PG 11:563ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΕΙΣ ΜΑΡΤΥΡΙΟΝ ΠΡΟΤΡΕΠΤΙΚΟΣ. Οἱ ἀπογεγαλακτισμένοι ἀπὸ γάλακτος, οἱ ἀπεσπασμένοι ἀπὸ μαστοῦ, θλῖψιν ἐπὶ θλίψει προσδέχου, προσδέχου ἐλπίδα ἐπ’ ἐλπίδι, ἔτι μικρὸν ἔτι μικρὸν, διὰ φαυλισμὸν χειλέων, διὰ γλώσσης ἑτέρας. καὶ ὑμεῖς τοίνυν κατὰ τὸν Ἡσαί̈αν ὡς οὐκέτι σάρκινοι οὐδὲ ἐν Χριστῷ νήπιοι προκόψαντες ἐν τῇ νοητῇ ὑμῶν ἡλικίᾳ, Ἀμβρόσιε θεοσεβέστατε καὶ Πρωτόκτητε εὐσεβέστατε, καὶ μηκέτι χρείαν ἔχοντες γάλακτος ἀλλὰ στερεᾶς τροφῆς, ἀκούετε ὡς ἀπογεγαλακτισμένοι ἀπὸ γάλακτος καὶ ἀπεσπασμένοι ἀπὸ μαστοῦ, τίνα τρόπον ὡς ἀθληταῖς τοῖς ἀπογεγαλακτισμένοις οὐχ ἁπλῆ θλῖψις ἀλλά τις θλῖψις ἐπὶ θλίψει προφητεύεται. ὁ δὲ μὴ ἀπωθούμενος τὴν ἐπὶ θλίψει θλῖψιν, ἀλλ’ ὡς γενναῖος ἀθλητὴς αὐτὴν προσδεχόμενος εὐθέως προςδέχεται καὶ ἐλπίδα ἐπ’ ἐλπίδι, ἧς μετ’ οὐ πολὺ τῆς ἐπὶ θλίψει θλίψεως ἀπολαύσει·Χριστοῦ ἆθλον λαμπρῶς ἀγωνίσασθαι, ἐν ᾗ καὶ διαπρέψαι κατέχει λόγος ἐν ὁμο λογίᾳ τοὺς ἄνδρας. Ἐπὶ Παλαιστίνης οὐ μείους οἱ ἆθλοι καὶ τὰ παρ λαίσματα, ὧν οἱ πλεῖστοι τοῖς προτρεπτικοῖς τῶν Ωριγένους λόγων τὸν ἀγῶνα διέφερον. « ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΕΙΣ ΜΑΡΤΥΡΙΟΝ ΠΡΟΤΡΕΠΤΙΚΟΣ ΛΟΓΟΣ. Οἱ ἀπογεγαλακτισμένοι (57) ἀπὸ γάλακτος, οἱ ἀπεσπας μένοι ἀπὸ μαστοῦ. Θλίψιν ἐπὶ θλίψει προς δέχου· προσδέχου ἐλπίδα ἐπ' ἐλπίδι · ἔτι μικρὸν, ἔτι μικρὸν, διὰ φαυλισμὸν χειλέων· διὰ γλώσσης ἑτέ ρας (58). » Καὶ ὑμεῖς τοίνυν κατὰ τὸν Ἡσαΐαν, ὡς οὐκέτι σάρκινοι, οὐδὲ ἐν Χριστῷ νήπιοι, προκόψαν τες ἐν τῇ νοητῇ ὑμῶν ἡλικίᾳ, Αμβρόσιε θεοπρεπέ στατε, καὶ Πρωτόκτητε εὐσεβέστατε (59), καὶ μηκέτι χρείαν ἔχοντες γάλακτος, ἀλλὰ στερεάς τροφής, ἀκούετε,, ὡς ἀπογεγαλακτισμένοι ἀπὸ γάλακτος, καὶ ἀπεσπασμένοι ἀπὸ μαστοῦ, τίνα τρόπον ὡς ἀθληταῖς τοῖς ἀπογεγαλακτισμένοις οὐχ ἁπλῆ θλίψις, ἀλλὰ τις θλίψις ἐπὶ θλίψει προφητεύεται. Ὁ μὴ ἀπωθού- μενος τὴν ἐπὶ θλίψει θλίψιν, ἀλλ' ὡς γενναῖος ἀθλη τῆς αὐτὴν προσδεχόμενος, εὐθέως προσδέχεται καὶ ἐλπίδα ἐπ' ἐλπίδι· ἧς μετ᾿ οὐ πολὺ τῆς ἐπ' ἐλπίδι θλίψεως ἀπολαύσει. Τοιοῦτο γάρ ἐστι τό· « Ετι για κρόν, ἔτι μικρόν. ο θλίψιν, « η Καυλακαύχ, Καυλακούαν, Καυ λακού Τὸ γὰρ σαυλασαν, σαυλασοῦ, ἐρω μηνεύεται θλίψις ἐπὶ θλίψιν. Καυλακαύκ, καυλά καύκ, ἐλπὶς ἐπ' ἐλπίδι. Ζιηρσάμ, ζηρσάμ, ἔτι μικρὸν, ἔτι μικρὸν προσδέχου, « διὰ γλώσης ἑτέρας, οι ἡκιλικία μιν ἡλικίᾳ. κτητε εὐσεβέστατε. ORIGENIS ' vertit : a In qua oratione ambo illi rationes explicatas habuerunt, u fortiter in martyrii stadio certamen pro Christo sustinerent atque perferrent. Vertenda erant: In qua persecutione ambo perhibentur illustre pro Christo certamen sustinuisse. Nihil enim aliud hic vult Ni- cephorus Gallistus, quam quod ait Εusebius loco supra laudato : Quam utile vero etiam aliis fuerit hoc Origenis scriptum, Westhenio idem Nicephorus Callistus tradere videtur lib. v Histor. eccles., cap. : In Pal@stina non minora fuere certamina et lucia. Plurimi enim martyres exhortatoriis Origenis orationibus incitati viriliter agones pertulerunt. In Deciana scilicet persecutione. Verum Nicephorus Callistus non loqui ri- detur de Origenis Exhortatione ad martyrium Ambrosio sub Maximini persecutione nuncupata, sed de aliis ejus sermonibus, quos iis qui consolatione indigent, furente Decii persecutione, ipsum reliquisse plurimæ ejus epistola commemorabant, teste Eusebio lib. v Hist. cccl., cap. 59. Uiut est, Freculphus Chron. tom. til, lib. 111, cap. 7, pag. 311, hæc habet : « Ambrosius primum Marcioneus, deinde ab Adamantio correctus, Ecclesiæ diaconus et confessionis Dominicæ gloria insignis fuit, cur cum Protheotisto [lege Pro- toclelo presbytero liber ab Adamantio De martyrio scribitur. Οuo Frising usis lib. ut Chron., cap. 3: • His, inquit, diebus (nimirum imperante Maximino) fervente tribulatione persecutionis Origenes necessit - rium et egregium De martyrio librum conscripsit. Is fortasse libellus est quem Trithemius lib. De script. eccles. inter opera Origenis recenset, ac se Latinum vidisse testatur, videlicet De martyribus lib. 1. ' ORIGENIS EXHORTATIO AD MARTYRIUM. nem super tribulationem exspecta: exspecta spem super spem; adhuc parum, adhuc parum, propter irrisionem labiorum, propter linguam alteram 76. Et vos igitur secundum Isaiam, ut qui non amplius caruales, neque in Christo infantes estis, sed spiri- tali ætate adeo provecti ut non amplius lacte, sed cibo solido opus habeatis 77, Ambrosi Deo dignis- sime, et Protoctete piissime, audite, ut ablactati a lacte et avulsi ab ubere, quonam modo iis qui ablactati sunt, veluti athletis non simplex tribulatio, sed quædam super tribulationem tribulatio prædi- citur. Qui vero tribulationem super tribulationem non recusaverit, sed eam strenui instar athlete susceperit, is illico etiam spem super spem acci- pit, qua, post exiguam super spe tribulationem, perfruetur. lioc enim sibi vult illud : «Adhuc pa rum, adhuc parum. » B • tribulationem, : significat; autem idlem est quod e precipe, manda. » Obiter ex his_Epi- phanii verbis discimus unde Nicolaite soum Deum vel uti Theodoretus scri- bit lib. 'Haretic. fabul., cap. 4, aut potius Hebræo nomine imperitos terrente procure- rint et effinxerint. Hæc ante nos adnotavit Wetste- nius, quibus nihil ipse habeo quod addam nisi Ilebraicas voces melius reddi posse: • Præceptum ad præceptum, præceptum ad præceptum; linea ad lineani, linea ad lineam, parum ibi, paruu Isa. xxvını, 9, 10, 11, ex versione LXX. * Hebr. v, 12, 13. genes hoc obscuro loco LXX Interpretes, non le- braicum veritatem. Hieronymus lib. 1x Commenia- riorum in Isaiam observat ingens discrimen in versu decimo quem sic reddit : c Quia manda, re- manda; manda, remanda; exspecta, reexspecta; exspecta, reexspecta ; modicum ibi, modicum ibi,, Ipsa Hebræa verba affert et interpretatur Epipha- aius hæres. : Quippe Isau latsau, isau latsau, tribulationein super tribulationem, significat. Caulacau, caulacau, spem super spen. Zierscham, zierscham, adhuc paululumn, paululum adhuc exspecta. Nisi vero Epiphanius ipsamet Hebræa vocabula apposuisset, pronum erat conji- cere tunc lectum fuisse Vavin Resch mutato, producto tantum cornu superiore. my enim ibi. . scripto Wetsteniano legitur, paulo post, De Ambrosio vide not. ad fra- gmentum primum epistolarum Origenis; de Proto- cleto autem vide Monitum. 1. « Ablactati a lacte, avulsi ab ubere. Tribulatio- Α (57) Οἱ ἀπογεγαλακτισμένοι, etc. Sequitur Ori- (58) Διὰ γλώσσης ἑτέρας. Corrupte in manu- (59) Αμβρόσιε θεοπρεπέστατε, καὶ Πρωτό
PG 11:564τοιοῦτο γάρ ἐστι τὸ ἔτι μικρὸν ἔτι μικρόν. Ἀλλὰ καὶ εἰ φαυλίζοιεν ἡμᾶς καὶ ἐξευτελίζοιεν ἤτοι ἀσεβεῖς ἢ μωροὺς ἀποκαλοῦντες οἱ ἀλλότριοι τῆς κατὰ τὰς ἁγίας γραφὰς διαλέκτου, ὑπομιμνησκώμεθα ὅτι ἡ ἐπ’ ἐλπίδι ἐλπὶς, ἡ ἔτι μικρὸν ἀποδοθησομένη ἡμῖν, ἀποδοθήσεται διὰ φαυλισμὸν χειλέων, διὰ γλώσσης ἑτέρας. καὶ τίς οὐκ ἂν προσδέχοιτο θλῖψιν ἐπὶ θλίψει, ἵνα εὐθέως προσδέξηται καὶ ἐλπίδα ἐπ’ ἐλπίδι, λογισάμενος μετὰ Παύλου ὅτι οὐκ ἄξια τὰ παθήματα τοῦ νῦν καιροῦ, ὧν ὡσπερεὶ ὠνούμεθα τὴν μακαριότητα, πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλύπτεσθαι εἰς ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ θεοῦ·Χριστοῦ ἆθλον λαμπρῶς ἀγωνίσασθαι, ἐν ᾗ καὶ διαπρέψαι κατέχει λόγος ἐν ὁμο λογίᾳ τοὺς ἄνδρας. Ἐπὶ Παλαιστίνης οὐ μείους οἱ ἆθλοι καὶ τὰ παρ λαίσματα, ὧν οἱ πλεῖστοι τοῖς προτρεπτικοῖς τῶν Ωριγένους λόγων τὸν ἀγῶνα διέφερον. « ΩΡΙΓΕΝΟΥΣ ΕΙΣ ΜΑΡΤΥΡΙΟΝ ΠΡΟΤΡΕΠΤΙΚΟΣ ΛΟΓΟΣ. Οἱ ἀπογεγαλακτισμένοι (57) ἀπὸ γάλακτος, οἱ ἀπεσπας μένοι ἀπὸ μαστοῦ. Θλίψιν ἐπὶ θλίψει προς δέχου· προσδέχου ἐλπίδα ἐπ' ἐλπίδι · ἔτι μικρὸν, ἔτι μικρὸν, διὰ φαυλισμὸν χειλέων· διὰ γλώσσης ἑτέ ρας (58). » Καὶ ὑμεῖς τοίνυν κατὰ τὸν Ἡσαΐαν, ὡς οὐκέτι σάρκινοι, οὐδὲ ἐν Χριστῷ νήπιοι, προκόψαν τες ἐν τῇ νοητῇ ὑμῶν ἡλικίᾳ, Αμβρόσιε θεοπρεπέ στατε, καὶ Πρωτόκτητε εὐσεβέστατε (59), καὶ μηκέτι χρείαν ἔχοντες γάλακτος, ἀλλὰ στερεάς τροφής, ἀκούετε,, ὡς ἀπογεγαλακτισμένοι ἀπὸ γάλακτος, καὶ ἀπεσπασμένοι ἀπὸ μαστοῦ, τίνα τρόπον ὡς ἀθληταῖς τοῖς ἀπογεγαλακτισμένοις οὐχ ἁπλῆ θλίψις, ἀλλὰ τις θλίψις ἐπὶ θλίψει προφητεύεται. Ὁ μὴ ἀπωθού- μενος τὴν ἐπὶ θλίψει θλίψιν, ἀλλ' ὡς γενναῖος ἀθλη τῆς αὐτὴν προσδεχόμενος, εὐθέως προσδέχεται καὶ ἐλπίδα ἐπ' ἐλπίδι· ἧς μετ᾿ οὐ πολὺ τῆς ἐπ' ἐλπίδι θλίψεως ἀπολαύσει. Τοιοῦτο γάρ ἐστι τό· « Ετι για κρόν, ἔτι μικρόν. ο θλίψιν, « η Καυλακαύχ, Καυλακούαν, Καυ λακού Τὸ γὰρ σαυλασαν, σαυλασοῦ, ἐρω μηνεύεται θλίψις ἐπὶ θλίψιν. Καυλακαύκ, καυλά καύκ, ἐλπὶς ἐπ' ἐλπίδι. Ζιηρσάμ, ζηρσάμ, ἔτι μικρὸν, ἔτι μικρὸν προσδέχου, « διὰ γλώσης ἑτέρας, οι ἡκιλικία μιν ἡλικίᾳ. κτητε εὐσεβέστατε. ORIGENIS ' vertit : a In qua oratione ambo illi rationes explicatas habuerunt, u fortiter in martyrii stadio certamen pro Christo sustinerent atque perferrent. Vertenda erant: In qua persecutione ambo perhibentur illustre pro Christo certamen sustinuisse. Nihil enim aliud hic vult Ni- cephorus Gallistus, quam quod ait Εusebius loco supra laudato : Quam utile vero etiam aliis fuerit hoc Origenis scriptum, Westhenio idem Nicephorus Callistus tradere videtur lib. v Histor. eccles., cap. : In Pal@stina non minora fuere certamina et lucia. Plurimi enim martyres exhortatoriis Origenis orationibus incitati viriliter agones pertulerunt. In Deciana scilicet persecutione. Verum Nicephorus Callistus non loqui ri- detur de Origenis Exhortatione ad martyrium Ambrosio sub Maximini persecutione nuncupata, sed de aliis ejus sermonibus, quos iis qui consolatione indigent, furente Decii persecutione, ipsum reliquisse plurimæ ejus epistola commemorabant, teste Eusebio lib. v Hist. cccl., cap. 59. Uiut est, Freculphus Chron. tom. til, lib. 111, cap. 7, pag. 311, hæc habet : « Ambrosius primum Marcioneus, deinde ab Adamantio correctus, Ecclesiæ diaconus et confessionis Dominicæ gloria insignis fuit, cur cum Protheotisto [lege Pro- toclelo presbytero liber ab Adamantio De martyrio scribitur. Οuo Frising usis lib. ut Chron., cap. 3: • His, inquit, diebus (nimirum imperante Maximino) fervente tribulatione persecutionis Origenes necessit - rium et egregium De martyrio librum conscripsit. Is fortasse libellus est quem Trithemius lib. De script. eccles. inter opera Origenis recenset, ac se Latinum vidisse testatur, videlicet De martyribus lib. 1. ' ORIGENIS EXHORTATIO AD MARTYRIUM. nem super tribulationem exspecta: exspecta spem super spem; adhuc parum, adhuc parum, propter irrisionem labiorum, propter linguam alteram 76. Et vos igitur secundum Isaiam, ut qui non amplius caruales, neque in Christo infantes estis, sed spiri- tali ætate adeo provecti ut non amplius lacte, sed cibo solido opus habeatis 77, Ambrosi Deo dignis- sime, et Protoctete piissime, audite, ut ablactati a lacte et avulsi ab ubere, quonam modo iis qui ablactati sunt, veluti athletis non simplex tribulatio, sed quædam super tribulationem tribulatio prædi- citur. Qui vero tribulationem super tribulationem non recusaverit, sed eam strenui instar athlete susceperit, is illico etiam spem super spem acci- pit, qua, post exiguam super spe tribulationem, perfruetur. lioc enim sibi vult illud : «Adhuc pa rum, adhuc parum. » B • tribulationem, : significat; autem idlem est quod e precipe, manda. » Obiter ex his_Epi- phanii verbis discimus unde Nicolaite soum Deum vel uti Theodoretus scri- bit lib. 'Haretic. fabul., cap. 4, aut potius Hebræo nomine imperitos terrente procure- rint et effinxerint. Hæc ante nos adnotavit Wetste- nius, quibus nihil ipse habeo quod addam nisi Ilebraicas voces melius reddi posse: • Præceptum ad præceptum, præceptum ad præceptum; linea ad lineani, linea ad lineam, parum ibi, paruu Isa. xxvını, 9, 10, 11, ex versione LXX. * Hebr. v, 12, 13. genes hoc obscuro loco LXX Interpretes, non le- braicum veritatem. Hieronymus lib. 1x Commenia- riorum in Isaiam observat ingens discrimen in versu decimo quem sic reddit : c Quia manda, re- manda; manda, remanda; exspecta, reexspecta; exspecta, reexspecta ; modicum ibi, modicum ibi,, Ipsa Hebræa verba affert et interpretatur Epipha- aius hæres. : Quippe Isau latsau, isau latsau, tribulationein super tribulationem, significat. Caulacau, caulacau, spem super spen. Zierscham, zierscham, adhuc paululumn, paululum adhuc exspecta. Nisi vero Epiphanius ipsamet Hebræa vocabula apposuisset, pronum erat conji- cere tunc lectum fuisse Vavin Resch mutato, producto tantum cornu superiore. my enim ibi. . scripto Wetsteniano legitur, paulo post, De Ambrosio vide not. ad fra- gmentum primum epistolarum Origenis; de Proto- cleto autem vide Monitum. 1. « Ablactati a lacte, avulsi ab ubere. Tribulatio- Α (57) Οἱ ἀπογεγαλακτισμένοι, etc. Sequitur Ori- (58) Διὰ γλώσσης ἑτέρας. Corrupte in manu- (59) Αμβρόσιε θεοπρεπέστατε, καὶ Πρωτό
PG 11:565καὶ μάλιστα ἐπεὶ τὸ παραυτίκα ἐλαφρὸν τῆς θλίψεως ἡμῶν ἐλαφρὸν τοῖς μὴ βαρουμένοις ὑπὸ τῶν περιεστηκότων καὶ τυγχάνον καὶ λεγόμενον, ὅσῳ πλεῖον ὑπερβάλλον γίνεται, τοσούτῳ μεῖζον καὶ πλεῖον βάρος αἰωνίου δόξης κατεργάζεται ἡμῖν, εἰ παρὰ τὸν καιρὸν τῶν θλιβόντων καὶ ὡσπερεὶ πιέζειν τὰς ψυχὰς ἡμῶν ἐθελόντων ἀποστρέψαντες τὸ ἡγεμονικὸν ἡμῶν ἀπὸ τῶν ἐπιπόνων σκοποῖμεν οὐ τὰ ἐνεστηκότα ἐπίπονα ἀλλὰ τὰ διὰ τὴν ἐν τούτοις ὑπομονὴν τοῖς νομίμως ἐν Χριστῷ ἀθλήσασι χάριτι θεοῦ ἀποκείμενα, πολλαπλασιάζοντος τὰς εὐεργεσίας καὶ ὑπὲρ τὴν ἀξίαν τῶν τοῦ ἀγωνισαμένου καμάτων τοσαῦτα δωρουμένου, ὅσα ἂν πρέπῃ μὴ γλισχρολογουμένῳ διδόναι τῷ μεγαλοδώρῳ καὶ ἐπιστημόνως τὰς ἑαυτοῦ χάριτας μεγεθύνοντι θεῷ ἐπὶ τοὺς ὅση δύναμις διὰ τοῦ καταπεφρονηκέναι τοῦ ὀστρακίνου σκεύους ἐπιδειξαμένους τὴν ὅλῃ ψυχῇ πρὸς αὐτὸν ἀγάπην. Ὅλῃ δὲ ψυχῇ νομίζω ἀγαπᾶσθαι τὸν θεὸν ὑπὸ τῶν ἀποσπώντων καὶ διϊστάντων αὐτὴν διὰ πολλὴν τὴν πρὸς τὸ κοινωνῆσαι τῷ θεῷ προθυμίαν οὐ μόνον ἀπὸ τοῦ γηί̈νου σώματος ἀλλὰ καὶ ἀπὸ παντὸς σώματος·ο Ἀλλὰ καὶ εἰ φαυλίζοιεν ἡμᾶς καὶ ἐξευτελίζοιεν, Α ἤτοι ἀσεβεῖς ἢ μωροὺς ἀποκαλοῦντες οἱ ἀλλότριοι, τῆς κατὰ τὰς ἁγίας Γραφάς διαλέκτου υπομιμνησκώ- μεθα, ὅτι ἡ ἐπ' ἐλπίδι ἐλπὶς, ἡ ἔτι μικρὸν ἀποδοθεῖσα ἡμῖν, ἀποδοθήσεται ο διὰ φαυλισμόν χειλέων, διὰ γλώσ σης ἑτέρας. » Καὶ τὶς οὐκ ἂν προσδέχοιτο θλίψιν ἐπὶ θλίψει, ἵνα εὐθέως προσδέξηται καὶ ἐλπίδα ἐπ' ἐλπίδι ; λογισάμενος μετὰ Παύλου, ὅτι οὐκ ο ἄξια τα παθή ματα τοῦ νῦν καιροῦ, ν ὧν ώσπερεὶ ὠνούμεθα τὴν μα καριότητα, ο πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλύπτεσθαι εἰς ἡμᾶς· καὶ μάλιστα ἐπεὶ ι τὸ παραυτίκα ἐλαφρὰν τῆς θλίψεως ἡμῶν, » (ἐλαφρὸν τοῖς μὴ βαρουμένοις ὑπὸ τῶν περιεστηκότων καὶ τυγχάνον καὶ λεγόμε νου), ὅσῳ πλεῖον ὑπερβάλλον γίνεται, τοσούτῳ μείζον καὶ πλεῖον ο βάρος αἰώνιον (60) δόξης κατεργάζεται ἡμῖν, ο εἰ παρὰ τὸν καιρὸν τῶν θλιβόντων, καὶ ώσπερεί πιέζειν τὰς ψυχὰς ἡμῶν ἐθελόντων, ἀπο- στρέψαντες τὸ ἡγεμονικὸν ἀπὸ τῶν ἐπιπόνων, σκο- τῶμεν οὐ τὰ ἐνεστηκότα ἐπίπονα, ἀλλὰ τὰ διὰ τὴν ἐν τούτοις ὑπομονὴν τοῖς • νομίμως ο ἐν Χριστῷ ι ἀθλήσασι ο χάριτι Θεοῦ ἀποκείμενα, πολλαπλα σιάζοντος τὰς εὐεργεσίας, καὶ ὑπὲρ τὴν ἀξίαν τῶν τοῦ ἀγωνισαμένου καμάτων τοσαῦτα δωρουμένου, ὅτι ἂν πρέπῃ μὴ γλισχρολογουμένῳ διδόναι, τῷ μετ γαλοδώρῳ καὶ ἐπιστημόνως τὰς ἑαυτοῦ χάριτας με γεθύνοντι Θεῷ, ἐπὶ τοὺς, τῷ ὅση δύναμις καταπε- φρονηκέναι τοῦ ὀστρακίνου σκεύους, ἐπιδειξαμένους τὴν ὅλη ψυχῇ πρὸς αὐτὸν ἀγάπην. Β Ολῃ δὲ ψυχῇ νομίζω ἀγαπᾶσθαι τὸν Θεὸν ὑπὸ τῶν ἀποσπώντων καὶ διϊστάντων αὐτὴν, διὰ πολλὴν τῆς πρὸς τὸ κοινωνῆσαι τῷ Θεῷ προθυμίαν, οὐ μόνον ἀπὸ τοῦ γηΐ- νου σώματος (61), ἀλλὰ καὶ ἀπὸ παντὸς σώματος· οἷς οὐδὲ μετὰ περισπασμοῦ καὶ περιελκυσμοῦ τινος για νεται τὸ ἀποθέσθαι ο τὸ τῆς ταπεινώσεως σῶμα, ο όταν καιρὸς διδῷ διὰ τοῦ νομιζομένου θανάτου ἐκδύ- σασθαι τὸ σῶμα τοῦ θανάτου, » καὶ ἐπακουσθῆναι ἀποστολικῶς εὐξάμενον καὶ εἰπόντα· ο Ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος, τίς με ρύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου ; » Τίς γὰρ τῶν ἐν τῷ σκήνει στενα- ζόντων διὰ τὸ βαρεῖσθαι ὑπὸ τοῦ φθαρτοῦ σώματος οὐχὶ καὶ εὐχαριστήσει πρότερον εἰπών· « Τίς με φύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου ; » βλέ πων, ὅτι, διὰ τῆς ὁμιλίας ῥυσθεὶς ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου, ἁγίων ἀναφθέγξεται τό· ο Χάρις τῷ Θεῷ διὰ Χριστοῦ Ἰησοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν. » Εἰ δέ ν τιν: τὸ τοιοῦτο χαλεπόν φαίνεται, οὐκ ι ἐδίψησε πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ἰσχυρὸν τὸν ζῶντα, ο οὐδὲ ι ἐπεπόθησε πρὸς τὸν Θεὸν, ὃν τρόπον ἐπιποθεῖ ἡ ἔλαφος ἐπὶ τὰς πηγὰς τῶν ὑδάτων· οὐδὲ εἶπε· « Πότε έξω, καὶ ὀφθήσομαι τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ; . Οὐδὲ ἐν ἑαυτῷ ἐλογίσατο, ἃ διαλογισάμενος ὁ προφήτης, λε- γομένου τοῦ· ο Ποῦ ἔστιν ὁ Θεός σου : ν αὐτῷ, καθ' * καὶ ἀπὸ παντὸς σώματος. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. C Rom. vult, 18. Cor. iv, 17, 18. Ibid. 25. Psal. XLI, 1, 2. fecerint, sive impios sive stultos vocantes, divina- run meminerimus Scripturarum qui sit loquendi modus, spem scilicet super spem quæ adhuc pa- rum nobis concessa est, & propter irrisionem labio- rum, propter linguam alteram esse reddendam. Quis vero non susceperit tribulationem super tri- bulationem, ut statim et spem super spem acci- piat? reputans cum Paulo non esse condignas passiones hujus temporis v, » quibus beatitudinem veluti mercamur, e ad futuram gloriam quæ re- velabitur in nobis, maxime cum • momenta- neum et leve tribulationis nostræ ” › (quod qui- dem iis leve et est et dicitur qui a circumstantibus non gravantur) quanto amplius excedit, tanto majus et amplius « æternæ gloriæ pondus operetur in nobis, › si cum instabunt ii qui tribulant, et quasi premere animas nostras volunt, a laboribus avertamus animi principatum; et speciemus non quæ adsunt laboriosa, sed quæ propter præstitanı in illis patientiam iis qui ‹ legitime › in Christo <certaverint • gratia Dei reposita sunt, Dei, in- quam, qui beneficia multiplicat, et supra laborum in certamine toleratorum dignitate tanta largitur, quanta non parcum, sed magnificum illum Deum donare decet qui gratias suas scienter magnificat in cos qui spreto hoc testaceo vase pro viribus osten- derint se tota anima ipsum diligere. eam præ maximo cum Deo communicandi deside- rio non a terreno tantum corpore, sed et ab omni corpore abstrahunt ac divellunt, et quibus nec in- vitis nec reluctantibus accidit ut corpus humili- tatis › deponant 81, cum se tempus dederit ut per eam quæ mors esse putatur, corpus mortis › exuant, et exaudiatur is qui ad instar Apostoli precatus fuerit in hæc verba : «Infelix ego homo, quis me liberabit de corpore mortis hujus Quis enim eorum qui in hoc tabernaculo in- geniscunt, quod corruptibili corpore graventur, non etiam gratias aget cum prius dixerit : « Quis me liberabit de corpore mortis hujus ?> cernens se his prolatis de corpore mortis liberatum, sancte illud exclamaturum: Gratia Deo per Christu Jesum Dominum nostrum 63. » Si cui vero arduum id videtur, non «sitivit ad Deum fortem vivum, ▸ neque ‹ desideravit ad Deum, quemadmodum desi- derat cervus ad fontes aquarum ; » neque dixit : «Quando veniam, et apparebo ante faciem Dei "?, Nec secum ea reputavit quæ reputans Propheta, cum diceretur ei : « Ubi est Deus tuus ? effunde- bat per singulos dies in se animam suam, incre- [l Tim. 11, 5. Philipp. 1H, 21. * Rom. vit, 24. Sic Origenes libro De principiis, cap. 8, n. : « Videmus illos assumi... qui mortificantes membra sua, quæ sunt super ter- ram et transcendentes non solum corpoream natu- ram, verum etiam animæ ipsius ambiguos fragi- lesque motus, adjunxerint se Domino, facti ex integro spiritus. › Wetstenius. 2. Sed etsi alieni nos subsannaverint et nihili 3. Tota vero anima Deum ab iis diligi puto qui- (60) Αιώνιον. Forte legendum, αἰωνίου. (61) Οὐ μόνον ἀπὸ τοῦ γηίνου σώματος, ἀλλὰ
PG 11:566οἷς οὐδὲ μετὰ περισπασμοῦ καὶ περιελκυσμοῦ τινος γίνεται τὸ ἀποθέσθαι τὸ τῆς ταπεινώσεως σῶμα, ὅταν καιρὸς διδῷ διὰ τοῦ νομιζομένου θανάτου ἐκδύσασθαι τὸ σῶμα τοῦ θανάτου καὶ ἐπακουσθῆναι ἀποστολικῶς εὐξάμενον καὶ εἰπόντα· ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος· τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου; τίς γὰρ τῶν ἐν τῷ σκήνει στεναζόντων διὰ τὸ βαρεῖσθαι ὑπὸ τοῦ φθαρτοῦ σώματος οὐχὶ καὶ εὐχαριστήσει πρότερον εἰπών· τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου; βλέπων ὅτι διὰ τῆς ὁμιλίας ῥυσθεὶς ἀπὸ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου ἁγίως ἀναφθέγξεται τό· χάρις τῷ θεῷ διὰ Χριστοῦ Ἰησοῦ τοῦ κυρίου ἡμῶν. εἰ δέ τινι τὸ τοιοῦτο χαλεπὸν φαίνεται, οὐκ ἐδίψησε πρὸς τὸν θεὸν τὸν ἰσχυρὸν τὸν ζῶντα οὐδὲ ἐπεπόθησε πρὸς τὸν θεὸν ὃν τρόπον ἐπιποθεῖ ἡ ἔλαφος ἐπὶ τὰς πηγὰς τῶν ὑδάτων οὐδὲ εἶπε· πότε ἄρα ἥξω καὶ ὀφθήσομαι τῷ προσώπῳ τοῦ θεοῦ; οὐδὲ ἐν ἑαυτῷ ἐλογίσατο ἃ διαλογισάμενος ὁ προφήτης, λεγομένου τοῦ·ο Ἀλλὰ καὶ εἰ φαυλίζοιεν ἡμᾶς καὶ ἐξευτελίζοιεν, Α ἤτοι ἀσεβεῖς ἢ μωροὺς ἀποκαλοῦντες οἱ ἀλλότριοι, τῆς κατὰ τὰς ἁγίας Γραφάς διαλέκτου υπομιμνησκώ- μεθα, ὅτι ἡ ἐπ' ἐλπίδι ἐλπὶς, ἡ ἔτι μικρὸν ἀποδοθεῖσα ἡμῖν, ἀποδοθήσεται ο διὰ φαυλισμόν χειλέων, διὰ γλώσ σης ἑτέρας. » Καὶ τὶς οὐκ ἂν προσδέχοιτο θλίψιν ἐπὶ θλίψει, ἵνα εὐθέως προσδέξηται καὶ ἐλπίδα ἐπ' ἐλπίδι ; λογισάμενος μετὰ Παύλου, ὅτι οὐκ ο ἄξια τα παθή ματα τοῦ νῦν καιροῦ, ν ὧν ώσπερεὶ ὠνούμεθα τὴν μα καριότητα, ο πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλύπτεσθαι εἰς ἡμᾶς· καὶ μάλιστα ἐπεὶ ι τὸ παραυτίκα ἐλαφρὰν τῆς θλίψεως ἡμῶν, » (ἐλαφρὸν τοῖς μὴ βαρουμένοις ὑπὸ τῶν περιεστηκότων καὶ τυγχάνον καὶ λεγόμε νου), ὅσῳ πλεῖον ὑπερβάλλον γίνεται, τοσούτῳ μείζον καὶ πλεῖον ο βάρος αἰώνιον (60) δόξης κατεργάζεται ἡμῖν, ο εἰ παρὰ τὸν καιρὸν τῶν θλιβόντων, καὶ ώσπερεί πιέζειν τὰς ψυχὰς ἡμῶν ἐθελόντων, ἀπο- στρέψαντες τὸ ἡγεμονικὸν ἀπὸ τῶν ἐπιπόνων, σκο- τῶμεν οὐ τὰ ἐνεστηκότα ἐπίπονα, ἀλλὰ τὰ διὰ τὴν ἐν τούτοις ὑπομονὴν τοῖς • νομίμως ο ἐν Χριστῷ ι ἀθλήσασι ο χάριτι Θεοῦ ἀποκείμενα, πολλαπλα σιάζοντος τὰς εὐεργεσίας, καὶ ὑπὲρ τὴν ἀξίαν τῶν τοῦ ἀγωνισαμένου καμάτων τοσαῦτα δωρουμένου, ὅτι ἂν πρέπῃ μὴ γλισχρολογουμένῳ διδόναι, τῷ μετ γαλοδώρῳ καὶ ἐπιστημόνως τὰς ἑαυτοῦ χάριτας με γεθύνοντι Θεῷ, ἐπὶ τοὺς, τῷ ὅση δύναμις καταπε- φρονηκέναι τοῦ ὀστρακίνου σκεύους, ἐπιδειξαμένους τὴν ὅλη ψυχῇ πρὸς αὐτὸν ἀγάπην. Β Ολῃ δὲ ψυχῇ νομίζω ἀγαπᾶσθαι τὸν Θεὸν ὑπὸ τῶν ἀποσπώντων καὶ διϊστάντων αὐτὴν, διὰ πολλὴν τῆς πρὸς τὸ κοινωνῆσαι τῷ Θεῷ προθυμίαν, οὐ μόνον ἀπὸ τοῦ γηΐ- νου σώματος (61), ἀλλὰ καὶ ἀπὸ παντὸς σώματος· οἷς οὐδὲ μετὰ περισπασμοῦ καὶ περιελκυσμοῦ τινος για νεται τὸ ἀποθέσθαι ο τὸ τῆς ταπεινώσεως σῶμα, ο όταν καιρὸς διδῷ διὰ τοῦ νομιζομένου θανάτου ἐκδύ- σασθαι τὸ σῶμα τοῦ θανάτου, » καὶ ἐπακουσθῆναι ἀποστολικῶς εὐξάμενον καὶ εἰπόντα· ο Ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος, τίς με ρύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου ; » Τίς γὰρ τῶν ἐν τῷ σκήνει στενα- ζόντων διὰ τὸ βαρεῖσθαι ὑπὸ τοῦ φθαρτοῦ σώματος οὐχὶ καὶ εὐχαριστήσει πρότερον εἰπών· « Τίς με φύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου ; » βλέ πων, ὅτι, διὰ τῆς ὁμιλίας ῥυσθεὶς ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου, ἁγίων ἀναφθέγξεται τό· ο Χάρις τῷ Θεῷ διὰ Χριστοῦ Ἰησοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν. » Εἰ δέ ν τιν: τὸ τοιοῦτο χαλεπόν φαίνεται, οὐκ ι ἐδίψησε πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ἰσχυρὸν τὸν ζῶντα, ο οὐδὲ ι ἐπεπόθησε πρὸς τὸν Θεὸν, ὃν τρόπον ἐπιποθεῖ ἡ ἔλαφος ἐπὶ τὰς πηγὰς τῶν ὑδάτων· οὐδὲ εἶπε· « Πότε έξω, καὶ ὀφθήσομαι τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ; . Οὐδὲ ἐν ἑαυτῷ ἐλογίσατο, ἃ διαλογισάμενος ὁ προφήτης, λε- γομένου τοῦ· ο Ποῦ ἔστιν ὁ Θεός σου : ν αὐτῷ, καθ' * καὶ ἀπὸ παντὸς σώματος. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. C Rom. vult, 18. Cor. iv, 17, 18. Ibid. 25. Psal. XLI, 1, 2. fecerint, sive impios sive stultos vocantes, divina- run meminerimus Scripturarum qui sit loquendi modus, spem scilicet super spem quæ adhuc pa- rum nobis concessa est, & propter irrisionem labio- rum, propter linguam alteram esse reddendam. Quis vero non susceperit tribulationem super tri- bulationem, ut statim et spem super spem acci- piat? reputans cum Paulo non esse condignas passiones hujus temporis v, » quibus beatitudinem veluti mercamur, e ad futuram gloriam quæ re- velabitur in nobis, maxime cum • momenta- neum et leve tribulationis nostræ ” › (quod qui- dem iis leve et est et dicitur qui a circumstantibus non gravantur) quanto amplius excedit, tanto majus et amplius « æternæ gloriæ pondus operetur in nobis, › si cum instabunt ii qui tribulant, et quasi premere animas nostras volunt, a laboribus avertamus animi principatum; et speciemus non quæ adsunt laboriosa, sed quæ propter præstitanı in illis patientiam iis qui ‹ legitime › in Christo <certaverint • gratia Dei reposita sunt, Dei, in- quam, qui beneficia multiplicat, et supra laborum in certamine toleratorum dignitate tanta largitur, quanta non parcum, sed magnificum illum Deum donare decet qui gratias suas scienter magnificat in cos qui spreto hoc testaceo vase pro viribus osten- derint se tota anima ipsum diligere. eam præ maximo cum Deo communicandi deside- rio non a terreno tantum corpore, sed et ab omni corpore abstrahunt ac divellunt, et quibus nec in- vitis nec reluctantibus accidit ut corpus humili- tatis › deponant 81, cum se tempus dederit ut per eam quæ mors esse putatur, corpus mortis › exuant, et exaudiatur is qui ad instar Apostoli precatus fuerit in hæc verba : «Infelix ego homo, quis me liberabit de corpore mortis hujus Quis enim eorum qui in hoc tabernaculo in- geniscunt, quod corruptibili corpore graventur, non etiam gratias aget cum prius dixerit : « Quis me liberabit de corpore mortis hujus ?> cernens se his prolatis de corpore mortis liberatum, sancte illud exclamaturum: Gratia Deo per Christu Jesum Dominum nostrum 63. » Si cui vero arduum id videtur, non «sitivit ad Deum fortem vivum, ▸ neque ‹ desideravit ad Deum, quemadmodum desi- derat cervus ad fontes aquarum ; » neque dixit : «Quando veniam, et apparebo ante faciem Dei "?, Nec secum ea reputavit quæ reputans Propheta, cum diceretur ei : « Ubi est Deus tuus ? effunde- bat per singulos dies in se animam suam, incre- [l Tim. 11, 5. Philipp. 1H, 21. * Rom. vit, 24. Sic Origenes libro De principiis, cap. 8, n. : « Videmus illos assumi... qui mortificantes membra sua, quæ sunt super ter- ram et transcendentes non solum corpoream natu- ram, verum etiam animæ ipsius ambiguos fragi- lesque motus, adjunxerint se Domino, facti ex integro spiritus. › Wetstenius. 2. Sed etsi alieni nos subsannaverint et nihili 3. Tota vero anima Deum ab iis diligi puto qui- (60) Αιώνιον. Forte legendum, αἰωνίου. (61) Οὐ μόνον ἀπὸ τοῦ γηίνου σώματος, ἀλλὰ
PG 11:567ποῦ ἐστιν ὁ θεός σου; αὐτῷ, καθ’ ἑκάστην ἡμέραν ἐξέχεεν ἐφ’ ἑαυτὸν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, ἐπιπλήσσων αὐτῇ ἔτι κατ’ ἀσθένειαν περιλύπῳ γινομένῃ καὶ συνταρασσομένῃ καὶ λέγων· ὅτι διελεύσομαι ἐν τόπῳ σκηνῆς θαυμαστῆς ἕως τοῦ οἴκου τοῦ θεοῦ, ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως καὶ ἐξομολογήσεως ἤχου ἑορτάζοντος. Εὐχόμην οὖν ὑμᾶς παρ’ ὅλον τὸν ἐνεστηκότα ἀγῶνα μεμνημένους τοῦ ἀποκειμένου πολλοῦ ἐν οὐρανοῖς μισθοῦ τοῖς διωχθεῖσι καὶ ὀνειδισθεῖσιν ἕνεκεν δικαιοσύνης καὶ ἕνεκεν τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου χαίρειν καὶ ἀγαλλιᾶν καὶ σκιρτᾶν, ὥσπερ οἱ ἀπόστολοι ἐχάρησάν ποτε καταξιωθέντες ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ ἀτιμασθῆναι. εἰ δὲ καί ποτε αἰσθάνοισθε συστολῆς περὶ τὴν ψυχὴν ὑμῶν, εἰπάτω αὐτῇ ὁ ἐν ἡμῖν Χριστοῦ νοῦς θελούσῃ τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτῇ καὶ αὐτὸν συγχεῖν· ἵνα τί περίλυπος εἶ ψυχή; καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με; ἔλπισον ἐπὶ τὸν θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· καὶ πάλιν.Α ἑκάστην ἡμέραν ἐξέχεεν ἐφ' ἑαυτὸν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, ἐπιπλήσσων αὐτῇ ἔτι κατ᾿ ἀσθένειαν περιλύπω για νομένῃ καὶ συνταρασσομένῃ, καὶ λέγων· . Οτι διε- λεύσομαι ἐν τόπῳ σκηνῆς θαυμαστῆς ἕως τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως καὶ ἐξομολογήσεως ἤχου ἑορτάζοντος. » Εὐχόμην οὖν ὑμᾶς παρ' ὅλον τὸν ἑστηκότα ἀγῶνα μεμνημένους τοῦ ἀποκειμένου πολλοῦ ἐν οὐρανοῖς μισθοῦ • τοῖς διωχθεῖσι καὶ ὀνειδισθεῖσιν ἕνεκεν δι καιοσύνης, καὶ ἕνεκεν τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, » χαι- ρειν καὶ ἀγαλλιᾷν καὶ σκιρτᾷν, ὥσπερ οἱ ἀπόστολοι ἐχάρησάν ποτε, ο καταξιωθέντες ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ ἀτιμασθῆναι. . Εἰ δέ ποτε καὶ αἰσθάνοισθε συστολῆς περὶ τὴν ψυχὴν ὑμῶν, εἰπάτω αὐτῇ ὁ ἐν ἡμῖν (62) Χριστοῦ νοῦς, θελούσῃ τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῇ Β καὶ αὐτὸν συγχεῖν· ι Ινα τί περίλυπος εἶ, ψυχή; καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με; Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Καὶ πάλιν (63)..... Είθε μὲν μηδαμῶς ταραχθείη ἡ ψυχή, ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτοῖς τοῖς δικαστηρίοις, καὶ παρὰ γυμνοῖς τοῖς ξί φεσιν ἐπιφερομένοις τῷ τραχήλῳ, φρουροῖτο ὑπὸ « τῆς ὑπερεχούσης πάντα νοῦν ο εἰρήνης τοῦ Θεοῦ, καὶ γαληνιάζοι, λογιζομένη, ο ὅτι οἱ ἐκδημοῦντες ἐκ τοῦ σώματος ἐνδημοῦσιν αὐτῷ τῷ τῶν ὅλων Κυ ρίῳ. » Εἰ δε μή τηλικοῦτοί εσμεν, ὡς ἀεὶ τὸ ἀτάρα- χον διατηρεῖν, κἂν μὴ ἐκχέοιτο, μηδὲ τοῖς ἔξω ἐμ- φαίνοιτο ἡ τῆς ψυχῆς ταραχή, ἵνα ἀπολογίας ὥραν ἔχωμεν πρὸς Θεὸν, λέγοντες αὐτῷ· ο Θεός μου, πρὸς ἐμαυτὸν ἡ ψυχή μου ἐταράχθη. • Μεμνῆσθαι δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος παρακαλεῖ καὶ τοῦ ἐν Ἡσαΐᾳ τοῦτον εἰρημένου τὸν τρόπον· . Μή φοβεῖσθε ὀνειδισμόν ἀνθρώπων, καὶ τῷ φαυλισμῷ αὐτῶν μὴ ἡττᾶσθε. » Καὶ γὰρ ἄτοπον, ἐναργῶς ἐφεστῶτος Θεοῦ τῇ τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῶν ἐν αὐτῷ κινήσει, καὶ τοῖς ἐν γῇ καὶ θαλάσσῃ ὑπὸ τῆς θείας τέχνης αὐτοῦ ἐπιτελου μένοις ἐν παντοδαπῶν ζώων καὶ φυτῶν γενέσεσι καὶ συστάσεσι, καὶ τροφαῖς καὶ αὐξήσεσι, καμμύσαι μὲν καὶ μὴ ἐνορᾷν Θεῷ, τρέψαι δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐπὶ φόβον τῶν μετ' ὀλίγον τεθνηξομένων καὶ παρα δοθησομένων τῇ κατ' ἀξίαν αὐτῶν δίκῃ. οι Τῷ μὲν οὖν Αβραάμ ποτε ὑπὸ Θεοῦ εἴρητο, • Εξελθε ἐκ τῆς γῆς σου· ν ἡμῖν δὲ τάχα μετ' ὀλί γον λεχθήσεται, Ἐξέλθετε ἀπὸ τῆς ὅλης γῆς· ᾧ πεί- θεσθαι καλὸν, ἵνα ἡμῖν ταχέως δείξῃ τοὺς οὐρανούς. ἐν οἷς ἐστιν ἡ καλουμένη τῶν οὐρανῶν βασιλεία. Περὶ μὲν οὖν πολλῶν ἀρετῶν ἔστιν ἰδεῖν τὸν βίον ἀγώνων πεπληρωμένον τοὺς ἀγωνιζομένους. Δόξουσι γὰρ περί μὲν σωφροσύνης καὶ ἕτεροι τῶν ἀπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ μερίδος ηγωνίσθαι πολλοί· καὶ μετὰ ἀνδρείας ένα- ποτεθνηκέναι τινὲς, τηροῦντες τὴν ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ δεσπότου πρόθεσιν φρονήσεώς τε ἐπιμελεῖσθαι οἱ περὶ τοὺς ἐξεταζομένους λόγους δεινοί· καὶ δικαιοσύνῃ ἑαυτοὺς ἐπιδεδωκέναι οἱ δικαίως ζῇν προτεθυμημένοι. Καὶ στρατεύεταί γε καθ' ἑκάστης ἀρετῆς ἤτοι τὸ τῆς σαρκὸς φρόνημα καὶ τὰ πολλὰ τῶν ἐκτός· περὶ δὲ ORIGENIS pans eam adhuc præ infirmitate tristem et pertur- batam, ac dicens : Quoniam transibe in locum tabernaculi admirabilis usque ad domum Dei in voce exsultationis et confessionis soni festum cele- brantis 88. , men memores multæ illius mercedis quæ in cœlis reposita est iis qui persecutionem et opprobria patiuntur propter justitiam, et propter Filium hominis ”, › gaudere, exsultare et tripudiare, sic- ut apostoli olim gavisi sunt, quoniam digni habiti sunt pro nomine ejus contumeliam pati ³. › Quod si quam in anima vestra sentiatis aliquando angustiam, dicat ei qui in vobis est spiritus Chri- .... sti, quem etiam illa, quantum in se est, vult con- fundere: Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo quoniam adhuc con. fitebor illi > Et rursus Utinam nequaquam turbetur anima, sed ante ipsa tribunalia, ante nudos enses jugulo admotos custodiatur a pace Dei quæ exsuperat omnem sensum ", › et tran- quilla sit, reputans eos qui ‹ peregrinantur a cor- pore, praesentes esse ad universorum Dominum 90, Sed si tales non summus ut possimus semper animæ tranquillitatém servare, saltem non effundatur, nec extraneis appareat ejus commotio, ut defensionis Jocus nobis apud Deum supersit, dicentibus: Deus meus, ad meipsum anima mea turbata est ”¹.› Me- minisse autem nos ratio admonet et illius dicti quod apud Isaiam sic habet: Nolite timere op- probrium hominum, et despectu eorum ne franga- mini . . Cum enim Deus coli siderumque moli- bus acriter sit intentus, iisque omnibus quæ et in terra et in mari divina ejus arte perficiuntur, ut omnis generis animantia plantæque et generentur, et consistant, et alantur, et augeantur, absurdum fuerit nos connivere, nec Deum respicere, sed oculos convertere ad homines brevi morituros et tradendos meritis suppliciis, hosque timere. 5. Abrahamo dixit olim Deus: ‹ Egredere «le terra tua "; » nobis forte ab eo brevi dicetur : Exite de universa terra ; cui obedire bonum est, ut nobis cito cœlos ostendat in quibus est id quod di- citur regnum cœlorum. Multarum virtutum causa vilam certaminibus plenam esse, opus est eos qui certant videre. Enimvero pro temperantia vide- buntur multi etiam a Dei partibus alieni decertasse, nonnullique mortem fortiter obire maluisse quam communem dominum deserere; item prudentia operam dedisse qui rebus ratione tractandis exa- minandisque prestiterunt ; ac justitiæ se tradidisse, qui juste vivere sibi proposuerunt; ita adversus singulas virtutes militat aut carnis prudentia, aut pleraque extranea; at pro pietate solum pugnat C D ss Peal. xLI, 4. ** Matth. v, 4I, 12. Act. v, 41. Psal, vi, 2. Isa. LI, 7. Gen. xi, f. Psal. XLI, 6. "Philip. v, 7. Cor. v, 8. aliquem Scripturæ locum priori similem quem ama- nuensis in ms. codice omiserit. 4. Velim igitur vos, per omne quod instat certa- (62) Ημῖν. Forte legendum, ὑμῖν. (63) Καὶ πάλιν. Suspicor consecutum fuisse
PG 11:568εἴθε μὲν μηδαμῶς μὴ ταραχθείη ἡ ψυχὴ, ἀλλὰ καὶ παρ’ αὐτοῖς τοῖς δικαστηρίοις καὶ παρὰ γυμνοῖς τοῖς ξίφεσιν ἐπιφερομένοις τῷ τραχήλῳ φρουροῖτο ὑπὸ τῆς ὑπερεχούσης πάντα νοῦν εἰρήνης τοῦ θεοῦ καὶ γαληνιάζοι, λογιζομένη ὅτι οἱ ἐκδημοῦντες ἐκ τοῦ σώματος ἐνδημοῦσιν αὐτῷ τῷ τῶν ὅλων κυρίῳ· εἰ δὲ μὴ τηλικοῦτοί ἐσμεν, ὡς ἀεὶ τὸ ἀτάραχον διατηρεῖν, κἂν μὴ ἐκχέοιτο μηδὲ τοῖς ἔξω ἐμφαίνοιτο ἡ τῆς ψυχῆς ταραχὴ, ἵνα ἀπολογίας χώραν ἔχωμεν πρὸς θεὸν λέγοντες αὐτῷ· ὁ θεός μου, πρὸς ἐμαυτὸν ἡ ψυχή μου ἐταράχθη. μεμνῆσθαι δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος παρακαλεῖ καὶ τοῦ ἐν Ἡσαί̈ᾳ τοῦτον εἰρημένου τὸν τρόπον· μὴ φοβεῖσθε ὀνειδισμὸν ἀνθρώπων, καὶ τῷ φαυλισμῷ αὐτῶν μὴ ἡττᾶσθε. καὶ γὰρ ἄτοπον ἐναργῶς ἐφεστῶτος θεοῦ τῇ τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῶν ἐν αὐτῷ κινήσει καὶ τοῖς ἐν γῇ καὶ θαλάσσῃ ὑπὸ τῆς θείας τέχνης αὐτοῦ ἐπιτελουμένοις ἐν παντοδαπῶν ζῴων καὶ φυτῶν γενέσεσι καὶ συστάσεσι καὶ τροφαῖς καὶ αὐξήσεσι καμμύσαι μὲν καὶ μὴ ἐνορᾶν θεῷ, τρέψαι δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐπὶ φόβον τῶν μετ’ ὀλίγον τεθνηξομένων καὶ παραδοθησομένων τῇ κατ’ ἀξίαν αὐτῶν δίκῃ. Τῷ μὲν οὖν Ἀβραάμ ποτε ὑπὸ θεοῦ εἴρητο·Α ἑκάστην ἡμέραν ἐξέχεεν ἐφ' ἑαυτὸν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, ἐπιπλήσσων αὐτῇ ἔτι κατ᾿ ἀσθένειαν περιλύπω για νομένῃ καὶ συνταρασσομένῃ, καὶ λέγων· . Οτι διε- λεύσομαι ἐν τόπῳ σκηνῆς θαυμαστῆς ἕως τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως καὶ ἐξομολογήσεως ἤχου ἑορτάζοντος. » Εὐχόμην οὖν ὑμᾶς παρ' ὅλον τὸν ἑστηκότα ἀγῶνα μεμνημένους τοῦ ἀποκειμένου πολλοῦ ἐν οὐρανοῖς μισθοῦ • τοῖς διωχθεῖσι καὶ ὀνειδισθεῖσιν ἕνεκεν δι καιοσύνης, καὶ ἕνεκεν τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, » χαι- ρειν καὶ ἀγαλλιᾷν καὶ σκιρτᾷν, ὥσπερ οἱ ἀπόστολοι ἐχάρησάν ποτε, ο καταξιωθέντες ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ ἀτιμασθῆναι. . Εἰ δέ ποτε καὶ αἰσθάνοισθε συστολῆς περὶ τὴν ψυχὴν ὑμῶν, εἰπάτω αὐτῇ ὁ ἐν ἡμῖν (62) Χριστοῦ νοῦς, θελούσῃ τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῇ Β καὶ αὐτὸν συγχεῖν· ι Ινα τί περίλυπος εἶ, ψυχή; καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με; Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. » Καὶ πάλιν (63)..... Είθε μὲν μηδαμῶς ταραχθείη ἡ ψυχή, ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτοῖς τοῖς δικαστηρίοις, καὶ παρὰ γυμνοῖς τοῖς ξί φεσιν ἐπιφερομένοις τῷ τραχήλῳ, φρουροῖτο ὑπὸ « τῆς ὑπερεχούσης πάντα νοῦν ο εἰρήνης τοῦ Θεοῦ, καὶ γαληνιάζοι, λογιζομένη, ο ὅτι οἱ ἐκδημοῦντες ἐκ τοῦ σώματος ἐνδημοῦσιν αὐτῷ τῷ τῶν ὅλων Κυ ρίῳ. » Εἰ δε μή τηλικοῦτοί εσμεν, ὡς ἀεὶ τὸ ἀτάρα- χον διατηρεῖν, κἂν μὴ ἐκχέοιτο, μηδὲ τοῖς ἔξω ἐμ- φαίνοιτο ἡ τῆς ψυχῆς ταραχή, ἵνα ἀπολογίας ὥραν ἔχωμεν πρὸς Θεὸν, λέγοντες αὐτῷ· ο Θεός μου, πρὸς ἐμαυτὸν ἡ ψυχή μου ἐταράχθη. • Μεμνῆσθαι δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος παρακαλεῖ καὶ τοῦ ἐν Ἡσαΐᾳ τοῦτον εἰρημένου τὸν τρόπον· . Μή φοβεῖσθε ὀνειδισμόν ἀνθρώπων, καὶ τῷ φαυλισμῷ αὐτῶν μὴ ἡττᾶσθε. » Καὶ γὰρ ἄτοπον, ἐναργῶς ἐφεστῶτος Θεοῦ τῇ τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῶν ἐν αὐτῷ κινήσει, καὶ τοῖς ἐν γῇ καὶ θαλάσσῃ ὑπὸ τῆς θείας τέχνης αὐτοῦ ἐπιτελου μένοις ἐν παντοδαπῶν ζώων καὶ φυτῶν γενέσεσι καὶ συστάσεσι, καὶ τροφαῖς καὶ αὐξήσεσι, καμμύσαι μὲν καὶ μὴ ἐνορᾷν Θεῷ, τρέψαι δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐπὶ φόβον τῶν μετ' ὀλίγον τεθνηξομένων καὶ παρα δοθησομένων τῇ κατ' ἀξίαν αὐτῶν δίκῃ. οι Τῷ μὲν οὖν Αβραάμ ποτε ὑπὸ Θεοῦ εἴρητο, • Εξελθε ἐκ τῆς γῆς σου· ν ἡμῖν δὲ τάχα μετ' ὀλί γον λεχθήσεται, Ἐξέλθετε ἀπὸ τῆς ὅλης γῆς· ᾧ πεί- θεσθαι καλὸν, ἵνα ἡμῖν ταχέως δείξῃ τοὺς οὐρανούς. ἐν οἷς ἐστιν ἡ καλουμένη τῶν οὐρανῶν βασιλεία. Περὶ μὲν οὖν πολλῶν ἀρετῶν ἔστιν ἰδεῖν τὸν βίον ἀγώνων πεπληρωμένον τοὺς ἀγωνιζομένους. Δόξουσι γὰρ περί μὲν σωφροσύνης καὶ ἕτεροι τῶν ἀπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ μερίδος ηγωνίσθαι πολλοί· καὶ μετὰ ἀνδρείας ένα- ποτεθνηκέναι τινὲς, τηροῦντες τὴν ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ δεσπότου πρόθεσιν φρονήσεώς τε ἐπιμελεῖσθαι οἱ περὶ τοὺς ἐξεταζομένους λόγους δεινοί· καὶ δικαιοσύνῃ ἑαυτοὺς ἐπιδεδωκέναι οἱ δικαίως ζῇν προτεθυμημένοι. Καὶ στρατεύεταί γε καθ' ἑκάστης ἀρετῆς ἤτοι τὸ τῆς σαρκὸς φρόνημα καὶ τὰ πολλὰ τῶν ἐκτός· περὶ δὲ ORIGENIS pans eam adhuc præ infirmitate tristem et pertur- batam, ac dicens : Quoniam transibe in locum tabernaculi admirabilis usque ad domum Dei in voce exsultationis et confessionis soni festum cele- brantis 88. , men memores multæ illius mercedis quæ in cœlis reposita est iis qui persecutionem et opprobria patiuntur propter justitiam, et propter Filium hominis ”, › gaudere, exsultare et tripudiare, sic- ut apostoli olim gavisi sunt, quoniam digni habiti sunt pro nomine ejus contumeliam pati ³. › Quod si quam in anima vestra sentiatis aliquando angustiam, dicat ei qui in vobis est spiritus Chri- .... sti, quem etiam illa, quantum in se est, vult con- fundere: Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo quoniam adhuc con. fitebor illi > Et rursus Utinam nequaquam turbetur anima, sed ante ipsa tribunalia, ante nudos enses jugulo admotos custodiatur a pace Dei quæ exsuperat omnem sensum ", › et tran- quilla sit, reputans eos qui ‹ peregrinantur a cor- pore, praesentes esse ad universorum Dominum 90, Sed si tales non summus ut possimus semper animæ tranquillitatém servare, saltem non effundatur, nec extraneis appareat ejus commotio, ut defensionis Jocus nobis apud Deum supersit, dicentibus: Deus meus, ad meipsum anima mea turbata est ”¹.› Me- minisse autem nos ratio admonet et illius dicti quod apud Isaiam sic habet: Nolite timere op- probrium hominum, et despectu eorum ne franga- mini . . Cum enim Deus coli siderumque moli- bus acriter sit intentus, iisque omnibus quæ et in terra et in mari divina ejus arte perficiuntur, ut omnis generis animantia plantæque et generentur, et consistant, et alantur, et augeantur, absurdum fuerit nos connivere, nec Deum respicere, sed oculos convertere ad homines brevi morituros et tradendos meritis suppliciis, hosque timere. 5. Abrahamo dixit olim Deus: ‹ Egredere «le terra tua "; » nobis forte ab eo brevi dicetur : Exite de universa terra ; cui obedire bonum est, ut nobis cito cœlos ostendat in quibus est id quod di- citur regnum cœlorum. Multarum virtutum causa vilam certaminibus plenam esse, opus est eos qui certant videre. Enimvero pro temperantia vide- buntur multi etiam a Dei partibus alieni decertasse, nonnullique mortem fortiter obire maluisse quam communem dominum deserere; item prudentia operam dedisse qui rebus ratione tractandis exa- minandisque prestiterunt ; ac justitiæ se tradidisse, qui juste vivere sibi proposuerunt; ita adversus singulas virtutes militat aut carnis prudentia, aut pleraque extranea; at pro pietate solum pugnat C D ss Peal. xLI, 4. ** Matth. v, 4I, 12. Act. v, 41. Psal, vi, 2. Isa. LI, 7. Gen. xi, f. Psal. XLI, 6. "Philip. v, 7. Cor. v, 8. aliquem Scripturæ locum priori similem quem ama- nuensis in ms. codice omiserit. 4. Velim igitur vos, per omne quod instat certa- (62) Ημῖν. Forte legendum, ὑμῖν. (63) Καὶ πάλιν. Suspicor consecutum fuisse
PG 11:569ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου, ἡμῖν δὲ τάχα μετ’ ὀλίγον λεχθήσεται· ἐξέλθετε ἀπὸ τῆς ὅλης γῆς· ᾧ πείθεσθαι καλὸν, ἵνα ἡμῖν ταχέως δείξῃ τοὺς οὐρανοὺς, ἐν οἷς ἐστιν ἡ καλουμένη τῶν οὐρανῶν βασιλεία. περὶ μὲν οὖν πολλῶν ἀρετῶν ἔστιν ἰδεῖν τὸν βίον ἀγώνων πεπληρωμένον καὶ τοὺς ἀγωνιζομένους. δόξουσι γὰρ περὶ μὲν σωφροσύνης καὶ ἕτεροι τῶν ἀπὸ τῆς τοῦ θεοῦ μερίδος ἠγωνίσθαι πολλοὶ, καὶ μετὰ ἀνδρείας ἐναποτεθνηκέναι τινὲς τηροῦντες τὴν ὑπὲρ τοῦ κοινοῦ δεσπότου πρόθεσιν, φρονήσεώς τε ἐπιμεμελῆσθαι οἱ περὶ τοὺς ἐξεταζομένους λόγους δεινοὶ, καὶ δικαιοσύνῃ ἑαυτοὺς ἐπιδεδωκέναι οἱ δικαίως ζῆν προτεθειμένοι. καὶ στρατεύεταί γε καθ’ ἑκάστης ἀρετῆς ἤτοι τὸ τῆς σαρκὸς φρόνημα [ἢ] καὶ τὰ πολλὰ τῶν ἐκτός· περὶ δὲ εὐσεβείας μόνον τὸ ἐκλεκτὸν ἀγωνίζεται γένος, τὸ βασίλειον ἱεράτευμα, τὸ ἔθνος τὸ ἅγιον, ὁ λαὸς ὁ εἰς περιποίησιν· οὐδὲ μέχρι τοῦ δοκεῖν δεικνύντων τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων ὅτι, εἰ ἔστι τὰ ἀνταγωνιζόμενα τοῖς εὐσεβέσι, προτίθενται ὑπὲρ εὐσεβείας ἀποθνῄσκειν προτιμῶντες τὸν μετ’ εὐσεβείας θάνατον τοῦ μετὰ ἀσεβείας ζῆν.εὐσεβείας μόνον « Τὸ ἐκλεκτὸν ὁ ἀγωνίζεται ο γένος, Α • τὸ βασίλειον ἱεράτευμα, τὸ ἔθνος τὸ ἅγιον, ὁ λαὸς ὁ εἰς περιποίησιν· ο οὐδὲ μέχρι τοῦ δοκεῖν δεικνύντων τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, ὅτι, εἰ ἔστι τὰ ἀνταγωνιζό μενα τοῖς εὐσεβέσι, προτίθενται ὑπὲρ εὐσεβείας ἀπο- θνήσκειν, προτιμῶντες τὸν μετ᾿ εὐσεβείας θάνατον τοῦ μετ' ἀσεβείας ζην (64). Διόπερ ο καρδίᾳ μὲν ο ὁ Θεὸς τοῖς τοιούτοις ι πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν, ο καταλαμβά νουσιν, ὅτι οὔτε δικαιωθήσονται, ἐὰν μὴ οὕτω πι- στεύσωσι τῷ Θεῷ τῆς καρδίας αὐτῶν οὕτω διακειμέ νης, οὔτε ἐν σωτηρία ἔσονται, ἐὰν μὴ ὁποία ἡ διάθε σις ᾖ, τοιοῦτος καὶ ὁ λόγος. Ἑαυτοὺς γὰρ ἀπατῶσιν οἱ νομίζοντες ἀρχεῖν πρὸς τὸ τυχεῖν ἐν Χριστῷ τέλους, τ), ο Καρδίᾳ γὰρ πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην· ο καν μὴ προσῇ τὸ, ο Στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτη- φίαν. ο Καὶ ἔστι γε εἰπεῖν, ὅτι μᾶλλον ἔστι τοῖς χεί- λέσι τιμάν, τὴν καρδίαν πόρρω ἔχοντα ἀπὸ Θεοῦ, ἤπερ τῇ καρδίᾳ τιμᾶν αὐτὸν, τοῦ στόματος μὴ ὁμολο- γοῦντος εἰς σωτηρίαν Καὶ εἴποιμ' ἄν, ὅτι οἱ ἐπὶ δικαστηρίου ἐξομνύμενοι τὸν Χριστιανισμὸν, ἢ πρὸ δικαστηρίου, οὐ λατρεύουσι μὲν, προσκυνοῦσι δὲ τοῖς εἰδώλοις (65), λαμβάνοντες τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ματαίῳ καὶ ἀψύχῳ ὕλῃ. Προσεκύνουν δὲ οὕτω, καὶ οὐκ ἐλάτρευον εἰδώ- λας ὁ βεβηλωθείς λαὸς εἰς τὰς θυγατέρας Μωάβ· γέ γραπται γοῦν αὐταῖς λέξεσιν, ὅτι « Ἐκάλεσαν αὐτοὺς ἐπὶ ταῖς θυσίαις τῶν εἰδώλων αὐτῶν· καὶ ἔφαγεν ὁ λαὸς τῶν θυσιῶν αὐτῶν· καὶ προσεκύνησαν τοῖς εἰ δώλοις αὐτῶν· καὶ ἐτελέσθη Ἰσραὴλ τῷ Βεελφεγώρ. » Καὶ παρατήρει, ὅτι οὐκ εἴρηται· Καὶ ἐλάτρευσαν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· οὐδὲ γὰρ οἷόν τε ἦν μετὰ τοσαῦτα σημεῖα καὶ τέρατα, ὑπὸ μίαν καιροῦ ῥοπὴν πεισθῆ- καὶ ὑπὸ τῶν γυναικῶν μεθ' ὧν ἐξεπόρνευον, πρὸς τὸ νομίσαι θεοὺς τὰ εἴδωλα. Τάχα δὲ οὕτω καὶ κατὰ τὴν " | τοῦ μετὰ ἀσεβείας ζῇν. Αἱροῦ καλῶς τεθνάναι μᾶλλον ἢ ζῆν αἰσχρῶς, « Ει δ Κρείττόν ἐστι τεθνάναι μᾶλλον ἢ την αἰσχρῶς. • Σωκράτης ελλετο, κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτῷ εὔλογον, κρεῖττον αὐτῷ εἶναι φιλοσόφως ἀποθανεῖν ἢ ἀφιλοσόφως ζήν. Εἴη δ' ἂν κἀκείνοις αἱρετὸν τὸ δοκεῖν κατηγορουμένοις τεθνάναι μᾶλλον ἢ ζην, ὑπὲρ τοῦ οἰκείου Θεοῦ· ὅθεν καὶ νικώσι προϊέμενοι τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς ἤπερ πειθόμενοι οἷς ἀξιοῦτε πράτ- τειν αὐτούς • Περὶ στεφάνων, δώλοις. προσκύνησιν οι λατρείαν, καὶ προσεκύνησε τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. λατρεία προσκύνησις Αt προσκύνησις Η οἱ ἀναγνῶ σται τὸν δῆμον μὴ προσκυνῶσιν, « προσκύνησις Προσκυνοῦμεν καὶ ἀνθρώπους καὶ ἀγγέλους, καὶ ἁγίους, οὐ μὴν λατρεύομεν αὐτοῖς. Κύριον γάρ, φησὶ Μωϋσῆς, καὶ τὸν Θεόν σου προσκυ νήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. Ὅρα, πῶς ἐπὶ τοῦ λατρεύσεις προσέθηκε τὸ μόνον, ἐπὶ δὲ τοῦ προσ κυνήσεις οὐδαμῶς· ὥστε προσκυνεῖν μὲν ἔξεστι, τι μῆς γὰρ ἔμφασίς ἐστιν ἡ προσκύνησις, λατρεύειν δὲ EXHORTATIO AD MARTYRIUM. genus electum, regale sacerdotium, gens sancta, populus acquisitionis ",, ceteris hominibus ne spe- cie quidem ostendentibus se, etsi sunt quæ piis ad- versentur, pro pietate mori propositum habere, pietati conjunctam mortem vitæ impietati conjun- clæ præponentes. Quare hi sunt quibus Deus «corde creditur ad justitiam, ore autem confessio fit ad salutein”, › cum percipiant neque se justificari posse nisi sic Deo credant et ita corde affecti sint, neque salvos futuros, nisi qualis affectus, talis et sermo sit. Se enim ipsos decipiunt qui ad conse- quendum in Christo finem sufficere putant illud : • Corde creditur ad justitiam, non adjecto altero: ‹ Ore autem confessio fit ad salutein.› Ac dici potest magis posse labiis honorari Deum ab illo qui longe cor ab eo habuerit, quam corde honorari, cum ore confessio non fit ad salutem. Pet. 11, 9. Etiam ethnicis hoc tritum esse observavit Wetstenius. Isocrates ad Nicoclem: elige potius bene mori, quam turpiter vivere. . Laud. Helena : Praestat mori quam turpiter vivere. Origenes lib. ut contra Celsum, n. : Malnit Socrates propositi tenax mortem philoso plo dignam oppetere, quam indiguam philosophie vitam exigere. Sed parum pie moritur qui cicu- tam bibit. Longe aliter Christiani quibus, teste Eusebio lib. v Hist. eccl., c. 13, ipse imperator Antoninus in epist. ad commune Asiæ testimonium perhibet : illis longe optabilius fuerit ut in jus vocati mortem oppetere videantur pro Deo suo, quam at incolumnes remaneant; ita victores eva- dunt, animas suas potius projicientes, quam ut ea facere, quæ vos jubetis, in animum suum indu- Cant. Sic de iisdem Prudentius Lymno 10, canit : Romn. x, 10. * Num. xxv, 2, 3. hocce B C D etiam antequam ducantur ad tribunal, Christiani- smum ejurant, non colere quidem idola, ado- rare tamen, assumentes nomen Domini Dei in va- nam et inanimatam materiam. Sic adoravit idola, non coluit populus cum filiabus Moab contaminatus, de quo scriptum est his ipsis verbis: Vocave- runt eos ad sacrificia idolorum suorum, et comedit populus ex illis sacrificiis, et adoraverunt deos ea- rum, initiatusque est Israel Beelphegor”. › Observa non dictum esse et coluerunt Deos earum ; neque enim fieri poterat ut post tot signa totque prodi- gia, unico temporis momento eo adducerentur a mulieribus cum quibus scortabantur, ut idola đeos esse putarent. Forsitan et vitulum quem in Exodo Distinguit Origenes, ut adnotavit Wetste. nius, adducitque locutun Num. xxv, 2, ubi Hebræa verba, et incurvaverunt se diis earum; » a LXX redduntur, Itaque secun dum Origenem intimus est cordis affectus quo supremium rei adoratæ in nos imperium agno, scitur et colitur; vero, cultus ejusmodi exterior professio. Alterutrum cultum hoc strictiori sensu sumptum ne idolis præstemus aut ulli creatæ rei, manifeste vetat præceptum Decalogi secundum Exod. xx. vero interdum alio sumi- tur sensu, et ad politicum civilemque honoris cul- tum trahitur, Reg. xvii. 21, atque alibi passim. Sic in can. concil. Carthag. saucitur, lectores populum non adorent, id est, Zonara explicante, ut debi- tum sacerdotibus honorem illis solis deferant, ne- que ad populum salutandi gratia se pariter vertant. Imo interdum religiosum quoddam ol- sequium et observantiam erga angelos et sanclos denotat. Sic Anastasius Antiochenus in epist. ad scholasticos quosdam : Fiza el statuta est omnibus sententia Fidem tueri, vel libenter emori. • (64) Προτιμώντες τὸν μετ᾿ εὐσεβείας θάνατον 6. Atque dixerim eos qui pro tribunali, aut (65) Οὐ λατρεύουσι μὲν, προσκυνοῦσι δὲ τοῖς εἰ οὐδαμῶς. : Adoramus etiam homines et angelus et
καὶ ἕκαστός γε τῶν ἀπὸ τοῦ ἐκλεκτοῦ γένους εἶναι θελόντων ἀκούειν πείθεται θεοῦ παντὶ καιρῷ λέγοντος, καὶ ὅτε ἐπιβουλεύουσιν αὐτῷ οἱ προφάσει τοῦ εἶναι πολύθεοι ὄντες ἄθεοι, τό· οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ καὶ τό· ὄνομα θεῶν ἑτέρων οὐκ ἀναμνησθήσεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, οὐδὲ ὀνομασθήσεται ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν. διόπερ καρδίᾳ μὲν ὁ θεὸς τοῖς τοιούτοις πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται τοῖς τοιούτοις εἰς σωτηρίαν, καταλαμβάνουσιν ὅτι οὔτε δικαιωθήσονται, ἐὰν μὴ οὕτω πιστεύσωσι τῷ θεῷ τῆς καρδίας αὐτῶν οὕτω διακειμένης, οὔτε ἐν σωτηρίᾳ ἔσονται, ἐὰν μὴ ὁποία ἡ διάθεσις ᾖ, τοιοῦτος καὶ ὁ λόγος. ἑαυτοὺς γὰρ ἀπατῶσιν οἱ νομίζοντες ἀρκεῖν πρὸς τὸ τυχεῖν ἐν Χριστῷ τέλους τό· καρδίᾳ γὰρ πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην, κἂν μὴ προσῇ τό· στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν. καὶ ἔστι γε εἰπεῖν ὅτι μᾶλλόν ἐστι τοῖς χείλεσι τιμᾶν τὴν καρδίαν πόῤῥω ἔχοντα ἀπὸ θεοῦ, ἤπερ τῇ καρδίᾳ τιμᾶν αὐτὸν, τοῦ στόματος μὴ ὁμολογοῦντος εἰς σωτηρίαν. Εἴπερ δὲ ὁ φάσκων· οὐ ποιήσεις σεαυτῷ εἴδωλον οὐδὲ παντὸς ὁμοίωμα καὶ τὰ ἑξῆς, ὡς διαφερόντων πρὸς ἄλληλα τοῦ·εὐσεβείας μόνον « Τὸ ἐκλεκτὸν ὁ ἀγωνίζεται ο γένος, Α • τὸ βασίλειον ἱεράτευμα, τὸ ἔθνος τὸ ἅγιον, ὁ λαὸς ὁ εἰς περιποίησιν· ο οὐδὲ μέχρι τοῦ δοκεῖν δεικνύντων τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, ὅτι, εἰ ἔστι τὰ ἀνταγωνιζό μενα τοῖς εὐσεβέσι, προτίθενται ὑπὲρ εὐσεβείας ἀπο- θνήσκειν, προτιμῶντες τὸν μετ᾿ εὐσεβείας θάνατον τοῦ μετ' ἀσεβείας ζην (64). Διόπερ ο καρδίᾳ μὲν ο ὁ Θεὸς τοῖς τοιούτοις ι πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν, ο καταλαμβά νουσιν, ὅτι οὔτε δικαιωθήσονται, ἐὰν μὴ οὕτω πι- στεύσωσι τῷ Θεῷ τῆς καρδίας αὐτῶν οὕτω διακειμέ νης, οὔτε ἐν σωτηρία ἔσονται, ἐὰν μὴ ὁποία ἡ διάθε σις ᾖ, τοιοῦτος καὶ ὁ λόγος. Ἑαυτοὺς γὰρ ἀπατῶσιν οἱ νομίζοντες ἀρχεῖν πρὸς τὸ τυχεῖν ἐν Χριστῷ τέλους, τ), ο Καρδίᾳ γὰρ πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην· ο καν μὴ προσῇ τὸ, ο Στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτη- φίαν. ο Καὶ ἔστι γε εἰπεῖν, ὅτι μᾶλλον ἔστι τοῖς χεί- λέσι τιμάν, τὴν καρδίαν πόρρω ἔχοντα ἀπὸ Θεοῦ, ἤπερ τῇ καρδίᾳ τιμᾶν αὐτὸν, τοῦ στόματος μὴ ὁμολο- γοῦντος εἰς σωτηρίαν Καὶ εἴποιμ' ἄν, ὅτι οἱ ἐπὶ δικαστηρίου ἐξομνύμενοι τὸν Χριστιανισμὸν, ἢ πρὸ δικαστηρίου, οὐ λατρεύουσι μὲν, προσκυνοῦσι δὲ τοῖς εἰδώλοις (65), λαμβάνοντες τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ματαίῳ καὶ ἀψύχῳ ὕλῃ. Προσεκύνουν δὲ οὕτω, καὶ οὐκ ἐλάτρευον εἰδώ- λας ὁ βεβηλωθείς λαὸς εἰς τὰς θυγατέρας Μωάβ· γέ γραπται γοῦν αὐταῖς λέξεσιν, ὅτι « Ἐκάλεσαν αὐτοὺς ἐπὶ ταῖς θυσίαις τῶν εἰδώλων αὐτῶν· καὶ ἔφαγεν ὁ λαὸς τῶν θυσιῶν αὐτῶν· καὶ προσεκύνησαν τοῖς εἰ δώλοις αὐτῶν· καὶ ἐτελέσθη Ἰσραὴλ τῷ Βεελφεγώρ. » Καὶ παρατήρει, ὅτι οὐκ εἴρηται· Καὶ ἐλάτρευσαν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· οὐδὲ γὰρ οἷόν τε ἦν μετὰ τοσαῦτα σημεῖα καὶ τέρατα, ὑπὸ μίαν καιροῦ ῥοπὴν πεισθῆ- καὶ ὑπὸ τῶν γυναικῶν μεθ' ὧν ἐξεπόρνευον, πρὸς τὸ νομίσαι θεοὺς τὰ εἴδωλα. Τάχα δὲ οὕτω καὶ κατὰ τὴν " | τοῦ μετὰ ἀσεβείας ζῇν. Αἱροῦ καλῶς τεθνάναι μᾶλλον ἢ ζῆν αἰσχρῶς, « Ει δ Κρείττόν ἐστι τεθνάναι μᾶλλον ἢ την αἰσχρῶς. • Σωκράτης ελλετο, κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτῷ εὔλογον, κρεῖττον αὐτῷ εἶναι φιλοσόφως ἀποθανεῖν ἢ ἀφιλοσόφως ζήν. Εἴη δ' ἂν κἀκείνοις αἱρετὸν τὸ δοκεῖν κατηγορουμένοις τεθνάναι μᾶλλον ἢ ζην, ὑπὲρ τοῦ οἰκείου Θεοῦ· ὅθεν καὶ νικώσι προϊέμενοι τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς ἤπερ πειθόμενοι οἷς ἀξιοῦτε πράτ- τειν αὐτούς • Περὶ στεφάνων, δώλοις. προσκύνησιν οι λατρείαν, καὶ προσεκύνησε τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. λατρεία προσκύνησις Αt προσκύνησις Η οἱ ἀναγνῶ σται τὸν δῆμον μὴ προσκυνῶσιν, « προσκύνησις Προσκυνοῦμεν καὶ ἀνθρώπους καὶ ἀγγέλους, καὶ ἁγίους, οὐ μὴν λατρεύομεν αὐτοῖς. Κύριον γάρ, φησὶ Μωϋσῆς, καὶ τὸν Θεόν σου προσκυ νήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. Ὅρα, πῶς ἐπὶ τοῦ λατρεύσεις προσέθηκε τὸ μόνον, ἐπὶ δὲ τοῦ προσ κυνήσεις οὐδαμῶς· ὥστε προσκυνεῖν μὲν ἔξεστι, τι μῆς γὰρ ἔμφασίς ἐστιν ἡ προσκύνησις, λατρεύειν δὲ EXHORTATIO AD MARTYRIUM. genus electum, regale sacerdotium, gens sancta, populus acquisitionis ",, ceteris hominibus ne spe- cie quidem ostendentibus se, etsi sunt quæ piis ad- versentur, pro pietate mori propositum habere, pietati conjunctam mortem vitæ impietati conjun- clæ præponentes. Quare hi sunt quibus Deus «corde creditur ad justitiam, ore autem confessio fit ad salutein”, › cum percipiant neque se justificari posse nisi sic Deo credant et ita corde affecti sint, neque salvos futuros, nisi qualis affectus, talis et sermo sit. Se enim ipsos decipiunt qui ad conse- quendum in Christo finem sufficere putant illud : • Corde creditur ad justitiam, non adjecto altero: ‹ Ore autem confessio fit ad salutein.› Ac dici potest magis posse labiis honorari Deum ab illo qui longe cor ab eo habuerit, quam corde honorari, cum ore confessio non fit ad salutem. Pet. 11, 9. Etiam ethnicis hoc tritum esse observavit Wetstenius. Isocrates ad Nicoclem: elige potius bene mori, quam turpiter vivere. . Laud. Helena : Praestat mori quam turpiter vivere. Origenes lib. ut contra Celsum, n. : Malnit Socrates propositi tenax mortem philoso plo dignam oppetere, quam indiguam philosophie vitam exigere. Sed parum pie moritur qui cicu- tam bibit. Longe aliter Christiani quibus, teste Eusebio lib. v Hist. eccl., c. 13, ipse imperator Antoninus in epist. ad commune Asiæ testimonium perhibet : illis longe optabilius fuerit ut in jus vocati mortem oppetere videantur pro Deo suo, quam at incolumnes remaneant; ita victores eva- dunt, animas suas potius projicientes, quam ut ea facere, quæ vos jubetis, in animum suum indu- Cant. Sic de iisdem Prudentius Lymno 10, canit : Romn. x, 10. * Num. xxv, 2, 3. hocce B C D etiam antequam ducantur ad tribunal, Christiani- smum ejurant, non colere quidem idola, ado- rare tamen, assumentes nomen Domini Dei in va- nam et inanimatam materiam. Sic adoravit idola, non coluit populus cum filiabus Moab contaminatus, de quo scriptum est his ipsis verbis: Vocave- runt eos ad sacrificia idolorum suorum, et comedit populus ex illis sacrificiis, et adoraverunt deos ea- rum, initiatusque est Israel Beelphegor”. › Observa non dictum esse et coluerunt Deos earum ; neque enim fieri poterat ut post tot signa totque prodi- gia, unico temporis momento eo adducerentur a mulieribus cum quibus scortabantur, ut idola đeos esse putarent. Forsitan et vitulum quem in Exodo Distinguit Origenes, ut adnotavit Wetste. nius, adducitque locutun Num. xxv, 2, ubi Hebræa verba, et incurvaverunt se diis earum; » a LXX redduntur, Itaque secun dum Origenem intimus est cordis affectus quo supremium rei adoratæ in nos imperium agno, scitur et colitur; vero, cultus ejusmodi exterior professio. Alterutrum cultum hoc strictiori sensu sumptum ne idolis præstemus aut ulli creatæ rei, manifeste vetat præceptum Decalogi secundum Exod. xx. vero interdum alio sumi- tur sensu, et ad politicum civilemque honoris cul- tum trahitur, Reg. xvii. 21, atque alibi passim. Sic in can. concil. Carthag. saucitur, lectores populum non adorent, id est, Zonara explicante, ut debi- tum sacerdotibus honorem illis solis deferant, ne- que ad populum salutandi gratia se pariter vertant. Imo interdum religiosum quoddam ol- sequium et observantiam erga angelos et sanclos denotat. Sic Anastasius Antiochenus in epist. ad scholasticos quosdam : Fiza el statuta est omnibus sententia Fidem tueri, vel libenter emori. • (64) Προτιμώντες τὸν μετ᾿ εὐσεβείας θάνατον 6. Atque dixerim eos qui pro tribunali, aut (65) Οὐ λατρεύουσι μὲν, προσκυνοῦσι δὲ τοῖς εἰ οὐδαμῶς. : Adoramus etiam homines et angelus et
PG 11:570οὐ προσκυνήσεις αὐτοῖς καὶ τοῦ· οὐδὲ μὴ λατρεύσῃς αὐτοῖς, ταῦτα λέγει, μή ποτε ὁ μὲν διακείμενος πρὸς τὰ εἴδωλα λατρεύῃ αὐτοῖς· ὁ δὲ μὴ διακείμενος ἀλλὰ διὰ δειλίαν, ἥνπερ ὀνομάζει συμπεριφορὰν, καθυποκρινόμενος αὐτὰ ὑπὲρ τοῦ δοκεῖν ὁμοίως τοῖς πολλοῖς εὐσεβεῖν οὐ λατρεύει μὲν προσκυνεῖ δὲ τοῖς εἰδώλοις. καὶ εἴποιμ’ ἂν ὅτι οἱ ἐπὶ δικαστηρίου ἐξομνύμενοι τὸν χριστιανισμὸν ἢ πρὸ δικαστηρίου οὐ λατρεύουσι μὲν προσκυνοῦσι δὲ τοῖς εἰδώλοις, λαμβάνοντες τὸ ὄνομα κυρίου τοῦ θεοῦ τὸ θεὸς ἐπὶ ματαίῳ καὶ ἀψύχῳ ὕλῃ. προσεκύνουν δὲ οὕτως καὶ οὐκ ἐλάτρευον εἰδώλοις ὁ βεβηλωθεὶς λαὸς εἰς τὰς θυγατέρας Μωάβ. γέγραπται γοῦν αὐταῖς λέξεσιν ὅτι ἐκάλεσαν αὐτοὺς ἐπὶ ταῖς θυσίαις τῶν εἰδώλων αὐτῶν, καὶ ἔφαγεν ὁ λαὸς τῶν θυσιῶν αὐτῶν, καὶ προσεκύνησαν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν καὶ ἐτελέσθησαν τῷ Βεελφεγώρ. καὶ παρατήρει ὅτι οὐκ εἴρηται· καὶ ἐλάτρευσαν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν, οὐδὲ γὰρ οἷόν τε ἦν μετὰ τοςαῦτα σημεῖα καὶ τέρατα ὑπὸ μίαν καιροῦ ῥοπὴν πεισθῆναι ὑπὸ τῶν γυναικῶν, μεθ’ ὧν ἐξεπόρνευον, πρὸς τὸ νομίσαι θεοὺς τὰ εἴδωλα.εὐσεβείας μόνον « Τὸ ἐκλεκτὸν ὁ ἀγωνίζεται ο γένος, Α • τὸ βασίλειον ἱεράτευμα, τὸ ἔθνος τὸ ἅγιον, ὁ λαὸς ὁ εἰς περιποίησιν· ο οὐδὲ μέχρι τοῦ δοκεῖν δεικνύντων τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων, ὅτι, εἰ ἔστι τὰ ἀνταγωνιζό μενα τοῖς εὐσεβέσι, προτίθενται ὑπὲρ εὐσεβείας ἀπο- θνήσκειν, προτιμῶντες τὸν μετ᾿ εὐσεβείας θάνατον τοῦ μετ' ἀσεβείας ζην (64). Διόπερ ο καρδίᾳ μὲν ο ὁ Θεὸς τοῖς τοιούτοις ι πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν, ο καταλαμβά νουσιν, ὅτι οὔτε δικαιωθήσονται, ἐὰν μὴ οὕτω πι- στεύσωσι τῷ Θεῷ τῆς καρδίας αὐτῶν οὕτω διακειμέ νης, οὔτε ἐν σωτηρία ἔσονται, ἐὰν μὴ ὁποία ἡ διάθε σις ᾖ, τοιοῦτος καὶ ὁ λόγος. Ἑαυτοὺς γὰρ ἀπατῶσιν οἱ νομίζοντες ἀρχεῖν πρὸς τὸ τυχεῖν ἐν Χριστῷ τέλους, τ), ο Καρδίᾳ γὰρ πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην· ο καν μὴ προσῇ τὸ, ο Στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτη- φίαν. ο Καὶ ἔστι γε εἰπεῖν, ὅτι μᾶλλον ἔστι τοῖς χεί- λέσι τιμάν, τὴν καρδίαν πόρρω ἔχοντα ἀπὸ Θεοῦ, ἤπερ τῇ καρδίᾳ τιμᾶν αὐτὸν, τοῦ στόματος μὴ ὁμολο- γοῦντος εἰς σωτηρίαν Καὶ εἴποιμ' ἄν, ὅτι οἱ ἐπὶ δικαστηρίου ἐξομνύμενοι τὸν Χριστιανισμὸν, ἢ πρὸ δικαστηρίου, οὐ λατρεύουσι μὲν, προσκυνοῦσι δὲ τοῖς εἰδώλοις (65), λαμβάνοντες τὸ ὄνομα Κυρίου τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ματαίῳ καὶ ἀψύχῳ ὕλῃ. Προσεκύνουν δὲ οὕτω, καὶ οὐκ ἐλάτρευον εἰδώ- λας ὁ βεβηλωθείς λαὸς εἰς τὰς θυγατέρας Μωάβ· γέ γραπται γοῦν αὐταῖς λέξεσιν, ὅτι « Ἐκάλεσαν αὐτοὺς ἐπὶ ταῖς θυσίαις τῶν εἰδώλων αὐτῶν· καὶ ἔφαγεν ὁ λαὸς τῶν θυσιῶν αὐτῶν· καὶ προσεκύνησαν τοῖς εἰ δώλοις αὐτῶν· καὶ ἐτελέσθη Ἰσραὴλ τῷ Βεελφεγώρ. » Καὶ παρατήρει, ὅτι οὐκ εἴρηται· Καὶ ἐλάτρευσαν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· οὐδὲ γὰρ οἷόν τε ἦν μετὰ τοσαῦτα σημεῖα καὶ τέρατα, ὑπὸ μίαν καιροῦ ῥοπὴν πεισθῆ- καὶ ὑπὸ τῶν γυναικῶν μεθ' ὧν ἐξεπόρνευον, πρὸς τὸ νομίσαι θεοὺς τὰ εἴδωλα. Τάχα δὲ οὕτω καὶ κατὰ τὴν " | τοῦ μετὰ ἀσεβείας ζῇν. Αἱροῦ καλῶς τεθνάναι μᾶλλον ἢ ζῆν αἰσχρῶς, « Ει δ Κρείττόν ἐστι τεθνάναι μᾶλλον ἢ την αἰσχρῶς. • Σωκράτης ελλετο, κατὰ τὸ φαινόμενον αὐτῷ εὔλογον, κρεῖττον αὐτῷ εἶναι φιλοσόφως ἀποθανεῖν ἢ ἀφιλοσόφως ζήν. Εἴη δ' ἂν κἀκείνοις αἱρετὸν τὸ δοκεῖν κατηγορουμένοις τεθνάναι μᾶλλον ἢ ζην, ὑπὲρ τοῦ οἰκείου Θεοῦ· ὅθεν καὶ νικώσι προϊέμενοι τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς ἤπερ πειθόμενοι οἷς ἀξιοῦτε πράτ- τειν αὐτούς • Περὶ στεφάνων, δώλοις. προσκύνησιν οι λατρείαν, καὶ προσεκύνησε τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν. λατρεία προσκύνησις Αt προσκύνησις Η οἱ ἀναγνῶ σται τὸν δῆμον μὴ προσκυνῶσιν, « προσκύνησις Προσκυνοῦμεν καὶ ἀνθρώπους καὶ ἀγγέλους, καὶ ἁγίους, οὐ μὴν λατρεύομεν αὐτοῖς. Κύριον γάρ, φησὶ Μωϋσῆς, καὶ τὸν Θεόν σου προσκυ νήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. Ὅρα, πῶς ἐπὶ τοῦ λατρεύσεις προσέθηκε τὸ μόνον, ἐπὶ δὲ τοῦ προσ κυνήσεις οὐδαμῶς· ὥστε προσκυνεῖν μὲν ἔξεστι, τι μῆς γὰρ ἔμφασίς ἐστιν ἡ προσκύνησις, λατρεύειν δὲ EXHORTATIO AD MARTYRIUM. genus electum, regale sacerdotium, gens sancta, populus acquisitionis ",, ceteris hominibus ne spe- cie quidem ostendentibus se, etsi sunt quæ piis ad- versentur, pro pietate mori propositum habere, pietati conjunctam mortem vitæ impietati conjun- clæ præponentes. Quare hi sunt quibus Deus «corde creditur ad justitiam, ore autem confessio fit ad salutein”, › cum percipiant neque se justificari posse nisi sic Deo credant et ita corde affecti sint, neque salvos futuros, nisi qualis affectus, talis et sermo sit. Se enim ipsos decipiunt qui ad conse- quendum in Christo finem sufficere putant illud : • Corde creditur ad justitiam, non adjecto altero: ‹ Ore autem confessio fit ad salutein.› Ac dici potest magis posse labiis honorari Deum ab illo qui longe cor ab eo habuerit, quam corde honorari, cum ore confessio non fit ad salutem. Pet. 11, 9. Etiam ethnicis hoc tritum esse observavit Wetstenius. Isocrates ad Nicoclem: elige potius bene mori, quam turpiter vivere. . Laud. Helena : Praestat mori quam turpiter vivere. Origenes lib. ut contra Celsum, n. : Malnit Socrates propositi tenax mortem philoso plo dignam oppetere, quam indiguam philosophie vitam exigere. Sed parum pie moritur qui cicu- tam bibit. Longe aliter Christiani quibus, teste Eusebio lib. v Hist. eccl., c. 13, ipse imperator Antoninus in epist. ad commune Asiæ testimonium perhibet : illis longe optabilius fuerit ut in jus vocati mortem oppetere videantur pro Deo suo, quam at incolumnes remaneant; ita victores eva- dunt, animas suas potius projicientes, quam ut ea facere, quæ vos jubetis, in animum suum indu- Cant. Sic de iisdem Prudentius Lymno 10, canit : Romn. x, 10. * Num. xxv, 2, 3. hocce B C D etiam antequam ducantur ad tribunal, Christiani- smum ejurant, non colere quidem idola, ado- rare tamen, assumentes nomen Domini Dei in va- nam et inanimatam materiam. Sic adoravit idola, non coluit populus cum filiabus Moab contaminatus, de quo scriptum est his ipsis verbis: Vocave- runt eos ad sacrificia idolorum suorum, et comedit populus ex illis sacrificiis, et adoraverunt deos ea- rum, initiatusque est Israel Beelphegor”. › Observa non dictum esse et coluerunt Deos earum ; neque enim fieri poterat ut post tot signa totque prodi- gia, unico temporis momento eo adducerentur a mulieribus cum quibus scortabantur, ut idola đeos esse putarent. Forsitan et vitulum quem in Exodo Distinguit Origenes, ut adnotavit Wetste. nius, adducitque locutun Num. xxv, 2, ubi Hebræa verba, et incurvaverunt se diis earum; » a LXX redduntur, Itaque secun dum Origenem intimus est cordis affectus quo supremium rei adoratæ in nos imperium agno, scitur et colitur; vero, cultus ejusmodi exterior professio. Alterutrum cultum hoc strictiori sensu sumptum ne idolis præstemus aut ulli creatæ rei, manifeste vetat præceptum Decalogi secundum Exod. xx. vero interdum alio sumi- tur sensu, et ad politicum civilemque honoris cul- tum trahitur, Reg. xvii. 21, atque alibi passim. Sic in can. concil. Carthag. saucitur, lectores populum non adorent, id est, Zonara explicante, ut debi- tum sacerdotibus honorem illis solis deferant, ne- que ad populum salutandi gratia se pariter vertant. Imo interdum religiosum quoddam ol- sequium et observantiam erga angelos et sanclos denotat. Sic Anastasius Antiochenus in epist. ad scholasticos quosdam : Fiza el statuta est omnibus sententia Fidem tueri, vel libenter emori. • (64) Προτιμώντες τὸν μετ᾿ εὐσεβείας θάνατον 6. Atque dixerim eos qui pro tribunali, aut (65) Οὐ λατρεύουσι μὲν, προσκυνοῦσι δὲ τοῖς εἰ οὐδαμῶς. : Adoramus etiam homines et angelus et
PG 11:571τάχα δὲ οὕτως καὶ κατὰ τὴν ἐν τῇ Ἐξόδῳ μοσχοποιί̈αν προσεκύνησαν, οὐ λατρεύσαντες τῷ μόσχῳ, ὃν γινόμενον ἐθεάσαντο. δοκίμιον οὖν καὶ ἐξεταστήριον τῆς πρὸς τὸ θεῖον ἀγάπης νομιςτέον ἡμῖν γεγονέναι τὸν ἑστηκότα πειρασμόν. πειράζει γὰρ ὁ κύριος ὑμᾶς, ὡς ἐν Δευτερονομίῳ γέγραπται, εἰδέναι, εἰ ἀγαπᾶτε τὸν κύριον τὸν θεὸν ὑμῶν ἐξ ὅλης τῆς καρδίας ὑμῶν καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς ὑμῶν. ἀλλ’ ὑμεῖς πειραζόμενοι ὀπίσω κυρίου τοῦ θεοῦ ὑμῶν πορεύσεσθε καὶ αὐτὸν φοβηθήσεσθε καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ φυλάξεσθε, καὶ μάλιστα τήν· οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτεροι πλὴν ἐμοῦ, καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσεσθε καὶ αὐτῷ προστεθήσεσθε, λαμβάνοντι μὲν ὑμᾶς ἀπὸ τῶν τῇδε χωρίων, προστιθέντι δὲ αὐτῷ εἰς τὴν, ὡς ὁ ἀπόστολος ὠνόμασεν, αὔξησιν τοῦ θεοῦ ἐν αὐτῷ. Ἀλλὰ καὶ εἴπερ πᾶν ῥῆμα πονηρὸν βδέλυγμα κυρίῳ τῷ θεῷ σου ἐστὶ, πηλίκον βδέλυγμα νομιστέον εἶναι τὸ πονηρὸν τῆς ἀρνήσεως ῥῆμα καὶ τὸν πονηρὸν τῆς ἄλλου θεοῦ ἀναγορεύσεως λόγον καὶ τὸν πονηρὸν κατὰ τύχης ἀνθρώπων, πράγματος ἀνυποστάτου, ὅρκον; οὗ προτεινομένου ἡμῖν μνημονευτέον τοῦ διδάξαντος τό· ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ὀμόσαι ὅλως.ἐν τῇ Ἑξόδῳ μοσχοποιίαν (66) προσεκύνησαν, οὐ ὁ λατρεύσαντες τῷ μόσχῳ, ἐν γινόμενον ἐθεάσαντο. Δοκίμιον οὖν καὶ ἐξεταστήριον τῆς πρὸς τὸ θεῖον ἀγάπης νομιστέον ἡμῖν γεγονέναι τὸν ἑστηκότα πει ρασμόν· ο πειράζει γὰρ ὁ Κύριος ἡμᾶς (67),, ὡς ἐν Δευτερονομίῳ γέγραπται, ο εἰδέναι, εἰ ἀγαπᾶτε Κύριον τὸν Θεὸν ὑμῶν ἐξ ὅλης τῆς καρδίας ὑμῶν, καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς ὑμῶν. » Αλλ' ὑμεῖς πειραζό μενοι, ι ὀπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν πορεύσεσθε, καὶ αὐτὸν φοβηθήσεσθε, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ φυλά ξεσθε ο (καὶ μάλιστα, τὸ, Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτε ροι πλὴν ἐμοῦ), καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσεσθε, καὶ αὐτῷ προστεθήσεσθε, ο λαμβάνοντι μὲν ὑμᾶς ἀπὸ τῶν τῇδε χωρίων, προστιθέντι δὲ αὐτῷ εἰς τὴν, ὡς ᾿Απόστολος ὠνόμασεν, αὔξησιν τοῦ Θεοῦ ἐν αὐτῷ. Κυρίῳ » τῷ Θεῷ σου ἐστὶ, πηλίκον βδέλυγμα νομι στέον εἶναι τὸ πονηρὸν τῆς ἀρνήσεως ῥῆμα, καὶ τὸν πονηρὸν τῆς ἄλλου Θεοῦ ἀναγορεύσεως λόγον, καὶ τὸν πονηρὸν κατά τύχης ἀνθρώπων, πράγματος ἀνυποστε του, ὅρκον; Οὗ προτεινομένου ἡμῖν, μνημονευτέον τοῦ διδάξαντος· « Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ὀμήσαι ὅλως. » Εἴπερ γὰρ ὁ ὀμνὺς • οὐρανὸν ο παρανομεί • τὸν θρόνον τοῦ Θεοῦ· καὶ ὁ ὀμνὺς • γῆν ν ἀσεβεῖ τὸ λεγόμενον « ὑποπόδιον » τοῦ Θεοῦ θεοποιῶν· καὶ ὁ ὀμνὺς « εἰς Ἱεροσόλυμα, ἁμαρτάνει, « καίτοιγε (68) πόλις μεγάλου Βασιλέως ἐστίν· καὶ ὁ ἐμοὺς • τὴν ἑαυτοῦ κεφαλὴν » πλημμελεῖ· πηλίκον ἁμάρτημα εἶναι • νομιστέον, τὸ ὀμνύναι τύχην τινός (63) ; Μνημονευ τέον δὲ τότε καὶ τοῦ· . Περὶ παντὸς ἀργοῦ ῥήματος , ν, μοσχο- παιξω πρωτομάρτυρ Λει. τὰς ἐντολὰς συνέτριψεν ἡ κακία τῶν μοσχοποιησάντων, « Όμοσον τὴν Καίσαρος τύχην, « Τύχην μέν του βασι λέως οὐκ ἔμνυμεν, ὡς οὐδ᾽ ἄλλον νομιζόμενον θεόν. Είτε γὰρ, ὡς ὠνόμασαν τινες. ἐκφορὰ μόνον ἐστὶν ἡ τύχη ὁμοίως δοκήσει καὶ διαστάσει, οὐκ ὄμνυμεν τὸ μηδαμῶς ἂν ὡς Θεόν, ἢ ὅλως ὑφεστηκός, καὶ δυνά- μενόν τι ποιῆσαι, ἵνα μὴ τὴν ὁμοτικὴν δύναμιν, εἰς ἃ μὴ δεῖ, παραλαμβάνωμεν· εἴτε καὶ, ὥς τισιν ἔᾶν ξεν εἰποῦσι, ὅτι τοῦ Ῥωμαίων βασιλέως τὸν δαίμονα ὁμοῦσιν οἱ τὴν τύχην αὐτοῦ ὀμνύοντες, δαιμόνων ἐστὶν ἡ ὀνομαζομένη τύχη του βασιλέως· καὶ οὕτως θανατέον ἐστὶ μᾶλλον ἡμῖν ὑπὲρ τοῦ μὴ ἐμέσα μοχθηρὸν δαίμονα καὶ ἄπιστον. . ORIGENIS fecisse narrantur, sic adorarunt, non colentes ex A animo quem fieri viderant. Probatio igitur et exa- men nostræ erga Deum charitatis instans esse ten- tatio putanda est; ‹ tentat enim vos Deus, › ut in Deuteronomio scriptum est: «Ui scial utrum diliga- tis Dominum Deum vestrum ex toto corde vestro et ex tota anima vestra. › Sed vos tentati ‹ Dominum Deum vestrum sequemini, et ipsum timebitis, et mandata ejus custodietis D (maxime illul : Non erunt tibi dii a!ii præter me”), ‹ et audietis vocem ejus, et ipsi adhærebitis, qui vos ex his locis acceptos sibi adjunget in augmentum Dei ', ut loquitur Apo- stolus. est Domino Deo tuo, quanta abominatio pu- tanda est malum negationis verbum, malus quo Deus alter renuntiatur, sermo et malum jus- jurandum per fortunam hominis, rem omnium minime subsistentem? Hoc cum nobis propo- netur, illius meninisse oportet, qui docuit : « Ego autem dico vobis non jurare omniuo. Si enim qui per cœlum jurat, in thronum Dei injuriam facit; et qui per terram › jurat, impius est Deum faciens id quod dicitur e scabellum pe- dum Dei ; et qui jurat e per Jerosolyman, peccat, e quia civitas est magni Regis;, et qui per suum ipsius caput › jurat, delinquitª; quan- tum esse peccatum putandum est per fortunam Exod. XXXII, 8. Exod. xx, 3. * Deut. XIII, seqq. sanctos, non autem servimus eis. Moyses enim ait: Dominum Deum tuum adorabis et illi soli servies. Vide quomodo verbo, servies, addidit, soli; neuti- quam vero verbo, adorabis, quia eliam alios adlo- rare licet, nam adoratio est honoris declaratio; servire autem, nequaquam. › eleganter hanc vocem deduci a biblica voce qua utitur Stephanus vit, 42, quamque ab eo mutuatur Origenes lib. contra Celsum, ". 4, praecepta Moysis fregit mali- tia fabricantium vitulum., 3. Coloss. 11, 19. • Prov. xv, 6. * Matth. C quenter jussere persecutores. Proconsul Smyrnen- sis S. Polycarpo, cum ad martyrium raperetur, inperat : Jura per genium Caesaris ; » vide Euseb. Hist. eccl. lib. I, cap. 15, et Niceph. lib. iit, cap. 35; sed nec san- ctus ille vir, nec alii Christianorum hanc impieta- tem admisere. Rationes gravissimas affert Origenes lib. vtil, contra Celsum, n. : Neque etiam per fortunam regis juramus, neque per alium ex iis qui dii habentur. Sive enim, ut non- mullis placuit, fortuna sit nuda enuntiatio, quemadmodum opinio et discrepantia; non jura- mus per id quod nequaquam exsistit tauquain per Demin, aut quasi per id quod revera exsistit et ali- quid potest, ne per ea per que non oportet jure- mus; sive id quod vocatur fortuna in dæmonum numero reponatur, quod quibusdam visum est, aientibus per imperatoris Romani dæmonem jurari, cum per ejus fortunam juratur; et hoc modo mori nobis potius est, quam jurare per malum et perſi- dum dæmonem. • Hinc Tertullianus Apologetic. cap. : • Demonas, id est genios, adjurare con- stevimus, ut illos de hominibus exigamus; non de- jerare, ut illis honorem divinitatis conferamus. ▸ est c jurare per fortunam, alias; c per genium alicujus. » Alludit Origenes ad impium paganorum morem • per fortunam, perque genios Casa- ram jurantium. Minutius in Octavio: Etiam D principibus et regibus turpiter adulatio falsa blan- ditur. Sic eorum numen vocant, ad imagines sup- plicant, genium, id est demonem ejus implorant, et est eis tutius per Jovis genium pejerare, quam regis. • Tertullianus Apologet. c. : • Citius apud vos per omnes deos, quam per unum genium Caesaris pejeratur. » lterum cap. : « Sed et ju- ramus, sicut non per genios Causarumn, ita per si- lutem eorum quæ est augustior omnibus geniis. Nescitis genios dæmonas dici, et inde diminutiva voce drmonia ? . Et lib. ad Scapulam, c. : « lidem ipsi qui per genios eorum in pridie usque jurave- rant, qui pro salute corum hostias fecerant el vo- verant, qui Christianos sæpe damnaverant, hostes eorum sunt reperti. » Idem jurare Christianos fre- 7. Quod si omne verbum malum abominatio › B ᾿Αλλὰ καὶ εἴπερ πᾶν ῥῆμα πονηρόν 4 βδέλυγμα (66) Μοσχοποιίαν. Item Wetstenius adnotavit (67) Ημᾶς. Forte legendum, ὑμᾶς. (68) Ms. corrupte habet καὶ τόγε. (69) ομνύναι τύχην τινός. Ομνύναι τύχην τινός,
PG 11:572εἴπερ γὰρ ὁ ὀμνὺς οὐρανὸν παρανομεῖ τὸν θρόνον τοῦ θεοῦ, καὶ ὁ ὀμνὺς γῆν ἀσεβεῖ τὸ λεγόμενον ὑποπόδιον τῶν ποδῶν τοῦ θεοῦ θεοποιῶν, καὶ ὁ ὀμνὺς εἰς Ἱεροσόλυμα ἁμαρτάνει, καίτοι γε πόλις μεγάλου βασιλέως ἐστὶ, καὶ ὁ ὀμνὺς τὴν ἑαυτοῦ κεφαλὴν πλημμελεῖ· πηλίκον ἁμάρτημα εἶναι νομιστέον τὸ ὀμνύναι τύχην τινός; μνημονευτέον δὲ τότε καὶ τοῦ· περὶ παντὸς ἀργοῦ ῥήματος δώσετε λόγον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως. τίς γὰρ ἄλλος οὕτως ἀργὸς λόγος ὡς ὁ ἐν ἀρνήσει ὅρκος; ἀλλ’ εἰκὸς ὅτι θελήσει ἡμᾶς κατασοφίσασθαι δι’ ὧν ἂν δύνηται ὁ ἐχθρὸς πρὸς τὸ προσκυνῆσαι τῷ ἡλίῳ ἢ τῇ σελήνῃ ἢ παντὶ τῷ κόσμῳ τῶν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. ἀλλ’ ἡμεῖς ἐροῦμεν ὅτι ὁ τοῦ θεοῦ λόγος ταῦτα οὐ προσέταξεν. οὐδαμῶς γὰρ προσκυνητέον τὰ κτίςματα παρόντος τοῦ κτίσαντος καὶ διαρκοῦντος καὶ φθάνοντος πρὸς τὴν πάντων εὐχήν. καὶ οὐδ’ αὐτός γ’ ἂν θέλοι ὁ ἥλιος προσκυνεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀπὸ τῆς τοῦ θεοῦ μερίδος, εἰκὸς δὲ ὅτι οὐδὲ ὑπὸ ἄλλου τινός· ἀλλὰ μιμούμενος τὸν εἰπόντα· τί με λέγεις ἀγαθόν; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ θεὸς ὁ πατὴρ ὡσπερεὶ φήσει τῷ προσκυνεῖν αὐτὸν ἐθέλοντι· τί με λέγεις θεόν; εἷς ἐστι θεὸς ἀληθινός·ἐν τῇ Ἑξόδῳ μοσχοποιίαν (66) προσεκύνησαν, οὐ ὁ λατρεύσαντες τῷ μόσχῳ, ἐν γινόμενον ἐθεάσαντο. Δοκίμιον οὖν καὶ ἐξεταστήριον τῆς πρὸς τὸ θεῖον ἀγάπης νομιστέον ἡμῖν γεγονέναι τὸν ἑστηκότα πει ρασμόν· ο πειράζει γὰρ ὁ Κύριος ἡμᾶς (67),, ὡς ἐν Δευτερονομίῳ γέγραπται, ο εἰδέναι, εἰ ἀγαπᾶτε Κύριον τὸν Θεὸν ὑμῶν ἐξ ὅλης τῆς καρδίας ὑμῶν, καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς ὑμῶν. » Αλλ' ὑμεῖς πειραζό μενοι, ι ὀπίσω Κυρίου τοῦ Θεοῦ ὑμῶν πορεύσεσθε, καὶ αὐτὸν φοβηθήσεσθε, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ φυλά ξεσθε ο (καὶ μάλιστα, τὸ, Οὐκ ἔσονταί σοι θεοὶ ἕτε ροι πλὴν ἐμοῦ), καὶ τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσεσθε, καὶ αὐτῷ προστεθήσεσθε, ο λαμβάνοντι μὲν ὑμᾶς ἀπὸ τῶν τῇδε χωρίων, προστιθέντι δὲ αὐτῷ εἰς τὴν, ὡς ᾿Απόστολος ὠνόμασεν, αὔξησιν τοῦ Θεοῦ ἐν αὐτῷ. Κυρίῳ » τῷ Θεῷ σου ἐστὶ, πηλίκον βδέλυγμα νομι στέον εἶναι τὸ πονηρὸν τῆς ἀρνήσεως ῥῆμα, καὶ τὸν πονηρὸν τῆς ἄλλου Θεοῦ ἀναγορεύσεως λόγον, καὶ τὸν πονηρὸν κατά τύχης ἀνθρώπων, πράγματος ἀνυποστε του, ὅρκον; Οὗ προτεινομένου ἡμῖν, μνημονευτέον τοῦ διδάξαντος· « Ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ὀμήσαι ὅλως. » Εἴπερ γὰρ ὁ ὀμνὺς • οὐρανὸν ο παρανομεί • τὸν θρόνον τοῦ Θεοῦ· καὶ ὁ ὀμνὺς • γῆν ν ἀσεβεῖ τὸ λεγόμενον « ὑποπόδιον » τοῦ Θεοῦ θεοποιῶν· καὶ ὁ ὀμνὺς « εἰς Ἱεροσόλυμα, ἁμαρτάνει, « καίτοιγε (68) πόλις μεγάλου Βασιλέως ἐστίν· καὶ ὁ ἐμοὺς • τὴν ἑαυτοῦ κεφαλὴν » πλημμελεῖ· πηλίκον ἁμάρτημα εἶναι • νομιστέον, τὸ ὀμνύναι τύχην τινός (63) ; Μνημονευ τέον δὲ τότε καὶ τοῦ· . Περὶ παντὸς ἀργοῦ ῥήματος , ν, μοσχο- παιξω πρωτομάρτυρ Λει. τὰς ἐντολὰς συνέτριψεν ἡ κακία τῶν μοσχοποιησάντων, « Όμοσον τὴν Καίσαρος τύχην, « Τύχην μέν του βασι λέως οὐκ ἔμνυμεν, ὡς οὐδ᾽ ἄλλον νομιζόμενον θεόν. Είτε γὰρ, ὡς ὠνόμασαν τινες. ἐκφορὰ μόνον ἐστὶν ἡ τύχη ὁμοίως δοκήσει καὶ διαστάσει, οὐκ ὄμνυμεν τὸ μηδαμῶς ἂν ὡς Θεόν, ἢ ὅλως ὑφεστηκός, καὶ δυνά- μενόν τι ποιῆσαι, ἵνα μὴ τὴν ὁμοτικὴν δύναμιν, εἰς ἃ μὴ δεῖ, παραλαμβάνωμεν· εἴτε καὶ, ὥς τισιν ἔᾶν ξεν εἰποῦσι, ὅτι τοῦ Ῥωμαίων βασιλέως τὸν δαίμονα ὁμοῦσιν οἱ τὴν τύχην αὐτοῦ ὀμνύοντες, δαιμόνων ἐστὶν ἡ ὀνομαζομένη τύχη του βασιλέως· καὶ οὕτως θανατέον ἐστὶ μᾶλλον ἡμῖν ὑπὲρ τοῦ μὴ ἐμέσα μοχθηρὸν δαίμονα καὶ ἄπιστον. . ORIGENIS fecisse narrantur, sic adorarunt, non colentes ex A animo quem fieri viderant. Probatio igitur et exa- men nostræ erga Deum charitatis instans esse ten- tatio putanda est; ‹ tentat enim vos Deus, › ut in Deuteronomio scriptum est: «Ui scial utrum diliga- tis Dominum Deum vestrum ex toto corde vestro et ex tota anima vestra. › Sed vos tentati ‹ Dominum Deum vestrum sequemini, et ipsum timebitis, et mandata ejus custodietis D (maxime illul : Non erunt tibi dii a!ii præter me”), ‹ et audietis vocem ejus, et ipsi adhærebitis, qui vos ex his locis acceptos sibi adjunget in augmentum Dei ', ut loquitur Apo- stolus. est Domino Deo tuo, quanta abominatio pu- tanda est malum negationis verbum, malus quo Deus alter renuntiatur, sermo et malum jus- jurandum per fortunam hominis, rem omnium minime subsistentem? Hoc cum nobis propo- netur, illius meninisse oportet, qui docuit : « Ego autem dico vobis non jurare omniuo. Si enim qui per cœlum jurat, in thronum Dei injuriam facit; et qui per terram › jurat, impius est Deum faciens id quod dicitur e scabellum pe- dum Dei ; et qui jurat e per Jerosolyman, peccat, e quia civitas est magni Regis;, et qui per suum ipsius caput › jurat, delinquitª; quan- tum esse peccatum putandum est per fortunam Exod. XXXII, 8. Exod. xx, 3. * Deut. XIII, seqq. sanctos, non autem servimus eis. Moyses enim ait: Dominum Deum tuum adorabis et illi soli servies. Vide quomodo verbo, servies, addidit, soli; neuti- quam vero verbo, adorabis, quia eliam alios adlo- rare licet, nam adoratio est honoris declaratio; servire autem, nequaquam. › eleganter hanc vocem deduci a biblica voce qua utitur Stephanus vit, 42, quamque ab eo mutuatur Origenes lib. contra Celsum, ". 4, praecepta Moysis fregit mali- tia fabricantium vitulum., 3. Coloss. 11, 19. • Prov. xv, 6. * Matth. C quenter jussere persecutores. Proconsul Smyrnen- sis S. Polycarpo, cum ad martyrium raperetur, inperat : Jura per genium Caesaris ; » vide Euseb. Hist. eccl. lib. I, cap. 15, et Niceph. lib. iit, cap. 35; sed nec san- ctus ille vir, nec alii Christianorum hanc impieta- tem admisere. Rationes gravissimas affert Origenes lib. vtil, contra Celsum, n. : Neque etiam per fortunam regis juramus, neque per alium ex iis qui dii habentur. Sive enim, ut non- mullis placuit, fortuna sit nuda enuntiatio, quemadmodum opinio et discrepantia; non jura- mus per id quod nequaquam exsistit tauquain per Demin, aut quasi per id quod revera exsistit et ali- quid potest, ne per ea per que non oportet jure- mus; sive id quod vocatur fortuna in dæmonum numero reponatur, quod quibusdam visum est, aientibus per imperatoris Romani dæmonem jurari, cum per ejus fortunam juratur; et hoc modo mori nobis potius est, quam jurare per malum et perſi- dum dæmonem. • Hinc Tertullianus Apologetic. cap. : • Demonas, id est genios, adjurare con- stevimus, ut illos de hominibus exigamus; non de- jerare, ut illis honorem divinitatis conferamus. ▸ est c jurare per fortunam, alias; c per genium alicujus. » Alludit Origenes ad impium paganorum morem • per fortunam, perque genios Casa- ram jurantium. Minutius in Octavio: Etiam D principibus et regibus turpiter adulatio falsa blan- ditur. Sic eorum numen vocant, ad imagines sup- plicant, genium, id est demonem ejus implorant, et est eis tutius per Jovis genium pejerare, quam regis. • Tertullianus Apologet. c. : • Citius apud vos per omnes deos, quam per unum genium Caesaris pejeratur. » lterum cap. : « Sed et ju- ramus, sicut non per genios Causarumn, ita per si- lutem eorum quæ est augustior omnibus geniis. Nescitis genios dæmonas dici, et inde diminutiva voce drmonia ? . Et lib. ad Scapulam, c. : « lidem ipsi qui per genios eorum in pridie usque jurave- rant, qui pro salute corum hostias fecerant el vo- verant, qui Christianos sæpe damnaverant, hostes eorum sunt reperti. » Idem jurare Christianos fre- 7. Quod si omne verbum malum abominatio › B ᾿Αλλὰ καὶ εἴπερ πᾶν ῥῆμα πονηρόν 4 βδέλυγμα (66) Μοσχοποιίαν. Item Wetstenius adnotavit (67) Ημᾶς. Forte legendum, ὑμᾶς. (68) Ms. corrupte habet καὶ τόγε. (69) ομνύναι τύχην τινός. Ομνύναι τύχην τινός,
PG 11:573καὶ τί με προσκυνεῖς; κύριον γὰρ τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. γενητός εἰμι κἀγώ· τί βούλει προσκυνεῖν τὸν προσκυνοῦντα; κἀγὼ γὰρ τῷ θεῷ καὶ πατρὶ προσκυνῶ καὶ λατρεύω καὶ αὐτοῦ πειθόμενος τοῖς ἐπιτάγμασι τῇ ματαιότητι ὑποτέταγμαι διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ’ ἐλπίδι καὶ ἐλευθερωθήσομαι ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς νῦν καὶ αὐτὸς ἐνδεδεμένος φθαρτῷ σώματι εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ θεοῦ. Ἔστι προσδοκῆσαι καὶ τῆς ἀσεβείας τινὰ προφήτην τάχα οὐχ ἕνα ἀλλὰ πλείονας λαλήσοντας ἡμῖν ὡς κυρίου ῥῆμα, ὃ οὐ προσέταξε κύριος, ἢ ὡς σοφίας λόγον τὸν ἀλλότριον τῆς σοφίας, ἵν’ ἡμᾶς ἀποκτείνῃ τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ. ἀλλ’ ἡμεῖς καὶ τότε ἐν τῷ συστῆναι τὸν ἁμαρτωλὸν ἐναντίον ἡμῶν εἴπωμεν· ἐγὼ δὲ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον καὶ ὡσεὶ ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ· καὶ ἐγενόμην ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων. καλὴ γὰρ ἡ πρὸς τοὺς ἀσεβεῖς λόγους κώφωσις, ἐπὰν ἀπογινώσκωμεν τὴν τῶν τὰ χείρονα λεγόντων ἐπανόρθωσιν. Χρήσιμον δὲ ἡμᾶς ἐννοεῖν ἐν τοῖς καιροῖς τῶν ἐπὶ τὰ ἐναντία προκαλουμένων, τί διδάξαι βουλόμενος ὁ θεός φησι τό·δώσετε λόγον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως. » Τίς γὰρ ἄλλος ο- Α τοὺς ἀργὸς λόγος, ὡς ὁ ἐν ἀρνήσει ὅρκος ; οὐδαμῶς γὰρ προσκυνητέον τὰ κτίσματα, παρόντος τοῦ κτί παντος (70) καὶ διαρκοῦντος καὶ φθάνοντος πρὸς τὴν πάντων εὐχήν. Καὶ οὐδ᾽ αὐτός γ' ἂν θέλοι ὁ ἥλιος προσκυνεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ μερίδος· εἰκὸς δὲ, ὅτι οὔτε ἀπὸ ἄλλου τινός· ἀλλὰ μιμούμε νος τὸν εἰπόντα· « Τί με λέγεις ἀγαθόν (71); οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ Θεὸς ὁ Πατήρ, ο ώσπερεί φήσει τῷ προσκυνεῖν αὐτὸν ἐθέλοντι Τί με λέγεις Θεόν ; Εἷς ἐστι Θεὸς ἀληθινός· καὶ τί με προσκυνείς; «Κύ βιον γὰρ τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. » Γενητός εἰμι καγώ τί βούλει προσκυ νεῖν τὸν προσκυνοῦντα; κἀγὼ γὰρ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί προσκυνῶ καὶ λατρεύω (72), καὶ αὐτοῦ πειθόμενος τοῖς ἐπιτάγματι, ο τῇ ματαιότητι ο ὑποτέταγμαι · διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ' ἐλπίδι·, καὶ ἐλευθερωθή σιμαι ο ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, » καὶ αὐτὸς ἐνδεδεμένος φθαρτῷ σώματι, ο εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. παρόντος τοῦ κτίσαντος. προσ προσκυνήσει Εὐφημοῦμεν αὐτοὺς καὶ μακαρίζομεν εγχει ρισθέντας ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τὰ χρήσιμα τῷ γένει ἡμῶν, οὐ μὴν τὴν ὀφειλομένην πρὸς Θεὸν τιμὴν τούτοις απο Έστι προσδοκῆσαι καὶ τῆς ἀσεβείας τινὰ προφή την, τάχα οὐχ ἕνα, ἀλλὰ πλείονας. Λαλήσονται ἡμῖν • τον ἀγράφως ὁμόσαντας εἰς τὴν κεφαλὴν τοῦ βασι λέως, καὶ πικρῶς κολασθέντας. « κατά βασιλέως. τήν τε σωτηρίαν κἀγὼ γὰρ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ προσκυνῶ καὶ λεγό EXHORTATIO AD MARTYRIUM. alicujus jurare? Tuc etiam in memoriam B revocandum est illud: ‹ De omni verbo otioso ra- tionem reddetis in die judicii ‘. › Quis enim alius sermo tam otiosus est, quam conjunctum negationi jusjurandum ? Neque enim ullo modo sunt adoran- dæ creaturæ Creatore præsente, et ad omnium preces sufficiente, imo eas præveniente. Ac ne ipse quidem ipse vellet adorari sol ab his qui ex Dei parte sunt ; nec ab ullo alio adorari velle probabile est, sed illum imitatus qui dixit: « Quid me dicis bonum? nemo bonus nisi solus Deus Pater ³,› quasi dicet ei qui se voluerit adorare: quid me dicis Deum? Unus est Deus verus; et quid me adoras? ‹ Dominum » enim ‹ Deum tuum adorabis et ipsi soli servies ; › factus et ipse sum : quid eum vis ado- rare qui adorat? nam ego quoque adoro et servio Deo et Patri, et ipsius præceptis obediens ‹ vanita- ti subjectos > sum • propter eum qui subjecit in spe, » et vinctus ipse corruptibili corpore liberabor ‹ a servitute corruptionis in libertatem gloriæ filiv- rum Dei 7., ་ pheta; forte nec unus, sed plures. Loquentur nobis * Rom. viii, 20, 21. vos plenius juretur et de Deo sileatur. Nam et prin- ribus sæculis, ut templa fabricarentur et idola fie- rent, quid vestro populo diabolus potuit amplius fa - cere? WETstenius. Non dubium quin xúvots omnibus omnino creaturis sit deneganda cum C sumitur pro externo cultu quo supremum rei quæ pooxvvɛital in nos imperium agnoscitur. Verum in notis ad numerum præcedentem jam observatum est xoxo no semper tam stricto sensu usurpa- ri, sed interdum ea voce denotari simplicem cultum honoris et observantiæ erga angelos ei sanctos viros non tanquam dominos et bonorum cœlestium ancto- res,jsed tanquam amicos Dei, quorum pro nobis apud ipsum intercessio multum valeat. Hoc sensu mpɔσKÚ- vŋow hominibus, augelis et sanctis Ecclesia Græca multis abhine sæculis concedit. Neque alienus ab ejusmodi putamulus est Origenes quippe qui libro octavo contra Celsum, uuni. 57, de angelis dical: vépoμev. Laudamus eos et beatos prædicamus qui- bus à Deo res nostro generi utiles commissæ sunt; sed honoren Deo debitum illis non habemus. › Ubi vides ab angelis tantum excludi honorem Deo debi- tum. Præterea homilia prima in Ezechielem sine ambage angelum prece veneratur: Omnia, in- quit, angelis plena sunt. Veni, Angele; suscipe ser- mone conversum ab errore pristino, a doctrina dæmoniorum, ab iniquitate in excelsum loquente; suscipiens eum quasi medicus bonus confove atque institue. Videsis lib. Origenianorum, quæst. 5, num. 36. Matth. x11, 36. * Luc. xvIII, 19. Deut. vi, 13. Sublatum esse per imperatores Christianos genio- rum nomen et cultum, inde liquet, quod frequens illud veteruin nummorum symbolum, genio Augu- sti, genio Cæsaris, genio imperatoris, genio pop. Romani, ab imperatoribus ethnicis, atque imprimis Diocletiano, Maximiano, Maximino, Severo, Con- stantino, etc., ubique usurpatum, in sequentium Christianorum principum nummis nusquam appa- reat. Nec desiit prava consuetudo, etiam abolito ferme gentilismo, jurandi vel per vitam, vel per salutem, vel per caput regum atque prin- cipum, Aben Ezra de antiquo more: Si quis ju- raverit per caput regis, nec ratum habuerit jura- mentum suum, id ei capitale est. Ilic mos obtinet hodieque in Ægypto. Quod si dederit pondo auri, non liberatur, quia sprevit regem palam. › Balsa- mon in can. Basilii ad Amphiloch. pag. 1012: El- Vidi qui sine scri- plis per caput imperatoris juraverant, acr.ter fuisse castigatos. Unde interdictum Caroli Magni in Capitul., lib. 111, c. 42, ut nullus præsumat per vitam regis et filiorum ejus jurare., Juratum est itidem per principis venerationem; › lib. I, cod. de rebus creditis: quod Græce dicitur duvúsiv Qua de re duo habentur apud Harmenopulum, in Prompt. Juris, 1. 1, c. 7, § et D 20, pag. 75. Item per salutem principum, » uti patet ex rescripto Arcadii et flonorii impp. 1. XLI, in fine cod. de transaction. Sie olim C. Caligula per equi cujusdam sui nomine Incitati x2 Typy wuvus, teste Dion. Cassio Roman. hist. lib. Lix, pag. 747. Donatistæ etiam quid singulare ha- bebant, utpote per suos episcopos jurare soliti. Qua de re ab Optato Milevitano merito acerrime repre- henduntur, lib. adv. Parmenianum : « Et ut in er- rorem vos vester populus mittat, laudando felices appellat et bene nominat, et per vos jurant, et per- sonas vestras jam pro Deo habere noscuntur. Solet Deus ad probandam fidem in juratione ab homini- bus nominari; sed cum per vos juratur, jam apud vestros de Deo et Christo silentium est. Si ad vos divina migravit de cœlo religio, quia per vos jura- tur, nemo vestrum aut vestrorum langueat, nolite Boi, imperate nubibus, pluite si po estis, ut per ræ loco vide notas ad lib. De oratione, num. 15, pag. 223. Tpɛvw. Solem loquentem inducit, quem, sicut et cætera astra omnia, animam habere èvdedɛ µévŋv 4łapy owpati, «illigatam corpori corruptibili, non solum hic, sed passim in scriptis suis tradidit. Vide lib. Origenianorum, quæstione octiva, 8. Exspectandus etiam est aliquis impietatis pro- (70) Οὐδαμῶς γὰρ προσκυνητέον τὰ κτίσματα (71) Tl µɛ lévɛıç åɣaðór, etc. De hoc Scriptu- (72) Τι βούλει προσκυνεῖν τὸν προσκυνοῦντα;
PG 11:574ἐγώ εἰμι κύριος ὁ θεός σου ζηλωτής. καὶ οἶμαί γε ὅτι ὃν τρόπον νυμφίος ἐπιστρέφων τὴν νύμφην πρὸς τὸ σεμνῶς βιοῦν συνάγουσαν μὲν πᾶσαν ἑαυτὴν πρὸς τὸν νυμφίον παντὶ δὲ τρόπῳ φυλαττομένην ἐκχεῖσθαι πρὸς ἕτερόν τινα παρὰ τὸν νυμφίον, κἂν σοφὸς ᾖ, ἐμφαίνοι ἂν ζῆλον ὡς φαρμάκῳ τῇ τοιαύτῃ ἐμφάσει πρὸς τὴν νύμφην χρώμενος· οὕτως ὁ χρηματίζων, καὶ μάλιστα ἐὰν φαίνηται ὁ πρωτότοκος εἶναι πάσης κτίσεως, φησὶ πρὸς τὴν νύμφην ψυχὴν θεὸς εἶναι ζηλωτὴς, πάσης τῆς πρὸς τὰ δαιμόνια πορνείας καὶ τοὺς νομιζομένους εἶναι θεοὺς ἀφιστὰς τοὺς ἀκροωμένους· καὶ ὡς θεός γε οὕτω ζηλωτής φησι περὶ τῶν ὅπως ποτὲ ὀπίσω θεῶν ἑτέρων ἐκπεπορνευκότων· αὐτοὶ παρεζήλωσάν με ἐπ’ οὐ θεῷ, παρώργισάν με ἐν τοῖς εἰδώλοις αὐτῶν· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ’ οὐκ ἔθνει, ἐπὶ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτούς·δώσετε λόγον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως. » Τίς γὰρ ἄλλος ο- Α τοὺς ἀργὸς λόγος, ὡς ὁ ἐν ἀρνήσει ὅρκος ; οὐδαμῶς γὰρ προσκυνητέον τὰ κτίσματα, παρόντος τοῦ κτί παντος (70) καὶ διαρκοῦντος καὶ φθάνοντος πρὸς τὴν πάντων εὐχήν. Καὶ οὐδ᾽ αὐτός γ' ἂν θέλοι ὁ ἥλιος προσκυνεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ μερίδος· εἰκὸς δὲ, ὅτι οὔτε ἀπὸ ἄλλου τινός· ἀλλὰ μιμούμε νος τὸν εἰπόντα· « Τί με λέγεις ἀγαθόν (71); οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ Θεὸς ὁ Πατήρ, ο ώσπερεί φήσει τῷ προσκυνεῖν αὐτὸν ἐθέλοντι Τί με λέγεις Θεόν ; Εἷς ἐστι Θεὸς ἀληθινός· καὶ τί με προσκυνείς; «Κύ βιον γὰρ τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. » Γενητός εἰμι καγώ τί βούλει προσκυ νεῖν τὸν προσκυνοῦντα; κἀγὼ γὰρ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί προσκυνῶ καὶ λατρεύω (72), καὶ αὐτοῦ πειθόμενος τοῖς ἐπιτάγματι, ο τῇ ματαιότητι ο ὑποτέταγμαι · διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ' ἐλπίδι·, καὶ ἐλευθερωθή σιμαι ο ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, » καὶ αὐτὸς ἐνδεδεμένος φθαρτῷ σώματι, ο εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. παρόντος τοῦ κτίσαντος. προσ προσκυνήσει Εὐφημοῦμεν αὐτοὺς καὶ μακαρίζομεν εγχει ρισθέντας ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τὰ χρήσιμα τῷ γένει ἡμῶν, οὐ μὴν τὴν ὀφειλομένην πρὸς Θεὸν τιμὴν τούτοις απο Έστι προσδοκῆσαι καὶ τῆς ἀσεβείας τινὰ προφή την, τάχα οὐχ ἕνα, ἀλλὰ πλείονας. Λαλήσονται ἡμῖν • τον ἀγράφως ὁμόσαντας εἰς τὴν κεφαλὴν τοῦ βασι λέως, καὶ πικρῶς κολασθέντας. « κατά βασιλέως. τήν τε σωτηρίαν κἀγὼ γὰρ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ προσκυνῶ καὶ λεγό EXHORTATIO AD MARTYRIUM. alicujus jurare? Tuc etiam in memoriam B revocandum est illud: ‹ De omni verbo otioso ra- tionem reddetis in die judicii ‘. › Quis enim alius sermo tam otiosus est, quam conjunctum negationi jusjurandum ? Neque enim ullo modo sunt adoran- dæ creaturæ Creatore præsente, et ad omnium preces sufficiente, imo eas præveniente. Ac ne ipse quidem ipse vellet adorari sol ab his qui ex Dei parte sunt ; nec ab ullo alio adorari velle probabile est, sed illum imitatus qui dixit: « Quid me dicis bonum? nemo bonus nisi solus Deus Pater ³,› quasi dicet ei qui se voluerit adorare: quid me dicis Deum? Unus est Deus verus; et quid me adoras? ‹ Dominum » enim ‹ Deum tuum adorabis et ipsi soli servies ; › factus et ipse sum : quid eum vis ado- rare qui adorat? nam ego quoque adoro et servio Deo et Patri, et ipsius præceptis obediens ‹ vanita- ti subjectos > sum • propter eum qui subjecit in spe, » et vinctus ipse corruptibili corpore liberabor ‹ a servitute corruptionis in libertatem gloriæ filiv- rum Dei 7., ་ pheta; forte nec unus, sed plures. Loquentur nobis * Rom. viii, 20, 21. vos plenius juretur et de Deo sileatur. Nam et prin- ribus sæculis, ut templa fabricarentur et idola fie- rent, quid vestro populo diabolus potuit amplius fa - cere? WETstenius. Non dubium quin xúvots omnibus omnino creaturis sit deneganda cum C sumitur pro externo cultu quo supremum rei quæ pooxvvɛital in nos imperium agnoscitur. Verum in notis ad numerum præcedentem jam observatum est xoxo no semper tam stricto sensu usurpa- ri, sed interdum ea voce denotari simplicem cultum honoris et observantiæ erga angelos ei sanctos viros non tanquam dominos et bonorum cœlestium ancto- res,jsed tanquam amicos Dei, quorum pro nobis apud ipsum intercessio multum valeat. Hoc sensu mpɔσKÚ- vŋow hominibus, augelis et sanctis Ecclesia Græca multis abhine sæculis concedit. Neque alienus ab ejusmodi putamulus est Origenes quippe qui libro octavo contra Celsum, uuni. 57, de angelis dical: vépoμev. Laudamus eos et beatos prædicamus qui- bus à Deo res nostro generi utiles commissæ sunt; sed honoren Deo debitum illis non habemus. › Ubi vides ab angelis tantum excludi honorem Deo debi- tum. Præterea homilia prima in Ezechielem sine ambage angelum prece veneratur: Omnia, in- quit, angelis plena sunt. Veni, Angele; suscipe ser- mone conversum ab errore pristino, a doctrina dæmoniorum, ab iniquitate in excelsum loquente; suscipiens eum quasi medicus bonus confove atque institue. Videsis lib. Origenianorum, quæst. 5, num. 36. Matth. x11, 36. * Luc. xvIII, 19. Deut. vi, 13. Sublatum esse per imperatores Christianos genio- rum nomen et cultum, inde liquet, quod frequens illud veteruin nummorum symbolum, genio Augu- sti, genio Cæsaris, genio imperatoris, genio pop. Romani, ab imperatoribus ethnicis, atque imprimis Diocletiano, Maximiano, Maximino, Severo, Con- stantino, etc., ubique usurpatum, in sequentium Christianorum principum nummis nusquam appa- reat. Nec desiit prava consuetudo, etiam abolito ferme gentilismo, jurandi vel per vitam, vel per salutem, vel per caput regum atque prin- cipum, Aben Ezra de antiquo more: Si quis ju- raverit per caput regis, nec ratum habuerit jura- mentum suum, id ei capitale est. Ilic mos obtinet hodieque in Ægypto. Quod si dederit pondo auri, non liberatur, quia sprevit regem palam. › Balsa- mon in can. Basilii ad Amphiloch. pag. 1012: El- Vidi qui sine scri- plis per caput imperatoris juraverant, acr.ter fuisse castigatos. Unde interdictum Caroli Magni in Capitul., lib. 111, c. 42, ut nullus præsumat per vitam regis et filiorum ejus jurare., Juratum est itidem per principis venerationem; › lib. I, cod. de rebus creditis: quod Græce dicitur duvúsiv Qua de re duo habentur apud Harmenopulum, in Prompt. Juris, 1. 1, c. 7, § et D 20, pag. 75. Item per salutem principum, » uti patet ex rescripto Arcadii et flonorii impp. 1. XLI, in fine cod. de transaction. Sie olim C. Caligula per equi cujusdam sui nomine Incitati x2 Typy wuvus, teste Dion. Cassio Roman. hist. lib. Lix, pag. 747. Donatistæ etiam quid singulare ha- bebant, utpote per suos episcopos jurare soliti. Qua de re ab Optato Milevitano merito acerrime repre- henduntur, lib. adv. Parmenianum : « Et ut in er- rorem vos vester populus mittat, laudando felices appellat et bene nominat, et per vos jurant, et per- sonas vestras jam pro Deo habere noscuntur. Solet Deus ad probandam fidem in juratione ab homini- bus nominari; sed cum per vos juratur, jam apud vestros de Deo et Christo silentium est. Si ad vos divina migravit de cœlo religio, quia per vos jura- tur, nemo vestrum aut vestrorum langueat, nolite Boi, imperate nubibus, pluite si po estis, ut per ræ loco vide notas ad lib. De oratione, num. 15, pag. 223. Tpɛvw. Solem loquentem inducit, quem, sicut et cætera astra omnia, animam habere èvdedɛ µévŋv 4łapy owpati, «illigatam corpori corruptibili, non solum hic, sed passim in scriptis suis tradidit. Vide lib. Origenianorum, quæstione octiva, 8. Exspectandus etiam est aliquis impietatis pro- (70) Οὐδαμῶς γὰρ προσκυνητέον τὰ κτίσματα (71) Tl µɛ lévɛıç åɣaðór, etc. De hoc Scriptu- (72) Τι βούλει προσκυνεῖν τὸν προσκυνοῦντα;
PG 11:575ὅτι πῦρ ἐκκέκαυται ἐκ τοῦ θυμοῦ μου, καυθήσεται ἕως ᾅδου κατωτάτου. Κἂν μὴ δι’ ἑαυτὸν δὲ ὡς σοφὸς ὁ νυμφίος καὶ ἀπαθὴς ἀποστρέφῃ παντὸς μολυσμοῦ τὴν μεμνηστευμένην, ἀλλά γε δι’ ἐκείνην ὁρῶν αὐτῆς τὸν μολυσμὸν καὶ τὸν βδελυγμὸν πάντα τὰ ἰάσασθαι καὶ ἐπιστρέψαι αὐτὴν δυνάμενα ποιήσει, ὡς αὐτεξουσίῳ φύσει προσάγων λόγους ἀποτρεπτικοὺς τοῦ πορνεύειν. ποῖον ἂν οὖν μιασμὸν νοήσαις χείρονα γίνεσθαι ψυχῇ, ὅπως ποτὲ ἄλλον ἀγορευούσῃ θεὸν καὶ μὴ ὁμολογούσῃ τὸν ἀληθῶς ἕνα καὶ μόνον κύριον; καὶ οἶμαί γε ὅτι, ὥσπερ ὁ κολλώμενος τῇ πόρνῃ ἓν σῶμά ἐστιν, οὕτως ὁ μὲν ὁμολογῶν τινα καὶ μάλιστα ἐν καιρῷ βασάνου καὶ ἐξετάσεως τῆς πίστεως ἀνακιρνᾶται καὶ ἑνοῦται τῷ ὁμολογουμένῳ· ὁ δὲ ἀρνούμενος ὑπ’ αὐτῆς τῆς ἀρνήσεως τρόπον μαχαίρας διακοπτούσης ἀπ’ ἐκείνου, ὃν ἀρνεῖται, πάσχει τὴν διαίρεσιν χωριζόμενος ἐκείνου, ὃν ἠρνήσατο. διόπερ ἐπίστησον, μή ποτε ὡς ἀκόλουθον καὶ ἀναγκαῖον συμβῆναι τῷ ὁμολογοῦντι τὸ ὁμολογηθῆναι καὶ τῷ ἀρνουμένῳ τὸ ἀρνηθῆναι εἴρηται τό· ὃς ἐὰν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κἀγὼ ὁμολογήσω ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς.Α « ὡς Κυρίου ῥῆμα, ὃ οὐ προσέταξε Κύριος, ο ι ὡς νι, 16. σοφίας λόγον, τὸν ἀλλότριον τῆς σοφίας, ἵν᾿ ἡμᾶς ἀποκτείνῃ τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Ἀλλ᾿ ἡμεῖς δὲ τότε ἐν τῷ συστῆναι τὸν ἁμαρτωλὸν ἐναντίον ἡμῶν εἴπωμεν· « Ἐγὼ δὲ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, καὶ ὡσεὶ ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ· καὶ ἐγενόμην ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων. » Καλὴ γὰρ ἡ πρὸς τοὺς ἀσεβεῖς λόγους κώφωσις, ἐπὰν ἀπογινώ- σκωμεν τὴν τῶν τὰ χείρονα λεγόντων ἐπανόρ θωσιν. Χρήσιμον δὲ ἡμᾶς ἐννοεῖν ἐν τοῖς καιροῖς τῶν ἐπὶ τὰ ἐναντία προκαλουμένων, τί διδάξαι βουλόμενος ὁ Θεός φησι τόν Ἐγώ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου ζηλω τής. » Καὶ οἶμαί γε, ὅτι ἂν τρόπον νυμφίος ἐπιστρέ φων τὴν νύμφην πρὸς τὸ σεμνῶς βιοῦν, συνάγουσαν μὲν πᾶσαν ἑαυτὴν πρὸς τὸν νυμφίον, παντὶ δὲ τρόπῳ φυλαττομένην (75) ἐκχεῖσθαι πρὸς ἕτερόν τινα παρὰ τὸν νυμφίον· κἂν σοφὸς ᾖ, ἐμφαίνοι ἂν ζῆλον, ὡς φαρμάκῳ τῇ τοιαύτῃ ἐμφάσει πρὸς τὴν νύμφην χρώ- μενος· οὕτως ὁ χρηματίζων, καὶ μάλιστα ἐὰν φαίνης ται ο ὁ πρωτότοκος » είναι ο πάσης κτίσεως, ο φησὶ πρὸς τὴν νύμφην ψυχήν Θεὸς εἶναι ζηλωτής, πάσης τῆς πρὸς τὰ δαιμόνια πορνείας καὶ τοὺς νομιζομένους εἶναι θεοὺς ἀφιστάς τοὺς ἀκροωμένους. Καὶ ὡς Θεὸς οὕτω ζηλωτής φησι περὶ τῶν ὅπως ποτὲ ὀπίσω θεῶν ἑτέρων ἐκπεπορνευκότων· . Αὐτοὶ παρεζήλωσαν με ἐπ' οὐ θεῷ· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει· ἐπὶ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτοὺς, ὅτι πῦρ εκκέκαυται ἐκ τοῦ θυμοῦ μου· καυθήσεται ἕως ᾅδου κατωτάτου. » Κἂν μὴ δι' ἑαυτὸν δὲ ὡς σοφὸς ὁ νυμφίος καὶ ἀπα θῆς ἀποστρέφῃ παντὸς μολυσμοῦ τὴν μεμνηστευμέ νην, ἀλλά γε δι' ἐκείνην, ὁρῶν αὐτῆς τὸν μολυσμὸν καὶ τὸν βδελυγμὸν, πάντα τὰ ἰάσασθαι καὶ ἐπιστρέψαι αὐτὴν δυνάμενα ποιήσει, ὡς αὐτεξουσίω, φύσει προσά- γων λόγους αποτρεπτικοὺς τοῦ πορνεύειν. Ποῖον ἂν οὖν μιασμὸν νοήσαις χείρονα γίνεσθαι ψυχῇ ὅπως ποτὲ ἄλλον ἀγορευούσῃ Θεὸν, καὶ μὴ ὁμολογούσῃ τὸν ἀληθῶς ἕνα καὶ μόνον Κύριον; Καὶ οἶμαί γε, ὅτι, ὥσπερ ό ι κολλώμενος τῇ πόρνῃ ἐν σῶμά » ἐστιν, οὔ τως ὁ μὲν ὁμολογῶν τινα, καὶ μάλιστα ἐν καιρῷ βα- σάνου καὶ ἐξετάσεως τῆς πίστεως, ἀνακιρνᾶται καὶ ἐνοῦται τῷ ὁμολογουμένῳ (74)· ὁ δὲ ἀρνούμενος, ὑπ' αὐτῆς τῆς ἀρνήσεως τρόπον μαχαίρας διακοπτούσης, ἀπ' ἐκείνου, ὃν ἀρνεῖται, πάσχει τὴν διαίρεσιν, χωρί ζόμενος ἐκείνου, ὃν ηρνήσατο. Διόπερ ἐπίστησον, μή ποτέ, ὡς ἀκόλουθον καὶ ἀναγκαῖον συμβῆναι τῷ ὁμο λογοῦντι τὸ ὁμολογηθῆναι, καὶ τῷ ἀρνουμένῳ τὸ ἀρ νηθῆναι, εἴρηται τό· ι Ὃς ἐὰν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κἀγὼ ὁμολογήσω ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. » Καὶ εἴποι δ᾽ ἂν ὁ αὐτολόγος καὶ ἡ αὐτοαλήθεια τῷ τε ὁμο λογήσαντι καὶ τῷ ἀρνησαμένῳ· « τῷ μέτρῳ μετρείτε, ἀντιμετρηθήσεται ὑμῖν· » σὺ μὲν οὖν ὁ μετρήσας ORIGENTS • tanquam verbum Domini quod non praecepit Do- minus *, » nut tanquam sermonem sapientiæ, ser- monem a sapientia alienum, ut nos interficiat ser- mone oris sui. Sed nos, cum constiterit peccator adversum nos, dicamus: Ego autem tanquam surdus non audiebam, et sicut mutus non aperiens os suum, et factus sum sicut homo non audiens '. › Pulchrum est enim ad impios sermones obsurdesce- re, cum eos qui perverse loquuntur corrigere desperamus. B quæ Deo contraria sunt provocabimur, cogitare quid nos docere velit Deus, cum ait: ‹ Ego sum Doninus Deus tuus zelotes ". » Equidem arbitror, quemadmodum sponsus qui sponsain velit ad caste vivendum adducere ut se totam sponso adjungat omnique studio caveat ad ullum se alienum effun- dere: is, licet sapiens sit, zelum tamen præ se feret, ut ea ficta specie veluti medicamento quodam in- firmum sponsæ animum confirmet: sic legislatoren, maxime si • primogenitus › appareat ‹ omnis crea- turæ ¼, › ad animam sponsam suam Deum se zelo- tem esse dicere, ut qui id audierint eos ab omni cum dæmoniis cumque iis qui dicuntur esse dii, fornicatione deterreat. Atque ut Deus ita zelotes ait de iis qui quolibet modo post deos alienos abie- rint : ‹ Ipsi me ad zelum provocaverunt in eo qui non erat deus; et ego provocabo eos in eo qui non est populus, et in gente stulta irritabo illos, quo- niam ignis succensus est ex furore meo, ardebit C usque ad infernum infimum “. sapiens et nulli perturbationi obnoxius, ab omni labe sibi desponsatam averterit; at certe ipsius gratia cujus sordes abominationemque videat, nihil non faciet quod ipsam sanare possit et convertere, adhibebitque ut liberæ ac sui arbitrii naturæ ra- tiones quæ a stupro deterreant. Quam igitur labem putaveris deteriorem inuri posse animæ quæ alium quomodocunque renuntiaverit Deum, nec eum con- fessa fuerit qui vere unus et solus est Dominus? Equidem ut qui ‹adhæret meretrici, unum corpus › eficitur 18, sic arbitror eum qui aliquem confitetur, eo maxime tempore quo de fide inquiritur adhi- benturque tormenta, commisceri et uniri ei quem confitetur; qui vero negat, ipsa negatione sua quasi acuto quodam gladio, ab illo quem negat di- vidi ac separari. Quapropter vide num, quod eon- sequenter accidat ac necessario ut eum confiteatur Christus qui se confessus sit, eum vero qui nega. verit, negel, dictum sit illud : • Qui ne confessus fuerit coram hominibus, confitebor et ego eum co- ram Patre meo qui in cœlis est . > Dicere etjam possit ipsum Verbum et ipsa Veritas tum confitenti cum neganti : ‹ In qua mensura inensi fueritis, re- * Deut. xvIII, 22. • Psal. xxxvH, 14. Matth. x, 32. D Exod. xx, 9. Praderit etiam uobis tunc temporis cum ad ea 10. Quod si non sua ipsius causa sponsus utpote 5. 11 Coloss. 1, 15. 1ª Deut. xxx11, 21, 22. ¹I Cor. (75) Vitiose in manuscriplo legitur τροφυλαττομένην, et infra ζωλωτής pro ζηλωτής. (74) Corrupte in ms. scribitur, ὁλογουμένω.
PG 11:576καὶ εἴποι δ’ ἂν ὁ αὐτολόγος καὶ ἡ αὐτοαλήθεια τῷ τε ὁμολογήσαντι καὶ τῷ ἀρνησαμένῳ· ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε ἀντιμετρηθήσεται ὑμῖν. σὺ μὲν οὖν ὁ μετρήσας μέτρῳ τῆς πρός με ὁμολογίας καὶ πληρώσας τὸ μέτρον τῆς ὁμολογίας ἀπολήψῃ μέτρον τῆς ἀπ’ ἐμοῦ ὁμολογίας σεσαλευμένον πεπιεσμένον ὑπερεκχυνόμενον, ὅπερ δοθήσεται εἰς τὸν κόλπον σου· καὶ σὺ δὲ ὁ μετρήσας τῷ τῆς ἀρνήσεως μέτρῳ καὶ ἀρνησάμενός με τὸ ἀνάλογον τῷ μέτρῳ τῆς ἀρνήσεως ἀπολήψῃ μέτρον τῆς ἀπ’ ἐμοῦ περὶ σοῦ ἀρνήσεως. Πῶς δὲ πληροῦται μέτρον ὁμολογίας ἢ οὐ πληροῦται ἀλλ’ ἐλλείπει, οὕτως ἂν θεωρήσαιμεν.Α « ὡς Κυρίου ῥῆμα, ὃ οὐ προσέταξε Κύριος, ο ι ὡς νι, 16. σοφίας λόγον, τὸν ἀλλότριον τῆς σοφίας, ἵν᾿ ἡμᾶς ἀποκτείνῃ τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ. Ἀλλ᾿ ἡμεῖς δὲ τότε ἐν τῷ συστῆναι τὸν ἁμαρτωλὸν ἐναντίον ἡμῶν εἴπωμεν· « Ἐγὼ δὲ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, καὶ ὡσεὶ ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ· καὶ ἐγενόμην ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων. » Καλὴ γὰρ ἡ πρὸς τοὺς ἀσεβεῖς λόγους κώφωσις, ἐπὰν ἀπογινώ- σκωμεν τὴν τῶν τὰ χείρονα λεγόντων ἐπανόρ θωσιν. Χρήσιμον δὲ ἡμᾶς ἐννοεῖν ἐν τοῖς καιροῖς τῶν ἐπὶ τὰ ἐναντία προκαλουμένων, τί διδάξαι βουλόμενος ὁ Θεός φησι τόν Ἐγώ εἰμι Κύριος ὁ Θεός σου ζηλω τής. » Καὶ οἶμαί γε, ὅτι ἂν τρόπον νυμφίος ἐπιστρέ φων τὴν νύμφην πρὸς τὸ σεμνῶς βιοῦν, συνάγουσαν μὲν πᾶσαν ἑαυτὴν πρὸς τὸν νυμφίον, παντὶ δὲ τρόπῳ φυλαττομένην (75) ἐκχεῖσθαι πρὸς ἕτερόν τινα παρὰ τὸν νυμφίον· κἂν σοφὸς ᾖ, ἐμφαίνοι ἂν ζῆλον, ὡς φαρμάκῳ τῇ τοιαύτῃ ἐμφάσει πρὸς τὴν νύμφην χρώ- μενος· οὕτως ὁ χρηματίζων, καὶ μάλιστα ἐὰν φαίνης ται ο ὁ πρωτότοκος » είναι ο πάσης κτίσεως, ο φησὶ πρὸς τὴν νύμφην ψυχήν Θεὸς εἶναι ζηλωτής, πάσης τῆς πρὸς τὰ δαιμόνια πορνείας καὶ τοὺς νομιζομένους εἶναι θεοὺς ἀφιστάς τοὺς ἀκροωμένους. Καὶ ὡς Θεὸς οὕτω ζηλωτής φησι περὶ τῶν ὅπως ποτὲ ὀπίσω θεῶν ἑτέρων ἐκπεπορνευκότων· . Αὐτοὶ παρεζήλωσαν με ἐπ' οὐ θεῷ· κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει· ἐπὶ ἔθνει ἀσυνέτῳ παροργιῶ αὐτοὺς, ὅτι πῦρ εκκέκαυται ἐκ τοῦ θυμοῦ μου· καυθήσεται ἕως ᾅδου κατωτάτου. » Κἂν μὴ δι' ἑαυτὸν δὲ ὡς σοφὸς ὁ νυμφίος καὶ ἀπα θῆς ἀποστρέφῃ παντὸς μολυσμοῦ τὴν μεμνηστευμέ νην, ἀλλά γε δι' ἐκείνην, ὁρῶν αὐτῆς τὸν μολυσμὸν καὶ τὸν βδελυγμὸν, πάντα τὰ ἰάσασθαι καὶ ἐπιστρέψαι αὐτὴν δυνάμενα ποιήσει, ὡς αὐτεξουσίω, φύσει προσά- γων λόγους αποτρεπτικοὺς τοῦ πορνεύειν. Ποῖον ἂν οὖν μιασμὸν νοήσαις χείρονα γίνεσθαι ψυχῇ ὅπως ποτὲ ἄλλον ἀγορευούσῃ Θεὸν, καὶ μὴ ὁμολογούσῃ τὸν ἀληθῶς ἕνα καὶ μόνον Κύριον; Καὶ οἶμαί γε, ὅτι, ὥσπερ ό ι κολλώμενος τῇ πόρνῃ ἐν σῶμά » ἐστιν, οὔ τως ὁ μὲν ὁμολογῶν τινα, καὶ μάλιστα ἐν καιρῷ βα- σάνου καὶ ἐξετάσεως τῆς πίστεως, ἀνακιρνᾶται καὶ ἐνοῦται τῷ ὁμολογουμένῳ (74)· ὁ δὲ ἀρνούμενος, ὑπ' αὐτῆς τῆς ἀρνήσεως τρόπον μαχαίρας διακοπτούσης, ἀπ' ἐκείνου, ὃν ἀρνεῖται, πάσχει τὴν διαίρεσιν, χωρί ζόμενος ἐκείνου, ὃν ηρνήσατο. Διόπερ ἐπίστησον, μή ποτέ, ὡς ἀκόλουθον καὶ ἀναγκαῖον συμβῆναι τῷ ὁμο λογοῦντι τὸ ὁμολογηθῆναι, καὶ τῷ ἀρνουμένῳ τὸ ἀρ νηθῆναι, εἴρηται τό· ι Ὃς ἐὰν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, κἀγὼ ὁμολογήσω ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. » Καὶ εἴποι δ᾽ ἂν ὁ αὐτολόγος καὶ ἡ αὐτοαλήθεια τῷ τε ὁμο λογήσαντι καὶ τῷ ἀρνησαμένῳ· « τῷ μέτρῳ μετρείτε, ἀντιμετρηθήσεται ὑμῖν· » σὺ μὲν οὖν ὁ μετρήσας ORIGENTS • tanquam verbum Domini quod non praecepit Do- minus *, » nut tanquam sermonem sapientiæ, ser- monem a sapientia alienum, ut nos interficiat ser- mone oris sui. Sed nos, cum constiterit peccator adversum nos, dicamus: Ego autem tanquam surdus non audiebam, et sicut mutus non aperiens os suum, et factus sum sicut homo non audiens '. › Pulchrum est enim ad impios sermones obsurdesce- re, cum eos qui perverse loquuntur corrigere desperamus. B quæ Deo contraria sunt provocabimur, cogitare quid nos docere velit Deus, cum ait: ‹ Ego sum Doninus Deus tuus zelotes ". » Equidem arbitror, quemadmodum sponsus qui sponsain velit ad caste vivendum adducere ut se totam sponso adjungat omnique studio caveat ad ullum se alienum effun- dere: is, licet sapiens sit, zelum tamen præ se feret, ut ea ficta specie veluti medicamento quodam in- firmum sponsæ animum confirmet: sic legislatoren, maxime si • primogenitus › appareat ‹ omnis crea- turæ ¼, › ad animam sponsam suam Deum se zelo- tem esse dicere, ut qui id audierint eos ab omni cum dæmoniis cumque iis qui dicuntur esse dii, fornicatione deterreat. Atque ut Deus ita zelotes ait de iis qui quolibet modo post deos alienos abie- rint : ‹ Ipsi me ad zelum provocaverunt in eo qui non erat deus; et ego provocabo eos in eo qui non est populus, et in gente stulta irritabo illos, quo- niam ignis succensus est ex furore meo, ardebit C usque ad infernum infimum “. sapiens et nulli perturbationi obnoxius, ab omni labe sibi desponsatam averterit; at certe ipsius gratia cujus sordes abominationemque videat, nihil non faciet quod ipsam sanare possit et convertere, adhibebitque ut liberæ ac sui arbitrii naturæ ra- tiones quæ a stupro deterreant. Quam igitur labem putaveris deteriorem inuri posse animæ quæ alium quomodocunque renuntiaverit Deum, nec eum con- fessa fuerit qui vere unus et solus est Dominus? Equidem ut qui ‹adhæret meretrici, unum corpus › eficitur 18, sic arbitror eum qui aliquem confitetur, eo maxime tempore quo de fide inquiritur adhi- benturque tormenta, commisceri et uniri ei quem confitetur; qui vero negat, ipsa negatione sua quasi acuto quodam gladio, ab illo quem negat di- vidi ac separari. Quapropter vide num, quod eon- sequenter accidat ac necessario ut eum confiteatur Christus qui se confessus sit, eum vero qui nega. verit, negel, dictum sit illud : • Qui ne confessus fuerit coram hominibus, confitebor et ego eum co- ram Patre meo qui in cœlis est . > Dicere etjam possit ipsum Verbum et ipsa Veritas tum confitenti cum neganti : ‹ In qua mensura inensi fueritis, re- * Deut. xvIII, 22. • Psal. xxxvH, 14. Matth. x, 32. D Exod. xx, 9. Praderit etiam uobis tunc temporis cum ad ea 10. Quod si non sua ipsius causa sponsus utpote 5. 11 Coloss. 1, 15. 1ª Deut. xxx11, 21, 22. ¹I Cor. (75) Vitiose in manuscriplo legitur τροφυλαττομένην, et infra ζωλωτής pro ζηλωτής. (74) Corrupte in ms. scribitur, ὁλογουμένω.
PG 11:577εἰ παρ’ ὅλον τὸν τῆς ἐξετάσεως καὶ τοῦ πειρασμοῦ χρόνον μὴ διδοίημεν τόπον τῷ διαβόλῳ ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν, μολύνειν ἡμᾶς διαλογισμοῖς πονηροῖς θέλοντι ἀρνήσεως ἢ διψυχίας ἤ τινος πιθανότητος προκαλουμένης ἐπὶ τὰ ἐχθρὰ τῷ μαρτυρίῳ καὶ τῇ τελειότητι, καὶ πρὸς τούτῳ εἰ μηδὲ λόγῳ ἀλλοτρίῳ τῆς ὁμολογίας ἑαυτοὺς μιαίνοιμεν καὶ εἰ πάντα φέροιμεν τὸν ἀπὸ τῶν ἐναντίων ὀνειδισμὸν καὶ χλεύην καὶ γέλωτα καὶ δυσφημίαν καὶ ἔλεον, ὃν δοκοῦσιν ἡμᾶς ἐλεεῖν, πεπλανημένους καὶ μωροὺς ὑπολαμβάνοντες εἶναι καὶ ἐσφαλμένους ἀποκαλοῦντες, ἔτι δὲ εἰ μὴ περιελκοίμεθα περισπώμενοι καὶ ὑπὸ τῆς περὶ τὰ τέκνα ἢ τὴν τούτων μητέρα ἤ τινα τῶν νομιζομένων εἶναι ἐν τῷ βίῳ φιλτάτων φιλοστοργίας πρὸς τὴν κτῆσιν ἢ πρὸς τὸ ζῆν τοῦτο, ἀλλ’ ὅλα ταῦτα ἀποστραφέντες ὅλοι γενοίμεθα τοῦ θεοῦ καὶ τῆς μετ’ αὐτοῦ καὶ παρ’ αὐτῷ ζωῆς ὡς κοινωνήσοντες τῷ μονογενεῖ αὐτοῦ καὶ τοῖς μετόχοις αὐτοῦ, τότ’ ἂν εἴποιμεν ὅτι ἐπληρώσαμεν τὸ μέτρον τῆς ὁμολογίας· εἰ δὲ κἂν ἑνί τινι λείποιμεν, οὐκ ἐπληρώσαμεν ἀλλ’ ἐμολύναμεν τὸ τῆς ὁμολογίας μέτρον καὶ ἐπεμίξαμέν τι αὐτῷ ἀλλότριον.μέτρων τῆς πρὸς μὲ ὁμολογίας, ἀπολήψῃ • μέτρον » τῆς ἀπ' ἐμοῦ ὁμολογίας ο σεσαλευμένον, πεπιεσμέ- νον, ὑπερεκχυνόμενον, ὅπερ δοθήσεται εἰς τὸν κόλπον σου. » Καὶ σὺ δὲ, ὁ μετρήσας τῷ τῆς ἀρνήσεως μέτρῳ καὶ ἀρνησάμενός με, τὸ ἀνάλογον τῷ μέτρῳ τῆς ἀρνήσεως ἀπολήψῃ μέτρον τῆς ἀπ' ἐμοῦ περὶ σοῦ ἀρνήσεως. Β Πῶς δὲ πληροῦται μέτρον ὁμολογίας, ἢ οὐ πλη ροῦται, ἀλλ' ἐλλείπει, οὕτως ἂν θεωρήσαιμεν. Εἰ παρ' ὅλον τὸν τῆς ἐξετάσεως καὶ τοῦ πειρασμού χρόνον, μὴ διδῶμεν τόπον τῷ διαβόλῳ ἐν ταῖς καρ ὅαις ἡμῶν, μολύνειν ἡμᾶς διαλογισμοίς πονηροῖς θέλοντι ἀρνήσεως, ή διψυχίας, ή τινος πιθανότητος προκαλουμένης ἐπὶ τὰ ἐχθρὰ τῷ μαρτυρίῳ καὶ τῇ τελειότητι· καὶ πρὸς τούτῳ εἰ μηδὲ λόγῳ ἀλλοτρίῳ τῆς ὁμολογίας ἑαυτοὺς μιαίνοιμεν (75), καὶ εἰ πάντα φέρωμεν τὸν ἀπὸ τῶν ἐναντίων ὀνειδισμὸν, καὶ χλεύην, καὶ γέλωτα, καὶ δυσφημίαν, καὶ ἔλεον όν δοκοῦσιν ἡμᾶς ἐλεεῖν, πεπλανημένους καὶ μωροὺς ὑπολαμβάνοντες, καὶ ἐσφαλμένους ἀποκαλοῦντες· ἔτ: δὲ, εἰ μὴ περιελκοίμεθα περισπώμενοι καὶ ὑπὸ τῆς περὶ τὰ τέκνα, ἢ τὴν τούτων μητέρα, ή τινα τῶν νομιζομένων εἶναι ἐν τῷ βίῳ φιλτάτων φιλοστορ- γίας, πρὸς τὴν κτήσιν ἢ πρὸς τὸ ζῆν τοῦτο, ἀλλ' όλα ταῦτα ἀποστραφέντες, ὅλοι γενοίμεθα τοῦ Θεοῦ, καὶ τῆς μετ' αὐτοῦ καὶ παρ' αὐτῷ ζωῆς, ὡς κοινω νήσοντες τῷ Μονογενεῖ αὐτοῦ καὶ τοῖς μετόχοις αὐτοῦ· τότ᾽ ἂν εἴποιμεν, ὅτι ἐπληρώσαμεν τὸ μέτρον τῆς ὁμολογίας· εἰ δὲ, κἂν ἑνί τινι λείποιμεν, οὐκ ἐπλη- ρώτα μεν, ἀλλ᾽ ἐμολύναμεν τὸ τῆς ὁμολογίας μέτρον. Δ. δεησόμεθα, ὧν δέονται οἱ ἐποικοδομήσαντες ι τῷ θεμελίω ξύλα ή χόρτον ἢ καλάμην. » Καὶ τοῦτο δὲ ἡμᾶς εἰδέναι χρή, ὅτι τὰς καλουμέν νας τοῦ Θεοῦ διαθήκας ἐπὶ συνθήκαις παρεδεξάμεθα 1ἷς πρὸς αὐτὸν ἐποιησάμεθα, ἀναδεχόμενοι τὸ κατὰ Χριστιανισμὸν βιοῦν· καὶ ἐν ταῖς πρὸς Θεὸν συνθή- καις ἡμῶν ἦν πᾶσα ἡ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτεία, λέγον· « Εί τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολου θείτω μοι. Ὃς γὰρ ἂν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν. Ος δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ἕνεκεν ἐμοῦ, οὗτος σώσει αὐτήν. Τί γὰρ ὠφεληθήσε της ἄνθρωπος, ὃς ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήση (76), τὴν δὲ ψυχὴν αὑτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ; μέλλει γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεσθαι ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὑτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ· καὶ τότε ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὴν πρᾶξιν αὐτοῦ. Τὸ δὲ δεῖν ἀρνεῖσθαι ἑαυ τὸν, καὶ αἱρειν τὸν ἑαυτοῦ σταυρὸν, καὶ τῷ Ἰησοῦ ἀκολουθεῖν, οὐ μόνος Ματθαῖος, οὗ τὴν λέξιν παρεθέ μεθα, ἀνέγραψεν, ἀλλὰ καὶ Λουκᾶς, καὶ Μάρκος. Ακουε γὰρ Λουκά λέγοντος· « Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἔρχεσθαι, ἀρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθείτω μοι. Ὃς γὰρ ἂν ་ EXHORTATIO AD MARTYRIUM. A metietur vobis; » tu igitur qui mensura tuæ de me confessionis mensus es, ' mensuram › accipies meæ de te confessionis • bonam el confertam et cogitatam et superefuentem in sinum tuum ; } tu vero qui negationis mensura mensus es et negasti me, recipies negationis mensura respons dentem mensuram meæ de te negationis, mensura aut non impleatur, sed contra deficiat, sic inspiciemus. Si per totum inquisitionis et ten- tationis tempus locum diabolo non demus in cor- dibus nostris, qui nos inquinare vult cogitationi- bus malis aut negationis aut dubitationis, aut cu- jusvis quod probabile videatur et ad ea quæ mar- tyrio et perfectioni sunt inimica sollicitet; si nos ipsos preterea nullo verbo maculemus quod a con- fessione alienum sit; si cuncta feramus et adver- sariorum contumelias et ludibria et risus et infa- miam et misericordiam qua nostri misereri viden- tur, quos nempe errantes et stultos arbitrantur, et deceptos vocant; ad hæc si neque nos divellat at- que distrabat liberorum uxorisve amor, aut alicu- jus eorum quæ clarissima in vita putantur esse, ut aut possessionibus aut huic ipsi vitæ hæreamus; sed ab his omnibus aversi, toti Dei simus ejusque vitæ quæ cum ipso et apud ipsum est, ut commu- nionem habituri cum unigenito ejus Filio et his qui ejus participes sunt; tunc nos confessionis mensuram implevisse dicere poterimus. Si vero vel uno istorum aliquo defecerimus, non implevi- anus, sed inquinavimus confessionis mensuram. Quapropter indigebimus iis quibus indigent qui C superædificaverunt ‹ super fundamentum ligna, aut fenum, aut stipulam “. › D testamentum Dei certis conventionibus suscepisse, quas tum fecimus cum nos juxta Christianam reli- gionem victuros recepimus. His autem nostris cum Deo conventionibus evangelica omnis disciplina continebɔtur. Sic porro dicit Evangelium : ‹ Si quis vult post une venire, abueget semetipsum, et tol- lat crucem suam, et sequatur me. Qui enim volue- rit animam suam salvam facere, perdet eam. Qui autem perdiderit anímam suam propter me, salvam faciet eam. Quid enim prodest homini si mundum universum lucretur, animæ vero sum detrimentun paliatur? aut quam dabit homo commutationem pro anima sua? Filius enim hominis venturus est in gloria Patris sui cum angelis suis, et tunc red- det unicuique secundum opera ejus'. . Quod au- tem seipsum abnegare necesse sit, et crucem suain tollere, et Jesum sequi, non solus cujus apposui- mus verba Matthæus scripsit, sed et Lucas ei Mar- cus. Audi enim Lucam dicentem: Si quis vult post me venire, abneget semetipsum, et tollat cru- cem suam, et sequatur me. Qui enim voluerit ani- ss Hauth. vu, 2. Cor. ut, 12. Matth. XVI, 24, 25, 26, 27. 11. Qua autem ratione impleatur confessionis 12. Sciendum et illud est, nos id quod dicitur (75) Μιαίνοιμεν. Ms. codex, μαίνομεν, male. (76) Ms., κελδήσῃ, male.
PG 11:578διὸ δεησόμεθα ὧν δέονται οἱ ἐποικοδομήσαντες τῷ θεμελίῳ ξύλα ἢ χόρτον ἢ καλάμην. Καὶ τοῦτο δὲ ἡμᾶς εἰδέναι χρὴ, ὅτι τὰς καλουμένας τοῦ θεοῦ διαθήκας ἐπὶ συνθήκαις παρεδεξάμεθα αἷς πρὸς αὐτὸν ἐποιησάμεθα ἀναδεχόμενοι τὸ κατὰ χριστιανισμὸν βιοῦν. καὶ ἐν ταῖς πρὸς θεὸν συνθήκαις ἡμῶν ἦν πᾶσα ἡ κατὰ τὸ εὐαγγέλιον πολιτεία, λέγον· εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθείτω μοι. ὃς γὰρ ἂν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, οὗτος σώσει αὐτήν. πολλάκις δὲ ἐμπνουστότεροι γεγόναμεν ἀκούοντες καὶ τοῦ· τί γὰρ ὠφεληθήσεται ἄνθρωπος, ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ, τὴν δὲ ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ; μέλλει γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεσθαι ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ, καὶ τότε ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὴν πρᾶξιν αὐτοῦ. τὸ δὲ δεῖν ἀρνεῖσθαι ἑαυτὸν καὶ αἴρειν τὸν ἑαυτοῦ σταυρὸν καὶ τῷ Ἰησοῦ ἀκολουθεῖν οὐ μόνος Ματθαῖος, οὗ τὴν λέξιν παρεθέμεθα, ἀνέγραψεν ἀλλὰ καὶ Λουκᾶς καὶ Μάρκος. ἄκουε γὰρ Λουκᾶ μὲν λέγοντος·μέτρων τῆς πρὸς μὲ ὁμολογίας, ἀπολήψῃ • μέτρον » τῆς ἀπ' ἐμοῦ ὁμολογίας ο σεσαλευμένον, πεπιεσμέ- νον, ὑπερεκχυνόμενον, ὅπερ δοθήσεται εἰς τὸν κόλπον σου. » Καὶ σὺ δὲ, ὁ μετρήσας τῷ τῆς ἀρνήσεως μέτρῳ καὶ ἀρνησάμενός με, τὸ ἀνάλογον τῷ μέτρῳ τῆς ἀρνήσεως ἀπολήψῃ μέτρον τῆς ἀπ' ἐμοῦ περὶ σοῦ ἀρνήσεως. Β Πῶς δὲ πληροῦται μέτρον ὁμολογίας, ἢ οὐ πλη ροῦται, ἀλλ' ἐλλείπει, οὕτως ἂν θεωρήσαιμεν. Εἰ παρ' ὅλον τὸν τῆς ἐξετάσεως καὶ τοῦ πειρασμού χρόνον, μὴ διδῶμεν τόπον τῷ διαβόλῳ ἐν ταῖς καρ ὅαις ἡμῶν, μολύνειν ἡμᾶς διαλογισμοίς πονηροῖς θέλοντι ἀρνήσεως, ή διψυχίας, ή τινος πιθανότητος προκαλουμένης ἐπὶ τὰ ἐχθρὰ τῷ μαρτυρίῳ καὶ τῇ τελειότητι· καὶ πρὸς τούτῳ εἰ μηδὲ λόγῳ ἀλλοτρίῳ τῆς ὁμολογίας ἑαυτοὺς μιαίνοιμεν (75), καὶ εἰ πάντα φέρωμεν τὸν ἀπὸ τῶν ἐναντίων ὀνειδισμὸν, καὶ χλεύην, καὶ γέλωτα, καὶ δυσφημίαν, καὶ ἔλεον όν δοκοῦσιν ἡμᾶς ἐλεεῖν, πεπλανημένους καὶ μωροὺς ὑπολαμβάνοντες, καὶ ἐσφαλμένους ἀποκαλοῦντες· ἔτ: δὲ, εἰ μὴ περιελκοίμεθα περισπώμενοι καὶ ὑπὸ τῆς περὶ τὰ τέκνα, ἢ τὴν τούτων μητέρα, ή τινα τῶν νομιζομένων εἶναι ἐν τῷ βίῳ φιλτάτων φιλοστορ- γίας, πρὸς τὴν κτήσιν ἢ πρὸς τὸ ζῆν τοῦτο, ἀλλ' όλα ταῦτα ἀποστραφέντες, ὅλοι γενοίμεθα τοῦ Θεοῦ, καὶ τῆς μετ' αὐτοῦ καὶ παρ' αὐτῷ ζωῆς, ὡς κοινω νήσοντες τῷ Μονογενεῖ αὐτοῦ καὶ τοῖς μετόχοις αὐτοῦ· τότ᾽ ἂν εἴποιμεν, ὅτι ἐπληρώσαμεν τὸ μέτρον τῆς ὁμολογίας· εἰ δὲ, κἂν ἑνί τινι λείποιμεν, οὐκ ἐπλη- ρώτα μεν, ἀλλ᾽ ἐμολύναμεν τὸ τῆς ὁμολογίας μέτρον. Δ. δεησόμεθα, ὧν δέονται οἱ ἐποικοδομήσαντες ι τῷ θεμελίω ξύλα ή χόρτον ἢ καλάμην. » Καὶ τοῦτο δὲ ἡμᾶς εἰδέναι χρή, ὅτι τὰς καλουμέν νας τοῦ Θεοῦ διαθήκας ἐπὶ συνθήκαις παρεδεξάμεθα 1ἷς πρὸς αὐτὸν ἐποιησάμεθα, ἀναδεχόμενοι τὸ κατὰ Χριστιανισμὸν βιοῦν· καὶ ἐν ταῖς πρὸς Θεὸν συνθή- καις ἡμῶν ἦν πᾶσα ἡ κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτεία, λέγον· « Εί τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολου θείτω μοι. Ὃς γὰρ ἂν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν. Ος δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ἕνεκεν ἐμοῦ, οὗτος σώσει αὐτήν. Τί γὰρ ὠφεληθήσε της ἄνθρωπος, ὃς ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήση (76), τὴν δὲ ψυχὴν αὑτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ; μέλλει γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεσθαι ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὑτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ· καὶ τότε ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὴν πρᾶξιν αὐτοῦ. Τὸ δὲ δεῖν ἀρνεῖσθαι ἑαυ τὸν, καὶ αἱρειν τὸν ἑαυτοῦ σταυρὸν, καὶ τῷ Ἰησοῦ ἀκολουθεῖν, οὐ μόνος Ματθαῖος, οὗ τὴν λέξιν παρεθέ μεθα, ἀνέγραψεν, ἀλλὰ καὶ Λουκᾶς, καὶ Μάρκος. Ακουε γὰρ Λουκά λέγοντος· « Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἔρχεσθαι, ἀρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθείτω μοι. Ὃς γὰρ ἂν ་ EXHORTATIO AD MARTYRIUM. A metietur vobis; » tu igitur qui mensura tuæ de me confessionis mensus es, ' mensuram › accipies meæ de te confessionis • bonam el confertam et cogitatam et superefuentem in sinum tuum ; } tu vero qui negationis mensura mensus es et negasti me, recipies negationis mensura respons dentem mensuram meæ de te negationis, mensura aut non impleatur, sed contra deficiat, sic inspiciemus. Si per totum inquisitionis et ten- tationis tempus locum diabolo non demus in cor- dibus nostris, qui nos inquinare vult cogitationi- bus malis aut negationis aut dubitationis, aut cu- jusvis quod probabile videatur et ad ea quæ mar- tyrio et perfectioni sunt inimica sollicitet; si nos ipsos preterea nullo verbo maculemus quod a con- fessione alienum sit; si cuncta feramus et adver- sariorum contumelias et ludibria et risus et infa- miam et misericordiam qua nostri misereri viden- tur, quos nempe errantes et stultos arbitrantur, et deceptos vocant; ad hæc si neque nos divellat at- que distrabat liberorum uxorisve amor, aut alicu- jus eorum quæ clarissima in vita putantur esse, ut aut possessionibus aut huic ipsi vitæ hæreamus; sed ab his omnibus aversi, toti Dei simus ejusque vitæ quæ cum ipso et apud ipsum est, ut commu- nionem habituri cum unigenito ejus Filio et his qui ejus participes sunt; tunc nos confessionis mensuram implevisse dicere poterimus. Si vero vel uno istorum aliquo defecerimus, non implevi- anus, sed inquinavimus confessionis mensuram. Quapropter indigebimus iis quibus indigent qui C superædificaverunt ‹ super fundamentum ligna, aut fenum, aut stipulam “. › D testamentum Dei certis conventionibus suscepisse, quas tum fecimus cum nos juxta Christianam reli- gionem victuros recepimus. His autem nostris cum Deo conventionibus evangelica omnis disciplina continebɔtur. Sic porro dicit Evangelium : ‹ Si quis vult post une venire, abueget semetipsum, et tol- lat crucem suam, et sequatur me. Qui enim volue- rit animam suam salvam facere, perdet eam. Qui autem perdiderit anímam suam propter me, salvam faciet eam. Quid enim prodest homini si mundum universum lucretur, animæ vero sum detrimentun paliatur? aut quam dabit homo commutationem pro anima sua? Filius enim hominis venturus est in gloria Patris sui cum angelis suis, et tunc red- det unicuique secundum opera ejus'. . Quod au- tem seipsum abnegare necesse sit, et crucem suain tollere, et Jesum sequi, non solus cujus apposui- mus verba Matthæus scripsit, sed et Lucas ei Mar- cus. Audi enim Lucam dicentem: Si quis vult post me venire, abneget semetipsum, et tollat cru- cem suam, et sequatur me. Qui enim voluerit ani- ss Hauth. vu, 2. Cor. ut, 12. Matth. XVI, 24, 25, 26, 27. 11. Qua autem ratione impleatur confessionis 12. Sciendum et illud est, nos id quod dicitur (75) Μιαίνοιμεν. Ms. codex, μαίνομεν, male. (76) Ms., κελδήσῃ, male.
PG 11:579ἔλεγε δὲ πρὸς πάντας· εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἔρχεσθαι, ἀρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκολουθείτω μοι. ὃς γὰρ ἂν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, οὗτος σώσει αὐτήν. τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος κερδήσας τὸν κόσμον ὅλον, ἑαυτὸν δὲ ἀπολέσας ἢ ζημιωθείς; Μάρκου δέ· καὶ προσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον σὺν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ εἶπεν αὐτοῖς· εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἀκολουθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκολουθείτω μοι. ὃς γὰρ ἂν θέλῃ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ ἕνεκεν τοῦ εὐαγγελίου, σώσει αὐτήν. τί δὲ ὠφελήσει τὸν ἄνθρωπον, ἐὰν κερδήσῃ τὸν κόσμον ὅλον καὶ ζημιωθῇ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ; τί γὰρ δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ; πάλαι τοίνυν ὀφείλομεν ἀρνεῖσθαι ἑαυτοὺς καὶ λέγειν· ζῶ οὐκέτι ἐγώ· καὶ νῦν δὲ φανήτω, εἰ ἄραντες ἑαυτῶν τὸν σταυρὸν τῷ Ἰησοῦ ἠκολουθήσαμεν· ὅπερ γέγονεν, εἰ ζῇ ἐν ἡμῖν Χριστός. εἰ θέλομεν ἡμῶν σῶσαι τὴν ψυχὴν, ἵνα αὐτὴν ἀπολάβωμεν κρείττονα ψυχῆς, καὶ μαρτυρίῳ ἀπολέσωμεν αὐτήν.Α θέλῃ τὴν ἑαυτοῦ σῶσαι (77), ἀπολέσει αὐτήν. ; Εt δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, οὗτος σώσει αὐτήν· τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος κερδήσας τὸν κόσμον ὅλον, ἑαυτὸν δὲ ἀπολέσας ή ζημιωθείς;» Μάρκου δέ· « Καὶ προσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον σύν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, εἶπεν αὐτοῖς· Εἴ τις θέλει ὀπί σω μου ἀκολουθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀρά- τω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθείτω μοι. Ὃς γὰρ ἂν θέλῃ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν σῶσαι, ἀπολέσει αὐτ τήν· ὃς δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ ἕνεκεν τοῦ Εὐαγγελίου, σώσει αὐτήν. Τί δὲ ὠφελήσει τὸν ἄνθρωπον, ἐὰν κερδήση τὸν κόσμον ὅλον, καὶ ζημιωθῇ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ; Τί γὰρ δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ ;, Πάλαι τοίνυν ὀφείλομεν ἀρνεῖσθαι ἑαυτοὺς, καὶ λέ- γειν· « Ζῶ οὐκέτι ἐγώ·, καὶ νῦν δὲ φανείτω, εἰ, ἄραντες ἑαυτῶν τὸν σταυρὸν, τῷ Ἰησοῦ ἠκολουθή- σαμεν· ὅπερ γέγονεν, εἰ ζῇ ἐν ἡμῖν ὁ Χριστός. Ε: θέλομεν ἡμῶν σῶσαι τὴν ψυχὴν, ἵνα αὐτὴν ἀπολά- βωμεν κρείττονα ψυχῆς (78), μαρτυρίῳ ἀπολέσω μεν αὐτήν. Ἐὰν γὰρ ἀπολέσωμεν αὐτὴν ἕνεκεν Χρι- στοῦ, αὐτῷ ἐπιῤῥιπτοῦντες αὐτὴν ἐν τῷ δι' αὐτὸν θανάτῳ, τὴν ἀληθῆ σωτηρίαν περιποιήσομεν αὐτῇ. Ἐὰν δὲ τὸ ἐναντίον, ἀκούσομεν, ὅτι οὐδὲν ὠφελεῖται ὁ τὸν ὅλον κερδήσας αἰσθητὸν κόσμον διὰ τῆς ἰδίας ἀπωλείας· ἅπαξ δὲ ἀπολέσας τις τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, ἡ ζημιωθεὶς αὐτήν, κἂν τὸν ὅλον κερδήσῃ κόσμον, οὐ δυνήσεται αὐτὸν δοῦναι ἀντάλλαγμα τῆς ἀπολλυ μένης ψυχῆς. Ἡ γὰρ κατ' εἰκόνα Θεοῦ δεδημιουργη μένη τιμιωτέρα ἐστὶ πάντων. Εἷς μόνος δεδύνηται δοῦναι ἀντάλλαγμα τῆς ἀπολλυμένης πρότερον ψυχῆς ἡμῶν, ὁ ὠνησάμενος ἡμᾶς τῷ ἑαυτοῦ ι τιμές απ ματι. » Ἐὰν οὖν φιλομαθοῦντες ἐν Χριστῷ, καὶ ἤδη ποτέ τὸ ο δι᾿ ἐσόπτρου καὶ ἐν αἰνίγματι, μανθάνειν ὑπερβαίνειν θέλοντες, σπεύδητε πρὸς τὸν καλέσαν τα, ὅσον οὐδέπω, ο πρόσωπον πρὸς πρόσωπον » εἴσε- σθε, ὡς φίλοι τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρός· οἱ γὰρ φίλοι ἐν εἴδει καὶ οὐ δι' αινιγμάτων μανθάνουσιν, ἢ γυμ νῇ σοφίᾳ φωνῶν, καὶ λέξεων, καὶ συμβόλων, καὶ τύ πων, προσβάλλοντες τῇ τῶν νοητῶν φύσει καὶ τῷ τῆς ἀληθείας κάλλει. Είπερ πιστεύεται, ὅτι Παῦλος ήρ πάγη ι εἰς τρίτον οὐρανὸν, καὶ ἤκουσεν ἄῤῥητα ῥήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι, » ἀκολούθως εἴσεσθε (79) ὅτι τῶν τότε Παύλῳ ἀποκαλυφθέντων ῥημάτων ἀῤῥήτων, μεθ' & καταβέβηκεν ἀπὸ τοῦ χήν, ψυχή, τρίτου οὐρανοῦ, πλείονα καὶ μείζονα εὐθέως γνώ σεσθε, μετὰ τὴν γνῶσιν οὐ καταβησόμενοι, ἐὰν αἱ- GRIGENIS mam suam salvam facere, perdet illam. Qui autem perdiderit animam suam propter me, salvam faciet illam. Quid enim proficit homini si univer- sum inundum lucretur, se autem perdat et detri- mentum sui faciat ?, Marcum autem : « con- vocata turba cum discipulis suis, dixit eis : Si qu'ς vult me sequi, deneget semetipsum et tollat cru- cem suam, et sequatur me. Qui enim voluerit ani- mam suam salvam facere, perde eam; qui autem perdiderit propter Evangelium, salvam faciet eam. Quid enim proderit homini si lucretur mundum totum, et detrimentum animæ suæ faciat? Quid enim dabit homo commutationis pro anima sua ¹?, Dudum igitur nosmietipsos abnegare debuimus et dicere : ‹ Vivo jam non ego ; › nunc vero appa- reat an sustulerimus crucem. nostram et Jesum B secuti simus : quod factum est, si vivit in nobis Christus. Si nostram volumus animam salvam fa- cere, ut ipsam anima meliorem recipiamus, mar- tyrio perdamus eam. Si enim eam perdiderimus propter Christum, eamque illi profuderimus propter ipsum moriendo, veram salutem ei comparabimus. Sin minus, audiemus nihil illi prodesse qui uni- versum mundum sensibilem sua ipsius jactura lu- cratus fuerit; quique propriam semel animam per- diderit ejusve detrimentum fecerit, eum nec mun- ḍum universum, si lucratus illum sit, posse pro amissa anima commutationem dare. Est enim illa rebus omnibus pretiosior quæ as Dei imaginem condita est. Iuus ille potuit pro amissa ma nostra commutationem dare qui nos ‹ sanguine › sno redemit ”. » c prius ani- C pretioso › in ad gnitionem illam quæ ‹per speculum est et ænigmate", excedere cupidi, properetis eum qui vocavit vos, cognoscetis quantum non cognovistis unquam, facie nempe ad faciem,» , ut Patris cœlestis amici. Amici enim videndo et non per ænigmata discunt aut nuda vocum vel dictionum, vel signorum, vel figurarum sa- pientia, sed intelligibilium rerum naturam aut veritatis pulchritudinem attingunt. Si creditur Paulus ad tertium cœlum raptus esse, et au- disse carcana verba quæ non licet homini loqui ¹³,› consequerter intelligetis iis quae tunc Paulo reve- D lata sunt, arcanis verbis, post quæ e tertio caelo descendit, plura vos el majora statim esse cogui- Luc.xix, 23, 24, 25. " Marc. viii, 34, 35, 36. Cor. x1, 2, 4. quæ tamen videtur necessaria. Origenes quod lib. 11. De principiis, cap. 7, n. 5, scripsit : « Videndum ergo est, ne forte sicut dixi- mus ex ipso nomine declarari, ab eo quod refrixe- rit a fervore justorum et divini ignis participatio- ne, id est anima appellata sit. Nec tamen amisit facultatem restituendi se in illum statum fervoris, in quo ex initio fuit. Unde et propheta tale aliquid videtur ostendere, cum dicit: Rever- so Galat. 11, 20. Pet. 1, 9. | Cor. 1311, 12. tere, anima mea, in requiem tuam (Psal. cxiv, 7). Ex quibus omnibus illud videtur ostendi, quod mens de statu suo ac dignitate declinans, efferta vel nuncupata est anima, quæ si reparata fuer i el correcta, redit in hoc ut sit mens. » Græca verba ibidem exhibentur, ex quibus satis liquet quo pacto anima fiat Origeni anima melior; per martyrium nempe redit in hoc ut sit mens. Vide lib. ut Origenian., quæst. 6, n. 5. 13. ltaque si studiosi in Christo, et jam co- (77) Ante σῶσαι, deest in manuscripto vox ψυ- (78) Απολάβωμεν κρείττονα ψυχῆς. ldl innuit (79) Ms, ἀκολούθως εἴσεσθαι.
PG 11:580ἐὰν γὰρ ἀπολέσωμεν αὐτὴν ἕνεκεν Χριστοῦ αὐτῷ ἐπιῤῥιπτοῦντες αὐτὴν ἐν τῷ δι’ αὐτὸν θανάτῳ, τὴν ἀληθῆ σωτηρίαν περιποιήσομεν αὐτῇ· ἐὰν δὲ τὸ ἐναντίον, ἀκούσομεν ὅτι οὐδὲν ὠφελεῖται ὁ τὸν ὅλον κερδήσας αἰσθητὸν κόσμον διὰ τῆς ἰδίας ἀπωλείας ἢ διὰ τοῦ ἑαυτὸν ἐζημιῶσθαι. ἅπαξ δὲ ἀπολέσας τις τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ἢ ζημιωθεὶς αὐτὴν, κἂν τὸν ὅλον κερδήσῃ κόσμον, οὐ δυνήσεται αὐτὸν δοῦναι ἀντάλλαγμα τῆς ἀπολλυμένης ψυχῆς. ἡ γὰρ κατ’ εἰκόνα θεοῦ δεδημιουργημένη τιμιωτέρα ἐστὶ πάντων σωμάτων. εἷς μόνος δεδύνηται δοῦναι ἀντάλλαγμα τῆς ἀπολλυμένης πρότερον ψυχῆς ἡμῶν, ὁ ὠνησάμενος ἡμᾶς τῷ ἑαυτοῦ τιμίῳ αἵματι. Καὶ κατά τινας δὲ βαθυτέρους λόγους φησὶν Ἡσαί̈ας· ἔδωκά σου ἄλλαγμα Αἴγυπτον καὶ Αἰθιοπίαν καὶ Συήνην ὑπὲρ σοῦ· ἀφ’ οὗ σὺ ἔντιμος ἐγενήθης ἐναντίον ἐμοῦ, τὸν δὲ περὶ τούτου καὶ τῶν λοιπῶν ἀκριβῆ λόγον ἐὰν φιλομαθοῦντες ἐν Χριστῷ καὶ ἤδη ποτὲ τὸ δι’ ἐσόπτρου καὶ ἐν αἰνίγματι μανθάνειν ὑπερβαίνειν θέλοντες σπεύδητε πρὸς τὸν καλέσαντα, ὅσον οὐδέπω πρόσωπον πρὸς πρόσωπον εἴσεσθε ὡς φίλοι τοῦ ἐν οὐρανοῖς πατρὸς καὶ διδασκάλου.Α θέλῃ τὴν ἑαυτοῦ σῶσαι (77), ἀπολέσει αὐτήν. ; Εt δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, οὗτος σώσει αὐτήν· τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος κερδήσας τὸν κόσμον ὅλον, ἑαυτὸν δὲ ἀπολέσας ή ζημιωθείς;» Μάρκου δέ· « Καὶ προσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον σύν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, εἶπεν αὐτοῖς· Εἴ τις θέλει ὀπί σω μου ἀκολουθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀρά- τω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθείτω μοι. Ὃς γὰρ ἂν θέλῃ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν σῶσαι, ἀπολέσει αὐτ τήν· ὃς δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ ἕνεκεν τοῦ Εὐαγγελίου, σώσει αὐτήν. Τί δὲ ὠφελήσει τὸν ἄνθρωπον, ἐὰν κερδήση τὸν κόσμον ὅλον, καὶ ζημιωθῇ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ; Τί γὰρ δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ ;, Πάλαι τοίνυν ὀφείλομεν ἀρνεῖσθαι ἑαυτοὺς, καὶ λέ- γειν· « Ζῶ οὐκέτι ἐγώ·, καὶ νῦν δὲ φανείτω, εἰ, ἄραντες ἑαυτῶν τὸν σταυρὸν, τῷ Ἰησοῦ ἠκολουθή- σαμεν· ὅπερ γέγονεν, εἰ ζῇ ἐν ἡμῖν ὁ Χριστός. Ε: θέλομεν ἡμῶν σῶσαι τὴν ψυχὴν, ἵνα αὐτὴν ἀπολά- βωμεν κρείττονα ψυχῆς (78), μαρτυρίῳ ἀπολέσω μεν αὐτήν. Ἐὰν γὰρ ἀπολέσωμεν αὐτὴν ἕνεκεν Χρι- στοῦ, αὐτῷ ἐπιῤῥιπτοῦντες αὐτὴν ἐν τῷ δι' αὐτὸν θανάτῳ, τὴν ἀληθῆ σωτηρίαν περιποιήσομεν αὐτῇ. Ἐὰν δὲ τὸ ἐναντίον, ἀκούσομεν, ὅτι οὐδὲν ὠφελεῖται ὁ τὸν ὅλον κερδήσας αἰσθητὸν κόσμον διὰ τῆς ἰδίας ἀπωλείας· ἅπαξ δὲ ἀπολέσας τις τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, ἡ ζημιωθεὶς αὐτήν, κἂν τὸν ὅλον κερδήσῃ κόσμον, οὐ δυνήσεται αὐτὸν δοῦναι ἀντάλλαγμα τῆς ἀπολλυ μένης ψυχῆς. Ἡ γὰρ κατ' εἰκόνα Θεοῦ δεδημιουργη μένη τιμιωτέρα ἐστὶ πάντων. Εἷς μόνος δεδύνηται δοῦναι ἀντάλλαγμα τῆς ἀπολλυμένης πρότερον ψυχῆς ἡμῶν, ὁ ὠνησάμενος ἡμᾶς τῷ ἑαυτοῦ ι τιμές απ ματι. » Ἐὰν οὖν φιλομαθοῦντες ἐν Χριστῷ, καὶ ἤδη ποτέ τὸ ο δι᾿ ἐσόπτρου καὶ ἐν αἰνίγματι, μανθάνειν ὑπερβαίνειν θέλοντες, σπεύδητε πρὸς τὸν καλέσαν τα, ὅσον οὐδέπω, ο πρόσωπον πρὸς πρόσωπον » εἴσε- σθε, ὡς φίλοι τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρός· οἱ γὰρ φίλοι ἐν εἴδει καὶ οὐ δι' αινιγμάτων μανθάνουσιν, ἢ γυμ νῇ σοφίᾳ φωνῶν, καὶ λέξεων, καὶ συμβόλων, καὶ τύ πων, προσβάλλοντες τῇ τῶν νοητῶν φύσει καὶ τῷ τῆς ἀληθείας κάλλει. Είπερ πιστεύεται, ὅτι Παῦλος ήρ πάγη ι εἰς τρίτον οὐρανὸν, καὶ ἤκουσεν ἄῤῥητα ῥήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι, » ἀκολούθως εἴσεσθε (79) ὅτι τῶν τότε Παύλῳ ἀποκαλυφθέντων ῥημάτων ἀῤῥήτων, μεθ' & καταβέβηκεν ἀπὸ τοῦ χήν, ψυχή, τρίτου οὐρανοῦ, πλείονα καὶ μείζονα εὐθέως γνώ σεσθε, μετὰ τὴν γνῶσιν οὐ καταβησόμενοι, ἐὰν αἱ- GRIGENIS mam suam salvam facere, perdet illam. Qui autem perdiderit animam suam propter me, salvam faciet illam. Quid enim proficit homini si univer- sum inundum lucretur, se autem perdat et detri- mentum sui faciat ?, Marcum autem : « con- vocata turba cum discipulis suis, dixit eis : Si qu'ς vult me sequi, deneget semetipsum et tollat cru- cem suam, et sequatur me. Qui enim voluerit ani- mam suam salvam facere, perde eam; qui autem perdiderit propter Evangelium, salvam faciet eam. Quid enim proderit homini si lucretur mundum totum, et detrimentum animæ suæ faciat? Quid enim dabit homo commutationis pro anima sua ¹?, Dudum igitur nosmietipsos abnegare debuimus et dicere : ‹ Vivo jam non ego ; › nunc vero appa- reat an sustulerimus crucem. nostram et Jesum B secuti simus : quod factum est, si vivit in nobis Christus. Si nostram volumus animam salvam fa- cere, ut ipsam anima meliorem recipiamus, mar- tyrio perdamus eam. Si enim eam perdiderimus propter Christum, eamque illi profuderimus propter ipsum moriendo, veram salutem ei comparabimus. Sin minus, audiemus nihil illi prodesse qui uni- versum mundum sensibilem sua ipsius jactura lu- cratus fuerit; quique propriam semel animam per- diderit ejusve detrimentum fecerit, eum nec mun- ḍum universum, si lucratus illum sit, posse pro amissa anima commutationem dare. Est enim illa rebus omnibus pretiosior quæ as Dei imaginem condita est. Iuus ille potuit pro amissa ma nostra commutationem dare qui nos ‹ sanguine › sno redemit ”. » c prius ani- C pretioso › in ad gnitionem illam quæ ‹per speculum est et ænigmate", excedere cupidi, properetis eum qui vocavit vos, cognoscetis quantum non cognovistis unquam, facie nempe ad faciem,» , ut Patris cœlestis amici. Amici enim videndo et non per ænigmata discunt aut nuda vocum vel dictionum, vel signorum, vel figurarum sa- pientia, sed intelligibilium rerum naturam aut veritatis pulchritudinem attingunt. Si creditur Paulus ad tertium cœlum raptus esse, et au- disse carcana verba quæ non licet homini loqui ¹³,› consequerter intelligetis iis quae tunc Paulo reve- D lata sunt, arcanis verbis, post quæ e tertio caelo descendit, plura vos el majora statim esse cogui- Luc.xix, 23, 24, 25. " Marc. viii, 34, 35, 36. Cor. x1, 2, 4. quæ tamen videtur necessaria. Origenes quod lib. 11. De principiis, cap. 7, n. 5, scripsit : « Videndum ergo est, ne forte sicut dixi- mus ex ipso nomine declarari, ab eo quod refrixe- rit a fervore justorum et divini ignis participatio- ne, id est anima appellata sit. Nec tamen amisit facultatem restituendi se in illum statum fervoris, in quo ex initio fuit. Unde et propheta tale aliquid videtur ostendere, cum dicit: Rever- so Galat. 11, 20. Pet. 1, 9. | Cor. 1311, 12. tere, anima mea, in requiem tuam (Psal. cxiv, 7). Ex quibus omnibus illud videtur ostendi, quod mens de statu suo ac dignitate declinans, efferta vel nuncupata est anima, quæ si reparata fuer i el correcta, redit in hoc ut sit mens. » Græca verba ibidem exhibentur, ex quibus satis liquet quo pacto anima fiat Origeni anima melior; per martyrium nempe redit in hoc ut sit mens. Vide lib. ut Origenian., quæst. 6, n. 5. 13. ltaque si studiosi in Christo, et jam co- (77) Ante σῶσαι, deest in manuscripto vox ψυ- (78) Απολάβωμεν κρείττονα ψυχῆς. ldl innuit (79) Ms, ἀκολούθως εἴσεσθαι.
PG 11:581οἱ γὰρ φίλοι ἐν εἴδει καὶ οὐ δι’ αἰνιγμάτων μανθάνουσιν ἢ γυμνῇ σοφίᾳ φωνῶν καὶ λέξεων καὶ συμβόλων καὶ τύπων, προςβάλλοντες τῇ τῶν νοητῶν φύσει καὶ τῷ τῆς ἀληθείας κάλλει. εἴπερ πιστεύετε ὅτι Παῦλος ἡρπάγη εἰς τρίτον οὐρανὸν καὶ ἡρπάγη εἰς τὸν παράδεισον καὶ ἤκουσεν ἄῤῥητα ῥήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι, ἀκολούθως εἴσεσθε ὅτι τῶν τότε Παύλῳ ἀποκαλυφθέντων ῥημάτων ἀῤῥήτων, μεθ’ ἃ καταβέβηκεν ἀπὸ τοῦ τρίτου οὐρανοῦ, πλείονα καὶ μείζονα εὐθέως γνώσεσθε, μετὰ τὴν γνῶσιν οὐ καταβησόμενοι, ἐὰν αἴροντες τὸν σταυρὸν ὀπίσω τοῦ Ἰησοῦ ἀκολουθῆτε, ὃν ἔχομεν ἀρχιερέα μέγαν διεληλυθότα τοὺς οὐρανούς. καὶ αὐτοὶ οὐκ ἀφιστάμενοι τῶν ὀπίσω αὐτοῦ διελεύσεσθε τοὺς οὐρανοὺς, οὐ μόνον γῆν καὶ τὰ περὶ γῆς μυστήρια ὑπερβαίνοντες ἀλλὰ καὶ οὐρανοὺς καὶ τὰ περὶ αὐτῶν. ἔστι γὰρ ἐν τῷ θεῷ ἐναποτεθησαυρισμένα πολλῷ μείζονα τούτων θεάματα, ἅτινα οὐδεμία φύσις τῶν ἐν σώματι μὴ πρότερον ἀπαλλαγεῖσα παντὸς σώματος χωρῆσαι δύναται.μοντες τὸν σταυρὸν ὀπίσω τοῦ Ἰησοῦ ἀκολουθῆτε, & ἐν ι ἔχομεν ἀρχιερέα μέγαν διεληλυθότα τοὺς οὐρα - νούς. » Καὶ αὐτοὶ, οὐκ ἀφιστάμενοι τῶν ὀπίσω αὐτ τοῦ, διελεύσεσθε τοὺς οὐρανούς, οὐ μόνον καὶ τὰ περὶ τὴν μυστήρια ὑπερβαίνοντες, ἀλλὰ καὶ οὐρανοὺς καὶ τὰ περὶ αὐτῶν. Ἐστὶ γὰρ ἐν τῷ Θεῷ ἐναποτεθησαν- ρισμένα πολλῷ μείζονα τούτων θεάματα, ἅτινα ού δεμία φύσις τῶν ἐν σώματι μὴ πρότερον ἀπαλλα γεῖσα σώματος χωρῆσαι δύναται. Πέπεισμαι γὰρ, ὅτι ὧν εἶδεν ἥλιος καὶ σελήνη, καὶ ὁ τῶν ἀστέρων χορός, ἀλλὰ καὶ ἀγγέλων ἁγίων, οὓς ἐποίησεν ὁ Θεὸς ο πνεῦμα καὶ πυρὸς φλόγα, ο πολλῷ μείζονα ταμι εύεται καὶ τηρεῖ παρ' ἑαυτῷ ὁ Θεὸς, ἵνα αὐτὰ φανε ρώσῃ, ὅταν ο πᾶσα ἡ κτίσις ἐλευθερωθῇ ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Εt Σοὶ δὲ, ἱερὲ Ἀμβρόσιε, ἐνιδόντι ἐξητασμένως εὐαγ γελική φωνῇ, πάρεστιν ἰδεῖν, ὡς ἄρα τάχα ἢ οὐδεὶς τῶν πώποτε, ἢ πάνυ ὀλίγοι φύσεως μακαρισμοῦ ἐπι τεύξονται ἐξαιρέτου τινὸς καὶ πλείονος, ἐν ὁποίῳ ἔσῃ καὶ σύ, εἰ τὸν ἀγῶνα ἀδιστάκτως διανήξαιο (80). Τὰ δὲ ῥήματα οὕτως ἔχει. Ο Πέτρος εἶπέ ποτε τῷ Σωτήρι ο Ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολου- θήσαμέν σοι· τί ἄρα ἔσται ἡμῖν; Ο δὲ Ἰησοῦς εἶ πεν αὐτοῖς, ο δηλονότι τοῖς ἀποστόλοις· . Αμήν λέγω ὑμῖν, ὅτι ὑμεῖς οἱ ἀκολουθήσαντές μοι, ἐν τῇ παλιγγενεσία, όταν καθίσῃ ὁ Θεὸς ἐπὶ θρόνου δόξης αὐτοῦ, καθήσεσθε καὶ αὐτοὶ ἐπὶ θρόνους δώδεκα, κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ· καὶ πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφούς, ἢ ἀδελφάς, ἢ γονεῖς, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς, ἡ οἰκίας ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλα πλασίονα λήψεται, καὶ ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσει. Τούτων (81) δὲ ἔνεκεν τῶν ῥητῶν ηυξάμην ἂν τοσαῦτα κτησάμενος ἐπὶ γῆς, ὁπόσα ἔχεις, ἢ καὶ τούτων πλείονα, γενέσθαι μάρτυς ἐν Χριστῷ τῷ Θεῷ, ἵνα πολλαπλασίονα λάβω, ή, ὡς ὁ Μάρκος φησίν, ο έκα- τονταπλασίονα. » Πολλῷ πλείονά ἐστιν, ὀλίγων ὁποῖα καταλείψομεν, ἐὰν ἐπὶ μαρτύριον κληθῶμεν, ἑκατον ταπλασιαζομένων. Τούτου δὲ ἕνεκεν, εἰ μαρτυρῶ, ἐδουλόμην καὶ τέκνα καταλιπεῖν μετὰ ἀγρῶν καὶ οἰο κιών, ἵνα παρὰ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται, ο πολλαπλασιόνων καὶ ἁγιω τέρων τέκνων χρηματίσω πατὴρ, ἢ, ἵν᾿ ὡρισμένως εἴπω, ἑκατονταπλασιόνων (82). Ἐὰν δέ τις ὡσπερεί ζηλῶν χαρίσματα τὰ μείζονα, καὶ μακαρίζων πλουσίους μάρτυρας, καὶ πατέρας μάρτυρας ἑκατονταπλασίονα γεννήσοντας (85) τέκνα, καὶ ἑκατονταπλασίονας ἀγροὺς καὶ οἰκίας ληψομέν τους, ζητεῖ, εἰ εὐλόγως ἐκεῖνοι παρὰ τοὺς ἐν βίῳ πέ- νητας μάρτυρας (84) πολυπλασιαζομένην ἔξουσι τὴν * διανύσαιο. νητας μάρτυρας. Εμπ. τῶν αἰσθητῶν καὶ τῶν νοητῶν EXHORTATIO AD MARTYRIUM turos, nec lescensuros post illam cognitionem, si B C Jesum sublata cruce sequamini, quem habemus pontificem magnum qui penetravit caelos . . vos itaque si ab ejus comitatu non recesse- ritis, penetrabitis cuelos, non terrestria tantum mysteria, sed calos etiam et coelestia quæque su- perantes. Sunt enim in Deo velut in thesauro re- condita multo his majora spectacula, quæ nulla inhaerens corpori natura capere potest, nisi prius a corpore secreta sit. Nec enim dubito his quæ sol videt, quae luna, quæ sidlerum chorus, imo quæ chorus sanctorum angelorum quos fecit Deus ‹ spi- ritum et flammam ignis ", multo majora recon- dere apud se, et reservare Deum, quæ tunc exhi beat, cum omnis creatura liberata fuerit a servi- tute corruptionis in libertatem gloriæ filiorum Dei 16, D lleb. iv, 14. ss Psal. civ, 4. Rom. viii, 21. !!!, 13. Quæstionem hanc, & an martyres accuratius inspexeris, facile videbis aut neminem eorum qui fuerunt, aut paucos admodum eximium et magnum aliquem beatitudinis cumulum conse- cuturos, qualem tu assequeris, si certamen indubi- tanter pertransieris. Verba autem ipsa sic habent. Petrus aliquando dixit Servatori : « Ecce nos reli- quimus omnia et secuti sumus te : quid ergo erit nobis? Jesus autem dixit eis, apostolis scilicet : Amen dico vobis, quod vos qui secuti estis me, in regeneratione cum sederit Deus in sede gloriæ suæ, sedebitis et ipsi super thronos duodecim judi- cantes duodecim tribus Israel. Et omnis qui relique- rit fratres aut sorores, aut parentes, aut liberos, aut agros, aut domos propter nomen meum, multo plurima accipiet et vitam æternam possidebit *7. llorum ego verborum causa optarim tot bonis af- fluere quot tu, aut etiam pluribus, et sic martyr esse Deo in Christo, quo multoties plura accipiam, aul, ut Marcus ait, c centuplicia ". . Longe plu- rima sunt, paucis illis que relinquemus si ad mar- tyrium erimus vocati, centies multiplicatis. Qua- propter si martyr fuero, velim et liberos relinquere et agros et domos, ut apud Deum et Patrem Domini nostri Jesu Christi ‹ a quo omnis paternitas in cœlo et in terris nominatur " • multo plurimorum et sanctiorum liberorum pater dicar, aut, ut definite dicam, centuplorum. , meliora, et beatos putans divites martyres et pa- tres martyres qui centies tot liberos generaturi et centies tot agros ac domos accepturi sunt, quærat aquumne sit illos ampliorem in spirituali bus possessionem habere quam ii martyres qui hac Matth. xix, 27, 28, 29. Marc. x, 30. divites præ pauperibus majorem in spiritalil us glo- riam sint consecuturi. » allirmando expedit. Quid vero si pauper divitias et honores ab idololatris oblatos veritatis amore repudiaret? Quid, inquam, respon- deret Adamantius? Obiter notemus Origenis et alibi usitatam distinctio- nem, quam hic quoque inculcat, et divitiis seu pas - (80) Διανήξαιο. Sic ms. Wetstenius legi vult (84) Ms. mendose, του τούτου. (82) Hs., ἑκατονταπλαόνων, corrupte. (85) Ms, γεννήσονται, male. (84) Εἰ ευλόγως ἐκεῖνοι παρὰ τοὺς ἐν βίῳ πέ- 14. Tu vero, sacer Ambrosi, si evangelicas voces 15. Si quis autem quasi æmulatus charismata
πέπεισμαι γὰρ ὅτι ὧν εἶδεν ἥλιος καὶ σελήνη καὶ ὁ τῶν ἀστέρων χορὸς ἀλλὰ καὶ ἀγγέλων ἁγίων, οὓς ἐποίησεν ὁ θεὸς πνεῦμα καὶ πυρὸς φλόγα, πολλῷ μείζονα ταμιεύεται καὶ τηρεῖ παρ’ ἑαυτῷ ὁ θεὸς, ἵνα αὐτὰ φανερώσῃ, ὅταν πᾶσα ἡ κτίσις ἐλευθερωθῇ ἀπὸ τῆς δουλείας τοῦ ἐχθροῦ εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ θεοῦ. Καὶ ἐπέκεινα οὖν τις προμαρτύρων πλεῖόν τι παρὰ πολλοὺς μάρτυρας ἐχόντων τὸ ἐν Χριστῷ φιλομαθὲς τάχιον ἀναβήσεται. σοὶ δὲ, ἱερὲ Ἀμβρόσιε, ἐνιδόντι ἐξητασμένως εὐαγγελικῇ φωνῇ πάρεστιν ἰδεῖν, ὡς ἄρα τάχα ἢ οὐδεὶς τῶν πώποτε ἢ πάνυ ὀλίγοι χύσεως μακαρισμοῦ ἐπιτεύξονται ἐξαιρέτου τινὸς καὶ πλείονος· ἐν ὁποίῳ ἔσῃ καὶ σὺ, εἰ τὸν ἀγῶνα ἀδιστάκτως διανήξαιο. τὰ δὲ ῥήματα οὕτως ἔχει· ὁ Πέτρος εἶπέ ποτε τῷ σωτῆρι· ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι· τί ἄρα ἔσται ἡμῖν; ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς (δηλονότι τοῖς ἀποστόλοις)· ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ὑμεῖς οἱ ἀκολουθήσαντές μοι ἐν τῇ παλιγγενεσίᾳ, ὅταν καθίσῃ ὁ θεὸς ἐπὶ θρόνου δόξης αὐτοῦ, καθήσεσθε καὶ αὐτοὶ ἐπὶ θρόνους δώδεκα κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ.μοντες τὸν σταυρὸν ὀπίσω τοῦ Ἰησοῦ ἀκολουθῆτε, & ἐν ι ἔχομεν ἀρχιερέα μέγαν διεληλυθότα τοὺς οὐρα - νούς. » Καὶ αὐτοὶ, οὐκ ἀφιστάμενοι τῶν ὀπίσω αὐτ τοῦ, διελεύσεσθε τοὺς οὐρανούς, οὐ μόνον καὶ τὰ περὶ τὴν μυστήρια ὑπερβαίνοντες, ἀλλὰ καὶ οὐρανοὺς καὶ τὰ περὶ αὐτῶν. Ἐστὶ γὰρ ἐν τῷ Θεῷ ἐναποτεθησαν- ρισμένα πολλῷ μείζονα τούτων θεάματα, ἅτινα ού δεμία φύσις τῶν ἐν σώματι μὴ πρότερον ἀπαλλα γεῖσα σώματος χωρῆσαι δύναται. Πέπεισμαι γὰρ, ὅτι ὧν εἶδεν ἥλιος καὶ σελήνη, καὶ ὁ τῶν ἀστέρων χορός, ἀλλὰ καὶ ἀγγέλων ἁγίων, οὓς ἐποίησεν ὁ Θεὸς ο πνεῦμα καὶ πυρὸς φλόγα, ο πολλῷ μείζονα ταμι εύεται καὶ τηρεῖ παρ' ἑαυτῷ ὁ Θεὸς, ἵνα αὐτὰ φανε ρώσῃ, ὅταν ο πᾶσα ἡ κτίσις ἐλευθερωθῇ ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Εt Σοὶ δὲ, ἱερὲ Ἀμβρόσιε, ἐνιδόντι ἐξητασμένως εὐαγ γελική φωνῇ, πάρεστιν ἰδεῖν, ὡς ἄρα τάχα ἢ οὐδεὶς τῶν πώποτε, ἢ πάνυ ὀλίγοι φύσεως μακαρισμοῦ ἐπι τεύξονται ἐξαιρέτου τινὸς καὶ πλείονος, ἐν ὁποίῳ ἔσῃ καὶ σύ, εἰ τὸν ἀγῶνα ἀδιστάκτως διανήξαιο (80). Τὰ δὲ ῥήματα οὕτως ἔχει. Ο Πέτρος εἶπέ ποτε τῷ Σωτήρι ο Ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολου- θήσαμέν σοι· τί ἄρα ἔσται ἡμῖν; Ο δὲ Ἰησοῦς εἶ πεν αὐτοῖς, ο δηλονότι τοῖς ἀποστόλοις· . Αμήν λέγω ὑμῖν, ὅτι ὑμεῖς οἱ ἀκολουθήσαντές μοι, ἐν τῇ παλιγγενεσία, όταν καθίσῃ ὁ Θεὸς ἐπὶ θρόνου δόξης αὐτοῦ, καθήσεσθε καὶ αὐτοὶ ἐπὶ θρόνους δώδεκα, κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ· καὶ πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφούς, ἢ ἀδελφάς, ἢ γονεῖς, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς, ἡ οἰκίας ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλα πλασίονα λήψεται, καὶ ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσει. Τούτων (81) δὲ ἔνεκεν τῶν ῥητῶν ηυξάμην ἂν τοσαῦτα κτησάμενος ἐπὶ γῆς, ὁπόσα ἔχεις, ἢ καὶ τούτων πλείονα, γενέσθαι μάρτυς ἐν Χριστῷ τῷ Θεῷ, ἵνα πολλαπλασίονα λάβω, ή, ὡς ὁ Μάρκος φησίν, ο έκα- τονταπλασίονα. » Πολλῷ πλείονά ἐστιν, ὀλίγων ὁποῖα καταλείψομεν, ἐὰν ἐπὶ μαρτύριον κληθῶμεν, ἑκατον ταπλασιαζομένων. Τούτου δὲ ἕνεκεν, εἰ μαρτυρῶ, ἐδουλόμην καὶ τέκνα καταλιπεῖν μετὰ ἀγρῶν καὶ οἰο κιών, ἵνα παρὰ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται, ο πολλαπλασιόνων καὶ ἁγιω τέρων τέκνων χρηματίσω πατὴρ, ἢ, ἵν᾿ ὡρισμένως εἴπω, ἑκατονταπλασιόνων (82). Ἐὰν δέ τις ὡσπερεί ζηλῶν χαρίσματα τὰ μείζονα, καὶ μακαρίζων πλουσίους μάρτυρας, καὶ πατέρας μάρτυρας ἑκατονταπλασίονα γεννήσοντας (85) τέκνα, καὶ ἑκατονταπλασίονας ἀγροὺς καὶ οἰκίας ληψομέν τους, ζητεῖ, εἰ εὐλόγως ἐκεῖνοι παρὰ τοὺς ἐν βίῳ πέ- νητας μάρτυρας (84) πολυπλασιαζομένην ἔξουσι τὴν * διανύσαιο. νητας μάρτυρας. Εμπ. τῶν αἰσθητῶν καὶ τῶν νοητῶν EXHORTATIO AD MARTYRIUM turos, nec lescensuros post illam cognitionem, si B C Jesum sublata cruce sequamini, quem habemus pontificem magnum qui penetravit caelos . . vos itaque si ab ejus comitatu non recesse- ritis, penetrabitis cuelos, non terrestria tantum mysteria, sed calos etiam et coelestia quæque su- perantes. Sunt enim in Deo velut in thesauro re- condita multo his majora spectacula, quæ nulla inhaerens corpori natura capere potest, nisi prius a corpore secreta sit. Nec enim dubito his quæ sol videt, quae luna, quæ sidlerum chorus, imo quæ chorus sanctorum angelorum quos fecit Deus ‹ spi- ritum et flammam ignis ", multo majora recon- dere apud se, et reservare Deum, quæ tunc exhi beat, cum omnis creatura liberata fuerit a servi- tute corruptionis in libertatem gloriæ filiorum Dei 16, D lleb. iv, 14. ss Psal. civ, 4. Rom. viii, 21. !!!, 13. Quæstionem hanc, & an martyres accuratius inspexeris, facile videbis aut neminem eorum qui fuerunt, aut paucos admodum eximium et magnum aliquem beatitudinis cumulum conse- cuturos, qualem tu assequeris, si certamen indubi- tanter pertransieris. Verba autem ipsa sic habent. Petrus aliquando dixit Servatori : « Ecce nos reli- quimus omnia et secuti sumus te : quid ergo erit nobis? Jesus autem dixit eis, apostolis scilicet : Amen dico vobis, quod vos qui secuti estis me, in regeneratione cum sederit Deus in sede gloriæ suæ, sedebitis et ipsi super thronos duodecim judi- cantes duodecim tribus Israel. Et omnis qui relique- rit fratres aut sorores, aut parentes, aut liberos, aut agros, aut domos propter nomen meum, multo plurima accipiet et vitam æternam possidebit *7. llorum ego verborum causa optarim tot bonis af- fluere quot tu, aut etiam pluribus, et sic martyr esse Deo in Christo, quo multoties plura accipiam, aul, ut Marcus ait, c centuplicia ". . Longe plu- rima sunt, paucis illis que relinquemus si ad mar- tyrium erimus vocati, centies multiplicatis. Qua- propter si martyr fuero, velim et liberos relinquere et agros et domos, ut apud Deum et Patrem Domini nostri Jesu Christi ‹ a quo omnis paternitas in cœlo et in terris nominatur " • multo plurimorum et sanctiorum liberorum pater dicar, aut, ut definite dicam, centuplorum. , meliora, et beatos putans divites martyres et pa- tres martyres qui centies tot liberos generaturi et centies tot agros ac domos accepturi sunt, quærat aquumne sit illos ampliorem in spirituali bus possessionem habere quam ii martyres qui hac Matth. xix, 27, 28, 29. Marc. x, 30. divites præ pauperibus majorem in spiritalil us glo- riam sint consecuturi. » allirmando expedit. Quid vero si pauper divitias et honores ab idololatris oblatos veritatis amore repudiaret? Quid, inquam, respon- deret Adamantius? Obiter notemus Origenis et alibi usitatam distinctio- nem, quam hic quoque inculcat, et divitiis seu pas - (80) Διανήξαιο. Sic ms. Wetstenius legi vult (84) Ms. mendose, του τούτου. (82) Hs., ἑκατονταπλαόνων, corrupte. (85) Ms, γεννήσονται, male. (84) Εἰ ευλόγως ἐκεῖνοι παρὰ τοὺς ἐν βίῳ πέ- 14. Tu vero, sacer Ambrosi, si evangelicas voces 15. Si quis autem quasi æmulatus charismata
PG 11:582καὶ πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἢ γονεῖς ἢ τέκνα ἢ ἀγροὺς ἢ οἰκίας ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλαπλασίονα λήψεται καὶ ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσει. τούτων δὲ ἕνεκεν τῶν ῥητῶν ηὐξάμην ἂν τοσαῦτα κτησάμενος ἐπὶ γῆς, ὁπόσα ἔχεις, ἢ καὶ τούτων πλείονα γενέσθαι μάρτυς ἐν Χριστῷ τῷ θεῷ, ἵνα πολλαπλασίονα λάβω ἢ, ὡς ὁ Μάρκος φησὶν, ἑκατονταπλασίονα· [ἃ] πολλῷ πλείονά ἐστιν ὀλίγων, ὁποῖα καταλείψομεν, ἐὰν ἐπὶ μαρτύριον κληθῶμεν, ἑκατονταπλασιαζομένων. τούτου δὲ ἕνεκεν εἰ μαρτυρῶ, ἐβουλόμην καὶ τέκνα καταλιπεῖν μετὰ ἀγρῶν καὶ οἰκιῶν, ἵνα καὶ παρὰ τῷ θεῷ καὶ πατρὶ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται, πολλαπλασιόνων καὶ ἁγιωτέρων τέκνων χρηματίσω πατὴρ ἢ, ἵν’ ὡρισμένως εἴπω, ἑκατονταπλασιόνων. εἴπερ δέ εἰσι πατέρες, περὶ ὧν εἴρηται τῷ Ἀβραάμ· σὺ δὲ ἀπελεύσῃ πρὸς τοὺς πατέρας σου μετ’ εἰρήνης τραφεὶς ἐν γήρᾳ καλῷ, εἴποι ἄν τις (οὐκ οἶδα εἰ ἀληθεύων)· τάχα ἐκεῖνοι πατέρες εἰσὶ μαρτυρήσαντές ποτε καὶ ἀφέντες τέκνα, ἀνθ’ ὧν πατέρες γεγόνασι πατέρων τοῦ πατριάρχου Ἀβραὰμ καὶ ἄλλων τοιούτων πατριαρχῶν·μοντες τὸν σταυρὸν ὀπίσω τοῦ Ἰησοῦ ἀκολουθῆτε, & ἐν ι ἔχομεν ἀρχιερέα μέγαν διεληλυθότα τοὺς οὐρα - νούς. » Καὶ αὐτοὶ, οὐκ ἀφιστάμενοι τῶν ὀπίσω αὐτ τοῦ, διελεύσεσθε τοὺς οὐρανούς, οὐ μόνον καὶ τὰ περὶ τὴν μυστήρια ὑπερβαίνοντες, ἀλλὰ καὶ οὐρανοὺς καὶ τὰ περὶ αὐτῶν. Ἐστὶ γὰρ ἐν τῷ Θεῷ ἐναποτεθησαν- ρισμένα πολλῷ μείζονα τούτων θεάματα, ἅτινα ού δεμία φύσις τῶν ἐν σώματι μὴ πρότερον ἀπαλλα γεῖσα σώματος χωρῆσαι δύναται. Πέπεισμαι γὰρ, ὅτι ὧν εἶδεν ἥλιος καὶ σελήνη, καὶ ὁ τῶν ἀστέρων χορός, ἀλλὰ καὶ ἀγγέλων ἁγίων, οὓς ἐποίησεν ὁ Θεὸς ο πνεῦμα καὶ πυρὸς φλόγα, ο πολλῷ μείζονα ταμι εύεται καὶ τηρεῖ παρ' ἑαυτῷ ὁ Θεὸς, ἵνα αὐτὰ φανε ρώσῃ, ὅταν ο πᾶσα ἡ κτίσις ἐλευθερωθῇ ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς, εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Εt Σοὶ δὲ, ἱερὲ Ἀμβρόσιε, ἐνιδόντι ἐξητασμένως εὐαγ γελική φωνῇ, πάρεστιν ἰδεῖν, ὡς ἄρα τάχα ἢ οὐδεὶς τῶν πώποτε, ἢ πάνυ ὀλίγοι φύσεως μακαρισμοῦ ἐπι τεύξονται ἐξαιρέτου τινὸς καὶ πλείονος, ἐν ὁποίῳ ἔσῃ καὶ σύ, εἰ τὸν ἀγῶνα ἀδιστάκτως διανήξαιο (80). Τὰ δὲ ῥήματα οὕτως ἔχει. Ο Πέτρος εἶπέ ποτε τῷ Σωτήρι ο Ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολου- θήσαμέν σοι· τί ἄρα ἔσται ἡμῖν; Ο δὲ Ἰησοῦς εἶ πεν αὐτοῖς, ο δηλονότι τοῖς ἀποστόλοις· . Αμήν λέγω ὑμῖν, ὅτι ὑμεῖς οἱ ἀκολουθήσαντές μοι, ἐν τῇ παλιγγενεσία, όταν καθίσῃ ὁ Θεὸς ἐπὶ θρόνου δόξης αὐτοῦ, καθήσεσθε καὶ αὐτοὶ ἐπὶ θρόνους δώδεκα, κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ· καὶ πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφούς, ἢ ἀδελφάς, ἢ γονεῖς, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς, ἡ οἰκίας ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλα πλασίονα λήψεται, καὶ ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσει. Τούτων (81) δὲ ἔνεκεν τῶν ῥητῶν ηυξάμην ἂν τοσαῦτα κτησάμενος ἐπὶ γῆς, ὁπόσα ἔχεις, ἢ καὶ τούτων πλείονα, γενέσθαι μάρτυς ἐν Χριστῷ τῷ Θεῷ, ἵνα πολλαπλασίονα λάβω, ή, ὡς ὁ Μάρκος φησίν, ο έκα- τονταπλασίονα. » Πολλῷ πλείονά ἐστιν, ὀλίγων ὁποῖα καταλείψομεν, ἐὰν ἐπὶ μαρτύριον κληθῶμεν, ἑκατον ταπλασιαζομένων. Τούτου δὲ ἕνεκεν, εἰ μαρτυρῶ, ἐδουλόμην καὶ τέκνα καταλιπεῖν μετὰ ἀγρῶν καὶ οἰο κιών, ἵνα παρὰ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται, ο πολλαπλασιόνων καὶ ἁγιω τέρων τέκνων χρηματίσω πατὴρ, ἢ, ἵν᾿ ὡρισμένως εἴπω, ἑκατονταπλασιόνων (82). Ἐὰν δέ τις ὡσπερεί ζηλῶν χαρίσματα τὰ μείζονα, καὶ μακαρίζων πλουσίους μάρτυρας, καὶ πατέρας μάρτυρας ἑκατονταπλασίονα γεννήσοντας (85) τέκνα, καὶ ἑκατονταπλασίονας ἀγροὺς καὶ οἰκίας ληψομέν τους, ζητεῖ, εἰ εὐλόγως ἐκεῖνοι παρὰ τοὺς ἐν βίῳ πέ- νητας μάρτυρας (84) πολυπλασιαζομένην ἔξουσι τὴν * διανύσαιο. νητας μάρτυρας. Εμπ. τῶν αἰσθητῶν καὶ τῶν νοητῶν EXHORTATIO AD MARTYRIUM turos, nec lescensuros post illam cognitionem, si B C Jesum sublata cruce sequamini, quem habemus pontificem magnum qui penetravit caelos . . vos itaque si ab ejus comitatu non recesse- ritis, penetrabitis cuelos, non terrestria tantum mysteria, sed calos etiam et coelestia quæque su- perantes. Sunt enim in Deo velut in thesauro re- condita multo his majora spectacula, quæ nulla inhaerens corpori natura capere potest, nisi prius a corpore secreta sit. Nec enim dubito his quæ sol videt, quae luna, quæ sidlerum chorus, imo quæ chorus sanctorum angelorum quos fecit Deus ‹ spi- ritum et flammam ignis ", multo majora recon- dere apud se, et reservare Deum, quæ tunc exhi beat, cum omnis creatura liberata fuerit a servi- tute corruptionis in libertatem gloriæ filiorum Dei 16, D lleb. iv, 14. ss Psal. civ, 4. Rom. viii, 21. !!!, 13. Quæstionem hanc, & an martyres accuratius inspexeris, facile videbis aut neminem eorum qui fuerunt, aut paucos admodum eximium et magnum aliquem beatitudinis cumulum conse- cuturos, qualem tu assequeris, si certamen indubi- tanter pertransieris. Verba autem ipsa sic habent. Petrus aliquando dixit Servatori : « Ecce nos reli- quimus omnia et secuti sumus te : quid ergo erit nobis? Jesus autem dixit eis, apostolis scilicet : Amen dico vobis, quod vos qui secuti estis me, in regeneratione cum sederit Deus in sede gloriæ suæ, sedebitis et ipsi super thronos duodecim judi- cantes duodecim tribus Israel. Et omnis qui relique- rit fratres aut sorores, aut parentes, aut liberos, aut agros, aut domos propter nomen meum, multo plurima accipiet et vitam æternam possidebit *7. llorum ego verborum causa optarim tot bonis af- fluere quot tu, aut etiam pluribus, et sic martyr esse Deo in Christo, quo multoties plura accipiam, aul, ut Marcus ait, c centuplicia ". . Longe plu- rima sunt, paucis illis que relinquemus si ad mar- tyrium erimus vocati, centies multiplicatis. Qua- propter si martyr fuero, velim et liberos relinquere et agros et domos, ut apud Deum et Patrem Domini nostri Jesu Christi ‹ a quo omnis paternitas in cœlo et in terris nominatur " • multo plurimorum et sanctiorum liberorum pater dicar, aut, ut definite dicam, centuplorum. , meliora, et beatos putans divites martyres et pa- tres martyres qui centies tot liberos generaturi et centies tot agros ac domos accepturi sunt, quærat aquumne sit illos ampliorem in spirituali bus possessionem habere quam ii martyres qui hac Matth. xix, 27, 28, 29. Marc. x, 30. divites præ pauperibus majorem in spiritalil us glo- riam sint consecuturi. » allirmando expedit. Quid vero si pauper divitias et honores ab idololatris oblatos veritatis amore repudiaret? Quid, inquam, respon- deret Adamantius? Obiter notemus Origenis et alibi usitatam distinctio- nem, quam hic quoque inculcat, et divitiis seu pas - (80) Διανήξαιο. Sic ms. Wetstenius legi vult (84) Ms. mendose, του τούτου. (82) Hs., ἑκατονταπλαόνων, corrupte. (85) Ms, γεννήσονται, male. (84) Εἰ ευλόγως ἐκεῖνοι παρὰ τοὺς ἐν βίῳ πέ- 14. Tu vero, sacer Ambrosi, si evangelicas voces 15. Si quis autem quasi æmulatus charismata
PG 11:583εἰκὸς γὰρ τοὺς ἀφέντας τέκνα καὶ μαρτυρήσαντας οὐ νηπίων ἀλλὰ πατέρων γίνεσθαι πατέρας. Ἐὰν δέ τις ὡσπερεὶ ζηλῶν χαρίσματα τὰ μείζονα καὶ μακαρίζων πλουσίους μάρτυρας καὶ πατέρας μάρτυρας ἑκατονταπλασίονα γεννήσοντας τέκνα καὶ ἑκατονταπλασίονας ἀγροὺς καὶ οἰκίας ληψομένους ζητῇ, εἰ εὐλόγως ἐκεῖνοι παρὰ τοὺς ἐν βίῳ πένητας μάρτυρας πολυπλασιαζομένην ἕξουσι τὴν ἐν νοητοῖς κτῆσιν, λεκτέον πρὸς αὐτὸν ὅτι, ὥσπερ οἱ βασάνους καὶ πόνους ὑπομείναντες τῶν μὴ ἐν τούτοις ἐξητασμένων λαμπροτέραν ἐπεδείξαντο τὴν ἐν τῷ μαρτυρίῳ ἀρετὴν, οὕτως οἱ πρὸς τῷ φιλοσωματεῖν καὶ φιλοζωεῖν καὶ τοὺς τοσούτους κοσμικοὺς δεσμοὺς διακόψαντες καὶ διαῤῥήξαντες μεγάλῃ τῇ πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπῃ χρησάμενοι καὶ ἀληθῶς ἀνειληφότες τὸν ζῶντα τοῦ θεοῦ λόγον καὶ ἐνεργῆ καὶ τομώτερον ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον δεδύνηνται τοὺς τοσούτους διακόψαντες δεσμοὺς καὶ κατασκευάσαντες ἑαυτοῖς πτέρυγας ὥσπερ ἀετὸς ἐπιστρέψαι εἰς τὸν οἶκον τοῦ προεστηκότος ἑαυτῶν.Α ἐν νοητοῖς κτῆσιν· λεκτέον πρὸς αὐτόν, ὅτι ὥσπερ οἱ βασάνους καὶ πόνους ὑπομείναντες τῶν μὴ ἐν τούτοις ἐξητασμένων λαμπροτέραν ἐπεδείξαντο τὴν ἐν τῷ μαρτυρίῳ ἀρετὴν, οὕτως οἱ πρὸς τῷ φιλοσωματεῖν καὶ φιλοζωεῖν καὶ τοὺς τοσούτους δεσμούς διακόψαν τες καὶ διαῤῥήξαντες, μεγάλῃ τῇ πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπῃ χρησάμενοι, καὶ ἀληθῶς ἀνειληφότες τὸν ζῶντα τοῦ Θεοῦ λόγον, καὶ ἐνεργῆ, καὶ τομώτερον ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον, δεδύνηνται τοὺς τοσούτους διακή ψαντες δεσμούς, καὶ κατασκευάσαντες ἑαυτοῖς πτέ ρυγας, ὥσπερ αὐτὸς ἐπιστρέψαι (85) εἰς τὸν οἶκον τοῦ προεστηκότος ἑαυτῶν. "Αξιον οὖν, ὥσπερ τοῖς μὴ ἐξετασθεῖσιν ἐν βασάνοις καὶ πόνοις παραχωρεῖν πρωτείων πρὸς τοὺς ἐν ἀρθρεμβόλοις καὶ ποικί λοις (86) στρεβλωτηρίοις καὶ πυρὶ ἐπιδειξαμένους τὴν ὑπομονὴν, οὕτω καὶ ἡμῖν τοῖς πένησι, καν μαρτυρή σωμεν, ὁ λόγος ὑποβάλλει ἐξίστασθαι πρωτείων ὑμῖν, τοῖς διὰ τὴν ἐν Χριστῷ πρὸς Θεὸν ἀγάπην πα τοῦσι τὴν ἀπατηλὴν δόξαν καὶ τῶν πολλῶν καθικνουμένην, καὶ τὴν τοσαύτην κτῆσιν, καὶ τὴν πρὸς τέκνα φιλοστοργίαν. Αμα δὲ καὶ τήρει τὸ σεμνὸν τῆς Γραφῆς πολυπλα- σιασμὸν καὶ ἑκατονταπλασιασμὸν ὑπισχνουμένης ἀδελφῶν, καὶ τέκνων, καὶ γονέων, καὶ ἀγρῶν, καὶ οἰκιῶν· οὐ συγκατηρίθμηται δὲ τούτοις γυνή (87)· οὐ γὰρ εἴρηται· Πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς, ἢ γονεῖς, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς, ἢ οἰκίας, ἢ γυναῖκα ἕνε- κεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλαπλασίονα λήψεται· « Έν γὰρ τῇ ἀναστάσει τῶν νεκρῶν οὔτε γαμούσιν οὔτε γαμίσκονται· ἀλλ᾽ εἰσὶν ὡς οἱ ἄγγελοι, οἱ ἐν τοῖς οὐ ρανοῖς. » τοὺς ἐπὶ τὴν ἁγίαν γῆν, ταῦτα καὶ ἡμῖν ἂν λέγῃ νῦν ή Γραφή. Εχει δὲ οὕτως ἡ λέξις· . Νῦν φοβήθητε Κύριον καὶ λατρεύσατε αὐτῷ ἐν εὐθύτητι καὶ ἐν δικαιο- σύνῃ. » Ερεῖ δὲ ἡμῖν ἀναπειθομένοις εἰδωλολατρείν καὶ τὰ ἑξῆς οὕτως ἔχοντα· . Περιέλεσθε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους, οἷς ἐλάτρευσαν οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν τῷ πέραν τοῦ ποταμοῦ καὶ ἐν Αἰγύπτῳ καὶ λατρεύ ετε Κυρίῳ. » Κατ' ἀρχὰς μὲν οὖν, ὅτε κατηχεῖσθαι ἐμέλλετε, εὐλόγως ἂν ὑμῖν εἴρητο· . Εἰ δὲ μὴ ἀρέσκει ὑμῖν λατρεύειν Κυρίῳ, ἐκλέξασθε ὑμῖν, τίνι λατρεύ σητε, εἴτε τοῖς θεοῖς τῶν πατέρων ὑμῶν τῶν ἐν τῷ πέραν τοῦ ποταμοῦ, εἴτε τοῖς θεοῖς τῶν ᾿Αμοραίων, ἐν οἷς ὑμεῖς κατοικεῖτε ἐπὶ τῆς γῆς· ν καὶ ἔλεγεν ἂν ὑμῖν ὁ κατηχῶν· « Ἐγὼ δὲ καὶ ἡ οἰκία μου λατρεύ σομεν Κυρίῳ, ὅτι ἅγιός ἐστι. » Νῦν δὲ ταῦτα οὐκ ἔχει χώραν ὑμῖν λέγεσθαι· τότε γὰρ εἴπετε· « Μή γένοιτο , αισθητά, • ο νοητά, « χχιν, 14. Οὐ γὰρ εἴρηται· πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἡ γονεῖς, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς ἢ οἰκίας, ἢ για ναῖκα ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλαπλασίονα λήψε ται ή γυναῖκα. • ORIGENIS in vita pauperes sunt; sic ei respondendum est : quemadmodum qui tormenta sunt ærumnasque per- pessi, illustrioremn exhibuerunt in martyrio virtu- tem iis qui eo modo probati non sunt; sic qui præter corporis amorem et vitæ, illa etiam tanta vincula inciderunt et diruperunt magna in Deum usi chari- tate, susceperuntque vere vivum Dei sermonem et efficacem et penetrabiliorem omni gladio ancipiti 3*, potuerunt ii tot ruptis vinculis, paratisque sibi pen- nis, sicut aquila reverti ad domum principis sui. Ut igitur æquam est eos qui tormentis et laboribus probati non sunt, primas iis cedere qui in equuleis et variis tormentorum generibus et igne patientiam exhibuerunt; sic et nos pauperes, etsi martyres erimus, ratio suadet primas vobis relinquere qui propter Dei in Christo charitatem, fallacem et quæsitam a plerisque gloriam et possessiones tan- tas et naturalem in liberos amorem conculcatis. quæ multo plures ac centuplos promittit fratres, li- beros, parentes, agros quoque et domos; in his ta- men uxor non numeratur. Nec enim dictum est : Quicunque reliquerit fratres, aut sorores, aut paren- tes, aut liberos, aut agros, aut domos, aut uxorem propter nomen meum, multoties plura accipiet : « In resurrectione enim mortuorum neque nubent neque nubentur, sed erunt sicnt angeli qui in cœlis sunt ' B ctæ possessionem inducto, id et nobis nunc dicere possit Scriptura. Sic autem ait : . Nunc Linete Do- minum et servite ei in æquitate et justitia; › cum- que ad idoloruin cultum impellemur, addet ea quæ sequuntur: Auferte deos alienos quibus servie- runt patres vestri trans fluvium et in Ægypto, ac servite Domino ”. › Principio euim cum prima vo- bis essent fidei rudimenta tradenda, jure dici vobis potuit : « Sin autem vobis non placet servire Domi- no, cligite vobis cui servituri sitis, an diis quibus servierunt patres vestri trans fluvium, an diis Amor- rhæorum in quorum terra habitatis ** ; » isque qui vos erudiebat, dixisset : « Ego autem et do- mus mea servienus Domino quia sanctus est *. Numc autem id vobis dicendi locus non est : tunc D enim dixistis : Absit a nobis ut relinquamus Do- Hebr. IV, 12. sessionibus applicat : nempe alia bona esse sensibilia, que sensibus; alia intelligi- bilia, › quæ sola mente percipiuntur; illa ferme sunt corporalia et terrena; ista spiritalia et coelestia, i Cor. I, 18. WETSTENIUS. ** Matth. xx11, et Marc. xii, 25. pturam ait majestatem suam in hoc servare, quod restitutio parentum omniumque bonorum in resur- rectione promiuatur, uxore tantum excepla; quia pii similės futuri sunt angelis. Sic, ut observatum ss Jos. as lbid. 15. * Ibid. 16. est a Wetstenio, Tertullianus lib. Ad uxorem, cap. : • Christianis saculo digressis nulla resti- tutio nuptiarum in die resurrectionis repromittitur; translatis scilicet in angelicam qualitatem et sancti- tatem. › Nihil verius, at mirum cur subdat Orige- mes : haec enim omnia scripla reperies in omnibus codd. Graecis Malth., xix, 29, si modo excipias Cant., ubi teste Millio deest 16. Simul autem Scripturæ gravitatem observa, 17. Quod igitur Josue populo dixit in terrae san-C Οπερ τοίνυν εἶπεν Ἰησοῦς τῷ λαῷ, καθιστὰς αὐ- (85) Αὐτὸς ἐπιστρέψαι. Lego ἀετὸς ἐπιστρέψαι. (86) Ms. codes, ποικίλοιο, corrupte. (87) Οὐ συγκατηρίθμηται δὲ τούτοις γυνή. Serie
PG 11:584ἄξιον οὖν ὥσπερ τοῖς μὴ ἐξετασθεῖσιν ἐν βασάνοις καὶ πόνοις παραχωρεῖν πρωτείων πρὸς τοὺς ἐν ἀρθρεμβόλοις καὶ ποικίλοις στρεβλωτηρίοις καὶ πυρὶ ἐνεπιδειξαμένους τὴν ὑπομονὴν, οὕτως καὶ ἡμῖν τοῖς πένησι, κἂν μαρτυρήσωμεν, ὁ λόγος ὑποβάλλει ἐξίστασθαι πρωτείων ὑμῖν τοῖς διὰ τὴν ἐν Χριστῷ πρὸς θεὸν ἀγάπην πατοῦσι τὴν ἀπατηλὴν δόξαν καὶ τῶν πολλῶν καθικνουμένην καὶ τὴν τοσαύτην κτῆσιν καὶ τὴν πρὸς τέκνα φιλοστοργίαν. Ἅμα δὲ καὶ τήρει τὸ σεμνὸν τῆς γραφῆς πολυπλασιασμὸν καὶ ἑκατονταπλασιασμὸν ὑπισχνουμένης ἀδελφῶν καὶ τέκνων καὶ γονέων καὶ ἀγρῶν καὶ οἰκιῶν· οὐ συγκατηρίθμηται δὲ τούτοις γυνή. οὐ γὰρ εἴρηται· πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἢ γονεῖς ἢ τέκνα ἢ ἀγροὺς ἢ οἰκίας ἢ γυναῖκα ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλαπλασίονα λήψεται· ἐν γὰρ τῇ ἀναστάσει τῶν νεκρῶν οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίσκονται, ἀλλ’ εἰσὶν ὡς οἱ ἄγγελοι οἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Ὅπερ τοίνυν εἶπεν Ἰησοῦς τῷ λαῷ καθιστὰς αὐτοὺς ἐπὶ τὴν ἁγίαν γῆν, ταῦτα καὶ ἡμῖν ἂν λέγοι νῦν ἡ γραφή. ἔχει δὲ οὕτως ἡ λέξις·Α ἐν νοητοῖς κτῆσιν· λεκτέον πρὸς αὐτόν, ὅτι ὥσπερ οἱ βασάνους καὶ πόνους ὑπομείναντες τῶν μὴ ἐν τούτοις ἐξητασμένων λαμπροτέραν ἐπεδείξαντο τὴν ἐν τῷ μαρτυρίῳ ἀρετὴν, οὕτως οἱ πρὸς τῷ φιλοσωματεῖν καὶ φιλοζωεῖν καὶ τοὺς τοσούτους δεσμούς διακόψαν τες καὶ διαῤῥήξαντες, μεγάλῃ τῇ πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπῃ χρησάμενοι, καὶ ἀληθῶς ἀνειληφότες τὸν ζῶντα τοῦ Θεοῦ λόγον, καὶ ἐνεργῆ, καὶ τομώτερον ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον, δεδύνηνται τοὺς τοσούτους διακή ψαντες δεσμούς, καὶ κατασκευάσαντες ἑαυτοῖς πτέ ρυγας, ὥσπερ αὐτὸς ἐπιστρέψαι (85) εἰς τὸν οἶκον τοῦ προεστηκότος ἑαυτῶν. "Αξιον οὖν, ὥσπερ τοῖς μὴ ἐξετασθεῖσιν ἐν βασάνοις καὶ πόνοις παραχωρεῖν πρωτείων πρὸς τοὺς ἐν ἀρθρεμβόλοις καὶ ποικί λοις (86) στρεβλωτηρίοις καὶ πυρὶ ἐπιδειξαμένους τὴν ὑπομονὴν, οὕτω καὶ ἡμῖν τοῖς πένησι, καν μαρτυρή σωμεν, ὁ λόγος ὑποβάλλει ἐξίστασθαι πρωτείων ὑμῖν, τοῖς διὰ τὴν ἐν Χριστῷ πρὸς Θεὸν ἀγάπην πα τοῦσι τὴν ἀπατηλὴν δόξαν καὶ τῶν πολλῶν καθικνουμένην, καὶ τὴν τοσαύτην κτῆσιν, καὶ τὴν πρὸς τέκνα φιλοστοργίαν. Αμα δὲ καὶ τήρει τὸ σεμνὸν τῆς Γραφῆς πολυπλα- σιασμὸν καὶ ἑκατονταπλασιασμὸν ὑπισχνουμένης ἀδελφῶν, καὶ τέκνων, καὶ γονέων, καὶ ἀγρῶν, καὶ οἰκιῶν· οὐ συγκατηρίθμηται δὲ τούτοις γυνή (87)· οὐ γὰρ εἴρηται· Πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς, ἢ γονεῖς, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς, ἢ οἰκίας, ἢ γυναῖκα ἕνε- κεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλαπλασίονα λήψεται· « Έν γὰρ τῇ ἀναστάσει τῶν νεκρῶν οὔτε γαμούσιν οὔτε γαμίσκονται· ἀλλ᾽ εἰσὶν ὡς οἱ ἄγγελοι, οἱ ἐν τοῖς οὐ ρανοῖς. » τοὺς ἐπὶ τὴν ἁγίαν γῆν, ταῦτα καὶ ἡμῖν ἂν λέγῃ νῦν ή Γραφή. Εχει δὲ οὕτως ἡ λέξις· . Νῦν φοβήθητε Κύριον καὶ λατρεύσατε αὐτῷ ἐν εὐθύτητι καὶ ἐν δικαιο- σύνῃ. » Ερεῖ δὲ ἡμῖν ἀναπειθομένοις εἰδωλολατρείν καὶ τὰ ἑξῆς οὕτως ἔχοντα· . Περιέλεσθε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους, οἷς ἐλάτρευσαν οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν τῷ πέραν τοῦ ποταμοῦ καὶ ἐν Αἰγύπτῳ καὶ λατρεύ ετε Κυρίῳ. » Κατ' ἀρχὰς μὲν οὖν, ὅτε κατηχεῖσθαι ἐμέλλετε, εὐλόγως ἂν ὑμῖν εἴρητο· . Εἰ δὲ μὴ ἀρέσκει ὑμῖν λατρεύειν Κυρίῳ, ἐκλέξασθε ὑμῖν, τίνι λατρεύ σητε, εἴτε τοῖς θεοῖς τῶν πατέρων ὑμῶν τῶν ἐν τῷ πέραν τοῦ ποταμοῦ, εἴτε τοῖς θεοῖς τῶν ᾿Αμοραίων, ἐν οἷς ὑμεῖς κατοικεῖτε ἐπὶ τῆς γῆς· ν καὶ ἔλεγεν ἂν ὑμῖν ὁ κατηχῶν· « Ἐγὼ δὲ καὶ ἡ οἰκία μου λατρεύ σομεν Κυρίῳ, ὅτι ἅγιός ἐστι. » Νῦν δὲ ταῦτα οὐκ ἔχει χώραν ὑμῖν λέγεσθαι· τότε γὰρ εἴπετε· « Μή γένοιτο , αισθητά, • ο νοητά, « χχιν, 14. Οὐ γὰρ εἴρηται· πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἡ γονεῖς, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς ἢ οἰκίας, ἢ για ναῖκα ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου, πολλαπλασίονα λήψε ται ή γυναῖκα. • ORIGENIS in vita pauperes sunt; sic ei respondendum est : quemadmodum qui tormenta sunt ærumnasque per- pessi, illustrioremn exhibuerunt in martyrio virtu- tem iis qui eo modo probati non sunt; sic qui præter corporis amorem et vitæ, illa etiam tanta vincula inciderunt et diruperunt magna in Deum usi chari- tate, susceperuntque vere vivum Dei sermonem et efficacem et penetrabiliorem omni gladio ancipiti 3*, potuerunt ii tot ruptis vinculis, paratisque sibi pen- nis, sicut aquila reverti ad domum principis sui. Ut igitur æquam est eos qui tormentis et laboribus probati non sunt, primas iis cedere qui in equuleis et variis tormentorum generibus et igne patientiam exhibuerunt; sic et nos pauperes, etsi martyres erimus, ratio suadet primas vobis relinquere qui propter Dei in Christo charitatem, fallacem et quæsitam a plerisque gloriam et possessiones tan- tas et naturalem in liberos amorem conculcatis. quæ multo plures ac centuplos promittit fratres, li- beros, parentes, agros quoque et domos; in his ta- men uxor non numeratur. Nec enim dictum est : Quicunque reliquerit fratres, aut sorores, aut paren- tes, aut liberos, aut agros, aut domos, aut uxorem propter nomen meum, multoties plura accipiet : « In resurrectione enim mortuorum neque nubent neque nubentur, sed erunt sicnt angeli qui in cœlis sunt ' B ctæ possessionem inducto, id et nobis nunc dicere possit Scriptura. Sic autem ait : . Nunc Linete Do- minum et servite ei in æquitate et justitia; › cum- que ad idoloruin cultum impellemur, addet ea quæ sequuntur: Auferte deos alienos quibus servie- runt patres vestri trans fluvium et in Ægypto, ac servite Domino ”. › Principio euim cum prima vo- bis essent fidei rudimenta tradenda, jure dici vobis potuit : « Sin autem vobis non placet servire Domi- no, cligite vobis cui servituri sitis, an diis quibus servierunt patres vestri trans fluvium, an diis Amor- rhæorum in quorum terra habitatis ** ; » isque qui vos erudiebat, dixisset : « Ego autem et do- mus mea servienus Domino quia sanctus est *. Numc autem id vobis dicendi locus non est : tunc D enim dixistis : Absit a nobis ut relinquamus Do- Hebr. IV, 12. sessionibus applicat : nempe alia bona esse sensibilia, que sensibus; alia intelligi- bilia, › quæ sola mente percipiuntur; illa ferme sunt corporalia et terrena; ista spiritalia et coelestia, i Cor. I, 18. WETSTENIUS. ** Matth. xx11, et Marc. xii, 25. pturam ait majestatem suam in hoc servare, quod restitutio parentum omniumque bonorum in resur- rectione promiuatur, uxore tantum excepla; quia pii similės futuri sunt angelis. Sic, ut observatum ss Jos. as lbid. 15. * Ibid. 16. est a Wetstenio, Tertullianus lib. Ad uxorem, cap. : • Christianis saculo digressis nulla resti- tutio nuptiarum in die resurrectionis repromittitur; translatis scilicet in angelicam qualitatem et sancti- tatem. › Nihil verius, at mirum cur subdat Orige- mes : haec enim omnia scripla reperies in omnibus codd. Graecis Malth., xix, 29, si modo excipias Cant., ubi teste Millio deest 16. Simul autem Scripturæ gravitatem observa, 17. Quod igitur Josue populo dixit in terrae san-C Οπερ τοίνυν εἶπεν Ἰησοῦς τῷ λαῷ, καθιστὰς αὐ- (85) Αὐτὸς ἐπιστρέψαι. Lego ἀετὸς ἐπιστρέψαι. (86) Ms. codes, ποικίλοιο, corrupte. (87) Οὐ συγκατηρίθμηται δὲ τούτοις γυνή. Serie
PG 11:585νῦν φοβήθητε κύριον καὶ λατρεύσατε αὐτῷ ἐν εὐθύτητι καὶ ἐν δικαιοσύνῃ. ἐρεῖ δὲ ἡμῖν ἀναπειθομένοις εἰδωλολατρεῖν καὶ τὰ ἑξῆς οὕτως ἔχοντα· περιέλεσθε τοὺς θεοὺς τοὺς ἀλλοτρίους, οἷς ἐλάτρευσαν οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν τῷ πέραν τοῦ ποταμοῦ καὶ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ λατρεύετε κυρίῳ. κατ’ ἀρχὰς μὲν οὖν ὅτε κατηχεῖσθαι ἐμέλλετε. εὐλόγως ἂν ὑμῖν εἴρητο· εἰ δὲ μὴ ἀρέσκει ὑμῖν λατρεύειν κυρίῳ, ἐκλέξασθε ὑμῖν αὐτοῖς σήμερον τίνι λατρεύσετε, εἴτε τοῖς θεοῖς τῶν πατέρων ὑμῶν τῶν ἐν τῷ πέραν τοῦ ποταμοῦ εἴτε τοῖς θεοῖς τῶν Ἀμοῤῥαίων, ἐν οἷς ὑμεῖς κατοικεῖτε ἐπὶ τῆς γῆς. καὶ ἔλεγεν ἂν ὑμῖν ὁ κατηχῶν· ἐγὼ δὲ καὶ ἡ οἰκία μου λατρεύσομεν κυρίῳ, ὅτι ἅγιός ἐστιν. νῦν δὲ ταῦτα οὐκ ἔχει χώραν ὑμῖν λέγεσθαι· τότε γὰρ εἴπετε· μὴ γένοιτο ἡμῖν καταλιπεῖν κύριον, ὥστε λατρεύειν θεοῖς ἑτέροις. κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν αὐτὸς θεός ἐστιν, ὃς ἀνήγαγεν ἡμᾶς καὶ τοὺς πατέρας ἡμῶν ἐξ Αἰγύπτου, καὶ διεφύλαξεν ἡμᾶς ἐν πάσῃ τῇ ὁδῷ, ᾗ ἐπορεύθημεν ἐν αὐτῇ ἀλλὰ καὶ ἐν ταῖς περὶ θεοσεβείας συνθήκαις πάλαι τοῖς κατηχοῦσιν ὑμᾶς ἀπεκρίθητε τόδε· καὶ ἡμεῖς λατρεύσομεν κυρίῳ·ἡμῖν καταλιπεῖν Κύριον, ὥστε λατρεύειν θεοῖς ἑτέροις. Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν αὐτὸς Θεός ἐστιν. ο ᾿Αλλὰ καὶ ἐν ταῖς περὶ θεοσεβείας συνθήκαις πάλαι τοῖς κατη- χοῦσιν ὑμᾶς ἀπεκρίθητε τό· ι Καὶ ἡμεῖς λατρεύσομεν Κυρίῳ· οὗτος γὰρ ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν. » Εἰ τοίνυν ὁ παραβὰς τὰς πρὸς ἀνθρώπους συνθήκας ἄσπονδός τις ἐστι καὶ σωτηρίας ἀλλότριος, τί λεκτέον περὶ τῶν διὰ τοῦ ἀρνεῖσθαι ἀθετούντων ἃς ἔθεντο πρὸς Θεὸν συνθή- κας, καὶ παλινδρομούντων ἐπὶ τὸν Σατανᾶν, ᾧ βα πτιζόμενοι ἀπετάξαντο (88); Λεκτέον γὰρ πρὸς τοὺς τοιούτους, τοὺς λελαλημένους ὑπὸ τοῦ Ἡλεὶ λόγους τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ· ὁ Ἐὰν ἁμαρτάνων ἁμαρτάνῃ ἀνὴρ εἰς ἄνδρα, καὶ προσεύξονται περὶ αὐτοῦ· ἐὰν εἰς Κύ ριον ἁμάρτη, τίς προσεύξεται (89) περὶ αὐτοῦ;» Μέγα θέατρον συγκροτεῖται ἐφ' ἡμῖν ἀγωνιζομέν - νας, καὶ ἐπὶ τὸ μαρτύριον καλουμένοις· ὡς εἰ τὸ Β τοιοῦτον ἐλέγομεν γίνεσθαι ἐπί τινων νομιζομένων παραδόξων ἀγωνιστῶν συναγωνιζομένων παραδόξων ἀγωνιστών (90) ἐπὶ τὴν θέαν τοῦ ἀγῶνος μυρίων ἔσων. Καὶ οὐκ ἔλαττόν γε τοῦ Παύλου ἐρεῖτε, ὅταν ἀγωνίζησθε· « Θέατρον ἐγενήθημεν τῷ κόσμῳ καὶ ἀγγέλοις καὶ ἀνθρώποις. » Ολος οὖν ὁ κόσμος καὶ πάντες οἱ ἄγγελοι δεξιοὶ καὶ ἀριστεροί, καὶ πάντες ἄνθρωποι οἵ τε ἀπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ μερίδος καὶ οἱ ἀπὸ τῶν λοιπῶν, ἀκούσονται ἡμῶν (91) ἀγωνιζομένων τὸν ᾧ βαπτιζόμενοι ἀπετάξαντο. ομολογίαν Καὶ ὅταν ἡ πρὸς αὐτὸ λοιπὸν τὸ βα- πτισθῆναι ὁ κατηχηθείς, μανθανέτω τὰ περὶ τῆς ἀπο ταγῆς τοῦ διαβόλου, καὶ τὰ περὶ τῆς συνταγῆς τοῦ Χριστού. • Απαγγελλέτω οὖν ὁ βαπτιζόμενος ἐν τῷ ἀπο- τάσσεσθαι· ὁ ᾿Αποτάσσομαι τῷ Σατανά, καὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ, καὶ ταῖς πομπαῖς αὐτοῦ, καὶ ταῖς λατρείαις αὐτοῦ, καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ, καὶ ταῖς ἐφευρέσεσιν αὐτοῦ, καὶ πᾶσι τοῖς ὑπ' αὐτόν. » Μετὰ δὲ τὴν ἀποτα- τὴν συντασσόμενος λεγέτω, ὅτι « Καὶ συντάσσομαι τῷ Χριστῷ, καὶ πιστεύω, καὶ βαπτίζομαι εἰς ἕνα ἀγέ νητον μόνον ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ τὰ ἑξῆς. « ΧΙ. - Προαποθέμενοι τῆς ἑαυτῶν διανοίας τῆς Ἑλληνικῆς ἀδελτηρίας τὸν σκότον, καὶ ταῖς τῶν δαιμονίων ἀγέλαις τὸ ἐῤῥῶσθαι φράσαντες, καὶ πα σαν αὐτῶν πομπὴν, καὶ λατρείαν ἐμφρονέστατα δια- πτύσαντες, εἶτα τῷ τῆς ἀληθείας φωτὶ τὸν νοητὸν τῆς καρδίας ἀνευρύνοντες ὀφθαλμὸν, καὶ τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς γενεσιουργὸν καὶ παμβασιλέα καὶ Θεὸν τῶν ὅλων ἐπεγνωκότες, ὁμολογοῦμεν τὴν πίστιν τὴν εἰς τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα. προσεύξετε. συγκροτεῖται ἐφ' ὑμῖν. συναγομένων, παραδόξων ἀγωνιστῶν ἐφ' ἡμῖν. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. noster ipse est Deus "., Sed et in religionis fœdere olim doctoribus vestris spopondistis in hæc verba : • Serviemus igitur Domino quia ipse est Deus no- ster. Si ergo qui pacta cum hominibus conventa transgreditur, intestabilis quidam et a salute alie- nus est, quid de iis dicendum qui per abnegationem irrita faciunt pacta cum Deo inita, et ad Satanam recurrunt cui cum baptizarentur, renuntiarunt? Di- cenda enim illis sunt quæ dicebat Heli filiis suis : • Si peccando peccaverit vir in virum, etiam ora- bunt pro eo; si autem in Dominum peccaverit, quis orabit pro eo *? » A minum et serviamus diis alienis. Dominus Deus certamen vestrum, cum ad martyrium vocamini, ut Jos. xxiv, 16, 17. | Reg. 11, 25. Cor. si millia hominum multa ad spectandos athletas illustres confluere diceremus. Nec minus quam Paulus dicere poteritis cum certabitis : « Specia- culum facti sumus mundo et angelis et homini bus 7. Mundus igitur universus et omnes angeli dextri sinistrique, et omnes homines, et qui a Dei partibus et qui a reliquis stant, vestrum au- dient pro Christiana religione certamen; et vel in cœlis angeli super vobis gaudebunt, et ‹ flumina IV, 9. usque ad Alludit ad renuntiationem et seu confessionem (quasi confœderationem) in baptismo a catechumenis fieri C solitam. Pseudo-Clemens Constitut. apost. I. vil, cap. et : Cumn fuerit deinde in ipso tempore bam ptismi catechumenus, discat quæ de renuntiando diabolo et ascribendo se Christo requiruntur. Paulo post: Ergo qui baptizatur, cum renuntiat, recitet hæc : - Renuntio Satanæ et operibus ejus, et pompis ejus, et cultui ejus, et angelis ejus, et inventis ejus, et omnibus que sub eo sunt, - Post renuntiationem vero cum ascribitur Christo, dicat : Ascribor, et credo, et baptizor in unum ingenitum, solum verum Deum,> etc. Similia refert Pseudo-Dionysius Areop. Hie- rarch. Eccl. cap. 2. pag. 77, 78, et in eum Pachy- mer. Paraphr. p. 55. Tertullianus De coron., c. 3: ‹ Aquam adituri ibidem, sed et aliquanto prius in ecclesia sub antistitis manu contestamur, nos re- nuntiare diabolo et pompæ et angelis ejus. Dehinc ter mergitamur, amplius aliquid respondentes, quam Dominus in Evangelio determinavit. Inde su- scepti, lactis et nellis concordiam prægustamus. Ambrosius lib. De iis qui mysteriis initiantur, c. 2: • Posthæc reserata tibi sunt sancta sanctorum : ingressus es regenerationis sacrarium, repete quid interrogatus sis; recognosce quid responderis. Re- nuntiasti diabolo et operibus ejus, mundo et luxu- riæ ejus ac voluptatibus. Tenetur vox tua non in lumulo mortuorum, sed in libro viventium. » Au- ctor lib. De sacram. cap. 2: • Quando te interro PATROL. GR. D gavit, Abrenuntias diabolo et operibus ejus? Quid respondisti ? Alrenuntio. Abrenuntias seculo et vo- luptatibus ejus ? Quid respondisti? Abrenuntio. Me- mor esto sermonis tui, et nunquam tibi excidat Luæ series cautionis. » Cyrillus Alexandr. lib. vit Contra Julianum, pag. 248, eandem formulam sic describit: Deponentes prius a mente paganæ stultitiæ tene- bras et valedicentes dæmoniorum agminibus, om- nemque eorum pompam et cultum prudenter de- spuentes; postea veritatis lumine intellectualis di- latantes oculum cordis, Deum universorum, natura et vere opificen, omniumque regem agnoscentes, confitemur fidem in Patrem, Filium et Spiritum sanctum. » Vide Cyrillum Hierosolymitanum cate chesi mystagog. et 2, ubi formula renuntiationis prolixe explicatur, addita circumstantia, catechu- menum versus occidentem ean recitasse; postea conversum ab occasu ad ortum fidei confessionem edidisse; Basilium Magnum De Spiritu sanctio, c. 27; Chrysostomum homil. ad populum Antio- chenum; Theodoretum in c. Cantici ad ỳ 2, pag. 1002; Gregorium Nazianz. oral. 32, pag. 520; Ammonium in Catena in Job ad cap. 21; Rabanum Maurum De instil. cler., lib. 1, cap. 27. WETSTHE- NIUS. plum est, Paulo post forte legendum, Lego, deletis vocibus que certe sensum turbant. pro 18. Ingens convocatur corona ad spectandumn (88) Ἐν ταῖς περὶ θεοσεβείας συνθήκαις, etc., (89) Προσεύξεται. In codice ins. mendose scri- (90) Συναγωνιζομένων παραδόξων ἀγωνιστών. (91) Ημών. Lego ύμών, et paulo post, ἐφ' ὑμῖν
PG 11:586οὗτος γὰρ ὁ θεὸς ἡμῶν ἐστιν. εἰ τοίνυν ὁ παραβὰς τὰς πρὸς ἀνθρώπους συνθήκας ἄσπονδός τις ἐστὶ καὶ σωτηρίας ἀλλότριος, τί λεκτέον περὶ τῶν διὰ τοῦ ἀρνεῖσθαι ἀθετούντων ἃς ἔθεντο πρὸς θεὸν συνθήκας καὶ παλινδρομούντων ἐπὶ τὸν σατανᾶν, ᾧ βαπτιζόμενοι ἀπετάξαντο; λεκτέον γὰρ πρὸς τὸ τοιοῦτον τοὺς λελαλημένους ὑπὸ τοῦ Ἠλεὶ τοῖς υἱοῖς λόγους· ἐὰν ἁμαρτάνων ἁμαρτάνῃ ἀνὴρ εἰς ἄνδρα, καὶ προσεύξονται περὶ αὐτοῦ· ἐὰν δὲ εἰς κύριον ἁμαρτάνῃ, τίς προσεύξεται περὶ αὐτοῦ; Μέγα θέατρον συγκροτεῖται ἐφ’ ὑμῖν ἀγωνιζομένοις καὶ ἐπὶ τὸ μαρτύριον καλουμένοις· ὡς εἰ τὸ τοιοῦτον ἐλέγομεν γίνεσθαι ἐπί τινων νομιζομένων παραδόξων ἀγωνιστῶν συναγωνιζομένων ἐπὶ τὴν θέαν τοῦ ἀγῶνος μυρίων ὅσων. καὶ οὐκ ἔλαττόν γε τοῦ Παύλου ἐρεῖτε, ὅταν ἀγωνίζησθε· θέατρον ἐγενήθημεν τῷ κόσμῳ καὶ ἀγγέλοις καὶ ἀνθρώποις. ὅλος οὖν ὁ κόσμος καὶ πάντες οἱ ἄγγελοι δεξιοὶ καὶ ἀριστεροὶ καὶ πάντες ἄνθρωποι, οἵ τε ἀπὸ τῆς τοῦ θεοῦ μερίδος καὶ οἱ ἀπὸ τῶν λοιπῶν, ἀκούσονται ἡμῶν ἀγωνιζομένων τὸν περὶ χριστιανισμοῦ ἀγῶνα.ἡμῖν καταλιπεῖν Κύριον, ὥστε λατρεύειν θεοῖς ἑτέροις. Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν αὐτὸς Θεός ἐστιν. ο ᾿Αλλὰ καὶ ἐν ταῖς περὶ θεοσεβείας συνθήκαις πάλαι τοῖς κατη- χοῦσιν ὑμᾶς ἀπεκρίθητε τό· ι Καὶ ἡμεῖς λατρεύσομεν Κυρίῳ· οὗτος γὰρ ὁ Θεὸς ἡμῶν ἐστιν. » Εἰ τοίνυν ὁ παραβὰς τὰς πρὸς ἀνθρώπους συνθήκας ἄσπονδός τις ἐστι καὶ σωτηρίας ἀλλότριος, τί λεκτέον περὶ τῶν διὰ τοῦ ἀρνεῖσθαι ἀθετούντων ἃς ἔθεντο πρὸς Θεὸν συνθή- κας, καὶ παλινδρομούντων ἐπὶ τὸν Σατανᾶν, ᾧ βα πτιζόμενοι ἀπετάξαντο (88); Λεκτέον γὰρ πρὸς τοὺς τοιούτους, τοὺς λελαλημένους ὑπὸ τοῦ Ἡλεὶ λόγους τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ· ὁ Ἐὰν ἁμαρτάνων ἁμαρτάνῃ ἀνὴρ εἰς ἄνδρα, καὶ προσεύξονται περὶ αὐτοῦ· ἐὰν εἰς Κύ ριον ἁμάρτη, τίς προσεύξεται (89) περὶ αὐτοῦ;» Μέγα θέατρον συγκροτεῖται ἐφ' ἡμῖν ἀγωνιζομέν - νας, καὶ ἐπὶ τὸ μαρτύριον καλουμένοις· ὡς εἰ τὸ Β τοιοῦτον ἐλέγομεν γίνεσθαι ἐπί τινων νομιζομένων παραδόξων ἀγωνιστῶν συναγωνιζομένων παραδόξων ἀγωνιστών (90) ἐπὶ τὴν θέαν τοῦ ἀγῶνος μυρίων ἔσων. Καὶ οὐκ ἔλαττόν γε τοῦ Παύλου ἐρεῖτε, ὅταν ἀγωνίζησθε· « Θέατρον ἐγενήθημεν τῷ κόσμῳ καὶ ἀγγέλοις καὶ ἀνθρώποις. » Ολος οὖν ὁ κόσμος καὶ πάντες οἱ ἄγγελοι δεξιοὶ καὶ ἀριστεροί, καὶ πάντες ἄνθρωποι οἵ τε ἀπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ μερίδος καὶ οἱ ἀπὸ τῶν λοιπῶν, ἀκούσονται ἡμῶν (91) ἀγωνιζομένων τὸν ᾧ βαπτιζόμενοι ἀπετάξαντο. ομολογίαν Καὶ ὅταν ἡ πρὸς αὐτὸ λοιπὸν τὸ βα- πτισθῆναι ὁ κατηχηθείς, μανθανέτω τὰ περὶ τῆς ἀπο ταγῆς τοῦ διαβόλου, καὶ τὰ περὶ τῆς συνταγῆς τοῦ Χριστού. • Απαγγελλέτω οὖν ὁ βαπτιζόμενος ἐν τῷ ἀπο- τάσσεσθαι· ὁ ᾿Αποτάσσομαι τῷ Σατανά, καὶ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ, καὶ ταῖς πομπαῖς αὐτοῦ, καὶ ταῖς λατρείαις αὐτοῦ, καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ, καὶ ταῖς ἐφευρέσεσιν αὐτοῦ, καὶ πᾶσι τοῖς ὑπ' αὐτόν. » Μετὰ δὲ τὴν ἀποτα- τὴν συντασσόμενος λεγέτω, ὅτι « Καὶ συντάσσομαι τῷ Χριστῷ, καὶ πιστεύω, καὶ βαπτίζομαι εἰς ἕνα ἀγέ νητον μόνον ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ τὰ ἑξῆς. « ΧΙ. - Προαποθέμενοι τῆς ἑαυτῶν διανοίας τῆς Ἑλληνικῆς ἀδελτηρίας τὸν σκότον, καὶ ταῖς τῶν δαιμονίων ἀγέλαις τὸ ἐῤῥῶσθαι φράσαντες, καὶ πα σαν αὐτῶν πομπὴν, καὶ λατρείαν ἐμφρονέστατα δια- πτύσαντες, εἶτα τῷ τῆς ἀληθείας φωτὶ τὸν νοητὸν τῆς καρδίας ἀνευρύνοντες ὀφθαλμὸν, καὶ τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς γενεσιουργὸν καὶ παμβασιλέα καὶ Θεὸν τῶν ὅλων ἐπεγνωκότες, ὁμολογοῦμεν τὴν πίστιν τὴν εἰς τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα. προσεύξετε. συγκροτεῖται ἐφ' ὑμῖν. συναγομένων, παραδόξων ἀγωνιστῶν ἐφ' ἡμῖν. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. noster ipse est Deus "., Sed et in religionis fœdere olim doctoribus vestris spopondistis in hæc verba : • Serviemus igitur Domino quia ipse est Deus no- ster. Si ergo qui pacta cum hominibus conventa transgreditur, intestabilis quidam et a salute alie- nus est, quid de iis dicendum qui per abnegationem irrita faciunt pacta cum Deo inita, et ad Satanam recurrunt cui cum baptizarentur, renuntiarunt? Di- cenda enim illis sunt quæ dicebat Heli filiis suis : • Si peccando peccaverit vir in virum, etiam ora- bunt pro eo; si autem in Dominum peccaverit, quis orabit pro eo *? » A minum et serviamus diis alienis. Dominus Deus certamen vestrum, cum ad martyrium vocamini, ut Jos. xxiv, 16, 17. | Reg. 11, 25. Cor. si millia hominum multa ad spectandos athletas illustres confluere diceremus. Nec minus quam Paulus dicere poteritis cum certabitis : « Specia- culum facti sumus mundo et angelis et homini bus 7. Mundus igitur universus et omnes angeli dextri sinistrique, et omnes homines, et qui a Dei partibus et qui a reliquis stant, vestrum au- dient pro Christiana religione certamen; et vel in cœlis angeli super vobis gaudebunt, et ‹ flumina IV, 9. usque ad Alludit ad renuntiationem et seu confessionem (quasi confœderationem) in baptismo a catechumenis fieri C solitam. Pseudo-Clemens Constitut. apost. I. vil, cap. et : Cumn fuerit deinde in ipso tempore bam ptismi catechumenus, discat quæ de renuntiando diabolo et ascribendo se Christo requiruntur. Paulo post: Ergo qui baptizatur, cum renuntiat, recitet hæc : - Renuntio Satanæ et operibus ejus, et pompis ejus, et cultui ejus, et angelis ejus, et inventis ejus, et omnibus que sub eo sunt, - Post renuntiationem vero cum ascribitur Christo, dicat : Ascribor, et credo, et baptizor in unum ingenitum, solum verum Deum,> etc. Similia refert Pseudo-Dionysius Areop. Hie- rarch. Eccl. cap. 2. pag. 77, 78, et in eum Pachy- mer. Paraphr. p. 55. Tertullianus De coron., c. 3: ‹ Aquam adituri ibidem, sed et aliquanto prius in ecclesia sub antistitis manu contestamur, nos re- nuntiare diabolo et pompæ et angelis ejus. Dehinc ter mergitamur, amplius aliquid respondentes, quam Dominus in Evangelio determinavit. Inde su- scepti, lactis et nellis concordiam prægustamus. Ambrosius lib. De iis qui mysteriis initiantur, c. 2: • Posthæc reserata tibi sunt sancta sanctorum : ingressus es regenerationis sacrarium, repete quid interrogatus sis; recognosce quid responderis. Re- nuntiasti diabolo et operibus ejus, mundo et luxu- riæ ejus ac voluptatibus. Tenetur vox tua non in lumulo mortuorum, sed in libro viventium. » Au- ctor lib. De sacram. cap. 2: • Quando te interro PATROL. GR. D gavit, Abrenuntias diabolo et operibus ejus? Quid respondisti ? Alrenuntio. Abrenuntias seculo et vo- luptatibus ejus ? Quid respondisti? Abrenuntio. Me- mor esto sermonis tui, et nunquam tibi excidat Luæ series cautionis. » Cyrillus Alexandr. lib. vit Contra Julianum, pag. 248, eandem formulam sic describit: Deponentes prius a mente paganæ stultitiæ tene- bras et valedicentes dæmoniorum agminibus, om- nemque eorum pompam et cultum prudenter de- spuentes; postea veritatis lumine intellectualis di- latantes oculum cordis, Deum universorum, natura et vere opificen, omniumque regem agnoscentes, confitemur fidem in Patrem, Filium et Spiritum sanctum. » Vide Cyrillum Hierosolymitanum cate chesi mystagog. et 2, ubi formula renuntiationis prolixe explicatur, addita circumstantia, catechu- menum versus occidentem ean recitasse; postea conversum ab occasu ad ortum fidei confessionem edidisse; Basilium Magnum De Spiritu sanctio, c. 27; Chrysostomum homil. ad populum Antio- chenum; Theodoretum in c. Cantici ad ỳ 2, pag. 1002; Gregorium Nazianz. oral. 32, pag. 520; Ammonium in Catena in Job ad cap. 21; Rabanum Maurum De instil. cler., lib. 1, cap. 27. WETSTHE- NIUS. plum est, Paulo post forte legendum, Lego, deletis vocibus que certe sensum turbant. pro 18. Ingens convocatur corona ad spectandumn (88) Ἐν ταῖς περὶ θεοσεβείας συνθήκαις, etc., (89) Προσεύξεται. In codice ins. mendose scri- (90) Συναγωνιζομένων παραδόξων ἀγωνιστών. (91) Ημών. Lego ύμών, et paulo post, ἐφ' ὑμῖν
PG 11:587καὶ ἤτοι οἱ ἐν οὐρανοῖς ἄγγελοι ἐφ’ ἡμῖν εὐφρανθήσονται, καὶ ποταμοὶ κροτήσουσι χειρὶ ἐπὶ τὸ αὐτὸ, καὶ τὰ ὄρη ἀγαλλιάσονται, καὶ πάντα τὰ ξύλα τοῦ πεδίου ἐπικροτήσει τοῖς κλάδοις· ἢ, ὃ μὴ εἴη, καὶ κάτω δυνάμεις αἱ ἐπιχαιρεσίκακοι εὐφρανθήσονται. οὐδὲν δὲ ἄτοπον ἰδεῖν ἐκ τῶν τῷ Ἡσαί̈ᾳ γεγραμμένων τὰ λεχθησόμενα ὑπὸ τῶν ἐν ᾅδου τοῖς νενικημένοις καὶ ἀπὸ τοῦ οὐρανίου μαρτυρίου καταπεπτωκόσιν, ἵν’ ἔτι φρίξωμεν τὴν ἐν τῷ ἀρνεῖςθαι ἀσέβειαν. λεχθήσεσθαι γὰρ οἶμαι πρὸς τὸν ἀρνησάμενον τοιαῦτα· ὁ ᾅδης κάτωθεν ἐπικράνθη συναντήσας σοι· συνηγέρθησάν σοι πάντες οἱ γίγαντες οἱ ἄρξαντες τῆς γῆς, οἱ ἐγείραντες ἐκ τῶν θρόνων αὐτῶν πάντας βασιλεῖς ἐθνῶν. πάντες ἀποκριθήσονται καὶ ἐροῦσί σοι. τίνα δὲ ἐροῦσιν αἱ νενικημέναι δυνάμεις τοῖς νενικημένοις καὶ οἱ ὑπὸ τοῦ διαβόλου ἑαλωκότες τοῖς ἐν ἀρνήσει ἑαλωκόσι, τίνα οὖν ταῦτα; καὶ σὺ ἑάλως ὥσπερ καὶ ἡμεῖς, ἐν ἡμῖν δὲ κατελογίσθης. ἐὰν δὲ καὶ μεγάλης τις ἐλπίδος τυγχάνων καὶ ἐνδόξου τῆς ἐν θεῷ ὑπὸ δειλίας ἢ πόνων προσαγομένων ἡττηθῇ ἐν θεῷ, ἀκούσεται· κατέβη εἰς ᾅδου ἡ δόξα σου, ἡ πολλὴ εὐφροσύνη σου·Α περὶ Χριστιανισμοῦ ἀγῶνα· καὶ ἤτοι οἱ ἐν οὐρανοῖς περὶ τοῦ πότερόν ποτε ἀρνητέον, ἢ ὁμολογητέον, γένηται λεχθῇ λόγος, οὕτως ἔχων· . Εως πότε ὑμεῖς χωλανεῖτε Θεός, πορεύεσθε ὀπίσω αὐτοῦ. ἄγγελοι ἐφ' ἡμῖν εὐφρανθήσονται, καὶ ι ποταμοί κρο- τήσουσι χειρὶ ἡ ἐπὶ τὸ αὐτὸ, καὶ ι τὰ ὄρη ἀγαλλιάσον ται, καὶ πάντα τὰ ξύλα τοῦ πεδίου ἐπικροτήσει τοῖς κλάδοις·, 7, μὴ εἴη ! αἱ κάτω δυνάμεις αἱ ἐπιχαιρη. σίκακοι εὐφρανθήσονται. Οὐδὲν δὲ ἄτοπον ἰδεῖν ἐκ τῶν τῷ Ἡσαΐμ γεγραμμένων τὰ λεχθησόμενα ὑπὸ τῶν ἐν ᾅδου τοῖς νενικημένοις καὶ ἀπὸ τοῦ οὐρανίου μαρτυρίου καταπεπτωκόσιν, ἵν' ἔτι φρίξωμεν τὴν ἐν τῷ ἀρνεῖσθαι ἀσέβειαν. Λεχθήσεσθαι γὰρ οἶμαι, πρὸς τὸν ἀρνησάμενον τοιαῦτα· . Ο ᾅδης κάτωθεν ἐπι- κράνθη συναντήσας σοι· συνηγέρθησάν σοι πάντες οἱ γίγαντες οἱ ἄρξαντες τῆς γῆς· οἱ ἐγείραντες ἐκ τῶν θρόνων αὐτῶν πάντας βασιλεῖς ἐθνῶν. Πάντες ἀπο κριθήσονται, καὶ ἐροῦσί σοι. » Τίνα δὲ ἐροῦσιν αἱ νενι χημέναι δυνάμεις τοῖς νενικημένοις, καὶ οἱ ὑπὸ τοῦ διαβόλου ἑαλωκότες τοῖς ἐν ἀρνήσει εαλωκόσι ; ι Καὶ σὺ ἑάλως, ὥσπερ καὶ ἡμεῖς. » Ἐὰν δὲ καὶ μεγάλης τις ἐλπίδος τυγχάνων καὶ ἐνδόξου τῆς ἐν Θεῷ, ὑπὸ δειλίας ἢ πόνων προσαγομένων ήττηθεὶς, ἐν Θεῷ (92) ἀκούσεται· « Κατέβη εἰς ᾅδου ἡ δόξα σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν, καὶ τὸ κατακάλυμμά σου σκώ ληξ. » Εἰ δὲ καὶ ἔλαμψέ τις ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις πολλά- κις, ὡς ὁ Εωσφόρος ἐπιφαινόμενος αὐταῖς, λαμψάν των αὐτοῦ τῶν καλῶν ἔργων ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώ πων, καὶ μετὰ ταῦτα τὸν μέγαν ἀγῶνα ἀγωνιζό μενος, τὸν στέφανον ἀπολώλεκε τοῦ τοιούτου θρόνου, ἀκούσεται· « Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Ἑωσφό ρος, ὁ πρωὶ ἀνατέλλων ; συνετρίβη ἐπὶ τὴν γῆν. » Καὶ τοῦτο δὲ πρὸς αὐτὸν λεχθήσεται τῷ διαβόλῳ διὰ τῆς ἀρ νήσεως ὡμοιωμένον· . Ριφήσονται ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος μετὰ πολλῶν τεθνηκότων· ὃν τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔσται καθαρόν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ καθαρός· ο πῶς γὰρ ἔσται καθαρός, αἵματι καὶ φόνῳ, τῷ βδελυκτῷ τῆς ἀρνή σεως πταίσματι μεμιασμένος, καὶ ἐμπεφυρμένος τηλι κούτῳ κακῷ ; Πρόσχωμεν, μή ποτε καν δισταγμός ἐν ἡμῖν· ἵνα μὴ καὶ πρὸς ἡμᾶς ὁ τοῦ Ἠλίου ἐπ' ἀμφοτέραις ταῖς ἐγνύαις; εἰ ἔστι Κύριος δ Εἰκὸς δὲ ὑμᾶς (95), καὶ μυκτηρισθήσεσθαι ὑπό τι νων καὶ ὀνειδισθήσεσθαι ὑπὸ γειτόνων κυκλούντων ὑμᾶς, καὶ τὴν κεφαλὴν ὡς ἐπὶ ἀνοήτοις κινούντων ἡμῖν· ἀλλὰ τούτων συμβαινόντων, ἡμεῖς λέγωμεν πρὸς Θεόν· ο Ἔθου ἡμᾶς ὄνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυκτηρισμὸν καὶ χλευασμὸν τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Ἔθου ἡμᾶς εἰς παραβολὴν ἐν τοῖς ἔθνεσι, κίνησιν κεφαλῆς ἐν τοῖς λαοῖς. Ολην τὴν ἡμέραν ἡ ἐντροπή μου κατ' ἐναντίον μου ἐστὶ, καὶ ἡ αἰσχύνη τοῦ προσώπου μου ἐκάλυψέ με, ἀπὸ φωνῆς ὀνειδίζοντος καὶ καταλαλούν τος, ἀπὸ προσώπου ἐχθροῦ καὶ ἐκδιώκοντος. » Αλλὰ πρὸς ταῦτα δεῖ τὴν μετὰ παρρησίας τοῦ προφήτου ἐπιφερομένην φωνὴν εἰπεῖν τῷ Θεῷ· « Ταῦτα πάντα πιν, 9, 10. *1 Θεοῦ, κλούντων ἡμᾶς, που ὑμᾶς. ORIGENIS B plaudent manu s in idipsum s, et e montes exsul- tabunt, et omnia ligna campi ramis suis applau- dent "; » vel, quod absit! infernæ quæ malis de- lectantur, potestates lætabuntur. Nec abs re erit quo magis negationis impietatem horreamus, ex iis quæ scripsit Isaias videre quænam apud in- feros dicenda sint victis et a cœlesti martyrio la- psis. Puto enim hæc ei qui negaverit dictum iri : • Infernus subter exacerbatus est occurrens tibi; consurrexerunt tibi omnes gigantes qui principa- bantur terræ, qui excitabant de soliis eorum omnes regea gentium. Universi respondebunt et dicent tibi **. › Quid autem dicent victis victæ potestates et a diabolo capti his qui in negatione capti erunt? • Et tu captus es sicut et nos ". » Etsi vero quis magna et glorios in Deo spei fuerit, tamen si " postea seu timiditate seu objectis laboribus victus erit, hæc Deo audiet ‹ Descendit ad inferos gloria tua, subter te sternetur putredo, et operi- mentum tuum erit vermis . . Si quis etiam ful- gens in Ecclesiis sæpe ut Lucifer apparuit, lucenti- bus operibus ejus bonis coram hominibus, deinde magno certamini commissus a tanta corona tanto- que solio exciderit, audiet ‹ Quomodo cecidit de cielo Lucifer qui mane oriebatur ? Contritus est in terram “ª. › llæc etiam ad eum dicentur cum dia- bolo per negationem similis factus erit: • Proji- cientur in montibus, sicut mortuus abominatus, cum multis mortuis; quemadmodum vestimentum sanguine conspersum non erit mundum, ita neque c tu eris mundus “. » Quomodo enim mundus esset, abominando negationis scelere, ceu cæde et san- guine pollutus, et tanto malo inquinatus? Cavea- mus ne vel dubitatio unquam nobis oboriatur an negandum sit, an confitendum; ne et ad nos dicatur hic Eliæ sermo : ‹ Usquequo claudicatis, in duas partes? Si Dominus est Deus, sequimini eum *, j D quibusdam et opprobrio habendos a vicinis nostris qui sunt in circuitu nostro, quique super nos ut super dementes caput movebunt : quæ cum accide- rint, dicamus Deo : • Posuisti nos opprobrium vi- cinis nostris, subsannationem et derisum bis qui " sunt in circuitu nostro. Posuisti nos in similitudi- nem gentibus, commotionem capitis in populis. Tota die verecundia mea contra ne est et confusio faciej meæ cooperuit me, a voce exprobrantis et ob- loquentis, a facie inimici et persequentis ". » Sedl ad hæc utendum est liberis illis Prophetæ verbis : Hæc omnia venerunt super nos nec obliti sumus Psal. XCVII, 9. Isa. LV, 12. Isa. Ibid. 10. ss Ibid. 11. ** Ibid. 12. ss Ibid. 19. Reg. xvi, 21. Psal. XLIII, 14, 15, etc. 16. 19. Verisimile est autem nos et subsanmandos a (92) Ηττηθεὶς, ἐν Θεῷ, etc. Lege, ἡττηθῇ, ἀπὸ (93) Ὑμᾶς. Leg. ἡμᾶς, sicque paulo post κυ-
PG 11:588ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν, καὶ τὸ κατακάλυμμά σου σκώληξ. εἰ δὲ καὶ ἔλαμψέ τις ἐν ταῖς ἐκκλησίαις πολλάκις ὡς ὁ ἑωσφόρος ἐπιφαινόμενος αὐταῖς λαμψάντων αὐτοῦ τῶν καλῶν ἔργων ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων καὶ μετὰ ταῦτα τὸν μέγαν ἀγῶνα ἀγωνιζόμενος τὸν στέφανον ἀπολώλεκε τοιούτου θρόνου, ἀκούσεται· πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος ὁ πρωὶ̈ ἀνατέλλων; συνετρίβη ἐπὶ τὴν γῆν. καὶ τοῦτο δὲ πρὸς αὐτὸν λεχθήσεται τῷ διαβόλῳ διὰ τῆς ἀρνήσεως ὡμοιωμένον· ῥιφήσῃ ἐν τοῖς ὄρεσιν ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος μετὰ πολλῶν τεθνηκότων ἐκκεκεντημένων μαχαίραις καταβαινόντων εἰς ᾅδου. ὃν τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔσται καθαρὸν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ καθαρός. πῶς γὰρ ἔσται καθαρὸς αἵματι καὶ φόνῳ τῷ βδελυκτῷ τῆς ἀρνήσεως πταίσματι μεμιασμένος καὶ ἐμπεφυρμένος τηλικούτῳ κακῷ; νῦν δείξωμεν ὅτι ἠκούσαμεν τοῦ· ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ οὐκ ἔστι μου ἄξιος, πρόσχωμεν, μή ποτε κἂν δισταγμὸς περὶ τοῦ, πότερόν ποτε ἀρνητέον ἢ ὁμολογητέον, γένηται ἐν ἡμῖν· ἵνα μὴ καὶ πρὸς ἡμᾶς ὁ τοῦ Ἠλίου λεχθῇ λόγος οὕτως ἔχων· ἕως πότε ὑμεῖς χωλανεῖτε ἐπ’ ἀμφοτέραις ταῖς ἰγνύαις;Α περὶ Χριστιανισμοῦ ἀγῶνα· καὶ ἤτοι οἱ ἐν οὐρανοῖς περὶ τοῦ πότερόν ποτε ἀρνητέον, ἢ ὁμολογητέον, γένηται λεχθῇ λόγος, οὕτως ἔχων· . Εως πότε ὑμεῖς χωλανεῖτε Θεός, πορεύεσθε ὀπίσω αὐτοῦ. ἄγγελοι ἐφ' ἡμῖν εὐφρανθήσονται, καὶ ι ποταμοί κρο- τήσουσι χειρὶ ἡ ἐπὶ τὸ αὐτὸ, καὶ ι τὰ ὄρη ἀγαλλιάσον ται, καὶ πάντα τὰ ξύλα τοῦ πεδίου ἐπικροτήσει τοῖς κλάδοις·, 7, μὴ εἴη ! αἱ κάτω δυνάμεις αἱ ἐπιχαιρη. σίκακοι εὐφρανθήσονται. Οὐδὲν δὲ ἄτοπον ἰδεῖν ἐκ τῶν τῷ Ἡσαΐμ γεγραμμένων τὰ λεχθησόμενα ὑπὸ τῶν ἐν ᾅδου τοῖς νενικημένοις καὶ ἀπὸ τοῦ οὐρανίου μαρτυρίου καταπεπτωκόσιν, ἵν' ἔτι φρίξωμεν τὴν ἐν τῷ ἀρνεῖσθαι ἀσέβειαν. Λεχθήσεσθαι γὰρ οἶμαι, πρὸς τὸν ἀρνησάμενον τοιαῦτα· . Ο ᾅδης κάτωθεν ἐπι- κράνθη συναντήσας σοι· συνηγέρθησάν σοι πάντες οἱ γίγαντες οἱ ἄρξαντες τῆς γῆς· οἱ ἐγείραντες ἐκ τῶν θρόνων αὐτῶν πάντας βασιλεῖς ἐθνῶν. Πάντες ἀπο κριθήσονται, καὶ ἐροῦσί σοι. » Τίνα δὲ ἐροῦσιν αἱ νενι χημέναι δυνάμεις τοῖς νενικημένοις, καὶ οἱ ὑπὸ τοῦ διαβόλου ἑαλωκότες τοῖς ἐν ἀρνήσει εαλωκόσι ; ι Καὶ σὺ ἑάλως, ὥσπερ καὶ ἡμεῖς. » Ἐὰν δὲ καὶ μεγάλης τις ἐλπίδος τυγχάνων καὶ ἐνδόξου τῆς ἐν Θεῷ, ὑπὸ δειλίας ἢ πόνων προσαγομένων ήττηθεὶς, ἐν Θεῷ (92) ἀκούσεται· « Κατέβη εἰς ᾅδου ἡ δόξα σου· ὑποκάτω σου στρώσουσι σῆψιν, καὶ τὸ κατακάλυμμά σου σκώ ληξ. » Εἰ δὲ καὶ ἔλαμψέ τις ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις πολλά- κις, ὡς ὁ Εωσφόρος ἐπιφαινόμενος αὐταῖς, λαμψάν των αὐτοῦ τῶν καλῶν ἔργων ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώ πων, καὶ μετὰ ταῦτα τὸν μέγαν ἀγῶνα ἀγωνιζό μενος, τὸν στέφανον ἀπολώλεκε τοῦ τοιούτου θρόνου, ἀκούσεται· « Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ Ἑωσφό ρος, ὁ πρωὶ ἀνατέλλων ; συνετρίβη ἐπὶ τὴν γῆν. » Καὶ τοῦτο δὲ πρὸς αὐτὸν λεχθήσεται τῷ διαβόλῳ διὰ τῆς ἀρ νήσεως ὡμοιωμένον· . Ριφήσονται ἐν τοῖς ὄρεσιν, ὡς νεκρὸς ἐβδελυγμένος μετὰ πολλῶν τεθνηκότων· ὃν τρόπον ἱμάτιον ἐν αἵματι πεφυρμένον οὐκ ἔσται καθαρόν, οὕτως οὐδὲ σὺ ἔσῃ καθαρός· ο πῶς γὰρ ἔσται καθαρός, αἵματι καὶ φόνῳ, τῷ βδελυκτῷ τῆς ἀρνή σεως πταίσματι μεμιασμένος, καὶ ἐμπεφυρμένος τηλι κούτῳ κακῷ ; Πρόσχωμεν, μή ποτε καν δισταγμός ἐν ἡμῖν· ἵνα μὴ καὶ πρὸς ἡμᾶς ὁ τοῦ Ἠλίου ἐπ' ἀμφοτέραις ταῖς ἐγνύαις; εἰ ἔστι Κύριος δ Εἰκὸς δὲ ὑμᾶς (95), καὶ μυκτηρισθήσεσθαι ὑπό τι νων καὶ ὀνειδισθήσεσθαι ὑπὸ γειτόνων κυκλούντων ὑμᾶς, καὶ τὴν κεφαλὴν ὡς ἐπὶ ἀνοήτοις κινούντων ἡμῖν· ἀλλὰ τούτων συμβαινόντων, ἡμεῖς λέγωμεν πρὸς Θεόν· ο Ἔθου ἡμᾶς ὄνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυκτηρισμὸν καὶ χλευασμὸν τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. Ἔθου ἡμᾶς εἰς παραβολὴν ἐν τοῖς ἔθνεσι, κίνησιν κεφαλῆς ἐν τοῖς λαοῖς. Ολην τὴν ἡμέραν ἡ ἐντροπή μου κατ' ἐναντίον μου ἐστὶ, καὶ ἡ αἰσχύνη τοῦ προσώπου μου ἐκάλυψέ με, ἀπὸ φωνῆς ὀνειδίζοντος καὶ καταλαλούν τος, ἀπὸ προσώπου ἐχθροῦ καὶ ἐκδιώκοντος. » Αλλὰ πρὸς ταῦτα δεῖ τὴν μετὰ παρρησίας τοῦ προφήτου ἐπιφερομένην φωνὴν εἰπεῖν τῷ Θεῷ· « Ταῦτα πάντα πιν, 9, 10. *1 Θεοῦ, κλούντων ἡμᾶς, που ὑμᾶς. ORIGENIS B plaudent manu s in idipsum s, et e montes exsul- tabunt, et omnia ligna campi ramis suis applau- dent "; » vel, quod absit! infernæ quæ malis de- lectantur, potestates lætabuntur. Nec abs re erit quo magis negationis impietatem horreamus, ex iis quæ scripsit Isaias videre quænam apud in- feros dicenda sint victis et a cœlesti martyrio la- psis. Puto enim hæc ei qui negaverit dictum iri : • Infernus subter exacerbatus est occurrens tibi; consurrexerunt tibi omnes gigantes qui principa- bantur terræ, qui excitabant de soliis eorum omnes regea gentium. Universi respondebunt et dicent tibi **. › Quid autem dicent victis victæ potestates et a diabolo capti his qui in negatione capti erunt? • Et tu captus es sicut et nos ". » Etsi vero quis magna et glorios in Deo spei fuerit, tamen si " postea seu timiditate seu objectis laboribus victus erit, hæc Deo audiet ‹ Descendit ad inferos gloria tua, subter te sternetur putredo, et operi- mentum tuum erit vermis . . Si quis etiam ful- gens in Ecclesiis sæpe ut Lucifer apparuit, lucenti- bus operibus ejus bonis coram hominibus, deinde magno certamini commissus a tanta corona tanto- que solio exciderit, audiet ‹ Quomodo cecidit de cielo Lucifer qui mane oriebatur ? Contritus est in terram “ª. › llæc etiam ad eum dicentur cum dia- bolo per negationem similis factus erit: • Proji- cientur in montibus, sicut mortuus abominatus, cum multis mortuis; quemadmodum vestimentum sanguine conspersum non erit mundum, ita neque c tu eris mundus “. » Quomodo enim mundus esset, abominando negationis scelere, ceu cæde et san- guine pollutus, et tanto malo inquinatus? Cavea- mus ne vel dubitatio unquam nobis oboriatur an negandum sit, an confitendum; ne et ad nos dicatur hic Eliæ sermo : ‹ Usquequo claudicatis, in duas partes? Si Dominus est Deus, sequimini eum *, j D quibusdam et opprobrio habendos a vicinis nostris qui sunt in circuitu nostro, quique super nos ut super dementes caput movebunt : quæ cum accide- rint, dicamus Deo : • Posuisti nos opprobrium vi- cinis nostris, subsannationem et derisum bis qui " sunt in circuitu nostro. Posuisti nos in similitudi- nem gentibus, commotionem capitis in populis. Tota die verecundia mea contra ne est et confusio faciej meæ cooperuit me, a voce exprobrantis et ob- loquentis, a facie inimici et persequentis ". » Sedl ad hæc utendum est liberis illis Prophetæ verbis : Hæc omnia venerunt super nos nec obliti sumus Psal. XCVII, 9. Isa. LV, 12. Isa. Ibid. 10. ss Ibid. 11. ** Ibid. 12. ss Ibid. 19. Reg. xvi, 21. Psal. XLIII, 14, 15, etc. 16. 19. Verisimile est autem nos et subsanmandos a (92) Ηττηθεὶς, ἐν Θεῷ, etc. Lege, ἡττηθῇ, ἀπὸ (93) Ὑμᾶς. Leg. ἡμᾶς, sicque paulo post κυ-
PG 11:589εἰ ἔστι κύριος ὁ θεὸς, πορεύεσθε ὀπίσω αὐτοῦ. Εἰκὸς δὲ ἡμᾶς καὶ ὀνειδισθήσεσθαι ὑπὸ γειτόνων καὶ μυκτηρισθήσεσθαι ὑπό τινων κυκλούντων ἡμᾶς καὶ τὴν κεφαλὴν ὡς ἐπὶ ἀνοήτοις κινούντων ἡμῖν. ἀλλὰ τούτων συμβαινόντων ἡμεῖς λέγωμεν πρὸς θεόν· ἔθου ἡμᾶς ὄνειδος τοῖς γείτοσιν ἡμῶν, μυκτηρισμὸν καὶ γέλωτα τοῖς κύκλῳ ἡμῶν. ἔθου ἡμᾶς εἰς παραβολὴν ἐν τοῖς ἔθνεσι, κίνησιν κεφαλῆς ἐν τοῖς λαοῖς. ὅλην τὴν ἡμέραν ἡ ἐντροπή μου κατ’ ἐναντίον μου ἐστὶ, καὶ ἡ αἰσχύνη τοῦ προσώπου μου ἐκάλυψέ με, ἀπὸ φωνῆς ὀνειδίζοντος καὶ καταλαλοῦντος, ἀπὸ προσώπου ἐχθροῦ καὶ ἐκδιώκοντος. μακάριον δὲ καὶ ἐπὶ τούτοις πᾶσι συμβαίνουσι τὴν ἀπὸ παῤῥησίας τοῦ προφήτου ἐπιφερομένην αὐτοῖς φωνὴν εἰπεῖν τῷ θεῷ τήν· ταῦτα πάντα ἦλθεν ἐφ’ ἡμᾶς. καὶ οὐκ ἐπελαθόμεθά σου, καὶ οὐκ ἠδικήσαμεν ἐν τῇ διαθήκῃ σου. καὶ οὐκ ἀπέστη εἰς τὰ ὀπίσω ἡ καρδία ἡμῶν. Μνημονεύωμεν ὅτι ἐν τῷ βίῳ τούτῳ τυγχάνοντες καὶ νοοῦντες τὰς ἔξω τοῦ βίου ὁδοὺς τῷ θεῷ φαμεν τό· ἐξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. νῦν καιρὸς ἀναμιμνήσκεσθαι τοῦ. ὅτι τόπος κακώσεώς ἐστι τῆς ψυχῆς τὸ χωρίον τοῦτο, ἐν ᾧ τεταπεινώμεθα· ἵνα εὐχόμενοι λέγωμεν τό·ἦλθεν ἐφ' ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἐπελαθόμεθά σου, καὶ οὐκ ἠδικήσαμεν ἐν διαθήκῃ σου, καὶ οὐκ ἀπέστη εἰς τὰ ὀπίσω ἡ καρδία ἡμῶν. » Μνημονεύωμεν, ὅτι, ἐν τῷ βίῳ τούτῳ τυγχάνοντες, καὶ νοοῦντες τὰς ἔξω τοῦ βίου ὁδούς, τῷ Θεῷ φαμεν, στις 'Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Αναμιμνήσκεσθαι δεῖ, ὅτι τόπος κακώσεώς ἐστι τῆς ψυχῆς τὸ χωρίον τοῦτο, ἐν ᾧ τεταπεινώμεθα, ἵν᾿ εὐ χόμενοι λέγωμεν, ὅτι . Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν τόπῳ κακώσεως, καὶ ἐπεκάλυψεν ἡμᾶς σκιὰ θανάτου. » θαῤῥοῦντες δὲ λέγωμεν καὶ τό· « Εἰ ἐπελαθόμεθα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ εἰ διεπετάσαμεν χεῖρας ἡμῶν πρὸς θεὸν ἀλλότριον, οὐχὶ ὁ Θεὸς ἐκζη - τήσει ταῦτα ; Μὴ τὸ ἐν φανερῷ δὲ μόνον (94) μαρτύριον, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν κρυπτῷ τελείως ἀναλαβεῖν ἀγωνισώμεθα, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἀποστολικῶς φθεγξώμεθα· . Τοῦτο γάρ ἐστι τὸ καύχημα ἡμῶν τὸ μαρτύριον τῆς συνειδή- σεως, ὅτι ἐν ἁγιότητι καὶ εἰλικρινείᾳ Θεοῦ ἀνεστρά φημεν ἐν τῷ κόσμῳ. » Συνάπτωμεν δὲ τῷ ἀποστολικῷ τὸ προφητικὸν τό· . Αὐτὸς δὲ γινώσκει τὰ κρύφια τῆς καρδίας · ο καὶ μάλιστα ἐὰν τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπαγώ μεθα, ὅτε φήσομεν τὸ ὑπὸ μόνων μαρτύρων λεγόμε- νον τῷ Θεῷ· « Οτι ἕνεκά σου θανατούμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν, ἐλογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς. Ἐὰν δέ ποτε ἀπὸ τοῦ φρονήματος τῆς σαρκὸς ὑποβάλληται ἡμῖν φόβος τῶν ἀπειλούντων ἡμῖν θάνατον δικαστῶν, τότε εἴπωμεν αὐτοῖς (94) τὸ ἀπὸ τῶν Παροιμιῶν· « Υιέ, τίμα τὸν Κύριον, καὶ ἰσχύσεις· πλὴν δὲ αὐτοῦ μὴ φο- τοῦ ἄλλον.» ο Καὶ τοῦτο δὲ πρὸς τὰ προκείμενά ἐστι χρήσιμον. Φησὶν ἐν τῷ Ἐκκλησιαστῇ Σολομῶν· Ἐπήνεσα ἐγὼ πάντας τοὺς τεθνηκότας ὑπὲρ τοὺς ζῶντας, ὅσοι αὐτοὶ ζῶσιν ἕως τοῦ νῦν. » Τίς δ' ἂν οὕτως εὐλόγως · ἐπαινεῖτο τεθνηκώς, ὡς ὁ αὐτοπροαιρέτως τὸν θάνα τον ὑπὲρ εὐσεβείας ἀναδεξάμενος; Ὁποῖος ἦν Ελεά ζαρος, « τὸν μετ᾿ εὐκλείας θάνατον μᾶλλον ἢ τὸν μετὰ μύσους βίον ἀναδεξάμενος, καὶ αὐτοπροαιρέτως ἐπὶ τὸ τύμπανον προάγων· ὅστις, ε λογισμὸν ἀστεῖον ἀναλαβὼν, ἄξιον τῆς ἐννενηκονταετούς αὐτοῦ ἡλικίας καὶ τῆς τοῦ γήρως ὑπεροχῆς, καὶ τῆς ἐπιφανοῦς που λιᾶς, καὶ τῆς ἐκ παιδός καλλίστης ανατροφῆς, μᾶλλον δὲ τῆς ἁγίας καὶ θεοκτίστου νομοθεσίας, εἶπεν, ὅτι· Οὐκ ἔστι τῆς ἡμέτερας ἡλικίας ἄξιον ὑποκριθῆναι, ἵνα πολλοὶ τῶν νέων, ὑπολαμβάνοντες Ελεάζαρον τὸν εννενηκονταετή μεταβεβηκέναι εἰς ἀλλοφυλισμὸν, καὶ αὐτοὶ διὰ τὴν ἐμὴν ὑπόκρισιν, καὶ διὰ τὸ μικρὸν καὶ ἀκαριαῖον ζῆν, πλανηθῶσι δι' ἐμὲ, καὶ μύσος, καὶ κηλίδα του γήρως κατακτήσομαι· εἰ γὰρ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐκφύγω τὴν ἐξ ἀνθρώπων τιμωρίαν, ἀλλὰ τὰς τοῦ Παντοκράτορος χεῖρας ούτε ζῶν, οὔτε θανών φεύξομαι. Διόπερ, ἀνδρείως νῦν μεταλλάξας τὸν βίον, τοῦ μὲν γήρως ἄξιος φανήσομαι, τοῖς δὲ νέοις ὑπό δειγμα γενναῖον καταλελοιπώς (95) εἰς τὸ προθύ- αὐτοῖς, EXHORTATIO AD MARTYRIUM. A te, et inique non egimus in testamemto tuo, et non recessit retro cor nostrum *** B C cogitantes vias quæ extra vitam sunt, dicere Deo: • Declinasti senuitas nostras a via tua . » Memi- nisse oportet locum afflictionis animæ esse locum istum in quo humiliati sumus, ut in precibus no- stris dicamus : « Humiliasti nos in loco afflictionis, et cooperuit nos umbram ortis 48. Confidenter au- tem et illud dicamus: • Si obliti sumus nomen Dei nostri, et si expandimus manus nostras ad deum alienum, nonne Deus requiret ista ? tum perfecte suscipere contendamus, ut et ipsi apo- stolico more dicamus: Nam gloria nostra hæc est testimonium conscientiæ, quod in sanctitate et sinceritate Dei conversati sumus in hoc mundo ".› Apostolicis autem verbis prophetica illa connecta- mus : e Ipse novit abscondita cordis " ; ; et maxime cum ad mortem ducemur, quando dicemus quæ a solis martyribus Deo dicuntur: Quoniam propter te mortificamur tota die, æstimati sumus sicut oves occisionis *.› Quod si nobis unquam prudentia car- nis injiciat metum minantiuni mortem judicum, tunc illud e Proverbiis dicamus • Fili, honora Dominum, et valebis; præter eum vero, ne timeas alium ss. Salomon: Laudavi ego magis cunctos mortuos quam viventes quicunque vivunt usque nunc *. » Quem autem æquius est mortuum laudari quam qui mor- tem sponte ac libere pro religione oppetiit? Qualis fuit Eleazarus qui, ‹ gloriosissimam mortem magis quam odibilem vitam complectens, voluntarie præ- ibat ad supplicium, » quique « strenuam assumens ra- tiocinationem, dignam ætale sua nonagenaria et sepe clutis suæ eminentia, illustrique canitie, atque opti- ma a pueritia educatione, maxime vero sancta et a Deo condita lege, dixit: Non est ætate hac nostra dignum fingere ut multi adolescentes arbitrantes Eleazarum nonaginta annorum transisse ad vitam alienigenarum, et ipsi propter meam, simulationem et propter modicum corruptibilis vitæ tempus deci- piantur propter me, et exsecrationem atque miacu- lam senectuti acquiram ; nam etsi in praesenti tem- pore suppliciis hominum eripiar, sed manus Onini- potentis nec vivos nec defunctus effugiam. Quamob- rem fortiter excedendo senectute quidem dignus apparebo; adolescentibus autem exemplum forte relinquam, ut prompto animo ac fortiter pro gravissimis ac sanctissimis legibus honesta morte *** Psal. xlı11, 18. lbid. se Ibid. 19. ** Ibid. 20. II Cor. 1, 12. st Psal. xLili, 21. ** Ibid. 22. Prov. vit, 2. * Eccle. 18, 2. 767. / (94) Forte legendum ut sensus sit : no- D " . bismet ipsis dicamus. Hoc enim pronomen ad judi. ces referri non potest. EDIT. PATROL. . 20. Meminerimus nos in hac vita constitulos et 21. Non apertum modo martyrium, sed et occul- 22. Et illud proposito utile est. Ait in Ecclesiaste (94) Δὲ μόνον. Ms. codex mendose habet, δαιμό (95) Καταλελοιπώς. Μs., καταλελοιπός.
PG 11:590ὅτι ἐταπείνωσας ἡμᾶς ἐν τόπῳ κακώσεως, καὶ ἐπεκάλυψεν ἡμᾶς σκιὰ θανάτου. θαῤῥοῦντες δὲ λέγωμεν καὶ τό· εἰ ἐπελαθόμεθα τοῦ ὀνόματος τοῦ θεοῦ ἡμῶν, καὶ εἰ διεπετάσαμεν χεῖρας ἡμῶν πρὸς θεὸν ἀλλότριον, οὐχὶ ὁ θεὸς ἐκζητήσει ταῦτα; Μὴ τὸ ἐν φανερῷ δὲ μόνον μαρτύριον ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν κρυπτῷ τελείως ἀναλαβεῖν ἀγωνισώμεθα, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἀποστολικῶς ἀναφθεγξώμεθα τό· τοῦτο γάρ ἐστι τὸ καύχημα ἡμῶν, τὸ μαρτύριον τῆς συνειδήσεως ἡμῶν, ὅτι ἐν ἁγιότητι καὶ εἰλικρινείᾳ θεοῦ ἀνεστράφημεν ἐν τῷ κόσμῳ. συνάπτωμεν δὲ τῷ ἀποστολικῷ τὸ προφητικὸν τό· αὐτὸς δὲ γινώσκει τὰ κρύφια τῆς καρδίας ἡμῶν, καὶ μάλιστα, ἐὰν τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπαγώμεθα· ὅτε φήσομεν τὸ ὑπὸ μόνων μαρτύρων λεγόμενον τῷ θεῷ τό· ὅτι ἕνεκα σοῦ θανατούμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν, ἐλογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς. ἐὰν δέ ποτε ἀπὸ τοῦ φρονήματος τῆς σαρκὸς ὑποβάλληται ἡμῖν φόβος τῶν ἀπειλούντων ἡμῖν θάνατον δικαστῶν, τότε εἴπωμεν αὐτοῖς τὸ ἀπὸ τῶν Παροιμιῶν· υἱὲ, τίμα τὸν κύριον, καὶ ἰσχύσεις· πλὴν δὲ αὐτοῦ μὴ φοβοῦ ἄλλον. Καὶ τοῦτο δὲ πρὸς τὰ προκείμενά ἐστι χρήσιμον. φησὶν ἐν τῷ Ἐκκλησιαστῇ ὁ Σολομῶν·ἦλθεν ἐφ' ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἐπελαθόμεθά σου, καὶ οὐκ ἠδικήσαμεν ἐν διαθήκῃ σου, καὶ οὐκ ἀπέστη εἰς τὰ ὀπίσω ἡ καρδία ἡμῶν. » Μνημονεύωμεν, ὅτι, ἐν τῷ βίῳ τούτῳ τυγχάνοντες, καὶ νοοῦντες τὰς ἔξω τοῦ βίου ὁδούς, τῷ Θεῷ φαμεν, στις 'Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Αναμιμνήσκεσθαι δεῖ, ὅτι τόπος κακώσεώς ἐστι τῆς ψυχῆς τὸ χωρίον τοῦτο, ἐν ᾧ τεταπεινώμεθα, ἵν᾿ εὐ χόμενοι λέγωμεν, ὅτι . Εταπείνωσας ἡμᾶς ἐν τόπῳ κακώσεως, καὶ ἐπεκάλυψεν ἡμᾶς σκιὰ θανάτου. » θαῤῥοῦντες δὲ λέγωμεν καὶ τό· « Εἰ ἐπελαθόμεθα τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ εἰ διεπετάσαμεν χεῖρας ἡμῶν πρὸς θεὸν ἀλλότριον, οὐχὶ ὁ Θεὸς ἐκζη - τήσει ταῦτα ; Μὴ τὸ ἐν φανερῷ δὲ μόνον (94) μαρτύριον, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐν κρυπτῷ τελείως ἀναλαβεῖν ἀγωνισώμεθα, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἀποστολικῶς φθεγξώμεθα· . Τοῦτο γάρ ἐστι τὸ καύχημα ἡμῶν τὸ μαρτύριον τῆς συνειδή- σεως, ὅτι ἐν ἁγιότητι καὶ εἰλικρινείᾳ Θεοῦ ἀνεστρά φημεν ἐν τῷ κόσμῳ. » Συνάπτωμεν δὲ τῷ ἀποστολικῷ τὸ προφητικὸν τό· . Αὐτὸς δὲ γινώσκει τὰ κρύφια τῆς καρδίας · ο καὶ μάλιστα ἐὰν τὴν ἐπὶ θανάτῳ ἀπαγώ μεθα, ὅτε φήσομεν τὸ ὑπὸ μόνων μαρτύρων λεγόμε- νον τῷ Θεῷ· « Οτι ἕνεκά σου θανατούμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν, ἐλογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς. Ἐὰν δέ ποτε ἀπὸ τοῦ φρονήματος τῆς σαρκὸς ὑποβάλληται ἡμῖν φόβος τῶν ἀπειλούντων ἡμῖν θάνατον δικαστῶν, τότε εἴπωμεν αὐτοῖς (94) τὸ ἀπὸ τῶν Παροιμιῶν· « Υιέ, τίμα τὸν Κύριον, καὶ ἰσχύσεις· πλὴν δὲ αὐτοῦ μὴ φο- τοῦ ἄλλον.» ο Καὶ τοῦτο δὲ πρὸς τὰ προκείμενά ἐστι χρήσιμον. Φησὶν ἐν τῷ Ἐκκλησιαστῇ Σολομῶν· Ἐπήνεσα ἐγὼ πάντας τοὺς τεθνηκότας ὑπὲρ τοὺς ζῶντας, ὅσοι αὐτοὶ ζῶσιν ἕως τοῦ νῦν. » Τίς δ' ἂν οὕτως εὐλόγως · ἐπαινεῖτο τεθνηκώς, ὡς ὁ αὐτοπροαιρέτως τὸν θάνα τον ὑπὲρ εὐσεβείας ἀναδεξάμενος; Ὁποῖος ἦν Ελεά ζαρος, « τὸν μετ᾿ εὐκλείας θάνατον μᾶλλον ἢ τὸν μετὰ μύσους βίον ἀναδεξάμενος, καὶ αὐτοπροαιρέτως ἐπὶ τὸ τύμπανον προάγων· ὅστις, ε λογισμὸν ἀστεῖον ἀναλαβὼν, ἄξιον τῆς ἐννενηκονταετούς αὐτοῦ ἡλικίας καὶ τῆς τοῦ γήρως ὑπεροχῆς, καὶ τῆς ἐπιφανοῦς που λιᾶς, καὶ τῆς ἐκ παιδός καλλίστης ανατροφῆς, μᾶλλον δὲ τῆς ἁγίας καὶ θεοκτίστου νομοθεσίας, εἶπεν, ὅτι· Οὐκ ἔστι τῆς ἡμέτερας ἡλικίας ἄξιον ὑποκριθῆναι, ἵνα πολλοὶ τῶν νέων, ὑπολαμβάνοντες Ελεάζαρον τὸν εννενηκονταετή μεταβεβηκέναι εἰς ἀλλοφυλισμὸν, καὶ αὐτοὶ διὰ τὴν ἐμὴν ὑπόκρισιν, καὶ διὰ τὸ μικρὸν καὶ ἀκαριαῖον ζῆν, πλανηθῶσι δι' ἐμὲ, καὶ μύσος, καὶ κηλίδα του γήρως κατακτήσομαι· εἰ γὰρ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐκφύγω τὴν ἐξ ἀνθρώπων τιμωρίαν, ἀλλὰ τὰς τοῦ Παντοκράτορος χεῖρας ούτε ζῶν, οὔτε θανών φεύξομαι. Διόπερ, ἀνδρείως νῦν μεταλλάξας τὸν βίον, τοῦ μὲν γήρως ἄξιος φανήσομαι, τοῖς δὲ νέοις ὑπό δειγμα γενναῖον καταλελοιπώς (95) εἰς τὸ προθύ- αὐτοῖς, EXHORTATIO AD MARTYRIUM. A te, et inique non egimus in testamemto tuo, et non recessit retro cor nostrum *** B C cogitantes vias quæ extra vitam sunt, dicere Deo: • Declinasti senuitas nostras a via tua . » Memi- nisse oportet locum afflictionis animæ esse locum istum in quo humiliati sumus, ut in precibus no- stris dicamus : « Humiliasti nos in loco afflictionis, et cooperuit nos umbram ortis 48. Confidenter au- tem et illud dicamus: • Si obliti sumus nomen Dei nostri, et si expandimus manus nostras ad deum alienum, nonne Deus requiret ista ? tum perfecte suscipere contendamus, ut et ipsi apo- stolico more dicamus: Nam gloria nostra hæc est testimonium conscientiæ, quod in sanctitate et sinceritate Dei conversati sumus in hoc mundo ".› Apostolicis autem verbis prophetica illa connecta- mus : e Ipse novit abscondita cordis " ; ; et maxime cum ad mortem ducemur, quando dicemus quæ a solis martyribus Deo dicuntur: Quoniam propter te mortificamur tota die, æstimati sumus sicut oves occisionis *.› Quod si nobis unquam prudentia car- nis injiciat metum minantiuni mortem judicum, tunc illud e Proverbiis dicamus • Fili, honora Dominum, et valebis; præter eum vero, ne timeas alium ss. Salomon: Laudavi ego magis cunctos mortuos quam viventes quicunque vivunt usque nunc *. » Quem autem æquius est mortuum laudari quam qui mor- tem sponte ac libere pro religione oppetiit? Qualis fuit Eleazarus qui, ‹ gloriosissimam mortem magis quam odibilem vitam complectens, voluntarie præ- ibat ad supplicium, » quique « strenuam assumens ra- tiocinationem, dignam ætale sua nonagenaria et sepe clutis suæ eminentia, illustrique canitie, atque opti- ma a pueritia educatione, maxime vero sancta et a Deo condita lege, dixit: Non est ætate hac nostra dignum fingere ut multi adolescentes arbitrantes Eleazarum nonaginta annorum transisse ad vitam alienigenarum, et ipsi propter meam, simulationem et propter modicum corruptibilis vitæ tempus deci- piantur propter me, et exsecrationem atque miacu- lam senectuti acquiram ; nam etsi in praesenti tem- pore suppliciis hominum eripiar, sed manus Onini- potentis nec vivos nec defunctus effugiam. Quamob- rem fortiter excedendo senectute quidem dignus apparebo; adolescentibus autem exemplum forte relinquam, ut prompto animo ac fortiter pro gravissimis ac sanctissimis legibus honesta morte *** Psal. xlı11, 18. lbid. se Ibid. 19. ** Ibid. 20. II Cor. 1, 12. st Psal. xLili, 21. ** Ibid. 22. Prov. vit, 2. * Eccle. 18, 2. 767. / (94) Forte legendum ut sensus sit : no- D " . bismet ipsis dicamus. Hoc enim pronomen ad judi. ces referri non potest. EDIT. PATROL. . 20. Meminerimus nos in hac vita constitulos et 21. Non apertum modo martyrium, sed et occul- 22. Et illud proposito utile est. Ait in Ecclesiaste (94) Δὲ μόνον. Ms. codex mendose habet, δαιμό (95) Καταλελοιπώς. Μs., καταλελοιπός.
PG 11:591ἐπῄνεσα ἐγὼ πάντας τοὺς τεθνηκότας ὑπὲρ τοὺς ζῶντας, ὅσοι αὐτοὶ ζῶσιν ἕως τοῦ νῦν. τίς δ’ ἂν οὕτως εὐλόγως ἐπαινοῖτο τεθνηκὼς ὡς ὁ αὐτοπροαιρέτως τὸν θάνατον ὑπὲρ εὐσεβείας ἀναδεξάμενος; ὁποῖος ἦν ὁ Ἐλεάζαρος τὸν μετ’ εὐκλείας θάνατον μᾶλλον ἢ τὸν μετὰ μύσους βίον ἀναδεξάμενος καὶ αὐτοπροαιρέτως ἐπὶ τὸ τύμπανον προάγων, ὅστις λογισμὸν ἀστεῖον ἀναλαβὼν ἄξιον τῆς ἐνενηκονταετοῦς αὐτοῦ ἡλικίας καὶ τῆς τοῦ γήρως ὑπεροχῆς καὶ τῆς ἐπικτήτου καὶ ἐπιφανοῦς πολιᾶς καὶ τῆς ἐκ παιδὸς καλλίστης ἀνατροφῆς μᾶλλον δὲ τῆς ἁγίας καὶ θεοκτίστου νομοθεσίας εἶπεν· ὅτι οὐκ ἔστι τῆς ἡμετέρας ἡλικίας ἄξιον ὑποκριθῆναι, ἵνα πολλοὶ τῶν νέων ὑπολαβόντες Ἐλεάζαρον τὸν ἐνενηκονταετῆ μεταβεβληκέναι εἰς ἀλλοφυλισμὸν, καὶ αὐτοὶ διὰ τὴν ἐμὴν ὑπόκρισιν καὶ διὰ τὸ μικρὸν καὶ ἀκαριαῖον ζῆν πλανηθῶσι δι’ ἐμὲ, καὶ μύσος καὶ κηλῖδα τοῦ γήρως κατακτήσομαι. εἰ γὰρ καὶ ἐπὶ τοῦ παρόντος ἐξελοῦμαι τὴν ἐξ ἀνθρώπων τιμωρίαν, ἀλλὰ τὰς τοῦ παντοκράτορος χεῖρας οὔτε ζῶν οὔτε θανὼν ἐκφεύξομαι.Α μως καὶ γενναίως ὑπὲρ τῶν σεμνῶν καὶ ἁγίων Β νόμων εὐθανατίζειν. . Εὔχομαι δὲ ὑμᾶς, παρὰ ταῖς θύραις τοῦ θανάτου, μᾶλλον δὲ τῆς ἐλευθερίας γενο- μένους, μάλιστα εἰ πόνοι προάγοιντο, εἰπεῖν τῷ Κυ ρίῳ, τῷ κ τὴν ἁγίαν γνῶσιν . ἔχοντι· « Φανερόν ἐστιν, ὅτι δυνάμενος ἀπολυθῆναι τοῦ θανάτου, σκληρές ὑποφέρω κατὰ σῶμα ἀλγηδόνας μαστιγούμενος· κατά ψυχὴν δὲ ἡδέως διὰ τὸν αὐτοῦ φόβον ταῦτα πάσχω. » Τοιοῦτος δὴ ὁ θάνατος Ἐλιεζέρου (96) ἦν, ὡς « οὐ μόνον τοῖς νέοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς πλείστοις (97) του ἔθνους τὸν ἑαυτοῦ θάνατον γενναιότητος υπόδειγμα καὶ μνημόσυνον ἀρετῆς καταλέλοιπε. ο Καὶ οἱ ἑπτὰ δὲ ἐν τοῖς Μακκαβαικοῖς ἀναγραφέν τες ἀδελφοὶ (98), οὓς μάστιξι καὶ νεύροις ᾐκίσατο Αντίοχος ἐμμένοντας τῇ θεοσεβείᾳ, δυνήσονται πα- ράδειγμα κάλλιστον εἶναι ρωμαλέου μαρτυρίου παντί λογισαμένῳ ἄν, ὅτι εἰ μέλλει παιδαρίων εἶναι ἐλάτ των οὐ καθ' ἕνα μόνον βασάνους ὑπομεινάντων, ἀλλὰ καὶ τῷ τὴν αἰκίαν τῶν ἀδελφῶν τεθεωρηκέναι, παρά- στημα εὔτονον εὐσεβείας ἐπιδειξαμένων· ἀφ᾽ ὧν εἷς γενόμενος, ὡς ἡ Γραφὴ ὠνόμασε, πρῶτος, εἶπε πρὸς τὸν τύραννον· « Τί μέλλεις ἐρωτᾷν καὶ μανθάνειν ; ἕτοιμοι γὰρ ἀποθνήσκειν ἐσμὲν, ἢ παραβαίνειν τοὺς πατρίους νόμους. » Τί δὲ δεῖ λέγειν ὁποία ὑπέμειναν, τηγάνων καὶ λεβήτων ἐκπυρουμένων, ἵνα ἐν αὐτοῖς βασανισθῶσι, προπαθόντες ἕκαστος διάφορα ; Ο γὰρ ὀνομασθεὶς αὐτῷ πρῶτος, ἐγλωσσοτομήθη πρώτον, εἶτα περιεσκοτίσθη (99) τὴν κεφαλήν· καὶ οὕτως ἤνεγκε τὸν περισκυτισμὸν, ὡς ἄλλοι τὴν διὰ τὸν θεῖον νόμον περιτομήν νομίζων καὶ ἐν τούτῳ πληροῦν λόγον διαθήκης Θεοῦ. Καὶ οὐκ ἀρκεσθείς γε τούτων ὁ ᾿Αντίοχος, ἠκρωτηρίασεν αὐτὸν, τῶν λοιπῶν ἀδελ φῶν καὶ τῆς μητρὸς συνορώντων, τῇ θέα (1) κολάζων τοὺς ἀδελφοὺς καὶ τὴν μητέρα, καὶ οἰόμενος τὴν πρόθεσιν αὐτῶν διὰ τῶν οὕτως νομιζομένων φοβερών κινήσειν. Οὕτως δὴ ὁ ᾿Αντίοχος, τούτοις μὴ ἀρκεσθείς, ἄχρηστον (2) ὡς πρὸς τὴν τοῦ σώματος κατασκευὴν γενόμενον δι' ὧν πρῶτον ἐκόλασεν, ἐκέλευσε τῇ ἐν τοῖς τηγάνοις καὶ τοῖς λέβησι πυρᾷ προσάγειν ἔμπνουν, καὶ τηγανίζειν αὐτόν. ὡς δὲ ἡ ἀτμὶς ἀνε- δίδοτο, ὑπὸ τῆς ὠμότητος τοῦ τυράννου ὀπτωμένων τῶν τοῦ γενναιοτάτου ἀθλητοῦ τῆς εὐσεβείας σαρχῶν, • οἱ λοιποὶ παρεκάλουν ἀλλήλους σὺν τῇ μητρὶ γεν- ναίως τελευταν, » παραμυθούμενοι ἑαυτοὺς τῷ λου γισμῷ τοῦ ἐφορᾷν ταῦτα τὸν Θεόν· ήρκει γὰρ αὐτοῖς εἰς ὑπομονὴν ἡ πειθὼ τοῦ παρεῖναι τοῖς ὑπομένουσι τὸν τοῦ Θεοῦ ὀφθαλμόν. Καὶ παρακαλεῖ αὐτοὺς ὁ μόνον. τες ἀδελφοί. Περὶ στεφά των 'Αντίοχος ; Απι- εἰ περιεσυνθέσθη. Θέᾳ. θέ. ORIGENIS perfungantur st., Oro autem vos cum ad portas mortis, imo libertatis constituti eritis, maxime si tormenta objicientur, dicere Domino qui sanclam habet scientiam : • Manifestum est quia cum a morte possem liberari, duros corporis sustineo do- lores, secundum animam vero propter timorem ejus libenter hæc patior. › Talis ergo fuit Eleazari mors, equi non solum juvenibus, sed et plerisque suæ gentis mortem suam exemplum fortitudinis et me- moriale virtutis reliquit **. › chabæorum referunt 7, in religione perseverantes flagris et taureis cruciavit Antiochus, pulcherri- mum fortissimi martyrii exemplum poterunt cuili- bet esse, cum reputaverit an inferior velit esse pueris, qui non singuli sua tantum tormenta susti- nuerint, sed fratrum etiam cruciatus spectando, acerrimum et intensissimum in religionem animum exhibuerint. Quorum unus, ut quidem Scriptura nominavit, primus, ait ad tyrannum : • Quid vis quaerere et discere? Parali enim sumus mori magis quam patrias leges transgredi 58. » Quid autem opus est dicere qualia sustinuerint, sartaginibus et ollis aneis quibus cruciarentur succensis, cum varia jam singuli tormenta sustinuissent ? Quem enim primum nominat, ei principio amputata lingua est, deinde cutis capitis abstracta ; quam decalvationem sic ille tulit, ut alii divina lege jussam circumcisio- nem; in hoc etiam se credens divini fœderis ver- bum implere. His non contentus Antiochus, sun- mas quoque manus et pedes ei praescindi ju:sit, cæteris ejns fratribus et matre inspicientibus, hoc aspectu puniens fratres et matrem, ac putans se a proposito per hæc quæ creduntur adeo terribilia, illos amoturum. Sic igitur Antiochus, his non con- tentus, illum jam inutilem quantum ad corporis structuram per ea quæ prius passus erat, factum, jussit igni qui in sartaginibus et ollis erat, spiran- tem admoveri et torreri. Ut nidor exhalabat, cum ab immani tyranno generosissimi religionis athleta carnes assarentur, cæteri una cum matre invicem sc hortabantur mori fortiter ", » hacque se cogitatione solabantur, Deum hæc videre: eis enim ad patientiam satis erat hæc persuasio, divinum pa- tientibus adesse oculum. Et sane consolatur eos C D Ibid. 2. Ibid. 6. If Mach. vi, 19-28. Ibid. 30, 31. Mach. vi, 1, seq. dose. Observal Wetstenius hanc historian martyrii septem fratrum Machabæorum ubique de- cantari a sanctis Patribus : Prudentio hymno 10; Mario Victorino rhetor.; Augustino lib. xvii De civil. Dei, c. ; Chrysostomo tribus homiliis ; Cyrill. Alexand. Comment. in Joel, p. 201, Suida in Sulpicio Severo S. Histor., lib. ur, p. 340, et epist. 2, art Aurel. diac., p. 505; brosio l. Officior., c. 41, et passim a Gregor. N- zianz. orat. 22, in Machabæorum laudem conscri- pta. Die etiam solemni ipsorum passio celebrata est. Vide Bedam in Martyrol, ad Kal. Aug. et Bernar- dum epist. 315. Christianis addatur Fl. Josephus peculiari libello de Machaba'is. label, In ms. corrupte legitur, 23. Septem etiam illi fratres quos, ut libri Ma- (96) Ελιεζέρου, etc. Lego, Ελεαζάρου ἦν, ὃς οὐ (97) Πλείστοις. Ms. codex habet, πλάστοις, men- (98) Οἱ ἑπτὰ ἐν τοῖς Μακκαβαικοῖς ἀναγραφέν (39) Εἶτα περιεσκυτίσθη. Ms. codex menlose (2) Αχρηστον. Codex ms. perperam, ἄχριστον.
PG 11:592διόπερ ἀνδρείως νῦν μεταλλάξας τὸν βίον τοῦ μὲν γήρως ἄξιος φανήσομαι, τοῖς δὲ νέοις ὑπόδειγμα γενναῖον καταλελοιπὼς εἰς τὸ προθύμως καὶ γενναίως ὑπὲρ τῶν σεμνῶν καὶ ἁγίων νόμων εὐθανατίζειν. εὔχομαι δὲ ὑμᾶς παρὰ ταῖς θύραις τοῦ θανάτου μᾶλλον δὲ τῆς ἐλευθερίας γενομένους, μάλιστα εἰ πόνοι προσάγοιντο (οὐδὲν γάρ ἐστιν ἀπελπίσαι ἀπὸ τῆς βουλῆς τῶν ἀντικειμένων ἐνεργειῶν παθεῖν ὑμᾶς), τοιαῦτα εἰπεῖν· τῷ κυρίῳ τῷ τὴν ἁγίαν γνῶσιν ἔχοντι φανερόν ἐστιν ὅτι δυνάμενος ἀπολυθῆναι τοῦ θανάτου σκληρὰς ὑποφέρω κατὰ σῶμα ἀλγηδόνας μαστιγούμενος, κατὰ ψυχὴν δὲ ἡδέως διὰ τὸν αὐτοῦ φόβον ταῦτα πάσχω. τοιοῦτος δὴ ὁ θάνατος Ἐλεαζάρου ἦν, ὡς ἐπειρῆσθαι αὐτῷ·Α μως καὶ γενναίως ὑπὲρ τῶν σεμνῶν καὶ ἁγίων Β νόμων εὐθανατίζειν. . Εὔχομαι δὲ ὑμᾶς, παρὰ ταῖς θύραις τοῦ θανάτου, μᾶλλον δὲ τῆς ἐλευθερίας γενο- μένους, μάλιστα εἰ πόνοι προάγοιντο, εἰπεῖν τῷ Κυ ρίῳ, τῷ κ τὴν ἁγίαν γνῶσιν . ἔχοντι· « Φανερόν ἐστιν, ὅτι δυνάμενος ἀπολυθῆναι τοῦ θανάτου, σκληρές ὑποφέρω κατὰ σῶμα ἀλγηδόνας μαστιγούμενος· κατά ψυχὴν δὲ ἡδέως διὰ τὸν αὐτοῦ φόβον ταῦτα πάσχω. » Τοιοῦτος δὴ ὁ θάνατος Ἐλιεζέρου (96) ἦν, ὡς « οὐ μόνον τοῖς νέοις, ἀλλὰ καὶ τοῖς πλείστοις (97) του ἔθνους τὸν ἑαυτοῦ θάνατον γενναιότητος υπόδειγμα καὶ μνημόσυνον ἀρετῆς καταλέλοιπε. ο Καὶ οἱ ἑπτὰ δὲ ἐν τοῖς Μακκαβαικοῖς ἀναγραφέν τες ἀδελφοὶ (98), οὓς μάστιξι καὶ νεύροις ᾐκίσατο Αντίοχος ἐμμένοντας τῇ θεοσεβείᾳ, δυνήσονται πα- ράδειγμα κάλλιστον εἶναι ρωμαλέου μαρτυρίου παντί λογισαμένῳ ἄν, ὅτι εἰ μέλλει παιδαρίων εἶναι ἐλάτ των οὐ καθ' ἕνα μόνον βασάνους ὑπομεινάντων, ἀλλὰ καὶ τῷ τὴν αἰκίαν τῶν ἀδελφῶν τεθεωρηκέναι, παρά- στημα εὔτονον εὐσεβείας ἐπιδειξαμένων· ἀφ᾽ ὧν εἷς γενόμενος, ὡς ἡ Γραφὴ ὠνόμασε, πρῶτος, εἶπε πρὸς τὸν τύραννον· « Τί μέλλεις ἐρωτᾷν καὶ μανθάνειν ; ἕτοιμοι γὰρ ἀποθνήσκειν ἐσμὲν, ἢ παραβαίνειν τοὺς πατρίους νόμους. » Τί δὲ δεῖ λέγειν ὁποία ὑπέμειναν, τηγάνων καὶ λεβήτων ἐκπυρουμένων, ἵνα ἐν αὐτοῖς βασανισθῶσι, προπαθόντες ἕκαστος διάφορα ; Ο γὰρ ὀνομασθεὶς αὐτῷ πρῶτος, ἐγλωσσοτομήθη πρώτον, εἶτα περιεσκοτίσθη (99) τὴν κεφαλήν· καὶ οὕτως ἤνεγκε τὸν περισκυτισμὸν, ὡς ἄλλοι τὴν διὰ τὸν θεῖον νόμον περιτομήν νομίζων καὶ ἐν τούτῳ πληροῦν λόγον διαθήκης Θεοῦ. Καὶ οὐκ ἀρκεσθείς γε τούτων ὁ ᾿Αντίοχος, ἠκρωτηρίασεν αὐτὸν, τῶν λοιπῶν ἀδελ φῶν καὶ τῆς μητρὸς συνορώντων, τῇ θέα (1) κολάζων τοὺς ἀδελφοὺς καὶ τὴν μητέρα, καὶ οἰόμενος τὴν πρόθεσιν αὐτῶν διὰ τῶν οὕτως νομιζομένων φοβερών κινήσειν. Οὕτως δὴ ὁ ᾿Αντίοχος, τούτοις μὴ ἀρκεσθείς, ἄχρηστον (2) ὡς πρὸς τὴν τοῦ σώματος κατασκευὴν γενόμενον δι' ὧν πρῶτον ἐκόλασεν, ἐκέλευσε τῇ ἐν τοῖς τηγάνοις καὶ τοῖς λέβησι πυρᾷ προσάγειν ἔμπνουν, καὶ τηγανίζειν αὐτόν. ὡς δὲ ἡ ἀτμὶς ἀνε- δίδοτο, ὑπὸ τῆς ὠμότητος τοῦ τυράννου ὀπτωμένων τῶν τοῦ γενναιοτάτου ἀθλητοῦ τῆς εὐσεβείας σαρχῶν, • οἱ λοιποὶ παρεκάλουν ἀλλήλους σὺν τῇ μητρὶ γεν- ναίως τελευταν, » παραμυθούμενοι ἑαυτοὺς τῷ λου γισμῷ τοῦ ἐφορᾷν ταῦτα τὸν Θεόν· ήρκει γὰρ αὐτοῖς εἰς ὑπομονὴν ἡ πειθὼ τοῦ παρεῖναι τοῖς ὑπομένουσι τὸν τοῦ Θεοῦ ὀφθαλμόν. Καὶ παρακαλεῖ αὐτοὺς ὁ μόνον. τες ἀδελφοί. Περὶ στεφά των 'Αντίοχος ; Απι- εἰ περιεσυνθέσθη. Θέᾳ. θέ. ORIGENIS perfungantur st., Oro autem vos cum ad portas mortis, imo libertatis constituti eritis, maxime si tormenta objicientur, dicere Domino qui sanclam habet scientiam : • Manifestum est quia cum a morte possem liberari, duros corporis sustineo do- lores, secundum animam vero propter timorem ejus libenter hæc patior. › Talis ergo fuit Eleazari mors, equi non solum juvenibus, sed et plerisque suæ gentis mortem suam exemplum fortitudinis et me- moriale virtutis reliquit **. › chabæorum referunt 7, in religione perseverantes flagris et taureis cruciavit Antiochus, pulcherri- mum fortissimi martyrii exemplum poterunt cuili- bet esse, cum reputaverit an inferior velit esse pueris, qui non singuli sua tantum tormenta susti- nuerint, sed fratrum etiam cruciatus spectando, acerrimum et intensissimum in religionem animum exhibuerint. Quorum unus, ut quidem Scriptura nominavit, primus, ait ad tyrannum : • Quid vis quaerere et discere? Parali enim sumus mori magis quam patrias leges transgredi 58. » Quid autem opus est dicere qualia sustinuerint, sartaginibus et ollis aneis quibus cruciarentur succensis, cum varia jam singuli tormenta sustinuissent ? Quem enim primum nominat, ei principio amputata lingua est, deinde cutis capitis abstracta ; quam decalvationem sic ille tulit, ut alii divina lege jussam circumcisio- nem; in hoc etiam se credens divini fœderis ver- bum implere. His non contentus Antiochus, sun- mas quoque manus et pedes ei praescindi ju:sit, cæteris ejns fratribus et matre inspicientibus, hoc aspectu puniens fratres et matrem, ac putans se a proposito per hæc quæ creduntur adeo terribilia, illos amoturum. Sic igitur Antiochus, his non con- tentus, illum jam inutilem quantum ad corporis structuram per ea quæ prius passus erat, factum, jussit igni qui in sartaginibus et ollis erat, spiran- tem admoveri et torreri. Ut nidor exhalabat, cum ab immani tyranno generosissimi religionis athleta carnes assarentur, cæteri una cum matre invicem sc hortabantur mori fortiter ", » hacque se cogitatione solabantur, Deum hæc videre: eis enim ad patientiam satis erat hæc persuasio, divinum pa- tientibus adesse oculum. Et sane consolatur eos C D Ibid. 2. Ibid. 6. If Mach. vi, 19-28. Ibid. 30, 31. Mach. vi, 1, seq. dose. Observal Wetstenius hanc historian martyrii septem fratrum Machabæorum ubique de- cantari a sanctis Patribus : Prudentio hymno 10; Mario Victorino rhetor.; Augustino lib. xvii De civil. Dei, c. ; Chrysostomo tribus homiliis ; Cyrill. Alexand. Comment. in Joel, p. 201, Suida in Sulpicio Severo S. Histor., lib. ur, p. 340, et epist. 2, art Aurel. diac., p. 505; brosio l. Officior., c. 41, et passim a Gregor. N- zianz. orat. 22, in Machabæorum laudem conscri- pta. Die etiam solemni ipsorum passio celebrata est. Vide Bedam in Martyrol, ad Kal. Aug. et Bernar- dum epist. 315. Christianis addatur Fl. Josephus peculiari libello de Machaba'is. label, In ms. corrupte legitur, 23. Septem etiam illi fratres quos, ut libri Ma- (96) Ελιεζέρου, etc. Lego, Ελεαζάρου ἦν, ὃς οὐ (97) Πλείστοις. Ms. codex habet, πλάστοις, men- (98) Οἱ ἑπτὰ ἐν τοῖς Μακκαβαικοῖς ἀναγραφέν (39) Εἶτα περιεσκυτίσθη. Ms. codex menlose (2) Αχρηστον. Codex ms. perperam, ἄχριστον.
PG 11:593οὐ μόνον τοῖς νέοις ἀλλὰ καὶ τοῖς πλείστοις τοῦ ἔθνους τὸν ἑαυτοῦ θάνατον γενναιότητος ὑπόδειγμα καὶ μνημόσυνον ἀρετῆς καταλέλοιπε. Καὶ οἱ ἑπτὰ δὲ ἐν τοῖς Μακκαβαϊκοῖς ἀναγραφέντες ἀδελφοὶ, οὓς μάστιξι καὶ νευραῖς ᾐκίσατο Ἀντίοχος ἐμμένοντας τῇ θεοσεβείᾳ, δυνήσονται παράδειγμα κάλλιστον εἶναι ῥωμαλέου μαρτυρίου παντὶ λογισαμένῳ ἂν, εἰ μέλλει παιδαρίων εἶναι ἐλάττων, οὐ καθ’ ἕνα μόνον βασάνους ὑπομεινάντων ἀλλὰ καὶ τῷ τὴν αἰκίαν τῶν ἀδελφῶν τεθεωρηκέναι παράστημα εὔτονον εὐσεβείας ἐπιδειξαμένων. ἀφ’ ὧν εἷς γενόμενος, ὡς ἡ γραφὴ ὠνόμασε, προήγορος εἶπε πρὸς τὸν τύραννον· τί μέλλεις ἐρωτᾶν καὶ μανθάνειν; ἕτοιμοι γὰρ ἀποθνῄσκειν ἐσμὲν ἢ παραβαίνειν τοὺς πατρίους νόμους. τί δὲ δεῖ λέγειν, ὁποῖα ὑπέμειναν τηγάνων καὶ λεβήτων ἐκπυρουμένων, ἵνα ἐν αὐτοῖς βασανισθῶσι προπαθόντες ἕκαστος διάφορα; ὁ γὰρ ὀνομασθεὶς αὐτῶν προήγορος ἐγλωσσοτομήθη πρῶτον· εἶτα περιεσκυθίσθη τὴν κεφαλὴν, καὶ οὕτως ἤνεγκε τὸν περισκυθισμὸν ὡς ἄλλοι τὴν διὰ τὸν θεῖον νόμον περιτομὴν, νομίζων καὶ ἐν τούτῳ πληροῦν λόγον διαθήκης θεοῦ.ἀγωνοθέτης τῶν τῆς εὐσεβείας ἀθλητῶν, παρακαλού- μενος, καὶ ἵν᾽ οὕτως ὀνομάσω, εὐφραινόμενος ἐπὶ τοῖς κατεξανισταμένοις τῶν τηλικούτων πόνων. Ευκαι δ' ἂν εἴη καὶ ἡμᾶς ἐν τοιούτοις γενομένους εἰπεῖν τοὺς ἐκείνων λόγους πρὸς ἑαυτούς, τοῦτον ἔχοντας τὸν τρόπον, οὕτως· « Κύριος ὁ Θεὸς ἐφορᾷ καὶ ταῖς ἀλη θείαις ἐφ' ἡμῖν παρακαλεῖται. » Τοῦ πρώτου τοῦτον τὸν τρόπον δοκιμασθέντος ι ὡς δοκιμάζεται χρυσὸς ἐν χωνευτηρίῳ, ὁ δεύτερος < ἐπὶ τὸν ἐμπαιγμὸν (5) ἤγετο· καὶ τὸ δέρμα σὺν ταῖς θριξί περισύραντες, οἱ διάκονοι τῆς τυραννικῆς ὠμότητος, ἐπὶ μετάνοιαν ἐκάλουν τὸν πεπονθότα, ι επερωτώντες, εἰ φάγεται τῶν εἰδωλοθύτων, πριν τιμωρηθῆναι τὸ σῶμα κατὰ μέλος αὐτῷ. Ως δ' ήρ νήσατο τὴν μετάνοιαν, « ἐπὶ τὴν ἑξῆς ἤχθη βάσανον, τηρῶν τὴν ἔνστασιν μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς. Μηδαμῶς γὰρ θραυσθείς, μηδὲ ἐνδοὺς πρὸς τοὺς πόνους, ταῦτα εἶπε πρὸς τὸν ἀσεβῆ· «Σὺ μᾶλλον, ἐλάστορ, ἐκ τοῦ παρόντος ἡμᾶς ζῆν ἀπολύεις· ὁ δὲ τοῦ κόσμου βασιλεὺς ἀποθανόντας ἡμᾶς ὑπὲρ τῶν αὐτοῦ νόμων εἰς αἰώνιον ἀναβίωσιν ζωῆς ἀναστήσει. Καὶ ὁ τρίτος δὲ ἐν οὐδενὶ τὰς ἀλγηδόνας τιθέμενος, καὶ διὰ τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπην καταπατῶν αὐτὰς, στὴν γλῶσσαν αἰτηθεὶς, ταχέως προέβαλε, καὶ τὰς χεῖρας εὐθαρσῶς προέτεινεν, εἶπέ τε· Διὰ τοὺς τοῦ Θεοῦ νόμους ο ταῦτα καταλιπών, « ἐλπίζω αὐτὰ ἀπὸ Θεοῦ κομίσασθαι » τοιαῦτα, οἷα ἂν ἀποδῴη Θεὸς τοῖς τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας ἀθληταῖς. Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ τέταρτος ἐβασανίζετο, τὰς αἰκίας φέρων, καὶ λέγων, ότι ο Αίρετόν, μεταλλάσσοντας (4) ἀπ᾿ ἀνθρώπων, τὰς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ προσδοκἂν ἐλπίδας, καὶ ὑπ' αὐτοῦ ἀνα πτήσεσθαι, ἀνάστασιν, ἣν οὐκ ἀναστήσεται ὁ τύραν δ μας· τοῦ γὰρ εἰς ζωήν, ἀλλ᾽ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον ἀναστήσεται. Ἑξῆς τὸν πέμπτον ᾐκίζοντο (5)·, ὅς, ἐνιδὼν τῷ ᾿Αντιόχω, ὠνείδισεν αὐτῷ τὸ φθαρτὸν μὴ κολλούων (β) αὐτοῦ τὴν ὑπερη φανίαν, νομίζοντος μεγάλην εἶναι ἐξουσίαν τὴν ἐν ὀλίγαις ἡμέραις τυραννίδα. Εφασκε δὲ καὶ ἐν τούτοις ὤν, τὸ ἔθνος μὴ καταλελεῖφθαι ὑπὸ Θεοῦ τοῦ, ὅσον οὐδέπω, τὸν ᾿Αντίοχον καὶ τὸ σπέρμα αὐτοῦ βασανίζοντος. Μετὰ τοῦτον ἔκτος πρὸς τὸ ἀποθνή σκειν γενόμενος· « Μή πλανῶ, » εἶπεν· ἡμεῖς, ὑπὲρ ἡμετέρων ἁμαρτημάτων δίκας τίνοντες, ἵν᾿ ἐν τοῖς πόνοις καθαρθῶμεν, ἑκουσίως ταῦτα πάσχομεν. » Ἔλεγέ τε αὐτῷ, ὡς ἄρα οὐ χρὴ νομίζειν αὐτὸν ἀθῶον ἔσεσθαι, θεομαχεῖν ἐπιχειροῦντα· θεομάχος γὰρ ὁ τοῖς ἀπὸ τοῦ Λόγου θεοποιηθεῖσι (7) μαχόμενος. «Η Β. σε σε Μεταλλάσσοντας. μεταλλάσσον κολοῦον τὸ φθαρτόν. μὴ καλλύνων. οἷς, ἔδωκεν ὁ Λόγος ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, κοινωνοὶ τῆς θείας φύσεως. Γέγονεν ἄνθρωπος, ἵνα ἡμᾶς ἐν ἑαυτῷ θεοποιήσῃ, καὶ γενώμεθα λοιπὸν γένος ἅγιον, καὶ κοινωνοί θείας φύσεως, ὡς ἔγραψεν ὁ μακάριος Πέτρος. « "Ανθρωπος γεγενῆσθαι μένων Θεός, ἵνα τοὺς ἀνθρώπους θεοὺς ἀποδείξῃ μένοντας ἀνθρώ τους, Εἰς ὁμοίωσιν τὴν πρὸς αὐτὸν ἐπανά γει πάλιν, ὁμοιωθεὶς τῷ ἰδίῳ ποιήματι. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. 59% A præses certautium pro pietate, dum ipse consola- pov tionem accipit, et, ut ita dicam, gaudet super his qui tantos labores superant. Opportunum autem erit et nos, cum eodem erimus loco, illorum ser- mones ad nosmetipsos dicere qui sic habent : « Do- minus Deus aspicit, et veritatibus suis consolatur in nobis 60. quam aurum in fornace,» secundus ‹deducebatur ad illudendum, et cute ejus cum capillis abstracta, a ad penitentiam vocabant tyrannicæ crudelitatis mi- nistri interrogantes si manducaret idolothyta prius- quam toto corpore per membra singula punireturª¹.› Ut autem pœnitere se negavit, ad sequentia ductus est tormenta » intensum usque ad extremum spiritum B animum servans. Nequaquam enim fractus neque tormentis cedens hæc ad impium illum ait: ‹ Tu quidem, scelestissime, praesentem vitam nobis eripis. Rex autem mundi defunctos nos pro suis legibus in æternæ vitæ resurrectione suscitabit 6ª, › in Deum charitate proculcans, linguam postulatus cito protulit et manus constanter extendit et ait : Propter leges Dei hæc relinquens, ‹ ab ipso me ea recepturum spero“, talia qualia Deus suæ religionis athletis redditurus est. Similiter et quartus tor- quebatur cruciatusque ferendo dicebat : « Potius est ab hominibus discedentes spem exspectare a Deo, iterum ab ipso resuscitandos, resurrectione qua non suscitabitur tyrannus "; « non enim ad vitam, sed ad contumeliam resurget infamiamque sempi- ternam. Deinde quintum vexabant. Is respi- ciens Antiochum, exprobrabat quod homo corru- ptioni obnoxius nihilominus superbiret, et dierum paucorum tyrannidem magnam putaret esse poten- tiam. Ait etiam cum in his esset angustiis, gentem suam non esse derelictam a Deo qui insolito more et Antiochum et semen ejus erat cruciaturus. Post hunc sextus mori incipiens sic ait : « Noli errare; nos peccatorum nostrorum pœnas damus, utque in suppliciis purgemur, libenter hæc ferimus ". » Ait- que ad ipsum, non existimandum ipsi impune fu- turum quod contra Deum pugnare lentassel ; c D Dei enim impugnator est qui quos Verbum deos effecit, impugnat. Mach. VII, Ibid. 7. Ibid. 9. Ibid. 10, 11. lbid. 14. Codex mis., TZ!, male. ail Wetstenius autem legebat, ecclesiasticos dicuntur ii ut ait Joannes i, 12, vel qui, ut scriptum est Petr. 1, 4, diviñaæ con- sortes facti sunt natura, Quod illustris confirmat Athanasii locus epist. ad 1bil. 15. lbid. 18. Adelphium : Factus est homo ut nos in seipso deos faceret, fiamusque in posterum genus sanctum, et divinæ participes naturæ, ut scripsit beatus Pe- trus. . idem De incarnat. Verbi idipsum sic effert : Christus dicitur c homo factus esse manens Deus, ut homines deos faceret manentes homines. Id est, ut paulo antea explicat : Similis 24. Cum primus hoc modo probatus esset, « lan- 25. Tertius, dolores nibili faciens et præ magna (3) Εμπαιγμόν. Codex ms. perperam, ἐπαιγμόν. (5) Εκίζοντο. Codex ms. male, ᾐκίζοντος. (6) Μη κολλούων. Lego μὴ κολονον referendo (7) Θεοποιηθεῖσι. Θεοποιεῖσθαι apud auctores
καὶ οὐκ ἀρκεσθείς γε τούτοις ὁ Ἀντίοχος ἠκρωτηρίασεν αὐτὸν τῶν λοιπῶν ἀδελφῶν καὶ τῆς μητρὸς συνορώντων τῇ θέᾳ κολάζων τοὺς ἀδελφοὺς καὶ τὴν μητέρα καὶ οἰόμενος τὴν πρόθεσιν αὐτῶν διὰ τῶν οὕτω νομιζομένων φοβερῶν κινήσειν. οὕτως δὴ ὁ Ἀντίοχος τούτοις μὴ ἀρκεσθεὶς ἄχρηστον ὡς πρὸς τὴν τοῦ σώματος κατασκευὴν γενόμενον δι’ ὧν πρῶτον ἐκόλασεν ἐκέλευσε τῇ ἐν τοῖς τηγάνοις καὶ τοῖς λέβησι πυρᾷ προσάγειν ἔμπνουν καὶ τηγανίζειν αὐτόν. ὡς δὲ ἡ ἀτμὶς ἀνεδίδοτο ὑπὸ τῆς ὠμότητος τοῦ τυράννου ὀπτωμένων τῶν τοῦ γενναιοτάτου ἀθλητοῦ τῆς εὐσεβείας σαρκῶν, οἱ λοιποὶ παρεκάλουν ἀλλήλους σὺν τῇ μητρὶ γενναίως τελευτᾶν παραμυθούμενοι ἑαυτοὺς τῷ λογισμῷ τοῦ ἐφορᾶν ταῦτα τὸν θεόν· ἤρκει γὰρ αὐτοῖς εἰς ὑπομονὴν ἡ πειθὼ τοῦ παρεῖναι τοῖς ὑπομένουσι τὸν τοῦ θεοῦ ὀφθαλμόν· καὶ παρεκάλει αὐτοὺς ὁ ἀγωνοθέτης τῶν τῆς εὐσεβείας ἀθλητῶν, παρακαλούμενος καὶ, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, εὐφραινόμενος ἐπὶ τοῖς κατεξανισταμένοις τῶν τηλικούτων πόνων. εὔκαιρον δ’ ἂν εἴη καὶ ἡμᾶς ἐν τοιούτοις γενομένους εἰπεῖν τοὺς ἐκείνων λόγους πρὸς ἑαυτοὺς τοῦτον ἔχοντας τὸν τρόπον οὕτως·ἀγωνοθέτης τῶν τῆς εὐσεβείας ἀθλητῶν, παρακαλού- μενος, καὶ ἵν᾽ οὕτως ὀνομάσω, εὐφραινόμενος ἐπὶ τοῖς κατεξανισταμένοις τῶν τηλικούτων πόνων. Ευκαι δ' ἂν εἴη καὶ ἡμᾶς ἐν τοιούτοις γενομένους εἰπεῖν τοὺς ἐκείνων λόγους πρὸς ἑαυτούς, τοῦτον ἔχοντας τὸν τρόπον, οὕτως· « Κύριος ὁ Θεὸς ἐφορᾷ καὶ ταῖς ἀλη θείαις ἐφ' ἡμῖν παρακαλεῖται. » Τοῦ πρώτου τοῦτον τὸν τρόπον δοκιμασθέντος ι ὡς δοκιμάζεται χρυσὸς ἐν χωνευτηρίῳ, ὁ δεύτερος < ἐπὶ τὸν ἐμπαιγμὸν (5) ἤγετο· καὶ τὸ δέρμα σὺν ταῖς θριξί περισύραντες, οἱ διάκονοι τῆς τυραννικῆς ὠμότητος, ἐπὶ μετάνοιαν ἐκάλουν τὸν πεπονθότα, ι επερωτώντες, εἰ φάγεται τῶν εἰδωλοθύτων, πριν τιμωρηθῆναι τὸ σῶμα κατὰ μέλος αὐτῷ. Ως δ' ήρ νήσατο τὴν μετάνοιαν, « ἐπὶ τὴν ἑξῆς ἤχθη βάσανον, τηρῶν τὴν ἔνστασιν μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς. Μηδαμῶς γὰρ θραυσθείς, μηδὲ ἐνδοὺς πρὸς τοὺς πόνους, ταῦτα εἶπε πρὸς τὸν ἀσεβῆ· «Σὺ μᾶλλον, ἐλάστορ, ἐκ τοῦ παρόντος ἡμᾶς ζῆν ἀπολύεις· ὁ δὲ τοῦ κόσμου βασιλεὺς ἀποθανόντας ἡμᾶς ὑπὲρ τῶν αὐτοῦ νόμων εἰς αἰώνιον ἀναβίωσιν ζωῆς ἀναστήσει. Καὶ ὁ τρίτος δὲ ἐν οὐδενὶ τὰς ἀλγηδόνας τιθέμενος, καὶ διὰ τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπην καταπατῶν αὐτὰς, στὴν γλῶσσαν αἰτηθεὶς, ταχέως προέβαλε, καὶ τὰς χεῖρας εὐθαρσῶς προέτεινεν, εἶπέ τε· Διὰ τοὺς τοῦ Θεοῦ νόμους ο ταῦτα καταλιπών, « ἐλπίζω αὐτὰ ἀπὸ Θεοῦ κομίσασθαι » τοιαῦτα, οἷα ἂν ἀποδῴη Θεὸς τοῖς τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας ἀθληταῖς. Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ τέταρτος ἐβασανίζετο, τὰς αἰκίας φέρων, καὶ λέγων, ότι ο Αίρετόν, μεταλλάσσοντας (4) ἀπ᾿ ἀνθρώπων, τὰς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ προσδοκἂν ἐλπίδας, καὶ ὑπ' αὐτοῦ ἀνα πτήσεσθαι, ἀνάστασιν, ἣν οὐκ ἀναστήσεται ὁ τύραν δ μας· τοῦ γὰρ εἰς ζωήν, ἀλλ᾽ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον ἀναστήσεται. Ἑξῆς τὸν πέμπτον ᾐκίζοντο (5)·, ὅς, ἐνιδὼν τῷ ᾿Αντιόχω, ὠνείδισεν αὐτῷ τὸ φθαρτὸν μὴ κολλούων (β) αὐτοῦ τὴν ὑπερη φανίαν, νομίζοντος μεγάλην εἶναι ἐξουσίαν τὴν ἐν ὀλίγαις ἡμέραις τυραννίδα. Εφασκε δὲ καὶ ἐν τούτοις ὤν, τὸ ἔθνος μὴ καταλελεῖφθαι ὑπὸ Θεοῦ τοῦ, ὅσον οὐδέπω, τὸν ᾿Αντίοχον καὶ τὸ σπέρμα αὐτοῦ βασανίζοντος. Μετὰ τοῦτον ἔκτος πρὸς τὸ ἀποθνή σκειν γενόμενος· « Μή πλανῶ, » εἶπεν· ἡμεῖς, ὑπὲρ ἡμετέρων ἁμαρτημάτων δίκας τίνοντες, ἵν᾿ ἐν τοῖς πόνοις καθαρθῶμεν, ἑκουσίως ταῦτα πάσχομεν. » Ἔλεγέ τε αὐτῷ, ὡς ἄρα οὐ χρὴ νομίζειν αὐτὸν ἀθῶον ἔσεσθαι, θεομαχεῖν ἐπιχειροῦντα· θεομάχος γὰρ ὁ τοῖς ἀπὸ τοῦ Λόγου θεοποιηθεῖσι (7) μαχόμενος. «Η Β. σε σε Μεταλλάσσοντας. μεταλλάσσον κολοῦον τὸ φθαρτόν. μὴ καλλύνων. οἷς, ἔδωκεν ὁ Λόγος ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, κοινωνοὶ τῆς θείας φύσεως. Γέγονεν ἄνθρωπος, ἵνα ἡμᾶς ἐν ἑαυτῷ θεοποιήσῃ, καὶ γενώμεθα λοιπὸν γένος ἅγιον, καὶ κοινωνοί θείας φύσεως, ὡς ἔγραψεν ὁ μακάριος Πέτρος. « "Ανθρωπος γεγενῆσθαι μένων Θεός, ἵνα τοὺς ἀνθρώπους θεοὺς ἀποδείξῃ μένοντας ἀνθρώ τους, Εἰς ὁμοίωσιν τὴν πρὸς αὐτὸν ἐπανά γει πάλιν, ὁμοιωθεὶς τῷ ἰδίῳ ποιήματι. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. 59% A præses certautium pro pietate, dum ipse consola- pov tionem accipit, et, ut ita dicam, gaudet super his qui tantos labores superant. Opportunum autem erit et nos, cum eodem erimus loco, illorum ser- mones ad nosmetipsos dicere qui sic habent : « Do- minus Deus aspicit, et veritatibus suis consolatur in nobis 60. quam aurum in fornace,» secundus ‹deducebatur ad illudendum, et cute ejus cum capillis abstracta, a ad penitentiam vocabant tyrannicæ crudelitatis mi- nistri interrogantes si manducaret idolothyta prius- quam toto corpore per membra singula punireturª¹.› Ut autem pœnitere se negavit, ad sequentia ductus est tormenta » intensum usque ad extremum spiritum B animum servans. Nequaquam enim fractus neque tormentis cedens hæc ad impium illum ait: ‹ Tu quidem, scelestissime, praesentem vitam nobis eripis. Rex autem mundi defunctos nos pro suis legibus in æternæ vitæ resurrectione suscitabit 6ª, › in Deum charitate proculcans, linguam postulatus cito protulit et manus constanter extendit et ait : Propter leges Dei hæc relinquens, ‹ ab ipso me ea recepturum spero“, talia qualia Deus suæ religionis athletis redditurus est. Similiter et quartus tor- quebatur cruciatusque ferendo dicebat : « Potius est ab hominibus discedentes spem exspectare a Deo, iterum ab ipso resuscitandos, resurrectione qua non suscitabitur tyrannus "; « non enim ad vitam, sed ad contumeliam resurget infamiamque sempi- ternam. Deinde quintum vexabant. Is respi- ciens Antiochum, exprobrabat quod homo corru- ptioni obnoxius nihilominus superbiret, et dierum paucorum tyrannidem magnam putaret esse poten- tiam. Ait etiam cum in his esset angustiis, gentem suam non esse derelictam a Deo qui insolito more et Antiochum et semen ejus erat cruciaturus. Post hunc sextus mori incipiens sic ait : « Noli errare; nos peccatorum nostrorum pœnas damus, utque in suppliciis purgemur, libenter hæc ferimus ". » Ait- que ad ipsum, non existimandum ipsi impune fu- turum quod contra Deum pugnare lentassel ; c D Dei enim impugnator est qui quos Verbum deos effecit, impugnat. Mach. VII, Ibid. 7. Ibid. 9. Ibid. 10, 11. lbid. 14. Codex mis., TZ!, male. ail Wetstenius autem legebat, ecclesiasticos dicuntur ii ut ait Joannes i, 12, vel qui, ut scriptum est Petr. 1, 4, diviñaæ con- sortes facti sunt natura, Quod illustris confirmat Athanasii locus epist. ad 1bil. 15. lbid. 18. Adelphium : Factus est homo ut nos in seipso deos faceret, fiamusque in posterum genus sanctum, et divinæ participes naturæ, ut scripsit beatus Pe- trus. . idem De incarnat. Verbi idipsum sic effert : Christus dicitur c homo factus esse manens Deus, ut homines deos faceret manentes homines. Id est, ut paulo antea explicat : Similis 24. Cum primus hoc modo probatus esset, « lan- 25. Tertius, dolores nibili faciens et præ magna (3) Εμπαιγμόν. Codex ms. perperam, ἐπαιγμόν. (5) Εκίζοντο. Codex ms. male, ᾐκίζοντος. (6) Μη κολλούων. Lego μὴ κολονον referendo (7) Θεοποιηθεῖσι. Θεοποιεῖσθαι apud auctores
PG 11:594κύριος ὁ θεὸς ἐφορᾷ καὶ ταῖς ἀληθείαις ἐφ’ ἡμῖν παρακαλεῖται. Τοῦ πρώτου τοῦτον τὸν τρόπον δοκιμασθέντος, ὡς δοκιμάζεται χρυσὸς ἐν χωνευτηρίῳ, ὁ δεύτερος ἐπὶ τὸν ἐμπαιγμὸν ἤγετο· οὗ τὸ δέρμα σὺν ταῖς θριξὶ περισύραντες οἱ διάκονοι τῆς τυραννικῆς ὠμότητος ἐπὶ μετάνοιαν ἐκάλουν τὸν πεπονθότα ἐπερωτῶντες, εἰ φάγεται τῶν εἰδωλοθύτων πρὶν τιμωρηθῆναι τὸ σῶμα κατὰ μέλος αὐτῷ. ὡς δ’ ἠρνήσατο τὴν μετάνοιαν, ἐπὶ τὴν ἑξῆς ἤχθη βάσανον τηρῶν τὴν ἔνστασιν μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς. μηδαμῶς γὰρ θραυσθεὶς μηδὲ ἐνδοὺς πρὸς τοὺς πόνους ταῦτα εἶπε πρὸς τὸν ἀσεβῆ· σὺ μᾶλλον, ἀλάστορ, ἐκ τοῦ παρόντος ἡμᾶς ζῆν ἀπολύεις, ὁ δὲ τοῦ κόσμου βασιλεὺς ἀποθανόντας ἡμᾶς ὑπὲρ τῶν αὐτοῦ νόμων εἰς αἰώνιον ἀναβίωσιν ζωῆς ἀναστήσει. Καὶ ὁ τρίτος δὲ ἐν οὐδενὶ τὰς ἀλγηδόνας τιθέμενος καὶ διὰ τὴν πρὸς τὸν θεὸν ἀγάπην καταπατῶν αὐτὰς τὴν γλῶσσαν αἰτηθεὶς ταχέως προέβαλε καὶ τὰς χεῖρας εὐθαρσῶς προέτεινεν εἶπε τε· διὰ τοὺς τοῦ θεοῦ νόμους ταῦτα καταλιπὼν ἐλπίζω αὐτὰ ἀπὸ θεοῦ κομίσασθαι τοιαῦτα, οἷα ἂν ἀποδῴη θεὸς τοῖς τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας ἀθληταῖς.ἀγωνοθέτης τῶν τῆς εὐσεβείας ἀθλητῶν, παρακαλού- μενος, καὶ ἵν᾽ οὕτως ὀνομάσω, εὐφραινόμενος ἐπὶ τοῖς κατεξανισταμένοις τῶν τηλικούτων πόνων. Ευκαι δ' ἂν εἴη καὶ ἡμᾶς ἐν τοιούτοις γενομένους εἰπεῖν τοὺς ἐκείνων λόγους πρὸς ἑαυτούς, τοῦτον ἔχοντας τὸν τρόπον, οὕτως· « Κύριος ὁ Θεὸς ἐφορᾷ καὶ ταῖς ἀλη θείαις ἐφ' ἡμῖν παρακαλεῖται. » Τοῦ πρώτου τοῦτον τὸν τρόπον δοκιμασθέντος ι ὡς δοκιμάζεται χρυσὸς ἐν χωνευτηρίῳ, ὁ δεύτερος < ἐπὶ τὸν ἐμπαιγμὸν (5) ἤγετο· καὶ τὸ δέρμα σὺν ταῖς θριξί περισύραντες, οἱ διάκονοι τῆς τυραννικῆς ὠμότητος, ἐπὶ μετάνοιαν ἐκάλουν τὸν πεπονθότα, ι επερωτώντες, εἰ φάγεται τῶν εἰδωλοθύτων, πριν τιμωρηθῆναι τὸ σῶμα κατὰ μέλος αὐτῷ. Ως δ' ήρ νήσατο τὴν μετάνοιαν, « ἐπὶ τὴν ἑξῆς ἤχθη βάσανον, τηρῶν τὴν ἔνστασιν μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς. Μηδαμῶς γὰρ θραυσθείς, μηδὲ ἐνδοὺς πρὸς τοὺς πόνους, ταῦτα εἶπε πρὸς τὸν ἀσεβῆ· «Σὺ μᾶλλον, ἐλάστορ, ἐκ τοῦ παρόντος ἡμᾶς ζῆν ἀπολύεις· ὁ δὲ τοῦ κόσμου βασιλεὺς ἀποθανόντας ἡμᾶς ὑπὲρ τῶν αὐτοῦ νόμων εἰς αἰώνιον ἀναβίωσιν ζωῆς ἀναστήσει. Καὶ ὁ τρίτος δὲ ἐν οὐδενὶ τὰς ἀλγηδόνας τιθέμενος, καὶ διὰ τὴν πρὸς τὸν Θεὸν ἀγάπην καταπατῶν αὐτὰς, στὴν γλῶσσαν αἰτηθεὶς, ταχέως προέβαλε, καὶ τὰς χεῖρας εὐθαρσῶς προέτεινεν, εἶπέ τε· Διὰ τοὺς τοῦ Θεοῦ νόμους ο ταῦτα καταλιπών, « ἐλπίζω αὐτὰ ἀπὸ Θεοῦ κομίσασθαι » τοιαῦτα, οἷα ἂν ἀποδῴη Θεὸς τοῖς τῆς εἰς αὐτὸν εὐσεβείας ἀθληταῖς. Ωσαύτως δὲ καὶ ὁ τέταρτος ἐβασανίζετο, τὰς αἰκίας φέρων, καὶ λέγων, ότι ο Αίρετόν, μεταλλάσσοντας (4) ἀπ᾿ ἀνθρώπων, τὰς ἀπὸ τοῦ Θεοῦ προσδοκἂν ἐλπίδας, καὶ ὑπ' αὐτοῦ ἀνα πτήσεσθαι, ἀνάστασιν, ἣν οὐκ ἀναστήσεται ὁ τύραν δ μας· τοῦ γὰρ εἰς ζωήν, ἀλλ᾽ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον ἀναστήσεται. Ἑξῆς τὸν πέμπτον ᾐκίζοντο (5)·, ὅς, ἐνιδὼν τῷ ᾿Αντιόχω, ὠνείδισεν αὐτῷ τὸ φθαρτὸν μὴ κολλούων (β) αὐτοῦ τὴν ὑπερη φανίαν, νομίζοντος μεγάλην εἶναι ἐξουσίαν τὴν ἐν ὀλίγαις ἡμέραις τυραννίδα. Εφασκε δὲ καὶ ἐν τούτοις ὤν, τὸ ἔθνος μὴ καταλελεῖφθαι ὑπὸ Θεοῦ τοῦ, ὅσον οὐδέπω, τὸν ᾿Αντίοχον καὶ τὸ σπέρμα αὐτοῦ βασανίζοντος. Μετὰ τοῦτον ἔκτος πρὸς τὸ ἀποθνή σκειν γενόμενος· « Μή πλανῶ, » εἶπεν· ἡμεῖς, ὑπὲρ ἡμετέρων ἁμαρτημάτων δίκας τίνοντες, ἵν᾿ ἐν τοῖς πόνοις καθαρθῶμεν, ἑκουσίως ταῦτα πάσχομεν. » Ἔλεγέ τε αὐτῷ, ὡς ἄρα οὐ χρὴ νομίζειν αὐτὸν ἀθῶον ἔσεσθαι, θεομαχεῖν ἐπιχειροῦντα· θεομάχος γὰρ ὁ τοῖς ἀπὸ τοῦ Λόγου θεοποιηθεῖσι (7) μαχόμενος. «Η Β. σε σε Μεταλλάσσοντας. μεταλλάσσον κολοῦον τὸ φθαρτόν. μὴ καλλύνων. οἷς, ἔδωκεν ὁ Λόγος ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, κοινωνοὶ τῆς θείας φύσεως. Γέγονεν ἄνθρωπος, ἵνα ἡμᾶς ἐν ἑαυτῷ θεοποιήσῃ, καὶ γενώμεθα λοιπὸν γένος ἅγιον, καὶ κοινωνοί θείας φύσεως, ὡς ἔγραψεν ὁ μακάριος Πέτρος. « "Ανθρωπος γεγενῆσθαι μένων Θεός, ἵνα τοὺς ἀνθρώπους θεοὺς ἀποδείξῃ μένοντας ἀνθρώ τους, Εἰς ὁμοίωσιν τὴν πρὸς αὐτὸν ἐπανά γει πάλιν, ὁμοιωθεὶς τῷ ἰδίῳ ποιήματι. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. 59% A præses certautium pro pietate, dum ipse consola- pov tionem accipit, et, ut ita dicam, gaudet super his qui tantos labores superant. Opportunum autem erit et nos, cum eodem erimus loco, illorum ser- mones ad nosmetipsos dicere qui sic habent : « Do- minus Deus aspicit, et veritatibus suis consolatur in nobis 60. quam aurum in fornace,» secundus ‹deducebatur ad illudendum, et cute ejus cum capillis abstracta, a ad penitentiam vocabant tyrannicæ crudelitatis mi- nistri interrogantes si manducaret idolothyta prius- quam toto corpore per membra singula punireturª¹.› Ut autem pœnitere se negavit, ad sequentia ductus est tormenta » intensum usque ad extremum spiritum B animum servans. Nequaquam enim fractus neque tormentis cedens hæc ad impium illum ait: ‹ Tu quidem, scelestissime, praesentem vitam nobis eripis. Rex autem mundi defunctos nos pro suis legibus in æternæ vitæ resurrectione suscitabit 6ª, › in Deum charitate proculcans, linguam postulatus cito protulit et manus constanter extendit et ait : Propter leges Dei hæc relinquens, ‹ ab ipso me ea recepturum spero“, talia qualia Deus suæ religionis athletis redditurus est. Similiter et quartus tor- quebatur cruciatusque ferendo dicebat : « Potius est ab hominibus discedentes spem exspectare a Deo, iterum ab ipso resuscitandos, resurrectione qua non suscitabitur tyrannus "; « non enim ad vitam, sed ad contumeliam resurget infamiamque sempi- ternam. Deinde quintum vexabant. Is respi- ciens Antiochum, exprobrabat quod homo corru- ptioni obnoxius nihilominus superbiret, et dierum paucorum tyrannidem magnam putaret esse poten- tiam. Ait etiam cum in his esset angustiis, gentem suam non esse derelictam a Deo qui insolito more et Antiochum et semen ejus erat cruciaturus. Post hunc sextus mori incipiens sic ait : « Noli errare; nos peccatorum nostrorum pœnas damus, utque in suppliciis purgemur, libenter hæc ferimus ". » Ait- que ad ipsum, non existimandum ipsi impune fu- turum quod contra Deum pugnare lentassel ; c D Dei enim impugnator est qui quos Verbum deos effecit, impugnat. Mach. VII, Ibid. 7. Ibid. 9. Ibid. 10, 11. lbid. 14. Codex mis., TZ!, male. ail Wetstenius autem legebat, ecclesiasticos dicuntur ii ut ait Joannes i, 12, vel qui, ut scriptum est Petr. 1, 4, diviñaæ con- sortes facti sunt natura, Quod illustris confirmat Athanasii locus epist. ad 1bil. 15. lbid. 18. Adelphium : Factus est homo ut nos in seipso deos faceret, fiamusque in posterum genus sanctum, et divinæ participes naturæ, ut scripsit beatus Pe- trus. . idem De incarnat. Verbi idipsum sic effert : Christus dicitur c homo factus esse manens Deus, ut homines deos faceret manentes homines. Id est, ut paulo antea explicat : Similis 24. Cum primus hoc modo probatus esset, « lan- 25. Tertius, dolores nibili faciens et præ magna (3) Εμπαιγμόν. Codex ms. perperam, ἐπαιγμόν. (5) Εκίζοντο. Codex ms. male, ᾐκίζοντος. (6) Μη κολλούων. Lego μὴ κολονον referendo (7) Θεοποιηθεῖσι. Θεοποιεῖσθαι apud auctores
PG 11:595ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ τέταρτος ἐβασανίζετο τὰς αἰκίας φέρων καὶ λέγων ὅτι· αἱρετὸν μεταλλάσσοντας ἀπ’ ἀνθρώπων τὰς ἀπὸ τοῦ θεοῦ προσδοκᾶν ἐλπίδας καὶ ὑπ’ αὐτοῦ ἀναστήσεσθαι ἀνάστασιν, ἣν οὐκ ἀναστήσεται ὁ τύραννος· οὐ γὰρ εἰς ζωὴν ἀλλὰ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ εἰς αἰσχύνην αἰώνιον ἀναστήσεται. ἑξῆς τὸν πέμπτον ᾐκίσατο, ὃς ἐνιδὼν τῷ Ἀντιόχῳ ὠνείδισεν αὐτῷ τὸ φθαρτὸν μὴ κολούων αὐτοῦ τὴν ὑπερηφανίαν, νομίζοντος μεγάλην εἶναι ἐξουσίαν τὴν ἐν ὀλίγαις ἡμέραις τυραννίδα. ἔφασκε δὲ καὶ ἐν τούτοις ὢν τὸ ἔθνος μὴ καταλελεῖφθαι ὑπὸ θεοῦ τοῦ ὅσον οὐδέπω τὸν Ἀντίοχον καὶ τὸ σπέρμα αὐτοῦ βασανίσοντος. μετὰ τοῦτον ὁ ἕκτος πρὸς τῷ ἀποθνῄσκειν γενόμενος μὴ πλανῶ, εἶπεν· ἡμεῖς ὑπὲρ ἡμετέρων ἁμαρτημάτων δίκας τίνοντες, ἵν’ ἐν τοῖς πόνοις καθαρισθῶμεν, ἑκουσίως ταῦτα πάσχομεν. ἔλεγέ τε αὐτῷ, ὡς ἄρα οὐ χρὴ νομίζειν αὐτὸν ἀθῷον ἔσεσθαι θεομαχεῖν ἐπιχειροῦντα· θεομάχος γὰρ ὁ τοῖς ἀπὸ τοῦ λόγου θεοποιηθεῖσι μαχόμενος.νως ἐπιτόμως, « ἐπιστημόνως, Τελευταῖον δὲ τὸν νεώτερον ᾿Αντίοχος εἰς χεῖρας λαβὼν, καὶ πεισθεὶς καὶ τοῦτον εἶναι ἀδελφὸν τῶν ἐν οὐδενὶ τηλικαύτας ἀλγηδόνας θεμένων, καὶ τὴν αὐτὴν ἔχειν ἐκείνοις προαίρεσιν, ἀλλ' ἐφόδοις (8) ἐχρῆτο νομίζων αὐτὸν παρακλήσεσι πεισθήσεσθαι, καὶ ταῖς δι' ὅρκων πιστώσεσι περὶ τοῦ < πλούσιον αὐτὸν ποιή- σειν καὶ μακαριστὸν μεταθέμενόν τε ἀπὸ τῶν πα- τρίων, εἰς φίλους ἐγκαταταχθῆναι, καὶ χρείας βασι λικὰς ἐμπιστευθῆναι.» Ὡς δ᾽ οὐδὲν ἤνυε, τὴν ἀρχὴν μηδὲ προσέχοντος τοῦ νεανίου ὡς ἀλλοτρίοις τῆς ἑαυτοῦ προαιρέσεως τοῖς λεγομένοις, προσκαλεσά μενος τὴν μητέρα, παρήνει γίνεσθαι τοῦ μειρακίου σύμβουλον ἐπὶ σωτηρίᾳ. Ἡ δὲ, ἐπιδειξαμένη (9) πείσειν περὶ ὧν ἤθελε τὸν υἱὸν, καὶ ο χλευάσασα τὸν τύραννον, » πολλοὺς τῷ υἱῷ ἐκίνει λόγους περὶ ὑπο- μονῆς· ὡς τὸν νεανίαν, μὴ περιμείναντα τὴν ἐπιφε- ρομένην κόλασιν, προλαβόντα προκαλέσασθαι τοὺς δημίους, λέγοντα· Τί μέλλετε καὶ βραδύνετε ; ἀκούο- μεν γὰρ νόμου τοῦ δοθέντος ἀπὸ Θεοῦ· οὐ προσιέναι δεῖ πρόσταγμα έναντιούμενον θείοις λόγοις. ᾿Αλλὰ καὶ ώσπερεί βασιλεὺς ἀποφαινόμενος κατὰ τῶν ὑπ᾽ αὐτῷ δικαζομένων, ἀπεφήνατο κρίσιν τὴν κατὰ τοῦ τυράννου, δικάζων μᾶλλον αὐτὸν ἤπερ δικαζόμενος, καὶ ἔφασκεν, ὡς ἄρα ἐπὶ τοὺς οὐρανίους (10) παϊδας ἀράμενος χεῖρας, « οὐκ ἐκφεύξεται τὴν τοῦ καντο κράτορος ἐπόπτου Θεοῦ κρίσιν. » *Ην δὲ τότε τὴν μητέρα τῶν τοσούτων ἰδεῖν, εὐ ψύχως (11) φέρουσαν διὰ τὰς ἐπὶ τὸν Θεὸν ἐλπίδας, τοὺς πόνους καὶ τοὺς θανάτους τῶν υἱῶν· δρόσοι γὰρ εὐσεβείας καὶ πνεῦμα ὁσιότητος οὐκ εἴων ἀνάπτεσθαι ἐν τοῖς σπλάγχνοις αὐτῆς τὸ μητρικὸν καὶ ἐν πολλαῖς ἀναφλεγόμενον ὡς ἐπὶ βαρυτάτοις κακοῖς πῦρ. Νο μίζω δὲ καὶ ταῦτα χρησιμώτατα πρὸς τὸ προκείμε νον ἐπιτεμόνος (19) ἀπὸ τῆς Γραφῆς παρατεθείσθαι, ἵν᾽ ἴδωμεν, ὅσον δύναται κατὰ τῶν τραχυτάτων πό νων καὶ τῶν βαρυτάτων βασάνων εὐσέβεια καὶ τὸ πρὸς Θεὸν φίλτρον, παντὸς φίλτρου καθ' ὑπερβολὴν πλεῖον δυνάμενον. Ὁποῖον δ᾽ ἐστὶ τὸ μαρτύριον, καὶ πόσην παῤῥη- σίαν ἐμποιοῦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ ἐντεῦθεν ἔστι καταμαθεῖν. Φιλότιμος τις ὁ ἅγιος ῶν, καὶ ἀμεί ψασθαι θέλων τὰς φθασάσας εἰς αὐτὸν εὐεργεσίας ἀπὸ Θεοῦ, ζητεῖ τι ἂν ποιήσαι τῷ Κυρίῳ περὶ πάντων, ὧν ἀπ' αὐτοῦ εἴληφε· καὶ οὐδὲν ἄλλο εὑρίσκει οιονεί ισόρροπον ταῖς εὐεργεσίαις δυνάμενον ἀπὸ ἀνθρώπου εὐπροαιρέτου ἀποδοθῆναι Θεῷ, ὡς τὴν ἐν μαρτυρία τελευτήν. Γέγραπται γάρ· . Τί ἀνταποδώσω τῷ Κυ- ρίῳ περὶ πάντων ὧν ἀνταπέδωκέ μοι ; » Καὶ ἐπάγει λέγων· ι Ποτήριον σωτηρίου λήψομαι, καὶ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐπικαλέσομαι. — Ποτήριον δὲ σωτηρίου › ἔθος ὀνομάζεσθαι τὸ μαρτύριον (15), ὡς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ το μαρτύριον. τὸ σωτήριον, σωτηρία, ORIGENIS sumens eumque cognoscens illorum vere fratrem esse qui dolores ejusmodi nihili facerent, idemque ac illos propositum servare, alia via aggressus est, putans eum et verbis hortando persuadere posse et cum juramento affirmando se divitem et beatum facturum et translatum a patriis legibus amicum habiturum, et negotia regia ei crediturum ., Cumn autem nihil proficeret, ac ne ab initio quidem at- tenderet adolescens, quippe sermonibus a propo- sito suo plane alienis, vocavit matrem et suadebat ei ut adolescenti consilium daret ad salutem 68. Quæ cuin promisisset suasuram se filio suo quæ vellet, irridens tyrannum › multa filio de pa- tientia verba fecit, adeo ut juvenis intenta supplicia non exspectaret, sed præverteret, et tortores pro- vocaret dicens : Quid cunctamnini, quid cessatis? obedimus legi a Deo datæ; divinis sermonibus con- traria edicta admitti non debent. Quinetiam veluti rex aliquis qui de subditis imperio suo ediceret, judicium in tyrannum illum proposuit judex potius quam reus, et dixit fore ut quoniam cœlestibus pueris manus intulerat, omnipotentis Dei et om- nia inspicientis judicium non effugeret 70. > cruciatus et neces bono animo ferentem propier divinas spes; ros enim pietatis et aura sanctitatis non sinebat in visceribus ejus accendi ignem illum materni amoris quo matres multæ velut in gravis- simis malis deflagrassent. Arbitror me utilissime ad propositum hæc breviter e Scriptura proposuisse ut videamus quid adversus cruciatus acerbissimos et gravissima tormenta possit pietas et amor Dei quovis amore longe potentior. cum Deo agendi libertatem tribuat, et hinc cognosci potest. Cum vinci nolit qui sanctus est, velitque beneficia rependere quibus eum Deus prævenit, quærit quid Domino faciat pro universis quæ ab illo accepit; nec aliud quid- quam invenit quod possit homo gratus Deo red- dere ceu æquale beneficiis, quam in martyrio mori. Scriptum est enimn: c Quid retribuam Do- mino pro omnibus quæ retribuit mihi? » Et addit : • Calicem salutaris accipiam, et nomen Domini invocabo 1. » Solet autem martyrium e calix salu- taris vocari, ut in Evangelio reperimus. Cum « Il Mach. v, 24. Ibid. 25. Ibid. 27. factus creaturæ, eam ad similitudinem quæ in se est reducit. » WETSTENIUS. quasi compendio;, aut legendum, scile, prudenter. B C D Ibid. 35. Psal. cxv, 12. Poculum salutaris, inquit Wetstenius, Origenes non dicit per Hebraismuin, genitivo sub- stantivi pro adjectivo sumpto: quemadmodum vulgo vertunt, poculum salutis accipiam, id est salutare; seal salutare, usurpatur vice substan- tivi et hic iterum abstractum pro concreto, nempe Servatore ipso. Ita Simeon complexus Chri- stum Domini natum Luc. 11, 20: "Ott eldov oi 87- 26. Denique adolescentiorem Antiochus in manus A 27. llorum etiam matrem videre erat fliorum 28. Quale vero sit martyrium et quantam (8) 'Αλλ' ἐφόδοις. Leg., ἄλλαις ἐφόδοις. (9) Επιδειξαμένη. Forte scrib., ἐπιδεξαμένη. (10) Οὐρανίους. Ms. codex mendose, οὐρανούς. (11) Ευψύχως. Ms., ευτυχως, corrupte. (12) Επιτεμόνος. Forte scribendum, ἐπιτεμό (15) Ποτήριον δὲ σωτηρίου ἔθος ὀνομάζεσθαι τὸ
PG 11:596Τελευταῖον δὲ τὸν νεώτερον ὁ Ἀντίοχος εἰς χεῖρας λαβὼν καὶ πεισθεὶς καὶ τοῦτον εἶναι ἀδελφὸν τῶν ἐν οὐδενὶ τὰς τηλικαύτας ἀλγηδόνας θεμένων καὶ τὴν αὐτὴν ἔχειν ἐκείνοις προαίρεσιν ἄλλαις ἐφόδοις ἐχρῆτο, νομίζων αὐτὸν παρακλήσεσι πεισθήσεσθαι καὶ ταῖς δι’ ὅρκων πιστώσεσι περὶ τοῦ πλούσιον αὐτὸν ποιήσειν καὶ μακαριστὸν μεταθέμενόν τε ἀπὸ τῶν πατρίων [καὶ] εἰς φίλους ἐγκαταταχθέντα καὶ χρείας βασιλικὰς ἐμπιστευθέντα. ὡς δ’ οὐδὲν ἤνυε τὴν ἀρχὴν μηδὲ προσέχοντος τοῦ νεανίου ὡς ἀλλοτρίοις τῆς ἑαυτοῦ προαιρέσεως τοῖς λεγομένοις, προσκαλεσάμενος τὴν μητέρα παρῄνει γίνεσθαι τοῦ μειρακίου σύμβουλον ἐπὶ σωτηρίᾳ. ἡ δὲ ἐπιδειξαμένη πείσειν περὶ ὧν ἤθελε τὸν υἱὸν καὶ χλευάσασα τὸν τύραννον πολλοὺς τῷ υἱῷ ἐκίνει λόγους περὶ ὑπομονῆς, ὡς τὸν νεανίαν μὴ περιμείναντα τὴν ἐπιφερομένην κόλασιν προλαβόντα προκαλέσασθαι τοὺς δημίους λέγοντα· τί μέλλετε καὶ βραδύνετε; ἀκούομεν γὰρ νόμου τοῦ δοθέντος ἀπὸ θεοῦ· οὐ προσιέναι δεῖ πρόσταγμα ἐναντιούμενον θείοις λόγοις.νως ἐπιτόμως, « ἐπιστημόνως, Τελευταῖον δὲ τὸν νεώτερον ᾿Αντίοχος εἰς χεῖρας λαβὼν, καὶ πεισθεὶς καὶ τοῦτον εἶναι ἀδελφὸν τῶν ἐν οὐδενὶ τηλικαύτας ἀλγηδόνας θεμένων, καὶ τὴν αὐτὴν ἔχειν ἐκείνοις προαίρεσιν, ἀλλ' ἐφόδοις (8) ἐχρῆτο νομίζων αὐτὸν παρακλήσεσι πεισθήσεσθαι, καὶ ταῖς δι' ὅρκων πιστώσεσι περὶ τοῦ < πλούσιον αὐτὸν ποιή- σειν καὶ μακαριστὸν μεταθέμενόν τε ἀπὸ τῶν πα- τρίων, εἰς φίλους ἐγκαταταχθῆναι, καὶ χρείας βασι λικὰς ἐμπιστευθῆναι.» Ὡς δ᾽ οὐδὲν ἤνυε, τὴν ἀρχὴν μηδὲ προσέχοντος τοῦ νεανίου ὡς ἀλλοτρίοις τῆς ἑαυτοῦ προαιρέσεως τοῖς λεγομένοις, προσκαλεσά μενος τὴν μητέρα, παρήνει γίνεσθαι τοῦ μειρακίου σύμβουλον ἐπὶ σωτηρίᾳ. Ἡ δὲ, ἐπιδειξαμένη (9) πείσειν περὶ ὧν ἤθελε τὸν υἱὸν, καὶ ο χλευάσασα τὸν τύραννον, » πολλοὺς τῷ υἱῷ ἐκίνει λόγους περὶ ὑπο- μονῆς· ὡς τὸν νεανίαν, μὴ περιμείναντα τὴν ἐπιφε- ρομένην κόλασιν, προλαβόντα προκαλέσασθαι τοὺς δημίους, λέγοντα· Τί μέλλετε καὶ βραδύνετε ; ἀκούο- μεν γὰρ νόμου τοῦ δοθέντος ἀπὸ Θεοῦ· οὐ προσιέναι δεῖ πρόσταγμα έναντιούμενον θείοις λόγοις. ᾿Αλλὰ καὶ ώσπερεί βασιλεὺς ἀποφαινόμενος κατὰ τῶν ὑπ᾽ αὐτῷ δικαζομένων, ἀπεφήνατο κρίσιν τὴν κατὰ τοῦ τυράννου, δικάζων μᾶλλον αὐτὸν ἤπερ δικαζόμενος, καὶ ἔφασκεν, ὡς ἄρα ἐπὶ τοὺς οὐρανίους (10) παϊδας ἀράμενος χεῖρας, « οὐκ ἐκφεύξεται τὴν τοῦ καντο κράτορος ἐπόπτου Θεοῦ κρίσιν. » *Ην δὲ τότε τὴν μητέρα τῶν τοσούτων ἰδεῖν, εὐ ψύχως (11) φέρουσαν διὰ τὰς ἐπὶ τὸν Θεὸν ἐλπίδας, τοὺς πόνους καὶ τοὺς θανάτους τῶν υἱῶν· δρόσοι γὰρ εὐσεβείας καὶ πνεῦμα ὁσιότητος οὐκ εἴων ἀνάπτεσθαι ἐν τοῖς σπλάγχνοις αὐτῆς τὸ μητρικὸν καὶ ἐν πολλαῖς ἀναφλεγόμενον ὡς ἐπὶ βαρυτάτοις κακοῖς πῦρ. Νο μίζω δὲ καὶ ταῦτα χρησιμώτατα πρὸς τὸ προκείμε νον ἐπιτεμόνος (19) ἀπὸ τῆς Γραφῆς παρατεθείσθαι, ἵν᾽ ἴδωμεν, ὅσον δύναται κατὰ τῶν τραχυτάτων πό νων καὶ τῶν βαρυτάτων βασάνων εὐσέβεια καὶ τὸ πρὸς Θεὸν φίλτρον, παντὸς φίλτρου καθ' ὑπερβολὴν πλεῖον δυνάμενον. Ὁποῖον δ᾽ ἐστὶ τὸ μαρτύριον, καὶ πόσην παῤῥη- σίαν ἐμποιοῦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ ἐντεῦθεν ἔστι καταμαθεῖν. Φιλότιμος τις ὁ ἅγιος ῶν, καὶ ἀμεί ψασθαι θέλων τὰς φθασάσας εἰς αὐτὸν εὐεργεσίας ἀπὸ Θεοῦ, ζητεῖ τι ἂν ποιήσαι τῷ Κυρίῳ περὶ πάντων, ὧν ἀπ' αὐτοῦ εἴληφε· καὶ οὐδὲν ἄλλο εὑρίσκει οιονεί ισόρροπον ταῖς εὐεργεσίαις δυνάμενον ἀπὸ ἀνθρώπου εὐπροαιρέτου ἀποδοθῆναι Θεῷ, ὡς τὴν ἐν μαρτυρία τελευτήν. Γέγραπται γάρ· . Τί ἀνταποδώσω τῷ Κυ- ρίῳ περὶ πάντων ὧν ἀνταπέδωκέ μοι ; » Καὶ ἐπάγει λέγων· ι Ποτήριον σωτηρίου λήψομαι, καὶ τὸ ὄνομα Κυρίου ἐπικαλέσομαι. — Ποτήριον δὲ σωτηρίου › ἔθος ὀνομάζεσθαι τὸ μαρτύριον (15), ὡς ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ το μαρτύριον. τὸ σωτήριον, σωτηρία, ORIGENIS sumens eumque cognoscens illorum vere fratrem esse qui dolores ejusmodi nihili facerent, idemque ac illos propositum servare, alia via aggressus est, putans eum et verbis hortando persuadere posse et cum juramento affirmando se divitem et beatum facturum et translatum a patriis legibus amicum habiturum, et negotia regia ei crediturum ., Cumn autem nihil proficeret, ac ne ab initio quidem at- tenderet adolescens, quippe sermonibus a propo- sito suo plane alienis, vocavit matrem et suadebat ei ut adolescenti consilium daret ad salutem 68. Quæ cuin promisisset suasuram se filio suo quæ vellet, irridens tyrannum › multa filio de pa- tientia verba fecit, adeo ut juvenis intenta supplicia non exspectaret, sed præverteret, et tortores pro- vocaret dicens : Quid cunctamnini, quid cessatis? obedimus legi a Deo datæ; divinis sermonibus con- traria edicta admitti non debent. Quinetiam veluti rex aliquis qui de subditis imperio suo ediceret, judicium in tyrannum illum proposuit judex potius quam reus, et dixit fore ut quoniam cœlestibus pueris manus intulerat, omnipotentis Dei et om- nia inspicientis judicium non effugeret 70. > cruciatus et neces bono animo ferentem propier divinas spes; ros enim pietatis et aura sanctitatis non sinebat in visceribus ejus accendi ignem illum materni amoris quo matres multæ velut in gravis- simis malis deflagrassent. Arbitror me utilissime ad propositum hæc breviter e Scriptura proposuisse ut videamus quid adversus cruciatus acerbissimos et gravissima tormenta possit pietas et amor Dei quovis amore longe potentior. cum Deo agendi libertatem tribuat, et hinc cognosci potest. Cum vinci nolit qui sanctus est, velitque beneficia rependere quibus eum Deus prævenit, quærit quid Domino faciat pro universis quæ ab illo accepit; nec aliud quid- quam invenit quod possit homo gratus Deo red- dere ceu æquale beneficiis, quam in martyrio mori. Scriptum est enimn: c Quid retribuam Do- mino pro omnibus quæ retribuit mihi? » Et addit : • Calicem salutaris accipiam, et nomen Domini invocabo 1. » Solet autem martyrium e calix salu- taris vocari, ut in Evangelio reperimus. Cum « Il Mach. v, 24. Ibid. 25. Ibid. 27. factus creaturæ, eam ad similitudinem quæ in se est reducit. » WETSTENIUS. quasi compendio;, aut legendum, scile, prudenter. B C D Ibid. 35. Psal. cxv, 12. Poculum salutaris, inquit Wetstenius, Origenes non dicit per Hebraismuin, genitivo sub- stantivi pro adjectivo sumpto: quemadmodum vulgo vertunt, poculum salutis accipiam, id est salutare; seal salutare, usurpatur vice substan- tivi et hic iterum abstractum pro concreto, nempe Servatore ipso. Ita Simeon complexus Chri- stum Domini natum Luc. 11, 20: "Ott eldov oi 87- 26. Denique adolescentiorem Antiochus in manus A 27. llorum etiam matrem videre erat fliorum 28. Quale vero sit martyrium et quantam (8) 'Αλλ' ἐφόδοις. Leg., ἄλλαις ἐφόδοις. (9) Επιδειξαμένη. Forte scrib., ἐπιδεξαμένη. (10) Οὐρανίους. Ms. codex mendose, οὐρανούς. (11) Ευψύχως. Ms., ευτυχως, corrupte. (12) Επιτεμόνος. Forte scribendum, ἐπιτεμό (15) Ποτήριον δὲ σωτηρίου ἔθος ὀνομάζεσθαι τὸ
PG 11:597ἀλλὰ καὶ ὡσπερεὶ βασιλεὺς ἀποφαινόμενος κατὰ τῶν ὑπ’ αὐτῷ δικαζομένων ἀπεφήνατο κρίσιν τὴν κατὰ τοῦ τυράννου, δικάζων μᾶλλον αὐτὸν ἤπερ δικαζόμενος· καὶ ἔφασκεν, ὡς ἄρα ἐπὶ τοὺς οὐρανίους παῖδας ἀράμενος χεῖρας, οὐκ ἐκφεύξεται τὴν τοῦ παντοκράτορος ἐπόπτου θεοῦ κρίσιν. Ἦν δὲ τότε τὴν μητέρα τῶν τοσούτων ἰδεῖν εὐψύχως φέρουσαν διὰ τὰς ἐπὶ τὸν θεὸν ἐλπίδας τοὺς πόνους καὶ τοὺς θανάτους τῶν υἱῶν· δρόσοι γὰρ εὐσεβείας καὶ πνεῦμα ὁσιότητος οὐκ εἴων ἀνάπτεσθαι ἐν τοῖς σπλάγχνοις αὐτῆς τὸ μητρικὸν καὶ ἐν πολλαῖς ἀναφλεγόμενον ὡς ἐπὶ βαρυτάτοις κακοῖς πῦρ. νομίζω δὲ καὶ ταῦτα χρησιμώτατα πρὸς τὸ προκείμενον ἐπιτεμόμενος ἀπὸ τῆς γραφῆς παρατεθεῖσθαι· ἵν’ ἴδωμεν, ὅσον δύναται κατὰ τῶν τραχυτάτων πόνων καὶ τῶν βαρυτάτων βασάνων εὐσέβεια καὶ τὸ πρὸς θεὸν φίλτρον παντὸς φίλτρου καθ’ ὑπερβολὴν πλεῖον δυνάμενον. τούτῳ δὲ τῷ πρὸς θεὸν φίλτρῳ ἀνθρωπίνη ἀσθένεια οὐ συμπολιτεύεται ὑπερόριος ἀφ’ ὅλης τῆς ψυχῆς ἐλαυνομένη καὶ οὐδὲ κατὰ ποσὸν ἐνεργεῖν δυναμένη, ὅπου ἐστὶν ὁ οἷός τε εἰπεῖν· ἰσχύς μου καὶ ὕμνησίς μου ὁ κύριος καὶ πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ κυρίῳ ἡμῶν.εὕρομεν· ἡνίκα γὰρ μείζονος ὠρέγοντο τιμῆς οἱ θέ- λοντες ἐκ δεξιῶν καὶ ἐξ εὐωνύμων καθεσθῆναι τῷ Ἰησοῦ ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ, φησὶ πρὸς αὐτοὺς ὁ Κύριος • Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὅ ἐγὼ πίνω; » ποτήριον λέγων τὸ μαρτύριον· ὅπερ ἐστὶ σαφὲς καὶ ἐκ τοῦ· ι Πάτερ, εἰ δυνατόν (14), παρένεγκε το που τήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ· πλὴν οὐ τί ἐγὼ θέλω, ἀλλὰ τί σύ, ο Πλὴν μανθάνομεν ὅτι συγκαθιεῖ (15) καὶ συμβασιλεύσει, καὶ συνδικάσει τῷ βασιλεῖ τῶν βασι- λευόντων ὁ πιὼν τὸ ποτήριον ἐκεῖνο, ὅπερ ἔπιεν ὁ Ἰησοῦς· τοῦτ᾽ οὖν ἐστι τὸ τοῦ σωτηρίου ποτήριον, ὅπερ ὁ λαβὼν ἐπικαλέσεται τὸ ὄνομα Κυρίου· · Πᾶς δὲ ὅς ἐὰν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα Κυρίου, σω- θήσεται. » ᾿Αλλὰ εἰκός τινα διὰ τὸ, « Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, ο μὴ ἀκρι- Β σώσαντα τὸ βούλημα τῆς Γραφῆς, νομίζειν, ὅτι οἱονεὶ καὶ Σωτὴρ ἐδειλίασε παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρόν· ἐκείνου δὲ δειλιάσαντος, εἴποι τις ἂν, τίς γενναῖος εἶσαεί ; Πρῶτον δὲ πευσόμεθα τῶν ταῦτα περὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπολαμβανόντων, εἰ ἐλάττων ἦν τοῦ λέγον- τος ο Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι ; Κύριος ὑπερασπιστής τῆς ζωῆς μου· ἀπὸ τίνος δειλιάσω; Ἐν τῷ ἐγγίζειν ἐπ' ἐμὲ κακοῦν τας τοῦ φαγεῖν τὰς σάρκας μου, οἱ θλίβοντές με, καὶ οἱ ἐχθροί μου, αὐτοὶ ἠσθένησαν, καὶ ἔπεσον· ἐὰν πα- ρατάξηται ἐπ' ἐμὲ παρεμβολή, οὐ φοβηθήσεται ἡ καρδία μου, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Τάχα δὲ οὐδὲ ἄλλου τινός ἐστι ταῦτα ἐν τῷ Προφήτῃ λεγόμενα τὰ ῥήματα ἢ τοῦ Σωτῆρος διὰ τὸν ἀπὸ τοῦ Πατρὸς φωτισμὸν καὶ τὴν ἀπ' αὐτοῦ σωτηρίαν, οὐδένα φοβουμένου, καὶ διὰ τὸν ὑπερασπισμόν, ὃν ὑπερήσπιζεν αὐτοῦ ὁ Θεὸς, ἀπὸ μηδενός δειλιώντος. Τούτου δὲ καὶ ἡ καρδία ούτ δαμῶς ἐφοβεῖτο, παρατασσομένης ἐπ' αὐτὸν ὅλης τῆς του Σατανά παρεμβολῆς· ἤλπιζε δὲ καὶ ἐπὶ τῇ (16) πεπληρωμένη ἱερῶν δογμάτων αὐτοῦ καρδία, ἐπαν- ισταμένου αὐτῷ πολέμου. Οὐ κατὰ τὸν αὐτὸν τοίνυν ἐστὶ καὶ κατὰ δειλίαν λέγειν τό· ι Πάτερ, εἰ δυνα τόν (17) ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον θαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου • τὸν Σωτῆρα, τὸ τοῦ Σωτῆρος ποτήριον, « Την συμπλήρωσιν τοῦ ἰδίου πάθους ποτήριον κέκληκε καταχρηστικῶς, ὅτε ἐκπιεῖν καὶ ἐκτελέσαι μόνον ἐχρὴν αὐτό, ο δυντόν. καθίη. - δειλίαν λέγειν τὸ, Πάτερ, εἰ δυνατόν. Τὴν σωτήριον οἰκονομίαν οὐκέτι μέλο λειν, οὐδὲ βραδύνειν, ἀλλ' ὡς ἡ δύναμις ἰσχύειν ἤθε λεν· οὐ δειλιῶν, ὡς οἴονταί τινες τῶν μὴ νοησάντων τίνα τρόπον εἶπεν· Πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελ θέτω τὸ ποτήριον τοῦτο, — ἀλλὰ θαῤῥαλεώτατα ἐπὶ τὸν ἀγῶνα ἀποδυόμενος. Οὐκ ἦν οὖν κατὰ τὸν ἀπὸ καρτε- ρίας παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπήσαντα, καὶ ἀπὸ πραότ . EXHORTATIO AD MARTYRIUM. et a sinistris Jesu in ipsius regno sedere volebant, ait illis Dominus: Potestis bibere calicem queni ego bibo * ? » calicem vocans martyrium : quod et ex illo manifestum est : • Pater, si possibile est, transfer calicem istum -a me; verumtamen non quod ego volo, sed quod tu 78. » Discimus itaque simul cum rege regum sessurum et regnaturum et judicaturum illum esse qui hunc calicem biberit quem bibit Jesus. Hic igitur est calix salutaris, quem qui acceperit, invocabit nomen Domini. Oun- nis autem quicunque invocaverit nomen Domini, salvus erit ". , A enim majorem appeterent honorem qui a dextris G C si possibile est, transeat a me calix iste, o non per- penso Scripturæ sensu, Servatorem sub passionis tempus minus fortiter se habuisse putaverit: illo autem timente, dicet aliquis, quis semper fortis erit? Primum autem interrogabimus eos qui de Salvatore hac suspicantur, an minor fuerit eo qui dicebat: Dominus illuminatio mea et salus mea, quem tinebo? Dominus protector vitæ meæ, a quo trepidabo ? Dum appropiant super me nocentes ut edant carnes meas, qui tribulant me inimici mei, ipsi infirmati sunt et ceciderunt; si consistant ad- versum me castra, non timebit cor meum ', . et reliqua. Forte autem non alterius sunt a Propheta relata verba, quam Servatoris ipsius qui propter illuminationem et salutem quam a Patre accepit, nihil timet ; quique propter protectionem qua pro- legit eum Deus, a nullo trepidat. Hujus et cor ne- quaquam timuit, cum adversus eum tota Satanæ castra consisterent: sperabat etiam in Deo cor ejus sacra doctrina plenum, cum bellum adversus eum insurgeret. Ejusdem igitur non est timide di- cere: « Pater, si possibile est, transeat a me calix iste, » et fortiter pronuntiare : c Si consistant adl- versum me castra, non timebit cor meum. › Ne Joel. 11, 32; Rom. x, 13. ” Psal. xxvi, 1, 2, 3. * Matth. xx, 21, 22. * Matth. xxvi, 39. viderunt oculi mei Salutare tuum, hoc est, tuum illum salutis san- clorum auctorem, Servatorem, eod. cap. v. 11. Consule Hugonem Grotium in hunclocum. Est igitur poculum salutaris idem Origeni quod calix Servatoris, sive Domini Jesu. Quo pertinet quidquid disserit de calice passionis Christi; et quod eumdem bibere vel gustare, tum honorificum, tum salutare sit, atque ad maximam gloriam faciat genuinorum ipsius discipuloruin, puta confessorum et veritatis testium » sive martyrum, Rom. viii, ; nec opus pluribus, cum liquidissime infra exponal Servatoris poculum,(Psal.cxv), denotare martyrum mortem, quia propter Christum Servatorem mortem oppetunt. Idem significant præ- sentia verba: Poculum salutaris nominari mar- tyrium. » Origenes tract. Matth. multis hoc tra- dit. Gregor. Magn. ib. ut Dialog., postquam verba Christi : Potestis bibere calicem, etc., attulit, addit: Quid autem calicis nomen, nisi passionis poculum signat ? » Clemens Alex. Pedag. 1. i, c. 6, 1.77 : Proprie passionis complem D tum abusive poculum appellavit, quando eam hau- rire et perficere solum oportebat. Vide Basilium in Psalin. cxvI. Negat Chri- stum timuisse, cum deprecaretur calicem. Sic tom. ult. in Joan. : Salutarem dispensationem nec irritam fieri aut retardare voluit, sed pro vi- rili efficacem esse, non timens (ut nonnulli opinan- tur, non intelligentes qua ratione dixerit: Pater, si possibile est, transeat calix iste), sed plena fiducia ad certamen sese accingens. Idem lib. VII contra Celsum, num. : 29. Sed aliquis forte propter hæc verba : « Pater, (14) Δυνατόν. In ms. codice vitiose legitur, (15) Συγκαθιεῖ. Cod. ms. perperam habet, συγ (16) 'Επὶ τῇ. Legendum videtur, ἐπὶ Θεῷ. (17) Οὐ κατὰ τὸν αὐτὸν τοίνυν ἐστὶ καὶ κατὰ
PG 11:598Ὁποῖον δ’ ἐστὶ τὸ μαρτύριον καὶ πόσην παῤῥησίαν ἐμποιοῦν πρὸς τὸν θεὸν, καὶ ἐντεῦθεν ἔστι καταμαθεῖν. φιλότιμός τις ὁ ἅγιος ὢν καὶ ἀμείψασθαι θέλων τὰς φθασάσας εἰς αὐτὸν εὐεργεσίας ἀπὸ θεοῦ ζητεῖ, τί ἂν ποιήσαι τῷ κυρίῳ περὶ πάντων ὧν ἀπ’ αὐτοῦ εἴληφε· καὶ οὐδὲν ἄλλο εὑρίσκει οἱονεὶ ἰσόῤῥοπον ταῖς εὐεργεσίαις δυνάμενον ἀπὸ ἀνθρώπου εὐπροαιρέτου ἀποδοθῆναι θεῷ, ὡς τὴν ἐν μαρτυρίῳ τελευτήν. γέγραπται γὰρ ἐν τῷ ἑκατοστῷ καὶ πέμπτῳ καὶ δεκάτῳ ψαλμῷ τὰ μὲν τῆς ἐπαπορήσεως οὕτως· τί ἀνταποδώσω τῷ κυρίῳ περὶ πάντων ὧν ἀνταπέδωκέ μοι; τὰ δὲ τῆς πρὸς αὐτὴν ἀπαντήσεως εἰπόντος· τί ἀνταποδώσει τῷ κυρίῳ περὶ πάντων ὧν ἀπ’ αὐτοῦ εἴληφεν ὁ λέγων, οὕτως εἰρημένα· ποτήριον σωτηρίου λήψομαι καὶ τὸ ὄνομα κυρίου ἐπικαλέσομαι. ποτήριον δὲ σωτηρίου ἔθος ὀνομάζεσθαι τὸ μαρτύριον, ὡς ἐν τῷ εὐαγγελίῳ εὕρομεν. ἡνίκα γὰρ μείζονος ὀρέγονται τιμῆς οἱ θέλοντες ἐκ δεξιῶν καὶ ἐξ εὐωνύμων καθεσθῆναι τῷ Ἰησοῦ ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ, φησὶ πρὸς αὐτοὺς ὁ κύριος· δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω; ποτήριον λέγων τὸ μαρτύριον. ὅπερ ἐστὶ σαφὲς καὶ ἐκ τοῦ·εὕρομεν· ἡνίκα γὰρ μείζονος ὠρέγοντο τιμῆς οἱ θέ- λοντες ἐκ δεξιῶν καὶ ἐξ εὐωνύμων καθεσθῆναι τῷ Ἰησοῦ ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ, φησὶ πρὸς αὐτοὺς ὁ Κύριος • Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὅ ἐγὼ πίνω; » ποτήριον λέγων τὸ μαρτύριον· ὅπερ ἐστὶ σαφὲς καὶ ἐκ τοῦ· ι Πάτερ, εἰ δυνατόν (14), παρένεγκε το που τήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ· πλὴν οὐ τί ἐγὼ θέλω, ἀλλὰ τί σύ, ο Πλὴν μανθάνομεν ὅτι συγκαθιεῖ (15) καὶ συμβασιλεύσει, καὶ συνδικάσει τῷ βασιλεῖ τῶν βασι- λευόντων ὁ πιὼν τὸ ποτήριον ἐκεῖνο, ὅπερ ἔπιεν ὁ Ἰησοῦς· τοῦτ᾽ οὖν ἐστι τὸ τοῦ σωτηρίου ποτήριον, ὅπερ ὁ λαβὼν ἐπικαλέσεται τὸ ὄνομα Κυρίου· · Πᾶς δὲ ὅς ἐὰν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα Κυρίου, σω- θήσεται. » ᾿Αλλὰ εἰκός τινα διὰ τὸ, « Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, ο μὴ ἀκρι- Β σώσαντα τὸ βούλημα τῆς Γραφῆς, νομίζειν, ὅτι οἱονεὶ καὶ Σωτὴρ ἐδειλίασε παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρόν· ἐκείνου δὲ δειλιάσαντος, εἴποι τις ἂν, τίς γενναῖος εἶσαεί ; Πρῶτον δὲ πευσόμεθα τῶν ταῦτα περὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπολαμβανόντων, εἰ ἐλάττων ἦν τοῦ λέγον- τος ο Κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι ; Κύριος ὑπερασπιστής τῆς ζωῆς μου· ἀπὸ τίνος δειλιάσω; Ἐν τῷ ἐγγίζειν ἐπ' ἐμὲ κακοῦν τας τοῦ φαγεῖν τὰς σάρκας μου, οἱ θλίβοντές με, καὶ οἱ ἐχθροί μου, αὐτοὶ ἠσθένησαν, καὶ ἔπεσον· ἐὰν πα- ρατάξηται ἐπ' ἐμὲ παρεμβολή, οὐ φοβηθήσεται ἡ καρδία μου, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Τάχα δὲ οὐδὲ ἄλλου τινός ἐστι ταῦτα ἐν τῷ Προφήτῃ λεγόμενα τὰ ῥήματα ἢ τοῦ Σωτῆρος διὰ τὸν ἀπὸ τοῦ Πατρὸς φωτισμὸν καὶ τὴν ἀπ' αὐτοῦ σωτηρίαν, οὐδένα φοβουμένου, καὶ διὰ τὸν ὑπερασπισμόν, ὃν ὑπερήσπιζεν αὐτοῦ ὁ Θεὸς, ἀπὸ μηδενός δειλιώντος. Τούτου δὲ καὶ ἡ καρδία ούτ δαμῶς ἐφοβεῖτο, παρατασσομένης ἐπ' αὐτὸν ὅλης τῆς του Σατανά παρεμβολῆς· ἤλπιζε δὲ καὶ ἐπὶ τῇ (16) πεπληρωμένη ἱερῶν δογμάτων αὐτοῦ καρδία, ἐπαν- ισταμένου αὐτῷ πολέμου. Οὐ κατὰ τὸν αὐτὸν τοίνυν ἐστὶ καὶ κατὰ δειλίαν λέγειν τό· ι Πάτερ, εἰ δυνα τόν (17) ἐστι, παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον θαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου • τὸν Σωτῆρα, τὸ τοῦ Σωτῆρος ποτήριον, « Την συμπλήρωσιν τοῦ ἰδίου πάθους ποτήριον κέκληκε καταχρηστικῶς, ὅτε ἐκπιεῖν καὶ ἐκτελέσαι μόνον ἐχρὴν αὐτό, ο δυντόν. καθίη. - δειλίαν λέγειν τὸ, Πάτερ, εἰ δυνατόν. Τὴν σωτήριον οἰκονομίαν οὐκέτι μέλο λειν, οὐδὲ βραδύνειν, ἀλλ' ὡς ἡ δύναμις ἰσχύειν ἤθε λεν· οὐ δειλιῶν, ὡς οἴονταί τινες τῶν μὴ νοησάντων τίνα τρόπον εἶπεν· Πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελ θέτω τὸ ποτήριον τοῦτο, — ἀλλὰ θαῤῥαλεώτατα ἐπὶ τὸν ἀγῶνα ἀποδυόμενος. Οὐκ ἦν οὖν κατὰ τὸν ἀπὸ καρτε- ρίας παρὰ ταῖς μάστιξι σιωπήσαντα, καὶ ἀπὸ πραότ . EXHORTATIO AD MARTYRIUM. et a sinistris Jesu in ipsius regno sedere volebant, ait illis Dominus: Potestis bibere calicem queni ego bibo * ? » calicem vocans martyrium : quod et ex illo manifestum est : • Pater, si possibile est, transfer calicem istum -a me; verumtamen non quod ego volo, sed quod tu 78. » Discimus itaque simul cum rege regum sessurum et regnaturum et judicaturum illum esse qui hunc calicem biberit quem bibit Jesus. Hic igitur est calix salutaris, quem qui acceperit, invocabit nomen Domini. Oun- nis autem quicunque invocaverit nomen Domini, salvus erit ". , A enim majorem appeterent honorem qui a dextris G C si possibile est, transeat a me calix iste, o non per- penso Scripturæ sensu, Servatorem sub passionis tempus minus fortiter se habuisse putaverit: illo autem timente, dicet aliquis, quis semper fortis erit? Primum autem interrogabimus eos qui de Salvatore hac suspicantur, an minor fuerit eo qui dicebat: Dominus illuminatio mea et salus mea, quem tinebo? Dominus protector vitæ meæ, a quo trepidabo ? Dum appropiant super me nocentes ut edant carnes meas, qui tribulant me inimici mei, ipsi infirmati sunt et ceciderunt; si consistant ad- versum me castra, non timebit cor meum ', . et reliqua. Forte autem non alterius sunt a Propheta relata verba, quam Servatoris ipsius qui propter illuminationem et salutem quam a Patre accepit, nihil timet ; quique propter protectionem qua pro- legit eum Deus, a nullo trepidat. Hujus et cor ne- quaquam timuit, cum adversus eum tota Satanæ castra consisterent: sperabat etiam in Deo cor ejus sacra doctrina plenum, cum bellum adversus eum insurgeret. Ejusdem igitur non est timide di- cere: « Pater, si possibile est, transeat a me calix iste, » et fortiter pronuntiare : c Si consistant adl- versum me castra, non timebit cor meum. › Ne Joel. 11, 32; Rom. x, 13. ” Psal. xxvi, 1, 2, 3. * Matth. xx, 21, 22. * Matth. xxvi, 39. viderunt oculi mei Salutare tuum, hoc est, tuum illum salutis san- clorum auctorem, Servatorem, eod. cap. v. 11. Consule Hugonem Grotium in hunclocum. Est igitur poculum salutaris idem Origeni quod calix Servatoris, sive Domini Jesu. Quo pertinet quidquid disserit de calice passionis Christi; et quod eumdem bibere vel gustare, tum honorificum, tum salutare sit, atque ad maximam gloriam faciat genuinorum ipsius discipuloruin, puta confessorum et veritatis testium » sive martyrum, Rom. viii, ; nec opus pluribus, cum liquidissime infra exponal Servatoris poculum,(Psal.cxv), denotare martyrum mortem, quia propter Christum Servatorem mortem oppetunt. Idem significant præ- sentia verba: Poculum salutaris nominari mar- tyrium. » Origenes tract. Matth. multis hoc tra- dit. Gregor. Magn. ib. ut Dialog., postquam verba Christi : Potestis bibere calicem, etc., attulit, addit: Quid autem calicis nomen, nisi passionis poculum signat ? » Clemens Alex. Pedag. 1. i, c. 6, 1.77 : Proprie passionis complem D tum abusive poculum appellavit, quando eam hau- rire et perficere solum oportebat. Vide Basilium in Psalin. cxvI. Negat Chri- stum timuisse, cum deprecaretur calicem. Sic tom. ult. in Joan. : Salutarem dispensationem nec irritam fieri aut retardare voluit, sed pro vi- rili efficacem esse, non timens (ut nonnulli opinan- tur, non intelligentes qua ratione dixerit: Pater, si possibile est, transeat calix iste), sed plena fiducia ad certamen sese accingens. Idem lib. VII contra Celsum, num. : 29. Sed aliquis forte propter hæc verba : « Pater, (14) Δυνατόν. In ms. codice vitiose legitur, (15) Συγκαθιεῖ. Cod. ms. perperam habet, συγ (16) 'Επὶ τῇ. Legendum videtur, ἐπὶ Θεῷ. (17) Οὐ κατὰ τὸν αὐτὸν τοίνυν ἐστὶ καὶ κατὰ
PG 11:599πάτερ εἰ δυνατὸν παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ’ ἐμοῦ· πλὴν οὐ τί ἐγὼ θέλω ἀλλὰ τί σύ. πλὴν μανθάνομεν ὅτι συγκαθίσει καὶ συμβασιλεύσει καὶ συνδικάσει τῷ βασιλεῖ τῶν βασιλευόντων ὁ πιὼν τὸ ποτήριον ἐκεῖνο, ὅπερ ἔπιεν ὁ Ἰησοῦς. τοῦτ’ οὖν ἐστι τὸ τοῦ σωτηρίου ποτήριον, ὅπερ ὁ λαβὼν ἐπικαλέσεται τὸ ὄνομα κυρίου· πᾶς δὲ ὃς ἂν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα κυρίου σωθήσεται. Ἀλλὰ εἰκός τινα διὰ τό· πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο μὴ ἀκριβώσαντα τὸ βούλημα τῆς γραφῆς νομίζειν ὅτι οἱονεὶ καὶ ὁ σωτὴρ ἐδειλίασε παρὰ τὸν τοῦ πάθους καιρόν· ἐκείνου δὲ δειλιάσαντος, εἴποι τις ἂν, ὅτι τίς γενναῖος εἰς ἀεί; πρῶτον δὲ πευσόμεθα τῶν ταῦτα περὶ τοῦ σωτῆρος ὑπολαμβανόντων, εἰ ἐλάττων ἦν τοῦ λέγοντος· κύριος φωτισμός μου καὶ σωτήρ μου, τίνα φοβηθήσομαι; κύριος ὑπερασπιστὴς τῆς ζωῆς μου, ἀπὸ τίνος δειλιάσω; ἐν τῷ ἐγγίζειν ἐπ’ ἐμὲ κακοῦντας τοῦ φαγεῖν τὰς σάρκας μου οἱ θλίβοντές με καὶ οἱ ἐχθροί μου αὐτοὶ ἠσθένησαν καὶ ἔπεσον. ἐὰν παρατάξηται ἐπ’ ἐμὲ παρεμβολὴ, οὐ φοβηθήσεται ἡ καρδία μου.τοῦτο· » καὶ ἀπὸ ἀνδρείας φάσκειν· Ἐὰν παρα τάξηται ἐπ' ἐμὲ παρεμβολή, οὐ φοβηθήσεται ἡ καρ δία μου. » Μήποτ' οὖν λανθάνῃ τι ἡμᾶς ἐν τῷ τόπῳ, καὶ ἐπιστήσεις τῷ παρὰ τοῖς τρισὶν εἰρημένῳ δει- κτικῷ τοῦ ποτηρίου. Ὁ μὲν γὰρ Ματθαῖος ἀνέγραψε λέγοντα τὸν Κύριον Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρ ελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο· ὁ δὲ Λουκᾶς· • Πάτερ, εἰ βούλει, παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ·, ὁ δὲ Μάρκος· ὁ Πατήρ δι νατά σοι πάντα· παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ. » "Ορα τοίνυν εἰ δύνασαι, παντὸς μαρτυρίου καθ᾽ ὁποιανοῦν πρόφασιν ἐξόδου μαρτυρίου καλουμέ νου, τοῦτο φάσκειν, ὅτι οὐ τὸ γένος τοῦ μαρτυ- ρίου (18) παρητεῖτο, λέγων· « Παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο » (ἔφασκε γὰρ ἂν, Παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ· τὸ ποτήριον), ἀλλὰ τάχα τὸ εἶδος τόδε. Καὶ πρόσχες, εἰ δυνατὸν ἐνορῶντα τὸν Σωτῆρα τοῖς εἴδε σιν, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, τῶν ποτηρίων, καὶ τοῖς δι' ἕκαστον γενομένοις ἂν, καὶ καταλαμβάνοντα μετά τινος βαθυτάτης σοφίας τὰς διαφοράς, τόδε τὸ εἶδος τῆς ἐξόδου παραιτείσθαι τοῦ μαρτυρίου, ἄλλα δὲ τάχα βαρύτερον αἰτεῖν λεληθότως, ἵνα καθολικώτερόν τι καὶ ἐπὶ πλείους φθάνον εὐεργέτημα ἀνυσθῇ δι' ἐτέ- ρου ποτηρίου. Οπερ οὐδέπω ἦν θέλημα τοῦ Πατρὸς γενέσθαι σοφώτερον παρὰ τὸ βούλημα τοῦ Υἱοῦ,(19) καὶ παρ' ὁ ἑώρα ὁ Σωτὴρ, ὁδῷ καὶ τάξει οἰκονομοῦντος τὰ πράγματα. Σαφῶς δὲ ἐν Ψαλμοῖς τὸ τοῦ Σωτῆρος ποτήριον ὁ τῶν μαρτύρων (20) ἐστὶ θάνατος. Διόπερ τῷ, « Ποτήριον σωτηρίου λήψομαι, καὶ τὸ ὄνομα Κυ- Α ρίου ἐπικαλέσομαι, ν ἐπιφέρεται τό· « Τίμιος ἐναντίον Κυρίου ὁ θάνατος τῶν ὁσίων αὐτοῦ. » Τίμιος τοίνυν ἡμῖν ἐπέρχεται θάνατος, ὡς ὁσίοις τοῦ Θεοῦ καὶ οὐκ ἀναξίοις, οὐκ ἐν τῷ κοινὸν, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, καὶ ἀργὸν θεοσεβείας θάνατον ἀποθανεῖν, ἀλλά τινος ἐξαίρετον, τὸν διὰ Χριστιανισμὸν καὶ εὐσέβειαν. το τητος πάντα ὑπομένοντα τὰ παρὰ τῶν ἐμπαιζόντων προσαγόμενα, εἰρηκέναι ἀπὸ ἀγεννείας ὡς οίονται τίνες) καὶ τὸ, Πάτερ, εἰ δυνατόν. • Ὁ εἰπὼν πρὸ τοῦ θανεῖν περὶ θανάτου, κἂν διὰ τὸ μὴ ὑπο- ληφθῆναι ψευστὴν αὐτὸν, οὐκ ἠδύνατο εὔξασθαι παρ- ελθεῖν τὸ ποτήριον, ἀλλὰ προκαλεῖται διὰ τοῦ τοιού- του τρόπου τὸν ἀντίδικον, ἵνα, ἐκείνου ὑπολαβόντος δεδιέναι τὸν Σωτῆρα τὸν θάνατον, ἐπαγάγῃ αὐτῷ θάνατον εἰς σωτηρίαν τοῖς θνήσκουσι διὰ τῆς οἰκο νομίας. « Ὑπομνησθῶμεν δὲ καὶ ὧν ἡμαρτήκαμεν· καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἄφεσιν ἁμαρτημάτων χωρίς Βαπτίσματος λα βεῖν (21)· καὶ ὅτι οὐκ ἔστι δυνατὸν κατὰ τοὺς εὐαγ 13. μαρτυρίων. Βαπτίσματος λαβεῖν. ιν ORIGENIS B • 'A667, quid igitur nos lateat hoc loco, demonstrativumn calicis pronomen quod a tribus evangelistis expres- sum est, observabis. Matthæus enim scripsit dicen- tem Dominum : « Pater mi, si possibile est, trans- eat a me calix iste "; » Lucas vero : Pater, si vis, transfer calicem istum a me ;, Marcus au- tem : « Abba Pater, omnia tibi possibilia sunt; transfer calicem hunc a me 7. Vide igitur, an cum omne martyrium vocetur ab illo martyrium, quacunque ex causa hinc discederet, dicere possis, non genus martyrii eum recusasse, cum diceret : • Transeat a me calix iste (dixisset enim, Transeat a me calix), sed forte speciem illam refugisse. Et attende an dici possit Salvatorem varias, ut ita di- cam, calicum inspicientem species, et quæ ex uno quoque sequerentur, eorumque differentias altissima quadam sapientia deprehendentem, hanc per mar- tyrium exitus speciem recusasse, et aliam fortasse graviorem tacite postulasse, ut per alium calicem universalius aliquod et ad plures pertingens bene- ficium perficeret. Quod ut fieret nonduin conce- debat sapientior voluntate Filii voluntas Patris, aliter ac videbat Salvator, via et ordine res admi- nistrantis. Aperte autem in Psalmis Salvatoris ca- lix martyrum mors est. Quare his verbis: ‹ Calicem salutaris accipiam, et nomen Domini invocabo, › subduntur ista : • Pretiosa in conspectu Domini mors sanctorum ejus 79-80. » Pretiosa igitur nobis ad- venit mors, ut sanctis Dei, nec illo indignis, cum non communi, ut ita dicam, et pietate vacua C morte, sed eximia illa defungimur quæ pro- pter Christianam religionem pietatemque in- f rtur. posse remissionem peccatorum sine Baptismate accipi: nos autem juxta evangelicas leges iterum D Matth. xxvΙ, 39. Luc. xx11, 42. Marc. xiv, Qui igitur prae fortitudine tacuit in supplicio, qui omnia sibi a suis derisoribus inflicta sustinuit, is non præ ignavia, ut opinantur nonnulli, dixit istud : Pater, si possibile est. Idem passim inculcat, quia nequissimus Celsus sæpius hoc objicit. Adi libr. contra Celsum, num. 24, : Epiphanius in Anchorato, ait: Qui ante mortem dixit de morte (vel ob hoc ipsum ne deprehenderetur mendax) non potuit precari, ut transiret poculum, sed provocat per hunc modum suum adversarium: quo, illo opi- mante timere Salvatorem mortem, induceret ipsi mortem, add salutem morientibus, per dispensatio- nem. » WESTENIUS. qua scripsit lib. n contra Celsum, num. et lib. vii contra eundem, num 85. Tertullianus, De bapt., c. 12: • Præscribitur nemini sine baptismo competere sa- futem, ex illa maxime pronuntiatione Domini, qui ait : Nisi natus ex aqua quis erit, non habet vitam. Ambrosius, I. De iis, qui mysteriis initiantur, c. 4: ‹ Credit etiam catechumenus in crucem Domini Jesu, qua et ipse signatur; sed, nisi baptizatus fue- rit in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti, re- missionem non potest accipere peccatorum, nec spiritalis gratiæ munus haurire. » Remittit tamen alibi de hoc rigore Ambrosius Consolat, de obilu Valentiniani, ut. : • Audio vos dolere, quod non acceperit sacramenta Baptismatis. Dicite mihi, quid aliud in nobis est voluntas, nisi petitio? Non habet ergo gratiam, quam desideravit? Non habet, quam poposcit ? Certe quia poposcit, accepit. Si martyres, qui catechumeni fuerint, suo abluuntur sanguine, et hunc sua pietas abluit et voluntas. » Augustin. I. cont. Donatist., c. : < lnvenio non tantum passionem pro nomine Christi, id, quod ex baptismo deerat, posse supplere; sed etiam &– dem conversionemque cordis, si forte ad celebrau- dum mysterium Baptismi in angustiis temporuin 50. Meminerimus etiam nos peccasse, nec 293 (18) Οὐ τὸ γένος τοῦ μαρτυρίου, clc. Confer (19) Vide lib. 11 Origenian., q. 2. 36. 19.86 Psal. cxV, (20) Μαρτύρων. In codice ms. corrupte legitur, (21) Οὐκ ἔστιν ἄφεσιν ἁμαρτημάτων χωρίς
PG 11:600ἐὰν ἐπαναστῇ ἐπ’ ἐμὲ πόλεμος, ἐν ταύτῃ ἐγὼ ἐλπιῶ. τάχα δὲ οὐδὲ ἄλλου τινός ἐστι ταῦτα ἐν τῷ προφήτῃ λεγόμενα τὰ ῥήματα ἢ τοῦ σωτῆρος διὰ τὸν ἀπὸ τοῦ πατρὸς φωτισμὸν καὶ τὴν ἀπ’ αὐτοῦ σωτηρίαν οὐδένα φοβουμένου καὶ διὰ τὸν ὑπερασπισμὸν, ὃν ὑπερήσπιζεν αὐτοῦ ὁ θεὸς, ἀπὸ μηδενὸς δειλιῶντος. τούτου δὲ καὶ ἡ καρδία οὐδαμῶς ἐφοβεῖτο παρατασσομένης ἐπ’ αὐτὸν ὅλης τῆς τοῦ σατανᾶ παρεμβολῆς· ἤλπιζε δὲ καὶ ἐπὶ θεῷ πεπληρωμένη ἱερῶν δογμάτων αὐτοῦ καρδία ἐπανισταμένου αὐτῷ πολέμου. οὐ κατὰ τὸν αὐτὸν τοίνυν ἔστι καὶ κατὰ δειλίαν λέγειν τό· πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο καὶ ἀπὸ ἀνδρείας φάσκειν· ἐὰν παρατάξηται ἐπ’ ἐμὲ παρεμβολὴ, οὐ φοβηθήσεται ἡ καρδία μου. μή ποτ’ οὖν λανθάνῃ τι ἡμᾶς ἐν τῷ τόπῳ, καὶ ἐπιστήσεις τῷ παρὰ τοῖς τρισὶν εἰρημένῳ τῷ δεικτικῷ τοῦ ποτηρίου. ὁ μὲν γὰρ Ματθαῖος ἀνέγραψε λέγοντα τὸν κύριον· πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο, ὁ δὲ Λουκᾶς· πάτερ, εἰ βούλει, παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ’ ἐμοῦ, ὁ δὲ Μάρκος· ἀββᾶ ὁ πατὴρ, δυνατά σοι πάντα· παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ’ ἐμοῦ.τοῦτο· » καὶ ἀπὸ ἀνδρείας φάσκειν· Ἐὰν παρα τάξηται ἐπ' ἐμὲ παρεμβολή, οὐ φοβηθήσεται ἡ καρ δία μου. » Μήποτ' οὖν λανθάνῃ τι ἡμᾶς ἐν τῷ τόπῳ, καὶ ἐπιστήσεις τῷ παρὰ τοῖς τρισὶν εἰρημένῳ δει- κτικῷ τοῦ ποτηρίου. Ὁ μὲν γὰρ Ματθαῖος ἀνέγραψε λέγοντα τὸν Κύριον Πάτερ, εἰ δυνατόν ἐστι, παρ ελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο· ὁ δὲ Λουκᾶς· • Πάτερ, εἰ βούλει, παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ·, ὁ δὲ Μάρκος· ὁ Πατήρ δι νατά σοι πάντα· παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ. » "Ορα τοίνυν εἰ δύνασαι, παντὸς μαρτυρίου καθ᾽ ὁποιανοῦν πρόφασιν ἐξόδου μαρτυρίου καλουμέ νου, τοῦτο φάσκειν, ὅτι οὐ τὸ γένος τοῦ μαρτυ- ρίου (18) παρητεῖτο, λέγων· « Παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο » (ἔφασκε γὰρ ἂν, Παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ· τὸ ποτήριον), ἀλλὰ τάχα τὸ εἶδος τόδε. Καὶ πρόσχες, εἰ δυνατὸν ἐνορῶντα τὸν Σωτῆρα τοῖς εἴδε σιν, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, τῶν ποτηρίων, καὶ τοῖς δι' ἕκαστον γενομένοις ἂν, καὶ καταλαμβάνοντα μετά τινος βαθυτάτης σοφίας τὰς διαφοράς, τόδε τὸ εἶδος τῆς ἐξόδου παραιτείσθαι τοῦ μαρτυρίου, ἄλλα δὲ τάχα βαρύτερον αἰτεῖν λεληθότως, ἵνα καθολικώτερόν τι καὶ ἐπὶ πλείους φθάνον εὐεργέτημα ἀνυσθῇ δι' ἐτέ- ρου ποτηρίου. Οπερ οὐδέπω ἦν θέλημα τοῦ Πατρὸς γενέσθαι σοφώτερον παρὰ τὸ βούλημα τοῦ Υἱοῦ,(19) καὶ παρ' ὁ ἑώρα ὁ Σωτὴρ, ὁδῷ καὶ τάξει οἰκονομοῦντος τὰ πράγματα. Σαφῶς δὲ ἐν Ψαλμοῖς τὸ τοῦ Σωτῆρος ποτήριον ὁ τῶν μαρτύρων (20) ἐστὶ θάνατος. Διόπερ τῷ, « Ποτήριον σωτηρίου λήψομαι, καὶ τὸ ὄνομα Κυ- Α ρίου ἐπικαλέσομαι, ν ἐπιφέρεται τό· « Τίμιος ἐναντίον Κυρίου ὁ θάνατος τῶν ὁσίων αὐτοῦ. » Τίμιος τοίνυν ἡμῖν ἐπέρχεται θάνατος, ὡς ὁσίοις τοῦ Θεοῦ καὶ οὐκ ἀναξίοις, οὐκ ἐν τῷ κοινὸν, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, καὶ ἀργὸν θεοσεβείας θάνατον ἀποθανεῖν, ἀλλά τινος ἐξαίρετον, τὸν διὰ Χριστιανισμὸν καὶ εὐσέβειαν. το τητος πάντα ὑπομένοντα τὰ παρὰ τῶν ἐμπαιζόντων προσαγόμενα, εἰρηκέναι ἀπὸ ἀγεννείας ὡς οίονται τίνες) καὶ τὸ, Πάτερ, εἰ δυνατόν. • Ὁ εἰπὼν πρὸ τοῦ θανεῖν περὶ θανάτου, κἂν διὰ τὸ μὴ ὑπο- ληφθῆναι ψευστὴν αὐτὸν, οὐκ ἠδύνατο εὔξασθαι παρ- ελθεῖν τὸ ποτήριον, ἀλλὰ προκαλεῖται διὰ τοῦ τοιού- του τρόπου τὸν ἀντίδικον, ἵνα, ἐκείνου ὑπολαβόντος δεδιέναι τὸν Σωτῆρα τὸν θάνατον, ἐπαγάγῃ αὐτῷ θάνατον εἰς σωτηρίαν τοῖς θνήσκουσι διὰ τῆς οἰκο νομίας. « Ὑπομνησθῶμεν δὲ καὶ ὧν ἡμαρτήκαμεν· καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἄφεσιν ἁμαρτημάτων χωρίς Βαπτίσματος λα βεῖν (21)· καὶ ὅτι οὐκ ἔστι δυνατὸν κατὰ τοὺς εὐαγ 13. μαρτυρίων. Βαπτίσματος λαβεῖν. ιν ORIGENIS B • 'A667, quid igitur nos lateat hoc loco, demonstrativumn calicis pronomen quod a tribus evangelistis expres- sum est, observabis. Matthæus enim scripsit dicen- tem Dominum : « Pater mi, si possibile est, trans- eat a me calix iste "; » Lucas vero : Pater, si vis, transfer calicem istum a me ;, Marcus au- tem : « Abba Pater, omnia tibi possibilia sunt; transfer calicem hunc a me 7. Vide igitur, an cum omne martyrium vocetur ab illo martyrium, quacunque ex causa hinc discederet, dicere possis, non genus martyrii eum recusasse, cum diceret : • Transeat a me calix iste (dixisset enim, Transeat a me calix), sed forte speciem illam refugisse. Et attende an dici possit Salvatorem varias, ut ita di- cam, calicum inspicientem species, et quæ ex uno quoque sequerentur, eorumque differentias altissima quadam sapientia deprehendentem, hanc per mar- tyrium exitus speciem recusasse, et aliam fortasse graviorem tacite postulasse, ut per alium calicem universalius aliquod et ad plures pertingens bene- ficium perficeret. Quod ut fieret nonduin conce- debat sapientior voluntate Filii voluntas Patris, aliter ac videbat Salvator, via et ordine res admi- nistrantis. Aperte autem in Psalmis Salvatoris ca- lix martyrum mors est. Quare his verbis: ‹ Calicem salutaris accipiam, et nomen Domini invocabo, › subduntur ista : • Pretiosa in conspectu Domini mors sanctorum ejus 79-80. » Pretiosa igitur nobis ad- venit mors, ut sanctis Dei, nec illo indignis, cum non communi, ut ita dicam, et pietate vacua C morte, sed eximia illa defungimur quæ pro- pter Christianam religionem pietatemque in- f rtur. posse remissionem peccatorum sine Baptismate accipi: nos autem juxta evangelicas leges iterum D Matth. xxvΙ, 39. Luc. xx11, 42. Marc. xiv, Qui igitur prae fortitudine tacuit in supplicio, qui omnia sibi a suis derisoribus inflicta sustinuit, is non præ ignavia, ut opinantur nonnulli, dixit istud : Pater, si possibile est. Idem passim inculcat, quia nequissimus Celsus sæpius hoc objicit. Adi libr. contra Celsum, num. 24, : Epiphanius in Anchorato, ait: Qui ante mortem dixit de morte (vel ob hoc ipsum ne deprehenderetur mendax) non potuit precari, ut transiret poculum, sed provocat per hunc modum suum adversarium: quo, illo opi- mante timere Salvatorem mortem, induceret ipsi mortem, add salutem morientibus, per dispensatio- nem. » WESTENIUS. qua scripsit lib. n contra Celsum, num. et lib. vii contra eundem, num 85. Tertullianus, De bapt., c. 12: • Præscribitur nemini sine baptismo competere sa- futem, ex illa maxime pronuntiatione Domini, qui ait : Nisi natus ex aqua quis erit, non habet vitam. Ambrosius, I. De iis, qui mysteriis initiantur, c. 4: ‹ Credit etiam catechumenus in crucem Domini Jesu, qua et ipse signatur; sed, nisi baptizatus fue- rit in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti, re- missionem non potest accipere peccatorum, nec spiritalis gratiæ munus haurire. » Remittit tamen alibi de hoc rigore Ambrosius Consolat, de obilu Valentiniani, ut. : • Audio vos dolere, quod non acceperit sacramenta Baptismatis. Dicite mihi, quid aliud in nobis est voluntas, nisi petitio? Non habet ergo gratiam, quam desideravit? Non habet, quam poposcit ? Certe quia poposcit, accepit. Si martyres, qui catechumeni fuerint, suo abluuntur sanguine, et hunc sua pietas abluit et voluntas. » Augustin. I. cont. Donatist., c. : < lnvenio non tantum passionem pro nomine Christi, id, quod ex baptismo deerat, posse supplere; sed etiam &– dem conversionemque cordis, si forte ad celebrau- dum mysterium Baptismi in angustiis temporuin 50. Meminerimus etiam nos peccasse, nec 293 (18) Οὐ τὸ γένος τοῦ μαρτυρίου, clc. Confer (19) Vide lib. 11 Origenian., q. 2. 36. 19.86 Psal. cxV, (20) Μαρτύρων. In codice ms. corrupte legitur, (21) Οὐκ ἔστιν ἄφεσιν ἁμαρτημάτων χωρίς
PG 11:601ὅρα τοίνυν εἰ δύνασαι, παντὸς μαρτυρίου τοῦ καθ’ ὁποιανοῦν πρόφασιν ἐξόδου ἀποτελουμένου ποτηρίου καλουμένου, φάσκειν ὅτι οὐ τὸ γένος τοῦ μαρτυρίου παρῃτεῖτο ὁ λέγων· παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο (ἔφασκε γὰρ ἄν· παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον) ἀλλὰ τάχα τὸ εἶδος τόδε. καὶ πρόσχες εἰ δυνατὸν ἐνορῶντα τὸν σωτῆρα τοῖς εἴδεσιν, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, τῶν ποτηρίων καὶ τοῖς δι’ ἕκαστον γενομένοις ἂν, καὶ καταλαμβάνοντα μετά τινος βαθυτάτης σοφίας τὰς διαφορὰς τόδε τὸ εἶδος τῆς ἐξόδου παραιτεῖσθαι τοῦ μαρτυρίου ἄλλο δὲ τάχα βαρύτερον αἰτεῖν λεληθότως, ἵνα καθολικώτερόν τι καὶ ἐπὶ πλείους φθάνον εὐεργέτημα ἀνυσθῇ δι’ ἑτέρου ποτηρίου· ὅπερ οὐδέπω ἦν θέλημα τοῦ πατρὸς γενέσθαι, σοφώτερον παρὰ τὸ βούλημα τοῦ υἱοῦ καὶ παρ’ ὃ ἑώρα ὁ σωτὴρ ὁδῷ καὶ τάξει οἰκονομοῦντος τὰ πράγματα. σαφῶς δὲ ἐν Ψαλμοῖς τὸ τοῦ σωτηρίου ποτήριον ὁ τῶν μαρτύρων ἐστὶ θάνατος. διόπερ τῷ· ποτήριον σωτηρίου λήψομαι καὶ τὸ ὄνομα κυρίου ἐπικαλέσομαι ἐπιφέρεται τό· τίμιος ἐναντίον κυρίου ὁ θάνατος τῶν ὁσίων αὐτοῦ.γελικούς νόμους αὖθις βαπτίσασθαι ύδατι καὶ Πνεύματι εἰς ἄφεσιν ἁμαρτημάτων· καὶ ὅτι βάπτισμα ἡμῖν δί- δοται τὸ τοῦ μαρτυρίου (22) · οὕτω γὰρ ὠνόμασται, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ ἐπιφέρεσθαι μὲν τῷ· « Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὁ ἐγὼ πίνω; » τό· “Η τὸ βά- πτισμα, ὁ ἐγὼ βαπτίζομαι, βαπτισθῆναι; » Αλλαχοῦ δε είρηται· ο Βάπτισμα δὲ ἔγω βαπτισθῆναι· καὶ τί συνέχομαι ἕως ὅτου τελεσθῇ; » Καὶ ἐπίστησον, εἰ τὸ κατὰ τὸ μαρτύριον βάπτισμα, ὥσπερ τὸ τοῦ Σωτῆρος καθάρσιον γέγονε τοῦ κόσμου, καὶ αὐτὸ ἐπὶ πολλῶν θεραπεία καθαιρόμενον γίνεται. Ὡς γὰρ οἱ τῷ (25) κατὰ τὸν Μωσέως νόμον θυσιαστηρίῳ προσεδρεύοντες διακονεῖν ἐδόκουν δι' αἵματος ταύρων καὶ τράγων ἄφε- σιν ἁμαρτημάτων ἐκείνοις, οὕτως αἱ ψυχαὶ τῶν πε πελεκισμένων (24) ἕνεκεν τῆς μαρτυρίας Ἰησοῦ, μὴ μάτην τῷ ἐν οὐρανοῖς θυσιαστηρίῳ παρεδρεύουσαι διακονοῦσι τοῖς εὐχομένοις ἄφεσιν ἁμαρτημάτων. Αμα δὲ καὶ γινώσκομεν, ὅτι, ὥσπερ ὁ ἀρχιερεὺς θυσίαν ἑαυτὸν προσήνεγκεν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς, οὕτως οἱ ἱερεῖς, ὧν ἐστιν ἀρχιερεὺς, θυσίαν ἑαυτοὺς προσφέ ρουσι, δι' ήν ὡς παρὰ οἰκείῳ τόπῳ ὁρῶνται τῷ θυσια- στηρίῳ. ᾿Αλλὰ τῶν ἱερέων οἱ μὲν ἄμωμοι καὶ ἀμώ- μους προσφέροντες θυσίας ἐθεράπευον τὸ θεῖον· οἱ δὲ μεμιμημένοι μώμοις, οὓς ἀνέγραψε Μωσῆς ἐν τῷ Λευϊτικῷ, ἐξωρίζοντο ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου. Τίς δὲ ὁ ἄμωμος ἱερεὺς ἄμωμον ἱερεῖον προσφέρων, ἢ ὁ κρα- τῶν τῆς ὁμολογίας, καὶ πληρῶν πάντα ἀριθμὸν, ὃν ἀπαιτεῖ ὁ τοῦ μαρτυρίου λόγος· περὶ οὗ ἐν τοῖς ἀνω τέρω προειρήκαμεν. δ Αt Μὴ θαυμάζωμεν δὲ, εἰ τὴν τηλικαύτην τῶν μαρτύ ρων μακαριότητα ἐσομένην ἐν βαθείᾳ εἰρήνῃ, καὶ γα- λήνῃ, καὶ εἰδίᾳ δεῖ ἄρξασθαι ἀπό τινος νομιζομένου σκυθρωποτέρου, καὶ, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, χειμερινοῦ καταστήματος· πρότερον γὰρ ι τὴν στενὴν καὶ τε- θλιμμένην ο οδεύοντα ἐν χειμῶνι δεήσει ἐπιδείξασθαι ἣν ἐκτήσατο ἕκαστος τῶν μακαρίων κυβέρνησιν, ἵνα μετὰ ταῦτα γένηται τὸ ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων πρὸς τὴν τὸν χειμώνα διανηξαμένην (25) νύμφην σιν ἁμαρτημάτων καὶ ὅτι βάπτισμα ἡμῖν δίδοται τὸ τοῦ μαρτυρίου. δινυξαμένην. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. A non posse baptizari aqua et Spiritu in remissionem B C peccatorum, sed datum nobis esse martyrii ba- plisma; sic enim vocatur, ut ex eo patet quod his verbis: • Potestis bibere calicem quem ego bibo?, subjungitur: Aut baplismo quo ego baptizor, baptizari?, Alibi etiam dictum est : « Baptismo babeo baptizari et quomodo coarctor usque dum perficiatur ? » Attende etiam num martyrii nostri baptisma, ut illud Christi mundi purgatio fuit, multorum sit etiam qui per id lustrentur, purgatio. Ut enim qui secundum Moysis legem assistebant allari per sanguinem taurorum et hircorum remis- sionem ninistrare peccatorum videbantur; sic eorum animæ qui propter testimonium Jesu securi percussi sunt, coelesti allari non aslant frustra, sed precantibus remissionem peccatorum ministrant. Simul etiam novimus, ut summus pontifex Jesus Christus seipsum hostiam obtulit, sic sacerdotes, inter quos ille summus est, seipsos hostiam offerre, ac propterea juxta altare ut in proprio loco con- spici. e sacerdotibus alii Deo ministrabant qui et immaculati erant et immaculatas hostias offerebant; infecti vero iis maculis quas in Levitico descripsit Moyses, arcebantur ab altari. Quis autem immacu- latus ille sacerdos est qui hostiam immaculatam offerat, nisi qui constanter confitetur, et martyrium perficit suis omnibus numeris absolutum, quale supra retulimus. 14. Marc. x, 38. Luc. XII, 50. es Matth. vil, succurri non potest. His duobus fulcris in primis nititur Bernardus, epist. ad lugonem de S. Vi- ctore, qua absolutam Baptismi necessitatem solide et fuse impugnat. Consule Vossii disput. 7, de Ba- lismo. Cæteroquin, apud Patres Africanos obtinuit canon : • Firinissime lene, et nullatenus dubites, non solum homines jam ratione utentes, verum etiam parvulos, qui sive in uteris matrum vivere D incipiunt et ibi moriuntur, sive cum de matribus nati sine sacramento S. Baptismatis (quod datur in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti), de hoc seculo transenut, ignis æterni supplició punien- dos, etc. Ex 1. De fide ad Pet. diac., c. 27. Inte- rim per martyrium suppleri baptismatis defectum, slaluerunt : eod. l., cap. : Firmissime tene, et nullatenus dubites, exceptis illis, qui pro nomine Christi suo sanguine baptizantur, nullum hominem accepturum vitam æternam, qui non hic a malis suis fuerit per pœnitentiam fidenique conversus, et per sacramentum fidei et pœnitentiæ, id est per Baptismum, liberatus. » Gennadius paucis : • Nul- lum catechumenum, quamvis in bonis operibus de- functum, vitam æternam habere credimus, excepto martyrio, ubitota baptism.i sacramenta complentur.> Lib. De dogm. eccl., cap. 74. Confer Origen, in Luc. cap. u, homil. 14, med. WETSTENIUS. martyrum quæ in altissima pace et tranquillitate ac serenitate summa futura est, ab asperiori, ut videtur, et hiberna, ut ita dicam, tempestate inci- piendam esse. Prius enim angusta et arcta via › hieme obeunda est, ut cum hic beatorum quis- que ostenderit, quo pacto in sua se admini- stratione gerat, illud eveniat deinde quod in Cantico canticorum ad sponsam quæ hiemem evaserat dici- Nota illa distinctio baptismi, in baptismum fluminis, flaminis, et sanguinis hic tradi- tur. Baptismus sanguinis Tertulliano cap. De patientia est secunda intinctio ; et cap. De pudi- citia, aliud baptisma. WETSTENIUS. Vide quæ docet infra filios Ambrosii, si modo co- ronam martyrii obtineat, plus ab ipso post ejus ex hac vita excessum adjutum iri quam si cum illis permansisset : «Scies enim, inquit, tunc melius quo- modo diligendi sint, et quæ ipsis precanda sint me- lins intelliges, si cognoveris filios tuos esse, non semen tantum. Quin et homil. in Josue non so- lum martyres pro nobis, sed et omnes omnino patres orare statuit : < Ego sic arbitror, quod omnes illi, qui dormierunt ante nos patres, pugnent nobiscum et adjuvent nos orationibus suis. Ex his omnibus liquet longe abfuisse Origeneur ab hodiernorum he- terodoxorum opinione qui ideo maxime sanctorum invocationem repudiant, quod orationes nostras eis ignotas esse arbitrentur. 31. Ne miremur autem tantam illanı beatitudinem (22) Βαπτίσασθαι ὕδατι καὶ πνεύματι εἰς ἄφε (25) Τῷ. Male in codice us. scriptum est, τῶν. (24) οὕτως αἱ ψυχαὶ τῶν πεπελεκισμένων, etc. (25) Διανηξαμένην. Mendose codex ms. habet,
PG 11:602τίμιος τοίνυν ἡμῖν ἐπέρχεται θάνατος ὡς ὁσίοις τοῦ θεοῦ καὶ οὐκ ἀναξίοις οὐκ ἐν τῷ κοινὸν, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, καὶ ἀργὸν θεοσεβείας θάνατον ἀποθανεῖν ἀλλά τινα ἐξαίρετον, τὸν διὰ χριστιανισμὸν καὶ εὐσέβειαν καὶ ὁσιότητα. Ὑπομνησθῶμεν δὲ καὶ ὧν ἡμαρτήκαμεν, καὶ ὅτι οὐκ ἔστιν ἄφεσιν ἁμαρτημάτων χωρὶς βαπτίσματος λαβεῖν, καὶ ὅτι οὐκ ἔστι δυνατὸν κατὰ τοὺς εὐαγγελικοὺς νόμους αὖθις βαπτίσασθαι ὕδατι καὶ πνεύματι εἰς ἄφεσιν ἁμαρτημάτων, καὶ ὅτι βάπτισμα ἡμῖν δίδοται τὸ τοῦ μαρτυρίου· οὕτω γὰρ ὠνόμασται, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ ἐπιφέρεσθαι μὲν τῷ· δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω; τό· ἢ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι βαπτισθῆναι; ἀλλαχοῦ δὲ εἴρηται· βάπτισμα δὲ ἔχω βαπτισθῆναι, καὶ πῶς συνέχομαι ἕως ὅτου τελεσθῇ. καὶ ἐπίστησον εἰ τὸ κατὰ τὸ μαρτύριον βάπτισμα, ὥσπερ τὸ τοῦ σωτῆρος καθάρσιον γέγονε τῷ κόσμῳ. καὶ αὐτὸ ἐπὶ πολλῶν θεραπείᾳ καθαιρομένων γίνεται.γελικούς νόμους αὖθις βαπτίσασθαι ύδατι καὶ Πνεύματι εἰς ἄφεσιν ἁμαρτημάτων· καὶ ὅτι βάπτισμα ἡμῖν δί- δοται τὸ τοῦ μαρτυρίου (22) · οὕτω γὰρ ὠνόμασται, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ ἐπιφέρεσθαι μὲν τῷ· « Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὁ ἐγὼ πίνω; » τό· “Η τὸ βά- πτισμα, ὁ ἐγὼ βαπτίζομαι, βαπτισθῆναι; » Αλλαχοῦ δε είρηται· ο Βάπτισμα δὲ ἔγω βαπτισθῆναι· καὶ τί συνέχομαι ἕως ὅτου τελεσθῇ; » Καὶ ἐπίστησον, εἰ τὸ κατὰ τὸ μαρτύριον βάπτισμα, ὥσπερ τὸ τοῦ Σωτῆρος καθάρσιον γέγονε τοῦ κόσμου, καὶ αὐτὸ ἐπὶ πολλῶν θεραπεία καθαιρόμενον γίνεται. Ὡς γὰρ οἱ τῷ (25) κατὰ τὸν Μωσέως νόμον θυσιαστηρίῳ προσεδρεύοντες διακονεῖν ἐδόκουν δι' αἵματος ταύρων καὶ τράγων ἄφε- σιν ἁμαρτημάτων ἐκείνοις, οὕτως αἱ ψυχαὶ τῶν πε πελεκισμένων (24) ἕνεκεν τῆς μαρτυρίας Ἰησοῦ, μὴ μάτην τῷ ἐν οὐρανοῖς θυσιαστηρίῳ παρεδρεύουσαι διακονοῦσι τοῖς εὐχομένοις ἄφεσιν ἁμαρτημάτων. Αμα δὲ καὶ γινώσκομεν, ὅτι, ὥσπερ ὁ ἀρχιερεὺς θυσίαν ἑαυτὸν προσήνεγκεν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς, οὕτως οἱ ἱερεῖς, ὧν ἐστιν ἀρχιερεὺς, θυσίαν ἑαυτοὺς προσφέ ρουσι, δι' ήν ὡς παρὰ οἰκείῳ τόπῳ ὁρῶνται τῷ θυσια- στηρίῳ. ᾿Αλλὰ τῶν ἱερέων οἱ μὲν ἄμωμοι καὶ ἀμώ- μους προσφέροντες θυσίας ἐθεράπευον τὸ θεῖον· οἱ δὲ μεμιμημένοι μώμοις, οὓς ἀνέγραψε Μωσῆς ἐν τῷ Λευϊτικῷ, ἐξωρίζοντο ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου. Τίς δὲ ὁ ἄμωμος ἱερεὺς ἄμωμον ἱερεῖον προσφέρων, ἢ ὁ κρα- τῶν τῆς ὁμολογίας, καὶ πληρῶν πάντα ἀριθμὸν, ὃν ἀπαιτεῖ ὁ τοῦ μαρτυρίου λόγος· περὶ οὗ ἐν τοῖς ἀνω τέρω προειρήκαμεν. δ Αt Μὴ θαυμάζωμεν δὲ, εἰ τὴν τηλικαύτην τῶν μαρτύ ρων μακαριότητα ἐσομένην ἐν βαθείᾳ εἰρήνῃ, καὶ γα- λήνῃ, καὶ εἰδίᾳ δεῖ ἄρξασθαι ἀπό τινος νομιζομένου σκυθρωποτέρου, καὶ, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, χειμερινοῦ καταστήματος· πρότερον γὰρ ι τὴν στενὴν καὶ τε- θλιμμένην ο οδεύοντα ἐν χειμῶνι δεήσει ἐπιδείξασθαι ἣν ἐκτήσατο ἕκαστος τῶν μακαρίων κυβέρνησιν, ἵνα μετὰ ταῦτα γένηται τὸ ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων πρὸς τὴν τὸν χειμώνα διανηξαμένην (25) νύμφην σιν ἁμαρτημάτων καὶ ὅτι βάπτισμα ἡμῖν δίδοται τὸ τοῦ μαρτυρίου. δινυξαμένην. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. A non posse baptizari aqua et Spiritu in remissionem B C peccatorum, sed datum nobis esse martyrii ba- plisma; sic enim vocatur, ut ex eo patet quod his verbis: • Potestis bibere calicem quem ego bibo?, subjungitur: Aut baplismo quo ego baptizor, baptizari?, Alibi etiam dictum est : « Baptismo babeo baptizari et quomodo coarctor usque dum perficiatur ? » Attende etiam num martyrii nostri baptisma, ut illud Christi mundi purgatio fuit, multorum sit etiam qui per id lustrentur, purgatio. Ut enim qui secundum Moysis legem assistebant allari per sanguinem taurorum et hircorum remis- sionem ninistrare peccatorum videbantur; sic eorum animæ qui propter testimonium Jesu securi percussi sunt, coelesti allari non aslant frustra, sed precantibus remissionem peccatorum ministrant. Simul etiam novimus, ut summus pontifex Jesus Christus seipsum hostiam obtulit, sic sacerdotes, inter quos ille summus est, seipsos hostiam offerre, ac propterea juxta altare ut in proprio loco con- spici. e sacerdotibus alii Deo ministrabant qui et immaculati erant et immaculatas hostias offerebant; infecti vero iis maculis quas in Levitico descripsit Moyses, arcebantur ab altari. Quis autem immacu- latus ille sacerdos est qui hostiam immaculatam offerat, nisi qui constanter confitetur, et martyrium perficit suis omnibus numeris absolutum, quale supra retulimus. 14. Marc. x, 38. Luc. XII, 50. es Matth. vil, succurri non potest. His duobus fulcris in primis nititur Bernardus, epist. ad lugonem de S. Vi- ctore, qua absolutam Baptismi necessitatem solide et fuse impugnat. Consule Vossii disput. 7, de Ba- lismo. Cæteroquin, apud Patres Africanos obtinuit canon : • Firinissime lene, et nullatenus dubites, non solum homines jam ratione utentes, verum etiam parvulos, qui sive in uteris matrum vivere D incipiunt et ibi moriuntur, sive cum de matribus nati sine sacramento S. Baptismatis (quod datur in nomine Patris et Filii et Spiritus sancti), de hoc seculo transenut, ignis æterni supplició punien- dos, etc. Ex 1. De fide ad Pet. diac., c. 27. Inte- rim per martyrium suppleri baptismatis defectum, slaluerunt : eod. l., cap. : Firmissime tene, et nullatenus dubites, exceptis illis, qui pro nomine Christi suo sanguine baptizantur, nullum hominem accepturum vitam æternam, qui non hic a malis suis fuerit per pœnitentiam fidenique conversus, et per sacramentum fidei et pœnitentiæ, id est per Baptismum, liberatus. » Gennadius paucis : • Nul- lum catechumenum, quamvis in bonis operibus de- functum, vitam æternam habere credimus, excepto martyrio, ubitota baptism.i sacramenta complentur.> Lib. De dogm. eccl., cap. 74. Confer Origen, in Luc. cap. u, homil. 14, med. WETSTENIUS. martyrum quæ in altissima pace et tranquillitate ac serenitate summa futura est, ab asperiori, ut videtur, et hiberna, ut ita dicam, tempestate inci- piendam esse. Prius enim angusta et arcta via › hieme obeunda est, ut cum hic beatorum quis- que ostenderit, quo pacto in sua se admini- stratione gerat, illud eveniat deinde quod in Cantico canticorum ad sponsam quæ hiemem evaserat dici- Nota illa distinctio baptismi, in baptismum fluminis, flaminis, et sanguinis hic tradi- tur. Baptismus sanguinis Tertulliano cap. De patientia est secunda intinctio ; et cap. De pudi- citia, aliud baptisma. WETSTENIUS. Vide quæ docet infra filios Ambrosii, si modo co- ronam martyrii obtineat, plus ab ipso post ejus ex hac vita excessum adjutum iri quam si cum illis permansisset : «Scies enim, inquit, tunc melius quo- modo diligendi sint, et quæ ipsis precanda sint me- lins intelliges, si cognoveris filios tuos esse, non semen tantum. Quin et homil. in Josue non so- lum martyres pro nobis, sed et omnes omnino patres orare statuit : < Ego sic arbitror, quod omnes illi, qui dormierunt ante nos patres, pugnent nobiscum et adjuvent nos orationibus suis. Ex his omnibus liquet longe abfuisse Origeneur ab hodiernorum he- terodoxorum opinione qui ideo maxime sanctorum invocationem repudiant, quod orationes nostras eis ignotas esse arbitrentur. 31. Ne miremur autem tantam illanı beatitudinem (22) Βαπτίσασθαι ὕδατι καὶ πνεύματι εἰς ἄφε (25) Τῷ. Male in codice us. scriptum est, τῶν. (24) οὕτως αἱ ψυχαὶ τῶν πεπελεκισμένων, etc. (25) Διανηξαμένην. Mendose codex ms. habet,
PG 11:603ὡς γὰρ οἱ τῷ κατὰ τὸν Μωϋσέως νόμον θυσιαστηρίῳ προσεδρεύοντες διακονεῖν ἐδόκουν δι’ αἵματος τράγων καὶ ταύρων ἄφεσιν ἁμαρτημάτων ἐκείνοις, οὕτως αἱ ψυχαὶ τῶν πεπελεκισμένων ἕνεκεν τῆς μαρτυρίας Ἰησοῦ, μὴ μάτην τῷ ἐν οὐρανοῖς θυσιαστηρίῳ παρεδρεύουσαι, διακονοῦσι τοῖς εὐχομένοις ἄφεσιν ἁμαρτημάτων. ἅμα δὲ καὶ γινώσκομεν ὅτι, ὥσπερ ὁ ἀρχιερεὺς θυσίαν ἑαυτὸν προσήνεγκεν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς, οὕτως οἱ ἱερεῖς, ὧν ἐστιν ἀρχιερεὺς, θυσίαν ἑαυτοὺς προσφέρουσι· δι’ ἣν ὡς παρὰ οἰκείῳ τόπῳ ὁρῶνται τῷ θυσιαςτηρίῳ. ἀλλὰ τῶν ἱερέων οἱ μὲν ἄμωμοι καὶ ἀμώμους προσφέροντες θυσίας ἐθεράπευον τὸ θεῖον, οἱ δὲ μεμωμημένοι μώμοις, οὓς ἀνέγραψε Μωϋσῆς ἐν τῷ Λευϊτικῷ, ἐξωρίζοντο ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου. τίς δὲ ὁ ἄμωμος ἱερεὺς ἄμωμον ἱερεῖον προσφέρων ἢ ὁ κρατῶν τῆς ὁμολογίας καὶ πληρῶν πάντα ἀριθμὸν, ὃν ἀπαιτεῖ ὁ τοῦ μαρτυρίου λόγος; περὶ οὗ ἐν τοῖς ἀνωτέρω προειρήκαμεν. Μὴ θαυμάζωμεν δὲ εἰ τὴν τηλικαύτην τῶν μαρτύρων μακαριότητα, ἐσομένην ἐν βαθείᾳ εἰρήνῃ καὶ γαλήνῃ καὶ εὐδίᾳ, δεῖ ἄρξασθαι ἀπό τινος νομιζομένου σκυθρωποτέρου καὶ, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, χειμερινοῦ καταστήματος.Ἀποκρίνεται γάρ, φησίν, ἀδελφιδός μου, καὶ λέγει Ει νος ἄθεον πολυθεότητα, Τίς οὐκ ἂν τοὺς ἐπὶ τοῖς τοιούτοις μύ- θοις φιλοθέους, μᾶλλον δὲ ἀθέους, τῆς ἀμαθίας κατα μέμψαιτο; • μοι· ᾿Ανάστα, ἐλθὲ ἡ πλησίον μου, καλή μου, περι στερά μου· ὅτι ἰδοὺ ὁ χειμών παρῆλθεν· ὁ ὑετὸς ἀπῆλθεν, ἐπορεύθη ἑαυτῷ. » Καὶ ὑμεῖς ἔτι μέμνησθε, ὅτι οὐκ ἄλλως ἔστιν ἀκοῦσαι τοῦ, « Ο χειμών παρῆλ- θεν, ν ἐὰν μὴ τὸν παρόντα χειμῶνα ἐῤῥωμένως καὶ εὐτόνως ἀγωνίσησθε. Μετὰ δὲ τὸ παρελθεῖν τὸν χει- μῶνα, καὶ τὸν ὑετὸν ἀπελθεῖν, καὶ πορευθῆναι ἑαυ τῷ, τὰ ἄνθη ὀφθήσεται· . Πεφυτευμένοι γὰρ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐλαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξαν θήσουσι. » Καὶ τοῦτο δὲ γινώσκομεν, ὅτι πεισθέντας ἡμᾶς ὑπὸ Ἰησοῦ καταλιπεῖν τὰ εἴδωλα καὶ τὸν πολυθερα - θεότητα (26), πεῖσαι μὲν ὁ ἐχθρὸς οὐ δύναται πρὸς τὸ εἰδωλολατρεῖν, βιάσασθαι δὲ βούλεται. Καὶ διὰ τοῦτο καθ' ὧν λαμβάνει ἐξουσίαν, ἐνεργεῖ τοιαῦτα· καὶ ἤτοι μάρτυρας ἢ εἰδωλολάτρας ποιήσει τοὺς πει- ραζομένους. Πολλάκις δὲ καὶ νῦν λέγει· « Ταῦτά σοι πάντα δώσω, ἐὰν πεσὼν προσκυνήσῃς μοι. » Προσέ χωμεν οὖν, μήποτε είδωλολατρήσωμεν, καὶ τοῖς δαι- μονίοις ἑαυτοὺς ὑποτάξωμεν· τὰ γὰρ εἴδωλα (27) των ἐθνῶν δαιμόνια. Οἷον δέ ἐστι τὸ, καταλιπόντα τὸν χρηστὸν Χριστοῦ ζυγὸν καὶ τὸ ἐλαφρὸν αὐτοῦ φορτίον, πάλιν ἑαυτὸν ὑποβαλεῖν ζυγῷ δαιμόνων, καὶ φορτίον βαστάξαι βαρυτάτης ἁμαρτίας, μετὰ τὸ ἐγνωκέναι ἡμᾶς, ὅτι σποδός (28) ἡ καρδία τῶν εἰδώλοις λατρευόν των, καὶ πολὺ (29) ἀτιμότερος ο βίος αὐτῶν, καὶ μετὰ τὸ εἰρηκέναι ἡμᾶς ὡς ψευδῆ ἐκτήσαντο οἱ πατέ- ρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ « οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὑετίζειν. ο Οὐ πάλαι μόνον ἴστη τὴν χρυσήν εἰκόνα Ναβουχο δονόσορ· οὐδὲ τότε μόνον ηπείλει τῷ ᾿Ανανίᾳ καὶ Αζαρίᾳ καὶ Μισαήλ, εἰ μὴ προσκυνήσαιεν, ἐμβα λεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἀλλὰ καὶ νῦν ὁ Ναβουχοδονόσορ τὰ αὐτὰ λέγει ἡμῖν, τοῖς περατι- κοῖς καὶ ἀληθινοῖς Εβραίοις. Ἀλλὰ ἡμεῖς, ἵνα δρό σου οὐρανίου πειραθῶμεν, σβεννυούσης πᾶν πῦρ ἀφ᾽ ἡμῶν, καὶ καταψυχούσης ἡμῶν τὸ ἡγεμονικόν, τοὺς ἱεροὺς ἐκείνους μιμησώμεθα. Μήποτε καὶ νῦν ὁ ᾿Αμὰν θέλῃ τοὺς Μαρδοχαίους ὑμᾶς προσκυνῆσαι αὐτῷ· ἀλλ᾽ ὑμεῖς εἴπατε· « Οὐ θήσω δόξαν ἀνθρώπων ὑπεράνω δόξης Θεοῦ Ἰσραήλ. » Τον Βὴλ τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ Οὐκ οὖν με νοι γε ἄθεοι Διαγόρας ὁ Μιλήσιος κ. τ. ε. παντάπασι φάντες μὴ εἶναι θεούς· ἀλλὰ καὶ "Ομηρος, καὶ Ἡσίο δος, καὶ αἱ τῶν φιλοσόφων συμμορίαι, παμπόλλους μὲν θεῶν μυθολογήσαντες ερμαθούς, ἀνδραποδώδεις δέ τινας, καὶ παθῶν ἀνθρωπείων ἀποφήναντες δού λους. • JORIGENIS tur : « En dilectus meus loquitur mihi: Surge, veni A. vicina mea, formosa mea, columba mea ; jam enim hiems transiit, imber abiit et recessit . » adhuc meministis non aliter audire vos posse illud: Hiems transiit, › nisi præsentem hanc tempestatem fortiter constanterque sustinueritis. Cum autem transierit hiems et imber recesserit, flores appare- bunt. Plantali enim in domo Domini, in atriis domus Dei nostri florebunt 85. serit idola et impium multorum deorum cultum relinquere, suadere nobis idololatriam inimicum non posse, sed cogere velle. Ea causa est cur talia in eos exerceat in quos potestas ipsi datur, et vel martyres eos qui tentantur, efficiat, vel idololatras. Sæpe etiam nunc dicit: Hæc omnia tibi dabo, si cadens adoraveris me › Caveamus igitur ne idola colamus unquam, et nos dæmoniis subjiciamus; idola enim sunt gentium dæmonia. Quale est autem relinquere suave Christi jugum et leve onus ejus, ut nos iterum dæmonum jugo supponamus et gra- vissimi peccati portemus onus, idque postquam cognovimus cinerem esse cor idolis servientium vitamqueluto turpiorem diximusque patres nostros falsa habuisse sculptilia et « non esse in eis qui pluaut 88. donosor erexit, neque tunc solum Ananiæ, Azariæ et Misaeli minatus est eos, ni adorarent, in caminum ignis injiciendos; sed et nunc alius Nabucho- donosor idem dicit nobis qui transimus et vere Ilebræi sumus. Nos autem ut cœlestem rorein experiamur qui omnem a nobis ignem exstinguat et præcipuam animæ nostræ partem recreet, sacros illos imitemur juvenes. Forte et nunc vos alteros Mardochæos Aman adorare se volet; sed dicite: ◄ Non ponam gloriam hominum supra gloriam Dei Israel. » Evertamus Bel verbo Dei, draconen- B C ss Cant. 11, 10. ss Psal xc, 14. se Matth. IV, 9. integram complectitur sententiam : quod qui multos deos colunt, nullum revera colunt. Ideo, 1. cont. Cels. num. 1, Gidem multorum deorum, Deo carentem appellavit. In hunc. sensum Athenagoras, Legat. pro Christ., p. 24, ait de poetis Græcorum : Quis vero non redargueret eorum in- scitiam, qui dum suis fabulis deorum se amantes monstrare volunt, maxime se nullos deos credere produnt?, Prudentius, l. II, cout. Symmachum, de mente athcorum : Hæc putat, esse Deum nullum; namque omnia verti Casibus, et nullo sub præside secla rotari. loc iter haudquaquam magno discrimine distal Hisce viis, quas vos teritis; qui numina multa, Et portenta, Deum summum, numerosa, putatis. sr Sap. XV, D Theodoretus, tom. 1V, serm. 3, p. : Non itaque soli athei habendi sunt Diagoras Milesius, etc., deos esse penitus abnegantes : sed Homerus praterca, et Hesiodus, et familiæ philo- sophorum, qui multos deorum ordines fabulati sunt; et horum quosdam, mancipiorum instar, humana- rum perturbationum servos esse pronuntiarunt. » Videantur Apologetici advers. gent., Clem. Alexand., Minutii Felic., Tertull., Aruob., etc. WETSTENIUS. claculis, c. 12: In mortuorum idolis dæmonia consistunt. » WETSTENIUS. 32. Illud etiam novimus, cum nobis Jesus persua- 53. Non olim tantum statuam auream Nabucho- (26) Πολυθεραθεότητα. Uno vocabulo eleganter 10. 88 Jerem. xiv, 22. (27) Τὰ γὰρ εἴδωλα, etc. Tertullianus, De spe (28) Σποδός. Mendose coules ins., ποδός. (29) Πολύ. Lego, πηλού.
PG 11:604πρότερον γὰρ τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμένην ὁδεύοντα ἐν χειμῶνι δεήσει ἐπιδείξασθαι ἣν ἐκτήσατο ἕκαςτος τῶν μακαρίων κυβέρνησιν, ἵνα μετὰ ταῦτα γένηται τὸ ἐν τῷ Ἄισματι τῶν ᾀσμάτων πρὸς τὴν τὸν χειμῶνα διανηξαμένην νύμφην λεγόμενον· ἀποκρίνεται γάρ φησιν ἀδελφιδός μου καὶ λέγει μοι· ἀνάστα, ἐλθὲ ἡ πλησίον μου, καλή μου, περιστερά μου. ὅτι ἰδοὺ ὁ χειμὼν παρῆλθεν, ὁ ὑετὸς ἀπῆλθεν, ἐπορεύθη ἑαυτῷ. καὶ ὑμεῖς ἔτι μέμνησθε ὅτι οὐκ ἄλλως ἔστιν ἀκοῦσαι τό· ὁ χειμὼν παρῆλθεν, ἐὰν μὴ τὸν παρόντα χειμῶνα ἐῤῥωμένως καὶ εὐτόνως ἀγωνίσησθε. μετὰ δὲ τὸ παρελθεῖν τὸν χειμῶνα καὶ τὸν ὑετὸν ἀπελθεῖν καὶ πορευθῆναι ἑαυτῷ τὰ ἄνθη ὀφθήσεται· πεφυτευμένοι γὰρ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ κυρίου ἐν ταῖς αὐλαῖς τοῦ θεοῦ ἡμῶν ἐξανθήσουσι. Καὶ τοῦτο δὲ γινώσκομεν, ὅτι πεισθέντας ἡμᾶς ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ καταλιπεῖν τὰ εἴδωλα καὶ τὴν πολύθεον ἀθεότητα πεῖσαι μὲν ὁ ἐχθρὸς οὐ δύναται πρὸς τὸ εἰδωλολατρεῖν βιάσασθαι δὲ βούλεται· καὶ διὰ τοῦτο καθ’ ὧν λαμβάνει ἐξουσίαν ἐνεργεῖ τοιαῦτα καὶ ἤτοι μάρτυρας ἢ εἰδωλολάτρας ποιήσει τοὺς πειραζομένους. πολλάκις δὲ καὶ νῦν λέγει·Ἀποκρίνεται γάρ, φησίν, ἀδελφιδός μου, καὶ λέγει Ει νος ἄθεον πολυθεότητα, Τίς οὐκ ἂν τοὺς ἐπὶ τοῖς τοιούτοις μύ- θοις φιλοθέους, μᾶλλον δὲ ἀθέους, τῆς ἀμαθίας κατα μέμψαιτο; • μοι· ᾿Ανάστα, ἐλθὲ ἡ πλησίον μου, καλή μου, περι στερά μου· ὅτι ἰδοὺ ὁ χειμών παρῆλθεν· ὁ ὑετὸς ἀπῆλθεν, ἐπορεύθη ἑαυτῷ. » Καὶ ὑμεῖς ἔτι μέμνησθε, ὅτι οὐκ ἄλλως ἔστιν ἀκοῦσαι τοῦ, « Ο χειμών παρῆλ- θεν, ν ἐὰν μὴ τὸν παρόντα χειμῶνα ἐῤῥωμένως καὶ εὐτόνως ἀγωνίσησθε. Μετὰ δὲ τὸ παρελθεῖν τὸν χει- μῶνα, καὶ τὸν ὑετὸν ἀπελθεῖν, καὶ πορευθῆναι ἑαυ τῷ, τὰ ἄνθη ὀφθήσεται· . Πεφυτευμένοι γὰρ ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Κυρίου, ἐν ταῖς αὐλαῖς τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐξαν θήσουσι. » Καὶ τοῦτο δὲ γινώσκομεν, ὅτι πεισθέντας ἡμᾶς ὑπὸ Ἰησοῦ καταλιπεῖν τὰ εἴδωλα καὶ τὸν πολυθερα - θεότητα (26), πεῖσαι μὲν ὁ ἐχθρὸς οὐ δύναται πρὸς τὸ εἰδωλολατρεῖν, βιάσασθαι δὲ βούλεται. Καὶ διὰ τοῦτο καθ' ὧν λαμβάνει ἐξουσίαν, ἐνεργεῖ τοιαῦτα· καὶ ἤτοι μάρτυρας ἢ εἰδωλολάτρας ποιήσει τοὺς πει- ραζομένους. Πολλάκις δὲ καὶ νῦν λέγει· « Ταῦτά σοι πάντα δώσω, ἐὰν πεσὼν προσκυνήσῃς μοι. » Προσέ χωμεν οὖν, μήποτε είδωλολατρήσωμεν, καὶ τοῖς δαι- μονίοις ἑαυτοὺς ὑποτάξωμεν· τὰ γὰρ εἴδωλα (27) των ἐθνῶν δαιμόνια. Οἷον δέ ἐστι τὸ, καταλιπόντα τὸν χρηστὸν Χριστοῦ ζυγὸν καὶ τὸ ἐλαφρὸν αὐτοῦ φορτίον, πάλιν ἑαυτὸν ὑποβαλεῖν ζυγῷ δαιμόνων, καὶ φορτίον βαστάξαι βαρυτάτης ἁμαρτίας, μετὰ τὸ ἐγνωκέναι ἡμᾶς, ὅτι σποδός (28) ἡ καρδία τῶν εἰδώλοις λατρευόν των, καὶ πολὺ (29) ἀτιμότερος ο βίος αὐτῶν, καὶ μετὰ τὸ εἰρηκέναι ἡμᾶς ὡς ψευδῆ ἐκτήσαντο οἱ πατέ- ρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ « οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὑετίζειν. ο Οὐ πάλαι μόνον ἴστη τὴν χρυσήν εἰκόνα Ναβουχο δονόσορ· οὐδὲ τότε μόνον ηπείλει τῷ ᾿Ανανίᾳ καὶ Αζαρίᾳ καὶ Μισαήλ, εἰ μὴ προσκυνήσαιεν, ἐμβα λεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἀλλὰ καὶ νῦν ὁ Ναβουχοδονόσορ τὰ αὐτὰ λέγει ἡμῖν, τοῖς περατι- κοῖς καὶ ἀληθινοῖς Εβραίοις. Ἀλλὰ ἡμεῖς, ἵνα δρό σου οὐρανίου πειραθῶμεν, σβεννυούσης πᾶν πῦρ ἀφ᾽ ἡμῶν, καὶ καταψυχούσης ἡμῶν τὸ ἡγεμονικόν, τοὺς ἱεροὺς ἐκείνους μιμησώμεθα. Μήποτε καὶ νῦν ὁ ᾿Αμὰν θέλῃ τοὺς Μαρδοχαίους ὑμᾶς προσκυνῆσαι αὐτῷ· ἀλλ᾽ ὑμεῖς εἴπατε· « Οὐ θήσω δόξαν ἀνθρώπων ὑπεράνω δόξης Θεοῦ Ἰσραήλ. » Τον Βὴλ τῷ λόγῳ τοῦ Θεοῦ Οὐκ οὖν με νοι γε ἄθεοι Διαγόρας ὁ Μιλήσιος κ. τ. ε. παντάπασι φάντες μὴ εἶναι θεούς· ἀλλὰ καὶ "Ομηρος, καὶ Ἡσίο δος, καὶ αἱ τῶν φιλοσόφων συμμορίαι, παμπόλλους μὲν θεῶν μυθολογήσαντες ερμαθούς, ἀνδραποδώδεις δέ τινας, καὶ παθῶν ἀνθρωπείων ἀποφήναντες δού λους. • JORIGENIS tur : « En dilectus meus loquitur mihi: Surge, veni A. vicina mea, formosa mea, columba mea ; jam enim hiems transiit, imber abiit et recessit . » adhuc meministis non aliter audire vos posse illud: Hiems transiit, › nisi præsentem hanc tempestatem fortiter constanterque sustinueritis. Cum autem transierit hiems et imber recesserit, flores appare- bunt. Plantali enim in domo Domini, in atriis domus Dei nostri florebunt 85. serit idola et impium multorum deorum cultum relinquere, suadere nobis idololatriam inimicum non posse, sed cogere velle. Ea causa est cur talia in eos exerceat in quos potestas ipsi datur, et vel martyres eos qui tentantur, efficiat, vel idololatras. Sæpe etiam nunc dicit: Hæc omnia tibi dabo, si cadens adoraveris me › Caveamus igitur ne idola colamus unquam, et nos dæmoniis subjiciamus; idola enim sunt gentium dæmonia. Quale est autem relinquere suave Christi jugum et leve onus ejus, ut nos iterum dæmonum jugo supponamus et gra- vissimi peccati portemus onus, idque postquam cognovimus cinerem esse cor idolis servientium vitamqueluto turpiorem diximusque patres nostros falsa habuisse sculptilia et « non esse in eis qui pluaut 88. donosor erexit, neque tunc solum Ananiæ, Azariæ et Misaeli minatus est eos, ni adorarent, in caminum ignis injiciendos; sed et nunc alius Nabucho- donosor idem dicit nobis qui transimus et vere Ilebræi sumus. Nos autem ut cœlestem rorein experiamur qui omnem a nobis ignem exstinguat et præcipuam animæ nostræ partem recreet, sacros illos imitemur juvenes. Forte et nunc vos alteros Mardochæos Aman adorare se volet; sed dicite: ◄ Non ponam gloriam hominum supra gloriam Dei Israel. » Evertamus Bel verbo Dei, draconen- B C ss Cant. 11, 10. ss Psal xc, 14. se Matth. IV, 9. integram complectitur sententiam : quod qui multos deos colunt, nullum revera colunt. Ideo, 1. cont. Cels. num. 1, Gidem multorum deorum, Deo carentem appellavit. In hunc. sensum Athenagoras, Legat. pro Christ., p. 24, ait de poetis Græcorum : Quis vero non redargueret eorum in- scitiam, qui dum suis fabulis deorum se amantes monstrare volunt, maxime se nullos deos credere produnt?, Prudentius, l. II, cout. Symmachum, de mente athcorum : Hæc putat, esse Deum nullum; namque omnia verti Casibus, et nullo sub præside secla rotari. loc iter haudquaquam magno discrimine distal Hisce viis, quas vos teritis; qui numina multa, Et portenta, Deum summum, numerosa, putatis. sr Sap. XV, D Theodoretus, tom. 1V, serm. 3, p. : Non itaque soli athei habendi sunt Diagoras Milesius, etc., deos esse penitus abnegantes : sed Homerus praterca, et Hesiodus, et familiæ philo- sophorum, qui multos deorum ordines fabulati sunt; et horum quosdam, mancipiorum instar, humana- rum perturbationum servos esse pronuntiarunt. » Videantur Apologetici advers. gent., Clem. Alexand., Minutii Felic., Tertull., Aruob., etc. WETSTENIUS. claculis, c. 12: In mortuorum idolis dæmonia consistunt. » WETSTENIUS. 32. Illud etiam novimus, cum nobis Jesus persua- 53. Non olim tantum statuam auream Nabucho- (26) Πολυθεραθεότητα. Uno vocabulo eleganter 10. 88 Jerem. xiv, 22. (27) Τὰ γὰρ εἴδωλα, etc. Tertullianus, De spe (28) Σποδός. Mendose coules ins., ποδός. (29) Πολύ. Lego, πηλού.
PG 11:605ταῦτά σοι πάντα δώσω, ἐὰν πεσὼν προσκυνήσῃς μοι. προσέχωμεν οὖν, μή ποτε εἰδωλολατρήσωμεν καὶ τοῖς δαιμονίοις ἑαυτοὺς ὑποτάξωμεν· τὰ γὰρ εἴδωλα τῶν ἐθνῶν δαιμόνια. οἷον δέ ἐστι τὸ καταλιπόντα τὸν χρηστὸν Χριστοῦ ζυγὸν καὶ τὸ ἐλαφρὸν αὐτοῦ φορτίον πάλιν ἑαυτὸν ὑποβαλεῖν ζυγῷ δαιμόνων καὶ φορτίον βαστάξαι βαρυτάτης ἁμαρτίας μετὰ τὸ ἐγνωκέναι ἡμᾶς ὅτι σποδὸς ἡ καρδία τῶν εἰδώλοις λατρευόντων καὶ πηλοῦ ἀτιμότερος ὁ βίος αὐτῶν καὶ μετὰ τὸ εἰρηκέναι ἡμᾶς· ὡς ψευδῆ ἐκτήσαντο οἱ πατέρες ἡμῶν εἴδωλα, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν αὐτοῖς ὑετίζων. Οὐ πάλαι μόνον ἵστη τὴν χρυσῆν εἰκόνα Ναβουχοδονόσορ οὐδὲ τότε μόνον ἠπείλει τῷ Ἀνανίᾳ καὶ Ἀζαρίᾳ καὶ Μισαὴλ, εἰ μὴ προσκυνήσαιεν, ἐμβαλεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρὸς, ἀλλὰ καὶ νῦν ὁ Ναβουχοδονόσορ τὰ αὐτὰ λέγει ἡμῖν τοῖς περατικοῖς καὶ ἀληθινοῖς Ἑβραίοις. ἀλλ’ ἡμεῖς ἵνα δρόσου οὐρανίου πειραθῶμεν σβεννυούσης πᾶν πῦρ ἀφ’ ἡμῶν καὶ καταψυχούσης ἡμῶν τὸ ἡγεμονικὸν, τοὺς ἱεροὺς ἐκείνους μιμησώμεθα, μή ποτε καὶ νῦν ὁ Ἀμὰν θέλῃ τοὺς Μαρδοχαίους ὑμᾶς προσκυνῆσαι αὐτῷ, ἀλλ’ ὑμεῖς εἴπατε· οὐ θήσω δόξαν ἀνθρώπων ὑπεράνω δόξης θεοῦ Ἰσραήλ.καταστρέψωμεν (50), καὶ τὸν δράκοντα μετὰ τοῦ Δα- Α νιὴλ ἀποκτείνωμεν, ἵνα, στόμασι λεόντων πλησιά ζοντες, μηδὲν ἀπ' αὐτῶν παθεῖν δυνηθῶμεν· μόνων τῶν αἰτίων ἡμῖν τοῦ παρόντος ἀγῶνος καταβρωθησομέ- νων ὑπὸ τῶν ἡμᾶς μὴ δυναμένων καταπιεῖν λεόντων. Καὶ τοῦτο δὲ παρατηρήσωμεν, ὅτι οὐκ ἐν τοῖς πρὸς τοὺς πολλοὺς λόγοις τὰ περὶ μαρτυρίου προφη τεύεται ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος, ἀλλ' ἐν τοῖς πρὸς τοὺς ἀποστόλους. Προειρημένου γάρ· « Τούτους τοὺς δώ δέκα ἀπέστειλεν ὁ Ἰησοῦς, παραγγείλας αὐτοῖς· Εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, » καὶ τὰ ἑξῆς· ἐπιφέρεται τό· « Προσέχετε ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων παραδώσουσι γὰρ ὑμᾶς εἰς συνέδρια, καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτ τῶν μαστιγώσουσιν ὑμᾶς· καὶ ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βα σιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσιν. Ὅταν δὲ παραδώσωσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε, πῶς, ἢ τί λαλήσετε· οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς, τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν. Παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πατὴρ τέκνον· καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτοὺς, καὶ ἔσεσθε μισού μενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· κἂν ἐκ ταύτης διώκωσι, φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην. Ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ τελέσετε τὰς πόλεις τοῦ Ἰσραὴλ, ἕως ἂν ἔλθῃ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. » Καὶ ὁ Λουκᾶς δὲ τοιαῦτα ἀναγράφει· . Ὅταν δὲ φέρωσιν ὑμᾶς ἐπὶ τὰς συναγωγάς, καὶ τὰς ἀρχὰς (31), καὶ τὰς ἐξου σίας, μὴ μεριμνήσητε πῶς ἀπολογήσησθε ἢ τί εξ πητε· τὸ γὰρ ἅγιον Πνεῦμα διδάξει ὑμᾶς, ἃ δεῖ εἰ πεῖν. › Καὶ μεθ᾽ ἕτερα· . Θέσθε οὖν εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν μὴ μελετῶν ἀπολογηθῆναι· ἐγὼ γὰρ δώσω ὑμῖν στόμα καὶ σοφίαν, ᾗ οὐ δυνήσονται ἀντιστῆναι, ἢ ἀντειπεῖν πάντες οἱ ἀντικείμενοι ὑμῖν. Παραδοθή- σεσθε δὲ καὶ ὑπὸ γονέων, καὶ συγγενῶν, καὶ φίλων, καὶ ἀδελφῶν· καὶ θανατώσουσιν ἐξ ὑμῶν· καὶ ἔσε σθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· καὶ θρίξ ἐκ τῆς κεφαλῆς ὑμῶν οὐ μὴ ἀπόληται. Ἐν τῇ ὑπο- μονῇ ὑμῶν κτήσεσθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν. » Τοιαῦτα δὲ καὶ ὁ Μάρκος φησίν· « Οταν δὲ ἄγωσιν ὑμᾶς παρα- διδόντες, μὴ προμεριμνᾶτε, μηδὲ προμελετᾶτε· ἀλλ᾽ δ ἐὰν δοθῇ ὑμῖν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ, ἐκεῖνο λαλεῖτε· οὐ γάρ ἐστε ὑμεῖς οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πατὴρ τέκνον· καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. Καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. Ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. » Καὶ ταῦτα δὲ παρὰ τῷ Ματθαίῳ ἐπὶ μαρτύριον προτρεπόμενα, οὐ πρὸς ἄλλους ἢ τοὺς δώδεκα εἴρηται· ὧν ἀκούειν ἡμᾶς δεή- σει, ἐν τῷ ἀκούειν ἐσομένους ἀδελφοὺς τῶν ἀκουσάν των ἀποστόλων καὶ ἀποστόλοις συγκαταριθμηθησο μένους. Τὰ δὲ ῥητὰ οὕτως ἔχει· . Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυνα- α EXHORTATIO AD MARTYRIUM. accedentes nihil ab eis pati possimus, sed ii tantum qui hujus nobis certaminis causa sunt, ab iisdem deglutiantur leonibus qui devorare nos non pus sunt. que cuin Daniele occidamus, ut ad ora leonun B D C " • tinent, ea non iis sermonibus prædixisse Salvatorem quos ad vulgum habebat, sed quos ad apostolos. Postquam enim dictum est: Hos duodecim misit Jesus, præcipiens et dicens: In viam gentium ne abieritis 88* » et reliqua ; hoc additur : e Cavele autem ab hominibus; tradent enim vos in conciliis et in synagogis suis flagellabunt vos ; et ad præsides et ad reges ducemini propter me, in testimonium illis et gentibus. Cum autem tradent vos, nolite co- gitare quomodo aut quid loquamini : dabitur enim vobis in illa hora quid loquamini. Non enim vos estis qui loquimini, sed Spiritus Patris vestri, qui loquitur in vobis. Tradet autem frater fratrem in mortem, et pater filium ; et insurgent filii in paren- tes, et morte eos afficient; et eritis odio omnibus propter nomen шeum; qui autem perseveraverit usque in finem, hic salvus erit. Cum autem perse- quentur vos in civitate ista, fugite in aliam; et si ex hac vos persecuti fuerint, fugite in alteram. Amen dico vobis, non consummabitis civitates Israel, do- nec veniat Filius hominis 89., Lucas etiam similia scribit: Cum autem inducent vos in synagogas el magistratus et potestates, nolite solliciti esse quale vel quid respondeatis aut quid dicatis: Spiritus enim sanctus docebit vos quid oporteat vos dicere ºº. El post alia : « Ponite ergo in cordibus vestris non præmeditari quemadmodum respondeatis. Ego enim dabo vobis os et sapientiam cui non poterunt resi- stere et contradicere omnes adversarii vestri.Trade- mini autem a parentibus, et fratribus, et cognatis, et amicis; et morte afficient ex vobis ; et eritis odio omnibus propter nomen meuin; et capillus de ca- pite vestro non peribit. In patientia vestra posside- Litis animas vestras . . Similia et Marcus habet : ‹ Et cum duxerint vos tradentes, nolite præcogita- re quid loquamini; sed quod datum vobis fuerit in illa hora, id loquimini; non enim vos estis loquen- tes, sed Spiritus sanctus. Tradet autem frater fra- trem in mortem, et pater filium ; et consurgent filii in parentes, et morte afficient eos. Et eritis odio omnibus propter nomen meum. Qui autem sustinue- rit in finem, hic salvus erit 9, læ quoque ad martyrium adhortationes quæ apud Malllium ha- bentur, non ad alios quam ad duodecim apostolos factæ sunt: quas audire nos oportebit ; erinus enim, si eas audierimus, apostolorum qui audierunt fratres, et apostolis connumerabimur. Ipsa autem verba sic habent: Nolite timere eos qui occidunt corpus, animam autem non possunt occidere, sed 14-20. Marc. xii, 11, 12, 13. en Matth. x, of Luc. XXI, 54. Observemus hoc etiam, quæ ad martyrium per- (50) Καταστρέψωμεν. Male codex mis., καταθρέψωμεν. (31) Αρχάς. ς. ταραχάς, male. 5. 89 lbid. 17-24. 90 Luc. xii, 11, 12.
PG 11:606τὸν Βὴλ τῷ λόγῳ τοῦ θεοῦ καταστρέψωμεν καὶ τὸν δράκοντα μετὰ τοῦ Δανιὴλ ἀποκτείνωμεν, ἵνα στόμασι λεόντων πλησιάζοντες μηδὲν ἀπ’ αὐτῶν παθεῖν δυνηθῶμεν μόνων τῶν αἰτίων ἡμῖν τοῦ παρόντος ἀγῶνος καταβρωθησομένων ὑπὸ τῶν ἡμᾶς μὴ δυναμένων καταπιεῖν λεόντων. κρατῶμεν ὅτι ἐν τοῖς ἀνδραγαθήμασι τοῦ Ἰὼβ εἴρηται καὶ τό· ἐπιθεὶς τὴν χεῖρά μου ἐπὶ στόματί μου ἐφίλησα, καὶ τοῦτό μοι ἄρα ἀνομία ἡ μεγίστη λογισθείη· εἰκὸς δὲ ὅτι ἐπιτάξουσιν ἡμῶν τὴν χεῖρα ἐπιθεῖναι τῷ στόματι καὶ φιλῆσαι. Καὶ τοῦτο δὲ παρατηρήσωμεν, ὅτι οὐκ ἐν τοῖς πρὸς τοὺς πολλοὺς λόγοις τὰ περὶ μαρτυρίου προφητεύεται ὑπὸ τοῦ σωτῆρος ἀλλ’ ἐν τοῖς πρὸς τοὺς ἀποστόλους. προειρημένου γὰρ τοῦ· τούτους τοὺς δώδεκα ἀπέστειλεν ὁ Ἰησοῦς παραγγείλας αὐτοῖς· εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε καὶ τὰ ἑξῆς, ἐπιφέρεται τό· προσέχετε ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων· παραδώσουσι γὰρ ὑμᾶς εἰς συνέδρια, καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν μαστιγώσουσιν ὑμᾶς· καὶ ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσιν. ὅταν δὲ παραδῶσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε, πῶς ἢ τί λαλήσητε·καταστρέψωμεν (50), καὶ τὸν δράκοντα μετὰ τοῦ Δα- Α νιὴλ ἀποκτείνωμεν, ἵνα, στόμασι λεόντων πλησιά ζοντες, μηδὲν ἀπ' αὐτῶν παθεῖν δυνηθῶμεν· μόνων τῶν αἰτίων ἡμῖν τοῦ παρόντος ἀγῶνος καταβρωθησομέ- νων ὑπὸ τῶν ἡμᾶς μὴ δυναμένων καταπιεῖν λεόντων. Καὶ τοῦτο δὲ παρατηρήσωμεν, ὅτι οὐκ ἐν τοῖς πρὸς τοὺς πολλοὺς λόγοις τὰ περὶ μαρτυρίου προφη τεύεται ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος, ἀλλ' ἐν τοῖς πρὸς τοὺς ἀποστόλους. Προειρημένου γάρ· « Τούτους τοὺς δώ δέκα ἀπέστειλεν ὁ Ἰησοῦς, παραγγείλας αὐτοῖς· Εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, » καὶ τὰ ἑξῆς· ἐπιφέρεται τό· « Προσέχετε ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων παραδώσουσι γὰρ ὑμᾶς εἰς συνέδρια, καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτ τῶν μαστιγώσουσιν ὑμᾶς· καὶ ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βα σιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσιν. Ὅταν δὲ παραδώσωσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε, πῶς, ἢ τί λαλήσετε· οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς, τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν. Παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πατὴρ τέκνον· καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτοὺς, καὶ ἔσεσθε μισού μενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· κἂν ἐκ ταύτης διώκωσι, φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην. Ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ τελέσετε τὰς πόλεις τοῦ Ἰσραὴλ, ἕως ἂν ἔλθῃ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. » Καὶ ὁ Λουκᾶς δὲ τοιαῦτα ἀναγράφει· . Ὅταν δὲ φέρωσιν ὑμᾶς ἐπὶ τὰς συναγωγάς, καὶ τὰς ἀρχὰς (31), καὶ τὰς ἐξου σίας, μὴ μεριμνήσητε πῶς ἀπολογήσησθε ἢ τί εξ πητε· τὸ γὰρ ἅγιον Πνεῦμα διδάξει ὑμᾶς, ἃ δεῖ εἰ πεῖν. › Καὶ μεθ᾽ ἕτερα· . Θέσθε οὖν εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν μὴ μελετῶν ἀπολογηθῆναι· ἐγὼ γὰρ δώσω ὑμῖν στόμα καὶ σοφίαν, ᾗ οὐ δυνήσονται ἀντιστῆναι, ἢ ἀντειπεῖν πάντες οἱ ἀντικείμενοι ὑμῖν. Παραδοθή- σεσθε δὲ καὶ ὑπὸ γονέων, καὶ συγγενῶν, καὶ φίλων, καὶ ἀδελφῶν· καὶ θανατώσουσιν ἐξ ὑμῶν· καὶ ἔσε σθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· καὶ θρίξ ἐκ τῆς κεφαλῆς ὑμῶν οὐ μὴ ἀπόληται. Ἐν τῇ ὑπο- μονῇ ὑμῶν κτήσεσθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν. » Τοιαῦτα δὲ καὶ ὁ Μάρκος φησίν· « Οταν δὲ ἄγωσιν ὑμᾶς παρα- διδόντες, μὴ προμεριμνᾶτε, μηδὲ προμελετᾶτε· ἀλλ᾽ δ ἐὰν δοθῇ ὑμῖν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ, ἐκεῖνο λαλεῖτε· οὐ γάρ ἐστε ὑμεῖς οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πατὴρ τέκνον· καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. Καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. Ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. » Καὶ ταῦτα δὲ παρὰ τῷ Ματθαίῳ ἐπὶ μαρτύριον προτρεπόμενα, οὐ πρὸς ἄλλους ἢ τοὺς δώδεκα εἴρηται· ὧν ἀκούειν ἡμᾶς δεή- σει, ἐν τῷ ἀκούειν ἐσομένους ἀδελφοὺς τῶν ἀκουσάν των ἀποστόλων καὶ ἀποστόλοις συγκαταριθμηθησο μένους. Τὰ δὲ ῥητὰ οὕτως ἔχει· . Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυνα- α EXHORTATIO AD MARTYRIUM. accedentes nihil ab eis pati possimus, sed ii tantum qui hujus nobis certaminis causa sunt, ab iisdem deglutiantur leonibus qui devorare nos non pus sunt. que cuin Daniele occidamus, ut ad ora leonun B D C " • tinent, ea non iis sermonibus prædixisse Salvatorem quos ad vulgum habebat, sed quos ad apostolos. Postquam enim dictum est: Hos duodecim misit Jesus, præcipiens et dicens: In viam gentium ne abieritis 88* » et reliqua ; hoc additur : e Cavele autem ab hominibus; tradent enim vos in conciliis et in synagogis suis flagellabunt vos ; et ad præsides et ad reges ducemini propter me, in testimonium illis et gentibus. Cum autem tradent vos, nolite co- gitare quomodo aut quid loquamini : dabitur enim vobis in illa hora quid loquamini. Non enim vos estis qui loquimini, sed Spiritus Patris vestri, qui loquitur in vobis. Tradet autem frater fratrem in mortem, et pater filium ; et insurgent filii in paren- tes, et morte eos afficient; et eritis odio omnibus propter nomen шeum; qui autem perseveraverit usque in finem, hic salvus erit. Cum autem perse- quentur vos in civitate ista, fugite in aliam; et si ex hac vos persecuti fuerint, fugite in alteram. Amen dico vobis, non consummabitis civitates Israel, do- nec veniat Filius hominis 89., Lucas etiam similia scribit: Cum autem inducent vos in synagogas el magistratus et potestates, nolite solliciti esse quale vel quid respondeatis aut quid dicatis: Spiritus enim sanctus docebit vos quid oporteat vos dicere ºº. El post alia : « Ponite ergo in cordibus vestris non præmeditari quemadmodum respondeatis. Ego enim dabo vobis os et sapientiam cui non poterunt resi- stere et contradicere omnes adversarii vestri.Trade- mini autem a parentibus, et fratribus, et cognatis, et amicis; et morte afficient ex vobis ; et eritis odio omnibus propter nomen meuin; et capillus de ca- pite vestro non peribit. In patientia vestra posside- Litis animas vestras . . Similia et Marcus habet : ‹ Et cum duxerint vos tradentes, nolite præcogita- re quid loquamini; sed quod datum vobis fuerit in illa hora, id loquimini; non enim vos estis loquen- tes, sed Spiritus sanctus. Tradet autem frater fra- trem in mortem, et pater filium ; et consurgent filii in parentes, et morte afficient eos. Et eritis odio omnibus propter nomen meum. Qui autem sustinue- rit in finem, hic salvus erit 9, læ quoque ad martyrium adhortationes quæ apud Malllium ha- bentur, non ad alios quam ad duodecim apostolos factæ sunt: quas audire nos oportebit ; erinus enim, si eas audierimus, apostolorum qui audierunt fratres, et apostolis connumerabimur. Ipsa autem verba sic habent: Nolite timere eos qui occidunt corpus, animam autem non possunt occidere, sed 14-20. Marc. xii, 11, 12, 13. en Matth. x, of Luc. XXI, 54. Observemus hoc etiam, quæ ad martyrium per- (50) Καταστρέψωμεν. Male codex mis., καταθρέψωμεν. (31) Αρχάς. ς. ταραχάς, male. 5. 89 lbid. 17-24. 90 Luc. xii, 11, 12.
[δοθήσεται γὰρ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τί λαλήσητε·] οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τοῦ πατρὸς τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν. παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον καὶ πατὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν, κἂν ἐκ ταύτης διώκωσιν, φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην· ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ τελέσητε τὰς πόλεις τοῦ Ἰσραὴλ, ἕως ἂν ἔλθῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. καὶ ὁ Λουκᾶς δὲ τοιαῦτα ἀναγράφει· ὅταν δὲ φέρωσιν ὑμᾶς ἐπὶ τὰς συναγωγὰς καὶ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, μὴ μεριμνήσητε, πῶς ἀπολογήσησθε ἢ τί εἴπητε· τὸ γὰρ ἅγιον πνεῦμα διδάξει ὑμᾶς ἐν αὐτῇ [τῇ] ὥρᾳ ἃ δεῖ εἰπεῖν. καὶ μεθ’ ἕτερα· θέσθε οὖν ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν μὴ μελετᾶν ἀπολογηθῆναι· ἐγὼ γὰρ δώσω ὑμῖν στόμα καὶ σοφίαν, ᾗ οὐ δυνήσονται ἀντιστῆναι ἢ ἀντειπεῖν πάντες οἱ ἀντικείμενοι ὑμῖν. παραδοθήσεσθε δὲ καὶ ὑπὸ γονέων καὶ ἀδελφῶν καὶ συγγενῶν καὶ φίλων, καὶ θανατώσουσιν ἐξ ὑμῶν, καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου.καταστρέψωμεν (50), καὶ τὸν δράκοντα μετὰ τοῦ Δα- Α νιὴλ ἀποκτείνωμεν, ἵνα, στόμασι λεόντων πλησιά ζοντες, μηδὲν ἀπ' αὐτῶν παθεῖν δυνηθῶμεν· μόνων τῶν αἰτίων ἡμῖν τοῦ παρόντος ἀγῶνος καταβρωθησομέ- νων ὑπὸ τῶν ἡμᾶς μὴ δυναμένων καταπιεῖν λεόντων. Καὶ τοῦτο δὲ παρατηρήσωμεν, ὅτι οὐκ ἐν τοῖς πρὸς τοὺς πολλοὺς λόγοις τὰ περὶ μαρτυρίου προφη τεύεται ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος, ἀλλ' ἐν τοῖς πρὸς τοὺς ἀποστόλους. Προειρημένου γάρ· « Τούτους τοὺς δώ δέκα ἀπέστειλεν ὁ Ἰησοῦς, παραγγείλας αὐτοῖς· Εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, » καὶ τὰ ἑξῆς· ἐπιφέρεται τό· « Προσέχετε ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων παραδώσουσι γὰρ ὑμᾶς εἰς συνέδρια, καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτ τῶν μαστιγώσουσιν ὑμᾶς· καὶ ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βα σιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσιν. Ὅταν δὲ παραδώσωσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε, πῶς, ἢ τί λαλήσετε· οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς, τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν. Παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πατὴρ τέκνον· καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτοὺς, καὶ ἔσεσθε μισού μενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· κἂν ἐκ ταύτης διώκωσι, φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην. Ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ τελέσετε τὰς πόλεις τοῦ Ἰσραὴλ, ἕως ἂν ἔλθῃ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. » Καὶ ὁ Λουκᾶς δὲ τοιαῦτα ἀναγράφει· . Ὅταν δὲ φέρωσιν ὑμᾶς ἐπὶ τὰς συναγωγάς, καὶ τὰς ἀρχὰς (31), καὶ τὰς ἐξου σίας, μὴ μεριμνήσητε πῶς ἀπολογήσησθε ἢ τί εξ πητε· τὸ γὰρ ἅγιον Πνεῦμα διδάξει ὑμᾶς, ἃ δεῖ εἰ πεῖν. › Καὶ μεθ᾽ ἕτερα· . Θέσθε οὖν εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν μὴ μελετῶν ἀπολογηθῆναι· ἐγὼ γὰρ δώσω ὑμῖν στόμα καὶ σοφίαν, ᾗ οὐ δυνήσονται ἀντιστῆναι, ἢ ἀντειπεῖν πάντες οἱ ἀντικείμενοι ὑμῖν. Παραδοθή- σεσθε δὲ καὶ ὑπὸ γονέων, καὶ συγγενῶν, καὶ φίλων, καὶ ἀδελφῶν· καὶ θανατώσουσιν ἐξ ὑμῶν· καὶ ἔσε σθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· καὶ θρίξ ἐκ τῆς κεφαλῆς ὑμῶν οὐ μὴ ἀπόληται. Ἐν τῇ ὑπο- μονῇ ὑμῶν κτήσεσθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν. » Τοιαῦτα δὲ καὶ ὁ Μάρκος φησίν· « Οταν δὲ ἄγωσιν ὑμᾶς παρα- διδόντες, μὴ προμεριμνᾶτε, μηδὲ προμελετᾶτε· ἀλλ᾽ δ ἐὰν δοθῇ ὑμῖν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ, ἐκεῖνο λαλεῖτε· οὐ γάρ ἐστε ὑμεῖς οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πατὴρ τέκνον· καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. Καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. Ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. » Καὶ ταῦτα δὲ παρὰ τῷ Ματθαίῳ ἐπὶ μαρτύριον προτρεπόμενα, οὐ πρὸς ἄλλους ἢ τοὺς δώδεκα εἴρηται· ὧν ἀκούειν ἡμᾶς δεή- σει, ἐν τῷ ἀκούειν ἐσομένους ἀδελφοὺς τῶν ἀκουσάν των ἀποστόλων καὶ ἀποστόλοις συγκαταριθμηθησο μένους. Τὰ δὲ ῥητὰ οὕτως ἔχει· . Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυνα- α EXHORTATIO AD MARTYRIUM. accedentes nihil ab eis pati possimus, sed ii tantum qui hujus nobis certaminis causa sunt, ab iisdem deglutiantur leonibus qui devorare nos non pus sunt. que cuin Daniele occidamus, ut ad ora leonun B D C " • tinent, ea non iis sermonibus prædixisse Salvatorem quos ad vulgum habebat, sed quos ad apostolos. Postquam enim dictum est: Hos duodecim misit Jesus, præcipiens et dicens: In viam gentium ne abieritis 88* » et reliqua ; hoc additur : e Cavele autem ab hominibus; tradent enim vos in conciliis et in synagogis suis flagellabunt vos ; et ad præsides et ad reges ducemini propter me, in testimonium illis et gentibus. Cum autem tradent vos, nolite co- gitare quomodo aut quid loquamini : dabitur enim vobis in illa hora quid loquamini. Non enim vos estis qui loquimini, sed Spiritus Patris vestri, qui loquitur in vobis. Tradet autem frater fratrem in mortem, et pater filium ; et insurgent filii in paren- tes, et morte eos afficient; et eritis odio omnibus propter nomen шeum; qui autem perseveraverit usque in finem, hic salvus erit. Cum autem perse- quentur vos in civitate ista, fugite in aliam; et si ex hac vos persecuti fuerint, fugite in alteram. Amen dico vobis, non consummabitis civitates Israel, do- nec veniat Filius hominis 89., Lucas etiam similia scribit: Cum autem inducent vos in synagogas el magistratus et potestates, nolite solliciti esse quale vel quid respondeatis aut quid dicatis: Spiritus enim sanctus docebit vos quid oporteat vos dicere ºº. El post alia : « Ponite ergo in cordibus vestris non præmeditari quemadmodum respondeatis. Ego enim dabo vobis os et sapientiam cui non poterunt resi- stere et contradicere omnes adversarii vestri.Trade- mini autem a parentibus, et fratribus, et cognatis, et amicis; et morte afficient ex vobis ; et eritis odio omnibus propter nomen meuin; et capillus de ca- pite vestro non peribit. In patientia vestra posside- Litis animas vestras . . Similia et Marcus habet : ‹ Et cum duxerint vos tradentes, nolite præcogita- re quid loquamini; sed quod datum vobis fuerit in illa hora, id loquimini; non enim vos estis loquen- tes, sed Spiritus sanctus. Tradet autem frater fra- trem in mortem, et pater filium ; et consurgent filii in parentes, et morte afficient eos. Et eritis odio omnibus propter nomen meum. Qui autem sustinue- rit in finem, hic salvus erit 9, læ quoque ad martyrium adhortationes quæ apud Malllium ha- bentur, non ad alios quam ad duodecim apostolos factæ sunt: quas audire nos oportebit ; erinus enim, si eas audierimus, apostolorum qui audierunt fratres, et apostolis connumerabimur. Ipsa autem verba sic habent: Nolite timere eos qui occidunt corpus, animam autem non possunt occidere, sed 14-20. Marc. xii, 11, 12, 13. en Matth. x, of Luc. XXI, 54. Observemus hoc etiam, quæ ad martyrium per- (50) Καταστρέψωμεν. Male codex mis., καταθρέψωμεν. (31) Αρχάς. ς. ταραχάς, male. 5. 89 lbid. 17-24. 90 Luc. xii, 11, 12.
PG 11:607καὶ θρὶξ ἐκ τῆς κεφαλῆς ὑμῶν οὐ μὴ ἀπόληται· ἐν τῇ ὑπομονῇ ὑμῶν κτήσασθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν. τοιαῦτα δὲ καὶ ὁ Μάρκος φησίν· ὅταν δὲ ἄγωσιν ὑμᾶς παραδιδόντες, μὴ προμεριμνᾶτε μηδὲ προμελετᾶτε [τί λαλήσητε], ἀλλ’ ὃ ἐὰν δοθῇ ὑμῖν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ, ἐκεῖνο λαλεῖτε· οὐ γάρ ἐστε ὑμεῖς οἱ λαλοῦντες ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον. παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον καὶ πατὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. καὶ ταῦτα δὲ παρὰ τῷ Ματθαίῳ ἐπὶ μαρτύριον προτρεπόμενα οὐ πρὸς ἄλλους ἢ τοὺς δώδεκα εἴρηται· ὧν ἀκούειν καὶ ἡμᾶς δεήσει ἐν τῷ ἀκούειν ἐσομένους ἀδελφοὺς τῶν ἀκουσάντων ἀποστόλων καὶ ἀποστόλοις συγκαταριθμησομένους. τὰ δὲ ῥητὰ οὕτως ἔχει· μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεννόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυναμένων ἀποκτεῖναι· φοβήθητε δὲ μᾶλλον τὸν δυνάμενον [καὶ] ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ. καὶ ἑξῆς τούτοις διδάσκει ἡμᾶς ὁ κύριος, ὡς οὐκ ἄνευ προνοίας ἔρχεταί τις ἐπὶ τὸν τοῦ μαρτυρίου ἀγῶνα. λέγεται γάρ· οὐχὶ δύο στρουθία ἀσσαρίου πωλεῖται;Α μένων ἀποκτεῖναι. Φοβηθῆτε δὲ μᾶλλον τὸν δυνάμε νον ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ. » Καὶ ἐξῆς τούτοις διδάσκει ἡμᾶς ὁ Κύριος, ὡς οὐκ ἄνευ προ- νοίας ἔρχεταί τις ἐπὶ τὸν τοῦ μαρτυρίου ἀγῶνα. Λέ γεται γάρ ο Οὐχὶ δύο στρουθία (32) ἀσσαρίου πο λεῖται, καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐ πεσεῖται εἰς τὴν γῆν ἄνευ τοῦ Πατρὸς τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ; ὑμῶν δὲ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς πᾶσαι ἠριθμημέναι εἰσί . Μὴ οὖν φοβεί- σθε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς. Πᾶς οὖν ὅστις ὁμολογήσει ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁμολογήσω κἀγὼ ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς· ὅστις δ᾽ ἂν ἀπαρνήσηταί με έμπρο σθεν τῶν ἀνθρώπων, ἀπαρνήσομαι αὐτὸν κἀγὼ ἔμπρο σθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. » Ισοδυναμεί δὲ τούτοις τὰ παρὰ τῷ Λουκ · « Ταῦτα δὲ λέγω ὑμῖν τοῖς φίλοις μου· Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόν των τὸ σῶμα, καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσό τερόν τι ποιῆσαι. Ὑποδείξω δὲ ὑμῖν τίνα φοβηθῆτε· φοβηθῆτε τὸν μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι ἔχοντα ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. Ναὶ λέγω ὑμῖν, τοῦτον φοβη- θῆτε. Οὐχὶ πέντε στρουθία δύο άσσαρίων πωλεῖται, καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ; ἀλλὰ καὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι Αρίθμηνται. Μὴ οὖν φοβηθῆτε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε. Λέγω δὲ ὑμῖν· Πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀν- θρώπου ὁμολογήσει ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ· ὁ δὲ ἀρνησάμενός με ενώπιον τῶν ἀνθρώ πων, ἀπαρνηθήσεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ. » Καὶ ἐν ἄλλῳ τόπῳ· ι ὓς γὰρ αἰσχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους, τοῦτον ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυν θήσεται, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ, καὶ τοῦ Πατρὸς, καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων. » Οἱ ἀναιροῦντες ἡμᾶς, σώματος ζωὴν ἀποκτείνουσι· (τοιοῦτον γάρ ἐστι τό Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, αὐταῖς λέξεσιν ὑπὸ Ματθαίου καὶ Λουκᾶ εἰρημένον, καὶ μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι τὸ σῶμα, κἂν θέλωσιν, οὐ δύνανται τὴν ψυχὴν ἀποκτεῖναι· ἀλλ' οὐδὲ ἔχουσι περισσότερόν τι ποιῆσαι. › Πῶς γὰρ δυνατὸν ἀναι- ρεθῆναι ψυχὴν ὑπ' αὐτῆς τῆς ὁμολογίας ζωοποιηθεί σαν; ἀντιμαρτυροῦντος αὐτῇ (35) τοῦ προτρεπομέν νου ἡμᾶς ἐπὶ τὸ μαρτύριον ἐν τῷ Ἡσαΐᾳ, καὶ τοῦ Παιδὸς αὐτοῦ, ἔνθα γέγραπται· « Γένεσθέ μο μάρτυρες, κἀγὼ μάρτυς Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ ὁ Παῖς ἂν ἐξελεξάμην. » Καὶ τοῦτο δὲ τήρει, ὅτι οὐ δούλοις τοῦ Ἰησοῦ, ἀλλὰ φίλοις αὐτοῦ δέδοται ἐντολή· . Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσότερόν τι ποιῆσαι. » Φοβητέον τοίνυν ι τὸν δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ· ο οὗτος γὰρ μόνος, « μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι, ἔχει ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. » Καὶ ἐμβαλεῖ γε τοὺς φοβηθέντας ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, καὶ τοὺς μὴ φοβηθέντας ε τὸν δυνάμενον καὶ ψυχήν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ, καὶ τὸν μετὰ τὸ ἀπο- κτεῖναι ἔχοντα ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. » Ε προτετρεπομένου. ORIGENIS polius timete eum qui potest et animam et corpus perdere in gehennam ”. › Post hæc nos docet Do- minus neminem absque providentia divina ad mar- tyrii certamen pervenire. Dicitur enim : ‹ Nonne duo passeres asse veneunt, et unus ex illis non ca- det super terram sine Patre qui in cœlis est? Vestri autem capilli capitis omnes numerati sunt. Nolite ergo timere multis passeribus meliores estis vos. Omnis ergo qui confitebitur me coram hominibus, confitebor et ego eum coram Patre meo qui in cœ- lis est; qui autem negaverit me coram hominibus, negabo et ego eum coram Patre meo qui in cœlis est”. Eumdem habent sensum et quæ apud Lucam sunt : « Dico autem vobis amicis meis : Ne terrea- miui ab his qui occidunt corpus, et post hæc non habent amplius quid faciant. Ostendam autem vobis B quem timeatis; timete eum qui postquam occiderit, habet potestatem mittendi in gehennam : ita dico vobis, hunc timete. Nonne quinque passeres ve- neunt dipondio, et unus ex illis non est in oblivione coram Deo? Sed et capilli capitis vestri omnes nu- merati sunt. Nolite ergo timere: multis passeribus pluris estis vos. Dico autem vobis : Omnis quicun- que confessus fuerit me coram hominibus, et Filius hominis confitebitur illum coram angelis Dei ; qui autem negaverit me coram hominibus, negabitur coram angelis Dei s. » Et alio in loco : Nam qui me erubuerit et meos sermones, hunc Filius homi- nis erubescet cum venerit in majestate sua, et Pa- tris, et sanctorum angelorum . » Qui nos interf. ciunt, vitam corporis occidunt ( tale est enim illud : Nolite timere eos qui occidunt corpus; quod iis- dem verbis a Matthæo et a Luca dictum est ), et postquam corpus occiderint, animam, etsi velint, ‹ occidere non possunt; sed nec habent amplius quid faciant. Quomodo enim occidi posset anima quam ipsa confessio vivere facit; cum mutuum ei testi- monium det qui nos ad martyrinın apud Isaiam hortatur et ipse, et Filius ejus, ubi scriptum est : • Estote mihi testes, et ego testis Dominus Deus, et Puer meus quem elegi ”. › Et hoc observa, non servis Jesu, sed amicis ejus datum esse præceptum : ⚫ Ne terreamini ab his qui occidunt corpus, et post hæc non habent amplius quid faciant 98. › T'i- mendus est igitur, qui potest et animam et corpus D perdere in gehennam. » llic enim solus, postquam occiderit, potestatem habet mittendi in gehennam. › Et quidem immittet eos qui corporum occisores timuerint, nec timuerint emn ‹ qui potest corpus et animam perdere in gehennam, et qui, postquam occiderit, potestatem habet mittendi in gehennam. > Quod si cujusvis alterius capitis capilli numerati sunt, et eorum videlicet qui propter Jesum exscin- duntur, confitebimur Filium Dei coram Deo, et ho- minibus, et non diis, ut vices nobis retribuat ille * Matth. x, 28. * ibid. 29-34. ** Luc. xii, 4-8. Luc. xii, 4. C - Luc. 1x, 26. Isa. XLHI, 10. Matth. x, 28; potest at. Ibidem mendose in codice manuscripto scriptum est (32) Στρουθία. Ms. στρουθίου, vitiose. (33) Wetstenius legendum putat αὐτοῦ, sed stare
PG 11:608καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐ πεσεῖται εἰς τὴν γῆν ἄνευ τοῦ πατρὸς τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. ὑμῶν δὲ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς πᾶσαι ἠριθμημέναι εἰσί. μὴ οὖν φοβεῖσθε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς. πᾶς οὖν ὅστις ὁμολογήσει ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁμολογήσω κἀγὼ ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς· ὅστις δ’ ἂν ἀπαρνήσηταί με ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ἀπαρνήσομαι αὐτὸν κἀγὼ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. ἰσοδυναμεῖ δὲ τούτοις τὰ παρὰ τῷ Λουκᾷ· ταῦτα δὲ λέγω ὑμῖν τοῖς φίλοις μου, μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεννόντων τὸ σῶμα καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσότερόν τι ποιῆσαι. ὑποδείξω δὲ ὑμῖν τίνα φοβηθῆτε· φοβήθητε τὸν μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι ἔχοντα ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. ναὶ λέγω ὑμῖν, τοῦτον φοβήθητε. οὐχὶ πέντε στρουθία δύο ἀσσαρίων πωλεῖται; καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. ἀλλὰ καὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι ἠρίθμηνται. μὴ οὖν φοβηθῆτε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε. λέγω δὲ ὑμῖν· πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογήσει ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ·Α μένων ἀποκτεῖναι. Φοβηθῆτε δὲ μᾶλλον τὸν δυνάμε νον ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ. » Καὶ ἐξῆς τούτοις διδάσκει ἡμᾶς ὁ Κύριος, ὡς οὐκ ἄνευ προ- νοίας ἔρχεταί τις ἐπὶ τὸν τοῦ μαρτυρίου ἀγῶνα. Λέ γεται γάρ ο Οὐχὶ δύο στρουθία (32) ἀσσαρίου πο λεῖται, καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐ πεσεῖται εἰς τὴν γῆν ἄνευ τοῦ Πατρὸς τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ; ὑμῶν δὲ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς πᾶσαι ἠριθμημέναι εἰσί . Μὴ οὖν φοβεί- σθε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς. Πᾶς οὖν ὅστις ὁμολογήσει ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁμολογήσω κἀγὼ ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς· ὅστις δ᾽ ἂν ἀπαρνήσηταί με έμπρο σθεν τῶν ἀνθρώπων, ἀπαρνήσομαι αὐτὸν κἀγὼ ἔμπρο σθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. » Ισοδυναμεί δὲ τούτοις τὰ παρὰ τῷ Λουκ · « Ταῦτα δὲ λέγω ὑμῖν τοῖς φίλοις μου· Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόν των τὸ σῶμα, καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσό τερόν τι ποιῆσαι. Ὑποδείξω δὲ ὑμῖν τίνα φοβηθῆτε· φοβηθῆτε τὸν μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι ἔχοντα ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. Ναὶ λέγω ὑμῖν, τοῦτον φοβη- θῆτε. Οὐχὶ πέντε στρουθία δύο άσσαρίων πωλεῖται, καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ; ἀλλὰ καὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι Αρίθμηνται. Μὴ οὖν φοβηθῆτε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε. Λέγω δὲ ὑμῖν· Πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀν- θρώπου ὁμολογήσει ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ· ὁ δὲ ἀρνησάμενός με ενώπιον τῶν ἀνθρώ πων, ἀπαρνηθήσεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ. » Καὶ ἐν ἄλλῳ τόπῳ· ι ὓς γὰρ αἰσχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους, τοῦτον ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυν θήσεται, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ, καὶ τοῦ Πατρὸς, καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων. » Οἱ ἀναιροῦντες ἡμᾶς, σώματος ζωὴν ἀποκτείνουσι· (τοιοῦτον γάρ ἐστι τό Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, αὐταῖς λέξεσιν ὑπὸ Ματθαίου καὶ Λουκᾶ εἰρημένον, καὶ μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι τὸ σῶμα, κἂν θέλωσιν, οὐ δύνανται τὴν ψυχὴν ἀποκτεῖναι· ἀλλ' οὐδὲ ἔχουσι περισσότερόν τι ποιῆσαι. › Πῶς γὰρ δυνατὸν ἀναι- ρεθῆναι ψυχὴν ὑπ' αὐτῆς τῆς ὁμολογίας ζωοποιηθεί σαν; ἀντιμαρτυροῦντος αὐτῇ (35) τοῦ προτρεπομέν νου ἡμᾶς ἐπὶ τὸ μαρτύριον ἐν τῷ Ἡσαΐᾳ, καὶ τοῦ Παιδὸς αὐτοῦ, ἔνθα γέγραπται· « Γένεσθέ μο μάρτυρες, κἀγὼ μάρτυς Κύριος ὁ Θεὸς, καὶ ὁ Παῖς ἂν ἐξελεξάμην. » Καὶ τοῦτο δὲ τήρει, ὅτι οὐ δούλοις τοῦ Ἰησοῦ, ἀλλὰ φίλοις αὐτοῦ δέδοται ἐντολή· . Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσότερόν τι ποιῆσαι. » Φοβητέον τοίνυν ι τὸν δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ· ο οὗτος γὰρ μόνος, « μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι, ἔχει ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. » Καὶ ἐμβαλεῖ γε τοὺς φοβηθέντας ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, καὶ τοὺς μὴ φοβηθέντας ε τὸν δυνάμενον καὶ ψυχήν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ, καὶ τὸν μετὰ τὸ ἀπο- κτεῖναι ἔχοντα ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. » Ε προτετρεπομένου. ORIGENIS polius timete eum qui potest et animam et corpus perdere in gehennam ”. › Post hæc nos docet Do- minus neminem absque providentia divina ad mar- tyrii certamen pervenire. Dicitur enim : ‹ Nonne duo passeres asse veneunt, et unus ex illis non ca- det super terram sine Patre qui in cœlis est? Vestri autem capilli capitis omnes numerati sunt. Nolite ergo timere multis passeribus meliores estis vos. Omnis ergo qui confitebitur me coram hominibus, confitebor et ego eum coram Patre meo qui in cœ- lis est; qui autem negaverit me coram hominibus, negabo et ego eum coram Patre meo qui in cœlis est”. Eumdem habent sensum et quæ apud Lucam sunt : « Dico autem vobis amicis meis : Ne terrea- miui ab his qui occidunt corpus, et post hæc non habent amplius quid faciant. Ostendam autem vobis B quem timeatis; timete eum qui postquam occiderit, habet potestatem mittendi in gehennam : ita dico vobis, hunc timete. Nonne quinque passeres ve- neunt dipondio, et unus ex illis non est in oblivione coram Deo? Sed et capilli capitis vestri omnes nu- merati sunt. Nolite ergo timere: multis passeribus pluris estis vos. Dico autem vobis : Omnis quicun- que confessus fuerit me coram hominibus, et Filius hominis confitebitur illum coram angelis Dei ; qui autem negaverit me coram hominibus, negabitur coram angelis Dei s. » Et alio in loco : Nam qui me erubuerit et meos sermones, hunc Filius homi- nis erubescet cum venerit in majestate sua, et Pa- tris, et sanctorum angelorum . » Qui nos interf. ciunt, vitam corporis occidunt ( tale est enim illud : Nolite timere eos qui occidunt corpus; quod iis- dem verbis a Matthæo et a Luca dictum est ), et postquam corpus occiderint, animam, etsi velint, ‹ occidere non possunt; sed nec habent amplius quid faciant. Quomodo enim occidi posset anima quam ipsa confessio vivere facit; cum mutuum ei testi- monium det qui nos ad martyrinın apud Isaiam hortatur et ipse, et Filius ejus, ubi scriptum est : • Estote mihi testes, et ego testis Dominus Deus, et Puer meus quem elegi ”. › Et hoc observa, non servis Jesu, sed amicis ejus datum esse præceptum : ⚫ Ne terreamini ab his qui occidunt corpus, et post hæc non habent amplius quid faciant 98. › T'i- mendus est igitur, qui potest et animam et corpus D perdere in gehennam. » llic enim solus, postquam occiderit, potestatem habet mittendi in gehennam. › Et quidem immittet eos qui corporum occisores timuerint, nec timuerint emn ‹ qui potest corpus et animam perdere in gehennam, et qui, postquam occiderit, potestatem habet mittendi in gehennam. > Quod si cujusvis alterius capitis capilli numerati sunt, et eorum videlicet qui propter Jesum exscin- duntur, confitebimur Filium Dei coram Deo, et ho- minibus, et non diis, ut vices nobis retribuat ille * Matth. x, 28. * ibid. 29-34. ** Luc. xii, 4-8. Luc. xii, 4. C - Luc. 1x, 26. Isa. XLHI, 10. Matth. x, 28; potest at. Ibidem mendose in codice manuscripto scriptum est (32) Στρουθία. Ms. στρουθίου, vitiose. (33) Wetstenius legendum putat αὐτοῦ, sed stare
PG 11:609ὁ δὲ ἀρνησάμενός με ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων ἀπαρνηθήσεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ. καὶ ἐν ἄλλῳ τόπῳ· ὃς γὰρ ἂν αἰσχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους, τοῦτον ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ πατρὸς καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων. τούτῳ δὲ παραπλήσιον καὶ ὁ Μάρκος τοιοῦτον ἀνέγραψεν· ὃς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους ἐν τῇ γενεᾷ τῇ μοιχαλίδι καὶ ἁμαρτωλῷ, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται αὐτὸν, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν ἁγίων. οἱ ἀναιροῦντες οὖν ἡμᾶς σώματος ζωὴν ἀποκτέννουσι· τοιοῦτον γάρ ἐστι τό· μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεννόντων τὸ σῶμα, αὐταῖς λέξεσιν ὑπὸ Ματθαίου καὶ Λουκᾶ εἰρημένον. καὶ μετὰ τὸ ἀποκτεῖναί γε τὸ σῶμα, κἂν θέλωσιν, οὐ δύνανται τὴν ψυχὴν ἀποκτεῖναι· ἀλλ’ οὐδὲ ἔχουσι περισσότερόν τι ποιῆσαι. πῶς γὰρ δυνατὸν ἀναιρεθῆναι ψυχὴν ὑπ’ αὐτῆς τῆς ὁμολογίας ζωοποιηθεῖσαν; ἀντιμαρτυροῦντος αὐτῇ τοῦ προτρεπομένου ἡμᾶς ἐπὶ τὸ μαρτύριον ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ καὶ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, ἔνθα γέγραπται·τινος δὲ ἄλλου τῆς κεφαλῆς αἱ τρίχες ηριθμημένα: εἰσὶ, κἀκείνοις δηλονότι, τοῖς διὰ τὸν Ἰησοῦν ἀπο- τεμνομένοις, ὁμολογήσομεν ἐν τῷ Υἱῷ, τοῦ Θεοῦ, καὶ τῶν ἀνθρώπων, καὶ οὐ θεῶν ἔμπροσθεν (34), ἵν᾿ ἡμᾶς ἀμείψηται ὁ ὁμολογηθείς, ὁμολογήσας ἡμᾶς ἔμπρο σθεν τοῦ Θεοῦ, καὶ Πατρὸς ἑαυτοῦ, καὶ ὁμολογήσας τὸν ὁμολογήσαντα αὐτὸν ἐπὶ γῆς αὐτὸς ἐν οὐρανοῖς. Τίς δ' ἂν, λογισάμενος τὰ τοιαῦτα, οὐκ ἐπιφθέγξη- ται τὸ ἀποστολικὸν ἐκεῖνο, τό· Οὐκ ἄξια τὰ παθή- ματα τοῦ νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκα- λυφθῆναι εἰς ἡμᾶς; » Πῶς γὰρ οὐ πολλῷ μείζων ὁμο λογίας τῆς ἔμπροσθεν ἀνθρώπων ἡ ἔμπροσθεν τοῦ Πα τρὸς ὁμολογία; Πῶς δ᾽ οὐ καθ' ὑπερβολὴν ὑπερέχουσα τῆς ἐπὶ γῆς ὁμολογίας, ἣν μάρτυρες ὁμολογοῦσι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἐν οὐρανοῖς τοῦ ὁμολογηθέντος ὁμολογία; Λογισάμενος δέ τις ἀρνήσασθαι ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώ των, υπομιμνησκέσθω τοῦ ἀψευδῶς εἰπόντος· « Απαρ- Β νήσομαι κἀγὼ αὐτὸν ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. » Ἔτι δὲ καὶ τοῦτο θεωρητέον, ὅτι ὁ μὲν ὁμο- λογῶν ἐν τῷ Υἱῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, συνίστησι Χριστιανισμόν, καὶ τὸν πατέρα Χριστιανισμοῦ τούτου, ἐφ᾽ ὧν ὁμολογεῖ· ὁ δὲ ὁμολο- γούμενος ὑπὸ τοῦ πάσης κτίσεως πρωτοτόκου καὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, συνίσταται διὰ τῆς τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογίας, τῷ ἐν οὐρανοῖς Πατρὶ καὶ τοῖς ἀγγέλοις τοῦ Θεοῦ. Εἶπερ δὲν οὐχ ὁ ἑαυτὸν συνιστάνων ἐκεῖνος ἐστι δόκιμος, ἀλλ᾽ ἂν ὁ Κύριος συνίστησι, ο πῶς οὐ χρὴ νομίζειν εἶναι δόκιμον, τὸν ἄξιον κριθέντα τῆς πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ τῆς πρὸς τοὺς ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ συστάσεως ; Εἰ δὲ δόκιμος (35) οὗτος, καὶ οἱ παραπλήσιοι αὐτῷ, οὓς • ὡς χρυσὸν ἐν χωνευτηρίῳ » ταῖς βασάνοις καὶ ταῖς ἐξετάσεσιν « ἐδοκίμασεν ὁ Κύ- ριος, καὶ ὡς ὁλοκάρπωμα θυσίας προσεδέξατο· ο τί χρή λέγειν περὶ τῶν ἐλεγχθέντων ἐν τῇ καμίνῳ τοῦ πειρασμοῦ, καὶ ἀρνησαμένων, οὓς ὡς ἀδοκίμους άρ- νεῖται ἔμπροσθεν τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρὸς, καὶ ἐνώ πιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ, ὁ τὸν ἄξιον ἀρνήσεως ἀρνούμενος ; Καὶ οὐ μόνον γε πρὸς τὸ μὴ ἀρνήσασθαι ἀγωνι στέον, ἀλλὰ καὶ πρὸς τὸ μηδὲ τὴν ἀρχὴν αἰσχυνθῆναι, νομιζόμενον παρὰ τοῖς ἀλλοτρίοις Θεοῦ αἰσχύνης ἄξια πάσχειν· καὶ μάλιστα εἰ δοξασθεὶς καὶ ἀποδε χθεὶς ὑπὸ πλείστων ὅσων πόλεων, νῦν ὡσπερεί πομ- πεύεις, αἴρων τὸν σταυρὸν τοῦ Ἰησοῦ, ἱερὲ 'Αμβρό- σε, καὶ ἀκολουθῶν αὐτῷ, προάγοντι ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς, ἵνα, αὐτός σοι συμπορευθεὶς αὐτός σα δῷ καὶ στόμα καὶ σοφίαν, καὶ σοὶ τῷ συναγωνι στῇ αὐτοῦ, Πρωτόκτητε, καὶ συμμαρτυροῦσιν ἡμῖν (56), ε τοῖς ἀναπληροῦσι τὰ ὑστερήματα τῶν παθημά- των τοῦ Χριστοῦ, ν σὺν ἡμῖν γένηται ἐπὶ τὸν παρά- δεισον τοῦ Θεοῦ, ὑποδεικνύς, πῶς ἂν διαδύσητε · τὰ χερουβὶμ καὶ τὴν φλογίνην βομφαίαν, τὴν στρε φομένην καὶ φυλάσσουσαν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς * ὑμῖν. ἡμᾶς, ἡμῖν, ἡμῶν, ἂν ὑμεῖς ὑμᾶς, ὑμῖν ὑμῶν, EXHORTATIO AD MARTYRIUM. se in terra confessus fuerit. A quem confessi erimus, cum confitebitur nos coram Deo et Patre suo et confitebitur in cœlis eum qui C D Rom. viii, 18. * II Cor. x, 18. • Sap. 111, 6. non deos, idola gentium. Ilebraice TINNS Isai:e cap. xxxvii, 19. Confer Deuteron. xxxi, 17, et Cor. x, 20. WETSTHENIUS. exclamabit Non sunt condigne passiones hujus temporis ad futuram gloriam quæ revelabitur in nobis ?, Quo pacto enim non longe major sit confessione quæ coram hominibus fit, illa quæ co- ram Patre fiet! Quomodo confessionem qua mar- tyres in terra Filium Dei confitentur, longo inter- vallo non superaverit confessio, quam is quem confessi sunt, in cœlis reddet ? Si quis antem ne- gare coram hominibus cogitat, meminerit ejus qui vere dixit Negabo et ego eum coram Patre meo qui in cœlis est. > Illud etiam spectandum est : qui Filium coram hominibus confitetur, Christianam, quantum in se est, religionem commendat, et ejus religionis parentem quam conftetur. Quem vero confitetur primogenitus omnis creaturæ et Filius hominis, commendatur per Filium Dei et Filium hominis apud cœlestem Patrem et angelos Dei. Si autem ‹ non qui seipsum commendat ille probatus est, sed quem Deus commendat ' : » quis illum probatum non censeat qui dignus judicatus est commendari apud cœlestem Patrem et apud an- gelos Dei ? Quod si probatus est et ille, et qui si- miles illi sunt, quos ‹ tanquam aurum in fornace › tormentis et quæstionibus probavit Dominus et quasi holocausti hostiam accepit ' : » quid de illis dicendum est qui in tentationis fornace examinati negaverunt, quos ut reprobos coram Patre cœlesti et coram angelis Dei negat ille qui negatione di- gnum negat ? sed ne omnino erubescamus, cum Dei hostes turpia pati nos existimant, et maxime si cum tu, sacer Ambrosi, plurimis civitatibus honorifice ha- bitus et exceptus sis, nunc in pompa ceu victima ducaris portans crucem Jesu eumque sequens qui te ad præsides et reges præcedat, ut tecum ipse incedens ipse os tibi det et sapientiam; tibi quo- que certaminis ejusdem socio, Protoctete, et vester in martyrio consors qui adimpletis ea quæ desunt passionum Christi ', vobiscum sit ad paradisum Dei, ostendens quomodo pertranseatis • cherubim et flammeum gladium atque versatilem et custo- elsi dientem viam ligni vitæ *. » Hæc enim ambo, viam ligni vitæ custodiunt, ideo custodiunt, ne • Culoss. 1, 24. * Genes. 111, 21. Præterea naneo frequenter me mutare in in- trepretatione voces et vice versa, quoties id sensus commodior requirere videtur. (34) Καὶ οὐ θεῶν ἔμπροσθεν. Vocal οὐ θεούς, (5) Εἰ δὲ δόκιμος. In ms. decst, εἰ. 35. Quis auten hæc reputans, illud Apostoli non 36. Nec eo tantum certandum est ne negemus, (36) Συμμαρτυροῦσιν ἡμῖν. Lego συμμαρτυρών
PG 11:610γένεσθέ μοι μάρτυρες, κἀγὼ μάρτυς, λέγει κύριος ὁ θεὸς, καὶ ὁ παῖς ὃν ἐξελεξάμην. καὶ τοῦτο δὲ τήρει, ὅτι οὐ δούλοις τοῦ Ἰησοῦ ἀλλὰ φίλοις αὐτοῦ δέδοται ἐντολὴ ἥδε· μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεννόντων τὸ σῶμα καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσότερόν τι ποιῆσαι. φοβητέον τοίνυν τὸν δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ. οὗτος γὰρ μόνος μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι ἔχει ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. καὶ ἐμβαλεῖ γε τοὺς φοβηθέντας ἀπὸ τῶν ἀποκτεννόντων τὸ σῶμα καὶ τοὺς μὴ φοβηθέντας τὸν δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ καὶ τὸν μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι ἔχοντα ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς γέενναν. εἴ τινος δὲ ἄλλου τῆς κεφαλῆς αἱ τρίχες ἠριθμημέναι εἰσὶ, κἀκείνοις δηλονότι τοῖς διὰ τὸν Ἰησοῦν ἀποτεμνομένοις, ὁμολογήσομεν ἐν τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ καὶ τῶν ἀνθρώπων καὶ οὐ θεῶν ἔμπροσθεν· ἵν’ ἡμᾶς ἀμείψηται ὁ ὁμολογηθεὶς, ὁμολογήσας ἡμᾶς ἔμπροσθεν τοῦ θεοῦ καὶ πατρὸς ἑαυτοῦ καὶ ὁμολογήσας τὸν ὁμολογήσαντα αὐτὸν ἐπὶ γῆς αὐτὸς ἐν οὐρανοῖς. Τίς δ’ ἂν λογισάμενος τὰ τοιαῦτα οὐκ ἐπιφθέγξεται τὸ ἀποστολικὸν ἐκεῖνο·τινος δὲ ἄλλου τῆς κεφαλῆς αἱ τρίχες ηριθμημένα: εἰσὶ, κἀκείνοις δηλονότι, τοῖς διὰ τὸν Ἰησοῦν ἀπο- τεμνομένοις, ὁμολογήσομεν ἐν τῷ Υἱῷ, τοῦ Θεοῦ, καὶ τῶν ἀνθρώπων, καὶ οὐ θεῶν ἔμπροσθεν (34), ἵν᾿ ἡμᾶς ἀμείψηται ὁ ὁμολογηθείς, ὁμολογήσας ἡμᾶς ἔμπρο σθεν τοῦ Θεοῦ, καὶ Πατρὸς ἑαυτοῦ, καὶ ὁμολογήσας τὸν ὁμολογήσαντα αὐτὸν ἐπὶ γῆς αὐτὸς ἐν οὐρανοῖς. Τίς δ' ἂν, λογισάμενος τὰ τοιαῦτα, οὐκ ἐπιφθέγξη- ται τὸ ἀποστολικὸν ἐκεῖνο, τό· Οὐκ ἄξια τὰ παθή- ματα τοῦ νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκα- λυφθῆναι εἰς ἡμᾶς; » Πῶς γὰρ οὐ πολλῷ μείζων ὁμο λογίας τῆς ἔμπροσθεν ἀνθρώπων ἡ ἔμπροσθεν τοῦ Πα τρὸς ὁμολογία; Πῶς δ᾽ οὐ καθ' ὑπερβολὴν ὑπερέχουσα τῆς ἐπὶ γῆς ὁμολογίας, ἣν μάρτυρες ὁμολογοῦσι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἐν οὐρανοῖς τοῦ ὁμολογηθέντος ὁμολογία; Λογισάμενος δέ τις ἀρνήσασθαι ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώ των, υπομιμνησκέσθω τοῦ ἀψευδῶς εἰπόντος· « Απαρ- Β νήσομαι κἀγὼ αὐτὸν ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. » Ἔτι δὲ καὶ τοῦτο θεωρητέον, ὅτι ὁ μὲν ὁμο- λογῶν ἐν τῷ Υἱῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, τὸ ὅσον ἐφ' ἑαυτῷ, συνίστησι Χριστιανισμόν, καὶ τὸν πατέρα Χριστιανισμοῦ τούτου, ἐφ᾽ ὧν ὁμολογεῖ· ὁ δὲ ὁμολο- γούμενος ὑπὸ τοῦ πάσης κτίσεως πρωτοτόκου καὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, συνίσταται διὰ τῆς τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογίας, τῷ ἐν οὐρανοῖς Πατρὶ καὶ τοῖς ἀγγέλοις τοῦ Θεοῦ. Εἶπερ δὲν οὐχ ὁ ἑαυτὸν συνιστάνων ἐκεῖνος ἐστι δόκιμος, ἀλλ᾽ ἂν ὁ Κύριος συνίστησι, ο πῶς οὐ χρὴ νομίζειν εἶναι δόκιμον, τὸν ἄξιον κριθέντα τῆς πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ τῆς πρὸς τοὺς ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ συστάσεως ; Εἰ δὲ δόκιμος (35) οὗτος, καὶ οἱ παραπλήσιοι αὐτῷ, οὓς • ὡς χρυσὸν ἐν χωνευτηρίῳ » ταῖς βασάνοις καὶ ταῖς ἐξετάσεσιν « ἐδοκίμασεν ὁ Κύ- ριος, καὶ ὡς ὁλοκάρπωμα θυσίας προσεδέξατο· ο τί χρή λέγειν περὶ τῶν ἐλεγχθέντων ἐν τῇ καμίνῳ τοῦ πειρασμοῦ, καὶ ἀρνησαμένων, οὓς ὡς ἀδοκίμους άρ- νεῖται ἔμπροσθεν τοῦ ἐν οὐρανοῖς Πατρὸς, καὶ ἐνώ πιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ, ὁ τὸν ἄξιον ἀρνήσεως ἀρνούμενος ; Καὶ οὐ μόνον γε πρὸς τὸ μὴ ἀρνήσασθαι ἀγωνι στέον, ἀλλὰ καὶ πρὸς τὸ μηδὲ τὴν ἀρχὴν αἰσχυνθῆναι, νομιζόμενον παρὰ τοῖς ἀλλοτρίοις Θεοῦ αἰσχύνης ἄξια πάσχειν· καὶ μάλιστα εἰ δοξασθεὶς καὶ ἀποδε χθεὶς ὑπὸ πλείστων ὅσων πόλεων, νῦν ὡσπερεί πομ- πεύεις, αἴρων τὸν σταυρὸν τοῦ Ἰησοῦ, ἱερὲ 'Αμβρό- σε, καὶ ἀκολουθῶν αὐτῷ, προάγοντι ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς, ἵνα, αὐτός σοι συμπορευθεὶς αὐτός σα δῷ καὶ στόμα καὶ σοφίαν, καὶ σοὶ τῷ συναγωνι στῇ αὐτοῦ, Πρωτόκτητε, καὶ συμμαρτυροῦσιν ἡμῖν (56), ε τοῖς ἀναπληροῦσι τὰ ὑστερήματα τῶν παθημά- των τοῦ Χριστοῦ, ν σὺν ἡμῖν γένηται ἐπὶ τὸν παρά- δεισον τοῦ Θεοῦ, ὑποδεικνύς, πῶς ἂν διαδύσητε · τὰ χερουβὶμ καὶ τὴν φλογίνην βομφαίαν, τὴν στρε φομένην καὶ φυλάσσουσαν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς * ὑμῖν. ἡμᾶς, ἡμῖν, ἡμῶν, ἂν ὑμεῖς ὑμᾶς, ὑμῖν ὑμῶν, EXHORTATIO AD MARTYRIUM. se in terra confessus fuerit. A quem confessi erimus, cum confitebitur nos coram Deo et Patre suo et confitebitur in cœlis eum qui C D Rom. viii, 18. * II Cor. x, 18. • Sap. 111, 6. non deos, idola gentium. Ilebraice TINNS Isai:e cap. xxxvii, 19. Confer Deuteron. xxxi, 17, et Cor. x, 20. WETSTHENIUS. exclamabit Non sunt condigne passiones hujus temporis ad futuram gloriam quæ revelabitur in nobis ?, Quo pacto enim non longe major sit confessione quæ coram hominibus fit, illa quæ co- ram Patre fiet! Quomodo confessionem qua mar- tyres in terra Filium Dei confitentur, longo inter- vallo non superaverit confessio, quam is quem confessi sunt, in cœlis reddet ? Si quis antem ne- gare coram hominibus cogitat, meminerit ejus qui vere dixit Negabo et ego eum coram Patre meo qui in cœlis est. > Illud etiam spectandum est : qui Filium coram hominibus confitetur, Christianam, quantum in se est, religionem commendat, et ejus religionis parentem quam conftetur. Quem vero confitetur primogenitus omnis creaturæ et Filius hominis, commendatur per Filium Dei et Filium hominis apud cœlestem Patrem et angelos Dei. Si autem ‹ non qui seipsum commendat ille probatus est, sed quem Deus commendat ' : » quis illum probatum non censeat qui dignus judicatus est commendari apud cœlestem Patrem et apud an- gelos Dei ? Quod si probatus est et ille, et qui si- miles illi sunt, quos ‹ tanquam aurum in fornace › tormentis et quæstionibus probavit Dominus et quasi holocausti hostiam accepit ' : » quid de illis dicendum est qui in tentationis fornace examinati negaverunt, quos ut reprobos coram Patre cœlesti et coram angelis Dei negat ille qui negatione di- gnum negat ? sed ne omnino erubescamus, cum Dei hostes turpia pati nos existimant, et maxime si cum tu, sacer Ambrosi, plurimis civitatibus honorifice ha- bitus et exceptus sis, nunc in pompa ceu victima ducaris portans crucem Jesu eumque sequens qui te ad præsides et reges præcedat, ut tecum ipse incedens ipse os tibi det et sapientiam; tibi quo- que certaminis ejusdem socio, Protoctete, et vester in martyrio consors qui adimpletis ea quæ desunt passionum Christi ', vobiscum sit ad paradisum Dei, ostendens quomodo pertranseatis • cherubim et flammeum gladium atque versatilem et custo- elsi dientem viam ligni vitæ *. » Hæc enim ambo, viam ligni vitæ custodiunt, ideo custodiunt, ne • Culoss. 1, 24. * Genes. 111, 21. Præterea naneo frequenter me mutare in in- trepretatione voces et vice versa, quoties id sensus commodior requirere videtur. (34) Καὶ οὐ θεῶν ἔμπροσθεν. Vocal οὐ θεούς, (5) Εἰ δὲ δόκιμος. In ms. decst, εἰ. 35. Quis auten hæc reputans, illud Apostoli non 36. Nec eo tantum certandum est ne negemus, (36) Συμμαρτυροῦσιν ἡμῖν. Lego συμμαρτυρών
PG 11:611ὅτι οὐκ ἄξια τὰ παθήματα τοῦ νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθῆναι εἰς ἡμᾶς. πῶς γὰρ οὐ πολλῷ μείζων ὁμολογίας τῆς ἔμπροσθεν ἀνθρώπων ἡ ἔμπροσθεν τοῦ πατρὸς ὁμολογία; πῶς δ’ οὐ καθ’ ὑπερβολὴν ὑπερέχουσα τῆς ἐπὶ γῆς ὁμολογίας, ἣν οἱ μάρτυρες ὁμολογοῦσι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, ἡ ἐν οὐρανοῖς τοῦ ὁμολογηθέντος ὁμολογία; λογισάμενος δέ τις ἀρνήσασθαι ἔμπροςθεν τῶν ἀνθρώπων ὑπομιμνησκέσθω τοῦ ἀψευδῶς εἰπόντος· ἀπαρνήσομαι κἀγὼ αὐτὸν ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. ἐπεὶ δὲ ὁ μὲν Ματθαῖος ἀνέγραψεν· ὁμολογήσω κἀγὼ ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ὁ δὲ Λουκᾶς·Α ζωῆς. » Ταῦτα γὰρ ἀμφότερα, εἰ καὶ φυλάσσει τὴν Χ, * ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, φυλάσσει, ἵνα μηδεὶς ἀνά- ξιος ἐπιτραπῇ τὴν αὐτὴν διελθὼν ἐλθεῖν ἐπὶ τὸ ξύ λον τῆς ζωῆς. Ἡ μὲν γὰρ φλογίνη ῥομφαία καθέξει • τοὺς ἐποικοδομήσαντας τῷ κειμένῳ θεμελίῳ Ἰησοῦ Χριστῷ ξύλα, ἢ χόρτον, ἢ καλάμην, » καὶ τὸ εὐκαν· στότατον καὶ ἐπὶ πλεῖον καιόμενον ξύλον τῆς, ἵν' οὗ τως ὀνομάσω, ἀρνήσεως· τὰ δὲ χερουβὶμ τοὺς οὐ πεφυκότας κρατεῖσθαι ὑπὸ τῆς φλογίνης ῥομφαίας, τῷ μηδὲν συγγενὲς αὐτῇ ᾠκοδομηκέναι, παραλα βόντα, παραπέμψει ἐπὶ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον, καὶ πάντα Ἡ ἐφύτευσεν ὁ Θεὸς ἐν ταῖς ἀνατολαῖς, καὶ ἐξανέτει λεν ἐκ τῆς γῆς. Ἰησοῦ δὲ συνοδεύοντος ὑμῖν ἐπὶ τὸν παράδεισον, καταφρονήσετε τοῦ ὄφεως νενικημένου καὶ συντριβέντος ὑπὸ τοὺς Ἰησοῦ πόδας, καὶ δι' αὐτ τὸν (57) καὶ ὑπὸ τοὺς ἡμετέρους· ο δεδωκότος ἡμῖν ἑξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, ἵνα μηδὲν ὑμᾶς Οὔτ᾽ οὖν ἀρνητέον τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, οὔτε ἐπαι- σχυντέον αὐτὸν, ἢ τοὺς λόγους αὐτοῦ, ἀλλ' ἀκουστέον τοῦδε· « Οστις δ' ἂν ἀπαρνήσεται με ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ἀπαρνήσομαι κἀγὼ αὐτὸν ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· κ καὶ τοῦ· • ὺς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ ἐμὲ καὶ τοὺς ἐμοὺς (39), τοῦτον ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ, καὶ τοῦ Πατρὸς, καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, καὶ ι ὁ Ἰησοῦς δέ ποτε ὑπέμεινε σταυρόν, αἰσχύνης καταφρονήσας, καὶ διὰ τοῦτο ἐκάθ ισεν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ οἱ μιμηταὶ δὲ αὐτοῦ αἰσχύνης καταφρονοῦντες, συγκαθεδοῦνται αὐτῷ, καὶ συμβασιλεύσουσιν ἐν τοῖς οὐρανοῖς τῷ ἐλθόντι οὐκ εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν βαλεῖν, ἀλλὰ μάχαιραν. » Ἐπεὶ γὰρ ι ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ζῶν καὶ ἐνεργὴς καὶ τομώτερος ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον, καὶ διικνούμενος ἄχρι μερισμοῦ ψυχῆς καὶ πνεύματος, ἁρμῶν τε καὶ μυελῶν, καὶ κριτικὸς ἐνθυμήσεων καὶ ἐννοιῶν καρδίας· ο οὗτος μάλιστα νῦν εἰρήνην μὲν τὴν ὑπερ- έχουσαν πάντα νοῦν, ἣν ἀφῆκε τοῖς ἀποστόλοις ἑαυτοῦ, βραβεύει ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν· μάχαιραν δὲ ἔβαλε μεταξὺ τῆς τοῦ χοϊκοῦ εἰκόνος καὶ τοῦ ἐπου ρανίου, ἵν᾿ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὸν ἐπουράνιον ἡμῶν παραλαβών, ὕστερον ἀξίους γενομένους τοῦ μὴ δι χοτομηθῆναι ἡμᾶς, ἐξ ὅλων ποιήσῃ ἐπουρανίους. Καὶ οὐ μόνον μάχαιραν ἦλθε βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ καὶ πῦρ, περὶ οὗ φησι· ι θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη. Αναφθήτω τοιγαροῦν τοῦτο τὸ πῦρ καὶ ἐν ὑμῖν, ἐξαφανίζον πάντα γήϊνον καὶ φιλοσώματον λογισμὸν ὑμῶν· καὶ τὸ βάπτισμα περὶ οὗ ὁ Ἰησοῦς συνείχετο ἕως τελεσθῇ, μετά πάσης προθυμίας βαπτίσασθε. Καὶ σὺ μὲν ὁ ἔχων γυναῖκα, καὶ τέκνα, καὶ ἀδελ φούς, καὶ ἀδελφάς, μέμνησο τοῦ· · Εἴ τις ἔρχεται πρὸς μὲ, καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα, καὶ τὴν μητέρα, καὶ τὴν γυναῖκα, καὶ τὰ τέκνα, καὶ τοὺς ἀδελφούς, 19. ἐμούς λόγους, ORIGENIS quis indignus illam pertranseat et ad lignum vitæ audeat accedere. Flammeus enim gladius eos pro- hibebit qui ‹ super fundamentum quod positum est Jesum Christum superædificaverint ligua, renun, aut stipulam * › et quod maxime omnium et ad ac- cendendum et ad comburendum idoneum est, li- gnum, ut ita loquar, negationis; cherubim vero eos qui ita comparati non sunt ut a flammeo gladio coerceantur, cum nihil ædificaverint quod ipsi af- fine sit, suscipient et perducent ad lignum vitæ et ad ea omnia quæ plantavit Deus in oriente produ- xitque de humo *. Jesu autem iter vobiscum ad pa- radisum faciente, contemnetis serpentem qui victus est et contritus sub pedibus Jesu, et per ipsum etiam sub pedibus vestris: ‹ cum dederit nobis po- testatem calcandi super serpentes et scorpiones et super omnem virtutem inimici, ut nihil vobis eorum noceat 7. > B C erubescendus ipse, aut sermones ejus; sed illud audiendum est : « Qui negaverit me coram homi• nibus, aegabo et ego eum coram Patre meo qui in cœlis est *; › et illud : ‹ Nam qui me erubuerit et meos sermones, hunc Filius hominis erubescet, cum venerit in gloria sua, el Patris, et sancto- rum angelorum ; set : c Jesus sustinuit crucem confusione contempla, atque ideo in dextera Dei sedet s : s et imitatores ejus confusione conten- pla assidebunt ei, et cum eo regnabant in cœlis; cum eo, inquam, qui e venit non pacem mit- tere in terram, sed gladium", . . Cum enim • vivus sit sermo Dei et ellicax et penetrabilior omni gladio ancipiti et pertingens usque ad di- visionem animæ et spiritus, compagum quoque ac medullarum, et discretor cogitationum et inten- tionum cordis ; › hic nunc maxime pacem quæ exsuperat omnem sensum quam suis apostolis reliquit, præmium animabus nostris propo- nit; gladium autem misit inter imaginem terreni et imaginem cœlestis, ut cum hoc tempore cœle- stem nostrum hominem susceperit, nos deiude di- guos jam non dividi, faciat omnino cœlestes. Nec gladium tantum venit mittere in terram, sed et ignem, de quo dixit: • Quid volo nisi ut accenda- D tur 13?, Accendatur igitur hic ignis et in vobis, deleatque terrenas omnes et corporis amicas cogi- lationes, et baptismo quo, usque dum perficeretur, coarctabatur Jesus, libentissime baptizemini. Ac tu quidem qui et uxorem habes, et liberos, et fratres, et sorores, memento hujus sermonis : ‹ Si quis venit ad me, et non odit patrem, et inatrem, uxorem, et liberos, et fratres, et sorores, non po- test meus esse discipulus 14;, ambo autem illius * Luc. Cor. 111, 12. • Genes. 11, 8, 9. Matth. x,54. ** Ilebr. 1v, 12. Luc. XII, 49. Matth. X, 53. Luc. 18, 26. Hebr. sit, 2. Luc. xiv, 26. addit sed deest eliam iu codice m:- nuscripto Cantabrigiensi. 37. Neque igitur negandus est Filius Dei, nec (37) Αὐτόν. Forte legendum, αὐτοῦ. (38) Ὑμᾶς. Forte legendum, ἡμᾶς. (58) αὐτῶν ἀδικήσῃ. (39) Εμούς. Vulgatus Luca textus Græcus post
PG 11:612καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογήσει ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ, ἐφίστημι, μή ποτε ὁ μὲν πάσης κτίσεως πρωτότοκος, ἡ εἰκὼν τοῦ ἀοράτου θεοῦ, ὁμολογήσῃ τὸν ὁμολογήσαντα ἔμπροσθεν τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς πατρὸς, ὁ δὲ γενόμενος ἐκ σπέρματος Δαυὶδ κατὰ σάρκα καὶ διὰ τοῦτο υἱὸς ἀνθρώπου τυγχάνων καὶ γενόμενος ἐκ γυναικὸς καὶ αὐτῆς οὔσης ἀνθρώπου καὶ διὰ τοῦτο χρηματίζων υἱὸς ἀνθρώπου, ὅσπερ νοεῖται ὁ κατὰ τὸν Ἰησοῦν ἄνθρωπος, ὁμολογήσῃ τοὺς ὁμολογήσαντας ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ. τὸ δ’ ἀνάλογον καὶ περὶ τῶν ἀρνησαμένων ἀποδοτέον. ἔτι δὲ καὶ τοῦτο θεωρητέον, ὅτι ὁ μὲν ὁμολογῶν ἐν τῷ υἱῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων τὸ ὅσον ἐφ’ ἑαυτῷ συνίστησι χριστιανιςμὸν καὶ τὸν πατέρα τοῦ χριστιανισμοῦ τούτου ἐφ’ ὧν ὁμολογεῖ· ὁ δὲ ὁμολογούμενος ὑπὸ τοῦ πάσης κτίσεως πρωτοτόκου καὶ τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου συνίσταται διὰ τῆς τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ καὶ τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογίας τῷ ἐν τοῖς οὐρανοῖς πατρὶ καὶ τοῖς ἀγγέλοις τοῦ θεοῦ.Α ζωῆς. » Ταῦτα γὰρ ἀμφότερα, εἰ καὶ φυλάσσει τὴν Χ, * ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, φυλάσσει, ἵνα μηδεὶς ἀνά- ξιος ἐπιτραπῇ τὴν αὐτὴν διελθὼν ἐλθεῖν ἐπὶ τὸ ξύ λον τῆς ζωῆς. Ἡ μὲν γὰρ φλογίνη ῥομφαία καθέξει • τοὺς ἐποικοδομήσαντας τῷ κειμένῳ θεμελίῳ Ἰησοῦ Χριστῷ ξύλα, ἢ χόρτον, ἢ καλάμην, » καὶ τὸ εὐκαν· στότατον καὶ ἐπὶ πλεῖον καιόμενον ξύλον τῆς, ἵν' οὗ τως ὀνομάσω, ἀρνήσεως· τὰ δὲ χερουβὶμ τοὺς οὐ πεφυκότας κρατεῖσθαι ὑπὸ τῆς φλογίνης ῥομφαίας, τῷ μηδὲν συγγενὲς αὐτῇ ᾠκοδομηκέναι, παραλα βόντα, παραπέμψει ἐπὶ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον, καὶ πάντα Ἡ ἐφύτευσεν ὁ Θεὸς ἐν ταῖς ἀνατολαῖς, καὶ ἐξανέτει λεν ἐκ τῆς γῆς. Ἰησοῦ δὲ συνοδεύοντος ὑμῖν ἐπὶ τὸν παράδεισον, καταφρονήσετε τοῦ ὄφεως νενικημένου καὶ συντριβέντος ὑπὸ τοὺς Ἰησοῦ πόδας, καὶ δι' αὐτ τὸν (57) καὶ ὑπὸ τοὺς ἡμετέρους· ο δεδωκότος ἡμῖν ἑξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, ἵνα μηδὲν ὑμᾶς Οὔτ᾽ οὖν ἀρνητέον τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, οὔτε ἐπαι- σχυντέον αὐτὸν, ἢ τοὺς λόγους αὐτοῦ, ἀλλ' ἀκουστέον τοῦδε· « Οστις δ' ἂν ἀπαρνήσεται με ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ἀπαρνήσομαι κἀγὼ αὐτὸν ἔμπροσθεν τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· κ καὶ τοῦ· • ὺς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ ἐμὲ καὶ τοὺς ἐμοὺς (39), τοῦτον ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ, καὶ τοῦ Πατρὸς, καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, καὶ ι ὁ Ἰησοῦς δέ ποτε ὑπέμεινε σταυρόν, αἰσχύνης καταφρονήσας, καὶ διὰ τοῦτο ἐκάθ ισεν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ. » Καὶ οἱ μιμηταὶ δὲ αὐτοῦ αἰσχύνης καταφρονοῦντες, συγκαθεδοῦνται αὐτῷ, καὶ συμβασιλεύσουσιν ἐν τοῖς οὐρανοῖς τῷ ἐλθόντι οὐκ εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν βαλεῖν, ἀλλὰ μάχαιραν. » Ἐπεὶ γὰρ ι ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ζῶν καὶ ἐνεργὴς καὶ τομώτερος ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον, καὶ διικνούμενος ἄχρι μερισμοῦ ψυχῆς καὶ πνεύματος, ἁρμῶν τε καὶ μυελῶν, καὶ κριτικὸς ἐνθυμήσεων καὶ ἐννοιῶν καρδίας· ο οὗτος μάλιστα νῦν εἰρήνην μὲν τὴν ὑπερ- έχουσαν πάντα νοῦν, ἣν ἀφῆκε τοῖς ἀποστόλοις ἑαυτοῦ, βραβεύει ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν· μάχαιραν δὲ ἔβαλε μεταξὺ τῆς τοῦ χοϊκοῦ εἰκόνος καὶ τοῦ ἐπου ρανίου, ἵν᾿ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὸν ἐπουράνιον ἡμῶν παραλαβών, ὕστερον ἀξίους γενομένους τοῦ μὴ δι χοτομηθῆναι ἡμᾶς, ἐξ ὅλων ποιήσῃ ἐπουρανίους. Καὶ οὐ μόνον μάχαιραν ἦλθε βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ καὶ πῦρ, περὶ οὗ φησι· ι θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη. Αναφθήτω τοιγαροῦν τοῦτο τὸ πῦρ καὶ ἐν ὑμῖν, ἐξαφανίζον πάντα γήϊνον καὶ φιλοσώματον λογισμὸν ὑμῶν· καὶ τὸ βάπτισμα περὶ οὗ ὁ Ἰησοῦς συνείχετο ἕως τελεσθῇ, μετά πάσης προθυμίας βαπτίσασθε. Καὶ σὺ μὲν ὁ ἔχων γυναῖκα, καὶ τέκνα, καὶ ἀδελ φούς, καὶ ἀδελφάς, μέμνησο τοῦ· · Εἴ τις ἔρχεται πρὸς μὲ, καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα, καὶ τὴν μητέρα, καὶ τὴν γυναῖκα, καὶ τὰ τέκνα, καὶ τοὺς ἀδελφούς, 19. ἐμούς λόγους, ORIGENIS quis indignus illam pertranseat et ad lignum vitæ audeat accedere. Flammeus enim gladius eos pro- hibebit qui ‹ super fundamentum quod positum est Jesum Christum superædificaverint ligua, renun, aut stipulam * › et quod maxime omnium et ad ac- cendendum et ad comburendum idoneum est, li- gnum, ut ita loquar, negationis; cherubim vero eos qui ita comparati non sunt ut a flammeo gladio coerceantur, cum nihil ædificaverint quod ipsi af- fine sit, suscipient et perducent ad lignum vitæ et ad ea omnia quæ plantavit Deus in oriente produ- xitque de humo *. Jesu autem iter vobiscum ad pa- radisum faciente, contemnetis serpentem qui victus est et contritus sub pedibus Jesu, et per ipsum etiam sub pedibus vestris: ‹ cum dederit nobis po- testatem calcandi super serpentes et scorpiones et super omnem virtutem inimici, ut nihil vobis eorum noceat 7. > B C erubescendus ipse, aut sermones ejus; sed illud audiendum est : « Qui negaverit me coram homi• nibus, aegabo et ego eum coram Patre meo qui in cœlis est *; › et illud : ‹ Nam qui me erubuerit et meos sermones, hunc Filius hominis erubescet, cum venerit in gloria sua, el Patris, et sancto- rum angelorum ; set : c Jesus sustinuit crucem confusione contempla, atque ideo in dextera Dei sedet s : s et imitatores ejus confusione conten- pla assidebunt ei, et cum eo regnabant in cœlis; cum eo, inquam, qui e venit non pacem mit- tere in terram, sed gladium", . . Cum enim • vivus sit sermo Dei et ellicax et penetrabilior omni gladio ancipiti et pertingens usque ad di- visionem animæ et spiritus, compagum quoque ac medullarum, et discretor cogitationum et inten- tionum cordis ; › hic nunc maxime pacem quæ exsuperat omnem sensum quam suis apostolis reliquit, præmium animabus nostris propo- nit; gladium autem misit inter imaginem terreni et imaginem cœlestis, ut cum hoc tempore cœle- stem nostrum hominem susceperit, nos deiude di- guos jam non dividi, faciat omnino cœlestes. Nec gladium tantum venit mittere in terram, sed et ignem, de quo dixit: • Quid volo nisi ut accenda- D tur 13?, Accendatur igitur hic ignis et in vobis, deleatque terrenas omnes et corporis amicas cogi- lationes, et baptismo quo, usque dum perficeretur, coarctabatur Jesus, libentissime baptizemini. Ac tu quidem qui et uxorem habes, et liberos, et fratres, et sorores, memento hujus sermonis : ‹ Si quis venit ad me, et non odit patrem, et inatrem, uxorem, et liberos, et fratres, et sorores, non po- test meus esse discipulus 14;, ambo autem illius * Luc. Cor. 111, 12. • Genes. 11, 8, 9. Matth. x,54. ** Ilebr. 1v, 12. Luc. XII, 49. Matth. X, 53. Luc. 18, 26. Hebr. sit, 2. Luc. xiv, 26. addit sed deest eliam iu codice m:- nuscripto Cantabrigiensi. 37. Neque igitur negandus est Filius Dei, nec (37) Αὐτόν. Forte legendum, αὐτοῦ. (38) Ὑμᾶς. Forte legendum, ἡμᾶς. (58) αὐτῶν ἀδικήσῃ. (39) Εμούς. Vulgatus Luca textus Græcus post
PG 11:613εἴπερ δὲ οὐχ ὁ αὑτὸν συνιστάνων, ἐκεῖνός ἐστι δόκιμος, ἀλλὰ ὃν ὁ κύριος συνίστησι, πῶς οὐ χρὴ νομίζειν εἶναι δόκιμον τὸν ἄξιον κριθέντα τῆς πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς πατέρα καὶ τῆς πρὸς τοὺς ἀγγέλους τοῦ θεοῦ συστάσεως; εἰ δὲ δόκιμος οὗτος καὶ οἱ παραπλήσιοι αὐτῷ, οὓς ὡς χρυσὸν ἐν χωνευτηρίῳ ταῖς βασάνοις καὶ ταῖς ἐξετάσεσιν ἐδοκίμασεν ὁ κύριος καὶ ὡς ὁλοκάρπωμα θυσίας προςεδέξατο, τί χρὴ λέγειν περὶ τῶν ἐλεγχθέντων ἐν τῇ καμίνῳ τοῦ πειρασμοῦ καὶ ἀρνησαμένων, οὓς ὡς ἀδοκίμους ἀρνεῖται ἔμπροσθεν τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς πατρὸς καὶ ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ ὁ τὸν ἄξιον ἀρνήσεως ἀρνούμενος; Καὶ οὐ μόνον γε πρὸς τὸ μὴ ἀρνήσασθαι ἀγωνιστέον ἀλλὰ καὶ πρὸς τὸ μηδὲ τὴν ἀρχὴν αἰσχυνθῆναι νομιζόμενον παρὰ τοῖς ἀλλοτρίοις θεοῦ αἰσχύνης ἄξια πάσχειν·Ει : • καὶ τὰς ἀδελφὰς, οὐ δύναταί μου μαθητὴς εἶναι·, ἀμφότεροι δὲ τοῦ· « Εἴ τις ἔρχεται πρὸς μὲ, καὶ οὐ μισεί, πρὸς τοῖς προτέροις ι ἔτι καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, οὐ δύναταί μου μαθητὴς εἶναι. » Αλλ' οὕτω μισήσατε τὴν ἑαυτῶν ψυχήν, ὡς διὰ τοῦ μισεῖν εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάσσειν αὐτήν. « Ο γὰρ μισῶν, φησί, τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάσσει αὐτήν.» Οὐκοῦν τὴν ψυχὴν διὰ τὴν αἰώνιον ζωήν μισήσατε, πειθόμενοι, ὅτι καλὸν καὶ ὠφέλιμον μέσος διδάσκει μισεῖν ὁ Ἰησοῦς. Ωσπερ δὲ ὑπὲρ τοῦ φυλαχθῆναι εἰς ζωὴν αἰώνιον τὴν ψυχὴν μισητέον, ἡμῖν ἔσται αὐτὴν, οὕτω γυναῖκα, καὶ τέκνα, καὶ ἀδελφούς, καὶ ἀδελφὰς μίσησον, ὁ ἔχων ταῦτα, ἵν' ὠφελήσῃς τοὺς μισουμένους, δι' αὐτοῦ τοῦ μεμιση- κέναι παῤῥησίαν ἀναλαμβάνων πρὸς τὸ εὐεργετεῖν αὐτοὺς, φίλος γενόμενος Θεῷ. Αμα δὲ καὶ ὑπομιμνήσκου τοῦ εὐξαμένου ἐν Β Πνεύματι περὶ τέκνων μαρτύρων διὰ τὴν πρὸς Θεὸν ἀγάπην αὐτῶν καταλελειμμένων, καὶ φήσαντος· · Περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Μόνον δὲ ἴσθι, « ὅτι οὐ τὰ τέκνα τῆς σαρκὸς, ταῦτα τέκνα Θεοῦ·, καὶ ὅτι ὥσπερ λέγεται τοῖς ἐκ σπέρ ματος ᾿Αβραάμ τότε· . Οἶδα ὅτι σπέρμα Αβραάμ ἐστε·, καὶ τό· Εἰ τέκνα τοῦ Ἀβραὰμ ἦτε, τὰ ἔργα τοῦ ᾽Αβραὰμ ἐποιεῖτε·, οὕτω καὶ τοῖς τέκνοις σου λεχθήσεται· Οἶδα, ὅτι σπέρμα Αμβροσίου ἐστέ· καὶ τό· Εἰ τέκνα τοῦ ᾿Αμβροσίου ἐστὲ, καὶ ἔργα τοῦ Αμβροσίου ποιεῖτε· καὶ τάχα ποιήσουσι, πλείω ὠφελοῦντός σου αὐτοὺς μετὰ τὴν τοιαύτην ἔξοδον ἢ εἰ παρέμενες αὐτοῖς. Τότε γὰρ καὶ ἐπιστημονικώ- τερον αὐτὰ ἀγαπήσεις, καὶ συνετώτερον περὶ αὐτῶν εὔξῃ, ἐὰν μάθῃς, ὅτι τέκνα σου ἐστὶ, καὶ οὐ σπέρμα μόνον. Ανὰ στόμα νῦν ἔχε τό· Ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ οὐκ ἔστι μου ἄξιος· ο καὶ τό « Ο εὑρὼν τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ἀπολέσει αὐτήν· καὶ ὁ ἀπολέσας τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ εὑρήσει αὐτήν. ο Τόπον διὰ τῆς εἰς τὸ μαρτύριον προθυμίας δότε τῷ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν Πνεύματι, λαλοῦντι τοῖς διὰ θεοσέβειαν παραδοθεῖσιν. Ἐὰν εἰδῆτε ἑαυτοὺς μια σουμένους, καὶ βδελυκτούς, καὶ ἀσεβεῖς εἶναι νομι ζομένους, τότε ἀναλάβετε τό· « Διὰ τοῦτο ὁ κόσμος ὑμᾶς μισεῖ, ὅτι οὐκ ἐστὲ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου· εἰ γὰρ ἦτε ἐκ τοῦ κόσμου τούτου, ὁ κόσμος ἂν τὸ ἴδιον ἐφίλει. » Πολλοὺς ὀνειδισμοὺς διὰ Χριστὸν καὶ πολ λοὺς κινδύνους, ἐξ οὗ πεπιστεύκατε, ὑπομείναντες, ἕως τέλους ἐν τῷ ὑπομένειν προκόψατε· . Ὅτι ὁ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. » Ιστε, ὅτι, κατὰ τὸν Πέτρον· ο Αγαλλιάσεσθε ὀλίγον ἄρτι, εἰ δέον ἐστὶ, λυπηθέντες ἐν ποικίλοις πειρασμοῖς, ἵνα τὸ δοκίμιον ἡμῶν τῆς πίστεως, πολύ τιμιώτερον χρυσίον τοῦ ἀπολλυμένου, καὶ διὰ πυρὸς δεδοκι μασμένου, εὑρεθῇ εἰς ἔπαινον καὶ δόξαν καὶ τιμὴν ἐν ἀποκαλύψει Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ἀλλὰ τὸ « λυπη- θέντες › ἀντὶ τοῦ ι πονήσαντες, ἀκούσατε· ὡς δῆ- λον καὶ ἐκ τοῦ· « Ἐν λύπαις τέξῃ τέκνα. » Οὐ γὰρ πάντως ἐν λύπῃ τῷ πάθει τίκτει γυνή, ἀλλὰ ἐν πόνω. « Μὴ ἀγαπᾶτε γὰρ, φησὶ, τὸν κόσμον, μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ. Εάν τις ἀγαπᾷ τὸν κόσμον, οὐκ ἔστιν ἡ ο EXHORTATIO AÐ MARTYRIUM. mementote : « Si quis venit ad me, et non odit, præter supra relatos, ‹ adhuc autem et animam suam non potest meus esse discipulus. Sed animam vestram sic odio habete, ut eam per odium in vitam æternam custodiatis : « Qui euim odit animam suam, inquit, in vitam æternam custodit eam 18. Animam ergo propter vitam æternam odio habete, bonum et utile odium esse persuasi quod Jesus docet. Sicut autem, ut in vitam æternam custo- diatur anima, odio nobis habenda est, sic uxorem, et liberos, et fratres, et sorores odio habeto tut qui hæc habes, ut iis quos oderis utilis sis, eo ipso quod odio eos habueris, accepta bene eis faciendi potestate, Dei scilicet amicus factus. pro martyrum filiis quos illi pro suo in Deum amore reliquissent, et dicebat : c Posside filios mortificatorum 16. Unum autem hoc scito, e non qui filii sunt carnis, los esse filios Dei 17; » et sicut tunc dicitur ad eos qui de semine Abraham sunt : ‹ Scio quia semen Abrahæ estis, › et : ‹ Si filii Abrahæ essetis, opera Abrahæc faceretis : sic et filiis tuis dictum iri: Scio quia semen Ambrosii estis, et si filii Ambrosii estis, opera Ambrosii fa- cite et fortasse facient, plus a te post ejusmodi discessum adjuvati quam si cum illis remansisses. Scies enim tunc melius quomodo diligendi sint, et prudentius pro illis orabis, si cognoveris filios tuos esse, non semen tantum. Illud nunc in ore habeto: • Qui amat flium aut Gliam plus quam me, non est me dignus. Qui invenit animam suam, perdet eam, et qui perdiderit animam suam, inveniet eam 19., A us Joan. 311, 25. * Joan. IV, 19. , G . D Spiritui Patris vestri qui loquitur iis qui propter religionem traduntur. Si videritis vos odio et abominationi esse, et impios reputari, tunc illud suscipite : ‹ Propterea odit vos mundus quia de mundo non estis; si enim de mundo essetis, mundus quod suum est diligeret ”º. › Multis jam contumeliis propter Christum, multis periculis to- leratis, ex quo credidistis, usque ad finem perse- verantes in patientia proficite: «Qui enim perse- veraverit in finem, hic salvus erit “.› Scitis quod Petrus ait : « Exsultabilis modicum nunc, si opor tet, contristari in variis tentationibus, ut probatio vestræ fidei multo pretiosior auro quod perit et per ignem probatur, inveniatur in laudem et glo- riam et honorem in revelatione Jesu Christi ”. Sed e contristari » pro e laborare, accipite, ut etiam ex illo manifestum est: « In tristitia paries filios 98, Non enim omnino in tristi doloris af- fectu parit mulier, sed in labore. Nolite, inquit, diligere mundum, neque ea quæ in mundo sunt. Si quis diligit mundum, non est charitas Patris in 8. Joall. vill, 59. Gen. lll, 16. Psal. Lxxti!!, Matth. x, 22. 11. Romn. 13, I Pet. 1, 6, 7. 37, ¹º Matth. x, et 39. 38. Simul ejus memento qui orabat in Spiritu 39. Vestra ad martyrium alacritate locum dale
PG 11:614καὶ μάλιστα εἰ δοξασθεὶς καὶ ἀποδεχθεὶς ὑπὸ πλείστων ὅσων πόλεων νῦν ὡσπερεὶ πομπεύεις αἴρων τὸν σταυρὸν τοῦ Ἰησοῦ, ἱερὲ Ἀμβρόσιε, καὶ ἀκολουθῶν αὐτῷ προσάγοντί σε ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλεῖς, ἵνα αὐτός σοι συμπορευθεὶς αὐτός σοι καὶ δῷ στόμα καὶ σοφίαν καὶ σοὶ τῷ συναγωνιστῇ αὐτοῦ, Πρωτόκτητε, καὶ συμμαρτυροῦσιν ὑμῖν τοῖς ἀναπληροῦσι τὰ ὑστερήματα τῶν παθημάτων τοῦ Χριστοῦ, [καὶ] σὺν ὑμῖν γένηται ἐπὶ τὸν παράδεισον τοῦ θεοῦ ὑποδεικνὺς, πῶς ἂν διοδεύσητέ τε τὰ χερουβὶμ καὶ τὴν φλογίνην ῥομφαίαν, τὴν στρεφομένην καὶ φυλάσσουσαν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς. ταῦτα γὰρ ἀμφότερα εἰ καὶ φυλάσσει τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, φυλάσσει, ἵνα μηδεὶς ἀνάξιος ἐπιτραπῇ αὐτὴν διελθὼν ἐλθεῖν ἐπὶ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς. ἡ μὲν γὰρ φλογίνη ῥομφαία καθέξει τοὺς ἐποικοδομήσαντας τῷ κειμένῳ θεμελίῳ Ἰησοῦ Χριστῷ ξύλα ἢ χόρτον ἢ καλάμην καὶ τὸ εὐκαυστότατον καὶ ἐπὶ πλεῖον καιόμενον ξύλον τῆς, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἀρνήσεως·Ει : • καὶ τὰς ἀδελφὰς, οὐ δύναταί μου μαθητὴς εἶναι·, ἀμφότεροι δὲ τοῦ· « Εἴ τις ἔρχεται πρὸς μὲ, καὶ οὐ μισεί, πρὸς τοῖς προτέροις ι ἔτι καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, οὐ δύναταί μου μαθητὴς εἶναι. » Αλλ' οὕτω μισήσατε τὴν ἑαυτῶν ψυχήν, ὡς διὰ τοῦ μισεῖν εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάσσειν αὐτήν. « Ο γὰρ μισῶν, φησί, τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάσσει αὐτήν.» Οὐκοῦν τὴν ψυχὴν διὰ τὴν αἰώνιον ζωήν μισήσατε, πειθόμενοι, ὅτι καλὸν καὶ ὠφέλιμον μέσος διδάσκει μισεῖν ὁ Ἰησοῦς. Ωσπερ δὲ ὑπὲρ τοῦ φυλαχθῆναι εἰς ζωὴν αἰώνιον τὴν ψυχὴν μισητέον, ἡμῖν ἔσται αὐτὴν, οὕτω γυναῖκα, καὶ τέκνα, καὶ ἀδελφούς, καὶ ἀδελφὰς μίσησον, ὁ ἔχων ταῦτα, ἵν' ὠφελήσῃς τοὺς μισουμένους, δι' αὐτοῦ τοῦ μεμιση- κέναι παῤῥησίαν ἀναλαμβάνων πρὸς τὸ εὐεργετεῖν αὐτοὺς, φίλος γενόμενος Θεῷ. Αμα δὲ καὶ ὑπομιμνήσκου τοῦ εὐξαμένου ἐν Β Πνεύματι περὶ τέκνων μαρτύρων διὰ τὴν πρὸς Θεὸν ἀγάπην αὐτῶν καταλελειμμένων, καὶ φήσαντος· · Περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. Μόνον δὲ ἴσθι, « ὅτι οὐ τὰ τέκνα τῆς σαρκὸς, ταῦτα τέκνα Θεοῦ·, καὶ ὅτι ὥσπερ λέγεται τοῖς ἐκ σπέρ ματος ᾿Αβραάμ τότε· . Οἶδα ὅτι σπέρμα Αβραάμ ἐστε·, καὶ τό· Εἰ τέκνα τοῦ Ἀβραὰμ ἦτε, τὰ ἔργα τοῦ ᾽Αβραὰμ ἐποιεῖτε·, οὕτω καὶ τοῖς τέκνοις σου λεχθήσεται· Οἶδα, ὅτι σπέρμα Αμβροσίου ἐστέ· καὶ τό· Εἰ τέκνα τοῦ ᾿Αμβροσίου ἐστὲ, καὶ ἔργα τοῦ Αμβροσίου ποιεῖτε· καὶ τάχα ποιήσουσι, πλείω ὠφελοῦντός σου αὐτοὺς μετὰ τὴν τοιαύτην ἔξοδον ἢ εἰ παρέμενες αὐτοῖς. Τότε γὰρ καὶ ἐπιστημονικώ- τερον αὐτὰ ἀγαπήσεις, καὶ συνετώτερον περὶ αὐτῶν εὔξῃ, ἐὰν μάθῃς, ὅτι τέκνα σου ἐστὶ, καὶ οὐ σπέρμα μόνον. Ανὰ στόμα νῦν ἔχε τό· Ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ οὐκ ἔστι μου ἄξιος· ο καὶ τό « Ο εὑρὼν τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ἀπολέσει αὐτήν· καὶ ὁ ἀπολέσας τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ εὑρήσει αὐτήν. ο Τόπον διὰ τῆς εἰς τὸ μαρτύριον προθυμίας δότε τῷ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν Πνεύματι, λαλοῦντι τοῖς διὰ θεοσέβειαν παραδοθεῖσιν. Ἐὰν εἰδῆτε ἑαυτοὺς μια σουμένους, καὶ βδελυκτούς, καὶ ἀσεβεῖς εἶναι νομι ζομένους, τότε ἀναλάβετε τό· « Διὰ τοῦτο ὁ κόσμος ὑμᾶς μισεῖ, ὅτι οὐκ ἐστὲ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου· εἰ γὰρ ἦτε ἐκ τοῦ κόσμου τούτου, ὁ κόσμος ἂν τὸ ἴδιον ἐφίλει. » Πολλοὺς ὀνειδισμοὺς διὰ Χριστὸν καὶ πολ λοὺς κινδύνους, ἐξ οὗ πεπιστεύκατε, ὑπομείναντες, ἕως τέλους ἐν τῷ ὑπομένειν προκόψατε· . Ὅτι ὁ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. » Ιστε, ὅτι, κατὰ τὸν Πέτρον· ο Αγαλλιάσεσθε ὀλίγον ἄρτι, εἰ δέον ἐστὶ, λυπηθέντες ἐν ποικίλοις πειρασμοῖς, ἵνα τὸ δοκίμιον ἡμῶν τῆς πίστεως, πολύ τιμιώτερον χρυσίον τοῦ ἀπολλυμένου, καὶ διὰ πυρὸς δεδοκι μασμένου, εὑρεθῇ εἰς ἔπαινον καὶ δόξαν καὶ τιμὴν ἐν ἀποκαλύψει Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ἀλλὰ τὸ « λυπη- θέντες › ἀντὶ τοῦ ι πονήσαντες, ἀκούσατε· ὡς δῆ- λον καὶ ἐκ τοῦ· « Ἐν λύπαις τέξῃ τέκνα. » Οὐ γὰρ πάντως ἐν λύπῃ τῷ πάθει τίκτει γυνή, ἀλλὰ ἐν πόνω. « Μὴ ἀγαπᾶτε γὰρ, φησὶ, τὸν κόσμον, μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ. Εάν τις ἀγαπᾷ τὸν κόσμον, οὐκ ἔστιν ἡ ο EXHORTATIO AÐ MARTYRIUM. mementote : « Si quis venit ad me, et non odit, præter supra relatos, ‹ adhuc autem et animam suam non potest meus esse discipulus. Sed animam vestram sic odio habete, ut eam per odium in vitam æternam custodiatis : « Qui euim odit animam suam, inquit, in vitam æternam custodit eam 18. Animam ergo propter vitam æternam odio habete, bonum et utile odium esse persuasi quod Jesus docet. Sicut autem, ut in vitam æternam custo- diatur anima, odio nobis habenda est, sic uxorem, et liberos, et fratres, et sorores odio habeto tut qui hæc habes, ut iis quos oderis utilis sis, eo ipso quod odio eos habueris, accepta bene eis faciendi potestate, Dei scilicet amicus factus. pro martyrum filiis quos illi pro suo in Deum amore reliquissent, et dicebat : c Posside filios mortificatorum 16. Unum autem hoc scito, e non qui filii sunt carnis, los esse filios Dei 17; » et sicut tunc dicitur ad eos qui de semine Abraham sunt : ‹ Scio quia semen Abrahæ estis, › et : ‹ Si filii Abrahæ essetis, opera Abrahæc faceretis : sic et filiis tuis dictum iri: Scio quia semen Ambrosii estis, et si filii Ambrosii estis, opera Ambrosii fa- cite et fortasse facient, plus a te post ejusmodi discessum adjuvati quam si cum illis remansisses. Scies enim tunc melius quomodo diligendi sint, et prudentius pro illis orabis, si cognoveris filios tuos esse, non semen tantum. Illud nunc in ore habeto: • Qui amat flium aut Gliam plus quam me, non est me dignus. Qui invenit animam suam, perdet eam, et qui perdiderit animam suam, inveniet eam 19., A us Joan. 311, 25. * Joan. IV, 19. , G . D Spiritui Patris vestri qui loquitur iis qui propter religionem traduntur. Si videritis vos odio et abominationi esse, et impios reputari, tunc illud suscipite : ‹ Propterea odit vos mundus quia de mundo non estis; si enim de mundo essetis, mundus quod suum est diligeret ”º. › Multis jam contumeliis propter Christum, multis periculis to- leratis, ex quo credidistis, usque ad finem perse- verantes in patientia proficite: «Qui enim perse- veraverit in finem, hic salvus erit “.› Scitis quod Petrus ait : « Exsultabilis modicum nunc, si opor tet, contristari in variis tentationibus, ut probatio vestræ fidei multo pretiosior auro quod perit et per ignem probatur, inveniatur in laudem et glo- riam et honorem in revelatione Jesu Christi ”. Sed e contristari » pro e laborare, accipite, ut etiam ex illo manifestum est: « In tristitia paries filios 98, Non enim omnino in tristi doloris af- fectu parit mulier, sed in labore. Nolite, inquit, diligere mundum, neque ea quæ in mundo sunt. Si quis diligit mundum, non est charitas Patris in 8. Joall. vill, 59. Gen. lll, 16. Psal. Lxxti!!, Matth. x, 22. 11. Romn. 13, I Pet. 1, 6, 7. 37, ¹º Matth. x, et 39. 38. Simul ejus memento qui orabat in Spiritu 39. Vestra ad martyrium alacritate locum dale
PG 11:615τὰ δὲ χερουβὶμ τοὺς οὐ πεφυκότας κρατεῖσθαι ὑπὸ τῆς φλογίνης ῥομφαίας τῷ μηδὲν συγγενὲς αὐτῇ ᾠκοδομηκέναι παραλαβόντα παραπέμψει ἐπὶ τὸ τῆς ζωῆς ξύλον καὶ πάντα ἃ ἐφύτευσεν ὁ θεὸς ἐν ταῖς ἀνατολαῖς καὶ ἐξανέτειλεν ἐκ τῆς γῆς. Ἰησοῦ δὲ συνοδεύοντος ὑμῖν ἐπὶ τὸν παράδεισον καταφρονήσατε τοῦ ὄφεως νενικημένου καὶ συντριβέντος ὑπὸ τοὺς Ἰησοῦ πόδας καὶ δι’ αὐτοῦ καὶ ὑπὸ τοὺς ὑμετέρους, δεδωκότος ὑμῖν ἐξουσίαν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, ἵνα μηδὲν ὑμᾶς αὐτῶν ἀδικήσῃ. Οὔτ’ οὖν ἀρνητέον τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ οὔτ’ ἐπαισχυντέον αὐτὸν ἢ τοὺς οἰκείους αὐτοῦ ἢ τοὺς λόγους αὐτοῦ, ἀλλ’ ἀκουστέον τοῦδε· ὅστις δ’ ἂν ἀπαρνήσηταί με ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ἀπαρνήσομαι κἀγὼ αὐτὸν ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ τοῦ· ὃς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς, τοῦτον ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται. ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ πατρὸς καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, καὶ τοῦ·Α ἀγάπη τοῦ Πατρὸς ἐν αὐτῷ· ὅτι πᾶν τὸ ἐν τῷ κόσμῳ, ἡ ἐπιθυμία τῆς σαρκὸς, καὶ ἐπιθυμία τῶν ὀφθαλμῶν, καὶ ἡ ἀλαζονεία τοῦ βίου οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ Πατρὸς, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ κόσμου ἐστί. Καὶ ὁ κόσμος παράγεται καὶ ἡ ἐπιθυμία.» Μὴ οὖν ἀγαπᾶτε τὰ παραγόμενα, ἀλλὰ, ποιοῦντες τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, ἄξιοι γίνεσθε τοῦ ἐν γενέσθαι ἅμα Υἱῷ καὶ Πατρὶ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος εὐχὴν λέγοντος· ι Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἕν ἐσμεν, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἐν ἡμῖν ἐν ὦσι. » Πόσας δὲ καὶ ἡμέρας ἔστι κερδῆσα ἀγαπήσαντα τὸν κόσμον ἢ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ, καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ζημιούμενον ἢ ἀπολλύντα, καὶ περι φέροντα συνειδὸς βαρούμενον ὑπὲρ φορτίον βαρὺ καὶ ὑπὸ τῆς ἀρνήσεως πτώματος; Ὑπομνησθῶμεν έκα- στος, οσάκις ἀποθανεῖν τὸν κοινὸν θάνατον ἐκιν- δύνευσε, καὶ λογισώμεθα, μήποτε διὰ τοῦτο ἐτη- ρήθημεν, ἵνα, βαπτισάμενοι τῷ ἑαυτῶν αἵματι καὶ ἀπολουσάμενοι πᾶσαν ἁμαρτίαν, παρὰ τῷ ἐν οὐρα νοῖς θυσιαστηρίῳ τὰς διατριβὰς μετὰ τῶν συναγω νισαμένων ποιησώμεθα. ΠΟΙ Εἰ δέ τις ἐνδοὺς ἀπὸ πολλῆς φιλοζωΐας ἢ τῆς πρὸς τοὺς πόνους μαλακίας, ἢ τῶν νομιζομένων πιθανῶς προσάγεσθαι ὑπὸ τῶν ἀναπειθόντων ἡμᾶς ἐπὶ τὰ χείρονα, ἀρνήσαιτο μὲν τὸ εἶναι ἕνα Θεὸν καὶ τὸν Χριστὸν αὐτοῦ, ὁμολογήσαι δὲ δαιμόνια ἢ τύχας· ἴστω, ὅτι οὗτος, ἑτοιμάζων τῷ δαίμονι τράπεζαν, καὶ πληρῶν τῇ τύχῃ κέρασμα, έγκατέλιπε Κύριον· καὶ ἐπιλανθανόμενος τοῦ ὄρους (40) τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, τούτοις τοῖς ἐλέγχοις ὑποκείσεται, οὓς Ησαΐας τοῦ τον τὸν τρόπον ἀνέγραψε· « Ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλι πόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιον μου, καὶ ἑτοιμάζοντες τῷ δαίμονι τράπεζαν, καὶ πληροῦντες τῇ τύχῃ κέρασμα, ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν. Πάντες ἐν σφαγῇ πεσεῖσθε· ὅτι ἐκά λεσα ὑμᾶς, καὶ οὐχ ὑπηκούσατε· ἐλάλησα, καὶ παρ ηκούσατε· καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον μου· καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε. Διὰ τοῦτο τάδε λέ- γει Κύριος Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι φάγονται· ὑμεῖς δὲ πεινάσετε. Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι εὐφρανθήσον ται· ὑμεῖς δὲ αἰσχυνθήσεσθε. Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι ἀγαλλιάσονται ἐν εὐφροσύνῃ· ὑμεῖς δὲ κεκρά- ξεσθε διὰ τὸν πόνον τῆς καρδίας, καὶ ἀπὸ συντριβής πνεύματος ολολύξετε· καταλείψετε γὰρ τὸ ὄνομά μου εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου· ὑμᾶς δὲ ἀνελεῖ Κύριος. » Αλλὰ καὶ εἴπερ νοοῦντες, τίς ἡ τοῦ Κυρίου τράπεζα (41), μετέχειν αὐτῆς βουλόμεθα, γινώσκωμεν τό, • Οὐ δύνασθε Κυρίου τραπέζης μετα ἔχειν, καὶ τραπέζης δαιμονίων. » Τίς δὲ ἀκούσας τοῦ τῆς βροντῆς υἱοῦ Ἰωάννου λέγοντος· « Πᾶς ὁ ἀρνού μενος τὸν Υἱὸν οὐδὲ τὸν Πατέρα ἔχει· ὁ δὲ ὁμολο γῶν τὸν Υἱὸν καὶ τὸν Πατέρα ἔχει·, οὐ φοβηθήσε ται διὰ τοῦ λέγειν μὴ εἶναι Χριστιανός, ἀρνήσασθαι τὸν Υἱὸν, ἐν τῷ ἀρνεῖσθαι αὐτὸν, οὐχ ἕξων τὸν Πα- τους όρους. ORIGENIS eo; quoniam omne quod est in mundo, concupi- scentia carnis cs et concupiscentia oculorum et superbia vitæ, quæ non est ex Patre, sed ex mundo est. Et mundus transit, et concupiscentia ejus ". › Nolite igitur ea diligere quæ transeunt, sed facile voluntatem Dei, ut digni sitis unum fieri cum Filio et Patre et Spiritu sancto juxta Salvatoris precem dicentis : ‹ Sicut ego et tu unum sumus, ut et ipsi in nobis unum sint 25. » Quot vero dies lucrabitur is qui dilexerit mundum et ea quæ in mundo sunt, animamque propriam damno afecerit et perdiderit, conscientiamque circumtulerit negationis scelere quod quovis onere gravius est, oppressam? Memi- nerimus singuli quoties morte vulgari interire pe- riclitati simus; cogitemusque num forte simus ideo servati ut proprio sanguine abluti et omni peccato mundati apud coeleste altare cum iis qui similiter certaverint, conversemur. B laborum impatientia, aut sermonibus qui apte ad persuadendum videantur ab iis dici qui nos ad deteriora conantur inducere, unum Deum ejusque Christum negaverit, confessus autem fuerit dæ- monia aut fortunas, scito illum, qui parat dæmoni mensam el fortunæ vinum miscet, reliquisse Do- minum, et cum montis sancti ejus oblitus sit, re- prehensioni illi subjectum iri quam Isaias scripsit in hunc modum : « Vos autem qui dereliquistis me C et obliti estis montis sancti mei, et paratis dæ- moni mensam, et impletis fortunæ potionem; ego tradam vos in gladiumn; omnes in inactatione cadetis, quia vocavi vos et non obedistis; locutas sum, et contempsistis, et fecistis malum in con- spectu meo, et quæ nolebam elegistis. Propterea hæc dicit Dominus: Ecce qui serviunt mibi man- ducabunt; vos autem esurietis; ecce qui serviunt mihi lætabuntur; vos autem confundemini; ecce qui serviunt mihi exsultabunt in lætitia, vos autem clamabitis propter dolorem cordis, et propter con- tritionem spiritus ululabitis, Relinquetis enim no- men meum in saturitatem electis meis; vos autein interficiet Dominus "., Sed si intelligentes quæ $7 > sit mensa Donini, participes ejus esse velimus, il- D lud quoque noverimus : « Non potestis inensæ Do- mini participes esse, et mensæ dæmoniorum 17. Quis autem filium tonitrui Joannem audiens dicen- tem : ‹ Omnis qui negat Filium, nec Patrem ha- bet; qui confitetur Filium, et Patrem habet • formidet se Christianum non esse dicere et negare Filium, ut illum negando nec Patrem habeat? Quis potius non quærat et operibus et verbis se Chri- , 1Joan. II, 15, 16, 17. Joan. xvII, 21, 22. * Isai. LXV, 11-15. Cor. x, 21. ** | Joan. 11, 23. Origenem lib. VIII, Contra Celsum', num. 24. 25, ubi contra idoloihytorum esum, locum Paulit Cor. vni, pluribus urget. Adi ejusdem lib. num. 30. 40. Quod si quis magno vitæ amore victus aut (40) Τοῦ δρους. Legebat Welslenius, (41) Νοοῦντες, τίς ἡ τοῦ Κυρίου τράπεζα. Ve
PG 11:616ὃς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους ἐν τῇ γενεᾷ τῇ μοιχαλίδι καὶ ἁμαρτωλῷ, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται αὐτὸν, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων. καὶ ὁ Ἰησοῦς δέ ποτε ὑπέμεινε σταυρὸν αἰσχύνης καταφρονήσας καὶ διὰ τοῦτο ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τοῦ θεοῦ· καὶ οἱ μιμηταὶ δὲ αὐτοῦ αἰσχύνης καταφρονοῦντες συγκαθεδοῦνται αὐτῷ καὶ συμβασιλεύσουσιν ἐν τοῖς οὐρανοῖς τῷ ἐλθόντι οὐκ εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν βαλεῖν ἀλλ’ ἐπὶ τὴν ψυχὴν τῶν μαθητῶν ἑαυτοῦ, καὶ μάχαιραν βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν. ἐπεὶ γὰρ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ ζῶν καὶ ἐνεργὴς καὶ τομώτερος ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον καὶ διϊκνούμενος ἄχρι μερισμοῦ ψυχῆς καὶ πνεύματος, ἁρμῶν τε καὶ μυελῶν, καὶ κριτικὸς ἐνθυμήσεων καὶ ἐννοιῶν καρδίας, οὗτος μάλιστα νῦν εἰρήνην μὲν τὴν ὑπερέχουσαν πάντα νοῦν, ἣν ἀφῆκε τοῖς ἀποστόλοις ἑαυτοῦ, βραβεύει ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν, μάχαιραν δὲ ἔβαλε μεταξὺ τῆς τοῦ χοϊκοῦ εἰκόνος καὶ τῆς τοῦ ἐπουρανίου· ἵν’ ἐπὶ τοῦ παρόντος τὸν ἐπουράνιον ἡμῶν παραλαβὼν ὕστερον ἀξίους γενομένους τοῦ μὴ διχοτομηθῆναι ἡμᾶς ἐξ ὅλων ποιήσῃ ἐπουρανίους.Α ἀγάπη τοῦ Πατρὸς ἐν αὐτῷ· ὅτι πᾶν τὸ ἐν τῷ κόσμῳ, ἡ ἐπιθυμία τῆς σαρκὸς, καὶ ἐπιθυμία τῶν ὀφθαλμῶν, καὶ ἡ ἀλαζονεία τοῦ βίου οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ Πατρὸς, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ κόσμου ἐστί. Καὶ ὁ κόσμος παράγεται καὶ ἡ ἐπιθυμία.» Μὴ οὖν ἀγαπᾶτε τὰ παραγόμενα, ἀλλὰ, ποιοῦντες τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, ἄξιοι γίνεσθε τοῦ ἐν γενέσθαι ἅμα Υἱῷ καὶ Πατρὶ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος εὐχὴν λέγοντος· ι Ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἕν ἐσμεν, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἐν ἡμῖν ἐν ὦσι. » Πόσας δὲ καὶ ἡμέρας ἔστι κερδῆσα ἀγαπήσαντα τὸν κόσμον ἢ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ, καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ζημιούμενον ἢ ἀπολλύντα, καὶ περι φέροντα συνειδὸς βαρούμενον ὑπὲρ φορτίον βαρὺ καὶ ὑπὸ τῆς ἀρνήσεως πτώματος; Ὑπομνησθῶμεν έκα- στος, οσάκις ἀποθανεῖν τὸν κοινὸν θάνατον ἐκιν- δύνευσε, καὶ λογισώμεθα, μήποτε διὰ τοῦτο ἐτη- ρήθημεν, ἵνα, βαπτισάμενοι τῷ ἑαυτῶν αἵματι καὶ ἀπολουσάμενοι πᾶσαν ἁμαρτίαν, παρὰ τῷ ἐν οὐρα νοῖς θυσιαστηρίῳ τὰς διατριβὰς μετὰ τῶν συναγω νισαμένων ποιησώμεθα. ΠΟΙ Εἰ δέ τις ἐνδοὺς ἀπὸ πολλῆς φιλοζωΐας ἢ τῆς πρὸς τοὺς πόνους μαλακίας, ἢ τῶν νομιζομένων πιθανῶς προσάγεσθαι ὑπὸ τῶν ἀναπειθόντων ἡμᾶς ἐπὶ τὰ χείρονα, ἀρνήσαιτο μὲν τὸ εἶναι ἕνα Θεὸν καὶ τὸν Χριστὸν αὐτοῦ, ὁμολογήσαι δὲ δαιμόνια ἢ τύχας· ἴστω, ὅτι οὗτος, ἑτοιμάζων τῷ δαίμονι τράπεζαν, καὶ πληρῶν τῇ τύχῃ κέρασμα, έγκατέλιπε Κύριον· καὶ ἐπιλανθανόμενος τοῦ ὄρους (40) τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, τούτοις τοῖς ἐλέγχοις ὑποκείσεται, οὓς Ησαΐας τοῦ τον τὸν τρόπον ἀνέγραψε· « Ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλι πόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιον μου, καὶ ἑτοιμάζοντες τῷ δαίμονι τράπεζαν, καὶ πληροῦντες τῇ τύχῃ κέρασμα, ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν. Πάντες ἐν σφαγῇ πεσεῖσθε· ὅτι ἐκά λεσα ὑμᾶς, καὶ οὐχ ὑπηκούσατε· ἐλάλησα, καὶ παρ ηκούσατε· καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον μου· καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε. Διὰ τοῦτο τάδε λέ- γει Κύριος Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι φάγονται· ὑμεῖς δὲ πεινάσετε. Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι εὐφρανθήσον ται· ὑμεῖς δὲ αἰσχυνθήσεσθε. Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι ἀγαλλιάσονται ἐν εὐφροσύνῃ· ὑμεῖς δὲ κεκρά- ξεσθε διὰ τὸν πόνον τῆς καρδίας, καὶ ἀπὸ συντριβής πνεύματος ολολύξετε· καταλείψετε γὰρ τὸ ὄνομά μου εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου· ὑμᾶς δὲ ἀνελεῖ Κύριος. » Αλλὰ καὶ εἴπερ νοοῦντες, τίς ἡ τοῦ Κυρίου τράπεζα (41), μετέχειν αὐτῆς βουλόμεθα, γινώσκωμεν τό, • Οὐ δύνασθε Κυρίου τραπέζης μετα ἔχειν, καὶ τραπέζης δαιμονίων. » Τίς δὲ ἀκούσας τοῦ τῆς βροντῆς υἱοῦ Ἰωάννου λέγοντος· « Πᾶς ὁ ἀρνού μενος τὸν Υἱὸν οὐδὲ τὸν Πατέρα ἔχει· ὁ δὲ ὁμολο γῶν τὸν Υἱὸν καὶ τὸν Πατέρα ἔχει·, οὐ φοβηθήσε ται διὰ τοῦ λέγειν μὴ εἶναι Χριστιανός, ἀρνήσασθαι τὸν Υἱὸν, ἐν τῷ ἀρνεῖσθαι αὐτὸν, οὐχ ἕξων τὸν Πα- τους όρους. ORIGENIS eo; quoniam omne quod est in mundo, concupi- scentia carnis cs et concupiscentia oculorum et superbia vitæ, quæ non est ex Patre, sed ex mundo est. Et mundus transit, et concupiscentia ejus ". › Nolite igitur ea diligere quæ transeunt, sed facile voluntatem Dei, ut digni sitis unum fieri cum Filio et Patre et Spiritu sancto juxta Salvatoris precem dicentis : ‹ Sicut ego et tu unum sumus, ut et ipsi in nobis unum sint 25. » Quot vero dies lucrabitur is qui dilexerit mundum et ea quæ in mundo sunt, animamque propriam damno afecerit et perdiderit, conscientiamque circumtulerit negationis scelere quod quovis onere gravius est, oppressam? Memi- nerimus singuli quoties morte vulgari interire pe- riclitati simus; cogitemusque num forte simus ideo servati ut proprio sanguine abluti et omni peccato mundati apud coeleste altare cum iis qui similiter certaverint, conversemur. B laborum impatientia, aut sermonibus qui apte ad persuadendum videantur ab iis dici qui nos ad deteriora conantur inducere, unum Deum ejusque Christum negaverit, confessus autem fuerit dæ- monia aut fortunas, scito illum, qui parat dæmoni mensam el fortunæ vinum miscet, reliquisse Do- minum, et cum montis sancti ejus oblitus sit, re- prehensioni illi subjectum iri quam Isaias scripsit in hunc modum : « Vos autem qui dereliquistis me C et obliti estis montis sancti mei, et paratis dæ- moni mensam, et impletis fortunæ potionem; ego tradam vos in gladiumn; omnes in inactatione cadetis, quia vocavi vos et non obedistis; locutas sum, et contempsistis, et fecistis malum in con- spectu meo, et quæ nolebam elegistis. Propterea hæc dicit Dominus: Ecce qui serviunt mibi man- ducabunt; vos autem esurietis; ecce qui serviunt mihi lætabuntur; vos autem confundemini; ecce qui serviunt mihi exsultabunt in lætitia, vos autem clamabitis propter dolorem cordis, et propter con- tritionem spiritus ululabitis, Relinquetis enim no- men meum in saturitatem electis meis; vos autein interficiet Dominus "., Sed si intelligentes quæ $7 > sit mensa Donini, participes ejus esse velimus, il- D lud quoque noverimus : « Non potestis inensæ Do- mini participes esse, et mensæ dæmoniorum 17. Quis autem filium tonitrui Joannem audiens dicen- tem : ‹ Omnis qui negat Filium, nec Patrem ha- bet; qui confitetur Filium, et Patrem habet • formidet se Christianum non esse dicere et negare Filium, ut illum negando nec Patrem habeat? Quis potius non quærat et operibus et verbis se Chri- , 1Joan. II, 15, 16, 17. Joan. xvII, 21, 22. * Isai. LXV, 11-15. Cor. x, 21. ** | Joan. 11, 23. Origenem lib. VIII, Contra Celsum', num. 24. 25, ubi contra idoloihytorum esum, locum Paulit Cor. vni, pluribus urget. Adi ejusdem lib. num. 30. 40. Quod si quis magno vitæ amore victus aut (40) Τοῦ δρους. Legebat Welslenius, (41) Νοοῦντες, τίς ἡ τοῦ Κυρίου τράπεζα. Ve
PG 11:617καὶ οὐ μόνην μάχαιραν ἦλθε βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν ἀλλὰ καὶ πῦρ, περὶ οὗ φησι· θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη. ἀναφθήτω τοιγαροῦν τοῦτο τὸ πῦρ καὶ ἐν ὑμῖν ἐξαφανίζον πάντα γήϊνον καὶ φιλοσώματον λογισμὸν ὑμῶν· καὶ τὸ βάπτισμα, περὶ οὗ ὁ Ἰησοῦς συνείχετο ἕως τελεσθῇ, μετὰ πάσης προθυμίας βαπτίσασθε νῦν. καὶ σὺ μὲν ὁ ἔχων γυναῖκα καὶ τέκνα καὶ ἀδελφοὺς καὶ ἀδελφὰς μέμνησο τοῦ· εἴ τις ἔρχεται πρός με καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα καὶ τοὺς ἀδελφοὺς καὶ τὰς ἀδελφὰς, οὐ δύναταί μου μαθητὴς εἶναι, ἀμφότεροι δὲ τοῦ· εἴ τις ἔρχεται πρός με καὶ οὐ μισεῖ πρὸς τοῖς προτέροις ἔτι καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, οὐ δύναταί μου μαθητὴς εἶναι. ἀλλ’ οὕτω μισήσατε τὴν ἑαυτῶν ψυχὴν, ὡς διὰ τοῦ μισεῖν εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάσσειν αὐτήν· ὁ γὰρ μισῶν, φησὶ, τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάσσει αὐτήν. οὐκοῦν τὴν ψυχὴν διὰ τὴν αἰώνιον ζωὴν μισήσατε πειθόμενοι ὅτι καλὸν καὶ ὠφέλιμον μῖσος διδάσκει μισεῖν ὁ Ἰησοῦς.τέρα ; Καὶ τὶς οὐκ ἂν προτραπείη ὁμολογῶν (42) τὸ εἶναι Χριστιανὸς ἔργοις καὶ λόγοις, ἵνα καὶ τὸν Πα- τέρα ἔχῃ ; οἱ γὰρ ὁμολογοῦντες ἔχουσι τὸν Πατέρα. Εἰ μεταβεβήκαμεν « ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωὴν ν διὰ τοῦ μεταβεβηκέναι ἀπὸ ἀπιστίας εἰς πίστιν, μὴ θαυμάζωμεν, εἰ μισεῖ ἡμᾶς ὁ κόσμος (45). Οὐδεὶς γὰρ μὴ μεταβὰς ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωήν, ἀλλὰ μέσ νων ἐν τῷ θανάτῳ, δύναται ἀγαπᾶν τοὺς μεταβέβη- χότας ἀπὸ σκοτεινῆς τῆς τοῦ θανάτου, ἵν᾿ οὕτως ἐ- νομάσω, οἰκίας, ἐπὶ τὰ πεπληρωμένα οἰκοδομήματα ἐκ λίθων ζώντων φωτὸς ζωῆς. • Ὑπὲρ ἡμῶν ἔθηκεν Ἰησοῦς τὴν ψυχήν· ι καὶ ἡμεῖς οὖν θῶμεν αὐτὴν, οὐκ ἐρῶ ὑπὲρ αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ὑπὲρ ἑαυτῶν· οἶμαι δ' ὅτι κἂν ὑπὲρ τῶν ἐν τῷ μαρτυρίῳ ἡμῶν οἰκοδομηθησομένων. Ἐνέστη ἡμῖν καιρὸς Χριστιανῶν καυχήσεων. « Οὐ μόνον γάρ, φησί, ἀλλὰ καὶ καυχώμενοι ἐν ταῖς θλίψεσιν· εἰδότες ὅτι ἡ θλίψις ὑπομονὴν κατεργάζε ται· ἡ δὲ ὑπομονὴ δοκιμήν· ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα· ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει μόνον « ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ ἐκκεχύσθω ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ τοῦ Πνεύματος ἁγίω. » Παῦλος μὲν λεγέτω· « Εἰ κατὰ ἄνθρωπον ἐθη ριομάχησα ἐν Ἐφέσῳ· › ἡμεῖς δὲ « Εἰ κατὰ ἄνθρωπον ἀνῃρέθην ἐν Γερμανία (44). Εἰ ο καθώς περισσεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ, οὕτω διὰ τοῦ Χριστοῦ περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις, προθυμότατα παραδεξώμεθα τὰ Χριστοῦ παθήματα, καὶ περισσευσάτω ἐν ἡμῖν, εἴπερ ἐρεγόμεθα περισσῆς παρακλήσεως, ἣν πάντες μὲν οἱ πενθοῦντες παρακλη θήσονται, τάχα δὲ οὐκ ἐπίσης· εἰ γὰρ ἐπίσης ἦν ἡ παράκλησις, οὐκ ἂν ἐγέγραπτο τό· « Καθώς περισ- τεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ εἰς ἡμᾶς, οὕτω περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις ἡμῶν. Οἱ κοινωνοὶ τῶν παθημάτων, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῶν παθημάτων ὧν εἰσι κοινωνοὶ πρὸς Χριστόν, κοινωνοὶ ἔσονται καὶ τῆς παρακλήσεως· δ καὶ μανθάνετε ἀπὸ τοῦ πεπιστευ μένως τὰ τοιαῦτα λέγοντος· . Οἴδαμεν γὰρ, ὡς κοι νωνοί ἐστε τῶν παθημάτων, οὕτω καὶ τῆς παρακλή σεως. » Φησὶ δὲ διὰ προφήτου ὁ Θεός· « Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι. » Ποῖος οὖν ἄλλος εὐπρόσδεκτος καιρὸς ἢ ὅτε διὰ τὴν εἰς ἐν ἐν Χριστῷ εὐσέβειαν ὑπὸ φρουρὰν πομπεύοντες ἐν τῷ κόσμῳ, καὶ θριαμβεύοντες μᾶλλον ήπερ θριαμ- Γενόμενοι, ἀπαγόμεθα ; Οἱ γὰρ ἐν Χριστῷ μάρτυρες συναπεκδύονται αὐτῷ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, 30242. Οὐχ οὕτως οὗτος τὰ περὶ ἀρετῶν ἡμῖν διεξ ᾔει λόγοις· ἐπὶ δὲ τὰ ἔργα μᾶλλον παρεκάλει· καὶ παρεκάλει πλέον τοῖς ἔργοις, ἢ οἷς ἔλεγεν. « 'Δεί τι ἐργάσασθαι ἐπιθυμοῦντες, κακόν, τέχνην λό γων, καὶ οὐκ ἐπίδειξιν ἔργων, τὸ πρᾶγμα πεποιη- μένος, « Οὐ λόγους διαμνημονεύουσιν, ἀλλὰ πράξεις ἀγαθὰς ἐπιδεικνύου Εt Οι μελέτῃ λό- γων, ἀλλ᾽ ἐπιδείξει καὶ διδασκαλία ἔργων τὰ ἡμέ τερα. • ΧΙ. ὁ κύριος. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. confitentur, Patrem habent. A stianum esse confiteri, et ut Patrem habeat? qui enun D • quod ab infidelitate ad fidem transierimus ; ne mi- remur si nos odit mundus. Nenio enim qui a morte ad vitam non transierit, sed remanserit in morte, cos amare potest qui transierunt a tenebrosa mor- tis, ut ita dicam, domo ad ædificia lucis vitæ vivis ex lapidibus completa. Pro nobis posuit animam suam , Jesus, et nos igitur ponamus eam, non dicam pro ipso, sed pro nobis, opinor autem pro iis qui martyrio nostro ædificandi sunt. Adest nobis tempus Christiane gloriandi. Ait enim : : Non 50- lum autem, sed et gloriamur in tribulationibus, B scientes quia tribulatio patientiam operatur; pa- tientia autem probationem; probatio autem spem ; spes vero non confundit. Tantum ‹ charitas Dei diffusa sit in cordibus nostris per Spiritum sanctum ". » Paulus quidem dicat : • Si secundum hominem ad bestias pugnavi Ephesi¹; › nos autem : • Si secundum hominem occisus sum in Germania.> C Sie sicut abundant passiones Christi, ita per Christum abundat consolatio ",, summa ala- critate passiones Christi suscipiamus, et abundent illa in nobis, si abundantem consolationem appe- timus quam consequentur omnes qui lugent; forte non ex æquo : si enim æqualis consolatio esset, non esset scriptum : « Sicut abundant passiones Christi in nobis, sic abundat et consolatio nostra. › Qui socii passionum sunt, proportione passionum quas cuin Christo partiuntur, socii erunt et consolatio- nis. Hæc ab illo discitis qui confidenter dixit: < Sci- licet quod sicut socii passionum estis, sic eritis et consolationis ". » Ait autem per prophetam Deus : • Tempore accepto exaudivi te, et in die salutis ad- juvi te 3. » Quodnam igitur aliud tempus acceptius quam cum propter nostram erga Deum in Christo pietatem sub custodiam in pompa incedentes in mundo, sed triumphantes potius quam trium- phati, abducitur? Martyres enim Christi cum ipso exspoliant principatus et potestates, cum ipso triumphant illos, ut cum socii fuerint passionin Cor. xv, 32. Cor. 1, 5. Ibid., 7. " Joan. v. 24. Joan. m, 16. ³¹ Rom. v, 3, 4, 5. 2; Isa. XLIX, 8. # Cor. vi, Origenem docet Gregorius Thaumaturgus, in Pane gyrico : Iste (Origenes) nobis doctrinam de virtutibus explicavit, non sic (scilicet ut gentilium philosophi), sed ad opera polius exhortatus est, et magis suis operi- bus exhortatus est, quain dictis. Quæ confirmat Eusebius, Hist. eccl., 1. vi, c. 3, et Niceph. Callist. Hist. eccl., I. v, c. 4. WETSTENIUS. I. vu, c. 13, p. : . Non se glorietur Christia- num, qui nomen habet, et facta non habet. Ubi autem nomen secutum fuerit opus, certissime ille est Christianus. Præponit Origenes facta verbis. Sic Athenagoras Leg. pro Christ. p. 14, de ethnicis : Cum semper aliquid operari cupiant, rem malam artificio sermonis absque operis demonstra- Lione faciunt. De Christianis vero : Gty. Non sermones cominemorant, sed bonas operationes ostendunt. . p. : Non cura sermonum, sed demonstratioue PATROL. GR. ptum est cap. 3, num. 4. 41. Sica morte transivinus ad vitam, eo (42) Ομολογών. Lego ὁμολογεῖν. Isidorus Orig., D et doctrina operam nostra constant. Talem fuisse (45) Ο κόσμος. Male in codice manuscripto scri (44) Εν Γερμανίᾳ. Vide Origenianorum lib. I,
PG 11:618ὥσπερ δὲ ὑπὲρ τοῦ φυλαχθῆναι εἰς ζωὴν αἰώνιον τὴν ψυχὴν μισητέον ἡμῖν ἔσται αὐτὴν, οὕτως γυναῖκα καὶ τέκνα καὶ ἀδελφοὺς καὶ ἀδελφὰς μίσησον ὁ ἔχων ταῦτα, ἵν’ ὠφελήσῃς τοὺς μισουμένους δι’ αὐτοῦ τοῦ μεμισηκέναι παῤῥησίαν ἀναλαμβάνων πρὸς τὸ εὐεργετεῖν αὐτοὺς φίλος γενόμενος θεῷ. Ἅμα δὲ καὶ ὑπομιμνήσκου τοῦ εὐξαμένου ἐν πνεύματι περὶ τέκνων μαρτύρων διὰ τὴν πρὸς θεὸν ἀγάπην αὐτῶν καταλελειμμένων καὶ φήσαντος· περιποίησαι τοὺς υἱοὺς τῶν τεθανατωμένων. μόνον δὲ ἴσθι ὅτι οὐ τὰ τέκνα τῆς σαρκὸς ταῦτα τέκνα τοῦ θεοῦ καὶ ὅτι, ὥσπερ λέγεται τοῖς ἐκ σπέρματος Ἀβραὰμ τό τε· οἶδα ὅτι σπέρμα Ἀβραάμ ἐστε καὶ τό· εἰ τέκνα τοῦ Ἀβραὰμ ἦτε, τὰ ἔργα τοῦ Ἀβραὰμ ἐποιεῖτε, οὕτως καὶ τοῖς τέκνοις σου λεχθήσεται· οἶδα ὅτι σπέρμα Ἀμβροσίου ἐστὲ καὶ τό· εἰ τέκνα τοῦ Ἀμβροσίου ἐστὲ, τὰ ἔργα τοῦ Ἀμβροσίου ποιεῖτε. καὶ τάχα ποιήσουσι, πλείω ὠφελοῦντός σου αὐτὰ μετὰ τὴν τοιαύτην ἔξοδον ἢ εἰ παρέμενες αὐτοῖς. τότε γὰρ καὶ ἐπιστημονικώτερον αὐτὰ ἀγαπήσεις καὶ συνετώτερον περὶ αὐτῶν εὔξῃ, ἐὰν μάθῃς ὅτι τέκνα σου ἐστὶ καὶ οὐ σπέρμα μόνον. ἀνὰ στόμα νῦν ἔχε τό·τέρα ; Καὶ τὶς οὐκ ἂν προτραπείη ὁμολογῶν (42) τὸ εἶναι Χριστιανὸς ἔργοις καὶ λόγοις, ἵνα καὶ τὸν Πα- τέρα ἔχῃ ; οἱ γὰρ ὁμολογοῦντες ἔχουσι τὸν Πατέρα. Εἰ μεταβεβήκαμεν « ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωὴν ν διὰ τοῦ μεταβεβηκέναι ἀπὸ ἀπιστίας εἰς πίστιν, μὴ θαυμάζωμεν, εἰ μισεῖ ἡμᾶς ὁ κόσμος (45). Οὐδεὶς γὰρ μὴ μεταβὰς ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωήν, ἀλλὰ μέσ νων ἐν τῷ θανάτῳ, δύναται ἀγαπᾶν τοὺς μεταβέβη- χότας ἀπὸ σκοτεινῆς τῆς τοῦ θανάτου, ἵν᾿ οὕτως ἐ- νομάσω, οἰκίας, ἐπὶ τὰ πεπληρωμένα οἰκοδομήματα ἐκ λίθων ζώντων φωτὸς ζωῆς. • Ὑπὲρ ἡμῶν ἔθηκεν Ἰησοῦς τὴν ψυχήν· ι καὶ ἡμεῖς οὖν θῶμεν αὐτὴν, οὐκ ἐρῶ ὑπὲρ αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ὑπὲρ ἑαυτῶν· οἶμαι δ' ὅτι κἂν ὑπὲρ τῶν ἐν τῷ μαρτυρίῳ ἡμῶν οἰκοδομηθησομένων. Ἐνέστη ἡμῖν καιρὸς Χριστιανῶν καυχήσεων. « Οὐ μόνον γάρ, φησί, ἀλλὰ καὶ καυχώμενοι ἐν ταῖς θλίψεσιν· εἰδότες ὅτι ἡ θλίψις ὑπομονὴν κατεργάζε ται· ἡ δὲ ὑπομονὴ δοκιμήν· ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα· ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει μόνον « ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ ἐκκεχύσθω ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ τοῦ Πνεύματος ἁγίω. » Παῦλος μὲν λεγέτω· « Εἰ κατὰ ἄνθρωπον ἐθη ριομάχησα ἐν Ἐφέσῳ· › ἡμεῖς δὲ « Εἰ κατὰ ἄνθρωπον ἀνῃρέθην ἐν Γερμανία (44). Εἰ ο καθώς περισσεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ, οὕτω διὰ τοῦ Χριστοῦ περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις, προθυμότατα παραδεξώμεθα τὰ Χριστοῦ παθήματα, καὶ περισσευσάτω ἐν ἡμῖν, εἴπερ ἐρεγόμεθα περισσῆς παρακλήσεως, ἣν πάντες μὲν οἱ πενθοῦντες παρακλη θήσονται, τάχα δὲ οὐκ ἐπίσης· εἰ γὰρ ἐπίσης ἦν ἡ παράκλησις, οὐκ ἂν ἐγέγραπτο τό· « Καθώς περισ- τεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ εἰς ἡμᾶς, οὕτω περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις ἡμῶν. Οἱ κοινωνοὶ τῶν παθημάτων, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῶν παθημάτων ὧν εἰσι κοινωνοὶ πρὸς Χριστόν, κοινωνοὶ ἔσονται καὶ τῆς παρακλήσεως· δ καὶ μανθάνετε ἀπὸ τοῦ πεπιστευ μένως τὰ τοιαῦτα λέγοντος· . Οἴδαμεν γὰρ, ὡς κοι νωνοί ἐστε τῶν παθημάτων, οὕτω καὶ τῆς παρακλή σεως. » Φησὶ δὲ διὰ προφήτου ὁ Θεός· « Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι. » Ποῖος οὖν ἄλλος εὐπρόσδεκτος καιρὸς ἢ ὅτε διὰ τὴν εἰς ἐν ἐν Χριστῷ εὐσέβειαν ὑπὸ φρουρὰν πομπεύοντες ἐν τῷ κόσμῳ, καὶ θριαμβεύοντες μᾶλλον ήπερ θριαμ- Γενόμενοι, ἀπαγόμεθα ; Οἱ γὰρ ἐν Χριστῷ μάρτυρες συναπεκδύονται αὐτῷ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, 30242. Οὐχ οὕτως οὗτος τὰ περὶ ἀρετῶν ἡμῖν διεξ ᾔει λόγοις· ἐπὶ δὲ τὰ ἔργα μᾶλλον παρεκάλει· καὶ παρεκάλει πλέον τοῖς ἔργοις, ἢ οἷς ἔλεγεν. « 'Δεί τι ἐργάσασθαι ἐπιθυμοῦντες, κακόν, τέχνην λό γων, καὶ οὐκ ἐπίδειξιν ἔργων, τὸ πρᾶγμα πεποιη- μένος, « Οὐ λόγους διαμνημονεύουσιν, ἀλλὰ πράξεις ἀγαθὰς ἐπιδεικνύου Εt Οι μελέτῃ λό- γων, ἀλλ᾽ ἐπιδείξει καὶ διδασκαλία ἔργων τὰ ἡμέ τερα. • ΧΙ. ὁ κύριος. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. confitentur, Patrem habent. A stianum esse confiteri, et ut Patrem habeat? qui enun D • quod ab infidelitate ad fidem transierimus ; ne mi- remur si nos odit mundus. Nenio enim qui a morte ad vitam non transierit, sed remanserit in morte, cos amare potest qui transierunt a tenebrosa mor- tis, ut ita dicam, domo ad ædificia lucis vitæ vivis ex lapidibus completa. Pro nobis posuit animam suam , Jesus, et nos igitur ponamus eam, non dicam pro ipso, sed pro nobis, opinor autem pro iis qui martyrio nostro ædificandi sunt. Adest nobis tempus Christiane gloriandi. Ait enim : : Non 50- lum autem, sed et gloriamur in tribulationibus, B scientes quia tribulatio patientiam operatur; pa- tientia autem probationem; probatio autem spem ; spes vero non confundit. Tantum ‹ charitas Dei diffusa sit in cordibus nostris per Spiritum sanctum ". » Paulus quidem dicat : • Si secundum hominem ad bestias pugnavi Ephesi¹; › nos autem : • Si secundum hominem occisus sum in Germania.> C Sie sicut abundant passiones Christi, ita per Christum abundat consolatio ",, summa ala- critate passiones Christi suscipiamus, et abundent illa in nobis, si abundantem consolationem appe- timus quam consequentur omnes qui lugent; forte non ex æquo : si enim æqualis consolatio esset, non esset scriptum : « Sicut abundant passiones Christi in nobis, sic abundat et consolatio nostra. › Qui socii passionum sunt, proportione passionum quas cuin Christo partiuntur, socii erunt et consolatio- nis. Hæc ab illo discitis qui confidenter dixit: < Sci- licet quod sicut socii passionum estis, sic eritis et consolationis ". » Ait autem per prophetam Deus : • Tempore accepto exaudivi te, et in die salutis ad- juvi te 3. » Quodnam igitur aliud tempus acceptius quam cum propter nostram erga Deum in Christo pietatem sub custodiam in pompa incedentes in mundo, sed triumphantes potius quam trium- phati, abducitur? Martyres enim Christi cum ipso exspoliant principatus et potestates, cum ipso triumphant illos, ut cum socii fuerint passionin Cor. xv, 32. Cor. 1, 5. Ibid., 7. " Joan. v. 24. Joan. m, 16. ³¹ Rom. v, 3, 4, 5. 2; Isa. XLIX, 8. # Cor. vi, Origenem docet Gregorius Thaumaturgus, in Pane gyrico : Iste (Origenes) nobis doctrinam de virtutibus explicavit, non sic (scilicet ut gentilium philosophi), sed ad opera polius exhortatus est, et magis suis operi- bus exhortatus est, quain dictis. Quæ confirmat Eusebius, Hist. eccl., 1. vi, c. 3, et Niceph. Callist. Hist. eccl., I. v, c. 4. WETSTENIUS. I. vu, c. 13, p. : . Non se glorietur Christia- num, qui nomen habet, et facta non habet. Ubi autem nomen secutum fuerit opus, certissime ille est Christianus. Præponit Origenes facta verbis. Sic Athenagoras Leg. pro Christ. p. 14, de ethnicis : Cum semper aliquid operari cupiant, rem malam artificio sermonis absque operis demonstra- Lione faciunt. De Christianis vero : Gty. Non sermones cominemorant, sed bonas operationes ostendunt. . p. : Non cura sermonum, sed demonstratioue PATROL. GR. ptum est cap. 3, num. 4. 41. Sica morte transivinus ad vitam, eo (42) Ομολογών. Lego ὁμολογεῖν. Isidorus Orig., D et doctrina operam nostra constant. Talem fuisse (45) Ο κόσμος. Male in codice manuscripto scri (44) Εν Γερμανίᾳ. Vide Origenianorum lib. I,
ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ οὐκ ἔστι μου ἄξιος καὶ τό· ὁ εὑρὼν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπολέσει αὐτὴν, καὶ ὁ ἀπολέσας τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ εὑρήσει αὐτήν. Τόπον διὰ τῆς εἰς τὸ μαρτύριον προθυμίας δότε τῷ τοῦ πατρὸς ὑμῶν πνεύματι λαλοῦντι τοῖς διὰ θεοσέβειαν παραδοθεῖσιν· ἐὰν εἰδῆτε ἑαυτοὺς μισουμένους καὶ βδελυκτοὺς καὶ ἀσεβεῖς εἶναι νομιζομένους, τότε ἀναλάβετε τό· διὰ τοῦτο ὁ κόσμος ὑμᾶς μισεῖ, ὅτι οὐκ ἐστὲ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου· εἰ γὰρ ἦτε ἐκ τοῦ κόσμου τούτου, ὁ κόσμος ἂν τὸ ἴδιον ἐφίλει. πολλοὺς ὀνειδισμοὺς διὰ Χριστὸν καὶ πολλοὺς κινδύνους, ἐξ οὗ πεπιστεύκατε, ὑπομείναντες ἕως τέλους ἐν τῷ ὑπομένειν προκόψατε, ὅτι ὁ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. ἴστε ὅτι κατὰ τὸν Πέτρον ἀγαλλιάσεσθε ὀλίγον ἄρτι εἰ δέον ἐστὶ λυπηθέντες ἐν ποικίλοις πειρασμοῖς, ἵνα τὸ δοκίμιον ὑμῶν τῆς πίστεως πολυτιμότερον χρυσίου τοῦ ἀπολλυμένου καὶ διὰ πυρὸς δεδοκιμασμένου εὑρεθῇ εἰς ἔπαινον καὶ δόξαν καὶ τιμὴν ἐν ἀποκαλύψει Ἰησοῦ Χριστοῦ. ἀλλὰ τοῦ λυπηθέντες ἀντὶ τοῦ πονέσαντες ἀκούσατε, ὡς δῆλον καὶ ἐκ τοῦ· ἐν λύπαις τέξῃ τέκνα·τέρα ; Καὶ τὶς οὐκ ἂν προτραπείη ὁμολογῶν (42) τὸ εἶναι Χριστιανὸς ἔργοις καὶ λόγοις, ἵνα καὶ τὸν Πα- τέρα ἔχῃ ; οἱ γὰρ ὁμολογοῦντες ἔχουσι τὸν Πατέρα. Εἰ μεταβεβήκαμεν « ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωὴν ν διὰ τοῦ μεταβεβηκέναι ἀπὸ ἀπιστίας εἰς πίστιν, μὴ θαυμάζωμεν, εἰ μισεῖ ἡμᾶς ὁ κόσμος (45). Οὐδεὶς γὰρ μὴ μεταβὰς ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωήν, ἀλλὰ μέσ νων ἐν τῷ θανάτῳ, δύναται ἀγαπᾶν τοὺς μεταβέβη- χότας ἀπὸ σκοτεινῆς τῆς τοῦ θανάτου, ἵν᾿ οὕτως ἐ- νομάσω, οἰκίας, ἐπὶ τὰ πεπληρωμένα οἰκοδομήματα ἐκ λίθων ζώντων φωτὸς ζωῆς. • Ὑπὲρ ἡμῶν ἔθηκεν Ἰησοῦς τὴν ψυχήν· ι καὶ ἡμεῖς οὖν θῶμεν αὐτὴν, οὐκ ἐρῶ ὑπὲρ αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ὑπὲρ ἑαυτῶν· οἶμαι δ' ὅτι κἂν ὑπὲρ τῶν ἐν τῷ μαρτυρίῳ ἡμῶν οἰκοδομηθησομένων. Ἐνέστη ἡμῖν καιρὸς Χριστιανῶν καυχήσεων. « Οὐ μόνον γάρ, φησί, ἀλλὰ καὶ καυχώμενοι ἐν ταῖς θλίψεσιν· εἰδότες ὅτι ἡ θλίψις ὑπομονὴν κατεργάζε ται· ἡ δὲ ὑπομονὴ δοκιμήν· ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα· ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει μόνον « ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ ἐκκεχύσθω ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ τοῦ Πνεύματος ἁγίω. » Παῦλος μὲν λεγέτω· « Εἰ κατὰ ἄνθρωπον ἐθη ριομάχησα ἐν Ἐφέσῳ· › ἡμεῖς δὲ « Εἰ κατὰ ἄνθρωπον ἀνῃρέθην ἐν Γερμανία (44). Εἰ ο καθώς περισσεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ, οὕτω διὰ τοῦ Χριστοῦ περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις, προθυμότατα παραδεξώμεθα τὰ Χριστοῦ παθήματα, καὶ περισσευσάτω ἐν ἡμῖν, εἴπερ ἐρεγόμεθα περισσῆς παρακλήσεως, ἣν πάντες μὲν οἱ πενθοῦντες παρακλη θήσονται, τάχα δὲ οὐκ ἐπίσης· εἰ γὰρ ἐπίσης ἦν ἡ παράκλησις, οὐκ ἂν ἐγέγραπτο τό· « Καθώς περισ- τεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ εἰς ἡμᾶς, οὕτω περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις ἡμῶν. Οἱ κοινωνοὶ τῶν παθημάτων, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῶν παθημάτων ὧν εἰσι κοινωνοὶ πρὸς Χριστόν, κοινωνοὶ ἔσονται καὶ τῆς παρακλήσεως· δ καὶ μανθάνετε ἀπὸ τοῦ πεπιστευ μένως τὰ τοιαῦτα λέγοντος· . Οἴδαμεν γὰρ, ὡς κοι νωνοί ἐστε τῶν παθημάτων, οὕτω καὶ τῆς παρακλή σεως. » Φησὶ δὲ διὰ προφήτου ὁ Θεός· « Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι. » Ποῖος οὖν ἄλλος εὐπρόσδεκτος καιρὸς ἢ ὅτε διὰ τὴν εἰς ἐν ἐν Χριστῷ εὐσέβειαν ὑπὸ φρουρὰν πομπεύοντες ἐν τῷ κόσμῳ, καὶ θριαμβεύοντες μᾶλλον ήπερ θριαμ- Γενόμενοι, ἀπαγόμεθα ; Οἱ γὰρ ἐν Χριστῷ μάρτυρες συναπεκδύονται αὐτῷ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, 30242. Οὐχ οὕτως οὗτος τὰ περὶ ἀρετῶν ἡμῖν διεξ ᾔει λόγοις· ἐπὶ δὲ τὰ ἔργα μᾶλλον παρεκάλει· καὶ παρεκάλει πλέον τοῖς ἔργοις, ἢ οἷς ἔλεγεν. « 'Δεί τι ἐργάσασθαι ἐπιθυμοῦντες, κακόν, τέχνην λό γων, καὶ οὐκ ἐπίδειξιν ἔργων, τὸ πρᾶγμα πεποιη- μένος, « Οὐ λόγους διαμνημονεύουσιν, ἀλλὰ πράξεις ἀγαθὰς ἐπιδεικνύου Εt Οι μελέτῃ λό- γων, ἀλλ᾽ ἐπιδείξει καὶ διδασκαλία ἔργων τὰ ἡμέ τερα. • ΧΙ. ὁ κύριος. EXHORTATIO AD MARTYRIUM. confitentur, Patrem habent. A stianum esse confiteri, et ut Patrem habeat? qui enun D • quod ab infidelitate ad fidem transierimus ; ne mi- remur si nos odit mundus. Nenio enim qui a morte ad vitam non transierit, sed remanserit in morte, cos amare potest qui transierunt a tenebrosa mor- tis, ut ita dicam, domo ad ædificia lucis vitæ vivis ex lapidibus completa. Pro nobis posuit animam suam , Jesus, et nos igitur ponamus eam, non dicam pro ipso, sed pro nobis, opinor autem pro iis qui martyrio nostro ædificandi sunt. Adest nobis tempus Christiane gloriandi. Ait enim : : Non 50- lum autem, sed et gloriamur in tribulationibus, B scientes quia tribulatio patientiam operatur; pa- tientia autem probationem; probatio autem spem ; spes vero non confundit. Tantum ‹ charitas Dei diffusa sit in cordibus nostris per Spiritum sanctum ". » Paulus quidem dicat : • Si secundum hominem ad bestias pugnavi Ephesi¹; › nos autem : • Si secundum hominem occisus sum in Germania.> C Sie sicut abundant passiones Christi, ita per Christum abundat consolatio ",, summa ala- critate passiones Christi suscipiamus, et abundent illa in nobis, si abundantem consolationem appe- timus quam consequentur omnes qui lugent; forte non ex æquo : si enim æqualis consolatio esset, non esset scriptum : « Sicut abundant passiones Christi in nobis, sic abundat et consolatio nostra. › Qui socii passionum sunt, proportione passionum quas cuin Christo partiuntur, socii erunt et consolatio- nis. Hæc ab illo discitis qui confidenter dixit: < Sci- licet quod sicut socii passionum estis, sic eritis et consolationis ". » Ait autem per prophetam Deus : • Tempore accepto exaudivi te, et in die salutis ad- juvi te 3. » Quodnam igitur aliud tempus acceptius quam cum propter nostram erga Deum in Christo pietatem sub custodiam in pompa incedentes in mundo, sed triumphantes potius quam trium- phati, abducitur? Martyres enim Christi cum ipso exspoliant principatus et potestates, cum ipso triumphant illos, ut cum socii fuerint passionin Cor. xv, 32. Cor. 1, 5. Ibid., 7. " Joan. v. 24. Joan. m, 16. ³¹ Rom. v, 3, 4, 5. 2; Isa. XLIX, 8. # Cor. vi, Origenem docet Gregorius Thaumaturgus, in Pane gyrico : Iste (Origenes) nobis doctrinam de virtutibus explicavit, non sic (scilicet ut gentilium philosophi), sed ad opera polius exhortatus est, et magis suis operi- bus exhortatus est, quain dictis. Quæ confirmat Eusebius, Hist. eccl., 1. vi, c. 3, et Niceph. Callist. Hist. eccl., I. v, c. 4. WETSTENIUS. I. vu, c. 13, p. : . Non se glorietur Christia- num, qui nomen habet, et facta non habet. Ubi autem nomen secutum fuerit opus, certissime ille est Christianus. Præponit Origenes facta verbis. Sic Athenagoras Leg. pro Christ. p. 14, de ethnicis : Cum semper aliquid operari cupiant, rem malam artificio sermonis absque operis demonstra- Lione faciunt. De Christianis vero : Gty. Non sermones cominemorant, sed bonas operationes ostendunt. . p. : Non cura sermonum, sed demonstratioue PATROL. GR. ptum est cap. 3, num. 4. 41. Sica morte transivinus ad vitam, eo (42) Ομολογών. Lego ὁμολογεῖν. Isidorus Orig., D et doctrina operam nostra constant. Talem fuisse (45) Ο κόσμος. Male in codice manuscripto scri (44) Εν Γερμανίᾳ. Vide Origenianorum lib. I,
PG 11:619οὐ γὰρ πάντως ἐν λύπῃ τῷ πάθει τίκτει γυνὴ ἀλλὰ ἐν πόνῳ. εἰ μὲν χρήσιμον τοῖς Χριστοῦ μαθηταῖς τό· μὴ ἀγαπᾶτε τὸν κόσμον μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ. ἐάν τις ἀγαπᾷ τὸν κόσμον, οὐκ ἔστιν ἡ ἀγάπη τοῦ πατρὸς ἐν αὐτῷ· ὅτι πᾶν τὸ ἐν τῷ κόσμῳ, ἡ ἐπιθυμία τῆς σαρκὸς καὶ ἡ ἐπιθυμία τῶν ὀφθαλμῶν καὶ ἡ ἀλαζονεία τοῦ βίου, οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ πατρὸς ἀλλ’ ἐκ τοῦ κόσμου ἐστίν. καὶ ὁ κόσμος παράγεται καὶ ἡ ἐπιθυμία· μὴ οὖν ἀγαπᾶτε τὰ παραγόμενα, ἀλλὰ ποιοῦντες τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ ἄξιοι γίνεσθε τοῦ ἓν γενέσθαι ἅμα υἱῷ καὶ πατρὶ καὶ ἁγίῳ πνεύματι κατὰ τὴν τοῦ σωτῆρος εὐχὴν λέγοντος· ὡς ἐγὼ καὶ σὺ ἕν ἐσμεν. ἵνα καὶ αὐτοὶ ἐν ἡμῖν ἓν ὦσι. πόσας δὲ καὶ ἡμέρας ἔστι κερδῆσαι ἀγαπήσαντα τὸν κόσμον ἢ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ζημιούμενον ἢ ἀπολλύντα καὶ περιφέροντα συνειδὸς βαρούμενον ὑπὲρ φορτίον βαρὺ καὶ βαρούμενον ὑπὸ τοῦ τῆς ἀρνήσεως πτώματος;καὶ συνθριαμβεύουσιν, ὡς κοινωνοί τῶν παθημάτων Ο αὐτοῦ γινόμενοι, οὕτω καὶ τῶν ἐν τοῖς παθήμασιν (15) αὐτοῦ ἀνδραγαθημάτων· ἐξ ὧν ἐστι καὶ τὸ θριαμ 6εῦσαι τὰς ἀρχὰς, καὶ τὰς ἐξουσίας· &ς μετ' ὀλίγον όψεσθε νενικημένας, καὶ κατισχυμένας. Ποια άλλη οὕτως ἡμέρα σωτηρίας ὡς ἡμέρα τῆς τοιαύτης ἡμῶν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγῆς; ᾿Αλλὰ παρακαλώ, μηδε μίαν (46) ἐν μηδενὶ δῶτε προσκοπὴν, ἵνα μὴ μου μηθῇ ἡ διακονία, ἀλλὰ ἐν παντὶ ἑαυτοὺς συστή σασθε (47), ὡς Θεοῦ διάκονοι ἐν ὑπομονῇ πολλῇ, ο λέ γοντες· « Νῦν δὲ τίς ἡ ὑπομονή μου ; οὐχὶ Κύριος; ε πειθόμενοι, ι ὅτι πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων · ο -«ἐν ἀνάγκαις, ο ἵν᾿ ὡς ἀναγκαίαν ἡμῖν τὴν μακαριότητα ἀναιτήσωμεν· ι ἐν στενοχωρίαις, » καὶ τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμένην ἀπαραλείπτως ὁδεύσαντες, καταντήσω. μεν ἐπὶ τὴν ζωήν. Ἐὰν δέον ᾖ, συστήσωμεν ἑαυτοὺς ι ἐν κόποις, καὶ ἐν ἀγρυπνίαις, καὶ ἐν νηστείαις. » - Ἰδοὺ γὰρ Κύριος, καὶ ὁ μισθὸς ἐν χειρὶ αὐτοῦ, ἀποδοῦναι ἑκάστῳ, ὡς τὰ ἔργα αὐτοῦ ἐστι. » . Νῦν δείξωμεν, ὅτι γνῶσιν διὰ ἔργα πρέποντα τῇ γνώσει ἐποθήσαμεν. Πᾶσα ἁγνότης φανερωθήτω ἐν ἡμῖν· ὡς, μακροθύμου Θεοῦ υἱοὶ, καὶ μακροθύμου Χριστοῦ ἀδελφοί, μακροθυμήσωμεν ἐν πᾶσι τοῖς συμ- βαίνουσι. ο Μακρόθυμος γὰρ ἀνὴρ πολὺς ἐν φρονήσει· ὁ δὲ ὀλιγόψυχος ἰσχυρῶς ἄφρων. » Εἰ δεῖ ἑαυτὸν συν ιστάναι κ διὰ τῶν ὅπλων τῆς δικαιοσύνης τῶν δεξιῶν καὶ ἀριστερῶν· ο συστήσαντες ἑαυτούς ε διὰ δόξης, καὶ μὴ χαυνωθέντες ἐπ' αὐτῇ, νῦν δὲ κ τὴν ἀτιμίαν » υπομείνωμεν· ἀλλ᾽ εἰ καὶ ι εὐφημίας » ἀξίως ἐπο λιτευσάμεθα καὶ εὐφημήθημεν, νῦν δὲ τῆς ἀπὸ τῶν δυσσεβών ο δυσφημίας, ἀνασχώμεθα. Ἔτι δὲ εἰ ὡς • ἀληθεῖς ο παρὰ τοῖς φιλαλήθεσιν ἐθαυμάσθημεν, νῦν ἐπὶ τῷ λέγεσθαι ἡμᾶς ο πλανάσθαι » γελάσωμεν. Ἐπὶ πολλοῖς κινδύνοις ἀφ᾽ ὧν ἐῤῥύσθημεν, πολλοὶ εἶπον ἡμᾶς ἀπὸ Θεοῦ « ἐπιγινώσκεσθαι (48), ο νῦν δ βουλόμενος λεγέτω ἡμᾶς • ἀγνοεῖσθαι, ο ὅτε τάχα μᾶλλον ἐπιγινωκσόμεθα. Φέροντες γοῦν τὰ συμβαί νοντα, ο παιδευόμεθα μέν, οὐ θανατούμεθα δέ· ο καὶ ὁμοιούμεθα ο λυπουμένοις οἱ χαίροντες. » μείναντας, παρακαλῶν αὐτοὺς ἀκολούθως τῇ προ τέρα ὑπομονῇ φέρειν κινδύνους δευτέρους τοὺς διὰ τὸν λόγον • Αναμιμνήσκεσθε δὲ τὰς πρότερον ἡμέρας, ἐν αἷς φωτισθέντες πολλὴν ἄθλησιν ὑπε μείνατε παθημάτων· τοῦτο μὲν ὀνειδισμοῖς τε καὶ θλίψεσι θεατριζόμενοι, τοῦτο δὲ κοινωνοὶ τῶν οὕτως ἀναστρεφομένων γενηθέντες· καὶ γὰρ τοῖς δεσμούς συνεπαθήσατε· καὶ τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ὑμῶν μετὰ χαρᾶς προσεδέξασθε, γινώσκοντες ὅτι κρείττονα ἔχετε ὕπαρξιν ἐν οὐρανοῖς καὶ μένουσαν. Μὴ ἀποβάλητε οὖν τὴν παῤῥησίαν ὑμῶν ἥτις ἔχει χιν, 29. λέγοντες, Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου. σκέσθαι. ORIGENIS ejus, sic et in iis quæ patiendo fortiter gessit, par- A tem habeant; inter quæ facinora et illud est trium- phasse principatus et potestates; quos brevi victos et debellatos videbitis. Quæ autem alia perinde dies salutis est ac illa qua line tali modo exceditis ? Sed obsecro, nemini date ullam offensionem, ut non vituperetur ministerium; sed in omnibus ex- hibeatis vosmetipsos sicut Dei ministros in multa patientia ", » dicentes : « Et nunc quæ est exspecta- to mea ? nonne Dominus 31?, Scientes multas esse tribulationes justorum : ac in necessitatibus, ut quasi necessariam nobis beatitudinem repetamus; • in angustiis s,., ut angusta arctaque vita indesi- menter incedentes', ad vitam perveniamus. Si opus sit, exhibeamus nos e in laboribus, in vigiliis, et in jejuniis ** : ›—‹ ecce enim Dominus, et merces în manu ejus, ut reddat unicuique secundum opera sual. D ' scientiæ convenientia concupivisse. Omnis castitas manifestetur in nobis : ut longanimis Dei filii, et lon- ganinis Christi fratres, longanimitatem in omnibus quæ nobis accidunt, exhibeamus: ‹ Longanimis enim vir multus in prudentia, pusillanimis autem valde imprudens". Si oportet se commendare ‹ per arma justitiæ a dextris et a sinistris +3 ;, qui commendavimus nosinetipsos per gloriam, qua vunquam clati sumus, nunc e infamiam, patienter feramus, ac licet bonam famam moribus nostris meriti sinus et consecuti '', irrogatam ab im- piis ‹ infamiam › sustincamus. Præterea si ut ‹ vera- ces › nos mirati sunt ii qui veritatem amant: nunc cum dicimur ‹ seducti, › rideamus. Ob multa qui- bus liberati sumus pericula multi nos Deo ‹ cogni- tos esse dixerunt ; nunc qui volet, dicat nos e ig- notos, > cum forte magis cognoscimur. Ferentes igitur quæ contingunt, 'castigamur, sed non morti- ficamur, , et c tristibus assimilamur qui gal demus. , B erant, cohortans cos ut in prima illa patientia per- severarent, et secunda pericula propter verbum Dei illata ferrent: Rememoramini pristinos dies in quibus illuminati magnum certamen sustinuistis D passionum ; et in altero quidem opprobriis et tri- bulationibus spectaculum facti; in altero autem socii taliter conversantium effecti. Nam et vinculis compassi estis, et rapinam bonorum vestrorum cum gaudio suscepistis, cognoscentes vos habere melio- rem et manentem substantiam in cœlis. Nolite ita- que amittere confidentiam vestram, quæ magnam Psal. xxxvΙ, 8. Psal. xxxi, 20. II Cor. vi, 4. Ibid. 5. Isa. XL, 10: Αpoc. xxi, 12. Prov. II Cor. vi, 7. **Ibid. 8, 9, 10. II Cor. vi, 3. dose. Paulo post legendum videtur, epistol. ad Africanum, num. 9. 45. Nunc ostendamus nos scientiam per opera 44. Ait alicubi Paulus ad eos qui ab initio passi Φησί που ὁ Παῦλος (49) πρὸς τοὺς ἐν ἀρχῇ ὑπο- (45) Παθήμασιν. Codex ms. habet πάθησιν, men- (46) Μηδεμίαν. Ms., μηδεμίας, male. (47) Συστήσασθε. Με., συστημάσασθε, perperam. (18) Επιγινώσκεσθαι. Perperam ms., επινώ- (49) Φησί που ὁ Παῦλος. Vide notas ad Origenis
PG 11:620ὑπομνησθῶμεν ἕκαστος, ὁσάκις ἀποθανεῖν τὸν κοινὸν θάνατον ἐκινδύνευσε, καὶ λογισώμεθα, μή ποτε διὰ τοῦτο ἐτηρήθημεν, ἵνα βαπτισάμενοι τῷ ἑαυτῶν αἵματι καὶ ἀπολουσάμενοι πᾶσαν ἁμαρτίαν παρὰ τῷ ἐν οὐρανοῖς θυσιαστηρίῳ τὰς διατριβὰς μετὰ τῶν συναγωνισαμένων ποιησώμεθα. Εἰ δέ τις ἐνδοὺς ἀπὸ πολλῆς φιλοζωί̈ας ἢ τῆς πρὸς τοὺς πόνους μαλακίας ἢ τῶν νομιζομένων πιθανῶς προσάγεσθαι ὑπὸ τῶν ἀναπειθόντων ἡμᾶς ἐπὶ τὰ χείρονα ἀρνήσαιτο μὲν τὸ εἶναι ἕνα θεὸν καὶ τὸν Χριστὸν αὐτοῦ ὁμολογήσαι δὲ δαιμόνια ἢ τύχας, ἴστω ὁ τοιοῦτος ἑτοιμάζων τῷ δαιμονίῳ τράπεζαν καὶ πληρῶν τῇ τύχῃ κέρασμα, ἐγκαταλιπὼν κύριον καὶ ἐπιλανθανόμενος τοῦ ὄρους τοῦ ἁγίου αὐτοῦ, τούτοις τοῖς ἐλέγχοις ὑποκεισόμενος, ὡς ὁ Ἡσαί̈ας ἀνέγραψε τοῦτον τὸν τρόπον· ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλιπόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου καὶ ἑτοιμάζοντες τῷ δαιμονίῳ τράπεζαν καὶ πληροῦντες τῇ τύχῃ κέρασμα, ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν, πάντες ἐν σφαγῇ πεσεῖσθε· ὅτι ἐκάλεσα ὑμᾶς καὶ οὐχ ὑπηκούσατε, ἐλάλησα καὶ παρηκούσατε καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον ἐμοῦ καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε.καὶ συνθριαμβεύουσιν, ὡς κοινωνοί τῶν παθημάτων Ο αὐτοῦ γινόμενοι, οὕτω καὶ τῶν ἐν τοῖς παθήμασιν (15) αὐτοῦ ἀνδραγαθημάτων· ἐξ ὧν ἐστι καὶ τὸ θριαμ 6εῦσαι τὰς ἀρχὰς, καὶ τὰς ἐξουσίας· &ς μετ' ὀλίγον όψεσθε νενικημένας, καὶ κατισχυμένας. Ποια άλλη οὕτως ἡμέρα σωτηρίας ὡς ἡμέρα τῆς τοιαύτης ἡμῶν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγῆς; ᾿Αλλὰ παρακαλώ, μηδε μίαν (46) ἐν μηδενὶ δῶτε προσκοπὴν, ἵνα μὴ μου μηθῇ ἡ διακονία, ἀλλὰ ἐν παντὶ ἑαυτοὺς συστή σασθε (47), ὡς Θεοῦ διάκονοι ἐν ὑπομονῇ πολλῇ, ο λέ γοντες· « Νῦν δὲ τίς ἡ ὑπομονή μου ; οὐχὶ Κύριος; ε πειθόμενοι, ι ὅτι πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων · ο -«ἐν ἀνάγκαις, ο ἵν᾿ ὡς ἀναγκαίαν ἡμῖν τὴν μακαριότητα ἀναιτήσωμεν· ι ἐν στενοχωρίαις, » καὶ τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμένην ἀπαραλείπτως ὁδεύσαντες, καταντήσω. μεν ἐπὶ τὴν ζωήν. Ἐὰν δέον ᾖ, συστήσωμεν ἑαυτοὺς ι ἐν κόποις, καὶ ἐν ἀγρυπνίαις, καὶ ἐν νηστείαις. » - Ἰδοὺ γὰρ Κύριος, καὶ ὁ μισθὸς ἐν χειρὶ αὐτοῦ, ἀποδοῦναι ἑκάστῳ, ὡς τὰ ἔργα αὐτοῦ ἐστι. » . Νῦν δείξωμεν, ὅτι γνῶσιν διὰ ἔργα πρέποντα τῇ γνώσει ἐποθήσαμεν. Πᾶσα ἁγνότης φανερωθήτω ἐν ἡμῖν· ὡς, μακροθύμου Θεοῦ υἱοὶ, καὶ μακροθύμου Χριστοῦ ἀδελφοί, μακροθυμήσωμεν ἐν πᾶσι τοῖς συμ- βαίνουσι. ο Μακρόθυμος γὰρ ἀνὴρ πολὺς ἐν φρονήσει· ὁ δὲ ὀλιγόψυχος ἰσχυρῶς ἄφρων. » Εἰ δεῖ ἑαυτὸν συν ιστάναι κ διὰ τῶν ὅπλων τῆς δικαιοσύνης τῶν δεξιῶν καὶ ἀριστερῶν· ο συστήσαντες ἑαυτούς ε διὰ δόξης, καὶ μὴ χαυνωθέντες ἐπ' αὐτῇ, νῦν δὲ κ τὴν ἀτιμίαν » υπομείνωμεν· ἀλλ᾽ εἰ καὶ ι εὐφημίας » ἀξίως ἐπο λιτευσάμεθα καὶ εὐφημήθημεν, νῦν δὲ τῆς ἀπὸ τῶν δυσσεβών ο δυσφημίας, ἀνασχώμεθα. Ἔτι δὲ εἰ ὡς • ἀληθεῖς ο παρὰ τοῖς φιλαλήθεσιν ἐθαυμάσθημεν, νῦν ἐπὶ τῷ λέγεσθαι ἡμᾶς ο πλανάσθαι » γελάσωμεν. Ἐπὶ πολλοῖς κινδύνοις ἀφ᾽ ὧν ἐῤῥύσθημεν, πολλοὶ εἶπον ἡμᾶς ἀπὸ Θεοῦ « ἐπιγινώσκεσθαι (48), ο νῦν δ βουλόμενος λεγέτω ἡμᾶς • ἀγνοεῖσθαι, ο ὅτε τάχα μᾶλλον ἐπιγινωκσόμεθα. Φέροντες γοῦν τὰ συμβαί νοντα, ο παιδευόμεθα μέν, οὐ θανατούμεθα δέ· ο καὶ ὁμοιούμεθα ο λυπουμένοις οἱ χαίροντες. » μείναντας, παρακαλῶν αὐτοὺς ἀκολούθως τῇ προ τέρα ὑπομονῇ φέρειν κινδύνους δευτέρους τοὺς διὰ τὸν λόγον • Αναμιμνήσκεσθε δὲ τὰς πρότερον ἡμέρας, ἐν αἷς φωτισθέντες πολλὴν ἄθλησιν ὑπε μείνατε παθημάτων· τοῦτο μὲν ὀνειδισμοῖς τε καὶ θλίψεσι θεατριζόμενοι, τοῦτο δὲ κοινωνοὶ τῶν οὕτως ἀναστρεφομένων γενηθέντες· καὶ γὰρ τοῖς δεσμούς συνεπαθήσατε· καὶ τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ὑμῶν μετὰ χαρᾶς προσεδέξασθε, γινώσκοντες ὅτι κρείττονα ἔχετε ὕπαρξιν ἐν οὐρανοῖς καὶ μένουσαν. Μὴ ἀποβάλητε οὖν τὴν παῤῥησίαν ὑμῶν ἥτις ἔχει χιν, 29. λέγοντες, Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου. σκέσθαι. ORIGENIS ejus, sic et in iis quæ patiendo fortiter gessit, par- A tem habeant; inter quæ facinora et illud est trium- phasse principatus et potestates; quos brevi victos et debellatos videbitis. Quæ autem alia perinde dies salutis est ac illa qua line tali modo exceditis ? Sed obsecro, nemini date ullam offensionem, ut non vituperetur ministerium; sed in omnibus ex- hibeatis vosmetipsos sicut Dei ministros in multa patientia ", » dicentes : « Et nunc quæ est exspecta- to mea ? nonne Dominus 31?, Scientes multas esse tribulationes justorum : ac in necessitatibus, ut quasi necessariam nobis beatitudinem repetamus; • in angustiis s,., ut angusta arctaque vita indesi- menter incedentes', ad vitam perveniamus. Si opus sit, exhibeamus nos e in laboribus, in vigiliis, et in jejuniis ** : ›—‹ ecce enim Dominus, et merces în manu ejus, ut reddat unicuique secundum opera sual. D ' scientiæ convenientia concupivisse. Omnis castitas manifestetur in nobis : ut longanimis Dei filii, et lon- ganinis Christi fratres, longanimitatem in omnibus quæ nobis accidunt, exhibeamus: ‹ Longanimis enim vir multus in prudentia, pusillanimis autem valde imprudens". Si oportet se commendare ‹ per arma justitiæ a dextris et a sinistris +3 ;, qui commendavimus nosinetipsos per gloriam, qua vunquam clati sumus, nunc e infamiam, patienter feramus, ac licet bonam famam moribus nostris meriti sinus et consecuti '', irrogatam ab im- piis ‹ infamiam › sustincamus. Præterea si ut ‹ vera- ces › nos mirati sunt ii qui veritatem amant: nunc cum dicimur ‹ seducti, › rideamus. Ob multa qui- bus liberati sumus pericula multi nos Deo ‹ cogni- tos esse dixerunt ; nunc qui volet, dicat nos e ig- notos, > cum forte magis cognoscimur. Ferentes igitur quæ contingunt, 'castigamur, sed non morti- ficamur, , et c tristibus assimilamur qui gal demus. , B erant, cohortans cos ut in prima illa patientia per- severarent, et secunda pericula propter verbum Dei illata ferrent: Rememoramini pristinos dies in quibus illuminati magnum certamen sustinuistis D passionum ; et in altero quidem opprobriis et tri- bulationibus spectaculum facti; in altero autem socii taliter conversantium effecti. Nam et vinculis compassi estis, et rapinam bonorum vestrorum cum gaudio suscepistis, cognoscentes vos habere melio- rem et manentem substantiam in cœlis. Nolite ita- que amittere confidentiam vestram, quæ magnam Psal. xxxvΙ, 8. Psal. xxxi, 20. II Cor. vi, 4. Ibid. 5. Isa. XL, 10: Αpoc. xxi, 12. Prov. II Cor. vi, 7. **Ibid. 8, 9, 10. II Cor. vi, 3. dose. Paulo post legendum videtur, epistol. ad Africanum, num. 9. 45. Nunc ostendamus nos scientiam per opera 44. Ait alicubi Paulus ad eos qui ab initio passi Φησί που ὁ Παῦλος (49) πρὸς τοὺς ἐν ἀρχῇ ὑπο- (45) Παθήμασιν. Codex ms. habet πάθησιν, men- (46) Μηδεμίαν. Ms., μηδεμίας, male. (47) Συστήσασθε. Με., συστημάσασθε, perperam. (18) Επιγινώσκεσθαι. Perperam ms., επινώ- (49) Φησί που ὁ Παῦλος. Vide notas ad Origenis
PG 11:621διὰ τοῦτο τάδε λέγει λέγει κύριος κύριος· ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι φάγονται, ὑμεῖς δὲ πεινάσετε, ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι πίονται, ὑμεῖς δὲ διψήσετε, ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι εὐφρανθήσονται, ὑμεῖς δὲ αἰσχυνθήσεσθε, ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι ἀγαλλιάσονται ἐν εὐφροσύνῃ, ὑμεῖς δὲ κεκράξεσθε διὰ τὸν πόνον τῆς καρδίας καὶ ἀπὸ συντριβῆς πνεύματος ὀλολύξετε. καταλείψετε γὰρ τὸ ὄνομά μου εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου, ὑμᾶς δὲ ἀνελεῖ κύριος. ἀλλὰ καὶ εἴπερ νοοῦντες, τίς ἡ τοῦ κυρίου τράπεζα, μετέχειν αὐτῆς βουλοίμεθα, γινώσκωμεν τό· οὐ δύνασθε κυρίου τραπέζης μετέχειν καὶ τραπέζης δαιμονίων. ἀλλὰ καὶ εἰ θέλομεν συνιέντες, τί ἐστι τό· οὐ μὴ πίω ἀπ’ ἄρτι ἐκ τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ταύτης ἕως τῆς ἡμέρας ἐκείνης, ἕως αὐτὸ πίνω καινὸν ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν, μετὰ τῶν πινόντων σὺν τῷ Ἰησοῦ εὑρεθῆναι, προσέχωμεν τῷ· οὐ δύνασθε ποτήριον κυρίου πίνειν καὶ ποτήριον δαιμονίων. τίς δὲ ἀκούσας τοῦ τῆς βροντῆς υἱοῦ Ἰωάννου λέγοντος· ὁ ἀρνούμενος τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱὸν, πᾶς ὁ ἀρνούμενος τὸν υἱὸν οὐδὲ τὸν πατέρα ἔχει·• 621 EXHORTATIO AD MARTYRIUM. 622 μεγάλην μισθαποδοσίαν· ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν. A habet remunerationem. Patientia enim vobis neces- Πολλὴν τοιγαροῦν καὶ ἡμεῖς νῦν ἄθλησιν ὑπομείνω- μεν παθημάτων, ὀνειδισμοῖς καὶ θλίψεσι θεατριζό μενοι, καὶ μετὰ χαρᾶς παραδεχόμενοι τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ἡμῶν· πειθόμεθα γὰρ κρείττονα ἔχειν ὕπαρξιν οὐ γηΐνην, ἀλλ᾽ οὐδὲ σωματικὴν, ἀλλά τινα ἀόρατον καὶ ἀσώματον. « Σκοποῦμεν γὰρ οὐ τὰ βλεπόμενα ὁρῶντες· ταῦτα μὲν πρόσκαιρα, ἐκεῖνα δὲ αἰώνια. » Ἐπεὶ δέ τινες, μὴ θεωροῦντες τὸν περὶ τῶν δαι· μόνων λόγον, καὶ ὡς, ὑπὲρ τοῦ παραμένειν ἐν τῷ παχεί τούτῳ καὶ περιγείῳ ἀέρι (50) δεόμενοι τρο φῆς (51) τῆς διὰ τῶν ἀναθυμιάσεων, ἐπιτηροῦσιν Ileb. x, 32-36. * II Cor. iv, 18. tem crassum, lenébricosum et terræ vicinuïn, se- dem dæmonum propriam esse post eorum e sedi- bus æthereis deturbationem putavit Origenes. Sunt qui eum sequuntur: Arnobius, 1. 1 Contra gentes, 0.12: Puerile, pusillum est et exile, vix et illis conveniens, quos jamdudum experientia doctorum dæmonas appellat et heroas, non nosse cœlestia, et in hac rerum materia crassiore conditionis suæ exsortes versari. › Augustinus, lib. vm De civ. Dei, cap. 22: Dæmones in hoc quidem aere habitant: quia de cœli superioris sublimitate dejecti, merito irregressibilis transgressionis, in hoc sibi congruo velut carcere, prædamnati sunt. » Prudentius, l. 1 Cont. Symmachum : ... . Prohibendo vagas ne pristinus error Crederet esse Deum nigrante sub aere formas. Isidorus, Originum 1. vIII, c. 11, p. 1024 : ‹ Dæmo- nes lapsi in aeream qualitatem conversi sunt: nec aeris illius puriora spatia, sed ista caliginosa tenere C perpessi sunt, qui eis quasi carcer est, usque ad tempus judicii. › Beda, tom. JI, 1. De nat, rerum, p. 50 Aer est, omne quod inani simile vitalem hune spiritum fundit, infra lunam, volatus avium nubiumque et tempestatum capax; ubi etiam pote- states aereæ, superna sede deturbatæ, cum tor- mento diem judicii, durius tunc damnandæ, præsto- lantur; ex quo hominibus apparentes aerea sibi corpora meritis similia sumunt. Nain supra lunam, quæ aeris ætherisque confinio currit, omnia pura ac diurne lucis sunt plena; cujus vicinia tangere fertur Olympus. Prosper De vita contempl., 1. 11, c. 2, p, 254 : ‹ Diabolus, sciens se per superbiam de cœlestibus corruisse, et in hunc caliginosi aeris carcerem trusum, homini vitium persuasit. »› Wet- STENIUS. attrahere nidores, satiari sanguine, delectari suffitu, constans est Origenis opinio. Imo affirmat hæc eis D nutrimenta tam necessaria esse, ut absque iis non possent in terra permanere aut detineri. Hinc λx- νείαν τῶν φιλοσωμάτων δαιμόνων, • liguritionem carnalium dæinonum, objicit Celso, l. 1, num. 28, indeque oriri ait persecutiones, instinctu eorum. Ἑώρων γὰρ τὰς λοιβὰς καὶ τὰς κνίσσας, ἐφ' αἷς λίχνως ήδοντο, καθαιρουμένας ἐκ τοῦ κρατεῖν τὰ Insou pahata. Quia videbant, invalescente doctrina Jesu, tolli nidores gratasque sibi libami- num cupedias. › Vide eumd. lib., num. 36; lib. 1v, num 32; lib. vII, num. 5, 6, 35,56, 64; lib. vii, num. 60, 61. Mirum vero est, tot Patribus priorum maxime sæculorum, hauc placuisse sententiam. Tenet eam Tertullianus, Apol, adv. gentes, c. 22: ● Errorum iste potissimus, quo deos istos captis et circumscriptis hominum mentibus commendat, nt et sibi pabula propria nidoris et sanguinis pro- cure, simulacris et imaginibus oblata. » Et c. 23: ‹ Aris inhalantes numen de nidore concipiunt. » Et : saria est *. » Magnum igitur et nos certamen nune sustineamus passionum, opprobriis et tribulatio- nibus spectaculum facti, et cum gaudio suscipien- tes rapinam bonorum nostrorum. Credimus enim meliorem nos habere substantiam non terrenam, ac ne corporcam quidem, sed invisibilem et incor- poream: Contemplamur enim non quæ videntur; hæc enim temporalia sunt, illa vero æterna 46. › num natura, ignorantesque eos ut in denso hoc aere qui terram ambit commorentur, 304 suffituum in- digere alimento, et observare ubi nidor aut vapor ◉ • Renuant se immunolos spiritus esse, quod vel ex pabulis eorum, sanguine et fumo, et putidis rogis pecorum, et impuratissimis linguis ipsorum vatum, intelligi debuit. › Iline 1. De idol., c. 7, ‹ spiritum vilissimi nidoris dæmonem appellat. Vide ejusd. lib. Ad Scapulam, c. 2. Athenagoras, in Legal, pro Christianis, pag. 33 : Οἱ μὲν περὶ τὰ εἴδωλα αὐτοὺς ἕλκοντες, οἱ δαίμονες εἰσιν οἱ προειρημένοι, οι προσ τετηκότες τῷ ἀπὸ τῶν ἱερείων αίματι, καὶ ταῦτα περιλιχμώμενοι. Ει ρ. 54 : Οἱ περὶ τὴν ὕλην δαίμο- νες, λίχνοι περὶ τὰς κνίσσας καὶ τὸ τῶν ἱερείων αἷμα Bytes. Qui circa idola commorantur,” dæmones sunt prædicti, inhærentes sanguini sacrificiorum, et ea undique lambentes. Et : ‹ Dæmones illi materiales, ſiguritores nidorum et sanguinis sacri- ficiorum. Gregor. Nazianz., orat. 4, Adv. Juliın. : Οὐκέτι μὲν λίχνοι καὶ ἀπατηλοὶ δαίμονες δυναστεύου otv. «Non jam gulæ dedit, et fraudulenti dæmones rerum potiuatur. » Et orat. 18, de dæmone cujus mi- nisterio ad corrumpendam Justinam Cyprianus ute- batur : Ο μισθός τῆς προαγωγίας θυσίαι τε καὶ σπον δαὶ, καὶ ἡ δι' αἱμάτων καὶ κνίσσης οἰκείωσις. Τοιούτους γὰρ ἔδει μισθοὺς εἶναι τοῖς τὰ τοιαῦτα χαριζομένοις. Hujus lenocinii merces victimæ et libamina erant, aflinitasque ea, quæ per sanguinem et sacrificioruin nidorem cum eo contrahitur. Talem enim iis mer- cedem irapendi oportebat, qui hujusmodi beneficia contulissent. Arnobius, 1. in Cont. gentes, p. 114: ● Nisi enim thura et salsas accipiant fruges, be- nefacere dii nequeunt ; et nisi pecorum sanguine delibutas suas conspexerint arulas, suos deserunt atque abjiciunt præsidatus. » Idem l. v, p. 156: ‹ Et quænam, quæso, illa divina res fuit, quæ ab impetu rerum tanto Jovem compulit avocari, et mortalium sese denuntiationibus sistere? mola salsa, thus, sanguis, verbenarum suflitio, et nominum terribi- lium fremores ?> Ibid., pag. 169: ‹ Liber a Tita- nibus membratim sectus, atque in ollulas conje- ctus ut coqueretur, Jupiter suavitate nidoris ille- ctus, invocatus advolavit ad prandium. » Sed 1. v!, p. 212, ita hac de re disserit, ut dubius esse vi- deatur: Nunquid forte dii cœlestes aluntur his sacris, et ad eorum compaginem retinendam non- nullius opus est suffectione materiæ ? » Paulo post, ubi negavit, pergit : « Quidquid enim causis et re- bus fulcitur extraneis, necesse est esse mortale et habere ad periculum viam pronam, ubi aliquid cœperit deesse, quo vivitur. Tum quod ex his re- bus, quae admoventur altaribus, nihil videmus accedere, atque ad numinum substantias perve- nire a canibus abliguritur sanguis; nisi forte hostiarum Deus animas devorat, aut ex aris ar- dentibus nidorem consectatur et fumos, pasciturque de cnissis, quas evomunt ardentia viscera, adliuc suda de sanguine, et prioribus humecta de succis. Sed si Deus, ut dicitur, nullius est corporis, om- nique est incontiguus tactu: qui fieri potis est, ut corporalibus rebus nutriatur incorporeum; quod " (50) Ἐν τῷ παγεῖ τούτῳ καὶ περιγείῳ ἀέρι. Ae- B (51) Δεόμενοι τροφῆς. Danones indigere cibo, 45. Sed quoniam nonnulli, non perspecta dæmo-
PG 11:622ὁ ὁμολογῶν τὸν υἱὸν καὶ τὸν πατέρα ἔχει οὐ φοβηθήσεται διὰ τοῦ λέγειν μὴ εἶναι Χριστιανὸς ἀρνήσασθαι τὸν υἱὸν, ἐν τῷ ἀρνεῖσθαι αὐτὸν οὐχ ἕξων τὸν πατέρα; καὶ τίς οὐκ ἂν προτραπείη ὁμολογεῖν τὸ εἶναι Χριστιανὸς ἔργοις καὶ λόγοις, ἵνα καὶ τὸν πατέρα ἔχῃ; οἱ γὰρ ὁμολογοῦντες ἔχουσι τὸν πατέρα. Εἰ μεταβεβήκαμεν ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωὴν διὰ τοῦ μεταβεβηκέναι ἀπὸ ἀπιστίας εἰς πίστιν, μὴ θαυμάζωμεν, εἰ μισεῖ ἡμᾶς ὁ κόσμος. οὐδεὶς γὰρ μὴ μεταβὰς ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωὴν ἀλλὰ μένων ἐν τῷ θανάτῳ δύναται ἀγαπᾶν τοὺς μεταβεβηκότας ἀπὸ σκοτεινῆς τῆς τοῦ θανάτου, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, οἰκίας ἐπὶ τὰ πεπληρωμένα οἰκοδομήματα ἐκ λίθων ζώντων φωτὸς ζωῆς. ὑπὲρ ἡμῶν ἔθηκεν Ἰησοῦς τὴν ψυχὴν, καὶ ἡμεῖς οὖν θῶμεν αὐτὴν, οὐκ ἐρῶ ὑπὲρ αὐτοῦ ἀλλ’ ὑπὲρ ἑαυτῶν, οἶμαι δ’ ὅτι κἂν ὑπὲρ τῶν ἐν τῷ μαρτυρίῳ ἡμῶν οἰκοδομηθησομένων. ἐνέστη ἡμῖν καιρὸς Χριστιανοῖς καυχήσεων· οὐ μόνον, γάρ φησιν, ἀλλὰ καὶ καυχώμενοι ἐν ταῖς θλίψεσιν, εἰδότες ὅτι ἡ θλῖψις ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ δὲ ὑπομονὴ δοκιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα·• 621 EXHORTATIO AD MARTYRIUM. 622 μεγάλην μισθαποδοσίαν· ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν. A habet remunerationem. Patientia enim vobis neces- Πολλὴν τοιγαροῦν καὶ ἡμεῖς νῦν ἄθλησιν ὑπομείνω- μεν παθημάτων, ὀνειδισμοῖς καὶ θλίψεσι θεατριζό μενοι, καὶ μετὰ χαρᾶς παραδεχόμενοι τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ἡμῶν· πειθόμεθα γὰρ κρείττονα ἔχειν ὕπαρξιν οὐ γηΐνην, ἀλλ᾽ οὐδὲ σωματικὴν, ἀλλά τινα ἀόρατον καὶ ἀσώματον. « Σκοποῦμεν γὰρ οὐ τὰ βλεπόμενα ὁρῶντες· ταῦτα μὲν πρόσκαιρα, ἐκεῖνα δὲ αἰώνια. » Ἐπεὶ δέ τινες, μὴ θεωροῦντες τὸν περὶ τῶν δαι· μόνων λόγον, καὶ ὡς, ὑπὲρ τοῦ παραμένειν ἐν τῷ παχεί τούτῳ καὶ περιγείῳ ἀέρι (50) δεόμενοι τρο φῆς (51) τῆς διὰ τῶν ἀναθυμιάσεων, ἐπιτηροῦσιν Ileb. x, 32-36. * II Cor. iv, 18. tem crassum, lenébricosum et terræ vicinuïn, se- dem dæmonum propriam esse post eorum e sedi- bus æthereis deturbationem putavit Origenes. Sunt qui eum sequuntur: Arnobius, 1. 1 Contra gentes, 0.12: Puerile, pusillum est et exile, vix et illis conveniens, quos jamdudum experientia doctorum dæmonas appellat et heroas, non nosse cœlestia, et in hac rerum materia crassiore conditionis suæ exsortes versari. › Augustinus, lib. vm De civ. Dei, cap. 22: Dæmones in hoc quidem aere habitant: quia de cœli superioris sublimitate dejecti, merito irregressibilis transgressionis, in hoc sibi congruo velut carcere, prædamnati sunt. » Prudentius, l. 1 Cont. Symmachum : ... . Prohibendo vagas ne pristinus error Crederet esse Deum nigrante sub aere formas. Isidorus, Originum 1. vIII, c. 11, p. 1024 : ‹ Dæmo- nes lapsi in aeream qualitatem conversi sunt: nec aeris illius puriora spatia, sed ista caliginosa tenere C perpessi sunt, qui eis quasi carcer est, usque ad tempus judicii. › Beda, tom. JI, 1. De nat, rerum, p. 50 Aer est, omne quod inani simile vitalem hune spiritum fundit, infra lunam, volatus avium nubiumque et tempestatum capax; ubi etiam pote- states aereæ, superna sede deturbatæ, cum tor- mento diem judicii, durius tunc damnandæ, præsto- lantur; ex quo hominibus apparentes aerea sibi corpora meritis similia sumunt. Nain supra lunam, quæ aeris ætherisque confinio currit, omnia pura ac diurne lucis sunt plena; cujus vicinia tangere fertur Olympus. Prosper De vita contempl., 1. 11, c. 2, p, 254 : ‹ Diabolus, sciens se per superbiam de cœlestibus corruisse, et in hunc caliginosi aeris carcerem trusum, homini vitium persuasit. »› Wet- STENIUS. attrahere nidores, satiari sanguine, delectari suffitu, constans est Origenis opinio. Imo affirmat hæc eis D nutrimenta tam necessaria esse, ut absque iis non possent in terra permanere aut detineri. Hinc λx- νείαν τῶν φιλοσωμάτων δαιμόνων, • liguritionem carnalium dæinonum, objicit Celso, l. 1, num. 28, indeque oriri ait persecutiones, instinctu eorum. Ἑώρων γὰρ τὰς λοιβὰς καὶ τὰς κνίσσας, ἐφ' αἷς λίχνως ήδοντο, καθαιρουμένας ἐκ τοῦ κρατεῖν τὰ Insou pahata. Quia videbant, invalescente doctrina Jesu, tolli nidores gratasque sibi libami- num cupedias. › Vide eumd. lib., num. 36; lib. 1v, num 32; lib. vII, num. 5, 6, 35,56, 64; lib. vii, num. 60, 61. Mirum vero est, tot Patribus priorum maxime sæculorum, hauc placuisse sententiam. Tenet eam Tertullianus, Apol, adv. gentes, c. 22: ● Errorum iste potissimus, quo deos istos captis et circumscriptis hominum mentibus commendat, nt et sibi pabula propria nidoris et sanguinis pro- cure, simulacris et imaginibus oblata. » Et c. 23: ‹ Aris inhalantes numen de nidore concipiunt. » Et : saria est *. » Magnum igitur et nos certamen nune sustineamus passionum, opprobriis et tribulatio- nibus spectaculum facti, et cum gaudio suscipien- tes rapinam bonorum nostrorum. Credimus enim meliorem nos habere substantiam non terrenam, ac ne corporcam quidem, sed invisibilem et incor- poream: Contemplamur enim non quæ videntur; hæc enim temporalia sunt, illa vero æterna 46. › num natura, ignorantesque eos ut in denso hoc aere qui terram ambit commorentur, 304 suffituum in- digere alimento, et observare ubi nidor aut vapor ◉ • Renuant se immunolos spiritus esse, quod vel ex pabulis eorum, sanguine et fumo, et putidis rogis pecorum, et impuratissimis linguis ipsorum vatum, intelligi debuit. › Iline 1. De idol., c. 7, ‹ spiritum vilissimi nidoris dæmonem appellat. Vide ejusd. lib. Ad Scapulam, c. 2. Athenagoras, in Legal, pro Christianis, pag. 33 : Οἱ μὲν περὶ τὰ εἴδωλα αὐτοὺς ἕλκοντες, οἱ δαίμονες εἰσιν οἱ προειρημένοι, οι προσ τετηκότες τῷ ἀπὸ τῶν ἱερείων αίματι, καὶ ταῦτα περιλιχμώμενοι. Ει ρ. 54 : Οἱ περὶ τὴν ὕλην δαίμο- νες, λίχνοι περὶ τὰς κνίσσας καὶ τὸ τῶν ἱερείων αἷμα Bytes. Qui circa idola commorantur,” dæmones sunt prædicti, inhærentes sanguini sacrificiorum, et ea undique lambentes. Et : ‹ Dæmones illi materiales, ſiguritores nidorum et sanguinis sacri- ficiorum. Gregor. Nazianz., orat. 4, Adv. Juliın. : Οὐκέτι μὲν λίχνοι καὶ ἀπατηλοὶ δαίμονες δυναστεύου otv. «Non jam gulæ dedit, et fraudulenti dæmones rerum potiuatur. » Et orat. 18, de dæmone cujus mi- nisterio ad corrumpendam Justinam Cyprianus ute- batur : Ο μισθός τῆς προαγωγίας θυσίαι τε καὶ σπον δαὶ, καὶ ἡ δι' αἱμάτων καὶ κνίσσης οἰκείωσις. Τοιούτους γὰρ ἔδει μισθοὺς εἶναι τοῖς τὰ τοιαῦτα χαριζομένοις. Hujus lenocinii merces victimæ et libamina erant, aflinitasque ea, quæ per sanguinem et sacrificioruin nidorem cum eo contrahitur. Talem enim iis mer- cedem irapendi oportebat, qui hujusmodi beneficia contulissent. Arnobius, 1. in Cont. gentes, p. 114: ● Nisi enim thura et salsas accipiant fruges, be- nefacere dii nequeunt ; et nisi pecorum sanguine delibutas suas conspexerint arulas, suos deserunt atque abjiciunt præsidatus. » Idem l. v, p. 156: ‹ Et quænam, quæso, illa divina res fuit, quæ ab impetu rerum tanto Jovem compulit avocari, et mortalium sese denuntiationibus sistere? mola salsa, thus, sanguis, verbenarum suflitio, et nominum terribi- lium fremores ?> Ibid., pag. 169: ‹ Liber a Tita- nibus membratim sectus, atque in ollulas conje- ctus ut coqueretur, Jupiter suavitate nidoris ille- ctus, invocatus advolavit ad prandium. » Sed 1. v!, p. 212, ita hac de re disserit, ut dubius esse vi- deatur: Nunquid forte dii cœlestes aluntur his sacris, et ad eorum compaginem retinendam non- nullius opus est suffectione materiæ ? » Paulo post, ubi negavit, pergit : « Quidquid enim causis et re- bus fulcitur extraneis, necesse est esse mortale et habere ad periculum viam pronam, ubi aliquid cœperit deesse, quo vivitur. Tum quod ex his re- bus, quae admoventur altaribus, nihil videmus accedere, atque ad numinum substantias perve- nire a canibus abliguritur sanguis; nisi forte hostiarum Deus animas devorat, aut ex aris ar- dentibus nidorem consectatur et fumos, pasciturque de cnissis, quas evomunt ardentia viscera, adliuc suda de sanguine, et prioribus humecta de succis. Sed si Deus, ut dicitur, nullius est corporis, om- nique est incontiguus tactu: qui fieri potis est, ut corporalibus rebus nutriatur incorporeum; quod " (50) Ἐν τῷ παγεῖ τούτῳ καὶ περιγείῳ ἀέρι. Ae- B (51) Δεόμενοι τροφῆς. Danones indigere cibo, 45. Sed quoniam nonnulli, non perspecta dæmo-
PG 11:623ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, μόνον ἡ ἀγάπη τοῦ θεοῦ ἐκκεχύσθω ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ πνεύματος ἁγίου. Παῦλος μὲν λεγέτω· εἰ κατὰ ἄνθρωπον ἐθηριομάχησα ἐν Ἐφέσῳ, ἡμεῖς δέ· εἰ κατὰ ἄνθρωπον ἀνῃρέθην ἐν Γερμανίᾳ. Εἰ καθὼς περισσεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ, οὕτω διὰ τοῦ Χριστοῦ περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις, προθυμότατα παραδεξώμεθα τὰ Χριστοῦ παθήματα, καὶ περισσευσάτω ἐν ἡμῖν, εἴπερ ὀρεγόμεθα περισσῆς παρακλήσεως, ἣν πάντες μὲν οἱ πενθοῦντες παρακληθήσονται, τάχα δὲ οὐκ ἐπ’ ἴσης. εἰ γὰρ ἐπ’ ἴσης ἦν ἡ παράκλησις, οὐκ ἂν ἐγέγραπτο τό· καθὼς περισσεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ εἰς ἡμᾶς, οὕτω περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις ἡμῶν. οἱ κοινωνοὶ τῶν παθημάτων κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῶν παθημάτων, ὧν εἰσι κοινωνοὶ πρὸς Χριστὸν, κοινωνοὶ ἔσονται καὶ τῆς παρακλήσεως· ἃ καὶ μανθάνετε ἀπὸ τοῦ πεπιστευμένως τὰ τοιαῦτα λέγοντος· οἴδαμεν γὰρ, ὡς κοινωνοί ἐστε τῶν παθημάτων, οὕτως καὶ τῆς παρακλήσεως. φησὶ δὲ διὰ προφήτου ὁ θεός·ὅπου κνίσσα ἐστὶ καὶ αἷματα καὶ λιβανωτοί, ἐξευτε λέξουσιν ὡς ἀδιάφορον τὸ θύειν· εἴποιμεν ἂν καὶ πρὸς ταῦτα, ὅτι, εἴπερ οἱ τροφὰς λῃσταῖς καὶ φονεῦσι καὶ βαρβάροις ἐχθροῖς τοῦ μεγάλου βασιλέως παρέχον- τες ὡς τὸ κοινὸν ἀδικήσαντες κολάζονται, πόσῳ πλέον οἱ τοῖς τῆς κακίας ὑπηρέταις διὰ τοῦ θύειν διδόντες τροφὰς παρακατεχούσας αὐτοὺς ἐν τῷ περι γείῳ τόπῳ δικαιότατα ἂν ἐγκαλοῖντο, καὶ μάλιστα οἱ μαθόντες τόν . Ὁ θύων θεοῖς ἑτέροις ἐξολοθρευ θήσεται, ο τοῖς τῶν ἐπὶ γῆς κακῶν αἰτίοις, πλὴν Κυ- ρίῳ μόνῳ, θύειν ; Καὶ οἶμαί γε ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανο μένεις ὑπὸ τῶν δαιμόνων ἐνεργούντων κατὰ τῶν ἀν θρώπων οὐκ ἔλαττον ἐγκληθήσεσθαι τῶν ἐνεργησάν των δαιμόνων τὰ χείρονα, διὰ τοῦ θύειν, τρέψαντες αὐτούς· οἱονεὶ γὰρ κοινῇ τὰ κακὰ πεποιήκασι τοῖς ἀνθρώποις, οἵ τε δαίμονες καὶ οἱ κατασχόντες αὐτοὺς ἐπὶ γῆς· μὴ ἂν δυνηθέντας διαρκέσαι χωρὶς τῶν ἀνα- θυμιάσεων καὶ τῶν νομιζομένων εἶναι καταλλήλων τροφῶν τοῖς σώμασιν αὐτῶν (52). Καταλλήλων τροφών τοῖς σώμασιν αὐτῶν. Πῶς δύναται δαίμων, πνεῦμα ὃν ἀκάθαρτον καὶ ἀσώματον, σωμάτων μεταλαμβάνειν; εἰ δὲ καὶ ἀπὸ σωμάτων μεταλαμβάνει καὶ κυῖσκει, οὐκέτι ἐστὶ πνεῦμα, ἀλλὰ σῶμα· σῶμα δὲ ὂν, πῶς ἐστιν ἀέρα. καὶ τόπους ἐπὶ γῆς προκατειληφότας, ἐπεὶ τῆς καθα ρωτέρας οὐ δύνανται ἐφάψασθαι χώρας καὶ θειοτέ ρας, ἔνθα μὴ φθάνουσιν αἱ ἀπὸ τῆς γῆς καὶ τῶν ἐν αὐτῇ μυρίων κακῶν παχύτητες. « ἕνεκεν ὀλίγων στεφάνων καὶ μηρίων ταύρων καὶ αἰγῶν, τυγχάνοντα ὧν ᾔτησε καθ' Ελλήνων διὰ וירח יהוה את ריח חניחה : ,1 Καὶ ὡσφράνθη Κύριος ὁ Θεὸς ὀσμὴν ORIGENIS • si- sanguinis ant thuris sit, iis sacrificare quasi rem A indifferentem putant et parvi pendunt; his respon- deri sic potest : Si ii qui alimenta latronibus, cariis et barbaris magni regis hostibus præbent, ut rempublican violantes puniuntur: quanto magis qui nequitiæ ministris sacrificando dant alimenta quibus in loco terræ vicino detineantur, illi, ac maxime qui sciunt: « Qui sacrificat diis alienis, exterminabitur 7, > merito accusabuntur quod non- soli Domino, sed omnium quæ in terris accidunt, malorum auctoribus sacrificent. Puto etiam de iis quæ a dæmonibus peccantur cum homines vexant, non minus ipsis mala perpetrantibus daemonibus accusatum iri eos qui sacrificiis ipsos alunt; com- muni enim ope mala videntur hominibus inferre et dæmones, et qui eos in terra detinent, cum absque suflitibus et nutrimentis quæ eorum corpo- ribus congrua putantur, subsistere non possent. * Exod. xx11, 20. mortale est, ut immortale sustineat? › Rursus eod. Jib., p. 233, ita disserit: Habent enim dii nares, quibus ducant acreos spiritus ? accipiunt auras et remittunt, ut penetrare illos possint nidorum dif- ferentium qualitates? Quod si damus; ut fiat, mortalitatis eos adjungimus legi, et excludimus divinitatis a finibus. » Quibus tamen verbis non a dæmonibus, sed a Deo actiones has corporales re- movet. Minutius Felix, p. 30: ‹ Morbos fingunt, terrent mentes, membra distorquent, ut ad cul- tum sui cogant; ut nidore altarium vel hostiis pe- cudum saginati, remissis, quæ constrinxerant, curasse videantur. › Prudentiùs, hymno : . Cerne quam palam feroces hic domantur dæmones, Qui lupino capta ritu devorant præcordia. Et lib. adv. Symmachum, pag. : .. Horrificos quos prodigialia cogunt Credere monstra deos; quos sanguinolentus edendi Mos juval ut pinguis luco lanietur in allo B erat colligere Deum sibi expetere nidores et sacri- ficia imo vero, inde quosdam hoc collegisse, palet ex variis Scripturæ locis: in primis e Psalmo xLix (juxta LXX, at Hebr. L), 9, 10, 11, 12, 13, ubi significanter ait : « Si esuriero, non dicam tibi; › et : « Nunquid manducabo carnes taurorum, aut sanguinem hircorum potabo? Hanc opinionem, quæ non raro etiam Judæorum animos occuparat severissime Deus per prophetas suos refutavit; ac sæpe sæpius omnem sacrificiorum pompam longis- sime a se removit, I Sam. xv, 22; Isai. 1, 11-13, et LXVI, 3; Amos v. 21, 22, etc. WETSTENIUS. G (52) En hypothesin, qua fretus asserit Origenes dæmo- nes nutriri : nimirum, quia corpora habent et cor- porei sunt. Et certe oportet ut omnes hi SS. viri, quorum dicta modo allata sunt, in hac fuerint sen- tentia. Verissima enim est Epiphanii assertio, lær. : Tov xal TVεuua; ‹ Qui pojest dæmon, spiritus ille impurus et incorporeus, corporum particeps fieri? quod si tamen a corporibus aliquid assumat et con- cipiat, non erit spiritus, sed corpus. Si vero sit corpus, quomodo invisibilis erit et spiritus? › Quid- quid sit, corpora passim tribui dæmonibus ab Ori- gene observavit doctiss. Huetius. Origenes 1. I Cont. Cels., num. 34, dæmonas vocal poxonpoùs, lupuros, incu- bantes terræ locis variis, ut quemque occupave- runt; quoniam ad puriorem illam et diviniorem regionem non valent pertingere, quo nunquam de- veniunt terrenæ, vitiisque terrestribus inquinatæ crassitudines. Idem, 1. De princip.: No est tale corpus quale habent dæmones, quod est natu- raliter subule et velut aura tenue; et propter hoe vel imputatur a multis, vel dicitur incorporeum, › Tertullianus ante Origenem asseruit, lib. Contra Marcionem, ‹ angelos omnes constare ex spiritu materiali. Materiale tamen seu corpus dæmonum statuit subtile, Apolog. adv. gentes, c. 22: ‹ Suppe- tit illis (de dæmonibus loquitur) ad utramque sub- stantiam hominis adeundam subtilitas et tenuitas sua. › Minutius Felix, in Octavio, p. : ‹ Spiritus sunt insinceri, ait, vagi, a cœlesti vigore terre- Victima, misceribus multa inter vina vorandis. Omitto Justini martyris, ex Apol. 1; et Firm. Ma- terni, De err. profan. relig., c. 14, testimonia, quæ doctissimus lluetius in Origenianis produxit. Unicum, quod mireris, superaddo Hieronymi tom. I in epist. ad Damasuin, p. 128: Porcus animal immundum, etc. Talis est, inquit, dæmonum mul- titudo, quæ per idola manufacta cruore pecudum et victimis pascitur ; et novissime saginatiore quadam bostia, ipsius hominis morte, saturatur. » A paga- nis illam opinionein eos hausisse non est dubium. Celsus enim apud Origenem ipse hoc fatetur, lib. D VLI, num. 60, et Origenes idem ex Homero eruit, quein dicit Hiad. A, statim ab init., introducere Chry- sen, Thy Ouratipa, paucis coronis, et taurorum ca- prorumque femoribus emercantem quidquid Græcis propter filiam imprecatus est. Sic animas beroum, ac imprimis Tiresia vatis sanguinem appetentes et bibentes, fuse describit idem Homerus, Od. A, v. et seqq. Sed unde Homero error inhæsit? Nescio an audacior sit conjectura, quam ut veniam mereatur, si dicamus ex male intellectis S. Scripturæ verbis, et uti ex illis apparet, vetustissimo loquendi more prave detorto, eum exortum fuisse. Scriptum est .enium Gentes LXX vertunt: siwdias, odoratusque est Jehovah odorem suavi- tatis.linc certe hominibus pravæ mentis pronum
PG 11:624καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι. ποῖος οὖν ἄλλος εὐπρόσδεκτος καιρὸς, ἢ ὅτε διὰ τὴν εἰς θεὸν ἐν Χριστῷ εὐσέβειαν ὑπὸ φρουρὰν πομπεύοντες ἐν τῷ κόσμῳ καὶ θριαμβεύοντες μᾶλλον ἤπερ θριαμβευόμενοι ἀπαγόμεθα; οἱ γὰρ ἐν Χριστῷ μάρτυρες συναπεκδύονται αὐτῷ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας καὶ συνθριαμβεύουσιν ὡς κοινωνοὶ τῶν παθημάτων αὐτοῦ γινόμενοι οὕτως καὶ τῶν ἐν τοῖς παθήμασιν αὐτοῦ ἀνδραγαθημάτων· ἐξ ὧν ἐστι καὶ τὸ θριαμβεῦσαι τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, ἃς μετ’ ὀλίγον ὄψεσθε νενικημένας καὶ κατῃσχυμμένας. ποία ἄλλη οὕτως ἡμέρα σωτηρίας ὡς ἡ ἡμέρα τῆς τοιαύτης ἡμῶν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγῆς; ἀλλὰ παρακαλῶ· μηδεμίαν ἐν μηδενὶ δῶτε προσκοπὴν, ἵνα μὴ μωμηθῇ ὑπὸ ὑμῶν τὸ πρεσβυτέριον ἢ ἡ διακονία, ἀλλὰ ἐν παντὶ ἑαυτοὺς συστήσασθε ὡς θεοῦ διάκονοι, ἐν ὑπομονῇ πολλῇ λέγοντες· καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ ὁ κύριος; ἐν θλίψεσι πειθόμενοι ὅτι πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων, ἐν ἀνάγκαις, ἵν’ ὡς ἀναγκαίαν ἡμῖν τὴν μακαριότητα ἀπαιτήσωμεν, ἐν στενοχωρίαις, ἵν’ ὡς τὴν στενὴν καὶ τὴν τεθλιμμένην ἀπαραλείπτως ὁδεύσαντες καταντήσωμεν ἐπὶ τὴν ζωήν.ὅπου κνίσσα ἐστὶ καὶ αἷματα καὶ λιβανωτοί, ἐξευτε λέξουσιν ὡς ἀδιάφορον τὸ θύειν· εἴποιμεν ἂν καὶ πρὸς ταῦτα, ὅτι, εἴπερ οἱ τροφὰς λῃσταῖς καὶ φονεῦσι καὶ βαρβάροις ἐχθροῖς τοῦ μεγάλου βασιλέως παρέχον- τες ὡς τὸ κοινὸν ἀδικήσαντες κολάζονται, πόσῳ πλέον οἱ τοῖς τῆς κακίας ὑπηρέταις διὰ τοῦ θύειν διδόντες τροφὰς παρακατεχούσας αὐτοὺς ἐν τῷ περι γείῳ τόπῳ δικαιότατα ἂν ἐγκαλοῖντο, καὶ μάλιστα οἱ μαθόντες τόν . Ὁ θύων θεοῖς ἑτέροις ἐξολοθρευ θήσεται, ο τοῖς τῶν ἐπὶ γῆς κακῶν αἰτίοις, πλὴν Κυ- ρίῳ μόνῳ, θύειν ; Καὶ οἶμαί γε ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανο μένεις ὑπὸ τῶν δαιμόνων ἐνεργούντων κατὰ τῶν ἀν θρώπων οὐκ ἔλαττον ἐγκληθήσεσθαι τῶν ἐνεργησάν των δαιμόνων τὰ χείρονα, διὰ τοῦ θύειν, τρέψαντες αὐτούς· οἱονεὶ γὰρ κοινῇ τὰ κακὰ πεποιήκασι τοῖς ἀνθρώποις, οἵ τε δαίμονες καὶ οἱ κατασχόντες αὐτοὺς ἐπὶ γῆς· μὴ ἂν δυνηθέντας διαρκέσαι χωρὶς τῶν ἀνα- θυμιάσεων καὶ τῶν νομιζομένων εἶναι καταλλήλων τροφῶν τοῖς σώμασιν αὐτῶν (52). Καταλλήλων τροφών τοῖς σώμασιν αὐτῶν. Πῶς δύναται δαίμων, πνεῦμα ὃν ἀκάθαρτον καὶ ἀσώματον, σωμάτων μεταλαμβάνειν; εἰ δὲ καὶ ἀπὸ σωμάτων μεταλαμβάνει καὶ κυῖσκει, οὐκέτι ἐστὶ πνεῦμα, ἀλλὰ σῶμα· σῶμα δὲ ὂν, πῶς ἐστιν ἀέρα. καὶ τόπους ἐπὶ γῆς προκατειληφότας, ἐπεὶ τῆς καθα ρωτέρας οὐ δύνανται ἐφάψασθαι χώρας καὶ θειοτέ ρας, ἔνθα μὴ φθάνουσιν αἱ ἀπὸ τῆς γῆς καὶ τῶν ἐν αὐτῇ μυρίων κακῶν παχύτητες. « ἕνεκεν ὀλίγων στεφάνων καὶ μηρίων ταύρων καὶ αἰγῶν, τυγχάνοντα ὧν ᾔτησε καθ' Ελλήνων διὰ וירח יהוה את ריח חניחה : ,1 Καὶ ὡσφράνθη Κύριος ὁ Θεὸς ὀσμὴν ORIGENIS • si- sanguinis ant thuris sit, iis sacrificare quasi rem A indifferentem putant et parvi pendunt; his respon- deri sic potest : Si ii qui alimenta latronibus, cariis et barbaris magni regis hostibus præbent, ut rempublican violantes puniuntur: quanto magis qui nequitiæ ministris sacrificando dant alimenta quibus in loco terræ vicino detineantur, illi, ac maxime qui sciunt: « Qui sacrificat diis alienis, exterminabitur 7, > merito accusabuntur quod non- soli Domino, sed omnium quæ in terris accidunt, malorum auctoribus sacrificent. Puto etiam de iis quæ a dæmonibus peccantur cum homines vexant, non minus ipsis mala perpetrantibus daemonibus accusatum iri eos qui sacrificiis ipsos alunt; com- muni enim ope mala videntur hominibus inferre et dæmones, et qui eos in terra detinent, cum absque suflitibus et nutrimentis quæ eorum corpo- ribus congrua putantur, subsistere non possent. * Exod. xx11, 20. mortale est, ut immortale sustineat? › Rursus eod. Jib., p. 233, ita disserit: Habent enim dii nares, quibus ducant acreos spiritus ? accipiunt auras et remittunt, ut penetrare illos possint nidorum dif- ferentium qualitates? Quod si damus; ut fiat, mortalitatis eos adjungimus legi, et excludimus divinitatis a finibus. » Quibus tamen verbis non a dæmonibus, sed a Deo actiones has corporales re- movet. Minutius Felix, p. 30: ‹ Morbos fingunt, terrent mentes, membra distorquent, ut ad cul- tum sui cogant; ut nidore altarium vel hostiis pe- cudum saginati, remissis, quæ constrinxerant, curasse videantur. › Prudentiùs, hymno : . Cerne quam palam feroces hic domantur dæmones, Qui lupino capta ritu devorant præcordia. Et lib. adv. Symmachum, pag. : .. Horrificos quos prodigialia cogunt Credere monstra deos; quos sanguinolentus edendi Mos juval ut pinguis luco lanietur in allo B erat colligere Deum sibi expetere nidores et sacri- ficia imo vero, inde quosdam hoc collegisse, palet ex variis Scripturæ locis: in primis e Psalmo xLix (juxta LXX, at Hebr. L), 9, 10, 11, 12, 13, ubi significanter ait : « Si esuriero, non dicam tibi; › et : « Nunquid manducabo carnes taurorum, aut sanguinem hircorum potabo? Hanc opinionem, quæ non raro etiam Judæorum animos occuparat severissime Deus per prophetas suos refutavit; ac sæpe sæpius omnem sacrificiorum pompam longis- sime a se removit, I Sam. xv, 22; Isai. 1, 11-13, et LXVI, 3; Amos v. 21, 22, etc. WETSTENIUS. G (52) En hypothesin, qua fretus asserit Origenes dæmo- nes nutriri : nimirum, quia corpora habent et cor- porei sunt. Et certe oportet ut omnes hi SS. viri, quorum dicta modo allata sunt, in hac fuerint sen- tentia. Verissima enim est Epiphanii assertio, lær. : Tov xal TVεuua; ‹ Qui pojest dæmon, spiritus ille impurus et incorporeus, corporum particeps fieri? quod si tamen a corporibus aliquid assumat et con- cipiat, non erit spiritus, sed corpus. Si vero sit corpus, quomodo invisibilis erit et spiritus? › Quid- quid sit, corpora passim tribui dæmonibus ab Ori- gene observavit doctiss. Huetius. Origenes 1. I Cont. Cels., num. 34, dæmonas vocal poxonpoùs, lupuros, incu- bantes terræ locis variis, ut quemque occupave- runt; quoniam ad puriorem illam et diviniorem regionem non valent pertingere, quo nunquam de- veniunt terrenæ, vitiisque terrestribus inquinatæ crassitudines. Idem, 1. De princip.: No est tale corpus quale habent dæmones, quod est natu- raliter subule et velut aura tenue; et propter hoe vel imputatur a multis, vel dicitur incorporeum, › Tertullianus ante Origenem asseruit, lib. Contra Marcionem, ‹ angelos omnes constare ex spiritu materiali. Materiale tamen seu corpus dæmonum statuit subtile, Apolog. adv. gentes, c. 22: ‹ Suppe- tit illis (de dæmonibus loquitur) ad utramque sub- stantiam hominis adeundam subtilitas et tenuitas sua. › Minutius Felix, in Octavio, p. : ‹ Spiritus sunt insinceri, ait, vagi, a cœlesti vigore terre- Victima, misceribus multa inter vina vorandis. Omitto Justini martyris, ex Apol. 1; et Firm. Ma- terni, De err. profan. relig., c. 14, testimonia, quæ doctissimus lluetius in Origenianis produxit. Unicum, quod mireris, superaddo Hieronymi tom. I in epist. ad Damasuin, p. 128: Porcus animal immundum, etc. Talis est, inquit, dæmonum mul- titudo, quæ per idola manufacta cruore pecudum et victimis pascitur ; et novissime saginatiore quadam bostia, ipsius hominis morte, saturatur. » A paga- nis illam opinionein eos hausisse non est dubium. Celsus enim apud Origenem ipse hoc fatetur, lib. D VLI, num. 60, et Origenes idem ex Homero eruit, quein dicit Hiad. A, statim ab init., introducere Chry- sen, Thy Ouratipa, paucis coronis, et taurorum ca- prorumque femoribus emercantem quidquid Græcis propter filiam imprecatus est. Sic animas beroum, ac imprimis Tiresia vatis sanguinem appetentes et bibentes, fuse describit idem Homerus, Od. A, v. et seqq. Sed unde Homero error inhæsit? Nescio an audacior sit conjectura, quam ut veniam mereatur, si dicamus ex male intellectis S. Scripturæ verbis, et uti ex illis apparet, vetustissimo loquendi more prave detorto, eum exortum fuisse. Scriptum est .enium Gentes LXX vertunt: siwdias, odoratusque est Jehovah odorem suavi- tatis.linc certe hominibus pravæ mentis pronum
PG 11:625ἐὰν δέον ᾖ, συστήσωμεν ἑαυτοὺς καὶ ἐν πληγαῖς καὶ ἐν φυλακαῖς καὶ ἐν ἀκαταστασίαις καὶ ἐν κόποις καὶ ἐν ἀγρυπνίαις καὶ ἐν νηστείαις. ἰδοὺ γὰρ κύριος, καὶ ὁ μισθὸς αὐτοῦ ἐν χειρὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ, ὡς τὰ ἔργα αὐτοῦ ἐστι. Νῦν δείξωμεν ὅτι γνῶσιν διὰ ἔργα πρέποντα τῇ γνώσει ἐποθήσαμεν. πᾶσα ἁγνότης ἡ ἀπὸ παντὸς οὑτινοσοῦν τοῦ ἐν ὁποιωδήποτε ἁμαρτήματι μολυσμοῦ φανερωθήτω ἐν ἡμῖν. ὡς μακροθύμου θεοῦ υἱοὶ καὶ μακροθύμου Χριστοῦ ἀδελφοὶ μακροθυμήσωμεν ἐν πᾶσι τοῖς συμβαίνουσι· μακρόθυμος γὰρ ἀνὴρ, πολὺς ἐν φρονήσει, ὁ δὲ ὀλιγόψυχος ἰσχυρῶς ἄφρων. εἰ δεῖ ἑαυτὸν συνιστάναι διὰ τῶν ὅπλων τῆς δικαιοσύνης τῶν δεξιῶν καὶ τῶν ἀριστερῶν, συστήσαντες ἑαυτοὺς διὰ δόξης καὶ μὴ χαυνωθέντες ἐπ’ αὐτῇ νῦν καὶ τὴν ἀτιμίαν ὑπομείνωμεν· ἀλλ’ εἰ καὶ εὐφημίας ἀξίως ἐπολιτευσάμεθα καὶ εὐφημήθημεν, νῦν καὶ τῆς ἀπὸ τῶν δυσσεβῶν δυσφημίας ἀνασχώμεθα. ἔτι δὲ εἰ ὡς ἀληθεῖς παρὰ τοῖς φιλαλήθεσιν ἐθαυμάσθημεν, νῦν ἐπὶ τῷ λέγεσθαι ἡμᾶς πλανᾶσθαι γελάσωμεν. ἐπὶ πολλοῖς κινδύνοις, ἀφ’ ὧν ἐῤῥύσθημεν, πολλοὶ εἶπον ἡμᾶς ἀπὸ θεοῦ ἐπιγινώσκεσθαι·Πάλιν τε αὖ ὑπολαμβάνοντές τινες θέσει εἶναι τὰ Α ὀνόματα, καὶ οὐδεμίαν αὐτὰ ἔχειν φύσιν πρὸς τὰ ὑποκείμενα, ὧν ἐστιν ὀνόματα, νομίζουσι μηδὲν δια- φέρειν, εἰ λέγοι τις· Σέβω τὸν πρῶτον Θεόν (55), ή τὸν Δία, ἢ τὸν Ζῆνα (54)· καὶ εἰ φάσκοι τις· Τιμῶ καὶ ἀποδέχομαι τὸν ἥλιον, ἢ τὸν Ἀπόλλωνα, καὶ τὴν σελήνην, ἢ τὴν "Αρτεμιν, καὶ τὸ ἐν τῇ γῇ πνεῦμα, τὴν ἰδίαν φύσιν σῶμά ἐστιν, ὁ ἄγγελος, ἡ ψυχή, ὁ δαίμων· ὅτι, κἂν λεπτὰ ὦσιν, ὅμως ἐν ὑποστάσει καὶ χαρακτῆρι καὶ εἰκόνι κατὰ τὴν λεπτότητα τῆς φύσεως αὐτῶν σώματα τυγχάνει λεπτά, ὥσπερ ἐν ὑποστάσει τοῦτο τὸ σῶμα παχύ ἐστιν. • πρῶτον Θεὸν, τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν, τὸν μέγαν ὁ μέγας Θεὸς ὁ ὕψιστος, Ζεύς, 'Αδωναίος, Σαβαώθ, Αμμούν, Πα- Τὸν πάντων ἐπόπτην καὶ κτίστην Θεὸν οὗτοι (οἱ Ἰου δαῖοι) σέβονται ἂν καὶ πάντες, ἡμεῖς δὲ μάλιστα, διὰ τοὺς τοιούτους μύθους καὶ ἄλλους μυρίους οὐδὲ μέχρις ονόματος θέλομεν Δία καλεῖν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν· οὐδ᾽ Ἀπόλλωνα τὸν ἥλιον, οὐδ' "Αρτεμιν τὴν σελήνην, ἀλλὰ καθαρὰν εὐσέβειαν εἰς τὸν Δημιουργὸν ἀσκοῦντες, καὶ τὰ καλὰ αὐτοῦ δημιουργήματα εὐς φημοῦντες, οὐδὲ μέχρις ονόματος χραίνομεν τὰ εὐλαβείας ἀποδεξόμεθα Χριστιανούς, μηδὲν τῶν ἐν ταῖς μυθοποιίαις παραλαμβανομένων ονομάτων προσε άπτοντας τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ; • τῶν τοιούτων καὶ περὶ τοῦ μέχρι θανάτου ἀγωνίζε σθαι Χριστιανούς, ἵνα μὴ τὸν Δία Θεὸν ἀναγορεύ σωσι, μηδ' ἄλλῃ διαλέκτῳ αὐτὸν ὀνομάσωσιν. ο για Οὐ θαυμαστὸν δὲ, εἰ τὰ δαιμόνια τὰς ἰδίας όνομα σίας ἀναφέρει ἐπὶ τὸν πρῶτον Θεόν, ἵνα ὡς πρώτος τοιαῦτα πᾶσαν αἰκίαν ὑπομένειν μᾶλλον αἱρούμεθα, ἢ τὸν Δία ὁμολογῆσαι Θεόν· οὐ γὰρ τὸν αὐτὸν εἶναι EXHORTATIO AD MARTYRIUM. nis labibus et cupiditatibus degravati; isti igitur spiritus, posteaquam simplicitatem substantiæ suæ, onusti et immersi vitiis, perdiderunt, ad solatium calamitatis suæ non desinunt perditi jam per- dere. Ex Platone paulo post asserit eorum sub- stantiam inter corpus et spiritum mediam, ter- reui ponderis et cœlestis levitatis admistione con- cretam. › Macarius, hom. 4, : "Exaσtov xatà Unumquodque bozum pro sua natură corpus est, sive sit angelus, sive anima, sive dæmon. Licet enim hæc corpora ´tenuia sint, nihilominus in substantia, charactere, et repræsentatione, pro subtilitate naturæ suæ cor- pora sunt subtilia quemadmodum corpus istud, secundum suam substantiam, crassum est. » Au- gustinus non abhorruisse ab ea sententia (quam Platonicorum fuisse probat ex Apuleii lib. De Socr. damon.) videtur. Consul. lib. vill De civ. Dei, cap. et 15, et lib. xxi, cap. 10, sub fin., ac in primis Lud. Vivis Comment. in l. xv, cap. 23, ubi Platonicos omnes, deinde Origenem, Lactantium, Basilium, et consensum fere suo tempore scriben- tium, › hactenus secutus dicitur. Isidorus, lib. vint Originum, c. 11: ‹ Dæmones corporum aercorum natura vigent; ante transgressionem quidem cœ- Jestia corpora gerebant; lapsi vero in aeream qua- C litatem conversi sunt. Beda loco supra dicto noa quidem ex corpore constare, sed corpora sibi aerea demones assuinere statuit: sed tom. IV, 1. m, in Job, cap. 10, p. 861, per corpus diaboli intelligit omnes consortes ejus et spiritus immundos; quos tanta consensione et conspiratione dicit Deus illi adjunctos, ut indissolubili connexione eidem sint copulati. Hoc unum miror qui S. Hieronymus, inter Origenis errores in epistola ad Avitum enar- ratos, hunc quoque retulerit : « Quod rationales creaturæ per negligentiam ad terrena corpora sint delapse; cum supra audiverimus ipsum lliero- nymum quoque asserentem pasci dæmones et saginari cruore; quod fieri non potest, si corpora eis demantur. Non dubito, si Rufinus hunc locum observasset, quin eum llieronymo regessisset. Wet- STEXIUS. apwtor Gebr. Sic Deum verum appellat Origenes, alique, Beóv. Arnobius, 1. Contra gentes, vocal Deum primum, Deum superiorem. L. I, sic loqui- tur Ad cultum "divinitatis obeundum satis est nobis Deus primus; Deus, inquam, primus, Pater retum ac Dominus, constitutor moderatorque cunctoruin. lioc memoratu diguum censeo, quod Simon Magus, exsecrabilis ille hæreticorum pater, non contentus simplici nomine Dei, ws xpwToS Bas, ut Deus primus, adorari voluerit: teste Euseb. probante. Primus idem est quod princeps seu su- perior, etiam apud alios auctores. Virgil. 1. 1, Eneid., v. 24: Velerisque memor Saturnia belli Prima quod ad Trojam pro charis gesseral Argis. Ad quæ Servius in Comment. : ‹ Prima, princeps D B 46. Rursum aliqui existimantes nomina ex hominum instituto esse, nec ullam natura con- nexionem habere cum iis quorum nomina sunt, nihil putant interesse an dicat aliquis: Colo pri- muin Deum, aut Dia, aut Jovem; an etiam dicat: Suscipio et veneror solem aut Apollinem, et luuaṁ aut Dianam, et spiritum qui terra continetur, aut accipiendum est. Qui vero paganis suminus fuerit Deus, idem Servius Comment. in Eneid., p. 527, sic tradit: Sciendum pro qualitate rerum vel personarum, summum Deum dici, vel Patrem). Nam unusquisque eum putat esse summum Deum, quen colit: ut Summe Deum, sancti custos Soractis Apollo. 1. WETSTENIUS. error erat, ut Deum Joris nomine insignirent, vel potius dedecorarent. Hinc Celso Talos, nil differt, l. v cont. Cels., num. 41, et Ar- nobius, 1. v Cont. gentes, p. : ‹ Jovem, quem. Deum principem dicitis, et rerum quæcunque sunt conditorem. Et Aristeas, 1. De vers. LXX, pag. : corovoμáčovtes Étépws Zīva. Ili (Judæi), eum- dem Deum omnium inspectorem et creatorem co- lunt, quem etiam alii omnes homines et nos in primis, sed nominantes aliter vocamus Jovem. › Ast Origenes, prout ubique singularem zelum pro vindicando Dei honore demonstravit, sibi similis hic esse non desiit; acriter contendens, Deum sum- mum nunquam Jovis nomine, aut alterius e diis gentium, esse appellandum; imo citius moriendum, et martyrium subeundum esse. lloc passim incul- cat, repetit, urget, veluti rem maximi momenti. L. IV cont. Cels., num. 48: Aid Taŭta dh ýµeis xal Beta. Quapropter nos his et similibus fabulis of- feusi, nullo modo ferimus Deunı maxinium vocari Jovis nomine, nec solem Apollinis, nec lunam Dia- mæ vocabulo : sed puram erga Creatorem pictatem exercendo, et pulcherrima ejus opificia laudando, nec nomine tenus res divinas contaminamus. ▸ Lib. cont. Cels., num. 25: IIw; où µählov tis Quanto ma- gis probanda est Christianorum pietas, qui rem in- dignam censent, vocabulum aliquod poetarum fa- bulis celebratum accommodare conditori rerumı omnium? Et paulo ante: 'Anolonσóμeða diż ratione defendeinus Christianes, usque ad mortem obstinatos in certaminibus, ne Jovis nomen Deo tribuant, aut Deum aliena lingua nominent. Ra- tiones ejus rei affert præcipue tres: Prima est, quia dæmonum hæc sint nomina, adeoque ipsi Deo neutiquam imponenda; et frans diaboli eo collimet, ut sub Dei nomine adoretur. fline in textu dicit : pox 6. Nil mirum est dæmones sua nomina Deo summo imponere, ut velut Deus primus adorentur. Et 1. v cont. Cels., num. 46: A (53) Μηδέν διαφέρειν εἰ λέγοι τις Σέβω τὸν 1. Hist. eccl., c. 15, ex Justini Apologenco id (54) H tòr Ala ǹ zòr Zñra. Ethnicorum hic
PG 11:626νῦν ὁ βουλόμενος λεγέτω ἡμᾶς ἀγνοεῖσθαι, ὅτε τάχα μᾶλλον ἐπιγινωσκόμεθα. φέροντες γοῦν τὰ συμβαίνοντα παιδευόμεθα μὲν οὐ θανατούμεθα δὲ, καὶ ὁμοιούμεθα λυπουμένοις οἱ χαίροντες. Φησί που ὁ Παῦλος πρὸς τοὺς ἐν ἀρχῇ ὑπομείναντας παρακαλῶν αὐτοὺς ἀκολούθως τῇ προτέρᾳ ὑπομονῇ φέρειν κινδύνους δευτέρους τοὺς διὰ τὸν λόγον· ἀναμιμνήσκεσθε δὲ τὰς πρότερον ἡμέρας, ἐν αἷς φωτισθέντες πολλὴν ἄθλησιν ὑπεμείνατε παθημάτων, τοῦτο μὲν ὀνειδισμοῖς τε καὶ θλίψεσι θεατριζόμενοι, τοῦτο δὲ κοινωνοὶ τῶν οὕτως ἀναστρεφομένων γενηθέντες. καὶ γὰρ τοῖς δεσμοῖς μου συνεπαθήσατε, καὶ τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ὑμῶν μετὰ χαρᾶς προσεδέξασθε, γινώσκοντες ὅτι κρείττονα ἔχετε ὕπαρξιν καὶ μένουσαν. μὴ ἀποβάλητε οὖν τὴν παῤῥησίαν ὑμῶν, ἥτις ἔχει μεγάλην μισθαποδοσίαν. ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν. πολλὴν τοιγαροῦν καὶ ἡμεῖς νῦν ἄθλησιν ὑπομείνωμεν παθημάτων ὀνειδισμοῖς καὶ θλίψεσι καὶ θεατριζόμενοι καὶ μετὰ χαρᾶς παραδεχόμενοι τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ἡμῶν· πειθόμεθα γὰρ κρείττονα ἔχειν ὕπαρξιν οὐ γηί̈νην ἀλλ’ οὐδὲ σωματικὴν ἀλλά τινα ἀόρατον καὶ ἀσώματον.Πάλιν τε αὖ ὑπολαμβάνοντές τινες θέσει εἶναι τὰ Α ὀνόματα, καὶ οὐδεμίαν αὐτὰ ἔχειν φύσιν πρὸς τὰ ὑποκείμενα, ὧν ἐστιν ὀνόματα, νομίζουσι μηδὲν δια- φέρειν, εἰ λέγοι τις· Σέβω τὸν πρῶτον Θεόν (55), ή τὸν Δία, ἢ τὸν Ζῆνα (54)· καὶ εἰ φάσκοι τις· Τιμῶ καὶ ἀποδέχομαι τὸν ἥλιον, ἢ τὸν Ἀπόλλωνα, καὶ τὴν σελήνην, ἢ τὴν "Αρτεμιν, καὶ τὸ ἐν τῇ γῇ πνεῦμα, τὴν ἰδίαν φύσιν σῶμά ἐστιν, ὁ ἄγγελος, ἡ ψυχή, ὁ δαίμων· ὅτι, κἂν λεπτὰ ὦσιν, ὅμως ἐν ὑποστάσει καὶ χαρακτῆρι καὶ εἰκόνι κατὰ τὴν λεπτότητα τῆς φύσεως αὐτῶν σώματα τυγχάνει λεπτά, ὥσπερ ἐν ὑποστάσει τοῦτο τὸ σῶμα παχύ ἐστιν. • πρῶτον Θεὸν, τὸν ἐπὶ πᾶσι θεὸν, τὸν μέγαν ὁ μέγας Θεὸς ὁ ὕψιστος, Ζεύς, 'Αδωναίος, Σαβαώθ, Αμμούν, Πα- Τὸν πάντων ἐπόπτην καὶ κτίστην Θεὸν οὗτοι (οἱ Ἰου δαῖοι) σέβονται ἂν καὶ πάντες, ἡμεῖς δὲ μάλιστα, διὰ τοὺς τοιούτους μύθους καὶ ἄλλους μυρίους οὐδὲ μέχρις ονόματος θέλομεν Δία καλεῖν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν· οὐδ᾽ Ἀπόλλωνα τὸν ἥλιον, οὐδ' "Αρτεμιν τὴν σελήνην, ἀλλὰ καθαρὰν εὐσέβειαν εἰς τὸν Δημιουργὸν ἀσκοῦντες, καὶ τὰ καλὰ αὐτοῦ δημιουργήματα εὐς φημοῦντες, οὐδὲ μέχρις ονόματος χραίνομεν τὰ εὐλαβείας ἀποδεξόμεθα Χριστιανούς, μηδὲν τῶν ἐν ταῖς μυθοποιίαις παραλαμβανομένων ονομάτων προσε άπτοντας τῷ τοῦ παντὸς δημιουργῷ; • τῶν τοιούτων καὶ περὶ τοῦ μέχρι θανάτου ἀγωνίζε σθαι Χριστιανούς, ἵνα μὴ τὸν Δία Θεὸν ἀναγορεύ σωσι, μηδ' ἄλλῃ διαλέκτῳ αὐτὸν ὀνομάσωσιν. ο για Οὐ θαυμαστὸν δὲ, εἰ τὰ δαιμόνια τὰς ἰδίας όνομα σίας ἀναφέρει ἐπὶ τὸν πρῶτον Θεόν, ἵνα ὡς πρώτος τοιαῦτα πᾶσαν αἰκίαν ὑπομένειν μᾶλλον αἱρούμεθα, ἢ τὸν Δία ὁμολογῆσαι Θεόν· οὐ γὰρ τὸν αὐτὸν εἶναι EXHORTATIO AD MARTYRIUM. nis labibus et cupiditatibus degravati; isti igitur spiritus, posteaquam simplicitatem substantiæ suæ, onusti et immersi vitiis, perdiderunt, ad solatium calamitatis suæ non desinunt perditi jam per- dere. Ex Platone paulo post asserit eorum sub- stantiam inter corpus et spiritum mediam, ter- reui ponderis et cœlestis levitatis admistione con- cretam. › Macarius, hom. 4, : "Exaσtov xatà Unumquodque bozum pro sua natură corpus est, sive sit angelus, sive anima, sive dæmon. Licet enim hæc corpora ´tenuia sint, nihilominus in substantia, charactere, et repræsentatione, pro subtilitate naturæ suæ cor- pora sunt subtilia quemadmodum corpus istud, secundum suam substantiam, crassum est. » Au- gustinus non abhorruisse ab ea sententia (quam Platonicorum fuisse probat ex Apuleii lib. De Socr. damon.) videtur. Consul. lib. vill De civ. Dei, cap. et 15, et lib. xxi, cap. 10, sub fin., ac in primis Lud. Vivis Comment. in l. xv, cap. 23, ubi Platonicos omnes, deinde Origenem, Lactantium, Basilium, et consensum fere suo tempore scriben- tium, › hactenus secutus dicitur. Isidorus, lib. vint Originum, c. 11: ‹ Dæmones corporum aercorum natura vigent; ante transgressionem quidem cœ- Jestia corpora gerebant; lapsi vero in aeream qua- C litatem conversi sunt. Beda loco supra dicto noa quidem ex corpore constare, sed corpora sibi aerea demones assuinere statuit: sed tom. IV, 1. m, in Job, cap. 10, p. 861, per corpus diaboli intelligit omnes consortes ejus et spiritus immundos; quos tanta consensione et conspiratione dicit Deus illi adjunctos, ut indissolubili connexione eidem sint copulati. Hoc unum miror qui S. Hieronymus, inter Origenis errores in epistola ad Avitum enar- ratos, hunc quoque retulerit : « Quod rationales creaturæ per negligentiam ad terrena corpora sint delapse; cum supra audiverimus ipsum lliero- nymum quoque asserentem pasci dæmones et saginari cruore; quod fieri non potest, si corpora eis demantur. Non dubito, si Rufinus hunc locum observasset, quin eum llieronymo regessisset. Wet- STEXIUS. apwtor Gebr. Sic Deum verum appellat Origenes, alique, Beóv. Arnobius, 1. Contra gentes, vocal Deum primum, Deum superiorem. L. I, sic loqui- tur Ad cultum "divinitatis obeundum satis est nobis Deus primus; Deus, inquam, primus, Pater retum ac Dominus, constitutor moderatorque cunctoruin. lioc memoratu diguum censeo, quod Simon Magus, exsecrabilis ille hæreticorum pater, non contentus simplici nomine Dei, ws xpwToS Bas, ut Deus primus, adorari voluerit: teste Euseb. probante. Primus idem est quod princeps seu su- perior, etiam apud alios auctores. Virgil. 1. 1, Eneid., v. 24: Velerisque memor Saturnia belli Prima quod ad Trojam pro charis gesseral Argis. Ad quæ Servius in Comment. : ‹ Prima, princeps D B 46. Rursum aliqui existimantes nomina ex hominum instituto esse, nec ullam natura con- nexionem habere cum iis quorum nomina sunt, nihil putant interesse an dicat aliquis: Colo pri- muin Deum, aut Dia, aut Jovem; an etiam dicat: Suscipio et veneror solem aut Apollinem, et luuaṁ aut Dianam, et spiritum qui terra continetur, aut accipiendum est. Qui vero paganis suminus fuerit Deus, idem Servius Comment. in Eneid., p. 527, sic tradit: Sciendum pro qualitate rerum vel personarum, summum Deum dici, vel Patrem). Nam unusquisque eum putat esse summum Deum, quen colit: ut Summe Deum, sancti custos Soractis Apollo. 1. WETSTENIUS. error erat, ut Deum Joris nomine insignirent, vel potius dedecorarent. Hinc Celso Talos, nil differt, l. v cont. Cels., num. 41, et Ar- nobius, 1. v Cont. gentes, p. : ‹ Jovem, quem. Deum principem dicitis, et rerum quæcunque sunt conditorem. Et Aristeas, 1. De vers. LXX, pag. : corovoμáčovtes Étépws Zīva. Ili (Judæi), eum- dem Deum omnium inspectorem et creatorem co- lunt, quem etiam alii omnes homines et nos in primis, sed nominantes aliter vocamus Jovem. › Ast Origenes, prout ubique singularem zelum pro vindicando Dei honore demonstravit, sibi similis hic esse non desiit; acriter contendens, Deum sum- mum nunquam Jovis nomine, aut alterius e diis gentium, esse appellandum; imo citius moriendum, et martyrium subeundum esse. lloc passim incul- cat, repetit, urget, veluti rem maximi momenti. L. IV cont. Cels., num. 48: Aid Taŭta dh ýµeis xal Beta. Quapropter nos his et similibus fabulis of- feusi, nullo modo ferimus Deunı maxinium vocari Jovis nomine, nec solem Apollinis, nec lunam Dia- mæ vocabulo : sed puram erga Creatorem pictatem exercendo, et pulcherrima ejus opificia laudando, nec nomine tenus res divinas contaminamus. ▸ Lib. cont. Cels., num. 25: IIw; où µählov tis Quanto ma- gis probanda est Christianorum pietas, qui rem in- dignam censent, vocabulum aliquod poetarum fa- bulis celebratum accommodare conditori rerumı omnium? Et paulo ante: 'Anolonσóμeða diż ratione defendeinus Christianes, usque ad mortem obstinatos in certaminibus, ne Jovis nomen Deo tribuant, aut Deum aliena lingua nominent. Ra- tiones ejus rei affert præcipue tres: Prima est, quia dæmonum hæc sint nomina, adeoque ipsi Deo neutiquam imponenda; et frans diaboli eo collimet, ut sub Dei nomine adoretur. fline in textu dicit : pox 6. Nil mirum est dæmones sua nomina Deo summo imponere, ut velut Deus primus adorentur. Et 1. v cont. Cels., num. 46: A (53) Μηδέν διαφέρειν εἰ λέγοι τις Σέβω τὸν 1. Hist. eccl., c. 15, ex Justini Apologenco id (54) H tòr Ala ǹ zòr Zñra. Ethnicorum hic
PG 11:627σκοποῦμεν γὰρ οὐ τὰ βλεπόμενα, ὁρῶντες ταῦτα μὲν πρόσκαιρα ἐκεῖνα δὲ αἰώνια. Ἐπεὶ δέ τινες μὴ θεωροῦντες τὸν περὶ τῶν δαιμόνων λόγον, καὶ ὡς ὑπὲρ τοῦ παραμένειν ἐν τῷ παχεῖ τούτῳ καὶ περιγείῳ ἀέρι δεόμενοι τροφῆς τῆς διὰ τῶν ἀναθυμιάσεων ἐπιτηροῦσιν ὅπῃ κνίσσα ἀεὶ καὶ αἵματα καὶ λιβανωτοὶ, ἐξευτελίζουσιν ὡς ἀδιάφορον τὸ θύειν, εἴποιμεν ἂν καὶ πρὸς ταῦτα ὅτι, εἴπερ οἱ τροφὰς λῃσταῖς καὶ φονεῦσι καὶ βαρβάροις ἐχθροῖς τοῦ μεγάλου βασιλέως παρέχοντες ὡς τὸ κοινὸν ἀδικήσαντες καὶ κολάζονται, πόσῳ πλέον οἱ τοῖς τῆς κακίας ὑπηρέταις διὰ τοῦ θύειν διδόντες τροφὰς παρακατεχούσας αὐτοὺς ἐν τῷ περιγείῳ τόπῳ δικαιότατα ἂν ἐγκαλοῖντο, καὶ μάλιστα εἰ μαθόντες τό· ὁ θύων θεοῖς ἑτέροις ἐξολοθρευθήσεται, πλὴν κυρίῳ μόνῳ, θύοιεν τοῖς τῶν ἐπὶ γῆς κακῶν αἰτίοις. καὶ οἶμαί γε ἐπὶ τοῖς ἁμαρτανομένοις ὑπὸ τῶν δαιμόνων ἐνεργούντων κατὰ τῶν ἀνθρώπων οὐκ ἔλαττον ἐγκληθήσεσθαι τῶν ἐνεργησάντων δαιμόνων τὰ χείρονα, διὰ τοῦ θύειν θρέψαντες αὐτούς·ἢ τὴν Δήμητραν, καὶ ὅσα ἄλλα φασὶν οἱ Ἑλλήνων Β ὑπολαμβάνομεν Δία καὶ Σαβαώθ· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ὅλως θεῖόν τι τὸν Δία· δαίμονα δέ τινα χαίρειν οὕτως ἀνοι μαζόμενον οὐ φίλον ἀνθρώποις, οὐδὲ τῷ ἀληθινῷ Θεῷ. • Εὔχειρες ἄρα ζωγράφοι καὶ εὐτεχνέστατοι λιθουργοί θεοὺς ὄντας ἀποφήνειαν ἂν τοὺς οὐκ ὄντας θεούς, μᾶλλον δὲ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, ήγουν ἀνθρώπους κατεφθαρμένους. « φύσει, θέ- σει, ενέργειαν, ὀνόματα τὰ μὲν κατὰ τῶν ἐλαττόνων ἐπὶ τὰ κρείττονα, τὰ δὲ κατὰ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὰ ἥττονα, « μυρίους ἤδη ἐναργώς ἑώραται δαίμο- νας ἐξελάσαι ψυχῶν καὶ σωμάτων, « Τί με δεῖ καταλέγειν τὰς περὶ θεῶν ἀτόπους Ελλήνων ἱστορίας, αἰσχύνης αὐτόθεν ἀξίας καὶ ἀλληγορουμένας; Ει, Διὰ ταῦτα δὴ ἡμεῖς καὶ διὰ τοὺς τοιούτους μύθους καὶ ἄλλους μυρίους οὐδὲ μέχρις ονόματος θέλομεν Δία καλεῖν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. • σοφοί· πρὸς οὓς λεκτέον, ὅτι ἐστί τις καὶ περὶ ἀνα μάτων πραγματεία βαθυτάτη καὶ ἀνακεχωρηκυία, ἥντινα ὁ συνιεὶς ὄψεται, ὅτι, εἴπερ ἦν θέσει τὰ ὀνό ματα, οὐχ ὑπήκουσαν ἂν οἱ καλούμενοι δαίμονες, ἀλλά τινες (55) ἡμῖν ἀόρατοι δυνάμεις τοῖς ἐκείνους μὲν μὴ νοοῦσιν, ὀνομάζουσι δὲ ὡς τεθέντα τὰ ὀνόματα νυνὶ δὲ φθόγγοι τινὲς καὶ συλλαβας, καὶ μετὰ προσ πνεύσεως, ἢ ψιλότητος, ἢ ἐκτάσεως, ἢ συστολῆς ὀνομασίαι ἀπαγγελλόμεναι, ἄγουσι τάχα τινὶ φύσει ἀθεωρήτῳ ἡμῖν τοὺς καλουμένους. Εἰ δὲ τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, καὶ μὴ ἔστι θέσει τὰ ὀνόματα, οὐδενὶ ὀνόματι κλητέον τὸν πρῶτον Θεόν, ἢ οἷς ὁ Θεράπων (56) καὶ οἱ προφῆται, καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ὀνομάζουσιν αὐτόν· οἷον, Σαβαώθ, 'Αδωναί, Σαδδα! καὶ πάλιν· Θεός Αβραάμ, Θεὸς Ἰσαάκ, καὶ Θεὸς Τὸ προσηγορικὸν τὸν Θεὸν πάσῃ διαλέκτῳ ἡ ἕκαστος ἐντέθραπται, ὀνομάζων, οὐχ αμαρτήσεται. ἀόρατοι δυνάμεις, τοῖς ἐκείνους μὲν μὴ νοοῦσιν, ἀνα μάζουσι δέ, εις. Κεκίνηκεν ἡμᾶς, μήποτε τὸ πρᾶγμα καὶ παρὰ τῷ Θεράποντι νενόηται, οὕτως ἔχον. . Προφήτης Θεοῦ καὶ θεράπων αὐτοῦ, « Προφήτης θεού καὶ γνήσιος θεράπων αὐτοῦ, • Τοῖς δὲ Θεὸς θεράποντα πολύφρονα Μωϋσέα πέμψας, « ὁ τοῦ Θεοῦ θεράπων, « ο Μωϋ σῆς μὲν πιστὸς ἐν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ, ὡς θεράπων, ORIGENIS Cererem, et quæcunque alia dicunt Græcorum A sapientes. Quibus dicendum est, abstrusam esse ac reconditam de noninibus disputationem, quam qui intellexerit, videbit, si ex instituto essent nomina, nunquam futurum fuisse ut qui vocantur dæmones aliæque nobis invisibiles virtutes obedirent, cum invocantur ab iis qui licet illos non cognoscant, nominant tamen, ut ex instituto positis nominibus. Nunc autem soni quidam et syllabæ, et cum aspi- ratione, vel tenuiter, vel cum extensione, vel con- tractione prolata nomina, eos qui vocantur, aliquo fortasse nobis ignoto natura vinculo ducunt. Quod si ita se habet, et non sunt ex instituto nomina, nullo alio nomine summus Deus vocandus est, quam quibus Famulus, et prophetæ et ipse Servator ac Dominus noster ipsum nominant, veluti Sabaoll, Quapropter quosvis cruciatus perferimus potius quam Jovem fateamur esse Deuni; nec enim eumdem credimus Jovem et Sabaoth; imo ne Deum quidem Jovem, sed demona quemdam, qui delectetur hoc nomine, infensum hominibus et ini- micum vero Deo. Cum Origene facit Cyrillus Alexandr. I. vii contra Julianum, p. 256, qui huic Jovem, Marten, Musas, Æsculapium, aliosque deos. nominanti, respondet : Picto- res itaque manu prompti et artifices statuarii deos declarent, qui neutiquam dii sunt, sed potius impuri dæmones, aut homines perditi. » Walafri- dus Strabo, De reb. eccles., c. 1, p. : • Paga- G nos fecisse templa diis suis, vel potius dæmoni- bus, seductoribus suis, non solum ex ipsorum li- bris, sed etiam ex divinæ Scripturæ testimoniis agnoscimus. Secundo urget Adamantius vim no- minum et vocuin, quæ natura, non ex instituto londinum, signi@cent; et illa que Deo a Moyse et sanctis hominibus attributa sunt, procul dubio singularem et efficaciam in se habere, sicque periculum oriri, ne nomina dete- riora potioribus, et potiora deterioribus. » accom- modentur, 1. cont. Cels., num. 25. Videantur Pro- treptici verba. Probat autem nomina quos sigui- ficare, ex efficacia eorum in exorcismis; in quibus Jesu nomen, innumeros de- mones conspiciatur ejecisse ex corporibus et ani- mis. » Sic in incantationibus non licet nomina permum tare, si debeant esse efficaces. Vide fusius hac de re disserentem Origenem l. cont. Cels. num. 24, 25, et lib. v, num. 45, 46. Hausit vero Origenes lauc opinionem a Platone, in Cratylo eam multis astruen- te; rejecto Aristotele, qui contrarium sensit. De- nique, intuitu turpissimorum facinorum et obscœ- narum fabularum, a poetis et philosophis diis suis affictarum, neutiquam ferendum esse existimavit, ut sanctissimo Deo horum nomina dentur. L. iv cont. Cels., num. : Quid me opus est enumerare absur- das de diis historias Græcorum, pudendas primum, etiam cum allegorice exponuntur? Quapropter nos D his et similibus fabulis offensi, nullo modo ferimus Deum maximum vocari Jovis nomine. » Quid distet inter Jovem atque Deum, si pluribus nosse cupis, adi Arnobium, 1. Contra gentes, p. 19. Cæterum omittendum non est, permittere Origenem, ut no mine appellativo, quo unaquaeque natio Deum in- digelare solet, utamur, I. v coni. Celsum, num. : Qui no- mine appellativo Deum in omni lingua, in qua quis enutritus est, nominat, non peccabit. » Ratio furo san hæc dari potest, quod primi auctores nominum (sive protoplastos intelligamus, sive homines qui tempore confusionis linguarum vixere), veri Dei co- gnitionem habuerint; adeoque appositum ei nomen Tribuerint: cum nomina deorum propria diu post illa tempora ab idololatris sint excogitata, sicut Ar- nobius in libris Cont. gentes fuse probat. Sed ut veterum circa nominis divini usurpationem religo magis appareat, addam Hieronymi testimonium, tom. lil epist. ad Damasun, 129. • Absit, inquit, ut de ore Christiano sonet Jupiter omnipotens, el Me Hercule, et Me Castor, et cætera magis portenta quam numina. » Cogita,mi lector, quantum a casa veterum pietate abeant, qui talia dicteria etiam in scholis hodie, tanquam Latinitatis flores, pueris vel inculcant, vel indulgent! WETSTENIUS. tribuitur hic titulus Moysi. Locum parallelum ubi simpliciter sic nominetur unicum observavi in Ex- cerptis e u!! tom. in Genes., ad cap. 1, et seq. : i nos novit, annon et apud Famulum res hæc ita se habere intel- ligatur. » Alibi nomen usurpat cum additione : ut famulus; 1. ut cont. Cels., num. : Propheta Dei et famulus ejus ; » I. v'cunt. Cels., uum. : Propheta Dei et verus ejus famulus. Tertullianus simpliciter Moysen: Loc nomine indigital, 1. cont. Marcion., p. 474: Ad hoc enim Famulo dixit: Sine me et disperdam illos. Apollinarius in Psal. cv, : illis vero Deus famulum prudentem Moysem mittit. » Epipha- nio, har. 48, et Chrysost. tom. V ab init. scrol 129, ille Dei famulus; » Case siodoro, Div. lect., c. 28, p. 917, fidelissimus Dei famulus vocatur. Imitati sunt omnes hi S. Apostolum, Heb. 111, 5, sic loquentem : (55) Αλλά τινες, etc. Lego, καὶ ἄλλαι τινὲς ἡμῖν (56) Ο Θεράπων. Κατ' εξοχήν, « eminenter, 1. vu cont. Cels. num. 41 : Θεράπων Θεού, ο Dei
PG 11:628οἱονεὶ γὰρ κοινῇ τὰ κακὰ πεποιήκασι τοῖς ἀνθρώποις οἵ τε δαίμονες καὶ οἱ κατασχόντες αὐτοὺς ἐπὶ γῆς, μὴ ἂν δυνηθέντας διαρκέσαι χωρὶς τῶν ἀναθυμιάσεων καὶ τῶν νομιζομένων εἶναι καταλλήλων τροφῶν τοῖς σώμασιν αὐτῶν. Πάλιν τε αὖ ὑπολαμβάνοντές τινες θέσει εἶναι τὰ ὀνόματα καὶ οὐδεμίαν αὐτὰ ἔχειν φύσιν πρὸς τὰ ὑποκείμενα, ὧν ἐστιν ὀνόματα, νομίζουσι μηδὲν διαφέρειν, εἰ λέγοι τις· σέβω τὸν πρῶτον θεὸν ἢ τὸν Δία ἢ Ζῆνα, καὶ εἰ φάσκοι τις· τιμῶ καὶ ἀποδέχομαι τὸν ἥλιον ἢ τὸν Ἀπόλλωνα καὶ τὴν σελήνην ἢ τὴν Ἄρτεμιν καὶ τὸ ἐν τῇ γῇ πνεῦμα ἢ τὴν Δήμητραν καὶ ὅσα ἄλλα φασὶν οἱ Ἑλλήνων σοφοί. πρὸς οὓς λεκτέον ὅτι ἔστι τις καὶ περὶ ὀνομάτων πραγματεία βαθυτάτη καὶ ἀνακεχωρηκυῖα, ἥντινα ὁ συνιεὶς ὄψεται ὅτι, εἴπερ ἦν θέσει τὰ ὀνόματα, οὐχ ὑπήκουσαν ἂν οἱ καλούμενοι δαίμονες [ἢ] ἄλλαι τινὲς ἡμῖν ἀόρατοι δυνάμεις τοῖς ἐκείνους μὲν νοοῦσιν ὀνομάζουσι δὲ ὡς τεθέντα τὰ ὀνόματα· νυνὶ δὲ φθόγγοι τινὲς καὶ συλλαβαὶ καὶ μετὰ προσπνεύσεως ἢ ψιλότητος ἢ ἐκτάσεως ἢ συστολῆς ὀνομασίαι ἀπαγγελλόμεναι ἄγουσι τάχα τινὶ φύσει ἀθεωρήτῳ ἡμῖν τοὺς καλουμένους.ἢ τὴν Δήμητραν, καὶ ὅσα ἄλλα φασὶν οἱ Ἑλλήνων Β ὑπολαμβάνομεν Δία καὶ Σαβαώθ· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ὅλως θεῖόν τι τὸν Δία· δαίμονα δέ τινα χαίρειν οὕτως ἀνοι μαζόμενον οὐ φίλον ἀνθρώποις, οὐδὲ τῷ ἀληθινῷ Θεῷ. • Εὔχειρες ἄρα ζωγράφοι καὶ εὐτεχνέστατοι λιθουργοί θεοὺς ὄντας ἀποφήνειαν ἂν τοὺς οὐκ ὄντας θεούς, μᾶλλον δὲ τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, ήγουν ἀνθρώπους κατεφθαρμένους. « φύσει, θέ- σει, ενέργειαν, ὀνόματα τὰ μὲν κατὰ τῶν ἐλαττόνων ἐπὶ τὰ κρείττονα, τὰ δὲ κατὰ τῶν κρειττόνων ἐπὶ τὰ ἥττονα, « μυρίους ἤδη ἐναργώς ἑώραται δαίμο- νας ἐξελάσαι ψυχῶν καὶ σωμάτων, « Τί με δεῖ καταλέγειν τὰς περὶ θεῶν ἀτόπους Ελλήνων ἱστορίας, αἰσχύνης αὐτόθεν ἀξίας καὶ ἀλληγορουμένας; Ει, Διὰ ταῦτα δὴ ἡμεῖς καὶ διὰ τοὺς τοιούτους μύθους καὶ ἄλλους μυρίους οὐδὲ μέχρις ονόματος θέλομεν Δία καλεῖν τὸν ἐπὶ πᾶσι Θεόν. • σοφοί· πρὸς οὓς λεκτέον, ὅτι ἐστί τις καὶ περὶ ἀνα μάτων πραγματεία βαθυτάτη καὶ ἀνακεχωρηκυία, ἥντινα ὁ συνιεὶς ὄψεται, ὅτι, εἴπερ ἦν θέσει τὰ ὀνό ματα, οὐχ ὑπήκουσαν ἂν οἱ καλούμενοι δαίμονες, ἀλλά τινες (55) ἡμῖν ἀόρατοι δυνάμεις τοῖς ἐκείνους μὲν μὴ νοοῦσιν, ὀνομάζουσι δὲ ὡς τεθέντα τὰ ὀνόματα νυνὶ δὲ φθόγγοι τινὲς καὶ συλλαβας, καὶ μετὰ προσ πνεύσεως, ἢ ψιλότητος, ἢ ἐκτάσεως, ἢ συστολῆς ὀνομασίαι ἀπαγγελλόμεναι, ἄγουσι τάχα τινὶ φύσει ἀθεωρήτῳ ἡμῖν τοὺς καλουμένους. Εἰ δὲ τοῦθ᾽ οὕτως ἔχει, καὶ μὴ ἔστι θέσει τὰ ὀνόματα, οὐδενὶ ὀνόματι κλητέον τὸν πρῶτον Θεόν, ἢ οἷς ὁ Θεράπων (56) καὶ οἱ προφῆται, καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν ὀνομάζουσιν αὐτόν· οἷον, Σαβαώθ, 'Αδωναί, Σαδδα! καὶ πάλιν· Θεός Αβραάμ, Θεὸς Ἰσαάκ, καὶ Θεὸς Τὸ προσηγορικὸν τὸν Θεὸν πάσῃ διαλέκτῳ ἡ ἕκαστος ἐντέθραπται, ὀνομάζων, οὐχ αμαρτήσεται. ἀόρατοι δυνάμεις, τοῖς ἐκείνους μὲν μὴ νοοῦσιν, ἀνα μάζουσι δέ, εις. Κεκίνηκεν ἡμᾶς, μήποτε τὸ πρᾶγμα καὶ παρὰ τῷ Θεράποντι νενόηται, οὕτως ἔχον. . Προφήτης Θεοῦ καὶ θεράπων αὐτοῦ, « Προφήτης θεού καὶ γνήσιος θεράπων αὐτοῦ, • Τοῖς δὲ Θεὸς θεράποντα πολύφρονα Μωϋσέα πέμψας, « ὁ τοῦ Θεοῦ θεράπων, « ο Μωϋ σῆς μὲν πιστὸς ἐν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ, ὡς θεράπων, ORIGENIS Cererem, et quæcunque alia dicunt Græcorum A sapientes. Quibus dicendum est, abstrusam esse ac reconditam de noninibus disputationem, quam qui intellexerit, videbit, si ex instituto essent nomina, nunquam futurum fuisse ut qui vocantur dæmones aliæque nobis invisibiles virtutes obedirent, cum invocantur ab iis qui licet illos non cognoscant, nominant tamen, ut ex instituto positis nominibus. Nunc autem soni quidam et syllabæ, et cum aspi- ratione, vel tenuiter, vel cum extensione, vel con- tractione prolata nomina, eos qui vocantur, aliquo fortasse nobis ignoto natura vinculo ducunt. Quod si ita se habet, et non sunt ex instituto nomina, nullo alio nomine summus Deus vocandus est, quam quibus Famulus, et prophetæ et ipse Servator ac Dominus noster ipsum nominant, veluti Sabaoll, Quapropter quosvis cruciatus perferimus potius quam Jovem fateamur esse Deuni; nec enim eumdem credimus Jovem et Sabaoth; imo ne Deum quidem Jovem, sed demona quemdam, qui delectetur hoc nomine, infensum hominibus et ini- micum vero Deo. Cum Origene facit Cyrillus Alexandr. I. vii contra Julianum, p. 256, qui huic Jovem, Marten, Musas, Æsculapium, aliosque deos. nominanti, respondet : Picto- res itaque manu prompti et artifices statuarii deos declarent, qui neutiquam dii sunt, sed potius impuri dæmones, aut homines perditi. » Walafri- dus Strabo, De reb. eccles., c. 1, p. : • Paga- G nos fecisse templa diis suis, vel potius dæmoni- bus, seductoribus suis, non solum ex ipsorum li- bris, sed etiam ex divinæ Scripturæ testimoniis agnoscimus. Secundo urget Adamantius vim no- minum et vocuin, quæ natura, non ex instituto londinum, signi@cent; et illa que Deo a Moyse et sanctis hominibus attributa sunt, procul dubio singularem et efficaciam in se habere, sicque periculum oriri, ne nomina dete- riora potioribus, et potiora deterioribus. » accom- modentur, 1. cont. Cels., num. 25. Videantur Pro- treptici verba. Probat autem nomina quos sigui- ficare, ex efficacia eorum in exorcismis; in quibus Jesu nomen, innumeros de- mones conspiciatur ejecisse ex corporibus et ani- mis. » Sic in incantationibus non licet nomina permum tare, si debeant esse efficaces. Vide fusius hac de re disserentem Origenem l. cont. Cels. num. 24, 25, et lib. v, num. 45, 46. Hausit vero Origenes lauc opinionem a Platone, in Cratylo eam multis astruen- te; rejecto Aristotele, qui contrarium sensit. De- nique, intuitu turpissimorum facinorum et obscœ- narum fabularum, a poetis et philosophis diis suis affictarum, neutiquam ferendum esse existimavit, ut sanctissimo Deo horum nomina dentur. L. iv cont. Cels., num. : Quid me opus est enumerare absur- das de diis historias Græcorum, pudendas primum, etiam cum allegorice exponuntur? Quapropter nos D his et similibus fabulis offensi, nullo modo ferimus Deum maximum vocari Jovis nomine. » Quid distet inter Jovem atque Deum, si pluribus nosse cupis, adi Arnobium, 1. Contra gentes, p. 19. Cæterum omittendum non est, permittere Origenem, ut no mine appellativo, quo unaquaeque natio Deum in- digelare solet, utamur, I. v coni. Celsum, num. : Qui no- mine appellativo Deum in omni lingua, in qua quis enutritus est, nominat, non peccabit. » Ratio furo san hæc dari potest, quod primi auctores nominum (sive protoplastos intelligamus, sive homines qui tempore confusionis linguarum vixere), veri Dei co- gnitionem habuerint; adeoque appositum ei nomen Tribuerint: cum nomina deorum propria diu post illa tempora ab idololatris sint excogitata, sicut Ar- nobius in libris Cont. gentes fuse probat. Sed ut veterum circa nominis divini usurpationem religo magis appareat, addam Hieronymi testimonium, tom. lil epist. ad Damasun, 129. • Absit, inquit, ut de ore Christiano sonet Jupiter omnipotens, el Me Hercule, et Me Castor, et cætera magis portenta quam numina. » Cogita,mi lector, quantum a casa veterum pietate abeant, qui talia dicteria etiam in scholis hodie, tanquam Latinitatis flores, pueris vel inculcant, vel indulgent! WETSTENIUS. tribuitur hic titulus Moysi. Locum parallelum ubi simpliciter sic nominetur unicum observavi in Ex- cerptis e u!! tom. in Genes., ad cap. 1, et seq. : i nos novit, annon et apud Famulum res hæc ita se habere intel- ligatur. » Alibi nomen usurpat cum additione : ut famulus; 1. ut cont. Cels., num. : Propheta Dei et famulus ejus ; » I. v'cunt. Cels., uum. : Propheta Dei et verus ejus famulus. Tertullianus simpliciter Moysen: Loc nomine indigital, 1. cont. Marcion., p. 474: Ad hoc enim Famulo dixit: Sine me et disperdam illos. Apollinarius in Psal. cv, : illis vero Deus famulum prudentem Moysem mittit. » Epipha- nio, har. 48, et Chrysost. tom. V ab init. scrol 129, ille Dei famulus; » Case siodoro, Div. lect., c. 28, p. 917, fidelissimus Dei famulus vocatur. Imitati sunt omnes hi S. Apostolum, Heb. 111, 5, sic loquentem : (55) Αλλά τινες, etc. Lego, καὶ ἄλλαι τινὲς ἡμῖν (56) Ο Θεράπων. Κατ' εξοχήν, « eminenter, 1. vu cont. Cels. num. 41 : Θεράπων Θεού, ο Dei
PG 11:629εἰ δὲ τοῦθ’ οὕτως ἔχει καὶ μὴ ἔστι θέσει τὰ ὀνόματα, οὐδενὶ ὀνόματι κλητέον τὸν πρῶτον θεὸν ἢ οἷς ὁ θεράπων καὶ οἱ προφῆται καὶ αὐτὸς ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν ὀνομάζουσιν αὐτὸν, οἷον Σαβαὼθ, Ἀδωναὶ̈, Σαδδαὶ̈, καὶ πάλιν θεὸς Ἀβραὰμ, θεὸς Ἰσαὰκ καὶ θεὸς Ἰακώβ· τοῦτο γάρ φησιν ἐστὶν ὄνομα αἰώνιον καὶ μνημόσυνον γενεαῖς γενεῶν. οὐ θαυμαστὸν δὲ, εἰ τὰ δαιμόνια τὰς ἰδίας ὀνομασίας ἀναφέρει ἐπὶ τὸν πρῶτον θεὸν, ἵν’ ὡς ὁ πρῶτος προσκυνηθῇ θεός. ὅπερ τῷ καθ’ ἡμᾶς θεράποντι καὶ τοῖς προφήταις καὶ τῷ πληρώματι νόμου Χριστῷ καὶ τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ οὐκ ἔστι πάτριον. καὶ ταῦτα ἀναγκαίως, ἵνα μή τις ἡμᾶς κατασοφίσηται ἢ κἂν ἐπὶ ποσὸν μολύνῃ τὸν λογισμὸν ἡμῶν, παρεθέμεθα· οἷς ἐπιμελῶς προσεκτέον μηδένα τόπον διδοῦσι παρεγχειρήσεως τοῖς ἐναντίοις. Ἔτι δὲ καὶ φιλοζωεῖ ἄνθρωπος πεῖσμα λαβὼν περὶ οὐσίας λογικῆς ψυχῆς ὡς ἐχούσης τι συγγενὲς θεῷ. νοερὰ γὰρ ἑκάτερα καὶ ἀόρατα καὶ, ὡς ὁ ἐπικρατῶν ἀποδείκνυσι λόγος, ἀσώματα.Ἰακώβ (57) · « Τοῦτο γὰρ, φησίν, ἐστὶν ὄνομα αἰώ- Α στον, καὶ μνημόσυνον γενεαίς γενεῶν. Οὐ θαυμαστὸν δὲ, εἰ τὰ δαιμόνια τὰς ἰδίας ὀνομασίας ἀναφέρει ἐπὶ τὸν πρῶτον Θεὸν, ἵν᾿ ὡς πρῶτος προσκυνηθῇ Θεός· ὅπερ τῷ καθ᾿ ἡμᾶς Θεράποντι καὶ τοῖς προφήταις, καὶ ι τῷ πληρώματι νόμου ο Χριστῷ, καὶ τοῖς ἀπο στόλοις αὐτοῦ οὐκ ἔστι πάτριον. Καὶ ταῦτα ἀναγ καίως, ἵνα μή τις ἡμᾶς κατασοφίσηται, ἢ κἂν ἐπὶ προσὸν μολύνοι τὸν λογισμὸν ἡμῶν, παρεθέμεθα· οἷς ἐπιμελῶς προσεκτέον, μηδένα τόπον διδοῦσι παρ- εγχειρήσεως τοῖς ἐναντίοις. Ἔτι δὲ καὶ φιλοζωεῖ ἄνθρωπος, πείσμα λαβὼν περὶ οὐσίας λογικῆς ψυχῆς, ὡς ἐχούσης τι συγγενές Θεῷ· νοερὰ γὰρ ἑκάτερα καὶ ἀόρατα (58), καὶ ὡς ὁ ἐπι- κρατῶν ἀποδείκνυσι λόγος, ἀσώματα. Τί δὲ καὶ ὁ κατασκευάζων ἡμᾶς ἐνεποίει πόθον τῆς πρὸς αὐτὸν εὐσεβείας καὶ κοινωνίας, ὅστις καὶ ἐν τοῖς ἐσφαλμέ- νας ἴχνη τινὰ σώζει τοῦ θείου βουλήματος, εἴπερ μὴ ἦν δυνατὸν τὸ φυσικῶς ποθούμενον, τοῖς λογικοῖς και ταλαβεῖν; Καὶ σαφές, ὅτι ὥσπερ ἕκαστον μέλος ἡμῶν πρός τι πέφυκεν οἰκειότητα σώζειν, οἱ ὀφθαλμοὶ πρὸς τὰ ὁρατὰ, καὶ ὦτα πρὸς τὰ ἀκουστά· οὕτω νοῦς πρὸς τὰ νοητά, καὶ τὸν ἐπέκεινα τῶν νοητῶν Θεόν. Τί τοί- νυν (5') ὀκνοῦμεν καὶ διστάζομεν ἀποθέμενοι τὸ ἐμ ποδίζον φθαρτόν σῶμα, βαρῦνον ψυχὴν, βρίθον νοῦν πολυφρόντιδα, γεῶδες σκήνος, ἀπολυθῆναι τῶν δε σμῶν, καὶ ἀναλῦσαι ἀπὸ τῶν μετὰ σαρκὸς καὶ αἵματος κυμάτων, ἵνα σὺν Χριστῷ Ἰησοῦ, τὴν οἰκείαν τῇ εἰς μαρτύριον τῶν λαληθησομένων, ο ὁ οἰκέτης Κυ ρίου, ἐπίθετον ὁ θεόπτης, « Ο θεοπτικώτατος Μωϋ σης, • Θεὺς Ἀβραάμ, Θεὸς Ἰσαάκ, καὶ Θεὸς Ἰακώβ. μὲν ὁ καλῶν ἢ ὁ ἀρχῶν ὀνομάζη Θεὸν ᾿Αβραάμ, καὶ θεὸν Ἰσαάκ, καὶ Θεὸν Ἰακώβ, τάδε τινὰ ποιήσαι ἂν, Στα διὰ τὴν τούτων φύσιν, ἢ καὶ δύναμιν αὐτῶν, καὶ ὀπιμένων νικωμένων καὶ ὑποταττομένων τῷ λέ- γοντι ταῦτα· ἐὰν δὲ λέγῃ, Ὁ Θεὸς Πατρὸς ἐκλεκτοῦ τῆς ἠχούσης, καὶ ὁ Θεὸς τοῦ γέλωτος, καὶ ὁ Θεὸς τοῦ πτερνιστοῦ· οὕτως οὐδὲν ποιεῖ τὸ ὀνομαζόμενον, ὡς οὐδ' ἄλλο τι τῶν μηδεμίαν δύναμιν ἐχόντων. « πα τὴς ἐκλεκτὸς τῆς ἐχούσης. Π Λέγεται ᾽Αβραὰμ ἀντὶ φυσιολόγου σοφὸς καὶ φιλόθεος γενόμενος. Ἑρμηνεύεται μὲν γὰρ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἠχους· ἡχεῖ μὲν γὰρ ὁ γεγονώς λόγος. « Καλεῖται πατὴρ ἐκλεκτὸς ἡχους ἑρμηνευθείς ᾽Αβραὰμ, ὁ τοῦ σπου δαίου λογισμός· ἐξειλεγμένος τε γὰρ καὶ κεκαθαρμέ νος, καὶ πατὴρ φωνῆς, ᾗ συνηχοῦμεν, • EXHORTATIO AD MARTYRIUM. Adonai, Saddai ; et rursus : Deus Abraham, Deus ts Exod. 111, 15. * Rom. x, 4. Moyses qui- dem fidelis erat in tota donio (inde dictus Deut. ult. vers. 5) ejus, tanquam fanu - ins, in testimonium eorum, quae dicenda erant. » Alias vulgatum ejus (qualia Graeci omni- Inuis sanctis addere solent : vid. Epiph. her. 78) est, qui Deum vidit; » apud Philonem, De nom. mutat., p. ; concil. Nican. ut, can. 4, etc. Unde Balsamon in epist. ad Antiochenos, de jejuniis, formavit illud: Meyses qui Deum maxime vidit, . ex Deute- ron. ult. v. 10. WETSTENIUS. De his nominibus, corumque vi, multa refert Orige- nes, v cont, Cels., num. 45. Proferam nonnulla : 'Eày Si quis vo et vel adjuret per Deum Abraham, Deum Isaac, Deum Jacob, efficiet aliquid, aut per naturam, aut per virtutem eorum nominum, cedentibus dæmoni- ims et victoris jussa facientibus; idem adjurator si dicat: Per Deum Patr's electi sonantis, per Denm risus, per Deum supplantatoris, tantumdem elliciel, quantum si adhibeat quodcunque nomen inertissi mum. › Ubi observandam esse puto præter alia inter- p:cationem nominis Abraham. quod transfert, liieronymus, tom. 111, Quest. in Genes., p. 210, idem nomen enarrans : • Bicebatur, inquit, primum Das Abram, quod B c Isaac, et Deus Jacob. Ait enim : • Hoc nomen mili est in æternumn, et hoc memoriale meum in omnes generationes 48. Mirandum vero non est dæmonia proprias denominationes ad summum Deum re- ferre, ut pro summo Deo adorentur: quod longe alienum est a moribus Famuli quem nos agnosci- mus, et prophetarum, et Christi, qui e legis com- plementum . est *, et apostolorum ejus. lc ne- cessario adduximus ne quis nos decipiat, falsisve ra- tionibus intellectum nostrum vel minimum inqui- net. llis diligenter attendendum est, nec ullus ad- versariorum conatibus dandus est locus. sum est animæ rationalis substantiam aliquam habere cum Deo cognationem intelligibilia enim utraque sunt et invisibilia, et, ut invicta ratione demonstratur, incorporea. Cur etiamı qui nos condidit, desiderium illud indidisset pie ipsum colendi, et cum eo communicandi, quod vel in iis qui errant nonnulla servat divinæ voluntatis vestigia, si fieri non posset ut quæ ratione prædita sunt, id assequerentur quod natura appetunt? Est etiam manifestum sicut unaquæque corporis pars natura habet cum aliqua re cognationem, oculi cum visibilibus, aures cum iis quæ audiri possunt; sic mentem cognationem habere cum intelligibili, bus et cuni eo qui intelligibilia superat, Deo. Quid ergo refugimus et dubitamus, abjecto quod nos impedit corruptibili corpore et terreno tabernaculo interpretatur Pater excelsus, et postea vocatus est GN Abraham, quod transfertur, Pater mul- tarum. Nam quod sequitur, gentium, non habetur in nomine. » Unde igitur sua hauserit Origenes in- quirendum est. Cleniens Alex. Strom. 1. v, p. : Abraham no- minatur, qui pro natura indagatore sapiens Deique amans factus est. Exponitur enim Pater electus sonitus. Verbum enim ad eum factum sonat. Ergo a Clemente præceptore hausit id Origenes ; uterque autem, uti et alia, a Philone Judæo. Ita enit is lib. de Gigantib., p. : Interpreta- tur Abraham, Pater electus soni, i. e. intellectus probi viri. Est enim electus, et purgatus, et paler vocis, qua consonamus. Quantum conjectura valeo assequi, conflatum nomen ex tribus bis vocibus putavit Origenes : N, pater, 2. mundus, purus : a R. purgavit, elegit, et Men, strepuil, fre- muit. Beda in Nominibus Hebr. vult Abraham idem esse quod pater videns populum, vel pater videns multitudinem, seu pater multitudinis, aut pater multarum; subintelligitur gentium, non est enim in nomine. Postremum ex Hieronymo desumpsit. Primum ad has refertur voces Hebræas by SN, paler videns populum. Secundum ab istis de- ducitur 28, pater videns multitudinem. Quinam vero horum rem acu tetigerit, Hebraicarum litterarum periti facile judicabunt. WETSTENIUS. principiis, num. 7. (37) Σαβαώθ, Αδωναί, Σαδδαΐ· καὶ πάλιν 47. Et adhuc homo vitam amat, cui persua- (58) Vide notas ad caput primum libri primi De (59) τοίνυν, Forte legendum, τί οὖν,
PG 11:630τί δὲ καὶ ὁ κατασκευάζων ἡμᾶς ἐνεποίει πόθον τῆς πρὸς αὐτὸν εὐσεβείας καὶ κοινωνίας, ὅστις καὶ ἐν τοῖς ἐσφαλμένοις ἴχνη τινὰ σῴζει τοῦ θείου βουλήματος, εἴπερ μὴ ἦν δυνατὸν καὶ ἐφικτὸν τὸ φυσικῶς ποθούμενον τοῖς λογικοῖς καταλαβεῖν; καὶ σαφὲς ὅτι, ὥσπερ ἕκαστον μέλος ἡμῶν πρός τι πέφυκεν οἰκειότητα σῴζειν, οἱ ὀφθαλμοὶ πρὸς τὰ ὁρατὰ καὶ ὦτα πρὸς τὰ ἀκουστὰ, οὕτω νοῦς πρὸς τὰ νοητὰ καὶ τὸν ἐπέκεινα τῶν νοητῶν θεόν. τί τοίνυν ὀκνοῦμεν καὶ διστάζομεν ἀποθέμενοι τὸ ἐμποδίζον φθαρτὸν σῶμα, βαρῦνον ψυχὴν, βρῖθον νοῦν πολυφρόντιδα γεῶδες σκῆνος, ἀπολυθῆναι τῶν δεσμῶν καὶ ἀναλῦσαι ἀπὸ τῶν μετὰ σαρκὸς καὶ αἵματος κυμάτων; ἵνα σὺν Χριστῷ Ἰησοῦ τὴν οἰκείαν τῇ μακαριότητι ἀνάπαυσιν ἀναπαυσώμεθα. τὸν αὐτὸν ὅλον δι’ ὅλων ἔμψυχον λόγον θεωροῦντες καὶ ἀπ’ αὐτοῦ τρεφόμενοι καὶ τὴν [ἐν] αὐτῷ ποικιλωτάτην σοφίαν καταλαμβάνοντες καὶ τυπούμενοι ὑπὸ τῆς αὐτοαληθείας καὶ ἐν φωτὶ τῷ ἀληθινῷ καὶ ἀλήκτῳ τῆς γνώσεως τὸν νοῦν καταλαμπόμενοι πρὸς τὴν θέαν τῶν δι’ ἐκείνου τοῦ φωτὸς θεωρεῖσθαι πεφυκότων ὑπὸ ὀφθαλμῶν φωτιζομένων ὑπὸ τῆς τοῦ κυρίου ἐντολῆς.Ἰακώβ (57) · « Τοῦτο γὰρ, φησίν, ἐστὶν ὄνομα αἰώ- Α στον, καὶ μνημόσυνον γενεαίς γενεῶν. Οὐ θαυμαστὸν δὲ, εἰ τὰ δαιμόνια τὰς ἰδίας ὀνομασίας ἀναφέρει ἐπὶ τὸν πρῶτον Θεὸν, ἵν᾿ ὡς πρῶτος προσκυνηθῇ Θεός· ὅπερ τῷ καθ᾿ ἡμᾶς Θεράποντι καὶ τοῖς προφήταις, καὶ ι τῷ πληρώματι νόμου ο Χριστῷ, καὶ τοῖς ἀπο στόλοις αὐτοῦ οὐκ ἔστι πάτριον. Καὶ ταῦτα ἀναγ καίως, ἵνα μή τις ἡμᾶς κατασοφίσηται, ἢ κἂν ἐπὶ προσὸν μολύνοι τὸν λογισμὸν ἡμῶν, παρεθέμεθα· οἷς ἐπιμελῶς προσεκτέον, μηδένα τόπον διδοῦσι παρ- εγχειρήσεως τοῖς ἐναντίοις. Ἔτι δὲ καὶ φιλοζωεῖ ἄνθρωπος, πείσμα λαβὼν περὶ οὐσίας λογικῆς ψυχῆς, ὡς ἐχούσης τι συγγενές Θεῷ· νοερὰ γὰρ ἑκάτερα καὶ ἀόρατα (58), καὶ ὡς ὁ ἐπι- κρατῶν ἀποδείκνυσι λόγος, ἀσώματα. Τί δὲ καὶ ὁ κατασκευάζων ἡμᾶς ἐνεποίει πόθον τῆς πρὸς αὐτὸν εὐσεβείας καὶ κοινωνίας, ὅστις καὶ ἐν τοῖς ἐσφαλμέ- νας ἴχνη τινὰ σώζει τοῦ θείου βουλήματος, εἴπερ μὴ ἦν δυνατὸν τὸ φυσικῶς ποθούμενον, τοῖς λογικοῖς και ταλαβεῖν; Καὶ σαφές, ὅτι ὥσπερ ἕκαστον μέλος ἡμῶν πρός τι πέφυκεν οἰκειότητα σώζειν, οἱ ὀφθαλμοὶ πρὸς τὰ ὁρατὰ, καὶ ὦτα πρὸς τὰ ἀκουστά· οὕτω νοῦς πρὸς τὰ νοητά, καὶ τὸν ἐπέκεινα τῶν νοητῶν Θεόν. Τί τοί- νυν (5') ὀκνοῦμεν καὶ διστάζομεν ἀποθέμενοι τὸ ἐμ ποδίζον φθαρτόν σῶμα, βαρῦνον ψυχὴν, βρίθον νοῦν πολυφρόντιδα, γεῶδες σκήνος, ἀπολυθῆναι τῶν δε σμῶν, καὶ ἀναλῦσαι ἀπὸ τῶν μετὰ σαρκὸς καὶ αἵματος κυμάτων, ἵνα σὺν Χριστῷ Ἰησοῦ, τὴν οἰκείαν τῇ εἰς μαρτύριον τῶν λαληθησομένων, ο ὁ οἰκέτης Κυ ρίου, ἐπίθετον ὁ θεόπτης, « Ο θεοπτικώτατος Μωϋ σης, • Θεὺς Ἀβραάμ, Θεὸς Ἰσαάκ, καὶ Θεὸς Ἰακώβ. μὲν ὁ καλῶν ἢ ὁ ἀρχῶν ὀνομάζη Θεὸν ᾿Αβραάμ, καὶ θεὸν Ἰσαάκ, καὶ Θεὸν Ἰακώβ, τάδε τινὰ ποιήσαι ἂν, Στα διὰ τὴν τούτων φύσιν, ἢ καὶ δύναμιν αὐτῶν, καὶ ὀπιμένων νικωμένων καὶ ὑποταττομένων τῷ λέ- γοντι ταῦτα· ἐὰν δὲ λέγῃ, Ὁ Θεὸς Πατρὸς ἐκλεκτοῦ τῆς ἠχούσης, καὶ ὁ Θεὸς τοῦ γέλωτος, καὶ ὁ Θεὸς τοῦ πτερνιστοῦ· οὕτως οὐδὲν ποιεῖ τὸ ὀνομαζόμενον, ὡς οὐδ' ἄλλο τι τῶν μηδεμίαν δύναμιν ἐχόντων. « πα τὴς ἐκλεκτὸς τῆς ἐχούσης. Π Λέγεται ᾽Αβραὰμ ἀντὶ φυσιολόγου σοφὸς καὶ φιλόθεος γενόμενος. Ἑρμηνεύεται μὲν γὰρ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἠχους· ἡχεῖ μὲν γὰρ ὁ γεγονώς λόγος. « Καλεῖται πατὴρ ἐκλεκτὸς ἡχους ἑρμηνευθείς ᾽Αβραὰμ, ὁ τοῦ σπου δαίου λογισμός· ἐξειλεγμένος τε γὰρ καὶ κεκαθαρμέ νος, καὶ πατὴρ φωνῆς, ᾗ συνηχοῦμεν, • EXHORTATIO AD MARTYRIUM. Adonai, Saddai ; et rursus : Deus Abraham, Deus ts Exod. 111, 15. * Rom. x, 4. Moyses qui- dem fidelis erat in tota donio (inde dictus Deut. ult. vers. 5) ejus, tanquam fanu - ins, in testimonium eorum, quae dicenda erant. » Alias vulgatum ejus (qualia Graeci omni- Inuis sanctis addere solent : vid. Epiph. her. 78) est, qui Deum vidit; » apud Philonem, De nom. mutat., p. ; concil. Nican. ut, can. 4, etc. Unde Balsamon in epist. ad Antiochenos, de jejuniis, formavit illud: Meyses qui Deum maxime vidit, . ex Deute- ron. ult. v. 10. WETSTENIUS. De his nominibus, corumque vi, multa refert Orige- nes, v cont, Cels., num. 45. Proferam nonnulla : 'Eày Si quis vo et vel adjuret per Deum Abraham, Deum Isaac, Deum Jacob, efficiet aliquid, aut per naturam, aut per virtutem eorum nominum, cedentibus dæmoni- ims et victoris jussa facientibus; idem adjurator si dicat: Per Deum Patr's electi sonantis, per Denm risus, per Deum supplantatoris, tantumdem elliciel, quantum si adhibeat quodcunque nomen inertissi mum. › Ubi observandam esse puto præter alia inter- p:cationem nominis Abraham. quod transfert, liieronymus, tom. 111, Quest. in Genes., p. 210, idem nomen enarrans : • Bicebatur, inquit, primum Das Abram, quod B c Isaac, et Deus Jacob. Ait enim : • Hoc nomen mili est in æternumn, et hoc memoriale meum in omnes generationes 48. Mirandum vero non est dæmonia proprias denominationes ad summum Deum re- ferre, ut pro summo Deo adorentur: quod longe alienum est a moribus Famuli quem nos agnosci- mus, et prophetarum, et Christi, qui e legis com- plementum . est *, et apostolorum ejus. lc ne- cessario adduximus ne quis nos decipiat, falsisve ra- tionibus intellectum nostrum vel minimum inqui- net. llis diligenter attendendum est, nec ullus ad- versariorum conatibus dandus est locus. sum est animæ rationalis substantiam aliquam habere cum Deo cognationem intelligibilia enim utraque sunt et invisibilia, et, ut invicta ratione demonstratur, incorporea. Cur etiamı qui nos condidit, desiderium illud indidisset pie ipsum colendi, et cum eo communicandi, quod vel in iis qui errant nonnulla servat divinæ voluntatis vestigia, si fieri non posset ut quæ ratione prædita sunt, id assequerentur quod natura appetunt? Est etiam manifestum sicut unaquæque corporis pars natura habet cum aliqua re cognationem, oculi cum visibilibus, aures cum iis quæ audiri possunt; sic mentem cognationem habere cum intelligibili, bus et cuni eo qui intelligibilia superat, Deo. Quid ergo refugimus et dubitamus, abjecto quod nos impedit corruptibili corpore et terreno tabernaculo interpretatur Pater excelsus, et postea vocatus est GN Abraham, quod transfertur, Pater mul- tarum. Nam quod sequitur, gentium, non habetur in nomine. » Unde igitur sua hauserit Origenes in- quirendum est. Cleniens Alex. Strom. 1. v, p. : Abraham no- minatur, qui pro natura indagatore sapiens Deique amans factus est. Exponitur enim Pater electus sonitus. Verbum enim ad eum factum sonat. Ergo a Clemente præceptore hausit id Origenes ; uterque autem, uti et alia, a Philone Judæo. Ita enit is lib. de Gigantib., p. : Interpreta- tur Abraham, Pater electus soni, i. e. intellectus probi viri. Est enim electus, et purgatus, et paler vocis, qua consonamus. Quantum conjectura valeo assequi, conflatum nomen ex tribus bis vocibus putavit Origenes : N, pater, 2. mundus, purus : a R. purgavit, elegit, et Men, strepuil, fre- muit. Beda in Nominibus Hebr. vult Abraham idem esse quod pater videns populum, vel pater videns multitudinem, seu pater multitudinis, aut pater multarum; subintelligitur gentium, non est enim in nomine. Postremum ex Hieronymo desumpsit. Primum ad has refertur voces Hebræas by SN, paler videns populum. Secundum ab istis de- ducitur 28, pater videns multitudinem. Quinam vero horum rem acu tetigerit, Hebraicarum litterarum periti facile judicabunt. WETSTENIUS. principiis, num. 7. (37) Σαβαώθ, Αδωναί, Σαδδαΐ· καὶ πάλιν 47. Et adhuc homo vitam amat, cui persua- (58) Vide notas ad caput primum libri primi De (59) τοίνυν, Forte legendum, τί οὖν,
Πάλαι ἠκούσαμεν τῶν Ἰησοῦ λόγων καὶ ἤδη πολλῷ χρόνῳ τῷ εὐαγγελίῳ μεμαθητεύμεθα, καὶ πάντες ᾠκοδομήσαμεν ἑαυτοῖς οἰκίαν. ποῦ δὲ ᾠκοδομήσαμεν, πότερον ἐπὶ τὴν πέτραν σκάψαντες καὶ βαθύναντες ἢ ἐπὶ τὴν ἄμμον χωρὶς θεμελίου, ὁ παρὼν δείξει ἀγών. ἐνέστηκε γὰρ χειμὼν φέρων βροχὴν καὶ ποταμοὺς καὶ ἀνέμους ἢ, ὡς ὁ Λουκᾶς ὀνομάζει, πλημμύραν, καὶ ταῦτα προσρήξαντα τῇ οἰκίᾳ ἤτοι οὐκ ἰσχύσει σαλεῦσαι αὐτὴν, καὶ διὰ τοῦτο οὐ πεσεῖται ἡ οἰκία, ἅτε ἐπὶ τὴν πέτραν τὸν Χριστὸν τεθεμελιωμένη, ἢ ἐλέγξει τὸ σαθρὸν τῆς οἰκοδομῆς διὰ τῆς ἐνεστηκυίας προφάσεως συμπεσουμένης. ὅπερ ἀπείη τῶν ἡμετέρων οἰκοδομημάτων· μεγάλη γὰρ σφόδρα ἡ ἐν ἀρνήσει πτῶσις ἢ, ὡς ὁ Λουκᾶς φησι, μέγα τὸ ῥῆγμα τῆς χωρὶς τοῦ θεμελίου οἰκοδομῆς.Ἰακώβ (57) · « Τοῦτο γὰρ, φησίν, ἐστὶν ὄνομα αἰώ- Α στον, καὶ μνημόσυνον γενεαίς γενεῶν. Οὐ θαυμαστὸν δὲ, εἰ τὰ δαιμόνια τὰς ἰδίας ὀνομασίας ἀναφέρει ἐπὶ τὸν πρῶτον Θεὸν, ἵν᾿ ὡς πρῶτος προσκυνηθῇ Θεός· ὅπερ τῷ καθ᾿ ἡμᾶς Θεράποντι καὶ τοῖς προφήταις, καὶ ι τῷ πληρώματι νόμου ο Χριστῷ, καὶ τοῖς ἀπο στόλοις αὐτοῦ οὐκ ἔστι πάτριον. Καὶ ταῦτα ἀναγ καίως, ἵνα μή τις ἡμᾶς κατασοφίσηται, ἢ κἂν ἐπὶ προσὸν μολύνοι τὸν λογισμὸν ἡμῶν, παρεθέμεθα· οἷς ἐπιμελῶς προσεκτέον, μηδένα τόπον διδοῦσι παρ- εγχειρήσεως τοῖς ἐναντίοις. Ἔτι δὲ καὶ φιλοζωεῖ ἄνθρωπος, πείσμα λαβὼν περὶ οὐσίας λογικῆς ψυχῆς, ὡς ἐχούσης τι συγγενές Θεῷ· νοερὰ γὰρ ἑκάτερα καὶ ἀόρατα (58), καὶ ὡς ὁ ἐπι- κρατῶν ἀποδείκνυσι λόγος, ἀσώματα. Τί δὲ καὶ ὁ κατασκευάζων ἡμᾶς ἐνεποίει πόθον τῆς πρὸς αὐτὸν εὐσεβείας καὶ κοινωνίας, ὅστις καὶ ἐν τοῖς ἐσφαλμέ- νας ἴχνη τινὰ σώζει τοῦ θείου βουλήματος, εἴπερ μὴ ἦν δυνατὸν τὸ φυσικῶς ποθούμενον, τοῖς λογικοῖς και ταλαβεῖν; Καὶ σαφές, ὅτι ὥσπερ ἕκαστον μέλος ἡμῶν πρός τι πέφυκεν οἰκειότητα σώζειν, οἱ ὀφθαλμοὶ πρὸς τὰ ὁρατὰ, καὶ ὦτα πρὸς τὰ ἀκουστά· οὕτω νοῦς πρὸς τὰ νοητά, καὶ τὸν ἐπέκεινα τῶν νοητῶν Θεόν. Τί τοί- νυν (5') ὀκνοῦμεν καὶ διστάζομεν ἀποθέμενοι τὸ ἐμ ποδίζον φθαρτόν σῶμα, βαρῦνον ψυχὴν, βρίθον νοῦν πολυφρόντιδα, γεῶδες σκήνος, ἀπολυθῆναι τῶν δε σμῶν, καὶ ἀναλῦσαι ἀπὸ τῶν μετὰ σαρκὸς καὶ αἵματος κυμάτων, ἵνα σὺν Χριστῷ Ἰησοῦ, τὴν οἰκείαν τῇ εἰς μαρτύριον τῶν λαληθησομένων, ο ὁ οἰκέτης Κυ ρίου, ἐπίθετον ὁ θεόπτης, « Ο θεοπτικώτατος Μωϋ σης, • Θεὺς Ἀβραάμ, Θεὸς Ἰσαάκ, καὶ Θεὸς Ἰακώβ. μὲν ὁ καλῶν ἢ ὁ ἀρχῶν ὀνομάζη Θεὸν ᾿Αβραάμ, καὶ θεὸν Ἰσαάκ, καὶ Θεὸν Ἰακώβ, τάδε τινὰ ποιήσαι ἂν, Στα διὰ τὴν τούτων φύσιν, ἢ καὶ δύναμιν αὐτῶν, καὶ ὀπιμένων νικωμένων καὶ ὑποταττομένων τῷ λέ- γοντι ταῦτα· ἐὰν δὲ λέγῃ, Ὁ Θεὸς Πατρὸς ἐκλεκτοῦ τῆς ἠχούσης, καὶ ὁ Θεὸς τοῦ γέλωτος, καὶ ὁ Θεὸς τοῦ πτερνιστοῦ· οὕτως οὐδὲν ποιεῖ τὸ ὀνομαζόμενον, ὡς οὐδ' ἄλλο τι τῶν μηδεμίαν δύναμιν ἐχόντων. « πα τὴς ἐκλεκτὸς τῆς ἐχούσης. Π Λέγεται ᾽Αβραὰμ ἀντὶ φυσιολόγου σοφὸς καὶ φιλόθεος γενόμενος. Ἑρμηνεύεται μὲν γὰρ πατὴρ ἐκλεκτὸς ἠχους· ἡχεῖ μὲν γὰρ ὁ γεγονώς λόγος. « Καλεῖται πατὴρ ἐκλεκτὸς ἡχους ἑρμηνευθείς ᾽Αβραὰμ, ὁ τοῦ σπου δαίου λογισμός· ἐξειλεγμένος τε γὰρ καὶ κεκαθαρμέ νος, καὶ πατὴρ φωνῆς, ᾗ συνηχοῦμεν, • EXHORTATIO AD MARTYRIUM. Adonai, Saddai ; et rursus : Deus Abraham, Deus ts Exod. 111, 15. * Rom. x, 4. Moyses qui- dem fidelis erat in tota donio (inde dictus Deut. ult. vers. 5) ejus, tanquam fanu - ins, in testimonium eorum, quae dicenda erant. » Alias vulgatum ejus (qualia Graeci omni- Inuis sanctis addere solent : vid. Epiph. her. 78) est, qui Deum vidit; » apud Philonem, De nom. mutat., p. ; concil. Nican. ut, can. 4, etc. Unde Balsamon in epist. ad Antiochenos, de jejuniis, formavit illud: Meyses qui Deum maxime vidit, . ex Deute- ron. ult. v. 10. WETSTENIUS. De his nominibus, corumque vi, multa refert Orige- nes, v cont, Cels., num. 45. Proferam nonnulla : 'Eày Si quis vo et vel adjuret per Deum Abraham, Deum Isaac, Deum Jacob, efficiet aliquid, aut per naturam, aut per virtutem eorum nominum, cedentibus dæmoni- ims et victoris jussa facientibus; idem adjurator si dicat: Per Deum Patr's electi sonantis, per Denm risus, per Deum supplantatoris, tantumdem elliciel, quantum si adhibeat quodcunque nomen inertissi mum. › Ubi observandam esse puto præter alia inter- p:cationem nominis Abraham. quod transfert, liieronymus, tom. 111, Quest. in Genes., p. 210, idem nomen enarrans : • Bicebatur, inquit, primum Das Abram, quod B c Isaac, et Deus Jacob. Ait enim : • Hoc nomen mili est in æternumn, et hoc memoriale meum in omnes generationes 48. Mirandum vero non est dæmonia proprias denominationes ad summum Deum re- ferre, ut pro summo Deo adorentur: quod longe alienum est a moribus Famuli quem nos agnosci- mus, et prophetarum, et Christi, qui e legis com- plementum . est *, et apostolorum ejus. lc ne- cessario adduximus ne quis nos decipiat, falsisve ra- tionibus intellectum nostrum vel minimum inqui- net. llis diligenter attendendum est, nec ullus ad- versariorum conatibus dandus est locus. sum est animæ rationalis substantiam aliquam habere cum Deo cognationem intelligibilia enim utraque sunt et invisibilia, et, ut invicta ratione demonstratur, incorporea. Cur etiamı qui nos condidit, desiderium illud indidisset pie ipsum colendi, et cum eo communicandi, quod vel in iis qui errant nonnulla servat divinæ voluntatis vestigia, si fieri non posset ut quæ ratione prædita sunt, id assequerentur quod natura appetunt? Est etiam manifestum sicut unaquæque corporis pars natura habet cum aliqua re cognationem, oculi cum visibilibus, aures cum iis quæ audiri possunt; sic mentem cognationem habere cum intelligibili, bus et cuni eo qui intelligibilia superat, Deo. Quid ergo refugimus et dubitamus, abjecto quod nos impedit corruptibili corpore et terreno tabernaculo interpretatur Pater excelsus, et postea vocatus est GN Abraham, quod transfertur, Pater mul- tarum. Nam quod sequitur, gentium, non habetur in nomine. » Unde igitur sua hauserit Origenes in- quirendum est. Cleniens Alex. Strom. 1. v, p. : Abraham no- minatur, qui pro natura indagatore sapiens Deique amans factus est. Exponitur enim Pater electus sonitus. Verbum enim ad eum factum sonat. Ergo a Clemente præceptore hausit id Origenes ; uterque autem, uti et alia, a Philone Judæo. Ita enit is lib. de Gigantib., p. : Interpreta- tur Abraham, Pater electus soni, i. e. intellectus probi viri. Est enim electus, et purgatus, et paler vocis, qua consonamus. Quantum conjectura valeo assequi, conflatum nomen ex tribus bis vocibus putavit Origenes : N, pater, 2. mundus, purus : a R. purgavit, elegit, et Men, strepuil, fre- muit. Beda in Nominibus Hebr. vult Abraham idem esse quod pater videns populum, vel pater videns multitudinem, seu pater multitudinis, aut pater multarum; subintelligitur gentium, non est enim in nomine. Postremum ex Hieronymo desumpsit. Primum ad has refertur voces Hebræas by SN, paler videns populum. Secundum ab istis de- ducitur 28, pater videns multitudinem. Quinam vero horum rem acu tetigerit, Hebraicarum litterarum periti facile judicabunt. WETSTENIUS. principiis, num. 7. (37) Σαβαώθ, Αδωναί, Σαδδαΐ· καὶ πάλιν 47. Et adhuc homo vitam amat, cui persua- (58) Vide notas ad caput primum libri primi De (59) τοίνυν, Forte legendum, τί οὖν,
PG 11:631διόπερ ἡμεῖς εὐχώμεθα, ἵνα ὁμοιωθῶμεν ἀνδρὶ φρονίμῳ, ὅστις ᾠκοδόμησεν αὐτοῦ τὴν οἰκίαν ἐπὶ τὴν πέτραν. ἡκέτω γὰρ ἐπὶ τοιαύτῃ οἰκοδομῇ ἡ ἀπὸ τῶν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις πνευματικῶν τῆς πονηρίας βροχὴ ἢ ποταμοὶ τῶν ἐχθρῶν ἡμῖν ἀρχῶν καὶ ἐξουσιῶν ἢ οἱ ἀπὸ τῶν κοσμοκρατόρων τοῦ σκότους τούτου ἄνεμοι σκληροὶ ἢ πλημμύρα τῶν καταχθονίων πνευμάτων καὶ προσρηγνύτωσαν ἑαυτοὺς τῇ ἐπὶ τὴν πέτραν ἡμῶν οἰκοδομῇ· ἵνα μὴ [μόνον] πρὸς τὸ μὴ πεσεῖν ἀλλὰ μηδὲ σαλευθῆναι τὴν ἀρχὴν τὴν οἰκίαν πάθωσι μᾶλλον ὑφ’ ἡμῶν τὰ ἐνεργοῦντα ἤπερ δράσωσι. καὶ λεγέτω γε ἑκάτερος ὑμῶν πλήσσων τὰ ἀντικείμενα· οὕτω πυκτεύω ὡς οὐκ ἀέρα δέρων. Ἀλλὰ καὶ ἐπεὶ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείρειν, δείξωμεν ὅτι ἡ ψυχὴ ἡμῶν ἔλαβε τὸν σπόρον αὐτοῦ. οὔθ’ ὡς οἱ παρὰ τὴν ὁδὸν οὔθ’ ὡς τὰ πετρώδη οὔθ’ ὡς αἱ ἄκανθαι ἀλλ’ ὡς ἡ ἀγαθὴ γῆ. ὅτι μὲν οὖν οὔτε παρὰ τὴν ὁδὸν οὔτε ἐπὶ τὰς ἀκάνθας ἦλθεν ὁ λόγος τοῦ Ἰησοῦ, τὸ ὅσον ἐφ’ ἡμῖν ἐν κυρίῳ καυχησόμεθα. συνήκαμεν γὰρ τῶν λεγομένων· διόπερ ὁ πονηρὸς οὐχ ἥρπασε τὸ ἐσπαρμένον ἐν τῇ καρδίᾳ ἡμῶν.ὅλως δι' ὅλων ἔμψυχον Λόγον θεωροῦντες, καὶ ἀπ' αὐτ τοῦ τρεφόμενοι, καὶ τὴν αὐτῷ (60) ποικιλοτάτην σο φίαν καταλαμβάνοντες, καὶ τυπούμενοι ὑπὸ τῆς αὐτ τοαληθείας, καὶ ἐν φωτὶ τῷ ἀληθεῖ καὶ ἀλήκτῳ τῆς γνώσεως τὸν νοῦν καταλαμπόμενοι, πρὸς τὴν θέαν τῶν δι' ἐκείνου τοῦ φωτὸς θεωρεῖσθαι πεφυκότων, ὑπὸ ὀφθαλμῶν φωτιζομένων ὑπὸ τῆς τοῦ Κυρίου ἐν- τολῆς; Α μακαριότητι ἀνάπαυσιν ἀναπαυσώμεθα· τὸν αὐτὸν Πάλαι ἠκούσαμεν τῶν Ἰησοῦ λόγων, καὶ ἤδη πολλῷ χρόνῳ τῷ Εὐαγγελίῳ πεπολιτεύμεθα, καὶ πάντες ᾠκοδομήσαμεν ἑαυτοῖς οἰκίαν. Ποῦ δὲ ᾠκοδομήσαμεν, πότερον ι ἐπὶ τὴν πέτραν » σκάψαντες καὶ βαθύναντες, ἢ ἐπὶ τὴν ἄμμον • χωρίς θεμελίου, ο ὁ παρὼν δείξει Β ἀγών. Ενέστηκε γὰρ χειμών • φέρων βροχὴν καὶ ποταμοὺς καὶ ἀνέμους », ἢ, ὡς ὁ Λουκᾶς ὀνομάζει, • πλήμμυραν· ο καὶ ταῦτα, προσρήξαντα τῇ οἰκίᾳ, ἤτοι οὐκ ἰσχύσει σαλεῦσαι αὐτὴν, καὶ διὰ τοῦτο πετ σεῖται ἡ οἰκία (61), ἅτε < ἐπὶ τὴν πέτραν τὸν Χρι- δομῆς διὰ τῆς ἐνεστηκυίας προφάσεως συμπεσουμε στὸν τεθεμελιωμένη·, ἢ ἐλέγξει τὸ σαθρὸν τῆς οἰκο νης· ὅπερ ἀπείη τῶν ἡμετέρων οἰκοδομημάτων! • Μεγάλη ο γάρ σφόδρα ἡ ἐν ἀρνήσει πτῶσις, ο Αν ὡς Λουκᾶς φησι, ο μέγα τὸ ῥῆγμα ο τῆς χωρὶς τοῦ θεμελίου οἰκοδομής. Διόπερ ἡμεῖς εὐχώμεθα, ἵνα δ μοιωθῶμεν • ἀνδρὶ φρονίμῳ, ὅστις ᾠκοδόμησεν αυ τοιαύτῃ οικοδομῇ ἡ κ ἀπὸ τῶν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις τοῦ τὴν οἰκίαν ἐπὶ τὴν πέτραν. » Ἡκέτω γὰρ ἐπὶ ἐχθρῶν ἡμῖν • ἀρχῶν καὶ ἐξουσιῶν, » ἢ οἱ ε ἀπὸ τῶν πνευματικῶν τῆς πονηρίας ο βροχὴ, ἢ ποταμοὶ τῶν κοσμοκρατόρων τοῦ σκότους τούτου ο ἄνεμοι σκληροί, ἢ πλήμμυρα τῶν καταχθονίων πνευμάτων, καὶ προσ ρηγνύτωσαν ἑαυτοὺς τῇ ἐπὶ τὴν πέτραν ἡμῶν οίκο σαλευθῆναι τὴν ἀρχὴν τὴν οἰκίαν, πάθωσι μᾶλλον τὸ δομῇ· ἵνα μὴ μόνον πρὸς τὸ μὴ πεσεῖν, ἀλλὰ μηδὲ ἑκάτερος ἡμῶν πλήσσων τὰ ἀντικείμενα· Οὕτω ὑφ᾽ ἡμῶν ἐνεργοῦν, ἤπερ δράσωσι. Καὶ λεγέτω γε πυκτεύω, ὡς οὐκ ἀέρα δέρων. » ᾿Αλλὰ καὶ ἐπεὶ ε ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείρειν, ο δείξωμεν, ὅτι ἡ ψυχὴ ἡμῶν ἔλαβε τὸν σπόρον αὐτοῦ· οὔθ᾽ ὡς οἱ παρὰ τὴν ὁδὸν, οὔθ᾽ ὡς τὰ πετρώδη, οὔθ᾽ ὡς αἱ ἄκανθαι, ἀλλ' ὡς ἡ ἀγαθὴ γῆ. Εἰ μὲν οὖν οὔτε παρὰ τὴν ὁδὸν, οὔτε ἐπὶ τὰς ἀκάνθας ἦλθεν ὁ λόγος τοῦ Ἰησοῦ, τὸ ὅσον ἐφ' ἡμῖν, ἐν Κυρίῳ καυχησόμεθα. Συνήκαμεν γὰρ τῶν λεγομένων. Διόπερ ὁ πονηρὸς οὐχ ἥρπασε τὸ ἐσπαρμένον ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν. Ὅτι δὲ οὐδὲ ἐπὶ τὰς ἀκάνθας ἐσπάρη, πολλοὶ ἡμῖν μαρτυρήσουσι, θεωροῦντες, ὅτι οὔτε ἡ τοῦ αἰῶνος τούτου μέριμνα, δεδύνηνται ἐμποδίσαι τῷ ἐν ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν λόγῳ οὔτε ἡ τοῦ πλούτου ἀπάτη, οὔτε αἱ τοῦ βίου ἡδοναὶ τοῦ Θεοῦ. Λοιπόν ἐστι τοὺς ἀνθρώπους ἀμφιβάλλειν, πότερον ἐπὶ τὰ πετρώδη, ἢ ἐπὶ τὴν καλὴν ἦλθε τὸ ὅσον ἐφ' ἡμῖν ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος. Γέγονε γὰρ θλίψις καὶ διωγμὸς διὰ τὸν λόγον, καὶ ἐνέστη καιρός μεγάλου σε τοῦτο μὴ πεσεῖται ἡ οἰκία. οὐκ ἔπεσε, « ORIGENIS quod animam gravat et oneral mentem sollicitam, vincutis absolvi et carnis ac sanguinis fluctus eva- dere, ut cum Christo Jesu propria beatitudinis re- quie perfruamur, ipsum omnino per omnia Verbum vivum spectantes, ab ipso enutriti, mire variam in ipso sapientiam comprehendentes, ab ipsa Veritate informati, et a vero et indeficienti scientiæ lumine mente illustrati ad illa spectanda quæ per illud lumen conspicabilia sunt, iis oculis quos Domini præceptum illuminaverit ? jam tempore ex Evangelii præscripto viximus, ædificavimusque nobis omnes domum. Ubi vero ædificaverimus, an supra petram et foderimus in altum; an super arenam csine fundamento 60,9 præsens ostendet certamen. Instat enim tempestas ferens pluviam et flumina el ventos ",, vel, ut Lucas vocal, cinundationem *;, et hæc illisa do- mui, vel non poterunt eam movere, et propterea non cadet domus, quippe ‹ supra petram Christum fundata;, vel aedificii debilitatem arguent quod instante occasione corruet; quod a nostris absit ædificiis. Est eniin admodum ‹ magna ɔ in negatione • ruina; » vel, ut Lucas ait, e fractio magna » ædi- ficii quod fundamento caret. Quamobrem nos pre- cemur ut assimilemur ‹ viro sapienti qui ædifica- vit domum suam supra petram *., Veniat enim ad tale adificium immissa e a spiritualibus nequi- tiæ in cœlestibus › pluvia, aut flumina inimicorum nostrorum e principatuum et potestatum, aut a mundi rectoribus tenebrarum barum venti aspe- ris, aut inundatio subterraneorum spirituum, se- que illidant ædificio nostro supra petram fundato : ut, non modo non lapsa doino nostra, sed ne ab initio quidem concussa, vim potius nostram expe• riantur, quam suam inferant. Dicat etiam unus- quisque nostrum adversarios percutiens : Sic pugno, non quasi aurem verberauis ". » . 30849. Praeterea quandoquidem exiit qui seminat seminare**, › demonstremus animam no- stram semen ejus suscepisse, non ut qui secus viam sunt, neque ut petrosa, neque ut spinæ, sed ut terra bona. Si igitur neque secus viam, neque su- per spinas venit sermo Jesu, quantum in nobis est, in Domino gloriabimur. Intelleximus enim ver- bum 7. Quare malus non rapuit quod seminatum est in cordibus nostris. Quod autem super spinas seminatum non sit, multi nobis testes erunt quot- quot vident neque sæculi istius sollicitudinem, ne- que fallaciam divitiarum, neque voluptates vitæ po- tuisse obsistere verbo Dei nostris in animabus suscepto. Reliquum est ut dubitent homines an su- per petrosa, an in terram bonam pervenerit, quan- tum in nobis fuit, verbumn Dei. Orta est enim tri- IX, C D « Matth. vi, 24. Eph. vi, 12. Cor. Luc. 1, 48, 49. * Matth. vi, 25. Luc. vi, 48. Matth. xii, 5. Ibid., 19. 26. ld enim postulare viden- tur verba Matth. v, : non cecidit : erat enim fundata super petram. » WETSTENIUS. i 48. Dudum Jesu sermones audivimus et multo (60) Αὐτῷ. Forte leg., αὐτοῦ, vel, ἐν αὐτῷ. (61) Καὶ διὰ τοῦτο πεσεῖται ἡ οἰκία. Lego, καὶ διὰ
PG 11:632ὅτι δὲ οὐδὲ ἐπὶ τὰς ἀκάνθας ἐσπάρη, πολλοὶ ἡμῖν μαρτυρήσουσι θεωροῦντες ὅτι οὔτε ἡ τοῦ αἰῶνος τούτου μέριμνα οὔτε ἡ τοῦ πλούτου ἀπάτη οὔτε αἱ τοῦ βίου ἡδοναὶ δεδύνηνται ἐμποδίσαι τῷ ἐν ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν λόγῳ τοῦ θεοῦ. λοιπόν ἐστι τοὺς ἀνθρώπους ἀμφιβάλλειν, πότερον ἐπὶ τὰ πετρώδη ἢ ἐπὶ τὴν καλὴν [γῆν] ἦλθε τὸ ὅσον ἐφ’ ἡμῖν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος. γέγονε γὰρ θλῖψις καὶ διωγμὸς διὰ τὸν λόγον, καὶ ἐνέστη καιρὸς μεγάλου πειρασμοῦ, ὅτε ὁ μὲν ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρεὶς ἐλέγχεται καὶ οἱ μὴ ἐμβαθύναντες μηδὲ μέχρι τοῦ βάθους τῆς ψυχῆς παραδεξάμενοι τὸν Ἰησοῦν· ὁ δὲ συνιεὶς τὸν λόγον καρποφορεῖ καὶ κατέχει τὸν λόγον μέχρι τέλους ἐν ὑπομονῇ ποιῶν ἑκατονταπλασίονα. ἀκούομεν γὰρ, τίνα τρόπον ἡ γραφὴ παριστᾶσα τοὺς μὲν ἐν καιρῷ θλίψεως ἢ διωγμοῦ σκανδαλιζομένους μετὰ τὸ ἐν χαρᾷ δοκεῖν παρειληφέναι τὰ ἅγια μαθήματα καὶ σκανδαλιζομένους τῷ μὴ ἔχειν αὐτοὺς ῥίζαν ἀλλὰ πρὸς καιρὸν πιστεύειν φησὶ κατὰ μὲν τὸν Ματθαῖον· ὁ δὲ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρεὶς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ εὐθέως μετὰ χαρᾶς λαμβάνων αὐτόν·ὅλως δι' ὅλων ἔμψυχον Λόγον θεωροῦντες, καὶ ἀπ' αὐτ τοῦ τρεφόμενοι, καὶ τὴν αὐτῷ (60) ποικιλοτάτην σο φίαν καταλαμβάνοντες, καὶ τυπούμενοι ὑπὸ τῆς αὐτ τοαληθείας, καὶ ἐν φωτὶ τῷ ἀληθεῖ καὶ ἀλήκτῳ τῆς γνώσεως τὸν νοῦν καταλαμπόμενοι, πρὸς τὴν θέαν τῶν δι' ἐκείνου τοῦ φωτὸς θεωρεῖσθαι πεφυκότων, ὑπὸ ὀφθαλμῶν φωτιζομένων ὑπὸ τῆς τοῦ Κυρίου ἐν- τολῆς; Α μακαριότητι ἀνάπαυσιν ἀναπαυσώμεθα· τὸν αὐτὸν Πάλαι ἠκούσαμεν τῶν Ἰησοῦ λόγων, καὶ ἤδη πολλῷ χρόνῳ τῷ Εὐαγγελίῳ πεπολιτεύμεθα, καὶ πάντες ᾠκοδομήσαμεν ἑαυτοῖς οἰκίαν. Ποῦ δὲ ᾠκοδομήσαμεν, πότερον ι ἐπὶ τὴν πέτραν » σκάψαντες καὶ βαθύναντες, ἢ ἐπὶ τὴν ἄμμον • χωρίς θεμελίου, ο ὁ παρὼν δείξει Β ἀγών. Ενέστηκε γὰρ χειμών • φέρων βροχὴν καὶ ποταμοὺς καὶ ἀνέμους », ἢ, ὡς ὁ Λουκᾶς ὀνομάζει, • πλήμμυραν· ο καὶ ταῦτα, προσρήξαντα τῇ οἰκίᾳ, ἤτοι οὐκ ἰσχύσει σαλεῦσαι αὐτὴν, καὶ διὰ τοῦτο πετ σεῖται ἡ οἰκία (61), ἅτε < ἐπὶ τὴν πέτραν τὸν Χρι- δομῆς διὰ τῆς ἐνεστηκυίας προφάσεως συμπεσουμε στὸν τεθεμελιωμένη·, ἢ ἐλέγξει τὸ σαθρὸν τῆς οἰκο νης· ὅπερ ἀπείη τῶν ἡμετέρων οἰκοδομημάτων! • Μεγάλη ο γάρ σφόδρα ἡ ἐν ἀρνήσει πτῶσις, ο Αν ὡς Λουκᾶς φησι, ο μέγα τὸ ῥῆγμα ο τῆς χωρὶς τοῦ θεμελίου οἰκοδομής. Διόπερ ἡμεῖς εὐχώμεθα, ἵνα δ μοιωθῶμεν • ἀνδρὶ φρονίμῳ, ὅστις ᾠκοδόμησεν αυ τοιαύτῃ οικοδομῇ ἡ κ ἀπὸ τῶν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις τοῦ τὴν οἰκίαν ἐπὶ τὴν πέτραν. » Ἡκέτω γὰρ ἐπὶ ἐχθρῶν ἡμῖν • ἀρχῶν καὶ ἐξουσιῶν, » ἢ οἱ ε ἀπὸ τῶν πνευματικῶν τῆς πονηρίας ο βροχὴ, ἢ ποταμοὶ τῶν κοσμοκρατόρων τοῦ σκότους τούτου ο ἄνεμοι σκληροί, ἢ πλήμμυρα τῶν καταχθονίων πνευμάτων, καὶ προσ ρηγνύτωσαν ἑαυτοὺς τῇ ἐπὶ τὴν πέτραν ἡμῶν οίκο σαλευθῆναι τὴν ἀρχὴν τὴν οἰκίαν, πάθωσι μᾶλλον τὸ δομῇ· ἵνα μὴ μόνον πρὸς τὸ μὴ πεσεῖν, ἀλλὰ μηδὲ ἑκάτερος ἡμῶν πλήσσων τὰ ἀντικείμενα· Οὕτω ὑφ᾽ ἡμῶν ἐνεργοῦν, ἤπερ δράσωσι. Καὶ λεγέτω γε πυκτεύω, ὡς οὐκ ἀέρα δέρων. » ᾿Αλλὰ καὶ ἐπεὶ ε ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείρειν, ο δείξωμεν, ὅτι ἡ ψυχὴ ἡμῶν ἔλαβε τὸν σπόρον αὐτοῦ· οὔθ᾽ ὡς οἱ παρὰ τὴν ὁδὸν, οὔθ᾽ ὡς τὰ πετρώδη, οὔθ᾽ ὡς αἱ ἄκανθαι, ἀλλ' ὡς ἡ ἀγαθὴ γῆ. Εἰ μὲν οὖν οὔτε παρὰ τὴν ὁδὸν, οὔτε ἐπὶ τὰς ἀκάνθας ἦλθεν ὁ λόγος τοῦ Ἰησοῦ, τὸ ὅσον ἐφ' ἡμῖν, ἐν Κυρίῳ καυχησόμεθα. Συνήκαμεν γὰρ τῶν λεγομένων. Διόπερ ὁ πονηρὸς οὐχ ἥρπασε τὸ ἐσπαρμένον ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν. Ὅτι δὲ οὐδὲ ἐπὶ τὰς ἀκάνθας ἐσπάρη, πολλοὶ ἡμῖν μαρτυρήσουσι, θεωροῦντες, ὅτι οὔτε ἡ τοῦ αἰῶνος τούτου μέριμνα, δεδύνηνται ἐμποδίσαι τῷ ἐν ταῖς ψυχαῖς ἡμῶν λόγῳ οὔτε ἡ τοῦ πλούτου ἀπάτη, οὔτε αἱ τοῦ βίου ἡδοναὶ τοῦ Θεοῦ. Λοιπόν ἐστι τοὺς ἀνθρώπους ἀμφιβάλλειν, πότερον ἐπὶ τὰ πετρώδη, ἢ ἐπὶ τὴν καλὴν ἦλθε τὸ ὅσον ἐφ' ἡμῖν ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος. Γέγονε γὰρ θλίψις καὶ διωγμὸς διὰ τὸν λόγον, καὶ ἐνέστη καιρός μεγάλου σε τοῦτο μὴ πεσεῖται ἡ οἰκία. οὐκ ἔπεσε, « ORIGENIS quod animam gravat et oneral mentem sollicitam, vincutis absolvi et carnis ac sanguinis fluctus eva- dere, ut cum Christo Jesu propria beatitudinis re- quie perfruamur, ipsum omnino per omnia Verbum vivum spectantes, ab ipso enutriti, mire variam in ipso sapientiam comprehendentes, ab ipsa Veritate informati, et a vero et indeficienti scientiæ lumine mente illustrati ad illa spectanda quæ per illud lumen conspicabilia sunt, iis oculis quos Domini præceptum illuminaverit ? jam tempore ex Evangelii præscripto viximus, ædificavimusque nobis omnes domum. Ubi vero ædificaverimus, an supra petram et foderimus in altum; an super arenam csine fundamento 60,9 præsens ostendet certamen. Instat enim tempestas ferens pluviam et flumina el ventos ",, vel, ut Lucas vocal, cinundationem *;, et hæc illisa do- mui, vel non poterunt eam movere, et propterea non cadet domus, quippe ‹ supra petram Christum fundata;, vel aedificii debilitatem arguent quod instante occasione corruet; quod a nostris absit ædificiis. Est eniin admodum ‹ magna ɔ in negatione • ruina; » vel, ut Lucas ait, e fractio magna » ædi- ficii quod fundamento caret. Quamobrem nos pre- cemur ut assimilemur ‹ viro sapienti qui ædifica- vit domum suam supra petram *., Veniat enim ad tale adificium immissa e a spiritualibus nequi- tiæ in cœlestibus › pluvia, aut flumina inimicorum nostrorum e principatuum et potestatum, aut a mundi rectoribus tenebrarum barum venti aspe- ris, aut inundatio subterraneorum spirituum, se- que illidant ædificio nostro supra petram fundato : ut, non modo non lapsa doino nostra, sed ne ab initio quidem concussa, vim potius nostram expe• riantur, quam suam inferant. Dicat etiam unus- quisque nostrum adversarios percutiens : Sic pugno, non quasi aurem verberauis ". » . 30849. Praeterea quandoquidem exiit qui seminat seminare**, › demonstremus animam no- stram semen ejus suscepisse, non ut qui secus viam sunt, neque ut petrosa, neque ut spinæ, sed ut terra bona. Si igitur neque secus viam, neque su- per spinas venit sermo Jesu, quantum in nobis est, in Domino gloriabimur. Intelleximus enim ver- bum 7. Quare malus non rapuit quod seminatum est in cordibus nostris. Quod autem super spinas seminatum non sit, multi nobis testes erunt quot- quot vident neque sæculi istius sollicitudinem, ne- que fallaciam divitiarum, neque voluptates vitæ po- tuisse obsistere verbo Dei nostris in animabus suscepto. Reliquum est ut dubitent homines an su- per petrosa, an in terram bonam pervenerit, quan- tum in nobis fuit, verbumn Dei. Orta est enim tri- IX, C D « Matth. vi, 24. Eph. vi, 12. Cor. Luc. 1, 48, 49. * Matth. vi, 25. Luc. vi, 48. Matth. xii, 5. Ibid., 19. 26. ld enim postulare viden- tur verba Matth. v, : non cecidit : erat enim fundata super petram. » WETSTENIUS. i 48. Dudum Jesu sermones audivimus et multo (60) Αὐτῷ. Forte leg., αὐτοῦ, vel, ἐν αὐτῷ. (61) Καὶ διὰ τοῦτο πεσεῖται ἡ οἰκία. Lego, καὶ διὰ
PG 11:633οὐκ ἔχει δὲ ῥίζαν ἐν ἑαυτῷ ἀλλὰ πρόσκαιρός ἐστι, γενομένης δὲ θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθὺς σκανδαλίζεται· κατὰ δὲ τὸν Μάρκον· οὗτοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπειρόμενοι, οἳ ὅταν ἀκούσωσι τὸν λόγον εὐθέως μετὰ χαρᾶς λαμβάνουσι, καὶ οὐκ ἔχουσι ῥίζαν ἐν ἑαυτοῖς ἀλλὰ πρόςκαιροί εἰσιν, ἐπὰν γενομένης θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθέως σκανδαλίζωνται· κατὰ δὲ τὸν Λουκᾶν· οἱ δὲ ἐπὶ τὴν πέτραν, οἳ ὅταν ἀκούσωσι μετὰ χαρᾶς δέχονται τὸν λόγον, καὶ οὗτοι ῥίζαν οὐκ ἔχουσιν, οἳ πρὸς καιρὸν πιστεύουσι καὶ ἐν καιρῷ πειρασμοῦ ἀφίστανται· περὶ δὲ τῶν καλῶς καρποφορούντων διδάσκουσα λέγει· ὁ δὲ ἐπὶ τὴν καλὴν γῆν σπαρεὶς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ συνιεὶς, ὃς δὴ καρποφορεῖ καὶ ποιεῖ ὁ μὲν ἑκατὸν, ὁ δὲ ἑξήκοντα, ὁ δὲ τριάκοντα, ἤ· καὶ [ἐκεῖνοί] εἰσιν [οἱ] ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρέντες, οἵτινες ἀκούουσι τὸν λόγον καὶ ἀποδέχονται καὶ καρποφοροῦσιν ἐν τριάκοντα καὶ ἐν ἑξήκοντα καὶ ἐν ἑκατὸν, ἤ·πειρασμοῦ, ὅτε ὁ μὲν ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρείς ελέγ- ἐχεται, καὶ οἱ μὴ ἐμβαθύναντες, μηδὲ μέχρι τοῦ βά- θους τῆς ψυχῆς παραδεξάμενοι τὸν Ἰησοῦν. Ὁ δὲ συνιεὶς τὸν λόγον καρποφορεί, καὶ κατέχει τὸν λόγον μέχρι τέλους ἐν ὑπομονῇ ποιῶν ἑκατονταπλασίονα. Ακούομεν γὰρ τίνα τρόπον ή Γραφή παριστᾷ τους μὲν ἐν καιρῷ θλίψεως ἢ διωγμοῦ σκανδαλιζομένους μετὰ τὸ ἐν χαρᾷ δοκεῖν παρειληφέναι τὰ ἅγια μαθή- μετα, καὶ σκανδαλιζομένους τῷ μὴ ἔχειν αὐτοὺς με ζαν, ἀλλὰ πρὸς καιρὸν πιστεύειν. Φησὶ γὰρ κατὰ μὲν τὴν Ματθαῖον· « Ο δὲ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρείς, ού τός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων, καὶ εὐθέως μετὰ χα- ρᾶς λαμβάνων, αὐτόν· οὐκ ἔχει δὲ ῥίζαν ἐν ἑαυτῷ, ἀλλὰ πρόσκαι ρός ἐστι· γενομένης δὲ θλίψεως ἢ διωγ μοῦ διὰ τὸν λόγον, εὐθὺς σκανδαλίζεται·, κατὰ δὲ τὸν Μάρκον· « Οὗτοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπειρό μενος· οι, ὅταν ἀκούσωσι τὸν λόγον, εὐθέως μετά χαρᾶς λαμβάνουσι, καὶ οὐκ ἔχουσι ῥίζαν ἐν ἑαυτοῖς, ἀλλὰ πρόσκαιροί εἰσιν· ἐπὰν γενομένης θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον, εὐθέως σκανδαλίζονται· κατὰ δὲ τὸν Λουκᾶν· « Οἱ δὲ ἐπὶ τὴν πέτραν, οἱ ὅταν ἀκούσωσι, μετὰ χαρᾶς δέχονται τὸν λόγον· καὶ οὗτοι ῥίζαν οὐκ ἔχουσιν· οἱ πρὸς καιρὸν πιστεύουσι, καὶ ἐν καιρῷ πειρασμοῦ ἀφίστανται. » Περὶ τῶν καλῶς καρποφορούντων, διδάσκουσα, λέγει· Ὁ δὲ ἐπὶ τὴν Ὁ δὲ ἐπὶ τὴν καλὴν γῆν σπαρείς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ συνιεῖς, ὃς δὴ καρποφορεῖ καὶ ποιεῖ, ὁ μὲν ἐκα- τὸν, ὁ δὲ ἑξήκοντα, ὁ δὲ τριάκοντα· η· ι Καὶ οὗτοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρέντες, οἵτινες ἀκούουσι τὸν λόγον καὶ ἀποδέχονται, καὶ καρποφο- ροῦσιν ἐν τριάκοντα, καὶ ἐν ἑξήκοντα, καὶ ἐν ἑκατόν· ο Τὸ δὲ εἰς τὴν καλὴν γῆν, οὗτοί εἰσιν, οἵτινες ἐν καρδία καλῇ καὶ ἀγαθῇ ἀκούσαντες τὸν λόγον, κατέ χουσι και καρποφοροῦσιν ἐν ὑπομονῇ. » Κατὰ τὸν Απόστολον οὖν ἐπεὶ ι Θεοῦ γεώργιον, Θεοῦ οἰκοδομή έστε, ο γεώργιον μὲν ἐν τῇ ἀγαθῇ γῇ, οἰκοδομὴ δὲ ἐν τῇ πέτρα· ὡς οἰκοδομὴ Θεοῦ, στῶμεν ἄπειστοι πρὸς τὸν χειμῶνα· καὶ ὡς Θεοῦ γεώργιον, μηδὲ (62) τοῦ πονηροῦ φροντίζωμεν, μήτε θλίψεως, ἢ διωγμοῦ τῶν ο διὰ τὸν λόγον γινομένων, μήτε τῆς τοῦ αἰῶνος τού του μερίμνης, ἢ τῆς ἀπάτης τοῦ πλούτου, ἢ τῶν τοῦ βίον ἡδονῶν· ἀλλὰ πάντων τούτων καταφρονοῦντες, τὸ ἀμέριμνον τῆς σοφίας πνεῦμα ἀναλάβωμεν, καὶ ἐπὶ τὸν μηδαμῶς ἔχοντα ἀπάτην πλοῦτον σπεύδωμεν, καὶ ἐπὶ τὰς, ἵν᾽ οὕτως ὀνομάσω, ἡδονὰς τοῦ παρα δείσου τῆς τρυφῆς ἐπειγώμεθα· καθ' ἕκαστον τῶν ἐπιπόνων λογιζόμενοι, ὅτι . Τὸ παραυτίκα ἐλαφρόν τῆς θλίψεως ἡμῶν καθ' ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αιώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν· σκοπούντων ἡμῶν οὐ τὰ βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα. » Καὶ τοῦτο δὲ γινώσκωμεν, ὅτι τὸ εἰρημένον περί τοῦ ᾿Αβελ ἀναιρεθέντος ὑπὸ τοῦ ἀνθρωποκτόνου και 6ο EXHORTATIO AD MARTYRIUM. A bulatio et persecutio propter verbum, et tempus B magnæ tentationis instat, quo arguitur qui super petrosa seminatus est, et qui profundas non ege- runt radices, nec usque ad mentis intima Jesum susceperunt. Qui autem intelligit verbum, fructum adfert, et retinet verbum usque ad Gnem in patieu- tia, faciens centesimum. Audimus enim quomodo Scriptura nobis exhibeat illos qui in tempore tribu- lationis et persecutionis scandalizantur, postquam cum gaudio sanctam disciplinam suscepisse visi sunt; et ideo scandalizantur quod radicem mon ha- beant, sed ad tempus credant, Ait enim secundum Matthæum : « Qui autem super petrosa seminatus est, hic est qui verbum audit, et continuo cum gaudio accipit illud; non habet autem in se radi- cem, sed est temporalis; facta autem tribulatione et persecutione propter verbum, continuo scandali- zatur vs. Secundum Marcum : « lli sunt qui super petrosa seminantur, qui cum audierint verbum, statim cum gaudio accipiunt illud, et non habent radicem in se, sed temporales sunt: deinde orta tribulatione et persecutione propter verbum, con- festim scandalizantur ". Secundum Lucam : ‹Nam qui supra petram, qui cum audierint cum gaudio suscipiunt verbum ; et hi radices non habent; qui ad tempus credunt, et in tempore tentationis rece- dunt". › De iis qui bene fructum afferunt docens ait Scriptura : « Qui vero in terram bonam semi- natus est, hic est qui audit verbum, et intelligit, C et fructum affert, et facit alius quidem centesi- mum, alius autem sexagesimum, alius vero trige- 4· « simum ;, vel : « Et hi sunt qui super terram bonam seminati sunt, qui audiunt verbum, et suscipiunt, et fructificant, unum triginta, unum sexaginta, et unum centum ", » vel : c Quod autem in terram bonam, hi sunt qui in corde bono et optimo audientes verbum retinent, et fructum affe- runt in patientia ".» Quando igitur juxta Aposto- lum Dei agricultura, Dei edificatio estis, agris cultura in terra bona, mdificatio super petram; ut odificatio Dei, stemus inconcussi ad tempe statem : ut Dei agricultura, neque de maligno cue remus, neque de tribulatione aut persecutione quæ propter verbum oriatur, neque de sollicitu- dine hujus sæculi, neque de fallacia divitiaruın, aut de vitæ voluptatibus; sed his omnibus contem- ptis spiritum sapientire sollicitudine carentem sus cipiamus, festinemus ad eas divitias quæ fallaciam non habent, et ad voluptates, ut ita dicam, para- disi deliciarum properemus. Reputemus in singu- lis ærumnis istud : « Quod in præsenti est momentaneum et leve tribulationis nostra, supra modum in sublimitate æternum gloriae pondus operatur in nobis; non contemplantibus nobis quæ videntur, sed que non videntur. ss Matth. xu, 20, 21. Mare. iv, 16, 17. * Luc. vi, 15. « Cor. 1, 17, 18. D Abel ab homicida et injusto Gain occiso, iis omni- Luc. 13. es Matth. xu, 23. « Marc. IV, 20. (62) Μηδέ. Lego, μήτε. 50. Istud etiam noverimus, quod dictum est de
PG 11:634τὸ δὲ εἰς τὴν καλὴν γῆν, οὗτοί εἰσιν οἵτινες ἐν καρδίᾳ καλῇ καὶ ἀγαθῇ ἀκούσαντες τὸν λόγον κατέχουσι καὶ καρποφοροῦσιν ἐν ὑπομονῇ. κατὰ τὸν ἀπόστολον οὖν ἐπεὶ θεοῦ γεώργιον, θεοῦ οἰκοδομή ἐστε, γεώργιον μὲν ἐν τῇ ἀγαθῇ γῇ, οἰκοδομὴ δὲ ἐν τῇ πέτρᾳ· ὡς οἰκοδομὴ θεοῦ στῶμεν ἄσειστοι πρὸς τὸν χειμῶνα καὶ ὡς θεοῦ γεώργιον μηδὲ τοῦ πονηροῦ φροντίζωμεν μήτε θλίψεως ἢ διωγμοῦ τῶν διὰ τὸν λόγον γινομένων μήτε τῆς τοῦ αἰῶνος τούτου μερίμνης ἢ τῆς ἀπάτης τοῦ πλούτου ἢ τῶν τοῦ βίου ἡδονῶν, ἀλλὰ πάντων τούτων καταφρονοῦντες τὸ ἀμέριμνον τῆς σοφίας πνεῦμα ἀναλάβωμεν καὶ ἐπὶ τὸν μηδαμῶς ἔχοντα ἀπάτην πλοῦτον σπεύδωμεν καὶ ἐπὶ τὰς, ἵν’ οὕτως ὀνομάσω, ἡδονὰς τοῦ παραδείσου τῆς τρυφῆς ἐπειγώμεθα, καθ’ ἕκαστον τῶν ἐπιπόνων λογιζόμενοι ὅτι τὸ παραυτίκα ἐλαφρὸν τῆς θλίψεως ἡμῶν καθ’ ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αἰώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν, σκοπούντων ἡμῶν οὐ τὰ βλεπόμενα ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα. Καὶ τοῦτο δὲ γινώσκωμεν, ὅτι τὸ εἰρημένον περὶ τοῦ Ἄβελ ἀναιρεθέντος ὑπὸ τοῦ ἀνθρωποκτόνου καὶ ἀδίκου Κάϊν ἐφαρμόζει πᾶσιν, ὧν ἀδίκως ἐξεχύθη τὸ αἷμα. τὸ γάρ·πειρασμοῦ, ὅτε ὁ μὲν ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρείς ελέγ- ἐχεται, καὶ οἱ μὴ ἐμβαθύναντες, μηδὲ μέχρι τοῦ βά- θους τῆς ψυχῆς παραδεξάμενοι τὸν Ἰησοῦν. Ὁ δὲ συνιεὶς τὸν λόγον καρποφορεί, καὶ κατέχει τὸν λόγον μέχρι τέλους ἐν ὑπομονῇ ποιῶν ἑκατονταπλασίονα. Ακούομεν γὰρ τίνα τρόπον ή Γραφή παριστᾷ τους μὲν ἐν καιρῷ θλίψεως ἢ διωγμοῦ σκανδαλιζομένους μετὰ τὸ ἐν χαρᾷ δοκεῖν παρειληφέναι τὰ ἅγια μαθή- μετα, καὶ σκανδαλιζομένους τῷ μὴ ἔχειν αὐτοὺς με ζαν, ἀλλὰ πρὸς καιρὸν πιστεύειν. Φησὶ γὰρ κατὰ μὲν τὴν Ματθαῖον· « Ο δὲ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρείς, ού τός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων, καὶ εὐθέως μετὰ χα- ρᾶς λαμβάνων, αὐτόν· οὐκ ἔχει δὲ ῥίζαν ἐν ἑαυτῷ, ἀλλὰ πρόσκαι ρός ἐστι· γενομένης δὲ θλίψεως ἢ διωγ μοῦ διὰ τὸν λόγον, εὐθὺς σκανδαλίζεται·, κατὰ δὲ τὸν Μάρκον· « Οὗτοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπειρό μενος· οι, ὅταν ἀκούσωσι τὸν λόγον, εὐθέως μετά χαρᾶς λαμβάνουσι, καὶ οὐκ ἔχουσι ῥίζαν ἐν ἑαυτοῖς, ἀλλὰ πρόσκαιροί εἰσιν· ἐπὰν γενομένης θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον, εὐθέως σκανδαλίζονται· κατὰ δὲ τὸν Λουκᾶν· « Οἱ δὲ ἐπὶ τὴν πέτραν, οἱ ὅταν ἀκούσωσι, μετὰ χαρᾶς δέχονται τὸν λόγον· καὶ οὗτοι ῥίζαν οὐκ ἔχουσιν· οἱ πρὸς καιρὸν πιστεύουσι, καὶ ἐν καιρῷ πειρασμοῦ ἀφίστανται. » Περὶ τῶν καλῶς καρποφορούντων, διδάσκουσα, λέγει· Ὁ δὲ ἐπὶ τὴν Ὁ δὲ ἐπὶ τὴν καλὴν γῆν σπαρείς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ συνιεῖς, ὃς δὴ καρποφορεῖ καὶ ποιεῖ, ὁ μὲν ἐκα- τὸν, ὁ δὲ ἑξήκοντα, ὁ δὲ τριάκοντα· η· ι Καὶ οὗτοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρέντες, οἵτινες ἀκούουσι τὸν λόγον καὶ ἀποδέχονται, καὶ καρποφο- ροῦσιν ἐν τριάκοντα, καὶ ἐν ἑξήκοντα, καὶ ἐν ἑκατόν· ο Τὸ δὲ εἰς τὴν καλὴν γῆν, οὗτοί εἰσιν, οἵτινες ἐν καρδία καλῇ καὶ ἀγαθῇ ἀκούσαντες τὸν λόγον, κατέ χουσι και καρποφοροῦσιν ἐν ὑπομονῇ. » Κατὰ τὸν Απόστολον οὖν ἐπεὶ ι Θεοῦ γεώργιον, Θεοῦ οἰκοδομή έστε, ο γεώργιον μὲν ἐν τῇ ἀγαθῇ γῇ, οἰκοδομὴ δὲ ἐν τῇ πέτρα· ὡς οἰκοδομὴ Θεοῦ, στῶμεν ἄπειστοι πρὸς τὸν χειμῶνα· καὶ ὡς Θεοῦ γεώργιον, μηδὲ (62) τοῦ πονηροῦ φροντίζωμεν, μήτε θλίψεως, ἢ διωγμοῦ τῶν ο διὰ τὸν λόγον γινομένων, μήτε τῆς τοῦ αἰῶνος τού του μερίμνης, ἢ τῆς ἀπάτης τοῦ πλούτου, ἢ τῶν τοῦ βίον ἡδονῶν· ἀλλὰ πάντων τούτων καταφρονοῦντες, τὸ ἀμέριμνον τῆς σοφίας πνεῦμα ἀναλάβωμεν, καὶ ἐπὶ τὸν μηδαμῶς ἔχοντα ἀπάτην πλοῦτον σπεύδωμεν, καὶ ἐπὶ τὰς, ἵν᾽ οὕτως ὀνομάσω, ἡδονὰς τοῦ παρα δείσου τῆς τρυφῆς ἐπειγώμεθα· καθ' ἕκαστον τῶν ἐπιπόνων λογιζόμενοι, ὅτι . Τὸ παραυτίκα ἐλαφρόν τῆς θλίψεως ἡμῶν καθ' ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αιώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν· σκοπούντων ἡμῶν οὐ τὰ βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα. » Καὶ τοῦτο δὲ γινώσκωμεν, ὅτι τὸ εἰρημένον περί τοῦ ᾿Αβελ ἀναιρεθέντος ὑπὸ τοῦ ἀνθρωποκτόνου και 6ο EXHORTATIO AD MARTYRIUM. A bulatio et persecutio propter verbum, et tempus B magnæ tentationis instat, quo arguitur qui super petrosa seminatus est, et qui profundas non ege- runt radices, nec usque ad mentis intima Jesum susceperunt. Qui autem intelligit verbum, fructum adfert, et retinet verbum usque ad Gnem in patieu- tia, faciens centesimum. Audimus enim quomodo Scriptura nobis exhibeat illos qui in tempore tribu- lationis et persecutionis scandalizantur, postquam cum gaudio sanctam disciplinam suscepisse visi sunt; et ideo scandalizantur quod radicem mon ha- beant, sed ad tempus credant, Ait enim secundum Matthæum : « Qui autem super petrosa seminatus est, hic est qui verbum audit, et continuo cum gaudio accipit illud; non habet autem in se radi- cem, sed est temporalis; facta autem tribulatione et persecutione propter verbum, continuo scandali- zatur vs. Secundum Marcum : « lli sunt qui super petrosa seminantur, qui cum audierint verbum, statim cum gaudio accipiunt illud, et non habent radicem in se, sed temporales sunt: deinde orta tribulatione et persecutione propter verbum, con- festim scandalizantur ". Secundum Lucam : ‹Nam qui supra petram, qui cum audierint cum gaudio suscipiunt verbum ; et hi radices non habent; qui ad tempus credunt, et in tempore tentationis rece- dunt". › De iis qui bene fructum afferunt docens ait Scriptura : « Qui vero in terram bonam semi- natus est, hic est qui audit verbum, et intelligit, C et fructum affert, et facit alius quidem centesi- mum, alius autem sexagesimum, alius vero trige- 4· « simum ;, vel : « Et hi sunt qui super terram bonam seminati sunt, qui audiunt verbum, et suscipiunt, et fructificant, unum triginta, unum sexaginta, et unum centum ", » vel : c Quod autem in terram bonam, hi sunt qui in corde bono et optimo audientes verbum retinent, et fructum affe- runt in patientia ".» Quando igitur juxta Aposto- lum Dei agricultura, Dei edificatio estis, agris cultura in terra bona, mdificatio super petram; ut odificatio Dei, stemus inconcussi ad tempe statem : ut Dei agricultura, neque de maligno cue remus, neque de tribulatione aut persecutione quæ propter verbum oriatur, neque de sollicitu- dine hujus sæculi, neque de fallacia divitiaruın, aut de vitæ voluptatibus; sed his omnibus contem- ptis spiritum sapientire sollicitudine carentem sus cipiamus, festinemus ad eas divitias quæ fallaciam non habent, et ad voluptates, ut ita dicam, para- disi deliciarum properemus. Reputemus in singu- lis ærumnis istud : « Quod in præsenti est momentaneum et leve tribulationis nostra, supra modum in sublimitate æternum gloriae pondus operatur in nobis; non contemplantibus nobis quæ videntur, sed que non videntur. ss Matth. xu, 20, 21. Mare. iv, 16, 17. * Luc. vi, 15. « Cor. 1, 17, 18. D Abel ab homicida et injusto Gain occiso, iis omni- Luc. 13. es Matth. xu, 23. « Marc. IV, 20. (62) Μηδέ. Lego, μήτε. 50. Istud etiam noverimus, quod dictum est de
PG 11:635φωνὴ αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρός με ἐκ τῆς γῆς νομίσωμεν λέγεσθαι καὶ περὶ ἑκάστου τῶν μαρτύρων, ὧν ἡ φωνὴ τοῦ αἵματος βοᾷ πρὸς τὸν θεὸν ἀπὸ τῆς γῆς. τάχα δὲ καὶ ὥσπερ τιμίῳ αἵματι τῷ τοῦ Ἰησοῦ ἠγοράσθημεν, Ἰησοῦ λαβόντος τὸ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, οὕτως τῷ τιμίῳ αἵματι τῶν μαρτύρων ἀγορασθήσονταί τινες, καὶ αὐτῶν πλέον ὑψουμένων παρ’ ὃ ὑψώθησαν ἂν δίκαιοι μὲν γενόμενοι μὴ μαρτυρήσαντες δέ· λόγον γὰρ ἔχει τὸ ἰδίως τὸν ἐν μαρτυρίῳ θάνατον ὕψωσιν καλεῖσθαι, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ· ἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. δοξάσωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς ὑψώσαντες τῷ ἑαυτῶν θανάτῳ τὸν θεὸν, ἐπείπερ ὁ μαρτυρῶν τῷ ἑαυτοῦ θανάτῳ δοξάσει τὸν θεόν· ὅπερ καὶ αὐτὸ ἀπὸ Ἰωάννου μεμαθήκαμεν εἰπόντος· ταῦτα δὲ εἶπε σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δοξάσει τὸν θεόν. Ταῦτά μοι κατὰ τὸ δυνατὸν, ὡς οἷόν τε ἦν, πρὸς ὑμᾶς ὑπηγόρευται, ἅπερ εὔχομαι ὑμῖν γενέσθαι πρὸς τὸν παρόντα ἀγῶνα χρήσιμα.τὸ αἷμα. Τὸ γάρ ι Φωνὴ αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρὸς μὲ ἐκ τῆς γῆς, ο νομίσωμεν λέγεσθαι καὶ περὶ ἑκάστου τῶν μαρτύρων, ὧν ἡ φωνὴ τοῦ αἵματος βοῇ πρὸς τὸν Θεὸν ἐπὶ τῆς γῆς (65). Τάχα δὲ καὶ ὥσπερ τιμίῳ αἵματι τοῦ Ἰησοῦ ἡγοράσθημεν, Ἰησοῦ λαβόντος ι τὸ ὄνομα τὸ ὑπὲρ τῶν ὄνομα, » οὕτως τῷ τιμίῳ αἵματι τῶν μαρτύρων ἀγορασθήσονταί τινες (64)· καὶ αὐτῶν πλέον παρὸ (65) ὑψώθησαν ἂν δίκαιοι μὲν γενόμενοι, μὴ μαρτυρήσαντες δέ· λόγον γὰρ ἔχει τὸ ἰδίως τὸν ἐν μαρτυρίῳ θάνατον ὕψωσιν (66) καλεῖσθαι· ὡς δῆλον ἐκ τοῦ· · Ἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Δοξάσωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς, ὑψώσαντες τῷ ἑαυτῶν θανάτῳ τὸν Θεόν· ἐπείπερ ὁ μαρτυρῶν τῷ ἑαυτοῦ θανάτῳ δοξάζει (67) τὸν Θεόν ὅπερ καὶ αὐτὸ ἀπὸ Ἰωάννου μεμαθήκαμεν εἰπόντος • Ταῦτα δὲ εἶπε, σημαίνων, ποίῳ θανάτῳ δοξάσει τὸν Θεόν (66).» Ταῦτά μοι κατὰ τὸ δυνατὸν, ὡς οἷόν τε ἦν, πρὸς ὑμᾶς ὑπηγόρευται· ἅπερ εὔχομαι ὑμῖν γε- νέσθαι πρὸς τὸν παρόντα ἀγῶνα χρήσιμα. Εἰ δ' ὑμεῖς μάλιστα νῦν ὡς ἄξιοι πλείονα βλέπειν τῶν τοῦ Θεοῦ μυστηρίων, μείζονα καὶ πλουσιώτερα καταλαμβά- νοντες, καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἀνυσιμώτερα, τού- των ὡς παιδικῶν καὶ εὐτελῶν καταφρονήσετε, κἀγὼ ἂν τὸ τοιοῦτον περὶ ὑμῶν εὐξαίμην πρόκειται γὰρ ἀδίκου Κάϊν ἐφαρμόζει πᾶσιν, ὧν ἀδίκως ἐξεχύθη σε γῆς. ρασθήσονταί τινες. καὶ αὐτῶν πλέον ὑψωθησομένων, ὑψωθέντων παρὸ ὑψώθησαν ἄν, ἀντὶ τοῦ σταυρωθῆναι τὸ ὑψωθῆναί φησι, ἐὰν ὑψωθῶ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, « οἱ ἐν Βαβυλώνι γενόμενοι μάρ τυρες, « ζῶν- τες μάρτυρες, « ξάσει τὸν Θεόν. Τοῦτο δὲ ἔλεγε, σημαίνων ποίω θανάτῳ ἔμελλεν ἀποθνήσκειν, « Ποι ΚΑΙ, 49, το δὲ εἶπε, σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δοξάσει τὸν Θεόν, ο , ORIGENIS EXHORTATIO AD MARTYRIUM. Joan. xx1, 19. bus convenire quorun injuste sanguis effusus est. A IHud enim: Vox sanguinis fratris tui clamat ad ine de terra ",, de singulis quoque dici martyri- bus arbitremur, quorum sanguinis vox ad Deum e terra clamat. Forte etiam ut pretioso Jesu sanguine empti sumus, postquam Jesus accepit « nomen quod est super omne nomen > sic et pretioso mar- tyrum sanguine quidam enentur; cum martyres magis exaltandi sint quam exaltati fuissent, sijusti tantum, non etiam martyres fuissent. Aquum est enim exaltationem proprie dici mortem quæ in martyrio obitur, ut ex illo apparet : « Si exaltatus fuero a terra, omnes traham ad me ipsum ". Clarificemus igitur et nos Deum morte nostra ¡llum exaltantes; quandoquidem qui martyr est, Deum sua morte clarificat. Quod et ipsum a Joanne didicimus cum ait : ‹ Hoc autem dixit significans qua morte esset clarificaturus Deum 68., Haec pro facultate mea ut licuit ad vos scripsi; quam vobis precor ad præsens certamen utilia sint. Quod si vos maxime nunc utpote digni qui plu- ra e divinis mysteriis perspiciatis, majora et pretiosiora atque ad propositum efficaciora asse- cuti, hæc ut puerilia et tenuia spreveritis; id accidet quod ego quoque vobis optarim. Propo- • Gen. tv, 10, Philip. 1, 9. Joan. x11, 52. B c Pulavit Origenes sanguinem martyrum non per se, sed ex meritis sanguinis Christi, intercedendo redemptionem aliquibus con- ferre. Confer quae scripta sunt homilia in Num. his verbis : « Quod si agnus qui ad purificandum populum datus est, ad personam Domini et Salva - toris nostri refertur, consequens videtur quod etiam cætera animalia quæ eisdem purificativis usibus deputata sunt, referri debeant similiter ad aliquas personas, quæ per meritum sanguinis Christi purifi- cationis aliquid humano generi conferant. Vide er- go ne forte sicut Dominus et Salvator noster, quasi agnus ad occisionem ductus, et in sacrificium alta- ris oblatus peccatorum remissionem universo præ- stitit mundo: ita fortassis et cæterorum sanctorum ac justorum sanguis qui effusus est a sanguine Abel Justi usque ad sanguinem Zachariæ prophetæ qui interfectus est inter ædem et altare: alterius qui- dem sanguis sicut vitulæ, alterius sicut hirci, aut capra, aut alicujus horum fusus est ad expiandum pro parte aliqua populum. » Et paulo post : e Sic D ergo fortassis et si quis est angelorum cœlestium- que virtutum, aut si quis justorum hóminum vel etiam sanctorum prophetarum atque apostolorum qui enixius interveniat pro peccatis hominum : hic pro repropitiatione divina velut aries, aut vitulus, aut hirens, oblatus esse sacrificium ob purificatio- nem populo impetrandam accipi potest. › deesse. Lego vel, etc. Joan. sit, 32, de crucifixione Christi interpretatur Cyrillus Alex. in Catena in hoc caput : e pro crucifigi, dicit exaltari. » Et Theophyl. ad eumdem locum, si exallitus fuero in crure. » WETSTENIUS. Videtur Origenes illos tantum martyrum nomine censuisse, qui morte sua veritatem obsignant : sed id non perpetuum esse apud veteres observavit Svi- cerus. Illi enim martyres appellant : 1• eus, qui atrocia subiere supplicia, e quibus tamen miracu- lose sunt servati: ut tres juvenes in fornace Babylonica, dicti martyres in Babylone facti,, ab Athanas. orat. cent. Arianos; et in genere a Gregor. Nazianz., orat. 20, pag. 319, tales appellantur martyres vivi; » vid. Chrysost. in Psalm. xcvi ; 2o martyres, qui fratres et agrulus vio sitabant, in morbis contagiosis presertim; consul. Dionys. Alexandrin. apud Euseb. Hist. eccl. lib. vul, c. 22; 5° qui martyres in carcere visitabant; vid. Constitut. apostol. I. v, c. 1, p. 912; 4" qui fidem veram confitentur, et operibus bonis ac vitæ inno- centia eam elucere faciunt; apud Clem. Alexandr. Strom. 1. iv, p. 350, et Chrysostom. homn. in Epist. ad Hebr., tom. IV, p. 493; 5• qui bonorum temporalium privationem patienter ferunt: apud Chrysost. hom. in II ad Cor., p. 546; denique 6º qui mori, quam magicis artibus ad recuperandam sanitatem uti, malunt. Vid. Chrysostomum, homil. contr. Judeos, tomn, VI, p. 345. WETTENIES. Origenem Scripture sacrae calle tissimum fuisse, omnibus constat. Interim sapius (memoria forte lapsum) combinasse diversa dicta, eaque retulisse, ac si uno eodemque loco scripta ex- starent, observarunt Cl. Huetius et Malloisius. Hoc, nisi fallor, confirmant et præsentia verba. Nam Joan. xi, 33, scriptum est : vero dixit, ut significaret qua morte moriturus esset. » Nihil in his de glorificatione. Set in re simili, dicit Christus de morte Petri : Toš- Hoc vero dixit, signidicans qua morte Deu glorificaturus esset. Quapropter, si talia in Patrum scriptis occurrant, non statim existimandum est, nostra exemplaria esse corrupta, vel Patres aliter legisse; quia sæpenumero, non inspecto codice, ne moriter verba recitarunt. WETSTENIUS. (63) Ἐπὶ τῆς γῆς. Legendum videtur, ἀπὸ τῆς (64) Οὕτως τῷ τιμίῳ αἵματι τῶν μαρτύρων ἀγο (65) Καὶ αὐτῶν πλέον παρό, etc. Videtur aliquid (66) Τὸν ἐν μαρτυρίῳ θάνατον ΰψωσιν. Locum (67) Ο μαρτυρῶν τῷ ἑαυτοῦ θανάτῳ δοξάζει. (68) Ταῦτα δὲ εἶπε σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δο-
PG 11:636εἰ δ’ ὑμεῖς μάλιστα νῦν ὡς ἄξιοι πλείονα βλέπειν τῶν τοῦ θεοῦ μυστηρίων μείζονα καὶ πλουσιώτερα καταλαμβάνοντες καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἀνυσιμώτερα τούτων ὡς παιδικῶν καὶ εὐτελῶν καταφρονήσετε, κἀγὼ ἂν τὸ τοιοῦτον περὶ ὑμῶν εὐξαίμην. πρόκειται γὰρ ὑμῖν οὐ τὸ δι’ ἡμῶν ἀνυσθῆναι τὰ καθ’ ὑμᾶς ἀλλὰ τὸ ὅπως ποτὲ ἀνυσθῆναι. καὶ εἴθε γε ἀνυσθείη διὰ θειοτέρων καὶ συνετωτέρων καὶ ὑπερεχόντων πᾶσαν ἀνθρωπίνην φύσιν λόγων καὶ σοφίας θεοῦ.τὸ αἷμα. Τὸ γάρ ι Φωνὴ αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρὸς μὲ ἐκ τῆς γῆς, ο νομίσωμεν λέγεσθαι καὶ περὶ ἑκάστου τῶν μαρτύρων, ὧν ἡ φωνὴ τοῦ αἵματος βοῇ πρὸς τὸν Θεὸν ἐπὶ τῆς γῆς (65). Τάχα δὲ καὶ ὥσπερ τιμίῳ αἵματι τοῦ Ἰησοῦ ἡγοράσθημεν, Ἰησοῦ λαβόντος ι τὸ ὄνομα τὸ ὑπὲρ τῶν ὄνομα, » οὕτως τῷ τιμίῳ αἵματι τῶν μαρτύρων ἀγορασθήσονταί τινες (64)· καὶ αὐτῶν πλέον παρὸ (65) ὑψώθησαν ἂν δίκαιοι μὲν γενόμενοι, μὴ μαρτυρήσαντες δέ· λόγον γὰρ ἔχει τὸ ἰδίως τὸν ἐν μαρτυρίῳ θάνατον ὕψωσιν (66) καλεῖσθαι· ὡς δῆλον ἐκ τοῦ· · Ἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Δοξάσωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς, ὑψώσαντες τῷ ἑαυτῶν θανάτῳ τὸν Θεόν· ἐπείπερ ὁ μαρτυρῶν τῷ ἑαυτοῦ θανάτῳ δοξάζει (67) τὸν Θεόν ὅπερ καὶ αὐτὸ ἀπὸ Ἰωάννου μεμαθήκαμεν εἰπόντος • Ταῦτα δὲ εἶπε, σημαίνων, ποίῳ θανάτῳ δοξάσει τὸν Θεόν (66).» Ταῦτά μοι κατὰ τὸ δυνατὸν, ὡς οἷόν τε ἦν, πρὸς ὑμᾶς ὑπηγόρευται· ἅπερ εὔχομαι ὑμῖν γε- νέσθαι πρὸς τὸν παρόντα ἀγῶνα χρήσιμα. Εἰ δ' ὑμεῖς μάλιστα νῦν ὡς ἄξιοι πλείονα βλέπειν τῶν τοῦ Θεοῦ μυστηρίων, μείζονα καὶ πλουσιώτερα καταλαμβά- νοντες, καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἀνυσιμώτερα, τού- των ὡς παιδικῶν καὶ εὐτελῶν καταφρονήσετε, κἀγὼ ἂν τὸ τοιοῦτον περὶ ὑμῶν εὐξαίμην πρόκειται γὰρ ἀδίκου Κάϊν ἐφαρμόζει πᾶσιν, ὧν ἀδίκως ἐξεχύθη σε γῆς. ρασθήσονταί τινες. καὶ αὐτῶν πλέον ὑψωθησομένων, ὑψωθέντων παρὸ ὑψώθησαν ἄν, ἀντὶ τοῦ σταυρωθῆναι τὸ ὑψωθῆναί φησι, ἐὰν ὑψωθῶ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ, « οἱ ἐν Βαβυλώνι γενόμενοι μάρ τυρες, « ζῶν- τες μάρτυρες, « ξάσει τὸν Θεόν. Τοῦτο δὲ ἔλεγε, σημαίνων ποίω θανάτῳ ἔμελλεν ἀποθνήσκειν, « Ποι ΚΑΙ, 49, το δὲ εἶπε, σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δοξάσει τὸν Θεόν, ο , ORIGENIS EXHORTATIO AD MARTYRIUM. Joan. xx1, 19. bus convenire quorun injuste sanguis effusus est. A IHud enim: Vox sanguinis fratris tui clamat ad ine de terra ",, de singulis quoque dici martyri- bus arbitremur, quorum sanguinis vox ad Deum e terra clamat. Forte etiam ut pretioso Jesu sanguine empti sumus, postquam Jesus accepit « nomen quod est super omne nomen > sic et pretioso mar- tyrum sanguine quidam enentur; cum martyres magis exaltandi sint quam exaltati fuissent, sijusti tantum, non etiam martyres fuissent. Aquum est enim exaltationem proprie dici mortem quæ in martyrio obitur, ut ex illo apparet : « Si exaltatus fuero a terra, omnes traham ad me ipsum ". Clarificemus igitur et nos Deum morte nostra ¡llum exaltantes; quandoquidem qui martyr est, Deum sua morte clarificat. Quod et ipsum a Joanne didicimus cum ait : ‹ Hoc autem dixit significans qua morte esset clarificaturus Deum 68., Haec pro facultate mea ut licuit ad vos scripsi; quam vobis precor ad præsens certamen utilia sint. Quod si vos maxime nunc utpote digni qui plu- ra e divinis mysteriis perspiciatis, majora et pretiosiora atque ad propositum efficaciora asse- cuti, hæc ut puerilia et tenuia spreveritis; id accidet quod ego quoque vobis optarim. Propo- • Gen. tv, 10, Philip. 1, 9. Joan. x11, 52. B c Pulavit Origenes sanguinem martyrum non per se, sed ex meritis sanguinis Christi, intercedendo redemptionem aliquibus con- ferre. Confer quae scripta sunt homilia in Num. his verbis : « Quod si agnus qui ad purificandum populum datus est, ad personam Domini et Salva - toris nostri refertur, consequens videtur quod etiam cætera animalia quæ eisdem purificativis usibus deputata sunt, referri debeant similiter ad aliquas personas, quæ per meritum sanguinis Christi purifi- cationis aliquid humano generi conferant. Vide er- go ne forte sicut Dominus et Salvator noster, quasi agnus ad occisionem ductus, et in sacrificium alta- ris oblatus peccatorum remissionem universo præ- stitit mundo: ita fortassis et cæterorum sanctorum ac justorum sanguis qui effusus est a sanguine Abel Justi usque ad sanguinem Zachariæ prophetæ qui interfectus est inter ædem et altare: alterius qui- dem sanguis sicut vitulæ, alterius sicut hirci, aut capra, aut alicujus horum fusus est ad expiandum pro parte aliqua populum. » Et paulo post : e Sic D ergo fortassis et si quis est angelorum cœlestium- que virtutum, aut si quis justorum hóminum vel etiam sanctorum prophetarum atque apostolorum qui enixius interveniat pro peccatis hominum : hic pro repropitiatione divina velut aries, aut vitulus, aut hirens, oblatus esse sacrificium ob purificatio- nem populo impetrandam accipi potest. › deesse. Lego vel, etc. Joan. sit, 32, de crucifixione Christi interpretatur Cyrillus Alex. in Catena in hoc caput : e pro crucifigi, dicit exaltari. » Et Theophyl. ad eumdem locum, si exallitus fuero in crure. » WETSTENIUS. Videtur Origenes illos tantum martyrum nomine censuisse, qui morte sua veritatem obsignant : sed id non perpetuum esse apud veteres observavit Svi- cerus. Illi enim martyres appellant : 1• eus, qui atrocia subiere supplicia, e quibus tamen miracu- lose sunt servati: ut tres juvenes in fornace Babylonica, dicti martyres in Babylone facti,, ab Athanas. orat. cent. Arianos; et in genere a Gregor. Nazianz., orat. 20, pag. 319, tales appellantur martyres vivi; » vid. Chrysost. in Psalm. xcvi ; 2o martyres, qui fratres et agrulus vio sitabant, in morbis contagiosis presertim; consul. Dionys. Alexandrin. apud Euseb. Hist. eccl. lib. vul, c. 22; 5° qui martyres in carcere visitabant; vid. Constitut. apostol. I. v, c. 1, p. 912; 4" qui fidem veram confitentur, et operibus bonis ac vitæ inno- centia eam elucere faciunt; apud Clem. Alexandr. Strom. 1. iv, p. 350, et Chrysostom. homn. in Epist. ad Hebr., tom. IV, p. 493; 5• qui bonorum temporalium privationem patienter ferunt: apud Chrysost. hom. in II ad Cor., p. 546; denique 6º qui mori, quam magicis artibus ad recuperandam sanitatem uti, malunt. Vid. Chrysostomum, homil. contr. Judeos, tomn, VI, p. 345. WETTENIES. Origenem Scripture sacrae calle tissimum fuisse, omnibus constat. Interim sapius (memoria forte lapsum) combinasse diversa dicta, eaque retulisse, ac si uno eodemque loco scripta ex- starent, observarunt Cl. Huetius et Malloisius. Hoc, nisi fallor, confirmant et præsentia verba. Nam Joan. xi, 33, scriptum est : vero dixit, ut significaret qua morte moriturus esset. » Nihil in his de glorificatione. Set in re simili, dicit Christus de morte Petri : Toš- Hoc vero dixit, signidicans qua morte Deu glorificaturus esset. Quapropter, si talia in Patrum scriptis occurrant, non statim existimandum est, nostra exemplaria esse corrupta, vel Patres aliter legisse; quia sæpenumero, non inspecto codice, ne moriter verba recitarunt. WETSTENIUS. (63) Ἐπὶ τῆς γῆς. Legendum videtur, ἀπὸ τῆς (64) Οὕτως τῷ τιμίῳ αἵματι τῶν μαρτύρων ἀγο (65) Καὶ αὐτῶν πλέον παρό, etc. Videtur aliquid (66) Τὸν ἐν μαρτυρίῳ θάνατον ΰψωσιν. Locum (67) Ο μαρτυρῶν τῷ ἑαυτοῦ θανάτῳ δοξάζει. (68) Ταῦτα δὲ εἶπε σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δο-