NoticeNotitia
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 85:873Αἰνείου σοφιστοῦ διάλογος, Θεόφραστος· ὅτι οὐκ ἔστιν ἀνθρώπων προβιοτὴ καὶ ὅτι ἀθάνατος ἡ ψυχή. Τὰ κεφάλαια τοῦ διαλόγου· Ὅτι οὐκ ἔστιν ἀνθρώπων προβιοτή· ἔλεγχος τῆς παρ’ Ἕλλησι λογο-μαχίας· Ὅτι οὐ μεταβαίνει εἰς ἄλλους ἀνθρώπους καὶ ἄλογα ζῷα ἡ ἀνθρωπεία ψυχή· Καὶ περὶ προνοίας· διὰ τί τῶν τικτομένων τὰ πάθη· Ὅτι χρήσιμον τῆς τελευτῆς τὸ διάφορον· Καὶ ὅτι γίγνονται καὶ ἀθάνατοι αἱ τῶν ἀνθρώπων ψυχαί· Ὅτι πεπερασμέναι καὶ οὐκ ἀπέραντοι· Καὶ περὶ κόσμου γενέσεως καὶ τῆς πρὸς τὸ κρεῖττον μεταβολῆς· Καὶ ὅτι οὐ πολλὰ σώματα τῆς μιᾶς ψυχῆς, ἀλλ’ ἓν ὃ καὶ ἀνίσταται καὶ ἀθανασίας μεταλαμβάνει· Διὰ τί μὴ καὶ τῶν ἀλόγων ἀνάστασις γίγνεται· Ὅτι κἀν τῷδε τῷ βίῳ γέγονε πολλάκις νεκρῶν ἀνάστασις πρὸς ἀπό-δειξιν τῆς μελλούσης. Τοῦ διαλόγου πρόσωπα· Αἴγυπτος Ἀλεξανδρεύς, Εὐξίθεος Σύρος, Θεό-φραστος Ἀθηναῖος.
Αἴγυπτος Ποῖ δὴ καὶ πόθεν, Εὐξίθεε; Εὐξίθεος Παρὰ τῶν Σύρων πρὸς Ἀθηναίους, ὦ Αἴγυπτε· σκαιὸς δέ τις ἄνεμος τὴν ναῦν ἐκβιάζεται καὶ προκαταλύει τὸν πλοῦν· καὶ ἰδού σοι πάρειμι τὸν Νεῖλον οὐ τὸν Ἰλισόν, τὴν δὲ Φάρον οὐ τὸν Πειραιᾶ θεώμενος. Αἴγυπτος Ἦ πολλὴν χάριν οἶδα τῷ πνεύματι, ὅτι σε παρὰ φίλους καταίρειν ἐκβιάζεται· ἢ οὐ μέμνησαι τῆς τοῦ Ἱεροκλέους φιλοσοφίας, παρ’ ᾧ φι-λοσοφοῦντες ἐκ παιδὸς καὶ ἀλλήλων ἐρῶντες, πολλοὺς εἴχομεν τοὺς ἐραστάς· ἔγωγ’ οὖν οὐκ οἶδα τοσοῦτον ἀλγήσας ὡς ὅτε παρ’ ἡμῶν ἀπῆρας, ποι-κίλης σοφίας σαυτὸν γεμίσας τοῖς Σύροις. Καὶ συχνὸς μὲν ὁ χρόνος, οὕπω δὲ κατέλυσε τὸν ἔρωτα, ἀλλ’ ὁμοίως ἀκμάζει, ὥσπερ ἂν εἰ χθὲς ἀπῆρας, καίτοι πολλῶν ἐτῶν οὐκ εἶδον οὐδὲ ᾤμην ὄψεσθαι. Ἀλλά μοι τύχη τις συναγωνιζομένη τὸν ποτούμενον παρ’ ἐλπίδα θηρεύει. Εὐξίθεος Νῦν τῇ τύχῃ συνήδομαι. Καὶ οὐκ ἄρα σκαιὸς ἦν ὁ ἄνεμος, ἀλλ’ εὔ-χαρίς τε καὶ τῷ ἔρωτι φίλος, εἴγε τῷ ἐραστῇ παραπέμπει τὸν ἐρώμενον. Ἀλλ’ εἰπέ μοι, ἔτι παρ’ ὑμῖν εἰσὶν οἱ τῆς φιλοσοφίας δεικνύντες τὰς τελετάς, οἷος ἦν Ἱεροκλῆς ὁ διδάσκαλος; Ἔτι δὲ φοιτῶσι νέοι καλοὶ
PG 85:875κἀγαθοὶ οἷος ἦν Πρωταγόρας ἐκεῖνος ὁ Λύκιος ὁ ἐμὸς μὲν ἡλικιώτης, κάλλει δὲ καὶ εὐφυί̈ᾳ προήκων; Αἴγυπτος Πάλαι μὲν ἦν τὰ καλά, νῦν δὲ οἴχεται καὶ διαλέλυται. Ὁ μὲν γὰρ οὐκ ἐθέλει μανθάνειν εἰς τοὺς μαθητὰς ἐγγεγραμμένος, ὁ δὲ διδάσκειν οὐκ οἶδε τὸν μυσταγωγὸν ὑποκρινόμενος. Καὶ ὀρχήστρα μὲν εὐθηνεῖ καὶ ἱπποδρομία, φιλοσοφία δὲ καὶ τὰ μουσεῖα εἰς δεινὴν ἠρεμίαν ἀφῖκται. Εὐξίθεος Ταῦτα καὶ αὐτὸς ὑποπτεύων, τὴν Αἴγυπτον παραδραμὼν τὰς Ἀθήνας ἐζήτουν, εἴ τίς που σοφὸς παρ’ Ἀθηναίοις ὑπολείπεται. Βούλομαι γὰρ πυθέσθαι παρ’ αὐτοῦ ὃ τοῖς τε πάλαι καὶ τοῖς νῦν πολλὴν παρέχει τὴν ἀπορίαν, ὡς ἄλλοτε ἄλλα περὶ αὐτοῦ διαλέγεσθαι. Αἴγυπτος Ἔχεις, ὦ φιλότης, τὰ Ἀθήνας· εἰ γὰρ μήτε τὴν Ἀκρόπολιν μήτε τὰ Προπύλαια μήτε τὰ νεώρια βούλει θεωρεῖν ἀλλ’ ἄνδρα σοφόν, κα-τῆρεν ἡμῖν τὸ μέγα κλέος τῶν Ἀθηναίων ὁ Θεόφραστος καὶ τρίτην ἄγει ταύτην ἡμέραν. Ἀλλὰ παρ’ αὐτὸν ἴωμεν· παρ’ ἐκείνου μάθοις ἂν ὅ τι ζητεῖς ἢ μάθοις ἂν ὡς οὐδὲ παρ’ ἀνθρώπων τοῦτο προσήκει ζητεῖν. Οὐ γὰρ ἔστιν οὔτε παρ’ Ἀθηναίοις οὔτε παρ’ ἄλλοις Θεοφράστου σοφω-τέρῳ περιτυχεῖν. Εὐξίθεος Ἕρμαιον λέγεις, εἰ παρὰ τὸν Νεῖλον εὕροιμ’ ἂν τὴν τῶν Ἀθηναίων φιλοσοφίαν, ὡς μήτε πελάγη μεγάλα διατέμνειν καὶ ταῦτα μανθάνειν. Ἀλλ’ ἴωμεν· ἤδη γάρ με Θεοφράστου πεποίηκας ἐραστήν.
PG 85:877Αἴγυπτος Ἥκω σοι τὸν Εὐξίθεον ἄγων ἀντεραστήν, ὦ Θεόφραστε· ἐρᾷ γὰρ καὶ αὐτὸς φιλοσοφίας. Θεόφραστος Ἦ μάλα μοι παλαιὸς φίλος ὁ Εὐξίθεος, εἴγε φιλοσοφίας ἐραστής. Καλὸν γὰρ καὶ σπάνιον τὸ χρῆμα, ἐπεὶ καὶ παρ’ Ἀθηναίοις, ἔνθα μά-λιστα διεφάνη φιλοσοφία, παντελῶς ἐξελήλαται καὶ ἐς τὸ μηδὲν ἀπέρριπται. Εὐξίθεος Μάτην ἄρα πρὸς Ἀθηναίους ἐκομιζόμην, εἰ μηδένα φὴς καταλιπεῖν ἀξιόχρεων τὸ ἐρωτώμενον ἀποκρίνεσθαι· οὐ μάτην δὲ προκατέλυσα τὸν πλοῦν, εἰ κατά τι θεῖον τὸν φιλοσοφίᾳ προήκοντα καὶ τῶν Ἀθηναίων τὸν κράτιστον παρὰ τὸν Νεῖλον εὑρίσκω. Ἀλλ’ εἰπέ μοι· λέγει γὰρ ὁ Αἴγυπτος ὡς οὐκ ἔστιν ἄλλοθεν ἢ παρά σου μανθάνειν· ἔξεστιν ἐρωτᾶν ὅ τι καὶ βούλομαι; Θεόφραστος Ἐρώτα δή, εἴπερ μοι βούλει χαρίζεσθαι· οὐδεὶς γάρ με πολλῶν ἐτῶν ἠρώτηκε καινὸν οὐδέν. Εὐξίθεος Εὐτυχοῦμεν, εἴγε μανθάνειν ἔξεστι καὶ τῷ ἐκδιδάσκοντί τι χαρί-ζεσθαι. Πότερον ἐνταῦθα προβεβίωκεν ἡ ψυχὴ καὶ πάλιν βιώσεται ἢ τὸν παρόντα βίον βεβιωκυῖα τῶν τῇδε πραγμάτων ἀπηλλάγη;
Θεόφραστος Προβεβίωκε καὶ βιώσεται· τουτὶ γάρ με διδάσκειν ἐθέλουσιν οἱ πάλαι σοφοί. Εὐξίθεος Λέγεις ὡς πολλάκις ἡ αὐτὴ ψυχὴ κάτεισιν εἰς τόνδε τὸν βίον; Θεόφραστος Λέγω μὲν οὖν, εἰ μή τι σοφώτερον λέγεις. Εὐξίθεος Ἥξει δὲ αὖθις ἑκοῦσα ἢ ἐξ ἀνάγκης; Θεόφραστος Ἐγώ σοι διανοίγειν ὥσπερ ἐν ἱεροῖς πειράσομαι τὰ τῶν παλαιῶν ἀπόρρητα. Ὁ μὲν γὰρ Ἡράκλειτος διαδοχὴν ἀναγκαίαν τιθέμενος ἄνω καὶ κάτω τῆς ψυχῆς τὴν πορείαν ἔφη γίγνεσθαι· ἐπεὶ κάματος αὐτῇ τῷ δημιουργῷ συνέπεσθαι καὶ ἄνω μετὰ τοῦ θεοῦ τόδε τὸ πᾶν συμπεριπολεῖν καὶ ὑπ’ ἐκείνῳ τετάχθαι καὶ ἄρχεσθαι, διὰ τοῦτο τῇ τοῦ ἠρεμεῖν ἐπι-θυμίᾳ καὶ ἀρχῆς ἐλπίδι κάτω φησὶ τὴν ψυχὴν φέρεσθαι. Ὁ δὲ Ἐμπε-δοκλῆς ἐκφοβεῖ νόμον εἶναι λέγων ταῖς ψυχαῖς ἁμαρτούσαις ἐνταῦθα πεσεῖν· ὑπὸ δὲ σοφίας τὴν ἀεικίνητον καὶ αὐτοκίνητον ἐκεῖνος ψυχὴν εἰς φυτὸν ἐρρίζωσε· λέγει γοῦν, εἰς καιρὸν γὰρ τοῦ ἔπους μέμνημαι,
PG 85:879Αὐτὰρ ἐγὼ γενόμην κούρη τε κοῦρός τε θάμνος τ’ οἰωνός τε, ὑποδεικνὺς ἠρέμα ὃ καὶ Πυθαγόρας ᾐνίττετο. Ὁ δὲ δὴ Πλάτων ὁ ἡμέτερος πρόγονος πολλά τε καὶ καλὰ ψυχῆς πέρι διαλέγεται περί τε τῆς πορείας καὶ πολλαχῆ λέγων οὐ ταὐτὰ πανταχῆ λέγει· ἀλλὰ νῦν μὲν ὁ ἐν Φαί-δωνι Σωκράτης αὐτῷ, τὸ αἰσθητὸν ἅπαν ἀτιμάσας καὶ τὴν πρὸς τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς κοινωνίαν μεμψάμενος, ὡς δεσμῷ τινι καὶ οἷον ἐν σήματι τῷ σώματι θαπτομένην τὴν ψυχὴν ὀλοφύρεται καὶ τὸν ἐν ἀπορρήτοις λόγον ἀποθαυμάζει λέγοντα ὡς ἔν τινι φρουρᾷ, ἐπειδὴ ἀφικόμεθα, γεγόναμεν· καὶ τόδε τὸ πᾶν Ἐμπεδοκλῆς μὲν ἄντρον πεποίηκεν, ἐν Πολιτείᾳ δὲ Πλάτων μεταβάλλων σπήλαιον ὀνομάζει· ἀμέλει καὶ τῶν δεσμῶν λύσιν καὶ τοῦ σπηλαίου φυγὴν τὴν ἐντεῦθεν τῆς ψυχῆς ἔφη πορείαν· ἄλλοτε δὲ ὁ τοῦ Φαίδρου Σωκράτης τὰς κατιούσας ψυχὰς τῶν πτερῶν ἐψιλω-μένας φησὶ θεωρεῖν· τὴν γὰρ πτερορρυήσασαν βαρύνεσθαι καὶ φέρεσθαι κάτω, ἕως ἂν στῇ σώματι προσπελάσασα καί, ἐπειδὰν ὁ τῆς κάκης ἵππος βρίθῃ, ἄνω μένειν καὶ ἐποχεῖσθαι βεβαίως οὐ δύναται· καὶ αὕτη τῆς ἀφίξεως αἰτία· καὶ περίοδοι πάλιν ἀνελθοῦσαν αὐτὴν αὖθις τῇδε φέρουσι καὶ κρίσει καὶ δίκῃ καταπέμπουσιν· ἀλλὰ καὶ κλῆροι καὶ τύχαι καὶ ἀνάγ-και καθέλκουσιν.
PG 85:881Οὕτω πανταχοῦ τὴν πρὸς τὸ σῶμα τῆς ψυχῆς κάθοδον μεμψάμενος, τὸν Τίμαιον συντιθείς, μεταβαλλόμενος τὴν ἄφιξιν ἐπαινεῖ καὶ τόνδε τὸν κόσμον ἀποθαυμάζει, θεὸν εὐδαίμονα προσονομάζων, καὶ τὴν ψυχὴν ἐνταῦθα φανεῖσαν ἀσπάζεται. Παρ’ ἀγαθοῦ γὰρ αὐτὴν δημιουργοῦ δε-δόσθαι πείθεται καὶ τοὺς ἄλλους πείθειν παρασκευάζεται· ἔδει γὰρ ἔννουν εἶναι τόδε τὸ πᾶν, ἄνευ δὲ ψυχῆς οὐχ οἷόν τε ἦν γενέσθαι, ἀλλὰ καὶ τέλειον· τοῦτο δὲ ἡ ἑκάστου ψυχὴ δίδωσι τῷ παντί, τὸ αἰσθητὸν ἐγείρουσα καὶ συνέχουσα καὶ κοσμοῦσα καὶ τάττουσα, ὥστε ἑκοῦσαν ἑκόντι τῷ Δημιουργῷ διακονεῖν πρὸς τὸ μὴ ἀτελὲς διαμένειν τόδε τὸ καλὸν αὐτοῦ ποίημα· ἠβούλετο γὰρ ἐν τῷ αἰσθητῷ κόσμῳ δεικνύναι ὅσαπερ ἐν τῷ νοητῷ προϋπάρχει. Ταῦτα μὲν ὁ πρόγονος. Ὁ δὲ τούτου μαθητὴς Ἀριστοτέλης οὐ ταῦτα, ἀλλ’ ἐντελέχειαν ὀνοματοποιῶν εἶναι τὴν ψυχήν, οἷον τῇ ὕλῃ τὸ τέλειον ἐπεισάγουσαν καὶ εἶδος οὖσαν οὐκ ἀθάνατον, ἀλλὰ τὸν θύραθεν νοῦν, οὕτω γὰρ ὀνομάζει, μόνον ἀθάνατον εἶναι, καὶ τὴν ψυχὴν ἔξωθεν· οὐ γὰρ οἴκοθεν ἔχει καθάπερ ἀκτῖνι τῷ νῷ τῇδε κατα-λάμπεσθαι. Εὐξίθεος Εὐδαίμων εἶ, ὦ Θεόφραστε, ὅτι πολλῶν ὄντων καὶ ποικίλων τῶν πάλαι λεγομένων οὐδέν σε διέλαθεν, ἀλλὰ πάντα διδάσκεις σαφῶς , ὡς αὐ-τὸς ἐξευρών, οὐ τὰ τῶν παλαιῶν διεξιών. Μνημονικὸς δὲ τοῦ Ἱππίου μᾶλλον ἐφάνης καὶ οὐκ ἀμελέτητος. Ἀλλὰ τί δράσω ἀμφίβολος ἔτι δια-μένω καὶ οὐκ ἔχω τίς γένωμαι, οὐκ εἰδὼς ὅτῳ χρὴ μᾶλλον συνέπεσθαι,
PG 85:883πότερον Ἡρακλείτῳ, ᾧ δοκεῖ τῶν ἄνω πόνων τῆς ψυχῆς ἀνάπαυλαν εἶναι τὴν εἰς τόνδε τὸν βίον φυγήν, ἢ τῷ Ἐμπεδοκλεῖ, ὃς κατὰ τίσιν ὑπὲρ ὧν ἥμαρτεν ἐνταῦθα τὴν ψυχὴν ἀπέρριψεν, ἢ τῷ Πλάτωνι μᾶλλον, ὃς νῦν μὲν κατὰ τίσιν, νῦν δὲ πρὸς τὸ τέλειον εἶναι τόδε τὸ πᾶν, καὶ νῦν μὲν ἄκουσαν, νῦν δὲ ἑκοῦσαν, καὶ ἐνίοτε μὲν πρὸς βίαν, ἐνίοτε δὲ αὐτοκινή-τως ὅπη βούλεται τὴν ψυχὴν ἐκπέμπεσθαι· τὸν γὰρ Ἀριστοτέλην σιω-πήσομαι, ὃς δι’ ὑπερβολὴν σοφίας τὴν τῆς ψυχῆς ἀθανασίαν ἀφείλετο, τὰ ἀλλήλων ἕκαστοι καταλύοντες καὶ τοῖς ἄλλοις καὶ αὑτοῖς τἀναντία φιλοσοφοῦντες. Θεόφραστος Βούλονται μὲν οἱ ἐξ Ἀκαδημίας πείθειν ὡς διαφωνεῖ Πλάτων αὐτὸς ἑαυτῷ, νοήματα καὶ ὀνόματα ὡς ἂν ἐθέλωσι μετατιθέντες, ὥσπερ οἱ τοὺς χρησμοὺς πρὸς τὴν ἑαυτῶν βούλησιν ἑρμηνεύοντες. Δοκοῦσι δέ μοι παντε-λῶς ἐκβιάζεσθαι· οὔτε γὰρ γέγονεν οὔτ’ ἂν γένοιτο μᾶλλον τοῦ Πλάτωνος ἱκανὸς ἑρμηνεῦσαι σαφῶς πᾶν ὅ τι ἂν ἐθέλῃ. Οἱ δὲ αἰσχυνόμενοι τὸ δοκεῖν διαφωνεῖν, ἑτέραν ἐξ ἀπολογίας αὐτῷ κατηγορίαν ἐφέλκονται· ἢ γὰρ ἀσαφὴς διδάσκαλος ὁ φιλόσοφος ἢ φθόνῳ τὴν διάνοιαν ἀποκρύπτει. Οὐδέτερον δὲ πέπονθεν ὁ Πλάτων, ἀλλὰ τοὺς τἀκείνου σοφιζομένους λέληθε, τὴν τῶν Χαλδαίων καὶ Αἰγυπτίων φιλοσοφίαν εἰσφέρων τῇ Ἑλ-λάδι καὶ τὰ Πυθαγόρου καὶ Ἡρακλείτου καὶ Ἐμπεδοκλέους ἐπιδεικνύς· ὅθεν ἄλλοτε ἄλλων λόγων ἐστίν, ὡς ἂν μηδὲν τῶν πανταχοῦ σοφῶς εὑρη-μένων διαλάθῃ τοὺς ἐν Ἀκαδημίᾳ φιλοσοφοῦντας. Οἶον καὶ περὶ τῆς ὕλης πῇ μὲν γεγενῆσθαι, πῇ δὲ ἀγένητον αὐτὴν ὑποφαίνει. Οἱ δ’ ὕστεροι τὸ γλαφυρὸν καὶ ποικίλον τῆς Πλάτωνος γνώσεως ἀγνοήσαντες καὶ ὀρεγό-μενοι τοῦ πρῶτος ἕκαστος ἐπινοεῖν τι καινόν, ἐν σφίσιν αὐτοῖς συνεταράχ-θησαν καὶ διασκεδασθέντες οὔτε τῷ Πλάτωνι οὔτε ἀλλήλοις συνέπονται.
PG 85:885Εὐξίθεος Ἃ πολλάς μοι παρεῖχε τὰς ὠδῖνας, τίκτεις οὐκ ἀγεννῶς. Ἐγὼ δὲ πρὸς ταύτην ἰλλιγιάσας τὴν ἀπορίαν, πατρίδος καὶ φιλτάτων ἐπιλελησμέ-νος, ἔπλεον Ἀθήναζε. Νῦν δέ σοι περιτυχὼν καὶ τὴν ἔν σοι σοφίαν θαυ-μάζων, ἔτι μᾶλλον τεθαύμακα, εἰ ταῦτα καταμαθὼν ἔτι Πυθαγόρᾳ καὶ Πλάτωνι, Χαλδαίοις τε καὶ Αἰγυπτίοις ἄνω κάτω συμπαραχθῇς, οἵγε μὴ ταὐτὰ περὶ τῶν αὐτῶν λέγουσιν ἅπαντες, μηδὲ τὰ αὐτὰ ἕκαστοι. Ἀπει-ρίας δὲ τἀναντία λέγειν οὐκ ἐπιστήμης καί, ὡς ἔοικε, τούτου τοῦ δόγ-ματος οὐ Θεὸς ἦν ἡγεμών, ἦ γὰρ ἂν ταὐτὸ πᾶσιν ἐδόκει, ἀλλ’ ἀνθρω-πίνη τις οἴησις, ἐν ᾗ πολλά τε καὶ ἐναντία ποικίλλεται. Θεόφραστος Οἶδα, ὦγαθέ· ἀλλὰ καὶ Πλάτωνι συνδοκεῖ τοῖς αὐτοῦ πείθεσθαι, ἕως ἂν θειότερος ἄνθρωπος ἀναφανεὶς αὐτὸ τ’ ἀληθὲς ἐκδιδάσκῃ, ᾧ προσήκει πάλιν συνέπεσθαι. Εὐξίθεος Ἦ καλῶς λέγεις. Ἀλλ’ εἰπέ μοι, εἰ δή ποτε διενοήθης καὶ τοῦτο, ἐμὲ γὰρ ἐκταράττει τῶν πάλαι φιλοσοφούντων ἡ ταραχή, οἱ μὲν γὰρ εἰς ἀνθρώπους αὖθις, οἱ δὲ εἰς θηρία τὴν ψυχὴν ἀπέρριψαν.
PG 85:887Θεόφραστος Εἰ πάντα εἰδείης, θαυμάσαις ἂν ὅση τῶν λεγόντων ἡ μάχη. Ἐγὼ γὰρ κατ’ ἐμαυτὸν στὰς ἔκ τ’ ἀνδροκτασίης ἔκ θ’ αἵματος ἔκ τε κυδοιμοῦ οἷον ἐκ περιωπῆς τῆς μάχης τὴν ποικιλίαν ἐθεώρουν· καί σοι ταύτην, φιλήκοος γὰρ εἶ καὶ φιλομαθής, ἐθέλω συγγράφειν. Αἰγυπτίοις μὲν γὰρ δοκεῖ τὴν αὐτὴν ψυχὴν καὶ ἄνθρωπον καὶ βοῦν καὶ κύνα καὶ ὄρνεον καὶ ἰχθὺν μεταμπίσχεσθαι· καὶ νῦν μὲν αὐτοῖς οἷόν τι θηρίον μύρμηξ ἢ κάμηλος τὴν γῆν νέμεται, νῦν δὲ εἰς ἰχθὺν ὀλισθήσασα κῆτος ἢ ἀφύα γενομένη τὴν θάλατταν ἔδυ, αὖθις δὲ εἰς ὀρνέου φύσιν μετατιθε-μένη κολοιὸς ἢ ἀηδὼν ὀφθεῖσα εἰς ἀέρα διέπτη, ἄλλοτε ἄλλο δεικνῦσα τῶν ζῴων, ἕως ἂν ἅπαντα διεξελθοῦσα πάλιν ἀναδράμοι, ὅθεν τὸ πρῶ-τον κατέβη. Αἴγυπτος Φεῦ τῆς τερατολογίας. Εὐδαιμονοίην ἂν, εἰ κάμηλος ἢ κῆτος ἢ κολοιὸς ἐγενόμην. Εὐξίθεος Σὺ μέν, Αἴγυπτε, καταγελᾷς· ἐγὼ δὲ τὸν Θεόφραστον ἐκπέπληγμαι, εἰ ταῦτα εἰδὼς ἔτι τοῖς Αἰγυπτίοις συμφύρεται.
PG 85:889Θεόφραστος Αὐτὸς ὁ Ἀπόλλων καὶ ὁ τούτου παῖς ὁ Πλάτων ὁμογνώμονες τοῖς Αἰγυπτίοις γεγόνασιν· ὁ μὲν οὕτω πως χρησμῳδῶν ὁ Ἀπόλλων καὶ κε-λεύων τοῖς τῶν Αἰγυπτίων εὑρήμασι πανταχοῦ πείθεσθαι· ὁ δὲ δὴ Πλάτων, τὸν Τίμαιον ἐπιδεικνύς, τὰς τῶν ἀνδρῶν ἔφη ψυχὰς ἐν τῷδε τῷ βίῳ θη-λυνομένας εἰς γυναῖκας ἀναβιῶναι, κακίας δὲ ἐμπεπλησμένας εἰς θηρία καταβαίνειν καὶ τοῖς μὲν χερσαίοις συνδιαιτᾶσθαι τοῖς τε πτηνοῖς συμ-πέτεσθαι καὶ τοῖς ἐνύδροις συναγελάζεσθαι· τὴν δὲ πρὸς Φαίδωνα Σω-κράτους συνουσίαν διεξιών, τοὺς ὑπὸ πλεονεξίας ἐπαιρομένους καὶ πρὸς ἁρπαγὰς ἑτοίμους εἰς ἰκτίνους καὶ λύκους μεταβάλλει, τὸν δὲ ὑπὸ ἐπιθυ-μιῶν δεδουλωμένον εἰς τοὺς ὄνους ἀπελαύνει· τὴν δὲ εὐδαίμονα πόλιν οἰκίζων, ἐκεῖ που λέγει τὸν Ὀρφέα τὸν τῆς Καλλιόπης, ἐπειδὴ παρὰ γυναικῶν διασπασθεὶς τόνδε τὸν βίον ἐτελεύτησε, τὸν ἄνθρωπον φεύ-γοντα, κύκνον γενόμενον οἷα μουσικὸν ὄντα τὴν μουσικὴν ἐργάζεσθαι. Ὁ δὲ Θερσίτης, ὃς πάντων αἴσχιστος ἦν ὅσοι ὑπὸ Ἴλιον ἦλθον, τὸν Ἀχιλλέα οὐ πολεμοῦντα ἀλλὰ ὀνειδίζοντα τῷ Ἀγαμέμνονι μιμούμενος, εἰς πίθηκον μετασχηματίζεται καὶ ἐκμιμεῖται τὰ τῶν ἀνθρώπων πράγ-ματα, τὸ εἶδος οὐ τὸ ἦθος αὐτῶν μεταβαλών. Εὐξίθεος Τί οὖν, ὦ φιλότης, οἱ τῶν Πλάτωνος ὀργίων μυσταγωγοὶ οὐδὲν ἐν τούτοις ὥσπερ ἐν τοῖς ἄλλοις σοφίζονται, οὐδὲ τὸν πλατὺν γέλωτα συγ-καλύπτουσιν, ὀνόματα μετακινοῦντες καὶ νοήματα συγχέοντες;
PG 85:893Θεόφραστος Οἱ μὲν παλαιοὶ μυσταγωγοὶ τῶν λεγομένων μετεκίνησαν οὐδέν, εὖ εἰδότες ὅτι τῶν Αἰγυπτίων ὁ Πλάτων τὴν παιδείαν δεδιδαχὼς καὶ παρ’ ἐκείνων διατεθρυλλημένος τὰ ὦτα, ὡς ἡ τῶν ἀνθρώπων ψυχὴ πάντα τὰ ζῷα μεταβαίνει, πανταχοῦ τῶν λόγων διασπείρει τὸ δόγμα. Πλωτῖνος γοῦν καὶ Ἁρποκρατίων, ἀμέλει καὶ Βοηθὸς καὶ Νουμήνιος τὸν τοῦ Πλά-τωνος ἰκτῖνον παραλαβόντες, ἰκτῖνον παραδιδόασι καὶ τὸν λύκον λύκον καὶ ὄνον τὸν ὄνον· καὶ ὁ πίθηκος αὐτοῖς οὐκ ἄλλο ἢ τοῦτο καὶ ὁ κύ-κνος οὐκ ἄλλο ἢ κύκνος νομίζεται καὶ πρὸ τοῦ σώματος κακίας ἐμ-πίπλασθαι τὴν ψυχὴν δυνατὸν εἶναι λέγουσι καὶ τοῖς ἀλόγοις ἐξεικάζεσθαι· ᾧ γοῦν ὡμοιώθη, κατὰ τοῦτο φέρεται, ἄλλη ἄλλο ζῷον ὑποδῦσα. Ἐπι-γενόμενοι δὲ Πορφύριός τε καὶ Ἰάμβλιχος, ὁ μὲν πολυμαθής, ὁ δὲ ἔνθους γενόμενος, καὶ τοὺς πρὸ αὐτῶν σοφίᾳ περιφρονοῦντες καὶ ἐρυθριῶντες τὸν Πλάτωνος ὄνον καὶ λύκον καὶ ἰκτῖνον καὶ κατανοήσαντες ὡς ἄλλη μὲν λογικῆς ψυχῆς ἡ οὐσία, ἄλλη δ’ ἀλόγου καὶ ὅτι οὐ μετανίστανται, ἀλλ’ ὡσαύτως ἔχουσιν αἱ οὐσίαι, οἷαι τὸ πρῶτον προῆλθον· οὐ γὰρ τὸ λογικὸν τῇ ψυχῇ συμβεβηκὸς ὡς μεταχωρεῖν, ἀλλ’ οὐσίας διαφορὰ βεβαίως ἱδρυμένης καὶ ὅλως ἀδύνατον τὸν λόγον εἰς ἀλογίαν μετατίθεσθαι, εἰ μὴ καὶ τὸ ἄλογον φήσουσιν ὑφαρπάζειν τοῦ λόγου τὴν φύσιν· ταῦτα ὀψέ ποτε διαλογισάμενοι, ὑπερπηδήσαντες τὰ ἄλωγα τῶν ζῴων, μεταβάλλοντες, οὐκ εἰς ὄνον φασὶν ἀλλ’ εἰς ὀνώδη ἄνθρωπον ἀναβιῶναι τὸν ἄνθρωπον, οὐδ’ εἰς λέοντα ἀλλ’ εἰς λεοντώδη ἄνθρωπον· οὐ γὰρ τὴν φύσιν ἀλλὰ τὴν τῶν σωμάτων μορφὴν μεταμπίσχεσθαι, ὥσπερ ἐπὶ σκηνῆς οἱ τῆς τραγῳδίας ὑποκριταί, οἳ νῦν μὲν τὸν Ἀλκμαίωνα, νῦν δὲ τὸν Ὀρέστην ὑποκρίνονται.
PG 85:895Εὐξίθεος Λίνον λίνῳ συνάπτουσι, τὸ τοῦ λόγου, Θεόφραστε, καὶ κακῷ τὸ κακὸν ἰάσαντο. Τί γὰρ ἔδει σώματος τὴν ψυχὴν ἀπαλλάττεσθαι, εἰ πάλιν εἰς σῶμα καταπέμπεται; Περίεργος ἡ τελευτή· ἔδει γὰρ τῶν πονηρο-τάτων ἐπεκτείνειν τὸν βίον, εἰς ὅσον δὴ τὴν τιμωρίαν παρατείνεσθαι. Καὶ ἄλλως, εἰ πρὸς ἀκολασίαν ἐκπέσοι ψυχὴ ὑπὸ μυρίων ἐπιθυμιῶν ὥσπερ δεσποινῶν ἐν τῷδε τῷ βίῳ κρατουμένη καὶ αἰσχρῶς δουλεύουσα, διὰ τοῦτο πάλιν ὑπὸ τὴς δίκης ἐκπεμπομένη εἰς ὀνώδη ἄνθρωπον ἀναβιῶναι ὡς ἂν ἔτι μᾶλλον ἐπιθυμίαις δουλεύοι, κακίας χορηγίαν τὴν τιμωρίαν ἐδέξατο· καὶ γίγνεται τῆς ἀκολασίας οὐκ ἀφαίρεσις ἡ τίσις, ἀλλὰ βεβαιοτέρα προσθήκη. Καὶ μὴν ἡ δίκη τῶν παθημάτων ἰατρικὴ νομίζεται, συστέλ-λουσά τε καὶ κολοβοῦσα καὶ διατέμνουσα καὶ ὅλως ἐκκόπτουσα, ἀλλ’ οὐ διεγείρουσα οὐδὲ παροξύνουσα οὐδ’ ἑτέραν ἐπινοοῦσα τῷ πάθει τὴν ὕλην· εἰ γὰρ τοῦτο ἦν, παραπλήσιον ἦν ὥσπερ ἂν εἴ τις δικαστὴς λαβὼν ἄνθρωπον κλοπῆς ἑαλωκότα οὐ παθεῖν τι κελεύοι, ἀλλ’ εἰς ἱερὰ φοιτῶντα λαμβάνειν ὅ τι βούλοιτο, ὡς ἂν τῆς πλεονεξίας ἀφθόνως ἔχοι καὶ αὐτῷ παρέχοι τῶν ἀναθημάτων ἀδεῶς ἅπτεσθαι, ἐπειδὴ κλοπῆς ἑάλωκε. Νῦν ὁ δεῖνα τῶν ἀγρίων ἐστὶ καὶ τῶν νέων διαφθείρει τὴν ὥραν, αὖθις γι-γνέσθω νέος καλός, ὡς ἂν καὶ αὐτὸς ταῦτα πάθοι· ἕτερος, μοιχός, εἰς γυναῖκα μεταβαλλέσθω, ὡς ἂν ὑπὸ μοιχείας ὑβρίζοιτο. Αἴγυπτος Ἰού, ἰού, τῆς ἀτοπίας. Προαγωγὸς ἡ δίκη γίγνεται.
Εὐξίθεος Κελεύει γάρ, ὦ Αἴγυπτε, ὁ πολυμαθὴς Πορφύριος καὶ ὁ ἔνθους Ἰάμβλιχος τὸ ἐφ’ ἡμῖν τοῖς ἐν Ἅιδου δικασταῖς ἀνατιθέντες καὶ τῶν ἀν-θρωπίνων πταισμάτων τὴν δίκην αἰτιώμενοι. Τούτοις ἀκολουθεῖν ἡμᾶς Θεόφραστος βούλεται. Θεόφραστος Οὐκ ἂν ἔτι βουλοίμην, Εὐξίθεε. Οὔτε γὰρ Συριανὸς οὔτε ὁ Πρόκλος ἐκείνοις συνέπονται, ἀλλ’ ἴδιόν τι καὶ καινὸν εὑρήκασιν. Εὐξίθεος Τί τοῦτο, ὦ Θεόφραστε; Θεόφραστος Τὴν πρὸς ἁρπαγὴν παρεσκευασμένης ψυχὴν οὐκ εἰς ἰκτῖνον μεταβάλ-λουσιν, ἄλογον γὰρ εἰς ἄλογον τὴν λογικὴν μετατίθεσθαι, οὐδ’ εἰς ἰκτινώ-δη ἄνθρωπον ἐκπέμπουσιν, ἄτοπον γὰρ εἰ πλεονεξίας αἰτία γίγνεται κόλα-σις, ἀλλὰ τὸν μὲν ἰκτῖνον λέγουσι τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ἔχειν τὴν ἄλογον, τὴν δὲ ἀνθρωπείαν ταύτῃ συνδεδέσθαι καὶ παραμένειν καὶ συμπέτεσθαι· καὶ οὗτος τῆς τιμωρίας ὁ τρόπος. Εὐξίθεος Καινότερον μὲν τὸ εὕρημα, ἀλλ’ ἔτι μᾶλλον καταγέλαστον· εἰ μύρ-μηκι μὲν Ὀδυσσεὺς συνέπεται, οἰκονόμω γὰρ ἄμφω καὶ πολλοὺς πό-νους ἀνατλῆναι δυναμένω, σφηκὶ δὲ ὁ Ἕκτωρ συνδέδεται, κορυθαιόλω γὰρ ἄμφω καὶ μαχιμωτάτω, ὁ δὲ δὴ βάτραχος καὶ Κλέων ἦν, θαμὰ γὰρ βοῶσιν ἀμφότεροι, μυῖά τε Ὑπέρβολον ἕλκει, ἀναίδεια γὰρ ἑκατέρου τὸ γνώρισμα. Καὶ διπλοῦς τις ὢν ὁ μύρμηξ, ὁ σφήξ, ὁ βάτραχος, ἡ μυῖα
PG 85:897διελάνθανεν. Οὐ γὰρ ἄνευ σώματος οὔτ’ Ὀδυσσεὺς οὔτ’ ἄλλος οὐδεὶς συνέπεται, εἴπερ συνέπεται· οὐ γὰρ παντελῶς φὴς τοῦ σώματος ἀπαλ-λάττεσθαι τὸν ἔτι τῆς τιμωρίας δεόμενον. Θεόφραστος Οὔμενουν. Εὐξίθεος Πότερον οὖν ἐντὸς τοῦ μύρμηκος Ὀδυσσεὺς ἀποκρύπτεται ἢ τοῦ ποδὸς ἐξήρτηται, καθάπερ τοῦ κριοῦ παρὰ τῷ Κύκλωπι, καὶ ἐπισύρεται, ὅποι ἂν τῷ μύρμηκι δοκῇ; Τί τοῦτο γελᾷς, ὦ Αἴγυπτε; Αἴγυπτος Οὐ γὰρ καταγέλαστον μυθολογίας ὑπὸ ἀλαζονείας μηδὲν ἐπαι-σθάνεσθαι; Εὐξίθεος Φέρε γάρ, ὦ Θεόφραστε· εἰ ψαρῶν ἀγέλην ἢ γεράνων κλαγγηδὸν πε-τομένων κατίδοις, ἴσως ἂν φαίης τοὺς ἐπὶ στρατιᾶς ἢ σκηνῆς διαταράτ-τοντας καὶ ὑβριστὰς καὶ θορυβοῦντας καὶ ἀσελγαίνοντας, τελευτήσαντας, τούτοις τοῖς ὀρνέοις συνδεδέσθαι καὶ βοᾶν οἷάπερ ἐκεῖνα καὶ παν-ταχοῦ συνέπεσθαι· εἰ δὲ ἁλόντα τὰ ὄρνεα θύοιτο, τῶν δεσμωτῶν γίγνεται φυγὴ ἡ τῶν ὀρνίθων σφαγή· λύονται γὰρ ἀφανιζομένης τῆς ψυχῆς ᾗ συνεδέθησαν· οὐ γὰρ ἀθάνατον τὴν ἄλογον ψυχὴν εἶναι φήσουσι. Τί δέ; Εἰ ταῖς ἀφύαις συνδεθεῖεν αἱ τῶν ἀνθρώπων ψυχαί, εὖ πράττοι δὲ τῶν ἀσπαλιευτῶν ἡ σαγήνη, ἄλλο τι ἢ λυθεῖσαι τῆς τιμωρίας κατα-γελάσουσιν; Ὁ γὰρ τῶν ἰχθύων δεσμὸς τῶν ψυχῶν λύσις ἐστι καὶ τῶν ἀφύων ἡ θήρα ταῖς ἀνθρωπίναις ψυχαῖς ἐλευθερία γίγνεται. Ἤδη δὲ
PG 85:899μελιττουργοὶ τῆς μελίττης ἀπολιπούσης μηχανῶνται τοιόνδε· εἰς οἰκίσκον βοῦν εἰσελάσαντες, παίουσι ξύλοις, ἕως ἂν ἀπείποι· καὶ ὁ μὲν οὕτω πεσὼν προτίθεται· οἱ δὲ τὰς θύρας ἀκριβῶς συγκλείσαντες, ὡς ἂν μηδαμόθεν εἰσδύνοιτο πνεῦμα, τότε μὲν ἀπῆλθον· ἀριθμήσαντες δὲ ἡμέρας τεσσαρά-κοντα καὶ ὕστερον διανοίξαντες, σεσηπότα μὲν τὸν βοῦν εὑρίσκουσι, μυρία δὲ ἀνθ’ ἑνὸς ζῷα περιιπτάμενα· μελιττῶν γοῦν ἐξαίφνης πλήρης ὁ οἶκος ἐφάνη, αἳ τοῦ βοὸς ἐξεγένοντο καὶ τραφεῖσαι βοτρυδὸν τοῖς πτεροῖς ἐχρήσαντο· ταύτας οἱ μελιττουργοὶ παραλαβόντες καὶ θεραπεύσαντες, τὴν τοῦ μέλιτος ἐργασίαν εὖ πράττειν ἐποίησαν. Ἄρ’ οὖν ἡ μία ψυχὴ κερ-ματισθεῖσα εἰς τὰς μυρίας διεσκέδασται, ἃς συλλέξας ὁ βοῦς μόνος κα-τεῖχεν, ἢ τὰς πολλὰς ἐκείνας προσκαλεσαμένη τὰς τῶν μελιττῶν ἀγέλας συνέταττε; Ταῦτά μοι καταγέλαστα διαφαίνεταί, σοι δὲ οὐχ οὕτως; Τάχα δὲ ἥξουσι καὶ τέταρτον νεωτεροποιοῦντες. ἀλλ’ ὅση τῶν λόγων ἡ μάχη, τοσαύτη τῶν δογμάτων ἡ πλάνη. Ποῖ φέρεσθε, ὦ Ἀθηναῖοι, ὁτῳοῦν μυ-θολογοῦντι πειθόμενοι; Ὁρᾷς γὰρ ὡς αὐτὸς ἑαυτῷ προστριβόμενος ὁ λόγος, οἷον οἱ πυρφόροι τῶν λίθων, φῶς ἐξέλαμψε καὶ τὰ ἐν σκότει τέως λανθά-νοντα διελέγχει καὶ οὐκ ἔτι συγχωρεῖ προβεβιωκέναι τὴν ψυχὴν ἰσχυ-ρίζεσθαι. Θεόφραστος Ταῦτά μοι καὶ πρότερον ἐφιζάνοντα πολλάκις ἔστρεφε τὴν διά-νοιαν· τῶν δὲ πατρίων αἰδὼς καὶ συμμαχοῦντος ἀπορία κατείργουσα ἐπεῖχεν. Εὐξίθεος Ἐκεῖνο δέ σε πρὸ τῶν ἄλλων οὐκ εἰσῄει; Εἰ προβεβίωκεν ἡ ψυχή, ἐμέμνητο ἂν ἢ ἀνεμιμνήσκετο· καὶ γὰρ τὰς μαθήσεις ἀναμνήσεις ἀμέλει
PG 85:901καλοῦσιν οἱ παλαιοί. Εἶτα τοῦ μὲν δημιουργοῦ καὶ τοῦ νοητοῦ κάλλους ἀναμιμνήσκεται, ὅθεν μακρόν τινα χρόνον ἀπέστη, τοῦ δὲ προτέρου βίου καὶ ἐπιτηδευμάτων καὶ παθημάτων καὶ πατρίδος καὶ γονέων παντελῶς ἐπιλέλησται, ὅθεν χθὲς μετῳκίζετο. Καίτοι τίνα λόγον ἔχει τῶν μὲν καλῶν ἀναμιμνήσκεσθαι, τῶν δὲ ὀδυνηρῶν ἐπιλελῆσθαι, ὧν μᾶλλον ἐν-δύεται καὶ ἐντυποῦται μνήμη; Ἐγὼ μὲν οὖν τὸν υἱὸν ἢ τὸν οἰκέτην ἐφ’ οἷς ἥμαρτε κολάζων, πρὸ τῆς τιμωρίας τὴν αἰτίαν τῆς τιμωρίας πολ-λάκις προλέγω ἀξιῶ τε μεμνῆσθαι ὡς μηκέτι τοῖς αὐτοῖς προσπταίειν· ὁ δὲ Θεός, τὰ ἔσχατα καταγνοὺς ἐπιτίμια, οὐκ ἐκδιδάσκει τοὺς πάσχοντας ἐφ’ οἷς τὰ ἐπιτίμια, ἀλλ’ ἀφαιρεῖται τῶν ἁμαρτημάτων τὴν μνήμην, ἀκριβῆ τὴν αἴσθησιν τῆς τιμωρίας ἐπάγων; Τί οὖν ὠφέλησε τιμωρία τὴν ἁμαρ-τίαν ἀποκρύπτουσα; Τοὐναντίον μὲν οὖν καὶ παροξύνει καὶ εἰς ἀπόνοιαν ἐπαίρει· ῥᾳδίως τε καὶ δικαίως κακίζει τὸν δικαστὴν ἐκεῖνος, εἰ φαῦλον μηδὲν αὐτὸς αὐτῷ συνειδὼς ὑπομένει τὴν τιμωρίαν. Αὐτὸς δὲ ἡμῖν, ὦ Θεόφραστε, τοσούτων θεωρημάτων ἀναμνησθείς, σαυτοῦ μόνου ἀμνημονεῖς καὶ οὐκ ἂν ἔχοις εἰπεῖν οὔτε εἰ στρατιώτης ἢ φιλόσοφος γέγονας οὔτε εἰ λαγὼς ἢ λέων οὔτε εἰ κύκνῳ ἢ ἰκτίνῳ συνηκολούθεις; Θεόφραστος Λέγεται Πυθαγόρας ἀναμνησθῆναι ὡς εἴη ποτὲ Εὔφορβος ὁ ἐν Τροίᾳ. Εὐξίθεος Ταῦτα λέγων ἠλαζονεύετο, μηχανώμενος πείθειν ὅπερ ἐδίδασκεν, ὡς προβεβίωκεν ἡ ψυχή· ἀπὸ δὲ τῆς αὐτῆς διανοίας ἐν ὀρύγματι λαθὼν ὑπὸ γῆν ἔτη δέκα, ἐξ Ἅιδου δῆθεν ἀνέβη καὶ παρὰ τοῦ Πλούτωνος ἀκηκοέναι λέγων ὡς ἀθάνατος ἡ ψυχὴ διεπιστεύετο. Ταύτης τῆς ἀλα-ζονείας ὕστερον Ἀπολλώνιος ὁ Καππαδόκης ἐραστὴς γενόμενος πρὸς τοὺς Ἕλληνας ἐμυθολόγει περὶ τῶν ἐν Ἰνδοῖς σοφῶν ὡς ἴσασιν οἵτινές ποτε γεγόνασιν, εἰς μάρτυρας ἔξω τῆς οἰκουμένης καταφεύγων· ἀλλ’ ὅμως ἐλέγχεται· οὔτε γὰρ Κτησίας, πολλὰ καὶ μυθώδη περὶ τῶν Ἰνδῶν συν-
PG 85:903τιθείς, οὐδαμοῦ τοῦτο μυθολογεῖ, οὔτε Ἀρριανός, ἐπὶ τὸ ἀληθέστερον μᾶλλον ἢ μυθωδέστερον συγγράφων, τοῦ δόγματος ἐμνήσθη, καίτοι τὴν τῶν Βραχμάνων πρὸς Ἀλέξανδρον συνουσίαν ἐκδιδάσκων, ἐν ᾗ παραι-νοῦσιν Ἀλεξάνδρῳ πλεονεξίας ἀπέχεσθαι· καὶ ὁ καιρὸς ἀπῄτει τὸ πλάσμα, ὡς ἂν τὸν Ἀλέξανδρον, ἐπειδὴ τῶν φαινομένων κατέπληττεν οὐδέν, ἀφανεῖς φόβους ἀναπλάττοντες καταπλήξωσι. Τότε γὰρ ἔδει μᾶλλον δεικνύναι τῆς φιλοσοφίας τὴν ὑπερβολήν, ὅτε περὶ ἀνδραποδισμοῦ καὶ ἀναστάσεως ἐκινδύνευον οἱ ὁμόφυλοι· ἀλλ’ ὅμως οὔτε πρὸς Ἀλέξανδρον τοιοῦτον οὐδὲν ἐπεδείξαντο οὔτε ὕστερον τοῖς Ἕλλησιν ἐπιστέλλοντες καὶ τὴν τῶν Ἑλλήνων φιλοσοφίαν διαβάλλοντες καὶ τὴν ἑαυτῶν ἀποσεμνύνοντες οὐδαμοῦ τοῦτο τῆς ἀλαζονείας τὸ εἶδος τῇ ἐπιστολῇ προσέρριψαν. Εἰ τοίνυν μήτε τῶν προτέρων μήτε τῶν ὕστερον μηδεὶς τῷ λόγῳ συμμαρ-τυρεῖ, μόνος ὁ Ἀπολλώνιος τὰ ψευδῆ λέγων ἐλέγχεται. Ὁ Ἱερο-κλῆς δ’ οὐχ ὁ διδάσκαλος, ἀλλ’ ὁ προβαλλόμενος τὰ θαυμάσια, ἄπιστον καὶ τοῦτο προσέθηκεν· ὅτι νέος ἡταιρηκώς, Κερκυραῖος δὲ ὁ νέος, μετὰ ἐραστοῦ Μύρωνος ἔπλει, καθορμισθείσης δὲ τῆς νηὸς εἴς τινα χῶρον ἔρημον, ἀποχωρήσας ὀλοφύρεται ἀναμνησθεὶς ὅτιπερ ἐκεῖ τῶν ἐραστῶν τις ἐν τῷ πρὸ τοῦ βίῳ τῆς ὥρας τοῦ νέου διαμαρτὼν ἀπεπνίγη καὶ δακρύει ὅτι μὴ αὐτῷ πρότερον ἐχαρίσατο. Οὔκουν γελοῖον εἰ ὁ μὲν ἡταιρηκὼς ἀναμιμνήσκεται, Σωκράτης δὲ ἂν ἀμνημονεῖ καὶ Πλάτων καὶ οὐδὲν εἰδέναι τῶν πρόσθεν ἀλαζονεύονται; Καὶ μὴν παρὰ Χαλδαίοις καὶ Αἰγυπτίοις καὶ Ἕλλησιν οἱ τὰς τελετὰς ἀγείροντες καὶ γοητεύειν τῶν πάλαι τελευτησάντων τὰς ψυχὰς ἐπαγγελλόμενοι καὶ ταῖς ἐπῳδαῖς ἄγειν τε καὶ ἕλκειν ὅποι ἂν ἐθέλωσιν, εἰ τὴν Ὁμήρου ψυχὴν ἐθέλοις καλεῖν, εἰ τὴν Ὀρφέως, εἰ τὴν Φορωνέως, εἰ τὴν τοῦ Κέκροπος, ἀλεκτρυόνασ
PG 85:905θύοντες καὶ χαρακτῆρας ὑπογράφοντες, λέγουσι προκαλεῖσθαι καὶ δει-κνύναι. Καίτοι εἰ ὁ μὲν ἀηδών, ὁ δὲ κύκνος, ὁ δὲ ἄνθρωπος, ὁ δὲ λέων ἐγένετο, πῶς ἥξουσι καλούμενοι, εἰ μὴ τὸ ὄρνεον καὶ τὸ θηρίον καὶ τὸν ἄνθρωπον ἄψυχον ἀπολιπόντες ἥξουσι; Πῶς δὲ ὁ κύκνος εἴσεται ἢ λέων ὅτι ἄνθρωπός ποτε ἐγένετο, ὅτε οὐδὲ ὁ ἄνθρωπος εἴσεται; Καίτοι κἀκεῖνοι ταῖς τελεταῖς σοφίζονται· οὐ γὰρ τὸν σὸν πατέρα οὐδὲ τὸ γύναιον ἔδει-ξαν, ἀλλὰ χαλεπόν τινα δαίμονα τὸν πατέρα καὶ τὸ γύναιον ὑποκρινό-μενον· ἅμα γοῦν ἀνέσχεν ὁ ἥλιος καὶ τὸ φάσμα διαλύεται. Οὕτω γραὸς μυθολογία τὸ θρυλλούμενον καὶ πιθανὸν οὐδέν. Θεόφραστος Εὖ λέγειν μοι δοκεῖς καὶ οὐκ ἀγεννῶς ἀντιτετάχθαι. Ἀλλ’ εἰ παν-τελῶς τὸν πρότερον τῆς ψυχῆς βίον ἀνέλοιμεν, ἀταξία δοκεῖ τὸ γιγνό-μενον, εἰ κακοὶ μὲν εὖ πράττουσιν, ἀτυχοῦσιν δ’ ἀγαθοί. Εὐξίθεος Ἀποκρινοῦμαι, εἴ σοι ἥδιον. Ἀλλ’ εἰπέ μοι τίνα φὴς ἀτυχίαν; Ἢ νόσον λέγεις καὶ πενίαν καὶ τὸ στρεβλοῦσθαι παρὰ τῶν μοχθηρῶν καὶ παίεσθαι καὶ τὸ ὅλον ἀναιρεῖσθαι; Θεόφραστος Ταῦτά φημι.
PG 85:907Εὐξίθεος Ἀλλὰ τοῖς μὲν πρὸς πλοῦτον καὶ δυνάστειαν καὶ ἡδονὴν ἐπτοη-μένοις ἥρμοττεν ὁ λόγος, Θεοφράστῳ δὲ οὐκέτι. Οὐ γὰρ ἀμνημονεῖς ὅτι πενία καὶ νόσος καὶ θάνατος οὔτε αἰσχρὰ οὔτε κακὰ Σωκράτει καὶ φιλοσοφίᾳ δοκεῖ, εἴγε πολλοὺς πολλάκις ὠφέλησεν. Αὐτὸς μὲν οὖν ὁ Σω-κράτης ἐπὶ πενίᾳ μέγα φρονεῖ καὶ πλοῦτον αὐτὴν ὀνομάζει καὶ φιλοσοφίας φυλακήν, ὥσπερ καὶ τὴν νόσον τῷ Θεάγει μέγα πρὸς φιλοσοφίαν ἔφη συμβαλέσθαι, οὕτως λέγων, εἴ τί που μέμνημαι· «Ἀλλὰ μὴν καὶ Θεάγει τῷ ἡμετέρῳ ἑταίρῳ πάντα συμβάλλεται πρὸς τὸ ἐκπεσεῖν φιλοσοφίας, ἡ δὲ νοσοτροφία κατείργουσα ἐπέχει». Ὁ δὲ δὴ Πλάτων, ἔρρωτο γάρ, νοσῶδες χωρίον καταλαβὼν ἐνδιέτριβε, τῆς ὑγιείας τὸ πλέον ἀφαιρούμενος καὶ σωφροσύνην τῆς ῥώμης ἀντικαταλλαττόμενος· τὸν δὲ θάνατον κακῶν ἐλευθερίαν καὶ λύσιν μάλα σεμνῶς ὀνομάζει, διδάσκων ὡς ὁ θεὸς ἐλεήσας τὸν ἄνθρωπον θνητὰ καὶ τὰ αὐτοῦ δεσμὰ πεποίηκεν. Εἰ τοίνυν ἀγαθῶν αἴτια, πῶς ἂν εἴη κακά; Ἀκολασία δὲ καὶ πλεονεξία καὶ ἄνοια καὶ δειλία τὰ αἴσχιστα τῶν κακῶν ἔστι τε καὶ λέγεται, ὧν οὐδὲν μέτεστι τοῖς ἀγαθοῖς, ἀεὶ δὲ πάρεστιν εὐδαιμονία καὶ οὐ θέμις ἀφίστασθαι, εἴγε σωφροσύνη καὶ δικαιοσύνη καὶ ἀνδρεία καὶ φρόνησις ἀληθὴς εὐδαιμονία, ὧν οὐδὲν ἀπολείπει τοὺς ἀγαθούς. Οὐδ’ ἀφαιρήσεται τούτων ὁ ἀδικεῖν προῃρημέ-νος· οὐ γὰρ δύναται· ἀλλὰ τὸ μὲν βαλάντιον περικόπτειν καὶ τὸ σῶμα
PG 85:909διατέμνειν δύναται, παρασπάσαι δέ τι τῆς εὐδαιμονίας ἀδύνατος· ἀλλὰ τῶν μὲν ἄλλων ἐπικρατεῖ, ἀρετὴ δὲ ἀδέσποτον καὶ τὸ αὐτεξούσιον ψυχῆς λογικῆς κάλλιστον ἀξίωμα, αὕτη πρώτη πρὸς ἡμᾶς καὶ μεγίστη τοῦ Δημιουργοῦ δωρεά, ἣν ἐγὼ παντὸς μᾶλλον ἀσπάζομαι καὶ πλείστην οἶδα τῷ δεδωκότι τὴν χάριν. Τί γὰρ ἐλευθερίας σεμνότερον, ἣ παραλαβοῦσα θεὸν τὸν ἄνθρωπον ἀπεργάζεται; Θεόφραστος Ἆρ’ οὖν οὐκ ἄμεινον ἦν ἀγαθοὺς ἀνάγκῃ γενέσθαι ἢ ἐλευθερίας ὀνόματι ἐξεῖναι κακίαν ἀναιρεῖσθαι; Εὐξίθεος Καὶ τίς αὕτη γένοιτο ἂν ἀρετὴ δουλεύειν ἠναγκασμένῃ ψυχῇ; Βίαιον γὰρ οὐδὲν κάλλιστον μάθημα οὐδ’ ἀνάγκῃ τι γιγνόμενον πρὸς εὐφη-μίαν ἐπιτήδειον. Πῶς δ’ ἀμείνων ὁ ἄνθρωπος ἦν, εἰ λίθος ἦν ὅποι βού-λοιτο ὁ τεχνίτης περιφερόμενος ἤ τινα φθόγγον ἀφ’ ἑαυτοῦ παρεχόμενος, ὃν εἰς τὴν ὅλην ἁρμονίαν ὁ Δημιουργὸς συντάττει καλῶς; Θεόφραστος Ἀλλὰ θαυμάζω, ὅτι μὴ τὴν τῶν φαυλοτέρων μισήσας κακίαν καὶ τῶν ἐπιεικῶν συγκαταλύει τὴν ἐξουσίαν. Εὐξίθεος Τί δέ; Οὐ χαριέστερον ἀγαθῶν ἕνεκα τῆς τῶν κακῶν ἀπειθείας ἀνέχεσθαι ἢ διὰ τὴν τῶν φαύλων ἀκοσμίαν τῶν κρειττόνων τὸν κόσμον ἀποσείεσθαι; Φέρε γάρ· εἴ τις γεωργεῖν ταχθείς, καὶ γεωργὸς ὀνομα-ζόμενος, τὰς ἀμπέλους ἀποδράς, εἰς ἄστυ δραμών, ἑταίραν ἐξαίφνης κα-
PG 85:911ταμαθὼν κάλλει καὶ χρυσῷ διαλάμπουσαν μύρου τε ὄζουσαν καὶ προσπαί-ζουσαν εὐφυῶς καὶ αἱμύλα φθεγγομένην, ἐκπλαγεὶς ταύτῃ συνέποιτο τῶν βοτρύων ἐπιλελησμένος· ὁ δὲ τῆς γεωργίας αὐτῷ κοινωνῶν, πυθόμενος τοῦ ἑταίρου τὸν ἔρωτα, νεανικώτερον τῶν ἔργων ἀντέχοιτο καὶ τὰς ἀμ-πέλους ἔτι μᾶλλον θεραπεύοι, ὥστε τοῦ ἀτακτοῦντος ἐκπληρῶσαι τὴν χρείαν· εἰ σὺ τῶν ἀγρῶν δεσπότης ἐτύγχανες, ἆρα τὸν σωφρονοῦντα καὶ ἐργαζόμενον διὰ τὸν ἐρῶντα καὶ ἐν ἄστει μεθύοντα τῆς οἰκίας ἂν ἐξέκλειες; Θεόφραστος Οὔμενουν. Δεινῶς γὰρ ἄν μοι τὸ χωρίον ἐξηγρίωτο. Εὐξίθεος Οὔκουν τὸν γεωργοῦντα μᾶλλον ἐπαινεῖς, ὅτι ἐξὸν εἰς ἄστυ βαδίζειν καὶ τῷ ἐρῶντι συμπίνειν, ὁ δὲ καλοὺς ἱδρῶτας ἡδονῆς ἀντικαταλλάττεται; Θεόφραστος Πάνυ μὲν οὖν, εἴπερ ἐθέλω μοι τοὺς βότρυς εὖ πράττειν. Ἀλλ’ ἔ-δει τοὺς μὲν ἀγαθοὺς διασῴζειν, τοὺς δ’ αὖ φαυλοτέρους ἢ τὴν ἀρχὴν μὴ ποιεῖν ἢ γενομένους εὐθὺς διαφθείρειν. Εὐξίθεος Εἶθ’ ὁ μὲν τοῦ Σόλωνος νόμος οὐκ ἐᾷ νόμον ἐπ’ ἀνδρὶ τιθέναι, ἀλλ’ ἢ τὸν αὐτὸν ἐπὶ πᾶσιν Ἀθηναίοις· σὺ δὲ οὐκ ἐᾷς κοινὸν εἶναι τοῦ με-γάλου νομοθέτου τὸν νόμον οὐδὲ συγχωρεῖς τὸν αὐτὸν ἐπὶ πᾶσιν ἀν-θρώποις τίθεσθαι, ἀλλ’ εἰσὶν οὓς ἀφορίζεις, κελεύων τοὺς μὲν κατασπεί-ρειν καὶ τρέφειν, τῶν δὲ πρεσβυτέραν εἶναι τοῦ τόκου τὴν τελευτήν.
PG 85:913Οὐκοῦν μηδὲ ὁ ἥλιος ἅπαντας θερμαινέτω μηδ’ ἡ γῆ καρπὸν ἅπασι φερέτω. Ἢ τοῦτο μὲν λέγειν περίεργον, ἐθέλεις δὲ τὸν ἄνθρωπον ἅπαντα κατορθοῦν καὶ μηδὲν διαμαρτεῖν; Σφόδρα θαυμάζεις τὸν ἄνθρωπον, διὸ θαυμάζεις, εἴ τι διήμαρτεν. Ἀλλ’ ἔστιν οὐ τῆς πρώτης λογικῆς μερίδος, ἀλλὰ τῆς ἐσχάτης ὁ ἄνθρωπος, ὃς ψυχῆς μὲν ἀθανασίᾳ καὶ λόγῳ τῶν ἀλόγων ἐπικρατεῖ, φθορᾷ δὲ σώματος καὶ τροφῆς ἐνδείᾳ τῶν ἄνω λογικῶν οὐσιῶν ἀπολείπεται. Οὐκ ἄρα παράδοξον τῶν γιγνομένων οὐδέν. Εἰ μὲν γὰρ μονωθεῖσα τοῦ σώματος ἡ ψυχὴ πρὸς ἐπιθυμίαν καὶ ὀργὴν ἐξήγετο, θαυμαστὸν ἦν· νῦν δὲ μετὰ σώματος ἔδει τῶν τῇδε σωμάτων ἐπιμελεῖσθαι, ὃ τροφὴ διασῴζεται. Οὐκοῦν ἐπιθυμείτω καλῶς καὶ μετρίως, φησὶν ὁ Δημιουργός. Ἢ πόθεν τὸ παιδίον ἄρτι γενόμενον τοῦ γάλακτος ἐφίεται καὶ πρὸς τὸ λυποῦν ὀργίζεται ἢ ἵνα τὸ μὲν προσιέμενον, τὸ δὲ ἀμυνόμενον σωθείη; Τὸ μὲν οὖν κατὰ φύσιν ζῆν καλὸν καὶ διασῴζεται, τὸ δὲ παρὰ φύσιν αἰσχρὸν καὶ κολάζεται, τὸ δὲ ὑπὲρ τὴν φύσιν μέγα καὶ τιμῆς ἄξιον. Εἰ δὲ τὰ ἔσχατα ὅτι μὴ πρῶτα διαγράψοιμεν, οὐκ ἂν φθάνοιμεν πᾶσαν τάξιν διαλύοντες; Φέρε γάρ, εἰ τὸν λίθον ἐκβάλλειν ἐθέλοιμεν, ὅτι μὴ καρποὺς οἷα τὰ φυτὰ δίδωσι, τὰ δὲ φυτὰ διαβάλλειν, ὅτι μὴ τὴν γῆν οἷα βοῦς ἐργάζεται, τὸν δὲ βοῦν κακίζειν, οὐ γὰρ τῷ γεωργῷ παραπλη-σίως βούλεται, ὁ δὲ γεωργὸς αὐτὸς ἀπελαυνέσθω, ὅτι μὴ ταῖς ἄνω δυ-νάμεσιν ἐξ ἴσου τροφῆς ἠμέλησεν· εἶθ’ ὑπ’ ἀλόγου σοφίας μέχρι τῶν θείων ἀναβαίνοι τις, ὡς οὐδὲ αἱ ἄνω δυνάμεις δημιουργεῖν, ἀλλὰ τῷ Δημιουργῷ διακονεῖν ἐτάχθησαν· εἰ ταῦτα ποιοῖμεν, τί τῶν ὄντων κατὰ χώραν ἑστάναι καταλείψομεν; Ἀλλ’ εὐμενὴς μὲν ὁ Δημιουργὸς εἴη, πάντα δὲ κατὰ τάξιν μενέτω. Σμικρὸν γὰρ τῶν γενομένων οὐδέν, ἀλλὰ πάντα καλὰ καὶ μεγάλα καὶ τεταγμένα· καὶ ὁ λίθος καλός, εἰ λίθος, καὶ τὸ δένδρον, εἰ δένδρον· καὶ ὁ λέων καλός, κἂν ἐπίοι κατὰ λόγον τῆς ἀλόγου ζωῆς· οὐ γὰρ ἦν ἐπ’ αὐτῷ τῆς ἀλογίας κρεῖττον οὐδέν, διόπερ ἀνεύθυνος, ὅ τι ἂν παράλογον ποιοῖ. Ἐσπουδασμένον δέ
PG 85:915τι χρῆμα καὶ χάριεν ἄνθρωπος, ὅταν ἄνθρωπος ἦ, μέχρι τοῦ ἀγαθοῦ καὶ τῆς τοῦ ἀγαθοῦ σοφίας ἀναβαίνων, ἀλλὰ καὶ τροφῆς ἐφίεται καὶ τῶν λυπούντων αἰσθάνεται· ἀμφότερα γὰρ ὁ ἄνθρωπος· νοῦς ἀγαθὸς ἀλόγῳ σώματι χρώμενος, αὐτοκράτωρ δὲ γενόμενος, κατ’ ἐξουσίαν ἄνω καὶ κάτω μεταχωρεῖ, ἕτερον αἱρούμενος πρὸ ἑτέρου· τοῦτο γὰρ ἡ ἀνθρώπου προαί-ρεσις δύναται. Καὶ τεταγμένη μὲν ἡ τοῦ λόγου δύναμις καὶ ἀρχή, ἄτα-κτος δὲ φορὰ ἡ τοῦ ἀλόγου σπουδή, εἰ μὴ λόγῳ ῥυθμίζοιτο. Κἂν ὁ λόγος ἀργήσῃ διὰ ῥαθυμίαν καὶ ὄκνον ἢ δι’ ἀπαιδευσίαν καὶ τὴν κάτω σχολὴν καὶ τὴν τῶν ἄνω λήθην, ἐπιθυμία καὶ θυμός, οἷον ἵππων ζεῦγος ἐκ-πεσόντος τοῦ ἡνιόχου, συνταράττεται· ἀλλ’ οὐκ ἀνεύθυνον τὸ πρᾶγμα· ὁ γὰρ ἀγωνοθέτης προϋπέδειξε τὰ γυμνάσια καὶ ὅσα δεῖ τὸν ἀγωνιστὴν ἀσκεῖν προεκήρυξεν· ὧν ἀμελήσας, ὁ λόγος δίδωσι δίκας οὐχ ὧν ἐποίησεν, ἀλλ’ ὧν μὴ ἐποίησεν, οὐδ’ ὧν ἔδρασεν, ἀλλ’ ὧν περιεῖδεν. Ὁ γὰρ τοῦ ἀλόγου τὴν ἀταξίαν παῦσαι δυνάμενος λόγος, περιορῶν δέ, ἀληθέστερον αὐτὸ διαπράττεται. Οὐκ ἄρα τῷ ἐν ἡμῖν παιδὶ τὴν ἀρχὴν ἐπιτρεπτέον ἢ μὴ θαυμάζειν εἰ πάντα ἄνω κάτω γένοιτ’ ἂν τὰ ἡμέτερα· πολλῶν γὰρ ὁ παῖς ἐπιθυμεῖ, ἀλλ’ ἀρίστη διάνοια καὶ θυμὸς ταύτῃ συμμαχῶν κωλύει καὶ συστέλλει τὰς μυρίας ἐπιθυμίας. Εἰ δὲ ἀγριαίνει ἡ τοῦ χείρονος δυ-ναστεία, τοῦ ἀμείνονος γίγνεται ταραχή, ἣν θεραπεύειν ἔστι· πολλὰ γὰρ τὰ φάρμακα, ἀγαθὴ τροφὴ καὶ παιδεία καὶ λόγος καὶ νόμος καὶ ἡ τῶν καλῶν μελέτη καὶ συνήθεια καὶ ἐπιστήμη καὶ ἡ τοῦ παντὸς τάξις. Καὶ μὲν δὴ τῶν ἐπιρρεόντων ἡ μετάστασις ἱκανὸν διδασκάλιον σωφροσύνης τοῖς ὁρῶσίν ἐστιν· οἷον εὐθὺς συχναὶ τῶν χρημάτων αἱ μεταβολαί, αἳ τοὺς μὲν πλεονεκτεῖν ἐφιεμένους ἐκδιδάσκουσιν, ὡς οὐδὲν βέβαιον πολλῷ ῥεύσαντες ἱδρῶτι προσεκτήσαντο, τοὺς δὲ γυμνωθέντας παρεμυθήσαντο,
PG 85:917ὡς ἀπίστου καὶ ἀφυλάκτου πράγματος ἀπηλλάγησαν. Ὁ δὲ μηδὲν τούτων διανοηθείς, ἡσυχίαν ἄγειν οὐ δύναται, ἀλλὰ συνταραχθεὶς εἰκῇ φέρεται καὶ οἷον ἐν σκότῳ προσπταίων λοιδορεῖται, οὐδὲν εἰδὼς τῶν ἐν μέσῳ προκειμένων καλῶς, ἀλλ’ αὐτὴν ἀμαθῶς ἀγνοήσας τὴν ἄγνοιαν δι-πλάσιον νοσεῖ, οὔτ’ αὐτὸς θεωρῶν καὶ τὰ ἐν ποσὶ διαβάλλων καὶ οὐκ ἐθέλων τὸ γιγνόμενον, ἀλλ’ ὅπερ ἂν αὐτῷ δοκῇ τοῦτο καλὸν καὶ χρήσιμον ὑπολαμβάνων. Ὥστε ἂν ἀδικήσῃ μὲν τὸν ἀγαθὸν ὁ φαῦλος, αὐτὸς ἐξ ἀλογίας παρωξυμμένος, Θεὸς ἀναίτιος· ἀδικήσῃ δὲ τὸν προσπε-σόντα, οἷον τοξότου βάλλοντος ἀνάγκη τὸν προστυχόντα τρωθῆναι, ὁποῖός ποτ’ ἂν ᾖ. Ἀλλ’ ὁ μὲν πλεονέκτης οὐ κατὰ τάξιν χωρεῖ· ὁ δὲ Θεὸς τῆς πλεονεξίας τὴν ἀταξίαν εἰς τάξιν ἄγει, οἷον ἄριστος τεχνίτης πρὸς τὸ κοινὸν τῆς ἐργασίας καλῶς τῷ φανέντι χρησάμενος καὶ τὸ ἀπερριμμένον εἰκῇ καὶ τοῖς ἄλλοις ἄχρηστον ἐκκαθαίρων καὶ συναρμόζειν ἀναγκάζων καὶ πρὸς τὸ ὅλον συντάττων. Ὥστε τὸ γιγνόμενον ἀδίκημα τῷ μὲν ποιή-σαντι κακὸν καὶ ἀδίκημα καὶ οὐκ ἂν ἀφεθείη τῆς αἰτίας ὁ δράσας οὐδὲ ἀποδιδράσκει τὴν δίκην· τῷ δὲ παθόντι οὐ κακὸν ἀλλὰ χρήσιμον, εἴγε προσθήκην εὐδαιμονίας αὐτῷ τὸ πάθος προυξένησε καὶ εἰς ὄφελος τῷ κοινῷ συντάττεται, ἐπεὶ παράκλησις ἱκανὴ τοῖς εὖ φρονοῦσι πρὸς ἀρετὴν τὸ μὴ φόβῳ θανάτου τὸν ἀγαθὸν φεύγειν ἀρετήν. Διὰ τοῦτο γὰρ αὐτὴν ὁ Θεὸς περιουσίας καὶ δυναστείας καὶ ἡδονῆς γυμνὴν ἔστησεν, ὥστε τοὺς ἀγαθοὺς ἀγωνιστὰς μὴ ἕνεκά του τὴν ἀρετὴν αἱρεῖσθαι, ἀλλ’ αὐτῆς ἕνεκα, ὡς ἂν μὴ συνταράξωσι πάθει τὴν ἀρετήν· καὶ τὰ ἀλγεινὰ τῶν καλῶν ἡγεῖσθαι συγχωρεῖ οἷον ἀγωνοθετῶν καὶ βουλόμενος ὅλην τῆς ψυχῆς ἀνακινῆσαι τὴν δύναμιν, ὡς ὑπὲρ τοῦ καλοῦ τηλικοῦτον κίν-δυνον ἀνατλῆναι δύναται, ὥστε τῆς ἰσχύος οὐκ ἀσθενείας ἐπίδειξις ἡ συμφορὰ γίγνεται. Καὶ ἄλλως, εἰ ἀγαθὸς ὁ παθών, εἰς ἀγαθὸν ἡ τελευτὴ
PG 85:921τούτῳ συμβαίνει· ἔστι γὰρ ἔστι καὶ τελευτήσαντα ζῆν ὡς ἀληθῶς καὶ μέχρι τῆς πρώτης ἀρχῆς ἀναβαίνειν καὶ μηκέτι δεδιέναι μεταβολήν, ἀλλ’ ἀθάνατον ἔχειν εὐδαιμονίαν καὶ τρυφὴν ἐμπρέπουσαν ψυχῇ καθαρᾷ. Ταῦτα γὰρ ἀρετῆς ἆθλα νομίζεται, οὐ τυραννὶς οὐδὲ πλούτου πε-ριουσία, ἃ πολλοὺς πολλάκις μεταβέβληκε δεσπότας καὶ οὔτε ἀγαθὰ ταῦτα, εἴπερ καὶ κακῶν αἴτια, οὔτε ἀθάνατα, ἀλλὰ σκιοειδῆ φαντάσματα καὶ ἐφήμερα. Ἐνίοτε σπεύδει μὲν πρὸς ἀρετὴν ὁ ἄνθρωπος, ὤλισθε δὲ καί τι παράνομον ἢ διεπράξατο ἢ διενοήθη· καὶ ἡμῖν μὲν εὖ ἔχειν δοκεῖ· τὰ γὰρ ἡμέτερα προκαλύμματα καὶ τὰ ἐκείνου ἐμποδὼν γίγνεται σαφῶς τὰ ἔνδον θεωρεῖν καὶ θαυμάζομεν ἤν τι πάθῃ τῇ τῆς αἰτίας ἀγνοίᾳ· τῷ δὲ δικαστῇ γυμνὰ πάντα καὶ κατιδὼν τὸν ἄνθρωπον τὰ μὲν ἄλλα πράττοντα καλῶς, μικρὸν δέ τι αὐτοῦ λελωβημένον, ἰάσιμον δὲ φαρμάκῳ, ἐνταῦθα συγχωρεῖ παθεῖν τι αὐτὸν καὶ ἀποτίσαι, ὥστε καθαρὸν γενό-μενον τῶν ἐκεῖ καλῶν καθαρῶς ἀπολαύειν. Εἰ δέ τις ἀδικῶν ἄλλον παρ’ ἄλλου πάθοι κακῶς, αὐτὸς μὲν πέπονθε δικαίως, ὁ δὲ δράσας ἀδίκως ἐπέθετο καὶ οὐ μή ποτε ἐκφύγοι. Θεὸς δὲ ἀμφότερα συνέταξε καὶ τὸν πεισόμενον τῷ ἐπιτηδείῳ ποιῆσαι τοῦτο ὃ παθεῖν ἐχρῆν ἐκεῖνον εἰς ταὐτὸν συνήγαγε καὶ ἑκάστου οἷον φθόγγου ἀφ’ ἑαυτοῦ τὴν φωνὴν ἀφιέντος, τὴν μὲν βελτίω, τὴν δὲ χείρω, καὶ τοῦ μὲν ποιοῦντος, τοῦ δὲ φάσκοντος, μίαν ἐπ’ αὐτοῖς ὅμως ἁρμονίαν συνεστήσατο. Καὶ οὐ διὰ τοῦτο κακὸν ἐγένετο ὡς ἂν συνταχθείη, ἀλλ’ ἐπειδὴ ἐγένετο παρ’ ἡμῶν ἀπὸ τῆς Προνοίας συνετάττετο. Δύναμις δὲ καὶ τοῦτο μεγάλη, καλῶς καὶ τοῖς κακοῖς χρήσασθαι καὶ τοῖς ἐξ ἡμῶν ἀμόρφοις γενομένοις εἰς μορφὰς ἑτέρας συντελεῖν δύνασθαι. Οὕτω δὴ ταῖς ψυχαῖς τὸ κατ’ ἀξίαν συλλέ-γεται καὶ τὸ πεπονηκὸς θεραπεύεται καὶ τὸ κοινὸν διασῴζεται. Πλουτείτω
PG 85:923δὲ καὶ ὑγιαινέτω τέως ὁ πονηρός, φησὶν ἡ τῆς Προνοίας φιλανθρωπία· ἢ γὰρ τῇ θεραπείᾳ γένοιτ’ ἂν βελτίων, καθάπερ οἱ παῖδες ἡδονῇ τινι πρὸς τέχνην παρακαλούμενοι, ἢ ἐξελεγχθεὶς καὶ πᾶν ὅ τι τῆς ψυχῆς ὕπουλον γυμνώσας καὶ ὅλον ἑαυτὸν ἐπιδειξάμενος, αὐτὸς ἑαυτῷ προευ-τρεπίζει τὴν φλόγα, πολλὴν ὕλην ἐπηρμένος, κἀνταῦθα πεσὼν οὐδεμίαν ἕξει παραίτησιν οὐδὲ συγγνώμην. Οὐ γὰρ ἂν ἔχοι σκήπτεσθαι ὅτι δι’ ἀ-πορίαν χρημάτων οὐκ ἐβοήθει τοῖς εὖ παθεῖν δεομένοις, ἐπλούτει γάρ, οὐδ’ ὅτι δυναστείας ἐνδείᾳ περιεώρα ἀδικουμένους, ἐτυράννει γάρ, οὐδ’ ὅτι ἀρρωστίᾳ τοῦ δύνασθαι ἡττήθη τῶν ἡδονῶν, ῥώμη γὰρ σώματος προσῆν. Βούλεται γὰρ ὁ δικαστὴς δι’ ὑπερβολὴν δικαιοσύνης οὐκ ἀμ-φίβολον εἶναι τὴν κρίσιν, ἀλλ’ ὥστε τὸν ἑαλωκότα καὶ πάσχειν καὶ τοῦ δικαστοῦ θαυμάζειν τὴν ψῆφον. Εἰ μὲν γὰρ ἦν ὁ θάνατος τοῦ παντὸς ἀπαλλαγή, καλῶς ἂν ἠπόρουν, εἴ τις πονηρὸς ὢν ἐν τυραννίδι τὸν βίον ἐτελεύτησε· νῦν δέ, ἐπείπερ ἀθάνατος ἡ ψυχή, οὐδὲ εἰς Ἅιδου μεταχω-ρήσασα φεύγει τὴν δίκην, ἀλλ’ ἐκεῖ μάλιστα τῆς τιμωρίας αἰσθάνεται, εἰς Τάρταρον πεσοῦσα ὅθεν οὔποτε ἐκβήσεται· ὥστε ἕρμαιον τοῖς κακοῖς ἐνταῦθα νοσεῖν τε καὶ ἀπορεῖν καὶ δουλεύειν. Ἤδη γάρ τις ἐν τῷ ἰδιω-τεύειν μικρὰ διαμαρτών, τῆς τῶν μελῶν ἁρμονίας αὐτῷ διαλυθείσης, τὴν αἰτίαν μαθὼν καὶ ταύτην ἐκδακρύσας, τῆς ἐν Ἅιδου τιμωρίας ἀπηλ-λάγη· ἕτερος δὲ ἐκκοπεὶς τὼ ὀφθαλμὼ καὶ παράδειγμα τῆς δίκης τῇδε γενόμενος, μισήσας τὴν τοῦ πάθους ὑπόθεσιν, ἐλεύθερος ἀφείθη. Θεόφραστος Καλῶς, ὦ γενναῖε, τὰ ἀπόρρητα δημηγορεῖς. Ἀλλ’ ἐκεῖνος μέν, ἠδίκει γάρ, τῶν ὀφθαλμῶν ἀφῄρηται, τὸ δὲ παιδίον τυφλὸν ἄρτι τεχθέν,
PG 85:925εἰ μὴ προβεβίωκεν, οὐδὲ προδιήμαρτε. Πῶς γάρ; Πόθεν οὖν, εἰπέ μοι, τῶν ὀφθαλμῶν ἡ νόσος; Εὐξίθεος Τούτων ἔγωγε τὰ πολλὰ σώματος συντυχίαν, οὐ ψυχῆς τιμωρίαν εἶναι λογίζομαι· τῆς γὰρ ἀρχῆς μὴ ἀρχούσης, ἀνάγκη τὰ ἑπόμενα συμ-φύρεσθαι. Τί γὰρ ἂν συνέχοι, διαλυθέντος ἐκείνου ἐξ οὗ τὸ ὅλον ἐξήρ-τηται; Ἢν μὲν οὖν ἡ τοῦ σπέρματος ἀρχὴ καὶ δύναμις τῆς ὕλης ἐπι-κρατῇ, συνιστάμενον ὑπὸ τοῦ δημιουργοῦντος καὶ σχηματιζόμενον καὶ διακοσμούμενον καλὸν τὸ κύημα καὶ οἷον ἔμψυχον ἄγαλμα γίγνεται· τῆς δὲ γονῆς μαραινομένης θερμότητος ἐνδείᾳ καὶ τῆς ὕλης ἐπανισταμένης ὑγρότητος περιουσίᾳ, τὸ εἶδος ἐπικλύζεται καὶ μᾶλλον ὀλισθαίνει καὶ ὅλως κατέδυ καὶ εἰς τοὐναντίον ἀνάγκη τὸ φυόμενον μεταβάλλειν· ἐναν-τίον δὲ δυνάμει μὲν ἀδυναμία, τῷ δὲ ἐρρωμένῳ τὸ διεφθαρμένον, τῷ δὲ ὑγιεινῷ τὸ νοσερόν. Καὶ ταύτῃ μᾶλλον τὰ ἀσθενῆ καὶ τερατώδη καὶ λελωβημένα τῶν παίδων γίγνεται· ἐντεῦθεν τοῦ μὲν περιττὸς δάκτυλος ἐξήρτηται, τοῦ δὲ ἀφῄρηται, καὶ τὸ μὲν παρῆλθε τὴν φύσιν, τὸ δὲ κατό-πιν ἐγένετο, καὶ ὁ μὲν ἐκ γένους τι φθινῶδες ἐπισύρεται, τοῦ δὲ ἀτελὴς ὁ ὀφθαλμὸς διέμεινεν, ὁ μὲν τοὺς πόδας διέστραπται, ὁ δὲ συνεσταλμένην εὗρε τὴν δεξιάν. Καὶ τούτων οἱ μὲν εἰς ἄκρον φιλοσοφίας ἀνέβησαν καὶ οὐδὲν ἐμποδὼν ἐγένετο παρακεκομμένον τὸ σῶμα, οἱ δὲ εἰς κακίαν ἐκ-πεπτωκότες οὐ πράττουσιν ὅσον ἐθέλουσι καὶ γίγνεται ψυχῆς αὐτοῖς φυλακὴ ἡ τοῦ σώματος βλάβη, καὶ σωτηρία μᾶλλον οὐ τιμωρία τὸ πά-θος τοῖς ὁρῶσιν ἐφάνη. Οἱ δὲ οἷον ἐν σκότει πλανηθέντες καὶ τῆς αὑτῶν ψυχῆς τὸ ὄμμα πεπηρωμένον καὶ ἀτελὲς καταλιπόντες, τοῦ τυφλοῦ τὴν ψυχὴν ὥσπερ ἐν Ἅιδου τιμωρουμένην ἤδη κακίζουσιν. Ἔχω δέ σοι καὶ
PG 85:927ἕτερον λόγον ἀπόρρητον διεξιέναι. Οὐ τὸ παρὸν μόνον βλέπει τῆς Προ-νοίας ὁ νόμος, ἀλλὰ καὶ τὸ μέλλον γίγνεσθαι, καὶ οἷς προσήκει τὴν ἀξίαν ἐκεῖθεν τάττει· τὸν μὲν γενέσθαι δοῦλον ἀφῆκε, χαλεπὸς γὰρ ἂν δεσπότης ἐφάνη, τὸν δὲ πένητα καταλέλοιπε, κακῶς γὰρ ἂν ἐχρήσατο πλούτῳ· ὁ δέ, ἤμελλε γὰρ ἐξαπατᾶν καὶ κολακεύειν καὶ ὀξέως τὸν προς-πεσόντα θηρεύειν, συνεθλάσθη τὴν κεφαλήν, ἔνθα μάλιστα τῆς ψυχῆς ἡ ἐνέργεια, καὶ ὁ λόγος ἤργησε καὶ ἀνόητος διέμεινεν οὗτος ὁ ἄνθρω-πος· οἱονεί τις πρὸς φόνον ἕτοιμος γενόμενος, ἀναινομένης αὐτῷ τῆς δεξιᾶς, ἡσυχίαν ἄγειν ἠγάπησεν. Ἡκέτω δὲ ἡμῖν εἰς μέσον τυφλὸς ὁ παῖς περὶ οὗ ὁ λόγος, χειραγωγούμενος τῷ λόγῳ. Οὗτος ἀκολάστοις ὀ-φθαλμοῖς χρήσεται, εἰ χρήσεται· διὸ συγκεκλεῖσθαι συνεχώρησεν. Τοῦτο τῷ πεπονθότι συνήνεγκε καὶ ὁ τυφλὸς ἐκεῖνος τοῦ Λυγκέως εὐδαιμονέ-στερος, εἰ δικαιότερος γένοιτο. Οὐ πολλοῖς δὲ τοῦτο συμβαίνει· οὐ γὰρ ἔδει πολλὰ παρὰ φύσιν συγχωρεῖν γίγνεσθαι, ὡς ἂν μὴ συνταράττοιτο φύσις, ἣν αὐτὸς ἔταξεν· ἀεὶ δὲ συγχωρεῖ γίγνεσθαι, ὡς ἂν μάθοιμεν τῇ τοῦ ἀμόρφου παραθέσει οἷον τὸ κάλλος καὶ ὅθεν ἀφῖκται τῇ φύσει τοῦ κάλλους ἡ χορηγία· ἀκριβεστέρα δὲ τοῦ καλοῦ γνῶσις ἡ τοῦ κακοῦ γί-γνεται πεῖρα. Τὸ δὲ χαριέστατον, οὐχ εἷς τῆς θεραπείας ὁ τρόπος· οὐ γὰρ ἑνὶ φαρμάκῳ ἡ τῆς Προνοίας ἰατρικὴ χρήσαιτ’ ἄν, ἄλλο ἄλλῳ προσφέρει, ἅπασι δὲ προσφέρει. Ποικίλη γὰρ ἡ τέχνη, ἐπεὶ καὶ τὰ πάθη ποικίλλεται· ὁ μὲν τῷ μὴ ὁρᾶν τοῦ κακῶς ὁρᾶν ἀπηλλάγη, ὁ δὲ καὶ τούτου καταφρονήσας τοῦ ὀξέως ὁρῶντος ὀξύτερος πρὸς ἡδονὰς ἀνε-φάνη καὶ φάρμακον ἕτερον ἐπιζητεῖ· ἐνίοτε δὲ καὶ πῦρ ἀναμένει καὶ σίδηρον· τῷ δὲ πρὸς σωφροσύνην ἤρκεσεν ἡ τῶν χρημάτων ἀπορία, ἄλλῳ ἄλλο συμφέρει καὶ οὐ ταὐτὸ ἅπασι. Καὶ ἑκάστου πάθους συχνὰ τὰ φάρμακα, ὅθεν ἡ τέχνη καλλωπίζεται. Ἀλλ’ ὁ τῆς ἰατρικῆς ἄπειρος, εἰ κατίδοι φάρμακον ὅπερ ἠγνόησε, τὸν ἰατρὸν ἐλοιδόρησεν· ὁ δ’ ἄνευ
PG 85:931λόγου καὶ ἐπιστήμης ἐπεμβαίνων τῇ τέχνῃ, ἓν μαθὼν φάρμακον, ταὐτὸν πᾶσιν ἐπάγει τοῖς κάμνουσιν, οὐδὲν διορίζων, οὐ φύσιν, οὐ κρᾶσιν, οὐ χώραν, οὐχ ἡλικίαν, οὐ πάθος, ὧν οὐδὲν τὸν τεχνικώτατον παρέδραμεν. Ὅλως δὲ πενία καὶ νόσος καὶ τὰ λεγόμενα κακὰ τοῖς μὲν ἀγαθοῖς οὐδέν, οὐ γὰρ εἰς πλοῦτον ἢ σώματος ῥώμην ἢ κάλλος αὐτοῖς ἡ παρασκευή, τοῖς δὲ φαυλοτάτοις συμφορὰ νομίζεται, ἀλλ’ ὅ-μως κἀκείνοις ἔτι μᾶλλον συνήνεγκε. Πᾶσαν γὰρ δὴ κακίαν ἡδονὴ μὲν ὥσπερ ἔλαιον φλόγα διεγείρει· λύπη δὲ καθάπερ ὁ μανδραγόρας κοιμίζει. Οὐ γὰρ μόνον ἐν τοῖς σώμασιν, ἀλλὰ καὶ ταῖς ψυχαῖς τὰ ἐναν-τία τῶν ἐναντίων ἰάματα γίγνεται. Οὐκ ἀεὶ δὲ μέλλουσα κακία νόσῳ προαναστέλλεται· οὐ γὰρ ἔδει τὴν Πρόνοιαν οὕτως εἶναι, ὡς μηδὲν ἡμᾶς εἶναι· πάντα γὰρ οὔσης Προνοίας, οὐδὲν ἂν εἴη· τίνος γὰρ ἂν εἴη, εἰ μόνον εἴη τὸ θεῖον; Διὸ δὴ καὶ πατέρας τῆς τῶν τικτομένων ἀσθενείας αἰτιατέον· γίγνονται δὲ καὶ ἐκ φαλακρῶν φαλακροὶ καὶ ἐκ νοσωδέων νοσώδεις, ὡς Ἱπποκράτης βούλεται καὶ ὁ ἀληθὴς λόγος· καὶ ἀκολασία καὶ μέθη τὸ σπειρόμενον κατέβλαψε, χεῖρον παρεχομένη τὸ σπέρμα καὶ ἐξίτηλον, ὡς μὴ ῥᾳδίως ὑπομένειν τὴν ἀπὸ τοῦ λόγου μορφὴν οἷον ἄργυρος κίβδηλος δι’ ἀσθένειαν ἀποφεύγει τοῦ δημιουργοῦ τὴν τέχνην καὶ τὸ εἶδος ἀναίνεται. Ἐντεῦθεν τὰ πολλὰ τέρατα καὶ παθήματα τί-κτεται. Καὶ οὐδὲ ταῦτα παντελῶς ἄχρηστα τῷ παντί· ἔλεγχος γὰρ ἀκο-λασίας γίγνεται καὶ ἐγείρει καὶ ἐγρηγορέναι τοὺς ἄλλους ἀναπείθει, ὥστε νήφοντας εἰς παιδοποιίαν ἰέναι· ἐπεὶ καὶ τῶν Ἑβραίων τὸν νόμον προσίεμαι, ὃς τοῦ λελωβημένου τὸν πατέρα κατέλευσεν, ὅτι δι’ ἀκρασίαν
τὴν κάθαρσιν τῆς γυναικὸς οὐκ ἀνέμεινεν, ὅθεν ἡ τῆς ὕλης πλεονεξία καὶ αἰσχίστη τοῦ παιδὸς νόσος. Καὶ ὁ τῶν Λακεδαιμονίων νομοθέτης εὖ ἐβουλεύσατο οὐδὲ ταῖς γυναιξὶν ἀργεῖν συγχωρῶν, ἀμφοτέρων γὰρ ὄντων ἐρρωμενεστέρων, ἐρρωμενέστερα καὶ τὰ τικτόμενα φιλεῖ γίγνεσθαι. Οὗτος τῆς Προνοίας ὁ λόγος, ὃν οὐδεὶς μέμφεται πλὴν ἀλογίᾳ χρώμενος, ὥσπερ οἱ τῆς γραφικῆς ἄπειροι τὰ ποικίλα καὶ γλαφυρὰ καὶ χαρίεντα τῆς τέχνης κακίζουσιν. Θεόφραστος Εἶτ’ οὐκ ἀνώμαλον τὸν μὲν παρὰ τὴν γένεσιν τεθνάναι, τὸν δὲ ἐπὶ γήραος οὐδῷ. Εὐξίθεος Θεὸς ἐπ’ ὠφελείαις συστέλλει καὶ ἐπὶ μακρότατον προάγει τὸν βίον. Εἰ μὲν γὰρ ἡ ψυχὴ θᾶττον ἀπέλθοι, διεκόσμησε μὲν τὴν ὕλην ᾗ τὸ εἶδος ἐπέθηκεν, αὐτὴ δὲ πρὸ τῆς ὕλης ἀπῆλθε καὶ προσεκέρδανε τῆς γενέσεως τὴν πεῖραν καὶ τῇ παραθέσει τοῦ θνητοῦ σώματος τὸ ἀθάνατον ἄμεινον ἔγνω καὶ τὸ μέγιστον τῷ θνητῷ σώματι τῆς ἀθανασίας τὸν λόγον κατέσπειρε καὶ τοὺς ζῶντας ἐκδιδάσκει μὴ πάντα τῇ φύσει πι-στεύειν· οὐ γὰρ αὐτὴ τοῦ ζῆν ἔχει τὸ κῦρος· ἦ γὰρ ἂν ἐπὶ ῥητοῖς προὔ-βαινε καὶ τὸν χρόνον διώριζε καὶ ταὐτὸν ἅπασιν ἐχορήγει, οὐδὲν περι-σκοποῦσα εἴτε ἄμεινον εἴτε μή· Προνοίας γάρ, οὐ φύσεως τοῦτο. Διόπερ αὐτῇ πρὸς τὸ λυσιτελοῦν τὸ διάφορον ἴσχει καὶ μετατίθεται, ὡς ἂν τῷ ἐπιστατοῦντι τῶν ὅλων δοκῇ. Εἰ δέ τις εἰς γῆρας ἀφίκοιτο, κίνδυνος μέν, μειζόνων δὲ τῶν ἄθλων ἀπέλαυσεν, εἰ τὰ προειρημένα μαθὼν καὶ ποιήσας, πᾶσάν τε σοφίαν καὶ τέχνην εἰσαγαγὼν τῷ βίῳ καὶ μὴ
PG 85:933μόνον ἑαυτόν, ἀλλὰ τὴν γῆν ἅπασαν διακοσμήσας ἀπέλθοι. Οὐ γὰρ ἔδει τὸν αὐτὸν χρόνον ἅπασι διορίζεσθαι· ἦ γὰρ ἂν ἀσελγείᾳ συνακμά-σαντες ἄνθρωποι σωφροσύνῃ παρὰ τὴν πολιὰν ἐπηρείδοντο καὶ ἐν ἡλικίᾳ τοῖς ἀλλοτρίοις ἐντρυφήσαντες τοῦ γήρως τὴν δικαιοσύνην προὐβάλλοντο. Εἰ γὰρ νῦν ἀκολασίαν καὶ πλεονεξίαν οὕτω ῥᾷστα διώκουσιν οὐκ εἰδότες εἰ μέχρι τῆς ἑσπέρας βιώσονται, τί ἂν ἔδρασαν εὖ εἰδότες ὡς εἰς γῆρας ἀφίξονται; Μὴ δή τις φιλοχρηματείτω παίδων ἕνεκα, ἄδηλον νομίζων εἰ πρὶν ἐπὶ τὸν κλῆρον ἐλθεῖν διαφθαρήσονται. Καὶ μὲν δὴ θεῖος καὶ οὗτος ὁ νόμος πρὸ τῆς ὥρας ἐνίους ἀπελθεῖν καὶ πέρα ὅρου βιῶναι τὸν ἄριστον, εἰ καιρὸς καλοίη καὶ χρεία· Προνοίας γὰρ πρὸς τὸ καλὸν τιθέναι καὶ πρὸς τὸ κάλλιστον μετατιθέναι, εἰ δὲ παγίως ὁ ὅρος ἵδρυτο, ἀνάγκης οὐ Προνοίας ἐδόκει. Νῦν δὲ τοῦτον ἐᾷ παραβαίνεσθαι, τοὺς συνιέναι δυναμένους ἐκδιδάσκουσα ὅτι πρὸς ἐξουσίαν, οὐ πρὸς ἀνάγ-κην εἰς τάξιν ἕκαστα τίθησι καὶ πρὸς τὸ βέλτιστον μετατίθησι· καὶ κατὰ νοῦν, οὐ μάτην, καὶ πρὸς διδασκαλίαν, οὐ πρὸς βίαν, ἀφίησι καὶ οὐκ ἀφίησι· ταῦτα δὲ δυνάμεως, οὐκ ἀσθενείας, καὶ ἐπιμελείας, οὐκ ἀργίας σύμβολα γίνεται. Μηδὲ θαυμαζέτω μηδεὶς εἰ τῶν σωμάτων μυρία τὰ συμπτώματα γίγνεται· οὐ γὰρ μάτην ἐπιγίνεται, ἀλλὰ πολλάκις μὲν ἀδυνατήσασα ἡ ὕλη ἕπεσθαι ψυχῇ, πρὶν εὖ καὶ καλῶς ὀφθῆναι, κατέ-πεσεν. Ἔγνωσαν δὲ οἱ τῷ Δημιουργῷ τὴν ὕλην ἅμα συνεισφέροντες καὶ ἰσόρροπον ἄγοντες, ὡς ἔσχατον, οὐκ ἀρχή, καὶ ὡς ἀσθενής, οὐκ ἀντίπαλος, καὶ ὡς ἔξωθεν, οὐ παρ’ ἑαυτῆς, τῆς ζωῆς ἀπέλαυσεν. Ἤδη δὲ καὶ δια-κόσμησις τοῦ σώματος συνταράττεται καὶ διαλύεται· ἢ γὰρ ἐπιθέμενον θηρίον διεσπάραξεν ἢ λίθος ἐμπεσὼν ἐπάταξεν· ἐνίοτε δὲ πολλὰ πεπωκὼς ἄνθρωπος ἀπεπνίγη καὶ οὐδὲν πεπωκὼς ἀπεῖπε· πλησμονή τε καὶ λιμὸς ταὐτὸν ἔδρασαν· καὶ μὴν καὶ πολέμιος εἰσβαλὼν τὸν προσπεσόντα κα-
PG 85:935τέσφαξε καὶ κατέκλυσε θάλαττα καὶ σεισμὸς κατέχωσε καὶ σκηπτὸς ἠ-φάνισε. Καὶ οὐ παράδοξον εἰ τοσούτων ἐν μέσῳ συμπτωμάτων ἁλώσεται, ἀλλ’ εἰ πάντα διαφεύξεται· ἐναντίον μὲν γὰρ ἄλλο ἄλλῳ, τῷ δὲ παντὶ οὐδέν· ἁρμονίας γὰρ καὶ τοῦτο καὶ ἐξ ἐναντίων τῶν φθόγγων μίαν τὴν μελῳδίαν ἐργάζεσθαι. Εἰ μὲν οὖν ἄδικος ὁ τοῦ διεφθαρμένου πατήρ, ἵνα μᾶλλον ἀλγήσας ἔσται μετριώτερος, οὐ διεκωλύθη τὸ σύμπτωμα, εἰ δ’ αὖ δίκαιος, εἰς λαμπροτέραν δοκιμασίαν ἀπέβη. Ἤδη γὰρ ὁ γεγηρακώς, τῷ πάθει νεανικῶς ἀνταγωνιζόμενος, ἀντὶ τοῦ παιδὸς καλλίω φήμην ἐκτή-σατο καὶ ζῇ μετὰ καλῆς ἐλπίδος ᾗ ἐποχούμενος ῥᾷον φέρει τὸ γῆρας, τὸ πάθος τῆς πρὸ τῆς ὥρας τοῦ παιδὸς τελευτῆς· οὐδὲν γὰρ σεμνόν, οὐδὲν νεανικὸν ἔμελλεν ὁ παῖς ἐκεῖνος ἐπιδείκνυσθαι· ἦ γὰρ ἂν ἐκ πα-ραδόξου καὶ κρεῖττον εὐχῆς διεσώθη, οἷα δὴ πολλὰ γέγονε πολλάκις. Λέγεται οὖν Πελίας τε καὶ Τήλεφος καὶ Κῦρος ἄρτι τεχθέντες ἐρρίφθαι τῶν θηρίων ἐν μέσῳ, ἀλλ’ ὅμως ὑπὸ τούτων τρέφεσθαι, ἃ τρέφειν ἐξε-τέθησαν· ἤμελλον γὰρ μεγάλα ἔργα καὶ θαυμαστὰ ἐργάζεσθαι· ὥσπερ καὶ Ἡρακλῆς ᾄδεται, διαρραγείσης αὐτῷ τῆς νεὼς ἐφ’ ἧς ἔπλει, ὑπὸ κήτους ἁλῶναι καὶ ἐντὸς γενόμενος διασῴζεσθαι. Ἐπιρρεῖ δὲ πλῆθος ἡρώων εἰς μέγιστον κίνδυνον ἐμπεπτωκότων καὶ κατὰ θεῖον οὐ κατ’ ἐλ-πίδα διαφυγόντων. Οἱ δὲ πολλοὶ τῷ συμβεβηκότι παρατυχόντες ἁλί-σκονται, πάντες δὲ ἐπ’ ὠφελείᾳ αὐτῶν τε καὶ τῶν θεωμένων· τοῖς μὲν γὰρ ἔστη τῆς διανοίας ἡ νόσος, τοῖς δὲ φοβερὸν ἡ νόσος. Πάθοι δ’ ἂν καὶ ὁ κεκτημένος τὴν ἀρετήν, ὡς μήτε αὐτὸν ἐπαρθέντα τὴν ἀρετὴν ὑβρίζειν, μήτε τοὺς παρ’ αὐτοῦ πολλάκις διασωθέντας τῆς φύσεως ἐπιλαθομένους θεὸν οὐκ ἄνθρωπον ἀναγορεύειν τὸν ἄνθρωπον· ὃ δὴ πολλοὶ τῶν Ἑλλήνων καὶ Θρᾳκῶν καὶ Αἰγυπτίων καὶ Ἰταλῶν πεπόν-
PG 85:939θασι, τοὺς ἑαυτῶν εὐεργέτας ἢ ὅλως ἄρχοντας οὐχ ἥρωας ἀλλὰ θεοὺς νομίζοντες καὶ προσκυνοῦντες καὶ οἷα θεοῖς τελούμενοι καὶ θύοντες· τὸν γοῦν Μενέλεων καὶ νὴ Δία τὴν Ἑλένην, μετὰ τὸν Ἀλέξανδρον, μετὰ τὸν Δηί̈φοβον, ἐν Θεράπναις τῆς Λακωνικῆς τοῖς θεοῖς συναριθμοῦντες, μετ’ ἐκείνων ᾄδουσι, θυσίαις τε καὶ ἀναθήμασι θεραπεύοντες. Τὸν δὲ τῆς Σεμέλης Διόνυσον καὶ τὸν τῆς Ἀλκμήνης Ἡρακλέα μέχρι τῶν Ἡρακλέους στηλῶν θεοὺς εἶναι πάντες ἐπιφημίζουσιν, οὓς ἐξελέγχει θνητοὺς γενομένους ὁ Πορφύριος· τοὺς γὰρ δαίμονας διαγράφων τῷ λόγῳ λέγει που τοὺς φαυλοτάτους δαίμονας τοῖς ἀγαθοῖς ἀνδράσι λόχους καὶ ἐνέδρας καθίζειν καὶ ἐξαίφνης ἐπιτίθεσθαι, καθάπερ ἡ Ἥρα Διονύσῳ καὶ Ἡρακλεῖ. Οἰκοῦσι τὴν Θρᾴκην οἱ Γέται ποταμῷ τῷ Ἴστρῳ παροι-κοῦντες, οἳ τὸν τοῦ Πυθαγόρου θεράποντα, Ζάλμοξις ἦν, φυγάδα γενόμενον καὶ τὴν τοῦ δεσπότου φιλοσοφίαν ὑποκρινόμενον, μόνον θεὸν ἄγουσι καὶ τοὺς καλοὺς καὶ βελτίστους ἀποσφάττοντες αὐτῷ ἀθανατίζουσιν, ὡς οἴονται. Καὶ ὁ Πρωτεὺς θεὸς εἷναι τοῖς Αἰγυπτίοις νομίζεται καὶ ἡ Ἑλένη τῶν ἱερῶν αὐτῷ κοινωνεῖ, ἣν Ξένην Ἀφροδίτην ὀνομάζουσιν οἱ τελού-μενοι· καὶ Ἰταλοὶ θεοῖς συναριθμοῦσι τοὺς βασιλεῖς ἅπαντας καταλέ-γοντες. Ὁ δὲ Ἀλέξανδρος τρεισκαιδέκατος θεὸς παρ’ Ἀθηναίοις ἀνη-γορεύετο, ἀλλὰ πολλάκις τραυματίας γενόμενος καὶ νοσήσας, ἐπειδὴ ἀπέθανεν, ἐγνώσθη τὴν φύσιν θνητὸς ὑπάρχων ὁ τέως εἰς τοὺς θεοὺς ἀναγεγραμμένος. Οὕτω καλὰ τοῖς ἀνθρώποις μαθήματα τὰ τῶν καλῶν παθήματα γίγνεται. Καὶ τὸ ὅλον, ἢ γὰρ πρὸς ἐπίδειξιν ἀρετῆς πάθοι ἂν κακῶς ὁ ἄνθρωπος ἢ πρὸς παῦλαν κακίας· εἰ δὲ οὐ παύεται, πρὸσ
PG 85:941παράδειγμα τοῖς ἄλλοις ἡ τιμωρία. Καὶ σεισμοὶ καὶ αὐχμοὶ καὶ ἐπικλύσεις καὶ ἡ λοιμώδης νόσος καὶ ἀήθεις ἀστέρες καὶ καρπῶν ἀφορίαι καὶ κεραυνῶν φοραὶ ἀνθρώπων κακίαν ἐκχεομένην ἐξείργουσιν· τὴν γὰρ πάνδημον ὕβριν δημοσία μάστιξ παιδευέτω, τὸ μέρος ἐκτέμνουσα, ὡς ἂν τὸ ὅλον σωθῇ, οἷον ἰατρὸς ἄριστος, τοῦ πάθους ἐπιβρίσαντος καὶ ἐπι-νεμομένου, τὸ σκέλος τοῖς διακόπτειν τεταγμένοις παραδίδωσιν, ὡς ἂν τῷ λοιπῷ σώματι ὑγιὴς ὁ ἄνθρωπος ᾖ. Σὺ δὲ τὸν ἰατρὸν οὐ τὴν νόσον κακίζεις, ἣν δι’ ἀπιστίαν καὶ λήθην ὧν ὁ ἰατρὸς προηγόρευε συνέβη γενέσθαι. Θεόφραστος Εὖ λέγειν μοι δοκεῖς καὶ καλόν, ὡς ἔοικε, μετατίθεσθαι. Οὐ γὰρ ἔτι με τῶν ἐνταῦθα γινομένων οὐδὲν ἐκβιάζεται προβεβιωκέναι τὴν ψυχὴν ὁμολογεῖν. Εὐξίθεος Καλῶς γε ποιεῖς, ὦ ἑταῖρε· οὐ γὰρ θελήσει ἡ λόγῳ χρωμένη ψυχὴ μετὰ τὴν πεῖραν τοσοῦτον κίνδυνον αὗθις ἀνατλῆναι, οὐδὲ ἔξεστιν ἡμῖν δεύτερον ἀγωνίζεσθαι· ἱκανὸς γὰρ ὁ παρὼν βίος πρὸς ἐπίδειξιν. Εὐθύς τε γὰρ ἐκ παιδὸς ἡ τῆς ψυχῆς δύναμις τῷ ἀγωνοθετοῦντι διαδείκνυται, εὐεξία τε καὶ καχεξία πρὸ τῶν παλαισμάτων γνωρίζεται, τὰ δὲ ὕστερον ἐπιτηδεύματα καὶ προαιρέσεις καὶ πράξεις οὐδὲ τοὺς θεατὰς λανθάνει, μή τί γε τὸν κριτήν. Διόπερ οὐκ ἀναμένει δεύτερον βίον οὐδ’ ἑτέραν δοκιμασίαν, ὥσπερ οἱ τὰ παρόντα μὴ διαγιγνώσκοντες, μηδὲ τὰ μέλλοντα προγιγνώσκοντες· ἀλλὰ τὴν μὲν διακοσμήσασαν τόνδε τὸν ἀγῶνα καὶ εὐεξίαν καὶ τέχνην ἐπιδειξαμένην καὶ πᾶσιν δὲ τοῖς αὐτοῦ νόμοις ἐμ-μένουσαν ὡς νικῶσαν ἐστεφάνωσε, νέκταρός τε καὶ τιμῆς καὶ τῆς ἄνω χορείας ἠξίωσεν, ὅθεν ἐκπίπτειν οὐ θέμις· τὴν δὲ ἄνανδρον καὶ ῥάθυμον
PG 85:943καὶ ἀνόητον καὶ λάλον καὶ διαταράττουσαν μὲν τὸ θέατρον, τοὺς δὲ νόμους συγχέουσαν μισήσας, εὐθὺ τῆς φρουρᾶς εἰς τὸ τῆς τίσεως δεσμωτήριον ἀπέπεμψεν, ὅθεν ἀποδιδράσκειν οὐ θέμις. Θεόφραστος Πόθεν οὖν εἰσκαλεῖται τοὺς πολλοὺς τούτους ἀγωνιστάς, τοσούτων ἐν τῷ μακρῷ χρόνῳ προεξεληλυθότων; Οὐ γὰρ τοὺς αὐτοὺς λέγεις. Εὐξίθεος Οὐμενοῦν. Θεόφραστος Πόθεν; Οὐκοῦν εἰπέ μοι. Εὐξίθεος Θεὸς μένων ὅπερ ἐστὶ ποιεῖ τὰ γιγνόμενα· οὐ γὰρ ἄλλα ποιῶν ἐλαττοῦται, οὐδὲ πολλὰ προβαλλόμενος ἀναλίσκεται, ἀλλ’ ἔτι μᾶλλον ὅλος μένει, ὅσῳ μᾶλλον πλῆθος ἐργάζεται· οὐ γὰρ ἐκ τῶν καθ’ ἕκαστον γιγνομένων, ἀλλὰ παρ’ ἑαυτοῦ δημιουργὸς ὁ Δημιουργός· ἐπεὶ καὶ παρὰ ἀνθρώποις οὐχ ὁ τεκτονικὸς εἰς ἃ δημιουργεῖ διαμεμέρισται, οὐδέ τι τῆς ψυχῆς οὐδὲ τῆς ὅλης ἐπιστήμης ἀφῄρηται, εἰ νῦν μὲν ἱερά, νῦν δὲ οἰκίας, νῦν δὲ νεώρια τεκταίνεται· ἀλλὰ πρῶτος μὲν ὁ Δημιουργός, μένει δὲ τὰ παρ’ αὐτοῦ γιγνόμενα τῆς παρ’ αὐτοῦ Προνοίας δεόμενα. Ἀναθέμενος οὖν τὸ πόθεν, περὶ ἐμὲ γὰρ καὶ σὲ τοῦτο, ταῖς δὲ γυναιξὶ πειθόμενοσ
PG 85:945ὅτι τῷ Δημιουργῷ τῶν ὅλων οὐδὲν τῶν ὅλων ἀδύνατον, μὴ ζήτει τοὺς ἀεὶ καταβαίνοντας ἀγωνιστὰς ὅθεν ἐπεισέρχονται· αὐτὸς γὰρ ὁ τὸν ἀγῶνα τιθεὶς εἰσκαλεῖται καὶ τὸ κήρυγμα φύσις γίγνεται. Οὕτω βουληθεὶς τὰς νοερὰς δυνάμεις ὑπέστησε καὶ οὐδεμία πόθεν ἐρωτᾶν ἐπήρθη· οὕτω τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐποίει καὶ τὸν μὲν τοῖς ἄστροις, τὴν δὲ τοῖς φυτοῖς διεκόσμει. Ὁρᾷς δέ που καὶ τὰ φυτὰ νῦν μὲν ἤδη βρίθοντα τοῖς καρποῖς, τοὺς δὲ μήπω γενομένους ὠδίνοντα· ὅταν δὲ πάλιν καιρὸς καλῇ, πεί-θεται τῷ κηρύγματι καὶ ἐξάγει καὶ ὑπεκφαίνει καὶ ὅλως τελέους ἀπο-δίδωσι τοὺς καρπούς, τῆς δυνάμεως δι’ ἧς τὸ πρῶτον ἀπεγέννησεν ἔνδον μενούσης· καὶ πάλιν πολλάκις τῶν καρπῶν ἀφθονία· τῆς δὲ ῥίζης οὐδὲν ἀναλίσκεται ὅτι καὶ βεβαιοτέρα γίγνεται. Τί οὖν ἔτι θαυμάζομεν, εἰ ὁ Δημιουργὸς πάντα περιείληφε τὰ γενόμενα καὶ τὰ γιγνόμενα καὶ τὰ μέλλοντα ἔσεσθαι, ἕκαστον δὲ οἷον ἐθέλει καὶ ὅτε προσήκει καὶ ὡς ἂν κάλλιστα ἔχοι σοφίᾳ ἀεὶ καὶ τέχνῃ προφέρει; Θεόφραστος Ἀλλὰ τί δήποτε τὰς μὲν ἄλλας λογικὰς δυνάμεις καὶ προϋπέστησεν ὁ Θεὸς καὶ διώρισε, τὰς δὲ τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς λογικὰς οὔσας ἔτι καὶ νῦν προβάλλεται; Εὐξίθεος Ἀγαθὸς νομοθέτης ἐπιστήμῃ οὐκ ἐμπειρίᾳ προγιγνώσκει τῶν ἀν-θρώπων τὰ πάθη καὶ οὐκ ἀναμένει πάντα γενέσθαι· δικαστοῦ γὰρ ἤδη τοῦτό γε· ἀλλὰ μηδὲ τὴν ἀρχὴν γενέσθαι προλέγει, ἐπεὶ καὶ τὰς πόας καὶ τὰ πολλὰ φάρμακα καὶ ἰάσεις πρὸ τῶν νοσημάτων τῇ γῇ προευτρεπίζειν κελεύει. Καὶ νῦν προεῖδεν ὁ Θεὸς ὅτι τὰς λογικὰς δυνά-μεις θαυμάσαντες ἄνθρωποι, ἀνάρχους τε καὶ ἀγενήτους νομίσαντες καὶ πολλὰς ἀρχὰς καὶ μυρίους θεοὺς ποιοῦντες, δημοκρατίαν ἄτακτον ἀντὶ
PG 85:947τῆς τεταγμένης μοναρχίας εἰσοίσουσιν, οἳ καὶ τὸν αἰσθητὸν κόσμον ἐπαι-νέσαντες καὶ ἐν αὐτῷ στάντες Θεὸν ἄναρχον καὶ ἀγένητον εἶναι ἔφασαν καὶ οἱ πάνυ φιλοσοφίαν σφριγῶντες εἰς φαντασίαν ἄλογον ἐξώκειλαν. Διά τοι τοῦτο τὰς ἡμετέρας ψυχὰς λογικὰς οὔσας ἔτι καὶ νῦν προβάλ-λεται, παράδειγμα τῆς αὐτοῦ δυνάμεως καὶ διδασκαλίαν τῶν προϋφεστώ-των, ὡς ἐξ ἑνὸς Δημιουργοῦ πάντα καὶ ἐκ μιᾶς ἀρχῆς πᾶσα λογικὴ καὶ νοερὰ δύναμις καὶ οὐσία προῆλθε καὶ ἔτι πρόεισι. Μὴ ἀπιστήσητε εἰς ὑμᾶς αὐτοὺς νεωστὶ φυομένους ἀποβλέποντες, οἳ ταῖς προϋπηργμέναις οὐσίαις ὁμοίως ὑπὲρ τὸν οὐρανὸν βαδίζετε καὶ μέχρι τῆς πρώτης ἀρχῆς ἀναβαίνετε, οἷον ἀμέλει κἀν τοῖς οὐρανίοις σώμασι πεποίηκε· τὴν σελή-νην μόνην ἀστέρων παρῆκε φθίνειν καὶ ἀφιέναι τὸ φῶς καὶ πάλιν ἄρ-χεσθαι καὶ νεωτέραν γίγνεσθαι, ὡς ἂν μηδὲν τῶν ἄνω σωμάτων ἀγέ-νητον ὑπονοήσαντες ὑπὸ ἀλογίας τι πάθοιμεν. Ὥσπερ οὖν ἐκ τοῦ ἐσχά-του τῶν ἀστέρων ἄρτι φανέντος καὶ ἀφανιζομένου καὶ τοὺς ἀνωτέρω γενέσθαι παιδευόμεθα, οὕτως ἐκ τῆς τελευταίας λογικῆς οὐσίας τῆς ἀν-θρωπείας ψυχῆς νεωστὶ προβαλλομένης καὶ τὰς πρὸ αὐτῆς λογικὰς δυ-νάμεις ἐκ τοῦ Δημιουργοῦ τὴν ἀρχὴν εἰληφέναι καλῶς ὁ λόγος κατεί-ληφεν· οὐδὲν γὰρ ἀργόν, οὐδὲ περιττόν, οὐδὲ μάτην ἐργάζεται. Εἰ δ’ ἑ-νὸς ὄντος τοῦ ἀνθρώπου, τὴν μὲν ψυχὴν προϋπάρχειν, πολλῷ δ’ ὕστερον τὸ σῶμα συμπεπλᾶσθαι φήσομεν, ἀργή τις ἦν πρὶν καταβῆναι καὶ περιττὴ χρόνον τοσοῦτον ἡ ψυχὴ καὶ οὐκ ἔδειξεν ἐνεργείας τὴν δύναμιν, οὐδ’ ἔγνω ὅπερ εἶχε, ταῦτα γὰρ κατιοῦσα κερδαίνει, ἀργοτέρα δὲ μᾶλλον ἡ ἀρίστη, ἣν ὑμεῖς ἀδιάφθορον καὶ νεοτελῆ καλεῖτε, εἰ μὴ προτέρου ἐπει-ράθη σώματος, ἀλλὰ πρώτην γένεσιν τῇδε βιοτεύει· οἷα περὶ τοῦ Διο-νύσου καὶ Ἡρακλέους ἐν Θήβαις λέγεται γενέσθαι· εἰ δ’ ἄνω τι διω-ρισμένον αὐτῇ προειργάζετο, ὕστερον ἐπειδὴ κατέβη κενὴν καὶ ἔρημον
PG 85:949καὶ ἐν ἀργίᾳ τὴν ἑαυτῆς χώραν καταλέλοιπεν. Αἱ μὲν γὰρ ἄλλαι δυνάμεις ἅμα τε προῆλθον καὶ ἐτάχθησαν οὗ δεῖ ἑκάστην καὶ ὅτι χρὴ λειτουργεῖν καὶ διακονεῖν καὶ ὑπηρετεῖν καὶ φυλάττειν· τὴν δὲ ἀνθρω-πίνην ψυχὴν μακρόν τινα χρόνον ἐν ἀργίᾳ καθίσαντες, ὀψέ ποτε δεσμῶ-τιν εἰς σῆμα τὸ σῶμα πέμπουσι. Καίτοι τὴν γῆν διακοσμεῖν αὐτῇ προς-τέτακται, ἐπεὶ οὐδ’ ἀνθρώπου εἴη, κἀν ταύτῃ τὰ τοῦ Θεοῦ κηρύττειν ὄργια, ὡς μηδένα τόπον ἄθεον παρεωρᾶσθαι. Οὐκοῦν ἄμεινον ἅμα τῷ προελθεῖν τὸ προσταττόμενον ἐκτελεῖν ἢ ἄγονον καὶ ἀτελῆ τοσοῦτον διαμένειν καὶ τῷ μηδὲν τὴν ἀρχὴν ἐνεργεῖν τὴν ἑαυτῆς δύναμιν παν-τελῶς ἀγνοεῖν· ἐπίδειξις γὰρ καὶ γνῶσις δυνάμεως ἡ ἐνέργεια. Θεόφραστος Ἀλλ’ εἰ χρόνῳ προέρχεται, πῶς ἀθάνατος; Εὐξίθεος Οὐκ ἄλλος τὰς ἄνω δυνάμεις, ἄλλος δὲ τὴν τοῦ ἀνθρώπου ψυχὴν δημιουργεῖ, ἀλλ’ ὁ αὐτὸς ἐκείνας τε καὶ ταύτην προβάλλεται. Εἰ δὲ ὁ αὐτός, καινὸν οὐδὲν εἰ μία δύναμις καὶ ἐπιστήμη μία τότε καὶ νῦν ταύτην ἐργάζεται· οὐ γὰρ χρόνῳ τοῦ Δημιουργοῦ δύναμις ἀπομαραίνεται, οὐδ’ ἐ-πιστήμη μέχρι τοῦ διορίζεται. Ἢ τοίνυν μηδ’ ἐκείνας ἀθανάτους εἷναι συγχωρήσωμεν ἢ καὶ ταύτην ἀνάγκη τοιαύτην εἶναι πείθεσθαι· ἀναβαίνει γὰρ μέχρι τῆς πρώτης ἀρχῆς, ὥσπερ ἐκεῖναι. Οὐδεμίαν γὰρ λογικὴν οὐσίαν θνητὴν πεποίηκε· πῶς οὖν τὴν ἡμετέραν ψυχὴν δημιουργῶν τὸν ἑαυτοῦ παρέβαινε νόμον, ἣν ἐκ μὲν τῆς ἰδίας οὐσίας οὐ πεποίηκεν, ὁμοίαν δὲ καὶ οἷον εἰκόνα καὶ τῇ φιλοσοφίᾳ τῷ Θεῷ προσεικάζεσθαι; Τὸ δὲ τῷ ἀθανάτῳ προσόμοιον καὶ ἀθάνατον· τὸ γὰρ θνητὸν τῷ ἀθανάτῳ οὐχ ὅμοιον, ἀλλ’ ἐναντίον. Σὺ δὲ ὁ τὸν Πλάτωνα καταπιὼν
PG 85:951λέγεις πᾶν γενόμενον πάντως εἶναι θνητὸν καὶ φθείρεσθαι καὶ διαλύε-σθαι. Ἀναμνήσω δέ σε Τιμαίου καὶ τῆς τοῦ δημιουργοῦ δημηγορίας, ἧς τὸ προοίμιον, ὡς ἐγὼ μέμνημαι· «Θεοὶ θεῶν, ὧν ἐγὼ πατήρ τε καὶ δημιουργός, ἀθάνατοι μὲν πάμπαν οὐκ ἐστέ, ἐπείπερ ἐγένεσθε· οὔ τί γε μὴν λυθήσεσθε, τῆς ἐμῆς βουλήσεως κρείττονος θανάτου λαχόντες». Ἀμφότερα γοῦν ἅμα συνάγει καὶ πεποιῆσθαι καὶ μὴ διαλύεσθαι καὶ γενέσθαι καὶ τοῦ θανάτου κρείττους γίνεσθαι. Τοιαύτη προῆλθεν ἡ ἀνθρώπου ψυχή, οὐσία λογική, ἀεικίνητος καὶ αὐτεξούσιος, ζωὴν ἐξ αὑτῆς ἔχουσα καὶ ὀργανικῷ σώματι χορηγεῖν δυναμένη, ἃ θνητὸν οὐδὲν ἔλαχεν, ἀλλὰ πάντα ταῦτα τῆς ἀθανασίας ἀτεχνῶς γνωρίσματα. Καὶ θαυμάσαις ἂν τὴν ἔνδον τῆς ψυχῆς δύναμιν ἀπὸ τῆς ποικιλίας τῶν ἔξω καταμαθών· πᾶσα γὰρ τέχνη καὶ ἐπιστήμη καὶ πρᾶξις καὶ θεωρία ἱκανὸν τὸ τῆς ψυχῆς ἑρμηνεύει ἀθάνατον. Ὁ γὰρ τὸ εἶναι δοὺς καὶ τὸ ἀεὶ τὰς ἡμε-τέρας ψυχὰς εἶναι δῶρον παρέσχε· καὶ τὸ δῶρον φύσις ἦν. Πλάτωνι δὲ δοκεῖ καὶ τὸν ὅλον κόσμον τοῦτον καὶ γενέσθαι καὶ θνητὸν εἶναι καὶ ἀθάνατον διασῴζεσθαι· οὐ γὰρ τὸ ἐνδεχόμενον καίεσθαι, πάντως που καίεται. Εἶτα Πλάτωνα μὲν ἐπαινοῦσι, κἂν λέγοι τὰ σώματα γενέσθαι καὶ μὴ διόλλυσθαι, ταῖς δὲ ψυχαῖς οὐκ ἐθέλουσι συγχωρεῖν ἃ τοῖς σώμασι ῥᾳδίως χαρίζονται. Θεόφραστος Οὐκ ἔστι μὴ οὐχὶ τούτοις συνέπεσθαι. Ἓν δὲ ἡμᾶς παρέδραμεν, ὅτι τὰς μὲν ἄλλας νοερὰς καὶ λογικὰς οὐσίας μέτρῳ διωρίσθαι λέγομεν, τὰς δὲ ἀνθρωπίνας εἰς ἀμετρίαν ἐξάγεσθαι, εἰ μὴ τὴν αὐτὴν ψυχὴν ἐπὶ πολλὰ σώματα μεταβαίνειν συνεχώρησεν ὁ λόγος.
PG 85:953Εὐξίθεος Τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν τὸ πλῆθος πρὸς ἡμᾶς μὲν ἄπειρον, τῷ δὲ Δημιουργῷ πεπερασμένον, ὥσπερ καὶ ἄλλαι τῶν λογικῶν οὐσίαι, ἃς σὺ μὲν οὐκ ἀριθμήσεις, Θεὸς δὲ ἠρίθμησεν. Ὅσα τε περιείληφεν, ἡμῖν μὲν ἀόριστα, τῷ δὲ περιλαβόντι διωρισμένα, καὶ αὐτὸς αὐτοῖς μέτρον γί-νεται ᾧ περιέλαβεν. Ἐν δὲ ταῖς ἀύ̈λοις καὶ λογικαῖς οὐσίαις οὐ στενο-χωρία τὸ πλῆθος, ἓν γὰρ τὰ πάντα καὶ ἕκαστον ὅλον ἐπλήρωσε καὶ πάντα τὸ ὅλον ὑποδέχεται καὶ οὐκ ἐμπόδιον ἄλλο ἄλλῳ, καθάπερ τὰ ἔνυλα σώματα. Ἐπεὶ κἀν τοῖς φυτοῖς τῶν νῦν λεγομένων εἴδωλα φαί-νεται, ἐξ ἑνὸς δένδρου βλαστήματα μυρία τέμνεται, ἕκαστον δὲ τῶν ἀποτεμνομένων τὸ ὅλον τῆς ζωῆς ἔχει, ὡς τῇ γῇ δοθὲν βλαστάνειν καὶ τῆς ζωῆς τὸ ὅλον τῷ μεγάλῳ δένδρῳ ὁμοίως ἐμμεμένηκε καὶ ἐξ ἑνὸς ἄπειρα τὰ γιγνόμενα, καὶ ἓν πάντα καὶ τῶν ἐξ αὐτοῦ γενομένων οὐδὲν ἀπεοικὸς ἐκείνῳ ἐξ οὗ τὰ γενόμενα· καὶ εἰς ἀπειρίαν ἡμῖν προβαίνειν δοκεῖ καὶ ἀόριστον οὐδέν. Πρὸς δὲ τούτοις πᾶν ἐξ ἀνομοίων σύνθετον χρόνῳ ποτὲ καὶ διαλύεται. Τοιοῦτος καὶ ὁ αἰσθητὸς κόσμος καὶ οὗ τὰ μέρη φθείρεται ἐξ ὧν τὸ ὅλον, ἀνάγκη τὸ ὅλον τοῖς μέρεσιν ἐξ ὧν συνετέθη ταὐτὰ πείσεσθαι, ἕως ἂν τὸ ἀθάνατον καθαρῶς λάβοι. Πᾶς δὲ χρόνος Θεῷ μὲν βραχύς, θνητοῖς δὲ μακρότατος· οὐκοῦν εἰ μέχρι τοῦ τὰ θνητὰ σώματα διορίζεται, οὐκ εἰς ἀπειρίαν τὰς ψυχὰς ἐξάγομεν, ἀλλὰ στήσεται τῶν ψυχῶν ἡ φορά, ὅταν στῇ τὸ δεόμενον ὥστε μέτρον ταῖς ψυχαῖς ἡ χρεία καὶ τὸ μέτρον ἐν δέοντι διορίζεται. Ἢ Ἀπόλλων μὲν τῆς ψάμμου πάσης τὸν ἀριθμὸν εἰδέναι ἐπαγγέλλεται, αὐτὸς δ’ ὁ Δημιουργὸς ἀγνοήσει τῶν ψυχῶν τὸν ἀριθμὸν ὃν αὐτὸς προβάλλεται; Καὶ μὴν νοερῶν δυνάμεων μεστὸς μὲν ὅλος ὁ οὐρανός, μεστὸς δὲ ὁ αἰθὴρ ἀγγέλων τε καὶ δαιμόνων, πλήρησ
PG 85:955μὲν ὁ ἀήρ, πλήρης δὲ καὶ γῆ καὶ θάλαττα καὶ τὰ ὑπὸ γῆν πάντα καί, ὡς ἔφη τις τῶν παρ’ ὑμῖν σοφῶν, κενὸν οὐδὲν οὐδ’ ὅσον ἀθέρα καὶ τρίχα βαλεῖν· ὥστε κἂν ἐθελήσειεν εἰς μυρία ἔτη τὸν βίον ἀνθρώποις ἐπεκτείνειν οὐκ ἂν οἶμαι τῇ τῶν ἀγγέλων καὶ δαι-μόνων πολυπληθείᾳ τῶν ἀνθρώπων αἱ ψυχαὶ γένοιντ’ ἂν ἰσάριθμοι. Ὡς δὲ νῦν λέγεται, παντελὴς ψυχῶν ἐπίλειψις γένοιτ’ ἂν τῷδε τῷ βίῳ· εἰ γὰρ αὐτὸς ἀεὶ τοιοῦτος διαμένει καὶ οἱ μὲν ἀγαθοὶ εἰς τὸ Ἠλύ-σιον ἀναδραμόντες ἀθάνατα συμποσιάσουσιν, ἀεὶ τοῦ νέκταρος ἐμπι-πλάμενοι, νόμος γὰρ καὶ οὗτος τῆς Πλάτωνος Πολιτείας, οἱ δὲ κακοὶ εἰς Τάρταρον ἐμπεσόντες ὅθεν οὔ ποτε ἐκβήσονται, αὐτοὶ μὲν οὐκ ἔτι ὀνίνανται, παραδείγματα δὲ γενόμενοι τῆς δίκης ἐς ἀεὶ κείσονται, ταῦτα γὰρ ἐν Φαίδωνι καὶ Γοργίᾳ Σωκράτης ἰσχυρίζεται, ἐκ τοῦ μέτρου το-σούτων ἀφῃρημένων, λάθοιεν ἂν παντελῶς ἔρημον τῶν ἀνθρώπων τὸν βίον καταλιπόντες. Καὶ οὐ φήσεις ὡς τόνδε τὸν βίον αὖθις ἡ ψυχὴ βιώ-σεται· ταῦτα γὰρ ἐξελήλεγκται καί, εἰ νεανικὸν εἰπεῖν, ἀδαμαντίνοις δεσμοῖς δέδεται. Εἰ δὲ ἐν χιλίοις ἔτεσιν ἅπαξ φησὶν ὁ τοῦ Φαίδρου Σω-κράτης ψυχὴν ἑκάστην σώματι κοινωνεῖν καὶ εἰς μυριοστὴν περίοδον τῶν ψυχῶν τὸ μέτρον ἐξαρκεῖν λέγεται, ἡμεῖς ἐλαττόνων ψυχῶν δεησό-μεθα· οὐ γὰρ εἰς τοσοῦτον χρόνον τὰ θνητὰ σώματά φαμεν παρατείνε-σθαι, ὥστε παρ’ ἐμοὶ μᾶλλον ἢ παρά σοι μέτρῳ τὰς ψυχὰς διορίζεσθαι. Θεόφραστος Ψυχῆς μὲν οὖν περὶ οὐδὲν ἀμφισβητήσιμον ἀπολείπεις, Εὐξίθεε· οἴει δὲ τόνδε τὸν κόσμον χρόνῳ ποτὲ διαλύεσθαι;
PG 85:957Εὐξίθεος Εἴπερ ἔνυλον γέγονεν, ὦ ἑταῖρε, καὶ μὴ αὐτόματον τὸ τουτὶ καλὸν θέαμα. Θεόφραστος Πῶς λέγεις; Εὐξίθεος Ἡ τῶν σωμάτων γένεσις, οἷα δὴ κίνησις οὖσα, μένειν οὐκ ἐθέλει· ποία γὰρ κίνησις μένειν ἐθέλει; ἀεὶ δὲ τοῦ τελείου καὶ ἑνὸς ὅθεν προῆλ-θεν ὀρέγεται καὶ πρὸς ἐκεῖνο σπεύδει καὶ ἐπείγεται· οὐ γὰρ μάτην ἡ κίνησις, οὐδέ ποτε ἄρα στήσεται, ἕως ἂν τὸ ποθούμενον εὕροι· εὑρήσει δὲ ὅταν ὁ Δημιουργὸς αὐτὸς βούληται· βουλήσεται δὲ ὅταν ἐπιτήδειον ᾖ. Μετὰ γὰρ τὴν τῶν ψυχῶν δοκιμασίαν καὶ τὸν προφανῆ τῆς κακίας ἔλεγχον τὸ αἰσθητὸν ὅλον ἐπὶ τὸ ἀθάνατον μεταλλάξει, ὥστε συνᾴδειν τῇ τῶν ἀνθρώπων ἀθανασίᾳ καὶ πάλιν οἰκεῖον γενέσθαι τὸν τόπον τῇ τῶν ἐνοικούντων εὐδαιμονίᾳ· ἔδει γὰρ θνητῷ κόσμῳ θνητὸν ζῷον ἐνδιαιτᾶσθαι, ἀθανάτῳ δὲ τὸ ἀθάνατον· μία γὰρ τοῦ παντὸς σύμπνοια καὶ ἄτακτον οὐδὲν οὐδὲ ἀσύμφωνον, ἀλλ’ ἕκαστον ἑκάστῳ φίλιόν τε καὶ ἐπιτήδειον καὶ τὴν τοῦ Δημιουργοῦ βούλησιν πεποίηται φύσιν. Σοφοῦ δὲ οἶμαι καὶ δυνατοῦ τὰ αὐτὰ θνητὰ καὶ ἀθάνατα μετα-ποιεῖν. Ἢ πόσης σοφίας καὶ δυνάμεως μήτε τὸ θνητὸν ἡμᾶς ἀγνοεῖν, μήτε ἐν αὐτῷ διαμένειν; Θεόφραστος Τί δέ; Οὐκ ἀγένητος ὁ κόσμος καὶ ἄναρχος; Ἢ πῶς δημιουργὸς ὁ Δημιουργός, εἰ χρόνος ἦν ὅτε μὴ τὰ ἑαυτοῦ εἰργάζετο;
PG 85:959Εὐξίθεος Ἄκουε δή, φασί, μάλα καλοῦ λόγου. Ὁ πάντων βασιλεύς, ἐξ οὖ τὰ πάντα, ἡ τῶν ὄντων ἀρχὴ καὶ πηγή, οὐ γὰρ ἄγονος πηγή, αὐτὸ τὸ ἀγαθόν, ὁ τῆς Σοφίας Πατὴρ καὶ τῶν ὅλων Δημιουργός, οὐ χρόνῳ τῆς τοῦ τόκου δυνάμεως καὶ ἐνεργείας ἤρξατο, ἀεὶ γὰρ τοῦ Λόγου καὶ Σοφίας Πατήρ, οὐ πάθει γεννήσας, οὐ γὰρ ἐξ ἀνάγκης, οὐδὲ συναίτιον τῆς γεν-νήσεως παραλαβών, οὐ γὰρ ἦν ἄλλο, οὐδὲ ἑαυτὸν τῆς δυνάμεως κενώ-σας, ἀεὶ γὰρ ἐν ἑαυτῷ ὃν τέτοκεν ἔχει, ὅλον ἐν ὅλῳ, πληροῦντα καὶ πληρούμενον· μόνου γάρ, Πατὴρ εἶναι μόνος ἠβούλετο. Καὶ οὐ περιτ-τὸν τὸ γέννημα, οὐ γὰρ ἂν εἶχεν ἐν ἑαυτῷ, καὶ τῆς αὐτῆς οὐσίας, οὐ γὰρ σύνθεσις ἐν αὐτῷ. Διὰ τοῦτο τὸν Λόγον οὐσιωδῶς τέτοκεν, ἵνα τὴν ὑπόστασιν καὶ τὴν τοῦ Πατρὸς δύναμιν διηγήσεται, αὐτολόγος, αὐ-τονοῦς καὶ τῷ νοεῖν ἅπαντα συναθροίσας, πάντα δι’ αὐτοῦ ὁ Πατὴρ δημιουργεῖ. Σοφία γὰρ ἐδεῖτο τόδε τὸ πᾶν ἐξεργάζεσθαι· καὶ ἅμα τῷ Τόκῳ τῆς αὐτῆς οὐσίας ἅγιον Πνεῦμα προήγαγεν, οὐ βίᾳ φύσεως, ἀλλ’ ἐξουσίᾳ δυνάμεως· διὸ δὴ καὶ τέτοκε βουλόμενος καὶ προήγαγε δυνά-μενος. Καὶ τούτῳ τῷ Πνεύματι τά τε νοητὰ καὶ τὰ αἰσθητὰ ἐμπνέων δυνάμεως πληροῖ καὶ συνέχει καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἕλκει· ἐπιστρέφει γὰρ ἀεὶ πρὸς τὸν Πατέρα τὸ Πνεῦμα καὶ πᾶν ἀνέλκει, οὗ ἂν ἐφάψηται. Οὕτως ἄχρονος ἡ μεγάλη τοῦ Πατρὸς σοφία καὶ δύναμις, ἡ Μονάς, ἡ θεία Τριάς, οὐ τὸ μᾶλλον καὶ ἧττον ἐπιδεχομένη· οὐσία γὰρ μία καὶ τὰς νοερὰς οὐσίας πρὸ τοῦ χρόνου πεποίηκε καὶ συνέττατεν· ἠβούλετο γὰρ ἔχειν οὐσίαν εὖ ποιῇ, διὰ τοῦτο τὰς ἄνω δυνάμεις προβάλλεται τοῦ ἀγαθοῦ καὶ τῆς πρώτης εὐεργεσίας ἱκανὰς ἀπολαύειν· ἀγαθῷ γὰρ οὐδεὶς περὶ οὐδενὸς φθόνος. Οὕτως οὐκ ἐν ἀργίᾳ πρὸ τῶν αἰσθητῶν διέμεινεν·
PG 85:961οὐρανὸν δέ, ὅθεν ὁ χρόνος ἄρχεται, καὶ γῆν ἀέρα τε καὶ θάλατταν μετὰ τὰ πρῶτα δημιουργεῖ· ἄλλοτε γὰρ ἄλλο κατ’ ἐξουσίαν ἐργάζεται, ἀεὶ δὲ ἐργάζεται αὐτός, καὶ τὴν ὕλην χορηγεῖ τῷ παντί, ἐγείρει τε καὶ συν-αρμόζει καὶ τάττει καὶ διακοσμεῖ. Οὐ γὰρ ἀγέννητος, οὐδὲ ἄναρχος ἡ ὕλη· τοῦτό σε καὶ Χαλδαῖοι διδάσκουσι· καὶ ὁ Πορφύριος ἐπιγράφει δὲ καθόλου τὸ βιβλίον, ὃ εἰς μέσον προάγει, «τῶν Χαλδαίων τὰ λόγια», ἐν οἷς γεγονέναι τὴν ὕλην ἰσχυρίζεται καί, τὸ Πλωτίνου διανοίγων βιβλίον «Ὅθεν τὰ κακά», φησί που λέγων μὴ ἀγέννητον δὴ εἶναι τὴν ὕλην καὶ τὸ ἐν ἀρχαῖς τιθέναι ὡς ἄθεον δόγμα παραιτητέον. Εἰ τοίνυν ἡ ὕλη γενητὴ καὶ οὐκ ἀρχή, ἀλλ’ ἔσχατος, πῶς ὁ αἰσθητὸς κόσμος ἀγέννητος, ἢ ἄναρχος, ἢ πρὸ τοῦ χρόνου; Οὐ γὰρ πρὸ τῆς ὕλης τὸ ἐκ τῆς ὕλης ποίημα. Αὐτὸς δὲ ἡμῖν ὁ Πλάτων, μέμνησαι γάρ, ἐν Τιμαίῳ πῶς οὐδὲν σχηματιζόμενος ἀποφαίνεται, πρότερον ἐρωτῶν πότερον γεγόνεν ὁ κόσμος ἢ οὐ γέγονεν· εἶθ’ ἡ αἰτία προσγέγραπται· ὁρατός τε γάρ ἐστιν ἁπτός τέ ἐστι. Τοῦ οὐρανοῦ τὸ χαριέστατον οἱ ἀστέρες, ἀλλ’ ὅμως καὶ οὗτοι γεγόνασιν· αἵ τε γὰρ μετοικήσεις καὶ δρόμοι καὶ ὑποστροφαὶ καὶ αἱ πρὸς τὸ βόρειον ἀναβάσεις καὶ αἱ πρὸς τὸν νότον κάθοδοι, ἡλίου τε καὶ σε-λήνης ἐκλείψεις αἰσθητὰ πάντα, ἃ γίγνεσθαι μὲν δοκεῖ Πλάτωνι, εἶναι δὲ βεβαίως οὐδέποτε. Θεόφραστος Οἱ τοῦ Πλάτωνος μυσταγωγοὶ τὸ γέγονεν οὐ γέγονεν λέγουσιν, ἀλλὰ κατ’ αἰτίαν ἐγένετο, οἷον τῆς ἐμῆς σκιᾶς αἴτιον τοὐμὸν σῶμα, ἀλλ’ οὐκ πεποίηκεν αὐτήν, ἀλλ’ ἐκείνη τούτῳ συνηκολούθησεν.
PG 85:963Εὐξίθεος Οὐκ ἄρα δημιουργὸς ὁ Δημιουργός, εἰ μὴ βουλόμενος ὃ πεποίηκεν δημιουργεῖ· ἀλλ’ αὐτόματον τόδε τὸ πᾶν, εἰ μὴ γέγονεν. Ἀντιστατοῦν γὰρ τῷ ἡλίῳ τὸ σῶμα οὐ συγχωρεῖ κατόπιν γενέσθαι τὴν λαμπηδόνα καὶ τοῦτο ἡ σκιά· ὅθεν οἷον τὸ σῶμα, τοιαύτη διαγράφεται. Ὁ δὲ Δη-μιουργὸς ἀσώματος, ἀόριστος, αὐτὸ τὸ φῶς ὑπάρχων. Πῶς οὖν ἢ πόθεν συμ-βέβηκεν ἡ σκιά; Πῶς δὲ ἀμείνων ἦν καὶ ὡς ἀληθῶς Δημιουργός, αὐτὸς ποιῶν καὶ συναρμόζων ᾗ βούλοιτο ἢ σκιᾶς ἐξ ἀνάγκης ἑπομένης; Τίς δ’ ἂν τὴν ἑαυτοῦ σκιὰν κοσμεῖν ἢ καθαίρειν βούλοιτο; Οὐκοῦν καὶ τὴν Πρόνοιαν ὁ τῶν ἀνοήτων λόγος συνανεῖλεν· οὐ γὰρ ἂν γένοιτο σκιᾶς ἐπιμέλεια. Ἔτι δὲ ἅμα τῷ σώματι σκιὰ παραφαίνεται· ἀλλ’ ἀδύνατον ἅμα τῷ Δημιουργῷ παραλαμβάνειν τὴν ὕλην. Καὶ τοῦτο Πλωτῖνος πε-ριεργαζόμενος τὴν ὕλην σαφῶς πάνυ προλέγει καὶ τὸν Ἀναξαγόραν κωμῳδεῖ ὅτι μὴ προλέγει, ἀλλ’ ἅμα τὸν Δημιουργὸν καὶ τὴν ὕλην εἰς-ήγαγεν· ἀδύνατον δὲ ἅμα, δεῖ γὰρ εἶναι πρεσβύτερον τοῦ ποιήματος τὸν ποιητήν. Ὁ δὲ πολὺς Ἀττικός, ὁ τοῦ Πλάτωνος ἐραστής, τὰ τῷ ἐρω-μένῳ δοκοῦντα διεξιών, ἔφη που τοῦ κόσμου τὴν φύσιν καὶ τάξιν ἐπι-ζητεῖν, τοιοῦτον δ’ αὐτὸν ὄντα οὐκ ἀγέννητον οὐδ’ ἀί̈διον εἶναι, ἀλ-λ’ ὑπὸ τοῦ μείζονος τὴν δύναμιν καὶ τελειοτέρου, Θεοῦ τοῦ πρεσβυτάτου καὶ νοητοῦ γεγονέναι· ὁρατὸν γὰρ ὄντα καὶ ἁπτὸν καὶ πάντη σωματοειδῆ, ἀμήχανον ἦν ἀγένητον εἶναι· ὧν γὰρ ἡ οὐσία βοηθείας δεῖται τῆς πα-ρ’ ἑτέρου πρὸς τὸ εἶναι. Πῶς ταῦτα μὴ ὁμολογοῦμεν γεγονέναι τε καὶ ὑπὸ τοῦ ποιήσαντος διασῴζεσθαι; Τὸν δὲ Ἀριστοτέλη καὶ γελοῖον ἀποκαλεῖ,
PG 85:965ὁμολογοῦντα μὲν τόδε τὸ πᾶν ὁρατὸν εἷναι καὶ ἁπτὸν καὶ σωματοειδές, ἀγένητον δὲ καὶ ἄφθαρτον εἶναι φιλονεικοῦντα. Ἢ πῶς οὐ καταγέλαστος ἐκεῖνος, εἰ μηδὲ τοῖς τῶν Αἰγυπτίων προφήταις ἐθέλει συνέπεσθαι, οἳ τοῦδε τοῦ παντὸς ἀρχὴν καὶ γένεσιν λέγοντες ἐπέστησαν καρκίνῳ τοῦ κόσμου τὴν ὥραν; Ἀλλὰ καὶ Ἀπόλλων ποτὲ χρησμῳδῶν γενέσθαι καὶ τοὺς δαίμονας ᾄδει καὶ πρὸ τοῦ ἀνθρώπου γενέσθαι καὶ πρὸ τῆς τοῦ κόσμου κατασκευῆς καὶ πρὸς χρείαν ἀνθρώπου τῷ Δημιουργῷ διακονεῖν· ὁ δὲ χρησμός· «Ἐκτίσθη πρὸ ὑμῶν, θείας τοῦ κόσμου γονῆς, ἄφθαρτα πνεύματα εἰς ὑμῶν χρείας». Πῶς οὗν οἱ τοῦ Πλάτωνος μυσταγωγοὶ τά τε νοητὰ καὶ αἰσθητὰ ἅμα πάντα παράγοντες, οὐκ ἐναντία σοφίζονται τῷ Ἀπόλλωνι καὶ τῷ Πλάτωνι; Οὐ γὰρ ἅμα δὴ πάντα· νῦν τοῦ θέρους ἡ ὥρα καὶ τὰ φυτὰ τοῖς καρποῖς ἐγκαλλωπίζεται, οὔπω δὲ χειμὼν κα-ταρρήγνυται· ἆρ’ οὗν τοῦ μὲν θέρους ἐστὶ ποιητὴς ὁ ποιητής, τοῦ δὲ χειμῶνος οὐκέτι; Οὐδ’ αὐτὸς ὕει, οὐδ’ εἰς καρπογονίαν προευτρεπίζει τὴν γῆν, ὅτι μὴ τὸ θέρος ἅμα τῷ χειμῶνι συμφέρεται; Ἀλλ’ οὐκ ἀσθε-νείας οὐδ’ ἀταξίας, ἀλλὰ τάξεως καὶ δυνάμεως τοῦτο σημεῖον. Ἡ σιωπὴ τοῦ Πυθαγόρου τὸ δόγμα, ἀλλ’ ὅμως λογικὸν ἦν, εἰ καὶ τότε σιωπᾶν ἐγνώκει· ἡ δὲ ἀγαλματοποιί̈α τοῦ Φειδίου τέχνη, ἀλλ’ ὅμως δημιουργὸς ἦν, εἰ καὶ μή πω τὸ ἐν Ἀκροπόλει καὶ ἐν Ὀλυμπίᾳ πεποίηκεν ἄγαλμα. Θεόφραστος Πότερον οὖν κακῶς τόδε τὸ πᾶν συνετέθη; Εὐξίθεος Οὔμενουν ἦν ἄμεινον.
Θεόφραστος Πῶς οὖν λυθήσεται; Εὐξίθεος Ὅτι τὸ συνδεθὲν οὐχ ἁπλοῦν, ἀλλὰ γὰρ ἄλλῳ συμπέπλεκται. Τὸ δὲ ἐκ πολλῶν καὶ ἀνομοίων καὶ ἐναντίων συντεθὲν εὐδιάλυτον τῇ δυ-νάμει· τὸ δὲ δύναμιν πρὸς διάλυσιν ἔχον ἐπιτηδείαν ἐνεργήσει ποτὲ τοῦτο ὅπερ ἡ δύναμις ὤδινε. Θεόφραστος Τί δέ; Τὸ καλῶς συνδεθὲν καὶ ἁρμοσθὲν λύειν σοφίας εἶναί σοι δοκεῖ; Εὐξίθεος Εἰ τὰ μέρη θνητὰ καταλέλοιπε καὶ τὸ ὅλον διαλύειν προδιώρισεν· ἐξ ἐκείνων γὰρ τοῦτο. Εἰ ὀφθαλμὸς καὶ δάκτυλος καὶ μέρος ἕκαστον παθεῖν δύναται, οὐκ ἀπαθὲς τὸ σῶμα, ἀλλὰ τὸ ὅλον τοῖς μέρεσι ταὐτὸ πείσεται. Ἔπειτα εἰ μὲν ἡ λύσις φθορὰν εἰσῆγε τῷ παντί, λύειν ἀνόη-τον ἦν· εἰ δὲ τὴν φθορὰν αὐτὴν ἡ λύσις καταλύσει, μεγάλης σοφίας καὶ ἀφάτου δυνάμεως τὰ θνητὰ ποιεῖν ἀθάνατα. Θεόφραστος Τί οὖν μὴ τὴν ἀρχὴν πεποίηκε; Πότερον οὐκ ἠδύνατο, ἢ οὐκ ἠβούλετο;
PG 85:967Εὐξίθεος Τῆς τοῦ Θεοῦ βουλήσεως οὐκ ἀπολείπεται δύναμις· βουληθεὶς γοῦν τὰ νοητὰ πεποίηκεν ἀθάνατα, τὰ δὲ αἰσθητὰ οἷα καὶ μετατίθεσθαι. Θεόφραστος Διὰ φθόνον ἢ τί; Εὐξίθεος Ἀγαθῷ περὶ οὐδενὸς φθόνος οὐδείς· ἀλλ’ εἰ πάντα ὅμοια ἦν, οὐδὲ ἦν, ἓν γὰρ ἦν. Νῦν δὲ λογικὰς καὶ νοερὰς οὐσίας καὶ ἁπλῶς τὸν νοητὸν κόσμον ὅλον ἀθάνατον προυβάλετο, καὶ φθόνος οὐδείς, δεύτερα δὲ τὰ αἰσθητὰ προσέθηκε, καλὰ μὲν ὄντα καὶ μεγάλα, τῶν δὲ πρώτων ἐλάτ-τονα· οὐκ ἄρα τὰ δεύτερα προσθεῖναι φθονοῦντος ἦν, ἀλλά τι τῶν κα-λῶν μὴ παραλείπειν ὧν ποιεῖν ἠδύνατο· καὶ τὸ δημιουργεῖν οὐχ ὁρω-μένην καὶ ὁρωμένην εὐταξίαν αἴτια δυνάμεως ἦν, οὐκ ἀσθενείας. Τελείου γὰρ Λόγου καὶ Δημιουργοῦ μὴ μόνον διάφορα ποιεῖν, ἀλλὰ καὶ ἀλλήλοις ἐναντία, οἷον λευκὸν καὶ μέλαν καὶ θερμὸν καὶ ψυχρὸν καὶ ἀθάνατα καὶ θνητά, ἃ δι’ ὑπερβολὴν δυνάμεως ἀθάνατα μεταποιήσει. Διὸ δὴ προκατέσπειρε καὶ τοῖς θνητοῖς τὸ ἀθάνατον, ὃ καὶ βλαστήσει ποτὲ καὶ κρατήσει καὶ τὸ ἔλαττον ἐκτρίψει καὶ πρὸς ἑαυτὸ μετασκευάσει καὶ ἀειθαλεῖς ἕξει τοὺς καρπούς. Καὶ παράδειγμα τοῦδε τοῦ λόγου οὐκ ἐλάχιστόν ἐστι, τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς τὸ ἀκραιφνέστατον ἀθά-νατον καὶ νῦν διασῴζεται, ὃ δὴ Ὄλυμπόν τε καὶ Μακάρων Νήσους καὶ
PG 85:969Ἠλύσιον πολλάκις ὀνομάζει τὰ λόγια, εἰς ἀπόδειξιν ὅτι τὸ ὅλον τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς ἔσται τοιοῦτον· οὐδὲν γὰρ παρὰ τοῦ Δημιουργοῦ γενόμενον παντελῶς θνητόν· οὔκουν διαμένει θνητόν. Συγχωρεῖ δὲ τὸ αἰσθητὸν καὶ ἔνυλον χρόνον τινὰ γένεσιν καὶ φθορὰν ὑποδέχεσθαι, μεῖζον ἀγαθὸν προνοούμενος, ἅμα μὲν ταῖς ἰδέαις καὶ τῷ ποικίλῳ τῶν εἰδῶν κάλλει χώραν διδούς, ὥστε τῇ φθορᾷ καὶ γενέσει πολλάκις ἐντυ-ποῦσθαι καὶ τῇ συνεχείᾳ τῆς μεταβολῆς τὰ καλὰ τῆς μορφῆς σχήματα ἐν τῇ ὕλῃ γυμνάζεσθαι καὶ τοὺς περὶ τῶν εἰδῶν λόγους μελέτῃ βεβαι-οῦσθαι καὶ τῇ κινήσει διαδείκνυσθαι, ὥστε τῇ ποικιλίᾳ τῶν ἔξω θαυμά-ζειν τὰς περὶ τῶν ἔνδον νοήσεις· οἱονεί τις ζωγράφος, καλοῦ γε ὄντος τοῦ ἀρχετύπου, πολλὰς τοῦ αὐτοῦ εἰκόνας ἐξεργάσαιτο, ὡς μηδὲν τοῦ κάλλους διαλαθεῖν καὶ πανταχοῦ διαφαίνεσθαι καὶ σεμνοτέραν δεικνύναι τὴν τέχνην· ἅμα δὲ καὶ ταῖς λογικαῖς οὐσίαις ἐνδεικνύμενος, ὅτι μὴ δι’ ἀνάγκην, ἀλλὰ κατὰ δωρεὰν τὴν ἀθανασίαν αὐταῖς χαρίζεται καὶ ἐν τοῖς πρώτοις ἑκὼν τίθησιν οὐ τῶν δευτέρων ἀπορίᾳ καὶ ὡς δεῖ τὰ πρῶτα τῶν δευτέρων ἐπιμελεῖσθαι καὶ μηδὲν ἐξ αὐτῶν ἐμπίπλασθαι, ἀλλὰ τῶν ἐσχάτων ἐφάπτεσθαι καὶ τῆς ἀρχῆς ἐξηρτῆσθαι καὶ πρὸς αὐτὴν ἀεὶ βλέπειν καὶ ποιεῖν τὸ κελευόμενον καὶ ἄρχεσθαι μᾶλλον ἢ ἄρχειν βού-λεσθαι· ἐλευθερία γὰρ καὶ ὡς ἀληθῶς δύναμις τῷ ἀγαθῷ δουλεύειν ἐφίεσθαι. Δεῖ τοίνυν τοὺς λογικὴν οὐσίαν μεταλαχόντας ἑκόντας ἄρχεσθαι σεμνῶς, εἰ μέλλουσι τῷ αὐτεξουσίῳ κεχρῆσθαι καλῶς, ὃ δὴ μέγιστον παρὰ τοῦ Δημιουργοῦ τῆς ἀθανασίας ἔχουσι σύμβολον. Εἰ δὲ ὑπηρετεῖν τῷ πρώτῳ βαρύνονται, καὶ ὅτι μὴ πρῶτος αὐτὸς ἕκαστος γέγονε, δυσχεραίνει καὶ τυραννίδος ὀρέγεται καὶ παρανομεῖν ἄρχεται τῆς τάξεως ἀποσπα-σθέντες εἰς ἀταξίαν πεσοῦνται καὶ τῆς τοῦ βασιλέως ἀστραπῆς ἀποστάν-τες θνητοὶ μὲν οὐκ ἔσονται, ἀθάνατοι παρ’ αὐτοῦ τὸ πρῶτον γενόμενοι,
PG 85:971ἀλλ’ οἷον ἐν σκότει τῶν θνητῶν αἰσθήσονται καὶ ὥσπερ εἰς ποταμὸν ἐμπεσόντες τῇ καὶ τῇ φέρονται κρατούμενοι μᾶλλον ἢ κρατοῦντες. Ταῦτα προγνοὺς ὁ Δημιουργὸς προσεξηῦρεν ὅπως παύσῃ τοῦτο γιγνόμενον καὶ οὔτε τὸ αὐτεξούσιον τῶν ἀρχομένων διὰ τοὺς ἀφισταμένους ἐξεῖλε καὶ τὴν τῶν ἀφισταμένων ἀσθένειαν τοῖς ἐνύλοις ἐξελέγχει, ὅτι μεμονωμένοι διαφθείρειν οὐ σῴζειν ἐπίστανται, καὶ τοῦτο ἐλεήσας οὐκ ἐᾷ νοσεῖν ἅτε θνητὸν ποιήσας οὗ τὸ πλέον ἀπολαύειν ὀρέγονται, οὖ λυθέντος καὶ ἡ τυραννὶς συνδιαλύεται· καὶ μετὰ τὴν τῶν τυράννων κατάλυσιν ἀθάνα-τον αὖθις ποιήσει τὸ μέρος, ὃ δι’ ἐκείνους θνητὸν τὸ πρῶτον ἀφῆκε. Καὶ τοῦτο συνήνεγκεν εἰς δέλεαρ καὶ ἔλεγχον καὶ λύσιν τῆς τυραννίδος, εἰς ἐπίδειξιν δὲ τῆς τοῦ Δημιουργοῦ δυνάμεως καὶ δικαιοσύνης καὶ πραό-τητος καὶ φιλανθρωπίας. Οἶδε τὴν φθορὰν ταύτην ὁ Πλάτων, εἰ καὶ τὴν μέλλουσαν ἀθανασίαν ἠγνόησεν· οὐ γὰρ τῆς γῆς μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῦ οὐρανοῦ φθορὰν ἐπεισάγει Τιμαίῳ, λέγων ἐκ τῆς οἰκείας φθορᾶς τὸν οὐρανὸν τρέφεσθαι. Εἰ τοίνυν τροφὴ καὶ φθορὰ ποῦ τὸ ἀθάνατον, εἰ μὴ τὴν φθορὰν ὁ Δημιουργὸς μεταλλάξει τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, τὸ ὅλον εἰς ἀθανασίαν ἀναδησάμενος, μεθ’ ἣν οὐκέτι τελευτὴ οὐδὲ κακίας ἐπανάστασις οὐδὲ θνητὸν οὐδέν; Τοῖς δὲ ἀπὸ τῆς Στοᾶς ἐδόκει πολλάκις μὲν φθείρεσθαι τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, πολλάκις δὲ ἀνα-νεοῦσθαι. Ἀλλ’ εἰ πάλιν φθείρεσθαι μέλλοι, μεταλλάττειν περίεργον. Οὐκοῦν ἄμεινον ἡ εἰς ἅπαξ μεταβολή, μεθ’ ἣν οὐκέτι μεταβολή, καὶ ὁ ἄνθρωπος ἀναβιώσεται οὐχ ὥστε πάλιν τεθνάναι· οὐδὲν γὰρ ἔσται θνητόν, ἀλλὰ πάντα καινὰ καὶ ἀθάνατα καὶ ὁ πᾶς οὗτος κόσμος καὶ ὁ ἄνθρωπος. Θεόφραστος Πότερον δὲ μετὰ τοῦ σώματος ὁ ἄνθρωπος ἀναβιώσεται ἢ οὐ;
PG 85:973Εὐξίθεος Μετὰ τοῦ σώματος, εἴπερ ὁ ἄνθρωπος ψυχὴ λογικὴ ὀργανικῷ σώ-ματι χρωμένη. Θεόφραστος Ποίου δὲ σώματος; Τοῦ αὐγοειδοῦς ἢ τοῦ ἀερώδους ἢ τοῦ ὀστρεώ-δους; Τοιούτων γὰρ καὶ τοσούτων ἡ ψυχὴ σωμάτων ἐμπίπλαται, δι’ ὅσων καὶ οἵων χωρίων παρέρχεται. Εὐξίθεος Ποικίλων σωμάτων φορτίον λέγεις τὴν ψυχὴν περιφέρειν. Καὶ ὥσπερ τὰ μικρὰ ζῷα τοῖς ἀραχνίοις ἐμπεσόντα εὐθὺς περιβάλλεται καὶ τεθή-ραται, οὕτως ὡς ἔοικεν ἡ ἀνθρωπεία ψυχὴ προσπελάζουσα σώμασι, κἂν διάφορα ᾖ, ταχέως ἐνδύεται καὶ ἁλίσκεται, κἂν τὸν οὐρανὸν δια-βαίη, οὐράνιον τὸ σῶμα παρεσπάσατο, εἰ δὲ διὰ τῶν ἄστρων, ἀστρο-ειδές, εἰ δὲ διὰ αἰθέρος ἡ πάροδος ᾖ, αἰθερίῳ σώματι περιστοιχίζεται, κἂν εἰς ἀέρα καταβῇ, τῷ ἀερώδει περιρρεῖται, εἰ δὲ ἐπὶ τῆς γῆς ὀφθείη, γήϊνον αὐτῇ τὸ σῶμα συμπήγνυται. Εἰ τοίνυν τῶν ἄλλων στοιχείων οὕτω ῥᾳδίως ἐμπίπλαται, τί κωλύει, κἂν εἰς πῦρ ἐμπέσοι, πυρίνῳ σώματι περιλαμβάνεσθαι, κἂν ὑπὸ θαλάττης κατακλύζοιτο, ὑδά-τινον ἀνιμᾶσθαι τὸ σῶμα; Βούλει τῶν τοιούτων σωμάτων πεῖραν λαμ-βάνειν, ὦ Αἴγυπτε; Αἴγυπτος Οὐκ ἔστι μοι σχολὴ κατακαίεσθαι οὐδὲ ὕδατι ἀποπνίγεσθαι.
PG 85:975Εὐξίθεος Ἀλλὰ πᾶν σῶμά φησιν ὁ Θεόφραστος ἁρμόδιον εἶναι ψυχῇ καθά-περ ἱμάτιον· καὶ τριπλοῦς τις ὢν καὶ τετραπλοῦς ἡμᾶς ἐλάνθανε. Θεόφραστος Παίζεις, Εὐξίθεε, τὰ τῶν παλαιῶν ἀπόρρητα. Εὐξίθεος Σὺ δὲ σπουδάζεις, ὦ Θεόφραστε, καὶ οὐ γελοῖον εἶναί σοι δοκεῖ τὸ ἀσώματον ὁτῳοῦν σώματι ῥᾳδίως συμπλέκεσθαι καὶ ἐπισυνάπτειν καὶ συρράπτειν ἄλλο ἄλλῳ καὶ πολλὰ ἅμα σώματα ἐπενδύεσθαι; Εἰ δὲ καὶ ἔμψυχα τὰ σώματα, πάντως δὲ ἔμψυχα, ψυχῆς γὰρ τὰ σώματα, πολλὰ ζῷα τὴν μίαν ψυχὴν ὥσπερ ἀγέλην συμπεφυκότων βοσκημάτων φὴς ἐλαύνειν καὶ ὁρμαθὸν ἀλλήλοις ἐμβεβηκότων ζῴων συνείρειν. Θεόφραστος Ἔοικε μὲν ἄτοπα ταῦτα εἶναι καὶ οὐδὲν ἐᾷς ἀνέλεγκτον. Ἀλλ’ ἀκούεις οἷα τὰ περὶ τὰ μνήματα σκιοειδῆ φαντάσματα; Ταῦτά ἐστι τὰ ἀερώδη τῶν ψυχῶν σώματα, ἃ δὴ εἴδωλα καλεῖται. Εὐξίθεος Οὔπω μεμάθηκας ὁ πάντα μαθὼν ὡς δαιμόνια κακοεργὰ καὶ ἔνυλα τὰς ἀνθρωπείας ψυχὰς ὑποκρίνεται καὶ οἱ γοητεύειν σοφιζόμενοι καὶ τὸν πάλαι τεθνηκότα καλεῖν ἐπαγγελλόμενοι οὐκ ἄνθρωπον ταῖς ἐπῳδαῖς ἕλκουσιν ἀλλὰ τὸ δαιμόνιον, ὃ τοῦ ἀνθρώπου τὴν εἰκόνα, τὸ εἴδωλον,
σχηματίζεται καί τι πρὸς ἀπάτην τερατεύεται καὶ φθέγγεται; Ἀλλ’ ὁ ἥλιος ἄνω προσελαύνων τὴν κάτω σκηνὴν διαλύει· εἰ δὲ ἦν ἀνθρωπίνη ψυχή, καὶ ἐν ἡμέρᾳ τοῖς φιλτάτοις μάλα ἡδέως προσδιελέγετο καὶ συν-διῆγεν. Ὁ γοῦν Πυθαγόρας οὐχ ὁ Σάμιος, ἀλλ’ ὁ Ῥόδιος, μέλλων ψυ-χομαντείαν παραδιδόναι, τίνες οἱ καλούμενοι τὸ πρῶτον ἐπιζητεῖ, πό-τερον θεοὶ ἢ δαίμονες ἢ τούτων ἀπόρροιαι καὶ πότερον δαίμων εἷς, ἄλ-λοτε ἄλλος εἶναι δοκῶν, ἢ πολλοὶ καὶ σφῶν αὐτῶν διαφέροντες, οἱ μὲν ἥμεροι, οἱ δ’ ἄγριοι καὶ οἱ μὲν ἐνίοτε τἀληθῆ λέγοντες, οἱ δ’ ὅλως κί-βδηλοι, καὶ πολλὴν τῶν παλαιῶν καὶ τῶν ὕστερον ταραχὴν ὑπογράφων, τέλος προί̈εται δαίμονος ἀπόρροιαν εἶναι τὸ φάσμα. Θεόφραστος Πῶς οὖν ἀλγήσει ψυχὴ τιμωρουμένη, εἰ τὸ ἀέριον ἀνέλοιμεν σῶμα; Οὐ γὰρ ἄνευ σώματος ἀλγήσει. Εὐξίθεος Ἦ καλῶς λέγεις, οὐκ ἄνευ σώματος. Ἀλλὰ τὸ οἰκεῖον ἀναλήψεται καὶ ᾧ φανερῶς ἐχρήσατο, ὅταν ὁ τεταγμένος τῆς κρίσεως χρόνος καλοίη· οὐ γὰρ ἄλλο μὲν ἥσθη, ἄλλο δὲ ἀλγήσει, οὐδ’ ἄλλο μὲν διηκόνει, ἄλλο δὲ πρὸς κρίσιν ἀπάγεται. Θεόφραστος Τὸ γήινον λέγεις; Μέγα θαῦμα. Καὶ μὴν καὶ διαλέλυται καὶ διε-σκέδασται καὶ τὸ μὲν ὑπὸ τῶν ἰχθύων διατέμνεται, τὸ δὲ ὑπὸ τῶν ὀρνέων διασπαράττεται καὶ ταῦτα ὑφ’ ἑτέρων ἁλίσκεται καὶ διόλλυται, ὡς μηδὲν εἶναι τοῦ ἀνθρωπίνου σώματος γνώρισμα.
PG 85:977Εὐξίθεος Μορμολύττῃ, ὧ γενναῖε· μαθὼν δέ, ἡμερώτερος ἔσῃ. Ἀλλὰ ἀπόκρι-νε, τὸ ἀνθρώπινον σῶμα πότερον ἁπλοῦν ἢ σύνθετον; Θεόφραστος Δηλονότι σύνθετον. Εὐξίθεος Ἐκ τίνων δὲ ἡ σύνθεσις; ἐκ τῶν τεττάρων φὴς στοιχείων; Θεόφραστος Φημί. Εὐξίθεος Διαλυόμενον δὲ τὸ σύνθετον οὐκ εἰς ταῦτα πάλιν ἀναχωρεῖ ἐξ ὧν συνετέθη; Θεόφραστος Πάνυ μὲν οὖν Εὐξίθεος Οὐκοῦν τοῦ ἀνθρώπου τὸ σῶμα καὶ ὁ ἰχθὺς καὶ τὸ ὄρνεον καὶ τὸ θηρίον εἰς τὰ στοιχεῖα πάλιν ἀνέδραμε καὶ ἕκαστον ὅθεν συνῆλθεν εἰς ἐκεῖνο διαλύεται.
Εὐξίθεος Εἰ τοίνυν τὰ στοιχεῖα διασῴζεται, καὶ ἡ τοῦ ἡμετέρου σώματος ἀφορμὴ διασῴζεται καί, ὅταν ὁ Δημιουργὸς καλῇ, πανταχόθεν συλλέ-γεται. Εἰ γὰρ τὴν ἀρχὴν ἡ μικρά τις καὶ ἀνείδεος ὑγρότης ὅλον ἄν-θρωπον ἀπεκύησεν, οὐκ ἂν ἔτι θαυμάσαιμι εἰ ὅλον τοῦ ἀνθρώπου τὸ σῶμα τοῖς στοιχείοις κατασπαρὲν οὐ πλέον ἀλλ’ αὐτὸ τὸ μέτρον ἀπέδωκεν. Εἶδον ἔγωγε πολλήν τε καὶ καλὴν ἀμφιλαφῆ τε καὶ σύσκιον ἄμπελον, ἣ τὴν ἐμὴν οἰκίαν διεκόσμει, οὐχ ὑπὸ γεωργοῦ πεφυτευμένην οὐδ’ ὑπὸ βλαστήματος ἀνατεθραμμένην, ἀλλὰ γίγαρτον κατασαπὲν ὅλην ἐχορή-γησεν. Ποῦ τοίνυν τὸ στέλεχος ἐκρύπτετο; Ποῦ δὲ τὰ μυρία φύλλα; Ὁ δὲ καρπὸς ποῦ διελάνθανεν; Οἱ δὲ γεωργεῖν δεινοί, σῦκον σχοινίῳ προς-τρίψαντες καὶ κεγχραμίδων ἐμπλήσαντες, κατέχωσαν τὸ σχοινίον· χρόνος βραχὺς καὶ πρὸς μέτρον τῶν κεγχραμίδων συκαῖ κατὰ στίχον κείμεναι διεφάνησαν· καίτοι μικρόν τι καὶ ἄτομον καὶ οἷον σημεῖον ἡ κεγχραμίς, ἀλλ’ ὅμως προδιαφθαρεῖσα τὸ μέγα δένδρον ὠδίνει. Καὶ τὸ δένδρον ὁ φοῖνιξ εἰς ἀέρα μετεωρίζεται, ἀλλ’ ὀστέον ἀπεσκληκὸς τῆς γενέσεως ἡ πρόφασις. Ἔστι δὲ καὶ ἀνθρωπεία τέχνη, ἧς καὶ πρότερον ἐμνήσθημεν, ἣ μελίσσας ἐργάζεται. Ταῦρον ἀνελόντες οἱ τῶν μελισσῶν ἐρασταὶ καὶ νεκρὸν ἐν οἴκῳ καταχώσαντες μετρίως καὶ συγκλείσαντες ἀκριβῶς, ἐῶσι διαφθείρεσθαι καὶ κατασήπεσθαι· καὶ τὸ παράδοξον, ἡ τοῦ ἑνὸς ἀναί-ρεσις καὶ φθορὰ μυρίων μελισσῶν γένεσις καὶ ζωὴ καὶ βίος ἐγένετο. Καὶ ἐπιρρεῖ πλῆθος ζῴων ἐκ φθορᾶς λαχόντων τὴν γένεσιν. Ἀλλὰ τούτων μὲν οὐδὲν ὁ Θεόφραστος θαυμάζει· εἰ δ’ ἀναβιῴη τοῦ ἀνθρώπου
PG 85:979τὸ σῶμα, τοῦτο τεθαύμακε καὶ ἀπιστεῖ, ὁ τοὺς προγόνους Ἀθηναίους αὐτόχθονας εἶναι πειθόμενος. Καὶ μὴν ταύτην τὴν ἀπιστίαν προανελὼν ὁ Δημιουργὸς τοσαῦτα θεάματα παραπλήσια δίδωσιν, ὡς ἂν μηδὲ ἐκεῖνο ὕστερον ἄπιστον ὀφθείη, καὶ τὴν γῆν ἐξάγειν κελεύει πολλὰ μὲν ζῷα, πολλὰ δὲ φυτά, μυρία δὲ σπέρματα, προγυμνάζων εἰς τόκον, ὡς ἂν μὴ κενὸν αὐτῇ δόξῃ τὸ πρόσταγμα. Εἰ γὰρ ζῶντα σώματα καὶ ἔμψυχα δί-δωσιν, οὐκ ἂν ἔτι ξένον ὀφθείη αὐτὰ μόνα τῶν ἀνθρώπων ἀποδιδόναι τὰ σώματα. Θεόφραστος Ἔστιν ἢ πείθεις. Ἀλλ’ εἰ μὲν τὸ σῶμα μεμορφωμένον διέμεινεν, οὐκ ἀπίθανον ἦν αὖθις ὥσπερ εἰς ἄγαλμα τὴν ψυχὴν ὑποδῦναι· εἰ δὲ πολλῶν ἐτῶν ἡ τοῦ σώματος ἁρμονία λέλυται, πῶς ἂν ὕστερον αὐτῷ χρήσεται; Αἴγυπτος Ἦ που ἄρα τὰ παρ’ ἡμῖν σώματα ῥᾳδίως ἀναβιώσεται, κεῖται γὰρ τεταριχευμένα καὶ πρὸς ὑποδοχὴν ψυχῆς ἕτοιμα. Εὐξίθεος Ὡς εὔχαρις ὁ Αἴγυπτος. Ὁ δὲ Θεόφραστος οὔπω κατενόησεν ὡς οὐδὲν διαφέρει νεκρὸς διαχυθεὶς καὶ ἔτι συμπεπηγώς· ὁμοίως γὰρ ἐν ἀμ-φοτέροις ἡ ἁρμονία διαλέλυται. Οὐ γὰρ ἂν ἀποσταίη σώματος ἡ ψυχή, μὴ τῆς ἁρμονίας λυθείσης, ὥστε τοῦ γεγραμμένου ὁ νεκρὸς ἄνθρωπος οὐδὲν ἀμείνων, ὅτι μὴ καὶ ἀσθενέστερος· ὁ μὲν γὰρ εὔχρους τε καὶ ἐν ὥρᾳ, ὁ δὲ ἀπηνθηκὼς καὶ ὅλως ἔξωρος. Ἢ τοίνυν τὰ χρώματα καὶ τοὺσ
PG 85:981εἰργασμένους λίθους εἰς ὑποδοχὴν ψυχῆς νεκροῦ σώματος χρὴ προτιμᾶν ἢ οὐδὲν διαφέρειν ὁμολογεῖν εἰς κοινωνίαν ψυχῆς τὸ συνεστηκὸς σῶμα τοῦ διεσκεδασμένου, ἐπεὶ καὶ νῦν ἀφικνουμένη οὐ τέλεον εὑρίσκει τὸ σῶμα, ἀλλ’ ἄμορφον τὸ σπέρμα, ἀλλ’ οὐ τὸ φαινόμενον ἰσχυρόν, ἀλ-λ’ ἡ ἔνδον λανθάνουσα δύναμις. Θεόφραστος Πῶς οὖν ἑκάστη ψυχὴ τὸ ἑαυτῆς ἀναλήψεται σῶμα; Εὐξίθεος Ἐξ ὕλης καὶ εἴδους τὸ σῶμα· ἡ μὲν οὖν ὕλη φθείρεται καὶ δια-λύεται, μένει δὲ σῶος καὶ αὐτὸς τοῦ εἴδους ὁ λόγος. Ἢ οὐχ ὁρᾷς ὅτι καὶ ὁ σῖτος, ὅταν αὐτὸν οἱ ἄνθρωποι σπείραντες γῇ κρύψωσιν, αὐτὸς μὲν ἐφθάρη καὶ ἐξεχύθη καὶ τέθνηκεν, ὁ δὲ δημιουργικὸς αὐτοῦ λόγος, πε-πηγὼς καὶ συγκεκροτημένος καὶ οἷον ἀθάνατος καὶ ἐρρωμένος διαμένων καὶ τὴν ἐν κύκλῳ τοῦ σπέρματος γῆν συλλέγων καὶ τὸ περικεχυμένον ὑγρὸν ἐφέλκων καὶ τῇ θέρμῃ περιθάλπων, ἀναζωπυρεῖ κατασβεσθέντα τὸν σῖτον καὶ ῥίζας ἐγκατέπηξε καὶ φύλλον ἐξέφυσε καὶ τὴν καλάμην διήγειρε καὶ τοὺς στάχυας ἐξέθρεψε καὶ ἁπλῶς ἄνω τὸν κάτω σῖτον αὖθις βιῶναι πεποίηκε; Καὶ ὁ τῶν ὀλυρῶν λόγος ὀλύρας διέσωσε καὶ ὁ τῶν κυάμων κυάμους, καὶ ἄπιστον τούτων οὐδέν· εἰ δὲ δέοι τὸν ἄνθρωπον ἀνασωθῆναι, φθόνος δαιμόνων καὶ ἀνθρώπων ἀπιστία. Εἰ τοίνυν ἐν τοῖς θνητοῖς ὁ τοῦ εἴδους λόγος ἀθάνατος, ἦ πού γε τῆς ἀθανάτου ψυχῆς ἀθάνατος ὁ λόγος καὶ οὔ ποτε χρόνῳ διόλλυται, ἀλλ’ ἐν ἑαυτῷ μένων, ὅταν ἡ προθεσμία παρῇ,
PG 85:983ἐγείρει τὴν ὕλην καὶ κοσμεῖ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ δύναμιν τὸν ἀρχαῖον τρόπον, ὥστε τῇ ψυχῇ γνωριμώτατον εἶναι τὸ εἶδος, καὶ αὐτὸς ὁ συγκα-λῶν Θεὸς ἑκάστην ψυχὴν πρὸς τὸ οἰκεῖον ἐκπέμπει καὶ διαχωρίζει καὶ διανέμει, καθάπερ οἱ παρ’ ἡμῖν οἱ ἀγαθοὶ νομεῖς οἳ μυρίων ὄντων τῶν βοσκημάτων διακρίνουσι ῥᾳδίως ᾗ χρὴ ἕκαστα καὶ οὐ δέος μή ποτε συν-ταραχθείη. Καὶ νῦν ὕει μὲν ὁ Θεός· μυρία δὲ καὶ δένδρα καὶ φυτὰ καὶ βοτάναι, ἓν δὲ τὸ ὕδωρ, ἀλλ’ ὅμως ὁ ἑκάστου λόγος ὁ τὸ ὕδωρ ἕλκων πρὸς τὸ οἰκεῖον μετέβαλεν εἶδος καὶ σχῆμα καὶ χρῶμα καὶ μέγεθος καὶ ἡδὺ καὶ πικρὸν καὶ θερμὸν καὶ ψυχρὸν καὶ εὐῶδες καὶ οὐκ εὐῶδες. Καὶ ἀεὶ μὲν παράδοξον τὸ γιγνόμενον, ἀλλ’ ὅμως οὐ διετάραξε τοὺς σοφούς· εἰ δὲ τοῦ Δημιουργοῦ προῆλθε τὸ κήρυγμα καὶ ἡ ἀθάνατος ψυχὴ με-μνημένη τὸ οἰκεῖον εἶδος ἐπέγνω καὶ ἀνέλαβε, πρὸς τοῦτο μόνον ἀπο-ροῦσι καὶ διαμάχονται. Τὸ μὲν οὖν εἶδος οἷον τὸ πρῶτον προῆλθε, τοιοῦτο διέμεινεν, ἡ δὲ ὕλη, ὑπόκειται γὰρ πάσῃ ποιότητι, δεξαμενή τις οὖσα μεταβολὴν ὑποδέχεται· οἷον εἰ Ἀχιλλεὺς σταίη χαλκοῦς, λυθείη δὲ τῷ χρόνῳ οὗτος ὁ Ἀχιλλεὺς καί τινες, τὸν χαλκὸν ἠμελημένον λαβόντες καὶ κατακερματίσαντες, πανταχοῦ διασπείρωσι, ὁ δὲ σοφὸς ἤδη δημιουργός, ἐπαινέσας τοῦ χαλκοῦ τὴν ὕλην ὡς ἐπιτηδείαν τῇ τέχνῃ καταχαλκοῦν συλλέγων τὸ ὅλον ἐξεύροι, εἶτα συγχωνεύσας καὶ ἐκκαθάρας καὶ σοφίᾳ τινὶ καὶ δυνάμει τὸν χαλκὸν εἰς χρυσὸν μεταβαλών, τοῦ Ἀχιλλέως ἐπάγοι τὸ εἶδος· ὀφθείη ἂν χρυσοῦς ὁ πάλαι χαλκοῦς Ἀχιλλεύς, Ἀχιλλεὺς μέν-τοι. Οὕτω τῶν σωμάτων ἡ ὕλη τὸ βαρὺ καὶ κεχυμένον καὶ θνητὸν δια-φυγοῦσα τῇ τοῦ Δημιουργοῦ φιλοτιμίᾳ καὶ τέχνῃ καθαρὰ καὶ κούφη καὶ ἀθάνατος γίγνεται. Ἔδει γὰρ αὐτὴν πρὸς τὸ ἀθάνατον τῆς ψυχῆς κοινωνίαν πεποιημένην ἀθανασίας ποτὲ μεταλαγχάνειν, ἦς καὶ τὸ πρῶτον
PG 85:985ἀπέλαυσεν ἄν, εἰ μὴ δι’ ὅ, πολλάκις εἴρηται, χρόνον τινὰ τεθνάναι συν-εχωρήθη καὶ ὡς ἂν ἡ κακία διακοπείῃ καὶ αὐτὴ ἑαυτῇ τὴν τιμωρίαν ἐξεύροι. Εἰ γὰρ εἰς τὸ μηδὲν τὰ σώματα διελύετο, τί ποτε ἄρα τοσοῦτον ἰσχύος αὐτοῖς ἐναπέμενεν, ὥστε μεῖζον ἰσχύειν ἐν θήκαις καθιδρυμένα ἢ ὅτε πανταχοῦ γῆς ᾔει σεμνῶς; Ἀκούεις τὸν Οἰδίπουν ὡς ἐν Κολωνῷ κείμενος ἐν καιρῷ κεῖσθαι τοῖς Ἀθηναίοις ἐδόκει. Λέγεται δὲ Ἀθηναίοις ἐπειδὴ ἐνόσουν τὸν Ἀπόλλω χρῆσαι Θησέα τὸν Αἰγέως ἐπὶ τὰς Ἀθή-νας μεταβιβάζειν, ἐν Σκύρῳ δὲ κατωρώρυκτο, ἐκεῖ γὰρ δολοφονηθεὶς ἐτελεύτησεν, ὑπειπόντα οὐκ εἶναι τῶν παθημάτων λύσιν, πρὶν ἂν τοῖς Ἀθηναίοις καὶ τεθνηκὼς ὁ Θησεὺς συνοικισθείη· ἅμα τε τῆς Ἀττικῆς τοῦ Θησέως τὸ λειπόμενον ἐπέβη καὶ ὁ λοιμὸς οὐκ ἔτ’ ἦν. Ἢ οὔπω με-μάθηκας ὡς ὅλος Ὀρέστης ἐν σορῷ παρὰ τοῖς Ἀρκάσιν ἐκρύπτετο, συχνῷ δὲ χρόνῳ μετὰ τὴν Ὀρέστου τελευτὴν οἱ Λακεδαιμόνιοι, τοὺς ἄλλους πολέμους εὖ πράττοντες, ἀπὸ τῶν Ἀρκάδων οὐχ ὡς ἤθελον ἀπηλλάττοντο; Ὡς δὲ οὐκ εἶχον οἵτινες γένωνται, ὅ τι χρὴ ποιεῖν ἐρω-τῶσι τὸν Ἀπόλλω, ὁ δὲ αὐτοῖς ἀνεῖλεν οὐχ ὁπλίτας παρακαλεῖν οὐδὲ ἱππέας συλλέγειν, ἀλλ’ ἕνα νεκρὸν ἄνθρωπον εἰς συμμαχίαν ἐξευρίσκειν καὶ ἐδίδασκεν ἀσαφῶς μέν, ἀλλ’ ὅμως ἐδίδασκεν, ὡς ἐν χαλκείῳ τοῦ Ἀγαμέμνονος ὁ παῖς κέοιτο καὶ ὡς τοῦτον ὑποκλέψαντες μεταθήσουσι μετ’ ἐκείνου τὴν νίκην. Εὑρίσκουσι τὸν Ὀρέστην καὶ ὑποκλέπτουσι καὶ τὸ λοιπὸν ἐνίκων. Εἰ τοίνυν Οἰδίπους ὁ τῇ μητρὶ συγγενόμενος καὶ Ὀρέ-στης ὁ τὴν μητέρα ἀπεκτονὼς καὶ Θησεὺς ὁ σωφρονοῦντα τὸν παῖδα ταῖς ἀραῖς κατασύρων ὑπὸ γῆν ὄντες τὴν γῆν διασῴζειν λέγονται, ἦ πού γε ἄνδρες τὸν βίον ὅλον ταῖς ἀρεταῖς συμμετρήσαντες καὶ τὴν τε-λευτὴν αὐτὴν ὑπὲρ εὐσεβείας λαμπρῶς ἀναδεξάμενοι, ὡς ἐγὼ κατανενόηκα ἀνδρῶν ἀγαθῶν συχνὰ σώματα τοσοῦτον ἐκδειματοῦντα τῶν δαιμόνων τὰς φάλαγγας, ὅσον ἐκεῖνοι τὸν τεθηραμένον ἄνθρωπον, καὶ τὰ μυρία νοσήματα, ἐν οἷς τῶν ἰατρῶν ἠσθένησεν ἡ τέχνη, ῥᾳδίως χαλῶντα καὶ
PG 85:987ἐκκαθαίροντα καὶ ὅλως ἐκκόπτοντα. Εἰ δὲ μελλούσης ἀθανασίας τὰ σώ-ματα παντελῶς ἄμοιρα ἦν, ἀσθενῆ τε καὶ περιττὰ κείμενα ἦν καὶ μά-την ἡμῖν ὁ Πλάτων παρακαλεύεται τῆς αὑτοῦ πόλεως τοὺς φύλακας τελευτῶντας τιμᾶν καὶ τῶν σωμάτων τὰς θήκας προσκυνεῖν· σὺ γὰρ τούτων ἔμπειρος. Καὶ ἄλλως εἰ τοὺς πονηροὺς ἀνάγκη μετὰ σώματος ὁποτέρου βούλεσθε εἰς τὸ τῆς τίσεως ἰέναι δεσμωτήριον, πῶς οὐ δίκαιον τῶν τῆς ψυχῆς καλῶν ἀπολαύειν τὸ σῶμα, εἴπερ ἐν ταῖς συμφοραῖς οὐκ ἀποδιδράσκει τὴν κοινωνίαν; Σοφὸν δὲ τὸ μηχάνημα τὴν ψυχὴν τοῦ σώματος ἀπανίστασθαι, ὡς ἂν τὸ πάθημα μάθημα γένοιτο ὅση μὲν ἡ τῆς ψυχῆς δύναμις, οἵα δὲ τοῦ σώματος ἡ ἀσθένεια· νόμος δὲ αὖθις ἀναβιῶναι· οὐ γὰρ ἔδει τὸ σῶμα ἐς ἀεὶ μάτην ἐρρίφθαι, ἐπειδὴ τὸ πρῶτον ψυχῆς ἀθανασίας ἐγεύσατο· ἀλλ’ οὐκ εἰς τόνδε τὸν βίον ἀναβιῶναι· ἱκανὴ γὰρ ἡ πρώτη γένεσις τοῦ παρόντος ἀγῶνος ἐκδιδάξαι τὴν πεῖραν. Καὶ ἄλλως περίεργος ἡ τελευτή, εἰ πρὸς τὸν αὐτὸν αὖθις ὑπέστρεφε βίον. Ἦ ταῦτα μὲν μυθολογία, ὡς καὶ πρότερον ἡμῖν ἀποδέδεικται· οὐ γὰρ ἐπιλέλησαι, μνημονικώτατος ὤν. Τὸ δὲ ἀληθέστερον, εἰς ἀθάνατον ἀνα-βιώσεται βίον, τοῖς μὲν ἀγαθοῖς πάλαι ποθούμενον, φοβερὸν δὲ τοῖς οὐ πρότερον πεφοβημένοις κακίαν. Θεόφραστος Οὐκ ἀγεννῶς ἐπεξέρχῃ τῷ λόγῳ. Ἀλλ’ εἰ τὰ σώματα διὰ τὴν τῆς ψυχῆς κοινωνίαν ἀπαθανατίζεται καὶ τὰ τῶν ἀλόγων ζῴων ἔσται τοιαῦτα, μετέσχε γὰρ κἀκεῖνα ψυχῆς.
PG 85:989Εὐξίθεος Ἀλλ’ ἀλόγου καὶ θνητῆς, ὦ σοφώτατε, ἣ τῷ σώματι συνδιελύετο. Εἰ τοίνυν ἐκλέλοιπεν ἡ ψυχή, περιέργον διεγείρειν τὸ σῶμα· οὐ γὰρ ἑαυ-τῶν ἕνεκα, ἀλλὰ πρὸς χάριν τῆς ψυχῆς τὰ σώματα διανίσταται. Τοῖς μὲν οὖν ἀλόγοις οὐδὲν ἀθάνατον ἐγκατέσπαρται, ἐπεὶ καὶ τῆς ἐκείνων ψυχῆς κρείττων ὁ θάνατος· ἡ δὲ ἡμετέρα ψυχή, ἀθάνατος γάρ, εἰς ἓν ἐλθοῦσα τῷ σώματι, ἀθανασίας αὐτῷ σπέρμα καταλέλοιπε καὶ τὸ μέ-γιστον ὁ ἄνθρωπος αὐτοῦ τοῦ Δημιουργοῦ οἷον γέννημα καὶ ποίημα· οὐδὲν οὖν τῆς ἀνθρωπίνης οὐσίας παντελῶς θνητὸν διαμένειν ἠδύνατο. Τῶν δὲ ἀλόγων ζῴων τὴν γένεσιν τοῖς στοιχείοις ἐξάγειν προσέταττεν· καὶ τὸ πρόσταγμα φύσις ἦν καὶ δύναμις. Οἷα δὴ ἐκ τοιούτων πατέρων προελθόντα, ἐκεῖνα μὲν παντελῶς διαλύεται· οὐ γὰρ τῆς ἀθανασίας ἐγεύ-σατο· τὸ δὲ ἀνθρώπειον σῶμα ψυχῇ συνεργαζόμενον ἀθανάτῳ παρετρέ-φετο καὶ πρὸς πάσαν τέχνην ἐπιτηδείως καὶ μάλα χαριέντως συγκι-νούμενον ἀθανασίας τι παρεσπάσατο καὶ τοῦ νέκταρος οὐ παντελῶς ἄγευστον οὐκ ἄρα πεσὸν εἰς ἀεὶ κείσεται. Εἰ γὰρ ἡλίου προσπίπτοντος ὕδατι ψυχρῷ θέρμη τε ἐπεγένετο καὶ ἀπὸ τοῦ ὕδατος πῦρ ἀνῆκε καὶ φλόγα, τίς ἂν ἀπιστήσειεν εἰ τοῦ ἀνθρώπου τὸ σῶμα, ψυχὴν ὅλην ἀθά-νατον εἰσδεξάμενον, δύναμιν καὶ ἀκτῖνα τῆς ἀθανασίας ἐκτήσατο; Οἷον γῆ πυρωθεῖσα τὸ θεῖον, ἣ τέως μὲν κεῖται ψυχρὰ τῷ ἁπτομένῳ καὶ ἄτυ-φος, ἐπειδὰν δὲ πυρὸς ἐγγὺς γένοιτο, τοῦτο ῥᾳδίως ἀνήρπασε πρὸς ὃ τὸ πρῶτον ἐπιτηδείως ἐλάνθανεν ἔχουσα καὶ ταχέως ἐξήφθη καὶ ἐνεργείᾳ δύναμιν ἔδειξε καὶ εἰς τὴν τοῦ πυρὸς τάξιν ἐπείγεται. Οὕτω δὴ τῶν ἀν-θρώπων τὰ σώματα, τῇ τῆς ψυχῆς ἀθανασίᾳ συμμίξαντα, τὸν μὲν ἄλ-λον χρόνον ψυχρὰ καὶ ἀκίνητα παντελῶς ἀπέρριπται· ψυχῇ δὲ κοινωνεῖν ἐπιτήδεια, κἄν ποτε αὖθις συμμίξῃ, ἑτοίμως περιθάλπεται καὶ διανίστα-ται καὶ ἡδέως συνέπεται καὶ πρὸς ἀθανασίαν ἀνέδραμε. Καὶ οὐκ ἀπίθανος ἡ πρὸς τὸ κρεῖττον τῆς ὕλης μεταβολή, ἐπεὶ καὶ παρ’ ἡμῖν οἱ περὶ τὴν ὕλην σοφοί, ἄργυρον καὶ καττίτερον παραλαβόντες καὶ τὸ εἶδοσ
PG 85:991ἀφανίσαντες καὶ συγχωνεύσαντες καὶ χρώσαντες, ἐπὶ τὸ σεμνότερον με-ταβαλόντες τὴν ὕλην, χρυσὸν κάλλιστον ἐποίησαν. Καὶ ἡ ψάμμος διε-σκέδασται καὶ τὸ νίτρον διακέχυται, ἀλλ’ ἀνθρωπεία τέχνη καινήν τινα καὶ διαφανῆ τὴν ὕαλον ἐκ τούτων ἐπενόησε. Τὴν δὲ τῶν φυτῶν μετα-βολὴν ᾄδουσι τῶν γεωργῶν οἱ παῖδες. Τί οὖν ἀνθρώπων τὸν ἀνθρώπων Δημιουργὸν ἀσθενέστερον καὶ ἀπειρότερον ὑπειλήφατε καὶ οὐδὲ τῶν καθ’ ἑκάστην ἡμέραν γιγνομένων ἡ πίστις τὴν περὶ τῶν μελλόντων ἀπι-στίαν ἐξήλασεν; Ἀλλὰ πολλὰ μὲν πρὸ τοῦ ἀγῶνος τὰ γυμνάσια, πρὸς δὲ τὸν ἀγῶνα πάντων ἐπιλελησμένοι διαλύεσθε. Εἰ γέγονεν ὁ κόσμος, ὥσπερ οὖν γέγονε, γηγενὴς κατὰ τὸ σῶμα τὸ πρῶτον ὁ ἄνθρωπος· πό-θεν γὰρ ἄλλοθεν; Οὐκοῦν κατὰ φύσιν ἀπὸ τῆς γῆς ὕστερον γενέσθαι τὸν ἄνθρωπον. Τί οὖν πρὸς τὰ ἀληθὴ καὶ τὰ ὁμολογούμενα νεανικῶς ἀντιμάχεσθε, οἱ τὰ ἀφανῆ καὶ τὰ ἄτοπα μάλα ἡδέως προσιέμενοι; Ὑμεῖς γάρ, εἰ τὸν Γλαῦκον τὸν Μίνωος ἀποπνιγέντα τῷ μέλιτι Πολύειδος ὁ μάντις ἐξ Ἄργους εἰς Κρήτην ἀφικόμενος ἀναστῆσαι λέγοιτο παρὰ τοῦ Δράκοντος μαθὼν τὴν πόαν, ἀβασανίστως δέχεσθε· καὶ ὅτι τὸν Ἱππό-λυτον ὁ Ἀσκληπιὸς ἢ τὸν Τυνδάρεων, λέγεται γὰρ καὶ τοῦτο, καὶ ὡς τὴν Ἄλκηστιν Ἡρακλῆς καὶ τὸν Θησέα καὶ Τύμωνα Λυδὸν καὶ Τιμο-σθένην τὸν Ἀθηναῖον Εὐδόξῳ τὰ τοιαῦτα συγγράφοντι πείθεσθε. Πίνδαρος δὲ ὁ Θηβαῖος καὶ Ἡρόδοτος ὁ Ἀλικαρνασσεὺς Ἀριστέαν φασὶ τὸν Προ-κοννήσιον εἰσελθόντα παρὰ τὸν κναφέα ἐν Προκοννήσῳ ἐκεῖ καὶ τε-θνάναι καὶ ἀφανισθέντα Κυζικηνοῖς φανηρῶς διαλέγεσθαι καὶ διακοσίοις ὕστερον ἔτεσι καὶ τεσσαράκοντα ἐν Ἰταλίᾳ Μεταποντίνοις ὀφθῆναι καὶ κελεύειν ἑαυτὸν θυσίαις τιμᾶν καὶ τὸν Ἀπόλλω· «Συνέπομαι γάρ, ἔφη, τῷ Ἀπόλλωνι τότε κόραξ ὑπάρχων ὁ νῦν Ἀριστέας»· καὶ τοὺς Μετα-ποντίνους πέμψαντας εἰς Δελφοὺς ἐπερωτᾶν τὸν Ἀπόλλω εἰ χρὴ τῷ Ἀρι-στέᾳ πείθεσθαι καὶ τὴν Πυθίαν χρῆσαι ὡς πειθομένοις ἄμεινον ἔσται.
PG 85:995Καὶ νῦν ἀνδριὰς ἕστηκεν ἐπωνυμίαν Ἀριστέας παρ’ αὐτῷ τῷ ἀγάλματι τοῦ Ἀπόλλωνος καὶ ὡς θεοῖς ἀμφοτέροις ἡ θυσία κοινὴ νομίζεται. Καὶ τούτοις ἀπερισκέπτως συνέπεσθε, καθάπερ πρὸς θαλλὸν τὰ θρέμματα, καὶ ἀλλήλοις συνήδεσθε κορυβαντιῶντες. Οὐδεὶς γοῦν τἀναντία γράφειν ἀνταίρει· εἰ δὲ αὐτὸς ὁ Δημιουργὸς ἀθανάτῳ ψυχῇ ἀθάνατον αὐτῆς καὶ τὸ σῶμα ποιεῖν ἐπαγγέλλεται, πρὸς τοῦτον ἄσπονδον πόλεμον καὶ ἀκή-ρυκτον διεγείρειν ἀλλήλοις παρακελεύεσθε. Καίτοι καὶ Πλάτων τῷ σώ-ματι Ἁρμόνιον ἐξ Ἅιδου πρὸς τοὺς ζῶντας ἀνάγει· ὁ δὲ Ζωροάστρης προλέγει ὡς ἔσται ποτὲ χρόνος ἐν ᾧ πάντων νεκρῶν ἀνάστασις ἔσται· οἶδεν ὁ Θεόπομπος ὃ λέγω καὶ τοὺς ἄλλους αὐτὸς ἐκδιδάσκει. Ἀλλὰ γὰρ πρὸς ἐκείνους μὲν τῶν πάλαι σοφῶν ἀντεῖπεν οὐδείς, οἱ δὲ νέοι θρασύνονται καὶ θείῳ Λόγῳ πολεμεῖν ἐπαίρονται, οἳ δὴ θείας μοίρας ἀφεστηκότες καὶ πολὺ τὸ ἄλογον ἐπισύροντες οὐ μόνον τὸ σῶμα θνητὸν εἰς ἀεὶ καταλείπουσιν, ἀλλὰ καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν ὑπ’ ἀλογίας τεθνάναι προσαναγκάζουσι· θάνατος γὰρ ψυχῆς ἡ τῆς ἀρετῆς ἄγνοια. Τὰ δὲ τῶν Ἑβραίων λόγια, ἃ τὰ τοῦ Ἀπόλλωνος ἀνύμνησε λόγια, πανταχοῦ προ-λέγει οὐ τοῦ ἀνθρώπου τι μέρος, ἀλλ’ ὅλον ἀναβιῶναι τὸν ἄνθρωπον. Εἰσὶ γοῦν οἱ ἄνθρωποι, ἐκ παιδὸς εἰς γῆρας σεσωφρονηκότες καὶ τὴν ψυχὴν πρὸς τὰ νοητὰ μετεωρίσαντες καὶ τὸ σῶμα δουλεύειν αὐτῇ κἀν τοῖς ὕπνοις ἀναπείσαντες καὶ πράξει καὶ θεωρίᾳ φιλοσοφίας εἰς ἄκρον ἀφικόμενοι τὴν τοῦ Θεοῦ δεικνύντες συγγένειαν καὶ αὐτὸν καθαρῶς προσκαλούμενοι, νεκροὺς ἀναβιῶναι πεποιήκασι, ταύτην ἱκανὴν ἀπόδειξιν τοῦ δόγματος προεισφέροντες. Οὐδὲν γὰρ παρ’ αὐτοῖς δόγμα μέχρι τῶν λόγων ἵσταται, ἀλλ’ ἀπὸ ἔργων εὐθὺς λαμβάνει τὴν πίστιν, καὶ ὁ τοῦ θαύματος θεατὴς ἀπῆλθε τοῦ δόγματος οὐκ ἀμφίβολος ἀκροατής. Καὶ οὐ μῦθος τὸ λεγόμενον, οὐδὲ πάλαι τὸ θαῦμα γενόμενον χρόνῳ διακό-πτεται, ἀλλὰ εἶδον ἔγωγε πρεσβύτην μάλα καλὸν καὶ τὸ ὅλον Θεῷ κε-χαρισμένον τούτῳ συνήθης ἦν γεωργός, ἁπλοῦς ἀνὴρ καὶ ἑνὸς παιδαρίου
PG 85:997πατήρ. Οὗτος μετὰ τοῦ παιδὸς θαμὰ παρὰ τὸν πρεσβύτην ἐφοίτα, χρηστόν τι μαθεῖν καὶ ποιεῖν βουλόμενος καὶ τῶν καρπῶν τὰς ἀπαρχὰς ὥσπερ εἰς ἱερὸν ἐκεῖ διεκόμιζε. Χρόνος βραχὺς καὶ ὁ παῖς νοσήσας τελευτᾷ τὸν βίον καὶ ἐπειδὴ ἀπέθανεν οὐ γῇ κρύπτει, καθάπερ ὁ νόμος κελεύει, ἀλλὰ σπυρίδι καταθεὶς ὁ πατὴρ τοῖς φύλλοις συγκαλύπτει καὶ ἐπὶ τῶν ὤμων ἀράμενος παρὰ τὸν πρεσβύτην εἰσέρχεται καὶ τὸ φορτίον ἀποθέ-μενος καὶ οἷον εἰώθει προσειπὼν καὶ πεπηγόσι τοῖς ὀφθαλμοῖς καθή-μενος, μικρὰ εἰπὼν καὶ ἀκούσας, αὖθις ἀπῆλθε, τὸ παιδίον ὡς εἶχε καταλιπὼν ὡς τῶν βοτρύων τὰς ἀπαρχάς. Ὡς οὖν ὁ ἥλιος ἔδυ καὶ ὁ πρεσβύτης προσευξάμενος ἤμελλε τῶν καρπῶν ἅπτεσθαι καὶ τὰ φύλλα μετακινῶν οὐ βότρυς, ἀλλὰ νεκρὸν εὑρίσκει τὸν παῖδα. Ἐθαύμασεν ὁ γέρων ἡλίκον ὁ πατὴρ ἤλπισε καὶ πρὸς τὸ Θεῖον μετεωρίσας τὸν νοῦν, ἐπὶ τὸν παῖδα καταπεσών, οὐ πρότερον ἔστη εἰ μὴ τὸ παιδάριον ἀνέστη. Οὕτω δὴ τὸν μὲν ἀποστέλλει παρὰ τὸν φύσαντα, αὐτὸς δὲ φυγὰς ἀπαλ-λάττεται, ὡς ἂν μὴ ἐνοχλοῖεν θαυμάζοντες ἄνθρωποι. Οὕτω τὸ ἔργον συνᾴδει τῷ λόγῳ· καὶ οὐκ ἂν τοσοῦτον ἐκεῖνος εἰργάσατο, εἰ δόξαν ψευδῆ παρεδέξατο· ἀλλὰ παρὰ Θεοῦ τὸν λόγον μαθών, εἰς ἔργον μετὰ τοῦ Θεοῦ προφέρει τὸν λόγον. Τουτὶ δὲ μέγιστον εἶδος ἐλέγχου, ποιεῖν ἐκεῖνο ὅπερ ὑπισχνῇ δυνατὸν εἶναι γενέσθαι. Θεόφραστος Παράδοξον μέν· ἀληθεῖ δὲ θεατῇ ῥᾳδίως ἀπιστεῖν οὐ θέμις. Εὐξίθεος Ἔχω δέ σοι καὶ ἕτερον λέγειν· ἀλλ’ ἄκουε ὅπερ ἐγὼ τεθέαμαι. Ἀνδρὸς ἀγαθοῦ μαθητὴς οὐ φαῦλος ὑπῆρχεν, ἀλλὰ τῆς ψυχῆς κάλλος ἔχων τῶν ὀφθαλμῶν ἐστήρετο. Ἐπειδὴ δὲ τὸν βίον μεταλλάττειν ἤμελλεν ὁ διδάσκαλος, παρεστὼς ὁ τυφλὸς ἐδεῖτο βοηθεῖν αὐτῷ ὅ τι ἔχοι. Ὁ δὲ ἔφη· «Εἰ ἀληθὴς ἐμοὶ δόξα, εἰ Θεὸς εὐμενής, ἑβδόμῃ ἡμέρᾳ τῆς ἀχλύος διαλυθείσης τουτονὶ θεωρήσεις τὸν ἥλιον».
Τοσοῦτον εἰπὼν ὁ γέρων ἀπέπνευσε. Καὶ οὐκ ἀπέβη ἄλλως αὐτῷ· ἀλλ’ ἡμέραι μὲν ἑπτά, ὁ δὲ τυφλὸς ἐκεῖνος τέως χειραγωγούμενος ἐξαί-φνης ἐθαύμασε τοῦ ἡλίου τὴν ἀκτῖνα καί, ἀναλαβὼν τὰ λόγια καὶ ἀνα-γνοὺς δημοσίᾳ, καταπλήττει τὸν θεατὴν καὶ πείθει φιλόνεικον ἀκροατὴν καὶ ὡς ἀθάνατος ἡ ψυχὴ καὶ ὅτι μετὰ καλῆς τροφῆς καὶ παιδείας ἀπελ-θοῦσα τὸ τεθνηκὸς τοῦ σώματος διανίστησιν. Θεόφραστος Εὐδαίμων εἶ καί σοι τοῦ λόγου καὶ τῆς θέας συνήδομαι. Εὐξίθεος Ταῦτα μὲν παρ’ ἡμῖν γέγονε καὶ ἄλλοθι τοιαῦτα καὶ γενήσεται· τὸ δὲ χθὲς καὶ πρώην γενόμενον καὶ αὐτός, οἶμαι, τεθέασαι. Θεόφραστος Τὸ ποῖον δὴ λέγεις; Εὐξίθεος Τὴν μεγάλην Λιβύην πικρὰ κατέχει τυραννίς. Ἄπιστον δὲ τυραν-νίδι φιλανθρωπία καὶ ἀληθεῖς δόξαι, ὁ γοῦν τύραννος ἔγκλημα ποιεῖται τὴν τῶν ἀρχομένων εὐσέβειαν καὶ τουτὶ τὸ καλὸν δόγμα τοὺς ἱερέας ἀρ-νεῖσθαι κελεύει· οὐ πειθομένων δέ, ὢ τῆς ἀσεβείας, θεοφιλῆ γλῶτταν ἐκτέμνει, καθάπερ ὁ τοῦ μύθου Τηρεὺς βεβιασμένης παρθένου προα-νελεῖν κατηγορίαν οἰόμενος τὴν γλῶτταν ἀπέκειρεν. Ἀλλ’ ἡ μὲν κόρη ἐνυφαίνει τῷ πέπλῳ τὸ δρᾶμα καὶ ἑρμηνεύει τῇ τέχνῃ· οὐ γὰρ ἔτι λαλεῖν
PG 85:1001παρέσχεν ἡ φύσις. Οἱ δὲ πέπλου καὶ τέχνης οὐδὲν δεηθέντες τὸν τῆς φύσεως καλοῦσι Δημιουργόν· ὁ δὲ νεωτέραν αὐτοῖς φύσιν ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ χαρίζεται, οὐ γλῶτταν ἑτέραν διδούς, ἀλλ’ ἄνευ γλώττης σαφέ-στερον ἢ πρότερον διαλέγεσθαι. Ἐγὼ δ’ ἐπειθόμην ὡς ἀδύνατον αὐλητὴν ἐν ἀπορίᾳ τῶν αὐλῶν αὐλητικὴν ἐπιδείκνυσθαι, ἀδύνατον δὲ κιθαρῳδὸν ἐν ἀπορίᾳ τῆς κιθάρας μουσικὴν ἐργάζεσθαι· νῦν δὲ τουτὶ τὸ καινὸν θέαμα ἀναγκάζει μετανοεῖν καὶ μηδὲν τῶν ὁρωμένων πεπηγέναι νομί-ζειν, εἰ Θεὸς ἐθέλοι μετακινεῖν. Εἶδον ἔγωγε τοὺς ἄνδρας καὶ λαλούν-των ἤκουσα καὶ τῆς φωνῆς τὸ ἔναρθρον θαυμάζων, τὸ τῆς φωνῆς ὄργανον ἐζήτουν καὶ τοῖς ὠσὶν ἀπιστῶν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἐπιτρέπω τὴν κρίσιν καὶ τὸ στόμα διανοίγων ὅλην ἐκ ῥιζῶν ἀνασπασθεῖσαν ἐθεώρουν τὴν γλῶτταν καὶ ἐκπλαγεὶς ἐθαύμαζον οὐχ ὅπως τὸν λόγον συνήρμοσαν, ἀλλ’ ὅπως ἐσώθησαν. Τοῦτο καὶ τοῦ ἀγνώμονος λυέτω τὴν ἀπιστίαν, εἰ σώματα πεσόντα διανίσταται. Ἐκεῖ μὲν γὰρ ἐκ τῶν ὄντων ἡ τῶν σωμάτων ἀνά-στασις, ἐνταῦθα δὲ ἐξ οὐκ ὄντων ἡ τῆς φωνῆς ἁρμονία. Εἰ ταῦτα δρῶσι, τίς οὕτως ἠλίθιος ὥστε μὴ οἷς ἐκεῖνοι γιγνώσκουσιν ἀκολουθεῖν; Θεόφραστος Οὐδείς, ὧ φιλότης. Ἀλλ’ εἰπέ μοι, πόθεν οἱ σοφοὶ μαθόντες ἀνα-πείθουσι τοῖς ἔργοις ἃ τοῖς λόγοις προδιδάσκουσι; Εὐξίθεος Μηδεὶς περὶ Θεοῦ διαλεγέσθω, μὴ παρὰ Θεοῦ τοῦτο μαθών. Τού-τους γοῦν ἀμέλει τοὺς σοφοὺς ταῦτα ποιεῖν καὶ λέγειν οὐκ Ἰταλὸς ἀνὴρ ἐκδιδάσκει οὐδ’ Ἕλλην οὐδὲ Χαλδαῖος οὐδὲ Αἰγύπτιος, ἀλλὰ Θεός, ὦ γενναῖε, Θεός, μείνας ὅπερ ἦν, διὰ φιλανθρωπίαν ἄνθρωπος γενόμενος, τὴν τοῦ λόγου σοφίαν καὶ τοῦ ἔργου δύναμιν τοῖς ἐπιτηδείοις ἐνέπνευσε καὶ αὐτὸς πρῶτος οἷα Θεὸς ἀναστήσας τὸ ἑαυτοῦ σῶμα πρὸς ἀθανασίαν κοινὴν τὴν δωρεὰν ἅπασιν ἐπαγγέλλεται· ψευδολογίας δὲ ἁλῶναι οὐδ’ ἄνδρα σοφὸν θέμις, μήτι γε Θεόν. Καὶ ὁ τοῖς ἐκείνου νόμοις πειθόμενοσANNO DOMINI CDXC.
ÆNEAS GAZÆUS,
PHILOSOPHUS CHRISTIANUS.
NOTITIA.
(GALLAND., Vet. Patrum Biblioth., t. X.)
sive
1. Eneam Gazæum, ex philosopho Platonico et
sophista doctissimo ad Christianam fidem conversum, Gazæ ortum, quæ est Palæstinæ I provincie
arbs, ita denominatum existimat magnus Baronins(1) a viro divino Ænea Gazensi episcopo, qui
sanctum Porphyrium in ea Ecclesia regenda præcesserat, teste Marco Gazensi, ejusdem sancti Porphyrii discipulo quique anno 394 exeunte aut
insequente 395 ineunte supremum diem obiit, ut
docet cl. Lequienus Apud veteres qui scriplorum ecclesiasticorum catalogos texuere, altum
de auctore nostro silentium. Ipse tamen in elucubratissima disputatione judice Baronio
in Dialogo quem THEOPHRASTUS inscripsit, De
animarum immortalitate et corporum resurrectione,
nonnulla litteris consignata reliquit, quibus el se
ipsum satis prodit et quo tempore claruerit
manifestum facit. Et primum quidem Hieroclis
philosophi auditorem se fuisse profitetur: quem
probe distinguit ab Hierocle Bithyniæ, primum ex
vicario præside et postea Alexandriæ præfecto, qui
doyous pidades mods Toùs Xpistɩavous scripsit,
non contra Christianos, inquit Lactantius ne
inimice insectari videretur; sed ad Christianos, ut
humane ac benigne consulere videretur. De eo igitur
sic noster neas: Ἱεροκλῆς δὲ, οὐχ ὁ διδάσκα
λο;, ἀλλ' ὁ προβαλλόμενος τὰ θαυμάσια Hierocles
autem, non is quem ipsi præceptorem habuimus, sed
scriptor ille qui mirabilia quædam refert (Apollonii
Tyanensis). Illum antem Hieroclem Æneæ Gazæi
magistrum sæculo v floruisse, ex iis quæ mox subBaron. ad ann. 484, § 94.
Marc. Gaz. apud Bolland. tom. II Febr.
pag. 647, col. 1.
Lequien. Or. Christ. tom. lil, pag. 610,
num. 5.
Baron. I. c, § 90.
Æn. Gaz. infra pag. 629 (col. 874 A).
Lactant. Instit. lib. v, cap. 2.
Æn. Gaz. ibid. pag. 637 (col. 904 C).
Fabric. Bibl. Gr. tom. I, pagg. 468, 470; et
De verit. relig. Christ. cap. 2, § 27, pag. 107.
jiciemus compertum fiet, eumque auctorem esse
commentarii in Aurea carmina censuere Fabricins ct Needhamus De hujus autem Hieroclis ætate plura Jonsius Sed in primis consulendus Valesius vir summus
II. At vero reliqua prosequamur. Itaque in collectione epistolarum Græcorum scriptorum Aldina
et Genevensi, ut videre est apud laudatum Fabricium exstant auctoris nostri epistolæ 25, in
quarum 19 non solum ab co respicitur Procopius
Gazæus, ¿ ¿µò; Пpoxóñio;, sed etiam in aliis ad
eosdem fere scribit, quibus ejusdem Procopii epistolæ feruntur inscriptæ: ut ipsa proinde tempesta e
vixerit Æneas qua Procopius, qui clarus exstitit
ineunte sæculo vi. Præterea, ut advertit Caveus
meminit noster Æneas Platonicorum philosophorum, Syriani Alexandriņi et Procli Lycii: quorum ille, teste Suida scholæ Atheniensi
præfuit; hic vero ejus auditor et in ejusdem scholæ
regimine successor, Theodosii Junioris ætate celebris, e vivis excessit, narrante Marino ejus discipulo anno post Juliani imperium centesimo
vicesimo quarlo, τῷ δ' καὶ κ' καὶ ρ' ἀπὸ τῆς
Ἰουλιανοῦ βασιλείας. Atqui Julianus periit ano
363, adeoque Proclus fato functus est anno 487,
ut propterea sub sæculi v finem floruerit noster
Æneas.
III. Quid quod hanc ipsam temporis notationem
luculentius adhuc ipsemet auctor confirmat? Africanos enim confessores quibus anno 484 impius
Ilunericus Vandalorum rex linguas radicitus exseNeedh. in præfat. ad Hierocl. Comment. in
Aur. carm. sub fin. edit. Cantabr. 1709.
Jons. De scriptor. hist. philos. lib. 1,
cap. 8, pagg. 101 seq. edit. Ien. 1716.
Vales. Emendat. lib. 1, cap. 5, pag. 9-13.
Fabric. Bibl. Gr. tom. I, pag. 427.
Cav. Hist. litter. tom. I, pag. 460.
En. Gaz. 1. c. infra pag. 634 (col. 895 B).
Suid. Lexic. v. Συριανός οι Πρόκλος ὁ Λύκο
Marin. Vit. Procl. cap. 36, pag. 88, edit.
Fabric. Hamb. 1700.
θεὸς ἄμβροτος, οὐκ ἔτι θνητός, ὥστε τῆς ἀθανασίας μεταλαχόντα ταῖς νοεραῖς οὐσίαις ταὐτὸν ἐργάζεσθαι καὶ σεμνῶς ἤδη τῷ μεγάλῳ βασιλεῖ παρεστάναι καὶ βεβαίως πανταχοῦ συνέπεσθαι. Θεόφραστος Πείθομαι· ἤδη γὰρ τῆς εὐμενείας αἰσθάνομαι τοῦ Θεοῦ. Ἀλλὰ χαι-ρέτω μὲν Ἀκαδημία, πρὸς ἐκεῖνον δὲ ἴωμεν. Αὐτὸς γὰρ ὁ Πλάτων μέχρι τούτου κελεύει πείθεσθαι Πλάτωνι, ἕως ἂν αὐτοῦ σοφώτερος ἀναφανῇ. Θεοῦ δὲ σοφώτερον οὐδέν. Εὐξίθεος Ἀλλ’ ἐπειδὴ πεπείκαμεν χαριστήρια τῷ Θεῷ θύσωμεν, οὐχ ἑκα-τόμβην ὡς παρ’ Ἀθηναίοις τῇ Ἀθηνᾷ, οὐδὲ μύρμηκα ὥσπερ ἐν Ἰσθμῷ Ἡλίῳ καὶ Ποσειδῶνι, οὐδὲ τὸν υἱὸν καθάπερ ὁ Κρέων Μενοικέα, οὐ-δὲ τὴν παῖδα καθάπερ ὁ Λεὼς τὴν Πραξιθέαν, οὐδ’ ὅλως ἄνθρωπον ὥσπερ ἐν Ἀρκαδίᾳ τῷ Κρόνῳ, ἀλλὰ τὸν νοῦν ἐκκαθαίροντες, ὡς αὐτῷ τῷ Θεῷ προσεικάζεσθαι. Μὴ καθαρῷ γὰρ καθαροῦ ἐφάπτασθαι οὐ θε-μιτὸν εἶναι νομίζεται. Ὧ Βασιλεῦ καὶ Πάτερ καὶ Δημιουργὲ τῶν ὅλων, ὦ πρώτη Σοφία τοῦ Πατρὸς καὶ Λόγε, δι’ οὗ τὰ πάντα προήγαγε· τίνι γὰρ ὁ Θεὸς ἢ Σοφίᾳ καὶ Λόγῳ δημιουργεῖ; Ὦ Πνεῦμα Ἅγιον, δι’ οὗ Θεὸς ἅπασιν ἐμπνέων συνέχει καὶ διασῴζει καὶ ἐπὶ τὸ τέλειον ἀνάγει, ὦ θεία Τριὰς καὶ Μονὰς ἁγία, δοίης ἡμῖν τοῦ ἄνω κάλλους τὴν μνήμην, δοίης δὲ τῷ παντὶ τὴν ἀθανασίαν. Ἱκανῶς ἡμῖν ηὖκται. Ἀλλ’ ἴωμεν.ANNO DOMINI CDXC.
ÆNEAS GAZÆUS,
PHILOSOPHUS CHRISTIANUS.
NOTITIA.
(GALLAND., Vet. Patrum Biblioth., t. X.)
sive
1. Eneam Gazæum, ex philosopho Platonico et
sophista doctissimo ad Christianam fidem conversum, Gazæ ortum, quæ est Palæstinæ I provincie
arbs, ita denominatum existimat magnus Baronins(1) a viro divino Ænea Gazensi episcopo, qui
sanctum Porphyrium in ea Ecclesia regenda præcesserat, teste Marco Gazensi, ejusdem sancti Porphyrii discipulo quique anno 394 exeunte aut
insequente 395 ineunte supremum diem obiit, ut
docet cl. Lequienus Apud veteres qui scriplorum ecclesiasticorum catalogos texuere, altum
de auctore nostro silentium. Ipse tamen in elucubratissima disputatione judice Baronio
in Dialogo quem THEOPHRASTUS inscripsit, De
animarum immortalitate et corporum resurrectione,
nonnulla litteris consignata reliquit, quibus el se
ipsum satis prodit et quo tempore claruerit
manifestum facit. Et primum quidem Hieroclis
philosophi auditorem se fuisse profitetur: quem
probe distinguit ab Hierocle Bithyniæ, primum ex
vicario præside et postea Alexandriæ præfecto, qui
doyous pidades mods Toùs Xpistɩavous scripsit,
non contra Christianos, inquit Lactantius ne
inimice insectari videretur; sed ad Christianos, ut
humane ac benigne consulere videretur. De eo igitur
sic noster neas: Ἱεροκλῆς δὲ, οὐχ ὁ διδάσκα
λο;, ἀλλ' ὁ προβαλλόμενος τὰ θαυμάσια Hierocles
autem, non is quem ipsi præceptorem habuimus, sed
scriptor ille qui mirabilia quædam refert (Apollonii
Tyanensis). Illum antem Hieroclem Æneæ Gazæi
magistrum sæculo v floruisse, ex iis quæ mox subBaron. ad ann. 484, § 94.
Marc. Gaz. apud Bolland. tom. II Febr.
pag. 647, col. 1.
Lequien. Or. Christ. tom. lil, pag. 610,
num. 5.
Baron. I. c, § 90.
Æn. Gaz. infra pag. 629 (col. 874 A).
Lactant. Instit. lib. v, cap. 2.
Æn. Gaz. ibid. pag. 637 (col. 904 C).
Fabric. Bibl. Gr. tom. I, pagg. 468, 470; et
De verit. relig. Christ. cap. 2, § 27, pag. 107.
jiciemus compertum fiet, eumque auctorem esse
commentarii in Aurea carmina censuere Fabricins ct Needhamus De hujus autem Hieroclis ætate plura Jonsius Sed in primis consulendus Valesius vir summus
II. At vero reliqua prosequamur. Itaque in collectione epistolarum Græcorum scriptorum Aldina
et Genevensi, ut videre est apud laudatum Fabricium exstant auctoris nostri epistolæ 25, in
quarum 19 non solum ab co respicitur Procopius
Gazæus, ¿ ¿µò; Пpoxóñio;, sed etiam in aliis ad
eosdem fere scribit, quibus ejusdem Procopii epistolæ feruntur inscriptæ: ut ipsa proinde tempesta e
vixerit Æneas qua Procopius, qui clarus exstitit
ineunte sæculo vi. Præterea, ut advertit Caveus
meminit noster Æneas Platonicorum philosophorum, Syriani Alexandriņi et Procli Lycii: quorum ille, teste Suida scholæ Atheniensi
præfuit; hic vero ejus auditor et in ejusdem scholæ
regimine successor, Theodosii Junioris ætate celebris, e vivis excessit, narrante Marino ejus discipulo anno post Juliani imperium centesimo
vicesimo quarlo, τῷ δ' καὶ κ' καὶ ρ' ἀπὸ τῆς
Ἰουλιανοῦ βασιλείας. Atqui Julianus periit ano
363, adeoque Proclus fato functus est anno 487,
ut propterea sub sæculi v finem floruerit noster
Æneas.
III. Quid quod hanc ipsam temporis notationem
luculentius adhuc ipsemet auctor confirmat? Africanos enim confessores quibus anno 484 impius
Ilunericus Vandalorum rex linguas radicitus exseNeedh. in præfat. ad Hierocl. Comment. in
Aur. carm. sub fin. edit. Cantabr. 1709.
Jons. De scriptor. hist. philos. lib. 1,
cap. 8, pagg. 101 seq. edit. Ien. 1716.
Vales. Emendat. lib. 1, cap. 5, pag. 9-13.
Fabric. Bibl. Gr. tom. I, pag. 427.
Cav. Hist. litter. tom. I, pag. 460.
En. Gaz. 1. c. infra pag. 634 (col. 895 B).
Suid. Lexic. v. Συριανός οι Πρόκλος ὁ Λύκο
Marin. Vit. Procl. cap. 36, pag. 88, edit.
Fabric. Hamb. 1700.
Theophrastus, or Dialogue on the Immortality of Souls and the Resurrection of BodiesTheophrastus sive Dialogus de Animarum Immortalitate et Corporum resurrectione
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ÆENE.E GAZ EI
mam sursum et deorsum ferri statuit. Esse etiam γίγνεaiebat immodici laboris, apud superos eodem subinde
loco fatigari, et cum diis habere commercium, eorumque imperio subjici. Qua de causa non solum
quietis et otii desiderio, verum etiam libertatis ac
dominationis, ipse excitatam animam dictitabat a
superis in terras descendere. Ab hac autem opinione
deterret nos Empedocles, qui dicit lege cautum
esse, ne quæ peccatorum aliquorunt reæ sunt anima, possint inde descendere: nimirum ad id ipsum
sensim accedens quod Pythagoras etiam subobscure
significavit. Proavus autem noster Plato multa præclare de anima disseruit. Ac de hac, sive ejus motu
sive incessu multa cum dicat, non ubique eadem
dicit. Et in Phædone Socrates, quidquid sensum
habet, honore omni quasi exspoliat, et eam quæ est
anima cum corpore conjunctionem sic reprehendit,
ut animam quasi vinculis constrietam, atque in corpore quasi in quodam tumulo sepultam conqueratur: tum vetus illud quasique mysterii loco habitum dictum probet,
id est quasi in quodam carcere,
postquam huc ventum est, fuimus. Quod Empedoeles Plato vero in libro De republica no.
mine appellat. Quod denique anima line
emigrat, id aliud nihil esse ait ipse, quam vinculis
solvi et ex antro effugere. Alias autem in Phadro Socrates dicit, se videre animas quasi pennis
sensim nudatas descendere: ac nonnullas pennis
jam diffluentibus gravatas eo usque descendere,
dum corpori alicui conjunctæ consistant. Atque hæc sit ejus in terras descensus causa. Post evolutis aliquot
temporis partibus, ferunt, eam iterum eodem ascendere; quo quidem eam tanquam in judicium atque
ad pœnas mittunt. Quin volunt etiam eam et sorte et fortuna et necessitate trahi.
Verum ad hunc modum illo animæ in corpus
Codd.
Codd. Paris. sic habent: lib. ut, c. 24.
Hic ex codd. Paris. inserendum
2) Codd. Paris. Haec e Plotino desumpta.
Noster rex,
noster parens. Ut Romulum regem patrem populi
dixit Ennius [Ann. 1, p. 38], qui improlis tamen
fuit. Majorem nos maluimus, exemplo Senecæ alibi
indicato. Sic filii, discipuli sectarum quarumlibet.
Sed de stirpe ipsa Platonis originem jactare suam
videtur iste Theophrastus. non de
patre, sed de magistro intelligendum videtur.
Codd. Paris. habent
Codd.
Alii In Cratylo [$ 57]: SOCR.
HER». Socn.
etc. Phaedohem laudat nomine Noster. Heracliti parem, si mor
et meliorem, sententiam vide apud Sextum Pyrrhon.
Cum de vitæ retinaculo, non ipsa vita sermocinetur. Verba Empedoclis sunt
Ita mundum vocat hunc, in quein animas demitti
censebat. Vide Porphyrium De antro Nympharum
Homerico [c. 8 et Anim. p. 96]. To mã vitam omnem denotat.
Initio libri vu De republica.
ruit enim Empedocles ante Platonem. Hic natus
Olympiade est 88; Empedocles obiit 83, aut 84. Et
Empedoclis alia Platonem expressisse constat. Sextus Empiricus lib. 1. Contra mathem. [§ 503]
Qui scriptor sapientiam hujus viri pluresque
versus enarrat quam quisquam fere aliorum. Sed
sententiam mutasse Platonem indicat,
velut mox
Codd.
Ex codd. inserendum
Codd.
scensu vituperato, eum qui Timæus inscribitur,
brum deinceps componens, sententiam mutavit,
quando animæ in corpus adventum illum magnis
laudibus vehit, et mundum hunc admiratur, eumque
beatum Deum appellat, et animam quæ in ipso apparuit, multa salute impertit, ac peramanter appellat, ut quam ab optimo maximo opifice datam credat, idque ab omni hominum genere credi postulat.
Illud ipsum enim quod universum appellatur, etiam
mente præditum sit necesse est: quippe quod citra
animam non potuerit Geri perfectum ac suis partibus omnibus absolutum. At hoc ipsum ut perfectum
sit, ei quod universum dicitur, anima cujusque suppeditat, quando id quod sensum habet, et sofet excitari, et complecti, et exornare, et loco suo collocare: nempe ut hoc requirenti opifici ipsi sua
sponte subserviat, ac ne pulchrum hoc opus ejus
maneat imperfectum, facit. Voluit enim rerum conditor quæ in illo qui mentis et rationis compos est, mundo jam ante exstiterunt, in hoc nostro qui sensibus est expositus atque coram cernitur, mundo demonstrare. Atque hæc quidem Plato. Aristoteles
autem ejus discipulus diversum sentit, et animam, excogitato novo nomine, id est, continuatam quamdam et perennem motionem appellat quam existimat materiæ quasi extremam manum
imponere, ac, forma cum sit, simul cum corpore dissolvi.
Codd.
Coold.
Codd. Notavi [n.
stirpem Platonis jactare videri hunc sophistam.
Eam opinionem confirmat absoluta ista appellatio.
BA.
Notal vanitatis Aristotelem.
Sed et alii Entelechiam hanc exsibilant. Vide pulcherrimum librum Nemesii capite secundo [p. 68];
quæ disputatio cum Æneæ nostri ista componenda
erit. De Aristotelis autem super immortalitate animæ sententia magnopere nunc quoque interpretes
disceptant. Et videtur ita scripsisse homo vaferrimus, ut certum quid scripsisse nollet; quod_et
postea fecit, sed aperte, de tota animæ natura Galenus. Nemesius [c. 2, p. 83]
Quibus concurrit eorum sententia, qui auimam incomprehensibilem statuerunt: de quo vide
Sextum Pyrrhonicarum libro 11, cap. 5, § 31, 74.
BA.
In codd. Paris. legitur
Noni notarunt proverbium. Est autem non
sine sale in hominem jactatorem sumptum a prisco
apud Platonem in Hippia Majore, § 12
AXITH. Equidem felicem te esse, Theophraste,
judico, qui, cum hac de re veterum placita sint multa
ac varia, nullum eorum omnium ignores, eaque
adeo perspicue tradas, ut abs te ipso potius quam
a priscis sapientibus inventas res, oratione efferre
videare. Quin mihi videris Hippiam superare memoria, et in his rebus usu atque experientia plurimum valere. Verum ipse quid faciam, incertus sum,
necdum con peri, cujus partes sequi potissimum
conveniat. Heraclitone accedam, cui 632 videtur
anima quæ defuncta est suis apud superos laboribus,
Quod posterius comma interrogalionis notula erigas [Scilicet: 50crates enim primum percontatur hominem an serio
talia pronuntiet. autem memorativum
non inepte Latine traducas. BA. Borremansius
nullum hic proverbium putat annotandum. Codd.
Paris. et Aug. forte melius habent.
Sed incertus sum quid concludam,
cui sententiæ adjiciam calculum. Tacita dissidentiam philosophorum nota, qui altercando veritatem
amiserunt. In Aristotele quidem notat
Noster infra col. 964]. Tertullianus generatim
philosophiam ab his turbis concussionem veritatis
appellat c. 3 libri De anima; et in Apologetico (c.
46, p. 382) mimice eos veritatem affecture dicit, cam
studio gloriæ corrumpentes. Ba.
Tanta pervicacia erat logodadalorum in sectis, ut humanitatem pene ipsam
exuerent, cum in eas transirent, non tam homines videlicet, quam Cynici, Peripatetici, Stoici, etc.;
uti multis demonstrat Lucianus, omnibus comœdis
et satiricis scriptor notandis vitiosis moribus solertior. Ba.
malimt alii.
etiam aliam aliud animal induere. Hos secuti Porphyrius et Jamblichus, non solum majorum suorùm philosophiam paulo altius considerarunt, sed
etiam veriti sunt de Platonis asino et lupo et milvo
dicere: tum etiam reputarunt, aliam esse ejus
quod rationen habet, et aliam rursus ejus quod
ratione caret, animantis substantiam: quodque non
soleant ita solum vertere substantiæ, verum eædem,
quæ cum primum egrederentur erant, permanere.
Neque enim ratione esse præditum, accidens quoddam animæ esse, quod eam modo accedere, modo
deserere soleat, sed esse differentiam in ipsa substantia constanter permanentem: minimeque fieri
posse, ut ratio in naturam brutam convertatur;
nisi concedas, aiunt, animali bruto hoc datum
esse, ut rationem furto auferre queat. His sero
tandem consideratis et errorem veterum minuenΕλιχος et furiit, secundam ejus uaturam ferri: denique
dum, et bruta animalia silentio prætereunda arbitrati, hominem, inquiunt, non in asinum, verum
in homiuenı asininum; neque in leonein, sed in leoninum hominem reviviscere. Non enim naturam,
sed corporum formam transmutari: quemadmodum in scena qui personas tragicas suscipiunt, ac
modo Alemæonis, modo Orestis personam gerunt.
Cold. Paris. hic inserend
Codd. Paris.
videtur supplendum.
Jamblichum laudat, velut optime mentein
Platonis assecutum; qui scripserit animas hominum
non nisi in homines redire. Nemesias sub finem
cap. 2, quod est De anima, ubi ista sunt huc facientia, p. 116
etc. Illud Jamblichi mono!:iblion citat hoc loco
AXITII. Linum lino, Theophraste, mihi viden
tur illi nectere, et malum remedium adhibere malo,
Quid enim attinet corporis vinculis animam libe
rari, quæ rursus in aliud corpus immittitur? Intilis etiam ad levandam molestiis animam, frustraque in medium introducta mors est. Erat enim
perditissimorum hominum vita co usque propaganda, quoad ipsorum pœnæ fuerant extendendæ.
Ac si in lasciviam provoluta anima, mille libidinibus in hac vita, haud secus ac reginis quibusdam
turpiter mancipata servierit: quæ ratio suaserit,
ut ob hoc ipsum supplicio afficienda in bominem
asininum reviviscat? Nimirum ut suæ libidini magis
Æneas noster. Cronius autem iste Nemesii celebris
tour Platonicus fuit, quem laudat aliquoties Subæus, Ecl. phys. 1. 11, c. 52, § 35, p. 896, et Porphyrius in Plotino, p. 9, D, ut et Eusebius Hist. Eccles. I. vi, c. 15.
Codd.
Zenobius
Diogenianus, vi,
Suidas. Ba.
Codd. Paris. non luabent, nec
32) Codd. Paris. et Aug.
Cod. Paris.
Creberrime
vetus sapientia affectus et libidines componit domimis improbe dominantibus. Vide nos ad illud Claudiani, De IV cons. Honorii 261: Si metuis, si prava
cupis, si duceris ira, Servitii patiere jugum; tolerabis.
iniquas Interius leges.
Codd.
Quidam
Productionem, pompam
choragium, pro omni apparatu rei apud Apuleium,
Met. iv, extr. Quam vocem non intellexit Fulgentius
Planeiades, Expos. p. 779. Aliquoties ita pulchre uti
tur Aueas noster.
ENEE GAZÆI
magisque inserviat; ac supplicio illo non tollatur,
sed augeatur etiam et firmetur lascivia. Atqui pœna vitiosorum animæ motuum, quasi medicina
quædam existimatur, quæ coerceat, truncet, secet
et penitus exscindat: non autem suscitet, inflammet, ullam materiam vitioso motui suppeditet. Id
enim si fiat, perinde fuerit, ac si quis judex hominem furti reum, non supplicio aliquo affici, verum
in sacram ædem ingredi, et inde, quidquid libeat,
abripere jubeat: tum quoniam furti reus est, ut
habendi studium satis superque expleat, etiam dona
diis suspensa auferenda præbeat. Jam turpis aliquis puerorum amator qui consuevit florentem
adolescentium ætatem corrumpere, fiat iterum ipse
puer formosus, ut eadem ipse patiatur scilicet
alius sit adulter, et in mulierem convertatur, ut
adulterio prorsus infamis efficiatur.
ÆGYPT. Ileu quam absurda narras: sic enim
pœna sceleribus irrogata, ac scelerum omne genus
homines, ceu leno quispiam prostitueret.
AXITII. Sane, o Ægypte, cum jubeant doctissinus ille Porphyrius et numine allatus Jamblichus,
idl quod in nobis est, iis qui sunt apud inferos, judicibus remittere, et illas humanis delictis pœnas
irrogare: atque hosce ut sequamur, Theophrastus volet scilicet.
THEOPH. Minime vero isthuc amplius velim,
Axithee. Nam neque Syrianus, neque Proclus hos
sequuntur: verum proprium quiddam ac novum
excogitarunt.
AXITH. Quid vero id est, Theophraste?
THEOPHR. Animam eam quæ semper ad 635
rapinam prompta sit et parata, non in milvum convertunt illi: quando sit absurdum eam quæ ratione
sit prædita, in id quod ratione caret, traduci: tum
neque in milvi similem hominem transmittunt;
quando sit absurdum, pœnam majoris avaritiæ
Codd. Paris.
Sic codd. etsi Ducaeus et Ambrosius
legant.
Sic codd. et Ducaus.
Codd. Paris. et Aug. bis
Lenocinii alligat justitiam. Glossarium Cyrilli
lenocinator. Hesychius
Estque inlame nomen. Pollux,
lib. vi, c.
Eunapius, pp. 8, 9. Apud quem de polymathia hujus viri admiranda sequuntur. Stylus sane
ejus præ omnibus scriptoribus id genus et perspicuus et elegans est; quod mihi assentietur qui Plotinam, lamblichum, Julianum, Libanium, Themistium, Eunapium, Zosimum, cum nonnullis aliis ejus
census, contulerit.
Fastum hominis notat,
qui jactabat in aliis talia et ipse sustinere gloriabatur, a discipulis nuncupari
solitum auctor est idem Eunapius [p. 13]; apud
quem plura huc pertinentia vide
etc. Teligisse tamen
aliquando præ aliis veritatem vides in iis quæ de
anima ipsiùs proponit Nemesius cap. 2 De homine,
loco laudato n. 126. Cæterum sententiam hujus
commatis neuter ante nos interpretum cepit, ut ex
nostra translatione apparere poterit. Est ironia
insignis in magnidicos balatrones, absurditatis eos
convincens.
Nostra crinina, nostras hallucinationes.
Codd. Paris.
Melius quam
causam fieri. Sed docent illi, milvum quidem
Convinciri.
Ilinc intelligendum, quod hujus philosopniæ sectator
pervicax Claudianus, lib. 11, 480, in Rufinum, ait
Nam juxta Rhadamanthus agit, quam gesta superni
Curriculi totosque diu perspexerit actus, Exaquat
damnum meritis, et multa ferarum Cogit vincula pati;
truculentos ingerit ursis, Prædonesque lupis; fallaces vulpibus addit. Addit, inquit, manifesto hanc
Syriani et Procli doctrinam sibi animo esse indicans. BA.
Cleonem dicit Aristophanis comici adversarium, impudentem, loquacem, turbulentum hominem. Vide Plutarchum in Nicia, c. 7. Diodorum
Siculum. xi1, 55, interpretes biographosque Aristophanis. Ba.
Locus foede corruptus. Corrige, distingue
mos
Impudentem nimirum
turpemque hominem musca comparat., nt de Ægyptiis Orus Apollo, 1, c. 51: Vidit lectionis veritatem vetus interpres Ambrosius Camaldulensis,
bere suam ipsius animam, camque ratione destitutam: humanam huic alligatam, adhærentem, una
volitantem. Atque hæc est supplicii illius forma ac
ratio.
AXITH. Recentius quidem inventum hoc est, sed
multo magis ridiculum. Quod si ita sit, formicam
Ulysses sequetur, cum rei familiares gubernatores
prudentes et industrii sint ambo: vespa Hector
alligabitur, cum ornatam galeam habeant, et bellicosi sint ambo: itemque rana et Cleon una vitam
agent, quando eumdem ambo clamorem edunt,
sicque ille quasi lapidem cervici alligatum trahet.
Impudentia enim utriusque est insigne. At formicas, vespas, ranas esse duplices non hactenus latuit. Neque enim sine corpore, vel eorum qui sequuntur ea, quisquam sequetur, si quidem sequatur: quandoquidem non puto te statuere, corpore
liberum ac solutum esse eum, qui supplicio sit afficiendus.
THEOPH. Minime vero.
AXITI. Utrum igitur intra formicam Ulysses
quasi conclusus occulitur, an ex antiquo ejus pede
pendet, velut ex ariete apud Cyclopem: et, quo
libuerit formica, trahitur? Sed quid tu rides,
Egypte?
EGYPT. Quis non rideat taun fabulosas narra
tiones eorum, quæ præ summa arrogantia veritatis
sensum nullum habent.
AXITH.
Age enim, Theophraste, si sturnorum
turmam aut gruum cum clangore et strepitu volantium videas, fortasse dicas eos esse, qui in scena
personatos exercitus ducunt: aut eos qui injuria
alios afficere, tomultus excitare, petulanter agere
consuevere: jam mortuos hujusmodi avibus alligatos una cum ipsis strepere et clamitare, easque
quocunque sequi oportere. Jam si quis has aves
captas mactet, earum ipsarum mactatio præstabit
animabus certum quoddam ex his vinculis effuquem recentior [Wolfius] perperam neglexit inspicere. Hyperbolus vero innuitur Thucydidis, 3, 75,
Aristophanis, Eq. 1300, etc., Ciceronis, Brut. 62,
litteris improbe litigiosus homo; de quo jam alii
[Florens Christ. ad Irenam Arist. p. 71] commentati sunt. Ba. Coll. Paris. habent
Codd.
Codd. Paris.
Codd. Paris. et Aug.
Codd. Paris.
Codd. et Aug.
Coteler. legendum auguratur.
Codd. Paris.
Vide sub
finem Dialogi, p. 69, 22. Argumenta ab elementis
sunt, unde componuntur brutorum animæ, quod
harmoniæ qua constant moventurque omnia iñcapacia sint animantia præter hominem. Multa talia
congeri possint ex libris philosophorum; disputari
contra ex Plutarchi duobus commentariis, Gryllo
et De solertia animalium. Bs.
gium. Etenim ea cui astricta erant, anima con- (CO) atque sublata, ipsæ quoque liberentur necesse
est quandoquidem haud statuunt etiam brutam ac
ratione carentem animam esse immortalem. Quid
autem, si piscibus illæ conjuncta fuerint, divesque
sit ac plena piscatorum sagena? an non illæ se
supplicio suo liberatum iri cum risu excipient?
Nam piscium captivitas, animabus exsistit liberatio et piscium venatio, est humanis animabus libertas. Jamn et apum ministri, deficientibus apibus
tale quiddam machinantur: bovem arcta domuncula conclusum fustibus tantisper cædunt, dum
animam exhalet: qui si ita miserabiliter isthic
prostratus jaceat, illi ita accurate ut nulla ex parte
vel levis aura penetret, clausis januis, discedunt
tum præteritis diebus quadraginta, januis reseratis,
bovem quidem putrefactum, at ejus unius loco innumera animalia circumvolantia reperiunt. Apum
enim quæ ex bove sunt enatæ, et instar uvarum
passarum jacentes, alas movent, domus tota repente facta est plena. His apum ac mellis administri sumptis atque curatis, mellis opus non sine
bona fruge aggrediuntur. Jam quæro, num hæc
una bovis anima minutatim concisa in illas innumeras est diffusa, quas bos unus coactas comprehendit an vero ipsa multis illis sibi in societatem
ascitis, hæc apum examina collegit, atque in unum
congregavit? Atque hæc mihi videntur admodu:n
ridicula: tibi vero non item? Sed fortasse venient,
qui vel quarto novum quiddam comminisci possint.
Sed quanto plus verba faciendo secum ipsi pugna.
rint, tanto magis 636 docendo fallent et errabunt. Quo fcrimini, Athenienses, qui tam fabulosa referenti,
tam promptas aures porrigitis? Vides enim ut isthæc ipsa secum collisa ratio, instar igniferi si.
licis multum lucis reddiderit, et quæ in tenebris hactenus latebant, arguat, minimeque permittat,
ut animam antea vixisse, in posterum quisquam confidenter asseveret?
THEOPH. Eadem mihi quoque prius quam hoc
ex te audirem, animo sederunt, mentemque inde
Speciem pro genere
posuit; idque propter vilitatem apuarum, piscis
qui non ex concubitu, sed limo vulgo prognasci
perhibetur. Oppianus Cyneg. 2, 505
Vide eumdem fine libri primi
Halieuticorum,
Ex Codd. Paris. lic
inserendum.
Col. Aug. Coll. Paris.
Codd.
Apum hanc confectionem celebrat etiam sub
finem Dialogi, p. 63, 17. Nota ea ex divino opere
Georgicon Virgilii ejusque interpretibus. Accurata
cum primis bec est Æneæ nostri descriptio. BA.
Mujus numeri magnum usum in rerum natura et sacris Litteris observamus in commentariis adversariorum, et alibi.
B4. fic locus valde corruptus ex codd. Paris. sic
corrigendus
Codd. Paris. et Aug.
Notabile
epiphonema. Veritas enim disceptationibus prorsus
tandem interstinguitur. BA.
Exclamatio ex
majorum gentium oratore aut declamatore quopiam
perita. BA.
Codd. Paris cod. Aug.
Εgregia conparatio, quam ponunt et alludunt frequenter boni
scriptores. Exstat in schedis veteribus apud nos
epigramma istud: Collisi silicis chalybem vigor urget
in ignem. Et flammam inter se quassa metalla vomunt. [Durities vitæ fortunaque improba virtus. [Vi
tam emendantes scit genera e preces. [Sic anima in
vivi scintillas_emical ignis, [Et sua fert miti damna
levanda deo. [Sic quoque naturæ generant contraria
lucem, [Factoris paleant ut monumenta dei. [Sic ταtio sese peccantem cernit in usu, [Admonet et superi
lux peritura poli. ɓa.
Aliam lectionem videtur secutus Ambrosius,
qui ita hoc commatium reddidit: Ista mihi sope
antea consideranti ita esse videri solebant mentemque
ad se rapiebunt; sed partim magistrorum verecundia,
partim socii et comparis, quicum ista conquirerem,
desideratio, properantem ac jamjam assentientem conlinuit. Legit ille utique
videlicet; quæ non inepta est sententia. Vertas ila
smpenumero retraxerunt: sed majorum reveren
tia, et ejus quocum disputabam rationis et consilii inopia, me adigebant ac continebant.
AXITII. Illud autem annon ante omnia veniebat
in mentem tibi, animam, si quidem antea vixisset,
rerum præteritarum meminisse, vel recordari oportere? Veteres enim solebant omnes liberales disciplinas id est, quasi quandam rerum
anteactarum recordationem, appellare. Deinceps et
Creatoris, et illius quæ mente percipitar pulchritudinis, unde longo tempore discesseral, recordatur.
An ergo vitæ prioris, et earum quas audisset præceptionum, et eorum quæ tulisset malorum, et patriæ et parentum unde heri discesserat, penitus
oblita esse crederetur? Et quæ ratio hæc dabit, ut
rerum secundarun meminisse, adversarum autem
oblivisci credamur, cum earum ipsarum memoria
magis magisque animis imprimatur? Ego quidem
hac ipsa de causa filium aut famulum, ob id quod
commiserint peccatuun, puniens, antequam de ipsis supplicium sumam, premoneo, ut neminerint, ne posthac unquam in eadem mala recurrant.
Deus autem, quando ultima supplicia decernit, non
edoceat eos qui patiuntur, pœnarum causas; sed scelerum memoriam omnem tollat, dum plenum vindictæ
sensum non infert? Quid igitur ea quæ peccatum
celet, pœna profuerit? Sane contra ac instituta
fuit, et irritat magis, et in contumaciam trahit.
Facile vero fuerit atque ab justitia minime alienum, ei qui supplicio afficiatur, quoniam nullius
atque contumeliis judicem incessere. Tu vero,Theoipsius solum es immemor? nec potes nobis, mileslusciniam an milvum secutus sis, referre
sibi culpæ conscius supplicium patitur, conviciis
phraste, qui tot artium præcepta recolis, an tui
ne an philosophus: lepusne an leo antea fueris
Sed patriorum dogmatum reverentia et commodi commilitonis inopia ab ascensu mentem sustinuerunt. Vel
legas: Wolfius, uti alias, nihil hic
extricavit. BA. Codd. Paris.
Codd. Paris. Aug.
Codd.
Ex codd. Paris. supplendum
Col. Par.
CC. P.
Mirum quae ratio eidem Wolfio] persuaserit
negationis huc intrudendæ. Pariter erravit et Ambrosius Sed scelerum memoriam tollit, dum non
exactum infert supplicii sensum. Contrarium imo vult
anctor: injuste agi, si quidem memoria criminum
nulla supersit, pœnæ autem exquisitæ inferantur
velut conscio tantorum delictorum. Suadent bunc
sensum ominia antecedentia et sequentia. Ba.
CC P
CC. P
CC. P.
Persona hominis, quem ante Pylnagoram se
fuisse docere voluit Pythagoras. Scholiastes Horatii,
ad Od. 1, 28, 10: Pythagoras prædicabat se apud
Trojam Euphorbum Panthei filium fuisse, qui, interfectus a Menelao iterum revixit factus Pythagoras,
THEOPII. Fertur Pythagoras meminisse, Sese
Euphorbum in Troja fuisse.
AXITII. Hæc dicens ille superbe mentiebatur, ae
quod docebat animam antea quoque vixisse, hoc
ipso conabatur confirmare. Eodem antem asta arque
consilio, cum in meatu quodam subterraneo, auidque eum cognovisse agnito clypeo quem in templo
Euphorbus fixerat. Clypei autem illud signum jactabat pro indubitato Diogenes Laertins, in Pythag.
Cujus epigrammatis
vim vulgo minime capiunt; prorsus enim stultitiæ
condemnat hoc scitum, tot philosophorum animis
seductis nobile. Vide Gallum, Luciani, c. 4. Ba.
CC. P.
Ipse dixit septem et ducentos annos apud inferos fuisse. Laertius, 14
Qui ex Hieronymo
memorat, vili, 21, descendisse ad inferos et vitiisse
ibi animarum supplicia. Sed latibulum illain subiisse
refert ex Hernippo idem Laertius, vir, 44
[imo
etc.
Alia non congerimus. Ba. CC. 1.
cum paulum secessisset, Devisse, quod recordatus
esset quemdam ex amatoribus, dum olim viveret
antea, quia ibidem adolescentis amore frui non potuisset, suffocatum esse: seque propterea fere,
quod illi non gratificatus esset. An ergo ridiculum
non est, lascivum illum atque impudicum adodescentem ante acta recolere; Socratem autem et
Platonem, eorum quæ sunt olim facta nil meminisse, nihilque sese scire, gloriari posse? Equidem
qui apud Chaldæos, et Ægyptios, et Græcos sacras
quasdam ac solemnes cæremonias peragunt, et
evocare jam olim mortuorum animas, easque sacris
quibusdam carminibus se quocunque velint, et ducere et pertrahere posse pollicentur: si mactatis
in quendam desertum atque incultum locum navi,
gallinaceis, et scriptis quibusdam characteribus,
producunt, sed dirum quemdəm dæmonem patris aut mulieris personam repræsentantem monstrant.
Quare et sole vix dum oborto spectrum hoc omne statim evanescit. Atque sic anilis est fabulæ simile
quidquid in hanc sententiam dicitur, nec quidquam habet quod sit probabile.
aut Homeri, aut Orphei, aut Phoronei, aut Cecropis animam dicant sese velle evocare, et ostendere
si quidem alius luscinia, alius cygnus, alius homo,
alius leo fuit: quomodo, quæso, evocati venient? an
non avem, bestiam, hominem, anima destitutos relinquent, ac venient? quomodo, quæso, vel cygnus, vel leo scribunt se quondam fuisse hominem,
cum id homo ipse ignoret? Ergo suis illi carminibus fallunt: quippe non patrem aut mulierculam
THEOPH. Bene mihi videris isthæc dicere, G aimeque male ad objecta respondere. Sed si vitan
animnæ priorem prorsus e medio tollamus: videtur
nescio quæ rerum perturbatio inde exsurgere, si
mali bene, boni male habeant.
Alii
CC. P.
CC. P.
CC. P.
CG. P.
CC. P.
CC. P.
6) De evocationibus et sacrificiis ad ea, et spe.
ctris et dæmonibus, infinita notarunt docti homines,
hic non expetencla. Ba.
CC.
C.
CC. F.
De extreme ineptis faLulis proverbium.
Bono viro malum accidit nihil. Plena his
philosophia Platonis, Pythagoræ, Senece, Marci
Automisi, Epicteti, Boeibii. Iudis ex vetustioribus
PATROL. GR. LXXXV
AXITH. Ad id respondebo, si quidem tibi non sit
ingratum.
THEOPH. Erit mihi sane pergratum.
Principio mihi dicas velim, quid tu malum seu fortunam adversam putes: an morbum et
pauperiem, ant torqueri aut e medio prorsus tolli,
malum appellas?
Hæc ipsa malorum numero comprehendo.
AXITH. At iis qui in opes et potentiam et voluscriptorum eadem statui adnotat Strabo, libro xv,
p. CC. P.
CC. P.
CC. P.
Notabile scitum Brachmanum apud Geographum modo nominato loco, lib. xv. t. III, p. 120
nortem partum sive productionem esse ad veram
vitam. Malum quid revera sit pulchre summatim iñdicat Marcus imp. lib. vi. 8 1.
ANEE GAZÆI
ptatem prorsus intenti sunt, potius conpetebat hæc
oratio, quain Theophrasto. Neque enim ipse ignoras pauperiem et morbum, et ipsam mortem, neque
turpia neque mala esse, vel Socrati atque ipsi quoque philosophiae videri: quippe quae ipsa multis
sæpe saluti fuere. Ipse enim Socrates in paupertate
638 quasi superbiebat, eanque divitiarum nomine
dignam ducebat, et philosophie sociam atque amicam appellabat. Quemadmodum etiam morbum
Theagi multum momenti ad philosophiam attulisse
idem aiebat sic de illo verba faciens, si bene memini: Theagi vero nostro omnia, ut philosophiam
deseral, ansain administrant; solus autem hic
morbus obstat, atque eum quo minus id faciat
coercet. Et sane Plato qui quidem erat robusto admodum ac vegeto corpore, locum minime salubrem
in quo ingenium exerceret, delegit; sicque et id
quod habebat firmæ valetudinis nimium detrahebat, et cum temperantia atque modestia corporis
robur commutabat. Mortem autem malorum omniuin
solutionem, ac tutam ab his libertatem sane quam
pie et reverenter appellat: docens quod Deus hominis misericordia tactus, hæc ejus vincula inortalia fecerit. Jam si bonorum causæ hæc sunt, qua
fronte mala appellamus? Porro intemperantia et
avaritia, itemque temeritas et ignavia, omnium
foedissima et sunt et nominantur mala: quorum
nullum bonis inest. Sed eis vera felicitas semper
adest, neque eam fas est recedere: siquidem temperantia, justitia, fortitudo, prudentia, quarum
nulla bonos destituit, vera felicitas exsistunt. Sed
nec improbitas horum quidquam potest auferre.
Marsupium quidem amputare, et corpus dissecare
Ducaeus
CC. P.
CC. P.
Videlicet animum continentem ne ulteriora cupiat, quam quibus
vita sustinetur; qua in persuasione est ingens opulentia et ipsa beatitudo. Non inepte Gualterus versificator in Alexandreide 1.x: Animum nullius egentem
, Non res efficiunt sed sufficientia; quamvis Sit modicum,
si suficiat nullius, egebis. Ausonius [Sap. Sent.Bias]
Quis dives? qui nil cupit. Est quis pauper? avarus.
Apuleius Apologia, Is plurimum habebit qui minimum desiderabit; habebit enim quantum volet, qui volet minimum. Lucretius, lib. v: Quod si quis vera vitam
ratione_gubernet, Divitiæ grandes homini sunt vivere
parce quo animo; neque enim est unquam penuria
parvi. Sic de Fabricio illo_nobili Maro [Æn. vi,
844]:... parvoque potentem Fabricium. Socratis rationes ex Platone, Xenophonte, Maximo, aliis, notissima sunt, quas isthic reponere non est animus,
ut nec verba ipsa Platonis.
Multa huc pertinentia sunt apud
Apuleium Apologia, nobis etiam post alios longo
sermone alibi illustrata. - CC. P. et A.
CC.
(21-22) Inclusa desunt in CC. P.
Alligendo
corpori; nam pugilatui etiam aptum robur habebat,
unde et Plato dictus est, cum ante Aristocles.
Laertius, tii,
Aljerit ergo Plato corporis curam exactiorem; quam tamen commendat, quæ bona eam
sequutur ducens, Socrates apud Xenophontem in
fine libri!!! c. 12. Ηistoriam ipsam
habes apud Alinunt Variarum lib. 5. c. 10
(imo
CC. P.
Lege Phaedonem, § 13, 14: omnium utique Platonicorum scriptum princeps. Vide et librum nonum Eclogarum
Marci imperatoris, § 3. Ba.
CC. P.
CC. F.
Bono enim
homini mali quid contingere nequit, reque viventi
neque mortuo. Plato Apologia Socratis, § 35
etc. Pleni omnium egregie sapientum hac doctrina commentarii.
CC. P.
CC. P.
CC.
potest: felicitatem autem avellere nequaquam
test. In alias quidem res habet interdum imperium
virtus autem ab omni dominatione est immunis ac
libera. Et certe animæ quæ ratione sit prædita,
pulcherrima hæc est dignitas, quod sui juris sit ac plane libera. Atque hoc ipsum est eorum quæ sunt
in nos collata, præcipuum ac maximum Conditoris munus, quod ego omnium maxime exosculor, maximasque Deo datori gratias ago. Quid enim libertate est augustius? hæc quem hominem accepit, ex
homine deum facit.
CC. P.
CC. P.
CC. P.
CC. P.
CC. P.
Ahlala omni libertate, tantopere 82pientibus in homini divinitus collatis bonis comineudata. Euam ipsa bona non coactim admittere
mortales statuit chorus philosophorum, quod declarat
hic Æneas, ne ulla in re contra libertatem, eos adigat Providentia scilicet. Hierocles in Aurea Carmina
Libertatem autem istam,
quoad effectum bene agendi, egregie iidem philosopbi rursum Deo subjiciunt, ut homo opus habeat
medio linite precum, sitque instar manus exporrectæ ejus voluntas cui Deus effectum operum insinuet. Idem Hierocles in illo eodem auro omni preLiosiore libro, versu 48
Sed an non præstiterat necessario
bonos nasci, quam sub illo libertatis nomine deligendi et faciendi mali licentiam habere?
AXITII. Ecquæ cedo et qualis virtus esset, ani
mam sic coactam esse et servire? Nec firma est,
ulla vi quæ geritur, disciplina: nec laude dignum
est quod coactus feceris. Quo pacto autem præstaret hominem quasi lapideum esse, qui quocunque
libeat artifici mitti queat? quam qui vocalem aliquem ex se ipse sonum edat, quem universi illius
opificii Conditor ad hanc sui operis harmoniam totam pulchre accommodet?
THEOPII. Miror vero, quod cum malorum vitiosam naturam seu improbitatem odio habeat, non
etiam ob id suam bonis libertatem ac facultatem
solvat ac frangal.
AXITII. Quid ita? An non præstat, propter bonos malorum contumaciam tolerare, quam propter
malorum deformitatem, eorum qui meliores sunt
ornatum atque formam velle decurtare? Age enim
si quis sit operis rusticis obeundis destinatus, ac
nomen agricolæ obtineat, relictis vitibus in urbem
currat, ac statim etiam videat scortillum auro formaque fulgens, unguentum redolens, blande obvios
quosque alloquens; captus ejus amore, vitibus
Εt reliqua, quae ibi plane Christiana legantur.
Ba. CC. P.
CC. P. ¿½' Ɛaut.
CC. P.
Rerum omnium conspirationem non potue
runt scitius meliusque proponere scriptores priscæ
sapientiæ, quam harmoniæ vocum aut sonoruin conferendæ collatione instituta. Hinc egregie qui tali
sese harmoniæ subducat peregrinum, mundi exsuJem, abscessum ulcusque communis civitatis perhibet atque declarat Marcus imperator libro quarto,
§ 29. Harmonia ipsa notissima. BΑ.
Miraculum sane dignum tantæ præsumptionis
philosopho. Qui odit malum, boni etiam libertatem aboleat, ne peccare videlicet vel volens queat
dilectus aliquis talis pupus. Homo hactenus non
intellexerat videlicet necessitatem malitiæ collato
velut pede bonis superandæ, ut mererentur corona.
tionem, lati, non ultro fastidientes, suscipere.
Quare introducit eum mysteriis, quem pro discipulorum vel postremo aliquo habebat. B▲.
CC. P. et Aug. addunt
Omnibus
natura, fortune cultusque bonis et decoribus conspicuam; qualis forma optari summo aliquo voto valeat.
Aurum in com.liis pretiosum omnem muliebrem
ornatum notat. Ba.
CC.
Hesychius
relictis eam sequatur: is autem qui socius hajης
in colenda ac plantanda vinea esset, amore sui
collegæ cognito, tanto magis strenue laboraret,
vitesque excoleret, quo damnum socii negligentia
datum resarciret: num tu, si quidem agri dominus esses, frugi servum et laborantem agricolam,
propter eum qui in urbe crapulæ et amoribus indulget, ædibus ejiceres?
THEOPH. Minime vero: sic enim magno meo
malo, mihi prædium horridum ac silvestre evaderet.
639 AXITH. An non potius colonum industrium
collaudares, quod cum æque potuisset in urbem
¡re, atque una cum socio amare et potare, honestos
amores turpi voluptati antetulit?
THEOPII. Ita prorsus, si quidem mihi velim
botros abunde provenire. Verum oportebat, bonos
quidem salvos atque incolumes conservari: malos
autem, vel prorsus nullos procreari, vel eos qui
nati jam èssent, statim exstirpari.
ITII. Atqui Solonis lex non sinit jus cuiquam
peculiare, sed unum idemque hominibus omnibus
imponit. Tu vero de toto genere mortalium sic
statuis, ut velis alios quidem procreari et nutriri,
alios vero prius quam generentur (si modo possit
fieri) interire. Qua ratione sol quoque non omnes
calefacere, neque terra fructum omnibus proferre
debebunt. Quod si hoc superflue dici ipse existimes, et hominem omnia praeclare et recte facere, G
nec unquam a virtute aberrare statuas: nimium
tu quidem homini tribuis; minimeque mirum est,
si quando is peccet, te tantopere mirari. At homo
non est illa summa ac principe, verum infima illa
rationem habentis animæ præditus facultate
CC. P.
CC. P. et Aug.
CG. P. et Aug.
CC. P. ǎpa.
Habitationi confert illam libertatem eximiam,
dum in potestate et velut manu permanet domini,
qui Deus et verus paterfamilias est. Inducit hominem
scite in laudem abstinentiæ a rebus, quibus misime coactus abstineas.
CC.
Alii
C.
(54-55) Rectius Inepte recentior interpres
[Wolf.] amores hic legit. Notissima illa
Ηes.
Mendose hæc vulgo ascribuntur
Axithen, qui eadem mox dedita opera confutat. B▲.
CG.
CC. P. et Aug.
Ex CC. P. supplendum
Acute velut abolendos dicat priusquam nomines fierent aut existerent; quod de iis dicitur,
qui matrum criminibus ante partum visceribus per
toxica excutiuntur. Ovidius de tali crimine, ut quidem a nobis in Adversariorum commentariis [10, 27]
emaculatus est, libro 11 Amorum, eleg. 14: Si mos
antiquis placuisset matribus idem, Gens hominum vitæ
præperitura ſuit. Ba.
CC. P. et C. A. † toŭto.
Vitium minutum. Scribe, Non
enim citra hac emendatiunculam cohærent sequentia. Si hoc, inquit, statuis, minii hominis omnem
substantiam æstimas.
Quem tu summis rationabilium creaturarum
ascribis, is eo loco eaque dignitate dignus non est.
Multis hæc declarant_sequentia, et magna vis aliorum philosophorum. BA.
Non mihi hæc valde exacteve Christiana obveniunt, cum dissimulet conditionem hominis tota
dissertatio, uti is factus est a Deo, introducat vero
eum tantum modo quali nunc est. Et sic tamen
constat longo intervallo omnibus brutis superiorem
esse; unde admonetur dignitatis suæ potius eorum
collatione, quam ut ea in eo vituperetur. Hierocles
in Aurea Carmina, p.
etc. Ea
quæ de corpore sequuntur animæ reatum demunt,
quæ scilicet propter corpus solum peccet; itaque
caute legenda sunt: nisi sciamus de hominibus
sanctis et Spiritu Dei gubernatis sermonem esse, qui
nunquam animum submittant desideriis aut voluplati corporum, sed ad imbecillitatem tantum borum
delinquant; quam vitam multi egregii veteris Ecclesiæ viri omni conatu longissimaque sæpe ælalo
secuti sunt.
quippe qui animæ immortalitate et ratione solum
bruta animantia superat: quin ob corruptionem
corporis et alimenti sibi necessarium usum, ab illis
superioribus et coelestibus summa ratione præditis
substantiis longe superatur. Quamobrem illum peccare, non est tantopere mirandum, et ab ejus natura alienum. Si enim seorsum a corpore degers
animna, ad appetitum aut ad iram rapiatur, mirandum quiddam acciderit: si cum corpore aliquo sit
conjuncta ac consociata, sane eorum quæ in terris
versantur et alimentis conservantur, corporum curam gerat necesse est. Ergo, de Creatoris ipsius
judicio, concupiscat recte et moderate. Unde enim infans recens natus lac appetit? Unde iis qui vexant
aut molestiam faciunt, irascitur? Nempe quia hoc datum, illud remotum, saluti sit et videatur. Ex
quo sequitur eam vitæ viam ac rationem quæ secundum naturam est, et bonam et salutarem esse
ac rursus eam quæ est naturæ contraria, et turpem et puniendam: illam deinde quæ naturam superat
ipsam, esse excelsam et honoribus summis afficiendam.
Cum peccat nimiru
foino tali corpore vinctus. Scite Pythagorici hominum peccantium misereri statuunt deum [imo deos],
cognatorum videlicet, quosque norint tam misero
alligatos esse vinculo
Hierocles in versun
20 Aureorum, p. 150. Qui libellus summa sapientia
humana est.
CC. P.
Legem in voluntate
aut jussione Creatoris perpetuo ponit hic scriptor.
Summa autem virtutum, moderari affectus; quibus
subjugatis nascitur temperantia, ductrix imperatrixque oninium. Sermo autem est hic de cupiditate ad
sustinendam vitam rebus præsentibus utendi, quæ,
si secundum ordinem stringitur, obtemperat divinitali.
CC. P. Rectum forte,
fere omnes præter Duceum.
Rerum creatarum ordo
est: aliæ sunt tantum, ut saxa: aliae sunt et vivant,
ul planta; tertius census est, vivit atque sentit,
animantia bruta; quarto loco, homo addit his omnibus rationem; perfecti loco quinto ponuntur spiritus corporum exsortes. Vide Plotinuin apud Theodoretum et ipsum Theodoretum Therap. sermone
sexto, 96, 97, p. 574, etc. De homine autem ista
excusatio, magis philosophica est quam sincere
Jam si quæ sunt ultima, propterea quod prima
non sint, libeat accusare: an non eodem ipso 10do omnem omnium rerum ordinem dissolvemus?
Cedo enim, si lapidem abjicias, eo quod non perinde ut terra, plantas aliosve fructus edat: si plantas vituperes, quia terram ipsæ non arent, ut boves: si bovem plectas, quod non iisdem quibus
arator rebus afficiatur: si denique ipse etiam agri.
cola abigatur, quod non perinde atque coelestes
illæ et superæ facultates sive potentiæ, alimenti curam omnem abjiciat: an non hac absurda sapientia
ad divinas usque res evecti, superis quoque facultatibus officia sua auferemus; quæ tamen in hoc, ut
supremo rerum Opifici serviant, sunt procreatæ et
constitutæ? Quod si fiat: quidl, quæso, omnium que
suut rerum suo loco relinquemus? Statuendum est
autem, et benignum esse rerum Opificem, et sum
quæque locum obtinere. Eorum enim que facta
Christiana. Cogitare enim debebat Æneas moster
statum primi parentis, a quo prolapsus posteritatem
degenerare claritate creationis adegit; quod totum
negotium hic ideo non attenditur, quia cum homine
mere philosopho disceptatio est. BA. CC. P. un
Omni usu submovere, frustra
factum dicere. Est enim rerum omnium connexio,
et omnia universo serviunt ad momenta sua. BA.
CC. P.
CG. P
C. A. corrigit
CC. P.
C.
Nonne inveniet etiam in supernis illis polestatibus quod reprehendat; videlicet quod non efficiant eæ per se quicquam, sed pareant, saltem ut
ministri, ordini a Creatore statuto? Ba.
Oficio suo indignum aut inferius.
Hesychius
[ultima duo verba aliena sunt] Exiguum vocant Latini, quod quam congruere videbatur
brevius minutiusque erat. Ineptum hic verteris.
CG. P.
Sepe contra magna res
utraque lingua ineptam denotat. At hic ut in illo
Homeri Il.
Cc. 2.0... Rectius forte
sunt, humile et abjectum est nihil: sunt autem
omnia pulchra et magna, et concinno ordine collocata. Etenim lapis, si quidem sit ac maneat lapis
tum arbor, si arbor: et leo, si leo sit, formam ac
bonitatem suam habent. Ac leo quident, etsi ejus
quæ bruta sit ac ratione careat, vitæ viam secal
tamen quia præstantissimum illud rationis munus
non habet, neglectæ rationis crimine vacabit. At homo, quoniam est dotibus egregiis refertum et
elaboratum quoddam opus, tunc quoque bonitati et pulchritudini suæ responderit, quando sit ac ma
neat homo. Idque tunc fict, quando ad bonum ipsum et ad boni cognitionem aspirat: sed et alimentum 640 appetit, et tristibus rebus offenditur: utrum enim respicias, erit humo.
Mens bona quæ secus ac suadet ratio, corpore
utitur, ubi fuerit summa rerum potita, pro sua
potestate sursum vorsum vertitur, et alterum alteri
præfert. id enim ea quæ homini inest, quodlibet
eligendi facultas potest: ea videlicet, quæ est ore
dinata rationis facultas, quasique principium. Est
autem inordinata motio omnis, quæ non est rectæ
rationi consentanea, mentis industria: quanquam
inutilis sit interdum et otiosa ratio, vel ob torporem et inertiam, vel ob ruditatem et inscitiam
itemque ob rerum futurarum negligentiam, et præteritarum oblivionem. Jam cupiditas et ira, haud
secus ac par equorum, elapso e vebiculo auriga,
perturbantur. Quæ res crimine haud vacat. Nam
magister certaminum prædixit, quæ qualiaque ſo.
rent certamina, et quando potissimum oporteat pugilen sui curam habere, proclamavit: quæ cum.
ratio neglexerit, non eorum quæ fecit, sed eorum
quæ neglexit poenas luit. Ratio enim ea quæ stultitiæ incuriam atque in rebus gerendis inscitiam
coercere potest, adeo facile quid facto opus sit,
dispicit, ut ipsum deinceps rectius ac melius per(lciat. Quæ ergo in nostra sunt potestate, ea pueris
minime sunt permittenda, nisi velimus mirabiliter
omnia nostra sursum vorsum ferri. Multarum rerum desiderio tenetur puer: sed mens optima,
atque opem ei ferens animus, prohibent et repris
CC. P.
CC. P
Melius spirabit sententia, si, transposito uno
commatiolo, scribere animum persuadeas
Animum hominis præstantem bonitate et imperatorem suarum rerum suique corporis, quomodocunque eo utatur, suam vim in id servare et potestatem
liberam exercere autumat; hoc homini divinitus
tributum dicens, ut non coactus serviat vitiis, sed
habeat electionem, in utram partem, bonam malamve
velit eniti. Commendat vim humanæ electionis liberam, quam bene theologis non est opus hic dicere;
philosophum suum sane bene sapere docet hic Axitheus. Duas statuit inclinationes, ut animus male
corpori serviat, licet imperator a deo constitutus,
et ut secundum rationem ei imperet; utriusque
illi potestatem datam docens. Hæc explicat porro
Jatius. Impeditior autem sensus est, una et altera,
ut puto, particula sermonis omissa. BA.
CC.
CC.
CC. P. et C.
Es CC. P. sic restituendus locus
CC.
CC.
Bona educatio,
disciplina, conversatio honesta, victus commodus,
non abundans, non deficiens. Multa enim complec
titur omnem institutionem
et disciplinam. BA.
Sermones, quibus ad animum componendum maxima est efficacia. Horatius, Epist. I,
1, 33: Fervet avaritia miseroque cupidine pectus
Sunt verba el voces quibus hunc lenire dolorem Possis et magnam morbi deponere partem. Et proverbium est vetus: C. P.
Omnino scribendum Id enim cumprimis opus est, ut libens bona meditetur, meditationique sermonum sapientiæ et probitatis animum
homo corrigendus aut præservandus a vitiis dedat.
Ba. sic CC. P
Vitæ omnis, omnis instituti ordinem et disciplinam dicit. Quam ut præ omnibus commendarent, sapientibus in discipulos omne
arbitrium prisci dederunt morum correctores. Unde
voluptatem anima pura dignam. Quæ certe sunt et
videntur esse justa virtutis præmia: non autem
dominatio, non opum affluentia; quæ multis etiam
apsorum dominis damnum sæpenumero dedere: multoque minus ea bona ex quibus mala provenire
consuevere, quæque non æterna sunt, sed spectra umbrarum similia, et monumenta.
Interdum autem ad virtutem contendit homo,
in eoque proposito susceptoque consilio perit. Ilic,
si quid adversum legibus patrarit, aut saltem cogitarit; nobis quidem videtur optime ejus res habere,
quippe quibus nostri, seu potius illius prætextus
obstant, quominus quid intus laleat videamus. Ex
quo solet usuvenire, ut ignoratione causæ decepti,
quamobrem adversi quid pertulerit, admiremur. At
in conspectu supremi Judicis nuda delectaque sunt
omnia. Qui si videat hominem aliquibus in rebus
officium suum præclare facere, in aliquibus rursus
utcunque vitiatum quidem esse, verumtamen aliquo adhuc remedio curari posse: tunc sane permittit ut leniore aliquo malo afficiatur, nempe ut
penis quas dederit, factus purior, iis qua isthic
adsunt bonis caste perfruatur. Caterum, si quis,
ubi in alium fuerit injurius, ab alio rursus malum
accipiat: jure quidem ipse malum illatum feret
sed qui damnum ei dedit, injuste dedit, minimeque
poenas effugiet. Deus autem utrumque, quemadmodum factum est, constituit: quippe qui hominem
illum injuria vel malo afficiendum, homini ad id
quod debebat pati, malum inferendum, apto atque
idoneo adduxit: quasique utriusque ex utroque
vocem emittens ipse, hanc quidem meliorem, illam
vero deteriorem: altero quidem agente, sed patiente altero: unum quemdam in iis ambobus concentum dedit. Neque vero hoc ipsum constituendo peccatum commissum est: quando factum ipsum ab
bominibus patratuin est, a Providentia constitutum et coordinatum. Magnæ vero facultatis est
etiam ea quæ male facta sunt, in usum aliquem bonum convertere, et quæ nos informia fecimus, ea
in formam pulchram posse redigere et perfecta exhibere.
Cebes fine Tabula [c. 39];
Beth. De consol. II, p. 37; et omnis chorus supientum.
Spectra umbratilia,
quorum possessio sola constet ɔpinione; non enim
stabilis corum usus est. Pulchre Hierocles in Carmen Aureum [p.
elc. Hæc vero omnia possis, verorum bonorum
comparatione, talia nuncupare phantasmata.
Hesychius
Interpres. Helvetius [Wolf.] non vertit et monumenta, seul scripsit momentanea; qua voce optime
sensus exprimitur. BA.
Atque sic quidem animabus sna dignitas acquiritur; et quod aliquid est mali passum, curatur,
et publicum bonum conservatur. Sed si scelestus
aliquis dilescal ac valeat, id quidem constat esse ex
providentie divinæ erga nos propensa voluntate et
gratia. Sive enim hoc remedio fiat melior, quemadnodum 642 pueri quibusdam illecebris ad bonarum
artium studia invitari solent: sive convictus desperatæ malitiæ, atque nudato eo quod latebat, animæ
Solus enimn Deus interna
et videt et judicat. Bc.
CC. P.
CC. P.
Forte
CC. P. sine
Alii
CC. P.
CC. P.
Ipse adauget et
sufflando velut sua per tormenta valentiorem facit
ignem pœnalen. Felicitate malorum eorum pœnas
crescere multis notamus ad Claudiani Rufinum, 11,
22: tolluntur in alium Ut casu graviore ruant.
Ignis autem in Scriptura omnem cruciatum, omne
infortunium denotat. Et ita Græci. Sophocles OEdipo
Tyranno
ENEÆ GAZEI
totius ulcere, seipsum, quam sit intus et in cute
malus, prodiderit: flammam ipse sibi parat, multam videlicet materiam cumulans; unde etiam lapsus nullam habebit neque excusationem, neque
culpæ condonationem. Neque enim potest comminisci, quod propter inopiam egentibus non potuerit
succurrere, qui divitiis abundabat: neque etiam
fugere, quod potentia ac viribus destitutus, eos qui
premerentur injuriis, neglexerit, qui summas rerum dominus erat: neque prætexere, quod imbecillitate suapte factum sit, ut voluptatibus succumberet, cui corporis robur alias ad res adfuerat. Nam
ut omnibus constet, quam multa sit hujus judicis
et excellens justitia, vult ille ipse judicium suum
nec obscurum esse, nec ambiguum: verum sic judicare, ut reus et poenam sibi irrogatam ferat, et
sententiam ab judice de se latam suscipiat atque
revereatur. Etenim si mors omnium rerum tinis
ultimus esset, recte in questionem vocarent homines, quinam fieret ut homo scelestus, in imperio
atque in lauta fortuna vitam suam omnem finiret.
CC. P.
'ExloÚTεiç. Præsumendum eos malos esse
et lici hoc loco, qui male usi donis divinis, divitiis,
potentia, etc. Qui enim egens neminem ipse ditat,
ipsa impotentia excludit animadversionen. Et ita
in cæteris. CC. P. TEL.
CC. P.
'Ervpárreiç. Habebas enim tantam potestatem, ut et tyrannice ea uti posses, a nemine prohibendus, nedum ut justitiam potueris excolere. BA.
CC. P.
CC.
Laudem æquitatis
et justitiæ cum admiratione rescribere judici, confessione criminum et agnitione justæ pœnæ. Toties
talia in Psalmis, et tragoedia, aliisque veterum fabulis et historiis occurrunt, ut loca ipsa ingentem
facere valeant commentarium. Ba.
Vere divinitus oblatum
munos aut lucrum. Cui enim merenti parata æterna
erant supplicia, nunquid non pro lucro habeat volens defungi posse caducis et nullius ad perpetua
temporis? omnia autem hæc divina sunt, et Providentiam egregie tuentia; quæ si diducere, philosophorum et Christianitatis propugnatorum dictis ilJustrare velis, ex Ænea isto Polyphemum nullo
negotio lectori confeceris. Ba.
Er z 18iwrevεir. Communem vitam hominum humanitus transigens. Sed vermus est vitia
aut delicta bac voce intelligi, quæ alteri injuriam
non inferant, et minora sint omnibus hactenfis commemoratis, opponitur
Videtur excidisse vocula. Scribe mod the tw
Statuit enim
manifeste toto hoc sermone vitam tantum hanc, et
illic sive beatam sive miseram semper Axitheus;
neque ratio patitur hic de pœna emendatrice tantum
in altera vita sermonem haberi, cum de præsenti
omnia continuentur. Emendatio si non placet, illa
morbos insignes denotet quoslibet quibus homines ad deflenda peccata
adigit Deus, ut docent multi Christianorum doctorum et Hiobi liber tractat cum Psalmis uberius.
Illa verba, the altlav patúy, omnino excludunt
sequentis vitæ mentionem. Quid enim justitiæ sit tormentis animam subdi, priusquam peccata cognoverit?
quod a Deo submoverit ipsemet antea, p.
Sed verum est agnoscens hic
significare. Vera ut sint, quod arbitramur etiam,
que modo diximus, constat tamen hujus scriptoris
ævo fuisse, qui locum post hanc vitam animabus ac
minoribus viliis expurgandis constitutum cum philosophorum non minimis traderent. Boethius sic
certe libro IV, De consol. cap. 1: Sed, quæso, inquam, te, nullane animarum supplicia post defunctum
morte corpus relinquis? Et magna quidem, inquit;
quorum alia pœnali acerbitate, alia vero purgatoria clcmentia exerceri puto. Nos priorem sententiam tonemus: nimirum, ut morbo impeditis corporis officiis
dicatur homo duci divinitus ad agnitionem male actæ
vitæ, ut lacrymis eam et pænitentia emendet. Quam
licet morborum causam connumerare iis, quas ex
B. Basilio refert Anastasius, nisi titulus fingit auctorem, Sinaita, quæstione 17, et Christianus Grammaticus in B. Matthæum c. xxi. Possis et vitiatum
transpositiuncula antumare Æneam, et ita reliquisse
oμwpia; aan. Same eo modo omnis mora
fuerit extrita.Sentemiam priorem nostram sequentia
unice firmant. De generali enim corporis solutione
ad specialia damna descendit. Ba.
Tuvenr Endanpvoaç. Quod veteres Christizni necessarium omnino arbitrabantur. Paschalius Ratbertus: lloc est sola salus animæ et spes
certa dolenti, Vulnera cum lacrymis medico reserare supremo.Antiochus abbas Sermone 107: Die
ac nocte plorabimus in conspectu Domini, qui fecis
nos. Ubi enim lacrymæ, ibi exorabilis Domini clementia... Lacrymæ præsentem exhibent Deo orationem, eamque gratiosam reddunt et acceptabilem.....
Rorulenta aspergines lacrymarum, ut dulcor mellis
sunt cordi, aut suave fragrans thymiama apud Deum.
Omnimodam ante igitur petitionem necesse sit lacrymarum utaris præsidio ad vitæ ob.inendam correctionem. Joannes Climacus Gradu 7: Major ac
potentior baptismate post baptisma, etsi audax dictu
id videatur, fons lacrymarum est. Illud enim præcedentia delicta nostra purgavit, istud vero posteriora.
Atque illud quidem omnes ab infantia acceptum inquinamus, per hoc autem et illud repurgamus. Quod
nisi divino munere datum esset omnibus,
omnino qui salvarentur inveniri potuissent. Mæstitia
rarissimi
Jam vero cum immortalis srt anima, neque ad iu
feros demissa pœnam effugit: sed isthic maxime
ante actæ vitæ vindictam sentit, cum in ima tarhic
tara ceciderit, unde nunquam est exitura. Quamobrem improbis insperati lucri vice fuerit,
ægrotare, egere, servum esse; cum is qui illa perfert in privato vitæ genere, et parum deliquerit, ac
deinceps membrorum suorum compactione jam soluta, jamque ejus fortunæ suæ causa cognita ac
satis deplorata, a suppliciis inferorum liber et immunis evadat. Alius exsectis oculis factus hic exemplum justitiæ, vitii sui sive perturbationis eventam odio prosecutus ac detestatus, liber etiam ipse
evadit.
THEOPH. Egregie tu quidem abstrusas illas atque abditas res exponis. At ille de quo dixeras,
quia fecerat injuriam alteri, ideo privatus est oculis puer autem qui recens natus, cæcus est,
quando antea nec vixit, nec peccatum commisit
ullum: quibus de causis, dic sodes, oculorum
morbo gravatur?
et gemitus ad Dominum clamant, et timoris lacrymæ
legatione funguntur. Que Stepбolixw; tamen dicta
sunt; ut illud genus ea quæ laudat impetu mentis
defixo commendare solet, sæpe immemor altiorum
quæ deprimit elevande propositæ rei. Certuin facere animum conciliati Dei lacrymnas docet Germanus abbas exemplo suo, apud Cassiamun, collat.
9, c. 28 Frequenter, inquit, recordatione delictorum meorum obortis lacrymis ita sum hoc ineffabili,
ut præfatus es, gaudio, visitante domino, vegetalus,
ut desperare me illorum veniam non debere lætitiæ
ipsius magnitudo dictaret: quo statu nihil reor esse
sublimius. Laurentius Novariensis, homil. 4: Peccatum corpus incestat? nunc aquam habet contrariam. Ubi nonne in oculis? et merito de corpore de
oculis stillat aqua quæ totius corporis contrac¦as dissolvit et abluit fœditates. Et ita infinitis locis sancti
Patres. Illam hyperbolen Climaci medicari possis
iis, quæ notat vir doctissimus Jac. Pontanus ad Simeonis abbatis S. Mamantis ad Xylocercum, orationem 30, etiam majora lacrymis ascribentem. Scitum
autem lacrymas hoc genus medicamenti etiam loco
faisse, ut exemplum est apud Augustinum lib. xxı.
De civitate Dei, c. 8. Sed de istis nos alibi universim. Ba.
Corpori quidpiam non
citra consuetudinem accidens.
tú/ņy Exɓ25:6° casus: Cyrillus glossographus. Ba.
AXITH. Quæ sunt hujus generis seu miseriæ
seu ægritudines, eas ego potius ex aliquo corporis
infortunio, quam animæ puniendae causa arbitror
evenire. Etenim ex principio deficiente et debili
quæcunque consequuntur, confusa ac manca siut
necesse est. Quid enim sibi cohæreat, eo ipso ex
quo totum desumptum est, dissoluto? Ergo si principium seminis et ipsa materiæ vis præpolleat, quod
coagmentatum est et affabre effictum et exornatum
ab opifice procreante, id ipsum fetus pulcherrimus
ac quasi viva quædam statua exsistit. At humano
semine propter caloris inopiam tabescente, et materia per nimium humorem turbata, aquis totum
corpus illud quasi undis obruitur, tantoque magis
cadit ac suffocatur. Quo fit uti necesse sit id quod
nascitur, in contrarium converti. Contraria vero
sunt, robori debilitas: et quod salvum est, id quod
periit: sano et incolumni, quod morbidum est et
ægrum. Atque hac ratione potissimum accidit, ut
Non principante principio; ordine principali
naturæ imperio suo et gubernationi non relicto. Id
accidit defectu vel vitio necessariæ materiæ, aut alioquin impedito cursu necessario. BA.
CC.
CC. P.
Tò xvnja. Quid hac voce notetur, vide Jos.
Scaligeri Diatribam in Commentarium Melch. Guilandini de papyro. Ba.
Vide Etymologuin et alios. Simulacrum perfectam formam corporis notal; scilicet acerrima
cura elaborata res. Petronius cap. 126: Dominam
producit e latebris, laterique applical meo mulierem
omnibus simulacris emendatiorem. Hinc formam excellentissimam, at anima velut carentem, imaginem
vocat Martialis, lib. 11, epigramm. 102. Tali cum
vita accedat, perfectissimum exit opus, ut žµfuxov
ayahua homo sit omnibus numeris absolutissima
forma. BA.
CG. P.
To pvójaror. Quod parabatur a natura,
nascebatur, flebat intus; to quouevov, nonduin factum, sed fieri jam incoeptum aut incipiens. Ba.
CC. P. non habent
C. P.
Excedit naluram, superfluo nimirum aliquo; vel ut non seculis
dum eam procedat atque progignatur. Ba.
servatus esse. Et colligi posset ingens heroum barba
Rara hujus fabulae mentio.
Ad Jonam prophetam, ut ipsum ad Christum Dominum, trabunt expositores nonnulli Christiani.
BA.
CC. P.
Sensum utcunque assequaris. Inest tamen
obscuritas, ut multis aliis hujus scriptoris locis,
quibus medicari possit scriptus aliquis codex unius
aliquando duarumve vocum auxilio aut mutatione.
Aliis vetitum est ultra per vecordiam amentiamque
grassari, dum e medio tolluntur; alii horum exitum
videntes, timuerunt pariter insanire. Possit tamen
et sequenti commati hæc periodus applicari. Ba.
CC. P.
Sape enim unus homo virtute
sua ingentibus regnis et opulentissimis civitatibus
imminentia mala avertit. Tales nemo nescit ab simplici antiquitate nec quid nec quare diis ascriptos.
plici
Thraces iustar barbarorum primorum dixit;
nam hujus gentis barbaries opponitur sæpe Græcæ
humanitati ab hujus gentis scriptoribus. Numina
Thracum notissima, Mars cum primis. De amplitudine gentis lege præter alios Thucydidem,^II.
Potestas lyrannica, imperitans
alis per violentiam, adegit subditos ad divinitatis
de se opinionem. Vide multis Frudentium initio
aureolorum librorum contra Symmachum et idololatriam, BA.
CC. F.
Non temere repetiit voculas. Ingerit enim
duplex scelus elenæ: adulterum prælatum marito,
et alterumi a Paride maritum proditum. Deiphobum
enim Græcis Helena prodidit, ut ipse narrat. Enca
apud Maronem lib. vi: [Sed me fata mea et scelus
exitiale Minerva [llis meisere malis; illa hæc monumenta reliquit.. | Eyregia interea conjux arma omnia
sectis (Entoret, et fidum capiti subduxerat ensem. [InPATROL. GR. LXXXV.
646 eorum, qui cum in pericula maxima incidissent,
tamen ope divina magis quam spe et exspectatione
sua semper evaserunt. Rursus non pauci sunt, qui
in his ipsis in quæ inciderant, malis capti atque
irretiti perierunt. Idque perinde omnino accidit, ut
videbatur et iis qui inciderant, et illis qui specta
bant, utile fore. Aliis morbus læsæ mentis sedatus
est: in aliis rursus horrendus visus est. Sæpe
etiam qui virtute est præditus, miseriarum aliquid
perfert, nempe ut ne seipsum cfferens, ipsam vire
tutem contumelia atque injuria afficiat, neve qui
ab illo sæpe conservati sunt, obliti naturæ, jamı
ipsum Dei, nou amplius hominis loco habendum
putent. Quo morbo plerique Græcorumn, Thracum,
Ægyptiorum, Italorum laborarunt: qui vel honines
a quibus beneficiorum aliquid acceperant, vel etiam
magistratus atque principes suos, non heroes, sed
deos esse existimarunt: hisque ut diis immortalibus et initiati sunt, et victimas obtulerunt. Ergo
Menelaum, et per Jovem ipsam quoque Helenam,
post Alexandrum et Deiphobum inter ancillas Laconicæ diis adnumerant, cumque iis una colunt,
ac sacrificiis et suspensis ad eorum aras donis
tra tecta rocal Menelaum et limina pandit. Hyginus,
cap. 241: Conjuges suos occiderunt, Clytemnæstra
Agamemnonem, Helena Deiphobum. Aliter narrat
Quintus Smyrnæus lib. xili, BA.
C.
Dudum fuit cum emendandum notavimus,
De ea civitate nihil attinet
notare; est enim notissima. At potissimum Thie
rapnas nominavit Eneas, quod locus quoque peculiaris Laconicæ hoc vocabulo censeatur cultui
Ledæorum Laconum speciatim consecratus. Stephani Epitomator
Quem locum procul dubio Eneas noster aspexit. Cultam autem Therapuis
Helenam cum Dioscuris tradunt Isocrates Encomio
illius, c. 27; Herodotus lib. vi, c. 61, etc. Εt credibile inde est, quod ibidem sepulcrum ejus fuerit
commonstratuni. Pausanias lib. c.
Porro
Helenæ cultus apud Græcos notus. Eam autem etiam
Trojanos, licet imperii ipsorum eversi præcipuam
causam, nomine Adrasteæ coluisse tradit Athenagoras initio Legationis
Notum et astrum Helenae, nautis
certum interitus indicium, de cujus vi Lutatius Placidus in finem septime Thebaidos. Verba Papitii: | Non aliter caco nocturni turbine
Scit peritura navis, cum jamı, damnata sororis [Igne,
Therapnæi fagerunt carbasa fratres. Scholiasies
Quia naula, cum stellam Helenæ viderint, quæ Urama dicitur, cujus tanta vis est incendii, ut malum
et navis ima pertundat, ut etiam si æs sit hoc calore
solvatur: ergo si hæc stella navi insederit, sciunt se
nante sine dubio perituros. Comira Castorum sideru
sun! marigantibus salutaria.
cori
Anathemata fere post omnia negotia el quarumcuique etiam rerum suspendebant fanis svorum
numinum Græci. Horum copiam videre potes apud
Pausaniam, et nos in superstitionum libris, Ba.
absurda tam libenter admittitis? Vos enim quod
Glaucum Minois filium eum qui melle suffocatus
erat, Polydius vates Argis in Cretam profectus fertur suscitasse, herba videlicet per draconem cognita, uulla alia rei probatione requisita recipitis.
Et quod itidem fertur, Ilippolytum atque unum
Tyndari filiam Asculapias, quodque Hercules Al
cestein, Theseum, Timonem, Lydumn, Timosthenem
Atheniensem suscitarint, Eudoxo res ejusmodi conscribenti fidem habetis. Pindarus et Herodotus 1:1licarnasseus, Aristeum illum Proconnesium aiunt
in ipsa Proconneso ad fullonem quendamn ingressum isthic mortem obiisse: cumque aliquantisper
latuisset, Cyzicenis deinceps oppressis, verbis pueriliter disceptatis, præsertim qui et obscura et
cutum esse: tum ducentis posthac quadraginta
annis in Italia Metapontinis apparuisse: iisque jussisse, uti ipsum et Apollinem simul sacrificiis honoribusque divinis prosequerentur. Erat enim, inquit, tunc corvus, et sequebatur Apollinem, qui
nunc iterum est Arișteus. Ubi vero Metapontini
Delphos misissent qui consulerent Apollinem,
utrum Aristeo fidem habendam censeret, Apollinem, si quidem verbis ejus fidem habuissent atque
obtemperassent, saluti id fore, respondisse. Qua
factum est, ut statua Aristei nomen habens, pone
simulacrum Apollinis erecta jam videatur, quodque ut diis, ambobus victima communis decerna
tur. Atque hæc vos omnia, mulla rerum habita ravobisque invicem instar Corybantum insanientium
tione, perinde sequimini, ut fruticem pecudes,
applauditis. Nec contra quisquam unquam scripsit.
CC. P.
Claudianus Bello Gelico: [Grelaque, si verax
narratur fabula, vidit [Minoum rupio puerum prodire
sepulcro, Quem senior vales avium clangore repertum
[Gramine restituit; mira nam munere sortis Dulcia
mella necem, vitam dedit horridus anguis. Vide PaLeylatum cap. 27, Hyginum Fab. 136, Apollodorum
cum primis libro 111, (3, 1; 10, 3). Reliquas fabulas
excutere animus non est. Mirum vero, ignorasse
plerasque Myginum, qui caput 254 hinc poterat sibi
suum auctius ponere. Æneæ summa eruditio jam
hine apparet, qui intimas etiam et vulgo parum
tritas labellas noverit producere. Ba.
CC. P.
C. P.
17) De Eudoxo Laertius, vili, 90, alii,
C. P.
CC. P.
C.
C.
Vile Herodotuin iv, 44; Plutarchum Romulo, c. 28; Apollonium Mirabil. c. 2; etc. Postam
bune hominem fuisse discimus ex Atticis Pausaniæ,
o. 24, 6, carmina ejus de gryphum historia conintemorantis.
CC. P.
Furentes. Schol astes Ari-.
stophanis Vespis 8; Suida llesychius Plinius, lib. 1,
Cæterum si Conditor immortali animæ corpus
etiam immortale se facturum polliceatur, adversus
eum atrox et subitum bellum ut moveatur, alii
alios incitatis, Atque Plato fertur Harmonium ex
inferis una cum corpore reduxisse. Zoroastres aucap. 54.
CC. P. oudel; yoūv.
CC. P.
Hesychius
Suida. Sane
seeus censeas. Nam ex professo velut bellum indiclum gerebant sophiste hoc deo, Forte melius,
quod idem Hesychius
interpretatur. Sed etiam legationes non
admittens.
Non mirum de Platone hæc fingi, quem
etiam in deorum numerum (imo semideorum; vide
Augustin., De civil. Dei, ut, 14; 8, 13) relatum ex
Labeone scribit B. Augustinus, cum uulla non
secta maxima certatim quæque de suo mentita sit
principe. Vide quæ de Pythagora lamblichus, alii;
de sophistis suis paratragœdintur Eunapius. Platonein e deo etiam genitum credidere, ut testantur
Hesychius Illustris, Diogenes Laertius, Apuleius
Mira vero fabula, quam de Christiano quodam
Platonem conviciari solito refért Sinaità Anastasius, si is est, quæst. 114, quæ cum Christo
resurrexisse philosophum docere vult. Nequaquam,
inquit, diris devovebis hominem ante Christi adventum defunctum; nam et ad inferos prædicatio Salvatoris pervenit. Fertur antiqua traditio de scholastico
quodam, qui multa probra “in Platonem philosophum
**ÆNEÆ “GAZEI
663 AXITH. Atque hae quidem apud nos ita
sunt facta: sed etiam ejusmodi multa, alibi cum facta
sunt olim, tum adhuc fient. Quod autem heri, el
‚ ‚quidem paulo ante factum est, id, opinor, ipso quo
.que vidisti.
THEOPHR. Quid id est, cedo?
xxplay revoµsvov, xal aúrds, olpai, reßéagas.
AXITH. Magnam. Lybiam dura premi tyrannide.
Ac quoniam tyrannis humanitatem sire bouignitatem, et sanam alque veram de rebus sententiam
admittit; sane tyraunus, criminis in loen ducit o07rum qui ipsius imperio subsunt, pietatem: jubet
que, illud tam præclarum ac bonum dogma sacer
doles abnegare: iis qui non olsemperant, proh
scelus, charam Deo linguam exscimulit: Terei illius
de quo scriptum est in fabulis, exemplum imitatus,
qui cum vin virgini fecisset, et accusationem sce- &pdµa, xal éppŋveúss dỹ séyun • qůɩyàp Eti dadekv
leris declinare studeret, linguam exsecuit. At virgo
peplo facinus intexit, et exponit arte, cum natura
ut eloqueretur sou daret. Illi vero de quibus nobis
est oratio, nec peplo opus habeut, sed ipsius
naturæ Conditorem imploraut, qui recentiorem eis
CC.
Tyrannidem Vandalicam notat, quæ, cum in
onibus chronologiis veterum annotata sit, ætatem
Æneæ nostri, qui eam oculis contemplatum sese ait,
anifesto indicio prodit. De tyrannide ipsa pulchre
Victor Uticensis (Vitensis] eorumdem temporum
auctor. BA.
CC. P. LóyOL.
(C.
idem de Romano martyre tradit Prudentius, poe+
mate in ejus martyrium longe pretiosissimo. De
codem autem hoc negotio Victor Tunnanensis in
Chronico, p. 25; vel in Canisi¡ Lectt. Antiqq. L. I,
p. 324: Zenone Augusto consule, llunericus Vanda
lorum rex, persecutioni per totam Africam nimis insistens,... jam non solum sacerdotes, et cuncti ordiHis clericos, sed el monachos alque laicos qualnor
circiter millia exsiliis pluțioribus relegevil, et confessores ac martyres facit, confessoribusque linguas
abscidit. Quos confessores quod linguis abscissis per
facle finem ad usque toculi sunt, urbs Regia allestatur, ubieorum corpara jacent, Ita alii multi. Mira+
culum præsens etiam vidisse testatur Marcellinus
comes; illud insuper addens inter eos fuisse natura maturs, qui, post linguæ exsectionem, demum
fuerit locutus. Verba suut (p. 42): Tunc idem rep
Hunericus unius catholici adolescentis vitam a natibitate sua sine ullo sermone ducentis linguam præcipit excidi; idemque mulus quod sine humano auditu
Christo credens fide didiceral, mox precisa sibi dingua loculus est, gloriamque Deo in primo vocis suæ
exordio dedit. Denique ex hoc fidelium contubernio
aliquantos ego religiosissimos viros præcisis tinguis,
manibus truncatis, apud Byzantium integra voce
conspexi loquentes. Aliud miraculuin addit Procopius, qui et ipse coram vidit hos confessores Byzantii, Vandalicorum, c. 8; p. 196: Teyove 86
mapéoyev † qúaiç. Oi őt, méndov xal céxvns eúdèv
ita
cav. Justinianus imperator (Cod.] L. 1 De offic. prefecti præt. (Africa, lit. 27) se quoque hos homines
vidisse autumat: Vidimus venerabites viros, qui ab«
scissis radicitus linguis pœnas suas miserabiliter loquebantur. Quam legem innuens libro xvII, cap. 11
(p. 749, B) perperam Justino ascribit Nicephorus
Callisti. Posse autem et aliter intelligi non nescimus. Freculfus, t. II, lib. v, cap. 20: Que tempestate Hunericus rex Vandalorum Arianus catholicas
ecclesias clausit, plebem variis affecit suppliciis. Et
quidem innumeris manus abscindens el linguas, neo
tamen loquelam catholic confessionis eripere poluit.
Victor Uucensis [Vitensis] libro in præcepit
in medio foro, congregala illuc omni provincia, linguas eis et manus dextras radicitus abscinderet. Quod
cum factum fuisses, Spiritu sancto præstante,
locuti sunt et loquuntur quomodo autea loquebantur,
Sed si quis incredulus esse voluerit, pergal nunc
Constantinopolim, at ibi reperiet unum de illis sub+
diaconum Reparatum sermonea potilos sine mla of
fensione loquentem. Ob quam causam yquerabilis
nimiam in palatio Zenonis imperatoris habetur, el
præcipue regina mira eum reverentia veneratur. Ecce
testes irrefragabiles. Gregorius Magnus, Nude
titulo fides sit, libro Dialogorum, cap. 32,
sese ipsum etiam novisse Constantinopoli tradi
seniorem episcopum, qui viderit audiveritque eosdem confessores sine linguis loquentes, additque, sed
mutilum, Procopianum illud de uno ob libidinem
loquentia privato. Miraculum.vero idem aliis quoque contigisse leetu observavimus; ut Romano de
quo Prudentius. De eodem Eucherius (Serm, de S.
Romano): Licet intrinsecus honorabile labiorum perieril ornamentum, peraguni tamen alienum labia,
moderante Deo, servitium; sine pulsu solito in
eloquium commodeniar; seque sine plectro suo
Christum resonare mirantur... Ecce dinguis præ.
co auctorem rerum, mulo ficet ore, non renicet,
Sic legenda elegantissimi auctoris verba, quu
bis valgo sab nomine Eusebii Emisseni viliala
circumferuntur. De Aphrodisio commentariensi,
milite Christi temporum, paria scribunt martyrologi. Notkerus (inter Canisii Lect. Antiqq.
1. II, part, m, p. 171) in Kalendis septembribus
Simul cum Longino coronatus est Aphrodisius commentariensis, qui, etiam post abscissionem linguæ,
Christum expedite loquebatur. Ba.
ENEE GAZEI THEOPHRASTUS.
AXITH. Jam quoniam istiue venimus, sacrifi
cium gratiarum actionis Deo offeramus: non hecatomben, ut apud Athenienses, Minerva: nec formicam, ut in Isthmo, Soli et Neptuno: sed perpurgata mente, quo Deo similes evadamus. Impuris enim quæ pura sunt, attingere nefas existimatur.
O Rex, et Pater, et Conditor omnium, o prima
Sapientia Patris et Verbum, per quod is omnia
produxit. (Qua enim re alia quam sapientia el
Verbo Deus omnia creat?) Spiritus sancte, per
quem Deus omnibus aspirat, omnia comprehendit
ac conservat, et ad suam perfectionem adducit: 0
divina Trinitas et sancta unitas: des nobis sur
pernæ illius pulchritudinis memoriam, des omnibus aeternitatem. Sed jam satis precati sumus. llaque hinc eamus.
Εt alibi non
loco.
augurium videlicet tempestatum. Ambrosius Hexaemer. lib. vi, cap. 4: Novil
etiam formica explorare serenitatis tempora; nam
cum animadverterit madidatos imbre fructus suos
humescere, explorato diligentius aere quando jugem
oossil servare temperiem, acervos reseral suos et de
cavernis foras suis humeris exportat, ut jugi sole
propria frumenta siccentur. Denique haudquaquam
illis diebus omnibus rumpi de nubibus imbres videris,
nisi cum fruges suas horreis propriis formica rerocaverit. Quin fuerunt qui rationem et colloquia tribuerent formicis, velut Celsus epicureus apud Ori
genem lib. iv, et Philocaliæ cap. 19. Maxima autem
et minima sacrificia conjunctim ponit Æneas. BA.
.(63) Ex CC. P. et G. A. hic inserendum,
CC. P. Mi xa0app.
Rem divinam Dei invocatione claudit. Zacharias line sua diatribæ
Pariter et aliorum operum conditores
pagani, ut Velleius fine historiæ; Cicero in Catili1004
nam (orat. 1, 2, 3, extr.), etc. Ba.
Ρro pulcherrimo isto st
cundum voluntatem Dei opificio universo orat, Nenter interpretum id animadvertit. Ultima verba eadem ponit Zacharias, sed longe plenius christiano
Sane et
hoc argumento sit eundem esse scriptorem, quod
nonnulli voluerunt; sed temporum ratio oninino id
non patitur. Possunt tamen imo censenda sunt
ficta tempora; cum citet B. Basilium Zacharias
p. 500 et Gregorium Nazianzenuun, p. 531. Zacharias
enim scripsit vivo adhuc, ut ex ipsomet illo Dialogo
clarum, Ammonio; Ammonius autem sub Commodo
fuit praeceptor Origenis. Theodoretus serm. 6 Gree.
Curationum
Εi Plotinum undecim annos audiisse Ammonium in ejus Vita scribit Prophyrius. Vide quæ de ætate Plotini supra
notavimus ad p. 42. Jam inter eam ætatem et visos
Constantinopoli confessores linguis exsectis loquentes tamen tantum interest spatii, ut neutiquam vivo
possit Theophrasti istius auctor in vivis fuisse Ammonio. BA.
CIRCA ANN. CHR. DXXX.
ZACHARIAS
EPISCOPUS MITYLENES.
NOTITIA.
(GALLAND., Velerum Patrum Biblioth., t. XI, Pr. p. X.)
Zacharias, Alexandriæ primum litteris humanioribus imbutus, postmodum ex rhetorum
scholis egressus jurisprudentiam excoluit; atque ad forum se conferens, causidicinam
Beryti professus est Scholastici propterea cognomentum consecutus: eo enim nomine
censebantur qui causas in foro actitabant, ut jam pridem post alios observatum Valesio
intelligimus. Deinceps vero ejus doctrinæ fama latius pervagata, Ecclesiæ Mitylenensi regendæ
præficitur. Claruit circa annum Christi 530. Anno namque 536 concilio Constantinopolitano
interfuit, adversus Anthimum, Severum aliosque Acephalorum principes, sub Menna celebrato; in cujus Actis ejus mentio subinde occurrit atque ubique metropolitæ titulo insigniti, Unde miror equidem, cl. Lequienio suspectam
esse vocem μτрonólews in iisdern Actis sæpius repetitam; cum præsertim Mitylene insulæ clarissimæ Lesbi maxima civitatum habeatur. Quid quod in vetustissima Notitia Græcorum episcopatuum a Leone Sapiente ad Andronicum Palæologum, Georgio Codino a Goaro
subjecta in provincia insulæ Lesbi Mitylenes præsul metropolita dicitur 47: èrapylaç vtjGou Adobou 6 MITUλfins µs. Qui et infra in Ordine præsidentiæ metropolitarum, ubi sedes
Mitylenensis enumeratur thronus quadragesimus nonus, eidem sedi metropolitica sex
episcopatus subjiciuntur. At vero his missis, quo demum anno e vivis excesserit noster
Mitylenes antistes, haud plane compertum habemus. Diem certe supremum obierit circa medium sæculi vi. Nam concilio v cecumenico Constantinopolitano л, anno 553 coacto, interfuisse novimus Joannem Cucusorum episcopum, vicem agentem Palladii metropolitæ Mitylenensis qui sane inter Ecclesiæ Mitylenes præsules haud prætermittendus erat a Lequienio sed præponendus Gregorio I, quem inter Patres concilii Constantinopolitani 11,
generalis vi, anno 680 celebrati, sedisse novimus Porro ex iis quæ modo de Palladio
diximus, corrigendi sunt Miræus Oudinus Tillemontius aliique, ut dudum
monuit Fabricius qui anno 553 eidem concilio Constantinopolitano 11, generali v, interfuisse Zachariam quode agimus, tradunt.
Zachar. Dial. initio.
Vales. Vit. Socrat. Schol. sub init.
Concil. toin V, pag. 965, a. 1021. a. 1025,
a. 1037, c. edit. 1. Ven-Labb.
Lequien. Or. Christ. tom. I, pag. 956.
Notit. episc. Græc. pag. 339, edit. Paris.
Ibid. pag. 597.
Concil. tom. VI, pagg. 16, c. et 218 e.
Lequien. 1. c.
Concil. tom. VII, pag. 1070 b.
Mir. Auctar. de script, eccl. pag. 28.
Oudin. De script. eccl. tom. I, pag. 1419.
Tillem. Mem. tom. IV, pag. 408.
Fabric. Bibl. Gr. tom. IX, pag. 356, et de
Verit. relig. Christ. pagg. 108 seq.