνων τὴν φλόγα κωλύουσα. Στύλος πυρὸς ἐφωταγώγει τὴν νύκτα. Ἀλλὰ τὸν τιμῶντα τοῖς θαύμασιν ἀτιμάζοντες ἔλεγον· Δῶμεν ἀρχηγοὺς, καὶ ἀποτρέψωμεν εἰς Αἴγυπτον .
PG 85:341Ὀρνίθων νεφέλας ὁ ἀὴρ ἐπαφίει, καθάπερ ξένοις ὁδοιπόροις εὐτρεπίζων ὀψώνιον. Τεσσαρακοστὸν ἔτος αὐτοῖς ἐσθὴς τριβομένη, νεουργὴς διετέλει νικῶσα τὸν χρόνον τῇ φύσει, συνενέαζε τῇ ἐσθῆτι τῶν ὑποδημάτων ἡ χρεία πρὸς τεσσαρακοστὸν καὶ χρόνον καὶ δρόμον ἀντέχουσα. Πολεμοῦσιν αὐτοῖς ὁ τῶν στοιχείων συμπαρετάττετο δρόμος, ὅτε βραδύνειν διδασκόμενος ὁ ἥλιος, τὸ τῆς νίκης αὐτοῖς ἐπραγματεύετο τάχος· πλατύνων τῆς ἡμέρας τὰ διαστήματα, ἵνα αὐθήμερον ἀποτέκῃ τοῖς μαχομένοις τὸ τρόπαιον· πλατύνων τὸν δρόμον, ἵνα συστείλῃ τῆς νίκης τὸν χρόνον, ἢ μηκύνων τοῦ χρόνου τὰ μέτρα, ἵνα μὴ ὑπερημέρῳ νίκῃ λυπήσῃ τοὺς κάμνοντας. Ἵστατο μεθ’ ἥλιον Ἰορδάνου τὰ ῥεύματα, καὶ τὸ ῥόθιον ἐχαλινοῦτο, παραχωροῦν τοῖς βαδίζουσι· καὶ νόμοις ἵστατο ῥεύματος ἀναμένων τὴν πάροδον. Βασιλεῖς παρὰ τὴν ἀκοὴν ἐταράττοντο, αὐτόματοι πόλεις ὑπέκυπτον. Ἰεριχὼ κυκλουμένη τὸν τοῦ τείχους ἀπεδύετο κύκλον, ὥσπερ τοὺς οἰκήτορας φεύγουσα, καὶ τοῖς Ἰσραηλίταις προστρέχουσα. Τίς οὖν τούτων ἡ χάρις; Δῶμεν ἀρχηγοὺς, καὶ ἀποστρέψωμεν εἰς Αἴγυπτον . Καὶ τὰ δεύτερα τῶν φθασάντων δεινότερα·
β'. Ἐπὶ τούτοις, καθάπερ ἀγκίστρῳ τὰς ἀκοὰς Α περιπαρέντες, ἠκολούθησαν προθύμως τῷ ἑκόντας θηρεύοντι. Καὶ πολλὰ χαίρειν τοῖς δικτύοις εἰπόντες, καὶ τὴν θάλατταν ἀποδυσάμενοι, τοῖς τοῦ Σωτῆρος εἴποντο νεύμασιν. Οὕτω δὲ τοῖς Ἰησοῦ δικτύοις ἐνα ομιλήσαντες, καὶ τῆς παραδοξοτάτης ἁλίας μαθηταὶ καταστάντες, ἄρτι τοῦ Δεσπότου πρὸς οὐρανὸν ἀνα- φοιτήσαντος, οἱ μαθηταὶ τοῖς τῆς χάριτος δικτύοις τὰ γένη τῶν ἀνθρώπων ἡλίευον. Πρῶτον τοίνυν κατὰ Ιουδαϊκών συλλόγων ἀφέντες τὰ θήρατρα, τρισχι λίους εὐθὺς ἀνηγρεύσαντο. Δευτέρα τῆς σαγήνης βολή, καὶ εἰς πεντακισχιλίους ἡρπάζετο. Ἴσως που θεῖτε γνῶναι τὸ δέλεαρ, ᾧ χρησάμενοι τοὺς πεντα- κισχιλίους ἐζώγρησαν. Χωλός τις ἦν πρὸ τῆς ὡραίας πύλης, ᾧ τὰς τῶν ποδῶν βάσεις ἡ φύσις διὰ πάθους συλήσασα, τῇ χάριτι παρέδωκε χαλκεύειν ὡς βούλεται. Τοῦτον ὁ Πέτρος τῷ ἀγκίστρῳ περι- δήσας τῆς πίστεως, δῆμον ὅλον δεσμώτην διὰ τῆς ἑαυτοῦ γλώττης εἰργάσατο. Γίνεται καὶ Κορνήλιος ἐκεῖνος ὁ μέγας τῆς σαγήνης θήρα ταύτης. Οὕτω τοὺς κατὰ Παλαιστίνην ἀγρεύσαντες, ἔφερον ἐπὶ τὰς νήσους τὴν τέχνην τῆς χάριτος, τὴν θάλατταν μετά τὴν ἤπειρον σαγηνεύοντες. Κύπρον εἶδον, Αντιόχειαν εἶχον. Παμφυλία μετὰ τοῦτο κατείχετο· Μακεδονία σεσύλευτο· Θράκη προσέτρεχεν, Ἑλλὰς μετὰ τῆς γλώττης Αγρεύετο. Ρώμη, τὸ διάδημα κρύψασα, τῷ τοῦ σταυροῦ προσεκύνει κηρύγματι. Αλλεπάλλη- και πόλεις αὐτομάτως τῶν ἀποστολικῶν δικτύων τὴν θήραν ἠσπάζοντο. Οὐκ ἐπαύσαντο βάλλοντες, ἕως ὁ τῆς οἰκουμένης περίβολος τοῖς δεσποτικοῖς συνελή- α φθη δικτύοις. Ἀλλ᾽, ὦ τῶν παραδόξων καὶ ὑπὲρ φύσιν πραγμάτων! Ἐπειδὴ γὰρ πλήττεται τοῖς ὁρω μένοις διάβολος, οὐ φέρων ὁρᾷν ἁπλουμένην τὴν σω τηρίαν, θανάτῳ περιβάλλει τοὺς κήρυκας, καθάπερ τινὰς ἀγριωτέρους Ιχθύας κατὰ τῶν ἁλιέων ἐγείρας. ᾿Αλλὰ δέχονται μὲν τὸν θάνατον, οὐ μὴν ἐπαύσαντο τῆς ἁλίας καὶ τελευτήσαντες· ἀλλ' ἐργάζονται καὶ μετὰ θάνατον τὸ τοῦ Δεσπότου πρόσταγμα, καὶ κρυ πτόμενοι τάφῳ τῆς θήρας οὐκ ἐπελάθοντο. Φθέγγον ται γὰρ καὶ τάφοι βουλομένης τῆς χάριτος. Αληθής γὰρ ὁ εἰπών· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΑ'. Εἰς τὸ, «Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖ- ρας αμαρτωλών. α'. Αὔξει μὲν τῆς γλώττης τὴν ἀγωνίαν ἡ τῶν ἀκροατῶν φιληκοΐα, καὶ τὴν τοῦ λόγου ἐγχείρησιν φοβερωτέραν εἰργάσατο ὁ τῆς Ἐκκλησίας θεσμός, καὶ περὶ τὰ θεῖα διδάγματα πόθος. Διὰ τοῦτο μακα- ρισμῷ πραΰνων τοῦ λόγου τὸν φόβον, ὁ Δεσπότης ἐβόα· Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς ὦτα ακουόν των (69')· οἱ τῆς διδασκαλίας τὸν σπόρον εἰς εὔγονον ΧΧΧΙ. Τὸ ὡτίον ήκουσε, καὶ ἐμακάρισέ με. Μακάριος, ὃς ἐξεῦρε φρόνησιν, καὶ ὁ διηγούμενος εἰς τὰ ὦτα τῶν ἀκουόν των. ORATIO XXXI. B prompti secuti sunt trabentem volentes, et longum vale retibus dixerunt, seque a mari expediverunt, Salvatoris nutibus obsequentes. Sie in Jesu retia turmæ modo illapsi, et piscatus admodum insperati constituti discipuli, cumn jam coelum Dominus re- petivisset, gratiæ retibus hominum genera pisca- bantur. Primum igitur contra Judaica collegia dis- persis laqueis confestim ter mille homines compre- henderunt”. Secundus sagenæ jactus vel ad quin- quies mille homines sursum extraxit 73. Forte avelis escam nosse, qua usi quinquies mille vivos abduxe- rint? Claudus quidam erat ante portam Speciosam", cui pedum iuionem cum forte natura ademisset, gratiæ tradidit pro arbitratu recudendum. Petrus unco fidei postquam hunc devinxerat, populum universum lingua cepit. Fit et hujus sagenæ præda magnus ille Cornelius 7. Eodem modo Palaestinis adlamatis, artem gratiæ transportant in insulas, et a continenti in mare retia trajiciunt. Cyprum viderunt, Antiochiam obtinuerunt; Pamphylia deinde occupata est, Macedonia vastata; accurrit Thracia, Græcia cum sua eloquentia capta est: Roma, suppresso diademate, crucis prædicationein exosculata est. Ordine densissimo civitates sponte concesserunt in prædam apostolicorum retium. Nec jactu abstinuere, dum terrarum anbitus Domini re- tibus sit comprehensus. Verum, o res inopinas, et supra naturam! His enim visis territus diabolus, neque salutem tam late difusam videre sustinens, præcones morte circumvenit, agrestioribus qui- busdam piscibus in piscatores concitatis. At mortem excipiunt quidem, nec piscatu tamen abstinent vel obita norte. Quin etiam post fala Domini faciunt imperata, nec pressi sepulcro prædationis obliui sunt. Nam et sepulcra volente gratia loquun- tur. Verax enim qui dixit : Venite ad me, et faciam vos fieri piscatores hominum: cui gloria et impe- rium in sacula saculorum. Amen. D Act. 11, 41. XIV, 12. Act. 18, ORATIO In illud: ‹ Ecce ascendimus Hierosolymam, et Fi- lius hominis tradeiur in manus peccatorum angustiam auditorum attentio studiosa, verbi tra- ctationem formidabiliorem facit Ecclesiæ consue- tudo, et divina capessendi desiderium. Quare bea- titate proposita leniens verborum cruditatem, Do- minus clamabat : Bcati, qui loquuntur ad aures audientium " : qui doctrinæ semen in terram fru- Marc. x, 33;. xiv, ´41. * Eccl. CL. DAUSQUEII NOTA. Ad similem locum reperio Jobi cap. xis, vers. 11. Auris audiens beatificavit me. Item Ecclesiastici xxv, : Hunc ego locum Basilii dicentis memoria puto obversalum esse. 2. Talibus verbis velut unco perfossis auribus 1. Auget difficultaten inguæ suam eluctantis 4. * Act. 11, 2. 78 Act. x, 1 seqq. (69) Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς τα ακουόντων.
Μωαβιτικὸν προσκυνούμενον ξόανον, καὶ τὰ τῶν νικηθέντων προσεκύνουν οἱ νικήσαντες εἴδωλα· προφητικῶν αἱμάτων ἔκχυσις, Μωσαϊκῶν βιβλίων ἔμπρησις, μίσος θρησκείας θεοφιλοῦς, δαιμονικῶν ἀγαλμάτων ἱδρύματα. β. Ἀλλὰ ταῦτα μὲν ἀρχαῖα καὶ παλαιά. Παρὰ δὲ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐνανθρώπησιν, τίνες ἄρα τὸν τρόπον γεγόνασιν; Ὁ δὲ Χριστὸς οἰκτείρας ἀνθρώπους ἀφίκετο, χεῖρα σωτήριον προτείνων τῷ γένει. Οὐκ ἤλλαξαν τὸν τρόπον αἰδεσθέντες τὰ θαύματα, ἀλλὰ συνέτρεχε τῷ χρόνῳ τῶν προγόνων ἡ γνώμη, τοὺς κληρονόμους εὑρίσκουσα. Θαυμάτων νιφάδες, θεραπείας πελάγη, παντοδαπῶν ἀγαθῶν εὐθηνία· ἀλλ’ ἐπένθουν εὐεργετούμενοι, καὶ τῆς ψυχῆς τὴν ἀπορίαν διὰ τῶν ῥημάτων ἐκήρυττον· Τί ποιήσωμεν, ὅτι ὁ ἄνθρωπος οὗτος τοιαῦτα σημεῖα ποιεῖ ; Πάθη διωκόμενα βλέποντες, τοῖς τοῦ φθόνου πάθεσι τὴν ψυχὴν ἐτιτρώσκοντο· καὶ τῶν ἀλλοτρίων συμφορῶν ἡ λύσις, οἰκείων αὐτῶν ὀδυρμῶν ὑπῆρχε γονή. Παράλυτος ἐσφίγγετο, τυφλὸς ὠμματοῦτο, νεκρὸς ἐξωριγεῖτο τοῦ ᾅδου τὴν ἧτταν, καὶ ὁ ἰατρὸς ἐν ἐγκλήμασι. Δαιμονικῆς ἠλευθεροῦντο χειρός· καὶ δαιμονῶντα τὸν δαιμόνων ἐλευθεροῦντα καλεῖν οὐκ ᾐσχύνοντο. Καὶ πάλιν θρηνούντων μελετῶσι φωνάς·
β'. Ἐπὶ τούτοις, καθάπερ ἀγκίστρῳ τὰς ἀκοὰς Α περιπαρέντες, ἠκολούθησαν προθύμως τῷ ἑκόντας θηρεύοντι. Καὶ πολλὰ χαίρειν τοῖς δικτύοις εἰπόντες, καὶ τὴν θάλατταν ἀποδυσάμενοι, τοῖς τοῦ Σωτῆρος εἴποντο νεύμασιν. Οὕτω δὲ τοῖς Ἰησοῦ δικτύοις ἐνα ομιλήσαντες, καὶ τῆς παραδοξοτάτης ἁλίας μαθηταὶ καταστάντες, ἄρτι τοῦ Δεσπότου πρὸς οὐρανὸν ἀνα- φοιτήσαντος, οἱ μαθηταὶ τοῖς τῆς χάριτος δικτύοις τὰ γένη τῶν ἀνθρώπων ἡλίευον. Πρῶτον τοίνυν κατὰ Ιουδαϊκών συλλόγων ἀφέντες τὰ θήρατρα, τρισχι λίους εὐθὺς ἀνηγρεύσαντο. Δευτέρα τῆς σαγήνης βολή, καὶ εἰς πεντακισχιλίους ἡρπάζετο. Ἴσως που θεῖτε γνῶναι τὸ δέλεαρ, ᾧ χρησάμενοι τοὺς πεντα- κισχιλίους ἐζώγρησαν. Χωλός τις ἦν πρὸ τῆς ὡραίας πύλης, ᾧ τὰς τῶν ποδῶν βάσεις ἡ φύσις διὰ πάθους συλήσασα, τῇ χάριτι παρέδωκε χαλκεύειν ὡς βούλεται. Τοῦτον ὁ Πέτρος τῷ ἀγκίστρῳ περι- δήσας τῆς πίστεως, δῆμον ὅλον δεσμώτην διὰ τῆς ἑαυτοῦ γλώττης εἰργάσατο. Γίνεται καὶ Κορνήλιος ἐκεῖνος ὁ μέγας τῆς σαγήνης θήρα ταύτης. Οὕτω τοὺς κατὰ Παλαιστίνην ἀγρεύσαντες, ἔφερον ἐπὶ τὰς νήσους τὴν τέχνην τῆς χάριτος, τὴν θάλατταν μετά τὴν ἤπειρον σαγηνεύοντες. Κύπρον εἶδον, Αντιόχειαν εἶχον. Παμφυλία μετὰ τοῦτο κατείχετο· Μακεδονία σεσύλευτο· Θράκη προσέτρεχεν, Ἑλλὰς μετὰ τῆς γλώττης Αγρεύετο. Ρώμη, τὸ διάδημα κρύψασα, τῷ τοῦ σταυροῦ προσεκύνει κηρύγματι. Αλλεπάλλη- και πόλεις αὐτομάτως τῶν ἀποστολικῶν δικτύων τὴν θήραν ἠσπάζοντο. Οὐκ ἐπαύσαντο βάλλοντες, ἕως ὁ τῆς οἰκουμένης περίβολος τοῖς δεσποτικοῖς συνελή- α φθη δικτύοις. Ἀλλ᾽, ὦ τῶν παραδόξων καὶ ὑπὲρ φύσιν πραγμάτων! Ἐπειδὴ γὰρ πλήττεται τοῖς ὁρω μένοις διάβολος, οὐ φέρων ὁρᾷν ἁπλουμένην τὴν σω τηρίαν, θανάτῳ περιβάλλει τοὺς κήρυκας, καθάπερ τινὰς ἀγριωτέρους Ιχθύας κατὰ τῶν ἁλιέων ἐγείρας. ᾿Αλλὰ δέχονται μὲν τὸν θάνατον, οὐ μὴν ἐπαύσαντο τῆς ἁλίας καὶ τελευτήσαντες· ἀλλ' ἐργάζονται καὶ μετὰ θάνατον τὸ τοῦ Δεσπότου πρόσταγμα, καὶ κρυ πτόμενοι τάφῳ τῆς θήρας οὐκ ἐπελάθοντο. Φθέγγον ται γὰρ καὶ τάφοι βουλομένης τῆς χάριτος. Αληθής γὰρ ὁ εἰπών· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΑ'. Εἰς τὸ, «Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖ- ρας αμαρτωλών. α'. Αὔξει μὲν τῆς γλώττης τὴν ἀγωνίαν ἡ τῶν ἀκροατῶν φιληκοΐα, καὶ τὴν τοῦ λόγου ἐγχείρησιν φοβερωτέραν εἰργάσατο ὁ τῆς Ἐκκλησίας θεσμός, καὶ περὶ τὰ θεῖα διδάγματα πόθος. Διὰ τοῦτο μακα- ρισμῷ πραΰνων τοῦ λόγου τὸν φόβον, ὁ Δεσπότης ἐβόα· Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς ὦτα ακουόν των (69')· οἱ τῆς διδασκαλίας τὸν σπόρον εἰς εὔγονον ΧΧΧΙ. Τὸ ὡτίον ήκουσε, καὶ ἐμακάρισέ με. Μακάριος, ὃς ἐξεῦρε φρόνησιν, καὶ ὁ διηγούμενος εἰς τὰ ὦτα τῶν ἀκουόν των. ORATIO XXXI. B prompti secuti sunt trabentem volentes, et longum vale retibus dixerunt, seque a mari expediverunt, Salvatoris nutibus obsequentes. Sie in Jesu retia turmæ modo illapsi, et piscatus admodum insperati constituti discipuli, cumn jam coelum Dominus re- petivisset, gratiæ retibus hominum genera pisca- bantur. Primum igitur contra Judaica collegia dis- persis laqueis confestim ter mille homines compre- henderunt”. Secundus sagenæ jactus vel ad quin- quies mille homines sursum extraxit 73. Forte avelis escam nosse, qua usi quinquies mille vivos abduxe- rint? Claudus quidam erat ante portam Speciosam", cui pedum iuionem cum forte natura ademisset, gratiæ tradidit pro arbitratu recudendum. Petrus unco fidei postquam hunc devinxerat, populum universum lingua cepit. Fit et hujus sagenæ præda magnus ille Cornelius 7. Eodem modo Palaestinis adlamatis, artem gratiæ transportant in insulas, et a continenti in mare retia trajiciunt. Cyprum viderunt, Antiochiam obtinuerunt; Pamphylia deinde occupata est, Macedonia vastata; accurrit Thracia, Græcia cum sua eloquentia capta est: Roma, suppresso diademate, crucis prædicationein exosculata est. Ordine densissimo civitates sponte concesserunt in prædam apostolicorum retium. Nec jactu abstinuere, dum terrarum anbitus Domini re- tibus sit comprehensus. Verum, o res inopinas, et supra naturam! His enim visis territus diabolus, neque salutem tam late difusam videre sustinens, præcones morte circumvenit, agrestioribus qui- busdam piscibus in piscatores concitatis. At mortem excipiunt quidem, nec piscatu tamen abstinent vel obita norte. Quin etiam post fala Domini faciunt imperata, nec pressi sepulcro prædationis obliui sunt. Nam et sepulcra volente gratia loquun- tur. Verax enim qui dixit : Venite ad me, et faciam vos fieri piscatores hominum: cui gloria et impe- rium in sacula saculorum. Amen. D Act. 11, 41. XIV, 12. Act. 18, ORATIO In illud: ‹ Ecce ascendimus Hierosolymam, et Fi- lius hominis tradeiur in manus peccatorum angustiam auditorum attentio studiosa, verbi tra- ctationem formidabiliorem facit Ecclesiæ consue- tudo, et divina capessendi desiderium. Quare bea- titate proposita leniens verborum cruditatem, Do- minus clamabat : Bcati, qui loquuntur ad aures audientium " : qui doctrinæ semen in terram fru- Marc. x, 33;. xiv, ´41. * Eccl. CL. DAUSQUEII NOTA. Ad similem locum reperio Jobi cap. xis, vers. 11. Auris audiens beatificavit me. Item Ecclesiastici xxv, : Hunc ego locum Basilii dicentis memoria puto obversalum esse. 2. Talibus verbis velut unco perfossis auribus 1. Auget difficultaten inguæ suam eluctantis 4. * Act. 11, 2. 78 Act. x, 1 seqq. (69) Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς τα ακουόντων.
Τί ποιήσωμεν, ὅτι ὁ ἄνθρωπος οὗτος τοιαῦτα σημεῖα ποιεῖ ; Κοινὴ τῆς φύσεως λύμη τῶν Ἰουδαίων τρόπος. Ἕως τοῦ φόνου τὸ πάθος οὐ φέροντες, ἄδοξον φόνον ἐνόμιζον· τὸν σταυρὸν μηχανῶνται, καὶ τῶν θαυμάτων παρανομίας αἰσχύνην κεράσαντες οἰκείου φθόνου θεραπείαν εὐτρέπιζον. Ἀλλ’ οὐκ ἐλάνθανε ταῦτα Χριστὸν, τὸν ἑκόντα τὸ πάθος ὑποδυόμενον, τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου ἀπειλήσαντα· Λύσατε γὰρ τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν . Οὐκ ἐλάνθανε τὸ πάθος τὸν εἰπόντα· Ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου· καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν . Τὸ γὰρ τῆς θείας οἰκονομίας πάθος, παρ’ Ἰουδαίων μὲν παρανόμως τολμώμενον, παρὰ δὲ τοῦ Θεοῦ πρὸς σωτηρίαν οἰκονομούμενον. Ἀλλ’ ὁ φιλόχριστος τῶν ἀποστόλων χορὸς ἠθύμει περὶ τοῦ πάθους ἀκούων, καὶ τὴν ψυχὴν τῷ λόγῳ πληττόμενοι, τῷ πένθει τὸ πάθος προελάμβανον. Μαλάττων δὲ τῆς λύπης τὴν ὑπερβολὴν τοῖς μαθηταῖς ὁ Σωτὴρ, συνέπλεκε τῇ μνήμῃ τοῦ πάθους, τὴν τῆς ἀναστάσεως πρόῤῥησιν·
β'. Ἐπὶ τούτοις, καθάπερ ἀγκίστρῳ τὰς ἀκοὰς Α περιπαρέντες, ἠκολούθησαν προθύμως τῷ ἑκόντας θηρεύοντι. Καὶ πολλὰ χαίρειν τοῖς δικτύοις εἰπόντες, καὶ τὴν θάλατταν ἀποδυσάμενοι, τοῖς τοῦ Σωτῆρος εἴποντο νεύμασιν. Οὕτω δὲ τοῖς Ἰησοῦ δικτύοις ἐνα ομιλήσαντες, καὶ τῆς παραδοξοτάτης ἁλίας μαθηταὶ καταστάντες, ἄρτι τοῦ Δεσπότου πρὸς οὐρανὸν ἀνα- φοιτήσαντος, οἱ μαθηταὶ τοῖς τῆς χάριτος δικτύοις τὰ γένη τῶν ἀνθρώπων ἡλίευον. Πρῶτον τοίνυν κατὰ Ιουδαϊκών συλλόγων ἀφέντες τὰ θήρατρα, τρισχι λίους εὐθὺς ἀνηγρεύσαντο. Δευτέρα τῆς σαγήνης βολή, καὶ εἰς πεντακισχιλίους ἡρπάζετο. Ἴσως που θεῖτε γνῶναι τὸ δέλεαρ, ᾧ χρησάμενοι τοὺς πεντα- κισχιλίους ἐζώγρησαν. Χωλός τις ἦν πρὸ τῆς ὡραίας πύλης, ᾧ τὰς τῶν ποδῶν βάσεις ἡ φύσις διὰ πάθους συλήσασα, τῇ χάριτι παρέδωκε χαλκεύειν ὡς βούλεται. Τοῦτον ὁ Πέτρος τῷ ἀγκίστρῳ περι- δήσας τῆς πίστεως, δῆμον ὅλον δεσμώτην διὰ τῆς ἑαυτοῦ γλώττης εἰργάσατο. Γίνεται καὶ Κορνήλιος ἐκεῖνος ὁ μέγας τῆς σαγήνης θήρα ταύτης. Οὕτω τοὺς κατὰ Παλαιστίνην ἀγρεύσαντες, ἔφερον ἐπὶ τὰς νήσους τὴν τέχνην τῆς χάριτος, τὴν θάλατταν μετά τὴν ἤπειρον σαγηνεύοντες. Κύπρον εἶδον, Αντιόχειαν εἶχον. Παμφυλία μετὰ τοῦτο κατείχετο· Μακεδονία σεσύλευτο· Θράκη προσέτρεχεν, Ἑλλὰς μετὰ τῆς γλώττης Αγρεύετο. Ρώμη, τὸ διάδημα κρύψασα, τῷ τοῦ σταυροῦ προσεκύνει κηρύγματι. Αλλεπάλλη- και πόλεις αὐτομάτως τῶν ἀποστολικῶν δικτύων τὴν θήραν ἠσπάζοντο. Οὐκ ἐπαύσαντο βάλλοντες, ἕως ὁ τῆς οἰκουμένης περίβολος τοῖς δεσποτικοῖς συνελή- α φθη δικτύοις. Ἀλλ᾽, ὦ τῶν παραδόξων καὶ ὑπὲρ φύσιν πραγμάτων! Ἐπειδὴ γὰρ πλήττεται τοῖς ὁρω μένοις διάβολος, οὐ φέρων ὁρᾷν ἁπλουμένην τὴν σω τηρίαν, θανάτῳ περιβάλλει τοὺς κήρυκας, καθάπερ τινὰς ἀγριωτέρους Ιχθύας κατὰ τῶν ἁλιέων ἐγείρας. ᾿Αλλὰ δέχονται μὲν τὸν θάνατον, οὐ μὴν ἐπαύσαντο τῆς ἁλίας καὶ τελευτήσαντες· ἀλλ' ἐργάζονται καὶ μετὰ θάνατον τὸ τοῦ Δεσπότου πρόσταγμα, καὶ κρυ πτόμενοι τάφῳ τῆς θήρας οὐκ ἐπελάθοντο. Φθέγγον ται γὰρ καὶ τάφοι βουλομένης τῆς χάριτος. Αληθής γὰρ ὁ εἰπών· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΑ'. Εἰς τὸ, «Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖ- ρας αμαρτωλών. α'. Αὔξει μὲν τῆς γλώττης τὴν ἀγωνίαν ἡ τῶν ἀκροατῶν φιληκοΐα, καὶ τὴν τοῦ λόγου ἐγχείρησιν φοβερωτέραν εἰργάσατο ὁ τῆς Ἐκκλησίας θεσμός, καὶ περὶ τὰ θεῖα διδάγματα πόθος. Διὰ τοῦτο μακα- ρισμῷ πραΰνων τοῦ λόγου τὸν φόβον, ὁ Δεσπότης ἐβόα· Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς ὦτα ακουόν των (69')· οἱ τῆς διδασκαλίας τὸν σπόρον εἰς εὔγονον ΧΧΧΙ. Τὸ ὡτίον ήκουσε, καὶ ἐμακάρισέ με. Μακάριος, ὃς ἐξεῦρε φρόνησιν, καὶ ὁ διηγούμενος εἰς τὰ ὦτα τῶν ἀκουόν των. ORATIO XXXI. B prompti secuti sunt trabentem volentes, et longum vale retibus dixerunt, seque a mari expediverunt, Salvatoris nutibus obsequentes. Sie in Jesu retia turmæ modo illapsi, et piscatus admodum insperati constituti discipuli, cumn jam coelum Dominus re- petivisset, gratiæ retibus hominum genera pisca- bantur. Primum igitur contra Judaica collegia dis- persis laqueis confestim ter mille homines compre- henderunt”. Secundus sagenæ jactus vel ad quin- quies mille homines sursum extraxit 73. Forte avelis escam nosse, qua usi quinquies mille vivos abduxe- rint? Claudus quidam erat ante portam Speciosam", cui pedum iuionem cum forte natura ademisset, gratiæ tradidit pro arbitratu recudendum. Petrus unco fidei postquam hunc devinxerat, populum universum lingua cepit. Fit et hujus sagenæ præda magnus ille Cornelius 7. Eodem modo Palaestinis adlamatis, artem gratiæ transportant in insulas, et a continenti in mare retia trajiciunt. Cyprum viderunt, Antiochiam obtinuerunt; Pamphylia deinde occupata est, Macedonia vastata; accurrit Thracia, Græcia cum sua eloquentia capta est: Roma, suppresso diademate, crucis prædicationein exosculata est. Ordine densissimo civitates sponte concesserunt in prædam apostolicorum retium. Nec jactu abstinuere, dum terrarum anbitus Domini re- tibus sit comprehensus. Verum, o res inopinas, et supra naturam! His enim visis territus diabolus, neque salutem tam late difusam videre sustinens, præcones morte circumvenit, agrestioribus qui- busdam piscibus in piscatores concitatis. At mortem excipiunt quidem, nec piscatu tamen abstinent vel obita norte. Quin etiam post fala Domini faciunt imperata, nec pressi sepulcro prædationis obliui sunt. Nam et sepulcra volente gratia loquun- tur. Verax enim qui dixit : Venite ad me, et faciam vos fieri piscatores hominum: cui gloria et impe- rium in sacula saculorum. Amen. D Act. 11, 41. XIV, 12. Act. 18, ORATIO In illud: ‹ Ecce ascendimus Hierosolymam, et Fi- lius hominis tradeiur in manus peccatorum angustiam auditorum attentio studiosa, verbi tra- ctationem formidabiliorem facit Ecclesiæ consue- tudo, et divina capessendi desiderium. Quare bea- titate proposita leniens verborum cruditatem, Do- minus clamabat : Bcati, qui loquuntur ad aures audientium " : qui doctrinæ semen in terram fru- Marc. x, 33;. xiv, ´41. * Eccl. CL. DAUSQUEII NOTA. Ad similem locum reperio Jobi cap. xis, vers. 11. Auris audiens beatificavit me. Item Ecclesiastici xxv, : Hunc ego locum Basilii dicentis memoria puto obversalum esse. 2. Talibus verbis velut unco perfossis auribus 1. Auget difficultaten inguæ suam eluctantis 4. * Act. 11, 2. 78 Act. x, 1 seqq. (69) Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς τα ακουόντων.
αὐτό τε τὸ πάθος ποικίλως περιάγων τοῖς λόγοις, τῇ τῆς διηγήσεως μελέτῃ κουφότερον ποιῶν, ἵνα μὴ τῷ ἀθρόῳ τῆς θέας καταπλαγέντες, τῷ πλείστῳ πάθει τὴν ψυχὴν βαπτισθῶσι. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν ὁ Σωτὴρ ταύτας περὶ τοῦ πάθους, πρὸ τοῦ πάθους, τὰς φωνὰς κατεπᾴδων· Ἰδοὺ , φησὶν, ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτὸν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται . Δείκνυσι καὶ τοῦ χρόνου τὴν γνῶσιν, καὶ τὸ τοῦ πάθους ἑκούσιον. Ἐνῆν μοι, φησὶ, καὶ παραιτήσασθαι τὸ πάθος ἐπίσχοντι τὸν δρόμον, καὶ παραδραμεῖν τὴν ἀναίρεσιν τὸ τοῦ φόνου παραιτουμένῳ χωρίον· ἀλλὰ καιρὸς τὸν σταυρὸν ἀπαιτεῖ, καὶ ἡ χρεία τὸ πάθος ὠδίνει, καὶ πάρεστι προθεσμία τῆς ἐμῆς παρουσίας τὴν αἰτίαν ζητοῦσα. Διὰ τοῦτο πρώην τὰς τῶν λίθων ἐπαγομένας παρῃτησάμην βολὰς, σταυρὸν ἀναμένων. Διὰ τοῦτο τὴν περὶ τῶν κρημνῶν ἐπιβουλὴν παρηγγειλάμην. Ἦλθον γὰρ τὸν ἐν ξύλῳ τοῦ Ἀδὰμ ἰάσασθαι θάνατον, ἵνα ξύλῳ προσηλωθεὶς τῶν διὰ τοῦ ξύλου κακῶν ἀνέλω τὴν πάροδον. Ὑπηρέται δέ μοι τοῦ πάθους Φαρισαῖοι, καὶ γραμματεῖς, καὶ πρεςβύτεροι, τὰ τοῦ Νόμου κεφάλαια;
β'. Ἐπὶ τούτοις, καθάπερ ἀγκίστρῳ τὰς ἀκοὰς Α περιπαρέντες, ἠκολούθησαν προθύμως τῷ ἑκόντας θηρεύοντι. Καὶ πολλὰ χαίρειν τοῖς δικτύοις εἰπόντες, καὶ τὴν θάλατταν ἀποδυσάμενοι, τοῖς τοῦ Σωτῆρος εἴποντο νεύμασιν. Οὕτω δὲ τοῖς Ἰησοῦ δικτύοις ἐνα ομιλήσαντες, καὶ τῆς παραδοξοτάτης ἁλίας μαθηταὶ καταστάντες, ἄρτι τοῦ Δεσπότου πρὸς οὐρανὸν ἀνα- φοιτήσαντος, οἱ μαθηταὶ τοῖς τῆς χάριτος δικτύοις τὰ γένη τῶν ἀνθρώπων ἡλίευον. Πρῶτον τοίνυν κατὰ Ιουδαϊκών συλλόγων ἀφέντες τὰ θήρατρα, τρισχι λίους εὐθὺς ἀνηγρεύσαντο. Δευτέρα τῆς σαγήνης βολή, καὶ εἰς πεντακισχιλίους ἡρπάζετο. Ἴσως που θεῖτε γνῶναι τὸ δέλεαρ, ᾧ χρησάμενοι τοὺς πεντα- κισχιλίους ἐζώγρησαν. Χωλός τις ἦν πρὸ τῆς ὡραίας πύλης, ᾧ τὰς τῶν ποδῶν βάσεις ἡ φύσις διὰ πάθους συλήσασα, τῇ χάριτι παρέδωκε χαλκεύειν ὡς βούλεται. Τοῦτον ὁ Πέτρος τῷ ἀγκίστρῳ περι- δήσας τῆς πίστεως, δῆμον ὅλον δεσμώτην διὰ τῆς ἑαυτοῦ γλώττης εἰργάσατο. Γίνεται καὶ Κορνήλιος ἐκεῖνος ὁ μέγας τῆς σαγήνης θήρα ταύτης. Οὕτω τοὺς κατὰ Παλαιστίνην ἀγρεύσαντες, ἔφερον ἐπὶ τὰς νήσους τὴν τέχνην τῆς χάριτος, τὴν θάλατταν μετά τὴν ἤπειρον σαγηνεύοντες. Κύπρον εἶδον, Αντιόχειαν εἶχον. Παμφυλία μετὰ τοῦτο κατείχετο· Μακεδονία σεσύλευτο· Θράκη προσέτρεχεν, Ἑλλὰς μετὰ τῆς γλώττης Αγρεύετο. Ρώμη, τὸ διάδημα κρύψασα, τῷ τοῦ σταυροῦ προσεκύνει κηρύγματι. Αλλεπάλλη- και πόλεις αὐτομάτως τῶν ἀποστολικῶν δικτύων τὴν θήραν ἠσπάζοντο. Οὐκ ἐπαύσαντο βάλλοντες, ἕως ὁ τῆς οἰκουμένης περίβολος τοῖς δεσποτικοῖς συνελή- α φθη δικτύοις. Ἀλλ᾽, ὦ τῶν παραδόξων καὶ ὑπὲρ φύσιν πραγμάτων! Ἐπειδὴ γὰρ πλήττεται τοῖς ὁρω μένοις διάβολος, οὐ φέρων ὁρᾷν ἁπλουμένην τὴν σω τηρίαν, θανάτῳ περιβάλλει τοὺς κήρυκας, καθάπερ τινὰς ἀγριωτέρους Ιχθύας κατὰ τῶν ἁλιέων ἐγείρας. ᾿Αλλὰ δέχονται μὲν τὸν θάνατον, οὐ μὴν ἐπαύσαντο τῆς ἁλίας καὶ τελευτήσαντες· ἀλλ' ἐργάζονται καὶ μετὰ θάνατον τὸ τοῦ Δεσπότου πρόσταγμα, καὶ κρυ πτόμενοι τάφῳ τῆς θήρας οὐκ ἐπελάθοντο. Φθέγγον ται γὰρ καὶ τάφοι βουλομένης τῆς χάριτος. Αληθής γὰρ ὁ εἰπών· Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΑ'. Εἰς τὸ, «Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖ- ρας αμαρτωλών. α'. Αὔξει μὲν τῆς γλώττης τὴν ἀγωνίαν ἡ τῶν ἀκροατῶν φιληκοΐα, καὶ τὴν τοῦ λόγου ἐγχείρησιν φοβερωτέραν εἰργάσατο ὁ τῆς Ἐκκλησίας θεσμός, καὶ περὶ τὰ θεῖα διδάγματα πόθος. Διὰ τοῦτο μακα- ρισμῷ πραΰνων τοῦ λόγου τὸν φόβον, ὁ Δεσπότης ἐβόα· Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς ὦτα ακουόν των (69')· οἱ τῆς διδασκαλίας τὸν σπόρον εἰς εὔγονον ΧΧΧΙ. Τὸ ὡτίον ήκουσε, καὶ ἐμακάρισέ με. Μακάριος, ὃς ἐξεῦρε φρόνησιν, καὶ ὁ διηγούμενος εἰς τὰ ὦτα τῶν ἀκουόν των. ORATIO XXXI. B prompti secuti sunt trabentem volentes, et longum vale retibus dixerunt, seque a mari expediverunt, Salvatoris nutibus obsequentes. Sie in Jesu retia turmæ modo illapsi, et piscatus admodum insperati constituti discipuli, cumn jam coelum Dominus re- petivisset, gratiæ retibus hominum genera pisca- bantur. Primum igitur contra Judaica collegia dis- persis laqueis confestim ter mille homines compre- henderunt”. Secundus sagenæ jactus vel ad quin- quies mille homines sursum extraxit 73. Forte avelis escam nosse, qua usi quinquies mille vivos abduxe- rint? Claudus quidam erat ante portam Speciosam", cui pedum iuionem cum forte natura ademisset, gratiæ tradidit pro arbitratu recudendum. Petrus unco fidei postquam hunc devinxerat, populum universum lingua cepit. Fit et hujus sagenæ præda magnus ille Cornelius 7. Eodem modo Palaestinis adlamatis, artem gratiæ transportant in insulas, et a continenti in mare retia trajiciunt. Cyprum viderunt, Antiochiam obtinuerunt; Pamphylia deinde occupata est, Macedonia vastata; accurrit Thracia, Græcia cum sua eloquentia capta est: Roma, suppresso diademate, crucis prædicationein exosculata est. Ordine densissimo civitates sponte concesserunt in prædam apostolicorum retium. Nec jactu abstinuere, dum terrarum anbitus Domini re- tibus sit comprehensus. Verum, o res inopinas, et supra naturam! His enim visis territus diabolus, neque salutem tam late difusam videre sustinens, præcones morte circumvenit, agrestioribus qui- busdam piscibus in piscatores concitatis. At mortem excipiunt quidem, nec piscatu tamen abstinent vel obita norte. Quin etiam post fala Domini faciunt imperata, nec pressi sepulcro prædationis obliui sunt. Nam et sepulcra volente gratia loquun- tur. Verax enim qui dixit : Venite ad me, et faciam vos fieri piscatores hominum: cui gloria et impe- rium in sacula saculorum. Amen. D Act. 11, 41. XIV, 12. Act. 18, ORATIO In illud: ‹ Ecce ascendimus Hierosolymam, et Fi- lius hominis tradeiur in manus peccatorum angustiam auditorum attentio studiosa, verbi tra- ctationem formidabiliorem facit Ecclesiæ consue- tudo, et divina capessendi desiderium. Quare bea- titate proposita leniens verborum cruditatem, Do- minus clamabat : Bcati, qui loquuntur ad aures audientium " : qui doctrinæ semen in terram fru- Marc. x, 33;. xiv, ´41. * Eccl. CL. DAUSQUEII NOTA. Ad similem locum reperio Jobi cap. xis, vers. 11. Auris audiens beatificavit me. Item Ecclesiastici xxv, : Hunc ego locum Basilii dicentis memoria puto obversalum esse. 2. Talibus verbis velut unco perfossis auribus 1. Auget difficultaten inguæ suam eluctantis 4. * Act. 11, 2. 78 Act. x, 1 seqq. (69) Μακάριοι οἱ λέγοντες εἰς τα ακουόντων.
PG 85:345οἳ τῇ Μωϋσέως καθέδρᾳ φιλοτιμούμενοι τῷ διαβόλῳ συμπράττουσιν· οἱ τοῦ νομοθέτου μαθηταὶ, τοῦ παρανομοῦντος ὑπασπισταί. Ὑμῖν δὲ τοῖς ἐμοῖς προλέγω τὸ πάθος, καὶ θεραπεύω τὴν λύπην προμηνύων ἀνάστασιν. Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτὸν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται . Εἰ λυπεῖσθε τὸ πάθος, ἰάσθω τὴν λύπην ἀνάστασις· εἰ φρίττετε τὸν σταυρὸν, διὰ τὴν νίκην εὐφραίνεσθε. Τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσομαι . Ἐφ’ ἑτοίμῳ πορεύσομαι νίκῃ, σύντομον ἐργάσομαι τρόπαιον, ἐμπρόθεσμον ἀναδύσομαι στέφανον. Θνήσκω γὰρ ἵνα νομοθετήσω θανάτῳ, (α) μὴ κρατεῖν ἀνθρώπων ἀθάνατα. Καὶ ἀναστήσομαι τάφου καινουργῶν τὴν ἀνάστασιν. Διδάξω τὸν ᾅδην διάδοχον περιμένειν ἀνάστασιν. Ἐν ἐμοὶ γὰρ καὶ θάνατος παύεται, καὶ ἀθανασία φυτεύεται. Μικρὸν ἔσται τῆς τελευτῆς καὶ τῆς ζωῆς τὸ μεταίχμιον. Οὐ γὰρ ὡς ὀφειλέτης ἁμαρτίας, ἀλλ’ ὡς ἀναιρετὴς κατέρχομαι. γ. Οὐκ ἤρκεσε πρὸς τὴν φωνὴν τῶν μαθητῶν ἡ ψυχὴ, ἀλλὰ καὶ πρὸς μνήμην τοῦ πάθους ὀκλάσαντες, δεσμῶται σιγῆς ἅπαντες ὤφθησαν.
ᾐσχύνοντο. Καὶ πάλιν θρηνούντων μελετῶσι φωνάς Τί ποιήσωμεν, ὅτι ὁ ἄνθρωπος οὗτος τοιαῦτα σημεία (82) ποιεῖ; Κοινὴ τῆς φύσεως λύμη τῶν Ἰουδαίων τρόπος. Ἕως του φόνου τὸ πάθος οὐ φέροντες, ἄδοξον φόνον ἐνόμιζον· τὸν σταυρὸν με χανῶνται, καὶ τῶν θαυμάτων παρανομίας αἰσχύ την κεράσαντες οἰκείου φθόνου θεραπείαν εὐτρέπ ζον. Αλλ' οὐκ ἐλάνθανε ταῦτα Χριστόν, τὸν ἑκόντα τὸ πάθος ὑποδυόμενον, τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου ἀπειλήσαντα (83)· Λύσατε γὰρ τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Οὐκ ἐλάνθανε τὸ πάθος τὸν εἰπόντα· Ἐξουσίαν Εχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου· καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Τὸ γὰρ τῆς θείας οἰκονομίας πάθος, παρ' Ἰουδαίων μὲν παρανόμως τολμώμενον, παρὰ δὲ τοῦ Θεοῦ πρὸς σωτηρίαν οἰκονομούμενον. Αλλ' ὁ φιλόχριστος τῶν ἀποστόλων χορὸς ἠθύμει περὶ τοῦ πάθους ἀκούων, καὶ τὴν ψυχὴν τῷ λόγῳ πληττόμενοι, τῷ πένθει τὸ πάθος προελάμβανον. Μαλάττων δὲ τῆς λύπης τὴν ὑπερβολὴν τοῖς μα θηταῖς ὁ Σωτὴρ, συνέπλεκε τῇ μνήμῃ τοῦ πάθους, τὴν τῆς ἀναστάσεως πρόῤῥησιν· αὐτό τε τὸ πάθος ποικίλως περιάγων τοῖς λόγοις, τῇ τῆς διηγήσεως μελέτη κουφότερον ποιῶν, ἵνα μὴ τῷ ἀθρόῳ τῆς θέας καταπλαγέντες, τῷ πλείστῳ πάθει τὴν ψυχὴν βαπτισθῶσι. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν ὁ Σωτὴρ ταύτας περί τοῦ πάθους, πρὸ τοῦ πάθους, τὰς φωνὰς κατεπάδων • Ιδού, φησὶν, ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτὸν (84), καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται. Δεί κνύσι καὶ τοῦ χρόνου τὴν γνῶσιν, καὶ τὸ τοῦ πάθους ἑκούσιον. Ἐνῆν μοι, φησὶ, καὶ παραιτήσασθαι τὸ πάθος ἐπίσχοντι τὸν δρόμον, καὶ παραδραμεῖν τὴν ἀναίρεσιν τὸ τοῦ φόνου παραιτουμένῳ χωρίον· ἀλλὰ καιρὸς τὸν σταυρὸν ἀπαιτεῖ, καὶ ἡ χρεία τὸ πάθος ὠδίνει, καὶ πάρεστι προθεσμία τῆς ἐμῆς παρουσίας τὴν αἰτίαν ζητοῦσα. Διὰ τοῦτο πρώην τὰς τῶν λίθων επαγομέ νας παρητησάμην βολὰς, σταυρὸν ἀναμένων. Διὰ τοῦτο τὴν περὶ τῶν κρημνῶν ἐπιβουλὴν παρηγγει λάμην. Ἦλθον γὰρ τὸν ἐν ξύλῳ τοῦ Ἀδὰμ ἰάσα- σθαι θάνατον, ἵνα ξύλῳ προσηλωθεὶς τῶν διὰ τοῦ ξύλου κακῶν ἀνέλω τὴν πάροδον. Υπηρέται δέ μοι τοῦ πάθους Φαρισαῖοι, καὶ γραμματεῖς, καὶ πρες- δύτεροι, τὰ τοῦ Νόμου κεφάλαια, οἱ τῇ Μωϋσέως καθέδρα φιλοτιμούμενοι τῷ διαβόλῳ συμπράττουσιν· οἱ τοῦ νομοθέτου μαθηταί, τοῦ παρανομοῦντος ὑπο ασπισταί. Υμῖν δὲ τοῖς ἐμοῖς προλέγω τὸ πάθος, καὶ θεραπεύω την λύπην προμηνύων ἀνάστασιν. Ιδού ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ σημ. ἀπειλήσαντα. καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν. Παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεύσι και γραμματ τεῦσι, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ. BASILII SELEUCIENSIS daemonibus oppletum non erubescebaut appellitare. A Et rursum lamentantium voces inculcant : Quid faciemus, quia hic homo talia signa facit ? Commu- nis naturæ pernicies sunt Judæorum mores. Cumi ne morte quidem invidiam finire possent, mortem dedecorosam decernunt : crucem machinantur, et ob miracula legis violatæ dedecus offundentes, invidentiæ suæ serviebant. Sed non hæc Christum latuere, qui passionem suapte sponte subit, qui pridem morti, prophetarum oraculis comminatus erat. Solvite enim templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud 87. Non eum latuit passio, qui dixit : Potestatem habeo ponendi animam meam, el pole- statem habeo eam iterum sumendi 88. Nam Dei incarnati passio a Judacis quidem nefarie, et auda- citer suscepta est; a Deo vero ad salutem destinata. B Sed amans Christi apostolorum chorus animo linquebatur audita passione, et ea oratione per- culsi animo, passionis acerbitatem prægustabant. Ingentem vero discipulorum dolorem molliens Sal- vator, mortis mentionem resurrectionis prædictione temperabat, ipsamque passionem dictis ambagiosis investiens, narratione pensiculatius exposita, le- viorem reddebat : ne spectaculo improviso percussi, majori tristitia perfunderentur animi. Quare modo Salvator has vel ante passionem de passione voces in- einens, ait: Ecce ascendimus Hierosolymam, et Filius hominis tradetur in manus seniorum, et scribarum, et occident eum, et tertia die resurget ". Etiam tem- poris notitiam ostentat, et quam sponte passurus sit. Mihi licebat, inquit, inhibito cursu passionem – recusare, et devitato mortis loco mortem effugere; sed tempus crucem reposcit, et ipsa necessitas passionem parturit, adest præfinitum tempus quod adventus mei causam quærit. Idcirco lapidum ante jactus ictusque recusabam, crucem quod præsto- larer idcirco structas circa præcipitia insidias re- cusavi, quod illatam per Adamum in ligno mor- tem medicari venissem, ut ligno clavis affixus averruncarem immissa per lignum mala. Ministri vero passionis Pharisei, et scribæ, et seniores, Le- gis veteris capita, qui mosaica per ambitionem con- decorati cathedra cum diabolo faciunt ; qui sancto- ris legum discipuli cum essent, prævaricatoris ar- migeri sunt. Vobis auten, qui mei estis, passionem valicinor, et futura resurrectionis significatione dolori medeor. Ecce ascendimus Hierosolymam, el Filius hominis tradetur in manus seniorum, et scriba- rum, et occident eum, et tertia die resurget. Si passio- nem doletis, dolori medeatur resurrectio; si crucem C D Joan. 11, 19. Joan. x, 18. * Matth. xvi, 21. CL. DAUSQUEII NOTA. Item Basilius, pag. 404. Videntur hic deesse nonnulla prople- arum testimonia, quibus Christom sponte mortem adiisse comprobetur, quibusque testimonium S. Joannis capite secundo subscribatur. Matth. ** : (82) Τοιαῦτα σημεία. Joannes cap. xi. Πολλά (83) Τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου (34) Παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων
Ὁ δὲ Πέτρος περιαργήσας τοῖς ῥήμασι, καὶ πόθῳ τὸ πάθος οὐκ ἐνεγκὼν, τῆς Δεσποτικῆς χειρὸς ἐπιδράττεται, καί φησιν· Ἵλεώς σοι, Κύριε· οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο . Ἡ φωνὴ, τῆς ψυχῆς τὴν πληγὴν ὑπαινίττεται. Τί φὴς, ὦ Δέσποτα; Σταυροῦ μνήμη, καὶ πάθους ὅλως ἐλπίς. Κατὰ σοῦ νεανιεύσεται θάνατος, οὗ φωνὴν οὐκ ἤνεγκεν ᾅδης; Πρώην ἐκάλεσας τεθνηκότα τὸν τῆς χήρας υἱὸν, καὶ ὁ θάνατος ἔφυγεν, οὐδὲ μέχρι τοῦ τάφου παροδεῦσαι τῷ κεκρατημένῳ δυνάμενος, πῶς οὖν ὃν πεφόβηται, δέξεται θάνατος; Ἄπαγε τῶν λόγων, ὦ Δέσποτα. Ἠλίας ἀνωτέρω θανάτου μεμένηκεν, Ἐνὼχ μεταθέσει τὸν ᾅδην ἐξέκλινε· καὶ πῶς Χριστὸς ὑπὸ θάνατον κείσεται; Ταῦτα διαλεγόμενον Πέτρον περὶ τοῦ πάθους ἐπιστομίζει Χριστὸς, δριμεῖαν ἐπαγαγὼν τὴν ἐπιτίμησιν· Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ, σκάνδαλόν μου εἶ, ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων . Τί λέγεις, ὦ Πέτρε; Κωλύεις τὸν θάνατον; οὔκουν ἐπέχεις τὴν ἀνάστασιν; Κωλύεις τὸν σταυρόν; Πῶς ἡ νίκη φανήσεται; Μὴ γένηται πάθος; Πῶς οὖν ἀπάθεια λήψεται χώραν; Μὴ προσηλώσω τὸ σῶμα τῷ ξύλῳ; Πῶς οὖν τὸ διὰ ξύλου ῥαγήσεται τῶν ἁμαρτημάτων χειρόγραφον; Μὴ ἀναβῶ πρὸς ὕψος;
ᾐσχύνοντο. Καὶ πάλιν θρηνούντων μελετῶσι φωνάς Τί ποιήσωμεν, ὅτι ὁ ἄνθρωπος οὗτος τοιαῦτα σημεία (82) ποιεῖ; Κοινὴ τῆς φύσεως λύμη τῶν Ἰουδαίων τρόπος. Ἕως του φόνου τὸ πάθος οὐ φέροντες, ἄδοξον φόνον ἐνόμιζον· τὸν σταυρὸν με χανῶνται, καὶ τῶν θαυμάτων παρανομίας αἰσχύ την κεράσαντες οἰκείου φθόνου θεραπείαν εὐτρέπ ζον. Αλλ' οὐκ ἐλάνθανε ταῦτα Χριστόν, τὸν ἑκόντα τὸ πάθος ὑποδυόμενον, τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου ἀπειλήσαντα (83)· Λύσατε γὰρ τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Οὐκ ἐλάνθανε τὸ πάθος τὸν εἰπόντα· Ἐξουσίαν Εχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου· καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Τὸ γὰρ τῆς θείας οἰκονομίας πάθος, παρ' Ἰουδαίων μὲν παρανόμως τολμώμενον, παρὰ δὲ τοῦ Θεοῦ πρὸς σωτηρίαν οἰκονομούμενον. Αλλ' ὁ φιλόχριστος τῶν ἀποστόλων χορὸς ἠθύμει περὶ τοῦ πάθους ἀκούων, καὶ τὴν ψυχὴν τῷ λόγῳ πληττόμενοι, τῷ πένθει τὸ πάθος προελάμβανον. Μαλάττων δὲ τῆς λύπης τὴν ὑπερβολὴν τοῖς μα θηταῖς ὁ Σωτὴρ, συνέπλεκε τῇ μνήμῃ τοῦ πάθους, τὴν τῆς ἀναστάσεως πρόῤῥησιν· αὐτό τε τὸ πάθος ποικίλως περιάγων τοῖς λόγοις, τῇ τῆς διηγήσεως μελέτη κουφότερον ποιῶν, ἵνα μὴ τῷ ἀθρόῳ τῆς θέας καταπλαγέντες, τῷ πλείστῳ πάθει τὴν ψυχὴν βαπτισθῶσι. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν ὁ Σωτὴρ ταύτας περί τοῦ πάθους, πρὸ τοῦ πάθους, τὰς φωνὰς κατεπάδων • Ιδού, φησὶν, ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτὸν (84), καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται. Δεί κνύσι καὶ τοῦ χρόνου τὴν γνῶσιν, καὶ τὸ τοῦ πάθους ἑκούσιον. Ἐνῆν μοι, φησὶ, καὶ παραιτήσασθαι τὸ πάθος ἐπίσχοντι τὸν δρόμον, καὶ παραδραμεῖν τὴν ἀναίρεσιν τὸ τοῦ φόνου παραιτουμένῳ χωρίον· ἀλλὰ καιρὸς τὸν σταυρὸν ἀπαιτεῖ, καὶ ἡ χρεία τὸ πάθος ὠδίνει, καὶ πάρεστι προθεσμία τῆς ἐμῆς παρουσίας τὴν αἰτίαν ζητοῦσα. Διὰ τοῦτο πρώην τὰς τῶν λίθων επαγομέ νας παρητησάμην βολὰς, σταυρὸν ἀναμένων. Διὰ τοῦτο τὴν περὶ τῶν κρημνῶν ἐπιβουλὴν παρηγγει λάμην. Ἦλθον γὰρ τὸν ἐν ξύλῳ τοῦ Ἀδὰμ ἰάσα- σθαι θάνατον, ἵνα ξύλῳ προσηλωθεὶς τῶν διὰ τοῦ ξύλου κακῶν ἀνέλω τὴν πάροδον. Υπηρέται δέ μοι τοῦ πάθους Φαρισαῖοι, καὶ γραμματεῖς, καὶ πρες- δύτεροι, τὰ τοῦ Νόμου κεφάλαια, οἱ τῇ Μωϋσέως καθέδρα φιλοτιμούμενοι τῷ διαβόλῳ συμπράττουσιν· οἱ τοῦ νομοθέτου μαθηταί, τοῦ παρανομοῦντος ὑπο ασπισταί. Υμῖν δὲ τοῖς ἐμοῖς προλέγω τὸ πάθος, καὶ θεραπεύω την λύπην προμηνύων ἀνάστασιν. Ιδού ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ σημ. ἀπειλήσαντα. καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν. Παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεύσι και γραμματ τεῦσι, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ. BASILII SELEUCIENSIS daemonibus oppletum non erubescebaut appellitare. A Et rursum lamentantium voces inculcant : Quid faciemus, quia hic homo talia signa facit ? Commu- nis naturæ pernicies sunt Judæorum mores. Cumi ne morte quidem invidiam finire possent, mortem dedecorosam decernunt : crucem machinantur, et ob miracula legis violatæ dedecus offundentes, invidentiæ suæ serviebant. Sed non hæc Christum latuere, qui passionem suapte sponte subit, qui pridem morti, prophetarum oraculis comminatus erat. Solvite enim templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud 87. Non eum latuit passio, qui dixit : Potestatem habeo ponendi animam meam, el pole- statem habeo eam iterum sumendi 88. Nam Dei incarnati passio a Judacis quidem nefarie, et auda- citer suscepta est; a Deo vero ad salutem destinata. B Sed amans Christi apostolorum chorus animo linquebatur audita passione, et ea oratione per- culsi animo, passionis acerbitatem prægustabant. Ingentem vero discipulorum dolorem molliens Sal- vator, mortis mentionem resurrectionis prædictione temperabat, ipsamque passionem dictis ambagiosis investiens, narratione pensiculatius exposita, le- viorem reddebat : ne spectaculo improviso percussi, majori tristitia perfunderentur animi. Quare modo Salvator has vel ante passionem de passione voces in- einens, ait: Ecce ascendimus Hierosolymam, et Filius hominis tradetur in manus seniorum, et scribarum, et occident eum, et tertia die resurget ". Etiam tem- poris notitiam ostentat, et quam sponte passurus sit. Mihi licebat, inquit, inhibito cursu passionem – recusare, et devitato mortis loco mortem effugere; sed tempus crucem reposcit, et ipsa necessitas passionem parturit, adest præfinitum tempus quod adventus mei causam quærit. Idcirco lapidum ante jactus ictusque recusabam, crucem quod præsto- larer idcirco structas circa præcipitia insidias re- cusavi, quod illatam per Adamum in ligno mor- tem medicari venissem, ut ligno clavis affixus averruncarem immissa per lignum mala. Ministri vero passionis Pharisei, et scribæ, et seniores, Le- gis veteris capita, qui mosaica per ambitionem con- decorati cathedra cum diabolo faciunt ; qui sancto- ris legum discipuli cum essent, prævaricatoris ar- migeri sunt. Vobis auten, qui mei estis, passionem valicinor, et futura resurrectionis significatione dolori medeor. Ecce ascendimus Hierosolymam, el Filius hominis tradetur in manus seniorum, et scriba- rum, et occident eum, et tertia die resurget. Si passio- nem doletis, dolori medeatur resurrectio; si crucem C D Joan. 11, 19. Joan. x, 18. * Matth. xvi, 21. CL. DAUSQUEII NOTA. Item Basilius, pag. 404. Videntur hic deesse nonnulla prople- arum testimonia, quibus Christom sponte mortem adiisse comprobetur, quibusque testimonium S. Joannis capite secundo subscribatur. Matth. ** : (82) Τοιαῦτα σημεία. Joannes cap. xi. Πολλά (83) Τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου (34) Παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων
Πῶς οὖν θριαμβεύσω διάβολον; Παραιτήσομαι τάφον; Πῶς οὖν λυθῶσιν οἱ τάφοι; Μὴ κατέλθω εἰς νεκρούς; Πῶς οὖν δήσω τὸν ᾅδην; Πῶς τὴν λύσιν τοῖς δεδεμένοις χαρίσωμαι; Παραιτήσωμαι τὸν σταυρόν; Πῶς οὖν τὰ τοῦ Ἀδὰμ ἰάσω τραύματα; ποίαν ἑτέραν ἴασιν, ἡ τοῦ πρωτοπλάστου παράβασις δέξηται; Ἄκων, ὦ Πέτρε, συνηγορεῖς διαβόλῳ. Παραιτήσωμαι θάνατον; Πῶς οὖν τῶν προφητῶν αἱ προῤῥήσεις ἐκβάσεις λήψονται; Καταβοήσεταί σου τῶν ῥημάτων Ἠσαί̈ας ἀνακράξας σφοδρότερον· Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος αὐτὸν, ἄφωνος . Διηγήσεταί σοι τὴν τοῦ πάθους ὠφέλειαν λέγων· Οὗ τῷ μώλωπι ἡμεῖς πάντες ἰάθημεν . Καταγνώσεταί σου καὶ Ἱερεμίας εἰκονίζων τὸ πάθος· Ἰδοὺ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, οὐκ ἔγνω . Ἑτέρωθεν ὁ Δαυὶδ ἐγκαλέσει σε, τὴν ἔντιμον τοῦ πάθους κιθαρίζων εὐωδίαν· Σμύρναν, καὶ στάκτην, καὶ κασσίαν ἀπὸ τῶν ἱματίων σου . Ζαχαρίας σε περιστήσεται λέγων· Καὶ ὄψονται πρός με, πρὸς ὃν ἐξεκέντησαν . Ἄλλος ἑτέρωθεν· Καὶ δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας . Καὶ πάλιν· Οὔτε ἡμέρα, οὔτε νὺξ, καὶ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς .
ᾐσχύνοντο. Καὶ πάλιν θρηνούντων μελετῶσι φωνάς Τί ποιήσωμεν, ὅτι ὁ ἄνθρωπος οὗτος τοιαῦτα σημεία (82) ποιεῖ; Κοινὴ τῆς φύσεως λύμη τῶν Ἰουδαίων τρόπος. Ἕως του φόνου τὸ πάθος οὐ φέροντες, ἄδοξον φόνον ἐνόμιζον· τὸν σταυρὸν με χανῶνται, καὶ τῶν θαυμάτων παρανομίας αἰσχύ την κεράσαντες οἰκείου φθόνου θεραπείαν εὐτρέπ ζον. Αλλ' οὐκ ἐλάνθανε ταῦτα Χριστόν, τὸν ἑκόντα τὸ πάθος ὑποδυόμενον, τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου ἀπειλήσαντα (83)· Λύσατε γὰρ τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Οὐκ ἐλάνθανε τὸ πάθος τὸν εἰπόντα· Ἐξουσίαν Εχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου· καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Τὸ γὰρ τῆς θείας οἰκονομίας πάθος, παρ' Ἰουδαίων μὲν παρανόμως τολμώμενον, παρὰ δὲ τοῦ Θεοῦ πρὸς σωτηρίαν οἰκονομούμενον. Αλλ' ὁ φιλόχριστος τῶν ἀποστόλων χορὸς ἠθύμει περὶ τοῦ πάθους ἀκούων, καὶ τὴν ψυχὴν τῷ λόγῳ πληττόμενοι, τῷ πένθει τὸ πάθος προελάμβανον. Μαλάττων δὲ τῆς λύπης τὴν ὑπερβολὴν τοῖς μα θηταῖς ὁ Σωτὴρ, συνέπλεκε τῇ μνήμῃ τοῦ πάθους, τὴν τῆς ἀναστάσεως πρόῤῥησιν· αὐτό τε τὸ πάθος ποικίλως περιάγων τοῖς λόγοις, τῇ τῆς διηγήσεως μελέτη κουφότερον ποιῶν, ἵνα μὴ τῷ ἀθρόῳ τῆς θέας καταπλαγέντες, τῷ πλείστῳ πάθει τὴν ψυχὴν βαπτισθῶσι. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν ὁ Σωτὴρ ταύτας περί τοῦ πάθους, πρὸ τοῦ πάθους, τὰς φωνὰς κατεπάδων • Ιδού, φησὶν, ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτὸν (84), καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται. Δεί κνύσι καὶ τοῦ χρόνου τὴν γνῶσιν, καὶ τὸ τοῦ πάθους ἑκούσιον. Ἐνῆν μοι, φησὶ, καὶ παραιτήσασθαι τὸ πάθος ἐπίσχοντι τὸν δρόμον, καὶ παραδραμεῖν τὴν ἀναίρεσιν τὸ τοῦ φόνου παραιτουμένῳ χωρίον· ἀλλὰ καιρὸς τὸν σταυρὸν ἀπαιτεῖ, καὶ ἡ χρεία τὸ πάθος ὠδίνει, καὶ πάρεστι προθεσμία τῆς ἐμῆς παρουσίας τὴν αἰτίαν ζητοῦσα. Διὰ τοῦτο πρώην τὰς τῶν λίθων επαγομέ νας παρητησάμην βολὰς, σταυρὸν ἀναμένων. Διὰ τοῦτο τὴν περὶ τῶν κρημνῶν ἐπιβουλὴν παρηγγει λάμην. Ἦλθον γὰρ τὸν ἐν ξύλῳ τοῦ Ἀδὰμ ἰάσα- σθαι θάνατον, ἵνα ξύλῳ προσηλωθεὶς τῶν διὰ τοῦ ξύλου κακῶν ἀνέλω τὴν πάροδον. Υπηρέται δέ μοι τοῦ πάθους Φαρισαῖοι, καὶ γραμματεῖς, καὶ πρες- δύτεροι, τὰ τοῦ Νόμου κεφάλαια, οἱ τῇ Μωϋσέως καθέδρα φιλοτιμούμενοι τῷ διαβόλῳ συμπράττουσιν· οἱ τοῦ νομοθέτου μαθηταί, τοῦ παρανομοῦντος ὑπο ασπισταί. Υμῖν δὲ τοῖς ἐμοῖς προλέγω τὸ πάθος, καὶ θεραπεύω την λύπην προμηνύων ἀνάστασιν. Ιδού ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ σημ. ἀπειλήσαντα. καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν. Παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεύσι και γραμματ τεῦσι, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ. BASILII SELEUCIENSIS daemonibus oppletum non erubescebaut appellitare. A Et rursum lamentantium voces inculcant : Quid faciemus, quia hic homo talia signa facit ? Commu- nis naturæ pernicies sunt Judæorum mores. Cumi ne morte quidem invidiam finire possent, mortem dedecorosam decernunt : crucem machinantur, et ob miracula legis violatæ dedecus offundentes, invidentiæ suæ serviebant. Sed non hæc Christum latuere, qui passionem suapte sponte subit, qui pridem morti, prophetarum oraculis comminatus erat. Solvite enim templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud 87. Non eum latuit passio, qui dixit : Potestatem habeo ponendi animam meam, el pole- statem habeo eam iterum sumendi 88. Nam Dei incarnati passio a Judacis quidem nefarie, et auda- citer suscepta est; a Deo vero ad salutem destinata. B Sed amans Christi apostolorum chorus animo linquebatur audita passione, et ea oratione per- culsi animo, passionis acerbitatem prægustabant. Ingentem vero discipulorum dolorem molliens Sal- vator, mortis mentionem resurrectionis prædictione temperabat, ipsamque passionem dictis ambagiosis investiens, narratione pensiculatius exposita, le- viorem reddebat : ne spectaculo improviso percussi, majori tristitia perfunderentur animi. Quare modo Salvator has vel ante passionem de passione voces in- einens, ait: Ecce ascendimus Hierosolymam, et Filius hominis tradetur in manus seniorum, et scribarum, et occident eum, et tertia die resurget ". Etiam tem- poris notitiam ostentat, et quam sponte passurus sit. Mihi licebat, inquit, inhibito cursu passionem – recusare, et devitato mortis loco mortem effugere; sed tempus crucem reposcit, et ipsa necessitas passionem parturit, adest præfinitum tempus quod adventus mei causam quærit. Idcirco lapidum ante jactus ictusque recusabam, crucem quod præsto- larer idcirco structas circa præcipitia insidias re- cusavi, quod illatam per Adamum in ligno mor- tem medicari venissem, ut ligno clavis affixus averruncarem immissa per lignum mala. Ministri vero passionis Pharisei, et scribæ, et seniores, Le- gis veteris capita, qui mosaica per ambitionem con- decorati cathedra cum diabolo faciunt ; qui sancto- ris legum discipuli cum essent, prævaricatoris ar- migeri sunt. Vobis auten, qui mei estis, passionem valicinor, et futura resurrectionis significatione dolori medeor. Ecce ascendimus Hierosolymam, el Filius hominis tradetur in manus seniorum, et scriba- rum, et occident eum, et tertia die resurget. Si passio- nem doletis, dolori medeatur resurrectio; si crucem C D Joan. 11, 19. Joan. x, 18. * Matth. xvi, 21. CL. DAUSQUEII NOTA. Item Basilius, pag. 404. Videntur hic deesse nonnulla prople- arum testimonia, quibus Christom sponte mortem adiisse comprobetur, quibusque testimonium S. Joannis capite secundo subscribatur. Matth. ** : (82) Τοιαῦτα σημεία. Joannes cap. xi. Πολλά (83) Τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου (34) Παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων
Ἀνάμεινον, ὦ Πέτρε, καὶ ὄψει τῶν ῥημάτων τὰ πράγματα· ἥλιον μέσης ἡμέρας ἁρπαζόμενον, νύκτα πρόωρον ἐφαπλουμένην τῇ κτίσει· πέτρας διαιρουμένας, σκυλευόμενον ᾅδην· ἀκυρούμενον θάνατον· ἐκπίπτοντα τυραννίδος διάβολον· νεκρῶν δῆμον ἐλεύθερον. Ταῦτα, ὦ Πέτρε, κωλύσω; ταῦτα ἐπίσχω; τούτων ἀνέλω τὴν πάροδον; Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ· ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων . Τίς οὖν ἡ τῶν ῥημάτων τραχύτης, ὦ Δέσποτα; τίς ἡ φοβερὰ κατὰ τοῦ Πέτρου νῦν ἐπιτίμησις; Ἀρτίως ἤκουσε· Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ , καὶ νῦν Σατανᾶν ἀποκαλεῖς τὸν ἀπόστολον; Ἀρτίως ἔλεγες· Σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν · καὶ νῦν σκάνδαλον, καὶ ὄργανον διαβόλου καλεῖς; Καὶ ὁ μὲν Ἰούδας οὐκ ἐπιτιμᾶται· καίτοι πιπράσκει, φονεύει, κατὰ σοῦ τοῖς Ἰουδαίοις συντίθεται· μύρῳ τιμώμενον βλέπει, ἀγανακτεῖ, καὶ τῆς τιμῆς ἀπώλειαν σαφῶς ἀναβοᾷ· Εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη; ἠδύνατο τοῦτο πραθῆναι πολλοῦ · καὶ τοῖς λόγοις ἐλέγχει τὸν τρόπον· καὶ οὐκ ἠγανάκτησας, καὶ οὐκ ἐπετίμησας· τοὐναντίον μὲν οὖν ἐλεεινολογίᾳ τὸν θυμὸν διεκρούσω· Τί κόπους , λέγων, παρέχετε τῇ γυναικί;
ᾐσχύνοντο. Καὶ πάλιν θρηνούντων μελετῶσι φωνάς Τί ποιήσωμεν, ὅτι ὁ ἄνθρωπος οὗτος τοιαῦτα σημεία (82) ποιεῖ; Κοινὴ τῆς φύσεως λύμη τῶν Ἰουδαίων τρόπος. Ἕως του φόνου τὸ πάθος οὐ φέροντες, ἄδοξον φόνον ἐνόμιζον· τὸν σταυρὸν με χανῶνται, καὶ τῶν θαυμάτων παρανομίας αἰσχύ την κεράσαντες οἰκείου φθόνου θεραπείαν εὐτρέπ ζον. Αλλ' οὐκ ἐλάνθανε ταῦτα Χριστόν, τὸν ἑκόντα τὸ πάθος ὑποδυόμενον, τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου ἀπειλήσαντα (83)· Λύσατε γὰρ τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Οὐκ ἐλάνθανε τὸ πάθος τὸν εἰπόντα· Ἐξουσίαν Εχω θεῖναι τὴν ψυχήν μου· καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν. Τὸ γὰρ τῆς θείας οἰκονομίας πάθος, παρ' Ἰουδαίων μὲν παρανόμως τολμώμενον, παρὰ δὲ τοῦ Θεοῦ πρὸς σωτηρίαν οἰκονομούμενον. Αλλ' ὁ φιλόχριστος τῶν ἀποστόλων χορὸς ἠθύμει περὶ τοῦ πάθους ἀκούων, καὶ τὴν ψυχὴν τῷ λόγῳ πληττόμενοι, τῷ πένθει τὸ πάθος προελάμβανον. Μαλάττων δὲ τῆς λύπης τὴν ὑπερβολὴν τοῖς μα θηταῖς ὁ Σωτὴρ, συνέπλεκε τῇ μνήμῃ τοῦ πάθους, τὴν τῆς ἀναστάσεως πρόῤῥησιν· αὐτό τε τὸ πάθος ποικίλως περιάγων τοῖς λόγοις, τῇ τῆς διηγήσεως μελέτη κουφότερον ποιῶν, ἵνα μὴ τῷ ἀθρόῳ τῆς θέας καταπλαγέντες, τῷ πλείστῳ πάθει τὴν ψυχὴν βαπτισθῶσι. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν ὁ Σωτὴρ ταύτας περί τοῦ πάθους, πρὸ τοῦ πάθους, τὰς φωνὰς κατεπάδων • Ιδού, φησὶν, ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτὸν (84), καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται. Δεί κνύσι καὶ τοῦ χρόνου τὴν γνῶσιν, καὶ τὸ τοῦ πάθους ἑκούσιον. Ἐνῆν μοι, φησὶ, καὶ παραιτήσασθαι τὸ πάθος ἐπίσχοντι τὸν δρόμον, καὶ παραδραμεῖν τὴν ἀναίρεσιν τὸ τοῦ φόνου παραιτουμένῳ χωρίον· ἀλλὰ καιρὸς τὸν σταυρὸν ἀπαιτεῖ, καὶ ἡ χρεία τὸ πάθος ὠδίνει, καὶ πάρεστι προθεσμία τῆς ἐμῆς παρουσίας τὴν αἰτίαν ζητοῦσα. Διὰ τοῦτο πρώην τὰς τῶν λίθων επαγομέ νας παρητησάμην βολὰς, σταυρὸν ἀναμένων. Διὰ τοῦτο τὴν περὶ τῶν κρημνῶν ἐπιβουλὴν παρηγγει λάμην. Ἦλθον γὰρ τὸν ἐν ξύλῳ τοῦ Ἀδὰμ ἰάσα- σθαι θάνατον, ἵνα ξύλῳ προσηλωθεὶς τῶν διὰ τοῦ ξύλου κακῶν ἀνέλω τὴν πάροδον. Υπηρέται δέ μοι τοῦ πάθους Φαρισαῖοι, καὶ γραμματεῖς, καὶ πρες- δύτεροι, τὰ τοῦ Νόμου κεφάλαια, οἱ τῇ Μωϋσέως καθέδρα φιλοτιμούμενοι τῷ διαβόλῳ συμπράττουσιν· οἱ τοῦ νομοθέτου μαθηταί, τοῦ παρανομοῦντος ὑπο ασπισταί. Υμῖν δὲ τοῖς ἐμοῖς προλέγω τὸ πάθος, καὶ θεραπεύω την λύπην προμηνύων ἀνάστασιν. Ιδού ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ σημ. ἀπειλήσαντα. καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν. Παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεύσι και γραμματ τεῦσι, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ. BASILII SELEUCIENSIS daemonibus oppletum non erubescebaut appellitare. A Et rursum lamentantium voces inculcant : Quid faciemus, quia hic homo talia signa facit ? Commu- nis naturæ pernicies sunt Judæorum mores. Cumi ne morte quidem invidiam finire possent, mortem dedecorosam decernunt : crucem machinantur, et ob miracula legis violatæ dedecus offundentes, invidentiæ suæ serviebant. Sed non hæc Christum latuere, qui passionem suapte sponte subit, qui pridem morti, prophetarum oraculis comminatus erat. Solvite enim templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud 87. Non eum latuit passio, qui dixit : Potestatem habeo ponendi animam meam, el pole- statem habeo eam iterum sumendi 88. Nam Dei incarnati passio a Judacis quidem nefarie, et auda- citer suscepta est; a Deo vero ad salutem destinata. B Sed amans Christi apostolorum chorus animo linquebatur audita passione, et ea oratione per- culsi animo, passionis acerbitatem prægustabant. Ingentem vero discipulorum dolorem molliens Sal- vator, mortis mentionem resurrectionis prædictione temperabat, ipsamque passionem dictis ambagiosis investiens, narratione pensiculatius exposita, le- viorem reddebat : ne spectaculo improviso percussi, majori tristitia perfunderentur animi. Quare modo Salvator has vel ante passionem de passione voces in- einens, ait: Ecce ascendimus Hierosolymam, et Filius hominis tradetur in manus seniorum, et scribarum, et occident eum, et tertia die resurget ". Etiam tem- poris notitiam ostentat, et quam sponte passurus sit. Mihi licebat, inquit, inhibito cursu passionem – recusare, et devitato mortis loco mortem effugere; sed tempus crucem reposcit, et ipsa necessitas passionem parturit, adest præfinitum tempus quod adventus mei causam quærit. Idcirco lapidum ante jactus ictusque recusabam, crucem quod præsto- larer idcirco structas circa præcipitia insidias re- cusavi, quod illatam per Adamum in ligno mor- tem medicari venissem, ut ligno clavis affixus averruncarem immissa per lignum mala. Ministri vero passionis Pharisei, et scribæ, et seniores, Le- gis veteris capita, qui mosaica per ambitionem con- decorati cathedra cum diabolo faciunt ; qui sancto- ris legum discipuli cum essent, prævaricatoris ar- migeri sunt. Vobis auten, qui mei estis, passionem valicinor, et futura resurrectionis significatione dolori medeor. Ecce ascendimus Hierosolymam, el Filius hominis tradetur in manus seniorum, et scriba- rum, et occident eum, et tertia die resurget. Si passio- nem doletis, dolori medeatur resurrectio; si crucem C D Joan. 11, 19. Joan. x, 18. * Matth. xvi, 21. CL. DAUSQUEII NOTA. Item Basilius, pag. 404. Videntur hic deesse nonnulla prople- arum testimonia, quibus Christom sponte mortem adiisse comprobetur, quibusque testimonium S. Joannis capite secundo subscribatur. Matth. ** : (82) Τοιαῦτα σημεία. Joannes cap. xi. Πολλά (83) Τὸν πάλαι διὰ προφητῶν κατὰ θανάτου (34) Παραδοθήσεται εἰς χεῖρας πρεσβυτέρων
PG 85:347καλὸν ἔργον εἰργάσατο εἰς ἐμέ. Βαλοῦσα γὰρ αὕτη τὸ μύρον, εἰς τὸ ἐνταφιάσαι με πεποίηκε . Μονονουχὶ ταῦτα πρὸς τὸν Ἰούδαν εἰπών· Μή μοι βασκάνῃς ἐνταφίων, εἰ καὶ τῆς ζωῆς ἀπεστέρησας. Προλαμβάνει γὰρ τὸν παρὰ σοῦ φόνον ἐν τοῖς ἐνταφίοις τὸ γύναιον. Λόγισαί μοι τὴν τιμὴν εἰς ταφήν· εἰ καὶ πραγματεύῃ τὸν φόνον, ἀλλὰ συγχώρει τὸν τάφον. Εἶδες μετὰ στρατιωτῶν, καὶ ὅπλων, καὶ ξύλων ἐπιόντα, καὶ οὐκ ἔφης· Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ . Οὐ λόγοις ἐνέτρεψας, οὐ τοῖς ἔργοις ἐφόβησας, ἀλλὰ προετρέψω πρὸς τὴν ἐγχείρησιν· Ἑταῖρε, ἐφ’ ᾧ πάρει ; Ἔχου τοῦ ἔργου, μὴ ἀναβαλοῦ τὴν τόλμαν· κύρωσον τῇ πράξει τὴν πρᾶσιν. Καὶ πρὸς μὲν Ἰούδαν τοιοῦτος. Πέτρος δὲ φιλῶν καθυβρίζεται; καὶ φειδόμενος πλήττεται; καὶ ἄγνοιαν πταίσας, τοῖς λόγοις μαστίζεται; Ναὶ, φησὶν ὁ Σωτὴρ ὁ φιλάνθρωπος. Ὅπου γὰρ τὸ ἕλκος ἀνίατον, ἐκεῖ τὸ φάρμακον ἄχρηστον· ὅπου δὲ θεραπείας ἐλπὶς, ἐπάγω τὴν τομὴν, ἴασιν. Ὅπου γνωρίζω μαθητὴν, κἂν ὑβρίζω, παιδεύω· ὅπου δὲ ὁ τρόπος ἀλλότριος, ἡ νόσος ἀνίατος. Καὶ τοῦ μὲν θεραπεύω τὴν ἄγνοιαν, τοῦ δὲ βιάζομαι τὴν ἀπόνοιαν. Ἀλλὰ σὺ μὲν, ὦ Πέτρε, παραιτεῖσθαί με συμβουλεύεις τὸ πάθος·
Α σεταί σοι τὴν τοῦ πάθους ὠφέλειαν λέγων· Οὗ τῷ μώλωπι ἡμεῖς πάντες ιάθημεν. Καταγνώσεταί σου καὶ Ἱερεμίας εἰκονίζων τὸ πάθος· Ἰδοὺ ὡς ἀρ νίου (88) ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, οὐκ ἔγνω. Ετέρωθεν ὁ Δαυίδ ἐγκαλέσει σε, τὴν ἔντιμον τοῦ πάθους κιθαρίζων εὐωδίαν (89) · Σμύρναν, καὶ στάκτην, καὶ κασσίαν ἀπὸ τῶν ἱματίων σου. Ζαχαρίας σε περιστήσεται λέγων· Καὶ ὄψονται πρός με, πρὸς ὃν ἐξεκέντησαν (90). "Αλλος ετέ- ρωθεν· Καὶ δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας. Καὶ πάλιν· Οὔτε ἡμέρα, οὔτε νύξ, καὶ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. 'Ανάμεινον, ὦ Πέτρε, καὶ ὄψει τῶν ῥη- μάτων τὰ πράγματα · ἥλιον μέσης ἡμέρας άρπαζό μενον, νύκτα πρόωρον ἐφαπλουμένην τῇ κτίσει· πέ- τρας διαιρουμένας, σκυλευόμενον ᾅδην· ἀκυρούμενον θάνατον· ἐκπίπτοντα τυραννίδος διάβολον· νεκρῶν δῆμον ἐλεύθερον. Ταῦτα, ὦ Πέτρε, κωλύσω ; ταῦτα ἐπίσχω ; τούτων ἀνέλω τὴν πάροδον; Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ· ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων. Τίς οὖν ἡ τῶν ῥημάτων τραχύ της, ὦ Δέσποτα ; τίς ἡ φοβερὰ κατὰ τοῦ Πέτρου νῦν ἐπιτίμησις; 'Αρτίως ήκουσε· Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, καὶ νῦν Σατανᾶν ἀποκαλεῖς τὸν ἀπόστο λον; Αρτίως ἔλεγες· Σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν· καὶ νῦν σκάνδαλον, καὶ ὄργανον διαβόλου καλεῖς; Καὶ ὁ μὲν Ἰούδας οὐκ ἐπιτιμᾶται· καίτοι πιπράσκει, φονεύει, κατὰ σοῦ τοῖς Ἰουδαίοις συντίθεται· μύρω τιμώμενον βλέπει, ἀγανακτεῖ, καὶ τῆς τιμῆς ἀπώ- λειαν σαφῶς ἀναβος· Εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη; ἠδύ- νατο τοῦτο πραθῆναι πολλοῦ (91)· καὶ τοῖς λόγοις ἐλέγχει τὸν τρόπον· καὶ οὐκ ἠγανάκτησας, καὶ οὐκ ἐπετίμησας· τοὐναντίον μὲν οὖν ἐλεεινολογίᾳ τὸν θυ- μὲν διεκρούσω· Τί κόπους, λέγων, παρέχετε τῇ γυναικί; καλὸν ἔργον εἰργάσατο εἰς ἐμέ. Βα- λοῦσα γὰρ αὕτη τὸ μύρον, εἰς τὸ ἐνταφιάσαι με πεποίηκε. Μονονουχὶ ταῦτα πρὸς τὸν Ἰούδαν εἰπών: Μή μοι βασκάνῃς ἐνταφίων, εἰ καὶ τῆς ζωῆς ἀπὸ εστέρησας. Προλαμβάνει γὰρ τὸν παρὰ σοῦ φόνον ἐν τοῖς ἐνταφίας τὸ γύναιον. Λόγισαί μοι τὴν τιμὴν εἰς ταφήν· εἰ καὶ πραγματεύῃ τὸν φόνον, ἀλλὰ συγχώ ρει τὸν τάφον. Εἶδες μετὰ στρατιωτῶν, καὶ ὅπλων, καὶ ξύλων ἐπιόντα, καὶ οὐκ ἔφης· "Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ. Οὐ λόγοις ἐνέτρεψας, οὐ τοῖς ἔργοις ἐφόβησας, ἀλλὰ προετρέψω πρὸς τὴν ἐγχείρησιν· Εταῖρε, ἐφ᾽ ᾧ πάρει; Ἔχου τοῦ ἔργου, μὴ ἀνα- βαλοῦ τὴν τόλμαν· κύρωσον τῇ πράξει την πρᾶσιν. Καὶ πρὸς μὲν Ἰούδαν τοιοῦτος. Πέτρος δὲ φιλῶν καθ- υβρίζεται; καὶ φειδόμενος πλήττεται; καὶ ἄγνοιαν ο πειν, 9. • πτι, 17. δίαν. λίθον ἔντιμον πολυτελές, πολυτίμητον. βαρύτιμον, τίμιον. Αη έντιμον ἐν τιμῇ, ἀνθ' ὧν κατωρχήσαντο. τοῦτο τὸ μύρον, γάρ. BASILII SELEUCIENSIS emolumentum : Cujus liuore nos omnes sanati su- mus s. Jeremias quoque passionis imagine præpo- sita condemnabit: Ecce quasi agnus mansuetus, qui portatur ad victimam ". Altrinsecus David, cum pretiosam de passione fragrantiam cithara perso- nal, te accusabit : Myrrham, et gultam, et casian a vestimentis tuis ". Te premet et instabit Zacha- rias: Aspicient ad me, quem confixerunt ". Aliunde alius : Occidel sol in meridie "r, et iterun: Non dies, neque nox, et in tempore vesperi erit lux **. Petre, tantisper exspecta, et verborum effecta vi- debis raptum die media solem, nocte præmatura mandum late coopertum, saxa disrupta, exspolia- tum infernum, mortem exinanitam, devolutum ty- rannide diabolum, liberas mortuorum turbas. Hæc ego præpediam, Petre? hæc inhibeam? hæc ne eve- niant, obstabo ? Vade post me, Satana : quia non sapis ea quæ Dei sunt, sed ea quæ hominum. Ve- rum quæ hæc est asperitas verborum, Domine? quæ liæc formidanda in Petrum increpatio ? Modo audivit : Beatus es, Simon Barjona, et nunc Sa- tanam vocas apostolum? Modo dicebas: Tu es Pe- trus, et super hanc petram ædificabo Ecclesiam meam ; et nunc scandalum, diabolique appellas instrumentum? Etsi Judas venditionem molitur, cædem facit, te contra cum Judæis compositione transigit : non tamen increpatur. Unguento videt honoratum, indignatur, et pretii jacturam soler- ter appellat Ut quid perditio hæc? potuit istud venundari multo '; verbis mores suos redarguit : nec indignaris, nec increpas. Contra vero misera- bili sermone iras disjicis: Quid molesti estis huic mulieri ? opus enim bonum operata est in me : mit- tens enim hæc unguentum hoc in corpus meum, ad sepeliendum me fecit * : tantum non hæc ad Judam effatus: Ne mibi ritus sepulcrales invideas, licet vita spoliaveris. Nanı mulier hoc sepulcrali ritu mortem, cujus tu mihi auctor, prævertit. Honorem puta sepulturæ meæ hoc esse: et si cædem appa- ras, tumulum saltem concede. Vidisti, o Domine, cum militibus, et armis, et fustibus invadentem 3, nec dixisti : Vade post me, Satana; non verbis in- vertisti, non re territasti; quin potius ad cœpta hortatus es : Amice, ad quid venisti * ? Opus perse- B c quere, tam audax facinus ne differ, venditionem er- D fectu firma. Et contra Judam talis ? et Petrus amo- ris præmium fert contumeliam ? feritur qui parcit; et ex ignoratione offendens verbis vapulat? Næ, inquit perhumanus Salvator: ubi enim ulcus est 7. Isa. Lil 5. Jerem. x1, 19. Psal. Zachar. xii, 10. or Amos VIII, 9. ss Zach. xiv, » Matth. Matth. xxv], 9. * ibid. 10-12. * ibid. 47. • ibid. 50. CL. DAUSQUEII NOTA. Petri, u1 : vertit Interpres Pre- tiosum, nec pretium huic versioni facit Valla, qui eam immerito culpat. Ego contra licebor. Glossa- rium velus: Preliosun, non par est? non id quod in pretio ? clionen vulgatam, et D. Pauli. Græca tamen vul- gala, et oi Septuaginta, Matthi. expressius, et habet signum rationis (88) Ἰδοὺ ὡς ἀρνίον. Scriptura, ἐγὼ ὡς ἀ. (89) Τὴν ἔντιμον τοῦ πάθους κιθαρίζων ενω (90) Πρὸς ὃν ἐξεκέντησαν. Ea lectio firmat le- (91) Ηδύνατο τοῦτο πραθῆναι πολλοῦ. D.
ἐγὼ δέ σοι παραινῶ τὸν ἐμὸν μιμήσασθαι θάνατον, ὑπελθεῖν τὸν σταυρὸν, ὑπομεῖναι τὸ πάθος, ζηλῶσαι τὸν κίνδυνον. Εἴ τις γὰρ θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὑτοῦ, καὶ ἀκολουθήτω μοι . Πάθος σωτηρίας ὁδός· καὶ σταυρὸς, βασιλείας πρόξενος. Δείξατε τὴν μαθητίαν, τῶν παθῶν κοινωνίαν. Οὕτω γὰρ δι’ ἐμὲ παθόντες, σὺν ἐμοὶ βασιλεύσετε. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
Α σεταί σοι τὴν τοῦ πάθους ὠφέλειαν λέγων· Οὗ τῷ μώλωπι ἡμεῖς πάντες ιάθημεν. Καταγνώσεταί σου καὶ Ἱερεμίας εἰκονίζων τὸ πάθος· Ἰδοὺ ὡς ἀρ νίου (88) ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι, οὐκ ἔγνω. Ετέρωθεν ὁ Δαυίδ ἐγκαλέσει σε, τὴν ἔντιμον τοῦ πάθους κιθαρίζων εὐωδίαν (89) · Σμύρναν, καὶ στάκτην, καὶ κασσίαν ἀπὸ τῶν ἱματίων σου. Ζαχαρίας σε περιστήσεται λέγων· Καὶ ὄψονται πρός με, πρὸς ὃν ἐξεκέντησαν (90). "Αλλος ετέ- ρωθεν· Καὶ δύσεται ὁ ἥλιος μεσημβρίας. Καὶ πάλιν· Οὔτε ἡμέρα, οὔτε νύξ, καὶ πρὸς ἑσπέραν ἔσται φῶς. 'Ανάμεινον, ὦ Πέτρε, καὶ ὄψει τῶν ῥη- μάτων τὰ πράγματα · ἥλιον μέσης ἡμέρας άρπαζό μενον, νύκτα πρόωρον ἐφαπλουμένην τῇ κτίσει· πέ- τρας διαιρουμένας, σκυλευόμενον ᾅδην· ἀκυρούμενον θάνατον· ἐκπίπτοντα τυραννίδος διάβολον· νεκρῶν δῆμον ἐλεύθερον. Ταῦτα, ὦ Πέτρε, κωλύσω ; ταῦτα ἐπίσχω ; τούτων ἀνέλω τὴν πάροδον; Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ· ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων. Τίς οὖν ἡ τῶν ῥημάτων τραχύ της, ὦ Δέσποτα ; τίς ἡ φοβερὰ κατὰ τοῦ Πέτρου νῦν ἐπιτίμησις; 'Αρτίως ήκουσε· Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, καὶ νῦν Σατανᾶν ἀποκαλεῖς τὸν ἀπόστο λον; Αρτίως ἔλεγες· Σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν· καὶ νῦν σκάνδαλον, καὶ ὄργανον διαβόλου καλεῖς; Καὶ ὁ μὲν Ἰούδας οὐκ ἐπιτιμᾶται· καίτοι πιπράσκει, φονεύει, κατὰ σοῦ τοῖς Ἰουδαίοις συντίθεται· μύρω τιμώμενον βλέπει, ἀγανακτεῖ, καὶ τῆς τιμῆς ἀπώ- λειαν σαφῶς ἀναβος· Εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη; ἠδύ- νατο τοῦτο πραθῆναι πολλοῦ (91)· καὶ τοῖς λόγοις ἐλέγχει τὸν τρόπον· καὶ οὐκ ἠγανάκτησας, καὶ οὐκ ἐπετίμησας· τοὐναντίον μὲν οὖν ἐλεεινολογίᾳ τὸν θυ- μὲν διεκρούσω· Τί κόπους, λέγων, παρέχετε τῇ γυναικί; καλὸν ἔργον εἰργάσατο εἰς ἐμέ. Βα- λοῦσα γὰρ αὕτη τὸ μύρον, εἰς τὸ ἐνταφιάσαι με πεποίηκε. Μονονουχὶ ταῦτα πρὸς τὸν Ἰούδαν εἰπών: Μή μοι βασκάνῃς ἐνταφίων, εἰ καὶ τῆς ζωῆς ἀπὸ εστέρησας. Προλαμβάνει γὰρ τὸν παρὰ σοῦ φόνον ἐν τοῖς ἐνταφίας τὸ γύναιον. Λόγισαί μοι τὴν τιμὴν εἰς ταφήν· εἰ καὶ πραγματεύῃ τὸν φόνον, ἀλλὰ συγχώ ρει τὸν τάφον. Εἶδες μετὰ στρατιωτῶν, καὶ ὅπλων, καὶ ξύλων ἐπιόντα, καὶ οὐκ ἔφης· "Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ. Οὐ λόγοις ἐνέτρεψας, οὐ τοῖς ἔργοις ἐφόβησας, ἀλλὰ προετρέψω πρὸς τὴν ἐγχείρησιν· Εταῖρε, ἐφ᾽ ᾧ πάρει; Ἔχου τοῦ ἔργου, μὴ ἀνα- βαλοῦ τὴν τόλμαν· κύρωσον τῇ πράξει την πρᾶσιν. Καὶ πρὸς μὲν Ἰούδαν τοιοῦτος. Πέτρος δὲ φιλῶν καθ- υβρίζεται; καὶ φειδόμενος πλήττεται; καὶ ἄγνοιαν ο πειν, 9. • πτι, 17. δίαν. λίθον ἔντιμον πολυτελές, πολυτίμητον. βαρύτιμον, τίμιον. Αη έντιμον ἐν τιμῇ, ἀνθ' ὧν κατωρχήσαντο. τοῦτο τὸ μύρον, γάρ. BASILII SELEUCIENSIS emolumentum : Cujus liuore nos omnes sanati su- mus s. Jeremias quoque passionis imagine præpo- sita condemnabit: Ecce quasi agnus mansuetus, qui portatur ad victimam ". Altrinsecus David, cum pretiosam de passione fragrantiam cithara perso- nal, te accusabit : Myrrham, et gultam, et casian a vestimentis tuis ". Te premet et instabit Zacha- rias: Aspicient ad me, quem confixerunt ". Aliunde alius : Occidel sol in meridie "r, et iterun: Non dies, neque nox, et in tempore vesperi erit lux **. Petre, tantisper exspecta, et verborum effecta vi- debis raptum die media solem, nocte præmatura mandum late coopertum, saxa disrupta, exspolia- tum infernum, mortem exinanitam, devolutum ty- rannide diabolum, liberas mortuorum turbas. Hæc ego præpediam, Petre? hæc inhibeam? hæc ne eve- niant, obstabo ? Vade post me, Satana : quia non sapis ea quæ Dei sunt, sed ea quæ hominum. Ve- rum quæ hæc est asperitas verborum, Domine? quæ liæc formidanda in Petrum increpatio ? Modo audivit : Beatus es, Simon Barjona, et nunc Sa- tanam vocas apostolum? Modo dicebas: Tu es Pe- trus, et super hanc petram ædificabo Ecclesiam meam ; et nunc scandalum, diabolique appellas instrumentum? Etsi Judas venditionem molitur, cædem facit, te contra cum Judæis compositione transigit : non tamen increpatur. Unguento videt honoratum, indignatur, et pretii jacturam soler- ter appellat Ut quid perditio hæc? potuit istud venundari multo '; verbis mores suos redarguit : nec indignaris, nec increpas. Contra vero misera- bili sermone iras disjicis: Quid molesti estis huic mulieri ? opus enim bonum operata est in me : mit- tens enim hæc unguentum hoc in corpus meum, ad sepeliendum me fecit * : tantum non hæc ad Judam effatus: Ne mibi ritus sepulcrales invideas, licet vita spoliaveris. Nanı mulier hoc sepulcrali ritu mortem, cujus tu mihi auctor, prævertit. Honorem puta sepulturæ meæ hoc esse: et si cædem appa- ras, tumulum saltem concede. Vidisti, o Domine, cum militibus, et armis, et fustibus invadentem 3, nec dixisti : Vade post me, Satana; non verbis in- vertisti, non re territasti; quin potius ad cœpta hortatus es : Amice, ad quid venisti * ? Opus perse- B c quere, tam audax facinus ne differ, venditionem er- D fectu firma. Et contra Judam talis ? et Petrus amo- ris præmium fert contumeliam ? feritur qui parcit; et ex ignoratione offendens verbis vapulat? Næ, inquit perhumanus Salvator: ubi enim ulcus est 7. Isa. Lil 5. Jerem. x1, 19. Psal. Zachar. xii, 10. or Amos VIII, 9. ss Zach. xiv, » Matth. Matth. xxv], 9. * ibid. 10-12. * ibid. 47. • ibid. 50. CL. DAUSQUEII NOTA. Petri, u1 : vertit Interpres Pre- tiosum, nec pretium huic versioni facit Valla, qui eam immerito culpat. Ego contra licebor. Glossa- rium velus: Preliosun, non par est? non id quod in pretio ? clionen vulgatam, et D. Pauli. Græca tamen vul- gala, et oi Septuaginta, Matthi. expressius, et habet signum rationis (88) Ἰδοὺ ὡς ἀρνίον. Scriptura, ἐγὼ ὡς ἀ. (89) Τὴν ἔντιμον τοῦ πάθους κιθαρίζων ενω (90) Πρὸς ὃν ἐξεκέντησαν. Ea lectio firmat le- (91) Ηδύνατο τοῦτο πραθῆναι πολλοῦ. D.
Discourse XXXIIΛΟΓΟΣ ΛΒ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:349ΛΟΓΟΣ ΛΒ. Εἰς τό· «Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο.» α. Σάλπιγξ μὲν πολεμικὸν ἠχήσασα μέλος, τὴν στρατιώτου χεῖρα καὶ τὴν γνώμην παρορμᾷ πρὸς παράταξιν· Εὐαγγελικὴ δὲ γλῶττα τὴν Δεσποτικὴν ἀναγράφουσα φωνὴν, τοὺς τῆς πίστεως ἀγωνιστὰς ἀλείφει, καὶ πρὸς κινδύνους ὁπλίζει, καλὴν ὑπόθεσιν τῆς εὐσεβείας ἀνέχοντας. Καὶ νῦν μὲν ἡ τῶν Εὐαγγελίων φωνὴ πάθος μὲν ἡμῖν ὑπαγορεύει διὰ λόγων, τοῖς στρατιώταις τῆς πίστεως, ἐν οἷς ὁ Δεσπότης πρὸς τὸ πάθος ὁρμῶν, τοὺς μαθητὰς καταλλήλως τῷ καιρῷ παρορμῶν, εὐχὴν, μᾶλλον δὲ διδαχὴν, ἐποιεῖτο βοῶν· Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὸν γενέσθω .
πταίσας, τοῖς λόγοις μαστίζεται; Ναι, φησὶν & ὁ Σωτὴρ ὁ φιλάνθρωπος. Οπου γὰρ τὸ ἕλκος ἄνία- του, ἐκεῖ τὸ φάρμακον ἄχρηστον· ὅπου δὲ θεραπείας Ελπὶς, ἐπάγω τὴν τομήν, ἴασιν. "Οπου γνωρίζω μα· θητὴν, κἂν ὑβρίζω, παιδεύω· ὅπου δὲ ὁ τρόπος ἀλλότριος, ἡ νόσος ανίατος. Καὶ τοῦ μὲν θεραπεύω τὴν ἄγνοιαν, τοῦ δὲ βιάζομαι τὴν ἀπόνοιαν. ᾿Αλλὰ σὺ μὲν, ὦ Πέτρε, παραιτεῖσθαί με συμβουλεύεις τὸ πάθος· ἐγὼ δέ σοι παραινῶ τὸν ἐμὸν μιμήσασθαι θάνατον, ὑπελθεῖν τὸν σταυρὸν, ὑπομεῖναι τὸ πάθος, ζηλῶσαι τὸν κίνδυνον. Εἴ τις γὰρ θέλει ἐπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθήτω (92) μοι. Πάθος, σωτηρίας ὁδός· καὶ σταυρός, βασιλείας πρόξενος. Δείξατε τὴν μαθητίαν, τῶν παθῶν κοινωνία». Οὕτω γὰρ δι' ἐμὲ παθόντες, σὺν ἐμοὶ βασιλεύσετε. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΒ'. Εἰς τό ο Πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελθέτω απ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. α'. Σάλπιγξ μὲν πολεμικὸν ἠχήσασα μέλος, τὴν στρατιώτου χεῖρα καὶ τὴν γνώμην παρορμᾷ προς παράταξιν· Εὐαγγελικὴ δὲ γλῶττα τὴν Δεσποτικὴν αναγράφουσα φωνὴν, τοὺς τῆς πίστεως ἀγωνιστάς ἀλείφει, καὶ πρὸς κινδύνους ὁπλίζει, καλὴν ὑπόθεσιν τῆς εὐσεβείας ἀνέχοντας. Καὶ νῦν μὲν ἡ τῶν Εὐαγγε λίων φωνὴ πάθος μὲν ἡμῖν ὑπαγορεύει διὰ λόγων, τοῖς στρατιώταις τῆς πίστεως, ἐν οἷς ὁ Δεσπότης πρὸς τὸ πάθος ὁρμῶν, τοὺς μαθητάς καταλλήλως τῷ καιρῷ παρορμών, εὐχήν, μᾶλλον δὲ διδαχήν, ἐποιεῖτο βοῶν Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτή ριον τοῦτο. Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. Σταυρὸς δὲ, καὶ ἦλοι, καὶ προδότης, καὶ συκοφάντης, καὶ δικαστήριον ὑπὸ διαβόλου δρα- ματουργούμενον, ὑπὸ Ἰουδαίων σκηνοβατούμενον, καὶ Χριστὸς τούτοις ἅπασιν ἐμβεβηκώς, τοῖς ὑπὲρ Χριστοῦ πάσχειν ἐθέλουσι διδασκαλίαν χαρίζεται· ἵνα τὸν ὑπὲρ ἡμᾶς παθόντα ποθήσαντες, τοῖς ὑπὲρ αὐτοῦ πάθεσιν αὐτὸν ἀμειθώμεθα, χάριν ὁμολογοῦν- τες τῷ τὴν χάριν ἀναπετάσαντι, ὃς αἵματος πράσει τοὺς κακῶς πραθέντας ὠνήσατο, κατὰ τὴν τοῦ Παύ που φωνήν· Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν· κατάρα. ᾿Αλλὰ Χριστὸς μὲν παθὼν τῆς νόμου κατάρας Ελυ- σεν· ᾿Αρεῖος δὲ καὶ Εὐνόμιος, ἡ διαβολική ξυνωρίς, οἱ τοῦ Ἰούδα συμπράκτορες, τὸ τοῦ Χριστοῦ πάθος ὑπόθεσιν ὕφαναν ἀσεβείας παρεμπλοκῇ· τὸ τῆς σω- τηρίας φάρμακον δηλητήριον δεῖξαι φιλονεικήσαν τες, καὶ τὸ κατὰ τοῦ Χριστοῦ μίσος τοῖς ἔργοις ἐνα δείκνυνται, πανταχοῦ τῶν Γραφῶν περιτρέχοντες, καὶ λέξεις ἀναζητοῦντες, καὶ φωνὰς ἀνιχνεύοντες, μή. που τινὰς εὕροιεν συλλαβὰς τὴν τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα κλεπτούσας ισότητα. ᾿Αλλὰ τὴν μὲν τῆς οὐσίας ευρίσκων κηρυττομένην ταυτότητα παρορά καὶ σιωπᾷ, καὶ παρατρέχει τὰ γεγραμμένα, κρύ ORATIO XXXII. inmedicabile, ibi pharmacum inutile; ubi autem curationis spes, sectionem induco curationi. Cum agnosco discipulumn, esto, contumeliam dicam, in- struo ; cum alieni sunt mores, agritudo est insana- bilis : et unius ignorantiæ medeor, et alterius Su- perbiae vim affero. Tu quidem, Petre, mortem re- cusem, consulis : ego vero tibi consulo, mortem meam imiteris, crucem subeas, passionem susti- neas, periculum æmuleris. Si quis enim vult post me venire, abnegel semetipsum, et tollal crucem suum, et sequatur me*. Via ad salutem passio, et crux regui conciliatrix. Specimen disciplinæ date rerumi adversarum societate. Sic enim propter me dura perpessi mecum regnabitis. Cui gloria et imperium in saecula. Amen. ORATIO XXXII. B C D In illud : « Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. > animumque in aciem concitat: Evangelii aulemn lingua Domini describens vocem pro fide certantes ungit, et honestam pietatis causam propugnantes adversus periculum armat. Et nunc Evangeliorum vox passionem nobis fidei militibus iis dictat ver- bis, quibus Dominus, iter ad patiendum capessens, et subcisivis horis discipulos inhortans, orationem, seu potius doctrinam, tali clamore promebat : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste : verumtamen non mea voluntas, sell tua fiat *. Crux vero, et clavi, et proditor, et sycophanta, et tragice excogitatum a diabolo tribunal, et a Judæis scenæ instar initum, et Christus in hæc omnia sese inferens, eos do- cent, qui pro Christo pati voluerint: ut Christi pro nobis perpessi desiderio, malis pro eo exantlatis par pari referamus, gratiam habentes ei, qui ad gratiam aditum aperuit, qui sanguinis pretio male venditos redemit, juxta Pauli vocem : Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledi- clum ". Veruin Christus passione sua legis maledi- clo nos exsolvit. Arius vero et Eunomius, par illud diabolicum, cum Juda conjurati Christi passionis telam texuerunt cum impietatis intertextu, salubre medicamentum in perniciem convertere summa contentione allaborarunt, et sui in Christum odit specimen factis ostentarunt, Scripturas undique percurrentes, dictiones captantes, voculas in- vestigantes, nuncubi quasdam inveniant syllabas, qua Filii cum Patre æqualitatem celent occultius. Verum qui decantatam essentiæ identitatem cum deprehenderit, obliquis oculis aspicit, et prætermissa Scriptura lacet, affectata quadam cæcitate veritatem premit. Sicubi vero voces compererit incarnationis occasione positas, * Matth. xvi, 27. • Matth. xxvi, 39. • Galat. III, 15. CL. DAUSQUEII NOTÆ. 1. Que bellicum insonuit tuba, militis dexteran (92) ᾿Ακολουθήτω. γρ. penultima per ε:, ldem vitium in μαθητίαν.
Σταυρὸς δὲ, καὶ ἧλοι, καὶ προδότης, καὶ συκοφάντης, καὶ δικαστήριον ὑπὸ διαβόλου δραματουργούμενον, ὑπὸ Ἰουδαίων σκηνοβατούμενον, καὶ Χριστὸς τούτοις ἅπασιν ἐμβεβηκὼς, τοῖς ὑπὲρ Χριστοῦ πάσχειν ἐθέλουσι διδασκαλίαν χαρίζεται· ἵνα τὸν ὑπὲρ ἡμᾶς παθόντα ποθήσαντες, τοῖς ὑπὲρ αὐτοῦ πάθεσιν αὐτὸν ἀμειβώμεθα, χάριν ὁμολογοῦντες τῷ τὴν χάριν ἀναπετάσαντι, ὃς αἵματος πράσει τοὺς κακῶς πραθέντας ὠνήσατο, κατὰ τὴν τοῦ Παύλου φωνήν· Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα . Ἀλλὰ Χριστὸς μὲν παθὼν τῆς νόμου κατάρας ἔλυσεν· Ἀρεῖος δὲ καὶ Εὐνόμιος, ἡ διαβολικὴ ξυνωρὶς, οἱ τοῦ Ἰούδα συμπράκτορες, τὸ τοῦ Χριστοῦ πάθος ὑπόθεσιν ὕφαναν ἀσεβείας παρεμπλοκῇ· τὸ τῆς σωτηρίας φάρμακον δηλητήριον δεῖξαι φιλονεικήσαντες, καὶ τὸ κατὰ τοῦ Χριστοῦ μῖσος τοῖς ἔργοις ἐνδείκνυνται, πανταχοῦ τῶν Γραφῶν περιτρέχοντες, καὶ λέξεις ἀναζητοῦντες, καὶ φωνὰς ἀνιχνεύοντες, μήπου τινὰς εὕροιεν συλλαβὰς τὴν τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα κλεπτούσας ἰσότητα.
πταίσας, τοῖς λόγοις μαστίζεται; Ναι, φησὶν & ὁ Σωτὴρ ὁ φιλάνθρωπος. Οπου γὰρ τὸ ἕλκος ἄνία- του, ἐκεῖ τὸ φάρμακον ἄχρηστον· ὅπου δὲ θεραπείας Ελπὶς, ἐπάγω τὴν τομήν, ἴασιν. "Οπου γνωρίζω μα· θητὴν, κἂν ὑβρίζω, παιδεύω· ὅπου δὲ ὁ τρόπος ἀλλότριος, ἡ νόσος ανίατος. Καὶ τοῦ μὲν θεραπεύω τὴν ἄγνοιαν, τοῦ δὲ βιάζομαι τὴν ἀπόνοιαν. ᾿Αλλὰ σὺ μὲν, ὦ Πέτρε, παραιτεῖσθαί με συμβουλεύεις τὸ πάθος· ἐγὼ δέ σοι παραινῶ τὸν ἐμὸν μιμήσασθαι θάνατον, ὑπελθεῖν τὸν σταυρὸν, ὑπομεῖναι τὸ πάθος, ζηλῶσαι τὸν κίνδυνον. Εἴ τις γὰρ θέλει ἐπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθήτω (92) μοι. Πάθος, σωτηρίας ὁδός· καὶ σταυρός, βασιλείας πρόξενος. Δείξατε τὴν μαθητίαν, τῶν παθῶν κοινωνία». Οὕτω γὰρ δι' ἐμὲ παθόντες, σὺν ἐμοὶ βασιλεύσετε. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΒ'. Εἰς τό ο Πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελθέτω απ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. α'. Σάλπιγξ μὲν πολεμικὸν ἠχήσασα μέλος, τὴν στρατιώτου χεῖρα καὶ τὴν γνώμην παρορμᾷ προς παράταξιν· Εὐαγγελικὴ δὲ γλῶττα τὴν Δεσποτικὴν αναγράφουσα φωνὴν, τοὺς τῆς πίστεως ἀγωνιστάς ἀλείφει, καὶ πρὸς κινδύνους ὁπλίζει, καλὴν ὑπόθεσιν τῆς εὐσεβείας ἀνέχοντας. Καὶ νῦν μὲν ἡ τῶν Εὐαγγε λίων φωνὴ πάθος μὲν ἡμῖν ὑπαγορεύει διὰ λόγων, τοῖς στρατιώταις τῆς πίστεως, ἐν οἷς ὁ Δεσπότης πρὸς τὸ πάθος ὁρμῶν, τοὺς μαθητάς καταλλήλως τῷ καιρῷ παρορμών, εὐχήν, μᾶλλον δὲ διδαχήν, ἐποιεῖτο βοῶν Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτή ριον τοῦτο. Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. Σταυρὸς δὲ, καὶ ἦλοι, καὶ προδότης, καὶ συκοφάντης, καὶ δικαστήριον ὑπὸ διαβόλου δρα- ματουργούμενον, ὑπὸ Ἰουδαίων σκηνοβατούμενον, καὶ Χριστὸς τούτοις ἅπασιν ἐμβεβηκώς, τοῖς ὑπὲρ Χριστοῦ πάσχειν ἐθέλουσι διδασκαλίαν χαρίζεται· ἵνα τὸν ὑπὲρ ἡμᾶς παθόντα ποθήσαντες, τοῖς ὑπὲρ αὐτοῦ πάθεσιν αὐτὸν ἀμειθώμεθα, χάριν ὁμολογοῦν- τες τῷ τὴν χάριν ἀναπετάσαντι, ὃς αἵματος πράσει τοὺς κακῶς πραθέντας ὠνήσατο, κατὰ τὴν τοῦ Παύ που φωνήν· Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν· κατάρα. ᾿Αλλὰ Χριστὸς μὲν παθὼν τῆς νόμου κατάρας Ελυ- σεν· ᾿Αρεῖος δὲ καὶ Εὐνόμιος, ἡ διαβολική ξυνωρίς, οἱ τοῦ Ἰούδα συμπράκτορες, τὸ τοῦ Χριστοῦ πάθος ὑπόθεσιν ὕφαναν ἀσεβείας παρεμπλοκῇ· τὸ τῆς σω- τηρίας φάρμακον δηλητήριον δεῖξαι φιλονεικήσαν τες, καὶ τὸ κατὰ τοῦ Χριστοῦ μίσος τοῖς ἔργοις ἐνα δείκνυνται, πανταχοῦ τῶν Γραφῶν περιτρέχοντες, καὶ λέξεις ἀναζητοῦντες, καὶ φωνὰς ἀνιχνεύοντες, μή. που τινὰς εὕροιεν συλλαβὰς τὴν τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα κλεπτούσας ισότητα. ᾿Αλλὰ τὴν μὲν τῆς οὐσίας ευρίσκων κηρυττομένην ταυτότητα παρορά καὶ σιωπᾷ, καὶ παρατρέχει τὰ γεγραμμένα, κρύ ORATIO XXXII. inmedicabile, ibi pharmacum inutile; ubi autem curationis spes, sectionem induco curationi. Cum agnosco discipulumn, esto, contumeliam dicam, in- struo ; cum alieni sunt mores, agritudo est insana- bilis : et unius ignorantiæ medeor, et alterius Su- perbiae vim affero. Tu quidem, Petre, mortem re- cusem, consulis : ego vero tibi consulo, mortem meam imiteris, crucem subeas, passionem susti- neas, periculum æmuleris. Si quis enim vult post me venire, abnegel semetipsum, et tollal crucem suum, et sequatur me*. Via ad salutem passio, et crux regui conciliatrix. Specimen disciplinæ date rerumi adversarum societate. Sic enim propter me dura perpessi mecum regnabitis. Cui gloria et imperium in saecula. Amen. ORATIO XXXII. B C D In illud : « Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. > animumque in aciem concitat: Evangelii aulemn lingua Domini describens vocem pro fide certantes ungit, et honestam pietatis causam propugnantes adversus periculum armat. Et nunc Evangeliorum vox passionem nobis fidei militibus iis dictat ver- bis, quibus Dominus, iter ad patiendum capessens, et subcisivis horis discipulos inhortans, orationem, seu potius doctrinam, tali clamore promebat : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste : verumtamen non mea voluntas, sell tua fiat *. Crux vero, et clavi, et proditor, et sycophanta, et tragice excogitatum a diabolo tribunal, et a Judæis scenæ instar initum, et Christus in hæc omnia sese inferens, eos do- cent, qui pro Christo pati voluerint: ut Christi pro nobis perpessi desiderio, malis pro eo exantlatis par pari referamus, gratiam habentes ei, qui ad gratiam aditum aperuit, qui sanguinis pretio male venditos redemit, juxta Pauli vocem : Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledi- clum ". Veruin Christus passione sua legis maledi- clo nos exsolvit. Arius vero et Eunomius, par illud diabolicum, cum Juda conjurati Christi passionis telam texuerunt cum impietatis intertextu, salubre medicamentum in perniciem convertere summa contentione allaborarunt, et sui in Christum odit specimen factis ostentarunt, Scripturas undique percurrentes, dictiones captantes, voculas in- vestigantes, nuncubi quasdam inveniant syllabas, qua Filii cum Patre æqualitatem celent occultius. Verum qui decantatam essentiæ identitatem cum deprehenderit, obliquis oculis aspicit, et prætermissa Scriptura lacet, affectata quadam cæcitate veritatem premit. Sicubi vero voces compererit incarnationis occasione positas, * Matth. xvi, 27. • Matth. xxvi, 39. • Galat. III, 15. CL. DAUSQUEII NOTÆ. 1. Que bellicum insonuit tuba, militis dexteran (92) ᾿Ακολουθήτω. γρ. penultima per ε:, ldem vitium in μαθητίαν.
Ἀλλὰ τὴν μὲν τῆς οὐσίας εὑρίσκων κηρυττομένην ταυτότητα παρορᾷ καὶ σιωπᾷ, καὶ παρατρέχει τὰ γεγραμμένα, κρύπτων τὴν ἀλήθειαν ἑκουσίῳ τυφλότητι. Ἐὰν δέ που τῶν ἐξ οἰκονομίας φερομένων εὕρῃ ῥημάτων, ὧν ἡ μὲν θέα προσφέρει τὸ ταπεινὸν διὰ τὴν χρείαν, ἐν δὲ τῷ βάθει φυλάττει τὸ ὕψος, παρ’ ὧν τὴν φιλανθρωπίαν δέον θαυμάζειν, πρόφασιν ποιοῦται διαβολῆς τὸ φιλάνθρωπον. Ὁρῶσιν ἐγγεγραμμένον· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν , καὶ μισοῦσι τὴν λέξιν ὡς ἀληθείας μητέρα. Ἀκούουσιν· Ἃ γὰρ ποιεῖ ὁ Πατὴρ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ · καὶ μέλαν τὸ γράμμα νομίζουσιν. Ἀκούουσιν· Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς, καὶ ζωοποιεῖ, οὕτω καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ · καὶ τὸ λεχθὲν παραπέμπονται. Ἀκούουσιν· Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα · καὶ φρίττοντες τὸ γράμμα, συκοφαντοῦσι τὴν ἔννοιαν. Ἀκούουσι βοῶντος πρὸς τὸν λεπρόν· Θέλω, καθαρίσθητι · καὶ τοῦ πάθους χαλεπώτεροι γίνονται, παρόσον ἐκεῖνα μὲν, αἰδεσθέντα τὸν προςτάξαντα, εἶξαν τῷ λόγῳ, τῇ φυγῇ τὴν δουλείαν ἐκήρυξαν· οὗτοι δὲ τὰς ἀκοὰς ἀποφράξαντες, γλώττῃ τολμηρᾷ δουλείαν τοῦ Δεσπότου καταψηφίζονται.
πταίσας, τοῖς λόγοις μαστίζεται; Ναι, φησὶν & ὁ Σωτὴρ ὁ φιλάνθρωπος. Οπου γὰρ τὸ ἕλκος ἄνία- του, ἐκεῖ τὸ φάρμακον ἄχρηστον· ὅπου δὲ θεραπείας Ελπὶς, ἐπάγω τὴν τομήν, ἴασιν. "Οπου γνωρίζω μα· θητὴν, κἂν ὑβρίζω, παιδεύω· ὅπου δὲ ὁ τρόπος ἀλλότριος, ἡ νόσος ανίατος. Καὶ τοῦ μὲν θεραπεύω τὴν ἄγνοιαν, τοῦ δὲ βιάζομαι τὴν ἀπόνοιαν. ᾿Αλλὰ σὺ μὲν, ὦ Πέτρε, παραιτεῖσθαί με συμβουλεύεις τὸ πάθος· ἐγὼ δέ σοι παραινῶ τὸν ἐμὸν μιμήσασθαι θάνατον, ὑπελθεῖν τὸν σταυρὸν, ὑπομεῖναι τὸ πάθος, ζηλῶσαι τὸν κίνδυνον. Εἴ τις γὰρ θέλει ἐπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθήτω (92) μοι. Πάθος, σωτηρίας ὁδός· καὶ σταυρός, βασιλείας πρόξενος. Δείξατε τὴν μαθητίαν, τῶν παθῶν κοινωνία». Οὕτω γὰρ δι' ἐμὲ παθόντες, σὺν ἐμοὶ βασιλεύσετε. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΒ'. Εἰς τό ο Πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελθέτω απ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. α'. Σάλπιγξ μὲν πολεμικὸν ἠχήσασα μέλος, τὴν στρατιώτου χεῖρα καὶ τὴν γνώμην παρορμᾷ προς παράταξιν· Εὐαγγελικὴ δὲ γλῶττα τὴν Δεσποτικὴν αναγράφουσα φωνὴν, τοὺς τῆς πίστεως ἀγωνιστάς ἀλείφει, καὶ πρὸς κινδύνους ὁπλίζει, καλὴν ὑπόθεσιν τῆς εὐσεβείας ἀνέχοντας. Καὶ νῦν μὲν ἡ τῶν Εὐαγγε λίων φωνὴ πάθος μὲν ἡμῖν ὑπαγορεύει διὰ λόγων, τοῖς στρατιώταις τῆς πίστεως, ἐν οἷς ὁ Δεσπότης πρὸς τὸ πάθος ὁρμῶν, τοὺς μαθητάς καταλλήλως τῷ καιρῷ παρορμών, εὐχήν, μᾶλλον δὲ διδαχήν, ἐποιεῖτο βοῶν Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτή ριον τοῦτο. Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. Σταυρὸς δὲ, καὶ ἦλοι, καὶ προδότης, καὶ συκοφάντης, καὶ δικαστήριον ὑπὸ διαβόλου δρα- ματουργούμενον, ὑπὸ Ἰουδαίων σκηνοβατούμενον, καὶ Χριστὸς τούτοις ἅπασιν ἐμβεβηκώς, τοῖς ὑπὲρ Χριστοῦ πάσχειν ἐθέλουσι διδασκαλίαν χαρίζεται· ἵνα τὸν ὑπὲρ ἡμᾶς παθόντα ποθήσαντες, τοῖς ὑπὲρ αὐτοῦ πάθεσιν αὐτὸν ἀμειθώμεθα, χάριν ὁμολογοῦν- τες τῷ τὴν χάριν ἀναπετάσαντι, ὃς αἵματος πράσει τοὺς κακῶς πραθέντας ὠνήσατο, κατὰ τὴν τοῦ Παύ που φωνήν· Χριστὸς ἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν· κατάρα. ᾿Αλλὰ Χριστὸς μὲν παθὼν τῆς νόμου κατάρας Ελυ- σεν· ᾿Αρεῖος δὲ καὶ Εὐνόμιος, ἡ διαβολική ξυνωρίς, οἱ τοῦ Ἰούδα συμπράκτορες, τὸ τοῦ Χριστοῦ πάθος ὑπόθεσιν ὕφαναν ἀσεβείας παρεμπλοκῇ· τὸ τῆς σω- τηρίας φάρμακον δηλητήριον δεῖξαι φιλονεικήσαν τες, καὶ τὸ κατὰ τοῦ Χριστοῦ μίσος τοῖς ἔργοις ἐνα δείκνυνται, πανταχοῦ τῶν Γραφῶν περιτρέχοντες, καὶ λέξεις ἀναζητοῦντες, καὶ φωνὰς ἀνιχνεύοντες, μή. που τινὰς εὕροιεν συλλαβὰς τὴν τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα κλεπτούσας ισότητα. ᾿Αλλὰ τὴν μὲν τῆς οὐσίας ευρίσκων κηρυττομένην ταυτότητα παρορά καὶ σιωπᾷ, καὶ παρατρέχει τὰ γεγραμμένα, κρύ ORATIO XXXII. inmedicabile, ibi pharmacum inutile; ubi autem curationis spes, sectionem induco curationi. Cum agnosco discipulumn, esto, contumeliam dicam, in- struo ; cum alieni sunt mores, agritudo est insana- bilis : et unius ignorantiæ medeor, et alterius Su- perbiae vim affero. Tu quidem, Petre, mortem re- cusem, consulis : ego vero tibi consulo, mortem meam imiteris, crucem subeas, passionem susti- neas, periculum æmuleris. Si quis enim vult post me venire, abnegel semetipsum, et tollal crucem suum, et sequatur me*. Via ad salutem passio, et crux regui conciliatrix. Specimen disciplinæ date rerumi adversarum societate. Sic enim propter me dura perpessi mecum regnabitis. Cui gloria et imperium in saecula. Amen. ORATIO XXXII. B C D In illud : « Pater, si possibile est, transeat a me calix iste. > animumque in aciem concitat: Evangelii aulemn lingua Domini describens vocem pro fide certantes ungit, et honestam pietatis causam propugnantes adversus periculum armat. Et nunc Evangeliorum vox passionem nobis fidei militibus iis dictat ver- bis, quibus Dominus, iter ad patiendum capessens, et subcisivis horis discipulos inhortans, orationem, seu potius doctrinam, tali clamore promebat : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste : verumtamen non mea voluntas, sell tua fiat *. Crux vero, et clavi, et proditor, et sycophanta, et tragice excogitatum a diabolo tribunal, et a Judæis scenæ instar initum, et Christus in hæc omnia sese inferens, eos do- cent, qui pro Christo pati voluerint: ut Christi pro nobis perpessi desiderio, malis pro eo exantlatis par pari referamus, gratiam habentes ei, qui ad gratiam aditum aperuit, qui sanguinis pretio male venditos redemit, juxta Pauli vocem : Christus nos redemit de maledicto legis, factus pro nobis maledi- clum ". Veruin Christus passione sua legis maledi- clo nos exsolvit. Arius vero et Eunomius, par illud diabolicum, cum Juda conjurati Christi passionis telam texuerunt cum impietatis intertextu, salubre medicamentum in perniciem convertere summa contentione allaborarunt, et sui in Christum odit specimen factis ostentarunt, Scripturas undique percurrentes, dictiones captantes, voculas in- vestigantes, nuncubi quasdam inveniant syllabas, qua Filii cum Patre æqualitatem celent occultius. Verum qui decantatam essentiæ identitatem cum deprehenderit, obliquis oculis aspicit, et prætermissa Scriptura lacet, affectata quadam cæcitate veritatem premit. Sicubi vero voces compererit incarnationis occasione positas, * Matth. xvi, 27. • Matth. xxvi, 39. • Galat. III, 15. CL. DAUSQUEII NOTÆ. 1. Que bellicum insonuit tuba, militis dexteran (92) ᾿Ακολουθήτω. γρ. penultima per ε:, ldem vitium in μαθητίαν.
PG 85:351Εὔκαιρος ἡ τοῦ προφήτου φωνὴ βοῶσα· Ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς πνεῦμα κατανύξεως· ὀφθαλμοὺς τοῦ μὴ βλέπειν, καὶ ὦτα τοῦ μὴ ἀκούειν ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας . Εἰ δέ που τῶν ἐξ οἰκονομίας ῥημάτων κατίδωσιν, ἅπερ αἰτίαν ἔχει τὴν συγκατάβασιν, ἀσεβείας συνήγορον εὐθὺς τὴν οἰκονομίαν ἁρπάζουσι· σκιρτῶσιν ὡς τὸν Υἱὸν νενικηκότες. Οἷον· Ὁ Πατήρ μου , φησὶν, ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστίν . Οἱ κωφοὶ, ἀκούσατε, καὶ οἱ τυφλοὶ, ἀναβλέψατε ἰδεῖν. Ὁ Πατήρ μου ὁ πέμψας με . Εἰς τὸ πέμψας ὁρᾷς; Ἐννόησον τὸ πεμπόμενον. Τὸ πεμφθὲν περιγράφεται τόπῳ· περιέχεται χώρῳ. Ὁ δὲ Υἱὸς, Θεὸς ὢν, ἀπερίγραπτος. Σαρκὸς οὖν ἡ περιγραφὴ, οὐ θεότητος. Αἱρετικὰ τὰ μηνύματα· ἐκ φιλανθρωπίας ἡ συγκατάβασις, ἐξ ἀγαθότητος ἡ ἐνανθρώπησις. Πρὸς τὴν οἰκονομίαν, οὐ τὴν οὐσίαν, βλέπει τὰ ῥήματα. Μὴ τοίνυν γενέσθω τῆς φύσεως ἐλάττωσις, τῆς φιλανθρωπίας τὸ μέγεθος· μηδὲ τὴν σωτηρίαν, κατηγορίαν τοῦ σεσωκότος ποιώμεθα. β.
Α πτων τὴν ἀλήθειαν εκουσίῳ τυφλότητι. Ἐὰν δὲ Β που τῶν ἐξ οἰκονομίας φερομένων εὕρῃ ῥημάτων, ὧν ἡ μὲν θέα προσφέρει τὸ ταπεινὸν διὰ τὴν χρείαν, ἐν δὲ τῷ βάθει φυλάττει τὸ ὕψος, παρ' ὧν τὴν φιλο ανθρωπίαν δέον θαυμάζειν, πρόφασιν ποιοῦται δια- βολῆς τὸ φιλάνθρωπον. Ὁρῶσιν ἐγγεγραμμένον· Ἐγώ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν, καὶ μισοῦσι τὴν λέξιν ὡς ἀληθείας μητέρα. Ακούουσιν· Α γὰρ ποιεῖ ὁ Πατήρ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ· καὶ μέλαν τὸ γράμμα (93) νομίζουσιν. ᾿Ακούουσιν· "Ωσπερ ὁ Πα- τὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς, καὶ ζωοποιεῖ, οὕτω καὶ ὁ γιὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ· καὶ τὸ λεχθὲν παραπέμ- πονται. ᾿Ακούουσιν· Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα· καὶ φρίττοντες τὸ γράμμα, συκοφαντοῦσι τὴν ἔγνοιαν. Ακούουσι βοῶντος πρὸς τὸν λεπρόν· θέλω, καθαρίσθητι· καὶ τοῦ πάθους χαλεπώτεροι (94) για νονται, παρόσον ἐκεῖνα μὲν, αίδεσθέντα τὸν προσ- τάξαντα, εἶξαν τῷ λόγῳ, τῇ φυγῇ τὴν δουλείαν ἐκής ρυξαν· οὗτοι δὲ τὰς ἀκοὰς ἀποφράξαντες, γλώττη τολμηρᾷ δουλείαν τοῦ Δεσπότου καταψηφίζονται. Ευ- καιρος ἡ τοῦ προφήτου φωνὴ βοῦσα· ἔδωκεν αὐτ τοῖς ὁ Θεὸς πνεῦμα κατανύξεως (95) · ὀφθαλμούς τοῦ μὴ βλέπειν, καὶ ὦτα τοῦ μὴ ἀκούειν ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας. Εἰ δέ που τῶν ἐξ οἰκονομίας φη- μάτων κατίδωσιν, ἅπερ αἰτίαν ἔχει τὴν συγκατά βασιν, ἀσεβείας συνήγορον εὐθὺς τὴν οἰκονομίαν ἀρ τάζουσι· σκιρτώσιν ὡς τὸν Υἱὸν νενικηκότες. Οἷον· Ο Πατήρ μου, φησὶν, ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστίν. Οι κωφοί, ἀκούσατε, καὶ οἱ τυφλοί, ἀναβλέψατε ἰδεῖν. Ὁ Πατήρ μου ὁ πέμψας με. Εἰς τὸ πέμψας ὁρᾷς; Εννόησον τὸ πεμπόμενον. Τὸ πεμφθέν, περι- γράφεται τόπῳ· περιέχεται χώρῳ. Ὁ δὲ Υἱὸς, Θεὸς ῶν, ἀπερίγραπτος. Σαρκὸς οὖν ἡ περιγραφή, οὐ θεό- τητος. Αἱρετικά τα μηνύματα· ἐκ φιλανθρωπίας ή συγκατάβασις, ἐξ ἀγαθότητος ἡ ἐνανθρώπησις. Πρὸς τὴν οἰκονομίαν, οὐ τὴν οὐσίαν, βλέπει τὰ ῥήματα. Μὴ τοίνυν γενέσθω τῆς φύσεως ελάττωσις, τῆς φιλο ανθρωπίας τὸ μέγεθος · μηδὲ τὴν σωτηρίαν, κατη- γορίαν τοῦ σεσωκότος ποιώμεθα. β'. Ἐκ ταύτης ἄρα τῆς ἀπλήστου δυσμενείας δρο μώμενοι, καταγέλαστον ἀνῄρηνται πόλεμον, καὶ ὡς Χριστοῦ στρατιώταις ἡμῖν τὴν κατὰ Χριστοῦ ποιοῦν ται παράταξιν, ἀνθ' ὅπλων τοὺς λόγους ἐκπέμποντες, καὶ παρ' ἡμῶν, ὡς Χριστῷ συνηγορούντων, τὰς ἀποκρίσεις ζητοῦντες. Πάτερ, φησίν, εἰ δυνατόν, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Οράς, • τοῦ πάθους. τῶν παθῶν, ἐκεῖνα αἰδεσθέντα ? ξεως. Καθώς γέγραπται, Ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς πνεῦμα κατανύξεως. ο "Οτι κατανέ νυγμαι, BASHLII SELEUCIENSIS quarum primus quidem aspectus quid lumi- le præ se fert ob necessitatem, in penetralibus vero quid excelsum ac reconditum habet (quas equidem voces, ut amoris in hominem plenissimas suspicere oportuit), ex ipsa humanitate crimina- tionis occasionem captant. Vident in Scriptura : Ego el Pater unum sumus 8, et eam vocem ut veritatis matrem oderunt. Audiunt : Quacunque enim Pater fecerit, hac et Filius similiter facit " ; el atratam infaustamque Scripturam opinantur. Audiunt Sicut enim Pater suscitat mortues, et vivificat, sic et Filius, quos vult vivificat "; el quod dicitur, repudiant. Audiunt : Qui videt me, videt et Patrem " ; et Scriptum horrentes, senten- tiam calunniantur. Audiunt ad leprosum claman- tem : Volo, mundare ss : et morbis intractabiliores evadunt, quatenus illi, imperantem reveriti, cesse- runt verbo, et fugiendo declararunt obsequelam : hi vero aures oppilantes, lingua temeraria Domino vindicias dant secundumn servitutem. Opportuna prophetæ vox inclamat : Dedit illis Deus spiritum compunctionis : oculus, ut non videant, et aures, ut non audiant usque in hodiernum diem 1. Sicubi e verbis ad incarnationem spectantibus, et ingentem Christi demissionem proponentibus, aliquid con- spexerint, incarnationem rapiunt in impietatis defensionem, exsiliunt ut parta de Filio victoria. Exempli gratia : Pater meus, inquit, qui misit me, major me est it. Surdi, audite, et cæci, sursum ocu- los tollite, ut cognoscatis, Pater meus, qui misil me. In illud, Qui misit me, aciem intendis ? Cogita tecum, quid mittatur. Quod mittitur loco circum- scribitur, regione continetur: Filius autem, cum sit Deus, incircumscriptus est. Carnis igitur est circumscriptio, non divinitatis. Hæretica inter- pretamenta ! Ex amore generis humani, ex beni- gnitate orta est incarnatio: œconomiam, non es- sentiam, respiciunt ista voces. Non ergo tanti amo- ris magnitudo vertat in naturæ detrimentum; nec ei qui salutem dedit, de salute crimen aſſingamus. C lum bellum sustulerunt, et quam in Christum aciem apparant, in nos tanquam in Christi milites convertunt, pro telis voces ejaculantur, et a nobis, qui Christi patrocinium arripimus, responsa fagi- D tant. Pater, inquit, si possibile est, transeal a me calix iste . Vides, inquit, Si possibile, nie- Joan. x, 30. ' Joan. v, 19. ibid. 21. st Joan. x1, st Joan. x1, es Matth. xxvi, 39. VIII, 8. 28. CL. DAUSQUEI NOTÆ. turam, haereticorun judicio, obelisco fodiendam, aut atro fedandam. Nam cum omnia plurativo numero sub- jiciuntur, quid mage vero consentaneum, quan Basilium plures dinumerasse morbos, et cum scrip- sisset ascripsisse Verum si cui aliter sedet, non tanti est ut pugnem. Hae verba citantur a D. Paulo u Epist. ad Rom. Ubi scriptumn, Paule? quis hæc protulit prophetarum, Basili ? Ego vero nescio : nisi quod cap. vi, Isaia scriptum est : verbo, punctus sum. Patres Græci sequun- tur. Si quæ sequuntur, quæruntur, sunt apud Isa- iam praedicto loco. 2. lloc igitur inexplebili odio stimulati, deridicu- 9. 1ª Marc. 1, 41. 18 Isa. vi, 9, 10 ; Rom. (95) Μέλαν τὸ γράμμα. Ita vocat infaustem scrip- (94) τῶν παθῶν χαλεπώτεροι. Hoc illi substitui, (95) Εδωκεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς πνεῦμα κατανύ
Ἐκ ταύτης ἄρα τῆς ἀπλήστου δυσμενείας ὁρμώμενοι, καταγέλαστον ἀνῄρηνται πόλεμον, καὶ ὡς Χριστοῦ στρατιώταις ἡμῖν τὴν κατὰ Χριστοῦ ποιοῦνται παράταξιν, ἀνθ’ ὅπλων τοὺς λόγους ἐκπέμποντες, καὶ παρ’ ἡμῶν, ὡς Χριστῷ συνηγορούντων, τὰς ἀποκρίσεις ζητοῦντες. Πάτερ , φησὶν, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο . Ὁρᾷς, φησὶν, εἰ δυνατὸν , τοῦ πάθους τὸν φόβον; Ὁρᾷς τοῦ σταυροῦ τὴν παραίτησιν; Ὁρᾷς τοῦ Υἱοῦ τὴν ἐλάττωσιν; Καὶ σοφιστεύουσι λόγοις, ἵνα τῷ Υἱῷ λοιδορήσωνται. Ἀλλ’ εἰ τοῦ Υἱοῦ ἐντεῦθεν κατηγορεῖς, ὥρα σοι καὶ τοῦ Πατρὸς καταγινώσκειν ἀσθένειαν. Πάτερ γὰρ , φησὶν, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο . Ὅπου δὲ ἀμφίβολος ἡ βοήθεια, πρόδηλος ἡ ἀσθένεια. Οὐ γὰρ εἶπε, Παρένεγκε, Πάτερ· δύνασαι γάρ· ἀλλ’, Εἰ δυνατὸν, παρελθέτω . Εἰ δουλεύεις τῇ λέξει, προκατηγορεῖς τοῦ Πατρός· εἰ διαβάλλεις τὸν Υἱὸν, προδιαβάλλεις τὸ Πνεῦμα. Ὧν γὰρ ἀμέριστος ἡ τιμὴ, τούτων ἡ ὕβρις κοινὴ, κατὰ τὴν τοῦ αὐτοῦ τοῦ Κυρίου πρὸς τὸν Πατέρα φωνήν· Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστιν . Ἀλλ’ ἀντεπάγουσιν ἡμῖν τὰ ἑξῆς· Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὸν γενέσθω .
Α πτων τὴν ἀλήθειαν εκουσίῳ τυφλότητι. Ἐὰν δὲ Β που τῶν ἐξ οἰκονομίας φερομένων εὕρῃ ῥημάτων, ὧν ἡ μὲν θέα προσφέρει τὸ ταπεινὸν διὰ τὴν χρείαν, ἐν δὲ τῷ βάθει φυλάττει τὸ ὕψος, παρ' ὧν τὴν φιλο ανθρωπίαν δέον θαυμάζειν, πρόφασιν ποιοῦται δια- βολῆς τὸ φιλάνθρωπον. Ὁρῶσιν ἐγγεγραμμένον· Ἐγώ καὶ ὁ Πατὴρ ἔν ἐσμεν, καὶ μισοῦσι τὴν λέξιν ὡς ἀληθείας μητέρα. Ακούουσιν· Α γὰρ ποιεῖ ὁ Πατήρ, ταῦτα καὶ ὁ Υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ· καὶ μέλαν τὸ γράμμα (93) νομίζουσιν. ᾿Ακούουσιν· "Ωσπερ ὁ Πα- τὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς, καὶ ζωοποιεῖ, οὕτω καὶ ὁ γιὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ· καὶ τὸ λεχθὲν παραπέμ- πονται. ᾿Ακούουσιν· Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε καὶ τὸν Πατέρα· καὶ φρίττοντες τὸ γράμμα, συκοφαντοῦσι τὴν ἔγνοιαν. Ακούουσι βοῶντος πρὸς τὸν λεπρόν· θέλω, καθαρίσθητι· καὶ τοῦ πάθους χαλεπώτεροι (94) για νονται, παρόσον ἐκεῖνα μὲν, αίδεσθέντα τὸν προσ- τάξαντα, εἶξαν τῷ λόγῳ, τῇ φυγῇ τὴν δουλείαν ἐκής ρυξαν· οὗτοι δὲ τὰς ἀκοὰς ἀποφράξαντες, γλώττη τολμηρᾷ δουλείαν τοῦ Δεσπότου καταψηφίζονται. Ευ- καιρος ἡ τοῦ προφήτου φωνὴ βοῦσα· ἔδωκεν αὐτ τοῖς ὁ Θεὸς πνεῦμα κατανύξεως (95) · ὀφθαλμούς τοῦ μὴ βλέπειν, καὶ ὦτα τοῦ μὴ ἀκούειν ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας. Εἰ δέ που τῶν ἐξ οἰκονομίας φη- μάτων κατίδωσιν, ἅπερ αἰτίαν ἔχει τὴν συγκατά βασιν, ἀσεβείας συνήγορον εὐθὺς τὴν οἰκονομίαν ἀρ τάζουσι· σκιρτώσιν ὡς τὸν Υἱὸν νενικηκότες. Οἷον· Ο Πατήρ μου, φησὶν, ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστίν. Οι κωφοί, ἀκούσατε, καὶ οἱ τυφλοί, ἀναβλέψατε ἰδεῖν. Ὁ Πατήρ μου ὁ πέμψας με. Εἰς τὸ πέμψας ὁρᾷς; Εννόησον τὸ πεμπόμενον. Τὸ πεμφθέν, περι- γράφεται τόπῳ· περιέχεται χώρῳ. Ὁ δὲ Υἱὸς, Θεὸς ῶν, ἀπερίγραπτος. Σαρκὸς οὖν ἡ περιγραφή, οὐ θεό- τητος. Αἱρετικά τα μηνύματα· ἐκ φιλανθρωπίας ή συγκατάβασις, ἐξ ἀγαθότητος ἡ ἐνανθρώπησις. Πρὸς τὴν οἰκονομίαν, οὐ τὴν οὐσίαν, βλέπει τὰ ῥήματα. Μὴ τοίνυν γενέσθω τῆς φύσεως ελάττωσις, τῆς φιλο ανθρωπίας τὸ μέγεθος · μηδὲ τὴν σωτηρίαν, κατη- γορίαν τοῦ σεσωκότος ποιώμεθα. β'. Ἐκ ταύτης ἄρα τῆς ἀπλήστου δυσμενείας δρο μώμενοι, καταγέλαστον ἀνῄρηνται πόλεμον, καὶ ὡς Χριστοῦ στρατιώταις ἡμῖν τὴν κατὰ Χριστοῦ ποιοῦν ται παράταξιν, ἀνθ' ὅπλων τοὺς λόγους ἐκπέμποντες, καὶ παρ' ἡμῶν, ὡς Χριστῷ συνηγορούντων, τὰς ἀποκρίσεις ζητοῦντες. Πάτερ, φησίν, εἰ δυνατόν, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Οράς, • τοῦ πάθους. τῶν παθῶν, ἐκεῖνα αἰδεσθέντα ? ξεως. Καθώς γέγραπται, Ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς πνεῦμα κατανύξεως. ο "Οτι κατανέ νυγμαι, BASHLII SELEUCIENSIS quarum primus quidem aspectus quid lumi- le præ se fert ob necessitatem, in penetralibus vero quid excelsum ac reconditum habet (quas equidem voces, ut amoris in hominem plenissimas suspicere oportuit), ex ipsa humanitate crimina- tionis occasionem captant. Vident in Scriptura : Ego el Pater unum sumus 8, et eam vocem ut veritatis matrem oderunt. Audiunt : Quacunque enim Pater fecerit, hac et Filius similiter facit " ; el atratam infaustamque Scripturam opinantur. Audiunt Sicut enim Pater suscitat mortues, et vivificat, sic et Filius, quos vult vivificat "; el quod dicitur, repudiant. Audiunt : Qui videt me, videt et Patrem " ; et Scriptum horrentes, senten- tiam calunniantur. Audiunt ad leprosum claman- tem : Volo, mundare ss : et morbis intractabiliores evadunt, quatenus illi, imperantem reveriti, cesse- runt verbo, et fugiendo declararunt obsequelam : hi vero aures oppilantes, lingua temeraria Domino vindicias dant secundumn servitutem. Opportuna prophetæ vox inclamat : Dedit illis Deus spiritum compunctionis : oculus, ut non videant, et aures, ut non audiant usque in hodiernum diem 1. Sicubi e verbis ad incarnationem spectantibus, et ingentem Christi demissionem proponentibus, aliquid con- spexerint, incarnationem rapiunt in impietatis defensionem, exsiliunt ut parta de Filio victoria. Exempli gratia : Pater meus, inquit, qui misit me, major me est it. Surdi, audite, et cæci, sursum ocu- los tollite, ut cognoscatis, Pater meus, qui misil me. In illud, Qui misit me, aciem intendis ? Cogita tecum, quid mittatur. Quod mittitur loco circum- scribitur, regione continetur: Filius autem, cum sit Deus, incircumscriptus est. Carnis igitur est circumscriptio, non divinitatis. Hæretica inter- pretamenta ! Ex amore generis humani, ex beni- gnitate orta est incarnatio: œconomiam, non es- sentiam, respiciunt ista voces. Non ergo tanti amo- ris magnitudo vertat in naturæ detrimentum; nec ei qui salutem dedit, de salute crimen aſſingamus. C lum bellum sustulerunt, et quam in Christum aciem apparant, in nos tanquam in Christi milites convertunt, pro telis voces ejaculantur, et a nobis, qui Christi patrocinium arripimus, responsa fagi- D tant. Pater, inquit, si possibile est, transeal a me calix iste . Vides, inquit, Si possibile, nie- Joan. x, 30. ' Joan. v, 19. ibid. 21. st Joan. x1, st Joan. x1, es Matth. xxvi, 39. VIII, 8. 28. CL. DAUSQUEI NOTÆ. turam, haereticorun judicio, obelisco fodiendam, aut atro fedandam. Nam cum omnia plurativo numero sub- jiciuntur, quid mage vero consentaneum, quan Basilium plures dinumerasse morbos, et cum scrip- sisset ascripsisse Verum si cui aliter sedet, non tanti est ut pugnem. Hae verba citantur a D. Paulo u Epist. ad Rom. Ubi scriptumn, Paule? quis hæc protulit prophetarum, Basili ? Ego vero nescio : nisi quod cap. vi, Isaia scriptum est : verbo, punctus sum. Patres Græci sequun- tur. Si quæ sequuntur, quæruntur, sunt apud Isa- iam praedicto loco. 2. lloc igitur inexplebili odio stimulati, deridicu- 9. 1ª Marc. 1, 41. 18 Isa. vi, 9, 10 ; Rom. (95) Μέλαν τὸ γράμμα. Ita vocat infaustem scrip- (94) τῶν παθῶν χαλεπώτεροι. Hoc illi substitui, (95) Εδωκεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς πνεῦμα κατανύ
PG 85:353Ἄλλη πάλιν θελημάτων διαίρεσις, ἵνα μὴ μόνον φύσις ἔχῃ τὴν διαφορὰν, ἀλλὰ καὶ ἡ γνώμη τὸν πολέμιον· Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὸν γενέσθω . Ὁρᾷς, φησὶν, ὡς ἄκων τὸ πάθος εἰσέρχεται; Ἀλλ’ εἰ τὸ πάθος ἀκούσιον, ἀβούλητος ἡ ἀνάστασις. Εἰ παρὰ γνώμην ὁ σταυρὸς, ἐκ βίας ἡ χάρις· οὐ κατὰ γνώμην ἡ σωτηρία οὐ βουλόμενος ἔσωσε. Τί οὖν ἐβούλετο Παῦλος εὐχαριστῶν, καὶ βοῶν· Χριστὸς ἦλθεν εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλοὺς σῶσαι ; Τί δὲ πάλιν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἐβούλετο, λέγων· Ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι τὴν ἐμὴν ψυχὴν, καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν ; Ἐξουσίαν ἀνωτέραν δουλείας, ἐξουσίαν ἀξίας μητέρα, ἐξουσίαν ἀδεσπότου φύσεως μάρτυρα. Τί δὲ ἔφασκε; Διὰ τοῦτο ὁ Πατήρ με ἀγαπᾷ, ὅτι ἐγὼ τίθημι τὴν ψυχήν μου ὑπὲρ τῶν προβάτων . Τὸ φίλτρον ἑκούσιον, καὶ τὸ πάθος ἀβούλητον; Ποῦ δὲ χώραν ἡ περιφανὴς ἔχει φωνή· Ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς τίθησι τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ὑπὲρ τῶν προβάτων ; Τί κλέπτεις καὶ τοῦ ποιμένος τὴν ἐπιμέλειαν, καὶ τοῦ πάθους τὴν χάριν; Καὶ Παῦλος μὲν ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίων σωτηρίας ἀγωνιζόμενος, ἔλεγεν· Ηὐχόμην ἐγὼ αὐτὸς ἀνάθεμα εἶναι ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ ὑπὲρ τῶν συγγενῶν μου κατὰ σάρκα .
φησὶν, εἰ δυνατόν, τοῦ πάθους τὸν φόβον; Ορᾷς τοῦ σταυροῦ τὴν παραίτησιν ; Ορᾷς τοῦ Υἱοῦ τὴν ἐλάττωσιν ; Καὶ σοφιστεύουσι λόγοις, ἵνα τῷ Υἱῷ λοιδορήσωνται. Ἀλλ᾽ εἰ τοῦ Υἱοῦ ἐντεῦθεν κατ ηγορείς, ὥρα σοι καὶ τοῦ Πατρός καταγινώσκειν ἀσθένειαν. Πάτερ γάρ, φησίν, εἰ δυνατὸν, παρελ- θέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Οπου δὲ ἀμφί- βολος ή βοήθεια, πρόδηλος ἡ ἀσθένεια. Οὐ γὰρ εἶπε, Παρένεγκε, Πάτερ δύνασαι γάρ· ἀλλ', Εἰ δυνατόν, παρελθέτω. Ε! δουλεύεις τῇ λέξει, προκατηγορεῖς τοῦ Πατρός· εἰ διαβάλλεις τὸν Υἱόν, προδιαβάλλεις τὸ Πνεῦμα. "Ον γὰρ ἀμέριστος ή τιμή, τούτων ἡ ὕβρις κοινὴ, κατὰ τὴν τοῦ αὐτοῦ τοῦ Κυρίου πρὸς τὸν Πα- τέρα φωνήν ἱΠάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστιν (96). Αλλ' ἀντεπάγουσιν ἡμῖν τὰ ἑξῆς· Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέ- λημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. "Αλλη πάλιν θελημάτων Β διαίρεσις, ἵνα μὴ μόνον φύσις ἔχῃ τὴν διαφοράν, ἀλλὰ καὶ ἡ γνώμη τὸν πολέμιον· Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. Ορᾷς, φησὶν, ὡς ἄκων τὸ πά- θος εἰσέρχεται ; Αλλ᾽ εἰ τὸ πάθος ἀκούσιον, ἀβούλητος ἡ ἀνάστασις. Εἰ παρὰ γνώμην ὁ σταυρὸς, ἐκ βίας ἡ χάρις· οὐ κατὰ γνώμην ἡ σωτηρία οὐ βουλόμενος ἔσωσε. Τί οὖν ἐβούλετο Παῦλος εὐχαριστῶν, καὶ βοῶν· Χρι- στὸς ἦλθεν εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλοὺς σῶσαι (97); Τί δὲ πάλιν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ (98) ἐβούλετο, λέγων· Εξουσίαν ἔχω θεῖναι τὴν ἐμὴν ψυχὴν, καὶ ἐξου σίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν; Εξουσίαν ἀνωτές ραν δουλείας, έξουσίαν ἀξίας μητέρα, ἐξουσίαν ἀδε σπότου φύσεως μάρτυρα. Τί δὲ ἔφασκε; Διὰ τοῦτο ὁ Πατήρ με αγαπᾷ, ὅτι ἐγὼ τίθημι τὴν ψυχήν μου ὑπὲρ τῶν προβάτων. Τὸ φίλτρον ἐκούσιον, καὶ τὸ πάθος ἀβούλητον; Ποῦ δὲ χώραν ἡ περιφανής Έχει φωνή. Ο ποιμὴν ὁ καλὸς τίθησι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ὑπὲρ τῶν προβάτων; Τί κλέπτεις καὶ τοῦ ποιμένος τὴν ἐπιμέλειαν, καὶ τοῦ πάθους τὴν χάριν; Καὶ Παῦλος μὲν ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίων σωτηρίας άγω- νιζόμενος, ἔλεγεν Ευχόμην ἐγὼ αὐτὸς ἀνάθεμα εἶναι ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ ὑπὲρ τῶν συγγενῶν (99) μου κατὰ σάρκα. Χριστὸς δὲ ἀβουλήτως σώζει την κτίσιν, ὑπὲρ ἧς, ἵνα σώσῃ, τὸ πάθος ὑπέμεινε. γ. Δέχου καὶ ἑτέραν φωνὴν Δεσποτικὴν τὸ θέλειν σημαίνουσαν "Οταν ὑψωθῶ, πάντας ἑλκύσω (4) πρὸς ἐμαυτόν. Πῶς οὖν ἑτέροις χαρίζεται, δ προ- εμά. είμι εγώ, εὐχαριστῶν. ἀναντιῤῥήτως Σωτήρα "Απαγορεύει τοίνυν ἀδελφῷ δανείζειν, ἀδελφὸν ὀνομάζων οὐ μόνον ἐκ τῶν αὐτῶν φύντα γονέων, ἀλλὰ καὶ ὃς ἂν ἀστός, ἢ ὁμόφυλος - πάντα, 80- ORATIO XXXII. A tum passionis? Vides crucem deprecantem? Vicles Filii majestatem obteri? Fallaces quasdam contur- quent conclusiunculas, ut Filium Dei conviciis proscindant. Sed si his voculis Filium incusas, opportunam tibi Patris quoque infirmitatem coar- guere. Pater enim, inquit, si possibile est, transeal a me calix iste. Ubi dubium est subsidium, mani- festa est infirmitas. Non enim dixit : Transfer, Pater : poles enim : sed, Si possibile est, transeal. Si dictioni te mancipas, Patri crimen ante facis; si Filium carpis, Spiritum ante vellicas: Nam quorum honor indiscretus, eoruin cominunis est contumelia, quod ipsius Domini ad Patrem voce comprobatur: Mea omnia tua sunt : et lua mea sunt s. Sed contra nobis ingerunt sequentia : Attamen non mea voluntas, sed tua fat. Alia ite- rum voluntatis divisio: ut non natura solum ha- beat discrimen, sed et voluntas suum adversarium: Attamen non mea voluntas, sed tua fiat. Vides, inquit, ut invitus passionis limen ineat? Quod si invite suscepta passio, resurrectio quoque non ab ejus voluntaţe profecta est. Si præter animi sententiam crux, vi nobiscum gratia communicata est : non ejus voluntate salus obtigit, non volens salvavit. Quid ergo volebat Paulus cum gratias ageret, et clamaret : Christus venit in hunc mundum peccatores salvos facere, quorum primus ego sum 17? Quid rursus ipse Salvator aliud voluit, dicens : Potestatem habeo ponendi animam meam, et pole- statem habeo iterum sumendi eam ? potestatem C servitute celsiorem, potestateın dignitatis parei- esse pro cognatis meis secundum carnem "1. Scilicet daret, passionem sustinuit. tem, potestatein testem naturæ nullius obnoxiæ dominationi. Quid porro affirmabat: Propterea me diligit Pater, quia ego pono animam meam pro ovibus ? Amandi incentivum voluntarium sit, passio non sit? Alibi locum habet hæc ejus lucu- lenta vox: Pastor bonus animam suam dal pro ovibus . Cur et pastoris diligentiam furaris, et passionis gratiam? Paulus quidem pro Judzorum salute decertans dicebat: Optabam ego anathema Christus nolens creaturam salvat, pro qua ut salutem ipsius consignal: Et ego si exaltatus fuero, omnes D iraham ad memetipsum ". Quomodo igitur aliis 39. * Joan. xvII, 10. Tim. 1, 15. Joan. x, 18. so ibid. 17. ibid. 11. * Joan. 1, 32. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Ea in portiuncula robur iuest permaximum. ductu illius vocis tor, nunquam Servator. Solide, fuse, in anterioribus scriptis docui Christo, et Christianis injuriam facere, qui Christum vocal Serva- lorem. Possit autem sospitator, ut ibi doceo, ut Arnobius, lib. 1, Contra gentes, aliique nobis fuere præmonstratores, Rom. ix, 3. Judeus lib. De charitate : Velat igilur Moyses fratri (@nerari, fratrem appel- lans non eum solum, qui ex iisdem parentibus sit progenitus, sed et qui ciris aut contribulis fuerit. quædam Testamenti : quædam habent, nere neutro. 3. Accipe et alteram Domini vocem, quæ valle (96) Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστιν. Adde, Καὶ τὰ σὰ (97) Αμαρτωλούς σῶσαι. Ascribe, "ἂν πρῶτος (98) Σωτήρ. De Christo pertinaciter reddo Salva- (99) Τῶν συγγενών. D. Paulus ad Romanos cap. 9. τῶν ἀδελφῶν, quæ eodem numero habenda. Phil (1) Πάντας έλκύσω. Consentiunt exemplaria
Χριστὸς δὲ ἀβουλήτως σώζει τὴν κτίσιν, ὑπὲρ ἧς, ἵνα σώσῃ, τὸ πάθος ὑπέμεινε. γ. Δέχου καὶ ἑτέραν φωνὴν Δεσποτικὴν τὸ θέλειν σημαίνουσαν· Ὅταν ὑψωθῶ, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν . Πῶς οὖν ἑτέροις χαρίζεται, ὃ προλαβὼν αὐτὸς ἀποστρέφεται; Ἀλλ’ ἀνέχου· τοὺς μαθητὰς παρορμῶν ἀνδρικῶς ἐνέγκαι τοῦ πάθους τὴν θέαν· Ἰδοὺ , φησὶν, ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖρας ἀνθρώπων . Προλαμβάνει τῇ προθυμίᾳ τῶν Ἰουδαίων τὴν γνώμην. Ὠδίνει γὰρ τὸ πάθος, ἵνα λύσῃ τοὺς τάφους. Πάλιν ἐπιπλήττει τῷ Πέτρῳ, τὸ πάθος διὰ πόθον κωλύοντι. Ἵλεως γὰρ , φησὶ, Κύριε, οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο . Πρὸς ὃν ὁ Δεσπότης· Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ, ὅτι σκάνδαλόν μου εἶ . Εἰ τὸ πάθος ἀκούσιον, τί τὸν συνόντα μαθητὴν ἀτιμάζει; Πάλιν τῶν Ἰουδαίων φθόνῳ τῶν θαυμάτων τὸν θαυματουργὸν φυγαδευόντων· Εἴπατε , φησὶ, τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ, σήμερον καὶ αὔριον θαύματα ἐπιτελῶ, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι . Εἰ πρόδηλος ἡ νίκη, τί παραιτεῖται τὸ πάθος; Ἵνα κωλύσῃ τὴν ἄνοδον, ἄκων ὁ Χριστὸς ὑπομένει τὸ πάθος;
φησὶν, εἰ δυνατόν, τοῦ πάθους τὸν φόβον; Ορᾷς τοῦ σταυροῦ τὴν παραίτησιν ; Ορᾷς τοῦ Υἱοῦ τὴν ἐλάττωσιν ; Καὶ σοφιστεύουσι λόγοις, ἵνα τῷ Υἱῷ λοιδορήσωνται. Ἀλλ᾽ εἰ τοῦ Υἱοῦ ἐντεῦθεν κατ ηγορείς, ὥρα σοι καὶ τοῦ Πατρός καταγινώσκειν ἀσθένειαν. Πάτερ γάρ, φησίν, εἰ δυνατὸν, παρελ- θέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Οπου δὲ ἀμφί- βολος ή βοήθεια, πρόδηλος ἡ ἀσθένεια. Οὐ γὰρ εἶπε, Παρένεγκε, Πάτερ δύνασαι γάρ· ἀλλ', Εἰ δυνατόν, παρελθέτω. Ε! δουλεύεις τῇ λέξει, προκατηγορεῖς τοῦ Πατρός· εἰ διαβάλλεις τὸν Υἱόν, προδιαβάλλεις τὸ Πνεῦμα. "Ον γὰρ ἀμέριστος ή τιμή, τούτων ἡ ὕβρις κοινὴ, κατὰ τὴν τοῦ αὐτοῦ τοῦ Κυρίου πρὸς τὸν Πα- τέρα φωνήν ἱΠάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστιν (96). Αλλ' ἀντεπάγουσιν ἡμῖν τὰ ἑξῆς· Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέ- λημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. "Αλλη πάλιν θελημάτων Β διαίρεσις, ἵνα μὴ μόνον φύσις ἔχῃ τὴν διαφοράν, ἀλλὰ καὶ ἡ γνώμη τὸν πολέμιον· Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. Ορᾷς, φησὶν, ὡς ἄκων τὸ πά- θος εἰσέρχεται ; Αλλ᾽ εἰ τὸ πάθος ἀκούσιον, ἀβούλητος ἡ ἀνάστασις. Εἰ παρὰ γνώμην ὁ σταυρὸς, ἐκ βίας ἡ χάρις· οὐ κατὰ γνώμην ἡ σωτηρία οὐ βουλόμενος ἔσωσε. Τί οὖν ἐβούλετο Παῦλος εὐχαριστῶν, καὶ βοῶν· Χρι- στὸς ἦλθεν εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλοὺς σῶσαι (97); Τί δὲ πάλιν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ (98) ἐβούλετο, λέγων· Εξουσίαν ἔχω θεῖναι τὴν ἐμὴν ψυχὴν, καὶ ἐξου σίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν; Εξουσίαν ἀνωτές ραν δουλείας, έξουσίαν ἀξίας μητέρα, ἐξουσίαν ἀδε σπότου φύσεως μάρτυρα. Τί δὲ ἔφασκε; Διὰ τοῦτο ὁ Πατήρ με αγαπᾷ, ὅτι ἐγὼ τίθημι τὴν ψυχήν μου ὑπὲρ τῶν προβάτων. Τὸ φίλτρον ἐκούσιον, καὶ τὸ πάθος ἀβούλητον; Ποῦ δὲ χώραν ἡ περιφανής Έχει φωνή. Ο ποιμὴν ὁ καλὸς τίθησι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ὑπὲρ τῶν προβάτων; Τί κλέπτεις καὶ τοῦ ποιμένος τὴν ἐπιμέλειαν, καὶ τοῦ πάθους τὴν χάριν; Καὶ Παῦλος μὲν ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίων σωτηρίας άγω- νιζόμενος, ἔλεγεν Ευχόμην ἐγὼ αὐτὸς ἀνάθεμα εἶναι ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ ὑπὲρ τῶν συγγενῶν (99) μου κατὰ σάρκα. Χριστὸς δὲ ἀβουλήτως σώζει την κτίσιν, ὑπὲρ ἧς, ἵνα σώσῃ, τὸ πάθος ὑπέμεινε. γ. Δέχου καὶ ἑτέραν φωνὴν Δεσποτικὴν τὸ θέλειν σημαίνουσαν "Οταν ὑψωθῶ, πάντας ἑλκύσω (4) πρὸς ἐμαυτόν. Πῶς οὖν ἑτέροις χαρίζεται, δ προ- εμά. είμι εγώ, εὐχαριστῶν. ἀναντιῤῥήτως Σωτήρα "Απαγορεύει τοίνυν ἀδελφῷ δανείζειν, ἀδελφὸν ὀνομάζων οὐ μόνον ἐκ τῶν αὐτῶν φύντα γονέων, ἀλλὰ καὶ ὃς ἂν ἀστός, ἢ ὁμόφυλος - πάντα, 80- ORATIO XXXII. A tum passionis? Vides crucem deprecantem? Vicles Filii majestatem obteri? Fallaces quasdam contur- quent conclusiunculas, ut Filium Dei conviciis proscindant. Sed si his voculis Filium incusas, opportunam tibi Patris quoque infirmitatem coar- guere. Pater enim, inquit, si possibile est, transeal a me calix iste. Ubi dubium est subsidium, mani- festa est infirmitas. Non enim dixit : Transfer, Pater : poles enim : sed, Si possibile est, transeal. Si dictioni te mancipas, Patri crimen ante facis; si Filium carpis, Spiritum ante vellicas: Nam quorum honor indiscretus, eoruin cominunis est contumelia, quod ipsius Domini ad Patrem voce comprobatur: Mea omnia tua sunt : et lua mea sunt s. Sed contra nobis ingerunt sequentia : Attamen non mea voluntas, sed tua fat. Alia ite- rum voluntatis divisio: ut non natura solum ha- beat discrimen, sed et voluntas suum adversarium: Attamen non mea voluntas, sed tua fiat. Vides, inquit, ut invitus passionis limen ineat? Quod si invite suscepta passio, resurrectio quoque non ab ejus voluntaţe profecta est. Si præter animi sententiam crux, vi nobiscum gratia communicata est : non ejus voluntate salus obtigit, non volens salvavit. Quid ergo volebat Paulus cum gratias ageret, et clamaret : Christus venit in hunc mundum peccatores salvos facere, quorum primus ego sum 17? Quid rursus ipse Salvator aliud voluit, dicens : Potestatem habeo ponendi animam meam, et pole- statem habeo iterum sumendi eam ? potestatem C servitute celsiorem, potestateın dignitatis parei- esse pro cognatis meis secundum carnem "1. Scilicet daret, passionem sustinuit. tem, potestatein testem naturæ nullius obnoxiæ dominationi. Quid porro affirmabat: Propterea me diligit Pater, quia ego pono animam meam pro ovibus ? Amandi incentivum voluntarium sit, passio non sit? Alibi locum habet hæc ejus lucu- lenta vox: Pastor bonus animam suam dal pro ovibus . Cur et pastoris diligentiam furaris, et passionis gratiam? Paulus quidem pro Judzorum salute decertans dicebat: Optabam ego anathema Christus nolens creaturam salvat, pro qua ut salutem ipsius consignal: Et ego si exaltatus fuero, omnes D iraham ad memetipsum ". Quomodo igitur aliis 39. * Joan. xvII, 10. Tim. 1, 15. Joan. x, 18. so ibid. 17. ibid. 11. * Joan. 1, 32. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Ea in portiuncula robur iuest permaximum. ductu illius vocis tor, nunquam Servator. Solide, fuse, in anterioribus scriptis docui Christo, et Christianis injuriam facere, qui Christum vocal Serva- lorem. Possit autem sospitator, ut ibi doceo, ut Arnobius, lib. 1, Contra gentes, aliique nobis fuere præmonstratores, Rom. ix, 3. Judeus lib. De charitate : Velat igilur Moyses fratri (@nerari, fratrem appel- lans non eum solum, qui ex iisdem parentibus sit progenitus, sed et qui ciris aut contribulis fuerit. quædam Testamenti : quædam habent, nere neutro. 3. Accipe et alteram Domini vocem, quæ valle (96) Πάντα τὰ ἐμὰ, σά ἐστιν. Adde, Καὶ τὰ σὰ (97) Αμαρτωλούς σῶσαι. Ascribe, "ἂν πρῶτος (98) Σωτήρ. De Christo pertinaciter reddo Salva- (99) Τῶν συγγενών. D. Paulus ad Romanos cap. 9. τῶν ἀδελφῶν, quæ eodem numero habenda. Phil (1) Πάντας έλκύσω. Consentiunt exemplaria
PG 85:355Εὐφήμησον, ἄνθρωπε, τοὺς προφήτας, ὅτι τοῖς τῆς χάριτος ὀφθαλμοῖς τὰ μέλλοντα βλέποντες, ὑμνοῦσι τὸν ὑπὲρ τοῦ κόσμου σταυρούμενον. Αἰδέσθητι τοῦ Ἀβραὰμ τὴν χάριν, ἐν Ἰσαὰκ τὸ πάθος προεικονίζοντος. Ἀβραὰμ γὰρ , φησὶν, ὁ πατὴρ ὑμῶν ἐπεθύμησεν ἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ εἶδε, καὶ ἐχάρη · ὃς τῷ γήρᾳ καμπτόμενος, ἀτρόμῳ χειρὶ κατὰ τοῦ φιλτάτου τὸ ξίφος ἐπανατείνεται. Καὶ νικᾷ τῷ τοῦ κελεύσαντος πόθῳ, τὸν πόνον τῆς φύσεως, ἵνα ἀθύτῳ θυσίᾳ Δεσποτικὴν θυσίαν μιμήσηται. Αἰδέσθητι τοῦ Ἰσαὰκ τὴν ἐπιείκειαν, ὃς καὶ πρὸς φόνον δεσμούμενος, περὶ τὸ ξίφος ἑκὼν ἦν, ἵνα τὴν εἰκόνα τοῦ πάθους ἐνδύσηται. Αἰδέσθητι τοῦ Μωϋσέως τὸν ὄφιν ἐν ἐρήμῳ κρεμάμενον, ὃς τοῖς τῶν ἀπίστων ὄμμασιν ἐχαρακτήριζε τὸν ἐπὶ τοῦ ξύλου κρεμάμενον. Γνωρίζει τὴν εἰκόνα Χριστὸς, καὶ μηνύει τοῖς μαθηταῖς τὸ ἀπόῤῥητον. Μία μὲν οὖν αὕτη τῶν τοῦ Σωτῆρος λόγων αἰτία, λέγοντος· Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο , ταῖς θείαις οἰκονομίαις τὸ πρέπον φυλάττουσα. Δευτέρα δὲ, καὶ οὐδὲν ἐλάττων ἐκείνης.
Α λαβὼν αὐτὸς ἀποστρέφεται; 'Αλλ' ἀνέχου· τοὺς μαθ θητὰς παρορμῶν ἀνδρικῶς ἐνέγκαι τοῦ πάθους τὴν θέαν· Ἰδού, φησὶν, ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖ ρας ἀνθρώπων. Προλαμβάνει τῇ προθυμίᾳ τῶν Ἰουδαίων τὴν γνώμην. δίνει γὰρ τὸ πάθος, ἵνα λύσῃ τοὺς τάφους. Πάλιν ἐπιπλήττει τῷ Πέτρῳ, τὸ πάθος διὰ πόθον κωλύοντι. Ιλεως γὰρ, φησί, Κύ- ριε, οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο. Πρὸς ἄν ὁ Δεσπότης· Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ, ὅτι σκάνδαλον μου εἶ. Εἰ τὸ πάθος ἀκούσιον, τί τὸν συνήντα μαθητὴν ἀτιμάζει ; Πάλιν τῶν Ἰουδαίων φθόνῳ τῶν θαυμάτων τὸν θαυματουργὸν φυγαδευόντων· Εἴπατε, φησί, τῇ ἀλώπεκι (2) ταύτῃ, σήμερον καὶ αὔριον θαύ- ματα (5) ἐπιτελῶ, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. Εἰ πρόδηλος ἡ νίκη, τί παραιτεῖται τὸ πάθος; Ἵνα χω λύσῃ τὴν ἄνοδον, ἄκων ὁ Χριστὸς ὑπομένει τὸ πά θος ; Εὐφήμησον, ἄνθρωπε, τοὺς προφήτας, ὅτι τοῖς τῆς χάριτος ὀφθαλμοῖς τὰ μέλλοντα βλέποντες (4), ὑμνοῦσι τὸν ὑπὲρ τοῦ κόσμου σταυρούμενον. Αιδέ σθητι τοῦ ᾿Αβραὰμ τήν χάριν, ἐν Ἰσαὰκ τὸ πάθος προεικονίζοντες. Ἀβραὰμ γὰρ, φησὶν, ὁ πατὴρ ὑμῶν ἐπεθύμησεν ἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ εἶδε, καὶ ἐχάρη· ὃς τῷ γήρα καμπτόμενος, ἀτρόμῳ χειρί κατὰ τοῦ φιλτάτου τὸ ξίφος ἐπανατείνεται. Καὶ νικ τῷ τοῦ κελεύσαντος πόθῳ, τὸν πόνον τῆς φύσεως, ἵνα ἀθύτῳ θυσίᾳ Δεσποτικὴν θυσίαν μιμήσηται. Α'- δέσθητι τοῦ Ἰσαὰκ τὴν ἐπιείκειαν, ὃς καὶ πρὸς φό νον δεσμούμενος, περὶ τὸ ξίφος ἑκὼν ἦν, ἵνα τὴν εἰ κόνα τοῦ πάθους ἐνδύσηται. Αἰδέσθητι τοῦ Μωϋσέως τὸν ὄφιν ἐν ἐρήμῳ κρεμάμενον, ὃς τοῖς τῶν ἀπίστων ὄμμασιν ἐχαρακτήριζε τὸν ἐπὶ τοῦ ξύλου κρεμάμε- νον. Γνωρίζει (5) τὴν εἰκόνα Χριστὸς, καὶ μηνύει τοῖς μαθηταῖς τὸ ἀπόῤῥητον. Μία μὲν οὖν αὕτη τῶν τοῦ Σωτῆρος λόγων αἰτία, λέγοντος· Πάτερ, εἰ δυ νατόν, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, ταῖς θείαις οἰκονομίαις τὸ πρέπον φυλάττουσα. Δευ- τέρα δὲ, καὶ οὐδὲν ἐλάττων ἐκείνης. Τοὺς γὰρ μα θητὰς ἐκπαιδεύων Χριστὸς ὅπως τοῖς τῆς εὐσεβείας ἀγῶσι προσιέναι χρεών μετὰ προθυμίας, ὁρίζει, περ ρικόπτων θρασύτητα, μὴ ἐπιτρέχειν τοῖς πάθεσι, τὴν τῶν ἀνθρώπων προορώμενος ἀσθένειαν, μηδὲ θρασύτητι κατὰ τῶν κινδύνων ἐπανατείνεσθαι· τοῦτο γάρ έστι προπετείας λαβὴν (6) εὐθὺς τῷ διαβόλῳ χαρίζεσθαι· ἀλλὰ μάλιστα μὲν ἀπωθεῖσθαι προς χχνί, 39. προπέτεια BASILII SELEUCIENSIS tribuit, quod cum ante cateros acceperit, aversa- tur? Verum exspecta : discipulos impellens ad passionis spectaculum animo virili perferendum: Ecce, inquit, ascendimus Hierosolymam, et Filius hominis tradetur in manus hominum *; Judæorum animi propositum alacritate præoccupat. Passio- nem enim parturit, quo sepulcra solvat. Iterum Petrum increpat passioni per amorem obviam eunti. Absit a te, Domine, inquit, non erit tibi hoc st. Ad quem Dominus : Vade post me, Satana, quia scandalum es mihi **. Si passio non sponte suscipitur, cur discipulum familiariter congredien- tem dedecore afficit ? Rursus cum Judæi per invi- diam miraculorum effectorem in fugam agerent: Dicite, inquit, vulpi illi : Sanitates perficio hodie, et cras, et tertia die consummor 6. Quid causæ est, cur, si evidens est victoria, recusetur passio ? An ut ascensum præpediat, Christus passionem subit illubens? Lauda prophetas, o homo, quod oculis gratiæ futura prævidentes crucifixum pro mundo hymnis prosccuti 'sint. Suspice Abrahami gratiam qui in Isaaco passionis imaginem præformabat. Abraham enim, inquit, pater vester desideravit vi- dere diem meum; et vidit, et gavisus est 27; qui senio curvatus intrepida manu carissimæ proli gladium intentat, et imperantis Dei charitate vin- cit naturæ difficultatem, nt hostia minime cæsa Domini sacrificium imitaretur. Suspice in Isaaco animi æquabilitatem, qui vinctus ad czden ob vo- C litante ferro paratus erat, ut imaginem passionis indueret. Suspice Moysis serpentem in locis deser- tis pendentem, qui incredulorum oculis formam appensi de cruce delincavit. Imaginem Christus notificat, et discipulis arcanum explicat. Una hæc igitur verborum Salvatoris causa, cum dicit : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste "; quæ causa decretis divinis accommodata est. Altera, nec illa inferior. Cum enim Christus, præcognita ho- minum infirmitate, discipulos edoceret, quomodo suscepta pro religione certamina non sine animi alacritate sint adeunda, modum statuit, omnem circumscribens temeritatem, ne videlicet se ad pa- tiendum præcipitent, neve adversus pericola per nimiam audaciam insolentius insurgant ; hoc enin est ansam diabolo porrigere ad ruinam celerem. B D Luc. XIII, 32. sr Joan. vult, 56. Matth. ** Luc. xvIII, 31. et Matth. xv, 22. ibid. 23. CL. DAUSQUEIL NOT. fraudem projecti dicuntur vulpiones. eædem sunt voces, ex usu et mente loquentium non differunt. in vivis essent prophetæ, Christum venturum vide- bant. pulice : Carmina Medea, vel quia medicamina vires Contulerint, res est notificata satis. Sed de istius poematis auctore nemo me probet. Addam Ovidiumi, Trist. lib. 1, eleg. 2. De Ponto : Atque modum culpæ notificare meæ ruinam, prolapsionem pronum est : ips prolapsio. Basilius dicit; ultro tormentis caput ob- jectare et morti, esse prolapsionis ansam dare dia- bolo, qua ille arrepta praecipitantem hominem de constantia fidei dejiciat. (2) Αλώπεκι. De Herode. Et Latinis ad omnem (5) Θαύματα, Lucæ xui; ἰάσεις, quæ non suapte vi (4) Βλέποντες. Qui videbant : tunc scilicet cuin (5) Γνωρίζει. Notifica!. Auctor carminis De (6) Προπετείας λαβήν. Προπετές, quod in casum,
Τοὺς γὰρ μαθητὰς ἐκπαιδεύων Χριστὸς ὅπως τοῖς τῆς εὐσεβείας ἀγῶσι προσιέναι χρεὼν μετὰ προθυμίας, ὁρίζει, περικόπτων θρασύτητα, μὴ ἐπιτρέχειν τοῖς πάθεσι, τὴν τῶν ἀνθρώπων προορώμενος ἀσθένειαν, μηδὲ θρασύτητι κατὰ τῶν κινδύνων ἐπανατείνεσθαι· τοῦτο γάρ ἐστι προπετείας λαβὴν εὐθὺς τῷ διαβόλῳ χαρίζεσθαι· ἀλλὰ μάλιστα μὲν ἀπωθεῖσθαι πρὸς Θεὸν δεήσεσι τὴν πεῖραν ἐκκλίνειν· ἵν’ ἡ τῆς ἀσθενείας ὁμολογία τὸν ἀήττητον ἐπισπάσηται σύμμαχον. Ἧττον γὰρ, πρῶτον μὲν μὴ μέγα κατὰ τοῦ πάθους φρονεῖν. Εἰ δὲ ἄφευκτος ὁ χειμὼν, καὶ συνεχῆ τὰ δίκτυα, τότε προτιμᾷν τοῦ μὴ παθεῖν τὸ πάσχειν ἀρεσκόντως Θεῷ. Ταῦτα διδάσκων Χριστὸς ἐβόα· Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὸν γενέσθω . Δεσπότης προσεύχεται, ἵνα μαθητὰς ἀγωνίζεσθαι παραινέσῃ. Ἀλλ’ ἐρεῖ τις· Τί οὖν, οἱ μαθηταὶ πρὸς τοὺς ὑπὲρ Χριστοῦ κινδύνους ὁπλίζονται χαίροντες, ταῖς μάστιξιν εὐφραινόμενοι· Χριστὸς δὲ σὺν ἀγωνίᾳ τὸν σταυρὸν ὑποδέχεται, καὶ προλαμβάνει φόβος τὸ πάθος; Διὰ τί; Ὅτι Χριστὸς μὲν κατὰ ζῶντος ἔτι τοῦ θανάτου στρατεύεται, οὔπω λελυμένης τῆς τυραννίδος συμπλέκεται·
Α λαβὼν αὐτὸς ἀποστρέφεται; 'Αλλ' ἀνέχου· τοὺς μαθ θητὰς παρορμῶν ἀνδρικῶς ἐνέγκαι τοῦ πάθους τὴν θέαν· Ἰδού, φησὶν, ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται εἰς χεῖ ρας ἀνθρώπων. Προλαμβάνει τῇ προθυμίᾳ τῶν Ἰουδαίων τὴν γνώμην. δίνει γὰρ τὸ πάθος, ἵνα λύσῃ τοὺς τάφους. Πάλιν ἐπιπλήττει τῷ Πέτρῳ, τὸ πάθος διὰ πόθον κωλύοντι. Ιλεως γὰρ, φησί, Κύ- ριε, οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο. Πρὸς ἄν ὁ Δεσπότης· Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ, ὅτι σκάνδαλον μου εἶ. Εἰ τὸ πάθος ἀκούσιον, τί τὸν συνήντα μαθητὴν ἀτιμάζει ; Πάλιν τῶν Ἰουδαίων φθόνῳ τῶν θαυμάτων τὸν θαυματουργὸν φυγαδευόντων· Εἴπατε, φησί, τῇ ἀλώπεκι (2) ταύτῃ, σήμερον καὶ αὔριον θαύ- ματα (5) ἐπιτελῶ, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. Εἰ πρόδηλος ἡ νίκη, τί παραιτεῖται τὸ πάθος; Ἵνα χω λύσῃ τὴν ἄνοδον, ἄκων ὁ Χριστὸς ὑπομένει τὸ πά θος ; Εὐφήμησον, ἄνθρωπε, τοὺς προφήτας, ὅτι τοῖς τῆς χάριτος ὀφθαλμοῖς τὰ μέλλοντα βλέποντες (4), ὑμνοῦσι τὸν ὑπὲρ τοῦ κόσμου σταυρούμενον. Αιδέ σθητι τοῦ ᾿Αβραὰμ τήν χάριν, ἐν Ἰσαὰκ τὸ πάθος προεικονίζοντες. Ἀβραὰμ γὰρ, φησὶν, ὁ πατὴρ ὑμῶν ἐπεθύμησεν ἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ εἶδε, καὶ ἐχάρη· ὃς τῷ γήρα καμπτόμενος, ἀτρόμῳ χειρί κατὰ τοῦ φιλτάτου τὸ ξίφος ἐπανατείνεται. Καὶ νικ τῷ τοῦ κελεύσαντος πόθῳ, τὸν πόνον τῆς φύσεως, ἵνα ἀθύτῳ θυσίᾳ Δεσποτικὴν θυσίαν μιμήσηται. Α'- δέσθητι τοῦ Ἰσαὰκ τὴν ἐπιείκειαν, ὃς καὶ πρὸς φό νον δεσμούμενος, περὶ τὸ ξίφος ἑκὼν ἦν, ἵνα τὴν εἰ κόνα τοῦ πάθους ἐνδύσηται. Αἰδέσθητι τοῦ Μωϋσέως τὸν ὄφιν ἐν ἐρήμῳ κρεμάμενον, ὃς τοῖς τῶν ἀπίστων ὄμμασιν ἐχαρακτήριζε τὸν ἐπὶ τοῦ ξύλου κρεμάμε- νον. Γνωρίζει (5) τὴν εἰκόνα Χριστὸς, καὶ μηνύει τοῖς μαθηταῖς τὸ ἀπόῤῥητον. Μία μὲν οὖν αὕτη τῶν τοῦ Σωτῆρος λόγων αἰτία, λέγοντος· Πάτερ, εἰ δυ νατόν, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, ταῖς θείαις οἰκονομίαις τὸ πρέπον φυλάττουσα. Δευ- τέρα δὲ, καὶ οὐδὲν ἐλάττων ἐκείνης. Τοὺς γὰρ μα θητὰς ἐκπαιδεύων Χριστὸς ὅπως τοῖς τῆς εὐσεβείας ἀγῶσι προσιέναι χρεών μετὰ προθυμίας, ὁρίζει, περ ρικόπτων θρασύτητα, μὴ ἐπιτρέχειν τοῖς πάθεσι, τὴν τῶν ἀνθρώπων προορώμενος ἀσθένειαν, μηδὲ θρασύτητι κατὰ τῶν κινδύνων ἐπανατείνεσθαι· τοῦτο γάρ έστι προπετείας λαβὴν (6) εὐθὺς τῷ διαβόλῳ χαρίζεσθαι· ἀλλὰ μάλιστα μὲν ἀπωθεῖσθαι προς χχνί, 39. προπέτεια BASILII SELEUCIENSIS tribuit, quod cum ante cateros acceperit, aversa- tur? Verum exspecta : discipulos impellens ad passionis spectaculum animo virili perferendum: Ecce, inquit, ascendimus Hierosolymam, et Filius hominis tradetur in manus hominum *; Judæorum animi propositum alacritate præoccupat. Passio- nem enim parturit, quo sepulcra solvat. Iterum Petrum increpat passioni per amorem obviam eunti. Absit a te, Domine, inquit, non erit tibi hoc st. Ad quem Dominus : Vade post me, Satana, quia scandalum es mihi **. Si passio non sponte suscipitur, cur discipulum familiariter congredien- tem dedecore afficit ? Rursus cum Judæi per invi- diam miraculorum effectorem in fugam agerent: Dicite, inquit, vulpi illi : Sanitates perficio hodie, et cras, et tertia die consummor 6. Quid causæ est, cur, si evidens est victoria, recusetur passio ? An ut ascensum præpediat, Christus passionem subit illubens? Lauda prophetas, o homo, quod oculis gratiæ futura prævidentes crucifixum pro mundo hymnis prosccuti 'sint. Suspice Abrahami gratiam qui in Isaaco passionis imaginem præformabat. Abraham enim, inquit, pater vester desideravit vi- dere diem meum; et vidit, et gavisus est 27; qui senio curvatus intrepida manu carissimæ proli gladium intentat, et imperantis Dei charitate vin- cit naturæ difficultatem, nt hostia minime cæsa Domini sacrificium imitaretur. Suspice in Isaaco animi æquabilitatem, qui vinctus ad czden ob vo- C litante ferro paratus erat, ut imaginem passionis indueret. Suspice Moysis serpentem in locis deser- tis pendentem, qui incredulorum oculis formam appensi de cruce delincavit. Imaginem Christus notificat, et discipulis arcanum explicat. Una hæc igitur verborum Salvatoris causa, cum dicit : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste "; quæ causa decretis divinis accommodata est. Altera, nec illa inferior. Cum enim Christus, præcognita ho- minum infirmitate, discipulos edoceret, quomodo suscepta pro religione certamina non sine animi alacritate sint adeunda, modum statuit, omnem circumscribens temeritatem, ne videlicet se ad pa- tiendum præcipitent, neve adversus pericola per nimiam audaciam insolentius insurgant ; hoc enin est ansam diabolo porrigere ad ruinam celerem. B D Luc. XIII, 32. sr Joan. vult, 56. Matth. ** Luc. xvIII, 31. et Matth. xv, 22. ibid. 23. CL. DAUSQUEIL NOT. fraudem projecti dicuntur vulpiones. eædem sunt voces, ex usu et mente loquentium non differunt. in vivis essent prophetæ, Christum venturum vide- bant. pulice : Carmina Medea, vel quia medicamina vires Contulerint, res est notificata satis. Sed de istius poematis auctore nemo me probet. Addam Ovidiumi, Trist. lib. 1, eleg. 2. De Ponto : Atque modum culpæ notificare meæ ruinam, prolapsionem pronum est : ips prolapsio. Basilius dicit; ultro tormentis caput ob- jectare et morti, esse prolapsionis ansam dare dia- bolo, qua ille arrepta praecipitantem hominem de constantia fidei dejiciat. (2) Αλώπεκι. De Herode. Et Latinis ad omnem (5) Θαύματα, Lucæ xui; ἰάσεις, quæ non suapte vi (4) Βλέποντες. Qui videbant : tunc scilicet cuin (5) Γνωρίζει. Notifica!. Auctor carminis De (6) Προπετείας λαβήν. Προπετές, quod in casum,
PG 85:357ἔτι γὰρ τὴν ἐξ Ἀδὰμ κατ’ ἀνθρώπων δυναστείαν ὁ ᾅδης ἐκόμπαζε· Χριστὸς νεκρώσας τὸν θάνατον, οἷα τεθνηκότα τοῖς μετὰ ταῦτα πρὸς πάλην παρέδωκε. Διὰ τοῦτο αὐτὸς μὲν, ὡς κατὰ ζῶντος παραταττόμενος, ἐπαληθεύει τῷ πάθει. Ἀπόστολοι δὲ, τεθνηκότι, καὶ ὥσπερ ἐσφαγμένῳ καὶ σπείροντι, εὖ μάλα θαῤῥοῦντες κατὰ θανάτου βαδίζουσιν, ὡς Παῦλος κηρύττει· Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφὰς, καὶ ἐτάφη . Σὺν ἀκριβείᾳ γράφει τὸν θάνατον. Καὶ ἀνέστη τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ὤφθη Ἰακώβῳ, εἶτα πεντακισχιλίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ· ἐξ ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν . Οὐκέτι, Τεθνήκασι. Σταυροῦ γὰρ παγέντος, ὕπνος ὁ θάνατος· πρὸ σταυροῦ φοβερὸς, καὶ μετὰ σταυρὸν εὐκαταφρόνητος. Καὶ πάλιν· Ὅτι Ἰησοῦς παθὼν, καὶ ἀπέθανε, καὶ ἀνέστη· οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας ἄξει διὰ τοῦ Ἰησοῦ . Τὴν μὲν Χριστοῦ τελευτὴν, θάνατον εἰρηκώς· κατὰ γὰρ θανάτου ζῶντος ὁ πόλεμος· τὴν δὲ μετὰ Χριστὸν τελευτὴν, ὕπνον οἶδεν, οὐ θάνατον. Ἐντεῦθεν ὁρῶμεν ἄνδρας ὑπὲρ εὐσεβείας ἀθλοῦντας·
Θεόν (7) δεήσεσι τὴν· πεῖραν ἐκκλίνειν· ἴν' ή τῆς ἀσθενείας ὁμολογία τὸν ἀήττητον (8) ἐπισπά σηται σύμμαχον. Ηττον γὰρ (9), πρῶτον μὲν μὴ μέγα κατὰ τοῦ πάθους φρονεῖν. Εἰ δὲ ἄφευκτος ὁ χειμών, καὶ συνεχῆ τὰ δίκτυα, τότε προτιμῶν τοῦ μὴ παθεῖν τὸ πάσχειν ἀρεσκόντως Θεῷ. Ταῦτα δια δάσκων Χριστὸς ἐβόα· Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελ θέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Πλὴν μὴ τὸ ἐμὲν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. Δεσπότης προσεύχεται, ἵνα μαθητὰς ἀγωνίζεσθαι παραινέ σῃ (10). Αλλ' ἐρεῖ τις· Τί οὖν, οἱ μαθηταὶ πρὸς τοὺς ὑπὲρ Χριστοῦ κινδύνους ὁπλίζονται χαίροντες, ταῖς μάστιξιν εὐφραινόμενοι (11) · Χριστὸς δὲ σὺν ἀγωνίᾳ τὸν σταυρὸν ὑποδέχεται, καὶ προλαμβάνει φόβος τὸ πάθος; Διὰ τί; Ὅτι Χριστὸς μὲν κατὰ ζῶντος ἔτι τοῦ θανάτου στρατεύεται, οὔπω λελυμένης τῆς τυραννίδος συμπλέκεται· ἔτι γὰρ τὴν ἐξ Ἀδὰμ κατ᾿ ἀνθρώπων δυναστείαν ὁ ᾅδης ἐκόμπαζε (12) - Χριστὸς νεκρώσας τὸν θάνατον, οἷα τεθνηκότα τοῖς μετὰ ταῦτα πρὸς πάλην παρέδωκε. Διὰ τοῦτο αὐτὸς μὲν, ὡς κατὰ ζῶντος παραταττόμενος, ἐπαληθεύει τῷ πάθει. Απόστολοι δὲ, τεθνηκότι, καὶ ὥσπερ ἐσφα γμένῳ καὶ σπείροντι (13), εὖ μάλα θαρρούντες κατὰ θανάτου βαδίζουσιν, ὡς Παῦλος κηρύττει· Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφὰς, καὶ ἐτάφη. Σὺν ἀκριβείς γράφει τὸν θάνα τον. Καὶ ἀνέστη τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ὤφθη Ια- κώβῳ, εἶτα πεντακισχιλίοις ἀδελφοῖς (14) ἐφά- παξ· ἐξ ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν. Οὐκέτι, Τεθνήκασι (15). Σταυ- » Β ποθεῖσθαι προς Θεοῦ, Α ἀπωθεῖσθαι, τὴν εὐκαιρίαν κρείττον, ἡττόνων γὰρ, Μάστιξ Ισθι ὑγιὴς ἀπὸ τῆς μάστιγος σου. μάστιγα Δαίμονες οι φοιτῶσι περὶ χθόνα, καὶ περὶ πόντον, Ακάματοι, δάμνανται ὑπαὶ μάστιγι Θεοῖο. Ει πιο θεηλάτῳ ξυμφορά, ᾿Αλλὰ Διὸς μάστιγι κακῇ ἰδάμημεν Αχαιοί. δυναστείαν ὁ ᾄδης ἐκόμπαζε. Τὸ ἐξ πεντακοσίοις, ORATIO XXXII. cationibus desiderare, tentationem declinare liceat, ut infirmitatis confessio auxilium sibi adsciscat inexpugnabile. Siquidem infirmiorum est non a principio contra adversa altos spiritus capere. Deinde si tempestas inevitabilis ingruat, et crebro petamur insidiis, tunc pati, ut Deo collubitum erit, quam non pati, anteferendum est. Hæc quodl Christus doceret, clamabat : Pater, si possibile est, transeal a me calix iste; verumtamen nor mea voluntas, sed tua fat. Orationi Dominus in- cumbit, quo discipulis det certandi monita. Verumn dicat aliquis : Cur ergo contra pericula discipuli pro Christo alacres armantur et rerum adversitate lætantur? Cur Christus cum animi angustia crucem A Quid ergo? Vehementibus apud Deun pre- B adnituit, et pavor passionem antecedit? Cur? Cor. IV, 4. Quia Christus in mortem viventem adhuc, expe- ditionem suscipit, congrediturque nondum dis- secta tyrannide. Adhuc enim jam inde ab Adamo occupato in homines dominatu magnifice se jacta bat mors. Christus morte contrucidata post futuris eam velut enectam tradidit ad certamen. Ideo ipse velut in viventem parans impressionem, pro rei veritate se gerit. Apostoli vero morte devicta, et veluti jugulata, et extremum spirante, bene multam animati eam invadunt, ut Paulus prædicat: Chri- stus mortuus est pro peccatis nostris secundum Scripturas, et sepultus est . Examussim scribit mortem. Et resurrexit tertia die, et visus est Ja- cobo, deinde plusquam quinquies mille fratribus se- CL. DAUSQUEII NOTA. ad Deum abigi, nullo sensu. Scribo Deo optari. Vox quam usurpat D. Chrysostomus homilia de Pharisæo et Publicano, minus inihi visa convenire. bilis, qui vinci non potest, solique Deo convenit, et Deo tribuit Basilius,sive divino auxilio.Nisi succurris- set, inexpugnabile, insuperabile : dixissem invincibile, quia Terentius scripsit: vestram illam facilem, vin- cibilem, oplumam. Supra tamen Invicium reddidi, quod ita decuit. Tanti est observare. sententiam claudicare; nisus est erigere supposito quod exponit satius et melius. Ego unius syllabae tibicine sententiam fulcio : infirmiorum. Aptissime ad Basilii dictionem expen- dat, cui lubido. Nam hæc nonnulla ex infirmitatis conscientia profecta; diffidentia index est animi ni- bil, aut admodum parum sibi sumentis. Patrem, non hortatur suos ad ardua subeunda, sed modum subeundi docet, orationem scilicet: hoc ipsius monitum, ipsius doctrina. duntaxat martyres; omnibus pœnis excarnificati sunt. hoc loco, omnia penarum genera com plectitur. Marc. v cap. Loquitur Christus mulieri, quæ pertinaci san- guinis profluvio corporis et patrimonii labem fece- Tal. Damones ipsi vocant, quicquid in in- fernorum ergastulis cruciabilitatum est, vel inter- prete Firmiano lil. 1, De falsa relig. c. : Quid ergo superest, nisi ut sua confessione verberibus veri Dei, ac pænæ subjaceat sempiterne? Num in alio responso ita dixit : Dæmonia in terris quæcunque vagantur, et undis, Indefessi, acri feriuntur verbere Divum. ut Eurip. loquitur, posuit Hoin. Hidd. : Plura super hoc mihi dicta sunt ad orat. De Noemo. hoc loco lem- poris præteriti nota est. Pusius : Jam olim ab Adamo infernus dominabatur in homines: dominatum in- fregit Christus; hinc martyribus expedita ad mar tyrium via et alacritas: at infringere labor arduus : hine Christo sudor, angustia, luctament. Hac animo præcepta sententia sie verti : Adhuc enim jam iude ab Adamo occupato in homines dominatu magnifice se juctabat mors : juxta illud D. Pauli 1, Cor. xv : Ubi, est, mors victoria tua ? : et interpretes consulti. Videtur erratum. sost. et Ecumenius in I Cor. xv. (7) Μάλιστα μὲν ἀπωθεῖσθαι πρὸς Θεόν. Id esset (8) Αήττητον. Invictus, qui non est victus. Invinci (9) Ήττον γάρ. Morellus vidit hac retenta voce (10) Παραινέση. Alibi conveniat. Christus orans (11) Μάστιξιν εὐφραινόμενοι. Non flagellati (12) "Ετι γὰρ τὴν ἐξ ᾿Αδάμ κατ' ἀνθρώπων (15) Σπέροντι. γρ. σπαίροντι, bivocali. (14) Πεντακισχιλίοις ἀδελφοῖς. Apost. 1 Cor. (15) Οὐκέτι, Τεθνήκασι. Eodem accedit D. Ciry-
μειράκια κατὰ θανάτου γελῶντα, κόρας παιζούσας, ὅταν Χριστὸς τὸ τῆς ζωῆς μετὰ θάνατον προτείνῃ βραβεῖον. Ἐφ’ οἷς, ἐπινίκιον ᾄδουσιν ἅπαντες· Ποῦ σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, ᾅδη, τὸ κέντρον ; Ἐν Ἰησοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
Θεόν (7) δεήσεσι τὴν· πεῖραν ἐκκλίνειν· ἴν' ή τῆς ἀσθενείας ὁμολογία τὸν ἀήττητον (8) ἐπισπά σηται σύμμαχον. Ηττον γὰρ (9), πρῶτον μὲν μὴ μέγα κατὰ τοῦ πάθους φρονεῖν. Εἰ δὲ ἄφευκτος ὁ χειμών, καὶ συνεχῆ τὰ δίκτυα, τότε προτιμῶν τοῦ μὴ παθεῖν τὸ πάσχειν ἀρεσκόντως Θεῷ. Ταῦτα δια δάσκων Χριστὸς ἐβόα· Πάτερ, εἰ δυνατὸν, παρελ θέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. Πλὴν μὴ τὸ ἐμὲν θέλημα, ἀλλὰ τὸ σὺν γενέσθω. Δεσπότης προσεύχεται, ἵνα μαθητὰς ἀγωνίζεσθαι παραινέ σῃ (10). Αλλ' ἐρεῖ τις· Τί οὖν, οἱ μαθηταὶ πρὸς τοὺς ὑπὲρ Χριστοῦ κινδύνους ὁπλίζονται χαίροντες, ταῖς μάστιξιν εὐφραινόμενοι (11) · Χριστὸς δὲ σὺν ἀγωνίᾳ τὸν σταυρὸν ὑποδέχεται, καὶ προλαμβάνει φόβος τὸ πάθος; Διὰ τί; Ὅτι Χριστὸς μὲν κατὰ ζῶντος ἔτι τοῦ θανάτου στρατεύεται, οὔπω λελυμένης τῆς τυραννίδος συμπλέκεται· ἔτι γὰρ τὴν ἐξ Ἀδὰμ κατ᾿ ἀνθρώπων δυναστείαν ὁ ᾅδης ἐκόμπαζε (12) - Χριστὸς νεκρώσας τὸν θάνατον, οἷα τεθνηκότα τοῖς μετὰ ταῦτα πρὸς πάλην παρέδωκε. Διὰ τοῦτο αὐτὸς μὲν, ὡς κατὰ ζῶντος παραταττόμενος, ἐπαληθεύει τῷ πάθει. Απόστολοι δὲ, τεθνηκότι, καὶ ὥσπερ ἐσφα γμένῳ καὶ σπείροντι (13), εὖ μάλα θαρρούντες κατὰ θανάτου βαδίζουσιν, ὡς Παῦλος κηρύττει· Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν κατὰ τὰς Γραφὰς, καὶ ἐτάφη. Σὺν ἀκριβείς γράφει τὸν θάνα τον. Καὶ ἀνέστη τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ὤφθη Ια- κώβῳ, εἶτα πεντακισχιλίοις ἀδελφοῖς (14) ἐφά- παξ· ἐξ ὧν οἱ πλείονες μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν. Οὐκέτι, Τεθνήκασι (15). Σταυ- » Β ποθεῖσθαι προς Θεοῦ, Α ἀπωθεῖσθαι, τὴν εὐκαιρίαν κρείττον, ἡττόνων γὰρ, Μάστιξ Ισθι ὑγιὴς ἀπὸ τῆς μάστιγος σου. μάστιγα Δαίμονες οι φοιτῶσι περὶ χθόνα, καὶ περὶ πόντον, Ακάματοι, δάμνανται ὑπαὶ μάστιγι Θεοῖο. Ει πιο θεηλάτῳ ξυμφορά, ᾿Αλλὰ Διὸς μάστιγι κακῇ ἰδάμημεν Αχαιοί. δυναστείαν ὁ ᾄδης ἐκόμπαζε. Τὸ ἐξ πεντακοσίοις, ORATIO XXXII. cationibus desiderare, tentationem declinare liceat, ut infirmitatis confessio auxilium sibi adsciscat inexpugnabile. Siquidem infirmiorum est non a principio contra adversa altos spiritus capere. Deinde si tempestas inevitabilis ingruat, et crebro petamur insidiis, tunc pati, ut Deo collubitum erit, quam non pati, anteferendum est. Hæc quodl Christus doceret, clamabat : Pater, si possibile est, transeal a me calix iste; verumtamen nor mea voluntas, sed tua fat. Orationi Dominus in- cumbit, quo discipulis det certandi monita. Verumn dicat aliquis : Cur ergo contra pericula discipuli pro Christo alacres armantur et rerum adversitate lætantur? Cur Christus cum animi angustia crucem A Quid ergo? Vehementibus apud Deun pre- B adnituit, et pavor passionem antecedit? Cur? Cor. IV, 4. Quia Christus in mortem viventem adhuc, expe- ditionem suscipit, congrediturque nondum dis- secta tyrannide. Adhuc enim jam inde ab Adamo occupato in homines dominatu magnifice se jacta bat mors. Christus morte contrucidata post futuris eam velut enectam tradidit ad certamen. Ideo ipse velut in viventem parans impressionem, pro rei veritate se gerit. Apostoli vero morte devicta, et veluti jugulata, et extremum spirante, bene multam animati eam invadunt, ut Paulus prædicat: Chri- stus mortuus est pro peccatis nostris secundum Scripturas, et sepultus est . Examussim scribit mortem. Et resurrexit tertia die, et visus est Ja- cobo, deinde plusquam quinquies mille fratribus se- CL. DAUSQUEII NOTA. ad Deum abigi, nullo sensu. Scribo Deo optari. Vox quam usurpat D. Chrysostomus homilia de Pharisæo et Publicano, minus inihi visa convenire. bilis, qui vinci non potest, solique Deo convenit, et Deo tribuit Basilius,sive divino auxilio.Nisi succurris- set, inexpugnabile, insuperabile : dixissem invincibile, quia Terentius scripsit: vestram illam facilem, vin- cibilem, oplumam. Supra tamen Invicium reddidi, quod ita decuit. Tanti est observare. sententiam claudicare; nisus est erigere supposito quod exponit satius et melius. Ego unius syllabae tibicine sententiam fulcio : infirmiorum. Aptissime ad Basilii dictionem expen- dat, cui lubido. Nam hæc nonnulla ex infirmitatis conscientia profecta; diffidentia index est animi ni- bil, aut admodum parum sibi sumentis. Patrem, non hortatur suos ad ardua subeunda, sed modum subeundi docet, orationem scilicet: hoc ipsius monitum, ipsius doctrina. duntaxat martyres; omnibus pœnis excarnificati sunt. hoc loco, omnia penarum genera com plectitur. Marc. v cap. Loquitur Christus mulieri, quæ pertinaci san- guinis profluvio corporis et patrimonii labem fece- Tal. Damones ipsi vocant, quicquid in in- fernorum ergastulis cruciabilitatum est, vel inter- prete Firmiano lil. 1, De falsa relig. c. : Quid ergo superest, nisi ut sua confessione verberibus veri Dei, ac pænæ subjaceat sempiterne? Num in alio responso ita dixit : Dæmonia in terris quæcunque vagantur, et undis, Indefessi, acri feriuntur verbere Divum. ut Eurip. loquitur, posuit Hoin. Hidd. : Plura super hoc mihi dicta sunt ad orat. De Noemo. hoc loco lem- poris præteriti nota est. Pusius : Jam olim ab Adamo infernus dominabatur in homines: dominatum in- fregit Christus; hinc martyribus expedita ad mar tyrium via et alacritas: at infringere labor arduus : hine Christo sudor, angustia, luctament. Hac animo præcepta sententia sie verti : Adhuc enim jam iude ab Adamo occupato in homines dominatu magnifice se juctabat mors : juxta illud D. Pauli 1, Cor. xv : Ubi, est, mors victoria tua ? : et interpretes consulti. Videtur erratum. sost. et Ecumenius in I Cor. xv. (7) Μάλιστα μὲν ἀπωθεῖσθαι πρὸς Θεόν. Id esset (8) Αήττητον. Invictus, qui non est victus. Invinci (9) Ήττον γάρ. Morellus vidit hac retenta voce (10) Παραινέση. Alibi conveniat. Christus orans (11) Μάστιξιν εὐφραινόμενοι. Non flagellati (12) "Ετι γὰρ τὴν ἐξ ᾿Αδάμ κατ' ἀνθρώπων (15) Σπέροντι. γρ. σπαίροντι, bivocali. (14) Πεντακισχιλίοις ἀδελφοῖς. Apost. 1 Cor. (15) Οὐκέτι, Τεθνήκασι. Eodem accedit D. Ciry-
Discourse XXXIIIΛΟΓΟΣ ΛΓ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:359ΛΟΓΟΣ ΛΓ. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τοὺς ἐκ τῶν πέντε ἄρτων τραφέντας πεντακισχιλίους. α. Ἐπαινῶ μὲν ὑμῶν τῆς φιληκοί̈ας τὸν πόθον, ἀποδέχομαι δὲ τῆς φιλοθεί̈ας τὸν τόνον· οἶδα δὲ πόθεν ὑμῖν ὁ κάλλιστος οὗτος ἐμπέφυκε ζῆλος· οἶδα τὸν τῆς ἀρετῆς ὑμῶν παιδευτὴν, τὸν πατέρα κατὰ ταὐτὸν, καὶ ποιμένα, τὸν ἰατρὸν, καὶ κυβερνήτην· τὸν εὐαγγελικῷ διαπρέποντα βίῳ, ἀποστολικῆς δὲ πνέοντα χάριτος· τὸν συρίγμασι πνευματικοῖς πρὸς τοὺς οὐρανίους ὑμᾶς χειραγωγοῦντα λειμῶνας, τὸν τῶν πνευματικῶν συλλαβῶν θησαυρόν· τὴν ἔμψυχον τῆς φιλανθρωπίας εἰκόνα· τὸν τὴν πραότητα τοῦ νόμου αὐξήσαντα, τὸν θυμῷ μὲν ἀχείρωτον, ἡδοναῖς δὲ πάσαις ἀκαταγώνιστον, σοφίᾳ δὲ λάμποντα, καὶ ἀρεταῖς στεφανούμενον. Ἀλλὰ πολὺς μὲν τῆς τοῦ θανάτου κατηγορίας ὁ πλοῦτος, καὶ τῆς ὑμετέρας, ὡς ἔφην, φιληκοί̈ας τὸ πλάτος.
ροῦ φοβερός, καὶ μετὰ σταυρὸν εὐκαταφρόνητος. Καὶ πάλιν· Οτι Ἰησοῦς παθὼν, καὶ ἀπέθανε, καὶ ἀνέστη· οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας ἄξει διὰ τοῦ Ἰησοῦ. Τὴν μὲν Χριστοῦ τελευτὴν, θάνατον εἰρηκώς· κατὰ γὰρ θανάτου ζῶντος ὁ πόλεμος· τὴν δὲ μετὰ Χριστὸν τελευτήν, ὕπνον οἶδεν, οὐ θάνατον. Ἐντεῦθεν ὁρῶμεν ἄνδρας ὑπὲρ εὐσεβείας ἀθλοῦντας· μειράκια κατά θανάτου γελῶντα, κόρας παιζούσας, ὅταν Χριστὸς τὸ τῆς ζωῆς μετὰ θάνατον προτείνῃ βραβεῖον. Εφ' οἷς, ἐπινίκιον ᾄδουσιν ἅπαντες· Που σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, ᾅδη, τὸ κέντρον ; Ἐν Ἰησοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Α ροῦ γὰρ παγέντος, ὕπνος ὁ θάνατος (16)· πρὸ σταυ ΛΟΓΟΣ ΑΓ'. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τοὺς ἐκ τῶν πέντε άρτων τραφέν τας πεντακισχιλίους. α'. Ἐπαινῶ μὲν ὑμῶν τῆς φιληκοΐας (α) τὸν πό θον (17), ἀποδέχομαι δὲ τῆς φιλοθείας τὸν τόνον· οἶδα δὲ πόθεν ὑμῖν ὁ κάλλιστος οὗτος ἐμπέφυκε ζή- λος· οἶδα τὸν τῆς ἀρετῆς ὑμῶν παιδευτήν, τὸν πατ τέρα κατὰ ταὐτὸν, καὶ ποιμένα, τὸν ἰατρὸν, καὶ κυ- βερνήτην· τὸν εὐαγγελικῷ διαπρέποντα βίῳ, ἀπο στυλικῆς δὲ πνέοντα χάριτος· τὸν συρίγμασι πνευ- ματικοῖς πρὸς τοὺς οὐρανίους ὑμᾶς χειραγωγούντε λειμῶνας, τὸν τῶν πνευματικῶν συλλαβῶν θησαυ- ρόν· τὴν ἔμψυχον τῆς φιλανθρωπίας εἰκόνα· τὸν τὴν πραότητα τοῦ νόμου αὐξήσαντα, τὸν θυμῷ μὲν ἀχείρωτον, ἡδοναῖς δὲ πάσαις ἀκαταγώνιστον, σοφία δὲ λάμποντα, καὶ ἀρεταῖς στεφανούμενον. Ἀλλὰ που λὺς μὲν τῆς τοῦ θανάτου κατηγορίας ὁ πλοῦτος, καὶ τῆς ὑμετέρας, ὡς ἔφην, φιληκοΐας τὸ πλάτος. Ἐγὼ δὲ πῶς ὑμῖν τὴν πενιχρὰν παραθήσομαι τράπεζαν ; πιν, οὐδὲ ὁ θάνατος θά- νατος, ἀλλ᾽ ὕπνος, καὶ ἐγρήγορσις. χάλκεον ύπνον Τὸν μακρὸν ζωοῖσι φέρων αἰώνιον ύπνον. φιλη- (α) Το φιλονικείας φιληκοΐας πολὺς τῆς τοῦ θανάτου κατηγορίας ὁ πλοῦτος, εἱ ασύμφωνον τῆς τοῦ ἀνθρώπου ἀρετῆς BASILII SELEUCIENSIS mel, ex quibus multi manent usque adhuc, quidam autem dormierunt 3. Non jam, Mortui sunt. Depa- cta namque cruco somnus mors est : anle crucem formidabilis, et post crucem despicabilis. Et rursus : Quod Jesus passus, et mortuus est, et resurrexil : ita et Deus eos, qui dormierunt per Jesum addu- cet º¹. Christi finem mortem appellavit : bellum si- quidem illi fuit contra mortem viventem aliorum, qui post Christum, somnum agnoscit, non mortem. Inde factum, ut viros pro religione concertare vi- deanus; puellos mortem irrisui habere, puellas eam adire ludibundas, quando Christus vitæ post mortem futuræ bravium protulit. Quare epinicium cantant omnes: Ubi, mors, victoria tua? ubi, in- ferne, stimulus tuus ? In Jesu, cui gloria et honor in secula sæculorum. Amen. ORATIO XXXIII. In quinquies mille homines quinque panibus pa- slug 30. B derium, amplector pertinax vestrum in divinis rebus studium agnosco vero unde pulcherrimus hic vo- bis innatus sit ardor agnosco vestrum virtutis magistrum, quodque idem est, parentem, et pasto- rem, et medicum, et gubernatorem, evangelica vi- vendi ratione excellentem, gratiamque spirantem apostolicam, qui sibilis spiritualibus vos ad prata coelestia tuto ducit, qui divinarum litterarum the- saurus est, qui vivens animatumque est humanitatis simulacrum : qui legis leuitatem amplificavit, qui C ab ira indomitus est, a voluptate inexpugnabilis, qui sapientiæ laude illustris, qui virtutuın corona redimitur. Verum quamvis ubertim et copiose in- strui potest mortis accusatio, et vester, uti dixi, ardor audiendi late patet: ego vero quomodo pau- ● I Cor. vi,.7. I Thess. IV, 13. ss Matth. seqq. " Cor. xv, 55. CL. DAUSQUEII NOTÆ. D. Chrys. De adoratione crucis, Iden longe fa- cundius in cremelerium : tu consule. Alia mente pro- fani scriptores mortem appellarunt somnum : alia, qui melioribus sacris initiati, patres, et sancti : illi ob exstinctas facultatum partiumque functiones in morte, quas in quiete semisepultas experiebantur; hi etiam ob spem resurrectionis solidam, minime- que dubitabilem. Quare mors illis somnus, sed fer- reus, sed æternus et æternalis; sopor, sed perpetuus. Sic Latini : sic Græci. Ut principis poetæ transmittam, a quo idem Nonnus mutuatus est : Moschus epicedio Bionis vocat : Orpheus hymno De morte : Ecce ascititiis istis nominibus mortem potius esse mortem, quam somnum voluerunt. Eadem de causa.. consanguineus lethi sopor dicitur : imo sopor frater mortis, ut pulchre elucidat Athenagoras lib. De resurrectione mortuorum. At S. Patres mortem potius somnum esse voluerunt, quod, ut a somno ad vitam atque opera revocamur, ita futurum olim (atque utinam futurum nobis) ut a somno mortis vita æterna defruamur. Singularis indicatur, et a D. Basilio ratio, quia a Christi indigna morte vel ipso mortis articulo licet sanctis mortem, somnum- que temporarium æterna mutare beatitate: ante Christi mortem longa exsilia et molestissima depor- tatio fuere subeund. victoriæ sunt amantissimi ? cujus ? an ex contentio- nis desiderio elaudantur? absit. Rescribo, xotaç, nec pluribus opus. Dausq. mutat in ut laudet Basilius auditores non a constantia, sed ab audiendi ardore, qui ipse laudle non caret. Verum quod sequitur, es et aptum ut posset excoqui, retinendum ille non male suaderet. Quod vero sit, multoque sensu cohereal, quidquid ille conatus sit reddere, legerim omnino plano sensu, moûto; • qua lectione nullus scrupulus, nihil salebrosum. Comberis. 1. Allaudo vestrum tam incitatum audiendi desi- (16) Υπνος ὁ θάνατος. Basilii contubernalis 4. μάλα μακρόν, ἀτέρμονα, νήγρετον ὕπνον. (17) Φιλονικείας τὸν πόθον. Quid hoc verbi an
Ἐγὼ δὲ πῶς ὑμῖν τὴν πενιχρὰν παραθήσομαι τράπεζαν; πῶς ἑστιάσω λόγων βραχύτητι τὴν ἄπληστον τῆς ἀκοῆς γαστέρα; πῶς ἀρκέσει γλῶσσα πτωχὴ, τοσοῦτον εὐφρᾶναι λαόν; ἢ τὰς τῶν ἀποστόλων εὐκαίρως ἀναβοῆσαι φωνὰς, Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι , ἵνα ὁ πλούσιος πάλιν Δεσπότης τὴν πενίαν γυμνώσας, τὴν ἀφθονίαν χαρίσηται; Ἠκολούθει , φησὶν, ὄχλος πολὺς τῷ Σωτῆρι· τῷ ποιμένι τὰ θρέμματα, οἱ νοσοῦντες τῷ τὰς νόσους ἐλαύνοντι, οἱ δοῦλοι τῷ τῶν ψυχῶν ἐλευθερωτῇ. Μίαν εἶδον ὁδὸν ἀπλανῆ, καὶ πρὸς ταύτην ἅπαντες ἔῤῥεον· ὁ βουλόμενος εἵπετο, ὁ νοσῶν τοῦ νοσήματος ἀπηλλάττετο· ἥπλωτο πηγὴ φιλανθρωπίας, καὶ πάντες ἀπήλαυον. Ἔλαθον τοίνυν ἑαυτοὺς ἄχρι τῆς ἐρήμου τὴν ὁδοιπορίαν ἐκτείναντες. Πάλαι μὲν οὖν ἐν ἐρήμῳ, διὰ Μωϋσέως νομοθετῶν ὁ Θεὸς, πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν ὄρος· καὶ φλὸξ ἀναπτομένη πρὸς οὐρανὸν ἠκοντίζετο· καὶ φόβος (α), καὶ γνόφος, μετὰ σαλπίγγων καὶ ἀλαλάζοντες ἦχοι τοὺς ὁρῶντας κατέπληττον. Ἀλλὰ νῦν τὸν φόβον ὁ Δεσπότης ἀφεὶς, μορφὴν περιεβάλετο δούλου, ἐν ἀνθρωπότητος φύσει τὴν φιλανθρωπίαν ἐπιδεικνύμενος. Πάλαι μὲν γὰρ ἤκουεν· Ἐξαγαγέτω ἡ γῆ βοτάνην χόρτου ·
ροῦ φοβερός, καὶ μετὰ σταυρὸν εὐκαταφρόνητος. Καὶ πάλιν· Οτι Ἰησοῦς παθὼν, καὶ ἀπέθανε, καὶ ἀνέστη· οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας ἄξει διὰ τοῦ Ἰησοῦ. Τὴν μὲν Χριστοῦ τελευτὴν, θάνατον εἰρηκώς· κατὰ γὰρ θανάτου ζῶντος ὁ πόλεμος· τὴν δὲ μετὰ Χριστὸν τελευτήν, ὕπνον οἶδεν, οὐ θάνατον. Ἐντεῦθεν ὁρῶμεν ἄνδρας ὑπὲρ εὐσεβείας ἀθλοῦντας· μειράκια κατά θανάτου γελῶντα, κόρας παιζούσας, ὅταν Χριστὸς τὸ τῆς ζωῆς μετὰ θάνατον προτείνῃ βραβεῖον. Εφ' οἷς, ἐπινίκιον ᾄδουσιν ἅπαντες· Που σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, ᾅδη, τὸ κέντρον ; Ἐν Ἰησοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Α ροῦ γὰρ παγέντος, ὕπνος ὁ θάνατος (16)· πρὸ σταυ ΛΟΓΟΣ ΑΓ'. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τοὺς ἐκ τῶν πέντε άρτων τραφέν τας πεντακισχιλίους. α'. Ἐπαινῶ μὲν ὑμῶν τῆς φιληκοΐας (α) τὸν πό θον (17), ἀποδέχομαι δὲ τῆς φιλοθείας τὸν τόνον· οἶδα δὲ πόθεν ὑμῖν ὁ κάλλιστος οὗτος ἐμπέφυκε ζή- λος· οἶδα τὸν τῆς ἀρετῆς ὑμῶν παιδευτήν, τὸν πατ τέρα κατὰ ταὐτὸν, καὶ ποιμένα, τὸν ἰατρὸν, καὶ κυ- βερνήτην· τὸν εὐαγγελικῷ διαπρέποντα βίῳ, ἀπο στυλικῆς δὲ πνέοντα χάριτος· τὸν συρίγμασι πνευ- ματικοῖς πρὸς τοὺς οὐρανίους ὑμᾶς χειραγωγούντε λειμῶνας, τὸν τῶν πνευματικῶν συλλαβῶν θησαυ- ρόν· τὴν ἔμψυχον τῆς φιλανθρωπίας εἰκόνα· τὸν τὴν πραότητα τοῦ νόμου αὐξήσαντα, τὸν θυμῷ μὲν ἀχείρωτον, ἡδοναῖς δὲ πάσαις ἀκαταγώνιστον, σοφία δὲ λάμποντα, καὶ ἀρεταῖς στεφανούμενον. Ἀλλὰ που λὺς μὲν τῆς τοῦ θανάτου κατηγορίας ὁ πλοῦτος, καὶ τῆς ὑμετέρας, ὡς ἔφην, φιληκοΐας τὸ πλάτος. Ἐγὼ δὲ πῶς ὑμῖν τὴν πενιχρὰν παραθήσομαι τράπεζαν ; πιν, οὐδὲ ὁ θάνατος θά- νατος, ἀλλ᾽ ὕπνος, καὶ ἐγρήγορσις. χάλκεον ύπνον Τὸν μακρὸν ζωοῖσι φέρων αἰώνιον ύπνον. φιλη- (α) Το φιλονικείας φιληκοΐας πολὺς τῆς τοῦ θανάτου κατηγορίας ὁ πλοῦτος, εἱ ασύμφωνον τῆς τοῦ ἀνθρώπου ἀρετῆς BASILII SELEUCIENSIS mel, ex quibus multi manent usque adhuc, quidam autem dormierunt 3. Non jam, Mortui sunt. Depa- cta namque cruco somnus mors est : anle crucem formidabilis, et post crucem despicabilis. Et rursus : Quod Jesus passus, et mortuus est, et resurrexil : ita et Deus eos, qui dormierunt per Jesum addu- cet º¹. Christi finem mortem appellavit : bellum si- quidem illi fuit contra mortem viventem aliorum, qui post Christum, somnum agnoscit, non mortem. Inde factum, ut viros pro religione concertare vi- deanus; puellos mortem irrisui habere, puellas eam adire ludibundas, quando Christus vitæ post mortem futuræ bravium protulit. Quare epinicium cantant omnes: Ubi, mors, victoria tua? ubi, in- ferne, stimulus tuus ? In Jesu, cui gloria et honor in secula sæculorum. Amen. ORATIO XXXIII. In quinquies mille homines quinque panibus pa- slug 30. B derium, amplector pertinax vestrum in divinis rebus studium agnosco vero unde pulcherrimus hic vo- bis innatus sit ardor agnosco vestrum virtutis magistrum, quodque idem est, parentem, et pasto- rem, et medicum, et gubernatorem, evangelica vi- vendi ratione excellentem, gratiamque spirantem apostolicam, qui sibilis spiritualibus vos ad prata coelestia tuto ducit, qui divinarum litterarum the- saurus est, qui vivens animatumque est humanitatis simulacrum : qui legis leuitatem amplificavit, qui C ab ira indomitus est, a voluptate inexpugnabilis, qui sapientiæ laude illustris, qui virtutuın corona redimitur. Verum quamvis ubertim et copiose in- strui potest mortis accusatio, et vester, uti dixi, ardor audiendi late patet: ego vero quomodo pau- ● I Cor. vi,.7. I Thess. IV, 13. ss Matth. seqq. " Cor. xv, 55. CL. DAUSQUEII NOTÆ. D. Chrys. De adoratione crucis, Iden longe fa- cundius in cremelerium : tu consule. Alia mente pro- fani scriptores mortem appellarunt somnum : alia, qui melioribus sacris initiati, patres, et sancti : illi ob exstinctas facultatum partiumque functiones in morte, quas in quiete semisepultas experiebantur; hi etiam ob spem resurrectionis solidam, minime- que dubitabilem. Quare mors illis somnus, sed fer- reus, sed æternus et æternalis; sopor, sed perpetuus. Sic Latini : sic Græci. Ut principis poetæ transmittam, a quo idem Nonnus mutuatus est : Moschus epicedio Bionis vocat : Orpheus hymno De morte : Ecce ascititiis istis nominibus mortem potius esse mortem, quam somnum voluerunt. Eadem de causa.. consanguineus lethi sopor dicitur : imo sopor frater mortis, ut pulchre elucidat Athenagoras lib. De resurrectione mortuorum. At S. Patres mortem potius somnum esse voluerunt, quod, ut a somno ad vitam atque opera revocamur, ita futurum olim (atque utinam futurum nobis) ut a somno mortis vita æterna defruamur. Singularis indicatur, et a D. Basilio ratio, quia a Christi indigna morte vel ipso mortis articulo licet sanctis mortem, somnum- que temporarium æterna mutare beatitate: ante Christi mortem longa exsilia et molestissima depor- tatio fuere subeund. victoriæ sunt amantissimi ? cujus ? an ex contentio- nis desiderio elaudantur? absit. Rescribo, xotaç, nec pluribus opus. Dausq. mutat in ut laudet Basilius auditores non a constantia, sed ab audiendi ardore, qui ipse laudle non caret. Verum quod sequitur, es et aptum ut posset excoqui, retinendum ille non male suaderet. Quod vero sit, multoque sensu cohereal, quidquid ille conatus sit reddere, legerim omnino plano sensu, moûto; • qua lectione nullus scrupulus, nihil salebrosum. Comberis. 1. Allaudo vestrum tam incitatum audiendi desi- (16) Υπνος ὁ θάνατος. Basilii contubernalis 4. μάλα μακρόν, ἀτέρμονα, νήγρετον ὕπνον. (17) Φιλονικείας τὸν πόθον. Quid hoc verbi an
νῦν δὲ ἡ τῆς ἠπείρου τράπεζα καρποφοροῦντα τὸν Δεσπότην ἐκδέχεται. β. Λαβὼν τοίνυν ὁ Δεσπότης τοὺς ἄρτους, ἀναβλέψας εἰς οὐρανὸν, ηὐλόγησεν. Ἆρα γὰρ ὡς ἐνδεὴς τὴν χορηγίαν αἰτεῖ; ἆρα τῇ τῶν ὀμμάτων ἀνατάσει τὴν ἐξ οὐρανοῦ βοήθειαν μεταπέμπεται; ἆρα ἑτέρωθεν ἐρανίζεται τῆς εὐεργεσίας τὴν δύναμιν, καὶ δίδωσιν ὕλας Ἀρείῳ, καὶ τὴν Εὐνομίου γλῶτταν ὁπλίζει, τὰς καθ’ Υἱοῦ βλασφημίας θηρεύουσαν; Οὐ μὲν οὖν· ἀλλὰ προαναστέλλει τὰ παρ’ Ἰουδαίων ἐγκλήματα· ἀεὶ γὰρ Ἰουδαῖος φιλαίτιος, καὶ δι’ ὧν ἀπολαύει τὰς μέμψεις ἀγρεύει. Ἐπειδὴ τοίνυν κατὰ τὴν ἔρημον τὸ μάννα ποτὲ χορηγῶν τοῖς Ἰσραηλίταις Θεὸς, καὶ τοῖς ἐν γῇ βαδίζουσι τὴν οὐράνιον ἥπλωσε τράπεζαν, καὶ πέτραν ὄμβρους ἀφιέναι, καὶ τὴν ἀκρότομον μιμεῖσθαι νεφέλην ἐδίδασκε, φωνὰς ἀχαρίστους τούτων ἀντήκουεν· Ἐπεὶ ἐπάταξε πέτραν καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι ; τοῖς ἐκείνων ἐγγόνοις Χριστὸς, ἵνα μὴ τὸ τοῦ θαύματος μέγεθος, συκοφαντίας λάβωσι πρόφασιν, ὡς ἂν ἑαυτὸν τοῦ Πατρὸς μείζονα δεικνύναι φιλονεικοῦντος, καὶ τὴν συνήθη τῆς ἀντιθεί̈ας συκοφαντίαν πάλιν νοήσωσι·
ροῦ φοβερός, καὶ μετὰ σταυρὸν εὐκαταφρόνητος. Καὶ πάλιν· Οτι Ἰησοῦς παθὼν, καὶ ἀπέθανε, καὶ ἀνέστη· οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας ἄξει διὰ τοῦ Ἰησοῦ. Τὴν μὲν Χριστοῦ τελευτὴν, θάνατον εἰρηκώς· κατὰ γὰρ θανάτου ζῶντος ὁ πόλεμος· τὴν δὲ μετὰ Χριστὸν τελευτήν, ὕπνον οἶδεν, οὐ θάνατον. Ἐντεῦθεν ὁρῶμεν ἄνδρας ὑπὲρ εὐσεβείας ἀθλοῦντας· μειράκια κατά θανάτου γελῶντα, κόρας παιζούσας, ὅταν Χριστὸς τὸ τῆς ζωῆς μετὰ θάνατον προτείνῃ βραβεῖον. Εφ' οἷς, ἐπινίκιον ᾄδουσιν ἅπαντες· Που σου, θάνατε, τὸ νίκος; ποῦ σου, ᾅδη, τὸ κέντρον ; Ἐν Ἰησοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Α ροῦ γὰρ παγέντος, ὕπνος ὁ θάνατος (16)· πρὸ σταυ ΛΟΓΟΣ ΑΓ'. Τοῦ αὐτοῦ, εἰς τοὺς ἐκ τῶν πέντε άρτων τραφέν τας πεντακισχιλίους. α'. Ἐπαινῶ μὲν ὑμῶν τῆς φιληκοΐας (α) τὸν πό θον (17), ἀποδέχομαι δὲ τῆς φιλοθείας τὸν τόνον· οἶδα δὲ πόθεν ὑμῖν ὁ κάλλιστος οὗτος ἐμπέφυκε ζή- λος· οἶδα τὸν τῆς ἀρετῆς ὑμῶν παιδευτήν, τὸν πατ τέρα κατὰ ταὐτὸν, καὶ ποιμένα, τὸν ἰατρὸν, καὶ κυ- βερνήτην· τὸν εὐαγγελικῷ διαπρέποντα βίῳ, ἀπο στυλικῆς δὲ πνέοντα χάριτος· τὸν συρίγμασι πνευ- ματικοῖς πρὸς τοὺς οὐρανίους ὑμᾶς χειραγωγούντε λειμῶνας, τὸν τῶν πνευματικῶν συλλαβῶν θησαυ- ρόν· τὴν ἔμψυχον τῆς φιλανθρωπίας εἰκόνα· τὸν τὴν πραότητα τοῦ νόμου αὐξήσαντα, τὸν θυμῷ μὲν ἀχείρωτον, ἡδοναῖς δὲ πάσαις ἀκαταγώνιστον, σοφία δὲ λάμποντα, καὶ ἀρεταῖς στεφανούμενον. Ἀλλὰ που λὺς μὲν τῆς τοῦ θανάτου κατηγορίας ὁ πλοῦτος, καὶ τῆς ὑμετέρας, ὡς ἔφην, φιληκοΐας τὸ πλάτος. Ἐγὼ δὲ πῶς ὑμῖν τὴν πενιχρὰν παραθήσομαι τράπεζαν ; πιν, οὐδὲ ὁ θάνατος θά- νατος, ἀλλ᾽ ὕπνος, καὶ ἐγρήγορσις. χάλκεον ύπνον Τὸν μακρὸν ζωοῖσι φέρων αἰώνιον ύπνον. φιλη- (α) Το φιλονικείας φιληκοΐας πολὺς τῆς τοῦ θανάτου κατηγορίας ὁ πλοῦτος, εἱ ασύμφωνον τῆς τοῦ ἀνθρώπου ἀρετῆς BASILII SELEUCIENSIS mel, ex quibus multi manent usque adhuc, quidam autem dormierunt 3. Non jam, Mortui sunt. Depa- cta namque cruco somnus mors est : anle crucem formidabilis, et post crucem despicabilis. Et rursus : Quod Jesus passus, et mortuus est, et resurrexil : ita et Deus eos, qui dormierunt per Jesum addu- cet º¹. Christi finem mortem appellavit : bellum si- quidem illi fuit contra mortem viventem aliorum, qui post Christum, somnum agnoscit, non mortem. Inde factum, ut viros pro religione concertare vi- deanus; puellos mortem irrisui habere, puellas eam adire ludibundas, quando Christus vitæ post mortem futuræ bravium protulit. Quare epinicium cantant omnes: Ubi, mors, victoria tua? ubi, in- ferne, stimulus tuus ? In Jesu, cui gloria et honor in secula sæculorum. Amen. ORATIO XXXIII. In quinquies mille homines quinque panibus pa- slug 30. B derium, amplector pertinax vestrum in divinis rebus studium agnosco vero unde pulcherrimus hic vo- bis innatus sit ardor agnosco vestrum virtutis magistrum, quodque idem est, parentem, et pasto- rem, et medicum, et gubernatorem, evangelica vi- vendi ratione excellentem, gratiamque spirantem apostolicam, qui sibilis spiritualibus vos ad prata coelestia tuto ducit, qui divinarum litterarum the- saurus est, qui vivens animatumque est humanitatis simulacrum : qui legis leuitatem amplificavit, qui C ab ira indomitus est, a voluptate inexpugnabilis, qui sapientiæ laude illustris, qui virtutuın corona redimitur. Verum quamvis ubertim et copiose in- strui potest mortis accusatio, et vester, uti dixi, ardor audiendi late patet: ego vero quomodo pau- ● I Cor. vi,.7. I Thess. IV, 13. ss Matth. seqq. " Cor. xv, 55. CL. DAUSQUEII NOTÆ. D. Chrys. De adoratione crucis, Iden longe fa- cundius in cremelerium : tu consule. Alia mente pro- fani scriptores mortem appellarunt somnum : alia, qui melioribus sacris initiati, patres, et sancti : illi ob exstinctas facultatum partiumque functiones in morte, quas in quiete semisepultas experiebantur; hi etiam ob spem resurrectionis solidam, minime- que dubitabilem. Quare mors illis somnus, sed fer- reus, sed æternus et æternalis; sopor, sed perpetuus. Sic Latini : sic Græci. Ut principis poetæ transmittam, a quo idem Nonnus mutuatus est : Moschus epicedio Bionis vocat : Orpheus hymno De morte : Ecce ascititiis istis nominibus mortem potius esse mortem, quam somnum voluerunt. Eadem de causa.. consanguineus lethi sopor dicitur : imo sopor frater mortis, ut pulchre elucidat Athenagoras lib. De resurrectione mortuorum. At S. Patres mortem potius somnum esse voluerunt, quod, ut a somno ad vitam atque opera revocamur, ita futurum olim (atque utinam futurum nobis) ut a somno mortis vita æterna defruamur. Singularis indicatur, et a D. Basilio ratio, quia a Christi indigna morte vel ipso mortis articulo licet sanctis mortem, somnum- que temporarium æterna mutare beatitate: ante Christi mortem longa exsilia et molestissima depor- tatio fuere subeund. victoriæ sunt amantissimi ? cujus ? an ex contentio- nis desiderio elaudantur? absit. Rescribo, xotaç, nec pluribus opus. Dausq. mutat in ut laudet Basilius auditores non a constantia, sed ab audiendi ardore, qui ipse laudle non caret. Verum quod sequitur, es et aptum ut posset excoqui, retinendum ille non male suaderet. Quod vero sit, multoque sensu cohereal, quidquid ille conatus sit reddere, legerim omnino plano sensu, moûto; • qua lectione nullus scrupulus, nihil salebrosum. Comberis. 1. Allaudo vestrum tam incitatum audiendi desi- (16) Υπνος ὁ θάνατος. Basilii contubernalis 4. μάλα μακρόν, ἀτέρμονα, νήγρετον ὕπνον. (17) Φιλονικείας τὸν πόθον. Quid hoc verbi an
PG 85:363διὰ τοῦτο νῦν ἀνατίθησι τῷ Πατρὶ τὸ κατόρθωμα τῇ πρὸς οὐρανὸν ἀνατάσει τοῦ βλέμματος, γλώττης Ἰουδαϊκῆς ἐξαρπάζων τὸ κατηγόρημα. Οὕτω γὰρ τὰς Ἰουδαϊκὰς ἀεὶ Χριστὸς πονηρίας μεταχειρίζεται. Οὕτω τοτὲ, καὶ τὸν λεπρὸν θεραπεύσας, καὶ τῆς φυγῆς τοῦ πάθους τὴν ἐξουσίαν κηρύξας, τὸν ἐλευθερωθέντα νόσων παραπέμπει τῷ νόμῳ, Προςένεγκε , λέγων, τὸ δῶρόν σου τῷ ἱερεῖ εἰς μαρτύριον . Γινέσθω μοι τῆς θεραπείας μάρτυς ὁ νόμος· καὶ ἐμφραττέσθω τῆς παρανομίας ἡ γλῶττα. Διὰ τοῦτο, καὶ νῦν εἰς οὐρανὸν ἀναβλέπει, ἐπιστομίζων τὸν τῆς ἀντιθεί̈ας κατήγορον· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ παιδεύων ἀνθρώπους τροφῆς ἁπτομένους ἐπιγινώσκειν τὸν τῆς ἀπολαύσεως αἴτιον. Ἡ γὰρ εἰς οὐρανὸν θεωρία, τοῦ θεωροῦντος ὁμολογία. Λαβὼν τοίνυν τοὺς ἄρτους ἔδωκε τοῖς μαθηταῖς δοῦναι τοῖς ὄχλοις· καὶ ἔφαγον πάντες, καὶ ἐχορτάσθησαν . Ὢ τῶν ὁρωμένων τότε πραγμάτων Ἄρτοι τοὺς ἄρτους ἀπέτικτον· καὶ τροφῶν αὐτοσχεδίων ἐκόμων αἱ τράπεζαι. Ἄρτοι γεωργικῶν ἱδρώτων ἐλεύθεροι· οὐκ ἐκ σταχύων βλαστήσαντες, ἀλλ’ ἐκ χειρῶν Δεσποτικῶν ἐξανθήσαντες· καίτοι πόσα τροφῆς ἀνθρωπίνης προανατέλλουσιν;
πῶς ἐστιάσω λόγων βραχύτητι τὴν ἄπληστον τῆς ἀκοῆς γαστέρα ; πῶς ἀρκέσει γλῶσσα πτωχή, τοσοῦ τον εὐφρᾶναι λαόν ; ἢ τὰς τῶν ἀποστόλων εὐκαίρως ἀναδοῆσαι φωνάς, Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι (18), ἵνα ὁ πλούσιος πάλιν Δεσπότης τὴν πενίαν γυμνώσας, τὴν ἀφθονίαν χαρίσηται; Ηκο- λούθει, φησὶν, ὄχλος πολὺς τῷ Σωτῆρι· τῷ ποι μένι τὰ θρέμματα, οἱ νοσοῦντες τῷ τὰς νόσους ἐλαύνοντι, οἱ δοῦλοι τῷ τῶν ψυχῶν ἐλευθερωτῇ. Μίαν εἶδον ὁδὸν ἀπλανῆ, καὶ πρὸς ταύτην ἅπαντες ἔῤῥεον· ὁ βουλόμενος εἴπετο, ὁ νοσῶν τοῦ νοσήμα τος ἀπηλλάττετο· ήπλωτο πηγὴ φιλανθρωπίας, καὶ πάντες ἀπήλαυον. Ἔλαθον τοίνυν ἑαυτοὺς ἄχρι τῆς ἐρήμου τὴν ὁδοιπορίαν ἐκτείναντες. Πάλαι μὲν οὖν ἐν ἐρήμῳ, διὰ Μωϋσέως νομοθετῶν ὁ Θεὸς, πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν ὄρος (19)· καὶ φλὸς ἀναπτομένη πρὸς οὐρανὸν ἠκοντίζετο· καὶ φόβος (α), καὶ γνόφος, μετὰ σαλπίγγων καὶ ἀλαλάζοντες ἦχοι τοὺς ὁρῶντας κατέπληττον. Αλλὰ νῦν τὸν φόβον ὁ Δεσπότης ἀφεὶς, μορφὴν περιεβάλετο δούλου, ἐν ἀνθρωπότητος φύσει τὴν φιλανθρωπίαν ἐπιδεικνύμενος. Πάλαι μὲν γὰρ ἤκουεν· Ἐξαγαγέτω (20) ἡ γῆ βοτάνην χόρτου νῦν δὲ ἡ τῆς ἠπείρου τράπεζα καρποφοροῦντα τὸν Δεσπότην ἐκδέχεται. β. Λαβὼν τοίνυν ὁ Δεσπότης τοὺς ἄρτους, ἀναβλέ- ψας εἰς οὐρανὸν, ηυλόγησεν. 'Αρα γὰρ ὡς ἐνδεὴς τὴν χορηγίαν αἰτεῖ; ἆρα τῇ τῶν ὀμμάτων ἀνατάσει τὴν ἐξ οὐρανοῦ βοήθειαν μεταπέμπεται; ἆρα ἑτέρωθεν ερανίζεται τῆς εὐεργεσίας τὴν δύναμιν, καὶ δίδωσιν Όλας Αρείῳ, καὶ τὴν Εὐνομίου γλῶτταν ὁπλίζει, τὰς καθ' Υἱοῦ βλασφημίας θηρεύουσαν; Οὐ μὲν οὖν ἀλλὰ προαναστέλλει τὰ παρ᾽ Ἰουδαίων ἐγκλήματα· ἀεὶ γὰρ Ἰουδαῖος φιλαίτιος, καὶ δι' ὧν ἀπολαύει τὰς μέμψεις ἀγρεύει. Ἐπειδὴ τοίνυν κατὰ τὴν ἔρημον τὸ μάννα ποτὲ χορηγῶν τοῖς Ἰσραηλίταις Θεὸς, καὶ τοῖς ἐν γῇ βαδίζουσι τὴν οὐράνιον ἥπλωσε τράπεζαν, καὶ πέτραν δμβρους ἀφιέναι, καὶ τὴν ἀκρότομον μια μεῖσθαι νεφέλην ἐδίδασκε, φωνὰς ἀχαρίστους τούτων ἀντήκουεν· Ἐπεὶ ἐπάταξε πέτραν καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι; τοῖς ἐκείνων ἐγγόνοις Χριστὸς, ἵνα μὴ τὸ τοῦ θαύματος μέγεθος, συκοφαντίας λάβωσι πρόφασιν, ὡς ἂν ἑαυτὸν τοῦ Πατρὸς μείζονα δεικνύναι φιλονεικοῦντος, καὶ τὴν συνήθη τῆς ἀντιθείας συκοφαντίαν πάλιν νοήσωσι· διὰ τοῦτο νῦν ἀνατίθησι τῷ Πατρὶ τὸ κατόρθωμα τη πρὸς οὐρανὸν ἀνατάσει τοῦ βλέμματος, γλώττης Ἰουδαϊκῆς ἐξαρπάζων τὸ κατηγόρημα. Οὕτω γὰρ τὰς Ἰουδαϊκὰς ἀεὶ Χριστὸς πονηρίας μεταχειρίζεται. Οὕτω ποτέ, καὶ τὸν λεπρὸν θεραπεύσας, καὶ τῆς * ΝΟΤΑ. · ORATIO XXXIII. A perem vobis apponam mensan? quomodo convivio parcus ego verborum inexplebilem vestram au- diendi aviditatem excipiam ? qui satis erit jejuna lingua tanto populo exhilarando? aut apostolorum vocibus repetendis: Unde nobis in deserto tot pa- nes ", ut rursus pauper ille Dominus postquam paupertatem nudaverit, abundantiam tribuat? Se- quebatur, inquit, turba multa s Salvatorem, pasto rem ovez, ægri morborum depulsorem, servi ani- marum liberatorem. Unicam videbant viam errore vacantem, et ad eam omnes affluebant : cui collubi- tum erat, sequebatur, morbidus eximebatur e mor- ho, paluerunt fontes benignitatis, et omnes frueban- tur. Imprudentes igitur in desertas usque terras iter contenderunt. Olim quidem in solitudine dum per Μoysen legem poneret Deus, igui Sinai mon- B c tem circumdedit, seque accensa flamma in cœlum jaculabatur, et terror, et caligo, et tubarum crepi tus misto ululatu confusisque sonis videntes per- terrefaciebant : at nunc, omisso terrore, Dominus ·formam servi induit in humanitatis natura demon- strans humanitatem. Olimn enim audiebat terra Germinet terra herbam virentem 35* ; nunc autem continentis mensa fructificantem Dominum excipit. cœlum benedixit. Nunquid velut indigus abundan- tiam postulat? nunquid oculorum elatione de cœlo accersit auxilium ? nunquid aliunde mutuatur bene- fcentiæ potestatem ? An Ario materiam suppeditat, et Eunomii linguam armat blasphemias adversus Christum conquirentem? Non equidem; sed Jul- dæorum calumniam opprimere occupat : semper enim Judæus amans est criminationis, et ex quibus fructum capit, querelas captat. Cum igitur olim in solitudine Deus Israelitis manna suggereret, el terra iter habentibus cœlestem explicaret mensam, nec non petram doceret imbres emittere, et prærupta saxa nubis ingenium imitari, ingratis eorum voci- bus repercussus est: Quoniam percussil petram, el fluxerunt aquæ : nunquid et panem poterit dare”? Christus eorum posteris, ne ex miraculi magnitu- dine calumniandi caperent occasionein, quod se per ambitionem Patre superiorem ostentaret: neve quod Falri parem se faceret, suelam rursus calum- niam excogitarent, Judæorum loquacitati eripiens accusationem, sublatis in caelum oculis Patri hoc præclare factum acceptum refert. Semper enim Christus hac ratione tractat Judæorum nequitiam. Sic alias quoque curato leproso, et ob agritudinem Psal. Lxxvi1, 20. Matth. xv, 33. Matth. xiv, 14. ss • Gen. 1, 11. D CL. DAUSQUELI ludit historiam a D. Matthæo relatam cap. xiv. a Juan, cap. xvi, a Luca cap. ix. bole: nam si ita fuisset, non jam Moyses in Aube, sed in igne, et flamma, quippe in en erat ille monte, quem flamina circumdabat, (a) Lege quival, it est in sacro textu, non 46605, terror, ut devorat redditque Dausqueius. Combefis. PATROL, GR. LXXXV. 2. Dominus igitur acceptis panibus aspiciens in (18) Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσούτοι. Α1- (19) Πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν όρος. Hyper- (20) Εξαγαγέτω. Geneseos textus, Βλαστησάτω.
οἷον ἄροσις γῆς, γεωργῶν καταβολὴ, ἀέρων εἰς νεφέλας μεταβολὴ, γένεσις ὄμβρων, ἀνέμων τροφίμων φορὰ, τροπῶν ἀλλαγαὶ, σελήνης ἐναλλαγαὶ, ἀστέρων (α) χεῖρες τρέμουσαι, σταχύων ἀναδρομὴ, εὔκαιρος τοῦ χλοάζοντος πέπανσις, ἀμητοῦ κακοπάθεια, ἁλωνίας ταλαιπωρία, ἡ τῆς μύλης συνέργεια, ἡ ἀφαίρεσις τοῦ περιττοῦ, ἡ τῆς τέχνης διάπλασις, ἡ τοῦ πυρὸς συμψυχία. Ἅπερ ἅπαντα μόνη τῆς Δεσποτικῆς χειρὸς νῦν ἡ ἁφὴ κατειργάσατο. Παρῆν γὰρ ὁ τῆς γῆς τοὺς λαγόνας πρὸς καρποφορίαν ἐγείρων· παρῆν ὁ ταῖς νεφέλαις τὸν οὐρανὸν περιβάλλων· παρῆν ὁ τέχνης σοφίαν τοῖς θνητοῖς δωρησάμενος· παρῆν ὁ φέρων ἅπαντα τῷ ῥήματι τοῦ στόματος αὐτοῦ · παρῆν, ἐν τῇ φορουμένῃ σαρκὶ τὴν παρουσίαν πιστούμενος· ἔδειξεν ἑνὶ θαύματι, τίς ὁ τὰς τῆς κτίσεως ἡνίας κατέχων. Ἔλυσεν Ἰουδαίων παλαιὸν ἔγκλημα, καὶ ἀκόρεστον πάθος. Οὐκέτι γὰρ λέγειν ἰσχύσατο· Μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι ; Ἰδοὺ γὰρ, καὶ ἄρτοις στενοχωροῦσι τὴν ἔρημον. Διδασκέτω σε καὶ τὸν ἐκείνων χορηγὸν ἡ τῶν θαυμάτων, Ἰουδαῖε, συγγένεια. Καὶ ἔφαγον , φησὶ, καὶ ἐχορτάσθησαν, καὶ ἦραν τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων δώδεκα κοφίνους πλήρεις .
πῶς ἐστιάσω λόγων βραχύτητι τὴν ἄπληστον τῆς ἀκοῆς γαστέρα ; πῶς ἀρκέσει γλῶσσα πτωχή, τοσοῦ τον εὐφρᾶναι λαόν ; ἢ τὰς τῶν ἀποστόλων εὐκαίρως ἀναδοῆσαι φωνάς, Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι (18), ἵνα ὁ πλούσιος πάλιν Δεσπότης τὴν πενίαν γυμνώσας, τὴν ἀφθονίαν χαρίσηται; Ηκο- λούθει, φησὶν, ὄχλος πολὺς τῷ Σωτῆρι· τῷ ποι μένι τὰ θρέμματα, οἱ νοσοῦντες τῷ τὰς νόσους ἐλαύνοντι, οἱ δοῦλοι τῷ τῶν ψυχῶν ἐλευθερωτῇ. Μίαν εἶδον ὁδὸν ἀπλανῆ, καὶ πρὸς ταύτην ἅπαντες ἔῤῥεον· ὁ βουλόμενος εἴπετο, ὁ νοσῶν τοῦ νοσήμα τος ἀπηλλάττετο· ήπλωτο πηγὴ φιλανθρωπίας, καὶ πάντες ἀπήλαυον. Ἔλαθον τοίνυν ἑαυτοὺς ἄχρι τῆς ἐρήμου τὴν ὁδοιπορίαν ἐκτείναντες. Πάλαι μὲν οὖν ἐν ἐρήμῳ, διὰ Μωϋσέως νομοθετῶν ὁ Θεὸς, πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν ὄρος (19)· καὶ φλὸς ἀναπτομένη πρὸς οὐρανὸν ἠκοντίζετο· καὶ φόβος (α), καὶ γνόφος, μετὰ σαλπίγγων καὶ ἀλαλάζοντες ἦχοι τοὺς ὁρῶντας κατέπληττον. Αλλὰ νῦν τὸν φόβον ὁ Δεσπότης ἀφεὶς, μορφὴν περιεβάλετο δούλου, ἐν ἀνθρωπότητος φύσει τὴν φιλανθρωπίαν ἐπιδεικνύμενος. Πάλαι μὲν γὰρ ἤκουεν· Ἐξαγαγέτω (20) ἡ γῆ βοτάνην χόρτου νῦν δὲ ἡ τῆς ἠπείρου τράπεζα καρποφοροῦντα τὸν Δεσπότην ἐκδέχεται. β. Λαβὼν τοίνυν ὁ Δεσπότης τοὺς ἄρτους, ἀναβλέ- ψας εἰς οὐρανὸν, ηυλόγησεν. 'Αρα γὰρ ὡς ἐνδεὴς τὴν χορηγίαν αἰτεῖ; ἆρα τῇ τῶν ὀμμάτων ἀνατάσει τὴν ἐξ οὐρανοῦ βοήθειαν μεταπέμπεται; ἆρα ἑτέρωθεν ερανίζεται τῆς εὐεργεσίας τὴν δύναμιν, καὶ δίδωσιν Όλας Αρείῳ, καὶ τὴν Εὐνομίου γλῶτταν ὁπλίζει, τὰς καθ' Υἱοῦ βλασφημίας θηρεύουσαν; Οὐ μὲν οὖν ἀλλὰ προαναστέλλει τὰ παρ᾽ Ἰουδαίων ἐγκλήματα· ἀεὶ γὰρ Ἰουδαῖος φιλαίτιος, καὶ δι' ὧν ἀπολαύει τὰς μέμψεις ἀγρεύει. Ἐπειδὴ τοίνυν κατὰ τὴν ἔρημον τὸ μάννα ποτὲ χορηγῶν τοῖς Ἰσραηλίταις Θεὸς, καὶ τοῖς ἐν γῇ βαδίζουσι τὴν οὐράνιον ἥπλωσε τράπεζαν, καὶ πέτραν δμβρους ἀφιέναι, καὶ τὴν ἀκρότομον μια μεῖσθαι νεφέλην ἐδίδασκε, φωνὰς ἀχαρίστους τούτων ἀντήκουεν· Ἐπεὶ ἐπάταξε πέτραν καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι; τοῖς ἐκείνων ἐγγόνοις Χριστὸς, ἵνα μὴ τὸ τοῦ θαύματος μέγεθος, συκοφαντίας λάβωσι πρόφασιν, ὡς ἂν ἑαυτὸν τοῦ Πατρὸς μείζονα δεικνύναι φιλονεικοῦντος, καὶ τὴν συνήθη τῆς ἀντιθείας συκοφαντίαν πάλιν νοήσωσι· διὰ τοῦτο νῦν ἀνατίθησι τῷ Πατρὶ τὸ κατόρθωμα τη πρὸς οὐρανὸν ἀνατάσει τοῦ βλέμματος, γλώττης Ἰουδαϊκῆς ἐξαρπάζων τὸ κατηγόρημα. Οὕτω γὰρ τὰς Ἰουδαϊκὰς ἀεὶ Χριστὸς πονηρίας μεταχειρίζεται. Οὕτω ποτέ, καὶ τὸν λεπρὸν θεραπεύσας, καὶ τῆς * ΝΟΤΑ. · ORATIO XXXIII. A perem vobis apponam mensan? quomodo convivio parcus ego verborum inexplebilem vestram au- diendi aviditatem excipiam ? qui satis erit jejuna lingua tanto populo exhilarando? aut apostolorum vocibus repetendis: Unde nobis in deserto tot pa- nes ", ut rursus pauper ille Dominus postquam paupertatem nudaverit, abundantiam tribuat? Se- quebatur, inquit, turba multa s Salvatorem, pasto rem ovez, ægri morborum depulsorem, servi ani- marum liberatorem. Unicam videbant viam errore vacantem, et ad eam omnes affluebant : cui collubi- tum erat, sequebatur, morbidus eximebatur e mor- ho, paluerunt fontes benignitatis, et omnes frueban- tur. Imprudentes igitur in desertas usque terras iter contenderunt. Olim quidem in solitudine dum per Μoysen legem poneret Deus, igui Sinai mon- B c tem circumdedit, seque accensa flamma in cœlum jaculabatur, et terror, et caligo, et tubarum crepi tus misto ululatu confusisque sonis videntes per- terrefaciebant : at nunc, omisso terrore, Dominus ·formam servi induit in humanitatis natura demon- strans humanitatem. Olimn enim audiebat terra Germinet terra herbam virentem 35* ; nunc autem continentis mensa fructificantem Dominum excipit. cœlum benedixit. Nunquid velut indigus abundan- tiam postulat? nunquid oculorum elatione de cœlo accersit auxilium ? nunquid aliunde mutuatur bene- fcentiæ potestatem ? An Ario materiam suppeditat, et Eunomii linguam armat blasphemias adversus Christum conquirentem? Non equidem; sed Jul- dæorum calumniam opprimere occupat : semper enim Judæus amans est criminationis, et ex quibus fructum capit, querelas captat. Cum igitur olim in solitudine Deus Israelitis manna suggereret, el terra iter habentibus cœlestem explicaret mensam, nec non petram doceret imbres emittere, et prærupta saxa nubis ingenium imitari, ingratis eorum voci- bus repercussus est: Quoniam percussil petram, el fluxerunt aquæ : nunquid et panem poterit dare”? Christus eorum posteris, ne ex miraculi magnitu- dine calumniandi caperent occasionein, quod se per ambitionem Patre superiorem ostentaret: neve quod Falri parem se faceret, suelam rursus calum- niam excogitarent, Judæorum loquacitati eripiens accusationem, sublatis in caelum oculis Patri hoc præclare factum acceptum refert. Semper enim Christus hac ratione tractat Judæorum nequitiam. Sic alias quoque curato leproso, et ob agritudinem Psal. Lxxvi1, 20. Matth. xv, 33. Matth. xiv, 14. ss • Gen. 1, 11. D CL. DAUSQUELI ludit historiam a D. Matthæo relatam cap. xiv. a Juan, cap. xvi, a Luca cap. ix. bole: nam si ita fuisset, non jam Moyses in Aube, sed in igne, et flamma, quippe in en erat ille monte, quem flamina circumdabat, (a) Lege quival, it est in sacro textu, non 46605, terror, ut devorat redditque Dausqueius. Combefis. PATROL, GR. LXXXV. 2. Dominus igitur acceptis panibus aspiciens in (18) Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσούτοι. Α1- (19) Πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν όρος. Hyper- (20) Εξαγαγέτω. Geneseos textus, Βλαστησάτω.
Ἰσάριθμοι γὰρ τοῖς ἀποστόλοις οἱ κόφινοι, ἵνα ἕκαστος ἕνα βαστάζων, ἔχῃ τὸν πόνον τοῦ θαύματος μάρτυρα, καὶ τριβόμενος ὦμος παιδεύῃ τοῦ γενομένου τὴν αἴσθησιν, καὶ φυλάττῃ τὴν μνήμην ὁ κόπος. Ἵνα γὰρ μὴ τῷ μεγέθει τοῦ θαύματος τὸν λογισμὸν καταβαπτισθέντες, φαντασίαν τὴν θέαν νομίζωσι· καὶ νοῦς οὐκ ἀρκῶν ἀναβλέπειν πρὸς τὸ ξένον τοῦ θαύματος, ὄναρ κατὰ μικρὸν ὑποπτεύῃ τὸ γινόμενον· διὰ τοῦτο τῷ πλήθει τῶν περισσευμάτων παρατείνει τοῦ γεγονότος τὴν μνήμην, ἵνα καθ’ ἡμέραν βρῶσις μελετῶσα τὴν γνῶσιν, μερίζῃ τὴν μνήμην. Δέχου μοι τὸν Εὐαγγελιστὴν τῶν λεγομένων συνήγορον. Ἦν γὰρ , φησὶν, ἡ καρδία αὐτῶν πεπηρωμένη ἐπὶ τοῖς ἄρτοις . Ἐξαγγέλλει τὸ πάθος, ἵνα κηρύξῃ τὸ θαῦμα. Μέγα μὲν οὖν τὸ καὶ πέντε μόνους ἄρτους τοσαύταις χιλιάσιν ἀρκέσαι· τὸ δὲ καὶ τοσαύτην γενέσθαι περιττευμάτων πληθὺν, οὐ μόνον τοῖς μαθηταῖς ἐγέννα τὴν μνήμην τοῦ θαύματος, ἀλλὰ καὶ τοῦ πεποιηκότος τὴν ἰσχὺν ἐνεφάνιζεν. Εἰ γὰρ συνεμέτρησε τῇ χρείᾳ τὴν δόσιν, ἐνοθεύετο τῆς φιλοτιμίας ἡ χάρις, καὶ οὔπω Δεσπότης ὁ πράξας, ὃς τῇ χρείᾳ δουλεύσας ἐφαίνετο.
πῶς ἐστιάσω λόγων βραχύτητι τὴν ἄπληστον τῆς ἀκοῆς γαστέρα ; πῶς ἀρκέσει γλῶσσα πτωχή, τοσοῦ τον εὐφρᾶναι λαόν ; ἢ τὰς τῶν ἀποστόλων εὐκαίρως ἀναδοῆσαι φωνάς, Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι (18), ἵνα ὁ πλούσιος πάλιν Δεσπότης τὴν πενίαν γυμνώσας, τὴν ἀφθονίαν χαρίσηται; Ηκο- λούθει, φησὶν, ὄχλος πολὺς τῷ Σωτῆρι· τῷ ποι μένι τὰ θρέμματα, οἱ νοσοῦντες τῷ τὰς νόσους ἐλαύνοντι, οἱ δοῦλοι τῷ τῶν ψυχῶν ἐλευθερωτῇ. Μίαν εἶδον ὁδὸν ἀπλανῆ, καὶ πρὸς ταύτην ἅπαντες ἔῤῥεον· ὁ βουλόμενος εἴπετο, ὁ νοσῶν τοῦ νοσήμα τος ἀπηλλάττετο· ήπλωτο πηγὴ φιλανθρωπίας, καὶ πάντες ἀπήλαυον. Ἔλαθον τοίνυν ἑαυτοὺς ἄχρι τῆς ἐρήμου τὴν ὁδοιπορίαν ἐκτείναντες. Πάλαι μὲν οὖν ἐν ἐρήμῳ, διὰ Μωϋσέως νομοθετῶν ὁ Θεὸς, πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν ὄρος (19)· καὶ φλὸς ἀναπτομένη πρὸς οὐρανὸν ἠκοντίζετο· καὶ φόβος (α), καὶ γνόφος, μετὰ σαλπίγγων καὶ ἀλαλάζοντες ἦχοι τοὺς ὁρῶντας κατέπληττον. Αλλὰ νῦν τὸν φόβον ὁ Δεσπότης ἀφεὶς, μορφὴν περιεβάλετο δούλου, ἐν ἀνθρωπότητος φύσει τὴν φιλανθρωπίαν ἐπιδεικνύμενος. Πάλαι μὲν γὰρ ἤκουεν· Ἐξαγαγέτω (20) ἡ γῆ βοτάνην χόρτου νῦν δὲ ἡ τῆς ἠπείρου τράπεζα καρποφοροῦντα τὸν Δεσπότην ἐκδέχεται. β. Λαβὼν τοίνυν ὁ Δεσπότης τοὺς ἄρτους, ἀναβλέ- ψας εἰς οὐρανὸν, ηυλόγησεν. 'Αρα γὰρ ὡς ἐνδεὴς τὴν χορηγίαν αἰτεῖ; ἆρα τῇ τῶν ὀμμάτων ἀνατάσει τὴν ἐξ οὐρανοῦ βοήθειαν μεταπέμπεται; ἆρα ἑτέρωθεν ερανίζεται τῆς εὐεργεσίας τὴν δύναμιν, καὶ δίδωσιν Όλας Αρείῳ, καὶ τὴν Εὐνομίου γλῶτταν ὁπλίζει, τὰς καθ' Υἱοῦ βλασφημίας θηρεύουσαν; Οὐ μὲν οὖν ἀλλὰ προαναστέλλει τὰ παρ᾽ Ἰουδαίων ἐγκλήματα· ἀεὶ γὰρ Ἰουδαῖος φιλαίτιος, καὶ δι' ὧν ἀπολαύει τὰς μέμψεις ἀγρεύει. Ἐπειδὴ τοίνυν κατὰ τὴν ἔρημον τὸ μάννα ποτὲ χορηγῶν τοῖς Ἰσραηλίταις Θεὸς, καὶ τοῖς ἐν γῇ βαδίζουσι τὴν οὐράνιον ἥπλωσε τράπεζαν, καὶ πέτραν δμβρους ἀφιέναι, καὶ τὴν ἀκρότομον μια μεῖσθαι νεφέλην ἐδίδασκε, φωνὰς ἀχαρίστους τούτων ἀντήκουεν· Ἐπεὶ ἐπάταξε πέτραν καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι; τοῖς ἐκείνων ἐγγόνοις Χριστὸς, ἵνα μὴ τὸ τοῦ θαύματος μέγεθος, συκοφαντίας λάβωσι πρόφασιν, ὡς ἂν ἑαυτὸν τοῦ Πατρὸς μείζονα δεικνύναι φιλονεικοῦντος, καὶ τὴν συνήθη τῆς ἀντιθείας συκοφαντίαν πάλιν νοήσωσι· διὰ τοῦτο νῦν ἀνατίθησι τῷ Πατρὶ τὸ κατόρθωμα τη πρὸς οὐρανὸν ἀνατάσει τοῦ βλέμματος, γλώττης Ἰουδαϊκῆς ἐξαρπάζων τὸ κατηγόρημα. Οὕτω γὰρ τὰς Ἰουδαϊκὰς ἀεὶ Χριστὸς πονηρίας μεταχειρίζεται. Οὕτω ποτέ, καὶ τὸν λεπρὸν θεραπεύσας, καὶ τῆς * ΝΟΤΑ. · ORATIO XXXIII. A perem vobis apponam mensan? quomodo convivio parcus ego verborum inexplebilem vestram au- diendi aviditatem excipiam ? qui satis erit jejuna lingua tanto populo exhilarando? aut apostolorum vocibus repetendis: Unde nobis in deserto tot pa- nes ", ut rursus pauper ille Dominus postquam paupertatem nudaverit, abundantiam tribuat? Se- quebatur, inquit, turba multa s Salvatorem, pasto rem ovez, ægri morborum depulsorem, servi ani- marum liberatorem. Unicam videbant viam errore vacantem, et ad eam omnes affluebant : cui collubi- tum erat, sequebatur, morbidus eximebatur e mor- ho, paluerunt fontes benignitatis, et omnes frueban- tur. Imprudentes igitur in desertas usque terras iter contenderunt. Olim quidem in solitudine dum per Μoysen legem poneret Deus, igui Sinai mon- B c tem circumdedit, seque accensa flamma in cœlum jaculabatur, et terror, et caligo, et tubarum crepi tus misto ululatu confusisque sonis videntes per- terrefaciebant : at nunc, omisso terrore, Dominus ·formam servi induit in humanitatis natura demon- strans humanitatem. Olimn enim audiebat terra Germinet terra herbam virentem 35* ; nunc autem continentis mensa fructificantem Dominum excipit. cœlum benedixit. Nunquid velut indigus abundan- tiam postulat? nunquid oculorum elatione de cœlo accersit auxilium ? nunquid aliunde mutuatur bene- fcentiæ potestatem ? An Ario materiam suppeditat, et Eunomii linguam armat blasphemias adversus Christum conquirentem? Non equidem; sed Jul- dæorum calumniam opprimere occupat : semper enim Judæus amans est criminationis, et ex quibus fructum capit, querelas captat. Cum igitur olim in solitudine Deus Israelitis manna suggereret, el terra iter habentibus cœlestem explicaret mensam, nec non petram doceret imbres emittere, et prærupta saxa nubis ingenium imitari, ingratis eorum voci- bus repercussus est: Quoniam percussil petram, el fluxerunt aquæ : nunquid et panem poterit dare”? Christus eorum posteris, ne ex miraculi magnitu- dine calumniandi caperent occasionein, quod se per ambitionem Patre superiorem ostentaret: neve quod Falri parem se faceret, suelam rursus calum- niam excogitarent, Judæorum loquacitati eripiens accusationem, sublatis in caelum oculis Patri hoc præclare factum acceptum refert. Semper enim Christus hac ratione tractat Judæorum nequitiam. Sic alias quoque curato leproso, et ob agritudinem Psal. Lxxvi1, 20. Matth. xv, 33. Matth. xiv, 14. ss • Gen. 1, 11. D CL. DAUSQUELI ludit historiam a D. Matthæo relatam cap. xiv. a Juan, cap. xvi, a Luca cap. ix. bole: nam si ita fuisset, non jam Moyses in Aube, sed in igne, et flamma, quippe in en erat ille monte, quem flamina circumdabat, (a) Lege quival, it est in sacro textu, non 46605, terror, ut devorat redditque Dausqueius. Combefis. PATROL, GR. LXXXV. 2. Dominus igitur acceptis panibus aspiciens in (18) Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσούτοι. Α1- (19) Πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν όρος. Hyper- (20) Εξαγαγέτω. Geneseos textus, Βλαστησάτω.
Νυνὶ δὲ πλατυτέρα γενομένη τῆς χρείας ἡ χορηγία, τὴν τοῦ πεποιηκότος ἐξουσίαν μαρτύρεται. Καὶ μάθωμεν ἑτέρωθεν σαφῶς τὸ λεγόμενον· Ἐξ οὐρανοῦ ποτε τὸ μάννα διὰ Μωϋσέως τοῖς Ἰσραηλίταις ἐδέδοτο. Ἀλλ’ ἐπειδὴ δοῦλος ἦν ὁ τοῦ θαύματος ὑπουργὸς, συνεδούλευε τὸ δῶρον τῇ χρείᾳ, καὶ τὸ περιττὸν ἠφανίζετο. Καὶ χεὶρ ἀπληστίαν περὶ τὴν συλλογὴν νοσήσασα, συννοσεῖν τὸ δῶρον ἠνάγκασε· καὶ τὴν βρῶσιν ζυγοστατῶν ὁ οὐρανὸς, τοῖς Ἰουδαίοις κατέπεμπε· καὶ χρόνος ἐνίκα τὸ δῶρον, καὶ προθεσμίαν εἶχεν ἡ χάρις. Ὡς γὰρ πέρας αὐτοῖς εἶχεν ὁ κατὰ τὴν ἔρημον δρόμος, καὶ ἡ γῆ λοιπὸν τὸν συνήθη τῆς φύσεως ἄρτον ὑπέδειξε· τότε τὸ μάννα συνεστέλλετο, καὶ τὸ ἐξ οὐρανοῦ ταμεῖον τοῖς ἀνθρώποις ἐκλείετο. Μετένεγκε τὸν νοῦν ἐφ’ ἕτερον οἰκέτην ἐν προθεσμίᾳ θαυματουργεῖν κελευόμενον· Ἠλίας ὁ μέγας ὅρκῳ τὸν οὐρανὸν στειρώσας, καὶ χείλεσι τὸν ἀέρα πεδήσας, καὶ φωνῇ καταδικάσας ἀργίας τὴν κτίσιν· οὗτος τῆς ξενοδόχου χήρας πηγάζειν τὸ ἔλαιον ἔπεισε· καὶ ἡ τοῦ ἀλεύρου βραχύτης οὐ συνεμειοῦτο τῷ χρόνῳ· ἀλλ’ ὅσον ἡ φύσις ἀνήλισκε, τοσοῦτον ἡ χάρις ἀνέβρυεν. Ἐπειδὴ γέγονεν ὁ ὑετὸς, καὶ τὸ τοῦ Ἠλία δῶρον ἀφίπτατο.
πῶς ἐστιάσω λόγων βραχύτητι τὴν ἄπληστον τῆς ἀκοῆς γαστέρα ; πῶς ἀρκέσει γλῶσσα πτωχή, τοσοῦ τον εὐφρᾶναι λαόν ; ἢ τὰς τῶν ἀποστόλων εὐκαίρως ἀναδοῆσαι φωνάς, Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι (18), ἵνα ὁ πλούσιος πάλιν Δεσπότης τὴν πενίαν γυμνώσας, τὴν ἀφθονίαν χαρίσηται; Ηκο- λούθει, φησὶν, ὄχλος πολὺς τῷ Σωτῆρι· τῷ ποι μένι τὰ θρέμματα, οἱ νοσοῦντες τῷ τὰς νόσους ἐλαύνοντι, οἱ δοῦλοι τῷ τῶν ψυχῶν ἐλευθερωτῇ. Μίαν εἶδον ὁδὸν ἀπλανῆ, καὶ πρὸς ταύτην ἅπαντες ἔῤῥεον· ὁ βουλόμενος εἴπετο, ὁ νοσῶν τοῦ νοσήμα τος ἀπηλλάττετο· ήπλωτο πηγὴ φιλανθρωπίας, καὶ πάντες ἀπήλαυον. Ἔλαθον τοίνυν ἑαυτοὺς ἄχρι τῆς ἐρήμου τὴν ὁδοιπορίαν ἐκτείναντες. Πάλαι μὲν οὖν ἐν ἐρήμῳ, διὰ Μωϋσέως νομοθετῶν ὁ Θεὸς, πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν ὄρος (19)· καὶ φλὸς ἀναπτομένη πρὸς οὐρανὸν ἠκοντίζετο· καὶ φόβος (α), καὶ γνόφος, μετὰ σαλπίγγων καὶ ἀλαλάζοντες ἦχοι τοὺς ὁρῶντας κατέπληττον. Αλλὰ νῦν τὸν φόβον ὁ Δεσπότης ἀφεὶς, μορφὴν περιεβάλετο δούλου, ἐν ἀνθρωπότητος φύσει τὴν φιλανθρωπίαν ἐπιδεικνύμενος. Πάλαι μὲν γὰρ ἤκουεν· Ἐξαγαγέτω (20) ἡ γῆ βοτάνην χόρτου νῦν δὲ ἡ τῆς ἠπείρου τράπεζα καρποφοροῦντα τὸν Δεσπότην ἐκδέχεται. β. Λαβὼν τοίνυν ὁ Δεσπότης τοὺς ἄρτους, ἀναβλέ- ψας εἰς οὐρανὸν, ηυλόγησεν. 'Αρα γὰρ ὡς ἐνδεὴς τὴν χορηγίαν αἰτεῖ; ἆρα τῇ τῶν ὀμμάτων ἀνατάσει τὴν ἐξ οὐρανοῦ βοήθειαν μεταπέμπεται; ἆρα ἑτέρωθεν ερανίζεται τῆς εὐεργεσίας τὴν δύναμιν, καὶ δίδωσιν Όλας Αρείῳ, καὶ τὴν Εὐνομίου γλῶτταν ὁπλίζει, τὰς καθ' Υἱοῦ βλασφημίας θηρεύουσαν; Οὐ μὲν οὖν ἀλλὰ προαναστέλλει τὰ παρ᾽ Ἰουδαίων ἐγκλήματα· ἀεὶ γὰρ Ἰουδαῖος φιλαίτιος, καὶ δι' ὧν ἀπολαύει τὰς μέμψεις ἀγρεύει. Ἐπειδὴ τοίνυν κατὰ τὴν ἔρημον τὸ μάννα ποτὲ χορηγῶν τοῖς Ἰσραηλίταις Θεὸς, καὶ τοῖς ἐν γῇ βαδίζουσι τὴν οὐράνιον ἥπλωσε τράπεζαν, καὶ πέτραν δμβρους ἀφιέναι, καὶ τὴν ἀκρότομον μια μεῖσθαι νεφέλην ἐδίδασκε, φωνὰς ἀχαρίστους τούτων ἀντήκουεν· Ἐπεὶ ἐπάταξε πέτραν καὶ ἐῤῥύησαν ὕδατα, μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι; τοῖς ἐκείνων ἐγγόνοις Χριστὸς, ἵνα μὴ τὸ τοῦ θαύματος μέγεθος, συκοφαντίας λάβωσι πρόφασιν, ὡς ἂν ἑαυτὸν τοῦ Πατρὸς μείζονα δεικνύναι φιλονεικοῦντος, καὶ τὴν συνήθη τῆς ἀντιθείας συκοφαντίαν πάλιν νοήσωσι· διὰ τοῦτο νῦν ἀνατίθησι τῷ Πατρὶ τὸ κατόρθωμα τη πρὸς οὐρανὸν ἀνατάσει τοῦ βλέμματος, γλώττης Ἰουδαϊκῆς ἐξαρπάζων τὸ κατηγόρημα. Οὕτω γὰρ τὰς Ἰουδαϊκὰς ἀεὶ Χριστὸς πονηρίας μεταχειρίζεται. Οὕτω ποτέ, καὶ τὸν λεπρὸν θεραπεύσας, καὶ τῆς * ΝΟΤΑ. · ORATIO XXXIII. A perem vobis apponam mensan? quomodo convivio parcus ego verborum inexplebilem vestram au- diendi aviditatem excipiam ? qui satis erit jejuna lingua tanto populo exhilarando? aut apostolorum vocibus repetendis: Unde nobis in deserto tot pa- nes ", ut rursus pauper ille Dominus postquam paupertatem nudaverit, abundantiam tribuat? Se- quebatur, inquit, turba multa s Salvatorem, pasto rem ovez, ægri morborum depulsorem, servi ani- marum liberatorem. Unicam videbant viam errore vacantem, et ad eam omnes affluebant : cui collubi- tum erat, sequebatur, morbidus eximebatur e mor- ho, paluerunt fontes benignitatis, et omnes frueban- tur. Imprudentes igitur in desertas usque terras iter contenderunt. Olim quidem in solitudine dum per Μoysen legem poneret Deus, igui Sinai mon- B c tem circumdedit, seque accensa flamma in cœlum jaculabatur, et terror, et caligo, et tubarum crepi tus misto ululatu confusisque sonis videntes per- terrefaciebant : at nunc, omisso terrore, Dominus ·formam servi induit in humanitatis natura demon- strans humanitatem. Olimn enim audiebat terra Germinet terra herbam virentem 35* ; nunc autem continentis mensa fructificantem Dominum excipit. cœlum benedixit. Nunquid velut indigus abundan- tiam postulat? nunquid oculorum elatione de cœlo accersit auxilium ? nunquid aliunde mutuatur bene- fcentiæ potestatem ? An Ario materiam suppeditat, et Eunomii linguam armat blasphemias adversus Christum conquirentem? Non equidem; sed Jul- dæorum calumniam opprimere occupat : semper enim Judæus amans est criminationis, et ex quibus fructum capit, querelas captat. Cum igitur olim in solitudine Deus Israelitis manna suggereret, el terra iter habentibus cœlestem explicaret mensam, nec non petram doceret imbres emittere, et prærupta saxa nubis ingenium imitari, ingratis eorum voci- bus repercussus est: Quoniam percussil petram, el fluxerunt aquæ : nunquid et panem poterit dare”? Christus eorum posteris, ne ex miraculi magnitu- dine calumniandi caperent occasionein, quod se per ambitionem Patre superiorem ostentaret: neve quod Falri parem se faceret, suelam rursus calum- niam excogitarent, Judæorum loquacitati eripiens accusationem, sublatis in caelum oculis Patri hoc præclare factum acceptum refert. Semper enim Christus hac ratione tractat Judæorum nequitiam. Sic alias quoque curato leproso, et ob agritudinem Psal. Lxxvi1, 20. Matth. xv, 33. Matth. xiv, 14. ss • Gen. 1, 11. D CL. DAUSQUELI ludit historiam a D. Matthæo relatam cap. xiv. a Juan, cap. xvi, a Luca cap. ix. bole: nam si ita fuisset, non jam Moyses in Aube, sed in igne, et flamma, quippe in en erat ille monte, quem flamina circumdabat, (a) Lege quival, it est in sacro textu, non 46605, terror, ut devorat redditque Dausqueius. Combefis. PATROL, GR. LXXXV. 2. Dominus igitur acceptis panibus aspiciens in (18) Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσούτοι. Α1- (19) Πυρὶ τὸ Σίναιον περιέβαλεν όρος. Hyper- (20) Εξαγαγέτω. Geneseos textus, Βλαστησάτω.
PG 85:365Θεραπεύων, ἱκετετικῶς ὑπουργῶν, οὐ δεσποτικῶς ποτε φιλοτιμούμενος. Διὰ τοῦτο νῦν ὁ Δεσπότης πολυπλασιάζει παρὰ τὴν χρείαν, τὴν ἐξουσίαν προβαλλόμενος, καὶ παρέχων πᾶσι μανθάνειν, τίς ὁ τὴν τροφὴν διδοὺς πάσῃ σαρκί. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
πρὸς τὸ ξένον τοῦ θαύματος, ὄναρ κατὰ μικρὸν ὑπ- Α οπτεύῃ τὸ γινόμενον· διὰ τοῦτο τῷ πλήθει τῶν περισσευμάτων παρατείνει τοῦ γεγονότος τὴν μνή- μην, ἵνα καθ' ἡμέραν βρῶσις μελετῶσα τὴν γνῶσιν, μερί ῃ τὴν μνήμην. Δέχου μοι τὸν Εὐαγγελιστὴν τῶν λεγομένων συνήγορον. Ην γάρ, φησὶν, ἡ καρδία αὐτῶν πεπηρωμένη (24) ἐπὶ τοῖς ἄρτοις. Εξαγ- γέλλει τὸ πάθος, ἵνα κηρύξῃ τὸ θαῦμα. Μέγα μὲν οὖν τὸ καὶ πέντε μόνους ἄρτους τοσαύταις χιλιάσιν ἀρκέται· τὴ δὲ καὶ τοσαύτην γενέσθαι περιττευμά των πληθύν, οὐ μόνον τοῖς μαθηταῖς ἐγέννα την μνήμην τοῦ θαύματος, ἀλλὰ καὶ τοῦ πεποιηκότος τὴν ἰσχὺν ἐνεφάνιζεν. Εἰ γὰρ συνεμέτρησε τῇ χρείᾳ τὴν δόσιν, ἐνοθεύετο τῆς φιλοτιμίας ἡ χάρις, καὶ οὔπω Δεσπότης ὁ πράξας, ἐς τῇ χρείᾳ δουλεύσας ἐφαίνετο. Νυνὶ δὲ πλατυτέρα γενομένη τῆς χρείας ἡ χορηγία, τὴν τοῦ πεποιηκότος ἐξουσίαν μαρτύρεται. Καὶ μάθωμεν ἑτέρωθεν σαφῶς τὸ λεγόμενον· Ἐξ οὐ- ρανοῦ ποτε τὸ μάννα διὰ Μωϋσέως τοῖς Ἰσραηλίταις ἐδέδοτο (25). 'Αλλ' ἐπειδὴ δοῦλος ἦν ὁ τοῦ θαύματος ὑπουργός, συνεβούλευε τὸ δῶρον τῇ χρείᾳ, καὶ τὸ περιττὸν ἠφανίζετο. Καὶ χεὶρ ἁπληστίαν περὶ τὴν συλλογὴν νοσήσασα, συννοσεῖν τὸ δῶρον ἠνάγκασε καὶ τὴν βρῶσιν ζυγοστατῶν ὁ οὐρανὸς, τοῖς Ἰου δαίοις κατέπεμπε· καὶ χρόνος ἐνίκα τὸ δῶρον, καὶ προθεσμίαν είχεν ή χάρις. Ως γὰρ πέρας αὐτοῖς εἶν χεν ὁ κατὰ τὴν ἔρημον δρόμος, καὶ ἡ γῆ λοιπὸν τὸν συνήθη τῆς φύσεως ἄρτον ὑπέδειξε· τότε τὸ μάννα συνεστέλλετο, καὶ τὸ ἐξ οὐρανοῦ ταμεῖον τοῖς ἀνθρώ- ποις ἐκλείετο. Μετένεγκε τὸν νοῦν ἐφ᾿ ἕτερον οἰκέ- τὴν ἐν προθεσμία θαυματουργεῖν κελευόμενον: Ηλίας ὁ μέγας ὅρκῳ τὸν οὐρανὸν στειρώσας, καὶ χείλεσι τὸν ἀέρα πεδήσας, καὶ φωνῇ καταδικάσας ἀργίας τὴν κτίσιν· οὗτος της ξενοδόχου χήρας πηγάζειν τὸ ἔλαιον ἔπεισε· καὶ ἡ τοῦ ἀλεύρου βραχύτης οὐ συν- εμειοῦτο τῷ χρόνῳ· ἀλλ' ὅσον ἡ φύσις ἀνήλισκε, τοσοῦτον ἡ χάρις ἀνέδρυεν. Ἐπειδὴ γέγονεν ὁ ὑετὸς, καὶ τὸ τοῦ Ἠλία δῶρον ἀφίπτατο. Θεραπεύων, έχει τετικῶς (26) ὑπουργῶν, οὐ δεσποτικῶς ποτε φιλο- τιμούμενος. Διὰ τοῦτο νῦν ὁ Δεσπότης πολυπλασιά ζει παρὰ τὴν χρείαν, τὴν ἐξουσίαν προβαλλόμενος, καὶ παρέχων πᾶσι μανθάνειν, τίς ὁ τὴν τροφὴν διδοὺς πάσῃ σαρκί. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΔ'. Εἰς τὸ, « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶ- μεν ; α'. Οταν εἰς τὸν τῆς Ἐκκλησίας ἀποβλέψω λειμῶνα, τὸν τοῦ παραδείσου τούτου φυτουργόν, τὸν Δεσπότην λέγω Χριστὸν, ὑπερεκπλήττομαι· ὅταν τὸ πνευματικὸν θεάσωμαι πέλαγος, υπερ- θαυμάζω τοῦ κυβερνήτου τὴν τέχνην· ὅταν τὴν * μένη. ἱκετικῶς, ἱκετευτικῶς οἰκετικῶς ἐστ $65 ORATIO XXXIV. B esus quotidianus, dum notitiam repetit, memoriam Marc. vi, 52. » Matth. x³, 3. - C D excitaret. Accipe mihi evangelistam dictis patro- cinantem. Erat enim, inquit, cor eorum obcæcalum propter panes “. Evulgat affectum, quo publicet miraculum. Magna res erat tot millibus quinque solos panes fuisse satis: tantain vero superasse reliquiarum copiam non discipulis duntaxat mira- culi recordationem ingenerabat, sed et ejus, qui patrarat, virtutem extrahebat in lucem. Nain si pro modo necessitatis dationem commensus fuisset, decoris illius gratia adulterata esset, nec id qui fecisset satis evidenter Dominus agnoscerelnr; quippe qui necessitati servisset. Nunc autem pro- fusior quam necessitas postularet, suppeditatio auctoris potestatem testatiorem facit. Verum quod loquor, aliunde clare discamus. De cœlo manna quondam Israelitis dabatur; sed quia miraculi ad- minister servus erat, necessitali quoque domum serviebat, quodque residuum, evanescebat, et cụm manus lectione manuæ nequiret expleri defceret- que, ipsius etiam doni necessaria defectio conse- quebatur. Et escam libraus cœlum Judais demitte- bat, et tempus donum vincebat, ac intra modum gratia cohibobatur. Ut enim finem habuit per ere- mum erratio, ac deinde consuetum naturæ panem terra oculis subjecit, tunc mannæ profusio con- tracta est, et cœleste promptuarium hominibus occlusum. Transfer animum in alterum famulum prædnito miracula patrare jussum. Elias ille magnus jurejurando sterilitatem calo induxerat, et labris aerem vinxerat, voceque creaturam addixerat otio : hic hospitæ viduæ oleo persuasit, ut fontis instar fuferet, et exiguus farinae modus cum tempore non imminuebatur: sed quantum in usus naturæ ab- sumebatur, tantum gratia refundebat. Ut cecidit pluvia, avolarunt Eliæ dona. Cum quempiam cura- bat, supplicis in mnoṛem subsecundariam operam conferebat nunquam ut Dominus honoratus est. Ideo nunc Dominus panes multiplicat præter neces- sitatem in potestatis documentum, eumque omnibus mente cogitandum præbet, quis sit qui escam porri- git omni carni : cui gloria, et imperium in secula sæculorum. Amen. ORATIO XXXIV. In illud : • Tu es qui venturus es, an alium ex- spectamus ** ? » paradisi hujus culiorem, Dominum Christum no- nino, immine quantum miror, quando spiritale con- templor 178' pelagos, gubernatoris peritiam valde stupesco; quando rationem nos ad Dei cogni- CL. DAUSQUEI NOTÆ. vel suppliciter : viliter ; primum tamen optimum lectu. 1. Quando in Ecclesiæ pratum oculos refero, (24) Πεπηρωμένη. Rectius Marci vα πεπωρω- (25) Ἐδέδοτο. γρ. ἐδίδοτο. (26) Ικετετικώς. Horum unum rescribi potest
Discourse XXXIVΛΟΓΟΣ ΛΔ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΛΔ. Εἰς τὸ, «Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν;» α. Ὅταν εἰς τὸν τῆς Ἐκκλησίας ἀποβλέψω λειμῶνα, τὸν τοῦ παραδείσου τούτου φυτουργὸν, τὸν Δεσπότην λέγω Χριστὸν, ὑπερεκπλήττομαι· ὅταν τὸ πνευματικὸν θεάσωμαι πέλαγος, ὑπερθαυμάζω τοῦ κυβερνήτου τὴν τέχνην· ὅταν τὴν εἰς θεογνωσίαν χειραγωγίαν ἴδω, τοῦ διδασκάλου τὴν σοφίαν ὑμνῶ. Παιδευτὴς δὲ ὁμοῦ καὶ ποιητὴς ὁ τῶν ἀνθρώπων Θεὸς, ὑπερβολῇ φιλανθρωπίας ἐλθὼν πρὸς ἑκάτερα. Ποιήσας γοῦν τὸν πρῶτον ἄνθρωπον ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς πλατεῖς τῆς φύσεως ὅρους ἐν ἑνὶ περιγράψας προσώπῳ, καὶ τὰς πλουσίας τοῦ γένους πηγὰς ἐν ἑνὶ φυτεύσας ἀνθρώπῳ, τοῦ τῆς θεογνωσίας ἔρημον οὐκ ἀφῆκε μαθήματος· ἀλλὰ τῆς οἰκείας ἀμελήσας ἀξίας, παιδευτὴς ἑνὸς ὁ Ποιητὴς παραγίνεται· καὶ ὡς ὁρώμενος, ὁ ἀόρατος φθέγγεται·
πρὸς τὸ ξένον τοῦ θαύματος, ὄναρ κατὰ μικρὸν ὑπ- Α οπτεύῃ τὸ γινόμενον· διὰ τοῦτο τῷ πλήθει τῶν περισσευμάτων παρατείνει τοῦ γεγονότος τὴν μνή- μην, ἵνα καθ' ἡμέραν βρῶσις μελετῶσα τὴν γνῶσιν, μερί ῃ τὴν μνήμην. Δέχου μοι τὸν Εὐαγγελιστὴν τῶν λεγομένων συνήγορον. Ην γάρ, φησὶν, ἡ καρδία αὐτῶν πεπηρωμένη (24) ἐπὶ τοῖς ἄρτοις. Εξαγ- γέλλει τὸ πάθος, ἵνα κηρύξῃ τὸ θαῦμα. Μέγα μὲν οὖν τὸ καὶ πέντε μόνους ἄρτους τοσαύταις χιλιάσιν ἀρκέται· τὴ δὲ καὶ τοσαύτην γενέσθαι περιττευμά των πληθύν, οὐ μόνον τοῖς μαθηταῖς ἐγέννα την μνήμην τοῦ θαύματος, ἀλλὰ καὶ τοῦ πεποιηκότος τὴν ἰσχὺν ἐνεφάνιζεν. Εἰ γὰρ συνεμέτρησε τῇ χρείᾳ τὴν δόσιν, ἐνοθεύετο τῆς φιλοτιμίας ἡ χάρις, καὶ οὔπω Δεσπότης ὁ πράξας, ἐς τῇ χρείᾳ δουλεύσας ἐφαίνετο. Νυνὶ δὲ πλατυτέρα γενομένη τῆς χρείας ἡ χορηγία, τὴν τοῦ πεποιηκότος ἐξουσίαν μαρτύρεται. Καὶ μάθωμεν ἑτέρωθεν σαφῶς τὸ λεγόμενον· Ἐξ οὐ- ρανοῦ ποτε τὸ μάννα διὰ Μωϋσέως τοῖς Ἰσραηλίταις ἐδέδοτο (25). 'Αλλ' ἐπειδὴ δοῦλος ἦν ὁ τοῦ θαύματος ὑπουργός, συνεβούλευε τὸ δῶρον τῇ χρείᾳ, καὶ τὸ περιττὸν ἠφανίζετο. Καὶ χεὶρ ἁπληστίαν περὶ τὴν συλλογὴν νοσήσασα, συννοσεῖν τὸ δῶρον ἠνάγκασε καὶ τὴν βρῶσιν ζυγοστατῶν ὁ οὐρανὸς, τοῖς Ἰου δαίοις κατέπεμπε· καὶ χρόνος ἐνίκα τὸ δῶρον, καὶ προθεσμίαν είχεν ή χάρις. Ως γὰρ πέρας αὐτοῖς εἶν χεν ὁ κατὰ τὴν ἔρημον δρόμος, καὶ ἡ γῆ λοιπὸν τὸν συνήθη τῆς φύσεως ἄρτον ὑπέδειξε· τότε τὸ μάννα συνεστέλλετο, καὶ τὸ ἐξ οὐρανοῦ ταμεῖον τοῖς ἀνθρώ- ποις ἐκλείετο. Μετένεγκε τὸν νοῦν ἐφ᾿ ἕτερον οἰκέ- τὴν ἐν προθεσμία θαυματουργεῖν κελευόμενον: Ηλίας ὁ μέγας ὅρκῳ τὸν οὐρανὸν στειρώσας, καὶ χείλεσι τὸν ἀέρα πεδήσας, καὶ φωνῇ καταδικάσας ἀργίας τὴν κτίσιν· οὗτος της ξενοδόχου χήρας πηγάζειν τὸ ἔλαιον ἔπεισε· καὶ ἡ τοῦ ἀλεύρου βραχύτης οὐ συν- εμειοῦτο τῷ χρόνῳ· ἀλλ' ὅσον ἡ φύσις ἀνήλισκε, τοσοῦτον ἡ χάρις ἀνέδρυεν. Ἐπειδὴ γέγονεν ὁ ὑετὸς, καὶ τὸ τοῦ Ἠλία δῶρον ἀφίπτατο. Θεραπεύων, έχει τετικῶς (26) ὑπουργῶν, οὐ δεσποτικῶς ποτε φιλο- τιμούμενος. Διὰ τοῦτο νῦν ὁ Δεσπότης πολυπλασιά ζει παρὰ τὴν χρείαν, τὴν ἐξουσίαν προβαλλόμενος, καὶ παρέχων πᾶσι μανθάνειν, τίς ὁ τὴν τροφὴν διδοὺς πάσῃ σαρκί. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΔ'. Εἰς τὸ, « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶ- μεν ; α'. Οταν εἰς τὸν τῆς Ἐκκλησίας ἀποβλέψω λειμῶνα, τὸν τοῦ παραδείσου τούτου φυτουργόν, τὸν Δεσπότην λέγω Χριστὸν, ὑπερεκπλήττομαι· ὅταν τὸ πνευματικὸν θεάσωμαι πέλαγος, υπερ- θαυμάζω τοῦ κυβερνήτου τὴν τέχνην· ὅταν τὴν * μένη. ἱκετικῶς, ἱκετευτικῶς οἰκετικῶς ἐστ $65 ORATIO XXXIV. B esus quotidianus, dum notitiam repetit, memoriam Marc. vi, 52. » Matth. x³, 3. - C D excitaret. Accipe mihi evangelistam dictis patro- cinantem. Erat enim, inquit, cor eorum obcæcalum propter panes “. Evulgat affectum, quo publicet miraculum. Magna res erat tot millibus quinque solos panes fuisse satis: tantain vero superasse reliquiarum copiam non discipulis duntaxat mira- culi recordationem ingenerabat, sed et ejus, qui patrarat, virtutem extrahebat in lucem. Nain si pro modo necessitatis dationem commensus fuisset, decoris illius gratia adulterata esset, nec id qui fecisset satis evidenter Dominus agnoscerelnr; quippe qui necessitati servisset. Nunc autem pro- fusior quam necessitas postularet, suppeditatio auctoris potestatem testatiorem facit. Verum quod loquor, aliunde clare discamus. De cœlo manna quondam Israelitis dabatur; sed quia miraculi ad- minister servus erat, necessitali quoque domum serviebat, quodque residuum, evanescebat, et cụm manus lectione manuæ nequiret expleri defceret- que, ipsius etiam doni necessaria defectio conse- quebatur. Et escam libraus cœlum Judais demitte- bat, et tempus donum vincebat, ac intra modum gratia cohibobatur. Ut enim finem habuit per ere- mum erratio, ac deinde consuetum naturæ panem terra oculis subjecit, tunc mannæ profusio con- tracta est, et cœleste promptuarium hominibus occlusum. Transfer animum in alterum famulum prædnito miracula patrare jussum. Elias ille magnus jurejurando sterilitatem calo induxerat, et labris aerem vinxerat, voceque creaturam addixerat otio : hic hospitæ viduæ oleo persuasit, ut fontis instar fuferet, et exiguus farinae modus cum tempore non imminuebatur: sed quantum in usus naturæ ab- sumebatur, tantum gratia refundebat. Ut cecidit pluvia, avolarunt Eliæ dona. Cum quempiam cura- bat, supplicis in mnoṛem subsecundariam operam conferebat nunquam ut Dominus honoratus est. Ideo nunc Dominus panes multiplicat præter neces- sitatem in potestatis documentum, eumque omnibus mente cogitandum præbet, quis sit qui escam porri- git omni carni : cui gloria, et imperium in secula sæculorum. Amen. ORATIO XXXIV. In illud : • Tu es qui venturus es, an alium ex- spectamus ** ? » paradisi hujus culiorem, Dominum Christum no- nino, immine quantum miror, quando spiritale con- templor 178' pelagos, gubernatoris peritiam valde stupesco; quando rationem nos ad Dei cogni- CL. DAUSQUEI NOTÆ. vel suppliciter : viliter ; primum tamen optimum lectu. 1. Quando in Ecclesiæ pratum oculos refero, (24) Πεπηρωμένη. Rectius Marci vα πεπωρω- (25) Ἐδέδοτο. γρ. ἐδίδοτο. (26) Ικετετικώς. Horum unum rescribi potest
οὐκ ἀμείβων τὴν φύσιν, συμμετρῶν δὲ τῷ ἀρτιμαθεῖ πρωτοπλάστῳ καὶ τὴν φωνὴν καὶ τὴν θέαν, νόμους ὑπακοῆς παραδίδωσιν, ἐν βρώσει τὴν γνῶσιν δωρούμενος. Διὰ τοῦτο καὶ θυσίας προσαγομένας προσίεται, ἵν’ οἱ προσφέροντες, δι’ ὧν προσφέρουσι τὸν ἑαυτῶν Δεσπότην κηρύττωσι· καὶ ὧν οὐκ ἔστιν ἐνδεὴς, τούτων γίνεται δικαστὴς, καὶ ταῖς φαινομέναις θυσίαις τὰς οὐ φαινομένας γνώμας ζυγοστατεῖ. Οὕτω γοῦν ἡ ἀνόμοιός ποτε τῶν ἀδελφῶν ξυνωρὶς, τὸν Ἄβελ φημὶ καὶ τὸν Κάϊν, ὡς ποιητῇ τῷ Θεῷ τὰς τῶν καμάτων ἀπαρχὰς ἀναφέρουσιν. Ἀλλὰ τὸν μὲν ἀπεπέμψατο, τὸν δὲ ἀπεδέξατο. Τοῦ μὲν γὰρ ἐθαύμασε τὸ δῶρον διὰ τὴν γνώμην, τοῦ δὲ ἀπεστράφη τὴν θυσίαν διὰ τὸν τρόπον. Πυκναῖς τοίνυν ἐξ ἀρχῆς ἐπιφανείαις, τεθυλημένος [ ἴς . καὶ θυσίαις] Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους θεογνωσίαν ἐπαίδευσεν. Ὥφθη τῷ Ἀβραὰμ, διελέχθη τῷ Ἰσαὰκ, ἐξεδίδαξεν, ἐῤῥίζωσε τῆς εὐσεβείας τὸ μάθημα. Μετὰ τὴν αὐτοπρόσωπον διδασκαλίαν, καὶ ἀνθρώπους ἀνθρώπων παιδευτὰς ἐξαπέστειλε. Μωϋσέα δὲ διδάσκαλον ἔπεμπε, καὶ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις κατὰ τὴν ἔρημον παιδευτὴς ὁ Μωϋσῆς ἐκαθέζετο.
πρὸς τὸ ξένον τοῦ θαύματος, ὄναρ κατὰ μικρὸν ὑπ- Α οπτεύῃ τὸ γινόμενον· διὰ τοῦτο τῷ πλήθει τῶν περισσευμάτων παρατείνει τοῦ γεγονότος τὴν μνή- μην, ἵνα καθ' ἡμέραν βρῶσις μελετῶσα τὴν γνῶσιν, μερί ῃ τὴν μνήμην. Δέχου μοι τὸν Εὐαγγελιστὴν τῶν λεγομένων συνήγορον. Ην γάρ, φησὶν, ἡ καρδία αὐτῶν πεπηρωμένη (24) ἐπὶ τοῖς ἄρτοις. Εξαγ- γέλλει τὸ πάθος, ἵνα κηρύξῃ τὸ θαῦμα. Μέγα μὲν οὖν τὸ καὶ πέντε μόνους ἄρτους τοσαύταις χιλιάσιν ἀρκέται· τὴ δὲ καὶ τοσαύτην γενέσθαι περιττευμά των πληθύν, οὐ μόνον τοῖς μαθηταῖς ἐγέννα την μνήμην τοῦ θαύματος, ἀλλὰ καὶ τοῦ πεποιηκότος τὴν ἰσχὺν ἐνεφάνιζεν. Εἰ γὰρ συνεμέτρησε τῇ χρείᾳ τὴν δόσιν, ἐνοθεύετο τῆς φιλοτιμίας ἡ χάρις, καὶ οὔπω Δεσπότης ὁ πράξας, ἐς τῇ χρείᾳ δουλεύσας ἐφαίνετο. Νυνὶ δὲ πλατυτέρα γενομένη τῆς χρείας ἡ χορηγία, τὴν τοῦ πεποιηκότος ἐξουσίαν μαρτύρεται. Καὶ μάθωμεν ἑτέρωθεν σαφῶς τὸ λεγόμενον· Ἐξ οὐ- ρανοῦ ποτε τὸ μάννα διὰ Μωϋσέως τοῖς Ἰσραηλίταις ἐδέδοτο (25). 'Αλλ' ἐπειδὴ δοῦλος ἦν ὁ τοῦ θαύματος ὑπουργός, συνεβούλευε τὸ δῶρον τῇ χρείᾳ, καὶ τὸ περιττὸν ἠφανίζετο. Καὶ χεὶρ ἁπληστίαν περὶ τὴν συλλογὴν νοσήσασα, συννοσεῖν τὸ δῶρον ἠνάγκασε καὶ τὴν βρῶσιν ζυγοστατῶν ὁ οὐρανὸς, τοῖς Ἰου δαίοις κατέπεμπε· καὶ χρόνος ἐνίκα τὸ δῶρον, καὶ προθεσμίαν είχεν ή χάρις. Ως γὰρ πέρας αὐτοῖς εἶν χεν ὁ κατὰ τὴν ἔρημον δρόμος, καὶ ἡ γῆ λοιπὸν τὸν συνήθη τῆς φύσεως ἄρτον ὑπέδειξε· τότε τὸ μάννα συνεστέλλετο, καὶ τὸ ἐξ οὐρανοῦ ταμεῖον τοῖς ἀνθρώ- ποις ἐκλείετο. Μετένεγκε τὸν νοῦν ἐφ᾿ ἕτερον οἰκέ- τὴν ἐν προθεσμία θαυματουργεῖν κελευόμενον: Ηλίας ὁ μέγας ὅρκῳ τὸν οὐρανὸν στειρώσας, καὶ χείλεσι τὸν ἀέρα πεδήσας, καὶ φωνῇ καταδικάσας ἀργίας τὴν κτίσιν· οὗτος της ξενοδόχου χήρας πηγάζειν τὸ ἔλαιον ἔπεισε· καὶ ἡ τοῦ ἀλεύρου βραχύτης οὐ συν- εμειοῦτο τῷ χρόνῳ· ἀλλ' ὅσον ἡ φύσις ἀνήλισκε, τοσοῦτον ἡ χάρις ἀνέδρυεν. Ἐπειδὴ γέγονεν ὁ ὑετὸς, καὶ τὸ τοῦ Ἠλία δῶρον ἀφίπτατο. Θεραπεύων, έχει τετικῶς (26) ὑπουργῶν, οὐ δεσποτικῶς ποτε φιλο- τιμούμενος. Διὰ τοῦτο νῦν ὁ Δεσπότης πολυπλασιά ζει παρὰ τὴν χρείαν, τὴν ἐξουσίαν προβαλλόμενος, καὶ παρέχων πᾶσι μανθάνειν, τίς ὁ τὴν τροφὴν διδοὺς πάσῃ σαρκί. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΔ'. Εἰς τὸ, « Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶ- μεν ; α'. Οταν εἰς τὸν τῆς Ἐκκλησίας ἀποβλέψω λειμῶνα, τὸν τοῦ παραδείσου τούτου φυτουργόν, τὸν Δεσπότην λέγω Χριστὸν, ὑπερεκπλήττομαι· ὅταν τὸ πνευματικὸν θεάσωμαι πέλαγος, υπερ- θαυμάζω τοῦ κυβερνήτου τὴν τέχνην· ὅταν τὴν * μένη. ἱκετικῶς, ἱκετευτικῶς οἰκετικῶς ἐστ $65 ORATIO XXXIV. B esus quotidianus, dum notitiam repetit, memoriam Marc. vi, 52. » Matth. x³, 3. - C D excitaret. Accipe mihi evangelistam dictis patro- cinantem. Erat enim, inquit, cor eorum obcæcalum propter panes “. Evulgat affectum, quo publicet miraculum. Magna res erat tot millibus quinque solos panes fuisse satis: tantain vero superasse reliquiarum copiam non discipulis duntaxat mira- culi recordationem ingenerabat, sed et ejus, qui patrarat, virtutem extrahebat in lucem. Nain si pro modo necessitatis dationem commensus fuisset, decoris illius gratia adulterata esset, nec id qui fecisset satis evidenter Dominus agnoscerelnr; quippe qui necessitati servisset. Nunc autem pro- fusior quam necessitas postularet, suppeditatio auctoris potestatem testatiorem facit. Verum quod loquor, aliunde clare discamus. De cœlo manna quondam Israelitis dabatur; sed quia miraculi ad- minister servus erat, necessitali quoque domum serviebat, quodque residuum, evanescebat, et cụm manus lectione manuæ nequiret expleri defceret- que, ipsius etiam doni necessaria defectio conse- quebatur. Et escam libraus cœlum Judais demitte- bat, et tempus donum vincebat, ac intra modum gratia cohibobatur. Ut enim finem habuit per ere- mum erratio, ac deinde consuetum naturæ panem terra oculis subjecit, tunc mannæ profusio con- tracta est, et cœleste promptuarium hominibus occlusum. Transfer animum in alterum famulum prædnito miracula patrare jussum. Elias ille magnus jurejurando sterilitatem calo induxerat, et labris aerem vinxerat, voceque creaturam addixerat otio : hic hospitæ viduæ oleo persuasit, ut fontis instar fuferet, et exiguus farinae modus cum tempore non imminuebatur: sed quantum in usus naturæ ab- sumebatur, tantum gratia refundebat. Ut cecidit pluvia, avolarunt Eliæ dona. Cum quempiam cura- bat, supplicis in mnoṛem subsecundariam operam conferebat nunquam ut Dominus honoratus est. Ideo nunc Dominus panes multiplicat præter neces- sitatem in potestatis documentum, eumque omnibus mente cogitandum præbet, quis sit qui escam porri- git omni carni : cui gloria, et imperium in secula sæculorum. Amen. ORATIO XXXIV. In illud : • Tu es qui venturus es, an alium ex- spectamus ** ? » paradisi hujus culiorem, Dominum Christum no- nino, immine quantum miror, quando spiritale con- templor 178' pelagos, gubernatoris peritiam valde stupesco; quando rationem nos ad Dei cogni- CL. DAUSQUEI NOTÆ. vel suppliciter : viliter ; primum tamen optimum lectu. 1. Quando in Ecclesiæ pratum oculos refero, (24) Πεπηρωμένη. Rectius Marci vα πεπωρω- (25) Ἐδέδοτο. γρ. ἐδίδοτο. (26) Ικετετικώς. Horum unum rescribi potest
PG 85:367Ἀλλ’ ἵνα μὴ λήθη κλέψῃ τὴν γνῶσιν, μηδὲ τῆς φωνῆς τὸ τάχος τῆς ἀκοῆς παραδράμῃ τὴν αἴσθησιν, γράμμασι τὰς φωνὰς συνεξέφηνε. Τρόπον ἐπενόησε διδασκαλίας ἀθάνατον· ἵνα ἡ μὲν γλῶττα παρέχῃ τὴν γνῶσιν, ἡ δὲ χεὶρ διὰ τῶν γραμμάτων ἐγχαράττῃ τὴν μνήμην. Διαδέχεται δὲ λοιπὸν Μωϋσέα τῶν προφητῶν ὁ χορὸς, καθάπερ ἀστέρες τινὲς ἀλλεπάλληλοι τοῖς ἀνθρώποις ἐπανατέλλοντες, θεογνωσίας φῶς ἀπαστράπτοντες. Ἐπὶ τούτοις τὸ μέγα καὶ πάνσεμνον τῆς κατὰ Χριστὸν οἰκονομίας μυστήριον ἐσκευάζετο, καὶ τοῖς ἀνθρώπων εἰσεφέρετο γένεσιν. Οἰκονομία θανάτου δυνατωτέρα, δαιμόνων ἰσχυροτέρα, εἰδωλολατρείας καθαίρεσις, μήτηρ ἐλευθερίας, ἀθανασίας ἀκρόπολις, δουλείας ἀπαλλαγὴ, χαρισμάτων διανομὴ, βασιλείας στολὴ, ἐν οὐρανῷ διαγωγὴ, διαδοχὴν οὐκ ἐλπίζουσα· παρῆν γὰρ ἐπὶ γῆς ὁ Χριστὸς ὄμβρους ἀγαθῶν τοῖς καταδίκοις δωρούμενος. Οὗτος τοῦ Ἀδὰμ ἐπανάκλησις, τῆς Μωσαϊκῆς διδασκαλίας τελείωσις, τῶν προφητικῶν χαρισμάτων καρπὸς, δι’ ὧν Ἰωάννης ἐν τῇ νηδύϊ προφητεύει, καὶ γαστρὶ δεσμούμενος τῇ προθεσμίᾳ τῆς φύσεως, καὶ δικάζεται πρὸς τὴν ὁμόδουλον φύσιν διὰ σκιρτημάτων φθεγγόμενος, ἃ μὴ δύναται γλώττῃ.
Α εἰς θεογνωσίαν χειραγωγίαν ἴδω, τοῦ διδασκά που την σοφίαν ὑμνῶ. Παιδευτής δὲ ὁμοῦ καὶ ποιητὴς ὁ τῶν ἀνθρώπων Θεός, υπερβολή φιλαν θρωπίας ἐλθὼν πρὸς ἑκάτερα. Ποιήσας γοῦν τὸν πρῶτον ἄνθρωπον ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς πλατεῖς τῆς φύσ σεως ὅρους ἐν ἑνὶ περιγράψας προσώπῳ, καὶ τὰς πλουσίας τοῦ γένους πηγὰς ἐν ἑνὶ φυτεύσας ἀνθρώ πω, τοῦ τῆς θεογνωσίας ἔρημον οὐκ ἀφῆκε μαθήματ τος· ἀλλὰ τῆς οἰκείας ἀμελήσας ἀξίας, παιδευτής ἑνὸς ὁ Ποιητής παραγίνεται· καὶ ὡς ὁρώμενος, ὁ αόρατος φθέγγεται· οὐκ ἀμείβων τὴν φύσιν, συμμετ τρῶν δὲ τῷ ἀρτιμαθεί πρωτοπλάστῳ καὶ τὴν φωνὴν καὶ τὴν θέαν, νόμους ὑπακοῆς παραδίδωσιν, ἐν βού σει τὴν γνῶσιν δωρούμενος. Διὰ τοῦτο καὶ θυσίας προσαγομένας προσίεται, ἵν' οἱ προσφέροντες, δι' ὧν προσφέρουσι τὸν ἑαυτῶν Δεσπότην κηρύττωσι· καὶ η ὧν οὐκ ἔστιν ἐνδεής, τούτων γίνεται δικαστὴς, καὶ ταῖς φαινομέναις θυσίαις τὰς οὐ φαινομένας γνώμας ζυγοστατεί. Οὕτω γοῦν ἡ ἀνόμοιός ποτε τῶν ἀδελ φῶν ξυνωρίς, τὸν ᾿Αβελ φημὶ καὶ τὸν Κάϊν, ὡς ποιητή τῷ Θεῷ τὰς τῶν καμάτων ἀπαρχὰς ἀναφέρουσιν. ᾿Αλλὰ τὸν μὲν ἀπεπέμψατο, τὸν δὲ ἀπεδέξατο. Του μὲν γὰρ ἐθαύμασε τὸ δῶρον διὰ τὴν γνώμην, τοῦ δὲ ἀπεστράφη την θυσίαν διὰ τὸν τρόπον. Πυκναῖ; τοί- νυν ἐξ ἀρχῆς ἐπιφανείαις, τεθυλημένο; [Ισ. καὶ θυ σίαις] Θεὸς (27) τοὺς ἀνθρώπους θεογνωσίαν ἐπαί δευσεν. Ὤφθη τῷ ᾿Αβραάμ, διελέχθη τῷ Ἰσαάκ, ἐξω εδίδαξεν, ἐβρίζωσε τῆς εὐσεβείας τὸ μάθημα. Μετὰ τὴν αὐτοπρόσωπον διδασκαλίαν, καὶ ἀνθρώπου; ἀν- θρώπων παιδευτὰς ἐξαπέστειλε. Μωϋσέα δὲ διδάσκα λον ἔπεμπε, καὶ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις κατὰ τὴν ἔρη- μου παιδευτής ὁ Μωϋσῆς ἐκαθέζετο. Ἀλλ᾿ ἵνα μὴ λήθη κλέψῃ τὴν γνῶσιν, μηδὲ τῆς φωνῆς τὸ τάχος τῆς ἀκοῆς παραδράμῃ τὴν αἴσθησιν, γράμμασι τὰς φωνάς συνεξέφηνε. Τρόπον ἐπενόησε διδασκαλίας ἀθάνατον· ἵνα ἡ μὲν γλῶττα παρέχῃ τὴν γνῶσιν, ἡ δὲ χεὶρ διὰ τῶν γραμμάτων ἐγχαράττῃ τὴν μνήμην. Διαδέχεται δὲ λοιπὸν Μωϋσέα τῶν προφητῶν ὁ χορός, καθάπερ ἀστέρες τινὲς ἀλλεπάλληλοι τοῖς ἀνθρώποις ἐπανατέλλοντες, θεογνωσίας φῶς ἀπαστράπτοντες. Ἐπὶ τούτοις τὸ μέγα καὶ πάνσεμνον τῆς κατὰ Χρι στὸν οἰκονομίας μυστήριον ἐσκευάζετο, καὶ τοῖς ἀν θρώπων εἰσεφέρετο γένεσιν. Οικονομία θανάτου δυ νατωτέρα, δαιμόνων ἰσχυροτέρα, εἰδωλολατρείας καθαίρεσις, μήτηρ ἐλευθερίας, ἀθανασίας ἀκρόπολις, δουλείας ἀπαλλαγὴ, χαρισμάτων διανομή, βασιλείας στολή, ἐν οὐρανῷ διαγωγή, διαδοχὴν οὐκ ἐλπίζουσα παρἦν γὰρ ἐπὶ γῆς ὁ Χριστὸς ὄμβρους ἀγαθῶν τοῖς καταδίκοις δωρούμενος. Οὗτος τοῦ Ἀδὰμ ἐπανάκλη σις, τῆς Μωσαϊκῆς διδασκαλίας τελείωσις, τῶν προφη τικῶν χαρισμάτων καρπὸς, δι' ὧν (28) Ιωάννης ἐν τῇ νηδύϊ προφητεύει, καὶ γαστρὶ δεσμούμενος τῇ προ- θεσμία τῆς φύσεως, καὶ δικάζεται πρὸς τὴν ὁμόδουλον Επιφανείαις, καὶ θυηλαῖς. κεκλημένος, I BASILII SELEUCIENSIS Lionem perducendi considero, magistri industria laudibus effero. Doctor autem hominum simul et Pater cum sit Deus, inexsuperabili quadam amoris vi ad -utrumque aggressus est. Facto igitur homine primo, et late fusis naturæ terminis in una cir- cumscriptis persona, ac opulentis generis humani | fontibus in uno insertis homine, nulum a cogita- tione rerum divinarum non reliquit Deus. Verum neglecta propria dignitate ipse conditor unius in- structor accedit, et invisibilis cum sit, tanquam vi- sus loquitur, non naturam demutans, sed novello discipulo protoplasto vocem attemperans, et aspe- ctum, legem obsequelæ tradit in esu cognitionem largitus. Ideoque oblatas acceptat hostias ut offe- rentes per oblata Dominum suum deprædicent, et quorum non est indigus, eorum fit arbiter atque ex B apparentibus hostiis mentes invisibiles examinat. Sic olim dispar illud fratrum par, Abelum loquor et Cainum, Deo ut rerum machinatori laborum pri- mitias offerunt. At hunc repudiavit, illum autem re- cepit: unius enim donationem suspiciebat auimi causa, alterius sacrificationem aversatus est morum causa. Crebris igitur ab initio visionibus, et sacri - ficiis, Deus homines res divinas docuit. Visus est Abrahamo, familiariter egit cum Isaaco, doctorem egit, jecit doctrinæ de religione radices; quam cum ipsemet tradidisset, homines hominum doctores delegavit. Moysen magistrum misit, et Judrorum populis in solitudine Moyses docter praesidebat. Verum ne notitiam furaretur oblivio, neve vocis celeritudo sensum effugeret aurium, litteris quoque voces in lucem edidit. Doctrine modum excogitavit immortalem ut lingua quidem notitiam praebeat, nianus vero per litteras memoria consignet. Moysen deinde prophetarum chorus excipit, alii super alios hominum bono exorti tanquam stelle divinæ cogi- tationis facent praelucentes. Praeterea magnum il- lud, et plenum venerationis Christi incarnationis mysterium parabatur, et nationibus hominum af- ferebatur. Incarnatio morte valentior, dæmonibus 178“ fortior, idololatriæ everriculum, parens li- bertatis, arx immortalitatis, servitii depulsio, gra- tiarum distributio, regui stola, coelestis conversa- tio, successionem nullam sperans. Præsens enim in terra Christus aderat bonorum imbres inimicis lar- giens. llic Adami consolatio, Mosaica discipline perfectio. Propheticarum gratiarum fructus, qui Joannes naturæ lege clausus utero prophetam agit, et quæ lingua non potest, eloquitur exsultando, judicio utitur conservam naturam affatus: Jussus, præcurrere pedibus, incedo, lentitudinem vereor, ne si naturæ terminos exspectavero, præstituto currendi ordine dejiciar. Apparitor missus sum, C D CL. DAUSQUEJI scriptionem offendi, etsi vitiosam, representavi : aroletur qui volet. Ego sic corrigo : Liquet ante dixit ideo admisisse sacris ficia Deum, quo homines ad sui cognitionem per- NOTÆ. duceret. Admisissem quod viro docto videbatur si sui visionibus Deus mulceretur, et non alios potius se conspecto mulcret. (27) 'Επιφανείαις τεθυλημένος Θεός. Quam (28) Δι' ὧν. Επιendo, δι' ὄν, vel δι' ού.
Τοῖς ποσὶ βαδιζόμενος προτρέχειν φησὶ ταχθεὶς, φοβοῦμαι βραδυτῆτα, μὴ μένων τοὺς ὅρους τῆς φύσεως, ἀπολέσω τὸν δρόμον τῆς τάξεως. Δορυφόρος ἀπέσταλμαι, μὴ γένωμαι διὰ βραδυτῆτα δεύτερος. Ἀστὴρ γὰρ προανατέλλων ἡλίου λαμπρύνεται· μεθ’ ἥλιον δὲ τρέχων ἀμαυροῦται τοῖς φέγγεσι. Δάνειζέ μοι, μῆτερ, τὴν γλῶτταν, ἵνα τὴν πατρικὴν ἀπιστίαν ἰάσωμαι. Προσφθέγξομαι Χριστὸν ἐκ γαστρὸς, ἔτι καὶ αὐτὸν παρθενικῇ νηδύϊ φερόμενον· ἀπάρξομαι τῶν κηρυγμάτων, τὴν θείαν οἰκονομίαν ἀναβοώμενος. Κηρυττέσθω παρὰ φύσιν τὰ ὑπὲρ φύσιν δωρήματα. Ἀλλὰ μετέβαινεν ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην ποταμὸν τὸ θαῦμα. Ποταμὸς τοῖς ῥεύμασι τὸν Χριστὸν περιέβαλλεν· οὐρανὸς δὲ ἄνωθεν εὐφήμει τὸν βαπτιζόμενον, ἵνα μὴ λάθῃ τοὺς ὁρῶντας ἡ τοῦ βαπτισθέντος ἀξία· μηδὲ χάριτος ἔνδειαν κομίζεσθαι δείξῃ, τὸν αὐτὸν τὸ βάπτισμα ἐν τοῖς Ἰορδάνου ῥείθροις φυτεύσαντα. Διὰ τοῦτο ὁ Πατὴρ βοῶν ἀνεκήρυττε, τὸ Πνεῦμα τῇ πτήσει κατεμήνυε. Καὶ ἦν ἰδεῖν πρᾶγμα παράδοξον· ἐν ὕδασι μήτρα κατεσκευάζετο οὐρανοπολίτας ὠδίνουσα. Ὢ μυστηρίων ἀνεφίκτων ὕδωρ ἔτικτε, καὶ ὁ οὐρανὸς ἐπολίζετο. Χάρις γὰρ ἦν, οὐ φύσις, ἡ πλάττουσα·
Α εἰς θεογνωσίαν χειραγωγίαν ἴδω, τοῦ διδασκά που την σοφίαν ὑμνῶ. Παιδευτής δὲ ὁμοῦ καὶ ποιητὴς ὁ τῶν ἀνθρώπων Θεός, υπερβολή φιλαν θρωπίας ἐλθὼν πρὸς ἑκάτερα. Ποιήσας γοῦν τὸν πρῶτον ἄνθρωπον ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς πλατεῖς τῆς φύσ σεως ὅρους ἐν ἑνὶ περιγράψας προσώπῳ, καὶ τὰς πλουσίας τοῦ γένους πηγὰς ἐν ἑνὶ φυτεύσας ἀνθρώ πω, τοῦ τῆς θεογνωσίας ἔρημον οὐκ ἀφῆκε μαθήματ τος· ἀλλὰ τῆς οἰκείας ἀμελήσας ἀξίας, παιδευτής ἑνὸς ὁ Ποιητής παραγίνεται· καὶ ὡς ὁρώμενος, ὁ αόρατος φθέγγεται· οὐκ ἀμείβων τὴν φύσιν, συμμετ τρῶν δὲ τῷ ἀρτιμαθεί πρωτοπλάστῳ καὶ τὴν φωνὴν καὶ τὴν θέαν, νόμους ὑπακοῆς παραδίδωσιν, ἐν βού σει τὴν γνῶσιν δωρούμενος. Διὰ τοῦτο καὶ θυσίας προσαγομένας προσίεται, ἵν' οἱ προσφέροντες, δι' ὧν προσφέρουσι τὸν ἑαυτῶν Δεσπότην κηρύττωσι· καὶ η ὧν οὐκ ἔστιν ἐνδεής, τούτων γίνεται δικαστὴς, καὶ ταῖς φαινομέναις θυσίαις τὰς οὐ φαινομένας γνώμας ζυγοστατεί. Οὕτω γοῦν ἡ ἀνόμοιός ποτε τῶν ἀδελ φῶν ξυνωρίς, τὸν ᾿Αβελ φημὶ καὶ τὸν Κάϊν, ὡς ποιητή τῷ Θεῷ τὰς τῶν καμάτων ἀπαρχὰς ἀναφέρουσιν. ᾿Αλλὰ τὸν μὲν ἀπεπέμψατο, τὸν δὲ ἀπεδέξατο. Του μὲν γὰρ ἐθαύμασε τὸ δῶρον διὰ τὴν γνώμην, τοῦ δὲ ἀπεστράφη την θυσίαν διὰ τὸν τρόπον. Πυκναῖ; τοί- νυν ἐξ ἀρχῆς ἐπιφανείαις, τεθυλημένο; [Ισ. καὶ θυ σίαις] Θεὸς (27) τοὺς ἀνθρώπους θεογνωσίαν ἐπαί δευσεν. Ὤφθη τῷ ᾿Αβραάμ, διελέχθη τῷ Ἰσαάκ, ἐξω εδίδαξεν, ἐβρίζωσε τῆς εὐσεβείας τὸ μάθημα. Μετὰ τὴν αὐτοπρόσωπον διδασκαλίαν, καὶ ἀνθρώπου; ἀν- θρώπων παιδευτὰς ἐξαπέστειλε. Μωϋσέα δὲ διδάσκα λον ἔπεμπε, καὶ τοῖς Ἰουδαίων δήμοις κατὰ τὴν ἔρη- μου παιδευτής ὁ Μωϋσῆς ἐκαθέζετο. Ἀλλ᾿ ἵνα μὴ λήθη κλέψῃ τὴν γνῶσιν, μηδὲ τῆς φωνῆς τὸ τάχος τῆς ἀκοῆς παραδράμῃ τὴν αἴσθησιν, γράμμασι τὰς φωνάς συνεξέφηνε. Τρόπον ἐπενόησε διδασκαλίας ἀθάνατον· ἵνα ἡ μὲν γλῶττα παρέχῃ τὴν γνῶσιν, ἡ δὲ χεὶρ διὰ τῶν γραμμάτων ἐγχαράττῃ τὴν μνήμην. Διαδέχεται δὲ λοιπὸν Μωϋσέα τῶν προφητῶν ὁ χορός, καθάπερ ἀστέρες τινὲς ἀλλεπάλληλοι τοῖς ἀνθρώποις ἐπανατέλλοντες, θεογνωσίας φῶς ἀπαστράπτοντες. Ἐπὶ τούτοις τὸ μέγα καὶ πάνσεμνον τῆς κατὰ Χρι στὸν οἰκονομίας μυστήριον ἐσκευάζετο, καὶ τοῖς ἀν θρώπων εἰσεφέρετο γένεσιν. Οικονομία θανάτου δυ νατωτέρα, δαιμόνων ἰσχυροτέρα, εἰδωλολατρείας καθαίρεσις, μήτηρ ἐλευθερίας, ἀθανασίας ἀκρόπολις, δουλείας ἀπαλλαγὴ, χαρισμάτων διανομή, βασιλείας στολή, ἐν οὐρανῷ διαγωγή, διαδοχὴν οὐκ ἐλπίζουσα παρἦν γὰρ ἐπὶ γῆς ὁ Χριστὸς ὄμβρους ἀγαθῶν τοῖς καταδίκοις δωρούμενος. Οὗτος τοῦ Ἀδὰμ ἐπανάκλη σις, τῆς Μωσαϊκῆς διδασκαλίας τελείωσις, τῶν προφη τικῶν χαρισμάτων καρπὸς, δι' ὧν (28) Ιωάννης ἐν τῇ νηδύϊ προφητεύει, καὶ γαστρὶ δεσμούμενος τῇ προ- θεσμία τῆς φύσεως, καὶ δικάζεται πρὸς τὴν ὁμόδουλον Επιφανείαις, καὶ θυηλαῖς. κεκλημένος, I BASILII SELEUCIENSIS Lionem perducendi considero, magistri industria laudibus effero. Doctor autem hominum simul et Pater cum sit Deus, inexsuperabili quadam amoris vi ad -utrumque aggressus est. Facto igitur homine primo, et late fusis naturæ terminis in una cir- cumscriptis persona, ac opulentis generis humani | fontibus in uno insertis homine, nulum a cogita- tione rerum divinarum non reliquit Deus. Verum neglecta propria dignitate ipse conditor unius in- structor accedit, et invisibilis cum sit, tanquam vi- sus loquitur, non naturam demutans, sed novello discipulo protoplasto vocem attemperans, et aspe- ctum, legem obsequelæ tradit in esu cognitionem largitus. Ideoque oblatas acceptat hostias ut offe- rentes per oblata Dominum suum deprædicent, et quorum non est indigus, eorum fit arbiter atque ex B apparentibus hostiis mentes invisibiles examinat. Sic olim dispar illud fratrum par, Abelum loquor et Cainum, Deo ut rerum machinatori laborum pri- mitias offerunt. At hunc repudiavit, illum autem re- cepit: unius enim donationem suspiciebat auimi causa, alterius sacrificationem aversatus est morum causa. Crebris igitur ab initio visionibus, et sacri - ficiis, Deus homines res divinas docuit. Visus est Abrahamo, familiariter egit cum Isaaco, doctorem egit, jecit doctrinæ de religione radices; quam cum ipsemet tradidisset, homines hominum doctores delegavit. Moysen magistrum misit, et Judrorum populis in solitudine Moyses docter praesidebat. Verum ne notitiam furaretur oblivio, neve vocis celeritudo sensum effugeret aurium, litteris quoque voces in lucem edidit. Doctrine modum excogitavit immortalem ut lingua quidem notitiam praebeat, nianus vero per litteras memoria consignet. Moysen deinde prophetarum chorus excipit, alii super alios hominum bono exorti tanquam stelle divinæ cogi- tationis facent praelucentes. Praeterea magnum il- lud, et plenum venerationis Christi incarnationis mysterium parabatur, et nationibus hominum af- ferebatur. Incarnatio morte valentior, dæmonibus 178“ fortior, idololatriæ everriculum, parens li- bertatis, arx immortalitatis, servitii depulsio, gra- tiarum distributio, regui stola, coelestis conversa- tio, successionem nullam sperans. Præsens enim in terra Christus aderat bonorum imbres inimicis lar- giens. llic Adami consolatio, Mosaica discipline perfectio. Propheticarum gratiarum fructus, qui Joannes naturæ lege clausus utero prophetam agit, et quæ lingua non potest, eloquitur exsultando, judicio utitur conservam naturam affatus: Jussus, præcurrere pedibus, incedo, lentitudinem vereor, ne si naturæ terminos exspectavero, præstituto currendi ordine dejiciar. Apparitor missus sum, C D CL. DAUSQUEJI scriptionem offendi, etsi vitiosam, representavi : aroletur qui volet. Ego sic corrigo : Liquet ante dixit ideo admisisse sacris ficia Deum, quo homines ad sui cognitionem per- NOTÆ. duceret. Admisissem quod viro docto videbatur si sui visionibus Deus mulceretur, et non alios potius se conspecto mulcret. (27) 'Επιφανείαις τεθυλημένος Θεός. Quam (28) Δι' ὧν. Επιendo, δι' ὄν, vel δι' ού.
PG 85:369χάρις οὐ νόμοις δουλεύουσα, ἀλλ’ ἐν οὐρανοῖς βασιλεύουσα. Ἀλλ’ Ἰωάννης ὑπηρέτης ἑστήκει τῆς χάριτος, καὶ τὴν χεῖρα μετὰ τῆς φωνῆς συνεκπέμπων ἐβόα· Ἴδε ὁ Ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου . Τί οὖν μοι πρὸς τὸ παρὸν ὁ λόγος τὸ κατὰ τὸν Βαπτιστὴν ἐξεπόμπευσε; Ὅτι μετὰ τὸ πρόωρον ἐκεῖνο σκίρτημα, μετὰ τὸ παράδοξον κήρυγμα, θαυματουργοῦντα, φησὶν, ἀκούων Ἰωάννης τὸν Ἰησοῦν ἀπέστειλέ τινας τῶν μαθητῶν αὑτοῦ, πρὸς αὐτὸν, ἐρωτῶν· μᾶλλον δὲ αὐτῆς ἀνάμεινον τῆς εὐαγγελικὸς ἀκοῦσαι φωνῆς. Ἀκούσας δὲ ὁ Ἰωάννης ἀπέστειλε τῶν μαθητῶν αὑτοῦ τινας, ὥστε ἐρωτῆσαι αὐτόν· Εἰ σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν ; Τίς ὁ σκοπός σοι τῶν λόγων; τίς ὁ παράδοξος τῆς ἐρωτήσεως τρόπος; Οὐχ οὕτω θαυμάζομεν σκιρτῶντα, ὡς νῦν ἐρωτῶντα. Ἀλλ’ ἀναγκαῖον εἰπεῖν τῷ φιλοχρίστῳ τούτῳ τοῦ Δεσπότου θεάτρῳ, τί τὸ τῆς ἐρωτήσεως βάθος. Εἴπωμεν τῇ Ἐκκλησίᾳ τὰ τῆς Ἐκκλησίας ἀπόῤῥητα. Τὰ δι’ αὐτὴν αὐτῇ διηγησώμεθα θαύματα. Δι’ αὐτὴν γὰρ καὶ Ἰωάννης κηρύττει· δι’ αὐτὴν καὶ πρὸ Ἰωάννου προφῆται, καὶ μετὰ Ἰωάννου καὶ προφητῶν ἀπόστολοι. Οὕτως ὁ Ἀπόστολος ἐβόα·
Ει Ο φύσιν διὰ σκιρτημάτων φθεγγόμενος, ἃ μὴ δύναται γλώττῃ. Τοῖς ποσὶ βαδιζόμενος, προτρέχειν φησὶ τα χθείς, φοβοῦμαι βραδυτητα, μὴ μένων τοὺς ὅρους τῆς φύσεως, ἀπολέσω τὸν δρόμον τῆς τάξεως. Δορυ- μέρος ἀπέσταλμαι, μὴ γένωμαι διά βραδυτητα (29) δεύτερος. Αστὴν γὰρ προανατέλλων ηλίου λαμπρύνε ται· μεθ' ἥλιον δὲ τρέχων ἀμαυροῦτα: ταῖς φέγγεσι. Δανειζέ μοι, μήτερ, την γλώτταν, ἵνα τὴν πατρικὴν ἀπιστίαν ἰάσωμαι. Προσφθέγξομαι Χριστὸν ἐκ γα στρός, ἔτι καὶ αὐτὸν παρθενικῇ νηδύτ φερόμενον· ἀπάρξομαι τῶν κηρυγμάτων, τὴν θείαν οἰκονομίαν ἀναβοώμενος. Κηρυττέσθω παρὰ φύσιν τὰ ὑπὲρ φύσιν δωρήματα. ᾿Αλλὰ μετέβαινεν ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην ποτα μὲν τὸ θαῦμα. Ποταμός τοῖς ῥεύματι τὸν Χριστὸν περιέβαλλεν· οὐρανὸς δὲ ἄνωθεν εὐφήμει τὸν βαπτι ζόμενον, ἵνα μὴ λάθῃ τοὺς ὁρῶντας ἡ τοῦ βαπτισθέν. τος ἀξία· μηδὲ χάριτος ἔνδειαν κομίζεσθαι δείξῃ, τὸν αὐτὸν τὸ βάπτισμα ἐν τοῖς Ἰορδάνου ῥείθροις φυτεύσαντα. Διὰ τοῦτο ὁ Πατὴρ βεῶν ἀνεκήρυττε, τὸ Πνεῦμα τῇ πτήσει κατεμήνυε. Καὶ ἦν ἰδεῖν πρᾶγμα παράδοξον· ἐν ὕδασι μήτρα κατεσκευάζετο οὐρανοπο- λίτας ὠδίνουσα. Ὢ μυστηρίων ἀνεφίκτων! ὕδωρ έτικτε, καὶ ὁ οὐρανὸς ἐπολίζετο. Χάρις γὰρ ἦν, οὐ φύσις, ἡ πλάττουσα· χάρις οὐ νόμοις δουλεύουσα, ἀλλ' ἐν οὐ ρανοί: βασιλεύουσα. Αλλ' Ιωάννης ὑπηρέτης ἑστή και (30) τῆς χάριτος, καὶ τὴν χεῖρα μετὰ τῆς φωνῆς συνεκπέμπων εθόα· "Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἰ ρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Τί οὖν μοι πρὸς τὸ παρὸν ὁ λόγος τὸ κατὰ τὸν Βαπτιστὴν ἐξεπόμπευσε; Ὅτι μετὰ τὸ πρόωρον ἐκεῖνο σκίρτημα, μετὰ τὸ παράδοξον κήρυγμα, θαυματουργοῦντα, φησὶν, ἀκούων Ἰωάννης τὸν Ἰησοῦν ἀπέστειλέ τινας τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, πρὸς αὐτὸν, ἐρωτῶν· μᾶλλον δὲ αὐτῆς ἀνάμεινον (51) τῆς εὐαγγελικῆς ἀκοῦται φω νῆς. Ακούσας δὲ (32) ὁ Ἰωάννης ἀπέστειλε τῶν μας θητῶν αὐτοῦ τινας, ὥστε ερωτῆσαι αὐτόν· Εἰ σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἔτερον προσδοκῶμεν ; Τίς ὁ σκοπός σου τῶν λόγων; τίς ὁ παράδοξος τῆς ἐρωτήσεως τρόπος ; Οὐχ οὕτω θαυμάζομεν σκιρτώντα, ὡς νῦν ἐρωτῶντα. Αλλ' ἀναγκαῖον εἰπεῖν τῷ φιλοχρίστῳ τούτῳ τοῦ Δεσπότου θεάτρῳ, τί τὸ τῆς ἐρωτήσεως βάθος. Εἴπωμεν τῇ Ἐκκλησίᾳ τὰ τῆς Ἐκκλησίας ἀπόρθητα. Τὰ δι' αὐτὴν αὐτῇ διηγησώμεθα θαύματα. Δι' αὐτὴν γὰρ καὶ Ἰωάννης κηρύττει· δι' αὐτὴν καὶ πρὸ Ἰωάννου προφῆται, καὶ μετὰ Ἰωάννου καὶ προ- φητῶν ἀπόστολοι. Οὕτως ὁ ᾿Απόστολος ἐβόα· Τοὺς μὲν ἔθετο ὁ Θεὸς, ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, πρῶτον μὲν ἀποστόλους, δεύτερον δὲ προφήτας, τρίτον δια δασκάλους. — 'Ακούσας δέ, φησίν, Ιωάννης, ἐν αὐτοῦ λέγων· Εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, εἰπὲ ἡμῖν. - β'. Σκόπει μοι πρῶτον που διατρίβων ὁ Ἰωάννης ↳ τῷ δεσμωτηρίῳ, ἀπέστειλέ τινας τῶν μαθητῶν πλείονα ένδειξιν ORATIO XXXIV. namque ante solem exorta fulget: post solem si currat, luminibus offuscatur. Mater, linguam mihi fenera, ut patris medear iufidelitati : ex ulero Christum alloquar, dum ipse virginea fertur alvo. Prædicationes meas exordiar divinam œconomiam clamans. Præter naturæ ordinem prædicentur do- na, quæ supra naturam: sed Jordanis fluento reser- vabatur mirabilior quedam de Christi incarnatione praedicatio. Fluvius Christum circumdedit, baptiza- tum vero superne cœlum fausta prosequebatur ac- clamatione, ne spectatores baptizati dignitas lale- ret; neve eum ipsum, qui baptisma in Jordanis Quento primum instituit gratie inopiam secum de- tulisse verbis urgeas. Ideo Pater cum clamore præ- comium fecit, Spiritus voluta iudicium. videre erat rem inopinatam; in aquis matrix parabatur, quæ coelo cives pareret. inaressa mysteria! aqua pariebat; et cœlo cives ascribebantur: gratia enim erat, non natura, quae producebat: gratia, non qua legibus obnoxia, sed quae caeli tenet regna. Verum Joannes stabat minister gratiæ, unaque cum voce manum emittens clamabat: Ecce Agnus Dei; ecce qui tollit peccatum mundi ". Quorsum mihi tandem in praesentia Jo..mnis rebus dictionis pompam add- hibeo ? Quod cum post præmaturam illam saltatio- nem, post inusitatam prædicationem miracula per- petrantem, inquit Scriptura, Joannes audiret Je- sum, discipulorum suorum nonnullos ad ipsum emiserit, rogans aut potius exspectans evangelicam vocem audire. Quam cum audisset Joannes, misit e discipulis suis nonnullos, Ut ipsum inter- rogarent : Tu es qui venturus es, an alinm exspe- clumus"? Quis orationis tuæ scopus? quæ hæc inusitata rogandi ratio? Non tam miramur exsul- tantem, quam nunc interrogantem. Verum huic Christi Domini amanti theatro necessario dicendum est, quæ sit hujus_interrogationis penita vis. Eccle- siæ dicemus Ecclesie arcana: quæ propter ipsəm mira contigere, ipsi enarrabimus. Propter ipsam namque Joannes præconium facit, propter ipsam et antiquiores Joanne prophetæ, et cum Joanne, cumque Prophetis Apostoli. Sic Apostolus clam- b:! : Quosdam posuit Deus in Ecclesia, primum A nolo in secundis per tarditatem consistere. Stella D quidem apostolos, deinde prophetas, tertio duclo- C Joan. 1, 29. Matth. x1, 3. * Cor. x11, 28. res . Cum audisset, inquit, Joannes in vinculis opera Christi, misit quosdam discipulorum suorum dicens : Si tu es Christus, dic nobis. Matth. xt, 2. CL. DAUSQUE|| NOTÆ. Ea scilicet mira, quæ perpetrabat. Nam articuli habent, ut loquitur Chalcondylas. 2. Vide mihi primum ubi Joannes degens quæ- (28) Διὰ βραδυτητα. Fuit aute βραχύτητα, correxi. (30) Εστήκει. Γρ. εἱστήκει μεν ε.. (51) Ανάματο. Scribendum, ἀναμένων. (59) 'Ακούσας δέ. Appende τὰ ἔργα τοῦ Χριστοῦ.
Τοὺς μὲν ἔθετο ὁ Θεὸς, ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, πρῶτον μὲν ἀποστόλους, δεύτερον δὲ προφήτας, τρίτον διδασκάλους. Ἀκούσας δὲ , φησὶν, Ἰωάννης, ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ, ἀπέστειλέ τινας τῶν μαθητῶν αὐτοῦ λέγων· Εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, εἰπὲ ἡμῖν . β. Σκόπει μοι πρῶτον ποῦ διατρίβων ὁ Ἰωάννης διαπυνθάνεται. Ποῦ; ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ. Τότε γὰρ ἦν νεωστὶ τελεσθὲν τὸ διὰ Ἡρωδιάδος, τῆς ὀρχήσεως δρᾶμα· οἰκεῖ φυλακὴν ὁ Βαπτιστὴς ἀκολάστου κόρης τηρούμενος ἆθλον. Ἐπεὶ οὖν ἔμελλεν ὅσον οὔπω τὴν κεφαλὴν ἀποτέμνεσθαι, ἑώρα δὲ τοὺς οἰκείους μαθητὰς τοῖς τοῦ Χριστοῦ μὴ προσιόντας δόγμασι, τοὐναντίον μὲν οὖν ἐκ φιλοδοξίας ἀντιταττομένους οἷς ὁ Δεσπότης κατήγγειλεν· καί ποτε καὶ φθόνῳ τοῦ Χριστοῦ πρὸς κατηγορίαν χωρήσαντες, πρὸς τὸν Ἰωάννην ἐβόων· Ἴδε ᾧ σὺ μεμαρτύρηκας, βαπτίζει, καὶ πλείονας μαθητὰς ποιεῖται . Ὁρᾷς τοῦ λόγου τὸν φθόνον; Πρὸς ὃν καλῶς ὁ Ἰωάννης, Ὁ ἔχων , φησὶ, τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστί· ὁ δὲ φίλος τοῦ νυμφίου χαρᾷ χαίρει . Ὁ τῆς Ἐκκλησίας Νυμφίος ὁμοῦ καὶ Δεσπότης οὗτός ἐστιν· ἐγὼ δὲ τοῦ Νυμφίου καὶ οἰκέτης καὶ φίλος· οἰκέτης διὰ τὴν φύσιν, φίλος διὰ τὴν χάριν·
Ει Ο φύσιν διὰ σκιρτημάτων φθεγγόμενος, ἃ μὴ δύναται γλώττῃ. Τοῖς ποσὶ βαδιζόμενος, προτρέχειν φησὶ τα χθείς, φοβοῦμαι βραδυτητα, μὴ μένων τοὺς ὅρους τῆς φύσεως, ἀπολέσω τὸν δρόμον τῆς τάξεως. Δορυ- μέρος ἀπέσταλμαι, μὴ γένωμαι διά βραδυτητα (29) δεύτερος. Αστὴν γὰρ προανατέλλων ηλίου λαμπρύνε ται· μεθ' ἥλιον δὲ τρέχων ἀμαυροῦτα: ταῖς φέγγεσι. Δανειζέ μοι, μήτερ, την γλώτταν, ἵνα τὴν πατρικὴν ἀπιστίαν ἰάσωμαι. Προσφθέγξομαι Χριστὸν ἐκ γα στρός, ἔτι καὶ αὐτὸν παρθενικῇ νηδύτ φερόμενον· ἀπάρξομαι τῶν κηρυγμάτων, τὴν θείαν οἰκονομίαν ἀναβοώμενος. Κηρυττέσθω παρὰ φύσιν τὰ ὑπὲρ φύσιν δωρήματα. ᾿Αλλὰ μετέβαινεν ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην ποτα μὲν τὸ θαῦμα. Ποταμός τοῖς ῥεύματι τὸν Χριστὸν περιέβαλλεν· οὐρανὸς δὲ ἄνωθεν εὐφήμει τὸν βαπτι ζόμενον, ἵνα μὴ λάθῃ τοὺς ὁρῶντας ἡ τοῦ βαπτισθέν. τος ἀξία· μηδὲ χάριτος ἔνδειαν κομίζεσθαι δείξῃ, τὸν αὐτὸν τὸ βάπτισμα ἐν τοῖς Ἰορδάνου ῥείθροις φυτεύσαντα. Διὰ τοῦτο ὁ Πατὴρ βεῶν ἀνεκήρυττε, τὸ Πνεῦμα τῇ πτήσει κατεμήνυε. Καὶ ἦν ἰδεῖν πρᾶγμα παράδοξον· ἐν ὕδασι μήτρα κατεσκευάζετο οὐρανοπο- λίτας ὠδίνουσα. Ὢ μυστηρίων ἀνεφίκτων! ὕδωρ έτικτε, καὶ ὁ οὐρανὸς ἐπολίζετο. Χάρις γὰρ ἦν, οὐ φύσις, ἡ πλάττουσα· χάρις οὐ νόμοις δουλεύουσα, ἀλλ' ἐν οὐ ρανοί: βασιλεύουσα. Αλλ' Ιωάννης ὑπηρέτης ἑστή και (30) τῆς χάριτος, καὶ τὴν χεῖρα μετὰ τῆς φωνῆς συνεκπέμπων εθόα· "Ιδε ὁ ᾿Αμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἰ ρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Τί οὖν μοι πρὸς τὸ παρὸν ὁ λόγος τὸ κατὰ τὸν Βαπτιστὴν ἐξεπόμπευσε; Ὅτι μετὰ τὸ πρόωρον ἐκεῖνο σκίρτημα, μετὰ τὸ παράδοξον κήρυγμα, θαυματουργοῦντα, φησὶν, ἀκούων Ἰωάννης τὸν Ἰησοῦν ἀπέστειλέ τινας τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, πρὸς αὐτὸν, ἐρωτῶν· μᾶλλον δὲ αὐτῆς ἀνάμεινον (51) τῆς εὐαγγελικῆς ἀκοῦται φω νῆς. Ακούσας δὲ (32) ὁ Ἰωάννης ἀπέστειλε τῶν μας θητῶν αὐτοῦ τινας, ὥστε ερωτῆσαι αὐτόν· Εἰ σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἔτερον προσδοκῶμεν ; Τίς ὁ σκοπός σου τῶν λόγων; τίς ὁ παράδοξος τῆς ἐρωτήσεως τρόπος ; Οὐχ οὕτω θαυμάζομεν σκιρτώντα, ὡς νῦν ἐρωτῶντα. Αλλ' ἀναγκαῖον εἰπεῖν τῷ φιλοχρίστῳ τούτῳ τοῦ Δεσπότου θεάτρῳ, τί τὸ τῆς ἐρωτήσεως βάθος. Εἴπωμεν τῇ Ἐκκλησίᾳ τὰ τῆς Ἐκκλησίας ἀπόρθητα. Τὰ δι' αὐτὴν αὐτῇ διηγησώμεθα θαύματα. Δι' αὐτὴν γὰρ καὶ Ἰωάννης κηρύττει· δι' αὐτὴν καὶ πρὸ Ἰωάννου προφῆται, καὶ μετὰ Ἰωάννου καὶ προ- φητῶν ἀπόστολοι. Οὕτως ὁ ᾿Απόστολος ἐβόα· Τοὺς μὲν ἔθετο ὁ Θεὸς, ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, πρῶτον μὲν ἀποστόλους, δεύτερον δὲ προφήτας, τρίτον δια δασκάλους. — 'Ακούσας δέ, φησίν, Ιωάννης, ἐν αὐτοῦ λέγων· Εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, εἰπὲ ἡμῖν. - β'. Σκόπει μοι πρῶτον που διατρίβων ὁ Ἰωάννης ↳ τῷ δεσμωτηρίῳ, ἀπέστειλέ τινας τῶν μαθητῶν πλείονα ένδειξιν ORATIO XXXIV. namque ante solem exorta fulget: post solem si currat, luminibus offuscatur. Mater, linguam mihi fenera, ut patris medear iufidelitati : ex ulero Christum alloquar, dum ipse virginea fertur alvo. Prædicationes meas exordiar divinam œconomiam clamans. Præter naturæ ordinem prædicentur do- na, quæ supra naturam: sed Jordanis fluento reser- vabatur mirabilior quedam de Christi incarnatione praedicatio. Fluvius Christum circumdedit, baptiza- tum vero superne cœlum fausta prosequebatur ac- clamatione, ne spectatores baptizati dignitas lale- ret; neve eum ipsum, qui baptisma in Jordanis Quento primum instituit gratie inopiam secum de- tulisse verbis urgeas. Ideo Pater cum clamore præ- comium fecit, Spiritus voluta iudicium. videre erat rem inopinatam; in aquis matrix parabatur, quæ coelo cives pareret. inaressa mysteria! aqua pariebat; et cœlo cives ascribebantur: gratia enim erat, non natura, quae producebat: gratia, non qua legibus obnoxia, sed quae caeli tenet regna. Verum Joannes stabat minister gratiæ, unaque cum voce manum emittens clamabat: Ecce Agnus Dei; ecce qui tollit peccatum mundi ". Quorsum mihi tandem in praesentia Jo..mnis rebus dictionis pompam add- hibeo ? Quod cum post præmaturam illam saltatio- nem, post inusitatam prædicationem miracula per- petrantem, inquit Scriptura, Joannes audiret Je- sum, discipulorum suorum nonnullos ad ipsum emiserit, rogans aut potius exspectans evangelicam vocem audire. Quam cum audisset Joannes, misit e discipulis suis nonnullos, Ut ipsum inter- rogarent : Tu es qui venturus es, an alinm exspe- clumus"? Quis orationis tuæ scopus? quæ hæc inusitata rogandi ratio? Non tam miramur exsul- tantem, quam nunc interrogantem. Verum huic Christi Domini amanti theatro necessario dicendum est, quæ sit hujus_interrogationis penita vis. Eccle- siæ dicemus Ecclesie arcana: quæ propter ipsəm mira contigere, ipsi enarrabimus. Propter ipsam namque Joannes præconium facit, propter ipsam et antiquiores Joanne prophetæ, et cum Joanne, cumque Prophetis Apostoli. Sic Apostolus clam- b:! : Quosdam posuit Deus in Ecclesia, primum A nolo in secundis per tarditatem consistere. Stella D quidem apostolos, deinde prophetas, tertio duclo- C Joan. 1, 29. Matth. x1, 3. * Cor. x11, 28. res . Cum audisset, inquit, Joannes in vinculis opera Christi, misit quosdam discipulorum suorum dicens : Si tu es Christus, dic nobis. Matth. xt, 2. CL. DAUSQUE|| NOTÆ. Ea scilicet mira, quæ perpetrabat. Nam articuli habent, ut loquitur Chalcondylas. 2. Vide mihi primum ubi Joannes degens quæ- (28) Διὰ βραδυτητα. Fuit aute βραχύτητα, correxi. (30) Εστήκει. Γρ. εἱστήκει μεν ε.. (51) Ανάματο. Scribendum, ἀναμένων. (59) 'Ακούσας δέ. Appende τὰ ἔργα τοῦ Χριστοῦ.
PG 85:371Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι . Διὰ τοῦτο δέδοικεν ὁ Ἰωάννης, μὴ τὴν ἐν οὐρανῷ αὐτοῦ ζωὴν κατειληφὸς κρατήσῃ τῶν μαθητῶν τὸ φιλόδοξον, καὶ πόθῳ δῆθεν τοῦ διδασκάλου τὸν Χριστὸν καταλείψαντες, ἐπώνυμον τοῦ Ἰωάννου σύστημα κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ ποίμνης ἄξωσι πολέμιον· διὰ τοῦτο νῦν ἀποστέλλει αὐτοὺς, σχήματι μὲν αὐτὸς αὐτὸν ἐρωτῶν, τὸ δὲ ἀληθὲς ἐκείνους τῷ Δεσπότῃ συνάπτων, ἐν ἐρωτήσεως σχήματι τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκείωσιν τοῖς μαθηταῖς πραγματευόμενος. Ὑπάγετε, ἐρωτήσατε . Ὡς εἰ ἔλεγε· Ὑπάγετε, καὶ διδάχθητε. Μάθετε Χριστὸν, καὶ μαθόντες δουλεύσατε. Τὸν οἰκέτην ἀφέντες, τὸν Δεσπότην ἐπίγνωτε. Μηκέτι μαθηταὶ, ἀλλὰ συμμαθηταί μου κατάστητε. Τί οὖν ὁ Χριστὸς ἐρωτώμενος; Βλέπε σοφίαν Δεσποτικὴν, οἰκετικὴν ὑπεραίρουσαν, ἔργοις, οὐ λόγοις χαρίζεται τὴν ἀπόκρισιν. Ἐν ἐκείνῃ γὰρ , φησὶ, τῇ ὥρᾳ, ἐθεράπευσε πολλοὺς ἀπὸ νόσων καὶ μαστίγων, καὶ πνευμάτων πονηρῶν, καὶ τυφλοῖς ἐχαρίσατο τὸ βλέπειν . Καὶ μετὰ τοῦτο, φησί· Πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ἰωάννῃ ἂ ἀκούετε καὶ βλέπετε·
BASILII SELEUCIENSIS Α διαπυνθάνεται. Ποῦ; ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ. Τότε γὰρ σ' Εt ἦν νεωστὶ τελεσθὲν τὸ διὰ Ἡρωδιάδος, τῆς ὀρχήσεως δράμα • οἰκεῖ φυλακὴν ὁ Βαπτιστὴς ἀκολάστου κόρης τηρούμενος ἆθλον. Ἐπεὶ οὖν ἔμελλεν ὅσον οὔπω τὴν κεφαλὴν ἀποτέμνεσθαι, ἑώρα δὲ τοὺς οἰκείους μαθητ τὰς τοῖς τοῦ Χριστοῦ μὴ προσιόντας δόγμασι, τού ναντίον μὲν οὖν ἐκ φιλοδοξίας ἀντιταττομένους οἷς & Δεσπότης κατήγγειλεν· καί ποτε καὶ φθόνῳ τοῦ Χρισ στοῦ πρὸς κατηγορίαν χωρήσαντες, πρὸς τὸν Ἰωάν νὴν ἐβόων· Ιδε ᾧ σὺ μεμαρτύρηκας, βαπτίζει, καὶ πλείονας μαθητὰς ποιεῖται (33). Ορᾷς τοῦ λό- γου τὸν φθόνον; Πρὸς ὂν καλῶς ὁ Ἰωάννης, 'Ο ἔχων, φησί, τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστί· ὁ δὲ φίλος του νυμφίου χαρᾷ χαίρει. Ο τῆς Ἐκκλησίας Νυμφίος ὁμοῦ καὶ Δεσπότης οὗτός ἐστιν· ἐγὼ δὲ τοῦ Νυμφίου καὶ οἰκέτης και φίλος· οἰκέτης διὰ τὴν φύσιν, φίλος διὰ τὴν χάριν· Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλατ- τοῦσθαι. Διὰ τοῦτο δέδοικεν ὁ Ἰωάννης, μὴ τὴν ἐν οὐρανῷ αὐτοῦ ζωὴν κατειληφὸς κρατήσῃ τῶν μαθη τῶν τὸ φιλόδοξον, καὶ πόθῳ δῆθεν τοῦ διδασκάλου τὸν Χριστὸν καταλείψαντες, ἐπώνυμον τοῦ Ἰωάννου σύστημα κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ ποίμνης ἄξωσι πολέ μιον· διὰ τοῦτο νῦν ἀποστέλλει αὐτοὺς, σχήματι μὲν αὐτὸς αὐτὸν ἐρωτῶν, τὸ δὲ ἀληθὲς ἐκείνους τῷ Δε ισπότῃ συνάπτων, ἐν ἐρωτήσεως σχήματι τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκείωσιν τοῖς μαθηταῖς πραγματευόμενος. Υπάγετε, ἐρωτήσατε. Ως εἰ ἔλεγε· Υπάγετε, καὶ διδάχθητε. Μάθετε Χριστὸν, καὶ μαθόντες δουλεύσατε. Τον οἰκέτην ἀφέντες, τὸν Δεσπότην ἐπίγνωτε. Μηκέτι μαθηταί, ἀλλὰ συμμαθηταί μου κατάστητε. Τί ούν ὁ Χριστὸς ἐρωτώμενος; Βλέπε σοφίαν Δεσποτικὴν, οἰκετικὴν ὑπεραίρουσαν, ἔργοις, οὐ λόγοις χαρίζεται τὴν ἀπόκρισιν. Ἐν ἐκείνῃ γὰρ, φησί, τῇ ὥρᾳ, ἐθε ράπευσε πολλοὺς ἀπὸ νόσων καὶ μαστίγων, καὶ πνευμάτων πονηρῶν, καὶ τυφλοῖς ἐχαρίσατο το βλέπειν. Καὶ μετὰ τοῦτο, φησι· Πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ιωάννῃ & ἀκούετε και βλέπετε τυ φλοὶ ἀναβλέπουσι, χωλοὶ περιπατοῦσι, λεπροί καθαρίζονται, καὶ κωφοὶ ἀκούουσι, καὶ νεκροί ἐγείρονται, καὶ πτωχοὶ εὐαγγελίζονται. — Πορευ- θέντες είπατε, μᾶλλον δὲ ὑμεῖς διδάχθητε τὰ τῆς ἐμῆς ἰσχύος γνωρίσματα. Οἷς ὁρᾶτε πιστεύσατε - μαθητὰς ὑμᾶς, οὐ θεατὰς ἐξαπέστειλε. Πρὸς ὑμᾶς μὲν ὁ λόγος, πρὸς Ἰωάννην δὲ τοῦ λόγου τὸ σχῆμα· Καὶ μακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί. Μὴ μετὰ πλήθους, φησί, θαυμάτων ἀπιστοῦν τες ἀπέλθητε, μὴ ἀνόνητον δείξητε τοῦ διδασκάλου τὸν πόνον· & μεμαθήκατε, διδάξατε· Μακάριός ἐστιν ὁ μὴ σκανδαλισθεὶς ἐν ἐμοί. Καὶ νῦν σκανδαλίζεται περὶ τὸν Χριστὸν, ὁ τὴν θεότητα τοῦ Χριστοῦ παθη τὴν ὑπογράφων· σκανδαλίζεται περὶ τὸν Χριστὸν, ὁ τὸ τῆς σαρκὸς πάθος τῷ τὴν σάρκα φοροῦντι Θεῷ περιάπτων· ὁ τρόπον πάθους τῷ πάθει μηχανώμενος, - σε ctionem habeat. Ubi ? in vinculis. Tue enim recens B facta fuerat per Herodiadem saltationis fabula **. Habitat custodiam Baptista, qui incontinenti puellæ præmium servabatur. Cum ergò aliquanto post ca- pite truncandus esset, videretque domesticos di- scipulos ad Christi documenta non itare; imo ex cupidine gloriæ fis obviam fre, que Dominus an- muntiabat, et nonnunquam ex Christi invidia ad eriminationem procedere, legationem instruit. Clamabant illi ad Joannem : Ecce, cui tu testimo- nium perhibuisti, baptizat, et plures discipulus fa- eit“. Vides verborum invidiam? Contra quam re- «te Joannes, Qui habet sponsum, inquit, sponsus est : amicus autem sponsi gaudio gaudet ". Eccle- sie Sponsus simul, et Dominus hic est: ego autem Sponsi et famulus, et amicus, famulus ob naturam, amicus ob gratiam. Illum oportet crescere, me au- tem minui ". Idcirco veretur Joanies, ne cum ipsum in colo vitam agere discipuli accepissent, pertinaci quodam honoris studio, et veteri magistri deside- rio Christo deserto cognominem aliquam Joanni turbam, eamque Christiano gregi inimicam duce rent. Ideo nunc eos ablegat, in speciem de Christo quidem ipse sciscitans, reapse vero eos cum Domi- no conjungens, per interrogationis specien discipu- ¤is cum Christo familiaritatem concilians. Ite, in- terrogate, ac si diceret: lte, et discite, Cliri- stum cognoscite, et cognito servite. Omisso famu- to Dominum cognoscite. Non jumn discipuli mei, sed condiscipuli estis constituti. Quid igitur Chri- stus rogatus? Animadvertite Domini solertiam, quæ se supra famularem prudentiam extollit. Re, non oratione dal responsa : In illa, inquit, hora, multos curavit a languoribus et plagis, et spiritibus malis, et cacis multis donavit visum s. postea, inquit : Euntes renuntiate Joanni, quæ audistis et vidistis; caci vident, claudi ambulant, leprosi mundantur, surdi audiunt, mortui resurgunt, pauperes evange- lizan:ur 55. Euntes renuntiate, aut potius, Docti estote virtutis me nolas. Visis vestris credite. Discipulos vos, non spectatores emisit. Vos mea spectat oratio : Joannem orationis forma: Et bea- tus est, qui non fuerit scandalizatus in me . Ne, inquit, post tantam miraculorum multitudinem in- creduli abscedatis, ne inutilem reddatis magistri D laborem, quæ didicistis docere. Beatus est, qui non fuerit scandalizatus in me. Et nunc scandali- satur in Christo, qui Christi divinitati passibili subscribit. Scandalizatur in Christo, qui carnis passionem carnei gestanti Deo attribuit, qui pas- sionis modum pro passione sua fabricatur, qui non carnem passibilem, sed Deum per carnem passibi- lem violentius asseverat. Deus enim perdurat im- - C * Matth. xv, seqq. “ Joan. H³, 26. ** ibid. 29. ibid. 6. ibid. 30. * Luc. vii. 21. ** Matth. x1, 4, 5. CL. DAUSQUEI NOTÆ. (33) Πλείονας μαθητὰς ποιεῖται. Nea Bibliorum exemplaria : πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν,
τυφλοὶ ἀναβλέπουσι, χωλοὶ περιπατοῦσι, λεπροὶ καθαρίζονται, καὶ κωφοὶ ἀκούουσι, καὶ νεκροὶ ἐγείρονται, καὶ πτωχοὶ εὐαγγελίζονται. Πορευθέντες εἴπατε , μᾶλλον δὲ ὑμεῖς διδάχθητε τὰ τῆς ἐμῆς ἰσχύος γνωρίσματα. Οἷς ὁρᾶτε πιστεύσατε· μαθητὰς ὑμᾶς, οὐ θεατὰς ἐξαπέστειλε. Πρὸς ὑμᾶς μὲν ὁ λόγος, πρὸς Ἰωάννην δὲ τοῦ λόγου τὸ σχῆμα· Καὶ μακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί . Μὴ μετὰ πλήθους, φησὶ, θαυμάτων ἀπιστοῦντες ἀπέλθητε, μὴ ἀνόνητον δείξητε τοῦ διδασκάλου τὸν πόνον· ἃ μεμαθήκατε, διδάξατε· Μακάριός ἐστιν ὁ μὴ σκανδαλισθεὶς ἐν ἐμοί . Καὶ νῦν σκανδαλίζεται περὶ τὸν Χριστὸν, ὁ τὴν θεότητα τοῦ Χριστοῦ παθητὴν ὑπογράφων· σκανδαλίζεται περὶ τὸν Χριστὸν, ὁ τὸ τῆς σαρκὸς πάθος τῷ τὴν σάρκα φοροῦντι Θεῷ περιάπτων· ὁ τρόπον πάθους τῷ πάθει μηχανώμενος, ὁ μὴ τὴν σάρκα παθητὴν, ἀλλὰ τὸν Θεὸν διὰ σαρκὸς εἶναι παθητὸν βιαζόμενος. Ἀπαθὴς γὰρ μένει Θεὸς, οὐ δι’ ἑαυτοῦ, οὔτε δι’ ἄλλου τὸ πάθος δεχόμενος. Σώσει δὲ αὐτὸς ἡμᾶς τῷ πάθει τῆς ἰδίας οἰκονομίας τοὺς κρατουμένους τοῖς πάθεσι· κατὰ τὸ εἰρημένον· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν .
BASILII SELEUCIENSIS Α διαπυνθάνεται. Ποῦ; ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ. Τότε γὰρ σ' Εt ἦν νεωστὶ τελεσθὲν τὸ διὰ Ἡρωδιάδος, τῆς ὀρχήσεως δράμα • οἰκεῖ φυλακὴν ὁ Βαπτιστὴς ἀκολάστου κόρης τηρούμενος ἆθλον. Ἐπεὶ οὖν ἔμελλεν ὅσον οὔπω τὴν κεφαλὴν ἀποτέμνεσθαι, ἑώρα δὲ τοὺς οἰκείους μαθητ τὰς τοῖς τοῦ Χριστοῦ μὴ προσιόντας δόγμασι, τού ναντίον μὲν οὖν ἐκ φιλοδοξίας ἀντιταττομένους οἷς & Δεσπότης κατήγγειλεν· καί ποτε καὶ φθόνῳ τοῦ Χρισ στοῦ πρὸς κατηγορίαν χωρήσαντες, πρὸς τὸν Ἰωάν νὴν ἐβόων· Ιδε ᾧ σὺ μεμαρτύρηκας, βαπτίζει, καὶ πλείονας μαθητὰς ποιεῖται (33). Ορᾷς τοῦ λό- γου τὸν φθόνον; Πρὸς ὂν καλῶς ὁ Ἰωάννης, 'Ο ἔχων, φησί, τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστί· ὁ δὲ φίλος του νυμφίου χαρᾷ χαίρει. Ο τῆς Ἐκκλησίας Νυμφίος ὁμοῦ καὶ Δεσπότης οὗτός ἐστιν· ἐγὼ δὲ τοῦ Νυμφίου καὶ οἰκέτης και φίλος· οἰκέτης διὰ τὴν φύσιν, φίλος διὰ τὴν χάριν· Ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλατ- τοῦσθαι. Διὰ τοῦτο δέδοικεν ὁ Ἰωάννης, μὴ τὴν ἐν οὐρανῷ αὐτοῦ ζωὴν κατειληφὸς κρατήσῃ τῶν μαθη τῶν τὸ φιλόδοξον, καὶ πόθῳ δῆθεν τοῦ διδασκάλου τὸν Χριστὸν καταλείψαντες, ἐπώνυμον τοῦ Ἰωάννου σύστημα κατὰ τῆς τοῦ Χριστοῦ ποίμνης ἄξωσι πολέ μιον· διὰ τοῦτο νῦν ἀποστέλλει αὐτοὺς, σχήματι μὲν αὐτὸς αὐτὸν ἐρωτῶν, τὸ δὲ ἀληθὲς ἐκείνους τῷ Δε ισπότῃ συνάπτων, ἐν ἐρωτήσεως σχήματι τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκείωσιν τοῖς μαθηταῖς πραγματευόμενος. Υπάγετε, ἐρωτήσατε. Ως εἰ ἔλεγε· Υπάγετε, καὶ διδάχθητε. Μάθετε Χριστὸν, καὶ μαθόντες δουλεύσατε. Τον οἰκέτην ἀφέντες, τὸν Δεσπότην ἐπίγνωτε. Μηκέτι μαθηταί, ἀλλὰ συμμαθηταί μου κατάστητε. Τί ούν ὁ Χριστὸς ἐρωτώμενος; Βλέπε σοφίαν Δεσποτικὴν, οἰκετικὴν ὑπεραίρουσαν, ἔργοις, οὐ λόγοις χαρίζεται τὴν ἀπόκρισιν. Ἐν ἐκείνῃ γὰρ, φησί, τῇ ὥρᾳ, ἐθε ράπευσε πολλοὺς ἀπὸ νόσων καὶ μαστίγων, καὶ πνευμάτων πονηρῶν, καὶ τυφλοῖς ἐχαρίσατο το βλέπειν. Καὶ μετὰ τοῦτο, φησι· Πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ιωάννῃ & ἀκούετε και βλέπετε τυ φλοὶ ἀναβλέπουσι, χωλοὶ περιπατοῦσι, λεπροί καθαρίζονται, καὶ κωφοὶ ἀκούουσι, καὶ νεκροί ἐγείρονται, καὶ πτωχοὶ εὐαγγελίζονται. — Πορευ- θέντες είπατε, μᾶλλον δὲ ὑμεῖς διδάχθητε τὰ τῆς ἐμῆς ἰσχύος γνωρίσματα. Οἷς ὁρᾶτε πιστεύσατε - μαθητὰς ὑμᾶς, οὐ θεατὰς ἐξαπέστειλε. Πρὸς ὑμᾶς μὲν ὁ λόγος, πρὸς Ἰωάννην δὲ τοῦ λόγου τὸ σχῆμα· Καὶ μακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί. Μὴ μετὰ πλήθους, φησί, θαυμάτων ἀπιστοῦν τες ἀπέλθητε, μὴ ἀνόνητον δείξητε τοῦ διδασκάλου τὸν πόνον· & μεμαθήκατε, διδάξατε· Μακάριός ἐστιν ὁ μὴ σκανδαλισθεὶς ἐν ἐμοί. Καὶ νῦν σκανδαλίζεται περὶ τὸν Χριστὸν, ὁ τὴν θεότητα τοῦ Χριστοῦ παθη τὴν ὑπογράφων· σκανδαλίζεται περὶ τὸν Χριστὸν, ὁ τὸ τῆς σαρκὸς πάθος τῷ τὴν σάρκα φοροῦντι Θεῷ περιάπτων· ὁ τρόπον πάθους τῷ πάθει μηχανώμενος, - σε ctionem habeat. Ubi ? in vinculis. Tue enim recens B facta fuerat per Herodiadem saltationis fabula **. Habitat custodiam Baptista, qui incontinenti puellæ præmium servabatur. Cum ergò aliquanto post ca- pite truncandus esset, videretque domesticos di- scipulos ad Christi documenta non itare; imo ex cupidine gloriæ fis obviam fre, que Dominus an- muntiabat, et nonnunquam ex Christi invidia ad eriminationem procedere, legationem instruit. Clamabant illi ad Joannem : Ecce, cui tu testimo- nium perhibuisti, baptizat, et plures discipulus fa- eit“. Vides verborum invidiam? Contra quam re- «te Joannes, Qui habet sponsum, inquit, sponsus est : amicus autem sponsi gaudio gaudet ". Eccle- sie Sponsus simul, et Dominus hic est: ego autem Sponsi et famulus, et amicus, famulus ob naturam, amicus ob gratiam. Illum oportet crescere, me au- tem minui ". Idcirco veretur Joanies, ne cum ipsum in colo vitam agere discipuli accepissent, pertinaci quodam honoris studio, et veteri magistri deside- rio Christo deserto cognominem aliquam Joanni turbam, eamque Christiano gregi inimicam duce rent. Ideo nunc eos ablegat, in speciem de Christo quidem ipse sciscitans, reapse vero eos cum Domi- no conjungens, per interrogationis specien discipu- ¤is cum Christo familiaritatem concilians. Ite, in- terrogate, ac si diceret: lte, et discite, Cliri- stum cognoscite, et cognito servite. Omisso famu- to Dominum cognoscite. Non jumn discipuli mei, sed condiscipuli estis constituti. Quid igitur Chri- stus rogatus? Animadvertite Domini solertiam, quæ se supra famularem prudentiam extollit. Re, non oratione dal responsa : In illa, inquit, hora, multos curavit a languoribus et plagis, et spiritibus malis, et cacis multis donavit visum s. postea, inquit : Euntes renuntiate Joanni, quæ audistis et vidistis; caci vident, claudi ambulant, leprosi mundantur, surdi audiunt, mortui resurgunt, pauperes evange- lizan:ur 55. Euntes renuntiate, aut potius, Docti estote virtutis me nolas. Visis vestris credite. Discipulos vos, non spectatores emisit. Vos mea spectat oratio : Joannem orationis forma: Et bea- tus est, qui non fuerit scandalizatus in me . Ne, inquit, post tantam miraculorum multitudinem in- creduli abscedatis, ne inutilem reddatis magistri D laborem, quæ didicistis docere. Beatus est, qui non fuerit scandalizatus in me. Et nunc scandali- satur in Christo, qui Christi divinitati passibili subscribit. Scandalizatur in Christo, qui carnis passionem carnei gestanti Deo attribuit, qui pas- sionis modum pro passione sua fabricatur, qui non carnem passibilem, sed Deum per carnem passibi- lem violentius asseverat. Deus enim perdurat im- - C * Matth. xv, seqq. “ Joan. H³, 26. ** ibid. 29. ibid. 6. ibid. 30. * Luc. vii. 21. ** Matth. x1, 4, 5. CL. DAUSQUEI NOTÆ. (33) Πλείονας μαθητὰς ποιεῖται. Nea Bibliorum exemplaria : πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν,
PG 85:373Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
ὁ μὴ τὴν σάρκα παθητὴν, ἀλλὰ τὸν Θεὸν διὰ σαρκὸς εἶναι παθητὸν βιαζόμενος. Απαθής γὰρ μένει Θεός, οὐ δι' ἑαυτοῦ, οὔτε δι' ἄλλου τὸ πάθος δεχόμενος. Σώτει δὲ αὐτὸς ἡμᾶς τῷ πάθει τῆς ἰδίας οἰκονομίας τοὺς κρατουμένους τοῖς πάθεσι· κατὰ τὸ εἰρημένον· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΕ. β Εἰς τὸν Τελώνην καὶ Φαρισαῖον (α). α'. Ιατρὸς ἀφαρμάκευτος (31) ὁ Δεσπότης Χριστός, τοῖς ἀνθρώπων νοτευομένοις επεδήμησε γένεσιν· οὐκ ὀργάνοις ὑπηρέταις τῆς τέχνης προσχρώμενος · οὐ βοτάνας παρακαλῶν, συνεμπόρους δυνάμεως οὐ πυρὶ καὶ σιδήρῳ, τῆς σοφίας τὴν εύκλειαν μερι- ζόμενος· οὐδὲ θεραπεία χρώμενος, ἧς τιμωρία τὰ προοίμια· οὐκ ἐλπίσι μισθῶν κατὰ τῶν παθῶν ὁπλιζόμενος· τοὐναντίον μὲν οὖν, μισθὸν τοῖς θεραπευθεῖσι τὸν οὐρανὸν ὑπισχνούμενος. Τῶν γὰρ ὑπῆρχε δημιουργός, τούτων ἐφάνη και Ιατρός· λόγῳ μὲν παραγαγὼν τὴν φύσιν, λόγῳ δὲ πάλιν τὰ πάθη μετάγων τῆς φύσεως. Καὶ ἦν ἰδεῖν παντοίαν ἐξορίαν παθῶν· λόγος ἀφιεῖτο, καὶ νόσος ἡλαύνετο. Ἐκεῖ δὲ προσεγυμνοῦτο (5) τοῦ πάθους τῆς ἀμφιά- σεως, καταδίκης τὴν ἐλευθερίαν εὑράμενος. Ἐκεῖ χειρά τις ἔχων ξηράν, τῷ μὲν λοιπῷ σώματι διετέ λει ζῶν, ἐν μόνῃ δὲ τῇ χειρὶ στήλη πάθους διὰ τοῦ μέλους ἐγίνετο. Αλλ' εἶδε Χριστὸν, καὶ ἀπειλήψει τὸ μέλος. Ἐκεῖθεν ἀνεπήδα νεκρός τετραήμερος τὰ τοῦ θανάτου περικείμενος σύμβολα· καὶ τὸν θάνατον ἀποδυσάμενος, τὴν τοῦ τάφου στολὴν οὐκ ἠλλάξατο · ἀλλ' ἐφίστατο ταῖς κηρείαις ὡς ἐκ τάφου τεχθείς, καὶ μετὰ τόκον φέρων τὰ σπάργανα. Αλλαχοῦ τυφλὸς ἐκ γαστρός, τῆς φύσεως περιφέρων τὸ πά θος, καὶ στέρησιν ἔχων ὀμμάτων πρεσβυτέραν τῆς κτίσεως· οὐ γὰρ ἔχων ἀφῄρητο, ἀλλ' ἐκ μήτρας τῷ πάθει συνανεβλάστησε · τυφλὸς λοιπὸν, οὐκ ἐπιστά- μενος, καὶ παρ᾽ ἄλλων αἰτεῖν ἃ ἔχειν ἐχρῆν διδα- σκόμενος, καὶ μαθεῖν οὐ δυνάμενος· τῷ μὲν τοῦ φωτὸς ὀνόματι χαίρων, οὗ δὲ ἠγνόει τὴν φύσιν, τούτου τὴν κτῆσιν ἐζήτει. Αλλ' ἡ τοῦ φωτὸς παρ οὖσα πηγὴ τυφλῷ τὴν αὐγὴν ἐχαρίζετο, πλάττων καὶ νῦν ὀφθαλμοὺς ὡς πάλαι τὸν ἄνθρωπον, δημιουρ γίᾳ τῇ τοῦ μέρους τὴν τέχνην δεικνύων (35) τῆς σε δηλητήρια, σκεπώδυνα, οὐ βοτάνας παρα καλών Φάρμακον παρὰ τὸ φέρειν ἅμα ἄχος, ται. φάρμαχον (α) καὶ δεικνύων. σχήματι ποιητικῷ. Πολλάκις γὰρ οὐ πρὸς τὸν λόγον, ἀλλὰ πρὸς τὸ σημαινόμενον ποιεῖται τὴν ἀπάντησιν, ORATIO XXXV. A passibilis, neque per se; neque per aliud passionen recipiens. Nos autem salvat passione propriæ in- carnationis passionibus victos juxta vocem illam : Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud se : cui gloria et imperium in sæcula sæculo- rum. Amen. Joan. 11, 19. Luc. xvml, 10, 14. sr Juan. v, 9. C ORATIO XXXV. Ejusdem in Publicanum et Pharisæum ”. • slus, ægro humano genere, ortu nativitatis venit; non famularibus artis instrumentis utens, non vir- tutis commites herbas asciscens, non cum igne et ferro partitus industriæ laudem, non curandi ambitu usus, cujus initia supplicium habent; non spe mercedis adversus morbos instructus, sed qui secus iis qui curati sint, cœlum ipse præmio pol- liceatur. Quorum enim fuerat conditor, eorum quo- que enituit medicus; verbo quidem naturam pro- ducens, verboque rursus ægritudinibus naturam expediens. Ac videre erat omnis generis morbos eliminari : vox mittebatur, ac morbus fugabatur. Illic passionis arbiter nudabatur a damnationis amictu liberationem nactus. Illic Paralyticus ere. ctus, exsilientis tripudio gaudium manifestabat "7, Ibi quidam habens manumi aridam, cum reliquo cor- pore viveret, in uno membro manus apertam mali notam, titulumque gestabat : sed ut Christum vidit, membrum recepit "t. Iude resiliebat quatriduanus mortuus lethi signa indutus. Is mortem exuerat, nec sepulcralem vestem mulavorat; sed velut e sepul cro natus, ac post partum fasciis obductus, astri- ctus institis erat. Alibi cæcus ex utero genitivam pas- sionem circumferens, seniorem conditis ipsis ocu- lis, oculorum carentiam habebat (non enim qui iis præditus esset amiserat, sed de matrice cum ægri- tudine prodierat), cæcus nimirum cum nesciret : qui ab aliis oppido necessaria petere doceretur, nec discere posset. Nempe gaudebat lucis nomine, ac cujus illi incomperta natura, hoc nancisci quærebat. Enimvero qui præsens esset lucis ſous lucis fulgores cæco tribuebat, nunc quoque uti pridem in corpore condens oculos, partemque condendo artem prodeus sa Luc. vi, CL. DAUSQUEII NOTA. pharmaca a Christo Basilius removeat, verum et vides ex eo, et ille vocem Græcam retinui. proprie pro salubri medicamento capi docet origo quod medelam secum afe- Post quia medecine specie venenum celari coepit, pro veneno usurpatum est. Testis locuples Homerus. Interprete Combefisio. 6. Hæc loquendi forma magis congruat Porro quid poetæ secuti tali vero borum compositione utantur, lege apud Plutareh. lit. De Homerica poesi, ubi hæc inter alia : svpe enim non verbis sed significatis respondet structura. Possit autem Basil. videri sic ea extulisse ad illius exemplum in Odyss. tunicas pelliceas vestitum; mortalitatein, et quæ buic conjuncta sunt, Dausqueius ubique male divi- nal. COMBEFIS, : : 1. Medicus nullo pharmaco curans Chri- (34) Ιατρὸς ἀφαρμάκευτος. Quod non solum D (35) Η τοῦ φωτὸς παροῦσα πηγή.... πλάττων (6) Lego ἐκεῖ Δεσπότης έγυμν. pro δὲ προσεγυμ. Scita allusio ad Adamum innocentia nudum, a peccato
Discourse XXXVΛΟΓΟΣ ΛΕ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΛΕ. Εἰς τὸν Τελώνην καὶ Φαρισαῖον. α. Ἰατρὸς ἀφαρμάκευτος ὁ Δεσπότης Χριστὸς, τοῖς ἀνθρώπων νοσευομένοις ἐπεδήμησε γένεσιν· οὐκ ὀργάνοις ὑπηρέταις τῆς τέχνης προσχρώμενος· οὐ βοτάνας παρακαλῶν, συνεμπόρους δυνάμεως· οὐ πυρὶ καὶ σιδήρῳ, τῆς σοφίας τὴν εὔκλειαν μεριζόμενος· οὐδὲ θεραπείᾳ χρώμενος, ἧς τιμωρία τὰ προοίμια· οὐκ ἐλπίσι μισθῶν κατὰ τῶν παθῶν ὁπλιζόμενος· τοὐναντίον μὲν οὖν, μισθὸν τοῖς θεραπευθεῖσι τὸν οὐρανὸν ὑπισχνούμενος. Ὧν γὰρ ὑπῆρχε δημιουργὸς, τούτων ἐφάνη καὶ ἰατρός· λόγῳ μὲν παραγαγὼν τὴν φύσιν, λόγῳ δὲ πάλιν τὰ πάθη μετάγων τῆς φύσεως. Καὶ ἦν ἰδεῖν παντοίαν ἐξορίαν παθῶν· λόγος ἀφιεῖτο, καὶ νόσος ἠλαύνετο. Ἐκεῖ δὲ προσεγυμνοῦτο τοῦ πάθους τῆς ἀμφιάσεως, καταδίκης τὴν ἐλευθερίαν εὑράμενος. Ἐκεῖ χεῖρά τις ἔχων ξηρὰν, τῷ μὲν λοιπῷ σώματι διετέλει ζῶν, ἐν μόνῃ δὲ τῇ χειρὶ στήλη πάθους διὰ τοῦ μέλους ἐγίνετο. Ἀλλ’ εἶδε Χριστὸν, καὶ ἀπειλήφει τὸ μέλος. Ἐκεῖθεν ἀνεπήδα νεκρὸς τετραήμερος τὰ τοῦ θανάτου περικείμενος σύμβολα· καὶ τὸν θάνατον ἀποδυσάμενος, τὴν τοῦ τάφου στολὴν οὐκ ἠλλάξατο·
ὁ μὴ τὴν σάρκα παθητὴν, ἀλλὰ τὸν Θεὸν διὰ σαρκὸς εἶναι παθητὸν βιαζόμενος. Απαθής γὰρ μένει Θεός, οὐ δι' ἑαυτοῦ, οὔτε δι' ἄλλου τὸ πάθος δεχόμενος. Σώτει δὲ αὐτὸς ἡμᾶς τῷ πάθει τῆς ἰδίας οἰκονομίας τοὺς κρατουμένους τοῖς πάθεσι· κατὰ τὸ εἰρημένον· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΕ. β Εἰς τὸν Τελώνην καὶ Φαρισαῖον (α). α'. Ιατρὸς ἀφαρμάκευτος (31) ὁ Δεσπότης Χριστός, τοῖς ἀνθρώπων νοτευομένοις επεδήμησε γένεσιν· οὐκ ὀργάνοις ὑπηρέταις τῆς τέχνης προσχρώμενος · οὐ βοτάνας παρακαλῶν, συνεμπόρους δυνάμεως οὐ πυρὶ καὶ σιδήρῳ, τῆς σοφίας τὴν εύκλειαν μερι- ζόμενος· οὐδὲ θεραπεία χρώμενος, ἧς τιμωρία τὰ προοίμια· οὐκ ἐλπίσι μισθῶν κατὰ τῶν παθῶν ὁπλιζόμενος· τοὐναντίον μὲν οὖν, μισθὸν τοῖς θεραπευθεῖσι τὸν οὐρανὸν ὑπισχνούμενος. Τῶν γὰρ ὑπῆρχε δημιουργός, τούτων ἐφάνη και Ιατρός· λόγῳ μὲν παραγαγὼν τὴν φύσιν, λόγῳ δὲ πάλιν τὰ πάθη μετάγων τῆς φύσεως. Καὶ ἦν ἰδεῖν παντοίαν ἐξορίαν παθῶν· λόγος ἀφιεῖτο, καὶ νόσος ἡλαύνετο. Ἐκεῖ δὲ προσεγυμνοῦτο (5) τοῦ πάθους τῆς ἀμφιά- σεως, καταδίκης τὴν ἐλευθερίαν εὑράμενος. Ἐκεῖ χειρά τις ἔχων ξηράν, τῷ μὲν λοιπῷ σώματι διετέ λει ζῶν, ἐν μόνῃ δὲ τῇ χειρὶ στήλη πάθους διὰ τοῦ μέλους ἐγίνετο. Αλλ' εἶδε Χριστὸν, καὶ ἀπειλήψει τὸ μέλος. Ἐκεῖθεν ἀνεπήδα νεκρός τετραήμερος τὰ τοῦ θανάτου περικείμενος σύμβολα· καὶ τὸν θάνατον ἀποδυσάμενος, τὴν τοῦ τάφου στολὴν οὐκ ἠλλάξατο · ἀλλ' ἐφίστατο ταῖς κηρείαις ὡς ἐκ τάφου τεχθείς, καὶ μετὰ τόκον φέρων τὰ σπάργανα. Αλλαχοῦ τυφλὸς ἐκ γαστρός, τῆς φύσεως περιφέρων τὸ πά θος, καὶ στέρησιν ἔχων ὀμμάτων πρεσβυτέραν τῆς κτίσεως· οὐ γὰρ ἔχων ἀφῄρητο, ἀλλ' ἐκ μήτρας τῷ πάθει συνανεβλάστησε · τυφλὸς λοιπὸν, οὐκ ἐπιστά- μενος, καὶ παρ᾽ ἄλλων αἰτεῖν ἃ ἔχειν ἐχρῆν διδα- σκόμενος, καὶ μαθεῖν οὐ δυνάμενος· τῷ μὲν τοῦ φωτὸς ὀνόματι χαίρων, οὗ δὲ ἠγνόει τὴν φύσιν, τούτου τὴν κτῆσιν ἐζήτει. Αλλ' ἡ τοῦ φωτὸς παρ οὖσα πηγὴ τυφλῷ τὴν αὐγὴν ἐχαρίζετο, πλάττων καὶ νῦν ὀφθαλμοὺς ὡς πάλαι τὸν ἄνθρωπον, δημιουρ γίᾳ τῇ τοῦ μέρους τὴν τέχνην δεικνύων (35) τῆς σε δηλητήρια, σκεπώδυνα, οὐ βοτάνας παρα καλών Φάρμακον παρὰ τὸ φέρειν ἅμα ἄχος, ται. φάρμαχον (α) καὶ δεικνύων. σχήματι ποιητικῷ. Πολλάκις γὰρ οὐ πρὸς τὸν λόγον, ἀλλὰ πρὸς τὸ σημαινόμενον ποιεῖται τὴν ἀπάντησιν, ORATIO XXXV. A passibilis, neque per se; neque per aliud passionen recipiens. Nos autem salvat passione propriæ in- carnationis passionibus victos juxta vocem illam : Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud se : cui gloria et imperium in sæcula sæculo- rum. Amen. Joan. 11, 19. Luc. xvml, 10, 14. sr Juan. v, 9. C ORATIO XXXV. Ejusdem in Publicanum et Pharisæum ”. • slus, ægro humano genere, ortu nativitatis venit; non famularibus artis instrumentis utens, non vir- tutis commites herbas asciscens, non cum igne et ferro partitus industriæ laudem, non curandi ambitu usus, cujus initia supplicium habent; non spe mercedis adversus morbos instructus, sed qui secus iis qui curati sint, cœlum ipse præmio pol- liceatur. Quorum enim fuerat conditor, eorum quo- que enituit medicus; verbo quidem naturam pro- ducens, verboque rursus ægritudinibus naturam expediens. Ac videre erat omnis generis morbos eliminari : vox mittebatur, ac morbus fugabatur. Illic passionis arbiter nudabatur a damnationis amictu liberationem nactus. Illic Paralyticus ere. ctus, exsilientis tripudio gaudium manifestabat "7, Ibi quidam habens manumi aridam, cum reliquo cor- pore viveret, in uno membro manus apertam mali notam, titulumque gestabat : sed ut Christum vidit, membrum recepit "t. Iude resiliebat quatriduanus mortuus lethi signa indutus. Is mortem exuerat, nec sepulcralem vestem mulavorat; sed velut e sepul cro natus, ac post partum fasciis obductus, astri- ctus institis erat. Alibi cæcus ex utero genitivam pas- sionem circumferens, seniorem conditis ipsis ocu- lis, oculorum carentiam habebat (non enim qui iis præditus esset amiserat, sed de matrice cum ægri- tudine prodierat), cæcus nimirum cum nesciret : qui ab aliis oppido necessaria petere doceretur, nec discere posset. Nempe gaudebat lucis nomine, ac cujus illi incomperta natura, hoc nancisci quærebat. Enimvero qui præsens esset lucis ſous lucis fulgores cæco tribuebat, nunc quoque uti pridem in corpore condens oculos, partemque condendo artem prodeus sa Luc. vi, CL. DAUSQUEII NOTA. pharmaca a Christo Basilius removeat, verum et vides ex eo, et ille vocem Græcam retinui. proprie pro salubri medicamento capi docet origo quod medelam secum afe- Post quia medecine specie venenum celari coepit, pro veneno usurpatum est. Testis locuples Homerus. Interprete Combefisio. 6. Hæc loquendi forma magis congruat Porro quid poetæ secuti tali vero borum compositione utantur, lege apud Plutareh. lit. De Homerica poesi, ubi hæc inter alia : svpe enim non verbis sed significatis respondet structura. Possit autem Basil. videri sic ea extulisse ad illius exemplum in Odyss. tunicas pelliceas vestitum; mortalitatein, et quæ buic conjuncta sunt, Dausqueius ubique male divi- nal. COMBEFIS, : : 1. Medicus nullo pharmaco curans Chri- (34) Ιατρὸς ἀφαρμάκευτος. Quod non solum D (35) Η τοῦ φωτὸς παροῦσα πηγή.... πλάττων (6) Lego ἐκεῖ Δεσπότης έγυμν. pro δὲ προσεγυμ. Scita allusio ad Adamum innocentia nudum, a peccato
ἀλλ’ ἐφίστατο ταῖς κηρείαις ὡς ἐκ τάφου τεχθεὶς, καὶ μετὰ τόκον φέρων τὰ σπάργανα. Ἀλλαχοῦ τυφλὸς ἐκ γαστρὸς, τῆς φύσεως περιφέρων τὸ πάθος, καὶ στέρησιν ἔχων ὀμμάτων πρεσβυτέραν τῆς κτίσεως· οὐ γὰρ ἔχων ἀφῄρητο, ἀλλ’ ἐκ μήτρας τῷ πάθει συνανεβλάστησε· τυφλὸς λοιπὸν, οὐκ ἐπιστάμενος, καὶ παρ’ ἄλλων αἰτεῖν ἃ ἔχειν ἐχρῆν διδασκόμενος, καὶ μαθεῖν οὐ δυνάμενος· τῷ μὲν τοῦ φωτὸς ὀνόματι χαίρων, οὗ δὲ ἠγνόει τὴν φύσιν, τούτου τὴν κτῆσιν ἐζήτει. Ἀλλ’ ἡ τοῦ φωτὸς παροῦσα πηγὴ τυφλῷ τὴν αὐγὴν ἐχαρίζετο, πλάττων καὶ νῦν ὀφθαλμοὺς ὡς πάλαι τὸν ἄνθρωπον, δημιουργίᾳ τῇ τοῦ μέρους τὴν τέχνην δεικνύων τῆς φύσεως. Πάλιν γυνὴ τοῖς οἰκείοις αἵμασι πελαγιζομένη, ἐμφύτῳ ῥοθίῳ κατεποντίζετο. Ἀλλ’ ἀψαμένη κρασπέδου μόνον, ἔλαθε στήσασα τὸν χειμῶνα τῆς φύσεως. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν ὅσα τῶν σωμάτων ἐξωρίζετο πάθη. Οὐ γὰρ σώματι μὲν ἐβοήθει Χριστὸς κινδυνεύοντι, ψυχὴν δὲ περιεώρα τοῖς πάθεσι ναυαγοῦσαν, ἀλλὰ μᾶλλον τοὐναντίον. Ὅσῳ γὰρ βιαιότερα τῆς ψυχῆς τὰ νοσήματα, τοσούτῳ μείζονα τὴν φροντίδα τῆς θεραπείας εἰσέφερεν.
ὁ μὴ τὴν σάρκα παθητὴν, ἀλλὰ τὸν Θεὸν διὰ σαρκὸς εἶναι παθητὸν βιαζόμενος. Απαθής γὰρ μένει Θεός, οὐ δι' ἑαυτοῦ, οὔτε δι' ἄλλου τὸ πάθος δεχόμενος. Σώτει δὲ αὐτὸς ἡμᾶς τῷ πάθει τῆς ἰδίας οἰκονομίας τοὺς κρατουμένους τοῖς πάθεσι· κατὰ τὸ εἰρημένον· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΛΕ. β Εἰς τὸν Τελώνην καὶ Φαρισαῖον (α). α'. Ιατρὸς ἀφαρμάκευτος (31) ὁ Δεσπότης Χριστός, τοῖς ἀνθρώπων νοτευομένοις επεδήμησε γένεσιν· οὐκ ὀργάνοις ὑπηρέταις τῆς τέχνης προσχρώμενος · οὐ βοτάνας παρακαλῶν, συνεμπόρους δυνάμεως οὐ πυρὶ καὶ σιδήρῳ, τῆς σοφίας τὴν εύκλειαν μερι- ζόμενος· οὐδὲ θεραπεία χρώμενος, ἧς τιμωρία τὰ προοίμια· οὐκ ἐλπίσι μισθῶν κατὰ τῶν παθῶν ὁπλιζόμενος· τοὐναντίον μὲν οὖν, μισθὸν τοῖς θεραπευθεῖσι τὸν οὐρανὸν ὑπισχνούμενος. Τῶν γὰρ ὑπῆρχε δημιουργός, τούτων ἐφάνη και Ιατρός· λόγῳ μὲν παραγαγὼν τὴν φύσιν, λόγῳ δὲ πάλιν τὰ πάθη μετάγων τῆς φύσεως. Καὶ ἦν ἰδεῖν παντοίαν ἐξορίαν παθῶν· λόγος ἀφιεῖτο, καὶ νόσος ἡλαύνετο. Ἐκεῖ δὲ προσεγυμνοῦτο (5) τοῦ πάθους τῆς ἀμφιά- σεως, καταδίκης τὴν ἐλευθερίαν εὑράμενος. Ἐκεῖ χειρά τις ἔχων ξηράν, τῷ μὲν λοιπῷ σώματι διετέ λει ζῶν, ἐν μόνῃ δὲ τῇ χειρὶ στήλη πάθους διὰ τοῦ μέλους ἐγίνετο. Αλλ' εἶδε Χριστὸν, καὶ ἀπειλήψει τὸ μέλος. Ἐκεῖθεν ἀνεπήδα νεκρός τετραήμερος τὰ τοῦ θανάτου περικείμενος σύμβολα· καὶ τὸν θάνατον ἀποδυσάμενος, τὴν τοῦ τάφου στολὴν οὐκ ἠλλάξατο · ἀλλ' ἐφίστατο ταῖς κηρείαις ὡς ἐκ τάφου τεχθείς, καὶ μετὰ τόκον φέρων τὰ σπάργανα. Αλλαχοῦ τυφλὸς ἐκ γαστρός, τῆς φύσεως περιφέρων τὸ πά θος, καὶ στέρησιν ἔχων ὀμμάτων πρεσβυτέραν τῆς κτίσεως· οὐ γὰρ ἔχων ἀφῄρητο, ἀλλ' ἐκ μήτρας τῷ πάθει συνανεβλάστησε · τυφλὸς λοιπὸν, οὐκ ἐπιστά- μενος, καὶ παρ᾽ ἄλλων αἰτεῖν ἃ ἔχειν ἐχρῆν διδα- σκόμενος, καὶ μαθεῖν οὐ δυνάμενος· τῷ μὲν τοῦ φωτὸς ὀνόματι χαίρων, οὗ δὲ ἠγνόει τὴν φύσιν, τούτου τὴν κτῆσιν ἐζήτει. Αλλ' ἡ τοῦ φωτὸς παρ οὖσα πηγὴ τυφλῷ τὴν αὐγὴν ἐχαρίζετο, πλάττων καὶ νῦν ὀφθαλμοὺς ὡς πάλαι τὸν ἄνθρωπον, δημιουρ γίᾳ τῇ τοῦ μέρους τὴν τέχνην δεικνύων (35) τῆς σε δηλητήρια, σκεπώδυνα, οὐ βοτάνας παρα καλών Φάρμακον παρὰ τὸ φέρειν ἅμα ἄχος, ται. φάρμαχον (α) καὶ δεικνύων. σχήματι ποιητικῷ. Πολλάκις γὰρ οὐ πρὸς τὸν λόγον, ἀλλὰ πρὸς τὸ σημαινόμενον ποιεῖται τὴν ἀπάντησιν, ORATIO XXXV. A passibilis, neque per se; neque per aliud passionen recipiens. Nos autem salvat passione propriæ in- carnationis passionibus victos juxta vocem illam : Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud se : cui gloria et imperium in sæcula sæculo- rum. Amen. Joan. 11, 19. Luc. xvml, 10, 14. sr Juan. v, 9. C ORATIO XXXV. Ejusdem in Publicanum et Pharisæum ”. • slus, ægro humano genere, ortu nativitatis venit; non famularibus artis instrumentis utens, non vir- tutis commites herbas asciscens, non cum igne et ferro partitus industriæ laudem, non curandi ambitu usus, cujus initia supplicium habent; non spe mercedis adversus morbos instructus, sed qui secus iis qui curati sint, cœlum ipse præmio pol- liceatur. Quorum enim fuerat conditor, eorum quo- que enituit medicus; verbo quidem naturam pro- ducens, verboque rursus ægritudinibus naturam expediens. Ac videre erat omnis generis morbos eliminari : vox mittebatur, ac morbus fugabatur. Illic passionis arbiter nudabatur a damnationis amictu liberationem nactus. Illic Paralyticus ere. ctus, exsilientis tripudio gaudium manifestabat "7, Ibi quidam habens manumi aridam, cum reliquo cor- pore viveret, in uno membro manus apertam mali notam, titulumque gestabat : sed ut Christum vidit, membrum recepit "t. Iude resiliebat quatriduanus mortuus lethi signa indutus. Is mortem exuerat, nec sepulcralem vestem mulavorat; sed velut e sepul cro natus, ac post partum fasciis obductus, astri- ctus institis erat. Alibi cæcus ex utero genitivam pas- sionem circumferens, seniorem conditis ipsis ocu- lis, oculorum carentiam habebat (non enim qui iis præditus esset amiserat, sed de matrice cum ægri- tudine prodierat), cæcus nimirum cum nesciret : qui ab aliis oppido necessaria petere doceretur, nec discere posset. Nempe gaudebat lucis nomine, ac cujus illi incomperta natura, hoc nancisci quærebat. Enimvero qui præsens esset lucis ſous lucis fulgores cæco tribuebat, nunc quoque uti pridem in corpore condens oculos, partemque condendo artem prodeus sa Luc. vi, CL. DAUSQUEII NOTA. pharmaca a Christo Basilius removeat, verum et vides ex eo, et ille vocem Græcam retinui. proprie pro salubri medicamento capi docet origo quod medelam secum afe- Post quia medecine specie venenum celari coepit, pro veneno usurpatum est. Testis locuples Homerus. Interprete Combefisio. 6. Hæc loquendi forma magis congruat Porro quid poetæ secuti tali vero borum compositione utantur, lege apud Plutareh. lit. De Homerica poesi, ubi hæc inter alia : svpe enim non verbis sed significatis respondet structura. Possit autem Basil. videri sic ea extulisse ad illius exemplum in Odyss. tunicas pelliceas vestitum; mortalitatein, et quæ buic conjuncta sunt, Dausqueius ubique male divi- nal. COMBEFIS, : : 1. Medicus nullo pharmaco curans Chri- (34) Ιατρὸς ἀφαρμάκευτος. Quod non solum D (35) Η τοῦ φωτὸς παροῦσα πηγή.... πλάττων (6) Lego ἐκεῖ Δεσπότης έγυμν. pro δὲ προσεγυμ. Scita allusio ad Adamum innocentia nudum, a peccato
PG 85:375Ὅσῳ γὰρ τὴν φύσιν ἀθάνατος ἡ ψυχὴ, τοσούτῳ πλέον διὰ τὴν γνώμην ὑπεύθυνος, πρόθεσιν ἔχουσα μητέρα πταισμάτων, αὐτεξουσίῳ τρόπῳ προσαποχρωμένη, καὶ τὴν τῆς ἐλευθερίας τιμὴν ἀφορμὴν ἁμαρτίας ἐργαζομένη. Πολλὰ μὲν οὖν τὴν ψυχὴν ἔχουσαν περιστοιχίζεται πάθη· ὑπερηφανία δὲ νοσημάτων ἀκρόπολις, Θεῷ πολεμοῦσα, καὶ τὰ τῆς φύσεως ἀγνοοῦσα, τὰ διαβόλου νοσοῦσα. Δι’ ὧν ὁ τῆς ἀρετῆς ἀνόνητος δρόμος, κἂν ὅλος ἐν μέσῳ τὰς ἀρετὰς παραστήσῃς, ἔσβεσεν αὐτῶν τὰς λαμπάδας παρακύψας ὁ τῦφος. Οὐδὲν ὄφελος νηστείας, ὑπερηφανίας συνεζευγμένης. Περιττὴ παρθενία, τῷ πάθει τῆς ὑπερηφανίας μολυνομένη. Δικαιοσύνην Θεὸς ἀποστρέφεται τῷ τύφῳ δουλεύουσαν· εὐποιίαν μισεῖ τῷ τῆς ψυχῆς ὄγκῳ φλεγμαίνουσαν. Ὢ παραδόξου κακοῦ τὴν τῶν ἀγαθῶν κτῆσιν μολύναντος ὦ νόσημα τῆς οὐρανίου φιλανθρωπίας ἀλλότριον Τοὺς μὲν γὰρ ἄλλα πταίοντας ὁ Δημιουργὸς, ἢ μεταγινώσκοντας ἐλεεῖ, ἢ κολάζει τοῖς πταίσμασιν ἐναπομένοντας· ὑπερηφάνοις δὲ μόνοις ἀντιτάσσεται , πολεμίους, οὐ δούλους ἡγούμενος. Διὰ τοῦτο πόῤῥω τοῦ πάθους τὸν τῶν ἀποστόλων χορὸν ὁ Χριστὸς ἐνουθέτει βοῶν·
φύσεως. Πάλιν γυνὴ τοῖς οἰκείοις αίμασι πελαγιζο Ο μένη, ἐμφύτῳ ῥοθίῳ κατεποντίζετο. Αλλ' ἀψαμένη κρασπέδου μόνον, ἔλαβε στήσασα τον χειμῶνα τῆς φύσεως. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν ὅσα τῶν σωμά των ἐξωρίζετο πάθη. Οὐ γὰρ σώματι μὲν ἐβοήθει Χριστός κινδυνεύοντι, ψυχὴν δὲ περιεώρα τοῖς πάθεσι ναυαγοῦσαν, ἀλλὰ μᾶλλον τοὐναντίον. Οσῳ γὰρ βιαιότερα τῆς ψυχῆς τὰ νοσήματα, τοσούτῳ μείζονα την φροντίδα της θεραπείας εἰσέφερεν. Οσῳ γὰρ τὴν φύσιν ἀθάνατος ή ψυχή, τοσούτῳ πλέον διὰ τὴν γνώμην ὑπεύθυνος, πρόθεσιν ἔχουσα μητέρα πταισμάτων, αὐτεξουσίῳ τρόπῳ προσαπο- χρωμένη, καὶ τὴν τῆς ἐλευθερίας τιμὴν ἀφορμὴν ἁμαρτίας ἐργαζομένη. Πολλὰ μὲν οὖν τὴν ψυχὴν ἔχουσαν (36) περιστοιχίζεται πάθη ὑπερηφανία Β δὲ νοσημάτων ἀκρόπολις, Θεῷ πολεμοῦσα, καὶ τὰ τῆς φύσεως ἀγνοοῦσα, τὰ διαβόλου νοτοῦσα. Δι' ὧν ὁ τῆς ἀρετῆς ἀνόνητος δρόμος, κἂν ὅλος (37) ἐν μέσῳ τὰς ἀρετὰς παραστήσῃς, ἔσβεσεν αὐτῶν τὰς λαμπάδας παρακύψας ὁ τύφος. Οὐδὲν ὄφελος νη- στείας, ὑπερηφανίας συνεζευγμένης. Περιττή παρ θενία, τῷ πάθει τῆς ὑπερηφανίας μολυνομένη. Δια καιοσύνην Θεὸς ἀποστρέφεται τῷ τύφῳ δουλεύου σαν (38) · εὐποιίαν μισεῖ τῷ τῆς ψυχῆς ἔγχω φλεγμαί νουσαν. Ο παραδόξου κακοῦ τὴν τῶν ἀγαθῶν κτή σιν μολύναντος ! ὦ νόσημα τῆς οὐρανίου φιλανθρω πίας ἀλλότριον! Τοὺς μὲν γὰρ ἄλλα πταίοντας ὁ Δημιουργός, ἢ μεταγινώσκοντας ἐλεεῖ, ἢ κολάζει τοῖς πταίσμασιν εναπομένοντας· ὑπερηφάνοις δὲ μόνοις ἀντιτάσσεται, πολεμίους, οὐ δούλους ἡγούμενος. Διὰ τοῦτο πόῤῥω τοῦ πάθους τὸν τῶν ἀποστόλων χορὸν ὁ Χριστὸς ἐνουθέτει βοῶν· “Οταν πάντα ποιήσητε, λέγετε, ὅτι Αχρεῖοι δοῦλοί ἐσμεν· τῷ κάλλει τῆς ταπεινοφροσύνης τοὺς τῶν ἀποστόλων καμάτους λαμπρύνων. Μόνη γὰρ ταπεινοφροσύνη κατὰ τῆς ὑπερηφανίας ἀντίπαλος. Ἡ μὲν γὰρ ψυχὴν κεκοσμημένην ἀρεταῖς, ἀπεκόσμησε. Ταπεινοφρο σύνη δὲ μόνη, καὶ ἁμαρτωλοῖς συνηγοροῦσα, ψῆφον νικῶσαν χαρίζεται. Λάμβανε τὰς τῶν λόγων εὐθύνας ἐκ Δεσποτικῆς διηγήσεως. οι Ο « Ηλθε δ' ἐπὶ ψυχὴ Θηβαίου Τειρεσίας Σκῆπτρον ἔχων. ἐπὶ δὲ στόμα Θερμώδοντος. Κόλπῳ ἐν εὐδιόωντι Θεμισκύρειον ἐπ' ἄκρην Μύρεται εὐρείης διαήμενος ἠπείροιο. Επισημήνασθαι δ' ἄξιον, ὅτι εἰπὼν στόμα θερμώδοντος, ἐπήνεγκε μετοχὴν ἀρσε- νικὴν τοῦ διαήμενος, δεικνὺς ὅτι ταυτόν ἐστι, στόμα θερμώδοντος καὶ Θερμώδων. καὶ Χριστοῦ πηγή, οι Χριστός, πλάτ των καὶ δεικνύων. Τὸ συναΐδιον τῆς πατρικῆς δόξης ἀπαύγασμα κατανοῆσαι τῷ ἀληθινῷ περιλαμφθέντα καὶ τρανω- θέντα φωτί. Ψυχὴν ἔχουσαν. Οὕτως Έχε δουλεύουσαν. Ἵνα δὲ μάθῃς ὅσον ἐστὶν ἀγαθὸν μηδὲν μέγα περὶ ἑαυτοῦ φαντάζεσθαι· ηνιόχους μοι δύο ποίησον τῷ λόγῳ ἐπὶ τὸ στάδιον ἐλθόντας, καὶ ἄρ- ματα ζεύξαντας, τὸν μὲν δικαιοσύνην καὶ ὑπερ ηφανίαν, τὸν δὲ ἕτερον ἁμαρτίαν καὶ ταπεινοφροσύ νην· καὶ ὄψει τὸ ζεῦγος τῆς ἁμαρτίας προλαμβάνον τὴν δικαιοσύνην, οὐ παρὰ τὴν οἰκείαν δύναμιν, ἀλλὰ παρὰ τὴν ἰσχὺν τῆς συζύγου ταπεινοφροσύνης· και κεῖνον πάλιν ἡττώμενον, οὐ παρὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς δικαιοσύνης, ἀλλὰ παρὰ τὸ βάρος τῆς ὑπερηφανίας καὶ τὸν ὄγκον. BASILII SELEUCIENSIS naturæ . Mulier item proprio sanguine inundans, A intestino Ductu mergebatur: at solo fimbria tactu stitit imprudens naturæ tempestatem ". Ecquid me necessum, quot e corporibus ægritudines elimina- rentur, sermone referre ? Non enim periclitanti corpori Christus opem ferebat; animam vero negli- gebat naufragium patientem; sed contra potius. Nam quo violentiores anine morbi, tauto majorem is curandis diligentiam ɔpemque conferebat. Quod enim ânima a natura immortalis sit, tanto magis ob arbitrii libertatem obnoxia fit, sententiam animi delictorum parentem habens, libertate ad vi- tia abutens, ac, quo ejus honore fulget, in peccati occasionem vertens. Sane quidem multæ animam passiones, atque vitia ceu agmine quodam circum- dant : at superbia agritudinum ars, qua Dell bełło petat, nesciat naturæ jura, diaboli morbo la- boret : quo fit ut virtutis exstinguatur cursus, ac inutilis cedat. Nam si vel omnem virtutum chorum in medium adduxeris, dum caput superbia inferat, ¡llarum lumina omnia exstinxit. Jejunii cum super- Ira copulati emolumentum nullum est. Ipsa virgini- tas supervacanea, quam superbiæ labes fœdaverit. Justitiam Deus aversatur superbiæ ancillantem. Beneficentiam odit quæ animi tumore ceu inflam- anatione quadam inturgescit. malum inauditum, quc bonorum fœdatur possessio! O morbum a cœlesti clementia alienum ! Nam qui alia peccant, aut cum poeniteant universi molitor misericordia dignae tur, aut punit qui sceleribus pertinacius albære- scant : solis autem superbis resistit, quos non ser- vos, sed hostes ducat. klcirco apostolicum cœtum ab hoc longe vitio abscedere monens Christus cla- mabat: Cum feceritis omnia, dicite: Servi inutiles su- mus es; idque aleo dicebat, humilitatis decore apostolorum labores honestans. Sola quippe hu- militas superbiæ adversaria est. Nam illa quidem virtutum cultu, quo nitebat, despoliat animam; humilitas vero una ipsa, iis etiam qui peccati reatu teneantur, patrona, victoriam tribuit. Accipe ora- tionis meæ rationem ex Dominico narratu. * Joan. 1x, 7. **Matth. 1x, 20. Jac. 1V, 6. Luc. xvii, 10. CL. DAUSQUEII NOTA. Tale et illud Apoll. lib. ut : Agnoscit Scholiastes : Similiter idem cui subjicitur Ac ne lectionem lane loro mo- veas, facit alter D. Basilii Locus oratione de B. Vir- gine: Que omnia studiosius annotavi, quod textus verborum Joan. xiv, 26. non satis secum colarere videtur Erasmo; idemque dixit de v. 26, c. xv. Sed jure, ne jure talia censeat, pensi nihil habet. D (36) Putavi inserendum. Pulcherrime ac sanctissime D. Joan- nes Chrysost. Homilia de Pharisæo et Publicano hoc illustrat : Paribus deinde prosequitur, et legisse immane quantum juverit. (37) "Ολος. γρ. ὅλως. (38) Δικαιοσύνην θεὶς ἀποστρέφεται τῷ τύφῳ
Ὅταν πάντα ποιήσητε, λέγετε, ὅτι Ἀχρεῖοι δοῦλοί ἐσμεν · τῷ κάλλει τῆς ταπεινοφροσύνης τοὺς τῶν ἀποστόλων καμάτους λαμπρύνων. Μόνη γὰρ ταπεινοφροσύνη κατὰ τῆς ὑπερηφανίας ἀντίπαλος. Ἡ μὲν γὰρ ψυχὴν κεκοσμημένην ἀρεταῖς, ἀπεκόσμησε. Ταπεινοφροσύνη δὲ μόνη, καὶ ἁμαρτωλοῖς συνηγοροῦσα, ψῆφον νικῶσαν χαρίζεται. Λάμβανε τὰς τῶν λόγων εὐθύνας ἐκ Δεσποτικῆς διηγήσεως. β. Δύω ἄνδρες , φησὶν, ἀνέβησαν εἰς τὸ ἰερόν· εἶς Φαρισαῖος, καὶ ὁ ἕτερος τελώνης . Τῇ τῶν προσώπων παραθέσει φαρμακεύει τὰ πάθη. Ὁ μὲν γὰρ ἀρετῆς, ὁ δὲ κακίας συνέμπορος. Ἑκατέρου βίου συγκρίνει τὰ ἀκροθίνια· ζυγοστατεῖ τῷ λόγῳ δίκαιον μεγαλόφρονα, καὶ ἁμαρτωλὸν ταπεινόφρονα· ἵνα παραδόξως αἱ τῆς νίκης ἐλπίδες στραφεῖσαι φυγὴν τοῦ πάθους τοῖς ἀνθρώποις κηρύξωσιν. Ὁ μὲν οὖν Φαρισαῖος τῆς ἀρετῆς παιδευτὴς, τοῦ νόμου ἐξηγητὴς, τῆς Μωϋσέως γλώττης καὶ καθέδρας διάδοχος· ὁ δὲ τελώνης ἐπιτήδευμα φέρων τοῦ τρόπου κατήγορον, τελωνίαν μετιὼν, ἐξουσίαν πλεονεξίας, ἁρπαγὴν ἀδυσώνητον, λῃστείαν ὅπλοις τοῖς νόμοις χρωμένην, βίαν λοχῶσαν τὸν ἐκ γῆς καὶ θαλάττης καταίροντα.
φύσεως. Πάλιν γυνὴ τοῖς οἰκείοις αίμασι πελαγιζο Ο μένη, ἐμφύτῳ ῥοθίῳ κατεποντίζετο. Αλλ' ἀψαμένη κρασπέδου μόνον, ἔλαβε στήσασα τον χειμῶνα τῆς φύσεως. Καὶ τί με δεῖ καταλέγειν ὅσα τῶν σωμά των ἐξωρίζετο πάθη. Οὐ γὰρ σώματι μὲν ἐβοήθει Χριστός κινδυνεύοντι, ψυχὴν δὲ περιεώρα τοῖς πάθεσι ναυαγοῦσαν, ἀλλὰ μᾶλλον τοὐναντίον. Οσῳ γὰρ βιαιότερα τῆς ψυχῆς τὰ νοσήματα, τοσούτῳ μείζονα την φροντίδα της θεραπείας εἰσέφερεν. Οσῳ γὰρ τὴν φύσιν ἀθάνατος ή ψυχή, τοσούτῳ πλέον διὰ τὴν γνώμην ὑπεύθυνος, πρόθεσιν ἔχουσα μητέρα πταισμάτων, αὐτεξουσίῳ τρόπῳ προσαπο- χρωμένη, καὶ τὴν τῆς ἐλευθερίας τιμὴν ἀφορμὴν ἁμαρτίας ἐργαζομένη. Πολλὰ μὲν οὖν τὴν ψυχὴν ἔχουσαν (36) περιστοιχίζεται πάθη ὑπερηφανία Β δὲ νοσημάτων ἀκρόπολις, Θεῷ πολεμοῦσα, καὶ τὰ τῆς φύσεως ἀγνοοῦσα, τὰ διαβόλου νοτοῦσα. Δι' ὧν ὁ τῆς ἀρετῆς ἀνόνητος δρόμος, κἂν ὅλος (37) ἐν μέσῳ τὰς ἀρετὰς παραστήσῃς, ἔσβεσεν αὐτῶν τὰς λαμπάδας παρακύψας ὁ τύφος. Οὐδὲν ὄφελος νη- στείας, ὑπερηφανίας συνεζευγμένης. Περιττή παρ θενία, τῷ πάθει τῆς ὑπερηφανίας μολυνομένη. Δια καιοσύνην Θεὸς ἀποστρέφεται τῷ τύφῳ δουλεύου σαν (38) · εὐποιίαν μισεῖ τῷ τῆς ψυχῆς ἔγχω φλεγμαί νουσαν. Ο παραδόξου κακοῦ τὴν τῶν ἀγαθῶν κτή σιν μολύναντος ! ὦ νόσημα τῆς οὐρανίου φιλανθρω πίας ἀλλότριον! Τοὺς μὲν γὰρ ἄλλα πταίοντας ὁ Δημιουργός, ἢ μεταγινώσκοντας ἐλεεῖ, ἢ κολάζει τοῖς πταίσμασιν εναπομένοντας· ὑπερηφάνοις δὲ μόνοις ἀντιτάσσεται, πολεμίους, οὐ δούλους ἡγούμενος. Διὰ τοῦτο πόῤῥω τοῦ πάθους τὸν τῶν ἀποστόλων χορὸν ὁ Χριστὸς ἐνουθέτει βοῶν· “Οταν πάντα ποιήσητε, λέγετε, ὅτι Αχρεῖοι δοῦλοί ἐσμεν· τῷ κάλλει τῆς ταπεινοφροσύνης τοὺς τῶν ἀποστόλων καμάτους λαμπρύνων. Μόνη γὰρ ταπεινοφροσύνη κατὰ τῆς ὑπερηφανίας ἀντίπαλος. Ἡ μὲν γὰρ ψυχὴν κεκοσμημένην ἀρεταῖς, ἀπεκόσμησε. Ταπεινοφρο σύνη δὲ μόνη, καὶ ἁμαρτωλοῖς συνηγοροῦσα, ψῆφον νικῶσαν χαρίζεται. Λάμβανε τὰς τῶν λόγων εὐθύνας ἐκ Δεσποτικῆς διηγήσεως. οι Ο « Ηλθε δ' ἐπὶ ψυχὴ Θηβαίου Τειρεσίας Σκῆπτρον ἔχων. ἐπὶ δὲ στόμα Θερμώδοντος. Κόλπῳ ἐν εὐδιόωντι Θεμισκύρειον ἐπ' ἄκρην Μύρεται εὐρείης διαήμενος ἠπείροιο. Επισημήνασθαι δ' ἄξιον, ὅτι εἰπὼν στόμα θερμώδοντος, ἐπήνεγκε μετοχὴν ἀρσε- νικὴν τοῦ διαήμενος, δεικνὺς ὅτι ταυτόν ἐστι, στόμα θερμώδοντος καὶ Θερμώδων. καὶ Χριστοῦ πηγή, οι Χριστός, πλάτ των καὶ δεικνύων. Τὸ συναΐδιον τῆς πατρικῆς δόξης ἀπαύγασμα κατανοῆσαι τῷ ἀληθινῷ περιλαμφθέντα καὶ τρανω- θέντα φωτί. Ψυχὴν ἔχουσαν. Οὕτως Έχε δουλεύουσαν. Ἵνα δὲ μάθῃς ὅσον ἐστὶν ἀγαθὸν μηδὲν μέγα περὶ ἑαυτοῦ φαντάζεσθαι· ηνιόχους μοι δύο ποίησον τῷ λόγῳ ἐπὶ τὸ στάδιον ἐλθόντας, καὶ ἄρ- ματα ζεύξαντας, τὸν μὲν δικαιοσύνην καὶ ὑπερ ηφανίαν, τὸν δὲ ἕτερον ἁμαρτίαν καὶ ταπεινοφροσύ νην· καὶ ὄψει τὸ ζεῦγος τῆς ἁμαρτίας προλαμβάνον τὴν δικαιοσύνην, οὐ παρὰ τὴν οἰκείαν δύναμιν, ἀλλὰ παρὰ τὴν ἰσχὺν τῆς συζύγου ταπεινοφροσύνης· και κεῖνον πάλιν ἡττώμενον, οὐ παρὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς δικαιοσύνης, ἀλλὰ παρὰ τὸ βάρος τῆς ὑπερηφανίας καὶ τὸν ὄγκον. BASILII SELEUCIENSIS naturæ . Mulier item proprio sanguine inundans, A intestino Ductu mergebatur: at solo fimbria tactu stitit imprudens naturæ tempestatem ". Ecquid me necessum, quot e corporibus ægritudines elimina- rentur, sermone referre ? Non enim periclitanti corpori Christus opem ferebat; animam vero negli- gebat naufragium patientem; sed contra potius. Nam quo violentiores anine morbi, tauto majorem is curandis diligentiam ɔpemque conferebat. Quod enim ânima a natura immortalis sit, tanto magis ob arbitrii libertatem obnoxia fit, sententiam animi delictorum parentem habens, libertate ad vi- tia abutens, ac, quo ejus honore fulget, in peccati occasionem vertens. Sane quidem multæ animam passiones, atque vitia ceu agmine quodam circum- dant : at superbia agritudinum ars, qua Dell bełło petat, nesciat naturæ jura, diaboli morbo la- boret : quo fit ut virtutis exstinguatur cursus, ac inutilis cedat. Nam si vel omnem virtutum chorum in medium adduxeris, dum caput superbia inferat, ¡llarum lumina omnia exstinxit. Jejunii cum super- Ira copulati emolumentum nullum est. Ipsa virgini- tas supervacanea, quam superbiæ labes fœdaverit. Justitiam Deus aversatur superbiæ ancillantem. Beneficentiam odit quæ animi tumore ceu inflam- anatione quadam inturgescit. malum inauditum, quc bonorum fœdatur possessio! O morbum a cœlesti clementia alienum ! Nam qui alia peccant, aut cum poeniteant universi molitor misericordia dignae tur, aut punit qui sceleribus pertinacius albære- scant : solis autem superbis resistit, quos non ser- vos, sed hostes ducat. klcirco apostolicum cœtum ab hoc longe vitio abscedere monens Christus cla- mabat: Cum feceritis omnia, dicite: Servi inutiles su- mus es; idque aleo dicebat, humilitatis decore apostolorum labores honestans. Sola quippe hu- militas superbiæ adversaria est. Nam illa quidem virtutum cultu, quo nitebat, despoliat animam; humilitas vero una ipsa, iis etiam qui peccati reatu teneantur, patrona, victoriam tribuit. Accipe ora- tionis meæ rationem ex Dominico narratu. * Joan. 1x, 7. **Matth. 1x, 20. Jac. 1V, 6. Luc. xvii, 10. CL. DAUSQUEII NOTA. Tale et illud Apoll. lib. ut : Agnoscit Scholiastes : Similiter idem cui subjicitur Ac ne lectionem lane loro mo- veas, facit alter D. Basilii Locus oratione de B. Vir- gine: Que omnia studiosius annotavi, quod textus verborum Joan. xiv, 26. non satis secum colarere videtur Erasmo; idemque dixit de v. 26, c. xv. Sed jure, ne jure talia censeat, pensi nihil habet. D (36) Putavi inserendum. Pulcherrime ac sanctissime D. Joan- nes Chrysost. Homilia de Pharisæo et Publicano hoc illustrat : Paribus deinde prosequitur, et legisse immane quantum juverit. (37) "Ολος. γρ. ὅλως. (38) Δικαιοσύνην θεὶς ἀποστρέφεται τῷ τύφῳ
PG 85:377Τελωνία γὰρ πρὸς ἄμφω τὰ στοιχεῖα τὰς τῶν ἀπλήστων χεῖρας μερίσασα· τελωνία ἧς γεωργία τῶν ἄλλων τὰ δάκρυα, ἧς θησαυρὸς, τῶν ἄλλων αἱ συμφοραί· τοιούτοις μὲν πάθεσι κακῶν ὁ τελώνης πιεζόμενος, τὸ ἱερὸν κατελάμβανεν. Ὁ δὲ Φαρισαῖος θησαυρὸν τέως ἀρετῶν ἐπαγόμενος. Τί οὖν ὁ Φαρισαῖος; Στὰς , φησὶν, ηὔχετο λέγων · ἀντιπρόσωπος βλέπων τῷ Θεῷ διελέγετο, τάχα που καὶ ἐπὶ τῶν νεφελῶν ὅσον οὔπω προσδοκῶν ἁρπασθήσεσθαι, ἵν’ εἰς οὐρανὸν τῷ Θεῷ διαλέγοιτο. Εὐχαριστῶ σοι , φησὶν, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὤσπερ οἱ λοιποί . Καλὸν τῆς εὐχαριστίας προοίμιον. Κατηγορία τοῦ κόσμου, καὶ δικαστὴς, καὶ θανάτου ψῆφον κατὰ πάντων ἐκφωνῶν. Οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποί . Ὢ γλώττης τυραννικῆς ἑαυτὸν μὲν τοὺς ἅπαντας εἶναι, μέρος δέ τι καὶ ὑπόλοιπον τοὺς πάντας νενόμικεν. Εὐχαριστῶ σοι, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποί . Ὀνειδίζων τὸν Θεὸν εἰσελήλυθεν. Οὐκ ἔχεις δίκαιον ἕτερον ἐπὶ γῆς. Ἐγὼ μόνος σοι τῆς ἀρετῆς θησαυρός. Ἔρημος ἂν εἴη δικαιοσύνης ἡ γῆ, εἰ μὴ ταύτην ἐπάτουν ἐγώ. Οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποὶ, οὐδὲ ὡς οὗτος ὁ τελώνης . Εἰσεῦρεν ὕλην καὶ τὸν παρόντα τὸ πάθος.
β. Δύω άνδρες (39), φησίν, ἀνέβησαν εἰς τὸ Α ἱερόν· εἰς Φαρισαῖος, καὶ ὁ ἕτερος τελώνης, Τῇ τῶν προσώπων παραθέσει φαρμακεύει τὰ πάθη. Ο μὲν γὰρ ἀρετῆς, ὁ δὲ κακίας συνέμπορος. Εκατέρου βίου συγκρίνει τὰ ἀκροθίνια· ζυγοστατεῖ τῷ λόγῳ δίκαιον μεγαλόφρονα, καὶ ἁμαρτωλόν ταπεινόφρονα φεῖσαι φυγὴν τοῦ πάθους τοῖς ἀνθρώποις κηρύξωσιν. Ο μὲν οὖν Φαρισαῖος τῆς ἀρετῆς παιδευτής, τοῦ νόμου ἐξηγητής, τῆς Μωϋσέως γλώττης καὶ καθέδρας διάδοχος· ὁ δὲ τελώνης ἐπιτήδευμα φέρων τοῦ τρό του κατήγορον, τελωνίαν μετιών, ἐξουσίαν πλεον εξίας (41), αρπαγήν ἀδυτώνητον, ληστείαν ὅπλοις τοῖς νόμοις χρωμένην, βίαν λοχῶσαν τὸν ἐκ γῆς καὶ θαλάττης καταίροντα. Τελωνία γὰρ πρὸς ἄμφω τὰ στοιχεῖα τὰς τῶν ἀπλήστων χεῖρας μερίσασα· τε- Β λωνία της γεωργία τῶν ἄλλων τὰ δάκρυα, ἧς θησαυ ρός, τῶν ἄλλων αἱ συμφοραί· τοιούτοις μὲν πάθεσι κακῶν ὁ τελώνης πιεζόμενος, τὸ ἱερὸν κατελάμβα- νεν. Ο δὲ Φαρισαῖος θησαυρὸν τέως ἀρετῶν ἐπαγό μενος. Τί οὖν ὁ Φαρισαῖος; Στάς, φησίν, ηύχετο λέγων· ἀντιπρόσωπος βλέπων τῷ Θεῷ διελέγετο, τάχα που καὶ ἐπὶ τῶν νεφελῶν (42) ὅσον οὔπω προσδοκῶν ἁρπασθήσεσθαι, ἵν᾽ εἰς οὐρανὸν τῷ Θεῷ διαλέγοιτο. Εὐχαριστῶ σοι, φησίν, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποί. Καλὸν τῆς εὐχαριστίας προοί- ** Ανήρ Ὅτι καὶ ἀνὴρ κατά πέμπτον σημαινόμενον, καὶ ὁ ἁπλῶς ἄνθρωπος δῆλον, καὶ ἐκ τοῦ, ἔσχατοι ἀνδρῶν, καὶ ἐκ τῶν ἀνδρα. ποδιστῶν καὶ τῶν ἀνδραπόδων, καὶ τῶν ἀνδροφόνων· ἐν αὐτοῖς γὰρ τῷ τοῦ ἀνδρὸς ὀνόματι πᾶς ἄνθρωπος δηλοῦσθαι δύναται. άνδροφόνον. Ψ · 'Ανδροφόνος γὰρ ὁ ἁπλῶς ἄνθρω που ἀναιρῶν, εἴτε παῖς εἴη ὁ πεσών, εἴτε ἀκμαῖος, εἴτε καὶ γυνή. Ο? τὰς ἀμβλωθριδίοις χρω- μένας ἀνδροφονεῖν τε, καὶ λόγον ὑφέξειν τῆς ἐξιμ- βλώσεως τῷ θεῷ φαμεν κατὰ ποῖον ἀνδροφονοῦμεν λόγον : ἀνδροφονείν Εκουσίως γὰρ ἡμῶν ἁμαρτανόντων, ὁμοίως ἀνδροφόνος λέγεται, ὅ τε παιδίον ἀνελών, ὅ τε ἄνδρα. οἱ ἄνδρες καὶ τὰ κτήνη. δύο άνθρωπο:, καὶ ἁμαρτωλὺν μεγαλόφρονα. ταπεινόν, πατεινόν, τάπης πάτης. μέγας Γίνεται παρὰ τὸ μὴ ἀπαγορευ- τικὸν καὶ τὸ γῆ, μέγας τις ὤν, ὁ μὴ ἀεὶ ἐν τῇ γῇ ῶν, ἀλλ' ὑπερέχων αὐτῆς, καὶ εἰς ὕψος ὑπεραιρό- μενος. *Ος δέ κεν εὐοχθῇσι, θεὸς δ' ἐπὶ ὅλβον ὀπάζῃ Καὶ πολυκοιρανίην, ἐπιλήθεται ούνεκα γαῖαν Ποσσὶν ἐπιστείβει, θνητοὶ δέ οἱ εἰσὶ τοκῆες. 'Αλλ' ὑπεροπλίῃ καὶ ἁμαρτωλῇσι νόοιο Ἶσα Διὶ βρομέει, κεφαλὴν δ' ὑπὲρ αὐχένας ἴσχει, Καίπερ ἐὼν ὀλίγος, μνᾶται δ' εὔπηχυν Αθήνην. • ORATIO XXXV. Luc. xvIII, 10. unus Pharisæns, et alter Publicanus “. Personarum inter se collatione, affectionibus vitiisque medetur. Hic enim virtutis, ille maliti:e sectator. Vitæ utriusque summa inter se capita componit. Expen dit sermone justum de se magnifice sentientem, et peccatorem humilem, ut inopinato conversæ victo- riæ spes, fugiendum hominibus vitium denuntient. Pharismus itaque virtutis magister, legisperitus, Mosis lingue ac cathedræ successor; Publicanns vero ipsum institutum morum accusatorem ferens, publicani munus obiens, avaritiæ potestatem, impla- cabilem rapinam; latrocinium legum armis tutum ; vim terra marique venientibus grassans. Vectigalium namque redemptio ad utraque elementa inexplebiles manus dividit; vectigalium redemptio, cujus fru- etus aliorum lacrymæ; cujus thesaurus aliorum mi- seria. His malorum affectibus Publicanus gravatus in templum venit : Pharisæus vero, cum virtutom hactenus thesaurum opinione sua inferret, accessit. Quid igitur Phariseus? Stans, inquit, orabat, dicens. Oculis atque ore obversus Deo loquebatur; forte et in nubes quantocius raptum se iri exspe- clabat, ut in calo cum Deo sermonen misceret. Gra- tias ago tibi, inquit, quia non sum sicut ceteri. Bel- lum gratiarum actionis exordium; mundi condem- CL. DAUSQUEII NOT.E. duo denso usu non differunt. enim sepe hom minem significat. Eustat. in Odys. : Quare Muretus vir eruditas fr- stra est censens apud Horat. Homicidam, lectorem non exprimere Homericum Auliat eum- dern in Itial. Athenagoras Apologia, Christianorun innocentiam sic tuetur : ubi est hominem perimere, nec amplius Chrysost. in ea Apostoli ad Hebræos : ita statuit Αtque ut ad primam vocem redeamus, Joue 111, Versio communis adæquate: Homines et jumenta. Quare cum apúð Lucam dicuntur duo homines ascendisse in templum, dicitur quod in Greco etc. Quol a Basilio allegatur: nec enim illi consilium fuit sexum discriminare, ut perfacile intelligitur. Quid ergo M. Tullius publicanos homines honestissi - mos, et ornatissimos appellat. Pro lege Manilia? Quid Pro Planco eos un honore clamat? cur adjicit : Flos enim equitum Romanorum, ornamentum civitatis, fir- mamentum reipublicæ publicanorum ordine conti- netur. Cur illud in Verrem jacit lib. r: Certe huic homin spes nuila salutis esset, si publicani, hoc est, si equites Romani judicarent. Cicero ne pro causa sletit securus veritatis, reclanet, quis audiat. Vere Tullius, et Basilius vero verius locutus est. Quid ila? Dedecorant bene nata culpa. Olim publicani homines perhonesti: postmodo degeneres multis nominibus sunt infamati, cœ- non temere id homini superbissimo tribuit: nam superbi terrae matris, et humilitatis suae obliti, lum, quia gradu nequeunt, mente tangunt. Quam in sententiam elegantissime sunt illa a Riano con- cinnata : , Εrit hoc in examine æquior, quisquis meminerit ab ortu natum inter ba ce voces dissidium. Eustathius vult quasi quod pedibus subs ernitur, unde et quasi De aucior Llymo- logici ita statuit : D Lusimus par impar : Prospera cui dederit, cui opes Deus insuper, alque Imperium in multos, facile obliviscitur ille Se pedibus calcare solum, obliviscitur ortus Mortalis de stirpe, sui primordia, fastu Atque animi se errore Jovi componit, et alte Supra cervices tollit caput : infinus esto, Pallada formosum sibi destina', atque procatur.. Tale superborum ingenium describitur ab Isaia, cap. xiv, vers. 13, 14. . (40) ἵνα παραδόξως αἱ τῆς νίκης ἐλπίδες στρα- 2. Duo viri, inquit, ascendebant in templum ; (39) Δύω ἄνδρες. Luc. xvm : "Ανθρωποι δύω. Quæe C (62) Τάχα που καὶ ἐπὶ τῶν νεφελῶν. Basilius (40) Ζυγοστατεῖ τῷ λόγῳ δίκαιον μεγαλόφρονα, (61) Τελωνίαν μετιών ἐξουσίαν πλεονεξίας.
Οὐδὲ τὸν συνερχόμενον ἀφῆκε τῦφος κατηγορίας ἐλεύθερον. Ὁ Φαρισαῖος κριτὴς ἀνθ’ ἱκέτου παραγενόμενος, ὡς τῷ Θεῷ συνδικάζων τοῦ τελώνου καταφαίνεται· Ὃς τάχα μου τὴν εὐχαριστίαν μολύνει παρών· ὃν οὐκ ἐβουλόμην ὁρᾷν, ἵνα μνησθῶ. Νηστεύω δὶς τοῦ σαββάτου · ὡς κουφίζων ἀναλωμάτων τὴν κτῆσιν. Ἀποδεκατῶ πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου · ὡς χρεώστην τὸν Θεὸν ὑπομιμνήσκει περὶ τοῦ χρέους. Νενίκηκα τοῖς ἔργοις τὰ διὰ Μωϋσέως προστάγματα ὑπερηκόντισα τὸν νόμον τοῖς κατορθώμασι· τοῖς ἐμοῖς ἀναθήμασι τὸ ἱερὸν πλουσιώτερον. Τοσοῦτος μὲν οὖν ὁ Φαρισαῖος, ἀρετῶν μνήμην περικομπούμενος Ἴδωμεν καὶ αὐτὸν τὸν τελώνην. Ἆρά που κρυπτόμενος εὔχεται; γ. Μακρὰν , φησὶν, ἑστὼς, οὐδὲ ἄνω βλέπειν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐτόλμα · τὸ γὰρ συνειδὸς τῶν ἁμαρτημάτων τῆς εἰσόδου τὴν παῤῥησίαν ἐσύλησε. Κατέσπα τὸ βλέμμα, τῶν πεπραγμένων ἡ μνήμη. Βαρὺν ὀδυρμὸν ἐκ τῆς καρδίας ἠφίει κόπτων τὸ στῆθος, ἑαυτὸν πρὸ δικαστοῦ τιμωρούμενος· θρήνοις τὴν ψυχὴν καταξαίνων, πλήττων τῇ χειρὶ τὴν καρδίαν, ἑαυτοῦ γενόμενος δήμιος· φωνὴν καταδίκου μαστιζομένου προφέρων· Ἱλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ . Πρᾶξιν, φησὶν, ἀγαθῶν οὐκ ἔχω συνηγοροῦσαν·
β. Δύω άνδρες (39), φησίν, ἀνέβησαν εἰς τὸ Α ἱερόν· εἰς Φαρισαῖος, καὶ ὁ ἕτερος τελώνης, Τῇ τῶν προσώπων παραθέσει φαρμακεύει τὰ πάθη. Ο μὲν γὰρ ἀρετῆς, ὁ δὲ κακίας συνέμπορος. Εκατέρου βίου συγκρίνει τὰ ἀκροθίνια· ζυγοστατεῖ τῷ λόγῳ δίκαιον μεγαλόφρονα, καὶ ἁμαρτωλόν ταπεινόφρονα φεῖσαι φυγὴν τοῦ πάθους τοῖς ἀνθρώποις κηρύξωσιν. Ο μὲν οὖν Φαρισαῖος τῆς ἀρετῆς παιδευτής, τοῦ νόμου ἐξηγητής, τῆς Μωϋσέως γλώττης καὶ καθέδρας διάδοχος· ὁ δὲ τελώνης ἐπιτήδευμα φέρων τοῦ τρό του κατήγορον, τελωνίαν μετιών, ἐξουσίαν πλεον εξίας (41), αρπαγήν ἀδυτώνητον, ληστείαν ὅπλοις τοῖς νόμοις χρωμένην, βίαν λοχῶσαν τὸν ἐκ γῆς καὶ θαλάττης καταίροντα. Τελωνία γὰρ πρὸς ἄμφω τὰ στοιχεῖα τὰς τῶν ἀπλήστων χεῖρας μερίσασα· τε- Β λωνία της γεωργία τῶν ἄλλων τὰ δάκρυα, ἧς θησαυ ρός, τῶν ἄλλων αἱ συμφοραί· τοιούτοις μὲν πάθεσι κακῶν ὁ τελώνης πιεζόμενος, τὸ ἱερὸν κατελάμβα- νεν. Ο δὲ Φαρισαῖος θησαυρὸν τέως ἀρετῶν ἐπαγό μενος. Τί οὖν ὁ Φαρισαῖος; Στάς, φησίν, ηύχετο λέγων· ἀντιπρόσωπος βλέπων τῷ Θεῷ διελέγετο, τάχα που καὶ ἐπὶ τῶν νεφελῶν (42) ὅσον οὔπω προσδοκῶν ἁρπασθήσεσθαι, ἵν᾽ εἰς οὐρανὸν τῷ Θεῷ διαλέγοιτο. Εὐχαριστῶ σοι, φησίν, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποί. Καλὸν τῆς εὐχαριστίας προοί- ** Ανήρ Ὅτι καὶ ἀνὴρ κατά πέμπτον σημαινόμενον, καὶ ὁ ἁπλῶς ἄνθρωπος δῆλον, καὶ ἐκ τοῦ, ἔσχατοι ἀνδρῶν, καὶ ἐκ τῶν ἀνδρα. ποδιστῶν καὶ τῶν ἀνδραπόδων, καὶ τῶν ἀνδροφόνων· ἐν αὐτοῖς γὰρ τῷ τοῦ ἀνδρὸς ὀνόματι πᾶς ἄνθρωπος δηλοῦσθαι δύναται. άνδροφόνον. Ψ · 'Ανδροφόνος γὰρ ὁ ἁπλῶς ἄνθρω που ἀναιρῶν, εἴτε παῖς εἴη ὁ πεσών, εἴτε ἀκμαῖος, εἴτε καὶ γυνή. Ο? τὰς ἀμβλωθριδίοις χρω- μένας ἀνδροφονεῖν τε, καὶ λόγον ὑφέξειν τῆς ἐξιμ- βλώσεως τῷ θεῷ φαμεν κατὰ ποῖον ἀνδροφονοῦμεν λόγον : ἀνδροφονείν Εκουσίως γὰρ ἡμῶν ἁμαρτανόντων, ὁμοίως ἀνδροφόνος λέγεται, ὅ τε παιδίον ἀνελών, ὅ τε ἄνδρα. οἱ ἄνδρες καὶ τὰ κτήνη. δύο άνθρωπο:, καὶ ἁμαρτωλὺν μεγαλόφρονα. ταπεινόν, πατεινόν, τάπης πάτης. μέγας Γίνεται παρὰ τὸ μὴ ἀπαγορευ- τικὸν καὶ τὸ γῆ, μέγας τις ὤν, ὁ μὴ ἀεὶ ἐν τῇ γῇ ῶν, ἀλλ' ὑπερέχων αὐτῆς, καὶ εἰς ὕψος ὑπεραιρό- μενος. *Ος δέ κεν εὐοχθῇσι, θεὸς δ' ἐπὶ ὅλβον ὀπάζῃ Καὶ πολυκοιρανίην, ἐπιλήθεται ούνεκα γαῖαν Ποσσὶν ἐπιστείβει, θνητοὶ δέ οἱ εἰσὶ τοκῆες. 'Αλλ' ὑπεροπλίῃ καὶ ἁμαρτωλῇσι νόοιο Ἶσα Διὶ βρομέει, κεφαλὴν δ' ὑπὲρ αὐχένας ἴσχει, Καίπερ ἐὼν ὀλίγος, μνᾶται δ' εὔπηχυν Αθήνην. • ORATIO XXXV. Luc. xvIII, 10. unus Pharisæns, et alter Publicanus “. Personarum inter se collatione, affectionibus vitiisque medetur. Hic enim virtutis, ille maliti:e sectator. Vitæ utriusque summa inter se capita componit. Expen dit sermone justum de se magnifice sentientem, et peccatorem humilem, ut inopinato conversæ victo- riæ spes, fugiendum hominibus vitium denuntient. Pharismus itaque virtutis magister, legisperitus, Mosis lingue ac cathedræ successor; Publicanns vero ipsum institutum morum accusatorem ferens, publicani munus obiens, avaritiæ potestatem, impla- cabilem rapinam; latrocinium legum armis tutum ; vim terra marique venientibus grassans. Vectigalium namque redemptio ad utraque elementa inexplebiles manus dividit; vectigalium redemptio, cujus fru- etus aliorum lacrymæ; cujus thesaurus aliorum mi- seria. His malorum affectibus Publicanus gravatus in templum venit : Pharisæus vero, cum virtutom hactenus thesaurum opinione sua inferret, accessit. Quid igitur Phariseus? Stans, inquit, orabat, dicens. Oculis atque ore obversus Deo loquebatur; forte et in nubes quantocius raptum se iri exspe- clabat, ut in calo cum Deo sermonen misceret. Gra- tias ago tibi, inquit, quia non sum sicut ceteri. Bel- lum gratiarum actionis exordium; mundi condem- CL. DAUSQUEII NOT.E. duo denso usu non differunt. enim sepe hom minem significat. Eustat. in Odys. : Quare Muretus vir eruditas fr- stra est censens apud Horat. Homicidam, lectorem non exprimere Homericum Auliat eum- dern in Itial. Athenagoras Apologia, Christianorun innocentiam sic tuetur : ubi est hominem perimere, nec amplius Chrysost. in ea Apostoli ad Hebræos : ita statuit Αtque ut ad primam vocem redeamus, Joue 111, Versio communis adæquate: Homines et jumenta. Quare cum apúð Lucam dicuntur duo homines ascendisse in templum, dicitur quod in Greco etc. Quol a Basilio allegatur: nec enim illi consilium fuit sexum discriminare, ut perfacile intelligitur. Quid ergo M. Tullius publicanos homines honestissi - mos, et ornatissimos appellat. Pro lege Manilia? Quid Pro Planco eos un honore clamat? cur adjicit : Flos enim equitum Romanorum, ornamentum civitatis, fir- mamentum reipublicæ publicanorum ordine conti- netur. Cur illud in Verrem jacit lib. r: Certe huic homin spes nuila salutis esset, si publicani, hoc est, si equites Romani judicarent. Cicero ne pro causa sletit securus veritatis, reclanet, quis audiat. Vere Tullius, et Basilius vero verius locutus est. Quid ila? Dedecorant bene nata culpa. Olim publicani homines perhonesti: postmodo degeneres multis nominibus sunt infamati, cœ- non temere id homini superbissimo tribuit: nam superbi terrae matris, et humilitatis suae obliti, lum, quia gradu nequeunt, mente tangunt. Quam in sententiam elegantissime sunt illa a Riano con- cinnata : , Εrit hoc in examine æquior, quisquis meminerit ab ortu natum inter ba ce voces dissidium. Eustathius vult quasi quod pedibus subs ernitur, unde et quasi De aucior Llymo- logici ita statuit : D Lusimus par impar : Prospera cui dederit, cui opes Deus insuper, alque Imperium in multos, facile obliviscitur ille Se pedibus calcare solum, obliviscitur ortus Mortalis de stirpe, sui primordia, fastu Atque animi se errore Jovi componit, et alte Supra cervices tollit caput : infinus esto, Pallada formosum sibi destina', atque procatur.. Tale superborum ingenium describitur ab Isaia, cap. xiv, vers. 13, 14. . (40) ἵνα παραδόξως αἱ τῆς νίκης ἐλπίδες στρα- 2. Duo viri, inquit, ascendebant in templum ; (39) Δύω ἄνδρες. Luc. xvm : "Ανθρωποι δύω. Quæe C (62) Τάχα που καὶ ἐπὶ τῶν νεφελῶν. Basilius (40) Ζυγοστατεῖ τῷ λόγῳ δίκαιον μεγαλόφρονα, (61) Τελωνίαν μετιών ἐξουσίαν πλεονεξίας.
PG 85:379πανταχόθεν ἁμαρτία[ι]ς τιτρώσκομαι· κύμασιν ἀδικημάτων περιστοιχίζομαι· τὰ τῶν κακῶν ὁρῶ μου πελάγη. Τίς ἔσται μοι τῶν συμφορῶν ἰατρός; Ποῦ δραμὼν εὕρω βοήθειαν· ποίαν δικαίαν προβάλωμαι πρᾶξιν, ἣν οὐδὲ ἄκων εἴργασμαι; ποῖον ἔργον ἀγαθὸν ἀντεισενέγκω τοῖς πταίσμασιν; πῶς μου διαφύγω τοὺς ἀληθινοὺς κατηγόρους; ποῖον ἴδω; ποῖον παρίδω; τί σιωπήσω; τί δὲ καὶ φθέγξομαι; ὑπὲρ ποίων ἱκετεύσω; ποῖα δὲ παραγράψωμαι; ποῖα κρύψω; ποῖα θρηνήσω; Εἰς οὐρανὸν ἀναβλέψω, ὃν ἀδικίαις καθύβρισα; βλέψω πρὸς Θεὸν, οὗ ταῖς βλασφημίαις ἐτρύφησα; Ἓν μόνον εὑρίσκω μου φάρμακον συμφορῶν, εἰς ἔλεον καταφεύγων διαφεύγω τὸν κίνδυνον. Ὁ Θεὸς, ἱλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ · ἁμαρτίας οὐ δικαιοσύνης κομπάζω. Μὴ μιμήσῃ, κριτὰ, περὶ ἐμὲ τοῦ Φαρισαίου τὴν γνώμην, μὴ συμβδελύξῃ με τῷ ὑπερηφάνῳ τούτῳ. Δίκαιον γνωρίζω ποιητὴν, τοῦτον οὐκ οἶδα κριτήν. Φιλανθρωπίαν ζητῶ μόνην ἁμαρτωλῶν σωτηρίαν· ἐγὼ δεικνύω τὰ τραύματα· σὺ τὴν θεραπείαν προςάγαγε. Τί οὖν ὁ τὰς ἁπάντων ἱκεσίας ὁρῶν; τί φησιν ὁ κριτὴς, ἀκροατὴς ἑκατέρων γενόμενος; Ἴδωμεν ποίαν ἐκφέρει ψῆφον δικάζων ἁμαρτωλῷ ταπεινωθέντι, καὶ δικαίῳ μεγαλαυχοῦντι.
μιον. Κατηγορία τοῦ κόσμου, καὶ δικαστής, καὶ θανάτου ψῆφον κατὰ πάντων ἐκφωνῶν. Οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποί. Ὦ γλώττης τυραννικῆς ! ἑαυτὸν μὲν τοὺς ἅπαντας εἶναι, μέρος δέ τι καὶ ὑπόλοιπον τοὺς πάντας νενόμικεν. Εὐχαριστῶ σοι, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποί. Ονειδίζων τὸν Θεὸν εἰσελήλυθεν. Οὐκ ἔχεις δίκαιον ἕτερον ἐπὶ γῆς. Ἐγὼ μόνος σου τῆς ἀρετῆς θησαυρός. Ερημος ἂν εἴη δικαιοσύνης ἡ γῆ, εἰ μὴ ταύτην ἐπάτουν ἐγώ. Οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποὶ, οὐδὲ ὡς οὗτος ὁ τελώνης. Εἰσεύρεν ὕλην καὶ τὸν παρόντα τὸ πάθος. Οὐδὲ τὸν συνερχό μενον ἀφῆκε τύφος κατηγορίας ἐλεύθερον. Ο Φαρι- σαῖος κριτὴς ἀνθ᾽ ἱκέτου παραγενόμενος, ὡς τῷ Θεῷ συνδικάζων τοῦ τελώνου καταφαίνεται· Ος τάχα μου τὴν εὐχαριστίαν μολύνει παρών· ὃν οὐκ ἐβουλόμην ὁρᾶν, ἵνα μνησθώ. Νηστεύω δὶς τοῦ σαββάτου ὡς κουφίζων ἀναλωμάτων τὴν κτησιν. Αποδεκατώ πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου (43)· ὡς χρεώστην τὸν Θεὸν ὑπομιμνήσκει περὶ τοῦ χρέους. Νενίκηκα τοῖς ἔργοις τὰ διὰ Μωϋσέως προστάγματα υπερηκόντισα τὸν νόμον τοῖς κατορθώμασι· τοῖς ἐμοῖς ἀναθήμασι τὸ ἱερὸν πλουσιώτερον. Τοσοῦτος μὲν οὖν ὁ Φαρισαῖος, ἀρετῶν μνήμην περικομπούμενος. Ιδωμεν καὶ αὐτὸν τὸν τελώνην. "Αρά που κρυπτόμενος εὔχεται ; γ. Μακράν, φησὶν, ἑστὼς, οὐδὲ ἄνω βλέπειν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐτόλμα (54)· τὸ γὰρ συνειδὸς τῶν ἁμαρτημάτων τῆς εἰσόδου τὴν παῤῥησίαν ἐσύ λησε Κατέσπα τὸ βλέμμα, τῶν πεπραγμένων ἡ μνήμη. Βαρὺν ὀδυρμὸν ἐκ τῆς καρδίας ήγίει κόπτων τὸ στῆθος, ἑαυτὸν πρὸ δικαστοῦ τιμωρούμενος· θρήνοις τὴν ψυχὴν καταξαίνων, πλήττων τῇ χειρὶ τὴν καρδίαν, ἑαυτοῦ γενόμενος δήμιος· φωνὴν κατα δίκου μαστιζομένου προφέρων ῾Ελάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ. Πρᾶξιν, φησίν, ἀγαθῶν οὐκ ἔχω συν- ηγοροῦσαν πανταχόθεν ἁμαρτία[ι]; τιτρώσκομαι κύ μασιν ἀδικημάτων περιστοιχίζομαι· τὰ τῶν κακῶν ὁρῶ μου πελάγη. Τίς ἔσται μοι τῶν συμφορῶν ἰατρός ; Ποῦ δραμὼν εὕρω βοήθειαν; ποίαν δικαίαν προβά λωμαι πρᾶξιν, ἣν οὐδὲ ἄκων εἰργασμαι; ποῖον ἔργον ἀγαθὸν ἀντεισενέγκω τοῖς πταίσμασιν; πῶς μου διαφύγω τοὺς ἀληθινούς κατηγόρους ; ποῖον ἴδω; ποῖον παρίδω ; τί σιωπήσω; τί δὲ καὶ φθέγξομαι ; ὑπὲρ ποίων ἱκετεύσω; ποῖα δὲ παραγράψωμαι; ποῖα κρύψω; ποία θρηνήσω; Εἰς οὐρανὸν ἀναβλέ ταῖς βλασφημίαις ἐτρύφησα; Εν μόνον εὑρίσκω μου φάρμακον συμφορῶν, εἰς ἔλεον καταφεύγων δια- φεύγω τὸν κίνδυνον. Ο Θεός, ιλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ· ἁμαρτίας οὐ δικαιοσύνης κομπάζω. Μὴ μιμήσῃ, κριτά, περὶ ἐμὲ τοῦ Φαρισαίου την γνώμην, μὴ συμβδελύξῃ με τῷ ὑπερηφάνῳ τούτῳ. Δίκαιον ψω, ἂν ἀδικίαις καθύβρισα; βλέψω πρὸς Θεὸν, οὗ πάντα ὅσα κτῶμαι. Οὐκ ἤθελεν οὐδὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς εἰς τὸν οὐρανὸν ἐπᾶρα:. Εστηλίτευε εσύλησε· BASILII SELEUCIENSIS natio, judexque, ac qui in omnes mortis sententiam A ferat. Non sum sicut cœleri. O.linguam tyrannicamn! Se omnium loco statuit et omnes partis alicujus, aut reliquiarum numero habet. Gratias tibi ago, o Deus, quia non sum sicut cateri. Deo ut exprobraret hje introivit. Non habes justum alterum in terra. Ego tibi duntaxat virtutum thesaurus: omnis terra justitia careret, uisi ego eam calcarem. Non sum sicut cæteri hominum; velut etiam hic Publicanus. Pro oblata materia, etiam qui præsens esset, corri- puit : nec simul ingressum arrogantia criminis im- munem dimisit. Imprudens Pharisæus judex pro supplice venit : cum Deo judicandi partes Publicani assumit. A me forte proficiscentem gratiarum ac- tionem prasentia polluit; quem nec vellem videre, ut neque scelerum memoria subiret. Jejuno bis in Sabbato, ad levandos nimirum sumptus. Decimas do ominium quæ possideo “ Tanquam Deum ob- strictum hal eat, debiti commonet. Mosaica præcepta factis superavi : virtutibus legem anteivi. Meis plane donariis istud templum ditavi. Ejusmodi sane Phari- saus, qui commemorandis virtutibus gloriaretur. Videamus et Publicanum, quidnam alicubi delite- scens ac mussans precetur. cere audebat. Scelerum enim conscientia, ingressus licentiam carpebat. Oculos humi delictorum recor- datio deligebat. Gravem gemitum animo emittebat tundens pectus, in se ipse ante judicium animadver- tens, lamentis dilanians animam, cor manu cædens, sui ipse carnifex, rei vapulantis proferens vocem Propitius esto mihi peccatori ®. Benefacta, inquit, quæ mihi patrocinentur, habeo nulla. Omni ex parte sceleribus circumvulneratus sum, iniquitatum fluctibus circumvenior, video malorum meorum maria. Quis meis malis erit medicus? quo auxilium inventurus procurram? quod justumn facinus ostenlam, cum nec invitus frugi aliquid fecerim ? quod bonum opus delictorum loco offeram? quo- anodo justos mei accusatores effugiam? quem aspi- ciam? quem despiciam? quid silebo? quid loquar? pro quibus supplicabo? quænam præscribam ? quæ- mam premam? quaenam lugeko? In coelum aspi- ciam, quad iniquitatibus violavi? In Deum ocu- B C (c). los convertam, cujus blasphemias in deliciis habui? D Unum duntaxat invenio mearum miseriarum remedium ; ad misericordiam confugiens, vitabo periculum. Deus, propitius esto mihi peccatori. Sce- lera, non justitiam ostento. Noli, o judex, Pharisæi de me sententiam sequi : uoli me cum superbo lioc abominari. Justum agnosco qui auctor est; istum * Luc. svi, 11. 6s ibid. 12. ibid. 13. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Lucas cap. xviii. (c) Ms. cod., non ut editum, quippe ingressus erat: sed et ipsum ingressum conscientia probro dabat. COMBEFIS. 3. A longe stans, inquit, nec oculis sursum aspi- (43) Πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου. Lucæ avu : (44) οὐδὲ άνω βλέπειν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐτόλμα.
Κατῆλθε , φησὶν, ὁ τελώνης δεδικαιωμένος μᾶλλον, ἢ ὁ Φαρισαῖος . Ἀντεστράφη ἡ τάξις· ὤφθη τελώνης Φαρισαίου δικαίου παρὰ δικαίῳ κριτῇ δικαιότερος. Μετεβλήθη τῶν πραγμάτων ἡ φύσις· ὁ πρὸς ὕψος ἀρθεὶς κατεβλήθη τῷ τύφῳ· ὁ πρὸς ταπείνωσιν φθάσας ἀνωρθώθη τῇ ψήφῳ. Ὢ τελώνου φιλανθρωπίας ἐμπόρου ὢ τελώνου τὸν ἀγαθὸν λιμένα καλῶς τελωνήσαντος ὢ ἁμαρτωλοῦ τοῖς ἁμαρτωλοῖς παῤῥησίαν ἀνοίξαντος Ἐδίδαξας καὶ τελωνίαν δικαιοσύνης ἰσχυροτέραν, οὐκ ἐπαύσω τελωνῶν, ἕως αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἐτελώνησας. Τελώνιον χαλεπὸν ἡ ὑπερηφάνεια, χαλεπὸν καὶ τῷ Κτίστῃ πολέμιον. Οὐκ εἰμὶ , φησὶν, ὥσπερ ὁ τελώνης οὗτος . Ἀληθεύεις, ὦ Φαρισαῖε· τὴν γὰρ νικῶσαν ψῆφον ἐκεῖνος ἐκτήσατο, ταπεινοφροσύνην εὑρὼν πρὸς τὴν νίκην συλλήπτορα. Νηστεύω , λέγεις, δὶς τοῦ σαββάτου . Ἀλλὰ μάτην ἐξέχεας τῆς νηστείας τὸν πόνον διὰ τὸν τῦφον, ἀλλὰ τῆς ψυχῆς τὸ πάθος τὴν δόσιν ἐσύλησεν. Οὐκ εἰμὶ , λέγεις, ὥσπερ οἱ λοιποί . Πρὸς Θεὸν Ἀβραὰμ διελέγετο οὕτως ὁ προπάτωρ ὁ σὸς, μᾶλλον δὲ τοῦ τελώνου πατὴρ (συνάπτει γὰρ αὐτὸν πρὸς τὸ γένος ὁ τρόπος); οὐ κύπτων εἰς γῆν, ἔλεγε, Ἐγὼ δέ εἰμι γῆ, καὶ σποδός ;
μιον. Κατηγορία τοῦ κόσμου, καὶ δικαστής, καὶ θανάτου ψῆφον κατὰ πάντων ἐκφωνῶν. Οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποί. Ὦ γλώττης τυραννικῆς ! ἑαυτὸν μὲν τοὺς ἅπαντας εἶναι, μέρος δέ τι καὶ ὑπόλοιπον τοὺς πάντας νενόμικεν. Εὐχαριστῶ σοι, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποί. Ονειδίζων τὸν Θεὸν εἰσελήλυθεν. Οὐκ ἔχεις δίκαιον ἕτερον ἐπὶ γῆς. Ἐγὼ μόνος σου τῆς ἀρετῆς θησαυρός. Ερημος ἂν εἴη δικαιοσύνης ἡ γῆ, εἰ μὴ ταύτην ἐπάτουν ἐγώ. Οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποὶ, οὐδὲ ὡς οὗτος ὁ τελώνης. Εἰσεύρεν ὕλην καὶ τὸν παρόντα τὸ πάθος. Οὐδὲ τὸν συνερχό μενον ἀφῆκε τύφος κατηγορίας ἐλεύθερον. Ο Φαρι- σαῖος κριτὴς ἀνθ᾽ ἱκέτου παραγενόμενος, ὡς τῷ Θεῷ συνδικάζων τοῦ τελώνου καταφαίνεται· Ος τάχα μου τὴν εὐχαριστίαν μολύνει παρών· ὃν οὐκ ἐβουλόμην ὁρᾶν, ἵνα μνησθώ. Νηστεύω δὶς τοῦ σαββάτου ὡς κουφίζων ἀναλωμάτων τὴν κτησιν. Αποδεκατώ πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου (43)· ὡς χρεώστην τὸν Θεὸν ὑπομιμνήσκει περὶ τοῦ χρέους. Νενίκηκα τοῖς ἔργοις τὰ διὰ Μωϋσέως προστάγματα υπερηκόντισα τὸν νόμον τοῖς κατορθώμασι· τοῖς ἐμοῖς ἀναθήμασι τὸ ἱερὸν πλουσιώτερον. Τοσοῦτος μὲν οὖν ὁ Φαρισαῖος, ἀρετῶν μνήμην περικομπούμενος. Ιδωμεν καὶ αὐτὸν τὸν τελώνην. "Αρά που κρυπτόμενος εὔχεται ; γ. Μακράν, φησὶν, ἑστὼς, οὐδὲ ἄνω βλέπειν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐτόλμα (54)· τὸ γὰρ συνειδὸς τῶν ἁμαρτημάτων τῆς εἰσόδου τὴν παῤῥησίαν ἐσύ λησε Κατέσπα τὸ βλέμμα, τῶν πεπραγμένων ἡ μνήμη. Βαρὺν ὀδυρμὸν ἐκ τῆς καρδίας ήγίει κόπτων τὸ στῆθος, ἑαυτὸν πρὸ δικαστοῦ τιμωρούμενος· θρήνοις τὴν ψυχὴν καταξαίνων, πλήττων τῇ χειρὶ τὴν καρδίαν, ἑαυτοῦ γενόμενος δήμιος· φωνὴν κατα δίκου μαστιζομένου προφέρων ῾Ελάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ. Πρᾶξιν, φησίν, ἀγαθῶν οὐκ ἔχω συν- ηγοροῦσαν πανταχόθεν ἁμαρτία[ι]; τιτρώσκομαι κύ μασιν ἀδικημάτων περιστοιχίζομαι· τὰ τῶν κακῶν ὁρῶ μου πελάγη. Τίς ἔσται μοι τῶν συμφορῶν ἰατρός ; Ποῦ δραμὼν εὕρω βοήθειαν; ποίαν δικαίαν προβά λωμαι πρᾶξιν, ἣν οὐδὲ ἄκων εἰργασμαι; ποῖον ἔργον ἀγαθὸν ἀντεισενέγκω τοῖς πταίσμασιν; πῶς μου διαφύγω τοὺς ἀληθινούς κατηγόρους ; ποῖον ἴδω; ποῖον παρίδω ; τί σιωπήσω; τί δὲ καὶ φθέγξομαι ; ὑπὲρ ποίων ἱκετεύσω; ποῖα δὲ παραγράψωμαι; ποῖα κρύψω; ποία θρηνήσω; Εἰς οὐρανὸν ἀναβλέ ταῖς βλασφημίαις ἐτρύφησα; Εν μόνον εὑρίσκω μου φάρμακον συμφορῶν, εἰς ἔλεον καταφεύγων δια- φεύγω τὸν κίνδυνον. Ο Θεός, ιλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ· ἁμαρτίας οὐ δικαιοσύνης κομπάζω. Μὴ μιμήσῃ, κριτά, περὶ ἐμὲ τοῦ Φαρισαίου την γνώμην, μὴ συμβδελύξῃ με τῷ ὑπερηφάνῳ τούτῳ. Δίκαιον ψω, ἂν ἀδικίαις καθύβρισα; βλέψω πρὸς Θεὸν, οὗ πάντα ὅσα κτῶμαι. Οὐκ ἤθελεν οὐδὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς εἰς τὸν οὐρανὸν ἐπᾶρα:. Εστηλίτευε εσύλησε· BASILII SELEUCIENSIS natio, judexque, ac qui in omnes mortis sententiam A ferat. Non sum sicut cœleri. O.linguam tyrannicamn! Se omnium loco statuit et omnes partis alicujus, aut reliquiarum numero habet. Gratias tibi ago, o Deus, quia non sum sicut cateri. Deo ut exprobraret hje introivit. Non habes justum alterum in terra. Ego tibi duntaxat virtutum thesaurus: omnis terra justitia careret, uisi ego eam calcarem. Non sum sicut cæteri hominum; velut etiam hic Publicanus. Pro oblata materia, etiam qui præsens esset, corri- puit : nec simul ingressum arrogantia criminis im- munem dimisit. Imprudens Pharisæus judex pro supplice venit : cum Deo judicandi partes Publicani assumit. A me forte proficiscentem gratiarum ac- tionem prasentia polluit; quem nec vellem videre, ut neque scelerum memoria subiret. Jejuno bis in Sabbato, ad levandos nimirum sumptus. Decimas do ominium quæ possideo “ Tanquam Deum ob- strictum hal eat, debiti commonet. Mosaica præcepta factis superavi : virtutibus legem anteivi. Meis plane donariis istud templum ditavi. Ejusmodi sane Phari- saus, qui commemorandis virtutibus gloriaretur. Videamus et Publicanum, quidnam alicubi delite- scens ac mussans precetur. cere audebat. Scelerum enim conscientia, ingressus licentiam carpebat. Oculos humi delictorum recor- datio deligebat. Gravem gemitum animo emittebat tundens pectus, in se ipse ante judicium animadver- tens, lamentis dilanians animam, cor manu cædens, sui ipse carnifex, rei vapulantis proferens vocem Propitius esto mihi peccatori ®. Benefacta, inquit, quæ mihi patrocinentur, habeo nulla. Omni ex parte sceleribus circumvulneratus sum, iniquitatum fluctibus circumvenior, video malorum meorum maria. Quis meis malis erit medicus? quo auxilium inventurus procurram? quod justumn facinus ostenlam, cum nec invitus frugi aliquid fecerim ? quod bonum opus delictorum loco offeram? quo- anodo justos mei accusatores effugiam? quem aspi- ciam? quem despiciam? quid silebo? quid loquar? pro quibus supplicabo? quænam præscribam ? quæ- mam premam? quaenam lugeko? In coelum aspi- ciam, quad iniquitatibus violavi? In Deum ocu- B C (c). los convertam, cujus blasphemias in deliciis habui? D Unum duntaxat invenio mearum miseriarum remedium ; ad misericordiam confugiens, vitabo periculum. Deus, propitius esto mihi peccatori. Sce- lera, non justitiam ostento. Noli, o judex, Pharisæi de me sententiam sequi : uoli me cum superbo lioc abominari. Justum agnosco qui auctor est; istum * Luc. svi, 11. 6s ibid. 12. ibid. 13. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Lucas cap. xviii. (c) Ms. cod., non ut editum, quippe ingressus erat: sed et ipsum ingressum conscientia probro dabat. COMBEFIS. 3. A longe stans, inquit, nec oculis sursum aspi- (43) Πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου. Lucæ avu : (44) οὐδὲ άνω βλέπειν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐτόλμα.
PG 85:381Ὁρᾷς ὡς ἡ τῆς φύσεως ἐπίγνωσις, παῤῥησίας ἐφόδιον; Καὶ κύπτων τῷ φρονήματι μᾶλλον, ἢ τῷ σώματι πρὸς τὸν Θεὸν διαλέγεται. Οὕτως τῆς Δαυὶ̈δ λύρας ψαλλούσης ἐπήκουες· Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει . Οὕτως ὁ σὸς παιδευτὴς Μωϋσῆς πρὸς τὸν Θεὸν διελέγετο, Τίς εἰμι , λέγων, ὅτι πορεύσομαι πρὸς Φαραῶ ; Φύγωμεν, ἀγαπητοὶ, πάθος δικαίου, καὶ Φαρισαῖος δικαιοσύνης ἐκβέβληται. Φύγωμεν ὑπερηφάνειαν, ὑφ’ ἧς καὶ διάβολος πέπτωκεν. Εἶδον τὸν Σατανᾶν ὡς ἀστραπὴν πεσόντα . Τὴν ἀστραπὴν τῆς φύσεως τοῦ τρόπου τὸ πάθος κατέσβεσε. Τῦφος δὲ κακίστην βρῶσιν ( δ ) εἰργάσατο. Οὕτως ὁ μακάριος Παῦλος, ἵνα μὴ τυφωθεὶς εἰς κρίσιν ἐμπέσῃ τοῦ διαβόλου, Ἐδόθη μοι σκόλοψ , φησὶν, ἄγγελος Σατᾶν , καὶ τὰ λοιπά. Ἀκούσωμεν τοῦ Δεσπότου βοῶντος· Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν . Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ΛΟΓΟΣ Λ Εἰς τοὺς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ δύο τυφλούς. Οἱ πρὸς λειμῶνα πολυανθῆ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀφιέντες, πολλαχόθεν τῷ κάλλει τῶν ἀνθέων τὰς ὄψεις τοξεύονται, πλανωμένῃ θέᾳ τὸ θαῦμα συλλέγοντες·
Ο γνωρίζω ποιητήν, τοῦτον οὐκ οἶδα κριτήν. Φιλαν- θρωπίαν ζητῶ μόνην ἁμαρτωλῶν σωτηρίαν· ἐγὼ δεικνύω τὰ τραύματα· σὺ τὴν θεραπείαν προς- ἀγαγε. Τί οὖν ὁ τὰς ἁπάντων ἱκεσίας ὁρῶν ; τί φησιν ὁ κριτής, ἀκροατής ἑκατέρων γενόμενος; Ιδωμεν ποίαν εκφέρει ψῆφον δικάζων ἁμαρτωλῷ ταπεινω- θέντι, καὶ δικαίῳ μεγαλαυχούντι. Κατῆλθε, φησίν, ὁ τελώνης δεδικαιωμένος μᾶλλον, ἢ ὁ Φαρι σαῖος (45). 'Αντεστράφη ή τάξις· ὤφθη τελώνης Φαρισαίου δικαίου παρὰ δικαίῳ κριτῇ δικαιότερος. Μετεβλήθη τῶν πραγμάτων ἡ φύσις· ὁ πρὸς ὕψος ἀρθεὶς κατεβλήθη τῷ τύφῳ· ὁ πρὸς ταπείνωσιν φθάσας ἀνωρθώθη τῇ ψήφῳ. "Ω τελώνου φιλανθρω πίας ἐμπόρου! ὦ τελώνου τὸν ἀγαθὸν λιμένα καλῶς τελωνήσαντος! ὢ ἁμαρτωλοῦ τοῖς ἁμαρτωλοῖς παρ- ῥησίαν ἀνοίξαντος ! Εδίδαξας καὶ τελωνίαν δικαιο- Β σύνης ἰσχυροτέραν, οὐκ ἐπαύσω τελωνῶν, ἕως αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἐτελώνησας. Τελώνιον χαλεπὸν ἡ ὑπερ- ηφάνεια, χαλεπὸν καὶ τῷ Κτίστῃ πολέμιον. Οὐκ εἰμί, φησὶν, ὥσπερ ὁ τελώνης οὗτος. Αληθεύεις, ὦ Φαρισαῖε· τὴν γὰρ νικῶταν ψῆφον ἐκεῖνος ἐκτή- σατο, ταπεινοφροσύνην εὑρὼν πρὸς τὴν νίκην συλ λήπτορα. Νηστεύω, λέγεις, δὶς τοῦ σαββάτου. ᾿Αλλὰ μάτην ἐξέχεας τῆς νηστείας τὸν πόνον διὰ τὸν τύφον, ἀλλὰ τῆς ψυχῆς τὸ πάθος τὴν δόσιν ἐσύ- λησεν. Οὐκ εἰμὶ, λέγεις, ὥσπερ οἱ λοιποί. Πρὸς Θεὸν ᾿Αβραὰμ διελέγετο οὕτως ὁ προπάτωρ ὁ σὸς, μᾶλλον δὲ τοῦ τελώνου πατὴρ (συνάπτει γὰρ αὐτ τὸν πρὸς τὸ γένος ὁ τρόπος) ; οὐ κύπτων εἰς γῆν (48), Έλεγε, Ἐγὼ δὲ εἰμι γῆ, καὶ σποδός; Ορᾶς ὡς ἡ τῆς φύσεως ἐπίγνωσις, παῤῥησίας ἐφόδιον; Καὶ κύπτων τῷ φρονήματι μᾶλλον, ἢ τῷ σώματι πρὸς τὸν Θεὸν διαλέγεται. Οὕτως τῆς Δαυΐδ λύρας ψαλ- λούσης ἐπήκους· Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει. Οὕτως ὁ σὺς παιδευτής Μωϋσῆς πρὸς τὸν Θεὸν διελέγετο, Τις εἰμι (47), λέγων, ὅτι πορεύσομαι πρὸς Φαραώ; Φύγωμεν, ἀγαπητοί, πάθος δικαίου, καὶ Φαρι- σαῖος (48) δικαιοσύνης ἐκβέβληται. Φύγωμεν ὑπερο ηφάνειαν, ὑφ᾽ ἧς καὶ διάβολος πέπτωκεν. Εἶδον τὸν Σατανᾶν (49) ὡς ἀστραπὴν πεσόντα. Τὴν ἀστρα πὴν τῆς φύσεως τοῦ τρόπου τὸ πάθος κατέσβεσε. Τύφος δὲ κακίστην βρῶσιν (50) (α) ειργάσατο. Οὕτως ὁ μακάριος Παῦλος, ἵνα μὴ τυφωθεὶς εἰς κρίσιν ἐμπέσῃ τοῦ διαβόλου, Εδόθη μοι σκόλοψ, φησίν, δεδικαιωμένος ἢ ἐκεῖνος. Αλλ' ἐν ἐκκλησίᾳ θέλω πέντε λόγους διὰ τοῦ νοός μου λαλη- σαι, ἵνα καὶ ἄλλους κατηχήσω ή μυρίους λόγους ἐν γλώσσῃ. Εt Θέλω τύχης σταλαγμὸν ἢ φρενών πίθον. • πτων τῷ φρονήματι μᾶλλον, ἢ τῷ σώματι κύπτει τῷ σώματι, εἰς γῆν. (α) πτῶσιν βρώσιν ORATIO XXXV peccatorum salus est. Monstro vulnera, tu curatio- nem adhibe. Quid igitur qui omnium supplicationes videt? quid ambobus auditis judex pronuntiat? Vi- deamus quam peccatori humili, ac justo se magni- fice jactanti sententiam decernat. Descendit, inquit, Publicanus justificatus præ illo Pharisæo ". Ordo inver-us est. Visus Publicanus apud justum judicem justior Pharisæo. Mutata rerum futura est : in ale tum elatus fastu dejectus est; qui se humilitate de- jecerat erectus jinlicis sententia est. Publicamul clementiæ mercatorem! Publicanum bono ex portu bene vectigalia nactum! O peccatorem-quo fiducia peccatoribus pansa est? Docuisti vectigalium redemptionem majoribus prae justitia viribus. pulle A non novi judicem. Clementiam quæro quæ uua re. Non cessasti vectigalia cogere, dum ipsum tibi C ibid. 34. es ibid. 11. x, 18. " Tim. 111, 5. Christum fecisti vertigalem. Grave vectigal super- bia, grave et Deo invisum. Nun sum, inquit, velul hic Publicanus 8. Verum dicis, Pharisæe: ille enim-primas victoriæ tulit, comad victoriaɛt.modesti animi sensum suppetias haberet, Jejuno bis, inquis, in Subbato : at frustra jejunii laborem per inso- lentiam effudisti; at animi vitium quidquid ejus nmuneris est, præd abstulit. Non sum, ais, sicut cateri. Sicne, quaso, Abraham progenitor tuus, seu potius publicani pater (moribus enim generi Abrahæ consociatur) cum Deo loquebatur? Nonne pronus in terram aiebat: Ego vero sum terra el ci- nis * ? Vides quod natura agnoscatur ad Dei prome- rendam favorem compendium esse: Animi sensu quain corpore altius procumbens, cum Deo loquebatur. Sic et Davidem lyram pulsantem au- disti, Cur contritum et luniliatum, Deus, non despi cies”. Talia doctor tuns Muses cum Deo colloquia aniscebat. Quis sum ego, aiebat, ut vadam aul Pha- raonent Fugiamus, charissimi, justi vitium. Nam et Pharisæus de justitie gradu dejectus est. Fugiamus superbian, per quam et diabolus cecidit. Vidi Satanam sicut fulgur cadentem ". Naturæ ful- gur, moruin perversitas exstinsit. Fastus quoque et elatio pessimum casum effecit. Sie beatus Panlus: Ne in superbiam elatus, in judicium incidat dia- boli ". Datus est mihi, inquit, stimulus angelus Satan, et quæ sequuntur 7. Audiamus et Dominum clamantem Beati panperes spiritu, quoniam ipso- - ibil. 12. ** Gen. xviii, 27. Psal. L, 19. ** Exod. iv, 40. Luc. II Cor. XII, 7. CL. DAUSQUE! NOTÆ. que ut in Luca cap. xviii, defectior, ita venustior : Sic Cor. siv : verbum vetus est : eliam sive Ergo in illis inducenda negatio, aut aliquid tale deesse pronun- liandum, quale loco altero subjungitur. ergo non caret emphasi. Exod. m. Lego, male editum, ac reddit. CoNBEF. (45) Μᾶλλον ἢ ὁ Φαρισαῖος. Hæc plena locutio, (46) Οὐ κύπτων εἰς γῆν. Paucis interjectis : Κύ- (47) Τις εἰμι. D. Basilius præterit εγώ, quod (48) Καὶ Φαρισαῖος. Γρ. καὶ γάρ. (49) Εἶδον τὸν Σαταναν. D. Luc. x. Εθεώρουν. (50) Βρώσιν. Corrigo πτώσιν.
καὶ τί μὲν πρῶτον, ἢ δεύτερον ἐπαινέσουσιν οὐκ ἐπίστανται. Καὶ γὰρ τὸ πρῶτον θαυμάζων ὀφθαλμὸς, ὑπὸ τοῦ δευτέρου καλεῖται πρὸς ἔκπληξιν· καὶ τρίτον ἁρπάζων τὴν ὄψιν, ἐπιδεικνύει τὸ κάλλος, καὶ ταῖς ἀλλήλων ἀνίσχοντα χάρισιν, ἀμαυροῦσι τῇ θέᾳ τὸν ὀφθαλμὸν ἡδονῇ τῶν ὁρωμένων πλανώμενον. Τοιοῦτόν τι καὶ αὐτὸς πεπονθέναι δοκῶ, πρὸς τὸν πολυανθῆ καὶ σωτήριον λειμῶνα τῶν εὐαγγελικῶν ἀποβλέπων θαυμάτων. Μήπω γὰρ τὸ πρῶτον ἀξίως θαυμάσας, ὑπὸ τοῦ δευτέρου περιστοιχίζομαι. Καὶ πάλιν πρὸς ἕτερον ἀφ’ ἑτέρου παραπέμπομαι θαύματος· καὶ μετ’ ἐκεῖνο πάλιν πρὸς ἕτερον. Καὶ ποῦ στήσω τὴν διάνοιαν οὐκ ἔχω· καὶ καθάπερ εἴ τις πέλαγος ἀχανὲς ἐμβεβηκὼς ὁ λογισμὸς τῶν γαληνῶν θαυμάτων τῷ πελάγει κυμαίνεται. Ἄρτι λεπρός τις προςῄει πολύστικτος νοσήματι, τὸ σῶμα κατάδικος, καὶ βαφὴν περιφέρων ἀκούσιον, μισουμένην καὶ νόμῳ, καὶ γνώμῃ. Ἀλλὰ μέχρι τῶν Δεσποτικῶν ὀμμάτων τυραννῆσαν τὸ πάθος, ὅρον ἔσχε τυραννίδος τὴν θέαν, μετ’ ἐκείνην οὐκ ἐπιφαινόμενον, ὁμοῦ τῷ προστάγματι δραπετεύων τὸν πάσχοντα. Ἄλλος τις ἔδειξε χεῖρα νενεκρωμένην, μηδὲ ταθῆναι δυναμένην.
Ο γνωρίζω ποιητήν, τοῦτον οὐκ οἶδα κριτήν. Φιλαν- θρωπίαν ζητῶ μόνην ἁμαρτωλῶν σωτηρίαν· ἐγὼ δεικνύω τὰ τραύματα· σὺ τὴν θεραπείαν προς- ἀγαγε. Τί οὖν ὁ τὰς ἁπάντων ἱκεσίας ὁρῶν ; τί φησιν ὁ κριτής, ἀκροατής ἑκατέρων γενόμενος; Ιδωμεν ποίαν εκφέρει ψῆφον δικάζων ἁμαρτωλῷ ταπεινω- θέντι, καὶ δικαίῳ μεγαλαυχούντι. Κατῆλθε, φησίν, ὁ τελώνης δεδικαιωμένος μᾶλλον, ἢ ὁ Φαρι σαῖος (45). 'Αντεστράφη ή τάξις· ὤφθη τελώνης Φαρισαίου δικαίου παρὰ δικαίῳ κριτῇ δικαιότερος. Μετεβλήθη τῶν πραγμάτων ἡ φύσις· ὁ πρὸς ὕψος ἀρθεὶς κατεβλήθη τῷ τύφῳ· ὁ πρὸς ταπείνωσιν φθάσας ἀνωρθώθη τῇ ψήφῳ. "Ω τελώνου φιλανθρω πίας ἐμπόρου! ὦ τελώνου τὸν ἀγαθὸν λιμένα καλῶς τελωνήσαντος! ὢ ἁμαρτωλοῦ τοῖς ἁμαρτωλοῖς παρ- ῥησίαν ἀνοίξαντος ! Εδίδαξας καὶ τελωνίαν δικαιο- Β σύνης ἰσχυροτέραν, οὐκ ἐπαύσω τελωνῶν, ἕως αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἐτελώνησας. Τελώνιον χαλεπὸν ἡ ὑπερ- ηφάνεια, χαλεπὸν καὶ τῷ Κτίστῃ πολέμιον. Οὐκ εἰμί, φησὶν, ὥσπερ ὁ τελώνης οὗτος. Αληθεύεις, ὦ Φαρισαῖε· τὴν γὰρ νικῶταν ψῆφον ἐκεῖνος ἐκτή- σατο, ταπεινοφροσύνην εὑρὼν πρὸς τὴν νίκην συλ λήπτορα. Νηστεύω, λέγεις, δὶς τοῦ σαββάτου. ᾿Αλλὰ μάτην ἐξέχεας τῆς νηστείας τὸν πόνον διὰ τὸν τύφον, ἀλλὰ τῆς ψυχῆς τὸ πάθος τὴν δόσιν ἐσύ- λησεν. Οὐκ εἰμὶ, λέγεις, ὥσπερ οἱ λοιποί. Πρὸς Θεὸν ᾿Αβραὰμ διελέγετο οὕτως ὁ προπάτωρ ὁ σὸς, μᾶλλον δὲ τοῦ τελώνου πατὴρ (συνάπτει γὰρ αὐτ τὸν πρὸς τὸ γένος ὁ τρόπος) ; οὐ κύπτων εἰς γῆν (48), Έλεγε, Ἐγὼ δὲ εἰμι γῆ, καὶ σποδός; Ορᾶς ὡς ἡ τῆς φύσεως ἐπίγνωσις, παῤῥησίας ἐφόδιον; Καὶ κύπτων τῷ φρονήματι μᾶλλον, ἢ τῷ σώματι πρὸς τὸν Θεὸν διαλέγεται. Οὕτως τῆς Δαυΐδ λύρας ψαλ- λούσης ἐπήκους· Καρδίαν συντετριμμένην καὶ τεταπεινωμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει. Οὕτως ὁ σὺς παιδευτής Μωϋσῆς πρὸς τὸν Θεὸν διελέγετο, Τις εἰμι (47), λέγων, ὅτι πορεύσομαι πρὸς Φαραώ; Φύγωμεν, ἀγαπητοί, πάθος δικαίου, καὶ Φαρι- σαῖος (48) δικαιοσύνης ἐκβέβληται. Φύγωμεν ὑπερο ηφάνειαν, ὑφ᾽ ἧς καὶ διάβολος πέπτωκεν. Εἶδον τὸν Σατανᾶν (49) ὡς ἀστραπὴν πεσόντα. Τὴν ἀστρα πὴν τῆς φύσεως τοῦ τρόπου τὸ πάθος κατέσβεσε. Τύφος δὲ κακίστην βρῶσιν (50) (α) ειργάσατο. Οὕτως ὁ μακάριος Παῦλος, ἵνα μὴ τυφωθεὶς εἰς κρίσιν ἐμπέσῃ τοῦ διαβόλου, Εδόθη μοι σκόλοψ, φησίν, δεδικαιωμένος ἢ ἐκεῖνος. Αλλ' ἐν ἐκκλησίᾳ θέλω πέντε λόγους διὰ τοῦ νοός μου λαλη- σαι, ἵνα καὶ ἄλλους κατηχήσω ή μυρίους λόγους ἐν γλώσσῃ. Εt Θέλω τύχης σταλαγμὸν ἢ φρενών πίθον. • πτων τῷ φρονήματι μᾶλλον, ἢ τῷ σώματι κύπτει τῷ σώματι, εἰς γῆν. (α) πτῶσιν βρώσιν ORATIO XXXV peccatorum salus est. Monstro vulnera, tu curatio- nem adhibe. Quid igitur qui omnium supplicationes videt? quid ambobus auditis judex pronuntiat? Vi- deamus quam peccatori humili, ac justo se magni- fice jactanti sententiam decernat. Descendit, inquit, Publicanus justificatus præ illo Pharisæo ". Ordo inver-us est. Visus Publicanus apud justum judicem justior Pharisæo. Mutata rerum futura est : in ale tum elatus fastu dejectus est; qui se humilitate de- jecerat erectus jinlicis sententia est. Publicamul clementiæ mercatorem! Publicanum bono ex portu bene vectigalia nactum! O peccatorem-quo fiducia peccatoribus pansa est? Docuisti vectigalium redemptionem majoribus prae justitia viribus. pulle A non novi judicem. Clementiam quæro quæ uua re. Non cessasti vectigalia cogere, dum ipsum tibi C ibid. 34. es ibid. 11. x, 18. " Tim. 111, 5. Christum fecisti vertigalem. Grave vectigal super- bia, grave et Deo invisum. Nun sum, inquit, velul hic Publicanus 8. Verum dicis, Pharisæe: ille enim-primas victoriæ tulit, comad victoriaɛt.modesti animi sensum suppetias haberet, Jejuno bis, inquis, in Subbato : at frustra jejunii laborem per inso- lentiam effudisti; at animi vitium quidquid ejus nmuneris est, præd abstulit. Non sum, ais, sicut cateri. Sicne, quaso, Abraham progenitor tuus, seu potius publicani pater (moribus enim generi Abrahæ consociatur) cum Deo loquebatur? Nonne pronus in terram aiebat: Ego vero sum terra el ci- nis * ? Vides quod natura agnoscatur ad Dei prome- rendam favorem compendium esse: Animi sensu quain corpore altius procumbens, cum Deo loquebatur. Sic et Davidem lyram pulsantem au- disti, Cur contritum et luniliatum, Deus, non despi cies”. Talia doctor tuns Muses cum Deo colloquia aniscebat. Quis sum ego, aiebat, ut vadam aul Pha- raonent Fugiamus, charissimi, justi vitium. Nam et Pharisæus de justitie gradu dejectus est. Fugiamus superbian, per quam et diabolus cecidit. Vidi Satanam sicut fulgur cadentem ". Naturæ ful- gur, moruin perversitas exstinsit. Fastus quoque et elatio pessimum casum effecit. Sie beatus Panlus: Ne in superbiam elatus, in judicium incidat dia- boli ". Datus est mihi, inquit, stimulus angelus Satan, et quæ sequuntur 7. Audiamus et Dominum clamantem Beati panperes spiritu, quoniam ipso- - ibil. 12. ** Gen. xviii, 27. Psal. L, 19. ** Exod. iv, 40. Luc. II Cor. XII, 7. CL. DAUSQUE! NOTÆ. que ut in Luca cap. xviii, defectior, ita venustior : Sic Cor. siv : verbum vetus est : eliam sive Ergo in illis inducenda negatio, aut aliquid tale deesse pronun- liandum, quale loco altero subjungitur. ergo non caret emphasi. Exod. m. Lego, male editum, ac reddit. CoNBEF. (45) Μᾶλλον ἢ ὁ Φαρισαῖος. Hæc plena locutio, (46) Οὐ κύπτων εἰς γῆν. Paucis interjectis : Κύ- (47) Τις εἰμι. D. Basilius præterit εγώ, quod (48) Καὶ Φαρισαῖος. Γρ. καὶ γάρ. (49) Εἶδον τὸν Σαταναν. D. Luc. x. Εθεώρουν. (50) Βρώσιν. Corrigo πτώσιν.
PG 85:383Ἀλλ’ εἶδεν ὁ Δεσπότης τὸ πάθος, εἶδεν ὁ φιλάνθρωπος ἰατρὸς φιλανθρώπως· εἶδεν ἡ ζωὴ τὴν νεκρότητα, ἀπέλαβεν ἡ χεὶρ τὴν ζωὴν, ἡ φύσις τὸ μέλος ἐπέγνω. Ἕτερος δαιμόνων ἐτύγχανεν οἶκος ἀκούσιος, αὐτὸς καθ’ ἑαυτοῦ τὸν ἔνοικον ἐπαγόμενος, ὅπλον αὐτὸς τῷ πολεμίῳ γινόμενος, οἰκητήριον τοῦ δυσμενοῦς ὑπάρχων ὁ δείλαιος. Ἀλλὰ τῆς Δεσποτικῆς φωνῆς τὴν ἀστραπὴν οὐκ ἐνέγκαντες δαίμονες, τῇ φυγῇ τὴν πληγὴν ἀνεκήρυττον. Ἄλλος τις πολυετεῖ παραλύσεως ἁλύσει δεσμούμενος, φωνῇ Δεσποτικῇ τῶν δεσμῶν ἀπελύετο, καὶ φέρων ἐπὶ τῶν ὤμων τὴν πολύμοχθον κλίνην, ἐπινίκιον θέαν ἐπόμπευεν, αὐτὸς κατὰ τῆς νόσου τρόπαιον ἐγειρόμενος. Λάζαρος τετραήμερος ἐκ τῶν τάφων ἐξέτρεχεν· ἠκολούθει γὰρ τῇ καλούσῃ φωνῇ. Ἑτέρου γάμος ἐτιμᾶτο τοῖς θαύμασι, καὶ ὕδωρ πρὸς τὰς τῆς ἀμπέλου κρήνας ἠλάττετο. Πάλιν ἔρημος ἄρτους ἐπήγαζεν, καὶ χεῖρες Δεσποτικαὶ πενίαν ἀποστολικὴν διωρθώσαντο. Ἀλλαχοῦ τελώνης ἠγρεύετο, καὶ ὁ τοὺς παρόντας λοχῶν, ἔλαθεν ὑπὸ Δεσπότου σαγηνευόμενος. Ἀλλαχοῦ πόρνη .... τὸν βίον μετέβαλε, καὶ λόγος ἐπέμπετο, καὶ τρόπος ἠλλάττετο· λύεται μετὰ τῆς κόμης καὶ τῆς γνώμης τὰ δίκτυα.
ἄγγελος Σατᾶν, καὶ τὰ λοιπά. Ακούσωμεν τοῦ Δεσπότου βοῶντος· Μακάριοι οι πτωχοὶ τῷ πνεί- ματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αιώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΑΓ. Εἰς τοὺς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ δύο τυφλούς. Οἱ πρὸς λειμῶνα πολυανθῇ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀφιέν τες, πολλαχόθεν τῷ κάλλει τῶν ἀνθέων τὰς ὄψεις τοξεύονται, πλανωμένῃ θέᾳ τὸ θαῦμα συλλέγοντες· καὶ τί μὲν πρῶτον, ἢ δεύτερον ἐπαινέσουσιν οὐκ ἐπίστανται. Καὶ γὰρ τὸ πρῶτον θαυμάζων ὀφθαλμός, ὑπὸ τοῦ δευτέρου καλεῖται πρὸς ἔκπληξιν· καὶ τρίτον ἁρπάζων τὴν ὄψιν, ἐπιδεικνύει τὸ κάλλος, καὶ ταῖς ἀλλήλων ἀνίσχοντα χάρισιν, ἀμαυροῦσι τῇ θέα την ὀφθαλμὸν ἡδονῇ τῶν ὁρωμένων πλανώμενον. Τοιοῦ- τόν τι καὶ αὐτὸς πεπονθέναι δοκῶ, πρὸς τὸν πολυαν θῆ καὶ σωτήριον λειμῶνα τῶν εὐαγγελικῶν ἀποβλέ- πων θαυμάτων. Μήπω γὰρ τὸ πρῶτον ἀξίως θαυ μάσας, ὑπὸ τοῦ δευτέρου περιστοιχίζομαι. Καὶ πά λιν πρὸς ἕτερον ἀφ' ἑτέρου παραπέμπομαι θαύματος καὶ μετ' ἐκεῖνο πάλιν πρὸς ἕτερον. Καὶ ποῦ στήσω τὴν διάνοιαν οὐκ ἔχω· καὶ καθάπερ εἴ τις πέλαγος ἀχανὲς ἐμβεβηκὼς ὁ λογισμὸς τῶν γαληνῶν θαυμάτ των τῷ πελάγει κυμαίνεται. "Αρτι λεπρός τις προσε γει πολύστικτος νοσήματι, τὸ σῶμα κατάδικος, καὶ βαφὴν περιφέρων ἀκούσιον, μισουμένην καὶ νόμῳ, καὶ γνώμῃ. ᾿Αλλὰ μέχρι τῶν Δεσποτικῶν ὀμμάτων τυραννῆσαν τὸ πάθος, ὅρον ἔσχε τυραννίδος τὴν θέαν, μετ' ἐκείνην οὐκ ἐπιφαινόμενον, ὁμοῦ τῷ πευεν, αὐτὸς κατὰ τῆς νόσου τρόπαιον εγειρόμενος. προστάγματι δραπετεύων τὸν πάσχοντα. Αλλος τις ἔδειξε χεῖρα νενεκρωμένην, μηδὲ ταθῆναι δυναμέν νην (51). Αλλ' εἶδεν ὁ Δεσπότης τὸ πάθος, εἶδεν ὁ φιλάνθρωπος ἰατρὸς φιλανθρώπως· εἶδεν ἡ ζωὴ τὴν νεκρότητα, ἀπέλαβεν ἡ χεὶρ τὴν ζωήν, ἡ φύσις τὸ μέλος ἐπέγνω. Ετερος δαιμόνων ἐτύγχανεν οἶκος ἀκούσιος, αὐτὸς καθ' ἑαυτοῦ τὴν ἕνοικον ἐπ· αγόμενος, ὅπλον αὐτὸς τῷ πολεμίῳ γινόμενος, οἰκη- τήριον τοῦ δυσμενοῦς ὑπάρχων ὁ δείλαιος. ᾿Αλλὰ τῆς Δεσποτικῆς φωνῆς τὴν ἀστραπὴν οὐκ ἐνέγκαντες δαίμονες, τῇ φυγῇ τὴν πληγὴν ἀνεκήρυττον. "Αλλος τις πολυετεί παραλύσεως ἀλύσει δεσμούμενος, φωνῇ Δεσποτικῇ τῶν δεσμῶν ἀπελύετο, καὶ φέρων ἐπὶ τῶν ὤμων τὴν πολύμοχθον κλίνην, ἐπινίκιον θέαν ἑπόμε Λάζαρος τετραήμερο; ἐκ τῶν τάφων ἐξέτρεχεν· ήχος λούθει γὰρ τῇ καλούσῃ φωνῇ. Ετέρου γάμος ἐτιμᾶτο τοῖς θαύμασι, καὶ ὕδωρ πρὸς τὰς τῆς ἀμπέλου κρή νας ηλάττετο. Πάλιν ἔρημος ἄρτους ἐπήγαζεν, καὶ χεῖρες Δεσποτικαὶ πενίαν ἀποστολικὴν διωρθώσαντο. Αλλαχοῦ τελώνης ἠγρεύετο, καὶ ὁ τοὺς παρόντας λοχῶν (52), ἔλαθεν ὑπὸ Δεσπότου σαγηνευόμενος. 'Αλλαχοῦ πόρνη (55) .... τὸν βίον μετέβαλε, καὶ λόγος BASILI SELEUCIENSIS sum est regnum calorum *; cui gloria et potestas A in saecula saeculorum. Amen. ORATIO XXXVI. Ejusdem in duos Evangelii cæcos. B Eorum qui in pratum variis floribus refertum ocu- los injiciunt, ex vago aspectu admiratione collecta multis e locis florum pulchritudine oculi feriuntur: et quid primum, quid secundum collaudent, haud sciunt. Nam ubi primum quid miratur oculus, sie a secundo rapitur, nt obstupescat: el tertium ra- piens visionem, pulchritudinem ostendit : ac iuvί- cen erumpentes gratiae visione oculum offuscant rerum conspectarum voluptate delectatum. Tale quiddam et mihi videtur accidisse ad tam florens et salubre pratum evangelicorum miraculorum re- spicienti. Nondum enim primum pro dignitate satis admiratus, a secundo obrnor, et iterum in aliud ex alio transmittor miraculo, et ab illo iterum in aliud, neque quo animum sistam habeo : ac veluti quispiam æquor immensum ingressus, intelligentia jucundorum miraculorum æquore fluctuatur. Modo leprosus quispiam accedit variis morbi maculis in- signis, reus corpore, et infectionem minime voluntariam circumferens, exosam legi hominuta- que judiciis. Verum quæ ad oculos usque Domini tyrannidem exercuerat lepra, videndo lyramidem desiit, nec ultra apparet celeriter ad imperium fu- C giens patientem. Alius quis emortuam nec extendi valentem ostentat manum : sed hoc mali vidit Deus; vidit perquam humane medicus abundans humanitate; vidit vita mortem, recepit vitam ma- nus, natura membrum recognovit summ. Alius dæmonum quamvis illabens exsistebat domicilium, ipse in semet hostem domesticum inferens: qui habitationem inimico accommodans, de se arma infelix ministrabat adversario. At fulgorem Domini vocis non ferentes dæmones, fuga plagam manife- stabant. Alius vinctus annos: paralyseos calena ad vocem Domini vinculis exsolutus est, et sublata in humeros ærumnosa lectica, troparumque de agritudine excitans, spectabilem pompam trahebat. Lazarus quatriduanus excurrit de monumento vo- D cem vocantis secutus. Alterius nuptiæ miraculis cohonestatæ sunt, et aqua velut in vini fontes versa est Eremus item panibus redundabat, et Domini manus egestatem apostolicam erexerunt. Alibi publicanus cessit in prædam, et qui se adeuntibus insidiabatur, ignarus in Domini nassam incidit. Alibi meretrix vitam immutavit ; ut facta verða, facta vitæ commutatio; comæ animæque * Matth. v, 5. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Terentio, Gellio, Apuleio ad hoc interpretamentum facem præferentibus, quid trepidem sequi? se adjuverint. volunt, non est magnopere necessarium.. (54) Μηδὲ ταθῆναι δυναμένην. Nec tendi quitam. (52) Παρόντας λοχών. Melius παριόντας, qui ad (55) Αλλαχοῦ πόρνη. Si quid hic desit, quod
Ἄλλος ὀμμάτων ἐκ φύσεως ἔρημος, καὶ μετὰ τὸ τῆς γαστρὸς δεσμωτήριον τὸν τοῦ πάθους οὐκ ἀπεδύετο ζόφον· καὶ νὺξ μακρὰ τῇ ζωῇ συνοδεύουσα, ἕως αὐτῷ φῶς ἀληθινὸν ὑπαντήσας Χριστὸς ἀπέδωκε τὴν ἡμέραν, τὰ τοῦ φωτὸς ὄργανα χαρισάμενος, ἔξω τῆς γαστρὸς πλαστουργήσας, ἅπερ ἕνδον παρέλιπεν· καὶ θεατρίζει τὴν τέχνην, ἵνα θηρεύσῃ τὴν πίστιν· καὶ τὸ τῆς πίστεως ἀφεὶς ἐργαστήριον δημοσιεύει τὴν πλάσιν, ἐν ὀφθαλμοῖς Ἰουδαίων ὀφθαλμοὺς ἀναπλάττων· ἵνα τῷ μὲν τυφλῷ τὴν αὐγὴν ἀνατείλῃ διὰ τῆς τέχνης, τῶν δὲ φωτίσῃ τὴν γνώμην διὰ τοῦ θαύματος. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς φιλανθρωπίας ὁ Δεσπότης περιῄει κώμας καὶ πόλεις πανταχοῦ διασπείρων τὰ θαύματα, καὶ τῷ σώματι συνθεραπεύων τῆς ψυχῆς τὰ νοσήματα. Αἰδουμένη γὰρ ἡ ψυχὴ τῆς σαρκὸς τὴν παράδοξον ἴασιν. ἐκοινώνει τῆς θεραπείας, τὸν ἰατρὸν προσκυνοῦσα. β. Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ , φησὶν, ἀπὸ Ἱεριχὼ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί· καὶ ἰδοὺ δύο τυφλοὶ καθήμενοι παρὰ τὴν ὁδὸν, ἀκούσαντες, ὅτι Ἰησοῦς παράγει, ἔκραξαν λέγοντες . Τῶν γὰρ ὀμμάτων αὐτοῖς ἐπιτεθνεώτων, ἡ ἀκοὴ τὰ τῶν ὀφθαλμῶν τῷ σώματι λειτουργεῖν ἠναγκάζετο·
ἄγγελος Σατᾶν, καὶ τὰ λοιπά. Ακούσωμεν τοῦ Δεσπότου βοῶντος· Μακάριοι οι πτωχοὶ τῷ πνεί- ματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αιώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΑΓ. Εἰς τοὺς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ δύο τυφλούς. Οἱ πρὸς λειμῶνα πολυανθῇ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀφιέν τες, πολλαχόθεν τῷ κάλλει τῶν ἀνθέων τὰς ὄψεις τοξεύονται, πλανωμένῃ θέᾳ τὸ θαῦμα συλλέγοντες· καὶ τί μὲν πρῶτον, ἢ δεύτερον ἐπαινέσουσιν οὐκ ἐπίστανται. Καὶ γὰρ τὸ πρῶτον θαυμάζων ὀφθαλμός, ὑπὸ τοῦ δευτέρου καλεῖται πρὸς ἔκπληξιν· καὶ τρίτον ἁρπάζων τὴν ὄψιν, ἐπιδεικνύει τὸ κάλλος, καὶ ταῖς ἀλλήλων ἀνίσχοντα χάρισιν, ἀμαυροῦσι τῇ θέα την ὀφθαλμὸν ἡδονῇ τῶν ὁρωμένων πλανώμενον. Τοιοῦ- τόν τι καὶ αὐτὸς πεπονθέναι δοκῶ, πρὸς τὸν πολυαν θῆ καὶ σωτήριον λειμῶνα τῶν εὐαγγελικῶν ἀποβλέ- πων θαυμάτων. Μήπω γὰρ τὸ πρῶτον ἀξίως θαυ μάσας, ὑπὸ τοῦ δευτέρου περιστοιχίζομαι. Καὶ πά λιν πρὸς ἕτερον ἀφ' ἑτέρου παραπέμπομαι θαύματος καὶ μετ' ἐκεῖνο πάλιν πρὸς ἕτερον. Καὶ ποῦ στήσω τὴν διάνοιαν οὐκ ἔχω· καὶ καθάπερ εἴ τις πέλαγος ἀχανὲς ἐμβεβηκὼς ὁ λογισμὸς τῶν γαληνῶν θαυμάτ των τῷ πελάγει κυμαίνεται. "Αρτι λεπρός τις προσε γει πολύστικτος νοσήματι, τὸ σῶμα κατάδικος, καὶ βαφὴν περιφέρων ἀκούσιον, μισουμένην καὶ νόμῳ, καὶ γνώμῃ. ᾿Αλλὰ μέχρι τῶν Δεσποτικῶν ὀμμάτων τυραννῆσαν τὸ πάθος, ὅρον ἔσχε τυραννίδος τὴν θέαν, μετ' ἐκείνην οὐκ ἐπιφαινόμενον, ὁμοῦ τῷ πευεν, αὐτὸς κατὰ τῆς νόσου τρόπαιον εγειρόμενος. προστάγματι δραπετεύων τὸν πάσχοντα. Αλλος τις ἔδειξε χεῖρα νενεκρωμένην, μηδὲ ταθῆναι δυναμέν νην (51). Αλλ' εἶδεν ὁ Δεσπότης τὸ πάθος, εἶδεν ὁ φιλάνθρωπος ἰατρὸς φιλανθρώπως· εἶδεν ἡ ζωὴ τὴν νεκρότητα, ἀπέλαβεν ἡ χεὶρ τὴν ζωήν, ἡ φύσις τὸ μέλος ἐπέγνω. Ετερος δαιμόνων ἐτύγχανεν οἶκος ἀκούσιος, αὐτὸς καθ' ἑαυτοῦ τὴν ἕνοικον ἐπ· αγόμενος, ὅπλον αὐτὸς τῷ πολεμίῳ γινόμενος, οἰκη- τήριον τοῦ δυσμενοῦς ὑπάρχων ὁ δείλαιος. ᾿Αλλὰ τῆς Δεσποτικῆς φωνῆς τὴν ἀστραπὴν οὐκ ἐνέγκαντες δαίμονες, τῇ φυγῇ τὴν πληγὴν ἀνεκήρυττον. "Αλλος τις πολυετεί παραλύσεως ἀλύσει δεσμούμενος, φωνῇ Δεσποτικῇ τῶν δεσμῶν ἀπελύετο, καὶ φέρων ἐπὶ τῶν ὤμων τὴν πολύμοχθον κλίνην, ἐπινίκιον θέαν ἑπόμε Λάζαρος τετραήμερο; ἐκ τῶν τάφων ἐξέτρεχεν· ήχος λούθει γὰρ τῇ καλούσῃ φωνῇ. Ετέρου γάμος ἐτιμᾶτο τοῖς θαύμασι, καὶ ὕδωρ πρὸς τὰς τῆς ἀμπέλου κρή νας ηλάττετο. Πάλιν ἔρημος ἄρτους ἐπήγαζεν, καὶ χεῖρες Δεσποτικαὶ πενίαν ἀποστολικὴν διωρθώσαντο. Αλλαχοῦ τελώνης ἠγρεύετο, καὶ ὁ τοὺς παρόντας λοχῶν (52), ἔλαθεν ὑπὸ Δεσπότου σαγηνευόμενος. 'Αλλαχοῦ πόρνη (55) .... τὸν βίον μετέβαλε, καὶ λόγος BASILI SELEUCIENSIS sum est regnum calorum *; cui gloria et potestas A in saecula saeculorum. Amen. ORATIO XXXVI. Ejusdem in duos Evangelii cæcos. B Eorum qui in pratum variis floribus refertum ocu- los injiciunt, ex vago aspectu admiratione collecta multis e locis florum pulchritudine oculi feriuntur: et quid primum, quid secundum collaudent, haud sciunt. Nam ubi primum quid miratur oculus, sie a secundo rapitur, nt obstupescat: el tertium ra- piens visionem, pulchritudinem ostendit : ac iuvί- cen erumpentes gratiae visione oculum offuscant rerum conspectarum voluptate delectatum. Tale quiddam et mihi videtur accidisse ad tam florens et salubre pratum evangelicorum miraculorum re- spicienti. Nondum enim primum pro dignitate satis admiratus, a secundo obrnor, et iterum in aliud ex alio transmittor miraculo, et ab illo iterum in aliud, neque quo animum sistam habeo : ac veluti quispiam æquor immensum ingressus, intelligentia jucundorum miraculorum æquore fluctuatur. Modo leprosus quispiam accedit variis morbi maculis in- signis, reus corpore, et infectionem minime voluntariam circumferens, exosam legi hominuta- que judiciis. Verum quæ ad oculos usque Domini tyrannidem exercuerat lepra, videndo lyramidem desiit, nec ultra apparet celeriter ad imperium fu- C giens patientem. Alius quis emortuam nec extendi valentem ostentat manum : sed hoc mali vidit Deus; vidit perquam humane medicus abundans humanitate; vidit vita mortem, recepit vitam ma- nus, natura membrum recognovit summ. Alius dæmonum quamvis illabens exsistebat domicilium, ipse in semet hostem domesticum inferens: qui habitationem inimico accommodans, de se arma infelix ministrabat adversario. At fulgorem Domini vocis non ferentes dæmones, fuga plagam manife- stabant. Alius vinctus annos: paralyseos calena ad vocem Domini vinculis exsolutus est, et sublata in humeros ærumnosa lectica, troparumque de agritudine excitans, spectabilem pompam trahebat. Lazarus quatriduanus excurrit de monumento vo- D cem vocantis secutus. Alterius nuptiæ miraculis cohonestatæ sunt, et aqua velut in vini fontes versa est Eremus item panibus redundabat, et Domini manus egestatem apostolicam erexerunt. Alibi publicanus cessit in prædam, et qui se adeuntibus insidiabatur, ignarus in Domini nassam incidit. Alibi meretrix vitam immutavit ; ut facta verða, facta vitæ commutatio; comæ animæque * Matth. v, 5. CL. DAUSQUEII NOTÆ. Terentio, Gellio, Apuleio ad hoc interpretamentum facem præferentibus, quid trepidem sequi? se adjuverint. volunt, non est magnopere necessarium.. (54) Μηδὲ ταθῆναι δυναμένην. Nec tendi quitam. (52) Παρόντας λοχών. Melius παριόντας, qui ad (55) Αλλαχοῦ πόρνη. Si quid hic desit, quod
PG 85:385καὶ τὸ γειτονεῦον αἰσθητήριον τὴν χρείαν νενοθευμένως εἰσέφερεν. Ἑκάστῳ μὲν οὖν τῶν τοῦ σώματος μελῶν ἡ βλάβη τῷ κοινῷ λυπηρά· ὀφθαλμῶν δὲ στέρησις ἀβίωτον τὸν βίον ἐργάζεται. Ἂν μὲν γὰρ πόδες ἔχωσι τὸ πάθος, ὁ μὲν τοῦ σώματος δρόμος ἀφῄρηται· ὀφθαλμοὶ δὲ τῇ θέᾳ τὴν λύπην κουφίζουσι. Κἂν δεθῶσι νοσήματι, δυσωπεῖ τοὺς φίλους ἡ θέα πρὸς βοήθειαν ἕλκουσα· κἂν ἀκοὴ κλαπῇ τὴν ἐνέργειαν, τὸ βλέμμα τοῦτο νεύμασι παραμυθεῖται τὴν χρείαν. Ὀφθαλμοῦ δὲ σβεσθέντος, ὁ τῶν αἰσθητηρίων ἅπας συννενέκρωται δῆμος· ἀπραξίᾳ τὸ σῶμα πεπέδηται· πόδες ἀρνοῦνται τὸ δρόμον, ὀφθαλμὸν τὸν χειραγωγοῦντα ζητοῦντες· χεῖρες τὰς τέχνας ἀποβάλλουσι, τῷ βλέμματι καὶ αὐταὶ συντυφλούμεναι· ἀκοὴ τὸν παρόντα σιωπῶντα μηνύειν οὐ δύναται· ἡ γλῶττα δεσμεύεται, πρὸς ὃν φθέγξηται μὴ δυναμένη μαθεῖν. Τούτῳ μάτην ἥλιος δορυφορούμενος πρόεισι σελήνη δᾳδουχοῦσα τὴν νύκτα, τούτῳ λῦσαι τὸν ζόφον οὐ δύναται· οὐ πορφύρουσα θάλασσα καὶ μειδιῶσα τοῖς κύμασιν, οὐκ ἤπειρος λειμῶσι καὶ ἄνθεσι βρύουσα, καὶ ταῖς ἐαριναῖς στεφανουμένη χάρισιν εὐφροσύνην χαρίζεται· ἀλλ’ ἕστιν ἁφή τις ὁ βίος κατάδικος·
λύεται μετὰ τῆς (α) ἐπέμπετο, καὶ τρόπος ηλλάττετο κόμης καὶ τῆς γνώμης τὰ δίκτυα. Αλλος ὀμμάτων ἐκ φύσεως ἔρημος, καὶ μετὰ τὸ τῆς γαστρὸς δεσμω τήριον τὸν τοῦ πάθους οὐκ ἀπεδύετο ζόφον· καὶ νύξ μακρὰ τῇ ζωῇ συνοδεύουσα, ἕως αὐτῷ φῶς ἀληθι- νὸν ὑπαντήσας Χριστὸς ἀπέδωκε τὴν ἡμέραν, τὰ τοῦ φωτός όργανα χαρισάμενος, ἔξω τῆς γαστρός πλα στουργήσας, ἅπερ ἔνδον παρέλιπεν· καὶ θεατρίζει τὴν τέχνην, ἵνα θηρεύσῃ τὴν πίστιν· καὶ τὸ τῆς πίσ στεως ἀφεὶς ἐργαστήριον (54) δημοσιεύει την πλά σιν, ἐν ὀφθαλμοῖς Ἰουδαίων ὀφθαλμοὺς ἀναπλάττων· ἵνα τῷ μὲν τυφλῷ τὴν αὐγὴν ἀνατείλῃ διὰ τῆς τέτ χνης, τῶν δὲ φωτίσῃ τὴν γνώμην διὰ τοῦ θαύματος. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς φιλανθρωπίας ὁ Δεσπότης περιῄει κώμας καὶ πόλεις πανταχοῦ διασπείρων τὰ θαύμα τα, καὶ τῷ σώματι συνθεραπεύων τῆς ψυχῆς τὰ νοσήματα. Αἰδουμένη γὰρ ἡ ψυχὴ τῆς σαρκὸς τὴν παράδοξον ἴασιν, ἐκοινώνει τῆς θεραπείας, τὸν ἰα τρὸν προσκυνοῦσα. β'. Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ (55), φησὶν, ἀπὸ Ἱεριχώ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί· καὶ ἰδοὺ δύο τυφλοὶ καθήμενοι παρὰ τὴν ὀδύν, ἀκού- σαντες, ὅτι Ἰησοῦς παράγει, ἔκραξαν λέγοντες. Τῶν γὰρ ὁμμάτων αὐτοῖς ἐπιτεθνεώτων, ἡ ἀκοὴ τὰ τῶν ὀφθαλμῶν τῷ σώματι λειτουργεῖν ἠναγκάζεται καὶ τὸ γειτονεῦον αἰσθητήριον τὴν χρείαν νενοθευ μένως εἰσέφερεν. Εκάστῳ μὲν οὖν τῶν τοῦ σώμα- τος μελῶν ἡ βλάβη τῷ κοινῷ λυπηρά (56)· ὀφθαλ μῶν δὲ στέρησις ἀβίωτον τὸν βίον (57) ἐργάζεται. Αν μὲν γὰρ πόδες ἔχωσι τὸ πάθος, ὁ μὲν τοῦ σώ- ματος δρόμος ἀφῄρηται· ὀφθαλμοὶ δὲ τῇ θέα την λύπην κουφίζουσι. Κἂν δεθῶσι νοσήματι, δυσωπεί τοὺς φίλους ἡ θέα πρὸς βοήθειαν ἔλκουσα· κἂν ἀκοὴ κλαπῇ τὴν ἐνέργειαν, τὸ βλέμμα τοῦτο νεύμασι παρ ραμυθεῖται τὴν χρείαν. Οφθαλμοῦ δὲ σβεσθέντος, ὁ τῶν αἰσθητηρίων ἅπας συννενέκρωται δῆμος· ἀπρα- ξία τὸ σῶμα πεπέδηται· πόδες ἀρνοῦνται τὸν δρό μαν, ὀφθαλμὸν τὸν χειραγωγούντα ζητοῦντες· χεῖρες τὰς τέχνας ἀποβάλλουσι, τῷ βλέμματι καὶ αὐταὶ συντυφλούμεναι (58)· ἀκοὴ τὸν παρόντα σιωπώντα μηνύειν οὐ δύναται· ἡ γλῶττα δεσμεύεται, πρὸς ὄν φθέγξηται μὴ δυναμένη μαθεῖν. Τούτῳ μάτην ἥλιος δορυφορούμενος πρόεισι σελήνη δαδουχοῦσα τὴν νύ κτα, τούτῳ. λῦσαι τὸν ζόφον οὐ δύναται· οὐ πορφύ " μένων αὐτῶν. ὄχλοι πολλοί. όχλος πολύ;. κοινῷ. Τὸ κοινὸν δῆμον αἰσθητηρίων (α) εὐβίωτος. ORATIO XXXVI. A retia solvuntur. Alius oculis a natura captus, qul- que nec post uteri carcerem innatam caliginem exuerat, et cui nox longa vite comes fuerat, dum ipsi Christus verum lumen occurrens diemn relli- dit, lucis organis restitutis, extra uterum refugeus ea quæ in utero omiserat : et artem in theatro expromit ut captet fidem, relictaque fidei officina fictionem istam publicat, Judaeorum ob oculos relingens oculos, quo ceco quidem splendor obo- riatur artis ope, aliorum vero mentes illuminentur miraculo. Ab eadem humanitate Dominus pagos obibat, et urbes, ubique spargens miracula, el cun corporis, tum animi quoque curaus mortuus. Anima namque ex inopinata carnis sanatione vene- ratione commota, dum medicum adorat, curationem B sibi communicat. Marc. x, 46; Matth. xx, 29. sunt eum turbæ multæ ; et ecce duo cæci sedentes secus viam, audierunt, quod Jesus transiret, et cla- muverunt dicentes ". Nam cum ipsis essent oculi demortui, aures necessario oculorum vicem cor… pori subserviebant, et vicinus sensus usum minime suum commodabat. Singularum quidem partium corporis noxa in communi molesta est : oculorum vero privatio vitam facit minime vitalem. Nam si pedes affecti fuerint, corpori quidem cursus adimi tur, oculi interim suo aspectu dolorem levant; et C simamus?] morbo impediantur, amicos oculus exorat ad subsidium trahens; et si aures virtute sua destituantur, hic oculus nutibus necessitatem solatur exstincto vero oculo sensuum colliga- tio universa commoritur: inertia corpus impeditur, peles cursum negant, oculum ducem reposcentes; manus artes excutiunt simul cum oculo obcæcatæ; auris praesentem, si lacci, nequit iudicare ; lingua vincitur, nosse non valens cui loquatur. Huic sol astris frustra stipatus prælucel, Imma lædis illu- strans noctem, hunc a caligine liberare non valet; non purpurascens undisque ridens mare, non tel- lus pratis et floribus germinans, vernisque coro- nata gratiis jucunditatem affert ullam: sed est CL. DAUSQUEII NOTÆ. gogam Judæorum intelligo. Contra Bas. Biblia assimulat ea voce Cicero in Verr. lib. 1: Commune vocal : Pro quæslore vero quo- modo iste commune Milyadum vexarit. Post etiam ob naturalem copulationem ap- pellat. Gicero, lib. De leg., ubi de natura loqui- tur ei sensus tanquam satellites attribuit, ac nuntios. id est, egressus a templo. COMBEFIS. amici mutua benevolentia conquiescat ? Græce sit ßlos tuna in Hippolyto : ..... Spargitque manu. Munera caca... Lucanus lib. ut : Caca tela munu, sed non tamen irrita mittit. Alibi dixit Plautus: Manus oculatas, quæ nihil, nisi quod vident, credunt. 2. Ει proficiscente eo, inquit, de Jericho secula (54) Τὸ τῆς πίστεως ἀφεὶς ἐργαστήριον. Syna- D cui potest esse cila vitalis, ut ait Ennius, qui non in (55) Εκπορευομένου αὐτοῦ. Billia ἐκπορευο- (56) Τῷ κοινῷ λυπηρά. Hominem reip. tacite (57) Blor àbiwtor. Lib. De amicit. Tull. Principio (58) Χείρες... συντυφλούμεναι. Seneca de for
ἡ ζωὴ μιᾷ νυκτὶ μετρουμένη· ἡ κτίσις ἀόρατος· ἄγνωστον αὐτῷ τῆς δημιουργίας τὸ κάλλος. Ὅπερ γὰρ ἥλιος ἐν τῇ κτίσει, τοῦτο ὀφθαλμὸς ἐν τῷ σώματι. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ Δεσπότης ἐβόα Χριστός· Ὁ λύχνος, τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός. Ἐὰν οὖν ὀφθαλμός σου φωτεινὸς ᾖ, ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινὸν ἔσται . Τούτῳ τῷ πάθει πεπληγμένοι δύο τυφλοὶ παρὰ τὴν ὁδὸν ἐκαθέζοντο, πενίας δυναστείᾳ καὶ φωτὸς ἀπορίᾳ κρατούμενοι. Ἀλλὰ γαστρὸς μὲν παραμυθία καὶ πενίας … οἶδε γὰρ οἶδε κατὰ θαυμάτων φθόνος στρατεύεσθαι. Διὰ τοῦτο ὁ Κύριος ἐρωτᾷ τοὺς τυφλούς· Τί θέλετε ἵνα ποιήσω ὑμῖν ; Σαφῶς μοι τὴν αἴτησιν ἐξαγγείλατε· κηρύξατε τὸ πάθος τῷ φθόνῳ· μάθωσιν Ἰουδαῖοι τῆς ἱκεσίας τὸ βούλημα. Λέγουσι· Κύριε, ἵνα ἀνοιχθῶσιν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί . Οἴδαμεν ἃ ποθοῦμεν, κἂν Ἰουδαῖοι βασκαίνωσι. Φωτὸς ἀκτῖνας ἰδεῖν παρὰ φωτὸς ἱκετεύομεν· ὀφθαλμῶν προσαῖται καθήμεθα τὴν σὴν παρουσίαν λοχῶντες. Ἐνταῦθα διατρίβομεν, τὸν σὸν ἥλιον ἡμῖν ἀνατεῖλαι προσμένοντες. Σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς, ἥψατο τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν, καὶ εὐθέως ἀνέβλεψαν, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ .
λύεται μετὰ τῆς (α) ἐπέμπετο, καὶ τρόπος ηλλάττετο κόμης καὶ τῆς γνώμης τὰ δίκτυα. Αλλος ὀμμάτων ἐκ φύσεως ἔρημος, καὶ μετὰ τὸ τῆς γαστρὸς δεσμω τήριον τὸν τοῦ πάθους οὐκ ἀπεδύετο ζόφον· καὶ νύξ μακρὰ τῇ ζωῇ συνοδεύουσα, ἕως αὐτῷ φῶς ἀληθι- νὸν ὑπαντήσας Χριστὸς ἀπέδωκε τὴν ἡμέραν, τὰ τοῦ φωτός όργανα χαρισάμενος, ἔξω τῆς γαστρός πλα στουργήσας, ἅπερ ἔνδον παρέλιπεν· καὶ θεατρίζει τὴν τέχνην, ἵνα θηρεύσῃ τὴν πίστιν· καὶ τὸ τῆς πίσ στεως ἀφεὶς ἐργαστήριον (54) δημοσιεύει την πλά σιν, ἐν ὀφθαλμοῖς Ἰουδαίων ὀφθαλμοὺς ἀναπλάττων· ἵνα τῷ μὲν τυφλῷ τὴν αὐγὴν ἀνατείλῃ διὰ τῆς τέτ χνης, τῶν δὲ φωτίσῃ τὴν γνώμην διὰ τοῦ θαύματος. Ἀπὸ τῆς αὐτῆς φιλανθρωπίας ὁ Δεσπότης περιῄει κώμας καὶ πόλεις πανταχοῦ διασπείρων τὰ θαύμα τα, καὶ τῷ σώματι συνθεραπεύων τῆς ψυχῆς τὰ νοσήματα. Αἰδουμένη γὰρ ἡ ψυχὴ τῆς σαρκὸς τὴν παράδοξον ἴασιν, ἐκοινώνει τῆς θεραπείας, τὸν ἰα τρὸν προσκυνοῦσα. β'. Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ (55), φησὶν, ἀπὸ Ἱεριχώ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί· καὶ ἰδοὺ δύο τυφλοὶ καθήμενοι παρὰ τὴν ὀδύν, ἀκού- σαντες, ὅτι Ἰησοῦς παράγει, ἔκραξαν λέγοντες. Τῶν γὰρ ὁμμάτων αὐτοῖς ἐπιτεθνεώτων, ἡ ἀκοὴ τὰ τῶν ὀφθαλμῶν τῷ σώματι λειτουργεῖν ἠναγκάζεται καὶ τὸ γειτονεῦον αἰσθητήριον τὴν χρείαν νενοθευ μένως εἰσέφερεν. Εκάστῳ μὲν οὖν τῶν τοῦ σώμα- τος μελῶν ἡ βλάβη τῷ κοινῷ λυπηρά (56)· ὀφθαλ μῶν δὲ στέρησις ἀβίωτον τὸν βίον (57) ἐργάζεται. Αν μὲν γὰρ πόδες ἔχωσι τὸ πάθος, ὁ μὲν τοῦ σώ- ματος δρόμος ἀφῄρηται· ὀφθαλμοὶ δὲ τῇ θέα την λύπην κουφίζουσι. Κἂν δεθῶσι νοσήματι, δυσωπεί τοὺς φίλους ἡ θέα πρὸς βοήθειαν ἔλκουσα· κἂν ἀκοὴ κλαπῇ τὴν ἐνέργειαν, τὸ βλέμμα τοῦτο νεύμασι παρ ραμυθεῖται τὴν χρείαν. Οφθαλμοῦ δὲ σβεσθέντος, ὁ τῶν αἰσθητηρίων ἅπας συννενέκρωται δῆμος· ἀπρα- ξία τὸ σῶμα πεπέδηται· πόδες ἀρνοῦνται τὸν δρό μαν, ὀφθαλμὸν τὸν χειραγωγούντα ζητοῦντες· χεῖρες τὰς τέχνας ἀποβάλλουσι, τῷ βλέμματι καὶ αὐταὶ συντυφλούμεναι (58)· ἀκοὴ τὸν παρόντα σιωπώντα μηνύειν οὐ δύναται· ἡ γλῶττα δεσμεύεται, πρὸς ὄν φθέγξηται μὴ δυναμένη μαθεῖν. Τούτῳ μάτην ἥλιος δορυφορούμενος πρόεισι σελήνη δαδουχοῦσα τὴν νύ κτα, τούτῳ. λῦσαι τὸν ζόφον οὐ δύναται· οὐ πορφύ " μένων αὐτῶν. ὄχλοι πολλοί. όχλος πολύ;. κοινῷ. Τὸ κοινὸν δῆμον αἰσθητηρίων (α) εὐβίωτος. ORATIO XXXVI. A retia solvuntur. Alius oculis a natura captus, qul- que nec post uteri carcerem innatam caliginem exuerat, et cui nox longa vite comes fuerat, dum ipsi Christus verum lumen occurrens diemn relli- dit, lucis organis restitutis, extra uterum refugeus ea quæ in utero omiserat : et artem in theatro expromit ut captet fidem, relictaque fidei officina fictionem istam publicat, Judaeorum ob oculos relingens oculos, quo ceco quidem splendor obo- riatur artis ope, aliorum vero mentes illuminentur miraculo. Ab eadem humanitate Dominus pagos obibat, et urbes, ubique spargens miracula, el cun corporis, tum animi quoque curaus mortuus. Anima namque ex inopinata carnis sanatione vene- ratione commota, dum medicum adorat, curationem B sibi communicat. Marc. x, 46; Matth. xx, 29. sunt eum turbæ multæ ; et ecce duo cæci sedentes secus viam, audierunt, quod Jesus transiret, et cla- muverunt dicentes ". Nam cum ipsis essent oculi demortui, aures necessario oculorum vicem cor… pori subserviebant, et vicinus sensus usum minime suum commodabat. Singularum quidem partium corporis noxa in communi molesta est : oculorum vero privatio vitam facit minime vitalem. Nam si pedes affecti fuerint, corpori quidem cursus adimi tur, oculi interim suo aspectu dolorem levant; et C simamus?] morbo impediantur, amicos oculus exorat ad subsidium trahens; et si aures virtute sua destituantur, hic oculus nutibus necessitatem solatur exstincto vero oculo sensuum colliga- tio universa commoritur: inertia corpus impeditur, peles cursum negant, oculum ducem reposcentes; manus artes excutiunt simul cum oculo obcæcatæ; auris praesentem, si lacci, nequit iudicare ; lingua vincitur, nosse non valens cui loquatur. Huic sol astris frustra stipatus prælucel, Imma lædis illu- strans noctem, hunc a caligine liberare non valet; non purpurascens undisque ridens mare, non tel- lus pratis et floribus germinans, vernisque coro- nata gratiis jucunditatem affert ullam: sed est CL. DAUSQUEII NOTÆ. gogam Judæorum intelligo. Contra Bas. Biblia assimulat ea voce Cicero in Verr. lib. 1: Commune vocal : Pro quæslore vero quo- modo iste commune Milyadum vexarit. Post etiam ob naturalem copulationem ap- pellat. Gicero, lib. De leg., ubi de natura loqui- tur ei sensus tanquam satellites attribuit, ac nuntios. id est, egressus a templo. COMBEFIS. amici mutua benevolentia conquiescat ? Græce sit ßlos tuna in Hippolyto : ..... Spargitque manu. Munera caca... Lucanus lib. ut : Caca tela munu, sed non tamen irrita mittit. Alibi dixit Plautus: Manus oculatas, quæ nihil, nisi quod vident, credunt. 2. Ει proficiscente eo, inquit, de Jericho secula (54) Τὸ τῆς πίστεως ἀφεὶς ἐργαστήριον. Syna- D cui potest esse cila vitalis, ut ait Ennius, qui non in (55) Εκπορευομένου αὐτοῦ. Billia ἐκπορευο- (56) Τῷ κοινῷ λυπηρά. Hominem reip. tacite (57) Blor àbiwtor. Lib. De amicit. Tull. Principio (58) Χείρες... συντυφλούμεναι. Seneca de for
PG 85:387Ὢ ἰατροῦ φιλανθρώπου, ἰατροῦ συμπαθοῦς, οἰκείοις πάθεσι τὰ τῶν ἀνθρώπων ἰατρεύοντος πάθη Ἤψατο τῶν ὀφθαλμῶν, καὶ εὐθέως ἀνέβλεψαν . Προσέβαλλεν ἡ ἀφὴ τὴν αὐγήν. Ὀφθαλμοὶ τὰς Δεσποτικὰς χεῖρας ἀνέμενον. Σύγχρονον τῷ λόγῳ τὸ θαῦμα. Καὶ ἀναστάντες ἠκολούθησαν αὐτῷ . Ἠλευθερώθησαν νυκτὸς, καὶ καθέδρας, καὶ πάθους ἀνιάτου, καὶ νυκτὸς ἀπεράντου. Ἠκολούθησαν τῷ σώσαντι, μαρτυροῦντες τοῖς θαύμασιν, ὀφθαλμοὺς φέροντες τοῦ σώματος κήρυκας. Ἀκολουθήσωμεν καὶ ἡμεῖς τῷ Σωτῆρι. Ἑπώμεθα ταῖς πρὸς ἡμᾶς νευούσαις χερσὶ, καὶ τῷ σχήματι βοώσαις· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς . Προσέλθωμεν τῇ τῆς φιλανθρωπίας πηγῇ· μάθωμεν ἀγαθότητος ἀπληστίαν. Θεὸς ὢν ἀπ’ ἀρχῆς τὴν ἡμετέραν ἐνδύεται σάρκα, καὶ φύσιν θνητὴν ἀθάνατον δείξας δι’ ἡμᾶς περιβέβληται, οὐ σαρκὶ συμπληρούμενος. Ἔλαβε δούλου μορφὴν, ἵνα τοὺς δούλους υἱοὺς ἀπεργάσηται. Ὅσοι γὰρ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι . Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
ρουσα θάλασσα καὶ μειδιῶσα τοῖς κύμασιν, οὐκ ἤπει ρος λειμώσι (59) καὶ ἄνθεσι βρύουσα, καὶ ταῖς ἐαρι ναῖς στεφανουμένη χάρισιν εὐφροσύνην χαρίζεται ἀλλ᾽ ἔστιν ἀφή τις ο βίος (60) κατάδικος· ἡ ζωή μια νυκτί μετρουμένη· ἡ κτίσις ἀόρατος· ἄγνωστον αὐτῷ τῆς δημιουργίας τὸ κάλλος. Ὅπερ γὰρ ἥλιος ἐν τῇ κτίσει, τοῦτο ὀφθαλμὸς ἐν τῷ σώματι. Διά τοῦτο καὶ ὁ Δεσπότης ἐβόα Χριστός· Ο λύχνος, τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός. Ἐὰν οὖν ὀφθαλμός σου φωτεινές (61) ᾖ, ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινὸν ἔσται. Τούτῳ τῷ πάθει πεπληγμένοι δύο τυφλοί παρὰ τὴν ὁδὸν ἐκαθέζοντο, πενίας δυναστείας καὶ φωτὸς ἀπορίς κρατούμενοι. ᾿Αλλὰ γαστρὸς μὲν παρ ραμυθία καὶ πενίας Β οἶδε γὰρ οἶδε κατὰ θαυμάτων φθόνος στρατεύεσθαι. Διὰ τοῦτο ὁ Κύριος ἐρωτᾷ τοὺς τυφλούς· Τι θέλετε ἵνα ποιήσω ὑμῖν; Σαφῶς μοι τὴν αἴτησιν ἐξαγγεί λατε· κηρύξατε τὸ πάθος τῷ φθόνῳ μάθωσιν Ἰου δαῖοι τῆς ἱκεσίας τὸ βούλημα. Λέγουσι· Κύριε, ἵνα ἀνοιχθῶσιν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί. Οίδαμεν & ποθοῦ μεν, κἂν Ἰουδαῖοι βασκαίνωσι. Φωτὸς ἀκτῖνας ἰδεῖν παρὰ φωτὸς ἱκετεύομεν ὀφθαλμῶν προσαῖται καθε ήμεθα τὴν σὴν παρουσίαν λοχῶντες. Ἐνταῦθα δια- τρίζομεν, τὸν σὸν ἥλιον ἡμῖν ἀνατείλαι προσμένον τες. Σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς, ήψατο των ὀφθαλμῶν αὐτῶν, καὶ εὐθέως, ἀνέβλεψαν, καὶ Ακολούθησαν αὐτῷ. Ὢ ἰατροῦ φιλανθρώπου, ία- τροῦ συμπαθούς, οἰκείοις πάθεσι τὰ τῶν ἀνθρώπων Ιατρεύοντος πάθη! Ηψατο τῶν ὀφθαλμῶν, καὶ . εὐθέως ανέβλεψαν. Προσέβαλλεν ἡ ἀφὴ τὴν αὐγήν. Οφθαλμοὶ τὰς Δεσποτικὰς χεῖρας ἀνέμενον. Σύγχρο νον τῷ λόγῳ τὸ θαῦμα. Καὶ ἀναστάντες ἠκολούθη σαν αὐτῷ. Ἠλευθερώθησαν νυκτὸς, καὶ καθέδρας, καὶ πάθους ἀνιάτου, καὶ νυκτὸς ἀπεράντου. Ἡκο- λούθησαν τῷ σώσαντι, μαρτυροῦντες τοῖς θαύμασιν, ὀφθαλμούς φέροντες τοῦ σώματος κήρυκας. Ακολου θήσωμεν καὶ ἡμεῖς τῷ Σωτῆρι. Επώμεθα ταῖς πρὸς ἡμᾶς νευούσαις χερσί, καὶ τῷ σχήματι βοώσαις· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, καὶ πεφορ τισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Προσέλθωμεν τῇ τῆς φιλανθρωπίας πηγῇ· μάθωμεν ἀγαθότητος ἀπληστίαν. Θεὸς ὢν ἀπ᾿ ἀρχῆς τὴν ἡμετέραν ενα δύεται σάρκα, καὶ φύσιν θνητὴν ἀθάνατον δείξας δι' ἡμᾶς περιβέβληται, οὐ σαρκὶ συμπληρούμενος. Ελα- σε δούλου μορφήν, ἵνα τοὺς δούλους υἱοὺς ἀπεργάσηται. "Οσοι γὰρ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΑΖ΄. Εἰς τὰ νήπια τὰ ἐν Βηθλεὲμ ὑπὸ Ἡρώδου ἀναι ρεθέντα. α'. Πάλιν ὁ γέρων ἐγὼ πρὸς τὸ τῶν λόγων αγο Εἴαρος εὐλείμων θελξινόοιο χάρις.... ἁπλοῦς. BASILII SELEUCIENSIS contrectatio quadam vita sic condemnata, vita A nocte una commensa mundus invisibilis, mundi opificii pulchritudo ipsi incognita. Quod enim sol in mundo, hoc oculus in corpore. Propterea quoque Christus Dominus clam bat : Lucerna corporis est oculus : si oculus tuus fuerit luridus, totum corpus tuum lucidum erit 18. Hac oppleti miseria cæci duo secus viam sedebant, egestatis viribus et lucis inopia detenti. At ventris solatium et paupertatis. . • • • Novit enim, novit vel adversus miracula consurgere invidia. Ideo Dominus cæcos interrogat, Quid vultis, ut faciam vobis ' ? Diserte mihi postulationem vestram exponite, ipsi invidiæ malum expromite : discant Judæi quid hac suppli- calione velitis : Dicunt, Domine, ut aperiuntur oculi nostri *. Scimus quid petamus, esto, Judæi invi- · deant. Luminis ralios videre a Lumine supplices petimus: oculorum mendici sedemus velut ex in- sidiis adventum exspectantes tuum; hic moramur solis tui exortum præstolati : Misertus autem eo- rum Jesus`tetigit oculos eorum, et confestim vide- runt, el seculi sunt eum 81. O perhumanum medi- cum! Medicum compatientem! suis passionibus humanas passiones medicantem! Tetigit oculos, et confestim viderunt. Contactus splendorem adjecit. Oruti Domini manus exspectabant, et dicto citius miraculum peractum est. Et assurgenles seculi sunt eum. Liberati sunt a carcitate, et sessu, et morbo immedicabili, et ab interminata norte. Se- quebantur eum qui salutem dederat, miraculis te. G stimonium dicentes, dum præcones ocutus ferunt corporis. Sequamur et nos Salvatorem ; sequamur inclinantes ad nos manus, et habitu clamantes: Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati eslis, et ego reficiam vos 1. Adeamus humanitatis fontein, discamus inexplebilem ejus bonitatem. Cum sit a principio Deus, nostra induitur carne; el mortali natura, quam deinde monstravit immortalem, pro- per nos vestitus est, non carne completus. Cepit formam servi, ut servos flies facial. Quotquot enim receperuut eum, dedit eis potes:alem filius Dei fieri 83; cui gloria in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO XXXVII. De infantibus in Bethleem ab Herode sublatis. Luc. x1, 34. • Matth. xx, 51. referor, rur- D so ibisl. 30. et ibid. 34. ** Matth. x1, 28. * Joan. 1; 12. .CL. DAUSQUEII NOTÆ. adde numeros, et carmen erit. Compone hæc ex epigranimatis : mnatam contrectationem quamdam esse definit : quippe quod emortuis cæteris sensib. restet, ipse tastus in que sola vita residere videatur. Pene idem Lucretius, lib. : Nam cum cæcigeni, solis qui lumina nunquam Asperere, lamen cognoscunt omnia laclu Ex ineunte avo….. 1. Ego annis gravis in dicendi stadium (59) Οὐκ ἤπειρος λειμώσι. Ne pote venustius, (60) "Εστιν ἀφή τις ὁ βίος. Vitam cacitate da- (61) Οφθαλμός σου φωτεινός. Luc. u, et Matth.
Discourse XXXVIIΛΟΓΟΣ ΛΖ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ΛΟΓΟΣ ΛΖ. Εἰς τὰ νήπια τὰ ἐν Βηθλεὲμ ὑπὸ Ἡρώδου ἀναιρεθέντα. α.
ρουσα θάλασσα καὶ μειδιῶσα τοῖς κύμασιν, οὐκ ἤπει ρος λειμώσι (59) καὶ ἄνθεσι βρύουσα, καὶ ταῖς ἐαρι ναῖς στεφανουμένη χάρισιν εὐφροσύνην χαρίζεται ἀλλ᾽ ἔστιν ἀφή τις ο βίος (60) κατάδικος· ἡ ζωή μια νυκτί μετρουμένη· ἡ κτίσις ἀόρατος· ἄγνωστον αὐτῷ τῆς δημιουργίας τὸ κάλλος. Ὅπερ γὰρ ἥλιος ἐν τῇ κτίσει, τοῦτο ὀφθαλμὸς ἐν τῷ σώματι. Διά τοῦτο καὶ ὁ Δεσπότης ἐβόα Χριστός· Ο λύχνος, τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός. Ἐὰν οὖν ὀφθαλμός σου φωτεινές (61) ᾖ, ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινὸν ἔσται. Τούτῳ τῷ πάθει πεπληγμένοι δύο τυφλοί παρὰ τὴν ὁδὸν ἐκαθέζοντο, πενίας δυναστείας καὶ φωτὸς ἀπορίς κρατούμενοι. ᾿Αλλὰ γαστρὸς μὲν παρ ραμυθία καὶ πενίας Β οἶδε γὰρ οἶδε κατὰ θαυμάτων φθόνος στρατεύεσθαι. Διὰ τοῦτο ὁ Κύριος ἐρωτᾷ τοὺς τυφλούς· Τι θέλετε ἵνα ποιήσω ὑμῖν; Σαφῶς μοι τὴν αἴτησιν ἐξαγγεί λατε· κηρύξατε τὸ πάθος τῷ φθόνῳ μάθωσιν Ἰου δαῖοι τῆς ἱκεσίας τὸ βούλημα. Λέγουσι· Κύριε, ἵνα ἀνοιχθῶσιν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί. Οίδαμεν & ποθοῦ μεν, κἂν Ἰουδαῖοι βασκαίνωσι. Φωτὸς ἀκτῖνας ἰδεῖν παρὰ φωτὸς ἱκετεύομεν ὀφθαλμῶν προσαῖται καθε ήμεθα τὴν σὴν παρουσίαν λοχῶντες. Ἐνταῦθα δια- τρίζομεν, τὸν σὸν ἥλιον ἡμῖν ἀνατείλαι προσμένον τες. Σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς, ήψατο των ὀφθαλμῶν αὐτῶν, καὶ εὐθέως, ἀνέβλεψαν, καὶ Ακολούθησαν αὐτῷ. Ὢ ἰατροῦ φιλανθρώπου, ία- τροῦ συμπαθούς, οἰκείοις πάθεσι τὰ τῶν ἀνθρώπων Ιατρεύοντος πάθη! Ηψατο τῶν ὀφθαλμῶν, καὶ . εὐθέως ανέβλεψαν. Προσέβαλλεν ἡ ἀφὴ τὴν αὐγήν. Οφθαλμοὶ τὰς Δεσποτικὰς χεῖρας ἀνέμενον. Σύγχρο νον τῷ λόγῳ τὸ θαῦμα. Καὶ ἀναστάντες ἠκολούθη σαν αὐτῷ. Ἠλευθερώθησαν νυκτὸς, καὶ καθέδρας, καὶ πάθους ἀνιάτου, καὶ νυκτὸς ἀπεράντου. Ἡκο- λούθησαν τῷ σώσαντι, μαρτυροῦντες τοῖς θαύμασιν, ὀφθαλμούς φέροντες τοῦ σώματος κήρυκας. Ακολου θήσωμεν καὶ ἡμεῖς τῷ Σωτῆρι. Επώμεθα ταῖς πρὸς ἡμᾶς νευούσαις χερσί, καὶ τῷ σχήματι βοώσαις· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, καὶ πεφορ τισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Προσέλθωμεν τῇ τῆς φιλανθρωπίας πηγῇ· μάθωμεν ἀγαθότητος ἀπληστίαν. Θεὸς ὢν ἀπ᾿ ἀρχῆς τὴν ἡμετέραν ενα δύεται σάρκα, καὶ φύσιν θνητὴν ἀθάνατον δείξας δι' ἡμᾶς περιβέβληται, οὐ σαρκὶ συμπληρούμενος. Ελα- σε δούλου μορφήν, ἵνα τοὺς δούλους υἱοὺς ἀπεργάσηται. "Οσοι γὰρ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΑΖ΄. Εἰς τὰ νήπια τὰ ἐν Βηθλεὲμ ὑπὸ Ἡρώδου ἀναι ρεθέντα. α'. Πάλιν ὁ γέρων ἐγὼ πρὸς τὸ τῶν λόγων αγο Εἴαρος εὐλείμων θελξινόοιο χάρις.... ἁπλοῦς. BASILII SELEUCIENSIS contrectatio quadam vita sic condemnata, vita A nocte una commensa mundus invisibilis, mundi opificii pulchritudo ipsi incognita. Quod enim sol in mundo, hoc oculus in corpore. Propterea quoque Christus Dominus clam bat : Lucerna corporis est oculus : si oculus tuus fuerit luridus, totum corpus tuum lucidum erit 18. Hac oppleti miseria cæci duo secus viam sedebant, egestatis viribus et lucis inopia detenti. At ventris solatium et paupertatis. . • • • Novit enim, novit vel adversus miracula consurgere invidia. Ideo Dominus cæcos interrogat, Quid vultis, ut faciam vobis ' ? Diserte mihi postulationem vestram exponite, ipsi invidiæ malum expromite : discant Judæi quid hac suppli- calione velitis : Dicunt, Domine, ut aperiuntur oculi nostri *. Scimus quid petamus, esto, Judæi invi- · deant. Luminis ralios videre a Lumine supplices petimus: oculorum mendici sedemus velut ex in- sidiis adventum exspectantes tuum; hic moramur solis tui exortum præstolati : Misertus autem eo- rum Jesus`tetigit oculos eorum, et confestim vide- runt, el seculi sunt eum 81. O perhumanum medi- cum! Medicum compatientem! suis passionibus humanas passiones medicantem! Tetigit oculos, et confestim viderunt. Contactus splendorem adjecit. Oruti Domini manus exspectabant, et dicto citius miraculum peractum est. Et assurgenles seculi sunt eum. Liberati sunt a carcitate, et sessu, et morbo immedicabili, et ab interminata norte. Se- quebantur eum qui salutem dederat, miraculis te. G stimonium dicentes, dum præcones ocutus ferunt corporis. Sequamur et nos Salvatorem ; sequamur inclinantes ad nos manus, et habitu clamantes: Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati eslis, et ego reficiam vos 1. Adeamus humanitatis fontein, discamus inexplebilem ejus bonitatem. Cum sit a principio Deus, nostra induitur carne; el mortali natura, quam deinde monstravit immortalem, pro- per nos vestitus est, non carne completus. Cepit formam servi, ut servos flies facial. Quotquot enim receperuut eum, dedit eis potes:alem filius Dei fieri 83; cui gloria in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO XXXVII. De infantibus in Bethleem ab Herode sublatis. Luc. x1, 34. • Matth. xx, 51. referor, rur- D so ibisl. 30. et ibid. 34. ** Matth. x1, 28. * Joan. 1; 12. .CL. DAUSQUEII NOTÆ. adde numeros, et carmen erit. Compone hæc ex epigranimatis : mnatam contrectationem quamdam esse definit : quippe quod emortuis cæteris sensib. restet, ipse tastus in que sola vita residere videatur. Pene idem Lucretius, lib. : Nam cum cæcigeni, solis qui lumina nunquam Asperere, lamen cognoscunt omnia laclu Ex ineunte avo….. 1. Ego annis gravis in dicendi stadium (59) Οὐκ ἤπειρος λειμώσι. Ne pote venustius, (60) "Εστιν ἀφή τις ὁ βίος. Vitam cacitate da- (61) Οφθαλμός σου φωτεινός. Luc. u, et Matth.
Πάλιν ὁ γέρων ἐγὼ πρὸς τὸ τῶν λόγων ἄγομαι στάδιον· πάλιν ὁποῖα μήτηρ ἐπὶ παιδοτροφίαις τεταλαιπωρηκυῖα πολλαῖς, τὸν ἀσθενῆ καὶ πτωχὸν τῆς ἐμῆς ταπεινώσεως μαζὸν ἐκπιέζειν βίᾳ ἀναγκάζομαι πρὸς τὴν τοιούτου δήμου διατροφήν. Καὶ τίς ὁ ταῦτα καταναγκάζων; Ὁ ποταμὸς οὗτος ὁ μέγας Εὐφράτης, διὰ τοῦτο καὶ πείθομαι. Δύναται γὰρ ἐκ τῆς αὐτοῦ πλημμύρας περιοχετεῦσαί τινα περιουσίαν λόγων ἡμῖν, καὶ τοσαύτην ὅσην τὸ τῆς ψυχῆς ἐμῆς κῦτος ἰσχύει χωρεῖν. Πλήρη μὲν γὰρ ἀδελφοὶ τὰ τῶν Γραφῶν κηρία τοῦ μέλιτος, καὶ τὴν γλυκεῖαν δρόσον οἱ σίμβλοι διακόρως ὑποβλύζουσιν· ὥστε τοῖς ἐπιμελέσιν ἐξεῖναι τούτους ἀπόνως ἐκθλίψασι, τὴν τῶν ἀρετῶν μέθην εἰσοικίσαι ταῖς οἰκείαις ψυχαῖς· μέθην σωφροσύνης μητέρα, μέθην ἀγνοίας διδάσκαλον, μέθην ἄγρυπνον τηροῦσαν τὸ βλέμμα τοῦ νοῦ· μέθην ἀληθείας φῶς ἐναποτιθεμένην ταῖς ἀεὶ πληρουμέναις ψυχαῖς· μέθην οὐ παραφόρους ἐργαζομένην, οὐδὲ ἀσθενεῖς ἐκ τοῦ κόρου ἐκπίπτοντας, ἀλλὰ μᾶλλον τὰ μέλη κρατύνουσαν, καὶ τοῖς τῆς δικαιοσύνης ὅπλοις κατὰ τῆς ἁμαρτίας ὁπλίζουσαν·
ρουσα θάλασσα καὶ μειδιῶσα τοῖς κύμασιν, οὐκ ἤπει ρος λειμώσι (59) καὶ ἄνθεσι βρύουσα, καὶ ταῖς ἐαρι ναῖς στεφανουμένη χάρισιν εὐφροσύνην χαρίζεται ἀλλ᾽ ἔστιν ἀφή τις ο βίος (60) κατάδικος· ἡ ζωή μια νυκτί μετρουμένη· ἡ κτίσις ἀόρατος· ἄγνωστον αὐτῷ τῆς δημιουργίας τὸ κάλλος. Ὅπερ γὰρ ἥλιος ἐν τῇ κτίσει, τοῦτο ὀφθαλμὸς ἐν τῷ σώματι. Διά τοῦτο καὶ ὁ Δεσπότης ἐβόα Χριστός· Ο λύχνος, τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός. Ἐὰν οὖν ὀφθαλμός σου φωτεινές (61) ᾖ, ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινὸν ἔσται. Τούτῳ τῷ πάθει πεπληγμένοι δύο τυφλοί παρὰ τὴν ὁδὸν ἐκαθέζοντο, πενίας δυναστείας καὶ φωτὸς ἀπορίς κρατούμενοι. ᾿Αλλὰ γαστρὸς μὲν παρ ραμυθία καὶ πενίας Β οἶδε γὰρ οἶδε κατὰ θαυμάτων φθόνος στρατεύεσθαι. Διὰ τοῦτο ὁ Κύριος ἐρωτᾷ τοὺς τυφλούς· Τι θέλετε ἵνα ποιήσω ὑμῖν; Σαφῶς μοι τὴν αἴτησιν ἐξαγγεί λατε· κηρύξατε τὸ πάθος τῷ φθόνῳ μάθωσιν Ἰου δαῖοι τῆς ἱκεσίας τὸ βούλημα. Λέγουσι· Κύριε, ἵνα ἀνοιχθῶσιν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί. Οίδαμεν & ποθοῦ μεν, κἂν Ἰουδαῖοι βασκαίνωσι. Φωτὸς ἀκτῖνας ἰδεῖν παρὰ φωτὸς ἱκετεύομεν ὀφθαλμῶν προσαῖται καθε ήμεθα τὴν σὴν παρουσίαν λοχῶντες. Ἐνταῦθα δια- τρίζομεν, τὸν σὸν ἥλιον ἡμῖν ἀνατείλαι προσμένον τες. Σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς, ήψατο των ὀφθαλμῶν αὐτῶν, καὶ εὐθέως, ἀνέβλεψαν, καὶ Ακολούθησαν αὐτῷ. Ὢ ἰατροῦ φιλανθρώπου, ία- τροῦ συμπαθούς, οἰκείοις πάθεσι τὰ τῶν ἀνθρώπων Ιατρεύοντος πάθη! Ηψατο τῶν ὀφθαλμῶν, καὶ . εὐθέως ανέβλεψαν. Προσέβαλλεν ἡ ἀφὴ τὴν αὐγήν. Οφθαλμοὶ τὰς Δεσποτικὰς χεῖρας ἀνέμενον. Σύγχρο νον τῷ λόγῳ τὸ θαῦμα. Καὶ ἀναστάντες ἠκολούθη σαν αὐτῷ. Ἠλευθερώθησαν νυκτὸς, καὶ καθέδρας, καὶ πάθους ἀνιάτου, καὶ νυκτὸς ἀπεράντου. Ἡκο- λούθησαν τῷ σώσαντι, μαρτυροῦντες τοῖς θαύμασιν, ὀφθαλμούς φέροντες τοῦ σώματος κήρυκας. Ακολου θήσωμεν καὶ ἡμεῖς τῷ Σωτῆρι. Επώμεθα ταῖς πρὸς ἡμᾶς νευούσαις χερσί, καὶ τῷ σχήματι βοώσαις· Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες, καὶ πεφορ τισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. Προσέλθωμεν τῇ τῆς φιλανθρωπίας πηγῇ· μάθωμεν ἀγαθότητος ἀπληστίαν. Θεὸς ὢν ἀπ᾿ ἀρχῆς τὴν ἡμετέραν ενα δύεται σάρκα, καὶ φύσιν θνητὴν ἀθάνατον δείξας δι' ἡμᾶς περιβέβληται, οὐ σαρκὶ συμπληρούμενος. Ελα- σε δούλου μορφήν, ἵνα τοὺς δούλους υἱοὺς ἀπεργάσηται. "Οσοι γὰρ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι. Αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΛΟΓΟΣ ΑΖ΄. Εἰς τὰ νήπια τὰ ἐν Βηθλεὲμ ὑπὸ Ἡρώδου ἀναι ρεθέντα. α'. Πάλιν ὁ γέρων ἐγὼ πρὸς τὸ τῶν λόγων αγο Εἴαρος εὐλείμων θελξινόοιο χάρις.... ἁπλοῦς. BASILII SELEUCIENSIS contrectatio quadam vita sic condemnata, vita A nocte una commensa mundus invisibilis, mundi opificii pulchritudo ipsi incognita. Quod enim sol in mundo, hoc oculus in corpore. Propterea quoque Christus Dominus clam bat : Lucerna corporis est oculus : si oculus tuus fuerit luridus, totum corpus tuum lucidum erit 18. Hac oppleti miseria cæci duo secus viam sedebant, egestatis viribus et lucis inopia detenti. At ventris solatium et paupertatis. . • • • Novit enim, novit vel adversus miracula consurgere invidia. Ideo Dominus cæcos interrogat, Quid vultis, ut faciam vobis ' ? Diserte mihi postulationem vestram exponite, ipsi invidiæ malum expromite : discant Judæi quid hac suppli- calione velitis : Dicunt, Domine, ut aperiuntur oculi nostri *. Scimus quid petamus, esto, Judæi invi- · deant. Luminis ralios videre a Lumine supplices petimus: oculorum mendici sedemus velut ex in- sidiis adventum exspectantes tuum; hic moramur solis tui exortum præstolati : Misertus autem eo- rum Jesus`tetigit oculos eorum, et confestim vide- runt, el seculi sunt eum 81. O perhumanum medi- cum! Medicum compatientem! suis passionibus humanas passiones medicantem! Tetigit oculos, et confestim viderunt. Contactus splendorem adjecit. Oruti Domini manus exspectabant, et dicto citius miraculum peractum est. Et assurgenles seculi sunt eum. Liberati sunt a carcitate, et sessu, et morbo immedicabili, et ab interminata norte. Se- quebantur eum qui salutem dederat, miraculis te. G stimonium dicentes, dum præcones ocutus ferunt corporis. Sequamur et nos Salvatorem ; sequamur inclinantes ad nos manus, et habitu clamantes: Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati eslis, et ego reficiam vos 1. Adeamus humanitatis fontein, discamus inexplebilem ejus bonitatem. Cum sit a principio Deus, nostra induitur carne; el mortali natura, quam deinde monstravit immortalem, pro- per nos vestitus est, non carne completus. Cepit formam servi, ut servos flies facial. Quotquot enim receperuut eum, dedit eis potes:alem filius Dei fieri 83; cui gloria in sæcula sæculorum. Amen. ORATIO XXXVII. De infantibus in Bethleem ab Herode sublatis. Luc. x1, 34. • Matth. xx, 51. referor, rur- D so ibisl. 30. et ibid. 34. ** Matth. x1, 28. * Joan. 1; 12. .CL. DAUSQUEII NOTÆ. adde numeros, et carmen erit. Compone hæc ex epigranimatis : mnatam contrectationem quamdam esse definit : quippe quod emortuis cæteris sensib. restet, ipse tastus in que sola vita residere videatur. Pene idem Lucretius, lib. : Nam cum cæcigeni, solis qui lumina nunquam Asperere, lamen cognoscunt omnia laclu Ex ineunte avo….. 1. Ego annis gravis in dicendi stadium (59) Οὐκ ἤπειρος λειμώσι. Ne pote venustius, (60) "Εστιν ἀφή τις ὁ βίος. Vitam cacitate da- (61) Οφθαλμός σου φωτεινός. Luc. u, et Matth.
PG 85:389μέθην ἧς ὁ τῶν ἀποστόλων ἐνεπλήσθη χορὸς, ἡνίκα τὴν ἐκ τῶν οὐρανῶν ῥυεῖσαν δρόσον τοῦ Πνεύματος, ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ γλώττης δεξάμενος ἕκαστος, ταῖς τῶν συνειλεγμένων ἐθνῶν ἀκοαῖς τὴν τοῦ στόματος ἐνέργειαν ἐπεμέριζε τὴν μίαν ἑκάστου φωνὴν πρὸς τὰς ἁπάντων ἐθνῶν αἰσθήσεις μεταρυθμιζούσης τῆς χάριτος· ὥστε τὸ νᾶμα τοῦ λόγου τῶν χειλέων προχεόμενον, οἰκεῖον γίνεσθαι πάσαις ταῖς ἀκοαῖς, μεταποιουμένης ὑπὸ τοῦ Πνεύματος τῆς βοῆς πρὸς τὸ συγγενὲς τῆς ἑκάστου τῶν ἀκουόντων φωνῆς. β. Ἐμὲ δὲ αἱ τῶν νηπίων ἔτι περιηχοῦσι βοαὶ, καὶ βλέπειν ταῦτα νενόμικα, κεκραγότα μὲν ἄσημα μετ’ ἐκπλήξεως, καὶ πρὸς τὰς τῶν ξιφῶν αὐγὰς ἐπιβλέποντα, καὶ μετὰ δέους ἀποκλινόμενα πρὸς τὰς τῶν μητέρων ἀγκάλας, ὡς ἀσφαλεῖς, εἶτα εἰς αὐτοὺς τοὺς κόλπους καταδυόμενα. Δοκῶ δὲ καὶ αὐτὰς τὰς μητέρας ὁρᾷν, ἄλλην ἀλλαχῆ τῆς πόλεως διατρέχουσαν μετὰ τῶν ἐλεεινῶν ἐκείνων καὶ γλυκέων φορτίων, καὶ ζητοῦσαν τόπον ἀποφυγῆς· καὶ τὴν μὲν οὐδὲ καλύπτραν εὐσχήμονα λαβοῦσαν ἐν ἀκμῇ τῶν δεινῶν· τὴν δὲ ἣν εἶχεν ἀποβαλοῦσαν ἐν τοῖς ἀλλοκότοις δρόμοις, καὶ ῥίψασαν·
μαι στάδιον· πάλιν ὁποῖα μήτηρ ἐπὶ παιδοτροφίαις τεταλαιπωρηκυία πολλαῖς, τὸν ἀσθενῆ καὶ πτω χὸν τῆς ἐμῆς ταπεινώσεως μαζὸν ἐκπιέζειν βίᾳ ἀναγκάζομαι πρὸς τὴν τοιούτου δήμου διατροφήν. Καὶ τίς ὁ ταῦτα καταναγκάζων; Ο ποταμὸς οὗτος ὁ μέγας Εὐφράτης, διὰ τοῦτο καὶ πείθομαι. Δύναται γὰρ ἐκ τῆς αὐτοῦ πλημμύρας περιοχετεῦσαι τινα περιουσίαν λόγων ἡμῖν, καὶ τοσαύτην ὅσην τὸ τῆς ψυχῆς ἐμῆς αὐτος ἰσχύει χωρεῖν. Πλήρη μὲν γὰρ ἀδελφοὶ τὰ τῶν Γραφῶν κηρία του μέλιτος, καὶ τὴν γλυκεῖαν δρόσον οἱ σίμβλοι διακύρως ὑποβλύτ ζουσιν· ὥστε τοῖς ἐπιμελέσιν ἐξεῖναι τούτους ἀπόνως ἐκθλίψασι, τὴν τῶν ἀρετῶν μέθην εἰσοικίσαι ταῖς οἰκείαις ψυχαῖς· μέθην σωφροσύνης μητέρα, μέθην ἀγνοίας διδάσκαλον (62), μέθην ἄγρυπνον τηροῦσαν τὸ βλέμμα τοῦ νοῦ· μέθην ἀληθείας φῶς ἐναποτίθε- Β μένην ταῖς ἀεὶ πληρουμέναις ψυχαῖς· μέθην οὐ πα ραφόρους εργαζομένην, οὐδὲ ἀσθενεῖς ἐκ τοῦ κόρου ἐκπίπτοντας, ἀλλὰ μᾶλλον τὰ μέλη κρατύνουσαν, καὶ τοῖς τῆς δικαιοσύνης ὅπλοις κατὰ τῆς ἁμαρτίας ὀπλίζουσαν μέθην ἧς ὁ τῶν ἀποστόλων ἐνεπλήσθη χορός, ἡνίκα τὴν ἐκ τῶν οὐρανῶν ἐνεῖσαν δρόσον τοῦ Πνεύματος, ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ γλώττης δεξάμενος έκα- στος, ταῖς τῶν συνειλεγμένων ἐθνῶν ἀκοαῖς τὴν τοῦ στόματος ενέργειαν ἐπεμέριζε την μίαν ἑκάστου φω- νὴν πρὸς τὰς ἁπάντων ἐθνῶν αἰσθήσεις μεταρυθμι- ζούσης τῆς χάριτος· ὥστε τὸ νῆμα τοῦ λόγου τῶν χει- λέων προχεόμενον, οἰκεῖον γίνεσθαι πάσαις ταῖς ἀκραῖς, μεταποιουμένης ὑπὸ τοῦ Πνεύματος τῆς βοῆς πρὸς τὸ συγγενὲς τῆς ἑκάστου τῶν ἀκουόντων φωνῆς. β'. Ἐμὲ δὲ αἱ τῶν νηπίων ἔτι περιηγοῦσι βοαί, καὶ βλέπειν ταῦτα νενόμικα, κεκραγότα μὲν ἄσημα μετ᾿ ἐκπλήξεως, καὶ πρὸς τὰς τῶν ξιφῶν αὐγὰς ἐπιβλέποντα, καὶ μετὰ δέους ἀποκλινόμενα πρὸς τὰς τῶν μητέρων ἀγκάλας, ὡς ἀσφαλεῖς, εἶτα εἰς αὐτ τοὺς τοὺς κόλπους καταδυόμενα. Δοκῶ δὲ καὶ αὐτὰς τὰς μητέρας ὁρᾷν, ἄλλην ἀλλαγῆ τῆς πόλεως δια- τρέχουσαν μετὰ τῶν ἐλεεινῶν ἐκείνων καὶ γλυκέων φορτίων, καὶ ζητοῦσαν τόπον ἀποφυγῆς· καὶ τὴν μὲν οὐδὲ καλύπτραν εὐσχήμονα λαβοῦσαν ἐν ἀκμῇ τῶν δεινῶν· τὴν δὲ ἣν εἶχεν ἀποβαλοῦσαν ἐν τοῖς ἀλλοκότοις δρόμοις, καὶ ῥίψασαν· ἄλλην δὲ εἰκῇ κει χυμένας τὰς κόμας ἐπιβάλλουσαν τῷ παιδὶ, καὶ τῇ τοιαύτῃ σκέπῃ τὸ βρέφος ἀποκλέπτειν τῶν κινδύνων ἐλπίζουσαν· ἄλλην ἐγκαταλαμβανομένην ὑπὸ τῶν διωκόντων σφοδρώς, εἶτα ἀφισταμένην τοῦ δρόμου, καὶ πεπληγυῖαν ὑπὸ τοῦ δέους, καὶ δακρύουσαν τοῖς ὀφθαλμοῖς, πρὸς τὴν τῆς μαχαίρας ἀποβλέπουσαν ἀστραπὴν, τὸ βλέμμα επιμερίζουσαν τῇ τε ὁρμῇ τοῦ ξίφους, καὶ τῷ παιδίῳ τῷ πλήττεσθαι μέλλοντι, καὶ προτιθεῖσαν ἑαυτὴν (65) τῇ φορά τοῦ σιδήρου μετὰ σπουδῆς. Καὶ πάλιν ἄλλην οὐδὲ κινηθῆναι που δυ ταυτολογοίη, μητέρα σωφροσύ ἁγνείας προτίθησιν, που ORATIO XXXVII. 'flictatæ exsuccam, et paúpertinam meæ humilitatis mamillam vi cogor exprimere ad tantæ multitudinis nutricationem. Ecquis hanc vim affert? Flu- vius ille magius Euphrates ; quare etiam pareo. Nam- que šuo žestu tantam aliquam orationis copiam nobis invehere potest, quantum animi mei capere potest amplitudo. Pleni enim sunt, fratres, mellis Scripta- rarum favi, et ita suavi rore abunde scatent alvea- ria, ut industriis absque labore licet expressum inde virtutis temetum in proprias aírimas derivare ac recondere ; lemetum temperantiae parentem ; temetum castitatis magistrum; temetum, quod mentis oculum pervigilare faciat ; quod veritatis lumen in semper plenis gratie animis reponat ; quod neque dementes, neque infirmos ex satietate, et lapsabundos faciat, sed membra potius firmet, et justitiæ armis contra scelus obarmet; temetum quo apostolorum chorus repletus est, quando rorem Spiritus cœlo defluentem sua quisque lingua exci- piens, collectarum nationum auribus'oris virtutem impertiebatur, unicam cujusque vocem ad ommiana nationum audiendi sensum conformante gratia. Adeo ut orationis flamen ore profusum aptuin mo- dificatumque ad cujusque aures accideret, Spiritu vocem transformable pro cujusque audieritis lingua vernacula. A susinstar matrisærumnis in alenda prole mulla cou- C D res, et eòs mihi videre videor non sine animi percal- sione nescio quid indiscretum clamitare, et ad ensiun fulgores intueri,nec sine metu ad matrum complexus ut tutos réclinari, deinde in ipsos sinus immergi. Videor et ipsas videre matres, aliam parte alia civi- tatis discursare cum illo miserabili dubrique onere, et effugio locum quæritare; aliquam sine decoro capitis tegnine, dum fervet crudelitas ; nonnullam, quod habebat, per tant immanem concursationem ponere et abjicere; aliam etiam comain temere confusam infanti objectare, tali tegumento speran- tem periculis eripi posse infantem; non neminem ab acriter insequentibus deprehendi, tumque cursu represso metu perculsam, inque lacrymas effusam, macherum fulgurantem respectare, oculos nunc ad impetum gladii dividere, nunc ad plagam puero impendentern, et seipsam lerro stricto festi- nanter opponere. Contra aliam videre videor, quæ neque se quoquam movere queat; neque paululam respirare, ipsa perculsione pedes vinciente; sed præ timore ante prolemi suam velut emortua, obs · NOTÆ. CL. DAUSQUEII illud secutus: rinum germinans virgines. Et quod illis pene Basilius : codice (bæc enim oratio Augusta quoque Vindeli corum seorsim ab aliis excusa fuit ) ex- pressum. : quod fuisset matrem ad cædem lilii accessisse victi- mam, et prope utrumque uno ictu caesum. At si di- catur ipsa rabiem percussoris a filii capite in se avertere, quando ipsa se ingenio Basilii erit congruentius, quasi vulnus ipsa occupet, facere, sed ferre. 2. Me vero mode circumstrepunt infantium clamo- (62) Μέθην ἀγνοίας διδάσκαλον. Correxi ἁγνείας 975. Cum hæc ita indicasšem, comperi in Augustano (65) Προτιθεῖσαν ἑαυτήν. Προστιθείσαν postuli,
ἄλλην δὲ εἰκῆ κεχυμένας τὰς κόμας ἐπιβάλλουσαν τῷ παιδὶ, καὶ τῇ τοιαύτῃ σκέπῃ τὸ βρέφος ἀποκλέπτειν τῶν κινδύνων ἐλπίζουσαν· ἄλλην ἐγκαταλαμβανομένην ὑπὸ τῶν διωκόντων σφοδρῶς, εἶτα ἀφισταμένην τοῦ δρόμου, καὶ πεπληγυῖαν ὑπὸ τοῦ δέους, καὶ δακρύουσαν τοῖς ὀφθαλμοῖς, πρὸς τὴν τῆς μαχαίρας ἀποβλέπουσαν ἀστραπὴν, τὸ βλέμμα ἐπιμερίζουσαν τῇ τε ὁρμῇ τοῦ ξίφους, καὶ τῷ παιδίῳ τῷ πλήττεσθαι μέλλοντι, καὶ προτιθεῖσαν ἑαυτὴν τῇ φορᾷ τοῦ σιδήρου μετὰ σπουδῆς. Καὶ πάλιν ἄλλην οὐδὲ κινηθῆναί που δυναμένην οὐδὲ ἀποπνεῦσαι μικρὸν, δησάσης τοὺς πόδας αὐτῆς τῆς ἐκπλήξεως, ἀλλὰ προαπολωλυῖαν ἀπὸ τοῦ φόβου τῆς οἰκείας γονῆς, καὶ τὸν πλήττοντα μετ’ οἰμωγῆς ἀμυδρᾶς ἀναμένουσαν· καί που καὶ ταῖς χερσὶ παρειμέναις ἤδη, καὶ τρεμούσαις σφοδρῶς, τὸ βρέφος βαστάζουσαν, καὶ ἀγνοήσασαν, διολισθῆσαν τῆς ἀγκάλης τὸ βρέφος φθάσαι τῷ θανάτῳ τοῦ πτώματος τὴν ἀπὸ τοῦ ξίφους ἀπώλειαν. Ἀκούειν καὶ κρίνειν δοκῶ, καὶ τῶν συμβουλευόντων, ἐπινεύειν σεμνὰ, οἵτινες τὸ τῶν ἀώρων ἀσταχύων ἐμελέτησαν θέρος.
μαι στάδιον· πάλιν ὁποῖα μήτηρ ἐπὶ παιδοτροφίαις τεταλαιπωρηκυία πολλαῖς, τὸν ἀσθενῆ καὶ πτω χὸν τῆς ἐμῆς ταπεινώσεως μαζὸν ἐκπιέζειν βίᾳ ἀναγκάζομαι πρὸς τὴν τοιούτου δήμου διατροφήν. Καὶ τίς ὁ ταῦτα καταναγκάζων; Ο ποταμὸς οὗτος ὁ μέγας Εὐφράτης, διὰ τοῦτο καὶ πείθομαι. Δύναται γὰρ ἐκ τῆς αὐτοῦ πλημμύρας περιοχετεῦσαι τινα περιουσίαν λόγων ἡμῖν, καὶ τοσαύτην ὅσην τὸ τῆς ψυχῆς ἐμῆς αὐτος ἰσχύει χωρεῖν. Πλήρη μὲν γὰρ ἀδελφοὶ τὰ τῶν Γραφῶν κηρία του μέλιτος, καὶ τὴν γλυκεῖαν δρόσον οἱ σίμβλοι διακύρως ὑποβλύτ ζουσιν· ὥστε τοῖς ἐπιμελέσιν ἐξεῖναι τούτους ἀπόνως ἐκθλίψασι, τὴν τῶν ἀρετῶν μέθην εἰσοικίσαι ταῖς οἰκείαις ψυχαῖς· μέθην σωφροσύνης μητέρα, μέθην ἀγνοίας διδάσκαλον (62), μέθην ἄγρυπνον τηροῦσαν τὸ βλέμμα τοῦ νοῦ· μέθην ἀληθείας φῶς ἐναποτίθε- Β μένην ταῖς ἀεὶ πληρουμέναις ψυχαῖς· μέθην οὐ πα ραφόρους εργαζομένην, οὐδὲ ἀσθενεῖς ἐκ τοῦ κόρου ἐκπίπτοντας, ἀλλὰ μᾶλλον τὰ μέλη κρατύνουσαν, καὶ τοῖς τῆς δικαιοσύνης ὅπλοις κατὰ τῆς ἁμαρτίας ὀπλίζουσαν μέθην ἧς ὁ τῶν ἀποστόλων ἐνεπλήσθη χορός, ἡνίκα τὴν ἐκ τῶν οὐρανῶν ἐνεῖσαν δρόσον τοῦ Πνεύματος, ἐπὶ τῆς ἑαυτοῦ γλώττης δεξάμενος έκα- στος, ταῖς τῶν συνειλεγμένων ἐθνῶν ἀκοαῖς τὴν τοῦ στόματος ενέργειαν ἐπεμέριζε την μίαν ἑκάστου φω- νὴν πρὸς τὰς ἁπάντων ἐθνῶν αἰσθήσεις μεταρυθμι- ζούσης τῆς χάριτος· ὥστε τὸ νῆμα τοῦ λόγου τῶν χει- λέων προχεόμενον, οἰκεῖον γίνεσθαι πάσαις ταῖς ἀκραῖς, μεταποιουμένης ὑπὸ τοῦ Πνεύματος τῆς βοῆς πρὸς τὸ συγγενὲς τῆς ἑκάστου τῶν ἀκουόντων φωνῆς. β'. Ἐμὲ δὲ αἱ τῶν νηπίων ἔτι περιηγοῦσι βοαί, καὶ βλέπειν ταῦτα νενόμικα, κεκραγότα μὲν ἄσημα μετ᾿ ἐκπλήξεως, καὶ πρὸς τὰς τῶν ξιφῶν αὐγὰς ἐπιβλέποντα, καὶ μετὰ δέους ἀποκλινόμενα πρὸς τὰς τῶν μητέρων ἀγκάλας, ὡς ἀσφαλεῖς, εἶτα εἰς αὐτ τοὺς τοὺς κόλπους καταδυόμενα. Δοκῶ δὲ καὶ αὐτὰς τὰς μητέρας ὁρᾷν, ἄλλην ἀλλαγῆ τῆς πόλεως δια- τρέχουσαν μετὰ τῶν ἐλεεινῶν ἐκείνων καὶ γλυκέων φορτίων, καὶ ζητοῦσαν τόπον ἀποφυγῆς· καὶ τὴν μὲν οὐδὲ καλύπτραν εὐσχήμονα λαβοῦσαν ἐν ἀκμῇ τῶν δεινῶν· τὴν δὲ ἣν εἶχεν ἀποβαλοῦσαν ἐν τοῖς ἀλλοκότοις δρόμοις, καὶ ῥίψασαν· ἄλλην δὲ εἰκῇ κει χυμένας τὰς κόμας ἐπιβάλλουσαν τῷ παιδὶ, καὶ τῇ τοιαύτῃ σκέπῃ τὸ βρέφος ἀποκλέπτειν τῶν κινδύνων ἐλπίζουσαν· ἄλλην ἐγκαταλαμβανομένην ὑπὸ τῶν διωκόντων σφοδρώς, εἶτα ἀφισταμένην τοῦ δρόμου, καὶ πεπληγυῖαν ὑπὸ τοῦ δέους, καὶ δακρύουσαν τοῖς ὀφθαλμοῖς, πρὸς τὴν τῆς μαχαίρας ἀποβλέπουσαν ἀστραπὴν, τὸ βλέμμα επιμερίζουσαν τῇ τε ὁρμῇ τοῦ ξίφους, καὶ τῷ παιδίῳ τῷ πλήττεσθαι μέλλοντι, καὶ προτιθεῖσαν ἑαυτὴν (65) τῇ φορά τοῦ σιδήρου μετὰ σπουδῆς. Καὶ πάλιν ἄλλην οὐδὲ κινηθῆναι που δυ ταυτολογοίη, μητέρα σωφροσύ ἁγνείας προτίθησιν, που ORATIO XXXVII. 'flictatæ exsuccam, et paúpertinam meæ humilitatis mamillam vi cogor exprimere ad tantæ multitudinis nutricationem. Ecquis hanc vim affert? Flu- vius ille magius Euphrates ; quare etiam pareo. Nam- que šuo žestu tantam aliquam orationis copiam nobis invehere potest, quantum animi mei capere potest amplitudo. Pleni enim sunt, fratres, mellis Scripta- rarum favi, et ita suavi rore abunde scatent alvea- ria, ut industriis absque labore licet expressum inde virtutis temetum in proprias aírimas derivare ac recondere ; lemetum temperantiae parentem ; temetum castitatis magistrum; temetum, quod mentis oculum pervigilare faciat ; quod veritatis lumen in semper plenis gratie animis reponat ; quod neque dementes, neque infirmos ex satietate, et lapsabundos faciat, sed membra potius firmet, et justitiæ armis contra scelus obarmet; temetum quo apostolorum chorus repletus est, quando rorem Spiritus cœlo defluentem sua quisque lingua exci- piens, collectarum nationum auribus'oris virtutem impertiebatur, unicam cujusque vocem ad ommiana nationum audiendi sensum conformante gratia. Adeo ut orationis flamen ore profusum aptuin mo- dificatumque ad cujusque aures accideret, Spiritu vocem transformable pro cujusque audieritis lingua vernacula. A susinstar matrisærumnis in alenda prole mulla cou- C D res, et eòs mihi videre videor non sine animi percal- sione nescio quid indiscretum clamitare, et ad ensiun fulgores intueri,nec sine metu ad matrum complexus ut tutos réclinari, deinde in ipsos sinus immergi. Videor et ipsas videre matres, aliam parte alia civi- tatis discursare cum illo miserabili dubrique onere, et effugio locum quæritare; aliquam sine decoro capitis tegnine, dum fervet crudelitas ; nonnullam, quod habebat, per tant immanem concursationem ponere et abjicere; aliam etiam comain temere confusam infanti objectare, tali tegumento speran- tem periculis eripi posse infantem; non neminem ab acriter insequentibus deprehendi, tumque cursu represso metu perculsam, inque lacrymas effusam, macherum fulgurantem respectare, oculos nunc ad impetum gladii dividere, nunc ad plagam puero impendentern, et seipsam lerro stricto festi- nanter opponere. Contra aliam videre videor, quæ neque se quoquam movere queat; neque paululam respirare, ipsa perculsione pedes vinciente; sed præ timore ante prolemi suam velut emortua, obs · NOTÆ. CL. DAUSQUEII illud secutus: rinum germinans virgines. Et quod illis pene Basilius : codice (bæc enim oratio Augusta quoque Vindeli corum seorsim ab aliis excusa fuit ) ex- pressum. : quod fuisset matrem ad cædem lilii accessisse victi- mam, et prope utrumque uno ictu caesum. At si di- catur ipsa rabiem percussoris a filii capite in se avertere, quando ipsa se ingenio Basilii erit congruentius, quasi vulnus ipsa occupet, facere, sed ferre. 2. Me vero mode circumstrepunt infantium clamo- (62) Μέθην ἀγνοίας διδάσκαλον. Correxi ἁγνείας 975. Cum hæc ita indicasšem, comperi in Augustano (65) Προτιθεῖσαν ἑαυτήν. Προστιθείσαν postuli,
PG 85:391Ἐπειδὴ δὲ ἀνηλεεῖ δόγματι τὸ μισάνθρωπον ἐκεῖνο ἐκράτυνε βούλημα, καὶ στυγνὴν ἐν ὅπλοις εἶναι τὴν στρατείαν ἤδη πᾶσαν ἐκέλευσε, καὶ περιεφράχθη σιδήρῳ πολλῷ, καὶ λοχαγοῖς αὐτὴν κατεμέριζε, καὶ στρατηγοὺς ἐχειροτόνει, δεινοὺς μὲν συνιδεῖν ὅτι χρὴ ποιεῖν ἐν καιρῷ, δεινοὺς δὲ χρήσασθαι δόρατι. Καί που τοιαῦτα ἔλεγε πρὸς αὐτοὺς, οὐδὲν ἐφ’ οἷς ἔλεγεν αἰσχυνόμενος· Πολλοὺς μὲν, ὦ στρατιῶται, πολεμήσαντες ἠριστεύσατε, καὶ τρεπτοῖς τῆς ἀρχῆς ἐμῆς ὅροις περιεβάλλετε τεῖχος. Καὶ νῦν δὲ εἴπερ ποτὲ προσήκει σπεύδειν ἐπὶ τὴν νίκην ὑμᾶς μὴ ὀκνεῖτε. Ὁ γὰρ ἀγὼν πολὺς, καὶ μέγας ὁ κίνδυνος. Οἴκοθέν μοι περιφύεται τὸ κακόν. Λεληθότως τὸ τῆς ἐμῆς βασιλείας διορύττεται κράτος. Οὐδεὶς φανερὸς ἔπεισί μοι πόλεμος. Ἀγνοούμενον ἔτι παιδίον συλᾷ με τῶν σκήπτρων. Ἴστε τὴν Βηθλεέμ; Ἐν ταύτῃ γεγενῆσθαι παῖδα μεμάθηκα βασιλέως ἐκ Θεοῦ ψῆφον ἐπισυρόμενον. Οὔπω δύο χρόνους ἐτῶν ἐπὶ τῆς αὐτοῦ γονῆς ἐξελίττεται. Καὶ παρασκευὴ μὲν οὐδεμία ταράττει με, τὰς δὲ τῶν προφητῶν ἐπ’ αὐτῷ φοβοῦμαι φωνάς.
Α ναμένην οὐδὲ ἀποπνεῦσαι μικρόν, δησάσης τους πόν Ο Β δας αὐτῆς τῆς ἐκπλήξεως, ἀλλὰ προαπολωλυῖαν ἀπὸ τοῦ φόβου τῆς οἰκείας γονῆς, καὶ τὸν πλήττοντα μετ' οιμωγῆς ἀμυδρᾶς ἀναμένουσαν· καί που καὶ ταῖς χερσὶ παρειμέναις ἤδη, καὶ τρεμούσαις σφοδρῶς, τὸ βρέφος βαστάζουσαν, καὶ ἀγνοήσασαν, διολισθῆσαν τῆς ἀγκάλης τὸ βρέφος φθάσαι τῷ θανάτῳ τοῦ πτώ- ματος τὴν ἀπὸ τοῦ ξίφους ἀπώλειαν (64). Ακούειν καὶ κρίνειν δοκῶ, καὶ τῶν συμβουλευόντων, επινεύειν σεμνά, οἵτινες τὸ τῶν ἀώρων ἀσταχύων ἐμελέτησαν θέρος. Ἐπειδὴ δὲ ἀνηλεεί δόγματι τὸ μισάνθρωπον ἐκεῖνο ἐκράτυνε βούλημα, καὶ στυγνὴν ἐν ὅπλοις εἶναι τὴν στρατείαν ἤδη πᾶσαν ἐκέλευσε, καὶ πε- ριεφράχθη σιδήρῳ πολλῷ (65), καὶ λοχαγοῖς αὐτὴν κατεμέριζε, καὶ στρατηγοὺς ἐχειροτόνει, δεινοὺς μὲν συνιδεῖν ὅ τι χρὴ ποιεῖν ἐν καιρῷ, δεινοὺς δὲ χρήσασθαι δόρατι. Καί που τοιαῦτα ἔλεγε πρὸς αὐτούς, οὐδὲν ἐφ' οἷς ἔλεγεν αἰσχυνόμενος· Πολλοὺς μὲν, ὦ στρατιῶν ται, πολεμήσαντες (66) Αριστεύσατε, καὶ τρεπταῖς τῆς ἀρχῆς ἐμῆς ὅροις (67) περιεβάλλετε τεῖχος. Καὶ νῦν δὲ εἴπερ ποτὲ προσήκει σπεύδειν ἐπὶ τὴν νίκην ὑμᾶς μὴ ὀκνεῖτε. Ο γὰρ ἀγὼν πολὺς, καὶ μέγας ὁ κίνδυνος. Οικοθέν μοι περιφύεται τὸ κακόν (63). Λε ληθότως τὸ τῆς ἐμῆς βασιλείας διορύττεται κράτος. Οὐδεὶς φανερὸς ἔπεισί μοι πόλεμος. Αγνοούμενον ἔτι παιδίον συλᾷ με τῶν σκήπτρων. Ιστε τὴν Βηθλεέμ; Ἐν ταύτῃ γεγενῆσθαι (69) παῖδα μεμάθηκα βασιλέως ἐκ Θεοῦ ψῆφον ἐπισυρόμενον. Οὔπω δύο χρόνους ἐτῶν ἐπὶ τῆς αὐτοῦ γονῆς (70) ἐξελίττετα:. Καὶ παρασκευή μὲν οὐδεμία ταράττει με, τὰς δὲ τῶν προφητῶν ἐπ' αὐτῷ φοβοῦμαι φωνάς. Καὶ γὰρ οἱ μάγοι (μέμνησθε δὲ ὅτε πρώην ἡμῖν ἐπεδήμησαν) ὑπό τινος ἀστέρος φανέντος αὐτοῖς (71) μεμαθηκέναι τὸν τοῦ παιδίου τόκον, ἀπήγγελλον, καὶ τὴν Βηθλεὲμ ανεζήτησαν, ὥστε καὶ τὸ παιδίον ἰδεῖν καὶ βασιλεῖ πρέπουσαν τῷ τεχθέντι ἀναθεῖναι τιμήν. Ἐγὼ δὲ ἐβουλόμην παρ' ἐκείνων μαθεῖν, τίς οὗτός ἐστιν, ἵν᾿ εὐχερής γένοιτό μοι καὶ πόνων· ἐλευθέρα μακρῶν ἡ τῆς τυραννίδος κατάλυσις. Επειδὴ δὲ ἐκεῖνοι τὰς ὁμολογίας τὰς προς με παγείσας, οὐκ οἶδ' ἀνθ' ὅτου, ψευσάμενος πρὸς τὴν οἰκείαν χώραν ἀπέδραμον, τετάραγμαι, δέο τοῦ ξίφους ἀπώλειαν. περιεφράχθη, μώσαντες πολέμους πολεμήσαντες. τροπαὶ τοῖς τρεπτοῖς, τὸ τῶν τροπαίων τοῖς τῆς ἐμῆς ἀρχῆς ὅροις περιεβάλετε τεῖχος. Μ. οἴκοθεν ἐπ' ἐμέ. γίνεται τις γένηται, φαιδροῦ. BASILII SELEUCIENSIS con- euro gemitu percussorem sustineat; quin et jam remissio manibus vehementiusque tremulis gestet „Infantem, nec jam advertat clapsum e sinu perniciem ferro afferendam suo occasu præoccupare. Hero- dis vesaniam, quibus facinoribus ex inconsiderantia editis terram illam replevit: Qualis erat ille multo infelicissimus, cum tam acerbam sententiam tra nullius affines injuriæ proferebat? Regio pror- sus ornatu circumjecto, sibique fastuoso tentorio depacto, in throno ex auro et gemmis compacto splendide sedebat, pectusque furore simul et invi- dia coarctatum dilatabat, gladii capulo dexteram fulciens, sapientiæ gloria insignes, qui aderant, consulebat, quorum diabolus linguas agebat acce- lerans Herodi ruinam. Quandoque furiosas jaclabat voces, quandoque audire ac judicio videbatur uti, consultoribusque graviter annuens, immature de- metendas segetes cogitabat. Postquam vero ma- nans ab immisericordi judicio exosum illud con- sultum obtinuit,et odiosum militem totum jam in ar- mis ac ferro muito circumseptum esse jussit, et præ- fectis suos attribuit: simulque strategos, qui, quod in tempore facto opus sit, pervidere possint, et armis perficere, confirmavit, adl eos forte hæc illum dicere nihil pudluit : Multis jam, milites, pugnis strenue feli- citerque pugnatis mutabiles regni mei fines vos cir- cummunivistis. Nune vero,si unquam decet vos urgere victoriam,ne pigremini: multum enim certaminis,nec parum periculi. E dono malum mihi oboritur. Laten- ter et obscure regni mei firmamentum subruitur; nul- luca mihi manifestarium bellum imminet. Infans est, hactenus ignotus, qui me sceptris spoliat. Scitis Bethleem? In ea natum puerum didici, qui a Deo regni accepit suffragium. Nondum biennii tempus est, ex quo se de matrice evolvit. Nullus quidem he turbat apparatus: at prophetarumn super ipso oracula reformido. Etenim Magi (meministis autem, ut nuper ad nos advenerint) nescio qua sibi mon- strante stella ortum pueri didicisse pronuntiabant, et Bethleen perquisiverunt, ut et infantem viderent, et honores haberent nato regi congruentes. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. Parum fuerit hæc transferri D Plutarchum, historicos. Hoc loco ne lines imperii ex Hercule furente : Parefactus infans igneo vultu patris Perit ante vulnus : spiritum rapuit timor. Quæ sequuntur longo tractu bansta sunt ex Augu- Blano codice, qui multum varial, exemplari qua vox apud Melaphrasten active interpretata est. Sallust. in Fragmentis alibi ferro septos scripsit. multis hostibus domilis, vel Augustanum sequere, in quo est scribo et verto : Mutabiles regni mei fines. Mutantur regui lines, cum rex de- victus, aut quo alio modo cogitur intra certos præ scriptosque lines regnare, ut Antiochus intra Tau- Herodiani mutarentur, ne essent tpertol miles ef- ferit. llec auctori videtur esse mens. Rare laudis acumen Augustanus codex praefert : Regni mei fines troparorum muro circummunivists. Au sen- tentiæ quoque satis id congruit? lectionem illi præfero, quae in S. damus. quod in ea potius (sive genilur, ut prisci Græci ac Latini locuti sunt) quam dum nascitur : nana dumn fetus in vulva, aut esse incipit, aut est : dum extra, esse potius cognoscitur. est (64) Φθάσαι τῷ θανάτῳ τοῦ πτώματος τὴν ἀπὸ rum regnare jussus est a Romanis apud Ciceronem, (65) Περιγράχθαι πολλῷ σιδήρῳ. Delevi de meo (66) Πολλούς... πολεμήσαντες. Vel scribe πολε- (67) Τροπαὶ τοῖς τῆς ἀρχῆς ἐμῆς ὅροις. Pro (63) Οικοθέν μοι περιφύεται τὸ κακόν. Hanc (63) Γεγενῆσθαι. Geminandum v. Causam alibi (70) Επὶ τῆς... γονῆς. Vulvu ita meruit appellari, (71) Φανέντος αὐτοῖς. Augustani additamentum
Καὶ γὰρ οἱ μάγοι (μέμνησθε δὲ ὅτε πρώην ἡμῖν ἐπεδήμησαν) ὑπό τινος ἀστέρος φανέντος αὐτοῖς μεμαθηκέναι τὸν τοῦ παιδίου τόκον, ἀπήγγελλον, καὶ τὴν Βηθλεὲμ ἀνεζήτησαν, ὥστε καὶ τὸ παιδίον ἰδεῖν καὶ βασιλεῖ πρέπουσαν τῷ τεχθέντι ἀναθεῖναι τιμήν. Ἐγὼ δὲ ἐβουλόμην παρ’ ἐκείνων μαθεῖν, τίς οὗτός ἐστιν, ἵν’ εὐχερὴς γένοιτό μοι καὶ πόνων ἐλευθέρα μακρῶν ἡ τῆς τυραννίδος κατάλυσις. Ἐπειδὴ δὲ ἐκεῖνοι τὰς ὁμολογίας τὰς πρός με παγείσας, οὐκ οἶδ’ ἀνθ’ ὅτου, ψευσάμενοι πρὸς τὴν οἰκείαν χώραν ἀπέδραμον, τετάραγμαι, δέδοικα, παρεῖναι νομίζω τὸν κίνδυνον. Εἰς ὑμᾶς βλέπω λοιπόν. Λύσατέ μοι τὸ δέος. Ἐπὶ τὴν Βηθλεὲμ μετὰ τῶν ὅπλων ἐπείχθητε, περιστήσατε πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῆς πυκνὰ τοῦ φόνου τὰ δίκτυα· ἀνδρῶν γεγηρακότων ἀπεχέσθω τὸ ξίφος· τοῖς ἡβῶσιν ἤδη μηδένα ἐπαγάγητε κίνδυνον. Ἐπὶ τοὺς μικροὺς ἔτι παῖδας ὁπλίζεσθε μόνους. Πᾶσαν κείρατε τὴν πρώτην ἡλικίαν ἀνηλεῶς. Μηδὲν μητρὸς ἐλεήσατε δάκρυον· τὸν ἐμὸν ἐχθρὸν ἐν τοῖς ἑκάστης ἀνιχνεύσατε κόλποις. Κατὰ τῶν προσπεφευγότων ἔτι τοῖς τῶν μητέρων μαζοῖς ὠθεῖτε τὸν σίδηρον· καὶ κεραννύσθω τὸ τῆς σφαγῆς αἷμα τῷ γάλακτι.
Α ναμένην οὐδὲ ἀποπνεῦσαι μικρόν, δησάσης τους πόν Ο Β δας αὐτῆς τῆς ἐκπλήξεως, ἀλλὰ προαπολωλυῖαν ἀπὸ τοῦ φόβου τῆς οἰκείας γονῆς, καὶ τὸν πλήττοντα μετ' οιμωγῆς ἀμυδρᾶς ἀναμένουσαν· καί που καὶ ταῖς χερσὶ παρειμέναις ἤδη, καὶ τρεμούσαις σφοδρῶς, τὸ βρέφος βαστάζουσαν, καὶ ἀγνοήσασαν, διολισθῆσαν τῆς ἀγκάλης τὸ βρέφος φθάσαι τῷ θανάτῳ τοῦ πτώ- ματος τὴν ἀπὸ τοῦ ξίφους ἀπώλειαν (64). Ακούειν καὶ κρίνειν δοκῶ, καὶ τῶν συμβουλευόντων, επινεύειν σεμνά, οἵτινες τὸ τῶν ἀώρων ἀσταχύων ἐμελέτησαν θέρος. Ἐπειδὴ δὲ ἀνηλεεί δόγματι τὸ μισάνθρωπον ἐκεῖνο ἐκράτυνε βούλημα, καὶ στυγνὴν ἐν ὅπλοις εἶναι τὴν στρατείαν ἤδη πᾶσαν ἐκέλευσε, καὶ πε- ριεφράχθη σιδήρῳ πολλῷ (65), καὶ λοχαγοῖς αὐτὴν κατεμέριζε, καὶ στρατηγοὺς ἐχειροτόνει, δεινοὺς μὲν συνιδεῖν ὅ τι χρὴ ποιεῖν ἐν καιρῷ, δεινοὺς δὲ χρήσασθαι δόρατι. Καί που τοιαῦτα ἔλεγε πρὸς αὐτούς, οὐδὲν ἐφ' οἷς ἔλεγεν αἰσχυνόμενος· Πολλοὺς μὲν, ὦ στρατιῶν ται, πολεμήσαντες (66) Αριστεύσατε, καὶ τρεπταῖς τῆς ἀρχῆς ἐμῆς ὅροις (67) περιεβάλλετε τεῖχος. Καὶ νῦν δὲ εἴπερ ποτὲ προσήκει σπεύδειν ἐπὶ τὴν νίκην ὑμᾶς μὴ ὀκνεῖτε. Ο γὰρ ἀγὼν πολὺς, καὶ μέγας ὁ κίνδυνος. Οικοθέν μοι περιφύεται τὸ κακόν (63). Λε ληθότως τὸ τῆς ἐμῆς βασιλείας διορύττεται κράτος. Οὐδεὶς φανερὸς ἔπεισί μοι πόλεμος. Αγνοούμενον ἔτι παιδίον συλᾷ με τῶν σκήπτρων. Ιστε τὴν Βηθλεέμ; Ἐν ταύτῃ γεγενῆσθαι (69) παῖδα μεμάθηκα βασιλέως ἐκ Θεοῦ ψῆφον ἐπισυρόμενον. Οὔπω δύο χρόνους ἐτῶν ἐπὶ τῆς αὐτοῦ γονῆς (70) ἐξελίττετα:. Καὶ παρασκευή μὲν οὐδεμία ταράττει με, τὰς δὲ τῶν προφητῶν ἐπ' αὐτῷ φοβοῦμαι φωνάς. Καὶ γὰρ οἱ μάγοι (μέμνησθε δὲ ὅτε πρώην ἡμῖν ἐπεδήμησαν) ὑπό τινος ἀστέρος φανέντος αὐτοῖς (71) μεμαθηκέναι τὸν τοῦ παιδίου τόκον, ἀπήγγελλον, καὶ τὴν Βηθλεὲμ ανεζήτησαν, ὥστε καὶ τὸ παιδίον ἰδεῖν καὶ βασιλεῖ πρέπουσαν τῷ τεχθέντι ἀναθεῖναι τιμήν. Ἐγὼ δὲ ἐβουλόμην παρ' ἐκείνων μαθεῖν, τίς οὗτός ἐστιν, ἵν᾿ εὐχερής γένοιτό μοι καὶ πόνων· ἐλευθέρα μακρῶν ἡ τῆς τυραννίδος κατάλυσις. Επειδὴ δὲ ἐκεῖνοι τὰς ὁμολογίας τὰς προς με παγείσας, οὐκ οἶδ' ἀνθ' ὅτου, ψευσάμενος πρὸς τὴν οἰκείαν χώραν ἀπέδραμον, τετάραγμαι, δέο τοῦ ξίφους ἀπώλειαν. περιεφράχθη, μώσαντες πολέμους πολεμήσαντες. τροπαὶ τοῖς τρεπτοῖς, τὸ τῶν τροπαίων τοῖς τῆς ἐμῆς ἀρχῆς ὅροις περιεβάλετε τεῖχος. Μ. οἴκοθεν ἐπ' ἐμέ. γίνεται τις γένηται, φαιδροῦ. BASILII SELEUCIENSIS con- euro gemitu percussorem sustineat; quin et jam remissio manibus vehementiusque tremulis gestet „Infantem, nec jam advertat clapsum e sinu perniciem ferro afferendam suo occasu præoccupare. Hero- dis vesaniam, quibus facinoribus ex inconsiderantia editis terram illam replevit: Qualis erat ille multo infelicissimus, cum tam acerbam sententiam tra nullius affines injuriæ proferebat? Regio pror- sus ornatu circumjecto, sibique fastuoso tentorio depacto, in throno ex auro et gemmis compacto splendide sedebat, pectusque furore simul et invi- dia coarctatum dilatabat, gladii capulo dexteram fulciens, sapientiæ gloria insignes, qui aderant, consulebat, quorum diabolus linguas agebat acce- lerans Herodi ruinam. Quandoque furiosas jaclabat voces, quandoque audire ac judicio videbatur uti, consultoribusque graviter annuens, immature de- metendas segetes cogitabat. Postquam vero ma- nans ab immisericordi judicio exosum illud con- sultum obtinuit,et odiosum militem totum jam in ar- mis ac ferro muito circumseptum esse jussit, et præ- fectis suos attribuit: simulque strategos, qui, quod in tempore facto opus sit, pervidere possint, et armis perficere, confirmavit, adl eos forte hæc illum dicere nihil pudluit : Multis jam, milites, pugnis strenue feli- citerque pugnatis mutabiles regni mei fines vos cir- cummunivistis. Nune vero,si unquam decet vos urgere victoriam,ne pigremini: multum enim certaminis,nec parum periculi. E dono malum mihi oboritur. Laten- ter et obscure regni mei firmamentum subruitur; nul- luca mihi manifestarium bellum imminet. Infans est, hactenus ignotus, qui me sceptris spoliat. Scitis Bethleem? In ea natum puerum didici, qui a Deo regni accepit suffragium. Nondum biennii tempus est, ex quo se de matrice evolvit. Nullus quidem he turbat apparatus: at prophetarumn super ipso oracula reformido. Etenim Magi (meministis autem, ut nuper ad nos advenerint) nescio qua sibi mon- strante stella ortum pueri didicisse pronuntiabant, et Bethleen perquisiverunt, ut et infantem viderent, et honores haberent nato regi congruentes. C CL. DAUSQUEII NOTÆ. Parum fuerit hæc transferri D Plutarchum, historicos. Hoc loco ne lines imperii ex Hercule furente : Parefactus infans igneo vultu patris Perit ante vulnus : spiritum rapuit timor. Quæ sequuntur longo tractu bansta sunt ex Augu- Blano codice, qui multum varial, exemplari qua vox apud Melaphrasten active interpretata est. Sallust. in Fragmentis alibi ferro septos scripsit. multis hostibus domilis, vel Augustanum sequere, in quo est scribo et verto : Mutabiles regni mei fines. Mutantur regui lines, cum rex de- victus, aut quo alio modo cogitur intra certos præ scriptosque lines regnare, ut Antiochus intra Tau- Herodiani mutarentur, ne essent tpertol miles ef- ferit. llec auctori videtur esse mens. Rare laudis acumen Augustanus codex praefert : Regni mei fines troparorum muro circummunivists. Au sen- tentiæ quoque satis id congruit? lectionem illi præfero, quae in S. damus. quod in ea potius (sive genilur, ut prisci Græci ac Latini locuti sunt) quam dum nascitur : nana dumn fetus in vulva, aut esse incipit, aut est : dum extra, esse potius cognoscitur. est (64) Φθάσαι τῷ θανάτῳ τοῦ πτώματος τὴν ἀπὸ rum regnare jussus est a Romanis apud Ciceronem, (65) Περιγράχθαι πολλῷ σιδήρῳ. Delevi de meo (66) Πολλούς... πολεμήσαντες. Vel scribe πολε- (67) Τροπαὶ τοῖς τῆς ἀρχῆς ἐμῆς ὅροις. Pro (63) Οικοθέν μοι περιφύεται τὸ κακόν. Hanc (63) Γεγενῆσθαι. Geminandum v. Causam alibi (70) Επὶ τῆς... γονῆς. Vulvu ita meruit appellari, (71) Φανέντος αὐτοῖς. Augustani additamentum
PG 85:393Κἂν τὰς μητέρας αὐτὰς διοιγμένας τοῖς βρέφεσι διαπείρητε, τῇ τῆς πληγῆς βίᾳ τοῦ σιδήρου ἀπὸ τῶν ἁπαλῶν σωμάτων ἐπ’ ἐκείνας διολισθήσαντος, οὐδεὶς ὑμῖν ἐπιστήσεται τοῦ τοιούτου φόνου κατήγορος. Σπεύσατε μόνον, ἐπισπεύσατε δίκην λεόντων τῇ πόλει. Μὴ γενέσθω τοῦ φόνου κόρος ὑμῖν, ἕως ἂν ἐπιλαμβανόμενον ἔτι φαίνηται τὸ παιδίον. Ἐὰν μηδενὶ συγχωρήσητε ζῇν, κἀκεῖνος ἐν τοῖς πᾶσι φανήσεται κείμενος· καὶ ὁ μὲν οὐ καλῶς οὐδ’ ἀσφαλῶς τῆς τῶν μάγων ἀπολαύσει τιμῆς· ἐμοὶ δὲ χαίροντα δώσετε βίον καὶ φροντίδος ἐλεύθερον. γ. Ταῦτα ἀκούσαντες ἐκεῖνοι, καὶ τὸ συμπαθὲς ἅπαν ἐκτεμόντες τῶν οἰκείων ψυχῶν, καὶ βουλευσάμενοι νικᾷν ταῖς ἀτοπίαις ἀλλήλους, δρόμῳ πρὸς τὴν πόλιν ἐφέροντο τὰς δεξιὰς ἀνατείναντες ὡπλισμένας, καὶ ταῖς τῆς Βηθλεὲμ ἐμπεσόντες ἀγέλαις, τοὺς ἁπαλοὺς ἄρνας διεσπαράσσοντο· καὶ πανταχόθεν αἱμάτων ἀναβλύζουσαι πηγαὶ δαψιλῶς τὸ τῆς γῆς ἔχραινον πρόσωπον. Καὶ οὐδὲν ἐφαίνετο πρὸς σωτηρίαν τοῖς ἀπολλυμένοις ἀρκοῦν, οὐκ οἶκος κατακρύψαι τὴν ὑπεισελθοῦσαν δυνάμενος, οὐχ ἱερὸν, φόβον τινὰ τοῖς φονευταῖς ἐμποιοῦν, οὐ λεληθυῖα σπηλαίου κατάδυσις.
δοικα, παρεῖναι νομίζω τον κίνδυνον. Εἰς ὑμᾶς βλέπω λοιπόν. Λύσατέ μοι τὸ δέος. Ἐπὶ τὴν Βηθλεὲμ μετά τῶν ὅπλων ἐπείχθητε, περιστήσατε πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῆς πυκνὰ τοῦ φόνου τὰ δίκτυα· ἀνδρῶν γεγηρα κότων ἀπεχέσθω τὸ ξίφος (72)· τοῖς ἡθῶσιν ἤδη μηδ ένα επαγάγητε κίνδυνον (73). Ἐπὶ τοὺς μικρούς ἔτι παῖδας ὁπλίζεσθε μόνους. Πᾶσαν κείρατε την πρώτην ἡλικίαν ἀνηλεώς. Μηδέν μητρὸς ἐλεήσατε δά κρυον· τὸν ἐμὸν ἐχθρὸν ἐν τοῖς ἑκάστης ἀνιχνεύσατε κόλποις. Κατὰ τῶν προσπεφευγότων ἔτι τοῖς τῶν μητέρων μαζοῖς ὠθεῖτε τὸν σίδηρον· καὶ κεραννύ- σθω τὸ τῆς σφαγῆς αἷμα τῷ γάλακτι. Κἂν τὰς μη- τέρας αὐτὰς διοιγμένας (74) τοῖς βρέφεσι διαπείρητε, τῇ τῆς πληγῆς βίᾳ τοῦ σιδήρου ἀπὸ τῶν ἁπαλῶν σω- μάτων ἐπ' ἐκείνας διολισθήσαντος, οὐδεὶς ὑμῖν ἐπι- στήσεται τοῦ τοιούτου φόνου κατήγορος. Σπεύσατε μόνον, ἐπισπεύσατε δίκην λεόντων τῇ πόλει. Μὴ γενέσθω του φόνου κόρος ὑμῖν, ἕως ἂν ἐπιλαμβανό μενον ἔτι φαίνηται τὸ παιδίον. Ἐὰν μηδενὶ συγχω- ρήσητε ζήν, κἀκεῖνος ἐν τοῖς πᾶσι φανήσεται κείμε νο;· καὶ ὁ μὲν οὐ καλῶς οὐδ᾽ ἀσφαλῶς τῆς τῶν μάθ γων ἀπολαύσει τιμῆς· ἐμοὶ δὲ χαίροντα δώσετε βίον καὶ φροντίδος ἐλεύθερον. Β γ. Ταῦτα ἀκούσαντες ἐκεῖνοι, καὶ τὸ συμπαθὲς ἅπαν ἐκτεμόντες τῶν οἰκείων ψυχῶν, καὶ βουλευσά μενο: νικᾶν ταῖς ἀτοπίαις ἀλλήλους, δρόμῳ πρὸς τὴν πόλιν ἐφέροντο τὰς δεξιὰς ἀνατείναντες ώπλισμένας, καὶ ταῖς τῆς Βηθλεὲμ ἐμπεσόντες ἀγέλαις, τοὺς ἀπα- λοὺς ἄρνας διεσπαράσσοντο· καὶ πανταχόθεν αἱμά των ἀναβλύζουσαι πηγαὶ δαψιλῶς τὸ τῆς γῆς ἔχραι- τον πρόσωπον. Καὶ οὐδὲν ἐφαίνετο πρὸς σωτηρίαν τοῖς ἀπολλυμένοις ἀρκοῦν, οὐκ οἶκος κατακρύψαι τὴν ὑπεισελθοῦσαν δυνάμενος, οὐχ ἱερὸν, φόβον τινὰ τοῖς φονευταῖς ἐμποιοῦν, οὐ λεληθυία σπηλαίου κατάδυσις. ᾿Αλλὰ πανταχόθεν οἱ παῖδες ὡς δυσμενεῖς ἀνιχνεύοντο, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν τὴν μάχαιραν διελάνθανεν, ἕκαστος, ὡς αὐτὸς ὢν ὁ Χριστὸς, ἐν τοῖς ἑκάστου ζητούμενος αἷμασιν. Οσαι δὲ ἦσαν τολμηραὶ καὶ θρασείαι μη- τέρες, ἀντερείδουσαι τὰς χεῖρας ταῖς ἀκμαῖς τῶν ξιφῶν, ἐπλήττοντο μὲν ὑπὲρ τῶν παίδων ἰδίαις πλη- γαῖς· πλέον δὲ ὠφέλουν οὐδέν· ἀλλὰ μακρότερον ἐποίουν αὐτοῖς τοῦ κινδύνου τὸν χρόνον. ᾿Αλλαι δὲ ἐπιβαλλόμεναι βιαίως, ώς εφελκομένων τῶν τέκνων ἅπερ ἔτυχον μέλη περισφίγξασαι ταῖς χερσί, ταῦτα ἔχουσα: μετὰ ταῦτα μόνον ἐφάνησαν, τοῦ σιδήρου τῇ τομῇ καὶ τοῖς ἔλκουσι τὸ παιδίον μερίζοντος. Καὶ ἡ μὲν τὴν χεῖρα τυχόν, ἡ δὲ μέρος ποδός, ἡ δὲ ἄλλο τι μέρος ὡς ὅλον ἀπέχουσα τὸ τέκνον ἀπέτρεχε. Πολ φος. ἀνδρῶν ἀπεχέσθω, τῶν ἀνδρῶν γενέσθω φειδώ, τῶν ἀνδρῶν γεγηρακότων ά. τ. ξ. τὸ ἀνδρῶν ἀνδρῶν γεγηρακότων : Ψηφισάμενο: Μιτυληναίους ἡβηδὲν αποσφαγῆναι. ηγμένας, ORATIO XXXVII. A Ego volebam de iis nosse quis ille esset, quo in ma- nus meas facile deveniret, nec longis laboribus egeret tyrannidis oppressio. Quando vero conventa mecum pacta, nescio quam ob causam, ementiti, terras suas cursu repetivere, perturbor, metuo, pe- riculum præsens esse reputo. Cæterum vos meus spectat animus. Vos me metu solvite. Bethleen ar- mati properanter ite, circumdate universam oram crebris obsidionis retibus. Viris parcatur, senectæ ætati parcat gladius, pubentibus nihil afferte peri- culi; in parvos tantum puellos arma capite. Pri- main illam ætatem omnem tondete: non misereat vos matrum lacrymantium: hostem meum in cujus- que matris investigate sinu; in eos ferrum distrin- gite, qui tunc ad materna refugient ubera, et jugu- lationis cruor lacte misceatur. Quod si matres circa infantes dispessas trajeceritis, ictus violentia ferro a teneris corporibus in eas dissiliente, nullus in vos istiusmodi cædis accusator statuetur. Festinate tantum, et festinantes more leonum in urbem ir- rumpite: nulla cædis satietas vos capiat, dum infans ille deprehensus agnoscatur. Si nulli vitam conces- seritis, et ille in communi jacebit exitio ; ac neque honeste, neque tulo magorum honore fruetur: mihi vero differtam gaudiis vitam dederitis et a curis liberam. C exturbata, secum statunnt sceleribus decertare : cursu feruntur in urbem dexteras attollentes arina- tas, et in Bethleemiticos impulsi greges, molles agnellos dilacerant: omni ex parte fontes cruoribus late scaturientes terræ faciem attaminabant. Nihil interim pereuntibus occurrebat, quod satis ad salu- tem esse posset: non domus, qua legi possit laten- ter ingressa; non sacer aliquis locus, qui carnifici- bus religionem injiciat; non cæco aditu spelæum ullum: verum infantes undecunque velut hostes investigabantur, nec ullus eorum carnificum ma- chæram eſſugit, dum quisque, tanquam sit ipse Christus, in cujusque sanguine quæritur. Quotquot autem matres audenter et alacriter gladiorum mucronibus manus objectabant, plagis propriis ſi- liorum loco feriebantur, nec hilum proficiebant ; quin potius periculi tempus illis producebant. Aliæ violenter interceptæ, quæ forte membra nactæ D manibus constringebant, dum avellerentur liberi, ea postea tantum retinentes conspiciebantur tra- hentibus illis, et retrabenti matri ferro infantem dissecante et partiente. E quibus hæc forte manum, illa pedis frustum, alia aliud tanquam integro reportato filio diffugiebat. Multæ quoque cursu in- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Aut haec divellend, aut Augustani lectio recipienda : Sed iterari parum placet. Metaphrastes videtur les gisse tantum : a senibus, inquit, abstineat ensis. PATROL. GR. LXXXV. . δvror. Contrarium fuit olim Atheniensium decretum. Strabo, lib. x111 : Heccine gens humanitatis eruditrix ? quod Metaphrastes legisse videtur; vertit enim: Etiam matres cum infantibus adactas trans- Figite. 3. Ilis illi auditis, omni commiseratione de pectore (72) Ανδρών γεγηρακότων ἀπεχέσθω τὸ ξι (73) Τοῖς ἡβῶσιν ἤδη μηδένα ἐπαγάγητε κίν (75) Διοιγμένας. Corrigo : διοιγομένας, aut δι
Ἀλλὰ πανταχόθεν οἱ παῖδες ὡς δυσμενεῖς ἀνιχνεύοντο, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν τὴν μάχαιραν διελάνθανεν, ἕκαστος, ὡς αὐτὸς ὢν ὁ Χριστὸς, ἐν τοῖς ἑκάστου ζητούμενος αἵμασιν. Ὅσαι δὲ ἦσαν τολμηραὶ καὶ θρασεῖαι μητέρες, ἀντερείδουσαι τὰς χεῖρας ταῖς ἀκμαῖς τῶν ξιφῶν, ἐπλήττοντο μὲν ὑπὲρ τῶν παίδων ἰδίαις πληγαῖς· πλέον δὲ ὠφέλουν οὐδέν· ἀλλὰ μακρότερον ἐποίουν αὐτοῖς τοῦ κινδύνου τὸν χρόνον. Ἄλλαι δὲ ἐπιβαλλόμεναι βιαίως, ὡς ἐφελκομένων τῶν τέκνων ἅπερ ἔτυχον μέλη περισφίγξασαι ταῖς χερσὶ, ταῦτα ἔχουσαι. μετὰ ταῦτα μόνον ἐφάνησαν, τοῦ σιδήρου τῇ τομῇ καὶ τοῖς ἕλκουσι τὸ παιδίον μερίζοντος. Καὶ ἡ μὲν τὴν χεῖρα τυχὸν, ἡ δὲ μέρος ποδὸς, ἡ δὲ ἄλλο τι μέρος ὡς ὅλον ἀπέχουσα τὸ τέκνον ἀπέτρεχε. Πολλαὶ δὲ τῷ τῆς φυγῆς δρόμῳ τοῖς ἤδη κειμένοις ἐπικαταπίπτουσαι σώμασι, καὶ τῷ στερεῷ τῆς γῆς προςαράσσουσαι τὰς ἁπαλὰς αὐτῶν ἐπιγονὰς, οὐδενὸς ἐδέοντο ξίφους εἰς τὴν τῶν παίδων ἀπώλειαν. Ἤδη δέ τις τῷ μέλλοντι πλήττειν προϊσχομένη τὸν παῖδα καὶ πολλὰ κατὰ τῆς ἰδίας ἐξορκοῦσα γονῆς, τοιαῦτα ἐβόα δακρύουσα·
δοικα, παρεῖναι νομίζω τον κίνδυνον. Εἰς ὑμᾶς βλέπω λοιπόν. Λύσατέ μοι τὸ δέος. Ἐπὶ τὴν Βηθλεὲμ μετά τῶν ὅπλων ἐπείχθητε, περιστήσατε πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῆς πυκνὰ τοῦ φόνου τὰ δίκτυα· ἀνδρῶν γεγηρα κότων ἀπεχέσθω τὸ ξίφος (72)· τοῖς ἡθῶσιν ἤδη μηδ ένα επαγάγητε κίνδυνον (73). Ἐπὶ τοὺς μικρούς ἔτι παῖδας ὁπλίζεσθε μόνους. Πᾶσαν κείρατε την πρώτην ἡλικίαν ἀνηλεώς. Μηδέν μητρὸς ἐλεήσατε δά κρυον· τὸν ἐμὸν ἐχθρὸν ἐν τοῖς ἑκάστης ἀνιχνεύσατε κόλποις. Κατὰ τῶν προσπεφευγότων ἔτι τοῖς τῶν μητέρων μαζοῖς ὠθεῖτε τὸν σίδηρον· καὶ κεραννύ- σθω τὸ τῆς σφαγῆς αἷμα τῷ γάλακτι. Κἂν τὰς μη- τέρας αὐτὰς διοιγμένας (74) τοῖς βρέφεσι διαπείρητε, τῇ τῆς πληγῆς βίᾳ τοῦ σιδήρου ἀπὸ τῶν ἁπαλῶν σω- μάτων ἐπ' ἐκείνας διολισθήσαντος, οὐδεὶς ὑμῖν ἐπι- στήσεται τοῦ τοιούτου φόνου κατήγορος. Σπεύσατε μόνον, ἐπισπεύσατε δίκην λεόντων τῇ πόλει. Μὴ γενέσθω του φόνου κόρος ὑμῖν, ἕως ἂν ἐπιλαμβανό μενον ἔτι φαίνηται τὸ παιδίον. Ἐὰν μηδενὶ συγχω- ρήσητε ζήν, κἀκεῖνος ἐν τοῖς πᾶσι φανήσεται κείμε νο;· καὶ ὁ μὲν οὐ καλῶς οὐδ᾽ ἀσφαλῶς τῆς τῶν μάθ γων ἀπολαύσει τιμῆς· ἐμοὶ δὲ χαίροντα δώσετε βίον καὶ φροντίδος ἐλεύθερον. Β γ. Ταῦτα ἀκούσαντες ἐκεῖνοι, καὶ τὸ συμπαθὲς ἅπαν ἐκτεμόντες τῶν οἰκείων ψυχῶν, καὶ βουλευσά μενο: νικᾶν ταῖς ἀτοπίαις ἀλλήλους, δρόμῳ πρὸς τὴν πόλιν ἐφέροντο τὰς δεξιὰς ἀνατείναντες ώπλισμένας, καὶ ταῖς τῆς Βηθλεὲμ ἐμπεσόντες ἀγέλαις, τοὺς ἀπα- λοὺς ἄρνας διεσπαράσσοντο· καὶ πανταχόθεν αἱμά των ἀναβλύζουσαι πηγαὶ δαψιλῶς τὸ τῆς γῆς ἔχραι- τον πρόσωπον. Καὶ οὐδὲν ἐφαίνετο πρὸς σωτηρίαν τοῖς ἀπολλυμένοις ἀρκοῦν, οὐκ οἶκος κατακρύψαι τὴν ὑπεισελθοῦσαν δυνάμενος, οὐχ ἱερὸν, φόβον τινὰ τοῖς φονευταῖς ἐμποιοῦν, οὐ λεληθυία σπηλαίου κατάδυσις. ᾿Αλλὰ πανταχόθεν οἱ παῖδες ὡς δυσμενεῖς ἀνιχνεύοντο, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν τὴν μάχαιραν διελάνθανεν, ἕκαστος, ὡς αὐτὸς ὢν ὁ Χριστὸς, ἐν τοῖς ἑκάστου ζητούμενος αἷμασιν. Οσαι δὲ ἦσαν τολμηραὶ καὶ θρασείαι μη- τέρες, ἀντερείδουσαι τὰς χεῖρας ταῖς ἀκμαῖς τῶν ξιφῶν, ἐπλήττοντο μὲν ὑπὲρ τῶν παίδων ἰδίαις πλη- γαῖς· πλέον δὲ ὠφέλουν οὐδέν· ἀλλὰ μακρότερον ἐποίουν αὐτοῖς τοῦ κινδύνου τὸν χρόνον. ᾿Αλλαι δὲ ἐπιβαλλόμεναι βιαίως, ώς εφελκομένων τῶν τέκνων ἅπερ ἔτυχον μέλη περισφίγξασαι ταῖς χερσί, ταῦτα ἔχουσα: μετὰ ταῦτα μόνον ἐφάνησαν, τοῦ σιδήρου τῇ τομῇ καὶ τοῖς ἔλκουσι τὸ παιδίον μερίζοντος. Καὶ ἡ μὲν τὴν χεῖρα τυχόν, ἡ δὲ μέρος ποδός, ἡ δὲ ἄλλο τι μέρος ὡς ὅλον ἀπέχουσα τὸ τέκνον ἀπέτρεχε. Πολ φος. ἀνδρῶν ἀπεχέσθω, τῶν ἀνδρῶν γενέσθω φειδώ, τῶν ἀνδρῶν γεγηρακότων ά. τ. ξ. τὸ ἀνδρῶν ἀνδρῶν γεγηρακότων : Ψηφισάμενο: Μιτυληναίους ἡβηδὲν αποσφαγῆναι. ηγμένας, ORATIO XXXVII. A Ego volebam de iis nosse quis ille esset, quo in ma- nus meas facile deveniret, nec longis laboribus egeret tyrannidis oppressio. Quando vero conventa mecum pacta, nescio quam ob causam, ementiti, terras suas cursu repetivere, perturbor, metuo, pe- riculum præsens esse reputo. Cæterum vos meus spectat animus. Vos me metu solvite. Bethleen ar- mati properanter ite, circumdate universam oram crebris obsidionis retibus. Viris parcatur, senectæ ætati parcat gladius, pubentibus nihil afferte peri- culi; in parvos tantum puellos arma capite. Pri- main illam ætatem omnem tondete: non misereat vos matrum lacrymantium: hostem meum in cujus- que matris investigate sinu; in eos ferrum distrin- gite, qui tunc ad materna refugient ubera, et jugu- lationis cruor lacte misceatur. Quod si matres circa infantes dispessas trajeceritis, ictus violentia ferro a teneris corporibus in eas dissiliente, nullus in vos istiusmodi cædis accusator statuetur. Festinate tantum, et festinantes more leonum in urbem ir- rumpite: nulla cædis satietas vos capiat, dum infans ille deprehensus agnoscatur. Si nulli vitam conces- seritis, et ille in communi jacebit exitio ; ac neque honeste, neque tulo magorum honore fruetur: mihi vero differtam gaudiis vitam dederitis et a curis liberam. C exturbata, secum statunnt sceleribus decertare : cursu feruntur in urbem dexteras attollentes arina- tas, et in Bethleemiticos impulsi greges, molles agnellos dilacerant: omni ex parte fontes cruoribus late scaturientes terræ faciem attaminabant. Nihil interim pereuntibus occurrebat, quod satis ad salu- tem esse posset: non domus, qua legi possit laten- ter ingressa; non sacer aliquis locus, qui carnifici- bus religionem injiciat; non cæco aditu spelæum ullum: verum infantes undecunque velut hostes investigabantur, nec ullus eorum carnificum ma- chæram eſſugit, dum quisque, tanquam sit ipse Christus, in cujusque sanguine quæritur. Quotquot autem matres audenter et alacriter gladiorum mucronibus manus objectabant, plagis propriis ſi- liorum loco feriebantur, nec hilum proficiebant ; quin potius periculi tempus illis producebant. Aliæ violenter interceptæ, quæ forte membra nactæ D manibus constringebant, dum avellerentur liberi, ea postea tantum retinentes conspiciebantur tra- hentibus illis, et retrabenti matri ferro infantem dissecante et partiente. E quibus hæc forte manum, illa pedis frustum, alia aliud tanquam integro reportato filio diffugiebat. Multæ quoque cursu in- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Aut haec divellend, aut Augustani lectio recipienda : Sed iterari parum placet. Metaphrastes videtur les gisse tantum : a senibus, inquit, abstineat ensis. PATROL. GR. LXXXV. . δvror. Contrarium fuit olim Atheniensium decretum. Strabo, lib. x111 : Heccine gens humanitatis eruditrix ? quod Metaphrastes legisse videtur; vertit enim: Etiam matres cum infantibus adactas trans- Figite. 3. Ilis illi auditis, omni commiseratione de pectore (72) Ανδρών γεγηρακότων ἀπεχέσθω τὸ ξι (73) Τοῖς ἡβῶσιν ἤδη μηδένα ἐπαγάγητε κίν (75) Διοιγμένας. Corrigo : διοιγομένας, aut δι
PG 85:395Χάρισαί μοι, στρατιῶτα, τῶν ὑπὸ σοῦ πραττομένων τὴν ἄγνοιαν, καὶ πρὸ τοῦ παιδὸς ἐμὲ κειμένην ἐπίδειξον· καὶ μὴ λυπήσῃς οὕτω πικρῷ θεάματι μητρὸς ὀφθαλμούς. Ἔστι σοι μήτηρ που πάντως, ἔστι σοι καὶ γυνὴ κεκτημένη παιδίον· οἶσθα ὅπως ἐπὶ τοῖς τῶν παίδων δεινοῖς τὰ γεννησάντων σπλάγχνα διαπράσσεται. Τῷ δὲ ἐπεκάμπτετο μὲν ἡ ψυχὴ, καὶ δάκρυον ἐχεῖτο κατὰ τῶν παρειῶν, τῇ δὲ Ἡρώδου λύπῃ δουλεύων, ἔτι ῥεόντων τῶν λόγων, ἐν ταῖς τῆς γεννησάσης ἀγκάλαις τὸ παιδίον ἀπέσφαττε, καὶ τὴν ἱκεσίαν ὁ τοῦ φόνου διέκοπτε θρῆνος. δ. Καὶ ταῦτα αὐτοῖς τολμῶσι καὶ πράττουσιν εἰς πλείονα μανίαν ὁ θυμὸς ὑπεθήγετο, καὶ τοῖς οἴκοις εἰσεπήδων αὐτοῖς, καὶ πάντα ἀνηρεύνων ἐξεστηκόσι καὶ φόβου πνέουσιν ὀφθαλμοῖς, καὶ πρὸς τοὺς ὑψηλοὺς θαλάμους ἀνέτρεχον· εἶτα ὑπὸ τὴν κλίνην τυχὸν, ἢ τοιούτῳ τινὶ παιδίον εὑρόντες κρυπτόμενον, μόνῳ τῷ κλαυθηρισμῷ μηνυθὲν ἀπὸ τῶν οἰκείων ἐσφενδόνουν· ὁποῖα λίθον ἐπὶ τὰς ἀγυιὰς, τῇ τοῦ βασιλέως ὀργῇ τὸν οὕτως ἀνόσιον χαριζόμενοι θάνατον. Βοὴ δὲ ἐγίνετο συμμιγὴς, καὶ πένθους ἦχος ἐπεκράτει ποικίλος· τῶν μὲν ἤδη μειζόνων παίδων ὀδυρομένων τοὺς ἀδελφούς·
Α λαὶ δὲ τῷ τῆς φυγῆς δρόμῳ τοῖς ἤδη κειμένοις ἐπι- καταπίπτουσαι σώμασι, καὶ τῷ στερεῷ τῆς γῆς προς- αράσσουσαι τὰς ἁπαλὰς αὐτῶν ἐπιγονάς, οὐδενὸς ἐδέοντο ξίφους εἰς τὴν τῶν παίδων ἀπώλειαν. Ηδη δέ τις τῷ μέλλοντι πλήττειν προϊσχομένη τὸν παῖδα καὶ πολλὰ κατὰ τῆς ἰδίας ἐξορκοῦσα γονῆς, τοιαῦτα ἐβόα δακρύουσα· Χαρισαί μοι, στρατιῶτα, τῶν ὑπὸ σου πραττομένων τὴν ἄγνοιαν, καὶ πρὸ τοῦ παιδὸς ἐμὲ κειμένην ἐπίδειξον (75)· καὶ μὴ λυπήσῃς οὕτω πικρῷ θεάματι μητρὸς ὀφθαλμούς. Ἔστι σοι μήτηρ που πάντως, ἔστι σοι καὶ γυνὴ κεκτημένη παιδίον· οἶσθα ὅπως ἐπὶ τοῖς τῶν παίδων δεινοῖς τὰ γεννη- σάντων σπλάγχνα διαπράσσεται (70). Τῷ δὲ ἐπεκάμ πτετο μὲν ἡ ψυχὴ, καὶ δάκρυον ἐχεῖτο κατὰ τῶν παρειῶν, τῇ δὲ Ηρώδου λύπῃ (77) δουλεύων, ἔτι βεόντων τῶν λόγων, ἐν ταῖς τῆς γεννησάσης ἀγκάλαις τὸ παιδίον ἀπέσφαττε, καὶ τὴν ἱκεσίαν ὁ τοῦ φόνου διέκοπτε θρῆνος. δ. Καὶ ταῦτα αὐτοῖς τολμῶσι καὶ πράττουσιν εἰς πλείονα μανίαν ὁ θυμὸς ὑπεθήγετο, καὶ τοῖς οἴκοις εἰσεπήδων αὐτοῖς, καὶ πάντα ἀνηρεύνων ἐξεστηκόσι καὶ φόβου πνέουσιν ὀφθαλμοῖς, καὶ πρὸς τοὺς ύψη λοὺς θαλάμους ἀνέτρεχον· εἶτα ὑπὸ τὴν κλίνην τυχόν, ἢ τοιούτῳ τινὶ παιδίον εὑρόντες κρυπτόμενον, μόνῳ τῷ κλαυθηρισμῷ (78) μηνυθὲν ἀπὸ τῶν οἰκείων ἐ- σφενδόνουν· ὁποῖα λίθον (79) ἐπὶ τὰς ἀγυιάς, τῇ τοῦ βασιλέως ὀργῇ τὸν οὕτως ἀνόσιον χαριζόμενοι θάνα - τον. Βοὴ δὲ ἐγίνετο συμμιγὴς, καὶ πένθους ἦχο; ἐπεκράτει ποικίλος· τῶν μὲν ἤδη μειζόνων παίδων ἐδυρομένων τοὺς ἀδελφούς· τῶν πατέρων δὲ ὀλοφυρο μένων οὓς ἔτεκον· τῶν μητέρων δὲ οιμωγαῖς ὀξείαις κεχρημένων ἐπὶ τοῖς πάθεσι· τῶν γεγηρακότων δὲ οὔπω τοιοῦτον ἑωρακέναι βοώντων οὐδὲν, οὐδ' ἐν που λεμίων επιδρομαῖς· πάντων ἐπι μεμφομένων τῷ πικρῷ τῆς ἡμέρας ἐκείνης φωτί. Τέλος δὲ ἐχούσης τῆς οὕτω καλῆς ἀριστείας, τῆς στρατηγίας καὶ τοῦ στρατοπέδου διασκεδασθέντος, ὡς ἐπὶ νίκῃ λαμ- πρᾷ, πάλιν ἀνεζωπυρεῖτο τῶν μητέρων ὁ θρήνος, καὶ τοῦ δακρύειν ἐξουσίαν λαβοῦσαι λοιπὸν ἑκάστη τὰ τοῦ παιδίου ἄλλα ἀλλαχόθεν μέλη συνέλεγε (80) μετὰ δακρύων, καὶ τὰ διατμηθέντα βιαίως όπωσούν εἰς ἓν συναρμόζουσα, καὶ τὸ λοιπὸν ἐπιζητοῦσα, καὶ τοῦτο εὑρεθὲν περιπτυσσομένη πολλάκις, καὶ προσ Ετερος ἀδελφοῦ συλλαμβανομένου προσω δραμὼν ἀγνοίᾳ τοῦ καὶ αὐτὸς ἅμα ἐκείνῳ προγε- γράφθαι, Ἐμὲ, ἔφη, κτείνατε πρὸ τούτου. ται. Εo διασπαράσσεται. ἐσφενδόνων. Αb (ἐσφενδόνει) ἀνδρῶν ἀποῤῥια φέντων καὶ διασφενδονισθέντων BASILII SELEUCIENSIS citato jain prostratis illapsa corporibus, et duriori solo mollem suam sobolem impingentes ad filiorum necem nullius egebant ferro. Jam vero quædam fuit, quæ ictum paranti filium obtendit, et crebro per suam prolem eum adjurabat, et talia vocifera - batur illacrymans: Miles, facti tui hanc a me ini gratiam, quasi per imprudentiam pro filio me pu- blicitus prosterne, neve contristes matris oculos tain acerbo spectaculo. Est tibi forte mater alibi, cst tibi uxor cum liberis: scis ut liberorum ærumnis parentum viscera conficiantur. In me igitur illarum miserere. illi mollescebat animus, ac per genas la- cryma ſluebat: at Herodis iracundiæ serviens, dum adhuc verba fiunt, in matris ulnis puer jugulabatur, et supplicationem cædis luctus accidit. 4.Talia cum isti audent ac perpetrant, in majorem B quemdam furorem exacuebatur ira; in ipsas domos insiliunt, omnia scrutantur emissitiis ac cædem spirantibus oculis, et in editiora cubilia cursu eva- dunt: deinde sub lecticam forte aut rem quampiam similem abstrusum bacti infantem, et solo vagitu proditum e domesticis latebris extrahunt, ac veluti saxum e funda in plateas ejaculantur, regis furori iam exsecranda nece gratificati. Clamor autem confusus, et varia tristitiæ vox invalescebat, partim filiis grandioribus fratres dentibus, partim patribus miserabilitèr natos deplorantibus, partim matribus altos gemitus vi doloris edentibus, partim senibus nihil umquam tale, ne in hostili quidem irruptione, vidisse se clamantibus; denique communis omnium auditur querela peracerbum diei illius illuxisse so- Jem. Tandem cum tam insigni edito facinore, belli ducatu cessante, et exercitu quasi e luculenta victo. ria dilapso, iterum matrum luctus recrudescebat, ac deinceps fendi facta polestate, maquæque filii membra aliunde alia legens cum lacrymis, et violenter dissecta quoquo modo in unum compo- wens, quodque desit, quæritans, ac, si quod inve- nerit, sapiuscule exosculans, et totius corporis reliquias în sinum ingerens, valide clamabat: Heu C CL. DAUSQUEHI NOTÆ, Hac oratione non tam veri species apparet, quam ipsa veritas. Potuit enim hoc accidisse, quod in Triumvirum proscriptione refert Appianus lib. v Civilium : Aller cum fratre comprehenso accurreret, ignarus se quo- que cum illo proscriptum, Me, inquit, ante hunc perimile. dictum modo, quo Latini dicunt animam aut viscera dolore confici. Primum advertenti hunc locum occurrebat At lectionem pri- mam mutari nihil est necesse, licet Metaphrastes vertal : dilacerentur. videtur legisse : quod prætulerim. eadem immanitate sunt illa Mela- morphos. IV, non dispari hypotyposi: Deque sinu matris ridentem, et parva Ļearchum Bruchia tendentem rapit, et bis terque ver auras More rolat funds rigidoque infantia sar Discutit ora fero... Seneca de Hercule furente : ..... Dextra precantem rapuit, et circa furens Bis ter rotatum mısit. Plutarchus in Marcello meminit Archimedis machi wis. tragicos. (73) Πρὸ τοῦ παιδὸς ἐμὲ κειμένην ἐπίδειξον. (76) Τα γεννησάντων σπλάγχνα διαπράσσε- (77) Λύπη. Metaphrastes cum vertal rabici, λύσση (78) Κλανθηρισμῷ. Mallem κλαυθμυρισμῷ. (19) Εσφενδόνουν ὁποῖα λίθον. Augustanus : (80) Μέλη συνέλεγε. Ut Theseus Hippolyti apud
τῶν πατέρων δὲ ὀλοφυρομένων οὓς ἔτεκον· τῶν μητέρων δὲ οἰμωγαῖς ὀξείαις κεχρημένων ἐπὶ τοῖς πάθεσι· τῶν γεγηρακότων δὲ οὔπω τοιοῦτον ἑωρακέναι βοώντων οὐδὲν, οὐδ’ ἐν πολεμίων ἐπιδρομαῖς· πάντων ἐπιμεμφομένων τῷ πικρῷ τῆς ἡμέρας ἐκείνης φωτί. Τέλος δὲ ἐχούσης τῆς οὕτω καλῆς ἀριστείας, τῆς στρατηγίας καὶ τοῦ στρατοπέδου διασκεδασθέντος, ὡς ἐπὶ νίκῃ λαμπρᾷ, πάλιν ἀνεζωπυρεῖτο τῶν μητέρων ὁ θρῆνος, καὶ τοῦ δακρύειν ἐξουσίαν λαβοῦσαι λοιπὸν ἑκάστη τὰ τοῦ παιδίου ἄλλα ἀλλαχόθεν μέλη συνέλεγε μετὰ δακρύων, καὶ τὰ διατμηθέντα βιαίως ὁπωσοῦν εἰς ἓν συναρμόζουσα, καὶ τὸ λοιπὸν ἐπιζητοῦσα, καὶ τοῦτο εὑρεθὲν περιπτυσσομένη πολλάκις, καὶ προςθεῖσα τοῖς κόλποις τὸ σῶμα πᾶν, ἐβόα σφοδρῶς· Οἴμοι παιδίον ἐμὸν, οἴμοι, οὐκ ἐπὶ τοιαύταις ἡμῖν ἐλπίσι γεωργηθέν Πῶς μὲν ὁποῖα κλάδος ἐβλάστησας πόσῳ δὲ κάλλει ἐκόμασας πῶς δὲ ἀγαθῆς ἐλπίδος ἀποδούς μοι σπέρματα, ἀθρόον ἀπέπτης τῶν ἐμῶν χειρῶν Διανάστηθι, προσαποτείναξον τὸν ὕπνον, ὃν ὁ τοῦ βασιλέως φθόνος ἐπήγαγε· μετάδος μοι τῆς χαριεστάτης φωνῆς· ἐφαπλώθητι ταῖς ἀθλίαις τῆς γεννησάσης θηλαῖς· ἕλκυσον ὃν ἐφίλεις πάλαι μαζόν·
Α λαὶ δὲ τῷ τῆς φυγῆς δρόμῳ τοῖς ἤδη κειμένοις ἐπι- καταπίπτουσαι σώμασι, καὶ τῷ στερεῷ τῆς γῆς προς- αράσσουσαι τὰς ἁπαλὰς αὐτῶν ἐπιγονάς, οὐδενὸς ἐδέοντο ξίφους εἰς τὴν τῶν παίδων ἀπώλειαν. Ηδη δέ τις τῷ μέλλοντι πλήττειν προϊσχομένη τὸν παῖδα καὶ πολλὰ κατὰ τῆς ἰδίας ἐξορκοῦσα γονῆς, τοιαῦτα ἐβόα δακρύουσα· Χαρισαί μοι, στρατιῶτα, τῶν ὑπὸ σου πραττομένων τὴν ἄγνοιαν, καὶ πρὸ τοῦ παιδὸς ἐμὲ κειμένην ἐπίδειξον (75)· καὶ μὴ λυπήσῃς οὕτω πικρῷ θεάματι μητρὸς ὀφθαλμούς. Ἔστι σοι μήτηρ που πάντως, ἔστι σοι καὶ γυνὴ κεκτημένη παιδίον· οἶσθα ὅπως ἐπὶ τοῖς τῶν παίδων δεινοῖς τὰ γεννη- σάντων σπλάγχνα διαπράσσεται (70). Τῷ δὲ ἐπεκάμ πτετο μὲν ἡ ψυχὴ, καὶ δάκρυον ἐχεῖτο κατὰ τῶν παρειῶν, τῇ δὲ Ηρώδου λύπῃ (77) δουλεύων, ἔτι βεόντων τῶν λόγων, ἐν ταῖς τῆς γεννησάσης ἀγκάλαις τὸ παιδίον ἀπέσφαττε, καὶ τὴν ἱκεσίαν ὁ τοῦ φόνου διέκοπτε θρῆνος. δ. Καὶ ταῦτα αὐτοῖς τολμῶσι καὶ πράττουσιν εἰς πλείονα μανίαν ὁ θυμὸς ὑπεθήγετο, καὶ τοῖς οἴκοις εἰσεπήδων αὐτοῖς, καὶ πάντα ἀνηρεύνων ἐξεστηκόσι καὶ φόβου πνέουσιν ὀφθαλμοῖς, καὶ πρὸς τοὺς ύψη λοὺς θαλάμους ἀνέτρεχον· εἶτα ὑπὸ τὴν κλίνην τυχόν, ἢ τοιούτῳ τινὶ παιδίον εὑρόντες κρυπτόμενον, μόνῳ τῷ κλαυθηρισμῷ (78) μηνυθὲν ἀπὸ τῶν οἰκείων ἐ- σφενδόνουν· ὁποῖα λίθον (79) ἐπὶ τὰς ἀγυιάς, τῇ τοῦ βασιλέως ὀργῇ τὸν οὕτως ἀνόσιον χαριζόμενοι θάνα - τον. Βοὴ δὲ ἐγίνετο συμμιγὴς, καὶ πένθους ἦχο; ἐπεκράτει ποικίλος· τῶν μὲν ἤδη μειζόνων παίδων ἐδυρομένων τοὺς ἀδελφούς· τῶν πατέρων δὲ ὀλοφυρο μένων οὓς ἔτεκον· τῶν μητέρων δὲ οιμωγαῖς ὀξείαις κεχρημένων ἐπὶ τοῖς πάθεσι· τῶν γεγηρακότων δὲ οὔπω τοιοῦτον ἑωρακέναι βοώντων οὐδὲν, οὐδ' ἐν που λεμίων επιδρομαῖς· πάντων ἐπι μεμφομένων τῷ πικρῷ τῆς ἡμέρας ἐκείνης φωτί. Τέλος δὲ ἐχούσης τῆς οὕτω καλῆς ἀριστείας, τῆς στρατηγίας καὶ τοῦ στρατοπέδου διασκεδασθέντος, ὡς ἐπὶ νίκῃ λαμ- πρᾷ, πάλιν ἀνεζωπυρεῖτο τῶν μητέρων ὁ θρήνος, καὶ τοῦ δακρύειν ἐξουσίαν λαβοῦσαι λοιπὸν ἑκάστη τὰ τοῦ παιδίου ἄλλα ἀλλαχόθεν μέλη συνέλεγε (80) μετὰ δακρύων, καὶ τὰ διατμηθέντα βιαίως όπωσούν εἰς ἓν συναρμόζουσα, καὶ τὸ λοιπὸν ἐπιζητοῦσα, καὶ τοῦτο εὑρεθὲν περιπτυσσομένη πολλάκις, καὶ προσ Ετερος ἀδελφοῦ συλλαμβανομένου προσω δραμὼν ἀγνοίᾳ τοῦ καὶ αὐτὸς ἅμα ἐκείνῳ προγε- γράφθαι, Ἐμὲ, ἔφη, κτείνατε πρὸ τούτου. ται. Εo διασπαράσσεται. ἐσφενδόνων. Αb (ἐσφενδόνει) ἀνδρῶν ἀποῤῥια φέντων καὶ διασφενδονισθέντων BASILII SELEUCIENSIS citato jain prostratis illapsa corporibus, et duriori solo mollem suam sobolem impingentes ad filiorum necem nullius egebant ferro. Jam vero quædam fuit, quæ ictum paranti filium obtendit, et crebro per suam prolem eum adjurabat, et talia vocifera - batur illacrymans: Miles, facti tui hanc a me ini gratiam, quasi per imprudentiam pro filio me pu- blicitus prosterne, neve contristes matris oculos tain acerbo spectaculo. Est tibi forte mater alibi, cst tibi uxor cum liberis: scis ut liberorum ærumnis parentum viscera conficiantur. In me igitur illarum miserere. illi mollescebat animus, ac per genas la- cryma ſluebat: at Herodis iracundiæ serviens, dum adhuc verba fiunt, in matris ulnis puer jugulabatur, et supplicationem cædis luctus accidit. 4.Talia cum isti audent ac perpetrant, in majorem B quemdam furorem exacuebatur ira; in ipsas domos insiliunt, omnia scrutantur emissitiis ac cædem spirantibus oculis, et in editiora cubilia cursu eva- dunt: deinde sub lecticam forte aut rem quampiam similem abstrusum bacti infantem, et solo vagitu proditum e domesticis latebris extrahunt, ac veluti saxum e funda in plateas ejaculantur, regis furori iam exsecranda nece gratificati. Clamor autem confusus, et varia tristitiæ vox invalescebat, partim filiis grandioribus fratres dentibus, partim patribus miserabilitèr natos deplorantibus, partim matribus altos gemitus vi doloris edentibus, partim senibus nihil umquam tale, ne in hostili quidem irruptione, vidisse se clamantibus; denique communis omnium auditur querela peracerbum diei illius illuxisse so- Jem. Tandem cum tam insigni edito facinore, belli ducatu cessante, et exercitu quasi e luculenta victo. ria dilapso, iterum matrum luctus recrudescebat, ac deinceps fendi facta polestate, maquæque filii membra aliunde alia legens cum lacrymis, et violenter dissecta quoquo modo in unum compo- wens, quodque desit, quæritans, ac, si quod inve- nerit, sapiuscule exosculans, et totius corporis reliquias în sinum ingerens, valide clamabat: Heu C CL. DAUSQUEHI NOTÆ, Hac oratione non tam veri species apparet, quam ipsa veritas. Potuit enim hoc accidisse, quod in Triumvirum proscriptione refert Appianus lib. v Civilium : Aller cum fratre comprehenso accurreret, ignarus se quo- que cum illo proscriptum, Me, inquit, ante hunc perimile. dictum modo, quo Latini dicunt animam aut viscera dolore confici. Primum advertenti hunc locum occurrebat At lectionem pri- mam mutari nihil est necesse, licet Metaphrastes vertal : dilacerentur. videtur legisse : quod prætulerim. eadem immanitate sunt illa Mela- morphos. IV, non dispari hypotyposi: Deque sinu matris ridentem, et parva Ļearchum Bruchia tendentem rapit, et bis terque ver auras More rolat funds rigidoque infantia sar Discutit ora fero... Seneca de Hercule furente : ..... Dextra precantem rapuit, et circa furens Bis ter rotatum mısit. Plutarchus in Marcello meminit Archimedis machi wis. tragicos. (73) Πρὸ τοῦ παιδὸς ἐμὲ κειμένην ἐπίδειξον. (76) Τα γεννησάντων σπλάγχνα διαπράσσε- (77) Λύπη. Metaphrastes cum vertal rabici, λύσση (78) Κλανθηρισμῷ. Mallem κλαυθμυρισμῷ. (19) Εσφενδόνουν ὁποῖα λίθον. Augustanus : (80) Μέλη συνέλεγε. Ut Theseus Hippolyti apud
PG 85:397τοῦ τῆς μητρὸς σεαυτὸν ἐξάρτησον αὐχένος. Σιγᾷς; ἠρεμεῖς; οἴμοι τῶν κακῶν Πῶς συνυφανῶ τὰ μέλη σου πάλιν, ἅπερ ἡ μάχαιρα κατέτεμεν ἀφειδῶς; ποία δὲ μήτρα πρὸς τὸ σεσωματωθῆναι πάλιν γενήσεταί μοι ὑπουργός; ποίαις δ’ ἄρα χερσὶ τὴν ἀναγκαίαν σοι ἐπισωρεύσω γῆν; πῶς δὲ ἐμαυτὴν τῆς σῆς χωρίσω μορφῆς; Τοιούτων ὀδυρμῶν ἡ πόλις πεπλήρωτο παραθηγούσης ἑκάστης ἑκάστην εἰς οἰμωγὴν, καὶ τὸν ἐπὶ τοῖς τεθνεῶσι παισὶ θρῆνον ἡ τῶν ζώντων ὄψις ἐφήμερος ἐξέκαιεν. Ὁ βασιλεὺς δὲ ὡς ἐπὶ τροπαίοις ἐστεφανοῦτο, καὶ νενικηκέναι νίκην, οἵαν οὔπω πρότερον, ὑπελάμβανεν. Καὶ τοσούτοις ἑαυτὸν ἐπικλείσας μιαιφονίας ἐγκλήμασι, καὶ τοσαῦτα φυτὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς ἐκτεμὼν, ἐφρόνει μέγα, καὶ πάσης ἀσφαλείας ἀπολαύειν ἐνόμιζεν· οὐκ εἰδὼς ὁ πάντα ἀνόητος, ὅπως αὐτὸ τὸ μηχάνημα τὸ σοφὸν ἐκεῖνο διέπεσεν. Ὃν μὲν γὰρ ἐζήτησεν, οὐκ ἴσχυσεν ἐναποκλεῖσαι ταῖς πάγαις· οὓς δ’ οὐκ ἂν ἐβούλετο νήφων ἔτι διατεθῆναι κακῶς ἀπώλεσεν, αὐτὸς ἑαυτῷ λυμηνάμενος. Χριστὸς δὲ ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης τῷ μὲν οὕτως ἀνημέρῳ τεχνίτῃ τῶν ἀνοσίων παθῶν δίκην ὀξυτάτην ἐπήγαγε·
θεῖσα τοῖς κόλποις τὸ σῶμα πᾶν, ἐβόα σφοδρώς Θέμα: παιδίον ἐμὸν, εἴμοι, οὐκ ἐπὶ τοιαύταις ἡμῖν ἐλπίσι γεωργηθέν ! Πῶς μὲν ὁποῖα κλάδος ἐβλάστη σας (81) ! πόσῳ δὲ κάλλει ἐκόμασας ! πῶς δὲ ἀγαθῆς ἐλπίδος ἀποδούς μοι σπέρματα, αθρόον ἀπέπτης τῶν ἐμῶν χειρῶν! Διανάστηθι, προσαποτείναξον τὸν ὕπνον, ἦν ὁ τοῦ βασιλέως φθόνος ἐπήγαγε· μετάδος μοι τῆς χαριεστάτης φωνῆς· ἐφαπλώθητι ταῖς ἀθλίαις τῆς γεννησάσης θηλαῖς· ἔλκυσον ὃν ἐφίλεις πάλαι μαζόν· τοῦ τῆς μητρὸς σεαυτὸν ἐξάρτησον αὐχένος. Σιγᾷς ; +ρεμεῖς ; οἴμοι τῶν κακῶν ! Πῶς συνυφανῶ τὰ μέλη σου πάλιν, ἅπερ ἡ μάχαιρα κατέτεμεν ἀφει. δῶς; ποία δὲ μήτρα πρὸς τὸ σεσωματωθῆναι (82) πάλιν γενήσεταί μοι υπουργός ; ποίαις δ' ἄρα χερσί τὴν ἀναγκαίαν σοι ἐπισωρεύσω γῆν ; πῶς δὲ ἐμαυτὴν τῆς σῆς χωρίσω μορφῆς; Τοιούτων ὀδυρμῶν ἡ πόλις Β πεπλήρωτο παραθηγούσης ἑκάστης ἑκάστην εἰς οἰμω γὴν, καὶ τὸν ἐπὶ τοῖς τεθνεῶσι παισὶ θρῆνον ἡ τῶν ζώντων ὄψις ἐφήμερος ἐξέκαιεν. Ο βασιλεὺς δὲ ὡς ἐπὶ τροπαίοις ἐστεφανοῦτο (85), καὶ νενικηκέναι νέα κην, οἷαν οὔπω πρότερον, ὑπελάμβανεν. Καὶ τοσού - τοῖς ἑαυτὸν ἐπικλείσας μιαιφονίας ἐγκλήμασι, καὶ τοσαῦτα φυτὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς ἐκτεμών, εφρόνει μέγα, καὶ πάσης ἀσφαλείας ἀπολαύειν ἐνόμιζεν· οὐκ εἰδὼς ὁ πάντα ἀνόητος, ὅπως αὐτὸ τὸ μηχάνημα τὸ σοφὸν ἐκεῖνο διέπεσεν. Ον μὲν γὰρ ἐζήτησεν, οὐκ ἴσχυσεν ἐναποκλεῖσαι ταῖς πάγαις· οὓς δ' οὐκ ἂν ἐδούς λετο νήφων ἔτι διατεθῆναι κακῶς ἀπώλεσεν (84), αὐτὸς ἑαυτῷ λυμηνάμενος. Χριστὸς δὲ ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης τῷ μὲν οὕτως ἀνημέρῳ τεχνίτῃ τῶν ἀνο- σίων παθῶν δίκην ὀξυτάτην ἐπήγαγε· τὰς δὲ τῶν ἀνευθύνων παίδων ψυχὰς τοῖς τοῦ πατρὸς 'Αβραὰμ ένα ποθέμενος κόλποις, αὐτὸς μετ' ἐξουσίας ἐπ' Αίγυ στον ἔρχεται, τὴν τῆς ἀσεβείας ἀκρόπολιν (85) έχε καθάραι βουλόμενος, καὶ ταῖς οἰκείαις ἀκτῖσι τὴν ἐν τοῖς ἀδύτοις κεκρυμμένην τῶν εἰδώλων πλάνην ἀνα- καλύψαι, καὶ ποιῆσαι τοῖς ἀπατωμένοις πάλαι κατά δηλον, καὶ περιστῆσαι τῷ διαβόλῳ πένθος βαρύτατον. Ολίγους γὰρ Ἰουδαίων παῖδας ἀπολωλεκέναι νομί σας διὰ Χριστὸν, ἐκείνους μὲν ἠγνόησε τοῖς ἀσύλοις ἐγκατοικίσας λειμῶσι, καὶ βλάψας οὐδὲν, τῆς δὲ ἰδίας τυραννίδος ήδη συνεώρα γυμνούμενος, καὶ τὸν ἀρ- χαιότατον τῆς αὐτοῦ δυναστείας κλῆρον ἀποσυλούμε νος, τῆς Ἡσαΐου πληρουμένης προρρήσεως, ἣν αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῖς τοῦ προφήτου χείλεσιν εναπέθετο, πορέωθεν ἔτι τὴν τοιαύτην ἑαυτοῦ ἐπιδημίαν σαφῶς όζος "Αρηος, φοίνικος νέον έρνος ἀνερχόμενον, πρὸς τὸ σὲ σωματωθῆναι, λαμπρώς. θῆναι κακῶς ἀπώλεσεν. Φ : Διονύσιος χαλκοῦς τοὺς ἐμπαθῶς ἐμφορου - μένους οίνου κυλίκων ἐρέτας ἔφη, ὡς ἱστορεῖ ὁ γρά ψας το, Μητρόπολις τῶν κακῶν ὁ οἶνος. Βιοτι φιλαργυρίαν, κακίας μητρόπολιν. θεοσεβείας ἀκρόπολιν, ἀθανασίας, ὑπερηφανίαν νοσημάτων ακρόπολιν. Πασῶν δὲ τῶν ἀρετῶν κολοφὼν καὶ ἀκρόπολις ἡ ἀγάπη καθέστηκεν. ORATIO XXXVII. A mihi, Gili mi! non in eam spem te excoluimus. Quomodo velut ramus tener in lucem eruperas ! quanta fuit oris venustas! quomodo vero, cui bonæ spei semnina prodidisses, confestim meis e manibus evolasti! Resurge, sonunum excule, quem regis induxit invidia, voce gratissima mecum communica, applicare miseris tuæ genitricis uberibus, trabe dilectam olim mnammam, depende de materna cer- vice. Siles ? quiescis? heu mihi nimium misera ! Quomodo tua rursum connectam membra, quæ tam inclementer machæra dissecuit? cujusmodi matrix ad te recorporandum mibi subserviet? aut quibus manibus necessariam tibi terram aggeram ? quo- modo me ab imagine tua semovebo? Ejusmodi la- mentationibus dum invicem singulae ad comploran dum exstimulant, civitas complebatur, et quotilianus viventium aspectus super liberis demortuis luctum incendebat. Rex interea velut excitato tropæo coro- nabatur, et victoriam pristinis ampliorem se vicisse existimabat. Tantis insuper cum se funesti homicidii criminibus obstrinxisset, tantisque proprii regni stirpibus excisis, allos capiebat spiritus et se quantavis securitate defrui putabat, ignorans hemo vecordissimus fabricam illam tam belle meditatam evanuisse. Quem enim ad cædem conquisiverat, tendiculis concludere minime valuit: quos vero sobrius nunquam voluisset affectos injuria, fœds perdidit sibi ipse injurius. Christus vero universi Dominus tam immiti impiorum facinorum artiści poenam celerrimam intulit. At insontium animas C infantium in patris Abrahami sinum recondens, ipse cum impietatis arcem statuisset expurgare, et domesticis radiis delitescentem in adytis idolo- rum errorem revelare, ac pridem deceptis aperiro, necnon diaboluni luctu gravissimo exsternare, it in Egyptum plenus auctoritatis. Perpaucos enim Judæorum pueros propter Christum ratus se perdidisse diabolus, ignorabat illis prædia rapi uis non obnoxia inhabitanda dedisse, minimeque nocuisse : non animadvertit propria jam se nudari tyrannide, et antiquissima sui dominatus parte pri vari, dum Isaiæ predictio complebatur, quam Chri- stus in prophetæ labris reposuerat, jam olim hanc suam peregrinationem dilucide demonstrans, et per D ejus linguam intonans: Ecce Dominus ascendet super nubem levem, et ingredietur Ægyptum, el CL. DAUSQUEII NOTÆ. illa poetæ magni, et palma recens assurgenlis quasi sobolem Nausicam dicentis. lat nihili in utroque relentam codice. Seca et scribe, ad le recorporandum, ex Tertulliano lili. De resurrectione, et alibi. inallem Hoc ad Herodis flium pos tissimum pertinet, quein ut in communi strage infantium jacere Augustus audiit : Melius est, ait. Herodis porcum esse quam filium. Macrob., Sat. lib. n, c. 4. Iliad. quoque dixit lerui Ba- filius dixit item et Damascenus, De transjiguratione, (81) Οποια κλάδος ἐβλάστησας. Similia sunt (82) Σεσωματωθῆναι. Mirum est vocem (83) Ἐστερανοῦτο. Αugustanus addit λαμπροί;, (84) οὓς δ' οὐκ ἂν ἐβούλετο νήφων ἔτι διατε (85) Αίγυπτον ἀσεβείας ἀκρόπολιν. Eustath. In
τὰς δὲ τῶν ἀνευθύνων παίδων ψυχὰς τοῖς τοῦ πατρὸς Ἀβραὰμ ἐναποθέμενος κόλποις, αὐτὸς μετ’ ἐξουσίας ἐπ’ Αἴγυπτον ἔρχεται, τὴν τῆς ἀσεβείας ἀκρόπολιν ἐκκαθᾶραι βουλόμενος, καὶ ταῖς οἰκείαις ἀκτῖσι τὴν ἐν τοῖς ἀδύτοις κεκρυμμένην τῶν εἰδώλων πλάνην ἀνακαλύψαι, καὶ ποιῆσαι τοῖς ἀπατωμένοις πάλαι κατάδηλον, καὶ περιστῆσαι τῷ διαβόλῳ πένθος βαρύτατον. Ὀλίγους γὰρ Ἰουδαίων παῖδας ἀπολωλεκέναι νομίσας διὰ Χριστὸν, ἐκείνους μὲν ἠγνόησε τοῖς ἀσύλοις ἐγκατοικίσας λειμῶσι, καὶ βλάψας οὐδὲν, τῆς δὲ ἰδίας τυραννίδος ἤδη συνεώρα γυμνούμενος, καὶ τὸν ἀρχαιότατον τῆς αὐτοῦ δυναστείας κλῆρον ἀποσυλούμενος, τῆς Ἡσαί̈ου πληρουμένης προῤῥήσεως, ἣν αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῖς τοῦ προφήτου χείλεσιν ἐναπέθετο, πόῤῥωθεν ἔτι τὴν τοιαύτην ἑαυτοῦ ἐπιδημίαν σαφῶς ἐνδεικνύμενος, καὶ διὰ τῆς ἐκείνου γλώττης βοῶν· Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ · αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.
θεῖσα τοῖς κόλποις τὸ σῶμα πᾶν, ἐβόα σφοδρώς Θέμα: παιδίον ἐμὸν, εἴμοι, οὐκ ἐπὶ τοιαύταις ἡμῖν ἐλπίσι γεωργηθέν ! Πῶς μὲν ὁποῖα κλάδος ἐβλάστη σας (81) ! πόσῳ δὲ κάλλει ἐκόμασας ! πῶς δὲ ἀγαθῆς ἐλπίδος ἀποδούς μοι σπέρματα, αθρόον ἀπέπτης τῶν ἐμῶν χειρῶν! Διανάστηθι, προσαποτείναξον τὸν ὕπνον, ἦν ὁ τοῦ βασιλέως φθόνος ἐπήγαγε· μετάδος μοι τῆς χαριεστάτης φωνῆς· ἐφαπλώθητι ταῖς ἀθλίαις τῆς γεννησάσης θηλαῖς· ἔλκυσον ὃν ἐφίλεις πάλαι μαζόν· τοῦ τῆς μητρὸς σεαυτὸν ἐξάρτησον αὐχένος. Σιγᾷς ; +ρεμεῖς ; οἴμοι τῶν κακῶν ! Πῶς συνυφανῶ τὰ μέλη σου πάλιν, ἅπερ ἡ μάχαιρα κατέτεμεν ἀφει. δῶς; ποία δὲ μήτρα πρὸς τὸ σεσωματωθῆναι (82) πάλιν γενήσεταί μοι υπουργός ; ποίαις δ' ἄρα χερσί τὴν ἀναγκαίαν σοι ἐπισωρεύσω γῆν ; πῶς δὲ ἐμαυτὴν τῆς σῆς χωρίσω μορφῆς; Τοιούτων ὀδυρμῶν ἡ πόλις Β πεπλήρωτο παραθηγούσης ἑκάστης ἑκάστην εἰς οἰμω γὴν, καὶ τὸν ἐπὶ τοῖς τεθνεῶσι παισὶ θρῆνον ἡ τῶν ζώντων ὄψις ἐφήμερος ἐξέκαιεν. Ο βασιλεὺς δὲ ὡς ἐπὶ τροπαίοις ἐστεφανοῦτο (85), καὶ νενικηκέναι νέα κην, οἷαν οὔπω πρότερον, ὑπελάμβανεν. Καὶ τοσού - τοῖς ἑαυτὸν ἐπικλείσας μιαιφονίας ἐγκλήμασι, καὶ τοσαῦτα φυτὰ τῆς οἰκείας ἀρχῆς ἐκτεμών, εφρόνει μέγα, καὶ πάσης ἀσφαλείας ἀπολαύειν ἐνόμιζεν· οὐκ εἰδὼς ὁ πάντα ἀνόητος, ὅπως αὐτὸ τὸ μηχάνημα τὸ σοφὸν ἐκεῖνο διέπεσεν. Ον μὲν γὰρ ἐζήτησεν, οὐκ ἴσχυσεν ἐναποκλεῖσαι ταῖς πάγαις· οὓς δ' οὐκ ἂν ἐδούς λετο νήφων ἔτι διατεθῆναι κακῶς ἀπώλεσεν (84), αὐτὸς ἑαυτῷ λυμηνάμενος. Χριστὸς δὲ ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης τῷ μὲν οὕτως ἀνημέρῳ τεχνίτῃ τῶν ἀνο- σίων παθῶν δίκην ὀξυτάτην ἐπήγαγε· τὰς δὲ τῶν ἀνευθύνων παίδων ψυχὰς τοῖς τοῦ πατρὸς 'Αβραὰμ ένα ποθέμενος κόλποις, αὐτὸς μετ' ἐξουσίας ἐπ' Αίγυ στον ἔρχεται, τὴν τῆς ἀσεβείας ἀκρόπολιν (85) έχε καθάραι βουλόμενος, καὶ ταῖς οἰκείαις ἀκτῖσι τὴν ἐν τοῖς ἀδύτοις κεκρυμμένην τῶν εἰδώλων πλάνην ἀνα- καλύψαι, καὶ ποιῆσαι τοῖς ἀπατωμένοις πάλαι κατά δηλον, καὶ περιστῆσαι τῷ διαβόλῳ πένθος βαρύτατον. Ολίγους γὰρ Ἰουδαίων παῖδας ἀπολωλεκέναι νομί σας διὰ Χριστὸν, ἐκείνους μὲν ἠγνόησε τοῖς ἀσύλοις ἐγκατοικίσας λειμῶσι, καὶ βλάψας οὐδὲν, τῆς δὲ ἰδίας τυραννίδος ήδη συνεώρα γυμνούμενος, καὶ τὸν ἀρ- χαιότατον τῆς αὐτοῦ δυναστείας κλῆρον ἀποσυλούμε νος, τῆς Ἡσαΐου πληρουμένης προρρήσεως, ἣν αὐτὸς ὁ Χριστὸς τοῖς τοῦ προφήτου χείλεσιν εναπέθετο, πορέωθεν ἔτι τὴν τοιαύτην ἑαυτοῦ ἐπιδημίαν σαφῶς όζος "Αρηος, φοίνικος νέον έρνος ἀνερχόμενον, πρὸς τὸ σὲ σωματωθῆναι, λαμπρώς. θῆναι κακῶς ἀπώλεσεν. Φ : Διονύσιος χαλκοῦς τοὺς ἐμπαθῶς ἐμφορου - μένους οίνου κυλίκων ἐρέτας ἔφη, ὡς ἱστορεῖ ὁ γρά ψας το, Μητρόπολις τῶν κακῶν ὁ οἶνος. Βιοτι φιλαργυρίαν, κακίας μητρόπολιν. θεοσεβείας ἀκρόπολιν, ἀθανασίας, ὑπερηφανίαν νοσημάτων ακρόπολιν. Πασῶν δὲ τῶν ἀρετῶν κολοφὼν καὶ ἀκρόπολις ἡ ἀγάπη καθέστηκεν. ORATIO XXXVII. A mihi, Gili mi! non in eam spem te excoluimus. Quomodo velut ramus tener in lucem eruperas ! quanta fuit oris venustas! quomodo vero, cui bonæ spei semnina prodidisses, confestim meis e manibus evolasti! Resurge, sonunum excule, quem regis induxit invidia, voce gratissima mecum communica, applicare miseris tuæ genitricis uberibus, trabe dilectam olim mnammam, depende de materna cer- vice. Siles ? quiescis? heu mihi nimium misera ! Quomodo tua rursum connectam membra, quæ tam inclementer machæra dissecuit? cujusmodi matrix ad te recorporandum mibi subserviet? aut quibus manibus necessariam tibi terram aggeram ? quo- modo me ab imagine tua semovebo? Ejusmodi la- mentationibus dum invicem singulae ad comploran dum exstimulant, civitas complebatur, et quotilianus viventium aspectus super liberis demortuis luctum incendebat. Rex interea velut excitato tropæo coro- nabatur, et victoriam pristinis ampliorem se vicisse existimabat. Tantis insuper cum se funesti homicidii criminibus obstrinxisset, tantisque proprii regni stirpibus excisis, allos capiebat spiritus et se quantavis securitate defrui putabat, ignorans hemo vecordissimus fabricam illam tam belle meditatam evanuisse. Quem enim ad cædem conquisiverat, tendiculis concludere minime valuit: quos vero sobrius nunquam voluisset affectos injuria, fœds perdidit sibi ipse injurius. Christus vero universi Dominus tam immiti impiorum facinorum artiści poenam celerrimam intulit. At insontium animas C infantium in patris Abrahami sinum recondens, ipse cum impietatis arcem statuisset expurgare, et domesticis radiis delitescentem in adytis idolo- rum errorem revelare, ac pridem deceptis aperiro, necnon diaboluni luctu gravissimo exsternare, it in Egyptum plenus auctoritatis. Perpaucos enim Judæorum pueros propter Christum ratus se perdidisse diabolus, ignorabat illis prædia rapi uis non obnoxia inhabitanda dedisse, minimeque nocuisse : non animadvertit propria jam se nudari tyrannide, et antiquissima sui dominatus parte pri vari, dum Isaiæ predictio complebatur, quam Chri- stus in prophetæ labris reposuerat, jam olim hanc suam peregrinationem dilucide demonstrans, et per D ejus linguam intonans: Ecce Dominus ascendet super nubem levem, et ingredietur Ægyptum, el CL. DAUSQUEII NOTÆ. illa poetæ magni, et palma recens assurgenlis quasi sobolem Nausicam dicentis. lat nihili in utroque relentam codice. Seca et scribe, ad le recorporandum, ex Tertulliano lili. De resurrectione, et alibi. inallem Hoc ad Herodis flium pos tissimum pertinet, quein ut in communi strage infantium jacere Augustus audiit : Melius est, ait. Herodis porcum esse quam filium. Macrob., Sat. lib. n, c. 4. Iliad. quoque dixit lerui Ba- filius dixit item et Damascenus, De transjiguratione, (81) Οποια κλάδος ἐβλάστησας. Similia sunt (82) Σεσωματωθῆναι. Mirum est vocem (83) Ἐστερανοῦτο. Αugustanus addit λαμπροί;, (84) οὓς δ' οὐκ ἂν ἐβούλετο νήφων ἔτι διατε (85) Αίγυπτον ἀσεβείας ἀκρόπολιν. Eustath. In
Discourse XXXVIIIΛΟΓΟΣ ΛΗ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:399ΛΟΓΟΣ ΛΗ. Ἀπόδειξις κατὰ Ἰουδαίων περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας. α.
Α ένδεικνύμενος, καὶ διὰ τῆς ἐκείνου γλώττης βοῶν· Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ· αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΧΙΧ, 1. Β ΛΟΓΟΣ ΛΗ'. Απόδειξις κατὰ Ἰουδαίων περὶ τῆς τοῦ Σωτῆς ρος παρουσίας. α'. Επειδήπερ πολλῆς μαρτυρίας οὔσης ἔκ τε νομικῶν καὶ προφητικῶν γραμμάτων περὶ τῆς τοῦ Σωτήρος παρουσίας (86), ἅπερ ἀρνήσασθαι μή δυνά- μενοι οἱ Ἰουδαῖοι, οἱ ἀπὸ μέρους αὐτῶν εὐγνώμονες, ἐλεύσεσθαι μὲν αὐτόν φασι, μήπω δὲ ἐληλυθέναι, πρέπον ἡγησάμεθα, ἐκ τῶν τοῦ ἀρχαγγέλου Γαβριὴλ φωνῶν μετὰ ἀκριβείας χρόνων λελεγμένων πρὸς τὸν προφήτην Δανιήλ, ἐν τῇ ὀπτασίᾳ τῇ γενομένῃ αὐτῷ, ἐν ἔτει πρώτῳ τῆς βασιλείας Δαρείου τοῦ υἱοῦ Ασσουήρου ἀπὸ τοῦ σπέρματος τῶν Μήδων, ὃς ἐδα- σίλευσεν ἐπὶ τῆς βασιλείας τῶν Χαλδαίων, ἐν τῇ δράσ σει αὐτοῦ τῇ δεκάτῃ, τὴν ἀπόδειξιν ποιήσασθαι πρὸς αὐτούς· ὡς ὅτι πεπληρωμένων τῶν χρόνων ἐπὶ Αὐ καὶ γούστου, ὁ προφητευθείς Χριστὸς ἐπιδημήσας, σταυρωθεὶς πεπλήρωκε πάντα τὰ περὶ αὐτοῦ γεγραμ- μένα διὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων καὶ προφητῶν· ὅπως, κἂν τὰς τοῦ ἀρχαγγέλου μαρτυρίας αἰδεσθέντες, παύ- σωνται τῆς ματαίας προσδοκίας. Τοῦ γὰρ προφήτου Δανιήλ ἑνὸς ὄντος τῶν ἐπιθυμούντων ἰδεῖν τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν· περὶ ὧν φησιν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν· Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπ- εθύμησαν ἰδεῖν ὁ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον καὶ ἀκοῦσαι ἃ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. Περὶ ὧν καὶ ὁ ἀπόστολος Πέτρος ἐν Καθολικῇ φησι· Ἐρευνῶντες εἰς τίνα, ἢ ποῖον καιρὸν ἐδήλου τὸ ἐν αὐτοῖς Πνεῦμα Χριστοῦ, προδιαμαρτυρόμε νον (87) τὰ εἰς Χριστὸν παθήματα, καὶ τὰς μετὰ ταῦτα δόξας, οἷς ἀπεκαλύφθη, ὅτι οὐχ ἑαυτοῖς, ἡμῖν δὲ διηκόνουν ταῦτα. Οὗτος γὰρ ἀκριβώσας τὸν νόμον τῶν ἑβδομήκοντα ἐτῶν τῆς ἐπ' αὐτὸν γενο- μένης αἰχμαλωσίας, καὶ νομίσας πεπληρῶσθαι τὸν καιρὸν τῆς προφητείας τοῦ Δαυΐδ, περὶ οὗ ἔλεγεν Ἀναβὰς εἰς ὕψος (88) ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλω σίαν. Περὶ ἧς αἰχμαλωσίας αὐτὸς ὁ Δαυΐδ ἐν Πνεύ ματι ὧν ἐδέετο λέγων· Επίστρεψον, Κύριε, τὴν αἰχμαλωσίαν ἡμῶν ὡς χειμάρρους ἐν τῷ νότῳ. Ομοίως δὲ καὶ Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρος έλεγε· Πνεῦμα ἦν ἐπ' ἐμὲ (89), οὗ ἕνεκεν ἔχρισέ με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν (90). Απερ περὶ τῆς αἰχμαλωσίας τῶν ψυχῶν ἡμῶν 11, 12. νεσθαι ρόμενον. ἀνέβης, ἀναβάς : οἱ ἀναβάς. σθαι τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, ν. Κυρίου. BASILII SELEUCIENSIS commovebuntur simulacra Ægypti a facie ejus * ; ipsi gloria, et imperium in sæcula. Ainen. ORATIO XXX VIII. Contra Judæos de Salvatoris adveniu demon- stratio. scriptis de Salvatoris adventu testimonia, quæ, quod negare nequeunt qui inter Judæos cordati sunt, venturum ipsum asserunt, nondum venisse, decens esse duximus ex archangeli Gabrielis verbis, quæ cum accurata ratione temporum dicta sunt ad pro- phetam Danielem in eo viso, quod ei objectum est in auno primo regni Darii Glii Assueri de Medorum sanguine, qui rex fuit tempore regni Chaldaorum, quod visum decimum fuit, demonstrationem eis texere, ut expleto tempore sub Augusti imperio, Christus oraculis prophetarum prædictus, pere- grinatus, et in crucem suffixus, explerit omnia de se ab angelis et prophetis scripta; quo archangeli testificationem forte reveriti desinant exspectatione vana pendere. Nam cum propheta Daniel fuerit unus ex iis, qui desiderarunt Salvatorem nostrum videre præsentem, de quibus Dominus noster ait: Multi prophetæ et justi cupierunt videre quæ vos ridelis, et non viderunt; et audire, qua vos auditis, et non audierunt s. De quibus et apostolus Petrus in Catholica dicit : Scrutantes in quod, vel quale tempus significaret in eis Spiritus Christi præ- nuntians eas, quæ in Christo sunt passiones, et poste- riores glorias quibus revelatam est; quia non sibi- melipsis, vobis autem ministrabant ea s. Hic enim Da- niel perquam accurate præstitutam septuaginta an- norum legem captivitatis suæ explicavit, et putat expletum tempus prophetiæ David de eo, de quo dixe- rat : Ascendens in altum, captivam duxit captivita- 1cm . Qua de captivitate David plenus Spiritu sic ". orabat : Converle, Domine, captivitatem nostram, sicut torrens in austro 88. Similiter et Isaias in persona Salvatoris dicebat: Spiritus Domini super me; eo quod unxerit Dominus me, ad annuntian- dum pauperibus misit me, ut prædicarem captivis indulgentiam, et carcis apertionem ". Quæ de capti- vitate animarum nostrarum dicta sunt. In jejuniis igitur, et sacco, et in cinere supplicabat, quasi jam expleto novi testamenti tempore, ac Salvatore ipso peregre venturo, necnon eorum captivitatem aver- [sa. es Matth. xi, 17. | Petr. 1, ns Isa. LXI, 1-3 ; Luc. iv, 18, 19. cxxv, 4. er Psal. Lxvult, 19; Epl. 1, 10. Psal. C D CL. DAUSQUEIƖ NOTÆ. non raro significant advenire. D. Paulun c. iv ad Ephes. Verumn in prophetia Davidis, quam Basilius testem excital, psal. Lxvil, scribitur non LXX, neque causa est ut absil. Addit etiam Latine in obscuriorem translationem advolutum vocis inopia. Vertit: clausis apertionem. An cæco-, rum clausos oculos intelligit, qui deinde aperiam- tur? an id non reddidit, quod putamus, sed aliquid conjunctum, quod in Bibliis hodie quærimus ? • 4. Cum multa sint ex legalibus ac propheticis (86) Σωτῆρος παρουσίας. Παρείναι οι παραγί (87) Προδιαμαρτυρόμενον. Scriptura προμαρτυ- (88) Αναβὰς εἰς ύψος. Haec verba legimus apud (89) Πνεῦμα ἐπ' ἐμέ. Isaias Lxi, intexit, Ἰάσα- (90) Τυφλοῖς ἀνάβλεψιν. Conjecto interpretem
Ἐπειδήπερ πολλῆς μαρτυρίας οὔσης ἔκ τε νομικῶν καὶ προφητικῶν γραμμάτων περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας, ἅπερ ἀρνήσασθαι μὴ δυνάμενοι οἱ Ἰουδαῖοι, οἱ ἀπὸ μέρους αὐτῶν εὐγνώμονες, ἐλεύσεσθαι μὲν αὐτόν φασι, μήπω δὲ ἐληλυθέναι, πρέπον ἡγησάμεθα, ἐκ τῶν τοῦ ἀρχαγγέλου Γαβριὴλ φωνῶν μετὰ ἀκριβείας χρόνων λελεγμένων πρὸς τὸν προφήτην Δανιὴλ, ἐν τῇ ὀπτασίᾳ τῇ γενομένῃ αὐτῷ, ἐν ἔτει πρώτῳ τῆς βασιλείας Δαρείου τοῦ υἱοῦ Ἀσσουήρου ἀπὸ τοῦ σπέρματος τῶν Μήδων, ὃς ἐβασίλευσεν ἐπὶ τῆς βασιλείας τῶν Χαλδαίων, ἐν τῇ ὁράσει αὐτοῦ τῇ δεκάτῃ, τὴν ἀπόδειξιν ποιήσασθαι πρὸς αὐτούς· ὡς ὅτι πεπληρωμένων τῶν χρόνων ἐπὶ Αὐγούστου, ὁ προφητευθεὶς Χριστὸς ἐπιδημήσας, καὶ σταυρωθεὶς πεπλήρωκε πάντα τὰ περὶ αὐτοῦ γεγραμμένα διὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων καὶ προφητῶν· ὅπως, κἂν τὰς τοῦ ἀρχαγγέλου μαρτυρίας αἰδεσθέντες, παύσωνται τῆς ματαίας προσδοκίας. Τοῦ γὰρ προφήτου Δανιὴλ ἑνὸς ὄντος τῶν ἐπιθυμούντων ἰδεῖν τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν· περὶ ὧν φησιν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν· Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύμησαν ἰδεῖν ἃ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον· καὶ ἀκοῦσαι ἃ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν .
Α ένδεικνύμενος, καὶ διὰ τῆς ἐκείνου γλώττης βοῶν· Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ· αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΧΙΧ, 1. Β ΛΟΓΟΣ ΛΗ'. Απόδειξις κατὰ Ἰουδαίων περὶ τῆς τοῦ Σωτῆς ρος παρουσίας. α'. Επειδήπερ πολλῆς μαρτυρίας οὔσης ἔκ τε νομικῶν καὶ προφητικῶν γραμμάτων περὶ τῆς τοῦ Σωτήρος παρουσίας (86), ἅπερ ἀρνήσασθαι μή δυνά- μενοι οἱ Ἰουδαῖοι, οἱ ἀπὸ μέρους αὐτῶν εὐγνώμονες, ἐλεύσεσθαι μὲν αὐτόν φασι, μήπω δὲ ἐληλυθέναι, πρέπον ἡγησάμεθα, ἐκ τῶν τοῦ ἀρχαγγέλου Γαβριὴλ φωνῶν μετὰ ἀκριβείας χρόνων λελεγμένων πρὸς τὸν προφήτην Δανιήλ, ἐν τῇ ὀπτασίᾳ τῇ γενομένῃ αὐτῷ, ἐν ἔτει πρώτῳ τῆς βασιλείας Δαρείου τοῦ υἱοῦ Ασσουήρου ἀπὸ τοῦ σπέρματος τῶν Μήδων, ὃς ἐδα- σίλευσεν ἐπὶ τῆς βασιλείας τῶν Χαλδαίων, ἐν τῇ δράσ σει αὐτοῦ τῇ δεκάτῃ, τὴν ἀπόδειξιν ποιήσασθαι πρὸς αὐτούς· ὡς ὅτι πεπληρωμένων τῶν χρόνων ἐπὶ Αὐ καὶ γούστου, ὁ προφητευθείς Χριστὸς ἐπιδημήσας, σταυρωθεὶς πεπλήρωκε πάντα τὰ περὶ αὐτοῦ γεγραμ- μένα διὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων καὶ προφητῶν· ὅπως, κἂν τὰς τοῦ ἀρχαγγέλου μαρτυρίας αἰδεσθέντες, παύ- σωνται τῆς ματαίας προσδοκίας. Τοῦ γὰρ προφήτου Δανιήλ ἑνὸς ὄντος τῶν ἐπιθυμούντων ἰδεῖν τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν· περὶ ὧν φησιν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν· Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπ- εθύμησαν ἰδεῖν ὁ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον καὶ ἀκοῦσαι ἃ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. Περὶ ὧν καὶ ὁ ἀπόστολος Πέτρος ἐν Καθολικῇ φησι· Ἐρευνῶντες εἰς τίνα, ἢ ποῖον καιρὸν ἐδήλου τὸ ἐν αὐτοῖς Πνεῦμα Χριστοῦ, προδιαμαρτυρόμε νον (87) τὰ εἰς Χριστὸν παθήματα, καὶ τὰς μετὰ ταῦτα δόξας, οἷς ἀπεκαλύφθη, ὅτι οὐχ ἑαυτοῖς, ἡμῖν δὲ διηκόνουν ταῦτα. Οὗτος γὰρ ἀκριβώσας τὸν νόμον τῶν ἑβδομήκοντα ἐτῶν τῆς ἐπ' αὐτὸν γενο- μένης αἰχμαλωσίας, καὶ νομίσας πεπληρῶσθαι τὸν καιρὸν τῆς προφητείας τοῦ Δαυΐδ, περὶ οὗ ἔλεγεν Ἀναβὰς εἰς ὕψος (88) ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλω σίαν. Περὶ ἧς αἰχμαλωσίας αὐτὸς ὁ Δαυΐδ ἐν Πνεύ ματι ὧν ἐδέετο λέγων· Επίστρεψον, Κύριε, τὴν αἰχμαλωσίαν ἡμῶν ὡς χειμάρρους ἐν τῷ νότῳ. Ομοίως δὲ καὶ Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρος έλεγε· Πνεῦμα ἦν ἐπ' ἐμὲ (89), οὗ ἕνεκεν ἔχρισέ με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν (90). Απερ περὶ τῆς αἰχμαλωσίας τῶν ψυχῶν ἡμῶν 11, 12. νεσθαι ρόμενον. ἀνέβης, ἀναβάς : οἱ ἀναβάς. σθαι τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, ν. Κυρίου. BASILII SELEUCIENSIS commovebuntur simulacra Ægypti a facie ejus * ; ipsi gloria, et imperium in sæcula. Ainen. ORATIO XXX VIII. Contra Judæos de Salvatoris adveniu demon- stratio. scriptis de Salvatoris adventu testimonia, quæ, quod negare nequeunt qui inter Judæos cordati sunt, venturum ipsum asserunt, nondum venisse, decens esse duximus ex archangeli Gabrielis verbis, quæ cum accurata ratione temporum dicta sunt ad pro- phetam Danielem in eo viso, quod ei objectum est in auno primo regni Darii Glii Assueri de Medorum sanguine, qui rex fuit tempore regni Chaldaorum, quod visum decimum fuit, demonstrationem eis texere, ut expleto tempore sub Augusti imperio, Christus oraculis prophetarum prædictus, pere- grinatus, et in crucem suffixus, explerit omnia de se ab angelis et prophetis scripta; quo archangeli testificationem forte reveriti desinant exspectatione vana pendere. Nam cum propheta Daniel fuerit unus ex iis, qui desiderarunt Salvatorem nostrum videre præsentem, de quibus Dominus noster ait: Multi prophetæ et justi cupierunt videre quæ vos ridelis, et non viderunt; et audire, qua vos auditis, et non audierunt s. De quibus et apostolus Petrus in Catholica dicit : Scrutantes in quod, vel quale tempus significaret in eis Spiritus Christi præ- nuntians eas, quæ in Christo sunt passiones, et poste- riores glorias quibus revelatam est; quia non sibi- melipsis, vobis autem ministrabant ea s. Hic enim Da- niel perquam accurate præstitutam septuaginta an- norum legem captivitatis suæ explicavit, et putat expletum tempus prophetiæ David de eo, de quo dixe- rat : Ascendens in altum, captivam duxit captivita- 1cm . Qua de captivitate David plenus Spiritu sic ". orabat : Converle, Domine, captivitatem nostram, sicut torrens in austro 88. Similiter et Isaias in persona Salvatoris dicebat: Spiritus Domini super me; eo quod unxerit Dominus me, ad annuntian- dum pauperibus misit me, ut prædicarem captivis indulgentiam, et carcis apertionem ". Quæ de capti- vitate animarum nostrarum dicta sunt. In jejuniis igitur, et sacco, et in cinere supplicabat, quasi jam expleto novi testamenti tempore, ac Salvatore ipso peregre venturo, necnon eorum captivitatem aver- [sa. es Matth. xi, 17. | Petr. 1, ns Isa. LXI, 1-3 ; Luc. iv, 18, 19. cxxv, 4. er Psal. Lxvult, 19; Epl. 1, 10. Psal. C D CL. DAUSQUEIƖ NOTÆ. non raro significant advenire. D. Paulun c. iv ad Ephes. Verumn in prophetia Davidis, quam Basilius testem excital, psal. Lxvil, scribitur non LXX, neque causa est ut absil. Addit etiam Latine in obscuriorem translationem advolutum vocis inopia. Vertit: clausis apertionem. An cæco-, rum clausos oculos intelligit, qui deinde aperiam- tur? an id non reddidit, quod putamus, sed aliquid conjunctum, quod in Bibliis hodie quærimus ? • 4. Cum multa sint ex legalibus ac propheticis (86) Σωτῆρος παρουσίας. Παρείναι οι παραγί (87) Προδιαμαρτυρόμενον. Scriptura προμαρτυ- (88) Αναβὰς εἰς ύψος. Haec verba legimus apud (89) Πνεῦμα ἐπ' ἐμέ. Isaias Lxi, intexit, Ἰάσα- (90) Τυφλοῖς ἀνάβλεψιν. Conjecto interpretem
Περὶ ὧν καὶ ὁ ἀπόστολος Πέτρος ἐν Καθολικῇ φησι· Ἐρευνῶντες εἰς τίνα, ἢ ποῖον καιρὸν ἐδήλου τὸ ἐν αὐτοῖς Πνεῦμα Χριστοῦ, προδιαμαρτυρόμενον τὰ εἰς Χριστὸν παθήματα, καὶ τὰς μετὰ ταῦτα δόξας, οἷς ἀπεκαλύφθη, ὅτι οὐχ ἑαυτοῖς, ἡμῖν δὲ διηκόνουν ταῦτα . Οὗτος γὰρ ἀκριβώσας τὸν νόμον τῶν ἐβδομήκοντα ἐτῶν τῆς ἐπ’ αὐτὸν γενομένης αἰχμαλωσίας, καὶ νομίσας πεπληρῶσθαι τὸν καιρὸν τῆς προφητείας τοῦ Δαυὶ̈δ, περὶ οὗ ἔλεγεν· Ἀναβὰς εἰς ὕψος ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν . Περὶ ἧς αἰχμαλωσίας αὐτὸς ὁ Δαυὶ̈δ ἐν Πνεύματι ὢν ἐδέετο λέγων· Ἐπίστρεψον, Κύριε, τὴν αἰχμαλωσίαν ἡμῶν ὡς χειμάῤῥους ἐν τῷ νότῳ . Ὁμοίως δὲ καὶ Ἡσαί̈ας ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρος ἔλεγε· Πνεῦμα ἦν ἐπ’ ἐμὲ, οὗ ἕνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν . Ἅπερ περὶ τῆς αἰχμαλωσίας τῶν ψυχῶν ἡμῶν ἦσαν προφητευόμενα. Ἐν νηστείαις οὖν, καὶ ἐν σάκκῳ, καὶ ἐν σποδῷ ἱκέτευεν, ὡς ἤδη πληρωθέντος τοῦ χρόνου τῆς καινῆς διαθήκης, καὶ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος μέλλοντος ἐπιδημεῖν, καὶ ἐπιστρέφειν τὴν ἐπ’ αὐτοὺς γενομένην αἰχμαλωσίαν.
Α ένδεικνύμενος, καὶ διὰ τῆς ἐκείνου γλώττης βοῶν· Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ· αὐτῷ ἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. ΧΙΧ, 1. Β ΛΟΓΟΣ ΛΗ'. Απόδειξις κατὰ Ἰουδαίων περὶ τῆς τοῦ Σωτῆς ρος παρουσίας. α'. Επειδήπερ πολλῆς μαρτυρίας οὔσης ἔκ τε νομικῶν καὶ προφητικῶν γραμμάτων περὶ τῆς τοῦ Σωτήρος παρουσίας (86), ἅπερ ἀρνήσασθαι μή δυνά- μενοι οἱ Ἰουδαῖοι, οἱ ἀπὸ μέρους αὐτῶν εὐγνώμονες, ἐλεύσεσθαι μὲν αὐτόν φασι, μήπω δὲ ἐληλυθέναι, πρέπον ἡγησάμεθα, ἐκ τῶν τοῦ ἀρχαγγέλου Γαβριὴλ φωνῶν μετὰ ἀκριβείας χρόνων λελεγμένων πρὸς τὸν προφήτην Δανιήλ, ἐν τῇ ὀπτασίᾳ τῇ γενομένῃ αὐτῷ, ἐν ἔτει πρώτῳ τῆς βασιλείας Δαρείου τοῦ υἱοῦ Ασσουήρου ἀπὸ τοῦ σπέρματος τῶν Μήδων, ὃς ἐδα- σίλευσεν ἐπὶ τῆς βασιλείας τῶν Χαλδαίων, ἐν τῇ δράσ σει αὐτοῦ τῇ δεκάτῃ, τὴν ἀπόδειξιν ποιήσασθαι πρὸς αὐτούς· ὡς ὅτι πεπληρωμένων τῶν χρόνων ἐπὶ Αὐ καὶ γούστου, ὁ προφητευθείς Χριστὸς ἐπιδημήσας, σταυρωθεὶς πεπλήρωκε πάντα τὰ περὶ αὐτοῦ γεγραμ- μένα διὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων καὶ προφητῶν· ὅπως, κἂν τὰς τοῦ ἀρχαγγέλου μαρτυρίας αἰδεσθέντες, παύ- σωνται τῆς ματαίας προσδοκίας. Τοῦ γὰρ προφήτου Δανιήλ ἑνὸς ὄντος τῶν ἐπιθυμούντων ἰδεῖν τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίαν· περὶ ὧν φησιν αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν· Πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπ- εθύμησαν ἰδεῖν ὁ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον καὶ ἀκοῦσαι ἃ ὑμεῖς ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. Περὶ ὧν καὶ ὁ ἀπόστολος Πέτρος ἐν Καθολικῇ φησι· Ἐρευνῶντες εἰς τίνα, ἢ ποῖον καιρὸν ἐδήλου τὸ ἐν αὐτοῖς Πνεῦμα Χριστοῦ, προδιαμαρτυρόμε νον (87) τὰ εἰς Χριστὸν παθήματα, καὶ τὰς μετὰ ταῦτα δόξας, οἷς ἀπεκαλύφθη, ὅτι οὐχ ἑαυτοῖς, ἡμῖν δὲ διηκόνουν ταῦτα. Οὗτος γὰρ ἀκριβώσας τὸν νόμον τῶν ἑβδομήκοντα ἐτῶν τῆς ἐπ' αὐτὸν γενο- μένης αἰχμαλωσίας, καὶ νομίσας πεπληρῶσθαι τὸν καιρὸν τῆς προφητείας τοῦ Δαυΐδ, περὶ οὗ ἔλεγεν Ἀναβὰς εἰς ὕψος (88) ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλω σίαν. Περὶ ἧς αἰχμαλωσίας αὐτὸς ὁ Δαυΐδ ἐν Πνεύ ματι ὧν ἐδέετο λέγων· Επίστρεψον, Κύριε, τὴν αἰχμαλωσίαν ἡμῶν ὡς χειμάρρους ἐν τῷ νότῳ. Ομοίως δὲ καὶ Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρος έλεγε· Πνεῦμα ἦν ἐπ' ἐμὲ (89), οὗ ἕνεκεν ἔχρισέ με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν (90). Απερ περὶ τῆς αἰχμαλωσίας τῶν ψυχῶν ἡμῶν 11, 12. νεσθαι ρόμενον. ἀνέβης, ἀναβάς : οἱ ἀναβάς. σθαι τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, ν. Κυρίου. BASILII SELEUCIENSIS commovebuntur simulacra Ægypti a facie ejus * ; ipsi gloria, et imperium in sæcula. Ainen. ORATIO XXX VIII. Contra Judæos de Salvatoris adveniu demon- stratio. scriptis de Salvatoris adventu testimonia, quæ, quod negare nequeunt qui inter Judæos cordati sunt, venturum ipsum asserunt, nondum venisse, decens esse duximus ex archangeli Gabrielis verbis, quæ cum accurata ratione temporum dicta sunt ad pro- phetam Danielem in eo viso, quod ei objectum est in auno primo regni Darii Glii Assueri de Medorum sanguine, qui rex fuit tempore regni Chaldaorum, quod visum decimum fuit, demonstrationem eis texere, ut expleto tempore sub Augusti imperio, Christus oraculis prophetarum prædictus, pere- grinatus, et in crucem suffixus, explerit omnia de se ab angelis et prophetis scripta; quo archangeli testificationem forte reveriti desinant exspectatione vana pendere. Nam cum propheta Daniel fuerit unus ex iis, qui desiderarunt Salvatorem nostrum videre præsentem, de quibus Dominus noster ait: Multi prophetæ et justi cupierunt videre quæ vos ridelis, et non viderunt; et audire, qua vos auditis, et non audierunt s. De quibus et apostolus Petrus in Catholica dicit : Scrutantes in quod, vel quale tempus significaret in eis Spiritus Christi præ- nuntians eas, quæ in Christo sunt passiones, et poste- riores glorias quibus revelatam est; quia non sibi- melipsis, vobis autem ministrabant ea s. Hic enim Da- niel perquam accurate præstitutam septuaginta an- norum legem captivitatis suæ explicavit, et putat expletum tempus prophetiæ David de eo, de quo dixe- rat : Ascendens in altum, captivam duxit captivita- 1cm . Qua de captivitate David plenus Spiritu sic ". orabat : Converle, Domine, captivitatem nostram, sicut torrens in austro 88. Similiter et Isaias in persona Salvatoris dicebat: Spiritus Domini super me; eo quod unxerit Dominus me, ad annuntian- dum pauperibus misit me, ut prædicarem captivis indulgentiam, et carcis apertionem ". Quæ de capti- vitate animarum nostrarum dicta sunt. In jejuniis igitur, et sacco, et in cinere supplicabat, quasi jam expleto novi testamenti tempore, ac Salvatore ipso peregre venturo, necnon eorum captivitatem aver- [sa. es Matth. xi, 17. | Petr. 1, ns Isa. LXI, 1-3 ; Luc. iv, 18, 19. cxxv, 4. er Psal. Lxvult, 19; Epl. 1, 10. Psal. C D CL. DAUSQUEIƖ NOTÆ. non raro significant advenire. D. Paulun c. iv ad Ephes. Verumn in prophetia Davidis, quam Basilius testem excital, psal. Lxvil, scribitur non LXX, neque causa est ut absil. Addit etiam Latine in obscuriorem translationem advolutum vocis inopia. Vertit: clausis apertionem. An cæco-, rum clausos oculos intelligit, qui deinde aperiam- tur? an id non reddidit, quod putamus, sed aliquid conjunctum, quod in Bibliis hodie quærimus ? • 4. Cum multa sint ex legalibus ac propheticis (86) Σωτῆρος παρουσίας. Παρείναι οι παραγί (87) Προδιαμαρτυρόμενον. Scriptura προμαρτυ- (88) Αναβὰς εἰς ύψος. Haec verba legimus apud (89) Πνεῦμα ἐπ' ἐμέ. Isaias Lxi, intexit, Ἰάσα- (90) Τυφλοῖς ἀνάβλεψιν. Conjecto interpretem
PG 85:401Περὶ τούτου οὖν δι’ ὀπτασίας ἀπεκαλύφθη αὐτῷ καὶ ἡ τῶν πραγμάτων καὶ ἡ τῶν χρόνων ἀκρίβεια. Ἅπερ κατανοῆσαι ἀναγκαῖον, ἔχει γὰρ τὰ τῆς ὀπτασίας ὧδε· β. Καὶ ἰδοὺ Γαβριὴλ, ὃν εἶδον ἐν τῇ ὁράσει μου ἐν τῇ ἀρχῇ, πετάμενος, καὶ ἥψατό μου [ὡσεὶ] ὥραν θυσίας ἑσπερινῆς· καὶ συνέτισέ με, καὶ ἐλάλησε μετ’ ἐμοῦ, καὶ εἶπέν μοι· Δανιὴλ, νῦν ἐξῆλθον συμβιβάσαι σοι σύνεσιν. Ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεώς σου ἐξῆλθε λόγος, κἀγὼ ἦλθον τοῦ ἀναγγεῖλαί σοι, ὅτι ἀνὴρ ἐπιθυμιῶν σὺ εἶ· καὶ ἐννοήθητι ἐν τῷ ῥήματι, καὶ σύνες ἐν τῇ ὀπτασίᾳ. Ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συνετελέσθησαν ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν τοῦ συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν, καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίαν, καὶ ἀπαλεῖψαι τὰς ἀδικίας, καὶ τοῦ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον, καὶ τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφητείαν, καὶ τοῦ χρίσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι, καὶ τοῦ οἰκοδομῆσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο. Καὶ ἐπιστρέψει, καὶ οἰκοδομηθήσεται πλατεῖα, καὶ περίτειχος, καὶ ἐκκενωθῶσι καιροί.
ἦσαν προφητευόμενα. Ἐν νηστείαις οὖν, καὶ ἐν σάκκῳ, καὶ ἐν σποδῷ ἱκέτευεν, ὡς ἤδη πληρωθέν τος τοῦ χρόνου τῆς καινῆς διαθήκης, καὶ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος μέλλοντος ἐπιδημεῖν, καὶ ἐπιστρέφειν τὴν - ἐπ' αὐτοὺς γενομένην αἰχμαλωσίαν. Περὶ τούτου οὖν δι᾿ ὀπτασίας ἀπεκαλύφθη αὐτῷ καὶ ἡ τῶν πραγμάτ των καὶ ἡ τῶν χρόνων ἀκρίβεια. Απερ κατανοῆσαι ἀναγκαῖον, ἔχει γὰρ τὰ τῆς ὀπτασίας ὧδε· β'. Καὶ ἰδοὺ Γαβριὴλ (91), δν εἶδον ἐν τῇ δρά σει μου ἐν τῇ ἀρχῇ, πετάμενος, καὶ ἥψατό μου [ὡσεὶ] ώραν θυσίας ἑσπερινῆς· καὶ συνέτισέ (92) με, καὶ ἐλάλησε μετ᾿ ἐμοῦ, καὶ εἶπεν μοι· Δα- νιὴλ, νῦν ἐξῆλθον συμβιβάσαι σοι σύνεσιν (95). Ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεώς σου ἐξῆλθε λόγος, κἀγὼ ἦλθον τοῦ ἀναγγεῖλαί σοι, ὅτι ἀνὴρ ἐπιθυμιών σὺ εἶ· καὶ ἐννοήθητι ἐν τῷ ῥήματι, καὶ σύνες ἐν τῇ ὀπτασίᾳ. Ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συνετελέ- σθησαν (94) ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν τοῦ συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν, καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίαν (95), καὶ ἀπαλείψαι τὰς ἀδι- κίας (96), καὶ τοῦ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον, καὶ τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφητείαν, καὶ τοῦ χρίσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι, καὶ τοῦ οἱ- κοδομήσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο. Καὶ ἐπιστρέψει, καὶ οἰκοδομηθήσεται (97) πλα- τεία (98), καὶ περίτειχος, καὶ ἐκκενωθῶσι και ροί (99). Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑξήκοντα. δύο, ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρῖμα οὐκ ἔσται ἐν αὐτῷ. Καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸ ἅγιον δια- φθεροῦσι σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ· καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ· καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου τάξει ἀφανισμούς. Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία· καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος [καταπαύσει θυσια στήρια, καὶ θυσίας ἕως πτερυγίου ἀπὸ ἀφανισμοῦ, καὶ ἕως συντελείας, καὶ σπονδῆς τάξει ἀφανι σμούς (1), καὶ δυναμώσει πολλοῖς ἑβδομὰς μία, καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται] θυσ σία, καὶ σπονδή · καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων ἔσται καὶ συντελείας, καιρῶν συντέ • Γαβριήλ : ἀνὴρ, συμβι βάσαι σε σύνεσιν, ποιητικώτερον, καὶ ὁμηρικώτερον. σου, σαν. των συνετέτμησαν. Λόγον γὰρ συντελῶν, καὶ συντέμνων ἐν δικαιοσύνῃ, ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει Κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. Αμαρτίας ἀπαλείψαι, καὶ τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀδικίας, τεῖχος, τὰ περὶ τεῖχος. ἐν στενοχωρίᾳ τῶν χρόνων. πτερυγίου ἀπὸ ἀφανισμοῦ, καὶ ἕως συντελείας, καὶ σπονδῆς τάξει ἀφανισμούς. ORATIO XXXVIII. A sure. De hoc igitur ei per visionem revelatum est, et rerum temporumque series exacta, quorum no. titia necessaria est. Quæ vero ad visionem spectant, ↳ ita se habent : Dan. 15, 21-25. a principio, cito volans, tetigit me in tempore sacri- fcii vespertini. Et docuit me, et loculus est mihi, dixitque: Daniel, nunc egressus sum, ut docerem te, et intelligeres. Ab exordio precum tuarum egressus est sermo : ego autem veni ut indicarem tibi, quia vir desideriorum es; tu autem, animadverte sermonem, et intellige visionem. Septuaginta hebdomades abbre B vialæ sunt super populum tuum, et super urbem san- clam tuam, ut consummetur prævaricatio, et finem accipiat peccatum, et deleatur iniquitas, et adducatur justitia sempiterna, et impleatur visio et prophetia, et ungatur Sanctus sanctorum. Scito igitur, et anim- adverte ab exitu sermonis, ut iterum ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, hebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ erunt : et rur - sum ædificabitur platea, et muri in angustia tempo- rum. Et post hebdomades sexaginta duas occidetur Christus, et non erit ejus populus, qui eum negaturus est. Et civitatem, et sanctuarium dissipabit populus cum duce venturo, et finis ejus vastitas, et post funem belli statuia desolatio. Confirmabit autem pactum multis hebdomada una, et in medio hebdo- C madis cessare faciet allaria, et sacrificia usque ad plerygium ab exterminio, et usque ad consumma- tionem, et libamentum, constituet exterminium, et firmabit pactum multis hebdomada una, el in medio hebdomadis deficiet hostia, et sacrificium: et erit in templo abominatio desolationis : et usque ad consum- mationem et finem perseverabit desolatio *. Quare scitu necessarius est sermio, qui egressus a prin- cipio orationis ejus, ut sciant de quo exierit ange- lus docere eum, ac de quo dicat compleri tempora. Porro ad hunc modum se habet oratio: Et oravi, CL. DAUSQUEII NOTÆ. quia viri formam ceperat. Tertul lianus quoque Adversus Judæos hunc Danielis locum fundamento præstruit. tuaginta et cusa olim Basile exemplaria non male, sed Αntuerpiana editio regia, neque neque ce. Neutrum tamen culpari potest. Daniel tum in vulgata editione quam Sep- tuaginta, D. Paulus utrumque copa- lavit ad Rom. 15, : in Christum immanitatem notat. Daniel laxior, nec male. inserui, partim Biblio- rum secutus auctoritatem, partim D. Basilii, qui non multo post ita citat plene. babent of LXX, aliter Anmerpiana editio. nes duntaxat ceteris circumcisis. Forte scribi possit ginta. Auterpiana, lui nullis Bibliis hæc mihi reperta, Flaminio viro doctissimo in qui- busdam mss. hæc animadversa, erantque in prima editione Græca Basilii uncinis comprehensa. Legit etiam Tertullianus lib. Adversus Judæos, etsi ali- ter interpretata, 2. Et ecce (vir) Gabriel, quem videram in visione (91) Ιδού Γαβριήλ. Daniel. ux : καὶ ἰδοὺ ὁ ἀνὴρ (92) Συνέτισε, γρ. ἐσυνέτισε. (95) Ηλθον συμβιβάσαι σοι σύνεσιν. Οἱ Sep- (94) ῾Εβδομήκοντα εβδομάδες συνετελέσθη (95) Σφραγίσαι ἁμαρτίαν, κατ' ἐξοχὴν exercitam (96) Αδικίας. Scriptura ανομίας. Bona Ade hic (97) Καὶ ἐπιστρέψαι, καὶ οἰκοδομήσεται. Sie (98) Πλατεῖα, καὶ περίτειχος. Proletariæ editio- (99) Εκκενωθήσονται οἱ κακοί. Ιtidem of Septua (1) Καταπαύσει θυσιαστήρια, καὶ θυσίας ἕως
Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑξήκοντα δύο, ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρῖμα οὐκ ἔσται ἐν αὐτῷ. Καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸ ἅγιον διαφθεροῦσι σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ· καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ· καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου τάξει ἀφανισμούς. Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία· καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος [καταπαύσει θυσιαστήρια, καὶ θυσίας ἕως πτερυγίου ἀπὸ ἀφανισμοῦ, καὶ ἕως συντελείας, καὶ σπονδῆς τάξει ἀφανισμοὺς, καὶ δυναμώσει πολλοῖς ἑβδομὰς μία, καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται] θυσία, καὶ σπονδή· καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων ἔσται καὶ συντελείας, καιρῶν συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν . Ἀναγκαῖον οὖν γνῶναι τίς ὁ λόγος ὁ ἐξελθὼν ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ, ἵνα γνῶμεν περὶ τίνος ὁ ἄγγελος ἐξῆλθε συνετίσαι αὐτόν· καὶ περὶ τίνος λέγει τοὺς χρόνους συμπληροῦσθαι. Ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς προσευχῆς· Καὶ προσηυξάμην πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν, καὶ ἐξωμολογησάμην, καὶ εἶπα· Κύριε ὁ Θεὸς ὁ μέγας, καὶ θαυμαστὸς, ὁ φυλάσσων τὴν διαθήκην σου, καὶ τὸ ἔλεός σου τοῖς ἀγαπῶσι σε, καὶ τοῖς φυλάςσουσι τὰς ἐντολάς σου·
ἦσαν προφητευόμενα. Ἐν νηστείαις οὖν, καὶ ἐν σάκκῳ, καὶ ἐν σποδῷ ἱκέτευεν, ὡς ἤδη πληρωθέν τος τοῦ χρόνου τῆς καινῆς διαθήκης, καὶ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος μέλλοντος ἐπιδημεῖν, καὶ ἐπιστρέφειν τὴν - ἐπ' αὐτοὺς γενομένην αἰχμαλωσίαν. Περὶ τούτου οὖν δι᾿ ὀπτασίας ἀπεκαλύφθη αὐτῷ καὶ ἡ τῶν πραγμάτ των καὶ ἡ τῶν χρόνων ἀκρίβεια. Απερ κατανοῆσαι ἀναγκαῖον, ἔχει γὰρ τὰ τῆς ὀπτασίας ὧδε· β'. Καὶ ἰδοὺ Γαβριὴλ (91), δν εἶδον ἐν τῇ δρά σει μου ἐν τῇ ἀρχῇ, πετάμενος, καὶ ἥψατό μου [ὡσεὶ] ώραν θυσίας ἑσπερινῆς· καὶ συνέτισέ (92) με, καὶ ἐλάλησε μετ᾿ ἐμοῦ, καὶ εἶπεν μοι· Δα- νιὴλ, νῦν ἐξῆλθον συμβιβάσαι σοι σύνεσιν (95). Ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεώς σου ἐξῆλθε λόγος, κἀγὼ ἦλθον τοῦ ἀναγγεῖλαί σοι, ὅτι ἀνὴρ ἐπιθυμιών σὺ εἶ· καὶ ἐννοήθητι ἐν τῷ ῥήματι, καὶ σύνες ἐν τῇ ὀπτασίᾳ. Ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συνετελέ- σθησαν (94) ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν τοῦ συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν, καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίαν (95), καὶ ἀπαλείψαι τὰς ἀδι- κίας (96), καὶ τοῦ ἀγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον, καὶ τοῦ σφραγῖσαι ὅρασιν καὶ προφητείαν, καὶ τοῦ χρίσαι ἅγιον ἁγίων. Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου τοῦ ἀποκριθῆναι, καὶ τοῦ οἱ- κοδομήσαι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, ἑβδομάδες ἑπτὰ, καὶ ἑβδομάδες ἑξήκοντα δύο. Καὶ ἐπιστρέψει, καὶ οἰκοδομηθήσεται (97) πλα- τεία (98), καὶ περίτειχος, καὶ ἐκκενωθῶσι και ροί (99). Καὶ μετὰ τὰς ἑβδομάδας τὰς ἑξήκοντα. δύο, ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα, καὶ κρῖμα οὐκ ἔσται ἐν αὐτῷ. Καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸ ἅγιον δια- φθεροῦσι σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῷ ἐρχομένῳ· καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ· καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου τάξει ἀφανισμούς. Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλοῖς ἑβδομὰς μία· καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος [καταπαύσει θυσια στήρια, καὶ θυσίας ἕως πτερυγίου ἀπὸ ἀφανισμοῦ, καὶ ἕως συντελείας, καὶ σπονδῆς τάξει ἀφανι σμούς (1), καὶ δυναμώσει πολλοῖς ἑβδομὰς μία, καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος ἀρθήσεται] θυσ σία, καὶ σπονδή · καὶ ἐπὶ τὸ ἱερὸν βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων ἔσται καὶ συντελείας, καιρῶν συντέ • Γαβριήλ : ἀνὴρ, συμβι βάσαι σε σύνεσιν, ποιητικώτερον, καὶ ὁμηρικώτερον. σου, σαν. των συνετέτμησαν. Λόγον γὰρ συντελῶν, καὶ συντέμνων ἐν δικαιοσύνῃ, ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει Κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. Αμαρτίας ἀπαλείψαι, καὶ τοῦ ἐξιλάσασθαι ἀδικίας, τεῖχος, τὰ περὶ τεῖχος. ἐν στενοχωρίᾳ τῶν χρόνων. πτερυγίου ἀπὸ ἀφανισμοῦ, καὶ ἕως συντελείας, καὶ σπονδῆς τάξει ἀφανισμούς. ORATIO XXXVIII. A sure. De hoc igitur ei per visionem revelatum est, et rerum temporumque series exacta, quorum no. titia necessaria est. Quæ vero ad visionem spectant, ↳ ita se habent : Dan. 15, 21-25. a principio, cito volans, tetigit me in tempore sacri- fcii vespertini. Et docuit me, et loculus est mihi, dixitque: Daniel, nunc egressus sum, ut docerem te, et intelligeres. Ab exordio precum tuarum egressus est sermo : ego autem veni ut indicarem tibi, quia vir desideriorum es; tu autem, animadverte sermonem, et intellige visionem. Septuaginta hebdomades abbre B vialæ sunt super populum tuum, et super urbem san- clam tuam, ut consummetur prævaricatio, et finem accipiat peccatum, et deleatur iniquitas, et adducatur justitia sempiterna, et impleatur visio et prophetia, et ungatur Sanctus sanctorum. Scito igitur, et anim- adverte ab exitu sermonis, ut iterum ædificetur Jerusalem usque ad Christum ducem, hebdomades septem, et hebdomades sexaginta duæ erunt : et rur - sum ædificabitur platea, et muri in angustia tempo- rum. Et post hebdomades sexaginta duas occidetur Christus, et non erit ejus populus, qui eum negaturus est. Et civitatem, et sanctuarium dissipabit populus cum duce venturo, et finis ejus vastitas, et post funem belli statuia desolatio. Confirmabit autem pactum multis hebdomada una, et in medio hebdo- C madis cessare faciet allaria, et sacrificia usque ad plerygium ab exterminio, et usque ad consumma- tionem, et libamentum, constituet exterminium, et firmabit pactum multis hebdomada una, el in medio hebdomadis deficiet hostia, et sacrificium: et erit in templo abominatio desolationis : et usque ad consum- mationem et finem perseverabit desolatio *. Quare scitu necessarius est sermio, qui egressus a prin- cipio orationis ejus, ut sciant de quo exierit ange- lus docere eum, ac de quo dicat compleri tempora. Porro ad hunc modum se habet oratio: Et oravi, CL. DAUSQUEII NOTÆ. quia viri formam ceperat. Tertul lianus quoque Adversus Judæos hunc Danielis locum fundamento præstruit. tuaginta et cusa olim Basile exemplaria non male, sed Αntuerpiana editio regia, neque neque ce. Neutrum tamen culpari potest. Daniel tum in vulgata editione quam Sep- tuaginta, D. Paulus utrumque copa- lavit ad Rom. 15, : in Christum immanitatem notat. Daniel laxior, nec male. inserui, partim Biblio- rum secutus auctoritatem, partim D. Basilii, qui non multo post ita citat plene. babent of LXX, aliter Anmerpiana editio. nes duntaxat ceteris circumcisis. Forte scribi possit ginta. Auterpiana, lui nullis Bibliis hæc mihi reperta, Flaminio viro doctissimo in qui- busdam mss. hæc animadversa, erantque in prima editione Græca Basilii uncinis comprehensa. Legit etiam Tertullianus lib. Adversus Judæos, etsi ali- ter interpretata, 2. Et ecce (vir) Gabriel, quem videram in visione (91) Ιδού Γαβριήλ. Daniel. ux : καὶ ἰδοὺ ὁ ἀνὴρ (92) Συνέτισε, γρ. ἐσυνέτισε. (95) Ηλθον συμβιβάσαι σοι σύνεσιν. Οἱ Sep- (94) ῾Εβδομήκοντα εβδομάδες συνετελέσθη (95) Σφραγίσαι ἁμαρτίαν, κατ' ἐξοχὴν exercitam (96) Αδικίας. Scriptura ανομίας. Bona Ade hic (97) Καὶ ἐπιστρέψαι, καὶ οἰκοδομήσεται. Sie (98) Πλατεῖα, καὶ περίτειχος. Proletariæ editio- (99) Εκκενωθήσονται οἱ κακοί. Ιtidem of Septua (1) Καταπαύσει θυσιαστήρια, καὶ θυσίας ἕως
PG 85:403ἡμάρτομεν, ἠνομήσαμεν, ἠδικήσαμεν . Ἐπειδὴ οὖν περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἥτις διαθήκη διὰ τοῦ ῥαντισμοῦ τοῦ αἵματος τοῦ ἁγίου Χριστοῦ ἐτελειώθη· περὶ ἧς καὶ ὁ Ἀπόστολος λέγει· Καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἄβελ · καὶ περὶ τῆς παλαιᾶς τῆς διὰ Μωσέως δοθείσης τοῖς Ἰουδαίοις· ἥτις δι’ αἵματος ταύρων καὶ τράγων, καὶ σποδοῦ, καὶ δαμάλεως ἐῤῥαντίσθη , τῆς καὶ ἐπιλησθείσης τὴν ἱκεσίαν ἐποιεῖτο Δανιὴλ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ. Ὁ γὰρ λόγος ἐξελθὼν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ τοῦ Δανιὴλ, τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν ἐγένετο, ἥντινα καινὴν ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφήτου λέγων· Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ, καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἠμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος.
PG 85:405Ὅτι αὕτη ἡ διαθήκη, ἣν διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ, μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς . Καὶ μετ’ ὀλίγα λέγει· Ὅτι ἵλεως ἔσομαι ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῶν καὶ τῶν ἀσεβειῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθῶ ἔτι . Περὶ αὐτῆς οὖν τῆς καινῆς διαθήκης φησὶν ὁ ἄγγελος πρὸς τὸν Δανιήλ· Ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεώς σου ἐξῆλθεν ὁ λόγος , τοῦτ’ ἔστι, περὶ σοῦ. Κἀγὼ ἦλθον τοῦ ἀναγγεῖλαί σοι, ὅτι ἀνὴρ ἐπιθυμιῶν σὺ εἶ · ἐπιθυμῶν, φησὶ, τὴν τοῦ Χριστοῦ παρουσίαν θεάσασθαι. Καὶ ἐννοήθητι ἐν τῷ ῥήματί σου. Τῷ λόγῳ , φησὶ, τῷ ἐξελθόντι ἐκ τοῦ στόματός σου. Καὶ σύνες ἐν τῇ ὀπτασίᾳ . Νοητῶς, φησὶ, σύνες τὴν πάντων κατὰ ψυχὴν αἰχμαλωσίαν, ἣν μέλλει λυτροῦσθαι ὁ ἀνερχόμενος ἐπὶ τοῦ σταυροῦ. Ἣν εἶπεν ὁ Δαυί̈δ· Ἀναβὰς εἰς ὕψος ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν. Ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συνετμήθησαν ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν · τοῦτ’ ἔστι, ν ἔτη ὡρίσθη τῷ λαῷ τῶν Ἰουδαίων, ἵνα ἐὰν μὴ μετανοήσωσιν εἰς τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν, σὺν τῇ πόλει αὐτῶν, τῇ ποτε ἁγίᾳ, ἀπόλωνται.
Τὴν δὲ ἐπομένην χάριν τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸν Σωτῆρα ἐφεξῆς διηγεῖται ὁ ἄγγελος, καὶ λέγει οὕτω· Τοῦ συντελεσθῆναι ἁμαρτίαν, καὶ σφραγίσαι ἁμαρτίαν . Τὴν συντελουμένην ἁμαρτίαν, τὴν ἀπὸ τοῦ Ἀδὰμ ἕως τοῦ Σωτῆρος βασιλεύσασαν ἐφ’ ἡμᾶς λέγει, ἣν οὐκ ἴσχυσεν ὁ νόμος περιᾶραι· ἀλλ’ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ταύτης ἡμᾶς ἠλευθέρωσε διὰ τοῦ ἁγίου ὑπὲρ ἡμῶν μώλωπος. Τῷ γὰρ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν . Ὅπερ διδάσκων ἡμᾶς ὁ Ἀπόστολός φησι· Τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου ἐν ᾧ ἠσθένει διὰ τῆς σαρκὸς, ὁ Θεὸς τὸν ἑαυτοῦ Υἱὸν πέμψας ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας, καὶ περὶ ἁμαρτίας κατέκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ . Ὅτι δὲ καὶ τὰς λοιπὰς ἡμῶν ἀνομίας καὶ ἀσεβείας, ἃς ἐποιήσαμεν μετὰ τὴν κατάκρισιν τὴν διὰ τοῦ Ἀδὰμ, ἀπαλεῖψαι ἔμελλε διὰ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας, καθά φησιν ὁ Ἀπόστολος· Ἐξαλείψας τὸ καθ’ ἡμῶν χειρόγραφον, ὃ ἦν ὑπεναντίον ἡμῶν· καὶ τοῦτο ἦρκεν ἐκ τοῦ μέσου προσηλώσας αὐτὸ τῷ σταυρῷ · λέγει οὕτως ὁ ἄγγελος· Καὶ τοῦ σφραγίσαι ἁμαρτίαν· καὶ ἀπαλεῖψαι ἁμαρτίαν· καὶ τοῦ ἐξιλάσασθαι τὴν ἀδικίαν . Εἶτα τὴν αὐτοῦ τοῦ Κυρίου ἐπιφάνειαν δηλοῖ λέγων·
PG 85:407Καὶ τοῦ ἀναγαγεῖν δικαιοσύνην αἰώνιον , οὐκ ἄλλην οὖσαν τοῦ Σωτῆρος, καθά φησιν ὁ Δαυὶ̈δ περὶ τοῦ ἁγίου αὐτοῦ ναοῦ, ὃς ἔσται ἐκ σπέρματος αὐτοῦ τοῦ Δαυὶ̈δ, καὶ τῆς συναφθείσης τῷ ναῷ θεότητος· Ἔλεος καὶ ἀλήθεια συνήντησαν, δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη κατεφίλησαν. Ἀλήθεια ἐκ τῆς γῆς ἀνέτειλε. Καὶ δικαιοσύνη ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν . Εἶτα ἐφεξῆς λέγει ὁ ἄγγελος· Καὶ σφραγίσαι ὅρασιν καὶ προφήτην . Τὸ δὲ σφραγίσαι , τὸ καταπαῦσαι λέγει τὰς ὁράσεις καὶ τὰς προφητείας, τὰς περὶ τῆς ἐπιδημίας τοῦ Σωτῆρος. Εἶτα πάλιν λέγει περὶ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος· Καὶ τοῦ χρῖσαι Ἅγιον ἁγίων . Ταύτην γὰρ τὴν χρίσιν περὶ τοῦ Σωτῆρος προφητεύων καὶ ὁ Δαυὶ̈δ ἕλεγεν· Ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου . Καὶ πάλιν· Εὗρον Δαυὶ̈δ τὸν δοῦλόν μου, ἐν ἐλαίῳ ἁγίῳ μου ἔχρισα αὐτόν . Καθὼς καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ περὶ ἑαυτοῦ διὰ τοῦ προφήτου Ἡσαί̈ου φησί· Πνεῦμα Κυρίου ἐπ’ ἐμὲ, οὗ ἕνεκεν ἔχρισέ με, εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με· κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν .
λεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. Αναγκαῖον οὖν Β Εt οι Κύριος Θεός Εἰ γὰρ μὴ Θεός, οὔτε Κύ- ριος, ἐπειδὴ δὲ Κύριος, καὶ Θεός. Δείχνυμί σοι πάλιν τὸν Μωσέα λέγοντα, «Ακους, Ἰσραήλ, Κύριος ὁ Θεός σου εἷς ἐστι· » πῶς εἷς, εἰ δύο εἰσὶ τὰ ὀνόματα, τὸ μὲν ἐλάτ τονος, τὸ δὲ μείζονος οὐσίας; οὐ γὰρ δὴ ἡ ουσία μεί- ζων ἑαυτῆς, καὶ ἐλάττων, ἀλλ᾽ ἴση καὶ συνημμένη. Ενα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τρι πλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρη ται. Τίς ὁ τῶν θείων πραγμάτων κληρονόμος. γνῶναι τίς ὁ λόγος ὁ ἐξελθὼν ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ, ἵνα γνῶμεν περὶ τίνος ὁ ἄγγελος ἐξῆλθε συν- ετίσα: αὐτόν· καὶ περὶ τίνος λέγει τοὺς χρόνους συμ πληροῦσθαι. Ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς προσευχῆς· Καὶ προσηυξάμην πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν (2), καὶ ἐξε ωμολογησάμην, καὶ εἶπα· Κύριε ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ θαυμαστὸς, ὁ φυλάσσων τὴν διαθήκην σου, καὶ τὸ ἔλεός σου τοῖς ἀγαπῶσι σε, καὶ τοῖς φυλάσ σουσι τὰς ἐντολάς σου· ἡμάρτομεν, ἠνομήσαμεν, ἡδικήσαμεν. Ἐπειδὴ οὖν περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἥτις διαθήκη διὰ τοῦ ῥαντισμοῦ τοῦ αἵματος τοῦ ἁγίου Χριστοῦ ἐτελειώθη· περὶ ἧς καὶ ὁ ᾿Απόστολος λέγει· Καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἀβελ· καὶ περὶ τῆς παλαιᾶς τῆς διὰ Μωσέως δοθείσης τοῖς Ἰουδαίοις· ἥτις δι' αἵματος ταύρων (3) καὶ τράγων, καὶ σποδοῦ, καὶ δαμάλεως ἐῤῥαντίσθη, τῆς καὶ ἐπιλησθείσης τὴν ἱκεσίαν ἐποιεῖτο Δανιὴλ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως απ τοῦ. Ὁ γὰρ λόγος ἐξελθὼν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ τοῦ Δανιήλ, τῆς (4) πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὴν ἐγέ νετο, ἥντινα καινὴν ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφή του λέγων· Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ισραήλ (5), καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ήν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. "Οτι αὕτη ἡ διαθήκη, διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ, μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς (6). Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει· Ότι δεσπότου Καὶ δεσπότης τε τότε ὁ Αύγουστος ὑπὸ τοῦ δήμου ὀνομασθεὶς, οὐχ ὅπως ἀπεῖπε μηδένα τούτῳ πρὸς ἑαυτὸν τῷ προσρήματι χρήσασθαι, ἀλλὰ καὶ πάνυ διὰ φυλακῆς αὐτὸς ἐποιή σατο. Κύριο; μὲν γὰρ παρὰ τὸ κῦρος, ὁ δὴ βέβαιον ἐστιν, εἴρηται κατ' εναντιότητα ἀβεβαίου, καὶ ἀκύρου. γὰρ τὸ αἷμα ταύρων. διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ. ἐπὶ καρδίας. Ἐπίγραψον δὲ ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. ἐπὶ πλακός· ἐπὶ τὰς πλάκας. BASILII SELEUCIENSIS Dominum Deum meum, et confessus sum, et dixi: A Obsecro, Domine Deus magne et terribilis, custodiens pactum, et misericordiam diligentibus te, et custo- dientibus mandata tun. Peccavimus, iniquitatem fecimus, impie egimus ". Quandoquidem de pacto cum iis, qui Deum diligunt, quique ejus mandata servant inito *, quod pactum sacri Christi sangui- nis aspersu perfectum est, de quo et Apostolus dicit: Et sanguinis aspersionem melius loquentem quam Abel ”; et de veteri, quod per Moysem datum est Judæis, quod per sanguinem taurorum, et hirco- rum, et cineris, et vitula aspergebatur, quo jam oblito in capite orationis suæ supplicatione usus est Daniel. Sermo enim egressus de ore ipsius Danielis erat pacti cum diligentibus eum, quod novum vo- cavit Dominus per prophetam dicens: Ecce dies venient, dicit Dominus : et feriam domui Israel et domui Juda fœdus novum : non secundum pactum, qùod pepigi cum patribus vestris in die qua appre. hendi manum eorum, ut educerem eos de terra Ægy- pli : pactum, quod irritum fecerunt, et ego dominatus sum eorum, dicit Dominus. Sed hoc erit pactum, quod feriam cum domo Israel post dies illos, dicit Dominus: Dabo legem meam in visceribus eorum, et in corde eorum scribam eam ". Et post pauca : Quia prepitiabor iniquitati eorum, et peccati eorum non memorubor amplius". De hoc igitur novo fœdere ad Danielem dicit angelus : Ab exordio precum luarum egressus est sermo, hoc est, de le: Ego autem veni ut indica- rem tibi quia vir desideriorum es; desiderans, in- quit. Christi præsentiam videre: Tu autem, anim- adverle sermonem. Animadverte, inquit, sermonem egressum de ore tuo. intellige visionem. Spirita- liter, inquit, intellige omnium secundum animam Dan. 1x,4,5. * Hebr. x11, 24. Hebr. 1x, 13. CL. DAUSQUEII tum, non male : enim et synonyma. Epi- phan. lib. n Contra hæres., p. 210, in Noetianios invectus hac reciprocat : Quae duo pariter quoque velut in æquipondio librat D. Chrysostomus Oratione de S. Phora, e ms., Latinis aperiam : Ostendo tibi Moysem dicentem: « Audi, Israel, Dominus Deus tuus, Dominus unus esl.) Quomodo unus, si duo sunt nomina, unum minoris essentiæ, alterum majoris ? Nec enim essentia seipsa major, aut minor est, sed aqualis, ac secum con- gruens. Basilius noster Oratione in Moysem citans eumdem ex Deuteronomio locum : Nec dissimilia tradit Philo Judaeus, quo libro disputat, Latine pari forma Dominus pro Dev. Testis est Tranquillus Augustum serio vetuisse Dominum ap- pellari se : causam hanc explicat Tertullianus Αpo- logetico contra gentes : Augustus imperii formator, C Jerem. XXXI, 31-33. ss ibid. 3. NOTE. ne dominum quidem dici se colebat : et hoc enim Dei est cognomen. Ibidem plura. Dio et nomen repudiasse nos docet lib. Lv : Additamentum habe : sive testamenti, remiæ cap. 1, vers. 32, Item Septuaginta, et prope continenter Basitus ipse. Basilio convenit cum vulgata versione Septuaginta et Antuerpiana, Proverbiorum cap v!!, de Dei unaudalis : Ita habent Biblia regia, Basileensis, editio twv Septuaginta. Non dubia conjectura est legendum esse vel Nam versio communis: Scribe illam in tabulis cordis tui, eo ducit: vox Hebræa tabulas significat. Deinde (2) Πρὸς Κύριον τίν Θεόν. Scriptura, Θεόν - (5) "Ητις δὲ αἵματος ταύρων. Scriptura, El (4) Της. Exple διαθήκης, hoc est, tempore pacti, (5) Συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ισραήλ. Je- (6) Καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς.
Καὶ πάλιν τὰ περὶ τῆς διαθήκης, ἧς ἐμνημόνευσεν ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ ὁ Δανιὴλ, ἐπαναλαμβάνων ὁ ἄγγελός φησι· Καὶ γνώσῃ, καὶ συνήσεις ἀπὸ ἐξόδου λόγου σου τοῦ ἀποκριθῆναι . Τουτέστιν, ἵνα μάθῃς τὴν περὶ τῆς Καινῆς Διαθήκης ἀκρίβειαν, καὶ ἑτέρους διδάξεις. Εἶτα τοὺς χρόνους αὐτῷ ἀκριβῶς παραδίδωσι. Τῆς γὰρ ὑπὸ τοῦ Σολομῶντος οἰκοδομηθείσης Ἱερουσαλὴμ καθαιρεθείσης ὑπὸ τοῦ Ναβουζαρδὰν τοῦ ἀρχιμαγείρου τοῦ βασιλέως τῶν Χαλδαίων, κατὰ τὴν Ἱερεμίου τοῦ προφήτου διήγησιν, καὶ μελλούσης πάλιν οἰκοδομεῖσθαι μετὰ τὰ ο ἔτη τῆς αἰχμαλωσίας, κατὰ τὴν αὐτοῦ τοῦ Ἱερεμίου προφητείαν, φησὶν ὁ ἄγγελος· Καὶ τοῦ οἰκοδομηθῆναι Ἱερουσαλήμ · τουτέστι, μετὰ τὸ οἰκοδομηθῆναι Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου ἑβδομάδες ζ καὶ ἑβδομάδες ξβ. γ. Ἑξήκοντα ἐννέα οὖν ἑβδομάδες ἐτῶν εἰπὼν ὁ ἄγγελος εἰς τὴν τοῦ Σωτῆρος ἀνάληψιν, καὶ ἑτέραν μίαν ἑβδομάδα παρέχων εἰς μετάνοιαν τοῖς Ἰουδαίοις· ὅπως ἰδόντες τὰ σημεῖα, καὶ τὰ τέρατα μετὰ τὴν ἀνάστασιν, κἂν οὕτως πιστεύσωσιν. Ὅπερ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ ἔλεξε τοῖς Ἰουδαίοις· Ἐὰν μὴ σημεῖα καὶ τέρατα ἴδητε, οὐ μὴ πιστεύσητε .
λεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. Αναγκαῖον οὖν Β Εt οι Κύριος Θεός Εἰ γὰρ μὴ Θεός, οὔτε Κύ- ριος, ἐπειδὴ δὲ Κύριος, καὶ Θεός. Δείχνυμί σοι πάλιν τὸν Μωσέα λέγοντα, «Ακους, Ἰσραήλ, Κύριος ὁ Θεός σου εἷς ἐστι· » πῶς εἷς, εἰ δύο εἰσὶ τὰ ὀνόματα, τὸ μὲν ἐλάτ τονος, τὸ δὲ μείζονος οὐσίας; οὐ γὰρ δὴ ἡ ουσία μεί- ζων ἑαυτῆς, καὶ ἐλάττων, ἀλλ᾽ ἴση καὶ συνημμένη. Ενα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τρι πλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρη ται. Τίς ὁ τῶν θείων πραγμάτων κληρονόμος. γνῶναι τίς ὁ λόγος ὁ ἐξελθὼν ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ, ἵνα γνῶμεν περὶ τίνος ὁ ἄγγελος ἐξῆλθε συν- ετίσα: αὐτόν· καὶ περὶ τίνος λέγει τοὺς χρόνους συμ πληροῦσθαι. Ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς προσευχῆς· Καὶ προσηυξάμην πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν (2), καὶ ἐξε ωμολογησάμην, καὶ εἶπα· Κύριε ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ θαυμαστὸς, ὁ φυλάσσων τὴν διαθήκην σου, καὶ τὸ ἔλεός σου τοῖς ἀγαπῶσι σε, καὶ τοῖς φυλάσ σουσι τὰς ἐντολάς σου· ἡμάρτομεν, ἠνομήσαμεν, ἡδικήσαμεν. Ἐπειδὴ οὖν περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἥτις διαθήκη διὰ τοῦ ῥαντισμοῦ τοῦ αἵματος τοῦ ἁγίου Χριστοῦ ἐτελειώθη· περὶ ἧς καὶ ὁ ᾿Απόστολος λέγει· Καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἀβελ· καὶ περὶ τῆς παλαιᾶς τῆς διὰ Μωσέως δοθείσης τοῖς Ἰουδαίοις· ἥτις δι' αἵματος ταύρων (3) καὶ τράγων, καὶ σποδοῦ, καὶ δαμάλεως ἐῤῥαντίσθη, τῆς καὶ ἐπιλησθείσης τὴν ἱκεσίαν ἐποιεῖτο Δανιὴλ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως απ τοῦ. Ὁ γὰρ λόγος ἐξελθὼν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ τοῦ Δανιήλ, τῆς (4) πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὴν ἐγέ νετο, ἥντινα καινὴν ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφή του λέγων· Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ισραήλ (5), καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ήν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. "Οτι αὕτη ἡ διαθήκη, διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ, μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς (6). Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει· Ότι δεσπότου Καὶ δεσπότης τε τότε ὁ Αύγουστος ὑπὸ τοῦ δήμου ὀνομασθεὶς, οὐχ ὅπως ἀπεῖπε μηδένα τούτῳ πρὸς ἑαυτὸν τῷ προσρήματι χρήσασθαι, ἀλλὰ καὶ πάνυ διὰ φυλακῆς αὐτὸς ἐποιή σατο. Κύριο; μὲν γὰρ παρὰ τὸ κῦρος, ὁ δὴ βέβαιον ἐστιν, εἴρηται κατ' εναντιότητα ἀβεβαίου, καὶ ἀκύρου. γὰρ τὸ αἷμα ταύρων. διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ. ἐπὶ καρδίας. Ἐπίγραψον δὲ ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. ἐπὶ πλακός· ἐπὶ τὰς πλάκας. BASILII SELEUCIENSIS Dominum Deum meum, et confessus sum, et dixi: A Obsecro, Domine Deus magne et terribilis, custodiens pactum, et misericordiam diligentibus te, et custo- dientibus mandata tun. Peccavimus, iniquitatem fecimus, impie egimus ". Quandoquidem de pacto cum iis, qui Deum diligunt, quique ejus mandata servant inito *, quod pactum sacri Christi sangui- nis aspersu perfectum est, de quo et Apostolus dicit: Et sanguinis aspersionem melius loquentem quam Abel ”; et de veteri, quod per Moysem datum est Judæis, quod per sanguinem taurorum, et hirco- rum, et cineris, et vitula aspergebatur, quo jam oblito in capite orationis suæ supplicatione usus est Daniel. Sermo enim egressus de ore ipsius Danielis erat pacti cum diligentibus eum, quod novum vo- cavit Dominus per prophetam dicens: Ecce dies venient, dicit Dominus : et feriam domui Israel et domui Juda fœdus novum : non secundum pactum, qùod pepigi cum patribus vestris in die qua appre. hendi manum eorum, ut educerem eos de terra Ægy- pli : pactum, quod irritum fecerunt, et ego dominatus sum eorum, dicit Dominus. Sed hoc erit pactum, quod feriam cum domo Israel post dies illos, dicit Dominus: Dabo legem meam in visceribus eorum, et in corde eorum scribam eam ". Et post pauca : Quia prepitiabor iniquitati eorum, et peccati eorum non memorubor amplius". De hoc igitur novo fœdere ad Danielem dicit angelus : Ab exordio precum luarum egressus est sermo, hoc est, de le: Ego autem veni ut indica- rem tibi quia vir desideriorum es; desiderans, in- quit. Christi præsentiam videre: Tu autem, anim- adverle sermonem. Animadverte, inquit, sermonem egressum de ore tuo. intellige visionem. Spirita- liter, inquit, intellige omnium secundum animam Dan. 1x,4,5. * Hebr. x11, 24. Hebr. 1x, 13. CL. DAUSQUEII tum, non male : enim et synonyma. Epi- phan. lib. n Contra hæres., p. 210, in Noetianios invectus hac reciprocat : Quae duo pariter quoque velut in æquipondio librat D. Chrysostomus Oratione de S. Phora, e ms., Latinis aperiam : Ostendo tibi Moysem dicentem: « Audi, Israel, Dominus Deus tuus, Dominus unus esl.) Quomodo unus, si duo sunt nomina, unum minoris essentiæ, alterum majoris ? Nec enim essentia seipsa major, aut minor est, sed aqualis, ac secum con- gruens. Basilius noster Oratione in Moysem citans eumdem ex Deuteronomio locum : Nec dissimilia tradit Philo Judaeus, quo libro disputat, Latine pari forma Dominus pro Dev. Testis est Tranquillus Augustum serio vetuisse Dominum ap- pellari se : causam hanc explicat Tertullianus Αpo- logetico contra gentes : Augustus imperii formator, C Jerem. XXXI, 31-33. ss ibid. 3. NOTE. ne dominum quidem dici se colebat : et hoc enim Dei est cognomen. Ibidem plura. Dio et nomen repudiasse nos docet lib. Lv : Additamentum habe : sive testamenti, remiæ cap. 1, vers. 32, Item Septuaginta, et prope continenter Basitus ipse. Basilio convenit cum vulgata versione Septuaginta et Antuerpiana, Proverbiorum cap v!!, de Dei unaudalis : Ita habent Biblia regia, Basileensis, editio twv Septuaginta. Non dubia conjectura est legendum esse vel Nam versio communis: Scribe illam in tabulis cordis tui, eo ducit: vox Hebræa tabulas significat. Deinde (2) Πρὸς Κύριον τίν Θεόν. Scriptura, Θεόν - (5) "Ητις δὲ αἵματος ταύρων. Scriptura, El (4) Της. Exple διαθήκης, hoc est, tempore pacti, (5) Συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ισραήλ. Je- (6) Καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς.
Τὰ μέχρις οὖν τῆς ἀναστάσεως διηγησάμενος ὁ ἄγγελος, καὶ τὰ μετὰ τὴν ἀνάστασιν, ἐφεξῆς λέγει οὕτως· Καὶ ἐπιστρέψει, καὶ οἰκοδομηθήσεται πλατεῖα, καὶ περίτειχος, καὶ ἐκκενωθήσονται οἱ καιροί . Τὸ δὲ καὶ ἐπιστρέψει , ἀντὶ τοῦ ἐπισκέψεται λέγει. Ὅτι δὲ τοῦ ἐπιστρέψαι τὸν Θεὸν, τὸ ἐπισκέψασθαι σημαίνει ἡ Γραφὴ, ἔστι μαθεῖν ἀπὸ τῶν προφητῶν, καὶ μάλιστα ἀπὸ τοῦ Δαυί̈δ. Λέγει γὰρ οὕτως ἱκετεύων ὑπὲρ τοῦ λαοῦ· Ἐπίστρεψον, Κύριε, ἕως πότε; καὶ παρακλήθητι ἐπὶ τῷ δούλῳ σου . Καὶ πάλιν ὡς περὶ ἀμπέλου, ἱκετεύων περὶ αὐτοῦ λέγει· Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ἐπίστρεψον δὴ, καὶ ἐπίβλεψον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἴδε, καὶ ἐπισκέψαι τὴν ἄμπελον ταύτην . Οὕτως καὶ ὁ ἄγγελος, τὸ ἐπιστρέψει , τὸ ἐπισκέψασθαι λέγει, τὰ μετὰ τὴν ἅλωσιν τὴν ἐπὶ Οὐεσπασιανοῦ λέγει. Καταλείψας γὰρ τὸν οἶκον μετὰ τοῦ προτειχίσματος ὁ Σωτὴρ, κατὰ τὰς ἀψευδεῖς αὐτοῦ φωνὰς, τὸ, Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν . Καὶ τὸ, Οὐ μὴ μείνῃ λίθος ἐπὶ λίθον ὧδε, ὃς οὐ μὴ καταλυθήσεται τόπον τινὰ ἐκτὸς ὄντα τοῦ προτειχίσματος, ὃν ἐκάλουν Κρανίου τόπον, ἐν ᾧ ἔτεκέ τις γυνὴ παιδίον ἔχον κέρατα·
λεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. Αναγκαῖον οὖν Β Εt οι Κύριος Θεός Εἰ γὰρ μὴ Θεός, οὔτε Κύ- ριος, ἐπειδὴ δὲ Κύριος, καὶ Θεός. Δείχνυμί σοι πάλιν τὸν Μωσέα λέγοντα, «Ακους, Ἰσραήλ, Κύριος ὁ Θεός σου εἷς ἐστι· » πῶς εἷς, εἰ δύο εἰσὶ τὰ ὀνόματα, τὸ μὲν ἐλάτ τονος, τὸ δὲ μείζονος οὐσίας; οὐ γὰρ δὴ ἡ ουσία μεί- ζων ἑαυτῆς, καὶ ἐλάττων, ἀλλ᾽ ἴση καὶ συνημμένη. Ενα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τρι πλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρη ται. Τίς ὁ τῶν θείων πραγμάτων κληρονόμος. γνῶναι τίς ὁ λόγος ὁ ἐξελθὼν ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ, ἵνα γνῶμεν περὶ τίνος ὁ ἄγγελος ἐξῆλθε συν- ετίσα: αὐτόν· καὶ περὶ τίνος λέγει τοὺς χρόνους συμ πληροῦσθαι. Ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς προσευχῆς· Καὶ προσηυξάμην πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν (2), καὶ ἐξε ωμολογησάμην, καὶ εἶπα· Κύριε ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ θαυμαστὸς, ὁ φυλάσσων τὴν διαθήκην σου, καὶ τὸ ἔλεός σου τοῖς ἀγαπῶσι σε, καὶ τοῖς φυλάσ σουσι τὰς ἐντολάς σου· ἡμάρτομεν, ἠνομήσαμεν, ἡδικήσαμεν. Ἐπειδὴ οὖν περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἥτις διαθήκη διὰ τοῦ ῥαντισμοῦ τοῦ αἵματος τοῦ ἁγίου Χριστοῦ ἐτελειώθη· περὶ ἧς καὶ ὁ ᾿Απόστολος λέγει· Καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἀβελ· καὶ περὶ τῆς παλαιᾶς τῆς διὰ Μωσέως δοθείσης τοῖς Ἰουδαίοις· ἥτις δι' αἵματος ταύρων (3) καὶ τράγων, καὶ σποδοῦ, καὶ δαμάλεως ἐῤῥαντίσθη, τῆς καὶ ἐπιλησθείσης τὴν ἱκεσίαν ἐποιεῖτο Δανιὴλ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως απ τοῦ. Ὁ γὰρ λόγος ἐξελθὼν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ τοῦ Δανιήλ, τῆς (4) πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὴν ἐγέ νετο, ἥντινα καινὴν ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφή του λέγων· Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ισραήλ (5), καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ήν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. "Οτι αὕτη ἡ διαθήκη, διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ, μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς (6). Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει· Ότι δεσπότου Καὶ δεσπότης τε τότε ὁ Αύγουστος ὑπὸ τοῦ δήμου ὀνομασθεὶς, οὐχ ὅπως ἀπεῖπε μηδένα τούτῳ πρὸς ἑαυτὸν τῷ προσρήματι χρήσασθαι, ἀλλὰ καὶ πάνυ διὰ φυλακῆς αὐτὸς ἐποιή σατο. Κύριο; μὲν γὰρ παρὰ τὸ κῦρος, ὁ δὴ βέβαιον ἐστιν, εἴρηται κατ' εναντιότητα ἀβεβαίου, καὶ ἀκύρου. γὰρ τὸ αἷμα ταύρων. διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ. ἐπὶ καρδίας. Ἐπίγραψον δὲ ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. ἐπὶ πλακός· ἐπὶ τὰς πλάκας. BASILII SELEUCIENSIS Dominum Deum meum, et confessus sum, et dixi: A Obsecro, Domine Deus magne et terribilis, custodiens pactum, et misericordiam diligentibus te, et custo- dientibus mandata tun. Peccavimus, iniquitatem fecimus, impie egimus ". Quandoquidem de pacto cum iis, qui Deum diligunt, quique ejus mandata servant inito *, quod pactum sacri Christi sangui- nis aspersu perfectum est, de quo et Apostolus dicit: Et sanguinis aspersionem melius loquentem quam Abel ”; et de veteri, quod per Moysem datum est Judæis, quod per sanguinem taurorum, et hirco- rum, et cineris, et vitula aspergebatur, quo jam oblito in capite orationis suæ supplicatione usus est Daniel. Sermo enim egressus de ore ipsius Danielis erat pacti cum diligentibus eum, quod novum vo- cavit Dominus per prophetam dicens: Ecce dies venient, dicit Dominus : et feriam domui Israel et domui Juda fœdus novum : non secundum pactum, qùod pepigi cum patribus vestris in die qua appre. hendi manum eorum, ut educerem eos de terra Ægy- pli : pactum, quod irritum fecerunt, et ego dominatus sum eorum, dicit Dominus. Sed hoc erit pactum, quod feriam cum domo Israel post dies illos, dicit Dominus: Dabo legem meam in visceribus eorum, et in corde eorum scribam eam ". Et post pauca : Quia prepitiabor iniquitati eorum, et peccati eorum non memorubor amplius". De hoc igitur novo fœdere ad Danielem dicit angelus : Ab exordio precum luarum egressus est sermo, hoc est, de le: Ego autem veni ut indica- rem tibi quia vir desideriorum es; desiderans, in- quit. Christi præsentiam videre: Tu autem, anim- adverle sermonem. Animadverte, inquit, sermonem egressum de ore tuo. intellige visionem. Spirita- liter, inquit, intellige omnium secundum animam Dan. 1x,4,5. * Hebr. x11, 24. Hebr. 1x, 13. CL. DAUSQUEII tum, non male : enim et synonyma. Epi- phan. lib. n Contra hæres., p. 210, in Noetianios invectus hac reciprocat : Quae duo pariter quoque velut in æquipondio librat D. Chrysostomus Oratione de S. Phora, e ms., Latinis aperiam : Ostendo tibi Moysem dicentem: « Audi, Israel, Dominus Deus tuus, Dominus unus esl.) Quomodo unus, si duo sunt nomina, unum minoris essentiæ, alterum majoris ? Nec enim essentia seipsa major, aut minor est, sed aqualis, ac secum con- gruens. Basilius noster Oratione in Moysem citans eumdem ex Deuteronomio locum : Nec dissimilia tradit Philo Judaeus, quo libro disputat, Latine pari forma Dominus pro Dev. Testis est Tranquillus Augustum serio vetuisse Dominum ap- pellari se : causam hanc explicat Tertullianus Αpo- logetico contra gentes : Augustus imperii formator, C Jerem. XXXI, 31-33. ss ibid. 3. NOTE. ne dominum quidem dici se colebat : et hoc enim Dei est cognomen. Ibidem plura. Dio et nomen repudiasse nos docet lib. Lv : Additamentum habe : sive testamenti, remiæ cap. 1, vers. 32, Item Septuaginta, et prope continenter Basitus ipse. Basilio convenit cum vulgata versione Septuaginta et Antuerpiana, Proverbiorum cap v!!, de Dei unaudalis : Ita habent Biblia regia, Basileensis, editio twv Septuaginta. Non dubia conjectura est legendum esse vel Nam versio communis: Scribe illam in tabulis cordis tui, eo ducit: vox Hebræa tabulas significat. Deinde (2) Πρὸς Κύριον τίν Θεόν. Scriptura, Θεόν - (5) "Ητις δὲ αἵματος ταύρων. Scriptura, El (4) Της. Exple διαθήκης, hoc est, tempore pacti, (5) Συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ισραήλ. Je- (6) Καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς.
ἀφ’ οὗ συμβόλου ἔφασάν τινες βασιλικὸν οἶκον ἐν τῷ τόπῳ ἔσεσθαι, ὅπερ καὶ ἐγένετο. Ἐκεῖ γὰρ τοῦ Κυρίου καταξιώσαντος σταυρωθῆναι, καὶ ταφῆναι, καὶ ἀναστῆναι τῷ καλουμένῳ Γολγοθᾷ· ἐκεῖ καὶ ἡ ἁγία τοῦ Θεοῦ καθιδρύθη ἐκκλησία, ἐπωνύμως, τὰ σωτήρια τοῦ Κυρίου πάθη φέρουσα μέχρι νῦν· τοῦ σταυροῦ δὴ λέγω καὶ τῆς ἀναστάσεως. Κατὰ δὲ τὰς τῶν Ἰουδαίων παραδόσεις, ὥς φασι, τὸ κρανίον τοῦ Ἀδὰμ ἐκεῖσε εὑρεθῆναι· καὶ τοῦτο διεγνωκέναι τὸν Σολομῶντα διὰ τῆς ὑπερβαλλούσης αὐτῷ σοφίας. Τούτου χάριν, φασὶ, καὶ Κρανίου τόπος ἐκλήθη ὁ τόπος ἐκεῖνος. Τὸ δὲ, Οἰκοδομηθήσεται πλατεῖα, καὶ περίτειχος · τὴν τοῦ ναοῦ πλατεῖαν, καὶ τὸ τεῖχος τῆς καλουμένης Αἰλίας, ὃ ᾠκοδόμησεν Αἴλιος Τίτος ἐν αὐτῷ τῷ τόπῳ, μετὰ τὴν καταστροφὴν τοῦ οἰκοδομηθέντος ναοῦ καὶ τοῦ τείχους μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, ὃ ᾠκοδόμησαν οἱ Ἰουδαῖοι ἐν ἔτεσιν ρ . Ὅπερ καθεῖλεν Οὐεσπασιανὸς ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἁλώσεως κατὰ τὴν Ἰωσήπου συγγραφήν. Τὸ δὲ, Καὶ ἐκκενωθήσονται οἱ καιροί · ὅτι ἐν ταύτῃ τῇ καταστάσει ἔσονται οἱ Ἰουδαῖοι μέχρι συντελείας τῶν καιρῶν.
λεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. Αναγκαῖον οὖν Β Εt οι Κύριος Θεός Εἰ γὰρ μὴ Θεός, οὔτε Κύ- ριος, ἐπειδὴ δὲ Κύριος, καὶ Θεός. Δείχνυμί σοι πάλιν τὸν Μωσέα λέγοντα, «Ακους, Ἰσραήλ, Κύριος ὁ Θεός σου εἷς ἐστι· » πῶς εἷς, εἰ δύο εἰσὶ τὰ ὀνόματα, τὸ μὲν ἐλάτ τονος, τὸ δὲ μείζονος οὐσίας; οὐ γὰρ δὴ ἡ ουσία μεί- ζων ἑαυτῆς, καὶ ἐλάττων, ἀλλ᾽ ἴση καὶ συνημμένη. Ενα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τρι πλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρη ται. Τίς ὁ τῶν θείων πραγμάτων κληρονόμος. γνῶναι τίς ὁ λόγος ὁ ἐξελθὼν ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ, ἵνα γνῶμεν περὶ τίνος ὁ ἄγγελος ἐξῆλθε συν- ετίσα: αὐτόν· καὶ περὶ τίνος λέγει τοὺς χρόνους συμ πληροῦσθαι. Ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς προσευχῆς· Καὶ προσηυξάμην πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν (2), καὶ ἐξε ωμολογησάμην, καὶ εἶπα· Κύριε ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ θαυμαστὸς, ὁ φυλάσσων τὴν διαθήκην σου, καὶ τὸ ἔλεός σου τοῖς ἀγαπῶσι σε, καὶ τοῖς φυλάσ σουσι τὰς ἐντολάς σου· ἡμάρτομεν, ἠνομήσαμεν, ἡδικήσαμεν. Ἐπειδὴ οὖν περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἥτις διαθήκη διὰ τοῦ ῥαντισμοῦ τοῦ αἵματος τοῦ ἁγίου Χριστοῦ ἐτελειώθη· περὶ ἧς καὶ ὁ ᾿Απόστολος λέγει· Καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἀβελ· καὶ περὶ τῆς παλαιᾶς τῆς διὰ Μωσέως δοθείσης τοῖς Ἰουδαίοις· ἥτις δι' αἵματος ταύρων (3) καὶ τράγων, καὶ σποδοῦ, καὶ δαμάλεως ἐῤῥαντίσθη, τῆς καὶ ἐπιλησθείσης τὴν ἱκεσίαν ἐποιεῖτο Δανιὴλ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως απ τοῦ. Ὁ γὰρ λόγος ἐξελθὼν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ τοῦ Δανιήλ, τῆς (4) πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὴν ἐγέ νετο, ἥντινα καινὴν ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφή του λέγων· Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ισραήλ (5), καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ήν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. "Οτι αὕτη ἡ διαθήκη, διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ, μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς (6). Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει· Ότι δεσπότου Καὶ δεσπότης τε τότε ὁ Αύγουστος ὑπὸ τοῦ δήμου ὀνομασθεὶς, οὐχ ὅπως ἀπεῖπε μηδένα τούτῳ πρὸς ἑαυτὸν τῷ προσρήματι χρήσασθαι, ἀλλὰ καὶ πάνυ διὰ φυλακῆς αὐτὸς ἐποιή σατο. Κύριο; μὲν γὰρ παρὰ τὸ κῦρος, ὁ δὴ βέβαιον ἐστιν, εἴρηται κατ' εναντιότητα ἀβεβαίου, καὶ ἀκύρου. γὰρ τὸ αἷμα ταύρων. διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ. ἐπὶ καρδίας. Ἐπίγραψον δὲ ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. ἐπὶ πλακός· ἐπὶ τὰς πλάκας. BASILII SELEUCIENSIS Dominum Deum meum, et confessus sum, et dixi: A Obsecro, Domine Deus magne et terribilis, custodiens pactum, et misericordiam diligentibus te, et custo- dientibus mandata tun. Peccavimus, iniquitatem fecimus, impie egimus ". Quandoquidem de pacto cum iis, qui Deum diligunt, quique ejus mandata servant inito *, quod pactum sacri Christi sangui- nis aspersu perfectum est, de quo et Apostolus dicit: Et sanguinis aspersionem melius loquentem quam Abel ”; et de veteri, quod per Moysem datum est Judæis, quod per sanguinem taurorum, et hirco- rum, et cineris, et vitula aspergebatur, quo jam oblito in capite orationis suæ supplicatione usus est Daniel. Sermo enim egressus de ore ipsius Danielis erat pacti cum diligentibus eum, quod novum vo- cavit Dominus per prophetam dicens: Ecce dies venient, dicit Dominus : et feriam domui Israel et domui Juda fœdus novum : non secundum pactum, qùod pepigi cum patribus vestris in die qua appre. hendi manum eorum, ut educerem eos de terra Ægy- pli : pactum, quod irritum fecerunt, et ego dominatus sum eorum, dicit Dominus. Sed hoc erit pactum, quod feriam cum domo Israel post dies illos, dicit Dominus: Dabo legem meam in visceribus eorum, et in corde eorum scribam eam ". Et post pauca : Quia prepitiabor iniquitati eorum, et peccati eorum non memorubor amplius". De hoc igitur novo fœdere ad Danielem dicit angelus : Ab exordio precum luarum egressus est sermo, hoc est, de le: Ego autem veni ut indica- rem tibi quia vir desideriorum es; desiderans, in- quit. Christi præsentiam videre: Tu autem, anim- adverle sermonem. Animadverte, inquit, sermonem egressum de ore tuo. intellige visionem. Spirita- liter, inquit, intellige omnium secundum animam Dan. 1x,4,5. * Hebr. x11, 24. Hebr. 1x, 13. CL. DAUSQUEII tum, non male : enim et synonyma. Epi- phan. lib. n Contra hæres., p. 210, in Noetianios invectus hac reciprocat : Quae duo pariter quoque velut in æquipondio librat D. Chrysostomus Oratione de S. Phora, e ms., Latinis aperiam : Ostendo tibi Moysem dicentem: « Audi, Israel, Dominus Deus tuus, Dominus unus esl.) Quomodo unus, si duo sunt nomina, unum minoris essentiæ, alterum majoris ? Nec enim essentia seipsa major, aut minor est, sed aqualis, ac secum con- gruens. Basilius noster Oratione in Moysem citans eumdem ex Deuteronomio locum : Nec dissimilia tradit Philo Judaeus, quo libro disputat, Latine pari forma Dominus pro Dev. Testis est Tranquillus Augustum serio vetuisse Dominum ap- pellari se : causam hanc explicat Tertullianus Αpo- logetico contra gentes : Augustus imperii formator, C Jerem. XXXI, 31-33. ss ibid. 3. NOTE. ne dominum quidem dici se colebat : et hoc enim Dei est cognomen. Ibidem plura. Dio et nomen repudiasse nos docet lib. Lv : Additamentum habe : sive testamenti, remiæ cap. 1, vers. 32, Item Septuaginta, et prope continenter Basitus ipse. Basilio convenit cum vulgata versione Septuaginta et Antuerpiana, Proverbiorum cap v!!, de Dei unaudalis : Ita habent Biblia regia, Basileensis, editio twv Septuaginta. Non dubia conjectura est legendum esse vel Nam versio communis: Scribe illam in tabulis cordis tui, eo ducit: vox Hebræa tabulas significat. Deinde (2) Πρὸς Κύριον τίν Θεόν. Scriptura, Θεόν - (5) "Ητις δὲ αἵματος ταύρων. Scriptura, El (4) Της. Exple διαθήκης, hoc est, tempore pacti, (5) Συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ισραήλ. Je- (6) Καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς.
Εἶτα ἐπαναλαβὼν ὁ ἄγγελος τὰ περὶ τοῦ πάθους τοῦ Κυρίου διηγεῖται, καὶ διὰ τὸ πάθος κατάλυσιν τῆς κιβωτοῦ, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ ἁγίων, καὶ τοῦ κέρατος ἐν ᾧ ἐχρίοντο βασιλεῖς, καὶ προφῆται οἱ κρίνοντες τὸν λαόν· καὶ τί συμβήσεται τοῖς Ἰουδαίοις τοῖς σταυρώσασιν αὐτόν· λέγει γὰρ οὕτως· Καὶ μετὰ τὰς ξβ ἑβδομάδας, ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα· καὶ κρῖμα οὐκέτι ἔσται ἐν αὐτῷ . Τὸ κέρας λέγει ἐν ᾧ ἐχρίοντο οἱ βασιλεῖς, καὶ προφῆται οἱ κρίνοντες τὸν λαὸν καὶ τὴν πόλιν. Καὶ τὸ ἅγιον διαφθεροῦσι σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῶν ἐρχομένων . Τὸν ἡγούμενον δὲ τὸν ἐρχόμενον, τὸν Σωτῆρα λέγει. Περὶ δὲ τῶν σταυρωσάντων αὐτὸν λέγει· οὕτως· Καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ· καὶ ἕως τέλους πολέμου συντετμημένου τάξει ἀφανισμοῦ . Τὸν πόλεμον τὸν ἐπὶ Οὐεσπασιανοῦ ἀφανισμοῦ κατακλυσμὸν ὠνόμασεν. Ὅτι δὲ ἔθος τῇ Γραφῇ τὴν αἱματεκχυσίαν τὸν πολλὸν τοῦ πολέμου κατακλυσμὸν ὀνομάζειν, καὶ ἐκ τῆς ὁράσεως τοῦ Δανιὴλ ἐπιμάθωμεν. Λέγει δὲ οὕτως· Καὶ υἱοὶ συνάξουσιν ὄχλον πολὺν δυνάμεων πολλῶν· καὶ εἰσελεύσεται ἐρχόμενος καὶ κατακλύζων · καὶ μετ’ ὀλίγα λέγει· Καὶ ἥξει εὐθηνία·
λεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. Αναγκαῖον οὖν Β Εt οι Κύριος Θεός Εἰ γὰρ μὴ Θεός, οὔτε Κύ- ριος, ἐπειδὴ δὲ Κύριος, καὶ Θεός. Δείχνυμί σοι πάλιν τὸν Μωσέα λέγοντα, «Ακους, Ἰσραήλ, Κύριος ὁ Θεός σου εἷς ἐστι· » πῶς εἷς, εἰ δύο εἰσὶ τὰ ὀνόματα, τὸ μὲν ἐλάτ τονος, τὸ δὲ μείζονος οὐσίας; οὐ γὰρ δὴ ἡ ουσία μεί- ζων ἑαυτῆς, καὶ ἐλάττων, ἀλλ᾽ ἴση καὶ συνημμένη. Ενα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τρι πλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρη ται. Τίς ὁ τῶν θείων πραγμάτων κληρονόμος. γνῶναι τίς ὁ λόγος ὁ ἐξελθὼν ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ, ἵνα γνῶμεν περὶ τίνος ὁ ἄγγελος ἐξῆλθε συν- ετίσα: αὐτόν· καὶ περὶ τίνος λέγει τοὺς χρόνους συμ πληροῦσθαι. Ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς προσευχῆς· Καὶ προσηυξάμην πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν (2), καὶ ἐξε ωμολογησάμην, καὶ εἶπα· Κύριε ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ θαυμαστὸς, ὁ φυλάσσων τὴν διαθήκην σου, καὶ τὸ ἔλεός σου τοῖς ἀγαπῶσι σε, καὶ τοῖς φυλάσ σουσι τὰς ἐντολάς σου· ἡμάρτομεν, ἠνομήσαμεν, ἡδικήσαμεν. Ἐπειδὴ οὖν περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἥτις διαθήκη διὰ τοῦ ῥαντισμοῦ τοῦ αἵματος τοῦ ἁγίου Χριστοῦ ἐτελειώθη· περὶ ἧς καὶ ὁ ᾿Απόστολος λέγει· Καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἀβελ· καὶ περὶ τῆς παλαιᾶς τῆς διὰ Μωσέως δοθείσης τοῖς Ἰουδαίοις· ἥτις δι' αἵματος ταύρων (3) καὶ τράγων, καὶ σποδοῦ, καὶ δαμάλεως ἐῤῥαντίσθη, τῆς καὶ ἐπιλησθείσης τὴν ἱκεσίαν ἐποιεῖτο Δανιὴλ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως απ τοῦ. Ὁ γὰρ λόγος ἐξελθὼν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ τοῦ Δανιήλ, τῆς (4) πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὴν ἐγέ νετο, ἥντινα καινὴν ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφή του λέγων· Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ισραήλ (5), καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ήν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. "Οτι αὕτη ἡ διαθήκη, διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ, μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς (6). Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει· Ότι δεσπότου Καὶ δεσπότης τε τότε ὁ Αύγουστος ὑπὸ τοῦ δήμου ὀνομασθεὶς, οὐχ ὅπως ἀπεῖπε μηδένα τούτῳ πρὸς ἑαυτὸν τῷ προσρήματι χρήσασθαι, ἀλλὰ καὶ πάνυ διὰ φυλακῆς αὐτὸς ἐποιή σατο. Κύριο; μὲν γὰρ παρὰ τὸ κῦρος, ὁ δὴ βέβαιον ἐστιν, εἴρηται κατ' εναντιότητα ἀβεβαίου, καὶ ἀκύρου. γὰρ τὸ αἷμα ταύρων. διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ. ἐπὶ καρδίας. Ἐπίγραψον δὲ ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. ἐπὶ πλακός· ἐπὶ τὰς πλάκας. BASILII SELEUCIENSIS Dominum Deum meum, et confessus sum, et dixi: A Obsecro, Domine Deus magne et terribilis, custodiens pactum, et misericordiam diligentibus te, et custo- dientibus mandata tun. Peccavimus, iniquitatem fecimus, impie egimus ". Quandoquidem de pacto cum iis, qui Deum diligunt, quique ejus mandata servant inito *, quod pactum sacri Christi sangui- nis aspersu perfectum est, de quo et Apostolus dicit: Et sanguinis aspersionem melius loquentem quam Abel ”; et de veteri, quod per Moysem datum est Judæis, quod per sanguinem taurorum, et hirco- rum, et cineris, et vitula aspergebatur, quo jam oblito in capite orationis suæ supplicatione usus est Daniel. Sermo enim egressus de ore ipsius Danielis erat pacti cum diligentibus eum, quod novum vo- cavit Dominus per prophetam dicens: Ecce dies venient, dicit Dominus : et feriam domui Israel et domui Juda fœdus novum : non secundum pactum, qùod pepigi cum patribus vestris in die qua appre. hendi manum eorum, ut educerem eos de terra Ægy- pli : pactum, quod irritum fecerunt, et ego dominatus sum eorum, dicit Dominus. Sed hoc erit pactum, quod feriam cum domo Israel post dies illos, dicit Dominus: Dabo legem meam in visceribus eorum, et in corde eorum scribam eam ". Et post pauca : Quia prepitiabor iniquitati eorum, et peccati eorum non memorubor amplius". De hoc igitur novo fœdere ad Danielem dicit angelus : Ab exordio precum luarum egressus est sermo, hoc est, de le: Ego autem veni ut indica- rem tibi quia vir desideriorum es; desiderans, in- quit. Christi præsentiam videre: Tu autem, anim- adverle sermonem. Animadverte, inquit, sermonem egressum de ore tuo. intellige visionem. Spirita- liter, inquit, intellige omnium secundum animam Dan. 1x,4,5. * Hebr. x11, 24. Hebr. 1x, 13. CL. DAUSQUEII tum, non male : enim et synonyma. Epi- phan. lib. n Contra hæres., p. 210, in Noetianios invectus hac reciprocat : Quae duo pariter quoque velut in æquipondio librat D. Chrysostomus Oratione de S. Phora, e ms., Latinis aperiam : Ostendo tibi Moysem dicentem: « Audi, Israel, Dominus Deus tuus, Dominus unus esl.) Quomodo unus, si duo sunt nomina, unum minoris essentiæ, alterum majoris ? Nec enim essentia seipsa major, aut minor est, sed aqualis, ac secum con- gruens. Basilius noster Oratione in Moysem citans eumdem ex Deuteronomio locum : Nec dissimilia tradit Philo Judaeus, quo libro disputat, Latine pari forma Dominus pro Dev. Testis est Tranquillus Augustum serio vetuisse Dominum ap- pellari se : causam hanc explicat Tertullianus Αpo- logetico contra gentes : Augustus imperii formator, C Jerem. XXXI, 31-33. ss ibid. 3. NOTE. ne dominum quidem dici se colebat : et hoc enim Dei est cognomen. Ibidem plura. Dio et nomen repudiasse nos docet lib. Lv : Additamentum habe : sive testamenti, remiæ cap. 1, vers. 32, Item Septuaginta, et prope continenter Basitus ipse. Basilio convenit cum vulgata versione Septuaginta et Antuerpiana, Proverbiorum cap v!!, de Dei unaudalis : Ita habent Biblia regia, Basileensis, editio twv Septuaginta. Non dubia conjectura est legendum esse vel Nam versio communis: Scribe illam in tabulis cordis tui, eo ducit: vox Hebræa tabulas significat. Deinde (2) Πρὸς Κύριον τίν Θεόν. Scriptura, Θεόν - (5) "Ητις δὲ αἵματος ταύρων. Scriptura, El (4) Της. Exple διαθήκης, hoc est, tempore pacti, (5) Συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ισραήλ. Je- (6) Καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς.
καὶ κατισχύσει βασιλέα ἐν ὀχυρώμασι, καὶ βραχίονος τοῦ κατακλύζοντος κατακλυσθήσονται . Εἶτα πάλιν ἐπαναλαβὼν τὰ περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ , λέγει· Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλῶν . Ἑβδομὰς μία Ἕως γὰρ ἑβδόμου ἔτους μετὰ τὴν ἀνάληψιν τοῦ Σωτῆρος, πλειόνων ἀλλεπαλλήλων κακῶν καταλαβόντων τοὺς Ἰουδαίους, πολλοὶ τὴν ἐκδίκησιν θεωροῦντες ἐπίστευσαν εἰς τὸν Σωτῆρα. Καὶ ἐνεδυναμώθησαν εἰς τὴν Καινὴν Διαθήκην, τὸ γεγραμμένον λέγοντες· Εἰ ἄρα ἐστὶ καρπὸς τῶν δικαίων· ἄρα ἐστὶν ὁ Θεὸς κρίνων αὐτοὺς ἐν τῇ γῇ . Προστεθέντες οὖν τῷ κηρύγματι τῶν ἀποστόλων, τῆς συντελείας τῶν ἁμαρτιῶν, καὶ ἀπαλείψεως τῶν ἀδικιῶν, ἔτυχον τοῦ βαπτίσματος κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου διήγησιν. Οὓς καὶ μακαρίζων ὁ Δαυὶ̈δ πάλιν μετὰ καὶ τῶν ὕστερον πιστευσάντων εἰς τὸν Σωτῆρα, ἔλεγε· Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρτίαι. Μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσεται Κύριος ἁμαρτίαν . δ. Εἶτα ἐφεξῆς λέγει οὕτως·
λεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. Αναγκαῖον οὖν Β Εt οι Κύριος Θεός Εἰ γὰρ μὴ Θεός, οὔτε Κύ- ριος, ἐπειδὴ δὲ Κύριος, καὶ Θεός. Δείχνυμί σοι πάλιν τὸν Μωσέα λέγοντα, «Ακους, Ἰσραήλ, Κύριος ὁ Θεός σου εἷς ἐστι· » πῶς εἷς, εἰ δύο εἰσὶ τὰ ὀνόματα, τὸ μὲν ἐλάτ τονος, τὸ δὲ μείζονος οὐσίας; οὐ γὰρ δὴ ἡ ουσία μεί- ζων ἑαυτῆς, καὶ ἐλάττων, ἀλλ᾽ ἴση καὶ συνημμένη. Ενα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τρι πλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρη ται. Τίς ὁ τῶν θείων πραγμάτων κληρονόμος. γνῶναι τίς ὁ λόγος ὁ ἐξελθὼν ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ, ἵνα γνῶμεν περὶ τίνος ὁ ἄγγελος ἐξῆλθε συν- ετίσα: αὐτόν· καὶ περὶ τίνος λέγει τοὺς χρόνους συμ πληροῦσθαι. Ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς προσευχῆς· Καὶ προσηυξάμην πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν (2), καὶ ἐξε ωμολογησάμην, καὶ εἶπα· Κύριε ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ θαυμαστὸς, ὁ φυλάσσων τὴν διαθήκην σου, καὶ τὸ ἔλεός σου τοῖς ἀγαπῶσι σε, καὶ τοῖς φυλάσ σουσι τὰς ἐντολάς σου· ἡμάρτομεν, ἠνομήσαμεν, ἡδικήσαμεν. Ἐπειδὴ οὖν περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἥτις διαθήκη διὰ τοῦ ῥαντισμοῦ τοῦ αἵματος τοῦ ἁγίου Χριστοῦ ἐτελειώθη· περὶ ἧς καὶ ὁ ᾿Απόστολος λέγει· Καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἀβελ· καὶ περὶ τῆς παλαιᾶς τῆς διὰ Μωσέως δοθείσης τοῖς Ἰουδαίοις· ἥτις δι' αἵματος ταύρων (3) καὶ τράγων, καὶ σποδοῦ, καὶ δαμάλεως ἐῤῥαντίσθη, τῆς καὶ ἐπιλησθείσης τὴν ἱκεσίαν ἐποιεῖτο Δανιὴλ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως απ τοῦ. Ὁ γὰρ λόγος ἐξελθὼν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ τοῦ Δανιήλ, τῆς (4) πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὴν ἐγέ νετο, ἥντινα καινὴν ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφή του λέγων· Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ισραήλ (5), καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ήν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. "Οτι αὕτη ἡ διαθήκη, διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ, μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς (6). Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει· Ότι δεσπότου Καὶ δεσπότης τε τότε ὁ Αύγουστος ὑπὸ τοῦ δήμου ὀνομασθεὶς, οὐχ ὅπως ἀπεῖπε μηδένα τούτῳ πρὸς ἑαυτὸν τῷ προσρήματι χρήσασθαι, ἀλλὰ καὶ πάνυ διὰ φυλακῆς αὐτὸς ἐποιή σατο. Κύριο; μὲν γὰρ παρὰ τὸ κῦρος, ὁ δὴ βέβαιον ἐστιν, εἴρηται κατ' εναντιότητα ἀβεβαίου, καὶ ἀκύρου. γὰρ τὸ αἷμα ταύρων. διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ. ἐπὶ καρδίας. Ἐπίγραψον δὲ ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. ἐπὶ πλακός· ἐπὶ τὰς πλάκας. BASILII SELEUCIENSIS Dominum Deum meum, et confessus sum, et dixi: A Obsecro, Domine Deus magne et terribilis, custodiens pactum, et misericordiam diligentibus te, et custo- dientibus mandata tun. Peccavimus, iniquitatem fecimus, impie egimus ". Quandoquidem de pacto cum iis, qui Deum diligunt, quique ejus mandata servant inito *, quod pactum sacri Christi sangui- nis aspersu perfectum est, de quo et Apostolus dicit: Et sanguinis aspersionem melius loquentem quam Abel ”; et de veteri, quod per Moysem datum est Judæis, quod per sanguinem taurorum, et hirco- rum, et cineris, et vitula aspergebatur, quo jam oblito in capite orationis suæ supplicatione usus est Daniel. Sermo enim egressus de ore ipsius Danielis erat pacti cum diligentibus eum, quod novum vo- cavit Dominus per prophetam dicens: Ecce dies venient, dicit Dominus : et feriam domui Israel et domui Juda fœdus novum : non secundum pactum, qùod pepigi cum patribus vestris in die qua appre. hendi manum eorum, ut educerem eos de terra Ægy- pli : pactum, quod irritum fecerunt, et ego dominatus sum eorum, dicit Dominus. Sed hoc erit pactum, quod feriam cum domo Israel post dies illos, dicit Dominus: Dabo legem meam in visceribus eorum, et in corde eorum scribam eam ". Et post pauca : Quia prepitiabor iniquitati eorum, et peccati eorum non memorubor amplius". De hoc igitur novo fœdere ad Danielem dicit angelus : Ab exordio precum luarum egressus est sermo, hoc est, de le: Ego autem veni ut indica- rem tibi quia vir desideriorum es; desiderans, in- quit. Christi præsentiam videre: Tu autem, anim- adverle sermonem. Animadverte, inquit, sermonem egressum de ore tuo. intellige visionem. Spirita- liter, inquit, intellige omnium secundum animam Dan. 1x,4,5. * Hebr. x11, 24. Hebr. 1x, 13. CL. DAUSQUEII tum, non male : enim et synonyma. Epi- phan. lib. n Contra hæres., p. 210, in Noetianios invectus hac reciprocat : Quae duo pariter quoque velut in æquipondio librat D. Chrysostomus Oratione de S. Phora, e ms., Latinis aperiam : Ostendo tibi Moysem dicentem: « Audi, Israel, Dominus Deus tuus, Dominus unus esl.) Quomodo unus, si duo sunt nomina, unum minoris essentiæ, alterum majoris ? Nec enim essentia seipsa major, aut minor est, sed aqualis, ac secum con- gruens. Basilius noster Oratione in Moysem citans eumdem ex Deuteronomio locum : Nec dissimilia tradit Philo Judaeus, quo libro disputat, Latine pari forma Dominus pro Dev. Testis est Tranquillus Augustum serio vetuisse Dominum ap- pellari se : causam hanc explicat Tertullianus Αpo- logetico contra gentes : Augustus imperii formator, C Jerem. XXXI, 31-33. ss ibid. 3. NOTE. ne dominum quidem dici se colebat : et hoc enim Dei est cognomen. Ibidem plura. Dio et nomen repudiasse nos docet lib. Lv : Additamentum habe : sive testamenti, remiæ cap. 1, vers. 32, Item Septuaginta, et prope continenter Basitus ipse. Basilio convenit cum vulgata versione Septuaginta et Antuerpiana, Proverbiorum cap v!!, de Dei unaudalis : Ita habent Biblia regia, Basileensis, editio twv Septuaginta. Non dubia conjectura est legendum esse vel Nam versio communis: Scribe illam in tabulis cordis tui, eo ducit: vox Hebræa tabulas significat. Deinde (2) Πρὸς Κύριον τίν Θεόν. Scriptura, Θεόν - (5) "Ητις δὲ αἵματος ταύρων. Scriptura, El (4) Της. Exple διαθήκης, hoc est, tempore pacti, (5) Συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ισραήλ. Je- (6) Καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς.
Καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος καταπαύσει θυσιαστήρια καὶ θυσίας, ἕως πτερυγίου ἀπὸ ἀφανισμοῦ, καὶ ἕως συντελείας καὶ σπονδῆς τάξει ἀφανισμοῦ . Τὸ δὲ λέγειν, ἡμίσει ἑβδομάδος , ἐν ᾧ κατέπαυσε τὰ θυσιαστήρια καὶ τὰς θυσίας, ἐγένετο οὕτως. Τῷ γὰρ τετάρτῳ ἔτει μετὰ τὴν ἀνάληψιν τοῦ Σωτῆρος, τελευτήσαντος Τιβερίου, διαδεξάμενος, εἰκόνα Αὐγούστου ἐν τῇ Ἱερουσαλὴμ ἀνέθηκε, καὶ πολλῶν πολέμων περὶ τούτου γενομένων παρὰ τῶν Ἰουδαίων, ἡττήσας αὐτοὺς ὁ Γάϊος τὰ θυσιαστήρια αὐτῶν κατέσκαψε, καὶ τὰς θυσίας τὰς κατὰ τὸν νόμον σὺν τῷ πτερυγίῳ περιεῖλε. Τὸ δὲ πτερύγιον λέγει τὴν τοῦ ἀρχιερέως στολὴν, ἤτοι διπλοί̈δα. Τῶν γὰρ πρὸ Τίτου ἐπὶ φόρον αὐτὴν ποιησάντων, καὶ ἐπὶ ἰδίαν σφραγῖδα φρουρούντων, καὶ τῶν βουλομένων αὐτὴν μισθούντων, ὁ Τίτος ἐλθὼν καὶ ταύτην ἐξηφάνισε, αὐτὸν μόνον προσκυνεῖσθαι βουλόμενος. Ἵνα δὲ μηδεμία ἐλπὶς ματαία τοῖς Ἰουδαίοις καταλειφθῇ ἐπανανεώσεως αὐτῶν ποτε, προσέθηκεν ὁ ἄγγελος· Ἐπ’ ἀφανισμῷ ἕως συντελείας . Τὸν δὲ λάαρον τοῦ θυμοῦ Τίτον λέγει προστιθεὶς, Καὶ σπονδῆς ἀπ’ ἀφανισμοῦ .
λεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν. Αναγκαῖον οὖν Β Εt οι Κύριος Θεός Εἰ γὰρ μὴ Θεός, οὔτε Κύ- ριος, ἐπειδὴ δὲ Κύριος, καὶ Θεός. Δείχνυμί σοι πάλιν τὸν Μωσέα λέγοντα, «Ακους, Ἰσραήλ, Κύριος ὁ Θεός σου εἷς ἐστι· » πῶς εἷς, εἰ δύο εἰσὶ τὰ ὀνόματα, τὸ μὲν ἐλάτ τονος, τὸ δὲ μείζονος οὐσίας; οὐ γὰρ δὴ ἡ ουσία μεί- ζων ἑαυτῆς, καὶ ἐλάττων, ἀλλ᾽ ἴση καὶ συνημμένη. Ενα μηνύει, καὶ τρίτον επονομάζει· περὶ ἑνὸς διαλέγεται, καὶ τρι πλασιάζει τὴν φωνὴν, ἵνα τὰς ὑποστάσεις μαρτύρη ται. Τίς ὁ τῶν θείων πραγμάτων κληρονόμος. γνῶναι τίς ὁ λόγος ὁ ἐξελθὼν ἐν ἀρχῇ τῆς δεήσεως αὐτοῦ, ἵνα γνῶμεν περὶ τίνος ὁ ἄγγελος ἐξῆλθε συν- ετίσα: αὐτόν· καὶ περὶ τίνος λέγει τοὺς χρόνους συμ πληροῦσθαι. Ἔχει δὲ οὕτω τὰ τῆς προσευχῆς· Καὶ προσηυξάμην πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν (2), καὶ ἐξε ωμολογησάμην, καὶ εἶπα· Κύριε ὁ Θεὸς ὁ μέγας καὶ θαυμαστὸς, ὁ φυλάσσων τὴν διαθήκην σου, καὶ τὸ ἔλεός σου τοῖς ἀγαπῶσι σε, καὶ τοῖς φυλάσ σουσι τὰς ἐντολάς σου· ἡμάρτομεν, ἠνομήσαμεν, ἡδικήσαμεν. Ἐπειδὴ οὖν περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ· ἥτις διαθήκη διὰ τοῦ ῥαντισμοῦ τοῦ αἵματος τοῦ ἁγίου Χριστοῦ ἐτελειώθη· περὶ ἧς καὶ ὁ ᾿Απόστολος λέγει· Καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἀβελ· καὶ περὶ τῆς παλαιᾶς τῆς διὰ Μωσέως δοθείσης τοῖς Ἰουδαίοις· ἥτις δι' αἵματος ταύρων (3) καὶ τράγων, καὶ σποδοῦ, καὶ δαμάλεως ἐῤῥαντίσθη, τῆς καὶ ἐπιλησθείσης τὴν ἱκεσίαν ἐποιεῖτο Δανιὴλ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς δεήσεως απ τοῦ. Ὁ γὰρ λόγος ἐξελθὼν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ τοῦ Δανιήλ, τῆς (4) πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὴν ἐγέ νετο, ἥντινα καινὴν ἐκάλεσεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφή του λέγων· Ἰδοὺ ἡμέραι έρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ισραήλ (5), καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινήν· οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ήν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου· ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κἀγὼ ἡμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος. "Οτι αὕτη ἡ διαθήκη, διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ, μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς (6). Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει· Ότι δεσπότου Καὶ δεσπότης τε τότε ὁ Αύγουστος ὑπὸ τοῦ δήμου ὀνομασθεὶς, οὐχ ὅπως ἀπεῖπε μηδένα τούτῳ πρὸς ἑαυτὸν τῷ προσρήματι χρήσασθαι, ἀλλὰ καὶ πάνυ διὰ φυλακῆς αὐτὸς ἐποιή σατο. Κύριο; μὲν γὰρ παρὰ τὸ κῦρος, ὁ δὴ βέβαιον ἐστιν, εἴρηται κατ' εναντιότητα ἀβεβαίου, καὶ ἀκύρου. γὰρ τὸ αἷμα ταύρων. διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραήλ. ἐπὶ καρδίας. Ἐπίγραψον δὲ ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς καρδίας σου. ἐπὶ πλακός· ἐπὶ τὰς πλάκας. BASILII SELEUCIENSIS Dominum Deum meum, et confessus sum, et dixi: A Obsecro, Domine Deus magne et terribilis, custodiens pactum, et misericordiam diligentibus te, et custo- dientibus mandata tun. Peccavimus, iniquitatem fecimus, impie egimus ". Quandoquidem de pacto cum iis, qui Deum diligunt, quique ejus mandata servant inito *, quod pactum sacri Christi sangui- nis aspersu perfectum est, de quo et Apostolus dicit: Et sanguinis aspersionem melius loquentem quam Abel ”; et de veteri, quod per Moysem datum est Judæis, quod per sanguinem taurorum, et hirco- rum, et cineris, et vitula aspergebatur, quo jam oblito in capite orationis suæ supplicatione usus est Daniel. Sermo enim egressus de ore ipsius Danielis erat pacti cum diligentibus eum, quod novum vo- cavit Dominus per prophetam dicens: Ecce dies venient, dicit Dominus : et feriam domui Israel et domui Juda fœdus novum : non secundum pactum, qùod pepigi cum patribus vestris in die qua appre. hendi manum eorum, ut educerem eos de terra Ægy- pli : pactum, quod irritum fecerunt, et ego dominatus sum eorum, dicit Dominus. Sed hoc erit pactum, quod feriam cum domo Israel post dies illos, dicit Dominus: Dabo legem meam in visceribus eorum, et in corde eorum scribam eam ". Et post pauca : Quia prepitiabor iniquitati eorum, et peccati eorum non memorubor amplius". De hoc igitur novo fœdere ad Danielem dicit angelus : Ab exordio precum luarum egressus est sermo, hoc est, de le: Ego autem veni ut indica- rem tibi quia vir desideriorum es; desiderans, in- quit. Christi præsentiam videre: Tu autem, anim- adverle sermonem. Animadverte, inquit, sermonem egressum de ore tuo. intellige visionem. Spirita- liter, inquit, intellige omnium secundum animam Dan. 1x,4,5. * Hebr. x11, 24. Hebr. 1x, 13. CL. DAUSQUEII tum, non male : enim et synonyma. Epi- phan. lib. n Contra hæres., p. 210, in Noetianios invectus hac reciprocat : Quae duo pariter quoque velut in æquipondio librat D. Chrysostomus Oratione de S. Phora, e ms., Latinis aperiam : Ostendo tibi Moysem dicentem: « Audi, Israel, Dominus Deus tuus, Dominus unus esl.) Quomodo unus, si duo sunt nomina, unum minoris essentiæ, alterum majoris ? Nec enim essentia seipsa major, aut minor est, sed aqualis, ac secum con- gruens. Basilius noster Oratione in Moysem citans eumdem ex Deuteronomio locum : Nec dissimilia tradit Philo Judaeus, quo libro disputat, Latine pari forma Dominus pro Dev. Testis est Tranquillus Augustum serio vetuisse Dominum ap- pellari se : causam hanc explicat Tertullianus Αpo- logetico contra gentes : Augustus imperii formator, C Jerem. XXXI, 31-33. ss ibid. 3. NOTE. ne dominum quidem dici se colebat : et hoc enim Dei est cognomen. Ibidem plura. Dio et nomen repudiasse nos docet lib. Lv : Additamentum habe : sive testamenti, remiæ cap. 1, vers. 32, Item Septuaginta, et prope continenter Basitus ipse. Basilio convenit cum vulgata versione Septuaginta et Antuerpiana, Proverbiorum cap v!!, de Dei unaudalis : Ita habent Biblia regia, Basileensis, editio twv Septuaginta. Non dubia conjectura est legendum esse vel Nam versio communis: Scribe illam in tabulis cordis tui, eo ducit: vox Hebræa tabulas significat. Deinde (2) Πρὸς Κύριον τίν Θεόν. Scriptura, Θεόν - (5) "Ητις δὲ αἵματος ταύρων. Scriptura, El (4) Της. Exple διαθήκης, hoc est, tempore pacti, (5) Συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ισραήλ. Je- (6) Καὶ ἐπὶ καρδίαν αὐτῶν ἐπιγράψω αυτούς.
PG 85:409Ἐπὶ δὲ πλείονος βεβαιώσεως ἐπαναλαμβάνει ὁ ἄγγελος καὶ τὰ τῆς ἑβδομάδος, καὶ τὰ τοῦ ἡμίσους τῆς ἑβδομάδος, προσθεὶς περὶ τοῦ ἀνδριάντος, ὅνπερ ἐν τῷ ναῷ αὐτῶν τῷ ἁγίῳ καθίδρυσε, καὶ προσκυνεῖν αὐτοὺς ἐποίησε. Τοῦτο γὰρ καὶ βδέλυγμα τῶν ἐρημώσεων ἐκάλεσεν ὁ ἄγγελος, ὅτι τοῦτο ἐβδελύσσοντό ποτε οἱ ἐρημωθέντες Ἰουδαῖοι. Τοῦτο γὰρ ἐρήμωσιν ἐκάλεσε, καθὼς καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ περὶ τούτου ἔλεγεν· Ὅταν καὶ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἔσται ἐν τόπῳ ἁγίῳ , γινώσκετε ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς. Σημαίνων δὲ ὁ ἄγγελος ἕως πότε ἔσται τὰ περὶ αὐτοὺς, καὶ τοῦτο δευτεροῖ λέγων, Ἕως συντελείας καιροῦ συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν· συντέλειαν καὶ ἐνταῦθα καλῶν τοὺς ἐρημωθέντας Ἰουδαίους. Ἐπειδὴ γὰρ [περὶ] τῆς προτέρας αἰχμαλωσίας τῆς ἐπὶ Ναβουχοδονόσορ Ἱερεμίας προφητεύων, καὶ τὸν καιρὸν τῆς ἐπανόδου ἐδήλωσεν αὐτοῖς εἰπών· Ὅταν πληρωθῇ Βαβυλὼν ἑβδομήκοντα ἔτη . Ὁ μὲν ἀρχάγγελος Γαβριὴλ οὐδεμίαν ἐλπίδα ματαίαν προσδοκᾷν αὐτοὺς κατέλιπεν, εἰπών· Ἕως συντελείας καιρῶν συντέλεια δοθήσεται ἐπὶ τὴν ἐρήμωσιν .
ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν. Καὶ τὸ, Οὐ μὴ μείνῃ λίθος ἐπὶ Λίθον ὧδε, ὃς οὐ μὴ καταλυθήσεται (12') τόπου τινὰ ἐκτὸς ὄντα τοῦ προτειχίσματος (15), δν ἐκάλουν Κρανίου τόπον, ἐν ᾧ ἔτεκέ τις γυνὴ παιδίον ἔχον κέρατα· ἀφ' οὗ συμβόλου ἔφασαν τινες βασιλικὸν οἶκον (14) ἐν τῷ τόπῳ ἔσεσθαι, ὅπερ καὶ ἐγένετο. Ἐκεῖ γὰρ τοῦ Κυρίου καταξιώσαντος σταυρωθῆναι, καὶ ταφῆναι, καὶ ἀναστῆναι τῷ καλουμένῳ Γολ- γοθά (15)· ἐκεῖ καὶ ἡ ἁγία τοῦ Θεοῦ καθιδρύθη ἐκ- κλησία, ἐπωνύμως, τὰ σωτήρια τοῦ Κυρίου πάθη φέρουσα μέχρι νῦν· τοῦ σταυροῦ δὴ λέγω καὶ τῆς ἀναστάσεως. Κατὰ δὲ τὰς τῶν Ἰουδαίων παραδόσεις, ὥς φασι, τὸ κρανίον τοῦ Ἀδὰμ ἐκεῖσε εὑρεθῆς να: (16)· καὶ τοῦτο διεγνωκέναι τὸν Σολομῶντα διὰ τῆς ὑπερβαλλούσης αὐτῷ σοφίας. Τούτου χάριν, φασί, καὶ Κρανίου τόπος ἐκλήθη ὁ τόπος ἐκεῖνος. Τo δὲ, Οικοδομηθήσεται πλατεῖα, καὶ περίτειχος τὴν τοῦ ναοῦ πλατείαν, καὶ τὸ τεῖχος τῆς καλουμένης Αἰλίας, ὁ ᾠκοδόμησεν Αίλιος Τίτος ἐν αὐτῷ τῷ τόπῳ, μετὰ τὴν καταστροφὴν τοῦ οἰκοδομηθέντος ναοῦ (17) καὶ τοῦ τείχους μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν, ᾠκοδόμη σαν οἱ Ἰουδαῖοι ἐν ἔτεσιν ρ'. Οπερ καθεῖλεν Ουεσπασιανὸς ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἁλώσεως κατὰ τὴν Ιωσήπου συγγραφήν. Τὸ δὲ, Καὶ ἐκκενωθήσονται οι καιροί· ὅτι ἐν ταύτῃ τῇ καταστάσει ἔσονται οἱ Ἰουδαῖοι μέχρι συντελείας τῶν καιρῶν. Εἶτα ἐπο αναλαβὼν ὁ ἄγγελος τὰ περὶ τοῦ πάθους τοῦ Κυρίου διηγεῖται, καὶ διὰ τὸ πάθος κατάλυσιν τῆς κιβωτού, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ ἁγίων, καὶ τοῦ κέρατος ἐν ᾧ "Ος οὐ μὴ καταλυθήσεται. κατὰ τὰς ἀψευδεῖς αὐτοῦ φωνάς : Κροῖσος "Αλυν διαβας μεγάλην ἀρχὴν καταλύσει. κεραΐζειν οι κορύπτειν Ἐν Βίβλοις εὑρήκαμεν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν τῷ Γολγούς ἐσταυρώσθαι, οὐκ ἄλλῃ που ἀλλ᾽ ἢ ἔνθα ἔκειτο τοῦ Ἀδὰμ σῶμα. Εξελθὼν γὰρ ἐκ τοῦ παραδείσου καὶ κατῳκηκώς κατέναντι αὐτοῦ πολλῷ τῷ χρόνῳ, καὶ διὰ πολλῶν τῶν ἡμερῶν διελ- θών, ὕστερον ἦλθε καὶ ἐν τόπῳ τούτῳ, Ἱεροσολύμων δέ φημι, τὸ χρεὼν ἀποδεδωκώς, καὶ ἐκεῖσε ἐτάφη ἐν τῷ τόπῳ τῷ Γολγοθᾷ, ὅθεν εἰκότως τὸ ἐπώνυμου ὁ τόπος ἔσχε, κρανίου ἑρμηνευόμενος τόπος. δόμησεν Αίλιος Τίτος ἐν αὐτῷ τῷ τόπῳ μετὰ τὴν καταστροφὴν τοῦ οἰκοδομηθέντος ναού. Ἐς δὲ τὰ Ἱεροσόλυμα πόλιν αὐτοῦ ἀντὶ τῆς κατασκαφείσης οἰκίσαντος, ἢ καὶ Αἰλίαν Καπιτωλίνα» ὠνόμασε, Εκέλευσε κτισθῆναι τὴν πόλιν ὅλην παρεκτὸς τοῦ ναοῦ, τὸ παρεκτός Αίλιος Τίτος. Αίλιος δ Τίτου, ORATIO XXXVIII. A locum quemdam extra pomerium fuisse, quem Cale variæ locum appellitabant, in quo mulier quædam cornutum fetum enixa est: quo e signo nonnulli dixere eo loco domum regiam futuram, quod et successus docuit. Nam cum dignatus fuisset in cru- cem agi Dominus, et sepeliri, et ad vitam resur- gere in loco, qui Golgotha indigitatur, illic et sall- cta Dei constituta ecclesia in hodiernum usque diem refert salutaria Christi mysteria crucis, et resurrectionis, estque Salvatori cognominis. Insu - per ex Judæorum cabala Adæ cranium aiunt ibi repertum, idque Salomonem pro supereminenti sua sapientia dignovisse. Cujus rei gratia eum locum Calvariae nomen retulisse ferunt. Illud vero: Edi- ficabitur platea, et muri, templi plateam significat, B et murum appellata Elix, quem eodem in loco lius Titus ædificavit post excitati templi eversionem, et captivitatem nuri, quem quinquaginta annorum spatio edificaverant, ut Josephus scribit, Vespasianus destruxit urbe capta. Porro illud: Consummabuntur tempora, indicat in hoc rerum statu futuros Ju- dæos usque ad consummationem temporum. Tum supertexit angelus que ad passionen Domini per- tinent, et per passionem arcæ dissolutionem, et sacrorum in ea reconditorum, ejusque cornu, quo reges, propheta, populi judices, ungebantur; deinde quid · Judæis, qui Christum cruci affixerunt, esset obventurum; dicit enim sic : Post hebdomadas sexa- ginta duas occidetur Christus: et non erit ejus po- CL. DAUSQUE! NOTÆ. (12') Apposite ad- modum illud præstruxit, sunt enim Christ prædictiones veracissime : mendax et impostoria dæmonis illa apud Diodorum : Cic. Croesus Ialyn penetrans, magnam pervertet opum vim. Videtur locus abruptus, nec satis cum antecedente cohærere. vales : nam cornu potestatis est index; quare reges cornu ungebantur; supra id vidimus. Ex eo apud Græ- cos a cornupetis animantibus translata sunt ad potentiam designandam. Lege etiam e sacro codice Danielis capite nono. Et pur- purea cornua, cum quibus bos albus olim natus, Albino Clodio, tum primum in lucem edito, impe- ratoriam dignitatem portendisse persuasum fuit. Eadem est Epiphanii libros Contra hæreses sententia: Constat Jerusalem ampliatam ac refectam Æliam appellari cupisse ab Alio Adriano, ex noc D. Basilii loco, ex Chrysostomi hom. Contra Judæos, ex Xiphilino in Adriano : quae prope verbatim mu- tuatus est Zonaras tomo Il. Item ex Orosio id no- tabile est lib. vit, capite 13, de Adriano : Præcepit ne cui Judæo introeundi Hierosolymam esset licentia, Christianis tantum civitate permissa, quam ipse in optimum statum murorum exstructione reparavit, et Æliam vocari de pronomine suo præcepit. Alexan- der monachus De inventione sanctæ crucis testatur ab Elio Adriano inventam unicam Christianorum ecclesiam, totis Hierosolymis evastatis, ejusque jussu, incenso undique studio ad opus Judæis convolan- libus, urbem esse instauratam : sed inquit Alexan- der : jussit urbem integre ædificari, excepίο templo : ita interpretor, ut Matthæi v, 32. At non perinde certumn, quid illud sibi velit Conjicere est scribendum : sed non æque firmare. Onuphrius de Adriano scribit : Ane imperium appellabatur P. Alius, T. F. T. N. Hadrianus. Sed neque Spartianus ne- que Dio suffragantur. In veteribus nummis et in- scriptionibus Pius his prænominibus sæpius insigni- tur. T. Alius, Hadrianus, Antoninus. Aug. Pius. Antoninum tamen non intelligit Basilius, neque c³- teri scriptores, Hierosolymæ restauratorem: licet ex ea ipsius appellatione iterum conjicio, eam quoque fuisse imperatori Adriano. Nam Antoninus Adriani beneficio et adoptatione nomen induit Æli et Titi : quare, etsi taceant historici, suspicio est Adrianum fuisse vocatum Titum Ælium Adrianum. (15) Τόπον τινὰ ἐκτὸς ὄντα τοῦ προτειχίσματος. 14) Ερασάν τινες βασιλικόν οἶκον. Nec vani (15) Τῷ καλουμένῳ Γολγοθᾷ. Præscribe iv. (16) Το κρανίον τοῦ Ἀδὰμ ἐκεῖσε εὑρεθῆναι. (17) Τὸ τεῖχος τῆς καλουμένης Αλλίας, ὃ ᾠκο-
PG 85:411Ταῦτα γὰρ αὐτοῖς συμβέβηκε τοῦ Θεοῦ αὐτοὺς ἐγκαταλείψαντος, δι’ ἣν ἠσέβησαν εἰς τὸν Χριστὸν ἀσέβειαν· καθὼς καὶ Δαυὶ̈δ προφητεύων περὶ τῆς τοιαύτης αὐτῶν ἀσεβείας λέγει· Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου, καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ . Τὴν δὲ ἐγκατάλειψιν αὐτῶν τὴν διὰ ταύτην τὴν ἀνομίαν, ἐφεξῆς λέγει οὕτως· Διαῤῥήξωμεν τοὺς δεσμοὺς αὐτῶν, καὶ ἀποῤῥίψωμεν ἀφ’ ἡμῶν τὸν ζυγὸν αὐτῶν. Ὁ κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτοὺς, καὶ ὁ Κύριος ἐκμυκτηριεῖ αὐτούς. Τότε λαλήσει πρὸς αὐτοὺς ἐν ὀργῇ αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ θυμῷ αὐτοῦ ταράξει αὐτούς . Καθὼς καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος ἡμῶν διὰ τοῦ προφήτου Ἱερεμίου προέλεγε περὶ τῆς τοιαύτης αὐτῶν ἐγκαταλείψεως· Ἐγκατέλειπον τὴν γῆν μου, ἀφῆκαν τὴν κληρονομίαν μου, ἔδωκα τὴν ἠγαπημένην ψυχήν μου εἰς χεῖρας ἐχθρῶν αὐτῆς . ε.
Α εχρίοντο βασιλεῖς, καὶ προφῆται οι κρίνοντες τὸν Εt Εt λαόν· καὶ τί συμβήσεται τοῖς Ἰουδαίοις τοῖς σταυ ρώσασιν αὐτόν· λέγει γὰρ οὕτως· Καὶ μετὰ τὰς ξβ'. ἑβδομάδας, ἐξολοθρευθήσεται χρίσμα· καὶ κρίμα οὐκέτι ἔσται ἐν αὐτῷ. Τὸ κέρας λέγει ἐν ᾧ ἐχρίοντο οἱ βασιλεῖς, καὶ προφῆται οἱ κρίνοντες τὸν λαὸν καὶ τὴν πόλιν. Καὶ τὸ ἅγιον διαφθεροῦσι σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῶν ἐρχομένων (18). Τὸν ἡγούμενον δὲ τὸν ἐρχόμενον, τὸν Σωτῆρα λέγει. Περὶ δὲ τῶν σταυρωσάντων αὐτὸν λέγει οὕτως· Καὶ ἐκκοπήσον. ται ἐν κατακλυσμῷ (19)· καὶ ἕως τέλους πολέ μου συντετμημένου τάξει ἀφανισμοῦ. Τὸν πόλε μον τὸν ἐπὶ Οὐεσπασιανοῦ ἀφανισμοῦ κατακλυσμὸν ὠνόμασεν. "Οτι δὲ ἔθος τῇ Γραφῇ τὴν αἱματεκχυσίαν τὸν πολλὸν τοῦ πολέμου κατακλυσμὸν ὀνομάζειν, καὶ ἐκ τῆς ὁράσεως τοῦ Δανιὴλ ἐπιμάθωμεν. Λέγει δὲ οὕτως· Καὶ υἱοὶ συνάξουσιν ὄχλον πολύν δυνά- μεων πολλών (20)· καὶ εἰσελεύσεται ερχόμενος καὶ κατακλύζων· καὶ μετ' ὀλίγα λέγει· Καὶ ἤξει εύ θηνία· καὶ κατισχύσει βασιλέα ἐν ὀχυρώμασι, καὶ βραχίονος τοῦ κατακλύζοντος κατακλυσθή σονται (21). Εἶτα πάλιν ἐπαναλαβὼν τὰ περὶ τῆς διαθήκης τῆς πρὸς τοὺς ἀγαπῶντας τὸν Θεὸν, καὶ φυλάσσοντας τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, λέγει· Καὶ δυναμώσει διαθήκην πολλών. Εβδομάς μία. Εως γὰρ ἑβδόμου ἔτους μετὰ τὴν ἀνάληψιν τοῦ Σωτῆρος, πλειόνων ἀλλεπαλλήλων κακῶν καταλαβόντων τοὺς Ἰουδαίους, πολλοὶ τὴν ἐκδίκησιν θεωροῦντες ἐπίσ στευσαν εἰς τὸν Σωτῆρα. Καὶ ἐνεδυναμώθησαν εἰς τὴν Καινὴν Διαθήκην, τὸ γεγραμμένον λέγοντες· Εἰ ἄρα ἐστὶ καρπὸς τῶν δικαίων (22)· ἄρα ἐστὶν ὁ Θεὸς κρίνων αὐτοὺς ἐν τῇ γῇ. Προστεθέντες οὖν τῷ κηρύγματι (23) τῶν ἀποστόλων, τῆς συντελείας τῶν ἁμαρτιῶν, καὶ ἀπαλείψεως τῶν ἀδικῶν, ἔτυχον τοῦ βαπτίσματος κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου διήγησιν. Οὓς καὶ μακαρίζων ὁ Δαυὶδ πάλιν μετὰ καὶ τῶν ὕστερον πιστευσάντων εἰς τὸν Σωτῆρα, ἔλεγε· Μα- κάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρτίαι. Μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λο γίσεται Κύριος ἁμαρτίαν. δ. Εἶτα ἐφεξῆς λέγει οὕτως· Καὶ ἐν τῷ ἡμίσει τῆς ἑβδομάδος καταπαύσει θυσιαστήρια καὶ θυ- σίας, ἕως πτερυγίου ἀπὸ ἀφανισμοῦ, καὶ ἕως συντελείας καὶ σπονδῆς τάξει ἀφανισμοῦ. Τὸ δὲ λέγειν, ἡμίσει ἑβδομάδος, ἐν ᾧ κατέπαυσε τὰ θυ σιαστήρια καὶ τὰς θυσίας, ἐγένετο οὕτως. Τῷ γὰρ τετάρτῳ ἔτει μετὰ τὴν ἀνάληψιν τοῦ Σωτῆρος, τε λευτήσαντος Τιβερίου, διαδεξάμενος, εἰκόνα Αὐγού τῷ ἐρχομένῳ, βιο ἐλευσομένῳ. κατεκόπησαν καταιγίς φερομένη, ὡς ἐν κατα· κλυσμῷ, ὡς λεπτολόγοι. μεων πολλῶν. λεία ἐν ὀχυρώμασι, καὶ βραχίονος τοῦ κατακλύ ζοντος κατακλυσθήσονται. Καὶ ἤξει ἐν εὐ· θηνίᾳ, καὶ κατισχύσει βασιλείας ἐν ὀλισθήμασι, καὶ τοῦ βραχίονος τοῦ κατακλύζοντος κατακλυσθήσον- ται. BASILII SELEUCIENSIS pulus, qui eum negalurus est. Cornu dicit quo reges, et propheta, populi civitatisque judices ungebantur. Et sanctuarium dissipabit populus cum duce ven- turo. Ducem venturum Salvatorem appellat. Ac de iis, qui Christum dederant in crucem, hunc in modum pronuntiat : finis ejus vastilas, et post finem belli statuta desolatio. Bellum Vespasiani diluvium vocavit internecinum. Scripture mos est sanguinis effusionem magnum belli dilu- vium nominare, quod vel ex Danielis viso condi- scimus. Filii autem ejus provocabunt multitudinem exercituum plurimorum, et veniet properans, et inun- dans ''. post pauca dicit; Et veniet fertilitas, et confirmabit regem in munimentis, et brachio inundlante inundabuntur ''. Ilerumque ad diligentes Deum, et custodientes mandata ejus, illata de eo pacto C mentione dicit : Et confirmabit pactum multorum ". Hebdomas una. Nam usque ad annum septimum post ascensionem Salvatoris crebris catenatisque malis Judæos invadentibus, multi animadversa ul- tione divina crediderunt in Salvatorem, et in No- vum Testamentum bene animati Scripturam illam usurpabant Si utique est fructus justo utique est Dominus judicans eos in terra". Itaque aposto lorum prædicationi adhaerentes baptismum peccato- rum expiationem, et iniquitatum oblitterationein juxta angeli narrationem sunt indepti. Quos una cum iis, qui postea in Salvatorem crediderunt David deprædicat: Beati, quorum remissæ sunt ini- quitates, et quorum tecia sunt peccata. Bealus vir, cui non imputavit Dominus peccatum "*. medio hebdomadis cessare faciel allaria, et sacrif- cia usque ad plerygium ab exterminio, et usque ad consummationem et libamentum constituel extermi- nium 4. Dicere vero, in medio hebdomadis, in qua aras abrogabit et victimas, sic evenit. Nam post Salvatoris ascensionem Tiberio demortuo successor imaginem Augusti llierosolymis posuit, super quo Dan. XI, 10. ibid. 22. C Dan. IX, 27. ** Psal. Lvit, 11. Psal. xxx1, 4, 2. Dan. ix, 27- CL. DAUSQUEII NOTÆ. Qualia praesentia non pauca futuris verti. elegantissime dictum, ac si quid aliud. Apud Livium, Volscorum res accisas legimus in tertio. Supra, reposuimus ex Eustatiuo. Divine au- tein bellum internecinum el cladem ingentem vocat diluvium. Item divinus poeta : Diluvio ex illo tot vasta per æquora vecti. Ex eodem foute est illud interpretis Isa. xxviii : Flagellum inundans, pro pro rerum adversarum procella et tempestate, quam loquitur propheta. Monco, ne quis ad flagelli len- titudinem referat. Qui igitur scribunt suut Longe aliter apnd Septuaginta, et in editione regia : Danielis cap. II. caput undecimum de Actis apostolorum. 4. Deinde sic angelus dicendo provehitur: Et in (18) Σὺν τῷ ἡγουμένῳ τῶν ἐρχομένων. Scribo (19) Καὶ ἐκκοπήσονται ἐν κατακλυσμῷ. Hoc (20) Δυνάμεως πολλῶν. Corrige e Bibliis, δυνά- (21) Καὶ ἥξει ευθηνία, καὶ κατισχύσει βασι- (22) Καρπὸς τῶν δικαίων. Psalmo tv, τῷ δικαίῳ. (23) Προστεθέντες ἐν τῷ κηρύγματι. Respicit
PG 85:417Τῆς ἀποδείξεως γενομένης κατὰ δύναμιν περὶ τοῦ πεπληρῶσθαι πάντα τὰ παρὰ τοῦ ἀρχαγγέλου Γαβριὴλ λελεγμένα περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν παρουσίας, καὶ τῶν μετὰ τὴν ἀνάληψιν αὐτοῦ συμβεβηκότων τοῖς Ἰουδαίοις, ἀναγκαῖον γνῶναι καὶ ἐκ τῶν χρόνων τῶν βασιλέων τῶν γενομένων μετὰ τὴν συμπλήρωσιν τῶν ο ἐτῶν τῆς αἰχμαλωσίας ἕως τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἱερουσαλὴμ, τὰς ξθ ἑβδομάδας τὰς ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου, καὶ τὴν ἑτέραν μίαν ἑβδομάδα, ἐν ᾗ ἐγένετο ἡ συντομὴ ἡ κατὰ τῶν Ἰουδαίων καὶ κατὰ τῆς Ἱερουσαλὴμ, καθά φησιν ὁ ἄγγελος, Ἑβδομήκοντα ἑβδομάδες συνετμήθησαν ἐπὶ τὸν λαόν σου, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν , καὶ τὰ ἑξῆς. Ἔστι δὲ οὕτως καθὼς Ἰώσηπος ἐν τῇ ια βίβλῳ τῶν ἱστοριῶν τῆς Ἰουδαϊκῆς ἀρχαιολογίας διηγήσατο. Κῦρος ὁ μετὰ Ἀστυάγην, ἐφ’ οὗ ὁ Βὴλ κατεστράφη, καὶ ὁ δράκων ἀπεκτάνθη, ἐν τῷ πρώτῳ ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ, ἀπολύσας τοὺς Ἰουδαίους τῆς αἰχμαλωσίας, ἐκέλευσεν αὐτοῖς οἰκοδομεῖν τὴν Ἱερουσαλὴμ, παρασχόμενος αὐτοῖς καὶ χρήματα εἰς τὴν οἰκοδομήν. Τούτῳ δὲ τῷ ἔτει ἐτελεύτησεν ὁ Δανιὴλ ἐν Βαβυλῶνι κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου φωνὴν, τοῦ ἐνδεδυμένου τὰ βύσσινα. Φησὶ γὰρ πρὸς αὐτόν·
PG 85:419Καὶ σὺ, Δανιὴλ, δεῦρο καὶ ἀναπαύου· ἔτι γάρ εἰσιν ἡμέραι καὶ ὧραι εἰς ἀναπλήρωσιν συντελείας , καθὼς καὶ ἐν τῇ ἀρχῇ τῆς τρίτης ὁράσεως λέγεται περὶ αὐτοῦ· Καὶ ἐγένετο Δανιὴλ ὡς ἕτους τρίτου τοῦ Κύρου τοῦ βασιλέως . Τούτῳ οὖν τῷ ἐνιαυτῷ ἀρξάμενοι τῆς οἰκοδομῆς, ἔμειναν οἰκοδομοῦντες ἕως τῆς τελευτῆς αὐτοῦ, καὶ εἰσὶν ἔτη λ. Βασιλεύσαντος δὲ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Καμβύσου, κεκώλυται τὰ τῆς οἰκοδομῆς ἐξ ἀναφορᾶς τῶν ἐγχωρίων ἀρχόντων ἔτη 2. Ὁμοίως δὲ βασιλεύσαντος καὶ τοῦ καλουμένου Μαγουσέου κεκώλυται ἡ οἰκοδομὴ ἔτος α. Τῷ δὲ δευτέρῳ ἔτει τῆς βασιλείας Δαρείου μετὰ Μαγούσεον ἐπιτραπέντες πάλιν οἰκοδομεῖν κατὰ παράκλησιν Ζοροβάβελ, συνετέλεσαν τὸν ναὸν ἔτει θ Δαρείου, μηνὶ δευτέρῳ, τρίτῃ καὶ εἰκάδι, ὡς εἶναι ὁμοῦ τὰ τῆς οἰκοδομῆς τοῦ ναοῦ μ, οὕτω· Κύρου ἔτη λ· Καμβύσου ἔτη 2· Μαγουσέου ἔτος ἕν· Δαρείου ἔτη θ. Ὅπερ εἰδότες Ἰουδαῖοι ἔλεγον τῷ Σωτῆρι· Τεσσαράκοντα καὶ 2 ἔτεσιν ᾠκοδομήθη ὁ ναὸς οὗτος, καὶ σὺ τρισὶν ἡμέραις ἐγερεῖς αὐτόν ; Μετὰ δὲ τὴν τοῦ ναοῦ οἰκοδομὴν περιζήσαντος Δαρείου ἕτερα ἔτη κζ, ἐπέμειναν οἰκοδομοῦντες τὰ προτειχίσματα.
στου ἐν τῇ Ἱερουσαλὴμ (24) ἀνέθηκε, καὶ πολλῶν πο- λέμων περὶ τούτου γενομένων παρὰ τῶν Ἰουδαίων, ἡστήσας αὐτοὺς ὁ Γάϊος τὰ θυσιαστήρια αὐτῶν κατ έσκαψε (25), καὶ τὰς θυσίας τὰς κατὰ τὸν νόμον σὺν τῷ πτερυγίῳ περιεῖλε. Τὸ δὲ πτερύγιον λέγει τὴν τοῦ ἀρχιερέως στολήν, ήτοι διπλοίδα (26). Τῶν γὰρ πρὸ Τίτου ἐπὶ φόρον αὐτὴν ποιησάντων, καὶ ἐπὶ Ιδίαν σφραγίδα φρουρούντων (27), καὶ τῶν βουλομέν νων αὐτὴν μισθούντων, ὁ Τίτος ἐλθὼν καὶ ταύτην εξηφάνισε (28), αὐτὸν μόνον προσκυνεῖσθαι βουλόμε νος (29). Ινα δὲ μηδεμία ἐλπὶς ματαία τοῖς Ιου- Τελευ τήσαντος Τιβερίου διαδεξάμενος τὴν ἀρχὴν ὁ Γάϊος εἰκόνα ἑαυτοῦ ἐν τῇ Ἱερουσαλὴμ ἀνέθηκε, καὶ πολὺ λῶν πολέμων περὶ τούτου γενομένων παρὰ τῶν Ἰου- δαίων. Σημαίας, σίγνα, προτομεί. Πιλᾶτος εἰς τὴν Ἰουδαίαν τὰς Τιβερίου εἰκόνας, απ ση- μαῖαι καλοῦνται, κεκαλημένας εἰσήνεγκεν· οἱ δὲ ἐξ- επλάγησαν, ὡς πεπατημένων αὐτοῖς τῶν νομίμων. κεκαλυμμένας : αὐτῶν κατέσκαψε. Τίιο : Κελεύει Καίσαρ ἤδη τήν τε πόλιν ἅπασαν, καὶ τὸν νεών κατασκάπτειν· στολὴν, ἤτοι διπλοίδα. πολυμερέσιν πτέρυγες, οι πτερύγιον, δὲ ἐσθήτων πτέρυγες μὲν, καὶ πτερύγιον, τὸ ἥμισυ τοῦ χιτωνίσκου : πτέρυγας, πτερύγιον. πτερύγια Καὶ ποιήσεις δύο δακτυλίους χρυσοῦς, καὶ ἐπι- θήσεις ἐπὶ τὰ δύο πτερύγια του λογείου· Ει Ποιησάτωσαν ἑαυτοῖς κράσπεδα ἐπὶ τὰ πτερύγια τῶν ἱματίων αὐτῶν εἰς τὰς γενεὰ; αὐτῶν· ἐπιθήσετε ἐπὶ τὰ κράσπεδα τῶν πτερυγίων κλωσμα ὑακίνθινον. Πτεροφόροι... καλοῦνται δὲ οὕτω καὶ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἱερέων τινές. πτεροφόροι, ἢ καὶ πτερυγοφόροι. πτεροφόροι, δρομέων γένος. πτερύγιον ιν : Τότε παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διά βολος εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν, καὶ ἴστησιν αὐτὸν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ. σάντων, καὶ ἐπὶ ἰδίαν σφραγίδα φρουρούντων. Καὶ τὴν ἱερατικὴν στολὴν ὑπὸ τὴν ἰδίαν σφραγῖδα ἐπ- έθετο. Παραδίδωσι δὲ καὶ τὰ κατα πετάσματα, καὶ τὰ ἐνδύματα τῶν ἀρχιερέων σὺν τοῖς λίθοις. ORATIO XXXVIII. A bella multa Judais moventibus, eos cum debellasset Caius, Judæorum aras funditus demolitus est, et victimas, quæ ex lege liebant, cum pterygio sustu- lit. Pterygium vero summi pontificis stolam, sive diploidem appellat. Titi enim antecessores cum eam stolam vectigalem facerent, ac proprio sigillo com- munitam servarent ab injuria, quibusque ita col- lubitum esset, eam rediuerent : Tilus suo adven!" eam sustulit, ipsum solum adorari volens. Ac ne frustra rerum suarum unquam redintegrandarum spes ulla Judæis fieret reliqua, adjecit ange- CL. DAUSQUEII NOTA. hoc de loco pronuntio, videri mihi nonnulla desi- derari, quae sic conjectura tentem explere : Josephus tamen et Philo non scribunt Caii imagineın vel statuam in templo Hierosolymitano positam, sed ut poneretur, tentatumn. Verum, ut imperatores a Julio Cesare Cæsares, sic ab Augusto Augusti, Cams igitur Augusti nomine tibi capiendus est. Etsi Tiberii imagines latas Hierosolymam non nego : scribit enim Suid.is : Corrigo nam fuito mortis imagines Hierosolymam deportatas auctor est Philo, et Jo- sephus, quem mox dabo. Josephus, lib. vnt, cap. 1, de Imperat Casar jam et urbem tolam, et templum suffodi. Hic Tito, Ba- silius Caio tribuit. Omnia pleraque perplexa. Si Caius subruit aras Judæorum, ubi? extra urbem, an in urbe? Si extra, quid causa fuit, cum ejus imagines et statuar reciperentur? Si in ea aras tein- pli excidit, non id fecit, nisi bona parte munimen- torum tenipli eversa: quod si ita est, quomodo eral integrum templum invadente jam Tito? Si intelligis aras eversas in quibus sacrificabantur victimæ, quas Deo Opt. Max. offerebat Augustus, censu aunuo in eos usus constituto, testibus Josepho et Philone, quod per Caii importunitatem minus erit improbabile, per Danielis vaticinationem ob- scurabitur: nam cum seribil : Deficiel hostin et sacrificium, indubitanter respicit Judæorum sacri- ficia, quæ Dei et majorum instituto faciebant, non Augusti Cæsaris auctoritate et liberalitate suscepta. At vero Basilius videtur exponere debuisse sacri- ficia abolita ad mentem prophetæ. Passim hic mihi tenebræ : tamen conamur tenues grandia. Verba superius allegila de pterygio, allegantur ut verba Scripturæ : Fla- minius tamen eo Danielis loco, cum ea verba ad oram codicis Vaticani comperisset, scripsit ea ex aliis interpretationibus videri sibi coacervata. Sto- lai autem eam fuisse extimani pontificis vestem arbitror, rationauli et ephod insignitam, quam “IND, Hon 77, Josepho correcto, appellat Fr. Ribera, doctor eximius. At cur illa Pterygium? mihi obscu- rum. Conjicio nihilominus, quod uti in vestibus ejus- inodi partes ipsa, quæ a pectore propel dent, vocala suαι Leste Polluce, libro septimo, capite decimoquarto: Mépn ita in pontificis habitu proportione ex forma non usquequaque dispari partes correspon- dentes vocalas et a partibus totam deinde vestem In veste pontificali partes fuisse, que dicerentur, legimus Exod. xxΨΗ, : facies duos annulos aureos, quos pones in summitatibus rationalis. Summitates istas nos alas appellamus, proposito nostro congruenter. Item cap. xv Nume- rorum : Versio communis : faciant sibi fimbrias per angulos palliorum, ponentes in eis vitas hyacin- thinas. Verbatim sie reddo : Faciant sibi fimbrias super alas vestium suarum in generationes suas : et imponetis super fimbrias alarum vittam hyacinthinam. Observo quoque non absimile vestimenti genus usitatum fuisse sacerdotibus Ægyptiis. Hesychius : Aligeri.... sic etiam vocantur quidam in Egypto sacerdotes. Lacumulam forte sic recte expleau : Forte sic : Nam ejusmodi cur- soribus usum Adrianum imperatorem scribit Spar- tianus, qui alas lateri suppactas inter currendum expanderent. Et nisi sciremn, Exod. xxvin hanc vestimenti pontificii formam a Deo præscriptam, Judæos ab Ægyptiis olim mutuatos dicerem. Ecquis vero scit an eain Deus formam non præfiniverit, ne veri Dei cultus falsorum deorum Ægyptiorum cultu videretur populo duro et incredulo inferior, uti et sacrificia? Atque hæc pro D. Basilii sententia. Nam Tertullianus lib. Adversus Judaos, readit pinnaculum: Et destruet pinnaculum usque ad interitum. Intelligendum de templi pinnaculo quo de Matthæi Alexander monachus De Invent, suncia cruris : Herodes scilicet rex ab Augusto constitutus anno duodecimo imperti ejus. Vide. An tantum gentis suæ dedecus aperte revelare non audet Josephus, dum per manus sacerdotis cujusdam indumenta pontificalia Tito tradita sic certe recen- set lib. vi, capite : Trudit et lapeles, et summorum sacerdotum vestimenta cum lapidibus ? Nam si intellexit eam stolam, quis intelligat, nisi ex conjectura lapidum, qui erant pro número tribaum ? Ipsum sulum adorari volens. Quem? Caium? nugæ. Ipsum Titum? paradoxa. Delicis generis humani, imperator modestissimus tantum sibi sumeret ? ap- (25) Εικόνα Αὐγούστου ἐν τῇ Ἱερουσαλήμ. Ita (25) Ηττήσας αὐτοὺς ὁ Γάϊος τὰ θυσιαστήρια (26) Τὸ δὲ πτερύγιον λέγει τὴν τοῦ ἀρχιερέως (27) Τῶν γὰρ πρὸ Τίτου ἐπὶ φόρον αὐτὴν ποιη- (28) Ο Τίτος ἐλθὼν καὶ ταύτην ἐξηφάνισε. (39) Αὐτὸν μόνον προσκυνεῖσθαι βουλόμενος.
Τὰ δὲ πέριξ τῆς Ἱερουσαλὴμ ἔθνη οὐ μόνον ἐκώλυον τὴν οἰκοδομὴν τοῦ προτειχίσματος, καὶ τὰ ᾠκοδομήματα κατέστρεφον, ἀλλὰ καὶ συνεχῶς αὐτοὺς διήρπαζον, καὶ ἐξῃχμαλώτιζον, καὶ ἀπέκτενον ἕως κε ἔτους τῆς βασιλείας Ξέρξου. Νεεμίας δέ τις ἐκ γένους Ἰουδαϊκοῦ, ἀρχιοινοχόος Ξέρξου τοῦ βασιλέως, τοῦτο μαθὼν ἐν Περσίδι παρὰ τῶν Ἰουδαίων τῶν παρεπιδημησάντων ἐκεῖσε, ἐδεήθη τοῦ βασιλέως Ξέρξου ἐν τῷ κε ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ εἰσελθεῖν καὶ οἰκοδομῆσαι τὰ λείψανα τοῦ τείχους τῆς Ἱερουσαλήμ. Καὶ λαβὼν ἐξουσίαν, περιστὰς τοῖς τόποις, συνετέλεσε τὸ τεῖχος μετὰ σπουδῆς πολλῆς τῷ κη ἔτει Ξέρξου τοῦ βασιλέως μηνὶ ἐννάτῳ, ὡς εἶναι τὰ πάντα ἔτη τῆς οἰκοδομῆς τῆς Ἱερουσαλὴμ ρ, οὕτως· Ἀπὸ μὲν πρώτου ἔτους Κύρου ἕως θ ἔτους Δαρείου, ὅτε ὁ ναὸς συνετελέσθη, ἔτη μ, ὡς πρόκειται. Ἀπὸ δὲ ι Δαρείου, ἕως κη Ξέρξου ἔτη νε παρὰ μῆνας τρεῖς. Ὁμοῦ τὰ τῆς οἰκοδομῆς Ἱερουσαλὴμ κατὰ Ἰώσηπον ἔτη ρ. Τὰ δὲ ἀπὸ τῆς οἰκοδομῆς Ἱερουσαλὴμ ἕως τῆς ἀναλήψεως τοῦ Σωτῆρος ἔτη υπγ· καθά φησιν ὁ ἄγγελος· Ἀπὸ τοῦ οἰκοδομηθῆναι τὴν Ἱερουσαλὴμ ἕως Χριστοῦ ἡγουμένου ἑβδομάδες ζ, καὶ ἑβδομάδες ξ . Ἅπερ ἐγένετο οὕτως·
στου ἐν τῇ Ἱερουσαλὴμ (24) ἀνέθηκε, καὶ πολλῶν πο- λέμων περὶ τούτου γενομένων παρὰ τῶν Ἰουδαίων, ἡστήσας αὐτοὺς ὁ Γάϊος τὰ θυσιαστήρια αὐτῶν κατ έσκαψε (25), καὶ τὰς θυσίας τὰς κατὰ τὸν νόμον σὺν τῷ πτερυγίῳ περιεῖλε. Τὸ δὲ πτερύγιον λέγει τὴν τοῦ ἀρχιερέως στολήν, ήτοι διπλοίδα (26). Τῶν γὰρ πρὸ Τίτου ἐπὶ φόρον αὐτὴν ποιησάντων, καὶ ἐπὶ Ιδίαν σφραγίδα φρουρούντων (27), καὶ τῶν βουλομέν νων αὐτὴν μισθούντων, ὁ Τίτος ἐλθὼν καὶ ταύτην εξηφάνισε (28), αὐτὸν μόνον προσκυνεῖσθαι βουλόμε νος (29). Ινα δὲ μηδεμία ἐλπὶς ματαία τοῖς Ιου- Τελευ τήσαντος Τιβερίου διαδεξάμενος τὴν ἀρχὴν ὁ Γάϊος εἰκόνα ἑαυτοῦ ἐν τῇ Ἱερουσαλὴμ ἀνέθηκε, καὶ πολὺ λῶν πολέμων περὶ τούτου γενομένων παρὰ τῶν Ἰου- δαίων. Σημαίας, σίγνα, προτομεί. Πιλᾶτος εἰς τὴν Ἰουδαίαν τὰς Τιβερίου εἰκόνας, απ ση- μαῖαι καλοῦνται, κεκαλημένας εἰσήνεγκεν· οἱ δὲ ἐξ- επλάγησαν, ὡς πεπατημένων αὐτοῖς τῶν νομίμων. κεκαλυμμένας : αὐτῶν κατέσκαψε. Τίιο : Κελεύει Καίσαρ ἤδη τήν τε πόλιν ἅπασαν, καὶ τὸν νεών κατασκάπτειν· στολὴν, ἤτοι διπλοίδα. πολυμερέσιν πτέρυγες, οι πτερύγιον, δὲ ἐσθήτων πτέρυγες μὲν, καὶ πτερύγιον, τὸ ἥμισυ τοῦ χιτωνίσκου : πτέρυγας, πτερύγιον. πτερύγια Καὶ ποιήσεις δύο δακτυλίους χρυσοῦς, καὶ ἐπι- θήσεις ἐπὶ τὰ δύο πτερύγια του λογείου· Ει Ποιησάτωσαν ἑαυτοῖς κράσπεδα ἐπὶ τὰ πτερύγια τῶν ἱματίων αὐτῶν εἰς τὰς γενεὰ; αὐτῶν· ἐπιθήσετε ἐπὶ τὰ κράσπεδα τῶν πτερυγίων κλωσμα ὑακίνθινον. Πτεροφόροι... καλοῦνται δὲ οὕτω καὶ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἱερέων τινές. πτεροφόροι, ἢ καὶ πτερυγοφόροι. πτεροφόροι, δρομέων γένος. πτερύγιον ιν : Τότε παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διά βολος εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν, καὶ ἴστησιν αὐτὸν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ. σάντων, καὶ ἐπὶ ἰδίαν σφραγίδα φρουρούντων. Καὶ τὴν ἱερατικὴν στολὴν ὑπὸ τὴν ἰδίαν σφραγῖδα ἐπ- έθετο. Παραδίδωσι δὲ καὶ τὰ κατα πετάσματα, καὶ τὰ ἐνδύματα τῶν ἀρχιερέων σὺν τοῖς λίθοις. ORATIO XXXVIII. A bella multa Judais moventibus, eos cum debellasset Caius, Judæorum aras funditus demolitus est, et victimas, quæ ex lege liebant, cum pterygio sustu- lit. Pterygium vero summi pontificis stolam, sive diploidem appellat. Titi enim antecessores cum eam stolam vectigalem facerent, ac proprio sigillo com- munitam servarent ab injuria, quibusque ita col- lubitum esset, eam rediuerent : Tilus suo adven!" eam sustulit, ipsum solum adorari volens. Ac ne frustra rerum suarum unquam redintegrandarum spes ulla Judæis fieret reliqua, adjecit ange- CL. DAUSQUEII NOTA. hoc de loco pronuntio, videri mihi nonnulla desi- derari, quae sic conjectura tentem explere : Josephus tamen et Philo non scribunt Caii imagineın vel statuam in templo Hierosolymitano positam, sed ut poneretur, tentatumn. Verum, ut imperatores a Julio Cesare Cæsares, sic ab Augusto Augusti, Cams igitur Augusti nomine tibi capiendus est. Etsi Tiberii imagines latas Hierosolymam non nego : scribit enim Suid.is : Corrigo nam fuito mortis imagines Hierosolymam deportatas auctor est Philo, et Jo- sephus, quem mox dabo. Josephus, lib. vnt, cap. 1, de Imperat Casar jam et urbem tolam, et templum suffodi. Hic Tito, Ba- silius Caio tribuit. Omnia pleraque perplexa. Si Caius subruit aras Judæorum, ubi? extra urbem, an in urbe? Si extra, quid causa fuit, cum ejus imagines et statuar reciperentur? Si in ea aras tein- pli excidit, non id fecit, nisi bona parte munimen- torum tenipli eversa: quod si ita est, quomodo eral integrum templum invadente jam Tito? Si intelligis aras eversas in quibus sacrificabantur victimæ, quas Deo Opt. Max. offerebat Augustus, censu aunuo in eos usus constituto, testibus Josepho et Philone, quod per Caii importunitatem minus erit improbabile, per Danielis vaticinationem ob- scurabitur: nam cum seribil : Deficiel hostin et sacrificium, indubitanter respicit Judæorum sacri- ficia, quæ Dei et majorum instituto faciebant, non Augusti Cæsaris auctoritate et liberalitate suscepta. At vero Basilius videtur exponere debuisse sacri- ficia abolita ad mentem prophetæ. Passim hic mihi tenebræ : tamen conamur tenues grandia. Verba superius allegila de pterygio, allegantur ut verba Scripturæ : Fla- minius tamen eo Danielis loco, cum ea verba ad oram codicis Vaticani comperisset, scripsit ea ex aliis interpretationibus videri sibi coacervata. Sto- lai autem eam fuisse extimani pontificis vestem arbitror, rationauli et ephod insignitam, quam “IND, Hon 77, Josepho correcto, appellat Fr. Ribera, doctor eximius. At cur illa Pterygium? mihi obscu- rum. Conjicio nihilominus, quod uti in vestibus ejus- inodi partes ipsa, quæ a pectore propel dent, vocala suαι Leste Polluce, libro septimo, capite decimoquarto: Mépn ita in pontificis habitu proportione ex forma non usquequaque dispari partes correspon- dentes vocalas et a partibus totam deinde vestem In veste pontificali partes fuisse, que dicerentur, legimus Exod. xxΨΗ, : facies duos annulos aureos, quos pones in summitatibus rationalis. Summitates istas nos alas appellamus, proposito nostro congruenter. Item cap. xv Nume- rorum : Versio communis : faciant sibi fimbrias per angulos palliorum, ponentes in eis vitas hyacin- thinas. Verbatim sie reddo : Faciant sibi fimbrias super alas vestium suarum in generationes suas : et imponetis super fimbrias alarum vittam hyacinthinam. Observo quoque non absimile vestimenti genus usitatum fuisse sacerdotibus Ægyptiis. Hesychius : Aligeri.... sic etiam vocantur quidam in Egypto sacerdotes. Lacumulam forte sic recte expleau : Forte sic : Nam ejusmodi cur- soribus usum Adrianum imperatorem scribit Spar- tianus, qui alas lateri suppactas inter currendum expanderent. Et nisi sciremn, Exod. xxvin hanc vestimenti pontificii formam a Deo præscriptam, Judæos ab Ægyptiis olim mutuatos dicerem. Ecquis vero scit an eain Deus formam non præfiniverit, ne veri Dei cultus falsorum deorum Ægyptiorum cultu videretur populo duro et incredulo inferior, uti et sacrificia? Atque hæc pro D. Basilii sententia. Nam Tertullianus lib. Adversus Judaos, readit pinnaculum: Et destruet pinnaculum usque ad interitum. Intelligendum de templi pinnaculo quo de Matthæi Alexander monachus De Invent, suncia cruris : Herodes scilicet rex ab Augusto constitutus anno duodecimo imperti ejus. Vide. An tantum gentis suæ dedecus aperte revelare non audet Josephus, dum per manus sacerdotis cujusdam indumenta pontificalia Tito tradita sic certe recen- set lib. vi, capite : Trudit et lapeles, et summorum sacerdotum vestimenta cum lapidibus ? Nam si intellexit eam stolam, quis intelligat, nisi ex conjectura lapidum, qui erant pro número tribaum ? Ipsum sulum adorari volens. Quem? Caium? nugæ. Ipsum Titum? paradoxa. Delicis generis humani, imperator modestissimus tantum sibi sumeret ? ap- (25) Εικόνα Αὐγούστου ἐν τῇ Ἱερουσαλήμ. Ita (25) Ηττήσας αὐτοὺς ὁ Γάϊος τὰ θυσιαστήρια (26) Τὸ δὲ πτερύγιον λέγει τὴν τοῦ ἀρχιερέως (27) Τῶν γὰρ πρὸ Τίτου ἐπὶ φόρον αὐτὴν ποιη- (28) Ο Τίτος ἐλθὼν καὶ ταύτην ἐξηφάνισε. (39) Αὐτὸν μόνον προσκυνεῖσθαι βουλόμενος.
PG 85:421Μετὰ γὰρ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἱερουσαλὴμ ἐβασίλευσεν Ἀρταξέρξης ὁ μακρόχειρ ἔτη μα. Κατὰ δὲ Ἰώσηπον, οὗτός ἐστιν ὁ τὴν Ἐσθὴρ λαβὼν τὴν τοῦ Μαρδοχαίου. Ἐπὶ τούτου ἐσταυρώθη Ἀμάννης. Μετὰ δὲ τοῦτον Ξέρξης μῆνας β, ἡμέρας ζ· Σογδιανὸς μῆνας ζ· Δαρεῖος ὁ νόθος ἔτη ιθ· Ἀρταξέρξης ὁ Κύρου τοῦ νεωτέρου ἀδελφὸς ἔτη μ· Ὠχὸς ὁ Ἀρταξέρξης ἔτη κε καὶ μῆνας ζ· Ἀρσὴς ὁ νόθος ἔτη δ· Δαρεῖος, ὃν καθεῖλεν Ἀλέξανδρος, ἔτη 2. Ὁμοῦ βασιλέων Περσῶν ὀκτὼ μετὰ τὴν οἰκοδομὴν τῆς Ἱερουσαλὴμ ἔτη ρλ. Ἀλέξανδρος μετὰ τὸ καθελεῖν Δαρεῖον ἔτη ιβ· Πτολεμαῖος ὁ Λάγου ἔτη κ· οὗτος αἰχμαλωτίζει εἰς Αἴγυπτον τοὺς Ἰουδαίους. Φιλάδελφος ἔτη λη. Οὗτος ἀπολύσας τοὺς αἰχμαλώτους τῶν Ἰουδαίων ἐφιλοτιμήσατο μεταγράψασθαι εἰς Ἑλληνίδα γλῶσσαν τὰς Ἑβραϊκὰς βίβλους. Εὐεργέτης ἕτη κε· Φιλοπάτωρ ἔτη ιζ· Ἐπιφανὴς ἔτη κδ· Φιλομήτωρ ἔτη λε· Εὐεργέτης δεύτερος ἔτη κβ· Σωτὴρ ἔτη λ· Διονύσιος ἔτη κθ· Κλεοπάτρα ἡ θυγάτηρ Διονυσίου ἔτη κβ. Γίνονται ὁμοῦ τὰ τῶν Πτολεμαίων μετὰ Ἀλεξάνδρου, ἀφ’ οὗ καθεῖλε Δαρεῖον, ἔτη σπζ. Βασιλεῖς Ῥωμαίων, Αὔγουστος ἔτη μγ·