Fabricius's NoticeNotitia Fabricii
col. 1239–1240page 1 of 16
PG 98:1239Απόκ. Δύο φύσεις ὁμολογώ, θεότητος καὶ ἀνθρωπότητος., Ερώτ. Πόσας οὐσίας; Απόκ. Δύο οὐσίας ὁμολογῶ, ὁμοούσιον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ κατὰ τὴν θεότητα, καὶ ὁμούσιον ἡμῖν κατὰ τὴν ἀνθρωπότητα. Ερώτ. Πόσα θελήματα; Απέκ. Δύο θελήματα, θεότητος καὶ ἀνθρωπότητος. Ερώτ. Πόσας ἐνεργείας; Απόκ. Δύο ενεργείας ὁμολογώ. Ερώτ. Πόσας ὑποστάσεις; Απόκ. Μίαν ὑπόστασιν τοῦ Θεοῦ Λόγου Ερώτ. Πόσας γεννήσεις; Απόκ. Δύο γεννήσεις ὁμολογῶ, τὴν προαιώνιον ἐκ τοῦ Πατρὸς ἀχρόνως καὶ ἀσωμάτως ἐκλάμψαν ἐκ Πατρὸς, ὡς ἐξ ἡλίου τὸ φῶςPANTALEON DIACONUS CP.
Resp. Duas naturas confiteor, Dei et hominis.
Inter. Quot substantias?
Resp. Duas substantias confiteor, Filium consubstantialem Patri secundum divinitatem, consubstantialem vero nobis secundum humanitatem.
Inter. Quot voluntates?
Resp. Duas voluntates, "divinam atque humanam.
Inter. Quot operationes?
Resp. Duas operationes confiteor.
Inter. Quot generationes?
Inter. Quot hypostases?
Resp. Unam hypostasin Verbi Dei.
Resp. Duas generationes confiteor, alteram ante
tanquam ex sole lucem, emicantem ex Patre.
Απόκ. Δύο φύσεις ὁμολογώ, θεότητος καὶ άνθρω·
πότητος.,
Ερώτ. Πόσας οὐσίας;
Απόκ. Δύο οὐσίας ὁμολογῶ, ὁμοούσιον τὸν Υἱὸν
τῷ Πατρὶ κατὰ τὴν θεότητα, καὶ ὁμούσιον ἡμῖν
κατὰ τὴν ἀνθρωπότητα.
Ερώτ. Πόσα θελήματα;
Απέκ. Δύο θελήματα, θεότητος καὶ ἀνθρωπό
τητος.
Ερώτ. Πόσας ἐνεργείας;
Απόκ. Δύο ενεργείας ὁμολογώ.
Ερώτ. Πόσας ὑποστάσεις;
Απόκ. Μίαν ὑπόστασιν τοῦ Θεοῦ Λόγου
Ερώτ. Πόσας γεννήσεις;
Απόκ. Δύο γεννήσεις ὁμολογῶ, τὴν προαιώνιον
secula ex Patre intemporaliter et incorporaliter, ἐκ τοῦ Πατρὸς ἀχρόνως καὶ ἀσωμάτως ἐκλάμψαν ἐκ
Πατρὸς, ὡς ἐξ ἡλίου τὸ φῶς
Cætera desunt ac lege èxλáµacav.
ANNO CONTROVERSO.
PANTALEON
CONSTANTINOPOLITANUS DIACONUS.
NOTITIA.
(FABRIC. Biblioth. Græca ed. Harles, t. XI, p. 445.)
1. Pantaleon Græcus, atque magnæ ecclesiæ CPol. diaconus et chartophylax, inde Activoppwy alque
Dominicanorum ordini se ascribens a. 1252 (a), CPoli in ædibus fratrum Prædicatorum composuit libellum, Calecæ a quibusdam perperam tributum De Græcorum erroribus, quem Latine vulgavit Petrus
Stevartius depromptum ex Bavarica bibliotheca, et sine nomine auctoris edidit in Auctario suo, Ingolstad. 1616, 4, p. 555; unde reçusum habes in tom. XXVI Patrum Lugd. p. 467-471. Pantaleonem esse
auctorem, notavit Combefisius Praf. ad Auctarium novissimum, cui quare non assentiar causam nollam video. Unde etiam apparet, falli Margarinum de la Bigne, cui Pantaleo ad sæculum vit, nec minus
Jodocum Coccium, a quo ad a. 850 rejicitur (b). Cætera Pantaleonis scripta sunt:
Nan. 63, 30, et aliis), ut alii quoque fecerunt, di
stinguit. Sed Oudiu. 1. c. p. 230, cum Franc. Combefisio in Apparatu, s. auctoribus recensitis ante
Bibl. SS. Patrum concionatorium, voc. Pantaleon,
secus sentit, arbitrans, ab eodem Pantaleone partim presbytero, partim diacono, alias atque alias
orationes et homilias fuisse conscriptas. HARL
(a) Fabricium, qui affirmet Pantaleonem a. et alibi), a Pantaleone diacono, (uti dicitur in col.
1252 se ascripsisse Dominicanorum ordini, errare,
nec falli Margarinum de la Bigne, aut lodocum Coccium, a Fabricio culpatos, Bandin. in Cat. codd.
Gr. bibl. Laurent. 1, pag. 503, auctoritate cod.
Laur, 9, plut. 11, ineunte sæculo x1 conscripti (qui
continet Pantaleonis Narration. maximorum miraculor. SS. archangelorum, n. 5, ap. Fabr.), et
fide alus cod. plutei 4 ejusdem ferme vetustatis,
motus affirmat. Idem ju licat Mingarell. in Cat.
codd. Gr. Nanian. pag. 47, de co.. 58, qui partem
Orat. in exaltation. S. Crucis continet, et sæc. Ix
exaralus esl. De Pantaleone, copf. Cav. diss. 1,
ad Hist. litter. SS. eccl. vol. II, pag. 459, ed Basil.
cui ætas Pantal. parum certa est, et Oudin. in
Comm. de SS. eccl. tom. III, p. 229 sq. ad a. 1250.
Mingarell. in Ind. ad Cat. codd. Gr. Nan. Pantaleonein presbyterum monasterii Byzantinor. (uti diseite vocatur in cod. Nan. 73 n. 13; 151, n. 54,
(b) Alius junior Pantaleon Ligarides, sive Ligaridus, Græcus et ipse, cujus epistolam ad Alla ium
citat Nic. Comnenus p. 244, prænot. Mystagog.
ubi virum doctum et orthodoxum vocat;
licet pag.
246, non admodum æquum Latinis. Ejus Apologia
pro Arcudio adversus Barlaamum prodiit Rom.
1637, 4. Alius Pantaleo, logotheta, ad quem Tho
dori Studita Epistolæ. FABR. V. Montfanc. Bibl.
Coislin. pag. 323 et 325..
Pantaleon Nicomed.
Martyr. V. supra vol. X, p. 303, ejus certamen
cod. Mediolan. Bibl. Ambros. V. Mon fauc. Bibl.
col. 1241–1242page 2 of 16
PG 98:1241Εἰς τὰ ἅγια φῶτα, Τὴν τῆς πανηγύρεως χάριν; 3.: Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἡ κτίσις ἀγάλλεται. Αὐγὸς μὲν ἑωθινοῦ φωτὸς προηγούμενοι. Μιχαήλ. Ο τῶν ἁγίων πνευμάτωνNOTITIA
2. Homilia Εἰς τὰ ἅγια φῶτα, In sacra lumina, incipit: Τὴν τῆς πανηγύρεως χάριν; exstat Graca
et Latine in Micropresbytico, p. 587, Basil. 1550, fol., et in Orthodoxographis utrisque a. 1555 et 1569,
et in Auctario Ducæano Bibl. Patrum, tomo II, Paris. 1624, et in Bibl. Patrum Morelliana, tom. XII,
atque Latine in cæteris Bibl. Patrum editionibus. [Conf. bibl. Leidens. Catal. p. 62, de editt.
HARL.]
3. In exaltationem S. Crucis, incipii: Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἡ κτίσις ἀγάλλεται. Græce e
Latine ex tribus codd. edita a Gretsero tom. II, De Cruce, pag. 1233, et not. pag. 2717, Ingolsta!. 1616
fol.; et Latine in Bibl. concionatoria Combefisii, atque in Bibl. Patrum, tom. XII, edit. Lugd. p. 747. Græçe obvia etiam hæc homilia in tomo VII, Chrysostomi editionis Savilianæ p. 661; Etonæ 1612, fol. Fabr.
V. supra, vol. VI, p. 512 et vol. X, p. 247 mss.; Venetiis in cod. Nanian. 38; pars tantum orat, in
codd. 73, n. 13, et 104, n. 54. V. Cat. codd. Gr. Nan. p. 47, 149, et 315.· Taurin. in codd. 135, fol. 28.
V. Cat. codd. Taur. Gr. p. 231. Florent. in bibl. Laurent. col. 4, n. 7, plut. 4. V. Bandin. Cat.
codd. Gr. Laur. I, p. 520. Vindobou. in cod. Cæs. 40, n. 3. V. Lambec. VIII, p. 822. Secundum
Cat. mss. Angliæ etc. vol. I, Oxon. in bibl. Bodlei, n. 294, cod. Oliv. Cromwel. 115, n. 28, De inventione crucis sub Constantino et Helena, Augustis; - n. 2500, in codd. Bodl. In exaltat, S. Crucis,
— n. 3383, in cod. Seldèn. 53, 9. Laudatio S. Crucis. Mosquæ in cod. synod. 271, n. 3, V. Matthæi not. codd. Gr. Mosq. p. 169. Paris. in quatuor codd. bibl, publ. Harl.
4. In transfigurationem Jesu Christi homiliæ duæ. Prior incipit: Ol µèv eú ɛlôótɛç ȧɛly, altera:
Αὐγὸς μὲν ἑωθινοῦ φωτὸς προηγούμενοι. Utramque Grace et Latine primus vulgavit Combefisius in Auctario novo Bibl. Patrum toın. I, p. 1760, 1768, Paris. 1648, fol. Deinde Latine ex versione Combefisiana, torn. XII Bibl. Patrum Lugd.,p. 748, 749. Posteriorem, quam elegantiorem Combefisius et fortasse alterius scriptoris esse judicat, mss. quædam tribuunt Cyrillo. FABR. Paris. in Bibl. publ. cod.
1197, n. 8, utraque oratio. In cod. Mazar. 73, tribuitur altera Cyrillo Alexandr. V. Montfauc. Bibl.
biblioth. mss. p. 1317 A. HARL.
. 5. Pantaleonis, diaconi et chartophylacis magnæ ecclesiæ Narratio de miraculis sancti Michaelis, latine edita a Lipomanno et Surio 29 Sept. Græce exstat in variis Bibliothecis, et citatur a Meursio,
Cangioque in glossariis, meminit et Allatius, De Simeonibus (p. 99, el 103]. Incipit: Mɛyálat te xal
mollal xal moixldai xal tñs dowµátov. FABB. V. supra vol. X, p. 199, et de alia, p. 200. Allat. De Simeon. scriptis, p. 103, cit. aliam, tyxwµicv eiç tòv Μιχαήλ. inc. Ο τῶν ἁγίων πνευμάτων
Kúptoç et Gr. exstat in cod. Gr. Paris. 800, notante Oudin. 1. c. p. 230; ex Phil. Labbei, Bibl. Nova
mss. ex Regiis mss. part. 1, p. 75: s. secund. Cat. mss. Paris. vol. II, in cod. 274, 2, ac Mosquæ in
cod. 202, 1. (V. Matthæi Notit. cit. p. 127.) It. Florent. in bibl. Laurent. cod. 21 plut. 9, n.
incip. 'O tŵy &Ûlwv ævevµázwy Kúptoç. (Latine ap. Lipomanum et Surium d. 29, Sept.), n. 5 autem
altera, cujus init. Mɛyáha: xal moldal xal noixídai • quæ etiam exstat ibid. in cod. 9, n. 9, plut. 11; et
in cod. 4, u. 12, plut. 4. V. Bandia. Cat. codd. Gr. Laur. I, p. 425, 503 ac 520. Taurini, in cod.
Reg. 70, fol. 240. V. Cat. codd. Gr. Taur. p. 166. Romæ, in Bibl. Patrum S. Basilii, cod. 10, De
miraculis archangelorum. V. Montfauc. Diar. Ital. p. 213, et Bibl. biblioth. mss. p. 195 D, et p. 700 E.
In cod. bibl. Sfortianæ, De mirac. Michaelis.· Paris. in septem codd. bibl. publ. et in cod. 1519, n. 9.
Pantal. Historia miraculorum Gabrielis archangeli, opera patratorum. Mosquæ in cod. synod. 171,
n. 8. V. Matthæi, Not. cit. p. 103. HARL.
4; sed
6. Orationes sive homiliæ panegyricæ per totum annum in 12 mensium dies Dominicos et festos mss.
fuerunt CPoli apud Jacobum Marmoretum, principem, ut ex ejus Catalogo mss. apud Possevinum appendice ad Apparatum, p. 48, janı notavit Caveus. FABRIC. Sermones, Romæ in bibl. Vatic. V. Montfanc. Bibl. biblioth. mss. p. 154. C. Harl.
biblioth. mss., p. 502 E. - Florent. in bibl. monasterii Annuntiatæ. V. Montfauc. Diarium Ital.
p. 372.
· Pant. Vercelleus, medicus. V. infra
in Elencho medic. Vett. vol. XIII, p. 357. Ileuricus Pantal. Basileensis, theologus, medicus et hi-
storicus, nat. 1522, mortuus 1595; de quo plura
scripsit Saxius in Onom, lit, part. m, p. 260 seq.
Duo errores, ab eo in opere De illustribus viris
Germaniæ commissos notat Lambre. Comment
p. 67, § 35 et p. 80, § 40.1ARl.
(COMBEF. Biblioth. Concionat. t. 1, p. 33.)
Pantaleon Presbyter Monasterii Byzantinorum, quem Margarinus et Colon. ponunt vn sæculo, Coccius
aw. 850, mihi incertæ ætatis, scripsit Sermonem in festum Exaltationis sancta crucis, quem Gretz,
primus edidit, ex quo et repræsento ad eum diem. Isue idem Pantaleon diaconus et chartophylax Magnæ
ecclesiæ, cujus varii Sermones partim mihi, partim aliis editi, partimque non editi? Ita velle videntur
Getz., Possevinus, Margar, et alii. Mihi ipse non facile persuadeam. Proclive nimis, duos ejus nominis
Sermon ISermo I
col. 1243–1244page 3 of 16
Notitia alteraOrationes
PG 98:1243Πανταλέοντος διακόνου τῆς τοῦ Θεοῦ μεγάλης Ἐκκλησίας, λόγος εἰς τὰ ἅγια φώτα, ο Τὴν τῆς πανηγύρεως χάριν, τῆς ἀπὸ τῶν λόγων ὁρῶ μὴ δεομένην λαμπρότητος. Παντὸς γὰρ κάλλους λόγων τὰ παρόντα καλλίω, καὶ λόγος οὐδεὶς οὕτως ὡραῖος, ὡς αὐτὴ καθ᾿ ἑαυτὴν ἡ πανήγυρις. Τί γὰρ ἂν εἴη τῆς παρούσης ἑορτῆς ὡραιότερον; Εἰς ἦν καὶ τὰ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὰ τῆς γῆς ἑορτάζουσι βασίλεια; Εἰς ἦν καὶ ἄνωθεν βασιλέως θυμὸς ἐπεδήμησεν; εἰς ἦν καὶ τῶν ἐπιγείων ὁ βασιλεὺς, τὸ διάδημα κρύψας, συναναστρέφεται δήμοις, καὶ ὁ τῶν ὅλων δεσπότης Χριστὸς εἰς θήραν τοῦ διαβόλου παραγενόμενος, καὶ τὸ τῆς θεότητος ἐν ἀνθρωπεία μορφή σκεπάσι; ἀξίωμα, τοῖς τῶν Ἰουδαίων συναυλίζεται δήμοις, καὶ τὴν τοῦ βαπτίσματος ὑποκρίνεται χρείαν, αὐτὸς ἐν τοῦ βαπτίζοντος βάπτισμα· καὶ γίνεται, κατά τ φαινόμενον, τῶν ἀνθρώπων εἷς. Καὶ γὰρ βασιλεῖτι ἑπόμενος, ἡνίκα ἂν εἰς θήραν ἀπίωσιν, ἀντὶ τῆς βα σιλικῆς ἀξίας στρατιωτικών περιτίθεσθαι σχήμα. Οὕτω καὶ ὁ τῶν ὅλων βασιλεὺς Χριστός, εἰς θέσαν τοῦ διαβόλου παραγενόμενος, καὶ τὸ θηρίον προς συμβολὴν ἐρεθίζων, κρύψας τὴν ἀπρόσιτον τῷ θηρών θεότητα (οὐ γὰρ ἂν εἴπερ ἔγνω, προσῆλθε), τὴν εὐν χείρωτον δείκνυσι τῆς ἀνθρωπότητος φύσιν, ἶν' ἐς εὐλήπτῳ προσελθὼν περιπέσῃ τῇ θήρα. Αλλ' ἡ τῆς προσποιήσεως τὸν Ἰωάννην οὐ διέλαθε τέχνη, της τοῦ Πνεύματος χάριτος αὐτῷ τὴν κεκρυμμένην ἐν τῇ σαρκὶ δειξάσης θεότητα. Ορα γοῦν οἷα πρὸς αὐτὸν αναβος· Ἐγὼ χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι, καὶ σὺ ἔρχῃ πρός με, ο Κἂν τούτους λανθάνῃς, ἐμε, φησί, γέγονας γνώριμος, οἶδα σου την προσποίησιν, Δέσποτα. Γνωρίζω τὸν ἔνδον κε κρυμμένον, ἔγνων σου τὴν ἀξίαν ἐν μήτρα βασταζόμενος ἔτι, μέγα μοι και τὸ λῦσαι τὸν ἱμάντα τῶν ὑποδημάτων τῶν τῶν· τ δὲ καὶ τῇ κεφαλῇ προσάγειν τὴν δεξιὰν ἐπιτάττεις, τῆς σῆς ἦλθον παρουσίας ἑτοιμαστής, οὐχ ἁγιαστής τῆς ἀναμαρτήτου σαρκός. Οὐκ εἰμὶ τῶν τὴν τὴν ἀγνοούντων ἀξίαν· ἐκ τῆς μητρῴας γαστρός σε μέλο λουσαν τίκτειν θεασάμενος, έκραζον· «Πόθεν 13 τοῦτο, ἵνα ἔλθῃ ἡ Μήτηρ τοῦ Κυρίου μου πρός με,quos
CP. vixisse, sic officiis et rationibus distinctos. Diaconi exstant, in sancta lumina (id est, de Christu
Domino et Joanne, in festo Epiphaniorum), in Dominicam Transfigurationem, Sermones duo,
primum produxi in Auctario ex Reg. cod.; sed postea adverti in codice Em. card. Maz. alterum tribui Cyrillo, jamque stylo non satis convenire, alterumque altero elegantiorem monueram. Laudatio
sancti Michaelis Archangeli, apud Lipomanum et Sarium, cui et narratio de miraculis ejusdem annectitur. Ait Possevinus, exstare illius CP. festivos Sermones ac Homilias in dies festos et Dominicas tolios
auni: penes quem fides. Leo Allatius nulla alia quam quæ recensui (imo nec omnia) in Romanis codicibus invenit.
ORATIONES.
Pantaleontis magnæ Dei Ecclesiæ Diaconi, de luminibus sanctis (id est, de Domino Christo et sancto
Joanne ejus præcursore) Sermo.
A'.
Πανταλέοντος διακόνου τῆς τοῦ Θεοῦ μεγάλης
Ἐκκλησίας, λόγος εἰς τὰ ἅγια φώτα,
(DUCEUs, Supplem. ad bibliothecam Patrum. 1. 11, p. 442.)
Quæ festi hujus est gratia, nihil puto sermonis
eam splendore indigere. Omui quippe orationis
elegantia quæ in præsentiarum tractamus pulchriora sunt, nec sermo ullus tam venustus atque
nostra hæc per se, est panegyris. Quid etenim possit
præsente nostra solemnitate esse splendidius, ad
quam et cœlestia ad celebrandum regna conveniunt,
ad quæ regis desuper animus quoque accessit, in
qua et terricolarum rex, abscondito diademate
cum populo conversatur; imo qui dominus est
universi, Christus ad captivum ducendum Satanam
delapsus, tecta per humanam speciem divinitatis
sur majestate, cum populo Judaico cohabitat, et
baptismi se usui submittit, cum ipse sit baptizantis
baptisma? Et fit, sicut foris apparet, hominum
umus. Regum est secutus consuetudinem, qui dum
praele insidiantur, deposita regia majestate, militari se habitu amiciunt; sic universi quoque rex
Christus ad venandum Satanam accedens, et ad
conflictum feram incitans, abscondita quæ a congressu besliam deterreret, divinitate sua (aud
enim si quidem eognovisset, accessisset) infirmam
ostendit humanitatis naturam, per quam quasi cum
imbecillo et captu facili congressura, in laqueum
incideret. Sed hoc dissimulandi studium baud
Joannem latuit, Spiritus ei gratia absconditam in
carne divinitatem monstrante. Vide igitur qualiter
al cum exclamet: c Mihi, inquit, opus est ut a
te baptizer, et tu venis ad me ¹? › Etsi, inquit,
Jos lateas, mihi tamen factus es cognitus, novi
tuam, ο Domine, dissimulationem: cognosco qui
intra te absconditus est, quoniam tuain cognovi
majestatem, dum in utero adhuc matris gestarer.
Magnum mihi foret solvere corrigiam calceamentorum tuorum, et tu mandas ut dexteram meam
capiti tuo admoveam? Tui ego veni adventus
præco, non carnis tuæ, quæ sine labe et macula
est, sanctificator. Non ego ex iis sum qui tuam
1 Matth. 11, 14.
Τὴν τῆς πανηγύρεως χάριν, τῆς ἀπὸ τῶν λόγων
ὁρῶ μὴ δεομένην λαμπρότητος. Παντὸς γὰρ κάλλους
λόγων τὰ παρόντα καλλίω, καὶ λόγος οὐδεὶς οὕτως
ὡραῖος, ὡς αὐτὴ καθ᾿ ἑαυτὴν ἡ πανήγυρις. Τί γὰρ
ἂν εἴη τῆς παρούσης ἑορτῆς ὡραιότερον; Εἰς ἦν καὶ
τὰ τῶν οὐρανῶν, καὶ τὰ τῆς γῆς ἑορτάζουσι βασίλεια;
Εἰς ἦν καὶ ἄνωθεν βασιλέως θυμὸς ἐπεδήμησεν; εἰς
ἦν καὶ τῶν ἐπιγείων ὁ βασιλεὺς, τὸ διάδημα κρύψας,
συναναστρέφεται δήμοις, καὶ ὁ τῶν ὅλων δεσπότης
Χριστὸς εἰς θήραν τοῦ διαβόλου παραγενόμενος, καὶ
τὸ τῆς θεότητος ἐν ἀνθρωπεία μορφή σκεπάσι;
ἀξίωμα, τοῖς τῶν Ἰουδαίων συναυλίζεται δήμοις, καὶ
τὴν τοῦ βαπτίσματος ὑποκρίνεται χρείαν, αὐτὸς ἐν
τοῦ βαπτίζοντος βάπτισμα· καὶ γίνεται, κατά τ
φαινόμενον, τῶν ἀνθρώπων εἷς. Καὶ γὰρ βασιλεῖτι
ἑπόμενος, ἡνίκα ἂν εἰς θήραν ἀπίωσιν, ἀντὶ τῆς βα
σιλικῆς ἀξίας στρατιωτικών περιτίθεσθαι σχήμα.
Οὕτω καὶ ὁ τῶν ὅλων βασιλεὺς Χριστός, εἰς θέσαν
τοῦ διαβόλου παραγενόμενος, καὶ τὸ θηρίον προς
συμβολὴν ἐρεθίζων, κρύψας τὴν ἀπρόσιτον τῷ θηρών
θεότητα (οὐ γὰρ ἂν εἴπερ ἔγνω, προσῆλθε), τὴν εὐν
χείρωτον δείκνυσι τῆς ἀνθρωπότητος φύσιν, ἶν' ἐς
εὐλήπτῳ προσελθὼν περιπέσῃ τῇ θήρα. Αλλ' ἡ τῆς
προσποιήσεως τὸν Ἰωάννην οὐ διέλαθε τέχνη, της
τοῦ Πνεύματος χάριτος αὐτῷ τὴν κεκρυμμένην ἐν τῇ
σαρκὶ δειξάσης θεότητα. Ορα γοῦν οἷα πρὸς αὐτὸν
αναβος· Ἐγὼ χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι,
καὶ σὺ ἔρχῃ πρός με, ο Κἂν τούτους λανθάνῃς, ἐμε,
φησί, γέγονας γνώριμος, οἶδα σου την προσποίησιν,
Δέσποτα. Γνωρίζω τὸν ἔνδον κε κρυμμένον, ἔγνων σου
τὴν ἀξίαν ἐν μήτρα βασταζόμενος ἔτι, μέγα μοι και
τὸ λῦσαι τὸν ἱμάντα τῶν ὑποδημάτων τῶν τῶν· τ
δὲ καὶ τῇ κεφαλῇ προσάγειν τὴν δεξιὰν ἐπιτάττεις,
τῆς σῆς ἦλθον παρουσίας ἑτοιμαστής, οὐχ ἁγιαστής
τῆς ἀναμαρτήτου σαρκός. Οὐκ εἰμὶ τῶν τὴν τὴν
ἀγνοούντων ἀξίαν· ἐκ τῆς μητρῴας γαστρός σε μέλο
λουσαν τίκτειν θεασάμενος, έκραζον· «Πόθεν 13
τοῦτο, ἵνα ἔλθῃ ἡ Μήτηρ τοῦ Κυρίου μου πρός με,
col. 1245–1246page 4 of 16
PG 98:1245ο Αμνός παραγέγονας αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κό σμου· κἀγὼ τὴν σὴν μετὰ τοῦ κόσμου δωρεὰν ἀνα μέων. Εγώ χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι, καὶ σὺ ἔρχῃ πρός με; Πρὸς τὸν πηλὸν ὁ χρυσός; πρὸς τὸν λύχνον ὁ ἥλιος; πρὸς τὸν σπινθῆρα τὸ φῶς, ἡ πηγὴ πρὸς τὸν πιεῖν ἐπειγόμενον; πρὸς τὸν ἐκ σπέρματος, ὁ ἐκ Παρθένου τεχθείς; ἀρκεῖ μοι τὸ και λεῖσθαί σου πρόδρομον, προσκυνῶ τὴν εἰς τοῦτο δια κονίαν. Τί οὖν καὶ νίπτειν βιάζῃ τῆς δικαιοσύνης ὁ ος; τί οὖν ὁ Δεσπότης Χριστός; «"Αφες ἄρτι. Οὕτω γὰρ πρέπον ἡμῖν ἐστι πληρῶσαι πᾶσαν δικαιοσύνην.» "Αφες ἄρτι, ἐπιεικείας μοι νῦν, οὐ δοξολογίας ὁ καιρὸς, ἀνθρωπίνης πολιτείας, οὐ Δεσποτικής αυθεντίας. Παρεγενόμην γὰρ δι' ὑμᾶς Ιωάννη, ἑτέ χθην ἐκ γαστρὸς ἀνθρωπίνης· γαλακτοτροφίας μετα ἔσχον· ηὐξήθην κατὰ σώματος νόμου· τὴν τῶν ναυ μίνων φυλακὴν ἀπεπλήρωσα. Οὐδέν μοι τῶν τῆς ἀντ θρωπίνης φύσεως παρελείφθη πολιτευμάτων. Δέξομαι καὶ νῦν ὡς ἄνθρωπος βάπτισμα. Πραχθήτω πάντα παρ' ἐμοῦ τὰ τῆς τοῦ σώματο; ἀκόλουθα φύσεως. μὴ μάθῃ δι' ὧν λέγῃ ὁ διάβολος τὴν κεκρυμμένην μου Θεότητα, μὴ φοβηθεὶς τὸ μυστήριον, καὶ φύγῃ τὴν πρὸς ἐμὲ συμβολὴν, καὶ κερδάνῃ δραπετεύουσαν τὴν ήταν. "Αφες ἄρτι· ὄψει μου μικρὸν ὕστερον, Ἰωάννη, τὴν δόξαν. Οψει με τῆς τῶν δαιμόνων νικητὴν παρατάξεως· ὄψει τὴν τοῦ ᾅδου παρ' ἐμοῦ σκυλευομένην βασιλείαν. "Οψει με ἀγγέλων οὐρανίων δοξα ζωμένων δήμοις· ὄψει με τῆς οἰκουμένης κριτὴν προκαθήμενον· ἔψει με παρὰ παντὸς λατρευόμενον ἔθνους· δψει πᾶν γόνυ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων πρὸς τὴν ἐμὴν συγκεκυφὸς προσκύνησιν. «"Αφες ἄρτι, οὕτω γὰρ πρέπον ἡμῖν πληρώσαιπᾶσαν δικαιοσύνην. Τούτων πρὸς τὸν Ἰωάννην παρὰ Χριστοῦ λαλουμένων, καὶ πρὸς αὐτὸν παρ' ἐκείνου, οἱ τῶν Ἰουδαίων ἀκροαταὶ παρεστήκεισαν δῆμοι, καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς σιωπῇ διηπόρουν. Θαυμαστὸν τὸ γι νόμενον, ἐκπλήξεως τὸ φαινόμενον ἄξιον· ὁ Φαρι σαίους βαπτίζων, παρὰ τούτου βαπτισθῆναι παρα καλεῖ· ὁ Σαδδουκαίοις φρικτές, πρὸς τὴν τούτου νῦν ἔστηκε συγκεκυφώς θεωρίαν. Ο νηστευτής παρὰ τοῦ μὴ νηστεύοντος ζητεῖ εὐλογίας. Ο τριχίνῃ κε χρημένος ἐσθῆτι, τῆς παρὰ τοῦ μηδὲν τοιοῦτον ἐπι φερομένου ικέτης καθάρσεως. Ο τοῖς τῶν μελισσῶν κατὰ τὴν ἔρημον πόνοις καὶ τοῖς τῶν βοτανῶν συν τρεφόμενος ἐκ βρέφους ἀκρίσμασι· τὴν τούτου νῦν ὡς ἁγιωτέραν δειλιᾷ πολιτείαν. Ποῖον ἄρα τῆς τού του πρὸς τοῦτον ὑπεροχῆς τὸ διάφορον; τίς ἄρα ψη φας τῷ Θεῷ περὶ τούτου, μεταξὺ τῆς τοιαύτης ἀπορίας ἐξ οὐρανῶν διαδοᾶται φωνή. Ζητείτε, φησί, καθ᾿ ἑαυτοὺς τοῦ βαπτιζομένου τὴν δύναμιν, μάθετε του ζητουμένου παρ' ὑμῖν τὴν οὐσίαν, γνῶτε Ἰωάν του καὶ τούτου πηλίκον τὸ διάφορον. • Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ εὐδόκησα. • Εντεῦθεν Ἰωάννης, οὐ κατὰ τὸν ναὸν ποιεῖται τὸ βάπτισμα, οὐ κατ' οἶκον, ὡς ἑκάστῳ βαπτίζοντι σύνηθες· ἀλλ' ἐν ἐρημίᾳ καὶ ὑπαίθρω ποταμῷ, ἵνα πάντες ἀκούοντες ἐκ τῆς ἐξ οὐρανῶν κατὰ τὸν ἀέρα φωνῆς, τὸν παρSERMO DE LUMINIBUS SANCTIS.
parente esses nasciturus, conspicatus exclamavi:
Unde hoc mihi ut veniat Mater Domini mei ad
me'? › Agnus tu accessisti, qui tollas noxam
mundi. Et ego una cum mundo tuum exspectans
donum, opus habeo ut a te baptizer; tu vero ad
me venis, ad lutumn, aurum? ad lychnum, sol?
ad scintillam, fax? Fons ad sitientem? ad natum
ex semine, qui ex Virgine natus est? Satis est
mihi tuum me vocari præcursorem, ob quod sane
ipsum adoro ministerium. Quid igitur ad lavandum
se quoque compellit justitia Sol? Quid ergo Dominus Christus? c Omitte nunc, inquit, sic enim
decet nos, ut compleamus omnem justitiam S.
Omille nunc, mansuetudinis mihi nunc, non glorificationis tempus est, humano vivendi more, non
imperiali potestate. Adveni enim propter vos, o
Joannes, natus ex utero lumano, lacte nutritus,
pro corporis lege auctus, statutorum observantiam
exsecutus sum. Nulla mihi humanæ conditionis
prætermissa civilitas est: quare nunc quoque ceu
homo baptisma suscipio. Perage ea mecum omnia
quæ corporis naturæ conveniunt. Ne discat, per
quæ dicat diabolus abscouditam meam divinitatem,
ne mysterium metuens, congressum meum fugiat,
atque aversam a se stragem lucretur. Omitte nune,
videbis meam paulo post, ο Joannes, gloriam;
videbis me dæmoniacæ phalangis victorem; videbis
Satanæ a me regnum exspoliatum; videbis me
ab angelica coelesti turba laudibus celebrari; videbis me terrestris orbis judicem præsidentem;
videbis me ab omnibus coli gentibus; videbis
omne genu cœlestium, terrestrium et infernorum
ad adorandum me flecti. Omitte nunc, sic enim
nos decet ut compleamus omnem justitiam. › llæc
Christo et Joanne inter se colloquentibus, Judæorum audientium astitit turba, qui attoniti de
facto hoc admirabili dubital ant. Stupore videbatur
dignum. Qui enim Pharisæos baptizabat, ab hoc
rogat baptizari; qui Sadducais erat formidabilis,
ad illius nunc aspectum assurgit, flectens genua;
jejunio clarus, ab eo qui non jejunavit, benedictionem quærit; qui veste ex pilis contexta eral
tectus, ab eo qui ejusmodi nihil secum affert, purgationem supplex petit; qui apum in deserto laboribus et herbarum radicibus ac locustis a puero
nutritus, hujus nunc tanquam sanctiorem constitutionem formidat. Quod ergo excellentiæ inter
illos discrimen est? quale de illo Deus fert sufΑμνός παραγέγονας αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κό- ignorant eminentiam: nam ex materno utero qua
σμου· κἀγὼ τὴν σὴν μετὰ τοῦ κόσμου δωρεὰν ἀναμέων. Εγώ χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι, καὶ
σὺ ἔρχῃ πρός με; Πρὸς τὸν πηλὸν ὁ χρυσός; πρὸς
τὸν λύχνον ὁ ἥλιος; πρὸς τὸν σπινθῆρα τὸ φῶς, ἡ
πηγὴ πρὸς τὸν πιεῖν ἐπειγόμενον; πρὸς τὸν ἐκ
σπέρματος, ὁ ἐκ Παρθένου τεχθείς; ἀρκεῖ μοι τὸ και
λεῖσθαί σου πρόδρομον, προσκυνῶ τὴν εἰς τοῦτο διακονίαν. Τί οὖν καὶ νίπτειν βιάζῃ τῆς δικαιοσύνης ὁ
4ος; τί οὖν ὁ Δεσπότης Χριστός; «"Αφες ἄρτι.
Οὕτω γὰρ πρέπον ἡμῖν ἐστι πληρῶσαι πᾶσαν δικαιοσύνην.» "Αφες ἄρτι, ἐπιεικείας μοι νῦν, οὐ δοξολο
γίας ὁ καιρὸς, ἀνθρωπίνης πολιτείας, οὐ Δεσποτικής
αυθεντίας. Παρεγενόμην γὰρ δι' ὑμᾶς Ιωάννη, ἑτέχθην ἐκ γαστρὸς ἀνθρωπίνης· γαλακτοτροφίας μετα
ἔσχον· ηὐξήθην κατὰ σώματος νόμου· τὴν τῶν ναυ
μίνων φυλακὴν ἀπεπλήρωσα. Οὐδέν μοι τῶν τῆς ἀντ
θρωπίνης φύσεως παρελείφθη πολιτευμάτων. Δέξομαι
καὶ νῦν ὡς ἄνθρωπος βάπτισμα. Πραχθήτω πάντα
παρ' ἐμοῦ τὰ τῆς τοῦ σώματο; ἀκόλουθα φύσεως.
μὴ μάθῃ δι' ὧν λέγῃ ὁ διάβολος τὴν κεκρυμμένην μου
Θεότητα, μὴ φοβηθεὶς τὸ μυστήριον, καὶ φύγῃ τὴν
πρὸς ἐμὲ συμβολὴν, καὶ κερδάνῃ δραπετεύουσαν τὴν
ήταν. "Αφες ἄρτι· ὄψει μου μικρὸν ὕστερον, Ἰωάννη,
τὴν δόξαν. Οψει με τῆς τῶν δαιμόνων νικητὴν
παρατάξεως· ὄψει τὴν τοῦ ᾅδου παρ' ἐμοῦ σκυλευομένην βασιλείαν. "Οψει με ἀγγέλων οὐρανίων δοξαζωμένων δήμοις· ὄψει με τῆς οἰκουμένης κριτὴν
προκαθήμενον· ἔψει με παρὰ παντὸς λατρευόμενον
ἔθνους· δψει πᾶν γόνυ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ
καταχθονίων πρὸς τὴν ἐμὴν συγκεκυφὸς προσκύνησιν. «"Αφες ἄρτι, οὕτω γὰρ πρέπον ἡμῖν πληρῶσαι
πᾶσαν δικαιοσύνην. Τούτων πρὸς τὸν Ἰωάννην παρὰ
Χριστοῦ λαλουμένων, καὶ πρὸς αὐτὸν παρ' ἐκείνου,
οἱ τῶν Ἰουδαίων ἀκροαταὶ παρεστήκεισαν δῆμοι,
καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς σιωπῇ διηπόρουν. Θαυμαστὸν τὸ γινόμενον, ἐκπλήξεως τὸ φαινόμενον ἄξιον· ὁ Φαρι
σαίους βαπτίζων, παρὰ τούτου βαπτισθῆναι παρα
καλεῖ· ὁ Σαδδουκαίοις φρικτές, πρὸς τὴν τούτου νῦν
ἔστηκε συγκεκυφώς θεωρίαν. Ο νηστευτής παρὰ
τοῦ μὴ νηστεύοντος ζητεῖ εὐλογίας. Ο τριχίνῃ κεχρημένος ἐσθῆτι, τῆς παρὰ τοῦ μηδὲν τοιοῦτον ἐπιφερομένου ικέτης καθάρσεως. Ο τοῖς τῶν μελισσῶν
κατὰ τὴν ἔρημον πόνοις καὶ τοῖς τῶν βοτανῶν συντρεφόμενος ἐκ βρέφους ἀκρίσμασι· τὴν τούτου νῦν
ὡς ἁγιωτέραν δειλιᾷ πολιτείαν. Ποῖον ἄρα τῆς τού
του πρὸς τοῦτον ὑπεροχῆς τὸ διάφορον; τίς ἄρα ψηφας τῷ Θεῷ περὶ τούτου, μεταξὺ τῆς τοιαύτης
ἀπορίας ἐξ οὐρανῶν διαδοᾶται φωνή. Ζητείτε, φησί,
καθ᾿ ἑαυτοὺς τοῦ βαπτιζομένου τὴν δύναμιν, μάθετε
του ζητουμένου παρ' ὑμῖν τὴν οὐσίαν, γνῶτε Ἰωάντου καὶ τούτου πηλίκον τὸ διάφορον. • Οὗτός ἐστιν ὁ
Υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ εὐδόκησα. • Εντεῦθεν
Ἰωάννης, οὐ κατὰ τὸν ναὸν ποιεῖται τὸ βάπτισμα, οὐ
κατ' οἶκον, ὡς ἑκάστῳ βαπτίζοντι σύνηθες· ἀλλ' ἐν
ἐρημίᾳ καὶ ὑπαίθρω ποταμῷ, ἵνα πάντες ἀκούοντες
ἐκ τῆς ἐξ οὐρανῶν κατὰ τὸν ἀέρα φωνῆς, τὸν παρ-
* Luc. 1, 45. 3 Matth. 1, 15.
• Matth. uti,
fragium? Interea dum omnes sic stupore sunt
correpti, e colis ebuccimantis auditur vox: Inquirite, inquit, apud se quisque, baptizati virtutem.
discite potentiam ejus, qui apud vos essentiam
quæsivit. Cognoscite quantum sit inter Joannem
et hunc discrimen. Ilic est Filius meus dilectus,
in quo mihi bene complacitum est *. › Hinc quoque
Joannes non in templo baptizat, nec in demo
Sermon IISermo II
col. 1247–1248page 5 of 16
PG 98:1247όντα διδάσκωνται. Μεγάλης ἆρα μέγαν χορευτής πανηγύρεως, Δεσπότην δεσποτικῆς, βασιλικῆς Βασι λέα, φιλανθρώπου φιλάνθρωπον. Ο γὰρ ζυγός του χρηστὸς, ὦ φιλάνθρωπε Βασιλεῦ· καὶ τὸ φορτίον στο ἐλαφρόν, ὡς πρέπειν πρὸς ἡμᾶς καί σοι τὰ τοῦ Δε σπότου βουνο "Αρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ' ὑμᾶς. Ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρά ἐστι. Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ ὅτι πρᾶός εἰμι.» Καὶ οὐ βα ρεῖ τῷ προστάγματι, οὐ ζυγῷ δαμαζόμεθα, ούχ ὑπερόγκῳ κατακλώμεθα φόβῳ, ἀλλὰ δεδοίκαμ μὲν, ἐλευθέρων δὲ φόβῳ, οὐ καταδίκων, ἕλκομεντ τῆς δουλείας ζυγόν, ἀλλ' ἡδόμενοι μᾶλλον ἢ βαρύ νόμενοι. Είης τοίνυν ἡμῖν πολυελίκτοις σωζόμενος ἔτεσιν· ἐπιδοίης πρὸς μῆκος πολυετίας. Γέν πρεσβύτης· ὃν ἐπιστεύθης λαόν ήν οχοίης. Είπα ο καὶ πρὸς σὲ ὁ Θεὸς, τὴν τῶν ἐκ σοῦ τεκτον μένων βασιλείαν κηρύττων, Αὐξανω σε σφίλια σφοδρῶς, καὶ θήσω σε εἰς ἔθνη, καὶ βασιλείς ἐκ σοῦ ἐξελεύσονται. Ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ πρέπει πᾶσα δόξα, τιμὴ καὶ προσκύνηση, νῦν, καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Πανταλέοντος διακόνου τοῦ Θεοῦ Μεγάλης επι κλησίας· εἰς τὴν ὑπερένδοξον Μεταμόρφωσ τοῦ Κυρίου καὶ Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰ σοῦ Χριστοῦ Λόγος Α'. δὲ Οἱ μὲν εὖ εἰδότες ἀθλεῖν, τοῖς τῶν θεωμένων ἐφ ήδονται κρότοις· καὶ ταῖς τῶν βραβείων ἐλπίσι ἀκονοῦνται πρὸς τὴν αὐτοῖς πρέπουσαν νίκην· οἱ δὲ γε τῶν θείων χαρισμάτων ἐπιτυχεῖν γλιχόμενοι, καὶ τῆς τοῖς ἁγίοις εὐτρεπισμένης ἐλπίδος διψώντες τὴν μέθεξιν, τοὺς ὑπὲρ τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβεία; ἀγῶνας, προσίενται μὲν ἀσμένως· τὴν εὐδόκιμοι σ κατορθοῦσι ζωὴν, οὐ τὸν ἄμισθον προτιμών ἔκνον, οὔτε μὴν τὴν ἄνανδρον ἀγαπῶντες δειλίαν κατανδριζόμενοι δὲ μᾶλλον παντός πειρασμοῦ, καὶ τὰς τῶν διωγμῶν ἐφόδους ὀλίγου παντελῶς ἀξιοῦν. τες λόγου, καὶ πλοῦτον ἡγούμενοι τὸ παθεῖν ὑπὲρ αὐτοῦ. Διαμέμνηνται γὰρ τοῦ μακαρίου γρά φοντος Παύλου· ὅτι «Οὐκ ἄξια τὰ παθήματα του νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθηκε εἰς ἡμᾶς·, ᾿Αθρει τοιγαρούν δι' οὓς, οἰκονομία παγκαλεῖ κεχρησμένον καὶ νῦν τὸν Κύριον ἡμῶν η σοῦν Χριστὸν εἰ; ὄνησιν καὶ οἰκοδομὴν τῶν ἁγίων ἀποστόλων. Εφη μὲν γὰρ πρὸς αὐτούς· «Εἴ τις θέ λει ὀπίσω μου ἀκολουθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καθ᾿ ἡμέραν, καὶ ἀκολουθείτω μοι. Ὃς γὰρ θέλει τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σώσει, ἀπολέσει αὐτήν· Ος δ᾽ ἂν ἀπολέσει τὴν ψυχὴν αν τοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, εὑρήσει αὐτήν.» Καὶ σωτήριον μὲν τὸ παράγγελμα· καὶ πρέπον ἁγίοις· καὶ τῆς ἀνωτάτω πρόξενον δόξης, καὶ τῆς εἰς λῆξιν θυμῷ δίας ἐμποιητικόν. Τὸ γὰρ τὸ παθεῖν ἐλέσθαι ες Χριστίν, οὐκ ἄμισθον· μᾶλλον δὲ τῆς αἰωνίου ἄξης περιποιεῖ τὴν μέθεξιν. Πλὴν οὔπω ι τὴν ἐξ ὕψουςaliqua, quemadmodum aliorum unusquisque consue- όντα διδάσκωνται. Μεγάλης ἆρα μέγαν χορευτής
"
πανηγύρεως, Δεσπότην δεσποτικῆς, βασιλικῆς Βασι
λέα, φιλανθρώπου φιλάνθρωπον. Ο γὰρ ζυγός του
χρηστὸς, ὦ φιλάνθρωπε Βασιλεῦ· καὶ τὸ φορτίον στο
ἐλαφρόν, ὡς πρέπειν πρὸς ἡμᾶς καί σοι τὰ τοῦ Δε·
σπότου βουνο "Αρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ' ὑμᾶς. Ὁ
γὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρά
ἐστι. Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ ὅτι πρᾶός εἰμι.» Καὶ οὐ βα
ρεῖ τῷ προστάγματι, οὐ ζυγῷ δαμαζόμεθα, ούχ
ὑπερόγκῳ κατακλώμεθα φόβῳ, ἀλλὰ δεδοίκαμ
μὲν, ἐλευθέρων δὲ φόβῳ, οὐ καταδίκων, ἕλκομεντ
τῆς δουλείας ζυγόν, ἀλλ' ἡδόμενοι μᾶλλον ἢ βαρύ
νόμενοι. Είης τοίνυν ἡμῖν πολυελίκτοις σωζόμε
νος ἔτεσιν· ἐπιδοίης πρὸς μῆκος πολυετίας. Γέν
πρεσβύτης· ὃν ἐπιστεύθης λαόν ήν οχοίης. Είπα
vit; sed apud desertum et dio expositum flumen,
quo audientes omnes ex cœlesti illa per aerem audita
voce præsentem hunc discerent: magnum videlicet
magna illius panegyris choragum, Dominum dominantium, et Regen regum ac humanitatis omnis
fontem. Jugum enim tuum suave est, ο Rex humanissime, et onus tuum leve, ut deceat quoque hæc
ad uos Domniui verba exclamare: «Tollite jugum
meum super vos, jugum enim meum suave est, et
onus meum leve est; discite a me, quoniam mitis
sunt > Nec constitutionum onere nos graval,
non jugo opprimimur, non metu torquemur. Verum timuimus quidem, at liberi nunc a metu,
non veluti sontes et damnati servitutis jugum toler
ramus; sed voluptati magis quam oneri nobis est. καὶ πρὸς σὲ ὁ Θεὸς, τὴν τῶν ἐκ σοῦ τεκτον
Sis igitur nobis multiplicatos servatus in annos;
diuturnitatis longitudini tu superaddas; fias senex;
tu populum quem sortitus es, dirigas. Dicat ad te
quoque Deus Regnum eorum qui ex te nascentur,
propagando, augebo te vehementer nimis, et ponam
te in gentes, et reges ex te prodibunt. In Christo
Jesu Domino nostro, cui sit omnis gloria, honor et veneratio nunc et semper, et in sæcula sær
lorum. Amen.
Pantaleonis sanctæ Dei Magnæ ecclesiæ diaconi, in
gloriosissimam Domini ac Dei et Salvatoris nostri
Jesu Christi Transfigurationem Oratio I.
μένων βασιλείαν κηρύττων, Αὐξανω σε σφίλια
σφοδρῶς, καὶ θήσω σε εἰς ἔθνη, καὶ βασιλείς
ἐκ σοῦ ἐξελεύσονται. Ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ
ἡμῶν, ᾧ πρέπει πᾶσα δόξα, τιμὴ καὶ προσκύνηση,
νῦν, καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων.
Αμήν.
B'.
Πανταλέοντος διακόνου τοῦ Θεοῦ Μεγάλης επι
κλησίας· εἰς τὴν ὑπερένδοξον Μεταμόρφωσ
τοῦ Κυρίου καὶ Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰ
σοῦ Χριστοῦ Λόγος Α'.
li quidem, qui probe ad certamen comparati
exsistunt, spectatorum delectantur plausibus, speque præmiorum ad congruam ipsis victoriam animis acuuntur sed et ii, qui Dei dona consequi
cupiunt, quique spei sanctis quæsitæ participationem sitiunt, avide, pietatis ergo in Christum,
certamina amplexantur, emerenturque probatam
vitam; non ignaviam absque mercede præferunt;
necve effeminatam diligunt timiditatem: quin,
virili pectore, tentationem omnem, ac persecutionum incursus, parvi plane pendunt; divitiasque
reputant, ut pro ea quidl patiantur. Meminerunt
enim beati Pauli in hæc verba scribentis: ‹ Non
sunt condignæ passiones hujus temporis, ad futuram gloriam quæ revelabitur in nobis "., Vide n
igitur, quibus et modo, provide admodum, usus
- sit ad sanctorum apostolorum commodum atque
ædificationem, Dominus Jesus Christus. Dixerat
siquidem ad eos: Si quis vult post me venire,
abneget semetipsum, et tollat crucem suam quotidie, et sequatur me. Qui enim voluerit animam
suam salvam facere, perdet eam: qui autem perdiderit auimam suam propter me, salvam faciet
jl:am 7. Salubris ea quidem admonitio, ac sanetis congrua; quæque supernam conciliet gloriam,
ac requiem jucundam præstet. Non enim vacat
mercede, ut quis pro Christo pati eligat: adeoque
æternæ gloriæ participes efficit. Cæterum cum
necdum discipuli ‹ virtutem ex alto accepissent*, ›
δὲ
Οἱ μὲν εὖ εἰδότες ἀθλεῖν, τοῖς τῶν θεωμένων ἐφ
ήδονται κρότοις· καὶ ταῖς τῶν βραβείων ἐλπίσι
ἀκονοῦνται πρὸς τὴν αὐτοῖς πρέπουσαν νίκην· οἱ δὲ
γε τῶν θείων χαρισμάτων ἐπιτυχεῖν γλιχόμενοι, καὶ
τῆς τοῖς ἁγίοις εὐτρεπισμένης ἐλπίδος διψώντες
τὴν μέθεξιν, τοὺς ὑπὲρ τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβεία;
ἀγῶνας, προσίενται μὲν ἀσμένως· τὴν εὐδόκιμοι σ
κατορθοῦσι ζωὴν, οὐ τὸν ἄμισθον προτιμών
ἔκνον, οὔτε μὴν τὴν ἄνανδρον ἀγαπῶντες δειλίαν·
κατανδριζόμενοι δὲ μᾶλλον παντός πειρασμοῦ, καὶ
τὰς τῶν διωγμῶν ἐφόδους ὀλίγου παντελῶς ἀξιοῦν.
τες λόγου, καὶ πλοῦτον ἡγούμενοι τὸ παθεῖν ὑπὲρ
αὐτοῦ. Διαμέμνηνται γὰρ τοῦ μακαρίου γρά
φοντος Παύλου· ὅτι «Οὐκ ἄξια τὰ παθήματα του
νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθηκε
εἰς ἡμᾶς·, ᾿Αθρει τοιγαρούν δι' οὓς, οἰκονομία
παγκαλεῖ κεχρησμένον καὶ νῦν τὸν Κύριον ἡμῶν 1η
σοῦν Χριστὸν εἰ; ὄνησιν καὶ οἰκοδομὴν τῶν ἁγίων
ἀποστόλων. Εφη μὲν γὰρ πρὸς αὐτούς· «Εἴ τις θέ
λει ὀπίσω μου ἀκολουθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ
ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καθ᾿ ἡμέραν, καὶ ἀκολου
θείτω μοι. Ὃς γὰρ θέλει τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σώσει,
ἀπολέσει αὐτήν· Ος δ᾽ ἂν ἀπολέσει τὴν ψυχὴν αν
τοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, εὑρήσει αὐτήν.» Καὶ σωτήριον
μὲν τὸ παράγγελμα· καὶ πρέπον ἁγίοις· καὶ τῆς
ἀνωτάτω πρόξενον δόξης, καὶ τῆς εἰς λῆξιν θυμῷ·
δίας ἐμποιητικόν. Τὸ γὰρ τὸ παθεῖν ἐλέσθαι ες
Χριστίν, οὐκ ἄμισθον· μᾶλλον δὲ τῆς αἰωνίου ἄξης
περιποιεῖ τὴν μέθεξιν. Πλὴν οὔπω ι τὴν ἐξ ὕψους
* Luc. xxvi, 49.
* Matth. x1, 29, 30. * Rom. viii, 18. * Luc. 13,
col. 1249–1250page 6 of 16
PG 98:1249δύναμιν ἐσχηκότας τοὺς μαθητὰς, εἰκὸς ἦν τάχα που καὶ ἀνθρωπίναις περιπεσεῖν ἀσθενείαις· καί τι τοιοῦτον καθ᾿ ἑαυτοὺς ἐννενοηκότας εἰπεῖν. Πῶς ἀρ νήσεταί τις ἑαυτόν· ἡ πῶς ἀπολέσας τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, εὑρήσει πάλιν αὐτήν; Τί δὲ τοῖς τοῦτο πα θοῦσι τὸ ἰσοσταλοῦν ἔσται χάρισμα; ἵνα τοίνυν τῶν τοιούτων αὐτοὺς ἀποστήσῃ καὶ λογισμῶν καὶ ῥημά των· καὶ οἷον μεταχαλκεύσῃ πρὸς εὐανδρείαν, τῆς δοθησομένης αὐτοῖς εὐκλείας ἐπιθυμίαν ἐντεκών Λέγω ὑμῖν, φησίν, εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, οἱ τινες οἱ μὴ γεύσονται θανάτου, ἕως ἂν ἴδωσι τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ.» "Αρά γε εἰς τοσοῦτον αὐτοῖς ἐκταθήσεται, φησί, τὸ τῆς ζωῆς μέτρον, ὥστε καὶ εἰς ἐκείνους φθάσαι τοὺς χρόνους, καθ᾽ οὖς ἐπὶ συν τελείᾳ τῶν αἰώνων ἐξ οὐρανοῦ κατελθὼν, ἀποκαταστήσει τοῖς ἁγίοις, τὴν ἡτοιμασμένην αὐτοῖς βασι λείαν; ἀλλ᾽ ἦν μὲν καὶ τοῦτο ἐφικτὸν αὐτῷ· πάντα γὰρ δύναται, καὶ οὐδὲν ἀμήχανον ἢ ἀνήνυτον τοῖς αὐτοῦ πανσθενεστάτοις νεύμασι. Βασιλείαν δὲ Θεοῦ φησιν αὐτὴν τὴν θέαν τῆς δόξης, ἐν ᾗ καὶ αὐτὸς ὀφθήσεται κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καθ᾿ ὃν ἂν ἐπιλάμψῃ τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς· «Ηξει γὰρ ἐν δόξῃ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, καὶ οὐκ ἔν γε μᾶλλον σμικροπρεπείᾳ τῇ καθ' ἡμᾶς. Πῶς οὖν ἄρα θεωροὺς ἐποίει τοῦ θαύματος τοὺς λαβόντας τὴν ὑπόσχεσιν; «Ανεισιν εἰς τὸ ὄρος ο τρεῖς ἀπ' αὐτῶν τοὺς ἐπιλέκτους ἔχων εἶτα μεταπλάττεται πρὸς ἐξαίρετόν τινα καὶ θεο πρεπῆ λαμπρότητα· ὥστε καὶ τὸν ἱματισμὸν αὐτοῦ, τῇ τοῦ φωτὸς προσβολή διαλάμψαι δοκεῖν· εἶτα ι Μωϋ σῆς καὶ Ἠλίας περιστηκότες τὸν Ἰησοῦν, προσελάλουν ἀλλήλοις τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἦν ἔμελλε πληροῦν, φησίν, ἐν Ἱερουσαλήμ.» Τουτέστι, τῆς μετὰ σαρ κὸς οἰκονομίας τὸ μυστήριον, καὶ τὸ σωτήριον πάθος τὸ ἐν τῷ τιμίῳ σταυρῷ. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς, ὅτι ὁ διὰ Μωσέως νόμος, καὶ ὁ τῶν ἁγίων προφητῶν λόγος, τὸ Χριστοῦ μυστήριον προανέδειξεν· ὁ μὲν ἐν τύποις καὶ σκιαῖς· μονονουχί καθάπερ ἐν πίνακι καταγράφων αὐτό· οἱ δὲ, πολυτρόπως προηγορευκότες, ὡς καὶ ὀφθήσεται κατὰ καιροὺς ἐν εἴδει τῷ καθ' ἡμᾶς, καὶ ὅτι τῆς ἁπάντων ἕνεκα σωτηρίας καὶ ζωῆς, οὐ παραιτήσεται τὸ παθεῖν τὸν ἐπὶ ξύλου θα νατον. Οὐκοῦν ἡ Μωσέως καὶ Ἠλία παράστασις, και τὸ προσλαλεῖν ἀλλήλοις αὐτοὺς, οικονομία τις ἦν, εξ μάλα καταδεικνύουσα δορυφορούμενον ὑπὸ νόμου καὶ προφητῶν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, ὡς καὶ νόμου καὶ προφητῶν δεσπότην προκαταδειχθέντα παρ' αὐτῶν· δι' ὧν ἀλλήλοις συνωδά προεκήρυξαν. Οὐ γὰρ ἀσύμβατα τοῖς διὰ τοῦ νόμου τὰ τῶν προφητῶν· καὶ τοῦτό ἐστιν οἶμαι τὸ, ἀλλήλοις προσ λαλεῖν Μωσέα τὸν ἱερώτατον, καὶ τῶν προφητῶν πανάριστον. Ηλίας δὲ οὗτος ἦν. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλο τι ἐννοῆσαι· ἐπειδὴ οἱ ὄχλοι ἔλεγον· οἱ μὲν, Ἠλίαν οἱ δὲ, Ἱερεμίαν· οἱ δὲ ἕνα τῶν προφητῶν, τοὺς κοι ρυφαίους ἄγει, ἵνα κἀντεῦθεν τὸ μέσον ἴδωσι τῶν δούλων καὶ τοῦ δεσπότου. Μετὰ ταύτην δὲ καὶ ἑτέ ραν ἔννοιαν ἔστιν εἰπεῖν· ἐπειδὴ γὰρ συνεχῶς ἐναSERMO I IN TRANSFIGURATIONEM D. N. J. C.
δύναμιν ἐσχηκότας» τοὺς μαθητὰς, εἰκὸς ἦν τάχα par forte erat ut etiam aliquid humanæ imbecilli
που καὶ ἀνθρωπίναις περιπεσεῖν ἀσθενείαις· καί τι
τοιοῦτον καθ᾿ ἑαυτοὺς ἐννενοηκότας εἰπεῖν. Πῶς ἀρνήσεταί τις ἑαυτόν· ἡ πῶς ἀπολέσας τὴν ἑαυτοῦ
ψυχήν, εὑρήσει πάλιν αὐτήν; Τί δὲ τοῖς τοῦτο πα
θοῦσι τὸ ἰσοσταλοῦν ἔσται χάρισμα; ἵνα τοίνυν τῶν
τοιούτων αὐτοὺς ἀποστήσῃ καὶ λογισμῶν καὶ ῥημάτων· καὶ οἷον μεταχαλκεύσῃ πρὸς εὐανδρείαν, τῆς
δοθησομένης αὐτοῖς εὐκλείας ἐπιθυμίαν ἐντεκών·
• Λέγω ὑμῖν, φησίν, εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων,
οἱ τινες οἱ μὴ γεύσονται θανάτου, ἕως ἂν ἴδωσι τὴν
βασιλείαν τοῦ Θεοῦ.» "Αρά γε εἰς τοσοῦτον αὐτοῖς
ἐκταθήσεται, φησί, τὸ τῆς ζωῆς μέτρον, ὥστε καὶ
εἰς ἐκείνους φθάσαι τοὺς χρόνους, καθ᾽ οὖς ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων ἐξ οὐρανοῦ κατελθὼν, ἀποκατα
στήσει τοῖς ἁγίοις, τὴν ἡτοιμασμένην αὐτοῖς βασιλείαν; ἀλλ᾽ ἦν μὲν καὶ τοῦτο ἐφικτὸν αὐτῷ· πάντα
γὰρ δύναται, καὶ οὐδὲν ἀμήχανον ἢ ἀνήνυτον τοῖς
αὐτοῦ πανσθενεστάτοις νεύμασι. Βασιλείαν δὲ Θεοῦ
φησιν αὐτὴν τὴν θέαν τῆς δόξης, ἐν ᾗ καὶ αὐτὸς
ὀφθήσεται κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καθ᾿ ὃν ἂν ἐπιλάμψῃ
τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς· «Ηξει γὰρ ἐν δόξῃ τοῦ Θεοῦ καὶ
Πατρός, καὶ οὐκ ἔν γε μᾶλλον σμικροπρεπείᾳ τῇ
καθ' ἡμᾶς. Πῶς οὖν ἄρα θεωροὺς ἐποίει τοῦ θαύμα
τος τοὺς λαβόντας τὴν ὑπόσχεσιν; «Ανεισιν εἰς
τὸ ὄρος ο τρεῖς ἀπ' αὐτῶν τοὺς ἐπιλέκτους ἔχων •
εἶτα μεταπλάττεται πρὸς ἐξαίρετόν τινα καὶ θεοπρεπῆ λαμπρότητα· ὥστε καὶ τὸν ἱματισμὸν αὐτοῦ,
τῇ τοῦ φωτὸς προσβολή διαλάμψαι δοκεῖν· εἶτα ι Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας περιστηκότες τὸν Ἰησοῦν, προσελάλουν ἀλλήλοις τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἦν ἔμελλε πληροῦν,
φησίν, ἐν Ἱερουσαλήμ.» Τουτέστι, τῆς μετὰ σαρ
κὸς οἰκονομίας τὸ μυστήριον, καὶ τὸ σωτήριον πάθος
τὸ ἐν τῷ τιμίῳ σταυρῷ. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθὲς, ὅτι
ὁ διὰ Μωσέως νόμος, καὶ ὁ τῶν ἁγίων προφητῶν
λόγος, τὸ Χριστοῦ μυστήριον προανέδειξεν· ὁ μὲν
ἐν τύποις καὶ σκιαῖς· μονονουχί καθάπερ ἐν πίνακι
καταγράφων αὐτό· οἱ δὲ, πολυτρόπως προηγορευ
κότες, ὡς καὶ ὀφθήσεται κατὰ καιροὺς ἐν εἴδει τῷ
καθ' ἡμᾶς, καὶ ὅτι τῆς ἁπάντων ἕνεκα σωτηρίας καὶ
ζωῆς, οὐ παραιτήσεται τὸ παθεῖν τὸν ἐπὶ ξύλου θα
νατον. Οὐκοῦν ἡ Μωσέως καὶ Ἠλία παράστασις, και
τὸ προσλαλεῖν ἀλλήλοις αὐτοὺς, οικονομία τις ἦν,
εξ μάλα καταδεικνύουσα δορυφορούμενον ὑπὸ νόμου
καὶ προφητῶν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν,
ὡς καὶ νόμου καὶ προφητῶν δεσπότην προκαταδειχ
θέντα παρ' αὐτῶν· δι' ὧν ἀλλήλοις συνωδά προεκήρυξαν. Οὐ γὰρ ἀσύμβατα τοῖς διὰ τοῦ νόμου τὰ τῶν
προφητῶν· καὶ τοῦτό ἐστιν οἶμαι τὸ, ἀλλήλοις προσλαλεῖν Μωσέα τὸν ἱερώτατον, καὶ τῶν προφητῶν
πανάριστον. Ηλίας δὲ οὗτος ἦν. Ἔστι δὲ καὶ ἄλλο
τι ἐννοῆσαι· ἐπειδὴ οἱ ὄχλοι ἔλεγον· οἱ μὲν, Ἠλίαν·
οἱ δὲ, Ἱερεμίαν· οἱ δὲ ἕνα τῶν προφητῶν, τοὺς κοι
ρυφαίους ἄγει, ἵνα κἀντεῦθεν τὸ μέσον ἴδωσι τῶν
δούλων καὶ τοῦ δεσπότου. Μετὰ ταύτην δὲ καὶ ἑτέ
ραν ἔννοιαν ἔστιν εἰπεῖν· ἐπειδὴ γὰρ συνεχῶς ἐνα
9 Luc. 15, 27. 10 Luc. 1, 37. 11 Matth. xvj, 27.
tatis incurrerent, atque ejusmodi quidpiam ipsi
apul se cogitantes, dicerent. Quo se modo quis
abnegaverit? Aut quomodo animam suam perdendo, iterum eam inventurus est? Quid vero hocce
passis, æqualis ad præmium erit muneris? Ut
ergo tales eorum et cogitationes et verba comp -
scat, velutque æneos ad virile robur transferat,
dandæ ipsis gloriæ cupiditatem, animis eorum
ingenerans: Dico vobis, inquit, sunt aliqui lic
stantes, qui non gustabunt mortem donec videant
regnum Dei.» Ergone, inquit, usque adeo producenda illis est vitæ mensura, ut et ad ea deveniant tempora, quando in consummation e sæculorum, de coelo descendens, paratum sanctis regnum repositurus est? Plane et hoc illi perviuin
erat: nam potest omnia; nec aliquid est, quod
potentissimo nutu conficere nequeat ". Verum,
regnum Dei, ipsam dicit gloriæ visionem, in qua
et ipse per id tempus aspectandus erat, cum iis
illuxisset, qui essent in terra. Est enim venturus
in gloria Dei et Patris "; non jam amplius in
vilitate nobis propria. Quo igitur modo spectatores
facit miraculi eos, ad quos promissio facta erat?
‹ Ascendit in montem ", › tres ex illis præcipuos
secum habens; ac tum in eximium quemdam ac
supra hominem splendorem transformatur; ut
etiam vestimenta ejus luminis appulsu lucere viderentur: sicque Moyses et Elias astantes cum
Jesu, invicem conferebant; dicentes exitum ejus,
quem, inquit, completurus erat in Jerusalem 18.
Hoc est, dispensationis in carne sacramentum,
salubremque in pretiosa Cruce passionem. Sane
enim præmonstravit Christi sacramentum,
lex per Mosen data, tum sanctorum prophetarum
sermo: illa quidem, velut fere in tabella in figuris
umbrisque depingens hi autem, multis modis
fore prænuntiantes, ut quandoque in humana visibilis specie appareret, nec pro omnium salute et
vita in ligno crucis mori detrectaret. Illə ergo
Mosis Eliæque præsentia, mutuaque fabulatio,
dispensatio quædam erat: id apertius significans;
nimirum muniri Dominum Jesum Christum, lege
ac prophetis; velut quibus olim legis Dominus et
prophetarum, designatus esset, per ea quæ uiraque invicem consona in eum prædixissent. Nec
enim a legis scitis prophetarum dissident oracula.
Hocque significatum arbitror, quod sacratissimus
Moses, Eliasque prophetarum præclarissimus, invicem colloquerentur. Potest etiam aliud quidpiam
intelligi. Quoniam enim turbæ dicebant, hi quidem
Eliam esse; illi Jeremiam"; alii unum ex prophetis idcirco apostolici ordinis capita, sunmosque principes ducit, ut inde noverint quid
inter servos dominumque intersit. Ad hæc quoque aliam rationem nobis afferre licet. Quia
ts Matth. xvΙ,
13 Luc. 1*, 28. 13 ibid. 30, 51.
col. 1251–1252page 7 of 16
PG 98:1251εκάλουν αὐτῷ τὸ παραβαίνεσιν τὸν νόμον, καὶ βλά σφημον αὐτὸν εἶναι ἐνόμιζον, ὡς σφετεριζόμενον δόξαν οὐ προσήκουσαν αὐτῷ, τὴν τοῦ Πατρὸς, καὶ ἔλεγον· «Οὗτος οὐκ ἔστιν ἐκ Θεοῦ, ὅτι τὸ Σάββατον οὐ τηρεῖ. ο Καὶ πάλιν·. Περὶ καλοῦ ἔργου οὐ διο θάζομέν σε· ἀλλὰ περὶ βλασφημίας, καὶ ὅτι ἄνθρωπος ὢν, ποιεῖς ἑαυτὸν Θεόν.» Ἵνα δειχθῇ ὅτι βασκανίας ἀμφότερα τὰ ἐγκλήματα, καὶ ἑκατέρων του των ἔστιν ἀνεύθυνος· καὶ οὔτε νόμου παράβασίς ἐστι τὸ γινόμενον, οὔτε δόξης σφετερισμὸς τῆς οὐ προσ ηχούσης· τὸ λέγειν ἑαυτὸν ἴσὺν τῷ Πατρί· τοὺς ἐν ἑκατέρῳ λάμψαντας τούτων εἰς μέσον ἄγει· καὶ γὰρ Μωϋσῆς τὸν νόμον ἔδωκε· καὶ ἡδύναντο λογίσασθαι οἱ Ἰουδαῖοι, ὅτι οὐκ ἂν περιεῖος τὸν παραβαίνοντα αὐτόν· καὶ τῷ τεθεικότι πολέμιον ἐθεράπευσεν ἄν; καὶ Ἡλίας δὲ ὑπὲρ τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ ἐζήλωσε και οὐκ ἂν εἰ ἀντίθεος ἦν, καὶ Θεὸν ἑαυτὸν ἔλεγεν ἴσην τῷ Πατρὶ, μὴ ὢν ὅπερ ἔλεγε, μηδὲ προσηκόντων; τοῦτο ποιῶν· παρέστη καὶ αὐτὸς καὶ ὑπήκουσεν. Εστι δὲ καὶ ἑτέραν αἰτίαν εἰπεῖν μετὰ τῶν εἰρημέν νων· ποίαν δὴ ταύτην; ἵνα μάθωσιν ὅτι καὶ θανά του καὶ ζωῆς ἐξουσίαν ἔχει, καὶ τῶν ἄνω καὶ τῶν κάτω κρατεῖ. Διὰ τοῦτο καὶ τὸν ζῶντα καὶ τὸν τετελευτηκότα εἰς μέσον ἄγει. Καὶ γὰρ κινόμενοι, οὐκ ἐσίγων· ι ἀλλ' ἐλάλουν τὴν ἔξοδον ἦν ἔμελλε τίτ ροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ, ο Τουτέστι τὸ πάθος, καὶ τὸν σταυρὸν, καὶ τὴν ἀνάστασιν. 'Αλλ' οἱ μὲν μακάριοι μαθηταὶ βραχύ πως ἀπονυστάζουσιν, ὡς τῇ προς ευχῇ σχολάζοντος τοῦ Χριστοῦ. Ἐπληροῦτο γὰρ Ει οἰκονομικῶς τὰ ἀνθρώπινα· εἶτα διαγρηγορήσαντι, θεωροὶ γίνονται τῆς οὕτω σεπτῆς καὶ παραδέξου μεταβολῆς. Οἱηθεὶς δὲ ἴσως ὁ θεσπέσιος Πέτρος και τάχα που καὶ ἐνέστηκεν ὁ καιρὸς τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, ἀποδέχεται μὲν τὰς ἐν τῷ ὄρει διατριβάς Σκηνὰς δὲ τρεῖς δεῖν γενέσθαι φησίν, οὐκ εἰδὼς 8 λέγει.» Οὐ γὰρ ἦν καιρὸς τῆς συντελείας του αἰῶνος· οὔτε μὴν τοῦ παρόντος χρόνου, τοῦ λαβεῖν τοὺς ἁγίους τῆς ἐπηγγελμένης αὐτοῖς ἐλπίδες την μέθεξιν. Ο γὰρ Παυλός φησιν· ι ας μετασχηματ τίζει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν, εἰς τὸ για νέσθαι αὐτὸ σύμμορφον τῷ σώματι τῆς δόξης αὐτοῦ. ο Χριστὸς δηλονότι. Οὔσης οὖν ἐν ἀρχαῖς ἔτι τῆς εἶν κονομίας, καὶ οὔπω πεπερασμένης, πῶς ἦν εἰ; καταλῆξαι Χριστόν, τῆς εἰς τὸν κόσμον ἀγάπης ἕνεκα ἀποφοιτήσαντα, τοῦ παθεῖν ἐθέλειν ὑπὲρ αὐτοῦ. Σ σωκε γὰρ τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ αὐτὸν ὑπομείνας τῶν κατὰ σάρκα θάνατον, καὶ διὰ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως καταργήσας αὐτόν; οὐκ ᾔδει τοιγαροῦν ὁ Πέ τρος ὅπερ ἔφη. Πλὴν πρὸς τῇ παραδόξῳ καὶ ἀπὸ ῥήτῳ θέα τῆς δόξης τοῦ Χριστοῦ, πέπρακταί τι καὶ ἕτερον, χρήσιμόν τε καὶ ἀναγκαῖον, εἰς βεβαίωσ τῆς ἐπ' αὐτῷ πίστεως· καὶ οὐχὶ μόνοις τοῖς μαθη ταῖς· ἀλλὰ γὰρ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς. Ἐκ νεφέλης 120 ἄνωθεν ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, κατεδόθη των λέγοντος Οὗτος ἐστὶ ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς ἑνὸς εὐδόκησα· αὐτοῦ ἀκούετε. Καὶ ἐν τῷ γενέσθαι, μηδ τὴν φωνὴν, εὑρέθη Ἰησοῦς μόνος.» Τί πρὸς αὐτόenim continue criminabantur ut legis transgres- εκάλουν αὐτῷ τὸ παραβαίνεσιν τὸν νόμον, καὶ βλά16
▸
σφημον αὐτὸν εἶναι ἐνόμιζον, ὡς σφετεριζόμενον
δόξαν οὐ προσήκουσαν αὐτῷ, τὴν τοῦ Πατρὸς, καὶ
ἔλεγον· «Οὗτος οὐκ ἔστιν ἐκ Θεοῦ, ὅτι τὸ Σάββατον
οὐ τηρεῖ. ο Καὶ πάλιν·. Περὶ καλοῦ ἔργου οὐ διο
θάζομέν σε· ἀλλὰ περὶ βλασφημίας, καὶ ὅτι ἄνθρω
πος ὢν, ποιεῖς ἑαυτὸν Θεόν.» Ἵνα δειχθῇ ὅτι βασκανίας ἀμφότερα τὰ ἐγκλήματα, καὶ ἑκατέρων του
των ἔστιν ἀνεύθυνος· καὶ οὔτε νόμου παράβασίς ἐστι
τὸ γινόμενον, οὔτε δόξης σφετερισμὸς τῆς οὐ προσ
ηχούσης· τὸ λέγειν ἑαυτὸν ἴσὺν τῷ Πατρί· τοὺς ἐν
ἑκατέρῳ λάμψαντας τούτων εἰς μέσον ἄγει· καὶ γὰρ
Μωϋσῆς τὸν νόμον ἔδωκε· καὶ ἡδύναντο λογίσασθαι
οἱ Ἰουδαῖοι, ὅτι οὐκ ἂν περιεῖος τὸν παραβαίνοντα
αὐτόν· καὶ τῷ τεθεικότι πολέμιον ἐθεράπευσεν ἄν;
καὶ Ἡλίας δὲ ὑπὲρ τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ ἐζήλωσε και
οὐκ ἂν εἰ ἀντίθεος ἦν, καὶ Θεὸν ἑαυτὸν ἔλεγεν ἴσην
τῷ Πατρὶ, μὴ ὢν ὅπερ ἔλεγε, μηδὲ προσηκόντων;
τοῦτο ποιῶν· παρέστη καὶ αὐτὸς καὶ ὑπήκουσεν.
Εστι δὲ καὶ ἑτέραν αἰτίαν εἰπεῖν μετὰ τῶν εἰρημέν
νων· ποίαν δὴ ταύτην; ἵνα μάθωσιν ὅτι καὶ θανά
του καὶ ζωῆς ἐξουσίαν ἔχει, καὶ τῶν ἄνω καὶ τῶν
κάτω κρατεῖ. Διὰ τοῦτο καὶ τὸν ζῶντα καὶ τὸν τετε
λευτηκότα εἰς μέσον ἄγει. Καὶ γὰρ κινόμενοι, οὐκ
ἐσίγων· ι ἀλλ' ἐλάλουν τὴν ἔξοδον ἦν ἔμελλε τίτ
ροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ, ο Τουτέστι τὸ πάθος, καὶ τὸν
σταυρὸν, καὶ τὴν ἀνάστασιν. 'Αλλ' οἱ μὲν μακάριοι
μαθηταὶ βραχύ πως ἀπονυστάζουσιν, ὡς τῇ προς
ευχῇ σχολάζοντος τοῦ Χριστοῦ. Ἐπληροῦτο γὰρ
sorem, ac blasphemum ipsum censebant, tanquam
Patris sibi arrogaret indebitam gloriam, dicebantque: • Non est hic a Deo, quia Sablatum non custodit us.» Et iterum: «De bono opere non lapidamus te, sed de blasphemia; quia tu homo cuin
sis, facis teipsum Deum:> ut.ostenderet utrumque crimen invidiæ esse, ac se neutri horum esse
obnoxium; nec vero ¿egis prævaricationem esse,
quod gerebatur; autve arrogationem indebitæ gloriæ, quod seipsum Patri æqualem diceret, eos in
medium producit qui claruissent in utroque. Ειenim Moses dedit legem eratque ut Judæi cogitarent
fore, ut is haudquaquam in prævaricatorem remissior esset; nedum ut ejus hosti, qui legem po.
suisset, obsequio adesset. Elias vero zelatus est
pro Dei gloria ", neque et ipse astitisset obaudissetque, si ille Deo adversatus esset, seque ipsum
Deum Patri æqualem, quod non erat, diceret: ilque indebite faceret. Possumus etiam causam
aliam dictis addere. Quam porro? Nempe ut discerent mortis pariter ac vitæ potestatem habere,
inque superna ac inferna dominio pollere: idcirco tum viventem in medium producit, tum eum
qui vivis excessisset. Nec vero visi erant, sed
⚫ loquebantur excessum, quem completurus
erat in Jerusalem, hoc est passionem et
crucem et resurrectionem, At beati quidem discipuli velut Christo precibus vacante, paululum
dormitarunt. Provide enim implebantur huma- οἰκονομικῶς τὰ ἀνθρώπινα· εἶτα διαγρηγορήσαντι,
ma. Exindle excitati, sic venerabilem miramique ac
novam mutationem aspectant. Forte autem ratus
divinus Petrus, adesse tempus regni Dei, lubens
eligit moras in monte, aitque cut fiant tria tabernacula; nesciens quid diceret 20: ) non enim erat
tempus consummationis sæculi; ac neque praesentis
temporis est, ut saneti bona eis in spe posita hactenus recipiant. Ait enim Paulus: «Qui transformabit corpus humilitatis nostræ, ut conforme reddat
corpori suo glorioso ':., nempe Christus. Cum
ergo dispensatio hactenus inciperet, nec rebus adhuc exhibitis ad terminum deducta esset; haud
par erat ut Christus, qui ex dilectione in mundum,
venisset pro ipso mori, abnueret, atque a proposito
desisteret. Humanam enim naturam salvam fecit, tum
pro ea patiens carne, tum per resurrectionem ex mortuis, mortem abolens. Nesciebat itaque Petrus, quid
diceret. Excepta vero mirabili ac ineffabili apparitione Christi gloriæ; aliud quoque utile, necessariumque ad fidem in ipsum firmandam, nedum discipulis, sed et nobis ipsis exhibitum est. De cœlo
enim ex nube demissa est vox Patris dicentis ": llic
est Filius meus dilectus in quo mibi complacui;
ipsum audite. Et dum, inquit, fieret vox, inventus
est solus Jesus 23. Quid ad hæc ait Judæus dura
cervice, refractarius ille, inobediensque, et corde
insuasibili? En praesente Mose, præcipit Pater san-
"
θεωροὶ γίνονται τῆς οὕτω σεπτῆς καὶ παραδέξου
μεταβολῆς. Οἱηθεὶς δὲ ἴσως ὁ θεσπέσιος Πέτρος και
τάχα που καὶ ἐνέστηκεν ὁ καιρὸς τῆς βασιλείας τοῦ
Θεοῦ, ἀποδέχεται μὲν τὰς ἐν τῷ ὄρει διατριβάς
• Σκηνὰς δὲ τρεῖς δεῖν γενέσθαι φησίν, οὐκ εἰδὼς
8 λέγει.» Οὐ γὰρ ἦν καιρὸς τῆς συντελείας του
αἰῶνος· οὔτε μὴν τοῦ παρόντος χρόνου, τοῦ λαβεῖν
τοὺς ἁγίους τῆς ἐπηγγελμένης αὐτοῖς ἐλπίδες την
μέθεξιν. Ο γὰρ Παυλός φησιν· ι ας μετασχηματ
τίζει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν, εἰς τὸ για
νέσθαι αὐτὸ σύμμορφον τῷ σώματι τῆς δόξης αὐτοῦ. ο
Χριστὸς δηλονότι. Οὔσης οὖν ἐν ἀρχαῖς ἔτι τῆς εἶν
κονομίας, καὶ οὔπω πεπερασμένης, πῶς ἦν εἰ;
καταλῆξαι Χριστόν, τῆς εἰς τὸν κόσμον ἀγάπης ἕνεκα
ἀποφοιτήσαντα, τοῦ παθεῖν ἐθέλειν ὑπὲρ αὐτοῦ. Σσωκε γὰρ τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ αὐτὸν ὑπομείνας τῶν
κατὰ σάρκα θάνατον, καὶ διὰ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστα
σεως καταργήσας αὐτόν; οὐκ ᾔδει τοιγαροῦν ὁ Πέ
τρος ὅπερ ἔφη. Πλὴν πρὸς τῇ παραδόξῳ καὶ ἀπὸ
ῥήτῳ θέα τῆς δόξης τοῦ Χριστοῦ, πέπρακταί τι καὶ
ἕτερον, χρήσιμόν τε καὶ ἀναγκαῖον, εἰς βεβαίωσ
τῆς ἐπ' αὐτῷ πίστεως· καὶ οὐχὶ μόνοις τοῖς μαθη
ταῖς· ἀλλὰ γὰρ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς. Ἐκ νεφέλης 120
ἄνωθεν ἐκ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, κατεδόθη των
λέγοντος Οὗτος ἐστὶ ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς ἑνὸς
εὐδόκησα· αὐτοῦ ἀκούετε. Καὶ ἐν τῷ γενέσθαι, μηδ
τὴν φωνὴν, εὑρέθη Ἰησοῦς μόνος.» Τί πρὸς αὐτό
18 Luc. 1x, 31. " ibid. 32. 30 lit. 35.
15 Joan. 1, 16.
16 Joan. x, 33.
17 III Reg.xx1, 10.
ss Phil.
** Matth. xvn, 5.
13 Luc. 1x, 56.
col. 1253–1254page 8 of 16
PG 98:1253δ φησιν ὁ σκληροτράχηλος Ἰουδαῖος· ἡ δυσάγωγος, καὶ ἀπειθὴς, καὶ ἀνουθέτητον ἔχων τὴν καρδίαν; Ιδού παρόντος Μωσέως ὁ Πατὴρ ἐντέλλεται τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ἀκούειν αὐτοῦ· ἀλλ᾽ εἴπερ ἦν θελητὸν αὐτῷ ταῖς Μωσέως ἀκολουθεῖν αὐτοὺς ἐντολαῖς, ἔφη ἂν ἔτι πείθεσθε τῷ Μωσεί· τηρεῖτε τὸν νόμον. Νυνί δὲ οὐδὲ τοῦτό φησι ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ· ἀλλ᾽ ἑστῶτος, Μωσέως καὶ τοῦ προφήτου αὐτοῦ Ηλία, αὐτοῦ μᾶλ λον αὐτοὺς ἀκούειν ἐπιτάττει· ἵνα μηδὲ συκοφαντή και παρά τινων ἡ ἀλήθεια· λεγόντων ὅτι Μωσέως μᾶλλον αὐτοὺς ἀκούειν προτετάταχεν ὁ Πατήρ, καὶ οὐ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ. Αναγκαίως οὖν ὁ εὐαγγελιστὴς ἐπεσημήνατο λέγων· ὅτι ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν, ευρέθη Ἰησοῦς μόνος. Οὐκοῦν ὅτε τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὡς ἐκ νεφελῶν ἄνωθεν ἐνετέλλετο λέγων· «Ακούετε αὐτοῦ, Μωσῆς μὲν ἀπῆν· Ἠλίας δὲ οὐ παρῆν, μόνος δὲ ἦν ὁ Χριστός. Αὐτοῦ τοιγαροῦν ἀκούειν προστέταχε. Καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς τέλος νόμου καὶ προφητῶν. Διὰ τοῦτο καὶ τοῖς τῶν Ἰουδαίων δήμοις προσεφώνησε λέγων· «Εἰ πιστεύετε Μωσεῖ, ἐπιστεύσατε ἂν καὶ ἐμοί. Περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν.» Ἐπειδὴ δὲ καὶ τὴν διὰ τοῦ πανσόφου Μωσέως ἀτιμάζοντες ἐντολὴν, καὶ τὸν διὰ τῶν ἁγίων προφητῶν ἀθετοῦντες λόγον μέχρι παντὸς μεμενήκασι, δικαίως Ἀπηλλοτριώθησαν· καὶ τῶν τῆς πατράσιν αὐτῶν ἐπηγγελμένων ἐξεώθησαν ἀγαθῶν. Ὑπακοὴ γὰρ ὑπὲρ θυσίαν ἀγαθή· καὶ ἡ ἐπακρόασις ὑπὲρ στέαρ ἀρνῶν, ο καθώς γέγραπται. Καὶ τὰ μὲν τῶν Ἰουδαίων ἐν τούτοις· ἡμῖν δὲ τοῖς ἐπεγνωκόσι τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, πάντα πάντως ὑπάρξει τὰ ἀγαθά· δι' αὐτοῦ οὗ, τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ δόξα καὶ κράτος σὺν ἁγίῳ Εἰς τὴν ὑπερένδοξον μεταμόρφωσιν τοῦ Κυρίου καὶ Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ λόγος Β'. τε καὶ παρ' αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ· δι' οὗ, καὶ μεθ᾽ Πνεύματι, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Αὐτὸς μὲν ἑωθινοῦ φωτὸς προηγούμενος, ἀπελαύνει τῶν βλεφάρων τὸν ὕπνον, καὶ τὸ περίορθρον τῆς ἡμέρας τὸ λυκαυγές εφελκόμενον, διαλύει τὰς τῶν ὀνείρων σκιάς· μαρτυρεῖ δὲ τῇ τοῦ τους παρουσίᾳ πᾶς ὄρνις ὅστις ἐστὶν ᾠδικὸς, πρὸ τῆς πτήσεως ἐφιζάνων τοῖς πρέμνοις. Τῇ γὰρ τῶν οἰκείων ἀνα κινήσει πτερῶν, συνεκτιναξάμενος τὴν σιγήν τῇ ἀπὸ τοῦ ὕπνου χαυνότητι, ἐν τῷ ὄρθρῳ τὴν ἀκτῖνα προ βλέπει. Καὶ τοὺς ἔτι καθεύδοντας, διὰ τῆς οἰκείας ἐγείρει φωνῆς. Τὸν αὐτὸν τρόπον τοῦ εὐαγγελικοῦ φωτὸς τὸν τῆς οἰκουμενικῆς Ἐκκλησίας περιλάμψαντος οἶκον· ὑποχωρείτω μὲν ὥσπερ νὺξ ἡ τῆς ῥαθυμίας ἀχλύς· πᾶσα δὲ σπουδὴ ματαιότητος, καθάπερ ἐνείρῳ παγείσα διαλυέσθω σκηνή· ἐκ δὲ τῶν ὑψηλοτάτων τοῦ βήματος πρέμνων κελαδείτω σαν αἱ θεόπνευστοι τῶν διδασκάλων ᾠδαὶ, τῇ τοῦ ἐπουρανίου μαρτυροῦσαι παρουσία φωτός. Ἀλλὰ τοῖς μὲν ὄρνισιν ἄσημος ή φωνή, διεγείρουσα τους νυ θροὺς πρὸς ἐγρήγορσιν· ἐν δὲ τοῖς διδασκάλοις ἐπί σημος ἡ τοῦ Παύλου φωνή· Ἡ νύξ, βοῶσα, προ ἔκυψεν· ἡ δὲ ἡμέρα ήγγικε ο Ποία προέκυψε νύξ,SERMO II IN TRANSFIGURATIONEM D. N. J. C.
δ
φησιν ὁ σκληροτράχηλος Ἰουδαῖος· ἡ δυσάγωγος, ctis apostolis, ut eum audiant: ac siquidem voluisκαὶ ἀπειθὴς, καὶ ἀνουθέτητον ἔχων τὴν καρδίαν;
Ιδού παρόντος Μωσέως ὁ Πατὴρ ἐντέλλεται τοῖς ἁγίοις
ἀποστόλοις ἀκούειν αὐτοῦ· ἀλλ᾽ εἴπερ ἦν θελητὸν
αὐτῷ ταῖς Μωσέως ἀκολουθεῖν αὐτοὺς ἐντολαῖς, ἔφη
ἂν ἔτι πείθεσθε τῷ Μωσεί· τηρεῖτε τὸν νόμον. Νυνί
δὲ οὐδὲ τοῦτό φησι ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ· ἀλλ᾽ ἑστῶτος,
Μωσέως καὶ τοῦ προφήτου αὐτοῦ Ηλία, αὐτοῦ μᾶλ
λον αὐτοὺς ἀκούειν ἐπιτάττει· ἵνα μηδὲ συκοφαντήκαι παρά τινων ἡ ἀλήθεια· λεγόντων ὅτι Μωσέως
μᾶλλον αὐτοὺς ἀκούειν προτετάταχεν ὁ Πατήρ, καὶ
οὐ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ. Αναγκαίως
οὖν ὁ εὐαγγελιστὴς ἐπεσημήνατο λέγων· ὅτι ἐν τῷ
γενέσθαι τὴν φωνὴν, ευρέθη Ἰησοῦς μόνος. Οὐκοῦν
ὅτε τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὡς ἐκ
νεφελῶν ἄνωθεν ἐνετέλλετο λέγων· «Ακούετε αὐτοῦ,
Μωσῆς μὲν ἀπῆν· Ἠλίας δὲ οὐ παρῆν, μόνος δὲ ἦν
ὁ Χριστός. Αὐτοῦ τοιγαροῦν ἀκούειν προστέταχε.
Καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς τέλος νόμου καὶ προφητῶν. Διὰ
τοῦτο καὶ τοῖς τῶν Ἰουδαίων δήμοις προσεφώνησε
λέγων· «Εἰ πιστεύετε Μωσεῖ, ἐπιστεύσατε ἂν καὶ
ἐμοί. Περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν.» Ἐπειδὴ δὲ
καὶ τὴν διὰ τοῦ πανσόφου Μωσέως ἀτιμάζοντες
ἐντολὴν, καὶ τὸν διὰ τῶν ἁγίων προφητῶν ἀθετοῦντες
λόγον μέχρι παντὸς μεμενήκασι, δικαίως ἀπηλλοτριώθησαν· καὶ τῶν τῆς πατράσιν αὐτῶν ἐπηγγελμένων ἐξεώθησαν ἀγαθῶν. Ὑπακοὴ γὰρ ὑπὲρ
θυσίαν ἀγαθή· καὶ ἡ ἐπακρόασις ὑπὲρ στέαρ ἀρνῶν, ο
καθώς γέγραπται. Καὶ τὰ μὲν τῶν Ἰουδαίων ἐν
τούτοις· ἡμῖν δὲ τοῖς ἐπεγνωκόσι τὴν ἐπιφάνειαν
αὐτοῦ, πάντα πάντως ὑπάρξει τὰ ἀγαθά· δι' αὐτοῦ
οὗ, τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ δόξα καὶ κράτος σὺν ἁγίῳ
set, ut Mosi præcepta sequerentur, dixisset utique,
ut Musi obtemperarent, ut servarent legem. Jam
vero haudquaquam id Dens et Pater dicit, sed astantibus Mose, Eliɔque ejus propheta, vt illum potius
audiant, precipit. Ut ne autem veritas apud nonnullos calumniam patiatur, dicantque jussisse
Patrem ut Mosen potius, non omnium nostrum
Salvatoremn Christum, audirent: ideo signanter
evangelista dicen lum fuit, dum vos fieret, iuventum esse Jesum solum. Cum igitur Deus et Pater,
velut ex nubibus, desuper apostolis sanctis preci
peret, dicens: «Ipsum audite, aberal Muses,
Elias non erat; Jesus autem erat solus: ergo
præcepit ut ipsum audirent. Etenim ipse finis et
legis et prophetarum s. Propterea etiam populis
Judaeorum locutus est, dicens: Si crederitis
Mosi, mihi utique crederetis: de me enim ille scripsit.. Quia vero obstinate Mosis præceptum
aspernati sunt, dictumque per sanctos prophetas
sermonem nihili ac extremum usque fecerunt,
merito abdicati sunt, atque a bonis quorum pa:res
repromissio en acceperant, depulsi, sicut enim
scriptum est:
Obauditio super sacrificium
r'.
Εἰς τὴν ὑπερένδοξον μεταμόρφωσιν τοῦ Κυρίου
καὶ Θεοῦ καὶ Σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ
λόγος Β'.
em
bonum, et obedientia super adipemn agnorum 30.
Et sic quiden Judaica habent. Nubis vero, qui ejus
agnovius apparitionem, erunt plane omnia bonit
et per ipsum Christum, et ab ipso, per quem, et
cum quo Deo Patri cum Spiritu sancto, gloria et
imperium, in sæcula sæculorum. Amen.
τε καὶ παρ' αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ· δι' οὗ, καὶ μεθ᾽
Πνεύματι, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν.
In gloriosissimam Domini et Dei et Salvatoris nostri Jesu Christi transfigurationem oratio II.
Matutini luminis primus splendor sominum palpebris abigit, productumque dici matutinum crepusculum somniorum dissolvit umbras, auroræ vero
adventum, canora omnis avis a stipitibus ramisqu
ante volatum pendula, testatum facit. Una enint
cum inducta somno mollitie, pennarum quassationa
decusso silentio, matutinum radium excipit, voceque obstrepente, adhuc dormicntibus somnum adimit. Sic plane, Ecclesiæ universalis domo, evanfelici luminis illustrata fulgoribus, abscedat quidem ceu nox quædam, ignaviæ caligo: ac vero haud
Αὐτὸς μὲν ἑωθινοῦ φωτὸς προηγούμενος, ἀπελαύνει τῶν βλεφάρων τὸν ὕπνον, καὶ τὸ περίορθρον τῆς
ἡμέρας τὸ λυκαυγές εφελκόμενον, διαλύει τὰς τῶν
ὀνείρων σκιάς· μαρτυρεῖ δὲ τῇ τοῦ τους παρουσίᾳ
πᾶς ὄρνις ὅστις ἐστὶν ᾠδικὸς, πρὸ τῆς πτήσεως
ἐφιζάνων τοῖς πρέμνοις. Τῇ γὰρ τῶν οἰκείων ἀνακινήσει πτερῶν, συνεκτιναξάμενος τὴν σιγήν τῇ ἀπὸ
τοῦ ὕπνου χαυνότητι, ἐν τῷ ὄρθρῳ τὴν ἀκτῖνα προβλέπει. Καὶ τοὺς ἔτι καθεύδοντας, διὰ τῆς οἰκείας
ἐγείρει φωνῆς. Τὸν αὐτὸν τρόπον τοῦ εὐαγγελικοῦ
φωτὸς τὸν τῆς οἰκουμενικῆς Ἐκκλησίας περιλάμ
ψαντος οἶκον· ὑποχωρείτω μὲν ὥσπερ νὺξ ἡ τῆς secus ac tabernaculum fixum in somnis, inane
ῥαθυμίας ἀχλύς· πᾶσα δὲ σπουδὴ ματαιότητος,
καθάπερ ἐνείρῳ παγείσα διαλυέσθω σκηνή· ἐκ δὲ
τῶν ὑψηλοτάτων τοῦ βήματος πρέμνων κελαδείτωσαν αἱ θεόπνευστοι τῶν διδασκάλων ᾠδαὶ, τῇ τοῦ
ἐπουρανίου μαρτυροῦσαι παρουσία φωτός. Ἀλλὰ τοῖς
μὲν ὄρνισιν ἄσημος ή φωνή, διεγείρουσα τους νυ
θροὺς πρὸς ἐγρήγορσιν· ἐν δὲ τοῖς διδασκάλοις ἐπίσημος ἡ τοῦ Παύλου φωνή· Ἡ νύξ, βοῶσα, προ
ἔκυψεν· ἡ δὲ ἡμέρα ήγγικε ο Ποία προέκυψε νύξ,
26 Rom. X,
18 Joan. V,
omne stultumque studium dispellatur; divinitusque inspirate magistrorum cantilenæ de altissimis
resonent suggestus ramis, ac cœlestis luminis testentur adventum. At avibus quidem missa vox,
quanquam non distincta, pigros ad vigiliam excitat;
in magistris autem, certa est ac distincta Pauli vox
illa clamans, Nox præcessit; dies autem appropinquavit 17. Quæ nox illa præcessit, o tu Ecclesiæ magister; quæve appropinquavit dies? Ergone
20 ] Reg. × V,
27 Rom.11,12.
Sermon IIISermo III
col. 1255–1256page 9 of 16
PG 98:1255ὦ τῆς Ἐκκλησίας διδάσκαλε, ποία δὲ ἤγγικεν ἡμέρα; "Αρα νυκτός ζοφωδεστέραις κατεχόμενα εὐετηρίαις τισὶν, ὡς ἐκ νυκτὸς ἡμερινῷ φωτὶ προσπε λάζομεν; ἀλλ' εἰ ἄρα ἡ τῶν καιρῶν ἐναλλαγὴ, τὴν τῶν κακῶν ἐναλλαγὴν ἀπειργάσατο, ὁ μὲν προσεγγίσας χρόνος τοῦ παρωχηκότος βελτίων γεγένηται, οὐδεὶς δὲ τῆς ἀνθρωπίνης προσγέγονεν ἔπαινος φύ σέως· ἀφ' ἑτέρου μὴ μεταβληθείσης εἰς ἕτερον. "Απαγέ φησιν· οὐ χρόνου μετάπτωσιν· ἀλλὰ γνώ σεως ἔλλαμψιν διαγορεύω ἐγώ· καὶ ὡς ἐπὶ πολύ καθεύδοντας τοὺς βαθύμους ἐφυπνίζω. Αὐτοὶ γὰρ καὶ νὺξ ἡμεν· καὶ νῦν τὸν Χριστὸν ἐνδυσάμενοι, τῇ προσηγορίᾳ τῆς ἡμέρας ἁρμόζομεν. Ημεν γάρ ποτε σκότος· νῦν δὲ φῶς ἐν Κυρίῳ. Εὐλογητὸς εἶ, Χριστέ, δι᾿ ὃν ἄνθρωπος προσηγόρευ 18., και φως. Εὐλογητὸς εἶ, Χριστέ, δι᾿ ἂν ἀνθρωπίνη φύσις ἐδάνεισεν ἔνδυμα Θεῷ, καὶ Θεοῦ φύσις ἀντ θρωπότητος οὐσίᾳ περιέθηκε πρόσωπον. Εὐλογητός εἴ, Χριστέ, δι᾿ ὃν σβέννυται κόλασις, αἰδουμένη την τοῦ δικαστοῦ πρὸς τοὺς καταδίκους συγγένειαν. Εὐλογητὸς εἶ, Χριστέ· σὺ γὰρ ἂν τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὑπεισελθὼν τὸν τῆς ἀνθρωπότητος λύχνον, κατελίπανας μὲν τῷ τοῦ Πνεύματος ἐλαίῳ τὴν θρυαλλίδα τῆς φύσεως, ἐφάψας τῷ τῆς πνευματικῆς ἀπαυγάσματι δόξης· δι' ἀνθρωπίνου δὲ σκεύου: τὴν κτίσιν ἐφώτισας, ταύτην ἐκλάμψας τὴν λαμπάδα μικρὸν, ἣν οὐ Πέτρο;, οὐκ Ἰάκωβος, οὐκ Ἰωάννης ἰδεῖν ὀφθαλμοῖς ἀνθρωπίνοις ἐτόλμησαν· ἀλλὰ πρηνεῖς πεσόντες οἱ τῶν μαθητῶν ἀκρέμονες, ὡμολόγησαν τοῦ φωτὸς τὸ ἀπρόσιτον. Τούτους γὰρ ἀκρα τὰς λαβὼν ὁ Δεσπότης τῆς οὐρανίου φωνής, τη λαμπηδόνι τῆς οἰκείας δόξης ήρεμαίως υπεκκαλύ πτων τὴν ἐνοῦσαν θεότητα, πιστοὺς ἔχειν ἡβούλετο μάρτυρας· ὅπως τῇ ἀκοῇ τὸν ὀφθαλμὸν λαβόντες συνήγορον, μὴ παύσαιντο μεγάλῃ βοῶντες φων διὰ οἰκουμένης ἁπάσης· “Ο ἦν ἀπαρχῆς· ὁ ἀχτ κόαμεν· ὁ ἑωράκαμεν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἡμῶν.» ᾿Αλλ' εὐκαίρως τῆς ἱστορίας μεσολαβηθείσης την λόγῳ, ἀναγκαῖον διὰ τῆς ἐξηγήσεως συναναβήναι τοῖς τῶν μαθητῶν κορυφαίοις, Ησαΐᾳ τῷ μεγαλοφώνῳ πεισθέντας· ε Δεῦτε, λέγοντι, ἀναβῶμεν εἰς τὸ δρος Κυρίου. ο ᾿Αναβῶμεν δὲ μὴ σὺν ἱδρῶτι, μηδέ σὺν ἄσθματι, πρὸς τὸ ἄναντες τοὺς ἡμετέρους κατο επείγοντες πόδας· ἀλλὰ σχολάζουσαν τὴν διάνοιαν πρὸς τὴν τῶν λεγομένων ὑποδοχὴν ἐπαγόμενοι· καὶ πρῶτον μὲν, τὰς θείας ἀναπτύξωμεν δέλτους· εἶτα πρὸς τὸ ἱερὸν ἀτενίσαντες Γράμμα, τὸν ἀποκείμενον ψηλαφήσομεν πλοῦτον. Παραλαμβάνει, φησίν, ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἀνα ἄγει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ' ἰδίαν, καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν.» Καὶ εἰ δοκεῖ πρῶτον σκοπήσωμεν· τίνος ένεκεν τούτους τοὺς τρεῖς μόνους παραλαβών, τοὺς λοιποὺς τῶν ἀποστόλων ἀφίτσι. Πολὺν ἡ ἀποκάλυψις ἐποίει τὸν φόβον, συντρεχόντων προφητῶν ἀοράτω;· φωτιζούσης νεφέλης· ἐσθῆτος ἀστραπτούσης· τῆς ἐκ τοῦ προσώπου λαμπηδόναςcaliginosioris temporis detenti commodis, velut ex ὦ τῆς Ἐκκλησίας διδάσκαλε, ποία δὲ ἤγγικεν
nocte, diurno Jumini propinquamus? Enimvero, siquidem mutatio temporum, malorum effecit mutationem, quod quidem appropinquavit tempus, præterito melius evasit, humanæ vero naturæ nihil
laudis accessit, cum ipsa nihil ex alia in aliam
demulata sit. Apage, inquit. Scientiæ ego illustrationem, non temporis lapsum edissero: ac
velut diuturno sepultus somno, pigros exsuscito.
Nam et ipsi fuimus nox; nunc autem postquam
indaimus Christum, diei nobis congruit appellatio.
• Eramus enim aliquando tenebræ; nunc autem
ἡμέρα; "Αρα νυκτός ζοφωδεστέραις κατεχόμενα εύ
ετηρίαις τισὶν, ὡς ἐκ νυκτὸς ἡμερινῷ φωτὶ προσπε
λάζομεν; ἀλλ' εἰ ἄρα ἡ τῶν καιρῶν ἐναλλαγὴ, τὴν
τῶν κακῶν ἐναλλαγὴν ἀπειργάσατο, ὁ μὲν προσεγγί
σας χρόνος τοῦ παρωχηκότος βελτίων γεγένηται,
οὐδεὶς δὲ τῆς ἀνθρωπίνης προσγέγονεν ἔπαινος φύ
σέως· ἀφ' ἑτέρου μὴ μεταβληθείσης εἰς ἕτερον.
"Απαγέ φησιν· οὐ χρόνου μετάπτωσιν· ἀλλὰ γνώσεως ἔλλαμψιν διαγορεύω ἐγώ· καὶ ὡς ἐπὶ πολύ
καθεύδοντας τοὺς βαθύμους ἐφυπνίζω.
Αὐτοὶ γὰρ καὶ νὺξ ἡμεν· καὶ νῦν τὸν Χριστὸν
ἐνδυσάμενοι, τῇ προσηγορίᾳ τῆς ἡμέρας ἁρμόζομεν.
Ημεν γάρ ποτε σκότος· νῦν δὲ φῶς ἐν Κυρίῳ.
Εὐλογητὸς εἶ, Χριστέ, δι᾿ ὃν ἄνθρωπος προσηγόρευ
lux in Domino 18., Benedictus es, Christe, per και φως. Εὐλογητὸς εἶ, Χριστέ, δι᾿ ἂν ἀνθρωπίνη
quem homo lucis nuncupationem consecutus est.
Benedictus es, Christe, per quem humana natura
mutuum Deo indumentum præbuit, Deique natura
humanæ substantiæ personam ac subsistentiam
tribuit. Benedictus es, Christe, per quem exstinguitur pœna, judicis ad reos verita cognationis necessitudinem. Benedictus es, Christe; tu enim Luverum exsistens, humanitatis subingressus
lucernam, oleo quidem Spiritus, naturæ impius
guasti elychnium, spiritualis ipsum gloriæe splendore accendens; humano autem vasculo creata
illuminasti, illustrans paululum eam lampadem, in
quam nec Petrus, nec Jacobus, nec Joannes, humanis oculis ausi sunt aspicere; potius vero proni
in terram, magni illi summique in discipulis rami,
inaccessibile lumen professi sunt. Hos enim Dominus, coelestis vocis auditores assumptos, effulgente sua gloria, latentem sensim divinitatein subφύσις ἐδάνεισεν ἔνδυμα Θεῷ, καὶ Θεοῦ φύσις ἀντ
θρωπότητος οὐσίᾳ περιέθηκε πρόσωπον. Εὐλογητός
εἴ, Χριστέ, δι᾿ ὃν σβέννυται κόλασις, αἰδουμένη την
τοῦ δικαστοῦ πρὸς τοὺς καταδίκους συγγένειαν.
Εὐλογητὸς εἶ, Χριστέ· σὺ γὰρ ἂν τὸ φῶς τὸ ἀληθι
νὸν, ὑπεισελθὼν τὸν τῆς ἀνθρωπότητος λύχνον,
κατελίπανας μὲν τῷ τοῦ Πνεύματος ἐλαίῳ τὴν
θρυαλλίδα τῆς φύσεως, ἐφάψας τῷ τῆς πνευματικῆς
ἀπαυγάσματι δόξης· δι' ἀνθρωπίνου δὲ σκεύου: τὴν
κτίσιν ἐφώτισας, ταύτην ἐκλάμψας τὴν λαμπάδα
μικρὸν, ἣν οὐ Πέτρο;, οὐκ Ἰάκωβος, οὐκ Ἰωάννης
ἰδεῖν ὀφθαλμοῖς ἀνθρωπίνοις ἐτόλμησαν· ἀλλὰ πρηνεῖς πεσόντες οἱ τῶν μαθητῶν ἀκρέμονες, ὡμολό
γησαν τοῦ φωτὸς τὸ ἀπρόσιτον. Τούτους γὰρ ἀκρα
τὰς λαβὼν ὁ Δεσπότης τῆς οὐρανίου φωνής, τη
λαμπηδόνι τῆς οἰκείας δόξης ήρεμαίως υπεκκαλύπτων τὴν ἐνοῦσαν θεότητα, πιστοὺς ἔχειν ἡβούλετο
revelans, testes fideles habere voluit, ut adjuncto μάρτυρας· ὅπως τῇ ἀκοῇ τὸν ὀφθαλμὸν λαβόντες
auribus patrono oculo, orbe toto clara ac contenta
voce, nulla requie clamarent: • Quod fuit ab initio,
quod audivimus, quod vidimus oculis nostris”,
Operæ vero pretium fuerit, ut medio sermone intercepta historia, ipsam exponendo, una cum discipulorum principibus ascendamus, magniloquo
obsequentes Isaiæ, dicenti: «Venite, ascendamus
in montem Domini 30. • Ascendamus autem, non
cum sudore nec difficili halitu ad ardua festinato
contendentes; sed vacantem quictumque, suscipiendis iis, quæ dicenda sunt, animum inducentes.
Ac primum quidem explicatis divinis Libris tumque intentis in sacram Litteram oculis, repositas in
ea divitias contrectemus.
• Assumit, inquit, Jesus Petrum, et Jacobum,
et Joannem fratrem ejus: et ducit illos in montem
excelsum seorsum: et transfiguratus est ante eos
Primum autem si lubet, cur tribus istis tantum
assumptis, apostolos reliquos dimittat, videamus.
Erat revelatio quæ multum incuteret timorem;
prophetis clanculum concurrentibus, collucente
nube, fulgurante habitu, vultus splendore jubar
utrumque plurimum superante, clamante de nube
** Ephes. v, 9. 30 | Joan. 1, 1. 30 Isa. 11, 3.
*
συνήγορον, μὴ παύσαιντο μεγάλῃ βοῶντες φων
διὰ οἰκουμένης ἁπάσης· “Ο ἦν ἀπαρχῆς· ὁ ἀχτ
κόαμεν· ὁ ἑωράκαμεν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἡμῶν.»
᾿Αλλ' εὐκαίρως τῆς ἱστορίας μεσολαβηθείσης την
λόγῳ, ἀναγκαῖον διὰ τῆς ἐξηγήσεως συναναβήναι
τοῖς τῶν μαθητῶν κορυφαίοις, Ησαΐᾳ τῷ μεγαλο
φώνῳ πεισθέντας· ε Δεῦτε, λέγοντι, ἀναβῶμεν εἰς τὸ
δρος Κυρίου. ο ᾿Αναβῶμεν δὲ μὴ σὺν ἱδρῶτι, μηδέ
σὺν ἄσθματι, πρὸς τὸ ἄναντες τοὺς ἡμετέρους κατο
επείγοντες πόδας· ἀλλὰ σχολάζουσαν τὴν διάνοιαν
πρὸς τὴν τῶν λεγομένων ὑποδοχὴν ἐπαγόμενοι· καὶ
πρῶτον μὲν, τὰς θείας ἀναπτύξωμεν δέλτους· εἶτα
πρὸς τὸ ἱερὸν ἀτενίσαντες Γράμμα, τὸν ἀποκείμενον
ψηλαφήσομεν πλοῦτον.
• Παραλαμβάνει, φησίν, ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ
Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἀνα
ἄγει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ' ἰδίαν, καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν.» Καὶ εἰ δοκεῖ πρῶτον
σκοπήσωμεν· τίνος ένεκεν τούτους τοὺς τρεῖς μόνους
παραλαβών, τοὺς λοιποὺς τῶν ἀποστόλων ἀφίτσι.
Πολὺν ἡ ἀποκάλυψις ἐποίει τὸν φόβον, συντρεχόντων
προφητῶν ἀοράτω;· φωτιζούσης νεφέλης· ἐσθῆτος
ἀστραπτούσης· τῆς ἐκ τοῦ προσώπου λαμπηδόνας
Matth. xvi, 1.
col. 1257–1258page 10 of 16
PG 98:1257ὑπερνικώσης ἑκάτερον φέγγος· βοώσης ἐκ τοῦ νέ φους τῆς πατρικῆς φωνῆς, καὶ τῷ Μονογενεῖ τὴν εὐδοκιμηθεῖσαν μαρτυρούσης υἱότητα. Οπως οὖν μή τῇ ταραχῇ τῶν πολλῶν ἔκπτυστον πρὸ καιροῦ τὸ μυστήριον γένηται, τούτους μόνους παραλαμβάνει οὺς καὶ θερμοτέρους ἐραστὰς ἔχειν ήπίστατο· οἷς καὶ τὸ ἐχεμυθῆσαι παρῄνεσε, καὶ μέχρι τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως μηδενὶ τὴν φοβερὰν ἐκείνην δρασιν ἐξ αγορεῦσαι· οὓς καὶ διὰ τοῦτο πρὸς τὴν ἐσομένην ὀπτασίαν παρέλαβεν, ἐπειδὴ σφόδρα τῷ πρὸς αὐτὸν διακεχυμένοι πόθῳ, δεινῶς ἠθύμουν, διαλεγομένου καὶ προλέγοντος τὰ περὶ τοῦ πάθους ἀκούοντες. Πρόσεχε οὖν πῶς δυσφορεί πρὸς τὴν τούτων ἐξ ήγησιν ὁ Πέτρος. Ως γὰρ ἤκουσεν ὅτι δεῖ αὐτὸν εἰς Ἱεροσόλυμα ἀνελθεῖν, καὶ πολλὰ παθεῖν ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων καὶ Γραμματέων τοῦ λαοῦ, καὶ ἀποκτανθῆναι, εὐθὺς κεντᾶται τὸν λογι σμόν· καὶ ἀπὸ πολλῆς διαθέσεως ἐπιπηδᾷ τοῖς λεχθεῖσι, καὶ τολμηρότερον τοῦ διδασκάλου καθε άπτεται. • Προσλαβόμενος γὰρ αὐτοῦ, φησὶν, ἤρξατο ἐπιτιμᾷν αὐτῷ· Ιλεώ; σοι, Κύριε, οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο.» Εἶδες μαθητοῦ τὴν περὶ τὸν διδάσκαλον διάπυρον ἀγάπην; εἶδες διάθεσιν πρὸς τὰ τοῦ ἀγα πωμένου λυπηρά; τὰ τῆς παῤῥησίας ὑπὲρ τούτου μόνον μὴ φυλάξαντα μέτρα. «Ηρξατο ἐπιτιμᾷν αὐτῷ, καὶ λέγειν· Ιλεώς σοι, Κύριε, οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο.» Τί οὖν ὁ Δεσπότης; Ως ἐπιβλαβοῦς ἐκείνης καθάπτεται τῆς φειδούς. Οὐ γὰρ βούλομαι φιλεῖσθαι, φησὶν, ἐπὶ τῶν ἀγαπώντων με βλάβῃ. Τὸ ἐμὸν πά θος, οἰκουμενικοῦ πάθους ἴασις γίνεται. Τί παρεν οχλεῖς φυτευομένῳ σταυρῷ, τὸν ἐσόμενον ἐξ αὐτοῦ καρπὸν ἀγνοῶν; Τί κωλύεις σφαγὴν ἐκνευρίζουσαν θάνατον, τὴν περὶ τὸν κόσμον ἀγάπην τοῦ Θεοῦ ἀγνοῶν; ἀγαπᾶς ὡς ἄνθρωπος, Πέτρε. Τα σπαρῆναι τὸν κόκκον, καὶ πρὸς τὸν θερισμὸν εὐτρεπίζου. Ταῦτα λέγων ἔπεισε μὲν τὸν μαθητὴν μὴ τοιαύτας αἰτήσεις τῷ διδασκάλῳ προσφέρειν· οὐ μὴν καὶ τὴν τοῦ θανάτου λύπην, διὰ τὸ σφοδρὸν τῆς περὶ αὐτὸν ἀγάπης, τῆς ἐκείνου διανοίας ἐξέβαλεν. Οπως οὖν διὰ τῆς οὐκ εἰς μακρὰν ἀναστάσεως τὴν περὶ τοῦ πάθους λάβῃ παράκλησιν, αὐτόν τε καὶ τοὺς παρα πλησίως ἀγαπῶντας παραλαβών, διὰ τῆς φοβερᾶς ἐκείνης οπτασίας τὸ δυνατὸν τῆς ἐν αὐτῷ πιστοῦται θεότητος. • Μετεμορφώθη γάρ, φησίν, ἔμπροσθεν αὐτῶν· καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένοντο λευκὰ ὡς τὸ φῶς. ο Καὶ ἰδοὺ ὤφθησαν αὐτοῖς Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας μετ᾿ αὐτοῦ συλλαλοῦντες. • Ἐχαλίνωσεν ὁ τῆς δι καιοσύνης "Ηλιος τὴν νεφέλην τοῦ σώματος, καὶ ἡ ἀκτὶς τῆς θεότητος τοὺς θεατὰς περιήστραψε. Νε φέλη γὰρ τοῦ ἀοράτου τὸ ὁρώμενον ἔνδυμα. Οἶδεν Ησαΐας τοῦτο σαφῶς· τὴν γὰρ ἐπ᾽ Αἴγυπτον τοῦ Σωτῆρος θεωρῶν ἐνδημίαν ποτέ· «Ιδού, φησί, Κύ ριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴ γυπτον. Καὶ ἰδοὺ ὤφθη αὐτοῖς Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας μετ' αὐτοῦ συλλαλοῦντες.» Τῆς γὰρ θεότητος αὐτοῦ ἦσαν ἀχώριστοι πάντοτε. Διατί δὲ καὶ ὑπὲρ πάνταSERMO II IN TRANSFIGURATIONEM D. N. J. C.
in quo complaceret. Ne ergo plurium turbatione sacramentum, ante tempus inconsultius promeretur,
hos tantum assumit, quos etiam ferventiores noverat habere amatores: quibus quoque silentium
indixit, ac ne cuiquam terribilem illam visionem
publicarent, ante ipsius resurrectionem ex mortuis,
injunxit. Sed et ideo futuræ visionis spectatores
adhibuit, quod vehementi in eum effusi desiderio,
tristi admodum mœstoque animo, disserentem de
sua passione, eamque prædicentem, audirent.
ὑπερνικώσης ἑκάτερον φέγγος· βοώσης ἐκ τοῦ νέ- voce paterna, Unigenitumque, contestante Filium,
φους τῆς πατρικῆς φωνῆς, καὶ τῷ Μονογενεῖ τὴν
εὐδοκιμηθεῖσαν μαρτυρούσης υἱότητα. Οπως οὖν μή
τῇ ταραχῇ τῶν πολλῶν ἔκπτυστον πρὸ καιροῦ τὸ
μυστήριον γένηται, τούτους μόνους παραλαμβάνει·
οὺς καὶ θερμοτέρους ἐραστὰς ἔχειν ήπίστατο· οἷς καὶ
τὸ ἐχεμυθῆσαι παρῄνεσε, καὶ μέχρι τῆς ἐκ νεκρῶν
ἀναστάσεως μηδενὶ τὴν φοβερὰν ἐκείνην δρασιν ἐξαγορεῦσαι· οὓς καὶ διὰ τοῦτο πρὸς τὴν ἐσομένην
ὀπτασίαν παρέλαβεν, ἐπειδὴ σφόδρα τῷ πρὸς αὐτὸν
διακεχυμένοι πόθῳ, δεινῶς ἠθύμουν, διαλεγομένου
καὶ προλέγοντος τὰ περὶ τοῦ πάθους ἀκούοντες.
Perspice igitur quam Petrus hujuscemodi narrationem moleste ferret. Ut enim audivit ascensurum Jerosolymam, multaque a principibus sacerdolum, et senioribus, et Scribis populi passurum,
atque occidendum, statim animo pungitur, exque
multa affectione dictis insilit, ac liberius Magistrum carpit. «Assumens enim eum, inquit, capit
increpare illum, dicens: Absit a te, Domine, non
erit tibi hoc ". Vidistin' accensam discipuli in
Magistrum dilectionem? Vidistin' ut dilecti tristibus afficeretur? ut in hoc tantum justos excederet
libertatis modos. • Capit increpare illum, et dicere: Absit a te, Doniue, non erit tibi hoc.» Quid
ergo Dominus? Velut perniciosam impensiorem
ejusmodi curam perstringit. Non enim, inquit,
volo amari, cum damno diligentium. Mea mors
orbis totius medetur morti. Quid molestus es plantandæ cruci, qui futurum ex ipsa fructum ignoras?
Quid Dei erga mundum dilectionem nesciens, necen prohibes, qua mors enervabitur? Diligis,
Petre, sicut homo. Sine spurgi grammm; teque adl
messem compara. His quidem suasit discipulo, ut
ne Magistro hujuscemodi preces porrigeret; haud
tamen mortis tristitiam ob impensiorem in ipsum
dilectionem, animo depulit. Ut igitur ex resurreclione, quæ non admodum differenda esset, solamen aliquod pro passione perciperet, assumpto
illo, ac iis qui proximi dilectione essent, terribili
illa visione ejus, quæ erat in ipse, divinitatis, potentiam astruit. • Transfiguratus enim, inquit, est
ante eos: et splenduit facies ejus sicut sol, vestimenta autem ejus facta sunt alba sicut nix ".›
Πρόσεχε οὖν πῶς δυσφορεί πρὸς τὴν τούτων ἐξ
ήγησιν ὁ Πέτρος. Ως γὰρ ἤκουσεν ὅτι δεῖ αὐτὸν εἰς
Ἱεροσόλυμα ἀνελθεῖν, καὶ πολλὰ παθεῖν ἀπὸ τῶν
ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων καὶ Γραμματέων τοῦ
λαοῦ, καὶ ἀποκτανθῆναι, εὐθὺς κεντᾶται τὸν λογισμόν· καὶ ἀπὸ πολλῆς διαθέσεως ἐπιπηδᾷ τοῖς
λεχθεῖσι, καὶ τολμηρότερον τοῦ διδασκάλου καθε
άπτεται. • Προσλαβόμενος γὰρ αὐτοῦ, φησὶν, ἤρξατο
ἐπιτιμᾷν αὐτῷ· Ιλεώ; σοι, Κύριε, οὐ μὴ ἔσται σοι
τοῦτο.» Εἶδες μαθητοῦ τὴν περὶ τὸν διδάσκαλον
διάπυρον ἀγάπην; εἶδες διάθεσιν πρὸς τὰ τοῦ ἀγα
πωμένου λυπηρά; τὰ τῆς παῤῥησίας ὑπὲρ τούτου
μόνον μὴ φυλάξαντα μέτρα. «Ηρξατο ἐπιτιμᾷν
αὐτῷ, καὶ λέγειν· Ιλεώς σοι, Κύριε, οὐ μὴ ἔσται
σοι τοῦτο.» Τί οὖν ὁ Δεσπότης; Ως ἐπιβλαβοῦς ἐκείνης
καθάπτεται τῆς φειδούς. Οὐ γὰρ βούλομαι φιλεῖσθαι,
φησὶν, ἐπὶ τῶν ἀγαπώντων με βλάβῃ. Τὸ ἐμὸν πάθος, οἰκουμενικοῦ πάθους ἴασις γίνεται. Τί παρεν
οχλεῖς φυτευομένῳ σταυρῷ, τὸν ἐσόμενον ἐξ αὐτοῦ
καρπὸν ἀγνοῶν; Τί κωλύεις σφαγὴν ἐκνευρίζουσαν
θάνατον, τὴν περὶ τὸν κόσμον ἀγάπην τοῦ Θεοῦ
ἀγνοῶν; ἀγαπᾶς ὡς ἄνθρωπος, Πέτρε. Τα σπαρῆναι
τὸν κόκκον, καὶ πρὸς τὸν θερισμὸν εὐτρεπίζου.
Ταῦτα λέγων ἔπεισε μὲν τὸν μαθητὴν μὴ τοιαύτας
αἰτήσεις τῷ διδασκάλῳ προσφέρειν· οὐ μὴν καὶ τὴν
τοῦ θανάτου λύπην, διὰ τὸ σφοδρὸν τῆς περὶ αὐτὸν
ἀγάπης, τῆς ἐκείνου διανοίας ἐξέβαλεν. Οπως οὖν
διὰ τῆς οὐκ εἰς μακρὰν ἀναστάσεως τὴν περὶ τοῦ
πάθους λάβῃ παράκλησιν, αὐτόν τε καὶ τοὺς παραπλησίως ἀγαπῶντας παραλαβών, διὰ τῆς φοβερᾶς
ἐκείνης οπτασίας τὸ δυνατὸν τῆς ἐν αὐτῷ πιστοῦται
θεότητος. • Μετεμορφώθη γάρ, φησίν, ἔμπροσθεν
αὐτῶν· καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος·
τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένοντο λευκὰ ὡς τὸ φῶς. ο
• Καὶ ἰδοὺ ὤφθησαν αὐτοῖς Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας
μετ᾿ αὐτοῦ συλλαλοῦντες. • Ἐχαλίνωσεν ὁ τῆς δικαιοσύνης "Ηλιος τὴν νεφέλην τοῦ σώματος, καὶ ἡ
ἀκτὶς τῆς θεότητος τοὺς θεατὰς περιήστραψε. Νεφέλη γὰρ τοῦ ἀοράτου τὸ ὁρώμενον ἔνδυμα. Οἶδεν
Ησαΐας τοῦτο σαφῶς· τὴν γὰρ ἐπ᾽ Αἴγυπτον τοῦ
Σωτῆρος θεωρῶν ἐνδημίαν ποτέ· «Ιδού, φησί, Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴ
γυπτον. Καὶ ἰδοὺ ὤφθη αὐτοῖς Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας
μετ' αὐτοῦ συλλαλοῦντες.» Τῆς γὰρ θεότητος αὐτοῦ
ἦσαν ἀχώριστοι πάντοτε. Διατί δὲ καὶ ὑπὲρ πάντα
31 Matth. XVI,
23. 33 Matth. xvi, 2. 24 ibid. 5.
PATROL. GR. XCVIII.
• Et ecce apparuerunt illis Moyses et Elias, cum
eo loquentes.. Sol justitiæ corporis compressit
nubem, radiusque divinitatis spectatores circumfulsit. Nubes enim, ejus quod non subest oculis,
subjectum oculis indumentum erat. Novit hoc perspicue Isaias; futurum enim quandoque in Ægyplum contuens Salvatoris adventum: Ecce Dominus, inquit, sedet super nubem levem, et veniet
in Ægyptum *¸‹Et ecce apparuerunt illis Moyses
et Elias, cum eo loquentes. › Nusquam enim ab
ejus divinitate sejuncti erant. Quorsum vero Moyses
85 Isa. xix, 1.
Sermon IVSermo IV
col. 1259–1260page 11 of 16
PG 98:1259? τῶν προφητῶν τὸν χορὸν Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας; ἐπειδὴ ὁ μὲν Ἠλίας συνηρίθμητο τοῖς ζῶσιν· ὁ δὲ Μωϋσῆς ἐτεθνήκει· τούτου χάριν διὰ τῆς ἑκατέρων παραστάσεως, τῶν ζώντων καὶ νεκρῶν ἐνεφάνιζεν αὐτοῖς Κύριον· σαφῶς διὰ τούτων τοὺς παρόντας διδάσκων, ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ζωῆς καὶ θανάτου ἐξουσίαν ἔχων Ἀλλ᾿ οὐδ᾽ οὕτως ἐπαύετο τῆς δειλίας ὁ Πέτρος οὔπω γὰρ ἦν τῇ τοῦ θείου Πνεύματος ἀδαμαντωθεί; ἐνεργείᾳ· ὑπ' ἀσθενοῦς τέως ἐνικᾶτο τῆς φύσεως, τῇ μετὰ ταῦτα πεποιθήσει δεικνὺς τὴν τοῦ θείου Πνεύματος δύναμιν, καθὼς ὁ μακάριος Παυλός φη "., σιν· εἶναι ἡ ὑπερβολὴ τῆς δυνάμεως τοῦ Θεοῦ ᾖ, καὶ «μὴ ἐξ ἡμῶν.» Τί οὖν ἔτι δειλιῶν ὁ Πέτρος φησί; Κύριε, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι· εἰ θέλεις, ποιήσωμεν τρεῖς σκηνάς· σοὶ μίαν, καὶ Μωϋτε! μίαν, καὶ Ἡλίᾳ μίαν. Ἐπειδὴ τὸ πάθος ἀποτρέπειν οὐκ ἴσχυσε, τὴν ἐπὶ τὰ Ἱεροσόλυμα ἐδὲν ὑπερ θέσθαι τεχνάζεται· οὐ λέγων προφανῶς ὅπερ ήθε λεν, ἀλλὰ διὰ τοῦ ὧδε εἶναι, τὸ ἐκεῖ μὴ ἀπελθεῖν μνηστευόμενος· καὶ μὴ λέγων μὲν σαφῶς ἃ ἡβούλετα ο πραγματευόμενος δὲ δι᾽ ὧν ἔλεγεν, ἃ ἐσπούδαζε. «Κύριε, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι, ο ἢ εἰς Ἱεροσόλυμα. Εἰ θέλεις, ποιήσωμεν ὧδε τρεῖς σκηνάς. Φοβηθεὶς μὴ πάλιν ἐπιτιμηθῇ, παρενέβαλε πιθανώς τῷ λόγῳ τό· Εἰ θέλεις, ποιήσωμεν ὧδε τρείς σκηνάς. ο Βέλτιον ὧδε ποιῆσαι τρεῖς σκηνές, καὶ μὴ ἀπελθόντα ἐκεῖ, τὸν ἕνα τὸν προσδοκώμενον τά φον. Αληθῶς ὑπερβολὴ τῆς τοῦ ᾿Αποστόλου δειλία;! Ἔστω· τῷ Δεσπότῃ ἐκεῖ παραινεῖς μένειν, ὦ μακάριε Πέτρε· τί καὶ τὸν Ἠλίαν καὶ Μωϋσέα παρακαλεῖς συσκηνοῦσθαι; Ναί, φησίν· ἐὰν ἐνταῦθα μενόντων ἡμῶν τὸ Ἰουδαϊκὸν πλῆθος ἐπέλθοι, ἡ Ηλίου γλώσσα πῦρ ἐξ οὐρανοῦ καταφέρειν ἐπίσταται ἡ Μωϋσέως ῥάβδος ἐξ ἀέρος Έλκειν δεδίδακται χαλάζης ὁμαλα τον φλόγα. Ταῦτα ἐνθυμουμένου Πέτρου, απήντα θεόθεν ὁ τῆς ἐνθυμήσεως ἔλεγχος· Οὗτος γὰρ, φη ? σὶν, ὁ Υἱός μου δ' ἀγαπητός· ο τί δειλιᾷς, ὦ Πέτρο; τί δὲ καὶ προσερεθίζῃ κατὰ Ἰουδαίων συμμάχους; Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός. ο Πας προ φήτης διὰ τῆς τοῦ Μονογενούς δυνάμεως τὸ δύνασθα ἔχει ἅπερ ἔχειν δεδύνηται· «Αὐτοῦ ἀκούετε· ο μη δὲν ἐξ οἰκείας περιεργαζόμενοι γνώμης· «Ἐν αὐτῷ γὰρ εὐδόκησα, ο καὶ αὐτὸς σαφῶς τὸ ἐμὸν ἐπίσταται θέλημα. Αὐτῷ ἡ δόξα σὺν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνα τῶν αἰώνων. Αμήν. ΝΟΤΑ.et Elias, præ universo prophetarum choro? Nimi- τῶν προφητῶν τὸν χορὸν Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας; ἐπειδὴ
rum, quod Elias vivis accenseretur; Moyses autem ὁ μὲν Ἠλίας συνηρίθμητο τοῖς ζῶσιν· ὁ δὲ Μωϋσῆς
esset mortuus. Idcirco, ambobus repræsentatis, vi- ἐτεθνήκει· τούτου χάριν διὰ τῆς ἑκατέρων παραστά
vorain se et mortuorum Dominum discipulis σεως, τῶν ζώντων καὶ νεκρῶν ἐνεφάνιζεν αὐτοῖς
ostendit: eo perspicue argumento astantes docens, Κύριον· σαφῶς διὰ τούτων τοὺς παρόντας διδάσκων,
habere se potestatem vitæ et mortis. At neque ita ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ζωῆς καὶ θανάτου ἐξουσίαν ἔχων
sedatus est Petri timor: necdum enim divini Spi- Ἀλλ᾿ οὐδ᾽ οὕτως ἐπαύετο τῆς δειλίας ὁ Πέτρος·
ritus operatione adamantinum robur acceperat. οὔπω γὰρ ἦν τῇ τοῦ θείου Πνεύματος ἀδαμαντωθεί;
Adhuc vincebat inbecillis natura, cum divini Spi- ἐνεργείᾳ· ὑπ' ἀσθενοῦς τέως ἐνικᾶτο τῆς φύσεως,
ritus virtutem, pałam sequens declararit fiducia, τῇ μετὰ ταῦτα πεποιθήσει δεικνὺς τὴν τοῦ θείου
quemadmodum ait beatus Paulus: Ut eminenΠνεύματος δύναμιν, καθὼς ὁ μακάριος Παυλός φηtia sit virtutis Dei, et non ex nobis "., Quid ergo σιν· εἶναι ἡ ὑπερβολὴ τῆς δυνάμεως τοῦ Θεοῦ ᾖ, καὶ
Petrus adhuc pavens? «Domine, bonum est nos μὴ ἐξ ἡμῶν.» Τί οὖν ἔτι δειλιῶν ὁ Πέτρος φησί;
Iric esse, si vis: faciamus tria tabernacula, tibi unum, «Κύριε, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι· εἰ θέλεις,
Moysi unum, et Eliæ unum. › Ubi mortis consiliun.
ποιήσωμεν τρεῖς σκηνάς· σοὶ μίαν, καὶ Μωϋτε!
revocare nequivisset, molitur vel iter in Jerusalem μίαν, καὶ Ἡλίᾳ μίαν.» Ἐπειδὴ τὸ πάθος ἀποτρέ
retardare: non clare dicens quod animo constitu- πειν οὐκ ἴσχυσε, τὴν ἐπὶ τὰ Ἱεροσόλυμα ἐδὲν ὑπερ
tum esset, sed qua moras in monte suadet, id agi- θέσθαι τεχνάζεται· οὐ λέγων προφανῶς ὅπερ ήθε
laus, ut ne inde discederet: ac non dicens quidemn λεν, ἀλλὰ διὰ τοῦ ὧδε εἶναι, τὸ ἐκεῖ μὴ ἀπελθεῖν
apertius quod cupiebat, agens tamen iis verbis quod μνηστευόμενος· καὶ μὴ λέγων μὲν σαφῶς ἃ ἡβούλετα
studio optabat. • Domine, bonum est nos hic esse, ο πραγματευόμενος δὲ δι᾽ ὧν ἔλεγεν, ἃ ἐσπούδαζε.
quam Jerosolymis. ‹ Si vis, faciamus hic tria ta-
«Κύριε, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι, ο ἢ εἰς Ἱεροσό
lernacula 37. Veritus secundam increpationem, λυμα. • Εἰ θέλεις, ποιήσωμεν ὧδε τρεῖς σκηνάς.
illud speciose sermoni interposuit: Si vis, fa- Φοβηθεὶς μὴ πάλιν ἐπιτιμηθῇ, παρενέβαλε πιθανώς
ciamus hic tria tabernacula. Melius est ut hic τῷ λόγῳ τό·. Εἰ θέλεις, ποιήσωμεν ὧδε τρείς
faciamus tria tabernacula; non ut Jerosolymam σκηνάς. ο Βέλτιον ὧδε ποιῆσαι τρεῖς σκηνές, καὶ
abiens, unum illic facias, quod te manet sepul- μὴ ἀπελθόντα ἐκεῖ, τὸν ἕνα τὸν προσδοκώμενον τά
crum. Plane exsuperantem apostoli timiditatem!
φον. Αληθῶς ὑπερβολὴ τῆς τοῦ ᾿Αποστόλου δειλία;!
lia habeat. Hortaris Dominum, beate Petre, ut Ἔστω· τῷ Δεσπότῃ ἐκεῖ παραινεῖς μένειν, ὦ μακάριε
illic maneat? Quid etiam Eliam ac Mosen pariter Πέτρε· τί καὶ τὸν Ἠλίαν καὶ Μωϋσέα παρακαλεῖς
tabernacula figere rogas? Etiam, inquit. Si nobis συσκηνοῦσθαι; Ναί, φησίν· ἐὰν ἐνταῦθα μενόντων
hic manentibus multitudo Judzorum irruerit, novit ἡμῶν τὸ Ἰουδαϊκὸν πλῆθος ἐπέλθοι, ἡ Ηλίου γλώσσα
Eliae lingua ignem de caelo deducere; scit virga πῦρ ἐξ οὐρανοῦ καταφέρειν ἐπίσταται· ἡ Μωϋσέως
Mosis flammam grandini contubernalem ex aere ῥάβδος ἐξ ἀέρος Έλκειν δεδίδακται χαλάζης ὁμαλα
tralere. Haec Petro cogitante, adest divinitus, quu τον φλόγα. Ταῦτα ἐνθυμουμένου Πέτρου, απήντα
ea castigetur cogitatio. Hic est, inquit, Filius θεόθεν ὁ τῆς ἐνθυμήσεως ἔλεγχος· «Οὗτος γὰρ, φηmus dilectus s. • Quid, Petre, trepidas? Quid σὶν, ὁ Υἱός μου δ' ἀγαπητός· ο τί δειλιᾷς, ὦ Πέτρο;
vero etiam belli socios adversus Judæos provocas? τί δὲ καὶ προσερεθίζῃ κατὰ Ἰουδαίων συμμάχους;
Hic est Filius meus dilectus. Habent universi • Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός. ο Πας προ
prophete per Unigeniti virtutem, ut possint, si φήτης διὰ τῆς τοῦ Μονογενούς δυνάμεως τὸ δύνασθα
quid potuerunt habere. • Ipsum audite, nibil
ἔχει ἅπερ ἔχειν δεδύνηται· «Αὐτοῦ ἀκούετε· ο μη
curiosius ex propria mente exquirentes. In ipso δὲν ἐξ οἰκείας περιεργαζόμενοι γνώμης· «Ἐν αὐτῷ
enin bene complacui: novitque meam ipse per- γὰρ εὐδόκησα, ο καὶ αὐτὸς σαφῶς τὸ ἐμὸν ἐπίστα
spicue voluntatem. Ipsi gloria una, cum Patre et ται θέλημα. Αὐτῷ ἡ δόξα σὺν τῷ Πατρὶ καὶ τῷ
Spiritu sancto, nunc et semper, et in sæcula sa-D ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνα
culorum. Amen
τῶν αἰώνων. Αμήν.
'
Pantaleonis Diaconi et Cartophylacis magnæ Ecclesiæ, Encomium in maximum et gloriosissimum Michaelem cœlestis militiæ principem.
(Constris. Biblioth. Concionat., t. VI, p. 229.)
Materiæ expertium spirituum Dominus, et qui in
omnem carnem obtinet potestatem et administrationem; qui etiam nostram formavit essentiam:
quin etiam universum mundum qui cadit sub aspe36 II Cor. IV, 7. or Matth. xvi, 4. 38 ibid. 5.
ctum constituit, eumque continet el conserval propter hominem, ex iis quæ non sunt, ad hoc ut essent produxit universa; is est solus qui natura el
proprie, et primo dux est omnium, eorumque cu
ΝΟΤΑ.
Sint forte duæ hæ orationes duorum auctorum: ac secunda, priori videatur elegantior. Pantaleon primæ auctor vixit diu post Theodoræ imperium, ut colligitur ex iis, quæ ipse habet de miraculis sancti Michaelis apud Surium.
col. 1261–1262page 12 of 16
SERMO IN FESTO S. MICHAELIS ARCH.
ram gerit, et eis providet; et qui cujuslibet quod los ", et cum Seraphin qui habent sex alas ", et
dicitur et intelligitur bonum, est efficiens, imper
tiens, suppeditans et prima causa. Secundo autem
nobis constituit divinos angelos et archangelos, qui
curam gererent et præessent generi hominum pro
pter bonitatem naturalem: ut suppeditarent homi
nibus divinos nuntios et dona, et componerent et
dirigerent eorum vitam ad ea quæ sunt meliora. Et
ex divinis quidem et infinitis angelis, alios quidem
unumquemque unicuique præesse fidelium, et eum
regere jussit Dominus, ut dicit in divinis Evange
liis Videte ne despiciatis unum ex his parvis,
quoniam angeli eorum perpetuo aspiciunt faciem
Patris mei qui est in cœlis ". Similiter autem
hanc quoque confirmat sententiam divious pro
pheta David, dicens: Ne des in commotionem
pedem tuum, et non dormitabit qui te custodit
angelus.
Alios autem, ut alienas et ignotas gentes rege
rent, ut qui omnia administret, constituit pro nu
mero gentium, ut unus angelus totam gentem gu
hernaret: quomodo etiam scriptum est in cantico
Mosaico Quando dividebat Altissimus gentes, ut
dispersit filios Adami: statuit terminos gentium
secundum numerum angelorum Dei ". Sumne
autem benedictum, et undique exaudiendum, omni
que ex parte venerandum militiæ principem Mi
chaelem, meliorum et divinitus inspiratorum et ſi
delissimorum hominum esse præsidem, et eorum
salutis.curam gerere voluit: quomodo ipse univer
sorum Deus dixit Mosi sacrorum interpreti: «Vade
ad Pharaonem regem Ægypti, et educes populum
meum filios Israel ex Ægypto: et mittam angelum
neum ante faciem tuam, ut deducat populum in
terram tibi promissam, quam juravi patribus ve
stris ". Quin etiam propheta Daniel in visione
angeli, audivit eum dicentem: Princeps seu præ
ses angelus regni Persarum restitit mihi ne revo
caretur populus Israel ex captivitate Babylonis
nec est ullus qui eos mecum tueatur, nisi Michael
princeps vester *. Hoc autem ipsum sic quoque
David aperte significat: • Castrametabitur angelus
Domini in circuitu timentium eum, et liberabit
eos > Quis enim tam strenuus fidelium pro
pugnator insigniter apparuit, Veteris et Novi Testa
menti intercessor illuminationum; semper castra
locans in circuitu fidelium, et nos redimens a telis
Belial, et omnium inimicorum nostrorum qui sub
aspectu cadunt et non cadunt, ut Michael, dulcis
revera res et nomen?
Michael, qui plane est plenus pietate archange
lica; qui propter eam quæ convenit in Dominum
reverentiam, pietatem et grati animi virtutem inef
fabilem, et quæ mutari non potest stabilitatem
prope thronum assistit Dominicum horrendum et
terribilem, cum Cherubin qui multos habent ocu
» Matth. xviii, 10.
Psal. xxxm, 8.
50 Num. xx11, 23.
primum locum obtinent inter mille millia, et de
cies mille myriades angelicorum ordinum: et
proxime, et citra ullum stuporem canit ter sanctum
et admirabilem hymnum, invehens in rebellem et
scelestissimum Satanam ", qui tanquâm fulgur e
coelo in terram fuit dejectus cum immundis et malis
ejus spiritibus. Michael, qui est maxima et claris
sima stella angelici decoris et pulchritudinis, et
qui claras reddit ac manifestas omnes diaboli in
sidias, qui Adam e paradiso ejectum fraude dæmo
nis inimici bouorum, texit, traduxit, et direxit, et
eum terram ligone docuit fodere, seminareque el
metere, et ad reliqua, quæ utilitatem afferebant,
instituit:. et ut cum benedictione et convenienti
gratiarum actione, cum sudore pane vesceretur eſ
fecit; ut qui ex injuria ei contigerat lapsus, per la
boriosam et Deo gratam vivendi rationem rursus
corrigeretur. Michael, qui est verus et sincerus Dei
assessor, et ducit ordines virtutum cœlestium; et
est sapiens gubernator eorum qui in Deum credi
derunt. Qui pii patriarchæ Abrahæ, etsi non videre
tur, prohibuit gladium ", ne tangeret Deo gratum
ejus filium Isaac, postquam 230 apparuisset omni
ex parte absolutum et Deo gratum patriarchæ pro
positum et in eo benedixit omnes gentes, utpote
ex quo secundum carnem esset germinaturus
Christus verus Deus et Servator noster. Michael, fax
clarissima immaterialis et inaccessæ lucis, et di
vinos ductor angelicorum ordinum. Qui legislatori¸
Mosi oves pascenti in monte Chorin apparens totus
in medio rubi", eum urebat sine ulla læsione, et
non comburebat omnino, signa sanctissimæ Do
minæ no træ Dei parentis significans. Michael, qui
divino nutu primas partes obtinet inter ignis mi
nistros et terram obit, impleus voluntatem Dei
omnipotentem; qui a ratione alienum vatis Balaam
prohibuit impetum terribili suo adventu ³°: quem
etiam cum vidisset asina et timuisset, rationis par
ticipe voce senem amentem correxit. Michael, ange
lorum ductor longe maximus et excellentissimus
minister divinæ legis quæ data fuit in monte Sina;
qui cum famuli Dei Mosis animam accepisset, ob
scurum et exitiosum diabolum de ejus corpore cum
ipso ausum verba conferre, cessare fecit et cito
evanescere 31.
Michael, qui si id interpreteris, dicitur Dei dux
et exercitus, et fortissimus pugnator et propugna
tor eorum qui spem collocant in Domino: et flam
mea romphæa quæ scindit machinationes adversa
riorum, tam eorum qui sub intelligentiam, quam
eorum q și cadunt sub sensum; qui Jesu Nave aciem
dirigenti contra adversarios visus est stricto gladio,
et eum terruit hoc alieno et terribili spectaculo, et
hortatus est ut manum consereret, et concideret
inimicos Dei hostes ". Michael, omnium suprema
** Exod. in, 10;
*7 Luc. x, 18. * Gen. xx11, 12.
o Psal. cxx, 4. * Deut. xxx11, 8.
** Ezech. 18. **Isa. VI,
31 Judæ 9. "Josuc v, 13.
12 [an. X.
15 Exod.
col. 1263–1264page 13 of 16
ignemque ferens lampas divinitatis, quæ est princi- sere habiti fuerant, in regionem patriam restituit,
pium lucis, unicaque et trina et subtilis naturæ
constitutio: qui terræ tines obit celeriter, et pie iis
quibus vult Deus muta figura apparet. Qui ad
Gedeonem solaris instar radii venit, et ab ipso tan
quam divinus et cœlestis angelus fuit adoratus: et
ignea virga tanquam holocaustum consumpsit ci
bum quem obtulerat; et eum cum trecentis solum
impotentibus corroboravit adversus maxime im
piam et infinitam Madianitarum multitudinem "ª.
Michael, maxime perspicuum purissimumque, et ab
omni macula alienum speculum ineffabilis et im
mensæ pulchritudinis divini et fontani radii et
splendoris; et acutum telum potentis et magni re
gis Dei. Qui prophetæ Nathan apparuit resplenden
tem tenens lanceam, et ei animum addidit ad ar
guendum Dei parentem David, propter lapsum qui
acciderat et cito ut bonorum amicus recessit,
quando, Peccavi Domino ", ex profundo cordis
■ David rege audiit.
Michael purum et capax receptaculum beatissimæ
lacis effusionis, et divinæ illuminationis, et acutis
simus et pernicissimus gladius in eos qui blasphe
maut Dominum. Qui centum et quinquaginta quin
que millia exsecrandi et impii Sennacherib regis
Assyriorum in uno momento noctu morte affecit
et ab ejus tyrannide liberavit pium regem Ezechiam
cum civitate Jerusalem 55. Michael, qui est lucidus
et candens Spiritus, multosque habens oculos et
potentissimus, et ab omni materiali apparitione re
motus, et nullam omnino admittens corruptionem;
qui una cum Azaria et reliquis symbolice ascendit
in fornacem et tres maxime pios pueros illæsos
conservavit: et divina specie conspectus a rege
Nabuchodonosor, eum magna affecit admiratione”,
Michael, qui versatur in cœlis, et ætherem ambit tan
quam pernix fulgur; et universam quæ est sub cœlo
terram uno n:omento pervadit, piosque qui affli
guntur addit, recreat et consolatur; qui prophetam
Danielem in lacum per injuriam conjectum celer
rime conservavit, et sævorum leonum ora refrena
vit; et Habacum rapuit, et ad eum cum cibo pa
rato a Palestina adduxit Babylonem et eum rursus
repente in suum locum restituit 7. Michael qui est
magnus princeps angelicorum exercituum et ordi
num archangelicorum, beatissimæque et immens.e
Jegionis incorporcorum; et qui fuit veteris Israel
rector illo tempore, recens autem electi a Christo
cognominati Israelis dux validissimus, et custos
tutissimus, et doctor Dei præceptorum. Qui Persa
rum præsidem angelum resistentem, ne a Babylone
liberarentur captivi Israelite, repulit tanquam ad
versarium et captivos qui septuaginta annos mi
31 seqq.
propter assiduam cum vehementi jejunio et multis
lacrymis divini Danielis prophetæ pro eis ad Deum
precationem ". Michael, qui est a Deo constitutus
assessor mysticæ Trinitatis, mystaque illuminator
et initiator supernæ hierarchiæ, et Veteris quod
præteriit Testamenti, et Novæ nostræ electæ Christi
hæreditatis. Qui probaticæ piscina quot annis
aquas sanctificabat in figurain divini baptismatis
et ei qui primus in eam descendebat, statim præ
bebat curationem, quocunque morbo teneretur
Michael qui est speciosum et maxime decorum, et
quod non occidit luminare totius orbis terræ qui est
sub cœlo. Ignea et manu non constructa columna
sanctæ et apostolicæ Ecclesiæ: auri speciem præ se
ferentes et ad cœlum usque magnitudine pertingen
tes scale, per quas descendit omnis datio bona, et
omne donum perfectum ", quid mittitur a benefica
et bonorum largitrice natura, ad viros bonos e
honesti amatores in terra, qui in columna ignis að
paruit sanctissimo archippo, et fidelissimo mini
stro hujus archangelicæ et venerandæ domus,
quando sceleratus populus conabatur ipsum sarı
ctum cum templo obruere aquis fluviatilibus, et
divina et archangelica virtute, aquas quæ insolen
ter movebantur, per virgam cito in petra effudit a
transmisit
Michael, qui perpetuo aspicit faciem Patris nostri
qui est in cœlis, et lætatur, imo vero colla tatur cum
Domino universorum propter inventionem eorum
qui perierant et propter ununi peccatorem qui
ducitur poenitentia, diem festum agit cum omnilus
cœlestibus potestatibus ". Qui tuba illa terribil et
ingenti voce canenti est caniturus: et fundamenta
terræ, et quæ sunt sub terra, est moturus, quando
veniet finis consummationis; et surgere fac el ef
congregabit mortuos omnes qui sunt a sæculo, in
ictu oculi, ad judicium generale, et ad accipiendam
vitæ remunerationem ", ut ferat 231 unusquisque
ea quæ fecit per corpus, sive bonum, sive malum “.
Cum hunc ergo suscipiendum et maximum pa
tronum potentemque defensorem, libere et conf
denter loquentem intercessorem apud omnium re
gem Deum, divinum militiæ principem habeamus
Michaelem, o chari Patres, fratres, et a Deo cul
Jecte cœtus, pie ipsum semper omnes ut revera pu.
rissimum, in mundis cordibus semper magnifice
extollamus, verbisque lætitiæ et spiritalis exsulta
tionis, ut decet archangelum, honorificis verbis et
laudibus hodie prosequamur: amoreque et deside
rio ei offeramus, et veneremur, qui ardenter con
currimus ad sacrum ejus festum in venerandum
ejus templum, quod est pii nominis, ut affatim co
ligamus perennes ejus et salutares gratias et de
** IV Reg. XIX, 35.
Dan. HI, 49. BT Dap. IV,
Matth. xvi, 40; Luc. xv, 3º
60 Jac. 1, 17.
** Judic. vi, 12, 21. ** Il Reg. xi, 13.
38 Dan. x, 13 seqq.
So Joan. v, 4.
* Matth. xxiv, 3 seqq.; 1 Cor. xv, 51. * I Cor. v, 40.
Miracula in archippo templi Cerifero facta,
cum reliquis hic insinuatis, seu quæ angelo tri
buuntur in Scriptura, pluribus idem Pantaleon,
et Metaphrastes de miraculis in regione Chonensi a
Michaele factis, quæ sunt pervia apud Lipomanum,
ut et Græca in libris manu exaratis, ex quibus ejus
Latina lucem acceperint, notatur miraculi aquarum
tempus imperium Michaelis et Theodoræ.
col. 1265–1266page 14 of 16
PG 98:1265Ε. Πανταλέοντος πρεσβυτέρου μονῆς τῶν Βυζαν. τίων εἰς τὴν ὕψωσιν τοῦ τιμίου καὶ ζωο ποιοῦ σταυροῦ. Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἡ κτίσις ἀγάλλεται. Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἑορτάζει τὰ Εθνη. Μᾶλλον δὲ τὸν λόγον ἐπὶ τὴν ἀρχὴν ἀγάγωμεν. Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἡ κτίσις ἀνακαινίζεται *. Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ὁ Ἀδὰμ ἀνα πλάττεται. Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἐκ πλευρᾶς ἡ μήτηρ τῶν ζώντων παραγίνεται, βοηθὸς ὄντως, οὐκ ἐπίβουλος γενομένη κατὰ τὸ πρότερον, ἀντὶ ξύλου τῆς γνώσεως τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἀποτρυγῶσα, ἀντὶ τῆς παρακοῆς, ὑπακοὴν ἐκτελοῦσα, ἀντὶ τῆς κατάρας, τὴν εὐλογίαν ἀντιλαμβάνουσα Ἀντὶ τοῦ, Ἐν λύπαις τέξει, ο τὴν ἐν χαρᾷ πολυτεκνίαν κομι ζομένη. 'Αντὶ τῆς φθορᾶς τὴν ἀφθαρσίαν νοσφιζο μένη τ. ᾿Αλλὰ τίς αὕτη τῶν ζώντων ή μήτηρ; καὶ τῆς τὸ ξύλον καρπεύεται τῆς ζωῆς ἄλλη ὰ ἢ ἡ τοῦ Θεοῦ Ἐκκλησία, καὶ τὸ ξύλον ὁ σταυρὸς τοῦ Θεοῦ· τοῦ καλοῦ τῆς Ἐκκλησίας νυμφίου; Τοῦτο νῦν ὑψοῦται, καὶ διάβολος καθαιρεῖται, τοῦτο νῦν ἀναδείκνυται καὶ παραδειγματίζεται τῆς κακίας ἡ ἄρχων καὶ στηλιτεύονται 1 δαίμονες, καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας φυγαδεύονται στίφη, καὶ σκυλεύεται θάνα τος, καὶ δημεύεται ὁ ᾄδης, καὶ τῆς ἁμαρτίας ὁ σύμ τὴν εὐλογίαν· ἀντὶ νοσφιζομένη τοῦ Θεοῦ ι πολιτεύονται, Πάλιν ἀνακαμ. 4 €. καὶ τί τὸ ξύλον, ὃ καρπεύεται. προοῦνται. ΝΟΤΑ. Πανταλέοντος διακόνου καὶ χαρτοφύλακος τῆς Μεγάλης ἐκκλησίας διήγησις θαυμάτων τοῦ παμμεγίστου ἀρχαγγέλου Μιχαήλ. Μεγάλαι αἱ πολλοὶ καὶ ποικίλαι τῆς ἀσωμάτου καὶ μεγαλοπρεποῦς ἀρχαγγελικῆς σου ἀρετῆς καὶ ἀξίας ἔννοιαι καὶ δωρεαί τε καὶ χάριτες, παναοίδιμε Μιχαὴλ ἀρχιστράτηγε· καὶ πλατεῖα καὶ τῷ ὄντι μετέωρος· καὶ πολυειδὴς τῆς τανευπρεποῦς ἀΰλου σου μορφῆς καὶ ζωῆς ἡ κατά στασις. Μονῆς, μονή σεβασμίαν μονήν, μονάς,SERMO DE EXALTATIONE SANCTÆ CRUCIS.
fensiones intercessionis. Est enim liberalis et mu- maris fluctibus eos qui ipsum invocant, eripit; fernificus Dei magnus ille dux exercitus, cum divinissimo et coarchangelo suo Gabriele, benedicens,
corroborans, gratia implens, lætificans et ornans,
ac decorans corda fidelium, ut qui sit sanctis omnibus potentior. Universam enim quæ est sub sole
creatam naturam ad lucem deducit. Omnes autemn
ejus laudatores eximie a variis eripit necessitatibus,
et eos qui in omni loco pie eum invoeaverunt, a
periculis tam quæ videntur, quam quæ cadunt sub
intelligentia, liberat. Fidelium et Orthodoxorum
populorum Ecclesias liberat. Romanorum custodit rempublicam Christi amanten. Imperatorem
armat adversus Barbaros, Christianos reddit victo-
`res, hostes inimicos persequitur, ab hominum calumni's servos suos conservat; ab eorum qui persequuntur molestiis pios liberaţ; ab ingentibus
Ε.
Πανταλέοντος πρεσβυτέρου μονῆς τῶν Βυζαν.
τίων εἰς τὴν ὕψωσιν τοῦ τιμίου καὶ ζωοποιοῦ σταυροῦ.
Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἡ κτίσις ἀγάλλε
ται. Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἑορτάζει τὰ
Εθνη. Μᾶλλον δὲ τὸν λόγον ἐπὶ τὴν ἀρχὴν ἀγάγωμεν.
Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἡ κτίσις ἀνακαινίζε
ται *. Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ὁ Ἀδὰμ ἀναπλάττεται. Πάλιν ὑψοῦται σταυρός, πάλιν ἐκ πλευρᾶς
ἡ μήτηρ τῶν ζώντων παραγίνεται, βοηθὸς ὄντως,
οὐκ ἐπίβουλος γενομένη κατὰ τὸ πρότερον, ἀντὶ
ξύλου τῆς γνώσεως τὸ ξύλον τῆς ζωῆς ἀποτρυγῶσα,
ἀντὶ τῆς παρακοῆς, ὑπακοὴν ἐκτελοῦσα, ἀντὶ τῆς
κατάρας, τὴν εὐλογίαν ἀντιλαμβάνουσα b. Ἀντὶ τοῦ,
• Ἐν λύπαις τέξει, ο τὴν ἐν χαρᾷ πολυτεκνίαν κομι
ζομένη. 'Αντὶ τῆς φθορᾶς τὴν ἀφθαρσίαν νοσφιζομένη τ. ᾿Αλλὰ τίς αὕτη τῶν ζώντων ή μήτηρ; καὶ
τῆς τὸ ξύλον καρπεύεται τῆς ζωῆς ἄλλη ὰ ἢ ἡ τοῦ Θεοῦ
Ἐκκλησία, καὶ τὸ ξύλον ὁ σταυρὸς τοῦ Θεοῦ· τοῦ
καλοῦ τῆς Ἐκκλησίας νυμφίου; Τοῦτο νῦν ὑψοῦται,
καὶ διάβολος καθαιρεῖται, τοῦτο νῦν ἀναδείκνυται
καὶ παραδειγματίζεται τῆς κακίας ἡ ἄρχων καὶ
στηλιτεύονται 1 δαίμονες, καὶ τὰ πνευματικὰ τῆς
πονηρίας φυγαδεύονται στίφη, καὶ σκυλεύεται θάνατος, καὶ δημεύεται ὁ ᾄδης, καὶ τῆς ἁμαρτίας ὁ σύμ-
* Gen. uti, 16.
tilitates fructuum terræ suppeditat: ecs, qui in tenebris versantur, ducit: eos defendit quibus fit injuria: consolatur eos qui sunt pusillanimnes, grotos visitat, fidejubet pro peccatoribus, dæmonum
impetus propulsat, vitiorum flammam restinguit,
ad sanctitatem nos præstandam inducit: et onines
qui sanctum et venerandum ejus festum fide et desiderio alacriter celebrant, ex omni difficultate et
noxio occursu liberat, et dat salutarem gratiam
princeps Dei militiæ: ad petitionem semper utilem
deducit, et ad viam pœnitentiæ, et eis peccatorum
procurat remissionem, et in justorum stationem
connumerat in regno cœlorum; gratia Dei clementissimi: Cui gloria et potentia cum Patre omnipotente, et sanctissimo et bono ac vivifico Spiritu,
nunc et semper, et in sæcula sæculorum Amen.
Οratio Puntaleonis presbyteri monasterii Byzantinorum in Exaltationem venerandæ et vivifica
crucis
Rursus exaltatur crux, rursus creatura exsultat.
Rursus exaltatur crux, rursus festum diem agunt
gentes. Quin sermone ab initio repetito dicamus.
Rursus exaltatur crux rursus creatura renovatur,
rursus Adamus refingitur. Rursus exaltatur crux,
rursus ex latere mater viventium adest, auxiliatrix
vere, non iusidiatris, ut prius, loco ligni scientias
lignum vitæ deeerpens, loco inobedientiæ obedientam præstans, loco maledictionis benedictionem
percipiens; loco ejus, e in dolore paries ",» multitudinem sobolis cum gaudio reportans; loco corrup:ionis immortalitatem referens. Sed quæ hæe
mater viventium? Et quænam alia fructum de
liguo vite capit, quam Dei Ecclesia, quod lignum
crux Dei est, eximii Ecclesiæ sponsi. Hoc none
exaltatur, et diabolus evertitur. Hoc nunc demonstratur, et traducitur improbitatis princeps, et publice
notantur et infamantur dæmones, et spirituales
scelerum turmæ fugantur, spoliatur mors, publicatur infernus, suasorque peccati non amplius
suggestionibus incitat matrem omnium, sed supra
pectus serpit, observans quidem calcaneum; sed
τὴν εὐλογίαν desunt in C. V.· ἀντὶ νοσφιζομένη desunt in C. V.
• τοῦ Θεοῦ C. V. om. ι G. V. πολιτεύονται, corrigit Brunellus.
• Πάλιν ἀνακαμ. C. V. om. b
4 €. V. καὶ τί τὸ ξύλον, ὃ καρπεύεται.
προοῦνται.
ΝΟΤΑ.
ln codice Gracn 308 apud Nanios asservato
Jeguntur alterius in Michaelem archangelum Pantaleonis sermonis titulus et initium: Tit. Πανταλέοντος διακόνου καὶ χαρτοφύλακος τῆς Μεγάλης
ἐκκλησίας διήγησις θαυμάτων τοῦ παμμεγίστου
ἀρχαγγέλου Μιχαήλ. Inc.: Μεγάλαι αἱ πολλοὶ καὶ
ποικίλαι τῆς ἀσωμάτου καὶ μεγαλοπρεποῦς ἀρχαγγελικῆς σου ἀρετῆς καὶ ἀξίας ἔννοιαι καὶ δωρεαί τε
καὶ χάριτες, παναοίδιμε Μιχαὴλ ἀρχιστράτηγε· καὶ
πλατεῖα καὶ τῷ ὄντι μετέωρος· καὶ πολυειδὴς τῆς
τανευπρεποῦς ἀΰλου σου μορφῆς καὶ ζωῆς ἡ κατάστασις. Cod. Nan. pag. 521.j
Μονῆς, verti Monasterii Byzantinorum Presbyteri. Nam μονή Græcis est monasterium. Male
ergo Calvinianus interpres et Scholiastes apud Curopalatam perpetuo vertit: σεβασμίαν μονήν, ve
nerandam Edem, cum vertendum sit venerandum,
vel venerabile monasterium: græcum ignotius reddendo per clarius, ut non semel fecit interpres
Zonara; nam Græci vocant monasteria μονάς,
quasi dicas, mansiones.
Habui duo Pantaleonis exemplaria; alterum
a Margunio, alterum postea ex Bibliotheca Vatıcana naclus sum, quod a Marguniano in nonnullis
discrepat.
Sermon VSermo V
col. 1267–1268page 15 of 16
PG 98:1267βουλος οὐκ ἔτι παρακαλεῖ τῇ μητέρι πάντων ἡμῶν, ἀλλ' ἐπὶ τὸ στῆθος έρπει τηρῶν μὲν πτέρναν, και τούμενος δὲ τὴν κεφαλὴν, καὶ γῆν μὲν ἐσθίει την καταδικασθεῖσαν ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἐκφέρειν. Βλέπει δὲ τὴν ὑπ' αὐτοῦ πρώην Απατημένην τῷ ξύλῳ τῆς ζωῆς ἐντρυφῶσαν, αὐτὸς δὲ ἐναπομείνας τῇ προτέρᾳ κατάρᾳ βλέπει μηδὲ τῆς πτέρνης δ' έξου σιάζων, αὐτὸς ἁπάσας συνθλώμενος τὰς κεφαλὰς τῷ σταυρῷ, θεωρεῖ παρεστῶσαν ἐκ δεξιῶν ὡς βασίλι σαν την πρώην κατάκριτον, καὶ φύλλα συχῆς τὴν γύμνωσιν σκέπουσαν, «Ἐν ἱματισμῷ νῦν διαχρύσω περιβεβλημένην, πεποικιλμένην,» καὶ τὴν οἰκείον ἀκοσμίαν θρηνεῖ. Βλέπει τῷ βασιλικῷ σκήπτρῳ στηριζομένην, καὶ πρὸς αὐτὸν ὑψουμένην τὸν οὐρα νὸν, καὶ τὴν ἑαυτοῦ πτῶσιν ὀδύρεται, βλέπει συγ καλοῦσαν τὰ τέκνα μετὰ ὑψηλοῦ κηρύγματος εἰς προσκύνησιν τοῦ σταυροῦ καὶ τὴν ὑπακοὴ νὰ φρίσσει, καὶ τὴν προθυμίαν θαυμάζει ', καὶ τὸ πλῆθος ἐκε πλήττεται, Καὶ γὰρ ἰδοὺ Πάρθοι, καὶ Μήδοι, καὶ ικμος, καὶ πάσης πνευματικῆς ἄμοιρος ἐγεγόνει πά Ἐλαμῖται κατὰ τὸ γεγραμμένον ἐν ταῖς Πράξεσι, καὶ οἱ κατοικοῦντες τὴν Μεσοποταμίαν, Ἰουδαίαν τι καὶ Καππαδοκίαν, Πόντον ἢ καὶ Ἀσίαν, Αίγυπτον, καὶ τὰ μέρη τῆς Λιβύης τῆς κατὰ Κυρήνην, Κρήτες, "Αραβες, καὶ Ἰνδοὶ, καὶ πάντες οἱ λοιποὶ τῶν ἐθνῶν ὅσους ὁ ἥλιος ἐφορᾷ τὴν αὐτοῦ καταλιπόντες ἀπάτην τῷ ἐσταυρωμένῳ μετὰ τοῦ προφήτου βοῶσι, ο Σάσιν τὸν λαόν σου, καὶ εὐλόγησον τὴν κληρονομίαν σου. Ταῦτα καὶ Ἡσαΐας προθεωρῶν, «Αρεῖ σημεῖον ἐπὶ τὰ ἔθνη, ο μεγάλῃ κέκραγε τῇ φωνῇ «καὶ ἐπισυνάξει τοὺς ἀπολλυμένους κ, καὶ τοὺς διεσπαρμένους τους συνάξει ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς; καὶ συμβοσκηθήσεται λύκος μετὰ ἀρνοῦ, καὶ πέρα δαλις ἐρίφῳ συναναπαύσεται, καὶ μοσχάριον, καὶ λέων, καὶ ταῦρος ἅμα βοσκηθήσονται 1 κατά τὸν πολυανθῆ τῆς Ἐκκλησίας λειμώνα ", κατὰ τὴν πνευματικὸν ὄντως καὶ νοερὸν παράδεισον ", ουδέ κνων ὄφις καὶ συρίζων οὐκ ἔστι, οὐκ Εύα παραία λουμένη καὶ παραλαλοῦσα τὸν ἄνδρα καὶ πείθουσε μεταλαβεῖν τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως, ἤδη κακῶς αὐτό προσπεισθεῖσα τῇ τοῦ ἀρχεκάκου δράκοντος συμ βουλῇ, οὐ φλογίνη ῥομφαία τὴν εἴσοδον τοῖς βουλε μένοις ἔνδον γενέσθαι φοβερῶς ἀποτειχίζουσα. Μένον δὲ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς, καὶ Παρθένος τίκτουσα τὸν ἑαυτῆς ἀφθόρως νυμφίον, καὶ νυμφεύουσα τούτῳ τοὺς τῆς αὐτῆς οἰκονομίας εφιεμένους °. Ἔστι δὲ καὶ ἡ τετραχῇ μεριζομένη πηγή πᾶσαν ἡμῶν κατάρδουσα ἡ τὴν ξηράν. Ξηρὰ γὰρ ὡς ἀληθῶς καὶ ἄν τητος ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας ἡ φύσις ἡμῶν. Καὶ δὴ παρ ᾤκησεν ἂν μέχρι παντὸς τῷ ᾅδῃ καὶ τῇ φθορᾷ, εἰ μὲ τὸ ξύλον ἐβλάστησε τῆς ζωῆς, εἰ μὴ τὸν παράδεισον ἐπανέῳξεν, εἰ μὴ τὴν τῶν Εὐαγγελίων πηγὴν ἐν εστόμωσεν καὶ τοῖς ποταμοῖς τοῦ βαπτίσματος τον δράκοντα κατεπόντισεν. ᾿Αλλὰ δεῦτε προσκυνησώμεθα τὸν σταυρόν. Δεύτε σε 5 τῆς τρυφῆς. ἀκοήν. ἡ Γ. ἀποθαυμάζει. 1 καὶ παμφυλίαν. κ.. όταν λομένους τοῦ Ἰσραήλ. 1 καὶ δὲ βόσκονται... λιμένα την νέον παράδ. νυμφεύουσα τοῦτον τοῖς τῆς αὐτοῦ κοινωνίας ἐφιεμένοις. καταρδεύουσα.contritus capite terram comedit, terram damnatam, βουλος οὐκ ἔτι παρακαλεῖ τῇ μητέρι πάντων ἡμῶν,
ut spinas et tribulos submittat.
ἀλλ' ἐπὶ τὸ στῆθος έρπει τηρῶν μὲν πτέρναν, και
τούμενος δὲ τὴν κεφαλὴν, καὶ γῆν μὲν ἐσθίει την
καταδικασθεῖσαν ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἐκφέρειν.
Βλέπει δὲ τὴν ὑπ' αὐτοῦ πρώην Απατημένην τῷ
ξύλῳ τῆς ζωῆς ἐντρυφῶσαν, αὐτὸς δὲ ἐναπομείνας
τῇ προτέρᾳ κατάρᾳ βλέπει μηδὲ τῆς πτέρνης δ' έξου
σιάζων, αὐτὸς ἁπάσας συνθλώμενος τὰς κεφαλὰς τῷ
σταυρῷ, θεωρεῖ παρεστῶσαν ἐκ δεξιῶν ὡς βασίλι
σαν την πρώην κατάκριτον, καὶ φύλλα συχῆς τὴν
γύμνωσιν σκέπουσαν, «Ἐν ἱματισμῷ νῦν διαχρύσω
περιβεβλημένην, πεποικιλμένην,» καὶ τὴν οἰκείον
ἀκοσμίαν θρηνεῖ. Βλέπει τῷ βασιλικῷ σκήπτρῳ
στηριζομένην, καὶ πρὸς αὐτὸν ὑψουμένην τὸν οὐρα
νὸν, καὶ τὴν ἑαυτοῦ πτῶσιν ὀδύρεται, βλέπει συγ
καλοῦσαν τὰ τέκνα μετὰ ὑψηλοῦ κηρύγματος εἰς
προσκύνησιν τοῦ σταυροῦ καὶ τὴν ὑπακοὴ νὰ φρίσσει,
καὶ τὴν προθυμίαν θαυμάζει ', καὶ τὸ πλῆθος ἐκε
Aspicit autem eam, quam prius deceperat, ligno
vilæ cum voluptate fruentem, se vero priore maledictione obstrictum, videt se in calcaneum quidem
potestatem habere, confractis omnibus per crucem
capitibus. Aspicit assistentem a dextris ut reginam,
quæ prius damnationi obnoxia fuerat, quæque
foliis ficulneis nuditatem texerat,. In vestitu deaurato circumdalam varietate,» propriamque turpitudinem et deformitatem delet. Videt regali
sceptro Grmatam, et ad ipsum calum elevatan,
suumque casum deplorat. Videt liberos suos magna
et elata voce convocantem ad adorationem crucis,
horretque obsequendi studium, et alacritatem admiratur, et multitudinem obstupescit. • Ecce enim,
inquit, Parthi, et Medi, et Elamitæ, ut in Actibus πλήττεται, «Καὶ γὰρ ἰδοὺ Πάρθοι, καὶ Μήδοι, καὶ
scriptum est, et qui habitant Mesopotamiam, Judæam et Cappadociam, Pontuin et Asiam, et partes
Libyæ quæ sunt circa Cyrenen, Cretes, et Arabes,
et Indi es
› et cæteræ nationes, quas sol conspicit,
relictis propriis erroribus, Crucifxo cum propheta
acclamant: c Salvum fac populum tuum, Domine, et
Lenedic hæreditati tuæ 66
. Hæc et Isaias prævidens, • Signum levabit in nationes,» magna voce
clamavit, cet congregabit perditos, et dispersos Juda
colliget a quatuor plagis, et pascetur lupus cum
agno, et parlalis cum hædo requiescet ",, et vilu-.
lus et leo et taurus simul pascentur in florifero
Ecclesia prato, in vere spirituali et intelligibili
paradiso, ubi mordens et sibilans serpens nullus
reperitur, non Eva, quæ verbis decepta, verbisque
virum decipiens, persuadeat gustare lignum vitæ,
jam antea malis consiliis auctoris omnis mali persuasa, ubi nullus flammeus gladius, aditum intrare volentibus terrifica specie intercludens, tantum autem hic inveniuntur lignum vitæ, et Virgo
suum sponsum sine corruptione pariens, eique
despondens omnes illos qui hujus desponsationis
desiderio tenentur. Imo hic etiam est fons ille quadrifariam divisus, omnem nostram aridam rigans e. Vere enim arida, et sine humore, et omnis spiritualis pinguedinis expers a peccato effecta
est nostra natura, parumque abfuit quin semper
habitaret in inferno, et corruptione, nisi lignum
vitæ fronduisset, nisi paradisum aperuisset, nisi p ικμος, καὶ πάσης πνευματικῆς ἄμοιρος ἐγεγόνει πά
Evangeliorum fontem reclusisset, et fluvio baplismi draconem submersisset.
Sed adeste, adoremus crucem. Adeste colligamus
"Act. 11, 9, 10. 6 Psal. xxvil, 9.
Ἐλαμῖται κατὰ τὸ γεγραμμένον ἐν ταῖς Πράξεσι,
καὶ οἱ κατοικοῦντες τὴν Μεσοποταμίαν, Ἰουδαίαν τι
καὶ Καππαδοκίαν, Πόντον ἢ καὶ Ἀσίαν, Αίγυπτον,
καὶ τὰ μέρη τῆς Λιβύης τῆς κατὰ Κυρήνην, Κρήτες,
"Αραβες, καὶ Ἰνδοὶ, καὶ πάντες οἱ λοιποὶ τῶν ἐθνῶν
ὅσους ὁ ἥλιος ἐφορᾷ τὴν αὐτοῦ καταλιπόντες ἀπάτην
τῷ ἐσταυρωμένῳ μετὰ τοῦ προφήτου βοῶσι, ο Σάσιν
τὸν λαόν σου, καὶ εὐλόγησον τὴν κληρονομίαν σου.
Ταῦτα καὶ Ἡσαΐας προθεωρῶν, «Αρεῖ σημεῖον ἐπὶ
τὰ ἔθνη, ο μεγάλῃ κέκραγε τῇ φωνῇ «καὶ ἐπισυνάξει
τοὺς ἀπολλυμένους κ, καὶ τοὺς διεσπαρμένους τους
συνάξει ἐκ τῶν τεσσάρων πτερύγων τῆς γῆς; καὶ
συμβοσκηθήσεται λύκος μετὰ ἀρνοῦ, καὶ πέρα
δαλις ἐρίφῳ συναναπαύσεται, καὶ μοσχάριον,
καὶ λέων, καὶ ταῦρος ἅμα βοσκηθήσονται 1 κατά
τὸν πολυανθῆ τῆς Ἐκκλησίας λειμώνα ", κατὰ τὴν
πνευματικὸν ὄντως καὶ νοερὸν παράδεισον ", ουδέ
κνων ὄφις καὶ συρίζων οὐκ ἔστι, οὐκ Εύα παραίαλουμένη καὶ παραλαλοῦσα τὸν ἄνδρα καὶ πείθουσε
μεταλαβεῖν τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως, ἤδη κακῶς αὐτό
προσπεισθεῖσα τῇ τοῦ ἀρχεκάκου δράκοντος συμ
βουλῇ, οὐ φλογίνη ῥομφαία τὴν εἴσοδον τοῖς βουλε
μένοις ἔνδον γενέσθαι φοβερῶς ἀποτειχίζουσα. Μένον
δὲ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς, καὶ Παρθένος τίκτουσα τὸν
ἑαυτῆς ἀφθόρως νυμφίον, καὶ νυμφεύουσα τούτῳ
τοὺς τῆς αὐτῆς οἰκονομίας εφιεμένους °. Ἔστι δὲ καὶ
ἡ τετραχῇ μεριζομένη πηγή πᾶσαν ἡμῶν κατάρ
δουσα ἡ τὴν ξηράν. Ξηρὰ γὰρ ὡς ἀληθῶς καὶ ἄν
τητος ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας ἡ φύσις ἡμῶν. Καὶ δὴ παρ
ᾤκησεν ἂν μέχρι παντὸς τῷ ᾅδῃ καὶ τῇ φθορᾷ, εἰ μὲ
τὸ ξύλον ἐβλάστησε τῆς ζωῆς, εἰ μὴ τὸν παράδεισον
ἐπανέῳξεν, εἰ μὴ τὴν τῶν Εὐαγγελίων πηγὴν ἐν
εστόμωσεν καὶ τοῖς ποταμοῖς τοῦ βαπτίσματος τον
δράκοντα κατεπόντισεν.
᾿Αλλὰ δεῦτε προσκυνησώμεθα τὸν σταυρόν. Δεύτε
67 Isa. xi, 12, 13. σε Gen. 11, 10.
5 C. V. τῆς τρυφῆς. C. V. ἀκοήν. ἡ Γ. V. ἀποθαυμάζει. 1 C. V. καὶ παμφυλίαν. κ.. όταν
λομένους τοῦ Ἰσραήλ. 1 C. V. καὶ δὲ βόσκονται... mendose λιμένα την νέον παράδ.
νυμφεύουσα τοῦτον τοῖς τῆς αὐτοῦ κοινωνίας ἐφιεμένοις. P G. V. καταρδεύουσα.
col. 1269–1270page 16 of 16
PG 98:1269παρπολογήσωμεν τὸ ξύλον τὸ «παρὰ τὰς διεξόδους τῶν ἐκ πλευρᾶς ὑδάτων ἐστώς, 8 τὸν καρπὸν αὐτ τοῦ δώσει 4 ἐν καιρῷ αὐτοῦ.» Ο σταυρὸς γὰρ δεν δρον ἐστὶν ἀθανασίας, φυτόν ἀφθαρσίας, ρίζα δια καιοσύνης, σωφροσύνης βλάστημα, παρθενίας ἄνθος σταυρός, ἀνδρείας ὅπλον, ἐγκρατείας στήριγμα, θε μέλιος πίστεως, εὐσεβείας ὑποβάθρα, θεογνωσίας φωτισμὸς, καὶ πολὺ πρότερον ἀνατροπή κατάρας, ἀποφάσεως λύσις, ἐξορίας ἀνάκλησις, αἰχμαλώτων λύτρωσις, πλανωμένων ἐπιστροφή, πιπτόντων ἀνά στασις, σωζομένων δύναμις, προκοπή δικαίων, παρρησία οσίων προφητῶν ἀγαλλίαμα, κήρυ γμα καὶ τρόπαιον ἀποστόλων· σταυρός, βραβείον εἰρήνης οὐρανοῦ καὶ γῆς, μᾶλλον δὲ οὐρανίων καὶ ἐπιγείων ὁμόνοια, κτίσεως ἁγιασμός, ἑορταζόντων πανήγυρις, ἀῤῥαβὼν υἱοθεσίας, βασιλείας οὐρανῶν κληρονομία, καὶ τὸ δὴ θειότερον, ἀγάπης τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς περὶ ἡμᾶς σύμβολον μέγιστον, ἔνδειξίς τε τῆς τοῦ Υἱοῦ μέχρι θανάτου θειωτέρας ὑπακοῆς καὶ σοφίας τοῦ Πνεύματος. «Οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, φησίν, ὥστε τὸν μονογενῆ αὐτοῦ Υἱν ἔδωκεν, ἵνα ἅπας ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν, μὴ ἀπο όληται, ἀλλ' ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. Ὁ δὲ Υἱὸς ὑπήκοος γενόμενος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυρού, ο ἔδωκεν ἡμῖν τῆς κατὰ τοῦ θανάτου νίκης τὸ τρό παιον· ἵνα σὺν αὐτῷ διὰ τῆς σοφίας τοῦ Πνεύματος προκαθελόντες ἀρχάς τε καὶ ἐξουσίας, χειρωσώμεθα τὸν Ἐχθρόν, καὶ δήσωμεν τὸν ἰσχυρὸν, καὶ διαρ πάσωμεν αὐτοῦ τὰ σκῦλα, καὶ λοιπὸν ἀφόβως έργα σώμεθα τὸν παράδεισον τοῦ Θεοῦ ', καὶ τὸν θησαυ· α ρὸν ἀνορύξωμεν τοῦ ἀγροῦ, καὶ πολύτιμον ἐμπορευσώμεθα μαργαρίτην, ἐμπρέπειν τῇ σφραγίδι μέλλον τα τοῦ σταυροῦ κατὰ τὴν ἡμέραν τῆς κτίσεως ". Τότε γὰρ ο φανήσεται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῷ οὐρανῷ.» Τότε, πότε; ὅτε ι αἱ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται, ο ὅτε μετὰ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ ὁ μονογενής Υἱὸς τοῦ Πατρὸς ἐλεύσεται κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς. Τότε γὰρ οἱ τῷ σημείῳ διαπρέποντες τῷ βασιλικῷ, καὶ τὸν πολίτιμον ἐν ἑαυτοῖς κτησάμενοι μαργαρίτην, καὶ τὸ κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν καλῶς διασώσαντες, ἐν νεφέλαις εἰς οὐρανὸν ἁρπαγήσονται. Κύριος γὰρ ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ μετὰ σάλπιγγος φω νῆς μεγάλης, καὶ συνάξουσι «τοὺς ἐκλεκτούς αὐτοῦ ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων» ἀπ᾿ ἄκρου οὐρανοῦ ἕως ἄκρου αὐτοῦ τ. Ταῦτα ὁ εὐαγγελιστής Ματθαῖος περὶ τῆς ἐσομένης τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπους δευτέρας ἐλεύσεως καὶ τοῦ προηγουμένου φησί. Τὸ δὲ νῦν τελούμενον, τύπος ἐστὶ τοῦ μέλλοντος ἐναργής. Ιδού γὰρ ὑψοῦται σταυρὸς ἐπὶ γῆς, καὶ πᾶσαι αἱ παο τρίαὶ τῶν ἐθνῶν, καὶ γένος ἀνθρώπων, ἡλικία τε πᾶσα τῷ σημείῳ τοῦ σταυροῦ κατεσφραγισμένη δοξάζει τὸν τόπον, οὗ ἔστησαν οἱ πόδες τοῦ Κυρίου Αμήν. το ἡμῶν, αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. το χειν, δέδωκεν. • μαρτύρων. • κτίσεως ἁπάσης.· τοῦ Θεοῦ ο κατὰ τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως, ἀπ' ἄκρων οὐρανῶν ἕως ἄκρων αυτ των. πάλιν.plantatum est secus exitus
aquarum › ex latere, quod fructum suum dabit in
tempore suo". > Nam crux arbor immortalitatis
est, planta incorruptionis, radix justitia, germen
temperantia, virginitatis flos. Crux armatura fortitudinis, continentia fulcrum, fundamentum fidei,
pietatis sustentaculum, cognitionis divinæ illuminatio, et longe antea maledictionis eversio, solutio
latæ sententia, exsilii decreti revocatio, captivorum liberatio, seductorum reversio, cadentium resurrectio, eorum qui salvantur virtus, profectus
justorum, libertas sanctorum, prophetarum exsultatio, præconium et tropæum apostolorum, crux
bravium pacis cœli et terræ, vel potius cœlestium
et terrestrium concordia, creaturæ sanctificatio,
festum celebrautium panegyris, piguus adoptionis
filiorum, hæreditas regni coelorum, et quod divinius, dilectionis Dei et Patris erga nos signum maxi-.
mum, demonstratio et probatio divinæ obedientiæ
Fili usque ad mortem, et sapientiæ spiritus. «Sic
enim Deus dilexit mundum, › inquit, ut Filium
suum unigenitum daret, ut omnis qui credit in illum
non pereat, sed habeat vitam æternam "., Filius.
vero ‹ obediens factus, usque ad mortem, inortem -
autem crucis ",, dedit nobis tropbæum victoria -
contra mortem, ut cum ipso per sapientiam spiritus
principatus et potestates destruentes, liosten nobis
subjiciamus, fortemque ligemus, et diripiamus
spolia ejus, et de cætero sine timore operemur
paradisum Dei, thesaurumque agni efodiamus,
et pretiosam mercemur margariiam, quæ signum
crucis decoret, in die illa creationis et reparationis.
SERMO DE EXALTATIONE SANCTÆ CRUCIS.
παρπολογήσωμεν τὸ ξύλον τὸ «παρὰ τὰς διεξόδους fructus ligni, quod
τῶν ἐκ πλευρᾶς ὑδάτων ἐστώς, 8 τὸν καρπὸν αὐτ
τοῦ δώσει 4 ἐν καιρῷ αὐτοῦ.» Ο σταυρὸς γὰρ δεν
δρον ἐστὶν ἀθανασίας, φυτόν ἀφθαρσίας, ρίζα δια
καιοσύνης, σωφροσύνης βλάστημα, παρθενίας ἄνθος·
σταυρός, ἀνδρείας ὅπλον, ἐγκρατείας στήριγμα, θεμέλιος πίστεως, εὐσεβείας ὑποβάθρα, θεογνωσίας
φωτισμὸς, καὶ πολὺ πρότερον ἀνατροπή κατάρας,
ἀποφάσεως λύσις, ἐξορίας ἀνάκλησις, αἰχμαλώτων
λύτρωσις, πλανωμένων ἐπιστροφή, πιπτόντων ἀνάστασις, σωζομένων δύναμις, προκοπή δικαίων,
παρρησία οσίων F, προφητῶν ἀγαλλίαμα, κήρυγμα καὶ τρόπαιον ἀποστόλων· σταυρός, βραβείον
εἰρήνης οὐρανοῦ καὶ γῆς, μᾶλλον δὲ οὐρανίων καὶ
ἐπιγείων ὁμόνοια, κτίσεως ἁγιασμός, ἑορταζόντων
πανήγυρις, ἀῤῥαβὼν υἱοθεσίας, βασιλείας οὐρανῶν
κληρονομία, καὶ τὸ δὴ θειότερον, ἀγάπης τοῦ Θεοῦ
καὶ Πατρὸς περὶ ἡμᾶς σύμβολον μέγιστον, ἔνδειξίς
τε τῆς τοῦ Υἱοῦ μέχρι θανάτου θειωτέρας ὑπακοῆς
καὶ σοφίας τοῦ Πνεύματος. «Οὕτως γὰρ ἠγάπησεν
ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, φησίν, ὥστε τὸν μονογενῆ αὐτοῦ
Υἱν ἔδωκεν, ἵνα ἅπας ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν, μὴ ἀπο
όληται, ἀλλ' ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. Ὁ δὲ Υἱὸς ὑπήκοος
γενόμενος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυρού, ο
ἔδωκεν ἡμῖν τῆς κατὰ τοῦ θανάτου νίκης τὸ τρό
παιον· ἵνα σὺν αὐτῷ διὰ τῆς σοφίας τοῦ Πνεύμα
τος προκαθελόντες ἀρχάς τε καὶ ἐξουσίας, χειρωσώμεθα τὸν Ἐχθρόν, καὶ δήσωμεν τὸν ἰσχυρὸν, καὶ διαρπάσωμεν αὐτοῦ τὰ σκῦλα, καὶ λοιπὸν ἀφόβως έργασώμεθα τὸν παράδεισον τοῦ Θεοῦ ', καὶ τὸν θησαυ· α
ρὸν ἀνορύξωμεν τοῦ ἀγροῦ, καὶ πολύτιμον ἐμπορευσώμεθα μαργαρίτην, ἐμπρέπειν τῇ σφραγίδι μέλλον
τα τοῦ σταυροῦ κατὰ τὴν ἡμέραν τῆς κτίσεως ".
Τότε γὰρ ο φανήσεται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ
ἀνθρώπου ἐν τῷ οὐρανῷ.» Τότε, πότε; ὅτε ι αἱ
δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται, ο ὅτε μετὰ
τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ ὁ μονογενής Υἱὸς τοῦ Πατρὸς
ἐλεύσεται κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς. Τότε γὰρ
οἱ τῷ σημείῳ διαπρέποντες τῷ βασιλικῷ, καὶ τὸν
πολίτιμον ἐν ἑαυτοῖς κτησάμενοι μαργαρίτην, καὶ
τὸ κατ' εἰκόνα καὶ ὁμοίωσιν καλῶς διασώσαντες, ἐν
νεφέλαις εἰς οὐρανὸν ἁρπαγήσονται. Κύριος γὰρ
ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ μετὰ σάλπιγγος φωνῆς μεγάλης, καὶ συνάξουσι «τοὺς ἐκλεκτούς αὐτοῦ
ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων» ἀπ᾿ ἄκρου οὐρανοῦ ἕως
ἄκρου αὐτοῦ τ. Ταῦτα ὁ εὐαγγελιστής Ματθαῖος
περὶ τῆς ἐσομένης τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπους δευτέρας
ἐλεύσεως καὶ τοῦ προηγουμένου φησί. Τὸ δὲ νῦν
τελούμενον, τύπος ἐστὶ τοῦ μέλλοντος ἐναργής. Ιδού
γὰρ ὑψοῦται σταυρὸς ἐπὶ γῆς, καὶ πᾶσαι αἱ παο
τρίαὶ τῶν ἐθνῶν, καὶ γένος ἀνθρώπων, ἡλικία τε
πᾶσα τῷ σημείῳ τοῦ σταυροῦ κατεσφραγισμένη
δοξάζει τὸν τόπον, οὗ ἔστησαν οἱ πόδες τοῦ Κυρίου
Αμήν.
Tunc enim, ‹ parebit signum Filii hominis in.
coelo 13. › Tunc, quando? Quando • virtutes coelorum commovebuntur”; › quando cum angelis suis
unigenitus Filius Patris veniet judicare vivos et
mortuos. Tunc enim, qui regio signo insigniti
sunt, pretiosamque margaritam possident, idque
quod secundum imaginem et similitudinem Dei
est, integre custodierunt, in nubibus in cœlum
rapientur. Dominus enim mittet angelos suos cum
tuba, voce sonora, et congregabunt electos ejus a
quatuor ventis το
• ab extremo coeli usque ad extremum. Hæc evangelista Matthæus de secundo Filii
hominis adventu, et cruce, quæ eum antecedet,
memoriæ prodidit ". Quod vero nunc agitur, manifestus futuri typus est. Ecce enim exaltatur crux
in terra, et omnes familiæ gentium, et genus hominum, omnisque ætas signo crucis consignata glorificant locum, ubi steterunt pedes Domini nostri. •
ipsi gloria in sæcula sæculorum. Amen.
ἡμῶν, αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων.
«Psal. 1, 3. το Joan. ut, 16. 14 Philipp. 1, 8. * Matth. χειν, 50. 18 ibid. 29. Matth. XXIV,
* Matth. xxv, 31 seqq.
q C. V. δέδωκεν. • C. V. μαρτύρων. • G. V. κτίσεως ἁπάσης.· τοῦ Θεοῦ Des. in C. V. ο C. V.
rectius, κατὰ τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως, in die judicii.
C. V. ἀπ' ἄκρων οὐρανῶν ἕως ἄκρων αυτ
των.
× C. V. addit πάλιν.