PG 122:367ΙΩΑΝΝΟΥ ΣΚΥΛΙΤΣΗ ΧΡΟΝΟΓΡΑΦΙΑΣ ΣΥΝΕΧΕΙΑ Τὸν μὲν οὖν τρόπον ὃν εἴρηται τὴν βασιλείαν ὁ Κομνηνὸς ἀναζωσάμενος δόξαν τε παρεσχηκὼς ἀνδρείας καὶ πεῖραν πολεμικῆς γενναιότητος, αὐτίκα τῷ βασιλικῷ νομίσματι σπαθηφόρος διαχαράττεται, μὴ τῷ Θεῷ τὸ πᾶν ἐπιγράψας, ἀλλὰ τῇ ἰδίᾳ ἰσχύι καὶ τῇ περὶ πολέμους ἐμπειρίᾳ, καὶ οἷα αὐτοκράτωρ τῶν τῆς βασιλείας ἀπάρχεται πράξεων, φιλοτίμοις πρότερον τοὺς συναραμένους αὐτῷ πρὸς τὸ σπούδασμα κοσμήσας τιμαῖς τό τε δημοτικὸν τῆς προσηκούσης ἀξιώσας προνοίας· καὶ φροντιστὰς δὲ πολλοὺς τῶν δημοσίων ἀπέδειξε συλλόγων. Τῷ δὲ πατριάρχῃ πολύ τι νέμων αἰδοῦς ἴσα καὶ πατέρα ἐτίμα, διὸ καὶ τοὺς αὐτοῦ ἀνεψιοὺς ταῖς πρώταις ἀξίαις καὶ πράξεσι περιβλέπτους ἀποδέδειχε. Τῇ τε Μεγάλῃ Ἐκκλησίᾳ τὸ οἰκονομεῖσθαι δι’ αὑτῆς τὰ πράγματα ἀφιεροῖ, ἀλλοτριώσας τούτων παντάπασι τὴν βασιλείαν, ὥστε μηδ’ ἐπὶ τῆς οἰκονομίας μήτ’ ἐπὶ τῆς τῶν ἱερῶν κειμηλίων προνοίας καὶ προστασίας παρὰ βασιλέως τινὰ προχειρίζεσθαι, ἀλλὰ τῆς τοῦ πατριάρχου ἐξουσίας ἠρτῆσθαι τὸ πᾶν, καὶ τὴν τῶν προσώπων προχείρισιν καὶ τὴν τῶν πραγμάτων διοίκησιν.ultima die Augusti mensis, indictione decima, ἐβούλετο καὶ οἱ μητροπολῖται ὑπέσχοντο εἱ ἅμα
Ambustus curopalates a Comneno missus cum τῇ ἀποστασία ᾤχετο λιπών τὰ βασίλεια· ἔγκαρτεhand paucis illustri loco natis, feria quinta summo ρήσας δὲ ἄχρι πολέμου, καὶ ἀνασχόμενος τοσαύτην
mane celoce ad palatium appellit idque intrat. Sub πτῶσιν ἰδεῖν ἀνδρῶν ὁμοφύλων, εἶτα θραυσθεὶς καὶ
vesperam venit etiam Comnenus, et palatium in- κατασεισθεὶς ὑπὸ τῶν πολιτῶν καὶ ἄκῶν τῆς βασιgreditur. Postridie, quod fuit kalendis Septembris, λείας ὑπεξερχόμενος, οὐκ οἶδα εἰ ἀντιμισθίαν και
indictionis undecimæ, anni ab origine mundi 688 μιεῖται τῆς ἐπιγείου βρσιλείας [806] τὴν ἐπουράνιον.
6566, publica processione in magnum templum ᾿Αλλὰ τοῦτο μὲν, ὅπῃ τῷ Θεῷ φίλον, γενήσεται. Τοῦ
ivit, atque ibi supra suggestum patriarchæ manu δὲ κατὰ τὴν ἐν τῇ ἀκροπόλει οἰκίαν αὐτοῦ γενομέ
redimitus imperatorio diademate, Romanorum im- νου ἡμέρᾳ τετράδι, τριακοστὴν πρώτην ἄγοντος τοῦ
perator pronuntiatur.
Αὐγούστου μηνός, τῆς δεκάτης ἐπινεμήσεως, εἰσέρ
χεται ὁ Κεκαυμένος κουροπαλάτης ὑπὸ τοῦ Κομνηνοῦ τιμηθεὶς μετά τινων οὐκ ὀλίγων εὐπατριδῶν τῇ
ε' πρωίας διὰ δρόμωνος, καὶ εἰσελθὼν κρατεῖ τὰ ἀνάκτορα. "Ερχεται δὲ περὶ δείλην ὀψίαν καὶ ὁ
Κομνηνὸς, καὶ εἴσεισιν ἐν αὐτοῖς, καὶ τῇ ἐπαύριον, πρώτην ἄγοντος τοῦ Σεπτεμβρίου μηνός, τῆς ια
ἐπινεμήσεως, τοῦ ςφές ἔτους. δημοσίαν ποιησάμενος πρόοδον ἔπεισιν εἰς τὴν Μεγάλην Εκκλησίαν,
κἀκεῖσε ἄνωθεν τοῦ ἄμβωνος διὰ τῶν χειρῶν τοῦ πατριάρχου τῷ βασιλικῷ ταινιοῦται διαδήματι
καὶ βασιλεὺς αὐτοκράτωρ Ῥωμαίων ἀναγορεύεται,
XYLANDRI ET
De quo legendus Codinus toto c. 17.
GOAR.
βασιλεὺς αὐτοκράτωρ, imperator supremas
GOARI NOTÆ.
obtinens diversus est ab eo qui στρατηγὸς αὐτοκράτωρ, ut princeps a subdito, rex ab exercitus
duce. GoAR,
Ne de injuste proscripta Xylandri memoria, si ejus rescissæ fuissent annotationes vel ex integro
emendata interpretatio, nonnulli causarentur, in eo cum Cedreno edendo et recudendo, vir clarissime
Fabrote, tuam a me probatam sententiam laudavi, ac ut jam laudatæ subscribo. Labores quoscunque
boni publici gratia licet infelici eventu susceptos sua laude privari nolunt, qui laborosius bono publico
insudant; ac velut, ne sensus humani pietas violetur, fetus monstris pene similes res publica patitur,
ita ne quospiam nocturnarum vigiliarum fructus alioquin insipidos velut delicatuli fastidientes respuant,
illos si non ut suaves, saltem ut quibusdam jucundos futuros, ipsi bono publico nati cæteris asservant,
depromunt, apponunt. Quantumvis acerbos arte nostra jusserunt dulcescere; industria tua jam sunt ex
potiori parte emolliti, decocti, suaves non minus quam jucundi redditi. Ut operi suscepto opem tulisset
gloriarer, opera mea lumen exhibui. GoAR.
MONITUM EDITORUM.
Compendio Historiarum Cedreni subjicimus historiam Joannis Scylitza curopalatæ quia prima
pars historiæ Joannis ad litteram exscripta est a Cedreno; decet igitur ut secunda pars immediate eidem adjungatur. Notandum est, Cedrenum sistere in anno 1067, dum Joannes Scylitza
narrationem suam prosequitur usque ad annum 1080, quo Michael Botaniata e throno dejectus
est et Alexius Comnenus regnare incepit.
EXCERPTA
EX BREVIARIO HISTORICO
CUROPALATÆ
EXCIPIENTIA UBI CEDRENUS DESINIT.
640-1 Ad hunc modum quem diximus, Comnenus
adeptus imperium, qui et virtutis opinionem de se
præbuerat et specimen præstantiæ in rebus bellicis,
[Ρ. 807] Τὸν μὲν οὖν τρόπον ὃν εἴρηται τὴν
βασιλείαν ὁ Κομνηνὸς ἀναζωσάμενος, δόξαν τε
παρεσχηκὼς ἀνδρίας καὶ πεῖραν πολεμικῆς γεν-
PG 122:369Ἀγαγόμενος δὲ καὶ τὴν γυναῖκα ἀπὸ τοῦ φρουρίου Πημολίσσης αὐγοῦσταν ἀναγορεύει σεβαστήν. Ἰωάννην δὲ τὸν ἀδελφὸν καὶ Κατακαλὼν τὸν Κεκαυμένον κουροπαλάτας καὶ ἀμφοτέρους τιμᾷ, μέγαν δομέστικον τὸν ἑαυτοῦ ἀδελφὸν προβαλλόμενος. Σκοπήσας δὲ τὸ τῶν χρημάτων ἀναγκαῖον, ὧν οὐδὲν ἄνευ κατὰ τὸν ῥήτορα περαίνεται, διὰ τὸ τὰ στρατιωτικὰ ἠσθενηκέναι καὶ τέλεον τεταπεινῶσθαι ἐκ τῆς κατεχούσης ἐνδείας τὴν βασιλείαν καὶ τὸ πανταχόθεν τῶν Ῥωμαίων ἅπαντας κατεπαίρεσθαι, ὁ πρὸς ἀδοξίας αὐτῷ ἦν καὶ πάντων βαρύτερον ἐλογίζετο, βαρὺς ἐχρημάτισε φορολόγος τοῖς χρεωστοῦσι δημόσια. Καὶ τὰς τῶν ὀφφικίων δὲ δόσεις αὐτὸς πρῶτος περιέτεμεν. Ἐμέλησε δ’ αὐτῷ καὶ φειδωλίας καὶ τοῦ προσθήκην ἀγρῶν τῇ βασιλείᾳ περιποιήσασθαι. Διὸ καὶ πολλὰ μὲν ἰδιωτικὰ πρόσωπα πολλῶν ἀπεστέρησε κτήσεων τὰς χρυσοβούλλους αὐτῶν γραφὰς παριδών, ἐνέσκηψε δὲ καί τισι τῶν φροντιστηρίων καὶ πολλὰς αὐτῶν κτήσεις ἀφελόμενος διὰ λογοποιίας τὸ ἀρκοῦν ἐγκαταλιπὼν τοῖς μονάζουσι, τῷ δημοσίῳ τὸ περισσὸν προσαφώρισε·HISTORIA.
ναιότητος, αὐτίκα τῷ βασιλικῷ νομίσματι σπαθη statim regio numismate districto ense insoulpitur,
φόρος διαχαράττεται, μὴ τῷ Θεῷ τὸ πᾶν ἐπιγράφων,
ἀλλὰ τῇ ἰδίᾳ ἰσχύϊ καὶ τῇ περὶ πολέμους ἐμπειρίᾳ,
καὶ οἷα αὐτοκράτωρ τῶν τῆς βασιλείας ἀπάρχεται
πράξεων, φιλοτίμοις πρότερον τοὺς συναραμένους
αὐτῷ πρὸς τὸ σπούδασμα κοσμήσας τιμαῖς. Τό γε
δημοτικὸν τῆς προσηκούσης ἀξιώσας προνοίας, καὶ
φροντιστὰς πολλοὺς τῶν δημοσίων συλλόγων ἀνα
έδειξε. Τῇ τε Μεγάλῃ ἐκκλησίᾳ τὸ οἰκονομεῖσθαι δι'
ἑαυτῆς τὰ πράγματα ἀφιεροῖ, ἀλλοτριώσας τούτου
παντάπασι τὴν βασιλείαν ὥστε μήτ' ἐπὶ τῆς οἰκου
νομίας, μήτ' ἐπὶ τῆς τῶν ἱερῶν. κειμηλίων προνοίας
καὶ προστασίας τινὰ παρὰ βασιλέως προχειρίζεσθαι, ἀλλὰ τῆς τοῦ πατριάρχου ἐξουσίας ἠρτῆσθαι
τὸ πᾶν, καὶ τὴν τῶν προσώπων προχείρισιν καὶ
τὴν τῶν πραγμάτων διοίκησιν. Αγαγόμενος δὲ καὶ
τὴν γυναῖκα ἀπὸ τοῦ φρουρίου Πημολίσσης Αὐγούσταν αναγορεύει σεβαστήν· Ἰωάννην δὲ τὸν ἀδελφὸν
καὶ Κατακαλὼν τὸν Κεκαυμένον κουροπαλάτας, καὶ
ἀμφοτέρους τιμά, μέγαν δομέστικον τὸν ἑαυτοῦ
ἀδελφὸν προβαλλόμενος. Σκοπήσας δὲ τὸ τῶν χρημάτων ἀναγκαῖον, ὧν οὐδὲν ἄνευ κατὰ τὸν ῥήτορα
περαίνεται, διὰ τὸ τὰ στρατιωτικὰ ἠσθενηκέναι
καὶ τέλεον τεταπεινῶσθαι ἐκ τῆς κατεχούσης ἐνδείας
τὴν βασιλείαν. [Ρ. 808] καὶ τὸ πανταχόθεν τῶν
Ρωμαίων πάντας κατεπαίρεσθαι, δ πρὸς ἀδοξίαν
αὐτῷ ἦν καὶ πάντων βαρύτερον ἐλογίζετο, βαρὺς
ἐχρημάτισε φορολόγος τοῖς χρεωστοῦσι δημοσίοις·
καὶ τὰς τῶν ὀφφικίων δὲ δόσεις αὐτὸς πρῶτος περ
ριέτεμεν. Ἐμέλησε δ' αὐτῷ καὶ φειδωλίας καὶ τοῦ
προσθήκην ἀγρῶν τῇ βασιλείᾳ περιποιήσασθαι. Δι
καὶ πολλὰ μὲν ἰδιωτικά πρόσωπα πολλῶν ἀπεστέρησε Ο
κτήσεων, τὰς χρυσοβούλλους αὐτῶν γραφὰς παριδών,
ἐνέσκηψε -δὲ καὶ τισι τῶν φροντιστηρίων, καὶ πολλὰς αὐτῶν κτήσεις ἀφελόμενος διὰ λογοποιίας τὸ
ἀρκοῦν τοῖς μονάζουςι, τῷ δημοσίῳ τὸ περισσὸν
προσαφώρισε, πράγμα μὲν τοῖς ἀκρίτως σχο
ποῦσιν ἐκ τοῦ προχείρου ἀσεβείας καὶ παρανομίας
ἐς ἄγαν πρὸς ἱεροσυλίαν φερόμενον, ἀποτέλεσμα δὲ μηδὲν άτοπον φέρον τοῖς ἐμβριθῶς σκοποῦσι καὶ πνευματικῶς, ἄτε εἰς ἀκτημοσύνην ἀπάγον τοὺς ταύτην
ἐπαγγειλαμένους, καὶ τὴν Συβαριτικὴν καὶ χλιδώσαν
περικόπτον τρυφήν, καὶ μηδὲ τῶν πρὸς χρείαν ἐπι·
τηδείων καὶ ἀναγκαίων ἀποστεροῦν, καὶ τοὺς ἀγρο
non omnia accepta Deo referens, sed propriæ virtuti et rei militaris peritiæ; ac veluti cum summa
potestate imperator, quæ ad imperium pertinerent,
aggreditur, maximis prius honoribus iis qui sibi ad
incepta perficienda operam navarant ornatis. Et
populi habita, quam par erat, ratione, multos
publicorum collegiorum curatores creavit. Et Magnæ ecclesiæ permittit sacras suas res administrare,
interdicta prorsus administratione imperio, ita ut
neque ab ebeunda sacra munera neque ad habendam 642 sacri thesauri rationem aliquis ab imperatore delectus præesset, verum & patriarch
potestate omnia penderent, et personarum delectus
et rerum administratio. Evocans item uxorem ex
oppido Pemolissa Augustum declarat, et Joannem
fratrem et Catacalon Combustum curopalatas creat,
et ambos honoribus decorat; fratrem suum magnum
domesticum creat. Considerans autem pecuniæ
necessitatem, sine qua nihil secundum oratorem
perficitur, eo quod res militares male se haberent,
in angustissimum redactæ ob imperii inopiam, et
undique omnes contra Romanos incitati, quod ei
ignominis esse et omnium gravissimum videbatur,
acerbus vectigalium exactor fuit iis qui rei publicæ debebant, et ipse primus officiorum donationes amputavit. Parcimonia quoque ei curæ fuit,
nec non ut imperio agros adderet; et idcirco
multos privatos homines possessionibus spoliavit,
neglectis ipsorum aureis bullis. Quibusdam etiam
monasteriis multas possessiones ademit, et relictis
monachis idoneis sumptibus ad victum, quos
computari jusserat, id quod supererat publico vindicavit. Quod quidem iis qui inconsiderate et temere judicarent, ab impietate et iniquitate ad sacrilegium tendere videri queat: sed tamen nihil
absurdi eo molimine perficiebat, ut iis videbatur
qui rem graviter atque spiritaliter considerabant.
Nempe eo pacto ad paupertatem eos qui ipsam professi essent adducebat, et molles Sybariticasque
643 delicias auferebat, neque tamen iis quæ ad
usum necessaria essent privabat; et finitimos, id
est qui propinquos agros haberent, a monachorum
molestia et avaritia liberabat. Quod utinam ad exiJACOBI GOARI NOTÆ.
Religionem an Ecclesiæ sibi arrogatam ab mine cruceque signatos promovebant, thus in altari
imperatoribus Græcis, laudabo potestatem, et ex
ecclesia quosdam in palatium inductos ritus memorabo? Sacco al mandya vestiebantur, quorum
ille supremorum pontificum est in sacris habendis ornamentum, hic lectorum, ut ex scriptis
Symeonis Thessalonicensis liquet, insigne præcipuum. Crux sceptrum erat, regium penetrale χελλιον cellula postremis sæculis audiebat, ac ἐν ἀκαx!ą, sacculo lerra repleto jugiter manu gestato, perpetuum cum monachis leti quasi præsentis sibi
ingebant spectaculum. Sacra dora cum sacerdotibus et diaconis, quasi choro lectorum asciti, deducebant ad altare; ac ut ecclesiasticos canones
ab eis sancitos taceam, episcopatus in metropoles
eorum edictis mutatos scribunt Jus Græcoromanum
Codinus et auctor versus historia calcem. Patriarchas insuper sanctissime Trinitatis invocato noadolebant, ex eodem altari tricipiti cereo solis
pontificibus concesso solemniter populo benedicebant pontificum more, ut auctor est Balsamon in
Can. 69, Trullanæ synodi. Prorogata quoque in
aulicos ac πολιτικοὺς ἄρχοντας civilis turbæ viros
hujusmodi jure legum Græcor. 1.4. Pothum quemdam
protospatharium simul ecclesiæ Magna conomum, Theodosium pariter alium protospatharium
summam bonorum monasteriis addictorum curam gessisse leges, quam hic auctor the olxovoμίας καὶ τῆς τῶν ἱερῶν κειμηλίων προνοίας καὶ
προστασίας nomine intelligit. qua tandem deinceps sæcularibus tradenda potestate Comnenum
abstinuisse refert, belle siquidem scripsit Synesius
Epist. 57: πολιτικὴν ἀρετὴν ἱερωσύνῃ συνάπτειν τὸ
κλώθειν ἐστὶ τὰ ἀσύγκωστα.
πρᾶγμα τοῖς μὲν ἀκρίτως σκοποῦσιν ἐκ τοῦ προχείρου ἀσεβείας καὶ παρανομίας εἰσάγον καὶ πρὸς ἱεροσυλίαν ἀναφερόμενον, ἀποτέλεσμα δὲ μηδὲν ἄτοπον φέρον τοῖς ἐμβριθῶς σκοποῦσι καὶ πνευματικῶς, ἅτε [μὴ] ἀκτημοσύνης ἀπάγον τοὺς ταύτην ἐπαγγειλαμένους καὶ τὴν συβαριτικὴν καὶ χλιδῶσαν περικόπτον τρυφὴν καὶ μηδὲ τῶν πρὸς τὴν χρείαν ἐπιτηδείων καὶ ἀναγκαίων ἀποστεροῦν καὶ τοὺς ἀγρογείτονας τῆς ἐκ τῶν μοναχῶν κακότητος καὶ πλεονεξίας ἐλευθεροῦν. Ὃ καὶ εἴθε αὐτῷ εἰς τέλος κατώρθωτο οὐκ ἐπὶ τοῖς σεμνείοις μόνοις, ἀλλ’ ἐπὶ τοῖς ἐκκλησιαστικοῖς πᾶσιν ἁπλῶς. Οὕτω μὲν οὖν ταῦτα τῷ βασιλεῖ ᾠκονόμητο καὶ ἡ βασιλὶς τοῦτον εἶχε τῶν πόλεων. Ὁ δὲ πατριάρχης τῇ τοῦ βασιλέως ἀπλήστῳ εὐνοίᾳ θαρρήσας ἐφρονηματίσατο καὶ κατ’ αὐτοῦ, οὐκ αἰτήσεσι καὶ παραινέσεσι χρώμενος, εἴ ποτέ τινος δέοιτο καὶ ὑπέρ τινος, ἀλλὰ πολλάκις ἀποτυγχάνων διὰ τὸ τῶν αἰτήσεων συνεχὲς καὶ φορτικὸν ἀπειλαῖς ἐχρῆτο καὶ ἐπιτιμίοις ἀποτόμοις, καὶ εἴγε μὴ πείθοιτο καὶ τῆς βασιλείας ἔκπτωσιν ἀπειλούμενος, τὸ δημῶδες τοῦτο καὶ κατημαξευμένον ἐπιλέγων «Ἐγὼ σὲ ἔκτισα, φοῦρνε, καὶ ἐγὼ νὰ σὲ χαλάσω».HISTORIA.
ναιότητος, αὐτίκα τῷ βασιλικῷ νομίσματι σπαθη statim regio numismate districto ense insoulpitur,
φόρος διαχαράττεται, μὴ τῷ Θεῷ τὸ πᾶν ἐπιγράφων,
ἀλλὰ τῇ ἰδίᾳ ἰσχύϊ καὶ τῇ περὶ πολέμους ἐμπειρίᾳ,
καὶ οἷα αὐτοκράτωρ τῶν τῆς βασιλείας ἀπάρχεται
πράξεων, φιλοτίμοις πρότερον τοὺς συναραμένους
αὐτῷ πρὸς τὸ σπούδασμα κοσμήσας τιμαῖς. Τό γε
δημοτικὸν τῆς προσηκούσης ἀξιώσας προνοίας, καὶ
φροντιστὰς πολλοὺς τῶν δημοσίων συλλόγων ἀνα
έδειξε. Τῇ τε Μεγάλῃ ἐκκλησίᾳ τὸ οἰκονομεῖσθαι δι'
ἑαυτῆς τὰ πράγματα ἀφιεροῖ, ἀλλοτριώσας τούτου
παντάπασι τὴν βασιλείαν ὥστε μήτ' ἐπὶ τῆς οἰκου
νομίας, μήτ' ἐπὶ τῆς τῶν ἱερῶν. κειμηλίων προνοίας
καὶ προστασίας τινὰ παρὰ βασιλέως προχειρίζεσθαι, ἀλλὰ τῆς τοῦ πατριάρχου ἐξουσίας ἠρτῆσθαι
τὸ πᾶν, καὶ τὴν τῶν προσώπων προχείρισιν καὶ
τὴν τῶν πραγμάτων διοίκησιν. Αγαγόμενος δὲ καὶ
τὴν γυναῖκα ἀπὸ τοῦ φρουρίου Πημολίσσης Αὐγούσταν αναγορεύει σεβαστήν· Ἰωάννην δὲ τὸν ἀδελφὸν
καὶ Κατακαλὼν τὸν Κεκαυμένον κουροπαλάτας, καὶ
ἀμφοτέρους τιμά, μέγαν δομέστικον τὸν ἑαυτοῦ
ἀδελφὸν προβαλλόμενος. Σκοπήσας δὲ τὸ τῶν χρημάτων ἀναγκαῖον, ὧν οὐδὲν ἄνευ κατὰ τὸν ῥήτορα
περαίνεται, διὰ τὸ τὰ στρατιωτικὰ ἠσθενηκέναι
καὶ τέλεον τεταπεινῶσθαι ἐκ τῆς κατεχούσης ἐνδείας
τὴν βασιλείαν. [Ρ. 808] καὶ τὸ πανταχόθεν τῶν
Ρωμαίων πάντας κατεπαίρεσθαι, δ πρὸς ἀδοξίαν
αὐτῷ ἦν καὶ πάντων βαρύτερον ἐλογίζετο, βαρὺς
ἐχρημάτισε φορολόγος τοῖς χρεωστοῦσι δημοσίοις·
καὶ τὰς τῶν ὀφφικίων δὲ δόσεις αὐτὸς πρῶτος περ
ριέτεμεν. Ἐμέλησε δ' αὐτῷ καὶ φειδωλίας καὶ τοῦ
προσθήκην ἀγρῶν τῇ βασιλείᾳ περιποιήσασθαι. Δι
καὶ πολλὰ μὲν ἰδιωτικά πρόσωπα πολλῶν ἀπεστέρησε Ο
κτήσεων, τὰς χρυσοβούλλους αὐτῶν γραφὰς παριδών,
ἐνέσκηψε -δὲ καὶ τισι τῶν φροντιστηρίων, καὶ πολλὰς αὐτῶν κτήσεις ἀφελόμενος διὰ λογοποιίας τὸ
ἀρκοῦν τοῖς μονάζουςι, τῷ δημοσίῳ τὸ περισσὸν
προσαφώρισε, πράγμα μὲν τοῖς ἀκρίτως σχο
ποῦσιν ἐκ τοῦ προχείρου ἀσεβείας καὶ παρανομίας
ἐς ἄγαν πρὸς ἱεροσυλίαν φερόμενον, ἀποτέλεσμα δὲ μηδὲν άτοπον φέρον τοῖς ἐμβριθῶς σκοποῦσι καὶ πνευματικῶς, ἄτε εἰς ἀκτημοσύνην ἀπάγον τοὺς ταύτην
ἐπαγγειλαμένους, καὶ τὴν Συβαριτικὴν καὶ χλιδώσαν
περικόπτον τρυφήν, καὶ μηδὲ τῶν πρὸς χρείαν ἐπι·
τηδείων καὶ ἀναγκαίων ἀποστεροῦν, καὶ τοὺς ἀγρο
non omnia accepta Deo referens, sed propriæ virtuti et rei militaris peritiæ; ac veluti cum summa
potestate imperator, quæ ad imperium pertinerent,
aggreditur, maximis prius honoribus iis qui sibi ad
incepta perficienda operam navarant ornatis. Et
populi habita, quam par erat, ratione, multos
publicorum collegiorum curatores creavit. Et Magnæ ecclesiæ permittit sacras suas res administrare,
interdicta prorsus administratione imperio, ita ut
neque ab ebeunda sacra munera neque ad habendam 642 sacri thesauri rationem aliquis ab imperatore delectus præesset, verum & patriarch
potestate omnia penderent, et personarum delectus
et rerum administratio. Evocans item uxorem ex
oppido Pemolissa Augustum declarat, et Joannem
fratrem et Catacalon Combustum curopalatas creat,
et ambos honoribus decorat; fratrem suum magnum
domesticum creat. Considerans autem pecuniæ
necessitatem, sine qua nihil secundum oratorem
perficitur, eo quod res militares male se haberent,
in angustissimum redactæ ob imperii inopiam, et
undique omnes contra Romanos incitati, quod ei
ignominis esse et omnium gravissimum videbatur,
acerbus vectigalium exactor fuit iis qui rei publicæ debebant, et ipse primus officiorum donationes amputavit. Parcimonia quoque ei curæ fuit,
nec non ut imperio agros adderet; et idcirco
multos privatos homines possessionibus spoliavit,
neglectis ipsorum aureis bullis. Quibusdam etiam
monasteriis multas possessiones ademit, et relictis
monachis idoneis sumptibus ad victum, quos
computari jusserat, id quod supererat publico vindicavit. Quod quidem iis qui inconsiderate et temere judicarent, ab impietate et iniquitate ad sacrilegium tendere videri queat: sed tamen nihil
absurdi eo molimine perficiebat, ut iis videbatur
qui rem graviter atque spiritaliter considerabant.
Nempe eo pacto ad paupertatem eos qui ipsam professi essent adducebat, et molles Sybariticasque
643 delicias auferebat, neque tamen iis quæ ad
usum necessaria essent privabat; et finitimos, id
est qui propinquos agros haberent, a monachorum
molestia et avaritia liberabat. Quod utinam ad exiJACOBI GOARI NOTÆ.
Religionem an Ecclesiæ sibi arrogatam ab mine cruceque signatos promovebant, thus in altari
imperatoribus Græcis, laudabo potestatem, et ex
ecclesia quosdam in palatium inductos ritus memorabo? Sacco al mandya vestiebantur, quorum
ille supremorum pontificum est in sacris habendis ornamentum, hic lectorum, ut ex scriptis
Symeonis Thessalonicensis liquet, insigne præcipuum. Crux sceptrum erat, regium penetrale χελλιον cellula postremis sæculis audiebat, ac ἐν ἀκαx!ą, sacculo lerra repleto jugiter manu gestato, perpetuum cum monachis leti quasi præsentis sibi
ingebant spectaculum. Sacra dora cum sacerdotibus et diaconis, quasi choro lectorum asciti, deducebant ad altare; ac ut ecclesiasticos canones
ab eis sancitos taceam, episcopatus in metropoles
eorum edictis mutatos scribunt Jus Græcoromanum
Codinus et auctor versus historia calcem. Patriarchas insuper sanctissime Trinitatis invocato noadolebant, ex eodem altari tricipiti cereo solis
pontificibus concesso solemniter populo benedicebant pontificum more, ut auctor est Balsamon in
Can. 69, Trullanæ synodi. Prorogata quoque in
aulicos ac πολιτικοὺς ἄρχοντας civilis turbæ viros
hujusmodi jure legum Græcor. 1.4. Pothum quemdam
protospatharium simul ecclesiæ Magna conomum, Theodosium pariter alium protospatharium
summam bonorum monasteriis addictorum curam gessisse leges, quam hic auctor the olxovoμίας καὶ τῆς τῶν ἱερῶν κειμηλίων προνοίας καὶ
προστασίας nomine intelligit. qua tandem deinceps sæcularibus tradenda potestate Comnenum
abstinuisse refert, belle siquidem scripsit Synesius
Epist. 57: πολιτικὴν ἀρετὴν ἱερωσύνῃ συνάπτειν τὸ
κλώθειν ἐστὶ τὰ ἀσύγκωστα.
PG 122:371Ἐπεβάλετο δὲ καὶ κοκκοβαφῆ περιβαλέσθαι πέδιλα τῆς παλαιᾶς ἱερωσύνης φάσκων εἶναι τὸ τοιοῦτον ἔθος καὶ δεῖν τούτοις κἀν τῇ νέᾳ κεχρῆσθαι τὸν ἀρχιερέα. Ἱερωσύνης γὰρ καὶ βασιλείας τὸ διαφέρον οὐδὲν ἢ καὶ ὀλίγον ἔλεγεν εἶναι· ἐν δέ γε τοῖς τιμιωτέροις καὶ πλέον ἔχειν καὶ μᾶλλον εἶναι ἐρίτιμον. Ταῦτα δὲ ὁ βασιλεὺς ἐνωτιζόμενος ὑπ’ ὀδόντα λαλούμενα ἔσπευσε μᾶλλον δρᾶσαι ἢ παθεῖν. Ὅθεν καὶ τῆς τῶν Ἀρχαγγέλων ἐφισταμένης ἑορτῆς ἄπεισι μὲν ὁ πατριάρχης εἰς τὸ πρὸ τῆς πόλεως [παρ’ αὐτοῦ συστὰν φροντιστήριον], φιλοτίμως τὰ τῆς ἑορτῆς ἐκτελέσαι φροντίζων. Ὁ δὲ βασιλεὺς τὸν καιρὸν ὡς ἕρμαιον ἁρπάσας, ἵνα μὴ θόρυβος καὶ τάραχος γένηται ὑπειδόμενος, στῖφος στρατιωτικὸν ἀποστείλαςΒαράγγους αὐτοὺς ἡ κοινὴ ὀνομάζει διάλεκτος ἀνάρπαστον ἐκ τοῦ θρόνου ἀτίμως ἐπαίρουσι, καὶ ἡμιόνῳ καθίσαντες συνήλαυνον ἄχρι τῆς ἐν Βλαχέρναις ἀκτῆς αὐτόν τε καὶ τοὺς ἀνεψιοὺς αὐτοῦ, ἐκεῖθέν τε λέμβῳ ἐμβληθέντας εἰς τὴν νῆσον Προικόννησον περιορίζουσι.tum ipse feliciter perduxisset, non solum in mo- γείτονας τῆς ἐκ τῶν μοναχῶν κακότητος και
nasteriis sed in omnibus rebus ad Ecclesiam πλεονεξίας ἐλευθεροῦν. Ο καὶ εἴθε εἰς τέλος αὐτῷ
κατώρθωτο, οὐκ ἐπὶ τοῖς σεμνείοις μόνοις, ἀλλ᾽ ἐπὶ
τοῖς ἐκκλησιαστικοῖς πᾶσιν ἁπλῶς. Οὕτως μὲν οὖν
ταῦτα τῷ βασιλεῖ ᾠκονόμηται, καὶ ἡ βασιλὶς τοῦτον εἶχε τῶν πόλεων. Ὁ δὲ πατριάρχης τῇ τοῦ
βασιλέως απλήστῳ εννοίᾳ θαῤῥήσας ἐφρονηματίσατο
κατ' αὐτοῦ, οὐκ αἰτήσεσι καὶ παραινέσεσι χρώμε
νος, εἴ ποτέ τινος δέοιτο καὶ ὑπέρ τινος, ἀλλὰ
πολλάκις ἀποτυγχάνων διὰ τὸ τῶν αἰτήσεων συνεχές
καὶ φορτικὸν ἀπειλαῖς ἐχρῆτο καὶ ἐπιτιμίοις ἀτόποις,
καὶ εἴγε μὴ πείθοιτο, καὶ τῆς βασιλείας ἔκπτωσιν
ἀπειλούμενος, τὸ δημῶδες τοῦτο καὶ καθημαξευμέν
νον ἐπιλέγων, «Εῶ σε ἔκτισα φοῦρνε· ἐῶ
ἵνα σε χαλάσω.» Επεβάλετο δὲ καὶ κοκκοβαφῆ
περιβαλεῖν πέδιλα, τῆς παλαιᾶς ἱερωσύνης φάσκων
εἶναι τὸ τοιοῦτον ἔθος, καὶ δεῖν τούτοις κἂν τῇ νέα
κεχρῆσθαι τὸν ἀρχιερέα· ἱερωσύνης γὰρ καὶ
βασιλείας τὸ διάφορον οὐδὲν ἢ καὶ ὀλίγον εἶναι ἔλε
γεν, ἐν δέ γε τοῖς τιμιωτέροις καὶ τὸ πλέον τάχα
καὶ ἐρίτιμον. Ταῦτα δὲ ὁ βασιλεὺς ἐνωτιζόμενος
ὑπ᾽ ὀδόντα λαλούμενα ἔσπευσε μᾶλλον δρᾶσαι ἢ
παθεῖν. Ὅθεν τῆς τῶν ἀρχαγγέλων ἐφισταμένης
ἑορτῆς ἔξεισι μὲν ὁ πατριάρχης εἰς τὸ πρὸ τῆς
πόλεως φιλοτίμως τὰ τῆς ἑορτῆς ἐκτελέσαι σπου
δάζων· ὁ δὲ βασιλεὺς τὸν καιρὸν ὡς ἔρμαιον ἄρπάσας, ἵνα μὴ θόρυβος καὶ τάραχος γένητα: ὑπει
δόμενος, στίφος στρατιωτικὸν ἀποστείλας (Παράγο
γους αὐτοὺς ἡ κοινὴ ὀνομάζει διάλεκτος) ἀνάρ
παστον ἐκ τοῦ θρόνου ἐτίμως [P. 809] ἐπαίρουσι,
καὶ ἡμιόνῳ καθίσαντες συνήλαυνον ἄχρι τῆς ἐν
omnino spectantibus. Ita igitur res ab imperatore
administratæ sunt, et regia urbs in hoc statu erat.
Patriarcha autem inexplebili benevolentia fretus
imperatoris contra ipsum elatus est, non petitionibus modo et admonitionibus utens, si quando alicujus rei et pro aliquo indigeret, verum sæpe minime voti compos propter frequentes et odiosas
petitiones, minas et absurdas increpationes adhibebat, ac nisi pareret, imperii amissionem minabatur,
vulgare et tritum hoc dictum proferens: Ego te
condidi, furne, ergo et te dejiciam. Aggressus est
etiam cocco tincta induere calceamenta, antiqui
sacerdotii morem hunc asserens, et oportere his
uti novum quoque archiepiscopum: nam inter
sacerdotium et regnum nihil interesse vel admodum parum, et in rebus pretiosioribus amplius
fortasse et magis colendum sacerdotium. Hæc audiens imperator illum mussitantem studuit potius
aliquid ipse perpetrare quam pati. Quare cum archangelorum dies festus advenisset, egreditur patriarcha ad suburbana loca, ut ibi studiose ac solenni ritu quæ ad diem festum pertinerent perageret. Imperator autem ut lucro sibi oblata occasione
arrepta, veritus ne quis tumultus aut perturbatio
fieret, turmam 644 militum misit, qui communi
lingua appellantur Barangi; qui ipsum non sine
ignominia a throno correptum ac mulo impositum
usque ad littus quod est in Blachernis impellentes
deduxerunt, et ipsum et patrueles ejus, atque inde
lembo impositum ad Proconnesum, ut exsularet, Βλαχέρναις ἀκτῆς αὐτόν τε καὶ τοὺς ἀνεψιοὺς αὐτοῦ,
perducendum curant. Ipse cum aliquibus metropo- ἐκεῖθεν τε λέμβῳ ἐμβληθέντα εἰς Προικόννησον
litis collocutus et de ipso abdicando, spectatissi- περιορίζουσι. Κοινολογησάμενος δέ τισι
τῶν μηmis ipsorum electis eorum opera nuntial ut archi- τροπολιτῶν καὶ περὶ τῆς αὐτοῦ καθαιρέσεως συνδιαepiscopatum deponat, priusquam ipsum cum de- σκεψάμενος, τοὺς λογιωτέρους αὐτῶν ἐπιλεξάμενος
decore amittat, iis quæ contra ipsum decreta δηλοῖ δι' αὐτῶν ἀποθέσθαι τὴν ἀρχιερωσύνην, πρὶν
erant expositis et propalatis synodis et concilio. ἂν ἐτίμως αὐτὴν ἀποβάληται συνόδῳ καὶ συλλόγω
Sed cum ipsis visus esset ejusmodi qui expugnari τῶν κατ' αὐτοῦ δημοσιευθέντων. Ανάλωτος δὲ
et deprimi non posset, quantum ad ipsum atti- τούτοις ὀφθεὶς καὶ ἀταπείνωτος, τά γε ἐπ᾿ αὐτῷ
nebat, deperata fuit depositio sacerdotii; de qua ἀπέγνωστο αὐτῷ ἡ καθαίρεσις. Φροντίζοντος δὲ τοῦ
imperatore assidue cogitante, interea vitam cum βασιλέως περὶ ταύτης διηνεκῶς, ἐν τῷ μέσῳ μετα
morte patriarcha tranquille commutat. Cujus αλλάττει τὸν βίον ὁ πατριάρχης εἰρηνικῶς. Ὁ δὲ
corpus imperator, quod ipsum jam poenituerat, βασιλεὺς μετανοίᾳ βληθεὶς τὸ σῶμα αὐτοῦ εἰσάγει
honorifice importandum et in suo monasterio re- ἐντίμως καὶ τῇ μονῇ αὐτοῦ ἀποτίθεται, ἐκπλαγείς
ponendum curat, perculsus eo miraculo quod ac- ἐπὶ τῷ συμβάντι θαύματι αὐτός τε καὶ οἱ σὺν αὐτῷ·
ciderat, non ipse modo sed omnes qui cum ipso p ἡ γὰρ χεὶρ ἡ δεξιὰ τοῦ πατριάρχου σταυροειδώς
erant. Nam dextra patriarchæ manus in crucis fi- σχηματισθεῖσα ῇ ἔθος εὐλογεῖν ἐπιφωνοῦντι
Abundat loquendi Græcorum usus proverbiis, quos μύθους vocant. In hoc particulam επ
depravatam censeo, cum, nonnisi qui ore sunt
blaso, τὸ ἐγώ etiam rustici pronuntient integerrime. Particulæ ἵνα vel va quandoque, ut hic, futuri
nota est, Verbum χαλῶ perdo, corrumpo, destruo,
dejicio communiter significat.
Βάραγγοι quasi dicas Φράγγοι, scribit Gretserus in Codinum. At quasi divinat Gretserus,
qui Anglos, Græcorum auxiliarios et imperatoris
satellitium vel virtute promeritos vel ad illud
missa legatione advocatos, Βαράγγους quasi
Φράγγους vocatos conset. Αn non occidentalis
quilibet, Gallus, Italus, Germanus Græcis Φράγ
γος? cur Βαράγγος Anglus quasi Φράγγος? Εκ
Matthæi Paris Anglorum historici lexico edoceo.
Baranagium, ait, sive barnagium, quod et baronagium, procerum regni senatus est et cætus, vulgo
varlamentum, a cujus nobilitate stipendiarii Græcorum Angli, vanam titulorum libidinem Græcanico more sectati, nomen sibi βαράγγων in Curia
CP. finxerunt et adaptarunt. Barangos porro fuisse
Anglos non dissimulat Codinus, qui etiam eos "lyγλινιστί loquentes inducit. Vide p. 723.
Conformatur in crucem pontificis vel sacerdotis manus, eum police medio digito superposito
Κοινολογησάμενος δέ τισι τῶν μητροπολιτῶν καὶ περὶ τῆς αὐτοῦ καθαιρέσεως συνδιασκεψάμενος, τοὺς λογιωτέρους αὐτῶν ἐπιλεξάμενος δηλοῖ δι’ αὐτῶν ἀποθέσθαι τὴν ἀρχιερωσύνην, πρὶν ἂν ἀτίμως αὐτὴν ἀποβάληται συνόδῳ καὶ συλλόγῳ τῶν κατ’ αὐτὸν δημοσιευθέντων. Ἀνάλωτος δὲ τούτοις ὀφθεὶς καὶ ἀταπείνωτος τά γε ἐπ’ αὐτῷ, ἀπέγνωστο αὐτῷ ἡ καθαίρεσις. Φροντίζοντος δὲ τοῦ βασιλέως περὶ ταύτης διηνεκῶς ἐν τῷ μέσῳ μεταλλάττει τὸν βίον ὁ πατριάρχης εἰρηνικῶς. Ὁ δὲ βασιλεὺς μετανοίᾳ βληθεὶς τὸ σῶμα αὐτοῦ εἰσάγει ἐντίμως καὶ τῇ μονῇ αὐτοῦ ἀποτίθεται, ἐκπλαγεὶς ἐπὶ τῷ συμβάντι θαύματι αὐτός τε καὶ οἱ σὺν αὐτῷ. Ἡ γὰρ χεὶρ ἡ δεξιὰ τοῦ πατριάρχου σταυροειδῶς σχηματισθεῖσα, ᾗ ἔθος εὐλογεῖν ἐπιφωνοῦντας τῷ λαῷ τὴν εἰρήνην, μεμένηκεν ἄτρεπτος μὴ συναλλοιωθεῖσα τῇ νεκρώσει τοῦ σώματος.tum ipse feliciter perduxisset, non solum in mo- γείτονας τῆς ἐκ τῶν μοναχῶν κακότητος και
nasteriis sed in omnibus rebus ad Ecclesiam πλεονεξίας ἐλευθεροῦν. Ο καὶ εἴθε εἰς τέλος αὐτῷ
κατώρθωτο, οὐκ ἐπὶ τοῖς σεμνείοις μόνοις, ἀλλ᾽ ἐπὶ
τοῖς ἐκκλησιαστικοῖς πᾶσιν ἁπλῶς. Οὕτως μὲν οὖν
ταῦτα τῷ βασιλεῖ ᾠκονόμηται, καὶ ἡ βασιλὶς τοῦτον εἶχε τῶν πόλεων. Ὁ δὲ πατριάρχης τῇ τοῦ
βασιλέως απλήστῳ εννοίᾳ θαῤῥήσας ἐφρονηματίσατο
κατ' αὐτοῦ, οὐκ αἰτήσεσι καὶ παραινέσεσι χρώμε
νος, εἴ ποτέ τινος δέοιτο καὶ ὑπέρ τινος, ἀλλὰ
πολλάκις ἀποτυγχάνων διὰ τὸ τῶν αἰτήσεων συνεχές
καὶ φορτικὸν ἀπειλαῖς ἐχρῆτο καὶ ἐπιτιμίοις ἀτόποις,
καὶ εἴγε μὴ πείθοιτο, καὶ τῆς βασιλείας ἔκπτωσιν
ἀπειλούμενος, τὸ δημῶδες τοῦτο καὶ καθημαξευμέν
νον ἐπιλέγων, «Εῶ σε ἔκτισα φοῦρνε· ἐῶ
ἵνα σε χαλάσω.» Επεβάλετο δὲ καὶ κοκκοβαφῆ
περιβαλεῖν πέδιλα, τῆς παλαιᾶς ἱερωσύνης φάσκων
εἶναι τὸ τοιοῦτον ἔθος, καὶ δεῖν τούτοις κἂν τῇ νέα
κεχρῆσθαι τὸν ἀρχιερέα· ἱερωσύνης γὰρ καὶ
βασιλείας τὸ διάφορον οὐδὲν ἢ καὶ ὀλίγον εἶναι ἔλε
γεν, ἐν δέ γε τοῖς τιμιωτέροις καὶ τὸ πλέον τάχα
καὶ ἐρίτιμον. Ταῦτα δὲ ὁ βασιλεὺς ἐνωτιζόμενος
ὑπ᾽ ὀδόντα λαλούμενα ἔσπευσε μᾶλλον δρᾶσαι ἢ
παθεῖν. Ὅθεν τῆς τῶν ἀρχαγγέλων ἐφισταμένης
ἑορτῆς ἔξεισι μὲν ὁ πατριάρχης εἰς τὸ πρὸ τῆς
πόλεως φιλοτίμως τὰ τῆς ἑορτῆς ἐκτελέσαι σπου
δάζων· ὁ δὲ βασιλεὺς τὸν καιρὸν ὡς ἔρμαιον ἄρπάσας, ἵνα μὴ θόρυβος καὶ τάραχος γένητα: ὑπει
δόμενος, στίφος στρατιωτικὸν ἀποστείλας (Παράγο
γους αὐτοὺς ἡ κοινὴ ὀνομάζει διάλεκτος) ἀνάρ
παστον ἐκ τοῦ θρόνου ἐτίμως [P. 809] ἐπαίρουσι,
καὶ ἡμιόνῳ καθίσαντες συνήλαυνον ἄχρι τῆς ἐν
omnino spectantibus. Ita igitur res ab imperatore
administratæ sunt, et regia urbs in hoc statu erat.
Patriarcha autem inexplebili benevolentia fretus
imperatoris contra ipsum elatus est, non petitionibus modo et admonitionibus utens, si quando alicujus rei et pro aliquo indigeret, verum sæpe minime voti compos propter frequentes et odiosas
petitiones, minas et absurdas increpationes adhibebat, ac nisi pareret, imperii amissionem minabatur,
vulgare et tritum hoc dictum proferens: Ego te
condidi, furne, ergo et te dejiciam. Aggressus est
etiam cocco tincta induere calceamenta, antiqui
sacerdotii morem hunc asserens, et oportere his
uti novum quoque archiepiscopum: nam inter
sacerdotium et regnum nihil interesse vel admodum parum, et in rebus pretiosioribus amplius
fortasse et magis colendum sacerdotium. Hæc audiens imperator illum mussitantem studuit potius
aliquid ipse perpetrare quam pati. Quare cum archangelorum dies festus advenisset, egreditur patriarcha ad suburbana loca, ut ibi studiose ac solenni ritu quæ ad diem festum pertinerent perageret. Imperator autem ut lucro sibi oblata occasione
arrepta, veritus ne quis tumultus aut perturbatio
fieret, turmam 644 militum misit, qui communi
lingua appellantur Barangi; qui ipsum non sine
ignominia a throno correptum ac mulo impositum
usque ad littus quod est in Blachernis impellentes
deduxerunt, et ipsum et patrueles ejus, atque inde
lembo impositum ad Proconnesum, ut exsularet, Βλαχέρναις ἀκτῆς αὐτόν τε καὶ τοὺς ἀνεψιοὺς αὐτοῦ,
perducendum curant. Ipse cum aliquibus metropo- ἐκεῖθεν τε λέμβῳ ἐμβληθέντα εἰς Προικόννησον
litis collocutus et de ipso abdicando, spectatissi- περιορίζουσι. Κοινολογησάμενος δέ τισι
τῶν μηmis ipsorum electis eorum opera nuntial ut archi- τροπολιτῶν καὶ περὶ τῆς αὐτοῦ καθαιρέσεως συνδιαepiscopatum deponat, priusquam ipsum cum de- σκεψάμενος, τοὺς λογιωτέρους αὐτῶν ἐπιλεξάμενος
decore amittat, iis quæ contra ipsum decreta δηλοῖ δι' αὐτῶν ἀποθέσθαι τὴν ἀρχιερωσύνην, πρὶν
erant expositis et propalatis synodis et concilio. ἂν ἐτίμως αὐτὴν ἀποβάληται συνόδῳ καὶ συλλόγω
Sed cum ipsis visus esset ejusmodi qui expugnari τῶν κατ' αὐτοῦ δημοσιευθέντων. Ανάλωτος δὲ
et deprimi non posset, quantum ad ipsum atti- τούτοις ὀφθεὶς καὶ ἀταπείνωτος, τά γε ἐπ᾿ αὐτῷ
nebat, deperata fuit depositio sacerdotii; de qua ἀπέγνωστο αὐτῷ ἡ καθαίρεσις. Φροντίζοντος δὲ τοῦ
imperatore assidue cogitante, interea vitam cum βασιλέως περὶ ταύτης διηνεκῶς, ἐν τῷ μέσῳ μετα
morte patriarcha tranquille commutat. Cujus αλλάττει τὸν βίον ὁ πατριάρχης εἰρηνικῶς. Ὁ δὲ
corpus imperator, quod ipsum jam poenituerat, βασιλεὺς μετανοίᾳ βληθεὶς τὸ σῶμα αὐτοῦ εἰσάγει
honorifice importandum et in suo monasterio re- ἐντίμως καὶ τῇ μονῇ αὐτοῦ ἀποτίθεται, ἐκπλαγείς
ponendum curat, perculsus eo miraculo quod ac- ἐπὶ τῷ συμβάντι θαύματι αὐτός τε καὶ οἱ σὺν αὐτῷ·
ciderat, non ipse modo sed omnes qui cum ipso p ἡ γὰρ χεὶρ ἡ δεξιὰ τοῦ πατριάρχου σταυροειδώς
erant. Nam dextra patriarchæ manus in crucis fi- σχηματισθεῖσα ῇ ἔθος εὐλογεῖν ἐπιφωνοῦντι
Abundat loquendi Græcorum usus proverbiis, quos μύθους vocant. In hoc particulam επ
depravatam censeo, cum, nonnisi qui ore sunt
blaso, τὸ ἐγώ etiam rustici pronuntient integerrime. Particulæ ἵνα vel va quandoque, ut hic, futuri
nota est, Verbum χαλῶ perdo, corrumpo, destruo,
dejicio communiter significat.
Βάραγγοι quasi dicas Φράγγοι, scribit Gretserus in Codinum. At quasi divinat Gretserus,
qui Anglos, Græcorum auxiliarios et imperatoris
satellitium vel virtute promeritos vel ad illud
missa legatione advocatos, Βαράγγους quasi
Φράγγους vocatos conset. Αn non occidentalis
quilibet, Gallus, Italus, Germanus Græcis Φράγ
γος? cur Βαράγγος Anglus quasi Φράγγος? Εκ
Matthæi Paris Anglorum historici lexico edoceo.
Baranagium, ait, sive barnagium, quod et baronagium, procerum regni senatus est et cætus, vulgo
varlamentum, a cujus nobilitate stipendiarii Græcorum Angli, vanam titulorum libidinem Græcanico more sectati, nomen sibi βαράγγων in Curia
CP. finxerunt et adaptarunt. Barangos porro fuisse
Anglos non dissimulat Codinus, qui etiam eos "lyγλινιστί loquentes inducit. Vide p. 723.
Conformatur in crucem pontificis vel sacerdotis manus, eum police medio digito superposito
PG 122:373Προχειρίζεται δὲ ἀντ’ αὐτοῦ πατριάρχης Κωνσταντῖνος πρόεδρος καὶ πρωτοβεστιάριος ὁ Λειχούδης, πρότερον ψήφου προβάσης ἐπ’ αὐτῷ παρὰ τῶν μητροπολιτῶν καὶ τοῦ κλήρου καὶ τοῦ λαοῦ παντός, ἀνὴρ μέγιστον διαλάμψας τοῖς βασιλικοῖς καὶ πολιτικοῖς πράγμασιν ἀπό τε τῆς τοῦ Μονομάχου ἀναρρήσεως καὶ μέχρι τοῦ τηνικάδε καιροῦ, καὶ μέγα κλέος ἐπὶ τῷ μεσασμῷ τῆς τῶν ὅλων διοικήσεως ἀπενεγκάμενος καὶ τῆς τῶν Μαγγάνων προνοίας καὶ τῶν δικαιωμάτων φύλαξ παρὰ τοῦ εἰρημένου βασιλέως καταλειφθείς. Εἰ καὶ προβέβλητο γοῦν καὶ οὐκ ἐνδοιάσιμον τὴν ἀρχιερωσύνην καὶ πατριαρχίαν ἐκέκτητο καὶ ἀναμφήριστον, ἀλλ’ ὁ βασιλεὺς φροντίζων ὅπως τῶν τοιούτων δικαιωμάτων ἐγκρατὴς γένηται, τοῦτον εἶναι καιρὸν ἐπιτήδειον οἰηθείς, πρεσβυτέρῳ χειροτονηθέντι ἐπέσχε τὴν ἐντελῆ χρῖσιν τῆς ἀρχιερωσύνης, «ἄχρις ἂν» φησὶ «τὰ ὑποτονθορυζόμενα κατὰ σοῦ σκοπηθῇ συνοδικῶς τε καὶ κανονικῶς». Ὁ δὲ Κωνσταντῖνος μὴ ἀγνοήσας δι’ ὃν ταῦτα τρόπον τυρεύεται κατ’ αὐτοῦ, τὸ τῆς αἰσχύνης ἀδόκητον λογιζόμενος, φέρων τὰ ζητούμενα τῷ βασιλεῖ ἐπιδίδωσι.HISTORIA.
τῷ λαῷ τὴν εἰρήνην μεμένηκεν ἄτρεπτος, μὴ guram conformata, ut mos est benedicendi populo
συναλλοιωθεῖσα τῇ νεκρώσει τοῦ σώματος. Προχειρίζεται δὲ ἀντ᾿ αὐτοῦ πατριάρχης Κωνσταντίνος
πρόεδρος και πρωτοβεστιάριος ὁ Λειχούδης, πρότε
ρον ψήφου προβάσης ἐπ' αὐτῷ παρὰ τῶν μητροπου
λιτων καὶ τοῦ κλήρου καὶ τοῦ λαοῦ παντὸς, ἀνὴρ
μέγιστον διαλάμψας τοῖς βασιλικοῖς πράγμασιν
ἀπό τι τοῦ Μονομάχου καὶ μέχρι τοῦ καιροῦ,
καὶ μέγα κλέος ἐπὶ τῷ μεσασμῷ τῆς τῶν ὅλων
διοικήσεως ἀπενεγκάμενος καὶ τῆς τῶν Μαγγάνων
προνοίας, καὶ τῶν δικαιωμάτων φύλαξ παρὰ
τοῦ εἰρημένου βασιλέως καταλειφθείς. Εἰ καὶ προβέβλητο γοῦν, οὐκ ἀνενδοιάσιμον τὴν ἀρχιερωσύνην
καὶ τὴν πατριαρχίαν ἐκέκτητο καὶ ἀναμφήριτον,
ἀλλ' ὁ βασιλεὺς φροντίζων ὅπως τῶν τοιούτων δικαι
ωμάτων ἐγκρατής γένηται, τοῦτον καιρὸν ἐπιτήδειον
οἰηθεὶς, πρεσβύτερον χειροτονηθέντα ἐπέσχε τὴν
ἐντελῆ κρίσιν τῆς ἀρχιερωσύνης, ἄχρις ἂν, φησὶ,
τὰ ὑποτονθορυζόμενα κατὰ σοῦ σκοπηθῇ συνοδικῶς
τε καὶ κανονικῶς. Ὁ δὲ Κωνσταντῖνος μὴ ἀγνοήσας
δι' όν ταῦτα τρόπον τυρεύεται κατ' αὐτοῦ, τὸ τῆς
αἰσχύνης ἀδόκητον λογισάμενος, φέρων τὰ ζητούμενα τῷ βασιλεῖ· ἐπιδίδωσι. Καὶ ἔκτοτε ἀδιστάκτως
καὶ δίχα τινὸς προφάσεως πάντα τελεῖται ἐπ᾿ αὐτῷ
ὅσα ἔθος τελεῖν ἐπὶ τοῖς χειροτονουμένοις. Γέγονε
δὲ δωρηματικὸς καὶ προνοητικὸς, οὐ τῶν τῆς Εκκλησίας μόνον, ἀλλὰ καὶ πάντων ἁπλῶς, ὡς μηδένα
ὑπολειφθῆναι τῆς αὐτοῦ προνοίας ἀμέτοχον, τὸν μὴ
τῆς αὐτοῦ χειρὸς ἀπολαύσαντα.
Τῶν Οὐγγάρων τὴν πρὸς Ῥωμαίους είρηνην διαλυσάντων [Ρ. 810] καὶ τῶν Πατζινάκων δὲ ἐξερπυσάντων τῶν φωλεῶν οἷς ἐνεκρύβησαν καὶ τὴν παρακειμένην χώραν σινόντων, τὰ πρὸς τὴν ἐκστρατείαν
ἐξαρτύσας ὁ βασιλεὺς ἔξεισι πασίῤῥωμος εἰς Τριά
διτζαν. Ἐκεῖσέ τε πρέσβεις πρὸς τῶν Οὐγγάρων
δεξάμενος, τὴν μετ᾿ αὐτῶν εἰρήνην κυρώσας ὡς
ἐνῆν, ἐπὶ τοὺς Πατζινάκους ἐξώρμησε. Διῃρημένων
δὲ αὐτῶν κατὰ γενεὰς καὶ φατρίας, οἱ μὲν λοιποὶ
ἡγεμόνες τῷ βασιλεῖ ὑποκλιθέντες εἰρηνικά τε καὶ
φίλια ἐφρόνησαν, μόνος δὲ ὁ Σελτὲ χεῖρα δοῦναι τῷ
βασιλεῖ οὐκ ἠθέλησε, τοῖς ἕλεσι τοῦ Ἴστρου, οἷς
συνέφυγε, καὶ τῇ ἐκεῖσε ἀποκρήμνῳ πέτρᾳ ἐπερείδόμενος· οἷς καὶ θαῤῥήσας εἰς τὸ πεδίου ἐξῆλθε,
συρράξει τῷ βασιλεῖ προθυμούμενος. Οὐκ εἰς μας.
κρὰν δὲ τῆς οἰκείας ἀπονοίας ἐκομίσατο τὰ ἐπίχεικαι βραχείας γὰρ μερίδος τῶν βασιλικῶν ἀντιτα
χθείσης αὐτῷ φυγάς ᾤχετο, καὶ κρησφύγετον αὐτοῦ
ληφθὲν κατεριζώθη ἐκ βάθρων αὐτῶν. Ὁ δὲ βασιλεὺς μετὰ τὸ τοῦτον τροπώσασθαι καὶ ἀφανίσαι
ἄρδην ἀναζεύξας ἐσκήνωσεν ἐν τῷ Λοβιτζῷ περὶ
τοὺς αὐτοὺς πρόποδας. Ραγδαῖος δὲ ὄμβρὸς τῇ
παρεμβολῇ ἐπικαταῤῥαγεὶς καὶ νιφετὸς ἔξωρος
acclamanti pacem, ita firma permansit, neque cum
mortuo corpore est immutata. Sufficitur in ejus
locum patriarcha Constantinus Lichudes præses
et protovestiarius, qui prius metropolitanorum et
oleri totiusque populi suffragiis delectus fuerat,
vir ob regia atque civilia munera clarissimus a Monomacho usque ad illud tempus; quique magnam
gloriam ob rei publicæ administrationem reportaverat 645 et Manganorum procurationem, ac
juris custos ab eo imperatore quem diximus relictus fuerat. Et quamvis delectus fuisset, non
sine contentione archiepiscopatum et patriarchatum, neque sine controversia adeptus est. Verum
imperator studens talia sibi jura vindicare, hos
ipsi tempus idoneum ratus, presbyterum ordinatum
vetuit ne archiepiscopatus unctionem perfectam
acciperet, quoad, inquit, ea quæ contra te jactantur per synodum canonice examinentur. Constantinus autem non ignorans hæc quomodo contra se
inquirerentur, inopinatum dedecus secum reputans, quæ quærebantur tradidit imperatori. Ex eo
tempore sine controversia et sine excusatione omnia ab ipso perficiebantur, quæcunque in initiandis pontificibus consuevere. Fuit etiam munificus,
et rationem habuit non Ecclesiæ tantum sed
etiam omnium omnino, ita ut curæ illius nemo
expers esset, qui ejus liberalitatem non percepisset.
Cum vero Ungari pacem violassent erga Romanos, et Patzinacæ e lustris, in quibus delituerant,
erupissent, læderentque finitimam regionem, imperator paratis iis quæ ad perfectionem exercitus
usui essent, cum omnibus viribus se Triaditzam
confert, ibique ab Ungaris accepta legatione, cum
pacem confirmasset ac pro viribus stabilisset, in
Patzinacas profectus est. Quibus divisis secundum
gentes et tribus, reliqui 646 duces imperatori
se submittentes pacem et amicitiam amplexi sunt:
solus Selte manum dare imperatori noluit, Istri
paludibus quo confugerat, et prærupta quæ illic
erat petra nixus. Quibus etiam fretus in planitiem
erupit, prompto animo cupiens cum imperatore
manum conserere. Sed brevi tempore suæ dementiæ præmia tulit, siquidem cum exigua imperatoris militum manus ipsis restitisset, fugit, et ejus
refugium captum ab ipsis fundamentis est dirutum.
Imperator autem post ipsum profligatum atque
deletum funditus inde profectus ad Lobitzum tabernacula posuit, ad montis radices. Vehemens
autem imber in castra delatus et nix intempestiva
(erat enim Septembris dies vicesima quarta, qua
ex utroque crux componitur: reliqui porro digiti
manent extensi, cunctique simul vocum harum
Ἰησοῦς Χριστὸς νικᾷ litteras primordiales demons.
trant, auricularis videlicet rectus τὸ 1, medius et
pollex in crucem acti tò X, medius et index parum
dissiti to N. Hæc Thessalonicensis et Malaxus, de
quo alibi.
Pare nimirum a pontifice vocibus his εἰρήνη
ὑμῖν cœlitus invocata, benedictionem poscenti.
Roma jure cuipiam obvenientia, non modo
jus ipsum et legem vocant moderni δικαιώματα:
ac ideo δικαιωμάτων φύλαξ apud eosdem est qui
nobis regiorum jurium defensor, qui et regius procurator.
Καὶ ἔκτοτε ἀδιστάκτως καὶ δίχα τινὸς προφάσεως πάντα τελεῖται ἐπ’ αὐτῷ ὅσα ἔθος τελεῖν ἐπὶ τοῖς χειροτονουμένοις. Γέγονε δὲ δωρηματικὸς καὶ προνοητικὸς οὐ τῶν τῆς Ἐκκλησίας μόνον, ἀλλὰ καὶ πάντων ἁπλῶς, ὡς μηδένα ὑπολειφθῆναι τῆς αὐτοῦ προνοίας ἀμέτοχον, τὸν μὴ τῆς αὐτοῦ χειρὸς ἀπολαύσαντα. Τῶν Οὔγγρων δὲ τὴν πρὸς Ῥωμαίους εἰρήνην διαλυσάντων καὶ τῶν Πατζινάκων δὲ ἐξερπυσάντων τῶν φωλεῶν οἷς ἐνεκρύβησαν καὶ τὴν παρακειμένην χώραν σινόντων, τὰ πρὸς τὴν ἐκστρατείαν ἐξαρτύσας ὁ βασιλεὺς ἔξεισι πασίρρωμος εἰς Τριάδιτζαν. Ἐκεῖσέ τε πρέσβεις πρὸς τῶν Οὔγγρων δεξάμενος, τὴν μετ’ αὐτῶν εἰρήνην κυρώσας καὶ ἐμπεδώσας ὡς ἐνῆν, ἐπὶ τοὺς Πατζινάκους ἐξώρμησε. Διῃρημένων δὲ αὐτῶν κατὰ γενεὰς καὶ φατρίας, οἱ μὲν λοιποὶ ἡγεμόνες τῷ βασιλεῖ ὑποκλιθέντες εἰρηνικά τε καὶ φίλια ἐφρόνησαν, μόνος δὲ ὁ Σελτὲ χεῖρας δοῦναι τῷ βασιλεῖ οὐκ ἠθέλησε, τοῖς ἕλεσι τοῦ Ἴστρου οἷς συνέφυγε καὶ τῇ ἐκεῖσε ἀποκρήμνῳ πέτρᾳ ἐπερειδόμενος, οἷς καὶ θαρρήσας εἰς τὸ πεδίον ἐξῆλθε συρράξαι τῷ βασιλεῖ προθυμούμενος. Οὐκ εἰς μακρὰν δὲ τῆς οἰκείας ἀπονοίας ἀποίσατο τὰ ἐπίχειρα·HISTORIA.
τῷ λαῷ τὴν εἰρήνην μεμένηκεν ἄτρεπτος, μὴ guram conformata, ut mos est benedicendi populo
συναλλοιωθεῖσα τῇ νεκρώσει τοῦ σώματος. Προχειρίζεται δὲ ἀντ᾿ αὐτοῦ πατριάρχης Κωνσταντίνος
πρόεδρος και πρωτοβεστιάριος ὁ Λειχούδης, πρότε
ρον ψήφου προβάσης ἐπ' αὐτῷ παρὰ τῶν μητροπου
λιτων καὶ τοῦ κλήρου καὶ τοῦ λαοῦ παντὸς, ἀνὴρ
μέγιστον διαλάμψας τοῖς βασιλικοῖς πράγμασιν
ἀπό τι τοῦ Μονομάχου καὶ μέχρι τοῦ καιροῦ,
καὶ μέγα κλέος ἐπὶ τῷ μεσασμῷ τῆς τῶν ὅλων
διοικήσεως ἀπενεγκάμενος καὶ τῆς τῶν Μαγγάνων
προνοίας, καὶ τῶν δικαιωμάτων φύλαξ παρὰ
τοῦ εἰρημένου βασιλέως καταλειφθείς. Εἰ καὶ προβέβλητο γοῦν, οὐκ ἀνενδοιάσιμον τὴν ἀρχιερωσύνην
καὶ τὴν πατριαρχίαν ἐκέκτητο καὶ ἀναμφήριτον,
ἀλλ' ὁ βασιλεὺς φροντίζων ὅπως τῶν τοιούτων δικαι
ωμάτων ἐγκρατής γένηται, τοῦτον καιρὸν ἐπιτήδειον
οἰηθεὶς, πρεσβύτερον χειροτονηθέντα ἐπέσχε τὴν
ἐντελῆ κρίσιν τῆς ἀρχιερωσύνης, ἄχρις ἂν, φησὶ,
τὰ ὑποτονθορυζόμενα κατὰ σοῦ σκοπηθῇ συνοδικῶς
τε καὶ κανονικῶς. Ὁ δὲ Κωνσταντῖνος μὴ ἀγνοήσας
δι' όν ταῦτα τρόπον τυρεύεται κατ' αὐτοῦ, τὸ τῆς
αἰσχύνης ἀδόκητον λογισάμενος, φέρων τὰ ζητούμενα τῷ βασιλεῖ· ἐπιδίδωσι. Καὶ ἔκτοτε ἀδιστάκτως
καὶ δίχα τινὸς προφάσεως πάντα τελεῖται ἐπ᾿ αὐτῷ
ὅσα ἔθος τελεῖν ἐπὶ τοῖς χειροτονουμένοις. Γέγονε
δὲ δωρηματικὸς καὶ προνοητικὸς, οὐ τῶν τῆς Εκκλησίας μόνον, ἀλλὰ καὶ πάντων ἁπλῶς, ὡς μηδένα
ὑπολειφθῆναι τῆς αὐτοῦ προνοίας ἀμέτοχον, τὸν μὴ
τῆς αὐτοῦ χειρὸς ἀπολαύσαντα.
Τῶν Οὐγγάρων τὴν πρὸς Ῥωμαίους είρηνην διαλυσάντων [Ρ. 810] καὶ τῶν Πατζινάκων δὲ ἐξερπυσάντων τῶν φωλεῶν οἷς ἐνεκρύβησαν καὶ τὴν παρακειμένην χώραν σινόντων, τὰ πρὸς τὴν ἐκστρατείαν
ἐξαρτύσας ὁ βασιλεὺς ἔξεισι πασίῤῥωμος εἰς Τριά
διτζαν. Ἐκεῖσέ τε πρέσβεις πρὸς τῶν Οὐγγάρων
δεξάμενος, τὴν μετ᾿ αὐτῶν εἰρήνην κυρώσας ὡς
ἐνῆν, ἐπὶ τοὺς Πατζινάκους ἐξώρμησε. Διῃρημένων
δὲ αὐτῶν κατὰ γενεὰς καὶ φατρίας, οἱ μὲν λοιποὶ
ἡγεμόνες τῷ βασιλεῖ ὑποκλιθέντες εἰρηνικά τε καὶ
φίλια ἐφρόνησαν, μόνος δὲ ὁ Σελτὲ χεῖρα δοῦναι τῷ
βασιλεῖ οὐκ ἠθέλησε, τοῖς ἕλεσι τοῦ Ἴστρου, οἷς
συνέφυγε, καὶ τῇ ἐκεῖσε ἀποκρήμνῳ πέτρᾳ ἐπερείδόμενος· οἷς καὶ θαῤῥήσας εἰς τὸ πεδίου ἐξῆλθε,
συρράξει τῷ βασιλεῖ προθυμούμενος. Οὐκ εἰς μας.
κρὰν δὲ τῆς οἰκείας ἀπονοίας ἐκομίσατο τὰ ἐπίχεικαι βραχείας γὰρ μερίδος τῶν βασιλικῶν ἀντιτα
χθείσης αὐτῷ φυγάς ᾤχετο, καὶ κρησφύγετον αὐτοῦ
ληφθὲν κατεριζώθη ἐκ βάθρων αὐτῶν. Ὁ δὲ βασιλεὺς μετὰ τὸ τοῦτον τροπώσασθαι καὶ ἀφανίσαι
ἄρδην ἀναζεύξας ἐσκήνωσεν ἐν τῷ Λοβιτζῷ περὶ
τοὺς αὐτοὺς πρόποδας. Ραγδαῖος δὲ ὄμβρὸς τῇ
παρεμβολῇ ἐπικαταῤῥαγεὶς καὶ νιφετὸς ἔξωρος
acclamanti pacem, ita firma permansit, neque cum
mortuo corpore est immutata. Sufficitur in ejus
locum patriarcha Constantinus Lichudes præses
et protovestiarius, qui prius metropolitanorum et
oleri totiusque populi suffragiis delectus fuerat,
vir ob regia atque civilia munera clarissimus a Monomacho usque ad illud tempus; quique magnam
gloriam ob rei publicæ administrationem reportaverat 645 et Manganorum procurationem, ac
juris custos ab eo imperatore quem diximus relictus fuerat. Et quamvis delectus fuisset, non
sine contentione archiepiscopatum et patriarchatum, neque sine controversia adeptus est. Verum
imperator studens talia sibi jura vindicare, hos
ipsi tempus idoneum ratus, presbyterum ordinatum
vetuit ne archiepiscopatus unctionem perfectam
acciperet, quoad, inquit, ea quæ contra te jactantur per synodum canonice examinentur. Constantinus autem non ignorans hæc quomodo contra se
inquirerentur, inopinatum dedecus secum reputans, quæ quærebantur tradidit imperatori. Ex eo
tempore sine controversia et sine excusatione omnia ab ipso perficiebantur, quæcunque in initiandis pontificibus consuevere. Fuit etiam munificus,
et rationem habuit non Ecclesiæ tantum sed
etiam omnium omnino, ita ut curæ illius nemo
expers esset, qui ejus liberalitatem non percepisset.
Cum vero Ungari pacem violassent erga Romanos, et Patzinacæ e lustris, in quibus delituerant,
erupissent, læderentque finitimam regionem, imperator paratis iis quæ ad perfectionem exercitus
usui essent, cum omnibus viribus se Triaditzam
confert, ibique ab Ungaris accepta legatione, cum
pacem confirmasset ac pro viribus stabilisset, in
Patzinacas profectus est. Quibus divisis secundum
gentes et tribus, reliqui 646 duces imperatori
se submittentes pacem et amicitiam amplexi sunt:
solus Selte manum dare imperatori noluit, Istri
paludibus quo confugerat, et prærupta quæ illic
erat petra nixus. Quibus etiam fretus in planitiem
erupit, prompto animo cupiens cum imperatore
manum conserere. Sed brevi tempore suæ dementiæ præmia tulit, siquidem cum exigua imperatoris militum manus ipsis restitisset, fugit, et ejus
refugium captum ab ipsis fundamentis est dirutum.
Imperator autem post ipsum profligatum atque
deletum funditus inde profectus ad Lobitzum tabernacula posuit, ad montis radices. Vehemens
autem imber in castra delatus et nix intempestiva
(erat enim Septembris dies vicesima quarta, qua
ex utroque crux componitur: reliqui porro digiti
manent extensi, cunctique simul vocum harum
Ἰησοῦς Χριστὸς νικᾷ litteras primordiales demons.
trant, auricularis videlicet rectus τὸ 1, medius et
pollex in crucem acti tò X, medius et index parum
dissiti to N. Hæc Thessalonicensis et Malaxus, de
quo alibi.
Pare nimirum a pontifice vocibus his εἰρήνη
ὑμῖν cœlitus invocata, benedictionem poscenti.
Roma jure cuipiam obvenientia, non modo
jus ipsum et legem vocant moderni δικαιώματα:
ac ideo δικαιωμάτων φύλαξ apud eosdem est qui
nobis regiorum jurium defensor, qui et regius procurator.
βραχείας γὰρ μερίδος τῶν βασιλικῶν ἀντιταχθείσης αὐτῷ φυγὰς ᾤχετο, καὶ τὸ κρησφύγετον αὐτοῦ ληφθὲν κατηρειπώθη ἐκ βάθρων αὐτῶν. Ὁ δὲ βασιλεὺς μετὰ τὸ τοῦτον τροπώσασθαι καὶ ἀφανίσαι ἄρδην, ἀναζεύξας ἐσκήνωσεν ἐν τῷ Λοβιτζῷ περὶ τοὺς αὐτοῦ πρόποδας. Ῥαγδαῖος δὲ ὄμβρος τῇ παρεμβολῇ ἐπικαταρραγεὶς καὶ νιφετὸς ἔξωροςΣεπτέμβριος γὰρ ἦν μὴν ἡμέραν ἄγων κδ, καθ’ ἣν ἡ τῆς ἁγίας καὶ πρωτομάρτυρος Θέκλας ἑορτὴ τελεῖται χριστιανοῖς πολλῆς κακώσεως καὶ λύμης ἐνέπλησε τὸ στρατιωτικόν· ἥ τε γὰρ ἵππος σχεδὸν ἅπασα καὶ τῶν παρόντων οἱ πλείους τῷ κρύει καὶ τῷ ὄμβρῳ, γυμνοὶ καὶ ἀπαράσκευοι τυγχάνοντες, τὸ ζῆν ἐναπέρρηξαν. Ἐπιλελοίπασι δὲ παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα καὶ τὰ ἐπιτήδεια ποταμίων ῥευμάτων φορᾶς καὶ χειμῶνος γενόμενα πάρεργον. Ἀναστολῆς δὲ μετρίας γενομένης καὶ τῶν νιφετῶν ἀνακωχὴν λαβόντων ἐξῄει ὁ βασιλεύς, πλείστους δὲ τῷ ποταμῷ ἀποβαλὼν ὑπὸ σκιὰν ἔστη δένδρου τινὸς ἅμα τῶν ὑπερεχόντων τισί. Μετ’ ὀλίγον δὲ ἠχῆς γενομένης ἐκ τῆς δρυὸς πρόεισι μικρὸν ὁ βασιλεύς, ὅσον μὴ τῷ μήκει ταύτης καταλαμβάνεσθαι, ῥιζόθεν δ’ αὕτη ἀνασπασθεῖσα ὑπτία τῇ γῇ προσήρεισε.HISTORIA.
τῷ λαῷ τὴν εἰρήνην μεμένηκεν ἄτρεπτος, μὴ guram conformata, ut mos est benedicendi populo
συναλλοιωθεῖσα τῇ νεκρώσει τοῦ σώματος. Προχειρίζεται δὲ ἀντ᾿ αὐτοῦ πατριάρχης Κωνσταντίνος
πρόεδρος και πρωτοβεστιάριος ὁ Λειχούδης, πρότε
ρον ψήφου προβάσης ἐπ' αὐτῷ παρὰ τῶν μητροπου
λιτων καὶ τοῦ κλήρου καὶ τοῦ λαοῦ παντὸς, ἀνὴρ
μέγιστον διαλάμψας τοῖς βασιλικοῖς πράγμασιν
ἀπό τι τοῦ Μονομάχου καὶ μέχρι τοῦ καιροῦ,
καὶ μέγα κλέος ἐπὶ τῷ μεσασμῷ τῆς τῶν ὅλων
διοικήσεως ἀπενεγκάμενος καὶ τῆς τῶν Μαγγάνων
προνοίας, καὶ τῶν δικαιωμάτων φύλαξ παρὰ
τοῦ εἰρημένου βασιλέως καταλειφθείς. Εἰ καὶ προβέβλητο γοῦν, οὐκ ἀνενδοιάσιμον τὴν ἀρχιερωσύνην
καὶ τὴν πατριαρχίαν ἐκέκτητο καὶ ἀναμφήριτον,
ἀλλ' ὁ βασιλεὺς φροντίζων ὅπως τῶν τοιούτων δικαι
ωμάτων ἐγκρατής γένηται, τοῦτον καιρὸν ἐπιτήδειον
οἰηθεὶς, πρεσβύτερον χειροτονηθέντα ἐπέσχε τὴν
ἐντελῆ κρίσιν τῆς ἀρχιερωσύνης, ἄχρις ἂν, φησὶ,
τὰ ὑποτονθορυζόμενα κατὰ σοῦ σκοπηθῇ συνοδικῶς
τε καὶ κανονικῶς. Ὁ δὲ Κωνσταντῖνος μὴ ἀγνοήσας
δι' όν ταῦτα τρόπον τυρεύεται κατ' αὐτοῦ, τὸ τῆς
αἰσχύνης ἀδόκητον λογισάμενος, φέρων τὰ ζητούμενα τῷ βασιλεῖ· ἐπιδίδωσι. Καὶ ἔκτοτε ἀδιστάκτως
καὶ δίχα τινὸς προφάσεως πάντα τελεῖται ἐπ᾿ αὐτῷ
ὅσα ἔθος τελεῖν ἐπὶ τοῖς χειροτονουμένοις. Γέγονε
δὲ δωρηματικὸς καὶ προνοητικὸς, οὐ τῶν τῆς Εκκλησίας μόνον, ἀλλὰ καὶ πάντων ἁπλῶς, ὡς μηδένα
ὑπολειφθῆναι τῆς αὐτοῦ προνοίας ἀμέτοχον, τὸν μὴ
τῆς αὐτοῦ χειρὸς ἀπολαύσαντα.
Τῶν Οὐγγάρων τὴν πρὸς Ῥωμαίους είρηνην διαλυσάντων [Ρ. 810] καὶ τῶν Πατζινάκων δὲ ἐξερπυσάντων τῶν φωλεῶν οἷς ἐνεκρύβησαν καὶ τὴν παρακειμένην χώραν σινόντων, τὰ πρὸς τὴν ἐκστρατείαν
ἐξαρτύσας ὁ βασιλεὺς ἔξεισι πασίῤῥωμος εἰς Τριά
διτζαν. Ἐκεῖσέ τε πρέσβεις πρὸς τῶν Οὐγγάρων
δεξάμενος, τὴν μετ᾿ αὐτῶν εἰρήνην κυρώσας ὡς
ἐνῆν, ἐπὶ τοὺς Πατζινάκους ἐξώρμησε. Διῃρημένων
δὲ αὐτῶν κατὰ γενεὰς καὶ φατρίας, οἱ μὲν λοιποὶ
ἡγεμόνες τῷ βασιλεῖ ὑποκλιθέντες εἰρηνικά τε καὶ
φίλια ἐφρόνησαν, μόνος δὲ ὁ Σελτὲ χεῖρα δοῦναι τῷ
βασιλεῖ οὐκ ἠθέλησε, τοῖς ἕλεσι τοῦ Ἴστρου, οἷς
συνέφυγε, καὶ τῇ ἐκεῖσε ἀποκρήμνῳ πέτρᾳ ἐπερείδόμενος· οἷς καὶ θαῤῥήσας εἰς τὸ πεδίου ἐξῆλθε,
συρράξει τῷ βασιλεῖ προθυμούμενος. Οὐκ εἰς μας.
κρὰν δὲ τῆς οἰκείας ἀπονοίας ἐκομίσατο τὰ ἐπίχεικαι βραχείας γὰρ μερίδος τῶν βασιλικῶν ἀντιτα
χθείσης αὐτῷ φυγάς ᾤχετο, καὶ κρησφύγετον αὐτοῦ
ληφθὲν κατεριζώθη ἐκ βάθρων αὐτῶν. Ὁ δὲ βασιλεὺς μετὰ τὸ τοῦτον τροπώσασθαι καὶ ἀφανίσαι
ἄρδην ἀναζεύξας ἐσκήνωσεν ἐν τῷ Λοβιτζῷ περὶ
τοὺς αὐτοὺς πρόποδας. Ραγδαῖος δὲ ὄμβρὸς τῇ
παρεμβολῇ ἐπικαταῤῥαγεὶς καὶ νιφετὸς ἔξωρος
acclamanti pacem, ita firma permansit, neque cum
mortuo corpore est immutata. Sufficitur in ejus
locum patriarcha Constantinus Lichudes præses
et protovestiarius, qui prius metropolitanorum et
oleri totiusque populi suffragiis delectus fuerat,
vir ob regia atque civilia munera clarissimus a Monomacho usque ad illud tempus; quique magnam
gloriam ob rei publicæ administrationem reportaverat 645 et Manganorum procurationem, ac
juris custos ab eo imperatore quem diximus relictus fuerat. Et quamvis delectus fuisset, non
sine contentione archiepiscopatum et patriarchatum, neque sine controversia adeptus est. Verum
imperator studens talia sibi jura vindicare, hos
ipsi tempus idoneum ratus, presbyterum ordinatum
vetuit ne archiepiscopatus unctionem perfectam
acciperet, quoad, inquit, ea quæ contra te jactantur per synodum canonice examinentur. Constantinus autem non ignorans hæc quomodo contra se
inquirerentur, inopinatum dedecus secum reputans, quæ quærebantur tradidit imperatori. Ex eo
tempore sine controversia et sine excusatione omnia ab ipso perficiebantur, quæcunque in initiandis pontificibus consuevere. Fuit etiam munificus,
et rationem habuit non Ecclesiæ tantum sed
etiam omnium omnino, ita ut curæ illius nemo
expers esset, qui ejus liberalitatem non percepisset.
Cum vero Ungari pacem violassent erga Romanos, et Patzinacæ e lustris, in quibus delituerant,
erupissent, læderentque finitimam regionem, imperator paratis iis quæ ad perfectionem exercitus
usui essent, cum omnibus viribus se Triaditzam
confert, ibique ab Ungaris accepta legatione, cum
pacem confirmasset ac pro viribus stabilisset, in
Patzinacas profectus est. Quibus divisis secundum
gentes et tribus, reliqui 646 duces imperatori
se submittentes pacem et amicitiam amplexi sunt:
solus Selte manum dare imperatori noluit, Istri
paludibus quo confugerat, et prærupta quæ illic
erat petra nixus. Quibus etiam fretus in planitiem
erupit, prompto animo cupiens cum imperatore
manum conserere. Sed brevi tempore suæ dementiæ præmia tulit, siquidem cum exigua imperatoris militum manus ipsis restitisset, fugit, et ejus
refugium captum ab ipsis fundamentis est dirutum.
Imperator autem post ipsum profligatum atque
deletum funditus inde profectus ad Lobitzum tabernacula posuit, ad montis radices. Vehemens
autem imber in castra delatus et nix intempestiva
(erat enim Septembris dies vicesima quarta, qua
ex utroque crux componitur: reliqui porro digiti
manent extensi, cunctique simul vocum harum
Ἰησοῦς Χριστὸς νικᾷ litteras primordiales demons.
trant, auricularis videlicet rectus τὸ 1, medius et
pollex in crucem acti tò X, medius et index parum
dissiti to N. Hæc Thessalonicensis et Malaxus, de
quo alibi.
Pare nimirum a pontifice vocibus his εἰρήνη
ὑμῖν cœlitus invocata, benedictionem poscenti.
Roma jure cuipiam obvenientia, non modo
jus ipsum et legem vocant moderni δικαιώματα:
ac ideo δικαιωμάτων φύλαξ apud eosdem est qui
nobis regiorum jurium defensor, qui et regius procurator.
PG 122:375Γέγονε δὲ ἐνεὸς ὁ βασιλεὺς λογισάμενος οἵας τελευτῆς ἐπωδύνου παρὰ μικρὸν τυχεῖν ἔμελλεν. Ἦν δὲ οὐκ ἀγαθὸς οἰωνὸς τὸ συμβάν, ἀλλὰ προοίμιον τῆς μελλούσης αὐτὸν καταλαβεῖν τύχης καὶ τῶν ἤδη γεγενημένων εἴσπραξις καὶ τιμωρία. Εὐχαριστῶν δὲ ἐπὶ τῷ συμβεβηκότι τῷ Θεῷ ναὸν ἐν τῷ παλατίῳ τῶν Βλαχερνῶν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τῆς πρωτομάρτυρος Θέκλας ἀνήγειρε κάλλιστον. Προβιβάζων δὲ τὸν στρατὸν ἀπῄει ταχέως ἐπὶ τὴν βασιλεύουσαν, λογοποιουμένην ἀποστασίαν ἐν τῇ ἀνατολῇ ἐνωτιζόμενος. Καταλαβὼν δὲ καὶ πάντα ψευδῆ εὑρηκὼς κυνηγεσίοις ἑαυτὸν ἐψυχαγώγει καὶ τῇ ἄλλῃ ἀνέσει κατὰ τὸν τῇ βασιλίδι προκείμενον πορθμὸν ἀνιών. Περὶ δὲ ὥραν ἀρίστου φῶς ἀστραπηβόλον τοῖς τόποις ἐκείνοις ἐνέσκηψε, Νεάπολις τούτοις τὸ γνώρισμα, χοῖρός τέ ποθεν ἐπιφανεὶς ἐφ’ ἑαυτὸν τὸν βασιλέα ἐξεκαλέσατο, ὃν ἐπιδιώκων ὁ βασιλεὺς ἄχρι καὶ θαλάσσης ἐξήλασεν. Ὡς δὲ ὁ χοῖρος τὴν θάλασσαν εἰσδὺς ἀφανὴς ἐγένετο, ὁ βασιλεὺς ἐξαίφνης πληγεὶς τῷ ἀστραπηβόλῳ φωτὶ τοῦ ἵππου τε ἀπεσφαιρίσθη καὶ πρὸς τῇ γῇ ἀφρίζων ἐκυλίετο. Ἀκατίῳ δὲ ἐμβληθεὶς πρὸς τὰ βασίλεια διασῴζεται παρακεκομμένος καὶ ἑαυτοῦ μηδόλως ἐπαισθανόμενος.protomartyris Theclæ memoriam celebrant Chri- (Σεπτέμβριος γὰρ ἦν ἡμέραν ἄγων κδ', καθ᾽ ἦν ἡ
stiani) multum detrimenti et calamitatis militibus
attulit. Nam omnis fere equitatus, et eorum qui
aderant plurimi, frigore et imbre, cum nudi essent
et imparati, interierunt, ac præter omnem spem
ad victum necessaria defecerunt, relictis tantum
quæ fluminum impetu superfuerant et imbri. Cum
autem mediocriter pluvia remisisset nivesque cessassent, ingressus imperator, et plurimis in flumine
amissis, sub umbram cujusdam arboris cum paucis quibusdam primoribus se recepit; ac paulo post
edito a quercu sono parum progreditur imperator,
fere quantum arboris ipsius longitudo contingeret,
quæ radicitus evulsa supina in terram decidit.
Obmutuit imperator, 647 considerans qualis mortis periculum vix evaserit. Neque hoc erat bonum
augurium, quod acciderat, sed initium calamitatis
quam mox esset accepturus, et eorum quæ jam
commisisset pœnarum exactio. Verum pro eo casu
gratias agens Deo templum in palatio Blachernarum protomartyri Thecla dedicatum pulcherrimum
construxit, et exercitum perducens cito se ad regiam urbem recipere festinabat, cogitans de rebellione quam audiverat in Oriente. Qua falsa
comperta, sese venationibus oblectare cœpit et aliis
quæ animi relaxandi gratia funt, per fretum, quod
est ante regiam urbem ascendens. Hora vero
prandii fulmen in ea loca quibus Neapolis nomen
est irruit; et porcus nescio unde apparens, in se
provocavit imperatorem, quem usque ad mare
persecutus imperator expulit. Ubi vero mare
subiens porcus haud amplius apparuit, fulgore
quodam instar fulguris perstrictus imperator de
equo dejectus est, et humi spumam ex ore edens devolvebatur. In parvum autem navigium impositus
ad regiam defertur. Attonitus tamen et ob afflatum
se ipsum minime sentiens, morbaque dies aliquot
detentus mortem exspectabat, et idcirco ad placandum sibi Deum pœnitentiam amplectitur, et imperatoriam potestatem, quam sibi injuria vindicarat,
libens deponit, hoc certe recte faciens, et monasticæ se vitæ dedicat, priorem fastum ac delicias
voluntario contemptu et molestia corrigens. Et quod
648 magis ostendit illum vere totoque ex animo
pœnituisse eorum quæ patrarat, imperatorem delegit non Joannem sibi sanguine conjunctum, non
nepotem ex sorore Theodorum Docejanum, non ὡς εἰλικρινῶς καὶ ψυχῆς ἐξ ὅλης μεταμεμέληται
τῆς ἁγίας πρωτομάρτυρος Θέκλας ἑορτὴ τελεῖται
Χριστιανοῖς) πολλῆς κακώσεως καὶ λύμης ἐνέπλησε τὸ
στρατιωτικόν· ἢ τε γὰρ ἵππος σχεδὸν ἅπασα καὶ τῶν
παρόντων οἱ πλείους τῷ κρύει καὶ τῷ ὄμβρῳ, γυμνοί
καὶ ἁπαράσκευοι τυγχάνοντες, τὸ ζῆν ἀπέῤῥηξαν.
Επιλελοίπασι δὲ παρὰ πᾶσαν τὴν ἐλπίδα καὶ τὰ ἐπιτήδεια, ποταμίων ρευμάτων φορᾶς καὶ τοῦ χειμῶνος
γενόμενα πάρεργον. Αναστολῆς δὲ μετρίας γενομέ
νης καὶ τῶν νιφετῶν ἀνακωχήν λαβόντων ἐξῄει ὁ
βασιλεύς, πλείστους δὲ τῷ ποταμῷ ἀποβαλὼν ὑπὸ
σκιὰν ἔστη δένδρου τινὸς ἅμα τῶν ὑπερεχόντων τισί.
Μετ' ὀλίγον δὲ ἡχῆς γενομένης ἐκ τῆς δρυὸς πρόεισι
μικρὸν ὁ βασιλεὺς, ὅσον μὴ τῷ μήκει αὐτῆς καταλαμβάνεσθαι ἤπερ ῥιζόθεν ἀνασπασθεῖσα ὑπτίκ τῇ
γῇ προσήρισε. Γέγονε δὲ ἐννεὸς ὁ βασιλεὺς λογισάμενος οἵας τελευτῆς ἐπωδύνου παρὰ μικρὸν τυχεῖν
ἔμελλεν. Ἦν δὲ οὐκ ἀγαθὸς οἰωνὸς τὸ συμβάν, ἀλλὰ
προοίμιον τῆς μελλούσης αὐτὸν καταλαβεῖν τύχης
καὶ τῶν ἤδη γενομένων εἴσπραξις καὶ τιμωρία.
Εὐχαριστῶν δ᾽ ἐπὶ τῷ συμβεβηκότι τῷ Θεῷ, ναὸν
ἐν τῷ παλατίῳ τῶν Βλαχερνῶν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τῆς
πρωτομάρτυρος Θέκλας ἀνήγειρε κάλλιστον. Προβιβάζων δὲ τὸν στρατὸν ἀπῄει ταχέως ἐπὶ τὴν βασι
λεύουσαν λογοποιούμενος, ἀποστασίαν ἐν τῇ ᾿Ανατολῇ ἐνωτιζόμενος. Καταλαβὼν δὲ καὶ πάντα ψευδῆ
εὑρηκὼς κυνηγεσίοις ἑαυτὸν ἐψυχαγώγησε καὶ τῇ
ἄλλῃ ἀνέσει, κατὰ τὸν τῇ βασιλίδι προκείμενον
πορθμὸν ἀνιών. [Ρ. 811] Περὶ δὲ ὥραν ἀρίστου
φῶς ἀστραπήβολον τοῖς τόποις ἐκείνοις ἐνέσκηψε
(Νεάπολις τούτοις τὸ γνώρισμα), χορός τέ ποθεν
& ἐπιφανεὶς ἐφ' ἑαυτὸν τὸν βασιλέα ἐξεκαλέσατο, ὃν
ἐπιδιώκων ὁ βασιλεὺς ἄχρι καὶ θαλάσσης ἐξήλασεν.
ὡς δὲ ὁ χοῖρος τὴν θάλασσαν εἰσδὺς ἀφανὴς ἐγέ
νετο, ὁ βασιλεὺς ἐξαίφνης πληγεὶς ὑῷ ἀστραπηβόλῳ
φωτὶ τοῦ ἵππου τε ἀπεσφαιρίσθη καὶ πρὸς τὴν
γῆν ἀφρίζων ἐκυλίετο. ᾿Ακατίῳ δὲ ἐμβληθεὶς πρὸς
τὰ βασίλεια διασώζεται παρακεκομμένος καὶ ἑαυ
τοῦ μηδ' όλως ἐπαισθανόμενος. Νοσημαχήσας δὲ
ἐφ' ἡμέρας τινὰς τὸν μόρον ἐκαραδόκει καὶ διὰ
τοῦτο πρὸς ἐξιλέωσιν τοῦ θείου ἀσπάζεται τὴν μετ
τάνοιαν, καὶ τὴν βασιλικὴν ἐξουσίαν, ἧς παρανόμως ἐδράξατο, έκοντὶ μεθίησι, τοῦτό γε καλῶς ποιησάμενος, καὶ τὸν μοναδικὸν ἀσπάζεται βίον, τὴν
πρὶν εὐδοξίαν καὶ τρυφὴν ἀποπτώσει ἐκουσία καὶ
μετριότητι διορθούμενος. Ο δὲ μᾶλλον δείκνυσιν
filiæ maritum, neque alium aliquem sibi consanguinitate proximum, sed præsidem Constantinum,
cui jam inde a suis majoribus Ducas cognomen
erat, tanquam peritum et conscium et adjutorem,
quique optime nosset rationes parandæ copiosæ
pecuniæ ad imperii conservationem. Comnenus
autem monasticas vestes indutus, cum parumper
exspectasset si qua ratione a morbo liberaretur,
ubi novit se insanabili morbo captum, adhuc ipso
vexatus Studii monasterium ingreditur, multum
Ecaterina Augusta ejus consilium adjuvante, et
pro terrarum imperii amissione, cœlestis gaudii
ἐφ᾽ οἷς ἔπραξε, βασιλέα προχειρίζεται οὐ τὸν ὁμεί.
μονα αὐτοῦ Ἰωάννην, οὐ τὸν ἀδελφιδοῦν ἑαυτοῦ
Θεόδωρον τὸν Δοκειανὸν, οὐκ ἄνδρα προσζεύξας
τῇ θυγατρὶ, οὔτ᾽ ἄλλον τινὰ τῶν καθ' αἷμα ᾠκειωμένων αὐτῷ, ἀλλὰ τὸν πρόεδρον Κωνσταντῖνον, ᾧ
Δοῦκας τὸ πατρωνυμικὸν ἀνέκαθεν ἦν, ὡς συνίστορα
καὶ συναγωνιστὴν καὶ τῶν χρημάτων ποριστὴν
ἀφθονώτατον εἰς τὴν τῆς βασιλείας κατάσχεσιν. Ὁ
δὲ Κομνηνός ῥακη μοναχικά περιβαλόμενος, ἐπ'
ἀλίγον τε γνωσιμαχήσας, εἴ πῶς ἀνεθείη τῆς νόσου,
ἐπείπερ ἔγνω κατ᾿ ἄκρας ταύτῃ ἁλούς, ὅτι τῇ νόσῳ
τρυχόμενος τὴν τοῦ Στουδίου καταλαμβάνει μονήν,
Νοσημαχήσας δὲ ἐφ’ ἡμέρας τινὰς τὸν μόρον ἐκαραδόκει καὶ διὰ τοῦτο πρὸς ἐξιλέωσιν τοῦ θείου ἀσπάζεται τὴν μετάνοιαν καὶ τὴν βασιλικὴν ἐξουσίαν, ἧς παρανόμως ἐδράξατο, ἑκοντὶ μεθίησι, τοῦτό γε καλῶς ποιησάμενος, καὶ τὸν μοναδικὸν ἀσπάζεται βίον, τὴν πρὶν εὐδοξίαν καὶ τρυφὴν ὑποπτώσει ἑκουσίᾳ καὶ μετριότητι διορθούμενος. Ὃ δὲ μᾶλλον δείκνυσιν ὡς εἰλικρινῶς καὶ ψυχῆς ἐξ ὅλης μεταμεμέληται ἐφ’ οἷς ἔπραξε, βασιλέα προχειρίζεται οὐ τὸν ὁμαίμονα αὑτοῦ Ἰωάννην, οὐ τὸν ἀδελφιδοῦν ἑαυτοῦ Θεόδωρον τὸν Δοκειανόν, οὐκ ἄνδρα προσζεύξας τῇ θυγατρὶ οὔτ’ ἄλλον τινὰ τῶν πρὸς αἷμα ᾠκειωμένων αὐτῷ, ἀλλὰ τὸν πρόεδρον Κωνσταντῖνον, ᾧ Δούκας τὸ πατρωνυμικὸν ἀνέκαθεν ἦν, ὡς συνίστορα καὶ συναγωνιστὴν καὶ χρημάτων ποριστὴν ἀφθονώτατον εἰς τὴν τῆς βασιλείας κατάσχεσιν.protomartyris Theclæ memoriam celebrant Chri- (Σεπτέμβριος γὰρ ἦν ἡμέραν ἄγων κδ', καθ᾽ ἦν ἡ
stiani) multum detrimenti et calamitatis militibus
attulit. Nam omnis fere equitatus, et eorum qui
aderant plurimi, frigore et imbre, cum nudi essent
et imparati, interierunt, ac præter omnem spem
ad victum necessaria defecerunt, relictis tantum
quæ fluminum impetu superfuerant et imbri. Cum
autem mediocriter pluvia remisisset nivesque cessassent, ingressus imperator, et plurimis in flumine
amissis, sub umbram cujusdam arboris cum paucis quibusdam primoribus se recepit; ac paulo post
edito a quercu sono parum progreditur imperator,
fere quantum arboris ipsius longitudo contingeret,
quæ radicitus evulsa supina in terram decidit.
Obmutuit imperator, 647 considerans qualis mortis periculum vix evaserit. Neque hoc erat bonum
augurium, quod acciderat, sed initium calamitatis
quam mox esset accepturus, et eorum quæ jam
commisisset pœnarum exactio. Verum pro eo casu
gratias agens Deo templum in palatio Blachernarum protomartyri Thecla dedicatum pulcherrimum
construxit, et exercitum perducens cito se ad regiam urbem recipere festinabat, cogitans de rebellione quam audiverat in Oriente. Qua falsa
comperta, sese venationibus oblectare cœpit et aliis
quæ animi relaxandi gratia funt, per fretum, quod
est ante regiam urbem ascendens. Hora vero
prandii fulmen in ea loca quibus Neapolis nomen
est irruit; et porcus nescio unde apparens, in se
provocavit imperatorem, quem usque ad mare
persecutus imperator expulit. Ubi vero mare
subiens porcus haud amplius apparuit, fulgore
quodam instar fulguris perstrictus imperator de
equo dejectus est, et humi spumam ex ore edens devolvebatur. In parvum autem navigium impositus
ad regiam defertur. Attonitus tamen et ob afflatum
se ipsum minime sentiens, morbaque dies aliquot
detentus mortem exspectabat, et idcirco ad placandum sibi Deum pœnitentiam amplectitur, et imperatoriam potestatem, quam sibi injuria vindicarat,
libens deponit, hoc certe recte faciens, et monasticæ se vitæ dedicat, priorem fastum ac delicias
voluntario contemptu et molestia corrigens. Et quod
648 magis ostendit illum vere totoque ex animo
pœnituisse eorum quæ patrarat, imperatorem delegit non Joannem sibi sanguine conjunctum, non
nepotem ex sorore Theodorum Docejanum, non ὡς εἰλικρινῶς καὶ ψυχῆς ἐξ ὅλης μεταμεμέληται
τῆς ἁγίας πρωτομάρτυρος Θέκλας ἑορτὴ τελεῖται
Χριστιανοῖς) πολλῆς κακώσεως καὶ λύμης ἐνέπλησε τὸ
στρατιωτικόν· ἢ τε γὰρ ἵππος σχεδὸν ἅπασα καὶ τῶν
παρόντων οἱ πλείους τῷ κρύει καὶ τῷ ὄμβρῳ, γυμνοί
καὶ ἁπαράσκευοι τυγχάνοντες, τὸ ζῆν ἀπέῤῥηξαν.
Επιλελοίπασι δὲ παρὰ πᾶσαν τὴν ἐλπίδα καὶ τὰ ἐπιτήδεια, ποταμίων ρευμάτων φορᾶς καὶ τοῦ χειμῶνος
γενόμενα πάρεργον. Αναστολῆς δὲ μετρίας γενομέ
νης καὶ τῶν νιφετῶν ἀνακωχήν λαβόντων ἐξῄει ὁ
βασιλεύς, πλείστους δὲ τῷ ποταμῷ ἀποβαλὼν ὑπὸ
σκιὰν ἔστη δένδρου τινὸς ἅμα τῶν ὑπερεχόντων τισί.
Μετ' ὀλίγον δὲ ἡχῆς γενομένης ἐκ τῆς δρυὸς πρόεισι
μικρὸν ὁ βασιλεὺς, ὅσον μὴ τῷ μήκει αὐτῆς καταλαμβάνεσθαι ἤπερ ῥιζόθεν ἀνασπασθεῖσα ὑπτίκ τῇ
γῇ προσήρισε. Γέγονε δὲ ἐννεὸς ὁ βασιλεὺς λογισάμενος οἵας τελευτῆς ἐπωδύνου παρὰ μικρὸν τυχεῖν
ἔμελλεν. Ἦν δὲ οὐκ ἀγαθὸς οἰωνὸς τὸ συμβάν, ἀλλὰ
προοίμιον τῆς μελλούσης αὐτὸν καταλαβεῖν τύχης
καὶ τῶν ἤδη γενομένων εἴσπραξις καὶ τιμωρία.
Εὐχαριστῶν δ᾽ ἐπὶ τῷ συμβεβηκότι τῷ Θεῷ, ναὸν
ἐν τῷ παλατίῳ τῶν Βλαχερνῶν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τῆς
πρωτομάρτυρος Θέκλας ἀνήγειρε κάλλιστον. Προβιβάζων δὲ τὸν στρατὸν ἀπῄει ταχέως ἐπὶ τὴν βασι
λεύουσαν λογοποιούμενος, ἀποστασίαν ἐν τῇ ᾿Ανατολῇ ἐνωτιζόμενος. Καταλαβὼν δὲ καὶ πάντα ψευδῆ
εὑρηκὼς κυνηγεσίοις ἑαυτὸν ἐψυχαγώγησε καὶ τῇ
ἄλλῃ ἀνέσει, κατὰ τὸν τῇ βασιλίδι προκείμενον
πορθμὸν ἀνιών. [Ρ. 811] Περὶ δὲ ὥραν ἀρίστου
φῶς ἀστραπήβολον τοῖς τόποις ἐκείνοις ἐνέσκηψε
(Νεάπολις τούτοις τὸ γνώρισμα), χορός τέ ποθεν
& ἐπιφανεὶς ἐφ' ἑαυτὸν τὸν βασιλέα ἐξεκαλέσατο, ὃν
ἐπιδιώκων ὁ βασιλεὺς ἄχρι καὶ θαλάσσης ἐξήλασεν.
ὡς δὲ ὁ χοῖρος τὴν θάλασσαν εἰσδὺς ἀφανὴς ἐγέ
νετο, ὁ βασιλεὺς ἐξαίφνης πληγεὶς ὑῷ ἀστραπηβόλῳ
φωτὶ τοῦ ἵππου τε ἀπεσφαιρίσθη καὶ πρὸς τὴν
γῆν ἀφρίζων ἐκυλίετο. ᾿Ακατίῳ δὲ ἐμβληθεὶς πρὸς
τὰ βασίλεια διασώζεται παρακεκομμένος καὶ ἑαυ
τοῦ μηδ' όλως ἐπαισθανόμενος. Νοσημαχήσας δὲ
ἐφ' ἡμέρας τινὰς τὸν μόρον ἐκαραδόκει καὶ διὰ
τοῦτο πρὸς ἐξιλέωσιν τοῦ θείου ἀσπάζεται τὴν μετ
τάνοιαν, καὶ τὴν βασιλικὴν ἐξουσίαν, ἧς παρανόμως ἐδράξατο, έκοντὶ μεθίησι, τοῦτό γε καλῶς ποιησάμενος, καὶ τὸν μοναδικὸν ἀσπάζεται βίον, τὴν
πρὶν εὐδοξίαν καὶ τρυφὴν ἀποπτώσει ἐκουσία καὶ
μετριότητι διορθούμενος. Ο δὲ μᾶλλον δείκνυσιν
filiæ maritum, neque alium aliquem sibi consanguinitate proximum, sed præsidem Constantinum,
cui jam inde a suis majoribus Ducas cognomen
erat, tanquam peritum et conscium et adjutorem,
quique optime nosset rationes parandæ copiosæ
pecuniæ ad imperii conservationem. Comnenus
autem monasticas vestes indutus, cum parumper
exspectasset si qua ratione a morbo liberaretur,
ubi novit se insanabili morbo captum, adhuc ipso
vexatus Studii monasterium ingreditur, multum
Ecaterina Augusta ejus consilium adjuvante, et
pro terrarum imperii amissione, cœlestis gaudii
ἐφ᾽ οἷς ἔπραξε, βασιλέα προχειρίζεται οὐ τὸν ὁμεί.
μονα αὐτοῦ Ἰωάννην, οὐ τὸν ἀδελφιδοῦν ἑαυτοῦ
Θεόδωρον τὸν Δοκειανὸν, οὐκ ἄνδρα προσζεύξας
τῇ θυγατρὶ, οὔτ᾽ ἄλλον τινὰ τῶν καθ' αἷμα ᾠκειωμένων αὐτῷ, ἀλλὰ τὸν πρόεδρον Κωνσταντῖνον, ᾧ
Δοῦκας τὸ πατρωνυμικὸν ἀνέκαθεν ἦν, ὡς συνίστορα
καὶ συναγωνιστὴν καὶ τῶν χρημάτων ποριστὴν
ἀφθονώτατον εἰς τὴν τῆς βασιλείας κατάσχεσιν. Ὁ
δὲ Κομνηνός ῥακη μοναχικά περιβαλόμενος, ἐπ'
ἀλίγον τε γνωσιμαχήσας, εἴ πῶς ἀνεθείη τῆς νόσου,
ἐπείπερ ἔγνω κατ᾿ ἄκρας ταύτῃ ἁλούς, ὅτι τῇ νόσῳ
τρυχόμενος τὴν τοῦ Στουδίου καταλαμβάνει μονήν,
Ὁ δὲ Κομνηνὸς ῥάκια μοναχικὰ περιβαλλόμενος, ἐπ’ ὀλίγον γνωσιμαχήσας εἴ πως ἀνεθείη τῆς νόσου, ἐπείπερ ἔγνω κατ’ ἄκρας ταύτῃ ἁλούς, ἔτι τῇ νόσῳ τρυχόμενος τὴν τοῦ Στουδίου καταλαμβάνει μονήν, πολλὰ καὶ τῆς αὐγούστης Αἰκατερίνης συμβαλλομένης αὐτῷ πρὸς τὸ προκείμενον καὶ τῇ τῆς ἐπιγείου βασιλείας ἀποβολῇ τὴν ἐν οὐρανοῖς ἀπόλαυσιν ἐπαγγελλομένης αὐτῷ, βασιλεύσας μὲν ἔτη δύο καὶ μῆνας τρεῖς, ἐπιζήσας δὲ τούτων ἐλάττονα τῷ μοναχικῷ, πᾶσαν ὑπακοὴν πρὸς τὸν ἐν τῇ μονῇ ἡγουμενεύοντα ἐνδεικνύμενος, ὡς καὶ θυρωρὸς γενέσθαι καὶ ταῖς ἄλλαις ὑπηρετῆσαι διακονίαις διὰ πολλὴν ἐπιείκειαν καὶ μετριοφροσύνην καταδεξάμενος. Σωφρονέστατος δὲ εἰσάγαν γενέσθαι λέγεται. Στρατοπεδάρχῃ γὰρ ὄντι αὐτῷ νόσον ἐνσκῆψαι νεφριτικὴν φασίν, ὥστε καὶ ἀπογνῶναι αὐτὸν τῆς ζωῆς διὰ τὸ παρέσει παντελεῖ καὶ ἀκινησίᾳ κατασχεθῆναι. Τῶν δὲ ἰατρῶν, μετὰ τὸ τοῖς ἄλλοις ἅπασι χρήσασθαι καὶ ἐλεγχθῆναι ἀνηνύτοις ἐπιχειρεῖν, συμβουλευόντων μιγῆναι γυναικὶ αὐτὸς οὐχ ὑπήκουσεν.protomartyris Theclæ memoriam celebrant Chri- (Σεπτέμβριος γὰρ ἦν ἡμέραν ἄγων κδ', καθ᾽ ἦν ἡ
stiani) multum detrimenti et calamitatis militibus
attulit. Nam omnis fere equitatus, et eorum qui
aderant plurimi, frigore et imbre, cum nudi essent
et imparati, interierunt, ac præter omnem spem
ad victum necessaria defecerunt, relictis tantum
quæ fluminum impetu superfuerant et imbri. Cum
autem mediocriter pluvia remisisset nivesque cessassent, ingressus imperator, et plurimis in flumine
amissis, sub umbram cujusdam arboris cum paucis quibusdam primoribus se recepit; ac paulo post
edito a quercu sono parum progreditur imperator,
fere quantum arboris ipsius longitudo contingeret,
quæ radicitus evulsa supina in terram decidit.
Obmutuit imperator, 647 considerans qualis mortis periculum vix evaserit. Neque hoc erat bonum
augurium, quod acciderat, sed initium calamitatis
quam mox esset accepturus, et eorum quæ jam
commisisset pœnarum exactio. Verum pro eo casu
gratias agens Deo templum in palatio Blachernarum protomartyri Thecla dedicatum pulcherrimum
construxit, et exercitum perducens cito se ad regiam urbem recipere festinabat, cogitans de rebellione quam audiverat in Oriente. Qua falsa
comperta, sese venationibus oblectare cœpit et aliis
quæ animi relaxandi gratia funt, per fretum, quod
est ante regiam urbem ascendens. Hora vero
prandii fulmen in ea loca quibus Neapolis nomen
est irruit; et porcus nescio unde apparens, in se
provocavit imperatorem, quem usque ad mare
persecutus imperator expulit. Ubi vero mare
subiens porcus haud amplius apparuit, fulgore
quodam instar fulguris perstrictus imperator de
equo dejectus est, et humi spumam ex ore edens devolvebatur. In parvum autem navigium impositus
ad regiam defertur. Attonitus tamen et ob afflatum
se ipsum minime sentiens, morbaque dies aliquot
detentus mortem exspectabat, et idcirco ad placandum sibi Deum pœnitentiam amplectitur, et imperatoriam potestatem, quam sibi injuria vindicarat,
libens deponit, hoc certe recte faciens, et monasticæ se vitæ dedicat, priorem fastum ac delicias
voluntario contemptu et molestia corrigens. Et quod
648 magis ostendit illum vere totoque ex animo
pœnituisse eorum quæ patrarat, imperatorem delegit non Joannem sibi sanguine conjunctum, non
nepotem ex sorore Theodorum Docejanum, non ὡς εἰλικρινῶς καὶ ψυχῆς ἐξ ὅλης μεταμεμέληται
τῆς ἁγίας πρωτομάρτυρος Θέκλας ἑορτὴ τελεῖται
Χριστιανοῖς) πολλῆς κακώσεως καὶ λύμης ἐνέπλησε τὸ
στρατιωτικόν· ἢ τε γὰρ ἵππος σχεδὸν ἅπασα καὶ τῶν
παρόντων οἱ πλείους τῷ κρύει καὶ τῷ ὄμβρῳ, γυμνοί
καὶ ἁπαράσκευοι τυγχάνοντες, τὸ ζῆν ἀπέῤῥηξαν.
Επιλελοίπασι δὲ παρὰ πᾶσαν τὴν ἐλπίδα καὶ τὰ ἐπιτήδεια, ποταμίων ρευμάτων φορᾶς καὶ τοῦ χειμῶνος
γενόμενα πάρεργον. Αναστολῆς δὲ μετρίας γενομέ
νης καὶ τῶν νιφετῶν ἀνακωχήν λαβόντων ἐξῄει ὁ
βασιλεύς, πλείστους δὲ τῷ ποταμῷ ἀποβαλὼν ὑπὸ
σκιὰν ἔστη δένδρου τινὸς ἅμα τῶν ὑπερεχόντων τισί.
Μετ' ὀλίγον δὲ ἡχῆς γενομένης ἐκ τῆς δρυὸς πρόεισι
μικρὸν ὁ βασιλεὺς, ὅσον μὴ τῷ μήκει αὐτῆς καταλαμβάνεσθαι ἤπερ ῥιζόθεν ἀνασπασθεῖσα ὑπτίκ τῇ
γῇ προσήρισε. Γέγονε δὲ ἐννεὸς ὁ βασιλεὺς λογισάμενος οἵας τελευτῆς ἐπωδύνου παρὰ μικρὸν τυχεῖν
ἔμελλεν. Ἦν δὲ οὐκ ἀγαθὸς οἰωνὸς τὸ συμβάν, ἀλλὰ
προοίμιον τῆς μελλούσης αὐτὸν καταλαβεῖν τύχης
καὶ τῶν ἤδη γενομένων εἴσπραξις καὶ τιμωρία.
Εὐχαριστῶν δ᾽ ἐπὶ τῷ συμβεβηκότι τῷ Θεῷ, ναὸν
ἐν τῷ παλατίῳ τῶν Βλαχερνῶν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τῆς
πρωτομάρτυρος Θέκλας ἀνήγειρε κάλλιστον. Προβιβάζων δὲ τὸν στρατὸν ἀπῄει ταχέως ἐπὶ τὴν βασι
λεύουσαν λογοποιούμενος, ἀποστασίαν ἐν τῇ ᾿Ανατολῇ ἐνωτιζόμενος. Καταλαβὼν δὲ καὶ πάντα ψευδῆ
εὑρηκὼς κυνηγεσίοις ἑαυτὸν ἐψυχαγώγησε καὶ τῇ
ἄλλῃ ἀνέσει, κατὰ τὸν τῇ βασιλίδι προκείμενον
πορθμὸν ἀνιών. [Ρ. 811] Περὶ δὲ ὥραν ἀρίστου
φῶς ἀστραπήβολον τοῖς τόποις ἐκείνοις ἐνέσκηψε
(Νεάπολις τούτοις τὸ γνώρισμα), χορός τέ ποθεν
& ἐπιφανεὶς ἐφ' ἑαυτὸν τὸν βασιλέα ἐξεκαλέσατο, ὃν
ἐπιδιώκων ὁ βασιλεὺς ἄχρι καὶ θαλάσσης ἐξήλασεν.
ὡς δὲ ὁ χοῖρος τὴν θάλασσαν εἰσδὺς ἀφανὴς ἐγέ
νετο, ὁ βασιλεὺς ἐξαίφνης πληγεὶς ὑῷ ἀστραπηβόλῳ
φωτὶ τοῦ ἵππου τε ἀπεσφαιρίσθη καὶ πρὸς τὴν
γῆν ἀφρίζων ἐκυλίετο. ᾿Ακατίῳ δὲ ἐμβληθεὶς πρὸς
τὰ βασίλεια διασώζεται παρακεκομμένος καὶ ἑαυ
τοῦ μηδ' όλως ἐπαισθανόμενος. Νοσημαχήσας δὲ
ἐφ' ἡμέρας τινὰς τὸν μόρον ἐκαραδόκει καὶ διὰ
τοῦτο πρὸς ἐξιλέωσιν τοῦ θείου ἀσπάζεται τὴν μετ
τάνοιαν, καὶ τὴν βασιλικὴν ἐξουσίαν, ἧς παρανόμως ἐδράξατο, έκοντὶ μεθίησι, τοῦτό γε καλῶς ποιησάμενος, καὶ τὸν μοναδικὸν ἀσπάζεται βίον, τὴν
πρὶν εὐδοξίαν καὶ τρυφὴν ἀποπτώσει ἐκουσία καὶ
μετριότητι διορθούμενος. Ο δὲ μᾶλλον δείκνυσιν
filiæ maritum, neque alium aliquem sibi consanguinitate proximum, sed præsidem Constantinum,
cui jam inde a suis majoribus Ducas cognomen
erat, tanquam peritum et conscium et adjutorem,
quique optime nosset rationes parandæ copiosæ
pecuniæ ad imperii conservationem. Comnenus
autem monasticas vestes indutus, cum parumper
exspectasset si qua ratione a morbo liberaretur,
ubi novit se insanabili morbo captum, adhuc ipso
vexatus Studii monasterium ingreditur, multum
Ecaterina Augusta ejus consilium adjuvante, et
pro terrarum imperii amissione, cœlestis gaudii
ἐφ᾽ οἷς ἔπραξε, βασιλέα προχειρίζεται οὐ τὸν ὁμεί.
μονα αὐτοῦ Ἰωάννην, οὐ τὸν ἀδελφιδοῦν ἑαυτοῦ
Θεόδωρον τὸν Δοκειανὸν, οὐκ ἄνδρα προσζεύξας
τῇ θυγατρὶ, οὔτ᾽ ἄλλον τινὰ τῶν καθ' αἷμα ᾠκειωμένων αὐτῷ, ἀλλὰ τὸν πρόεδρον Κωνσταντῖνον, ᾧ
Δοῦκας τὸ πατρωνυμικὸν ἀνέκαθεν ἦν, ὡς συνίστορα
καὶ συναγωνιστὴν καὶ τῶν χρημάτων ποριστὴν
ἀφθονώτατον εἰς τὴν τῆς βασιλείας κατάσχεσιν. Ὁ
δὲ Κομνηνός ῥακη μοναχικά περιβαλόμενος, ἐπ'
ἀλίγον τε γνωσιμαχήσας, εἴ πῶς ἀνεθείη τῆς νόσου,
ἐπείπερ ἔγνω κατ᾿ ἄκρας ταύτῃ ἁλούς, ὅτι τῇ νόσῳ
τρυχόμενος τὴν τοῦ Στουδίου καταλαμβάνει μονήν,
PG 122:377Εἰπόντων δέ, εἰ μὴ τούτῳ ἐπιχειρήσειε, πρὸς ἀνάγκης ἔχειν καυτῆρι χρήσασθαι, ἐκ τούτου δὲ ἀπαιδίᾳ κατασχεθῆναι δεινῇ καὶ ἀγονίᾳ, αὐτὸς «ἀρκοῦσί μοι» ἔφη «ὁ Μανουὴλ καὶ ἡ Μαρία, οἳ ἤδη μοι χάριτι Θεοῦ παῖδες γενόμενοι. Τούτων μὲν γὰρ ἄνευ ἔνεστι τυχεῖν τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, σωφροσύνης δὲ χωρὶς οὐδεὶς τὸν Κύριον ὄψεται». Ἀλλὰ καὶ ἡ βασιλὶς Αἰκατερῖνα καὶ ἡ ταύτης θυγάτηρ Μαρία τὴν τρίχα κειράμεναι διῆγον ἐν τοῖς παλατίοις τοῦ Μυρελαίου, πᾶσαν ἄσκησιν μοναδικὴν μετερχόμεναι. Τελευτήσαντος δὲ τοῦ βασιλέως, ὑγρότητος μεστὴ θεαθεῖσα ἡ τοῦτον κατέχουσα σορὸς ὑπόνοιαν παρέσχε πολλοῖς τιμωρίαν εἶναι τὸ γεγονὸς καὶ κολάσεως ἔνδειγμα τοῦ ἐμφυλίου πολέμου καὶ τῆς σφαγῆς καὶ τῶν μετὰ τὸ βασιλεῦσαι πεπραγμένων αὐτῷ εἴς τε τὰς τῆς συγκλήτου στερήσεις τῶν ἔκπαλαι διδομένων αὐτῇ, καὶ τὴν τῶν θείων ναῶν καὶ τῶν ἱερῶν σεμνείων ἀποστέρησιν ἥν, ὡς ἔφημεν, ἐποιήσατο, τὸ ἀπέριττον μὲν καὶ τὴν αὐτάρκειαν αὐτοῖς προνοούμενος, τῷ δημοσίῳ δὲ εἰσφέρων μετρίαν παράκλησιν. Ἄλλοι δὲ τὸ ῥεῦσαν ἁγιωσύνης ἔργον ἐτίθεντο ὡς καθαρῶς καὶ ἀδιστάκτως μεταγνόντος αὐτοῦ ἐφ’ οἷς ἔπραξε·HISTORIA.
πολλὰ καὶ τῆς Αὐγούστης Αἰκατερίνης συμβαλλομέ- fructum ipsi promittente, cum annos duos ao
menses tres imperasset, et in habitu monastico
pauciores his supervixisset omnem præstans monasterii præfecto obedientiam, ita ut et janitor esset et alia ministeria obiret, propter multam
animi æquitatem et modestiam. Castissimus autem
fuisse dicitur, et supra quam credi possit continens. Nam cum stratopedarches esset, nephritico
morbo tentatum dicunt ita ut vitam desperaret, eo
quod totius corporis languore et nervorum resolutione detineretur. Medicis autem, postquam aliis
omnibus adhibitis remediis, ea quæ omnino fieri
non possent tentare se cognoverunt, ut cum muliere quadam coiret suadentibus, noluit obtemperare. Cumque dixissent illi 649 uisi hoc tentaret,
necessario cauterium adhibendum, ex quo procreandæ sobolis facultate privaretur: «Satis, ipse
inquit, mihi sunt Manuel et Maria mihi jam Dei
beneficio nati liberi nam sine his licet consequi
regnum cœlorum, sine continentia vero Deum
nemo videbit.» Quin etiam Augusta Ecaterina
ejusque filia Maria detonsis capillis degebant in
palatiis Myrelai, omnia monastica munera obνης αὐτῷ πρὸς τὸ προκείμενον, καὶ τῇ τῆς ἐπιγείου βασιλείας ἀποβολῇ τὴν ἐν οὐρανοῖς ἀπόλαυσιν
ἐπαγγελλομένης αὐτῷ, βασιλεύσας μὲν ἔτη δύο και
μῆνας τρεῖς, ἐπιζήσας δὲ τούτων ἐλάττω τῷ μονα
χικῷ σχήματι, πᾶσαν ὑπακοὴν πρὸς τὸν ἐν τῇ
μονῇ ἡγεμονεύοντα ἐπιδεκνύμενος, ὡς καὶ θυρω
ρὸς γενέσθαι καὶ ταῖς ἄλλαις ὑπηρετῆσαι διακονίαις
διὰ πολλὴν ἐπιείκειαν καὶ μετριοφροσύνην καταδεξάμενος. Σωφρονέστατος δὲ εἰσάγαν γενέσθαι λέγεται. Στρατοπεδάρχῳ γὰρ ὄντι αὐτῷ νόσον ἔνσκῆψαι
νεφριτικήν φασιν, ὥστε ἀπογνῶναι αὐτῆς τῆς ζωῆς
διὰ τὸ παρέσει παντελεῖ καὶ ἀκινησίᾳ κατασχεθῆ
ναι. Τῶν δὲ ἰατρῶν, μετὰ τὸ τοῖς ἄλλοις ἅπασι
χρήσασθαι καὶ ἀνηνύτοις ἐλεγχθῆναι ἐπιχειρεῖν,
συμβουλευόντων μιγῆναι γυναικί, αὐτὸς οὐχ ὑπο
ἤκουσεν. Εἰπόντων δὲ, εἰ μὴ τοῦτ' ἐπιχειρήσειεν, ἐξ
ἀνάγκης ἔχειν αυτῆρι χρήσασθαι, ἐκ τούτου δὲ
ἀπαιδίᾳ κατασχεθῆναι δεινῇ καὶ [Ρ. 812] ἀγονία,
αὐτὸς, «'Αρκοῦςί μοι ἔφη, ὁ Μανουὴλ καὶ ἡ Μαρία,
οἱ ἤδη μοι χάριτι Θεοῦ παῖδες γενόμενοι· τούτων
μὲν γὰρ ἄνευ ἔνεστι τυχεῖν τῆς βασιλείας τῶν
οὐρανῶν, σωφροσύνης δὲ χωρὶς οὐδεὶς τὸν Κύριον
ὄψεται.» ᾿Αλλὰ καὶ ἡ βασίλεια Αἰκατερίνα καὶ ἡ ταύ
της θυγάτηρ Μαρία τὴν τρίχα κειράμεναι διῆγον ἐν νοῖς παλατίοις τοῦ Μυρελαίου, πᾶσαν ἄσκησιν μοναδικὴν
μετερχόμεναι.
Τελευτήσαντος δὲ τοῦ βασιλέως ὑγρότητος μεστή
θεαθεῖσα ἡ τοῦτον κατέχουσα σορὸς ὑπόνοιαν παρέ
σχε πολλοῖς τιμωρίαν εἶναι τὸ γεγονὸς καὶ κολάσεως
ἔνδειγμα τοῦ ἐμφυλίου πολέμου καὶ τῆς σφαγῆς καὶ
τῶν μετὰ τὸ βασιλεῦσαι πεπραγμένων αὐτῷ εἴς τε
τὰς τῆς συγκλήτου στερήσεις [καὶ] τῶν ἔκπαλαι
διδομένων αὐτῇ, καὶ τὴν τῶν θείων ναων καὶ τῶν
ἱερῶν σεμνείων ἀποστέρησιν, ἣν, ὡς ἔφημεν, ἐποιή
σατο, τὸ ἀπέριττον μὲν καὶ τὴν αὐτάρκειαν αὐτῶν
προνοούμενος, τῷ δημοσίῳ δὲ εἰσφέρων μετρίαν
παράκλησιν. Αλλοι δὲ τὸ ῥεῦσαν ἀγιωσύνης ἔργον
ἐτίθεντο, ὡς καθαρῶς καὶ ἀδιστάκτως μεταγνόντος
αὐτοῦ ἐφ᾽ οἷς ἔπραξε· μὴ γὰρ εἶναι ἁμαρτίαν τὴν
νικῶσαν τὴν φιλανθρωπίαν τοῦ Θεοῦ. ᾿Αμφοτέρων δὲ
τὴν γνώμην ἐπαινῶ καὶ ἀποδέχομαι τῷ τὴν μὲν
κωλυτικὴν εἶναι τῶν μελλόντων κακῶν, τὴν δὲ προτρεπτικὴν ἀπὸ τοῦ χείρονος πρὸς τὸ βέλτιον.
Τῆς δὲ βασιλίσσης Αἰκατερίνης ἐν τῷ μονα
χικῷ Ελένης μετονομασθείσης, ἐπετείως τελούσης
τὰ τοῦ βασιλέως μνημόσυνα, συγκαλούσης τε ἄλλους
τινὰς μοναχοὺς καὶ δὴ καὶ τοὺς ἐν τῇ Στουδίου
μονῇ ἀσκουμένους σύμπαντας, ἐπειδὴ ἔμελλε τελευτῶν, ἐτέλει μὲν συνήθως καὶ κατὰ τὸ ἔθος τὰ τοῦ
euntes.
Vita autem functo imperatore, conspecta sepultura ejus humoris plena suspicionem multis dedit
esse illam rem ultionem et indicium supplicii, quo
afficeretur ob intestinum bellum ac cædem et ea
quæ post usurpatum imperium commiserat in
privando senatu iis bonis quæ ei antiquitus concessa fuerant, et adimendis sacris templis et delubris facultatibus quas diximus, id curans ut nihil
ipsis superesset, sed ea tantummodo haberent quæ
ad victum satis essent, mediocrem adhibens rei
publica consolationem. Alii autem fluentem humorem sanctitatis interpretabantur indicium, quod
pure ac sine ulla controversia eum factorum pœnituisset neque enim peccatum ullum esse, quod
divinam superet erga homines charitatem. Utrorumque ego sententiam laudo et approbo, quod
altera mala futura prohibeat, altera vero a deterioribus ad meliora adhortetur ac revocet.
650 Cum autem Æcaterina Augusta in monasterio mutato nomine Helena appellata quotannis
imperatoris memoriam anniversariis sacris coleret,
invitatis aliis quibusdam monachis et omnibus iis
qui se in Studiensi monasterio exercerent; cumque
diem suum esset obitura, solenni more annua
Habent Græci præter familiarum et patriæ τῆς
τιμῆς, τῆς εὐσεβείας καὶ τῆς τύχην ὀνόματα. Illa
quibusvis in baptismo imponuntur, hæc ex fortuito
casu excogitantur, qualia sunt apud Cedrenum Kovτοστέφανος Στραβομύτης, Αργυρούς, & corporis brevitate, nasi curvitate, morum candore indita. Media tandem usui sunt in monasteriis, nec fortuito
tamen aut mere pro libito, sed pietatis simul et
bonoris observata lege fiunt monachis propria, tum
si sanctitatem redoleant, tum si cum baptismalibus saltem primordialibus in litteris conveniant.
Unde disces cur Andronicus senior factus monachus dictus sit Antonius apud Gregoram 1. ix,
Joannes Cantacuzenus apud ipsummet Joasaph
nomen acceperit, Georgius Phranzes cur audierit
Gregorius et Elena ejus uxor Eupraxia, et tandem
cur Ecaterina imperatrix vocata sit Elena, si non
ex primordialis litteræ, saltem ex pronuntiationis
consensu.
μὴ γὰρ εἶναι ἁμαρτίαν νικῶσαν τὴν φιλανθρωπίαν τοῦ Θεοῦ. Ἀμφοτέρων δὲ τὴν γνώμην ἐπαινῶ καὶ ἀποδέχομαι, τῷ τὴν μὲν κωλυτικὴν εἶναι τῶν μελλόντων κακῶν, τὴν δὲ προτρεπτικὴν ἀπὸ τοῦ χείρονος πρὸς τὸ βέλτιον. Τῆς δὲ βασιλίσσης Αἰκατερίνης, ἐν τῷ μοναχικῷ Ξένης μετονομασθείσης, ἐπετείως τελούσης τὰ τοῦ βασιλέως μνημόσυνα συγκαλούσης τε ἄλλους τέ τινας μοναχοὺς καὶ δὴ καὶ τοὺς ἐν τῇ τοῦ Στουδίου μονῇ ἀσκουμένους σύμπαντας, ἐπειδὴ ἔμελλε τελευτᾶν, ἐτέλει μὲν συνήθως καὶ κατὰ τὸ ἔθος τὰ τοῦ βασιλέως ἐτήσια, διπλᾶ δὲ πάντα τούτοις τὰ ἐκ τύπου διδόμενα παραθέσθαι προσέταξε. Τοῦ δὲ καθηγουμένου διαπορήσαντος καὶ τὸν λόγον τοῦ διπλασιασμοῦ ἡσυχῇ προσελθόντος καὶ ἀπαιτήσαντος, «ὅτι τοι» ἔφη «ὦ τιμιώτατε, οὐκ οἶδα εἰ καὶ κατὰ τὸ ἐπιὸν ἔτος ὑμῖν συνέσομαι, τοῦ Θεοῦ τὰ καθ’ ἡμᾶς ἴσως ἄλλως καὶ ὡς αὐτῷ βουλητὸν οἰκονομήσαντος». Ὃ δὴ καὶ γέγονε· τετελευτήκει γὰρ ἐν τῷ μέσῳ ἀξιώσασα ταφῆναι σὺν τοῖς ἀδελφοῖς ἐν τῷ κοιμητηρίῳ τῆς τοῦ Στουδίου μονῆς. Κατεκόσμησαν δὲ καὶ ἀμφότεροι, αὐτή τε καὶ ὁ βασιλεύς, τὸν πάνσεπτον τοῦ Προδρόμου ναόν, ἃ καταλέγειν καὶ κατὰ λεπτὸν διεξιέναι ἆθλος Ἡράκλειος.HISTORIA.
πολλὰ καὶ τῆς Αὐγούστης Αἰκατερίνης συμβαλλομέ- fructum ipsi promittente, cum annos duos ao
menses tres imperasset, et in habitu monastico
pauciores his supervixisset omnem præstans monasterii præfecto obedientiam, ita ut et janitor esset et alia ministeria obiret, propter multam
animi æquitatem et modestiam. Castissimus autem
fuisse dicitur, et supra quam credi possit continens. Nam cum stratopedarches esset, nephritico
morbo tentatum dicunt ita ut vitam desperaret, eo
quod totius corporis languore et nervorum resolutione detineretur. Medicis autem, postquam aliis
omnibus adhibitis remediis, ea quæ omnino fieri
non possent tentare se cognoverunt, ut cum muliere quadam coiret suadentibus, noluit obtemperare. Cumque dixissent illi 649 uisi hoc tentaret,
necessario cauterium adhibendum, ex quo procreandæ sobolis facultate privaretur: «Satis, ipse
inquit, mihi sunt Manuel et Maria mihi jam Dei
beneficio nati liberi nam sine his licet consequi
regnum cœlorum, sine continentia vero Deum
nemo videbit.» Quin etiam Augusta Ecaterina
ejusque filia Maria detonsis capillis degebant in
palatiis Myrelai, omnia monastica munera obνης αὐτῷ πρὸς τὸ προκείμενον, καὶ τῇ τῆς ἐπιγείου βασιλείας ἀποβολῇ τὴν ἐν οὐρανοῖς ἀπόλαυσιν
ἐπαγγελλομένης αὐτῷ, βασιλεύσας μὲν ἔτη δύο και
μῆνας τρεῖς, ἐπιζήσας δὲ τούτων ἐλάττω τῷ μονα
χικῷ σχήματι, πᾶσαν ὑπακοὴν πρὸς τὸν ἐν τῇ
μονῇ ἡγεμονεύοντα ἐπιδεκνύμενος, ὡς καὶ θυρω
ρὸς γενέσθαι καὶ ταῖς ἄλλαις ὑπηρετῆσαι διακονίαις
διὰ πολλὴν ἐπιείκειαν καὶ μετριοφροσύνην καταδεξάμενος. Σωφρονέστατος δὲ εἰσάγαν γενέσθαι λέγεται. Στρατοπεδάρχῳ γὰρ ὄντι αὐτῷ νόσον ἔνσκῆψαι
νεφριτικήν φασιν, ὥστε ἀπογνῶναι αὐτῆς τῆς ζωῆς
διὰ τὸ παρέσει παντελεῖ καὶ ἀκινησίᾳ κατασχεθῆ
ναι. Τῶν δὲ ἰατρῶν, μετὰ τὸ τοῖς ἄλλοις ἅπασι
χρήσασθαι καὶ ἀνηνύτοις ἐλεγχθῆναι ἐπιχειρεῖν,
συμβουλευόντων μιγῆναι γυναικί, αὐτὸς οὐχ ὑπο
ἤκουσεν. Εἰπόντων δὲ, εἰ μὴ τοῦτ' ἐπιχειρήσειεν, ἐξ
ἀνάγκης ἔχειν αυτῆρι χρήσασθαι, ἐκ τούτου δὲ
ἀπαιδίᾳ κατασχεθῆναι δεινῇ καὶ [Ρ. 812] ἀγονία,
αὐτὸς, «'Αρκοῦςί μοι ἔφη, ὁ Μανουὴλ καὶ ἡ Μαρία,
οἱ ἤδη μοι χάριτι Θεοῦ παῖδες γενόμενοι· τούτων
μὲν γὰρ ἄνευ ἔνεστι τυχεῖν τῆς βασιλείας τῶν
οὐρανῶν, σωφροσύνης δὲ χωρὶς οὐδεὶς τὸν Κύριον
ὄψεται.» ᾿Αλλὰ καὶ ἡ βασίλεια Αἰκατερίνα καὶ ἡ ταύ
της θυγάτηρ Μαρία τὴν τρίχα κειράμεναι διῆγον ἐν νοῖς παλατίοις τοῦ Μυρελαίου, πᾶσαν ἄσκησιν μοναδικὴν
μετερχόμεναι.
Τελευτήσαντος δὲ τοῦ βασιλέως ὑγρότητος μεστή
θεαθεῖσα ἡ τοῦτον κατέχουσα σορὸς ὑπόνοιαν παρέ
σχε πολλοῖς τιμωρίαν εἶναι τὸ γεγονὸς καὶ κολάσεως
ἔνδειγμα τοῦ ἐμφυλίου πολέμου καὶ τῆς σφαγῆς καὶ
τῶν μετὰ τὸ βασιλεῦσαι πεπραγμένων αὐτῷ εἴς τε
τὰς τῆς συγκλήτου στερήσεις [καὶ] τῶν ἔκπαλαι
διδομένων αὐτῇ, καὶ τὴν τῶν θείων ναων καὶ τῶν
ἱερῶν σεμνείων ἀποστέρησιν, ἣν, ὡς ἔφημεν, ἐποιή
σατο, τὸ ἀπέριττον μὲν καὶ τὴν αὐτάρκειαν αὐτῶν
προνοούμενος, τῷ δημοσίῳ δὲ εἰσφέρων μετρίαν
παράκλησιν. Αλλοι δὲ τὸ ῥεῦσαν ἀγιωσύνης ἔργον
ἐτίθεντο, ὡς καθαρῶς καὶ ἀδιστάκτως μεταγνόντος
αὐτοῦ ἐφ᾽ οἷς ἔπραξε· μὴ γὰρ εἶναι ἁμαρτίαν τὴν
νικῶσαν τὴν φιλανθρωπίαν τοῦ Θεοῦ. ᾿Αμφοτέρων δὲ
τὴν γνώμην ἐπαινῶ καὶ ἀποδέχομαι τῷ τὴν μὲν
κωλυτικὴν εἶναι τῶν μελλόντων κακῶν, τὴν δὲ προτρεπτικὴν ἀπὸ τοῦ χείρονος πρὸς τὸ βέλτιον.
Τῆς δὲ βασιλίσσης Αἰκατερίνης ἐν τῷ μονα
χικῷ Ελένης μετονομασθείσης, ἐπετείως τελούσης
τὰ τοῦ βασιλέως μνημόσυνα, συγκαλούσης τε ἄλλους
τινὰς μοναχοὺς καὶ δὴ καὶ τοὺς ἐν τῇ Στουδίου
μονῇ ἀσκουμένους σύμπαντας, ἐπειδὴ ἔμελλε τελευτῶν, ἐτέλει μὲν συνήθως καὶ κατὰ τὸ ἔθος τὰ τοῦ
euntes.
Vita autem functo imperatore, conspecta sepultura ejus humoris plena suspicionem multis dedit
esse illam rem ultionem et indicium supplicii, quo
afficeretur ob intestinum bellum ac cædem et ea
quæ post usurpatum imperium commiserat in
privando senatu iis bonis quæ ei antiquitus concessa fuerant, et adimendis sacris templis et delubris facultatibus quas diximus, id curans ut nihil
ipsis superesset, sed ea tantummodo haberent quæ
ad victum satis essent, mediocrem adhibens rei
publica consolationem. Alii autem fluentem humorem sanctitatis interpretabantur indicium, quod
pure ac sine ulla controversia eum factorum pœnituisset neque enim peccatum ullum esse, quod
divinam superet erga homines charitatem. Utrorumque ego sententiam laudo et approbo, quod
altera mala futura prohibeat, altera vero a deterioribus ad meliora adhortetur ac revocet.
650 Cum autem Æcaterina Augusta in monasterio mutato nomine Helena appellata quotannis
imperatoris memoriam anniversariis sacris coleret,
invitatis aliis quibusdam monachis et omnibus iis
qui se in Studiensi monasterio exercerent; cumque
diem suum esset obitura, solenni more annua
Habent Græci præter familiarum et patriæ τῆς
τιμῆς, τῆς εὐσεβείας καὶ τῆς τύχην ὀνόματα. Illa
quibusvis in baptismo imponuntur, hæc ex fortuito
casu excogitantur, qualia sunt apud Cedrenum Kovτοστέφανος Στραβομύτης, Αργυρούς, & corporis brevitate, nasi curvitate, morum candore indita. Media tandem usui sunt in monasteriis, nec fortuito
tamen aut mere pro libito, sed pietatis simul et
bonoris observata lege fiunt monachis propria, tum
si sanctitatem redoleant, tum si cum baptismalibus saltem primordialibus in litteris conveniant.
Unde disces cur Andronicus senior factus monachus dictus sit Antonius apud Gregoram 1. ix,
Joannes Cantacuzenus apud ipsummet Joasaph
nomen acceperit, Georgius Phranzes cur audierit
Gregorius et Elena ejus uxor Eupraxia, et tandem
cur Ecaterina imperatrix vocata sit Elena, si non
ex primordialis litteræ, saltem ex pronuntiationis
consensu.
PG 122:379Ἦν δὲ ὁ βασιλεὺς τὸ ἦθος στάσιμος, τὴν ψυχὴν ἐπιεικής, τὴν γνώμην ὀξύς, τὴν χεῖρα δραστήριος, τὴν σύνεσιν ἕτοιμος, στρατηγικώτατος τὰ πολέμια, τοῖς ἐχθροῖς φοβερός, τοῖς περὶ αὐτὸν εὐμενής, λόγοις προσκάμενος, καὶ ταῦτα μὴ τούτων ἐξ ἀρχῆς ἐθὰς ὤν. Ἔλεγε δὲ δεῖν τὸν βασιλέα φοβερὸν μὲν εἶναι τοῖς ἔξω, εὐπρόσιτον δὲ τοῖς ἰδίοις. Πάλιν ἔλεγε τοὺς τυραννιῶντας τῶν βασιλέων ἀπελευθέρους εἶναι σπεύδειν. Αἰτιώμενος δὲ ὅτι τετυράννηκε κατὰ τοῦ Μιχαήλ, «ὤκνουν» ἔλεγε «τῷ συνδούλῳ δουλεύειν καὶ τῶν εἰκότων μὴ τυγχάνειν». Ἐπισκώπτων δὲ τῇ γυναικὶ ἔλεγε δούλην μὲν εἶναι πρότερον, νῦν δὲ ἠλευθερῶσθαι ὑπ’ αὐτοῦ. Πάλιν ἔλεγε τοῖς μὲν ἄλλοις τοὺς συγγενεῖς τυγχάνειν σκόλοπα, τῷ δὲ τυραννοῦντι ὠφέλειαν. Ἔλεγε δὲ καὶ ἡ βασιλὶς Αἰκατερῖνα μηδὲν ξένον ἐπ’ αὐτῇ γεγενῆσθαι βασιλείαν βασιλείας ἀλλαξαμένη. Μετὰ δὲ τὸν Κομνηνὸν Κωνσταντῖνος πρόεδρος ὁ Δούκας τῶν σκήπτρων ἐπιλαβόμενος ἀναιμωτὶ καὶ δίχα πραγμάτων καὶ ταραχῆς, λόγους ἐπιεικείας γέμοντας ἐδημηγόρησε πρὸς τὴν σύγκλητον καὶ πρὸς ἅπαν τὸ δημοτικόν τε τῆς πόλεως καὶ κοινόν.sacra peregit imperatoris, et ipsis omnibus dupli- βασιλέως ἐτήσια, διπλά δὲ τούτοις πάντα τα ἐκ τύ
cia ea quæ dari consueverant persolvi jussit:
antistite autem dubitante et sensim accedente ac
duplicationis rationem quærente: «Quia non novi,
inquit, o maxime venerande, an insequenti anno
vobiscum futura sim, Deo fortasse aliter res nostras
pro sua voluntate moderante.. Quod eliam accidit:
illa enim ante illud tempus vita defuncta est,
voluitque cum fratribus in cœmeterio monasterii
Studii sepeliri. Ornarunt autem uterque, et ipsa
et imperator, augustissimum Præcursoris templum
iis quæ connumerare ac sigillatim recensere
Herculeus labor esset.
που διδόμενα παραθέσθαι προσέταξε. Τοῦ δὲ καθη
γουμένου διαπορήσαντος, καὶ τὸν λόγον τοῦ διπλασιασμοῦ ἡσυχῇ προσελθόντος καὶ ἀπαιτήσαντος,
«Ὅτι τὸ, ἔφη, ὦ τιμιώτατε, οὐκ οἶδα, εἰ καὶ κατὰ
τὸ ἐπιὸν ἔτος ὑμῖν συνέσομαι, τοῦ Θεοῦ τὰ καθ᾽
ἡμᾶς ἴσως ἄλλως καὶ ὡς αὐτῷ βουλητόν, οἶκονομήσαντος.» Ο δὴ καὶ γέγονεν· ἐτετελευτήκει
γὰρ ἐν τῷ μέσῳ, ἀξιώσασα ταφῆναι σὺν τοῖς
ἀδελφοῖς ἐν τῷ κοιμητηρίῳ τῆς Στουδίου μονῆς.
Κατεκόσμησαν δὲ καὶ ἀμφότεροι, αὐτή τε καὶ ὁ βασιλεὺς, τὸν πάνσεπτον τοῦ προδρόμου ναόν, ἃ δὲ
καὶ καταλέγειν καὶ κατὰ λεπτὸν διεξιέναι ἄθλος
Ηράκλειος.
Ην δὲ ὁ βασιλεὺς τὸ ἦθος στάσιμος, τὴν ψυχὴν
Fuit imperator moribus constans, æquus animo,
mente acutus, manu strenuus, intelligentia promp- ἐπιεικής, τὴν γνώμην ὀξὺς, τὴν χεῖρα δραστήριος,
tus, in rebus bellicis peritissimus, hostibus terribilis, suis re benevolus, verbis infestus. Cum
tamen a principio moribus his haudquaquam præditus esset, aiebat oportere imperatorem externis
esse terribilem, suis facilem. Rursus aiebat eos
qui tyrannidem affectarent, libertos imperatorum
fleri velle. Cumque accusaretur quod tyrannidem
invasisset contra Michaelem: «Pigebat me, inquit,
651 conservo servire, neque justa consequi.» Et
cavillo etiam uxorem est prosecutus, siquidem
dicebat illam prius servam, nunc a se in libertatem vindicatam Aiebat item cognatos aliis esse
crucem, tyranno utilitatem. Ecaterina autem
Augusta nihil novi sibi accidisse affirmabat, quippe
quæ regnum cum regno commutasset.
Post Comnenum autem Constantinus Ducas
præses sine sanguine et rerum perturbatione
potitus imperio, ad senatum et omnem civitatis
populum concionem habuit æquitatis plenam, et
deinde rerum administrationem aggressus est,
nulla in re a molestia et æquitate recedens; et
honoribus senatores et plebeios multos ornavit,
atque eos qui imperante Comneno propriis honoribus exciderant in pristinum statum vindicavit.
Multos enim ille ex illustribus abscuros, ex gloriosis ignobiles fecit. Cum enim sancti magni
martyris Georgii dies festus advenisset, quo ejus
memoria colitur, de more se confert imperator ad
Mangana ob cultum martyris. Peracta autem celebritate quidain maligni et improbi malum consilium meditali insidias imperatori etruxere. Nihil
vero perfecerunt, Deo costum illum impium et
pravum commentum dissolvente: hoc enim sibi
proposuerunt faciendum, ut in profundum ille cum
omnibus suis demergeretur, utpote per mare ad
palatium navigaturus. Habita autem quæstione et
accurata inquisitione plures optimates, in quibus
652 ipse quoque eparchus, convicti sunt insidiaτὴν σύνεσιν ἕτοιμος, στρατηγικώτατος τὰ πολέμια
καὶ τοῖς ἐχθροῖς φοβερὸς τοῖς περὶ αὐτὸν εὐμενὴς,
λόγοις προσκείμενος, καὶ ταῦτα μὴ τοῦτο ἐξ ἀρχῆς
ἔθος ἔχων. [Ρ. 813] Ελεγε δὲ δεῖν τὸν βασιλέα
φοβερὸν μὲν εἶναι τοῖς ἔξω, εὐπρόσιτον δὲ τοῖς
ἰδίοις. Πάλιν ἔλεγε τοὺς τυραννιῶντας τῶν βασι
λέων ἀπελευθέρους εἶναι σπεύδειν. Αἰτιώμενος δὲ
ὅτι τετυράννηκε κατὰ τοῦ Μιχαήλ, «Ωκνουν, ἔλεγε,
τῷ συνδούλῳ δουλεύειν καὶ τῶν εἰκότων μὴ τυγχά
νειν. • Επισκώπτων δὲ τῇ γυναικὶ ἔλεγε δούλην
μὲν εἶναι πρότερον, νῦν δὲ ἠλευθερῶσθαι ὑπ' αὐτοῦ.
Πάλιν ἔλεγε τοὺς συγγενεῖς τοῖς μὲν ἄλλοις τυγχά
νειν σκόλοπας, τῷ δὲ τυραννοῦντι ὠφέλειαν. Ἔλεγε
δὲ καὶ ἡ βασιλὶς Αἰκατερῖνα μηδὲν ζῶον ἐπ' αὐτῇ
γεγενῆσθαι βασιλείας βασιλείαν ἀλλαξαμένῃ.
Μετὰ δὲ τὸν Κομνηνόν Κωνσταντῖνος πρόεδρος ὁ
Δούκας τῶν σκήπτρων ἐπιλαβόμενος ἀναιμωτὶ καὶ
δίχα πραγμάτων ταραχῆς, λόγους ἐπιεικείας γέμοντας ἐδημηγόρησε πρὸς τὴν σύγκλητον καὶ πρὸς ἅπαν
τὸ δημοτικόν τε τῆς πόλεως καὶ κοινόν. Καὶ
ἀπ᾿ ἐκείνου τῆς τῶν πραγμάτων ἐνήρξατο ἀντιλή
ψεως, τοῦ ἐπιεικοῦς καὶ μετρίου κατ᾽ οὐδὲν ἀφιστάμενος, ἀλλὰ πᾶσι τρόποις αὐτοῦ ἐξεχόμενος. Ἐτίμησε δὲ τῶν τε τῆς συγκλήτου καὶ τοῦ δήμου πολ
λούς. Ανώρθωσε δὲ καὶ τοὺς ἤδη ἐπὶ Κομνηνού
ἐκπεπτωκότας τῶν οἰκειωτικῶν· πολλοὺς γὰρ
ἐκεῖνος ἀδόξους ἐξ ἐνδόξων καὶ ἀτίμους ἐκ τιμίων
ἀπέδειξεν. Επιστάσης γὰρ τῆς τοῦ ἁγίου μεγαλομάρτυρος Γεωργίου μνήμης κατὰ τὸ ἔθος
ἔπεισιν ὁ βασιλεὺς εἰς τὰ Μάγγανα αἰδοῖ τοῦ μάρτυ
ρος, μετὰ δὲ τὸ τελεσθῆναι τὴν ἑορτήν, τινὲς τῶν
κακοήθων καὶ δολερῶν βουλὴν πονηρὰν ἐξαρτύσαν
τες τῷ βασιλεῖ ἐπεβούλευσαν μὲν, ἤνυσαν δὲ οὐδὲν,
Θεοῦ τὸν σύλλογον καὶ τὸ πονηρὸν καὶ ἄθεον διαλυσαμένου σκαιώρημα· ἦν γὰρ αὐτοῖς γνώμη τῷ
βυθῷ παραδοθῆναι αὐτὸν παγγενεὶ ἅτε διὰ θαλάσ
σης πρὸς τὸ παλάτιον ἀποπλεῖν μέλλοντα. Ζητήσεως
δὲ καὶ ἐρεύνης περὶ τοῦ συμβάντος γενομένης πολυ
NOTÆ.
JACOBI GOARI
Ηγούμενος est quicunque monasterii præfectus, καθηγούμενος qui simul sacris ordinibus est
ornatus, προηγούμενος qui exprefectus.
Αμηοτικόν inter et κοινόν illud est discriminis,
quod inter collegia factionesve et confusam plebem
observatur.
De qua, et imperatorum erga sanctum fiducia Codinus o. xv, n. 9 et o. 17, n. 50.
Καὶ τὸ ἀπ’ ἐκείνου τῆς τῶν πραγμάτων ἐνήρξατο ἀντιλήψεως τοῦ ἐπιεικοῦς καὶ μετρίου κατ’ οὐδὲν ἀφιστάμενος, ἀλλὰ πᾶσι τρόποις αὐτοῦ ἐξεχόμενος. Ἐτίμησε δὲ τῶν τε τῆς συγκλήτου καὶ τοῦ δήμου πολλούς. Ἀνώρθωσε δὲ καὶ τοὺς ἤδη ἐπὶ τοῦ Κομνηνοῦ ἐκπεπτωκότας τῶν οἰκείων τιμῶν· πολλοὺς γὰρ ἐκεῖνος παγανώσας ἀδόξους ἐξ ἐνδόξων καὶ ἀτίμους ἐξ ἐντίμων ἀπέδειξεν. Ἐπιστάσης δὲ τῆς τοῦ ἁγίου μεγαλομάρτυρος Γεωργίου μνήμης κατὰ τὸ ἔθος ἄπεισιν ὁ βασιλεὺς εἰς τὰ Μάγγανα αἰδοῖ τοῦ μάρτυρος. Μετὰ δὲ τὸ τελεσθῆναι τὴν ἑορτὴν τινὲς τῶν κακοήθων καὶ δολερῶν βουλὴν πονηρὰν ἐξαρτύσαντες τῷ βασιλεῖ ἐπεβούλευσαν μέν, ἤνυσαν δὲ οὐδέν, Θεοῦ τὸν σύλλογον καὶ τὸ πονηρὸν καὶ ἄθεον διαλυσαμένου σκαιώρημα. Ἦν γὰρ αὐτοῖς γνώμη τῷ βυθῷ παραδοθῆναι αὐτὸν παγγενεὶ ἅτε διὰ θαλάςσης πρὸς τὸ παλάτιον ἀποπλεῖν μέλλοντα. Ζητήσεως δὲ καὶ ἐρεύνης γενομένης περὶ τοῦ συμβάντος πολλῆς πολλοὶ τῶν μεγιστάνων καὶ αὐτὸς ὁ τηνικαῦτα ἔπαρχος ἑάλωσαν ὡς ἐπίβουλοι καὶ καθοσιώσεως αἰτίᾳ ὑπέπεσον, τῶν οἰκείων στερηθέντες κτήσεων καὶ πάσης τῆς περιουσίας αὐτῶν.sacra peregit imperatoris, et ipsis omnibus dupli- βασιλέως ἐτήσια, διπλά δὲ τούτοις πάντα τα ἐκ τύ
cia ea quæ dari consueverant persolvi jussit:
antistite autem dubitante et sensim accedente ac
duplicationis rationem quærente: «Quia non novi,
inquit, o maxime venerande, an insequenti anno
vobiscum futura sim, Deo fortasse aliter res nostras
pro sua voluntate moderante.. Quod eliam accidit:
illa enim ante illud tempus vita defuncta est,
voluitque cum fratribus in cœmeterio monasterii
Studii sepeliri. Ornarunt autem uterque, et ipsa
et imperator, augustissimum Præcursoris templum
iis quæ connumerare ac sigillatim recensere
Herculeus labor esset.
που διδόμενα παραθέσθαι προσέταξε. Τοῦ δὲ καθη
γουμένου διαπορήσαντος, καὶ τὸν λόγον τοῦ διπλασιασμοῦ ἡσυχῇ προσελθόντος καὶ ἀπαιτήσαντος,
«Ὅτι τὸ, ἔφη, ὦ τιμιώτατε, οὐκ οἶδα, εἰ καὶ κατὰ
τὸ ἐπιὸν ἔτος ὑμῖν συνέσομαι, τοῦ Θεοῦ τὰ καθ᾽
ἡμᾶς ἴσως ἄλλως καὶ ὡς αὐτῷ βουλητόν, οἶκονομήσαντος.» Ο δὴ καὶ γέγονεν· ἐτετελευτήκει
γὰρ ἐν τῷ μέσῳ, ἀξιώσασα ταφῆναι σὺν τοῖς
ἀδελφοῖς ἐν τῷ κοιμητηρίῳ τῆς Στουδίου μονῆς.
Κατεκόσμησαν δὲ καὶ ἀμφότεροι, αὐτή τε καὶ ὁ βασιλεὺς, τὸν πάνσεπτον τοῦ προδρόμου ναόν, ἃ δὲ
καὶ καταλέγειν καὶ κατὰ λεπτὸν διεξιέναι ἄθλος
Ηράκλειος.
Ην δὲ ὁ βασιλεὺς τὸ ἦθος στάσιμος, τὴν ψυχὴν
Fuit imperator moribus constans, æquus animo,
mente acutus, manu strenuus, intelligentia promp- ἐπιεικής, τὴν γνώμην ὀξὺς, τὴν χεῖρα δραστήριος,
tus, in rebus bellicis peritissimus, hostibus terribilis, suis re benevolus, verbis infestus. Cum
tamen a principio moribus his haudquaquam præditus esset, aiebat oportere imperatorem externis
esse terribilem, suis facilem. Rursus aiebat eos
qui tyrannidem affectarent, libertos imperatorum
fleri velle. Cumque accusaretur quod tyrannidem
invasisset contra Michaelem: «Pigebat me, inquit,
651 conservo servire, neque justa consequi.» Et
cavillo etiam uxorem est prosecutus, siquidem
dicebat illam prius servam, nunc a se in libertatem vindicatam Aiebat item cognatos aliis esse
crucem, tyranno utilitatem. Ecaterina autem
Augusta nihil novi sibi accidisse affirmabat, quippe
quæ regnum cum regno commutasset.
Post Comnenum autem Constantinus Ducas
præses sine sanguine et rerum perturbatione
potitus imperio, ad senatum et omnem civitatis
populum concionem habuit æquitatis plenam, et
deinde rerum administrationem aggressus est,
nulla in re a molestia et æquitate recedens; et
honoribus senatores et plebeios multos ornavit,
atque eos qui imperante Comneno propriis honoribus exciderant in pristinum statum vindicavit.
Multos enim ille ex illustribus abscuros, ex gloriosis ignobiles fecit. Cum enim sancti magni
martyris Georgii dies festus advenisset, quo ejus
memoria colitur, de more se confert imperator ad
Mangana ob cultum martyris. Peracta autem celebritate quidain maligni et improbi malum consilium meditali insidias imperatori etruxere. Nihil
vero perfecerunt, Deo costum illum impium et
pravum commentum dissolvente: hoc enim sibi
proposuerunt faciendum, ut in profundum ille cum
omnibus suis demergeretur, utpote per mare ad
palatium navigaturus. Habita autem quæstione et
accurata inquisitione plures optimates, in quibus
652 ipse quoque eparchus, convicti sunt insidiaτὴν σύνεσιν ἕτοιμος, στρατηγικώτατος τὰ πολέμια
καὶ τοῖς ἐχθροῖς φοβερὸς τοῖς περὶ αὐτὸν εὐμενὴς,
λόγοις προσκείμενος, καὶ ταῦτα μὴ τοῦτο ἐξ ἀρχῆς
ἔθος ἔχων. [Ρ. 813] Ελεγε δὲ δεῖν τὸν βασιλέα
φοβερὸν μὲν εἶναι τοῖς ἔξω, εὐπρόσιτον δὲ τοῖς
ἰδίοις. Πάλιν ἔλεγε τοὺς τυραννιῶντας τῶν βασι
λέων ἀπελευθέρους εἶναι σπεύδειν. Αἰτιώμενος δὲ
ὅτι τετυράννηκε κατὰ τοῦ Μιχαήλ, «Ωκνουν, ἔλεγε,
τῷ συνδούλῳ δουλεύειν καὶ τῶν εἰκότων μὴ τυγχά
νειν. • Επισκώπτων δὲ τῇ γυναικὶ ἔλεγε δούλην
μὲν εἶναι πρότερον, νῦν δὲ ἠλευθερῶσθαι ὑπ' αὐτοῦ.
Πάλιν ἔλεγε τοὺς συγγενεῖς τοῖς μὲν ἄλλοις τυγχά
νειν σκόλοπας, τῷ δὲ τυραννοῦντι ὠφέλειαν. Ἔλεγε
δὲ καὶ ἡ βασιλὶς Αἰκατερῖνα μηδὲν ζῶον ἐπ' αὐτῇ
γεγενῆσθαι βασιλείας βασιλείαν ἀλλαξαμένῃ.
Μετὰ δὲ τὸν Κομνηνόν Κωνσταντῖνος πρόεδρος ὁ
Δούκας τῶν σκήπτρων ἐπιλαβόμενος ἀναιμωτὶ καὶ
δίχα πραγμάτων ταραχῆς, λόγους ἐπιεικείας γέμοντας ἐδημηγόρησε πρὸς τὴν σύγκλητον καὶ πρὸς ἅπαν
τὸ δημοτικόν τε τῆς πόλεως καὶ κοινόν. Καὶ
ἀπ᾿ ἐκείνου τῆς τῶν πραγμάτων ἐνήρξατο ἀντιλή
ψεως, τοῦ ἐπιεικοῦς καὶ μετρίου κατ᾽ οὐδὲν ἀφιστάμενος, ἀλλὰ πᾶσι τρόποις αὐτοῦ ἐξεχόμενος. Ἐτίμησε δὲ τῶν τε τῆς συγκλήτου καὶ τοῦ δήμου πολ
λούς. Ανώρθωσε δὲ καὶ τοὺς ἤδη ἐπὶ Κομνηνού
ἐκπεπτωκότας τῶν οἰκειωτικῶν· πολλοὺς γὰρ
ἐκεῖνος ἀδόξους ἐξ ἐνδόξων καὶ ἀτίμους ἐκ τιμίων
ἀπέδειξεν. Επιστάσης γὰρ τῆς τοῦ ἁγίου μεγαλομάρτυρος Γεωργίου μνήμης κατὰ τὸ ἔθος
ἔπεισιν ὁ βασιλεὺς εἰς τὰ Μάγγανα αἰδοῖ τοῦ μάρτυ
ρος, μετὰ δὲ τὸ τελεσθῆναι τὴν ἑορτήν, τινὲς τῶν
κακοήθων καὶ δολερῶν βουλὴν πονηρὰν ἐξαρτύσαν
τες τῷ βασιλεῖ ἐπεβούλευσαν μὲν, ἤνυσαν δὲ οὐδὲν,
Θεοῦ τὸν σύλλογον καὶ τὸ πονηρὸν καὶ ἄθεον διαλυσαμένου σκαιώρημα· ἦν γὰρ αὐτοῖς γνώμη τῷ
βυθῷ παραδοθῆναι αὐτὸν παγγενεὶ ἅτε διὰ θαλάσ
σης πρὸς τὸ παλάτιον ἀποπλεῖν μέλλοντα. Ζητήσεως
δὲ καὶ ἐρεύνης περὶ τοῦ συμβάντος γενομένης πολυ
NOTÆ.
JACOBI GOARI
Ηγούμενος est quicunque monasterii præfectus, καθηγούμενος qui simul sacris ordinibus est
ornatus, προηγούμενος qui exprefectus.
Αμηοτικόν inter et κοινόν illud est discriminis,
quod inter collegia factionesve et confusam plebem
observatur.
De qua, et imperatorum erga sanctum fiducia Codinus o. xv, n. 9 et o. 17, n. 50.
PG 122:381Ἐπόθησε δὲ καὶ ἠγάπησε διαφερόντως τῶν ἄλλων ἁπάντων ὁ βασιλεὺς τήν τε τῶν δημοσίων χρημάτων ἐπαύξησιν καὶ τῶν ἰδιωτικῶν δικῶν τὴν ἀκρόασιν, κἀν τούτοις τὴν μείζονα φροντίδα κατεκένου τῆς βασιλείας τῶν ἄλλων ἧττον ἐχόμενος, στρατηγικῶν φημι πλεονεκτημάτων καὶ στρατιωτικῶν ἀνδραγαθημάτων. Διὰ δὴ ταῦτα καὶ συκοφαντικαῖς ἐπηρείαις καὶ σοφιστικαῖς μεθόδοις καὶ δικανικῶν προβλημάτων ἑσμῷ καὶ σεκρετικῶν ζητημάτων ἐπιπλοκαῖς τὸ ῥωμαϊκὸν ἐκλονεῖτο καὶ ἐκραδαίνετο, ὡς καὶ αὐτοὺς τοὺς στρατευομένους τὰ ὅπλα καὶ τὴν στρατείαν μεταθέντας συνηγόρους καὶ νομικῶν προβλημάτων καὶ ζητημάτων γενέσθαι ἐραστάς, μακρὰν χαίρειν εἰπόντας ἐνυαλίῳ τε ἠχῇ καὶ πολεμικῇ ὀρχήσει καὶ περιδινήσει ἀγχιστρόφῳ. Εὐσεβὴς δὲ ὤν, εἴπερ τις ἕτερος, καὶ φιλομόναχος φιλόπτωχός τε καὶ περὶ τὸ σῶμα ἧττον κολαστικός, πρὸς ἄλλο τι ἀμβλὺς ἐτύγχανε καὶ νωθρός, φειδωλὸς δὲ εἰσάγαν καὶ ποριστικὸς καὶ τῶν δημοσίων χρημάτων αὐξητικός. Ἐνεξουσίαζε δὲ καὶ ταῖς κρίσεσι καὶ πολλάκις αὐτὰς ὑπήλλαττε διὰ τὴν τῶν προσώπων ποιότητα, βαρὺς δεικνύμενος τοῖς δυνατοῖς καὶ ἀφόρητος.HISTORIA.
sessionibus et suis omnibus bonis privati. Concupivit autem et præ cæteris omnibus maxime amavit
imperator publicarum rerum incrementum, et
præcipuo studio privatas causas audiendi tenebatur, in quibus majorem quam in imperio administrando curam exhauriebat, aliis rebus minus
vacans, ducum inquam amplificandæ dignitati, et
iis quæ militibus prospere ac strenue gesta essent.
Et propterea in calumniatorum conviciis et sophisticis commentis ac judicialium quæstionum examine Romana res publica versans occupabatur,
ita ut ipsi milites armis depositis advocati et
patroni questionum ad leges spectantium et causarum fierent, omisso Martio sono et bellicis
exercitationibus et equorum agitatione. Pius vero
cum esset ut si quis alius, et monachorum et
pauperum studiosus, et in iis quæ ad cultum
corporis pertinent non admodum occupatus, in
aliis quoque hebes ac segnis erat: at in augendis
publicis pecuniis admodum parcus et civilis. Nimis
sibi arrogabal in judiciis, et ea subinde propter
personarum qualitatem mutabat, gravem se pctentibus ostendens, et ejusmodi cui non possent
resistere. Cum iis rebus ille totus incumberet, re
militari neglecta, ac nimium se otio dedisset, res
Orientis, præcipue loca in finibus Romanorum, ab
bostibus agi ferri ac diripi, et omnia vastari et
658 Turcorum excursionibus et oppressione ac
violenta fuga et terrore neglectorum militum: continentes enim fiebant incursiones, crebræ direλῆς πολλοὶ τῶν μεγιστάνων καὶ αὐτὸς ὁ τηνικαῦτα rum et les majestatio rei effeoti, et idcirco posἔπαρχος εάλωσαν ὡς ἐπίβουλοι καὶ καθοσιώσεως
αἰτίᾳ ὁπέπεσον, τῶν οἰκείων στερηθέντες κτήσεων
καὶ πάσης τῆς περιουσίας αὐτῶν· Ἐπόθησε δὲ καὶ
ἠγάπησε διαφερόντως τῶν ἄλλων ἁπάντων ὁ βασι
λεὺς τήν τε τῶν δημοσίων πραγμάτων Επαύξησιν
καὶ τῶν ἰδιωτικῶν δικῶν τὴν ἀκρόασιν, κάν τούτοις
τὴν μείζονα φροντίδα κατεκένου τῆς βασιλείας, τῶν
άλλων ἧττον ἐχόμενος, στρατηγικών φημι πλεονε
κτημάτων καὶ στρατιωτικῶν ἄνδραγαθημάτων.
Διὰ δὴ ταῦτα καὶ συκοφαντικαῖς ἐπηρείαις καὶ
σοφιστικαῖς μεθόδοις καὶ δικανικών προβλημάτων ἐσμῷ καὶ σεκρετικών ζητημάτων ἐπιπλοκαῖς
τὸ Ῥωμαϊκὸν ἐκλονεῖτο καὶ [Ρ. 814] ἐκραδαίνετο,
ὡς καὶ αὐτοὺς τοὺς στρατευομένους τὰ ὅπλα καὶ,
τὴν στρατείαν μεθέντας συνηγόρους και νομικών
ζητημάτων καὶ προβλημάτων γενέσθαι ἐραστὰς -
μικρὰ χαίρειν εἰπόντας ἐνυαλίῳ τε ἡχῇ καὶ πο
λεμικῇ ὀρχήσει καὶ περιδινήσει ἀγχιστοφόῳ,
Εὐσεβὴς δὲ ὧν εἴπερ τις ἕτερος, καὶ φιλομόναχος
φιλόπτωχός τε καὶ περὶ τὸ σῶμα ἧττον κολαστι
κός πρὸς ἄλλο τι ἀμβλὺς ἐτύγχανε καὶ νωθρός
φειδωλός δ' εἰσάγαν καὶ ποριστικὸς καὶ τῶν δημοσίων χρημάτων αυξητικός. Εξουσίαζε δὲ καὶ ταῖς
κρίσεσι, καὶ πολλάκις αὐτὰς διὰ τὴν τῶν προσώπων
ποιότητα υπήλλαττε, βαρὺς δεικνύμενος τοῖς δυνατοῖς καὶ ἀφόρητος. Προσκειμένου δὲ αὐτοῦ τοῖς
τοιούτοις διηνεκῶς, τῶν δὲ στρατιωτικῶν ἠμεληκότος και βαθυμήσαντος, τὰ τῆς Ἀνατολῆς, καὶ μᾶλο
λον τὰ ἐν τοῖς τέρμασι τῶν μερῶν τῶν Ῥωμαϊκῶν, ὑπὸ
τῶν πολεμίων ἐφέροντό τε καὶ ἤγοντο, καὶ ἐληέζοντο
καὶ διεφθείροντο ἅπαντα τῇ τε τῶν Τούρκων ἐπιδρομῇ
καὶ κατισχύσει καὶ τῇ βιαίᾳ ὑποχωρήσει καὶ δειμα
τώσει τῶν ἠμελημένων στρατιωτῶν· συνεχεῖς γὰρ
ὑπῆρχον ἐκδρομαὶ καὶ λεηλασίαι συχναί, ἀφανιζομένου τοῦ προστυχόντος παντός. Διὸ καὶ ἡ εὐδαίμων
χώρα της Ιβηρίας ἡρίπωτο παντελῶς καὶ ἠφάνιστο,
ἤδη προκατειργασμένη καὶ ἠσθενηκυῖα καὶ κατὰ
μικρὸν ἐπιλείπουσά τε καὶ φθίνουσα, συμμεταλαμβανομένου δὲ τοῦ δεινοῦ καὶ ὅσαι ταύτῃ παρέκειν -
το, Μεσοποταμία τε καὶ Χαλδαία, πρὸς δὲ Μελιτηνη
καὶ Κολώνεια καὶ τὰ τῷ Εὐφράτῃ συγκείμενα
ποταμῷ, ἀλλὰ μὴν τό τε Αρμενιακὸν καὶ τὰ Βαασπρακάν, καὶ εἰ μὴ πολλάκις στρατεύμασιν, ενίοτε
δὲ καὶ φήμαις μόναις δυνάμεων ἀνείργοντο τὰ τῶν
Βαρβάρων. Καί τινες ἀρχηγοί τούτων, Χωροσαλά
ριος καὶ Σαμούχ, εἰ μὴ ἀγαθῇ τινι τύχῃ τὴν ἤττω
συμβαλόντες ἐκληρώσαντο, κἂν μέχρι Γαλατίας
καὶ γνωριάδος καὶ αὐτῆς Φρυγίας τὸ ἀντίπαλον
περιέδραμεν. Ἐστέλλετο μὲν γὰρ τὸ στρατιωτικόν,
ψιλὸν δὲ καὶ ἄοπλον καὶ γυμνόν, τῶν κρειττόνων
ἐπελαυνομένων ἑκάστοτε τῆς στρατηγίας τοῦ πλή
θους τῶν ὀψωνίων ἔνεκεν καὶ τῶν μειζόνων βαθμῶν.
καὶ καταγνώσεως ἐκτὸς οὐκ ἦν, μηδενὸς γεν
ναίου καὶ ἀξιολόγου πραττομένου διὰ τοῦτο. Συνέβαινε δὲ ἐκ τούτων τοὺς μὲν 'Ρωμαίους ταπεινοῦptiones et quæcunque occurrebant hostibus, evertebantur, et idcirco felix Iberiæ regio omnino desolata fuit et prorsus deleta, jam ante confecta
et imbecillis, ac sensim deserta et corrupta. Atque
hujus mali participes erant Mesopotamia et Chaldæa et insuper Melitene et Colonia et loca ad
fluvium Euphratem sita, quin etiam Armenia et
Baaspracania. Ao nisi smpe exercitu et interdum
sola fama copiarum compress: fuissent Barbari, et
quidam ipsorum duces Chorosalarius et Samuch
bona quædam fortuna commisso prælio cladem
sortiti essent, etiam usque ad Galatiam et Onoriadem atque ipsam Phrygiam adversarii excurrissent mittebatur enim exercitus male instructus
et inermis, quod semper præstantiores abdicarentur præfectura majorum stipendiorum et honorum
causa; quæ quidem culpa minime vacabant, cum
nihil strenuum aut memorabile hac de causa
gereretur. Quibus rebus effectum est ut Romani
imbecilliores redditi terrore complerentur, Barbari
vero inflati animo efferrentur et multa confidentia
irruptiones facerent; cum etiam ad Anium missus
fuerit dux Armenius quidam, nomine Pancratius,
pollicitus res ad exercitum qui ibi aderat spectantes
se pro virili parte administraturum. Cum vero
Corpus edomare ei austeritatibus subigere assuetus, circa quodcunque aliud segnis ac hebes.
Προσκειμένου δὲ αὐτοῦ τοῖς τοιούτοις διηνεκῶς, τῶν δὲ στρατιωτικῶν ἠμεληκότος καὶ καταρραθυμήσαντος, τὰ τῆς ἀνατολῆς καὶ μᾶλλον τὰ ἐν τοῖς τέρμασι τῶν μερῶν τῶν ῥωμαϊκῶν ὑπὸ τῶν πολεμίων ἐφέροντό τε καὶ ἤγοντο καὶ ἐληίζοντο, καὶ διεφθείροντο ἅπαντα τῇ τε τῶν Τούρκων ἐπιδρομῇ καὶ κατισχύσει καὶ τῇ βιαίᾳ ὑποχωρήσει καὶ δειματώσει τῶν ἠμελημένων στρατιωτῶν· συνεχεῖς γὰρ ὑπῆρχον ἐκδρομαὶ καὶ λεηλασίαι συχναί, ἀφανιζομένου τοῦ προστυχόντος παντός. Διὸ καὶ ἡ εὐδαίμων χώρα τῆς Ἰβηρίας ἠπείρωτο παντελῶς καὶ ἠδάφιστο, ἤδη προκατειργασμένη καὶ ἠσθενηκυῖα καὶ κατὰ μικρὸν ἐκλείπουσά τε καὶ φθίνουσα. Συμμετελάμβανον δὲ τοῦ δεινοῦ καὶ ὅσαι ταύτῃ παρέκειντο, Μεσοποταμία τε καὶ Χαλδία, πρὸς δὲ Μελιτηνὴ καὶ Κολώνεια καὶ τὰ τῷ Εὐφράτῃ συγκείμενα ποταμῷ, ἀλλὰ μὴν τό τε Ἀρμενιακὸν καὶ τὸ Βαασπρακάν. Καὶ εἰ μὴ πολλάκις στρατεύμασιν, ἐνίοτε δὲ καὶ φήμαις μόναις δυνάμεων, ἀνείργοντο τὰ τῶν βαρβάρων, καί τινες ἀρχηγοὶ τούτων, Χωροσάν τις σελάριος καὶ Σαμούχ, ἀγαθῇ τινι τύχῃ τὴν ἧτταν συμβαλόντες ἐκληρώσαντο, κἂν μέχρι Γαλατίας καὶ Ὁνωριάδος καὶ αὐτῆς Φρυγίας τὸ ἀντίπαλον περιέδραμεν.HISTORIA.
sessionibus et suis omnibus bonis privati. Concupivit autem et præ cæteris omnibus maxime amavit
imperator publicarum rerum incrementum, et
præcipuo studio privatas causas audiendi tenebatur, in quibus majorem quam in imperio administrando curam exhauriebat, aliis rebus minus
vacans, ducum inquam amplificandæ dignitati, et
iis quæ militibus prospere ac strenue gesta essent.
Et propterea in calumniatorum conviciis et sophisticis commentis ac judicialium quæstionum examine Romana res publica versans occupabatur,
ita ut ipsi milites armis depositis advocati et
patroni questionum ad leges spectantium et causarum fierent, omisso Martio sono et bellicis
exercitationibus et equorum agitatione. Pius vero
cum esset ut si quis alius, et monachorum et
pauperum studiosus, et in iis quæ ad cultum
corporis pertinent non admodum occupatus, in
aliis quoque hebes ac segnis erat: at in augendis
publicis pecuniis admodum parcus et civilis. Nimis
sibi arrogabal in judiciis, et ea subinde propter
personarum qualitatem mutabat, gravem se pctentibus ostendens, et ejusmodi cui non possent
resistere. Cum iis rebus ille totus incumberet, re
militari neglecta, ac nimium se otio dedisset, res
Orientis, præcipue loca in finibus Romanorum, ab
bostibus agi ferri ac diripi, et omnia vastari et
658 Turcorum excursionibus et oppressione ac
violenta fuga et terrore neglectorum militum: continentes enim fiebant incursiones, crebræ direλῆς πολλοὶ τῶν μεγιστάνων καὶ αὐτὸς ὁ τηνικαῦτα rum et les majestatio rei effeoti, et idcirco posἔπαρχος εάλωσαν ὡς ἐπίβουλοι καὶ καθοσιώσεως
αἰτίᾳ ὁπέπεσον, τῶν οἰκείων στερηθέντες κτήσεων
καὶ πάσης τῆς περιουσίας αὐτῶν· Ἐπόθησε δὲ καὶ
ἠγάπησε διαφερόντως τῶν ἄλλων ἁπάντων ὁ βασι
λεὺς τήν τε τῶν δημοσίων πραγμάτων Επαύξησιν
καὶ τῶν ἰδιωτικῶν δικῶν τὴν ἀκρόασιν, κάν τούτοις
τὴν μείζονα φροντίδα κατεκένου τῆς βασιλείας, τῶν
άλλων ἧττον ἐχόμενος, στρατηγικών φημι πλεονε
κτημάτων καὶ στρατιωτικῶν ἄνδραγαθημάτων.
Διὰ δὴ ταῦτα καὶ συκοφαντικαῖς ἐπηρείαις καὶ
σοφιστικαῖς μεθόδοις καὶ δικανικών προβλημάτων ἐσμῷ καὶ σεκρετικών ζητημάτων ἐπιπλοκαῖς
τὸ Ῥωμαϊκὸν ἐκλονεῖτο καὶ [Ρ. 814] ἐκραδαίνετο,
ὡς καὶ αὐτοὺς τοὺς στρατευομένους τὰ ὅπλα καὶ,
τὴν στρατείαν μεθέντας συνηγόρους και νομικών
ζητημάτων καὶ προβλημάτων γενέσθαι ἐραστὰς -
μικρὰ χαίρειν εἰπόντας ἐνυαλίῳ τε ἡχῇ καὶ πο
λεμικῇ ὀρχήσει καὶ περιδινήσει ἀγχιστοφόῳ,
Εὐσεβὴς δὲ ὧν εἴπερ τις ἕτερος, καὶ φιλομόναχος
φιλόπτωχός τε καὶ περὶ τὸ σῶμα ἧττον κολαστι
κός πρὸς ἄλλο τι ἀμβλὺς ἐτύγχανε καὶ νωθρός
φειδωλός δ' εἰσάγαν καὶ ποριστικὸς καὶ τῶν δημοσίων χρημάτων αυξητικός. Εξουσίαζε δὲ καὶ ταῖς
κρίσεσι, καὶ πολλάκις αὐτὰς διὰ τὴν τῶν προσώπων
ποιότητα υπήλλαττε, βαρὺς δεικνύμενος τοῖς δυνατοῖς καὶ ἀφόρητος. Προσκειμένου δὲ αὐτοῦ τοῖς
τοιούτοις διηνεκῶς, τῶν δὲ στρατιωτικῶν ἠμεληκότος και βαθυμήσαντος, τὰ τῆς Ἀνατολῆς, καὶ μᾶλο
λον τὰ ἐν τοῖς τέρμασι τῶν μερῶν τῶν Ῥωμαϊκῶν, ὑπὸ
τῶν πολεμίων ἐφέροντό τε καὶ ἤγοντο, καὶ ἐληέζοντο
καὶ διεφθείροντο ἅπαντα τῇ τε τῶν Τούρκων ἐπιδρομῇ
καὶ κατισχύσει καὶ τῇ βιαίᾳ ὑποχωρήσει καὶ δειμα
τώσει τῶν ἠμελημένων στρατιωτῶν· συνεχεῖς γὰρ
ὑπῆρχον ἐκδρομαὶ καὶ λεηλασίαι συχναί, ἀφανιζομένου τοῦ προστυχόντος παντός. Διὸ καὶ ἡ εὐδαίμων
χώρα της Ιβηρίας ἡρίπωτο παντελῶς καὶ ἠφάνιστο,
ἤδη προκατειργασμένη καὶ ἠσθενηκυῖα καὶ κατὰ
μικρὸν ἐπιλείπουσά τε καὶ φθίνουσα, συμμεταλαμβανομένου δὲ τοῦ δεινοῦ καὶ ὅσαι ταύτῃ παρέκειν -
το, Μεσοποταμία τε καὶ Χαλδαία, πρὸς δὲ Μελιτηνη
καὶ Κολώνεια καὶ τὰ τῷ Εὐφράτῃ συγκείμενα
ποταμῷ, ἀλλὰ μὴν τό τε Αρμενιακὸν καὶ τὰ Βαασπρακάν, καὶ εἰ μὴ πολλάκις στρατεύμασιν, ενίοτε
δὲ καὶ φήμαις μόναις δυνάμεων ἀνείργοντο τὰ τῶν
Βαρβάρων. Καί τινες ἀρχηγοί τούτων, Χωροσαλά
ριος καὶ Σαμούχ, εἰ μὴ ἀγαθῇ τινι τύχῃ τὴν ἤττω
συμβαλόντες ἐκληρώσαντο, κἂν μέχρι Γαλατίας
καὶ γνωριάδος καὶ αὐτῆς Φρυγίας τὸ ἀντίπαλον
περιέδραμεν. Ἐστέλλετο μὲν γὰρ τὸ στρατιωτικόν,
ψιλὸν δὲ καὶ ἄοπλον καὶ γυμνόν, τῶν κρειττόνων
ἐπελαυνομένων ἑκάστοτε τῆς στρατηγίας τοῦ πλή
θους τῶν ὀψωνίων ἔνεκεν καὶ τῶν μειζόνων βαθμῶν.
καὶ καταγνώσεως ἐκτὸς οὐκ ἦν, μηδενὸς γεν
ναίου καὶ ἀξιολόγου πραττομένου διὰ τοῦτο. Συνέβαινε δὲ ἐκ τούτων τοὺς μὲν 'Ρωμαίους ταπεινοῦptiones et quæcunque occurrebant hostibus, evertebantur, et idcirco felix Iberiæ regio omnino desolata fuit et prorsus deleta, jam ante confecta
et imbecillis, ac sensim deserta et corrupta. Atque
hujus mali participes erant Mesopotamia et Chaldæa et insuper Melitene et Colonia et loca ad
fluvium Euphratem sita, quin etiam Armenia et
Baaspracania. Ao nisi smpe exercitu et interdum
sola fama copiarum compress: fuissent Barbari, et
quidam ipsorum duces Chorosalarius et Samuch
bona quædam fortuna commisso prælio cladem
sortiti essent, etiam usque ad Galatiam et Onoriadem atque ipsam Phrygiam adversarii excurrissent mittebatur enim exercitus male instructus
et inermis, quod semper præstantiores abdicarentur præfectura majorum stipendiorum et honorum
causa; quæ quidem culpa minime vacabant, cum
nihil strenuum aut memorabile hac de causa
gereretur. Quibus rebus effectum est ut Romani
imbecilliores redditi terrore complerentur, Barbari
vero inflati animo efferrentur et multa confidentia
irruptiones facerent; cum etiam ad Anium missus
fuerit dux Armenius quidam, nomine Pancratius,
pollicitus res ad exercitum qui ibi aderat spectantes
se pro virili parte administraturum. Cum vero
Corpus edomare ei austeritatibus subigere assuetus, circa quodcunque aliud segnis ac hebes.
Ἐστέλλετο μὲν γὰρ στρατιωτικόν, ψιλὸν δὲ καὶ ἄοπλον καὶ γυμνόν, τῶν κρειττόνων ἀπελαυνομένων ἑκάστοτε τῆς στρατείας τοῦ πλήθους τῶν ὀψωνίων ἕνεκα καὶ τῶν μειζόνων βαθμῶν. Ἃ καὶ καταγνώσεως ἐκτὸς οὐκ ἦν, μηδενὸς γενναίου καὶ ἀξιολόγου πραττομένου διὰ τοῦτο. Συνέβαινε δὲ ἐκ τούτου τοὺς μὲν Ῥωμαίους ταπεινοῦσθαι καὶ κατεπτηχέναι, τοὺς βαρβάρους δὲ φυσᾶσθαί τε καὶ ἐπαίρεσθαι καὶ μετὰ πολλῆς προσρήγνυσθαι πεποιθήσεως. Ὅτε δὴ καὶ εἰς τὸ Ἀνίον ἀποστέλλεται δοὺξ Ἀρμένιός τις, Παγκράτιος τοὔνομα, ἐκ τῶν ἐνόντων ὑποσχόμενος τὰ ἐκεῖσε στρατεύματα διοικεῖν. Τοῦ δὲ σουλτάνου παριόντος, μὴ μέντοι γε πημαινομένου τὴν χώραν τὴν ῥωμαϊκήν, τῶν περὶ τὸν Παγκράτιον ἐξιόντες τινὲς τὴν οὐραγίαν τοῦ σουλτανικοῦ στρατοπέδου ἐσίνοντο καὶ κατέκαινον. Ἐφ’ οἷς δὴ καὶ δυσθυμήσας ὁ σουλτάνος ἀφίησι τοῦ πρόσω ἰέναι. Πρὸς τὸ Ἀνίον δὲ ἀνθυπέστρεψε καὶ δι’ ὀλίγων ἡμερῶν αὐτό τε τὸ Ἀνίον καὶ τὰ περὶ αὐτὸ πάντα περιποιησάμενος στρατῷ τε ὀχυρώσας καὶ στρατηγοῖς ἀξιολόγοις τὰ ἐκεῖσε παραδούς, τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐπικράτειαν αὐτοῦ τε καὶ τῆς περὶ αὐτὸ χώρας ἀπεστέρησεν.HISTORIA.
sessionibus et suis omnibus bonis privati. Concupivit autem et præ cæteris omnibus maxime amavit
imperator publicarum rerum incrementum, et
præcipuo studio privatas causas audiendi tenebatur, in quibus majorem quam in imperio administrando curam exhauriebat, aliis rebus minus
vacans, ducum inquam amplificandæ dignitati, et
iis quæ militibus prospere ac strenue gesta essent.
Et propterea in calumniatorum conviciis et sophisticis commentis ac judicialium quæstionum examine Romana res publica versans occupabatur,
ita ut ipsi milites armis depositis advocati et
patroni questionum ad leges spectantium et causarum fierent, omisso Martio sono et bellicis
exercitationibus et equorum agitatione. Pius vero
cum esset ut si quis alius, et monachorum et
pauperum studiosus, et in iis quæ ad cultum
corporis pertinent non admodum occupatus, in
aliis quoque hebes ac segnis erat: at in augendis
publicis pecuniis admodum parcus et civilis. Nimis
sibi arrogabal in judiciis, et ea subinde propter
personarum qualitatem mutabat, gravem se pctentibus ostendens, et ejusmodi cui non possent
resistere. Cum iis rebus ille totus incumberet, re
militari neglecta, ac nimium se otio dedisset, res
Orientis, præcipue loca in finibus Romanorum, ab
bostibus agi ferri ac diripi, et omnia vastari et
658 Turcorum excursionibus et oppressione ac
violenta fuga et terrore neglectorum militum: continentes enim fiebant incursiones, crebræ direλῆς πολλοὶ τῶν μεγιστάνων καὶ αὐτὸς ὁ τηνικαῦτα rum et les majestatio rei effeoti, et idcirco posἔπαρχος εάλωσαν ὡς ἐπίβουλοι καὶ καθοσιώσεως
αἰτίᾳ ὁπέπεσον, τῶν οἰκείων στερηθέντες κτήσεων
καὶ πάσης τῆς περιουσίας αὐτῶν· Ἐπόθησε δὲ καὶ
ἠγάπησε διαφερόντως τῶν ἄλλων ἁπάντων ὁ βασι
λεὺς τήν τε τῶν δημοσίων πραγμάτων Επαύξησιν
καὶ τῶν ἰδιωτικῶν δικῶν τὴν ἀκρόασιν, κάν τούτοις
τὴν μείζονα φροντίδα κατεκένου τῆς βασιλείας, τῶν
άλλων ἧττον ἐχόμενος, στρατηγικών φημι πλεονε
κτημάτων καὶ στρατιωτικῶν ἄνδραγαθημάτων.
Διὰ δὴ ταῦτα καὶ συκοφαντικαῖς ἐπηρείαις καὶ
σοφιστικαῖς μεθόδοις καὶ δικανικών προβλημάτων ἐσμῷ καὶ σεκρετικών ζητημάτων ἐπιπλοκαῖς
τὸ Ῥωμαϊκὸν ἐκλονεῖτο καὶ [Ρ. 814] ἐκραδαίνετο,
ὡς καὶ αὐτοὺς τοὺς στρατευομένους τὰ ὅπλα καὶ,
τὴν στρατείαν μεθέντας συνηγόρους και νομικών
ζητημάτων καὶ προβλημάτων γενέσθαι ἐραστὰς -
μικρὰ χαίρειν εἰπόντας ἐνυαλίῳ τε ἡχῇ καὶ πο
λεμικῇ ὀρχήσει καὶ περιδινήσει ἀγχιστοφόῳ,
Εὐσεβὴς δὲ ὧν εἴπερ τις ἕτερος, καὶ φιλομόναχος
φιλόπτωχός τε καὶ περὶ τὸ σῶμα ἧττον κολαστι
κός πρὸς ἄλλο τι ἀμβλὺς ἐτύγχανε καὶ νωθρός
φειδωλός δ' εἰσάγαν καὶ ποριστικὸς καὶ τῶν δημοσίων χρημάτων αυξητικός. Εξουσίαζε δὲ καὶ ταῖς
κρίσεσι, καὶ πολλάκις αὐτὰς διὰ τὴν τῶν προσώπων
ποιότητα υπήλλαττε, βαρὺς δεικνύμενος τοῖς δυνατοῖς καὶ ἀφόρητος. Προσκειμένου δὲ αὐτοῦ τοῖς
τοιούτοις διηνεκῶς, τῶν δὲ στρατιωτικῶν ἠμεληκότος και βαθυμήσαντος, τὰ τῆς Ἀνατολῆς, καὶ μᾶλο
λον τὰ ἐν τοῖς τέρμασι τῶν μερῶν τῶν Ῥωμαϊκῶν, ὑπὸ
τῶν πολεμίων ἐφέροντό τε καὶ ἤγοντο, καὶ ἐληέζοντο
καὶ διεφθείροντο ἅπαντα τῇ τε τῶν Τούρκων ἐπιδρομῇ
καὶ κατισχύσει καὶ τῇ βιαίᾳ ὑποχωρήσει καὶ δειμα
τώσει τῶν ἠμελημένων στρατιωτῶν· συνεχεῖς γὰρ
ὑπῆρχον ἐκδρομαὶ καὶ λεηλασίαι συχναί, ἀφανιζομένου τοῦ προστυχόντος παντός. Διὸ καὶ ἡ εὐδαίμων
χώρα της Ιβηρίας ἡρίπωτο παντελῶς καὶ ἠφάνιστο,
ἤδη προκατειργασμένη καὶ ἠσθενηκυῖα καὶ κατὰ
μικρὸν ἐπιλείπουσά τε καὶ φθίνουσα, συμμεταλαμβανομένου δὲ τοῦ δεινοῦ καὶ ὅσαι ταύτῃ παρέκειν -
το, Μεσοποταμία τε καὶ Χαλδαία, πρὸς δὲ Μελιτηνη
καὶ Κολώνεια καὶ τὰ τῷ Εὐφράτῃ συγκείμενα
ποταμῷ, ἀλλὰ μὴν τό τε Αρμενιακὸν καὶ τὰ Βαασπρακάν, καὶ εἰ μὴ πολλάκις στρατεύμασιν, ενίοτε
δὲ καὶ φήμαις μόναις δυνάμεων ἀνείργοντο τὰ τῶν
Βαρβάρων. Καί τινες ἀρχηγοί τούτων, Χωροσαλά
ριος καὶ Σαμούχ, εἰ μὴ ἀγαθῇ τινι τύχῃ τὴν ἤττω
συμβαλόντες ἐκληρώσαντο, κἂν μέχρι Γαλατίας
καὶ γνωριάδος καὶ αὐτῆς Φρυγίας τὸ ἀντίπαλον
περιέδραμεν. Ἐστέλλετο μὲν γὰρ τὸ στρατιωτικόν,
ψιλὸν δὲ καὶ ἄοπλον καὶ γυμνόν, τῶν κρειττόνων
ἐπελαυνομένων ἑκάστοτε τῆς στρατηγίας τοῦ πλή
θους τῶν ὀψωνίων ἔνεκεν καὶ τῶν μειζόνων βαθμῶν.
καὶ καταγνώσεως ἐκτὸς οὐκ ἦν, μηδενὸς γεν
ναίου καὶ ἀξιολόγου πραττομένου διὰ τοῦτο. Συνέβαινε δὲ ἐκ τούτων τοὺς μὲν 'Ρωμαίους ταπεινοῦptiones et quæcunque occurrebant hostibus, evertebantur, et idcirco felix Iberiæ regio omnino desolata fuit et prorsus deleta, jam ante confecta
et imbecillis, ac sensim deserta et corrupta. Atque
hujus mali participes erant Mesopotamia et Chaldæa et insuper Melitene et Colonia et loca ad
fluvium Euphratem sita, quin etiam Armenia et
Baaspracania. Ao nisi smpe exercitu et interdum
sola fama copiarum compress: fuissent Barbari, et
quidam ipsorum duces Chorosalarius et Samuch
bona quædam fortuna commisso prælio cladem
sortiti essent, etiam usque ad Galatiam et Onoriadem atque ipsam Phrygiam adversarii excurrissent mittebatur enim exercitus male instructus
et inermis, quod semper præstantiores abdicarentur præfectura majorum stipendiorum et honorum
causa; quæ quidem culpa minime vacabant, cum
nihil strenuum aut memorabile hac de causa
gereretur. Quibus rebus effectum est ut Romani
imbecilliores redditi terrore complerentur, Barbari
vero inflati animo efferrentur et multa confidentia
irruptiones facerent; cum etiam ad Anium missus
fuerit dux Armenius quidam, nomine Pancratius,
pollicitus res ad exercitum qui ibi aderat spectantes
se pro virili parte administraturum. Cum vero
Corpus edomare ei austeritatibus subigere assuetus, circa quodcunque aliud segnis ac hebes.
PG 122:383Εἶχε μὲν οὖν οὕτω ταῦτα καὶ εἰς τοσοῦτον σκυλμὸν τὰ ῥωμαϊκὰ περιήγοντο κατά τε τὴν Ἀσίαν καὶ τὴν ἄλλην πᾶσαν ἀνατολήν. Ἐν δὲ τῇ δύσει κατὰ τὴν τρίτην ἰνδικτιῶνα, ἀρχόντων τῶν περὶ τὸν Ἴστρον πόλεων τοῦ μαγίστρου Βασιλείου τοῦ Ἀποκάπη καὶ τοῦ μαγίστρου Νικηφόρου τοῦ Βοτανειάτου, τὸ τῶν Οὔζων ἔθνος, γένος δὲ καὶ οὗτοι σκυθικὸν καὶ τῶν Πατζινάκων εὐγενέστερον καὶ πολυπληθέστερον, παγγενεὶ μετὰ τῆς ἰδίας ἀποσκευῆς τὸν Ἴστρον περαιωθὲν ξύλοις μακροῖς καὶ λέμβοις αὐτοπρέμνοις καὶ βύρσαις, τοὺς διακωλύοντας τὴν αὐτῶν περαίωσιν στρατιώτας, Βουλγάρους τέ φημι καὶ Ῥωμαίους καὶ λοιποὺς τοὺς ὄντας σὺν αὐτοῖς, κατηγωνίσαντο αἰφνιδίως καὶ τοὺς ἡγεμόνας αὐτῶν, τόν τε Ἀποκάπην Βασίλειον καὶ τὸν Βοτανειάτην Νικηφόρον, αἰχμαλώτους ἀπήγαγον καὶ τὴν περὶ τὸν Ἴστρον πᾶσαν ἐπλήρωσαν ὕπαιθρον. Συνεποσοῦτο γὰρ τὸ ἔθνος, ὡς οἱ εἰδότες διεβεβαιοῦντο, εἰς ἑξήκοντα μυριάδας μαχίμων ἀνδρῶν καὶ πολεμιστῶν. Μοῖρα δέ τις αὐτῶν οὐκ ἐλαχίστη, τούτων ἀποτμηθεῖσα, ἄχρι Θεσσαλονίκης καὶ αὐτῆς Ἑλλάδος εἰσήρρεισε καὶ πᾶν τὸ προστυχὸν κατελυμήνατο καὶ ἐκεράισε καὶ λείαν ἤλασεν οὐκ ἀριθμητήν.sultanus illac iter faceret, 654 neque tamen σθαι καὶ κατεπτηχέναι, τοὺς Βαρβάρους δὲ φυσᾶσθαι
Romanorum regionem vexaret, quidam ex iis qui
cum Pancratio erant, erumpentes extremum agmen
sultanici exercitus lædebant et cædebant. Quibus
de causis sultanus graviter indignatus ulterius
progredi desistens ad Anium reversus est, et paucis diebus tum ipsum Anium, tum finitima omnia
loca in suam potestatem redacta et præsidio
imposito munita ac ducibus idoneis tradita Romanorum exemit imperio. Hæc igitur in hoc statu
erant, et tantæ vexationi obnoxia erant Romanorum loca in Asia et in omni Orientis regione: in
Occidente vero circa tertiam indictionem, cum
præessent oppidis ad Istrum fluvium sitis magister
Basilius Apocapes et magister Nicephorus Botaniates. Uzorum natio (bi etiam sunt genere
Scythæ, et Patzinacis nobiliores et multitudine
superiores) cum tota gente et propriis impedimentis transmisso Istro longis navibus et lembis e
caudice cavato factis et utribus, milites transitum
prohibentes, Bulgaros inquam et Romanos et qui
cum ipsis erant, statim debellarunt, ac duces
ipsorum Basilium Apocapem et Nicephorum Botaniatem captivos abduxere, omnemque ad Istrum
planitiem complerunt. Excreverat enim natio, ut
ii qui viderant confirmabant, ad sexcenta bellicosorum virorum millia. Et quædam haud 655 minima pars ipsorum divisa usque ad Thessalonicam
et ipsam Græciam irrupit, et obvia omnia vexavit
diripuitque, infinita abacta præda. Sed cum in
vehementem hiemen incidisset, quando ad suos
redibat, non solum aliena sed etiam sua fere omnia
amisit, et infortunio accepto in castra reversa est.
Imperator autem de eorum multitudine certior factus cruciabatur animo et ægre ferebat, exercitum
tamen cogere et idoneas copias contra ipsos mittere cunctabatur, ao segnis erat, ut quidam
aiebant, sumptibus parcens: erat enim, ut diximus, avarus, et nummum omnibus rebus anteponebat: ut vero alii, quod non confideret adversus
tantas vires posse acie decertare: omnes enim
asserebant adversariorum multitudinem inexpugnabilem,omnibusque impossibilis redemptio ducum
videbatur, et de migratione jam plures cogitabant.
Imperator autem missis legatis ad principes nationis tentabat, si factu possibile esset, ipsos abducere et sibi conciliare, multis missis muneri
bus, quibus delinirentur, atque adeo aliquos ex
ipsis crebris beneficiis exceperat. Sed natio maxima,
et idcirco quotidie irruptionem faciens, ut stipendium illud haberet, in multas Bulgariæ partes,
jam ipsam quoque Thraciam et Macedoniam opprimebat. Non ferens autem convicia imperator, quod
ab omnibus palam ut avarus atque sordidus
καὶ ἐπαίρεσθαι καὶ μετὰ πολλῆς προσρήγνυσθαι
πεποιθήσεως· ὅτε δὴ καὶ ἐς τὸ Ἅγιον ἀποστέλλεται
δοὺξ ᾿Αρμένιος τις Παγκράτιος τοὔνομα, ἐκ τῶν
ἔνόντων ὑποσχόμενος τὰ ἔκεῖσε στρατεύματα διοι
κεῖν. Τοῦ δὲ σουλτάνου παριόντος, μή μέντοι
γε πημαινολένου τὴν χώραν τὴν Ῥωμαϊκὴν, τῶν
περὶ τὸν Παγκράτιον ἐξιόντες τινὲς τὴν οὐραγίαν
τοῦ σουλτανικοῦ στρατοπέδου ἐσίνοντο καὶ κατέκαινον. [815] Ἐφ᾽ οἷς καὶ δυσθυμήσας ὁ σουλτά
νος ἐφίησι τοῦ πρόσω ἰέναι. Πρὸς τὸ ῞Αγιον δὲ ἀνθυπέστρεψε, καὶ δι᾽ ὀλίγων ἡμερῶν αὐτό τε τὸ ῎Αντον
καὶ τὰ περὶ αὐτὸ πάντα περιποιησάμενος στρατῷ
τε ὀχυρώσας, καὶ τρατηγοῖς ἀξιολόγοις τὰ ἐκεῖσε
παραδούς, τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας αὐτό τε
καὶ τὴν αὐτὸ χώραν ἀπεστέρησεν. Εἶχε μὲν οὖν
οὕτω ταῦτα, καὶ εἰς τοσοῦτον σκυλμόν τὰ
Ρωμαϊκὰ περιηγοντο κατά τε τὴν ᾿Ασίαν καὶ τὴν
ἄλλην πᾶσαν Ανατολήν. Ἐν δὲ τῇ Δύσει κατὰ τὴν
τρίτην ἐνδικτιῶνα, ἀρχόντων τῶν περὶ τὸν Ιστρον
ποταμὸν τοῦ μαγίσορου Βασιλείου τοῦ Ἀποκάπου
καὶ τοῦ μαγίστρου Νικηφόρου τοῦ Βοτανειάτου, τὸ
τῶν Οὔζων ἔθνος (γένος δὲ καὶ οὗτοι Σκυθικὸν καὶ
τῶν Πατζινάκων εὐγενέστερόν τε καὶ πολυπληθέστε
ρον) παγγενεί μετὰ τῆς οἰκείας ἀποσκευῆς τὸν
Ιστρον περαιωθὲν ξύλοις μακροῖς καὶ λέμβοις αὐτ
το πρέμνοις καὶ βύρσαις, τοὺς διακωλύοντας
τὴν αὐτῶν περαίωσιν στρατιώτας, Βουλγάρους τέ
φημι καὶ Ῥωμαίους καὶ λοιπούς τοὺς ὄντας συν
αὐτοῖς, κατηγωνίσαντο αἰφνιδίως, καὶ τοὺς ἡγεμόνας αὐτῶν τόν τε ᾿Αποκάπην Βασίλειον καὶ τὸν
Βοτανειάτην Νικηφόρον αἰχμαλώτους ἀπήγαγον,
καὶ τὴν περὶ τὸν Ιστρον πᾶσαν ἐπλήρωσαν υπαιθρον·
συνεποσοῦτο γὰρ τὸ ἔθνος, ὡς οἱ εἰδότες διεβεβαιοῦντο, εἰς ἑξήκοντα μυριάδας μαχίμῶν ἀνδρῶν
καὶ πολεμιστῷν. Μοῖρα δέ τις αὐτῶν οὐκ ἐλαχίστη
τούτων ἀποτμηθεῖσα ἄχρι Θεσσαλονίκης καὶ αὐτῆς
Ἑλλάδος εἰσήρρησε, καὶ πᾶν τὸ προσουχὸν κατελυμήνατο καὶ ἐκεράϊσε, καὶ λείαν ἤλασεν οὐκ ἀριθμητήν. Χειμῶνι δὲ περιπεπτωκυια πολλῷ, ὅτι πρὸς
τοὺς σφετέρους ὑπέστρεφεν, οὐ μόνον τὰ ἀλλότρια,
ἀλλὰ καὶ τὰ ἑαυτῆς σχεδὸν ἀπέβαλεν ἅπαντα, καὶ
δαστυχὴς εἰς τὴν παρεμβολὴν ἐπανέζευξεν. Ὁ δὲ
βασιλεὺς πυνθανόμενος περὶ τοῦ πληθυσμοῦ ἔσχαλλε
μὲν καὶ ἠδημόνει, στρατιὰν δὲ ἀθροῖσαι καὶ δυνάμεις
ἀξιομάχους ἀφεῖναι κατ' αὐτῶν ὀκνηρότερος ἦν, ὡς
μέν τινες ἔλεγον, τῶν ἀναλωμάτων φειδοῖ (ἦν γὰρ,
ὡς ἔφαμεν, φιλοχρήματος καὶ τὸν ὀβολὸν παντὸς
προτιμῶν), ὡς δ' ἔνιοι, μὴ ἀποθαῤῥῶν πρὸς τοσαΰτην ἰσχὺν ἀντιπαρατάξασθαι· ἅπαντες γὰρ ἀπρόσμαχον τὸ τῶν ἐναντίων πλῆθος διισχυρίζοντο, καὶ
ἀμήχανος ἐδόκει πᾶσιν ἡ λύτρωσις, καὶ μετοικίαν
ἤδη οἱ πλείους ἐβουλεύοντο. Ὁ δὲ βασιλεὺς πρεσβείαν
πρὸς τοὺς ἐθνάρχας αὐτῶν ἐστάλκὼς ἐπειρᾶτο ὡς
Sultani vocabulum Cedrenus significare
dicit παντοκράτορα καὶ βασιλέα βασιλέων, hoc est
imperatorem et regem regum. Turcis jam vulgo
pro domino usurpatur; et nomen hoc princeps
corum habet κατ' ἐξοχὴν cou solus et maximus
G
dominus. Ita Leunclavius.
Lego κατακλυσμόν, qua voce moderni nogotiorum ingentem procellam solent interpretari.
Cedrenus et Constantinus de Adm. Imp. μου
νόξυλα vocant.
Χειμῶνι δὲ περιπεπτωκότες πολλῷ ὅτε πρὸς τοὺς σφετέρους ὑπέστρεφον, οὐ μόνον τὰ ἀλλότρια, ἀλλὰ καὶ τὰ ἑαυτῶν σχεδὸν ἀπέβαλον ἅπαντα καὶ δυστυχῶς εἰς τὴν παρεμβολὴν ἐπανέζευξαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς πυνθανόμενος περὶ τοῦ πληθυσμοῦ ἤσχαλλε μὲν καὶ ἠδημόνει, στρατιὰν δὲ ἀθροῖσαι καὶ δυνάμεις ἀξιομάχους ἀφεῖναι κατ’ αὐτῶν ὀκνηρότερος ἦν, ὡς μέν τινες ἔλεγον τῶν ἀναλωμάτων φειδοῖἦν γάρ, ὡς ἔφημεν, φιλοχρήματος καὶ τὸν ὀβολὸν παντὸς προτιμῶνὡς δ’ ἔνιοι, μὴ ἀποθαρρῶν πρὸς τοσαύτην ἰσχὺν ἀντιπαρατάξασθαι· ἅπαντες γὰρ ἀπρόσμαχον τῶν ἐναντίων τὸ πλῆθος διισχυρίζοντο, καὶ ἀμήχανος ἐδόκει πᾶσιν ἡ λύτρωσις καὶ μετοικίαν ἤδη οἱ πλείους ἐβουλεύοντο. Ὁ δὲ βασιλεὺς πρεσβείαν πρὸς τοὺς ἐθνάρχας αὐτῶν ἐσταλκὼς ἐπειρᾶτο ὡς οἷόν τε παρενεγκεῖν αὐτοὺς καὶ καταστεῖλαι, πολλὰ τούτοις ἀποστείλας ἐπαγωγὰ καὶ θελκτήρια· χαρίσμασι γὰρ ἐνίους αὐτῶν ἁδροῖς ἐδεξιώσατο. Μέγιστον δὲ τὸ ἔθνος ὂν καὶ διὰ τοῦτο πρὸς πορισμὸν τῶν ἀναγκαίων ὁσημέραι ἐπιρρηγνύμενον ἐν πολλοῖς μέρεσι τὴν Βουλγαρίαν, ἤδη δὲ τήν τε Θρᾴκην καὶ τὴν Μακεδονίαν συνέθλιβε.sultanus illac iter faceret, 654 neque tamen σθαι καὶ κατεπτηχέναι, τοὺς Βαρβάρους δὲ φυσᾶσθαι
Romanorum regionem vexaret, quidam ex iis qui
cum Pancratio erant, erumpentes extremum agmen
sultanici exercitus lædebant et cædebant. Quibus
de causis sultanus graviter indignatus ulterius
progredi desistens ad Anium reversus est, et paucis diebus tum ipsum Anium, tum finitima omnia
loca in suam potestatem redacta et præsidio
imposito munita ac ducibus idoneis tradita Romanorum exemit imperio. Hæc igitur in hoc statu
erant, et tantæ vexationi obnoxia erant Romanorum loca in Asia et in omni Orientis regione: in
Occidente vero circa tertiam indictionem, cum
præessent oppidis ad Istrum fluvium sitis magister
Basilius Apocapes et magister Nicephorus Botaniates. Uzorum natio (bi etiam sunt genere
Scythæ, et Patzinacis nobiliores et multitudine
superiores) cum tota gente et propriis impedimentis transmisso Istro longis navibus et lembis e
caudice cavato factis et utribus, milites transitum
prohibentes, Bulgaros inquam et Romanos et qui
cum ipsis erant, statim debellarunt, ac duces
ipsorum Basilium Apocapem et Nicephorum Botaniatem captivos abduxere, omnemque ad Istrum
planitiem complerunt. Excreverat enim natio, ut
ii qui viderant confirmabant, ad sexcenta bellicosorum virorum millia. Et quædam haud 655 minima pars ipsorum divisa usque ad Thessalonicam
et ipsam Græciam irrupit, et obvia omnia vexavit
diripuitque, infinita abacta præda. Sed cum in
vehementem hiemen incidisset, quando ad suos
redibat, non solum aliena sed etiam sua fere omnia
amisit, et infortunio accepto in castra reversa est.
Imperator autem de eorum multitudine certior factus cruciabatur animo et ægre ferebat, exercitum
tamen cogere et idoneas copias contra ipsos mittere cunctabatur, ao segnis erat, ut quidam
aiebant, sumptibus parcens: erat enim, ut diximus, avarus, et nummum omnibus rebus anteponebat: ut vero alii, quod non confideret adversus
tantas vires posse acie decertare: omnes enim
asserebant adversariorum multitudinem inexpugnabilem,omnibusque impossibilis redemptio ducum
videbatur, et de migratione jam plures cogitabant.
Imperator autem missis legatis ad principes nationis tentabat, si factu possibile esset, ipsos abducere et sibi conciliare, multis missis muneri
bus, quibus delinirentur, atque adeo aliquos ex
ipsis crebris beneficiis exceperat. Sed natio maxima,
et idcirco quotidie irruptionem faciens, ut stipendium illud haberet, in multas Bulgariæ partes,
jam ipsam quoque Thraciam et Macedoniam opprimebat. Non ferens autem convicia imperator, quod
ab omnibus palam ut avarus atque sordidus
καὶ ἐπαίρεσθαι καὶ μετὰ πολλῆς προσρήγνυσθαι
πεποιθήσεως· ὅτε δὴ καὶ ἐς τὸ Ἅγιον ἀποστέλλεται
δοὺξ ᾿Αρμένιος τις Παγκράτιος τοὔνομα, ἐκ τῶν
ἔνόντων ὑποσχόμενος τὰ ἔκεῖσε στρατεύματα διοι
κεῖν. Τοῦ δὲ σουλτάνου παριόντος, μή μέντοι
γε πημαινολένου τὴν χώραν τὴν Ῥωμαϊκὴν, τῶν
περὶ τὸν Παγκράτιον ἐξιόντες τινὲς τὴν οὐραγίαν
τοῦ σουλτανικοῦ στρατοπέδου ἐσίνοντο καὶ κατέκαινον. [815] Ἐφ᾽ οἷς καὶ δυσθυμήσας ὁ σουλτά
νος ἐφίησι τοῦ πρόσω ἰέναι. Πρὸς τὸ ῞Αγιον δὲ ἀνθυπέστρεψε, καὶ δι᾽ ὀλίγων ἡμερῶν αὐτό τε τὸ ῎Αντον
καὶ τὰ περὶ αὐτὸ πάντα περιποιησάμενος στρατῷ
τε ὀχυρώσας, καὶ τρατηγοῖς ἀξιολόγοις τὰ ἐκεῖσε
παραδούς, τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας αὐτό τε
καὶ τὴν αὐτὸ χώραν ἀπεστέρησεν. Εἶχε μὲν οὖν
οὕτω ταῦτα, καὶ εἰς τοσοῦτον σκυλμόν τὰ
Ρωμαϊκὰ περιηγοντο κατά τε τὴν ᾿Ασίαν καὶ τὴν
ἄλλην πᾶσαν Ανατολήν. Ἐν δὲ τῇ Δύσει κατὰ τὴν
τρίτην ἐνδικτιῶνα, ἀρχόντων τῶν περὶ τὸν Ιστρον
ποταμὸν τοῦ μαγίσορου Βασιλείου τοῦ Ἀποκάπου
καὶ τοῦ μαγίστρου Νικηφόρου τοῦ Βοτανειάτου, τὸ
τῶν Οὔζων ἔθνος (γένος δὲ καὶ οὗτοι Σκυθικὸν καὶ
τῶν Πατζινάκων εὐγενέστερόν τε καὶ πολυπληθέστε
ρον) παγγενεί μετὰ τῆς οἰκείας ἀποσκευῆς τὸν
Ιστρον περαιωθὲν ξύλοις μακροῖς καὶ λέμβοις αὐτ
το πρέμνοις καὶ βύρσαις, τοὺς διακωλύοντας
τὴν αὐτῶν περαίωσιν στρατιώτας, Βουλγάρους τέ
φημι καὶ Ῥωμαίους καὶ λοιπούς τοὺς ὄντας συν
αὐτοῖς, κατηγωνίσαντο αἰφνιδίως, καὶ τοὺς ἡγεμόνας αὐτῶν τόν τε ᾿Αποκάπην Βασίλειον καὶ τὸν
Βοτανειάτην Νικηφόρον αἰχμαλώτους ἀπήγαγον,
καὶ τὴν περὶ τὸν Ιστρον πᾶσαν ἐπλήρωσαν υπαιθρον·
συνεποσοῦτο γὰρ τὸ ἔθνος, ὡς οἱ εἰδότες διεβεβαιοῦντο, εἰς ἑξήκοντα μυριάδας μαχίμῶν ἀνδρῶν
καὶ πολεμιστῷν. Μοῖρα δέ τις αὐτῶν οὐκ ἐλαχίστη
τούτων ἀποτμηθεῖσα ἄχρι Θεσσαλονίκης καὶ αὐτῆς
Ἑλλάδος εἰσήρρησε, καὶ πᾶν τὸ προσουχὸν κατελυμήνατο καὶ ἐκεράϊσε, καὶ λείαν ἤλασεν οὐκ ἀριθμητήν. Χειμῶνι δὲ περιπεπτωκυια πολλῷ, ὅτι πρὸς
τοὺς σφετέρους ὑπέστρεφεν, οὐ μόνον τὰ ἀλλότρια,
ἀλλὰ καὶ τὰ ἑαυτῆς σχεδὸν ἀπέβαλεν ἅπαντα, καὶ
δαστυχὴς εἰς τὴν παρεμβολὴν ἐπανέζευξεν. Ὁ δὲ
βασιλεὺς πυνθανόμενος περὶ τοῦ πληθυσμοῦ ἔσχαλλε
μὲν καὶ ἠδημόνει, στρατιὰν δὲ ἀθροῖσαι καὶ δυνάμεις
ἀξιομάχους ἀφεῖναι κατ' αὐτῶν ὀκνηρότερος ἦν, ὡς
μέν τινες ἔλεγον, τῶν ἀναλωμάτων φειδοῖ (ἦν γὰρ,
ὡς ἔφαμεν, φιλοχρήματος καὶ τὸν ὀβολὸν παντὸς
προτιμῶν), ὡς δ' ἔνιοι, μὴ ἀποθαῤῥῶν πρὸς τοσαΰτην ἰσχὺν ἀντιπαρατάξασθαι· ἅπαντες γὰρ ἀπρόσμαχον τὸ τῶν ἐναντίων πλῆθος διισχυρίζοντο, καὶ
ἀμήχανος ἐδόκει πᾶσιν ἡ λύτρωσις, καὶ μετοικίαν
ἤδη οἱ πλείους ἐβουλεύοντο. Ὁ δὲ βασιλεὺς πρεσβείαν
πρὸς τοὺς ἐθνάρχας αὐτῶν ἐστάλκὼς ἐπειρᾶτο ὡς
Sultani vocabulum Cedrenus significare
dicit παντοκράτορα καὶ βασιλέα βασιλέων, hoc est
imperatorem et regem regum. Turcis jam vulgo
pro domino usurpatur; et nomen hoc princeps
corum habet κατ' ἐξοχὴν cou solus et maximus
G
dominus. Ita Leunclavius.
Lego κατακλυσμόν, qua voce moderni nogotiorum ingentem procellam solent interpretari.
Cedrenus et Constantinus de Adm. Imp. μου
νόξυλα vocant.
PG 122:385Μὴ φέρων δὲ ὁ βασιλεὺς τὸ λεγόμενονἀνέδην γὰρ παρὰ πάντων ὡς φειδωλὸς καὶ γλίσχρος διεσύρετο καὶ διεβάλλετοἔξεισι τῆς βασιλίδος καὶ περὶ τὸν τόπον ὃς Χοιροβάκχοι καλεῖται τὴν σκηνὴν πήγνυσιν, οὐ πλείους τῶν ἑκατὸν πεντήκοντα στρατιωτῶν ἐπαγόμενος μεθ’ ἑαυτοῦ. Ὅθεν καὶ πολλοῖς θαυμάζειν ἐπῄει ὅπως μετὰ τοσούτων ἀνδραρίων πρὸς τοσαύτην πληθὺν ἀπεδειλίασεν. Ἐν τοιαύτῃ δὲ παρασκευῇ ὄντος αὐτοῦ καὶ περὶ συναγωγῆς βουλευομένου στρατοῦ δρομαῖοι προσελθόντες τινὲς ἐδήλουν τῷ βασιλεῖ τήν τε τῶν ἡγεμόνων λύτρωσιν καὶ τοῦ ἔθνους παντὸς τὴν ἀπώλειαν, φράζοντες ὡς οἱ μὲν ἡγεμόνες αὐτῶν ἐμβάντες σκάφεσι τὸν Ἴστρον διαβεβήκασι, τὸ δὲ περιλειφθὲν πλῆθος λιμῷ τε καὶ λοιμῷ τοῖς τε παρακειμένοις Βουλγάροις καὶ Πατζινάκοις καταπολεμηθέντες ἄρδην ἀπώλοντο, Θεοῦ τὸ πᾶν ἐργασαμένου.HISTORIA.
οἷόν τε παρενεγκεῖν αὐτοὺς καὶ καταστείλαι, πολλὰ incessebatur et accusabatur, regia urbe egressus
τούτοις ἀποστείλας ἐπαγωγὰ καὶ θελκτήρια· χαρί- ad locum qui Chorobachi vocatur 656 castra
σμασι γὰρ ἐνίους αὐτῶν ἀδροῖς ἐδεξιώσατο. Μέγιστον ponit, haud plures centum et quinquagenta miliδὲ ἔθνος ὂν, καὶ διὰ τοῦτο πρὸς πορισμὸν ὁσημέρας tibus secum adducens, ex quo plures admirari
ἐπίῤῥηγνύμενον, ἐν πολλοῖς μέρεσι τὴν Βουλγαρίαν, quomodo cum hisce homunculis adversus tantam
[Ρ. 816] ἤδη δὲ τήν τε Θρᾴκην καὶ τὴν Μακεδονίαν multitudinem congredi auderet. Verum cum ille
συνέθλιβε. Μὴ φέρων δὲ ὁ βασιλεὺς τὰ λεγόμενα in hujuscemodi apparatu versaretur ac de cogendo
(ἀνέδην γὰρ παρὰ πάντων ὡς φειδωλὸς καὶ γλίσχρος exercitu consuleret, quidam ad ipsum accurentes
διασύρετό τε καὶ διεβάλλετο ἔξεισι τῆς βασιλίδος, accessere, atque duces redemptos nuntiarunt et
καὶ περὶ τὸν τόπον ὃς Χοιροβάκχοι καλεῖται τὴν totius nationis interitum, asserentes duces ipsorum
σκηνὴν πήγνυσιν, οὐ πλείους τῶν ἑκατὸν πεντή conscensis navigiis Istrum transmisisse, reliquam
κοντα στρατιωτῶν ἐπαγόμενος μεθ᾿ ἑαυτοῦ· ὅθεν vero multitudinem lame ac peste et a finitimis
καὶ πολλοῖς θαυμάζειν ἐπῄει όπως μετὰ τοσούτων Bulgaris et Patzinacis debellatam funditus interἀνδραρίων πρὸς τοσαύτην πληθὺν ἀπεδειλίασεν. Εν iisse, Deo omne illud opus procurante. Fertur enim
τοιαύτῃ δὲ παρασκευῇ ὄντος αὐτοῦ καὶ περὶ συνα imperator, desperatis rebus, indixisse jejunium et
γωγής βουλευομένου στρατοῦ, δρομαίως προσελθόν- sibi et populo, et assiduas supplicationes adhiτις τινὲς ἐδήλουν τῷ βασιλεῖ τήν τε τῶν ἡγεμόνων buisse, ipse pedes simul cum lacrymis incedens et
λύτρωσιν καὶ τοῦ ἔθνους παντὸς τὴν ἀπώλειαν, contrito corde. Qua die conspecta est in Tzurolo
φράζοντες ὡς οἱ μὲν ἡγεμόνες αὐτῶν ἐμβάντες σκά- ab Uzis in tabernaculis commorantibus militum
φεσι τὸν Ίστρον διαβεβήκασι, τὸ δὲ περιλειφθὲν multitudo in acie emicare et cum summa festinaπλῆθος λιμῷ τε καὶ λοιμῷ τοῖς τε παρακειμένοις tione crebra contra ipsos tela jacere, ita ut ex ipsis
Βουλγάροις καὶ Πατζινάκοις καταπολεμηθέντες nemo illæsus remanserit, quin vulnus acceperit.
ἄρδην ἀπώλοντο, Θεοῦ τὸ πᾶν ἐργασαμένου. Λέγεται Imperator autem Deo sacrifcio cum gratiarum
γὰρ ὡς ἀπογνούς ὁ βασιλεὺς ἐκ πάντων, νηστείαν actione peracto, recta ad regiam urbem se contuπαραγγείλας τῷ τε πλήθει καὶ ἑαυτῷ, λιτανείαν lit, quam reperit admirationis ac stuporis plenam
ἐκτενῆ ἐποιήσατο, αὐτὸς πεζός συμπορευόμενος votaque Deo pro accepta salute persolventem.
μετὰ δακρύων καὶ συντετριμμένης καρδίας, καθ᾿ Verum omnes quod factum erat divinum miracuἣν ἡμέραν ἐφάνη τοῖς ἐν τῷ Τζουρολῷ ἐσκηνωμέν lum censentes, imperatoris erga Deum pietati
νοις τῶν Οὔζων πλῆθος στρατιωτικὸν ἐπιστὰν ascribebant, quod virtute et non vitio aut potentia
ἐναέριον, διᾶτττον σὺν σπουδῇ, βέλη κατ' αὐτῶν imperatoris, sed religione Deus ipse flexus esset.
ἀφιέναι συνεχῆ, ὥστε μηδένα ἐξ αὐτῶν ἀπομεῖναι Post bujuscemodi cladem quidam ex 657 ipsis ad
άτρωτον. Ὁ δὲ βασιλεὺς τῷ Θεῷ θύσας τὰ χαριστή. Ο imperatorem se contulere, a quo acceptis agris
ρια εὐθὺ τῆς βασιλίδος πεπόρευτο. Εὗρε δὲ καὶ
ταύτην ἔκπλήξεως γέμουσαν καὶ τὰ σῶστρα τῷ Θεῷ
ἐπιθύουσαν. ᾿Αλλὰ πάντες ἁπλῶς θεοσημίαν τὸ γεγονὸς ἐλογίζοντο καὶ τῇ τοῦ βασιλέως περὶ τὸ θεῖον
εὐσεβείᾳ τὸ πᾶν ἀνετίθεσαν, ἀρετῇ μὴ κακίᾳ καὶ
τῇ ἄρχοντος ῥοπῇ καὶ περὶ τὸ θεῖον εὐλαβείᾳ τὸ θεῖον
ἐπικλινόμενον. Προσῆλθον δὲ τούτων τινὲς μετὰ τὸν τοιοῦτον ὄλεθρον τῷ βασιλεῖ, καὶ χώραν λαβόντες
δημοσίαν ἀπὸ τῆς Μακεδονικῆς τὰ Ῥωμαίων ἐφρόνησαν, καὶ σύμμαχοι καὶ ὑπήκοοι τούτων μέχρι τῆς δεῦρο
γεγόνασι, καὶ ἀξιωμάτων συγκλητικῶν καὶ λαμπρῶν ἠξιώθησαν. "Ην δὲ τὸ τηνικαῦτα ἔτος μὲν ἕκτον βασιλεύοντι
τῷ Δουκὶ, ἰνδικτιών γ', ἔτος ςφογ' τῆς κοσμικῆς κτίσεως.
Πρὸ δὲ τούτου τοῦ ἔτους κατὰ τὸν Σεπτέμβριον
μήνα, τῆς δευτέρας ἐπινεμήσεως, κγ' ἄγοντος τοῦ
αὐτοῦ μηνός, περὶ δευτέραν φυλακὴν τῆς νυκτός,
σεισμὸς ἐξαίσιος γέγονε τῶν πώποτε γενομένων ἐκ·
πληκτικώτερος, ἐκ τῶν Ἑσπερίων μερῶν ἀρξάμενος.
Τοσοῦτος δὲ ἦν τὸ μέγεθος ὡς καὶ οἰκίας ἀνατρέψαι
πολλὰς καὶ ναοὺς καὶ κίονας. Τὰ ὅμοια δὲ τοῖς
εἰρημένοις πεπόνθασι Ραιδεστός τε καὶ Πάνιον καὶ
τὸ Μυριόφυτον, ὡς καὶ μέρη τειχῶν [P. 817] ἀνατραπῆναι ἄχρις ὑποβάθρας καὶ πλείστας οἰκίας, καὶ
φόνον γενέσθαι πολύν. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ ἡ Κύζικος,
ὁπότε καὶ τὸ ἐν αὐτῇ Ἑλληνικὸν ἱερὸν κατεσείσθη
καὶ τῷ πλείστῳ μέρει κατέπεσε, μέγιστον ὃν χρῆμα
πρὸς θέαν δι᾽ ὀχυρότητα καὶ λίθου τοῦ καλλίστου τε
καὶ μεγίστου ἁρμονίαν καὶ ἀνοικοδομὴν καὶ ὕψους
καὶ μεγέθους διάρκειαν. Καὶ μέχρι δὲ δύο ἐνιαυτῶν
ἔκτοτε φοράδην ἐπεφοίτων σεισμοὶ μηδαμή τοῖς
publicis Macedonia Romanis steterunt, et socii
ipsorum atque eis obedientos hactenus fuere,
honoribus senatoriis atque illustribus dignati.
Agebatur autem tunc sextus annus imperanti
Ducm, indictione tertia, anno 6573 ab orbe condito.
Anno vero superiore circa mensem Septembrem
indictione secunda, vicesima tertia die mensis,
circa secundam noctis vigiliam, terræ motus ingens
factus et omnium qui unquam fuere maxime terribilis, ab Occidentis partibus incipiens, atque adeo
vehemens ut et domos multas everterit et templa
et columnas. Et similia iis quæ jam diximus accidere Rædesto et Panio atque Myriophyto, ita ut
murorum partes usque ad ipsum fundamentum
dirutæ sint et domus plurimæ, et multa cædes
facta. Quinetiam Cyzicus haud expers damni fuit,
siquidem templum Græcorum, quod in ipsa erat,
commotum est ita ut maxima illius pars deciderit,
cum esset maximum spectaculum, tum quod munitissimum erat, tum quod ex pulcherrimo lapide et
maximo admirabilem structure ordinem habebat,
tum vero quod ædificium videretur et altitudine
Λέγεται γὰρ ὡς ἀπογνοὺς ὁ βασιλεὺς ἐκ πάντων, νηστείαν παραγγείλας τῷ τε πλήθει καὶ ἑαυτῷ, λιτανείαν ἐκτενῆ ἐποιήσατο, αὐτὸς πεζὸς συμπορευόμενος μετὰ δακρύων καὶ συντετριμμένης καρδίας, καθ’ ἣν ἡμέραν ἐφάνη τοῖς ἐν Τζουρουλῷ ἐσκηνωμένοις τῶν Οὔζων πλῆθος στρατιωτικὸν ἐπιστὰν ἐναέριον καὶ διᾷττον σὺν σπουδῇ βέλη ἀφιέναι κατ’ αὐτῶν συνεχῆ, ὥστε μηδένα ἐξ αὐτῶν ἀπομεῖναι ἄτρωτον. Ὁ δὲ βασιλεὺς τῷ Θεῷ τε καὶ τῇ Θεοτόκῳ θύσας τὰ χαριστήρια εὐθὺ τῆς βασιλίδος πεπόρευτο. Εὗρε δὲ καὶ ταύτην ἐκπλήξεως γέμουσαν καὶ σῶστρα τῷ Θεῷ ἐπιθύουσαν. Ἀλλὰ καὶ πάντες ἁπλῶς θεοσημίαν τὸ γεγονὸς ἐλογίζοντο καὶ τῇ τοῦ βασιλέως περὶ τὸ θεῖον εὐσεβείᾳ τὸ πᾶν ἀνετίθεσαν, ἀρετῇ καὶ τῇ τοῦ ἄρχοντος ῥοπῇ καὶ περὶ τὸ θεῖον εὐλαβείᾳ τὸ θεῖον ἐπικλινόμενον. Προσῆλθον δὲ τούτων τινὲς μετὰ τὸν τοιοῦτον ὄλεθρον τῷ βασιλεῖ, καὶ χώραν λαβόντες δημοσίαν ἀπὸ τῆς μακεδονικῆς τὰ Ῥωμαίων ἐφρόνησαν καὶ σύμμαχοι καὶ ὑπήκοοι τούτων μέχρι τοῦ δεῦρο γεγόνασι καὶ ἀξιωμάτων συγκλητικῶν καὶ λαμπρῶν ἠξιώθησαν. Ἦν δὲ τὸ τηνικαῦτα ἔτος μὲν ἕκτον βασιλεύοντι τῷ Δούκᾳ, ἰνδικτιὼν γ, ἐν τῷ φογ ἔτει τῆς κοσμικῆς κτίσεως.HISTORIA.
οἷόν τε παρενεγκεῖν αὐτοὺς καὶ καταστείλαι, πολλὰ incessebatur et accusabatur, regia urbe egressus
τούτοις ἀποστείλας ἐπαγωγὰ καὶ θελκτήρια· χαρί- ad locum qui Chorobachi vocatur 656 castra
σμασι γὰρ ἐνίους αὐτῶν ἀδροῖς ἐδεξιώσατο. Μέγιστον ponit, haud plures centum et quinquagenta miliδὲ ἔθνος ὂν, καὶ διὰ τοῦτο πρὸς πορισμὸν ὁσημέρας tibus secum adducens, ex quo plures admirari
ἐπίῤῥηγνύμενον, ἐν πολλοῖς μέρεσι τὴν Βουλγαρίαν, quomodo cum hisce homunculis adversus tantam
[Ρ. 816] ἤδη δὲ τήν τε Θρᾴκην καὶ τὴν Μακεδονίαν multitudinem congredi auderet. Verum cum ille
συνέθλιβε. Μὴ φέρων δὲ ὁ βασιλεὺς τὰ λεγόμενα in hujuscemodi apparatu versaretur ac de cogendo
(ἀνέδην γὰρ παρὰ πάντων ὡς φειδωλὸς καὶ γλίσχρος exercitu consuleret, quidam ad ipsum accurentes
διασύρετό τε καὶ διεβάλλετο ἔξεισι τῆς βασιλίδος, accessere, atque duces redemptos nuntiarunt et
καὶ περὶ τὸν τόπον ὃς Χοιροβάκχοι καλεῖται τὴν totius nationis interitum, asserentes duces ipsorum
σκηνὴν πήγνυσιν, οὐ πλείους τῶν ἑκατὸν πεντή conscensis navigiis Istrum transmisisse, reliquam
κοντα στρατιωτῶν ἐπαγόμενος μεθ᾿ ἑαυτοῦ· ὅθεν vero multitudinem lame ac peste et a finitimis
καὶ πολλοῖς θαυμάζειν ἐπῄει όπως μετὰ τοσούτων Bulgaris et Patzinacis debellatam funditus interἀνδραρίων πρὸς τοσαύτην πληθὺν ἀπεδειλίασεν. Εν iisse, Deo omne illud opus procurante. Fertur enim
τοιαύτῃ δὲ παρασκευῇ ὄντος αὐτοῦ καὶ περὶ συνα imperator, desperatis rebus, indixisse jejunium et
γωγής βουλευομένου στρατοῦ, δρομαίως προσελθόν- sibi et populo, et assiduas supplicationes adhiτις τινὲς ἐδήλουν τῷ βασιλεῖ τήν τε τῶν ἡγεμόνων buisse, ipse pedes simul cum lacrymis incedens et
λύτρωσιν καὶ τοῦ ἔθνους παντὸς τὴν ἀπώλειαν, contrito corde. Qua die conspecta est in Tzurolo
φράζοντες ὡς οἱ μὲν ἡγεμόνες αὐτῶν ἐμβάντες σκά- ab Uzis in tabernaculis commorantibus militum
φεσι τὸν Ίστρον διαβεβήκασι, τὸ δὲ περιλειφθὲν multitudo in acie emicare et cum summa festinaπλῆθος λιμῷ τε καὶ λοιμῷ τοῖς τε παρακειμένοις tione crebra contra ipsos tela jacere, ita ut ex ipsis
Βουλγάροις καὶ Πατζινάκοις καταπολεμηθέντες nemo illæsus remanserit, quin vulnus acceperit.
ἄρδην ἀπώλοντο, Θεοῦ τὸ πᾶν ἐργασαμένου. Λέγεται Imperator autem Deo sacrifcio cum gratiarum
γὰρ ὡς ἀπογνούς ὁ βασιλεὺς ἐκ πάντων, νηστείαν actione peracto, recta ad regiam urbem se contuπαραγγείλας τῷ τε πλήθει καὶ ἑαυτῷ, λιτανείαν lit, quam reperit admirationis ac stuporis plenam
ἐκτενῆ ἐποιήσατο, αὐτὸς πεζός συμπορευόμενος votaque Deo pro accepta salute persolventem.
μετὰ δακρύων καὶ συντετριμμένης καρδίας, καθ᾿ Verum omnes quod factum erat divinum miracuἣν ἡμέραν ἐφάνη τοῖς ἐν τῷ Τζουρολῷ ἐσκηνωμέν lum censentes, imperatoris erga Deum pietati
νοις τῶν Οὔζων πλῆθος στρατιωτικὸν ἐπιστὰν ascribebant, quod virtute et non vitio aut potentia
ἐναέριον, διᾶτττον σὺν σπουδῇ, βέλη κατ' αὐτῶν imperatoris, sed religione Deus ipse flexus esset.
ἀφιέναι συνεχῆ, ὥστε μηδένα ἐξ αὐτῶν ἀπομεῖναι Post bujuscemodi cladem quidam ex 657 ipsis ad
άτρωτον. Ὁ δὲ βασιλεὺς τῷ Θεῷ θύσας τὰ χαριστή. Ο imperatorem se contulere, a quo acceptis agris
ρια εὐθὺ τῆς βασιλίδος πεπόρευτο. Εὗρε δὲ καὶ
ταύτην ἔκπλήξεως γέμουσαν καὶ τὰ σῶστρα τῷ Θεῷ
ἐπιθύουσαν. ᾿Αλλὰ πάντες ἁπλῶς θεοσημίαν τὸ γεγονὸς ἐλογίζοντο καὶ τῇ τοῦ βασιλέως περὶ τὸ θεῖον
εὐσεβείᾳ τὸ πᾶν ἀνετίθεσαν, ἀρετῇ μὴ κακίᾳ καὶ
τῇ ἄρχοντος ῥοπῇ καὶ περὶ τὸ θεῖον εὐλαβείᾳ τὸ θεῖον
ἐπικλινόμενον. Προσῆλθον δὲ τούτων τινὲς μετὰ τὸν τοιοῦτον ὄλεθρον τῷ βασιλεῖ, καὶ χώραν λαβόντες
δημοσίαν ἀπὸ τῆς Μακεδονικῆς τὰ Ῥωμαίων ἐφρόνησαν, καὶ σύμμαχοι καὶ ὑπήκοοι τούτων μέχρι τῆς δεῦρο
γεγόνασι, καὶ ἀξιωμάτων συγκλητικῶν καὶ λαμπρῶν ἠξιώθησαν. "Ην δὲ τὸ τηνικαῦτα ἔτος μὲν ἕκτον βασιλεύοντι
τῷ Δουκὶ, ἰνδικτιών γ', ἔτος ςφογ' τῆς κοσμικῆς κτίσεως.
Πρὸ δὲ τούτου τοῦ ἔτους κατὰ τὸν Σεπτέμβριον
μήνα, τῆς δευτέρας ἐπινεμήσεως, κγ' ἄγοντος τοῦ
αὐτοῦ μηνός, περὶ δευτέραν φυλακὴν τῆς νυκτός,
σεισμὸς ἐξαίσιος γέγονε τῶν πώποτε γενομένων ἐκ·
πληκτικώτερος, ἐκ τῶν Ἑσπερίων μερῶν ἀρξάμενος.
Τοσοῦτος δὲ ἦν τὸ μέγεθος ὡς καὶ οἰκίας ἀνατρέψαι
πολλὰς καὶ ναοὺς καὶ κίονας. Τὰ ὅμοια δὲ τοῖς
εἰρημένοις πεπόνθασι Ραιδεστός τε καὶ Πάνιον καὶ
τὸ Μυριόφυτον, ὡς καὶ μέρη τειχῶν [P. 817] ἀνατραπῆναι ἄχρις ὑποβάθρας καὶ πλείστας οἰκίας, καὶ
φόνον γενέσθαι πολύν. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ ἡ Κύζικος,
ὁπότε καὶ τὸ ἐν αὐτῇ Ἑλληνικὸν ἱερὸν κατεσείσθη
καὶ τῷ πλείστῳ μέρει κατέπεσε, μέγιστον ὃν χρῆμα
πρὸς θέαν δι᾽ ὀχυρότητα καὶ λίθου τοῦ καλλίστου τε
καὶ μεγίστου ἁρμονίαν καὶ ἀνοικοδομὴν καὶ ὕψους
καὶ μεγέθους διάρκειαν. Καὶ μέχρι δὲ δύο ἐνιαυτῶν
ἔκτοτε φοράδην ἐπεφοίτων σεισμοὶ μηδαμή τοῖς
publicis Macedonia Romanis steterunt, et socii
ipsorum atque eis obedientos hactenus fuere,
honoribus senatoriis atque illustribus dignati.
Agebatur autem tunc sextus annus imperanti
Ducm, indictione tertia, anno 6573 ab orbe condito.
Anno vero superiore circa mensem Septembrem
indictione secunda, vicesima tertia die mensis,
circa secundam noctis vigiliam, terræ motus ingens
factus et omnium qui unquam fuere maxime terribilis, ab Occidentis partibus incipiens, atque adeo
vehemens ut et domos multas everterit et templa
et columnas. Et similia iis quæ jam diximus accidere Rædesto et Panio atque Myriophyto, ita ut
murorum partes usque ad ipsum fundamentum
dirutæ sint et domus plurimæ, et multa cædes
facta. Quinetiam Cyzicus haud expers damni fuit,
siquidem templum Græcorum, quod in ipsa erat,
commotum est ita ut maxima illius pars deciderit,
cum esset maximum spectaculum, tum quod munitissimum erat, tum quod ex pulcherrimo lapide et
maximo admirabilem structure ordinem habebat,
tum vero quod ædificium videretur et altitudine
Πρὸ δὲ τούτου τοῦ ἔτους κατὰ τὸν Σεπτέμβριον μῆνα τῆς δευτέρας ἐπινεμήσεως, εἰκοστὴν τρίτην ἄγοντος τοῦ αὐτοῦ μηνός, περὶ δευτέραν νυκτὸς φυλακὴν σεισμὸς ἐξαίσιος γέγονε τῶν πώποτε γενομένων ἐκπληκτικώτερος ἐκ τῶν ἑσπερίων μερῶν ἀρξάμενος. Τοσοῦτος δὲ ἦν τὸ μέγεθος, ὡς καὶ οἰκίας ἀνατρέψαι πολλὰς καὶ ναοὺς καὶ κίονας. Τὰ ὅμοια δὲ τοῖς εἰρημένοις πεπόνθασι Ῥαιδεστός τε καὶ Πάνιον καὶ τὸ Μυριόφυτον, ὡς καὶ μέρη τειχῶν ἀνατραπῆναι ἄχρις ὑποβάθρας αὐτῆς καὶ πλείστας οἰκίας καὶ φόνον γενέσθαι πολύν. Ἀλλὰ μὴν καὶ ἡ Κύζικος, ὁπότε καὶ τὸ ἐν αὐτῇ ἑλληνικὸν ἱερὸν κατεσείσθη καὶ τῷ πλείστῳ μέρει κατέπεσε, μέγιστον ὂν χρῆμα πρὸς θέαν δι’ ὀχυρότητα καὶ λίθου τοῦ καλλίστου τε καὶ μεγίστου ἁρμονίαν καὶ ἀνοικοδομὴν καὶ ὕψους καὶ μεγέθους διάρκειαν. Καὶ μέχρι δὲ δύο ἐνιαυτῶν ἔκτοτε σποράδες ἐπεφοίτων σεισμοὶ μηδαμῇ τοῖς ἐξωροτέροις μνημονευόμενοι. Τὰ αὐτὰ δὲ καὶ ἡ Νίκαια πέπονθε· κατεσείσθησαν γὰρ καὶ ταύτης ὅ τε ἐπ’ ὀνόματι τῆς ἁγίας Σοφίας ναὸς καὶ ὁ λεγόμενος τῶν ἁγίων Πατέρων σηκός, καὶ τὰ τείχη δὲ σὺν τοῖς πολιτικοῖς οἰκήμασι καταπεπτώκασιν, ὅτε δὴ καὶ τὰ τοῦ τρόμου κατέληξε τέλεον.HISTORIA.
οἷόν τε παρενεγκεῖν αὐτοὺς καὶ καταστείλαι, πολλὰ incessebatur et accusabatur, regia urbe egressus
τούτοις ἀποστείλας ἐπαγωγὰ καὶ θελκτήρια· χαρί- ad locum qui Chorobachi vocatur 656 castra
σμασι γὰρ ἐνίους αὐτῶν ἀδροῖς ἐδεξιώσατο. Μέγιστον ponit, haud plures centum et quinquagenta miliδὲ ἔθνος ὂν, καὶ διὰ τοῦτο πρὸς πορισμὸν ὁσημέρας tibus secum adducens, ex quo plures admirari
ἐπίῤῥηγνύμενον, ἐν πολλοῖς μέρεσι τὴν Βουλγαρίαν, quomodo cum hisce homunculis adversus tantam
[Ρ. 816] ἤδη δὲ τήν τε Θρᾴκην καὶ τὴν Μακεδονίαν multitudinem congredi auderet. Verum cum ille
συνέθλιβε. Μὴ φέρων δὲ ὁ βασιλεὺς τὰ λεγόμενα in hujuscemodi apparatu versaretur ac de cogendo
(ἀνέδην γὰρ παρὰ πάντων ὡς φειδωλὸς καὶ γλίσχρος exercitu consuleret, quidam ad ipsum accurentes
διασύρετό τε καὶ διεβάλλετο ἔξεισι τῆς βασιλίδος, accessere, atque duces redemptos nuntiarunt et
καὶ περὶ τὸν τόπον ὃς Χοιροβάκχοι καλεῖται τὴν totius nationis interitum, asserentes duces ipsorum
σκηνὴν πήγνυσιν, οὐ πλείους τῶν ἑκατὸν πεντή conscensis navigiis Istrum transmisisse, reliquam
κοντα στρατιωτῶν ἐπαγόμενος μεθ᾿ ἑαυτοῦ· ὅθεν vero multitudinem lame ac peste et a finitimis
καὶ πολλοῖς θαυμάζειν ἐπῄει όπως μετὰ τοσούτων Bulgaris et Patzinacis debellatam funditus interἀνδραρίων πρὸς τοσαύτην πληθὺν ἀπεδειλίασεν. Εν iisse, Deo omne illud opus procurante. Fertur enim
τοιαύτῃ δὲ παρασκευῇ ὄντος αὐτοῦ καὶ περὶ συνα imperator, desperatis rebus, indixisse jejunium et
γωγής βουλευομένου στρατοῦ, δρομαίως προσελθόν- sibi et populo, et assiduas supplicationes adhiτις τινὲς ἐδήλουν τῷ βασιλεῖ τήν τε τῶν ἡγεμόνων buisse, ipse pedes simul cum lacrymis incedens et
λύτρωσιν καὶ τοῦ ἔθνους παντὸς τὴν ἀπώλειαν, contrito corde. Qua die conspecta est in Tzurolo
φράζοντες ὡς οἱ μὲν ἡγεμόνες αὐτῶν ἐμβάντες σκά- ab Uzis in tabernaculis commorantibus militum
φεσι τὸν Ίστρον διαβεβήκασι, τὸ δὲ περιλειφθὲν multitudo in acie emicare et cum summa festinaπλῆθος λιμῷ τε καὶ λοιμῷ τοῖς τε παρακειμένοις tione crebra contra ipsos tela jacere, ita ut ex ipsis
Βουλγάροις καὶ Πατζινάκοις καταπολεμηθέντες nemo illæsus remanserit, quin vulnus acceperit.
ἄρδην ἀπώλοντο, Θεοῦ τὸ πᾶν ἐργασαμένου. Λέγεται Imperator autem Deo sacrifcio cum gratiarum
γὰρ ὡς ἀπογνούς ὁ βασιλεὺς ἐκ πάντων, νηστείαν actione peracto, recta ad regiam urbem se contuπαραγγείλας τῷ τε πλήθει καὶ ἑαυτῷ, λιτανείαν lit, quam reperit admirationis ac stuporis plenam
ἐκτενῆ ἐποιήσατο, αὐτὸς πεζός συμπορευόμενος votaque Deo pro accepta salute persolventem.
μετὰ δακρύων καὶ συντετριμμένης καρδίας, καθ᾿ Verum omnes quod factum erat divinum miracuἣν ἡμέραν ἐφάνη τοῖς ἐν τῷ Τζουρολῷ ἐσκηνωμέν lum censentes, imperatoris erga Deum pietati
νοις τῶν Οὔζων πλῆθος στρατιωτικὸν ἐπιστὰν ascribebant, quod virtute et non vitio aut potentia
ἐναέριον, διᾶτττον σὺν σπουδῇ, βέλη κατ' αὐτῶν imperatoris, sed religione Deus ipse flexus esset.
ἀφιέναι συνεχῆ, ὥστε μηδένα ἐξ αὐτῶν ἀπομεῖναι Post bujuscemodi cladem quidam ex 657 ipsis ad
άτρωτον. Ὁ δὲ βασιλεὺς τῷ Θεῷ θύσας τὰ χαριστή. Ο imperatorem se contulere, a quo acceptis agris
ρια εὐθὺ τῆς βασιλίδος πεπόρευτο. Εὗρε δὲ καὶ
ταύτην ἔκπλήξεως γέμουσαν καὶ τὰ σῶστρα τῷ Θεῷ
ἐπιθύουσαν. ᾿Αλλὰ πάντες ἁπλῶς θεοσημίαν τὸ γεγονὸς ἐλογίζοντο καὶ τῇ τοῦ βασιλέως περὶ τὸ θεῖον
εὐσεβείᾳ τὸ πᾶν ἀνετίθεσαν, ἀρετῇ μὴ κακίᾳ καὶ
τῇ ἄρχοντος ῥοπῇ καὶ περὶ τὸ θεῖον εὐλαβείᾳ τὸ θεῖον
ἐπικλινόμενον. Προσῆλθον δὲ τούτων τινὲς μετὰ τὸν τοιοῦτον ὄλεθρον τῷ βασιλεῖ, καὶ χώραν λαβόντες
δημοσίαν ἀπὸ τῆς Μακεδονικῆς τὰ Ῥωμαίων ἐφρόνησαν, καὶ σύμμαχοι καὶ ὑπήκοοι τούτων μέχρι τῆς δεῦρο
γεγόνασι, καὶ ἀξιωμάτων συγκλητικῶν καὶ λαμπρῶν ἠξιώθησαν. "Ην δὲ τὸ τηνικαῦτα ἔτος μὲν ἕκτον βασιλεύοντι
τῷ Δουκὶ, ἰνδικτιών γ', ἔτος ςφογ' τῆς κοσμικῆς κτίσεως.
Πρὸ δὲ τούτου τοῦ ἔτους κατὰ τὸν Σεπτέμβριον
μήνα, τῆς δευτέρας ἐπινεμήσεως, κγ' ἄγοντος τοῦ
αὐτοῦ μηνός, περὶ δευτέραν φυλακὴν τῆς νυκτός,
σεισμὸς ἐξαίσιος γέγονε τῶν πώποτε γενομένων ἐκ·
πληκτικώτερος, ἐκ τῶν Ἑσπερίων μερῶν ἀρξάμενος.
Τοσοῦτος δὲ ἦν τὸ μέγεθος ὡς καὶ οἰκίας ἀνατρέψαι
πολλὰς καὶ ναοὺς καὶ κίονας. Τὰ ὅμοια δὲ τοῖς
εἰρημένοις πεπόνθασι Ραιδεστός τε καὶ Πάνιον καὶ
τὸ Μυριόφυτον, ὡς καὶ μέρη τειχῶν [P. 817] ἀνατραπῆναι ἄχρις ὑποβάθρας καὶ πλείστας οἰκίας, καὶ
φόνον γενέσθαι πολύν. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ ἡ Κύζικος,
ὁπότε καὶ τὸ ἐν αὐτῇ Ἑλληνικὸν ἱερὸν κατεσείσθη
καὶ τῷ πλείστῳ μέρει κατέπεσε, μέγιστον ὃν χρῆμα
πρὸς θέαν δι᾽ ὀχυρότητα καὶ λίθου τοῦ καλλίστου τε
καὶ μεγίστου ἁρμονίαν καὶ ἀνοικοδομὴν καὶ ὕψους
καὶ μεγέθους διάρκειαν. Καὶ μέχρι δὲ δύο ἐνιαυτῶν
ἔκτοτε φοράδην ἐπεφοίτων σεισμοὶ μηδαμή τοῖς
publicis Macedonia Romanis steterunt, et socii
ipsorum atque eis obedientos hactenus fuere,
honoribus senatoriis atque illustribus dignati.
Agebatur autem tunc sextus annus imperanti
Ducm, indictione tertia, anno 6573 ab orbe condito.
Anno vero superiore circa mensem Septembrem
indictione secunda, vicesima tertia die mensis,
circa secundam noctis vigiliam, terræ motus ingens
factus et omnium qui unquam fuere maxime terribilis, ab Occidentis partibus incipiens, atque adeo
vehemens ut et domos multas everterit et templa
et columnas. Et similia iis quæ jam diximus accidere Rædesto et Panio atque Myriophyto, ita ut
murorum partes usque ad ipsum fundamentum
dirutæ sint et domus plurimæ, et multa cædes
facta. Quinetiam Cyzicus haud expers damni fuit,
siquidem templum Græcorum, quod in ipsa erat,
commotum est ita ut maxima illius pars deciderit,
cum esset maximum spectaculum, tum quod munitissimum erat, tum quod ex pulcherrimo lapide et
maximo admirabilem structure ordinem habebat,
tum vero quod ædificium videretur et altitudine
PG 122:387Ἦσαν δὲ ταῦτα καὶ εἴσπραξις μὲν ἁμαρτημάτων καὶ χόλος θεῖος ἐξ ἅπαντος, ᾐνίττοντο δὲ καὶ τὴν τοῦ ῥηθέντος ἔθνους ἐπέλευσιν καὶ κατάλυσιν. Ἐν γὰρ ταῖς θεοσημίαις οὐ τὸ ἐνεστὸς μόνον, ἀλλὰ καί τι μέλλον προτεθεώρηται καὶ προσημαίνεται. Καὶ Μαί̈ῳ δὲ μηνὶ τῆς δ ἰνδικτιῶνος ἐφάνη κομήτης κατόπιν τοῦ ἡλίου δύνοντος τὸ μέγεθος σεληναῖον φέρων, ὅταν ἥδε πλησιφαὴς γένηται. Καὶ ἐῴκει μὲν τηνικαῦτα ἐκπέμπειν καπνὸν καὶ ὀμίχλην, ἐν δὲ τῇ ἐπιούσῃ ἤρξατο παραδεικνύειν βοστρύχους τινάς, καὶ ὅσον οὗτοι προεπετάννυντο τὸ μέγεθος τοῦ ἀστέρος ὑπέληγεν. Ἀπέτεινε δὲ τὰς ἀκτῖνας ὡς πρὸς ἑῴαν καὶ πρὸς ἐκείνην προήρχετο καὶ ἦν ἐπικρατῶν ἄχρις ἡμερῶν τεσσαράκοντα. Κωνσταντίνου δὲ τοῦ πατριάρχου θανόντος Ἰωάννης μοναχὸς ὁ ἐπίκλην Ξιφιλῖνος προχειρίζεται, ἐκ Τραπεζοῦντος μὲν ὡρμημένος, ἀνὴρ δὲ σοφὸς καὶ παιδεύσεως εἰς ἄκρον ἐληλακὼς κἀν τοῖς πολιτικοῖς περίβλεπτος γεγονὼς καὶ ἀρετῆς εὐφρόνως ἐπιμελούμενος, ὥστε ἐν ἀκμῇ τῆς εὐημερίας καὶ τῆς ἡλικίας τὴν μοναχικὴν πολιτείαν ἀσπάσασθαι καὶ τὸν ἀναχωρητικὸν ἑλέσθαι βίον χρόνον οὐκ ἐπὶ μικρὸν παρὰ τὸ τοῦ Ὀλύμπου ὄρος.καια πέπονθε κατεσείσθη γὰρ καὶ ταύτῃ ὅ τε ἐπ'
ὀνόματι τῆς ἁγίας Σοφίας ναός καὶ ὁ λεγόμενος των
Αγίων Πατέρων σηκὸς, καὶ τὰ τείχη δὲ σὺν τοῖς που
λιτικοῖς οἰκήμασι καταπεπτώκασιν, ὅτε δὴ καὶ τὰ
τοῦ τρόμου κατέληξε τέλεον. Ησαν δὲ ταῦτα καὶ
εἴσπραξις μὲν ἁμαγτημάτων και χόλος θεῖος ἐξ
ἅπαντος, ἠνίττοιτο δὲ καὶ τὴν τοῦ ῥηθέντος ἔθνους
ἐπέλευσιν καὶ κατάλυσιν· ἐν γὰρ ταῖς θεοσημίαις οὐ
τὸ ἐνεστὼς μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ μέλλον πρωτεθεώρηται
καὶ προσημαίνεται.
et magnitudine idonea in perpetuum permansurum. ἐξωροτέροις μνημονευόμενοι. Τὰ αὐτὰ δὲ καὶ ἡ Νι
Et usque ad duos annos ex eo tempore frequentes
terræ motus fiebant adeo ingentes ut ejusmodi
majores natu minime meminissent. Eadem damna
perpessa est Micæa, in qua templum sanctæ Sophiæ dicatum et sanctorum Patrum 658 des
conquassata sunt, et muri cum civium domibus
collapsi sunt, et loca quoque Dromi penitus corruerunt. Erant hæo peccatorum exacta supplicia et
prorsus ita divina, et innuebant modo dictæ nationis adventum et interitum: in divinis enim
portentis non præsens tantum sed etiam futurum
prævidetur et præsignificatur.
Maio quoque mense, quarta decima indictione, Καὶ Μαΐῳ δὲ μηνὶ τῆς ιδ' ινδικτιῶνος ἐφάνη και
apparuit crinita stella post solem occidentem, μήτης κατόπιν τοῦ ἠλίου δύνοντος, τὸ μέγεθος σε
lunæ magnitudine, quando ipsa plena est lumine: ληναῖον φέρων, ὅτε ἤδη πλησιφαής γένηται. Κα!
quæ eo tempore fumum emittere et nebulam videbatur, et insequenti die cœpit crines ostendere,
qui quantum protendebantur, tantum stellæ magnitudo deficiebat; immisit autem radios ad Orientem, et ad eam partem progredi quadraginta diebus perseveravit.
Mortuo vero patriarcha Constantino, Joannes
monachus, cognomento Xiphilinus deligitur, Trapezunte natus, vir sapiens et eruditissimus et in
rebus politicis spectatus et virtutem sedulo sectatus, adeo ut in principio florentis ætatis monasticam administrationem susceperit et vitam solitariam degere instituerit tempore haud exiguo in
Olympo monte: quare nemo præter ipsum dignus
habebatur qui ad altum patriarohæ gradum perduceretur, tametsi recusans ac fugiens ad eum
honorem compulsus est. Quin etiam vita functo
Theodulo Bulgariæ archiepiscopo 659 delegit
imperator Joannem quemdam, monachum Lampensem, qui idem monasterium cum Xiphilino
coluerat.
mense autem Octobri morbus gravis imperatorem invasit, qui eum graviter affligebat usque ad
insequentem mensem Maium, quo ipsum profligavit et vita privavit. Ejus vero exsequiæ non ubi
exspectabat celebratæ sunt, sed per mare ductus
in monasterio sancti Nicolai, quod Molibotum vocatur, situs est. Vixit in imperio annos septem,
menses sex. Fuere ipsi liberi ex Eudocia Augusta,
quam adhuc privatus duxerat uxorem, mares tres,
Michael, Andronicus et Constantinus. Horum porphyrogenitus erat Constantinus, omnesque imperatores declaravit. Feminæ autem tres, Anna,
Theodora et Zoe. Et cum Cæsarem suum fratrem
Joannem delegisset, socium arcanorum consiliorum et deliberationum ascivit. Cum diem suum
obiturus esset, ab omnibus syngrapham petiit, in
quo pollicerentur nunquam se præter ipsius liberos
alium imperatorem suscepturos: et omnes subscripsere. Quin etiam imperatrix Eudocia nunquam
ad alterum conjugium se transituram promisit.
Perfectamque ipsam syngrapham patriarchæ serc
ἐῴκει μὲν τηνικαῦτα ἐλπέμπειν καπνὸν καὶ ὁμίχλην,
ἐν δὲ τῇ ἐπιούσῃ ἤρξατο παραδεικνύειν βοστρύχους
τινὰς, καὶ ὅσον οὗτοι προετάννυντο, τὸ μέγεθος του
ἀστέρος ὑπέληγεν. ᾿Απέτεινε δὲ τὰς ἀκτῖνας ὡς πρὸς
Εψαν, καὶ πρὸς ἐκείνην προήχετο, καὶ ἦν ἐπικρατῶν
ἄχρις ἡμερῶν ω.
Κωνσταντίνου δὲ τοῦ πατριάρχου θανόντος Ιωάννης μοναχὸς ὁ ἐπίκλην Ξιφιλίνος προχειρίζεται, ἐκ
Τραπεζοῦντος μὲν ὁρμώμενος, ἀνὴρ δὲ σοφὸς καὶ
πρὸς ἄκρον παιδεύσεως ἐληλακὼς κἀν τοῖς πολιτικοῖς
περίβλεπτος γεγονώς καὶ ἀρετῆς εὐφρόνως ἐπιμε
λούμενος, ὥστε ἐν ἀρχῇ τῆς εὐημερίας καὶ τῆς ἠλικίας τὴν μοναχικὴν πολιτείαν ἀσπάσασθαι καὶ τῶν
ἀναχωρητικὸν ἐλέσθαι βίον χρόνον οὐκ ἐπὶ μικρὸν
παρὰ τὸ τοῦ Ὀλύμπου ἆρος. Ὅθεν καὶ οὐδεὶς ἄξιος
πλὴν αὐτοῦ ἐνομίζετο πρὸς τὸν ὑψηλὸν τοῦ πα
τριάρχου βαθμόν, εἰ καὶ ἀπαναιόμενος καὶ φεύγων
ἐδιώχθη πρὸς τῆς τιμῆς. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ Θεοδούλου
τοῦ Βουλγαρίας ἀρχιερέως κοιμηθέντος προχειρίζεται
ὁ βασιλεὺς Ἰωάννην τινὰ μοναχὸν ἐκ τῆς Λάμπης
μὲν ὡρμημένον, συνασκητὴν δὲ καὶ σύμπονον τοῦ
Ξιφιλίνου.
᾿Απὸ δὲ μηνός Οκτωβρίου νόσος ἐνσκήψασα τῷ
βασιλεῖ κατέτρεχεν αὐτὸν δεινῶς ἄχρι τοῦ ἐπιόντος
Μαΐου μηνός· ἐν αὐτῷ δὲ τοῦτον κατειργάσατο καὶ
τῆς ἐντεῦθεν ζωῆς ἀπήγαγεν. Ἡ δὲ ὁσία τούτου οὐκ
ἔνθα προσεδόκησε γέγονεν, [Ρ. 818] ἀλλὰ διαπόντιος
ἀχθεὶς ἐν τῇ μονῇ τοῦ ἁγίου Νικολάου ἐναπετέθη,
καλεῖται Μολιβωτόν Ἔζησε δὲ ἐν τῇ βασιλίδι χρόνους ζ' καὶ μῆνας ἔξ. Ησαν δὲ αὐτῷ παῖδες ἐξ Ευ
δοκίας τῆς βασιλίδος, ἣν ἔτι ἰδιωτεύων ἠγάγετο ἄρ
μενος μὲν τρεῖς, Μιχαήλ, Ανδρόνικος καὶ Κωνσταν
τῖνος (τούτων πορφυρογέννητος ἦν ὁ Κωοσναντῖνος,
πάντας δὲ βασιλεῖς ἀνηγόρευσε)· θήλειαι δὲ τρεῖς,
Αννα τε καὶ Θεοδώρα, καὶ Ζωή. Καίσαρα δὲ τὸν αὐ
τοῦ ἀδελφὸν Ἰωάννην προχειρισάμενὸς κοινωνὸν βουλευμάτων μυστηριωδῶν καὶ σκεμμάτων ἐτίθετο.
Μέλλων δε τελευτἂν ἔγγραφον ἀπῄτησεν ἐκ πάντων
ὡς οὐκ ἄν ποτε παρὰ τοὺς αὐτοῦ παῖδας βασιλέα
ἕτερον δέξαιντο· ἐν ᾧ καθυπέγραψαν ἅπανυες,
ἅμα μὴν καὶ ἡ βασιλὶς Εὐδοκια ὡς οὐκ ἂν οὐδὲ αὐτὴ
πρὸς δεύτερον ἐλεύσηται συνοικέσιον, καὶ ἀπαρτι
σθὲν τῷ πατριάρχῃ φυλάττειν δεδώκασιν. Ὅθεν καὶ
Ὅθεν οὐδεὶς ἄξιος πλὴν αὐτοῦ ἐνομίσθη πρὸς τὸν ὑψηλὸν τῆς πατριαρχίας βαθμόν, εἰ καὶ ἀπαναινόμενος καὶ φεύγων ἐδιώχθη πρὸς τῆς τιμῆς. Ἀλλὰ μὴν καὶ Θεοδούλου τοῦ Βουλγαρίας ἀρχιερέως κοιμηθέντος προχειρίζεται ὁ βασιλεὺς Ἰωάννην τινὰ μοναχὸν ἐκ τῆς Λάμπης μὲν ὡρμημένον, συνασκητὴν δὲ καὶ σύμπονον τοῦ Ξιφιλίνου. Ἀπὸ δὲ μηνὸς Ὀκτωβρίου νόσος ἐνσκήψασα τῷ βασιλεῖ κατέτρυχεν αὐτὸν δεινῶς ἄχρι τοῦ ἐπιόντος Μαί̈ου μηνός· ἐν αὐτῷ δὲ κατειργάσατο τοῦτον καὶ τῆς ἐνταῦθα ζωῆς ἀπήγαγεν. Ἡ δὲ ὁσία τούτου οὐκ ἔνθα προσεδόκησε γέγονεν, ἀλλὰ διαπόντιος ἀχθεὶς ἐν τῇ μονῇ τοῦ ἁγίου Νικολάου, ἣ καλεῖται Μολυβωτόν, ἐναπετέθη. Ἔζησε δὲ ἐν τῇ βασιλείᾳ χρόνους ἑπτὰ καὶ μῆνας ἕξ. Ἦσαν δὲ αὐτῷ παῖδες ἐξ Εὐδοκίας τῆς βασιλίδος, ἣν ἔτι ἰδιωτεύων ἠγάγετο, ἄρρενες μὲν τρεῖς, Μιχαὴλ, Ἀνδρόνικος καὶ Κωνστάντιοςτούτων πορφυρογέννητος ἦν ὁ Κωνστάντιος, πάντας δὲ βασιλεῖς ἀνηγόρευσεθήλειαι δὲ τρεῖς, Ἄννα, Θεοδώρα καὶ Ζωή. Καίσαρα δὲ τὸν αὑτοῦ ἀδελφὸν προχειρισάμενος κοινωνὸν βουλευμάτων μυστηριωδῶν καὶ σκεμμάτων ἐτίθετο.καια πέπονθε κατεσείσθη γὰρ καὶ ταύτῃ ὅ τε ἐπ'
ὀνόματι τῆς ἁγίας Σοφίας ναός καὶ ὁ λεγόμενος των
Αγίων Πατέρων σηκὸς, καὶ τὰ τείχη δὲ σὺν τοῖς που
λιτικοῖς οἰκήμασι καταπεπτώκασιν, ὅτε δὴ καὶ τὰ
τοῦ τρόμου κατέληξε τέλεον. Ησαν δὲ ταῦτα καὶ
εἴσπραξις μὲν ἁμαγτημάτων και χόλος θεῖος ἐξ
ἅπαντος, ἠνίττοιτο δὲ καὶ τὴν τοῦ ῥηθέντος ἔθνους
ἐπέλευσιν καὶ κατάλυσιν· ἐν γὰρ ταῖς θεοσημίαις οὐ
τὸ ἐνεστὼς μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ μέλλον πρωτεθεώρηται
καὶ προσημαίνεται.
et magnitudine idonea in perpetuum permansurum. ἐξωροτέροις μνημονευόμενοι. Τὰ αὐτὰ δὲ καὶ ἡ Νι
Et usque ad duos annos ex eo tempore frequentes
terræ motus fiebant adeo ingentes ut ejusmodi
majores natu minime meminissent. Eadem damna
perpessa est Micæa, in qua templum sanctæ Sophiæ dicatum et sanctorum Patrum 658 des
conquassata sunt, et muri cum civium domibus
collapsi sunt, et loca quoque Dromi penitus corruerunt. Erant hæo peccatorum exacta supplicia et
prorsus ita divina, et innuebant modo dictæ nationis adventum et interitum: in divinis enim
portentis non præsens tantum sed etiam futurum
prævidetur et præsignificatur.
Maio quoque mense, quarta decima indictione, Καὶ Μαΐῳ δὲ μηνὶ τῆς ιδ' ινδικτιῶνος ἐφάνη και
apparuit crinita stella post solem occidentem, μήτης κατόπιν τοῦ ἠλίου δύνοντος, τὸ μέγεθος σε
lunæ magnitudine, quando ipsa plena est lumine: ληναῖον φέρων, ὅτε ἤδη πλησιφαής γένηται. Κα!
quæ eo tempore fumum emittere et nebulam videbatur, et insequenti die cœpit crines ostendere,
qui quantum protendebantur, tantum stellæ magnitudo deficiebat; immisit autem radios ad Orientem, et ad eam partem progredi quadraginta diebus perseveravit.
Mortuo vero patriarcha Constantino, Joannes
monachus, cognomento Xiphilinus deligitur, Trapezunte natus, vir sapiens et eruditissimus et in
rebus politicis spectatus et virtutem sedulo sectatus, adeo ut in principio florentis ætatis monasticam administrationem susceperit et vitam solitariam degere instituerit tempore haud exiguo in
Olympo monte: quare nemo præter ipsum dignus
habebatur qui ad altum patriarohæ gradum perduceretur, tametsi recusans ac fugiens ad eum
honorem compulsus est. Quin etiam vita functo
Theodulo Bulgariæ archiepiscopo 659 delegit
imperator Joannem quemdam, monachum Lampensem, qui idem monasterium cum Xiphilino
coluerat.
mense autem Octobri morbus gravis imperatorem invasit, qui eum graviter affligebat usque ad
insequentem mensem Maium, quo ipsum profligavit et vita privavit. Ejus vero exsequiæ non ubi
exspectabat celebratæ sunt, sed per mare ductus
in monasterio sancti Nicolai, quod Molibotum vocatur, situs est. Vixit in imperio annos septem,
menses sex. Fuere ipsi liberi ex Eudocia Augusta,
quam adhuc privatus duxerat uxorem, mares tres,
Michael, Andronicus et Constantinus. Horum porphyrogenitus erat Constantinus, omnesque imperatores declaravit. Feminæ autem tres, Anna,
Theodora et Zoe. Et cum Cæsarem suum fratrem
Joannem delegisset, socium arcanorum consiliorum et deliberationum ascivit. Cum diem suum
obiturus esset, ab omnibus syngrapham petiit, in
quo pollicerentur nunquam se præter ipsius liberos
alium imperatorem suscepturos: et omnes subscripsere. Quin etiam imperatrix Eudocia nunquam
ad alterum conjugium se transituram promisit.
Perfectamque ipsam syngrapham patriarchæ serc
ἐῴκει μὲν τηνικαῦτα ἐλπέμπειν καπνὸν καὶ ὁμίχλην,
ἐν δὲ τῇ ἐπιούσῃ ἤρξατο παραδεικνύειν βοστρύχους
τινὰς, καὶ ὅσον οὗτοι προετάννυντο, τὸ μέγεθος του
ἀστέρος ὑπέληγεν. ᾿Απέτεινε δὲ τὰς ἀκτῖνας ὡς πρὸς
Εψαν, καὶ πρὸς ἐκείνην προήχετο, καὶ ἦν ἐπικρατῶν
ἄχρις ἡμερῶν ω.
Κωνσταντίνου δὲ τοῦ πατριάρχου θανόντος Ιωάννης μοναχὸς ὁ ἐπίκλην Ξιφιλίνος προχειρίζεται, ἐκ
Τραπεζοῦντος μὲν ὁρμώμενος, ἀνὴρ δὲ σοφὸς καὶ
πρὸς ἄκρον παιδεύσεως ἐληλακὼς κἀν τοῖς πολιτικοῖς
περίβλεπτος γεγονώς καὶ ἀρετῆς εὐφρόνως ἐπιμε
λούμενος, ὥστε ἐν ἀρχῇ τῆς εὐημερίας καὶ τῆς ἠλικίας τὴν μοναχικὴν πολιτείαν ἀσπάσασθαι καὶ τῶν
ἀναχωρητικὸν ἐλέσθαι βίον χρόνον οὐκ ἐπὶ μικρὸν
παρὰ τὸ τοῦ Ὀλύμπου ἆρος. Ὅθεν καὶ οὐδεὶς ἄξιος
πλὴν αὐτοῦ ἐνομίζετο πρὸς τὸν ὑψηλὸν τοῦ πα
τριάρχου βαθμόν, εἰ καὶ ἀπαναιόμενος καὶ φεύγων
ἐδιώχθη πρὸς τῆς τιμῆς. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ Θεοδούλου
τοῦ Βουλγαρίας ἀρχιερέως κοιμηθέντος προχειρίζεται
ὁ βασιλεὺς Ἰωάννην τινὰ μοναχὸν ἐκ τῆς Λάμπης
μὲν ὡρμημένον, συνασκητὴν δὲ καὶ σύμπονον τοῦ
Ξιφιλίνου.
᾿Απὸ δὲ μηνός Οκτωβρίου νόσος ἐνσκήψασα τῷ
βασιλεῖ κατέτρεχεν αὐτὸν δεινῶς ἄχρι τοῦ ἐπιόντος
Μαΐου μηνός· ἐν αὐτῷ δὲ τοῦτον κατειργάσατο καὶ
τῆς ἐντεῦθεν ζωῆς ἀπήγαγεν. Ἡ δὲ ὁσία τούτου οὐκ
ἔνθα προσεδόκησε γέγονεν, [Ρ. 818] ἀλλὰ διαπόντιος
ἀχθεὶς ἐν τῇ μονῇ τοῦ ἁγίου Νικολάου ἐναπετέθη,
καλεῖται Μολιβωτόν Ἔζησε δὲ ἐν τῇ βασιλίδι χρόνους ζ' καὶ μῆνας ἔξ. Ησαν δὲ αὐτῷ παῖδες ἐξ Ευ
δοκίας τῆς βασιλίδος, ἣν ἔτι ἰδιωτεύων ἠγάγετο ἄρ
μενος μὲν τρεῖς, Μιχαήλ, Ανδρόνικος καὶ Κωνσταν
τῖνος (τούτων πορφυρογέννητος ἦν ὁ Κωοσναντῖνος,
πάντας δὲ βασιλεῖς ἀνηγόρευσε)· θήλειαι δὲ τρεῖς,
Αννα τε καὶ Θεοδώρα, καὶ Ζωή. Καίσαρα δὲ τὸν αὐ
τοῦ ἀδελφὸν Ἰωάννην προχειρισάμενὸς κοινωνὸν βουλευμάτων μυστηριωδῶν καὶ σκεμμάτων ἐτίθετο.
Μέλλων δε τελευτἂν ἔγγραφον ἀπῄτησεν ἐκ πάντων
ὡς οὐκ ἄν ποτε παρὰ τοὺς αὐτοῦ παῖδας βασιλέα
ἕτερον δέξαιντο· ἐν ᾧ καθυπέγραψαν ἅπανυες,
ἅμα μὴν καὶ ἡ βασιλὶς Εὐδοκια ὡς οὐκ ἂν οὐδὲ αὐτὴ
πρὸς δεύτερον ἐλεύσηται συνοικέσιον, καὶ ἀπαρτι
σθὲν τῷ πατριάρχῃ φυλάττειν δεδώκασιν. Ὅθεν καὶ
Μέλλων δὲ τελευτᾶν ἔγγραφον ἀπῄτησεν ἐκ πάντων ὡς οὐκ ἄν ποτε παρὰ τοὺς αὐτοῦ παῖδας βασιλέα ἕτερον δέξαιντο· ἐν ᾧ καθυπέγραψαν ἅπαντες, ἀλλὰ μὴν καὶ ἡ βασιλὶς Εὐδοκία ὡς οὐκ ἂν οὐδὲ αὐτὴ πρὸς δεύτερον ἐλεύσοιτο συνοικέσιον· καὶ ἀπαρτισθὲν τῷ πατριάρχῃ φυλάττειν δεδώκασιν. Ὅθεν καὶ παρὰ τῇ γυναικὶ καὶ βασιλίδι τὰ πάντα πεποίηκε, σωφρονεστάτῃ τε νομιζομένῃ τἀνδρὶ καὶ παιδοτροφῆσαι ἀκριβεστάτῃ καὶ πρὸς τὸ τὰ κοινὰ διοικεῖν ἱκανωτάτῃ. Τελευτᾷ δὲ ὁ βασιλεὺς ἐτῶν ὢν ἑξήκοντα καὶ μικρόν τι πρός. Εἴθιστο δὲ λέγειν περὶ τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῷ ὡς τιμῆς μὲν καὶ χρημάτων οὐκ ἀποστερήσοι τούτους, ἀντ’ ἐλευθέρων δὲ ὡς ἀργυρωνήτοις χρήσαιτο· «ἀφειλόμην δὲ οὐκ ἐγὼ τὴν ἐλευθερίαν αὐτούς, ἀλλ’ οἱ νόμοι ἐκπτώτους αὐτοὺς τῆς πολιτείας ποιήσαντες». Τοῖς δὲ λόγοις ἐξόχως προσκείμενος «ὤφελον» ἔλεγεν «ἐκ τούτων ἢ τῆς βασιλείας ἐγνωριζόμην». Γενναῖος δὲ ὢν τὴν ψυχὴν πρός τινα εἰρηκότα ὡς αὐτὸς ἂν ἡδέως μαχόμενος ἐκείνου τὸ ἴδιον σῶμα προβάλλοιτο, «εὐφήμει» εἶπε «καὶ εἰ βούλοιό γε πεσόντι ἐπένεγκε πληγὴν καὶ αὐτός».καια πέπονθε κατεσείσθη γὰρ καὶ ταύτῃ ὅ τε ἐπ'
ὀνόματι τῆς ἁγίας Σοφίας ναός καὶ ὁ λεγόμενος των
Αγίων Πατέρων σηκὸς, καὶ τὰ τείχη δὲ σὺν τοῖς που
λιτικοῖς οἰκήμασι καταπεπτώκασιν, ὅτε δὴ καὶ τὰ
τοῦ τρόμου κατέληξε τέλεον. Ησαν δὲ ταῦτα καὶ
εἴσπραξις μὲν ἁμαγτημάτων και χόλος θεῖος ἐξ
ἅπαντος, ἠνίττοιτο δὲ καὶ τὴν τοῦ ῥηθέντος ἔθνους
ἐπέλευσιν καὶ κατάλυσιν· ἐν γὰρ ταῖς θεοσημίαις οὐ
τὸ ἐνεστὼς μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸ μέλλον πρωτεθεώρηται
καὶ προσημαίνεται.
et magnitudine idonea in perpetuum permansurum. ἐξωροτέροις μνημονευόμενοι. Τὰ αὐτὰ δὲ καὶ ἡ Νι
Et usque ad duos annos ex eo tempore frequentes
terræ motus fiebant adeo ingentes ut ejusmodi
majores natu minime meminissent. Eadem damna
perpessa est Micæa, in qua templum sanctæ Sophiæ dicatum et sanctorum Patrum 658 des
conquassata sunt, et muri cum civium domibus
collapsi sunt, et loca quoque Dromi penitus corruerunt. Erant hæo peccatorum exacta supplicia et
prorsus ita divina, et innuebant modo dictæ nationis adventum et interitum: in divinis enim
portentis non præsens tantum sed etiam futurum
prævidetur et præsignificatur.
Maio quoque mense, quarta decima indictione, Καὶ Μαΐῳ δὲ μηνὶ τῆς ιδ' ινδικτιῶνος ἐφάνη και
apparuit crinita stella post solem occidentem, μήτης κατόπιν τοῦ ἠλίου δύνοντος, τὸ μέγεθος σε
lunæ magnitudine, quando ipsa plena est lumine: ληναῖον φέρων, ὅτε ἤδη πλησιφαής γένηται. Κα!
quæ eo tempore fumum emittere et nebulam videbatur, et insequenti die cœpit crines ostendere,
qui quantum protendebantur, tantum stellæ magnitudo deficiebat; immisit autem radios ad Orientem, et ad eam partem progredi quadraginta diebus perseveravit.
Mortuo vero patriarcha Constantino, Joannes
monachus, cognomento Xiphilinus deligitur, Trapezunte natus, vir sapiens et eruditissimus et in
rebus politicis spectatus et virtutem sedulo sectatus, adeo ut in principio florentis ætatis monasticam administrationem susceperit et vitam solitariam degere instituerit tempore haud exiguo in
Olympo monte: quare nemo præter ipsum dignus
habebatur qui ad altum patriarohæ gradum perduceretur, tametsi recusans ac fugiens ad eum
honorem compulsus est. Quin etiam vita functo
Theodulo Bulgariæ archiepiscopo 659 delegit
imperator Joannem quemdam, monachum Lampensem, qui idem monasterium cum Xiphilino
coluerat.
mense autem Octobri morbus gravis imperatorem invasit, qui eum graviter affligebat usque ad
insequentem mensem Maium, quo ipsum profligavit et vita privavit. Ejus vero exsequiæ non ubi
exspectabat celebratæ sunt, sed per mare ductus
in monasterio sancti Nicolai, quod Molibotum vocatur, situs est. Vixit in imperio annos septem,
menses sex. Fuere ipsi liberi ex Eudocia Augusta,
quam adhuc privatus duxerat uxorem, mares tres,
Michael, Andronicus et Constantinus. Horum porphyrogenitus erat Constantinus, omnesque imperatores declaravit. Feminæ autem tres, Anna,
Theodora et Zoe. Et cum Cæsarem suum fratrem
Joannem delegisset, socium arcanorum consiliorum et deliberationum ascivit. Cum diem suum
obiturus esset, ab omnibus syngrapham petiit, in
quo pollicerentur nunquam se præter ipsius liberos
alium imperatorem suscepturos: et omnes subscripsere. Quin etiam imperatrix Eudocia nunquam
ad alterum conjugium se transituram promisit.
Perfectamque ipsam syngrapham patriarchæ serc
ἐῴκει μὲν τηνικαῦτα ἐλπέμπειν καπνὸν καὶ ὁμίχλην,
ἐν δὲ τῇ ἐπιούσῃ ἤρξατο παραδεικνύειν βοστρύχους
τινὰς, καὶ ὅσον οὗτοι προετάννυντο, τὸ μέγεθος του
ἀστέρος ὑπέληγεν. ᾿Απέτεινε δὲ τὰς ἀκτῖνας ὡς πρὸς
Εψαν, καὶ πρὸς ἐκείνην προήχετο, καὶ ἦν ἐπικρατῶν
ἄχρις ἡμερῶν ω.
Κωνσταντίνου δὲ τοῦ πατριάρχου θανόντος Ιωάννης μοναχὸς ὁ ἐπίκλην Ξιφιλίνος προχειρίζεται, ἐκ
Τραπεζοῦντος μὲν ὁρμώμενος, ἀνὴρ δὲ σοφὸς καὶ
πρὸς ἄκρον παιδεύσεως ἐληλακὼς κἀν τοῖς πολιτικοῖς
περίβλεπτος γεγονώς καὶ ἀρετῆς εὐφρόνως ἐπιμε
λούμενος, ὥστε ἐν ἀρχῇ τῆς εὐημερίας καὶ τῆς ἠλικίας τὴν μοναχικὴν πολιτείαν ἀσπάσασθαι καὶ τῶν
ἀναχωρητικὸν ἐλέσθαι βίον χρόνον οὐκ ἐπὶ μικρὸν
παρὰ τὸ τοῦ Ὀλύμπου ἆρος. Ὅθεν καὶ οὐδεὶς ἄξιος
πλὴν αὐτοῦ ἐνομίζετο πρὸς τὸν ὑψηλὸν τοῦ πα
τριάρχου βαθμόν, εἰ καὶ ἀπαναιόμενος καὶ φεύγων
ἐδιώχθη πρὸς τῆς τιμῆς. ᾿Αλλὰ μὴν καὶ Θεοδούλου
τοῦ Βουλγαρίας ἀρχιερέως κοιμηθέντος προχειρίζεται
ὁ βασιλεὺς Ἰωάννην τινὰ μοναχὸν ἐκ τῆς Λάμπης
μὲν ὡρμημένον, συνασκητὴν δὲ καὶ σύμπονον τοῦ
Ξιφιλίνου.
᾿Απὸ δὲ μηνός Οκτωβρίου νόσος ἐνσκήψασα τῷ
βασιλεῖ κατέτρεχεν αὐτὸν δεινῶς ἄχρι τοῦ ἐπιόντος
Μαΐου μηνός· ἐν αὐτῷ δὲ τοῦτον κατειργάσατο καὶ
τῆς ἐντεῦθεν ζωῆς ἀπήγαγεν. Ἡ δὲ ὁσία τούτου οὐκ
ἔνθα προσεδόκησε γέγονεν, [Ρ. 818] ἀλλὰ διαπόντιος
ἀχθεὶς ἐν τῇ μονῇ τοῦ ἁγίου Νικολάου ἐναπετέθη,
καλεῖται Μολιβωτόν Ἔζησε δὲ ἐν τῇ βασιλίδι χρόνους ζ' καὶ μῆνας ἔξ. Ησαν δὲ αὐτῷ παῖδες ἐξ Ευ
δοκίας τῆς βασιλίδος, ἣν ἔτι ἰδιωτεύων ἠγάγετο ἄρ
μενος μὲν τρεῖς, Μιχαήλ, Ανδρόνικος καὶ Κωνσταν
τῖνος (τούτων πορφυρογέννητος ἦν ὁ Κωοσναντῖνος,
πάντας δὲ βασιλεῖς ἀνηγόρευσε)· θήλειαι δὲ τρεῖς,
Αννα τε καὶ Θεοδώρα, καὶ Ζωή. Καίσαρα δὲ τὸν αὐ
τοῦ ἀδελφὸν Ἰωάννην προχειρισάμενὸς κοινωνὸν βουλευμάτων μυστηριωδῶν καὶ σκεμμάτων ἐτίθετο.
Μέλλων δε τελευτἂν ἔγγραφον ἀπῄτησεν ἐκ πάντων
ὡς οὐκ ἄν ποτε παρὰ τοὺς αὐτοῦ παῖδας βασιλέα
ἕτερον δέξαιντο· ἐν ᾧ καθυπέγραψαν ἅπανυες,
ἅμα μὴν καὶ ἡ βασιλὶς Εὐδοκια ὡς οὐκ ἂν οὐδὲ αὐτὴ
πρὸς δεύτερον ἐλεύσηται συνοικέσιον, καὶ ἀπαρτι
σθὲν τῷ πατριάρχῃ φυλάττειν δεδώκασιν. Ὅθεν καὶ
PG 122:389Πρὸς δὲ τὸν τοὺς νόμους ἐξακριβούμενον ἐπὶ τῷ βούλεσθαι ἀδικεῖν, «οὗτοι» ἔφησεν «οἱ νόμοι ἡμᾶς ἀπολωλέκασι». Κατέσχον δὲ τὰ σκῆπτρα τῆς βασιλείας ἥ τε σύζυγος αὐτοῦ καὶ οἱ παῖδες. Οἱ δὲ τὴν ἑῴαν κατατρέχοντες Τοῦρκοι πάλιν τοῖς περὶ Μεσοποταμίαν ἐφήδρευον καὶ μάλιστα τοῖς περὶ τὴν Μελιτηνὴν ἐστρατοπεδευμένοις ῥωμαϊκοῖς στρατεύμασιν, οἵπερ τοῦ ὀψωνιασμοῦ ἐνδεήσαντες καὶ τῶν συνήθως παρεχομένων αὐτοῖς σιτηρεσίων στερούμενοι ἐνδεῶς εἶχον καὶ ταπεινῶς, πρὸς τούτοις δὲ καὶ ὀργίλως διὰ τὴν ἔνδειαν, ὡς μὴ τοῖς ἰθαγενέσι στρατιώταις βούλεσθαι συνελθεῖν καὶ τὸν Εὐφράτην σὺν αὐτοῖς περαιώσασθαι. Ἐπερχομένων οὖν τῶν Τούρκων μόνοι οἱ Μελιτηνοὶ ἀντιστάντες ἄτερ αὐτῶν εὐμαρῶς ὑπὸ τῶν βαρβάρων ὡς ἑκηβόλων ἐλυμαίνοντο καὶ κατετιτρώσκοντο, αὐτοὶ δ’ ἀπαθεῖς διέμενον, ἕως ἀναγκασθέντες εἰς τὸν ποταμόν τε ἔφυγον καὶ πρὸς μάχην καὶ ἄκοντες ἔστησαν καὶ νῶτα δοῦναι παρεβιάσθησαν. Καὶ τροπῆς γενομένης ἔπεσον συχνοὶ ἐξ αὐτῶν, τινὲς δὲ καὶ ζωγρίαι ὑπὸ τῶν βαρβάρων ἐλήφθησαν, οἱ δὲ λοιποὶ τῷ ἄστει τῆς Μελιτηνῆς ἀνεσώθησαν.HISTORIA.
παρὰ τῇ γυναικὶ καὶ βασιλίδι τὰ πάντα πεποίηκε, vandam tradidere. Quare et dum uxor et dum
σωφρονεστάτη τε νομιζομένῃ τἀνδρὶ καὶ παιδοτρι·
βῆναι ἀκριβεστάτῃ καὶ πρὸς τὸ τὰ κοινὰ διοικεῖ
ἱκανωτάτῃ. Τελευτᾷ δὲ καὶ ὁ βασιλεὺς ἐτῶν ὧν ἐξήν
κοντα καὶ μικρόν τι πρός. Είθιστο δὲ λέγειν περὶ
τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῷ ὡς τιμῆς μὲν καὶ χρημά
των οὐκ ἀποστερήσει τούτους, ἀντ᾽ ἐλευθέρων δὲ ὡς
ἀργυρωνήτων ἐχρήσατο· «Αφειλόμην δὲ οὐκ ἐγὼ
τὴν ἐλευθερίαν αὐτοὺς, ἀλλ᾽ οἱ νόμοι ἐκπτώτους
τῆς πολιτείας ποιήσαντες.» Τοῖς δὲ λόγοις ἐξόχως
προσκείμενος, «Οφελον, ἔλεγεν, ἐκ τούτων ἢ τῆς βασιλείας ἐγνωριζόμην,» Γενναῖος δὲ ὧν τὴν ψυχὴν
πρός τινα εἰρηκότα ὡς αὐτὸς ἂν ἡδέως μαχόμενος
ἐκείνου τὸ ἴδιον σῶμα προβάλοιτο, «Εὐφήμει, εἶπε,
καὶ εἰ βούλοιό γε πεσόντι ἐπένεγκαι πληγὴν καὶ
αὐτός.» Πρὸς δὲ τὸν τοὺς νόμους ἐξακριβούμενον ἐπὶ
τῷ βούλεσθαι ἀδικεῖν, «Οὗτοι, ἔφησεν, οἱ νόμοι ἡμᾶς
ἀπολωλέκασι»
Κατέσχον δὲ τὰ σκηπτρα τῆς βασιλείας ἤ τε σύ
ζυγος αὐτοῦ καὶ οἱ παῖδες. Οἱ δὲ τὴν Ἑψαν κατατρέχοντες Τοῦρκοι πάλιν τοῖς περὶ τὴν Μεσοποτα
μίαν ἐφήδρευον, καὶ μάλιστα τοῖς περὶ Μελιτηνὴν
ἐστρατοπεδευμένοις Ρωμαϊκοῖς στρατεύμασιν, οἵπερ
τοῦ ὀψωνισμοῦ ἐνδεήσαντες καὶ τῶν συνήθως παρεχομένων αὐτοῖς σιτηρεσίων στερούμενοι ἐνδεῶς εἶχον
καὶ ταπεινῶς, πρὸς τούτοις δὲ καὶ ὁργίλως διὰ τὴν
ἔνδειαν, καὶ μὴ τοῖς ἔθαγενέσι σρατιώταις βούλεσθαι συνελθεῖν καὶ τὸν Εὐφράτην σὺν αὐτοῖς περαιώσασθαι. Επερχομένων οὖν τῶν Τούρκων, μόνοι οἱ
Μελιτηνοὶ ἀντιστάντες ἄτερ αὐτῶν εὐμαρῶς ὑπὸ τῶν
Βαρβάρων ὡς ἐκηβόλων ἐλυμαίνοντο καὶ κατετιτρώσκοντο, ἀπαθῶν αὐτῶν διαμενόντων, ἕως ἀναγκασθέντες [Ρ. 819] εἰς τὸν ποταμόν τε ἔφυγον καὶ
πρὸς μάχην καὶ ἄκοντες ἔστησαν καὶ νῶτα δοῦναι
παρεβιάσθησαν· καὶ τροπῆς γενομένης ἔπεσον συχνοί
ἐξ αὐτῶν, τινὲς δὲ καὶ ζωγρίαι ὑπὸ τῶν Βαρβάρων
ἐλήφθησαν. Οἱ δὲ λοιποὶ τῷ ἄστει τῆς Μελιτηνῆς
ἀνεδύθησαν. Περιφρονήσαντες δὲ τούτους οἱ Βαρβαροι ὡς ἤδη καταστραφέντας καὶ ἀσθενεῖς ἐκτρέχουσιν ἄχρι Καισαρείας, καταληϊζόμενοι πάντα καὶ
καταστρέφοντες καὶ πῦρ αὐτοῖς ὑπανάπτοντες. Καὶ
τῷ σηκῷ τοῦ μεγάλου και περιωνύμου Βασιλείου
εἰσπηδήσαντες δηοῦσι μὲν ἅπαντα καὶ τὰ ἱερὰ καθα
αρπάζουσι, προσραγέντες δὲ καὶ τῇ τοῦ ἁγίου σορῷ
τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ λειψάνῳ δρᾶσαί τι πονηρὸν οὐδαμῶς
ἐδυνήθησαν· προκατεσφάλιστο γὰρ καὶ περιεδεδόμητο κτίσμασιν ὀχυροῖς [ού] χρόνου δεομένοις πολλοῦ πρὸς καθαίρεσιν. Τὰ δὲ τὰς ἐπὰς περιστέλλοντα
θυρίδια χρυσῷ καὶ μαργάροις ἐξειργασμένα καὶ λίθοις ἐξαίρουσι, καὶ τὸν ὅλον κόσμον ὁμοῦ συμφορή
σαντες αἴρουσιν ἐκεῖθεν, παραδόντες πολλοὺς τῶν
Καισαρέων σφαγῇ καὶ τὸν ναὸν καταχράναντες.
Κἀκεῖθεν ὑποστρέψαντες διέρχονται τοὺς εἰς Κιλικίαν άγοντας στενωπούς, μηδενὸς προγνόντος τὴν
τούτων ἔφοδον, καὶ τοῖς Κίλιξιν ἐπιφανέντες ἐκπλήκτως ἐμφόβους εργάσαντο, φόνον πολύν ποιοῦντες
τῶν παρεμπιπτόντων αὐτοῖς. Χρονίσαντες δὲ τῇ
Augusta fuit, omnia ita fecit ut et viro castissima
et in instituendis liberis diligentissima et in administranda republica maxime idonea haberetur
Moritur imperator annos 660 natus sexaginta et
paulo amplius. Consueverat autem dicere de iis
qui sibi insidiarentur, se honore et pecuniis haudquaquam eos privaturum, sed ut captivis argento
emptis usurum, non autem eos ut liberos homines
habiturum: «Ademi autem, aiebat, non ego ipsis
libertatem, sed leges, quæ jure civitatis ipsos excidere fecerunt.» Disciplinis eximie deditus, aiebat, «Utinam ex iis potius quam ex imperio cognoscerer.» Cumque alto animo esset, cuidam qui
sibi dixerat se libenter pugnantem proprium corpus pro illo oblaturum, «Meliora, inquit, loquere,
ac si me lapsum videris, ipsemet mihi plagam infer.» Ad eum qui studiose leges inquirebat propterea quod peccare cuperet, dixit, «Istæ nos leges
perdidere.»
Obtinuere autem imperii sceptra et conjux ipsius
et liberi. Turci vero Orientis regionem percurrentes rursus eas Romanorum copias quæ ad Mesopotamiam erant, sed maxime eas quæ ad Melitenem
castra posuerant, obsidebant; quæ commeatus
indigentes, et iis cibis qui sibi frequenter suppeditari consueverant privati, inopia conflictabantur
sc misere degebant. Ad hæo irati ob rerum inopiam cum indigenis militibus conjungi ac fluvium
Euphratem cum ipsis transire nolebant. Advenientibus igitur Turcis, cum soli Meliteni restitissent
sine ipsis, facile a Barbaris procul jaculantibus
lædebantur et vulnera accipiebant, 661 cum illi
nihil detrimenti acciperent, quoad coacti ad fluvium fugerunt, et ad pugnandum constitere vel
inviti, et terga dare vi compulsi sunt. Cumque
superati essent, multi ex
superati essent, multi ex ipsis cecidere, quidam a
Barbaris vivi capti, reliqui in urbem Melitenem
se incolumes receperunt; quos Barbari contemnentes veluti debellatos et imbecilles, percurrunt
usque ad Cæsaream omnia diripientes et evertentes
atque igne succenso cremantes. Impetu quoque
facto in magni ac celeberrimi Basilii templum omnia incendunt et sacra diripiunt; et irrumpentes
ipsius sancti sepulchrum sanctis ejus reliquiis
nihil detrimenti inferre potuerunt: erat enim diligenter præmunitum, et circum structa quædam
ædificia ita corroborata, ut ad demoliendem diuturno tempore indigerent. Ostia vero quo foraminibus apposita fuerant, auro et margaritis elaborata
pretiosisque lapidibus, adimant; omnibusque sublatis ornamentis, inde proficiscuntur, multis interfectis Cæsariensibus temploque polluto. Et inde reversi transeunt per angustas vias ad Ciliciam ducentes, ita ut nemo præsenserit ipsorum
adventum. Cumque repente comparentes Cilicas
multo terrore complessent, multam eorum qui sib
occurrerent cædem fecerunt. Diutiusque in ipsa
provincia commorati cum eam vexassent; spoliis
Περιφρονήσαντες δὲ τούτους οἱ βάρβαροι ὡς ἤδη καταστραφέντας καὶ ἀσθενεῖς, ἐκτρέχουσιν ἄχρι Καισαρείας, καταληιζόμενοι πάντα καὶ καταστρέφοντες καὶ πῦρ αὐτοῖς ὑπανάπτοντες. Καὶ τῷ σηκῷ τοῦ Μεγάλου καὶ περιωνύμου Βασιλείου εἰσπηδήσαντες δῃοῦσι μὲν ἅπαντα καὶ τὰ ἱερὰ διαρπάζουσι, προςραγέντες δὲ καὶ τῇ τοῦ ἁγίου σορῷ τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ λειψάνῳ δρᾶσαί τι πονηρὸν οὐδαμῶς ἠδυνήθησαν· προκατησφάλιστο γὰρ καὶ περιεδεδόμητο κτίσμασιν ὀχυροῖς καὶ χρόνου δεομένοις πολλοῦ πρὸς καθαίρεσιν. Τὰ δὲ τὰς ὀπὰς περιστέλλοντα θύρια, χρυσῷ καὶ μαργάροις ἐξειργασμένα καὶ λίθοις, ἐξαίρουσι καὶ τὸν ὅλον κόσμον ὁμοῦ συμφορήσαντες αἴρουσιν ἐκεῖθεν, παραδόντες πολλοὺς τῶν Καισαρέων σφαγῇ καὶ τὸν ναὸν καταχράναντες. Κἀκεῖθεν ὑποστρέψαντες διέρχονται τοὺς εἰς Κιλικίαν ἄγοντας στενωπούς, μηδενὸς προγνόντος τὴν τούτων ἔφοδον, καὶ τοῖς Κίλιξιν ἐπιφανέντες ἐκπλήκτως ἐμφόβους εἰργάσαντο, φόνον πολὺν ποιοῦντες τῶν παρεμπιπτόντων αὐτοῖς.HISTORIA.
παρὰ τῇ γυναικὶ καὶ βασιλίδι τὰ πάντα πεποίηκε, vandam tradidere. Quare et dum uxor et dum
σωφρονεστάτη τε νομιζομένῃ τἀνδρὶ καὶ παιδοτρι·
βῆναι ἀκριβεστάτῃ καὶ πρὸς τὸ τὰ κοινὰ διοικεῖ
ἱκανωτάτῃ. Τελευτᾷ δὲ καὶ ὁ βασιλεὺς ἐτῶν ὧν ἐξήν
κοντα καὶ μικρόν τι πρός. Είθιστο δὲ λέγειν περὶ
τῶν ἐπιβουλευόντων αὐτῷ ὡς τιμῆς μὲν καὶ χρημά
των οὐκ ἀποστερήσει τούτους, ἀντ᾽ ἐλευθέρων δὲ ὡς
ἀργυρωνήτων ἐχρήσατο· «Αφειλόμην δὲ οὐκ ἐγὼ
τὴν ἐλευθερίαν αὐτοὺς, ἀλλ᾽ οἱ νόμοι ἐκπτώτους
τῆς πολιτείας ποιήσαντες.» Τοῖς δὲ λόγοις ἐξόχως
προσκείμενος, «Οφελον, ἔλεγεν, ἐκ τούτων ἢ τῆς βασιλείας ἐγνωριζόμην,» Γενναῖος δὲ ὧν τὴν ψυχὴν
πρός τινα εἰρηκότα ὡς αὐτὸς ἂν ἡδέως μαχόμενος
ἐκείνου τὸ ἴδιον σῶμα προβάλοιτο, «Εὐφήμει, εἶπε,
καὶ εἰ βούλοιό γε πεσόντι ἐπένεγκαι πληγὴν καὶ
αὐτός.» Πρὸς δὲ τὸν τοὺς νόμους ἐξακριβούμενον ἐπὶ
τῷ βούλεσθαι ἀδικεῖν, «Οὗτοι, ἔφησεν, οἱ νόμοι ἡμᾶς
ἀπολωλέκασι»
Κατέσχον δὲ τὰ σκηπτρα τῆς βασιλείας ἤ τε σύ
ζυγος αὐτοῦ καὶ οἱ παῖδες. Οἱ δὲ τὴν Ἑψαν κατατρέχοντες Τοῦρκοι πάλιν τοῖς περὶ τὴν Μεσοποτα
μίαν ἐφήδρευον, καὶ μάλιστα τοῖς περὶ Μελιτηνὴν
ἐστρατοπεδευμένοις Ρωμαϊκοῖς στρατεύμασιν, οἵπερ
τοῦ ὀψωνισμοῦ ἐνδεήσαντες καὶ τῶν συνήθως παρεχομένων αὐτοῖς σιτηρεσίων στερούμενοι ἐνδεῶς εἶχον
καὶ ταπεινῶς, πρὸς τούτοις δὲ καὶ ὁργίλως διὰ τὴν
ἔνδειαν, καὶ μὴ τοῖς ἔθαγενέσι σρατιώταις βούλεσθαι συνελθεῖν καὶ τὸν Εὐφράτην σὺν αὐτοῖς περαιώσασθαι. Επερχομένων οὖν τῶν Τούρκων, μόνοι οἱ
Μελιτηνοὶ ἀντιστάντες ἄτερ αὐτῶν εὐμαρῶς ὑπὸ τῶν
Βαρβάρων ὡς ἐκηβόλων ἐλυμαίνοντο καὶ κατετιτρώσκοντο, ἀπαθῶν αὐτῶν διαμενόντων, ἕως ἀναγκασθέντες [Ρ. 819] εἰς τὸν ποταμόν τε ἔφυγον καὶ
πρὸς μάχην καὶ ἄκοντες ἔστησαν καὶ νῶτα δοῦναι
παρεβιάσθησαν· καὶ τροπῆς γενομένης ἔπεσον συχνοί
ἐξ αὐτῶν, τινὲς δὲ καὶ ζωγρίαι ὑπὸ τῶν Βαρβάρων
ἐλήφθησαν. Οἱ δὲ λοιποὶ τῷ ἄστει τῆς Μελιτηνῆς
ἀνεδύθησαν. Περιφρονήσαντες δὲ τούτους οἱ Βαρβαροι ὡς ἤδη καταστραφέντας καὶ ἀσθενεῖς ἐκτρέχουσιν ἄχρι Καισαρείας, καταληϊζόμενοι πάντα καὶ
καταστρέφοντες καὶ πῦρ αὐτοῖς ὑπανάπτοντες. Καὶ
τῷ σηκῷ τοῦ μεγάλου και περιωνύμου Βασιλείου
εἰσπηδήσαντες δηοῦσι μὲν ἅπαντα καὶ τὰ ἱερὰ καθα
αρπάζουσι, προσραγέντες δὲ καὶ τῇ τοῦ ἁγίου σορῷ
τῷ ἁγίῳ αὐτοῦ λειψάνῳ δρᾶσαί τι πονηρὸν οὐδαμῶς
ἐδυνήθησαν· προκατεσφάλιστο γὰρ καὶ περιεδεδόμητο κτίσμασιν ὀχυροῖς [ού] χρόνου δεομένοις πολλοῦ πρὸς καθαίρεσιν. Τὰ δὲ τὰς ἐπὰς περιστέλλοντα
θυρίδια χρυσῷ καὶ μαργάροις ἐξειργασμένα καὶ λίθοις ἐξαίρουσι, καὶ τὸν ὅλον κόσμον ὁμοῦ συμφορή
σαντες αἴρουσιν ἐκεῖθεν, παραδόντες πολλοὺς τῶν
Καισαρέων σφαγῇ καὶ τὸν ναὸν καταχράναντες.
Κἀκεῖθεν ὑποστρέψαντες διέρχονται τοὺς εἰς Κιλικίαν άγοντας στενωπούς, μηδενὸς προγνόντος τὴν
τούτων ἔφοδον, καὶ τοῖς Κίλιξιν ἐπιφανέντες ἐκπλήκτως ἐμφόβους εργάσαντο, φόνον πολύν ποιοῦντες
τῶν παρεμπιπτόντων αὐτοῖς. Χρονίσαντες δὲ τῇ
Augusta fuit, omnia ita fecit ut et viro castissima
et in instituendis liberis diligentissima et in administranda republica maxime idonea haberetur
Moritur imperator annos 660 natus sexaginta et
paulo amplius. Consueverat autem dicere de iis
qui sibi insidiarentur, se honore et pecuniis haudquaquam eos privaturum, sed ut captivis argento
emptis usurum, non autem eos ut liberos homines
habiturum: «Ademi autem, aiebat, non ego ipsis
libertatem, sed leges, quæ jure civitatis ipsos excidere fecerunt.» Disciplinis eximie deditus, aiebat, «Utinam ex iis potius quam ex imperio cognoscerer.» Cumque alto animo esset, cuidam qui
sibi dixerat se libenter pugnantem proprium corpus pro illo oblaturum, «Meliora, inquit, loquere,
ac si me lapsum videris, ipsemet mihi plagam infer.» Ad eum qui studiose leges inquirebat propterea quod peccare cuperet, dixit, «Istæ nos leges
perdidere.»
Obtinuere autem imperii sceptra et conjux ipsius
et liberi. Turci vero Orientis regionem percurrentes rursus eas Romanorum copias quæ ad Mesopotamiam erant, sed maxime eas quæ ad Melitenem
castra posuerant, obsidebant; quæ commeatus
indigentes, et iis cibis qui sibi frequenter suppeditari consueverant privati, inopia conflictabantur
sc misere degebant. Ad hæo irati ob rerum inopiam cum indigenis militibus conjungi ac fluvium
Euphratem cum ipsis transire nolebant. Advenientibus igitur Turcis, cum soli Meliteni restitissent
sine ipsis, facile a Barbaris procul jaculantibus
lædebantur et vulnera accipiebant, 661 cum illi
nihil detrimenti acciperent, quoad coacti ad fluvium fugerunt, et ad pugnandum constitere vel
inviti, et terga dare vi compulsi sunt. Cumque
superati essent, multi ex
superati essent, multi ex ipsis cecidere, quidam a
Barbaris vivi capti, reliqui in urbem Melitenem
se incolumes receperunt; quos Barbari contemnentes veluti debellatos et imbecilles, percurrunt
usque ad Cæsaream omnia diripientes et evertentes
atque igne succenso cremantes. Impetu quoque
facto in magni ac celeberrimi Basilii templum omnia incendunt et sacra diripiunt; et irrumpentes
ipsius sancti sepulchrum sanctis ejus reliquiis
nihil detrimenti inferre potuerunt: erat enim diligenter præmunitum, et circum structa quædam
ædificia ita corroborata, ut ad demoliendem diuturno tempore indigerent. Ostia vero quo foraminibus apposita fuerant, auro et margaritis elaborata
pretiosisque lapidibus, adimant; omnibusque sublatis ornamentis, inde proficiscuntur, multis interfectis Cæsariensibus temploque polluto. Et inde reversi transeunt per angustas vias ad Ciliciam ducentes, ita ut nemo præsenserit ipsorum
adventum. Cumque repente comparentes Cilicas
multo terrore complessent, multam eorum qui sib
occurrerent cædem fecerunt. Diutiusque in ipsa
provincia commorati cum eam vexassent; spoliis
PG 122:391Χρονίσαντες δὲ τῇ χώρᾳ καὶ ταύτην λυμηνάμενοι καὶ λαφύρων ἑαυτοὺς ἐμπλήσαντες καὶ λείας καὶ αἰχμαλωσίας πολλῆς ἀπίασι πρὸς τὸ Χάλεπ, παρά τινος αὐτομόλου Ἀμερτικῆ λεγομένου ὁδηγηθέντες ἐκεῖσε, δυσμενῶς τοῖς Ῥωμαίοις διακειμένου, ἐπὶ τοῦ γέροντος μὲν Μιχαὴλ αὐτομολήσαντος καὶ τυχόντος μεγάλων δωρεῶν καὶ τιμῶν καὶ δεξιώσεων, κατηγορηθέντος δὲ παρὰ τῷ βασιλεῖ Κωνσταντίνῳ τῷ Δούκᾳ ὡς μέλλοντος αὐτὸν μαχαίρᾳ διαχειρίσασθαι καὶ διὰ τοῦτο κατακριθέντος φυγὴν διηνεκῆ, πάλιν δέ γε τυχόντος ἀνακλήσεως καὶ ἀποσταλέντος κατὰ τῶν Τούρκων, τηνικαῦτα δὲ διὰ σπάνιν τῶν ἀναγκαίων προσθεμένου τε τοῖς Τούρκοις καὶ τὴν χώραν διατιθέντος κάκιστα. Γενόμενοι γοῦν ἓν οἵ τε Τοῦρκοι καὶ οἱ Χαλεπῖται, καὶ ὁμολογίαν δόντες ἀλλήλοις, τὴν ἐν Συρίᾳ Ἀντιόχειαν καὶ τὰ περὶ αὐτὴν κακῶς διετίθεσαν σφάττοντες, πυρπολοῦντες, ἀνδραποδίζοντες, λεηλατοῦντες, αἰχμαλωτίζοντες καὶ πᾶν, εἴ τι χείριστον, διαπραττόμενοι. Συνηθροίσθη μὲν γὰρ στράτευμα ἐπ’ αὐτοὺς ἀξιόλογον, Νικηφόρου ὄντος τοῦ Βοτανειάτου ἐν ταύτῃ δουκός, ἡ δὲ φειδωλία καὶ ἡ γλισχρότης ἄπρακτα πάλιν τὰ πάντα ἀπέδειξεν.τοὺς ἐμπλήσαντες καὶ λείας καὶ αἰχμαλωσίας πολλῆς, ἀπίασι πρὸς τὸ Χάλεπ, παρά τινος αὐτομόλου
Αμερική λεγομένου οδηγηθέντες ἐκεῖσε, δυσμενώς
τοῖς Ῥωμαίοις διακειμένου ἐπὶ τοῦ γέροντος μὲν
Μιχαὴλ αὐτομολήσαντος καὶ τυχόντος μεγάλων δω
ρεῶν καὶ τιμῶν καὶ ἀξιώσεων, κατηγορηθέντος δὲ
παρὰ τῷ βασιλεῖ Κωνσταντίνῳ τῷ Δούκᾳ ὡς μέλλοντος αὐτὸν μαχαίρα διαχειρίσασθαι, καὶ διὰ τοῦτο
κατακριθέντος ἀϊδίῳ φυγῇ, πάλιν δέ γε τυχόντος
ἀνακλήσεως καὶ ἀποστάντος κατὰ τῶν Τούρκων,
τηνικαῦτα δὲ διὰ σπάνιν τῶν ἀναγκαίων προσθεμένου
τε τοῖς Τούρκοις καὶ τὴν χώραν διατιθέντος κά
κιστα. Γενόμενοι γοῦν ἓν οἵ τε Τοῦρκοι καὶ οἱ Χαλε
πῖται, καὶ ὁμολογίαν δόντες ἀλλήλοις, τὴν ἐν Συρία
ao prada et captivis multis potiti ad Chalep se χώρᾳ καὶ ταύτην λυμηνάμενοι, καὶ λαφύρων ἑαυ
recepere, a quodam transfuga Amertice nomine eo
perducti, qui Romanis infestus 662 erat et imperante sene Michaele ad eum täansfugerat, magnaque dona et honores ac præmia consecutus fuerat.
Sed apud imperatorem Constantinum Ducam accusatus quod ipsum gladio interfecturus esset, hac
de causa perpetuo fuerat exsilio condemnatus.
Verum cum rursus revocatus adversus Turcos
missus esset, tunc ob rerum quæ ad victum necessariæ sunt inopiam sese Turcis adjunxerat, et
regionem pessime vexabat. Conjuncti igitur Turci
et Chalepitæ, inita inter se societate, Antiocheam
Syriæ ejusque finitima loca male vexarunt, cædentes, comburentes, diripientes, deprædantes, captivos
abducentes, et pessima quæque perpetrantes. Nam ᾿Αντιόχειαν καὶ τὰ περὶ αὐτὴν κακῶς διετίθεσαν,
et adversus ipsos coacti fuerant idonei exercitus " σφάζοντες, πυρπολοῦντες, ἀνδραποδίζοντες, λεηλαNicephoro Botaniale duce: sed avaritia et segnities
rursus effecere ut omnis labor irritus esset, neque
enim integer commeatus, sed mediocris quædam
pars illis tradita militibus torporis causa fuit; qui
accepto quod sibi datum fuerat, in suam quisque
patriam dissipati sunt. Ac rursus Barbari regionem
incendere et sine metu percurrere. Exiguas vero
juvenum copias, qui modo e suis domibus, ubi
educati fuerant, prodierant, parvis ec minimis
sumptibus coactas Antiochiæ duci tradiderunt;
qui aliquod quidem facinus perpetrare cupiebant,
juvenili audacia militantes, sed belli imperiti et
sine equitatu ac fere inermes et nudi, cum ne
quotidianum quidem victum haberent, intolerabilia
multa 668 pasei in patriam suam sine gloria re- G στρατηγούμενοι, ἀπειροπόλεμοι δὲ ὄντες καὶ ἄφιπversi sunt; quos dux Botaniates cum suis protectoribus et quibusdam externis copiis facile potuit
repellere. Verum cum ille abdicatus esset magistratu, Barbari longe audaciores sunt effecti,
commeatus inopia plurimum civitates opprimente, et aliarum rerum quæ ad victum usui sunt
indigentia.
τοῦντες, αἰχμαλωτίζοντες καὶ πᾶν εἴ τι χείριστον
διαπραττόμενοι. Συνηθροίσθησαν γὰρ στρατεύματα
ἐπ' αὐτοῖς ἀξιόλογα, Νικηφόρου ὄντος τοῦ Βοτανειάτου ἐν ταύτῃ δουκός, ἡ δὲ φειδωλία καὶ ἡ γλισχρότης ἄπρακτα πάλιν τὰ πάντα ἀπέδειξεν. Οὐ γὰρ ὁλόκληρον τὸ ὀψώνιον, ἀλλὰ μερικὸν αὐτοῖς καὶ μέτριον
δοθὲν ναρκῆσαι τοὺς στρατιώτας ἐποίησε· λαβόντες
γὰρ τὸ δοθὲν εἰς τὰ οἰκεῖα διεσκεδάσθησαν, καὶ πέλίν ἦσαν οἱ βάρβαροι τὴν χώραν δῃούμενοι καὶ ἀδεῶς
κατατρέχοντες. [Ρ. 820] Νεολαίαν δέ τινα βραχεῖαν
ἄρτι τῶν οἰκημάτων, οἷς ἐνετρέφοντο, ἐκπεπηδη -
κυῖαν μικροῖς καὶ ἐλαχίστοις ἀθροίσαντες ἀναλώμασι
τῷ τῆς ᾿Αντιοχείας ἡγεμόνι ἐνεχείρισαν· οἱ δρᾶσαι
μέν τι προεθυμοῦντο ἀπὸ νεωτερικῆς θρασύτητος
ποι, σχεδὸν καὶ ἄοπλοι καὶ γυμνοὶ καὶ μηδὲ τὸν
ημερήσιον ἄρτον ἔχοντες, πολλὰ παθόντες ἀνήκεστα
εἰς τὴν σφῶν ἀκλεῶς ἐπανέστρεψαν γῆν, τοῦ δουκὸς
Βοτανειάτου μετὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν καί τινων
ξενικῶν δυνάμεων μετρίως αὐτοὺς ἀποσοβῆσαι
ισχύσαντος. Παραλυθέντος δὲ ἐκείνου τὰ τῶν Βαρβάρων ἐπὶ πλέον ἐθρασύνθη, σιτοδείας ἐπὶ πλέον
πιεζούσης τὰς πόλεις καὶ τῶν ἄλλων ἐπιτηδείων
ἐνδείας.
Αλλ᾽ ἐπειδήπερ ἐξ ἀνάγκης βασιλέως ἐδεήθη τὰ
πράγματα δυναμένου αὐτὰ ποσῶς καταστῆσαί τε
καὶ ὁμαλίσαι ἐν οὕτως ἐναντίοις καὶ καιροῖς, ἐπεψηφίζετο μὲν ἀξιολογώτατος ὁ Βοτανειάτης καὶ ἄλλοι
πολλοὶ, νικᾷ δὲ ὅμως ἡ θεία βουλή, διὸ καὶ ἀνάγεται
Sed cum necessario res ipsæ indigerent imperatore, qui eas posset constituere et in æquum
statum adeo adversis temporibus redigere, censebatur maxime idoneus Botaniates et alii multi:
attamen divinum vicit consilium, et idcirco ad hæc
perducitur bestarches, Romanus Constantinus Dio- ἐπὶ ταῦτα ὁ βεστάρχης, Ῥωμανὸς ὁ Κωνσταντίνος,
genis filius. Quo autem modo perductus fuerit, mox
dicam. Erat creatus dux Sardices Diogenes. Cum
autem patricius esset, petiit ab imperatore Constantino Duca hoc honore affici ut esset bestarches. Imperator autem respondens, «Ostendens
opera reposce mercedem,» inanem ipsum re infecta dimisit, ejus petitioni minime consentiens.
Egressus igitur Diogenes, cum ad Sardicem pervenisset incidissetque in Patzinacas, qui eruperant
et regionem diripiebant, de ipsis tropea erexit, et
ex captis vivos quamplurimos, interfectorum vero
capita imperatori misit. Et idcirco bestarches ab
τοῦ Δοιγένους υἱός. Ον δὲ τρόπον ἀνήχθη, ἔνθεν
ἐρῶ. Ιν μὲν προβεβλημένος δοὺξ Σαρδικῆς ὁ Διογένης· πατρίκιος δὲ τυγχάνων ἐζήτησε τὸν βασιλέα
Κωνσταντινον τὸν Δούκαν τιμηθῆναι βεστάρχης. Ο
δὲ βασιλεὺς ὑπειπὼν αὐτῷ· «Δεικνύων ἔργα ἀπαίτει
μισθούς» κενὸν αὐτὸν καὶ ἄπρακτον απεπέμψατο,
μὴ προσέχων τῇ αἰτήσει αὐτοῦ. Ἐξελθὼν οὖν ὁ
Διογένης καὶ τὴν Σαρδικὴν καταλαβών, περιτυχών
Πατζινάκοις ἐξελθοῦσι καὶ λεηλατοῦσι τὴν χώραν,
τρόπαιον ἐστήσατο κατ᾿ αὐτῶν, καὶ τῶν ἑπλωκότων
ζῶντας μὲν πολλούς, κ φαλὰς δὲ τῶν ἀνῃρημένων
τῷ βασιλεῖ πεπομφὼς ἐτιμήθη βεστάρχης, γράψαν
Οὐ γὰρ ὁλόκληρον τὸ ὀψώνιον, ἀλλὰ μερικὸν αὐτοῖς καὶ μέτριον δοθὲν ναρκῆσαι τοὺς στρατιώτας ἐποίησε· λαβόντες γὰρ τὸ δοθὲν εἰς τὰ οἰκεῖα διεσκεδάσθησαν, καὶ πάλιν ἦσαν οἱ βάρβαροι τὴν χώραν δῃούμενοι καὶ ἀδεῶς κατατρέχοντες. Νεολαίαν δέ τινα βραχεῖαν, ἄρτι τῶν οἰκημάτων οἷς ἐνετρέφοντο ἐκπεπηδηκυῖαν, μικροῖς καὶ ἐλαχίστοις ἀθροίσαντες ἀναλώμασι τῷ τῆς Ἀντιοχείας ἡγεμόνι ἐνεχείρισαν. Οἳ δρᾶσαι μέν τι προεθυμοῦντο ἀπονοίᾳ νεωτερικῆς θρασύτητος στρατηγούμενοι, ἀπειροπόλεμοι δὲ ὄντες καὶ ἄφιπποι καὶ σχεδὸν ἄοπλοι καὶ γυμνοὶ καὶ μηδὲ τὸν ἡμερήσιον ἄρτον ἔχοντες, πολλὰ παθόντες ἀνήκεστα εἰς τὴν σφῶν δυσκλεῶς ἐπανέστρεψαν γῆν, τοῦ δουκὸς Βοτανειάτου μετὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν καί τινων ξενικῶν δυνάμεων μετρίως αὐτοὺς ἀποσοβῆσαι ἰσχύσαντος. Παραλυθέντος δὲ τῆς ἀρχῆς ἐκείνου τὰ τῶν βαρβάρων ἐπὶ πλέον ἐθρασύνθη, σιτοδείας πιεζούσης τὰς πόλεις καὶ τῶν ἄλλων ἐπιτηδείων ἐνδείας.τοὺς ἐμπλήσαντες καὶ λείας καὶ αἰχμαλωσίας πολλῆς, ἀπίασι πρὸς τὸ Χάλεπ, παρά τινος αὐτομόλου
Αμερική λεγομένου οδηγηθέντες ἐκεῖσε, δυσμενώς
τοῖς Ῥωμαίοις διακειμένου ἐπὶ τοῦ γέροντος μὲν
Μιχαὴλ αὐτομολήσαντος καὶ τυχόντος μεγάλων δω
ρεῶν καὶ τιμῶν καὶ ἀξιώσεων, κατηγορηθέντος δὲ
παρὰ τῷ βασιλεῖ Κωνσταντίνῳ τῷ Δούκᾳ ὡς μέλλοντος αὐτὸν μαχαίρα διαχειρίσασθαι, καὶ διὰ τοῦτο
κατακριθέντος ἀϊδίῳ φυγῇ, πάλιν δέ γε τυχόντος
ἀνακλήσεως καὶ ἀποστάντος κατὰ τῶν Τούρκων,
τηνικαῦτα δὲ διὰ σπάνιν τῶν ἀναγκαίων προσθεμένου
τε τοῖς Τούρκοις καὶ τὴν χώραν διατιθέντος κά
κιστα. Γενόμενοι γοῦν ἓν οἵ τε Τοῦρκοι καὶ οἱ Χαλε
πῖται, καὶ ὁμολογίαν δόντες ἀλλήλοις, τὴν ἐν Συρία
ao prada et captivis multis potiti ad Chalep se χώρᾳ καὶ ταύτην λυμηνάμενοι, καὶ λαφύρων ἑαυ
recepere, a quodam transfuga Amertice nomine eo
perducti, qui Romanis infestus 662 erat et imperante sene Michaele ad eum täansfugerat, magnaque dona et honores ac præmia consecutus fuerat.
Sed apud imperatorem Constantinum Ducam accusatus quod ipsum gladio interfecturus esset, hac
de causa perpetuo fuerat exsilio condemnatus.
Verum cum rursus revocatus adversus Turcos
missus esset, tunc ob rerum quæ ad victum necessariæ sunt inopiam sese Turcis adjunxerat, et
regionem pessime vexabat. Conjuncti igitur Turci
et Chalepitæ, inita inter se societate, Antiocheam
Syriæ ejusque finitima loca male vexarunt, cædentes, comburentes, diripientes, deprædantes, captivos
abducentes, et pessima quæque perpetrantes. Nam ᾿Αντιόχειαν καὶ τὰ περὶ αὐτὴν κακῶς διετίθεσαν,
et adversus ipsos coacti fuerant idonei exercitus " σφάζοντες, πυρπολοῦντες, ἀνδραποδίζοντες, λεηλαNicephoro Botaniale duce: sed avaritia et segnities
rursus effecere ut omnis labor irritus esset, neque
enim integer commeatus, sed mediocris quædam
pars illis tradita militibus torporis causa fuit; qui
accepto quod sibi datum fuerat, in suam quisque
patriam dissipati sunt. Ac rursus Barbari regionem
incendere et sine metu percurrere. Exiguas vero
juvenum copias, qui modo e suis domibus, ubi
educati fuerant, prodierant, parvis ec minimis
sumptibus coactas Antiochiæ duci tradiderunt;
qui aliquod quidem facinus perpetrare cupiebant,
juvenili audacia militantes, sed belli imperiti et
sine equitatu ac fere inermes et nudi, cum ne
quotidianum quidem victum haberent, intolerabilia
multa 668 pasei in patriam suam sine gloria re- G στρατηγούμενοι, ἀπειροπόλεμοι δὲ ὄντες καὶ ἄφιπversi sunt; quos dux Botaniates cum suis protectoribus et quibusdam externis copiis facile potuit
repellere. Verum cum ille abdicatus esset magistratu, Barbari longe audaciores sunt effecti,
commeatus inopia plurimum civitates opprimente, et aliarum rerum quæ ad victum usui sunt
indigentia.
τοῦντες, αἰχμαλωτίζοντες καὶ πᾶν εἴ τι χείριστον
διαπραττόμενοι. Συνηθροίσθησαν γὰρ στρατεύματα
ἐπ' αὐτοῖς ἀξιόλογα, Νικηφόρου ὄντος τοῦ Βοτανειάτου ἐν ταύτῃ δουκός, ἡ δὲ φειδωλία καὶ ἡ γλισχρότης ἄπρακτα πάλιν τὰ πάντα ἀπέδειξεν. Οὐ γὰρ ὁλόκληρον τὸ ὀψώνιον, ἀλλὰ μερικὸν αὐτοῖς καὶ μέτριον
δοθὲν ναρκῆσαι τοὺς στρατιώτας ἐποίησε· λαβόντες
γὰρ τὸ δοθὲν εἰς τὰ οἰκεῖα διεσκεδάσθησαν, καὶ πέλίν ἦσαν οἱ βάρβαροι τὴν χώραν δῃούμενοι καὶ ἀδεῶς
κατατρέχοντες. [Ρ. 820] Νεολαίαν δέ τινα βραχεῖαν
ἄρτι τῶν οἰκημάτων, οἷς ἐνετρέφοντο, ἐκπεπηδη -
κυῖαν μικροῖς καὶ ἐλαχίστοις ἀθροίσαντες ἀναλώμασι
τῷ τῆς ᾿Αντιοχείας ἡγεμόνι ἐνεχείρισαν· οἱ δρᾶσαι
μέν τι προεθυμοῦντο ἀπὸ νεωτερικῆς θρασύτητος
ποι, σχεδὸν καὶ ἄοπλοι καὶ γυμνοὶ καὶ μηδὲ τὸν
ημερήσιον ἄρτον ἔχοντες, πολλὰ παθόντες ἀνήκεστα
εἰς τὴν σφῶν ἀκλεῶς ἐπανέστρεψαν γῆν, τοῦ δουκὸς
Βοτανειάτου μετὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν καί τινων
ξενικῶν δυνάμεων μετρίως αὐτοὺς ἀποσοβῆσαι
ισχύσαντος. Παραλυθέντος δὲ ἐκείνου τὰ τῶν Βαρβάρων ἐπὶ πλέον ἐθρασύνθη, σιτοδείας ἐπὶ πλέον
πιεζούσης τὰς πόλεις καὶ τῶν ἄλλων ἐπιτηδείων
ἐνδείας.
Αλλ᾽ ἐπειδήπερ ἐξ ἀνάγκης βασιλέως ἐδεήθη τὰ
πράγματα δυναμένου αὐτὰ ποσῶς καταστῆσαί τε
καὶ ὁμαλίσαι ἐν οὕτως ἐναντίοις καὶ καιροῖς, ἐπεψηφίζετο μὲν ἀξιολογώτατος ὁ Βοτανειάτης καὶ ἄλλοι
πολλοὶ, νικᾷ δὲ ὅμως ἡ θεία βουλή, διὸ καὶ ἀνάγεται
Sed cum necessario res ipsæ indigerent imperatore, qui eas posset constituere et in æquum
statum adeo adversis temporibus redigere, censebatur maxime idoneus Botaniates et alii multi:
attamen divinum vicit consilium, et idcirco ad hæc
perducitur bestarches, Romanus Constantinus Dio- ἐπὶ ταῦτα ὁ βεστάρχης, Ῥωμανὸς ὁ Κωνσταντίνος,
genis filius. Quo autem modo perductus fuerit, mox
dicam. Erat creatus dux Sardices Diogenes. Cum
autem patricius esset, petiit ab imperatore Constantino Duca hoc honore affici ut esset bestarches. Imperator autem respondens, «Ostendens
opera reposce mercedem,» inanem ipsum re infecta dimisit, ejus petitioni minime consentiens.
Egressus igitur Diogenes, cum ad Sardicem pervenisset incidissetque in Patzinacas, qui eruperant
et regionem diripiebant, de ipsis tropea erexit, et
ex captis vivos quamplurimos, interfectorum vero
capita imperatori misit. Et idcirco bestarches ab
τοῦ Δοιγένους υἱός. Ον δὲ τρόπον ἀνήχθη, ἔνθεν
ἐρῶ. Ιν μὲν προβεβλημένος δοὺξ Σαρδικῆς ὁ Διογένης· πατρίκιος δὲ τυγχάνων ἐζήτησε τὸν βασιλέα
Κωνσταντινον τὸν Δούκαν τιμηθῆναι βεστάρχης. Ο
δὲ βασιλεὺς ὑπειπὼν αὐτῷ· «Δεικνύων ἔργα ἀπαίτει
μισθούς» κενὸν αὐτὸν καὶ ἄπρακτον απεπέμψατο,
μὴ προσέχων τῇ αἰτήσει αὐτοῦ. Ἐξελθὼν οὖν ὁ
Διογένης καὶ τὴν Σαρδικὴν καταλαβών, περιτυχών
Πατζινάκοις ἐξελθοῦσι καὶ λεηλατοῦσι τὴν χώραν,
τρόπαιον ἐστήσατο κατ᾿ αὐτῶν, καὶ τῶν ἑπλωκότων
ζῶντας μὲν πολλούς, κ φαλὰς δὲ τῶν ἀνῃρημένων
τῷ βασιλεῖ πεπομφὼς ἐτιμήθη βεστάρχης, γράψαν
Ἀλλ’ ἐπειδήπερ ἐξ ἀνάγκης βασιλέως ἐδεήθη τὰ πράγματα δυναμένου αὐτὰ ποσῶς καταστῆσαί τε καὶ ὁμαλίσαι ἐν οὕτως ἐναντίοις καιροῖς, ἐψηφίζετο μὲν ἀξιολογώτατος ὁ Βοτανειάτης καὶ ἄλλοι πολλοί, νικᾷ δὲ ὅμως ἡ θεία βουλή· διὸ καὶ ἀνάγεται ἐπὶ ταύτην ὁ βεστάρχης Ῥωμανὸς ὁ Κωνσταντίνου τοῦ Διογένους υἱός. Ὃν δὲ τρόπον ἀνήχθη, ἔνθεν ἐρῶ. Ἦν μὲν προβεβλημένος δοὺξ Σαρδικῆς ὁ Διογένης, πατρίκιος δὲ τυγχάνων ἐζήτησε τὸν βασιλέα Κωνσταντῖνον τὸν Δούκαν τιμηθῆναι βεστάρχης. Ὁ δὲ βασιλεὺς ὑπειπὼν αὐτῷ «δεικνύων ἔργα ἀπαίτει μισθούς», κενὸν αὐτὸν καὶ ἄπρακτον ἀπεπέμψατο μὴ προσσχὼν τῇ αἰτήσει αὐτοῦ. Ἐξελθὼν οὖν ὁ Διογένης καὶ τὴν Σαρδικὴν καταλαβών, περιτυχὼν Πατζινάκοις ἐξελθοῦσι καὶ λεηλατοῦσι τὴν χώραν τρόπαιον μέγιστον ἐστήσατο κατ’ αὐτῶν, καὶ τῶν ἑαλωκότων ζῶντας μὲν πολλούς, κεφαλὰς δὲ τῶν ἀνῃρημένων τῷ βασιλεῖ πεπομφὼς ἐτιμήθη βεστάρχης, γράψαντος αὐτῷ τοῦ βασιλέως ὡς οὐκ ἐμὸν δῶρον, ὦ Διόγενες, τοῦτο ἀλλὰ τῆς οἰκείας ἀρετῆς καὶ ἀνδραγαθίας. Διατρίβων δὲ ἐκεῖσε ἠβουλήθη μὲν ἀντᾶραι τῷ βασιλεῖ, ἐπέσχε δὲ τὸ μελετώμενον δεδιὼς εἰς φῶς ἀγαγεῖν.τοὺς ἐμπλήσαντες καὶ λείας καὶ αἰχμαλωσίας πολλῆς, ἀπίασι πρὸς τὸ Χάλεπ, παρά τινος αὐτομόλου
Αμερική λεγομένου οδηγηθέντες ἐκεῖσε, δυσμενώς
τοῖς Ῥωμαίοις διακειμένου ἐπὶ τοῦ γέροντος μὲν
Μιχαὴλ αὐτομολήσαντος καὶ τυχόντος μεγάλων δω
ρεῶν καὶ τιμῶν καὶ ἀξιώσεων, κατηγορηθέντος δὲ
παρὰ τῷ βασιλεῖ Κωνσταντίνῳ τῷ Δούκᾳ ὡς μέλλοντος αὐτὸν μαχαίρα διαχειρίσασθαι, καὶ διὰ τοῦτο
κατακριθέντος ἀϊδίῳ φυγῇ, πάλιν δέ γε τυχόντος
ἀνακλήσεως καὶ ἀποστάντος κατὰ τῶν Τούρκων,
τηνικαῦτα δὲ διὰ σπάνιν τῶν ἀναγκαίων προσθεμένου
τε τοῖς Τούρκοις καὶ τὴν χώραν διατιθέντος κά
κιστα. Γενόμενοι γοῦν ἓν οἵ τε Τοῦρκοι καὶ οἱ Χαλε
πῖται, καὶ ὁμολογίαν δόντες ἀλλήλοις, τὴν ἐν Συρία
ao prada et captivis multis potiti ad Chalep se χώρᾳ καὶ ταύτην λυμηνάμενοι, καὶ λαφύρων ἑαυ
recepere, a quodam transfuga Amertice nomine eo
perducti, qui Romanis infestus 662 erat et imperante sene Michaele ad eum täansfugerat, magnaque dona et honores ac præmia consecutus fuerat.
Sed apud imperatorem Constantinum Ducam accusatus quod ipsum gladio interfecturus esset, hac
de causa perpetuo fuerat exsilio condemnatus.
Verum cum rursus revocatus adversus Turcos
missus esset, tunc ob rerum quæ ad victum necessariæ sunt inopiam sese Turcis adjunxerat, et
regionem pessime vexabat. Conjuncti igitur Turci
et Chalepitæ, inita inter se societate, Antiocheam
Syriæ ejusque finitima loca male vexarunt, cædentes, comburentes, diripientes, deprædantes, captivos
abducentes, et pessima quæque perpetrantes. Nam ᾿Αντιόχειαν καὶ τὰ περὶ αὐτὴν κακῶς διετίθεσαν,
et adversus ipsos coacti fuerant idonei exercitus " σφάζοντες, πυρπολοῦντες, ἀνδραποδίζοντες, λεηλαNicephoro Botaniale duce: sed avaritia et segnities
rursus effecere ut omnis labor irritus esset, neque
enim integer commeatus, sed mediocris quædam
pars illis tradita militibus torporis causa fuit; qui
accepto quod sibi datum fuerat, in suam quisque
patriam dissipati sunt. Ac rursus Barbari regionem
incendere et sine metu percurrere. Exiguas vero
juvenum copias, qui modo e suis domibus, ubi
educati fuerant, prodierant, parvis ec minimis
sumptibus coactas Antiochiæ duci tradiderunt;
qui aliquod quidem facinus perpetrare cupiebant,
juvenili audacia militantes, sed belli imperiti et
sine equitatu ac fere inermes et nudi, cum ne
quotidianum quidem victum haberent, intolerabilia
multa 668 pasei in patriam suam sine gloria re- G στρατηγούμενοι, ἀπειροπόλεμοι δὲ ὄντες καὶ ἄφιπversi sunt; quos dux Botaniates cum suis protectoribus et quibusdam externis copiis facile potuit
repellere. Verum cum ille abdicatus esset magistratu, Barbari longe audaciores sunt effecti,
commeatus inopia plurimum civitates opprimente, et aliarum rerum quæ ad victum usui sunt
indigentia.
τοῦντες, αἰχμαλωτίζοντες καὶ πᾶν εἴ τι χείριστον
διαπραττόμενοι. Συνηθροίσθησαν γὰρ στρατεύματα
ἐπ' αὐτοῖς ἀξιόλογα, Νικηφόρου ὄντος τοῦ Βοτανειάτου ἐν ταύτῃ δουκός, ἡ δὲ φειδωλία καὶ ἡ γλισχρότης ἄπρακτα πάλιν τὰ πάντα ἀπέδειξεν. Οὐ γὰρ ὁλόκληρον τὸ ὀψώνιον, ἀλλὰ μερικὸν αὐτοῖς καὶ μέτριον
δοθὲν ναρκῆσαι τοὺς στρατιώτας ἐποίησε· λαβόντες
γὰρ τὸ δοθὲν εἰς τὰ οἰκεῖα διεσκεδάσθησαν, καὶ πέλίν ἦσαν οἱ βάρβαροι τὴν χώραν δῃούμενοι καὶ ἀδεῶς
κατατρέχοντες. [Ρ. 820] Νεολαίαν δέ τινα βραχεῖαν
ἄρτι τῶν οἰκημάτων, οἷς ἐνετρέφοντο, ἐκπεπηδη -
κυῖαν μικροῖς καὶ ἐλαχίστοις ἀθροίσαντες ἀναλώμασι
τῷ τῆς ᾿Αντιοχείας ἡγεμόνι ἐνεχείρισαν· οἱ δρᾶσαι
μέν τι προεθυμοῦντο ἀπὸ νεωτερικῆς θρασύτητος
ποι, σχεδὸν καὶ ἄοπλοι καὶ γυμνοὶ καὶ μηδὲ τὸν
ημερήσιον ἄρτον ἔχοντες, πολλὰ παθόντες ἀνήκεστα
εἰς τὴν σφῶν ἀκλεῶς ἐπανέστρεψαν γῆν, τοῦ δουκὸς
Βοτανειάτου μετὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν καί τινων
ξενικῶν δυνάμεων μετρίως αὐτοὺς ἀποσοβῆσαι
ισχύσαντος. Παραλυθέντος δὲ ἐκείνου τὰ τῶν Βαρβάρων ἐπὶ πλέον ἐθρασύνθη, σιτοδείας ἐπὶ πλέον
πιεζούσης τὰς πόλεις καὶ τῶν ἄλλων ἐπιτηδείων
ἐνδείας.
Αλλ᾽ ἐπειδήπερ ἐξ ἀνάγκης βασιλέως ἐδεήθη τὰ
πράγματα δυναμένου αὐτὰ ποσῶς καταστῆσαί τε
καὶ ὁμαλίσαι ἐν οὕτως ἐναντίοις καὶ καιροῖς, ἐπεψηφίζετο μὲν ἀξιολογώτατος ὁ Βοτανειάτης καὶ ἄλλοι
πολλοὶ, νικᾷ δὲ ὅμως ἡ θεία βουλή, διὸ καὶ ἀνάγεται
Sed cum necessario res ipsæ indigerent imperatore, qui eas posset constituere et in æquum
statum adeo adversis temporibus redigere, censebatur maxime idoneus Botaniates et alii multi:
attamen divinum vicit consilium, et idcirco ad hæc
perducitur bestarches, Romanus Constantinus Dio- ἐπὶ ταῦτα ὁ βεστάρχης, Ῥωμανὸς ὁ Κωνσταντίνος,
genis filius. Quo autem modo perductus fuerit, mox
dicam. Erat creatus dux Sardices Diogenes. Cum
autem patricius esset, petiit ab imperatore Constantino Duca hoc honore affici ut esset bestarches. Imperator autem respondens, «Ostendens
opera reposce mercedem,» inanem ipsum re infecta dimisit, ejus petitioni minime consentiens.
Egressus igitur Diogenes, cum ad Sardicem pervenisset incidissetque in Patzinacas, qui eruperant
et regionem diripiebant, de ipsis tropea erexit, et
ex captis vivos quamplurimos, interfectorum vero
capita imperatori misit. Et idcirco bestarches ab
τοῦ Δοιγένους υἱός. Ον δὲ τρόπον ἀνήχθη, ἔνθεν
ἐρῶ. Ιν μὲν προβεβλημένος δοὺξ Σαρδικῆς ὁ Διογένης· πατρίκιος δὲ τυγχάνων ἐζήτησε τὸν βασιλέα
Κωνσταντινον τὸν Δούκαν τιμηθῆναι βεστάρχης. Ο
δὲ βασιλεὺς ὑπειπὼν αὐτῷ· «Δεικνύων ἔργα ἀπαίτει
μισθούς» κενὸν αὐτὸν καὶ ἄπρακτον απεπέμψατο,
μὴ προσέχων τῇ αἰτήσει αὐτοῦ. Ἐξελθὼν οὖν ὁ
Διογένης καὶ τὴν Σαρδικὴν καταλαβών, περιτυχών
Πατζινάκοις ἐξελθοῦσι καὶ λεηλατοῦσι τὴν χώραν,
τρόπαιον ἐστήσατο κατ᾿ αὐτῶν, καὶ τῶν ἑπλωκότων
ζῶντας μὲν πολλούς, κ φαλὰς δὲ τῶν ἀνῃρημένων
τῷ βασιλεῖ πεπομφὼς ἐτιμήθη βεστάρχης, γράψαν
PG 122:393Ὅμως, ἐπειδὴ ὁ βασιλεὺς ἀπῆν καὶ τὰ τῆς βασιλείας ἐχήρευον, κοινολογεῖταί τινι τῶν πιστικωτάτων τὸ πρᾶγμα καὶ δι’ αὐτοῦ τοῖς παρακειμένοις ἔθνεσιν ὁμιλήσας περὶ τοῦ αὐτοῦ πράγματος, φιλίως αὐτῷ διακειμένοις ἐξ ὅτου τῶν παρ’ ἐκείνοις ἦρξε μερῶν καὶ τῆς αὐτοῦ γενναιότητος πεῖραν ἔχουσι δαψιλῆ. Καταμηνύεται παρά του Ἀρμενίου τὸ γένος, καὶ δὴ συλληφθεὶς δεσμώτης πρὸς τὴν βασιλίδα ἀπάγεται. Ἐλεγχθεὶς δὲ καὶ καταθέμενος καὶ διὰ τοῦτο κατακριθεὶς θάνατον ὡς ἐπίβουλος ὑπερορίζεται καὶ τῆς πόλεως ἐκβάλλεται, πᾶσιν ἀνίαν ἐνθέμενος ὅσοι τῆς αὐτοῦ γενναιότητος καὶ ἀνδρείας ἐν πείρᾳ καθίσταντο. Οἱ δ’ ἀγνοοῦντες ἐκ τῶν εἰδότων ταύτην παραλαμβάνοντες ὑπῆρχον ἐξ ἀκοῆς ἐρασταί. Καὶ διὰ τοῦτο δι’ εὐχῆς ἦν τοῖς ὅλοις ἀνώτερον τὸν ἄνδρα γενέσθαι κολαστηρίων καὶ χαρισθῆναι τῇ Ῥωμαίων τοῦτον ἀρχῇ. Ἐπεὶ δὲ ὁ σκοπὸς ζήλου θείου ἦν καὶ οὐ φιλαυτίας, περιαλγοῦντος τῆς τῶν χριστιανῶν πληθύος πασχούσης κακῶς καὶ κεραϊζομένης ὁσημέραι πρὸς τῶν Ἀγαρηνῶν, ἐνηργήθη λοιπὸν τοῖς εὐχομένοις τὰ τῆς εὐχῆς. Παραστάντος γὰρ αὖθις αὐτοῦ τῷ βασιλικῷ βήματι περιέσχεν ἔλεος ἄσχετος τὴν αὐγοῦσταν Εὐδοκίαν·HISTORIA.
τὸς αὐτῷ τοῦ βασιλέως ὡς «Οὐκ ἐμὸν δῶρον, ώ Διόγε- imperatore creatus est; qui quidem ei scripsit;
νες,τοῦτο, ἀλλὰ τῆς οἰκείας ἀρετῆς καὶ ἀνδραγαθίας.»
Διατρίβων δὲ ἐκεῖσε ἠβουλήθη μὲν ἀντᾶραι τῷ βασιλεῖ, ἀλλὰ τὸ μελετώμενον εἰς φῶς ἀγαγεῖν δεδιὼς
ἦν. Ὅμως ἐπειδὴ ὁ βασιλεὺς ἀπῆν καὶ τὰ τῆς βασιλείας ἐχήρευον, κοινολογεῖταί τινι τῶν πιστικωτάτων
τὸ πρᾶγμα, καὶ δι᾽ αὐτοῦ τοῖς παρακειμένοις ἔθνεσιν
ὁμιλήσας περὶ ταυτοῦ πράγματος, φιλίως αὐτῷ διακειμένοις, ἦρξεν ἡμερῶν τινων, τῆς αὐτοῦ γενναιότητος πεῖραν ἔχουσι δαψιλή. Καὶ μηνύεται παρά
τινος Αρμενίου τὸ γένος, καὶ δὴ συλληφθείς δεσμώτης πρὸς τὴν βασιλίδα ἀπαγεται. Ἐλεγχθεὶς δὲ καὶ
καταθέμενος καὶ διὰ τοῦτο κατακριθεὶς θανάτου ὡς
ἐπίβουλος ὑπερορίζεται καὶ τῆς πόλεως ἐκβάλλεται,
πᾶσιν ἀνίαν ἐνθέμενος ὅσοι τῆς αὐτοῦ γενναιότητος
καὶ ἀνδρίας ἐν πείρα καθίσταντο. [Ρ. 821] Οἱ δ'
ἀγνοοῦντες ἐκ τῶν εἰδότων ταῦτα παραλαμβάνοντες "
ὑπῆρχον ἐξ ἀνάγκης ἐρασταί. Καὶ διὰ τοῦτο δι᾽ εὐ
χῆς ἦν τοῖς ὅλοις ἀνώτερον τὸν ἄνδρα γενέσθαι και
λαστηρίων καὶ χαρισθῆναι τῇ Ῥωμαίων τοῦτον
ἀρχῇ. Επεὶ δὲ ὁ σκοπὸς ζήλου θείου ἦν καὶ οὗ φιλο
αυτίας, περιαλγώς τῆς τῶν Χριστιανῶν πληθύος
πασχούσης καὶ κακῶς κεραϊζομένης ὁσημέραι πρὸς
τῶν ᾿Αγαρηνῶν, ἐνηργήθη λοιπὸν τοῖς εὐχομένοις τὰ
τῆς εὐχῆς. Παραστάντος γὰρ αὖθις αὐτοῦ τῷ βασι
λικῷ βήματι περιέσχεν ἔλεος άσχετον τὴν Αὐγοῦσταν
Εὐδοκίαν· ἦν γὰρ ὁ ἀνὴρ μετὰ τῶν τῶν ἄλλων καὶ θεα
θῆναι ἀγαθὸς, ἐπιμήκης τε τὴν ἡλικίαν ὢν καὶ στέρ
νων καὶ νώτων ἐν καλῷ καθορώμενος, εὐόφθαλμός
τε, εἴπερ τις ἄλλος, καὶ τοῦ πάθους αὐτόθεν παράκλησιν ἐκκαλούμενος, μήτ' ἀκριβὲς τὸ λευκὸν μήτε
τὸ μέλαν ἀποσώζων, ἀλλ᾽ οἷον συγκεκραμένα κατ'
ἴσον ἀμφότερα. Ὡς οὖν καὶ ἡ παρεστῶσα γερουσία
συνέπαθεν, εὐθὺς ἐπηκολούθησεν ἡ συμπάθεια, καὶ
περισωθεὶς τοῦ κινδύνου παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα καὶ
προσδοκίαν βασιλικῆς ἀξιώσεως ἔτυχε. Διὸ καὶ ἀπολυθεὶς παρὰ πάντων ἡσπάζετο. 'Βξιών οὖν εἰς τὴν
Καππαδοκῶν, ἐξ ἧς καὶ γέννησιν ἔσχηκε, πάλιν
μεταπεμφθεὶς εἰς τὴν βασιλεύουσαν εἰσελήλυθε, καὶ
τοῖς γενεθλίοις τοῦ Σωτῆρος Χριστοῦ μάγιστρος
τιμᾶται καὶ στρατηλάτης προβέβληται παρὰ τῆς
βασιλίδος προελθούσης βασιλικῶς μετὰ τῶν ἰδίων παίδων εἰς τὸν μέγιστον και περίπυστον τῆς τοῦ Θεοῦ
Σοφίας σηκόν. Δεδοικυίας δὲ τῆς βασιλίδος τήν τε σύγκλητον καὶ τὸν πατριάρχην καὶ τοὺς ὑπογράψαντας
καὶ ὁμόσαντας, καὶ διὰ τοῦτο μὴ τολμώσης συζευ
χθῆναί τινι τῶν ἐπιφανῶν καὶ βασιλέα ἀναγορεῦσαι
αὐτὸν, ἔγνω δεῖν ὑπὲρ γυναῖκα μὴ φρονῆσαι, πανουργίᾳ δὲ καὶ δόλῳ τὸν πατριάρχην ὑπελθεῖν καὶ
οὕτως αὐτῇ τὸ ἐφετὸν καταπράξασθαι καὶ τὴν τῶν
ἐθνῶν ποσῶς ἀναχαιτίσαι ὁρμήν. Κοινοῦται γοῦν
τὸ πρᾶγμά τινι τῶν ἐκ τῆς γυναικωνίτιδος ὡς ἐπιτηδείῳ πρὸς τοῦτο. Ὁ δὲ ὑπισχνείται ἐκ παντὸς τρόπου συμπράξειν αὐτῇ πρὸς τὸ σπουδαζόμενον, ξυρὸς
εἰς ἀκόνην, τὸ τοῦ λόγου, ὢν εἰς τὰ τοιαῦτα. Αδελ
φὸς ἦν τῷ πατριάρχη Βάρδας ὄνομα, λαγνίστατός τε
«Non meum donum, ο Diogenes, hoc, sed luæ virtutis et fortitudinis.» Ibi autem commorans voluit
contra imperatorem 664 insurgere. Sed inceptum
in lucem proferre verebatur. Attamen postquam
abfuit imperator et imperium orbum erat, rem
cum suo quodam fidelissimo communicat, et per
ipsum cum quibusdam finitimis gentibus, quibus
esset ipsius explorata virtus, collocutus quibusdam
partibus imperavit. Indicatur autem a quodam
Armenio, et comprehensus ad urbem regiam perducitur, convictusque et capitis damnatus ut proditor in exsilium mittitur, urbe expellitur, non sine maximo dolore eorum omnium apud quos suæ
virtutis ac strenuitatis specimen dederat. Qui vero
ipsum ignorabant, famam ab aliis percipientes
statim ipsius amore capiebantur. Et idcirco omnes
optabant virum supplicio liberari et Romanorum
imperio donari. Et quia divini zeli propositum, non
autem proprii amoris erat, quippe cum Christianorum turba quotidie ab Agarenis miserabiliter
vexata cruciaretur, deinceps optata eorum qui vota
faciebant ad exitum perducta sunt. Cum enim rursus ad regium suggestum adductus fuisset, Augusta Eudocia immensa misericordia commota est:
erat enim vir præter alia spectatu quoque dignus,
statura procerus, pectore et humeris pulcherrimus, et pulchritudine oculorum ut si quis alius
præstans, his omnibus levamen calamitatis ellagitans, neque prorsus album neque prorsus nigrum
sed ex utroque æqualiter 663 mistum colorem
conservans. Ut igitur etiam præsens senatus commotus est, statim misericordia judicium subsecuta
est. Et a periculo servatus præter omnem spem
atque exspectationem regiam dignationem est consecutus; et idcirco absolutum omnes amplectebantur. Egressus igitur in Cappadociam, unde
oriundus erat, rursus ad regiam urbem accersitus
sese recepit die natali Salvatoris Christi, et magistri honore decoratus dux exercitus ab Augusta
creatur, quæ imperatoris more cum suis filiis processerat ad maximum et celeberrimum Sophiæ
templum. Cum autem vereretur Augusta et senatum et patriarcham et eos qui jurati subscripserant, et idcirco non auderet cum illustriore aliquo
matrimonio copulari ipsumque imperatorem declarare, statuit supra muliebrem animum nil sibi
aggrediendum, sed potius dolo ac fraude circumveniendum patriarcham; et ita se voti compotem
futuram et gentium impetum repressuram, quam
tum in se esset, existimabat. Communicat igitur
rem quodam cum eunucho ex gynæceo ut ad id
idoneo, qui omnino se ei rem e sententia confecturum pollicetur, utpote qui novacula ad cotem
esset, ut dici solet, ad hæc negotia: frater erat
patriarchs, Bardas nomine, maxime lascivus vir,
Quo die sese cuncti apud Gracos muneribus excipiunt.
PATROL. GR: CXXII.
ἦν γὰρ ὁ ἀνὴρ μετὰ τῶν ἄλλων καὶ θεαθῆναι ἀγαθός, ἐπιμήκης τε τὴν ἡλικίαν ὢν καὶ στέρνων καὶ νώτων ἐν καλῷ καθορώμενος, εὐόφθαλμός τε, εἴπερ τις ἄλλος, καὶ τοῦ πάθους αὐτόθεν παράκλησιν ἐκκαλούμενος, μήτ’ ἀκριβὲς τὸ λευκὸν μήτε τὸ μέλαν ἀποσῴζων, ἀλλ’ οἷον συγκεκραμένα κατ’ ἴσον ἀμφότερα. Ὡς οὖν καὶ ἡ παρεστῶσα γερουσία συνέπαθεν, εὐθὺς ἐπηκολούθησεν ἡ συμπάθεια. Καὶ περισωθεὶς τοῦ κινδύνου παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα καὶ προσδοκίαν βασιλικῆς ἀξιώσεως ἔτυχε. Διὸ καὶ ἀπολυθεὶς παρὰ πάντων ἠσπάζετο. Ἐξιὼν οὖν εἰς τὴν Καππαδοκῶν, ἐξ ἧς καὶ τὴν γέννησιν ἔσχηκε, πάλιν μεταπεμφθεὶς εἰς τὴν βασιλεύουσαν εἰσελήλυθε, κἀν τοῖς γενεθλίοις τοῦ σωτῆρος Χριστοῦ μάγιστρος τιμᾶται καὶ στρατηλάτης προβέβληται παρὰ τῆς βασιλίδος, προελθούσης βασιλικῶς μετὰ τῶν ἰδίων παίδων εἰς τὸν μέγιστον καὶ περίπυστον τῆς τοῦ Θεοῦ Σοφίας σηκόν.HISTORIA.
τὸς αὐτῷ τοῦ βασιλέως ὡς «Οὐκ ἐμὸν δῶρον, ώ Διόγε- imperatore creatus est; qui quidem ei scripsit;
νες,τοῦτο, ἀλλὰ τῆς οἰκείας ἀρετῆς καὶ ἀνδραγαθίας.»
Διατρίβων δὲ ἐκεῖσε ἠβουλήθη μὲν ἀντᾶραι τῷ βασιλεῖ, ἀλλὰ τὸ μελετώμενον εἰς φῶς ἀγαγεῖν δεδιὼς
ἦν. Ὅμως ἐπειδὴ ὁ βασιλεὺς ἀπῆν καὶ τὰ τῆς βασιλείας ἐχήρευον, κοινολογεῖταί τινι τῶν πιστικωτάτων
τὸ πρᾶγμα, καὶ δι᾽ αὐτοῦ τοῖς παρακειμένοις ἔθνεσιν
ὁμιλήσας περὶ ταυτοῦ πράγματος, φιλίως αὐτῷ διακειμένοις, ἦρξεν ἡμερῶν τινων, τῆς αὐτοῦ γενναιότητος πεῖραν ἔχουσι δαψιλή. Καὶ μηνύεται παρά
τινος Αρμενίου τὸ γένος, καὶ δὴ συλληφθείς δεσμώτης πρὸς τὴν βασιλίδα ἀπαγεται. Ἐλεγχθεὶς δὲ καὶ
καταθέμενος καὶ διὰ τοῦτο κατακριθεὶς θανάτου ὡς
ἐπίβουλος ὑπερορίζεται καὶ τῆς πόλεως ἐκβάλλεται,
πᾶσιν ἀνίαν ἐνθέμενος ὅσοι τῆς αὐτοῦ γενναιότητος
καὶ ἀνδρίας ἐν πείρα καθίσταντο. [Ρ. 821] Οἱ δ'
ἀγνοοῦντες ἐκ τῶν εἰδότων ταῦτα παραλαμβάνοντες "
ὑπῆρχον ἐξ ἀνάγκης ἐρασταί. Καὶ διὰ τοῦτο δι᾽ εὐ
χῆς ἦν τοῖς ὅλοις ἀνώτερον τὸν ἄνδρα γενέσθαι και
λαστηρίων καὶ χαρισθῆναι τῇ Ῥωμαίων τοῦτον
ἀρχῇ. Επεὶ δὲ ὁ σκοπὸς ζήλου θείου ἦν καὶ οὗ φιλο
αυτίας, περιαλγώς τῆς τῶν Χριστιανῶν πληθύος
πασχούσης καὶ κακῶς κεραϊζομένης ὁσημέραι πρὸς
τῶν ᾿Αγαρηνῶν, ἐνηργήθη λοιπὸν τοῖς εὐχομένοις τὰ
τῆς εὐχῆς. Παραστάντος γὰρ αὖθις αὐτοῦ τῷ βασι
λικῷ βήματι περιέσχεν ἔλεος άσχετον τὴν Αὐγοῦσταν
Εὐδοκίαν· ἦν γὰρ ὁ ἀνὴρ μετὰ τῶν τῶν ἄλλων καὶ θεα
θῆναι ἀγαθὸς, ἐπιμήκης τε τὴν ἡλικίαν ὢν καὶ στέρ
νων καὶ νώτων ἐν καλῷ καθορώμενος, εὐόφθαλμός
τε, εἴπερ τις ἄλλος, καὶ τοῦ πάθους αὐτόθεν παράκλησιν ἐκκαλούμενος, μήτ' ἀκριβὲς τὸ λευκὸν μήτε
τὸ μέλαν ἀποσώζων, ἀλλ᾽ οἷον συγκεκραμένα κατ'
ἴσον ἀμφότερα. Ὡς οὖν καὶ ἡ παρεστῶσα γερουσία
συνέπαθεν, εὐθὺς ἐπηκολούθησεν ἡ συμπάθεια, καὶ
περισωθεὶς τοῦ κινδύνου παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα καὶ
προσδοκίαν βασιλικῆς ἀξιώσεως ἔτυχε. Διὸ καὶ ἀπολυθεὶς παρὰ πάντων ἡσπάζετο. 'Βξιών οὖν εἰς τὴν
Καππαδοκῶν, ἐξ ἧς καὶ γέννησιν ἔσχηκε, πάλιν
μεταπεμφθεὶς εἰς τὴν βασιλεύουσαν εἰσελήλυθε, καὶ
τοῖς γενεθλίοις τοῦ Σωτῆρος Χριστοῦ μάγιστρος
τιμᾶται καὶ στρατηλάτης προβέβληται παρὰ τῆς
βασιλίδος προελθούσης βασιλικῶς μετὰ τῶν ἰδίων παίδων εἰς τὸν μέγιστον και περίπυστον τῆς τοῦ Θεοῦ
Σοφίας σηκόν. Δεδοικυίας δὲ τῆς βασιλίδος τήν τε σύγκλητον καὶ τὸν πατριάρχην καὶ τοὺς ὑπογράψαντας
καὶ ὁμόσαντας, καὶ διὰ τοῦτο μὴ τολμώσης συζευ
χθῆναί τινι τῶν ἐπιφανῶν καὶ βασιλέα ἀναγορεῦσαι
αὐτὸν, ἔγνω δεῖν ὑπὲρ γυναῖκα μὴ φρονῆσαι, πανουργίᾳ δὲ καὶ δόλῳ τὸν πατριάρχην ὑπελθεῖν καὶ
οὕτως αὐτῇ τὸ ἐφετὸν καταπράξασθαι καὶ τὴν τῶν
ἐθνῶν ποσῶς ἀναχαιτίσαι ὁρμήν. Κοινοῦται γοῦν
τὸ πρᾶγμά τινι τῶν ἐκ τῆς γυναικωνίτιδος ὡς ἐπιτηδείῳ πρὸς τοῦτο. Ὁ δὲ ὑπισχνείται ἐκ παντὸς τρόπου συμπράξειν αὐτῇ πρὸς τὸ σπουδαζόμενον, ξυρὸς
εἰς ἀκόνην, τὸ τοῦ λόγου, ὢν εἰς τὰ τοιαῦτα. Αδελ
φὸς ἦν τῷ πατριάρχη Βάρδας ὄνομα, λαγνίστατός τε
«Non meum donum, ο Diogenes, hoc, sed luæ virtutis et fortitudinis.» Ibi autem commorans voluit
contra imperatorem 664 insurgere. Sed inceptum
in lucem proferre verebatur. Attamen postquam
abfuit imperator et imperium orbum erat, rem
cum suo quodam fidelissimo communicat, et per
ipsum cum quibusdam finitimis gentibus, quibus
esset ipsius explorata virtus, collocutus quibusdam
partibus imperavit. Indicatur autem a quodam
Armenio, et comprehensus ad urbem regiam perducitur, convictusque et capitis damnatus ut proditor in exsilium mittitur, urbe expellitur, non sine maximo dolore eorum omnium apud quos suæ
virtutis ac strenuitatis specimen dederat. Qui vero
ipsum ignorabant, famam ab aliis percipientes
statim ipsius amore capiebantur. Et idcirco omnes
optabant virum supplicio liberari et Romanorum
imperio donari. Et quia divini zeli propositum, non
autem proprii amoris erat, quippe cum Christianorum turba quotidie ab Agarenis miserabiliter
vexata cruciaretur, deinceps optata eorum qui vota
faciebant ad exitum perducta sunt. Cum enim rursus ad regium suggestum adductus fuisset, Augusta Eudocia immensa misericordia commota est:
erat enim vir præter alia spectatu quoque dignus,
statura procerus, pectore et humeris pulcherrimus, et pulchritudine oculorum ut si quis alius
præstans, his omnibus levamen calamitatis ellagitans, neque prorsus album neque prorsus nigrum
sed ex utroque æqualiter 663 mistum colorem
conservans. Ut igitur etiam præsens senatus commotus est, statim misericordia judicium subsecuta
est. Et a periculo servatus præter omnem spem
atque exspectationem regiam dignationem est consecutus; et idcirco absolutum omnes amplectebantur. Egressus igitur in Cappadociam, unde
oriundus erat, rursus ad regiam urbem accersitus
sese recepit die natali Salvatoris Christi, et magistri honore decoratus dux exercitus ab Augusta
creatur, quæ imperatoris more cum suis filiis processerat ad maximum et celeberrimum Sophiæ
templum. Cum autem vereretur Augusta et senatum et patriarcham et eos qui jurati subscripserant, et idcirco non auderet cum illustriore aliquo
matrimonio copulari ipsumque imperatorem declarare, statuit supra muliebrem animum nil sibi
aggrediendum, sed potius dolo ac fraude circumveniendum patriarcham; et ita se voti compotem
futuram et gentium impetum repressuram, quam
tum in se esset, existimabat. Communicat igitur
rem quodam cum eunucho ex gynæceo ut ad id
idoneo, qui omnino se ei rem e sententia confecturum pollicetur, utpote qui novacula ad cotem
esset, ut dici solet, ad hæc negotia: frater erat
patriarchs, Bardas nomine, maxime lascivus vir,
Quo die sese cuncti apud Gracos muneribus excipiunt.
PATROL. GR: CXXII.
Δεδοικυίας δὲ τῆς βασιλίδος τήν τε σύγκλητον καὶ τὸν πατριάρχην καὶ τοὺς ὑπογράψαντας καὶ ὀμόσαντας, καὶ διὰ ταῦτα μὴ τολμώσης ζευχθῆναί τινι τῶν ἐπιφανῶν καὶ βασιλέα ἀναγορεῦσαι αὐτόν, ἔγνω δεῖν ὑπὲρ γυναῖκα μὲν φρονῆσαι, πανουργίᾳ δὲ καὶ δόλῳ τὸν πατριάρχην ὑπελθεῖν καὶ οὕτως αὑτῇ τε τὸ ἐφετὸν καταπράξασθαι καὶ τὴν τῶν ἐθνῶν ποσῶς ἀναχαιτίσαι ὁρμήν. Κοινοῦται τοίνυν τὸ πρᾶγμά τινι τῶν ἐκ τῆς γυναικωνίτιδος ὡς ἐπιτηδείῳ πρὸς τοῦτο. Ὁ δὲ ὑπισχνεῖται παντὶ τρόπῳ συμπράξειν αὐτῇ πρὸς τὸ σπουδαζόμενον, ξυρὸς εἰς ἀκόνην, τὸ τοῦ λόγου, ὢν πρὸς τὰ τοιαῦτα. Ἀδελφὸς ἦν τῷ πατριάρχῃ Βάρδας ὄνομα, λαγνίστατός τε καὶ πρὸς ἡδονὰς ἐπτοημένος καὶ μηδὲν ἄλλο διὰ βίου ἔχων προτέρημα. Πρόσεισι γοῦν τῷ πατριάρχῃ ὁ τομίας, ἀπαγγέλλει αὐτῷ μυστικῶς τὰ τοῦ πράγματος, καὶ ὡς, εἰ θελήσειε, μᾶλλον δὲ συνεπινεύσειε μόνον μηδένα κίνδυνον ὑφορᾶσθαι ἐκ τῆς φρικτῆς ἐκείνης χειρογραφίας, ζευχθήσεται μὲν τῇ βασιλίδι ὁ τούτου αὐτάδελφος, παραυτίκα δὲ βασιλεὺς ἀναγορευθήσεται.HISTORIA.
τὸς αὐτῷ τοῦ βασιλέως ὡς «Οὐκ ἐμὸν δῶρον, ώ Διόγε- imperatore creatus est; qui quidem ei scripsit;
νες,τοῦτο, ἀλλὰ τῆς οἰκείας ἀρετῆς καὶ ἀνδραγαθίας.»
Διατρίβων δὲ ἐκεῖσε ἠβουλήθη μὲν ἀντᾶραι τῷ βασιλεῖ, ἀλλὰ τὸ μελετώμενον εἰς φῶς ἀγαγεῖν δεδιὼς
ἦν. Ὅμως ἐπειδὴ ὁ βασιλεὺς ἀπῆν καὶ τὰ τῆς βασιλείας ἐχήρευον, κοινολογεῖταί τινι τῶν πιστικωτάτων
τὸ πρᾶγμα, καὶ δι᾽ αὐτοῦ τοῖς παρακειμένοις ἔθνεσιν
ὁμιλήσας περὶ ταυτοῦ πράγματος, φιλίως αὐτῷ διακειμένοις, ἦρξεν ἡμερῶν τινων, τῆς αὐτοῦ γενναιότητος πεῖραν ἔχουσι δαψιλή. Καὶ μηνύεται παρά
τινος Αρμενίου τὸ γένος, καὶ δὴ συλληφθείς δεσμώτης πρὸς τὴν βασιλίδα ἀπαγεται. Ἐλεγχθεὶς δὲ καὶ
καταθέμενος καὶ διὰ τοῦτο κατακριθεὶς θανάτου ὡς
ἐπίβουλος ὑπερορίζεται καὶ τῆς πόλεως ἐκβάλλεται,
πᾶσιν ἀνίαν ἐνθέμενος ὅσοι τῆς αὐτοῦ γενναιότητος
καὶ ἀνδρίας ἐν πείρα καθίσταντο. [Ρ. 821] Οἱ δ'
ἀγνοοῦντες ἐκ τῶν εἰδότων ταῦτα παραλαμβάνοντες "
ὑπῆρχον ἐξ ἀνάγκης ἐρασταί. Καὶ διὰ τοῦτο δι᾽ εὐ
χῆς ἦν τοῖς ὅλοις ἀνώτερον τὸν ἄνδρα γενέσθαι και
λαστηρίων καὶ χαρισθῆναι τῇ Ῥωμαίων τοῦτον
ἀρχῇ. Επεὶ δὲ ὁ σκοπὸς ζήλου θείου ἦν καὶ οὗ φιλο
αυτίας, περιαλγώς τῆς τῶν Χριστιανῶν πληθύος
πασχούσης καὶ κακῶς κεραϊζομένης ὁσημέραι πρὸς
τῶν ᾿Αγαρηνῶν, ἐνηργήθη λοιπὸν τοῖς εὐχομένοις τὰ
τῆς εὐχῆς. Παραστάντος γὰρ αὖθις αὐτοῦ τῷ βασι
λικῷ βήματι περιέσχεν ἔλεος άσχετον τὴν Αὐγοῦσταν
Εὐδοκίαν· ἦν γὰρ ὁ ἀνὴρ μετὰ τῶν τῶν ἄλλων καὶ θεα
θῆναι ἀγαθὸς, ἐπιμήκης τε τὴν ἡλικίαν ὢν καὶ στέρ
νων καὶ νώτων ἐν καλῷ καθορώμενος, εὐόφθαλμός
τε, εἴπερ τις ἄλλος, καὶ τοῦ πάθους αὐτόθεν παράκλησιν ἐκκαλούμενος, μήτ' ἀκριβὲς τὸ λευκὸν μήτε
τὸ μέλαν ἀποσώζων, ἀλλ᾽ οἷον συγκεκραμένα κατ'
ἴσον ἀμφότερα. Ὡς οὖν καὶ ἡ παρεστῶσα γερουσία
συνέπαθεν, εὐθὺς ἐπηκολούθησεν ἡ συμπάθεια, καὶ
περισωθεὶς τοῦ κινδύνου παρὰ πᾶσαν ἐλπίδα καὶ
προσδοκίαν βασιλικῆς ἀξιώσεως ἔτυχε. Διὸ καὶ ἀπολυθεὶς παρὰ πάντων ἡσπάζετο. 'Βξιών οὖν εἰς τὴν
Καππαδοκῶν, ἐξ ἧς καὶ γέννησιν ἔσχηκε, πάλιν
μεταπεμφθεὶς εἰς τὴν βασιλεύουσαν εἰσελήλυθε, καὶ
τοῖς γενεθλίοις τοῦ Σωτῆρος Χριστοῦ μάγιστρος
τιμᾶται καὶ στρατηλάτης προβέβληται παρὰ τῆς
βασιλίδος προελθούσης βασιλικῶς μετὰ τῶν ἰδίων παίδων εἰς τὸν μέγιστον και περίπυστον τῆς τοῦ Θεοῦ
Σοφίας σηκόν. Δεδοικυίας δὲ τῆς βασιλίδος τήν τε σύγκλητον καὶ τὸν πατριάρχην καὶ τοὺς ὑπογράψαντας
καὶ ὁμόσαντας, καὶ διὰ τοῦτο μὴ τολμώσης συζευ
χθῆναί τινι τῶν ἐπιφανῶν καὶ βασιλέα ἀναγορεῦσαι
αὐτὸν, ἔγνω δεῖν ὑπὲρ γυναῖκα μὴ φρονῆσαι, πανουργίᾳ δὲ καὶ δόλῳ τὸν πατριάρχην ὑπελθεῖν καὶ
οὕτως αὐτῇ τὸ ἐφετὸν καταπράξασθαι καὶ τὴν τῶν
ἐθνῶν ποσῶς ἀναχαιτίσαι ὁρμήν. Κοινοῦται γοῦν
τὸ πρᾶγμά τινι τῶν ἐκ τῆς γυναικωνίτιδος ὡς ἐπιτηδείῳ πρὸς τοῦτο. Ὁ δὲ ὑπισχνείται ἐκ παντὸς τρόπου συμπράξειν αὐτῇ πρὸς τὸ σπουδαζόμενον, ξυρὸς
εἰς ἀκόνην, τὸ τοῦ λόγου, ὢν εἰς τὰ τοιαῦτα. Αδελ
φὸς ἦν τῷ πατριάρχη Βάρδας ὄνομα, λαγνίστατός τε
«Non meum donum, ο Diogenes, hoc, sed luæ virtutis et fortitudinis.» Ibi autem commorans voluit
contra imperatorem 664 insurgere. Sed inceptum
in lucem proferre verebatur. Attamen postquam
abfuit imperator et imperium orbum erat, rem
cum suo quodam fidelissimo communicat, et per
ipsum cum quibusdam finitimis gentibus, quibus
esset ipsius explorata virtus, collocutus quibusdam
partibus imperavit. Indicatur autem a quodam
Armenio, et comprehensus ad urbem regiam perducitur, convictusque et capitis damnatus ut proditor in exsilium mittitur, urbe expellitur, non sine maximo dolore eorum omnium apud quos suæ
virtutis ac strenuitatis specimen dederat. Qui vero
ipsum ignorabant, famam ab aliis percipientes
statim ipsius amore capiebantur. Et idcirco omnes
optabant virum supplicio liberari et Romanorum
imperio donari. Et quia divini zeli propositum, non
autem proprii amoris erat, quippe cum Christianorum turba quotidie ab Agarenis miserabiliter
vexata cruciaretur, deinceps optata eorum qui vota
faciebant ad exitum perducta sunt. Cum enim rursus ad regium suggestum adductus fuisset, Augusta Eudocia immensa misericordia commota est:
erat enim vir præter alia spectatu quoque dignus,
statura procerus, pectore et humeris pulcherrimus, et pulchritudine oculorum ut si quis alius
præstans, his omnibus levamen calamitatis ellagitans, neque prorsus album neque prorsus nigrum
sed ex utroque æqualiter 663 mistum colorem
conservans. Ut igitur etiam præsens senatus commotus est, statim misericordia judicium subsecuta
est. Et a periculo servatus præter omnem spem
atque exspectationem regiam dignationem est consecutus; et idcirco absolutum omnes amplectebantur. Egressus igitur in Cappadociam, unde
oriundus erat, rursus ad regiam urbem accersitus
sese recepit die natali Salvatoris Christi, et magistri honore decoratus dux exercitus ab Augusta
creatur, quæ imperatoris more cum suis filiis processerat ad maximum et celeberrimum Sophiæ
templum. Cum autem vereretur Augusta et senatum et patriarcham et eos qui jurati subscripserant, et idcirco non auderet cum illustriore aliquo
matrimonio copulari ipsumque imperatorem declarare, statuit supra muliebrem animum nil sibi
aggrediendum, sed potius dolo ac fraude circumveniendum patriarcham; et ita se voti compotem
futuram et gentium impetum repressuram, quam
tum in se esset, existimabat. Communicat igitur
rem quodam cum eunucho ex gynæceo ut ad id
idoneo, qui omnino se ei rem e sententia confecturum pollicetur, utpote qui novacula ad cotem
esset, ut dici solet, ad hæc negotia: frater erat
patriarchs, Bardas nomine, maxime lascivus vir,
Quo die sese cuncti apud Gracos muneribus excipiunt.
PATROL. GR: CXXII.
PG 122:395Ὡς δ’ ἔσχεν ὅλον τὸν πατριάρχην θύννον καταπιόντα τὸ δέλεαρ καὶ ἤδη μονονουχὶ τὴν συναρμογὴν ἐπισπεύδοντα, γίνεται γνώμης πυθέσθαι περὶ τούτου καὶ τὴν σύγκλητον. Ἕνα καθένα γοῦν πρὸς ἑαυτὸν ὁ πατριάρχης προσκαλούμενος τὸ ἀναγκαῖον τοῦ πράγματος κατεσκεύαζε, διασύρων τὸ ἔγγραφον ὡς ἔκνομόν τε καὶ ἄθεσμον καὶ διὰ ζηλοτυπίαν ἑνὸς ἀνδρὸς γεγονὸς καὶ μὴ πρὸς κοινὴν λυσιτέλειαν ἀφορῶν, ὅπερ ἔσται πάντως, εἰ ζευχθήσεται ἡ βασιλὶς ἀνδρὶ γενναίῳ τε καὶ θυμοειδεῖ· ἀναθηλήσουσι γὰρ τὰ Ῥωμαίων ἐσαῦθις, ἤδη μαρανθῆναι καὶ ἀποσβεσθῆναι ἐλπιζόμενα. Ὡς δ’ ἔσχε πάντας συμψήφους, τοὺς μὲν πειθοῖ καὶ κολακείᾳ, τοὺς δὲ καὶ χρημάτων παροχαῖς καὶ μειλίγμασιν ἁδροτέροις, καὶ τῷ πραχθησομένῳ δέος οὐχ ὑπῆν, ἄγεται μὲν ὁ Διογένης νυκτὸς εἰς τὰ βασίλεια ἔνοπλος καὶ τῇ βασιλίδι προςζεύγνυται· ἀναγορεύεται δὲ βασιλεὺς κατὰ τὴν πρώτην τοῦ Ἰανουαρίου μηνὸς τῆς ἕκτης ἐπινεμήσεως, ἔτει φο, λαθὼν πάντας τοὺς τῆς βασιλίδος υἱεῖς. Γίνεται παραυτίκα τάραχος παρὰ τῶν Βαράγγων πολὺς μὴ ἀνεχομένων εὐφημῆσαι αὐτὸν παρὰ τὰ κοινῇ δόξαντα.ο
: et voluptatibus ita addictus ut omnia in omni vila καὶ πρὸς ἡδονὰς ἐπτοημένος καὶ μηδὲν ἄλλο διὰ βίου
eis posthaberet. Accedit exsectus ille ad patriarcham, eique arcano factum aperit, denuntiatque,
si velit, imo 666 si tantum annuat, nihil pericli
metuendum ex horribili illo chirographo: ejus fratrem germanum cum imperatrice copulatum statim
imperatorem declaratum iri. Uique totum habuit
sibi patriarcham veluti inescatum, jamque studiose
matrimonium tantum non procurantem, consuluit
ut hac ipsa de re senatus quoque sententiam percunctetur. Singulis igitur ad se accersitis patriarcha
rei necessitatem confirmabat, scriptum illud accusans et iniquum et minus legitimum, ab unius
viri zelotypia profectum, cui communis utilitas
minus proposita fuisset; «Cui prorsus, inquit,
consuletur si cum generoso et forti viro copuletur
regina Augusta: rursus enim res Romanorum efflorescent, quæ jam eo redacta sunt ut atteri et penitus exstingui cito posse metus impendeat.» Ut vero
illi omnes consensere, alii suasu et adulatione, alii
pecuniæ largitione et crebris muneribus, neque
metus ullus suberat transigende rei, adducitur
Diogenes noctu in regiam armatus, et cum Augusfa conjungitur, statimque imperator declaratur
Januarii mensis prima die, indictione sexta, anno
6576, clam omnibus Augustæ filiis. Ac repente a
Barangis exoritur multa perturbatio, quod non
sustinerent id vulgari præter omnium sententiam.
Verum cum Michael ipsius Augustæ filius cum
fratribus advenisset, de sua sententia factum id
esse dixerunt, ac subito conversi magno et elato
clamore ipsi quoque eum imperatorem declara
runt. Ut igitur re comprobatum est, haud temere
complures propter 667 ipsum bene sperarunt.
Itaque Augusta cum filiis suis menses septem et
paulo amplius imperavit.
G
Romanus autem Diogenes ita adeptus imperium
haud minorem præsentium rerum rationem habuit
quam militaris rei bene componendæ atque constituendæ, etiam si quam maxime consiliarios habuit privignos, imo ut verius dicam, insidiatores,
et Joannem Cæsarem superioris imperatoris fratrem, qui ei semper ad finem fuere impedimento
et Romanorum res in pessimum statum deduxere,
qui nunc cernitur. Cospit autem et digniores amplecti, et cum prudentioribus ac peritioribus colloqui, et belli munera suscipere, et legatos parare,
atque undique hostibus aditum intercludere. His
de causis duobus exactis mensibus, Orientis cura
ipsum cepit, et ultionis justitiæque zelus delicias
et animi mollitiem, quæ in urbe regia inerat, vicit;
quod quidem omnes perculit, celer videlicet apparatus et ordo, quem maxime necessario requirebant res Antiochiæ et Cilicia excursionibus, quas
superius diximus, defatigate et in extrema adductæ discrimina. Ad partes autem magis Boreæ
subjectas ipse sultanus cum omni exercitu irrupit
graves secum copias et quibus resisti nequire,
adducens. Et ad fines Romanorum autumno accesἔχων προτέρημα. Πρόσεισι τῷ πατριάρχῃ ὁ τομίας,
ἀπαγγέλλει αὐτῷ μυστικῶς τὰ τοῦ πράγματος, καὶ
ὡς εἰ θελήσεις, μᾶλλον δὲ ἐπινεύσεις μόνον μηδένα
κίνδυνον ὑφορᾶσθαι ἐκ τῆς φρικτῆς ἐκείνης χειρο
γραφίας, ζευχθήσεται μὲν τῇ βασιλίδι ὁ τούτου αυτ
άδελφος, παραυτίκα δὲ βασιλεὺς ἀναγορευθήσεται.
[Ρ. 622] ὡς δὲ ἔσχεν ὅλον τὸν πατριάρχην καταπιόντα τὸ δέλεαρ καὶ ἤδη μόνον οὐχὶ τὴν συναρμο
γὴν ἐπισπεύδοντα, βουλεύεται πυθέσθαι περὶ τούτου
καὶ τὴν σύγκλητον. Ἕνα καθ᾽ ἕνα γοῦν ὁ πατριάρχης
παρ' ἑαυτὴν προσκαλεσάμενος τὸ ἀναγκαῖον τοῦ
πράγματος κατεσκεύαζε, διασύρων τὸ ἔγγραφον ὡς
ἔκνομόν τε καὶ ἄθεσμον καὶ διὰ ζηλοτυπίαν ἑνὸς
ἀνδρὸς γεγονὸς καὶ μὴ πρὸς κοινὴν λυσιτέλειαν ἀφο
ορῶν. Ὅπερ ἔσται πάντως, εἰ ζευχθήσεται ἡ βασιλὶς
ἀνδρὶ γενναίῳ τε καὶ θυμοειδεῖ· ἀναθηλήσουσι γὰρ
τὰ Ῥωμαίων ἐσαὖθις, ἤδη μαρανθῆναι καὶ ἀποσβε
σθῆναι ἐλπιζόμενα. ὡς δὲ ἔσχε πάντας συμψήφους,
τοὺς μὲν πειθοῖ καὶ κολακείᾳ, τοὺς δὲ καὶ χρημάτων
παροχῇ καὶ μειλίγμασιν ἀδροτέροις, καὶ τῷ παραχθησομένῳ δέος οὐχ ὑπῆν, ἄγεται μὲν ὁ Διογένης
νυκτὸς εἰς τὰ βασίλεια ἔνοπλος καὶ τῇ βασιλίδι προσζεύγνυται, ἀναγορεύεται δὲ παρευθὺς βασιλεὺς κατὰ
τὴν πρώτην τοῦ Ιανουαρίου μηνός, τῆς ς' ἐπινεμή
σεως, έτους ςφος, λαθών πάντας τοὺς τῆς βασιλί
δος υἱούς. Γίνεται δὲ παραυτίκα τάραχος παρὰ τῶν
Βαράγγων πολύς, μὴ ἀνεχομένων αὐτὸν φημίσαι
παρὰ τὰ κοινῇ δόξαντα. Ἐπιφανεὶς δὲ ὁ ταύτης υἱὸς
Μιχαὴλ σὺν τοῖς ἀδελφοῖς γνώμῃ αὐτῶν τὸ γεγονός
ἀπαγγέλλουσι γενέσθαι, καὶ αὐτίκα μετατραπέντες
μεγάλαις καὶ διατόροις φωναῖς αὐτὸν καὶ αὐτοὶ ἀναγορεύουσιν. ὡς δ᾽ οὖν ἐφάνη ἐκ τούτου, ὡς οὐ
μάτην ἡλπίκασιν ἐπ' αὐτῷ οἱ πολλοί. Εκράτει γοῦν
ἡ βασιλὶς σὺν τοῖς υἱέσι μῆνας ἑπτὰ καὶ μικρόν τι
πρός.
Ρωμανὸς δὲ ὁ Διογένης ούτω τῶν σκήπτρων ἐπιτυχὼν οὐκ ἔλαττον τῶν ἐν ποσὶ πραγμάτων τῆς
στρατιωτικῆς καὶ εὐταξίας ἐφρόντισε καὶ συστάσεως,
κἂν ὅτι μάλιστα συνέδρους εἶχε τοὺς προγονους,
ἐφέδρους δὲ μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, καὶ τὸν τοῦ
προβεβασιλευκότος ἀδελφὸν Ἰωάννην τὸν Καίσαρα,
οἳ καὶ ἐμποδὼν αὐτῷ ἀπ᾿ ἀρχῆς ἄχρι τέλους γε
γόνασι, καὶ τὰ Ῥωμαϊκὰ κακῶς διέθεσαν πράγματα
καὶ εἰς ὃ νῦν ὁρᾶται ἔχοντα. Ἔρξατο γὰρ τούς τε
ἀλογωτέρους δεξιοῦσθαι καὶ τοῖς ἐχέφροσι καὶ πεπειραμένοις ὁμιλεῖν τῶν στρατιωτῶν, καὶ πολεμι
κῶν ἔργων ἀντέχεσθαι, πρεσβευτάς τε ετοιμάζειν,
καὶ πανταχόθεν τοῖς ἐναντίοις ἐπιτειχίζειν τὴν
πάροδον. Διὰ ταῦτά τοι διὰ δύο μηνῶν παρολκὴν ἡ
τῆς ᾿Εψας αὐτὸν δέχεται Προποντίς, καὶ ὁ ζῆλος τῆς
ἐκδικίας ἐνίκησε τὴν ἐν τῇ βασιλίδι τρυφήν τε καὶ
θυμηδίαν. Ο καὶ πάντας κατέπληξεν, ἡ ταχεῖα δηλαδὴ ἐτοιμασία καὶ διάταξις καὶ παρασκευὴ πρὸς
ἀνάγκης αὐτῷ γενομένη πολλῆς. [Ρ. 823]. Τὰ μὲν
κατὰ τὴν ᾿Αντιόχειαν καὶ Κιλικίαν ταῖς προειρημέ
ναις ἐκδρομαῖς ἀπειρηκότα ἐν ἐσχάτοις κινδύνοις· ἐν
δὲ τοῖς βορειοτέροις αὐτὸς ὁ σουλτάνος πανστρατιᾷ
ἐξελήλυθε, δυνάμεις ἄγων ἀνυποίστους καὶ βαρείας,
Ἐπιφανεὶς δὲ αὐτοῖς ὁ ταύτης υἱὸς Μιχαὴλ σὺν τοῖς ἀδελφοῖς γνώμῃ αὐτῶν ἀπαγγέλλουσι γενέσθαι τὸ γεγονός, καὶ αὐτίκα μετατραπέντες μεγάλαις καὶ διατόροις φωναῖς αὐτὸν καὶ αὐτοὶ ἀνηγόρευσαν. Ὡς δ’ οὖν ἐφάνη ἐκ τούτου, [ὡς] οὐ μάτην ἠλπίκασιν ἐπ’ αὐτῷ οἱ πολλοί. Ἐκράτησε δὲ ἡ βασιλὶς σὺν τοῖς υἱέσι μῆνας ἑπτὰ καὶ μικρόν τι πρός. Ῥωμανὸς δὲ ὁ Διογένης οὕτω τῶν σκήπτρων ἐπιτυχών, οὐκ ἔλαττον τῶν ἐν ποσὶ πραγμάτων, τῆς στρατιωτικῆς εὐταξίας ἐφρόντισε καὶ συστάσεως, κἂν ὅ τι μάλιστα συνέδρους εἶχε τοὺς προγονούς, ἐφέδρους δὲ μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, καὶ τὸν τοῦ προβεβασιλευκότος ἀδελφὸν Ἰωάννην τὸν καίσαρα, οἳ καὶ ἐμποδὼν αὐτῷ ἀπ’ ἀρχῆς ἄχρι τέλους κατέστησαν καὶ τὰ ῥωμαϊκὰ κακῶς διέθεσαν πράγματα, καὶ εἰς ὃ νῦν ὁρᾶται ἔχοντα. Ἤρξατο γὰρ τούς τε ἀξιολογωτέρους δεξιοῦσθαι καὶ τοῖς ἐχέφροσι καὶ πεπειραμένοις ὁμιλεῖν τῶν στρατιωτῶν καὶ πολεμικῶν ἔργων ἀντέχεσθαι πρεσβευτάς τε ἑτοιμάζειν καὶ πανταχόθεν τοῖς ἐναντίοις ἀποτειχίζειν τὴν πάροδον.ο
: et voluptatibus ita addictus ut omnia in omni vila καὶ πρὸς ἡδονὰς ἐπτοημένος καὶ μηδὲν ἄλλο διὰ βίου
eis posthaberet. Accedit exsectus ille ad patriarcham, eique arcano factum aperit, denuntiatque,
si velit, imo 666 si tantum annuat, nihil pericli
metuendum ex horribili illo chirographo: ejus fratrem germanum cum imperatrice copulatum statim
imperatorem declaratum iri. Uique totum habuit
sibi patriarcham veluti inescatum, jamque studiose
matrimonium tantum non procurantem, consuluit
ut hac ipsa de re senatus quoque sententiam percunctetur. Singulis igitur ad se accersitis patriarcha
rei necessitatem confirmabat, scriptum illud accusans et iniquum et minus legitimum, ab unius
viri zelotypia profectum, cui communis utilitas
minus proposita fuisset; «Cui prorsus, inquit,
consuletur si cum generoso et forti viro copuletur
regina Augusta: rursus enim res Romanorum efflorescent, quæ jam eo redacta sunt ut atteri et penitus exstingui cito posse metus impendeat.» Ut vero
illi omnes consensere, alii suasu et adulatione, alii
pecuniæ largitione et crebris muneribus, neque
metus ullus suberat transigende rei, adducitur
Diogenes noctu in regiam armatus, et cum Augusfa conjungitur, statimque imperator declaratur
Januarii mensis prima die, indictione sexta, anno
6576, clam omnibus Augustæ filiis. Ac repente a
Barangis exoritur multa perturbatio, quod non
sustinerent id vulgari præter omnium sententiam.
Verum cum Michael ipsius Augustæ filius cum
fratribus advenisset, de sua sententia factum id
esse dixerunt, ac subito conversi magno et elato
clamore ipsi quoque eum imperatorem declara
runt. Ut igitur re comprobatum est, haud temere
complures propter 667 ipsum bene sperarunt.
Itaque Augusta cum filiis suis menses septem et
paulo amplius imperavit.
G
Romanus autem Diogenes ita adeptus imperium
haud minorem præsentium rerum rationem habuit
quam militaris rei bene componendæ atque constituendæ, etiam si quam maxime consiliarios habuit privignos, imo ut verius dicam, insidiatores,
et Joannem Cæsarem superioris imperatoris fratrem, qui ei semper ad finem fuere impedimento
et Romanorum res in pessimum statum deduxere,
qui nunc cernitur. Cospit autem et digniores amplecti, et cum prudentioribus ac peritioribus colloqui, et belli munera suscipere, et legatos parare,
atque undique hostibus aditum intercludere. His
de causis duobus exactis mensibus, Orientis cura
ipsum cepit, et ultionis justitiæque zelus delicias
et animi mollitiem, quæ in urbe regia inerat, vicit;
quod quidem omnes perculit, celer videlicet apparatus et ordo, quem maxime necessario requirebant res Antiochiæ et Cilicia excursionibus, quas
superius diximus, defatigate et in extrema adductæ discrimina. Ad partes autem magis Boreæ
subjectas ipse sultanus cum omni exercitu irrupit
graves secum copias et quibus resisti nequire,
adducens. Et ad fines Romanorum autumno accesἔχων προτέρημα. Πρόσεισι τῷ πατριάρχῃ ὁ τομίας,
ἀπαγγέλλει αὐτῷ μυστικῶς τὰ τοῦ πράγματος, καὶ
ὡς εἰ θελήσεις, μᾶλλον δὲ ἐπινεύσεις μόνον μηδένα
κίνδυνον ὑφορᾶσθαι ἐκ τῆς φρικτῆς ἐκείνης χειρο
γραφίας, ζευχθήσεται μὲν τῇ βασιλίδι ὁ τούτου αυτ
άδελφος, παραυτίκα δὲ βασιλεὺς ἀναγορευθήσεται.
[Ρ. 622] ὡς δὲ ἔσχεν ὅλον τὸν πατριάρχην καταπιόντα τὸ δέλεαρ καὶ ἤδη μόνον οὐχὶ τὴν συναρμο
γὴν ἐπισπεύδοντα, βουλεύεται πυθέσθαι περὶ τούτου
καὶ τὴν σύγκλητον. Ἕνα καθ᾽ ἕνα γοῦν ὁ πατριάρχης
παρ' ἑαυτὴν προσκαλεσάμενος τὸ ἀναγκαῖον τοῦ
πράγματος κατεσκεύαζε, διασύρων τὸ ἔγγραφον ὡς
ἔκνομόν τε καὶ ἄθεσμον καὶ διὰ ζηλοτυπίαν ἑνὸς
ἀνδρὸς γεγονὸς καὶ μὴ πρὸς κοινὴν λυσιτέλειαν ἀφο
ορῶν. Ὅπερ ἔσται πάντως, εἰ ζευχθήσεται ἡ βασιλὶς
ἀνδρὶ γενναίῳ τε καὶ θυμοειδεῖ· ἀναθηλήσουσι γὰρ
τὰ Ῥωμαίων ἐσαὖθις, ἤδη μαρανθῆναι καὶ ἀποσβε
σθῆναι ἐλπιζόμενα. ὡς δὲ ἔσχε πάντας συμψήφους,
τοὺς μὲν πειθοῖ καὶ κολακείᾳ, τοὺς δὲ καὶ χρημάτων
παροχῇ καὶ μειλίγμασιν ἀδροτέροις, καὶ τῷ παραχθησομένῳ δέος οὐχ ὑπῆν, ἄγεται μὲν ὁ Διογένης
νυκτὸς εἰς τὰ βασίλεια ἔνοπλος καὶ τῇ βασιλίδι προσζεύγνυται, ἀναγορεύεται δὲ παρευθὺς βασιλεὺς κατὰ
τὴν πρώτην τοῦ Ιανουαρίου μηνός, τῆς ς' ἐπινεμή
σεως, έτους ςφος, λαθών πάντας τοὺς τῆς βασιλί
δος υἱούς. Γίνεται δὲ παραυτίκα τάραχος παρὰ τῶν
Βαράγγων πολύς, μὴ ἀνεχομένων αὐτὸν φημίσαι
παρὰ τὰ κοινῇ δόξαντα. Ἐπιφανεὶς δὲ ὁ ταύτης υἱὸς
Μιχαὴλ σὺν τοῖς ἀδελφοῖς γνώμῃ αὐτῶν τὸ γεγονός
ἀπαγγέλλουσι γενέσθαι, καὶ αὐτίκα μετατραπέντες
μεγάλαις καὶ διατόροις φωναῖς αὐτὸν καὶ αὐτοὶ ἀναγορεύουσιν. ὡς δ᾽ οὖν ἐφάνη ἐκ τούτου, ὡς οὐ
μάτην ἡλπίκασιν ἐπ' αὐτῷ οἱ πολλοί. Εκράτει γοῦν
ἡ βασιλὶς σὺν τοῖς υἱέσι μῆνας ἑπτὰ καὶ μικρόν τι
πρός.
Ρωμανὸς δὲ ὁ Διογένης ούτω τῶν σκήπτρων ἐπιτυχὼν οὐκ ἔλαττον τῶν ἐν ποσὶ πραγμάτων τῆς
στρατιωτικῆς καὶ εὐταξίας ἐφρόντισε καὶ συστάσεως,
κἂν ὅτι μάλιστα συνέδρους εἶχε τοὺς προγονους,
ἐφέδρους δὲ μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, καὶ τὸν τοῦ
προβεβασιλευκότος ἀδελφὸν Ἰωάννην τὸν Καίσαρα,
οἳ καὶ ἐμποδὼν αὐτῷ ἀπ᾿ ἀρχῆς ἄχρι τέλους γε
γόνασι, καὶ τὰ Ῥωμαϊκὰ κακῶς διέθεσαν πράγματα
καὶ εἰς ὃ νῦν ὁρᾶται ἔχοντα. Ἔρξατο γὰρ τούς τε
ἀλογωτέρους δεξιοῦσθαι καὶ τοῖς ἐχέφροσι καὶ πεπειραμένοις ὁμιλεῖν τῶν στρατιωτῶν, καὶ πολεμι
κῶν ἔργων ἀντέχεσθαι, πρεσβευτάς τε ετοιμάζειν,
καὶ πανταχόθεν τοῖς ἐναντίοις ἐπιτειχίζειν τὴν
πάροδον. Διὰ ταῦτά τοι διὰ δύο μηνῶν παρολκὴν ἡ
τῆς ᾿Εψας αὐτὸν δέχεται Προποντίς, καὶ ὁ ζῆλος τῆς
ἐκδικίας ἐνίκησε τὴν ἐν τῇ βασιλίδι τρυφήν τε καὶ
θυμηδίαν. Ο καὶ πάντας κατέπληξεν, ἡ ταχεῖα δηλαδὴ ἐτοιμασία καὶ διάταξις καὶ παρασκευὴ πρὸς
ἀνάγκης αὐτῷ γενομένη πολλῆς. [Ρ. 823]. Τὰ μὲν
κατὰ τὴν ᾿Αντιόχειαν καὶ Κιλικίαν ταῖς προειρημέ
ναις ἐκδρομαῖς ἀπειρηκότα ἐν ἐσχάτοις κινδύνοις· ἐν
δὲ τοῖς βορειοτέροις αὐτὸς ὁ σουλτάνος πανστρατιᾷ
ἐξελήλυθε, δυνάμεις ἄγων ἀνυποίστους καὶ βαρείας,
Διὰ ταῦτά τοι καὶ μετὰ δύο μηνῶν παρολκὴν ἡ τῆς ἑῴας αὐτὸν δέχεται Προποντίς, καὶ ὁ ζῆλος τῆς ἐκδικίας ἐνίκησε τὴν ἐν τῇ βασιλίδι τρυφήν τε καὶ θυμηδίαν. Ὃ καὶ πάντας κατέπληξεν, ἡ ταχεῖα δηλαδὴ ἑτοιμασία καὶ διάταξις καὶ παρασκευὴ πρὸς ἀνάγκης αὐτῷ γενομένη πολλῆς. Τὰ μὲν οὖν κατὰ τὴν Ἀντιόχειαν καὶ Κιλικίαν ταῖς προειρημέναις ἐκδρομαῖς ἀπειρηκότα ἐν ἐσχάτοις ἦσαν κινδύνοις. Ἐν δὲ τοῖς βορειοτέροις αὐτὸς ὁ σουλτάνος πανστρατιᾷ ἐξελήλυθε δυνάμεις ἄγων ἀνυποίστους καὶ βαρείας καὶ τοῖς ὁρίοις τῶν Ῥωμαίων τῷ καιρῷ τοῦ φθινοπώρου προσήνωτο, βουλόμενος παραχειμάσαι ἐκεῖσε καὶ ἀρχομένου τοῦ ἔαρος προσεχῶς προσβαλεῖν καὶ ἄρδην ἀνατρέψαι τὴν Ῥωμαίων καὶ καθελεῖν. Ὁ δὲ βασιλεὺς στρατὸν ἐπαγόμενοςοὐχ οἷον εἰκὸς ἦν τὸν βασιλέα Ῥωμαίων, ἀλλ’ οἷον παρεῖχεν ὁ καιρὸςἔκ τε Μακεδόνων καὶ Βουλγάρων καὶ Καππαδοκῶν καὶ Οὔζων καὶ τῶν ἄλλως παρατυχόντων ἐθνικῶν, πρὸς δὲ καὶ Φράγκων καὶ Βαράγγων, τῆς ὁδοῦ σπουδαίως ἐφήψατο. Συνήχθησαν δὲ οἱ πάντες κελεύσματι βασιλικῷ ἐν τῇ Φρυγίᾳ, ἤτοι τῷ θέματι τῶν Ἀνατολικῶν.ο
: et voluptatibus ita addictus ut omnia in omni vila καὶ πρὸς ἡδονὰς ἐπτοημένος καὶ μηδὲν ἄλλο διὰ βίου
eis posthaberet. Accedit exsectus ille ad patriarcham, eique arcano factum aperit, denuntiatque,
si velit, imo 666 si tantum annuat, nihil pericli
metuendum ex horribili illo chirographo: ejus fratrem germanum cum imperatrice copulatum statim
imperatorem declaratum iri. Uique totum habuit
sibi patriarcham veluti inescatum, jamque studiose
matrimonium tantum non procurantem, consuluit
ut hac ipsa de re senatus quoque sententiam percunctetur. Singulis igitur ad se accersitis patriarcha
rei necessitatem confirmabat, scriptum illud accusans et iniquum et minus legitimum, ab unius
viri zelotypia profectum, cui communis utilitas
minus proposita fuisset; «Cui prorsus, inquit,
consuletur si cum generoso et forti viro copuletur
regina Augusta: rursus enim res Romanorum efflorescent, quæ jam eo redacta sunt ut atteri et penitus exstingui cito posse metus impendeat.» Ut vero
illi omnes consensere, alii suasu et adulatione, alii
pecuniæ largitione et crebris muneribus, neque
metus ullus suberat transigende rei, adducitur
Diogenes noctu in regiam armatus, et cum Augusfa conjungitur, statimque imperator declaratur
Januarii mensis prima die, indictione sexta, anno
6576, clam omnibus Augustæ filiis. Ac repente a
Barangis exoritur multa perturbatio, quod non
sustinerent id vulgari præter omnium sententiam.
Verum cum Michael ipsius Augustæ filius cum
fratribus advenisset, de sua sententia factum id
esse dixerunt, ac subito conversi magno et elato
clamore ipsi quoque eum imperatorem declara
runt. Ut igitur re comprobatum est, haud temere
complures propter 667 ipsum bene sperarunt.
Itaque Augusta cum filiis suis menses septem et
paulo amplius imperavit.
G
Romanus autem Diogenes ita adeptus imperium
haud minorem præsentium rerum rationem habuit
quam militaris rei bene componendæ atque constituendæ, etiam si quam maxime consiliarios habuit privignos, imo ut verius dicam, insidiatores,
et Joannem Cæsarem superioris imperatoris fratrem, qui ei semper ad finem fuere impedimento
et Romanorum res in pessimum statum deduxere,
qui nunc cernitur. Cospit autem et digniores amplecti, et cum prudentioribus ac peritioribus colloqui, et belli munera suscipere, et legatos parare,
atque undique hostibus aditum intercludere. His
de causis duobus exactis mensibus, Orientis cura
ipsum cepit, et ultionis justitiæque zelus delicias
et animi mollitiem, quæ in urbe regia inerat, vicit;
quod quidem omnes perculit, celer videlicet apparatus et ordo, quem maxime necessario requirebant res Antiochiæ et Cilicia excursionibus, quas
superius diximus, defatigate et in extrema adductæ discrimina. Ad partes autem magis Boreæ
subjectas ipse sultanus cum omni exercitu irrupit
graves secum copias et quibus resisti nequire,
adducens. Et ad fines Romanorum autumno accesἔχων προτέρημα. Πρόσεισι τῷ πατριάρχῃ ὁ τομίας,
ἀπαγγέλλει αὐτῷ μυστικῶς τὰ τοῦ πράγματος, καὶ
ὡς εἰ θελήσεις, μᾶλλον δὲ ἐπινεύσεις μόνον μηδένα
κίνδυνον ὑφορᾶσθαι ἐκ τῆς φρικτῆς ἐκείνης χειρο
γραφίας, ζευχθήσεται μὲν τῇ βασιλίδι ὁ τούτου αυτ
άδελφος, παραυτίκα δὲ βασιλεὺς ἀναγορευθήσεται.
[Ρ. 622] ὡς δὲ ἔσχεν ὅλον τὸν πατριάρχην καταπιόντα τὸ δέλεαρ καὶ ἤδη μόνον οὐχὶ τὴν συναρμο
γὴν ἐπισπεύδοντα, βουλεύεται πυθέσθαι περὶ τούτου
καὶ τὴν σύγκλητον. Ἕνα καθ᾽ ἕνα γοῦν ὁ πατριάρχης
παρ' ἑαυτὴν προσκαλεσάμενος τὸ ἀναγκαῖον τοῦ
πράγματος κατεσκεύαζε, διασύρων τὸ ἔγγραφον ὡς
ἔκνομόν τε καὶ ἄθεσμον καὶ διὰ ζηλοτυπίαν ἑνὸς
ἀνδρὸς γεγονὸς καὶ μὴ πρὸς κοινὴν λυσιτέλειαν ἀφο
ορῶν. Ὅπερ ἔσται πάντως, εἰ ζευχθήσεται ἡ βασιλὶς
ἀνδρὶ γενναίῳ τε καὶ θυμοειδεῖ· ἀναθηλήσουσι γὰρ
τὰ Ῥωμαίων ἐσαὖθις, ἤδη μαρανθῆναι καὶ ἀποσβε
σθῆναι ἐλπιζόμενα. ὡς δὲ ἔσχε πάντας συμψήφους,
τοὺς μὲν πειθοῖ καὶ κολακείᾳ, τοὺς δὲ καὶ χρημάτων
παροχῇ καὶ μειλίγμασιν ἀδροτέροις, καὶ τῷ παραχθησομένῳ δέος οὐχ ὑπῆν, ἄγεται μὲν ὁ Διογένης
νυκτὸς εἰς τὰ βασίλεια ἔνοπλος καὶ τῇ βασιλίδι προσζεύγνυται, ἀναγορεύεται δὲ παρευθὺς βασιλεὺς κατὰ
τὴν πρώτην τοῦ Ιανουαρίου μηνός, τῆς ς' ἐπινεμή
σεως, έτους ςφος, λαθών πάντας τοὺς τῆς βασιλί
δος υἱούς. Γίνεται δὲ παραυτίκα τάραχος παρὰ τῶν
Βαράγγων πολύς, μὴ ἀνεχομένων αὐτὸν φημίσαι
παρὰ τὰ κοινῇ δόξαντα. Ἐπιφανεὶς δὲ ὁ ταύτης υἱὸς
Μιχαὴλ σὺν τοῖς ἀδελφοῖς γνώμῃ αὐτῶν τὸ γεγονός
ἀπαγγέλλουσι γενέσθαι, καὶ αὐτίκα μετατραπέντες
μεγάλαις καὶ διατόροις φωναῖς αὐτὸν καὶ αὐτοὶ ἀναγορεύουσιν. ὡς δ᾽ οὖν ἐφάνη ἐκ τούτου, ὡς οὐ
μάτην ἡλπίκασιν ἐπ' αὐτῷ οἱ πολλοί. Εκράτει γοῦν
ἡ βασιλὶς σὺν τοῖς υἱέσι μῆνας ἑπτὰ καὶ μικρόν τι
πρός.
Ρωμανὸς δὲ ὁ Διογένης ούτω τῶν σκήπτρων ἐπιτυχὼν οὐκ ἔλαττον τῶν ἐν ποσὶ πραγμάτων τῆς
στρατιωτικῆς καὶ εὐταξίας ἐφρόντισε καὶ συστάσεως,
κἂν ὅτι μάλιστα συνέδρους εἶχε τοὺς προγονους,
ἐφέδρους δὲ μᾶλλον εἰπεῖν ἀληθέστερον, καὶ τὸν τοῦ
προβεβασιλευκότος ἀδελφὸν Ἰωάννην τὸν Καίσαρα,
οἳ καὶ ἐμποδὼν αὐτῷ ἀπ᾿ ἀρχῆς ἄχρι τέλους γε
γόνασι, καὶ τὰ Ῥωμαϊκὰ κακῶς διέθεσαν πράγματα
καὶ εἰς ὃ νῦν ὁρᾶται ἔχοντα. Ἔρξατο γὰρ τούς τε
ἀλογωτέρους δεξιοῦσθαι καὶ τοῖς ἐχέφροσι καὶ πεπειραμένοις ὁμιλεῖν τῶν στρατιωτῶν, καὶ πολεμι
κῶν ἔργων ἀντέχεσθαι, πρεσβευτάς τε ετοιμάζειν,
καὶ πανταχόθεν τοῖς ἐναντίοις ἐπιτειχίζειν τὴν
πάροδον. Διὰ ταῦτά τοι διὰ δύο μηνῶν παρολκὴν ἡ
τῆς ᾿Εψας αὐτὸν δέχεται Προποντίς, καὶ ὁ ζῆλος τῆς
ἐκδικίας ἐνίκησε τὴν ἐν τῇ βασιλίδι τρυφήν τε καὶ
θυμηδίαν. Ο καὶ πάντας κατέπληξεν, ἡ ταχεῖα δηλαδὴ ἐτοιμασία καὶ διάταξις καὶ παρασκευὴ πρὸς
ἀνάγκης αὐτῷ γενομένη πολλῆς. [Ρ. 823]. Τὰ μὲν
κατὰ τὴν ᾿Αντιόχειαν καὶ Κιλικίαν ταῖς προειρημέ
ναις ἐκδρομαῖς ἀπειρηκότα ἐν ἐσχάτοις κινδύνοις· ἐν
δὲ τοῖς βορειοτέροις αὐτὸς ὁ σουλτάνος πανστρατιᾷ
ἐξελήλυθε, δυνάμεις ἄγων ἀνυποίστους καὶ βαρείας,
PG 122:397Ἔνθα καὶ ἦν ἰδεῖν τι παράδοξον, τοὺς διαβοήτους προμάχους τῶν Ῥωμαίων, τῶν πᾶσαν τὴν ἑσπέραν καὶ τὴν ἀνατολὴν καταδουλωσαμένων, καὶ τὴν αὐτῶν στρατιὰν ἐξ ὀλίγων συγκειμένην ἀνδρῶν καὶ τούτων συγκεκυφότων τῇ πενίᾳ καὶ κακουχίᾳ καὶ πανοπλίας ἐστερημένων, ἀντὶ μαχαιρῶν καὶ ἄλλων ὀργάνων πολεμικῶν, τὸ τῆς Γραφῆς ἐρεῖν, ζιβύνας καὶ δρέπανα οὐκ ἐν καιρῷ εἰρήνης ἐπαγομένους, ἵππου τε πολεμικῆς καὶ τῆς ἄλλης παρασκευῆς ἐνδεῶς ἔχοντας, ἅτε μὴ στρατευσαμένου βασιλέως ἐκ πολλοῦ, καὶ διὰ τοῦτο ὡς ἀχρήστων καὶ ἀσυντελῶν καὶ τὸν ὀψωνιασμὸν αὐτῶν παρεικότος καὶ τὸ ἀνέκαθεν σιτηρέσιον. Δειλοὶ γὰρ καὶ ἀνάλκιδες καὶ πρὸς οὐδὲν γενναῖον χρησιμεύοντες κατεφαίνοντο, ὡς καὶ αὐτὰς τὰς σημαίας τοῦτο σιωπηρῶς ἀποφθέγγεσθαι πιναρὰς ὁρωμένας ὥσπερ ἀπὸ λιγνύος ἐζοφωμένας καπνοῦ, καὶ ὀπαδοὺς ἐχούσας εὐαριθμήτους καὶ πενιχρούς.HISTORIA.
καὶ τοῖς ὁρίοις τῶν Ῥωμαίων τῷ καιρῷ τοῦ φθινο serat, ut ibi hiemaret, et ineunte vere ut 668 ex
οπώρου προσήνωτο, βουλόμενος παραχειμάσαι ἐκεῖσε
καὶ ἀρχομένου τοῦ ἔαρος προσεχῶς προσβαλεῖν καὶ
ἄρδην ἀνατρέψαι τὴν Ῥωμαίων καὶ καθελεῖν. Ὁ δὲ
βασιλεὺς στρατὸν ἐπαγόμενος οὐχ οἷον εἰκὸς τὸν βα
σιλέα Ῥωμαίων, ἀλλ᾽ οἷον παρεῖχεν ὁ καιρὸς ἔκ τ
Μακεδόνων καὶ Βουλγάρων καὶ Καππαδοκῶν καὶ
Οὔζων καὶ τῶν ἄλλων παρατυχόντων ἐθνικῶν, πρὸς
δὲ καὶ Φράγγων καὶ Βαράγγων, τῆς ὁδοῦ σπουδαίως
ἐφήψατο. Καὶ συνήχθησαν δὲ οἱ πάντες κελεύματι
βασιλικῷ ἐν τῇ Φρυγία ἤτοι τῷ θέματι τῶν ᾿Ανατο
λικῶν, ἔνθα καὶ ἦν ἰδεῖν τὸ παράδοξον, τοὺς διαβοή.
τους προμάχους τῶν Ῥωμαίων τῶν πᾶσαν τὴν Ἐφαν
καὶ τὴν Ἑσπέραν καταδουλωσαμένων ἐξ ὀλίγων συγ
κειμένους ἀνδρῶν, καὶ τούτων συγκεκυφότων τῇ
πενίᾳ καὶ κακουχίᾳ καὶ πανοπλίας ἐστερημένων,
ἀντὶ μαχαιρῶν καὶ ἄλλων ὀργάνων πολεμικῶν, τὸ
τῆς Γραφῆς ἐρεῖν, ζιβύνας καὶ δρέπανα οὐκ ἐν καιρῷ
εἰρήνης ἐπαγομένους, ἵππου τε πολεμικοῦ καὶ τῆς
ἄλλης παρασκευῆς ἐνδεῶς ἔχοντας, ἅτε μὴ στρατευσαμένου βασιλέως ἐκ πολλοῦ, καὶ διὰ τοῦτο ὡς
ἀχρήστων καὶ ἀσυντελῶν καὶ τὸν ὀψωνικὸν αὐτῶν
παραιρεθέντων καὶ τὸ ἀνέκαθεν σιτηρέσιον (δειλοί
γὰρ καὶ ἀνάλκιδες καὶ πρὸς οὐδὲν γενναῖον χρησι
μεύοντες κατεφαίνοντο)· καὶ αὐτὰς τὰς σημαίας σιωπηρῶς ἀποφθέγγεσθαι πιναρὰς ὁρωμένας ὥσπερ
ἀπὸ λιγνύος ἐζοφωμένας καπνοῦ, καὶ ὀπαδοὺς ἐχούσας
εὐαριθμήτους καὶ πενιχρούς. Ταῦτα τοῖς παροῦσιν
δρώμενα πολλὴν ἀθυμίαν προσήγον καὶ ἐνεποίουν,
ἀναλογιζομένοις ἐξ οἵων ποῖ κατηντήκασι τὰ Ῥω
μαίων στρατόπεδα, καὶ αὖθις τίνα τρόπον κἀκ ποίων
χρημάτων καὶ διὰ πόσου τοῦ χρόνου εἰς τὸ ἀρχαῖον
ἐπανελεύσονται, τῶν μὲν γηραιοτέρων και πεπειρα
μένων ἀφίππων ὄντων καὶ ψιλῶν, τῆς δὲ νεαλοῦς
στρατιᾶς ἀπειροπολέμου καθεστηκυίας καὶ τῶν που
λεμικῶν οὐκ ἐθαδος ἀγώνων. Καὶ αὖθις τὸ τῶν ἀνα
τιτεταγμένων φιλοκινδυνότατον ἐν πολέμοις, ἐπίμο
νον καὶ ἔμπειρον καὶ ἐπιτήδειον. Πάντοθεν οὖν ὁ
βασιλεὺς ἐξαπορούμενος ὅμως διὰ τὴν κοινὴν λυσι
τέλειαν ἔκρινεν ὡς ἐνῆν τοῖς ἐχθροῖς ἀντιπαρατάξασθαι καὶ τῆς πολλῆς αὐτοὺς ποσῶς ἀναχαιτίσαι καὶ
ἀναστείλαι ὁρμῆς. Τοὺς γὰρ ἐναντίους ἀγνοοῦντας
τὰ οἶκοι τὸν βασιλέα πιέζοντά τε [Ρ. 824] καὶ θλί
βοντα ἡ ἀθρόα τούτου ὁρμή τε καὶ ἔφοδος μᾶλλον
ἐξέπληξεν, οἰηθέντας, ὥσπερ καὶ ὕστερον μεμαθήκαμεν, ὅτι κινδύνων οὗτος ὁ ἄνθρωπος οὐδένα λόγον
πεποίηται, ἀλλ᾽ ἔαρος ὢν φοιτητής καινοποιήσει καὶ
ἀνηβήσει τὰ Ῥωμαίων πράγματα καὶ ἀντισηκώσει
τοῖς ἐχθροῖς τὰ ἐπίχειρα. [Διὰ] ταῦτά τοι ὁ μὲν σουλτηνος ὀπισθόρμητος γέγονε, μοῖραν δέ τινα μεγάλην
ἀποτεμόμενος, καὶ ταύτην διχῆδιελών, τὴν μὲν εἰς τὴν
Ἀσίαν τὴν ἄνω νοτιωτέραν ἐκπέμπει, τὴν δὲ βορειοτέραν παραγγέλλει γενέσθαι. Ὁ δὲ βασιλεὺς ὡς
ἐνῆν τοὺς σὺν αὐτῷ ἐπιῤῥώσας ὅλῃ χειρὶ, καὶ ἀξιώμασι καὶ δώροις ἀναθαῤῥῆσαι πεποιηκώς, καὶ λοχα
αγούς καὶ ταξιάρχας ἀρίστους ἑκάστῳ τάγματι
ἐπιμελῶς προστησάμενος, ἐν ὀλίγῳ χρόνῳ στρατιάν
ἀξιόλογον κατεστήσατο, καὶ μετ᾿ αὐτῆς ἐπὶ Πέρσας
προθυμότερον ήλαυνεν. Ὡς δὲ τὸ βόρειον στρατόπεpropinquo posset invadere et penitus Romanorum
res evertere ac demoliri. Imperator autem adducens exercitum, non qualem decebat Romanorum
imperatorem, sed qualem præsens occasio præbuit
ex Macedonibus et Bulgaris et Cappadocibus et
Uzis et aliis, ut fors tulerat, nationibus, insuperque
e Francis et Barangis, studiose iter arripuit, et coacti sunt imperatoris jussu omnes qui erant in
Phrygia seu provincia Orientalium. Ubi cernere
poterat nescio quid incredibile, celebres illos antesignanos Romanorum, qui omnem et Orientem et
Occidentem in servitutem redegerant, ex paucis
viris collectos, iisque paupertate et vexatione demissis atque omni armorum genere spoliatis, pro
gladiis et aliis bellicis armis, ut Scriptura dicit,
jacula et faices non tempore pacis adducentibus,
et bellico equitatu alioque indigentibus apparatu, quippe cum imperator illuc cum exercitu
jampridem profectus non esset, et hac de causa
illis tanquam inutilibus adempta essent cibaria et
qui præberi consueverat commeatus: timidi enim
et imbecilles et ad nullam rem strenuam usui
censebantur; ita ut etiam ipsa signa silentio
responderent, sordida conspecta, tanquam ab
extincto lumine obscurato fumo, et paucos habentia ministros eosque pauperes. Hæc iis qui
aderant cernentibus causa erant ut multum
desponderent animum et metuerent, cogitantes
ex quo statu in quem redacti sint Romanorum
669 exercitus, et rursus quanam ratione et quibus opibus et quanto tempore in antiquum statum vindicari possint, cum majores natu et veterani milites et periti carerent equitatu et inermes
essent, tirones autem imperiti neque bellicis certaminibus assueti. Ad hoc adversarios quoque
maxime strenuos el audaces ab subeunda belli
pericula, et stabiles atque peritos et idoneos norant. Ex omni igitur parte anceps et sollicitus
imperator tamen communis utilitatis causa, statuit, quantum in se erat, contra hostes instrui,
eorumque ex aliqua parte ingentem impetum
comprimere. Et adversarios quidem, ignaros quibus malis domi vexaretur ac premeretur imperator,
repentinus ipsius conatus et adventus magis perterruit, ratos, ut postea didicimus, hominem hunc
periculorum nullam rationem habiturum, sed verno
tempore adventurum, auctoremque fore ut rursus
Romana res efflorescat et paria hostibus rependat.
Quibus de causis sultanus recessit. Verum divisa
haud exigua exercitus manu in duas partes, altoram in Asiam superiorem ad Istrum magis sitam
emittit, alteram ad partes magis aquilonares. Imperator autem suis, quantum licuit, confirmatis
omni potestate et dignitate ac muneribus, et bono
animo esse jussis, manipulorumque ductoribus et
optimis præfectis unicuique legioni diligenter attributis, brevi tempore idoneum contraxit exercitum,
et cum ipso in Persas alacrius profciscebatur. Ut
Ταῦτα τοῖς παροῦσιν ὁρώμενα πολλὴν ἀθυμίαν προσῆγον καὶ ἐνεποίουν, ἀναλογιζομένοις ἐξ οἵων ποῖ κατηντήκασι τὰ Ῥωμαίων στρατόπεδα καὶ αὖθις τίνα τρόπον κἀκ ποίων χρημάτων καὶ διὰ πόσου τοῦ χρόνου εἰς τὸ ἀρχαῖον ἐπανελεύσονται, τῶν μὲν γηραιοτέρων καὶ πεπειραμένων ἀφίππων ὄντων καὶ ψιλῶν, τῆς δὲ νεαλοῦς στρατιᾶς ἀπειροπολέμου καθεστηκυίας καὶ τῶν πολεμικῶν οὐκ ἐθάδος ἀγώνων, καὶ αὖθις τὸ τῶν ἀντιτεταγμένων φιλοκινδυνότατον καὶ ἐν πολέμοις ἐπίμονον καὶ ἔμπειρον καὶ ἐπιτήδειον. Πάντοθεν οὖν ὁ βασιλεὺς ἐξαπορούμενος καὶ μὴ βουλόμενος ἡσυχίαν ἄγειν διὰ τὴν κοινὴν λυσιτέλειαν ἔκρινεν, ὡς ἐνῆν, τοῖς ἐχθροῖς ἀντιπαρατάξασθαι καὶ τῆς πολλῆς αὐτοὺς ποσῶς ἀναχαιτίσαι καὶ ἀναστεῖλαι ὁρμῆς. Τοὺς γὰρ ἐναντίους, ἀγνοοῦντας τὰ οἴκοι τὸν βασιλέα πιέζοντά τε καὶ θλίβοντα, ἡ ἀθρόα τούτου ὁρμή τε καὶ ἔφοδος μᾶλλον ἐξέπληξεν, οἰηθέντας, ὥσπερ ὕστερον μεμαθήκαμεν, ὅτι κινδύνων οὗτος ὁ ἄνθρωπος οὐδένα λόγον πεποίηται, ἀλλ’ Ἄρεως ὢν φοιτητὴς καινοποιήσει καὶ ἀνηβήσει τὰ Ῥωμαίων πράγματα καὶ ἀντισηκώσει τοῖς ἐχθροῖς τὰ ἐπίχειρα.HISTORIA.
καὶ τοῖς ὁρίοις τῶν Ῥωμαίων τῷ καιρῷ τοῦ φθινο serat, ut ibi hiemaret, et ineunte vere ut 668 ex
οπώρου προσήνωτο, βουλόμενος παραχειμάσαι ἐκεῖσε
καὶ ἀρχομένου τοῦ ἔαρος προσεχῶς προσβαλεῖν καὶ
ἄρδην ἀνατρέψαι τὴν Ῥωμαίων καὶ καθελεῖν. Ὁ δὲ
βασιλεὺς στρατὸν ἐπαγόμενος οὐχ οἷον εἰκὸς τὸν βα
σιλέα Ῥωμαίων, ἀλλ᾽ οἷον παρεῖχεν ὁ καιρὸς ἔκ τ
Μακεδόνων καὶ Βουλγάρων καὶ Καππαδοκῶν καὶ
Οὔζων καὶ τῶν ἄλλων παρατυχόντων ἐθνικῶν, πρὸς
δὲ καὶ Φράγγων καὶ Βαράγγων, τῆς ὁδοῦ σπουδαίως
ἐφήψατο. Καὶ συνήχθησαν δὲ οἱ πάντες κελεύματι
βασιλικῷ ἐν τῇ Φρυγία ἤτοι τῷ θέματι τῶν ᾿Ανατο
λικῶν, ἔνθα καὶ ἦν ἰδεῖν τὸ παράδοξον, τοὺς διαβοή.
τους προμάχους τῶν Ῥωμαίων τῶν πᾶσαν τὴν Ἐφαν
καὶ τὴν Ἑσπέραν καταδουλωσαμένων ἐξ ὀλίγων συγ
κειμένους ἀνδρῶν, καὶ τούτων συγκεκυφότων τῇ
πενίᾳ καὶ κακουχίᾳ καὶ πανοπλίας ἐστερημένων,
ἀντὶ μαχαιρῶν καὶ ἄλλων ὀργάνων πολεμικῶν, τὸ
τῆς Γραφῆς ἐρεῖν, ζιβύνας καὶ δρέπανα οὐκ ἐν καιρῷ
εἰρήνης ἐπαγομένους, ἵππου τε πολεμικοῦ καὶ τῆς
ἄλλης παρασκευῆς ἐνδεῶς ἔχοντας, ἅτε μὴ στρατευσαμένου βασιλέως ἐκ πολλοῦ, καὶ διὰ τοῦτο ὡς
ἀχρήστων καὶ ἀσυντελῶν καὶ τὸν ὀψωνικὸν αὐτῶν
παραιρεθέντων καὶ τὸ ἀνέκαθεν σιτηρέσιον (δειλοί
γὰρ καὶ ἀνάλκιδες καὶ πρὸς οὐδὲν γενναῖον χρησι
μεύοντες κατεφαίνοντο)· καὶ αὐτὰς τὰς σημαίας σιωπηρῶς ἀποφθέγγεσθαι πιναρὰς ὁρωμένας ὥσπερ
ἀπὸ λιγνύος ἐζοφωμένας καπνοῦ, καὶ ὀπαδοὺς ἐχούσας
εὐαριθμήτους καὶ πενιχρούς. Ταῦτα τοῖς παροῦσιν
δρώμενα πολλὴν ἀθυμίαν προσήγον καὶ ἐνεποίουν,
ἀναλογιζομένοις ἐξ οἵων ποῖ κατηντήκασι τὰ Ῥω
μαίων στρατόπεδα, καὶ αὖθις τίνα τρόπον κἀκ ποίων
χρημάτων καὶ διὰ πόσου τοῦ χρόνου εἰς τὸ ἀρχαῖον
ἐπανελεύσονται, τῶν μὲν γηραιοτέρων και πεπειρα
μένων ἀφίππων ὄντων καὶ ψιλῶν, τῆς δὲ νεαλοῦς
στρατιᾶς ἀπειροπολέμου καθεστηκυίας καὶ τῶν που
λεμικῶν οὐκ ἐθαδος ἀγώνων. Καὶ αὖθις τὸ τῶν ἀνα
τιτεταγμένων φιλοκινδυνότατον ἐν πολέμοις, ἐπίμο
νον καὶ ἔμπειρον καὶ ἐπιτήδειον. Πάντοθεν οὖν ὁ
βασιλεὺς ἐξαπορούμενος ὅμως διὰ τὴν κοινὴν λυσι
τέλειαν ἔκρινεν ὡς ἐνῆν τοῖς ἐχθροῖς ἀντιπαρατάξασθαι καὶ τῆς πολλῆς αὐτοὺς ποσῶς ἀναχαιτίσαι καὶ
ἀναστείλαι ὁρμῆς. Τοὺς γὰρ ἐναντίους ἀγνοοῦντας
τὰ οἶκοι τὸν βασιλέα πιέζοντά τε [Ρ. 824] καὶ θλί
βοντα ἡ ἀθρόα τούτου ὁρμή τε καὶ ἔφοδος μᾶλλον
ἐξέπληξεν, οἰηθέντας, ὥσπερ καὶ ὕστερον μεμαθήκαμεν, ὅτι κινδύνων οὗτος ὁ ἄνθρωπος οὐδένα λόγον
πεποίηται, ἀλλ᾽ ἔαρος ὢν φοιτητής καινοποιήσει καὶ
ἀνηβήσει τὰ Ῥωμαίων πράγματα καὶ ἀντισηκώσει
τοῖς ἐχθροῖς τὰ ἐπίχειρα. [Διὰ] ταῦτά τοι ὁ μὲν σουλτηνος ὀπισθόρμητος γέγονε, μοῖραν δέ τινα μεγάλην
ἀποτεμόμενος, καὶ ταύτην διχῆδιελών, τὴν μὲν εἰς τὴν
Ἀσίαν τὴν ἄνω νοτιωτέραν ἐκπέμπει, τὴν δὲ βορειοτέραν παραγγέλλει γενέσθαι. Ὁ δὲ βασιλεὺς ὡς
ἐνῆν τοὺς σὺν αὐτῷ ἐπιῤῥώσας ὅλῃ χειρὶ, καὶ ἀξιώμασι καὶ δώροις ἀναθαῤῥῆσαι πεποιηκώς, καὶ λοχα
αγούς καὶ ταξιάρχας ἀρίστους ἑκάστῳ τάγματι
ἐπιμελῶς προστησάμενος, ἐν ὀλίγῳ χρόνῳ στρατιάν
ἀξιόλογον κατεστήσατο, καὶ μετ᾿ αὐτῆς ἐπὶ Πέρσας
προθυμότερον ήλαυνεν. Ὡς δὲ τὸ βόρειον στρατόπεpropinquo posset invadere et penitus Romanorum
res evertere ac demoliri. Imperator autem adducens exercitum, non qualem decebat Romanorum
imperatorem, sed qualem præsens occasio præbuit
ex Macedonibus et Bulgaris et Cappadocibus et
Uzis et aliis, ut fors tulerat, nationibus, insuperque
e Francis et Barangis, studiose iter arripuit, et coacti sunt imperatoris jussu omnes qui erant in
Phrygia seu provincia Orientalium. Ubi cernere
poterat nescio quid incredibile, celebres illos antesignanos Romanorum, qui omnem et Orientem et
Occidentem in servitutem redegerant, ex paucis
viris collectos, iisque paupertate et vexatione demissis atque omni armorum genere spoliatis, pro
gladiis et aliis bellicis armis, ut Scriptura dicit,
jacula et faices non tempore pacis adducentibus,
et bellico equitatu alioque indigentibus apparatu, quippe cum imperator illuc cum exercitu
jampridem profectus non esset, et hac de causa
illis tanquam inutilibus adempta essent cibaria et
qui præberi consueverat commeatus: timidi enim
et imbecilles et ad nullam rem strenuam usui
censebantur; ita ut etiam ipsa signa silentio
responderent, sordida conspecta, tanquam ab
extincto lumine obscurato fumo, et paucos habentia ministros eosque pauperes. Hæc iis qui
aderant cernentibus causa erant ut multum
desponderent animum et metuerent, cogitantes
ex quo statu in quem redacti sint Romanorum
669 exercitus, et rursus quanam ratione et quibus opibus et quanto tempore in antiquum statum vindicari possint, cum majores natu et veterani milites et periti carerent equitatu et inermes
essent, tirones autem imperiti neque bellicis certaminibus assueti. Ad hoc adversarios quoque
maxime strenuos el audaces ab subeunda belli
pericula, et stabiles atque peritos et idoneos norant. Ex omni igitur parte anceps et sollicitus
imperator tamen communis utilitatis causa, statuit, quantum in se erat, contra hostes instrui,
eorumque ex aliqua parte ingentem impetum
comprimere. Et adversarios quidem, ignaros quibus malis domi vexaretur ac premeretur imperator,
repentinus ipsius conatus et adventus magis perterruit, ratos, ut postea didicimus, hominem hunc
periculorum nullam rationem habiturum, sed verno
tempore adventurum, auctoremque fore ut rursus
Romana res efflorescat et paria hostibus rependat.
Quibus de causis sultanus recessit. Verum divisa
haud exigua exercitus manu in duas partes, altoram in Asiam superiorem ad Istrum magis sitam
emittit, alteram ad partes magis aquilonares. Imperator autem suis, quantum licuit, confirmatis
omni potestate et dignitate ac muneribus, et bono
animo esse jussis, manipulorumque ductoribus et
optimis præfectis unicuique legioni diligenter attributis, brevi tempore idoneum contraxit exercitum,
et cum ipso in Persas alacrius profciscebatur. Ut
[Διὰ] ταῦτά τοι ὁ μὲν σουλτάνος ὀπισθόρμητος γέγονε, μοῖραν δέ τινα μεγάλην ἀποτεμόμενος καὶ ταύτην διχῇ διελών, τὴν μὲν εἰς τὴν Ἀσίαν τὴν ἄνω νοτιωτέραν ἐκπέμπει, τὴν δὲ βορειοτέραν παραγγέλλει γενέσθαι. Ὁ δὲ βασιλεύς, ὡς ἐνῆν, τοὺς σὺν αὐτῷ ἐπιρρώσας ὅλῃ χειρὶ καὶ ἀξιώμασι καὶ δώροις ἀναθαρρῆσαι πεποιηκώς, καὶ λοχαγοὺς καὶ ταξιάρχας ἀρίστους ἑκάστῳ τάγματι ἐπιμελῶς προστησάμενος ἐν ὀλίγῳ χρόνῳ στρατιὰν ἀξιόλογον κατεστήσατο καὶ μετ’ αὐτῆς ἐπὶ Πέρσας προθυμότερον ἤλαυνεν. Ὡς δὲ τὸ βορειότερον στρατόπεδον τῶν Περσῶν ἐκδρομήν τινα πρότερον φαντάσαν δόξαν ὑποχωρήσεως ἐκ τῆς τοῦ βασιλέως προόδου παρέσχετο, ἔγνω λοιπὸν ὁ Διογένης τοῖς νοτίοις ἐπεισπεσεῖν, οἳ τὰ περὶ Κοίλην Συρίαν καὶ Κιλικίαν καὶ αὐτὴν Ἀντιόχειαν καταληίζοντες ἦσαν. Καὶ καταλιπὼν τὸ εὐθὺ Κολωνείας καὶ Σεβαστείας φέρεσθαι τῷ τοῦ Λυκανδοῦ ἐπεχωρίασε θέματι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ θέρους· ἐν γὰρ τῷ φθινοπώρῳ τοῖς συριακοῖς παραβαλεῖν ἐμελέτα μέρεσιν, ὡς ἂν μὴ τῷ καύσωνι κακουχηθὲν τὸ στρατόπεδον δυσπραγήσῃ καὶ διαλωβηθῇ.HISTORIA.
καὶ τοῖς ὁρίοις τῶν Ῥωμαίων τῷ καιρῷ τοῦ φθινο serat, ut ibi hiemaret, et ineunte vere ut 668 ex
οπώρου προσήνωτο, βουλόμενος παραχειμάσαι ἐκεῖσε
καὶ ἀρχομένου τοῦ ἔαρος προσεχῶς προσβαλεῖν καὶ
ἄρδην ἀνατρέψαι τὴν Ῥωμαίων καὶ καθελεῖν. Ὁ δὲ
βασιλεὺς στρατὸν ἐπαγόμενος οὐχ οἷον εἰκὸς τὸν βα
σιλέα Ῥωμαίων, ἀλλ᾽ οἷον παρεῖχεν ὁ καιρὸς ἔκ τ
Μακεδόνων καὶ Βουλγάρων καὶ Καππαδοκῶν καὶ
Οὔζων καὶ τῶν ἄλλων παρατυχόντων ἐθνικῶν, πρὸς
δὲ καὶ Φράγγων καὶ Βαράγγων, τῆς ὁδοῦ σπουδαίως
ἐφήψατο. Καὶ συνήχθησαν δὲ οἱ πάντες κελεύματι
βασιλικῷ ἐν τῇ Φρυγία ἤτοι τῷ θέματι τῶν ᾿Ανατο
λικῶν, ἔνθα καὶ ἦν ἰδεῖν τὸ παράδοξον, τοὺς διαβοή.
τους προμάχους τῶν Ῥωμαίων τῶν πᾶσαν τὴν Ἐφαν
καὶ τὴν Ἑσπέραν καταδουλωσαμένων ἐξ ὀλίγων συγ
κειμένους ἀνδρῶν, καὶ τούτων συγκεκυφότων τῇ
πενίᾳ καὶ κακουχίᾳ καὶ πανοπλίας ἐστερημένων,
ἀντὶ μαχαιρῶν καὶ ἄλλων ὀργάνων πολεμικῶν, τὸ
τῆς Γραφῆς ἐρεῖν, ζιβύνας καὶ δρέπανα οὐκ ἐν καιρῷ
εἰρήνης ἐπαγομένους, ἵππου τε πολεμικοῦ καὶ τῆς
ἄλλης παρασκευῆς ἐνδεῶς ἔχοντας, ἅτε μὴ στρατευσαμένου βασιλέως ἐκ πολλοῦ, καὶ διὰ τοῦτο ὡς
ἀχρήστων καὶ ἀσυντελῶν καὶ τὸν ὀψωνικὸν αὐτῶν
παραιρεθέντων καὶ τὸ ἀνέκαθεν σιτηρέσιον (δειλοί
γὰρ καὶ ἀνάλκιδες καὶ πρὸς οὐδὲν γενναῖον χρησι
μεύοντες κατεφαίνοντο)· καὶ αὐτὰς τὰς σημαίας σιωπηρῶς ἀποφθέγγεσθαι πιναρὰς ὁρωμένας ὥσπερ
ἀπὸ λιγνύος ἐζοφωμένας καπνοῦ, καὶ ὀπαδοὺς ἐχούσας
εὐαριθμήτους καὶ πενιχρούς. Ταῦτα τοῖς παροῦσιν
δρώμενα πολλὴν ἀθυμίαν προσήγον καὶ ἐνεποίουν,
ἀναλογιζομένοις ἐξ οἵων ποῖ κατηντήκασι τὰ Ῥω
μαίων στρατόπεδα, καὶ αὖθις τίνα τρόπον κἀκ ποίων
χρημάτων καὶ διὰ πόσου τοῦ χρόνου εἰς τὸ ἀρχαῖον
ἐπανελεύσονται, τῶν μὲν γηραιοτέρων και πεπειρα
μένων ἀφίππων ὄντων καὶ ψιλῶν, τῆς δὲ νεαλοῦς
στρατιᾶς ἀπειροπολέμου καθεστηκυίας καὶ τῶν που
λεμικῶν οὐκ ἐθαδος ἀγώνων. Καὶ αὖθις τὸ τῶν ἀνα
τιτεταγμένων φιλοκινδυνότατον ἐν πολέμοις, ἐπίμο
νον καὶ ἔμπειρον καὶ ἐπιτήδειον. Πάντοθεν οὖν ὁ
βασιλεὺς ἐξαπορούμενος ὅμως διὰ τὴν κοινὴν λυσι
τέλειαν ἔκρινεν ὡς ἐνῆν τοῖς ἐχθροῖς ἀντιπαρατάξασθαι καὶ τῆς πολλῆς αὐτοὺς ποσῶς ἀναχαιτίσαι καὶ
ἀναστείλαι ὁρμῆς. Τοὺς γὰρ ἐναντίους ἀγνοοῦντας
τὰ οἶκοι τὸν βασιλέα πιέζοντά τε [Ρ. 824] καὶ θλί
βοντα ἡ ἀθρόα τούτου ὁρμή τε καὶ ἔφοδος μᾶλλον
ἐξέπληξεν, οἰηθέντας, ὥσπερ καὶ ὕστερον μεμαθήκαμεν, ὅτι κινδύνων οὗτος ὁ ἄνθρωπος οὐδένα λόγον
πεποίηται, ἀλλ᾽ ἔαρος ὢν φοιτητής καινοποιήσει καὶ
ἀνηβήσει τὰ Ῥωμαίων πράγματα καὶ ἀντισηκώσει
τοῖς ἐχθροῖς τὰ ἐπίχειρα. [Διὰ] ταῦτά τοι ὁ μὲν σουλτηνος ὀπισθόρμητος γέγονε, μοῖραν δέ τινα μεγάλην
ἀποτεμόμενος, καὶ ταύτην διχῆδιελών, τὴν μὲν εἰς τὴν
Ἀσίαν τὴν ἄνω νοτιωτέραν ἐκπέμπει, τὴν δὲ βορειοτέραν παραγγέλλει γενέσθαι. Ὁ δὲ βασιλεὺς ὡς
ἐνῆν τοὺς σὺν αὐτῷ ἐπιῤῥώσας ὅλῃ χειρὶ, καὶ ἀξιώμασι καὶ δώροις ἀναθαῤῥῆσαι πεποιηκώς, καὶ λοχα
αγούς καὶ ταξιάρχας ἀρίστους ἑκάστῳ τάγματι
ἐπιμελῶς προστησάμενος, ἐν ὀλίγῳ χρόνῳ στρατιάν
ἀξιόλογον κατεστήσατο, καὶ μετ᾿ αὐτῆς ἐπὶ Πέρσας
προθυμότερον ήλαυνεν. Ὡς δὲ τὸ βόρειον στρατόπεpropinquo posset invadere et penitus Romanorum
res evertere ac demoliri. Imperator autem adducens exercitum, non qualem decebat Romanorum
imperatorem, sed qualem præsens occasio præbuit
ex Macedonibus et Bulgaris et Cappadocibus et
Uzis et aliis, ut fors tulerat, nationibus, insuperque
e Francis et Barangis, studiose iter arripuit, et coacti sunt imperatoris jussu omnes qui erant in
Phrygia seu provincia Orientalium. Ubi cernere
poterat nescio quid incredibile, celebres illos antesignanos Romanorum, qui omnem et Orientem et
Occidentem in servitutem redegerant, ex paucis
viris collectos, iisque paupertate et vexatione demissis atque omni armorum genere spoliatis, pro
gladiis et aliis bellicis armis, ut Scriptura dicit,
jacula et faices non tempore pacis adducentibus,
et bellico equitatu alioque indigentibus apparatu, quippe cum imperator illuc cum exercitu
jampridem profectus non esset, et hac de causa
illis tanquam inutilibus adempta essent cibaria et
qui præberi consueverat commeatus: timidi enim
et imbecilles et ad nullam rem strenuam usui
censebantur; ita ut etiam ipsa signa silentio
responderent, sordida conspecta, tanquam ab
extincto lumine obscurato fumo, et paucos habentia ministros eosque pauperes. Hæc iis qui
aderant cernentibus causa erant ut multum
desponderent animum et metuerent, cogitantes
ex quo statu in quem redacti sint Romanorum
669 exercitus, et rursus quanam ratione et quibus opibus et quanto tempore in antiquum statum vindicari possint, cum majores natu et veterani milites et periti carerent equitatu et inermes
essent, tirones autem imperiti neque bellicis certaminibus assueti. Ad hoc adversarios quoque
maxime strenuos el audaces ab subeunda belli
pericula, et stabiles atque peritos et idoneos norant. Ex omni igitur parte anceps et sollicitus
imperator tamen communis utilitatis causa, statuit, quantum in se erat, contra hostes instrui,
eorumque ex aliqua parte ingentem impetum
comprimere. Et adversarios quidem, ignaros quibus malis domi vexaretur ac premeretur imperator,
repentinus ipsius conatus et adventus magis perterruit, ratos, ut postea didicimus, hominem hunc
periculorum nullam rationem habiturum, sed verno
tempore adventurum, auctoremque fore ut rursus
Romana res efflorescat et paria hostibus rependat.
Quibus de causis sultanus recessit. Verum divisa
haud exigua exercitus manu in duas partes, altoram in Asiam superiorem ad Istrum magis sitam
emittit, alteram ad partes magis aquilonares. Imperator autem suis, quantum licuit, confirmatis
omni potestate et dignitate ac muneribus, et bono
animo esse jussis, manipulorumque ductoribus et
optimis præfectis unicuique legioni diligenter attributis, brevi tempore idoneum contraxit exercitum,
et cum ipso in Persas alacrius profciscebatur. Ut
PG 122:399Ἐν τοσούτῳ δὲ οἱ Τοῦρκοι τὴν Νεοκαισάρειαν ἐξ ἀπροόπτου ἐπελθόντες καταστρέφουσι καὶ πολλῶν χρημάτων καὶ σωμάτων ἐγένοντο κύριοι, βάρος ἐπαγόμενοι λαφυραγωγίας οὐκ ἐλάχιστον. Ὃ καὶ εἰς ὦτα τοῦ βασιλέως πεσὸν πολλὴν αὐτῷ τὴν ἀνίαν ἐνέσταξεν, ὅτι, καίτοι ἐκστρατευσαμένου, οὐδὲν ἧττον οἱ πολέμιοι τὴν χώραν αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτοῦ κατεσθίουσιν. Ἀμέλει τοι καὶ τὰς δυνάμεις ἀνειλφὼς δι’ ἀτραπῶν δυσβάτων ἀπὸ ῥυτῆρος κατόπιν ἤλαυνε. Πλησιάσας δὲ τῇ Σεβαστείᾳ τὴν μὲν στρατιωτικὴν ἀποσκευὴν καὶ τὸ πεζὸν ἅπαν αὐτοῦ που ἀφίησι μετὰ τοῦ ἰδίου προγονοῦ Ἀνδρονίκου συνόντος αὐτῷ, ὃν αὐτὸς βασιλέα χειροτονήσας ὡς ἐνέχυρον εἶχεν ἢ συστράτηγον, εἴ πῃ πολλάκις παρήκων ἐκ τοῦ αἰφνιδίου πολυτρόπως τῷ χρεὼν λειτουργήσειεν. Αὐτὸς δὲ μετὰ τῶν εὐζωνοτέρων ὄπισθεν ἐδίωκε τῶν ἐχθρῶν διὰ πολλῶν ὑψηλοτάτων βουνῶν τῆς Τεφρικῆς καὶ τῆς Ἀργαοῦ καὶ τοῖς ἐχθροῖς ἐπιτεθῆναι ἐκ τοῦ ἐγκαρσίου ἠπείγετο. Ὅθεν καὶ ἀδόκητος αὐτοῖς ἐπεισπεσὼν καὶ τῇ φήμῃ τῆς αὑτοῦ παρουσίας πάντας ἐκδειματώσας αὐτίκα νῶτα δεδωκέναι ποιεῖ καὶ πρὸς φυγὴν ὁρμῆσαι.JOANNIS SCYLITZA.
vero Borealis exercitus imperatoris successibus δον τὰς τοῦ βασιλέως προόδους παρέσχετο, ἔγνω
670 favit, statuit deinceps Diogenes in partes
australes eos invadere qui Cœlesyriam et Ciliciam
ipsamque Antiochiam prædabantur; relictaque via
quæ recta ducit Coloniam et Sebastiam, ad Lycandi
regionem accessit, aestivo tempore: autumno enim
cogitabat in Syriam invadere, ne forte æstu vexatus exercitus parum prospere res gereret et detrimento haud mediocri afficeretur. Interea Turci
Neocæsaream ex improviso adorti evertunt, et
multorum virorum opumque potiti sunt, abducta
maxime ingenti spoliorum præda; quod cum ad
aures imperatoris accidisset, multam illi casus hic
animi sollicitudinem attulit, quod quamvis cum
exercitu prodiisset, nihilominus hostes regionem
suam se inspectante vexarent. Tandem copias per
semitas accessu difficiles veluti habenis a tergo
retractis reduxit; cumque Sebastiæ appropinquasset, militaria impedimenta et omnes pedites ibi
reliquit cum privigno suo Andronico, qui secum
aderat, quem delectum imperatorem ut pignus
ipse habebat vel collegam, ut si quis repentinus
casus exigeret, is res administraret. Ipse vero cum
expeditioribus a tergo persequebatur hostes per
multos et celsissimos colles, et per Tephricem et
Argaum in ipsos invadere ex obliquo festinabat.
Quare cum nec opinantes adortus esset, suique
adventus fama omnes deterruisset, statim causa
fuit ut 671 illi in fugam versi terga darent.
Quorum cædes haud multa facta est, quippe cum
ante defatigati essent milites imperatoris locis inviis: sed vivi capti sunt multi, quibus tamen vita
minime profuit, quod gladio confecti sunt. Omnis
vero ætas ab homine usque ad jumenta in libertatem vindicta imperatorem uno ore celebrarunt,
siquidem ipsis quoque hostibus factum illud admiratione dignum vidębatur, quomodo Romanorum
imperator contra se profectus esset ita ut impediri
non potuerit, instar expediti et bellica virtute præstantis militis. Cum vero tribus tantum diebus Sebastim exercitum quietis causa continuisset, iter
arripuit ea qua ad Syriam pergitur via; et per
Cucusi angustias in Germaniciam profectus in regionem nomine Teluch invadit, divisa prius haud
mediocri phalange cum legionis præfecto,quam ad
Melitenem cum duce misit,ut Orientem custodiret
et invasionibus commorantium ibi hostium resisteret, quibus præerat versutus et bellicosus vir nomine Hapsinalius. Idcirco imperator duci ipsi præstantissimos quosque exercitus tribuit, et Francos
ipsos, homines cade gaudentes ac bellicosos. Verum
cum dux haud fortiter rebus usus esset metu ne
vinceretur (erat enim prudentissimus et cautus et
valde cavens futurum), fere duplex bellum invase
rat imperatorem talibus copiis privatum. Sæpe
enim provocantibus hostibus ut e Melitene egressi
pugnarent, 672 ubi ne sensisse quidem ipsos noverunt, sed quieti et somno deditos, per obscura loce progressi slam imperatoris exercitum audacter
λοιπὸν ὁ Διογένης τοῖς νοτίοις ἐπεισπεσεῖν, οἳ τὰ
περὶ Κοίλην Συρίαν καὶ Κιλικίαν καὶ αὐτὴν ᾿Αντιό
χειαν καταληίζοντες ἦσαν. Καὶ καταλιπών τὸ εὐθὺ
Κολωνείας και Σεβαστείας φέρεσθαι, τῷ τοῦ Λυκαν
δοῦ ἐπεχώρησε θέματι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ θέρους·
ἐν γὰρ τῷ φθινοπώρῳ τοῖς Συριακοῖς παραβαλεῖν
ἐμελέτα μέρεσιν, ὡς ἂν μὴ τῷ καύσωνι κακουχηθὲν
τὸ στρατόπεδον δυσπραγήσῃ καὶ διαλωβηθῇ. Εν
τοσούτῳ δὲ οἱ Τοῦρκοι τὴν Νεοκαισάρειαν ἐξ ἀπροόπτου ἐπελθόντες καταστρέφουσι, καὶ πολλῶν σωμάτ
των καὶ χρημάτων ἐγένοντο κύριοι, βάρος επαγόμε
νοι λαφυραγωγίας οὐκ ἐλάχιστον. Ο καὶ εἰς ὦτα
τοῦ βασιλέως πεσὸν πολλὴν αὐτῷ τὴν ἀνίαν ἐνέσταξε
τὸ συμβάν, ὅτι καίτοι ἐκστρατευομένου οὐδὲν ἧττον
εσθίουσιν. "Αμέλει τοι καὶ τὰς δυνάμεις ἀνειληφώς
οἱ πολέμιοι τὴν χώραν αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ
δι' ἀτραπῶν δυσβάτων ἀπὸ ῥυτῆρος κατόπιν ἤλαυνε.
Πλησιάσας δὲ τῇ Σεβαστείᾳ τὴν μὲν στρατιωτικὴν
ἀποσκευὴν καὶ τὸ πεζὸν ἅπαν αὐτοῦ που ἀφίησι
μετὰ τοῦ ἰδίου προγονοῦ ᾿Ανδρονίκου συνόντος αὐτῷ,
ὃν αὐτὸς βασιλέα χειροτονήσας ὡς ἐνέχυρον εἶχεν ἢ
συστράτηγον, εἴ πη πολλάκις παρήκων ἐκ τοῦ αἰφνι·
δίου πολυτρόπως τῷ χρεών λειτουργήσειεν αὐτὸς
δὲ μετ᾿ εὐζωνοτέρων ἐδίωκεν ὄπισθεν τῶν ἐχθρῶν
διὰ πολλῶν καὶ ὑψηλοτάτων βουνῶν τῆς τε Τεφρικής
καὶ τῆς ᾿Αργάου, καὶ τοῖς ἐχθροῖς ἐπιτεθῆναι ἐκ
τοῦ ἐγκαρσίου ἠπείγετο. Ὅθεν καὶ ἀδόκητος αὐτοῖς
ἐπεισπεσὼν καὶ τῇ φήμῃ τῆς αὐτοῦ παρουσίας αὐτοῖς
τας ἐκδειματώσας αὐτίκα νῶτα δεδωκέναι ποιεῖ καὶ
πρὸς τὴν φυγὴν ὀρμῆσαι. Φόνος μὲν οὖν αὐτῶν οὐκ
ἐγένετο πολύς, προκατειργασμένων τῶν τοῦ βασι
λέως ταῖς ἀνοδίαις, ζωγρίαι δὲ [Ρ. 825] πολλοί
ξάλωσαν. Τῆς δὲ ἰδίας ζωῆς οὐκ ἀπώναντο, μαχαί
ρας ἔργον γενόμενοι. Ηλικία μέντοι πᾶσα ἀπὸ ἀνε
θρώπου ἕως κτήνους ἐλευθερωθεῖσα τὸν βασιλέα καὶ
γλώσσῃ καὶ στόματι ἐπεφήμισαν· θαυμαστὸν γὰρ
καὶ αὐτοῖς τοῖς ἐναντίοις τὸ πραχθὲν κατεφαίνετο,
πῶς ὁ βασιλεύς Ρωμαίων ἀκρατῶς κατ' αὐτῶν
ἤλασε τρόπον εὐζώνου καὶ μονοζώνου στρατιώτου.
Τρισὶ δὲ μόναις ἡμέραις ἐν Σεβαστεία διαναπαύσας
τὸ στράτευμα τῆς πρὸς Συρίαν αγούσης ἥψατο, καὶ
διὰ τῶν τῆς Κουκουσοῦ αὐλώνων εἰς Γερμανίκειαν
καταστὰς εἰς τὸ θέμα τὸ καλούμενον εἰσβάλλει Τελούχ, πρότερον ἀποτεμόμενος φάλαγγα οὐκ ὀλίγην
μετὰ συνταγματάρχου, καὶ εἰς Μελιτηνὴν ἐκπέμψας
ἐπὶ φυλακῇ τῆς Ἑψας καὶ ἀντιπτώσει τῶν ἐκεῖσε
προσεδρευόντων ἐχθρῶν, ὧν ἤρχεν ἀνὴρ πανοῦργος
καὶ μάχιμος ἀνόματι Αψινάλιος. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ
βασιλεὺς τοὺς κρείττονας τοῦ οἰκείου στρατοῦ τουτων παραδέδωκε, καὶ Φράγγους αὐτοὺς, ἄνδρας αι
μοχαρεῖς καὶ πολεμικούς. Μὴ χρησαμένου δὲ τοῦ
προάγοντος φιλοτίμως τοῖς πράγμασι δέει τῆς ἀποτυχίας (ἦν γὰρ διαφέρων φρονήσει καὶ εὐλαβῶς ἔχων
περὶ τοῦ μέλλοντος) μικροῦ διπλοῦς ὁ πόλεμος τῷ
βασιλεῖ ἐπεγίνετο, στερισκομένῳ τοιαύτης δυνάμεως.
Πολλάκις γὰρ προκαλουμένων τῶν ἐχθρῶν ἐξιέναι
τοῦ τῶν Μελιτηνῶν ἄστεος, ὡς εἶδον μηδ' ἐπαισθα
νομένων αὐτῶν, ἀλλ' ἠρεμούντων καὶ οἷον ὑπνωστόν-
Φόνος μὲν οὖν αὐτῶν οὐκ ἐγένετο πολὺς προκατειργασμένων τῶν τοῦ βασιλέως ταῖς ἀνοδίαις, ζωγρίαι δὲ πολλοὶ ἑάλωσαν· τῆς δὲ ἰδίας ζωῆς οὐκ ἀπώναντο μαχαίρας ἔργον γενόμενοι. Ἡ λεία μέντοι πᾶσα ἀπὸ ἀνθρώπου ἕως κτήνους ἐλευθερωθεῖσα τὸν βασιλέα καὶ γλώσσῃ καὶ θαύματι ἐπευφήμησαν· θαυμαστὸν γὰρ καὶ αὐτοῖς τοῖς ἐναντίοις τὸ πραχθὲν ἐλογίζετο, πῶς ὁ βασιλεὺς Ῥωμαίων ἀκρατῶς κατ’ αὐτῶν ἤλασε τρόπον εὐζώνου καὶ μονοζώνου στρατιώτου. Τρισὶ δὲ μόναις ἡμέραις ἐν Σεβαστείᾳ διαναπαύσας τὸ στράτευμα τῆς πρὸς Συρίαν ἀγούσης ἥψατο καὶ διὰ τῶν τῆς Κουκουσοῦ αὐλώνων εἰς Γερμανίκειαν καταστὰς εἰς τὸ θέμα τὸ καλούμενον Τελοὺχ εἰσβάλλει, πρότερον ἀποτεμόμενος φάλαγγα οὐκ ὀλίγην μετὰ συνταγματάρχου καὶ εἰς Μελιτηνὴν ἐκπέμψας ἐπὶ φυλακῇ τε τῆς ἑῴας καὶ ἀντιπτώσει τῶν ἐκεῖσε προσεδρευόντων ἐχθρῶν, ὧν ἦρχεν ἀνὴρ πανοῦργος καὶ μάχιμος ὀνόματι Ἀψινάλιος· διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ βασιλεὺς τοὺς κρείττονας τοῦ οἰκείου στρατοῦ τουτωὶ παραδέδωκε καὶ Φράγκους αὐτούς, ἄνδρας αἱμοχαρεῖς καὶ πολεμικούς.JOANNIS SCYLITZA.
vero Borealis exercitus imperatoris successibus δον τὰς τοῦ βασιλέως προόδους παρέσχετο, ἔγνω
670 favit, statuit deinceps Diogenes in partes
australes eos invadere qui Cœlesyriam et Ciliciam
ipsamque Antiochiam prædabantur; relictaque via
quæ recta ducit Coloniam et Sebastiam, ad Lycandi
regionem accessit, aestivo tempore: autumno enim
cogitabat in Syriam invadere, ne forte æstu vexatus exercitus parum prospere res gereret et detrimento haud mediocri afficeretur. Interea Turci
Neocæsaream ex improviso adorti evertunt, et
multorum virorum opumque potiti sunt, abducta
maxime ingenti spoliorum præda; quod cum ad
aures imperatoris accidisset, multam illi casus hic
animi sollicitudinem attulit, quod quamvis cum
exercitu prodiisset, nihilominus hostes regionem
suam se inspectante vexarent. Tandem copias per
semitas accessu difficiles veluti habenis a tergo
retractis reduxit; cumque Sebastiæ appropinquasset, militaria impedimenta et omnes pedites ibi
reliquit cum privigno suo Andronico, qui secum
aderat, quem delectum imperatorem ut pignus
ipse habebat vel collegam, ut si quis repentinus
casus exigeret, is res administraret. Ipse vero cum
expeditioribus a tergo persequebatur hostes per
multos et celsissimos colles, et per Tephricem et
Argaum in ipsos invadere ex obliquo festinabat.
Quare cum nec opinantes adortus esset, suique
adventus fama omnes deterruisset, statim causa
fuit ut 671 illi in fugam versi terga darent.
Quorum cædes haud multa facta est, quippe cum
ante defatigati essent milites imperatoris locis inviis: sed vivi capti sunt multi, quibus tamen vita
minime profuit, quod gladio confecti sunt. Omnis
vero ætas ab homine usque ad jumenta in libertatem vindicta imperatorem uno ore celebrarunt,
siquidem ipsis quoque hostibus factum illud admiratione dignum vidębatur, quomodo Romanorum
imperator contra se profectus esset ita ut impediri
non potuerit, instar expediti et bellica virtute præstantis militis. Cum vero tribus tantum diebus Sebastim exercitum quietis causa continuisset, iter
arripuit ea qua ad Syriam pergitur via; et per
Cucusi angustias in Germaniciam profectus in regionem nomine Teluch invadit, divisa prius haud
mediocri phalange cum legionis præfecto,quam ad
Melitenem cum duce misit,ut Orientem custodiret
et invasionibus commorantium ibi hostium resisteret, quibus præerat versutus et bellicosus vir nomine Hapsinalius. Idcirco imperator duci ipsi præstantissimos quosque exercitus tribuit, et Francos
ipsos, homines cade gaudentes ac bellicosos. Verum
cum dux haud fortiter rebus usus esset metu ne
vinceretur (erat enim prudentissimus et cautus et
valde cavens futurum), fere duplex bellum invase
rat imperatorem talibus copiis privatum. Sæpe
enim provocantibus hostibus ut e Melitene egressi
pugnarent, 672 ubi ne sensisse quidem ipsos noverunt, sed quieti et somno deditos, per obscura loce progressi slam imperatoris exercitum audacter
λοιπὸν ὁ Διογένης τοῖς νοτίοις ἐπεισπεσεῖν, οἳ τὰ
περὶ Κοίλην Συρίαν καὶ Κιλικίαν καὶ αὐτὴν ᾿Αντιό
χειαν καταληίζοντες ἦσαν. Καὶ καταλιπών τὸ εὐθὺ
Κολωνείας και Σεβαστείας φέρεσθαι, τῷ τοῦ Λυκαν
δοῦ ἐπεχώρησε θέματι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ θέρους·
ἐν γὰρ τῷ φθινοπώρῳ τοῖς Συριακοῖς παραβαλεῖν
ἐμελέτα μέρεσιν, ὡς ἂν μὴ τῷ καύσωνι κακουχηθὲν
τὸ στρατόπεδον δυσπραγήσῃ καὶ διαλωβηθῇ. Εν
τοσούτῳ δὲ οἱ Τοῦρκοι τὴν Νεοκαισάρειαν ἐξ ἀπροόπτου ἐπελθόντες καταστρέφουσι, καὶ πολλῶν σωμάτ
των καὶ χρημάτων ἐγένοντο κύριοι, βάρος επαγόμε
νοι λαφυραγωγίας οὐκ ἐλάχιστον. Ο καὶ εἰς ὦτα
τοῦ βασιλέως πεσὸν πολλὴν αὐτῷ τὴν ἀνίαν ἐνέσταξε
τὸ συμβάν, ὅτι καίτοι ἐκστρατευομένου οὐδὲν ἧττον
εσθίουσιν. "Αμέλει τοι καὶ τὰς δυνάμεις ἀνειληφώς
οἱ πολέμιοι τὴν χώραν αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ
δι' ἀτραπῶν δυσβάτων ἀπὸ ῥυτῆρος κατόπιν ἤλαυνε.
Πλησιάσας δὲ τῇ Σεβαστείᾳ τὴν μὲν στρατιωτικὴν
ἀποσκευὴν καὶ τὸ πεζὸν ἅπαν αὐτοῦ που ἀφίησι
μετὰ τοῦ ἰδίου προγονοῦ ᾿Ανδρονίκου συνόντος αὐτῷ,
ὃν αὐτὸς βασιλέα χειροτονήσας ὡς ἐνέχυρον εἶχεν ἢ
συστράτηγον, εἴ πη πολλάκις παρήκων ἐκ τοῦ αἰφνι·
δίου πολυτρόπως τῷ χρεών λειτουργήσειεν αὐτὸς
δὲ μετ᾿ εὐζωνοτέρων ἐδίωκεν ὄπισθεν τῶν ἐχθρῶν
διὰ πολλῶν καὶ ὑψηλοτάτων βουνῶν τῆς τε Τεφρικής
καὶ τῆς ᾿Αργάου, καὶ τοῖς ἐχθροῖς ἐπιτεθῆναι ἐκ
τοῦ ἐγκαρσίου ἠπείγετο. Ὅθεν καὶ ἀδόκητος αὐτοῖς
ἐπεισπεσὼν καὶ τῇ φήμῃ τῆς αὐτοῦ παρουσίας αὐτοῖς
τας ἐκδειματώσας αὐτίκα νῶτα δεδωκέναι ποιεῖ καὶ
πρὸς τὴν φυγὴν ὀρμῆσαι. Φόνος μὲν οὖν αὐτῶν οὐκ
ἐγένετο πολύς, προκατειργασμένων τῶν τοῦ βασι
λέως ταῖς ἀνοδίαις, ζωγρίαι δὲ [Ρ. 825] πολλοί
ξάλωσαν. Τῆς δὲ ἰδίας ζωῆς οὐκ ἀπώναντο, μαχαί
ρας ἔργον γενόμενοι. Ηλικία μέντοι πᾶσα ἀπὸ ἀνε
θρώπου ἕως κτήνους ἐλευθερωθεῖσα τὸν βασιλέα καὶ
γλώσσῃ καὶ στόματι ἐπεφήμισαν· θαυμαστὸν γὰρ
καὶ αὐτοῖς τοῖς ἐναντίοις τὸ πραχθὲν κατεφαίνετο,
πῶς ὁ βασιλεύς Ρωμαίων ἀκρατῶς κατ' αὐτῶν
ἤλασε τρόπον εὐζώνου καὶ μονοζώνου στρατιώτου.
Τρισὶ δὲ μόναις ἡμέραις ἐν Σεβαστεία διαναπαύσας
τὸ στράτευμα τῆς πρὸς Συρίαν αγούσης ἥψατο, καὶ
διὰ τῶν τῆς Κουκουσοῦ αὐλώνων εἰς Γερμανίκειαν
καταστὰς εἰς τὸ θέμα τὸ καλούμενον εἰσβάλλει Τελούχ, πρότερον ἀποτεμόμενος φάλαγγα οὐκ ὀλίγην
μετὰ συνταγματάρχου, καὶ εἰς Μελιτηνὴν ἐκπέμψας
ἐπὶ φυλακῇ τῆς Ἑψας καὶ ἀντιπτώσει τῶν ἐκεῖσε
προσεδρευόντων ἐχθρῶν, ὧν ἤρχεν ἀνὴρ πανοῦργος
καὶ μάχιμος ἀνόματι Αψινάλιος. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ
βασιλεὺς τοὺς κρείττονας τοῦ οἰκείου στρατοῦ τουτων παραδέδωκε, καὶ Φράγγους αὐτοὺς, ἄνδρας αι
μοχαρεῖς καὶ πολεμικούς. Μὴ χρησαμένου δὲ τοῦ
προάγοντος φιλοτίμως τοῖς πράγμασι δέει τῆς ἀποτυχίας (ἦν γὰρ διαφέρων φρονήσει καὶ εὐλαβῶς ἔχων
περὶ τοῦ μέλλοντος) μικροῦ διπλοῦς ὁ πόλεμος τῷ
βασιλεῖ ἐπεγίνετο, στερισκομένῳ τοιαύτης δυνάμεως.
Πολλάκις γὰρ προκαλουμένων τῶν ἐχθρῶν ἐξιέναι
τοῦ τῶν Μελιτηνῶν ἄστεος, ὡς εἶδον μηδ' ἐπαισθα
νομένων αὐτῶν, ἀλλ' ἠρεμούντων καὶ οἷον ὑπνωστόν-
Μὴ χρησαμένου δὲ τοῦ προάγοντος φιλοτίμως τοῖς πράγμασι δέει τῆς ἀποτυχίαςἦν γὰρ διαφέρων φρονήσει καὶ εὐλαβῶς ἔχων περὶ τοῦ μέλλοντοςδιπλοῦς μικροῦ ὁ πόλεμος τῷ βασιλεῖ ἐπεγένετο στερισκομένῳ τοιαύτης δυνάμεως. Πολλάκις γὰρ προσκαλουμένων τῶν ἐχθρῶν ἐξιέναι τοῦ τῶν Μελιτηνῶν ἄστεως, ὡς εἶδον μηδ’ ἐπαισθανομένους αὐτῶν, ἀλλ’ ἠρεμοῦντας καὶ οἷον ὑπνώττοντας, διὰ τόπων ἀδήλων βαδίσαντες ἀσυμφανῶς τοῦ βασιλικοῦ κατατολμῶσι στρατεύματος. Ἐντυχόντες δὲ μοίρᾳ τινὶ ἐλαχίστῃ, δι’ ἀγορὰν σιτίων ἐξιούσῃ, ὥρμησαν κατ’ αὐτῆς. Ἐκεῖνοι δὲ μὴ ὑποστάντες ἔφυγον ἀμεταστρεπτί. Καὶ τάχα ἂν ἀπώλετο μέρος στρατιωτῶν οὐκ ἐλάχιστον οὐδ’ εὐκαταφρόνητον, εἰ μὴ ταχὺς αὐτοῖς ὁ βασιλεὺς ἐπιφανεὶς ἐπεβοήθησε καὶ τῆς αὐτῶν ἐφόδου ἐξείλετο. Εἴ τις τοίνυν τοῖς στρατηγοῖς ἐπιγράφει ὡς ἐπίπαν τὰ τῶν ἐκβάσεων, εἴτ’ ἐπὶ τὸ κρεῖττον εἴτ’ ἐπὶ τὸ χεῖρον συνάγοιντο, οὐ διαμαρτάνει πάντῃ τοῦ ὀρθοῦ καὶ τῆς ἀληθοῦς διαγνώσεως· καὶ καλῶς τοῖς παλαιοῖς ἐγνωμολόγηται βέλτιον λέοντα ἄρχειν ἐλάφων ἤπερ λεόντων ἔλαφον.JOANNIS SCYLITZA.
vero Borealis exercitus imperatoris successibus δον τὰς τοῦ βασιλέως προόδους παρέσχετο, ἔγνω
670 favit, statuit deinceps Diogenes in partes
australes eos invadere qui Cœlesyriam et Ciliciam
ipsamque Antiochiam prædabantur; relictaque via
quæ recta ducit Coloniam et Sebastiam, ad Lycandi
regionem accessit, aestivo tempore: autumno enim
cogitabat in Syriam invadere, ne forte æstu vexatus exercitus parum prospere res gereret et detrimento haud mediocri afficeretur. Interea Turci
Neocæsaream ex improviso adorti evertunt, et
multorum virorum opumque potiti sunt, abducta
maxime ingenti spoliorum præda; quod cum ad
aures imperatoris accidisset, multam illi casus hic
animi sollicitudinem attulit, quod quamvis cum
exercitu prodiisset, nihilominus hostes regionem
suam se inspectante vexarent. Tandem copias per
semitas accessu difficiles veluti habenis a tergo
retractis reduxit; cumque Sebastiæ appropinquasset, militaria impedimenta et omnes pedites ibi
reliquit cum privigno suo Andronico, qui secum
aderat, quem delectum imperatorem ut pignus
ipse habebat vel collegam, ut si quis repentinus
casus exigeret, is res administraret. Ipse vero cum
expeditioribus a tergo persequebatur hostes per
multos et celsissimos colles, et per Tephricem et
Argaum in ipsos invadere ex obliquo festinabat.
Quare cum nec opinantes adortus esset, suique
adventus fama omnes deterruisset, statim causa
fuit ut 671 illi in fugam versi terga darent.
Quorum cædes haud multa facta est, quippe cum
ante defatigati essent milites imperatoris locis inviis: sed vivi capti sunt multi, quibus tamen vita
minime profuit, quod gladio confecti sunt. Omnis
vero ætas ab homine usque ad jumenta in libertatem vindicta imperatorem uno ore celebrarunt,
siquidem ipsis quoque hostibus factum illud admiratione dignum vidębatur, quomodo Romanorum
imperator contra se profectus esset ita ut impediri
non potuerit, instar expediti et bellica virtute præstantis militis. Cum vero tribus tantum diebus Sebastim exercitum quietis causa continuisset, iter
arripuit ea qua ad Syriam pergitur via; et per
Cucusi angustias in Germaniciam profectus in regionem nomine Teluch invadit, divisa prius haud
mediocri phalange cum legionis præfecto,quam ad
Melitenem cum duce misit,ut Orientem custodiret
et invasionibus commorantium ibi hostium resisteret, quibus præerat versutus et bellicosus vir nomine Hapsinalius. Idcirco imperator duci ipsi præstantissimos quosque exercitus tribuit, et Francos
ipsos, homines cade gaudentes ac bellicosos. Verum
cum dux haud fortiter rebus usus esset metu ne
vinceretur (erat enim prudentissimus et cautus et
valde cavens futurum), fere duplex bellum invase
rat imperatorem talibus copiis privatum. Sæpe
enim provocantibus hostibus ut e Melitene egressi
pugnarent, 672 ubi ne sensisse quidem ipsos noverunt, sed quieti et somno deditos, per obscura loce progressi slam imperatoris exercitum audacter
λοιπὸν ὁ Διογένης τοῖς νοτίοις ἐπεισπεσεῖν, οἳ τὰ
περὶ Κοίλην Συρίαν καὶ Κιλικίαν καὶ αὐτὴν ᾿Αντιό
χειαν καταληίζοντες ἦσαν. Καὶ καταλιπών τὸ εὐθὺ
Κολωνείας και Σεβαστείας φέρεσθαι, τῷ τοῦ Λυκαν
δοῦ ἐπεχώρησε θέματι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ θέρους·
ἐν γὰρ τῷ φθινοπώρῳ τοῖς Συριακοῖς παραβαλεῖν
ἐμελέτα μέρεσιν, ὡς ἂν μὴ τῷ καύσωνι κακουχηθὲν
τὸ στρατόπεδον δυσπραγήσῃ καὶ διαλωβηθῇ. Εν
τοσούτῳ δὲ οἱ Τοῦρκοι τὴν Νεοκαισάρειαν ἐξ ἀπροόπτου ἐπελθόντες καταστρέφουσι, καὶ πολλῶν σωμάτ
των καὶ χρημάτων ἐγένοντο κύριοι, βάρος επαγόμε
νοι λαφυραγωγίας οὐκ ἐλάχιστον. Ο καὶ εἰς ὦτα
τοῦ βασιλέως πεσὸν πολλὴν αὐτῷ τὴν ἀνίαν ἐνέσταξε
τὸ συμβάν, ὅτι καίτοι ἐκστρατευομένου οὐδὲν ἧττον
εσθίουσιν. "Αμέλει τοι καὶ τὰς δυνάμεις ἀνειληφώς
οἱ πολέμιοι τὴν χώραν αὐτοῦ ἐνώπιον αὐτοῦ κατὰ
δι' ἀτραπῶν δυσβάτων ἀπὸ ῥυτῆρος κατόπιν ἤλαυνε.
Πλησιάσας δὲ τῇ Σεβαστείᾳ τὴν μὲν στρατιωτικὴν
ἀποσκευὴν καὶ τὸ πεζὸν ἅπαν αὐτοῦ που ἀφίησι
μετὰ τοῦ ἰδίου προγονοῦ ᾿Ανδρονίκου συνόντος αὐτῷ,
ὃν αὐτὸς βασιλέα χειροτονήσας ὡς ἐνέχυρον εἶχεν ἢ
συστράτηγον, εἴ πη πολλάκις παρήκων ἐκ τοῦ αἰφνι·
δίου πολυτρόπως τῷ χρεών λειτουργήσειεν αὐτὸς
δὲ μετ᾿ εὐζωνοτέρων ἐδίωκεν ὄπισθεν τῶν ἐχθρῶν
διὰ πολλῶν καὶ ὑψηλοτάτων βουνῶν τῆς τε Τεφρικής
καὶ τῆς ᾿Αργάου, καὶ τοῖς ἐχθροῖς ἐπιτεθῆναι ἐκ
τοῦ ἐγκαρσίου ἠπείγετο. Ὅθεν καὶ ἀδόκητος αὐτοῖς
ἐπεισπεσὼν καὶ τῇ φήμῃ τῆς αὐτοῦ παρουσίας αὐτοῖς
τας ἐκδειματώσας αὐτίκα νῶτα δεδωκέναι ποιεῖ καὶ
πρὸς τὴν φυγὴν ὀρμῆσαι. Φόνος μὲν οὖν αὐτῶν οὐκ
ἐγένετο πολύς, προκατειργασμένων τῶν τοῦ βασι
λέως ταῖς ἀνοδίαις, ζωγρίαι δὲ [Ρ. 825] πολλοί
ξάλωσαν. Τῆς δὲ ἰδίας ζωῆς οὐκ ἀπώναντο, μαχαί
ρας ἔργον γενόμενοι. Ηλικία μέντοι πᾶσα ἀπὸ ἀνε
θρώπου ἕως κτήνους ἐλευθερωθεῖσα τὸν βασιλέα καὶ
γλώσσῃ καὶ στόματι ἐπεφήμισαν· θαυμαστὸν γὰρ
καὶ αὐτοῖς τοῖς ἐναντίοις τὸ πραχθὲν κατεφαίνετο,
πῶς ὁ βασιλεύς Ρωμαίων ἀκρατῶς κατ' αὐτῶν
ἤλασε τρόπον εὐζώνου καὶ μονοζώνου στρατιώτου.
Τρισὶ δὲ μόναις ἡμέραις ἐν Σεβαστεία διαναπαύσας
τὸ στράτευμα τῆς πρὸς Συρίαν αγούσης ἥψατο, καὶ
διὰ τῶν τῆς Κουκουσοῦ αὐλώνων εἰς Γερμανίκειαν
καταστὰς εἰς τὸ θέμα τὸ καλούμενον εἰσβάλλει Τελούχ, πρότερον ἀποτεμόμενος φάλαγγα οὐκ ὀλίγην
μετὰ συνταγματάρχου, καὶ εἰς Μελιτηνὴν ἐκπέμψας
ἐπὶ φυλακῇ τῆς Ἑψας καὶ ἀντιπτώσει τῶν ἐκεῖσε
προσεδρευόντων ἐχθρῶν, ὧν ἤρχεν ἀνὴρ πανοῦργος
καὶ μάχιμος ἀνόματι Αψινάλιος. Διὰ τοῦτο καὶ ὁ
βασιλεὺς τοὺς κρείττονας τοῦ οἰκείου στρατοῦ τουτων παραδέδωκε, καὶ Φράγγους αὐτοὺς, ἄνδρας αι
μοχαρεῖς καὶ πολεμικούς. Μὴ χρησαμένου δὲ τοῦ
προάγοντος φιλοτίμως τοῖς πράγμασι δέει τῆς ἀποτυχίας (ἦν γὰρ διαφέρων φρονήσει καὶ εὐλαβῶς ἔχων
περὶ τοῦ μέλλοντος) μικροῦ διπλοῦς ὁ πόλεμος τῷ
βασιλεῖ ἐπεγίνετο, στερισκομένῳ τοιαύτης δυνάμεως.
Πολλάκις γὰρ προκαλουμένων τῶν ἐχθρῶν ἐξιέναι
τοῦ τῶν Μελιτηνῶν ἄστεος, ὡς εἶδον μηδ' ἐπαισθα
νομένων αὐτῶν, ἀλλ' ἠρεμούντων καὶ οἷον ὑπνωστόν-
PG 122:401Ἀλλ’ ὁ μὲν βασιλεὺς οὕτω διασωθεὶς καὶ διασώσας τὸ στρατόπεδον πρὸ τῆς τοῦ Χάλεπ χώρας πανστρατιᾷ κατεσκήνωσε. Πρὸ τοῦ καταβῆναι δὲ τοῦ ἵππου τούς τε Σκύθας καὶ τῶν Ῥωμαίων οὐκ ὀλίγους εἰς προνομὴν τῆς χώρας ἀφίησιν. Ὃ δὴ καὶ γέγονε· καὶ ἤχθη πλῆθος ἀνδρῶν τε καὶ γυναικῶν καὶ ζῴων πολλῶν. Ἐκεῖθεν δὲ διὰ τῆς πολεμίας ἰὼν τριταῖος ἀφικνεῖται εἰς τὴν Ἱεράπολιν. Δόκησιν δὲ παρασχὸν τὸ ἐκεῖσε στρατιωτικὸν ἐπιθέσεως εἰς χεῖρας ἐλθεῖν Ῥωμαίοις οὐκ ἐθάρρησεν, ἀκροβολισμοῖς δέ τισι καὶ προπηδήσεσι τὸν πόλεμον ἀφωσιώσαντο, οἵ τε Ἄραβες δηλαδὴ καὶ οἱ Τοῦρκοι καὶ ὁ τούτων ἔξαρχος Ἀμερτικῆς, εἰς γένος βασιλικὸν ἐν τῇ Περσίδι ἀναφερόμενος. Κατασχὼν μὲν τὴν Ἱεράπολιν χώμασι καὶ τειχομαχίαις καὶ στρατιωτικαῖς ἐπεξελεύσεσι, τὸ ἐπείσακτον δὲ τῶν στρατιωτικῶν δυνάμεων ἐπὶ συμφώνοις γυμνοὺς καὶ ἀόπλους ἀφείς, μεσάζοντος ἐν πᾶσι τοῦ μαγίστρου Πέτρου τοῦ Λιβελλισίου, ἀνδρὸς τήν τε τῶν Ἀσσυρίων καὶ τὴν τῶν Ἑλλήνων παιδείαν ἄκρως ἐξησκημένου, θρέμματος καὶ γεννήματος ὄντος τῆς Ἀντιοχέων πόλεως καὶ τῶν τὰ πρῶτα ἐν αὐτῇ διενεγκόντων ἑνὸς [...].HISTORIA.
των, διὰ τόπων ἀδήλων βαδίσαντες ἀσυμφανῶς τοῦ adoriuntur, et occurrentes maxime exiguo parti ad
βασιλικοῦ κατατολμῶσι στρατεύματος. Εντυχόντες
δὲ μοίρα τινὶ ἐλαχίστῃ, δι᾿ ἀγορὰν σιτίων ἐξιούσῃ,
ὥρμησαν κατ' αὐτῆς. Ἐκεῖνοι δὲ μὴ ὑποστάντες
ἔφυγον ἀμεταστρεπτί. Καὶ τάχα ἂν ἀπώλετο μέρος
στρατιωτῶν οὐκ ἐλάχιστον οὐδ᾽ εὐκαταφρόνητον, εἰ
μὴ ταχὺς αὐτοῖς ἐπεβοήθησεν ὁ βασιλεὺς ἐπιφανείς.
καὶ τῆς αὐτῶν ἐφόδου ἐξείλετο. Εἴ τις τοίνυν τοῖς
στρατηγοῖς ἐπιγράφει ὡς ἐπίπαν τὰ τῶν ἐκβάσεων,
εἶτ᾽ ἐπὶ τὸ κρεῖττον εἴτ´ ἐπὶ τὸ χεῖρον συνάγοιντο,
οὐ διαμάρτοι τοῦ ὀρθοῦ καὶ τῆς ἀληθοῦς διαγνώσεως· καὶ καλῶς τοῖς παλαιοῖς ἐγνωμολόγηται, βέλτον λέοντα ἄρχειν ἐλάφων ἤπερ λεόντων ἔλαφον
Αλλ' ὁ μὲν βασιλεὺς οὕτω διασωθεὶς καὶ διασώσας
τὸ στρατόπεδον πρὸ τῆς τοῦ Χαλεπ χώρας πανστρατιᾷ κατεσκήνωσε. Πρὸ τοῦ καταβῆναι δὲ τοῦ ἵππου
τούς τε Σκύθας καὶ τῶν Ῥωμαίων οὐκ ὀλίγους
εἰς προνομὴν τῆς χώρας ἀφίησιν. Ο δὴ καὶ γέγονε, καὶ ἤχθη πλῆθος ἀνδρῶν τε καὶ γυναικῶν καὶ
ζώων πολλῶν. Ἐκεῖθεν δὲ διὰ τῆς πολεμίας των
τριταῖος ἀφικνεῖται εἰς Ἱεράπολιν. [Ρ. 826] Δόκησιν
δὲ παρασχὸν ἐπιθεάσασθαι τὸ ἐκεῖσε στρατιωτικὴν
εἰς χεῖρας ἐλθεῖν Ῥωμαίων οὐκ ἐθάρσησεν, ἀκροβολισμοῖς δέ τισι καὶ προπηδήσεσι τὸν πόλεμον
ἀφωμοιώσαντο οἵ τε "Αραβες δηλαδὴ καὶ οἱ
Τοῦρκοι καὶ ὁ τούτωο ἔξαρχος Αμερτικής, εἰς γένος
βασιλικὴν ἐν τῇ Περσίδι ἑαυτὸν ἀνάγων. Κατασχὼν
μὲν τὴν Ἱεράπολιν χώμασι καὶ τειχομαχίαις καὶ
στρατιωτικαῖς ἐπεξελεύσεσι, τὸ ἐπείσακτος δὲ τῶν
στρατιωτικών δυνάμεων ἐπὶ συμφώνοις γυμνούς
καὶ ἀόπλους διαφείς, μεσάζοντος ἐν πᾶσι τοῦ μαγί
στρου Πέτρου τοῦ Λιβελλισίου, ἀνδρὸς τήν τε Ασσυ
ρίων καὶ Ἑλλήνων παιδείαν ἄκρως ἐξησκημένου,
θρέμματος καὶ γεννήματος ὄντος τῆς Ἀντιοχείας
πόλεως, καὶ τῶν τὰ πρῶτα διενεγκόντων ἑνός. Ὁ
δὲ ἀμηρᾶς τοῦ Χάλεπ ἤτοι Βεῤῥοίας, συνάψας τοῖς
τε Αραψι καὶ τοῖς Τούρκοις καὶ δύναμιν ἀνδρὸν
συστησάμενος, εἰς χεῖρας ἐλθεῖν τῷ βασιλεῖ καὶ
μαχέσασθαι διεσκέψατο. Τοῦ δὲ βασιλέως ἔνδον ὄντος
τῆς ἑαλωκυίας πόλεως, πυργομαχοῦντος δὲ ἔτι ἐν
μέρει κατὰ τὸ ὑπόλοιπον λείψανον τῆς πυργοκρα
τείας, ταρατάξεις δύο διατειχίζουσαι τοὺς ἐναντίους
εἰς φυλακὴν κατετάχθησαν. Εἰσὶ δὲ περὶ τὴν Ἱεράπολιν ἱππήλατα πεδία μέγιστα, ἐν οἷς τινες τῶν
Σαρακηνών διεφάνησαν ἱππαζόμενοι, καὶ πλὴν γης
λόφων οὐδέν ἐστι τὸ ὑπερανεστηκὸς εἰς ὄρος μέγα.
Καυσώδης δὲ ὁ τόπος, καὶ τὸ ὕδωρ χλιαρόν, μεταλαμβάνον τῆς τοῦ ἀέρος φλεγμονῆς τε καὶ καύσεως.
Οἱ δὲ πολέμιοι κατὰ μικρὸν ταῖς ἱσταμέναις πλησιάζοντες παρατάξεσιν αὖθις ἀνθυπέστρεφον· ἀπῆν
γὰρ ἔτι ὁ ἀμηρᾶς Μαχμούτιος. Ακροβολισμούς δὲ
ποιησάμενοι παρελάσαι μέν τινας τῶν Ῥωμαίων
κατηνάγκασαν, καὶ δὶς τοῦτο καὶ τρὶς πεποιήκασιν.
Ἐν ἑτέρᾳ δὲ συμβολῇ οὐκέτι τοὺς Ῥωμαίους μικρὸν
ἐπεδίωξαν καὶ ἔστησαν, ἀλλὰ παρελάσαντες αὐτοὺς
τῷ τάγματι τῶν στρατηλατῶν εἰς χεῖρας συνεῤῥάomenda cibaria egressæ. in ipsam irruerunt. Illi
autem non sustinentes impetum, ita fugerunt ut
nunquam sese converterent. Et fortasse periisset
haud mediocris militum pars neque contemnenda,
nisi celeriter ipsis imperator, qui advenerat, tulisset opem et hostium impetum repressisset. Si quis
igitur ducibus ascribit rerum sive prosperos sive
adversos eventus, is mihi et recta et vera sententia
non videtur aberrare, et recte ab antiquis pronuntiatum est melius leonem cervis imperare quam
leonibus cervum. Sed imperator ita servatus, servato quoque exercitu, ad Chalep regionem cum
omni exercitu castra posuit; et antequam de equo
descenderet, et Scythas et Romanorum haud paucos prædatum agros misit. Quod factum est, et
adducti sunt viri multi et mulieres multaque jumenta. Inde per hostilem terram progressus tertia
die Hierapolin pervenit, cum que ostendisset velle
se aggredi exercitum qui ibi morabatur, non ausi
illi sunt cum Romanis congredi, sed levibus quibusdam præliis et irruptionibus bellum repudiarunt
et Arabes et Turci ipsorumque præfectus Amertices
ad genus regium Persarum originem suam referens.
678 Qbsidens igitur Hierapolin aggeribus, et e
muro propugnationibus multaque eruptione, adventitias exercitus copias nudas atque inermes dimisit ad foedus percutiendum, interponente se in
omnibus magistro Petro Libellisio, viro Assyriorum
et Græcorum doctrinæ peritissimo, civitatis Antiochiæ alumno et filio, et inter suos principatum
obtinente. Ameras vero Chalep, id est, BerrϾ,
cum Arabibus Turcisque conjunctus, manus cum
imperatore conserere ac dimicare statuit; cumque
intra urbem captam esset imperator, et adbuc pro
reliqua turris parte expugnanda dimicaret, adversus instructæ binæ acies, quæ coercerent adversarios, ad custodiam dispositæ sunt. Sunt autem
circum Hierapolin planities maximæ, equorum
cursui idoneæ, in quibus apparuerunt quidam
Saraceni adequitantes, et præter colles nihil est
quod ad mɩntis altitudinem assurgat. Est autem
locus æstuosus et aqua tepida æris inflammationis
et æstus particeps. Hostes autem, qui paulatim
constitutis aciebus appropinquabant, rursus recesserunt: nam Machmutius ameras aberat.Verum
levibus quibusdam præliis coegerunt aliquos ex
Romanis cedere, quod bis terque ab ipsis factum
est. Altero vero congressu non amplius Romanos
parum sunt persecuti aut sistere fecerunt, sed impressione facta in legionem ducum manus conseruerunt, et scholarum legionem prætereuntes,
multis occisis, reliquos turpiter fugere 674 coegerunt, a dextro ipso scholarum agmine relicto,
quod cladem Romanorum videns nequaquam de
statu suo recessit, imo quasi nihil novi accidisset,
Levibus præliis bellum repræsentarunt. Vel ágwoupozyto delibaverunt tantum et auspicati fuerunt.
Ὁ δὲ ἀμηρᾶς τοῦ Χάλεπ, ἤτοι τῆς Βερροίας, συνάψας τοῖς τε Ἄραψι καὶ τοῖς Τούρκοις καὶ δύναμιν ἁδρὰν συστησάμενος εἰς χεῖρας ἐλθεῖν τῷ βασιλεῖ καὶ μαχέσασθαι διεσκέπτετο. Τοῦ δὲ βασιλέως ἔνδον ὄντος τῆς ἑαλωκυίας πόλεως πυργομαχοῦντός τε ἔτι ἐν μέρει κατὰ τὸ ὑπόλοιπον λείψανον τῆς πυργοκρατείας παρατάξεις δύο, διατειχίζουσαι τοὺς ἐναντίους, εἰς φυλακὴν κατετάχθησαν. Εἰσὶ δὲ περὶ τὴν Ἱεράπολιν πεδία μέγιστα, ἐν οἷς τινες τῶν Σαρακηνῶν διεφάνησαν ἱππαζόμενοι, καὶ πλὴν γηλόφων οὐδέν ἐστι τὸ ὑπερανεστηκὸς εἰς ὄρος μέγα, καυσώδης δὲ ὁ τόπος καὶ τὸ ὕδωρ χλιαρόν, μεταλαμβάνον τῆς τοῦ ἀέρος φλεγμονῆς τε καὶ καύσεως. Οἱ δὲ πολέμιοι κατὰ μικρὸν ταῖς ἱσταμέναις πλησιάζοντες παρατάξεσιν αὖθις ἀνθυπέστρεφονἀπῆν γὰρ ἔτι ὁ ἀμηρᾶς Μαχμούτιοςἀκροβολισμοὺς δὲ ποιησάμενοι παρελάσαι μέν τινας τῶν Ῥωμαίων κατηνάγκασαν καὶ δὶς τοῦτο καὶ τρὶς πεποιήκασιν.HISTORIA.
των, διὰ τόπων ἀδήλων βαδίσαντες ἀσυμφανῶς τοῦ adoriuntur, et occurrentes maxime exiguo parti ad
βασιλικοῦ κατατολμῶσι στρατεύματος. Εντυχόντες
δὲ μοίρα τινὶ ἐλαχίστῃ, δι᾿ ἀγορὰν σιτίων ἐξιούσῃ,
ὥρμησαν κατ' αὐτῆς. Ἐκεῖνοι δὲ μὴ ὑποστάντες
ἔφυγον ἀμεταστρεπτί. Καὶ τάχα ἂν ἀπώλετο μέρος
στρατιωτῶν οὐκ ἐλάχιστον οὐδ᾽ εὐκαταφρόνητον, εἰ
μὴ ταχὺς αὐτοῖς ἐπεβοήθησεν ὁ βασιλεὺς ἐπιφανείς.
καὶ τῆς αὐτῶν ἐφόδου ἐξείλετο. Εἴ τις τοίνυν τοῖς
στρατηγοῖς ἐπιγράφει ὡς ἐπίπαν τὰ τῶν ἐκβάσεων,
εἶτ᾽ ἐπὶ τὸ κρεῖττον εἴτ´ ἐπὶ τὸ χεῖρον συνάγοιντο,
οὐ διαμάρτοι τοῦ ὀρθοῦ καὶ τῆς ἀληθοῦς διαγνώσεως· καὶ καλῶς τοῖς παλαιοῖς ἐγνωμολόγηται, βέλτον λέοντα ἄρχειν ἐλάφων ἤπερ λεόντων ἔλαφον
Αλλ' ὁ μὲν βασιλεὺς οὕτω διασωθεὶς καὶ διασώσας
τὸ στρατόπεδον πρὸ τῆς τοῦ Χαλεπ χώρας πανστρατιᾷ κατεσκήνωσε. Πρὸ τοῦ καταβῆναι δὲ τοῦ ἵππου
τούς τε Σκύθας καὶ τῶν Ῥωμαίων οὐκ ὀλίγους
εἰς προνομὴν τῆς χώρας ἀφίησιν. Ο δὴ καὶ γέγονε, καὶ ἤχθη πλῆθος ἀνδρῶν τε καὶ γυναικῶν καὶ
ζώων πολλῶν. Ἐκεῖθεν δὲ διὰ τῆς πολεμίας των
τριταῖος ἀφικνεῖται εἰς Ἱεράπολιν. [Ρ. 826] Δόκησιν
δὲ παρασχὸν ἐπιθεάσασθαι τὸ ἐκεῖσε στρατιωτικὴν
εἰς χεῖρας ἐλθεῖν Ῥωμαίων οὐκ ἐθάρσησεν, ἀκροβολισμοῖς δέ τισι καὶ προπηδήσεσι τὸν πόλεμον
ἀφωμοιώσαντο οἵ τε "Αραβες δηλαδὴ καὶ οἱ
Τοῦρκοι καὶ ὁ τούτωο ἔξαρχος Αμερτικής, εἰς γένος
βασιλικὴν ἐν τῇ Περσίδι ἑαυτὸν ἀνάγων. Κατασχὼν
μὲν τὴν Ἱεράπολιν χώμασι καὶ τειχομαχίαις καὶ
στρατιωτικαῖς ἐπεξελεύσεσι, τὸ ἐπείσακτος δὲ τῶν
στρατιωτικών δυνάμεων ἐπὶ συμφώνοις γυμνούς
καὶ ἀόπλους διαφείς, μεσάζοντος ἐν πᾶσι τοῦ μαγί
στρου Πέτρου τοῦ Λιβελλισίου, ἀνδρὸς τήν τε Ασσυ
ρίων καὶ Ἑλλήνων παιδείαν ἄκρως ἐξησκημένου,
θρέμματος καὶ γεννήματος ὄντος τῆς Ἀντιοχείας
πόλεως, καὶ τῶν τὰ πρῶτα διενεγκόντων ἑνός. Ὁ
δὲ ἀμηρᾶς τοῦ Χάλεπ ἤτοι Βεῤῥοίας, συνάψας τοῖς
τε Αραψι καὶ τοῖς Τούρκοις καὶ δύναμιν ἀνδρὸν
συστησάμενος, εἰς χεῖρας ἐλθεῖν τῷ βασιλεῖ καὶ
μαχέσασθαι διεσκέψατο. Τοῦ δὲ βασιλέως ἔνδον ὄντος
τῆς ἑαλωκυίας πόλεως, πυργομαχοῦντος δὲ ἔτι ἐν
μέρει κατὰ τὸ ὑπόλοιπον λείψανον τῆς πυργοκρα
τείας, ταρατάξεις δύο διατειχίζουσαι τοὺς ἐναντίους
εἰς φυλακὴν κατετάχθησαν. Εἰσὶ δὲ περὶ τὴν Ἱεράπολιν ἱππήλατα πεδία μέγιστα, ἐν οἷς τινες τῶν
Σαρακηνών διεφάνησαν ἱππαζόμενοι, καὶ πλὴν γης
λόφων οὐδέν ἐστι τὸ ὑπερανεστηκὸς εἰς ὄρος μέγα.
Καυσώδης δὲ ὁ τόπος, καὶ τὸ ὕδωρ χλιαρόν, μεταλαμβάνον τῆς τοῦ ἀέρος φλεγμονῆς τε καὶ καύσεως.
Οἱ δὲ πολέμιοι κατὰ μικρὸν ταῖς ἱσταμέναις πλησιάζοντες παρατάξεσιν αὖθις ἀνθυπέστρεφον· ἀπῆν
γὰρ ἔτι ὁ ἀμηρᾶς Μαχμούτιος. Ακροβολισμούς δὲ
ποιησάμενοι παρελάσαι μέν τινας τῶν Ῥωμαίων
κατηνάγκασαν, καὶ δὶς τοῦτο καὶ τρὶς πεποιήκασιν.
Ἐν ἑτέρᾳ δὲ συμβολῇ οὐκέτι τοὺς Ῥωμαίους μικρὸν
ἐπεδίωξαν καὶ ἔστησαν, ἀλλὰ παρελάσαντες αὐτοὺς
τῷ τάγματι τῶν στρατηλατῶν εἰς χεῖρας συνεῤῥάomenda cibaria egressæ. in ipsam irruerunt. Illi
autem non sustinentes impetum, ita fugerunt ut
nunquam sese converterent. Et fortasse periisset
haud mediocris militum pars neque contemnenda,
nisi celeriter ipsis imperator, qui advenerat, tulisset opem et hostium impetum repressisset. Si quis
igitur ducibus ascribit rerum sive prosperos sive
adversos eventus, is mihi et recta et vera sententia
non videtur aberrare, et recte ab antiquis pronuntiatum est melius leonem cervis imperare quam
leonibus cervum. Sed imperator ita servatus, servato quoque exercitu, ad Chalep regionem cum
omni exercitu castra posuit; et antequam de equo
descenderet, et Scythas et Romanorum haud paucos prædatum agros misit. Quod factum est, et
adducti sunt viri multi et mulieres multaque jumenta. Inde per hostilem terram progressus tertia
die Hierapolin pervenit, cum que ostendisset velle
se aggredi exercitum qui ibi morabatur, non ausi
illi sunt cum Romanis congredi, sed levibus quibusdam præliis et irruptionibus bellum repudiarunt
et Arabes et Turci ipsorumque præfectus Amertices
ad genus regium Persarum originem suam referens.
678 Qbsidens igitur Hierapolin aggeribus, et e
muro propugnationibus multaque eruptione, adventitias exercitus copias nudas atque inermes dimisit ad foedus percutiendum, interponente se in
omnibus magistro Petro Libellisio, viro Assyriorum
et Græcorum doctrinæ peritissimo, civitatis Antiochiæ alumno et filio, et inter suos principatum
obtinente. Ameras vero Chalep, id est, BerrϾ,
cum Arabibus Turcisque conjunctus, manus cum
imperatore conserere ac dimicare statuit; cumque
intra urbem captam esset imperator, et adbuc pro
reliqua turris parte expugnanda dimicaret, adversus instructæ binæ acies, quæ coercerent adversarios, ad custodiam dispositæ sunt. Sunt autem
circum Hierapolin planities maximæ, equorum
cursui idoneæ, in quibus apparuerunt quidam
Saraceni adequitantes, et præter colles nihil est
quod ad mɩntis altitudinem assurgat. Est autem
locus æstuosus et aqua tepida æris inflammationis
et æstus particeps. Hostes autem, qui paulatim
constitutis aciebus appropinquabant, rursus recesserunt: nam Machmutius ameras aberat.Verum
levibus quibusdam præliis coegerunt aliquos ex
Romanis cedere, quod bis terque ab ipsis factum
est. Altero vero congressu non amplius Romanos
parum sunt persecuti aut sistere fecerunt, sed impressione facta in legionem ducum manus conseruerunt, et scholarum legionem prætereuntes,
multis occisis, reliquos turpiter fugere 674 coegerunt, a dextro ipso scholarum agmine relicto,
quod cladem Romanorum videns nequaquam de
statu suo recessit, imo quasi nihil novi accidisset,
Levibus præliis bellum repræsentarunt. Vel ágwoupozyto delibaverunt tantum et auspicati fuerunt.
Ἐν ἑτέρᾳ δὲ συμβολῇ οὐκέτι τοὺς Ῥωμαίους μικρὸν ἐπεδίωξαν καὶ ἔστησαν, ἀλλὰ παρελάσαντες αὐτοὺς τῷ τάγματι τῶν στρατηλατῶν εἰς χεῖρας συνερράγησαν, καὶ παρελθόντες τὸ τῶν σχολῶν τάγμα πολλοὺς μὲν ἀνεῖλον, τοὺς δὲ λοιποὺς φυγεῖν αἰσχρῶς κατηνάγκασαν, ἐν δεξιᾷ καταλιπόντες τὸ τῶν σχολῶν σύνταγμα. Ὅπερ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἧτταν ὁρῶν οὐδόλως μετεκινήθη τῆς στάσεως, ἀλλ’ ὡς μηδενὸς καινοῦ γεγονότος ἀτρεμοῦν ἵστατο, ὡσανεὶ ἐδεδοίκει μὴ φωραθείη ἐκεῖσε ἱστάμενον, καὶ παντὶ τρόπῳ λαθεῖν μηχανώμενον. Ὑποστρέψαντες δὲ οἱ πολέμιοι ταχὺ καὶ τοῦτο κατηγωνίσαντο, ἀνῃρηκότες μὲν πολλούς, τοὺς δὲ λοιποὺς εἰς τὴν παρεμβολὴν κατακλείσαντες καὶ τὰ σημεῖα τούτων στρατηγικῶς ἀφελόμενοι. Πολλοὺς δὲ καὶ τῶν στρατιωτῶν τραχηλοκοπήσαντες εἰς ἔνδειγμα τοῖς Χαλεπίταις ἀπέστειλαν. Θαυμάζειν δὲ ἄξιον ἦν, ὅτι τοσαύτης καταφορᾶς καὶ ἥττης γενομένης ῥωμαϊκῆς οὐδεὶς τῶν λοιπῶν λόχων τε καὶ λοχαγῶν εἰς ἄμυναν διηρέθιστο, ἀλλὰ πάντες ἔνδον καθήμενοι, ὡς διὰ φιλίας γῆς ἐνσκηνούμενοι, ἰδιοπραγεῖν ἐσπούδαζον, καὶ κίνησις ψυχῆς καὶ προθυμία καὶ ἀγωνία τούτοις τὸ παράπαν οὐδεμία ἦν.HISTORIA.
των, διὰ τόπων ἀδήλων βαδίσαντες ἀσυμφανῶς τοῦ adoriuntur, et occurrentes maxime exiguo parti ad
βασιλικοῦ κατατολμῶσι στρατεύματος. Εντυχόντες
δὲ μοίρα τινὶ ἐλαχίστῃ, δι᾿ ἀγορὰν σιτίων ἐξιούσῃ,
ὥρμησαν κατ' αὐτῆς. Ἐκεῖνοι δὲ μὴ ὑποστάντες
ἔφυγον ἀμεταστρεπτί. Καὶ τάχα ἂν ἀπώλετο μέρος
στρατιωτῶν οὐκ ἐλάχιστον οὐδ᾽ εὐκαταφρόνητον, εἰ
μὴ ταχὺς αὐτοῖς ἐπεβοήθησεν ὁ βασιλεὺς ἐπιφανείς.
καὶ τῆς αὐτῶν ἐφόδου ἐξείλετο. Εἴ τις τοίνυν τοῖς
στρατηγοῖς ἐπιγράφει ὡς ἐπίπαν τὰ τῶν ἐκβάσεων,
εἶτ᾽ ἐπὶ τὸ κρεῖττον εἴτ´ ἐπὶ τὸ χεῖρον συνάγοιντο,
οὐ διαμάρτοι τοῦ ὀρθοῦ καὶ τῆς ἀληθοῦς διαγνώσεως· καὶ καλῶς τοῖς παλαιοῖς ἐγνωμολόγηται, βέλτον λέοντα ἄρχειν ἐλάφων ἤπερ λεόντων ἔλαφον
Αλλ' ὁ μὲν βασιλεὺς οὕτω διασωθεὶς καὶ διασώσας
τὸ στρατόπεδον πρὸ τῆς τοῦ Χαλεπ χώρας πανστρατιᾷ κατεσκήνωσε. Πρὸ τοῦ καταβῆναι δὲ τοῦ ἵππου
τούς τε Σκύθας καὶ τῶν Ῥωμαίων οὐκ ὀλίγους
εἰς προνομὴν τῆς χώρας ἀφίησιν. Ο δὴ καὶ γέγονε, καὶ ἤχθη πλῆθος ἀνδρῶν τε καὶ γυναικῶν καὶ
ζώων πολλῶν. Ἐκεῖθεν δὲ διὰ τῆς πολεμίας των
τριταῖος ἀφικνεῖται εἰς Ἱεράπολιν. [Ρ. 826] Δόκησιν
δὲ παρασχὸν ἐπιθεάσασθαι τὸ ἐκεῖσε στρατιωτικὴν
εἰς χεῖρας ἐλθεῖν Ῥωμαίων οὐκ ἐθάρσησεν, ἀκροβολισμοῖς δέ τισι καὶ προπηδήσεσι τὸν πόλεμον
ἀφωμοιώσαντο οἵ τε "Αραβες δηλαδὴ καὶ οἱ
Τοῦρκοι καὶ ὁ τούτωο ἔξαρχος Αμερτικής, εἰς γένος
βασιλικὴν ἐν τῇ Περσίδι ἑαυτὸν ἀνάγων. Κατασχὼν
μὲν τὴν Ἱεράπολιν χώμασι καὶ τειχομαχίαις καὶ
στρατιωτικαῖς ἐπεξελεύσεσι, τὸ ἐπείσακτος δὲ τῶν
στρατιωτικών δυνάμεων ἐπὶ συμφώνοις γυμνούς
καὶ ἀόπλους διαφείς, μεσάζοντος ἐν πᾶσι τοῦ μαγί
στρου Πέτρου τοῦ Λιβελλισίου, ἀνδρὸς τήν τε Ασσυ
ρίων καὶ Ἑλλήνων παιδείαν ἄκρως ἐξησκημένου,
θρέμματος καὶ γεννήματος ὄντος τῆς Ἀντιοχείας
πόλεως, καὶ τῶν τὰ πρῶτα διενεγκόντων ἑνός. Ὁ
δὲ ἀμηρᾶς τοῦ Χάλεπ ἤτοι Βεῤῥοίας, συνάψας τοῖς
τε Αραψι καὶ τοῖς Τούρκοις καὶ δύναμιν ἀνδρὸν
συστησάμενος, εἰς χεῖρας ἐλθεῖν τῷ βασιλεῖ καὶ
μαχέσασθαι διεσκέψατο. Τοῦ δὲ βασιλέως ἔνδον ὄντος
τῆς ἑαλωκυίας πόλεως, πυργομαχοῦντος δὲ ἔτι ἐν
μέρει κατὰ τὸ ὑπόλοιπον λείψανον τῆς πυργοκρα
τείας, ταρατάξεις δύο διατειχίζουσαι τοὺς ἐναντίους
εἰς φυλακὴν κατετάχθησαν. Εἰσὶ δὲ περὶ τὴν Ἱεράπολιν ἱππήλατα πεδία μέγιστα, ἐν οἷς τινες τῶν
Σαρακηνών διεφάνησαν ἱππαζόμενοι, καὶ πλὴν γης
λόφων οὐδέν ἐστι τὸ ὑπερανεστηκὸς εἰς ὄρος μέγα.
Καυσώδης δὲ ὁ τόπος, καὶ τὸ ὕδωρ χλιαρόν, μεταλαμβάνον τῆς τοῦ ἀέρος φλεγμονῆς τε καὶ καύσεως.
Οἱ δὲ πολέμιοι κατὰ μικρὸν ταῖς ἱσταμέναις πλησιάζοντες παρατάξεσιν αὖθις ἀνθυπέστρεφον· ἀπῆν
γὰρ ἔτι ὁ ἀμηρᾶς Μαχμούτιος. Ακροβολισμούς δὲ
ποιησάμενοι παρελάσαι μέν τινας τῶν Ῥωμαίων
κατηνάγκασαν, καὶ δὶς τοῦτο καὶ τρὶς πεποιήκασιν.
Ἐν ἑτέρᾳ δὲ συμβολῇ οὐκέτι τοὺς Ῥωμαίους μικρὸν
ἐπεδίωξαν καὶ ἔστησαν, ἀλλὰ παρελάσαντες αὐτοὺς
τῷ τάγματι τῶν στρατηλατῶν εἰς χεῖρας συνεῤῥάomenda cibaria egressæ. in ipsam irruerunt. Illi
autem non sustinentes impetum, ita fugerunt ut
nunquam sese converterent. Et fortasse periisset
haud mediocris militum pars neque contemnenda,
nisi celeriter ipsis imperator, qui advenerat, tulisset opem et hostium impetum repressisset. Si quis
igitur ducibus ascribit rerum sive prosperos sive
adversos eventus, is mihi et recta et vera sententia
non videtur aberrare, et recte ab antiquis pronuntiatum est melius leonem cervis imperare quam
leonibus cervum. Sed imperator ita servatus, servato quoque exercitu, ad Chalep regionem cum
omni exercitu castra posuit; et antequam de equo
descenderet, et Scythas et Romanorum haud paucos prædatum agros misit. Quod factum est, et
adducti sunt viri multi et mulieres multaque jumenta. Inde per hostilem terram progressus tertia
die Hierapolin pervenit, cum que ostendisset velle
se aggredi exercitum qui ibi morabatur, non ausi
illi sunt cum Romanis congredi, sed levibus quibusdam præliis et irruptionibus bellum repudiarunt
et Arabes et Turci ipsorumque præfectus Amertices
ad genus regium Persarum originem suam referens.
678 Qbsidens igitur Hierapolin aggeribus, et e
muro propugnationibus multaque eruptione, adventitias exercitus copias nudas atque inermes dimisit ad foedus percutiendum, interponente se in
omnibus magistro Petro Libellisio, viro Assyriorum
et Græcorum doctrinæ peritissimo, civitatis Antiochiæ alumno et filio, et inter suos principatum
obtinente. Ameras vero Chalep, id est, BerrϾ,
cum Arabibus Turcisque conjunctus, manus cum
imperatore conserere ac dimicare statuit; cumque
intra urbem captam esset imperator, et adbuc pro
reliqua turris parte expugnanda dimicaret, adversus instructæ binæ acies, quæ coercerent adversarios, ad custodiam dispositæ sunt. Sunt autem
circum Hierapolin planities maximæ, equorum
cursui idoneæ, in quibus apparuerunt quidam
Saraceni adequitantes, et præter colles nihil est
quod ad mɩntis altitudinem assurgat. Est autem
locus æstuosus et aqua tepida æris inflammationis
et æstus particeps. Hostes autem, qui paulatim
constitutis aciebus appropinquabant, rursus recesserunt: nam Machmutius ameras aberat.Verum
levibus quibusdam præliis coegerunt aliquos ex
Romanis cedere, quod bis terque ab ipsis factum
est. Altero vero congressu non amplius Romanos
parum sunt persecuti aut sistere fecerunt, sed impressione facta in legionem ducum manus conseruerunt, et scholarum legionem prætereuntes,
multis occisis, reliquos turpiter fugere 674 coegerunt, a dextro ipso scholarum agmine relicto,
quod cladem Romanorum videns nequaquam de
statu suo recessit, imo quasi nihil novi accidisset,
Levibus præliis bellum repræsentarunt. Vel ágwoupozyto delibaverunt tantum et auspicati fuerunt.
PG 122:403Ἀλλ’ ὁ βασιλεὺς ἔνδον ὢν τῆς πόλεως, τοῦτο πυθόμενος ἠνιάθη μὲν οὐ μετρίως, ἐπανελθὼν δὲ συντόμως μετὰ τῶν συνόντων Καππαδοκῶν ἴασιν εὑρεῖν τῷ πταίσματι ἐμηχανᾶτο. Ἡ γὰρ νὺξ ἐκείνη πάντας εἶχεν ἐν ἐλπίσιν οὐκ ἀγαθαῖς, καθότι καὶ τὸ ἐξ Ἀρμενίων πεζόν, περὶ τὴν τάφρον διανυκτερεύειν ἐπιταχθέν, ἀποστασίαν ἐμελέτησεν. Οὔπω δ’ ἡμέρα προῄει καὶ οἱ πολέμιοι τὸν χάρακα περιέζωσαν. Τὸ γὰρ συμβὰν ὁ τοῦ Χάλεπ ἄρχων ἀναμαθὼν μεθ’ ὅλης ἧκε τῆς ἑαυτοῦ δυνάμεως ὡς αὐτοβοεὶ αἱρήσων τὸν βασιλέα. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἔνδον τῆς σκηνῆς διαγράφων τὸν πόλεμον περὶ τρίτην ὥραν ἀθρόον ἐξελήλυθεν ἔφιππος. Εἰκοστὴν ἤνυε τηνικαῦτα ὁ Νοέμβριος μὴν τῆς ζ ἰνδικτιῶνος. Βοῆς βυκίνων ἢ σαλπίγγων ἢ ἄλλου τινὸς σημείου μὴ δοθέντος τρανῶς, τῶν δὲ σημαιῶν τοῦ στρατοῦ ἐξαρθεισῶν καὶ τῆς στρατιᾶς ἐξιούσης συντεταγμένης ἤρξαντο οἱ πολέμιοι περὶ μέρος ἓν ἀθροίζεσθαι, οὗ τοὺς Ῥωμαίους εἶδον ἐπελαύνοντας, καὶ ὁ ἀγὼν ὅσος καὶ ἡ τοῦ μέλλοντος ἔκβασις οἵα ταῖς ψυχαῖς ἐναπέστακτο. Τῶν δὲ κατὰ μέτωπον τὸ ἐνυάλιον ἀλαλαξάντων πολλοὺς τῶν ἐναντίων οἱ Ῥωμαῖοι κατηγωνίσαντο καὶ διεχειρίσαντο.ita immotum stabat, quasi vereretur ne illio stare γησαν, καὶ παρελθόντες τὸ τῶν σχολῶν τάγμα
deprehenderetur, et daret operam ut omnino lateret. Sed hostes reversi cito hos quoque debellarunt, et multis interfectis, reliquis in castris conclusis, et signa illis militaria ademerunt, et plurimorum militum abscissa capita miserunt Chalepitis
ostentationis causa. Et illud maxima dignum est
admiratione, quod hac accepta a Romanis clade
nullus alius manipulus aut præfectus ad repellendos hostes fuerint impulsi. Verum omnes sedentes,
quasi in amica regione commorarentur, privatis
commodis studebant; nullaque ipsorum animis
aut sollicitudo aut alacritas prorsus inerat. Sed
imperator qui in urbe erat, audito casu,haud mediocri dolore affectus est, statimque cum Cappadocibus quos secum habebat reversus offensionem
acceptam resarcire conabatur, illa siquidem nocte
omnes de spe bona desiderant, quod etiam peditatus Armenius ad vallum pernoctans de rebellione
cogitavit. Nondumque dies advenerat, et hostes
vallum cinxere. Chalep enim princeps cognito casu
cum omnibus suis copiis accessit, ut illico imperatorem capturus. Imperator autem intra tabernaculum ea quibus ad bellum opus foret describens
tertia circiter hora noctis cum conferto equitatu
Grupit. Agebatur tunc vicesima 675 dies Novembris mensis, indictione septima, buccinarum aut
tubarum nullo edito aperto signo. Verum elatis
vexillis, et composito procedente exercitu, hostes
in unam partem cogi cœperunt, quo Romanos
equitantes viderent, et certamen ac rei eventus
quodammodo animo jam conceptus erat: nam cum
ii qui in fronte erant clamorem sustulissent, plures
adversarios Romani debellarunt et occiderunt,
cumque reliqua quoque multitudo irruisset, ingens
ipsorum fuga facta est. Et qui a tergo eos insequebantur, multis occisis haud sane paucos vivos
cepere. Verum cum multum haud persecuti fuissent, ingenti ac prospero rerum successu defraudati sunt Romani, pulcherrimaque victoria et
πολλοὺς μὲν ἀνεῖλον, τοὺς δὲ λοιποὺς φυγεῖν αἰσχρῶς
κατηνάγκασαν, ἐν δεξιᾷ καταλιπόντες τὸ τῶν σχολῶν
σύνταγμα. Όπερ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἦταν ὁρῶν
οὐδ' ὅλως μετεκινήθη τῆς στάσεως, ἀλλ' ὡς μηδενὸς
καινοῦ γεγονότος ἀτρεμοῦν ἵστατο, ὡς ἂν εἰ ἐδεδοίκαι μὴ φωραθείη ἐκεῖσε ἱστάμενον, καὶ παντὶ τρό
πῳ λαθεῖν μηχανώμενον. Υποστρέψαντες δὲ οἱ που
λέμιοι ταχὺ καὶ τοῦτο κατηγωνίσαντο, ἀνῃρηκότες
μὲν πολλούς, τοὺς δὲ λοιποὺς εἰς τὴν παρεμβολὴν
κατακλείσαντες, καὶ τὰ σημεῖα τούτων στρατηγικῶς
ἀφελόμενοι. Πολλοὺς δὲ καὶ τῶν στρατιωτών τρα
χηλοκοπήσαντες εἰς ἔνδειγμα τοῖς Χαλεπίταις ἀπο
ἔστειλαν. Θαυμάζειν δὲ ἄξιον ἦν ὅτι καταφορᾶς καὶ
ήττης γεγενημένης Ῥωμαϊκῆς [Ρ. 827] οὐδεὶς τῶν
λοιπῶν λόχων τε καὶ λοχαγῶν εἰς ἄμυναν διηρέθι
στο, ἀλλὰ πάντες ἔνδον καθήμενοι, ὡς διὰ φιλίας γῆς
ἐνσκηνούμενοι, ἰδιοτροπεῖν ἐσπούδαζον, καὶ κίνησις
ψυχῆς καὶ προθυμία καὶ ἀγωνία τούτοις τὸ παράπαν
οὐδεμία ἦν. ᾿Αλλ' ὁ βασιλεὺς ἔνδον ὢν τῆς πόλεως,
τοῦτο πυθόμενος ἠνιάθη μὲν οὐ μετρίως, ἐπανελθὼν
δὲ συντόμως μετὰ τῶν συνόντων Καππαδοκῶν ἴασιν
εὑρεῖν τῷ πταίσματι ἐμηχανᾶτο. Ἡ γὰρ νύξ ἐκείνη
πάντας εἶχεν ἐν ἐλπίσιν οὐκ ἀγαθαῖς, καθότι καὶ τὸ
ἐξ ᾿Αρμενίων πεζὸν περὶ τὴν τάφρον διανυκτερεύον
ἀποστασίαν ἐμελέτησεν. Οὔπω δ᾽ ἡμέρα προῄει, καὶ
οἱ πολέμιοι τὸν χάρακα περιέζωσαν. Τὸ γὰρ συμβάν
ὁ τοῦ Χάλεπ ἄρχων ἀναμαθών μεθ' ὅλης ἧκεν τῆς
ἑαυτοῦ δυνάμεως ὡς αὐτοβοεὶ αἱρήσων τὸν βασιλέα.
Ὁ δὲ βασιλεὺς ἔνδον τῆς σκηνῆς διαγράφων τὸν πόλεμον περὶ τρίτην ὥραν ἀθρόον ἐξελήλυθεν ἔφιππος.
Εἰκοστὴν ἤνυε τηνικαῦτα ὁ Νοέμβριος μήν, τῆς ζ
ινδικτιῶνος. Βουκκίνων ἢ σαλπίγγων ἢ ἄλλου τινὸς
σημείου μὴ δοθέντος τρανῶς, τῶν δὲ σημαιῶν τοῦ
στρατοῦ ἐξαρθεισῶν καὶ τῆς στρατιᾶς ἐξιούσης συνε
τεταγμένης, ἤρξαντο οἱ παρὰ μέρος ἓν ἀθροίζεσθαι,
οὗ τοὺς Ῥωμαίους εἶδον ἐπελαύνοντας, καὶ ὁ ἀγὼν
ὅσος, καὶ ἡ τοῦ μέλλοντος ἔκβασις οἷα, ταῖς ψυχαῖς
ἐναπέστακτο. Τῶν δὲ κατὰ μέτωπον τὸ ἐνυάλιον ἀλαmaxima gloria privati: cum enim Arabici equi λαξάντων πολλοὺς τῶν ἐναντίων οἱ Ῥωμαῖοι κατceleriter currentes haud possent bono animo esse
aut cursum tolerare, noluerunt Romani illorum
imbecillitatem suum proprium robur efficere, sed
imperatoris jussu retentis frenis imperfectam sibi
victoriam compararunt, contenti sola hostium
fuga, magnam felicitatem reputante imperatore,
quod tunc imbelles convaluissent et mortui, ut
ita dixerim, revixissent. Imperator autem in valJum reversus, post expulsos hostes, statuit arcem
Hierapolis construendam. Præfecto igitur Pharesmane illo Beste Apocape 676 ex Iberis genus
ducente, spatium dedit hostibus et damni resarciendi et victoriæ de adversariis reportanda. Et
quoad Romanorum exercitus instructus ibi osLy
ηγωνίσαντο καὶ διεχειρίσαντο. Εξορμήσαντος δὲ καὶ
τοῦ λοιποῦ πλήθους φυγὴ τούτων ἀνυπόστατος γίνε
ται. Οἱ δὲ κατόπιν τούτων ἐλαύνοντες πολλοὺς μὲν
ἀνεῖλον, οὐκ ὀλίγους δε ζωγρήσαντες ἔλαβον. Τῆς δὲ
διώξεως μὴ γινομένης μέχρι πολλοῦ, μεγάλης εὐκληρίας οἱ Ρωμαῖοι διήμαρτον καὶ νίκης καλλίστης
ἐξεστερήθησαν καὶ αὐχήματος μεγίστου ἐξηστόχησαν.
Τῶν γὰρ ᾿Αραβικῶν ἵππων ταχυδρομούντων μὲν, μὴ
εὐψυχούντων δὲ μηδ' ἐγκαρτερούντων τῷ δρόμῳ, οὐκ
ἠθέλησαν οἱ Ῥωμαῖοι τὴν ἐκείνων ἀτονίαν οἰκείαν εὐτονίαν ποιήσασθαι, ἐπιστρέψαντες δὲ τοὺς ῥυτῆρας ἐξ
ἐπιτάγματος βασιλικοῦ ἀμβλείαν ἑαυτοῖς τὴν νίκην
ἀπειργάσαντο, κορεσθέντες μόνῃ τῇ τῶν ἐναντίων
ἀποτροπῇ, μεγάλην εὐτυχίαν καὶ τοῦτο τοῦ βασιλέως
Satellitum indigenarum, quorum variæ
turma quondam scholæ nuncupabantur. legionem
intelligo; in qua fœderati, ceu qui distinctam inter
prætorianos componerent militiam. non censentur
inclusi.
Ἐξορμήσαντος δὲ καὶ τοῦ λοιποῦ πλήθους φυγὴ τούτων ἀνυπόστατος γίνεται. Οἱ δὲ κατόπιν τούτων ἐλαύνοντες πολλοὺς μὲν ἀνεῖλον, οὐκ ὀλίγους δὲ ζωγρήσαντες ἔλαβον. Τῆς δὲ διώξεως μὴ γενομένης μέχρι πολλοῦ μεγάλης εὐκληρίας οἱ Ῥωμαῖοι διήμαρτον καὶ νίκης καλλίστης ἐξεστερήθησαν καὶ αὐχήματος μεγίστου ἐξηστόχησαν. Τῶν γὰρ ἀραβικῶν ἵππων ταχυδρομούντων μέν, μὴ εὐψυχούντων δὲ μηδ’ ἐγκαρτερούντων τῷ δρόμῳ οὐκ ἠθέλησαν οἱ Ῥωμαῖοι τὴν ἐκείνων ἀτονίαν οἰκείαν εὐτονίαν ποιήσασθαι. Ἐπιστρέψαντες δὲ τοὺς ῥυτῆρας ἐξ ἐπιτάγματος βασιλικοῦ ἀμβλεῖαν ἑαυτοῖς τὴν νίκην ἀπειργάσαντο, κορεσθέντες μόνῃ τῇ τῶν ἐναντίων ἀποτροπῇ, μεγάλην εὐτυχίαν καὶ τοῦτο τοῦ βασιλέως λογιζομένου, ὅτι τέως οἱ ἀνάλκιδες ἀνερρώσθησαν καὶ οἱ νεκροί, ὡς εἰπεῖν, ἐζωώθησαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐπανελθὼν εἰς τὸν χάρακα μετὰ τὴν τῶν ἐχθρῶν ἀποσόβησιν ἔγνω τὴν ἀκρόπολιν τῆς Ἱεραπόλεως ἐνοικίσαι. Καταστήσας οὖν τὸν Φαρασμάνην ἐκεῖνον βέστην τὸν Ἀποκάπην, ἐξ Ἰβήρων τὸ γένος ἕλκοντα, χώραν δέδωκε τοῖς ἐναντίοις ἀνακαλέσασθαί τε τὴν ἧτταν καὶ ἀντίπαλα φέρεσθαι.ita immotum stabat, quasi vereretur ne illio stare γησαν, καὶ παρελθόντες τὸ τῶν σχολῶν τάγμα
deprehenderetur, et daret operam ut omnino lateret. Sed hostes reversi cito hos quoque debellarunt, et multis interfectis, reliquis in castris conclusis, et signa illis militaria ademerunt, et plurimorum militum abscissa capita miserunt Chalepitis
ostentationis causa. Et illud maxima dignum est
admiratione, quod hac accepta a Romanis clade
nullus alius manipulus aut præfectus ad repellendos hostes fuerint impulsi. Verum omnes sedentes,
quasi in amica regione commorarentur, privatis
commodis studebant; nullaque ipsorum animis
aut sollicitudo aut alacritas prorsus inerat. Sed
imperator qui in urbe erat, audito casu,haud mediocri dolore affectus est, statimque cum Cappadocibus quos secum habebat reversus offensionem
acceptam resarcire conabatur, illa siquidem nocte
omnes de spe bona desiderant, quod etiam peditatus Armenius ad vallum pernoctans de rebellione
cogitavit. Nondumque dies advenerat, et hostes
vallum cinxere. Chalep enim princeps cognito casu
cum omnibus suis copiis accessit, ut illico imperatorem capturus. Imperator autem intra tabernaculum ea quibus ad bellum opus foret describens
tertia circiter hora noctis cum conferto equitatu
Grupit. Agebatur tunc vicesima 675 dies Novembris mensis, indictione septima, buccinarum aut
tubarum nullo edito aperto signo. Verum elatis
vexillis, et composito procedente exercitu, hostes
in unam partem cogi cœperunt, quo Romanos
equitantes viderent, et certamen ac rei eventus
quodammodo animo jam conceptus erat: nam cum
ii qui in fronte erant clamorem sustulissent, plures
adversarios Romani debellarunt et occiderunt,
cumque reliqua quoque multitudo irruisset, ingens
ipsorum fuga facta est. Et qui a tergo eos insequebantur, multis occisis haud sane paucos vivos
cepere. Verum cum multum haud persecuti fuissent, ingenti ac prospero rerum successu defraudati sunt Romani, pulcherrimaque victoria et
πολλοὺς μὲν ἀνεῖλον, τοὺς δὲ λοιποὺς φυγεῖν αἰσχρῶς
κατηνάγκασαν, ἐν δεξιᾷ καταλιπόντες τὸ τῶν σχολῶν
σύνταγμα. Όπερ τὴν τῶν Ῥωμαίων ἦταν ὁρῶν
οὐδ' ὅλως μετεκινήθη τῆς στάσεως, ἀλλ' ὡς μηδενὸς
καινοῦ γεγονότος ἀτρεμοῦν ἵστατο, ὡς ἂν εἰ ἐδεδοίκαι μὴ φωραθείη ἐκεῖσε ἱστάμενον, καὶ παντὶ τρό
πῳ λαθεῖν μηχανώμενον. Υποστρέψαντες δὲ οἱ που
λέμιοι ταχὺ καὶ τοῦτο κατηγωνίσαντο, ἀνῃρηκότες
μὲν πολλούς, τοὺς δὲ λοιποὺς εἰς τὴν παρεμβολὴν
κατακλείσαντες, καὶ τὰ σημεῖα τούτων στρατηγικῶς
ἀφελόμενοι. Πολλοὺς δὲ καὶ τῶν στρατιωτών τρα
χηλοκοπήσαντες εἰς ἔνδειγμα τοῖς Χαλεπίταις ἀπο
ἔστειλαν. Θαυμάζειν δὲ ἄξιον ἦν ὅτι καταφορᾶς καὶ
ήττης γεγενημένης Ῥωμαϊκῆς [Ρ. 827] οὐδεὶς τῶν
λοιπῶν λόχων τε καὶ λοχαγῶν εἰς ἄμυναν διηρέθι
στο, ἀλλὰ πάντες ἔνδον καθήμενοι, ὡς διὰ φιλίας γῆς
ἐνσκηνούμενοι, ἰδιοτροπεῖν ἐσπούδαζον, καὶ κίνησις
ψυχῆς καὶ προθυμία καὶ ἀγωνία τούτοις τὸ παράπαν
οὐδεμία ἦν. ᾿Αλλ' ὁ βασιλεὺς ἔνδον ὢν τῆς πόλεως,
τοῦτο πυθόμενος ἠνιάθη μὲν οὐ μετρίως, ἐπανελθὼν
δὲ συντόμως μετὰ τῶν συνόντων Καππαδοκῶν ἴασιν
εὑρεῖν τῷ πταίσματι ἐμηχανᾶτο. Ἡ γὰρ νύξ ἐκείνη
πάντας εἶχεν ἐν ἐλπίσιν οὐκ ἀγαθαῖς, καθότι καὶ τὸ
ἐξ ᾿Αρμενίων πεζὸν περὶ τὴν τάφρον διανυκτερεύον
ἀποστασίαν ἐμελέτησεν. Οὔπω δ᾽ ἡμέρα προῄει, καὶ
οἱ πολέμιοι τὸν χάρακα περιέζωσαν. Τὸ γὰρ συμβάν
ὁ τοῦ Χάλεπ ἄρχων ἀναμαθών μεθ' ὅλης ἧκεν τῆς
ἑαυτοῦ δυνάμεως ὡς αὐτοβοεὶ αἱρήσων τὸν βασιλέα.
Ὁ δὲ βασιλεὺς ἔνδον τῆς σκηνῆς διαγράφων τὸν πόλεμον περὶ τρίτην ὥραν ἀθρόον ἐξελήλυθεν ἔφιππος.
Εἰκοστὴν ἤνυε τηνικαῦτα ὁ Νοέμβριος μήν, τῆς ζ
ινδικτιῶνος. Βουκκίνων ἢ σαλπίγγων ἢ ἄλλου τινὸς
σημείου μὴ δοθέντος τρανῶς, τῶν δὲ σημαιῶν τοῦ
στρατοῦ ἐξαρθεισῶν καὶ τῆς στρατιᾶς ἐξιούσης συνε
τεταγμένης, ἤρξαντο οἱ παρὰ μέρος ἓν ἀθροίζεσθαι,
οὗ τοὺς Ῥωμαίους εἶδον ἐπελαύνοντας, καὶ ὁ ἀγὼν
ὅσος, καὶ ἡ τοῦ μέλλοντος ἔκβασις οἷα, ταῖς ψυχαῖς
ἐναπέστακτο. Τῶν δὲ κατὰ μέτωπον τὸ ἐνυάλιον ἀλαmaxima gloria privati: cum enim Arabici equi λαξάντων πολλοὺς τῶν ἐναντίων οἱ Ῥωμαῖοι κατceleriter currentes haud possent bono animo esse
aut cursum tolerare, noluerunt Romani illorum
imbecillitatem suum proprium robur efficere, sed
imperatoris jussu retentis frenis imperfectam sibi
victoriam compararunt, contenti sola hostium
fuga, magnam felicitatem reputante imperatore,
quod tunc imbelles convaluissent et mortui, ut
ita dixerim, revixissent. Imperator autem in valJum reversus, post expulsos hostes, statuit arcem
Hierapolis construendam. Præfecto igitur Pharesmane illo Beste Apocape 676 ex Iberis genus
ducente, spatium dedit hostibus et damni resarciendi et victoriæ de adversariis reportanda. Et
quoad Romanorum exercitus instructus ibi osLy
ηγωνίσαντο καὶ διεχειρίσαντο. Εξορμήσαντος δὲ καὶ
τοῦ λοιποῦ πλήθους φυγὴ τούτων ἀνυπόστατος γίνε
ται. Οἱ δὲ κατόπιν τούτων ἐλαύνοντες πολλοὺς μὲν
ἀνεῖλον, οὐκ ὀλίγους δε ζωγρήσαντες ἔλαβον. Τῆς δὲ
διώξεως μὴ γινομένης μέχρι πολλοῦ, μεγάλης εὐκληρίας οἱ Ρωμαῖοι διήμαρτον καὶ νίκης καλλίστης
ἐξεστερήθησαν καὶ αὐχήματος μεγίστου ἐξηστόχησαν.
Τῶν γὰρ ᾿Αραβικῶν ἵππων ταχυδρομούντων μὲν, μὴ
εὐψυχούντων δὲ μηδ' ἐγκαρτερούντων τῷ δρόμῳ, οὐκ
ἠθέλησαν οἱ Ῥωμαῖοι τὴν ἐκείνων ἀτονίαν οἰκείαν εὐτονίαν ποιήσασθαι, ἐπιστρέψαντες δὲ τοὺς ῥυτῆρας ἐξ
ἐπιτάγματος βασιλικοῦ ἀμβλείαν ἑαυτοῖς τὴν νίκην
ἀπειργάσαντο, κορεσθέντες μόνῃ τῇ τῶν ἐναντίων
ἀποτροπῇ, μεγάλην εὐτυχίαν καὶ τοῦτο τοῦ βασιλέως
Satellitum indigenarum, quorum variæ
turma quondam scholæ nuncupabantur. legionem
intelligo; in qua fœderati, ceu qui distinctam inter
prætorianos componerent militiam. non censentur
inclusi.
PG 122:405Καὶ ἕως μὲν ἐστρατοπεδευμένος ὁ τῶν Ῥωμαίων στρατὸς διεδείκνυτο, κατὰ χώραν ἐδόκουν μένειν οἱ Ἄραβες· ὡς δ’ ἀναστήσας τὴν στρατιὰν εὐθὺ τοῦ φρουρίου τοῦ Ἀζᾶς ἤλαυνεν, ἤρξαντο σποράδες ἐκ διαστήματος κατὰ τὸ εἰθισμένον αὐτοῖς ἐπιφαίνεσθαι, καὶ περὶ τὴν οὐραγίαν πολλάκις ἐπιτιθέμενοι τοὺς τὰ σιτία μετακομίζοντας κακοῦντες ἐλύπουν τοὺς Ῥωμαίους, ὡς ἂν ἐξ ἐπιδρομῆς καὶ λόχου τὰς ἐπιθέσεις ἐν τῷ λεληθότι ποιούμενοι. Καταφραξάμενος δὲ ἑκηβόλοις καὶ πελτασταῖς ὁ βασιλεὺς τὸ στρατόπεδον τεθωρακισμένος τῷ φρουρίῳ προςβάλλει Ἀζᾶς μεθ’ ὅλης τῆς στρατιᾶς, εἰς ὑποδοχὴν στρατοῦ μαθὼν εἶναι τὸν τόπον ἐπιτήδειον. Ὡς δὲ προσεγγίσας αὐτῷ ἐρυμνότατον εἶδε καὶ ὀχυρώτατον, ἐπ’ ἀκρωρείας λόφου ἱστάμενον, τείχεσι διπλοῖς περιεζωσμένον καὶ πέτραις ὥσπερ γεγομφωμένον καὶ λιθίνην τὴν ἄνοδον πρὸς τὴν πύλην ἀποφερόμενον, μικρόν τε ὕδωρ ἀπορρέον καὶ μὴ ἐξαρκοῦν πρὸς ὑποδοχὴν τοσούτου στρατοῦ, ἀναζεύξας εἰς τόπον ἐπήξατο τὴν παρεμβολὴν ἔνθα τὸ ὕδωρ ἀφθονώτερον ἔρρεεν.HISTORIA.
λογιζομένου, ὅτι τέως οἱ ἀνάλκιδες ἀνεββώσθησαν tendebatur, Arabes quiescebant: ubi vero coacto
καὶ οἱ νεκροὶ ὡς εἰπεῖν ἀνεξώσθησαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐπανελθὼν εἰς τὸν χάρακα μετὰ τὴν τῶν
ἐχθρῶν ἀποσόβησιν ἔγνω τὴν ἀκρόπολιν τῆς Ιεραπόλεως ἐνοικῆσαι. Καραστήσας οὖν τὸν Φαρεσμάνην ἐκεῖνον Βέστην τὸν Ἀποκάπης, ἐξ Ιβήρων τὸ
γένος ἕλκοντα, χώραν δέδωκε τοῖς ἐναντίοις ἀνακαλέσασθαί τε τὴν ἧτταν καὶ ἀντίπαλον φέρεσθαι.
Καὶ ἕως μὲν ἐστρατοπεδευμένος ὁ τῶν Ῥωμαίων
στρατὸς διεδείκνυτο, κατὰ Χώραν ἐδόκουν μένειν οι
Αραβες· [Ρ. 828] ὡς δ᾽ ἀναστήσας τὴν σρατιὰν
εὐθὺ τοῦ φρουρίου τοῦ ᾿Αζᾶς ἔλαυνεν, ἤρξαντο
σποράδην ἐκ διαστήματος κατὰ τὸ εἴθισμένον αὐτ
τοῖς ἐπιφαίνεσθαι, καὶ περὶ τὴν οὐραγίαν πολλάκις
ἐπιτιθέμενοι, τοὺς τὰ σιτία μετακομίζοντας κακοῦντες, ἐλύπουν τους Ρωμαίους ὡς ἂν ἐξ ἐπιδρομής η
καὶ λόχου τὰς ἐπιθέσεις ἐν τῷ λεληθότι ποιούμενοι.
Κατασραξάμενος δὲ ἐν τοῖς ἐκηβόλοις καὶ πελτασταῖς ὁ βασιλεὺς τὸ στρατόπεδον, τεθωρακισμένος
τῷ φρουρίῳ προσβάλλει Αζας μεθ' ὅλης τῆς στρα
τιᾶς, εἰς ὑποδοχὴν μαθὼν εἶναι τὸν τόπον ἐπιτή
δειον. Ὡς δὲ προσεγγίσας αὐτῷ ἐρυμνότατον είδε
καὶ ὀχυρώτατον, ἐπ᾽ ἀκρωρείας λόφου ἱστάμενον,
τείχεσι διπλοῖς περιεζωσμένον καὶ πέτραις ὥσπερ
γεγομφωμένον, λιθίνην τὴν ἄνοδον πρὸς τὴν πύλην
ἀποφερόμενον, μικρόν τε ὕδωρ ἀποῤῥέον καὶ μὴ
ἐξαρκοῦν πρὸς ὑποδοχὴν τοσούτου στρατοῦ, ἀναζεύ
ξας εἰς τόπον ἐπήξατο τὴν παρεμβολὴν ἔνθα τὸ
ὕδωρ ἀφθονώτερον ἔῤῥεεν. ᾿Αναστὰς δὲ ἐκεῖθεν ὥρα
μησε πρὸς τὰ τῆς Αὐσονίτιδος ὅρια, καὶ πυρπολή
σας χωρίον μέγιστον Κάτμα λεγόμενον, τῷ ἀμηρᾶ
τοῦ Χάλεπ ὀφωρισμένον ἐκ παλαιοῦ, εἰς ἕτερον
χωρίον κατέλυσε Ταρχωλὰ κατονομαζόμενον. Κοπτομένου δὲ τοῦ χάρακος, καὶ τοῦ βασιλέως ἱσταμέ
νου κατὰ τὸ δεξιὸν μέρος, "Αραβες δύο λαθόντες
κατόπιν τῆς ἀκρωρείας, καὶ τοὺς ἵππους ἀπὸ ῥυτήρων ἐλάσαντες, δύο τῶν πεζών ταῖς λόγχαις ἀναιροῦσιν. Ο βασιλεὺς δὲ τούτους θεασάμενος πρώτος διατέστησε πρώτως τοὺς στρατιώτας εἰς δίωξιν.
Οἱ δὲ φθάσαντες ἐξαισίῳ δρόμῳ τῶν ἵππων εἰς τὸ
οἰκεῖον στρατόπεδον διεσώθησαν....
κατεῖχον δὲ
τοῦτο Σαρακηνοὶ τὸν ἑαυτῶν στρατηγὸν ἐξελάσαντες. Πλὴν ἀλλὰ καὶ πάλιν φεύγουσιν οἱ τοῦτο φυσ
λάσσοντες, καὶ τῷ βασιλεῖ τὸ οἰκεῖον ἀνασώζεται
πόλισμα. Φρουρὰν οὖν ἐν αὐτῷ βαλὼν καὶ σιτήσεις
ἀποχρώσας ἐναποθέμενος, πάντα τὰ τῷ καιρῷ πρόσω
φορα διετάξατο. Επ᾿ αὐτοῦ τοίνυν τοῦ βασιλέως
ἤρξαντο Ῥωμαῖοι ἀντοφθαλμίζειν καὶ πρὸς τὸ γεν
ναιότατον ἀναφέρειν λόγον και συνίστασθαι πρὸς
ἀντίθεσιν, ἐπεὶ τά γε κατὰ τοὺς προσεχῶς βασιλεύ
σαντας, πλὴν ἐπιδείξεως μόνης καὶ πλήθους συν
αγωγῆς, ἐν οὐδενὶ καρτερῶς πρὸς μάχην συνέβα
ξαν, ὡς εἶναι δῆλον ὅτι τοῦ ἡγεμόνος ἐστὶν ὡς ἐπίσ
παν τὸ κατορθούμενον ἐν πᾶσι τοῖς πράγμασι. Κά
κεῖθεν μὴ δυνηθεὶς ὁ βασιλεὺς εἰς Αντιόχειαν
ἀπελθεῖν (προκατείργαστο γὰρ λιμῷ τε καὶ κακώσει
πολλῇ), ὑπερβὰς αὐλῶνας καὶ κλεισούρας τινὰς
ἀδιεξοδεύτους εἰς πόλιν τῆς Κιλικίας λεγομένην
᾿Αλεξανδρῶνα καταντᾷ, κἀκεῖσε τὸν χάρακα πήγνυ.
exercitu capit recta ad oppidum Azæ contendere,
coeperunt sparsi ex intervallo, suo more in ipsos
invadere,et extremum agmen sæpe adorti commneatus deferentes vexare, et lædere Romanos, quasi
ex insidiis clam irruptionem facientes. Constipato
autem sagittariis et scutatis exercitu, imperator
armatus cum toto exercitu ad oppidum Azæ accedit, ratus locum ad se recipiendum idoneum.
Sed ubi ipsi appropinquans tutissimum vidit ao
munitissimum in summo colle consistens, duplicique muro cinctum, et lapidibus quas clavis quibusdam compactum, accensum ad portam referens,
et parum aquæ inde effluens, quæ non esset ad
tantum accipiendum exercitum idonea, inde profectus,ubi copiosior aqua fuere, castra posuit. Et
inde quoque discedens invasit Ausonitides fines,
incensoque agro maximo, nomine Catma, antiquitus principi Chalep assignato, in alium locum
se recepit, Tarchola nomine. Perruptoque vallo,
et imperatore ad dextram partem incumbente,
Arabes duo, qui latebant a tergo montis, concitatis equis, pedites duos hastis 677 interficiunt;
quos conspicatus imperator primus statim milites
ad persequendos eos incitavit. Verum illi occupantes velocissimo equorum cursu in sua castra incolumes se recepere, (et illinc profecti recta ad
Artach contenderunt) quod oppidum expulso proprio duce oblinebant Saraceni. Verumtamen rursum fugiunt qui illud tutabantur, et imperatori
suum reservatur oppidulum, in quo præsidio
Gimposito, et idoneo commeatu omnia tempori
opportuna disposuit. Ipso igitur imperante caperunt Romani audacter hostes intueri et virtutis
memores esse ac strenuitatis rationem habere et
adversis consistere, quandoquidem superioribus
imperatoribus, qui proxime regnaverant, una
excepta ostentatione et coacta multitudine, nulla
in re fortes se ad pugnam præbuerant; ita ut
perspicuum sit ducis ipsius esse ut plurimum
prosperum rerum successum. Cum vero inde non
potuisset imperator Antiochiam reverti (confecta
enim erat fame multaque vexatione), superatis
saltibus et quibusdam locorum angustiis minime
perviis ad Urbem Cilicie Alexandronam nomine se
recipit, ibique vallum constituit, et monlem Taurum transgressus cum omni exercitu in Romanorum regionem invadit. Cumque conferti in loca
frigida devenissent ex admodum tepidis et calidis,
ingentem sensere mutationem, et idcirco homines
plures interibant, et complura animantia frigore
confecta sunt.Cum vero egressus esset imperator
ad quemdam locum angustiarum Podandi, nomine
Gytarium, 678 audivit Amorium direptum hominumque infinitam cædem. Positis autem castris ad
Chalci diversorium, qui in Melitene duxerat exercitum, nequaquam ad ipsum voluit accedere, præsertim cum in oppido Tzamando coactum haberet
exercitum. Quibus de causis dolore affectus, quod
Ἀναστὰς δὲ ἐκεῖθεν ὥρμησε πρὸς τὰ τῆς Αὐσονίτιδος ὅρια καὶ πυρπολήσας χωρίον μέγιστον, Κάτμα λεγόμενον, τῷ ἀμηρᾷ τοῦ Χάλεπ ἀφωρισμένον ἐκ παλαιοῦ, εἰς ἕτερον χωρίον κατέλυσε, Τερχολὰ κατονομαζόμενον. Κοπτομένου δὲ τοῦ χάρακος καὶ τοῦ βασιλέως ἱσταμένου κατὰ τὸ δεξιὸν μέρος, Ἄραβες δύο λαθόντες κατόπιν τῆς ἀκρωρείας καὶ τοὺς ἵππους ἀπὸ ῥυτήρων ἐλάσαντες δύο τῶν πεζῶν ταῖς λόγχαις ἀναιροῦσιν. Ὁ βασιλεὺς δὲ τούτους θεασάμενος πρῶτος διανέστησε τοὺς στρατιώτας εἰς δίωξιν. Οἱ δὲ φθάσαντες ἐξαισίῳ δρόμῳ τῶν ἵππων εἰς τὸ οἰκεῖον στρατόπεδον διεσώθησαν. Ἐκεῖθεν δὲ ἀναστάντες εὐθὺ τοῦ Ἀρτὰχ ἐβάδισαν, κατεῖχον δὲ τοῦτο Σαρακηνοὶ τὸν αὐτῶν στρατηγὸν ἐξελάσαντες. Πλὴν ἀλλὰ καὶ πάλιν φεύγουσιν οἱ τοῦτο φυλάσσοντες καὶ τῷ βασιλεῖ τὸ οἰκεῖον ἀνασῴζεται πόλισμα. Φρουρὰν δ’ ἐν αὐτῷ βαλὼν καὶ σιτήσεις ἀποχρώσας ἐναποθέμενος, πάντα τὰ τῷ καιρῷ πρόσφορα διετάξατο.HISTORIA.
λογιζομένου, ὅτι τέως οἱ ἀνάλκιδες ἀνεββώσθησαν tendebatur, Arabes quiescebant: ubi vero coacto
καὶ οἱ νεκροὶ ὡς εἰπεῖν ἀνεξώσθησαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐπανελθὼν εἰς τὸν χάρακα μετὰ τὴν τῶν
ἐχθρῶν ἀποσόβησιν ἔγνω τὴν ἀκρόπολιν τῆς Ιεραπόλεως ἐνοικῆσαι. Καραστήσας οὖν τὸν Φαρεσμάνην ἐκεῖνον Βέστην τὸν Ἀποκάπης, ἐξ Ιβήρων τὸ
γένος ἕλκοντα, χώραν δέδωκε τοῖς ἐναντίοις ἀνακαλέσασθαί τε τὴν ἧτταν καὶ ἀντίπαλον φέρεσθαι.
Καὶ ἕως μὲν ἐστρατοπεδευμένος ὁ τῶν Ῥωμαίων
στρατὸς διεδείκνυτο, κατὰ Χώραν ἐδόκουν μένειν οι
Αραβες· [Ρ. 828] ὡς δ᾽ ἀναστήσας τὴν σρατιὰν
εὐθὺ τοῦ φρουρίου τοῦ ᾿Αζᾶς ἔλαυνεν, ἤρξαντο
σποράδην ἐκ διαστήματος κατὰ τὸ εἴθισμένον αὐτ
τοῖς ἐπιφαίνεσθαι, καὶ περὶ τὴν οὐραγίαν πολλάκις
ἐπιτιθέμενοι, τοὺς τὰ σιτία μετακομίζοντας κακοῦντες, ἐλύπουν τους Ρωμαίους ὡς ἂν ἐξ ἐπιδρομής η
καὶ λόχου τὰς ἐπιθέσεις ἐν τῷ λεληθότι ποιούμενοι.
Κατασραξάμενος δὲ ἐν τοῖς ἐκηβόλοις καὶ πελτασταῖς ὁ βασιλεὺς τὸ στρατόπεδον, τεθωρακισμένος
τῷ φρουρίῳ προσβάλλει Αζας μεθ' ὅλης τῆς στρα
τιᾶς, εἰς ὑποδοχὴν μαθὼν εἶναι τὸν τόπον ἐπιτή
δειον. Ὡς δὲ προσεγγίσας αὐτῷ ἐρυμνότατον είδε
καὶ ὀχυρώτατον, ἐπ᾽ ἀκρωρείας λόφου ἱστάμενον,
τείχεσι διπλοῖς περιεζωσμένον καὶ πέτραις ὥσπερ
γεγομφωμένον, λιθίνην τὴν ἄνοδον πρὸς τὴν πύλην
ἀποφερόμενον, μικρόν τε ὕδωρ ἀποῤῥέον καὶ μὴ
ἐξαρκοῦν πρὸς ὑποδοχὴν τοσούτου στρατοῦ, ἀναζεύ
ξας εἰς τόπον ἐπήξατο τὴν παρεμβολὴν ἔνθα τὸ
ὕδωρ ἀφθονώτερον ἔῤῥεεν. ᾿Αναστὰς δὲ ἐκεῖθεν ὥρα
μησε πρὸς τὰ τῆς Αὐσονίτιδος ὅρια, καὶ πυρπολή
σας χωρίον μέγιστον Κάτμα λεγόμενον, τῷ ἀμηρᾶ
τοῦ Χάλεπ ὀφωρισμένον ἐκ παλαιοῦ, εἰς ἕτερον
χωρίον κατέλυσε Ταρχωλὰ κατονομαζόμενον. Κοπτομένου δὲ τοῦ χάρακος, καὶ τοῦ βασιλέως ἱσταμέ
νου κατὰ τὸ δεξιὸν μέρος, "Αραβες δύο λαθόντες
κατόπιν τῆς ἀκρωρείας, καὶ τοὺς ἵππους ἀπὸ ῥυτήρων ἐλάσαντες, δύο τῶν πεζών ταῖς λόγχαις ἀναιροῦσιν. Ο βασιλεὺς δὲ τούτους θεασάμενος πρώτος διατέστησε πρώτως τοὺς στρατιώτας εἰς δίωξιν.
Οἱ δὲ φθάσαντες ἐξαισίῳ δρόμῳ τῶν ἵππων εἰς τὸ
οἰκεῖον στρατόπεδον διεσώθησαν....
κατεῖχον δὲ
τοῦτο Σαρακηνοὶ τὸν ἑαυτῶν στρατηγὸν ἐξελάσαντες. Πλὴν ἀλλὰ καὶ πάλιν φεύγουσιν οἱ τοῦτο φυσ
λάσσοντες, καὶ τῷ βασιλεῖ τὸ οἰκεῖον ἀνασώζεται
πόλισμα. Φρουρὰν οὖν ἐν αὐτῷ βαλὼν καὶ σιτήσεις
ἀποχρώσας ἐναποθέμενος, πάντα τὰ τῷ καιρῷ πρόσω
φορα διετάξατο. Επ᾿ αὐτοῦ τοίνυν τοῦ βασιλέως
ἤρξαντο Ῥωμαῖοι ἀντοφθαλμίζειν καὶ πρὸς τὸ γεν
ναιότατον ἀναφέρειν λόγον και συνίστασθαι πρὸς
ἀντίθεσιν, ἐπεὶ τά γε κατὰ τοὺς προσεχῶς βασιλεύ
σαντας, πλὴν ἐπιδείξεως μόνης καὶ πλήθους συν
αγωγῆς, ἐν οὐδενὶ καρτερῶς πρὸς μάχην συνέβα
ξαν, ὡς εἶναι δῆλον ὅτι τοῦ ἡγεμόνος ἐστὶν ὡς ἐπίσ
παν τὸ κατορθούμενον ἐν πᾶσι τοῖς πράγμασι. Κά
κεῖθεν μὴ δυνηθεὶς ὁ βασιλεὺς εἰς Αντιόχειαν
ἀπελθεῖν (προκατείργαστο γὰρ λιμῷ τε καὶ κακώσει
πολλῇ), ὑπερβὰς αὐλῶνας καὶ κλεισούρας τινὰς
ἀδιεξοδεύτους εἰς πόλιν τῆς Κιλικίας λεγομένην
᾿Αλεξανδρῶνα καταντᾷ, κἀκεῖσε τὸν χάρακα πήγνυ.
exercitu capit recta ad oppidum Azæ contendere,
coeperunt sparsi ex intervallo, suo more in ipsos
invadere,et extremum agmen sæpe adorti commneatus deferentes vexare, et lædere Romanos, quasi
ex insidiis clam irruptionem facientes. Constipato
autem sagittariis et scutatis exercitu, imperator
armatus cum toto exercitu ad oppidum Azæ accedit, ratus locum ad se recipiendum idoneum.
Sed ubi ipsi appropinquans tutissimum vidit ao
munitissimum in summo colle consistens, duplicique muro cinctum, et lapidibus quas clavis quibusdam compactum, accensum ad portam referens,
et parum aquæ inde effluens, quæ non esset ad
tantum accipiendum exercitum idonea, inde profectus,ubi copiosior aqua fuere, castra posuit. Et
inde quoque discedens invasit Ausonitides fines,
incensoque agro maximo, nomine Catma, antiquitus principi Chalep assignato, in alium locum
se recepit, Tarchola nomine. Perruptoque vallo,
et imperatore ad dextram partem incumbente,
Arabes duo, qui latebant a tergo montis, concitatis equis, pedites duos hastis 677 interficiunt;
quos conspicatus imperator primus statim milites
ad persequendos eos incitavit. Verum illi occupantes velocissimo equorum cursu in sua castra incolumes se recepere, (et illinc profecti recta ad
Artach contenderunt) quod oppidum expulso proprio duce oblinebant Saraceni. Verumtamen rursum fugiunt qui illud tutabantur, et imperatori
suum reservatur oppidulum, in quo præsidio
Gimposito, et idoneo commeatu omnia tempori
opportuna disposuit. Ipso igitur imperante caperunt Romani audacter hostes intueri et virtutis
memores esse ac strenuitatis rationem habere et
adversis consistere, quandoquidem superioribus
imperatoribus, qui proxime regnaverant, una
excepta ostentatione et coacta multitudine, nulla
in re fortes se ad pugnam præbuerant; ita ut
perspicuum sit ducis ipsius esse ut plurimum
prosperum rerum successum. Cum vero inde non
potuisset imperator Antiochiam reverti (confecta
enim erat fame multaque vexatione), superatis
saltibus et quibusdam locorum angustiis minime
perviis ad Urbem Cilicie Alexandronam nomine se
recipit, ibique vallum constituit, et monlem Taurum transgressus cum omni exercitu in Romanorum regionem invadit. Cumque conferti in loca
frigida devenissent ex admodum tepidis et calidis,
ingentem sensere mutationem, et idcirco homines
plures interibant, et complura animantia frigore
confecta sunt.Cum vero egressus esset imperator
ad quemdam locum angustiarum Podandi, nomine
Gytarium, 678 audivit Amorium direptum hominumque infinitam cædem. Positis autem castris ad
Chalci diversorium, qui in Melitene duxerat exercitum, nequaquam ad ipsum voluit accedere, præsertim cum in oppido Tzamando coactum haberet
exercitum. Quibus de causis dolore affectus, quod
Ἐπ’ αὐτοῦ τοίνυν τοῦ βασιλέως ἤρξαντο Ῥωμαῖοι πολεμίοις ἀντοφθαλμίζειν καὶ πρὸς γενναιότητος ἀναφέρειν λόγον καὶ συνίστασθαι πρὸς ἀντίθεσιν, ἐπεὶ τά γε κατὰ τοὺς προσεχῶς βασιλεύσαντας, πλὴν ἐπιδείξεως μόνης καὶ πλήθους συναγωγῆς, ἐν οὐδενὶ καρτερῶς πρὸς μάχην συνέρραξαν, ὡς εἶναι δῆλον ὅτι τοῦ ἡγεμόνος ἐστὶν ὡς ἐπίπαν τὸ κατορθούμενον ἐν πᾶσι τοῖς πράγμασι. Κἀκεῖθεν μὴ δυνηθεὶς ὁ βασιλεὺς εἰς Ἀντιόχειαν ἀπελθεῖν προκατείργαστο γὰρ λιμῷ τε καὶ κακώσει πολλῇὑπερβὰς αὐλῶνας καὶ κλεισούρας τινὰς ἀδιεξοδεύτους εἰς πόλιν τῆς Κιλικίας λεγομένην Ἀλέξανδρον καταντᾷ κἀκεῖσε τὸν χάρακα πήγνυσι· καὶ τὸν Ταῦρον τὸ ὄρος ὑπερβὰς πανστρατιᾷ εἰσβάλλει τῇ Ῥωμαίων. Ἐντυχόντες δ’ ἀθρόον τόποις ψυχροῖς ἐξ ἄγαν ἀλεεινῶν καὶ θερμῶν πολλῆς μεταβολῆς ᾔσθοντο· διὸ καὶ ἄνθρωποι πολλοὶ ἀπέθανον καὶ ζῷα πολλὰ ἐναπέψυξαν. Ἐξιόντος δὲ τοῦ βασιλέως εἴς τι χωρίον τῆς τοῦ Ποδανδοῦ κλεισούρας, Γυτάριον κατονομαζόμενον, ἤκουσεν ὁ βασιλεὺς τὴν τοῦ Ἀμορίου λαφυραγωγίαν καὶ φόνον ἀνδρῶν ἀμύθητον.HISTORIA.
λογιζομένου, ὅτι τέως οἱ ἀνάλκιδες ἀνεββώσθησαν tendebatur, Arabes quiescebant: ubi vero coacto
καὶ οἱ νεκροὶ ὡς εἰπεῖν ἀνεξώσθησαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐπανελθὼν εἰς τὸν χάρακα μετὰ τὴν τῶν
ἐχθρῶν ἀποσόβησιν ἔγνω τὴν ἀκρόπολιν τῆς Ιεραπόλεως ἐνοικῆσαι. Καραστήσας οὖν τὸν Φαρεσμάνην ἐκεῖνον Βέστην τὸν Ἀποκάπης, ἐξ Ιβήρων τὸ
γένος ἕλκοντα, χώραν δέδωκε τοῖς ἐναντίοις ἀνακαλέσασθαί τε τὴν ἧτταν καὶ ἀντίπαλον φέρεσθαι.
Καὶ ἕως μὲν ἐστρατοπεδευμένος ὁ τῶν Ῥωμαίων
στρατὸς διεδείκνυτο, κατὰ Χώραν ἐδόκουν μένειν οι
Αραβες· [Ρ. 828] ὡς δ᾽ ἀναστήσας τὴν σρατιὰν
εὐθὺ τοῦ φρουρίου τοῦ ᾿Αζᾶς ἔλαυνεν, ἤρξαντο
σποράδην ἐκ διαστήματος κατὰ τὸ εἴθισμένον αὐτ
τοῖς ἐπιφαίνεσθαι, καὶ περὶ τὴν οὐραγίαν πολλάκις
ἐπιτιθέμενοι, τοὺς τὰ σιτία μετακομίζοντας κακοῦντες, ἐλύπουν τους Ρωμαίους ὡς ἂν ἐξ ἐπιδρομής η
καὶ λόχου τὰς ἐπιθέσεις ἐν τῷ λεληθότι ποιούμενοι.
Κατασραξάμενος δὲ ἐν τοῖς ἐκηβόλοις καὶ πελτασταῖς ὁ βασιλεὺς τὸ στρατόπεδον, τεθωρακισμένος
τῷ φρουρίῳ προσβάλλει Αζας μεθ' ὅλης τῆς στρα
τιᾶς, εἰς ὑποδοχὴν μαθὼν εἶναι τὸν τόπον ἐπιτή
δειον. Ὡς δὲ προσεγγίσας αὐτῷ ἐρυμνότατον είδε
καὶ ὀχυρώτατον, ἐπ᾽ ἀκρωρείας λόφου ἱστάμενον,
τείχεσι διπλοῖς περιεζωσμένον καὶ πέτραις ὥσπερ
γεγομφωμένον, λιθίνην τὴν ἄνοδον πρὸς τὴν πύλην
ἀποφερόμενον, μικρόν τε ὕδωρ ἀποῤῥέον καὶ μὴ
ἐξαρκοῦν πρὸς ὑποδοχὴν τοσούτου στρατοῦ, ἀναζεύ
ξας εἰς τόπον ἐπήξατο τὴν παρεμβολὴν ἔνθα τὸ
ὕδωρ ἀφθονώτερον ἔῤῥεεν. ᾿Αναστὰς δὲ ἐκεῖθεν ὥρα
μησε πρὸς τὰ τῆς Αὐσονίτιδος ὅρια, καὶ πυρπολή
σας χωρίον μέγιστον Κάτμα λεγόμενον, τῷ ἀμηρᾶ
τοῦ Χάλεπ ὀφωρισμένον ἐκ παλαιοῦ, εἰς ἕτερον
χωρίον κατέλυσε Ταρχωλὰ κατονομαζόμενον. Κοπτομένου δὲ τοῦ χάρακος, καὶ τοῦ βασιλέως ἱσταμέ
νου κατὰ τὸ δεξιὸν μέρος, "Αραβες δύο λαθόντες
κατόπιν τῆς ἀκρωρείας, καὶ τοὺς ἵππους ἀπὸ ῥυτήρων ἐλάσαντες, δύο τῶν πεζών ταῖς λόγχαις ἀναιροῦσιν. Ο βασιλεὺς δὲ τούτους θεασάμενος πρώτος διατέστησε πρώτως τοὺς στρατιώτας εἰς δίωξιν.
Οἱ δὲ φθάσαντες ἐξαισίῳ δρόμῳ τῶν ἵππων εἰς τὸ
οἰκεῖον στρατόπεδον διεσώθησαν....
κατεῖχον δὲ
τοῦτο Σαρακηνοὶ τὸν ἑαυτῶν στρατηγὸν ἐξελάσαντες. Πλὴν ἀλλὰ καὶ πάλιν φεύγουσιν οἱ τοῦτο φυσ
λάσσοντες, καὶ τῷ βασιλεῖ τὸ οἰκεῖον ἀνασώζεται
πόλισμα. Φρουρὰν οὖν ἐν αὐτῷ βαλὼν καὶ σιτήσεις
ἀποχρώσας ἐναποθέμενος, πάντα τὰ τῷ καιρῷ πρόσω
φορα διετάξατο. Επ᾿ αὐτοῦ τοίνυν τοῦ βασιλέως
ἤρξαντο Ῥωμαῖοι ἀντοφθαλμίζειν καὶ πρὸς τὸ γεν
ναιότατον ἀναφέρειν λόγον και συνίστασθαι πρὸς
ἀντίθεσιν, ἐπεὶ τά γε κατὰ τοὺς προσεχῶς βασιλεύ
σαντας, πλὴν ἐπιδείξεως μόνης καὶ πλήθους συν
αγωγῆς, ἐν οὐδενὶ καρτερῶς πρὸς μάχην συνέβα
ξαν, ὡς εἶναι δῆλον ὅτι τοῦ ἡγεμόνος ἐστὶν ὡς ἐπίσ
παν τὸ κατορθούμενον ἐν πᾶσι τοῖς πράγμασι. Κά
κεῖθεν μὴ δυνηθεὶς ὁ βασιλεὺς εἰς Αντιόχειαν
ἀπελθεῖν (προκατείργαστο γὰρ λιμῷ τε καὶ κακώσει
πολλῇ), ὑπερβὰς αὐλῶνας καὶ κλεισούρας τινὰς
ἀδιεξοδεύτους εἰς πόλιν τῆς Κιλικίας λεγομένην
᾿Αλεξανδρῶνα καταντᾷ, κἀκεῖσε τὸν χάρακα πήγνυ.
exercitu capit recta ad oppidum Azæ contendere,
coeperunt sparsi ex intervallo, suo more in ipsos
invadere,et extremum agmen sæpe adorti commneatus deferentes vexare, et lædere Romanos, quasi
ex insidiis clam irruptionem facientes. Constipato
autem sagittariis et scutatis exercitu, imperator
armatus cum toto exercitu ad oppidum Azæ accedit, ratus locum ad se recipiendum idoneum.
Sed ubi ipsi appropinquans tutissimum vidit ao
munitissimum in summo colle consistens, duplicique muro cinctum, et lapidibus quas clavis quibusdam compactum, accensum ad portam referens,
et parum aquæ inde effluens, quæ non esset ad
tantum accipiendum exercitum idonea, inde profectus,ubi copiosior aqua fuere, castra posuit. Et
inde quoque discedens invasit Ausonitides fines,
incensoque agro maximo, nomine Catma, antiquitus principi Chalep assignato, in alium locum
se recepit, Tarchola nomine. Perruptoque vallo,
et imperatore ad dextram partem incumbente,
Arabes duo, qui latebant a tergo montis, concitatis equis, pedites duos hastis 677 interficiunt;
quos conspicatus imperator primus statim milites
ad persequendos eos incitavit. Verum illi occupantes velocissimo equorum cursu in sua castra incolumes se recepere, (et illinc profecti recta ad
Artach contenderunt) quod oppidum expulso proprio duce oblinebant Saraceni. Verumtamen rursum fugiunt qui illud tutabantur, et imperatori
suum reservatur oppidulum, in quo præsidio
Gimposito, et idoneo commeatu omnia tempori
opportuna disposuit. Ipso igitur imperante caperunt Romani audacter hostes intueri et virtutis
memores esse ac strenuitatis rationem habere et
adversis consistere, quandoquidem superioribus
imperatoribus, qui proxime regnaverant, una
excepta ostentatione et coacta multitudine, nulla
in re fortes se ad pugnam præbuerant; ita ut
perspicuum sit ducis ipsius esse ut plurimum
prosperum rerum successum. Cum vero inde non
potuisset imperator Antiochiam reverti (confecta
enim erat fame multaque vexatione), superatis
saltibus et quibusdam locorum angustiis minime
perviis ad Urbem Cilicie Alexandronam nomine se
recipit, ibique vallum constituit, et monlem Taurum transgressus cum omni exercitu in Romanorum regionem invadit. Cumque conferti in loca
frigida devenissent ex admodum tepidis et calidis,
ingentem sensere mutationem, et idcirco homines
plures interibant, et complura animantia frigore
confecta sunt.Cum vero egressus esset imperator
ad quemdam locum angustiarum Podandi, nomine
Gytarium, 678 audivit Amorium direptum hominumque infinitam cædem. Positis autem castris ad
Chalci diversorium, qui in Melitene duxerat exercitum, nequaquam ad ipsum voluit accedere, præsertim cum in oppido Tzamando coactum haberet
exercitum. Quibus de causis dolore affectus, quod
PG 122:407Κατεσκηνωκυίας δὲ τῆς παρεμβολῆς ἐν τῷ τοῦ Χαλκέως σταθμῷ ὁ ἐν Μελιτηνῇ κρατῶν τοῦ στρατοῦ οὐδόλως αὐτῷ προσβαλεῖν ἠθέλησεν, ἔχων καὶ ταῦτα τὴν στρατιὰν ἐν τῷ τοῦ Τζαμανδοῦ συνηθροισμένην πολίσματι. Ἐφ’ οἷς καὶ ἀνιαθεὶς καὶ μὴ δυνηθεὶς βοηθῆσαι τῷ πράγματι, τὰ κατὰ τὸν στρατόν, ὡς ἐνῆν, δεξιῶς διαθέμενος, εἰς παραχειμασίαν τὸ πλεῖον αὐτῶν ἀποστείλας, αὐτὸς ἐπὶ τὸ Βυζάντιον ἵετο, πρὸς τῷ τέλει τοῦ Ἰανουαρίου μηνὸς καταλαβὼν ἐν αὐτῷ. Διαγαγὼν τοίνυν ἐν αὐτῷ χρόνον τινὰ καὶ τὰς πολιτικὰς διοικήσεις, ὡς ἐνόν, διοικησάμενος καὶ τιμὰς καὶ δεξιώσεις εἴς τινας τῶν συγκλητικῶν ποιησάμενος καὶ τὰς ἐτησίους δωρεὰς διανειμάμενος καὶ οὐδὲ τὰς πασχαλίους ἡμέρας περιμείνας εἰς τὸν ἀντίπερα τῆς πόλεως οἶκον τῶν Ἠρίων ἀπέπλευσεν. Ἐπισυνέβη γάρ τι καὶ ἕτερον πρὸς ἐκστρατείαν ἀναγκαίως καλοῦν αὐτόν. Ἀνὴρ γάρ τις Λατῖνος, Κρισπῖνος τὴν κλῆσιν, ἐξ Ἰταλίας τῷ βασιλεῖ προσελθὼν πρὸς τὴν ἑῴαν ἀπεστάλη χειμάσων ἐκεῖσε. Δόξας δὲ μὴ τιμηθῆναι ἀξίως ὧν ἤλπιζεν, ἀποστασίαν ἐσκόπησε καὶ αὐτίκα τοὺς συναντῶντας φορολόγους τε καὶ λοιποὺς σκυλεύει καὶ διαρπάζει, φόνον δὲ Ῥωμαίων οὐδένα εἰργάσατο.JOANNIS SCYLITZE
rebus succurrere et opitulari nequiret, quæ ad σι, καὶ τὸν Ταῦρον τὸ ὄρος ὑπερβὰς πανστρατιᾷ εἰσexercitum pertinerent, recte compositis, quantum
sibi licuit, et maxima parte in hiberna missa, ipse
Byzantium contendit ad mensis Januarii finem.
Ubi quoddam tempus commoratus, cum civitatis
statum pro viribus administrasset, honoribus ac
muneribus senatores quosdam prosecutus, distributis annuis donis neque exspectatis Paschalibus
diebus ad Eriorum domum e regione urbis sitam
navigavit.Evenit enim nesbio quid aliud, quod nem
cessario ipsum ad profectionem cum exercitu provocavit. Vir quidam Latinus, Crispinus nomine,
ex Italia cum ad imperatorem accessisset, ad
Orientis partes, ut ibi hiemaret, missus est. Qui
ratus se non eo honore affectum pro dignitate
quem speraverat, ad rebellionem spectavit, statimque occurrentes sibi tributorum exactores et
reliquos spoliat ac diripit; Romanorum vero
neminem interfecit, multique cum ipso prælio
congressi victi sunt. Sed in Armeniorum regione hibernans bestarches Samuel Aluisianus
Bulgarus, imperatoris uxoris frater, quam privatus adhuc degens duxerat, cum quinque Occidentis legionibus repente 679 Crispinum invadit ipsa die Resurrectionis, Pascha inquam.
Quod cum persensissent Franci, fugiunt Romani,
ipsorumque fit multa cædes, ac vivi capiuntur
numero infiniti. Attamen omnes humane tractatos dimisit, imo vero vulneratos curari permisit.
Cum imperator ad Doryleum pervenisset, a
Crispino legationem accepit, qua deditionem fatebatur, et de defectione se ipsum excusabat, et
omnino malorum quæ sive volens, sive invitus
perpetrasset oblivionem petebat. Quibus postulatis annuit imperator, et omnia quæ ille petierat
perfecit, viri nobilitatem et in bello gloriam
veritus: etenim defectionis tempore, cum incidisset in maximam Turcorum manum, ingentia manu sua facinora ediderat. Et progredienti imperatori instar servi obviam ft. Subitoque
ut amicus ac benevolus sequebatur, paucis secum
quibusdam militibus adductis alios enim in oppido Maurocastri reliquerat, quod occuparat
in Armenia, in alto colle positum. Sed paulo
post, cam in suspicionem venisset, nescio
quid crudele in propriam tribum perpetraturus,
quod suæ voluntati non obsequeretur (etenim παρ' αὐτοῦ πεπραγμένων εἴτε εκόντος εἴτε ἄκοντος.
perfidum et inexplebile Francorum genus est,
imo etiam ingratum, et multis offensionibus magna crimina exsuscitat et perturbationes ac
seditiones, quibus tanquam delictis oblectatur),
exercitus imperio abdicatus fuit, non sincere
convictus, sed tantum a quodam Nemizzo illustri
accusatus. Sodales 680 vero ipsius iniquo animo
id passi ex oppido profecti in Mesopotamiam
se recipiunt, multaque damna ibi commorantibus
intulere. Ubi vero imperator cum exercitu ad Cæsaream pervenit, cognovitque ingentem Turcorum
manum regionem deprædari, quamdam exercitus
βάλλει τῇ Ῥωμαίων. [Ρ. 829] Εντυχόντες δ' ἀθρόοι
τόποις ψυχροῖς ἐξ ἀγαν ἀλεεινὼν καὶ θερμῶν πολλῆς
μεταβολῆς ᾔσθοντο· διὸ καὶ ἄνθρωποι πολλοὶ ἀπο
ἔθανον καὶ ζῶα πολλὰ ἐναπέψυξαν. Ἐξιόντος δὲ τοῦ
βασιλέως εἰς τι χωρίον τῆς Ποδανδοῦ κλεισούρας,
Γυτάριον κατονομαζόμενον, ἤκουσεν ὁ βασιλεὺς τήν
τε τοῦ Ἀμοίρου λαφυραγωγίαν καὶ φόνον ἀνδρῶν
ἀμύθητον. Κατεστηκηκυίας δὲ τῆς παρεμβολῆς ἐν τῷ
τοῦ Χαλκέως σταθμῷ ὁ ἐν Μελιτηνῇ κρατῶν τοῦ
στρατοῦ οὐδ᾽ ὅλως αὐτῷ προσβαλεῖν ἠθέλησεν, ἔχων
καὶ ταῦτα τὴν στρατιὰν ἐν τῷ τοῦ Τζαμανδοῦ συν
ηθροισμένην πολίσματι. Εφ' οἷς ἀναθεὶς, μὴ δυνη
θεὶς δὲ βοηθῆσαι τῷ πράγματι, τὰ κατὰ τὸν στρα
τὸν ὡς ἐνῆν δεξίως διαθέμενος, εἰς παραχειμασίαν
τὸ πλεῖον αὐτῶν ἀποστείλας αὐτὸς ἐπὶ τὸ Βυζάντιον
ἵετο, πρὸς τῷ τέλει του Ιανουαρίου μηνός καταλαβὼν
ἐν αὐτῷ. Διαγαγών τοίνυν ἐν αὐτῷ χρόνον, καὶ τὰς
πολιτικὰς διοικήσεις ὡς δυνατὸν διοικησάμενος, καὶ
τιμὰς καὶ δεξιώσεις εἰς τινας τῶν συγκλητικών
ποιησάμενος, καὶ τὰς ἐτησίους δωρεάς διανειμάμε
νος, καὶ οὐδὲ τὰς πασχαλίους ἡμέρας περιμείνας,
εἰς τὸν ἀντιπέραν τῆς πόλεως οἶκον τῶν Ἠρίων
ἀπέπλευσεν. Επισυνέβη γάρ τι καὶ ἕτερον πρὸς ἐκστρατείαν ἀναγκαίως καλοῦν αὐτόν. 'Ανήρ γὰρ τις
Λατίνος, Κρισπίνος τὴν κλῆσιν, ἐξ Ιταλίας τῷ βασιλεῖ προσελθὼν πρὸς τὴν Ἑψαν ἀπεστάλη, χειμάσων ἐκεῖθεν. Δόξας δὲ μὴ τιμηθηναι ἀξίως ὧν
ἤλπιζεν ἀποστασίαν ἐσκόπησε, καὶ αὐτίκα τοὺς
συναντώντας φορολόγους τε καὶ λοιποὺς σκυλεύει
καὶ διαρπάζει, φόνον δὲ Ῥωμαίων οὐδένα εἰργάσατο.
Πολλοὶ δὲ τούτῳ πρὸς μάχην συστάντες ἡττήθησαν. Εν
δὲ τῷ θέματι τῶν ᾿Αρμενιακῶν παραχειμάζων ὁ βε
στάρχης Σαμουὴλ ὁ Ἀλουσιανὸς ὁ Βούλγαρος, ἀδελφὸς
ὧν τῆς τοῦ βασιλέως γυναικός, ἔν ἔτι ἰδιωτεύων ἠγάγε
το, μετὰ τῶν Εσπερίων πέντε ταγμάτων προσβάλλει
τῷ Κρισπίνῳ ἐξ ἐφόδου κατ' αὐτὴν τὴν ἡμέραν
τῆς ἀναστάσεως, τοῦ Πάσχα φημί. Συναισθήσεως δὲ
γενομένης τοῖς Φράγγοις φεύγουσιν οἱ Ρωμαῖοι, καὶ
φόνος τούτων γίνεται πολὺς καὶ ζωγρεία αμύθητος.
Ὅμως δὴ οὖν φιλανθρώπως αὐτοῖς διατεθεὶς πάντας
ἀφῆκε, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ τοὺς πληγέντας νοσοκομεῖσθαι παρέδωκεν. Ἐν τῷ Δορυλαίῳ δὲ γενόμενος
ὁ βασιλεὺς πρεσβείαν τοῦ Κρισπίνου ἐδέξατο, ὁμου
λογίαν τε τῆς δουλώσεως καὶ τὴν ἀπολογίαν τῆς ἀντιστασίας φέρουσαν, καὶ ἁπλῶς ἀμνηστίαν κακῶν τῶν
Οἷς ὑπήκουσε καὶ ὁ βασιλεὺς, καὶ πάντα ὅσα ἐξητήσατο κατεπράξατο, τὸ τοῦ ἀνδρὸς γενναῖον καὶ πρὸς
τοὺς πολέμους περίδοξον καταιδούμενος· καὶ γὰρ ἐν
τῷ τῆς ἀποστασίας καιρῶ Τούρκων ἐντυχών πληθύϊ
πολλῇ μεγάλας ἀνδραγαθίας ἐκ χειρὸς ἀπειργάσατο.
[Ρ. 830] Καὶ προϊόντι τῷ βασιλεῖ δουλοπρεπώς
ἅπαντα, καὶ αὖθις ὡς εὔνους συνείπετο, ὀλίγους
τινὰς στρατιώτας ἐπαγόμενος· εἴασε γὰρ τοὺς ἄλ
λους ἐν τῷ τοῦ Μαυροκάστρου πολίσματι, οὗ τὴν
κατάσχεσιν ἐποιήσατο ἐν τῷ ᾿Αρμενιακῷ, ἐπὶ λόφου
κειμένῳ ὑψηλοῦ. Μετ' ὀλίγον δὲ ὑπονοηθεὶς ὠμόν τι
διαπράξασθαι εἰς τὴν οἰκείαν φυλὴν μὴ συναιρομέ
Πολλοὶ δὲ τούτῳ πρὸς μάχην συστάντες ἡττήθησαν. Ἐν δὲ τῷ θέματι τῶν Ἀρμενιακῶν παραχειμάζων ὁ βεστάρχης Σαμουὴλ ὁ Ἀλουσιάνος, ὁ Βούλγαρος, ἀδελφὸς ὢν τῆς τοῦ βασιλέως γυναικός, ἣν ἔτι ἰδιωτεύων ἠγάγετο, μετὰ τῶν ἑσπερίων πέντε ταγμάτων προσβάλλει τῷ Κρισπίνῳ ἐξ ἐφόδου κατ’ αὐτὴν τὴν μεγάλην ἡμέραν τῆς Ἀναστάσεως, τοῦ Πάσχα φημί. Συναισθήσεως δὲ γενομένης τοῖς Φράγκοις φεύγουσιν οἱ Ῥωμαῖοι καὶ φόνος τούτων γίνεται πολὺς καὶ ζωγρία ἀμύθητος. Ὅμως δὴ οὖν φιλανθρώπως αὐτοῖς διατεθεὶς πάντας ἀφῆκε, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ τοὺς πληγέντας νοσοκομεῖσθαι παρέδωκεν. Ἐν τῷ Δορυλαίῳ δὲ γενόμενος ὁ βασιλεὺς πρεσβείαν τοῦ Κρισπίνου ἐδέξατο, ὁμολογίαν τε τῆς δουλώσεως καὶ τὴν ἀπολογίαν τῆς ἀντιστάσεως φέρουσαν καὶ ἁπλῶς ἀμνηστίαν αἰτουμένην κακῶν τῶν παρ’ αὐτοῦ πεπραγμένων εἴτε ἑκόντος εἴτε καὶ ἄκοντος. Ἧς ὑπήκουσεν ὁ βασιλεὺς καὶ πάντα, ὅσα ἐξῃτήσατο, κατεπράξατο τὸ τοῦ ἀνδρὸς γενναῖον καὶ πρὸς τοὺς πολέμους ἐπίδοξον καταιδούμενος. Καὶ γὰρ ἐν τῷ τῆς ἀποστασίας καιρῷ Τούρκων ἐντυχὼν πληθύι πολλῇ μεγάλας ἀνδραγαθίας ἐκ χειρὸς ἀπειργάσατο.JOANNIS SCYLITZE
rebus succurrere et opitulari nequiret, quæ ad σι, καὶ τὸν Ταῦρον τὸ ὄρος ὑπερβὰς πανστρατιᾷ εἰσexercitum pertinerent, recte compositis, quantum
sibi licuit, et maxima parte in hiberna missa, ipse
Byzantium contendit ad mensis Januarii finem.
Ubi quoddam tempus commoratus, cum civitatis
statum pro viribus administrasset, honoribus ac
muneribus senatores quosdam prosecutus, distributis annuis donis neque exspectatis Paschalibus
diebus ad Eriorum domum e regione urbis sitam
navigavit.Evenit enim nesbio quid aliud, quod nem
cessario ipsum ad profectionem cum exercitu provocavit. Vir quidam Latinus, Crispinus nomine,
ex Italia cum ad imperatorem accessisset, ad
Orientis partes, ut ibi hiemaret, missus est. Qui
ratus se non eo honore affectum pro dignitate
quem speraverat, ad rebellionem spectavit, statimque occurrentes sibi tributorum exactores et
reliquos spoliat ac diripit; Romanorum vero
neminem interfecit, multique cum ipso prælio
congressi victi sunt. Sed in Armeniorum regione hibernans bestarches Samuel Aluisianus
Bulgarus, imperatoris uxoris frater, quam privatus adhuc degens duxerat, cum quinque Occidentis legionibus repente 679 Crispinum invadit ipsa die Resurrectionis, Pascha inquam.
Quod cum persensissent Franci, fugiunt Romani,
ipsorumque fit multa cædes, ac vivi capiuntur
numero infiniti. Attamen omnes humane tractatos dimisit, imo vero vulneratos curari permisit.
Cum imperator ad Doryleum pervenisset, a
Crispino legationem accepit, qua deditionem fatebatur, et de defectione se ipsum excusabat, et
omnino malorum quæ sive volens, sive invitus
perpetrasset oblivionem petebat. Quibus postulatis annuit imperator, et omnia quæ ille petierat
perfecit, viri nobilitatem et in bello gloriam
veritus: etenim defectionis tempore, cum incidisset in maximam Turcorum manum, ingentia manu sua facinora ediderat. Et progredienti imperatori instar servi obviam ft. Subitoque
ut amicus ac benevolus sequebatur, paucis secum
quibusdam militibus adductis alios enim in oppido Maurocastri reliquerat, quod occuparat
in Armenia, in alto colle positum. Sed paulo
post, cam in suspicionem venisset, nescio
quid crudele in propriam tribum perpetraturus,
quod suæ voluntati non obsequeretur (etenim παρ' αὐτοῦ πεπραγμένων εἴτε εκόντος εἴτε ἄκοντος.
perfidum et inexplebile Francorum genus est,
imo etiam ingratum, et multis offensionibus magna crimina exsuscitat et perturbationes ac
seditiones, quibus tanquam delictis oblectatur),
exercitus imperio abdicatus fuit, non sincere
convictus, sed tantum a quodam Nemizzo illustri
accusatus. Sodales 680 vero ipsius iniquo animo
id passi ex oppido profecti in Mesopotamiam
se recipiunt, multaque damna ibi commorantibus
intulere. Ubi vero imperator cum exercitu ad Cæsaream pervenit, cognovitque ingentem Turcorum
manum regionem deprædari, quamdam exercitus
βάλλει τῇ Ῥωμαίων. [Ρ. 829] Εντυχόντες δ' ἀθρόοι
τόποις ψυχροῖς ἐξ ἀγαν ἀλεεινὼν καὶ θερμῶν πολλῆς
μεταβολῆς ᾔσθοντο· διὸ καὶ ἄνθρωποι πολλοὶ ἀπο
ἔθανον καὶ ζῶα πολλὰ ἐναπέψυξαν. Ἐξιόντος δὲ τοῦ
βασιλέως εἰς τι χωρίον τῆς Ποδανδοῦ κλεισούρας,
Γυτάριον κατονομαζόμενον, ἤκουσεν ὁ βασιλεὺς τήν
τε τοῦ Ἀμοίρου λαφυραγωγίαν καὶ φόνον ἀνδρῶν
ἀμύθητον. Κατεστηκηκυίας δὲ τῆς παρεμβολῆς ἐν τῷ
τοῦ Χαλκέως σταθμῷ ὁ ἐν Μελιτηνῇ κρατῶν τοῦ
στρατοῦ οὐδ᾽ ὅλως αὐτῷ προσβαλεῖν ἠθέλησεν, ἔχων
καὶ ταῦτα τὴν στρατιὰν ἐν τῷ τοῦ Τζαμανδοῦ συν
ηθροισμένην πολίσματι. Εφ' οἷς ἀναθεὶς, μὴ δυνη
θεὶς δὲ βοηθῆσαι τῷ πράγματι, τὰ κατὰ τὸν στρα
τὸν ὡς ἐνῆν δεξίως διαθέμενος, εἰς παραχειμασίαν
τὸ πλεῖον αὐτῶν ἀποστείλας αὐτὸς ἐπὶ τὸ Βυζάντιον
ἵετο, πρὸς τῷ τέλει του Ιανουαρίου μηνός καταλαβὼν
ἐν αὐτῷ. Διαγαγών τοίνυν ἐν αὐτῷ χρόνον, καὶ τὰς
πολιτικὰς διοικήσεις ὡς δυνατὸν διοικησάμενος, καὶ
τιμὰς καὶ δεξιώσεις εἰς τινας τῶν συγκλητικών
ποιησάμενος, καὶ τὰς ἐτησίους δωρεάς διανειμάμε
νος, καὶ οὐδὲ τὰς πασχαλίους ἡμέρας περιμείνας,
εἰς τὸν ἀντιπέραν τῆς πόλεως οἶκον τῶν Ἠρίων
ἀπέπλευσεν. Επισυνέβη γάρ τι καὶ ἕτερον πρὸς ἐκστρατείαν ἀναγκαίως καλοῦν αὐτόν. 'Ανήρ γὰρ τις
Λατίνος, Κρισπίνος τὴν κλῆσιν, ἐξ Ιταλίας τῷ βασιλεῖ προσελθὼν πρὸς τὴν Ἑψαν ἀπεστάλη, χειμάσων ἐκεῖθεν. Δόξας δὲ μὴ τιμηθηναι ἀξίως ὧν
ἤλπιζεν ἀποστασίαν ἐσκόπησε, καὶ αὐτίκα τοὺς
συναντώντας φορολόγους τε καὶ λοιποὺς σκυλεύει
καὶ διαρπάζει, φόνον δὲ Ῥωμαίων οὐδένα εἰργάσατο.
Πολλοὶ δὲ τούτῳ πρὸς μάχην συστάντες ἡττήθησαν. Εν
δὲ τῷ θέματι τῶν ᾿Αρμενιακῶν παραχειμάζων ὁ βε
στάρχης Σαμουὴλ ὁ Ἀλουσιανὸς ὁ Βούλγαρος, ἀδελφὸς
ὧν τῆς τοῦ βασιλέως γυναικός, ἔν ἔτι ἰδιωτεύων ἠγάγε
το, μετὰ τῶν Εσπερίων πέντε ταγμάτων προσβάλλει
τῷ Κρισπίνῳ ἐξ ἐφόδου κατ' αὐτὴν τὴν ἡμέραν
τῆς ἀναστάσεως, τοῦ Πάσχα φημί. Συναισθήσεως δὲ
γενομένης τοῖς Φράγγοις φεύγουσιν οἱ Ρωμαῖοι, καὶ
φόνος τούτων γίνεται πολὺς καὶ ζωγρεία αμύθητος.
Ὅμως δὴ οὖν φιλανθρώπως αὐτοῖς διατεθεὶς πάντας
ἀφῆκε, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ τοὺς πληγέντας νοσοκομεῖσθαι παρέδωκεν. Ἐν τῷ Δορυλαίῳ δὲ γενόμενος
ὁ βασιλεὺς πρεσβείαν τοῦ Κρισπίνου ἐδέξατο, ὁμου
λογίαν τε τῆς δουλώσεως καὶ τὴν ἀπολογίαν τῆς ἀντιστασίας φέρουσαν, καὶ ἁπλῶς ἀμνηστίαν κακῶν τῶν
Οἷς ὑπήκουσε καὶ ὁ βασιλεὺς, καὶ πάντα ὅσα ἐξητήσατο κατεπράξατο, τὸ τοῦ ἀνδρὸς γενναῖον καὶ πρὸς
τοὺς πολέμους περίδοξον καταιδούμενος· καὶ γὰρ ἐν
τῷ τῆς ἀποστασίας καιρῶ Τούρκων ἐντυχών πληθύϊ
πολλῇ μεγάλας ἀνδραγαθίας ἐκ χειρὸς ἀπειργάσατο.
[Ρ. 830] Καὶ προϊόντι τῷ βασιλεῖ δουλοπρεπώς
ἅπαντα, καὶ αὖθις ὡς εὔνους συνείπετο, ὀλίγους
τινὰς στρατιώτας ἐπαγόμενος· εἴασε γὰρ τοὺς ἄλ
λους ἐν τῷ τοῦ Μαυροκάστρου πολίσματι, οὗ τὴν
κατάσχεσιν ἐποιήσατο ἐν τῷ ᾿Αρμενιακῷ, ἐπὶ λόφου
κειμένῳ ὑψηλοῦ. Μετ' ὀλίγον δὲ ὑπονοηθεὶς ὠμόν τι
διαπράξασθαι εἰς τὴν οἰκείαν φυλὴν μὴ συναιρομέ
Καὶ προϊόντι τῷ βασιλεῖ δουλοπρεπῶς ἀπαντᾷ καὶ αὖθις ὡς εὔνους συνείπετο ὀλίγους τινὰς στρατιώτας ἐπαγόμενος· εἰάκει γὰρ τοὺς ἄλλους ἐν τῷ τοῦ Μαυροκάστρου πολίσματι, οὗ τὴν κατάσχεσιν ἐποιήσατο, ἐν τῷ Ἀρμενιακῷ ἐπὶ λόφου κειμένῳ ὑψηλοῦ. Μετ’ ὀλίγον δὲ ὑπονοηθεὶς ὠμόν τι διαπράξασθαι κατὰ τὴν οἰκείαν φυλήν, μὴ συναιρομένην αὐτῷ ἐν τοῖς βουλομένοιςκαὶ γὰρ ἄπιστον καὶ ἄπληστον τὸ γένος τῶν Φράγκων, μᾶλλον δὲ καὶ ἀχάριστον καὶ μικροῖς πταίσμασι μεγάλας ἐπεγεῖρον αἰτίας καὶ ταραχὰς καὶ ἀποστασίας, αἷς ὡς ἐντρυφήματι γάννυταιἀπεπέμφθη τοῦ στρατοπέδου μὴ καθαρῶς μὲν ἐλεγχθεὶς, ἀλλ’ ἢ μόνον παρὰ Νεμίτζου τινὸς ἐπισήμου κατηγορηθείς. Οἱ δὲ ἑταῖροι τούτου ἐπὶ τῷ γεγονότι δεινοπαθήσαντες, ἄραντες ἐκ τοῦ φρουρίου τὴν Μεσοποταμίαν καταλαμβάνουσι καὶ πολλὰ κακὰ τοῖς ἐκεῖσε εἰργάσαντο. Ἐπεὶ δ’ ὁ βασιλεὺς μετὰ πλήθους ἧκεν εἰς Καισάρειαν Τούρκων πλῆθος πολὺ μαθὼν λεηλατεῖν τὴν χώραν, ἀπέστειλε μέρος τι τῆς στρατιᾶς κατ’ αὐτῶν. Μηδὲν δὲ ἀνύσαν, ἀλλὰ φεῦγον ὑποδεξάμενος συντεταγμένως τῆς πρόσω φερούσης εἴχετο.JOANNIS SCYLITZE
rebus succurrere et opitulari nequiret, quæ ad σι, καὶ τὸν Ταῦρον τὸ ὄρος ὑπερβὰς πανστρατιᾷ εἰσexercitum pertinerent, recte compositis, quantum
sibi licuit, et maxima parte in hiberna missa, ipse
Byzantium contendit ad mensis Januarii finem.
Ubi quoddam tempus commoratus, cum civitatis
statum pro viribus administrasset, honoribus ac
muneribus senatores quosdam prosecutus, distributis annuis donis neque exspectatis Paschalibus
diebus ad Eriorum domum e regione urbis sitam
navigavit.Evenit enim nesbio quid aliud, quod nem
cessario ipsum ad profectionem cum exercitu provocavit. Vir quidam Latinus, Crispinus nomine,
ex Italia cum ad imperatorem accessisset, ad
Orientis partes, ut ibi hiemaret, missus est. Qui
ratus se non eo honore affectum pro dignitate
quem speraverat, ad rebellionem spectavit, statimque occurrentes sibi tributorum exactores et
reliquos spoliat ac diripit; Romanorum vero
neminem interfecit, multique cum ipso prælio
congressi victi sunt. Sed in Armeniorum regione hibernans bestarches Samuel Aluisianus
Bulgarus, imperatoris uxoris frater, quam privatus adhuc degens duxerat, cum quinque Occidentis legionibus repente 679 Crispinum invadit ipsa die Resurrectionis, Pascha inquam.
Quod cum persensissent Franci, fugiunt Romani,
ipsorumque fit multa cædes, ac vivi capiuntur
numero infiniti. Attamen omnes humane tractatos dimisit, imo vero vulneratos curari permisit.
Cum imperator ad Doryleum pervenisset, a
Crispino legationem accepit, qua deditionem fatebatur, et de defectione se ipsum excusabat, et
omnino malorum quæ sive volens, sive invitus
perpetrasset oblivionem petebat. Quibus postulatis annuit imperator, et omnia quæ ille petierat
perfecit, viri nobilitatem et in bello gloriam
veritus: etenim defectionis tempore, cum incidisset in maximam Turcorum manum, ingentia manu sua facinora ediderat. Et progredienti imperatori instar servi obviam ft. Subitoque
ut amicus ac benevolus sequebatur, paucis secum
quibusdam militibus adductis alios enim in oppido Maurocastri reliquerat, quod occuparat
in Armenia, in alto colle positum. Sed paulo
post, cam in suspicionem venisset, nescio
quid crudele in propriam tribum perpetraturus,
quod suæ voluntati non obsequeretur (etenim παρ' αὐτοῦ πεπραγμένων εἴτε εκόντος εἴτε ἄκοντος.
perfidum et inexplebile Francorum genus est,
imo etiam ingratum, et multis offensionibus magna crimina exsuscitat et perturbationes ac
seditiones, quibus tanquam delictis oblectatur),
exercitus imperio abdicatus fuit, non sincere
convictus, sed tantum a quodam Nemizzo illustri
accusatus. Sodales 680 vero ipsius iniquo animo
id passi ex oppido profecti in Mesopotamiam
se recipiunt, multaque damna ibi commorantibus
intulere. Ubi vero imperator cum exercitu ad Cæsaream pervenit, cognovitque ingentem Turcorum
manum regionem deprædari, quamdam exercitus
βάλλει τῇ Ῥωμαίων. [Ρ. 829] Εντυχόντες δ' ἀθρόοι
τόποις ψυχροῖς ἐξ ἀγαν ἀλεεινὼν καὶ θερμῶν πολλῆς
μεταβολῆς ᾔσθοντο· διὸ καὶ ἄνθρωποι πολλοὶ ἀπο
ἔθανον καὶ ζῶα πολλὰ ἐναπέψυξαν. Ἐξιόντος δὲ τοῦ
βασιλέως εἰς τι χωρίον τῆς Ποδανδοῦ κλεισούρας,
Γυτάριον κατονομαζόμενον, ἤκουσεν ὁ βασιλεὺς τήν
τε τοῦ Ἀμοίρου λαφυραγωγίαν καὶ φόνον ἀνδρῶν
ἀμύθητον. Κατεστηκηκυίας δὲ τῆς παρεμβολῆς ἐν τῷ
τοῦ Χαλκέως σταθμῷ ὁ ἐν Μελιτηνῇ κρατῶν τοῦ
στρατοῦ οὐδ᾽ ὅλως αὐτῷ προσβαλεῖν ἠθέλησεν, ἔχων
καὶ ταῦτα τὴν στρατιὰν ἐν τῷ τοῦ Τζαμανδοῦ συν
ηθροισμένην πολίσματι. Εφ' οἷς ἀναθεὶς, μὴ δυνη
θεὶς δὲ βοηθῆσαι τῷ πράγματι, τὰ κατὰ τὸν στρα
τὸν ὡς ἐνῆν δεξίως διαθέμενος, εἰς παραχειμασίαν
τὸ πλεῖον αὐτῶν ἀποστείλας αὐτὸς ἐπὶ τὸ Βυζάντιον
ἵετο, πρὸς τῷ τέλει του Ιανουαρίου μηνός καταλαβὼν
ἐν αὐτῷ. Διαγαγών τοίνυν ἐν αὐτῷ χρόνον, καὶ τὰς
πολιτικὰς διοικήσεις ὡς δυνατὸν διοικησάμενος, καὶ
τιμὰς καὶ δεξιώσεις εἰς τινας τῶν συγκλητικών
ποιησάμενος, καὶ τὰς ἐτησίους δωρεάς διανειμάμε
νος, καὶ οὐδὲ τὰς πασχαλίους ἡμέρας περιμείνας,
εἰς τὸν ἀντιπέραν τῆς πόλεως οἶκον τῶν Ἠρίων
ἀπέπλευσεν. Επισυνέβη γάρ τι καὶ ἕτερον πρὸς ἐκστρατείαν ἀναγκαίως καλοῦν αὐτόν. 'Ανήρ γὰρ τις
Λατίνος, Κρισπίνος τὴν κλῆσιν, ἐξ Ιταλίας τῷ βασιλεῖ προσελθὼν πρὸς τὴν Ἑψαν ἀπεστάλη, χειμάσων ἐκεῖθεν. Δόξας δὲ μὴ τιμηθηναι ἀξίως ὧν
ἤλπιζεν ἀποστασίαν ἐσκόπησε, καὶ αὐτίκα τοὺς
συναντώντας φορολόγους τε καὶ λοιποὺς σκυλεύει
καὶ διαρπάζει, φόνον δὲ Ῥωμαίων οὐδένα εἰργάσατο.
Πολλοὶ δὲ τούτῳ πρὸς μάχην συστάντες ἡττήθησαν. Εν
δὲ τῷ θέματι τῶν ᾿Αρμενιακῶν παραχειμάζων ὁ βε
στάρχης Σαμουὴλ ὁ Ἀλουσιανὸς ὁ Βούλγαρος, ἀδελφὸς
ὧν τῆς τοῦ βασιλέως γυναικός, ἔν ἔτι ἰδιωτεύων ἠγάγε
το, μετὰ τῶν Εσπερίων πέντε ταγμάτων προσβάλλει
τῷ Κρισπίνῳ ἐξ ἐφόδου κατ' αὐτὴν τὴν ἡμέραν
τῆς ἀναστάσεως, τοῦ Πάσχα φημί. Συναισθήσεως δὲ
γενομένης τοῖς Φράγγοις φεύγουσιν οἱ Ρωμαῖοι, καὶ
φόνος τούτων γίνεται πολὺς καὶ ζωγρεία αμύθητος.
Ὅμως δὴ οὖν φιλανθρώπως αὐτοῖς διατεθεὶς πάντας
ἀφῆκε, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ τοὺς πληγέντας νοσοκομεῖσθαι παρέδωκεν. Ἐν τῷ Δορυλαίῳ δὲ γενόμενος
ὁ βασιλεὺς πρεσβείαν τοῦ Κρισπίνου ἐδέξατο, ὁμου
λογίαν τε τῆς δουλώσεως καὶ τὴν ἀπολογίαν τῆς ἀντιστασίας φέρουσαν, καὶ ἁπλῶς ἀμνηστίαν κακῶν τῶν
Οἷς ὑπήκουσε καὶ ὁ βασιλεὺς, καὶ πάντα ὅσα ἐξητήσατο κατεπράξατο, τὸ τοῦ ἀνδρὸς γενναῖον καὶ πρὸς
τοὺς πολέμους περίδοξον καταιδούμενος· καὶ γὰρ ἐν
τῷ τῆς ἀποστασίας καιρῶ Τούρκων ἐντυχών πληθύϊ
πολλῇ μεγάλας ἀνδραγαθίας ἐκ χειρὸς ἀπειργάσατο.
[Ρ. 830] Καὶ προϊόντι τῷ βασιλεῖ δουλοπρεπώς
ἅπαντα, καὶ αὖθις ὡς εὔνους συνείπετο, ὀλίγους
τινὰς στρατιώτας ἐπαγόμενος· εἴασε γὰρ τοὺς ἄλ
λους ἐν τῷ τοῦ Μαυροκάστρου πολίσματι, οὗ τὴν
κατάσχεσιν ἐποιήσατο ἐν τῷ ᾿Αρμενιακῷ, ἐπὶ λόφου
κειμένῳ ὑψηλοῦ. Μετ' ὀλίγον δὲ ὑπονοηθεὶς ὠμόν τι
διαπράξασθαι εἰς τὴν οἰκείαν φυλὴν μὴ συναιρομέ
PG 122:409Μήπω δὲ μήτε τάφρου μήτε τῆς σκηνώσεως γενομένης ἐφάνησαν οἱ πολέμιοι τὰ ἐρυμνότατα τῶν τόπων κατέχοντες καὶ τὰς λοφιάς. Βοῆς δὲ γενομένης, μὴ ἐκδεδωκότος τοῦ βασιλέως ἑαυτὸν ἀναπαύσει, ἀλλὰ τὸ ἐνυάλιον σαλπίσαντος προῄεσαν κατὰ τάξιν αἱ φάλαγγες. Ἀρθέντων δὲ τῶν σημείων προέκυψαν μὲν τῶν ἐναντίων πολλοί, προλαβόντα δὲ τῶν ταγμάτων ἓν μὲν τῶν Λυκαόνων λεγόμενον, ἕτερον δὲ τῶν ἑσπερίων ἀριθμῶν καὶ τοῦ συνήθους θρασύτερον κατὰ τῶν ἐναντίων ἐλάσαντα πρὸς φυγὴν εὐθὺς ἀπιδεῖν κατηνάγκασαν. Προβιβάζοντος δὲ τοῦ βασιλέως τὴν λοιπὴν στρατιὰν καὶ τὸ λοιπὸν πλῆθος τῶν πολεμίων τοῖς φεύγουσι συνδιέφυγε. Παριόντων δὲ τῶν στρατιωτῶν καὶ τοῦ μισθοφορικοῦ τῶν Σκυθῶν, τῶν Οὔζων φημί, λόχος τουρκικὸς οὐκ ὀλίγος τοῖς Ῥωμαίοις προσεπέλασεν· οὓς δεξάμενοι οἱ περιλειφθέντες εἰς φυλακὴν στρατιῶται, πρὸ πάντων δ’ οἱ Φράγκοι, καὶ ἀγχεμάχως συμπλακέντες καὶ ἱκανῶς ἀνθαμιλληθέντες ἐτρέψαντο, μηδενὸς τῶν ἱσταμένων ταγμάτων ῥωμαϊκῶν τοῖς Φράγκοις μέχρι καὶ ἁπλῆς ὁρμῆς παραβοηθήσαντος. Ἐν τούτῳ δ’ ὑπέστρεψε καὶ ὁ βασιλεὺς τῆς διώξεως πρὸς ἑσπέραν· περὶ δείλην γὰρ συνέστη ὁ πόλεμος.HISTORIA.
νην αὐτῷ ἐν τοῖς βουλομένοις (καὶ γὰρ καὶ ἄπιστον partem adversus ipsos misit; quam infecta re fugientem excipiens, continenti itinere ulterius progredi aggressus est. Cum nondum neque vallum
neque tabernaculum constructum esset, hostes
apparuere, qui tutissima loca occupabant et tumulos. Edito autem clamore cum imperator sese quieti
minime dedidisset, verum classicum cecinisset,
processere ordine phalanges, sublatisque signis
processere adversariorum plures.Sed cum legiones
occupassent, una Lycaonum tunc appellata, altera
Occidentalium copiarum solito audacior, adversus
hostes irruere, eos ad fugam statim spectare coegerunt. Et cum imperator reliquum exercitum ante
produceret, reliquam quoque hostium multitudinem
cum aliis fugientibus simul fugere compulit. Accedentibus autem militibus et Scytharum mercenariis, Uzis inquam, haud exigua Turcorum cohors
in Romanos invasit; quos excipientes relicti ad
custodiam milites, et ante omnes Franci, cominusque congressi et abunde præliati fuderunt, nulla
ex Romanis legionibus, quæ ibi positæ erant, Francis vel simplici impetu opem ferente. Interea quoque a persequendo redierat imperator 681 ad
vesperam: nam crepusculo noctis conflatum fuerat prælium. Postridie vero publice pro tribunali
sedens captos hostes extrema sententia damnavit,
nemini prorsus parcens, as ne ipsi quidem ipsorum duci, tametsi multo pretio se redempturum
pollicebatur. Triduum vero in castris moratus imperator, hoc prospero successu satiatus, pluribus
hostibus aufugiendi liberam præbuit occasionem,
ita ut ne a præda quidem sese abstinuerint. Et
inde profectus a tergo ipsorum incedebat, et bidui
spatio & Melitone castris positis statuebat parlem
quamdam exercitus divisam relinquere, ut esset
hostibus propugnaculum.Quod consilium cum minime generosum visum esset et inutile, mutata
sententia, recta ad Euphratem contendit Ad cujus
ripas tabernacula hostes posuerant, qui statim
audito imperatoris contra se motu recesserunt. Imperator autem recta ad Romanopolim contendens,
et inde ad Chleat proficisci studens, quodam in
loco castra ponit; et Philaretum (erat hic genere
Brachamius) ducem cum summa potestate declarat diviso enim bifariam exercitu fortiorem ipsi
partem attribuit, homini militarem prudentiam
καὶ ἄπληστον το γένος τῶν Φράγγων, μᾶλλον δὲ καὶ
ἀχάριστον, καὶ πολλοῖς πταίσμασι μεγάλας αιτίας
ἐπεγεῖρον καὶ ταραχὰς καὶ ἀποστασίας, αἷς ἐντρυρήματι γάννυται) ἀπεπέμφθη τοῦ στρατοπέδου, μὴ
καθαρῶς μὲν ἐλεγχθείς, ἀλλ᾽ ἢ μόνον παρὰ Νεμίτζου
τινὸς ἐπισήμου κατηγορηθείς. Οἱ δὲ ἑταῖροι τούτου
ἐπὶ τῷ γεγονότι δεινοπαθήσαντες, ἄραντες ἐκ τοῦ
φρουρίου, την Μεσοποταμίαν καταλαμβάνουσι καὶ
πολλὰ κακὰ τοῖς ἐκεῖσε εἰργάσαντο. Ἐπεὶ δ᾽ ὁ βα
σιλεὺς μετὰ πλήθους ἧκεν εἰς Καισάρειαν, Τούρκων
πλῆθος πολὺ μαθὼν τὴν χώραν λεηλατοῦν, ἀπέστειλε μέρος τι τῆς στρατιᾶς κατ᾿ αὐτῶν. Μηδὲν
ἀνύσας, ἀλλὰ φεῦγον ὑποδεξάμενος, συντεταμένως
τῆς πρόσω φορας είχετο. Μήπω δὲ μήτε τάφρου
μήτε σκηνώσεως γενομένης, ἐφάνησαν οἱ πολέμιοι
τὰ ἐρυμνότατα τῶν τόπων κατέχοντες καὶ τὰς λοριάς. Βοῆς δὲ γενομένης, μὴ ἐκδεδωκότος τοῦ βασι
λέως ἑαυτὸν ἀναπαύσει, ἀλλὰ τὸ ἐνυάλιον σαλπίσαν
τος, προήεσαν κατὰ τάξιν αἱ φάλαγγες. Αρθεισῶν
δὲ τῶν σημαιῶν προέκοψαν μὲν τῶν ἐναντίων πολλοί· προλαβόντων δὲ τῶν ταγμάτων, ἓν μὲν τῶν
Αυκαόνων λεγόμενον, ἕτερον δὲ τῶν Ἑσπερίων
ἀριθμῶν, καὶ τοῦ συνήθους θρασύτερον κατὰ τῶν
ἐναντίων ἐλάσαντα πρὸς φυγὴν εὐθὺς ἀπιδεῖν κατὰ
ηνάγκασαν. Ηροβιβάζοντος δὲ τοῦ βασιλέως τὴν
λοιπὴν στρατιάν, καὶ τὸ λοιπὸν πλῆθος τῶν πολεμίων τοῖς φεύγουσι συνδιέφυγε. Παριόντων δὲ τῶν
στρατιωτῶν καὶ τοῦ μισθοφορικοῦ τῶν Σκυθῶν,
τῶν Οὔζων φημὶ, λόχος Τουρκικὸς οὐκ ὀλίγος τοῖς
Ρωμαίοις προσέπεσεν· οὓς δεξάμενοι οἱ περιλει
φθέντες εἰς φυλακὴν στρατιῶται, πρὸ πάντων δ'
οἱ Φράγγοι, καὶ ἀγχεμάχως συμπλακέντες καὶ ἱκαν
νῶς ἀνθαμιλληθέντες ἐτρέψαντο, μηδενὸς τῶν ἱσταμένων ταγμάτων Ῥωμαϊκῶν τοῖς Φράγγοις μέχρι
καὶ ἁπλῆς ὁρμῆς παραβοηθήσαντος. Ἐν τούτῳ δ'
ὑπέστρεψε καὶ ὁ βασιλεὺς τῆς διώξεως πρὸς ἐσπέρπν· περὶ δείλην γὰρ συνέστη ὁ πόλεμος. Τῇ δ'
ἐπαύριον δημοσίᾳ καθίσας τοὺς ἑαλωκότας τῶν που
λεμίων τῇ τελευταία ψήφῳ παρέδωκε, μηδενὸς τὸ
παράπαν φεισάμενος, μηδ' αὐτοῦ τοῦ ἡγεμόνος αὐτ
τῶν, εἰ καὶ πολλῶν λύτρων ὤνιον ἑαυτὸν ποιήσασθαι
ἐπηγγέλλετο. [Ρ. 831] Τριημερεύσας δὲ ὁ βασιλεὺς
ἐν τῇ παρεμβολῇ, τῷ προτερήματι τούτῳ κόρον λα
βὼν, πολλοῖς ἄδειαν δέδωκε τῶν ἐναντίων ἀποφυγῆς,
ὡς μηδὲ τῆς λείας ἀποσχέσθαι. Καὶ ἀναστὰς ἐκεῖδεν κατόπιν αὐτῶν ἐβάδιζε. Στρατοπεδευσάμενος δὲ gloriose profitenti, sed turpis ac dissoluta vitæ,
ὡς ἀπὸ διαστήματος ἡμερῶν δύο τῆς Μελιτηνῆς,
ἐβουλεύετο μοῖράν τινα τοῦ στρατοῦ μερισάμενος
ἀφεῖναι τοῖς ἐναντίοις ἐπιτείχισμα, αὐτὸς δὲ ἅμα
παντὶ τῷ στρατῷ ὑποστρέψαι πρὸς τὰ βασίλεια.
᾿Αγεννοῦς δὲ τῆς βουλῆς δοξάσης καὶ ἀσυμφόρου
μεταθέμενος εὐθὺ τοῦ Εὐφράτου ἐβάδισεν· ἦσαν
γὰρ παρὰ τὰς ὄχθας αὐτοῦ ἐσκηνωμένοι οἱ πολέμιοι,
οἱ καὶ αὐτίκα πυθόμενοι τὴν τοῦ βασιλέως κατ'
αὐτῶν κίνησιν ἀνεχώρησαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς εὐθὺ
Ρωμανοπόλεως ἐλαύνων, κἀκεῖθεν πρὸς τὸ Κλέατ
διαγενέσθαι βουλόμενος, ἔν τινι τόπῳ κατασκηνοί,
καὶ τὸν Φιλάρετον (ἦν δὲ τοῦ τῶν Βραχαμίων γένους)
a
turpissimeque vitam suam transigenti, quique cum
Turcis varie pugnarat, sed in maximi momenti
rebus debellatus fuerat, et ideo contemptui habebatur; non tamen ab iis se continebat, sed imperium militare ob 682 avaritiam et peregrina
militiæ stipendia exspectabat. Imperator vero ad
partes magis Borem subjectas accessit, ut ibi nives
et quam frigidam, a quibus, quod esset corpore
admodum calidus, sibi temperare nequibat, inveniret. Progressusque per aspera quædam et diffcilia loca ad locum quemdam Anthias nomine
pervenit, herbarum et tritici fertilitate præstan-
Τῇ δ’ ἐπαύριον δημοσίᾳ καθίσας τοὺς ἑαλωκότας τῶν πολεμίων τῇ τελευταίᾳ ψήφῳ παρέδωκε, μηδενὸς τὸ παράπαν φεισάμενος μήτ’ αὐτοῦ τοῦ ἡγεμόνος αὐτῶν, εἰ καὶ πολλῶν λύτρων ἑαυτὸν ὤνιον ποιήσασθαι ἐπηγγέλλετο. Τριημερεύσας δὲ ὁ βασιλεὺς ἐν τῇ παρεμβολῇ, τῷ προτερήματι τούτῳ κόρον λαβὼν πολλοῖς ἄδειαν δέδωκε τῶν ἐναντίων ἀποφυγῆς, ὡς μηδὲ τῆς λείας ἀποσχέσθαι. Καὶ ἀναστὰς ἐκεῖθεν κατόπιν αὐτῶν ἐβάδιζε. Στρατοπεδευσάμενος δὲ ὡς ἀπὸ διαστήματος ἡμερῶν δύο τῆς Μελιτηνῆς ἐβουλεύετο μοῖράν τινα τοῦ στρατοῦ μερισάμενος ἀφεῖναι τοῖς ἐναντίοις ἐπιτείχισμα, αὐτὸς δὲ ἅμα παντὶ τῷ στρατῷ ὑποστρέψαι πρὸς τὰ βασίλεια. Ἀγεννοῦς δὲ τῆς βουλῆς δοξάσης καὶ ἀσυμφόρου μεταθέμενος εὐθὺ τοῦ Εὐφράτου ἐβάδισεν· ἦσαν γὰρ περὶ τὰς ὄχθας αὐτοῦ ἐσκηνωμένοι οἱ πολέμιοι, οἳ καὶ αὐτίκα πυθόμενοι τὴν τοῦ βασιλέως κατ’ αὐτῶν κίνησιν ἀνεχώρησαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς εὐθὺ Ῥωμανοπόλεως ἐλαύνων κἀκεῖθεν πρὸς τὸ Χλίατ παραγενέσθαι βουλόμενος ἔν τινι τόπῳ κατασκηνοῖ, καὶ τὸν Φιλάρετονἦν δὲ τοῦ τῶν Βραχαμίων γένουςστρατηγὸν αὐτοκράτορα ἀναδείκνυσι·HISTORIA.
νην αὐτῷ ἐν τοῖς βουλομένοις (καὶ γὰρ καὶ ἄπιστον partem adversus ipsos misit; quam infecta re fugientem excipiens, continenti itinere ulterius progredi aggressus est. Cum nondum neque vallum
neque tabernaculum constructum esset, hostes
apparuere, qui tutissima loca occupabant et tumulos. Edito autem clamore cum imperator sese quieti
minime dedidisset, verum classicum cecinisset,
processere ordine phalanges, sublatisque signis
processere adversariorum plures.Sed cum legiones
occupassent, una Lycaonum tunc appellata, altera
Occidentalium copiarum solito audacior, adversus
hostes irruere, eos ad fugam statim spectare coegerunt. Et cum imperator reliquum exercitum ante
produceret, reliquam quoque hostium multitudinem
cum aliis fugientibus simul fugere compulit. Accedentibus autem militibus et Scytharum mercenariis, Uzis inquam, haud exigua Turcorum cohors
in Romanos invasit; quos excipientes relicti ad
custodiam milites, et ante omnes Franci, cominusque congressi et abunde præliati fuderunt, nulla
ex Romanis legionibus, quæ ibi positæ erant, Francis vel simplici impetu opem ferente. Interea quoque a persequendo redierat imperator 681 ad
vesperam: nam crepusculo noctis conflatum fuerat prælium. Postridie vero publice pro tribunali
sedens captos hostes extrema sententia damnavit,
nemini prorsus parcens, as ne ipsi quidem ipsorum duci, tametsi multo pretio se redempturum
pollicebatur. Triduum vero in castris moratus imperator, hoc prospero successu satiatus, pluribus
hostibus aufugiendi liberam præbuit occasionem,
ita ut ne a præda quidem sese abstinuerint. Et
inde profectus a tergo ipsorum incedebat, et bidui
spatio & Melitone castris positis statuebat parlem
quamdam exercitus divisam relinquere, ut esset
hostibus propugnaculum.Quod consilium cum minime generosum visum esset et inutile, mutata
sententia, recta ad Euphratem contendit Ad cujus
ripas tabernacula hostes posuerant, qui statim
audito imperatoris contra se motu recesserunt. Imperator autem recta ad Romanopolim contendens,
et inde ad Chleat proficisci studens, quodam in
loco castra ponit; et Philaretum (erat hic genere
Brachamius) ducem cum summa potestate declarat diviso enim bifariam exercitu fortiorem ipsi
partem attribuit, homini militarem prudentiam
καὶ ἄπληστον το γένος τῶν Φράγγων, μᾶλλον δὲ καὶ
ἀχάριστον, καὶ πολλοῖς πταίσμασι μεγάλας αιτίας
ἐπεγεῖρον καὶ ταραχὰς καὶ ἀποστασίας, αἷς ἐντρυρήματι γάννυται) ἀπεπέμφθη τοῦ στρατοπέδου, μὴ
καθαρῶς μὲν ἐλεγχθείς, ἀλλ᾽ ἢ μόνον παρὰ Νεμίτζου
τινὸς ἐπισήμου κατηγορηθείς. Οἱ δὲ ἑταῖροι τούτου
ἐπὶ τῷ γεγονότι δεινοπαθήσαντες, ἄραντες ἐκ τοῦ
φρουρίου, την Μεσοποταμίαν καταλαμβάνουσι καὶ
πολλὰ κακὰ τοῖς ἐκεῖσε εἰργάσαντο. Ἐπεὶ δ᾽ ὁ βα
σιλεὺς μετὰ πλήθους ἧκεν εἰς Καισάρειαν, Τούρκων
πλῆθος πολὺ μαθὼν τὴν χώραν λεηλατοῦν, ἀπέστειλε μέρος τι τῆς στρατιᾶς κατ᾿ αὐτῶν. Μηδὲν
ἀνύσας, ἀλλὰ φεῦγον ὑποδεξάμενος, συντεταμένως
τῆς πρόσω φορας είχετο. Μήπω δὲ μήτε τάφρου
μήτε σκηνώσεως γενομένης, ἐφάνησαν οἱ πολέμιοι
τὰ ἐρυμνότατα τῶν τόπων κατέχοντες καὶ τὰς λοριάς. Βοῆς δὲ γενομένης, μὴ ἐκδεδωκότος τοῦ βασι
λέως ἑαυτὸν ἀναπαύσει, ἀλλὰ τὸ ἐνυάλιον σαλπίσαν
τος, προήεσαν κατὰ τάξιν αἱ φάλαγγες. Αρθεισῶν
δὲ τῶν σημαιῶν προέκοψαν μὲν τῶν ἐναντίων πολλοί· προλαβόντων δὲ τῶν ταγμάτων, ἓν μὲν τῶν
Αυκαόνων λεγόμενον, ἕτερον δὲ τῶν Ἑσπερίων
ἀριθμῶν, καὶ τοῦ συνήθους θρασύτερον κατὰ τῶν
ἐναντίων ἐλάσαντα πρὸς φυγὴν εὐθὺς ἀπιδεῖν κατὰ
ηνάγκασαν. Ηροβιβάζοντος δὲ τοῦ βασιλέως τὴν
λοιπὴν στρατιάν, καὶ τὸ λοιπὸν πλῆθος τῶν πολεμίων τοῖς φεύγουσι συνδιέφυγε. Παριόντων δὲ τῶν
στρατιωτῶν καὶ τοῦ μισθοφορικοῦ τῶν Σκυθῶν,
τῶν Οὔζων φημὶ, λόχος Τουρκικὸς οὐκ ὀλίγος τοῖς
Ρωμαίοις προσέπεσεν· οὓς δεξάμενοι οἱ περιλει
φθέντες εἰς φυλακὴν στρατιῶται, πρὸ πάντων δ'
οἱ Φράγγοι, καὶ ἀγχεμάχως συμπλακέντες καὶ ἱκαν
νῶς ἀνθαμιλληθέντες ἐτρέψαντο, μηδενὸς τῶν ἱσταμένων ταγμάτων Ῥωμαϊκῶν τοῖς Φράγγοις μέχρι
καὶ ἁπλῆς ὁρμῆς παραβοηθήσαντος. Ἐν τούτῳ δ'
ὑπέστρεψε καὶ ὁ βασιλεὺς τῆς διώξεως πρὸς ἐσπέρπν· περὶ δείλην γὰρ συνέστη ὁ πόλεμος. Τῇ δ'
ἐπαύριον δημοσίᾳ καθίσας τοὺς ἑαλωκότας τῶν που
λεμίων τῇ τελευταία ψήφῳ παρέδωκε, μηδενὸς τὸ
παράπαν φεισάμενος, μηδ' αὐτοῦ τοῦ ἡγεμόνος αὐτ
τῶν, εἰ καὶ πολλῶν λύτρων ὤνιον ἑαυτὸν ποιήσασθαι
ἐπηγγέλλετο. [Ρ. 831] Τριημερεύσας δὲ ὁ βασιλεὺς
ἐν τῇ παρεμβολῇ, τῷ προτερήματι τούτῳ κόρον λα
βὼν, πολλοῖς ἄδειαν δέδωκε τῶν ἐναντίων ἀποφυγῆς,
ὡς μηδὲ τῆς λείας ἀποσχέσθαι. Καὶ ἀναστὰς ἐκεῖδεν κατόπιν αὐτῶν ἐβάδιζε. Στρατοπεδευσάμενος δὲ gloriose profitenti, sed turpis ac dissoluta vitæ,
ὡς ἀπὸ διαστήματος ἡμερῶν δύο τῆς Μελιτηνῆς,
ἐβουλεύετο μοῖράν τινα τοῦ στρατοῦ μερισάμενος
ἀφεῖναι τοῖς ἐναντίοις ἐπιτείχισμα, αὐτὸς δὲ ἅμα
παντὶ τῷ στρατῷ ὑποστρέψαι πρὸς τὰ βασίλεια.
᾿Αγεννοῦς δὲ τῆς βουλῆς δοξάσης καὶ ἀσυμφόρου
μεταθέμενος εὐθὺ τοῦ Εὐφράτου ἐβάδισεν· ἦσαν
γὰρ παρὰ τὰς ὄχθας αὐτοῦ ἐσκηνωμένοι οἱ πολέμιοι,
οἱ καὶ αὐτίκα πυθόμενοι τὴν τοῦ βασιλέως κατ'
αὐτῶν κίνησιν ἀνεχώρησαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς εὐθὺ
Ρωμανοπόλεως ἐλαύνων, κἀκεῖθεν πρὸς τὸ Κλέατ
διαγενέσθαι βουλόμενος, ἔν τινι τόπῳ κατασκηνοί,
καὶ τὸν Φιλάρετον (ἦν δὲ τοῦ τῶν Βραχαμίων γένους)
a
turpissimeque vitam suam transigenti, quique cum
Turcis varie pugnarat, sed in maximi momenti
rebus debellatus fuerat, et ideo contemptui habebatur; non tamen ab iis se continebat, sed imperium militare ob 682 avaritiam et peregrina
militiæ stipendia exspectabat. Imperator vero ad
partes magis Borem subjectas accessit, ut ibi nives
et quam frigidam, a quibus, quod esset corpore
admodum calidus, sibi temperare nequibat, inveniret. Progressusque per aspera quædam et diffcilia loca ad locum quemdam Anthias nomine
pervenit, herbarum et tritici fertilitate præstan-
PG 122:411διελὼν γὰρ διχῇ τὸν στρατὸν τὸ ἰσχυρότερον αὐτῷ ἐπιδίδωσιν, ἀνδρὶ στρατιωτικὴν μὲν αὐχοῦντι περιωπήν, αἰσχροῦ δὲ βίου καὶ ἐπιρρήτου τυγχάνοντι καὶ αἰσχίστως τὴν ἑαυτοῦ βιοτὴν διανύοντι καὶ μαχεσαμένῳ μὲν τοῖς Τούρκοις διαφόρως, ἐν τοῖς μεγίστοις δὲ καταπολεμηθέντι καὶ διὰ τοῦτο καταφρονηθέντι, οὐ μὴν ἀπεχομένῳ τούτων, ἀλλ’ ἐπιτρέχοντι τῇ ἡγεμονίᾳ διὰ φιλοκερδείας καὶ φιλοδοξίας ὑπόθεσιν. Τῶν δὲ βορειοτέρων μερῶν ὁ βασιλεὺς ἐπελάβετο δι’ εὕρεσιν χιόνος καὶ ὑδάτων ψυχρῶν· ἀκρατῶς γὰρ εἶχε τούτων τὸ σῶμα κατὰ πολὺ διαθερμαινόμενος. Διελθὼν δὲ διὰ τραχεινῶν καὶ δυσβάτων τόπων εἴς τινα τόπον λεγόμενον Ἀνθίας κατήντησε· ποηφόρος δὲ ὁ τόπος καὶ σιτοφόρος καὶ ψυχαγωγία οὐ μικρὰ τοῖς ἐν τούτῳ καταίρουσι καὶ οἷον ὀμφαλὸς ἐκεῖνος τῆς γῆς. Ἐκεῖθεν δὲ τὸν Ταῦρον τὸ ὄρος, τὸ ἐπιχωρίως καλούμενον Μούνζαρον, ὑπερβὰς εἰς τὴν Κελτζηνὴν λεγομένην χώραν κατήντησε, τὸ δεύτερον διαβὰς τὸν Εὐφράτην ποταμόν, παραρρέοντα καὶ διαιροῦντα τό τε ὄρος καὶ τὴν Κελτζηνὴν ὥσπερ μεθόριον.τὸ ἰσχυρότερον αὐτῷ ἐπιδίδωσιν, ἀνδρὶ στρατηγικὴν
μὲν αὐχοῦντι περιωπὴν, αἰσχροῦ δὲ βίου καὶ ἐπιρ
ῥήτου τυγχάνοντι, καὶ αἰσχίστως τὴν ἑαυτοῦ βιοτὴν
διανύοντι, καὶ μαχεσαμένῳ μὲν τοῖς Τούρκοις διαφόρως, ἐν τοῖς μεγίστοις δὲ καταπολεμηθέντι καὶ
διὰ τοῦτο καταφρονηθέντι, οὐ μὴν δ᾽ ἀπεχομένῳ
τούτου, ἀλλ' ἐπιτρέχοντι τῇ ἡγεμονία διὰ φιλοκερ
δείας καὶ φιλοξενίας ὑπόθεσιν. Τῶν δὲ βορειοτέρων
μερῶν ὁ βασιλεὺς ἐπελάβετο δι' εὕρεσιν χιόνος καὶ
δ
ὑδάτων ψυχρῶν· ἀκρατῶς γὰρ εἶχε τούτων, τὸ σῶμα
κατὰ πολὺ διαθερμαινόμενος. Διελθὼν δὲ διὰ τραχέων καὶ δυσβάτων τόπων εἴς τινα τόπον λεγόμε
νον ᾿Ανθίας κατήντησε· ποηφόρος δὲ ὁ τόπος καὶ
σιτοφόρος, καὶ ψυχαγωγία οὐ μικρὰ τοῖς ἐν τούτῳ
καταίρουσι, καὶ οἷον ἐμφαλὸς ἐκείνης τῆς γῆς.
Ἐκεῖθεν δὲ τὸν Ταῦρον τὸ ὄρος, τὸν ἐπιχωρίως
καλούμενον Μούνζαρον, ὑπερβὰς εἰς τὴν Κελτζηνὴν
λεγομένην χώραν κατήντησε, τὸ δεύτερον διαβὰς
τὸν Εὐφράτην ποταμὸν παραῤῥέοντα καὶ διαιροῦντα
τό τε ὄρος καὶ τὴν Κελτζηνὴν ὥσπερ μεθόριον. Οἱ
δὲ μετὰ τοῦ Φιλαρέτου καταλειφθέντες στρατιῶται,
ἐξ ἐπιφανείας τῶν ἐναντίων πτοίας πλησθέντες καὶ
τὰς ψυχὰς κατασεισθέντες, κατόπιν τοῦ βασιλέως
ἐβάδιζον, τοὺς τόπους ἀφέντες ὧν τὴν φυλακὴν
ἐπετράπησαν, ἕως εἰς τοὺς εἰρημένους ᾿Ανθίας κατ
ήντησαν. Κανταῦθα δὲ τῶν πολεμίων φανέντων ἐξ
οὐραγίας αἰσχρῶς τὴν φυγὴν καὶ πρὸ τοῦ ἀγωνίσματος είλοντο, καὶ πρὸς τὸν βασιλέα εἰς τὴν Κελ
τζηνὴν κατέλαβον ἐκ ποδός Τῆς δέ γε τούτων ἀποσκευῆς οἱ ἐναντίοι γεγόνασι κύριοι. Ταῦθ' οὕτως
ἀγγελθέντα πολὺν ἐνῆκε τῷ βασιλεῖ τὸν ἐναγώνιον
θόρυβον, ἐπί τε τῇ τῶν οἰκείων ἥττῃ καὶ τῇ τῶν
ἐναντίων νίκῃ οὐ φορητῶς [Ρ. 832] σκυθρωπάσαντι.
Καὶ εἰ μὴ ἡ τοῦ βασιλέως φήμη αὐτοὺς περιδεεῖς
κατειργάζετο καὶ τὴν ὁρμὴν αὐτῶν ποσῶς διεκώλυεν, οὐδὲν ἦν τὸ κωλύον σύμπασαν αὐτοὺς τὴν γῆν
ἐκείνην καταληίσασθαι καὶ ἐξολοθρεῦσαι. Οπισθόρμητοι δὲ γενόμενοι εὐθὺ τοῦ θέματος τῶν Καππαδο
κῶν κατὰ τὸ εἰθισμένον ἀκρατῶς ἤλαυνον, καταληί
ζόμενοι μὲν τὸ προστυχὸν ἐξ ἐφόδου, ἀφορμῶντες δὲ
πανστρατιᾷ κατὰ τῆς τοῦ Ικονίου πολιτείας· ἦν γὰρ
πλήθει τε ἀνδρῶν καὶ οἰκιῶν καὶ τῶν ἄλλων χρηστῶν
καὶ ζηλωτῶν διαφέρουσα. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐν Κελτζηνῇ
τοὺς ἀποφυγόντας σποράδην ὑποδεξάμενος, ὡς ἂν μὴ
ὑπὸ τῶν ᾿Αρμενίων ἐξ ἐρημίας ἀπόλωνται, κατόπιν
tem, quique haud mediocrem suppeditaret ibi στρατηγὸν ἀναδείκνυσι· διελών γὰρ διχῆ τὸν στρατὸν
commorantibus oblectationem, quippe cum illius
terræ umbilicus esset. Inde Taurum montem, indigenarum lingua Munzarum appellatum transgressus in regionem nomine Celzenem se contulit,
iterum transmisso Euphrate fluvio præterfuente
ac dividente, tanquam confinio, montem ipsum
et Celzenem. Milites vero cum Philareto relicti ob
adventum hostium terrore completi animoque peroulsi pone imperatorem locis relictis sequebantur,
quorum ipsis custodia fuerat commissa, quoad ad
ea loca quæ diximus Anthias vocari pervenerunt;
ubi cum hostes quoque a tergo apparuissent,turpi
se fugæ vel ante certamen commisere, et ad imperatorem in Celzenem se e vestigio contulere. Ipsorumque impedimentis potiti sunt adversarii. Hæc
ita renuntiata admodum perturbarunt imperatorem,qui tum suorum cladem tum hostium victoriam
haud quo ferebat animo; quos nisi imperatoris ipsius fama terrore complesset ipsorumque
impetum aliqua ex parte compressisset, nihil obstitisset 683 quominus universam terram illam
depopulati funditus evertissent. Recedentes igitur
recta in regionem Cappadocum solito more vehementer contendebant, ex itinere in quæcunque
inciderant prædantes, et cum omni exercitu in
Iconii rempublicam invadentes, quæ et virorum
multitudine et domorum atque aliarum rerum,
quæ usui sunt, copia præstabat. Imperator autem
in Celzene, cum eos qui dissipati fugerant excepisset, ne ab Armeniis, quod deserti essent, perirent, pone hostes redibat. Cumque judicium inter
ducem et milites constituisset, nulli parti litem
adjudicavit, cum hoc solum exploratum haberet,
excepto imperatore nihil esse aliud quod Romanis
conflare bellum possit, quod maxima pars exercitus ante defatigata, sit, et quod duces velint vel ob
exiguos prosperos successus inaximos sibi et suis
honores et præmia spondere, tum etiam quod alii
minus alacres ad strenua et virilia facinora patranda reddantur; quod quidem præsente imperatore fieri nequit, cum ipse rebus præsens omniaque quotidie conspiciens laborantes pro rata
laborum parte remuneraretur. Imperator autem
per coloniam et Armeniorum regionem usque ad
Sebastem cum exercitu profectus est; ubi cum
cognovisset Turcos ad Pisidiam et Lycaoniam ad- τῶν ἐναντίων ὑποστρέφων ἐγένετο. Καὶ κρίσιν
ventare eo consilio ut Iconium peterent, ipse quoque extremum agmen eorum insecutus usque ad
Herculis Comopolim, ita dictam, pervenit. 684
Ubi cum didicisset ipsos everso Iconio proficisci,
veritos ne se ille persequeretur, partem quamdam
legionum in Ciliciam misit, quæ cum Cataturio
Antiochiae duce conjungeretur. viro generoso, quique virtutis prius multa documenta dederat, ut
ea accepta primo quoque tempore ad Mopsuestiam
δὲ μεταξὺ τοῦ τε ἡγεμόνος καὶ τῶν σὺν αὐτῷ καθί
σας οὐδενὶ μέρει τὴν νικῶσαν ἀπέδοτο, διαγνωσθέν
τος τούτου μόνου ἀκριβῶς, ὅτι πλὴν τοῦ βασιλέως
οὐδέν ἐστι τὸ συνιστῶν τοῖς Ῥωμαίοις τὸν πόλεμον
διά τε τὸ προκατειργάσθαι τὸ πλεῖον τοῦ στρατοῦ,
καὶ διὰ τὸ τοὺς ἡγεμόνας ἐθέλειν καὶ ἐπὶ μικραῖς καὶ
ταῖς τυχούσαις ευτυχίαις ἑαυτοῖς καὶ συγγενέσι
μνᾶσθαι τὰ μέγιστα τῶν ἀξιωμάτων καὶ φιλοτιμιῶν,
δι᾽ ἃ καὶ τοὺς ἄλλους ἀπροθύμους εἶναι πρὸς τὸ
Obit imperator munus cui exsequendo κριτής τοῦ φοσσάτου legitur institutus apud Codinum
c. xv, n. 72.
Οἱ δὲ μετὰ τοῦ Φιλαρέτου καταλειφθέντες στρατιῶται, ἐξ ἐπιφανείας τῶν ἐναντίων πτοίας πλησθέντες καὶ τὰς ψυχὰς κατασεισθέντες, κατόπιν τοῦ βασιλέως ἐβάδιζον τοὺς τόπους ἀφέντες ὧν τὴν φυλακὴν ἐπετράπησαν, ἕως εἰς τοὺς εἰρημένους Ἀνθίας κατήντησαν. Κἀνταῦθα δὲ τῶν πολεμίων φανέντων ἐξ οὐραγίας αἰσχρῶς τὴν φυγὴν καὶ πρὸ τοῦ ἀγωνίσματος εἵλοντο καὶ πρὸς τὸν βασιλέα εἰς τὴν Κελτζηνὴν κατέλαβον ἐκ ποδός. Τῆς δέ γε τούτων ἀποσκευῆς οἱ ἐναντίοι ἐγένοντο κύριοι. Ταῦθ’ οὕτως ἀγγελθέντα πολὺν ἐνῆκε τῷ βασιλεῖ τὸν ἐναγώνιον θόρυβον, ἐπί τε τῇ τῶν οἰκείων ἥττῃ καὶ τῇ τῶν ἐναντίων νίκῃ οὐ φορητῶς σκυθρωπάσαντι. Καὶ εἰ μὴ ἡ τοῦ βασιλέως φήμη αὐτοὺς περιδεεῖς κατειργάζετο καὶ τὴν ὁρμὴν αὐτῶν ποσῶς διεκώλυεν, οὐδὲν ἦν τὸ κωλῦον σύμπασαν αὐτοὺς τὴν γῆν ἐκείνην καταληίσασθαι καὶ ἐξολοθρεῦσαι. Ὀπισθόρμητοι δὲ γενόμενοι εὐθὺ τοῦ θέματος τῶν Καππαδοκῶν κατὰ τὸ εἰθισμένον ἀκρατῶς ἤλαυνον, καταληιζόμενοι μὲν τὸ προστυχὸν ἐξ ἐφόδου, ἐφορμῶντες δὲ πανστρατιᾷ κατὰ τῆς τοῦ Ἰκονίου πολιτείας· ἦν γὰρ πλήθει τε ἀνδρῶν καὶ οἰκιῶν καὶ τῶν ἄλλων χρηστῶν καὶ ζηλωτῶν διαφέρουσα.τὸ ἰσχυρότερον αὐτῷ ἐπιδίδωσιν, ἀνδρὶ στρατηγικὴν
μὲν αὐχοῦντι περιωπὴν, αἰσχροῦ δὲ βίου καὶ ἐπιρ
ῥήτου τυγχάνοντι, καὶ αἰσχίστως τὴν ἑαυτοῦ βιοτὴν
διανύοντι, καὶ μαχεσαμένῳ μὲν τοῖς Τούρκοις διαφόρως, ἐν τοῖς μεγίστοις δὲ καταπολεμηθέντι καὶ
διὰ τοῦτο καταφρονηθέντι, οὐ μὴν δ᾽ ἀπεχομένῳ
τούτου, ἀλλ' ἐπιτρέχοντι τῇ ἡγεμονία διὰ φιλοκερ
δείας καὶ φιλοξενίας ὑπόθεσιν. Τῶν δὲ βορειοτέρων
μερῶν ὁ βασιλεὺς ἐπελάβετο δι' εὕρεσιν χιόνος καὶ
δ
ὑδάτων ψυχρῶν· ἀκρατῶς γὰρ εἶχε τούτων, τὸ σῶμα
κατὰ πολὺ διαθερμαινόμενος. Διελθὼν δὲ διὰ τραχέων καὶ δυσβάτων τόπων εἴς τινα τόπον λεγόμε
νον ᾿Ανθίας κατήντησε· ποηφόρος δὲ ὁ τόπος καὶ
σιτοφόρος, καὶ ψυχαγωγία οὐ μικρὰ τοῖς ἐν τούτῳ
καταίρουσι, καὶ οἷον ἐμφαλὸς ἐκείνης τῆς γῆς.
Ἐκεῖθεν δὲ τὸν Ταῦρον τὸ ὄρος, τὸν ἐπιχωρίως
καλούμενον Μούνζαρον, ὑπερβὰς εἰς τὴν Κελτζηνὴν
λεγομένην χώραν κατήντησε, τὸ δεύτερον διαβὰς
τὸν Εὐφράτην ποταμὸν παραῤῥέοντα καὶ διαιροῦντα
τό τε ὄρος καὶ τὴν Κελτζηνὴν ὥσπερ μεθόριον. Οἱ
δὲ μετὰ τοῦ Φιλαρέτου καταλειφθέντες στρατιῶται,
ἐξ ἐπιφανείας τῶν ἐναντίων πτοίας πλησθέντες καὶ
τὰς ψυχὰς κατασεισθέντες, κατόπιν τοῦ βασιλέως
ἐβάδιζον, τοὺς τόπους ἀφέντες ὧν τὴν φυλακὴν
ἐπετράπησαν, ἕως εἰς τοὺς εἰρημένους ᾿Ανθίας κατ
ήντησαν. Κανταῦθα δὲ τῶν πολεμίων φανέντων ἐξ
οὐραγίας αἰσχρῶς τὴν φυγὴν καὶ πρὸ τοῦ ἀγωνίσματος είλοντο, καὶ πρὸς τὸν βασιλέα εἰς τὴν Κελ
τζηνὴν κατέλαβον ἐκ ποδός Τῆς δέ γε τούτων ἀποσκευῆς οἱ ἐναντίοι γεγόνασι κύριοι. Ταῦθ' οὕτως
ἀγγελθέντα πολὺν ἐνῆκε τῷ βασιλεῖ τὸν ἐναγώνιον
θόρυβον, ἐπί τε τῇ τῶν οἰκείων ἥττῃ καὶ τῇ τῶν
ἐναντίων νίκῃ οὐ φορητῶς [Ρ. 832] σκυθρωπάσαντι.
Καὶ εἰ μὴ ἡ τοῦ βασιλέως φήμη αὐτοὺς περιδεεῖς
κατειργάζετο καὶ τὴν ὁρμὴν αὐτῶν ποσῶς διεκώλυεν, οὐδὲν ἦν τὸ κωλύον σύμπασαν αὐτοὺς τὴν γῆν
ἐκείνην καταληίσασθαι καὶ ἐξολοθρεῦσαι. Οπισθόρμητοι δὲ γενόμενοι εὐθὺ τοῦ θέματος τῶν Καππαδο
κῶν κατὰ τὸ εἰθισμένον ἀκρατῶς ἤλαυνον, καταληί
ζόμενοι μὲν τὸ προστυχὸν ἐξ ἐφόδου, ἀφορμῶντες δὲ
πανστρατιᾷ κατὰ τῆς τοῦ Ικονίου πολιτείας· ἦν γὰρ
πλήθει τε ἀνδρῶν καὶ οἰκιῶν καὶ τῶν ἄλλων χρηστῶν
καὶ ζηλωτῶν διαφέρουσα. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐν Κελτζηνῇ
τοὺς ἀποφυγόντας σποράδην ὑποδεξάμενος, ὡς ἂν μὴ
ὑπὸ τῶν ᾿Αρμενίων ἐξ ἐρημίας ἀπόλωνται, κατόπιν
tem, quique haud mediocrem suppeditaret ibi στρατηγὸν ἀναδείκνυσι· διελών γὰρ διχῆ τὸν στρατὸν
commorantibus oblectationem, quippe cum illius
terræ umbilicus esset. Inde Taurum montem, indigenarum lingua Munzarum appellatum transgressus in regionem nomine Celzenem se contulit,
iterum transmisso Euphrate fluvio præterfuente
ac dividente, tanquam confinio, montem ipsum
et Celzenem. Milites vero cum Philareto relicti ob
adventum hostium terrore completi animoque peroulsi pone imperatorem locis relictis sequebantur,
quorum ipsis custodia fuerat commissa, quoad ad
ea loca quæ diximus Anthias vocari pervenerunt;
ubi cum hostes quoque a tergo apparuissent,turpi
se fugæ vel ante certamen commisere, et ad imperatorem in Celzenem se e vestigio contulere. Ipsorumque impedimentis potiti sunt adversarii. Hæc
ita renuntiata admodum perturbarunt imperatorem,qui tum suorum cladem tum hostium victoriam
haud quo ferebat animo; quos nisi imperatoris ipsius fama terrore complesset ipsorumque
impetum aliqua ex parte compressisset, nihil obstitisset 683 quominus universam terram illam
depopulati funditus evertissent. Recedentes igitur
recta in regionem Cappadocum solito more vehementer contendebant, ex itinere in quæcunque
inciderant prædantes, et cum omni exercitu in
Iconii rempublicam invadentes, quæ et virorum
multitudine et domorum atque aliarum rerum,
quæ usui sunt, copia præstabat. Imperator autem
in Celzene, cum eos qui dissipati fugerant excepisset, ne ab Armeniis, quod deserti essent, perirent, pone hostes redibat. Cumque judicium inter
ducem et milites constituisset, nulli parti litem
adjudicavit, cum hoc solum exploratum haberet,
excepto imperatore nihil esse aliud quod Romanis
conflare bellum possit, quod maxima pars exercitus ante defatigata, sit, et quod duces velint vel ob
exiguos prosperos successus inaximos sibi et suis
honores et præmia spondere, tum etiam quod alii
minus alacres ad strenua et virilia facinora patranda reddantur; quod quidem præsente imperatore fieri nequit, cum ipse rebus præsens omniaque quotidie conspiciens laborantes pro rata
laborum parte remuneraretur. Imperator autem
per coloniam et Armeniorum regionem usque ad
Sebastem cum exercitu profectus est; ubi cum
cognovisset Turcos ad Pisidiam et Lycaoniam ad- τῶν ἐναντίων ὑποστρέφων ἐγένετο. Καὶ κρίσιν
ventare eo consilio ut Iconium peterent, ipse quoque extremum agmen eorum insecutus usque ad
Herculis Comopolim, ita dictam, pervenit. 684
Ubi cum didicisset ipsos everso Iconio proficisci,
veritos ne se ille persequeretur, partem quamdam
legionum in Ciliciam misit, quæ cum Cataturio
Antiochiae duce conjungeretur. viro generoso, quique virtutis prius multa documenta dederat, ut
ea accepta primo quoque tempore ad Mopsuestiam
δὲ μεταξὺ τοῦ τε ἡγεμόνος καὶ τῶν σὺν αὐτῷ καθί
σας οὐδενὶ μέρει τὴν νικῶσαν ἀπέδοτο, διαγνωσθέν
τος τούτου μόνου ἀκριβῶς, ὅτι πλὴν τοῦ βασιλέως
οὐδέν ἐστι τὸ συνιστῶν τοῖς Ῥωμαίοις τὸν πόλεμον
διά τε τὸ προκατειργάσθαι τὸ πλεῖον τοῦ στρατοῦ,
καὶ διὰ τὸ τοὺς ἡγεμόνας ἐθέλειν καὶ ἐπὶ μικραῖς καὶ
ταῖς τυχούσαις ευτυχίαις ἑαυτοῖς καὶ συγγενέσι
μνᾶσθαι τὰ μέγιστα τῶν ἀξιωμάτων καὶ φιλοτιμιῶν,
δι᾽ ἃ καὶ τοὺς ἄλλους ἀπροθύμους εἶναι πρὸς τὸ
Obit imperator munus cui exsequendo κριτής τοῦ φοσσάτου legitur institutus apud Codinum
c. xv, n. 72.
Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐν Κελτζηνῇ τοὺς ἀποφυγόντας σποράδας ὑποδεξάμενος, ὡς ἂν μὴ ὑπὸ τῶν Ἀρμενίων ἐξ ἐρήμης ἀπόλωνται, κατόπιν τῶν ἐναντίων ὑποστρέφων ἐγένετο. Καὶ κρίσιν δὲ μεταξὺ τοῦ τε ἡγεμόνος καὶ τῶν σὺν αὐτῷ καθίσας οὐδενὶ μέρει τὴν νικῶσαν ἀπέδοτο, διαγνωσθέντος τούτου μόνου ἀκριβῶς ὅτι πλὴν τοῦ βασιλέως οὐδέν ἐστι τὸ συνιστῶν τοῖς Ῥωμαίοις τὸν πόλεμον διά τε τὸ προκατειργάσθαι τὸ πλεῖον τοῦ στρατοῦ καὶ διὰ τὸ τοὺς ἡγεμόνας ἐθέλειν καὶ ἐπὶ μικραῖς καὶ ταῖς τυχούσαις εὐτυχίαις ἑαυτοῖς καὶ συγγενέσι μνᾶσθαι τὰ μέγιστα τῶν ἀξιωμάτων καὶ φιλοτιμιῶν, δι’ ἃ καὶ τοὺς ἄλλους ἀπροθύμους εἶναι πρὸς τὸ γενναῖόν τι καὶ ἀνδρικὸν διαπράξασθαι· ὃ παρόντος τοῦ βασιλέως οὐκ ἂν ἔχοι χώραν γίνεσθαι, αὐτοῦ δι’ ἑαυτοῦ ἐπιστατοῦντος τοῖς γινομένοις καὶ πάντα καθορῶντος ὁσημέραι καὶ τοὺς πονοῦντας ἀναλόγως ἀμειβομένου τῶν καμάτων. Ὁ δὲ βασιλεὺς διά τε Κολωνείας καὶ τῶν Ἀρμενιακῶν θεμάτων μέχρι Σεβαστείας σὺν τῷ στρατεύματι διελήλυθεν.τὸ ἰσχυρότερον αὐτῷ ἐπιδίδωσιν, ἀνδρὶ στρατηγικὴν
μὲν αὐχοῦντι περιωπὴν, αἰσχροῦ δὲ βίου καὶ ἐπιρ
ῥήτου τυγχάνοντι, καὶ αἰσχίστως τὴν ἑαυτοῦ βιοτὴν
διανύοντι, καὶ μαχεσαμένῳ μὲν τοῖς Τούρκοις διαφόρως, ἐν τοῖς μεγίστοις δὲ καταπολεμηθέντι καὶ
διὰ τοῦτο καταφρονηθέντι, οὐ μὴν δ᾽ ἀπεχομένῳ
τούτου, ἀλλ' ἐπιτρέχοντι τῇ ἡγεμονία διὰ φιλοκερ
δείας καὶ φιλοξενίας ὑπόθεσιν. Τῶν δὲ βορειοτέρων
μερῶν ὁ βασιλεὺς ἐπελάβετο δι' εὕρεσιν χιόνος καὶ
δ
ὑδάτων ψυχρῶν· ἀκρατῶς γὰρ εἶχε τούτων, τὸ σῶμα
κατὰ πολὺ διαθερμαινόμενος. Διελθὼν δὲ διὰ τραχέων καὶ δυσβάτων τόπων εἴς τινα τόπον λεγόμε
νον ᾿Ανθίας κατήντησε· ποηφόρος δὲ ὁ τόπος καὶ
σιτοφόρος, καὶ ψυχαγωγία οὐ μικρὰ τοῖς ἐν τούτῳ
καταίρουσι, καὶ οἷον ἐμφαλὸς ἐκείνης τῆς γῆς.
Ἐκεῖθεν δὲ τὸν Ταῦρον τὸ ὄρος, τὸν ἐπιχωρίως
καλούμενον Μούνζαρον, ὑπερβὰς εἰς τὴν Κελτζηνὴν
λεγομένην χώραν κατήντησε, τὸ δεύτερον διαβὰς
τὸν Εὐφράτην ποταμὸν παραῤῥέοντα καὶ διαιροῦντα
τό τε ὄρος καὶ τὴν Κελτζηνὴν ὥσπερ μεθόριον. Οἱ
δὲ μετὰ τοῦ Φιλαρέτου καταλειφθέντες στρατιῶται,
ἐξ ἐπιφανείας τῶν ἐναντίων πτοίας πλησθέντες καὶ
τὰς ψυχὰς κατασεισθέντες, κατόπιν τοῦ βασιλέως
ἐβάδιζον, τοὺς τόπους ἀφέντες ὧν τὴν φυλακὴν
ἐπετράπησαν, ἕως εἰς τοὺς εἰρημένους ᾿Ανθίας κατ
ήντησαν. Κανταῦθα δὲ τῶν πολεμίων φανέντων ἐξ
οὐραγίας αἰσχρῶς τὴν φυγὴν καὶ πρὸ τοῦ ἀγωνίσματος είλοντο, καὶ πρὸς τὸν βασιλέα εἰς τὴν Κελ
τζηνὴν κατέλαβον ἐκ ποδός Τῆς δέ γε τούτων ἀποσκευῆς οἱ ἐναντίοι γεγόνασι κύριοι. Ταῦθ' οὕτως
ἀγγελθέντα πολὺν ἐνῆκε τῷ βασιλεῖ τὸν ἐναγώνιον
θόρυβον, ἐπί τε τῇ τῶν οἰκείων ἥττῃ καὶ τῇ τῶν
ἐναντίων νίκῃ οὐ φορητῶς [Ρ. 832] σκυθρωπάσαντι.
Καὶ εἰ μὴ ἡ τοῦ βασιλέως φήμη αὐτοὺς περιδεεῖς
κατειργάζετο καὶ τὴν ὁρμὴν αὐτῶν ποσῶς διεκώλυεν, οὐδὲν ἦν τὸ κωλύον σύμπασαν αὐτοὺς τὴν γῆν
ἐκείνην καταληίσασθαι καὶ ἐξολοθρεῦσαι. Οπισθόρμητοι δὲ γενόμενοι εὐθὺ τοῦ θέματος τῶν Καππαδο
κῶν κατὰ τὸ εἰθισμένον ἀκρατῶς ἤλαυνον, καταληί
ζόμενοι μὲν τὸ προστυχὸν ἐξ ἐφόδου, ἀφορμῶντες δὲ
πανστρατιᾷ κατὰ τῆς τοῦ Ικονίου πολιτείας· ἦν γὰρ
πλήθει τε ἀνδρῶν καὶ οἰκιῶν καὶ τῶν ἄλλων χρηστῶν
καὶ ζηλωτῶν διαφέρουσα. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐν Κελτζηνῇ
τοὺς ἀποφυγόντας σποράδην ὑποδεξάμενος, ὡς ἂν μὴ
ὑπὸ τῶν ᾿Αρμενίων ἐξ ἐρημίας ἀπόλωνται, κατόπιν
tem, quique haud mediocrem suppeditaret ibi στρατηγὸν ἀναδείκνυσι· διελών γὰρ διχῆ τὸν στρατὸν
commorantibus oblectationem, quippe cum illius
terræ umbilicus esset. Inde Taurum montem, indigenarum lingua Munzarum appellatum transgressus in regionem nomine Celzenem se contulit,
iterum transmisso Euphrate fluvio præterfuente
ac dividente, tanquam confinio, montem ipsum
et Celzenem. Milites vero cum Philareto relicti ob
adventum hostium terrore completi animoque peroulsi pone imperatorem locis relictis sequebantur,
quorum ipsis custodia fuerat commissa, quoad ad
ea loca quæ diximus Anthias vocari pervenerunt;
ubi cum hostes quoque a tergo apparuissent,turpi
se fugæ vel ante certamen commisere, et ad imperatorem in Celzenem se e vestigio contulere. Ipsorumque impedimentis potiti sunt adversarii. Hæc
ita renuntiata admodum perturbarunt imperatorem,qui tum suorum cladem tum hostium victoriam
haud quo ferebat animo; quos nisi imperatoris ipsius fama terrore complesset ipsorumque
impetum aliqua ex parte compressisset, nihil obstitisset 683 quominus universam terram illam
depopulati funditus evertissent. Recedentes igitur
recta in regionem Cappadocum solito more vehementer contendebant, ex itinere in quæcunque
inciderant prædantes, et cum omni exercitu in
Iconii rempublicam invadentes, quæ et virorum
multitudine et domorum atque aliarum rerum,
quæ usui sunt, copia præstabat. Imperator autem
in Celzene, cum eos qui dissipati fugerant excepisset, ne ab Armeniis, quod deserti essent, perirent, pone hostes redibat. Cumque judicium inter
ducem et milites constituisset, nulli parti litem
adjudicavit, cum hoc solum exploratum haberet,
excepto imperatore nihil esse aliud quod Romanis
conflare bellum possit, quod maxima pars exercitus ante defatigata, sit, et quod duces velint vel ob
exiguos prosperos successus inaximos sibi et suis
honores et præmia spondere, tum etiam quod alii
minus alacres ad strenua et virilia facinora patranda reddantur; quod quidem præsente imperatore fieri nequit, cum ipse rebus præsens omniaque quotidie conspiciens laborantes pro rata
laborum parte remuneraretur. Imperator autem
per coloniam et Armeniorum regionem usque ad
Sebastem cum exercitu profectus est; ubi cum
cognovisset Turcos ad Pisidiam et Lycaoniam ad- τῶν ἐναντίων ὑποστρέφων ἐγένετο. Καὶ κρίσιν
ventare eo consilio ut Iconium peterent, ipse quoque extremum agmen eorum insecutus usque ad
Herculis Comopolim, ita dictam, pervenit. 684
Ubi cum didicisset ipsos everso Iconio proficisci,
veritos ne se ille persequeretur, partem quamdam
legionum in Ciliciam misit, quæ cum Cataturio
Antiochiae duce conjungeretur. viro generoso, quique virtutis prius multa documenta dederat, ut
ea accepta primo quoque tempore ad Mopsuestiam
δὲ μεταξὺ τοῦ τε ἡγεμόνος καὶ τῶν σὺν αὐτῷ καθί
σας οὐδενὶ μέρει τὴν νικῶσαν ἀπέδοτο, διαγνωσθέν
τος τούτου μόνου ἀκριβῶς, ὅτι πλὴν τοῦ βασιλέως
οὐδέν ἐστι τὸ συνιστῶν τοῖς Ῥωμαίοις τὸν πόλεμον
διά τε τὸ προκατειργάσθαι τὸ πλεῖον τοῦ στρατοῦ,
καὶ διὰ τὸ τοὺς ἡγεμόνας ἐθέλειν καὶ ἐπὶ μικραῖς καὶ
ταῖς τυχούσαις ευτυχίαις ἑαυτοῖς καὶ συγγενέσι
μνᾶσθαι τὰ μέγιστα τῶν ἀξιωμάτων καὶ φιλοτιμιῶν,
δι᾽ ἃ καὶ τοὺς ἄλλους ἀπροθύμους εἶναι πρὸς τὸ
Obit imperator munus cui exsequendo κριτής τοῦ φοσσάτου legitur institutus apud Codinum
c. xv, n. 72.
PG 122:413Ἐκεῖσε δὲ μαθὼν ὡς οἱ Τοῦρκοι ἐπὶ Πισιδίαν καὶ Λυκαονίαν ἐλαύνοντες ὡς εἰς σκοπὸν ἀποτείνουσι τὸ Ἰκόνιον, ὥρμησε καὶ αὐτὸς κατ’ οὐρὰν ἐλαύνειν αὐτῶν μέχρι τῆς λεγομένης Ἡρακλέους κωμοπόλεως. Ἐν ᾗ καὶ μαθὼν ἤδη καταστρεψαμένους αὐτοὺς τὸ Ἰκόνιον ἀπᾶραι, δεδιότας τὴν αὐτοῦ ἐπιδίωξιν, ἀπόμοιραν μέν τινα τῶν ταγμάτων ἐπὶ Κιλικίαν ἐξέπεμψεν ἑνωθησομένην Χατατουρίῳ τῷ τῆς Ἀντιοχείας δουκί, ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ πολλὰ ἐπιδειξαμένῳ τὰ τῆς ἀρετῆς προτερήματα πρότερον δεξαμένῳ τε εἰς Μοψουεστίαν ἀπαντῆσαι τὸ τάχοςἐκεῖσε γὰρ προσεδοκῶντο οἱ Τοῦρκοι διελθεῖνκἀκεῖ προσμένειν αὐτοὺς καὶ παντὶ τρόπῳ λυμήνασθαι. Διελθόντες τοίνυν διὰ τῶν τῆς Σελευκείας ὀρέων εἰς τὴν τῆς Ταρσοῦ πεδιάδα κατηκοντίσθησαν, ἔνθα παρὰ τῶν Ἀρμενίων συγκυρηθέντες πᾶσαν σχεδὸν τὴν λείαν ἀπέβαλον. Οἱ δὲ πολέμιοι μαθόντες τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐν Μοψουεστίᾳ παρεμβολήν, μηδὲ μικρὸν χρονίσαντες, διαναπαύσαντες δὲ ἑαυτοὺς ἐν τῇ Βαλτολιβάδι ὡς ἐνόν, ᾤχοντο διὰ τῆς νυκτὸς ὑπερβάντες τὸ Σαρβανδικὸν ὄρος καὶ εἰς τὰ τοῦ Χάλεπ σὺν σπουδῇ ἐπελάσαντες ὅρια καὶ τὸν κίνδυνον μόλις ὑπαλύξαντες.HISTORIA.
ibique eos exspectans omnibus modis offenderet.
Prætereuntes igitur per Seleuciæ montes ad Tarsi
planitium jaculis confecti sunt; ubi ab Armeniis
comprehensi omnem fere prædam amisere. At
hostes cognitis Romanorum castris ad Mopsuestiam
ne parum quidem commorati, cum se ipsos in
Baltolibade pro viribus refecissent, noctu abierunt, et superato Sarbadico monte ad fines Chalep
summo studio vix evitato periculo concessere.
Molestia afficiebatur imperator, quod ii qui Mop.
suestiæ erant otiosi degerent. Cumque recta Claudiopolim in Seleuciam profectus ibi de ipsorum
fuga didicisset, desperatis rebus reversus est Byzantium, adhibita celeritate, quod jam autumnus
appetere,relicto altero exercitu, eo quod alii quoque
Turci per tribus et curias divisi Romanorum terram
excursionibus depopularentur latronum ac prædonum more,omniaque in quæcunque inciderent demolirentur; quibus de 685 causis difficulter prohiberi poterant, si quidem omnibus viis insidiabantur, et exercitus ipsorum per se soli relicti
non poterant resistere. Imperatoris vero exercitus
dividi nequibat, sed uni loco tantum intererat.
Cum vero regiam urbem ipse ingressus esset, reliquus quoque exercitus domum se recepit, indictione octava, anno 6578, quando etiam maximum
Blachernarum templum incensum est usque ad
solum. Ubi vero ver appetiit, decrevit imperator
ad regiam urbem accedere, delectumque Manuelem
primum præfectum Comnenum, et eo honore decoratum ut europalates esset, ducem et principem
totius exercitus declarat. Quæ deinceps consequuntur,molesta ac difficilia et laboriosa Romanorum imperio accidere. Egressus igitur is qui ad
hoc munus delectus fuerat, etiamsi ætate juvenis
esset, attamen nullum facinus in quo erraverit aut
quod juvenili ætati condenaretur patravit, imo
multa habita eorum quæ decerent ratione coactis
copiis totis viribus ad Cæsaream profectus est, non
æquitatem tantum, sed etiam populum curans decenter, et peccantes milites debitis afficiens pœnis;
cumque in quædam prælia incidissent, victor evasit. Jamque suam gloriam dilatare contendebat.
Quæ cum audiret imperator, lætari quidem videbatur, sed invidiam dissimulabat. Attamen ut Hieγενναῖόν τι καὶ ἀνδρικὸν διαπράξασθαι· ὁ παρόντος occurreret, quo Turci adventuri existimabantur,
τοῦ βασιλέως οὐκ ἂν ἔχοι χώραν γενέσθαι, αὐτοῦ
δι᾽ ἑαυτοῦ ἐπιστατοῦντος τοῖς γινομένοις, καὶ πάντα
καθορῶντος ὁσημέραι, καὶ τοὺς πονοῦντας ἀναλόγως
ἀμειβομένου τῶν καμάτων. Ὁ δὲ βασιλεὺς διά τε
Κολωνείας καὶ τῶν ᾿Αρμενιακῶν θεμάτων μέχρι
Σεβαστείας σὺν τῷ στρατεύματι διελήλυθεν. Ἐκεῖσε
δὲ μαθὼν ὡς οἱ Τοῦρκοι ἐπὶ Πισιδίαν καὶ Λυκαονίαν
ἐλαύνοντες ὡς εἰς σκοπὸν ἀποτείνουσι τὸ Ικόνιον,
ὥρμησε καὶ αὐτὸς κατ᾽ οὐρὰν αὐτῶν ἐλαύνειν μέχρι
τῆς λεγομένης Ηρακλέους κωμοπόλεως, ἐν ᾗ καὶ
μαθὼν ἤδη καταστρεψαμένους αὐτοὺς τὸ Ικόνιον
ἀπᾶραι, δεδιότας τὴν αὐτοῦ ἐπιδίωξιν, ἀπόμοιραν
μεν τινα τῶν ταγμάτων ἐπὶ Κιλικίαν ἐξέπεμψεν
ενωθησομένην Κατατουρίῳ τῷ τῆς Ἀντιοχείας
δουκὶ, ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ πολλὰ ἐπιδειξαμένῳ τὰ
τῆς ἀρετῆς προτερήματα πρότερον, δεξαμένῳ τε
εἰς Μόψου εστίαν ἀπαντῆσαι τὸ τάχος (ἐκεῖσε γὰρ
προσεδοκῶντο οἱ Τοῦρκοι διελθεῖν) κἀκεῖ προσμένειν
αὐτοὺς καὶ παντί τρόπῳ λυμήνασθαι. Διελθόντες
τοίνυν διὰ τῶν τῆς Σελευκείας ὀρέων εἰς τὴν τῆς
Ταρσοῦ πεδιάδα κατηκοντίσθησαν, ἔνθα παρὰ τῶν
᾿Αρμενίων συγκυρηθέντες πᾶσαν σχεδὸν τὴν λείαν
ἀπέβαλον. Οἱ δὲ πολέμιοι μαθόντες τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐν Μόψου εστία παρεμβολήν, μηδὲ μικρὸν
χρονίσαντες, διαναπαύσαντες δὲ ἑαυτοὺς ἐν τῇ Βαλ
τολιβάδι ὡς ἐνὸν, ᾤχοντο διὰ τῆς νυκτὸς; ὑπερβάνο
τες τε τὸ Σαρβαδικὸν ὄρος καὶ εἰς τὰ τοῦ Χάλεπ
σὺν σπουδῇ ἐπελάσαντες ὅρια, καὶ τὸν κίνδυνον
μόλις ὑπαλύξαντες. [Ρ. 833] ᾿Ανία δὲ κατέσχε τὸν
βασιλέα ἀπρακτησάντων τῶν ἐν Μόψου ἑστίᾳ καταστὰς γὰρ καὶ αὐτὸς εὐθὺ τῆς ἐν Σελευκεία Κλαυ
διουπόλεως, ἐπεὶ περὶ τῆς τούτων ἐμεμαθήκει φυτ
γῆς, ἀπογνοὺς ὀπισθόρμητος γέγονεν ἐπὶ τὸ Βυζάντιον, ἐπειγόμενος ὡς ἤδη λοιπὸν καὶ τοῦ μετοπώρου
ἐπιστάντος, καταλιπών ἕτερον λαὸν ὄπισθεν διὰ τὸ
καὶ ἑτέρους Τούρκους καταληίζεσθαι τὴν Ῥωμαϊκὴν
γῆν, κατὰ φατρίας καὶ μοίρας διαιρουμένους καὶ
κατατρέχοντας λωποδυτῶν τρόπον καὶ κλεπτῶν, καὶ
τὸ προστυχὸν ἅπαν ἀφανίζοντας καὶ ληίζοντας. Δι
ᾶ καὶ δυσχερὴς ἦν ἡ τούτων κώλυσις, πάσαις ταῖς
ὁδοῖς ἐφεδρευόντων, τῶν στρατευμάτων αὐτῶν καθ᾿
αὐτὰ μεμονωμένων, μὴ δυναμένων ἀντιστῆναι αὐτ
τοῖς, τοῦ δὲ βασιλέως αὖθις μὴ οἵου τε ὄντος μερίο
ζεσθαι, ἀλλ᾽ ἑτὶ παρόντος τόπῳ. Εἰσιόντος δὲ αὐτοῦ
εἰς τὴν βασιλίδα, ἐπ᾽ οἴκου καὶ τὸ λοιπὸν στράτευμα
γέγονεν, ινδικτιῶνος ὀγδόης ἐνισταμένης τοῦ ςφοη' rapolis obsidionem cito solveret et commeatus
ἔτους, ὅτε καὶ τὸ μέγιστον ἱερὸν ἐπυρπολήθη τῶν
Βλαχερνῶν ἕως ἐδάφους. Ἐπεὶ δὲ τὸ ἔαρ ὑποφαίνεσθαι ἤρξατο, ἐσκέψατο παρεῖναι τῇ βασιλίδι ὁ βασιλεύς. Προκρίνας δὲ Μανουήλ πρωτοπρόεδρον τὸν
Κομνηνόν, καὶ τοῦτον τιμήσας τῷ τοῦ κουροπαλάτου
ἀξιώματι, στρατηγὸν καὶ ἀρχηγὸν τοῦ στρατεύματος
ἀποδείκνυσι. Τὸ δ' ἐντεῦθεν τὰ προσάντη καὶ δυσχερῆ καὶ λυπηρὰ τῇ βασιλείᾳ Ῥωμαίων προσεκύρησεν. Εξιών οὖν ὁ προβεβλημένος εἰς τοῦτο, εἰ
καὶ νέος τὴν ἡλικίαν ἐτύγχανεν, ἀλλά γε πεπλανη
μένον οὐδὲν ἢ μειρακιώδες ἐνεργῶν κατεφαίνετο,
πολὺν δὲ τῶν εἰκότων λόγον ποιούμενος· τὰς γὰρ
inopiæ succurreret, non minimam exercitus
partem 686 in Syriam jussit abire. Hac ratione
ducem ea potentia quæ inde proficiscebatur defraudavit; quæ cum profectus esset cum relictis
sibi copiis et ad urbem castra locasset, quædam
Turcorum manus, adversus quos egressus fuerat
curopalates, accessit, cumque fugæ ex composito
speciem præbuissent hostes, ubi dissipati Romani
eos persequebantur, repente conversi sibi victoriam compararunt, et idcirco multis captis plures
quoque gladio confecti sunt. Et cum aliis captus
est et curopalates,et castra omnia expugnata,capta
Ἀνία δὲ κατέσχε τὸν βασιλέα ἀπρακτησάντων τῶν ἐν Μοψουεστίᾳ· καταστὰς γὰρ καὶ αὐτὸς εὐθὺ τῆς ἐν Σελευκείᾳ Κλαυδιουπόλεως, ἐπεὶ περὶ τῆς τούτων ἐμεμαθήκει φυγῆς, ἀπογνοὺς ὀπισθόρμητος γέγονεν ἐπὶ τὸ Βυζάντιον ἐπειγόμενος ὡς ἤδη λοιπὸν καὶ τοῦ μετοπώρου ἐπιστάντος, καταλιπὼν ἕτερον λαὸν ὄπισθεν διὰ τὸ καὶ ἑτέρους Τούρκους καταληίζεσθαι τὴν ῥωμαϊκὴν γῆν κατὰ φατρίας καὶ μοίρας διαιρουμένους καὶ κατατρέχοντας λωποδυτῶν τρόπον καὶ κλεπτῶν καὶ τὸ προστυχὸν ἅπαν ἀφανίζοντας καὶ ληίζοντας. Δι’ ἃ καὶ δυσχερὴς ἦν ἡ τούτων κώλυσις πάσαις ταῖς ὁδοῖς ἐφεδρευόντων, τῶν στρατευμάτων αὐτῶν καθ’ αὑτὰ μεμονωμένων καὶ μὴ δυναμένων ἀντιστῆναι αὐτοῖς, τοῦ δὲ βασιλέως αὖθις μὴ οἵου τε ὄντος μερίζεσθαι, ἀλλ’ ἐν ἑνὶ παρόντος τόπῳ. Εἰσιόντος δὲ αὐτοῦ εἰς τὴν βασιλίδα ἐπ’ οἴκου καὶ τὸ λοιπὸν στράτευμα γέγονεν, ἰνδικτιῶνος ὀγδόης ἐνισταμένης τοῦ φοη ἔτους, ὅτε καὶ τὸ μέγιστον ἱερὸν ἐπυρπολήθη τῶν Βλαχερνῶν ἕως ἐδάφους. Ἐπεὶ δὲ τὸ ἔαρ ὑποφαίνεσθαι ἤρξατο, ἐσκέψατο παρεῖναι τῇ βασιλίδι ὁ βασιλεύς.HISTORIA.
ibique eos exspectans omnibus modis offenderet.
Prætereuntes igitur per Seleuciæ montes ad Tarsi
planitium jaculis confecti sunt; ubi ab Armeniis
comprehensi omnem fere prædam amisere. At
hostes cognitis Romanorum castris ad Mopsuestiam
ne parum quidem commorati, cum se ipsos in
Baltolibade pro viribus refecissent, noctu abierunt, et superato Sarbadico monte ad fines Chalep
summo studio vix evitato periculo concessere.
Molestia afficiebatur imperator, quod ii qui Mop.
suestiæ erant otiosi degerent. Cumque recta Claudiopolim in Seleuciam profectus ibi de ipsorum
fuga didicisset, desperatis rebus reversus est Byzantium, adhibita celeritate, quod jam autumnus
appetere,relicto altero exercitu, eo quod alii quoque
Turci per tribus et curias divisi Romanorum terram
excursionibus depopularentur latronum ac prædonum more,omniaque in quæcunque inciderent demolirentur; quibus de 685 causis difficulter prohiberi poterant, si quidem omnibus viis insidiabantur, et exercitus ipsorum per se soli relicti
non poterant resistere. Imperatoris vero exercitus
dividi nequibat, sed uni loco tantum intererat.
Cum vero regiam urbem ipse ingressus esset, reliquus quoque exercitus domum se recepit, indictione octava, anno 6578, quando etiam maximum
Blachernarum templum incensum est usque ad
solum. Ubi vero ver appetiit, decrevit imperator
ad regiam urbem accedere, delectumque Manuelem
primum præfectum Comnenum, et eo honore decoratum ut europalates esset, ducem et principem
totius exercitus declarat. Quæ deinceps consequuntur,molesta ac difficilia et laboriosa Romanorum imperio accidere. Egressus igitur is qui ad
hoc munus delectus fuerat, etiamsi ætate juvenis
esset, attamen nullum facinus in quo erraverit aut
quod juvenili ætati condenaretur patravit, imo
multa habita eorum quæ decerent ratione coactis
copiis totis viribus ad Cæsaream profectus est, non
æquitatem tantum, sed etiam populum curans decenter, et peccantes milites debitis afficiens pœnis;
cumque in quædam prælia incidissent, victor evasit. Jamque suam gloriam dilatare contendebat.
Quæ cum audiret imperator, lætari quidem videbatur, sed invidiam dissimulabat. Attamen ut Hieγενναῖόν τι καὶ ἀνδρικὸν διαπράξασθαι· ὁ παρόντος occurreret, quo Turci adventuri existimabantur,
τοῦ βασιλέως οὐκ ἂν ἔχοι χώραν γενέσθαι, αὐτοῦ
δι᾽ ἑαυτοῦ ἐπιστατοῦντος τοῖς γινομένοις, καὶ πάντα
καθορῶντος ὁσημέραι, καὶ τοὺς πονοῦντας ἀναλόγως
ἀμειβομένου τῶν καμάτων. Ὁ δὲ βασιλεὺς διά τε
Κολωνείας καὶ τῶν ᾿Αρμενιακῶν θεμάτων μέχρι
Σεβαστείας σὺν τῷ στρατεύματι διελήλυθεν. Ἐκεῖσε
δὲ μαθὼν ὡς οἱ Τοῦρκοι ἐπὶ Πισιδίαν καὶ Λυκαονίαν
ἐλαύνοντες ὡς εἰς σκοπὸν ἀποτείνουσι τὸ Ικόνιον,
ὥρμησε καὶ αὐτὸς κατ᾽ οὐρὰν αὐτῶν ἐλαύνειν μέχρι
τῆς λεγομένης Ηρακλέους κωμοπόλεως, ἐν ᾗ καὶ
μαθὼν ἤδη καταστρεψαμένους αὐτοὺς τὸ Ικόνιον
ἀπᾶραι, δεδιότας τὴν αὐτοῦ ἐπιδίωξιν, ἀπόμοιραν
μεν τινα τῶν ταγμάτων ἐπὶ Κιλικίαν ἐξέπεμψεν
ενωθησομένην Κατατουρίῳ τῷ τῆς Ἀντιοχείας
δουκὶ, ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ πολλὰ ἐπιδειξαμένῳ τὰ
τῆς ἀρετῆς προτερήματα πρότερον, δεξαμένῳ τε
εἰς Μόψου εστίαν ἀπαντῆσαι τὸ τάχος (ἐκεῖσε γὰρ
προσεδοκῶντο οἱ Τοῦρκοι διελθεῖν) κἀκεῖ προσμένειν
αὐτοὺς καὶ παντί τρόπῳ λυμήνασθαι. Διελθόντες
τοίνυν διὰ τῶν τῆς Σελευκείας ὀρέων εἰς τὴν τῆς
Ταρσοῦ πεδιάδα κατηκοντίσθησαν, ἔνθα παρὰ τῶν
᾿Αρμενίων συγκυρηθέντες πᾶσαν σχεδὸν τὴν λείαν
ἀπέβαλον. Οἱ δὲ πολέμιοι μαθόντες τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐν Μόψου εστία παρεμβολήν, μηδὲ μικρὸν
χρονίσαντες, διαναπαύσαντες δὲ ἑαυτοὺς ἐν τῇ Βαλ
τολιβάδι ὡς ἐνὸν, ᾤχοντο διὰ τῆς νυκτὸς; ὑπερβάνο
τες τε τὸ Σαρβαδικὸν ὄρος καὶ εἰς τὰ τοῦ Χάλεπ
σὺν σπουδῇ ἐπελάσαντες ὅρια, καὶ τὸν κίνδυνον
μόλις ὑπαλύξαντες. [Ρ. 833] ᾿Ανία δὲ κατέσχε τὸν
βασιλέα ἀπρακτησάντων τῶν ἐν Μόψου ἑστίᾳ καταστὰς γὰρ καὶ αὐτὸς εὐθὺ τῆς ἐν Σελευκεία Κλαυ
διουπόλεως, ἐπεὶ περὶ τῆς τούτων ἐμεμαθήκει φυτ
γῆς, ἀπογνοὺς ὀπισθόρμητος γέγονεν ἐπὶ τὸ Βυζάντιον, ἐπειγόμενος ὡς ἤδη λοιπὸν καὶ τοῦ μετοπώρου
ἐπιστάντος, καταλιπών ἕτερον λαὸν ὄπισθεν διὰ τὸ
καὶ ἑτέρους Τούρκους καταληίζεσθαι τὴν Ῥωμαϊκὴν
γῆν, κατὰ φατρίας καὶ μοίρας διαιρουμένους καὶ
κατατρέχοντας λωποδυτῶν τρόπον καὶ κλεπτῶν, καὶ
τὸ προστυχὸν ἅπαν ἀφανίζοντας καὶ ληίζοντας. Δι
ᾶ καὶ δυσχερὴς ἦν ἡ τούτων κώλυσις, πάσαις ταῖς
ὁδοῖς ἐφεδρευόντων, τῶν στρατευμάτων αὐτῶν καθ᾿
αὐτὰ μεμονωμένων, μὴ δυναμένων ἀντιστῆναι αὐτ
τοῖς, τοῦ δὲ βασιλέως αὖθις μὴ οἵου τε ὄντος μερίο
ζεσθαι, ἀλλ᾽ ἑτὶ παρόντος τόπῳ. Εἰσιόντος δὲ αὐτοῦ
εἰς τὴν βασιλίδα, ἐπ᾽ οἴκου καὶ τὸ λοιπὸν στράτευμα
γέγονεν, ινδικτιῶνος ὀγδόης ἐνισταμένης τοῦ ςφοη' rapolis obsidionem cito solveret et commeatus
ἔτους, ὅτε καὶ τὸ μέγιστον ἱερὸν ἐπυρπολήθη τῶν
Βλαχερνῶν ἕως ἐδάφους. Ἐπεὶ δὲ τὸ ἔαρ ὑποφαίνεσθαι ἤρξατο, ἐσκέψατο παρεῖναι τῇ βασιλίδι ὁ βασιλεύς. Προκρίνας δὲ Μανουήλ πρωτοπρόεδρον τὸν
Κομνηνόν, καὶ τοῦτον τιμήσας τῷ τοῦ κουροπαλάτου
ἀξιώματι, στρατηγὸν καὶ ἀρχηγὸν τοῦ στρατεύματος
ἀποδείκνυσι. Τὸ δ' ἐντεῦθεν τὰ προσάντη καὶ δυσχερῆ καὶ λυπηρὰ τῇ βασιλείᾳ Ῥωμαίων προσεκύρησεν. Εξιών οὖν ὁ προβεβλημένος εἰς τοῦτο, εἰ
καὶ νέος τὴν ἡλικίαν ἐτύγχανεν, ἀλλά γε πεπλανη
μένον οὐδὲν ἢ μειρακιώδες ἐνεργῶν κατεφαίνετο,
πολὺν δὲ τῶν εἰκότων λόγον ποιούμενος· τὰς γὰρ
inopiæ succurreret, non minimam exercitus
partem 686 in Syriam jussit abire. Hac ratione
ducem ea potentia quæ inde proficiscebatur defraudavit; quæ cum profectus esset cum relictis
sibi copiis et ad urbem castra locasset, quædam
Turcorum manus, adversus quos egressus fuerat
curopalates, accessit, cumque fugæ ex composito
speciem præbuissent hostes, ubi dissipati Romani
eos persequebantur, repente conversi sibi victoriam compararunt, et idcirco multis captis plures
quoque gladio confecti sunt. Et cum aliis captus
est et curopalates,et castra omnia expugnata,capta
Προκρίνας δὲ Μανουὴλ πρωτοπρόεδρον τὸν Κομνηνὸν καὶ τοῦτον τιμήσας τῷ τοῦ κουροπαλάτου ἀξιώματι στρατηγὸν καὶ ἀρχηγὸν τοῦ στρατεύματος ἀποδείκνυσι. Τὸ δ’ ἐντεῦθεν τὰ προσάντη καὶ δυσχερῆ καὶ λυπηρὰ τῇ βασιλείᾳ Ῥωμαίων συνεκύρησεν. Ἐξιὼν οὖν ὁ προβεβλημένος εἰς τοῦτο, εἰ καὶ νέος τὴν ἡλικίαν ἐτύγχανεν, ἀλλά γε πεπλανημένον οὐδὲν ἢ μειρακιῶδες ἐνεργῶν κατεφαίνετο, πολὺν δὲ τῶν εἰκότων λόγον ποιούμενος· τὰς γὰρ δυνάμεις συνηθροικὼς πασίρρωμος τῇ Καισαρείᾳ ἐπεφοίτησεν, οὐ τῆς εὐνομίας μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῦ στρατοῦ φροντίζων προσηκόντως καὶ τοὺς ἀδικοῦντας τῶν στρατιωτῶν ἐκτίσεων προςτίμοις κατάγχων. Πολέμοις δέ τισιν ἐντυχὼν νικητὴς ἀνεφάνη καὶ τὴν περὶ αὑτοῦ εὐδοξίαν ἤδη πλατύνειν καὶ μεγαλύνειν διηγωνίζετο. Πυνθανόμενος δὲ ταυτὶ ὁ κρατῶν εὐθυμεῖν μὲν ἐῴκει κρύψας δ’ ἐν ἑαυτῷ τὸν φθόνον. Ὅμως δ’ οὖν ἵνα τὴν τῆς Ἱεροπόλεως τάχα λύσῃ πολιορκίαν καὶ τὴν σιτοδείαν παραμυθήσηται, μοῖραν οὐκ ἐλαχίστην ἀποτεμόμενος τοῦ στρατοῦ κατὰ Συρίαν ἀπελθεῖν διωρίσατο καὶ τοῦτον τὸν τρόπον τῆς ἐκ τούτων ἰσχύος τὸν στρατηγὸν ἀπεστέρησεν.HISTORIA.
ibique eos exspectans omnibus modis offenderet.
Prætereuntes igitur per Seleuciæ montes ad Tarsi
planitium jaculis confecti sunt; ubi ab Armeniis
comprehensi omnem fere prædam amisere. At
hostes cognitis Romanorum castris ad Mopsuestiam
ne parum quidem commorati, cum se ipsos in
Baltolibade pro viribus refecissent, noctu abierunt, et superato Sarbadico monte ad fines Chalep
summo studio vix evitato periculo concessere.
Molestia afficiebatur imperator, quod ii qui Mop.
suestiæ erant otiosi degerent. Cumque recta Claudiopolim in Seleuciam profectus ibi de ipsorum
fuga didicisset, desperatis rebus reversus est Byzantium, adhibita celeritate, quod jam autumnus
appetere,relicto altero exercitu, eo quod alii quoque
Turci per tribus et curias divisi Romanorum terram
excursionibus depopularentur latronum ac prædonum more,omniaque in quæcunque inciderent demolirentur; quibus de 685 causis difficulter prohiberi poterant, si quidem omnibus viis insidiabantur, et exercitus ipsorum per se soli relicti
non poterant resistere. Imperatoris vero exercitus
dividi nequibat, sed uni loco tantum intererat.
Cum vero regiam urbem ipse ingressus esset, reliquus quoque exercitus domum se recepit, indictione octava, anno 6578, quando etiam maximum
Blachernarum templum incensum est usque ad
solum. Ubi vero ver appetiit, decrevit imperator
ad regiam urbem accedere, delectumque Manuelem
primum præfectum Comnenum, et eo honore decoratum ut europalates esset, ducem et principem
totius exercitus declarat. Quæ deinceps consequuntur,molesta ac difficilia et laboriosa Romanorum imperio accidere. Egressus igitur is qui ad
hoc munus delectus fuerat, etiamsi ætate juvenis
esset, attamen nullum facinus in quo erraverit aut
quod juvenili ætati condenaretur patravit, imo
multa habita eorum quæ decerent ratione coactis
copiis totis viribus ad Cæsaream profectus est, non
æquitatem tantum, sed etiam populum curans decenter, et peccantes milites debitis afficiens pœnis;
cumque in quædam prælia incidissent, victor evasit. Jamque suam gloriam dilatare contendebat.
Quæ cum audiret imperator, lætari quidem videbatur, sed invidiam dissimulabat. Attamen ut Hieγενναῖόν τι καὶ ἀνδρικὸν διαπράξασθαι· ὁ παρόντος occurreret, quo Turci adventuri existimabantur,
τοῦ βασιλέως οὐκ ἂν ἔχοι χώραν γενέσθαι, αὐτοῦ
δι᾽ ἑαυτοῦ ἐπιστατοῦντος τοῖς γινομένοις, καὶ πάντα
καθορῶντος ὁσημέραι, καὶ τοὺς πονοῦντας ἀναλόγως
ἀμειβομένου τῶν καμάτων. Ὁ δὲ βασιλεὺς διά τε
Κολωνείας καὶ τῶν ᾿Αρμενιακῶν θεμάτων μέχρι
Σεβαστείας σὺν τῷ στρατεύματι διελήλυθεν. Ἐκεῖσε
δὲ μαθὼν ὡς οἱ Τοῦρκοι ἐπὶ Πισιδίαν καὶ Λυκαονίαν
ἐλαύνοντες ὡς εἰς σκοπὸν ἀποτείνουσι τὸ Ικόνιον,
ὥρμησε καὶ αὐτὸς κατ᾽ οὐρὰν αὐτῶν ἐλαύνειν μέχρι
τῆς λεγομένης Ηρακλέους κωμοπόλεως, ἐν ᾗ καὶ
μαθὼν ἤδη καταστρεψαμένους αὐτοὺς τὸ Ικόνιον
ἀπᾶραι, δεδιότας τὴν αὐτοῦ ἐπιδίωξιν, ἀπόμοιραν
μεν τινα τῶν ταγμάτων ἐπὶ Κιλικίαν ἐξέπεμψεν
ενωθησομένην Κατατουρίῳ τῷ τῆς Ἀντιοχείας
δουκὶ, ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ πολλὰ ἐπιδειξαμένῳ τὰ
τῆς ἀρετῆς προτερήματα πρότερον, δεξαμένῳ τε
εἰς Μόψου εστίαν ἀπαντῆσαι τὸ τάχος (ἐκεῖσε γὰρ
προσεδοκῶντο οἱ Τοῦρκοι διελθεῖν) κἀκεῖ προσμένειν
αὐτοὺς καὶ παντί τρόπῳ λυμήνασθαι. Διελθόντες
τοίνυν διὰ τῶν τῆς Σελευκείας ὀρέων εἰς τὴν τῆς
Ταρσοῦ πεδιάδα κατηκοντίσθησαν, ἔνθα παρὰ τῶν
᾿Αρμενίων συγκυρηθέντες πᾶσαν σχεδὸν τὴν λείαν
ἀπέβαλον. Οἱ δὲ πολέμιοι μαθόντες τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐν Μόψου εστία παρεμβολήν, μηδὲ μικρὸν
χρονίσαντες, διαναπαύσαντες δὲ ἑαυτοὺς ἐν τῇ Βαλ
τολιβάδι ὡς ἐνὸν, ᾤχοντο διὰ τῆς νυκτὸς; ὑπερβάνο
τες τε τὸ Σαρβαδικὸν ὄρος καὶ εἰς τὰ τοῦ Χάλεπ
σὺν σπουδῇ ἐπελάσαντες ὅρια, καὶ τὸν κίνδυνον
μόλις ὑπαλύξαντες. [Ρ. 833] ᾿Ανία δὲ κατέσχε τὸν
βασιλέα ἀπρακτησάντων τῶν ἐν Μόψου ἑστίᾳ καταστὰς γὰρ καὶ αὐτὸς εὐθὺ τῆς ἐν Σελευκεία Κλαυ
διουπόλεως, ἐπεὶ περὶ τῆς τούτων ἐμεμαθήκει φυτ
γῆς, ἀπογνοὺς ὀπισθόρμητος γέγονεν ἐπὶ τὸ Βυζάντιον, ἐπειγόμενος ὡς ἤδη λοιπὸν καὶ τοῦ μετοπώρου
ἐπιστάντος, καταλιπών ἕτερον λαὸν ὄπισθεν διὰ τὸ
καὶ ἑτέρους Τούρκους καταληίζεσθαι τὴν Ῥωμαϊκὴν
γῆν, κατὰ φατρίας καὶ μοίρας διαιρουμένους καὶ
κατατρέχοντας λωποδυτῶν τρόπον καὶ κλεπτῶν, καὶ
τὸ προστυχὸν ἅπαν ἀφανίζοντας καὶ ληίζοντας. Δι
ᾶ καὶ δυσχερὴς ἦν ἡ τούτων κώλυσις, πάσαις ταῖς
ὁδοῖς ἐφεδρευόντων, τῶν στρατευμάτων αὐτῶν καθ᾿
αὐτὰ μεμονωμένων, μὴ δυναμένων ἀντιστῆναι αὐτ
τοῖς, τοῦ δὲ βασιλέως αὖθις μὴ οἵου τε ὄντος μερίο
ζεσθαι, ἀλλ᾽ ἑτὶ παρόντος τόπῳ. Εἰσιόντος δὲ αὐτοῦ
εἰς τὴν βασιλίδα, ἐπ᾽ οἴκου καὶ τὸ λοιπὸν στράτευμα
γέγονεν, ινδικτιῶνος ὀγδόης ἐνισταμένης τοῦ ςφοη' rapolis obsidionem cito solveret et commeatus
ἔτους, ὅτε καὶ τὸ μέγιστον ἱερὸν ἐπυρπολήθη τῶν
Βλαχερνῶν ἕως ἐδάφους. Ἐπεὶ δὲ τὸ ἔαρ ὑποφαίνεσθαι ἤρξατο, ἐσκέψατο παρεῖναι τῇ βασιλίδι ὁ βασιλεύς. Προκρίνας δὲ Μανουήλ πρωτοπρόεδρον τὸν
Κομνηνόν, καὶ τοῦτον τιμήσας τῷ τοῦ κουροπαλάτου
ἀξιώματι, στρατηγὸν καὶ ἀρχηγὸν τοῦ στρατεύματος
ἀποδείκνυσι. Τὸ δ' ἐντεῦθεν τὰ προσάντη καὶ δυσχερῆ καὶ λυπηρὰ τῇ βασιλείᾳ Ῥωμαίων προσεκύρησεν. Εξιών οὖν ὁ προβεβλημένος εἰς τοῦτο, εἰ
καὶ νέος τὴν ἡλικίαν ἐτύγχανεν, ἀλλά γε πεπλανη
μένον οὐδὲν ἢ μειρακιώδες ἐνεργῶν κατεφαίνετο,
πολὺν δὲ τῶν εἰκότων λόγον ποιούμενος· τὰς γὰρ
inopiæ succurreret, non minimam exercitus
partem 686 in Syriam jussit abire. Hac ratione
ducem ea potentia quæ inde proficiscebatur defraudavit; quæ cum profectus esset cum relictis
sibi copiis et ad urbem castra locasset, quædam
Turcorum manus, adversus quos egressus fuerat
curopalates, accessit, cumque fugæ ex composito
speciem præbuissent hostes, ubi dissipati Romani
eos persequebantur, repente conversi sibi victoriam compararunt, et idcirco multis captis plures
quoque gladio confecti sunt. Et cum aliis captus
est et curopalates,et castra omnia expugnata,capta
PG 122:415Εἰς δὲ Σεβάστειαν παραγενομένου μετὰ τῶν ὑπολελειμμένων δυνάμεων καὶ περὶ τὸ ἄστυ στρατοπεδεύσαντος ἐπῆλθέ τις πληθὺς τουρκική. Ἐξῄει γοῦν κατ’ αὐτῶν ὁ κουροπαλάτης. Φαντασίαν δὲ φυγῆς παρεσχημένων τῶν πολεμίων ἐκ συνθήματος, ἐπεὶ διασκεδασθέντες οἱ Ῥωμαῖοι ἐδίωκον, ἐπιστροφὴν αἰφνίδιον ποιησάμενοι παλίντροπον τὴν νίκην εἰργάσαντο· διὸ καὶ πολλοὶ μὲν ἑάλωσαν, πλείους δὲ καὶ μαχαίρας ἔργον γεγόνασι. Συναλίσκεται δὲ τοῖς ἄλλοις καὶ αὐτὸς ὁ κουροπαλάτης καὶ τῆς παρεμβολῆς ἁπάσης παράστασις καὶ ἁρπαγὴ καὶ διασκύλευσις γέγονε. Καὶ εἰ μὴ τὸ ἄστυ πλησίον ὂν τοὺς πλείστους διέσωσεν, ἐκινδύνευσεν ἂν πανστρατιᾷ ἡ τῶν Ῥωμαίων ἡλικία, ὅση πρὸς τὴν ἐνταῦθα ἐκστρατείαν συνέδραμε. Τῆς φήμης δὲ καταλαβούσης τὸν βασιλέα πολλή τις ἀνία κατέσχεν αὐτόν.ao direpta. Ac nisi propinqua urbs plures servasset, δυνάμεις συνηθροικώς πασίῤῥωμος τῇ Καισαρεία
funditus interiisset omnis Romana ætas, quæ ad
hoc bellum concurrerat. Hæc fama cum pervenisset ad imperatorem, ingenti eum dolore affecit;
qua vix audita, altera quoque velocior et multo
magis penetrans perlata est, quæ nuntiaret Turcos
rempublicam Chonensem et ipsum celeberrimum
inter miracula et dona principis militiæ templum
armis occupasse, atque omnia illic cæde et cruore
completa,multasque contumelias a debacchandibus
templo illatas, ipsumque maxime venerandum
templum equorum stabulum effectum, et quod indignissimum erat, neque hiatus cloacas, ubi præterfluentes fluvii eo derivati per principis exercitus antiquum adventum et divinum miraculum,
tanquam per præceps fluxum babent ejusmodi qui p
consistere nequit, 687 quique admodum celeriter occurrit, non potuisse eos qui illuc confugerant servare evitato periculo: imo, quod nunquam
ante acciderat, ita abundasse aquam, et veluti
absorptis fluminibus omnes penitus qui eo confugerant diluvio et inundatione oppressisse et sub
terra demersisse. Hæc igitur ad alia nuntiata ingentem nobis animi dolorem et cruciatum attulere,
reputantibus quod acciderat esse divinum portentum et iram atque indignationem Dei, cum non
hostes modo, sed ipsa quoque elementa nobis repugnarent. Prius enim tot nationum concursus et
concitatio, et eorum qui sub Romanis degebant
defectio, ira divina quidem evenere, sed contra
hæreticos, qui Iberiam et Mesopotamiam usque
ἐπεδήμησεν, οὐ τῆς εὐνομίας μόνον ἀλλὰ καὶ τοῦ
στρατοῦ φροντίζων προσηκόντως, καὶ τοὺς ἀδικοῦν
τὰς τῶν στρατιωτῶν ἐκτίσεων προστίμοις κατάγχων.
Πολέμοις δέ τισιν ἐντυχών νικητής κατεφάνη, καὶ
τὴν περὶ αὐτοῦ εὐδοξίαν ἤδη πλατύνειν διηγωνίζετο.
Πυνθανόμενος δὲ ταυτὶ ὁ κρατῶν εὐθυμεῖν μὲν
ἐῴκει, κρύψας ἐν ἑαυτῷ τὸν φθόνον· ὅμως δ᾽ οὖν ἵνα
τὴν τῆς Ἱεραπόλεως τάχα λύση πολιορκίαν καὶ
τὴν σιτοδείαν παραμαθήσηται, μοῖραν οὐκ ἐλαχίστην
ἀποτεμόμενος τοῦ στρατοῦ κατὰ Συρίαν ἀπελθεῖν
διωρίσατο, καὶ τοῦτον τὸν τρόπον τῆς ἐκ τούτων
ἰσχύος τὸν στρατηγὸν διεστέρησεν. Εἰς δὲ Σεβάστειαν παραγενομένου μετὰ τῶν ὑπολελειμμένων
δυνάμεων καὶ περὶ τὸ ἄστυ στρατοπεδεύσαντος,
ἐπῆλθέ τις πληθὺς Τουρκική. Εξῄει γοῦν κατ'
αὐτῶν ὁ κουροπαλάτης. Φαντασίαν δὲ φυγῆς παρεσχημένων τῶν πολεμίων ἐκ συνθήματος, ἐπεὶ διασκεδασθέντες οἱ Ρωμαῖοι ἐδίωκον, ἐπιστροφὴν αἴφνίδιον ποιησάμενοι παλίντροπον τὴν νίκην εἰργάσαντο· διὸ καὶ πολλοὶ μὲν ἑάλωσαν, [Ρ. 834] πλείους
δὲ καὶ μαχαίρας ἔργον γεγόνασι. Συναλίσκεται δὲ
καὶ αὐτὸς τοῖς ἄλλοις ὁ κουροπαλάτης, καὶ τῆς παρεμβολῆς ἁπάσης παράστασις καὶ ἁρπαγὴ καὶ διασκύλευσις γέγονε. Καὶ εἰ μὴ τὸ ἄστυ πλησίον ἂν
τοὺς πλείους διέσωσεν, ἐκινδύνευσεν ἂν πανστρατιά
ἡ τῶν Ῥωμαίων ἡλικία, ὅση πρὸς τὴν ἐνταῦθα
ἐκστρατείαν συνέδραμε. Τῆς φήμης δὲ καταλαβούσης
τὸν βασιλέα πολλή τις ἀνία κατέσχεν αὐτόν. Μήπω
δὲ σχεδὸν ταύτης ήκουσμένης ἑτέρα ἐπῆλθεν ὀξυτέρα
καὶ τομωτέρα φήμη πολλῷ, τους Τούρκους ἀπαγγέλ
λουσα τὴν ἐν Χώναις πολιτείαν καὶ αὐτὸν τὸν περιβόητον ἐν θαύμασι καὶ ἀναθήμασι τοῦ ἀρχιστρατή
γου ναὸν καταλαβεῖν ἐν μαχαίρα, καὶ φόνου μὲν
ἅπαντα τὰ ἐκεῖσε πληρῶσαι καὶ λύθρου, πολλὰς δὲ
ὕβρεις τῷ ἱερῷ ἐμπαροινισθῆναι, ἱππῶνα τὸν πάνσεπτον ἐργασαμένους ναὸν, καὶ τὸ δὴ σχετλιώτερον,
μηδὲ τὰς τοῦ χάσματος σήραγγας ἐν ᾧπερ οἱ
παραββέοντες ποταμοὶ ἐκεῖσε χωνευόμενοι διὰ τῆς
τοῦ ἀρχιστρατήγου παλαιᾶς ἐπιδημίας καὶ θεοσημίας ὡς διὰ πρανοῦς ἀστατοῦν τὸ ῥεῦμα καὶ λίαν
εὐδρομοῦν ἔχουσι, τοὺς καταπεφευγότας διατηρήσει
καὶ ὑπαλύξαι τὸν κινδυνον ἰσχῦσαι, ἀλλ᾽ ὅπερ οὐ
γέγονέ ποτε, πλημμυρῆσαι τὸ ὕδωρ καὶ οἷον ἀναJACOBI GOARI NOTÆ.
ad Licandum et Melitenem et fnitimam incolunt
Armeniam, Judaicamque Nestorii et Acephalorum
colunt hæresim. Etenim plenæ sunt hæ regiones
hujuscemodi pravæ opinionis. Sed ubi orthodoxos
quoque invasit calamitas, omnes qui Romanorum
cultui addicti essent quo se verterent nesciebant,
reputantes et ipsorum mensuram perinde atque
olim Amorrhæorum impletam esse, et tunc credentes
non tantum rectam fidem requiri sed et vitam fidei
respondentem; quare utrique, et in fide videlicet
errantes et in vita offendentes atque claudicantes
pari supplicio affecti sunt; qui enim fecit et docuit,
hic beatus censetur. His auditis imperator summo
G
Fidem Apocryphis nec erogo nec emendico. ecclesiam agunt effunduntque: jamque aquarum
Quod Graci narrant sermone 18 Thesauri, lectionarii nimirum in eorum ecclesiis publice lecti, ne
obscurus et inexplicatus maneat auctoris textus,
breviter refero. Chonis, inquiunt, urbe Phrygiæ
asservabatur aqua manu votisque Joannis apostoli
benedicta,qua irrorata miraculis edendis nunquam
cœlestis et angelica virtus deerat. Frequentia signorum Archippus quidam Hierapolitanus motus
ad aquam condit ecclesiam Michaelis superæ
militiæ principis nomine dicatam, quam gentiles
religioni nominique Christiano infensi traducto
per eam Chryso fluvio dejicere sunt aggressi.Delusit
eorum conatum et exspectationem colica potentia
et in adversam partein cursum egit fluvii. Illi
spreto miraculo cœptis obstinatius insistunt, et
Cuphum Lycocamque fluvios aliunde deductos in
diluvio corruisset illa, ni cœlestium agminum dux
Michael lancea, qua instructus apparuit, percussa
petra ingentem in ea voraginem tantæ aquarum
moli absorbendæ capacem excavasset.Subeunt itaque subterraneas specus, τὰς τοῦ χάσματος σήραγ
yas, præcipites et humiles fluviorum vortices, et
ecclesiæ fundamentis longe accliviores, quasi loci
religione territæ,in vicinos deinde agros dato alveo
emergunt,et innoffenso cursu mare versus illabuntur. Ἀπὸ αὐτὸ τὸ θαῦμα, scribunt illi, ὠνομάσθη ο
τόπος Χῶναι, ἀμὴ πρῶτα ώνομάζετο Κωλασσαί·
miraculum Chonarum (quasi dicas infundibuli) loco,
Colassa prius vocato, nomen indidit. Monasterium
voragini superstructum adhuc exstare, et urbi Mıχαὴλ Χώναις nomen ab eo impositum docent, qui
visu utrumque lustraverunt.
Μήπω δὲ σχεδὸν ταύτης ἠκουσμένης ἑτέρα ἐπῆλθεν ὀξυτέρα φήμη καὶ τομωτέρα πολλῷ, τοὺς Τούρκους ἀπαγγέλλουσα τὴν ἐν Χώναις πολιτείαν καὶ αὐτὸν τὸν περιβόητον ἐν θαύμασι καὶ ἀναθήμασι τοῦ Ἀρχιστρατήγου ναὸν καταλαβεῖν ἐν μαχαίρᾳ, καὶ φόνου μὲν ἅπαντα τὰ ἐκεῖσε πληρῶσαι καὶ λύθρου, πολλὰς δὲ ὕβρεις τῷ ἱερῷ ἐμπαροινηθῆναι, ἱππῶνα τὸν πάνσεπτον ἐργασαμένους ναόν, καὶ τὸ δὴ σχετλιώτερον μηδὲ τὰς τοῦ χάσματος σήραγγας, ἐν ᾧπερ οἱ παραρρέοντες ποταμοὶ ἐκεῖσε χωνευόμενοι διὰ τῆς τοῦ Ἀρχιστρατήγου παλαιᾶς ἐπιδημίας καὶ θεοσημίας ὡς διὰ πρανοῦς ἀστατοῦν τὸ ῥεῦμα καὶ λίαν εὐδρομοῦν ἔχουσι, τοὺς καταφυγόντας διατηρῆσαι καὶ ὑπαλύξαι τὸν κίνδυνον ἰσχῦσαι, ἀλλ’, ὅπερ οὐ γέγονέ ποτε, πλημμυρῆσαι τὸ ὕδωρ καὶ οἷον ἀναρροιβδῆσαι καὶ ἀνερεύξασθαι καὶ πάντας ἄρδην τοὺς καταπεφευγότας κατακλύσαι καὶ διὰ ξηρᾶς ὑποβρυχίους ποιήσασθαι. Ταῦτα τοιγαροῦν ἐπιδιηγηθέντα πολλὴν ἐνῆκαν τὴν ἀθυμίαν ἡμῖν λογιζομένοις θεοσημίαν εἶναι τὸ γεγονὸς καὶ μῆνιν καὶ χόλον Θεοῦ, ὡς μὴ μόνον τῶν πολεμίων, ἀλλὰ καὶ τῶν στοιχείων ἀντιμαχομένων ἡμῖν.ao direpta. Ac nisi propinqua urbs plures servasset, δυνάμεις συνηθροικώς πασίῤῥωμος τῇ Καισαρεία
funditus interiisset omnis Romana ætas, quæ ad
hoc bellum concurrerat. Hæc fama cum pervenisset ad imperatorem, ingenti eum dolore affecit;
qua vix audita, altera quoque velocior et multo
magis penetrans perlata est, quæ nuntiaret Turcos
rempublicam Chonensem et ipsum celeberrimum
inter miracula et dona principis militiæ templum
armis occupasse, atque omnia illic cæde et cruore
completa,multasque contumelias a debacchandibus
templo illatas, ipsumque maxime venerandum
templum equorum stabulum effectum, et quod indignissimum erat, neque hiatus cloacas, ubi præterfluentes fluvii eo derivati per principis exercitus antiquum adventum et divinum miraculum,
tanquam per præceps fluxum babent ejusmodi qui p
consistere nequit, 687 quique admodum celeriter occurrit, non potuisse eos qui illuc confugerant servare evitato periculo: imo, quod nunquam
ante acciderat, ita abundasse aquam, et veluti
absorptis fluminibus omnes penitus qui eo confugerant diluvio et inundatione oppressisse et sub
terra demersisse. Hæc igitur ad alia nuntiata ingentem nobis animi dolorem et cruciatum attulere,
reputantibus quod acciderat esse divinum portentum et iram atque indignationem Dei, cum non
hostes modo, sed ipsa quoque elementa nobis repugnarent. Prius enim tot nationum concursus et
concitatio, et eorum qui sub Romanis degebant
defectio, ira divina quidem evenere, sed contra
hæreticos, qui Iberiam et Mesopotamiam usque
ἐπεδήμησεν, οὐ τῆς εὐνομίας μόνον ἀλλὰ καὶ τοῦ
στρατοῦ φροντίζων προσηκόντως, καὶ τοὺς ἀδικοῦν
τὰς τῶν στρατιωτῶν ἐκτίσεων προστίμοις κατάγχων.
Πολέμοις δέ τισιν ἐντυχών νικητής κατεφάνη, καὶ
τὴν περὶ αὐτοῦ εὐδοξίαν ἤδη πλατύνειν διηγωνίζετο.
Πυνθανόμενος δὲ ταυτὶ ὁ κρατῶν εὐθυμεῖν μὲν
ἐῴκει, κρύψας ἐν ἑαυτῷ τὸν φθόνον· ὅμως δ᾽ οὖν ἵνα
τὴν τῆς Ἱεραπόλεως τάχα λύση πολιορκίαν καὶ
τὴν σιτοδείαν παραμαθήσηται, μοῖραν οὐκ ἐλαχίστην
ἀποτεμόμενος τοῦ στρατοῦ κατὰ Συρίαν ἀπελθεῖν
διωρίσατο, καὶ τοῦτον τὸν τρόπον τῆς ἐκ τούτων
ἰσχύος τὸν στρατηγὸν διεστέρησεν. Εἰς δὲ Σεβάστειαν παραγενομένου μετὰ τῶν ὑπολελειμμένων
δυνάμεων καὶ περὶ τὸ ἄστυ στρατοπεδεύσαντος,
ἐπῆλθέ τις πληθὺς Τουρκική. Εξῄει γοῦν κατ'
αὐτῶν ὁ κουροπαλάτης. Φαντασίαν δὲ φυγῆς παρεσχημένων τῶν πολεμίων ἐκ συνθήματος, ἐπεὶ διασκεδασθέντες οἱ Ρωμαῖοι ἐδίωκον, ἐπιστροφὴν αἴφνίδιον ποιησάμενοι παλίντροπον τὴν νίκην εἰργάσαντο· διὸ καὶ πολλοὶ μὲν ἑάλωσαν, [Ρ. 834] πλείους
δὲ καὶ μαχαίρας ἔργον γεγόνασι. Συναλίσκεται δὲ
καὶ αὐτὸς τοῖς ἄλλοις ὁ κουροπαλάτης, καὶ τῆς παρεμβολῆς ἁπάσης παράστασις καὶ ἁρπαγὴ καὶ διασκύλευσις γέγονε. Καὶ εἰ μὴ τὸ ἄστυ πλησίον ἂν
τοὺς πλείους διέσωσεν, ἐκινδύνευσεν ἂν πανστρατιά
ἡ τῶν Ῥωμαίων ἡλικία, ὅση πρὸς τὴν ἐνταῦθα
ἐκστρατείαν συνέδραμε. Τῆς φήμης δὲ καταλαβούσης
τὸν βασιλέα πολλή τις ἀνία κατέσχεν αὐτόν. Μήπω
δὲ σχεδὸν ταύτης ήκουσμένης ἑτέρα ἐπῆλθεν ὀξυτέρα
καὶ τομωτέρα φήμη πολλῷ, τους Τούρκους ἀπαγγέλ
λουσα τὴν ἐν Χώναις πολιτείαν καὶ αὐτὸν τὸν περιβόητον ἐν θαύμασι καὶ ἀναθήμασι τοῦ ἀρχιστρατή
γου ναὸν καταλαβεῖν ἐν μαχαίρα, καὶ φόνου μὲν
ἅπαντα τὰ ἐκεῖσε πληρῶσαι καὶ λύθρου, πολλὰς δὲ
ὕβρεις τῷ ἱερῷ ἐμπαροινισθῆναι, ἱππῶνα τὸν πάνσεπτον ἐργασαμένους ναὸν, καὶ τὸ δὴ σχετλιώτερον,
μηδὲ τὰς τοῦ χάσματος σήραγγας ἐν ᾧπερ οἱ
παραββέοντες ποταμοὶ ἐκεῖσε χωνευόμενοι διὰ τῆς
τοῦ ἀρχιστρατήγου παλαιᾶς ἐπιδημίας καὶ θεοσημίας ὡς διὰ πρανοῦς ἀστατοῦν τὸ ῥεῦμα καὶ λίαν
εὐδρομοῦν ἔχουσι, τοὺς καταπεφευγότας διατηρήσει
καὶ ὑπαλύξαι τὸν κινδυνον ἰσχῦσαι, ἀλλ᾽ ὅπερ οὐ
γέγονέ ποτε, πλημμυρῆσαι τὸ ὕδωρ καὶ οἷον ἀναJACOBI GOARI NOTÆ.
ad Licandum et Melitenem et fnitimam incolunt
Armeniam, Judaicamque Nestorii et Acephalorum
colunt hæresim. Etenim plenæ sunt hæ regiones
hujuscemodi pravæ opinionis. Sed ubi orthodoxos
quoque invasit calamitas, omnes qui Romanorum
cultui addicti essent quo se verterent nesciebant,
reputantes et ipsorum mensuram perinde atque
olim Amorrhæorum impletam esse, et tunc credentes
non tantum rectam fidem requiri sed et vitam fidei
respondentem; quare utrique, et in fide videlicet
errantes et in vita offendentes atque claudicantes
pari supplicio affecti sunt; qui enim fecit et docuit,
hic beatus censetur. His auditis imperator summo
G
Fidem Apocryphis nec erogo nec emendico. ecclesiam agunt effunduntque: jamque aquarum
Quod Graci narrant sermone 18 Thesauri, lectionarii nimirum in eorum ecclesiis publice lecti, ne
obscurus et inexplicatus maneat auctoris textus,
breviter refero. Chonis, inquiunt, urbe Phrygiæ
asservabatur aqua manu votisque Joannis apostoli
benedicta,qua irrorata miraculis edendis nunquam
cœlestis et angelica virtus deerat. Frequentia signorum Archippus quidam Hierapolitanus motus
ad aquam condit ecclesiam Michaelis superæ
militiæ principis nomine dicatam, quam gentiles
religioni nominique Christiano infensi traducto
per eam Chryso fluvio dejicere sunt aggressi.Delusit
eorum conatum et exspectationem colica potentia
et in adversam partein cursum egit fluvii. Illi
spreto miraculo cœptis obstinatius insistunt, et
Cuphum Lycocamque fluvios aliunde deductos in
diluvio corruisset illa, ni cœlestium agminum dux
Michael lancea, qua instructus apparuit, percussa
petra ingentem in ea voraginem tantæ aquarum
moli absorbendæ capacem excavasset.Subeunt itaque subterraneas specus, τὰς τοῦ χάσματος σήραγ
yas, præcipites et humiles fluviorum vortices, et
ecclesiæ fundamentis longe accliviores, quasi loci
religione territæ,in vicinos deinde agros dato alveo
emergunt,et innoffenso cursu mare versus illabuntur. Ἀπὸ αὐτὸ τὸ θαῦμα, scribunt illi, ὠνομάσθη ο
τόπος Χῶναι, ἀμὴ πρῶτα ώνομάζετο Κωλασσαί·
miraculum Chonarum (quasi dicas infundibuli) loco,
Colassa prius vocato, nomen indidit. Monasterium
voragini superstructum adhuc exstare, et urbi Mıχαὴλ Χώναις nomen ab eo impositum docent, qui
visu utrumque lustraverunt.
PG 122:417Πρότερον μὲν γὰρ ἡ τοσαύτη τῶν ἐθνῶν ὁρμὴ καὶ ἔπαρσις καὶ τῶν ὑπὸ Ῥωμαίους τελούντων κατακοπὴ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἐδόκει, κατὰ τῶν αἱρετικῶν δὲ οἳ τὴν Ἰβηρίαν καὶ Μεσοποταμίαν ἄχρι Λυκανδοῦ καὶ Μελιτηνῆς καὶ τὴν παρακειμένην οἰκοῦσιν Ἀρμενίαν καὶ οἳ τὴν ἰουδαϊκὴν τοῦ Νεστορίου καὶ τὴν τῶν Ἀκεφάλων θρησκεύουσιν αἵρεσιν· καὶ γὰρ πλήθουσιν αἵδε αἱ χῶραι τῆς τοιαύτης κακοδοξίας. Ἐπὰν δὲ καὶ τῶν ὀρθοδόξων ἥψατο τὸ δεινόν, ἐν ἀμηχάνοις ἦσαν πάντες οἱ τὰ Ῥωμαίων θρησκεύοντες, πεπληρῶσθαι καὶ τὸ αὐτῶν μέτρον, οἷα καὶ τὸ τῶν Ἀμορραίων, λογιζόμενοι καὶ πιστεύοντες τηνικαῦτα ὡς ἄρα οὐ μόνον πίστις ἀπαιτεῖται ὀρθή, ἀλλὰ καὶ βίος τῇ πίστει μὴ ἀνθιστάμενος. Διὸ καὶ ἀμφότεροι, ὅ τε περὶ τὴν πίστιν σφαλλόμενος δηλαδὴ καὶ ὁ περὶ τὸν βίον ὑποσκάζων καὶ χωλεύων, ἐν ἴσῃ τιμωρίᾳ καθίστανται· ὁ δὲ ποιήσας καὶ διδάξας ἐπαινεῖται καὶ μακαρίζεται. Ταῦτα ἐνωτισάμενος ὁ βασιλεὺς προθυμίαν μὲν εἶχεν ὡς αὐτίκα ἐξορμῆσαι καὶ τῇ ἑαυτοῦ χώρᾳ βοηθῆσαι, ἀπείργετο δὲ τοῖς τε συμβούλοις καὶ τῇ ἀγνοίᾳ τοῦ πλήθους τῶν ἐναντίων.HISTORIA.
et 688 suæ regioni opem ferre cupiebat. Sed a
consiliariis et ignoratione multitudinis hostium
prohibebatur. Hi erant Nicephorus Palæologus,
vir honestissimo loco natus, et philosophorum
princeps Constantinus Psellus, atque in primis
Cæsar illius qui antea imperavorat cognatus,
qui quantum in ipsis erat,ne vivere quidem eum
cupiebant, quod sibi gravis esset, et valde eum
oderant ut virum generosum ac fortem, quique
regni assessores haberet ducis flios; attamen
aperte verebantur ipsi inutilia consulere. Aliquot
post diebus venit item Manuel curopalates, secum
adducens Turcum illum a quo detentus fuerat, non
invitum, sed sponte se in servitutem imperatoris
dedicantem. Nam cum sultanus erga ipsum inimico
animo esset ob quasdam causas, exercitum adversus eum cum quodam duce miserat, id moliens ut
eum quovis modo caperet; cujus metu ille commotus ad imperatorem confugit. Statimque eo
honore affectus est ut præses esset. Erat autem
specie juvenis, statura vero fere pygmæus et facie
Scytha et ingratus. Deligit autem ipsum imperator, sperans fore ut cum Turcis et adversario
exercitu ille pugnaret. Habitoque delectu mililum, appetente vere trajiciens exercitum ad Eriorum palatia perducitur ipsa die orthodoxiæ, cum
pridie exercitui et senatui largitionem annuam
fecisset, non eam totam auro, sed 689 quod
deesset, sericis velis supplevit. Cum vero ipse
trajiceret, columba quædam non admodum alba,
sed maxima ex parte nigra, alicunde volans, circum triremem quæ vehebat imperatorem, volitabat quoad ad ipsum illum deveniens in ejus
manus defluxit; quam ille imperatrici misit in
palatium præter morem commoranti ob quasdam
ῥοιβδῆσαι καὶ ἀνεῤῥίξασθαι καὶ πάντας άρδην τοὺς studio et animi alacritate quamprimum egredi
καταπεφευγότας κατακλύσαι καὶ διὰ ξηρᾶς ὑποβρυ
χίους ποιήσασθαι. Ταῦτα τοιγαροῦν ἐπιδιήγηθέντα
πολλὴν ἐνῆκαν τὴν ἀθυμίαν ἡμῖν, λογιζομένοις
θεοσημίαν εἶναι τὸ γεγονὸς καὶ μῆνιν καὶ χόλον Θεοῦ,
ὡς μὴ μόνον τῶν πολεμίων ἀλλὰ [καὶ] τῶν στοιχείων
ἀντιμαχομένων ἡμῖν. Πρότερον γὰρ ἡ τοσαύτη τῶν
ἐθνῶν ὀρμὴ καὶ ἔπαρσις καὶ τῶν ὑπὸ Ῥωμαίους
τελούντων κατακοπὴ ὀργὴ μὲν τοῦ Θεοῦ, κατὰ τῶν
αἱρετικῶν δὲ, οἱ τὴν Ἰβηρίαν καὶ Μεσοποταμίαν
μέχρι Λυκανδοῦ καὶ Μελιτηνῆς καὶ τὴν παρακειμέτην οἰκοῦσιν ᾿Αρμενίαν, καὶ οἱ τὴν Ἰουδαϊκὴν τοῦ
Νεστορίου καὶ τῶν ᾿Ακεφάλων θρησκεύουσιν αἵρε -
σιν· καὶ γάρ πλήθουσιν αἵδε αἱ χῶραι τῆς τοιαύτης
κακοδοξίας. Επὰν δὲ καὶ τῶν ὀρθοδόξων ἥψατο τὸ
δεινὸν, ἐν ἀμηχάνοις ἦσαν πάντες οἱ τὰ Ῥωμαίων p
θρησκεύοντες, πεπληρῶσθαι καὶ τὸ αὐτῶν μέτρον
υἷα καὶ τὸ τῶν ᾿Αμορραίων λογιζόμενοι, καὶ πιο
στεύοντες τηνικαῦτα ὡς ἄρα οὐ μόνον πίστις ἀπαιτεῖται ὅρθῆ, ἀλλὰ καὶ βίος τῇ πίστει ανθιστάμενος.
Διὸ καὶ ἀμφότεροι, ὅ τε περὶ τὴν πίστιν σφαλλόμε
νος δηλαδὴ καὶ ὁ περὶ τὸν βίον ὑποσκάζων καὶ χωλεύων, ἐν ἴσῃ τιμωρία καθίστανται· ὁ γὰρ ποιήσας
καὶ διδάξας ἐπαινεῖται καὶ μακαρίζεται. Ταῦτα ἐνωτισάμενος ὁ βασιλεὺς προθυμίαν μὲν εἶχεν ὥστε
αὐτίκα ἐξορμῆσαι καὶ τῇ ἑαυτοῦ χώρα βοηθῆσαι,
ἀπείργετο δὲ τοῖς τε συμβούλοις καὶ τῇ ἀγνοίᾳ τοῦ
πλήθους τῶν ἐναντίων· ἦσαν δὲ ὅ τε Παλαιολόγος
Νικηφόρος ὁ ὑπέρτιμος, καὶ τῶν φιλοσόφων ὕπατος
Κωνσταντῖνος ὁ Ψελλός, [P. 835] καὶ ἐπὶ πᾶσιν ὁ
Καῖσαρ ὁ τοῦ προβεβασιλευκότος σύναιμος· οἱ ὅσον
μὲν ἐπ' αὐτοῖς, οὐδὲ ζῆν ᾑροῦντο αὐτὸν (βαρὺς γὰρ
ἦν αὐτοῖς καὶ βλεπόμενος λίαν αὐτῷ ἀπεχθανομένοις
ὡς ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ θυμοειδεῖ, καὶ τοὺς ἐφέδρους
τῆς βασιλείας ἔχοντι, τοὺς παῖδάς φημι τοῦ Δουκός),
ὅμως δ᾽ οὖν ἐκ τοῦ προφανοῦς ᾐδοῦντο συμβου -
λεύειν αὐτῷ τὰ ἀσύμφορα. Μεθ᾿ ἡμέρας δέ τινας
ἦλθε καὶ ὁ κουροπαλάτης Μανουὴλ, ἐπαγόμενος
μεθ' ἑαυτοῦ τὸν κατασχόντα αὐτὸν Τοῦρκον οὐκ
ἄκοντα, ἀλλ᾽ ἑκόντα τὴν ὑπὸ τὸν βασιλέα δουλείαν
αἱρετισάμενον. Δυσμενῶς δ᾽ ἔχοντος τοῦ σουλτάνου
πρὸς αὐτὸν διά τινα συμβάντα αἰτιάματα, στρατιάν
κατ' αὐτοῦ μετά τινος στρατάρχου ἐξαπέστειλε,
παντὶ τρόπῳ ἐλεῖν αὐτὸν μηχανώμενος, οὗ τῷ φόβῳ
κατασεισθεὶς τῷ βασιλεῖ καταπέφευγε, καὶ πρόεδρος
παραυτίκα τετίμηται. ἂν δὲ τὸ μὲν φαινόμενον
νέος, πυγμαῖος δὲ σχεδὸν τὴν ἡλικίαν, καὶ τὴν ὄψιν
Σκύθης καὶ ἄχαρις. Διεῖπε δὲ αὐτὸν ὁ βασιλεὺς, συμ
βαλέσθαι αὐτῷ κατὰ τῶν Τούρκων ἐλπίζων, καὶ τῇ
προκειμένη στρατιᾷ. Κατάλογον δὲ τῶν στρατιω
τῶν ποιησάμενος, ἄρτι τοῦ ἔπρος ὑπανοίγοντος
διαπεραιωθεὶς εἰς τὰ τῶν Ἠρίων παλάτια κατά -
γεται περὶ αὐτὴν τὴν ἡμέραν τῆς ὀρθοδοξίας,
τῇ πρὸ αὐτῆς ἡμέρᾳ τὴν ἐτησίαν χώραν τῷ
τε στρατῷ καὶ τῇ συγκλήτῳ διανειμάμενος, οὐ
διὰ χρυσίου πᾶσαν, ἀλλὰ τὸ ἐνδέον σηρικοῖς ὑφάσμασιν ἀναπληρωσάμενος. Διαπεραιουμένου δ᾽ αὐτοῦ
περιστερά τις οὐ πάνυ λευκή, πρὸς τὸ μέλαν δὲ
πλεῖστον αὐτῆς ὁποφαίνουσα, ποθὲν ἑπταμένη τὴν
muliebres delicias et simulationes. Et visa est
igitur columba symbolum haud boni eventus tum
ipsi qui ceperat, tum illi ad quam missa fuit.
Verum Augusta cum præter modum se deliciis
satiasset, tandem poenitentia ducta ad imperatorem
venit, ut precibus adhibitis eum ad exercitum educendum præmitteret. Illinc igitur profectus imperator non Neocomi neque in locis quibusdam
regiis classem in statione habuit, sed Elenopoli,
quam indigena rustice Eleinopolim appellant, quod
ipsum quoque augurium haud optimum visum est.
Accidit etiam nescio quid aliud: nam maxima
navis, quæ continebat regium tabernaculum, confracta statim illud corruere fecit. Verumtamen ne
ad unum quidem horum hominum stultitia et, ut
ita dixerim, depravatio animi et importuna atque
inutilis non credendi pertinacia respicere voluit,
fato impediente et ei sensum omnem auferente in
quem ea omnia deventura erant. Progressus est
igitur imperator, et ulterius in Orientis regionem
procedebat, quoad in præfecturam Orientis pervenit, in omnes, præter id quod par erat, 690
mire parous; intelligensque, ut verisimile est,
Ἦσαν δὲ ὅ τε Παλαιολόγος Νικηφόρος, ὁ ὑπέρτιμος καὶ τῶν φιλοσόφων ὕπατος Κωνσταντῖνος ὁ Ψελλὸς καὶ ἐπὶ πᾶσιν ὁ καῖσαρ, ὁ τοῦ προβεβασιλευκότος σύναιμος, οἳ τὸ ὅσον μὲν ἐπ’ αὐτοῖς οὐδὲ ζῆν ᾑροῦντο αὐτόν· βαρὺς γὰρ ἦν αὐτοῖς καὶ βλεπόμενος λίαν, αὐτῷ ἀπεχθανομένοις ὡς ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ θυμοειδεῖ καὶ τοὺς ἐφέδρους τῆς βασιλείας ἔχοντι, τοὺς παῖδάς φημι τοῦ Δούκα. Ὅμως δ’ οὖν ἐκ τοῦ προφανοῦς ᾐδοῦντο συμβουλεύειν αὐτῷ τὰ ἀσύμφορα. Μεθ’ ἡμέρας δέ τινας ἧκε καὶ ὁ κουροπαλάτης Μανουὴλ ἐπαγόμενος μεθ’ ἑαυτοῦ τὸν κατασχόντα αὐτὸν Τοῦρκον οὐκ ἄκοντα, ἀλλ’ ἑκόντα τὴν ὑπὸ τὸν βασιλέα δουλείαν αἱρετισάμενον. Δυσμενῶς γὰρ ἔχοντος τοῦ σουλτάνου πρὸς αὐτὸν διά τινα συμβάντα αἰτιάματα στρατιὰν κατ’ αὐτοῦ μετά τινος στρατάρχου ἐξαπέστειλε παντὶ τρόπῳ ἑλεῖν αὐτὸν μηχανώμενος, οὗ τῷ φόβῳ κατασεισθεὶς τῷ βασιλεῖ προσπέφευγε καὶ πρόεδρος παραυτίκα τετίμηται. Ἦν δὲ τὸ μὲν φαινόμενον νέος, πυγμαῖος δὲ σχεδὸν τὴν ἡλικίαν καὶ τὴν ὄψιν Σκύθης καὶ ἄχαρις. Διεῖπε δὲ αὐτὸν ὁ βασιλεὺς συμβαλέσθαι αὐτῷ κατὰ τῶν Τούρκων ἐλπίζων ἐν τῇ προκειμένῃ στρατείᾳ.HISTORIA.
et 688 suæ regioni opem ferre cupiebat. Sed a
consiliariis et ignoratione multitudinis hostium
prohibebatur. Hi erant Nicephorus Palæologus,
vir honestissimo loco natus, et philosophorum
princeps Constantinus Psellus, atque in primis
Cæsar illius qui antea imperavorat cognatus,
qui quantum in ipsis erat,ne vivere quidem eum
cupiebant, quod sibi gravis esset, et valde eum
oderant ut virum generosum ac fortem, quique
regni assessores haberet ducis flios; attamen
aperte verebantur ipsi inutilia consulere. Aliquot
post diebus venit item Manuel curopalates, secum
adducens Turcum illum a quo detentus fuerat, non
invitum, sed sponte se in servitutem imperatoris
dedicantem. Nam cum sultanus erga ipsum inimico
animo esset ob quasdam causas, exercitum adversus eum cum quodam duce miserat, id moliens ut
eum quovis modo caperet; cujus metu ille commotus ad imperatorem confugit. Statimque eo
honore affectus est ut præses esset. Erat autem
specie juvenis, statura vero fere pygmæus et facie
Scytha et ingratus. Deligit autem ipsum imperator, sperans fore ut cum Turcis et adversario
exercitu ille pugnaret. Habitoque delectu mililum, appetente vere trajiciens exercitum ad Eriorum palatia perducitur ipsa die orthodoxiæ, cum
pridie exercitui et senatui largitionem annuam
fecisset, non eam totam auro, sed 689 quod
deesset, sericis velis supplevit. Cum vero ipse
trajiceret, columba quædam non admodum alba,
sed maxima ex parte nigra, alicunde volans, circum triremem quæ vehebat imperatorem, volitabat quoad ad ipsum illum deveniens in ejus
manus defluxit; quam ille imperatrici misit in
palatium præter morem commoranti ob quasdam
ῥοιβδῆσαι καὶ ἀνεῤῥίξασθαι καὶ πάντας άρδην τοὺς studio et animi alacritate quamprimum egredi
καταπεφευγότας κατακλύσαι καὶ διὰ ξηρᾶς ὑποβρυ
χίους ποιήσασθαι. Ταῦτα τοιγαροῦν ἐπιδιήγηθέντα
πολλὴν ἐνῆκαν τὴν ἀθυμίαν ἡμῖν, λογιζομένοις
θεοσημίαν εἶναι τὸ γεγονὸς καὶ μῆνιν καὶ χόλον Θεοῦ,
ὡς μὴ μόνον τῶν πολεμίων ἀλλὰ [καὶ] τῶν στοιχείων
ἀντιμαχομένων ἡμῖν. Πρότερον γὰρ ἡ τοσαύτη τῶν
ἐθνῶν ὀρμὴ καὶ ἔπαρσις καὶ τῶν ὑπὸ Ῥωμαίους
τελούντων κατακοπὴ ὀργὴ μὲν τοῦ Θεοῦ, κατὰ τῶν
αἱρετικῶν δὲ, οἱ τὴν Ἰβηρίαν καὶ Μεσοποταμίαν
μέχρι Λυκανδοῦ καὶ Μελιτηνῆς καὶ τὴν παρακειμέτην οἰκοῦσιν ᾿Αρμενίαν, καὶ οἱ τὴν Ἰουδαϊκὴν τοῦ
Νεστορίου καὶ τῶν ᾿Ακεφάλων θρησκεύουσιν αἵρε -
σιν· καὶ γάρ πλήθουσιν αἵδε αἱ χῶραι τῆς τοιαύτης
κακοδοξίας. Επὰν δὲ καὶ τῶν ὀρθοδόξων ἥψατο τὸ
δεινὸν, ἐν ἀμηχάνοις ἦσαν πάντες οἱ τὰ Ῥωμαίων p
θρησκεύοντες, πεπληρῶσθαι καὶ τὸ αὐτῶν μέτρον
υἷα καὶ τὸ τῶν ᾿Αμορραίων λογιζόμενοι, καὶ πιο
στεύοντες τηνικαῦτα ὡς ἄρα οὐ μόνον πίστις ἀπαιτεῖται ὅρθῆ, ἀλλὰ καὶ βίος τῇ πίστει ανθιστάμενος.
Διὸ καὶ ἀμφότεροι, ὅ τε περὶ τὴν πίστιν σφαλλόμε
νος δηλαδὴ καὶ ὁ περὶ τὸν βίον ὑποσκάζων καὶ χωλεύων, ἐν ἴσῃ τιμωρία καθίστανται· ὁ γὰρ ποιήσας
καὶ διδάξας ἐπαινεῖται καὶ μακαρίζεται. Ταῦτα ἐνωτισάμενος ὁ βασιλεὺς προθυμίαν μὲν εἶχεν ὥστε
αὐτίκα ἐξορμῆσαι καὶ τῇ ἑαυτοῦ χώρα βοηθῆσαι,
ἀπείργετο δὲ τοῖς τε συμβούλοις καὶ τῇ ἀγνοίᾳ τοῦ
πλήθους τῶν ἐναντίων· ἦσαν δὲ ὅ τε Παλαιολόγος
Νικηφόρος ὁ ὑπέρτιμος, καὶ τῶν φιλοσόφων ὕπατος
Κωνσταντῖνος ὁ Ψελλός, [P. 835] καὶ ἐπὶ πᾶσιν ὁ
Καῖσαρ ὁ τοῦ προβεβασιλευκότος σύναιμος· οἱ ὅσον
μὲν ἐπ' αὐτοῖς, οὐδὲ ζῆν ᾑροῦντο αὐτὸν (βαρὺς γὰρ
ἦν αὐτοῖς καὶ βλεπόμενος λίαν αὐτῷ ἀπεχθανομένοις
ὡς ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ θυμοειδεῖ, καὶ τοὺς ἐφέδρους
τῆς βασιλείας ἔχοντι, τοὺς παῖδάς φημι τοῦ Δουκός),
ὅμως δ᾽ οὖν ἐκ τοῦ προφανοῦς ᾐδοῦντο συμβου -
λεύειν αὐτῷ τὰ ἀσύμφορα. Μεθ᾿ ἡμέρας δέ τινας
ἦλθε καὶ ὁ κουροπαλάτης Μανουὴλ, ἐπαγόμενος
μεθ' ἑαυτοῦ τὸν κατασχόντα αὐτὸν Τοῦρκον οὐκ
ἄκοντα, ἀλλ᾽ ἑκόντα τὴν ὑπὸ τὸν βασιλέα δουλείαν
αἱρετισάμενον. Δυσμενῶς δ᾽ ἔχοντος τοῦ σουλτάνου
πρὸς αὐτὸν διά τινα συμβάντα αἰτιάματα, στρατιάν
κατ' αὐτοῦ μετά τινος στρατάρχου ἐξαπέστειλε,
παντὶ τρόπῳ ἐλεῖν αὐτὸν μηχανώμενος, οὗ τῷ φόβῳ
κατασεισθεὶς τῷ βασιλεῖ καταπέφευγε, καὶ πρόεδρος
παραυτίκα τετίμηται. ἂν δὲ τὸ μὲν φαινόμενον
νέος, πυγμαῖος δὲ σχεδὸν τὴν ἡλικίαν, καὶ τὴν ὄψιν
Σκύθης καὶ ἄχαρις. Διεῖπε δὲ αὐτὸν ὁ βασιλεὺς, συμ
βαλέσθαι αὐτῷ κατὰ τῶν Τούρκων ἐλπίζων, καὶ τῇ
προκειμένη στρατιᾷ. Κατάλογον δὲ τῶν στρατιω
τῶν ποιησάμενος, ἄρτι τοῦ ἔπρος ὑπανοίγοντος
διαπεραιωθεὶς εἰς τὰ τῶν Ἠρίων παλάτια κατά -
γεται περὶ αὐτὴν τὴν ἡμέραν τῆς ὀρθοδοξίας,
τῇ πρὸ αὐτῆς ἡμέρᾳ τὴν ἐτησίαν χώραν τῷ
τε στρατῷ καὶ τῇ συγκλήτῳ διανειμάμενος, οὐ
διὰ χρυσίου πᾶσαν, ἀλλὰ τὸ ἐνδέον σηρικοῖς ὑφάσμασιν ἀναπληρωσάμενος. Διαπεραιουμένου δ᾽ αὐτοῦ
περιστερά τις οὐ πάνυ λευκή, πρὸς τὸ μέλαν δὲ
πλεῖστον αὐτῆς ὁποφαίνουσα, ποθὲν ἑπταμένη τὴν
muliebres delicias et simulationes. Et visa est
igitur columba symbolum haud boni eventus tum
ipsi qui ceperat, tum illi ad quam missa fuit.
Verum Augusta cum præter modum se deliciis
satiasset, tandem poenitentia ducta ad imperatorem
venit, ut precibus adhibitis eum ad exercitum educendum præmitteret. Illinc igitur profectus imperator non Neocomi neque in locis quibusdam
regiis classem in statione habuit, sed Elenopoli,
quam indigena rustice Eleinopolim appellant, quod
ipsum quoque augurium haud optimum visum est.
Accidit etiam nescio quid aliud: nam maxima
navis, quæ continebat regium tabernaculum, confracta statim illud corruere fecit. Verumtamen ne
ad unum quidem horum hominum stultitia et, ut
ita dixerim, depravatio animi et importuna atque
inutilis non credendi pertinacia respicere voluit,
fato impediente et ei sensum omnem auferente in
quem ea omnia deventura erant. Progressus est
igitur imperator, et ulterius in Orientis regionem
procedebat, quoad in præfecturam Orientis pervenit, in omnes, præter id quod par erat, 690
mire parous; intelligensque, ut verisimile est,
Κατάλογον δὲ τῶν στρατιωτῶν ποιησάμενος, ἄρτι τοῦ ἔαρος ὑπανοίγοντος διαπεραιωθεὶς εἰς τὰ τῶν Ἠρίων παλάτια κατάγεται καὶ περὶ αὐτὴν τὴν ἡμέραν τῆς Ὀρθοδοξίας, τῇ πρὸ αὐτῆς ἡμέρᾳ τὴν ἐτησίαν ῥόγαν τῷ τε στρατῷ καὶ τῇ συγκλήτῳ διανειμάμενος, οὐ διὰ χρυσίου πᾶσαν, ἀλλὰ τὸ ἐνδέον σηρικοῖς ὑφάσμασιν ἀναπληρωσάμενος. Διαπεραιουμένου δ’ αὐτοῦ περιστερά τις οὐ πάνυ λευκή, πρὸς τὸ μέλαν δὲ τὸ πλεῖστον αὑτῆς ὑποφαίνουσα, ποθὲν ἱπταμένη τὴν φέρουσαν τὸν βασιλέα τριήρη περιεπέτετο, ἕως εἰς αὐτὸν ἐκεῖνον καθεσθεῖσα χερσὶ ταῖς αὐτοῦ προσερρύη. Κἀκεῖνος ταύτην τῇ βασιλίδι ἀνέπεμψεν ἐν τοῖς ἀνακτόροις παρὰ τὸ εἰωθὸς ἀπομεινάσῃ διά τινας θρύψεις γυναικείας καὶ ἀκκισμούς. Ἔδοξεν οὖν ἡ περιστερὰ σύμβολον οὐ χρηστῆς ἀποβάσεως αὐτῷ τε τῷ λαβόντι καὶ πρὸς ἣν ἔσταλτο. Ἀλλ’ ἐκείνη περιπετῶς σχοῦσα τῆς θρύψεως, μεταμεληθεῖσα πρὸς τὸν βασιλέα ἀφίκετο τὸν συντακτήριον ἀποδώσουσα καὶ αὐτὸν ἐπὶ τὴν ἐκστρατείαν προπέμψουσα.HISTORIA.
et 688 suæ regioni opem ferre cupiebat. Sed a
consiliariis et ignoratione multitudinis hostium
prohibebatur. Hi erant Nicephorus Palæologus,
vir honestissimo loco natus, et philosophorum
princeps Constantinus Psellus, atque in primis
Cæsar illius qui antea imperavorat cognatus,
qui quantum in ipsis erat,ne vivere quidem eum
cupiebant, quod sibi gravis esset, et valde eum
oderant ut virum generosum ac fortem, quique
regni assessores haberet ducis flios; attamen
aperte verebantur ipsi inutilia consulere. Aliquot
post diebus venit item Manuel curopalates, secum
adducens Turcum illum a quo detentus fuerat, non
invitum, sed sponte se in servitutem imperatoris
dedicantem. Nam cum sultanus erga ipsum inimico
animo esset ob quasdam causas, exercitum adversus eum cum quodam duce miserat, id moliens ut
eum quovis modo caperet; cujus metu ille commotus ad imperatorem confugit. Statimque eo
honore affectus est ut præses esset. Erat autem
specie juvenis, statura vero fere pygmæus et facie
Scytha et ingratus. Deligit autem ipsum imperator, sperans fore ut cum Turcis et adversario
exercitu ille pugnaret. Habitoque delectu mililum, appetente vere trajiciens exercitum ad Eriorum palatia perducitur ipsa die orthodoxiæ, cum
pridie exercitui et senatui largitionem annuam
fecisset, non eam totam auro, sed 689 quod
deesset, sericis velis supplevit. Cum vero ipse
trajiceret, columba quædam non admodum alba,
sed maxima ex parte nigra, alicunde volans, circum triremem quæ vehebat imperatorem, volitabat quoad ad ipsum illum deveniens in ejus
manus defluxit; quam ille imperatrici misit in
palatium præter morem commoranti ob quasdam
ῥοιβδῆσαι καὶ ἀνεῤῥίξασθαι καὶ πάντας άρδην τοὺς studio et animi alacritate quamprimum egredi
καταπεφευγότας κατακλύσαι καὶ διὰ ξηρᾶς ὑποβρυ
χίους ποιήσασθαι. Ταῦτα τοιγαροῦν ἐπιδιήγηθέντα
πολλὴν ἐνῆκαν τὴν ἀθυμίαν ἡμῖν, λογιζομένοις
θεοσημίαν εἶναι τὸ γεγονὸς καὶ μῆνιν καὶ χόλον Θεοῦ,
ὡς μὴ μόνον τῶν πολεμίων ἀλλὰ [καὶ] τῶν στοιχείων
ἀντιμαχομένων ἡμῖν. Πρότερον γὰρ ἡ τοσαύτη τῶν
ἐθνῶν ὀρμὴ καὶ ἔπαρσις καὶ τῶν ὑπὸ Ῥωμαίους
τελούντων κατακοπὴ ὀργὴ μὲν τοῦ Θεοῦ, κατὰ τῶν
αἱρετικῶν δὲ, οἱ τὴν Ἰβηρίαν καὶ Μεσοποταμίαν
μέχρι Λυκανδοῦ καὶ Μελιτηνῆς καὶ τὴν παρακειμέτην οἰκοῦσιν ᾿Αρμενίαν, καὶ οἱ τὴν Ἰουδαϊκὴν τοῦ
Νεστορίου καὶ τῶν ᾿Ακεφάλων θρησκεύουσιν αἵρε -
σιν· καὶ γάρ πλήθουσιν αἵδε αἱ χῶραι τῆς τοιαύτης
κακοδοξίας. Επὰν δὲ καὶ τῶν ὀρθοδόξων ἥψατο τὸ
δεινὸν, ἐν ἀμηχάνοις ἦσαν πάντες οἱ τὰ Ῥωμαίων p
θρησκεύοντες, πεπληρῶσθαι καὶ τὸ αὐτῶν μέτρον
υἷα καὶ τὸ τῶν ᾿Αμορραίων λογιζόμενοι, καὶ πιο
στεύοντες τηνικαῦτα ὡς ἄρα οὐ μόνον πίστις ἀπαιτεῖται ὅρθῆ, ἀλλὰ καὶ βίος τῇ πίστει ανθιστάμενος.
Διὸ καὶ ἀμφότεροι, ὅ τε περὶ τὴν πίστιν σφαλλόμε
νος δηλαδὴ καὶ ὁ περὶ τὸν βίον ὑποσκάζων καὶ χωλεύων, ἐν ἴσῃ τιμωρία καθίστανται· ὁ γὰρ ποιήσας
καὶ διδάξας ἐπαινεῖται καὶ μακαρίζεται. Ταῦτα ἐνωτισάμενος ὁ βασιλεὺς προθυμίαν μὲν εἶχεν ὥστε
αὐτίκα ἐξορμῆσαι καὶ τῇ ἑαυτοῦ χώρα βοηθῆσαι,
ἀπείργετο δὲ τοῖς τε συμβούλοις καὶ τῇ ἀγνοίᾳ τοῦ
πλήθους τῶν ἐναντίων· ἦσαν δὲ ὅ τε Παλαιολόγος
Νικηφόρος ὁ ὑπέρτιμος, καὶ τῶν φιλοσόφων ὕπατος
Κωνσταντῖνος ὁ Ψελλός, [P. 835] καὶ ἐπὶ πᾶσιν ὁ
Καῖσαρ ὁ τοῦ προβεβασιλευκότος σύναιμος· οἱ ὅσον
μὲν ἐπ' αὐτοῖς, οὐδὲ ζῆν ᾑροῦντο αὐτὸν (βαρὺς γὰρ
ἦν αὐτοῖς καὶ βλεπόμενος λίαν αὐτῷ ἀπεχθανομένοις
ὡς ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ θυμοειδεῖ, καὶ τοὺς ἐφέδρους
τῆς βασιλείας ἔχοντι, τοὺς παῖδάς φημι τοῦ Δουκός),
ὅμως δ᾽ οὖν ἐκ τοῦ προφανοῦς ᾐδοῦντο συμβου -
λεύειν αὐτῷ τὰ ἀσύμφορα. Μεθ᾿ ἡμέρας δέ τινας
ἦλθε καὶ ὁ κουροπαλάτης Μανουὴλ, ἐπαγόμενος
μεθ' ἑαυτοῦ τὸν κατασχόντα αὐτὸν Τοῦρκον οὐκ
ἄκοντα, ἀλλ᾽ ἑκόντα τὴν ὑπὸ τὸν βασιλέα δουλείαν
αἱρετισάμενον. Δυσμενῶς δ᾽ ἔχοντος τοῦ σουλτάνου
πρὸς αὐτὸν διά τινα συμβάντα αἰτιάματα, στρατιάν
κατ' αὐτοῦ μετά τινος στρατάρχου ἐξαπέστειλε,
παντὶ τρόπῳ ἐλεῖν αὐτὸν μηχανώμενος, οὗ τῷ φόβῳ
κατασεισθεὶς τῷ βασιλεῖ καταπέφευγε, καὶ πρόεδρος
παραυτίκα τετίμηται. ἂν δὲ τὸ μὲν φαινόμενον
νέος, πυγμαῖος δὲ σχεδὸν τὴν ἡλικίαν, καὶ τὴν ὄψιν
Σκύθης καὶ ἄχαρις. Διεῖπε δὲ αὐτὸν ὁ βασιλεὺς, συμ
βαλέσθαι αὐτῷ κατὰ τῶν Τούρκων ἐλπίζων, καὶ τῇ
προκειμένη στρατιᾷ. Κατάλογον δὲ τῶν στρατιω
τῶν ποιησάμενος, ἄρτι τοῦ ἔπρος ὑπανοίγοντος
διαπεραιωθεὶς εἰς τὰ τῶν Ἠρίων παλάτια κατά -
γεται περὶ αὐτὴν τὴν ἡμέραν τῆς ὀρθοδοξίας,
τῇ πρὸ αὐτῆς ἡμέρᾳ τὴν ἐτησίαν χώραν τῷ
τε στρατῷ καὶ τῇ συγκλήτῳ διανειμάμενος, οὐ
διὰ χρυσίου πᾶσαν, ἀλλὰ τὸ ἐνδέον σηρικοῖς ὑφάσμασιν ἀναπληρωσάμενος. Διαπεραιουμένου δ᾽ αὐτοῦ
περιστερά τις οὐ πάνυ λευκή, πρὸς τὸ μέλαν δὲ
πλεῖστον αὐτῆς ὁποφαίνουσα, ποθὲν ἑπταμένη τὴν
muliebres delicias et simulationes. Et visa est
igitur columba symbolum haud boni eventus tum
ipsi qui ceperat, tum illi ad quam missa fuit.
Verum Augusta cum præter modum se deliciis
satiasset, tandem poenitentia ducta ad imperatorem
venit, ut precibus adhibitis eum ad exercitum educendum præmitteret. Illinc igitur profectus imperator non Neocomi neque in locis quibusdam
regiis classem in statione habuit, sed Elenopoli,
quam indigena rustice Eleinopolim appellant, quod
ipsum quoque augurium haud optimum visum est.
Accidit etiam nescio quid aliud: nam maxima
navis, quæ continebat regium tabernaculum, confracta statim illud corruere fecit. Verumtamen ne
ad unum quidem horum hominum stultitia et, ut
ita dixerim, depravatio animi et importuna atque
inutilis non credendi pertinacia respicere voluit,
fato impediente et ei sensum omnem auferente in
quem ea omnia deventura erant. Progressus est
igitur imperator, et ulterius in Orientis regionem
procedebat, quoad in præfecturam Orientis pervenit, in omnes, præter id quod par erat, 690
mire parous; intelligensque, ut verisimile est,
PG 122:419Ἐκεῖθεν οὖν ἀπάρας ὁ βασιλεὺς οὐκ ἐν Νεακώμῃ οὐδὲ ἐν ὑπατίοις χωρίοις τισὶ [ἢ] βασιλικοῖς προσωρμίσατο, ἀλλ’ ἐν Ἑλενοπόλει, ἣν οἱ ἐγχώριοι ἀγροικικώτερον κικλήσκουσιν Ἐλεεινόπολιν, ὃ καὶ αὐτὸ οἰωνὸς οὐ χρηστὸς ἔδοξε. Συνέβη δὲ καί τι ἕτερον· τὸ γὰρ συνέχον τὴν βασιλικὴν σκηνὴν μέγιστον ξύλον κατεαγὲν πεσεῖν αὐτὴν αἰφνηδὸν παρεσκεύασεν. Ὅμως δ’ οὖν οὐδὲ πρὸς ἓν τούτων ἡ τῶν ἀνθρώπων ἀβελτηρία καὶ οἷον εἰπεῖν καχεξία καὶ τὸ ἐν τῇ δοκούσῃ πίστει ἄπιστον καὶ ἀσύμβλητον διαβλέψαι ἠθέλησε, τοῦ χρεὼν ἐμποδίζοντος πανταχοῦ καὶ μηδ’ αὐτῷ παρεχομένου συναίσθησιν πρὸς ὃν ἀποσκήπτειν ἔμελλον. Προῄει τοίνυν ὁ βασιλεὺς καὶ τῆς ἑῴας προσωτέρω προήρχετο, ἕως τῇ τῶν Ἀνατολικῶν ἐπαρχίᾳ προσέβαλε φειδωλίᾳ παρὰ τὸ εἰκὸς πρὸς πάντας συνεχόμενος. Συνεὶς δέ, ὡς ἔοικε, τὸ συνεχὲς τῶν προγεγονότων σημείων εἰς αὐτὸν ἀποσκῆψον, οὐκ ἐν σκηνῇ οὐδ’ ἐν πεδίοις, ἀλλ’ ἐν γηλόφοις καὶ δωματίοις τὴν κατασκήνωσιν ἐποιήσατο. Ἔνθα δή τι καὶ συνέβη οὐκ ἔλαττον εἰς κακοδαιμονίαν οἰώνισμα.JOANNIS SCYLITZE
crebra illa præmonstrata signa ad se pertinere, φέρουσαν τὸν βασιλέα τριήρη περιεποτᾶτο, ἕως εἰς
non in tabernaculo neque in planis locis, sed in
tumulis et domunculis habitabat, ubi etiam aliud
quoddam non minus infortunium portendens accidit prodigium. Ignis enim nescio unde delatus
domos in quibus commorabatur imperatorincendit:
ubi combusti fuere equi et regiæ vestes equorum,
et frena aliis longe præstantia prorsus ab igne
consumpta sunt. Equi vero semicombusti ab exercitu conspecti miserandum spectaculum præbuere.
Cum vero Sangarium, ubi hæc accidere, per pontem qui Zompi dicitur transiisset, suas copias in
unum cogere cœpit, ob Barbarorum irruptionem
dissipatas. Cum igitur ex iis quantum voluit coegisset, reliquos milites ac duces manipulorum
dimisit, milites quidem ut superioribus cladibus
confectos, manipulorum vero ductores secum adducere veritus ut parti insidiatorum adhærentes.
Utinamque idem in omnes fecisset, et si divinus
terminus transiri non poterat, et commistum poculum evitari, nam ita suæ incolumitati consulere
visus fuisset. Verum Nicephoro Botaniata et
hujuscemodi quibusdam viris ejectis, eos qui omnibus dolis et pravis moribus instructi essent secum adducere festinabat, ut insequens declarabit
oratio. Ipse autem sic pergens, neque imminentia
sibi mala præsentiens, Halym fluvium transiit,
quamvis commoratus in quodam oppido 691
nuper constructo, cujus difcia ab ipso curata
sunt, ibi tabernaculum posuit. Deinde cum trajecisset, divisionem propriarum possessionum descripsit, et Caesaream prætergressus ad fontem ἐν οἷς ὁ βασιλεὺς ἐσκήνωτο κατενεμήσατο, ἐν οἷς
αὐτὸν ἐκεῖνον καθεσθεῖσα χερσὶ ταῖς αὐτοῦ προσερ
ῥύη. Κἀκεῖνος ταύτην τῇ βασιλίδι ἀνέπεμψεν ἐν
τοῖς ἀνακτόροις παρὰ τὸ εἰωθὸς ἀπομεινάσῃ διά τις
νας θρύψεις γυναικείας καὶ ἀκκισμούς. Ἔδοξεν οὖν
ἡ περιστερὰ σύμβολον οὐ χρηστῆς ἀποβάσεως αὐτῷ
τε τῷ λαβόντι καὶ πρὸς ἦν ἔσταλτο. 'Αλλ' ἐκείνη
περιττῶς σχοῦσα τῆς θρύψεως, μεταμεληθεῖσα πρὸς
τὸν βασιλέα ἀφίκετο, τὸν συντακτήριον ἀποδώσου
σα καὶ αὐτὸν ἐπὶ τὴν ἐκστρατείαν προπέμψουσα.
Εκεῖθεν οὖν ἀπάρας ὁ βασιλεὺς οὐκ ἐν Νεακώμου
οὐδὲ ἐν ὑπατίας χωρίοις τισὶ βασιλικοῖς προσωρμίσατο, ἀλλ᾽ ἐν Ἑλενουπόλει, ἣν οἱ ἐγχώριοι ἀγροικι
κώτερον κικλήσκουσιν Ελεεινούπολιν· ὁ καὶ αὐτό
οἰωνὸς οὐ χρηστὸς ἔδοξε. Συνέβη δὲ καί τι ἕτερον
τὸ γὰρ συνέχον τὴν βασιλικὴν σκηνὴν μέγιστον ξύ
λον κατεαγὲν πεσεῖν αὐτὴν αἰφνηδὲν παρεσκεύασεν.
Ὅμως δ᾽ οὖν οὐδὲ πρὸς Ἐν τούτων ἡ τῶν ἀνθρώπων
αβελτηρία καὶ, ὡς οἷον εἰπεῖν, καχεξία καὶ τὸ ἐν τῇ
δοκούσῃ πίστει ἄπιστον καὶ ἀσύμβλητον διαβλέψαι
ἠθέλησε, τοῦ χρεὼν ἐμποδίζοντος πανταχοῦ, καὶ
μηδ᾽ αὑτῷ παρεχομένου συναίσθησιν πρὸς ὅν ἀπο
σκήπτειν ἔμελλον. Προῄει τοίνυν ὁ βασιλεὺς, [Ρ. 836]
καὶ τῆς Ἐφας προσωτέρω προήρχετο, ἕως τῇ τῶν
᾿Ανατολικῶν ἐπαρχία προσέβαλε, φειδωλίᾳ παρὰ τὸ
εἰκὸς πρὸς πάντας συνεχόμενος. Συνεὶς δὲ, ὡς ἔοικε,
τὸ συνεχὲς τῶν προγεγονότων σημείων εἰς αὑτὸν
ἀποσκῆψον, οὐκ ἐν σκηνῇ οὐδὲ ἐν πεδίοις, ἀλλ᾽ ἐν
γηλόφοις καὶ δωματίοις ἐποιεῖτο τὴν κατασκήνωσιν.
Ενθα δή τι καὶ συνέβη οὐκ ἔλαττον εἰς κακοδαιμονίας οἰώνισμα· πῦρ γάρ ποθεν ἐνεχθὲν τοὺς δόμους
nomine Cryam pervenit, qui quidem locus ad excipiendum exercitum idoneus erat, omnibus abundans quæ usui essent, oppidanis et paganis, quia
frequenter eo ventitabant, notus. Cum autem vexaretur regio et a militibus desolaretur, infestiorem se præbuit quibusdam ex legione Nemitzorum, qui reprehensi et læsi rebellant. Hac re
cognita, cum equum conscendisset imperator et
milites convocasset, proprios hospites deterruit
rursusque impositis conditionibus vel invitos sibi
subegit hanc unam pœnam definiens, ut in extrema parte exercitus ponerentur, qui erant in
prima et proximi corporis custodes. Illinc ad
Sebastiam proficiscitur, contendens in Iberiam
pervenire, ubi etiam eorum qui cum Manuele
Curopalate Comneno ceciderant spectator fuit.
Et inde sensim ac paulatim progressus ad Theodosiopolim se confert, ante quidem neglectam,
sed ex quo expugnatum fuit Artze, instauratam
et communitam. Inde jussit singulos duorum
συγκατεκαύθησαν ἵπποι τε καὶ ἐφεστρίδες βασιλικαί
καὶ χαλινά τῶν ἄλλων πολὺ διαφέροντα, καὶ
τοῦ πυρὸς διόλου γεγόνασι παρανάλωμα. Οἱ δ' ἵπποι
ἡμίφλεκτοι καθορώμενοι τῷ στρατοπέδῳ ἐλεεινόν
διεφαίνοντο θέαμα. Τὸν δὲ Σαγγάριον διαπεραιωθεὶς, παρ' ᾧ ταῦτα γέγονε, διὰ τῆς Ζόμπου λεγομέν
νης γεφύρας τὰς οἰκείας δυνάμεις ἀθροίζειν
ἤρξατο, σκεδασθείσας διὰ τὴν τῶν Βαρβάρων ἐπίσ
θεσιν. Καταλέξας δ' οὖν ἐκ τούτων ὅσον ἠβούλετο,
τὸ λοιπὸν ἀπεπέμψατο στρατιωτῶν τε καὶ λοχαγῶν,
τοὺς μὲν, τοὺς στρατιώτας, ὡς προκατειργασμένους
ταῖς προβεβηκυίαις ἥτταις, τοὺς δὲ λοχαγοὺς αὑτὸς
δειλιῶν ἀπάγεσθαι σὺν αὐτῷ ὡς τῷ μέρει τῶν ἐφω
έδρων προσανέχοντας. Εἴθε μὲν οὖν αὐτὸ εἰς πάντας
ἐπέπρακτο, καὶ εἰ μὴ δυνατὸν ἦν τὸν θεῖον δρον
παρελθεῖν καὶ τὸ κεκραμένον ποτήριον ἐκφυγείν
τέως δ' οὖν ἀσφαλῶς πράξας ἐφάνη ἄν. Τὸν Μετανειάτην δὲ Νικηφόρον καὶ τοιούτους τινὰς ὡς ὑπο
όπτους διωσάμενος, τοὺς δόλου καὶ κακοηθείας μετ
στοὺς συνεπήγετο, ὡς προϊὼν ὁ λόγος δηλώσει. Δύ.
Lego ἀποτίσουσα, et expono volum pro commeatu persolutura, vel ultimo ante discessum colloquio exceptura. Recolenda περί συντακτηρίου superius scripta.
Utraque purpura sunt, hæc aureo etiam
limbo prætexta, ac ideoireliquis longe nobiliora.Codinus, Cedrenus in Basilio Macedone, Gregoras 1.1x.
Pons iste est a Justiniano constructus,
Πενταγέφυρος alias dictus apud Cedrenum. Vulgus Ζόμπον vocavit appellativo potius quam proprio nomine Ζόμπος enim gilbosum significat,
nec ineptum pontis valde convexi censetur epithetum. De Sagari fluvio in Cedrenum meminimus.
Πῦρ γάρ ποθεν ἐνεχθὲν τοὺς δόμους, ἐν οἷς ὁ βασιλεὺς ἐσκήνωτο, κατενεμήσατο, οἷς καὶ συγκατεκαύθησαν ἵπποι τε καὶ ἐφεστρίδες βασιλικαὶ καὶ χαλινὰ τῶν ἄλλων πολὺ διαφέροντα καὶ τοῦ πυρὸς δι’ ὀλίγου γεγόνασι παρανάλωμα. Οἱ δὲ ἵπποι ἡμίφλεκτοι καθορώμενοι τῷ στρατοπέδῳ ἐλεεινὸν διεφαίνοντο θέαμα. Τὸν δὲ Σαγγάριον διαπεραιωθείς, παρ’ ᾧ ταῦτα γέγονε, διὰ τῆς τοῦ Τζούμπου λεγομένης γεφύρας τὰς οἰκείας δυνάμεις ἀθροίζειν ἤρξατο, διασκεδασθείσας διὰ τὴν τῶν βαρβάρων ἐπίθεσιν. Καταλέξας δ’ οὖν ἐκ τούτων ὅσον ἠβούλετο, τὸ λοιπὸν ἀπεπέμψατο στρατιωτῶν τε καὶ λοχαγῶν, τοὺς μὲν στρατιώτας ὡς προκατειργασμένους ταῖς προβεβηκυίαις ἥτταις, τοὺς δὲ λοχαγοὺς αὐτὸς δειλιῶν ἐπάγεσθαι σὺν αὑτῷ ὡς τῷ μέρει τῶν ἐφέδρων προσανέχοντας. Εἴθε μὲν οὖν αὐτὸ εἰς πάντας ἐπέπρακτο· καὶ εἰ μὴ δυνατὸν ἦν τὸν θεῖον ὅρον παρελθεῖν καὶ τὸ κεκερασμένον ποτήριον ἐκφυγεῖν, τέως δ’ οὖν ἀσφαλῶς πράξας ἐφάνη ἄν. Τὸν Βοτανειάτην δὲ Νικηφόρον καὶ τοιούτους τινὰς ὡς ὑπόπτους διωσάμενος, τοὺς δόλου καὶ κακοηθείας μεστοὺς συνεπήγετο, ὡς προϊὼν ὁ λόγος δηλώσει.JOANNIS SCYLITZE
crebra illa præmonstrata signa ad se pertinere, φέρουσαν τὸν βασιλέα τριήρη περιεποτᾶτο, ἕως εἰς
non in tabernaculo neque in planis locis, sed in
tumulis et domunculis habitabat, ubi etiam aliud
quoddam non minus infortunium portendens accidit prodigium. Ignis enim nescio unde delatus
domos in quibus commorabatur imperatorincendit:
ubi combusti fuere equi et regiæ vestes equorum,
et frena aliis longe præstantia prorsus ab igne
consumpta sunt. Equi vero semicombusti ab exercitu conspecti miserandum spectaculum præbuere.
Cum vero Sangarium, ubi hæc accidere, per pontem qui Zompi dicitur transiisset, suas copias in
unum cogere cœpit, ob Barbarorum irruptionem
dissipatas. Cum igitur ex iis quantum voluit coegisset, reliquos milites ac duces manipulorum
dimisit, milites quidem ut superioribus cladibus
confectos, manipulorum vero ductores secum adducere veritus ut parti insidiatorum adhærentes.
Utinamque idem in omnes fecisset, et si divinus
terminus transiri non poterat, et commistum poculum evitari, nam ita suæ incolumitati consulere
visus fuisset. Verum Nicephoro Botaniata et
hujuscemodi quibusdam viris ejectis, eos qui omnibus dolis et pravis moribus instructi essent secum adducere festinabat, ut insequens declarabit
oratio. Ipse autem sic pergens, neque imminentia
sibi mala præsentiens, Halym fluvium transiit,
quamvis commoratus in quodam oppido 691
nuper constructo, cujus difcia ab ipso curata
sunt, ibi tabernaculum posuit. Deinde cum trajecisset, divisionem propriarum possessionum descripsit, et Caesaream prætergressus ad fontem ἐν οἷς ὁ βασιλεὺς ἐσκήνωτο κατενεμήσατο, ἐν οἷς
αὐτὸν ἐκεῖνον καθεσθεῖσα χερσὶ ταῖς αὐτοῦ προσερ
ῥύη. Κἀκεῖνος ταύτην τῇ βασιλίδι ἀνέπεμψεν ἐν
τοῖς ἀνακτόροις παρὰ τὸ εἰωθὸς ἀπομεινάσῃ διά τις
νας θρύψεις γυναικείας καὶ ἀκκισμούς. Ἔδοξεν οὖν
ἡ περιστερὰ σύμβολον οὐ χρηστῆς ἀποβάσεως αὐτῷ
τε τῷ λαβόντι καὶ πρὸς ἦν ἔσταλτο. 'Αλλ' ἐκείνη
περιττῶς σχοῦσα τῆς θρύψεως, μεταμεληθεῖσα πρὸς
τὸν βασιλέα ἀφίκετο, τὸν συντακτήριον ἀποδώσου
σα καὶ αὐτὸν ἐπὶ τὴν ἐκστρατείαν προπέμψουσα.
Εκεῖθεν οὖν ἀπάρας ὁ βασιλεὺς οὐκ ἐν Νεακώμου
οὐδὲ ἐν ὑπατίας χωρίοις τισὶ βασιλικοῖς προσωρμίσατο, ἀλλ᾽ ἐν Ἑλενουπόλει, ἣν οἱ ἐγχώριοι ἀγροικι
κώτερον κικλήσκουσιν Ελεεινούπολιν· ὁ καὶ αὐτό
οἰωνὸς οὐ χρηστὸς ἔδοξε. Συνέβη δὲ καί τι ἕτερον
τὸ γὰρ συνέχον τὴν βασιλικὴν σκηνὴν μέγιστον ξύ
λον κατεαγὲν πεσεῖν αὐτὴν αἰφνηδὲν παρεσκεύασεν.
Ὅμως δ᾽ οὖν οὐδὲ πρὸς Ἐν τούτων ἡ τῶν ἀνθρώπων
αβελτηρία καὶ, ὡς οἷον εἰπεῖν, καχεξία καὶ τὸ ἐν τῇ
δοκούσῃ πίστει ἄπιστον καὶ ἀσύμβλητον διαβλέψαι
ἠθέλησε, τοῦ χρεὼν ἐμποδίζοντος πανταχοῦ, καὶ
μηδ᾽ αὑτῷ παρεχομένου συναίσθησιν πρὸς ὅν ἀπο
σκήπτειν ἔμελλον. Προῄει τοίνυν ὁ βασιλεὺς, [Ρ. 836]
καὶ τῆς Ἐφας προσωτέρω προήρχετο, ἕως τῇ τῶν
᾿Ανατολικῶν ἐπαρχία προσέβαλε, φειδωλίᾳ παρὰ τὸ
εἰκὸς πρὸς πάντας συνεχόμενος. Συνεὶς δὲ, ὡς ἔοικε,
τὸ συνεχὲς τῶν προγεγονότων σημείων εἰς αὑτὸν
ἀποσκῆψον, οὐκ ἐν σκηνῇ οὐδὲ ἐν πεδίοις, ἀλλ᾽ ἐν
γηλόφοις καὶ δωματίοις ἐποιεῖτο τὴν κατασκήνωσιν.
Ενθα δή τι καὶ συνέβη οὐκ ἔλαττον εἰς κακοδαιμονίας οἰώνισμα· πῦρ γάρ ποθεν ἐνεχθὲν τοὺς δόμους
nomine Cryam pervenit, qui quidem locus ad excipiendum exercitum idoneus erat, omnibus abundans quæ usui essent, oppidanis et paganis, quia
frequenter eo ventitabant, notus. Cum autem vexaretur regio et a militibus desolaretur, infestiorem se præbuit quibusdam ex legione Nemitzorum, qui reprehensi et læsi rebellant. Hac re
cognita, cum equum conscendisset imperator et
milites convocasset, proprios hospites deterruit
rursusque impositis conditionibus vel invitos sibi
subegit hanc unam pœnam definiens, ut in extrema parte exercitus ponerentur, qui erant in
prima et proximi corporis custodes. Illinc ad
Sebastiam proficiscitur, contendens in Iberiam
pervenire, ubi etiam eorum qui cum Manuele
Curopalate Comneno ceciderant spectator fuit.
Et inde sensim ac paulatim progressus ad Theodosiopolim se confert, ante quidem neglectam,
sed ex quo expugnatum fuit Artze, instauratam
et communitam. Inde jussit singulos duorum
συγκατεκαύθησαν ἵπποι τε καὶ ἐφεστρίδες βασιλικαί
καὶ χαλινά τῶν ἄλλων πολὺ διαφέροντα, καὶ
τοῦ πυρὸς διόλου γεγόνασι παρανάλωμα. Οἱ δ' ἵπποι
ἡμίφλεκτοι καθορώμενοι τῷ στρατοπέδῳ ἐλεεινόν
διεφαίνοντο θέαμα. Τὸν δὲ Σαγγάριον διαπεραιωθεὶς, παρ' ᾧ ταῦτα γέγονε, διὰ τῆς Ζόμπου λεγομέν
νης γεφύρας τὰς οἰκείας δυνάμεις ἀθροίζειν
ἤρξατο, σκεδασθείσας διὰ τὴν τῶν Βαρβάρων ἐπίσ
θεσιν. Καταλέξας δ' οὖν ἐκ τούτων ὅσον ἠβούλετο,
τὸ λοιπὸν ἀπεπέμψατο στρατιωτῶν τε καὶ λοχαγῶν,
τοὺς μὲν, τοὺς στρατιώτας, ὡς προκατειργασμένους
ταῖς προβεβηκυίαις ἥτταις, τοὺς δὲ λοχαγοὺς αὑτὸς
δειλιῶν ἀπάγεσθαι σὺν αὐτῷ ὡς τῷ μέρει τῶν ἐφω
έδρων προσανέχοντας. Εἴθε μὲν οὖν αὐτὸ εἰς πάντας
ἐπέπρακτο, καὶ εἰ μὴ δυνατὸν ἦν τὸν θεῖον δρον
παρελθεῖν καὶ τὸ κεκραμένον ποτήριον ἐκφυγείν
τέως δ' οὖν ἀσφαλῶς πράξας ἐφάνη ἄν. Τὸν Μετανειάτην δὲ Νικηφόρον καὶ τοιούτους τινὰς ὡς ὑπο
όπτους διωσάμενος, τοὺς δόλου καὶ κακοηθείας μετ
στοὺς συνεπήγετο, ὡς προϊὼν ὁ λόγος δηλώσει. Δύ.
Lego ἀποτίσουσα, et expono volum pro commeatu persolutura, vel ultimo ante discessum colloquio exceptura. Recolenda περί συντακτηρίου superius scripta.
Utraque purpura sunt, hæc aureo etiam
limbo prætexta, ac ideoireliquis longe nobiliora.Codinus, Cedrenus in Basilio Macedone, Gregoras 1.1x.
Pons iste est a Justiniano constructus,
Πενταγέφυρος alias dictus apud Cedrenum. Vulgus Ζόμπον vocavit appellativo potius quam proprio nomine Ζόμπος enim gilbosum significat,
nec ineptum pontis valde convexi censetur epithetum. De Sagari fluvio in Cedrenum meminimus.
PG 122:421Αὐτὸς δὲ οὕτως ἰών, τῶν καταληψόντων αὐτὸν κακῶν ἀνεπαίσθητος, ἐπεραιώθη τὸν Ἅλυν λεγόμενον ποταμόν, εἰ καὶ αὐτὸς ὑπομείνας εἴς τι νεοπαγὲς φρούριον, πρὸς αὐτοῦ τὴν οἰκοδομίαν λαχόν, ἐσκηνώσατο. Μετὰ ταῦτα δὲ περαιωθεὶς τὴν διαίρεσιν εἰς οἰκείας κτήσεις συνδιεγράψατο. Τὴν δὲ Καισαρέων παρελθὼν εἰς τὴν λεγομένην κατήντησε Κρύαν Πηγήν· ἦν γὰρ ὁ τόπος πρὸς ὑποδοχὴν στρατοῦ εὔθετος πᾶσι βρίθων τοῖς χρησίμοις, ἀστυκώμη καὶ ἀγρόπολις διὰ τῆς συμμιγοῦς ποριμότητος γνωριζόμενος. Κειρομένης δὲ τῆς χώρας καὶ ἐρημουμένης παρὰ τῶν στρατιωτῶν ἀπηνέστερον προσηνέχθη τισὶ τῶν ἐκ τοῦ τάγματος τῶν Νεμίτζων. Ἀλλ’ οἵ γε δηχθέντες ἀποστατοῦσι. Γνωσθέντος δὲ τούτου ἵππου ἐπιβὰς ὁ βασιλεὺς καὶ τὸ στρατιωτικὸν συγκαλεσάμενος τοὺς ἰδιοξένους τούτους κατέπληξε καὶ αὖθις ὑποσπόνδους κατέστησεν, ἐν τούτῳ μόνῳ τὸ πρόςτιμον ὁρίσας αὐτοῖς, ἐν τῷ ἐσχάτοις τετάχθαι ἀντὶ τῆς πρώην ἐγγύτητος καὶ σωματοφυλακίας. Ἐκεῖθεν χωρεῖ εἰς Σεβάστειαν τὴν Ἰβηρίαν καταλαβεῖν ἐπειγόμενος, ὅτε καὶ τῶν σὺν τῷ κουροπαλάτῃ Μανουὴλ τῷ Κομνηνῷ πεσόντων θεατὴς τῶν πτωμάτων ἐγένετο.HISTORIA.
τὸς δὲ οὕτως ἱὼν τῶν καταληψόντων αὐτὸν κακῶν mensium cibaria secum terre, tanquam per inἀνεπαίσθητος, ἐπεραιώθη τὸν ᾿Αλυν λεγόμενον που
ταμὸν, εἰ καὶ αὐτὸς ὑπομείνας εἴς τι νεοπαγές φρού
ριον, πρὸς αὐτοῦ τὴν οἰκοδομίαν λαχόν, ἐσκηνώσατο.
Μετὰ ταῦτα δὲ περαιωθεὶς τὴν διαίρεσιν εἰς οἰκείας
κτήσεις συνδιεγράψατο. Τὴν δὲ Καισάρειαν παρελθὼν εἰς τὴν λεγομένην κατήντησε Κρύαν πηγήν·
ἦν γὰρ ὁ τόπος πρὸς ὑποδοχὴν στρατοῦ εὔθετος,
πᾶσι βρίθων τοῖς χρησίμοις, ἀστυχώμαις καὶ ἀγροπόλεσι, διὰ τῆς συμμιγούς ποριμότητος γνωριζόμενος, Κειρομένης δὲ τῆς χώρας καὶ ἐρημουμένης
παρὰ τῶν στρατιωτῶν ἀπηνέστερον προσηνέχθη τισὶ
τῶν ἐκ τοῦ τάγματος τῶν Νεμίτζων. Αλλ' οι γε
δηχθέντες ἀποστατοῦσι. Γνωσθέντος δὲ τούτου, ἵπο
που ἐπιβὰς ὁ βασιλεὺς καὶ στρατιωτικόν συγκαλεσάμενος τοὺς ἰδιοξένους κατέπληξε καὶ αὖθις ὑποσπόνδους καὶ μὴ βουλυμένους κατέστησεν, ἐν τούτοις
μόνοις τὸ πρόστιμον ὁρίσας, ἐν τῷ ἐσχάτους τετάχθαι ἀντὶ τῆς πρώτης εγγύτητος καὶ σωματοφυλα
κίας. [Ρ. 837] Ἐκεῖθεν χωρεῖ εἰς Σεβάστειαν, τὴν
Ἰβηρίαν καταλαβεῖν ἐπειγόμενος, ὅτε καὶ τῶν σὺν
τῷ κουροπαλάτῃ Μανουὴλ τῷ Κομνηνῷ πεσόντων
θεατής τῶν πτωμάτων ἐγένετο. Κἀκεῖθεν σχολῇ καὶ
βάδην ἰὼν καταλαμβάνει τὴν Θεοδοσιούπολιν, πρώην
μὲν ἀμεληθεῖσαν· ἐξ ὅτου δὲ ἐπολιορκήθη τὸ 'Αρτζε,
ἀνοικοδομηθεῖσαν. καὶ κατοχυρωθεῖσαν, ἐντεῦθεν
διμήνου τροφὴν ἑκάστῳ φέρειν ἐπικηρυκευσάμενος
ὡς δι' ἀοικήτου καὶ ἡρημωμένης χώρας βαδίζειν
μέλλουσι. Πάντων δὲ τὸ προσταγὲν ποιησαμένων,
τὸ μισθοφορικὸν τῶν Οὔζων καὶ τοὺς Φράγγους σύν
Ρουσελίῳ ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ πολεμικῷ διαφίησι
κατὰ τοῦ Αλίατ εἰς προνομήν. Τοῦτο δὲ καὶ πρότερον ἐποιήσατο. Ἐκεῖνος δὲ κατόπιν ἐλαύνων εἰς τὸ
Μανζικέρτ παρεγένετο, πόλιν Ρωμαϊκὴν μὲν, χειρωθεῖσαν δὲ τῷ σουλτάνῳ προτοῦ καὶ Τούρκους
ἐγκαθημένους ἔχουσαν. Καταφρονήσας δὲ τούτων
ὡς ὀλιγοστῶν, ἑτέραν μοῖραν οὐκ ἐλαχίστην ἀποτεμόμενος τοῦ στρατοῦ Ἰωσὴφ μαγίστῳ τῷ Ταρχανειώτῃ παραδίδωσι, προσεπιδοὺς καὶ στίφος πεζῶν
οὐκ εὐκαταφρόνητον, μᾶλλον δὲ τῶν ἱπποτῶν τὸ ἔκε
κριτόν τε καὶ μαχιμώτατον κἂν τοῖς πολεμίοις προκινδυνεῦον ἀεὶ καὶ προμαχόμενον. ᾿Αρας δὲ ὁ Ταρχανειώτης ἔπεισιν εἰς τὸ Αλίατ, βοηθήσων τοῖς
Οὔζοις καὶ τοῖς Φράγγοις καὶ παντὶ τῷ μισθοφορικῷ·
ἠκηκόει γὰρ ὁ βασιλεὺς πλῆθος μυρίανδρον κατ'
αὐτῶν φέρεσθαι. Διεῖλε δὲ ὁ βασιλεὺς τὸν στρατὸν,
ἐλπίζων αὐτὸς ταχὺ τὸ Ματζικιρτ παραστήσεσθαι,
ὁ δὴ καὶ γέγονε, καὶ ἐπιδημῆσαι τοῖς ἐν τῷ Χλιάτ
εἰ δὲ τις ἀνάγκη κατεπείξει, ταχέως αὐτοὺς παρακαλέσασθαι, πλησίον ἐσκηνωμένων τῶν στρατευμάτ
των· ἤκουε γὰρ τὸν σουλτανὸν ἐπείγεσθαι κατ' αὐτ
τοῦ. Καί γε ἦν οὐκ ἀνεύλογος ἡ διαίρεσις τῶν στρατευμάτων, καὶ λογισμῶν οὐκ ἀποστρατηγικωτάτων,
εἰ μὴ πεπρωμένη, μᾶλλον δι θεῖος χόλος ή λόγος ἡμῖν
ἀποῤῥητότερος τὴν ἔκβασιν εἴς τοὐναντίον περιέτρεψε,
καὶ πρὸς τῷ τέλει τοῦ ἔργου καὶ τῇ αὐθημερινῇ
cultam et solitariam regionem iter habituros.
Cum omnes imperata fecissent, mercenarios Uzos
et Francos cum Ruselio, viro forti ac bellicoso,
ad Chliat prædatum misit, quod prius etiam fecerat. Ille a tergo 692 insequens ad Matziciert
pervenit, urbem Romanam, sed a sultano subactam et ante a Turcis obsessam. Aspernatus autem hos ut paucos, aliam manum haud exiguam
ab exercitu abscissam Josepho magistro Tarchaniotæ tradit, addita etiam haud contemnenda
cohorte peditum, imo etiam equitum selectorum,
qui maxime bellicosi erant et inter hostes semper principes pericula adibant primique pugnabant. Profectus autem Tarchaniotes ad Chliat
opem laturus Uzia et Francis et omni mercenario
exercitui. Audierat enim imperator multitudinem
numero infinitam adversus ipsos venire, et diviserat exercitum, sperans se statim Matziciert
in suam potestatem redacturum, quod etiam accidit, et ad eos qui erant in Chliat adventurum.
Quod si quæ necessitas urgeret, confestim ipsos
revocaturum, cum exercitus prope castra posuissent. Audiebant enim sultanum studiose adversus se contendere. Et quidem certe non carebat
ratione rerum divisio et consiliorum, neque aliena
erat a peritissimo duce, nisi fatur, imo vero
divina ira seu ratio a nobis maxime remotaeventum rerum in contrariam partem perver,
tisset, et ad exitum rei et conjunctionem exercitus eadem die etiam sultanum sine præcone
Turcis adjunxisset, et prohibuisset decreta ad
exitum perduci. Nam cum occupasset imperator
Matziciert perculsis Turcis ejusque veritis adventum, iique fidem quam petierant accepissent,
ubi 693 etiam accidit ut quidam Romanus jurisjurandi gratia naribus privaretur, quod juraverat ipsis imperator, quod ille asellum Turcicum
rapuerat, Dei Genitricem et Christum et omnes
sanctos intercessores invocans. In quibus dum
imperator occupatur, in milites Romanos, qui
prædatum egressi fuerant, Turcica manus invadit.
Ratus igitur imperator ducem sultani cum quibusdam copiis advenisse, ut dispersos regii exercitus
coerceret, adversus ipsum misit cum idonea manu
magistrum Nicephorum Bryennium, qui cum ipso
congressus haud cessit: verum multi cum ipso
vulnerati sunt, et haud pauci ex ipsis occiderunt.
Et cum validius ex incursu paulo ante assueti
pugnarent, audacius incumbentes armis, cominus
resistebant. Quare metu commotus copias ab
imperatore petiit. Ille autem condemnata illius
timiditate (ignorabat enim rei veritatem) coasta
concione habuit orationem de iis quæ ad bellum
pertinebant. In media quoque oratione gravioribus
verbis uti exorsus est, et interea sacerdos lectioJACOBI GOARI NOTÆ.
Gelidioris et frigidioris aquæ fontes κρύας πηγάς moderni vocant, diversosque hoc nomine tam
Chii tum Teni novimus.
Κἀκεῖθεν σχολῇ καὶ βάδην ἰὼν καταλαμβάνει τὴν Θεοδοσιούπολιν, πρώην μὲν ἀμεληθεῖσαν, ἐξ ὅτου δὲ ἐπολιορκήθη τὸ Ἄρτζε ἀνοικοδομηθεῖσαν καὶ κατοχυρωθεῖσαν. Ἐντεῦθεν διμήνου τροφὴν ἑκάστῳ φέρειν ἐπικηρυκευσάμενος, ὡς δι’ ἀοικήτου καὶ ἠρημωμένης χώρας βαδίζειν μέλλουσι, πάντων δὲ τὸ προσταχθὲν ποιησαμένων τὸ μισθοφορικὸν τῶν Οὔζων καὶ τοὺς Φράγκους σὺν Ῥουσελίῳ, ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ πολεμικῷ, διαφίησι κατὰ τοῦ Χλίατ εἰς προνομήν. Τοῦτο δὲ καὶ πρότερον ἐποιήσατο. Ἐκεῖνος δὲ κατόπιν ἐλαύνων εἰς τὸ Μαντζικίερτ παρεγένετο, πόλιν ῥωμαϊκὴν μέν, χειρωθεῖσαν δὲ πρό του τῷ σουλτάνῳ καὶ Τούρκους ἐγκαθημένους ἔχουσαν. Καταφρονήσας δὲ τούτων ὡς ὀλιγοστῶν, ἑτέραν μοῖραν οὐκ ἐλαχίστην ἀποτεμόμενος τοῦ στρατοῦ Ἰωσὴφ μαγίστρῳ τῷ Τραχανειώτῃ παραδίδωσι, προσεπιδοὺς καὶ στῖφος πεζῶν οὐκ εὐκαταφρόνητον, μᾶλλον δὲ τῶν ἱπποτῶν τὸ ἔκκριτόν τε καὶ μαχιμώτατον κἀν τοῖς πολέμοις προκινδυνεῦον ἀεὶ καὶ προμαχόμενον. Ἄρας δὲ ὁ Τραχανειώτης ἄπεισιν εἰς τὸ Χλίατ βοηθήσων τοῖς Οὔζοις καὶ τοῖς Φράγκοις καὶ παντὶ τῷ μισθοφορικῷ· ἠκηκόει γὰρ ὁ βασιλεὺς πλῆθος μυρίανδρον κατ’ αὐτῶν φέρεσθαι.HISTORIA.
τὸς δὲ οὕτως ἱὼν τῶν καταληψόντων αὐτὸν κακῶν mensium cibaria secum terre, tanquam per inἀνεπαίσθητος, ἐπεραιώθη τὸν ᾿Αλυν λεγόμενον που
ταμὸν, εἰ καὶ αὐτὸς ὑπομείνας εἴς τι νεοπαγές φρού
ριον, πρὸς αὐτοῦ τὴν οἰκοδομίαν λαχόν, ἐσκηνώσατο.
Μετὰ ταῦτα δὲ περαιωθεὶς τὴν διαίρεσιν εἰς οἰκείας
κτήσεις συνδιεγράψατο. Τὴν δὲ Καισάρειαν παρελθὼν εἰς τὴν λεγομένην κατήντησε Κρύαν πηγήν·
ἦν γὰρ ὁ τόπος πρὸς ὑποδοχὴν στρατοῦ εὔθετος,
πᾶσι βρίθων τοῖς χρησίμοις, ἀστυχώμαις καὶ ἀγροπόλεσι, διὰ τῆς συμμιγούς ποριμότητος γνωριζόμενος, Κειρομένης δὲ τῆς χώρας καὶ ἐρημουμένης
παρὰ τῶν στρατιωτῶν ἀπηνέστερον προσηνέχθη τισὶ
τῶν ἐκ τοῦ τάγματος τῶν Νεμίτζων. Αλλ' οι γε
δηχθέντες ἀποστατοῦσι. Γνωσθέντος δὲ τούτου, ἵπο
που ἐπιβὰς ὁ βασιλεὺς καὶ στρατιωτικόν συγκαλεσάμενος τοὺς ἰδιοξένους κατέπληξε καὶ αὖθις ὑποσπόνδους καὶ μὴ βουλυμένους κατέστησεν, ἐν τούτοις
μόνοις τὸ πρόστιμον ὁρίσας, ἐν τῷ ἐσχάτους τετάχθαι ἀντὶ τῆς πρώτης εγγύτητος καὶ σωματοφυλα
κίας. [Ρ. 837] Ἐκεῖθεν χωρεῖ εἰς Σεβάστειαν, τὴν
Ἰβηρίαν καταλαβεῖν ἐπειγόμενος, ὅτε καὶ τῶν σὺν
τῷ κουροπαλάτῃ Μανουὴλ τῷ Κομνηνῷ πεσόντων
θεατής τῶν πτωμάτων ἐγένετο. Κἀκεῖθεν σχολῇ καὶ
βάδην ἰὼν καταλαμβάνει τὴν Θεοδοσιούπολιν, πρώην
μὲν ἀμεληθεῖσαν· ἐξ ὅτου δὲ ἐπολιορκήθη τὸ 'Αρτζε,
ἀνοικοδομηθεῖσαν. καὶ κατοχυρωθεῖσαν, ἐντεῦθεν
διμήνου τροφὴν ἑκάστῳ φέρειν ἐπικηρυκευσάμενος
ὡς δι' ἀοικήτου καὶ ἡρημωμένης χώρας βαδίζειν
μέλλουσι. Πάντων δὲ τὸ προσταγὲν ποιησαμένων,
τὸ μισθοφορικὸν τῶν Οὔζων καὶ τοὺς Φράγγους σύν
Ρουσελίῳ ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ πολεμικῷ διαφίησι
κατὰ τοῦ Αλίατ εἰς προνομήν. Τοῦτο δὲ καὶ πρότερον ἐποιήσατο. Ἐκεῖνος δὲ κατόπιν ἐλαύνων εἰς τὸ
Μανζικέρτ παρεγένετο, πόλιν Ρωμαϊκὴν μὲν, χειρωθεῖσαν δὲ τῷ σουλτάνῳ προτοῦ καὶ Τούρκους
ἐγκαθημένους ἔχουσαν. Καταφρονήσας δὲ τούτων
ὡς ὀλιγοστῶν, ἑτέραν μοῖραν οὐκ ἐλαχίστην ἀποτεμόμενος τοῦ στρατοῦ Ἰωσὴφ μαγίστῳ τῷ Ταρχανειώτῃ παραδίδωσι, προσεπιδοὺς καὶ στίφος πεζῶν
οὐκ εὐκαταφρόνητον, μᾶλλον δὲ τῶν ἱπποτῶν τὸ ἔκε
κριτόν τε καὶ μαχιμώτατον κἂν τοῖς πολεμίοις προκινδυνεῦον ἀεὶ καὶ προμαχόμενον. ᾿Αρας δὲ ὁ Ταρχανειώτης ἔπεισιν εἰς τὸ Αλίατ, βοηθήσων τοῖς
Οὔζοις καὶ τοῖς Φράγγοις καὶ παντὶ τῷ μισθοφορικῷ·
ἠκηκόει γὰρ ὁ βασιλεὺς πλῆθος μυρίανδρον κατ'
αὐτῶν φέρεσθαι. Διεῖλε δὲ ὁ βασιλεὺς τὸν στρατὸν,
ἐλπίζων αὐτὸς ταχὺ τὸ Ματζικιρτ παραστήσεσθαι,
ὁ δὴ καὶ γέγονε, καὶ ἐπιδημῆσαι τοῖς ἐν τῷ Χλιάτ
εἰ δὲ τις ἀνάγκη κατεπείξει, ταχέως αὐτοὺς παρακαλέσασθαι, πλησίον ἐσκηνωμένων τῶν στρατευμάτ
των· ἤκουε γὰρ τὸν σουλτανὸν ἐπείγεσθαι κατ' αὐτ
τοῦ. Καί γε ἦν οὐκ ἀνεύλογος ἡ διαίρεσις τῶν στρατευμάτων, καὶ λογισμῶν οὐκ ἀποστρατηγικωτάτων,
εἰ μὴ πεπρωμένη, μᾶλλον δι θεῖος χόλος ή λόγος ἡμῖν
ἀποῤῥητότερος τὴν ἔκβασιν εἴς τοὐναντίον περιέτρεψε,
καὶ πρὸς τῷ τέλει τοῦ ἔργου καὶ τῇ αὐθημερινῇ
cultam et solitariam regionem iter habituros.
Cum omnes imperata fecissent, mercenarios Uzos
et Francos cum Ruselio, viro forti ac bellicoso,
ad Chliat prædatum misit, quod prius etiam fecerat. Ille a tergo 692 insequens ad Matziciert
pervenit, urbem Romanam, sed a sultano subactam et ante a Turcis obsessam. Aspernatus autem hos ut paucos, aliam manum haud exiguam
ab exercitu abscissam Josepho magistro Tarchaniotæ tradit, addita etiam haud contemnenda
cohorte peditum, imo etiam equitum selectorum,
qui maxime bellicosi erant et inter hostes semper principes pericula adibant primique pugnabant. Profectus autem Tarchaniotes ad Chliat
opem laturus Uzia et Francis et omni mercenario
exercitui. Audierat enim imperator multitudinem
numero infinitam adversus ipsos venire, et diviserat exercitum, sperans se statim Matziciert
in suam potestatem redacturum, quod etiam accidit, et ad eos qui erant in Chliat adventurum.
Quod si quæ necessitas urgeret, confestim ipsos
revocaturum, cum exercitus prope castra posuissent. Audiebant enim sultanum studiose adversus se contendere. Et quidem certe non carebat
ratione rerum divisio et consiliorum, neque aliena
erat a peritissimo duce, nisi fatur, imo vero
divina ira seu ratio a nobis maxime remotaeventum rerum in contrariam partem perver,
tisset, et ad exitum rei et conjunctionem exercitus eadem die etiam sultanum sine præcone
Turcis adjunxisset, et prohibuisset decreta ad
exitum perduci. Nam cum occupasset imperator
Matziciert perculsis Turcis ejusque veritis adventum, iique fidem quam petierant accepissent,
ubi 693 etiam accidit ut quidam Romanus jurisjurandi gratia naribus privaretur, quod juraverat ipsis imperator, quod ille asellum Turcicum
rapuerat, Dei Genitricem et Christum et omnes
sanctos intercessores invocans. In quibus dum
imperator occupatur, in milites Romanos, qui
prædatum egressi fuerant, Turcica manus invadit.
Ratus igitur imperator ducem sultani cum quibusdam copiis advenisse, ut dispersos regii exercitus
coerceret, adversus ipsum misit cum idonea manu
magistrum Nicephorum Bryennium, qui cum ipso
congressus haud cessit: verum multi cum ipso
vulnerati sunt, et haud pauci ex ipsis occiderunt.
Et cum validius ex incursu paulo ante assueti
pugnarent, audacius incumbentes armis, cominus
resistebant. Quare metu commotus copias ab
imperatore petiit. Ille autem condemnata illius
timiditate (ignorabat enim rei veritatem) coasta
concione habuit orationem de iis quæ ad bellum
pertinebant. In media quoque oratione gravioribus
verbis uti exorsus est, et interea sacerdos lectioJACOBI GOARI NOTÆ.
Gelidioris et frigidioris aquæ fontes κρύας πηγάς moderni vocant, diversosque hoc nomine tam
Chii tum Teni novimus.
Διεῖλε γὰρ ὁ βασιλεὺς τὸν στρατὸν ἐλπίζων αὐτὸς ταχὺ τὸ Μαντζικίερτ παραστήσασθαιὃ δὴ καὶ γέγονεκαὶ ἐπιδημῆσαι τοῖς ἐν τῷ Χλίατ· εἰ δέ τις ἀνάγκη κατεπείξει, ταχέως αὐτοὺς προσκαλέσασθαι, πλησίον ἐσκηνωμένων τῶν στρατευμάτων· ἤκουε γὰρ τὸν σουλτάνον ἐπείγεσθαι κατ’ αὐτοῦ. Καί γε ἦν οὐκ ἄλογος ἡ διαίρεσις τῶν στρατευμάτων καὶ λογισμῶν οὐκ ἄπο στρατηγικωτάτων, εἰ μὴ πεπρωμένη· μᾶλλον δὲ θεῖος χόλος ἢ λόγος ἡμῖν ἀπορρητότερος τὴν ἔκβασιν εἰς τοὐναντίον περιέτρεψε καὶ πρὸς τῷ τέλει τοῦ ἔργου καὶ τῇ αὐθημερινῇ τῶν στρατευμάτων ἑνώσει καὶ τὸν σουλτάνον ἀκηρυκτὶ τοῖς Τούρκοις ἐπέστησε καὶ τὰ δοκηθέντα τελεσθῆναι διακεκώλυκε. Παραλαβὼν γὰρ ὁ βασιλεὺς τὸ Μαντζικίερτ, καταπλαγέντων καὶ ὀρρωδησάντων τῶν Τούρκων τὴν αὐτοῦ ἐπέλευσιν καὶ πίστιν αἰτησαμένων καὶ λαβόντων, οὗ καὶ συνέβη ῥινοτμηθῆναι Ῥωμαῖόν τινα εὐορκίας χάριν ἧς ὀμωμόκει τούτοις ὁ βασιλεύς, ὀνάριον τουρκικὸν ὑφελόμενον, τὴν Θεοτόκον καὶ τὸν Χριστὸν καὶ τοὺς ἁγίους πάντας μεσίτας προβαλλόμενον. Ἐν ὅσῳ δὲ ταυτὶ τῷ βασιλεῖ διετάττετο, τοῖς εἰς τὴν λείαν ἐξελθοῦσι στρατιώταις Ῥωμαίοις πληθὺς τουρκικὴ ἐπιτίθεται.HISTORIA.
τὸς δὲ οὕτως ἱὼν τῶν καταληψόντων αὐτὸν κακῶν mensium cibaria secum terre, tanquam per inἀνεπαίσθητος, ἐπεραιώθη τὸν ᾿Αλυν λεγόμενον που
ταμὸν, εἰ καὶ αὐτὸς ὑπομείνας εἴς τι νεοπαγές φρού
ριον, πρὸς αὐτοῦ τὴν οἰκοδομίαν λαχόν, ἐσκηνώσατο.
Μετὰ ταῦτα δὲ περαιωθεὶς τὴν διαίρεσιν εἰς οἰκείας
κτήσεις συνδιεγράψατο. Τὴν δὲ Καισάρειαν παρελθὼν εἰς τὴν λεγομένην κατήντησε Κρύαν πηγήν·
ἦν γὰρ ὁ τόπος πρὸς ὑποδοχὴν στρατοῦ εὔθετος,
πᾶσι βρίθων τοῖς χρησίμοις, ἀστυχώμαις καὶ ἀγροπόλεσι, διὰ τῆς συμμιγούς ποριμότητος γνωριζόμενος, Κειρομένης δὲ τῆς χώρας καὶ ἐρημουμένης
παρὰ τῶν στρατιωτῶν ἀπηνέστερον προσηνέχθη τισὶ
τῶν ἐκ τοῦ τάγματος τῶν Νεμίτζων. Αλλ' οι γε
δηχθέντες ἀποστατοῦσι. Γνωσθέντος δὲ τούτου, ἵπο
που ἐπιβὰς ὁ βασιλεὺς καὶ στρατιωτικόν συγκαλεσάμενος τοὺς ἰδιοξένους κατέπληξε καὶ αὖθις ὑποσπόνδους καὶ μὴ βουλυμένους κατέστησεν, ἐν τούτοις
μόνοις τὸ πρόστιμον ὁρίσας, ἐν τῷ ἐσχάτους τετάχθαι ἀντὶ τῆς πρώτης εγγύτητος καὶ σωματοφυλα
κίας. [Ρ. 837] Ἐκεῖθεν χωρεῖ εἰς Σεβάστειαν, τὴν
Ἰβηρίαν καταλαβεῖν ἐπειγόμενος, ὅτε καὶ τῶν σὺν
τῷ κουροπαλάτῃ Μανουὴλ τῷ Κομνηνῷ πεσόντων
θεατής τῶν πτωμάτων ἐγένετο. Κἀκεῖθεν σχολῇ καὶ
βάδην ἰὼν καταλαμβάνει τὴν Θεοδοσιούπολιν, πρώην
μὲν ἀμεληθεῖσαν· ἐξ ὅτου δὲ ἐπολιορκήθη τὸ 'Αρτζε,
ἀνοικοδομηθεῖσαν. καὶ κατοχυρωθεῖσαν, ἐντεῦθεν
διμήνου τροφὴν ἑκάστῳ φέρειν ἐπικηρυκευσάμενος
ὡς δι' ἀοικήτου καὶ ἡρημωμένης χώρας βαδίζειν
μέλλουσι. Πάντων δὲ τὸ προσταγὲν ποιησαμένων,
τὸ μισθοφορικὸν τῶν Οὔζων καὶ τοὺς Φράγγους σύν
Ρουσελίῳ ἀνδρὶ γενναίῳ καὶ πολεμικῷ διαφίησι
κατὰ τοῦ Αλίατ εἰς προνομήν. Τοῦτο δὲ καὶ πρότερον ἐποιήσατο. Ἐκεῖνος δὲ κατόπιν ἐλαύνων εἰς τὸ
Μανζικέρτ παρεγένετο, πόλιν Ρωμαϊκὴν μὲν, χειρωθεῖσαν δὲ τῷ σουλτάνῳ προτοῦ καὶ Τούρκους
ἐγκαθημένους ἔχουσαν. Καταφρονήσας δὲ τούτων
ὡς ὀλιγοστῶν, ἑτέραν μοῖραν οὐκ ἐλαχίστην ἀποτεμόμενος τοῦ στρατοῦ Ἰωσὴφ μαγίστῳ τῷ Ταρχανειώτῃ παραδίδωσι, προσεπιδοὺς καὶ στίφος πεζῶν
οὐκ εὐκαταφρόνητον, μᾶλλον δὲ τῶν ἱπποτῶν τὸ ἔκε
κριτόν τε καὶ μαχιμώτατον κἂν τοῖς πολεμίοις προκινδυνεῦον ἀεὶ καὶ προμαχόμενον. ᾿Αρας δὲ ὁ Ταρχανειώτης ἔπεισιν εἰς τὸ Αλίατ, βοηθήσων τοῖς
Οὔζοις καὶ τοῖς Φράγγοις καὶ παντὶ τῷ μισθοφορικῷ·
ἠκηκόει γὰρ ὁ βασιλεὺς πλῆθος μυρίανδρον κατ'
αὐτῶν φέρεσθαι. Διεῖλε δὲ ὁ βασιλεὺς τὸν στρατὸν,
ἐλπίζων αὐτὸς ταχὺ τὸ Ματζικιρτ παραστήσεσθαι,
ὁ δὴ καὶ γέγονε, καὶ ἐπιδημῆσαι τοῖς ἐν τῷ Χλιάτ
εἰ δὲ τις ἀνάγκη κατεπείξει, ταχέως αὐτοὺς παρακαλέσασθαι, πλησίον ἐσκηνωμένων τῶν στρατευμάτ
των· ἤκουε γὰρ τὸν σουλτανὸν ἐπείγεσθαι κατ' αὐτ
τοῦ. Καί γε ἦν οὐκ ἀνεύλογος ἡ διαίρεσις τῶν στρατευμάτων, καὶ λογισμῶν οὐκ ἀποστρατηγικωτάτων,
εἰ μὴ πεπρωμένη, μᾶλλον δι θεῖος χόλος ή λόγος ἡμῖν
ἀποῤῥητότερος τὴν ἔκβασιν εἴς τοὐναντίον περιέτρεψε,
καὶ πρὸς τῷ τέλει τοῦ ἔργου καὶ τῇ αὐθημερινῇ
cultam et solitariam regionem iter habituros.
Cum omnes imperata fecissent, mercenarios Uzos
et Francos cum Ruselio, viro forti ac bellicoso,
ad Chliat prædatum misit, quod prius etiam fecerat. Ille a tergo 692 insequens ad Matziciert
pervenit, urbem Romanam, sed a sultano subactam et ante a Turcis obsessam. Aspernatus autem hos ut paucos, aliam manum haud exiguam
ab exercitu abscissam Josepho magistro Tarchaniotæ tradit, addita etiam haud contemnenda
cohorte peditum, imo etiam equitum selectorum,
qui maxime bellicosi erant et inter hostes semper principes pericula adibant primique pugnabant. Profectus autem Tarchaniotes ad Chliat
opem laturus Uzia et Francis et omni mercenario
exercitui. Audierat enim imperator multitudinem
numero infinitam adversus ipsos venire, et diviserat exercitum, sperans se statim Matziciert
in suam potestatem redacturum, quod etiam accidit, et ad eos qui erant in Chliat adventurum.
Quod si quæ necessitas urgeret, confestim ipsos
revocaturum, cum exercitus prope castra posuissent. Audiebant enim sultanum studiose adversus se contendere. Et quidem certe non carebat
ratione rerum divisio et consiliorum, neque aliena
erat a peritissimo duce, nisi fatur, imo vero
divina ira seu ratio a nobis maxime remotaeventum rerum in contrariam partem perver,
tisset, et ad exitum rei et conjunctionem exercitus eadem die etiam sultanum sine præcone
Turcis adjunxisset, et prohibuisset decreta ad
exitum perduci. Nam cum occupasset imperator
Matziciert perculsis Turcis ejusque veritis adventum, iique fidem quam petierant accepissent,
ubi 693 etiam accidit ut quidam Romanus jurisjurandi gratia naribus privaretur, quod juraverat ipsis imperator, quod ille asellum Turcicum
rapuerat, Dei Genitricem et Christum et omnes
sanctos intercessores invocans. In quibus dum
imperator occupatur, in milites Romanos, qui
prædatum egressi fuerant, Turcica manus invadit.
Ratus igitur imperator ducem sultani cum quibusdam copiis advenisse, ut dispersos regii exercitus
coerceret, adversus ipsum misit cum idonea manu
magistrum Nicephorum Bryennium, qui cum ipso
congressus haud cessit: verum multi cum ipso
vulnerati sunt, et haud pauci ex ipsis occiderunt.
Et cum validius ex incursu paulo ante assueti
pugnarent, audacius incumbentes armis, cominus
resistebant. Quare metu commotus copias ab
imperatore petiit. Ille autem condemnata illius
timiditate (ignorabat enim rei veritatem) coasta
concione habuit orationem de iis quæ ad bellum
pertinebant. In media quoque oratione gravioribus
verbis uti exorsus est, et interea sacerdos lectioJACOBI GOARI NOTÆ.
Gelidioris et frigidioris aquæ fontes κρύας πηγάς moderni vocant, diversosque hoc nomine tam
Chii tum Teni novimus.
PG 122:423Οἰηθεὶς οὖν ὁ βασιλεὺς ἡγεμόνα τινὰ τοῦ σουλτάνου μετά τινος ἀφῖχθαι δυνάμεως καὶ διακλονεῖν τοὺς σποράδας τοῦ βασιλικοῦ στρατοῦ, ἀπέστειλεν ἐπ’ αὐτοὺς Νικηφόρον μάγιστρον τὸν Βρυέννιον μετὰ τῆς ἀρκούσης δυνάμεως, ὃς καὶ συμβαλὼν αὐτοῖς οὐκ ἐνέδωκε μέν, ἐτραυματίσθησαν δὲ πολλοὶ τῶν σὺν αὐτῷ, οὐκ ὀλίγοι δὲ τούτων καὶ ἔπεσον, ῥωμαλεωτέρων φανέντων ἐκ τῆς συγκρίσεως τῶν πρώην ἐθάδων· θρασύτερον γὰρ προσρηγνύμενοι ἀγχεμάχοις ὅπλοις ἀντικαθίσαντο. Ὅθεν καὶ φόβῳ κατασεισθεὶς δύναμιν ἐζήτει παρὰ τοῦ βασιλέως. Ὁ δὲ καταγνοὺς αὐτοῦ δειλίανἠγνόει γὰρ τὸ ἀληθέςἐκκλησίαν συστησάμενος ἐδημηγόρησε τὰ περὶ τοῦ πολέμου, ἐν δὲ τῷ μέσῳ καὶ τραχυτέρων ἥψατο λόγων. Καὶ ἐν τοσούτῳ ὁ ἱερεὺς ἐπεφώνησε τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ἀνάγνωσιν. Εἶχε δὲ τὸ Εὐαγγέλιον, ἵνα τἆλλα παρῶ, «εἰ ἐμὲ ἐδίωξαν καὶ ὑμᾶς διώξουσιν· εἰ τὸν λόγον μου ἐτήρησαν καὶ τὸν ὑμέτερον τηρήσουσιν», ἕως τοῦ «δόξῃ λατρείαν προσφέρειν τῷ Θεῷ»· ὃ καὶ ἐπισημηνάμενοι οἱ συνετώτεροι ἔδοξαν ἀψευδὲς τοῦτο καὶ θεοπρόπιον.nem Evangelii exclamavit, quæ ita se habebat, τῶν στρατευμάτων ἐνώσει καὶ τὸν σουλτάνον ακηut alia omittam: «Si me persecuti sunt, et vos
persequentur; si verbum meum servaverunt, et
vestrum servabunt,» usque ad illud, • arbitrabitur obsequium se præstare Deo.» Quod cum
etiam prudentiores adnotassent, existimarunt hoc
verbum oraculum. Fervente autem bello 694 misit imperator etiam Nicephorum magistrum et
Ducam Theodosiopolis Basilacium cum indigenis
militibus, quo Bryennio adjuncto usque ad quoddam leve prælium æqualis et anceps pugna fuit.
Cum autem milites, imperatores ac duces sequi
statuissent, primas partes pugnæ sustinere pollicitus est, statimque impetu facto hostes, qui terga
dederant, persequebatur. Cum vero Bryennius
suis frena detinere jussisset, solus Basilacius persequens ignoratione facti, ubi ad vallum hostium
accessit, confixo ipsius equo ad terram decidit,
armorum pondere oppressus, et idcirco circumfusi
hostes ipsum vivum capiunt, vinctumque ad sultanum abducunt. In cujus conspectum adductus,
neque ut servus jam effectus neque ut captivus
abductus, sultano se subjecit. Sed neque sultanus
ipso ut servo aut captivo usus est, sed crebro accersens de imperatore eum percontabatur, suamque ipsi potentiam ostentabat, ut ei metum terroremque injiceret; qui omnia ipsius laudans et
extollens, præliari adversus Romanorum imperatorem ipsi inutile consulebat. Sed hic quidem in
his versabatur. Imperator autem coactus cum reliquo exercitu egressus est ad rerum spectacuρυκτὶ τοῖς Τούρκοις ἐπέστησε καὶ τὰ δοκηθέντα
τελεσθῆναι διακεκώλυκε. Παραλαβὼν γὰρ ὁ βασιλεὺς
τὸ Ματζικιρτ καταπλαγέντων καὶ ὀῤῥωδησάντων
τῶν Τούρκων τὴν αὐτοῦ ἐπέλευσιν, καὶ πίστιν αίτη
σαμένων καὶ λαβόντων, οὗ καὶ συνέβη βινοτμηθῆναι
Ρωμαῖόν τινα ὀνάριον Τουρκικὸν ὑφελόμενον, εὐορκίας χάριν ἧς όμωμόκει τούτοις ὁ βασιλεὺς, τὴν
Θεοτόκον καὶ τὸν Χριστὸν καὶ τοὺς ἁγίους πάντας
μεσίτας προβαλόμενος. Ἐν ὅσῳ δὲ ταυτὶ τῷ βασιλεῖ
διετάττετο, τοῖς εἰς τὴν χρείαν ἐξιοῦσι στρατιώταις
Ῥωμαίοις πληθὺς Τουρκική [Ρ. 838] ἐπιτίθεται.
Οἰηθεὶς οὖν ὁ βασιλεὺς ἡγεμόνα τοῦ σουλτάνου μετά
τινος ἀφῖχθαι δυνάμεως καὶ διακλονεῖν τοὺς σποραδας τοῦ βασιλικοῦ στρατοῦ, ἀπέστειλεν ἐπ' αὐτὸν
Νικηφόρον μάγιστρον τὸν Βρυέννιον μετὰ τῆς ἀρ
κούσης δυνάμεως, ὃς καὶ συμβαλὼν αὐτῷ οὐκ ἐνα
έδωκε μὲν, ἐτρατματίσθησαν δὲ πολλοὶ τῶν σὺν αὐτῷ,
οὐκ ὀλίγοι δὲ τούτων καὶ ἔπεσον, ρωμαλεωτέρων
δὲ φανέντων ἐκ τῆς συγκρούσεως τῶν πρώην ἐθάδων. Θρασύτερον γὰρ προσρηγνύμενοι ἀγχεμάχοις
ὅπλοις ἀντικαθίσταντο. Ὅθεν καὶ φόβῳ κατασει
σθεὶς δύναμιν ἐζήτει παρὰ τοῦ βασιλέως, Ὁ δὲ καταγνοὺς αὐτοῦ δειλίαν (ἠγνόει γὰρ τὸ ἀληθὲς) ἐκκλησίαν
συστησάμενος ἐδημηγόρησε τὰ περὶ πολέμου, ἐν δὲ
τῷ μέσῳ καὶ τραχυτέρων ήψατο λόγων. Καὶ ἐν του
σούτῳ ὁ ἱερεὺς ἐπεφώνησε τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ἀνάγνωσιν. Εἶχε δὲ τὸ Εὐαγγέλιον, ἵνα τἆλλα παρῶ,
«Εἰ ἐμὲ ἐδίωξαν, καὶ ὑμᾶς διώξουσιν· ἰ τὸν λόγον
μου ἐτήρησαν, καὶ ὑμέτερον τηρήσουσιν,» ἕως τοῦ
«δόξει λατρείαν προσφέρειν τῷ Θεῷ· ο δ καὶ ἐπισηlum; et usque ad vesperam in quibusdam tumulis G μηνάμενοι οἱ συνετώτεροι ἔδοξαν ἀψευδὲς τοῦτο καὶ
consistens, ubi qui resisteret et sese opponeret,
neminem vidit, in castra reversus est. Statimque circumfusi Turci arcuum sagittis et equitatu
haud mediocrem exercitui terrorem injecere,
695 intra vallum impellentes. Nox erat illunis
cum hæc gerebantur, neque fugientes et persequen
tes utrum externi an noti essent et amici discerni
poterant, verum tota nocte obscuris ululatibus circumsonabat exercitus, ita ut omnes apertis ac vigilantibus oculis pernoctarent. Cumque jam illuxis
set, pars quædam Uzorum duce quodam nomine
Tame, et exercitus cui Tornicius Cotertzes præerat,
ad hostes confluxit; quod haud mediocrem sollicitudinem Romanis attulit, suspicantibus reliquas
nationes sibi inimicas. Quidem vero pedites egressi
Turcos occidere telis quæ eminus jaciuntur, et
armis quibus cominus pugnatur, et coegerunt e
castris exire. Imperator autem missis ad Chiliat
antecursoribus, duces qui illic erant ad se accersivit
cum copiis quas habebant, statim cupiens de summa rerum prælio decertare; quorum exspectans
auxilium frustra tempus conterebat: erant enim ii
qui Pyrrichiam saltationem maxime meditati fuerant. Ut vero de eorum auxilio desperavit, suspicatus aliqua re eos impediri, cum familiaribus statuebat postridie manum conserere. Ignorabat videlicet
Tarchaniotem quoque sibi adjuncto Ruselio, qui ad
θεοπρόπιον, Ζέοντος δὲ τοῦ πολέμου ἀπέστεινεν ὁ βασιλεὺς καὶ Νικηφόρον μάγιστρον καὶ δοῦκα Θεοδοσιουπό
λεως τὸν Βασιλάκιον μετὰ τῶν ιθαγενῶν στρατιωτῶν.
Ηροστεθέντος οὖν τῷ Βρυεννίῳ μέχρι τινὸς ἀκροβολισμοῦ ἰσοπαλὴς καὶ ἀμφήριστος ἦν ἡ μάχη. Συνθεμένων δὲ τῶν στρατιωτῶν ἀκολουθεῖν ὄπισθεν τῶν
στρατηγῶν πρωταγωνιστεῖν καθυπέσχετο, καὶ εὐθὺς
ἐξορμήσας νωτα δεδωκότων τῶν ἐναντίων ἐδίωκε.
Τοῦ δὲ Βρυεννίου τοὺς ῥυτῆρας ἀνασχεῖν τοῖς περὶ
αὐτὸν ἐγκελευσαμένου, μόνος διώκων ὁ Βασιλάκιος
ἀνοίᾳ τοῦ πραχθέντος, ἐπεὶ τῷ χάρακι τῶν ἐναντίων
προσέμιξε, περιπαρέντος αὐτῷ τοῦ ἵππου προσέσχε
τῇ γῇ, βάρος τῶν ὅπλων ἐπιφερόμενος. Διὸ καὶ περιο
χυθέντες οἱ πολέμιοι αἱροῦσιν αὑτὸν ζωγρίαν, καὶ
πρὸς τὸν σουλτάνον ἀπάγουσι δέσμιον· ᾧ καὶ εἰς
ὄψιν παραστὰς οὔτε ὡς δοῦλος ἤδη γεγονώς, οὔτε ὡς
αἰχμάλωτος ἀπαχθεὶς τῷ σουλτάνῳ καθυπετάγη.
Αλλ' οὔτε ὁ σουλτάνος εἴτε ὡς δούλῳ εἴτε ὡς αἰχμαλώτῳ προσηνέχθη αὐτῷ, συνεχῶς δὲ παριστῶν περὶ
τοῦ βασιλέως τε ἐπηρώτα καὶ τὴν ἑαυτοῦ ἰσχὺν ἐναπεδείκνυε καὶ εἰς ἄῤῥωδίαν καὶ πτοίαν ἐνέβαλλεν. Ὁ
δὲ πάντα ἐπαινῶν καὶ μεγαλύνων τὰ αὑτοῦ, τὸ ἀντιπαρατάξασθαι βασιλεῖ Ῥωμαίων ἀσύμφορον αὐτῷ
συνεβούλευεν. ᾿Αλλ᾽ οὕτω μὲν οὗτος· ὁ δὲ βασιλεὺς
ἀναγκασθεὶς ἐξῄει μετὰ τῆς λοιπῆς πληθύος εἰς τὴν
τῶν πραγμάτων θέαν. Μέχρι δ' ἐσπέρας ἐπί τινων
λόφων ἐστώς, ἐπείπερ οὐκ [ἦν] τὸ ἀντικαθιστάμενον,
Ζέοντος δὲ τοῦ πολέμου ἐπαπέστειλεν ὁ βασιλεὺς καὶ Νικηφόρον μάγιστρον καὶ δοῦκα Θεοδοσιουπόλεως, τὸν Βασιλάκιον, μετὰ τῶν ἰθαγενῶν στρατιωτῶν. Προστεθέντος οὖν τῷ Βρυεννίῳ μέχρι τινὸς ἀκροβολισμοῖς ἰσοπαλὴς καὶ ἀμφήριστος ἦν ἡ μάχη. Συνθεμένων δὲ τῶν στρατιωτῶν ἀκολουθεῖν ὄπισθεν τῶν στρατηγῶν πρωταγωνιστεῖν αὐτὸς καθυπέσχετο, καὶ εὐθὺς ἐξορμήσας, νῶτα δεδωκότων τῶν ἐναντίων, ἐδίωκε. Τοῦ δὲ Βρυεννίου τοὺς ῥυτῆρας ἀνασχεῖν τοῖς περὶ αὐτὸν ἐγκελευσαμένου μόνος διώκων ὁ Βασιλάκιος ἦν ἀγνοίᾳ τοῦ πραχθέντος. Ἐπεὶ δὲ τῷ χάρακι τῶν ἐναντίων προσέμειξε, περιπαρέντος αὐτοῦ τοῦ ἵππου προσέσχε τῇ γῇ βάρος τῶν ὅπλων ἐπιφερόμενος. Διὸ καὶ περιχυθέντες οἱ πολέμιοι αἴρουσιν αὐτὸν ζωγρίαν καὶ πρὸς τὸν σουλτάνον ἀπάγουσι δέσμιον. Ὧ καὶ εἰς ὄψιν παραστὰς οὔτε ὡς δοῦλος ἤδη γεγονὼς οὔτε ὡς αἰχμάλωτος ἀπαχθεὶς τῷ σουλτάνῳ καθυπετάγη. Ἀλλ’ οὔτε ὁ σουλτάνος εἴτε ὡς δούλῳ εἴτε ὡς αἰχμαλώτῳ προσηνέχθη αὐτῷ, συνεχῶς δὲ παριστῶν περὶ τοῦ βασιλέως τε ἐπηρώτα καὶ τὴν ἑαυτοῦ ἰσχὺν ἐπεδείκνυε καὶ εἰς ὀρρωδίαν καὶ πτοίαν ἐνέβαλλεν.nem Evangelii exclamavit, quæ ita se habebat, τῶν στρατευμάτων ἐνώσει καὶ τὸν σουλτάνον ακηut alia omittam: «Si me persecuti sunt, et vos
persequentur; si verbum meum servaverunt, et
vestrum servabunt,» usque ad illud, • arbitrabitur obsequium se præstare Deo.» Quod cum
etiam prudentiores adnotassent, existimarunt hoc
verbum oraculum. Fervente autem bello 694 misit imperator etiam Nicephorum magistrum et
Ducam Theodosiopolis Basilacium cum indigenis
militibus, quo Bryennio adjuncto usque ad quoddam leve prælium æqualis et anceps pugna fuit.
Cum autem milites, imperatores ac duces sequi
statuissent, primas partes pugnæ sustinere pollicitus est, statimque impetu facto hostes, qui terga
dederant, persequebatur. Cum vero Bryennius
suis frena detinere jussisset, solus Basilacius persequens ignoratione facti, ubi ad vallum hostium
accessit, confixo ipsius equo ad terram decidit,
armorum pondere oppressus, et idcirco circumfusi
hostes ipsum vivum capiunt, vinctumque ad sultanum abducunt. In cujus conspectum adductus,
neque ut servus jam effectus neque ut captivus
abductus, sultano se subjecit. Sed neque sultanus
ipso ut servo aut captivo usus est, sed crebro accersens de imperatore eum percontabatur, suamque ipsi potentiam ostentabat, ut ei metum terroremque injiceret; qui omnia ipsius laudans et
extollens, præliari adversus Romanorum imperatorem ipsi inutile consulebat. Sed hic quidem in
his versabatur. Imperator autem coactus cum reliquo exercitu egressus est ad rerum spectacuρυκτὶ τοῖς Τούρκοις ἐπέστησε καὶ τὰ δοκηθέντα
τελεσθῆναι διακεκώλυκε. Παραλαβὼν γὰρ ὁ βασιλεὺς
τὸ Ματζικιρτ καταπλαγέντων καὶ ὀῤῥωδησάντων
τῶν Τούρκων τὴν αὐτοῦ ἐπέλευσιν, καὶ πίστιν αίτη
σαμένων καὶ λαβόντων, οὗ καὶ συνέβη βινοτμηθῆναι
Ρωμαῖόν τινα ὀνάριον Τουρκικὸν ὑφελόμενον, εὐορκίας χάριν ἧς όμωμόκει τούτοις ὁ βασιλεὺς, τὴν
Θεοτόκον καὶ τὸν Χριστὸν καὶ τοὺς ἁγίους πάντας
μεσίτας προβαλόμενος. Ἐν ὅσῳ δὲ ταυτὶ τῷ βασιλεῖ
διετάττετο, τοῖς εἰς τὴν χρείαν ἐξιοῦσι στρατιώταις
Ῥωμαίοις πληθὺς Τουρκική [Ρ. 838] ἐπιτίθεται.
Οἰηθεὶς οὖν ὁ βασιλεὺς ἡγεμόνα τοῦ σουλτάνου μετά
τινος ἀφῖχθαι δυνάμεως καὶ διακλονεῖν τοὺς σποραδας τοῦ βασιλικοῦ στρατοῦ, ἀπέστειλεν ἐπ' αὐτὸν
Νικηφόρον μάγιστρον τὸν Βρυέννιον μετὰ τῆς ἀρ
κούσης δυνάμεως, ὃς καὶ συμβαλὼν αὐτῷ οὐκ ἐνα
έδωκε μὲν, ἐτρατματίσθησαν δὲ πολλοὶ τῶν σὺν αὐτῷ,
οὐκ ὀλίγοι δὲ τούτων καὶ ἔπεσον, ρωμαλεωτέρων
δὲ φανέντων ἐκ τῆς συγκρούσεως τῶν πρώην ἐθάδων. Θρασύτερον γὰρ προσρηγνύμενοι ἀγχεμάχοις
ὅπλοις ἀντικαθίσταντο. Ὅθεν καὶ φόβῳ κατασει
σθεὶς δύναμιν ἐζήτει παρὰ τοῦ βασιλέως, Ὁ δὲ καταγνοὺς αὐτοῦ δειλίαν (ἠγνόει γὰρ τὸ ἀληθὲς) ἐκκλησίαν
συστησάμενος ἐδημηγόρησε τὰ περὶ πολέμου, ἐν δὲ
τῷ μέσῳ καὶ τραχυτέρων ήψατο λόγων. Καὶ ἐν του
σούτῳ ὁ ἱερεὺς ἐπεφώνησε τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ἀνάγνωσιν. Εἶχε δὲ τὸ Εὐαγγέλιον, ἵνα τἆλλα παρῶ,
«Εἰ ἐμὲ ἐδίωξαν, καὶ ὑμᾶς διώξουσιν· ἰ τὸν λόγον
μου ἐτήρησαν, καὶ ὑμέτερον τηρήσουσιν,» ἕως τοῦ
«δόξει λατρείαν προσφέρειν τῷ Θεῷ· ο δ καὶ ἐπισηlum; et usque ad vesperam in quibusdam tumulis G μηνάμενοι οἱ συνετώτεροι ἔδοξαν ἀψευδὲς τοῦτο καὶ
consistens, ubi qui resisteret et sese opponeret,
neminem vidit, in castra reversus est. Statimque circumfusi Turci arcuum sagittis et equitatu
haud mediocrem exercitui terrorem injecere,
695 intra vallum impellentes. Nox erat illunis
cum hæc gerebantur, neque fugientes et persequen
tes utrum externi an noti essent et amici discerni
poterant, verum tota nocte obscuris ululatibus circumsonabat exercitus, ita ut omnes apertis ac vigilantibus oculis pernoctarent. Cumque jam illuxis
set, pars quædam Uzorum duce quodam nomine
Tame, et exercitus cui Tornicius Cotertzes præerat,
ad hostes confluxit; quod haud mediocrem sollicitudinem Romanis attulit, suspicantibus reliquas
nationes sibi inimicas. Quidem vero pedites egressi
Turcos occidere telis quæ eminus jaciuntur, et
armis quibus cominus pugnatur, et coegerunt e
castris exire. Imperator autem missis ad Chiliat
antecursoribus, duces qui illic erant ad se accersivit
cum copiis quas habebant, statim cupiens de summa rerum prælio decertare; quorum exspectans
auxilium frustra tempus conterebat: erant enim ii
qui Pyrrichiam saltationem maxime meditati fuerant. Ut vero de eorum auxilio desperavit, suspicatus aliqua re eos impediri, cum familiaribus statuebat postridie manum conserere. Ignorabat videlicet
Tarchaniotem quoque sibi adjuncto Ruselio, qui ad
θεοπρόπιον, Ζέοντος δὲ τοῦ πολέμου ἀπέστεινεν ὁ βασιλεὺς καὶ Νικηφόρον μάγιστρον καὶ δοῦκα Θεοδοσιουπό
λεως τὸν Βασιλάκιον μετὰ τῶν ιθαγενῶν στρατιωτῶν.
Ηροστεθέντος οὖν τῷ Βρυεννίῳ μέχρι τινὸς ἀκροβολισμοῦ ἰσοπαλὴς καὶ ἀμφήριστος ἦν ἡ μάχη. Συνθεμένων δὲ τῶν στρατιωτῶν ἀκολουθεῖν ὄπισθεν τῶν
στρατηγῶν πρωταγωνιστεῖν καθυπέσχετο, καὶ εὐθὺς
ἐξορμήσας νωτα δεδωκότων τῶν ἐναντίων ἐδίωκε.
Τοῦ δὲ Βρυεννίου τοὺς ῥυτῆρας ἀνασχεῖν τοῖς περὶ
αὐτὸν ἐγκελευσαμένου, μόνος διώκων ὁ Βασιλάκιος
ἀνοίᾳ τοῦ πραχθέντος, ἐπεὶ τῷ χάρακι τῶν ἐναντίων
προσέμιξε, περιπαρέντος αὐτῷ τοῦ ἵππου προσέσχε
τῇ γῇ, βάρος τῶν ὅπλων ἐπιφερόμενος. Διὸ καὶ περιο
χυθέντες οἱ πολέμιοι αἱροῦσιν αὑτὸν ζωγρίαν, καὶ
πρὸς τὸν σουλτάνον ἀπάγουσι δέσμιον· ᾧ καὶ εἰς
ὄψιν παραστὰς οὔτε ὡς δοῦλος ἤδη γεγονώς, οὔτε ὡς
αἰχμάλωτος ἀπαχθεὶς τῷ σουλτάνῳ καθυπετάγη.
Αλλ' οὔτε ὁ σουλτάνος εἴτε ὡς δούλῳ εἴτε ὡς αἰχμαλώτῳ προσηνέχθη αὐτῷ, συνεχῶς δὲ παριστῶν περὶ
τοῦ βασιλέως τε ἐπηρώτα καὶ τὴν ἑαυτοῦ ἰσχὺν ἐναπεδείκνυε καὶ εἰς ἄῤῥωδίαν καὶ πτοίαν ἐνέβαλλεν. Ὁ
δὲ πάντα ἐπαινῶν καὶ μεγαλύνων τὰ αὑτοῦ, τὸ ἀντιπαρατάξασθαι βασιλεῖ Ῥωμαίων ἀσύμφορον αὐτῷ
συνεβούλευεν. ᾿Αλλ᾽ οὕτω μὲν οὗτος· ὁ δὲ βασιλεὺς
ἀναγκασθεὶς ἐξῄει μετὰ τῆς λοιπῆς πληθύος εἰς τὴν
τῶν πραγμάτων θέαν. Μέχρι δ' ἐσπέρας ἐπί τινων
λόφων ἐστώς, ἐπείπερ οὐκ [ἦν] τὸ ἀντικαθιστάμενον,
Ὁ δὲ πάντα ἐπαινῶν καὶ μεγαλύνων τὰ αὐτοῦ τὸ ἀντιπαρατάξασθαι τῷ βασιλεῖ Ῥωμαίων ἀσύμφορον αὐτῷ συνεβούλευεν. Ἀλλ’ οὕτω μὲν οὗτος· ὁ δὲ βασιλεὺς ἀναγκασθεὶς ἐξῄει μετὰ τῆς λοιπῆς πληθύος εἰς τὴν τῶν πραγμάτων θέαν. Μέχρι δὲ ἑσπέρας ἐπί τινων λόφων ἑστώς, ἐπείπερ οὐκ εἶδε τὸν ἀντικαθιστάμενον, ὑπέστρεψεν εἰς τὴν παρεμβολήν. Καὶ αὐτίκα περιχυθέντες οἱ Τοῦρκοι τόξων βολαῖς καὶ περιιππεύσεσι φόβον οὐ μικρὸν τῇ στρατιᾷ ἐνεποίησαν, ἐντὸς γενέσθαι τοῦ χάρακος βιαζόμενοι. Νὺξ ἦν ἀσέληνος, ὅτε ταῦτα ἐγίνετο, καὶ διάκρισις ὀθνείων τε καὶ γνωστῶν, φευγόντων τε καὶ διωκόντων οὐκ ἦν. Διὰ πάσης δὲ τῆς νυκτὸς περιηχοῦντες ἦσαν ὑλαγμοῖς ἀσήμοις τὸ στρατόπεδον, ὡς ἅπαντας διανυκτερεῦσαι ἠνεῳγμένοις καὶ ἀγρύπνοις τοῖς ὄμμασι. Πρωίας δὲ γενομένης μοῖρά τις οὐζικὴ ἔξαρχον ἔχουσα Ταμῆν τινα Σκύθηνοὕτως ὀνομαζόμενον, ὑπὸ Τορνικίῳ τῷ Κοτέρτζῃ ταττόμενοντοῖς ἐναντίοις προσερρύη· ὅπερ οὐκ εἰς μικρὰν ἀγωνίαν τοὺς Ῥωμαίους ἐνέβαλεν ὑποπτεύοντας καὶ τὸ λοιπὸν ἔθνος ὡς πολέμιον.nem Evangelii exclamavit, quæ ita se habebat, τῶν στρατευμάτων ἐνώσει καὶ τὸν σουλτάνον ακηut alia omittam: «Si me persecuti sunt, et vos
persequentur; si verbum meum servaverunt, et
vestrum servabunt,» usque ad illud, • arbitrabitur obsequium se præstare Deo.» Quod cum
etiam prudentiores adnotassent, existimarunt hoc
verbum oraculum. Fervente autem bello 694 misit imperator etiam Nicephorum magistrum et
Ducam Theodosiopolis Basilacium cum indigenis
militibus, quo Bryennio adjuncto usque ad quoddam leve prælium æqualis et anceps pugna fuit.
Cum autem milites, imperatores ac duces sequi
statuissent, primas partes pugnæ sustinere pollicitus est, statimque impetu facto hostes, qui terga
dederant, persequebatur. Cum vero Bryennius
suis frena detinere jussisset, solus Basilacius persequens ignoratione facti, ubi ad vallum hostium
accessit, confixo ipsius equo ad terram decidit,
armorum pondere oppressus, et idcirco circumfusi
hostes ipsum vivum capiunt, vinctumque ad sultanum abducunt. In cujus conspectum adductus,
neque ut servus jam effectus neque ut captivus
abductus, sultano se subjecit. Sed neque sultanus
ipso ut servo aut captivo usus est, sed crebro accersens de imperatore eum percontabatur, suamque ipsi potentiam ostentabat, ut ei metum terroremque injiceret; qui omnia ipsius laudans et
extollens, præliari adversus Romanorum imperatorem ipsi inutile consulebat. Sed hic quidem in
his versabatur. Imperator autem coactus cum reliquo exercitu egressus est ad rerum spectacuρυκτὶ τοῖς Τούρκοις ἐπέστησε καὶ τὰ δοκηθέντα
τελεσθῆναι διακεκώλυκε. Παραλαβὼν γὰρ ὁ βασιλεὺς
τὸ Ματζικιρτ καταπλαγέντων καὶ ὀῤῥωδησάντων
τῶν Τούρκων τὴν αὐτοῦ ἐπέλευσιν, καὶ πίστιν αίτη
σαμένων καὶ λαβόντων, οὗ καὶ συνέβη βινοτμηθῆναι
Ρωμαῖόν τινα ὀνάριον Τουρκικὸν ὑφελόμενον, εὐορκίας χάριν ἧς όμωμόκει τούτοις ὁ βασιλεὺς, τὴν
Θεοτόκον καὶ τὸν Χριστὸν καὶ τοὺς ἁγίους πάντας
μεσίτας προβαλόμενος. Ἐν ὅσῳ δὲ ταυτὶ τῷ βασιλεῖ
διετάττετο, τοῖς εἰς τὴν χρείαν ἐξιοῦσι στρατιώταις
Ῥωμαίοις πληθὺς Τουρκική [Ρ. 838] ἐπιτίθεται.
Οἰηθεὶς οὖν ὁ βασιλεὺς ἡγεμόνα τοῦ σουλτάνου μετά
τινος ἀφῖχθαι δυνάμεως καὶ διακλονεῖν τοὺς σποραδας τοῦ βασιλικοῦ στρατοῦ, ἀπέστειλεν ἐπ' αὐτὸν
Νικηφόρον μάγιστρον τὸν Βρυέννιον μετὰ τῆς ἀρ
κούσης δυνάμεως, ὃς καὶ συμβαλὼν αὐτῷ οὐκ ἐνα
έδωκε μὲν, ἐτρατματίσθησαν δὲ πολλοὶ τῶν σὺν αὐτῷ,
οὐκ ὀλίγοι δὲ τούτων καὶ ἔπεσον, ρωμαλεωτέρων
δὲ φανέντων ἐκ τῆς συγκρούσεως τῶν πρώην ἐθάδων. Θρασύτερον γὰρ προσρηγνύμενοι ἀγχεμάχοις
ὅπλοις ἀντικαθίσταντο. Ὅθεν καὶ φόβῳ κατασει
σθεὶς δύναμιν ἐζήτει παρὰ τοῦ βασιλέως, Ὁ δὲ καταγνοὺς αὐτοῦ δειλίαν (ἠγνόει γὰρ τὸ ἀληθὲς) ἐκκλησίαν
συστησάμενος ἐδημηγόρησε τὰ περὶ πολέμου, ἐν δὲ
τῷ μέσῳ καὶ τραχυτέρων ήψατο λόγων. Καὶ ἐν του
σούτῳ ὁ ἱερεὺς ἐπεφώνησε τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ἀνάγνωσιν. Εἶχε δὲ τὸ Εὐαγγέλιον, ἵνα τἆλλα παρῶ,
«Εἰ ἐμὲ ἐδίωξαν, καὶ ὑμᾶς διώξουσιν· ἰ τὸν λόγον
μου ἐτήρησαν, καὶ ὑμέτερον τηρήσουσιν,» ἕως τοῦ
«δόξει λατρείαν προσφέρειν τῷ Θεῷ· ο δ καὶ ἐπισηlum; et usque ad vesperam in quibusdam tumulis G μηνάμενοι οἱ συνετώτεροι ἔδοξαν ἀψευδὲς τοῦτο καὶ
consistens, ubi qui resisteret et sese opponeret,
neminem vidit, in castra reversus est. Statimque circumfusi Turci arcuum sagittis et equitatu
haud mediocrem exercitui terrorem injecere,
695 intra vallum impellentes. Nox erat illunis
cum hæc gerebantur, neque fugientes et persequen
tes utrum externi an noti essent et amici discerni
poterant, verum tota nocte obscuris ululatibus circumsonabat exercitus, ita ut omnes apertis ac vigilantibus oculis pernoctarent. Cumque jam illuxis
set, pars quædam Uzorum duce quodam nomine
Tame, et exercitus cui Tornicius Cotertzes præerat,
ad hostes confluxit; quod haud mediocrem sollicitudinem Romanis attulit, suspicantibus reliquas
nationes sibi inimicas. Quidem vero pedites egressi
Turcos occidere telis quæ eminus jaciuntur, et
armis quibus cominus pugnatur, et coegerunt e
castris exire. Imperator autem missis ad Chiliat
antecursoribus, duces qui illic erant ad se accersivit
cum copiis quas habebant, statim cupiens de summa rerum prælio decertare; quorum exspectans
auxilium frustra tempus conterebat: erant enim ii
qui Pyrrichiam saltationem maxime meditati fuerant. Ut vero de eorum auxilio desperavit, suspicatus aliqua re eos impediri, cum familiaribus statuebat postridie manum conserere. Ignorabat videlicet
Tarchaniotem quoque sibi adjuncto Ruselio, qui ad
θεοπρόπιον, Ζέοντος δὲ τοῦ πολέμου ἀπέστεινεν ὁ βασιλεὺς καὶ Νικηφόρον μάγιστρον καὶ δοῦκα Θεοδοσιουπό
λεως τὸν Βασιλάκιον μετὰ τῶν ιθαγενῶν στρατιωτῶν.
Ηροστεθέντος οὖν τῷ Βρυεννίῳ μέχρι τινὸς ἀκροβολισμοῦ ἰσοπαλὴς καὶ ἀμφήριστος ἦν ἡ μάχη. Συνθεμένων δὲ τῶν στρατιωτῶν ἀκολουθεῖν ὄπισθεν τῶν
στρατηγῶν πρωταγωνιστεῖν καθυπέσχετο, καὶ εὐθὺς
ἐξορμήσας νωτα δεδωκότων τῶν ἐναντίων ἐδίωκε.
Τοῦ δὲ Βρυεννίου τοὺς ῥυτῆρας ἀνασχεῖν τοῖς περὶ
αὐτὸν ἐγκελευσαμένου, μόνος διώκων ὁ Βασιλάκιος
ἀνοίᾳ τοῦ πραχθέντος, ἐπεὶ τῷ χάρακι τῶν ἐναντίων
προσέμιξε, περιπαρέντος αὐτῷ τοῦ ἵππου προσέσχε
τῇ γῇ, βάρος τῶν ὅπλων ἐπιφερόμενος. Διὸ καὶ περιο
χυθέντες οἱ πολέμιοι αἱροῦσιν αὑτὸν ζωγρίαν, καὶ
πρὸς τὸν σουλτάνον ἀπάγουσι δέσμιον· ᾧ καὶ εἰς
ὄψιν παραστὰς οὔτε ὡς δοῦλος ἤδη γεγονώς, οὔτε ὡς
αἰχμάλωτος ἀπαχθεὶς τῷ σουλτάνῳ καθυπετάγη.
Αλλ' οὔτε ὁ σουλτάνος εἴτε ὡς δούλῳ εἴτε ὡς αἰχμαλώτῳ προσηνέχθη αὐτῷ, συνεχῶς δὲ παριστῶν περὶ
τοῦ βασιλέως τε ἐπηρώτα καὶ τὴν ἑαυτοῦ ἰσχὺν ἐναπεδείκνυε καὶ εἰς ἄῤῥωδίαν καὶ πτοίαν ἐνέβαλλεν. Ὁ
δὲ πάντα ἐπαινῶν καὶ μεγαλύνων τὰ αὑτοῦ, τὸ ἀντιπαρατάξασθαι βασιλεῖ Ῥωμαίων ἀσύμφορον αὐτῷ
συνεβούλευεν. ᾿Αλλ᾽ οὕτω μὲν οὗτος· ὁ δὲ βασιλεὺς
ἀναγκασθεὶς ἐξῄει μετὰ τῆς λοιπῆς πληθύος εἰς τὴν
τῶν πραγμάτων θέαν. Μέχρι δ' ἐσπέρας ἐπί τινων
λόφων ἐστώς, ἐπείπερ οὐκ [ἦν] τὸ ἀντικαθιστάμενον,
PG 122:425Τινὲς δὲ τῶν πεζῶν ἐξιόντες Τούρκων ἀνεῖλον πολλοὺς βέλεσιν ἑκηβόλοις καὶ ἀγχεμάχοις ἀμυντηρίοις ὅπλοις, καὶ τῆς παρεμβολῆς ἐκστῆναι παρέπεισαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς ταχυδρόμους ἀποστείλας εἰς τὸ Χλίατ τοὺς ἐκεῖσε ἡγεμόνας ἐκάλει μετὰ τῶν ὑπ’ αὐτοῖς δυνάμεων, παραυτίκα θέλων ἀγχεμάχῳ πολέμῳ διακρῖναι τὰ πράγματα, καὶ ἀναμένων τὴν ἐξ αὐτῶν βοήθειαν τὸν καιρὸν τηνάλλως ἔτριβεν· ἦσαν γὰρ οἱ τῶν ἄλλων μάλιστα τὴν πυρρίχιον ἐκμεμελετηκότες ὄρχησιν. Ὡς δ’ ἀπεγνώκει τὴν ἀπὸ τούτων βοήθειαν, κώλυμά τι εἶναι ὑποπτεύσας ἐσκέψατο μετὰ τῶν συνόντων εἰς τὴν ὑστεραίαν διαγωνίσασθαι. Ἠγνόει δὲ ἄρα ὡς ὁ Τραχανειώτης παραπείσας καὶ τὸν Ῥουσέλιον συνελθεῖν τῷ βασιλεῖ προθυμούμενον, μαθὼν τὴν τοῦ σουλτάνου ἄφιξιν καὶ τὴν αὐτοῦ κατὰ τοῦ βασιλέως ἐπέλευσιν, ἄρας τοὺς ἀμφ’ αὐτὸν ἅπαντας διὰ τῆς Μεσοποταμίας φυγὰς ἀγεννῶς εἰς τὴν Ῥωμαίων ἐνέβαλε, μηδένα λόγον τοῦ δεσπότου μήτε μὴν τοῦ εἰκότος ὁ δείλαιος θέμενος.HISTORIA.
ὑπέστρεψεν εἰς τὴν παρεμβολήν. Καὶ αὐτίκα περι- imperatorem se alvcri animo conferebat, cognito
χυθέντες οἱ Τοῦρκοι τόξων βολαῖς [Ρ. 839] καὶ παρ·
ιππεύσεσι φόβον οὐ μικρὸν τῇ στρατιᾷ ἐνεποίησαν,
ἐντὸς τοῦ χάρακος βιαζόμενοι. Νὺξ ἦν ἀσέληνος ὅτε
ταῦτα ἐγίνετο, καὶ διάκρισις ὀθνείων καὶ γνωστῶν,
φευγόντων καὶ διωκόντων οὐκ ἦν. Διὰ πάσης δὲ νυκτὸς περιηχοῦντες ἦσαν ὑλαγμοῖς ἀσήμοις τὸ στρατόπεδον, ὡς ἅπαντας διανυκτερεῦσαι ἠνευγμένοις καὶ
ἀγρύπνοις τοῖς ὄμμασι. Πρωΐας δὲ γενομένης μοιρά
τις Οὐζική, ἔξαρχον ἔχουσα Ταμῆν τινα οὕτως όνομαζόμενον ὑπὸ Τορνικίῳ τῷ Κοτέρτζῇ ταττόμενον,
τοῖς ἐναντίοις προσεῤῥύη· ὅπερ οὐκ εἰς μικρὰν
ἀγωνίαν τοὺς Ρωμαίους ἐνέβαλεν, ὑποπτεύοντας
καὶ τὸ λοιπὸν ἔθνος ὡς πολέμιον. Τινὲς δὲ τῶν
πεζῶν ἐξιόντες Τούρκων ἀνεῖλον πολλούς βέλεσιν
ἑκηβόλοις καὶ ἀγχεμάχοις αμυντηρίοις ὅπλοις, καὶ
τῆς παρεμβολῆς ἐκστῆναι παρέπεισαν. Ὁ δὲ βασι-”
λεὺς ταχυδρόμους ἀποστείλας εἰς τὸ χλίατ τοὺς
ἐκεῖσε ἡγεμόνας ἐκάλει μετὰ τῶν ὑπ᾿ αὐτοὺς δυνά
μεων, παραυτίκα θέλων ἀγχεμάχῳ πολέμῳ διακρῖYXI τὰ πράγματα. Καὶ ἀναμένων τὴν ἐξ αὐτῶν
βοήθειαν τὸν καιρὸν τηνάλλως ἔτριβεν· ἦσαν γὰρ οἱ
τῶν ἄλλων μάλιστα τὴν πυρρίχιον ἐκμεμελετηκότες
ὄρχησιν. ὃς δ᾽ ἀπεγνώκει τὴν ἀπὸ τούτων βοήθειαν,
κώλυμά τι εἶναι ὑποπτεύσας ἐσκέπτετο μετὰ τῶν
συνόντων εἰς τὴν ὑστεραίαν διαγωνίσασθαι. Ηγνόει
δὲ ἄρα ὡς ὁ Ταρχανειώτης παραπείσας καὶ τὸν Ῥουσέλιον συνελθεῖν τῷ βασιλεῖ προθυμούμενον, μαθών
τὴν τοῦ σουλτάνου ἄφιξιν καὶ τὴν αὐτοῦ κατὰ τοῦ
βασιλέως ἐπέλευσιν, ἄρας τοὺς ἀμφ' αὐτὸν ἅπαντας
διὰ τῆς Μεσοποταμίας φυγὰς ἀγεννῶς εἰς τὰ Ῥω
μαίων ἐνέβαλε, μηδένα λόγον τοῦ δεσπότου, μήτε
μὴν τοῦ εἰκύτος ὁ δείλαιος ποιησάμενος. Ο γοῦν βασ
σιλεὺς κατὰ τὸ συγκείμενον, τὴν εἰς τὴν πόλεμον
παρασκευὴν ἐς τὴν αὔριον ἐξαρτύσας τὰ κατ᾿ αὐτ
τὸν διετάττετο, ἔτι τῆς βασιλείου σκηνῆς ἐντὸς καθιστάμενος, οπότε καὶ τὸ ἐκ τῶν συνόντων Σκυθῶν,
τῶν Οὔζων, φημί, δέος ἀφαιρούμενος ὅρκῳ συνήθει
τῆς αὐτῆς θρησκείας αὐτὸν κατησφαλίσατο. Ἐν ὅσῳ
δὲ τὰ τοιαῦτα ἐπράττετο καὶ οἱ στρατιῶται κατὰ
ταξεις καὶ λόχους ἐπὶ τῶν ἵππων ἐφίσταντο ἔνοπλοι,
πρέσβεις ἦχον ἐκ τοῦ σουλτάνου τὴν εἰρήνην ἀμφο
τέροις ἐπικηρυκευόμενοι. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐδέξατο
μὲν αὐτοὺς καὶ λόγων αὐτοῖς καὶ νόμων τῶν πρεσβυτέρων μετέδωκεν, οὐ πάνυ δὲ τούτους φιλανθρώπως ἐδέξατο. Όμως δ᾽ οὖν συνεπινεύσας καὶ σταυρὸν
αὐτοῖς ἐπιδέδωκεν ἵνα τῇ ἐπιδείξει ἀβλαβλείς
πρὸς αὐτὸν ὑποστρέψωσι, κομίζοντες ἀγγελίας ἂς
ἂν ἐκ τοῦ σουλτάνου πύθοιντο. Δεδήλωκε γὰρ τῷ
ἀνελπίστῳ τοῦ μηνύματος ἐπαρθεὶς, ἵν᾿ ὁ σουλτάνος
καταλιπὼν τὸν τόπον τῆς ἰδίας παρεμβολῆς πόῤῥωτέρω στρατοπεδεύσηται, ὁ δὲ βασιλεὺς ἐν ἐκείνῳ τῷ
τόπῳ ὃς τὸν σουλτάνον εἶχε πρότερον ἐπικαταπήξη
τὸν χάρακα, [Ρ. 840] τηνικαῦτα πρὸς συμβιβάσεις
αὐτῷ χωρήσας. Ἔλαβε δὲ τὴν νίκην ὑπὸ ὑψηλοφροσύνης τοῖς ἐναντίοις καταπροέμενος, καθὼς οἱ περὶ
Sultani adversus imperatorem adventu cum omnibus suis per Mesopotamiam haud gloriose fugientem
in Romanorum regionem invasisse, nulla neque
domini sui neque honesti habita ratione. Imperator
igitur, ut constituerat, 696 instructo ad prælium
in posterum diem exercitu, suas res componebat,
adhucintra regium tabernaculum consistens, quando
a Scythis, Uzis inquam, qui cum ipso erant, metu
liberatus, consueto jurejurando ipsum confirmavit.
Interea dum hæc fierent et milites et ordines ac
manipuli armati in equis consisterent, a Sultano
legati venere, qui pacem utrisque annuntiarent;
quos quidem imperator excepit,et colloquium ipsis
secundum legationis jus impertitus est, non tamen
eos benigne et humane tractavit. Verumtamen cum
consensissent, crucem illis tradidit, qua ostendenda reverterentur incolumes et illæsi, a Sultano
responsa referentes. Speravit enim insperato nuntio
elatus, fore ut Sultanus relicto proprio castrorum
loco ulterius progressus castra poneret, et ipse eodem in loco ubi prius Sultanus fuisset vallum
construeret, et tunc ad consentiendum sibi et pacis
fœdus percutiendum accederet; neque animadvertit se præ animi elatione victoriam hostibus concedere, quemadmodum ii qui talia accurate exami
nant conjicere consuevere, cum misisset ipsi telum
quod maxime ad victoriam pertinet et illius est
symbolum,crucem videlicet. Nondum finem habuit,
neque legatorum exspectatus fuerat adventus, et
quidam ex iis qui maxime familiares erant imperatori,ei persuadent ut pacem negligat, quasi rem
quæ mendacii haud expers deceptura sit potius
quam utilitatis aliquid 697 allatura: timere enim
suspicabantur Sultanum, quod non idoneas copias
haberet, sed exspectare eos qui a tergo insequerentur,et obtentu pacis tempus differre. Illi igitur qui
cum Sullano erant per se reversis legatis de pace
colloquebantur,eamque omnino integram fieri studebant. Imperator autem non indicto per præconem
bello, cum classicum cecinisset, temere clamorem
sustulit. Quæ fama cum ad hostes pervenisset, eos
maxime perculit. Illi igitur instructa et armata
inutili multitudine ulterius progrediebantur.A tergo
vero aciei ad prælium instructe speciem præbebant.
Sed magis illi ad fugiendum concitabantur, quod
viderent Romanorum phalanges instructas ad prelium ordine progredi. Et illi quidem retro processerunt.Imperator autem cum omni exercitu a tergo
ipsos persecutus est, quoad noctis crepusculum
advenit. Cum imperator adversarios non habuisset,
neque qui sibi oppositi repugnarent, offendissetque
vacua a militibus castra et a custodibus, quod idoneo numero minus abundaret, ut posset ibi præsidia relinquere, statuit baud amplius esse persequendum, ne se incompositum Turca aggrederenJACOBI GOARI NOTÆ.
G
Qualiter orux in charta depicta sit fidei date pignus et jurisjurandi symbolum, nota ad Cedreni
p. 527 edisserui.
PATROL. GR. CXXII.
Ὁ γοῦν βασιλεὺς κατὰ τὸ συγκείμενον τὴν εἰς τὸν πόλεμον παρασκευὴν ἐς τὴν αὔριον ἐξαρτύσας τὰ κατ’ αὐτὸν διετάττετο ἔτι τῆς βασιλείου σκηνῆς ἐντὸς καθιστάμενος, ὁπότε καὶ τὸ ἐκ τῶν συνόντων Σκυθῶν, τῶν Οὔζων φημί, δέος ἀφαιρούμενος ὅρκῳ συνήθει τῆς αὐτῶν θρησκείας αὐτοὺς κατησφαλίσατο. Ἐν ὅσῳ δὲ τὰ τοιαῦτα ἐπράττετο καὶ οἱ στρατιῶται κατὰ τάξεις καὶ λόχους ἐπὶ τῶν ἵππων ἐφίσταντο ἔνοπλοι, πρέσβεις ἧκον ἐκ τοῦ σουλτάνου τὴν εἰρήνην ἀμφοτέροις ἐπικηρυκευόμενοι. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐδέξατο μὲν αὐτοὺς καὶ λόγων αὐτοῖς κατὰ νόμον τῶν πρέσβεων μετέδωκεν, οὐ πάνυ δὲ τούτους φιλανθρώπως ἐδέξατο. Ὅμως δ’ οὖν συνεπινεύσας καὶ σταυρὸν αὐτοῖς ἐπιδέδωκεν, ἵνα τῇ ἐπιδείξει τούτου ἀβλαβεῖς πρὸς αὐτὸν ὑποστρέψωσι κομίζοντες ἀγγελίας, ἃς ἂν ἐκ τοῦ σουλτάνου πύθοιντο. Δεδήλωκε γὰρ τῷ ἀνελπίστῳ τοῦ μηνύματος ἐπαρθείς, ἵν’ ὁ σουλτάνος καταλιπὼν τὸν τόπον τῆς ἰδίας παρεμβολῆς πορρωτέρω στρατοπεδεύσηται· ὁ δὲ βασιλεὺς ἐν ἐκείνῳ τῷ τόπῳ, ὃς τὸν σουλτάνον εἶχε πρότερον, ἐπικαταπήξει τὸν χάρακα καὶ τηνικαῦτα πρὸς συμβιβάσεις αὐτῷ χωρήσει.HISTORIA.
ὑπέστρεψεν εἰς τὴν παρεμβολήν. Καὶ αὐτίκα περι- imperatorem se alvcri animo conferebat, cognito
χυθέντες οἱ Τοῦρκοι τόξων βολαῖς [Ρ. 839] καὶ παρ·
ιππεύσεσι φόβον οὐ μικρὸν τῇ στρατιᾷ ἐνεποίησαν,
ἐντὸς τοῦ χάρακος βιαζόμενοι. Νὺξ ἦν ἀσέληνος ὅτε
ταῦτα ἐγίνετο, καὶ διάκρισις ὀθνείων καὶ γνωστῶν,
φευγόντων καὶ διωκόντων οὐκ ἦν. Διὰ πάσης δὲ νυκτὸς περιηχοῦντες ἦσαν ὑλαγμοῖς ἀσήμοις τὸ στρατόπεδον, ὡς ἅπαντας διανυκτερεῦσαι ἠνευγμένοις καὶ
ἀγρύπνοις τοῖς ὄμμασι. Πρωΐας δὲ γενομένης μοιρά
τις Οὐζική, ἔξαρχον ἔχουσα Ταμῆν τινα οὕτως όνομαζόμενον ὑπὸ Τορνικίῳ τῷ Κοτέρτζῇ ταττόμενον,
τοῖς ἐναντίοις προσεῤῥύη· ὅπερ οὐκ εἰς μικρὰν
ἀγωνίαν τοὺς Ρωμαίους ἐνέβαλεν, ὑποπτεύοντας
καὶ τὸ λοιπὸν ἔθνος ὡς πολέμιον. Τινὲς δὲ τῶν
πεζῶν ἐξιόντες Τούρκων ἀνεῖλον πολλούς βέλεσιν
ἑκηβόλοις καὶ ἀγχεμάχοις αμυντηρίοις ὅπλοις, καὶ
τῆς παρεμβολῆς ἐκστῆναι παρέπεισαν. Ὁ δὲ βασι-”
λεὺς ταχυδρόμους ἀποστείλας εἰς τὸ χλίατ τοὺς
ἐκεῖσε ἡγεμόνας ἐκάλει μετὰ τῶν ὑπ᾿ αὐτοὺς δυνά
μεων, παραυτίκα θέλων ἀγχεμάχῳ πολέμῳ διακρῖYXI τὰ πράγματα. Καὶ ἀναμένων τὴν ἐξ αὐτῶν
βοήθειαν τὸν καιρὸν τηνάλλως ἔτριβεν· ἦσαν γὰρ οἱ
τῶν ἄλλων μάλιστα τὴν πυρρίχιον ἐκμεμελετηκότες
ὄρχησιν. ὃς δ᾽ ἀπεγνώκει τὴν ἀπὸ τούτων βοήθειαν,
κώλυμά τι εἶναι ὑποπτεύσας ἐσκέπτετο μετὰ τῶν
συνόντων εἰς τὴν ὑστεραίαν διαγωνίσασθαι. Ηγνόει
δὲ ἄρα ὡς ὁ Ταρχανειώτης παραπείσας καὶ τὸν Ῥουσέλιον συνελθεῖν τῷ βασιλεῖ προθυμούμενον, μαθών
τὴν τοῦ σουλτάνου ἄφιξιν καὶ τὴν αὐτοῦ κατὰ τοῦ
βασιλέως ἐπέλευσιν, ἄρας τοὺς ἀμφ' αὐτὸν ἅπαντας
διὰ τῆς Μεσοποταμίας φυγὰς ἀγεννῶς εἰς τὰ Ῥω
μαίων ἐνέβαλε, μηδένα λόγον τοῦ δεσπότου, μήτε
μὴν τοῦ εἰκύτος ὁ δείλαιος ποιησάμενος. Ο γοῦν βασ
σιλεὺς κατὰ τὸ συγκείμενον, τὴν εἰς τὴν πόλεμον
παρασκευὴν ἐς τὴν αὔριον ἐξαρτύσας τὰ κατ᾿ αὐτ
τὸν διετάττετο, ἔτι τῆς βασιλείου σκηνῆς ἐντὸς καθιστάμενος, οπότε καὶ τὸ ἐκ τῶν συνόντων Σκυθῶν,
τῶν Οὔζων, φημί, δέος ἀφαιρούμενος ὅρκῳ συνήθει
τῆς αὐτῆς θρησκείας αὐτὸν κατησφαλίσατο. Ἐν ὅσῳ
δὲ τὰ τοιαῦτα ἐπράττετο καὶ οἱ στρατιῶται κατὰ
ταξεις καὶ λόχους ἐπὶ τῶν ἵππων ἐφίσταντο ἔνοπλοι,
πρέσβεις ἦχον ἐκ τοῦ σουλτάνου τὴν εἰρήνην ἀμφο
τέροις ἐπικηρυκευόμενοι. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐδέξατο
μὲν αὐτοὺς καὶ λόγων αὐτοῖς καὶ νόμων τῶν πρεσβυτέρων μετέδωκεν, οὐ πάνυ δὲ τούτους φιλανθρώπως ἐδέξατο. Όμως δ᾽ οὖν συνεπινεύσας καὶ σταυρὸν
αὐτοῖς ἐπιδέδωκεν ἵνα τῇ ἐπιδείξει ἀβλαβλείς
πρὸς αὐτὸν ὑποστρέψωσι, κομίζοντες ἀγγελίας ἂς
ἂν ἐκ τοῦ σουλτάνου πύθοιντο. Δεδήλωκε γὰρ τῷ
ἀνελπίστῳ τοῦ μηνύματος ἐπαρθεὶς, ἵν᾿ ὁ σουλτάνος
καταλιπὼν τὸν τόπον τῆς ἰδίας παρεμβολῆς πόῤῥωτέρω στρατοπεδεύσηται, ὁ δὲ βασιλεὺς ἐν ἐκείνῳ τῷ
τόπῳ ὃς τὸν σουλτάνον εἶχε πρότερον ἐπικαταπήξη
τὸν χάρακα, [Ρ. 840] τηνικαῦτα πρὸς συμβιβάσεις
αὐτῷ χωρήσας. Ἔλαβε δὲ τὴν νίκην ὑπὸ ὑψηλοφροσύνης τοῖς ἐναντίοις καταπροέμενος, καθὼς οἱ περὶ
Sultani adversus imperatorem adventu cum omnibus suis per Mesopotamiam haud gloriose fugientem
in Romanorum regionem invasisse, nulla neque
domini sui neque honesti habita ratione. Imperator
igitur, ut constituerat, 696 instructo ad prælium
in posterum diem exercitu, suas res componebat,
adhucintra regium tabernaculum consistens, quando
a Scythis, Uzis inquam, qui cum ipso erant, metu
liberatus, consueto jurejurando ipsum confirmavit.
Interea dum hæc fierent et milites et ordines ac
manipuli armati in equis consisterent, a Sultano
legati venere, qui pacem utrisque annuntiarent;
quos quidem imperator excepit,et colloquium ipsis
secundum legationis jus impertitus est, non tamen
eos benigne et humane tractavit. Verumtamen cum
consensissent, crucem illis tradidit, qua ostendenda reverterentur incolumes et illæsi, a Sultano
responsa referentes. Speravit enim insperato nuntio
elatus, fore ut Sultanus relicto proprio castrorum
loco ulterius progressus castra poneret, et ipse eodem in loco ubi prius Sultanus fuisset vallum
construeret, et tunc ad consentiendum sibi et pacis
fœdus percutiendum accederet; neque animadvertit se præ animi elatione victoriam hostibus concedere, quemadmodum ii qui talia accurate exami
nant conjicere consuevere, cum misisset ipsi telum
quod maxime ad victoriam pertinet et illius est
symbolum,crucem videlicet. Nondum finem habuit,
neque legatorum exspectatus fuerat adventus, et
quidam ex iis qui maxime familiares erant imperatori,ei persuadent ut pacem negligat, quasi rem
quæ mendacii haud expers deceptura sit potius
quam utilitatis aliquid 697 allatura: timere enim
suspicabantur Sultanum, quod non idoneas copias
haberet, sed exspectare eos qui a tergo insequerentur,et obtentu pacis tempus differre. Illi igitur qui
cum Sullano erant per se reversis legatis de pace
colloquebantur,eamque omnino integram fieri studebant. Imperator autem non indicto per præconem
bello, cum classicum cecinisset, temere clamorem
sustulit. Quæ fama cum ad hostes pervenisset, eos
maxime perculit. Illi igitur instructa et armata
inutili multitudine ulterius progrediebantur.A tergo
vero aciei ad prælium instructe speciem præbebant.
Sed magis illi ad fugiendum concitabantur, quod
viderent Romanorum phalanges instructas ad prelium ordine progredi. Et illi quidem retro processerunt.Imperator autem cum omni exercitu a tergo
ipsos persecutus est, quoad noctis crepusculum
advenit. Cum imperator adversarios non habuisset,
neque qui sibi oppositi repugnarent, offendissetque
vacua a militibus castra et a custodibus, quod idoneo numero minus abundaret, ut posset ibi præsidia relinquere, statuit baud amplius esse persequendum, ne se incompositum Turca aggrederenJACOBI GOARI NOTÆ.
G
Qualiter orux in charta depicta sit fidei date pignus et jurisjurandi symbolum, nota ad Cedreni
p. 527 edisserui.
PATROL. GR. CXXII.
Ἔλαθε δὲ τὴν νίκην ὑπὸ ὑψηλοφροσύνης τοῖς ἐναντίοις καταπροέμενος, καθὼς οἱ τὰ τοιαῦτα διακριβοῦντες συμβάλλουσι, τὸ νικητικώτατον σύμβολον, τὸν σταυρόν, ἀποστείλας αὐτῷ. Οὔπω τέλος ἔσχεν οὐδ’ ἀναμονὴν ἡ τῶν πρέσβεων ἄφιξις, καί τινες τῶν ἐγγυτάτων τῷ βασιλεῖ πείθουσιν αὐτὸν ἀποβαλέσθαι τὴν εἰρήνην ὡς ψευδομένην τὸ ἔργον καὶ ἀπατῶσαν μᾶλλον ἢ τὸ συμφέρον ἐθέλουσαν· δεδιέναι γὰρ ὑπελάμβανον τὸν σουλτάνον διὰ τὸ μὴ ἀξιόλογον ἔχειν δύναμιν καὶ περιμένειν τοὺς κατόπιν ἀφιξομένους καὶ τῷ προσχήματι τῆς εἰρήνης μετεωρίζειν τὸν χρόνον. Οἱ μὲν οὖν περὶ τὸν σουλτάνον κατὰ σφᾶς αὐτούς, ἐπανελθόντων τῶν πρέσβεων, τὰ περὶ τῆς εἰρήνης ὡμίλουν καὶ ταύτην ὁλοσχερῶς ἐπραγματεύοντο, ὁ δὲ βασιλεὺς ἀκηρυκτὶ σαλπίσας τὸ ἐνυάλιον τὸν μόθον παραλόγως ἐκρότησε. Καταλαβοῦσα δ’ ἡ φήμη τοὺς ἐναντίους ἐξέπληξε. Τέως δ’ οὖν καθοπλισάμενοι καὶ αὐτοὶ τὸ ἄχρηστον πλῆθος εἰς τοὐπίσω προσήλαυνον, αὐτοὶ δὲ κατόπιν ἐδίδουν φαντασίαν πολεμικῆς παρατάξεως· τὸ δὲ πλεῖον φυγή τις κατεῖχεν αὐτοὺς συντεταγμένας ἰδόντας τῶν Ῥωμαίων τὰς φάλαγγας ἐν τάξει καὶ κόσμῳ πολεμικῆς παρατάξεως.HISTORIA.
ὑπέστρεψεν εἰς τὴν παρεμβολήν. Καὶ αὐτίκα περι- imperatorem se alvcri animo conferebat, cognito
χυθέντες οἱ Τοῦρκοι τόξων βολαῖς [Ρ. 839] καὶ παρ·
ιππεύσεσι φόβον οὐ μικρὸν τῇ στρατιᾷ ἐνεποίησαν,
ἐντὸς τοῦ χάρακος βιαζόμενοι. Νὺξ ἦν ἀσέληνος ὅτε
ταῦτα ἐγίνετο, καὶ διάκρισις ὀθνείων καὶ γνωστῶν,
φευγόντων καὶ διωκόντων οὐκ ἦν. Διὰ πάσης δὲ νυκτὸς περιηχοῦντες ἦσαν ὑλαγμοῖς ἀσήμοις τὸ στρατόπεδον, ὡς ἅπαντας διανυκτερεῦσαι ἠνευγμένοις καὶ
ἀγρύπνοις τοῖς ὄμμασι. Πρωΐας δὲ γενομένης μοιρά
τις Οὐζική, ἔξαρχον ἔχουσα Ταμῆν τινα οὕτως όνομαζόμενον ὑπὸ Τορνικίῳ τῷ Κοτέρτζῇ ταττόμενον,
τοῖς ἐναντίοις προσεῤῥύη· ὅπερ οὐκ εἰς μικρὰν
ἀγωνίαν τοὺς Ρωμαίους ἐνέβαλεν, ὑποπτεύοντας
καὶ τὸ λοιπὸν ἔθνος ὡς πολέμιον. Τινὲς δὲ τῶν
πεζῶν ἐξιόντες Τούρκων ἀνεῖλον πολλούς βέλεσιν
ἑκηβόλοις καὶ ἀγχεμάχοις αμυντηρίοις ὅπλοις, καὶ
τῆς παρεμβολῆς ἐκστῆναι παρέπεισαν. Ὁ δὲ βασι-”
λεὺς ταχυδρόμους ἀποστείλας εἰς τὸ χλίατ τοὺς
ἐκεῖσε ἡγεμόνας ἐκάλει μετὰ τῶν ὑπ᾿ αὐτοὺς δυνά
μεων, παραυτίκα θέλων ἀγχεμάχῳ πολέμῳ διακρῖYXI τὰ πράγματα. Καὶ ἀναμένων τὴν ἐξ αὐτῶν
βοήθειαν τὸν καιρὸν τηνάλλως ἔτριβεν· ἦσαν γὰρ οἱ
τῶν ἄλλων μάλιστα τὴν πυρρίχιον ἐκμεμελετηκότες
ὄρχησιν. ὃς δ᾽ ἀπεγνώκει τὴν ἀπὸ τούτων βοήθειαν,
κώλυμά τι εἶναι ὑποπτεύσας ἐσκέπτετο μετὰ τῶν
συνόντων εἰς τὴν ὑστεραίαν διαγωνίσασθαι. Ηγνόει
δὲ ἄρα ὡς ὁ Ταρχανειώτης παραπείσας καὶ τὸν Ῥουσέλιον συνελθεῖν τῷ βασιλεῖ προθυμούμενον, μαθών
τὴν τοῦ σουλτάνου ἄφιξιν καὶ τὴν αὐτοῦ κατὰ τοῦ
βασιλέως ἐπέλευσιν, ἄρας τοὺς ἀμφ' αὐτὸν ἅπαντας
διὰ τῆς Μεσοποταμίας φυγὰς ἀγεννῶς εἰς τὰ Ῥω
μαίων ἐνέβαλε, μηδένα λόγον τοῦ δεσπότου, μήτε
μὴν τοῦ εἰκύτος ὁ δείλαιος ποιησάμενος. Ο γοῦν βασ
σιλεὺς κατὰ τὸ συγκείμενον, τὴν εἰς τὴν πόλεμον
παρασκευὴν ἐς τὴν αὔριον ἐξαρτύσας τὰ κατ᾿ αὐτ
τὸν διετάττετο, ἔτι τῆς βασιλείου σκηνῆς ἐντὸς καθιστάμενος, οπότε καὶ τὸ ἐκ τῶν συνόντων Σκυθῶν,
τῶν Οὔζων, φημί, δέος ἀφαιρούμενος ὅρκῳ συνήθει
τῆς αὐτῆς θρησκείας αὐτὸν κατησφαλίσατο. Ἐν ὅσῳ
δὲ τὰ τοιαῦτα ἐπράττετο καὶ οἱ στρατιῶται κατὰ
ταξεις καὶ λόχους ἐπὶ τῶν ἵππων ἐφίσταντο ἔνοπλοι,
πρέσβεις ἦχον ἐκ τοῦ σουλτάνου τὴν εἰρήνην ἀμφο
τέροις ἐπικηρυκευόμενοι. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐδέξατο
μὲν αὐτοὺς καὶ λόγων αὐτοῖς καὶ νόμων τῶν πρεσβυτέρων μετέδωκεν, οὐ πάνυ δὲ τούτους φιλανθρώπως ἐδέξατο. Όμως δ᾽ οὖν συνεπινεύσας καὶ σταυρὸν
αὐτοῖς ἐπιδέδωκεν ἵνα τῇ ἐπιδείξει ἀβλαβλείς
πρὸς αὐτὸν ὑποστρέψωσι, κομίζοντες ἀγγελίας ἂς
ἂν ἐκ τοῦ σουλτάνου πύθοιντο. Δεδήλωκε γὰρ τῷ
ἀνελπίστῳ τοῦ μηνύματος ἐπαρθεὶς, ἵν᾿ ὁ σουλτάνος
καταλιπὼν τὸν τόπον τῆς ἰδίας παρεμβολῆς πόῤῥωτέρω στρατοπεδεύσηται, ὁ δὲ βασιλεὺς ἐν ἐκείνῳ τῷ
τόπῳ ὃς τὸν σουλτάνον εἶχε πρότερον ἐπικαταπήξη
τὸν χάρακα, [Ρ. 840] τηνικαῦτα πρὸς συμβιβάσεις
αὐτῷ χωρήσας. Ἔλαβε δὲ τὴν νίκην ὑπὸ ὑψηλοφροσύνης τοῖς ἐναντίοις καταπροέμενος, καθὼς οἱ περὶ
Sultani adversus imperatorem adventu cum omnibus suis per Mesopotamiam haud gloriose fugientem
in Romanorum regionem invasisse, nulla neque
domini sui neque honesti habita ratione. Imperator
igitur, ut constituerat, 696 instructo ad prælium
in posterum diem exercitu, suas res componebat,
adhucintra regium tabernaculum consistens, quando
a Scythis, Uzis inquam, qui cum ipso erant, metu
liberatus, consueto jurejurando ipsum confirmavit.
Interea dum hæc fierent et milites et ordines ac
manipuli armati in equis consisterent, a Sultano
legati venere, qui pacem utrisque annuntiarent;
quos quidem imperator excepit,et colloquium ipsis
secundum legationis jus impertitus est, non tamen
eos benigne et humane tractavit. Verumtamen cum
consensissent, crucem illis tradidit, qua ostendenda reverterentur incolumes et illæsi, a Sultano
responsa referentes. Speravit enim insperato nuntio
elatus, fore ut Sultanus relicto proprio castrorum
loco ulterius progressus castra poneret, et ipse eodem in loco ubi prius Sultanus fuisset vallum
construeret, et tunc ad consentiendum sibi et pacis
fœdus percutiendum accederet; neque animadvertit se præ animi elatione victoriam hostibus concedere, quemadmodum ii qui talia accurate exami
nant conjicere consuevere, cum misisset ipsi telum
quod maxime ad victoriam pertinet et illius est
symbolum,crucem videlicet. Nondum finem habuit,
neque legatorum exspectatus fuerat adventus, et
quidam ex iis qui maxime familiares erant imperatori,ei persuadent ut pacem negligat, quasi rem
quæ mendacii haud expers deceptura sit potius
quam utilitatis aliquid 697 allatura: timere enim
suspicabantur Sultanum, quod non idoneas copias
haberet, sed exspectare eos qui a tergo insequerentur,et obtentu pacis tempus differre. Illi igitur qui
cum Sullano erant per se reversis legatis de pace
colloquebantur,eamque omnino integram fieri studebant. Imperator autem non indicto per præconem
bello, cum classicum cecinisset, temere clamorem
sustulit. Quæ fama cum ad hostes pervenisset, eos
maxime perculit. Illi igitur instructa et armata
inutili multitudine ulterius progrediebantur.A tergo
vero aciei ad prælium instructe speciem præbebant.
Sed magis illi ad fugiendum concitabantur, quod
viderent Romanorum phalanges instructas ad prelium ordine progredi. Et illi quidem retro processerunt.Imperator autem cum omni exercitu a tergo
ipsos persecutus est, quoad noctis crepusculum
advenit. Cum imperator adversarios non habuisset,
neque qui sibi oppositi repugnarent, offendissetque
vacua a militibus castra et a custodibus, quod idoneo numero minus abundaret, ut posset ibi præsidia relinquere, statuit baud amplius esse persequendum, ne se incompositum Turca aggrederenJACOBI GOARI NOTÆ.
G
Qualiter orux in charta depicta sit fidei date pignus et jurisjurandi symbolum, nota ad Cedreni
p. 527 edisserui.
PATROL. GR. CXXII.
PG 122:427Καὶ οἱ μὲν προῄεσαν εἰς τοὐπίσω, ὁ δὲ βασιλεὺς πανστρατιᾷ κατόπιν αὐτῶν ἐπεδίωκεν, ἕως ἄρα καιρὸς δείλης ὀψίας κατέλαβεν. Ἐπεὶ δ’ ὁ βασιλεὺς τοὺς ἀντιτεταγμένους οὐκ εἶχε καὶ ἀντιπολεμοῦντας, τὴν δὲ παρεμβολὴν ἐψιλωμένην στρατιωτῶν καὶ πεζοφυλάκων ἐγίνωσκε διὰ τὸ μηδ’ εὐπορεῖν ἱκανοῦ πλήθους, ὥστε καὶ παρατάξεις ἐν ταύτῃ καταλιπεῖνἤδη προεξαντληθέντων τῶν ταγμάτων ὡς προδιείληπταιἔγνω μὴ πλεῖον ἐπιτεῖναι τὴν δίωξιν, ἵνα μὴ ταύτῃ ἀφυλάκτῳ οἱ Τοῦρκοι ἐπίθωνται, καὶ ἅμα διασκοπῶν ὡς, εἰ ἐπὶ πλεῖον ἐκμακρυνθείη, καταλήψεται αὐτὸν ἡ νύξ, καὶ τηνικαῦτα οἱ Τοῦρκοι παλίντροπον θήσουσι τὴν φυγὴν ἑκηβόλοι τυγχάνοντες. Διὰ δὴ ταῦτα καὶ τὴν βασιλικὴν σημαίαν ἐπιστρέψας νόστου ἐπιμνησθῆναι παρήγγειλεν. Οἱ δὲ πόρρω τὰς φάλαγγας ἔχοντες στρατιῶται, τὰς σημαίας ἰδόντες ὀπισθορμήτους ἧτταν εἶναι τὸ πρᾶγμα βασιλικὴν ὑπετόπασαν. Μᾶλλον δέ τις τῶν ἐφεδρευόντων αὐτῷ, Ἀνδρόνικος ὁ τοῦ καίσαρος μὲν υἱός, τῶν δὲ βασιλέων ἐξάδελφος, προβεβουλευμένην ἔχων τὴν ἐπιβουλὴν αὐτὸς δι’ ἑαυτοῦ τὸν τοιοῦτον λόγον ὑπέσπειρε καὶ τοὺς περὶ αὐτὸν στρατιώτας ἀναλαβὼν ταχὺ τῇ παρεμβολῇ ἐπεφοίτησεν.tur, simul considerans, si amplius cunctaretur, τὰ τοιαῦτα διακριβοῦντες συμβάλλουσι, τὸ νικητιsibi superventuram noctem, et tunc Turcos eminus
jacientes e fuga redituros. His de causis, converso
regio signo, præcepit milites redire. Verum ii qui
procul 698 phalanges habebant, conspicati signa
retro conversa cladem ab imperatore acceptam
suspicati sunt.Imo vero quidam ex iis qui ei aderant,
Andronicus Cæsaris filius imperatoris patruelis,
ante meditatus insidias, ipse per se talem famam
disseminavit, et cum militibus quos habebat cito ad
castra se contulit; quem reliqui quoque imitati ad
unum omnes fugere. Imperator autem conspicatus
id quod temere fieret, suorum fugam, ut mos est,
eos revocans, sistebat: verum nemo obediens erat.
Adversarii vero in tumulis consistentes, cum vidissent id quod nulla ratione fieret, repente Romanorum infortunium Sultano studiose renuntiant: et
ad redeundum concitant, quippe jam et ipse fugiens
a suis castris procul aberat. Statim igitur cum im.
peratore acre prælium initur. Cumque suos jussisBet minime cedere neque molliter aliquid facere,
sed strenuos et fortes viros se præbere, aliquandiu
fortiter restitit. Sed cum interim alii extra vallum
fugerent,explorata fama minus audiebatur, quippe
cum alii aliud nuntiarent, bi cladem, illi victoriam,
et obscura atque incerta dissererent; quod etiam
ex Cappadocibus aliqui per tribus et curias abire
cmperunt,et multi ex regiis equisonibus cum ipsis
equis revertebantur, ne viderent imperatorem contendentes.Eratque veluti motus et luctus metusque
incredibilis, Turcis undique 699 confluentibus.
κώτατον σύμβολον ἀποστείλας αὐτῷ τὸν σταυ
ρόν. Οὔπω τέλος ἔσχεν οὐδ᾽ ἀναμονὴν ἡ τῶν πρέ
σβεων ἄφιξις, καί τινες τῶν ἐγγυτάτων τῷ βασιλεῖ
πείθουσιν αὐτὸν ἀποβαλέσθαι τὴν εἰρήνην ὡς ψευδομένην τὸ ἔργον καὶ ἀπατῶσαν μᾶλλον ἢ τὸ συμφέρον ἐθέλουσαν· δεδιέναι γὰρ ὑπέλαβον τὸν σουλο
τάνον διὰ τὸ μὴ ἀξιόλογον ἔχειν δύναμιν, περιμένειν
δὲ τοὺς κατόπιν ἀφικομένους καὶ τῷ προσχήματι
τῆς εἰρήνης μετεωρίζειν τὸν χρόνον. Οἱ μὲν οὖν
περὶ τὸν σουλτάνον, κατὰ σφᾶς αὐτοὺς ἐπανελθόντων τῶν πρέσβεων, τὰ περὶ τῆς εἰρήνης ὡμίλουν
καὶ ταύτην ολοσχερῶς ἐπραγματεύοντο· ὁ δὲ βασιλεὺς ἀκηρυκτί σαλπίσας τὸ ἐνυάλιον τὸν μῦθον πα
ραλόγως ἐκρότησε. Καταλαβοῦσα δ᾽ ἡ φήμη τους
ἐναντίους ἐξέπληξε. Τέως δ' οὖν καθοπλισάμενοι
καὶ αὐτοὶ τὸ ἄχρηστον πλῆθος εἰς τοὐπίσω προσήλαυνον, αὐτοὶ δὲ κατόπιν ἐδίδουν φαντασίαν πολε
μικῆς παρατάξεως, τὸ δὲ πλεῖον φυγή τις κατείχεν
αὐτοὺς συντεταγμένας ἰδόντας τῶν Ῥωμαίων τὰς
φάλαγγας ἐν τάξει καὶ κόσμῳ πολεμικῆς παρατά
ξεως. Καὶ οἱ μὲν προήεσαν εἰς τοὐπίσω, ὁ δὲ βασιλεὺς πανστρατιᾷ κατόπιν αὐτῶν ἐπεδίωκεν, ἕως ἄρα
καιρὸς δείλης ὀψίας κατέλαβον. Επεὶ δ᾽ ὁ βασιλεὺς
τοὺς ἀντιτεταγμένους οὐκ εἶχε καὶ ἀντιπολεμοῦντας,
τὴν δὲ παρεμβολὴν ἐψιλωμένην στρατιωτῶν καὶ
πεζοφυλάκων ἐγίνωσκε διὰ τὸ μηδ' εὐπορεῖν ἱκανοῦ
πλήθους ὥστε καὶ παρατάξεις ἐν ταύτῃ καταλιπεῖν,
ἤδη προεξαντληθέντων, ὡς προδιείληπται, ἔγνω μὴ
ἐπὶ πλεῖον ἐπιτεῖναι τὴν δίωξιν, ἵνα μὴ ταύτῃ ἀφυ
λάκτως οἱ Τοῦρκοι ἐπίθωνται, καὶ ἅμα διασκοπῶν,
εἰ ἐπὶ πλέον ἐκμακρυνθείη, καταλήψεται αὐτὸν ἡ
νύξ, καὶ τηνικαῦτα οἱ Τοῦρκοι παλίντροπον θήσουσι
τὴν φυγὴν ἑκηβόλοι τυγχάνοντες. Διὰ δὴ ταῦτα καὶ
τὴν βασιλικὴν σημαίαν ἐπιστρέψας νόστου ἐπιμνησθῆναι παρήγγειλεν. Οἱ δὲ πόῤῥω τὰς φάλαγγας
ἔχοντες στρατιῶται, τὰς σημαίας ἰδόντες ὀπισθυρ
μήτους, ήτταν εἶναι τὸ πρᾶγμα βασιλικὴν ὑπετόπασαν. Μᾶλλον δέ τις τῶν ἐφεδρευόντων αὐτῷ, ᾿Ανδρόνικος ὁ τοῦ Καίσαρος μὲν υἱὸς, τῶν δὲ βασιλέων
ἐξάδελφος, προβεβουλευμένην ἔχων τὴν ἐπιβουλὴν
αὐτὸς δι᾿ ἑαυτοῦ τὸν τοιοῦτον λόγον διέσπειρε, καὶ
τοὺς περὶ αὐτὸν στρατιώτας ἀναλαβὼν ταχὺς τῇ
παρεμβολῇ ἐφοίτησεν. Ο καὶ οἱ λοιποὶ μιμησάμε
νοι εἷς καθεὶς ἀμαχητὶ τὴν φυγὴν [Ρ.841] ἠσπάσαντο.
Ὁ δὲ βασιλεὺς ἰδὼν τὸ παράλογον ἔστη τὴν τῶν οἰκείων
φυγήν, ὡς ἔθος, ἀνακαλούμενος. Ην δὲ ὁ ἐπακούων
οὐδείς. Τῶν δ᾽ ἐναντίων οἱ ἐπὶ λόφων ἱστάμενοι, τὸ
παράλογον ἰδόντες ἐξαίφνης τῶν Ῥωμαίων ἀτύχημα,
τῷ σουλτάνῳ σπουδῇ ἀπαγγέλλουσι τὸ δρώμενον καὶ
τὴν ἐπιστροφὴν αὐτοῦ κατεπείγουσι, φεύγοντι καὶ
αὐτῷ ἤδη καὶ μακρὰν τῆς οἰκείας γενομένῳ ἐπαύλεως. Εὐθὺς οὖν ἐπανελθόντι αὐτῷ μάχη τις αθρόα
τῷ βασιλεῖ προσρήγνυται. Κελεύσας δὲ τοὺς ἀμφ'
αὐτὸν μὴ ἐνδοῦναι μηδὲ μαλακόν τι παθεῖν, ἀλλο
JACOBI GOARI NOTE.
Quare singuli perinde ac poterant sibi salutem
quærebant.Persequentes vero hostes alios occidere,
alios vivos capere, alios pedibus conculcare. Eratque res admodum miseratione digna, omnemque
lamentationem exsuperans atque omnem dolorem.
Cum vero imperatorem circumstetissent hostes, non
statim ipsum cepere, quippe qui rei militari peritus ac bellicosus multaque pericula expertus strenue
se defendebat, multisque occisis ad extremum ipse
in manu gladio percussus est, et equo jaculo transfixo pedes pugnabat. Verumtamen defatigatus ad
vesperam capitur,et captus, o incredibilem calamitatem, clarissimus Romanorum imperator nocte
illa, æque atque multi alii, humi jacens, sine ullo
honore, multa cum miseratione dormivit, infinitis
oppressus infortuniorum fluctibus. Postridie vero
cum Sultano renuntiatus fuisset captus imperator,
inexplebili quadam lætitia perfusus est, neque adduci poterat ut crederet factum, rem secum perpendens quanta esset, post victum talem ac tantum
exercitum ipsum quoque imperatorem captivum et
sibi subjectum accipere. Humane tamen factum
reputans, victoriamque &quo animo ferens, et prosperum successum potius occasionem ad sese colNil minus telo ad victoriam pertinente auctor
intelligit, sed crucem, de qua illi sermo est, cujus
virtute cuncti debellantur hostes, quam ut victoriæ
symbolum, post Constantinum vocibus his 'Ev
τούτω νίκα circumdatam olim eam intuitum, imperatores in signis erigere consueverunt.
Ὃν καὶ οἱ λοιποὶ μιμησάμενοι εἷς καθεὶς τὴν φυγὴν ἀμαχητὶ ἠσπάσαντο. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἰδὼν τὸ παράλογον ἔστη τὴν τῶν οἰκείων φυγήν, ὡς ἔθος, ἀνακαλούμενος. Ἦν δὲ ὁ ἐπακούων οὐδείς. Τῶν δ’ ἐναντίων οἱ ἐπὶ λόφων ἱστάμενοι τὸ παράλογον ἰδόντες ἐξαίφνης τῶν Ῥωμαίων ἀτύχημα τῷ σουλτάνῳ σπουδῇ ἀπαγγέλλουσι τὸ ὁρώμενον καὶ τὴν ἐπιστροφὴν αὐτῷ κατεπείγουσι, φεύγοντι καὶ αὐτῷ ἤδη καὶ μακρὰν τῆς οἰκείας γενομένῳ ἐπαύλεως. Εὐθὺς οὖν ἐπανελθόντος αὐτοῦ μάχη τις ἀθρόα τῷ βασιλεῖ προσρήγνυται. Κελεύσας δὲ τοὺς ἀμφ’ αὐτὸν μὴ ἐνδοῦναι μηδὲ μαλακόν τι παθεῖν, ἀλλ’ ἄνδρας ἀγαθοὺς φανῆναι, ἠμύνατο μὲν ἐρρωμένως μέχρι πολλοῦ Ἐν τοσούτῳ δὲ τῆς τῶν ἄλλων φυγῆς περιαντλησάσης ἔξω τὸν χάρακα λόγος σαφὴς οὐκ ἠκούετο, ἄλλων ἄλλοτε ἄλλα ἀφηγουμένων, τῶν μὲν τροπήν, τῶν δὲ νίκην ἀπαγγελλόντων καὶ καταλεγόντων ἄσημά τε καὶ ἀδιάγνωστα, ἕως καὶ τῶν Καππαδοκῶν τινες ἤρξαντο αὐτοῦ καὶ αὐτοὶ ἀποφοιτᾶν κατὰ φατρίας καὶ συμμορίας. Πολλοὶ δὲ καὶ τῶν βασιλικῶν ἱπποκόμων σὺν τοῖς ἵπποις ὑπέστρεφον, μὴ ἰδεῖν τὸν βασιλέα διενιστάμενοι.tur, simul considerans, si amplius cunctaretur, τὰ τοιαῦτα διακριβοῦντες συμβάλλουσι, τὸ νικητιsibi superventuram noctem, et tunc Turcos eminus
jacientes e fuga redituros. His de causis, converso
regio signo, præcepit milites redire. Verum ii qui
procul 698 phalanges habebant, conspicati signa
retro conversa cladem ab imperatore acceptam
suspicati sunt.Imo vero quidam ex iis qui ei aderant,
Andronicus Cæsaris filius imperatoris patruelis,
ante meditatus insidias, ipse per se talem famam
disseminavit, et cum militibus quos habebat cito ad
castra se contulit; quem reliqui quoque imitati ad
unum omnes fugere. Imperator autem conspicatus
id quod temere fieret, suorum fugam, ut mos est,
eos revocans, sistebat: verum nemo obediens erat.
Adversarii vero in tumulis consistentes, cum vidissent id quod nulla ratione fieret, repente Romanorum infortunium Sultano studiose renuntiant: et
ad redeundum concitant, quippe jam et ipse fugiens
a suis castris procul aberat. Statim igitur cum im.
peratore acre prælium initur. Cumque suos jussisBet minime cedere neque molliter aliquid facere,
sed strenuos et fortes viros se præbere, aliquandiu
fortiter restitit. Sed cum interim alii extra vallum
fugerent,explorata fama minus audiebatur, quippe
cum alii aliud nuntiarent, bi cladem, illi victoriam,
et obscura atque incerta dissererent; quod etiam
ex Cappadocibus aliqui per tribus et curias abire
cmperunt,et multi ex regiis equisonibus cum ipsis
equis revertebantur, ne viderent imperatorem contendentes.Eratque veluti motus et luctus metusque
incredibilis, Turcis undique 699 confluentibus.
κώτατον σύμβολον ἀποστείλας αὐτῷ τὸν σταυ
ρόν. Οὔπω τέλος ἔσχεν οὐδ᾽ ἀναμονὴν ἡ τῶν πρέ
σβεων ἄφιξις, καί τινες τῶν ἐγγυτάτων τῷ βασιλεῖ
πείθουσιν αὐτὸν ἀποβαλέσθαι τὴν εἰρήνην ὡς ψευδομένην τὸ ἔργον καὶ ἀπατῶσαν μᾶλλον ἢ τὸ συμφέρον ἐθέλουσαν· δεδιέναι γὰρ ὑπέλαβον τὸν σουλο
τάνον διὰ τὸ μὴ ἀξιόλογον ἔχειν δύναμιν, περιμένειν
δὲ τοὺς κατόπιν ἀφικομένους καὶ τῷ προσχήματι
τῆς εἰρήνης μετεωρίζειν τὸν χρόνον. Οἱ μὲν οὖν
περὶ τὸν σουλτάνον, κατὰ σφᾶς αὐτοὺς ἐπανελθόντων τῶν πρέσβεων, τὰ περὶ τῆς εἰρήνης ὡμίλουν
καὶ ταύτην ολοσχερῶς ἐπραγματεύοντο· ὁ δὲ βασιλεὺς ἀκηρυκτί σαλπίσας τὸ ἐνυάλιον τὸν μῦθον πα
ραλόγως ἐκρότησε. Καταλαβοῦσα δ᾽ ἡ φήμη τους
ἐναντίους ἐξέπληξε. Τέως δ' οὖν καθοπλισάμενοι
καὶ αὐτοὶ τὸ ἄχρηστον πλῆθος εἰς τοὐπίσω προσήλαυνον, αὐτοὶ δὲ κατόπιν ἐδίδουν φαντασίαν πολε
μικῆς παρατάξεως, τὸ δὲ πλεῖον φυγή τις κατείχεν
αὐτοὺς συντεταγμένας ἰδόντας τῶν Ῥωμαίων τὰς
φάλαγγας ἐν τάξει καὶ κόσμῳ πολεμικῆς παρατά
ξεως. Καὶ οἱ μὲν προήεσαν εἰς τοὐπίσω, ὁ δὲ βασιλεὺς πανστρατιᾷ κατόπιν αὐτῶν ἐπεδίωκεν, ἕως ἄρα
καιρὸς δείλης ὀψίας κατέλαβον. Επεὶ δ᾽ ὁ βασιλεὺς
τοὺς ἀντιτεταγμένους οὐκ εἶχε καὶ ἀντιπολεμοῦντας,
τὴν δὲ παρεμβολὴν ἐψιλωμένην στρατιωτῶν καὶ
πεζοφυλάκων ἐγίνωσκε διὰ τὸ μηδ' εὐπορεῖν ἱκανοῦ
πλήθους ὥστε καὶ παρατάξεις ἐν ταύτῃ καταλιπεῖν,
ἤδη προεξαντληθέντων, ὡς προδιείληπται, ἔγνω μὴ
ἐπὶ πλεῖον ἐπιτεῖναι τὴν δίωξιν, ἵνα μὴ ταύτῃ ἀφυ
λάκτως οἱ Τοῦρκοι ἐπίθωνται, καὶ ἅμα διασκοπῶν,
εἰ ἐπὶ πλέον ἐκμακρυνθείη, καταλήψεται αὐτὸν ἡ
νύξ, καὶ τηνικαῦτα οἱ Τοῦρκοι παλίντροπον θήσουσι
τὴν φυγὴν ἑκηβόλοι τυγχάνοντες. Διὰ δὴ ταῦτα καὶ
τὴν βασιλικὴν σημαίαν ἐπιστρέψας νόστου ἐπιμνησθῆναι παρήγγειλεν. Οἱ δὲ πόῤῥω τὰς φάλαγγας
ἔχοντες στρατιῶται, τὰς σημαίας ἰδόντες ὀπισθυρ
μήτους, ήτταν εἶναι τὸ πρᾶγμα βασιλικὴν ὑπετόπασαν. Μᾶλλον δέ τις τῶν ἐφεδρευόντων αὐτῷ, ᾿Ανδρόνικος ὁ τοῦ Καίσαρος μὲν υἱὸς, τῶν δὲ βασιλέων
ἐξάδελφος, προβεβουλευμένην ἔχων τὴν ἐπιβουλὴν
αὐτὸς δι᾿ ἑαυτοῦ τὸν τοιοῦτον λόγον διέσπειρε, καὶ
τοὺς περὶ αὐτὸν στρατιώτας ἀναλαβὼν ταχὺς τῇ
παρεμβολῇ ἐφοίτησεν. Ο καὶ οἱ λοιποὶ μιμησάμε
νοι εἷς καθεὶς ἀμαχητὶ τὴν φυγὴν [Ρ.841] ἠσπάσαντο.
Ὁ δὲ βασιλεὺς ἰδὼν τὸ παράλογον ἔστη τὴν τῶν οἰκείων
φυγήν, ὡς ἔθος, ἀνακαλούμενος. Ην δὲ ὁ ἐπακούων
οὐδείς. Τῶν δ᾽ ἐναντίων οἱ ἐπὶ λόφων ἱστάμενοι, τὸ
παράλογον ἰδόντες ἐξαίφνης τῶν Ῥωμαίων ἀτύχημα,
τῷ σουλτάνῳ σπουδῇ ἀπαγγέλλουσι τὸ δρώμενον καὶ
τὴν ἐπιστροφὴν αὐτοῦ κατεπείγουσι, φεύγοντι καὶ
αὐτῷ ἤδη καὶ μακρὰν τῆς οἰκείας γενομένῳ ἐπαύλεως. Εὐθὺς οὖν ἐπανελθόντι αὐτῷ μάχη τις αθρόα
τῷ βασιλεῖ προσρήγνυται. Κελεύσας δὲ τοὺς ἀμφ'
αὐτὸν μὴ ἐνδοῦναι μηδὲ μαλακόν τι παθεῖν, ἀλλο
JACOBI GOARI NOTE.
Quare singuli perinde ac poterant sibi salutem
quærebant.Persequentes vero hostes alios occidere,
alios vivos capere, alios pedibus conculcare. Eratque res admodum miseratione digna, omnemque
lamentationem exsuperans atque omnem dolorem.
Cum vero imperatorem circumstetissent hostes, non
statim ipsum cepere, quippe qui rei militari peritus ac bellicosus multaque pericula expertus strenue
se defendebat, multisque occisis ad extremum ipse
in manu gladio percussus est, et equo jaculo transfixo pedes pugnabat. Verumtamen defatigatus ad
vesperam capitur,et captus, o incredibilem calamitatem, clarissimus Romanorum imperator nocte
illa, æque atque multi alii, humi jacens, sine ullo
honore, multa cum miseratione dormivit, infinitis
oppressus infortuniorum fluctibus. Postridie vero
cum Sultano renuntiatus fuisset captus imperator,
inexplebili quadam lætitia perfusus est, neque adduci poterat ut crederet factum, rem secum perpendens quanta esset, post victum talem ac tantum
exercitum ipsum quoque imperatorem captivum et
sibi subjectum accipere. Humane tamen factum
reputans, victoriamque &quo animo ferens, et prosperum successum potius occasionem ad sese colNil minus telo ad victoriam pertinente auctor
intelligit, sed crucem, de qua illi sermo est, cujus
virtute cuncti debellantur hostes, quam ut victoriæ
symbolum, post Constantinum vocibus his 'Ev
τούτω νίκα circumdatam olim eam intuitum, imperatores in signis erigere consueverunt.
PG 122:429Καὶ ἦν σεισμὸς οἷον καὶ ὀδυρμὸς καὶ φόβος ἀκίχητος, καὶ οἱ Τοῦρκοι πανταχόθεν ἐπιρρέοντες. Ὅθεν καὶ ἕκαστος, ὡς εἶχεν ὁρμῆς, ἑαυτῷ τὴν σωτηρίαν ἐπραγματεύετο. Ἐπιδιώκοντες δὲ οἱ ἐναντίοι οὓς μὲν ἀνῄρουν, οὓς δὲ ζωγρίᾳ εἷλον, ἑτέρους δὲ συνεπάτουν. Καὶ ἦν τὸ πρᾶγμα λίαν ἐπώδυνον καὶ πάντα θρῆνον ὑπερβάλλον καὶ κοπετόν. Τὸν δὲ βασιλέα περιστοιχίσαντες οἱ πολέμιοι οὐκ εὐχείρωτον ἔσχον εὐθύς, ἀλλ’ ἅτε στρατιωτικῶν καὶ πολεμικῶν εἰδήμων καὶ κινδύνοις προσομιλήσας πολλοῖς καρτερῶς ἠμύνατο, καὶ πολλοὺς ἀνελὼν τέλος ἐπλήγη φασγάνῳ τὴν χεῖρα, τοῦ τε ἵππου κατακοντισθέντος ἐκ ποδὸς ἱστάμενος διεμάχετο. Καμὼν δ’ ὅμως πρὸς ἑσπέραν ἁλώσιμοςφεῦ τοῦ πάθουςκαὶ αἰχμάλωτος ὁ περιώνυμος βασιλεὺς Ῥωμαίων γίνεται. Καὶ τῇ μὲν νυκτὶ ἐκείνῃ ἐπ’ ἴσης τοῖς πολλοῖς ἐπὶ γῆς ἀτίμως καὶ περιωδύνως κατέδαρθε, μυρίοις περικλυζόμενος λυπηρῶν κύμασι.HISTORIA.
ἄνδρας φανῆναι ἀγαθοὺς, ἠμύνατο μὲν ἐῤῥωμένως ligendum et boni animi indicium ac morum omni
μέχρι πολλοῦ. Ἐν τούτῳ δὲ τῆς τῶν ἄλλων φυγῆς
περιαντλησάσης ἔξω τὸν χάρακα λόγος σαφὴς οὐκ
Ακούετο, ἄλλοτε ἄλλων ἄλλα ἀφηγουμένων, τῶν μὲν
τροπὴν τῶν δὲ νίκην ἀπαγγελόντων, καὶ καταλε
γόντων ἄσημά τε καὶ ἀδιάγνωστα, ἕως καὶ τῶν
Καππαδοκῶν ἤρξαντό τινες καὶ αὐτοὶ αὐτοῦ ἀποφοιτῶν κατὰ φατρίας καὶ συμμορίας. Πολλοὶ δὲ καὶ τῶν
βασιλικῶν ἱπποκόμων σὺν αὐτοῖς ἵπποις ὑπέστρεφον,
μὴ ἰδεῖν τὸν βασιλέα διενιστάμενοι. Καὶ ἦν σεισμός
οἷον καὶ ὀδυρμὸς καὶ φόβος ἀκίχητος, καὶ οἱ Τοῦρκοι
πανταχόθεν ἐπιῤῥέοντες. Ὅθεν καὶ ἕκαστος ὡς
εἶχεν ὁρμῆς, ἑαυτῷ τὴν σωτηρίαν ἐπραγματεύετο.
Επιδιώκοντες δὲ οἱ ἐναντίοι οὕς μὲν ἀνήρουν οὓς δὲ
ζωγρίας εἷλον, ἑτέρους δὲ συνεπάτουν. Καὶ ἦν τὸ
πράγμα λίαν ἐπώδυνον καὶ πάντα θρῆνον ὑπερβάλ
λον καὶ κοπετόν. Τὸν δὲ βασιλέα περιστοιχίσαντες "
οἱ πολέμιοι οὐκ εὐχείρωτον εἶχον αὐτὸν εὐθὺς, ἀλλ'
ἅτε στρατιωτικῶν καὶ πολεμικῶν εἰδήμων καὶ κινδύνοις προσομιλήσας πολλοῖς καρτερῶς ἡμύνατο, καὶ
πολλοὺς ἀνελὼν τέλος ἐπλήγη φασγάνῳ τὴν χεῖρα,
τοῦ τε ἵππου κατακοντισθέντος ἐκ ποδὸς ἱστάμενος
διεμάχετο. Καμὼν δ᾽ ὅμως πρὸς ἑσπέραν ἁλώσιμος
(φεῦ τοῦ πάθους!) καὶ αἰχμάλωτος ὁ περιώνυμος
βασιλεὺς Ρωμαίων γίνεται. Καὶ τῇ μὲν νυκτὶ
ἐκείνῃ ἐπ᾽ ἵσης τοῖς πολλοῖς ἐπὶ γῆς ἀτίμως καὶ
περιωδύνως κατέδραθε, μυρίοις περικλυζόμενος λυπη
ρῶν κύμασι. Τῇ δ᾽ ἐπαύριον ἀγγελθείσης τῷ σουλτάνῳ
καὶ τῆς τοῦ βασιλέως ἁλώσεως, χαρά τις άπληστος
καὶ ἀπιστία κατέσχεν αὐτὸν, οἰόμενον, ὥσπερ καὶ
ἦν, μετὰ νίκην τοσούτου καὶ τηλικούτου στρατοῦ καὶ
αὐτὸν τὸν βασιλέα ἀλώσιμον λαβεῖν καὶ ὑποχείριον· G
ἀνθρωπίνως δὲ ὅμως τὸ γεγονὸς λογισάμενος καὶ τὴν
νίκην μετριοφρόνως ἐνεγκών, καὶ τὸ γεγονὸς εὐτύχημα
συστολὴν μᾶλλον καὶ ψυχῆς ἀγαθῆς ἔνδειξιν καὶ
τρόπων καλοκαγαθίας μεστῶν θέμενος, Θεῷ τὸ πᾶν
ἀνετίθει ὡς μεῖζον ἢ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ ἰσχὺν ἀποτε
λέσας τὸ τρόπαιον. Διὰ τοῦτο καὶ προσαχθέντος τῷ
σουλτάνῳ ἀξάντου βασιλέως Ῥωμαίων ἐν εὐτελεῖ καὶ
στρατιωτικῇ ἀμπεχόνη, [P. 842] διαπορῶν ἦν καὶ
περὶ τούτου μαρτυρίαν ζητῶν. Ὡς δ' ἐπληροφορήθη
παρὰ τῶν πρέσβεων καὶ τοῦ Βασιλακίου πεσόντος
μὲν παρὰ τῶν ποδῶν αὐτοῦ, οἰκτρὸν δέ τι καὶ γοε
ρὸν ἀνοιμώξαντος, εὐθὺς ὥσπερ ἐμμονὴς ἀν
άθαρα του θρόνου καὶ ὀρθὸς ἔστη. Πεσόντα γοῦν
ὅμως πρὸ τῶν ποδῶν αὐτοῦ πατήσας ὥσπερ ἔθος
καὶ ἀναστήσας καὶ περιπτυξάμενος, Μή δέδιθι, η
ἔφησεν, ὦ βασιλεῦ, ἀλλ᾽ εὔελπις ἔσο πρὸ πάντων,
ὡς οὐδενὶ προσομιλήσεις κινδύνῳ σωματικῷ, τιμη.
θήσῃ δ' ἀξίως τῆς τοῦ κράτους υπεροχῆς. "Αφρων
γὰρ ἐκεῖνος ἐμοὶ λογίζεται ὁ μὴ τὰς προόπτους
probitate præditorum ratus, Deo id totum acceptum referebat, quod majus quam pro suis viribus
tropæum erexisset. Idcirco perducto ad Asan Sultanum 700 Romanorum imperatore, vili ac militari veste induto, de ipso dubitabat testimoniumque
exigebat. Ut autem certior a legatis factus est et a
Basilacio, qui ad ejus pedes acciderat miserabiliter
flens, statim quasi furore correptus de throno desiliit, rectusque stans ipsum ad pedes suos lapsum
secundum morem conculcavit. Cumque exsurgere
jussurn complexus esset, Ne timeas, ait, imperator,
sed bona spe sis ante omnia, quia nullum corporis
periculum sustinebis, verum pro imperii dignitate
apud me in honore eris: ille enim mihi imprudens
videtur, qui non e contrario adversæ fortunæ ratiocinetur ac provideat incommoda ac vereatur.
Cum igitur jussisset ipsi constitui tabernaculum,
imperassetque curari diligenter, ut par erat, suum
commensalem ac socium tunc esse voluit, non
deorsum eum sedere jubens, sed ad eamdem mensam ut eximii ordinis collegam, et pari honore
afficiens. Bis die cum ipso congrediens et colloquens
et hortatu suo recreans, usque ad octo dies eadem
verba et sal cum ipso communicabat, in nullo quidem vel minimo verbo ei insultans, sed de quibusdam erroribus, qui sibi ab eo in ducendo exercitu commissi viderentur, admonens. Cum vero die
quadam Sultanus interrogasset imperatorem: Quid
mihi fecisses, si me in tua potestate habuisses?
simpliciter ac sine adulatione respondit imperator: Scito quod multis plagis tuum corpus
confecissem. At ego, inquit Sultanus, tuam severitatem aut crudelitatem non imitabor. Verumtamen 701 audio vestrum vobis Christum pacem
præcipere et oblivionem malorum, superbisque
resistentem humilibus gratiam dare. Deinde igitur inito fœdere, et facta pace perpetua, habitaque filiorum ratione et eorum quæ ad utriusque
imperii jura spectarent, pristina fœdera confirmarunt, ut mutua esset amicitia, neque amplius ab
ullo Turcorum res imperii Romani diripi permitteretur, verum omnes quicunque adversus Romanos
missi fuerant reverterentur, et omnes captivi,
maxime principes et eximii Romanorum, liberarentur, promittente Sultano se benigue imperatorem semper tractaturum. Interfecti sunt eo tempore
Leo, qui supplicibus præerat libellis, et magister
Eustathius et primus a secretis. Captus est item
Basilius protovestiarius Maleses. Postquam hæc
ita gesta sunt et ita inter eos convenit, dimisit
Persis, ex quibus sultanus hic, devictos
hostes pedibus proterere familiare fuit, ex quo Sapor eorum rex Valerianum imperatorem ad id necessitatis malum conjecit ut serviliter incurvatus
illi equum incensuro gradum sua cervice faceret.
Celius Antig. Lect. 18, 18. Justinianus II, Persas
imitatus Leontium et Apsimæum, priusquam ejus
jussu capite plecterentur, ferino ductus ultionis
ardore non modico temporis spatio pedibus conculcavit. Cedrenus in ejus Vita. His provinciis et
feritate quam tempore vicinior Tamerlanes quoties
equum conscenderet, prostrati ad pedes Bajazetis
cervicibus ceu scabello utebatur. Dubravius 1.xxv.
Victos hostes ephippio instrato a Francis Normannisque quondam calcatos referunt Normannorum
chronica in Roberto primo,
Τῇ δ’ ἐπαύριον ἀγγελθείσης τῷ σουλτάνῳ καὶ τῆς τοῦ βασιλέως ἁλώσεως χαρά τις ἄπληστος καὶ ἀπιστία κατέσχεν αὐτὸν οἰόμενον [ὡς ἀληθῶς μέγα τι καὶ ὑπερμέγεθες εἶναι], ὥσπερ καὶ ἦν, μετὰ νίκην τοσούτου καὶ τηλικούτου στρατοῦ καὶ αὐτὸν τὸν βασιλέα ἁλώσιμον λαβεῖν καὶ ὑποχείριον. Ἀνθρωπίνως δὲ ὅμως τὸ γεγονὸς λογισάμενος καὶ τὴν νίκην μετριοφρόνως ἐνεγκὼν καὶ τὸ γεγονὸς εὐτύχημα συστολὴν μᾶλλον καὶ ψυχῆς ἀγαθῆς ἔνδειξιν καὶ τρόπων καλοκαγαθίας μεστῶν θέμενος, Θεῷ τὸ πᾶν ἀνετίθει, ὡς μεῖζον ἢ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ ἰσχὺν ἀποτελέσας τρόπαιον. Διὰ τοῦτο καὶ προσαχθέντος τῷ σουλτάνῳ Ἀξὰν τοῦ βασιλέως Ῥωμαίων ἐν εὐτελεῖ καὶ στρατιωτικῇ ἀμπεχόνῃ διαπορῶν ἦν καὶ περὶ τούτου μαρτυρίαν ζητῶν. Ὡς δ’ ἐπληροφορήθη παρὰ τῶν πρέσβεων καὶ τοῦ Βασιλακίου, πεσόντος μὲν πρὸ τῶν ποδῶν αὐτοῦ, οἰκτρὸν δέ τι καὶ γοερὸν ἀνοιμώξαντος, εὐθὺς ὥσπερ ἐμμανὴς ἀνέθορε τοῦ θρόνου καὶ ἔστη ὀρθός.HISTORIA.
ἄνδρας φανῆναι ἀγαθοὺς, ἠμύνατο μὲν ἐῤῥωμένως ligendum et boni animi indicium ac morum omni
μέχρι πολλοῦ. Ἐν τούτῳ δὲ τῆς τῶν ἄλλων φυγῆς
περιαντλησάσης ἔξω τὸν χάρακα λόγος σαφὴς οὐκ
Ακούετο, ἄλλοτε ἄλλων ἄλλα ἀφηγουμένων, τῶν μὲν
τροπὴν τῶν δὲ νίκην ἀπαγγελόντων, καὶ καταλε
γόντων ἄσημά τε καὶ ἀδιάγνωστα, ἕως καὶ τῶν
Καππαδοκῶν ἤρξαντό τινες καὶ αὐτοὶ αὐτοῦ ἀποφοιτῶν κατὰ φατρίας καὶ συμμορίας. Πολλοὶ δὲ καὶ τῶν
βασιλικῶν ἱπποκόμων σὺν αὐτοῖς ἵπποις ὑπέστρεφον,
μὴ ἰδεῖν τὸν βασιλέα διενιστάμενοι. Καὶ ἦν σεισμός
οἷον καὶ ὀδυρμὸς καὶ φόβος ἀκίχητος, καὶ οἱ Τοῦρκοι
πανταχόθεν ἐπιῤῥέοντες. Ὅθεν καὶ ἕκαστος ὡς
εἶχεν ὁρμῆς, ἑαυτῷ τὴν σωτηρίαν ἐπραγματεύετο.
Επιδιώκοντες δὲ οἱ ἐναντίοι οὕς μὲν ἀνήρουν οὓς δὲ
ζωγρίας εἷλον, ἑτέρους δὲ συνεπάτουν. Καὶ ἦν τὸ
πράγμα λίαν ἐπώδυνον καὶ πάντα θρῆνον ὑπερβάλ
λον καὶ κοπετόν. Τὸν δὲ βασιλέα περιστοιχίσαντες "
οἱ πολέμιοι οὐκ εὐχείρωτον εἶχον αὐτὸν εὐθὺς, ἀλλ'
ἅτε στρατιωτικῶν καὶ πολεμικῶν εἰδήμων καὶ κινδύνοις προσομιλήσας πολλοῖς καρτερῶς ἡμύνατο, καὶ
πολλοὺς ἀνελὼν τέλος ἐπλήγη φασγάνῳ τὴν χεῖρα,
τοῦ τε ἵππου κατακοντισθέντος ἐκ ποδὸς ἱστάμενος
διεμάχετο. Καμὼν δ᾽ ὅμως πρὸς ἑσπέραν ἁλώσιμος
(φεῦ τοῦ πάθους!) καὶ αἰχμάλωτος ὁ περιώνυμος
βασιλεὺς Ρωμαίων γίνεται. Καὶ τῇ μὲν νυκτὶ
ἐκείνῃ ἐπ᾽ ἵσης τοῖς πολλοῖς ἐπὶ γῆς ἀτίμως καὶ
περιωδύνως κατέδραθε, μυρίοις περικλυζόμενος λυπη
ρῶν κύμασι. Τῇ δ᾽ ἐπαύριον ἀγγελθείσης τῷ σουλτάνῳ
καὶ τῆς τοῦ βασιλέως ἁλώσεως, χαρά τις άπληστος
καὶ ἀπιστία κατέσχεν αὐτὸν, οἰόμενον, ὥσπερ καὶ
ἦν, μετὰ νίκην τοσούτου καὶ τηλικούτου στρατοῦ καὶ
αὐτὸν τὸν βασιλέα ἀλώσιμον λαβεῖν καὶ ὑποχείριον· G
ἀνθρωπίνως δὲ ὅμως τὸ γεγονὸς λογισάμενος καὶ τὴν
νίκην μετριοφρόνως ἐνεγκών, καὶ τὸ γεγονὸς εὐτύχημα
συστολὴν μᾶλλον καὶ ψυχῆς ἀγαθῆς ἔνδειξιν καὶ
τρόπων καλοκαγαθίας μεστῶν θέμενος, Θεῷ τὸ πᾶν
ἀνετίθει ὡς μεῖζον ἢ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ ἰσχὺν ἀποτε
λέσας τὸ τρόπαιον. Διὰ τοῦτο καὶ προσαχθέντος τῷ
σουλτάνῳ ἀξάντου βασιλέως Ῥωμαίων ἐν εὐτελεῖ καὶ
στρατιωτικῇ ἀμπεχόνη, [P. 842] διαπορῶν ἦν καὶ
περὶ τούτου μαρτυρίαν ζητῶν. Ὡς δ' ἐπληροφορήθη
παρὰ τῶν πρέσβεων καὶ τοῦ Βασιλακίου πεσόντος
μὲν παρὰ τῶν ποδῶν αὐτοῦ, οἰκτρὸν δέ τι καὶ γοε
ρὸν ἀνοιμώξαντος, εὐθὺς ὥσπερ ἐμμονὴς ἀν
άθαρα του θρόνου καὶ ὀρθὸς ἔστη. Πεσόντα γοῦν
ὅμως πρὸ τῶν ποδῶν αὐτοῦ πατήσας ὥσπερ ἔθος
καὶ ἀναστήσας καὶ περιπτυξάμενος, Μή δέδιθι, η
ἔφησεν, ὦ βασιλεῦ, ἀλλ᾽ εὔελπις ἔσο πρὸ πάντων,
ὡς οὐδενὶ προσομιλήσεις κινδύνῳ σωματικῷ, τιμη.
θήσῃ δ' ἀξίως τῆς τοῦ κράτους υπεροχῆς. "Αφρων
γὰρ ἐκεῖνος ἐμοὶ λογίζεται ὁ μὴ τὰς προόπτους
probitate præditorum ratus, Deo id totum acceptum referebat, quod majus quam pro suis viribus
tropæum erexisset. Idcirco perducto ad Asan Sultanum 700 Romanorum imperatore, vili ac militari veste induto, de ipso dubitabat testimoniumque
exigebat. Ut autem certior a legatis factus est et a
Basilacio, qui ad ejus pedes acciderat miserabiliter
flens, statim quasi furore correptus de throno desiliit, rectusque stans ipsum ad pedes suos lapsum
secundum morem conculcavit. Cumque exsurgere
jussurn complexus esset, Ne timeas, ait, imperator,
sed bona spe sis ante omnia, quia nullum corporis
periculum sustinebis, verum pro imperii dignitate
apud me in honore eris: ille enim mihi imprudens
videtur, qui non e contrario adversæ fortunæ ratiocinetur ac provideat incommoda ac vereatur.
Cum igitur jussisset ipsi constitui tabernaculum,
imperassetque curari diligenter, ut par erat, suum
commensalem ac socium tunc esse voluit, non
deorsum eum sedere jubens, sed ad eamdem mensam ut eximii ordinis collegam, et pari honore
afficiens. Bis die cum ipso congrediens et colloquens
et hortatu suo recreans, usque ad octo dies eadem
verba et sal cum ipso communicabat, in nullo quidem vel minimo verbo ei insultans, sed de quibusdam erroribus, qui sibi ab eo in ducendo exercitu commissi viderentur, admonens. Cum vero die
quadam Sultanus interrogasset imperatorem: Quid
mihi fecisses, si me in tua potestate habuisses?
simpliciter ac sine adulatione respondit imperator: Scito quod multis plagis tuum corpus
confecissem. At ego, inquit Sultanus, tuam severitatem aut crudelitatem non imitabor. Verumtamen 701 audio vestrum vobis Christum pacem
præcipere et oblivionem malorum, superbisque
resistentem humilibus gratiam dare. Deinde igitur inito fœdere, et facta pace perpetua, habitaque filiorum ratione et eorum quæ ad utriusque
imperii jura spectarent, pristina fœdera confirmarunt, ut mutua esset amicitia, neque amplius ab
ullo Turcorum res imperii Romani diripi permitteretur, verum omnes quicunque adversus Romanos
missi fuerant reverterentur, et omnes captivi,
maxime principes et eximii Romanorum, liberarentur, promittente Sultano se benigue imperatorem semper tractaturum. Interfecti sunt eo tempore
Leo, qui supplicibus præerat libellis, et magister
Eustathius et primus a secretis. Captus est item
Basilius protovestiarius Maleses. Postquam hæc
ita gesta sunt et ita inter eos convenit, dimisit
Persis, ex quibus sultanus hic, devictos
hostes pedibus proterere familiare fuit, ex quo Sapor eorum rex Valerianum imperatorem ad id necessitatis malum conjecit ut serviliter incurvatus
illi equum incensuro gradum sua cervice faceret.
Celius Antig. Lect. 18, 18. Justinianus II, Persas
imitatus Leontium et Apsimæum, priusquam ejus
jussu capite plecterentur, ferino ductus ultionis
ardore non modico temporis spatio pedibus conculcavit. Cedrenus in ejus Vita. His provinciis et
feritate quam tempore vicinior Tamerlanes quoties
equum conscenderet, prostrati ad pedes Bajazetis
cervicibus ceu scabello utebatur. Dubravius 1.xxv.
Victos hostes ephippio instrato a Francis Normannisque quondam calcatos referunt Normannorum
chronica in Roberto primo,
Τεθέντα τοῦν ὅμως πρὸ τῶν ποδῶν αὐτοῦ, πατήσας, ὥσπερ ἔθος, καὶ ἀναστήσας καὶ περιπτυξάμενος «μὴ δέδιθι» ἔφη «ὦ βασιλεῦ, ἀλλ’ εὔελπις ἔσο πρὸ πάντων, ὡς οὐδενὶ προσομιλήσεις κινδύνῳ σωματικῷ, τιμηθήσῃ δ’ ἀξίως τῆς τοῦ κράτους ὑπεροχῆς. Ἄφρων γὰρ ἐμοὶ λογίζεται ἐκεῖνος, ὁ μὴ τὰς ἀπροόπτους τύχας ἐξ ἀντεπιφορᾶς λογιζόμενός τε καὶ εὐλαβούμενος». Ἐπιτάξας οὖν αὐτῷ σκηνὴν ἀποταχθῆναι καὶ θεραπείαν ἁρμόζουσαν, σύνδειπνον αὐτὸν τηνικαῦτα καὶ ὁμοδίαιτον ἀπειργάσατο, μὴ παρὰ μέρος καθίσας, ἀλλὰ σύνθρονον ἐν εὐθύτητι τῆς ἐκκρίτου τάξεως καὶ ὁμόδοξον κατὰ τὴν τιμὴν ποιησάμενος. Δὶς τῆς ἡμέρας συνερχόμενος αὐτῷ καὶ συλλαλῶν καὶ παρακλήσεσιν ἀνακτώμενος, μέχρις ἡμερῶν ὀκτὼ τῶν ὁμοίων ἐκοινώνει αὐτῷ λόγων τε καὶ ἁλῶν μηδ’ ἄχρι καὶ βραχυτάτου λόγου πρὸς τοῦτον πεπαρῳνηκώς, περί τινων δὲ δοκούντων σφαλμάτων ἐν τῇ ἐλάσει τῆς στρατιᾶς ὑπομνήσας. Διερωτήσαντος δὲ μιᾷ τῶν ἡμερῶν τοῦ σουλτάνου τὸν βασιλέα «τί ἂν ἔδρασας, εἰ ἔσχες ἐμὲ ὑποχείριον;» ἀνυποκρίτως καὶ ἀθωπεύτως ὁ βασιλεὺς ἀπεκρίνατο «ὅτι πολλαῖς ταῖς πληγαῖς κατεδαπάνησα ἄν σου τὸ σῶμα γίνωσκε».HISTORIA.
ἄνδρας φανῆναι ἀγαθοὺς, ἠμύνατο μὲν ἐῤῥωμένως ligendum et boni animi indicium ac morum omni
μέχρι πολλοῦ. Ἐν τούτῳ δὲ τῆς τῶν ἄλλων φυγῆς
περιαντλησάσης ἔξω τὸν χάρακα λόγος σαφὴς οὐκ
Ακούετο, ἄλλοτε ἄλλων ἄλλα ἀφηγουμένων, τῶν μὲν
τροπὴν τῶν δὲ νίκην ἀπαγγελόντων, καὶ καταλε
γόντων ἄσημά τε καὶ ἀδιάγνωστα, ἕως καὶ τῶν
Καππαδοκῶν ἤρξαντό τινες καὶ αὐτοὶ αὐτοῦ ἀποφοιτῶν κατὰ φατρίας καὶ συμμορίας. Πολλοὶ δὲ καὶ τῶν
βασιλικῶν ἱπποκόμων σὺν αὐτοῖς ἵπποις ὑπέστρεφον,
μὴ ἰδεῖν τὸν βασιλέα διενιστάμενοι. Καὶ ἦν σεισμός
οἷον καὶ ὀδυρμὸς καὶ φόβος ἀκίχητος, καὶ οἱ Τοῦρκοι
πανταχόθεν ἐπιῤῥέοντες. Ὅθεν καὶ ἕκαστος ὡς
εἶχεν ὁρμῆς, ἑαυτῷ τὴν σωτηρίαν ἐπραγματεύετο.
Επιδιώκοντες δὲ οἱ ἐναντίοι οὕς μὲν ἀνήρουν οὓς δὲ
ζωγρίας εἷλον, ἑτέρους δὲ συνεπάτουν. Καὶ ἦν τὸ
πράγμα λίαν ἐπώδυνον καὶ πάντα θρῆνον ὑπερβάλ
λον καὶ κοπετόν. Τὸν δὲ βασιλέα περιστοιχίσαντες "
οἱ πολέμιοι οὐκ εὐχείρωτον εἶχον αὐτὸν εὐθὺς, ἀλλ'
ἅτε στρατιωτικῶν καὶ πολεμικῶν εἰδήμων καὶ κινδύνοις προσομιλήσας πολλοῖς καρτερῶς ἡμύνατο, καὶ
πολλοὺς ἀνελὼν τέλος ἐπλήγη φασγάνῳ τὴν χεῖρα,
τοῦ τε ἵππου κατακοντισθέντος ἐκ ποδὸς ἱστάμενος
διεμάχετο. Καμὼν δ᾽ ὅμως πρὸς ἑσπέραν ἁλώσιμος
(φεῦ τοῦ πάθους!) καὶ αἰχμάλωτος ὁ περιώνυμος
βασιλεὺς Ρωμαίων γίνεται. Καὶ τῇ μὲν νυκτὶ
ἐκείνῃ ἐπ᾽ ἵσης τοῖς πολλοῖς ἐπὶ γῆς ἀτίμως καὶ
περιωδύνως κατέδραθε, μυρίοις περικλυζόμενος λυπη
ρῶν κύμασι. Τῇ δ᾽ ἐπαύριον ἀγγελθείσης τῷ σουλτάνῳ
καὶ τῆς τοῦ βασιλέως ἁλώσεως, χαρά τις άπληστος
καὶ ἀπιστία κατέσχεν αὐτὸν, οἰόμενον, ὥσπερ καὶ
ἦν, μετὰ νίκην τοσούτου καὶ τηλικούτου στρατοῦ καὶ
αὐτὸν τὸν βασιλέα ἀλώσιμον λαβεῖν καὶ ὑποχείριον· G
ἀνθρωπίνως δὲ ὅμως τὸ γεγονὸς λογισάμενος καὶ τὴν
νίκην μετριοφρόνως ἐνεγκών, καὶ τὸ γεγονὸς εὐτύχημα
συστολὴν μᾶλλον καὶ ψυχῆς ἀγαθῆς ἔνδειξιν καὶ
τρόπων καλοκαγαθίας μεστῶν θέμενος, Θεῷ τὸ πᾶν
ἀνετίθει ὡς μεῖζον ἢ κατὰ τὴν ἑαυτοῦ ἰσχὺν ἀποτε
λέσας τὸ τρόπαιον. Διὰ τοῦτο καὶ προσαχθέντος τῷ
σουλτάνῳ ἀξάντου βασιλέως Ῥωμαίων ἐν εὐτελεῖ καὶ
στρατιωτικῇ ἀμπεχόνη, [P. 842] διαπορῶν ἦν καὶ
περὶ τούτου μαρτυρίαν ζητῶν. Ὡς δ' ἐπληροφορήθη
παρὰ τῶν πρέσβεων καὶ τοῦ Βασιλακίου πεσόντος
μὲν παρὰ τῶν ποδῶν αὐτοῦ, οἰκτρὸν δέ τι καὶ γοε
ρὸν ἀνοιμώξαντος, εὐθὺς ὥσπερ ἐμμονὴς ἀν
άθαρα του θρόνου καὶ ὀρθὸς ἔστη. Πεσόντα γοῦν
ὅμως πρὸ τῶν ποδῶν αὐτοῦ πατήσας ὥσπερ ἔθος
καὶ ἀναστήσας καὶ περιπτυξάμενος, Μή δέδιθι, η
ἔφησεν, ὦ βασιλεῦ, ἀλλ᾽ εὔελπις ἔσο πρὸ πάντων,
ὡς οὐδενὶ προσομιλήσεις κινδύνῳ σωματικῷ, τιμη.
θήσῃ δ' ἀξίως τῆς τοῦ κράτους υπεροχῆς. "Αφρων
γὰρ ἐκεῖνος ἐμοὶ λογίζεται ὁ μὴ τὰς προόπτους
probitate præditorum ratus, Deo id totum acceptum referebat, quod majus quam pro suis viribus
tropæum erexisset. Idcirco perducto ad Asan Sultanum 700 Romanorum imperatore, vili ac militari veste induto, de ipso dubitabat testimoniumque
exigebat. Ut autem certior a legatis factus est et a
Basilacio, qui ad ejus pedes acciderat miserabiliter
flens, statim quasi furore correptus de throno desiliit, rectusque stans ipsum ad pedes suos lapsum
secundum morem conculcavit. Cumque exsurgere
jussurn complexus esset, Ne timeas, ait, imperator,
sed bona spe sis ante omnia, quia nullum corporis
periculum sustinebis, verum pro imperii dignitate
apud me in honore eris: ille enim mihi imprudens
videtur, qui non e contrario adversæ fortunæ ratiocinetur ac provideat incommoda ac vereatur.
Cum igitur jussisset ipsi constitui tabernaculum,
imperassetque curari diligenter, ut par erat, suum
commensalem ac socium tunc esse voluit, non
deorsum eum sedere jubens, sed ad eamdem mensam ut eximii ordinis collegam, et pari honore
afficiens. Bis die cum ipso congrediens et colloquens
et hortatu suo recreans, usque ad octo dies eadem
verba et sal cum ipso communicabat, in nullo quidem vel minimo verbo ei insultans, sed de quibusdam erroribus, qui sibi ab eo in ducendo exercitu commissi viderentur, admonens. Cum vero die
quadam Sultanus interrogasset imperatorem: Quid
mihi fecisses, si me in tua potestate habuisses?
simpliciter ac sine adulatione respondit imperator: Scito quod multis plagis tuum corpus
confecissem. At ego, inquit Sultanus, tuam severitatem aut crudelitatem non imitabor. Verumtamen 701 audio vestrum vobis Christum pacem
præcipere et oblivionem malorum, superbisque
resistentem humilibus gratiam dare. Deinde igitur inito fœdere, et facta pace perpetua, habitaque filiorum ratione et eorum quæ ad utriusque
imperii jura spectarent, pristina fœdera confirmarunt, ut mutua esset amicitia, neque amplius ab
ullo Turcorum res imperii Romani diripi permitteretur, verum omnes quicunque adversus Romanos
missi fuerant reverterentur, et omnes captivi,
maxime principes et eximii Romanorum, liberarentur, promittente Sultano se benigue imperatorem semper tractaturum. Interfecti sunt eo tempore
Leo, qui supplicibus præerat libellis, et magister
Eustathius et primus a secretis. Captus est item
Basilius protovestiarius Maleses. Postquam hæc
ita gesta sunt et ita inter eos convenit, dimisit
Persis, ex quibus sultanus hic, devictos
hostes pedibus proterere familiare fuit, ex quo Sapor eorum rex Valerianum imperatorem ad id necessitatis malum conjecit ut serviliter incurvatus
illi equum incensuro gradum sua cervice faceret.
Celius Antig. Lect. 18, 18. Justinianus II, Persas
imitatus Leontium et Apsimæum, priusquam ejus
jussu capite plecterentur, ferino ductus ultionis
ardore non modico temporis spatio pedibus conculcavit. Cedrenus in ejus Vita. His provinciis et
feritate quam tempore vicinior Tamerlanes quoties
equum conscenderet, prostrati ad pedes Bajazetis
cervicibus ceu scabello utebatur. Dubravius 1.xxv.
Victos hostes ephippio instrato a Francis Normannisque quondam calcatos referunt Normannorum
chronica in Roberto primo,
PG 122:431«Ἀλλ’ ἐγὼ» φησὶν ὁ σουλτάνος «οὐ μιμήσομαί σου τὸ αὐστηρὸν καὶ ἀπότομον. Πλὴν ἀκούω ὅτι καὶ ὁ ὑμέτερος Χριστὸς εἰρήνην ὑμῖν νομοθετεῖ καὶ ἀμνηστίαν κακῶν καὶ τοῖς ὑπερηφάνοις ἀντικαθίσταται, τοῖς ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν». Μετὰ τοῦτο γοῦν σπονδὰς ποιησάμενοι καὶ συνθήκας εἰρηνικὰς διηνεκεῖς καὶ κῆδος ἐπὶ τοῖς παισὶ συστησάμενοι καὶ τὰ δίκαια ἑκάστης ἐπικρατείας, ἃ ἦν ἐξ ἀρχῆς, θέμενοι, φιλίως τε ἀλλήλοις [ὡμολόγησαν] προσμίγνυσθαι, μηκέτι δὲ λεηλασίας τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας παρ’ οὑτινοσοῦν τῶν Τούρκων γίνεσθαι ὑποστραφῆναί τε πάντας τοὺς ὅσοι ποτὲ κατὰ Ῥωμαίων ἐστάλησαν καὶ τὴν αἰχμαλωσίαν ἅπασαν καὶ μάλιστα τὸ προέχον τῶν Ῥωμαίων καὶ ἔκκριτον, δεξίωσιν ἁδρὰν τοῦ βασιλέως προσομολογήσαντος τῷ σουλτάνῳ. Ἐσφάγησαν δὲ τηνικαῦτα Λέων ὁ ἐπὶ τῶν δεήσεων καὶ ὁ μάγιστρος Εὐστράτιος καὶ πρωτασηκρῆτις ὁ Χοιροσφάκτης, ἑάλω δὲ καὶ ὁ πρωτοβεστιάριος Βασίλειος ὁ Μαλέσης. Μετὰ δὲ τὸ ταῦτα οὕτω πραχθῆναί τε καὶ συμφωνηθῆναι ἀπέλυσεν ὁ σουλτάνος τὸν βασιλέα σὺν πολλῇ περιπλοκῇ καὶ συντακτηρίῳ τιμῇ προσεπιδοὺς καὶ τῶν οἰκείων πρέσβεις. Κατείχετο δὲ τὸ Μαντζικίερτ ὑπὸ Ῥωμαίων.Sultanus imperatorem multum amplexatus, mul- τύχας ἐξ ἀντεπιφορᾶς λογιζόμενός τε καὶ εὐλαβούtoque cum honore jubens a suis legatis eum deduci.
Tenebatur autem Matzicier a Romanis. Ut autem
imperator dimissus alia via reversus est, illi relicto
oppido noctu effugerunt, cumque in hostes incidissent, adiere pericula. Imperator autem, ubi ad
Theodosiopolim pervenit cum Turcirca Sultanica
veste, liberaliter exceptus fuit. Ibique dies aliquot
commoratus est,dum manum curaret seque ipsum
pro viribus reficiens melius haberet. Indeque profectus peragrabat 702 Iberios vicos una cum Sultani, qui secum aderant, legatis, et inde usque ad
ipsam Coloniam processit. Cumque ad Melissopetrium pervenisset, Paulus præses superioris Edessæ noctu ipso relicto ad Cpolim fugit, perceptis
iis quæ ibi composita fuerant. Nam Joannes Cæsar
et ejus filii, et ex senatoribus quicunque ejus partes sequebantur, reginam in exsilium mittunt in
monasterium ab ipsa conditum Piperudum nomine,
vel invitam tondentes, et Michaele declarato imperatore in omnes partes scripsere, reversum imperatorem non esse excipiendum neque ut imperatorem colendum. Princeps et auctor fuit declarationis philosophorum eximius Psellus, quemadmodum
ipse quoque in quodam scripto gloriatur. Fertur
item regina ejusdem particeps consilii fuisse, ne
reversum Diogenem reciperet. Sed immatura celeritate his cognitis Diogenes et certior factus communiter super præconem imperio abdicatum, occupavit
quoddam oppidum nomine Doceam,ibique castra posuit.Cesar autem ut sibi videbatur imperio optime
potitus, præsidem Constantinum filiorum natu minimum cum frequentibus copiis adversus Diogenem
immittit; qui etiam conjunctus cumipso Doces bellum metuebat. At Diogenes superiorem se Constantino cernens profectus inde pervenit in Cappadociam.
Interea multitudo Francorum ad Constantinum confluit, et Crispinus ipse cum cognatis, quem reversus for Diogenes prius in Abydum relegarat.
Theodorum igitur Alyatem, virum generosum et
illustrem,magnitudine ac specie maxime admirabilem, adversus ipsos mittit. Cumque fortiter se in
acie opposuissent ii qui cum Constantino erant,
vincuntur milites Alyatis, et ipse capitur,captoque
oculi effodiuntur ferro quo tentoria defguntur.
Diogenes autem ob ea quæ acciderant summopere
dolens in Cappadociam ingressus est, undique ῃ
accersens exercitum. Ipse vero commorabatur in
Tyropeo. Erat hoc oppidum admodum munitum
et valde præruptum. Igitur Constantinus accersiμενος. Επιτάξας οὖν αὐτῷ σκηνὴν ἀποταχθῆναι
καὶ θεραπείαν ἀρμόζουσαν, συνδειπνον αὐτὸν τηνι
καῦτα καὶ ὁμοδίαιτον ἀπειργάσατο, μὴ παρὰ μέρος
καθίσας, ἀλλὰ σύνθρονον ἐν εὐθύτητι τῆς ἐκκρίτου
τάξεως καὶ ὀμόδοξον κατὰ τιμὴν ποιησάμενος, δὶς
τῆς ἡμέρας συνερχόμενος αὐτῷ καὶ συλλαλῶν καὶ
παρακλήσεσιν ἀνακτώμενος, μέχρις ἡμερῶν
ὀκτὼ τῶν ὁμοίων ἐκοινώνει αὐτῷ λόγων καὶ ἀλῶν,
μηδ' ἄχρι καὶ βραχυτάτου λόγου πρὸς τοῦτον πεπαρωνηκώς, περί τινων δὲ δοκούντων σφαλμάτων ἐν τῇ
ἐλάσει τῆς στρατιᾶς ὑπομνήσας. Διερωτήσαντος δὲ
μιᾷ τῶν ἡμερῶν τοῦ σουλτάνου τὸν βασιλέα. Τί ἂν
ἔδρασας, εἴ ἔσχες ἐμὲ ὑποχείριον; ἀνυποκρίτως καὶ
ἀθωπεύτως ὁ βασιλεὺς ἀπεκρίνατο, ὅτι • Πολλαῖς ταῖς
πληγαῖς κατεδαπάνησα ἂν σου τὸ σῶμα, γίνωσκε, ο
ἀλλ᾽ ἐγώ, φησὶν ὁ σουλτάνος, οὐ μιμήσομαί σου
τὸ αὐστηρὸν καὶ ἀπότομον. Πλὴν ἀκούω ὅτι καὶ ὁ
ὑμέτερος Χριστὸς εἰρήνην ὑμῖν νομοθετεῖ καὶ ἀμνηστίαν κακῶν, καὶ τοῖς ὑπερηφάνοις ἀντικαθίσταται,
ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν. Μετὰ τοῦτο γοῦν σπονδες ποιησάμενοι και συνθήκας ειρηνικής διηνεκείς,
καὶ κῆδος ἐπὶ τοῖς παισὶ συστησάμενοι, καὶ τὰ δίκαια εκάστης επικρατείας ἃ ἦν ἐξ ἀρχῆς θέμενοι,
φιλίως τε ἀλλήλους προσμίγνυσθαι, μηκέτι δὲ λεηλασίαν τῆς Ῥωμαίων ἐπικρατείας παρ᾽ οὗτινοσοῦν
τῶν Τούρκων γίνεσθαι, ὑποστραφήναι τε πάντας
τοὺς ὅσοι ποτὲ κατὰ τῆς Ῥωμαίων ἐστάλησαν, καὶ
τὴν αἰχμαλωσίαν ἄπασαν, καὶ μάλιστα τὸ προέχον
τῶν Ῥωμαίων καὶ ἔκκριτον, δεξίωσιν ἀδρὰν τοῦ
βασιλέως προσομολογήσαντος τῷ σουλτάνῳ. Ἐςφάγης
σαν δὲ τηνικαῦτα Λέων ὁ ἐπὶ τῶν δεήσεων καὶ
ὁ μάγιστρος Εὐστάθιος καὶ πρωτασηκρήτις, άλω
δὲ καὶ ὁ πρωτοβεστιάριος Βασίλειος ὁ Μαλέσης.
Μετὰ δὲ τὸ ταῦτα οὕτω πραχθῆναι τε καὶ συμφωνη
θῆναι ἀπέλυσεν ὁ σουλτάνος τὸν βασιλέα σὺν πολλῇ
περιπλοκῇ καὶ συντακτηρίῳ τιμῇ, προσεπιδοὺς καὶ
τῶν οἰκείων πρέσβεις. Κατείχετο δὲ τὰ Ματζικίες
ὑπὸ Ῥωμαίων. [Ρ. 843] Ὡς δ᾽ ὁ βασιλεὺς ἀπολυθεὶς
ἐπανῆλθε δι' ἄλλης ὁδοῦ, ἀφέντες ἐκεῖνοι νυκτὸς
ἔφυγον, περιτυχόντες δὲ πολεμίοις ἐκινδύνευσαν. Ὁ
δὲ βασιλεὺς κατηντηκώς εἰς Θεοδοσιούπολιν μετὰ
Τουρκικῆς σουλτανικῆς στολῆς ὑπεδέχθη φιλοτίμως. Ημέρας δέ τινας διεκαρτέρησε την χείρα
θεραπευόμενος καὶ ἑαυτὸν ἀνακτώμενος, καὶ πάλιν
μεθαρμύζων πρὸς Ῥωμαϊκώτερον, ὡς ἐνῆν, ἑαυ
τόν. Αρας δ᾽ ἐκεῖθεν διῄει τὰς Ἰβηρικὰς κώμας·
συνῆσαν δ᾽ αὐτῷ καὶ οἱ ἐκ τοῦ σουλτάνου πρέσβεις.
Κακείθεν προσελαύνει μέχρι Κολωνείας αὐτῆς.
Γενομένου δὲ ἐν τῷ Μελισσοπετρίῳ, Παῦλος πρόεδρος
Adagium μέχρις λόγων καὶ ἀλῶν secretorum
convictusque societatem amico concessam denotat.
Sale tenus et cumino dixerat olim Plutarchus in
Sympos. Consortium salis etiam hodie Turcæ laudant.
De quo Codinus c. v, n. 65: Δέχεται τὰς
τῶν αἰτούντων καὶ ἀδικουμένων ἀναφοράς, καβαλλα
ρίου διερχομένου τοῦ βασιλέως. Referendarium hoc
munere fungentem vocat Cassiodorus Var. vi, 17,
qua ejus officia quam latissime exponit. Procopius
paucis eum esse ait qui supplicantium preces principi
explicat, et ejus responsionibus præest. Regendarium
eumdem vult dici Pancirollus in Not. Imp. c. XVIII.
At longe est hujus de quo Cassiodorus quoque
Var. l. xr, ab altero, ceu militaris & civili, propositum.
Quos affectu vel honore prosequuntur ornant
Mahumetani, si capitis velamon excipias, suis vestibus. Ilinc imperator sultanica, id est regia et
Saracenica, veste conspicuus ad suos revertitur.
Ὡς δ’ ὁ βασιλεὺς ἀπολυθεὶς ἐπανῆλθε, δι’ ἄλλης ὁδοῦ ἀφέντες ἐκεῖνοι νυκτὸς ἔφυγον, περιτυχόντες δὲ πολεμίοις ἐκινδύνευσαν. Ὁ δὲ βασιλεὺς κατηντηκὼς εἰς Θεοδοσιούπολιν μετὰ τουρκικῆς σουλτανικῆς στολῆς ὑπεδέχθη φιλοτίμως. Ἡμέρας δέ τινας ἐκεῖσε διεκαρτέρησε τὴν χεῖρα θεραπευόμενος καὶ ἑαυτὸν ἀνακτώμενος καὶ πάλιν μεθαρμόζων πρὸς τὸ ῥωμαϊκώτερον, ὡς ἐνῆν. Ἄρας δ’ ἐκεῖθεν διῄει τὰς ἰβηρικὰς κώμας· συνῆσαν δ’ αὐτῷ καὶ οἱ ἐκ τοῦ σουλτάνου πρέσβεις. Κἀκεῖθεν προσελαύνει μέχρι Κολωνείας αὐτῆς. Γενομένου δὲ ἐν τῷ Μελισσοπετρίῳ Παῦλος πρόεδρος, ὁ τῆς Ἐδέσσης κατεπάνω, νύκτωρ αὐτὸν καταλιπὼν εἰς Κωνσταντινούπολιν ἀπέδρα, προμαθὼν τὰ ἐκεῖσε καττυόμενα. Ἰωάννης γὰρ ὁ καῖσαρ καὶ οἱ τούτου υἱεῖς καὶ τῆς συγκλήτου ὅσοι τὰ αὐτὰ ἐφρόνουν, τὴν μὲν βασιλίδα ὑπερόριον τίθενται εἰς τὸ παρ’ αὐτῆς συστὰν φροντιστήριον, Πιπερούδιον οὕτω καλούμενον, ἀποκείραντες καὶ μὴ βουλομένην, τὸν δὲ Μιχαὴλ μόναρχον ἀναγορεύσαντες αὐτοκράτορα ἔγραψαν ἁπανταχοῦ ἐπανιόντα τὸν βασιλέα μὴ ὑποδέξασθαι μήτε ὡς βασιλέα τιμῆσαι.Sultanus imperatorem multum amplexatus, mul- τύχας ἐξ ἀντεπιφορᾶς λογιζόμενός τε καὶ εὐλαβούtoque cum honore jubens a suis legatis eum deduci.
Tenebatur autem Matzicier a Romanis. Ut autem
imperator dimissus alia via reversus est, illi relicto
oppido noctu effugerunt, cumque in hostes incidissent, adiere pericula. Imperator autem, ubi ad
Theodosiopolim pervenit cum Turcirca Sultanica
veste, liberaliter exceptus fuit. Ibique dies aliquot
commoratus est,dum manum curaret seque ipsum
pro viribus reficiens melius haberet. Indeque profectus peragrabat 702 Iberios vicos una cum Sultani, qui secum aderant, legatis, et inde usque ad
ipsam Coloniam processit. Cumque ad Melissopetrium pervenisset, Paulus præses superioris Edessæ noctu ipso relicto ad Cpolim fugit, perceptis
iis quæ ibi composita fuerant. Nam Joannes Cæsar
et ejus filii, et ex senatoribus quicunque ejus partes sequebantur, reginam in exsilium mittunt in
monasterium ab ipsa conditum Piperudum nomine,
vel invitam tondentes, et Michaele declarato imperatore in omnes partes scripsere, reversum imperatorem non esse excipiendum neque ut imperatorem colendum. Princeps et auctor fuit declarationis philosophorum eximius Psellus, quemadmodum
ipse quoque in quodam scripto gloriatur. Fertur
item regina ejusdem particeps consilii fuisse, ne
reversum Diogenem reciperet. Sed immatura celeritate his cognitis Diogenes et certior factus communiter super præconem imperio abdicatum, occupavit
quoddam oppidum nomine Doceam,ibique castra posuit.Cesar autem ut sibi videbatur imperio optime
potitus, præsidem Constantinum filiorum natu minimum cum frequentibus copiis adversus Diogenem
immittit; qui etiam conjunctus cumipso Doces bellum metuebat. At Diogenes superiorem se Constantino cernens profectus inde pervenit in Cappadociam.
Interea multitudo Francorum ad Constantinum confluit, et Crispinus ipse cum cognatis, quem reversus for Diogenes prius in Abydum relegarat.
Theodorum igitur Alyatem, virum generosum et
illustrem,magnitudine ac specie maxime admirabilem, adversus ipsos mittit. Cumque fortiter se in
acie opposuissent ii qui cum Constantino erant,
vincuntur milites Alyatis, et ipse capitur,captoque
oculi effodiuntur ferro quo tentoria defguntur.
Diogenes autem ob ea quæ acciderant summopere
dolens in Cappadociam ingressus est, undique ῃ
accersens exercitum. Ipse vero commorabatur in
Tyropeo. Erat hoc oppidum admodum munitum
et valde præruptum. Igitur Constantinus accersiμενος. Επιτάξας οὖν αὐτῷ σκηνὴν ἀποταχθῆναι
καὶ θεραπείαν ἀρμόζουσαν, συνδειπνον αὐτὸν τηνι
καῦτα καὶ ὁμοδίαιτον ἀπειργάσατο, μὴ παρὰ μέρος
καθίσας, ἀλλὰ σύνθρονον ἐν εὐθύτητι τῆς ἐκκρίτου
τάξεως καὶ ὀμόδοξον κατὰ τιμὴν ποιησάμενος, δὶς
τῆς ἡμέρας συνερχόμενος αὐτῷ καὶ συλλαλῶν καὶ
παρακλήσεσιν ἀνακτώμενος, μέχρις ἡμερῶν
ὀκτὼ τῶν ὁμοίων ἐκοινώνει αὐτῷ λόγων καὶ ἀλῶν,
μηδ' ἄχρι καὶ βραχυτάτου λόγου πρὸς τοῦτον πεπαρωνηκώς, περί τινων δὲ δοκούντων σφαλμάτων ἐν τῇ
ἐλάσει τῆς στρατιᾶς ὑπομνήσας. Διερωτήσαντος δὲ
μιᾷ τῶν ἡμερῶν τοῦ σουλτάνου τὸν βασιλέα. Τί ἂν
ἔδρασας, εἴ ἔσχες ἐμὲ ὑποχείριον; ἀνυποκρίτως καὶ
ἀθωπεύτως ὁ βασιλεὺς ἀπεκρίνατο, ὅτι • Πολλαῖς ταῖς
πληγαῖς κατεδαπάνησα ἂν σου τὸ σῶμα, γίνωσκε, ο
ἀλλ᾽ ἐγώ, φησὶν ὁ σουλτάνος, οὐ μιμήσομαί σου
τὸ αὐστηρὸν καὶ ἀπότομον. Πλὴν ἀκούω ὅτι καὶ ὁ
ὑμέτερος Χριστὸς εἰρήνην ὑμῖν νομοθετεῖ καὶ ἀμνηστίαν κακῶν, καὶ τοῖς ὑπερηφάνοις ἀντικαθίσταται,
ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν. Μετὰ τοῦτο γοῦν σπονδες ποιησάμενοι και συνθήκας ειρηνικής διηνεκείς,
καὶ κῆδος ἐπὶ τοῖς παισὶ συστησάμενοι, καὶ τὰ δίκαια εκάστης επικρατείας ἃ ἦν ἐξ ἀρχῆς θέμενοι,
φιλίως τε ἀλλήλους προσμίγνυσθαι, μηκέτι δὲ λεηλασίαν τῆς Ῥωμαίων ἐπικρατείας παρ᾽ οὗτινοσοῦν
τῶν Τούρκων γίνεσθαι, ὑποστραφήναι τε πάντας
τοὺς ὅσοι ποτὲ κατὰ τῆς Ῥωμαίων ἐστάλησαν, καὶ
τὴν αἰχμαλωσίαν ἄπασαν, καὶ μάλιστα τὸ προέχον
τῶν Ῥωμαίων καὶ ἔκκριτον, δεξίωσιν ἀδρὰν τοῦ
βασιλέως προσομολογήσαντος τῷ σουλτάνῳ. Ἐςφάγης
σαν δὲ τηνικαῦτα Λέων ὁ ἐπὶ τῶν δεήσεων καὶ
ὁ μάγιστρος Εὐστάθιος καὶ πρωτασηκρήτις, άλω
δὲ καὶ ὁ πρωτοβεστιάριος Βασίλειος ὁ Μαλέσης.
Μετὰ δὲ τὸ ταῦτα οὕτω πραχθῆναι τε καὶ συμφωνη
θῆναι ἀπέλυσεν ὁ σουλτάνος τὸν βασιλέα σὺν πολλῇ
περιπλοκῇ καὶ συντακτηρίῳ τιμῇ, προσεπιδοὺς καὶ
τῶν οἰκείων πρέσβεις. Κατείχετο δὲ τὰ Ματζικίες
ὑπὸ Ῥωμαίων. [Ρ. 843] Ὡς δ᾽ ὁ βασιλεὺς ἀπολυθεὶς
ἐπανῆλθε δι' ἄλλης ὁδοῦ, ἀφέντες ἐκεῖνοι νυκτὸς
ἔφυγον, περιτυχόντες δὲ πολεμίοις ἐκινδύνευσαν. Ὁ
δὲ βασιλεὺς κατηντηκώς εἰς Θεοδοσιούπολιν μετὰ
Τουρκικῆς σουλτανικῆς στολῆς ὑπεδέχθη φιλοτίμως. Ημέρας δέ τινας διεκαρτέρησε την χείρα
θεραπευόμενος καὶ ἑαυτὸν ἀνακτώμενος, καὶ πάλιν
μεθαρμύζων πρὸς Ῥωμαϊκώτερον, ὡς ἐνῆν, ἑαυ
τόν. Αρας δ᾽ ἐκεῖθεν διῄει τὰς Ἰβηρικὰς κώμας·
συνῆσαν δ᾽ αὐτῷ καὶ οἱ ἐκ τοῦ σουλτάνου πρέσβεις.
Κακείθεν προσελαύνει μέχρι Κολωνείας αὐτῆς.
Γενομένου δὲ ἐν τῷ Μελισσοπετρίῳ, Παῦλος πρόεδρος
Adagium μέχρις λόγων καὶ ἀλῶν secretorum
convictusque societatem amico concessam denotat.
Sale tenus et cumino dixerat olim Plutarchus in
Sympos. Consortium salis etiam hodie Turcæ laudant.
De quo Codinus c. v, n. 65: Δέχεται τὰς
τῶν αἰτούντων καὶ ἀδικουμένων ἀναφοράς, καβαλλα
ρίου διερχομένου τοῦ βασιλέως. Referendarium hoc
munere fungentem vocat Cassiodorus Var. vi, 17,
qua ejus officia quam latissime exponit. Procopius
paucis eum esse ait qui supplicantium preces principi
explicat, et ejus responsionibus præest. Regendarium
eumdem vult dici Pancirollus in Not. Imp. c. XVIII.
At longe est hujus de quo Cassiodorus quoque
Var. l. xr, ab altero, ceu militaris & civili, propositum.
Quos affectu vel honore prosequuntur ornant
Mahumetani, si capitis velamon excipias, suis vestibus. Ilinc imperator sultanica, id est regia et
Saracenica, veste conspicuus ad suos revertitur.
PG 122:433Ἤρξατο δὲ τῆς ἀποκηρύξεως πρῶτος ὁ τῶν φιλοσόφων ὕπατος, ὁ Ψελλός, καθὼς καὶ αὐτὸς ἔν τινι τῶν ἰδίων συγγραμμάτων μεγαλαυχεῖ. Λέγεται δὲ ὅτι καὶ αὐτὴ ἡ βασιλὶς τοῦ αὐτοῦ σκοποῦ ἦν, ὥστε μὴ προσδέξασθαι τὸν Διογένην ἐπανιόντα. Ἀπτέρῳ δὲ τάχει μαθὼν τοῦτο ὁ Διογένης, καὶ πληροφορηθεὶς ὅτι κοινῶς ἀποκεκήρυκται, φρούριόν τι κατασχών, Δόκειαν ὀνομαζόμενον, ἐκεῖσε ἐστρατοπεδεύσατο. Ὁ δὲ καῖσαρ τὰ τῆς βασιλείας, ὡς ἐδόκει, ἄριστα κρατυνόμενος, τὸν πρόεδρον Κωνσταντῖνον, τὸν βραχύτερον τῶν υἱέων, μετὰ δυνάμεως ἁδρᾶς κατὰ τοῦ Διογένους ἀφίησιν, ὃς καὶ ἑνωθεὶς αὐτῷ ἐν τῇ Δοκείᾳ ἀπεδειλία τὸν πόλεμον. Ὁρῶν δὲ ὁ Διογένης ὑπερτεροῦντα τοῦ Κωνσταντίνου ἑαυτόν, ἄρας ἐκεῖθεν ἀφικνεῖται εἰς Καππαδοκίαν. Ἐν τοσούτῳ δὲ πλῆθος Φράγκων τῷ Κωνσταντίνῳ προσγίνεται, καὶ Κρισπῖνος αὐτὸς μετὰ τῶν ὁμογενῶν, ὃν ἀνιὼν ὁ Διογένης ἐν Ἀβύδῳ περιώρισε πρότερον. Θεόδωρον οὖν πρόεδρον τὸν Ἀλυάτην, ἄνδρα γενναῖον καὶ ἐπιφανῆ, μεγέθει τε καὶ θέᾳ θαυμασιώτατον, στέλλει κατ’ αὐτῶν.HISTORIA.
ὁ τῆς Ἐδέσσης κατεπάνω νύκτῳ αὐτὸν καταλιπών tum Antiochim ducem Chachaturium. adversus
εἰς Κωνσταντινούπολιν ἀπέδρασε, προμαθὼν τὰ
ἐκεῖσε καττυόμενα· Ιωάννης γὰρ ὁ Καίσαρ καὶ οἱ
τούτου υἱεῖς, καὶ τῆς συγκλήτου ὅσοι τὰ αὐτοῦ ἐφρόνουν, τὴν μὲν βασιλίδα ὑπερόριον τίθενται εἰς τὸ
παρ' αὐτῆς συστὰν φροντιστήριον, Πιπερούς οὕτω
καλούμενον, ἀποκείραντες καὶ μὴ βουλομένην, τὸν
δὲ Μιχαὴλ μόναρχον ἀναγορεύσαντες αὐτοκράτορα
ἔγραψαν ἀπανταχοῦ ἐπανιόντα τὸν βασιλέα μὴ ὑποδέξασθαι μήτε ὡς βασιλέα τιμῆσαι. Ηρξατο δὲ τῆς
ἀποκηρύξεως πρῶτος ὁ τῶν φιλοσόφων ὕπατος ὁ
Ψελλός, καθὼς καὶ αὐτὸς ἔν τινι τῶν ἰδίων συγγραμμάτων μεγαλαυχεῖ. Εέγεται δὲ ὅτι καὶ ἡ βασιλὶς
αὐτὴ τοῦ αὐτοῦ σκοποῦ ἦν, ὥστε μὴ προσδέξασθαι τὸν
Διογένην ἐπανιόντα. ᾿Απτέρῳ δὲ τάχει μαθὼν τοῦτο
καὶ ὁ Διογένης, καὶ πληροφορηθεὶς ὅτι κοινῶς
ἀποκεκήρυκται, φρούριόν τι κατασχὼν Δόκειαν
ὀνομαζόμενον ἐκεῖσε ἐστρατοπεδεύσατο. Ὁ δὲ Καῖσαρ
τὰ τῆς βασιλείας, ὡς ἐδόκει, ἄριστα κρατυνάμενος,
τὸν πρόεδρον Κωνσταντῖνον τὸν βραχύτερον τῶν
υξέων μετὰ δυνάμεως ἀδρᾶς κατὰ τοῦ Διογένους
ἀφίησιν, ὃς καὶ ἐνωθεὶς αὐτῷ ἐν τῇ Δοκείᾳ ἀπεδειλία
τὸν πόλεμον. Ὁρῶν δὲ ὁ Διογένης ὑπερτεροῦντα τοῦ
Κωνσταντίνου ἑαυτὸν, ἄρας ἐκεῖθεν ἀφικνεῖται εἰς
Καππαδοκίαν. Εν τοσούτῳ δὲ πλῆθος Φράγγων τῷ
Κωνσταντίνῳ προσγίνεται, καὶ Κρισπίνος αὐτὸς
μετὰ τῶν ὁμογενῶν, ὃν ἀνιὼν ὁ Διογένης ἐν ᾿Αβύδῳ
περιώρισε πρότερον. Θεόδωρον οὖν τὸν ᾿Αλυάτην,
ἄνδρα γενναῖον καὶ ἐπιφανῆ, μεγέθει τε καὶ θέα
θαυμασιώτατον, στέλλει κατ' αὐτῶν. Εῤῥωμένως δ᾽
ἀντιπαραταξαμένων τῶν περὶ Κωνσταντῖνον, ἡττῶνται οἱ περὶ τὸν ᾿Αλυάτην, ἀλίσκεται δὲ καὶ αὐτὸς,
καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐξορύττεται σκηνικοῖς σιδηρίοις.
Περιώδυνος δὲ ὁ Διογένης ἐπὶ τοῖς συμβεβηκόσι γεγονὡς εἰς τὴν Καππαδοκῶν ἐνέβαλε, πανταχόθεν τὸ
στράτευμα προσκαλούμενος. Αὐτὸς δὲ διῆγεν ἐν τῷ
Τυροποιῷ· φρούριον δὲ οὕτως καλούμενον ὀχυρόν
λίαν καὶ ἀπόκρημνον. Προσκαλεσάμενος οὖν ὁ Κωνσταντίνος [Ρ. 844] καὶ τὸν ᾿Αντιοχείας δοῦκα τὸν 12χατούριον σύμμαχον κατὰ τοῦ Διογένους οὐκ ἔσχεν
ὑπακούοντα· προσέθετο γὰρ τῷ Διογένει. Καὶ τοῦ.
τον παραλαβών παραγίνεται εἰς Κιλικίαν, ἔνθα καὶ
προσεκαρτέρει τὴν ἀπὸ τοῦ σουλτάνου ἀναμένων
βοήθειαν, ὁμοῦ μὲν καὶ διὰ τὸν χειμῶνα διάγων
ἐκεῖσε, ἀλλ' ἀλεεινοτέραν τὴν Κιλικίαν ἐπιστάμενος,
καὶ πάλιν πρὸς συλλογὴν στρατοῦ ἑαυτὸν ἀπησχόλει.
Ὁ δέ γε Κωνσταντίνος μετὰ τὸ τὸν Διογένην ὑποχωρῆσαι ὑπέστρεψεν εἰς τὸ Βυζάντιον. 'Αντ' ἐκείνου
δε στέλλεται κατὰ τοῦ Διογένους ὁ πρόεδρος ᾿Ανδρό
νικος ὁ τοῦ Καίσαρος υἱός. Διανείμας δὲ τοῖς στρατιώταις σιτηρέσια διὰ τῆς κλεισούρας τοῦ Ποδανδου
ἀφικνεῖται εἰς Κιλικίαν, ἔνθα συναντᾷ αὐτῷ ὁ Λαχατούριος, ὃν καὶ πρὸς βραχύ μαχεσάμενον αἱροῦσιν
οἱ τοῦ ᾿Ανδρονίκου. Τῶν δὲ ἄλλων συμφυγόντων εἰς
Αδαναν, ἔνθα καὶ ὁ Διογένης διέτριβε, πολιορκία τὴν
πόλιν διέλαβεν ὁ ᾿Ανδρόνικος. Συνθηκῶν δὲ γενομέ
νων ἐφ᾽ ᾧ τὸν Διογένην ἀποθέσθαι μὲν τὴν βασιλείαν,
τὴν τρίχα δὲ καρέντα διάγειν ἰδιωτικῶς, ἔξεισι τοῦ
κάστρου μελανειμονῶν καὶ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ἀποκλαι
Diogenem sibi socium haud obedientem dicto habuit, quod ad Diogenem se contulerat, quo secum ille
ducto in Ciliciam proficiscitur. Ubi etiam auxilium
a Sultano exspectans commorabatur, simul et propter hiemem ibi degens, tepidiorem noscens Ciliclam; et rursus in cogendo exercitu occupabatur.
At Constantinus, postquam Diogenes recessit, Byzantium reversus est. In ejus locum mittitur adversus Diogenem præses Andronicus Cæsaris filius.
Diviso autem militibus commeatu per clausuram
Podandi pervenit in Ciliciam, ubi ipsi occurrit
Chachaturius, quem, cum brevi pugnasset, occidunt
milites Andronici; cumque alij in Adanam fuga se
recepissent, ubi etiam Diogenes morabatur, obsidione urbem 704 expugnavit Andronious. Percussoque foedore, ut Diogenes, deposito imperio capilisque detonsis, privatus degeret, e castro exit
nigra veste indutus suasque deflens calamitates.
Statim autem reditus mentionem fasit Andronicus,
et secum attrahens Diogenem pullatum vilique
mulo vectum per illos vicos iter habebat et regiones,
a quibus prius ut Deo æqualis vir cognitus fuerat.
Cum vero usque ad Cotyæum iter luctuose fecisset
(laborabat enini ventris morbo ex cicuta, quæ ipsi
per insidias prius propinata fuerat), ibi detentus
est, quoad ab imperatore definiretur quidnam ipsi
faciendum esset. Sed paucis post diebus venit sententia imperatoris contra eum, qui frustra miser
erat, quæ quidem ipsi oculos effodiendos censebat;
statimque ei oculi effossi sunt, cum nihil ei opis
attulissent archiepiscopi, qui missi fuerant ad
reddendam rationem cur nihil ei esset patiendum.
Erant hi Chalcedonis archiepiscopus et Heracles,
et Coloniæ Theophilus, quibus etiam in memoriam
redegit jusjurandum et justam Dei indignationem.
Ipsi vero quamvis opitulari instituissent, egre id
facere et cum difficultate haud poterant, cum crudeles et impii homines ipsi correpto oculos sine
ulla commiseratione effodissent ac sine ulla humanitate. Perductus autem vili jumento usque ad
Propontidem, veluti putridum cadaver, oui oculi
essent effossi, caput et os inflatum,vermibus plenum
et fœtore, cum paucis diebus supervixisset, miserabiliter et ante obitum male olens excessit e vita,
in 705 Prota insula cinerem deponens; ubi novum
ille monasterium ædificarat, ab uxore sua et Augusta sumptuose curatus ao sepultus, relicta miseriarum et calamitatum, quas sustinuit, et infortuniorum exsuperantium omnia quæcunque antea
audita fuerint memoria. In talibus autem ao tot
malis nullum maledictum protulit, neque aliquid
nefarii locutus est, sed Deo gratias agere perseverabat et casus æquo animo ferre. Dicuntur autem
quæ contra ipsum facta sunt insciente et invito imperatore Michaele facta, ut postea ipse jurejurando
adhibito asseverabat, Cæsare hæc clam et occulte
administrante ac 'perficiente. Hic imperator episcopatum Nazianzi ad jura metropolitana perduxit.
Ἐρρωμένως δ’ ἀντιταξαμένων τῶν περὶ τὸν Κωνσταντῖνον ἡττῶνται οἱ περὶ τὸν Ἀλυάτην, ἁλίσκεται δὲ καὶ αὐτὸς καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐξορύττεται σκηνικοῖς σιδήροις. Περιώδυνος δὲ ὁ Διογένης ἐπὶ τοῖς συμβεβηκόσι γεγονὼς εἰς τὴν Καππαδοκίαν ἐνέβαλε, πανταχόθεν τὸ στρατιωτικὸν προσκαλούμενος. Αὐτὸς δὲ διῆγεν ἐν τῷ Τυροποιῷ, φρούριον δὲ τοῦτο λίαν ἰσχυρὸν καὶ ἀπόκρημνον. Προσκαλεσάμενος οὖν ὁ Κωνσταντῖνος καὶ τὸν Ἀντιοχείας δοῦκα, τὸν Χατατούριον, σύμμαχον κατὰ τοῦ Διογένους οὐκ ἔσχεν ὑπακούοντα· προσέθετο γὰρ τῷ Διογένει. Καὶ τοῦτον παραλαβὼν παραγίνεται εἰς Κιλικίαν, ἔνθα καὶ προσεκαρτέρει τὴν ἀπὸ τοῦ σουλτάνου ἀναμένων βοήθειαν, ὁμοῦ δὲ καὶ διὰ τὸν χειμῶνα διάγων ἐκεῖσε, ἀλεεινοτέραν τὴν Κιλικίαν ἐπιστάμενος, καὶ πάλιν πρὸς συλλογὴν στρατοῦ ἑαυτὸν ἀπησχόλει. Ὁ δέ γε Κωνσταντῖνος μετὰ τὸ τὸν Διογένην ὑποχωρῆσαι ὑπέστρεψεν εἰς τὸ Βυζάντιον. Ἀντ’ ἐκείνου δὲ στέλλεται κατὰ τοῦ Διογένους ὁ πρόεδρος Ἀνδρόνικος, ὁ τοῦ καίσαρος υἱός.HISTORIA.
ὁ τῆς Ἐδέσσης κατεπάνω νύκτῳ αὐτὸν καταλιπών tum Antiochim ducem Chachaturium. adversus
εἰς Κωνσταντινούπολιν ἀπέδρασε, προμαθὼν τὰ
ἐκεῖσε καττυόμενα· Ιωάννης γὰρ ὁ Καίσαρ καὶ οἱ
τούτου υἱεῖς, καὶ τῆς συγκλήτου ὅσοι τὰ αὐτοῦ ἐφρόνουν, τὴν μὲν βασιλίδα ὑπερόριον τίθενται εἰς τὸ
παρ' αὐτῆς συστὰν φροντιστήριον, Πιπερούς οὕτω
καλούμενον, ἀποκείραντες καὶ μὴ βουλομένην, τὸν
δὲ Μιχαὴλ μόναρχον ἀναγορεύσαντες αὐτοκράτορα
ἔγραψαν ἀπανταχοῦ ἐπανιόντα τὸν βασιλέα μὴ ὑποδέξασθαι μήτε ὡς βασιλέα τιμῆσαι. Ηρξατο δὲ τῆς
ἀποκηρύξεως πρῶτος ὁ τῶν φιλοσόφων ὕπατος ὁ
Ψελλός, καθὼς καὶ αὐτὸς ἔν τινι τῶν ἰδίων συγγραμμάτων μεγαλαυχεῖ. Εέγεται δὲ ὅτι καὶ ἡ βασιλὶς
αὐτὴ τοῦ αὐτοῦ σκοποῦ ἦν, ὥστε μὴ προσδέξασθαι τὸν
Διογένην ἐπανιόντα. ᾿Απτέρῳ δὲ τάχει μαθὼν τοῦτο
καὶ ὁ Διογένης, καὶ πληροφορηθεὶς ὅτι κοινῶς
ἀποκεκήρυκται, φρούριόν τι κατασχὼν Δόκειαν
ὀνομαζόμενον ἐκεῖσε ἐστρατοπεδεύσατο. Ὁ δὲ Καῖσαρ
τὰ τῆς βασιλείας, ὡς ἐδόκει, ἄριστα κρατυνάμενος,
τὸν πρόεδρον Κωνσταντῖνον τὸν βραχύτερον τῶν
υξέων μετὰ δυνάμεως ἀδρᾶς κατὰ τοῦ Διογένους
ἀφίησιν, ὃς καὶ ἐνωθεὶς αὐτῷ ἐν τῇ Δοκείᾳ ἀπεδειλία
τὸν πόλεμον. Ὁρῶν δὲ ὁ Διογένης ὑπερτεροῦντα τοῦ
Κωνσταντίνου ἑαυτὸν, ἄρας ἐκεῖθεν ἀφικνεῖται εἰς
Καππαδοκίαν. Εν τοσούτῳ δὲ πλῆθος Φράγγων τῷ
Κωνσταντίνῳ προσγίνεται, καὶ Κρισπίνος αὐτὸς
μετὰ τῶν ὁμογενῶν, ὃν ἀνιὼν ὁ Διογένης ἐν ᾿Αβύδῳ
περιώρισε πρότερον. Θεόδωρον οὖν τὸν ᾿Αλυάτην,
ἄνδρα γενναῖον καὶ ἐπιφανῆ, μεγέθει τε καὶ θέα
θαυμασιώτατον, στέλλει κατ' αὐτῶν. Εῤῥωμένως δ᾽
ἀντιπαραταξαμένων τῶν περὶ Κωνσταντῖνον, ἡττῶνται οἱ περὶ τὸν ᾿Αλυάτην, ἀλίσκεται δὲ καὶ αὐτὸς,
καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐξορύττεται σκηνικοῖς σιδηρίοις.
Περιώδυνος δὲ ὁ Διογένης ἐπὶ τοῖς συμβεβηκόσι γεγονὡς εἰς τὴν Καππαδοκῶν ἐνέβαλε, πανταχόθεν τὸ
στράτευμα προσκαλούμενος. Αὐτὸς δὲ διῆγεν ἐν τῷ
Τυροποιῷ· φρούριον δὲ οὕτως καλούμενον ὀχυρόν
λίαν καὶ ἀπόκρημνον. Προσκαλεσάμενος οὖν ὁ Κωνσταντίνος [Ρ. 844] καὶ τὸν ᾿Αντιοχείας δοῦκα τὸν 12χατούριον σύμμαχον κατὰ τοῦ Διογένους οὐκ ἔσχεν
ὑπακούοντα· προσέθετο γὰρ τῷ Διογένει. Καὶ τοῦ.
τον παραλαβών παραγίνεται εἰς Κιλικίαν, ἔνθα καὶ
προσεκαρτέρει τὴν ἀπὸ τοῦ σουλτάνου ἀναμένων
βοήθειαν, ὁμοῦ μὲν καὶ διὰ τὸν χειμῶνα διάγων
ἐκεῖσε, ἀλλ' ἀλεεινοτέραν τὴν Κιλικίαν ἐπιστάμενος,
καὶ πάλιν πρὸς συλλογὴν στρατοῦ ἑαυτὸν ἀπησχόλει.
Ὁ δέ γε Κωνσταντίνος μετὰ τὸ τὸν Διογένην ὑποχωρῆσαι ὑπέστρεψεν εἰς τὸ Βυζάντιον. 'Αντ' ἐκείνου
δε στέλλεται κατὰ τοῦ Διογένους ὁ πρόεδρος ᾿Ανδρό
νικος ὁ τοῦ Καίσαρος υἱός. Διανείμας δὲ τοῖς στρατιώταις σιτηρέσια διὰ τῆς κλεισούρας τοῦ Ποδανδου
ἀφικνεῖται εἰς Κιλικίαν, ἔνθα συναντᾷ αὐτῷ ὁ Λαχατούριος, ὃν καὶ πρὸς βραχύ μαχεσάμενον αἱροῦσιν
οἱ τοῦ ᾿Ανδρονίκου. Τῶν δὲ ἄλλων συμφυγόντων εἰς
Αδαναν, ἔνθα καὶ ὁ Διογένης διέτριβε, πολιορκία τὴν
πόλιν διέλαβεν ὁ ᾿Ανδρόνικος. Συνθηκῶν δὲ γενομέ
νων ἐφ᾽ ᾧ τὸν Διογένην ἀποθέσθαι μὲν τὴν βασιλείαν,
τὴν τρίχα δὲ καρέντα διάγειν ἰδιωτικῶς, ἔξεισι τοῦ
κάστρου μελανειμονῶν καὶ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ἀποκλαι
Diogenem sibi socium haud obedientem dicto habuit, quod ad Diogenem se contulerat, quo secum ille
ducto in Ciliciam proficiscitur. Ubi etiam auxilium
a Sultano exspectans commorabatur, simul et propter hiemem ibi degens, tepidiorem noscens Ciliclam; et rursus in cogendo exercitu occupabatur.
At Constantinus, postquam Diogenes recessit, Byzantium reversus est. In ejus locum mittitur adversus Diogenem præses Andronicus Cæsaris filius.
Diviso autem militibus commeatu per clausuram
Podandi pervenit in Ciliciam, ubi ipsi occurrit
Chachaturius, quem, cum brevi pugnasset, occidunt
milites Andronici; cumque alij in Adanam fuga se
recepissent, ubi etiam Diogenes morabatur, obsidione urbem 704 expugnavit Andronious. Percussoque foedore, ut Diogenes, deposito imperio capilisque detonsis, privatus degeret, e castro exit
nigra veste indutus suasque deflens calamitates.
Statim autem reditus mentionem fasit Andronicus,
et secum attrahens Diogenem pullatum vilique
mulo vectum per illos vicos iter habebat et regiones,
a quibus prius ut Deo æqualis vir cognitus fuerat.
Cum vero usque ad Cotyæum iter luctuose fecisset
(laborabat enini ventris morbo ex cicuta, quæ ipsi
per insidias prius propinata fuerat), ibi detentus
est, quoad ab imperatore definiretur quidnam ipsi
faciendum esset. Sed paucis post diebus venit sententia imperatoris contra eum, qui frustra miser
erat, quæ quidem ipsi oculos effodiendos censebat;
statimque ei oculi effossi sunt, cum nihil ei opis
attulissent archiepiscopi, qui missi fuerant ad
reddendam rationem cur nihil ei esset patiendum.
Erant hi Chalcedonis archiepiscopus et Heracles,
et Coloniæ Theophilus, quibus etiam in memoriam
redegit jusjurandum et justam Dei indignationem.
Ipsi vero quamvis opitulari instituissent, egre id
facere et cum difficultate haud poterant, cum crudeles et impii homines ipsi correpto oculos sine
ulla commiseratione effodissent ac sine ulla humanitate. Perductus autem vili jumento usque ad
Propontidem, veluti putridum cadaver, oui oculi
essent effossi, caput et os inflatum,vermibus plenum
et fœtore, cum paucis diebus supervixisset, miserabiliter et ante obitum male olens excessit e vita,
in 705 Prota insula cinerem deponens; ubi novum
ille monasterium ædificarat, ab uxore sua et Augusta sumptuose curatus ao sepultus, relicta miseriarum et calamitatum, quas sustinuit, et infortuniorum exsuperantium omnia quæcunque antea
audita fuerint memoria. In talibus autem ao tot
malis nullum maledictum protulit, neque aliquid
nefarii locutus est, sed Deo gratias agere perseverabat et casus æquo animo ferre. Dicuntur autem
quæ contra ipsum facta sunt insciente et invito imperatore Michaele facta, ut postea ipse jurejurando
adhibito asseverabat, Cæsare hæc clam et occulte
administrante ac 'perficiente. Hic imperator episcopatum Nazianzi ad jura metropolitana perduxit.
Διανείμας δὲ τοῖς στρατιώταις σιτηρέσια, διὰ τῆς κλεισούρας τοῦ Ποδανδοῦ ἀφικνεῖται εἰς Κιλικίαν, ἔνθα συναντᾷ αὐτῷ ὁ Χατατούριος, ὃν καὶ πρὸς βραχὺ μαχεσάμενον ἀναιροῦσιν οἱ τοῦ Ἀνδρονίκου. Τῶν δὲ ἄλλων συμφυγόντων εἰς Ἄδαναν, ἔνθα καὶ ὁ Διογένης διέτριβε, πολιορκίᾳ τὴν πόλιν διέλαβεν ὁ Ἀνδρόνικος. Συνθηκῶν δὲ γενομένων ἐφ’ ᾧ τὸν Διογένην ἀποθέσθαι τὴν βασιλείαν τὴν τρίχα τε καρέντα διάγειν ἰδιωτικῶς, ἔξεισι τοῦ κάστρου μελανειμονῶν καὶ τὰ καθ’ ἑαυτὸν ἀποκλαιόμενος. Νόστου δὲ εὐθὺς μιμνήσκεται ὁ Ἀνδρόνικος καὶ τὸν Διογένην μεθ’ ἑαυτοῦ ἐφελκόμενος μελανειμονοῦντα, ἐν εὐτελεῖ ὑποζυγίῳ ὀχούμενον δι’ ἐκείνων τῶν κωμῶν καὶ τῶν χωρῶν αἷς τὸ πρὶν ἰσόθεος ἐγνωρίζετο. Μέχρι δὲ τοῦ Κοτυαείου τὴν ὁδοιπορίαν ὀδυνηρῶς ποιησάμενοςἦν γὰρ νοσηλευόμενος ἀπὸ κοιλιακῆς διαθέσεως ἐκ κωνείου προποθέντος αὐτῷ ἐξ ἐπιβουλῆς ἐπιγενομένηςἐκεῖσε κατεσχέθη, ἄχρις ἂν ἐκ βασιλέως τὸ ποιητέον αὐτῷ ὁρισθῇ. Ἀλλ’ ἧκεν ἡμέραις ὕστερον ἡ κατὰ τοῦ μάτην δυστυχοῦντος ἀπόφασις διοριζομένη τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ διορυγῆναι.HISTORIA.
ὁ τῆς Ἐδέσσης κατεπάνω νύκτῳ αὐτὸν καταλιπών tum Antiochim ducem Chachaturium. adversus
εἰς Κωνσταντινούπολιν ἀπέδρασε, προμαθὼν τὰ
ἐκεῖσε καττυόμενα· Ιωάννης γὰρ ὁ Καίσαρ καὶ οἱ
τούτου υἱεῖς, καὶ τῆς συγκλήτου ὅσοι τὰ αὐτοῦ ἐφρόνουν, τὴν μὲν βασιλίδα ὑπερόριον τίθενται εἰς τὸ
παρ' αὐτῆς συστὰν φροντιστήριον, Πιπερούς οὕτω
καλούμενον, ἀποκείραντες καὶ μὴ βουλομένην, τὸν
δὲ Μιχαὴλ μόναρχον ἀναγορεύσαντες αὐτοκράτορα
ἔγραψαν ἀπανταχοῦ ἐπανιόντα τὸν βασιλέα μὴ ὑποδέξασθαι μήτε ὡς βασιλέα τιμῆσαι. Ηρξατο δὲ τῆς
ἀποκηρύξεως πρῶτος ὁ τῶν φιλοσόφων ὕπατος ὁ
Ψελλός, καθὼς καὶ αὐτὸς ἔν τινι τῶν ἰδίων συγγραμμάτων μεγαλαυχεῖ. Εέγεται δὲ ὅτι καὶ ἡ βασιλὶς
αὐτὴ τοῦ αὐτοῦ σκοποῦ ἦν, ὥστε μὴ προσδέξασθαι τὸν
Διογένην ἐπανιόντα. ᾿Απτέρῳ δὲ τάχει μαθὼν τοῦτο
καὶ ὁ Διογένης, καὶ πληροφορηθεὶς ὅτι κοινῶς
ἀποκεκήρυκται, φρούριόν τι κατασχὼν Δόκειαν
ὀνομαζόμενον ἐκεῖσε ἐστρατοπεδεύσατο. Ὁ δὲ Καῖσαρ
τὰ τῆς βασιλείας, ὡς ἐδόκει, ἄριστα κρατυνάμενος,
τὸν πρόεδρον Κωνσταντῖνον τὸν βραχύτερον τῶν
υξέων μετὰ δυνάμεως ἀδρᾶς κατὰ τοῦ Διογένους
ἀφίησιν, ὃς καὶ ἐνωθεὶς αὐτῷ ἐν τῇ Δοκείᾳ ἀπεδειλία
τὸν πόλεμον. Ὁρῶν δὲ ὁ Διογένης ὑπερτεροῦντα τοῦ
Κωνσταντίνου ἑαυτὸν, ἄρας ἐκεῖθεν ἀφικνεῖται εἰς
Καππαδοκίαν. Εν τοσούτῳ δὲ πλῆθος Φράγγων τῷ
Κωνσταντίνῳ προσγίνεται, καὶ Κρισπίνος αὐτὸς
μετὰ τῶν ὁμογενῶν, ὃν ἀνιὼν ὁ Διογένης ἐν ᾿Αβύδῳ
περιώρισε πρότερον. Θεόδωρον οὖν τὸν ᾿Αλυάτην,
ἄνδρα γενναῖον καὶ ἐπιφανῆ, μεγέθει τε καὶ θέα
θαυμασιώτατον, στέλλει κατ' αὐτῶν. Εῤῥωμένως δ᾽
ἀντιπαραταξαμένων τῶν περὶ Κωνσταντῖνον, ἡττῶνται οἱ περὶ τὸν ᾿Αλυάτην, ἀλίσκεται δὲ καὶ αὐτὸς,
καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐξορύττεται σκηνικοῖς σιδηρίοις.
Περιώδυνος δὲ ὁ Διογένης ἐπὶ τοῖς συμβεβηκόσι γεγονὡς εἰς τὴν Καππαδοκῶν ἐνέβαλε, πανταχόθεν τὸ
στράτευμα προσκαλούμενος. Αὐτὸς δὲ διῆγεν ἐν τῷ
Τυροποιῷ· φρούριον δὲ οὕτως καλούμενον ὀχυρόν
λίαν καὶ ἀπόκρημνον. Προσκαλεσάμενος οὖν ὁ Κωνσταντίνος [Ρ. 844] καὶ τὸν ᾿Αντιοχείας δοῦκα τὸν 12χατούριον σύμμαχον κατὰ τοῦ Διογένους οὐκ ἔσχεν
ὑπακούοντα· προσέθετο γὰρ τῷ Διογένει. Καὶ τοῦ.
τον παραλαβών παραγίνεται εἰς Κιλικίαν, ἔνθα καὶ
προσεκαρτέρει τὴν ἀπὸ τοῦ σουλτάνου ἀναμένων
βοήθειαν, ὁμοῦ μὲν καὶ διὰ τὸν χειμῶνα διάγων
ἐκεῖσε, ἀλλ' ἀλεεινοτέραν τὴν Κιλικίαν ἐπιστάμενος,
καὶ πάλιν πρὸς συλλογὴν στρατοῦ ἑαυτὸν ἀπησχόλει.
Ὁ δέ γε Κωνσταντίνος μετὰ τὸ τὸν Διογένην ὑποχωρῆσαι ὑπέστρεψεν εἰς τὸ Βυζάντιον. 'Αντ' ἐκείνου
δε στέλλεται κατὰ τοῦ Διογένους ὁ πρόεδρος ᾿Ανδρό
νικος ὁ τοῦ Καίσαρος υἱός. Διανείμας δὲ τοῖς στρατιώταις σιτηρέσια διὰ τῆς κλεισούρας τοῦ Ποδανδου
ἀφικνεῖται εἰς Κιλικίαν, ἔνθα συναντᾷ αὐτῷ ὁ Λαχατούριος, ὃν καὶ πρὸς βραχύ μαχεσάμενον αἱροῦσιν
οἱ τοῦ ᾿Ανδρονίκου. Τῶν δὲ ἄλλων συμφυγόντων εἰς
Αδαναν, ἔνθα καὶ ὁ Διογένης διέτριβε, πολιορκία τὴν
πόλιν διέλαβεν ὁ ᾿Ανδρόνικος. Συνθηκῶν δὲ γενομέ
νων ἐφ᾽ ᾧ τὸν Διογένην ἀποθέσθαι μὲν τὴν βασιλείαν,
τὴν τρίχα δὲ καρέντα διάγειν ἰδιωτικῶς, ἔξεισι τοῦ
κάστρου μελανειμονῶν καὶ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν ἀποκλαι
Diogenem sibi socium haud obedientem dicto habuit, quod ad Diogenem se contulerat, quo secum ille
ducto in Ciliciam proficiscitur. Ubi etiam auxilium
a Sultano exspectans commorabatur, simul et propter hiemem ibi degens, tepidiorem noscens Ciliclam; et rursus in cogendo exercitu occupabatur.
At Constantinus, postquam Diogenes recessit, Byzantium reversus est. In ejus locum mittitur adversus Diogenem præses Andronicus Cæsaris filius.
Diviso autem militibus commeatu per clausuram
Podandi pervenit in Ciliciam, ubi ipsi occurrit
Chachaturius, quem, cum brevi pugnasset, occidunt
milites Andronici; cumque alij in Adanam fuga se
recepissent, ubi etiam Diogenes morabatur, obsidione urbem 704 expugnavit Andronious. Percussoque foedore, ut Diogenes, deposito imperio capilisque detonsis, privatus degeret, e castro exit
nigra veste indutus suasque deflens calamitates.
Statim autem reditus mentionem fasit Andronicus,
et secum attrahens Diogenem pullatum vilique
mulo vectum per illos vicos iter habebat et regiones,
a quibus prius ut Deo æqualis vir cognitus fuerat.
Cum vero usque ad Cotyæum iter luctuose fecisset
(laborabat enini ventris morbo ex cicuta, quæ ipsi
per insidias prius propinata fuerat), ibi detentus
est, quoad ab imperatore definiretur quidnam ipsi
faciendum esset. Sed paucis post diebus venit sententia imperatoris contra eum, qui frustra miser
erat, quæ quidem ipsi oculos effodiendos censebat;
statimque ei oculi effossi sunt, cum nihil ei opis
attulissent archiepiscopi, qui missi fuerant ad
reddendam rationem cur nihil ei esset patiendum.
Erant hi Chalcedonis archiepiscopus et Heracles,
et Coloniæ Theophilus, quibus etiam in memoriam
redegit jusjurandum et justam Dei indignationem.
Ipsi vero quamvis opitulari instituissent, egre id
facere et cum difficultate haud poterant, cum crudeles et impii homines ipsi correpto oculos sine
ulla commiseratione effodissent ac sine ulla humanitate. Perductus autem vili jumento usque ad
Propontidem, veluti putridum cadaver, oui oculi
essent effossi, caput et os inflatum,vermibus plenum
et fœtore, cum paucis diebus supervixisset, miserabiliter et ante obitum male olens excessit e vita,
in 705 Prota insula cinerem deponens; ubi novum
ille monasterium ædificarat, ab uxore sua et Augusta sumptuose curatus ao sepultus, relicta miseriarum et calamitatum, quas sustinuit, et infortuniorum exsuperantium omnia quæcunque antea
audita fuerint memoria. In talibus autem ao tot
malis nullum maledictum protulit, neque aliquid
nefarii locutus est, sed Deo gratias agere perseverabat et casus æquo animo ferre. Dicuntur autem
quæ contra ipsum facta sunt insciente et invito imperatore Michaele facta, ut postea ipse jurejurando
adhibito asseverabat, Cæsare hæc clam et occulte
administrante ac 'perficiente. Hic imperator episcopatum Nazianzi ad jura metropolitana perduxit.
PG 122:435Οὓς καὶ παραυτίκα ἐξορύττεται τῶν ἀρχιερέων, τῶν ἐπὶ τῷ δοῦναι λόγον συμπαθείας ἐσταλμένων, μηδόλως ἐπαρηξάντων αὐτῷ· οἵτινες ἦσαν ὅ τε Χαλκηδόνος, ὁ Ἡρακλείας καὶ ὁ Κολωνείας Θεόφιλος, οὓς καὶ τῶν ὅρκων ὑπεμίμνησκε καὶ τῶν ἐκ τοῦ θείου νεμέσεων. Οἱ δέ, καίπερ βοηθῆσαι προαιρούμενοι, ἀσθενῶς εἶχον καὶ ἀδυνάτως ἀνδρῶν ὠμηστῶν καὶ ἀπηνῶν ἀναρπασάντων αὐτὸν καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ ἐξορυξάντων ἀνηλεῶς καὶ ἀφιλανθρώπως. Προσενεχθεὶς δὲ ἐν εὐτελεῖ τῷ ὑποζυγίῳ μέχρι τῆς Προποντίδος ὥσπερ πτῶμα σεσηπός, τοὺς ὀφθαλμοὺς ἔχων ἐξορωρυγμένους, τὴν δὲ κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπον ἐξῳδηκός, σκωλήκων βρύον καὶ δυσωδίας, ἡμέρας ὀλίγας ἐπιβιοὺς ἐπωδύνως καὶ πρὸ τῆς τελευτῆς ὀδωδώς, ἀπολείπει τὸν βίον τῇ νήσῳ τῇ Πρώτῃ τὸν χοῦν ἀποθέμενος, ἔνθα νέον ἐκεῖνος ἐδείματο φροντιστήριον, κηδευθεὶς πολυτελῶς παρὰ τῆς ὁμευνέτιδος καὶ βασιλίδος Εὐδοκίας, μνήμην καταλιπὼν πειρασμῶν καὶ δυστυχημάτων ὑπερβαινόντων ἀκρόασιν. Ἐπὶ δὲ τοῖς τοσούτοις καὶ τηλικούτοις κακοῖς οὐδὲν βλάσφημον ἢ ἀπόφημον ἐφθέγξατο, εὐχαριστῶν δὲ διετέλει, φέρων εὐμαρῶς τὰ προσπίπτοντα.Imperavit usque ad id tempus quo captus est, όμενος. Νόστου δὲ εὐθὺς μιμνήσκεται ὁ ᾿Ανδρόνικος,
annos tres, menses octo.
καὶ τὸν Διογένην μεθ᾿ ἑαυτοῦ ἐφελκόμενος μελανειμονοῦντα, ἐν ευτελεῖ ὑποζυγίῳ ὀχούμενον, δι᾿ ἐκείνων τῶν κωμῶν καὶ τῶν χωρῶν αἷς τὸ πρὶν
Ισόθεος ἐγνωρίζετο. Μέχρι δὲ τοῦ Κοτυαείου τὴν ὁδοιπορίαν οδυνηρῶς ποιησάμενος (ἦν γὰρ νοσηλευόμενος ἀπὸ κοιλιακής διαθέσεως ἐκ κωνείου προποθέντος αὑτῷ ἐξ ἐπιβουλῆς ἐπιγενομένης) ἐκεῖσε δὲ
κατεσχέθη, ἄχρις ἂν ἐκ βασιλέως τὸ ποιητέον αὐτῷ ὁρισθῇ. Ἀλλ᾿ ἧκεν ἡμέραις ὕστερον ἡ κατὰ τοῦ
μάτην δυστυχοῦντος ἀπόφασις διοριζομένη τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ διορυγῆναι. Οὓς καὶ παραυτίκα
ἐξορύττεται, τῶν ἀρχιερέων τῶν ἐπὶ τῷ δοῦναι λόγον ἀπαθείας ἐσταλμένων μηδ' ὅλως ἐπαρηξάντων
αὑτῷ· οἵτινες ἦσαν ὅ τε Χαλκηδόνος, ὁ Ἡρακλείας καὶ ὁ Κολωνείας Θεόφιλος, οἷς καὶ τῶν ὅρκων ὑπο
εμίμνησκε καὶ τῶν ἐκ τοῦ θείου νεμέσεων. Οἱ δὲ καίπερ βοηθῆσαι προαιρούμενοι ἀσθενῶς εἶχον καὶ
ἀδυνάτως, ἀνδρῶν ὡμηστῶν καὶ ἀπηνῶν ἀναρπασάντων αὐτὸν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ ἐξορυξάντων
ἀνηλεῶς καὶ ἀφιλανθρώπως· Προαχθεὶς ἐν εὐτελεῖ τῷ ἀποζυγίῳ μέχρι τῆς Προποντίδος ὥσπερ πτώμα
σεσηπὸς, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἔχων ἐξορωρυγμένους, τὴν δὲ κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπον ἐξῳδηκός, σκωλήκων
βρύον καὶ δυσωδίας, ἡμέρας ὀλίγας ἐπιβιοὺς ἐπωδύνως, καὶ πρὸ τῆς τελευτῆς ὁδωδὼς ἀπολείπει τὸν
βίον, τῇ νήσῳ Πρώτῃ τὸν χοῦν ἀποθέμενος, [Ρ. 845] Ενθα νέον ἐκεῖνος ἐδείματο φροντιστήριον, κηδευθείς
πολυτελῶς παρὰ τῆς ὁμευνέτιδος καὶ βασιλίδος Εὐδοκίας, μνήμην καταλιπών πειρασμῶν καὶ δυστυχη
μάτων ὑπερβαινόντων ἀκρόασιν. Ἐπὶ δὲ τοῖς τοσούτοις καὶ τηλικούτοις κακοῖς οὐδὲν βλάσφημον ἢ ἀπόφησ
μον ἐφθέγξατο· εὐχαριστῶν δὲ διετέλει, φέρων εὐμαρῶς τὰ προσπίπτοντα. Λέγεται δὲ τὰ κατ᾿ αὐτοῦ
πραχθέντα γνώμης ἄτερ γενέσθαι τοῦ βασιλέως Μιχαήλ, ὡς ὕστερον αὐτός ἐνωμότως διισχυρίζετο,
τοῦ Καίσαρος ὑπὸ σκότῳ καὶ ἀφανείᾳ ταῦτα τελεσιουργοῦντος καὶ διαπραττομένου. Οὗτος ὁ βασιλεὺς
καὶ τὴν ἐπισκοπὴν Ναζιανζοῦ εἰς μητροπολικὸν διαβίβασε δίκαιον. Εβασίλευσε δὲ ἄχρι τῆς αἰχμαλωσίας
αὐτοῦ ἔτη τρία καὶ μῆνας οκτώ.
Michael autem hac ratione adeptus imperium,et
moderatus vir videbatur et senex inter juvenes
propter imbecillitatem et demissionem ac mollitiem, et idcirco adjunxerat sibi Joannem Sidæ metropolitam ad rem publicam gubernandam, eunuchum natura, sed strenuum et solertem, primum
præsidem protosyncellorum, virum omnibus bonis
ornatum; ex quo imperatoris vitium, quod dissolutæ vitæ attribuebatur et mollitiei, ut ita dixerim,
muliebri ad gubernandam rem publicam,et inertiam
hujus mores et ad hæc dexteritas et studium adornabat et corrigebat. Verum cum hoc tritico etiam
zizanium mistum fuerat. Erat 706 enim eunuchus
quidam nomine Nicephorus, quem diminuentes
Nicephoritzem appellabant, a Bucellariis oriundus,
peritus et doctus in excogitandis perturbationibus
et consuendis dolis atque excitandis tempestatibus
et procellis tranquillo tempore; qui cum patri Miohaelis minister fuisset a secretis, ubi compertus
est manifesto seditiosus et calumniator et malorum
egregius commentator, quique imperatori adversus
imperatricem adulterii crimen insusurraverat, invidia simul ei opitulante, dux autem Antiochiæ deΔιαδεξάμενος δὲ τὴν βασιλείαν τοῦτον τὸν τρόπον
ὁ Μιχαὴλ ἐπιεικής τε ἐδόκει καὶ γέρων ἐν νέοις διὰ
τὸ παρειμένον καὶ ἀναπεπτωκὸς καὶ ἀπαλόν. Προσελάβετο δὲ διὰ τοῦτο Ἰωάννην τὸν Σίδης μητροπο
λίτην εἰς τὸ τὰ κοινὰ διοικεῖν, εὐνοῦχον μὲν τὴν
φύσιν, δραστήριον δὲ καὶ ἀμφιδέξιον, πρωτοπρόεδρον
τῶν πρωτοσυγκέλλων τυγχάνοντα, ἄνδρα πᾶσι τοῖς
ἀγαθοῖς σεμνυνόμενον· ὅθεν τὸ τοῦ βασιλέως ἔκλυτον καὶ περὶ τὸ διοικεῖν τὰ κοινὰ, ὡς εἰπεῖν, θῆλυ καὶ
ἀναπεπτωκὸς καὶ ἀδέξιον ὁ τούτου τρόπος καὶ ἡ περὶ
ταῦτα ἐντρέχεια καὶ σπουδὴ ἐπεκόσμει τε καὶ κατ
ήρτυε. Ηαρεμίγη δὲ τῷ σίτῳ τούτῳ καὶ ζιζάνιον. Ην
γάρ τις εύνουχος Νικηφόρος ὄνομα, ὃν ὑποκορίζοντες
Νικηφορίτζην ὠνόμαζον, ἐκ Βουκελλαρίων ἕλκων
τὸ γένος, δεινὸς ἐπινοῆσαι συγχύσεις καὶ βάψαι πρά
σματα καὶ τρικυμίας ἐγεῖραι ἐν γαλήνῃ καὶ ἀκαταστασίας ἐν καταστάσει ἐπενεγκεῖν, ὡς εἰς τάξιν σε
κρεταρίου τῷ πατρὶ τοῦ Μιχαὴλ ὑπηρετησάμενος,
ἐπεὶ σκαιὸς καὶ διαβολεὺς ἐφάνη καὶ σοφιστὴς τῶν
κακῶν κερδαλέος, καὶ τῷ βασιλεῖ κατὰ τῆς βασιλίδος
μοιχείας ἔγκλημα ὑποψιθυρίσας, φθόνῳ τοῦ συνεξυπηρετουμένου. Δουξ δὲ ᾿Αντιοχείας αναδειχθεὶς καὶ
ἅπαξ καὶ δεύτερον μυρίων ὀχλήσεων καὶ ταραχῶν
Expono per illos vicos et urbes iter habebat.
Χώρα enim modernis dicitur urbs.
Mihi verba sonant: Nihil opitulantibus, qui
ad salutis incolumitatisque ejus pollicitum obtinendum missi fuerant, pontificibus.
Summa deploratis in rebus infortunati principis laus, quod tragicis querelis repudiatis et elegiaco sermone a Græcis adversa sorte jactatis frequenter usurpato, ad divinæ Providentiæ decreta,
non dicam laudanda, sed excipienda se converterit,
Τὸ εὐχαριστεῖν enim contentum esse dicunt moderni,
sicut δι' εὐχαριστημένον cui abunde satisfactum est,
et
quamvis qui calamitatibus oppressus Deum in
animum revocat, frequenter ad eum vocibus his
suspiret, δόξα σοι, ὁ Θεός ac proinde εὐχαριστεῖν
manifeste percipiatur.
Diminutivorum genus unum est apud modernos quale cernitur in hac voce Νικηφορίτζης
vice Νικηφόρος Cedrenus similes habet Θεοφιλίτζην,
Διακονίτζην, etc. aliud terminatur in ακίος: sic
ille Βασιλάκιος cujus nomen Βασίλειος. Tertium ex
voce πώλος et quacunque altera componitur: sic
Κομητόπωλον sive Κομητόπουλον scripsit Cedrenus,
et auctor seq. p. 852 Λογγιβαρδόπουλον Lombordi
filium, seu etiam ita dicam, Lombardulum.
Quem Meursius eumdem vult ac τὸν ἀσηκρητις, qui judex frequentius censetur. At cum
hic τῷ πατρὶ τοῦ Μιχαὴλ ὑπηρετησάμενος describatur, principis potius minister a secretis, quam
judex cujus opera populo impenditur, renuntiandus est.
Λέγεται δὲ τὰ εἰς αὐτὸν πραχθέντα γνώμης ἄτερ τοῦ βασιλέως γενέσθαι Μιχαήλ, ὡς ὕστερον αὐτὸς ἐνωμότως διισχυρίζετο, τοῦ καίσαρος ὑπὸ σκότῳ καὶ ἀφανείᾳ ταῦτα τελεσιουργοῦντος καὶ διαταττομένου. Οὗτος ὁ βασιλεὺς καὶ τὴν ἐπισκοπὴν Ναζιανζοῦ εἰς μητροπόλεως ἀνεβίβασε δίκαιον. Ἐβασίλευσε δὲ ἄχρι τῆς αἰχμαλωσίας αὐτοῦ ἔτη τρία καὶ μῆνας ὀκτώ. Τοῦτον δὲ τὸν τρόπον ὁ Μιχαὴλ τὴν βασιλείαν διαδεξάμενος ἐπιεικής τε ἐδόκει καὶ γέρων ἐν νέοις διὰ τὸ παρειμένον καὶ ἀναπεπτωκὸς καὶ ἁπαλόν. Προσελάβετο δὲ διὰ τοῦτο Ἰωάννην τὸν τῆς Σίδης μητροπολίτην εἰς τὸ τὰ κοινὰ διοικεῖν, εὐνοῦχον μὲν τὴν φύσιν, δραστήριον δὲ καὶ ἀμφιδέξιον, πρωτοπρόεδρον τῶν πρωτοσυγκέλλων τυγχάνοντα, ἄνδρα πᾶσι τοῖς ἀγαθοῖς σεμνυνόμενον. Ὅθεν τὸ τοῦ βασιλέως ἔκλυτον καὶ περὶ τὸ διοικεῖν τὰ κοινά, ὡς εἰπεῖν, θῆλυ καὶ ἀναπεπτωκὸς καὶ ἀδέξιον ὁ τούτου τρόπος καὶ ἡ περὶ ταῦτα ἐντρέχεια καὶ σπουδὴ ἐπεκόσμει τε καὶ κατήρτυε. Παρεμίγη δὲ τῷ σίτῳ τούτῳ καὶ ζιζάνιον.Imperavit usque ad id tempus quo captus est, όμενος. Νόστου δὲ εὐθὺς μιμνήσκεται ὁ ᾿Ανδρόνικος,
annos tres, menses octo.
καὶ τὸν Διογένην μεθ᾿ ἑαυτοῦ ἐφελκόμενος μελανειμονοῦντα, ἐν ευτελεῖ ὑποζυγίῳ ὀχούμενον, δι᾿ ἐκείνων τῶν κωμῶν καὶ τῶν χωρῶν αἷς τὸ πρὶν
Ισόθεος ἐγνωρίζετο. Μέχρι δὲ τοῦ Κοτυαείου τὴν ὁδοιπορίαν οδυνηρῶς ποιησάμενος (ἦν γὰρ νοσηλευόμενος ἀπὸ κοιλιακής διαθέσεως ἐκ κωνείου προποθέντος αὑτῷ ἐξ ἐπιβουλῆς ἐπιγενομένης) ἐκεῖσε δὲ
κατεσχέθη, ἄχρις ἂν ἐκ βασιλέως τὸ ποιητέον αὐτῷ ὁρισθῇ. Ἀλλ᾿ ἧκεν ἡμέραις ὕστερον ἡ κατὰ τοῦ
μάτην δυστυχοῦντος ἀπόφασις διοριζομένη τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ διορυγῆναι. Οὓς καὶ παραυτίκα
ἐξορύττεται, τῶν ἀρχιερέων τῶν ἐπὶ τῷ δοῦναι λόγον ἀπαθείας ἐσταλμένων μηδ' ὅλως ἐπαρηξάντων
αὑτῷ· οἵτινες ἦσαν ὅ τε Χαλκηδόνος, ὁ Ἡρακλείας καὶ ὁ Κολωνείας Θεόφιλος, οἷς καὶ τῶν ὅρκων ὑπο
εμίμνησκε καὶ τῶν ἐκ τοῦ θείου νεμέσεων. Οἱ δὲ καίπερ βοηθῆσαι προαιρούμενοι ἀσθενῶς εἶχον καὶ
ἀδυνάτως, ἀνδρῶν ὡμηστῶν καὶ ἀπηνῶν ἀναρπασάντων αὐτὸν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ ἐξορυξάντων
ἀνηλεῶς καὶ ἀφιλανθρώπως· Προαχθεὶς ἐν εὐτελεῖ τῷ ἀποζυγίῳ μέχρι τῆς Προποντίδος ὥσπερ πτώμα
σεσηπὸς, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἔχων ἐξορωρυγμένους, τὴν δὲ κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπον ἐξῳδηκός, σκωλήκων
βρύον καὶ δυσωδίας, ἡμέρας ὀλίγας ἐπιβιοὺς ἐπωδύνως, καὶ πρὸ τῆς τελευτῆς ὁδωδὼς ἀπολείπει τὸν
βίον, τῇ νήσῳ Πρώτῃ τὸν χοῦν ἀποθέμενος, [Ρ. 845] Ενθα νέον ἐκεῖνος ἐδείματο φροντιστήριον, κηδευθείς
πολυτελῶς παρὰ τῆς ὁμευνέτιδος καὶ βασιλίδος Εὐδοκίας, μνήμην καταλιπών πειρασμῶν καὶ δυστυχη
μάτων ὑπερβαινόντων ἀκρόασιν. Ἐπὶ δὲ τοῖς τοσούτοις καὶ τηλικούτοις κακοῖς οὐδὲν βλάσφημον ἢ ἀπόφησ
μον ἐφθέγξατο· εὐχαριστῶν δὲ διετέλει, φέρων εὐμαρῶς τὰ προσπίπτοντα. Λέγεται δὲ τὰ κατ᾿ αὐτοῦ
πραχθέντα γνώμης ἄτερ γενέσθαι τοῦ βασιλέως Μιχαήλ, ὡς ὕστερον αὐτός ἐνωμότως διισχυρίζετο,
τοῦ Καίσαρος ὑπὸ σκότῳ καὶ ἀφανείᾳ ταῦτα τελεσιουργοῦντος καὶ διαπραττομένου. Οὗτος ὁ βασιλεὺς
καὶ τὴν ἐπισκοπὴν Ναζιανζοῦ εἰς μητροπολικὸν διαβίβασε δίκαιον. Εβασίλευσε δὲ ἄχρι τῆς αἰχμαλωσίας
αὐτοῦ ἔτη τρία καὶ μῆνας οκτώ.
Michael autem hac ratione adeptus imperium,et
moderatus vir videbatur et senex inter juvenes
propter imbecillitatem et demissionem ac mollitiem, et idcirco adjunxerat sibi Joannem Sidæ metropolitam ad rem publicam gubernandam, eunuchum natura, sed strenuum et solertem, primum
præsidem protosyncellorum, virum omnibus bonis
ornatum; ex quo imperatoris vitium, quod dissolutæ vitæ attribuebatur et mollitiei, ut ita dixerim,
muliebri ad gubernandam rem publicam,et inertiam
hujus mores et ad hæc dexteritas et studium adornabat et corrigebat. Verum cum hoc tritico etiam
zizanium mistum fuerat. Erat 706 enim eunuchus
quidam nomine Nicephorus, quem diminuentes
Nicephoritzem appellabant, a Bucellariis oriundus,
peritus et doctus in excogitandis perturbationibus
et consuendis dolis atque excitandis tempestatibus
et procellis tranquillo tempore; qui cum patri Miohaelis minister fuisset a secretis, ubi compertus
est manifesto seditiosus et calumniator et malorum
egregius commentator, quique imperatori adversus
imperatricem adulterii crimen insusurraverat, invidia simul ei opitulante, dux autem Antiochiæ deΔιαδεξάμενος δὲ τὴν βασιλείαν τοῦτον τὸν τρόπον
ὁ Μιχαὴλ ἐπιεικής τε ἐδόκει καὶ γέρων ἐν νέοις διὰ
τὸ παρειμένον καὶ ἀναπεπτωκὸς καὶ ἀπαλόν. Προσελάβετο δὲ διὰ τοῦτο Ἰωάννην τὸν Σίδης μητροπο
λίτην εἰς τὸ τὰ κοινὰ διοικεῖν, εὐνοῦχον μὲν τὴν
φύσιν, δραστήριον δὲ καὶ ἀμφιδέξιον, πρωτοπρόεδρον
τῶν πρωτοσυγκέλλων τυγχάνοντα, ἄνδρα πᾶσι τοῖς
ἀγαθοῖς σεμνυνόμενον· ὅθεν τὸ τοῦ βασιλέως ἔκλυτον καὶ περὶ τὸ διοικεῖν τὰ κοινὰ, ὡς εἰπεῖν, θῆλυ καὶ
ἀναπεπτωκὸς καὶ ἀδέξιον ὁ τούτου τρόπος καὶ ἡ περὶ
ταῦτα ἐντρέχεια καὶ σπουδὴ ἐπεκόσμει τε καὶ κατ
ήρτυε. Ηαρεμίγη δὲ τῷ σίτῳ τούτῳ καὶ ζιζάνιον. Ην
γάρ τις εύνουχος Νικηφόρος ὄνομα, ὃν ὑποκορίζοντες
Νικηφορίτζην ὠνόμαζον, ἐκ Βουκελλαρίων ἕλκων
τὸ γένος, δεινὸς ἐπινοῆσαι συγχύσεις καὶ βάψαι πρά
σματα καὶ τρικυμίας ἐγεῖραι ἐν γαλήνῃ καὶ ἀκαταστασίας ἐν καταστάσει ἐπενεγκεῖν, ὡς εἰς τάξιν σε
κρεταρίου τῷ πατρὶ τοῦ Μιχαὴλ ὑπηρετησάμενος,
ἐπεὶ σκαιὸς καὶ διαβολεὺς ἐφάνη καὶ σοφιστὴς τῶν
κακῶν κερδαλέος, καὶ τῷ βασιλεῖ κατὰ τῆς βασιλίδος
μοιχείας ἔγκλημα ὑποψιθυρίσας, φθόνῳ τοῦ συνεξυπηρετουμένου. Δουξ δὲ ᾿Αντιοχείας αναδειχθεὶς καὶ
ἅπαξ καὶ δεύτερον μυρίων ὀχλήσεων καὶ ταραχῶν
Expono per illos vicos et urbes iter habebat.
Χώρα enim modernis dicitur urbs.
Mihi verba sonant: Nihil opitulantibus, qui
ad salutis incolumitatisque ejus pollicitum obtinendum missi fuerant, pontificibus.
Summa deploratis in rebus infortunati principis laus, quod tragicis querelis repudiatis et elegiaco sermone a Græcis adversa sorte jactatis frequenter usurpato, ad divinæ Providentiæ decreta,
non dicam laudanda, sed excipienda se converterit,
Τὸ εὐχαριστεῖν enim contentum esse dicunt moderni,
sicut δι' εὐχαριστημένον cui abunde satisfactum est,
et
quamvis qui calamitatibus oppressus Deum in
animum revocat, frequenter ad eum vocibus his
suspiret, δόξα σοι, ὁ Θεός ac proinde εὐχαριστεῖν
manifeste percipiatur.
Diminutivorum genus unum est apud modernos quale cernitur in hac voce Νικηφορίτζης
vice Νικηφόρος Cedrenus similes habet Θεοφιλίτζην,
Διακονίτζην, etc. aliud terminatur in ακίος: sic
ille Βασιλάκιος cujus nomen Βασίλειος. Tertium ex
voce πώλος et quacunque altera componitur: sic
Κομητόπωλον sive Κομητόπουλον scripsit Cedrenus,
et auctor seq. p. 852 Λογγιβαρδόπουλον Lombordi
filium, seu etiam ita dicam, Lombardulum.
Quem Meursius eumdem vult ac τὸν ἀσηκρητις, qui judex frequentius censetur. At cum
hic τῷ πατρὶ τοῦ Μιχαὴλ ὑπηρετησάμενος describatur, principis potius minister a secretis, quam
judex cujus opera populo impenditur, renuntiandus est.
Ἦν γάρ τις εὐνοῦχος Νικηφόρος ὄνομα, ὃν ὑποκορίζοντες Νικηφορίτζην ὠνόμαζον, ἐκ Βουκελλαρίων ἕλκων τὸ γένος, δεινὸς ἐπινοῆσαι συγχύσεις καὶ ῥάψαι πράγματα καὶ τρικυμίας ἐγεῖραι καὶ ἀκαταστασίας ἐν γαλήνῃ καὶ καταστάσει ἐπενεγκεῖν. Ὃς εἰς τάξιν σεκρετικοῦ τῷ πατρὶ τοῦ Μιχαὴλ ὑπηρετησάμενος, ἐπεὶ σκαιὸς καὶ διαβολεὺς ἐφάνη καὶ σοφιστὴς τῶν κακῶν κερδαλέος καὶ τῷ βασιλεῖ κατὰ τῆς βασιλίδος μοιχείας ἔγκλημα ὑποψιθυρίσας φθόνῳ τοῦ συνεξυπηρετουμένου, δοὺξ δὲ Ἀντιοχείας ἀναδειχθεὶς καὶ ἅπαξ καὶ δεύτερον μυρίων ὀχλήσεων καὶ ταραχῶν τῇ Συρίᾳ γέγονεν αἴτιος. Ὅμως δ’ οὖν κατηγορηθείς, συλληφθεὶς ἐκεῖσε τῇ τοῦ αἵματος φρουρᾷ παραδίδοται, καὶ ἦν ἔμφρουρος ἐπὶ χρόνον τινὰ ὁ πρὶν περίδοξος γνωριζόμενος. Ἀναρρυσθεὶς δὲ τῇ τοῦ Διογένους ἀναγορεύσει καὶ εἰς νῆσόν τινα ἐξορισθείς, ὑποσχέσει χρημάτων δικαστὴς Ἑλλάδος καὶ Πελοποννήσου προβέβληται καὶ τὰ κατ’ ἐκείνην ἦν διοικῶν. Τοῦτον ἐπὶ κακῷ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἀρχῆς ὁ βασιλεὺς Μιχαὴλ μεταπεμψάμενος εἰς τὴν τῶν κοινῶν διοίκησιν κατεστήσατο, λογοθέτην αὐτὸν προβαλλόμενος.Imperavit usque ad id tempus quo captus est, όμενος. Νόστου δὲ εὐθὺς μιμνήσκεται ὁ ᾿Ανδρόνικος,
annos tres, menses octo.
καὶ τὸν Διογένην μεθ᾿ ἑαυτοῦ ἐφελκόμενος μελανειμονοῦντα, ἐν ευτελεῖ ὑποζυγίῳ ὀχούμενον, δι᾿ ἐκείνων τῶν κωμῶν καὶ τῶν χωρῶν αἷς τὸ πρὶν
Ισόθεος ἐγνωρίζετο. Μέχρι δὲ τοῦ Κοτυαείου τὴν ὁδοιπορίαν οδυνηρῶς ποιησάμενος (ἦν γὰρ νοσηλευόμενος ἀπὸ κοιλιακής διαθέσεως ἐκ κωνείου προποθέντος αὑτῷ ἐξ ἐπιβουλῆς ἐπιγενομένης) ἐκεῖσε δὲ
κατεσχέθη, ἄχρις ἂν ἐκ βασιλέως τὸ ποιητέον αὐτῷ ὁρισθῇ. Ἀλλ᾿ ἧκεν ἡμέραις ὕστερον ἡ κατὰ τοῦ
μάτην δυστυχοῦντος ἀπόφασις διοριζομένη τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ διορυγῆναι. Οὓς καὶ παραυτίκα
ἐξορύττεται, τῶν ἀρχιερέων τῶν ἐπὶ τῷ δοῦναι λόγον ἀπαθείας ἐσταλμένων μηδ' ὅλως ἐπαρηξάντων
αὑτῷ· οἵτινες ἦσαν ὅ τε Χαλκηδόνος, ὁ Ἡρακλείας καὶ ὁ Κολωνείας Θεόφιλος, οἷς καὶ τῶν ὅρκων ὑπο
εμίμνησκε καὶ τῶν ἐκ τοῦ θείου νεμέσεων. Οἱ δὲ καίπερ βοηθῆσαι προαιρούμενοι ἀσθενῶς εἶχον καὶ
ἀδυνάτως, ἀνδρῶν ὡμηστῶν καὶ ἀπηνῶν ἀναρπασάντων αὐτὸν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ ἐξορυξάντων
ἀνηλεῶς καὶ ἀφιλανθρώπως· Προαχθεὶς ἐν εὐτελεῖ τῷ ἀποζυγίῳ μέχρι τῆς Προποντίδος ὥσπερ πτώμα
σεσηπὸς, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἔχων ἐξορωρυγμένους, τὴν δὲ κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπον ἐξῳδηκός, σκωλήκων
βρύον καὶ δυσωδίας, ἡμέρας ὀλίγας ἐπιβιοὺς ἐπωδύνως, καὶ πρὸ τῆς τελευτῆς ὁδωδὼς ἀπολείπει τὸν
βίον, τῇ νήσῳ Πρώτῃ τὸν χοῦν ἀποθέμενος, [Ρ. 845] Ενθα νέον ἐκεῖνος ἐδείματο φροντιστήριον, κηδευθείς
πολυτελῶς παρὰ τῆς ὁμευνέτιδος καὶ βασιλίδος Εὐδοκίας, μνήμην καταλιπών πειρασμῶν καὶ δυστυχη
μάτων ὑπερβαινόντων ἀκρόασιν. Ἐπὶ δὲ τοῖς τοσούτοις καὶ τηλικούτοις κακοῖς οὐδὲν βλάσφημον ἢ ἀπόφησ
μον ἐφθέγξατο· εὐχαριστῶν δὲ διετέλει, φέρων εὐμαρῶς τὰ προσπίπτοντα. Λέγεται δὲ τὰ κατ᾿ αὐτοῦ
πραχθέντα γνώμης ἄτερ γενέσθαι τοῦ βασιλέως Μιχαήλ, ὡς ὕστερον αὐτός ἐνωμότως διισχυρίζετο,
τοῦ Καίσαρος ὑπὸ σκότῳ καὶ ἀφανείᾳ ταῦτα τελεσιουργοῦντος καὶ διαπραττομένου. Οὗτος ὁ βασιλεὺς
καὶ τὴν ἐπισκοπὴν Ναζιανζοῦ εἰς μητροπολικὸν διαβίβασε δίκαιον. Εβασίλευσε δὲ ἄχρι τῆς αἰχμαλωσίας
αὐτοῦ ἔτη τρία καὶ μῆνας οκτώ.
Michael autem hac ratione adeptus imperium,et
moderatus vir videbatur et senex inter juvenes
propter imbecillitatem et demissionem ac mollitiem, et idcirco adjunxerat sibi Joannem Sidæ metropolitam ad rem publicam gubernandam, eunuchum natura, sed strenuum et solertem, primum
præsidem protosyncellorum, virum omnibus bonis
ornatum; ex quo imperatoris vitium, quod dissolutæ vitæ attribuebatur et mollitiei, ut ita dixerim,
muliebri ad gubernandam rem publicam,et inertiam
hujus mores et ad hæc dexteritas et studium adornabat et corrigebat. Verum cum hoc tritico etiam
zizanium mistum fuerat. Erat 706 enim eunuchus
quidam nomine Nicephorus, quem diminuentes
Nicephoritzem appellabant, a Bucellariis oriundus,
peritus et doctus in excogitandis perturbationibus
et consuendis dolis atque excitandis tempestatibus
et procellis tranquillo tempore; qui cum patri Miohaelis minister fuisset a secretis, ubi compertus
est manifesto seditiosus et calumniator et malorum
egregius commentator, quique imperatori adversus
imperatricem adulterii crimen insusurraverat, invidia simul ei opitulante, dux autem Antiochiæ deΔιαδεξάμενος δὲ τὴν βασιλείαν τοῦτον τὸν τρόπον
ὁ Μιχαὴλ ἐπιεικής τε ἐδόκει καὶ γέρων ἐν νέοις διὰ
τὸ παρειμένον καὶ ἀναπεπτωκὸς καὶ ἀπαλόν. Προσελάβετο δὲ διὰ τοῦτο Ἰωάννην τὸν Σίδης μητροπο
λίτην εἰς τὸ τὰ κοινὰ διοικεῖν, εὐνοῦχον μὲν τὴν
φύσιν, δραστήριον δὲ καὶ ἀμφιδέξιον, πρωτοπρόεδρον
τῶν πρωτοσυγκέλλων τυγχάνοντα, ἄνδρα πᾶσι τοῖς
ἀγαθοῖς σεμνυνόμενον· ὅθεν τὸ τοῦ βασιλέως ἔκλυτον καὶ περὶ τὸ διοικεῖν τὰ κοινὰ, ὡς εἰπεῖν, θῆλυ καὶ
ἀναπεπτωκὸς καὶ ἀδέξιον ὁ τούτου τρόπος καὶ ἡ περὶ
ταῦτα ἐντρέχεια καὶ σπουδὴ ἐπεκόσμει τε καὶ κατ
ήρτυε. Ηαρεμίγη δὲ τῷ σίτῳ τούτῳ καὶ ζιζάνιον. Ην
γάρ τις εύνουχος Νικηφόρος ὄνομα, ὃν ὑποκορίζοντες
Νικηφορίτζην ὠνόμαζον, ἐκ Βουκελλαρίων ἕλκων
τὸ γένος, δεινὸς ἐπινοῆσαι συγχύσεις καὶ βάψαι πρά
σματα καὶ τρικυμίας ἐγεῖραι ἐν γαλήνῃ καὶ ἀκαταστασίας ἐν καταστάσει ἐπενεγκεῖν, ὡς εἰς τάξιν σε
κρεταρίου τῷ πατρὶ τοῦ Μιχαὴλ ὑπηρετησάμενος,
ἐπεὶ σκαιὸς καὶ διαβολεὺς ἐφάνη καὶ σοφιστὴς τῶν
κακῶν κερδαλέος, καὶ τῷ βασιλεῖ κατὰ τῆς βασιλίδος
μοιχείας ἔγκλημα ὑποψιθυρίσας, φθόνῳ τοῦ συνεξυπηρετουμένου. Δουξ δὲ ᾿Αντιοχείας αναδειχθεὶς καὶ
ἅπαξ καὶ δεύτερον μυρίων ὀχλήσεων καὶ ταραχῶν
Expono per illos vicos et urbes iter habebat.
Χώρα enim modernis dicitur urbs.
Mihi verba sonant: Nihil opitulantibus, qui
ad salutis incolumitatisque ejus pollicitum obtinendum missi fuerant, pontificibus.
Summa deploratis in rebus infortunati principis laus, quod tragicis querelis repudiatis et elegiaco sermone a Græcis adversa sorte jactatis frequenter usurpato, ad divinæ Providentiæ decreta,
non dicam laudanda, sed excipienda se converterit,
Τὸ εὐχαριστεῖν enim contentum esse dicunt moderni,
sicut δι' εὐχαριστημένον cui abunde satisfactum est,
et
quamvis qui calamitatibus oppressus Deum in
animum revocat, frequenter ad eum vocibus his
suspiret, δόξα σοι, ὁ Θεός ac proinde εὐχαριστεῖν
manifeste percipiatur.
Diminutivorum genus unum est apud modernos quale cernitur in hac voce Νικηφορίτζης
vice Νικηφόρος Cedrenus similes habet Θεοφιλίτζην,
Διακονίτζην, etc. aliud terminatur in ακίος: sic
ille Βασιλάκιος cujus nomen Βασίλειος. Tertium ex
voce πώλος et quacunque altera componitur: sic
Κομητόπωλον sive Κομητόπουλον scripsit Cedrenus,
et auctor seq. p. 852 Λογγιβαρδόπουλον Lombordi
filium, seu etiam ita dicam, Lombardulum.
Quem Meursius eumdem vult ac τὸν ἀσηκρητις, qui judex frequentius censetur. At cum
hic τῷ πατρὶ τοῦ Μιχαὴλ ὑπηρετησάμενος describatur, principis potius minister a secretis, quam
judex cujus opera populo impenditur, renuntiandus est.
PG 122:437Γίνεται οὖν ὁ βασιλεὺς ἁλώσιμος ταῖς αὐτοῦ τερατείαις καὶ μαγγανείαις, οἷα μὴ εὐμοιρῶν φρονήματος ἀνδρείου καὶ σταθηροῦ. Διὸ καὶ ἐξωθεῖται μὲν ὁ Σίδης, πάντα δὲ αὐτὸς εἰς ἑαυτὸν ἀναδέχεται ἀθύρμασι τοῦ Μιχαὴλ καὶ παιδιαῖς παιδαριώδεσι προσκειμένου, τοῦ ὑπάτου τῶν φιλοσόφων, τοῦ Ψελλοῦ, πρὸς ἅπαν ἔργον ἀδέξιον καὶ ἄπρακτον αὐτὸν ἀπεργασαμένου. Παραγκωνίζεται δὲ καὶ τὸν τοῦ βασιλεύοντος θεῖον, Ἰωάννην τὸν καίσαρα, καὶ τῷ ἀνεψιῷ καὶ βασιλεῖ ὕποπτον ἀπεργάζεται. Καὶ πάντας ἁπλῶς τοὺς οἰκειοτάτους ὡς πολεμιωτάτους συκοφαντεῖ καὶ πάντων ἀποξενοῖ τὴν τοῦ βασιλέως διάθεσιν καὶ ὅλον τὸν μειρακίσκον ὑποποιεῖται ἄνακτα. Κἀκεῖνο πᾶσι βασιλικὸν ἐνομίζετο πρόσταγμα, ὃ τῷ μηχανορράφῳ τούτῳ ἐδόκει. Ἐντεῦθεν κατηγορίαι καὶ ἀπαιτήσεις ἀθῴων καὶ ἀκατακρίτων ἀνδρῶν, καὶ τίσεις ἀχρεωστήτων καὶ κρίσεις τῷ δημοσίῳ τὸ πλέον, οὐ τῷ δικαίῳ, βραβεύουσαι, ἀφ’ ὧν δημεύσεις καθολικαί τε καὶ μερικαί, κατηγορίαι συχναὶ καὶ πίστις εὐθὺς ἀπαραλόγιστος, καὶ τῶν πασχόντων θρῆνος ἐλεεινὸς καὶ τῶν γυμνουμένων κωκυτὸς ἀφόρητος καὶ πολύδακρυς. Ἀλλὰ τούτων οὕτω γινομένων, θεήλατος ὀργὴ τὴν ἑῴαν κατειλήφει.HISTORIA.
τῇ Συρίᾳ γέγονεν αἴτιος. Ὅμως δ᾽ οὖν κατηγορηθεὶς, claratus semel atque iterum infinitarum perturba
συλληφθεὶς ἐκεῖσε, τῇ τοῦ θέματος φρουρᾷ παραδί
δοται· καὶ ἦν ἔμφρουρος ἐπὶ χρόνον τινὰ ὁ πρὶν
περίδοξος γνωριζόμενος. ᾿Αναῤῥυσθεὶς δὲ τῇ τοῦ
Διογένους ἀναγορεύσει καὶ εἰς νῆσόν τινα ἐξορισθείς,
ὑποσχέσει χρημάτων δικαστὴς Ἑλλάδος καὶ Ἑλλησε
πόντσο προβέβληται, καὶ τὰ κατ' ἐκείνην ἦν διοικῶν.
Τοῦτον ἐπὶ κακῷ τῶν Ῥωμαίων ὁ βασιλεὺς Μιχαήλ
μεταπεμψάμενος εἰς τὴν τῶν κοινῶν διοίκησιν κατα
εστήσατο, [Ρ. 846] λογοθέτην αὐτὸν προβαλόμενος.
Καὶ γίνεται ὁ βασιλεὺς ἁλώσιμος ταῖς αὐτοῦ τερατείαις καὶ μαγγανείαις οἷα μὴ εὐμοιρῶν φρονήματος ἀνδρείου καὶ σταθηροῦ· διὸ καὶ ἐξωθεῖται μὲν
ὁ Σίδης, πάντα δὲ αὐτὸς εἰς ἑαυτὸν ἀναδέχεται,
ἀθύρμασι τοῦ Μιχαὴλ καὶ παιδιαῖς παιδαριώδεσι
προσκειμένου, τοῦ ὑπάτου τῶν φιλοσόφων Κωνσταντίνου τοῦ Ψελλοῦ πρὸς ἅπαν ἔργον ἀδέξιον αὐτὸν καὶ
ἄπρακτον ἀπεργασαμένου. Παραγκωνίζεται δὲ καὶ
τὸν τοῦ βασιλεύοντος θεῖον Ἰωάννην τὸν Καίσαρα, καὶ
τῷ ἀνεψιῷ καὶ βασιλεῖ ὕποπτον ἀπεργάζεται. Καὶ πάνω
τὰς ἁπλῶς τοὺς οἰκειοτάτους ὡς πολεμιωτάτους συχο.
φαντεῖ, καὶ πάντων ἀποξενοῖ τὴν τοῦ βασιλέως διά
θεσιν, ὅλον τε τὸν μειρακίσκον ὑποποιεῖται ἄνακτα.
Κἀκεῖνο πᾶσι βασιλικὸν ἐνομίζετο πρόσταγμα, ὃ τῷ
μηχανοῤῥάφῳ τούτῳ ἐδόκει. Εντεῦθεν κατηγορίας
καὶ ἀπαιτήσεις ἀθώων καὶ ἀκατακρίτων ἀνδρῶν καὶ
τίσεις ἀχρεωστήτων, καὶ κρίσις τῷ δημοσίῳ τὸ
πλέον, οὐ τῷ δικαίῳ βραβεύουσα, ἀφ᾽ ὧν δημεύσεις
καθολικαί τε καὶ μερικαὶ κατηγορίαι συχναὶ καὶ πίσ
στις εὐθὺς ἀπαραλόγιστος, καὶ τῶν πασχόντων θρῆνος ἐλεεινὸς, καὶ τῶν γυμνουμένων κωκυτὸς ἀφόρη
τος καὶ πολύδακρυς. ᾿Αλλὰ τούτων οὕτω γυμνουμέ.
νων θεήλατός τις ὀργὴ τὴν Ἑψαν κατείληφε. Τῶν
γὰρ πρὸς Διογένην εἰρηνικών συμφώνων ἀργῶν
μεινάντων καὶ ἀπράκτων, θυμῷ συνεχόμενοι οἱ Τοῦρ
κοι ἐφ' οἷς, ὃν αὐτοὶ ὡς ἐχθρὸν εἰληφότες καὶ ὑποχείριον πάσης κομιδῆς καὶ τιμῆς ἠξιώκασι καὶ τῇ
ἰδίᾳ ἐπικρατείᾳ αὖθις αποκατέστησαν, οἱ οἰκεῖοι
μανιωδῶς ὡς ἐχθρῷ προσενεχθέντες ἀσπόνδῳ, ἃ παρ'
αὐτοῖς ἐχρῆν αὐτὸν παθεῖν, οἱ γνωστοί καὶ συγγενεῖς
καὶ τοῖς τῆς εἰρήνης νόμοις ἀγόμενοι διαπεπράχασι
καὶ οἰκτίστῳ καὶ ἐπωδύνῳ θανάτῳ παραδεδώκασιν
(ὑπήλγουν γὰρ αὐτῷ καὶ οἱ ἀλλότριοι διὰ τὸ πλῆθος
τῶν δεινῶν καὶ τὸ τῆς συμφορᾶς ἀπαρηγόρητον);
ἄραντες ἐκ Περσίδος παμπληθές, ὡς μηδενὸς ὄντος
τοῦ κωλύοντος, τοῖς Ῥωμαϊκοῖς ἐπιστρατεύουσι
θέμασι, καὶ ταῦτα κατελυμήναντο, οὐ σποράδες
ἐπιφοιτῶντες ὡς τὸ πρὶν, καὶ φυγάδες αυτόχρημα,
μᾶλλον δὲ ὡς δεσπόται τῶν προστυχόντων κατακυριεύοντες. Ταῦτα διενωτιζόμενος ο βασιλεύων, συναγείρων στρατόπεδον ἱκανὸν στρατηγὸν αὐτοῦ ἐφίστησι τὸν Κομνηνὸν Ἰσαάκιον. Συνίστησι δ' αὐτῷ
καὶ Ρουσέλιον τὸν Λατῖνον μετὰ Φραγγικού συντά
γματος, εἰς τετρακοσίους Φράγγους ἀναβαίνοντος.
Ἐν τῷ Ικονίῳ δὲ τοῦ στρατοπέδου γενομένου παντὸς,
φιλονεικίας συμβάσης τινὸς ἀποστατεί τηνικαῦτα ὁ
Ρουσέλιος προφανῶς, καὶ τοὺς Φράγγους παραλαβὼν
ἑτέραν ἐτράπετο, καὶ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν τῷ ἰδίῳ ἐπιτρέπει
θελήματι. [Ρ. 847] Ανελθὼν δὲ εἰς Μελιτηνήν, Τούρο
tionum et seditionum Syriæ auctor fuerat; attamen
accusatus et comprehensus illic in custodiam traditus fuerat, ubi aliquandiu detinebatur, prius ibi
illustris cognitus. Effugiens vero quo tempore Diogenes fuit declaratus, et in quamdam insulam relegatus, pecuniarum pollicitatione judex Græciæ et
Peloponnesi delectus est, et res ad eam pertinentes
moderabatur. Hunc Romanorum malo Michael accersitum rei publice administrationi præfecit, logothetam ipsum declarans. Capiturque imperator
illius præstigiis et machinationibus, utpote qui virilis mentis et stabilis expers esset. Et idcirco
expellitur Side prefectus, omniaque ipse ad 80
unum revocat, Michaele interim nugis et ludis puerilibus perpetuo vacante, cum philosophorum prestantissimus Constantinus Psellus ipsum imperatorem ad omne opus inutilem et minus idoneum
70 reddidisset. Sed et imperatoris patruum Joannem Cæsarem submovit et fratris filio ipsique
imperatori suspectum effecit. Et omnes prorsus
maxime familiares ut inimicissimos calumniatur,
omnesque imperatoris benevolentia privat, ac totum
adolescentulum sibi regem subjicit. Atque illud
omnibus pro imperatoris edicto habebatur quodcunque huic machinatori videretur. Hinc accusationes et frequentes delationes eorum qui indicta
causa damnarentur, et pœnæ minime debitæ, et
judicium sæpius ad voluntatem vulgi quam juste
prolatum. Unde bonorum publicationes tum universorum, tum singulorum, crebræ accusationes et
Ades statim temeraria, eorum qui patiebantur miserabilis lamentatio, et spoliatorum luctus intolerabilis et multæ lacrymæ. Verum his ita spoliatis divinitus quædam immissa ira Orientem invasit. Nam
cum pacis fœdus erga Diogenem violaretur atque
irritum esset, ira perciti Turci, propterea quod
quem ipsi ut inimicum captum et in suam potestatem redactum omni cura et honore dignati fuerant propriumque ei imperium restituerant, sui erga ipsum furiose ut inimicum minime conciliatum
se gesserant, et quæ ab ipsis illum pati oportuerat,
amici et cognati in pace præsertim degentes in illum
perpetraverant et miserabili ac luctuosa morte
affecerant (nam externi quoque ob multitudinem
calamitatum ipsius et infortunium vix consolabile
summopere dolebant), e Perside 70s cum omnibus copiis profecti nullo obvio impedimento in
Romanas regiones invadunt, easque vexarunt, non
dispersi accedentes ut prius, et exsules statim, sed
potius ut domini eorum in quæ inciderant. Hæc
audiens imperator coacto idoneo exercitu ducem
ei præficit Isaacium Comnenum, eique collegam
tradit Ruselium Latinum cum Francica legione
quadringentorum Francorum numero. Cumque
Iconium pervenisset omnis exercitus, exorta quadam contentione, Ruselius aperte rebellans, secum
Francos abducens, in aliam partem iter arripuit,
data suis venia quo vellent abeundi. Cum vero ad
Τῶν γὰρ πρὸς Διογένην εἰρηνικῶν συμφώνων ἀργῶν μεινάντων καὶ ἀπράκτων θυμῷ συνεχόμενοι οἱ Τοῦρκοι ἐφ’ οἷς, ὃν αὐτοὶ ὡς ἐχθρὸν εἰληφότες καὶ ὑποχείριον πάσης κομιδῆς καὶ τιμῆς ἠξιώκασι καὶ τῇ ἰδίᾳ ἐπικρατείᾳ αὖθις ἀποκατέστησαν, τούτῳ οἱ οἰκεῖοι μανιωδῶς ὡς ἐχθρῷ προσενεχθέντες ἀσπόνδῳ, ἃ παρ’ αὐτοῖς ἐχρῆν αὐτὸν παθεῖν, οἱ γνωστοὶ καὶ συγγενεῖς καὶ τοῖς τῆς εἰρήνης νόμοις ἀγόμενοι διαπεπράχασι καὶ οἰκτίστῳ καὶ ἐπωδύνῳ θανάτῳ παραδεδώκασινὑπερήλγουν γὰρ αὐτῷ καὶ οἱ ἀλλότριοι διὰ τὸ πλῆθος τῶν δεινῶν καὶ τὸ τῆς συμφορᾶς ἀπαρηγόρητον ἄραντες ἐκ Περσίδος παμπληθεῖ, ὡς μηδενὸς ὄντος τοῦ κωλύοντος, τοῖς ῥωμαϊκοῖς ἐπιστρατεύουσι θέμασι καὶ ταῦτα κατελυμήναντο, οὐ σποράδες ἐπιφοιτῶντες ὡς τὸ πρὶν καὶ φυγάδες αὐτόχρημα, μᾶλλον δὲ ὡς δεσπόται τῶν προστυχόντων κατακυριεύοντες. Ταῦτα διενωτιζόμενος ὁ βασιλεύων, συναγείρας στρατόπεδον ἱκανὸν στρατηγὸν αὐτῷ ἐφίστησι τὸν Κομνηνὸν Ἰσαάκιον. Συνίστησι δ’ αὐτῷ καὶ Ῥουσέλιον τὸν Λατῖνον μετὰ φραγκικοῦ συντάγματος εἰς τετρακοσίους Φράγκους ἀναβαίνοντος.HISTORIA.
τῇ Συρίᾳ γέγονεν αἴτιος. Ὅμως δ᾽ οὖν κατηγορηθεὶς, claratus semel atque iterum infinitarum perturba
συλληφθεὶς ἐκεῖσε, τῇ τοῦ θέματος φρουρᾷ παραδί
δοται· καὶ ἦν ἔμφρουρος ἐπὶ χρόνον τινὰ ὁ πρὶν
περίδοξος γνωριζόμενος. ᾿Αναῤῥυσθεὶς δὲ τῇ τοῦ
Διογένους ἀναγορεύσει καὶ εἰς νῆσόν τινα ἐξορισθείς,
ὑποσχέσει χρημάτων δικαστὴς Ἑλλάδος καὶ Ἑλλησε
πόντσο προβέβληται, καὶ τὰ κατ' ἐκείνην ἦν διοικῶν.
Τοῦτον ἐπὶ κακῷ τῶν Ῥωμαίων ὁ βασιλεὺς Μιχαήλ
μεταπεμψάμενος εἰς τὴν τῶν κοινῶν διοίκησιν κατα
εστήσατο, [Ρ. 846] λογοθέτην αὐτὸν προβαλόμενος.
Καὶ γίνεται ὁ βασιλεὺς ἁλώσιμος ταῖς αὐτοῦ τερατείαις καὶ μαγγανείαις οἷα μὴ εὐμοιρῶν φρονήματος ἀνδρείου καὶ σταθηροῦ· διὸ καὶ ἐξωθεῖται μὲν
ὁ Σίδης, πάντα δὲ αὐτὸς εἰς ἑαυτὸν ἀναδέχεται,
ἀθύρμασι τοῦ Μιχαὴλ καὶ παιδιαῖς παιδαριώδεσι
προσκειμένου, τοῦ ὑπάτου τῶν φιλοσόφων Κωνσταντίνου τοῦ Ψελλοῦ πρὸς ἅπαν ἔργον ἀδέξιον αὐτὸν καὶ
ἄπρακτον ἀπεργασαμένου. Παραγκωνίζεται δὲ καὶ
τὸν τοῦ βασιλεύοντος θεῖον Ἰωάννην τὸν Καίσαρα, καὶ
τῷ ἀνεψιῷ καὶ βασιλεῖ ὕποπτον ἀπεργάζεται. Καὶ πάνω
τὰς ἁπλῶς τοὺς οἰκειοτάτους ὡς πολεμιωτάτους συχο.
φαντεῖ, καὶ πάντων ἀποξενοῖ τὴν τοῦ βασιλέως διά
θεσιν, ὅλον τε τὸν μειρακίσκον ὑποποιεῖται ἄνακτα.
Κἀκεῖνο πᾶσι βασιλικὸν ἐνομίζετο πρόσταγμα, ὃ τῷ
μηχανοῤῥάφῳ τούτῳ ἐδόκει. Εντεῦθεν κατηγορίας
καὶ ἀπαιτήσεις ἀθώων καὶ ἀκατακρίτων ἀνδρῶν καὶ
τίσεις ἀχρεωστήτων, καὶ κρίσις τῷ δημοσίῳ τὸ
πλέον, οὐ τῷ δικαίῳ βραβεύουσα, ἀφ᾽ ὧν δημεύσεις
καθολικαί τε καὶ μερικαὶ κατηγορίαι συχναὶ καὶ πίσ
στις εὐθὺς ἀπαραλόγιστος, καὶ τῶν πασχόντων θρῆνος ἐλεεινὸς, καὶ τῶν γυμνουμένων κωκυτὸς ἀφόρη
τος καὶ πολύδακρυς. ᾿Αλλὰ τούτων οὕτω γυμνουμέ.
νων θεήλατός τις ὀργὴ τὴν Ἑψαν κατείληφε. Τῶν
γὰρ πρὸς Διογένην εἰρηνικών συμφώνων ἀργῶν
μεινάντων καὶ ἀπράκτων, θυμῷ συνεχόμενοι οἱ Τοῦρ
κοι ἐφ' οἷς, ὃν αὐτοὶ ὡς ἐχθρὸν εἰληφότες καὶ ὑποχείριον πάσης κομιδῆς καὶ τιμῆς ἠξιώκασι καὶ τῇ
ἰδίᾳ ἐπικρατείᾳ αὖθις αποκατέστησαν, οἱ οἰκεῖοι
μανιωδῶς ὡς ἐχθρῷ προσενεχθέντες ἀσπόνδῳ, ἃ παρ'
αὐτοῖς ἐχρῆν αὐτὸν παθεῖν, οἱ γνωστοί καὶ συγγενεῖς
καὶ τοῖς τῆς εἰρήνης νόμοις ἀγόμενοι διαπεπράχασι
καὶ οἰκτίστῳ καὶ ἐπωδύνῳ θανάτῳ παραδεδώκασιν
(ὑπήλγουν γὰρ αὐτῷ καὶ οἱ ἀλλότριοι διὰ τὸ πλῆθος
τῶν δεινῶν καὶ τὸ τῆς συμφορᾶς ἀπαρηγόρητον);
ἄραντες ἐκ Περσίδος παμπληθές, ὡς μηδενὸς ὄντος
τοῦ κωλύοντος, τοῖς Ῥωμαϊκοῖς ἐπιστρατεύουσι
θέμασι, καὶ ταῦτα κατελυμήναντο, οὐ σποράδες
ἐπιφοιτῶντες ὡς τὸ πρὶν, καὶ φυγάδες αυτόχρημα,
μᾶλλον δὲ ὡς δεσπόται τῶν προστυχόντων κατακυριεύοντες. Ταῦτα διενωτιζόμενος ο βασιλεύων, συναγείρων στρατόπεδον ἱκανὸν στρατηγὸν αὐτοῦ ἐφίστησι τὸν Κομνηνὸν Ἰσαάκιον. Συνίστησι δ' αὐτῷ
καὶ Ρουσέλιον τὸν Λατῖνον μετὰ Φραγγικού συντά
γματος, εἰς τετρακοσίους Φράγγους ἀναβαίνοντος.
Ἐν τῷ Ικονίῳ δὲ τοῦ στρατοπέδου γενομένου παντὸς,
φιλονεικίας συμβάσης τινὸς ἀποστατεί τηνικαῦτα ὁ
Ρουσέλιος προφανῶς, καὶ τοὺς Φράγγους παραλαβὼν
ἑτέραν ἐτράπετο, καὶ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν τῷ ἰδίῳ ἐπιτρέπει
θελήματι. [Ρ. 847] Ανελθὼν δὲ εἰς Μελιτηνήν, Τούρο
tionum et seditionum Syriæ auctor fuerat; attamen
accusatus et comprehensus illic in custodiam traditus fuerat, ubi aliquandiu detinebatur, prius ibi
illustris cognitus. Effugiens vero quo tempore Diogenes fuit declaratus, et in quamdam insulam relegatus, pecuniarum pollicitatione judex Græciæ et
Peloponnesi delectus est, et res ad eam pertinentes
moderabatur. Hunc Romanorum malo Michael accersitum rei publice administrationi præfecit, logothetam ipsum declarans. Capiturque imperator
illius præstigiis et machinationibus, utpote qui virilis mentis et stabilis expers esset. Et idcirco
expellitur Side prefectus, omniaque ipse ad 80
unum revocat, Michaele interim nugis et ludis puerilibus perpetuo vacante, cum philosophorum prestantissimus Constantinus Psellus ipsum imperatorem ad omne opus inutilem et minus idoneum
70 reddidisset. Sed et imperatoris patruum Joannem Cæsarem submovit et fratris filio ipsique
imperatori suspectum effecit. Et omnes prorsus
maxime familiares ut inimicissimos calumniatur,
omnesque imperatoris benevolentia privat, ac totum
adolescentulum sibi regem subjicit. Atque illud
omnibus pro imperatoris edicto habebatur quodcunque huic machinatori videretur. Hinc accusationes et frequentes delationes eorum qui indicta
causa damnarentur, et pœnæ minime debitæ, et
judicium sæpius ad voluntatem vulgi quam juste
prolatum. Unde bonorum publicationes tum universorum, tum singulorum, crebræ accusationes et
Ades statim temeraria, eorum qui patiebantur miserabilis lamentatio, et spoliatorum luctus intolerabilis et multæ lacrymæ. Verum his ita spoliatis divinitus quædam immissa ira Orientem invasit. Nam
cum pacis fœdus erga Diogenem violaretur atque
irritum esset, ira perciti Turci, propterea quod
quem ipsi ut inimicum captum et in suam potestatem redactum omni cura et honore dignati fuerant propriumque ei imperium restituerant, sui erga ipsum furiose ut inimicum minime conciliatum
se gesserant, et quæ ab ipsis illum pati oportuerat,
amici et cognati in pace præsertim degentes in illum
perpetraverant et miserabili ac luctuosa morte
affecerant (nam externi quoque ob multitudinem
calamitatum ipsius et infortunium vix consolabile
summopere dolebant), e Perside 70s cum omnibus copiis profecti nullo obvio impedimento in
Romanas regiones invadunt, easque vexarunt, non
dispersi accedentes ut prius, et exsules statim, sed
potius ut domini eorum in quæ inciderant. Hæc
audiens imperator coacto idoneo exercitu ducem
ei præficit Isaacium Comnenum, eique collegam
tradit Ruselium Latinum cum Francica legione
quadringentorum Francorum numero. Cumque
Iconium pervenisset omnis exercitus, exorta quadam contentione, Ruselius aperte rebellans, secum
Francos abducens, in aliam partem iter arripuit,
data suis venia quo vellent abeundi. Cum vero ad
Ἐν τῷ Ἰκονίῳ δὲ τοῦ στρατοπέδου γενομένου παντός, φιλονεικίας συμβάσης τινός, ἀποστατεῖ τηνικαῦτα ὁ Ῥουσέλιος προφανῶς καὶ τοὺς Φράγκους παραλαβὼν ἑτέραν ἐτράπετο καὶ τὰ καθ’ ἑαυτὸν τῷ ἰδίῳ ἐπιτρέπει θελήματι. Ἀνελθὼν δὲ εἰς Μελιτηνήν, Τούρκοις περιτυχὼν ἀριστεύει ἐξ ἐφόδου τούτοις ἐπεισπεσών. Τὸ δὲ λοιπὸν στράτευμα τῇ Καισαρέων παραβάλλει. Σκεψάμενος δὲ ὁ Κομνηνὸς τοῖς ἐναντίοις ἐξ ἐφόδου προςβαλεῖν προῄει μὲν διὰ τῆς νυκτός, ὡς ἂν ἀπαρασκεύοις ἐμπέσῃ αὐτοῖς, τὸ δ’ ἐναντίον πάσχει τῆς οἰκείας βουλῆς· ἐμπαρασκεύοις γὰρ καὶ ἡτοιμασμένοις ἐντυγχάνει αὐτοῖς. Συρρήγνυσι δὲ τούτοις καὶ μὴ βουλόμενος καὶ ἡττᾶται εὐθὺς καὶ αἰχμάλωτος αὐτίκα γίνεται. Ἁλίσκεται δὲ καὶ τὰ ἐν τῷ χάρακι ἅπαντα, πολλῶν μὲν Ῥωμαίων πεσόντων, ζωγρίᾳ δὲ ληφθέντων τινῶν, πλειόνων δὲ τὴν σωτηρίαν εὑραμένων φυγῇ. Τῆς δὲ φήμης τὸν βασιλέα καταλαβούσης ἔδοξε μέν τι σκυθρωπὸν παθεῖν, οὐ μὴν δὲ παντάπασι τῶν πολιτικῶν ἀδικημάτων καὶ τῶν κοσμικῶν ἀπέσχετο ταῖς τοῦ Νικηφόρου ὑποθημοσύναις·HISTORIA.
τῇ Συρίᾳ γέγονεν αἴτιος. Ὅμως δ᾽ οὖν κατηγορηθεὶς, claratus semel atque iterum infinitarum perturba
συλληφθεὶς ἐκεῖσε, τῇ τοῦ θέματος φρουρᾷ παραδί
δοται· καὶ ἦν ἔμφρουρος ἐπὶ χρόνον τινὰ ὁ πρὶν
περίδοξος γνωριζόμενος. ᾿Αναῤῥυσθεὶς δὲ τῇ τοῦ
Διογένους ἀναγορεύσει καὶ εἰς νῆσόν τινα ἐξορισθείς,
ὑποσχέσει χρημάτων δικαστὴς Ἑλλάδος καὶ Ἑλλησε
πόντσο προβέβληται, καὶ τὰ κατ' ἐκείνην ἦν διοικῶν.
Τοῦτον ἐπὶ κακῷ τῶν Ῥωμαίων ὁ βασιλεὺς Μιχαήλ
μεταπεμψάμενος εἰς τὴν τῶν κοινῶν διοίκησιν κατα
εστήσατο, [Ρ. 846] λογοθέτην αὐτὸν προβαλόμενος.
Καὶ γίνεται ὁ βασιλεὺς ἁλώσιμος ταῖς αὐτοῦ τερατείαις καὶ μαγγανείαις οἷα μὴ εὐμοιρῶν φρονήματος ἀνδρείου καὶ σταθηροῦ· διὸ καὶ ἐξωθεῖται μὲν
ὁ Σίδης, πάντα δὲ αὐτὸς εἰς ἑαυτὸν ἀναδέχεται,
ἀθύρμασι τοῦ Μιχαὴλ καὶ παιδιαῖς παιδαριώδεσι
προσκειμένου, τοῦ ὑπάτου τῶν φιλοσόφων Κωνσταντίνου τοῦ Ψελλοῦ πρὸς ἅπαν ἔργον ἀδέξιον αὐτὸν καὶ
ἄπρακτον ἀπεργασαμένου. Παραγκωνίζεται δὲ καὶ
τὸν τοῦ βασιλεύοντος θεῖον Ἰωάννην τὸν Καίσαρα, καὶ
τῷ ἀνεψιῷ καὶ βασιλεῖ ὕποπτον ἀπεργάζεται. Καὶ πάνω
τὰς ἁπλῶς τοὺς οἰκειοτάτους ὡς πολεμιωτάτους συχο.
φαντεῖ, καὶ πάντων ἀποξενοῖ τὴν τοῦ βασιλέως διά
θεσιν, ὅλον τε τὸν μειρακίσκον ὑποποιεῖται ἄνακτα.
Κἀκεῖνο πᾶσι βασιλικὸν ἐνομίζετο πρόσταγμα, ὃ τῷ
μηχανοῤῥάφῳ τούτῳ ἐδόκει. Εντεῦθεν κατηγορίας
καὶ ἀπαιτήσεις ἀθώων καὶ ἀκατακρίτων ἀνδρῶν καὶ
τίσεις ἀχρεωστήτων, καὶ κρίσις τῷ δημοσίῳ τὸ
πλέον, οὐ τῷ δικαίῳ βραβεύουσα, ἀφ᾽ ὧν δημεύσεις
καθολικαί τε καὶ μερικαὶ κατηγορίαι συχναὶ καὶ πίσ
στις εὐθὺς ἀπαραλόγιστος, καὶ τῶν πασχόντων θρῆνος ἐλεεινὸς, καὶ τῶν γυμνουμένων κωκυτὸς ἀφόρη
τος καὶ πολύδακρυς. ᾿Αλλὰ τούτων οὕτω γυμνουμέ.
νων θεήλατός τις ὀργὴ τὴν Ἑψαν κατείληφε. Τῶν
γὰρ πρὸς Διογένην εἰρηνικών συμφώνων ἀργῶν
μεινάντων καὶ ἀπράκτων, θυμῷ συνεχόμενοι οἱ Τοῦρ
κοι ἐφ' οἷς, ὃν αὐτοὶ ὡς ἐχθρὸν εἰληφότες καὶ ὑποχείριον πάσης κομιδῆς καὶ τιμῆς ἠξιώκασι καὶ τῇ
ἰδίᾳ ἐπικρατείᾳ αὖθις αποκατέστησαν, οἱ οἰκεῖοι
μανιωδῶς ὡς ἐχθρῷ προσενεχθέντες ἀσπόνδῳ, ἃ παρ'
αὐτοῖς ἐχρῆν αὐτὸν παθεῖν, οἱ γνωστοί καὶ συγγενεῖς
καὶ τοῖς τῆς εἰρήνης νόμοις ἀγόμενοι διαπεπράχασι
καὶ οἰκτίστῳ καὶ ἐπωδύνῳ θανάτῳ παραδεδώκασιν
(ὑπήλγουν γὰρ αὐτῷ καὶ οἱ ἀλλότριοι διὰ τὸ πλῆθος
τῶν δεινῶν καὶ τὸ τῆς συμφορᾶς ἀπαρηγόρητον);
ἄραντες ἐκ Περσίδος παμπληθές, ὡς μηδενὸς ὄντος
τοῦ κωλύοντος, τοῖς Ῥωμαϊκοῖς ἐπιστρατεύουσι
θέμασι, καὶ ταῦτα κατελυμήναντο, οὐ σποράδες
ἐπιφοιτῶντες ὡς τὸ πρὶν, καὶ φυγάδες αυτόχρημα,
μᾶλλον δὲ ὡς δεσπόται τῶν προστυχόντων κατακυριεύοντες. Ταῦτα διενωτιζόμενος ο βασιλεύων, συναγείρων στρατόπεδον ἱκανὸν στρατηγὸν αὐτοῦ ἐφίστησι τὸν Κομνηνὸν Ἰσαάκιον. Συνίστησι δ' αὐτῷ
καὶ Ρουσέλιον τὸν Λατῖνον μετὰ Φραγγικού συντά
γματος, εἰς τετρακοσίους Φράγγους ἀναβαίνοντος.
Ἐν τῷ Ικονίῳ δὲ τοῦ στρατοπέδου γενομένου παντὸς,
φιλονεικίας συμβάσης τινὸς ἀποστατεί τηνικαῦτα ὁ
Ρουσέλιος προφανῶς, καὶ τοὺς Φράγγους παραλαβὼν
ἑτέραν ἐτράπετο, καὶ τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν τῷ ἰδίῳ ἐπιτρέπει
θελήματι. [Ρ. 847] Ανελθὼν δὲ εἰς Μελιτηνήν, Τούρο
tionum et seditionum Syriæ auctor fuerat; attamen
accusatus et comprehensus illic in custodiam traditus fuerat, ubi aliquandiu detinebatur, prius ibi
illustris cognitus. Effugiens vero quo tempore Diogenes fuit declaratus, et in quamdam insulam relegatus, pecuniarum pollicitatione judex Græciæ et
Peloponnesi delectus est, et res ad eam pertinentes
moderabatur. Hunc Romanorum malo Michael accersitum rei publice administrationi præfecit, logothetam ipsum declarans. Capiturque imperator
illius præstigiis et machinationibus, utpote qui virilis mentis et stabilis expers esset. Et idcirco
expellitur Side prefectus, omniaque ipse ad 80
unum revocat, Michaele interim nugis et ludis puerilibus perpetuo vacante, cum philosophorum prestantissimus Constantinus Psellus ipsum imperatorem ad omne opus inutilem et minus idoneum
70 reddidisset. Sed et imperatoris patruum Joannem Cæsarem submovit et fratris filio ipsique
imperatori suspectum effecit. Et omnes prorsus
maxime familiares ut inimicissimos calumniatur,
omnesque imperatoris benevolentia privat, ac totum
adolescentulum sibi regem subjicit. Atque illud
omnibus pro imperatoris edicto habebatur quodcunque huic machinatori videretur. Hinc accusationes et frequentes delationes eorum qui indicta
causa damnarentur, et pœnæ minime debitæ, et
judicium sæpius ad voluntatem vulgi quam juste
prolatum. Unde bonorum publicationes tum universorum, tum singulorum, crebræ accusationes et
Ades statim temeraria, eorum qui patiebantur miserabilis lamentatio, et spoliatorum luctus intolerabilis et multæ lacrymæ. Verum his ita spoliatis divinitus quædam immissa ira Orientem invasit. Nam
cum pacis fœdus erga Diogenem violaretur atque
irritum esset, ira perciti Turci, propterea quod
quem ipsi ut inimicum captum et in suam potestatem redactum omni cura et honore dignati fuerant propriumque ei imperium restituerant, sui erga ipsum furiose ut inimicum minime conciliatum
se gesserant, et quæ ab ipsis illum pati oportuerat,
amici et cognati in pace præsertim degentes in illum
perpetraverant et miserabili ac luctuosa morte
affecerant (nam externi quoque ob multitudinem
calamitatum ipsius et infortunium vix consolabile
summopere dolebant), e Perside 70s cum omnibus copiis profecti nullo obvio impedimento in
Romanas regiones invadunt, easque vexarunt, non
dispersi accedentes ut prius, et exsules statim, sed
potius ut domini eorum in quæ inciderant. Hæc
audiens imperator coacto idoneo exercitu ducem
ei præficit Isaacium Comnenum, eique collegam
tradit Ruselium Latinum cum Francica legione
quadringentorum Francorum numero. Cumque
Iconium pervenisset omnis exercitus, exorta quadam contentione, Ruselius aperte rebellans, secum
Francos abducens, in aliam partem iter arripuit,
data suis venia quo vellent abeundi. Cum vero ad
PG 122:439μὴ ἔχων γὰρ φύσιν διαγνωστικὴν καὶ ἕξιν διακριτικὴν καὶ ἐγρηγορυῖαν πᾶν τὸ προσταττόμενον παρὰ τοῦ Νικηφόρου ἐποίει ὥσπερ ἀνδράποδον. Ἔκτοτε οὖν ἀδείας λαβόμενοι οἱ τὴν ἑῴαν κατατρέχοντες Ἀγαρηνοὶ οὐκ ἐπαύοντο καθ’ ἑκάστην κεραί̈- ζοντες ταύτην καὶ καταλυμαινόμενοι. Ἀλλαξαμένου δὲ τοῦ Ἰσαακίου τὴν αἰχμαλωσίαν χρημάτων πολλῶν καὶ βαλαντίου ἁδροῦ, αὖθις στρατηγὸς αὐτοκράτωρ ὁ καῖσαρ Ἰωάννης προχειρίζεται· ὃς διαπεραιωθεὶς καὶ μέχρι τοῦ Δορυλαίου προϊών, ἄρας ἐκεῖθεν πορρωτέρω πεπόρευται καὶ μέχρι τῆς γεφύρας τοῦ Τζούμπου κατέλαβε. Πρὸ δὲ τοῦ περαιωθῆναι τὸν Σαγγάριον ἀφικνεῖται ὁ Ῥουσέλιος ἐκ τοῦ Ἀρμενιακοῦ σπουδῇ πολλῇ καὶ στρατοπεδείαν ἐκεῖσε πήγνυσι. Πέμψας δ’ ὁ καῖσαρ ὡσανεὶ προσκρούσαντι καὶ ἐξαμαρτόντι, εἰ γνωσιμαχήσειε καὶ τὸν οἰκεῖον ἐπιγνοίη δεσπότην, συμπάθειαν καὶ ἀμνηστίαν κακῶν ἐπηγγέλλετο. Φρυαξαμένου δὲ τοῦ βαρβάρου οἷα ἐπὶ ταῖς ἰδίαις χερσὶ καὶ τῷ πολέμῳ θαρροῦντος καὶ τῷ πλήθει τῶν σὺν αὐτῷ ἐρειδομένου ἄπρακτος ἡ πρεσβεία ἐδείχθη καὶ κενή· διὸ καὶ πολέμῳ κριθῆναι τὸ πᾶν ἔδοξε.Melitenem pervenisset, in Turcos repente invadens κοις περιτυχὼν ἀριστεύει, ἐξ ἐφόδου τούτοις ἐπεισπε -
superior evadit, et reliquam exercitus partem ad
Cæsaream appellit. Comnenus quoque mediatus
in hostes repente impetum facere progrediebatur
nocte, quasi imparatos ipsos aggressurus: sed
aliter atque opinatus fuerat ei accidit. Incidit enim
in ipsos compositos et paratos, et invitus cum
ipsis congressus superatur et illico capitur. Omnia
quoque quæ intra vallum erant, corripiuntur, mul.
tis interfectis Romanis, vivis quibusdam captis:
plures autem sibi fuga salutem quæsivere. Cumque fama ad imperatorem pervenisset, visus
est tristior et dolore affectus. Non tamen omnino
ab inferenda civibus injuria neque a nefariis rebus sese abstinuit, quod Nicephori monitis pareret. 700 Cum enim eo esset ingenia ut discer
nere non posset facile, neque ea mente esset ut
vigilaret, omne quod imperabatur a Nicephoro
faciebat quasi mancipium. Εx eo tempore igitur
licentiam nacti Agareni Orientis regionem percurrentes non desistebant eam vexare atque vastare.
Cum autem Isaacius multis sese pecuniis redemisset et pleno marsupio, statim summus dux Joannes
Cæsar declaratur; qui cum transisset usque ad
Doryleum, profectus inde ulterius progressus est,
et usque ad Zompi pontem pervenit. Sed antequam
Sangarium transiret, advenit Resulius ex Armeniaco multo studio, et ibi castra locat. Cumque misisset Cæsar legatos tanquam ad eum qui offendisset
atque peccasset, si mutato consilio se proprium
dominum agnosceret, veniam et malorum oblivionem promisit. Fremente vero barbaro veluti eo
qui propriis manibus et bello fidebat et suorum
multitudine nitebatur, legatio re infecta et inanis
rediit. Idcirco prælio de summa rerum decertandum statuit. Igitur Cesar cum fluvium transisset,
et collega ipsius Nicephorus Botaniates cum reliquo
exercitu, statim prælio cum Ruselio congressus
est. Non sustinentibus autem Romanis Francorum
impetum, omnis exercitus in fugam vertitur, et
Ruselio Cæsar capitur aliique multi; solis Botania
tes cum paucis quibusdem fugit. Ex eo tempore
710 magnus Ruselius et celebris evasit prosperi
successus magnitudine, rectaque Byzantium contendens Cæsarem vinctum habebat, multis afflictum malis et fluctibus calamitatum subinde succedentium exagitatum. Ubi autem hoc quoque dom
mesticum infortunium imperatori nuntiatum fuit
et Franci adventus omnes deterruit, ingens sollicitudo et cura animos omnium occupavit et ipsius
imperatoris. Ruselius igitur inde profectus, secum
adductis Cæsare et Basilio Malese, qui nuper a
captivitate cum Diogene liberatus fuerat, in Chrysopoli tabernaculum collocat, et ædificia quæ illic
erant igne incendit. Quo facto ingentem excitavit
clamorem et luctum indigenarum. Imperator autem mollire studens barbari audaciam, pollicetur
ei curopalate honorem, et insuper ad eum mittit
uxorem et liberos. Sed clam contra ipsum Turcos
σών. Τὸ δὲ λοιπὸν στράτευμα τῇ Καισαρέων παραβάλλει. Σκεψάμενος δὲ καὶ ὁ Κομνηνὸς τοῖς ἐναντίοις προσβαλεῖν ἐξ ἐφόδου, προῄει μὲν [ὡς] διὰ τῆς νυκτός,
ὡς ἀπαρασκεύοις ἂν ἐπιπέσοι αὐτοῖς, τὸ δ' ἐναντίον
πάσχει τῆς οἰκείας βουλῆς· ἐμπαρασκεύοις γὰρ καὶ
ἡτοιμασμένοις ἐντυγχάνει αὐτοῖς· Συῤῥήγνυσι δὲ
τούτοις καὶ μὴ βουλόμενος, καὶ ἡττᾶται εὐθὺς, καὶ
αὐτίκα αἰχμάλωτος γίνεται. Αλίσκεται δὲ καὶ τὰ ἐν
τῷ χάρακι ἅπαντα, πολλῶν μὲν Ῥωμαίων πεσόντων,
ζωγρίᾳ δὲ ληφθέντων τινῶν. πλειόνων δὲ τὴν σωτηρίαν εὐραμένων φυγῇ. Τῆς δὲ φήμης τὸν βασιλέα
καταλαβούσης ἔδοξε μέν τι σκυθρωπὸν παθεῖν,
οὐ μὴν δὲ παντάπασι τῶν πολιτικῶν ἀδικημάτων
καὶ τῶν κοσμικῶν ἀπέσχετο ταῖς τοῦ Νικηφό
ρου υποθημοσύναις· μὴ ἔχων γὰρ φύσιν διαγνω
στικὴν καὶ ἕξιν διακριτικὴν καὶ ἐγρηγορυίαν, πᾶν
τὸ προσταττόμενον
τὸ προσταττόμενον παρὰ τοῦ Νικηφόρου ἐποίει
ὥσπερ ἀνδράποδον. Ἔκτοτε οὖν ἀδείας λαβόμενοι οἱ
τὴν Βῴαν κατατρέχοντες 'Αγαρηνοί οὐκ ἐπαύοντο
καθ᾿ ἑκάστην κεραΐζοντες καὶ ταύτην καταλυμαινόμενοι. ᾿Αλλαξαμένου δὲ τοῦ Ἰσαακίου τὴν αἰχμα
αλωσίαν χρημάτων πολλῶν καὶ βαλαντίου ἁδροῦ,
αὖθις στρατηγὸς αὐτοκράτωρ ὁ Καῖσαρ Ἰωάννης
προχειρίζεται, ὃς διαπεραιωθοῖς καὶ
μέχρι τοῦ
Δορυλαίου προϊὼν ἄρας ἐκεῖθεν ποῤῥωτέρω πεπόρευται, καὶ μέχρι τῆς γεφύρας τοῦ Ζόμπου κατ
έλαβε. Πρὸ δὲ τοῦ περαιωθῆναι τὸν Σαγγάριον ἀφ
ικνεῖται ὁ Ῥουσέλης ἐκ τοῦ ᾿Αρμενιακού σπουδῇ
πολλῇ καὶ στρατοπεδείαν ἐκεῖσε πήγνυσι. Πέμψας
δ' ὁ Καῖσαρ ὡς καθὰ προσκρούσαντι καὶ ἐξαμαρτόντι, εἰ γνωσιμαχήσοι καὶ τὸν οἰκεῖον ἐπιγνοίη
δεσπότην, συμπάθειαν καὶ ἀμνηστίαν κακῶν ἐπηγ
γέλλετο. Φρυαξαμένου δὲ τοῦ Βαρβάρου οἷα ἐπὶ ταῖς
ἰδίαις χερσὶ καὶ τῷ πολέμῳ θαῤῥοῦντος καὶ τῷ
πλήθει τῶν σὺν αὐτῷ ἐρειδομένου, ἄπρακτος ἡ
πρεσβεία ἐδείχθη καὶ κενή· διὸ καὶ πολέμῳ κρι
θῆναι τὸ πᾶν ἔδοξε. Διαβὰς οὖν τὸν ποταμὸν ὁ
Καῖσαρ καὶ ὁ συστράτηγος αὐτοῦ Νικηφόρος ὁ
Βοτανειάτης μετὰ τῆς λοιπῆς πληθύος αὐτίκα πρὸς
πόλεμον τῷ Ῥουσελίῳ προσέβαλε Μὴ ἐνεγκόντων
δὲ τῶν Ῥωμαίων τὴν τῶν Φράγγων ἐπίθεσιν, φυγὴ
γίνεται παντὸς τοῦ στρατοῦ, καὶ ἀλώσιμος ὁ Καῖσαρ
τῷ Ῥουσελίῳ καθίσταται καὶ ἄλλοι πολλοί, τοῦ
Βοτανειάτου μόνου φυγόντος σὺν ὀλίγοις τισίν. Εγε
γόνει τοίνυν ὁ Ρουσέλιος ἐκ τούτου μέγας καὶ δια
βόητος τῷ μεγέθει τοῦ κατορθώματος. Χωρῶν δὲ
κατευθὺ τοῦ Βυζαντίου τὸν Καίσαρα εἶχε σιδηρόδε
τον καὶ πολλοῖς ἀνιαροῖς ἐπαντλούμενον καὶ λυπη -
ρῶν κύμασιν ἀλλεπαλλήλοις [Ρ. 848] βαλλόμενον.
Ὡς δὲ προσηγγέλθη καὶ τοῦτο τὸ οἰκειακὸν ἀτύχημα
τῷ βασιλεῖ καὶ ἡ τοῦ Φράγγου ἐπιδημία τους
πάντας ἐξέπληξε, πολλή τις ἀθυμία καὶ μέριμνα
κατεῖχεν αὐτόν τε καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας. Την
ἐξ ἐκείνου οὖν ὁδοιπορίαν διηνεκῶς ὁ Ρουσέλιος
ἐπαγόμενος μεθ' ἑαυτοῦ τόν τε Καίσαρα καὶ τὸν
Μαλέσην Βασίλειον, ἄρτι τῆς σὺν τῷ Διογένει
αιχμαλωσίας ἀπολυθέντα, κατασκηνοί ἐν χρυσοπόλει, καὶ ταῖς ἐκεῖσε οἰκίαις ἐνῆκε τὸ πῦρ, και
Διαβὰς οὖν τὸν ποταμὸν ὁ καῖσαρ καὶ ὁ συστράτηγος αὐτοῦ Νικηφόρος ὁ Βοτανειάτης μετὰ τῆς λοιπῆς πληθύος αὐτίκα πρὸς πόλεμον τῷ Ῥουσελίῳ προσέβαλε. Μὴ ἐνεγκόντων δὲ τῶν Ῥωμαίων τὴν τῶν Φράγκων ἐπίθεσιν φυγὴ γίνεται παντὸς τοῦ στρατοῦ, καὶ ἁλώσιμος ὁ καῖσαρ τῷ Ῥουσελίῳ καθίσταται καὶ ἄλλοι πολλοί, τοῦ Βοτανειάτου μόνου φυγόντος σὺν ὀλίγοις τισίν. Ἐγεγόνει τοίνυν ὁ Ῥουσέλιος ἐκ τούτου μέγας καὶ διαβόητος τῷ μεγέθει τοῦ κατορθώματος. Χωρῶν δὲ κατευθὺ τοῦ Βυζαντίου τὸν καίσαρα εἶχε σιδηρόδετον καὶ πολλοῖς ἀνιαροῖς περιαντλούμενον καὶ λυπηρῶν κύμασιν ἀλλεπαλλήλοις βαλλόμενον. Ὡς δὲ προσηγγέλθη καὶ τοῦτο δὴ τὸ οἰκειακὸν ἀτύχημα τῷ βασιλεῖ καὶ ἡ τοῦ Φράγκου ἐπιδημία τοὺς πάντας ἐξέπληξε, πολλή τις ἀθυμία καὶ μέριμνα κατέσχεν αὐτόν τε καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας. Τὴν ἐξ ἐκείνου οὖν ὁδοιπορίαν διηνυκὼς ὁ Ῥουσέλιος, ἐπαγόμενος μεθ’ ἑαυτοῦ τόν τε καίσαρα καὶ τὸν Μαλέσην Βασίλειον, ἄρτι τῆς σὺν τῷ Διογένει αἰχμαλωσίας ἀπολυθέντα, κατασκηνοῖ ἐν Χρυσοπόλει καὶ ταῖς ἐκεῖσε οἰκίαις ἐνῆκε τὸ πῦρ καὶ πολλὴν ἀνήγειρε τοῖς ἐποίκοις τὴν βοὴν καὶ τὸν κωκυτόν.Melitenem pervenisset, in Turcos repente invadens κοις περιτυχὼν ἀριστεύει, ἐξ ἐφόδου τούτοις ἐπεισπε -
superior evadit, et reliquam exercitus partem ad
Cæsaream appellit. Comnenus quoque mediatus
in hostes repente impetum facere progrediebatur
nocte, quasi imparatos ipsos aggressurus: sed
aliter atque opinatus fuerat ei accidit. Incidit enim
in ipsos compositos et paratos, et invitus cum
ipsis congressus superatur et illico capitur. Omnia
quoque quæ intra vallum erant, corripiuntur, mul.
tis interfectis Romanis, vivis quibusdam captis:
plures autem sibi fuga salutem quæsivere. Cumque fama ad imperatorem pervenisset, visus
est tristior et dolore affectus. Non tamen omnino
ab inferenda civibus injuria neque a nefariis rebus sese abstinuit, quod Nicephori monitis pareret. 700 Cum enim eo esset ingenia ut discer
nere non posset facile, neque ea mente esset ut
vigilaret, omne quod imperabatur a Nicephoro
faciebat quasi mancipium. Εx eo tempore igitur
licentiam nacti Agareni Orientis regionem percurrentes non desistebant eam vexare atque vastare.
Cum autem Isaacius multis sese pecuniis redemisset et pleno marsupio, statim summus dux Joannes
Cæsar declaratur; qui cum transisset usque ad
Doryleum, profectus inde ulterius progressus est,
et usque ad Zompi pontem pervenit. Sed antequam
Sangarium transiret, advenit Resulius ex Armeniaco multo studio, et ibi castra locat. Cumque misisset Cæsar legatos tanquam ad eum qui offendisset
atque peccasset, si mutato consilio se proprium
dominum agnosceret, veniam et malorum oblivionem promisit. Fremente vero barbaro veluti eo
qui propriis manibus et bello fidebat et suorum
multitudine nitebatur, legatio re infecta et inanis
rediit. Idcirco prælio de summa rerum decertandum statuit. Igitur Cesar cum fluvium transisset,
et collega ipsius Nicephorus Botaniates cum reliquo
exercitu, statim prælio cum Ruselio congressus
est. Non sustinentibus autem Romanis Francorum
impetum, omnis exercitus in fugam vertitur, et
Ruselio Cæsar capitur aliique multi; solis Botania
tes cum paucis quibusdem fugit. Ex eo tempore
710 magnus Ruselius et celebris evasit prosperi
successus magnitudine, rectaque Byzantium contendens Cæsarem vinctum habebat, multis afflictum malis et fluctibus calamitatum subinde succedentium exagitatum. Ubi autem hoc quoque dom
mesticum infortunium imperatori nuntiatum fuit
et Franci adventus omnes deterruit, ingens sollicitudo et cura animos omnium occupavit et ipsius
imperatoris. Ruselius igitur inde profectus, secum
adductis Cæsare et Basilio Malese, qui nuper a
captivitate cum Diogene liberatus fuerat, in Chrysopoli tabernaculum collocat, et ædificia quæ illic
erant igne incendit. Quo facto ingentem excitavit
clamorem et luctum indigenarum. Imperator autem mollire studens barbari audaciam, pollicetur
ei curopalate honorem, et insuper ad eum mittit
uxorem et liberos. Sed clam contra ipsum Turcos
σών. Τὸ δὲ λοιπὸν στράτευμα τῇ Καισαρέων παραβάλλει. Σκεψάμενος δὲ καὶ ὁ Κομνηνὸς τοῖς ἐναντίοις προσβαλεῖν ἐξ ἐφόδου, προῄει μὲν [ὡς] διὰ τῆς νυκτός,
ὡς ἀπαρασκεύοις ἂν ἐπιπέσοι αὐτοῖς, τὸ δ' ἐναντίον
πάσχει τῆς οἰκείας βουλῆς· ἐμπαρασκεύοις γὰρ καὶ
ἡτοιμασμένοις ἐντυγχάνει αὐτοῖς· Συῤῥήγνυσι δὲ
τούτοις καὶ μὴ βουλόμενος, καὶ ἡττᾶται εὐθὺς, καὶ
αὐτίκα αἰχμάλωτος γίνεται. Αλίσκεται δὲ καὶ τὰ ἐν
τῷ χάρακι ἅπαντα, πολλῶν μὲν Ῥωμαίων πεσόντων,
ζωγρίᾳ δὲ ληφθέντων τινῶν. πλειόνων δὲ τὴν σωτηρίαν εὐραμένων φυγῇ. Τῆς δὲ φήμης τὸν βασιλέα
καταλαβούσης ἔδοξε μέν τι σκυθρωπὸν παθεῖν,
οὐ μὴν δὲ παντάπασι τῶν πολιτικῶν ἀδικημάτων
καὶ τῶν κοσμικῶν ἀπέσχετο ταῖς τοῦ Νικηφό
ρου υποθημοσύναις· μὴ ἔχων γὰρ φύσιν διαγνω
στικὴν καὶ ἕξιν διακριτικὴν καὶ ἐγρηγορυίαν, πᾶν
τὸ προσταττόμενον
τὸ προσταττόμενον παρὰ τοῦ Νικηφόρου ἐποίει
ὥσπερ ἀνδράποδον. Ἔκτοτε οὖν ἀδείας λαβόμενοι οἱ
τὴν Βῴαν κατατρέχοντες 'Αγαρηνοί οὐκ ἐπαύοντο
καθ᾿ ἑκάστην κεραΐζοντες καὶ ταύτην καταλυμαινόμενοι. ᾿Αλλαξαμένου δὲ τοῦ Ἰσαακίου τὴν αἰχμα
αλωσίαν χρημάτων πολλῶν καὶ βαλαντίου ἁδροῦ,
αὖθις στρατηγὸς αὐτοκράτωρ ὁ Καῖσαρ Ἰωάννης
προχειρίζεται, ὃς διαπεραιωθοῖς καὶ
μέχρι τοῦ
Δορυλαίου προϊὼν ἄρας ἐκεῖθεν ποῤῥωτέρω πεπόρευται, καὶ μέχρι τῆς γεφύρας τοῦ Ζόμπου κατ
έλαβε. Πρὸ δὲ τοῦ περαιωθῆναι τὸν Σαγγάριον ἀφ
ικνεῖται ὁ Ῥουσέλης ἐκ τοῦ ᾿Αρμενιακού σπουδῇ
πολλῇ καὶ στρατοπεδείαν ἐκεῖσε πήγνυσι. Πέμψας
δ' ὁ Καῖσαρ ὡς καθὰ προσκρούσαντι καὶ ἐξαμαρτόντι, εἰ γνωσιμαχήσοι καὶ τὸν οἰκεῖον ἐπιγνοίη
δεσπότην, συμπάθειαν καὶ ἀμνηστίαν κακῶν ἐπηγ
γέλλετο. Φρυαξαμένου δὲ τοῦ Βαρβάρου οἷα ἐπὶ ταῖς
ἰδίαις χερσὶ καὶ τῷ πολέμῳ θαῤῥοῦντος καὶ τῷ
πλήθει τῶν σὺν αὐτῷ ἐρειδομένου, ἄπρακτος ἡ
πρεσβεία ἐδείχθη καὶ κενή· διὸ καὶ πολέμῳ κρι
θῆναι τὸ πᾶν ἔδοξε. Διαβὰς οὖν τὸν ποταμὸν ὁ
Καῖσαρ καὶ ὁ συστράτηγος αὐτοῦ Νικηφόρος ὁ
Βοτανειάτης μετὰ τῆς λοιπῆς πληθύος αὐτίκα πρὸς
πόλεμον τῷ Ῥουσελίῳ προσέβαλε Μὴ ἐνεγκόντων
δὲ τῶν Ῥωμαίων τὴν τῶν Φράγγων ἐπίθεσιν, φυγὴ
γίνεται παντὸς τοῦ στρατοῦ, καὶ ἀλώσιμος ὁ Καῖσαρ
τῷ Ῥουσελίῳ καθίσταται καὶ ἄλλοι πολλοί, τοῦ
Βοτανειάτου μόνου φυγόντος σὺν ὀλίγοις τισίν. Εγε
γόνει τοίνυν ὁ Ρουσέλιος ἐκ τούτου μέγας καὶ δια
βόητος τῷ μεγέθει τοῦ κατορθώματος. Χωρῶν δὲ
κατευθὺ τοῦ Βυζαντίου τὸν Καίσαρα εἶχε σιδηρόδε
τον καὶ πολλοῖς ἀνιαροῖς ἐπαντλούμενον καὶ λυπη -
ρῶν κύμασιν ἀλλεπαλλήλοις [Ρ. 848] βαλλόμενον.
Ὡς δὲ προσηγγέλθη καὶ τοῦτο τὸ οἰκειακὸν ἀτύχημα
τῷ βασιλεῖ καὶ ἡ τοῦ Φράγγου ἐπιδημία τους
πάντας ἐξέπληξε, πολλή τις ἀθυμία καὶ μέριμνα
κατεῖχεν αὐτόν τε καὶ τοὺς λοιποὺς ἅπαντας. Την
ἐξ ἐκείνου οὖν ὁδοιπορίαν διηνεκῶς ὁ Ρουσέλιος
ἐπαγόμενος μεθ' ἑαυτοῦ τόν τε Καίσαρα καὶ τὸν
Μαλέσην Βασίλειον, ἄρτι τῆς σὺν τῷ Διογένει
αιχμαλωσίας ἀπολυθέντα, κατασκηνοί ἐν χρυσοπόλει, καὶ ταῖς ἐκεῖσε οἰκίαις ἐνῆκε τὸ πῦρ, και
PG 122:441Καταμαλάξαι δὲ σπεύδων ὁ βασιλεὺς τὴν τοῦ βαρβάρου θρασύτητα ἀξίωμά τε ὑπισχνεῖται κουροπαλάτου δοῦναι αὐτῷ, προσεπιπέμπει δὲ καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα. Μεταπέμπεται δὲ καὶ Τούρκους κατ’ αὐτοῦ λαθραίως, πολλαῖς ὑποσχέσεσι πείθων τὸν Ῥουσέλιον καταγωνίσασθαι. Ὁ δὲ ὁρῶν ἑαυτὸν ἀσθενῆ πρὸς τοσαύτην πληθύν, ἀπολύσας τῶν δεσμῶν τὸν καίσαρα ἀναγορεύει βασιλέα, εὐφημίαις μεγαλοπρεπέσι καὶ διατόροις τὸ κράτος αὐτῷ συγκαταστησάμενος. Μήπω δὲ τῆς φήμης ἁπλωθείσης μηδὲ πλατυνθείσης τῆς τοῦ καίσαρος ἀναρρήσεως, καὶ διὰ τοῦτο μήτε στρατιωτῶν προσχωρησάντων, ἐξαίφνης περὶ τὸ ὄρος τὸν Σόφωνα πληθὺς τουρκικὴ παραφαίνεται, πέντε ἢ καὶ ἓξ χιλιάσιν εἰκαζομένη. Καὶ αὐτίκα ὁ Ῥουσέλιος ἐξήρτυε τὰ πρὸς τὸν πόλεμον. Ἀνέστελλον δὲ τὴν ὁρμὴν αὐτοῦ ὅ τε καῖσαρ καί τινες τῶν ἐξοχωτέρων, ὡς ἂν διαγνοῖεν πρότερον τὴν πληθὺν ὁπόση τις εἴη τῶν ἐπιφανέντων. Μὴ ἐνεγκὼν δέ, ἀλλ’ ἀδοξίαν ἄκραν ἡγούμενος εἰ πρὸς ἓξ ἢ δέκα χιλιάδας ἀμφιγνωμονεῖ ὁ Ῥουσέλιος, σὺν πολλῇ ῥύμῃ τοῖς ἐναντίοις ἐπῆλθε μετὰ τῶν Φράγκων.HISTORIA.
πολλὴν ἀνήγειρε τοῖς ἐποίκοις τὴν βοὴν καὶ τὸν accersit, multis pollicitationibus persuadens ut
κωκυτόν. Καταμαλάξαι δὲ σπεύδων ὁ βασιλεὺς τὴν
τοῦ Βαρβάρου θρασύτητα ἀξίωμά τε ὑπισχνείται
δοῦναι αὐτῷ κουροπαλάτου, προσεπιπέμπει δὲ καὶ
τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα, Μεταπέμπεται δὲ καὶ
Τούρκους κατ' αὐτοῦ λαθραίως, πολλαῖς ὑποσχέσεσι
πείθων τὸν Ρουσέλιον καταγωνίσασθαι. Ὁρῶν δὲ
οὗτος ἑαυτὸν ἀσθενῆ πρὸς τοσαύτην πληθὺν, ἀπολύσας τῶν δεσμῶν τὸν Καίσαρα ἀναγορεύει βασιλέα,
εὐφημίαις μεγαλοπρεπέσι καὶ διατόροις τὸ κράτος
αὐτῷ συγκαταστησάμενος. Μήπω δὲ τῆς φήμης
ἁπλωθείσης μηδὲ πλατυνθείσης τῆς τοῦ Καίσαρος
ἀναῤῥήσεως, καὶ διὰ τοῦτο μήτε στρατιωτῶν προσ
χωρησάντων, ἐξαίφνης περὶ τὸ ὄρος τὸν Σόφωνα
πληθὺς Τουρκική παραφαίνεται, πέντε ἢ καὶ ἓξ
χιλιάσιν εἰκαζομένη. Καὶ αὐτίκα ὁ Ρουσέλιος ἐξήρτις τὰ πρὸς πόλεμον. Ἀνέστελλον δὲ τὴν ὀρμὴν
αὐτοῦ δ' τε Καίσαρ καί τινες τῶν ἐξοχωτέρων, ὡς
ἂν διαγνοῖεν πρότερον τὴν πληθὺν ὁπόση τις εἴη τῶν
φανέντων. Μὴ ἐνεγκών, ἀλλ᾽ ἀδοξίαν ἄκραν ἡγού
μενος εἴ πρὸς ἐξ ἢ δέκα χιλιάδας ἀμφιγνωμονεῖ δ.
Ρουσέλιος, σὺν πολλῇ βύμῃ τοῖς ἐναντίοις ἐπῆλθε
μετὰ τῶν Φράγγων. Ἔπεσον οὖν τῶν Τούρκων
πολλοί, μηδενὸς τῶν Φράγγων κενὸν τὸ δόρυ ἐσχηκότος, οἱ δὲ λοιποὶ πρὸς φυγὴν ὥρμησαν. Τῆς διώξεως δὲ ἐπὶ πολὺ γενομένης παρὰ τὸ εἰθισμένον
αὐτοῦ, καὶ ταῦτα δι᾽ ὀρέων ἀβάτων καὶ δυσδιεξιτήτων, ἔλαβε τοὺς πλείους τῶν σὺν αὐτῷ ἀπολιπών
ἐπίσω, αὐτὸς δὲ μετὰ βραχέων τινῶν ὑπολειφθείς
καὶ τοῦ Καίσαρος ἐν ἵπποις κεκμηκόσι τῷ συνεχεί
τῆς διώξεως καὶ ἐπιτεταμένῳ. Οὕτω δὲ ἔχοντι
ανεφάνη πλῆθος ἕτερον Τούρκων ἄπειρον, εἰς ἑκατὸν
χιλιάδας ποσοῦσθαι στοχαζόμενον. Περιστοιχισθείς
οὖν πάντοθεν καὶ ἄκων αὐτοῖς προσρήγνυται μετ'
ὀλίγων πάνυ τῶν περὶ αὐτόν. Αντέσχον μὲν οὖν οἱ
Τοῦρκοι, ἔπεσον μέντοι καὶ τότε πολλοί. Όμως
κυκλωθέντες ὑπὸ τοσούτου πλήθους ἐκηβόλοις τοῖς
βέλεσιν, ἀποβαλόντες τοὺς ἵππους καὶ πεζοὶ ὑπολειφθέντες σύμπαντες οὕτως ἐνέδωκαν. Πίπτουσι
δ' ὅμως πολλοί, καὶ Τοῦρκοι δὲ δεκάκις τοσοῦτοι.
᾿Αλίσκεται δὲ δ τε Καίσαρ καὶ ὁ Ρουσέλιος καὶ οἱ
σὺν αὐτῷ. [Ρ. 849] Οἱ δὲ τῶν Φράγγων ὑπολει
εθέντες εἰς τὸ τῆς Μεταβολῆς φρούριον συμφυγόν
τες μετὰ τῆς τοῦ Ῥουσελίου γυναικὸς δι᾿ ἐπιμελείας
ἐποιοῦντα τὴν τούτου φυλακὴν καὶ συντήρησιν. Οἱ
δὲ Τοῦρκοι τὸν μὲν Ρουσέλιον ποδοκάκῃ ἀσφαλισά
μενοι, τὸν Καίσαρα ἄνετον εἶχον καὶ ἐν τῇ ἰδίᾳ ἦγον
τιμῇ. Τοῦ δὲ τιμήματος τῶν ἑαλωκότων ἐπιζητουμένου ἔσπευδε μὲν ὠνήσασθαι τοῦτον ὁ βασιλεύς·
επικατέλαβε γὰρ καὶ ὁ Μαλέσης ἄρτι ἀπολυθεὶς
παρὰ τοῦ Καίσαρος, καὶ αὐτίκα εἰς ὑπερορίαν
στέλλεται δημεύσει τε καθυποβάλλεται, αἰχμαλωσίαν
αἰχμαλωσίας τῆς σὺν τῷ Διογένει τὴν τοῦ Ῥουσε
λίου καὶ δήμευσιν καὶ ἐξορίαν τούτων ἀνταλλαξάμενος, ἀλλ᾽ ἡ τοῦ Ρουσελίου γυνή, σπουδῇ πολλῇ
τοῦτον ἐλυτρώσατο. Ὅθεν οἱ παρὰ τοῦ βασιλέως
σταλέντες τὸν Καίσαρα μόνον λυτρωσάμενοι ἀνθυπέστρεψαν. Ἐν δὲ τῇ Προποντίδι γενόμενος, εὐλαβηθείς μή ποτε ὡς ἀποστάτης καὶ ὕποπτος νομι
Ruselium debellent. Videns autem iste se imbecillem adversus ejusmodi multitudinem. Cæsarem
e vinculis liberatum imperatorem declarat, laudibus magnificis et claris celebrans, eique imperium
tribuit. Nondum autem divulgata fama neque
dilatata Cæsaris declaratione, et idcirco neque milites concurrerant, statim ad montem Sophonem
manus Turcica apparet, quæ videbatur quinque
aut sex millium. Atque e vestigio Ruselius se ad
prælium comparavit. Verum illius impetum coercebant et Cæsar et quidam ex præstantioribus,
711 ut prius dignoscerent quanta esset hostium
vis. Sed ille haud sustinens, quin potius loco
summæ ignominiæ ducens, si adversus sex aut
decem millia pugnam Ruselius cunctaretur, multo
impetu in hostes cum Francis invasit. Cecidere
igitur ex Turcis plures, cum Francorum nemo
hasta inani usus esset. Reliqui in fugam conjecti
sunt. Cum vero diutius persequeretur, præter id
quod consueverat, præsertim per inaccessos atque
invios montes, non animadvertit a tergo se suorum plures reliquisse. Ipse autem cum paucis quibusdam relictus, et Cæsare inter equites defatigato
continua et longa hostium insectatione, incidit in
eam calamitatem quam mox dicemus. Nam in
ipsum ita laborantem altera Turcorum inanita
manus, fere centum mille, quantum conjectura
assequi poterant, invasit. Undique igitur circumventus vel invitus cum hostibus congreditur, cum
paucis admodum quos circum habebat. Igitur
restitere Turci, et tamen multi tunc quoque ex
ipsis cecidere. Verum enimvero circumventi a tanta
multitudine telis, quæ longe jaciebantur, amissis
equis, pedites omnes relicti ita cesserunt. Attamen
multi cadunt, et Turci decuplo plures. Capiuntur
Cæsar et Ruselius et qui cum ipso erant. Ex Francis autem qui relicti fuerant fuga ad Metaboles oppidum se recepere, una cum Ruselii uxore, quod
summo studio servabant. Turoi vero Ruselium
compedibus vinctum 712 asservantes, Cæsarem
autem solutum in honore habebant.Cumque exigeretur captivorum pretium, studebat imperator eum
redimere: nam paulo ante Maleses quoque absolutus a Cesare statim in exsilium missus est publicatis bonis, Ruselii captivitatem cum captivitate
Diogenis et publicationem et exsilium commutans.
Verum Ruselii uxor ipsum redemerat.Quare missi
ab imperatore Cæsare solum redempto rediere.
Cum vero ad Propontidem pervenisset, veritus ne
forte ut rebellis et suspectus aliquid mali et ejuscemodi cui remedium adhiberi non posset sustineret, deposita veste usitata capillisque detonsis,
monachorum habitum induit, et ita vili indumento
ad regiam se recepit; exquibus omnibus sanæ
mentis homines divinam iram ratiocinabantur, et
quemadmodum Deus ipsis inimicus effectus fuerat
propter divinorum mandatorum ac præceptorum
violationem et contemptum, quorum sibi conscii
Ἔπεσον οὖν τῶν Τούρκων πολλοί, μηδενὸς τῶν Φράγκων κενὸν τὸ δόρυ ἐσχηκότος, οἱ δὲ λοιποὶ πρὸς φυγὴν ὥρμησαν. Τῆς διώξεως δὲ ἐπὶ πολὺ γενομένης παρὰ τὸ εἰθισμένον αὐτοῖς, καὶ ταῦτα δι’ ὀρέων ἀβάτων καὶ δυσδιεξιτήτων, ἔλαθε τοὺς πλείστους τῶν σὺν αὐτῷ ἀπολιπὼν ὀπίσω, αὐτὸς δὲ μετὰ βραχέων τινῶν ἀπολειφθεὶς καὶ τοῦ καίσαρος ἐν ἵπποις κεκμηκόσι τῷ συνεχεῖ τῆς διώξεως καὶ ἐπιτεταμένῳ. Οὕτω δὲ ἔχοντι ἀνεφάνη πλῆθος ἕτερον Τούρκων ἄπειρον, εἰς ἑκατὸν χιλιάδας ποσοῦσθαι στοχαζόμενον. Περιστοιχηθεὶς οὖν πανταχόθεν, καὶ ἄκων αὐτοῖς προσρήγνυται μετ’ ὀλίγων πάνυ τῶν περὶ αὐτόν. Ἀντέσχον μὲν οὖν οἱ Τοῦρκοι, ἔπεσον δὲ καὶ τότε πολλοί. Ὅμως κυκλωθέντες ὑπὸ τοσούτου πλήθους ἑκηβόλοις τε βέλεσιν ἀποβαλόντες τοὺς ἵππους καὶ πεζοὶ ὑπολειφθέντες σύμπαντες οὐδ’ οὕτως ἐνέδωκαν. Πίπτουσι δ’ ὅμως πολλοὶ καὶ Τοῦρκοι δὲ δεκάκις τοσοῦτοι. Ἁλίσκεται δὲ ὅ τε καῖσαρ καὶ ὁ Ῥουσέλιος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ. Οἱ δ’ ὑπολειφθέντες τῶν Φράγκων εἰς τὸ τῆς Μεταβολῆς φρούριον συμφυγόντες μετὰ τῆς τοῦ Ῥουσελίου γυναικὸς δι’ ἐπιμελείας ἐποιοῦντο τὴν τούτου φυλακὴν καὶ συντήρησιν.HISTORIA.
πολλὴν ἀνήγειρε τοῖς ἐποίκοις τὴν βοὴν καὶ τὸν accersit, multis pollicitationibus persuadens ut
κωκυτόν. Καταμαλάξαι δὲ σπεύδων ὁ βασιλεὺς τὴν
τοῦ Βαρβάρου θρασύτητα ἀξίωμά τε ὑπισχνείται
δοῦναι αὐτῷ κουροπαλάτου, προσεπιπέμπει δὲ καὶ
τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα, Μεταπέμπεται δὲ καὶ
Τούρκους κατ' αὐτοῦ λαθραίως, πολλαῖς ὑποσχέσεσι
πείθων τὸν Ρουσέλιον καταγωνίσασθαι. Ὁρῶν δὲ
οὗτος ἑαυτὸν ἀσθενῆ πρὸς τοσαύτην πληθὺν, ἀπολύσας τῶν δεσμῶν τὸν Καίσαρα ἀναγορεύει βασιλέα,
εὐφημίαις μεγαλοπρεπέσι καὶ διατόροις τὸ κράτος
αὐτῷ συγκαταστησάμενος. Μήπω δὲ τῆς φήμης
ἁπλωθείσης μηδὲ πλατυνθείσης τῆς τοῦ Καίσαρος
ἀναῤῥήσεως, καὶ διὰ τοῦτο μήτε στρατιωτῶν προσ
χωρησάντων, ἐξαίφνης περὶ τὸ ὄρος τὸν Σόφωνα
πληθὺς Τουρκική παραφαίνεται, πέντε ἢ καὶ ἓξ
χιλιάσιν εἰκαζομένη. Καὶ αὐτίκα ὁ Ρουσέλιος ἐξήρτις τὰ πρὸς πόλεμον. Ἀνέστελλον δὲ τὴν ὀρμὴν
αὐτοῦ δ' τε Καίσαρ καί τινες τῶν ἐξοχωτέρων, ὡς
ἂν διαγνοῖεν πρότερον τὴν πληθὺν ὁπόση τις εἴη τῶν
φανέντων. Μὴ ἐνεγκών, ἀλλ᾽ ἀδοξίαν ἄκραν ἡγού
μενος εἴ πρὸς ἐξ ἢ δέκα χιλιάδας ἀμφιγνωμονεῖ δ.
Ρουσέλιος, σὺν πολλῇ βύμῃ τοῖς ἐναντίοις ἐπῆλθε
μετὰ τῶν Φράγγων. Ἔπεσον οὖν τῶν Τούρκων
πολλοί, μηδενὸς τῶν Φράγγων κενὸν τὸ δόρυ ἐσχηκότος, οἱ δὲ λοιποὶ πρὸς φυγὴν ὥρμησαν. Τῆς διώξεως δὲ ἐπὶ πολὺ γενομένης παρὰ τὸ εἰθισμένον
αὐτοῦ, καὶ ταῦτα δι᾽ ὀρέων ἀβάτων καὶ δυσδιεξιτήτων, ἔλαβε τοὺς πλείους τῶν σὺν αὐτῷ ἀπολιπών
ἐπίσω, αὐτὸς δὲ μετὰ βραχέων τινῶν ὑπολειφθείς
καὶ τοῦ Καίσαρος ἐν ἵπποις κεκμηκόσι τῷ συνεχεί
τῆς διώξεως καὶ ἐπιτεταμένῳ. Οὕτω δὲ ἔχοντι
ανεφάνη πλῆθος ἕτερον Τούρκων ἄπειρον, εἰς ἑκατὸν
χιλιάδας ποσοῦσθαι στοχαζόμενον. Περιστοιχισθείς
οὖν πάντοθεν καὶ ἄκων αὐτοῖς προσρήγνυται μετ'
ὀλίγων πάνυ τῶν περὶ αὐτόν. Αντέσχον μὲν οὖν οἱ
Τοῦρκοι, ἔπεσον μέντοι καὶ τότε πολλοί. Όμως
κυκλωθέντες ὑπὸ τοσούτου πλήθους ἐκηβόλοις τοῖς
βέλεσιν, ἀποβαλόντες τοὺς ἵππους καὶ πεζοὶ ὑπολειφθέντες σύμπαντες οὕτως ἐνέδωκαν. Πίπτουσι
δ' ὅμως πολλοί, καὶ Τοῦρκοι δὲ δεκάκις τοσοῦτοι.
᾿Αλίσκεται δὲ δ τε Καίσαρ καὶ ὁ Ρουσέλιος καὶ οἱ
σὺν αὐτῷ. [Ρ. 849] Οἱ δὲ τῶν Φράγγων ὑπολει
εθέντες εἰς τὸ τῆς Μεταβολῆς φρούριον συμφυγόν
τες μετὰ τῆς τοῦ Ῥουσελίου γυναικὸς δι᾿ ἐπιμελείας
ἐποιοῦντα τὴν τούτου φυλακὴν καὶ συντήρησιν. Οἱ
δὲ Τοῦρκοι τὸν μὲν Ρουσέλιον ποδοκάκῃ ἀσφαλισά
μενοι, τὸν Καίσαρα ἄνετον εἶχον καὶ ἐν τῇ ἰδίᾳ ἦγον
τιμῇ. Τοῦ δὲ τιμήματος τῶν ἑαλωκότων ἐπιζητουμένου ἔσπευδε μὲν ὠνήσασθαι τοῦτον ὁ βασιλεύς·
επικατέλαβε γὰρ καὶ ὁ Μαλέσης ἄρτι ἀπολυθεὶς
παρὰ τοῦ Καίσαρος, καὶ αὐτίκα εἰς ὑπερορίαν
στέλλεται δημεύσει τε καθυποβάλλεται, αἰχμαλωσίαν
αἰχμαλωσίας τῆς σὺν τῷ Διογένει τὴν τοῦ Ῥουσε
λίου καὶ δήμευσιν καὶ ἐξορίαν τούτων ἀνταλλαξάμενος, ἀλλ᾽ ἡ τοῦ Ρουσελίου γυνή, σπουδῇ πολλῇ
τοῦτον ἐλυτρώσατο. Ὅθεν οἱ παρὰ τοῦ βασιλέως
σταλέντες τὸν Καίσαρα μόνον λυτρωσάμενοι ἀνθυπέστρεψαν. Ἐν δὲ τῇ Προποντίδι γενόμενος, εὐλαβηθείς μή ποτε ὡς ἀποστάτης καὶ ὕποπτος νομι
Ruselium debellent. Videns autem iste se imbecillem adversus ejusmodi multitudinem. Cæsarem
e vinculis liberatum imperatorem declarat, laudibus magnificis et claris celebrans, eique imperium
tribuit. Nondum autem divulgata fama neque
dilatata Cæsaris declaratione, et idcirco neque milites concurrerant, statim ad montem Sophonem
manus Turcica apparet, quæ videbatur quinque
aut sex millium. Atque e vestigio Ruselius se ad
prælium comparavit. Verum illius impetum coercebant et Cæsar et quidam ex præstantioribus,
711 ut prius dignoscerent quanta esset hostium
vis. Sed ille haud sustinens, quin potius loco
summæ ignominiæ ducens, si adversus sex aut
decem millia pugnam Ruselius cunctaretur, multo
impetu in hostes cum Francis invasit. Cecidere
igitur ex Turcis plures, cum Francorum nemo
hasta inani usus esset. Reliqui in fugam conjecti
sunt. Cum vero diutius persequeretur, præter id
quod consueverat, præsertim per inaccessos atque
invios montes, non animadvertit a tergo se suorum plures reliquisse. Ipse autem cum paucis quibusdam relictus, et Cæsare inter equites defatigato
continua et longa hostium insectatione, incidit in
eam calamitatem quam mox dicemus. Nam in
ipsum ita laborantem altera Turcorum inanita
manus, fere centum mille, quantum conjectura
assequi poterant, invasit. Undique igitur circumventus vel invitus cum hostibus congreditur, cum
paucis admodum quos circum habebat. Igitur
restitere Turci, et tamen multi tunc quoque ex
ipsis cecidere. Verum enimvero circumventi a tanta
multitudine telis, quæ longe jaciebantur, amissis
equis, pedites omnes relicti ita cesserunt. Attamen
multi cadunt, et Turci decuplo plures. Capiuntur
Cæsar et Ruselius et qui cum ipso erant. Ex Francis autem qui relicti fuerant fuga ad Metaboles oppidum se recepere, una cum Ruselii uxore, quod
summo studio servabant. Turoi vero Ruselium
compedibus vinctum 712 asservantes, Cæsarem
autem solutum in honore habebant.Cumque exigeretur captivorum pretium, studebat imperator eum
redimere: nam paulo ante Maleses quoque absolutus a Cesare statim in exsilium missus est publicatis bonis, Ruselii captivitatem cum captivitate
Diogenis et publicationem et exsilium commutans.
Verum Ruselii uxor ipsum redemerat.Quare missi
ab imperatore Cæsare solum redempto rediere.
Cum vero ad Propontidem pervenisset, veritus ne
forte ut rebellis et suspectus aliquid mali et ejuscemodi cui remedium adhiberi non posset sustineret, deposita veste usitata capillisque detonsis,
monachorum habitum induit, et ita vili indumento
ad regiam se recepit; exquibus omnibus sanæ
mentis homines divinam iram ratiocinabantur, et
quemadmodum Deus ipsis inimicus effectus fuerat
propter divinorum mandatorum ac præceptorum
violationem et contemptum, quorum sibi conscii
Οἱ δὲ Τοῦρκοι τὸν μὲν Ῥουσέλιον ποδοκάκῃ ἀσφαλισάμενοι, τὸν καίσαρα ἄνετον εἶχον καὶ ἐν τῇ ἰδίᾳ ἦγον τιμῇ. Τοῦ δὲ τιμήματος τῶν ἑαλωκότων ἐπιζητουμένου ἔσπευδε μὲν ὠνήσασθαι τούτους ὁ βασιλεύς· ἐπικατέλαβε γὰρ καὶ ὁ Μαλέσης, ἄρτι ἀπολυθεὶς παρὰ τοῦ καίσαρος, καὶ αὐτίκα εἰς ὑπερορίαν στέλλεται καὶ δημεύσει καθυποβάλλεται, αἰχμαλωσίας αἰχμαλωσίαν, τῆς σὺν τῷ Διογένει τὴν τοῦ Ῥουσελίου, καὶ δήμευσιν καὶ ἐξορίαν τούτων ἀνταλλαξάμενος. Ἀλλ’ ἡ τοῦ Ῥουσελίου γυνὴ τὸν οἰκεῖον ἄνδρα σπουδῇ πολλῇ ἐλυτρώσατο. Ὅθεν οἱ παρὰ τοῦ βασιλέως σταλέντες τὸν καίσαρα μόνον λυτρωσάμενοι ἀνθυπέστρεψαν. Ἐν δὲ τῇ Προποντίδι γενόμενος, εὐλαβηθεὶς μή πως ὡς ὕποπτος καὶ ἀποστάτης νομισθεὶς πάθῃ τι φλαῦρον καὶ ἀνήκεστον, τὴν κοσμικὴν ἀποβαλλόμενος ἐσθῆτα τὴν τρίχα κείρεται καὶ τὰ μοναχῶν ἀμφιέννυται, καὶ οὕτως ἐν εὐτελεῖ τῷ σχήματι τοῖς βασιλείοις παρέβαλεν.HISTORIA.
πολλὴν ἀνήγειρε τοῖς ἐποίκοις τὴν βοὴν καὶ τὸν accersit, multis pollicitationibus persuadens ut
κωκυτόν. Καταμαλάξαι δὲ σπεύδων ὁ βασιλεὺς τὴν
τοῦ Βαρβάρου θρασύτητα ἀξίωμά τε ὑπισχνείται
δοῦναι αὐτῷ κουροπαλάτου, προσεπιπέμπει δὲ καὶ
τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα, Μεταπέμπεται δὲ καὶ
Τούρκους κατ' αὐτοῦ λαθραίως, πολλαῖς ὑποσχέσεσι
πείθων τὸν Ρουσέλιον καταγωνίσασθαι. Ὁρῶν δὲ
οὗτος ἑαυτὸν ἀσθενῆ πρὸς τοσαύτην πληθὺν, ἀπολύσας τῶν δεσμῶν τὸν Καίσαρα ἀναγορεύει βασιλέα,
εὐφημίαις μεγαλοπρεπέσι καὶ διατόροις τὸ κράτος
αὐτῷ συγκαταστησάμενος. Μήπω δὲ τῆς φήμης
ἁπλωθείσης μηδὲ πλατυνθείσης τῆς τοῦ Καίσαρος
ἀναῤῥήσεως, καὶ διὰ τοῦτο μήτε στρατιωτῶν προσ
χωρησάντων, ἐξαίφνης περὶ τὸ ὄρος τὸν Σόφωνα
πληθὺς Τουρκική παραφαίνεται, πέντε ἢ καὶ ἓξ
χιλιάσιν εἰκαζομένη. Καὶ αὐτίκα ὁ Ρουσέλιος ἐξήρτις τὰ πρὸς πόλεμον. Ἀνέστελλον δὲ τὴν ὀρμὴν
αὐτοῦ δ' τε Καίσαρ καί τινες τῶν ἐξοχωτέρων, ὡς
ἂν διαγνοῖεν πρότερον τὴν πληθὺν ὁπόση τις εἴη τῶν
φανέντων. Μὴ ἐνεγκών, ἀλλ᾽ ἀδοξίαν ἄκραν ἡγού
μενος εἴ πρὸς ἐξ ἢ δέκα χιλιάδας ἀμφιγνωμονεῖ δ.
Ρουσέλιος, σὺν πολλῇ βύμῃ τοῖς ἐναντίοις ἐπῆλθε
μετὰ τῶν Φράγγων. Ἔπεσον οὖν τῶν Τούρκων
πολλοί, μηδενὸς τῶν Φράγγων κενὸν τὸ δόρυ ἐσχηκότος, οἱ δὲ λοιποὶ πρὸς φυγὴν ὥρμησαν. Τῆς διώξεως δὲ ἐπὶ πολὺ γενομένης παρὰ τὸ εἰθισμένον
αὐτοῦ, καὶ ταῦτα δι᾽ ὀρέων ἀβάτων καὶ δυσδιεξιτήτων, ἔλαβε τοὺς πλείους τῶν σὺν αὐτῷ ἀπολιπών
ἐπίσω, αὐτὸς δὲ μετὰ βραχέων τινῶν ὑπολειφθείς
καὶ τοῦ Καίσαρος ἐν ἵπποις κεκμηκόσι τῷ συνεχεί
τῆς διώξεως καὶ ἐπιτεταμένῳ. Οὕτω δὲ ἔχοντι
ανεφάνη πλῆθος ἕτερον Τούρκων ἄπειρον, εἰς ἑκατὸν
χιλιάδας ποσοῦσθαι στοχαζόμενον. Περιστοιχισθείς
οὖν πάντοθεν καὶ ἄκων αὐτοῖς προσρήγνυται μετ'
ὀλίγων πάνυ τῶν περὶ αὐτόν. Αντέσχον μὲν οὖν οἱ
Τοῦρκοι, ἔπεσον μέντοι καὶ τότε πολλοί. Όμως
κυκλωθέντες ὑπὸ τοσούτου πλήθους ἐκηβόλοις τοῖς
βέλεσιν, ἀποβαλόντες τοὺς ἵππους καὶ πεζοὶ ὑπολειφθέντες σύμπαντες οὕτως ἐνέδωκαν. Πίπτουσι
δ' ὅμως πολλοί, καὶ Τοῦρκοι δὲ δεκάκις τοσοῦτοι.
᾿Αλίσκεται δὲ δ τε Καίσαρ καὶ ὁ Ρουσέλιος καὶ οἱ
σὺν αὐτῷ. [Ρ. 849] Οἱ δὲ τῶν Φράγγων ὑπολει
εθέντες εἰς τὸ τῆς Μεταβολῆς φρούριον συμφυγόν
τες μετὰ τῆς τοῦ Ῥουσελίου γυναικὸς δι᾿ ἐπιμελείας
ἐποιοῦντα τὴν τούτου φυλακὴν καὶ συντήρησιν. Οἱ
δὲ Τοῦρκοι τὸν μὲν Ρουσέλιον ποδοκάκῃ ἀσφαλισά
μενοι, τὸν Καίσαρα ἄνετον εἶχον καὶ ἐν τῇ ἰδίᾳ ἦγον
τιμῇ. Τοῦ δὲ τιμήματος τῶν ἑαλωκότων ἐπιζητουμένου ἔσπευδε μὲν ὠνήσασθαι τοῦτον ὁ βασιλεύς·
επικατέλαβε γὰρ καὶ ὁ Μαλέσης ἄρτι ἀπολυθεὶς
παρὰ τοῦ Καίσαρος, καὶ αὐτίκα εἰς ὑπερορίαν
στέλλεται δημεύσει τε καθυποβάλλεται, αἰχμαλωσίαν
αἰχμαλωσίας τῆς σὺν τῷ Διογένει τὴν τοῦ Ῥουσε
λίου καὶ δήμευσιν καὶ ἐξορίαν τούτων ἀνταλλαξάμενος, ἀλλ᾽ ἡ τοῦ Ρουσελίου γυνή, σπουδῇ πολλῇ
τοῦτον ἐλυτρώσατο. Ὅθεν οἱ παρὰ τοῦ βασιλέως
σταλέντες τὸν Καίσαρα μόνον λυτρωσάμενοι ἀνθυπέστρεψαν. Ἐν δὲ τῇ Προποντίδι γενόμενος, εὐλαβηθείς μή ποτε ὡς ἀποστάτης καὶ ὕποπτος νομι
Ruselium debellent. Videns autem iste se imbecillem adversus ejusmodi multitudinem. Cæsarem
e vinculis liberatum imperatorem declarat, laudibus magnificis et claris celebrans, eique imperium
tribuit. Nondum autem divulgata fama neque
dilatata Cæsaris declaratione, et idcirco neque milites concurrerant, statim ad montem Sophonem
manus Turcica apparet, quæ videbatur quinque
aut sex millium. Atque e vestigio Ruselius se ad
prælium comparavit. Verum illius impetum coercebant et Cæsar et quidam ex præstantioribus,
711 ut prius dignoscerent quanta esset hostium
vis. Sed ille haud sustinens, quin potius loco
summæ ignominiæ ducens, si adversus sex aut
decem millia pugnam Ruselius cunctaretur, multo
impetu in hostes cum Francis invasit. Cecidere
igitur ex Turcis plures, cum Francorum nemo
hasta inani usus esset. Reliqui in fugam conjecti
sunt. Cum vero diutius persequeretur, præter id
quod consueverat, præsertim per inaccessos atque
invios montes, non animadvertit a tergo se suorum plures reliquisse. Ipse autem cum paucis quibusdam relictus, et Cæsare inter equites defatigato
continua et longa hostium insectatione, incidit in
eam calamitatem quam mox dicemus. Nam in
ipsum ita laborantem altera Turcorum inanita
manus, fere centum mille, quantum conjectura
assequi poterant, invasit. Undique igitur circumventus vel invitus cum hostibus congreditur, cum
paucis admodum quos circum habebat. Igitur
restitere Turci, et tamen multi tunc quoque ex
ipsis cecidere. Verum enimvero circumventi a tanta
multitudine telis, quæ longe jaciebantur, amissis
equis, pedites omnes relicti ita cesserunt. Attamen
multi cadunt, et Turci decuplo plures. Capiuntur
Cæsar et Ruselius et qui cum ipso erant. Ex Francis autem qui relicti fuerant fuga ad Metaboles oppidum se recepere, una cum Ruselii uxore, quod
summo studio servabant. Turoi vero Ruselium
compedibus vinctum 712 asservantes, Cæsarem
autem solutum in honore habebant.Cumque exigeretur captivorum pretium, studebat imperator eum
redimere: nam paulo ante Maleses quoque absolutus a Cesare statim in exsilium missus est publicatis bonis, Ruselii captivitatem cum captivitate
Diogenis et publicationem et exsilium commutans.
Verum Ruselii uxor ipsum redemerat.Quare missi
ab imperatore Cæsare solum redempto rediere.
Cum vero ad Propontidem pervenisset, veritus ne
forte ut rebellis et suspectus aliquid mali et ejuscemodi cui remedium adhiberi non posset sustineret, deposita veste usitata capillisque detonsis,
monachorum habitum induit, et ita vili indumento
ad regiam se recepit; exquibus omnibus sanæ
mentis homines divinam iram ratiocinabantur, et
quemadmodum Deus ipsis inimicus effectus fuerat
propter divinorum mandatorum ac præceptorum
violationem et contemptum, quorum sibi conscii
PG 122:443Ἐξ ὧν ἁπάντων οἱ εὖ φρονοῦντες τὴν θεομηνίαν συνελογίζοντο, καὶ ὅπως αὐτοῖς τὸ θεῖον ἐκπεπολέμηται διὰ τὴν τῶν θείων ἐντολῶν καὶ ἐνταλμάτων παρόρασιν καὶ ἀθέτησιν, ἃς καίπερ ἑαυτοῖς συνεπιστάμενοι εἰς πολέμους μεγάλους καὶ κινδύνους, μὴ πρότερον τὸν Θεὸν ἱλεωσάμενοι, τὰς ῥωμαϊκὰς δυνάμεις εἰσάγουσι, καὶ πάσχοντες κακῶς καὶ ἡττώμενοι ἀφειδῶς αἴσθησιν οὐ λαμβάνουσι τῆς τοῦ θείου νεμέσεως. Οἱ δὲ πάλαι Ῥωμαῖοι οὐχ οὕτω ποιοῦντες τὰς φοβερὰς ἐκείνας καὶ ᾀδομένας στρατηγίας κατώρθουν, ἀρετῆς δὲ καὶ δικαιοσύνης καὶ ἀγάπης καὶ ἀληθείας ἀντιποιούμενοι καὶ ἁπλῶς πᾶν καλὸν καὶ ἀγαθόν, ὡς δυνατόν, μετερχόμενοι· διὸ καὶ τὸ θεῖον συμπαρῆν αὐτοῖς, καὶ παντὶ τρόπῳ τοὺς ἐναντίους κατηγωνίζοντο. Εἰσελθόντος δὲ τοῦ καίσαρος ἔδοξε μὲν ὁ κρατῶν ἠνυκέναι τὸ πᾶν, ἠνιᾶτο δὲ τῇ τοῦ Ῥουσελίου ἀστοχίᾳ· τὴν γὰρ τῶν ὁμογενῶν ἀπώλειαν καὶ τὴν ὑφαίρεσιν τῆς ἀρχῆς καὶ τὸ σφάττεσθαι τοὺς χριστιανοὺς καὶ δῃοῦσθαι τὰς κώμας καὶ τὰς χώρας ἀφανίζεσθαι καὶ ἀναστατοῦσθαι ἐν δευτέρῳ ἐτίθετο.JOANNIS SCYLITZE
ad ingentia bella et pericula non prius placato σθεὶς πάθῃ τι φαῦλον καὶ ἀνήκεστον, τὴν κοσμικὴν
divino nomine Romanas copias adducunt, et cum ἀποβαλόμενος ἐσθῆτα τὴν τρίχα κείρεται καὶ τὰ
male afficiantur semperque vincantur, non tamen
ullum divinæ indignationis percipiunt sensum.
Antiqui vero Romani non ita facientes immensas
illas et prosperas pugnas edebant, sed virtutem et
justitiam et charitatem et veritatem profitentes, et
omnino omnia hunesta et bona pro viribus tractantes; quare etiam divinum numen illis aderat,et
omnibus modis hostes debellabant.
μοναχῶν ἀμφιέννυται, καὶ οὕτως ἐν εὐτελεῖ τῷ
σχήματι τοῖς βασιλείοις παρέβαλεν. Ἐξ ὧν ἀπάντων
οἱ εὖ φρονοῦντες τὴν θεομηνία συνελογίζοντο, καὶ
ὅπως αὐτοῖς τὸ θεῖον ἐκπεπολέμωται διὰ τὴν τῶν
θείων ἐντολῶν καὶ ἐνταλμάτων παρόρασιν καὶ
ἀθέτησιν, ἃς καίπερ ἑαυτοῖς συνεπιστάμενοι εἰς
πολέμους μεγάλους καὶ κινδύνους, μὴ πρότερον τὸν
Θεὸν ἱλεωσάμενοι, τὰς Ῥωμαϊκάς δυνάμεις εἰσάγουσι, καὶ πάσχοντες κακῶς καὶ ἡττώμενοι ἀφειδῶς αἴσθησιν οὐ λαμβάνουσι τῆς τοῦ θείου νεμέσεως.
Οἱ δὲ πάλαι Ῥωμαῖοι οὐχ οὕτω ποιοῦντες τὰς φοβερὰς ἐκείνας καὶ ἀδομένας στρατηγίας κατώρ
θουν, ἀρετῆς δὲ καὶ δικαιοσύνης καὶ ἀγάπης καὶ ἀληθείας ἀντιποιούμενοι, καὶ ἁπλῶς πᾶν καλὸν καὶ
ἀγαθὸν ὡς δυνατὸν μετερχόμενοι· διὸ καὶ τὸ θεῖον συμπαρῆν αὐτοῖς, καὶ παντὶ τρόπῳ τοὺς ἐναντίους
κατηγωνίζοντο.
713 Ingresso autem Cæsare, visus est qui
imperabat omnia perfecisse. Sed cruciabatur quod
Ruselii consilium non successerat. Nam cognatorum exitium, amissionem imperii, Christianos
occidi, vicos comburi et regiones everti posteriora
ducebat. Ruselius autem ex oppido Metaboles
profectus cum ita Francis militibus qui relicti
fuerant, et uxore ac liberis et bonis suis per
mediam regionem sine metu ibat; cumque ad Armeniacorum regionem pervenisset, ad sua priora
castra se recepit, et inde adversus Turcos excursiones faciens coercuit ipsos ne amplius in eam
regionem irrumperent. Audiens hæc imperator
præstare exstimabat Turcos obtinere loca Romanorum quam Ruselium aliquo in loco permittere,
ad hoc a Nicephoro instigatus ac stimulatus. (
Mittit igitur quemdam ex nobilibus civibus ætate
juvenem, sed alioqui strenuum atque prudentem,
præsidem Alexium Comnenum, qui cum pervenisset Amasiam, ibi rei cxitum exspectabat. Ruselius
autem, inita societate et amicitia cum Turcorum
principe, congressus est cum ipso sine militibus,
ut consueverat. Verum quadam die cum ipsis
cœnans capitur et devincitur: fallere enim Romanos etiam jurejurando interposito, apud Turcos
solemne est, venia dignum censetur: nec est
quod quis perjurium accuset. Hunc multo pretio
emptum præses Alexius ad imperatorem vinctum
perducit, quem traditum tortoribus bovinis nervis
cædendum (7 14 ut fugitivum aliquem servum
flagris intolerabilibus cruciavit, et in obscurissimam turrim inclusum contemptui habebat catenis
vinctum.
Logotheta autem plurimum potens, ut dictum
est, apud imperatorem, omnia pro arbitrio moderans, Hebdomi monasterium sibi donari petens,
omnes possessiones et omnem fere quantam sol
cernit regionem studuit sibi vindicare et copiosis
proventibus dilatare, cogitans improbitate sibi
amicum imperatorem facere, et maxima lucrari ob
ejus simplicitatem, ac nomine monasterii ingentes
divitias adipisci. Et cum esset maxime idoneus ob
versutiam, si quis alius, ad lucrandum, et quæstus
Εἰσελθόντος δὲ τοῦ Καίσαρος ἔδοξε μὲν ὁ κρατῶν
ἠνυκέναι τὸ πᾶν, ήνιᾶτο δὲ τῇ τοῦ Ῥουσελίου
αστοχία· τὴν γὰρ τῶν ὁμογενῶν ἀπώλειαν καὶ τὴν
ὑφαίρεσιν τῆς ἀρχῆς καὶ τὸ σφάττεσθαι τοὺς Χριστιανοὺς καὶ δουλοῦσθαι τὰς κώμας καὶ τὰς χώρας
ἀφανίζεσθαι ἐν δευτέρῳ ἐτίθετο. Ο δέ γε "Ρουσέ
λιος ἄρας ἐκ τοῦ τῆς Μεταβολῆς φρουρίου μετὰ τῶν
ὑπολελειμμένων Φράγγων στρατιωτῶν καὶ τῆς συν
εὐνου καὶ τῶν παίδων καὶ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ
διὰ μέσης τῆς χώρας ἀτρέπτως ἐβάδιζε, καὶ τὸ
θέμα τῶν ᾿Αρμενιακών καταλαβὼν τοῖς προτέροις
αὐτοῦ κάστροις ἀποκατέστη, κἀκεῖθεν ἐκδρομὰς
κατὰ τῶν Τούρκων ποιούμενος ἀπεῖρξεν αὐτοὺς
τῶν κατὰ τοῦ τοιούτου θέματος ἐφόδων. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐνωτιζόμενος ταῦτα μᾶλλον ἐνόμιζε συμφέρον
τοὺς Τούρκους ἔχειν τὰ Ῥωμαίων ἢ τὸν Ῥουσέλιον
χωρεῖσθαι ἐν τόπῳ ἑνὶ παρὰ τοῦ Νικηφόρου πρὸς
τοῦτο νυττόμονος καὶ διεγειρόμενος. [Ρ. 850] Στέλλει τοίνυν τινὰ τῶν εὐπατριδῶν, τὴν μὲν ἡλικίαν
νέον, δραστήριον δὲ ἄλλως καὶ ἐχέφρονα, τον πρό
εδρον ᾿Αλέξιον τὸν Κομνηνόν, ὃς ἐν τῷ ἄστει τῆς
'Αμασείας γενόμενος ἐκαραδόκει τὸ μέλλον. Ὁ δὲ
Ρουσέλιος συνθήκας καὶ φιλίας μετὰ τοῦ τῶν Τούρ
κων ἐξάρχοντος θέμενος συνῆλθε τούτῳ ἐψιλωμένος
στρατιωτῶν ὡς ἤδη συνήθης καὶ ἐθάς. Ἐν μιᾷ δὲ
συνδειπνῶν αὐτοῖς ἀλίσκεται καὶ δεσμώτης ἀποδείκνυται· ἀπατᾷν γὰρ Ῥωμαίους ἐνωμότως παρὰ
τοῖς Τούρκοις ὅρος καὶ λόγος ἐνδόσιμος καὶ ἀλογοθέτητος. Τοῦτον ὤνιον πολλῶν ὁ πρόεδρος ᾿Αλέξιος
ὠνησάμενος ἐς βασιλέα ἀπάγει δέσμιον. Παραδοὺς
οὖν ὁ βασιλεὺς τοῖς βασανισταῖς ξεσμοῖς ἀνηκέστοις
διὰ βουνεύρων ὥς τινα δοῦλον δραπέτην ᾐκίσατο,
καὶ εἰς ἕνα τῶν ζοφωδεστάτων εγκλείσας πύργων
ἀτημέλητον εἶχεν ἀλύσεσι δέσμιον.
Ὁ δὲ λογοθέτης μέγα δυνάμενος, ὡς εἴρηται,
παρὰ βασιλεῖ, ἄγων τε καὶ φέρων πάντα ήπερ
ἐβούλετο, τὴν τοῦ Ἑβδόμου μονὴν διὰ δωρεᾶς ἐξαιτησάμενος, πάντα κτήματα καὶ πᾶσαν σχεδὸν ὅσην
ἥλιος ἐφορᾷ ἔσπευδε προσκυρῶσαι αὐτῇ καὶ προσα
όδοις ἀφθόνοις ἐμπλατῦναι, σκεπτόμενος ἐκ μοχθη
ρίας οἰκειοῦσθαί τε τὸν βασιλέα καὶ παρακερδαίνειν
τὰ μέγιστα τῆς ἀβελτηρίας αὐτοῦ καὶ τῷ ὀνόματι
τῆς μονῆς πλοῦτον ἐπικτᾶσθαι ὑπερφυή. Ποριμώ
τατος δὲ ὢν εἰς κακίαν, εἴπερ τις ἕτερος, καὶ τοῦ
Ὁ δέ γε Ῥουσέλιος ἄρας ἐκ τοῦ τῆς Μεταβολῆς φρουρίου μετὰ τῶν ὑπολελειμμένων Φράγκων στρατιωτῶν καὶ τῆς συνεύνου καὶ τῶν παίδων καὶ τῶν ὑπαρχόντων αὑτῷ διὰ μέσης τῆς χώρας ἀτρέστως ἐβάδιζε, καὶ τὸ θέμα τῶν Ἀρμενιακῶν καταλαβὼν τοῖς προτέροις αὑτοῦ κάστροις ἀποκατέστη, κἀκεῖθεν ἐκδρομὰς κατὰ τῶν Τούρκων ποιούμενος ἀπεῖρξεν αὐτοὺς τῶν κατὰ τοῦ τοιούτου θέματος ἐφόδων. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐνωτιζόμενος ταῦτα μᾶλλον ἐνόμιζε συμφέρον τοὺς Τούρκους ἔχειν τὰ Ῥωμαίων ἢ τὸν Ῥουσέλιον χωρεῖσθαι ἐν τόπῳ ἑνί, παρὰ τοῦ Νικηφόρου πρὸς τοῦτο νυττόμενος καὶ διεγειρόμενος. Στέλλει τοίνυν τινὰ τῶν εὐπατριδῶν, τὴν μὲν ἡλικίαν νέον, δραστήριον δὲ καὶ ἄλλως ἐχέφρονα, τὸν πρόεδρον Ἀλέξιον τὸν Κομνηνόν, ὃς ἐν τῷ ἄστει τῆς Ἀμασείας γενόμενος ἐκαραδόκει τὸ μέλλον. Ὁ δὲ Ῥουσέλιος συνθήκας καὶ φιλίας μετὰ τοῦ τῶν Τούρκων ἐξάρχοντος θέμενος συνῆλθε τούτοις ἐψιλωμένος στρατιωτῶν ὡς ἤδη συνήθης καὶ ἐθάς. Ἐν μιᾷ δὲ συνδειπνῶν αὐτοῖς ἁλίσκεται καὶ δεσμώτης ἀποδείκνυται· ἀπατᾶν γὰρ Ῥωμαίους ἐνωμότως παρὰ τοῖς Τούρκοις καὶ λόγος ἐνδόσιμος καὶ ἀλογοθέτητος.JOANNIS SCYLITZE
ad ingentia bella et pericula non prius placato σθεὶς πάθῃ τι φαῦλον καὶ ἀνήκεστον, τὴν κοσμικὴν
divino nomine Romanas copias adducunt, et cum ἀποβαλόμενος ἐσθῆτα τὴν τρίχα κείρεται καὶ τὰ
male afficiantur semperque vincantur, non tamen
ullum divinæ indignationis percipiunt sensum.
Antiqui vero Romani non ita facientes immensas
illas et prosperas pugnas edebant, sed virtutem et
justitiam et charitatem et veritatem profitentes, et
omnino omnia hunesta et bona pro viribus tractantes; quare etiam divinum numen illis aderat,et
omnibus modis hostes debellabant.
μοναχῶν ἀμφιέννυται, καὶ οὕτως ἐν εὐτελεῖ τῷ
σχήματι τοῖς βασιλείοις παρέβαλεν. Ἐξ ὧν ἀπάντων
οἱ εὖ φρονοῦντες τὴν θεομηνία συνελογίζοντο, καὶ
ὅπως αὐτοῖς τὸ θεῖον ἐκπεπολέμωται διὰ τὴν τῶν
θείων ἐντολῶν καὶ ἐνταλμάτων παρόρασιν καὶ
ἀθέτησιν, ἃς καίπερ ἑαυτοῖς συνεπιστάμενοι εἰς
πολέμους μεγάλους καὶ κινδύνους, μὴ πρότερον τὸν
Θεὸν ἱλεωσάμενοι, τὰς Ῥωμαϊκάς δυνάμεις εἰσάγουσι, καὶ πάσχοντες κακῶς καὶ ἡττώμενοι ἀφειδῶς αἴσθησιν οὐ λαμβάνουσι τῆς τοῦ θείου νεμέσεως.
Οἱ δὲ πάλαι Ῥωμαῖοι οὐχ οὕτω ποιοῦντες τὰς φοβερὰς ἐκείνας καὶ ἀδομένας στρατηγίας κατώρ
θουν, ἀρετῆς δὲ καὶ δικαιοσύνης καὶ ἀγάπης καὶ ἀληθείας ἀντιποιούμενοι, καὶ ἁπλῶς πᾶν καλὸν καὶ
ἀγαθὸν ὡς δυνατὸν μετερχόμενοι· διὸ καὶ τὸ θεῖον συμπαρῆν αὐτοῖς, καὶ παντὶ τρόπῳ τοὺς ἐναντίους
κατηγωνίζοντο.
713 Ingresso autem Cæsare, visus est qui
imperabat omnia perfecisse. Sed cruciabatur quod
Ruselii consilium non successerat. Nam cognatorum exitium, amissionem imperii, Christianos
occidi, vicos comburi et regiones everti posteriora
ducebat. Ruselius autem ex oppido Metaboles
profectus cum ita Francis militibus qui relicti
fuerant, et uxore ac liberis et bonis suis per
mediam regionem sine metu ibat; cumque ad Armeniacorum regionem pervenisset, ad sua priora
castra se recepit, et inde adversus Turcos excursiones faciens coercuit ipsos ne amplius in eam
regionem irrumperent. Audiens hæc imperator
præstare exstimabat Turcos obtinere loca Romanorum quam Ruselium aliquo in loco permittere,
ad hoc a Nicephoro instigatus ac stimulatus. (
Mittit igitur quemdam ex nobilibus civibus ætate
juvenem, sed alioqui strenuum atque prudentem,
præsidem Alexium Comnenum, qui cum pervenisset Amasiam, ibi rei cxitum exspectabat. Ruselius
autem, inita societate et amicitia cum Turcorum
principe, congressus est cum ipso sine militibus,
ut consueverat. Verum quadam die cum ipsis
cœnans capitur et devincitur: fallere enim Romanos etiam jurejurando interposito, apud Turcos
solemne est, venia dignum censetur: nec est
quod quis perjurium accuset. Hunc multo pretio
emptum præses Alexius ad imperatorem vinctum
perducit, quem traditum tortoribus bovinis nervis
cædendum (7 14 ut fugitivum aliquem servum
flagris intolerabilibus cruciavit, et in obscurissimam turrim inclusum contemptui habebat catenis
vinctum.
Logotheta autem plurimum potens, ut dictum
est, apud imperatorem, omnia pro arbitrio moderans, Hebdomi monasterium sibi donari petens,
omnes possessiones et omnem fere quantam sol
cernit regionem studuit sibi vindicare et copiosis
proventibus dilatare, cogitans improbitate sibi
amicum imperatorem facere, et maxima lucrari ob
ejus simplicitatem, ac nomine monasterii ingentes
divitias adipisci. Et cum esset maxime idoneus ob
versutiam, si quis alius, ad lucrandum, et quæstus
Εἰσελθόντος δὲ τοῦ Καίσαρος ἔδοξε μὲν ὁ κρατῶν
ἠνυκέναι τὸ πᾶν, ήνιᾶτο δὲ τῇ τοῦ Ῥουσελίου
αστοχία· τὴν γὰρ τῶν ὁμογενῶν ἀπώλειαν καὶ τὴν
ὑφαίρεσιν τῆς ἀρχῆς καὶ τὸ σφάττεσθαι τοὺς Χριστιανοὺς καὶ δουλοῦσθαι τὰς κώμας καὶ τὰς χώρας
ἀφανίζεσθαι ἐν δευτέρῳ ἐτίθετο. Ο δέ γε "Ρουσέ
λιος ἄρας ἐκ τοῦ τῆς Μεταβολῆς φρουρίου μετὰ τῶν
ὑπολελειμμένων Φράγγων στρατιωτῶν καὶ τῆς συν
εὐνου καὶ τῶν παίδων καὶ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ
διὰ μέσης τῆς χώρας ἀτρέπτως ἐβάδιζε, καὶ τὸ
θέμα τῶν ᾿Αρμενιακών καταλαβὼν τοῖς προτέροις
αὐτοῦ κάστροις ἀποκατέστη, κἀκεῖθεν ἐκδρομὰς
κατὰ τῶν Τούρκων ποιούμενος ἀπεῖρξεν αὐτοὺς
τῶν κατὰ τοῦ τοιούτου θέματος ἐφόδων. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐνωτιζόμενος ταῦτα μᾶλλον ἐνόμιζε συμφέρον
τοὺς Τούρκους ἔχειν τὰ Ῥωμαίων ἢ τὸν Ῥουσέλιον
χωρεῖσθαι ἐν τόπῳ ἑνὶ παρὰ τοῦ Νικηφόρου πρὸς
τοῦτο νυττόμονος καὶ διεγειρόμενος. [Ρ. 850] Στέλλει τοίνυν τινὰ τῶν εὐπατριδῶν, τὴν μὲν ἡλικίαν
νέον, δραστήριον δὲ ἄλλως καὶ ἐχέφρονα, τον πρό
εδρον ᾿Αλέξιον τὸν Κομνηνόν, ὃς ἐν τῷ ἄστει τῆς
'Αμασείας γενόμενος ἐκαραδόκει τὸ μέλλον. Ὁ δὲ
Ρουσέλιος συνθήκας καὶ φιλίας μετὰ τοῦ τῶν Τούρ
κων ἐξάρχοντος θέμενος συνῆλθε τούτῳ ἐψιλωμένος
στρατιωτῶν ὡς ἤδη συνήθης καὶ ἐθάς. Ἐν μιᾷ δὲ
συνδειπνῶν αὐτοῖς ἀλίσκεται καὶ δεσμώτης ἀποδείκνυται· ἀπατᾷν γὰρ Ῥωμαίους ἐνωμότως παρὰ
τοῖς Τούρκοις ὅρος καὶ λόγος ἐνδόσιμος καὶ ἀλογοθέτητος. Τοῦτον ὤνιον πολλῶν ὁ πρόεδρος ᾿Αλέξιος
ὠνησάμενος ἐς βασιλέα ἀπάγει δέσμιον. Παραδοὺς
οὖν ὁ βασιλεὺς τοῖς βασανισταῖς ξεσμοῖς ἀνηκέστοις
διὰ βουνεύρων ὥς τινα δοῦλον δραπέτην ᾐκίσατο,
καὶ εἰς ἕνα τῶν ζοφωδεστάτων εγκλείσας πύργων
ἀτημέλητον εἶχεν ἀλύσεσι δέσμιον.
Ὁ δὲ λογοθέτης μέγα δυνάμενος, ὡς εἴρηται,
παρὰ βασιλεῖ, ἄγων τε καὶ φέρων πάντα ήπερ
ἐβούλετο, τὴν τοῦ Ἑβδόμου μονὴν διὰ δωρεᾶς ἐξαιτησάμενος, πάντα κτήματα καὶ πᾶσαν σχεδὸν ὅσην
ἥλιος ἐφορᾷ ἔσπευδε προσκυρῶσαι αὐτῇ καὶ προσα
όδοις ἀφθόνοις ἐμπλατῦναι, σκεπτόμενος ἐκ μοχθη
ρίας οἰκειοῦσθαί τε τὸν βασιλέα καὶ παρακερδαίνειν
τὰ μέγιστα τῆς ἀβελτηρίας αὐτοῦ καὶ τῷ ὀνόματι
τῆς μονῆς πλοῦτον ἐπικτᾶσθαι ὑπερφυή. Ποριμώ
τατος δὲ ὢν εἰς κακίαν, εἴπερ τις ἕτερος, καὶ τοῦ
Τοῦτον χρημάτων πολλῶν ὁ πρόεδρος Ἀλέξιος ὠνησάμενος εἰς βασιλέα ἀπάγει δέσμιον. Παραδοὺς οὖν ὁ βασιλεὺς τοῖς βασανισταῖς ξεσμοῖς ἀνηκέστοις διὰ βουνεύρων ὥς τινα δοῦλον δραπέτην ᾐκίσατο, καὶ εἰς ἕνα τῶν ζοφωδεστάτων ἐγκλείσας πύργων ἀτημέλητον εἶχεν ἁλύσεσι δέσμιον. Ὁ δὲ λογοθέτης μεγάλα δυνάμενος, ὡς εἴρηται, παρὰ τῷ βασιλεῖ, ἄγων τε καὶ φέρων τὰ πάντα οὗπερ ἐβούλετο, τὴν τοῦ Ἑβδόμου μονὴν διὰ δωρεᾶς ἐξαιτησάμενος πάντα τὰ κτήματα καὶ πᾶσαν σχεδὸν ὅσην ὁ ἥλιος ἐφορᾷ ἔσπευδε προσκυρῶσαι αὐτῇ καὶ προσόδοις ἀφθόνοις ἐμπλατῦναι, σκεπτόμενος ἐκ μοχθηρίας οἰκειοῦσθαι τὸν βασιλέα καὶ παρακερδαίνειν τὰ μέγιστα τῆς ἀβελτηρίας αὐτοῦ καὶ τῷ ὀνόματι τῆς μονῆς πλοῦτον ἐπικτᾶσθαι ὑπερφυῆ.JOANNIS SCYLITZE
ad ingentia bella et pericula non prius placato σθεὶς πάθῃ τι φαῦλον καὶ ἀνήκεστον, τὴν κοσμικὴν
divino nomine Romanas copias adducunt, et cum ἀποβαλόμενος ἐσθῆτα τὴν τρίχα κείρεται καὶ τὰ
male afficiantur semperque vincantur, non tamen
ullum divinæ indignationis percipiunt sensum.
Antiqui vero Romani non ita facientes immensas
illas et prosperas pugnas edebant, sed virtutem et
justitiam et charitatem et veritatem profitentes, et
omnino omnia hunesta et bona pro viribus tractantes; quare etiam divinum numen illis aderat,et
omnibus modis hostes debellabant.
μοναχῶν ἀμφιέννυται, καὶ οὕτως ἐν εὐτελεῖ τῷ
σχήματι τοῖς βασιλείοις παρέβαλεν. Ἐξ ὧν ἀπάντων
οἱ εὖ φρονοῦντες τὴν θεομηνία συνελογίζοντο, καὶ
ὅπως αὐτοῖς τὸ θεῖον ἐκπεπολέμωται διὰ τὴν τῶν
θείων ἐντολῶν καὶ ἐνταλμάτων παρόρασιν καὶ
ἀθέτησιν, ἃς καίπερ ἑαυτοῖς συνεπιστάμενοι εἰς
πολέμους μεγάλους καὶ κινδύνους, μὴ πρότερον τὸν
Θεὸν ἱλεωσάμενοι, τὰς Ῥωμαϊκάς δυνάμεις εἰσάγουσι, καὶ πάσχοντες κακῶς καὶ ἡττώμενοι ἀφειδῶς αἴσθησιν οὐ λαμβάνουσι τῆς τοῦ θείου νεμέσεως.
Οἱ δὲ πάλαι Ῥωμαῖοι οὐχ οὕτω ποιοῦντες τὰς φοβερὰς ἐκείνας καὶ ἀδομένας στρατηγίας κατώρ
θουν, ἀρετῆς δὲ καὶ δικαιοσύνης καὶ ἀγάπης καὶ ἀληθείας ἀντιποιούμενοι, καὶ ἁπλῶς πᾶν καλὸν καὶ
ἀγαθὸν ὡς δυνατὸν μετερχόμενοι· διὸ καὶ τὸ θεῖον συμπαρῆν αὐτοῖς, καὶ παντὶ τρόπῳ τοὺς ἐναντίους
κατηγωνίζοντο.
713 Ingresso autem Cæsare, visus est qui
imperabat omnia perfecisse. Sed cruciabatur quod
Ruselii consilium non successerat. Nam cognatorum exitium, amissionem imperii, Christianos
occidi, vicos comburi et regiones everti posteriora
ducebat. Ruselius autem ex oppido Metaboles
profectus cum ita Francis militibus qui relicti
fuerant, et uxore ac liberis et bonis suis per
mediam regionem sine metu ibat; cumque ad Armeniacorum regionem pervenisset, ad sua priora
castra se recepit, et inde adversus Turcos excursiones faciens coercuit ipsos ne amplius in eam
regionem irrumperent. Audiens hæc imperator
præstare exstimabat Turcos obtinere loca Romanorum quam Ruselium aliquo in loco permittere,
ad hoc a Nicephoro instigatus ac stimulatus. (
Mittit igitur quemdam ex nobilibus civibus ætate
juvenem, sed alioqui strenuum atque prudentem,
præsidem Alexium Comnenum, qui cum pervenisset Amasiam, ibi rei cxitum exspectabat. Ruselius
autem, inita societate et amicitia cum Turcorum
principe, congressus est cum ipso sine militibus,
ut consueverat. Verum quadam die cum ipsis
cœnans capitur et devincitur: fallere enim Romanos etiam jurejurando interposito, apud Turcos
solemne est, venia dignum censetur: nec est
quod quis perjurium accuset. Hunc multo pretio
emptum præses Alexius ad imperatorem vinctum
perducit, quem traditum tortoribus bovinis nervis
cædendum (7 14 ut fugitivum aliquem servum
flagris intolerabilibus cruciavit, et in obscurissimam turrim inclusum contemptui habebat catenis
vinctum.
Logotheta autem plurimum potens, ut dictum
est, apud imperatorem, omnia pro arbitrio moderans, Hebdomi monasterium sibi donari petens,
omnes possessiones et omnem fere quantam sol
cernit regionem studuit sibi vindicare et copiosis
proventibus dilatare, cogitans improbitate sibi
amicum imperatorem facere, et maxima lucrari ob
ejus simplicitatem, ac nomine monasterii ingentes
divitias adipisci. Et cum esset maxime idoneus ob
versutiam, si quis alius, ad lucrandum, et quæstus
Εἰσελθόντος δὲ τοῦ Καίσαρος ἔδοξε μὲν ὁ κρατῶν
ἠνυκέναι τὸ πᾶν, ήνιᾶτο δὲ τῇ τοῦ Ῥουσελίου
αστοχία· τὴν γὰρ τῶν ὁμογενῶν ἀπώλειαν καὶ τὴν
ὑφαίρεσιν τῆς ἀρχῆς καὶ τὸ σφάττεσθαι τοὺς Χριστιανοὺς καὶ δουλοῦσθαι τὰς κώμας καὶ τὰς χώρας
ἀφανίζεσθαι ἐν δευτέρῳ ἐτίθετο. Ο δέ γε "Ρουσέ
λιος ἄρας ἐκ τοῦ τῆς Μεταβολῆς φρουρίου μετὰ τῶν
ὑπολελειμμένων Φράγγων στρατιωτῶν καὶ τῆς συν
εὐνου καὶ τῶν παίδων καὶ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ
διὰ μέσης τῆς χώρας ἀτρέπτως ἐβάδιζε, καὶ τὸ
θέμα τῶν ᾿Αρμενιακών καταλαβὼν τοῖς προτέροις
αὐτοῦ κάστροις ἀποκατέστη, κἀκεῖθεν ἐκδρομὰς
κατὰ τῶν Τούρκων ποιούμενος ἀπεῖρξεν αὐτοὺς
τῶν κατὰ τοῦ τοιούτου θέματος ἐφόδων. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐνωτιζόμενος ταῦτα μᾶλλον ἐνόμιζε συμφέρον
τοὺς Τούρκους ἔχειν τὰ Ῥωμαίων ἢ τὸν Ῥουσέλιον
χωρεῖσθαι ἐν τόπῳ ἑνὶ παρὰ τοῦ Νικηφόρου πρὸς
τοῦτο νυττόμονος καὶ διεγειρόμενος. [Ρ. 850] Στέλλει τοίνυν τινὰ τῶν εὐπατριδῶν, τὴν μὲν ἡλικίαν
νέον, δραστήριον δὲ ἄλλως καὶ ἐχέφρονα, τον πρό
εδρον ᾿Αλέξιον τὸν Κομνηνόν, ὃς ἐν τῷ ἄστει τῆς
'Αμασείας γενόμενος ἐκαραδόκει τὸ μέλλον. Ὁ δὲ
Ρουσέλιος συνθήκας καὶ φιλίας μετὰ τοῦ τῶν Τούρ
κων ἐξάρχοντος θέμενος συνῆλθε τούτῳ ἐψιλωμένος
στρατιωτῶν ὡς ἤδη συνήθης καὶ ἐθάς. Ἐν μιᾷ δὲ
συνδειπνῶν αὐτοῖς ἀλίσκεται καὶ δεσμώτης ἀποδείκνυται· ἀπατᾷν γὰρ Ῥωμαίους ἐνωμότως παρὰ
τοῖς Τούρκοις ὅρος καὶ λόγος ἐνδόσιμος καὶ ἀλογοθέτητος. Τοῦτον ὤνιον πολλῶν ὁ πρόεδρος ᾿Αλέξιος
ὠνησάμενος ἐς βασιλέα ἀπάγει δέσμιον. Παραδοὺς
οὖν ὁ βασιλεὺς τοῖς βασανισταῖς ξεσμοῖς ἀνηκέστοις
διὰ βουνεύρων ὥς τινα δοῦλον δραπέτην ᾐκίσατο,
καὶ εἰς ἕνα τῶν ζοφωδεστάτων εγκλείσας πύργων
ἀτημέλητον εἶχεν ἀλύσεσι δέσμιον.
Ὁ δὲ λογοθέτης μέγα δυνάμενος, ὡς εἴρηται,
παρὰ βασιλεῖ, ἄγων τε καὶ φέρων πάντα ήπερ
ἐβούλετο, τὴν τοῦ Ἑβδόμου μονὴν διὰ δωρεᾶς ἐξαιτησάμενος, πάντα κτήματα καὶ πᾶσαν σχεδὸν ὅσην
ἥλιος ἐφορᾷ ἔσπευδε προσκυρῶσαι αὐτῇ καὶ προσα
όδοις ἀφθόνοις ἐμπλατῦναι, σκεπτόμενος ἐκ μοχθη
ρίας οἰκειοῦσθαί τε τὸν βασιλέα καὶ παρακερδαίνειν
τὰ μέγιστα τῆς ἀβελτηρίας αὐτοῦ καὶ τῷ ὀνόματι
τῆς μονῆς πλοῦτον ἐπικτᾶσθαι ὑπερφυή. Ποριμώ
τατος δὲ ὢν εἰς κακίαν, εἴπερ τις ἕτερος, καὶ τοῦ
Ποριμώτατος δὲ ὢν εἰς κακίαν, εἴπερ τις ἕτερος, καὶ τοῦ κερδαλέου χάριν μηδενὸς δυσφήμου ὀνόματος ἀπεχόμενος φούνδακα ἐν τῇ Ῥαιδεστῷ καὶ μονοπώλιον συνεστήσατο, κωλύσας καὶ ἀπείρξας τοὺς πωλοῦντας ἅπαντας, τὸ βασιλικὸν δὲ μόνον πρατήριον ἐμηχανήσατο, παρ’ ὃ καὶ λιμὸν ἐπραγματεύσατο μέγιστον καὶ τῶν πώποτε μνημονευομένων ἀπανθρωπότατον, ὡς καὶ τῷ βασιλεῖ ἀντ’ ἐπωνυμίας γενέσθαι αὐτὸν καὶ ἀπὸ τούτου μᾶλλον καὶ μὴ ἀπὸ τοῦ πατρῴου ἢ ἀπὸ τοῦ προγονικοῦ γινώσκεσθαι τοῖς μετέπειτα. Τὸν γὰρ Μιχαὴλ εἰπών τις, εἰ μὴ προσθείη καὶ τὸν Παραπινάκιον, οὐκ ἂν θεῖτο συντόμως γνώριμον τὸν δηλούμενον, διὰ τὸ τηνικαῦτα τὸν μόδιον παρὰ πινάκιον πιπράσκεσθαι τοῦ νομίσματος. Τῷ δὲ τρίτῳ ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ, ἰνδικτιῶνος ια, τὸ τῶν Σέρβων ἔθνος, οὓς δὴ καὶ Χροβάτους καλοῦσι, τὴν Βουλγαρίαν ἐξῆλθε καταδουλωσόμενον. Τὸν δὲ τρόπον ἄνωθεν ἀναλαβὼν διηγήσομαι.JOANNIS SCYLITZE
ad ingentia bella et pericula non prius placato σθεὶς πάθῃ τι φαῦλον καὶ ἀνήκεστον, τὴν κοσμικὴν
divino nomine Romanas copias adducunt, et cum ἀποβαλόμενος ἐσθῆτα τὴν τρίχα κείρεται καὶ τὰ
male afficiantur semperque vincantur, non tamen
ullum divinæ indignationis percipiunt sensum.
Antiqui vero Romani non ita facientes immensas
illas et prosperas pugnas edebant, sed virtutem et
justitiam et charitatem et veritatem profitentes, et
omnino omnia hunesta et bona pro viribus tractantes; quare etiam divinum numen illis aderat,et
omnibus modis hostes debellabant.
μοναχῶν ἀμφιέννυται, καὶ οὕτως ἐν εὐτελεῖ τῷ
σχήματι τοῖς βασιλείοις παρέβαλεν. Ἐξ ὧν ἀπάντων
οἱ εὖ φρονοῦντες τὴν θεομηνία συνελογίζοντο, καὶ
ὅπως αὐτοῖς τὸ θεῖον ἐκπεπολέμωται διὰ τὴν τῶν
θείων ἐντολῶν καὶ ἐνταλμάτων παρόρασιν καὶ
ἀθέτησιν, ἃς καίπερ ἑαυτοῖς συνεπιστάμενοι εἰς
πολέμους μεγάλους καὶ κινδύνους, μὴ πρότερον τὸν
Θεὸν ἱλεωσάμενοι, τὰς Ῥωμαϊκάς δυνάμεις εἰσάγουσι, καὶ πάσχοντες κακῶς καὶ ἡττώμενοι ἀφειδῶς αἴσθησιν οὐ λαμβάνουσι τῆς τοῦ θείου νεμέσεως.
Οἱ δὲ πάλαι Ῥωμαῖοι οὐχ οὕτω ποιοῦντες τὰς φοβερὰς ἐκείνας καὶ ἀδομένας στρατηγίας κατώρ
θουν, ἀρετῆς δὲ καὶ δικαιοσύνης καὶ ἀγάπης καὶ ἀληθείας ἀντιποιούμενοι, καὶ ἁπλῶς πᾶν καλὸν καὶ
ἀγαθὸν ὡς δυνατὸν μετερχόμενοι· διὸ καὶ τὸ θεῖον συμπαρῆν αὐτοῖς, καὶ παντὶ τρόπῳ τοὺς ἐναντίους
κατηγωνίζοντο.
713 Ingresso autem Cæsare, visus est qui
imperabat omnia perfecisse. Sed cruciabatur quod
Ruselii consilium non successerat. Nam cognatorum exitium, amissionem imperii, Christianos
occidi, vicos comburi et regiones everti posteriora
ducebat. Ruselius autem ex oppido Metaboles
profectus cum ita Francis militibus qui relicti
fuerant, et uxore ac liberis et bonis suis per
mediam regionem sine metu ibat; cumque ad Armeniacorum regionem pervenisset, ad sua priora
castra se recepit, et inde adversus Turcos excursiones faciens coercuit ipsos ne amplius in eam
regionem irrumperent. Audiens hæc imperator
præstare exstimabat Turcos obtinere loca Romanorum quam Ruselium aliquo in loco permittere,
ad hoc a Nicephoro instigatus ac stimulatus. (
Mittit igitur quemdam ex nobilibus civibus ætate
juvenem, sed alioqui strenuum atque prudentem,
præsidem Alexium Comnenum, qui cum pervenisset Amasiam, ibi rei cxitum exspectabat. Ruselius
autem, inita societate et amicitia cum Turcorum
principe, congressus est cum ipso sine militibus,
ut consueverat. Verum quadam die cum ipsis
cœnans capitur et devincitur: fallere enim Romanos etiam jurejurando interposito, apud Turcos
solemne est, venia dignum censetur: nec est
quod quis perjurium accuset. Hunc multo pretio
emptum præses Alexius ad imperatorem vinctum
perducit, quem traditum tortoribus bovinis nervis
cædendum (7 14 ut fugitivum aliquem servum
flagris intolerabilibus cruciavit, et in obscurissimam turrim inclusum contemptui habebat catenis
vinctum.
Logotheta autem plurimum potens, ut dictum
est, apud imperatorem, omnia pro arbitrio moderans, Hebdomi monasterium sibi donari petens,
omnes possessiones et omnem fere quantam sol
cernit regionem studuit sibi vindicare et copiosis
proventibus dilatare, cogitans improbitate sibi
amicum imperatorem facere, et maxima lucrari ob
ejus simplicitatem, ac nomine monasterii ingentes
divitias adipisci. Et cum esset maxime idoneus ob
versutiam, si quis alius, ad lucrandum, et quæstus
Εἰσελθόντος δὲ τοῦ Καίσαρος ἔδοξε μὲν ὁ κρατῶν
ἠνυκέναι τὸ πᾶν, ήνιᾶτο δὲ τῇ τοῦ Ῥουσελίου
αστοχία· τὴν γὰρ τῶν ὁμογενῶν ἀπώλειαν καὶ τὴν
ὑφαίρεσιν τῆς ἀρχῆς καὶ τὸ σφάττεσθαι τοὺς Χριστιανοὺς καὶ δουλοῦσθαι τὰς κώμας καὶ τὰς χώρας
ἀφανίζεσθαι ἐν δευτέρῳ ἐτίθετο. Ο δέ γε "Ρουσέ
λιος ἄρας ἐκ τοῦ τῆς Μεταβολῆς φρουρίου μετὰ τῶν
ὑπολελειμμένων Φράγγων στρατιωτῶν καὶ τῆς συν
εὐνου καὶ τῶν παίδων καὶ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ
διὰ μέσης τῆς χώρας ἀτρέπτως ἐβάδιζε, καὶ τὸ
θέμα τῶν ᾿Αρμενιακών καταλαβὼν τοῖς προτέροις
αὐτοῦ κάστροις ἀποκατέστη, κἀκεῖθεν ἐκδρομὰς
κατὰ τῶν Τούρκων ποιούμενος ἀπεῖρξεν αὐτοὺς
τῶν κατὰ τοῦ τοιούτου θέματος ἐφόδων. Ὁ δὲ βασιλεὺς ἐνωτιζόμενος ταῦτα μᾶλλον ἐνόμιζε συμφέρον
τοὺς Τούρκους ἔχειν τὰ Ῥωμαίων ἢ τὸν Ῥουσέλιον
χωρεῖσθαι ἐν τόπῳ ἑνὶ παρὰ τοῦ Νικηφόρου πρὸς
τοῦτο νυττόμονος καὶ διεγειρόμενος. [Ρ. 850] Στέλλει τοίνυν τινὰ τῶν εὐπατριδῶν, τὴν μὲν ἡλικίαν
νέον, δραστήριον δὲ ἄλλως καὶ ἐχέφρονα, τον πρό
εδρον ᾿Αλέξιον τὸν Κομνηνόν, ὃς ἐν τῷ ἄστει τῆς
'Αμασείας γενόμενος ἐκαραδόκει τὸ μέλλον. Ὁ δὲ
Ρουσέλιος συνθήκας καὶ φιλίας μετὰ τοῦ τῶν Τούρ
κων ἐξάρχοντος θέμενος συνῆλθε τούτῳ ἐψιλωμένος
στρατιωτῶν ὡς ἤδη συνήθης καὶ ἐθάς. Ἐν μιᾷ δὲ
συνδειπνῶν αὐτοῖς ἀλίσκεται καὶ δεσμώτης ἀποδείκνυται· ἀπατᾷν γὰρ Ῥωμαίους ἐνωμότως παρὰ
τοῖς Τούρκοις ὅρος καὶ λόγος ἐνδόσιμος καὶ ἀλογοθέτητος. Τοῦτον ὤνιον πολλῶν ὁ πρόεδρος ᾿Αλέξιος
ὠνησάμενος ἐς βασιλέα ἀπάγει δέσμιον. Παραδοὺς
οὖν ὁ βασιλεὺς τοῖς βασανισταῖς ξεσμοῖς ἀνηκέστοις
διὰ βουνεύρων ὥς τινα δοῦλον δραπέτην ᾐκίσατο,
καὶ εἰς ἕνα τῶν ζοφωδεστάτων εγκλείσας πύργων
ἀτημέλητον εἶχεν ἀλύσεσι δέσμιον.
Ὁ δὲ λογοθέτης μέγα δυνάμενος, ὡς εἴρηται,
παρὰ βασιλεῖ, ἄγων τε καὶ φέρων πάντα ήπερ
ἐβούλετο, τὴν τοῦ Ἑβδόμου μονὴν διὰ δωρεᾶς ἐξαιτησάμενος, πάντα κτήματα καὶ πᾶσαν σχεδὸν ὅσην
ἥλιος ἐφορᾷ ἔσπευδε προσκυρῶσαι αὐτῇ καὶ προσα
όδοις ἀφθόνοις ἐμπλατῦναι, σκεπτόμενος ἐκ μοχθη
ρίας οἰκειοῦσθαί τε τὸν βασιλέα καὶ παρακερδαίνειν
τὰ μέγιστα τῆς ἀβελτηρίας αὐτοῦ καὶ τῷ ὀνόματι
τῆς μονῆς πλοῦτον ἐπικτᾶσθαι ὑπερφυή. Ποριμώ
τατος δὲ ὢν εἰς κακίαν, εἴπερ τις ἕτερος, καὶ τοῦ
PG 122:445Βασιλείου γὰρ τοῦ βασιλέως, ὁπηνίκα τὴν Βουλγαρίαν ὑπηγάγετο, μὴ θελήσαντός τι νεοχμῶσαι τῶν ἐθίμων αὐτούς, ἀλλ’ ὑπὸ τοῖς σφετέροις ἄρχουσί τε καὶ ἔθεσι τὰ καθ’ αὑτοὺς ὁρίσαντος διεξάγεσθαι, καθώς που καὶ ἐπὶ τοῦ Σαμουήλ, ὃς αὐτῶν ἀρχηγὸς ἐγένετο, ἤδη μὲν οὖν καὶ πρότερον τὸ ἔθνος τετάρακτο τὴν ἀπληστίαν μὴ φέρον τοῦ ὀρφανοτρόφου, ὅτε τὸν Δελεάνον ἑαυτῶν βασιλέα ἐπευφήμησαν, περὶ ὧν κατὰ μέρος δεδήλωται ἄνωθεν, ἀπέβλεψε δὲ καὶ νῦν πρὸς ἀποστασίαν. Τὴν γὰρ τοῦ Νικηφόρου μὴ φέρον ἀπληστίαν καὶ ἃ κατὰ πάντων αὐτῷ μεμηχάνηται, οὐδενὸς ἐπιστρεφομένου τοῦ βασιλέως, ταῖς παιδαριώδεσι δὲ παιδιαῖς μόνον προσανέχοντος, οἱ κατὰ τὴν Βουλγαρίαν προέχοντες ἀξιοῦσι τὸν Μιχαηλᾶν, ἀρχηγὸν ὄντα τηνικαῦτα τῶν εἰρημένων Χροβάτων τὴν οἴκησίν τε ἐν Δεκατέροις καὶ Πραπράτοις ποιούμενον καὶ χώραν οὐκ ὀλίγην ὑφ’ ἑαυτὸν ἔχοντα, ἐπαρῆξαι αὐτοῖς καὶ συνεργῆσαι δοῦναί τε αὐτοῖς τὸν υἱὸν αὑτοῦ, ὡς ἂν αὐτὸν βασιλέα Βουλγαρίας ἀνακηρύξωσι καὶ τῆς ἐκ τῶν Ῥωμαίων ἐλευθερωθεῖεν καταδυναστείας καὶ βαρύτητος.HISTORIA.
κερδαλέου χάριν μηδενὸς δυσφήμου ὀνόματος ἀπεχό- gratia nulli parcens infamis, officinam in Hhaμενος, φούνδακα ἐν τῇ Ραιδεστῷ καὶ μονοπω
λεῖον συνεστήσατο, κωλύσας καὶ ἀπείρξας τοὺς
πωλοῦντας ἅπαντας, τὸ βασιλικὸν δὲ μόνον πρατή
ριον ἐμηχανήσατο· παρὸ καὶ λιμὸν ἐπραγματεύσατο
μέγιστον καὶ τῶν πώποτε μνημονευομένων ἀπανθρωπότατον, ὡς καὶ τῷ βασιλεῖ ἀντ᾽ ἐπωνυμίας
γενέσθαι αὐτὸν, καὶ ἀπὸ τούτου μᾶλλον ἢ τοῦ προς
γονικοῦ γινώσκεσθαι τοῖς μετέπειτα· Μιχαὴλ γάρ
τις εἰπὼν, εἰ μὴ προσθείη καὶ τὸν Παραπινάκιον,
οὐκ ἂν γένοιτο συντόμως γνωριμώτερος, διὰ τὸ τηνι
καῦτα τόν μόδιον παρὰ πινάκιον τῷ νομίσματι πιπράσκεσθαι.
desto et monopolium instituit, probibens et coercens omnes vendentes; solumque imperatoris
forum venale machinatus est. Ex quo maxime
famis auctor fuit, et quarum unquam meminerint homines crudelissimæ, ita ut inde imperator
cognomentum invenerit, a quo magis quam a
majorum sucrum nomine posteris est cognitus:
nam si quis dicat Michael, neque addat Parapinacius, haud statim cognoscitur, eo quod tunc modius numismate venderetur, sed pinacio minus,
qui medimni quadrans est.
Τῷ δὲ πρώτῳ ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ, ινδικτιῶ- Primo autem imperii ipsius anno, indictione
νος ια', τὸ τῶν Σέρβων ἔθνος, οὕς δὴ καὶ Προβάτας undecima. Servorum gens, quos etiam Chrobatas
καλοῦσι, τὴν Βουλγαρίαν ἐξῆλθε καταδουλωσόμενον. Η vocant, exiit ut Bulgariam in servitutem 718 reΤὸν δὲ τρόπον ἄνωθεν ἀναλαβὼν διηγήσομαι. Βασιλείου γὰρ τοῦ βασιλέως, ὁπηνίκα τὴν Βουλγαρίαν
ὑπηγάγετο, μὴ θελήσαντός τι νεοχμῆσαι τῶν ἐθί
μων αὐτοῦ, ἀλλ' ὑπὸ τοῖς σφετέροις ἄρχουσί τε καὶ
ἤθεσι τὰ καθ᾿ ἑαυτοὺς ὀρίσαντος διεξάγεσθαι, καθὡς που καὶ ἐπὶ τοῦ Σαμουὴλ, ὅς αὐτῶν ἀρχηγὸς
ἐγένετο ἤδη μὲν οὖν καὶ πρότερον τὸν ἔθνος τετάρακτο, [Ρ. 851] τὴν ἀπληστίαν μὴ φέρον τοῦ
ὀρφανοτρόφου, ὅτι τὸν Δολεάνον ἑαυτῶν βασιλέα
ἐπευφήμησαν, περὶ ὧν κατὰ μέρος δεδήλωται
ἄνωθεν, ἀπέβλεψε δὲ καὶ νῦν πρὸς ἀποστασίαν.
Τὴν γὰρ τοῦ Νικηφόρου μὴ φέρον ἀπληστίαν καὶ ἂ
κατὰ πάντων αὐτῷ μεμηχάνητο, οὐδενὸς ἐπιστρεφο
μένου τοῦ βασιλέως, ταῖς παιδαριώδεσι δὲ παιδιαῖς
μόνον προσανέχοντος, οἱ κατὰ τὴν Βουλγαρίαν
προέχοντες ἀξιοῦσι τὸν Μιχαηλᾶν ἀρχηγὸν ὄντα
ἐπαρῆξαι αὐτοῖς καὶ συνεργῆσαι, δοῦναί τε αὐτοῖς
τὸν υἱὸν αὐτοῦ, ὡς ἂν αὐτὸν βασιλέα Βουλγαρίας
ἀνακηρύξωσι καὶ τῆς ἐκ τῶν Ῥωμαίων ἐλευθερω
θεῖεν καταδυναστείας καὶ βαρύτητος. Ὁ δὲ ἀσμένως
ὑπακούει αὐτῶν, τριακοσίους τε τῶν ἑαυτοῦ ἀπολεξάμενος καὶ τῷ οἰκείῳ υἱῷ Κωνσταντίνῳ τῷ καὶ
Βοδίνω ὀνομαζομένῳ παραδοὺς εἰς Βουλγαρίαν ἐξαποστέλλει. Έξεισιν οὖν εἰς τὰ Πρισδίανα, ἔνθα
συναθροισθέντες οἱ ἐν τοῖς Σκοπίοις προέχοντες, οἷς
ἔξαρχος ἦν Γεώργιος ὁ Βοϊτάχος, τοῦ τῶν Κομχάνων
δ
γένους καταγόμενος, βασιλέα Βουλγάρων αὐτὸν
ἀνεκήρυξαν, Πέτρον ἀντὶ Κωνσταντίνου μετονομάσαντες. Ὅπερ ἀκούσας ὁ ἐν Σκοπίοις διέπων τὴν
ἀρχὴν τοῦ δουκός Νικηφόρος ὁ Καραντηνός, τοὺς
ὑφ᾽ αὐτὸν στρατηγοὺς παραλαβὼν ἔπεισιν εἰς τὰ
Πρισδίανα μετὰ τῶν Βουλγαρικών δυνάμεων. Εν
ὅσῳ δὲ οὗτος τὰ πρὸς τὸν πόλεμον ἐξήρτυεν, ἐπι
κατέλαβε διάδοχος αὐτοῦ Δαμιανὸς ὁ Δαλασσηνός.
Ενωθεὶς τοίνυν μετὰ τοῦ Καραντηνοῦ, πολλά τι
κερτομήσας αὐτὸν, καὶ ἐς ἕκαστον δὲ τῶν σὺν αὐτῷ
στρατηγῶν ἐμπαροινήσας οὐκ ὀλίγα καὶ ὡς ἀνάνόρους μυκτηρίσας αὐτοὺς, συνταξάμενος συμβάλλει
τοῖς Σέρβοις εὐθέως, Καὶ γίνεται μάχη φρικτή και
τροφὴ τῶν Ῥωμαίων φρικωδεστέρα· πίπτουσι γὰρ
dactura quomodo vero, altius ipse repetens
enarrabo. Nam cum Basilius imperator, eo tempore quo Bulgariam subegit, nollet aliquid innovare eorum quæ ipsi usitata erant, verum præfinisset ut a suis principibus regeretur suisque
moribus degeret, quemadmodum item imperante
Samuele, qui dux ipsorum fuit..... jam igitur et
prius natio perturbata fuerat, quod non ferret orphanotrophi avaritiam, quando Doleanum suum
regem declararunt, quæ sigillatim superius demonstrata sunt. Et nunc quoque ad rebellionem
spectavit: neque enim ferebat Nicephori avaritiam,
et quæ contra omnes ipse machinatus fuerit, nihil
curante imperatore, sed solis puerilibus ludis occu⚫
pato. Bulgariæ principes Michaelem suum præfectum petunt sibi opem ferre et opitulari, sibique
tradere filium, ut ipsum Bulgariæ regem declarent,
et a Romanorum imperio et crudelitate eum vindicent. Ille autem libenter ipsis obtemperabat, delectisque e suis trecentis, et suo filio Constantino,
cui Bodino cognomen erat, traditis, in Bulgariam
eum mittit. Exit igitur ad Prisdiana, ubi coacti
proceres qui in Scopiis erant, quorum princeps erat
Georgius Boitachus, a Comchanis originem ducens,
Bulgarorum regem ipsum declararunt, Petrum pro
Constantino mutato nomine vocantes.Quod quidem
audiens is qui Scopiis ducis imperium administrabat, Nicephorus Carantonus, cum suis ducibus
quos habebat, ad Prisdiana 716 se confert cum
Bulgaricis copiis. Interea vero dum hic ad bellum
se comparabat, supervenit successor ipsius Damianus Dalassenus; qui cum eo conjunctus cum
multis eum conviciis affecisset et haud mediocriter
in ejus milites debacchatus fuisset, tanquam imbelles eos irridens, instructa acie cum Servis statim
prælium committit. Fitque horribilis pugna, sed
multo horribilior Romanorum clades: cadunt enim
multi ex Romanis et Bulgaris, et vivi plurimi capiuntur,in quibus ipse quoque dux Damianus Dalassenus, et qui dicebatur Probatas, et LongibarJACOBI GOARI NOTÆ.
Mensam sive negotialem argentariam, offici- δου, a fundo, id est, summa pecuniaria, voce Græcis
nam usurarium, ab Italis fundaco ἀπὸ τοῦ φούν Jureconsultis nota dictam.
Ὁ δὲ ἀσμένως ὑπακούει αὐτῶν, τριακοσίους τε τῶν αὑτοῦ ἀπολεξάμενος καὶ τῷ οἰκείῳ αὐτοῦ υἱῷ Κωνσταντίνῳ, τῷ καὶ Βοδίνῳ ὀνομαζομένῳ, παραδοὺς εἰς Βουλγαρίαν ἐξαποστέλλει. Ἔξεισι γοῦν εἰς τὰ Πρισδρίανα, ἔνθα καὶ συναθροισθέντες οἱ ἐν τοῖς Σκοπίοις προέχοντες, ὧν ἔξαρχος ἦν Γεώργιος ὁ Βοϊτάχος, τοῦ τῶν Κοπχάνων γένους καταγόμενος, βασιλέα Βουλγάρων αὐτὸν ἀνεκήρυξαν, Πέτρον ἀντὶ Κωνσταντίνου μετονομάσαντες. Ὅπερ ἀκούσας ὁ ἐν Σκοπίοις διέπων τὴν ἀρχὴν τοῦ δουκὸς Νικηφόρος ὁ Καραντηνός, τοὺς ὑφ’ ἑαυτὸν στρατηγοὺς παραλαβὼν ἄπεισιν εἰς τὰ Πρισδρίανα μετὰ τῶν βουλγαρικῶν δυνάμεων. Ἐν ὅσῳ δὲ οὗτος τὰ πρὸς τὸν πόλεμον ἐξήρτυεν, ἐπικατέλαβε διάδοχος αὐτοῦ Δαμιανὸς ὁ Δαλασσηνός. Ἑνωθεὶς τοίνυν μετὰ τοῦ Καραντηνοῦ πολλά τε κερτομήσας αὐτὸν καὶ ἐς ἕκαστον δὲ τῶν σὺν αὐτῷ στρατηγῶν ἐμπαροινήσας οὐκ ὀλίγα καὶ ὡς ἀνάνδρους μυκτηρίσας αὐτούς, συνταξάμενος συμβάλλει τοῖς Σέρβοις εὐθέως. Καὶ γίνεται μάχη φρικτὴ καὶ τροπὴ τῶν Ῥωμαίων φρικωδεστέρα.HISTORIA.
κερδαλέου χάριν μηδενὸς δυσφήμου ὀνόματος ἀπεχό- gratia nulli parcens infamis, officinam in Hhaμενος, φούνδακα ἐν τῇ Ραιδεστῷ καὶ μονοπω
λεῖον συνεστήσατο, κωλύσας καὶ ἀπείρξας τοὺς
πωλοῦντας ἅπαντας, τὸ βασιλικὸν δὲ μόνον πρατή
ριον ἐμηχανήσατο· παρὸ καὶ λιμὸν ἐπραγματεύσατο
μέγιστον καὶ τῶν πώποτε μνημονευομένων ἀπανθρωπότατον, ὡς καὶ τῷ βασιλεῖ ἀντ᾽ ἐπωνυμίας
γενέσθαι αὐτὸν, καὶ ἀπὸ τούτου μᾶλλον ἢ τοῦ προς
γονικοῦ γινώσκεσθαι τοῖς μετέπειτα· Μιχαὴλ γάρ
τις εἰπὼν, εἰ μὴ προσθείη καὶ τὸν Παραπινάκιον,
οὐκ ἂν γένοιτο συντόμως γνωριμώτερος, διὰ τὸ τηνι
καῦτα τόν μόδιον παρὰ πινάκιον τῷ νομίσματι πιπράσκεσθαι.
desto et monopolium instituit, probibens et coercens omnes vendentes; solumque imperatoris
forum venale machinatus est. Ex quo maxime
famis auctor fuit, et quarum unquam meminerint homines crudelissimæ, ita ut inde imperator
cognomentum invenerit, a quo magis quam a
majorum sucrum nomine posteris est cognitus:
nam si quis dicat Michael, neque addat Parapinacius, haud statim cognoscitur, eo quod tunc modius numismate venderetur, sed pinacio minus,
qui medimni quadrans est.
Τῷ δὲ πρώτῳ ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ, ινδικτιῶ- Primo autem imperii ipsius anno, indictione
νος ια', τὸ τῶν Σέρβων ἔθνος, οὕς δὴ καὶ Προβάτας undecima. Servorum gens, quos etiam Chrobatas
καλοῦσι, τὴν Βουλγαρίαν ἐξῆλθε καταδουλωσόμενον. Η vocant, exiit ut Bulgariam in servitutem 718 reΤὸν δὲ τρόπον ἄνωθεν ἀναλαβὼν διηγήσομαι. Βασιλείου γὰρ τοῦ βασιλέως, ὁπηνίκα τὴν Βουλγαρίαν
ὑπηγάγετο, μὴ θελήσαντός τι νεοχμῆσαι τῶν ἐθί
μων αὐτοῦ, ἀλλ' ὑπὸ τοῖς σφετέροις ἄρχουσί τε καὶ
ἤθεσι τὰ καθ᾿ ἑαυτοὺς ὀρίσαντος διεξάγεσθαι, καθὡς που καὶ ἐπὶ τοῦ Σαμουὴλ, ὅς αὐτῶν ἀρχηγὸς
ἐγένετο ἤδη μὲν οὖν καὶ πρότερον τὸν ἔθνος τετάρακτο, [Ρ. 851] τὴν ἀπληστίαν μὴ φέρον τοῦ
ὀρφανοτρόφου, ὅτι τὸν Δολεάνον ἑαυτῶν βασιλέα
ἐπευφήμησαν, περὶ ὧν κατὰ μέρος δεδήλωται
ἄνωθεν, ἀπέβλεψε δὲ καὶ νῦν πρὸς ἀποστασίαν.
Τὴν γὰρ τοῦ Νικηφόρου μὴ φέρον ἀπληστίαν καὶ ἂ
κατὰ πάντων αὐτῷ μεμηχάνητο, οὐδενὸς ἐπιστρεφο
μένου τοῦ βασιλέως, ταῖς παιδαριώδεσι δὲ παιδιαῖς
μόνον προσανέχοντος, οἱ κατὰ τὴν Βουλγαρίαν
προέχοντες ἀξιοῦσι τὸν Μιχαηλᾶν ἀρχηγὸν ὄντα
ἐπαρῆξαι αὐτοῖς καὶ συνεργῆσαι, δοῦναί τε αὐτοῖς
τὸν υἱὸν αὐτοῦ, ὡς ἂν αὐτὸν βασιλέα Βουλγαρίας
ἀνακηρύξωσι καὶ τῆς ἐκ τῶν Ῥωμαίων ἐλευθερω
θεῖεν καταδυναστείας καὶ βαρύτητος. Ὁ δὲ ἀσμένως
ὑπακούει αὐτῶν, τριακοσίους τε τῶν ἑαυτοῦ ἀπολεξάμενος καὶ τῷ οἰκείῳ υἱῷ Κωνσταντίνῳ τῷ καὶ
Βοδίνω ὀνομαζομένῳ παραδοὺς εἰς Βουλγαρίαν ἐξαποστέλλει. Έξεισιν οὖν εἰς τὰ Πρισδίανα, ἔνθα
συναθροισθέντες οἱ ἐν τοῖς Σκοπίοις προέχοντες, οἷς
ἔξαρχος ἦν Γεώργιος ὁ Βοϊτάχος, τοῦ τῶν Κομχάνων
δ
γένους καταγόμενος, βασιλέα Βουλγάρων αὐτὸν
ἀνεκήρυξαν, Πέτρον ἀντὶ Κωνσταντίνου μετονομάσαντες. Ὅπερ ἀκούσας ὁ ἐν Σκοπίοις διέπων τὴν
ἀρχὴν τοῦ δουκός Νικηφόρος ὁ Καραντηνός, τοὺς
ὑφ᾽ αὐτὸν στρατηγοὺς παραλαβὼν ἔπεισιν εἰς τὰ
Πρισδίανα μετὰ τῶν Βουλγαρικών δυνάμεων. Εν
ὅσῳ δὲ οὗτος τὰ πρὸς τὸν πόλεμον ἐξήρτυεν, ἐπι
κατέλαβε διάδοχος αὐτοῦ Δαμιανὸς ὁ Δαλασσηνός.
Ενωθεὶς τοίνυν μετὰ τοῦ Καραντηνοῦ, πολλά τι
κερτομήσας αὐτὸν, καὶ ἐς ἕκαστον δὲ τῶν σὺν αὐτῷ
στρατηγῶν ἐμπαροινήσας οὐκ ὀλίγα καὶ ὡς ἀνάνόρους μυκτηρίσας αὐτοὺς, συνταξάμενος συμβάλλει
τοῖς Σέρβοις εὐθέως, Καὶ γίνεται μάχη φρικτή και
τροφὴ τῶν Ῥωμαίων φρικωδεστέρα· πίπτουσι γὰρ
dactura quomodo vero, altius ipse repetens
enarrabo. Nam cum Basilius imperator, eo tempore quo Bulgariam subegit, nollet aliquid innovare eorum quæ ipsi usitata erant, verum præfinisset ut a suis principibus regeretur suisque
moribus degeret, quemadmodum item imperante
Samuele, qui dux ipsorum fuit..... jam igitur et
prius natio perturbata fuerat, quod non ferret orphanotrophi avaritiam, quando Doleanum suum
regem declararunt, quæ sigillatim superius demonstrata sunt. Et nunc quoque ad rebellionem
spectavit: neque enim ferebat Nicephori avaritiam,
et quæ contra omnes ipse machinatus fuerit, nihil
curante imperatore, sed solis puerilibus ludis occu⚫
pato. Bulgariæ principes Michaelem suum præfectum petunt sibi opem ferre et opitulari, sibique
tradere filium, ut ipsum Bulgariæ regem declarent,
et a Romanorum imperio et crudelitate eum vindicent. Ille autem libenter ipsis obtemperabat, delectisque e suis trecentis, et suo filio Constantino,
cui Bodino cognomen erat, traditis, in Bulgariam
eum mittit. Exit igitur ad Prisdiana, ubi coacti
proceres qui in Scopiis erant, quorum princeps erat
Georgius Boitachus, a Comchanis originem ducens,
Bulgarorum regem ipsum declararunt, Petrum pro
Constantino mutato nomine vocantes.Quod quidem
audiens is qui Scopiis ducis imperium administrabat, Nicephorus Carantonus, cum suis ducibus
quos habebat, ad Prisdiana 716 se confert cum
Bulgaricis copiis. Interea vero dum hic ad bellum
se comparabat, supervenit successor ipsius Damianus Dalassenus; qui cum eo conjunctus cum
multis eum conviciis affecisset et haud mediocriter
in ejus milites debacchatus fuisset, tanquam imbelles eos irridens, instructa acie cum Servis statim
prælium committit. Fitque horribilis pugna, sed
multo horribilior Romanorum clades: cadunt enim
multi ex Romanis et Bulgaris, et vivi plurimi capiuntur,in quibus ipse quoque dux Damianus Dalassenus, et qui dicebatur Probatas, et LongibarJACOBI GOARI NOTÆ.
Mensam sive negotialem argentariam, offici- δου, a fundo, id est, summa pecuniaria, voce Græcis
nam usurarium, ab Italis fundaco ἀπὸ τοῦ φούν Jureconsultis nota dictam.
PG 122:447Πίπτουσι γὰρ πολλοὶ ἔκ τε Ῥωμαίων καὶ Βουλγάρων, ζωγροῦνται δὲ πλεῖστοι καὶ αὐτὸς ὁ δοὺξ Δαμιανὸς ὁ Δαλασσηνὸς ὅ τε λεγόμενος Προβατᾶς καὶ ὁ Λογγιβαρδόπουλος καὶ ἕτεροι συχνοὶ σὺν αὐτοῖς. Ἐλήφθη δὲ καὶ ἡ παρεμβολὴ ἅπασα καὶ τῶν ἐν αὐτῇ πάντων διασκύλευσις γίνεται. Ἐντεῦθεν ἀνέδην οἱ Βούλγαροι τὸν Βοδῖνον βασιλέα ἀναγορεύουσιν, ὡς εἴρηται, Πέτρον μετονομάσαντες διχῇ τε διαιρεθέντες, οἱ μὲν μετὰ τοῦ Βοδίνου εἰς τὸν Νίσον ἀπῄεσαν, οἱ δὲ Πετρίλον τινά, τὰ πρῶτα παρὰ τῷ Βοδίνῳ φέροντα, παραλαβόντες κατὰ τῶν ἐν Καστορίᾳ Ῥωμαίων ἀπίασιν· ἐκεῖσε γὰρ διὰ τὸ τετειχίσθαι τὴν πόλιν οἱ τὰ Ῥωμαίων φρονοῦντες ἠθροίζοντο. Ὁ μὲν οὖν Πετρίλος τῇ Ἀχρίδι παραβαλὼν καὶ ταύτην ἐξ ἐφόδου ἑλώνοὔπω γὰρ τετείχιστο, ἀλλ’ ἐρείπιον ἔκειτο ἐξ ὅτου Βασίλειος ὁ βασιλεὺς κατηρείπωσε ταύτην, μέγα κέντρον ὑπειδόμενος πρὸς ἀποστασίαν τὰ ἐν αὐτῷ τῶν Βουλγάρων βασίλεια ἔνθα καὶ ὑποδεχθεὶς φιλοτίμως τὸν ἑαυτοῦ τε κύριον ἀναγορεῦσαι παρεσκεύασε τοὺς ἐγχωρίους κἀν τῇ Διαβόλει δὲ ταὐτὸ πεποιηκὼς ἐπὶ Καστορίαν ἀπῄει σὺν πάσῃ σπουδῇ·JOANNIS SCYLITZE
a
dopulus et alii frequentes cum ipsis. Capta sunt πολλοὶ ἔκ τε Ῥωμαίων καὶ Βουλγάρων, ζωγροῦνται
item omnia castra, et omnia quæ in ipsis erant
direpta. Hinc aperte Bulgari Rodinum regem declarant, ut dictum est, mutato nomine Petrum
appellantes. Et in duas partes divisi, alii cum Bodino ad Nisum se contulere, alii Petrilum quemdam, cui primæ apud Bodinum partes deferebantur, secuti adversus Romanos, qui in Castoria
erant, profecti sunt: illic enim muro muniendam
urbem curaverant, Romanis faventes, ut dictum
est, et Achridis præter Marianus et patricius Diaboleos et proconsul Theognostus Burtzes, et cum
ipso Castoriæ præfectus, quibuscum Borises David
et alii multi, qui veriti indigenarum Bulgarorum
minas in Castoriam tanquam ad asylum confugere.
Cum igitur Petrilus ad Castoriam pervenisset cum
innumerabili Bulgarorum manu, quæ ad bellum
pertinerent 717 comparabat. Romani vero etiam
ipsi instructi adversus erupere, et ingenti impetu
cum ipsis congressi fundunt Petrilum,et in fugam
conjectum cogunt per invios montes ad suum dominum Michaelem pervenire, et Bulgarorum plurimos occidunt,capiuntque eum qui post Petrilum
in Chrobatis secundum ordinem ducebat, et ad imperatorem vinctum perducunt. Bodinus autem cum
ad Nisum pervenisset, ut jam imperatorem & Bulgarica provincia coerceret, omnia obvia prædabatur, eos a quibus non exciperetur quique recusarent ejus imperium, vexans et offendens.Quod cum
audisset imperator, cladem videlicet ducis et ojus
declarationem, Saronitem adversus eum mittit,
antequam malum accenderetur et in magnam
flammam evaderet, exstinguere festinans; el cum
ipso idoneum quoque misit exercitum,ex Macedonibus et Romanis Francisque coactum. Verum hic
ad Scopiorum urbem profectus, nullam eorum qui
Nisi erant rationem habebat. Profectus igitur, et
Georgio Boitacho, cui urbs commissa erat, data
fide nihil eum detrimenti passurum, Scopiorum
urbem expugnat, ibique castra locat, et quid faciendum de iis qui Nisi erant consultabat ac meditabatur. Verum Boitachus, quem jam penituerat
tam diu bonum fuisse et Romanos secutum esse,
olam iis qui Nisi degebant indicavit ut ad se quam
celerrime venirent, et eos qui 718 cum Saronite erant ignavius degentes ac segnius, sine ulla
miseration crudeliter omnes ad unum interfice.
rent. Qui, accepto nuntio, profecti Niso Scopia
petebant, cooperta terra nivo: hiems enim erat,
Decembri mense. Quod cum persensissent ii qui
cum Saronite erant, adversus ipsos cum omnibus copiis irrumpunt, et in itinere deprehensos ad quemdam locum nomine Taunium, fere
omnes interficiunt. Capitur etiam Bodinus. Longibardopulus vero, ut dictum est,ad Michaelem perductus, data acceptaque fide, ejus filiam uxorem
ducit. Eique ingens committitur exercitus, e Longibardis et Servis conflatus; quocum ad auxilium
Bodini missus rursus Romanis repugnat.Saronites
δὲ πλεῖστοι καὶ αὐτὸς ὁ δοὺξ Δαμιανὸς ὁ Δαλασσηνός
ὅ τε λεγόμενος Προβατᾶς καὶ ὁ Λογγιβαρδόπουλος
καὶ ἕτεροι συχνοὶ σὺν αὐτοῖς. Ἐλήφθη δὲ καὶ ἡ
παρεμβολὴ άπασα, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ πάντων διασκύλευσις γίνεται. Εντεῦθεν ἀναίδην οἱ Βούλγαροι τὸν
Βοδίνον βασιλέα ἀναγορεύουσιν, ὡς εἴρηται, Πέτρον
μετονομάσαντες, Διχῆ τε διαιρεθέντες οἱ μὲν μετὰ
τοῦ Βοδίνου εἰς τὸν Νίσον ἀπῄεσαν, οἱ δὲ Πετρίλον
τινὰ τὰ πρῶτα παρὰ τῷ Βοδίνῳ φέροντα παραλαβόντες κατὰ τῶν ἐν Καστορίᾳ Ῥωμαίων ἀπίασιν "
ἐκεῖσε γὰρ διατετειχίσθαι τὴν πόλιν οἱ τὰ Ῥωμαίων
φρονοῦντες, ὡς εἴρηται, ὅ τε τῆς ᾿Αχρίδος στρατο
ηγὸς Μαριανὸς καὶ ὁ τῆς Διαβόλεως ὁ πατρίκιος καὶ
ἀνθύπατος Θεόγνωστος ὁ Βούρτζης, σὺν αὐτῷ δὲ καὶ
ὁ ἐν Καστορία στρατηγῶν. Μεθ' ὧν καὶ ὁ Βορίσης
Δαβὶδ καὶ ἄλλοι πολλοί, οἵτινες δεδιότες τὴν ἐκ τῶν
Ιθαγενῶν Βουλγάρων ἀπειλὴν ὡς εἰς κρησφύγετον
τὴν Καστορίαν συνέφυγον. Καταλαβὼν οὖν ὁ Πετρί
λος τὴν Καστορίαν μετὰ πλήθους Βουλγάρων ἀμυθήτου τὰ πρὸς τὸν πόλεμον [Ρ. 852] συνεσκευάζετο.
Οἱ δὲ Ῥωμαῖοι καὶ οἱ συνταξάμενοι ἐξῆλθον κατ'
αὐτῶν, καὶ μετὰ βύμης σφοδρᾶς συμβαλόντες αὐτοῖς
τρέπουσι τὸν Πετρίλον, καὶ φυγεῖν καταναγκάζουσι
δι᾿ ὁρέων ἀβάτων πρὸς τὸν ἑαυτοῦ κύριον τὸν
Μιχαηλᾶν ἀφικόμενον. Κτείνουσι δὲ καὶ τῶν Βουλ
γάρων πολλούς· αἱροῦσι δὲ καὶ τὸν μετὰ τὸν Πετρί
λον ἐν Προβάτοις τεταγμένον, καὶ πρὸς τὸν βασιλέα
δεσμώτην ἀπάγουσιν. Ὁ δὲ Βοδίνος τὸν Νίσον
καταλαβὼν ὡς ἥδη βασιλεὺς τῶν Βουλγαρικῶν πρα
γμάτων ἀντείχετο, πᾶν τὸ προστυχόν ληϊζόμενος,
καὶ τοὺς μὴ δεχομένους μηδὲ δουλουμένους αὐτῷ
κεραΐζων καὶ λυμαινόμενος. Ὅπερ ἀκηκοὼς ὁ βασιλεὺς, τήν τε τοῦ δουκὸς ἦταν δηλαδὴ καὶ τὴν αὐτοῦ
ἀναγόρευσιν, τὸν Σαρωνίτην κατ' αὐτοῦ ἐξαπ
έστειλε, πρὶν ἐξαφθῇ τὸ κακὸν καὶ εἰς μεγάλην
ἐξαρθῇ φλόγα, κατασβέσαι τοῦτο κατεπειγόμενος.
Συνεξαπέστειλε δὲ αὐτῷ καὶ στράτευμα ἀξιόλογον
συγκείμενον ἔκ τε Μακεδόνων καὶ Ῥωμαίων καὶ
Φράγγων. Αλλ' οὗτος μὲν πρὸς τὴν τῶν Σκοπίων
πόλιν τὴν ὁρμὴν ποιούμενος τῶν ἐν τῷ Νίσῳ οὐδε
μίαν φροντίδα ἐτίθετο. Παραγενόμενος οὖν, καὶ τῷ
πιστευομένῳ ταύτην Γεωργίῳ τῷ Βοϊτάχῳ λόγον
δεδωκώς ὡς οὐδὲν φλαῦρον ὑποστήσεται, τὴν πόλιν
τῶν Σκοπίων αἱρεῖ, κἂν ταύτῃ τὴν στρατοπεδείαν
πήγνυσι, καὶ περὶ τῶν ἐν τῷ Νίσῳ τὸ ποιητέον
εσκόπει καὶ ἐμελέτα. Αλλ' ὁ Βοϊτάχος μεταμεληθεὶς
ὅτι δὴ ποσῶς ἀγαθὸς γέγονε καὶ τὰ Ῥωμαίων
ἐφρόνησε, λαθραίως τοῖς ἐν τῷ Νίσῳ ἐδήλου ἀφ
ικνεῖσθαι μὲν ἐν τάχει πρὸς αὑτὸν, καὶ τοὺς περὶ
τὸν Σαρωνίτην ῥαθυμότερον διάγοντας καὶ ἀμελέστερον ἀνοίκτως καὶ ἡμῶς ἡβηδὸν ἀποσφάξαι. Οι
δὴ τὴν ἀγγελίαν δεξάμενοι, ἄρανοῖς ἐκ τοῦ Νίσου,
πρὸς τὰ Σκόπια ἵεντο, χιόνι κεκαλυμμένης οὔσης
τῆς γῆς· χειμών γὰρ ἦν, Δεκεμβριου Ισταμένου
μηνός. Συναισθήσεως δὲ τοῖς περὶ τὸν Σαρωνίτην
γενομένης ἔξεισι κατ᾿ αὐτῶν παμπληθεί, καὶ καταλαβὼν αὐτοὺς κατὰ τὴν ὁδὸν ἕν τινι τόπῳ λεγομένω
Ταωνίῳ ἀναιρεῖ σχεδόν. τοὺς σύμπαντας· ἀλίσκεται
ἐκεῖσε γὰρ ἠθροίζοντο οἱ τὰ Ῥωμαίων φρονοῦντες, ὡς εἴρηται, ὅ τε Ἀχρίδος στρατηγὸς Μαριανὸς καὶ ὁ τῆς Διαβόλεως, ὁ πατρίκιος καὶ ἀνθύπατος Θεόγνωστος ὁ Βούρτζης, σὺν αὐτοῖς δὲ καὶ ὁ ἐν Καστορίᾳ στρατηγῶν, μεθ’ ὧν καὶ ὁ Βορίσης Δαβὶδ καὶ ἄλλοι πολλοί, οἵτινες δεδιότες τὴν ἐκ τῶν ἰθαγενῶν Βουλγάρων ἀπειλὴν ὡς εἰς κρησφύγετον τὴν Καστορίαν συνέφυγον. Καταλαβὼν οὖν ὁ Πετρίλος τὴν Καστορίαν μετὰ πλήθους στρατιωτῶν Βουλγάρων ἀμυθήτου τὰ πρὸς τὸν πόλεμον συνεσκευάζετο. Οἱ δὲ Ῥωμαῖοι καὶ αὐτοὶ συνταξάμενοι ἐξῆλθον κατ’ αὐτῶν, καὶ μετὰ ῥύμης σφοδρᾶς συμβαλόντες αὐτοῖς τρέπουσι τὸν Πετρίλον καὶ φυγεῖν καταναγκάζουσι, δι’ ὀρέων ἀβάτων πρὸς τὸν ἑαυτοῦ κύριον τὸν Μιχαηλᾶν ἀφικόμενον. Κτείνουσι δὲ καὶ τῶν Βουλγάρων πολλούς, αἱροῦσι δὲ καὶ τὸν μετὰ τὸν Πετρίλον ἐν Χροβάτοις τεταγμένον καὶ πρὸς τὸν βασιλέα δεσμώτην ἀπάγουσιν. Ὁ δὲ Βοδῖνος τὸν Νίσον καταλαβὼν ὡς ἤδη βασιλεὺς τῶν βουλγαρικῶν πραγμάτων ἀντείχετο, πᾶν τὸ προστυχὸν ληιζόμενος καὶ τοὺς μὴ δεχομένους μηδὲ δουλουμένους αὐτῷ κεραί̈ζων καὶ λυμαινόμενος.JOANNIS SCYLITZE
a
dopulus et alii frequentes cum ipsis. Capta sunt πολλοὶ ἔκ τε Ῥωμαίων καὶ Βουλγάρων, ζωγροῦνται
item omnia castra, et omnia quæ in ipsis erant
direpta. Hinc aperte Bulgari Rodinum regem declarant, ut dictum est, mutato nomine Petrum
appellantes. Et in duas partes divisi, alii cum Bodino ad Nisum se contulere, alii Petrilum quemdam, cui primæ apud Bodinum partes deferebantur, secuti adversus Romanos, qui in Castoria
erant, profecti sunt: illic enim muro muniendam
urbem curaverant, Romanis faventes, ut dictum
est, et Achridis præter Marianus et patricius Diaboleos et proconsul Theognostus Burtzes, et cum
ipso Castoriæ præfectus, quibuscum Borises David
et alii multi, qui veriti indigenarum Bulgarorum
minas in Castoriam tanquam ad asylum confugere.
Cum igitur Petrilus ad Castoriam pervenisset cum
innumerabili Bulgarorum manu, quæ ad bellum
pertinerent 717 comparabat. Romani vero etiam
ipsi instructi adversus erupere, et ingenti impetu
cum ipsis congressi fundunt Petrilum,et in fugam
conjectum cogunt per invios montes ad suum dominum Michaelem pervenire, et Bulgarorum plurimos occidunt,capiuntque eum qui post Petrilum
in Chrobatis secundum ordinem ducebat, et ad imperatorem vinctum perducunt. Bodinus autem cum
ad Nisum pervenisset, ut jam imperatorem & Bulgarica provincia coerceret, omnia obvia prædabatur, eos a quibus non exciperetur quique recusarent ejus imperium, vexans et offendens.Quod cum
audisset imperator, cladem videlicet ducis et ojus
declarationem, Saronitem adversus eum mittit,
antequam malum accenderetur et in magnam
flammam evaderet, exstinguere festinans; el cum
ipso idoneum quoque misit exercitum,ex Macedonibus et Romanis Francisque coactum. Verum hic
ad Scopiorum urbem profectus, nullam eorum qui
Nisi erant rationem habebat. Profectus igitur, et
Georgio Boitacho, cui urbs commissa erat, data
fide nihil eum detrimenti passurum, Scopiorum
urbem expugnat, ibique castra locat, et quid faciendum de iis qui Nisi erant consultabat ac meditabatur. Verum Boitachus, quem jam penituerat
tam diu bonum fuisse et Romanos secutum esse,
olam iis qui Nisi degebant indicavit ut ad se quam
celerrime venirent, et eos qui 718 cum Saronite erant ignavius degentes ac segnius, sine ulla
miseration crudeliter omnes ad unum interfice.
rent. Qui, accepto nuntio, profecti Niso Scopia
petebant, cooperta terra nivo: hiems enim erat,
Decembri mense. Quod cum persensissent ii qui
cum Saronite erant, adversus ipsos cum omnibus copiis irrumpunt, et in itinere deprehensos ad quemdam locum nomine Taunium, fere
omnes interficiunt. Capitur etiam Bodinus. Longibardopulus vero, ut dictum est,ad Michaelem perductus, data acceptaque fide, ejus filiam uxorem
ducit. Eique ingens committitur exercitus, e Longibardis et Servis conflatus; quocum ad auxilium
Bodini missus rursus Romanis repugnat.Saronites
δὲ πλεῖστοι καὶ αὐτὸς ὁ δοὺξ Δαμιανὸς ὁ Δαλασσηνός
ὅ τε λεγόμενος Προβατᾶς καὶ ὁ Λογγιβαρδόπουλος
καὶ ἕτεροι συχνοὶ σὺν αὐτοῖς. Ἐλήφθη δὲ καὶ ἡ
παρεμβολὴ άπασα, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ πάντων διασκύλευσις γίνεται. Εντεῦθεν ἀναίδην οἱ Βούλγαροι τὸν
Βοδίνον βασιλέα ἀναγορεύουσιν, ὡς εἴρηται, Πέτρον
μετονομάσαντες, Διχῆ τε διαιρεθέντες οἱ μὲν μετὰ
τοῦ Βοδίνου εἰς τὸν Νίσον ἀπῄεσαν, οἱ δὲ Πετρίλον
τινὰ τὰ πρῶτα παρὰ τῷ Βοδίνῳ φέροντα παραλαβόντες κατὰ τῶν ἐν Καστορίᾳ Ῥωμαίων ἀπίασιν "
ἐκεῖσε γὰρ διατετειχίσθαι τὴν πόλιν οἱ τὰ Ῥωμαίων
φρονοῦντες, ὡς εἴρηται, ὅ τε τῆς ᾿Αχρίδος στρατο
ηγὸς Μαριανὸς καὶ ὁ τῆς Διαβόλεως ὁ πατρίκιος καὶ
ἀνθύπατος Θεόγνωστος ὁ Βούρτζης, σὺν αὐτῷ δὲ καὶ
ὁ ἐν Καστορία στρατηγῶν. Μεθ' ὧν καὶ ὁ Βορίσης
Δαβὶδ καὶ ἄλλοι πολλοί, οἵτινες δεδιότες τὴν ἐκ τῶν
Ιθαγενῶν Βουλγάρων ἀπειλὴν ὡς εἰς κρησφύγετον
τὴν Καστορίαν συνέφυγον. Καταλαβὼν οὖν ὁ Πετρί
λος τὴν Καστορίαν μετὰ πλήθους Βουλγάρων ἀμυθήτου τὰ πρὸς τὸν πόλεμον [Ρ. 852] συνεσκευάζετο.
Οἱ δὲ Ῥωμαῖοι καὶ οἱ συνταξάμενοι ἐξῆλθον κατ'
αὐτῶν, καὶ μετὰ βύμης σφοδρᾶς συμβαλόντες αὐτοῖς
τρέπουσι τὸν Πετρίλον, καὶ φυγεῖν καταναγκάζουσι
δι᾿ ὁρέων ἀβάτων πρὸς τὸν ἑαυτοῦ κύριον τὸν
Μιχαηλᾶν ἀφικόμενον. Κτείνουσι δὲ καὶ τῶν Βουλ
γάρων πολλούς· αἱροῦσι δὲ καὶ τὸν μετὰ τὸν Πετρί
λον ἐν Προβάτοις τεταγμένον, καὶ πρὸς τὸν βασιλέα
δεσμώτην ἀπάγουσιν. Ὁ δὲ Βοδίνος τὸν Νίσον
καταλαβὼν ὡς ἥδη βασιλεὺς τῶν Βουλγαρικῶν πρα
γμάτων ἀντείχετο, πᾶν τὸ προστυχόν ληϊζόμενος,
καὶ τοὺς μὴ δεχομένους μηδὲ δουλουμένους αὐτῷ
κεραΐζων καὶ λυμαινόμενος. Ὅπερ ἀκηκοὼς ὁ βασιλεὺς, τήν τε τοῦ δουκὸς ἦταν δηλαδὴ καὶ τὴν αὐτοῦ
ἀναγόρευσιν, τὸν Σαρωνίτην κατ' αὐτοῦ ἐξαπ
έστειλε, πρὶν ἐξαφθῇ τὸ κακὸν καὶ εἰς μεγάλην
ἐξαρθῇ φλόγα, κατασβέσαι τοῦτο κατεπειγόμενος.
Συνεξαπέστειλε δὲ αὐτῷ καὶ στράτευμα ἀξιόλογον
συγκείμενον ἔκ τε Μακεδόνων καὶ Ῥωμαίων καὶ
Φράγγων. Αλλ' οὗτος μὲν πρὸς τὴν τῶν Σκοπίων
πόλιν τὴν ὁρμὴν ποιούμενος τῶν ἐν τῷ Νίσῳ οὐδε
μίαν φροντίδα ἐτίθετο. Παραγενόμενος οὖν, καὶ τῷ
πιστευομένῳ ταύτην Γεωργίῳ τῷ Βοϊτάχῳ λόγον
δεδωκώς ὡς οὐδὲν φλαῦρον ὑποστήσεται, τὴν πόλιν
τῶν Σκοπίων αἱρεῖ, κἂν ταύτῃ τὴν στρατοπεδείαν
πήγνυσι, καὶ περὶ τῶν ἐν τῷ Νίσῳ τὸ ποιητέον
εσκόπει καὶ ἐμελέτα. Αλλ' ὁ Βοϊτάχος μεταμεληθεὶς
ὅτι δὴ ποσῶς ἀγαθὸς γέγονε καὶ τὰ Ῥωμαίων
ἐφρόνησε, λαθραίως τοῖς ἐν τῷ Νίσῳ ἐδήλου ἀφ
ικνεῖσθαι μὲν ἐν τάχει πρὸς αὑτὸν, καὶ τοὺς περὶ
τὸν Σαρωνίτην ῥαθυμότερον διάγοντας καὶ ἀμελέστερον ἀνοίκτως καὶ ἡμῶς ἡβηδὸν ἀποσφάξαι. Οι
δὴ τὴν ἀγγελίαν δεξάμενοι, ἄρανοῖς ἐκ τοῦ Νίσου,
πρὸς τὰ Σκόπια ἵεντο, χιόνι κεκαλυμμένης οὔσης
τῆς γῆς· χειμών γὰρ ἦν, Δεκεμβριου Ισταμένου
μηνός. Συναισθήσεως δὲ τοῖς περὶ τὸν Σαρωνίτην
γενομένης ἔξεισι κατ᾿ αὐτῶν παμπληθεί, καὶ καταλαβὼν αὐτοὺς κατὰ τὴν ὁδὸν ἕν τινι τόπῳ λεγομένω
Ταωνίῳ ἀναιρεῖ σχεδόν. τοὺς σύμπαντας· ἀλίσκεται
Ὅπερ ἀκηκοὼς ὁ βασιλεύς, τήν τε τοῦ δουκὸς ἧτταν δηλαδὴ καὶ τὴν αὐτοῦ ἀναγόρευσιν, τὸν Σαρωνίτην κατ’ αὐτοῦ ἐξαπέστειλε, πρὶν ἐξαφθῇ τὸ κακὸν καὶ εἰς μεγάλην ἐξαρθῇ φλόγα κατασβέσαι τοῦτο κατεπειγόμενος. Συνεξαπέστειλε δ’ αὐτῷ καὶ στράτευμα ἀξιόλογον, συγκείμενον ἔκ τε Μακεδόνων καὶ Ῥωμαίων καὶ Φράγκων. Ἀλλ’ οὗτος μὲν πρὸς τὴν τῶν Σκοπίων πόλιν τὴν ὁρμὴν ποιούμενος τῶν ἐν τῷ Νίσῳ οὐδεμίαν φροντίδα ἐτίθετο. Παραγενόμενος οὖν καὶ τῷ πεπιστευμένῳ ταύτην Γεωργίῳ τῷ Βοϊτάχῳ λόγον δεδωκὼς ὡς οὐδὲν φλαῦρον ὑποστήσεται, τὴν πόλιν τῶν Σκοπίων αἱρεῖ κἀν ταύτῃ τὴν στρατοπεδείαν πήγνυσι καὶ περὶ τῶν ἐν τῷ Νίσῳ τὸ ποιητέον ἐσκόπει καὶ ἐμελέτα. Ἀλλ’ ὁ Βοϊτάχος μεταμεληθεὶς ὅτι δὴ ποσῶς ἀγαθὸς γέγονε καὶ τὰ Ῥωμαίων ἐφρόνησε, λαθραίως τοῖς ἐν τῷ Νίσῳ ἐδήλου ἀφικέσθαι μὲν ἐν τάχει πρὸς αὐτόν, καὶ τοὺς περὶ τὸν Σαρωνίτην ῥαθυμότερον διάγοντας καὶ ἀμελέστερον ἀνοίκτως καὶ ὠμῶς ἡβηδὸν ἀποσφάξαι. Οἳ δὴ τὴν ἀγγελίαν δεξάμενοι, ἄραντες ἐκ τοῦ Νίσου πρὸς τὰ Σκόπια ἵεντο, χιόνι κεκαλυμμένης οὔσης τῆς γῆς· χειμὼν γὰρ ἦν Δεκεμβρίου ἐνισταμένου μηνός.JOANNIS SCYLITZE
a
dopulus et alii frequentes cum ipsis. Capta sunt πολλοὶ ἔκ τε Ῥωμαίων καὶ Βουλγάρων, ζωγροῦνται
item omnia castra, et omnia quæ in ipsis erant
direpta. Hinc aperte Bulgari Rodinum regem declarant, ut dictum est, mutato nomine Petrum
appellantes. Et in duas partes divisi, alii cum Bodino ad Nisum se contulere, alii Petrilum quemdam, cui primæ apud Bodinum partes deferebantur, secuti adversus Romanos, qui in Castoria
erant, profecti sunt: illic enim muro muniendam
urbem curaverant, Romanis faventes, ut dictum
est, et Achridis præter Marianus et patricius Diaboleos et proconsul Theognostus Burtzes, et cum
ipso Castoriæ præfectus, quibuscum Borises David
et alii multi, qui veriti indigenarum Bulgarorum
minas in Castoriam tanquam ad asylum confugere.
Cum igitur Petrilus ad Castoriam pervenisset cum
innumerabili Bulgarorum manu, quæ ad bellum
pertinerent 717 comparabat. Romani vero etiam
ipsi instructi adversus erupere, et ingenti impetu
cum ipsis congressi fundunt Petrilum,et in fugam
conjectum cogunt per invios montes ad suum dominum Michaelem pervenire, et Bulgarorum plurimos occidunt,capiuntque eum qui post Petrilum
in Chrobatis secundum ordinem ducebat, et ad imperatorem vinctum perducunt. Bodinus autem cum
ad Nisum pervenisset, ut jam imperatorem & Bulgarica provincia coerceret, omnia obvia prædabatur, eos a quibus non exciperetur quique recusarent ejus imperium, vexans et offendens.Quod cum
audisset imperator, cladem videlicet ducis et ojus
declarationem, Saronitem adversus eum mittit,
antequam malum accenderetur et in magnam
flammam evaderet, exstinguere festinans; el cum
ipso idoneum quoque misit exercitum,ex Macedonibus et Romanis Francisque coactum. Verum hic
ad Scopiorum urbem profectus, nullam eorum qui
Nisi erant rationem habebat. Profectus igitur, et
Georgio Boitacho, cui urbs commissa erat, data
fide nihil eum detrimenti passurum, Scopiorum
urbem expugnat, ibique castra locat, et quid faciendum de iis qui Nisi erant consultabat ac meditabatur. Verum Boitachus, quem jam penituerat
tam diu bonum fuisse et Romanos secutum esse,
olam iis qui Nisi degebant indicavit ut ad se quam
celerrime venirent, et eos qui 718 cum Saronite erant ignavius degentes ac segnius, sine ulla
miseration crudeliter omnes ad unum interfice.
rent. Qui, accepto nuntio, profecti Niso Scopia
petebant, cooperta terra nivo: hiems enim erat,
Decembri mense. Quod cum persensissent ii qui
cum Saronite erant, adversus ipsos cum omnibus copiis irrumpunt, et in itinere deprehensos ad quemdam locum nomine Taunium, fere
omnes interficiunt. Capitur etiam Bodinus. Longibardopulus vero, ut dictum est,ad Michaelem perductus, data acceptaque fide, ejus filiam uxorem
ducit. Eique ingens committitur exercitus, e Longibardis et Servis conflatus; quocum ad auxilium
Bodini missus rursus Romanis repugnat.Saronites
δὲ πλεῖστοι καὶ αὐτὸς ὁ δοὺξ Δαμιανὸς ὁ Δαλασσηνός
ὅ τε λεγόμενος Προβατᾶς καὶ ὁ Λογγιβαρδόπουλος
καὶ ἕτεροι συχνοὶ σὺν αὐτοῖς. Ἐλήφθη δὲ καὶ ἡ
παρεμβολὴ άπασα, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ πάντων διασκύλευσις γίνεται. Εντεῦθεν ἀναίδην οἱ Βούλγαροι τὸν
Βοδίνον βασιλέα ἀναγορεύουσιν, ὡς εἴρηται, Πέτρον
μετονομάσαντες, Διχῆ τε διαιρεθέντες οἱ μὲν μετὰ
τοῦ Βοδίνου εἰς τὸν Νίσον ἀπῄεσαν, οἱ δὲ Πετρίλον
τινὰ τὰ πρῶτα παρὰ τῷ Βοδίνῳ φέροντα παραλαβόντες κατὰ τῶν ἐν Καστορίᾳ Ῥωμαίων ἀπίασιν "
ἐκεῖσε γὰρ διατετειχίσθαι τὴν πόλιν οἱ τὰ Ῥωμαίων
φρονοῦντες, ὡς εἴρηται, ὅ τε τῆς ᾿Αχρίδος στρατο
ηγὸς Μαριανὸς καὶ ὁ τῆς Διαβόλεως ὁ πατρίκιος καὶ
ἀνθύπατος Θεόγνωστος ὁ Βούρτζης, σὺν αὐτῷ δὲ καὶ
ὁ ἐν Καστορία στρατηγῶν. Μεθ' ὧν καὶ ὁ Βορίσης
Δαβὶδ καὶ ἄλλοι πολλοί, οἵτινες δεδιότες τὴν ἐκ τῶν
Ιθαγενῶν Βουλγάρων ἀπειλὴν ὡς εἰς κρησφύγετον
τὴν Καστορίαν συνέφυγον. Καταλαβὼν οὖν ὁ Πετρί
λος τὴν Καστορίαν μετὰ πλήθους Βουλγάρων ἀμυθήτου τὰ πρὸς τὸν πόλεμον [Ρ. 852] συνεσκευάζετο.
Οἱ δὲ Ῥωμαῖοι καὶ οἱ συνταξάμενοι ἐξῆλθον κατ'
αὐτῶν, καὶ μετὰ βύμης σφοδρᾶς συμβαλόντες αὐτοῖς
τρέπουσι τὸν Πετρίλον, καὶ φυγεῖν καταναγκάζουσι
δι᾿ ὁρέων ἀβάτων πρὸς τὸν ἑαυτοῦ κύριον τὸν
Μιχαηλᾶν ἀφικόμενον. Κτείνουσι δὲ καὶ τῶν Βουλ
γάρων πολλούς· αἱροῦσι δὲ καὶ τὸν μετὰ τὸν Πετρί
λον ἐν Προβάτοις τεταγμένον, καὶ πρὸς τὸν βασιλέα
δεσμώτην ἀπάγουσιν. Ὁ δὲ Βοδίνος τὸν Νίσον
καταλαβὼν ὡς ἥδη βασιλεὺς τῶν Βουλγαρικῶν πρα
γμάτων ἀντείχετο, πᾶν τὸ προστυχόν ληϊζόμενος,
καὶ τοὺς μὴ δεχομένους μηδὲ δουλουμένους αὐτῷ
κεραΐζων καὶ λυμαινόμενος. Ὅπερ ἀκηκοὼς ὁ βασιλεὺς, τήν τε τοῦ δουκὸς ἦταν δηλαδὴ καὶ τὴν αὐτοῦ
ἀναγόρευσιν, τὸν Σαρωνίτην κατ' αὐτοῦ ἐξαπ
έστειλε, πρὶν ἐξαφθῇ τὸ κακὸν καὶ εἰς μεγάλην
ἐξαρθῇ φλόγα, κατασβέσαι τοῦτο κατεπειγόμενος.
Συνεξαπέστειλε δὲ αὐτῷ καὶ στράτευμα ἀξιόλογον
συγκείμενον ἔκ τε Μακεδόνων καὶ Ῥωμαίων καὶ
Φράγγων. Αλλ' οὗτος μὲν πρὸς τὴν τῶν Σκοπίων
πόλιν τὴν ὁρμὴν ποιούμενος τῶν ἐν τῷ Νίσῳ οὐδε
μίαν φροντίδα ἐτίθετο. Παραγενόμενος οὖν, καὶ τῷ
πιστευομένῳ ταύτην Γεωργίῳ τῷ Βοϊτάχῳ λόγον
δεδωκώς ὡς οὐδὲν φλαῦρον ὑποστήσεται, τὴν πόλιν
τῶν Σκοπίων αἱρεῖ, κἂν ταύτῃ τὴν στρατοπεδείαν
πήγνυσι, καὶ περὶ τῶν ἐν τῷ Νίσῳ τὸ ποιητέον
εσκόπει καὶ ἐμελέτα. Αλλ' ὁ Βοϊτάχος μεταμεληθεὶς
ὅτι δὴ ποσῶς ἀγαθὸς γέγονε καὶ τὰ Ῥωμαίων
ἐφρόνησε, λαθραίως τοῖς ἐν τῷ Νίσῳ ἐδήλου ἀφ
ικνεῖσθαι μὲν ἐν τάχει πρὸς αὑτὸν, καὶ τοὺς περὶ
τὸν Σαρωνίτην ῥαθυμότερον διάγοντας καὶ ἀμελέστερον ἀνοίκτως καὶ ἡμῶς ἡβηδὸν ἀποσφάξαι. Οι
δὴ τὴν ἀγγελίαν δεξάμενοι, ἄρανοῖς ἐκ τοῦ Νίσου,
πρὸς τὰ Σκόπια ἵεντο, χιόνι κεκαλυμμένης οὔσης
τῆς γῆς· χειμών γὰρ ἦν, Δεκεμβριου Ισταμένου
μηνός. Συναισθήσεως δὲ τοῖς περὶ τὸν Σαρωνίτην
γενομένης ἔξεισι κατ᾿ αὐτῶν παμπληθεί, καὶ καταλαβὼν αὐτοὺς κατὰ τὴν ὁδὸν ἕν τινι τόπῳ λεγομένω
Ταωνίῳ ἀναιρεῖ σχεδόν. τοὺς σύμπαντας· ἀλίσκεται
Συναισθήσεως δὲ τοῖς περὶ τὸν Σαρωνίτην γενομένης ἔξεισιν ἐκεῖνος κατ’ αὐτῶν παμπληθεί, καὶ καταλαβὼν αὐτοὺς κατὰ τὴν ὁδόν, ἐν τόπῳ τινὶ λεγομένῳ Ταωνίῳ, ἀναιρεῖ σχεδόν τι σύμπαντας· ἁλίσκεται δὲ καὶ ὁ Βοδῖνος, τοῦ Βαλανέως μάλιστα πάντων κατὰ χεῖρα καὶ θάρσος διενεγκόντος. Ὁ δὲ Λογγιβαρδόπουλος, ὡς εἴρηται, ἀχθεὶς πρὸς τὸν Μιχαηλᾶν καὶ λόγους δοὺς καὶ λαβὼν ζεύγνυται τῇ τούτου θυγατρὶ καὶ λαὸν ὅ τι πλεῖστον πιστεύεται ἀπὸ Λογγιβάρδων καὶ Σέρβων συγκείμενον, μεθ’ οὗ καὶ πρὸς βοήθειαν τοῦ Βοδίνου ἀποσταλεὶς αὖθις τοῖς Ῥωμαίοις ἀποκαθίσταται. Ὁ δὲ Σαρωνίτης τὸν Βοδῖνον ἐξαπέστειλε πρὸς τὸν βασιλέα δέσμιον. Περιορισθεὶς δὲ ἐν τῇ τοῦ ἁγίου Σεργίου μονῇ, μετὰ βραχὺ παραδοθεὶς τῶ Κομνηνῷ Ἰσαακίῳ, ἤδη προβεβλημένῳ Ἀντιοχείας δουκί, ἀπήχθη εἰς Ἀντιόχειαν. Ὅπερ ἀκούσας Μιχαηλᾶς ὁ τούτου πατήρ, μισθωσάμενος Βενετίκους τινὰς βαλαντίου ἁδροῦ, οἷς ἔργον θαλαττοπορεῖν, ἀπέκλεψε τοῦτον ἐκεῖθεν καὶ τῇ ἰδίᾳ ἀρχῇ ἀποκατέστησεν· ὃς καὶ μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς τὴν ἀρχὴν κἀν τοῖς ἡμετέροις χρόνοις διήνυσεν.JOANNIS SCYLITZE
a
dopulus et alii frequentes cum ipsis. Capta sunt πολλοὶ ἔκ τε Ῥωμαίων καὶ Βουλγάρων, ζωγροῦνται
item omnia castra, et omnia quæ in ipsis erant
direpta. Hinc aperte Bulgari Rodinum regem declarant, ut dictum est, mutato nomine Petrum
appellantes. Et in duas partes divisi, alii cum Bodino ad Nisum se contulere, alii Petrilum quemdam, cui primæ apud Bodinum partes deferebantur, secuti adversus Romanos, qui in Castoria
erant, profecti sunt: illic enim muro muniendam
urbem curaverant, Romanis faventes, ut dictum
est, et Achridis præter Marianus et patricius Diaboleos et proconsul Theognostus Burtzes, et cum
ipso Castoriæ præfectus, quibuscum Borises David
et alii multi, qui veriti indigenarum Bulgarorum
minas in Castoriam tanquam ad asylum confugere.
Cum igitur Petrilus ad Castoriam pervenisset cum
innumerabili Bulgarorum manu, quæ ad bellum
pertinerent 717 comparabat. Romani vero etiam
ipsi instructi adversus erupere, et ingenti impetu
cum ipsis congressi fundunt Petrilum,et in fugam
conjectum cogunt per invios montes ad suum dominum Michaelem pervenire, et Bulgarorum plurimos occidunt,capiuntque eum qui post Petrilum
in Chrobatis secundum ordinem ducebat, et ad imperatorem vinctum perducunt. Bodinus autem cum
ad Nisum pervenisset, ut jam imperatorem & Bulgarica provincia coerceret, omnia obvia prædabatur, eos a quibus non exciperetur quique recusarent ejus imperium, vexans et offendens.Quod cum
audisset imperator, cladem videlicet ducis et ojus
declarationem, Saronitem adversus eum mittit,
antequam malum accenderetur et in magnam
flammam evaderet, exstinguere festinans; el cum
ipso idoneum quoque misit exercitum,ex Macedonibus et Romanis Francisque coactum. Verum hic
ad Scopiorum urbem profectus, nullam eorum qui
Nisi erant rationem habebat. Profectus igitur, et
Georgio Boitacho, cui urbs commissa erat, data
fide nihil eum detrimenti passurum, Scopiorum
urbem expugnat, ibique castra locat, et quid faciendum de iis qui Nisi erant consultabat ac meditabatur. Verum Boitachus, quem jam penituerat
tam diu bonum fuisse et Romanos secutum esse,
olam iis qui Nisi degebant indicavit ut ad se quam
celerrime venirent, et eos qui 718 cum Saronite erant ignavius degentes ac segnius, sine ulla
miseration crudeliter omnes ad unum interfice.
rent. Qui, accepto nuntio, profecti Niso Scopia
petebant, cooperta terra nivo: hiems enim erat,
Decembri mense. Quod cum persensissent ii qui
cum Saronite erant, adversus ipsos cum omnibus copiis irrumpunt, et in itinere deprehensos ad quemdam locum nomine Taunium, fere
omnes interficiunt. Capitur etiam Bodinus. Longibardopulus vero, ut dictum est,ad Michaelem perductus, data acceptaque fide, ejus filiam uxorem
ducit. Eique ingens committitur exercitus, e Longibardis et Servis conflatus; quocum ad auxilium
Bodini missus rursus Romanis repugnat.Saronites
δὲ πλεῖστοι καὶ αὐτὸς ὁ δοὺξ Δαμιανὸς ὁ Δαλασσηνός
ὅ τε λεγόμενος Προβατᾶς καὶ ὁ Λογγιβαρδόπουλος
καὶ ἕτεροι συχνοὶ σὺν αὐτοῖς. Ἐλήφθη δὲ καὶ ἡ
παρεμβολὴ άπασα, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ πάντων διασκύλευσις γίνεται. Εντεῦθεν ἀναίδην οἱ Βούλγαροι τὸν
Βοδίνον βασιλέα ἀναγορεύουσιν, ὡς εἴρηται, Πέτρον
μετονομάσαντες, Διχῆ τε διαιρεθέντες οἱ μὲν μετὰ
τοῦ Βοδίνου εἰς τὸν Νίσον ἀπῄεσαν, οἱ δὲ Πετρίλον
τινὰ τὰ πρῶτα παρὰ τῷ Βοδίνῳ φέροντα παραλαβόντες κατὰ τῶν ἐν Καστορίᾳ Ῥωμαίων ἀπίασιν "
ἐκεῖσε γὰρ διατετειχίσθαι τὴν πόλιν οἱ τὰ Ῥωμαίων
φρονοῦντες, ὡς εἴρηται, ὅ τε τῆς ᾿Αχρίδος στρατο
ηγὸς Μαριανὸς καὶ ὁ τῆς Διαβόλεως ὁ πατρίκιος καὶ
ἀνθύπατος Θεόγνωστος ὁ Βούρτζης, σὺν αὐτῷ δὲ καὶ
ὁ ἐν Καστορία στρατηγῶν. Μεθ' ὧν καὶ ὁ Βορίσης
Δαβὶδ καὶ ἄλλοι πολλοί, οἵτινες δεδιότες τὴν ἐκ τῶν
Ιθαγενῶν Βουλγάρων ἀπειλὴν ὡς εἰς κρησφύγετον
τὴν Καστορίαν συνέφυγον. Καταλαβὼν οὖν ὁ Πετρί
λος τὴν Καστορίαν μετὰ πλήθους Βουλγάρων ἀμυθήτου τὰ πρὸς τὸν πόλεμον [Ρ. 852] συνεσκευάζετο.
Οἱ δὲ Ῥωμαῖοι καὶ οἱ συνταξάμενοι ἐξῆλθον κατ'
αὐτῶν, καὶ μετὰ βύμης σφοδρᾶς συμβαλόντες αὐτοῖς
τρέπουσι τὸν Πετρίλον, καὶ φυγεῖν καταναγκάζουσι
δι᾿ ὁρέων ἀβάτων πρὸς τὸν ἑαυτοῦ κύριον τὸν
Μιχαηλᾶν ἀφικόμενον. Κτείνουσι δὲ καὶ τῶν Βουλ
γάρων πολλούς· αἱροῦσι δὲ καὶ τὸν μετὰ τὸν Πετρί
λον ἐν Προβάτοις τεταγμένον, καὶ πρὸς τὸν βασιλέα
δεσμώτην ἀπάγουσιν. Ὁ δὲ Βοδίνος τὸν Νίσον
καταλαβὼν ὡς ἥδη βασιλεὺς τῶν Βουλγαρικῶν πρα
γμάτων ἀντείχετο, πᾶν τὸ προστυχόν ληϊζόμενος,
καὶ τοὺς μὴ δεχομένους μηδὲ δουλουμένους αὐτῷ
κεραΐζων καὶ λυμαινόμενος. Ὅπερ ἀκηκοὼς ὁ βασιλεὺς, τήν τε τοῦ δουκὸς ἦταν δηλαδὴ καὶ τὴν αὐτοῦ
ἀναγόρευσιν, τὸν Σαρωνίτην κατ' αὐτοῦ ἐξαπ
έστειλε, πρὶν ἐξαφθῇ τὸ κακὸν καὶ εἰς μεγάλην
ἐξαρθῇ φλόγα, κατασβέσαι τοῦτο κατεπειγόμενος.
Συνεξαπέστειλε δὲ αὐτῷ καὶ στράτευμα ἀξιόλογον
συγκείμενον ἔκ τε Μακεδόνων καὶ Ῥωμαίων καὶ
Φράγγων. Αλλ' οὗτος μὲν πρὸς τὴν τῶν Σκοπίων
πόλιν τὴν ὁρμὴν ποιούμενος τῶν ἐν τῷ Νίσῳ οὐδε
μίαν φροντίδα ἐτίθετο. Παραγενόμενος οὖν, καὶ τῷ
πιστευομένῳ ταύτην Γεωργίῳ τῷ Βοϊτάχῳ λόγον
δεδωκώς ὡς οὐδὲν φλαῦρον ὑποστήσεται, τὴν πόλιν
τῶν Σκοπίων αἱρεῖ, κἂν ταύτῃ τὴν στρατοπεδείαν
πήγνυσι, καὶ περὶ τῶν ἐν τῷ Νίσῳ τὸ ποιητέον
εσκόπει καὶ ἐμελέτα. Αλλ' ὁ Βοϊτάχος μεταμεληθεὶς
ὅτι δὴ ποσῶς ἀγαθὸς γέγονε καὶ τὰ Ῥωμαίων
ἐφρόνησε, λαθραίως τοῖς ἐν τῷ Νίσῳ ἐδήλου ἀφ
ικνεῖσθαι μὲν ἐν τάχει πρὸς αὑτὸν, καὶ τοὺς περὶ
τὸν Σαρωνίτην ῥαθυμότερον διάγοντας καὶ ἀμελέστερον ἀνοίκτως καὶ ἡμῶς ἡβηδὸν ἀποσφάξαι. Οι
δὴ τὴν ἀγγελίαν δεξάμενοι, ἄρανοῖς ἐκ τοῦ Νίσου,
πρὸς τὰ Σκόπια ἵεντο, χιόνι κεκαλυμμένης οὔσης
τῆς γῆς· χειμών γὰρ ἦν, Δεκεμβριου Ισταμένου
μηνός. Συναισθήσεως δὲ τοῖς περὶ τὸν Σαρωνίτην
γενομένης ἔξεισι κατ᾿ αὐτῶν παμπληθεί, καὶ καταλαβὼν αὐτοὺς κατὰ τὴν ὁδὸν ἕν τινι τόπῳ λεγομένω
Ταωνίῳ ἀναιρεῖ σχεδόν. τοὺς σύμπαντας· ἀλίσκεται
PG 122:449Ὁ δὲ Βοϊτάχος ἐτασθεὶς σφοδρῶς ἐν τῷ ἀπάγεσθαι πρὸς τὸν βασιλέα τελευτᾷ, μὴ ἐξαρκέσας ταῖς ἐκ τῶν πληγῶν ὀδύναις. Οἵ γε μὴν Ἀλαμάνοι καὶ Βάραγγοι, γένη δὲ οὗτοι δυτικά, κατὰ τῆς χώρας ἀφεθέντες καθαιροῦσι μὲν τὰ ἐν τῇ Πρέσπᾳ τῶν Βουλγάρων ὑπολελειμμένα βασίλεια, σκυλεύουσι δὲ καὶ τὸν ἐκεῖσε ναόν, ὃς ἐπ’ ὀνόματι τοῦ ἁγίου Ἀχιλλείου ἵδρυται, μηδενὸς τῶν ἐν ἐκείνῳ φεισάμενοι ἱερῶν, ὧν τινα μὲν αὖθις ἀνεσώθησαν, τὰ δὲ λοιπὰ ὁ στρατὸς διανειμάμενοι εἰς χρῆσιν ἰδίαν μετεσκεύασαν. Τῶν τις οὖν στρατιωτῶν, τῆς μακεδονικῆς φάλαγγος ὤν, ἀξιούμενος ἀποδοῦναι ὅπερ εἰλήφει ἱερόν, ἐπεὶ μὴ ἐπείσθη, ἀνθρακιάσας τοὺς ὤμους τελευτᾷ, τῆς δίκης μὴ ἀνασχομένης, ὡς ἔθος, ἀλλὰ μετελθούσης αὐτὸν εἰς ὑπόδειγμα τοῖς ὀψιγόνοις. Ἐν δὲ ταῖς παρακειμέναις τῇ ὄχθῃ τοῦ Ἴστρου πόλεσι τῶν στρατιωτῶν ἠμελημένων οἷα δὴ μηδὲν εἰς διοίκησιν λαμβανόντων, στέλλεται ὁ βεστάρχης Νέστωρ, δοῦλος γεγονὼς τοῦ πατρὸς τοῦ βασιλέως, δοὺξ τῶν Παριστρίων ὀνομασθείς, καὶ συμφωνήσας τῷ Τατοὺς ὡς ὁμογνώμονι, Πατζινάκοις πλείοσιν ὁπλισθέντες εἰς τὴν βασιλεύουσαν παραγίνονται.HISTORIA.
gatus Sautem in sancti Sergii monasterium paulo
post Isaacio Comneno traditur jam Antiochiæ duci
declarato. Et perductus est in Antiochiam. Quod
cum audisset ipsius Pater Michael, pretio ingenti
conductis Venetis quibusdam, quorum opus erat
per mare navigare, eum inde furatus in propriam
patriam reduxit, eique restituit imperium. Atque
bio post patris obitum nostraque tempestate regnavit. Boitachus autem vehementer tortus, dum
rediret ad imperatorem, non sustinens verberum
cruciatus moritur. Alamanni tamen et Franci
(sunt bæ nationes Occidentis) per regionem immissi relictam Bulgarorum regiam in Prespa destruunt, templumque illic sancto Achillio congtructum 719 ac dedicatum exspolíant, a nulla re
sacra abstinentes earum quæ ibi erant; ex quibus quædam rursus servata sunt, reliqua divisa
exercitus in proprios usus convertit. Quidam igitur ex militibus Macedonica phalangis, cum ab eo
repeteretur sacra res, neque adduci posset ut id
faceret, humeris anthrace depastis obit, justitia
haud differente, ut mos est, supplicium, sed ad
exemplum posterorum ipsum puniente. In urbibus
autem maritimis, neglectis militibus utpote qui
nihil acciperent ex præda, mittitur bestarches
Nestor, qui fuerat servus patris imperatorie, dux
eorum populorum qui secundum Istrum degunt
vocatus. Inita cum Tato societate, ut cum viro
ejusdem sententiæ, cum pluribus Patzinacis instruoti ad regiam urbem profecti sunt. Jussus autem
δὲ καὶ ὁ Βοδίνος. Ὁ δὲ Λογγιβαρδόπουλος, ὡς autem Bodinum misit imperatori vinctum. Rele
εἴρηται, ἀρθεὶς πρὸς τὸν Μιχαηλᾶν καὶ λόγον δοὺς
καὶ λαβών, ζεύγνυται τῇ τούτου θυγατρὶ καὶ λαὸν
ὅτι πλεῖστον πιστεύεται ἀπὸ Λογγιβάρδων καὶ
Σέρβων συγκείμενον, μεθ᾽ οὗ καὶ πρὸς βοήθειαν τοῦ
Βοδίνου ἀποσταλείς αὖθις τοῖς Ῥωμαίοις ἀποκαθ
ίσταται. Ο δὲ Σαρωνίτης τὸν Βοδίνον ἐξαπέστειλε
πρὸς τὸν βασιλέα δέσμιον. Περιορισθεὶς δὲ ἐν τῇ
τοῦ ῾Αγίου Σεργίου μονῇ, μετά βραχύ παραδοθείς
τῷ Κομνηνῷ Ἰσπακίῳ ἤδη προβεβλημένῳ -Αντιοχεία δοκὶ ἀπήχθη εἰς Ἀντιόχειαν. Ὅπερ ἀκούσας
ὁ τούτου πατὴρ ὁ Μιχαηλᾶς. [Ρ. 853] μισθωσάμενος
Βενετίκους τινὰς βαλαντίου ἀδροῦ, οἷς ἔργον θαλατο
τοπορεῖν, ἀπέκλεψε τοῦτον ἐκεῖθεν καὶ τῇ ἰδίᾳ ἀρχῇ
ἀποκατέστησεν· ὃς καὶ μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς
τὴν ἀρχὴν καν τοῖς ἡμετέροις χρόνοις διήνυσεν. Ο
δὲ Βοϊτάχος ἐτασθεὶς σφοδρῶς ἐν τῷ ἀπιέναι πρὸς
τὸν βασιλέα τελευτᾷ, μὴ ἐξαρκέσας ταῖς ἐκ τῶν
πληγῶν ὀδύναις. Οἱ γε μὴν ᾿Αλαμάνοι καὶ Φράγγοι
(γένη δὲ οὗτοι δυτικά) κατὰ τῆς χώρας ἀφεθέντες
καθαιροῦσι μὲν τὰ ἐν τῇ Πρέσπα τῶν Βουλγάρων
ὑπολελειμμένα βασίλεια, σκυλεύουσι δὲ καὶ τὸν
ἐκεῖσε ναόν, ὃς ἐπ᾽ ὀνόματι τοῦ ἁγίου Αχιλλίου
ἵδρυται, μηδενὸς τῶν ἐν ἐκείνῳ φεισάμενοι ἱερῶν,
ὧν τινὰ μὲν αὖθις ανεσώθησαν, τὰ δὲ λοιπὰ δ
στρατός διανειμάμενος εἴς χρῆσιν ἰδίαν μετεσκεύασαν. Τίς οὖν τῶν στρατιωτῶν τῆς Μακεδονικῆς
φάλαγγος ὤν, ἀξιούμενος ἀποδοῦναι ὅπερ εἰλήφει
Ιερόν, ἐπεὶ μὴ ἐπείσθη, ἀνθρακιάσας τοὺς ὤμους,
τελευτᾷ, τῆς δίκης μὴ ἀνασχομένης ὡς ἔθος, ἀλλὰ
μετελθούσης αὐτὸν εἰς ὑπόδειγμα τοῖς ὀψιγόνοις.
Ἐν δὲ ταῖς παρακειμέναις τῇ ὄχθῃ τοῦ Ίστρου arma deponere non aliter se facturum hoc dicebat,
πόλεσι τῶν στρατιωτῶν ἡμελημένων οἷα δὴ μηδὲν nisi logothetam Nicephorum e medio tollerent
εἰς διοίκησιν λαμβανόντων, στέλλεται ὁ βεστάρχου ut communem inimicum et hostem capitalem,
Νέστωρ, δοῦλος γεγονώς τοῦ πατρὸς τοῦ βασιλέως, quique in se haud pauca commisisset suaque bona
δοὺξ τῶν Παριστρίων ὀνομασθεὶς, και συμφωνήσας publicasset. Verum imperator haud paruit, cum
τῷ Τάτους ὡς ὁμογνώμονι, Πατζινάκοις πλείοσιν semel se ipsum ejus præstigiis et dolis dedisset.
ὁπλισθέντες εἰς τὴν βασιλεύουσαν παρεγένοντο. Nestor autem, cui a suis paratæ insidiæ fuerant,
Καταθεῖναι δὲ τὰ ὅπλα ἐγκελευόμενος μὴ ἂν ἄλλως inde profciscitur, Thraciamque depredatur et
ποιῆσαι τοῦτο ἔλεγεν, εἰ μὴ τὸν λογοθέτην Νικηφό Macedoniam et Bulgariæ finitima, et ad Patzinaρον ἐκ μέσου ποιήσειεν ὡς κοινὸν ἐχθρὸν καὶ corum regionem secedit. Pars autem Macedonum
πολέμιον κοσμικόν, καὶ αὐτὸν οὐκ ὀλίγα λυπήσαντα militum defraudata accessit ad imperatorem, id
καὶ τὴν αὐτοῦ περιουσίαν δημεύσαντα 'Αλλ' ὁ βασι- factum deflens. Jussu igitur imperatoris pulsati
λεὺς οὐκ ἐπείθετο, ἅπαξ ἑαυτὸν ταῖς αὐτοῦ
et contumelia affecti repulsi sunt, nulla ipsorum
γοητείαις καὶ ἀπάταις ἐκδεδωκώς. Ὁ δὲ Νέστωρ ἐπιhabita ratione. 720 Verum illi in patriam reversi,
βουλευθεὶς ὑπὸ τῶν οἰκείων ἀπανίσταται μὲν ἐκεῖ. haud mediocri dolore affecti, non amplius in eadem
θεν, ληίζεται δὲ τήν τε Μακεδονίαν καὶ Θρᾴκην καὶ sententia manere voluerunt, sed omnibus modis
τὰ παρακείμενα τῆς Βουλγαρίας, καὶ εἰς τὴν τῶν cogitabant hostes ulcisci.
G
Πατζινάκων ὑποχωρεῖ. Μοῖρα δὲ στρατιωτῶν Μακεδονικών στερουμένη προσῆλθε τῷ βασιλεῖ, τὴν στέ
ρησιν ἀποκλειομένη. Προστάξει οὖν βασιλικῇ τυφθέντες καὶ ὑβρισθέντες ἐδιώχθησαν, μηδεμιᾶς
ἐπιστροφῆς αὐτῶν γενομένης. ᾿Αλλ' οἵ γε πρὸς τὰ οἰκεῖα λύπης οὐ μικρᾶς ἐπιστραφέντες ἀνάμεστοι
οὐκ ἤθελον μένειν ἔτι ἐπὶ τοῦ αὐτοῦ φρονήματος, ἀλλὰ τοὺς πολεμίους πᾶσι τρόποις ἀμύνασθαι
διεσκέπτοντο.
᾿Αποστείλας δὲ πρὸς τὸν τὴν Λογγιβαρδίαν κατά
έχοντα Φράγγον Ρουμπέρτον καλούμενον τὴν
Cum autem misisset ad eum qui Longobardiam
obtinebat Francum, Robertum nomine, ejus filiam
JACOBI GOARI NOTE.
Robertum Guiscardum intelligit, celebrem
Normannorum ducem, qui Campaniam, Calabriam,
Apuliam et Siciliam a Sarecenorum, Græcorum et
Italorum tyrannide in libertatem asseruit, de quo
fuse Pandulphus Collenutius, Leo Ostiensis, Fazellus et Normannorum Annales.
Καταθεῖναι δὲ τὰ ὅπλα ἐγκελευόμενος μὴ ἂν ἄλλως τοῦτο ποιῆσαι ἔλεγεν, εἰ μὴ τὸν λογοθέτην Νικηφόρον ἐκ μέσου ποιήσοιεν ὡς κοινὸν ἐχθρὸν καὶ πολέμιον κοσμικὸν καὶ αὐτὸν οὐκ ὀλίγα λυπήσαντα καὶ τὴν αὐτοῦ περιουσίαν δημεύσαντα. Ἀλλ’ ὁ βασιλεὺς οὐκ ἐπείθετο ἅπαξ ἑαυτὸν ταῖς αὐτοῦ γοητείαις καὶ ἀπάταις ἐκδεδωκώς. Ὁ δὲ Νέστωρ ἐπιβουλευθεὶς ὑπὸ τῶν οἰκείων ἀπανίσταται μὲν ἐκεῖθεν, ληίζεται δὲ τήν τε Μακεδονίαν καὶ Θρᾴκην καὶ τὰ παρακείμενα τῆς Βουλγαρίας καὶ εἰς τὴν τῶν Πατζινάκων ὑποχωρεῖ. Μοῖρα δὲ στρατιωτῶν, [τῶν] μακεδονικῶν, στερουμένη προσῆλθε τῷ βασιλεῖ τὴν στέρησιν ἀποκλαιομένη. Προστάξει οὖν βασιλικῇ τυφθέντες καὶ ὑβρισθέντες ἐδιώχθησαν, μηδεμιᾶς ἐπιστροφῆς αὐτῶν γενομένης. Ἀλλ’ οἵ γε πρὸς τὰ οἰκεῖα λύπης οὐ μικρᾶς ὑποστραφέντες ἀνάμεστοι οὐκ ἤθελον μένειν ἔτι ἐπὶ τοῦ αὐτοῦ φρονήματος, ἀλλὰ τοὺς πολεμίους πᾶσι τρόποις ἀμύνασθαι διεσκέπτοντο. Ἀποστείλας δὲ τὸν Στραβορωμανὸν πρὸς τὸν τὴν Λογγιβαρδίαν κατέχοντα Φράγκον, Ῥουμπέρτον καλούμενον, τὴν αὐτοῦ θυγατέρα τῷ υἱῷ Κωνσταντίνῳ γυναῖκα ἠγάγετο, Ἑλένην μετονομασθεῖσαν.HISTORIA.
gatus Sautem in sancti Sergii monasterium paulo
post Isaacio Comneno traditur jam Antiochiæ duci
declarato. Et perductus est in Antiochiam. Quod
cum audisset ipsius Pater Michael, pretio ingenti
conductis Venetis quibusdam, quorum opus erat
per mare navigare, eum inde furatus in propriam
patriam reduxit, eique restituit imperium. Atque
bio post patris obitum nostraque tempestate regnavit. Boitachus autem vehementer tortus, dum
rediret ad imperatorem, non sustinens verberum
cruciatus moritur. Alamanni tamen et Franci
(sunt bæ nationes Occidentis) per regionem immissi relictam Bulgarorum regiam in Prespa destruunt, templumque illic sancto Achillio congtructum 719 ac dedicatum exspolíant, a nulla re
sacra abstinentes earum quæ ibi erant; ex quibus quædam rursus servata sunt, reliqua divisa
exercitus in proprios usus convertit. Quidam igitur ex militibus Macedonica phalangis, cum ab eo
repeteretur sacra res, neque adduci posset ut id
faceret, humeris anthrace depastis obit, justitia
haud differente, ut mos est, supplicium, sed ad
exemplum posterorum ipsum puniente. In urbibus
autem maritimis, neglectis militibus utpote qui
nihil acciperent ex præda, mittitur bestarches
Nestor, qui fuerat servus patris imperatorie, dux
eorum populorum qui secundum Istrum degunt
vocatus. Inita cum Tato societate, ut cum viro
ejusdem sententiæ, cum pluribus Patzinacis instruoti ad regiam urbem profecti sunt. Jussus autem
δὲ καὶ ὁ Βοδίνος. Ὁ δὲ Λογγιβαρδόπουλος, ὡς autem Bodinum misit imperatori vinctum. Rele
εἴρηται, ἀρθεὶς πρὸς τὸν Μιχαηλᾶν καὶ λόγον δοὺς
καὶ λαβών, ζεύγνυται τῇ τούτου θυγατρὶ καὶ λαὸν
ὅτι πλεῖστον πιστεύεται ἀπὸ Λογγιβάρδων καὶ
Σέρβων συγκείμενον, μεθ᾽ οὗ καὶ πρὸς βοήθειαν τοῦ
Βοδίνου ἀποσταλείς αὖθις τοῖς Ῥωμαίοις ἀποκαθ
ίσταται. Ο δὲ Σαρωνίτης τὸν Βοδίνον ἐξαπέστειλε
πρὸς τὸν βασιλέα δέσμιον. Περιορισθεὶς δὲ ἐν τῇ
τοῦ ῾Αγίου Σεργίου μονῇ, μετά βραχύ παραδοθείς
τῷ Κομνηνῷ Ἰσπακίῳ ἤδη προβεβλημένῳ -Αντιοχεία δοκὶ ἀπήχθη εἰς Ἀντιόχειαν. Ὅπερ ἀκούσας
ὁ τούτου πατὴρ ὁ Μιχαηλᾶς. [Ρ. 853] μισθωσάμενος
Βενετίκους τινὰς βαλαντίου ἀδροῦ, οἷς ἔργον θαλατο
τοπορεῖν, ἀπέκλεψε τοῦτον ἐκεῖθεν καὶ τῇ ἰδίᾳ ἀρχῇ
ἀποκατέστησεν· ὃς καὶ μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς
τὴν ἀρχὴν καν τοῖς ἡμετέροις χρόνοις διήνυσεν. Ο
δὲ Βοϊτάχος ἐτασθεὶς σφοδρῶς ἐν τῷ ἀπιέναι πρὸς
τὸν βασιλέα τελευτᾷ, μὴ ἐξαρκέσας ταῖς ἐκ τῶν
πληγῶν ὀδύναις. Οἱ γε μὴν ᾿Αλαμάνοι καὶ Φράγγοι
(γένη δὲ οὗτοι δυτικά) κατὰ τῆς χώρας ἀφεθέντες
καθαιροῦσι μὲν τὰ ἐν τῇ Πρέσπα τῶν Βουλγάρων
ὑπολελειμμένα βασίλεια, σκυλεύουσι δὲ καὶ τὸν
ἐκεῖσε ναόν, ὃς ἐπ᾽ ὀνόματι τοῦ ἁγίου Αχιλλίου
ἵδρυται, μηδενὸς τῶν ἐν ἐκείνῳ φεισάμενοι ἱερῶν,
ὧν τινὰ μὲν αὖθις ανεσώθησαν, τὰ δὲ λοιπὰ δ
στρατός διανειμάμενος εἴς χρῆσιν ἰδίαν μετεσκεύασαν. Τίς οὖν τῶν στρατιωτῶν τῆς Μακεδονικῆς
φάλαγγος ὤν, ἀξιούμενος ἀποδοῦναι ὅπερ εἰλήφει
Ιερόν, ἐπεὶ μὴ ἐπείσθη, ἀνθρακιάσας τοὺς ὤμους,
τελευτᾷ, τῆς δίκης μὴ ἀνασχομένης ὡς ἔθος, ἀλλὰ
μετελθούσης αὐτὸν εἰς ὑπόδειγμα τοῖς ὀψιγόνοις.
Ἐν δὲ ταῖς παρακειμέναις τῇ ὄχθῃ τοῦ Ίστρου arma deponere non aliter se facturum hoc dicebat,
πόλεσι τῶν στρατιωτῶν ἡμελημένων οἷα δὴ μηδὲν nisi logothetam Nicephorum e medio tollerent
εἰς διοίκησιν λαμβανόντων, στέλλεται ὁ βεστάρχου ut communem inimicum et hostem capitalem,
Νέστωρ, δοῦλος γεγονώς τοῦ πατρὸς τοῦ βασιλέως, quique in se haud pauca commisisset suaque bona
δοὺξ τῶν Παριστρίων ὀνομασθεὶς, και συμφωνήσας publicasset. Verum imperator haud paruit, cum
τῷ Τάτους ὡς ὁμογνώμονι, Πατζινάκοις πλείοσιν semel se ipsum ejus præstigiis et dolis dedisset.
ὁπλισθέντες εἰς τὴν βασιλεύουσαν παρεγένοντο. Nestor autem, cui a suis paratæ insidiæ fuerant,
Καταθεῖναι δὲ τὰ ὅπλα ἐγκελευόμενος μὴ ἂν ἄλλως inde profciscitur, Thraciamque depredatur et
ποιῆσαι τοῦτο ἔλεγεν, εἰ μὴ τὸν λογοθέτην Νικηφό Macedoniam et Bulgariæ finitima, et ad Patzinaρον ἐκ μέσου ποιήσειεν ὡς κοινὸν ἐχθρὸν καὶ corum regionem secedit. Pars autem Macedonum
πολέμιον κοσμικόν, καὶ αὐτὸν οὐκ ὀλίγα λυπήσαντα militum defraudata accessit ad imperatorem, id
καὶ τὴν αὐτοῦ περιουσίαν δημεύσαντα 'Αλλ' ὁ βασι- factum deflens. Jussu igitur imperatoris pulsati
λεὺς οὐκ ἐπείθετο, ἅπαξ ἑαυτὸν ταῖς αὐτοῦ
et contumelia affecti repulsi sunt, nulla ipsorum
γοητείαις καὶ ἀπάταις ἐκδεδωκώς. Ὁ δὲ Νέστωρ ἐπιhabita ratione. 720 Verum illi in patriam reversi,
βουλευθεὶς ὑπὸ τῶν οἰκείων ἀπανίσταται μὲν ἐκεῖ. haud mediocri dolore affecti, non amplius in eadem
θεν, ληίζεται δὲ τήν τε Μακεδονίαν καὶ Θρᾴκην καὶ sententia manere voluerunt, sed omnibus modis
τὰ παρακείμενα τῆς Βουλγαρίας, καὶ εἰς τὴν τῶν cogitabant hostes ulcisci.
G
Πατζινάκων ὑποχωρεῖ. Μοῖρα δὲ στρατιωτῶν Μακεδονικών στερουμένη προσῆλθε τῷ βασιλεῖ, τὴν στέ
ρησιν ἀποκλειομένη. Προστάξει οὖν βασιλικῇ τυφθέντες καὶ ὑβρισθέντες ἐδιώχθησαν, μηδεμιᾶς
ἐπιστροφῆς αὐτῶν γενομένης. ᾿Αλλ' οἵ γε πρὸς τὰ οἰκεῖα λύπης οὐ μικρᾶς ἐπιστραφέντες ἀνάμεστοι
οὐκ ἤθελον μένειν ἔτι ἐπὶ τοῦ αὐτοῦ φρονήματος, ἀλλὰ τοὺς πολεμίους πᾶσι τρόποις ἀμύνασθαι
διεσκέπτοντο.
᾿Αποστείλας δὲ πρὸς τὸν τὴν Λογγιβαρδίαν κατά
έχοντα Φράγγον Ρουμπέρτον καλούμενον τὴν
Cum autem misisset ad eum qui Longobardiam
obtinebat Francum, Robertum nomine, ejus filiam
JACOBI GOARI NOTE.
Robertum Guiscardum intelligit, celebrem
Normannorum ducem, qui Campaniam, Calabriam,
Apuliam et Siciliam a Sarecenorum, Græcorum et
Italorum tyrannide in libertatem asseruit, de quo
fuse Pandulphus Collenutius, Leo Ostiensis, Fazellus et Normannorum Annales.
PG 122:451Κατεσχέθη δὲ ἡ Λογγιβαρδία πρὸς τοῦ Ῥουμπέρτου τοῦτον τὸν τρόπον. Γεώργιος ὁ Μανιάκης ἐπὶ καταστάσει τῶν ἐν Ἰταλίᾳ πραγμάτων ἀποσταλείς, παρὰ τῆς αὐγούστης Ζωῆς μάγιστρος τιμηθείς, προσηταιρίσατο μὲν Φράγκους πολλούς, καθημέρωσε δὲ καὶ τοὺς παρὰ τοῦ Δοκειανοῦ κακωθέντας καὶ ἡσυχίαν ἄγειν ἔν τισι θέμασι τῆς Ἰταλίας παρεσκεύασεν· ἐδεδίεσαν γὰρ αὐτὸν πεῖραν τῆς αὐτοῦ ἐν πολέμοις γενναιότητος ἔχοντες. Ἀντάραντος δὲ τῷ Μονομάχῳ καὶ κατηγωνισμένου, οἱ μὲν σὺν αὐτῷ περαιωθέντες τῷ βασιλεῖ δουλωθέντες Μανιακάτοι τε ἐπωνομάσθησαν καὶ τῇ Ῥωμαίων πολλοὶ ἐναπέμειναν, οἱ δὲ λοιποὶ ἐν Ἰταλίᾳ ὑπελείφθησαν. Ἦν δέ τις ἐν αὐτοῖς Ῥουμπέρτος τοὔνομα, ἀνεψιὸς Ἀρδουίνου τοῦ ὑπὸ τοῦ Δοκειανοῦ μαστιχθέντος, δεινὸς καὶ θυμοειδής, τυραννικὸν ἔχων τὸ φρόνημα, ὅστις φανερῶς μὲν ἐξελάσαι τῆς Ἰταλίας τοὺς Ῥωμαίους ἐμελέτα, ὤκνει δὲ ὅμως τὴν ἐγχείρησιν καὶ ἀνεβάλλετο ἀσθενῆ ἑαυτὸν ὁρῶν, καὶ πρὸς τὴν τοῦ βασιλέως ἰσχὺν ὠρρώδει ἑαυτὸν ἀντεξαγαγεῖν.JOANNIS SCYLITZE
γετο, Ελένην μετονομάσας αὐτήν. Κατεσχέθη δὲ ἡ
Λογγιβαρδία πρὸς τοῦ Ρουμπέρτου τοῦτον τὸν
τρόπον· Γεώργιος ὁ Μανιάκης ἐπὶ καταστάσει τῶν
ἐν Ιταλία πραγμάτων ἀποσταλείς προσηταιρίσατο
μὲν Φράγγους πολλούς, καθ᾿ ἡμέραν δὲ καὶ τοὺς
παρὰ τοῦ Δοκειανοῦ κακωθέντας καὶ ἡσυχίαν ἄγειν
ἔν τισι τέρμασι τῆς Ἰταλίας παρεσκεύασεν
[Ρ. 854] ἐδεδίεσαν γὰρ αὐτὸν, πεῖραν τῆς αὐτοῦ
ἐν πολέμοις γενναιότητος ἔχοντες. 'Αντάραντος δὲ
τῷ Μονομάχῳ καὶ κατηγωνισμένου, οἱ μὲν σὺν αὐτῷ
περαιωθέντες τῷ βασιλεῖ δουλωθέντες Μανιακάτοι το
ἐπωνομάσθησαν καὶ τῇ Ῥωμαίων πόλει ἐναπέμει
ναν, οἱ δὲ λοιποὶ ἐν Ἰταλίᾳ ὑπελείφθησαν. Ην δέ
τις ἐν αὐτοῖς Ρουμπέρτος τοὔνομα, ἀνεψιός ᾿Αρδοsuo flio Constantino uxorem adduxit, quam, mu- αὐτοῦ θυγατέρα τῷ υἱῷ Κωνσταντίνῳ γυναικα Αγά
tato nomine, Helenam vocavit. Occupata autem fuit
Longobardia a Roberto in hunc modum. Georgius
Maniaces ab Augusta Zoe ad componendas res in
Italia missus, magistri honore decoratus, conciliaverat sibi Francos multos, et in dies eos qui a
Dociano vexati erant effecit in Italiæ fnibus quiescere: verebantur enim ipsum, quodlejus virtutis in præliis periculum fecerant. Cum vero se
opposuisset Monomacho et debellatus fuisset, qui
cum ipso erant trajecli et in servitutem imperatoris redacti, Maniacatæ appellati sunt et in urbe
Romanorum permansere, reliqui in Italia relicti
sunt. Erat autem quidam in ipsis Robertus nomine fratris filius Ardoini, qui a Dociano flagris
casus fuerat, gravis et iracundus et tyrannica νου τοῦ ὑπὸ Δοχειανοῦ μαστιχθέντος, δεινὸς καὶ
mente præditus. Qui aperte Romanos expellere
meditabatur, attamen provinciam aggredi metuebat differebatque, se ipsum imbecillem cernens,
verebaturque contra imperatoris potentiam se opponere. Cum vero uxor illius, quam a Francia duxerat, Gaita nomine, filia principis cui haud mediocris regio subjecta 721 erat, secum esset, ad
eas urbes migravit, quæ uxori sum serviebant,quarum prima et maxima Salernus nominatur. Illino
igitur veluti fur erumpens loca Romanorum imperio subjecta prædabatur, partim Calabriam mancipans, partim Italiam redigens in servitutem.
Eorum vero captivorum quos ceperat aliis manus
amputare, aliis extremas partes pedum incidere,
aliis utrasque, quosdam etiam ingenti pecunia vendere, metuens, si non proderent urbes et sese ipsi –
dederent, ne non solum hæc, sed etiam his deteriora paterentur. Cum vero res privata imperii in
regia laboraret, nulla habebatur eorum quæ in
Italia fierent ratio. Nam vita paulo post functo
Monomacho, cum Theodora circiter annum unum
obtinuisset imperium, et Michael declaratus esset,
atque adversus ipsum Comnenus incitatus, et
exercitus essent intestinis bellis occupati, ac nemo
Roberti conatus prohiberet, magnus ex hoc et
illustris evasit; idoneum enim coegit exercitum
et equorum atque pecuniæ et armorum potitus est'
cum ii qui ab imperatore duces urbibus præfect
erant, non possent contra erumpere ob paucitatem
suorum et modicam virtutem. Comneno autem
adepto imperium, Turcorum natio Orientem pre- των ἐγένετο κύριος, τῶν ἐν ταῖς πόλεσι στρατηγεῖν
mere, Patzinaci vero Occidentem. Cedit igitur
Thrymbus Calabria, qui illic dux erat exercitus,
aperte contra Scribonas facinus ausus: cum 122
enim indigenis minime placere cerneret quod faotum esset, exsul ad imperatorem proficiscitur.
Mittitur igitur dux Italiæ Abulchar. Robertus autem cum propter Scribonarum cædem Calabros
exasperatos videret, hac quoque de causa rebelliorem meditatus, non ut amplius reversurus egre-
θυμοειδής, τυραννικὸν ἔχων τὸ φρόνημα, ὅστις
φανερῶς μὲν ἐξελάσαι τῆς Ἰταλίας τους Ρωμαίους
ἐμελέτα, ὤχνει δὲ ὅμως τὴν ἐγχείρησιν καὶ ἀνεβάλλετο, ἀσθενῆ ἑαυτὸν ὁρῶν, καὶ πρὸς τὴν τοῦ βασι
λέως ἰσχὺν ὠῤῥώδει ἑαυτὸν ἀντεξαγαγεῖν. Τῆς δὲ
γυναικὸς αὐτοῦ, ἣν ἀπὸ Φραγγίας ηγάγετο, τελευτη σάσης ἑτέραν ἄγεται, Γαΐταν μὲν καλουμένην,
θυγατέρα δὲ οὖσαν πρίγκιπος χώραν οὐκ ὀλίγην ὑφ᾽
ἑαυτὸν ἔχοντος. ᾿Αγαγόμενος οὖν ταύτην κατῴκησεν
ἐν ταῖς πόλεσι ταῖς διαφερούσαις τῇ αὐτοῦ γυναικί.
ὧν ἡ πρώτη μὲν καὶ μεγίστη Σαλερὸς ὀνομάζεται.
Ἐκεῖθεν οὖν οἷα κλέπτης καὶ λῃστὴς ἐξιὼν τὰ τῇ
Ρωμανία υποκείμενα ἐληίζετο, τοῦτο μὲν Καλα
βρίαν αἰχμαλωτίζων, τοῦτο δὲ τὴν Ἰταλίαν δουλοςμενος. Τῶν δ᾽ ἀλισκομένων αἰχμαλώτων ὧν μὲν
χεῖρας ἀφῄρει, ὧν δὲ πόδας ἠκρωτηρίαζεν, ἄλλων δὲ
ἀπέκοπτε καὶ ἀμφότερα, τινὰς δὲ καὶ ἀπημπόλει
χρημάτων πολλῶν, δεδιττόμενος ὡς εἰ μὴ προδοῖεν
τὰς πόλεις καὶ ὑποκλιθείεν αὐτῷ, οὐ ταῦτα μόνα,
ἀλλὰ καὶ χείρονα πείσονται. Νοσούντων δὲ ἐν τοῖς
βασιλείοις τῶν οἰκείων, οὐδεμία τῶν γινομένων ἐν
Ιταλίᾳ ἐγίνετο ἐπιστροφή. Τοῦ γὰρ Μονομάχου
μετά βραχύ τελευτήσαντος, Θεοδώρας δὲ τῆς Αὐ
γούστης ἐφ᾿ ἕνα χρόνον τὴν βασιλείαν κατασχούσης,
τοῦ τε Μιχαὴλ ἀναιρεθέντος καὶ τοῦ Κομνηνοῦ ἐπε
αναστάντος αὐτῷ, καὶ τῶν στρατευμάτων ἀσχολουμέν
νων τοῖς ἐμφυλίοις πολέμοις, μηδενός τε ὄντος τοῦ
τὴν ὁρμὴν τοῦ Ρουμπέρτου κωλύσοντος, μέγας ἐκ
τούτου καὶ περιβόητος γέγονε στρατὸν γὰρ ἀξιόλο
γον συνεστήσατο καὶ ἵππων καὶ χρημάτων καὶ ἀρμάτεταγμένων πρὸς βασιλέα μὴ δυναμένων αντεξιέναι
ὀλιγανδρίᾳ καὶ κακότητι τῶν σὺν αὐτοῖς. Τοῦ δὲ
Κομνηνοῦ τῆς βασιλείας ἐγκρατούς γενομένου τὰ
μὲν τῶν Τούρκων τὴν ᾿Ανατολὴν ἔθλιβεν, οἱ Πατζινάκοι δὲ τὴν Δύσιν ἐπίεζον. Υποχωρεῖ γοῦν τῆς
Καλαβρίας ὁ θρυμβος, ὃς ἐκεῖσε στρατηγῶν ἐτύγ
χανε, τὸ κατὰ τοὺς Σκρίβωνας ἄγος ἀνέδην τετολ
μηκώς· μὴ ἀρέσκον γὰρ τοῖς ἐγχωρίοις ὁρῶν τὸ
πεπραγμένον, φυγὰς ὡς βασιλέα γίνεται. Στέλλεται
Id est Apulia et adjacentes provincias, quibus ultimo Græci imperaverunt. Recolenda nota in
p. 577.
Τῆς δὲ γυναικὸς αὐτοῦ, ἣν ἀπὸ Φραγκίας ἠγάγετο, τελευτησάσης ἑτέραν ἄγεται γυναῖκα, Γαί̈ταν μὲν καλουμένην, θυγατέρα δὲ οὖσαν τοῦ πρίγκιπος χώραν οὐκ ὀλίγην τὴν ὑφ’ ἑαυτὸν ἔχοντος. Ἀγαγόμενος οὖν ταύτην κατῴκησεν ἐν ταῖς πόλεσι ταῖς διαφερούσαις τῇ αὑτοῦ γυναικί, ὧν ἡ πρώτη καὶ μεγίστη Σαλερνὸς ὀνομάζεται. Ἐκεῖθεν ὡς οἷα κλέπτης καὶ λῃστὴς ἐξιὼν τὰ τῇ Ῥωμανίᾳ ὑποκείμενα ἐληίζετο, τοῦτο μὲν Καλαβρίαν αἰχμαλωτίζων, τοῦτο δὲ τὴν Ἰταλίαν δουλούμενος. Τῶν δ’ ἁλισκομένων αἰχμαλώτων ὧν μὲν χεῖρας ἀφῄρει, ὧν δὲ πόδας ἠκρωτηρίαζεν, ἄλλων δὲ ἀπέκοπτε καὶ ἀμφότερα, τινὰς δὲ καὶ ἀπημπόλει χρημάτων πολλῶν, δεδιττόμενος ὡς, εἰ μὴ προδοῖεν τὰς πόλεις καὶ ὑποκλιθεῖεν αὐτῷ, οὐ τοιαῦτα μόνον ἀλλὰ καὶ χείρονα πείσονται. Νοσούντων δὲ ἐν τοῖς βασιλείοις τῶν οἰκείων οὐδεμία τῶν γινομένων ἐν Ἰταλίᾳ ἐγίνετο ἐπιστροφή.JOANNIS SCYLITZE
γετο, Ελένην μετονομάσας αὐτήν. Κατεσχέθη δὲ ἡ
Λογγιβαρδία πρὸς τοῦ Ρουμπέρτου τοῦτον τὸν
τρόπον· Γεώργιος ὁ Μανιάκης ἐπὶ καταστάσει τῶν
ἐν Ιταλία πραγμάτων ἀποσταλείς προσηταιρίσατο
μὲν Φράγγους πολλούς, καθ᾿ ἡμέραν δὲ καὶ τοὺς
παρὰ τοῦ Δοκειανοῦ κακωθέντας καὶ ἡσυχίαν ἄγειν
ἔν τισι τέρμασι τῆς Ἰταλίας παρεσκεύασεν
[Ρ. 854] ἐδεδίεσαν γὰρ αὐτὸν, πεῖραν τῆς αὐτοῦ
ἐν πολέμοις γενναιότητος ἔχοντες. 'Αντάραντος δὲ
τῷ Μονομάχῳ καὶ κατηγωνισμένου, οἱ μὲν σὺν αὐτῷ
περαιωθέντες τῷ βασιλεῖ δουλωθέντες Μανιακάτοι το
ἐπωνομάσθησαν καὶ τῇ Ῥωμαίων πόλει ἐναπέμει
ναν, οἱ δὲ λοιποὶ ἐν Ἰταλίᾳ ὑπελείφθησαν. Ην δέ
τις ἐν αὐτοῖς Ρουμπέρτος τοὔνομα, ἀνεψιός ᾿Αρδοsuo flio Constantino uxorem adduxit, quam, mu- αὐτοῦ θυγατέρα τῷ υἱῷ Κωνσταντίνῳ γυναικα Αγά
tato nomine, Helenam vocavit. Occupata autem fuit
Longobardia a Roberto in hunc modum. Georgius
Maniaces ab Augusta Zoe ad componendas res in
Italia missus, magistri honore decoratus, conciliaverat sibi Francos multos, et in dies eos qui a
Dociano vexati erant effecit in Italiæ fnibus quiescere: verebantur enim ipsum, quodlejus virtutis in præliis periculum fecerant. Cum vero se
opposuisset Monomacho et debellatus fuisset, qui
cum ipso erant trajecli et in servitutem imperatoris redacti, Maniacatæ appellati sunt et in urbe
Romanorum permansere, reliqui in Italia relicti
sunt. Erat autem quidam in ipsis Robertus nomine fratris filius Ardoini, qui a Dociano flagris
casus fuerat, gravis et iracundus et tyrannica νου τοῦ ὑπὸ Δοχειανοῦ μαστιχθέντος, δεινὸς καὶ
mente præditus. Qui aperte Romanos expellere
meditabatur, attamen provinciam aggredi metuebat differebatque, se ipsum imbecillem cernens,
verebaturque contra imperatoris potentiam se opponere. Cum vero uxor illius, quam a Francia duxerat, Gaita nomine, filia principis cui haud mediocris regio subjecta 721 erat, secum esset, ad
eas urbes migravit, quæ uxori sum serviebant,quarum prima et maxima Salernus nominatur. Illino
igitur veluti fur erumpens loca Romanorum imperio subjecta prædabatur, partim Calabriam mancipans, partim Italiam redigens in servitutem.
Eorum vero captivorum quos ceperat aliis manus
amputare, aliis extremas partes pedum incidere,
aliis utrasque, quosdam etiam ingenti pecunia vendere, metuens, si non proderent urbes et sese ipsi –
dederent, ne non solum hæc, sed etiam his deteriora paterentur. Cum vero res privata imperii in
regia laboraret, nulla habebatur eorum quæ in
Italia fierent ratio. Nam vita paulo post functo
Monomacho, cum Theodora circiter annum unum
obtinuisset imperium, et Michael declaratus esset,
atque adversus ipsum Comnenus incitatus, et
exercitus essent intestinis bellis occupati, ac nemo
Roberti conatus prohiberet, magnus ex hoc et
illustris evasit; idoneum enim coegit exercitum
et equorum atque pecuniæ et armorum potitus est'
cum ii qui ab imperatore duces urbibus præfect
erant, non possent contra erumpere ob paucitatem
suorum et modicam virtutem. Comneno autem
adepto imperium, Turcorum natio Orientem pre- των ἐγένετο κύριος, τῶν ἐν ταῖς πόλεσι στρατηγεῖν
mere, Patzinaci vero Occidentem. Cedit igitur
Thrymbus Calabria, qui illic dux erat exercitus,
aperte contra Scribonas facinus ausus: cum 122
enim indigenis minime placere cerneret quod faotum esset, exsul ad imperatorem proficiscitur.
Mittitur igitur dux Italiæ Abulchar. Robertus autem cum propter Scribonarum cædem Calabros
exasperatos videret, hac quoque de causa rebelliorem meditatus, non ut amplius reversurus egre-
θυμοειδής, τυραννικὸν ἔχων τὸ φρόνημα, ὅστις
φανερῶς μὲν ἐξελάσαι τῆς Ἰταλίας τους Ρωμαίους
ἐμελέτα, ὤχνει δὲ ὅμως τὴν ἐγχείρησιν καὶ ἀνεβάλλετο, ἀσθενῆ ἑαυτὸν ὁρῶν, καὶ πρὸς τὴν τοῦ βασι
λέως ἰσχὺν ὠῤῥώδει ἑαυτὸν ἀντεξαγαγεῖν. Τῆς δὲ
γυναικὸς αὐτοῦ, ἣν ἀπὸ Φραγγίας ηγάγετο, τελευτη σάσης ἑτέραν ἄγεται, Γαΐταν μὲν καλουμένην,
θυγατέρα δὲ οὖσαν πρίγκιπος χώραν οὐκ ὀλίγην ὑφ᾽
ἑαυτὸν ἔχοντος. ᾿Αγαγόμενος οὖν ταύτην κατῴκησεν
ἐν ταῖς πόλεσι ταῖς διαφερούσαις τῇ αὐτοῦ γυναικί.
ὧν ἡ πρώτη μὲν καὶ μεγίστη Σαλερὸς ὀνομάζεται.
Ἐκεῖθεν οὖν οἷα κλέπτης καὶ λῃστὴς ἐξιὼν τὰ τῇ
Ρωμανία υποκείμενα ἐληίζετο, τοῦτο μὲν Καλα
βρίαν αἰχμαλωτίζων, τοῦτο δὲ τὴν Ἰταλίαν δουλοςμενος. Τῶν δ᾽ ἀλισκομένων αἰχμαλώτων ὧν μὲν
χεῖρας ἀφῄρει, ὧν δὲ πόδας ἠκρωτηρίαζεν, ἄλλων δὲ
ἀπέκοπτε καὶ ἀμφότερα, τινὰς δὲ καὶ ἀπημπόλει
χρημάτων πολλῶν, δεδιττόμενος ὡς εἰ μὴ προδοῖεν
τὰς πόλεις καὶ ὑποκλιθείεν αὐτῷ, οὐ ταῦτα μόνα,
ἀλλὰ καὶ χείρονα πείσονται. Νοσούντων δὲ ἐν τοῖς
βασιλείοις τῶν οἰκείων, οὐδεμία τῶν γινομένων ἐν
Ιταλίᾳ ἐγίνετο ἐπιστροφή. Τοῦ γὰρ Μονομάχου
μετά βραχύ τελευτήσαντος, Θεοδώρας δὲ τῆς Αὐ
γούστης ἐφ᾿ ἕνα χρόνον τὴν βασιλείαν κατασχούσης,
τοῦ τε Μιχαὴλ ἀναιρεθέντος καὶ τοῦ Κομνηνοῦ ἐπε
αναστάντος αὐτῷ, καὶ τῶν στρατευμάτων ἀσχολουμέν
νων τοῖς ἐμφυλίοις πολέμοις, μηδενός τε ὄντος τοῦ
τὴν ὁρμὴν τοῦ Ρουμπέρτου κωλύσοντος, μέγας ἐκ
τούτου καὶ περιβόητος γέγονε στρατὸν γὰρ ἀξιόλο
γον συνεστήσατο καὶ ἵππων καὶ χρημάτων καὶ ἀρμάτεταγμένων πρὸς βασιλέα μὴ δυναμένων αντεξιέναι
ὀλιγανδρίᾳ καὶ κακότητι τῶν σὺν αὐτοῖς. Τοῦ δὲ
Κομνηνοῦ τῆς βασιλείας ἐγκρατούς γενομένου τὰ
μὲν τῶν Τούρκων τὴν ᾿Ανατολὴν ἔθλιβεν, οἱ Πατζινάκοι δὲ τὴν Δύσιν ἐπίεζον. Υποχωρεῖ γοῦν τῆς
Καλαβρίας ὁ θρυμβος, ὃς ἐκεῖσε στρατηγῶν ἐτύγ
χανε, τὸ κατὰ τοὺς Σκρίβωνας ἄγος ἀνέδην τετολ
μηκώς· μὴ ἀρέσκον γὰρ τοῖς ἐγχωρίοις ὁρῶν τὸ
πεπραγμένον, φυγὰς ὡς βασιλέα γίνεται. Στέλλεται
Id est Apulia et adjacentes provincias, quibus ultimo Græci imperaverunt. Recolenda nota in
p. 577.
Τοῦ γὰρ Μονομάχου μετὰ βραχὺ τελευτήσαντος, Θεοδώρας δὲ τῆς αὐγούστης ἐφ’ ἕνα χρόνον τὴν βασιλείαν κατασχούσης, τοῦ τε Μιχαὴλ ἀναρρηθέντος καὶ τοῦ Κομνηνοῦ ἐπαναστάντος αὐτῷ καὶ τῶν στρατευμάτων ἀσχολουμένων τοῖς ἐμφυλίοις πολέμοις, μηδενός τε ὄντος τοῦ τὴν ὁρμὴν τοῦ Ῥουμπέρτου κωλύσαντος μέγας ἐκ τούτου καὶ περιβόητος γέγονε. Στρατόν τε γὰρ ἀξιόλογον συνεστήσατο καὶ ἵππων καὶ χρημάτων καὶ ἀρμάτων ἐγένετο κύριος, τῶν ἐν ταῖς πόλεσι στρατηγεῖν τεταγμένων πρὸς βασιλέως μὴ δυναμένων ἀντεξιέναι ὀλιγανδρίᾳ καὶ κακότητι τῶν σὺν αὐτοῖς. Τοῦ δὲ Κομνηνοῦ τῆς βασιλείας ἐγκρατοῦς γενομένου τὰ μὲν τῶν Τούρκων τὴν ἀνατολὴν ἔθλιβεν, οἱ δὲ Πατζινάκοι τὴν δύσιν ἐπίεζον. Ὑποχωρεῖ γοῦν τῆς Καλαβρίας ὁ Θρυμβός, ὃς ἐκεῖσε στρατηγῶν ἐτύγχανε, τὸ κατὰ τοὺς Σκρίβωνας ἄγος ἀνέδην τετολμηκώς· μὴ ἀρέσκον γὰρ τοῖς ἐγχωρίοις ὁρῶν τὸ πεπραγμένον φυγὰς εἰς βασιλέα γίνεται. Στέλλεται γοῦν δοὺξ Ἰταλίας ὁ Ἀμβουλχαρέ.JOANNIS SCYLITZE
γετο, Ελένην μετονομάσας αὐτήν. Κατεσχέθη δὲ ἡ
Λογγιβαρδία πρὸς τοῦ Ρουμπέρτου τοῦτον τὸν
τρόπον· Γεώργιος ὁ Μανιάκης ἐπὶ καταστάσει τῶν
ἐν Ιταλία πραγμάτων ἀποσταλείς προσηταιρίσατο
μὲν Φράγγους πολλούς, καθ᾿ ἡμέραν δὲ καὶ τοὺς
παρὰ τοῦ Δοκειανοῦ κακωθέντας καὶ ἡσυχίαν ἄγειν
ἔν τισι τέρμασι τῆς Ἰταλίας παρεσκεύασεν
[Ρ. 854] ἐδεδίεσαν γὰρ αὐτὸν, πεῖραν τῆς αὐτοῦ
ἐν πολέμοις γενναιότητος ἔχοντες. 'Αντάραντος δὲ
τῷ Μονομάχῳ καὶ κατηγωνισμένου, οἱ μὲν σὺν αὐτῷ
περαιωθέντες τῷ βασιλεῖ δουλωθέντες Μανιακάτοι το
ἐπωνομάσθησαν καὶ τῇ Ῥωμαίων πόλει ἐναπέμει
ναν, οἱ δὲ λοιποὶ ἐν Ἰταλίᾳ ὑπελείφθησαν. Ην δέ
τις ἐν αὐτοῖς Ρουμπέρτος τοὔνομα, ἀνεψιός ᾿Αρδοsuo flio Constantino uxorem adduxit, quam, mu- αὐτοῦ θυγατέρα τῷ υἱῷ Κωνσταντίνῳ γυναικα Αγά
tato nomine, Helenam vocavit. Occupata autem fuit
Longobardia a Roberto in hunc modum. Georgius
Maniaces ab Augusta Zoe ad componendas res in
Italia missus, magistri honore decoratus, conciliaverat sibi Francos multos, et in dies eos qui a
Dociano vexati erant effecit in Italiæ fnibus quiescere: verebantur enim ipsum, quodlejus virtutis in præliis periculum fecerant. Cum vero se
opposuisset Monomacho et debellatus fuisset, qui
cum ipso erant trajecli et in servitutem imperatoris redacti, Maniacatæ appellati sunt et in urbe
Romanorum permansere, reliqui in Italia relicti
sunt. Erat autem quidam in ipsis Robertus nomine fratris filius Ardoini, qui a Dociano flagris
casus fuerat, gravis et iracundus et tyrannica νου τοῦ ὑπὸ Δοχειανοῦ μαστιχθέντος, δεινὸς καὶ
mente præditus. Qui aperte Romanos expellere
meditabatur, attamen provinciam aggredi metuebat differebatque, se ipsum imbecillem cernens,
verebaturque contra imperatoris potentiam se opponere. Cum vero uxor illius, quam a Francia duxerat, Gaita nomine, filia principis cui haud mediocris regio subjecta 721 erat, secum esset, ad
eas urbes migravit, quæ uxori sum serviebant,quarum prima et maxima Salernus nominatur. Illino
igitur veluti fur erumpens loca Romanorum imperio subjecta prædabatur, partim Calabriam mancipans, partim Italiam redigens in servitutem.
Eorum vero captivorum quos ceperat aliis manus
amputare, aliis extremas partes pedum incidere,
aliis utrasque, quosdam etiam ingenti pecunia vendere, metuens, si non proderent urbes et sese ipsi –
dederent, ne non solum hæc, sed etiam his deteriora paterentur. Cum vero res privata imperii in
regia laboraret, nulla habebatur eorum quæ in
Italia fierent ratio. Nam vita paulo post functo
Monomacho, cum Theodora circiter annum unum
obtinuisset imperium, et Michael declaratus esset,
atque adversus ipsum Comnenus incitatus, et
exercitus essent intestinis bellis occupati, ac nemo
Roberti conatus prohiberet, magnus ex hoc et
illustris evasit; idoneum enim coegit exercitum
et equorum atque pecuniæ et armorum potitus est'
cum ii qui ab imperatore duces urbibus præfect
erant, non possent contra erumpere ob paucitatem
suorum et modicam virtutem. Comneno autem
adepto imperium, Turcorum natio Orientem pre- των ἐγένετο κύριος, τῶν ἐν ταῖς πόλεσι στρατηγεῖν
mere, Patzinaci vero Occidentem. Cedit igitur
Thrymbus Calabria, qui illic dux erat exercitus,
aperte contra Scribonas facinus ausus: cum 122
enim indigenis minime placere cerneret quod faotum esset, exsul ad imperatorem proficiscitur.
Mittitur igitur dux Italiæ Abulchar. Robertus autem cum propter Scribonarum cædem Calabros
exasperatos videret, hac quoque de causa rebelliorem meditatus, non ut amplius reversurus egre-
θυμοειδής, τυραννικὸν ἔχων τὸ φρόνημα, ὅστις
φανερῶς μὲν ἐξελάσαι τῆς Ἰταλίας τους Ρωμαίους
ἐμελέτα, ὤχνει δὲ ὅμως τὴν ἐγχείρησιν καὶ ἀνεβάλλετο, ἀσθενῆ ἑαυτὸν ὁρῶν, καὶ πρὸς τὴν τοῦ βασι
λέως ἰσχὺν ὠῤῥώδει ἑαυτὸν ἀντεξαγαγεῖν. Τῆς δὲ
γυναικὸς αὐτοῦ, ἣν ἀπὸ Φραγγίας ηγάγετο, τελευτη σάσης ἑτέραν ἄγεται, Γαΐταν μὲν καλουμένην,
θυγατέρα δὲ οὖσαν πρίγκιπος χώραν οὐκ ὀλίγην ὑφ᾽
ἑαυτὸν ἔχοντος. ᾿Αγαγόμενος οὖν ταύτην κατῴκησεν
ἐν ταῖς πόλεσι ταῖς διαφερούσαις τῇ αὐτοῦ γυναικί.
ὧν ἡ πρώτη μὲν καὶ μεγίστη Σαλερὸς ὀνομάζεται.
Ἐκεῖθεν οὖν οἷα κλέπτης καὶ λῃστὴς ἐξιὼν τὰ τῇ
Ρωμανία υποκείμενα ἐληίζετο, τοῦτο μὲν Καλα
βρίαν αἰχμαλωτίζων, τοῦτο δὲ τὴν Ἰταλίαν δουλοςμενος. Τῶν δ᾽ ἀλισκομένων αἰχμαλώτων ὧν μὲν
χεῖρας ἀφῄρει, ὧν δὲ πόδας ἠκρωτηρίαζεν, ἄλλων δὲ
ἀπέκοπτε καὶ ἀμφότερα, τινὰς δὲ καὶ ἀπημπόλει
χρημάτων πολλῶν, δεδιττόμενος ὡς εἰ μὴ προδοῖεν
τὰς πόλεις καὶ ὑποκλιθείεν αὐτῷ, οὐ ταῦτα μόνα,
ἀλλὰ καὶ χείρονα πείσονται. Νοσούντων δὲ ἐν τοῖς
βασιλείοις τῶν οἰκείων, οὐδεμία τῶν γινομένων ἐν
Ιταλίᾳ ἐγίνετο ἐπιστροφή. Τοῦ γὰρ Μονομάχου
μετά βραχύ τελευτήσαντος, Θεοδώρας δὲ τῆς Αὐ
γούστης ἐφ᾿ ἕνα χρόνον τὴν βασιλείαν κατασχούσης,
τοῦ τε Μιχαὴλ ἀναιρεθέντος καὶ τοῦ Κομνηνοῦ ἐπε
αναστάντος αὐτῷ, καὶ τῶν στρατευμάτων ἀσχολουμέν
νων τοῖς ἐμφυλίοις πολέμοις, μηδενός τε ὄντος τοῦ
τὴν ὁρμὴν τοῦ Ρουμπέρτου κωλύσοντος, μέγας ἐκ
τούτου καὶ περιβόητος γέγονε στρατὸν γὰρ ἀξιόλο
γον συνεστήσατο καὶ ἵππων καὶ χρημάτων καὶ ἀρμάτεταγμένων πρὸς βασιλέα μὴ δυναμένων αντεξιέναι
ὀλιγανδρίᾳ καὶ κακότητι τῶν σὺν αὐτοῖς. Τοῦ δὲ
Κομνηνοῦ τῆς βασιλείας ἐγκρατούς γενομένου τὰ
μὲν τῶν Τούρκων τὴν ᾿Ανατολὴν ἔθλιβεν, οἱ Πατζινάκοι δὲ τὴν Δύσιν ἐπίεζον. Υποχωρεῖ γοῦν τῆς
Καλαβρίας ὁ θρυμβος, ὃς ἐκεῖσε στρατηγῶν ἐτύγ
χανε, τὸ κατὰ τοὺς Σκρίβωνας ἄγος ἀνέδην τετολ
μηκώς· μὴ ἀρέσκον γὰρ τοῖς ἐγχωρίοις ὁρῶν τὸ
πεπραγμένον, φυγὰς ὡς βασιλέα γίνεται. Στέλλεται
Id est Apulia et adjacentes provincias, quibus ultimo Græci imperaverunt. Recolenda nota in
p. 577.
PG 122:453Ὁ δὲ Ῥουμπέρτος τῇ τῶν Σκριβώνων ἀναιρέσει δεινοπαθοῦν τὸ γένος ὁρῶν τῶν Καλαβρῶν ἅμα κἀκ τῆς αἰτίας ταύτης ἀποστασίαν μελετῶν, οὐκέτι μὲν ὡς ὑποστρέψων ἔξεισι, σπουδῇ δὲ ἐλάσας αἱρεῖ τὸ Ῥήγιον, πόλιν μεγάλην καὶ ἐπιφανῆ, ἐν ᾧ συνήθως ὁ δοὺξ Ἰταλίας διέτριβεν· ἦσαν γὰρ ἐν τούτῳ οἰκήματά τε διαπρεπῆ καὶ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία πολλή. Ὁ δ’ Ἀμβουλχαρὲ τὸ Δυρράχιον καταλαβὼν ἐξ ἐκείνου τε εἰς τὴν Βάριν περαιωθείς, πυθόμενος ὅτι τὸ Ῥήγιον ἑάλω, ἔμεινεν αὐτὸς ἐν τῇ Βάρει κἀκεῖθεν, ὡς ἦν δυνατόν, τῶν ἔτι τὰ Ῥωμαίων φρονουσῶν ἀντείχετο πόλεων, στρατηγούς τε ἐφιστῶν καὶ στρατὸν ἐπιπέμπων εἰς φυλακήν· ἔτι γὰρ ἐφρόνουν τὰ Ῥωμαίων ἥ τε Βάρις καὶ ἡ Ὑδροῦς, ἡ Καλλίπολις, ὁ Τάρας, τὸ Βρενδήσιον καὶ αἱ Ὧραι καὶ ἄλλα πολίχνια ἱκανὰ καὶ πᾶσα ἡ χώρα ἁπλῶς. Ἐν τῷ μεταξὺ δὲ προεβλήθη δοὺξ τῆς Ἰταλίας ὁ Περηνός, στρατηγὸς δὲ Βρενδησίου Νικηφόρος ὁ Καραντηνός. Ὁ μὲν οὖν Περηνὸς μὴ δυνηθεὶς εἰς Λογγιβαρδίαν περαιωθῆναι διὰ τὴν τοῦ Ῥουμπέρτου καταδυναστείαν, ἔμεινεν ἐν Δυρραχίῳ ὀνομασθεὶς τοῦ Δυρραχίου δούξ.HISTORIA.
γοῦν δοὺξ Ιταλίας ὁ ᾿Αβουλχαρέ. Ο δὲ Ῥουμπέτρος dilur, adhibitaque celeritate Rhegium capit urbem
τῇ τῶν Σκριβώνων ἀναίρεσι δεινοπαθοῦν τὸ γένος
ὁρῶν τῶν Καλαβρῶν ἅμα κἀκ τῆς αἰτίας ταύτης
ἀπόστασιν μελετών, [Ρ. 855] οὐκέτι μὲν ὡς ὑποστρέψων ἔξεισι, σπουδῇ δὲ ἐλάσας αἱρεῖ τὸ Ῥήγιον
πόλιν μεγάλην καὶ ἐπίφανῆ, ἐν ᾧ συνήθως ὁ δοὺξ
Ιταλίας διέτριβεν· ἦσαν γὰρ ἐν τούτῳ οἰκήματά τε
διαπρεπῆ καὶ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία πολλή. Ο δ'
᾿Αβουλχαρὰ τὸ Δυρράχιον καταλαβὼν ἐξ ἐκείνου τε
εἰς τὴν Βάριν περαιωθείς, πυθόμενος ὅτι τὸ 'Ρήγιον
ξάλω, ἔμεινεν αὐτὸν ἐν τῇ Βάρει, κἀκεῖθεν ὡς ἦν
δυνατὸν τῶν ἔτι τὰ Ῥωμαίων φρονουσῶν ἀντείχετο
πόλεων, στρατηγοὺς ἐφιστῶν καὶ στρατὸν ἐπιπέμ·
πων εἰς φυλακήν· ἔτι γὰρ ἐφρόνουν τὰ Ῥωμαίων κ
τε Βάρις, ή Υδροῦς, ἡ Καλλίπολις, ὁ Τάρας, τὸ
Βρενδίσιον καὶ αἱ ὡραι καὶ ἄλλα πολίχνια ἱκανὰ καὶ
πᾶσα ἡ χώρα ἁπλῶς. Ἐν τῷ μεταξὺ δὲ προεβλήθη
δοὺξ τῆς Ἰταλίας ὁ Περηνός. Μὴ δυνηθεὶς δὲ εἰς
Λογγιβαρδίαν περαιωθῆναι διὰ τὴν τοῦ Ῥουμπέρ
του καταδυναστείαν ἔμεινεν ἐν Δυῤῥαχίῳ, ονομασθεὶς
τοῦ Δυρραχίου δούξ. Νικηφόρος δὲ ὁ Καραντηνός
ἐκδρομὰς ποιτυμένου του Ρουμπέτρου καὶ κακώσεσι
μυρίαις τοὺς Ιταλούς κατατρύχοντος ἐδειλία μὲν,
ἔμενε δ' ὅμως τὴν ἐκ βασιλέως ἀναμένων ἐπικουρίαν. Πᾶσαι οὖν αἱ Ιταλικαὶ πόλεις προσεχώρησαν
καὶ φρουρὰν παρεδέξαντο· τινὲς δὲ καὶ φρουρὰν μὴ
καταδεξάμεναι ὑποφόρους κατέστησαν. Τούτων δὲ
οὕτω τελουμένων φυγεῖν μὲν ἔγνω καὶ ὁ Καραντη
νός, αὐξανομένους τοὺς Φράγγους καθ᾿ ἑκάστην
ὁρῶν· τὸ δὲ τῆς αἰσχύνης ἄδοξον λογιζόμενος ἐπὶ
χώρας ἔμενεν, τὸ Βρενδίσιον συντηρῶν ἐν τῇ πρὸς
τὸν βασιλέα πίστει τε καὶ δουλώσει. ᾿Απάτῃ δὲ καὶ
δόλῳ τοὺς προσοίκους Φράγγους ὑπέρχεται. Λαθραίως οὖν αὐτοῖς ἐντυχών, καὶ περὶ τοῦ προδοῦναι
τὴν πόλιν λόγους καὶ δοὺς καὶ λαβὼν, ἤνοντας τοὺς
Φράγγοὺς ἐδέξατο ανιόντας διὰ κλίμακος. Ένα καθ'
ἕνα γοῦν τῶν ἀνιόντων ἀποσφάξας εἰς ἑκατὸν ἀρι
θμουμένους, καὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν πλοίῳ ἐμβαλών,
περαιοῦται εἰς τὸ Δυρράχιον, ἐκεῖθέν τε εἰς βασιλέα
τῶν συμβεβηκότων άπεισιν ἄγγελος. Ὁ μὲν οὖν
Περηνὸς ἐν Δυῤῥαχίῳ ἔμεινε, τὴν δὲ βασιλείαν τὰ
οἴκοι ἀνιαρὰ ἔθλιβε, καὶ τὴν ᾿Ανατολὴν τὰ ἐκ τῶν
Τούρκων δεινὰ ἐπίεζον, αὐξανόμενα καθ' εκάστην
καὶ μηδεμίαν λαμβάνοντα ἄνεσιν καὶ ἀνάγκην.
Τελευτήσαντος δὲ τοῦ δουκὸς Κωνσταντίνου τοῦ βασιλέως, τῆς δὲ βασιλίδος Εὐδοκίας πρὸς βραχὺ τὴν
βασιλείαν ἀντισχούσης ἐπεὶ εἰς Διογένην τὰ σκῆπτρα
τῆς βασιλείας περιῆλθε, τῷ μὲν Ρουμπέρτῳ καὶ
τοῖς περὶ αὐτὸν δέος οὐ τὸ τυχὸν ἦν, μὴ καὶ τῶν
οἰκείων ἐκπέσωσι καὶ στερηθῶσι πεῖραν τῆς αὐτοῦ
γενναιότητος ἔχοντες, τῶν δέ γε τῇ Ῥωμανία διαφερουσῶν χωρῶν τε καὶ πόλεων πᾶσι τρόποις ἀνῆγον
ἑαυτοὺς καὶ ὑπέστελλον. [Ρ. 856] Ταῖς δὲ κατὰ τῶν
Τούρκων ἐκστρατείαις προσέχοντος καὶ αὐτοῦ, καὶ
τῷ πλέον θλίβοντι τὴν πᾶσαν σπουδὴν νέμοντος,
οὐκέτι μὲν ὡς δεσπόται, τρόπον δὲ κλεπτῶν καὶ
λῃστῶν ἐπιόντες ὑποφορα ἑαυτοῖς τὰ τῆς Ἰταλίας
ἐποιήσαντο. Τῶν δὲ κατὰ τὸν Διογένην, ήπερ άνωτέρω διείληπται, οἰκονομηθέντων τε καὶ πραχθέντων,
G
magnam et illustrem, ubi consueverat dux Italiæ
commorari, quod ibi essent et magnifcæ domus
et eorum quæ ad victum necessaria sunt copia
multa. Abulchare autem cum Dyrrachium pervenisset inde Barium transmisit, cumque Rhegium
captum cognovisset, cum Bari exspectabat, et inde
quantum poterat, urbes adhuc amicas Romanis in
officio ac fide continebat, præficiens duces, et exercitum mittens ad locorum custodiam: adhuo
enim a Romanis erant Baris, Idrus, Callipolis, Tarentum,Brundusium et Hore et alia oppidula multa
et omnino tota regio. Interea vero declaratus dux
Italiæ Perenus fuit. Cum vero non potuisset in
Longobardiam copiaa trajicere propter Roberti potentiam, Dyrrachii mansit, dux Dyrrachii appellatus. Nicephorus autem Carantenus excursiones faciente Roberto et infinitis malis Italiam vexante
timeb atquidem, verumtamen ab imperatore auxilium exspectabat. Omnes igitur Italicæ urbes
ad eum se applicuerunt, et præsidia acceperunt; quædam vero præsidia recusantes stipendiarias se fecere. His autem ita perfectis fugere decrevit 123 etiam Carantenus, videns quotidie
Francos augeri. Sed secum reputans ignominiam,
in provincia mansit, Brundusium in fide erga imperatorem et in servitute continens, fraude vero
ac dolo finitimos Francos aggreditur. Clam igitur
cum ipsis collocutus, et de prodenda ipsis urbe
mentione ultro citroque habita, venientes Francos
excepit, et per scalam ascendentes singulos interfecit, centum circiter numero, quorum capita in
navigium imposita ad Dyrrachium transmittit, et
inde ad imperatorem eorum quæ acciderant nuntius proficiscitur. Perenus igitur Dyrrachii mansit,
imperium vero intestina mala opprimebant, et
Orientem Turci vexabant iis malis quæ quotidie
aucta nulla ex parte remittebantur. Mortuo autem
duce Constantino imperatore, cum imperatrix Eudocia ad breve tempus imperium obtinuisset, ubi
ad Diogenem sceptra pervenere, Roberto et iis qui
cum ipso erant haud vulgaris metus injectus est,
ne etiam e suis sedibus pellerentur privarenturque
suis, experti ejus virtutem. Ab iis autem locis et
oppidis quæ ad Romanorum spectabant imperium,
omnibus modis sese subducebant. Verum cum ipse
quoque occuparetur in expeditionibus adversus
Turcos, et omne studium poneret in eo quod ma
gis urgeret, non amplius ut domini, sed 724 prædonum ac piratarum instar Italiæ loca in suam potestatem redigebant. Cum vero Diogene imperante, ut
superius demonstratum est, res administrate ao
gestæ fuissent, sub Michaele vero imperium negli
genter ac pueriliter administraretur, ut stabiles
domini a mari usque ad mare et Longobardiam et
Calabriam sibi subegere, eaque distributa et oppidis
divisis se comites, Robertum vero ducam appellarunt. Michael autem non solum non retinuit regionem quæ ad se pertinebat, ut dictum est, sed
Νικηφόρος δὲ ὁ Καραντηνὸς ἐκδρομὰς ποιουμένου τοῦ Ῥουμπέρτου καὶ κακώσεσι μυρίαις τοὺς Ἰταλοὺς κατατρύχοντος ἐδειλία μέν, ἔμενε δ’ ὅμως τὴν ἐκ βασιλέως ἀναμένων ἐπικουρίαν. Πᾶσαι μὲν οὖν αἱ ἰταλικαὶ πόλεις προσεχώρησαν καὶ φρουρὰν παρεδέξαντο· τινὲς δὲ φρουρὰν μὴ παραδεξάμεναι ὑπόφοροι κατέστησαν. Τούτων δὲ οὕτω τελουμένων φυγεῖν μὲν ἔγνω καὶ ὁ Καραντηνὸς αὐξανομένους καθ’ ἑκάστην ὁρῶν τοὺς Φράγκους, τὸ δὲ τῆς αἰσχύνης ἄδοξον λογιζόμενος ἔμενεν ἐπὶ χώρας, τὸ Βρενδήσιον συντηρῶν ἐν τῇ πρὸς τὸν βασιλέα πίστει τε καὶ δουλώσει. Ἀπάτῃ δὲ καὶ δόλῳ τοὺς προσοίκους Φράγκους ὑπέρχεται. Λαθραίως οὖν αὐτοῖς ἐντυχὼν καὶ περὶ τοῦ προδοῦναι τὴν πόλιν λόγους καὶ δοὺς καὶ λαβών, ἥκοντας τοὺς Φράγκους ἐδέξατο ἀνιόντας διὰ κλίμακος. Ἕνα καθένα γοῦν τῶν ἀνιόντων ἀποσφάξας, εἰς ἑκατὸν ἀριθμουμένους, τὰς κεφαλὰς αὐτῶν πλοίῳ ἐμβαλὼν περαιοῦται εἰς τὸ Δυρράχιον ἐκεῖθέν τε εἰς βασιλέα τῶν συμβεβηκότων ἄπεισιν ἄγγελος.HISTORIA.
γοῦν δοὺξ Ιταλίας ὁ ᾿Αβουλχαρέ. Ο δὲ Ῥουμπέτρος dilur, adhibitaque celeritate Rhegium capit urbem
τῇ τῶν Σκριβώνων ἀναίρεσι δεινοπαθοῦν τὸ γένος
ὁρῶν τῶν Καλαβρῶν ἅμα κἀκ τῆς αἰτίας ταύτης
ἀπόστασιν μελετών, [Ρ. 855] οὐκέτι μὲν ὡς ὑποστρέψων ἔξεισι, σπουδῇ δὲ ἐλάσας αἱρεῖ τὸ Ῥήγιον
πόλιν μεγάλην καὶ ἐπίφανῆ, ἐν ᾧ συνήθως ὁ δοὺξ
Ιταλίας διέτριβεν· ἦσαν γὰρ ἐν τούτῳ οἰκήματά τε
διαπρεπῆ καὶ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία πολλή. Ο δ'
᾿Αβουλχαρὰ τὸ Δυρράχιον καταλαβὼν ἐξ ἐκείνου τε
εἰς τὴν Βάριν περαιωθείς, πυθόμενος ὅτι τὸ 'Ρήγιον
ξάλω, ἔμεινεν αὐτὸν ἐν τῇ Βάρει, κἀκεῖθεν ὡς ἦν
δυνατὸν τῶν ἔτι τὰ Ῥωμαίων φρονουσῶν ἀντείχετο
πόλεων, στρατηγοὺς ἐφιστῶν καὶ στρατὸν ἐπιπέμ·
πων εἰς φυλακήν· ἔτι γὰρ ἐφρόνουν τὰ Ῥωμαίων κ
τε Βάρις, ή Υδροῦς, ἡ Καλλίπολις, ὁ Τάρας, τὸ
Βρενδίσιον καὶ αἱ ὡραι καὶ ἄλλα πολίχνια ἱκανὰ καὶ
πᾶσα ἡ χώρα ἁπλῶς. Ἐν τῷ μεταξὺ δὲ προεβλήθη
δοὺξ τῆς Ἰταλίας ὁ Περηνός. Μὴ δυνηθεὶς δὲ εἰς
Λογγιβαρδίαν περαιωθῆναι διὰ τὴν τοῦ Ῥουμπέρ
του καταδυναστείαν ἔμεινεν ἐν Δυῤῥαχίῳ, ονομασθεὶς
τοῦ Δυρραχίου δούξ. Νικηφόρος δὲ ὁ Καραντηνός
ἐκδρομὰς ποιτυμένου του Ρουμπέτρου καὶ κακώσεσι
μυρίαις τοὺς Ιταλούς κατατρύχοντος ἐδειλία μὲν,
ἔμενε δ' ὅμως τὴν ἐκ βασιλέως ἀναμένων ἐπικουρίαν. Πᾶσαι οὖν αἱ Ιταλικαὶ πόλεις προσεχώρησαν
καὶ φρουρὰν παρεδέξαντο· τινὲς δὲ καὶ φρουρὰν μὴ
καταδεξάμεναι ὑποφόρους κατέστησαν. Τούτων δὲ
οὕτω τελουμένων φυγεῖν μὲν ἔγνω καὶ ὁ Καραντη
νός, αὐξανομένους τοὺς Φράγγους καθ᾿ ἑκάστην
ὁρῶν· τὸ δὲ τῆς αἰσχύνης ἄδοξον λογιζόμενος ἐπὶ
χώρας ἔμενεν, τὸ Βρενδίσιον συντηρῶν ἐν τῇ πρὸς
τὸν βασιλέα πίστει τε καὶ δουλώσει. ᾿Απάτῃ δὲ καὶ
δόλῳ τοὺς προσοίκους Φράγγους ὑπέρχεται. Λαθραίως οὖν αὐτοῖς ἐντυχών, καὶ περὶ τοῦ προδοῦναι
τὴν πόλιν λόγους καὶ δοὺς καὶ λαβὼν, ἤνοντας τοὺς
Φράγγοὺς ἐδέξατο ανιόντας διὰ κλίμακος. Ένα καθ'
ἕνα γοῦν τῶν ἀνιόντων ἀποσφάξας εἰς ἑκατὸν ἀρι
θμουμένους, καὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν πλοίῳ ἐμβαλών,
περαιοῦται εἰς τὸ Δυρράχιον, ἐκεῖθέν τε εἰς βασιλέα
τῶν συμβεβηκότων άπεισιν ἄγγελος. Ὁ μὲν οὖν
Περηνὸς ἐν Δυῤῥαχίῳ ἔμεινε, τὴν δὲ βασιλείαν τὰ
οἴκοι ἀνιαρὰ ἔθλιβε, καὶ τὴν ᾿Ανατολὴν τὰ ἐκ τῶν
Τούρκων δεινὰ ἐπίεζον, αὐξανόμενα καθ' εκάστην
καὶ μηδεμίαν λαμβάνοντα ἄνεσιν καὶ ἀνάγκην.
Τελευτήσαντος δὲ τοῦ δουκὸς Κωνσταντίνου τοῦ βασιλέως, τῆς δὲ βασιλίδος Εὐδοκίας πρὸς βραχὺ τὴν
βασιλείαν ἀντισχούσης ἐπεὶ εἰς Διογένην τὰ σκῆπτρα
τῆς βασιλείας περιῆλθε, τῷ μὲν Ρουμπέρτῳ καὶ
τοῖς περὶ αὐτὸν δέος οὐ τὸ τυχὸν ἦν, μὴ καὶ τῶν
οἰκείων ἐκπέσωσι καὶ στερηθῶσι πεῖραν τῆς αὐτοῦ
γενναιότητος ἔχοντες, τῶν δέ γε τῇ Ῥωμανία διαφερουσῶν χωρῶν τε καὶ πόλεων πᾶσι τρόποις ἀνῆγον
ἑαυτοὺς καὶ ὑπέστελλον. [Ρ. 856] Ταῖς δὲ κατὰ τῶν
Τούρκων ἐκστρατείαις προσέχοντος καὶ αὐτοῦ, καὶ
τῷ πλέον θλίβοντι τὴν πᾶσαν σπουδὴν νέμοντος,
οὐκέτι μὲν ὡς δεσπόται, τρόπον δὲ κλεπτῶν καὶ
λῃστῶν ἐπιόντες ὑποφορα ἑαυτοῖς τὰ τῆς Ἰταλίας
ἐποιήσαντο. Τῶν δὲ κατὰ τὸν Διογένην, ήπερ άνωτέρω διείληπται, οἰκονομηθέντων τε καὶ πραχθέντων,
G
magnam et illustrem, ubi consueverat dux Italiæ
commorari, quod ibi essent et magnifcæ domus
et eorum quæ ad victum necessaria sunt copia
multa. Abulchare autem cum Dyrrachium pervenisset inde Barium transmisit, cumque Rhegium
captum cognovisset, cum Bari exspectabat, et inde
quantum poterat, urbes adhuc amicas Romanis in
officio ac fide continebat, præficiens duces, et exercitum mittens ad locorum custodiam: adhuo
enim a Romanis erant Baris, Idrus, Callipolis, Tarentum,Brundusium et Hore et alia oppidula multa
et omnino tota regio. Interea vero declaratus dux
Italiæ Perenus fuit. Cum vero non potuisset in
Longobardiam copiaa trajicere propter Roberti potentiam, Dyrrachii mansit, dux Dyrrachii appellatus. Nicephorus autem Carantenus excursiones faciente Roberto et infinitis malis Italiam vexante
timeb atquidem, verumtamen ab imperatore auxilium exspectabat. Omnes igitur Italicæ urbes
ad eum se applicuerunt, et præsidia acceperunt; quædam vero præsidia recusantes stipendiarias se fecere. His autem ita perfectis fugere decrevit 123 etiam Carantenus, videns quotidie
Francos augeri. Sed secum reputans ignominiam,
in provincia mansit, Brundusium in fide erga imperatorem et in servitute continens, fraude vero
ac dolo finitimos Francos aggreditur. Clam igitur
cum ipsis collocutus, et de prodenda ipsis urbe
mentione ultro citroque habita, venientes Francos
excepit, et per scalam ascendentes singulos interfecit, centum circiter numero, quorum capita in
navigium imposita ad Dyrrachium transmittit, et
inde ad imperatorem eorum quæ acciderant nuntius proficiscitur. Perenus igitur Dyrrachii mansit,
imperium vero intestina mala opprimebant, et
Orientem Turci vexabant iis malis quæ quotidie
aucta nulla ex parte remittebantur. Mortuo autem
duce Constantino imperatore, cum imperatrix Eudocia ad breve tempus imperium obtinuisset, ubi
ad Diogenem sceptra pervenere, Roberto et iis qui
cum ipso erant haud vulgaris metus injectus est,
ne etiam e suis sedibus pellerentur privarenturque
suis, experti ejus virtutem. Ab iis autem locis et
oppidis quæ ad Romanorum spectabant imperium,
omnibus modis sese subducebant. Verum cum ipse
quoque occuparetur in expeditionibus adversus
Turcos, et omne studium poneret in eo quod ma
gis urgeret, non amplius ut domini, sed 724 prædonum ac piratarum instar Italiæ loca in suam potestatem redigebant. Cum vero Diogene imperante, ut
superius demonstratum est, res administrate ao
gestæ fuissent, sub Michaele vero imperium negli
genter ac pueriliter administraretur, ut stabiles
domini a mari usque ad mare et Longobardiam et
Calabriam sibi subegere, eaque distributa et oppidis
divisis se comites, Robertum vero ducam appellarunt. Michael autem non solum non retinuit regionem quæ ad se pertinebat, ut dictum est, sed
Ὁ μὲν οὖν Περηνὸς ἐν τῷ Δυρραχίῳ ἔμενε, τὴν δὲ βασιλείαν τὰ οἴκοι ἀνιαρὰ ἔθλιβε, καὶ τὴν ἀνατολὴν τὰ ἐκ τῶν Τούρκων δεινὰ ἐπίεζον, αὐξανόμενα καθ’ ἑκάστην καὶ μηδεμίαν λαμβάνοντα ἄνεσιν καὶ ἀνακωχήν. Τελευτήσαντος δὲ τοῦ Δούκα Κωνσταντίνου τοῦ βασιλέως, τῆς βασιλίδος δὲ Εὐδοκίας πρὸς βραχὺ τῆς βασιλείας ἀντισχούσης, ἐπεὶ εἰς Διογένην τὰ σκῆπτρα τῆς βασιλείας περιῆλθε, τῷ μὲν Ῥουμπέρτῳ καὶ τοῖς περὶ αὐτὸν δέος οὐ τὸ τυχὸν ἦν, μὴ καὶ τῶν οἰκείων ἐκπέσωσι πεῖραν τῆς αὐτοῦ γενναιότητος ἔχουσι, τῶν δέ γε τῇ Ῥωμανίᾳ διαφερόντων, χωρῶν τε καὶ πόλεων, πᾶσι τρόποις ἀπῆγον ἑαυτοὺς καὶ ὑπέστελλον. Ταῖς δὲ κατὰ τῶν Τούρκων ἐκστρατείαις προςέχοντος καὶ αὐτοῦ καὶ τῷ πλέον θλίβοντι τὴν πᾶσαν σπουδὴν νέμοντος οὐκέτι μὲν ὡς δεσπόται, τρόπον δὲ κλεπτῶν καὶ λῃστῶν ἐπιόντες ὑπόφορα ἑαυτοῖς τὰ τῆς Ἰταλίας ἐποιήσαντο.HISTORIA.
γοῦν δοὺξ Ιταλίας ὁ ᾿Αβουλχαρέ. Ο δὲ Ῥουμπέτρος dilur, adhibitaque celeritate Rhegium capit urbem
τῇ τῶν Σκριβώνων ἀναίρεσι δεινοπαθοῦν τὸ γένος
ὁρῶν τῶν Καλαβρῶν ἅμα κἀκ τῆς αἰτίας ταύτης
ἀπόστασιν μελετών, [Ρ. 855] οὐκέτι μὲν ὡς ὑποστρέψων ἔξεισι, σπουδῇ δὲ ἐλάσας αἱρεῖ τὸ Ῥήγιον
πόλιν μεγάλην καὶ ἐπίφανῆ, ἐν ᾧ συνήθως ὁ δοὺξ
Ιταλίας διέτριβεν· ἦσαν γὰρ ἐν τούτῳ οἰκήματά τε
διαπρεπῆ καὶ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία πολλή. Ο δ'
᾿Αβουλχαρὰ τὸ Δυρράχιον καταλαβὼν ἐξ ἐκείνου τε
εἰς τὴν Βάριν περαιωθείς, πυθόμενος ὅτι τὸ 'Ρήγιον
ξάλω, ἔμεινεν αὐτὸν ἐν τῇ Βάρει, κἀκεῖθεν ὡς ἦν
δυνατὸν τῶν ἔτι τὰ Ῥωμαίων φρονουσῶν ἀντείχετο
πόλεων, στρατηγοὺς ἐφιστῶν καὶ στρατὸν ἐπιπέμ·
πων εἰς φυλακήν· ἔτι γὰρ ἐφρόνουν τὰ Ῥωμαίων κ
τε Βάρις, ή Υδροῦς, ἡ Καλλίπολις, ὁ Τάρας, τὸ
Βρενδίσιον καὶ αἱ ὡραι καὶ ἄλλα πολίχνια ἱκανὰ καὶ
πᾶσα ἡ χώρα ἁπλῶς. Ἐν τῷ μεταξὺ δὲ προεβλήθη
δοὺξ τῆς Ἰταλίας ὁ Περηνός. Μὴ δυνηθεὶς δὲ εἰς
Λογγιβαρδίαν περαιωθῆναι διὰ τὴν τοῦ Ῥουμπέρ
του καταδυναστείαν ἔμεινεν ἐν Δυῤῥαχίῳ, ονομασθεὶς
τοῦ Δυρραχίου δούξ. Νικηφόρος δὲ ὁ Καραντηνός
ἐκδρομὰς ποιτυμένου του Ρουμπέτρου καὶ κακώσεσι
μυρίαις τοὺς Ιταλούς κατατρύχοντος ἐδειλία μὲν,
ἔμενε δ' ὅμως τὴν ἐκ βασιλέως ἀναμένων ἐπικουρίαν. Πᾶσαι οὖν αἱ Ιταλικαὶ πόλεις προσεχώρησαν
καὶ φρουρὰν παρεδέξαντο· τινὲς δὲ καὶ φρουρὰν μὴ
καταδεξάμεναι ὑποφόρους κατέστησαν. Τούτων δὲ
οὕτω τελουμένων φυγεῖν μὲν ἔγνω καὶ ὁ Καραντη
νός, αὐξανομένους τοὺς Φράγγους καθ᾿ ἑκάστην
ὁρῶν· τὸ δὲ τῆς αἰσχύνης ἄδοξον λογιζόμενος ἐπὶ
χώρας ἔμενεν, τὸ Βρενδίσιον συντηρῶν ἐν τῇ πρὸς
τὸν βασιλέα πίστει τε καὶ δουλώσει. ᾿Απάτῃ δὲ καὶ
δόλῳ τοὺς προσοίκους Φράγγους ὑπέρχεται. Λαθραίως οὖν αὐτοῖς ἐντυχών, καὶ περὶ τοῦ προδοῦναι
τὴν πόλιν λόγους καὶ δοὺς καὶ λαβὼν, ἤνοντας τοὺς
Φράγγοὺς ἐδέξατο ανιόντας διὰ κλίμακος. Ένα καθ'
ἕνα γοῦν τῶν ἀνιόντων ἀποσφάξας εἰς ἑκατὸν ἀρι
θμουμένους, καὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν πλοίῳ ἐμβαλών,
περαιοῦται εἰς τὸ Δυρράχιον, ἐκεῖθέν τε εἰς βασιλέα
τῶν συμβεβηκότων άπεισιν ἄγγελος. Ὁ μὲν οὖν
Περηνὸς ἐν Δυῤῥαχίῳ ἔμεινε, τὴν δὲ βασιλείαν τὰ
οἴκοι ἀνιαρὰ ἔθλιβε, καὶ τὴν ᾿Ανατολὴν τὰ ἐκ τῶν
Τούρκων δεινὰ ἐπίεζον, αὐξανόμενα καθ' εκάστην
καὶ μηδεμίαν λαμβάνοντα ἄνεσιν καὶ ἀνάγκην.
Τελευτήσαντος δὲ τοῦ δουκὸς Κωνσταντίνου τοῦ βασιλέως, τῆς δὲ βασιλίδος Εὐδοκίας πρὸς βραχὺ τὴν
βασιλείαν ἀντισχούσης ἐπεὶ εἰς Διογένην τὰ σκῆπτρα
τῆς βασιλείας περιῆλθε, τῷ μὲν Ρουμπέρτῳ καὶ
τοῖς περὶ αὐτὸν δέος οὐ τὸ τυχὸν ἦν, μὴ καὶ τῶν
οἰκείων ἐκπέσωσι καὶ στερηθῶσι πεῖραν τῆς αὐτοῦ
γενναιότητος ἔχοντες, τῶν δέ γε τῇ Ῥωμανία διαφερουσῶν χωρῶν τε καὶ πόλεων πᾶσι τρόποις ἀνῆγον
ἑαυτοὺς καὶ ὑπέστελλον. [Ρ. 856] Ταῖς δὲ κατὰ τῶν
Τούρκων ἐκστρατείαις προσέχοντος καὶ αὐτοῦ, καὶ
τῷ πλέον θλίβοντι τὴν πᾶσαν σπουδὴν νέμοντος,
οὐκέτι μὲν ὡς δεσπόται, τρόπον δὲ κλεπτῶν καὶ
λῃστῶν ἐπιόντες ὑποφορα ἑαυτοῖς τὰ τῆς Ἰταλίας
ἐποιήσαντο. Τῶν δὲ κατὰ τὸν Διογένην, ήπερ άνωτέρω διείληπται, οἰκονομηθέντων τε καὶ πραχθέντων,
G
magnam et illustrem, ubi consueverat dux Italiæ
commorari, quod ibi essent et magnifcæ domus
et eorum quæ ad victum necessaria sunt copia
multa. Abulchare autem cum Dyrrachium pervenisset inde Barium transmisit, cumque Rhegium
captum cognovisset, cum Bari exspectabat, et inde
quantum poterat, urbes adhuc amicas Romanis in
officio ac fide continebat, præficiens duces, et exercitum mittens ad locorum custodiam: adhuo
enim a Romanis erant Baris, Idrus, Callipolis, Tarentum,Brundusium et Hore et alia oppidula multa
et omnino tota regio. Interea vero declaratus dux
Italiæ Perenus fuit. Cum vero non potuisset in
Longobardiam copiaa trajicere propter Roberti potentiam, Dyrrachii mansit, dux Dyrrachii appellatus. Nicephorus autem Carantenus excursiones faciente Roberto et infinitis malis Italiam vexante
timeb atquidem, verumtamen ab imperatore auxilium exspectabat. Omnes igitur Italicæ urbes
ad eum se applicuerunt, et præsidia acceperunt; quædam vero præsidia recusantes stipendiarias se fecere. His autem ita perfectis fugere decrevit 123 etiam Carantenus, videns quotidie
Francos augeri. Sed secum reputans ignominiam,
in provincia mansit, Brundusium in fide erga imperatorem et in servitute continens, fraude vero
ac dolo finitimos Francos aggreditur. Clam igitur
cum ipsis collocutus, et de prodenda ipsis urbe
mentione ultro citroque habita, venientes Francos
excepit, et per scalam ascendentes singulos interfecit, centum circiter numero, quorum capita in
navigium imposita ad Dyrrachium transmittit, et
inde ad imperatorem eorum quæ acciderant nuntius proficiscitur. Perenus igitur Dyrrachii mansit,
imperium vero intestina mala opprimebant, et
Orientem Turci vexabant iis malis quæ quotidie
aucta nulla ex parte remittebantur. Mortuo autem
duce Constantino imperatore, cum imperatrix Eudocia ad breve tempus imperium obtinuisset, ubi
ad Diogenem sceptra pervenere, Roberto et iis qui
cum ipso erant haud vulgaris metus injectus est,
ne etiam e suis sedibus pellerentur privarenturque
suis, experti ejus virtutem. Ab iis autem locis et
oppidis quæ ad Romanorum spectabant imperium,
omnibus modis sese subducebant. Verum cum ipse
quoque occuparetur in expeditionibus adversus
Turcos, et omne studium poneret in eo quod ma
gis urgeret, non amplius ut domini, sed 724 prædonum ac piratarum instar Italiæ loca in suam potestatem redigebant. Cum vero Diogene imperante, ut
superius demonstratum est, res administrate ao
gestæ fuissent, sub Michaele vero imperium negli
genter ac pueriliter administraretur, ut stabiles
domini a mari usque ad mare et Longobardiam et
Calabriam sibi subegere, eaque distributa et oppidis
divisis se comites, Robertum vero ducam appellarunt. Michael autem non solum non retinuit regionem quæ ad se pertinebat, ut dictum est, sed
Τῶν δὲ κατὰ τὸν Διογένην, ᾗπερ ἀνωτέρω διείληπται, οἰκονομηθέντων καὶ πραχθέντων, καὶ τοῦ Μιχαὴλ τὴν βασιλείαν ἀμελῶς καὶ παιδαριωδῶς διιθύνοντος ὡς δεσπόται βέβαιοι ἀπὸ θαλάσσης ἕως θαλάσσης τήν τε Λογγιβαρδίαν καὶ τὴν Καλαβρίαν ἑαυτοῖς ὑπεποιήσαντο, καὶ ταύτην διανειμάμενοι καὶ τὰ κάστρα διαμερισάμενοι ἑαυτοὺς μὲν κόμητας, τὸν δὲ Ῥουμπέρτον δοῦκα προςωνομάκασιν. Ὁ δὲ Μιχαὴλ οὐ μόνον οὐκ ἀντεποιήσατο τῆς διαφερούσης αὑτῷ χώρας, ὡς εἴρηται, ἀλλ’ ὡς ἂν τοὺς Τούρκους τῆς ἀνατολῆς ἐξελάσειε, δέον ἐνόμισε σπείσασθαι αὐτῷ καὶ δι’ αὐτῶν ἢ σὺν αὐτοῖς ἀποσοβῆσαι αὐτῶν τὴν ἄλογον κατὰ τῆς Ῥωμανίας ἐπέλευσιν. Ὅθεν καὶ κῆδος πρὸς τὸν Ῥουμπέρτον ποιεῖται καὶ τὴν αὐτοῦ θυγατέρα Ἑλένην καταμνᾶται τῷ ἑαυτοῦ υἱῷ Κωνσταντίνῳ. Ἠβούλετο μὲν ταῦτα ὁ βασιλεύς, πέρατι δὲ δοθῆναι παρὰ Θεοῦ κεκώλυται πάλαι καταψηφισαμένου τῆς ἀνατολῆς πανωλεθρίαν καὶ ἀναστάτωσιν. Ἐπὶ τούτοις ἐτέχθη ἐν Κωνσταντινουπόλει τρίπους ὄρνις καὶ παιδίον ἔχον κατὰ τὸ μέτωπον ἕνα ὀφθαλμόν, τραγοσκελὲς δὲ τοὺς πόδας. Δύο δὲ τῶν ἀθανάτων στρατιωτῶν γεγόνασι κεραυνόβλητοι.HISTORIA.
γοῦν δοὺξ Ιταλίας ὁ ᾿Αβουλχαρέ. Ο δὲ Ῥουμπέτρος dilur, adhibitaque celeritate Rhegium capit urbem
τῇ τῶν Σκριβώνων ἀναίρεσι δεινοπαθοῦν τὸ γένος
ὁρῶν τῶν Καλαβρῶν ἅμα κἀκ τῆς αἰτίας ταύτης
ἀπόστασιν μελετών, [Ρ. 855] οὐκέτι μὲν ὡς ὑποστρέψων ἔξεισι, σπουδῇ δὲ ἐλάσας αἱρεῖ τὸ Ῥήγιον
πόλιν μεγάλην καὶ ἐπίφανῆ, ἐν ᾧ συνήθως ὁ δοὺξ
Ιταλίας διέτριβεν· ἦσαν γὰρ ἐν τούτῳ οἰκήματά τε
διαπρεπῆ καὶ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονία πολλή. Ο δ'
᾿Αβουλχαρὰ τὸ Δυρράχιον καταλαβὼν ἐξ ἐκείνου τε
εἰς τὴν Βάριν περαιωθείς, πυθόμενος ὅτι τὸ 'Ρήγιον
ξάλω, ἔμεινεν αὐτὸν ἐν τῇ Βάρει, κἀκεῖθεν ὡς ἦν
δυνατὸν τῶν ἔτι τὰ Ῥωμαίων φρονουσῶν ἀντείχετο
πόλεων, στρατηγοὺς ἐφιστῶν καὶ στρατὸν ἐπιπέμ·
πων εἰς φυλακήν· ἔτι γὰρ ἐφρόνουν τὰ Ῥωμαίων κ
τε Βάρις, ή Υδροῦς, ἡ Καλλίπολις, ὁ Τάρας, τὸ
Βρενδίσιον καὶ αἱ ὡραι καὶ ἄλλα πολίχνια ἱκανὰ καὶ
πᾶσα ἡ χώρα ἁπλῶς. Ἐν τῷ μεταξὺ δὲ προεβλήθη
δοὺξ τῆς Ἰταλίας ὁ Περηνός. Μὴ δυνηθεὶς δὲ εἰς
Λογγιβαρδίαν περαιωθῆναι διὰ τὴν τοῦ Ῥουμπέρ
του καταδυναστείαν ἔμεινεν ἐν Δυῤῥαχίῳ, ονομασθεὶς
τοῦ Δυρραχίου δούξ. Νικηφόρος δὲ ὁ Καραντηνός
ἐκδρομὰς ποιτυμένου του Ρουμπέτρου καὶ κακώσεσι
μυρίαις τοὺς Ιταλούς κατατρύχοντος ἐδειλία μὲν,
ἔμενε δ' ὅμως τὴν ἐκ βασιλέως ἀναμένων ἐπικουρίαν. Πᾶσαι οὖν αἱ Ιταλικαὶ πόλεις προσεχώρησαν
καὶ φρουρὰν παρεδέξαντο· τινὲς δὲ καὶ φρουρὰν μὴ
καταδεξάμεναι ὑποφόρους κατέστησαν. Τούτων δὲ
οὕτω τελουμένων φυγεῖν μὲν ἔγνω καὶ ὁ Καραντη
νός, αὐξανομένους τοὺς Φράγγους καθ᾿ ἑκάστην
ὁρῶν· τὸ δὲ τῆς αἰσχύνης ἄδοξον λογιζόμενος ἐπὶ
χώρας ἔμενεν, τὸ Βρενδίσιον συντηρῶν ἐν τῇ πρὸς
τὸν βασιλέα πίστει τε καὶ δουλώσει. ᾿Απάτῃ δὲ καὶ
δόλῳ τοὺς προσοίκους Φράγγους ὑπέρχεται. Λαθραίως οὖν αὐτοῖς ἐντυχών, καὶ περὶ τοῦ προδοῦναι
τὴν πόλιν λόγους καὶ δοὺς καὶ λαβὼν, ἤνοντας τοὺς
Φράγγοὺς ἐδέξατο ανιόντας διὰ κλίμακος. Ένα καθ'
ἕνα γοῦν τῶν ἀνιόντων ἀποσφάξας εἰς ἑκατὸν ἀρι
θμουμένους, καὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν πλοίῳ ἐμβαλών,
περαιοῦται εἰς τὸ Δυρράχιον, ἐκεῖθέν τε εἰς βασιλέα
τῶν συμβεβηκότων άπεισιν ἄγγελος. Ὁ μὲν οὖν
Περηνὸς ἐν Δυῤῥαχίῳ ἔμεινε, τὴν δὲ βασιλείαν τὰ
οἴκοι ἀνιαρὰ ἔθλιβε, καὶ τὴν ᾿Ανατολὴν τὰ ἐκ τῶν
Τούρκων δεινὰ ἐπίεζον, αὐξανόμενα καθ' εκάστην
καὶ μηδεμίαν λαμβάνοντα ἄνεσιν καὶ ἀνάγκην.
Τελευτήσαντος δὲ τοῦ δουκὸς Κωνσταντίνου τοῦ βασιλέως, τῆς δὲ βασιλίδος Εὐδοκίας πρὸς βραχὺ τὴν
βασιλείαν ἀντισχούσης ἐπεὶ εἰς Διογένην τὰ σκῆπτρα
τῆς βασιλείας περιῆλθε, τῷ μὲν Ρουμπέρτῳ καὶ
τοῖς περὶ αὐτὸν δέος οὐ τὸ τυχὸν ἦν, μὴ καὶ τῶν
οἰκείων ἐκπέσωσι καὶ στερηθῶσι πεῖραν τῆς αὐτοῦ
γενναιότητος ἔχοντες, τῶν δέ γε τῇ Ῥωμανία διαφερουσῶν χωρῶν τε καὶ πόλεων πᾶσι τρόποις ἀνῆγον
ἑαυτοὺς καὶ ὑπέστελλον. [Ρ. 856] Ταῖς δὲ κατὰ τῶν
Τούρκων ἐκστρατείαις προσέχοντος καὶ αὐτοῦ, καὶ
τῷ πλέον θλίβοντι τὴν πᾶσαν σπουδὴν νέμοντος,
οὐκέτι μὲν ὡς δεσπόται, τρόπον δὲ κλεπτῶν καὶ
λῃστῶν ἐπιόντες ὑποφορα ἑαυτοῖς τὰ τῆς Ἰταλίας
ἐποιήσαντο. Τῶν δὲ κατὰ τὸν Διογένην, ήπερ άνωτέρω διείληπται, οἰκονομηθέντων τε καὶ πραχθέντων,
G
magnam et illustrem, ubi consueverat dux Italiæ
commorari, quod ibi essent et magnifcæ domus
et eorum quæ ad victum necessaria sunt copia
multa. Abulchare autem cum Dyrrachium pervenisset inde Barium transmisit, cumque Rhegium
captum cognovisset, cum Bari exspectabat, et inde
quantum poterat, urbes adhuc amicas Romanis in
officio ac fide continebat, præficiens duces, et exercitum mittens ad locorum custodiam: adhuo
enim a Romanis erant Baris, Idrus, Callipolis, Tarentum,Brundusium et Hore et alia oppidula multa
et omnino tota regio. Interea vero declaratus dux
Italiæ Perenus fuit. Cum vero non potuisset in
Longobardiam copiaa trajicere propter Roberti potentiam, Dyrrachii mansit, dux Dyrrachii appellatus. Nicephorus autem Carantenus excursiones faciente Roberto et infinitis malis Italiam vexante
timeb atquidem, verumtamen ab imperatore auxilium exspectabat. Omnes igitur Italicæ urbes
ad eum se applicuerunt, et præsidia acceperunt; quædam vero præsidia recusantes stipendiarias se fecere. His autem ita perfectis fugere decrevit 123 etiam Carantenus, videns quotidie
Francos augeri. Sed secum reputans ignominiam,
in provincia mansit, Brundusium in fide erga imperatorem et in servitute continens, fraude vero
ac dolo finitimos Francos aggreditur. Clam igitur
cum ipsis collocutus, et de prodenda ipsis urbe
mentione ultro citroque habita, venientes Francos
excepit, et per scalam ascendentes singulos interfecit, centum circiter numero, quorum capita in
navigium imposita ad Dyrrachium transmittit, et
inde ad imperatorem eorum quæ acciderant nuntius proficiscitur. Perenus igitur Dyrrachii mansit,
imperium vero intestina mala opprimebant, et
Orientem Turci vexabant iis malis quæ quotidie
aucta nulla ex parte remittebantur. Mortuo autem
duce Constantino imperatore, cum imperatrix Eudocia ad breve tempus imperium obtinuisset, ubi
ad Diogenem sceptra pervenere, Roberto et iis qui
cum ipso erant haud vulgaris metus injectus est,
ne etiam e suis sedibus pellerentur privarenturque
suis, experti ejus virtutem. Ab iis autem locis et
oppidis quæ ad Romanorum spectabant imperium,
omnibus modis sese subducebant. Verum cum ipse
quoque occuparetur in expeditionibus adversus
Turcos, et omne studium poneret in eo quod ma
gis urgeret, non amplius ut domini, sed 724 prædonum ac piratarum instar Italiæ loca in suam potestatem redigebant. Cum vero Diogene imperante, ut
superius demonstratum est, res administrate ao
gestæ fuissent, sub Michaele vero imperium negli
genter ac pueriliter administraretur, ut stabiles
domini a mari usque ad mare et Longobardiam et
Calabriam sibi subegere, eaque distributa et oppidis
divisis se comites, Robertum vero ducam appellarunt. Michael autem non solum non retinuit regionem quæ ad se pertinebat, ut dictum est, sed
PG 122:455Τὸ δὲ τερατῶδες παιδίον [προτεθὲν] ἐν τῇ τῶν Διακονίσσης δημοσίᾳ παρόδῳ κλαυθμὸν ἠφίει παιδικῷ προσεοικότα. Οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ καὶ κομῆται παρετείνοντο πλεῖστοι καὶ συχνοί. Ἐπεὶ δὲ καὶ οἱ βάρβαροι τὰ τῆς ἑῴας ἐληίζοντο, καὶ τὸ πλῆθος τὸ μὲν ἀνῃρεῖτο, τὸ δὲ φεῦγον τῇ Κωνσταντίνου προσέφευγεν, ἐδεῖτο μὲν ὁ καιρὸς οἰκονομικῆς καὶ πρεσβυτικῆς μεγαλοψύχου φρενός, ὁ δὲ τοσοῦτον ἦν φειδωλὸς καὶ μικρολόγος, ὥστε μηδ’ ὀβολὸν προέσθαι θέλειν μηδὲ παρέχειν τινὶ τὸ οἱονοῦν ἢ πρόνοιαν γοῦν τροφῶν καὶ διὰ μετακομιδῆς γεννημάτων διὰ σιτηγῶν πλοίων ποιήσασθαι, ἀλλὰ τῇ ματαίᾳ καὶ ἀνονήτῳ περὶ λόγους σπουδῇ καὶ τῷ ἰαμβίζειν καὶ ἀναπαίστους συντιθέναι προσέχων διηνεκῶς, καίτοι μηδ’ ἐν χρῷ τῆς τέχνης γευσάμενος, ἀλλ’ ὑπὸ τοῦ τῶν φιλοσόφων ὑπάτου ἐξαπατώμενος καὶ ἀποβουκολούμενος τὸν κόσμον ὅλον διέφθειρεν, ὡς εἰπεῖν. Γίνεται γὰρ λιμὸς ἰσχυρός, ᾧ δὴ καὶ λοιμὸς ἐπακολουθεῖ καὶ θάνατοι, τὰ σύντροφα ταῦτα καὶ πρὸς ὄλεθρον ἀνθρώπων ἀδελφὰ καὶ ὁμότιμα.ut ipsos Turcos ex Oriente expelleret, existimavit καὶ τοῦ Μιχαὴλ τὴν βασιλείαν ἀμελῶς καὶ παιδαsibi faciendum esse ut cum ipsis fœdus percuteret, et ipsorum ope ac societate Turcorum tenerarium in Romanorum regionem insultum coerceret.Quare etiam afinitatem cum Roberto contraxit,
ejusque filiam Helenam despondet suo
Constantino. Volebat hac ratione imperator finem
aliquem rebus imponi, sed a Deo prohibitus est,
qui jam pridem decreverat Orientis perniciem et
filio
ριωδῶς διιθύνονκος, ὡς δεσπόται βέβαιοι ἀπὸ θαλάττης ἕως θαλάττης τήν τε Λογγιβαρδίαν καὶ τὴν Και
λαβρίαν ἑαυτοῖς ὑπεποιήσαντο, καὶ ταύτην διανειμάμενοι καὶ τὰ κάστρα διαμερισάμενοι ἑαυτοὺς μὲν
κόμητας, τὸν δὲ Ρουμπέρτον δοῦκα προσωνομάκασιν. Ὁ δὲ Μιχαὴλ οὐ μονὸν οὐκ ἀντεποιήσατο τῆς
διαφερούσης ἑαυτῷ χώρας, ὡς εἴρηται, ἀλλ' ὡς ἂν
τοὺς Τούρκους τῆς ᾿Ανατολῆς ἐξελάσειε, δέον ἐνόμισε
σπείσασθαι αὐτοῖς καὶ δι' αὐτῶν καὶ σὺν αὐτοῖς
ἀποσοβῆσαι αὐτῶν τὴν ἄλογον κατὰ τῆς Ῥωμανίας ἐπέλευσιν. Οθεν καὶ κήδος πρὸς τὸν Ρουμπέρτον
ποιεῖται, καὶ τὴν αὐτοῦ θυγατέρα Ἑλένην κατεγγυάται τῷ ἑαυτοῦ υἱῷ Κωνσταντίνῳ. Ἠβούλετο μὲν
ταυτὶ ὁ βασιλεὺς, πέρατι δὲ δοθῆναι παρὰ Θεοῦ κεκώλυται, πάλαι ψηφισαμένου τῆς ᾿Ανατολῆς πάν
ωλεθρίαν καὶ ἀνάστασιν.
eversionem.
Hoc imperante Gpoli orta est tripes avis, et puer
habens in fronte oculum unum et pedes hircinos;
et duo ex immortalibus militibus fulmine percussi
sunt. Puer autem monstruosus in publico ingressu
Diaconissæ fletum emittebat lugubri similem. Præterea crinitæ quoque stellæ plurimæ et crebro
apparuere. Ubi vero barbari res Orientis prædabantur, et multitudo partim cadebatur partim fugiens
Cpolin confugiebat, 725 indigebat tempus mente
senili et excelsa ad res gubernandas, ipse vero
tam erat avarus ac vilis ut ne obolum quidem vellet effundere, neque præberet alicui quidpiam,
quicunque is esset, aut providere fructus, qui navigiis veherentur, ad victum necessarios importandos: verum inani et inutili eloquentiæ studio et
iambis atque anapastis componendis continenter
vacans, quamvis ne in cute quidem artem gustasset, a philosophorum eximio deceptus et illusus
totum, ut ita dixerim, mundum perdidit. Oritur
enim ingens fames, quam consecuta est pestis et
mors, quæ simul nutriuntur et cognatæ sunt ad
hominum perniciem et consanguinem,moriebanturque quotidie frequentes, ita ut ne vivi quidem
mortuos efferre possent, et in iis quæ dicuntur
Septa, neglecti jacerent et simul deferrentur multi
in uno lectulo, cum sæpe quinque aut sex ibi
cadavera posita essent, et undique calamitates
confluerent, omnique mœstitia urbs regia compleretur. Atque injuriarum quæ quotidie fierent, et
iniquorum judiciorum et vexationum remissio
nulla ab iis qui imperabant excogitabatur. Verum
quasi nullo alienigenarum omnino Romanis molestiam exhibente bello, vel divina ira, vel homines
affligente inopia et vi ad victum pertinente, ita sine
metu perpetrabant ea que odio divino digna essent
et tyrannica, et omne imperatoris consilium atque
institutum ad offendendos et injuria afficiendos
subditos et decipiendos, et venandas ipsorum
vitas, et occasionem 726 insidiandi ipsis captandam referebatur, ita ut etiam usque ad sacra moἘπὶ τούτου ἐτέχθη ἐν Κωνσταντινουπόλει τρίπους
ὄρνις καὶ παιδίον ἔχον κατὰ τὸ μέτωπον ἕνα ὀφθαλμόν, τραγοσκελὲς δὲ τοὺς πόδας. Δύο δὲ τῶν ἀθανάτων στρατιωτών γεγόνασι κεραυνόβλητοι. Τὸ δὲ τε
ρατῶδες παιδίον ἐν τῇ τῶν Διακονίσσης δημονία παρόδῳ κλαυθμὸν ἠφίει παιδικῷ προσεοικότα. Οὐ μὴν
δὲ ἀλλὰ καὶ κομῆται παρετείνοντο πλεῖστοι καὶ
συχνοί. Ἐπεὶ δὲ καὶ οἱ Βάρβαροι τὰ τῆς Έψας
ἐληίζοντο καὶ τὸ πλῆθος τὸ μὲν ἀνῃρεῖτο τὸ δὲ φεῦ
γον τῇ Κωνσταντίνου προσέφευγεν, ἐδεῖτο μὲν ὁ και
ρὸς οἰκονομικῆς καὶ πρεσβυτικῆς καὶ μεγαλοψύχου
φρενὸς, ὁ δὲ τοσοῦτον ἦν φειδωλὸς καὶ μικρολόγος
ὥστε μηδ᾽ ὀβολόν προέσθαι θέλειν μηδὲ παρέχειν
τινὶ τὸ οἱονοῦν, ή πρόνοιαν γοῦν τροφῶν διακομιδής
γεννημάτων διὰ σιτηγῶν πλοίων ποιήσασθαι,
ἀλλὰ τῇ ματαίᾳ καὶ ἀνηνύτῳ περὶ λόγους σπουδῇ
καὶ τῷ ἰαμβίζειν καὶ ἀναπαίστους συντιθέναι προσ
έχων διηνεκώς, καίτοι μηδ' ἐν χρῷ τῆς τέχνης
γευσάμενος, ἀλλ᾽ ὑπὸ τοῦ τῶν φιλοσόφων ὁπάτου ἐξω
απατώμενος καὶ ἀποβουκολούμενος, τὸν κόσμον ὅλον
διέφθειρεν, ὡς εἰπεῖν. Γίνεται γὰρ λιμὸς ἰσχυρός, ε
δὴ καὶ λοιμὸς ἐπακολουθεῖ καὶ θάνατος, τὰ σύντροφα
ταῦτα καὶ πρὸς ὄλεθρον ἀνθρώπων ἀδελφὰ καὶ ὀμό
τιμα. Καὶ ἔθνησκον καθ᾿ ἑκάστην συχνοί, ὥστε μηδὲ
δύνασθαι τοὺς ζῶντας ἐκφέρειν τοὺς νεκροὺς, καὶ
τοῖς [Ρ. 857] λεγομένοις ἐμβόλοις κεῖσθαι ἀτη με
λήτους, καὶ φοράδην κομίζεσθαι πολλούς, πολλάκις
ἐν μιᾷ κλινῃ πέντε καὶ ἔξ τιθεμένων νεκρῶν, καὶ
πάντοθεν ἐπισυῤῥέειν τὰ σκυθρωπά, καὶ πάσης και
τηφείας πληροῦσαι τὴν βασιλεύουσαν. Τῶν δὲ καθ
ημερινῶν ἀδικημάτων καὶ τῶν παρανόμων κριμά
των καὶ εἰςπράξεων οὐδεμία τις ἀναστολὴ τοῖς κρατοῦσιν ἐπενοεῖτο. Αλλ' ὥσπερ μηδενὸς τὸ παράπαν
ἐνοχλοῦντος τοῖς Ῥωμαίοις ἀλλοφύλου πολέμου κ
θείας ὀργῆς ἢ τοὺς ἀνθρώπους κατατρυχούσης ἐνδείας καὶ βίας βιωτικῆς, οὕτως ἀδεῶς ἔπραττον τὰ
θεομισῆ καὶ τυραννικά. Καὶ πᾶν προβούλευμα βα
σιλικὸν καὶ ἐννόημα εἰς τὸ τοὺς οἰκείους ἀδικεῖν καὶ
κατασοφίζεσθαι καὶ θηρεύειν τους βίους αὐτῶν
καὶ τὴν ἀφορμὴν τῆς ζωῆς κατεγίνετο, ὡς καὶ ἄχρι
Legumina maxime et quæcunque seruntur,
γεννήματα vocant Euchologium et Jus Gr.
Blov non vitam modo, sed et opes, artem, facultates, quibus vivitur, recentiores interpretantur,
easdemque hic, damnata imperatoris avaritia, intelligi manifestum est.
Καὶ ἔθνῃσκον καθ’ ἑκάστην συχνοί, ὥστε μὴ δύνασθαι τοὺς ζῶντας ἐκφέρειν τοὺς νεκρούς, κἀν τοῖς λεγομένοις ἐμβόλοις κεῖσθαι ἀτημελήτους καὶ φοράδην κομίζεσθαι πολλούς, πολλάκις ἐν μιᾷ κλίνῃ πέντε καὶ ἓξ τιθεμένων νεκρῶν, καὶ πάντοθεν ἐπιρρέειν τὰ σκυθρωπὰ καὶ πάσης κατηφείας πληροῦσθαι τὴν βασιλεύουσαν. Τῶν δὲ καθημερινῶν ἀδικημάτων καὶ τῶν παρανόμων κριμάτων καὶ εἰσπράξεων οὐδεμία τις ἀναστολὴ τοῖς κρατοῦσιν ἐπενοεῖτο, ἀλλ’, ὥσπερ μηδενὸς τὸ παράπαν ἐνοχλοῦντος τοῖς Ῥωμαίοις ἀλλοφύλου πολέμου ἢ θείας ὀργῆς ἢ τοὺς ἀνθρώπους κατατρυχούσης ἐνδείας καὶ βίας βιοτικῆς, οὕτως ἀδεῶς ἔπραττον τὰ θεομισῆ καὶ τυραννικά. Καὶ πᾶν προβούλευμα βασιλικὸν καὶ ἐννόημα εἰς τὸ τοὺς οἰκείους ἀδικεῖν καὶ κατασοφίζεσθαι καὶ θηρεύειν τοὺς βίους αὐτῶν καὶ τὴν ἀφορμὴν τῆς ζωῆς κατεγίνετο, ὡς καὶ ἄχρι τῶν θείων σηκῶν ἐπεκταθῆναι τὴν πλεονεξίαν αὐτῶν καὶ τὰ ἱερὰ τούτων κειμήλια καὶ ἔπιπλα ἀφελέσθαι.ut ipsos Turcos ex Oriente expelleret, existimavit καὶ τοῦ Μιχαὴλ τὴν βασιλείαν ἀμελῶς καὶ παιδαsibi faciendum esse ut cum ipsis fœdus percuteret, et ipsorum ope ac societate Turcorum tenerarium in Romanorum regionem insultum coerceret.Quare etiam afinitatem cum Roberto contraxit,
ejusque filiam Helenam despondet suo
Constantino. Volebat hac ratione imperator finem
aliquem rebus imponi, sed a Deo prohibitus est,
qui jam pridem decreverat Orientis perniciem et
filio
ριωδῶς διιθύνονκος, ὡς δεσπόται βέβαιοι ἀπὸ θαλάττης ἕως θαλάττης τήν τε Λογγιβαρδίαν καὶ τὴν Και
λαβρίαν ἑαυτοῖς ὑπεποιήσαντο, καὶ ταύτην διανειμάμενοι καὶ τὰ κάστρα διαμερισάμενοι ἑαυτοὺς μὲν
κόμητας, τὸν δὲ Ρουμπέρτον δοῦκα προσωνομάκασιν. Ὁ δὲ Μιχαὴλ οὐ μονὸν οὐκ ἀντεποιήσατο τῆς
διαφερούσης ἑαυτῷ χώρας, ὡς εἴρηται, ἀλλ' ὡς ἂν
τοὺς Τούρκους τῆς ᾿Ανατολῆς ἐξελάσειε, δέον ἐνόμισε
σπείσασθαι αὐτοῖς καὶ δι' αὐτῶν καὶ σὺν αὐτοῖς
ἀποσοβῆσαι αὐτῶν τὴν ἄλογον κατὰ τῆς Ῥωμανίας ἐπέλευσιν. Οθεν καὶ κήδος πρὸς τὸν Ρουμπέρτον
ποιεῖται, καὶ τὴν αὐτοῦ θυγατέρα Ἑλένην κατεγγυάται τῷ ἑαυτοῦ υἱῷ Κωνσταντίνῳ. Ἠβούλετο μὲν
ταυτὶ ὁ βασιλεὺς, πέρατι δὲ δοθῆναι παρὰ Θεοῦ κεκώλυται, πάλαι ψηφισαμένου τῆς ᾿Ανατολῆς πάν
ωλεθρίαν καὶ ἀνάστασιν.
eversionem.
Hoc imperante Gpoli orta est tripes avis, et puer
habens in fronte oculum unum et pedes hircinos;
et duo ex immortalibus militibus fulmine percussi
sunt. Puer autem monstruosus in publico ingressu
Diaconissæ fletum emittebat lugubri similem. Præterea crinitæ quoque stellæ plurimæ et crebro
apparuere. Ubi vero barbari res Orientis prædabantur, et multitudo partim cadebatur partim fugiens
Cpolin confugiebat, 725 indigebat tempus mente
senili et excelsa ad res gubernandas, ipse vero
tam erat avarus ac vilis ut ne obolum quidem vellet effundere, neque præberet alicui quidpiam,
quicunque is esset, aut providere fructus, qui navigiis veherentur, ad victum necessarios importandos: verum inani et inutili eloquentiæ studio et
iambis atque anapastis componendis continenter
vacans, quamvis ne in cute quidem artem gustasset, a philosophorum eximio deceptus et illusus
totum, ut ita dixerim, mundum perdidit. Oritur
enim ingens fames, quam consecuta est pestis et
mors, quæ simul nutriuntur et cognatæ sunt ad
hominum perniciem et consanguinem,moriebanturque quotidie frequentes, ita ut ne vivi quidem
mortuos efferre possent, et in iis quæ dicuntur
Septa, neglecti jacerent et simul deferrentur multi
in uno lectulo, cum sæpe quinque aut sex ibi
cadavera posita essent, et undique calamitates
confluerent, omnique mœstitia urbs regia compleretur. Atque injuriarum quæ quotidie fierent, et
iniquorum judiciorum et vexationum remissio
nulla ab iis qui imperabant excogitabatur. Verum
quasi nullo alienigenarum omnino Romanis molestiam exhibente bello, vel divina ira, vel homines
affligente inopia et vi ad victum pertinente, ita sine
metu perpetrabant ea que odio divino digna essent
et tyrannica, et omne imperatoris consilium atque
institutum ad offendendos et injuria afficiendos
subditos et decipiendos, et venandas ipsorum
vitas, et occasionem 726 insidiandi ipsis captandam referebatur, ita ut etiam usque ad sacra moἘπὶ τούτου ἐτέχθη ἐν Κωνσταντινουπόλει τρίπους
ὄρνις καὶ παιδίον ἔχον κατὰ τὸ μέτωπον ἕνα ὀφθαλμόν, τραγοσκελὲς δὲ τοὺς πόδας. Δύο δὲ τῶν ἀθανάτων στρατιωτών γεγόνασι κεραυνόβλητοι. Τὸ δὲ τε
ρατῶδες παιδίον ἐν τῇ τῶν Διακονίσσης δημονία παρόδῳ κλαυθμὸν ἠφίει παιδικῷ προσεοικότα. Οὐ μὴν
δὲ ἀλλὰ καὶ κομῆται παρετείνοντο πλεῖστοι καὶ
συχνοί. Ἐπεὶ δὲ καὶ οἱ Βάρβαροι τὰ τῆς Έψας
ἐληίζοντο καὶ τὸ πλῆθος τὸ μὲν ἀνῃρεῖτο τὸ δὲ φεῦ
γον τῇ Κωνσταντίνου προσέφευγεν, ἐδεῖτο μὲν ὁ και
ρὸς οἰκονομικῆς καὶ πρεσβυτικῆς καὶ μεγαλοψύχου
φρενὸς, ὁ δὲ τοσοῦτον ἦν φειδωλὸς καὶ μικρολόγος
ὥστε μηδ᾽ ὀβολόν προέσθαι θέλειν μηδὲ παρέχειν
τινὶ τὸ οἱονοῦν, ή πρόνοιαν γοῦν τροφῶν διακομιδής
γεννημάτων διὰ σιτηγῶν πλοίων ποιήσασθαι,
ἀλλὰ τῇ ματαίᾳ καὶ ἀνηνύτῳ περὶ λόγους σπουδῇ
καὶ τῷ ἰαμβίζειν καὶ ἀναπαίστους συντιθέναι προσ
έχων διηνεκώς, καίτοι μηδ' ἐν χρῷ τῆς τέχνης
γευσάμενος, ἀλλ᾽ ὑπὸ τοῦ τῶν φιλοσόφων ὁπάτου ἐξω
απατώμενος καὶ ἀποβουκολούμενος, τὸν κόσμον ὅλον
διέφθειρεν, ὡς εἰπεῖν. Γίνεται γὰρ λιμὸς ἰσχυρός, ε
δὴ καὶ λοιμὸς ἐπακολουθεῖ καὶ θάνατος, τὰ σύντροφα
ταῦτα καὶ πρὸς ὄλεθρον ἀνθρώπων ἀδελφὰ καὶ ὀμό
τιμα. Καὶ ἔθνησκον καθ᾿ ἑκάστην συχνοί, ὥστε μηδὲ
δύνασθαι τοὺς ζῶντας ἐκφέρειν τοὺς νεκροὺς, καὶ
τοῖς [Ρ. 857] λεγομένοις ἐμβόλοις κεῖσθαι ἀτη με
λήτους, καὶ φοράδην κομίζεσθαι πολλούς, πολλάκις
ἐν μιᾷ κλινῃ πέντε καὶ ἔξ τιθεμένων νεκρῶν, καὶ
πάντοθεν ἐπισυῤῥέειν τὰ σκυθρωπά, καὶ πάσης και
τηφείας πληροῦσαι τὴν βασιλεύουσαν. Τῶν δὲ καθ
ημερινῶν ἀδικημάτων καὶ τῶν παρανόμων κριμά
των καὶ εἰςπράξεων οὐδεμία τις ἀναστολὴ τοῖς κρατοῦσιν ἐπενοεῖτο. Αλλ' ὥσπερ μηδενὸς τὸ παράπαν
ἐνοχλοῦντος τοῖς Ῥωμαίοις ἀλλοφύλου πολέμου κ
θείας ὀργῆς ἢ τοὺς ἀνθρώπους κατατρυχούσης ἐνδείας καὶ βίας βιωτικῆς, οὕτως ἀδεῶς ἔπραττον τὰ
θεομισῆ καὶ τυραννικά. Καὶ πᾶν προβούλευμα βα
σιλικὸν καὶ ἐννόημα εἰς τὸ τοὺς οἰκείους ἀδικεῖν καὶ
κατασοφίζεσθαι καὶ θηρεύειν τους βίους αὐτῶν
καὶ τὴν ἀφορμὴν τῆς ζωῆς κατεγίνετο, ὡς καὶ ἄχρι
Legumina maxime et quæcunque seruntur,
γεννήματα vocant Euchologium et Jus Gr.
Blov non vitam modo, sed et opes, artem, facultates, quibus vivitur, recentiores interpretantur,
easdemque hic, damnata imperatoris avaritia, intelligi manifestum est.
PG 122:457Οὕτω δὲ τῶν πραγμάτων διοικουμένων καὶ οὕτω τῶν τε ἐκτὸς καὶ τῶν ἐντὸς λεηλατουμένων καὶ κεραϊζομένων δυσβουλίᾳ καὶ κακότητι τῶν κρατούντων, οἱ ἐν τῇ ἀνατολῇ προέχοντες, Ἀλέξανδρός τε ὁ Καβάσιλας, ὁ Στραβορωμανός, οἱ Συναδηνοί, ὁ Γουδέλιος καὶ ἡ λοιπὴ τῶν συγκλητικῶν ἀρχόντων λογάς, ἣν ἐκ πολλοῦ ἀποστασίαν ὠδίνησαν εἰς ἔργον ἐξάγουσι νῦν καὶ τὸν κουροπαλάτην Νικηφόρον τὸν Βοτανειάτην συνελθόντες βασιλέα ἀναγορεύουσιν, Ὀκτωβρίου μηνὸς ἱσταμένου τῆς πρώτης ἐπινεμήσεως. Ὅπερ εἰς ὦτα τῷ βασιλεῖ πεσὸν οὐ μετρίως αὐτὸν διετάραξεν· ἦν γὰρ ὑπὸ πολλῶν προλεγόμενον ὡς ἔσται ποτὲ ὅτε ὑπερτερήσει τὸ Ν τοῦ Μ. Καὶ αὐτίκα τοῖς Τούρκοις ὡς οἰκείοις καὶ γνησίοις ἔγραψεν ὑπισχνούμενος καὶ δῶρα δοῦναι, εἰ μόνον συλλαβόντες αὐτόν τε καὶ τοὺς περὶ αὐτὸν πρὸς αὐτὸν ἐξαποστείλωσιν. Ἦν δὲ ὁ Βοτανειάτης τῶν εὐπατριδῶν, ἐκ τοῦ Φωκᾶ τὸ γένος πολυπλόκως μὲν ἀλλ’ ὅμως κατάγων καὶ τῶν περιωνύμων Φλαβίων, οἳ τὸ γένος ἀπὸ τῆς περιδόξου καὶ πρεσβυτέρας Ῥώμης κατῆγον, καθὼς ἡ ἀνέκαθεν παράδοσις κρατεῖ περὶ αὐτοῦ.HISTORIA.
τῶν θείων σηκῶν ἐπεκταθῆναι τὴν πλεονεξίαν αὐτοῦ, numenta ejus avaritia pertineret, et sacri ipsorum
καὶ τὰ ἱερὰ τούτων κειμήλια καὶ ἔπιπλα ἀφελέσθαι.
thesauri et suppellectilia auferrentur.
Cum vero ita res administrarentur, itaque et
interna et externa rapinis ac præda laborarent
pessimo consilio et ignavia imperantium, principes
in Oriente Alexander et Cabasilas Synadeni, Gudelius, Straboramus et reliqui senatorii ordinis
principes delecti, quam pridem rebellionem conceperant ad opus perducunt; et curopalatem Nicephorum Botaniatem convenientes imperatorem
declarant, Octobri mense, indictione prima. Quod
cum ad imperatoris aures accidisset, haud mediocriter ipsum perturbavit; erat enim a multis quoque prædictum forte ut olim N superaret M. Et
statim Turcis tanquam cognatis et propinquis scritant. Erat autem Botaniates ex nobilibus a Phoca
oriundus, variis quidem modis tamen ab illustribus Fabiis genus ducens, qui ex illustri et antiqua
Roma originem ducebant, quemadmodum antiqua
de ipsis traditur fama. Tertia vero Octobris mensis die, cum jam figendum esset imperatoris tabernaculum, densum lumen in aere apparuit circiter
primam noctis vigiliam, usque ad Chalcedonem
727 et Chrysopolim et regia palatia in Blachernis:
quod optimum omnibus visum est augurium, ita ut
vaticinarentur quidam a splendore Luciferi facem
ad regiam accessisse. Cum autem Byzantium proficisceretur, altera quædam male cogitata rebellio
Occidentem exagitavit. Nicephorus enim BryenΟὕτω δὲ τῶν πραγμάτων διοικουμένων, καὶ οὕτω
τῶν τε ἐκτὸς καὶ τῶν ἐντὸς λεηλατουμένων καὶ κει
ραϊζομένων δυσβουλίᾳ καὶ κακότητι τῶν κρατούν
των, οἱ ἐν τῇ Ἀνατολῇ προέχοντες, ᾿Αλέξανδρός τε
καὶ ὁ Καβασιλᾶς οἱ Συναδηνοί, ὁ Γουδέλιος, ὁ Στραβορωμανὸς καὶ οἱ λοιποὶ τῶν συγκλητικῶν ἀρχόντων
λογάς, ἣν ἐκ πολλοῦ ἀποστασίαν ὠδίνησαν, εἰς ἔργον
ἐξάγουσι νῦν, καὶ τὸν κουροπαλάτην Νικηφόρον τὸν
Βοτανειάτην συνελθόντες βασιλέα αναγορεύουσιν,
Οκτωβρίου μηνὸς ἱσταμένου, τῆς πρώτης ἐπινεμήσεως. Ὅπερ εἰς ὦτα τῷ βασιλεῖ πεσόν οὐ μετρίως
αὐτὸν διετάραξεν· ἦν γὰρ καὶ ὑπὸ πολλῶν προλε
γόμενον ὡς ἔσται ποτὲ ὅτε ὑπερτερήσει τὸ Ν τοῦ Μ.
Καὶ αὐτίκα τοῖς Τούρκοις ὡς οἰκείοις καὶ γνησίοις psit, pollicens dona se daturum, si illum solum
ἔγραψεν, ὑπισχνούμενος καὶ δῶρα δοῦναι, εἰ μόνον” comprehensum, et qui cum ipso essent ad se mitσυλλαβόντες αὐτόν τε καὶ τοὺς περὶ αὐτὸν πρὸς
αὐτὸν ἐξαποστέλλουσιν. "Ην δὲ ὁ Βοτανειάτης των
εὐπατριδῶν, ἐκ τοῦ Φωκᾶ τὸ γένος πολυπλόκως μὲν
ἀλλ᾽ ὅμως κατάγων, καὶ τῶν περιωνύμων Φαβίων,
οἱ τὸ γένος ἐκ τῆς περιδόξου και πρεσβυτέρας Ρώ
μης κατήγον, καθὰ ἡ ἀνέκαθεν παράδοσις κρατεῖ
περὶ αὐτῶν. Τρίτην δὲ ἄγοντος τοῦ Οκτωβρίου μηνὸς, μέλλοντος ἤδη τὴν βασιλικὴν πήξασθαι σκηνήν,
φῶς ἀθρόον περὶ τὸν ἀέρα διεφάνη περὶ πρώτας
νυκτὸς φυλακὰς μέχρι Χαλκηδόνος καὶ Χρυσουπόλεως
καὶ τῶν ἐν Βλαχέρναις ἀνακτόρων· ὅ καὶ οἰωνὸς
πᾶσιν ἀγαθὸς ἔδοξεν, ὡς καὶ ἐπιφοιβάζειν τινὰς ἀπὸ
λάμπης λαμπτῆρα φωσφόρον ἐπιδημῆσαι τοῖς βασιλείοις. Ορμημένου δὲ ἤδη πρὸς τὸ Βυζάντιον, ἀποστατικὴ ἑτέρα κακόνοια τὴν δύσιν περιεκλόνησε.
Νικηφόρος γὰρ πρόεδρος ὁ Βρυέννιος τὴν τοῦ Δυβῥαχίου δουκικὴν διέπων ἀρχὴν [Ρ. 858] καὶ ταύτης
παραλυθεὶς βασιλέως ἑαυτῷ περιέθηκεν ὄνομα, καὶ
τοῖς ἐκεῖσε στρατιώταις ὁπαδοῖς καὶ συνεργοῖς χρησάμενος ἔξεισι μὲν ἐκεῖθεν, ἐπείγεται δὲ πρὸς
Αδριανούπολιν. Ὁ γὰρ αὐτάδελφος αὐτοῦ τινὰς τῶν
Ἑσπερίων δυνάμεων εἰς τὴν προσδοκωμένην ἐπι
βουλὴν καταρτύσας, μετὰ Βαράγγων καὶ Φράγγων
πλήθους πολλοῦ τῷ ἀδελφῷ συνθέσθαι παρεσκεύασε.
Σὺν αὐτῷ δὲ καὶ τὸν κατεπάνω τῆς αὐτῆς πόλεως
συγγενέα τούτου τυγχάνοντα, καὶ πρὸ τοῦ καταλαβεῖν δὲ εἰς ᾿Αδριανούπολιν τὴν εὐφημίαν αὐτοῦ καὶ
τὴν ἀναῤῥησιν τῆς βασιλείας προδιεγράψατο. Ὁ δὲ
βασιλεὺς μαλακώτερον πρὸς τὰ πράγματα διακείμενος· εἰ μὴ γὰρ ἦν τοῦτο, εὐκόλως ἂν τὸν Βρυέννιον
κατηγωνίσατο, στρατόν τε ἰδιαίτατον ἔχων, οὓς ἀνομάζουσιν ἀθανάτους καὶ ἕτερον οὐκ ἀγεννῆ
ἀπὸ συγκλύδων ἀνδρῶν συγκείμενον. Καὶ διὰ πάντ
των εὐχερῶς εἶχεν ἐπιθέσθαι τοῖς ἐν ᾿Αδριανουπόλει
μὲν πρότερον, εἶτα δὲ καὶ τῷ Βρυεννίῳ αὐτῷ. 'Αλλ',
ὡς εἴρηται, ῥαθυμοτέρως ἔχων ἐκεῖνόν τε ὕψωσε καὶ
ἐκ μικροῦ μέγαν ἐποίησε, καὶ ἑαυτῷ παρέσχε πράΟ
nius præses administrans Dyrrachii ducatum, ipso
abdicatus, sibi imperatoris nomen vindicavit. Et
militibus qui ibi erant, ministris atque adjutoribus usus inde egreditur, et ad Adrianopolim festinabat; nam germanus ejus frater instructas
quasdam Occidentis copias ad speratas insidias cum
Barangorum et Francorum haud mediori multitudine adduxit, ut cum fratre conspirarent, et secum
ejusdem quoque urbis præfectum, cognatione
conjunctum; ct antequam ad Adrianopolim perveniret, celebratum et declaratum ipsum imperatorem prius scripsit. Imperator vero mollius ac
segnius rebus gerendis intentus (nisi enim hoc
fuisset, facile ipsum Bryennium debellasset) et
proprium exercitum habens eorum quos nominant
immortales, et alterum haud ignobilem e collecti
ciis viris coactum, facile potuisset cum omnibus
suis prius eos invadere qui erant Adrianopoli,
deinde etiam Bryennium ipsum. Verum, ut dictum
est, segniorem se præbens et illum extulit et ex
parvo magnum fecit, et sibi negotia conflavit. Nicephorus enim præses regius et successor missus
Thessalonicæ cum ipso congressus, si decenter
Ut ex antiquis legionibus hæc Victrix, illa
Pis, alia Fulminatrix, alia item Felix, vel των μετ
γαθύμων, ex aliquo jam præterito eventu, de quo
PATROL. GR. CXXII.
Imperii Notitia, dicebatur, hæc senescente et ad
lethum fere vergente imperio immortalitatem in præliis vane sibimet ominatur.
Τρίτην δὲ ἄγοντος τοῦ Ὀκτωβρίου μηνός, μέλλοντος ἤδη τὴν βασιλικὴν πήξασθαι σκηνὴν φῶς ἀθρόον περὶ τὸν ἀέρα διεφάνη περὶ πρώτας νυκτὸς φυλακὰς μέχρι Χαλκηδόνος καὶ Χρυσοπόλεως καὶ τῶν ἐν Βλαχέρναις ἀνακτόρων· ὃ καὶ οἰωνὸς ἀγαθὸς πᾶσιν ἔδοξεν, ὡς ἐπιφοιβάζειν τινὰς ἀπὸ Λάμπης λαμπτῆρα φωσφόρον ἐπιδημῆσαι τοῖς βασιλείοις. Ὡρμημένου δὲ ἤδη πρὸς τὸ Βυζάντιον ἀποστατικὴ ἑτέρα κακόνοια τὴν δύσιν περιεκλόνησε. Νικηφόρος γὰρ πρόεδρος ὁ Βρυέννιος τὴν τοῦ Δυρραχίου δουκικὴν διέπων ἀρχὴν καὶ ταύτης παραλυθεὶς βασιλέως ἑαυτῷ περιέθηκεν ὄνομα, καὶ τοῖς ἐκεῖσε στρατιώταις ὀπαδοῖς καὶ συνεργοῖς χρησάμενος ἔξεισι μὲν ἐκεῖθεν, ἐπείγεται δὲ πρὸς Ἀδριανούπολιν. Ὁ γὰρ αὐτάδελφος αὐτοῦ Ἰωάννης τινὰς τῶν ἑσπερίων δυνάμεων εἰς τὴν προσδοκωμένην ἐπιβουλὴν καταρτύσας, μετὰ Βαράγγων καὶ Φράγκων πλήθους πολλοῦ, τῷ ἀδελφῷ συνθέσθαι παρεσκεύασε, σὺν αὐτοῖς δὲ καὶ τὸν κατεπάνω τῆς αὐτῆς πόλεως, συγγενέα τούτου τυγχάνοντα. Καὶ πρὸ τοῦ καταλαβεῖν δὲ εἰς Ἀδριανούπολιν τὴν εὐφημίαν αὐτοῦ καὶ τὴν ἀνάρρησιν προδιεγράψαντο. Ὁ δὲ βασιλεὺς μαλθακώτερον πρὸς τὰ πράγματα διακείμενος ἦν·HISTORIA.
τῶν θείων σηκῶν ἐπεκταθῆναι τὴν πλεονεξίαν αὐτοῦ, numenta ejus avaritia pertineret, et sacri ipsorum
καὶ τὰ ἱερὰ τούτων κειμήλια καὶ ἔπιπλα ἀφελέσθαι.
thesauri et suppellectilia auferrentur.
Cum vero ita res administrarentur, itaque et
interna et externa rapinis ac præda laborarent
pessimo consilio et ignavia imperantium, principes
in Oriente Alexander et Cabasilas Synadeni, Gudelius, Straboramus et reliqui senatorii ordinis
principes delecti, quam pridem rebellionem conceperant ad opus perducunt; et curopalatem Nicephorum Botaniatem convenientes imperatorem
declarant, Octobri mense, indictione prima. Quod
cum ad imperatoris aures accidisset, haud mediocriter ipsum perturbavit; erat enim a multis quoque prædictum forte ut olim N superaret M. Et
statim Turcis tanquam cognatis et propinquis scritant. Erat autem Botaniates ex nobilibus a Phoca
oriundus, variis quidem modis tamen ab illustribus Fabiis genus ducens, qui ex illustri et antiqua
Roma originem ducebant, quemadmodum antiqua
de ipsis traditur fama. Tertia vero Octobris mensis die, cum jam figendum esset imperatoris tabernaculum, densum lumen in aere apparuit circiter
primam noctis vigiliam, usque ad Chalcedonem
727 et Chrysopolim et regia palatia in Blachernis:
quod optimum omnibus visum est augurium, ita ut
vaticinarentur quidam a splendore Luciferi facem
ad regiam accessisse. Cum autem Byzantium proficisceretur, altera quædam male cogitata rebellio
Occidentem exagitavit. Nicephorus enim BryenΟὕτω δὲ τῶν πραγμάτων διοικουμένων, καὶ οὕτω
τῶν τε ἐκτὸς καὶ τῶν ἐντὸς λεηλατουμένων καὶ κει
ραϊζομένων δυσβουλίᾳ καὶ κακότητι τῶν κρατούν
των, οἱ ἐν τῇ Ἀνατολῇ προέχοντες, ᾿Αλέξανδρός τε
καὶ ὁ Καβασιλᾶς οἱ Συναδηνοί, ὁ Γουδέλιος, ὁ Στραβορωμανὸς καὶ οἱ λοιποὶ τῶν συγκλητικῶν ἀρχόντων
λογάς, ἣν ἐκ πολλοῦ ἀποστασίαν ὠδίνησαν, εἰς ἔργον
ἐξάγουσι νῦν, καὶ τὸν κουροπαλάτην Νικηφόρον τὸν
Βοτανειάτην συνελθόντες βασιλέα αναγορεύουσιν,
Οκτωβρίου μηνὸς ἱσταμένου, τῆς πρώτης ἐπινεμήσεως. Ὅπερ εἰς ὦτα τῷ βασιλεῖ πεσόν οὐ μετρίως
αὐτὸν διετάραξεν· ἦν γὰρ καὶ ὑπὸ πολλῶν προλε
γόμενον ὡς ἔσται ποτὲ ὅτε ὑπερτερήσει τὸ Ν τοῦ Μ.
Καὶ αὐτίκα τοῖς Τούρκοις ὡς οἰκείοις καὶ γνησίοις psit, pollicens dona se daturum, si illum solum
ἔγραψεν, ὑπισχνούμενος καὶ δῶρα δοῦναι, εἰ μόνον” comprehensum, et qui cum ipso essent ad se mitσυλλαβόντες αὐτόν τε καὶ τοὺς περὶ αὐτὸν πρὸς
αὐτὸν ἐξαποστέλλουσιν. "Ην δὲ ὁ Βοτανειάτης των
εὐπατριδῶν, ἐκ τοῦ Φωκᾶ τὸ γένος πολυπλόκως μὲν
ἀλλ᾽ ὅμως κατάγων, καὶ τῶν περιωνύμων Φαβίων,
οἱ τὸ γένος ἐκ τῆς περιδόξου και πρεσβυτέρας Ρώ
μης κατήγον, καθὰ ἡ ἀνέκαθεν παράδοσις κρατεῖ
περὶ αὐτῶν. Τρίτην δὲ ἄγοντος τοῦ Οκτωβρίου μηνὸς, μέλλοντος ἤδη τὴν βασιλικὴν πήξασθαι σκηνήν,
φῶς ἀθρόον περὶ τὸν ἀέρα διεφάνη περὶ πρώτας
νυκτὸς φυλακὰς μέχρι Χαλκηδόνος καὶ Χρυσουπόλεως
καὶ τῶν ἐν Βλαχέρναις ἀνακτόρων· ὅ καὶ οἰωνὸς
πᾶσιν ἀγαθὸς ἔδοξεν, ὡς καὶ ἐπιφοιβάζειν τινὰς ἀπὸ
λάμπης λαμπτῆρα φωσφόρον ἐπιδημῆσαι τοῖς βασιλείοις. Ορμημένου δὲ ἤδη πρὸς τὸ Βυζάντιον, ἀποστατικὴ ἑτέρα κακόνοια τὴν δύσιν περιεκλόνησε.
Νικηφόρος γὰρ πρόεδρος ὁ Βρυέννιος τὴν τοῦ Δυβῥαχίου δουκικὴν διέπων ἀρχὴν [Ρ. 858] καὶ ταύτης
παραλυθεὶς βασιλέως ἑαυτῷ περιέθηκεν ὄνομα, καὶ
τοῖς ἐκεῖσε στρατιώταις ὁπαδοῖς καὶ συνεργοῖς χρησάμενος ἔξεισι μὲν ἐκεῖθεν, ἐπείγεται δὲ πρὸς
Αδριανούπολιν. Ὁ γὰρ αὐτάδελφος αὐτοῦ τινὰς τῶν
Ἑσπερίων δυνάμεων εἰς τὴν προσδοκωμένην ἐπι
βουλὴν καταρτύσας, μετὰ Βαράγγων καὶ Φράγγων
πλήθους πολλοῦ τῷ ἀδελφῷ συνθέσθαι παρεσκεύασε.
Σὺν αὐτῷ δὲ καὶ τὸν κατεπάνω τῆς αὐτῆς πόλεως
συγγενέα τούτου τυγχάνοντα, καὶ πρὸ τοῦ καταλαβεῖν δὲ εἰς ᾿Αδριανούπολιν τὴν εὐφημίαν αὐτοῦ καὶ
τὴν ἀναῤῥησιν τῆς βασιλείας προδιεγράψατο. Ὁ δὲ
βασιλεὺς μαλακώτερον πρὸς τὰ πράγματα διακείμενος· εἰ μὴ γὰρ ἦν τοῦτο, εὐκόλως ἂν τὸν Βρυέννιον
κατηγωνίσατο, στρατόν τε ἰδιαίτατον ἔχων, οὓς ἀνομάζουσιν ἀθανάτους καὶ ἕτερον οὐκ ἀγεννῆ
ἀπὸ συγκλύδων ἀνδρῶν συγκείμενον. Καὶ διὰ πάντ
των εὐχερῶς εἶχεν ἐπιθέσθαι τοῖς ἐν ᾿Αδριανουπόλει
μὲν πρότερον, εἶτα δὲ καὶ τῷ Βρυεννίῳ αὐτῷ. 'Αλλ',
ὡς εἴρηται, ῥαθυμοτέρως ἔχων ἐκεῖνόν τε ὕψωσε καὶ
ἐκ μικροῦ μέγαν ἐποίησε, καὶ ἑαυτῷ παρέσχε πράΟ
nius præses administrans Dyrrachii ducatum, ipso
abdicatus, sibi imperatoris nomen vindicavit. Et
militibus qui ibi erant, ministris atque adjutoribus usus inde egreditur, et ad Adrianopolim festinabat; nam germanus ejus frater instructas
quasdam Occidentis copias ad speratas insidias cum
Barangorum et Francorum haud mediori multitudine adduxit, ut cum fratre conspirarent, et secum
ejusdem quoque urbis præfectum, cognatione
conjunctum; ct antequam ad Adrianopolim perveniret, celebratum et declaratum ipsum imperatorem prius scripsit. Imperator vero mollius ac
segnius rebus gerendis intentus (nisi enim hoc
fuisset, facile ipsum Bryennium debellasset) et
proprium exercitum habens eorum quos nominant
immortales, et alterum haud ignobilem e collecti
ciis viris coactum, facile potuisset cum omnibus
suis prius eos invadere qui erant Adrianopoli,
deinde etiam Bryennium ipsum. Verum, ut dictum
est, segniorem se præbens et illum extulit et ex
parvo magnum fecit, et sibi negotia conflavit. Nicephorus enim præses regius et successor missus
Thessalonicæ cum ipso congressus, si decenter
Ut ex antiquis legionibus hæc Victrix, illa
Pis, alia Fulminatrix, alia item Felix, vel των μετ
γαθύμων, ex aliquo jam præterito eventu, de quo
PATROL. GR. CXXII.
Imperii Notitia, dicebatur, hæc senescente et ad
lethum fere vergente imperio immortalitatem in præliis vane sibimet ominatur.
εἰ μὴ γὰρ ἦν τούτου, εὐκόλως ἂν τὸν Βρυέννιον κατηγωνίσατο, στρατόν τε ἰδιαίτατον ἔχων, οὓς ὀνομάζουσιν ἀθανάτους, καὶ ἕτερον οὐκ ἀγεννῆ ἀπὸ συγκλύδων ἀνδρῶν συγκείμενον, καὶ διὰ πάντων εὐχερῶς εἶχεν ἐπιθέσθαι τοῖς ἐν Ἀδριανουπόλει μὲν πρότερον, εἶτα δὲ καὶ τῷ Βρυεννίῳ αὐτῷ. Ἀλλ’, ὡς εἴρηται, ῥαθυμότερον σχὼν ἐκεῖνόν τε ὕψωσε καὶ ἐκ μικροῦ μέγαν ἐποίησε καὶ ἑαυτῷ παρέσχε πράγματα. Καὶ Νικηφόρος γὰρ πρόεδρος ὁ Βασιλάκιος διάδοχος αὐτοῦ σταλείς, ἐν Θεσσαλονίκῃ συναντήσας αὐτῷ εἴ γε δεξιῶς ἐχρήσατο τοῖς πράγμασιν, εὐκόλως ἂν αὐτὸν ἐν ἀρχῇ τῆς ἀποστασίας κατηγωνίσατο. Καταλαβὼν δὲ εἰς Τραϊανούπολιν ἐκεῖσε τῷ τε ἀδελφῷ συνήντησεν Ἰωάννῃ καὶ τοῖς ἐξ Ἀδριανουπόλεως Φράγκοις τε καὶ Μακεδόσι καὶ τῷ λοιπῷ τὰ αὐτοῦ φρονοῦντι στρατεύματι· ἔνθα καὶ τὰ βασιλικὰ παράσημα περιβάλλεται.HISTORIA.
τῶν θείων σηκῶν ἐπεκταθῆναι τὴν πλεονεξίαν αὐτοῦ, numenta ejus avaritia pertineret, et sacri ipsorum
καὶ τὰ ἱερὰ τούτων κειμήλια καὶ ἔπιπλα ἀφελέσθαι.
thesauri et suppellectilia auferrentur.
Cum vero ita res administrarentur, itaque et
interna et externa rapinis ac præda laborarent
pessimo consilio et ignavia imperantium, principes
in Oriente Alexander et Cabasilas Synadeni, Gudelius, Straboramus et reliqui senatorii ordinis
principes delecti, quam pridem rebellionem conceperant ad opus perducunt; et curopalatem Nicephorum Botaniatem convenientes imperatorem
declarant, Octobri mense, indictione prima. Quod
cum ad imperatoris aures accidisset, haud mediocriter ipsum perturbavit; erat enim a multis quoque prædictum forte ut olim N superaret M. Et
statim Turcis tanquam cognatis et propinquis scritant. Erat autem Botaniates ex nobilibus a Phoca
oriundus, variis quidem modis tamen ab illustribus Fabiis genus ducens, qui ex illustri et antiqua
Roma originem ducebant, quemadmodum antiqua
de ipsis traditur fama. Tertia vero Octobris mensis die, cum jam figendum esset imperatoris tabernaculum, densum lumen in aere apparuit circiter
primam noctis vigiliam, usque ad Chalcedonem
727 et Chrysopolim et regia palatia in Blachernis:
quod optimum omnibus visum est augurium, ita ut
vaticinarentur quidam a splendore Luciferi facem
ad regiam accessisse. Cum autem Byzantium proficisceretur, altera quædam male cogitata rebellio
Occidentem exagitavit. Nicephorus enim BryenΟὕτω δὲ τῶν πραγμάτων διοικουμένων, καὶ οὕτω
τῶν τε ἐκτὸς καὶ τῶν ἐντὸς λεηλατουμένων καὶ κει
ραϊζομένων δυσβουλίᾳ καὶ κακότητι τῶν κρατούν
των, οἱ ἐν τῇ Ἀνατολῇ προέχοντες, ᾿Αλέξανδρός τε
καὶ ὁ Καβασιλᾶς οἱ Συναδηνοί, ὁ Γουδέλιος, ὁ Στραβορωμανὸς καὶ οἱ λοιποὶ τῶν συγκλητικῶν ἀρχόντων
λογάς, ἣν ἐκ πολλοῦ ἀποστασίαν ὠδίνησαν, εἰς ἔργον
ἐξάγουσι νῦν, καὶ τὸν κουροπαλάτην Νικηφόρον τὸν
Βοτανειάτην συνελθόντες βασιλέα αναγορεύουσιν,
Οκτωβρίου μηνὸς ἱσταμένου, τῆς πρώτης ἐπινεμήσεως. Ὅπερ εἰς ὦτα τῷ βασιλεῖ πεσόν οὐ μετρίως
αὐτὸν διετάραξεν· ἦν γὰρ καὶ ὑπὸ πολλῶν προλε
γόμενον ὡς ἔσται ποτὲ ὅτε ὑπερτερήσει τὸ Ν τοῦ Μ.
Καὶ αὐτίκα τοῖς Τούρκοις ὡς οἰκείοις καὶ γνησίοις psit, pollicens dona se daturum, si illum solum
ἔγραψεν, ὑπισχνούμενος καὶ δῶρα δοῦναι, εἰ μόνον” comprehensum, et qui cum ipso essent ad se mitσυλλαβόντες αὐτόν τε καὶ τοὺς περὶ αὐτὸν πρὸς
αὐτὸν ἐξαποστέλλουσιν. "Ην δὲ ὁ Βοτανειάτης των
εὐπατριδῶν, ἐκ τοῦ Φωκᾶ τὸ γένος πολυπλόκως μὲν
ἀλλ᾽ ὅμως κατάγων, καὶ τῶν περιωνύμων Φαβίων,
οἱ τὸ γένος ἐκ τῆς περιδόξου και πρεσβυτέρας Ρώ
μης κατήγον, καθὰ ἡ ἀνέκαθεν παράδοσις κρατεῖ
περὶ αὐτῶν. Τρίτην δὲ ἄγοντος τοῦ Οκτωβρίου μηνὸς, μέλλοντος ἤδη τὴν βασιλικὴν πήξασθαι σκηνήν,
φῶς ἀθρόον περὶ τὸν ἀέρα διεφάνη περὶ πρώτας
νυκτὸς φυλακὰς μέχρι Χαλκηδόνος καὶ Χρυσουπόλεως
καὶ τῶν ἐν Βλαχέρναις ἀνακτόρων· ὅ καὶ οἰωνὸς
πᾶσιν ἀγαθὸς ἔδοξεν, ὡς καὶ ἐπιφοιβάζειν τινὰς ἀπὸ
λάμπης λαμπτῆρα φωσφόρον ἐπιδημῆσαι τοῖς βασιλείοις. Ορμημένου δὲ ἤδη πρὸς τὸ Βυζάντιον, ἀποστατικὴ ἑτέρα κακόνοια τὴν δύσιν περιεκλόνησε.
Νικηφόρος γὰρ πρόεδρος ὁ Βρυέννιος τὴν τοῦ Δυβῥαχίου δουκικὴν διέπων ἀρχὴν [Ρ. 858] καὶ ταύτης
παραλυθεὶς βασιλέως ἑαυτῷ περιέθηκεν ὄνομα, καὶ
τοῖς ἐκεῖσε στρατιώταις ὁπαδοῖς καὶ συνεργοῖς χρησάμενος ἔξεισι μὲν ἐκεῖθεν, ἐπείγεται δὲ πρὸς
Αδριανούπολιν. Ὁ γὰρ αὐτάδελφος αὐτοῦ τινὰς τῶν
Ἑσπερίων δυνάμεων εἰς τὴν προσδοκωμένην ἐπι
βουλὴν καταρτύσας, μετὰ Βαράγγων καὶ Φράγγων
πλήθους πολλοῦ τῷ ἀδελφῷ συνθέσθαι παρεσκεύασε.
Σὺν αὐτῷ δὲ καὶ τὸν κατεπάνω τῆς αὐτῆς πόλεως
συγγενέα τούτου τυγχάνοντα, καὶ πρὸ τοῦ καταλαβεῖν δὲ εἰς ᾿Αδριανούπολιν τὴν εὐφημίαν αὐτοῦ καὶ
τὴν ἀναῤῥησιν τῆς βασιλείας προδιεγράψατο. Ὁ δὲ
βασιλεὺς μαλακώτερον πρὸς τὰ πράγματα διακείμενος· εἰ μὴ γὰρ ἦν τοῦτο, εὐκόλως ἂν τὸν Βρυέννιον
κατηγωνίσατο, στρατόν τε ἰδιαίτατον ἔχων, οὓς ἀνομάζουσιν ἀθανάτους καὶ ἕτερον οὐκ ἀγεννῆ
ἀπὸ συγκλύδων ἀνδρῶν συγκείμενον. Καὶ διὰ πάντ
των εὐχερῶς εἶχεν ἐπιθέσθαι τοῖς ἐν ᾿Αδριανουπόλει
μὲν πρότερον, εἶτα δὲ καὶ τῷ Βρυεννίῳ αὐτῷ. 'Αλλ',
ὡς εἴρηται, ῥαθυμοτέρως ἔχων ἐκεῖνόν τε ὕψωσε καὶ
ἐκ μικροῦ μέγαν ἐποίησε, καὶ ἑαυτῷ παρέσχε πράΟ
nius præses administrans Dyrrachii ducatum, ipso
abdicatus, sibi imperatoris nomen vindicavit. Et
militibus qui ibi erant, ministris atque adjutoribus usus inde egreditur, et ad Adrianopolim festinabat; nam germanus ejus frater instructas
quasdam Occidentis copias ad speratas insidias cum
Barangorum et Francorum haud mediori multitudine adduxit, ut cum fratre conspirarent, et secum
ejusdem quoque urbis præfectum, cognatione
conjunctum; ct antequam ad Adrianopolim perveniret, celebratum et declaratum ipsum imperatorem prius scripsit. Imperator vero mollius ac
segnius rebus gerendis intentus (nisi enim hoc
fuisset, facile ipsum Bryennium debellasset) et
proprium exercitum habens eorum quos nominant
immortales, et alterum haud ignobilem e collecti
ciis viris coactum, facile potuisset cum omnibus
suis prius eos invadere qui erant Adrianopoli,
deinde etiam Bryennium ipsum. Verum, ut dictum
est, segniorem se præbens et illum extulit et ex
parvo magnum fecit, et sibi negotia conflavit. Nicephorus enim præses regius et successor missus
Thessalonicæ cum ipso congressus, si decenter
Ut ex antiquis legionibus hæc Victrix, illa
Pis, alia Fulminatrix, alia item Felix, vel των μετ
γαθύμων, ex aliquo jam præterito eventu, de quo
PATROL. GR. CXXII.
Imperii Notitia, dicebatur, hæc senescente et ad
lethum fere vergente imperio immortalitatem in præliis vane sibimet ominatur.
PG 122:459Κατασφαλισάμενός τε πάντας ὅρκοις καὶ συνθήκαις φρικταῖς οὕτω τὴν εὐφημίαν ἀπειλήφει μετ’ εὐφημίας καὶ δορυφορίας πολλῆς, καὶ οἷα βασιλεὺς τῶν πραγμάτων ἀπάρχεται καὶ τῆς Ἀδριανουπόλεως ἐπιβαίνει σὺν πολλῇ τιμῇ καὶ σεβάσματι, ἐξαισίαν ὑπάντησιν ποιησαμένων αὐτῷ τῶν πολιτῶν διὰ τὸ οἰκείως ἔχειν πρὸς αὐτὸν καὶ θεραπευτικῶς. Ἀντεπεξελθὼν δέ τισιν ὁ πρόεδρος Κωνσταντῖνος ὁ Θεοδωροκάνος τῶν τοῦ Βρυεννίου ἁλίσκεται καὶ πρὸς αὐτὸν αἰχμάλωτος ἄγεται, ἀνὴρ ἔνδοξος καὶ γένους ἐπισημότητι καὶ βίου λαμπρότητι καταφανὴς γινωσκόμενος. Παρωράθη δὲ ὡς εἷς τῶν ἀτίμων καὶ ἀγεννῶν· οὐ μὴν δὲ σωματικὴν τιμωρίαν ὑπέστη, καίτοι γε ἐπίδοξος ἦν ταύτην παθεῖν διὰ προηγησαμένας ἔχθρας καὶ μάχας κεφαλικάς· φυγαδευθεὶς δὲ πρός τινα τῶν μακεδονικῶν πόλεων, μετ’ οὐ πολὺ τῷ χρεὼν ἐλειτούργησε. Τὸ δὲ τὰ βασιλικὰ παράσημα ἐν Τραϊανουπόλει περιβαλέσθαι τὸν Βρυέννιον καὶ τὴν εὐφημίαν καὶ τὴν ἀνάρρησιν δέξασθαι οὐκ ἀγαθὸν οἰωνὸν οἱ συνετώτεροι καὶ ἐχέφρονες ἐλογίζοντο.τε
rebus 728 usus esset, facile ipsum in principio γματα. Καὶ Νικηφόρος γὰρ πρόεδρος ὁ βασιλικός
defectionis debellaset: cum vero ad Trajanopolim pervenisset, ibi cum fratre Joanne et Francis,
qui Adrianopoli erant, et Macedonibus et reliquo
exercitu secum conspirante congressus est. Ubi
etiam regia induitur insignia, omnibusque jurejurando et borribili fœdere confirmatis ita celebratur laudibus multis, multoque satellitio stipatus
imperatoris modo se gerit, et Adrianopolim multo
cum honore se recepit et observantia, obviam illi
prodeuntibus suis tribubus eo quod ipsum ex animo colerent et observarent. Egressus autem contra
quosdam Bryennii præses Constantinus Theodorocanus capitur et ad ipsum captivus ducitur, vir
clarus et genere nobilissimus, vitæque splendore
illustris. Sed neglectus fuit ut quidam ignobilis
et obscuro loco natus, neque ullum corpore supplicium subivit, quamvis existimaretur id passurus propter superiores inimicitias et pugnas capitales. Verum missus in exsilium in quamdam Macedonicam urbem haud multo post naturæ debitum
persolvit. Quod vero regia insignia in Trajanopoli
indutus fueritBryennius,ibique declarari et celebrari
se permiserit, haud bonum augurium prudentiores
existimabant. Hæc enim Trajanopolis non Trajani
imperatoris nomine condita fuit, sed nomine cujusdam ex primatibus Trajani vocati, generosi eo tempore 729 viri tum manu tum animo, quem Cæsar
Trajanus ob nescio quam offensionem luminibus
privavit. Et in Persas proficiscens hic eum primus
conspexit, quo spectaculo admodum dolens, recordatus expeditionum et virtutis illius, eodem in
loco urbem construi jussit ad indelebilem viri memoriam.Hac igitur de causa prudentes viri factum
haud bonum augurium censebant. Attamen Bryennius ignorans decretum (cæcus est enim futurorum
eventus) res agressus est. Rædestus quoque eadem
cogitavit, opitulante sibi cognata urbe Batatzæne:
nam Rædestini adversus Panium profecti coegerunt ipsum quoque Bryennium celebrare. Cum vero
suum fratrem eo honore affecisset ut esset curopalates, et alios omnes habita ratione propriæ
ipsorum dignitatis, existimavit se formidabilem ad
urbem regiam propter missum fratrem adventurum. Cui cum tradidisset haud mediocrem exercitum, sperabat fore ut quando cives imperatorem
et logothetam ita oderant ut adversus ipsos strenue
se gererent, sibi ipsi consentirent, et intra urbem
se cum aliqua conditione reciperent, et ita sine
metu ad ipsos cum apparatu regio adventaret.
Verum multum a proposito consilio aberravit: nam
tametsi Heracleam incenderat, et plures ex iis qui
ibi erant interfecerat (quod paulo ante secesserat
præses Alexius Comnenus, qui in Selymbria commorabatur), verumtamen regiam urbem incolentes nequaquam Bryennii adventu deterriti sunt:
accedentes enim ad marum Blachernarum 730
levia prælia quædam fecere, et repulsi transiere
suncti Panteleemonis pontem, et quæ ibi erant
διάδοχος αὐτῷ σταλεὶς ἐν Θεσσαλονίκη συναντήσας
αὐτῷ, εἴγε δεξιῶς ἐχρήσατο τοῖς πράγμασιν, εὐκό -
λως ἂν αὐτὸν ἐν ἀρχῇ τῆς ἀποστασίας κατηγωνί
σατο. Καταλαβὼν δὲ εἰς Τραϊανούπολιν, ἐκεῖσε τῷ
τε ἀδελφῷ Ἰωάννη καὶ τοῖς ἐν Ἀδριανουπόλει συνήντησε Φράγγοις τε καὶ Μακεδόσι καὶ τῷ λοιπῷ τὰ
αὐτοῦ φρονοῦντι στρατεύματι, ἔνθα καὶ τὰ βασιλικά
παράσημα περιβάλλεται. Κατασφαλισάμενός
πάντα ὅρκοις και συνθήκαις φρικταῖς, οὕτω τὴν
εὐφημίαν ἀπειλήφει μετ᾿ εὐφημίας καὶ δορυφορίας
πολλῆς, καὶ ὅσα βασιλεὺς τῶν πραγμάτων ἀπάρχε
ται, καὶ τῆς ᾿Αδριανουπόλεως ἐπιβαίνει, σὺν πολλῇ
τιμῇ καὶ σεβάσματι ἐξαισίῳ ὑπάντησιν ποιησαμένων
αὐτῷ τῶν φυλετῶν διὰ τὸ οἰκείως ἔχειν πρὸς αὐτὸν
καὶ θεραπευτικῶς. ᾿Αντεπεξελθὼν δέ τισιν ὁ πρόεδρος Κωνσταντῖνος ὁ Θεοδωροκάνος τῶν τοῦ Βρυεννίου ἁλίσκεται καὶ πρὸς αὐτὸν αἰχμάλωτος γίνεται,
ἀνὴρ ἔνδοξος καὶ γένους ἐπισημότητι καὶ βίου λαμπρότητι καταφανής γινωσκόμενος. Παρωράθη δὲ
ὡς εἰς τῶν ἀτίμων καὶ ἀγεννῶν. Οὐ μὴν δὲ σωματ
τικὴν τιμωρίαν ὑπέστη, καίτοι γε ἐπίδοξος ἦν ταύ
την παθεῖν διὰ προηγησαμένας ἔχθρας καὶ μάχας
κεφαλικάς. Φυγαδευθεὶς δὲ πρός τινα τῶν Μακεδονικῶν πόλεων μετ᾿ οὐ πολὺ τῷ χρεὼν ἐλειτούργησε.
Τὸ δὲ τὰ βασιλικὰ παράσημα ἐν Τραϊανουπόλει πε
ριβαλέσθαι τὸν Βρυέννιον καὶ τὴν εὐφημίαν καὶ
τὴν ἀνάῤῥησιν δέξασθαι οὐκ ἀγαθὸν οἰωνὸν οἱ συν
ετώτεροι καὶ ἐχέφρονες ἐλογίζοντο. [Ρ. 859] Ἡ γὰρ
Τραϊανούπολις αὕτη οὐκ ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ βασι
λέως τοῦ Τραϊανοῦ ᾠκοδόμηται, ἐπ' ὀνόματι δὲ τῶν
μεγιστάνων τινὸς Τραϊανοῦ καλουμένου, γενναίου
τὸ τηνικαῦτα κατά τε χεῖρα καὶ κατὰ ψυχὴν, ὃν ὁ
Καίσαρ Τραϊανός διά τι πταίσμα τῶν ὀφθαλμῶν
ἐστέρησεν. Ἐπὶ Πέρσας δὲ διιὼν ἐνταῦθα τοῦτον
ἐθεάσατο πρώτως. Περιώδυνος δὲ τῇ θέα γενόμενος,
τῶν στρατηγημάτων καὶ τῆς ἀνδρίας ἀναμνησθεὶς,
ἐν αὐτῷ τῷ τόπῳ πόλιν ἐκέλευσε πολίσαι εἰς μνήμην
ἄληστον τοῦ ἀνδρός. Διὰ ταῦτα γοῦν οὐκ ἀγαθὸν
οἰωνὸν οἱ ἐχέφρονες τὸ γεγονὸς ἐλογίζοντο. Ὅμως δ'
οὖν τὸ ἀποτέλεσμα ὁ Βρυέννιος ἀγνοῶν (τυφλὸν γὰρ
τὸ μέλλον) τῶν πραγμάτων αντείχετο. Εφόνησε δὲ
τὰ αὐτὰ Ραιδεστός συνεργίᾳ τῆς συγγενούς αὐτοῦ
τῆς Βατατζαίνης· οἱ γὰρ Ραιδεστηνοὶ καὶ κατὰ τοῦ
Πανίου ἐξωρμηκότες ἐβιάσαντο αὐτὸ ἀναγορεῦσαι
τὸν Βρυέννιον. Τιμήσας δὲ τὸν ἑαυτοῦ ἀδελφὸν κουροπαλάτην καὶ τοὺς ἄλλους ἅπαντας ἀναλόγως καὶ
ἀξίως τῆς οἰκείας καταστάσεως, φοβερὸν πρὸς τὴν
βασιλίδα δι' ἀποστόλου τοῦ ἰδίου ἀδελφοῦ φανῆναι
ἐνόμισε. Παραδοὺς γὰρ αὐτῷ στρατὸν οὐκ ὀλίγον ἐν
ἐλπίσιν ἦν ὡς, ἐπείπερ οἱ πολῖται τὸν λογοθέτην δι'
ὀργῆς καὶ μίσους οὐκ ἀγεννῶς ἔχουσι, προσεξίουσί
τε αὐτῷ καὶ προσδέξονται σὺν ὁμολογίαις ἐντὸς, καὶ
οὕτως ἀδεῶς ἐπιφοιτήσει καὶ αὐτὸς ἐν ἑτοιμασία
βασιλικῇ. ᾿Αλλὰ πολὺ διήμαρτε τοῦ σκοποῦ. Εἰ γὰρ
καὶ τὴν Ἡράκλειαν ἐδῄωσε καὶ πολλοὺς ἀνεῖλε τῶν
ἐν αὐτῇ, ὑποχωρήσαντος ἔναγχος του προέδρου
Αλεξίου τοῦ Κομνηνοῦ, ὃς ἐν Σηλυβρίᾳ ἐφήδρευσεν,
ἀλλ᾽ ὅμως οἱ τὴν βασιλίδα οἰκοῦντες οὐδαμῶς πρὸς
Ἡ γὰρ Τραϊανούπολις αὕτη οὐκ ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ βασιλέως Τραϊανοῦ ᾠκοδομήθηὑπ’ ἐκείνου μὲν γὰρ ἐκ καινῆς ᾠκοδόμηταιἐπ’ ὀνόματι δὲ τῶν μεγιστάνων τινὸς Γότθου, Τραϊανοῦ καλουμένου, γενναίου τὸ τηνικαῦτα κατά τε χεῖρα καὶ κατὰ ψυχήν, ὃν διά τι πταῖσμα τῶν ὀφθαλμῶν ἐστέρησεν ὁ καῖσαρ Τραϊανός. Ἐπὶ Πέρσας δὲ διιὼν ἐνταῦθα τοῦτον ἐθεάσατο πρῶτον, καὶ περιώδυνος ἐπὶ τῇ θέᾳ γενόμενος, τῶν στρατηγημάτων καὶ τῆς ἀνδρείας ἀναμνησθείς, ἐν αὐτῷ τῷ τόπῳ πόλιν ἐκέλευσε πολίσαι εἰς μνήμην ἄληστον τοῦ ἀνδρός. Διὰ ταῦτα γοῦν οὐκ ἀγαθὸν οἰωνὸν τὸ γεγονὸς οἱ ἐχέφρονες ἐλογίζοντο. Ὅμως γοῦν τὸ ἀποτέλεσμα ὁ Βρυέννιος ἀγνοῶν τυφλὸν γὰρ τοῦ μέλλοντος ἄνθρωποςτῶν πραγμάτων ἀντείχετο. Ἐφρόνησε δὲ τὰ αὐτὰ καὶ ἡ Ῥαιδεστὸς συνεργίᾳ τῆς συγγενοῦς αὐτοῦ Βατατζίνης. Οἱ δὲ Ῥαιδεστηνοὶ καὶ κατὰ τοῦ Πανίου ἐξωρμηκότες ἐβιάσαντο καὶ αὐτοὺς ἀναγορεῦσαι τὸν Βρυέννιον. Τιμήσας δὲ τὸν ἑαυτοῦ ἀδελφὸν κουροπαλάτην καὶ τοὺς ἄλλους ἅπαντας ἀναλόγως καὶ ἀξίως τῆς ἰδίας καταστάσεως, φοβερὸς πρὸς τὴν βασιλίδα δι’ ἀποστολῆς τοῦ ἰδίου ἀδελφοῦ φανῆναι ἐνόμισε.τε
rebus 728 usus esset, facile ipsum in principio γματα. Καὶ Νικηφόρος γὰρ πρόεδρος ὁ βασιλικός
defectionis debellaset: cum vero ad Trajanopolim pervenisset, ibi cum fratre Joanne et Francis,
qui Adrianopoli erant, et Macedonibus et reliquo
exercitu secum conspirante congressus est. Ubi
etiam regia induitur insignia, omnibusque jurejurando et borribili fœdere confirmatis ita celebratur laudibus multis, multoque satellitio stipatus
imperatoris modo se gerit, et Adrianopolim multo
cum honore se recepit et observantia, obviam illi
prodeuntibus suis tribubus eo quod ipsum ex animo colerent et observarent. Egressus autem contra
quosdam Bryennii præses Constantinus Theodorocanus capitur et ad ipsum captivus ducitur, vir
clarus et genere nobilissimus, vitæque splendore
illustris. Sed neglectus fuit ut quidam ignobilis
et obscuro loco natus, neque ullum corpore supplicium subivit, quamvis existimaretur id passurus propter superiores inimicitias et pugnas capitales. Verum missus in exsilium in quamdam Macedonicam urbem haud multo post naturæ debitum
persolvit. Quod vero regia insignia in Trajanopoli
indutus fueritBryennius,ibique declarari et celebrari
se permiserit, haud bonum augurium prudentiores
existimabant. Hæc enim Trajanopolis non Trajani
imperatoris nomine condita fuit, sed nomine cujusdam ex primatibus Trajani vocati, generosi eo tempore 729 viri tum manu tum animo, quem Cæsar
Trajanus ob nescio quam offensionem luminibus
privavit. Et in Persas proficiscens hic eum primus
conspexit, quo spectaculo admodum dolens, recordatus expeditionum et virtutis illius, eodem in
loco urbem construi jussit ad indelebilem viri memoriam.Hac igitur de causa prudentes viri factum
haud bonum augurium censebant. Attamen Bryennius ignorans decretum (cæcus est enim futurorum
eventus) res agressus est. Rædestus quoque eadem
cogitavit, opitulante sibi cognata urbe Batatzæne:
nam Rædestini adversus Panium profecti coegerunt ipsum quoque Bryennium celebrare. Cum vero
suum fratrem eo honore affecisset ut esset curopalates, et alios omnes habita ratione propriæ
ipsorum dignitatis, existimavit se formidabilem ad
urbem regiam propter missum fratrem adventurum. Cui cum tradidisset haud mediocrem exercitum, sperabat fore ut quando cives imperatorem
et logothetam ita oderant ut adversus ipsos strenue
se gererent, sibi ipsi consentirent, et intra urbem
se cum aliqua conditione reciperent, et ita sine
metu ad ipsos cum apparatu regio adventaret.
Verum multum a proposito consilio aberravit: nam
tametsi Heracleam incenderat, et plures ex iis qui
ibi erant interfecerat (quod paulo ante secesserat
præses Alexius Comnenus, qui in Selymbria commorabatur), verumtamen regiam urbem incolentes nequaquam Bryennii adventu deterriti sunt:
accedentes enim ad marum Blachernarum 730
levia prælia quædam fecere, et repulsi transiere
suncti Panteleemonis pontem, et quæ ibi erant
διάδοχος αὐτῷ σταλεὶς ἐν Θεσσαλονίκη συναντήσας
αὐτῷ, εἴγε δεξιῶς ἐχρήσατο τοῖς πράγμασιν, εὐκό -
λως ἂν αὐτὸν ἐν ἀρχῇ τῆς ἀποστασίας κατηγωνί
σατο. Καταλαβὼν δὲ εἰς Τραϊανούπολιν, ἐκεῖσε τῷ
τε ἀδελφῷ Ἰωάννη καὶ τοῖς ἐν Ἀδριανουπόλει συνήντησε Φράγγοις τε καὶ Μακεδόσι καὶ τῷ λοιπῷ τὰ
αὐτοῦ φρονοῦντι στρατεύματι, ἔνθα καὶ τὰ βασιλικά
παράσημα περιβάλλεται. Κατασφαλισάμενός
πάντα ὅρκοις και συνθήκαις φρικταῖς, οὕτω τὴν
εὐφημίαν ἀπειλήφει μετ᾿ εὐφημίας καὶ δορυφορίας
πολλῆς, καὶ ὅσα βασιλεὺς τῶν πραγμάτων ἀπάρχε
ται, καὶ τῆς ᾿Αδριανουπόλεως ἐπιβαίνει, σὺν πολλῇ
τιμῇ καὶ σεβάσματι ἐξαισίῳ ὑπάντησιν ποιησαμένων
αὐτῷ τῶν φυλετῶν διὰ τὸ οἰκείως ἔχειν πρὸς αὐτὸν
καὶ θεραπευτικῶς. ᾿Αντεπεξελθὼν δέ τισιν ὁ πρόεδρος Κωνσταντῖνος ὁ Θεοδωροκάνος τῶν τοῦ Βρυεννίου ἁλίσκεται καὶ πρὸς αὐτὸν αἰχμάλωτος γίνεται,
ἀνὴρ ἔνδοξος καὶ γένους ἐπισημότητι καὶ βίου λαμπρότητι καταφανής γινωσκόμενος. Παρωράθη δὲ
ὡς εἰς τῶν ἀτίμων καὶ ἀγεννῶν. Οὐ μὴν δὲ σωματ
τικὴν τιμωρίαν ὑπέστη, καίτοι γε ἐπίδοξος ἦν ταύ
την παθεῖν διὰ προηγησαμένας ἔχθρας καὶ μάχας
κεφαλικάς. Φυγαδευθεὶς δὲ πρός τινα τῶν Μακεδονικῶν πόλεων μετ᾿ οὐ πολὺ τῷ χρεὼν ἐλειτούργησε.
Τὸ δὲ τὰ βασιλικὰ παράσημα ἐν Τραϊανουπόλει πε
ριβαλέσθαι τὸν Βρυέννιον καὶ τὴν εὐφημίαν καὶ
τὴν ἀνάῤῥησιν δέξασθαι οὐκ ἀγαθὸν οἰωνὸν οἱ συν
ετώτεροι καὶ ἐχέφρονες ἐλογίζοντο. [Ρ. 859] Ἡ γὰρ
Τραϊανούπολις αὕτη οὐκ ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ βασι
λέως τοῦ Τραϊανοῦ ᾠκοδόμηται, ἐπ' ὀνόματι δὲ τῶν
μεγιστάνων τινὸς Τραϊανοῦ καλουμένου, γενναίου
τὸ τηνικαῦτα κατά τε χεῖρα καὶ κατὰ ψυχὴν, ὃν ὁ
Καίσαρ Τραϊανός διά τι πταίσμα τῶν ὀφθαλμῶν
ἐστέρησεν. Ἐπὶ Πέρσας δὲ διιὼν ἐνταῦθα τοῦτον
ἐθεάσατο πρώτως. Περιώδυνος δὲ τῇ θέα γενόμενος,
τῶν στρατηγημάτων καὶ τῆς ἀνδρίας ἀναμνησθεὶς,
ἐν αὐτῷ τῷ τόπῳ πόλιν ἐκέλευσε πολίσαι εἰς μνήμην
ἄληστον τοῦ ἀνδρός. Διὰ ταῦτα γοῦν οὐκ ἀγαθὸν
οἰωνὸν οἱ ἐχέφρονες τὸ γεγονὸς ἐλογίζοντο. Ὅμως δ'
οὖν τὸ ἀποτέλεσμα ὁ Βρυέννιος ἀγνοῶν (τυφλὸν γὰρ
τὸ μέλλον) τῶν πραγμάτων αντείχετο. Εφόνησε δὲ
τὰ αὐτὰ Ραιδεστός συνεργίᾳ τῆς συγγενούς αὐτοῦ
τῆς Βατατζαίνης· οἱ γὰρ Ραιδεστηνοὶ καὶ κατὰ τοῦ
Πανίου ἐξωρμηκότες ἐβιάσαντο αὐτὸ ἀναγορεῦσαι
τὸν Βρυέννιον. Τιμήσας δὲ τὸν ἑαυτοῦ ἀδελφὸν κουροπαλάτην καὶ τοὺς ἄλλους ἅπαντας ἀναλόγως καὶ
ἀξίως τῆς οἰκείας καταστάσεως, φοβερὸν πρὸς τὴν
βασιλίδα δι' ἀποστόλου τοῦ ἰδίου ἀδελφοῦ φανῆναι
ἐνόμισε. Παραδοὺς γὰρ αὐτῷ στρατὸν οὐκ ὀλίγον ἐν
ἐλπίσιν ἦν ὡς, ἐπείπερ οἱ πολῖται τὸν λογοθέτην δι'
ὀργῆς καὶ μίσους οὐκ ἀγεννῶς ἔχουσι, προσεξίουσί
τε αὐτῷ καὶ προσδέξονται σὺν ὁμολογίαις ἐντὸς, καὶ
οὕτως ἀδεῶς ἐπιφοιτήσει καὶ αὐτὸς ἐν ἑτοιμασία
βασιλικῇ. ᾿Αλλὰ πολὺ διήμαρτε τοῦ σκοποῦ. Εἰ γὰρ
καὶ τὴν Ἡράκλειαν ἐδῄωσε καὶ πολλοὺς ἀνεῖλε τῶν
ἐν αὐτῇ, ὑποχωρήσαντος ἔναγχος του προέδρου
Αλεξίου τοῦ Κομνηνοῦ, ὃς ἐν Σηλυβρίᾳ ἐφήδρευσεν,
ἀλλ᾽ ὅμως οἱ τὴν βασιλίδα οἰκοῦντες οὐδαμῶς πρὸς
Παραδοὺς γὰρ αὐτῷ στρατὸν οὐκ ὀλίγον ἐν ἐλπίσιν ἦν ὡς, ἐπείπερ οἱ πολῖται τὸν βασιλέα καὶ τὸν λογοθέτην δι’ ὀργῆς καὶ μίσους οὐκ ἀγεννῶς ἔχουσι, προσέξουσί τε αὐτῷ καὶ προςδέξονται σὺν ὁμολογίαις ἐντός, καὶ οὕτως ἀδεῶς ἐπιφοιτήσει καὶ αὐτὸς ἐν ἑτοιμασίᾳ βασιλικῇ. Ἀλλὰ πολὺ διήμαρτε τοῦ σκοποῦ. Εἰ γὰρ καὶ τὴν Ἡράκλειαν ἐδῄωσε καὶ πολλοὺς ἀνεῖλε τῶν ἐν αὐτῇ ὑποχωρήσαντος ἔναγχος τοῦ προέδρου Ἀλεξίου τοῦ Κομνηνοῦ, ὃς ἐν Σηλυβρίᾳ ἐφήδρευεν, ἀλλ’ ὅμως οἱ τὴν βασιλίδα οἰκοῦντες οὐδαμῶς πρὸς τὴν ἐπιφοίτησιν τῆς τοῦ Βρυεννίου στρατιᾶς κατεπλάγησαν· παραγενόμενοι γὰρ ἠκροβολίσαντο κατὰ τὸ τεῖχος τῶν Βλαχερνῶν, καὶ ἀποκρουσθέντες ἐπεραιώθησαν τὴν τοῦ ἁγίου Παντελεήμονος γέφυραν καὶ τὰ ἐκεῖσε πάντα πυρὶ κατελυμήναντο, καὶ οὐδὲν ἄξιον λόγου πεπραχότες ὑπέστρεψαν ἐκεῖθεν. Αὐτὸς δὲ δύο τάγματα λαβὼν τῷ Ἀθύρᾳ ἐπιφοιτᾷ, τὴν δὲ λοιπὴν στρατιὰν εἰς παραχειμασίαν ἀπέστειλεν. Ἐν τοσούτῳ δὲ κακῶν γενόμενος ὁ βασιλεὺς μόλις εἰς μνήμην ἧκε τοῦ Ῥουσελίου, φυλακῇ καὶ δεσμοῖς καὶ ἔτι συνεχομένου καὶ τῷ Βοτανειάτῃ αὐτομολῆσαι ἐπιχειρήσαντος.τε
rebus 728 usus esset, facile ipsum in principio γματα. Καὶ Νικηφόρος γὰρ πρόεδρος ὁ βασιλικός
defectionis debellaset: cum vero ad Trajanopolim pervenisset, ibi cum fratre Joanne et Francis,
qui Adrianopoli erant, et Macedonibus et reliquo
exercitu secum conspirante congressus est. Ubi
etiam regia induitur insignia, omnibusque jurejurando et borribili fœdere confirmatis ita celebratur laudibus multis, multoque satellitio stipatus
imperatoris modo se gerit, et Adrianopolim multo
cum honore se recepit et observantia, obviam illi
prodeuntibus suis tribubus eo quod ipsum ex animo colerent et observarent. Egressus autem contra
quosdam Bryennii præses Constantinus Theodorocanus capitur et ad ipsum captivus ducitur, vir
clarus et genere nobilissimus, vitæque splendore
illustris. Sed neglectus fuit ut quidam ignobilis
et obscuro loco natus, neque ullum corpore supplicium subivit, quamvis existimaretur id passurus propter superiores inimicitias et pugnas capitales. Verum missus in exsilium in quamdam Macedonicam urbem haud multo post naturæ debitum
persolvit. Quod vero regia insignia in Trajanopoli
indutus fueritBryennius,ibique declarari et celebrari
se permiserit, haud bonum augurium prudentiores
existimabant. Hæc enim Trajanopolis non Trajani
imperatoris nomine condita fuit, sed nomine cujusdam ex primatibus Trajani vocati, generosi eo tempore 729 viri tum manu tum animo, quem Cæsar
Trajanus ob nescio quam offensionem luminibus
privavit. Et in Persas proficiscens hic eum primus
conspexit, quo spectaculo admodum dolens, recordatus expeditionum et virtutis illius, eodem in
loco urbem construi jussit ad indelebilem viri memoriam.Hac igitur de causa prudentes viri factum
haud bonum augurium censebant. Attamen Bryennius ignorans decretum (cæcus est enim futurorum
eventus) res agressus est. Rædestus quoque eadem
cogitavit, opitulante sibi cognata urbe Batatzæne:
nam Rædestini adversus Panium profecti coegerunt ipsum quoque Bryennium celebrare. Cum vero
suum fratrem eo honore affecisset ut esset curopalates, et alios omnes habita ratione propriæ
ipsorum dignitatis, existimavit se formidabilem ad
urbem regiam propter missum fratrem adventurum. Cui cum tradidisset haud mediocrem exercitum, sperabat fore ut quando cives imperatorem
et logothetam ita oderant ut adversus ipsos strenue
se gererent, sibi ipsi consentirent, et intra urbem
se cum aliqua conditione reciperent, et ita sine
metu ad ipsos cum apparatu regio adventaret.
Verum multum a proposito consilio aberravit: nam
tametsi Heracleam incenderat, et plures ex iis qui
ibi erant interfecerat (quod paulo ante secesserat
præses Alexius Comnenus, qui in Selymbria commorabatur), verumtamen regiam urbem incolentes nequaquam Bryennii adventu deterriti sunt:
accedentes enim ad marum Blachernarum 730
levia prælia quædam fecere, et repulsi transiere
suncti Panteleemonis pontem, et quæ ibi erant
διάδοχος αὐτῷ σταλεὶς ἐν Θεσσαλονίκη συναντήσας
αὐτῷ, εἴγε δεξιῶς ἐχρήσατο τοῖς πράγμασιν, εὐκό -
λως ἂν αὐτὸν ἐν ἀρχῇ τῆς ἀποστασίας κατηγωνί
σατο. Καταλαβὼν δὲ εἰς Τραϊανούπολιν, ἐκεῖσε τῷ
τε ἀδελφῷ Ἰωάννη καὶ τοῖς ἐν Ἀδριανουπόλει συνήντησε Φράγγοις τε καὶ Μακεδόσι καὶ τῷ λοιπῷ τὰ
αὐτοῦ φρονοῦντι στρατεύματι, ἔνθα καὶ τὰ βασιλικά
παράσημα περιβάλλεται. Κατασφαλισάμενός
πάντα ὅρκοις και συνθήκαις φρικταῖς, οὕτω τὴν
εὐφημίαν ἀπειλήφει μετ᾿ εὐφημίας καὶ δορυφορίας
πολλῆς, καὶ ὅσα βασιλεὺς τῶν πραγμάτων ἀπάρχε
ται, καὶ τῆς ᾿Αδριανουπόλεως ἐπιβαίνει, σὺν πολλῇ
τιμῇ καὶ σεβάσματι ἐξαισίῳ ὑπάντησιν ποιησαμένων
αὐτῷ τῶν φυλετῶν διὰ τὸ οἰκείως ἔχειν πρὸς αὐτὸν
καὶ θεραπευτικῶς. ᾿Αντεπεξελθὼν δέ τισιν ὁ πρόεδρος Κωνσταντῖνος ὁ Θεοδωροκάνος τῶν τοῦ Βρυεννίου ἁλίσκεται καὶ πρὸς αὐτὸν αἰχμάλωτος γίνεται,
ἀνὴρ ἔνδοξος καὶ γένους ἐπισημότητι καὶ βίου λαμπρότητι καταφανής γινωσκόμενος. Παρωράθη δὲ
ὡς εἰς τῶν ἀτίμων καὶ ἀγεννῶν. Οὐ μὴν δὲ σωματ
τικὴν τιμωρίαν ὑπέστη, καίτοι γε ἐπίδοξος ἦν ταύ
την παθεῖν διὰ προηγησαμένας ἔχθρας καὶ μάχας
κεφαλικάς. Φυγαδευθεὶς δὲ πρός τινα τῶν Μακεδονικῶν πόλεων μετ᾿ οὐ πολὺ τῷ χρεὼν ἐλειτούργησε.
Τὸ δὲ τὰ βασιλικὰ παράσημα ἐν Τραϊανουπόλει πε
ριβαλέσθαι τὸν Βρυέννιον καὶ τὴν εὐφημίαν καὶ
τὴν ἀνάῤῥησιν δέξασθαι οὐκ ἀγαθὸν οἰωνὸν οἱ συν
ετώτεροι καὶ ἐχέφρονες ἐλογίζοντο. [Ρ. 859] Ἡ γὰρ
Τραϊανούπολις αὕτη οὐκ ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ βασι
λέως τοῦ Τραϊανοῦ ᾠκοδόμηται, ἐπ' ὀνόματι δὲ τῶν
μεγιστάνων τινὸς Τραϊανοῦ καλουμένου, γενναίου
τὸ τηνικαῦτα κατά τε χεῖρα καὶ κατὰ ψυχὴν, ὃν ὁ
Καίσαρ Τραϊανός διά τι πταίσμα τῶν ὀφθαλμῶν
ἐστέρησεν. Ἐπὶ Πέρσας δὲ διιὼν ἐνταῦθα τοῦτον
ἐθεάσατο πρώτως. Περιώδυνος δὲ τῇ θέα γενόμενος,
τῶν στρατηγημάτων καὶ τῆς ἀνδρίας ἀναμνησθεὶς,
ἐν αὐτῷ τῷ τόπῳ πόλιν ἐκέλευσε πολίσαι εἰς μνήμην
ἄληστον τοῦ ἀνδρός. Διὰ ταῦτα γοῦν οὐκ ἀγαθὸν
οἰωνὸν οἱ ἐχέφρονες τὸ γεγονὸς ἐλογίζοντο. Ὅμως δ'
οὖν τὸ ἀποτέλεσμα ὁ Βρυέννιος ἀγνοῶν (τυφλὸν γὰρ
τὸ μέλλον) τῶν πραγμάτων αντείχετο. Εφόνησε δὲ
τὰ αὐτὰ Ραιδεστός συνεργίᾳ τῆς συγγενούς αὐτοῦ
τῆς Βατατζαίνης· οἱ γὰρ Ραιδεστηνοὶ καὶ κατὰ τοῦ
Πανίου ἐξωρμηκότες ἐβιάσαντο αὐτὸ ἀναγορεῦσαι
τὸν Βρυέννιον. Τιμήσας δὲ τὸν ἑαυτοῦ ἀδελφὸν κουροπαλάτην καὶ τοὺς ἄλλους ἅπαντας ἀναλόγως καὶ
ἀξίως τῆς οἰκείας καταστάσεως, φοβερὸν πρὸς τὴν
βασιλίδα δι' ἀποστόλου τοῦ ἰδίου ἀδελφοῦ φανῆναι
ἐνόμισε. Παραδοὺς γὰρ αὐτῷ στρατὸν οὐκ ὀλίγον ἐν
ἐλπίσιν ἦν ὡς, ἐπείπερ οἱ πολῖται τὸν λογοθέτην δι'
ὀργῆς καὶ μίσους οὐκ ἀγεννῶς ἔχουσι, προσεξίουσί
τε αὐτῷ καὶ προσδέξονται σὺν ὁμολογίαις ἐντὸς, καὶ
οὕτως ἀδεῶς ἐπιφοιτήσει καὶ αὐτὸς ἐν ἑτοιμασία
βασιλικῇ. ᾿Αλλὰ πολὺ διήμαρτε τοῦ σκοποῦ. Εἰ γὰρ
καὶ τὴν Ἡράκλειαν ἐδῄωσε καὶ πολλοὺς ἀνεῖλε τῶν
ἐν αὐτῇ, ὑποχωρήσαντος ἔναγχος του προέδρου
Αλεξίου τοῦ Κομνηνοῦ, ὃς ἐν Σηλυβρίᾳ ἐφήδρευσεν,
ἀλλ᾽ ὅμως οἱ τὴν βασιλίδα οἰκοῦντες οὐδαμῶς πρὸς
PG 122:461Ἐξαγαγὼν οὖν αὐτὸν τῆς φυλακῆς καὶ πάσης ἀξιώσας τιμῆς καὶ ἀνέσεως, καὶ πολλοῖς ἐπαγωγοῖς καὶ θελκτηρίοις πρὸς αὐτὸν χρησάμενος ῥήμασιν, εἰς τὴν κατὰ τοῦ Βρυεννίου παράταξιν διηρέθισε καὶ ἀπὸ τῶν τειχῶν τοῖς σὺν τῷ Βρυεννίῳ Φράγκοις διαλεχθῆναι παρέπεισεν. Ὡς δ’ οὐκ ἔπεισεν, ὁ Ῥουσέλιος ἐπιστρατεύει τῷ ἀδελφῷ τοῦ Βρυεννίου ἐν τῷ Ἀθύρᾳ διατρίβοντιστρατηγοῦντος τοῦ προέδρου Ἀλεξίου τοῦ Κομνηνοῦ μετὰ τῶν ἐν τῇ βασιλίδι στρατιωτῶνὅρκοις ἀσφαλέσι πρότερον τὰ πιστὰ δεδωκώς, συναποσταλέντων διὰ θαλάσσης καὶ ῥωσικῶν πλοίων κατ’ αὐτῶν, αὐτῶν δὲ πεζῇ κατεπειξάντων πρὸς τὸν Ἀθύραν. Ἀλλ’ ἔφθασαν προγνόντες διαφυγεῖν. Ἐπιδιῶξαι δὲ οἱ περὶ τὸν Ῥουσέλιον καὶ τὸν Κομνηνὸν βουλόμενοι καὶ τῶν ἐναντίων σφῆλαι πολλούς, οὐκ ἔσχον πειθομένους τοὺς στρατιώτας, δεδιότας τὸ ἐκβησόμενον. Ἔπεσον δὲ τῶν Μακεδόνων πολλοὶ καὶ ζῶντες οὐκ ὀλίγοι ἑάλωσαν, καὶ λαφυραγωγία ἐλήφθη πολλὴ καὶ τὰ πράσινα τοῦ κουροπαλάτου ὀχήματα, ὃς καὶ φεύγων ἀφικνεῖται εἰς Ῥαιδεστόν.HISTORIA.
τὴν ἐπιφοίτησιν τῆς τοῦ Βρυεννίου στρατιᾶς κατ- omnia igni combussere. Cumque nihil memoratu
επλάγησαν· παραγενόμενοι γὰρ ἀκροβολίσαντο κατὰ dignum gessissent, inde reversi sunt Ipse cum
duabus legionibus ad Athyram se confert,reliquum
exercituin in hiberna distribuit. In tantis autem
malis versans imperator vix recordatus est Ruselii,
qui adhuc in carcere vinctus detinebatur et ad
Botaniatem transfugere conatus erat. Igitur eductum ipsum e custodia omnique honore affectum,
multa remissione ac blandis erga illum usus verbis, ad prælium contra Bryennium incitavit, et
persuasit ut & muris cum iis Francis qui cum
Bryennio essent colloqueretur. Sed ubi non persuasit, ad Bryennii fratrem in Athyra commorantem cum exercitu proficiscitur, duce exercitus
præside Alexio Commeno, cum iis militibus qui in
regia urbe erant, jurejurando sacrosancto prius
fde data, et simul per mare missis adversus ipsos
Roxolanorum navigiis, ipsisque peditibus ad Athyram festinantibus. Verum occupant illi re cognita
fugere, cumque vellent persequi ii qui cum Ruselio
erant et Comneno, et hostium plures occidere, non
habuerunt milites sibi dicto obedientes, eventum
rei pertimescentes. Cecidere autem ex Macedonibus plures, et vivi haud pauci capti sunt, et
præda multa capta, et vehiculum prasini coloris
quod ouropalatæ erat; qui etiam fugiens Rhædestum pervenit. Patzinaci autem 731 cum haud
exigua manu Adrianopolin invasere, quam circumsidentes quosdam per regionem misere,qui optima
quæque ipsius loca vastarunt, virorum cædem
facientes et animantium abigentes infinitos greges, neque illius generis vexationem ullam prætermittentes. Bryennius autem fæderibus et auri largitione et stragulorum efficere studens ut ipsi
secederent, a suis argentum exigebat, omnino
cupiens a proposito consilio non aberrare. Missusque frater ipsius Joannes ad Cyzici Cherronesum
conabatur indigenas ad se adducere: sed incidens
in ipsum Ruselius per vim eos fugavit, principio
Martii mensis, indictione prima.
τὸ τεῖχος τῶν βλαχερνῶν, καὶ ἀποκρουσθέντες ἐπεραιώθησαν τὴν τοῦ ἁγίου Παντελεήμονος γέφυραν,
καὶ τὰ ἐκεῖσε πάντα πυρὶ κατελυμήναντο, καὶ οὐδὲν
ἄξιον λόγου πεπραχότες υπέστρεψαν ἐκεῖθεν. Αὐτὸς
μὲν δύο τάγματα λαβὼν τῷ ᾿Αθύρᾳ ἐπιφοιτᾷ, τὴν δὲ
λοιπὴν στρατιὰν εἰς παραχειμασίαν ἀπέστειλεν. Ἐν
τοσούτῳ δὲ κακῶν γενόμενος ὁ βασιλεὺς μόλις εἰς
μνήμην ἧκε τοῦ Ῥουσελίου φυλακῇ καὶ δεσμοῖς ἔτι
συνεχομένου καὶ τῷ Βοτανειάτῃ αὐτομολῆσαι ἐπιχειρήσαντος. Εξαγαγὼν οὖν αὐτὸν τῆς φυλακῆς καὶ
πάσης ἀξιώσας τιμῆς καὶ ἀνέσεως, καὶ πολλοῖς
ἐπαγωγοῖς καὶ θελκτηρίοις χρησάμενος ρήμασιν, εἰς
τὴν κατὰ τοῦ Βρυεννίου παράταξιν ἐξηρέθισεν καὶ
ἀπὸ τῶν τειχῶν τοῖς σὺν τῷ Βρυεννίῳ Φράγγοις η
διαλεχθῆναι παρέπεισεν. ὡς δ᾽ οὐκ ἔπεισεν, ἐπιστρα- "
τεύει τῷ ἀδελφῷ τοῦ Βρυεννίου ἐν τῷ ᾿Αθύρα διατρί
6οντι, [Ρ. 860] στρατηγοῦντος τοῦ προέδρου ᾿Αλεξίου
τοῦ Κομνηνοῦ μετὰ τῶν ἐν τῇ βασιλίδι στρατιωτῶν,
ὅρκοις ἀσφαλέσι πρότερον τὰ πιστὰ δεδωκώς, συν
αποσταλέντων διά θαλάσσης καὶ Ῥωσικών πλοίων
κατ᾿ αὐτῶν, αὐτῶν δὲ πεζῇ κατεπειξάντων εἰς τὸν
Αθύραν. Αλλ' ἔφθασαν προγνόντες διαφυγείν.
Ἐπιδιῶξαι δὲ οἱ περὶ τὸν Ρουσέλιον καὶ τὸν Κου
μνηνὸν βουλόμενοι καὶ τῶν ἐναντίων σφῆλαι πολλούς,
οὐκ ἔσχον πειθομένους τους στρατιώτας, δεδιότας τὸ
ἐκβησόμενον. Επεσον δὲ τῶν Μακεδόνων πολλοί,
καὶ ζῶντες οὐκ ὀλίγοι ἑάλωσαν, καὶ λαφυραγωγία
ἐλήφθη πολλὴ καὶ τὰ πράσινα τοῦ κουροπαλάτου
ὀχήματα. Ὃς καὶ φεύγων ἀφικνεῖται εἰς Ραιδεστόν.
Οἱ δὲ Πατζινάκοι μετὰ πλήθους οὐκ ἐλαχίστου τῇ
Αδριανουπόλει ἐπεφάνησαν, καὶ ταύτην περικαθίσαντες τινὰς κατὰ τῆς χώρας ἀπέστειλαν καὶ τὰ
ταύτης, κάλλιστα ἐλωβήσαντο, φόνον μὲν ἀνδρῶν
ποιησάμενοι, ζώων δὲ ἀγέλας ἀπείρους ἐλάσαντες,
καὶ οὐδὲ ἂν εἶδος παραλιπόντες κακώσεως. Ο δὲ
Βρυέννιος ἐπὶ συνθήκαις καὶ χρυσοῦ δόσει καὶ ὑφο
ασμάτων υποχωρῆσαι παρασκευάσας αὐτοὺς ήργυρο
λόγει τοὺς ἰδίους, παντὶ τρόπῳ τοῦ κατὰ σκοπὸν μὴ
διαμαρτεῖν προθυμούμενος. ᾿Αποσταλεὶς δὲ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Ἰωάννης εἰς τὴν τῆς Κυζίκου χεῤῥόνησον ἐπειρᾶτο
τοὺς ἐγχωρίους ὑπαγαγέσθαι. Εντυχὼν δὲ αὐτῷ ὁ Ρουσέλιος κατὰ κράτος αὐτοὺς ἐτραπώσατο, ἐνισταμένου Μαρ
του, μηνός, τῆς α' ινδικτιῶνος.
Τοῦ δὲ πατριάρχου Ἰωάννου τοῦ Ξιφιλίνου κοι
μηθέντος καὶ πρὸς τὴν ἀγήρω λῆξιν μεταθεμένου,
ὁ βασιλεὺς ἕτερον προεχειρίσατο, οὐ τῶν τῆς συγ
κλήτου, οὐ τῶν τῆς Ἐκκλησίας, οὐκ ἄλλον οὐδένα
τῶν Βυζαντίων τῶν ἔκ τε λόγου καὶ πράξεως όνομαστῶν καὶ περιωνύμων, Κοσμᾶν δέ τινα μοναχὸν
τῆς ἁγίας μὲν πόλεως ἀφικόμενον, μεγίστῃ δὲ
τιμῇ παρὰ βασιλέως τιμώμενον διὰ τὴν ἐπιτρέπου
σαν αὐτῷ ἀρετήν· εἰ γὰρ καὶ τῆς ἔξωθεν σοφίας ἄγευσε
τος ἦν καὶ ἀμύητος, ἀλλ᾽ ἀρεταῖς ποικίλαις ἐνωραΐ
ζετο. Διὸ καὶ πάντων ὑπεριδὼν αὐτὸν καθίζει ἐπὶ τῶν
οἴάκων τῆς Ἐκκλητίας.
Ὁ δὲ Βοτανειάτης τὰ καθ' ἑαυτὸν εὖ διατιθέμεν
νος, καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἔργον 8 ἀνεῤῥίψατο
ετοιμαζόμενος, πάντας ὅσοι ποτὲ στρατείας μετα
εποιήσαντο προσκαλεσάμενος, τάγματα ἐκ τούτων
Sepulto autem patriarcha Joanne Xiphilino et
ad domos æternas translato imperator alium delegit, non ex senatorio ordine neque ex Ecclesia,
neque ullum alium Byzantiorum sive eloquentia
sive rebus gestis clarorum et celebrium, sed Cosmam quemdam monachum, qui a sancta civitate
venerat, et in maximo honore apud imperatorem
habebatur propter virtutem qua præditus erat.
Nam tametsi externæ sapientiæ expers erat et illius
mysteria minime gustarat, attamen variis virtutibus efflorescebat; quapropter omnibus aliis neglectis ipsum ad Ecclesiæ gubernacula collocat.
Botaniates vero bene compositis suis rebus, et ad
propositum opus, quod distulerat, paratus, omnibus quicunque unquam militiam professi 732
fuerant ad se accersitis, legiones ex iis coegit.
Οἱ δὲ Πατζινάκοι μετὰ πλήθους οὐκ ἐλαχίστου τῇ Ἀδριανουπόλει ἐπεφάνησαν, καὶ ταύτην περικαθίσαντες τινὰς κατὰ τῆς χώρας ἀπέστειλαν καὶ τὰ ταύτης κάλλιστα ἐλωβήσαντο, φόνον μὲν ἀνδρῶν ποιησάμενοι, ζῴων δὲ ἀγέλας ἀπείρους ἐλάσαντες καὶ οὐδὲ ἓν εἶδος παραλιπόντες κακώσεως. Ὁ δὲ Βρυέννιος ἐπὶ συνθήκαις καὶ δόσει χρυσοῦ πρὸς δὲ καὶ ὑφασμάτων ὑποχωρῆσαι παρασκευάσας αὐτοὺς ἠργυρολόγει τοὺς ἰδίους, παντὶ τρόπῳ τοῦ κατὰ σκοπὸν μὴ διαμαρτεῖν προθυμούμενος. Ἀποσταλεὶς δὲ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Ἰωάννης εἰς τὴν τῆς Κυζίκου χερρόνησον ἐπειρᾶτο τοὺς ἐγχωρίους ὑπαγαγέσθαι. Ἐντυχὼν δὲ αὐτῷ ὁ Ῥουσέλιος κατὰ κράτος αὐτὸν ἐτροπώσατο, ἐνισταμένου Μαρτίου μηνὸς τῆς πρώτης ἰνδικτιῶνος. Τοῦ δὲ πατριάρχου Ἰωάννου τοῦ Ξιφιλίνου κοιμηθέντος καὶ πρὸς τὴν ἀγήρω λῆξιν μεταθεμένου ὁ βασιλεὺς ἕτερον προεχειρίσατο, οὐ τῶν τῆς συγκλήτου τινά, οὐ τῶν τῆς Ἐκκλησίας, οὐκ ἄλλον οὐδένα τῶν Βυζαντίων τῶν ἔκ τε λόγου καὶ πράξεως ὀνομαστῶν καὶ περιωνύμων, Κοσμᾶν δέ τινα μοναχὸν τῆς ἁγίας μὲν πόλεως ἀφιγμένον, μεγίστῃ δὲ τιμῇ παρὰ βασιλέως τιμώμενον διὰ τὴν ἐπιπρέπουσαν αὐτῷ ἀρετήν·HISTORIA.
τὴν ἐπιφοίτησιν τῆς τοῦ Βρυεννίου στρατιᾶς κατ- omnia igni combussere. Cumque nihil memoratu
επλάγησαν· παραγενόμενοι γὰρ ἀκροβολίσαντο κατὰ dignum gessissent, inde reversi sunt Ipse cum
duabus legionibus ad Athyram se confert,reliquum
exercituin in hiberna distribuit. In tantis autem
malis versans imperator vix recordatus est Ruselii,
qui adhuc in carcere vinctus detinebatur et ad
Botaniatem transfugere conatus erat. Igitur eductum ipsum e custodia omnique honore affectum,
multa remissione ac blandis erga illum usus verbis, ad prælium contra Bryennium incitavit, et
persuasit ut & muris cum iis Francis qui cum
Bryennio essent colloqueretur. Sed ubi non persuasit, ad Bryennii fratrem in Athyra commorantem cum exercitu proficiscitur, duce exercitus
præside Alexio Commeno, cum iis militibus qui in
regia urbe erant, jurejurando sacrosancto prius
fde data, et simul per mare missis adversus ipsos
Roxolanorum navigiis, ipsisque peditibus ad Athyram festinantibus. Verum occupant illi re cognita
fugere, cumque vellent persequi ii qui cum Ruselio
erant et Comneno, et hostium plures occidere, non
habuerunt milites sibi dicto obedientes, eventum
rei pertimescentes. Cecidere autem ex Macedonibus plures, et vivi haud pauci capti sunt, et
præda multa capta, et vehiculum prasini coloris
quod ouropalatæ erat; qui etiam fugiens Rhædestum pervenit. Patzinaci autem 731 cum haud
exigua manu Adrianopolin invasere, quam circumsidentes quosdam per regionem misere,qui optima
quæque ipsius loca vastarunt, virorum cædem
facientes et animantium abigentes infinitos greges, neque illius generis vexationem ullam prætermittentes. Bryennius autem fæderibus et auri largitione et stragulorum efficere studens ut ipsi
secederent, a suis argentum exigebat, omnino
cupiens a proposito consilio non aberrare. Missusque frater ipsius Joannes ad Cyzici Cherronesum
conabatur indigenas ad se adducere: sed incidens
in ipsum Ruselius per vim eos fugavit, principio
Martii mensis, indictione prima.
τὸ τεῖχος τῶν βλαχερνῶν, καὶ ἀποκρουσθέντες ἐπεραιώθησαν τὴν τοῦ ἁγίου Παντελεήμονος γέφυραν,
καὶ τὰ ἐκεῖσε πάντα πυρὶ κατελυμήναντο, καὶ οὐδὲν
ἄξιον λόγου πεπραχότες υπέστρεψαν ἐκεῖθεν. Αὐτὸς
μὲν δύο τάγματα λαβὼν τῷ ᾿Αθύρᾳ ἐπιφοιτᾷ, τὴν δὲ
λοιπὴν στρατιὰν εἰς παραχειμασίαν ἀπέστειλεν. Ἐν
τοσούτῳ δὲ κακῶν γενόμενος ὁ βασιλεὺς μόλις εἰς
μνήμην ἧκε τοῦ Ῥουσελίου φυλακῇ καὶ δεσμοῖς ἔτι
συνεχομένου καὶ τῷ Βοτανειάτῃ αὐτομολῆσαι ἐπιχειρήσαντος. Εξαγαγὼν οὖν αὐτὸν τῆς φυλακῆς καὶ
πάσης ἀξιώσας τιμῆς καὶ ἀνέσεως, καὶ πολλοῖς
ἐπαγωγοῖς καὶ θελκτηρίοις χρησάμενος ρήμασιν, εἰς
τὴν κατὰ τοῦ Βρυεννίου παράταξιν ἐξηρέθισεν καὶ
ἀπὸ τῶν τειχῶν τοῖς σὺν τῷ Βρυεννίῳ Φράγγοις η
διαλεχθῆναι παρέπεισεν. ὡς δ᾽ οὐκ ἔπεισεν, ἐπιστρα- "
τεύει τῷ ἀδελφῷ τοῦ Βρυεννίου ἐν τῷ ᾿Αθύρα διατρί
6οντι, [Ρ. 860] στρατηγοῦντος τοῦ προέδρου ᾿Αλεξίου
τοῦ Κομνηνοῦ μετὰ τῶν ἐν τῇ βασιλίδι στρατιωτῶν,
ὅρκοις ἀσφαλέσι πρότερον τὰ πιστὰ δεδωκώς, συν
αποσταλέντων διά θαλάσσης καὶ Ῥωσικών πλοίων
κατ᾿ αὐτῶν, αὐτῶν δὲ πεζῇ κατεπειξάντων εἰς τὸν
Αθύραν. Αλλ' ἔφθασαν προγνόντες διαφυγείν.
Ἐπιδιῶξαι δὲ οἱ περὶ τὸν Ρουσέλιον καὶ τὸν Κου
μνηνὸν βουλόμενοι καὶ τῶν ἐναντίων σφῆλαι πολλούς,
οὐκ ἔσχον πειθομένους τους στρατιώτας, δεδιότας τὸ
ἐκβησόμενον. Επεσον δὲ τῶν Μακεδόνων πολλοί,
καὶ ζῶντες οὐκ ὀλίγοι ἑάλωσαν, καὶ λαφυραγωγία
ἐλήφθη πολλὴ καὶ τὰ πράσινα τοῦ κουροπαλάτου
ὀχήματα. Ὃς καὶ φεύγων ἀφικνεῖται εἰς Ραιδεστόν.
Οἱ δὲ Πατζινάκοι μετὰ πλήθους οὐκ ἐλαχίστου τῇ
Αδριανουπόλει ἐπεφάνησαν, καὶ ταύτην περικαθίσαντες τινὰς κατὰ τῆς χώρας ἀπέστειλαν καὶ τὰ
ταύτης, κάλλιστα ἐλωβήσαντο, φόνον μὲν ἀνδρῶν
ποιησάμενοι, ζώων δὲ ἀγέλας ἀπείρους ἐλάσαντες,
καὶ οὐδὲ ἂν εἶδος παραλιπόντες κακώσεως. Ο δὲ
Βρυέννιος ἐπὶ συνθήκαις καὶ χρυσοῦ δόσει καὶ ὑφο
ασμάτων υποχωρῆσαι παρασκευάσας αὐτοὺς ήργυρο
λόγει τοὺς ἰδίους, παντὶ τρόπῳ τοῦ κατὰ σκοπὸν μὴ
διαμαρτεῖν προθυμούμενος. ᾿Αποσταλεὶς δὲ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Ἰωάννης εἰς τὴν τῆς Κυζίκου χεῤῥόνησον ἐπειρᾶτο
τοὺς ἐγχωρίους ὑπαγαγέσθαι. Εντυχὼν δὲ αὐτῷ ὁ Ρουσέλιος κατὰ κράτος αὐτοὺς ἐτραπώσατο, ἐνισταμένου Μαρ
του, μηνός, τῆς α' ινδικτιῶνος.
Τοῦ δὲ πατριάρχου Ἰωάννου τοῦ Ξιφιλίνου κοι
μηθέντος καὶ πρὸς τὴν ἀγήρω λῆξιν μεταθεμένου,
ὁ βασιλεὺς ἕτερον προεχειρίσατο, οὐ τῶν τῆς συγ
κλήτου, οὐ τῶν τῆς Ἐκκλησίας, οὐκ ἄλλον οὐδένα
τῶν Βυζαντίων τῶν ἔκ τε λόγου καὶ πράξεως όνομαστῶν καὶ περιωνύμων, Κοσμᾶν δέ τινα μοναχὸν
τῆς ἁγίας μὲν πόλεως ἀφικόμενον, μεγίστῃ δὲ
τιμῇ παρὰ βασιλέως τιμώμενον διὰ τὴν ἐπιτρέπου
σαν αὐτῷ ἀρετήν· εἰ γὰρ καὶ τῆς ἔξωθεν σοφίας ἄγευσε
τος ἦν καὶ ἀμύητος, ἀλλ᾽ ἀρεταῖς ποικίλαις ἐνωραΐ
ζετο. Διὸ καὶ πάντων ὑπεριδὼν αὐτὸν καθίζει ἐπὶ τῶν
οἴάκων τῆς Ἐκκλητίας.
Ὁ δὲ Βοτανειάτης τὰ καθ' ἑαυτὸν εὖ διατιθέμεν
νος, καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἔργον 8 ἀνεῤῥίψατο
ετοιμαζόμενος, πάντας ὅσοι ποτὲ στρατείας μετα
εποιήσαντο προσκαλεσάμενος, τάγματα ἐκ τούτων
Sepulto autem patriarcha Joanne Xiphilino et
ad domos æternas translato imperator alium delegit, non ex senatorio ordine neque ex Ecclesia,
neque ullum alium Byzantiorum sive eloquentia
sive rebus gestis clarorum et celebrium, sed Cosmam quemdam monachum, qui a sancta civitate
venerat, et in maximo honore apud imperatorem
habebatur propter virtutem qua præditus erat.
Nam tametsi externæ sapientiæ expers erat et illius
mysteria minime gustarat, attamen variis virtutibus efflorescebat; quapropter omnibus aliis neglectis ipsum ad Ecclesiæ gubernacula collocat.
Botaniates vero bene compositis suis rebus, et ad
propositum opus, quod distulerat, paratus, omnibus quicunque unquam militiam professi 732
fuerant ad se accersitis, legiones ex iis coegit.
εἰ γὰρ καὶ τῆς θύραθεν σοφίας ἄγευστος ἦν καὶ ἀμύητος, ἀλλ’ ἀρεταῖς ποικίλαις ἐνωραί̈ζετο. Διὸ καὶ πάντων ὑπεριδὼν αὐτὸν ἐπὶ τῶν οἰάκων καθίζει τῆς Ἐκκλησίας. Ὁ δὲ Βοτανειάτης τὰ καθ’ ἑαυτὸν εὖ διαθέμενος καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἔργον, ὃ ἀνερρίψατο, ἑτοιμαζόμενος, πάντας ὅσοι ποτὲ στρατείας μετεποιήσαντο προσκαλεσάμενος, τάγματα ἐκ τούτων συνεστήσατο, οἷς καὶ χρημάτων διανομῇ καὶ ἀξιωμάτων περιωπῇ τὸ ἀμέριμνον περιεποιήσατο καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἐπέρρωσε τὸ πρόθυμον. Ὧν ἀκούσαντες καὶ οἱ τὴν Νίκαιαν τηρεῖν πρὸς βασιλέως ἐσταλμένοι παμπληθεὶ αὐτῷ προσεφοίτησαν αὐτόμολοι καὶ τὴν πόλιν ἀμαχητὶ προδεδώκασι.HISTORIA.
τὴν ἐπιφοίτησιν τῆς τοῦ Βρυεννίου στρατιᾶς κατ- omnia igni combussere. Cumque nihil memoratu
επλάγησαν· παραγενόμενοι γὰρ ἀκροβολίσαντο κατὰ dignum gessissent, inde reversi sunt Ipse cum
duabus legionibus ad Athyram se confert,reliquum
exercituin in hiberna distribuit. In tantis autem
malis versans imperator vix recordatus est Ruselii,
qui adhuc in carcere vinctus detinebatur et ad
Botaniatem transfugere conatus erat. Igitur eductum ipsum e custodia omnique honore affectum,
multa remissione ac blandis erga illum usus verbis, ad prælium contra Bryennium incitavit, et
persuasit ut & muris cum iis Francis qui cum
Bryennio essent colloqueretur. Sed ubi non persuasit, ad Bryennii fratrem in Athyra commorantem cum exercitu proficiscitur, duce exercitus
præside Alexio Commeno, cum iis militibus qui in
regia urbe erant, jurejurando sacrosancto prius
fde data, et simul per mare missis adversus ipsos
Roxolanorum navigiis, ipsisque peditibus ad Athyram festinantibus. Verum occupant illi re cognita
fugere, cumque vellent persequi ii qui cum Ruselio
erant et Comneno, et hostium plures occidere, non
habuerunt milites sibi dicto obedientes, eventum
rei pertimescentes. Cecidere autem ex Macedonibus plures, et vivi haud pauci capti sunt, et
præda multa capta, et vehiculum prasini coloris
quod ouropalatæ erat; qui etiam fugiens Rhædestum pervenit. Patzinaci autem 731 cum haud
exigua manu Adrianopolin invasere, quam circumsidentes quosdam per regionem misere,qui optima
quæque ipsius loca vastarunt, virorum cædem
facientes et animantium abigentes infinitos greges, neque illius generis vexationem ullam prætermittentes. Bryennius autem fæderibus et auri largitione et stragulorum efficere studens ut ipsi
secederent, a suis argentum exigebat, omnino
cupiens a proposito consilio non aberrare. Missusque frater ipsius Joannes ad Cyzici Cherronesum
conabatur indigenas ad se adducere: sed incidens
in ipsum Ruselius per vim eos fugavit, principio
Martii mensis, indictione prima.
τὸ τεῖχος τῶν βλαχερνῶν, καὶ ἀποκρουσθέντες ἐπεραιώθησαν τὴν τοῦ ἁγίου Παντελεήμονος γέφυραν,
καὶ τὰ ἐκεῖσε πάντα πυρὶ κατελυμήναντο, καὶ οὐδὲν
ἄξιον λόγου πεπραχότες υπέστρεψαν ἐκεῖθεν. Αὐτὸς
μὲν δύο τάγματα λαβὼν τῷ ᾿Αθύρᾳ ἐπιφοιτᾷ, τὴν δὲ
λοιπὴν στρατιὰν εἰς παραχειμασίαν ἀπέστειλεν. Ἐν
τοσούτῳ δὲ κακῶν γενόμενος ὁ βασιλεὺς μόλις εἰς
μνήμην ἧκε τοῦ Ῥουσελίου φυλακῇ καὶ δεσμοῖς ἔτι
συνεχομένου καὶ τῷ Βοτανειάτῃ αὐτομολῆσαι ἐπιχειρήσαντος. Εξαγαγὼν οὖν αὐτὸν τῆς φυλακῆς καὶ
πάσης ἀξιώσας τιμῆς καὶ ἀνέσεως, καὶ πολλοῖς
ἐπαγωγοῖς καὶ θελκτηρίοις χρησάμενος ρήμασιν, εἰς
τὴν κατὰ τοῦ Βρυεννίου παράταξιν ἐξηρέθισεν καὶ
ἀπὸ τῶν τειχῶν τοῖς σὺν τῷ Βρυεννίῳ Φράγγοις η
διαλεχθῆναι παρέπεισεν. ὡς δ᾽ οὐκ ἔπεισεν, ἐπιστρα- "
τεύει τῷ ἀδελφῷ τοῦ Βρυεννίου ἐν τῷ ᾿Αθύρα διατρί
6οντι, [Ρ. 860] στρατηγοῦντος τοῦ προέδρου ᾿Αλεξίου
τοῦ Κομνηνοῦ μετὰ τῶν ἐν τῇ βασιλίδι στρατιωτῶν,
ὅρκοις ἀσφαλέσι πρότερον τὰ πιστὰ δεδωκώς, συν
αποσταλέντων διά θαλάσσης καὶ Ῥωσικών πλοίων
κατ᾿ αὐτῶν, αὐτῶν δὲ πεζῇ κατεπειξάντων εἰς τὸν
Αθύραν. Αλλ' ἔφθασαν προγνόντες διαφυγείν.
Ἐπιδιῶξαι δὲ οἱ περὶ τὸν Ρουσέλιον καὶ τὸν Κου
μνηνὸν βουλόμενοι καὶ τῶν ἐναντίων σφῆλαι πολλούς,
οὐκ ἔσχον πειθομένους τους στρατιώτας, δεδιότας τὸ
ἐκβησόμενον. Επεσον δὲ τῶν Μακεδόνων πολλοί,
καὶ ζῶντες οὐκ ὀλίγοι ἑάλωσαν, καὶ λαφυραγωγία
ἐλήφθη πολλὴ καὶ τὰ πράσινα τοῦ κουροπαλάτου
ὀχήματα. Ὃς καὶ φεύγων ἀφικνεῖται εἰς Ραιδεστόν.
Οἱ δὲ Πατζινάκοι μετὰ πλήθους οὐκ ἐλαχίστου τῇ
Αδριανουπόλει ἐπεφάνησαν, καὶ ταύτην περικαθίσαντες τινὰς κατὰ τῆς χώρας ἀπέστειλαν καὶ τὰ
ταύτης, κάλλιστα ἐλωβήσαντο, φόνον μὲν ἀνδρῶν
ποιησάμενοι, ζώων δὲ ἀγέλας ἀπείρους ἐλάσαντες,
καὶ οὐδὲ ἂν εἶδος παραλιπόντες κακώσεως. Ο δὲ
Βρυέννιος ἐπὶ συνθήκαις καὶ χρυσοῦ δόσει καὶ ὑφο
ασμάτων υποχωρῆσαι παρασκευάσας αὐτοὺς ήργυρο
λόγει τοὺς ἰδίους, παντὶ τρόπῳ τοῦ κατὰ σκοπὸν μὴ
διαμαρτεῖν προθυμούμενος. ᾿Αποσταλεὶς δὲ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ Ἰωάννης εἰς τὴν τῆς Κυζίκου χεῤῥόνησον ἐπειρᾶτο
τοὺς ἐγχωρίους ὑπαγαγέσθαι. Εντυχὼν δὲ αὐτῷ ὁ Ρουσέλιος κατὰ κράτος αὐτοὺς ἐτραπώσατο, ἐνισταμένου Μαρ
του, μηνός, τῆς α' ινδικτιῶνος.
Τοῦ δὲ πατριάρχου Ἰωάννου τοῦ Ξιφιλίνου κοι
μηθέντος καὶ πρὸς τὴν ἀγήρω λῆξιν μεταθεμένου,
ὁ βασιλεὺς ἕτερον προεχειρίσατο, οὐ τῶν τῆς συγ
κλήτου, οὐ τῶν τῆς Ἐκκλησίας, οὐκ ἄλλον οὐδένα
τῶν Βυζαντίων τῶν ἔκ τε λόγου καὶ πράξεως όνομαστῶν καὶ περιωνύμων, Κοσμᾶν δέ τινα μοναχὸν
τῆς ἁγίας μὲν πόλεως ἀφικόμενον, μεγίστῃ δὲ
τιμῇ παρὰ βασιλέως τιμώμενον διὰ τὴν ἐπιτρέπου
σαν αὐτῷ ἀρετήν· εἰ γὰρ καὶ τῆς ἔξωθεν σοφίας ἄγευσε
τος ἦν καὶ ἀμύητος, ἀλλ᾽ ἀρεταῖς ποικίλαις ἐνωραΐ
ζετο. Διὸ καὶ πάντων ὑπεριδὼν αὐτὸν καθίζει ἐπὶ τῶν
οἴάκων τῆς Ἐκκλητίας.
Ὁ δὲ Βοτανειάτης τὰ καθ' ἑαυτὸν εὖ διατιθέμεν
νος, καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἔργον 8 ἀνεῤῥίψατο
ετοιμαζόμενος, πάντας ὅσοι ποτὲ στρατείας μετα
εποιήσαντο προσκαλεσάμενος, τάγματα ἐκ τούτων
Sepulto autem patriarcha Joanne Xiphilino et
ad domos æternas translato imperator alium delegit, non ex senatorio ordine neque ex Ecclesia,
neque ullum alium Byzantiorum sive eloquentia
sive rebus gestis clarorum et celebrium, sed Cosmam quemdam monachum, qui a sancta civitate
venerat, et in maximo honore apud imperatorem
habebatur propter virtutem qua præditus erat.
Nam tametsi externæ sapientiæ expers erat et illius
mysteria minime gustarat, attamen variis virtutibus efflorescebat; quapropter omnibus aliis neglectis ipsum ad Ecclesiæ gubernacula collocat.
Botaniates vero bene compositis suis rebus, et ad
propositum opus, quod distulerat, paratus, omnibus quicunque unquam militiam professi 732
fuerant ad se accersitis, legiones ex iis coegit.
PG 122:463Συνεστήσατο δὲ καὶ τουρκικὸν στρατὸν ἀξιόλογον, οὗ καθηγεῖτο Κουτλουμοὺς ἐκεῖνος ὁ περιβόητος σὺν υἱέσι πέντε τούτους προσεταιρισάμενος, προσγενεῖς μὲν τῷ σουλτάνῳ τυγχάνοντας καὶ ἀντιποιουμένους τῆς περσικῆς ἁπάσης ἐπικρατείας, ἀδυνατήσαντας δὲ πρὸς ἐκεῖνον μαχέσασθαι, καὶ διὰ τοῦτο τῇ Ῥωμανίᾳ ἐπιδημήσαντας κράτος ἐκείνῳ ἀντίθετον κατακτήσασθαι, μᾶλλον δέ, εἰ δεῖ τἀληθὲς εἰπεῖν, μάχην συστησαμένους πρὸς τὸν σουλτάνον καὶ περὶ τῆς ὅλης ζυγομαχοῦντας ἀρχῆς κατὰ τὸν τόπον ὃς καλεῖται Ῥέ. Καὶ ἤδη συρρήγνυσθαι μελλόντων τῶν στρατευμάτων εἰς ὦτα πίπτει τὸ πρᾶγμα τῷ χαλιφᾷ, ὃς παρ’ αὐτοῖς ἐν ἰσοθέῳ τιμᾶται τιμῇ. Κἀκεῖνος αὐτίκα καταφρονήσας παντὸς ὄγκου καὶ ἔθους οὐ γὰρ ἐφεῖται αὐτῷ προβαίνειν τῆς ἰδίας καταγωγῆς ἐκτὸςταχὺς ἐλάσας εἰς τὸ Ῥὲ παραγίνεται καὶ τὰς παρατάξεις εὗρεν μελλούσας ἤδη συρρήγνυσθαι. Μέσος στὰς τὰ πρὸς εἰρήνην αὐτοῖς διῄτησεν ἐπὶ συμφέροντι μὲν τῶν Περσῶν καὶ τῆς αὐτῶν ἀρχῆς, ἐπὶ κακῷ δὲ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας καὶ ἐξουσίας.JOANNIS SCYLITZE
Quibus et pecunias et dignitatum insignia olar- συνεστήσατο, οἷς καὶ χρημάτων διανομῇ καὶ ἀξιωgitus, etiam negligentes ad propositum opus
promptos reddidit atque alacres. Quibus auditis.
illi etiam qui ab imperatore missi fuerant ut Nicmam custodirent, cum omnibus copiis ad ipsum
transfugere et urbem sine pugna dediderunt. Coegit item Turcicum exercitum idoneum, cujus dux
erat Cutlumus ille celebris cum filiis quinque. Hos
sibi conciliavit qui sultano cognatione conjuncti
erant et studebant sibi vindicare omne Persicum
imperium. Sed haud poterant adversus illum pugnare, et idcirco ad Romanorum regionem advenerant, ut parem ad illi resistendum potentiam nanciscerentur. Magis vero, si vera
dicere oportet, pugna adversus sultanum commissa de
toto imperio contendentium in loco qui Rheas
vocatur jamque conflicturis exercitibus, ad aures
accidit caliphæ factum, qui apud ipsos eodem
æquali honore quo Deus celebratur: et ille statim
spreto omni fastu et more (non enim concedebatur
ipsi extra proprium hospitium egredi celeriter Rheas
perveniens divertit, etacies jam congressuras in medio stans ad pacem hortatus est pro utilitate quidem
Persarum et ipsorum imperii, malo vero imperii et
potentiæ Romanorum: variis enim sermonibus
ultro citroque habitis, ad extremum vicit id quod
ei comiter utile visum est, ut sultanus Perside
potiretur, cujus etiam pater dominus fuerat, ii
783 vero qui cum Cutlumo erant, acceptts copiis
et auxiliis a sultano in suam potestatem Romanorum regionem redigerent, et haberent in propriam
regionem potestatem et imperium, ita ut nullo se
μάτων περιωπῆ τὸ ἀμέριμνον καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἐπέῤῥωσε πρόθυμον. ἂν ἀκούσαντες καὶ οἱ
τὴν Νίκαιαν τηρεῖν πρὸς βασιλέως ἐσταλμένοι παμπληθεὶ [Ρ. 861] αὐτῷ προσεφοίτησαν αυτόμολοι
καὶ τὴν πόλιν αμαχητί προδεδώκασι. Συνεστήσατο
δὲ καὶ Τουρκικὸν στρατὸν ἀξιόλογον, οὗ καθηγεῖτο
Κουτλουμοῦς ἐκεῖνος ὁ περιβόητος σὺν υἱέσι πέντε,
τούτους προσεταιρισάμενος προσγενεῖς μὲν τῷ σουλο
τάτῳ τυγχάνοντας καὶ ἀντιποιουμένους μὲν τῆς Περσικῆς ἀπάσης ἐπικρατείας, ἀδυνατήσαντας δὲ πρὸς
ἐκεῖνον μάχεσθαι, καὶ διὰ τοῦτο τῇ Ῥωμανίᾳ ἐπιδημήσαντας ώστε κράτος ἐκείνῳ ἀντίθετον κτήσασθαι, μᾶλλον δὲ, εἰ δεῖ τἀληθὲς εἰπεῖν, μάχην συστησαμένους πρὸς τὸν σουλτάνον λαὶ περὶ τῆς ὅλης
ζυγομαχούντας ἀρχῆς κατὰ τὸν τόπον ὅς καλεῖται
Ῥέας. Καὶ ἤδη συῤῥήγνυσθαι μελλόντων τῶν
στρατευμάτων, εἰς ὦτα πίπτει τὸ πρᾶγμα τῷ χαλιφα, ὃς παρ' αὐτοῖς ἐν ἰσοθέῳ τιμᾶται τιμῇ. Κάκεῖνος αὐτίκα καταφρονήσας παντὸς ὄγκου καὶ
ἔθους (οὐ γὰρ ἐφεῖτο αὐτῷ προβαίνειν τῆς ἰδίας
καταγωγῆς ἐκτὸς) ταχὺς ἐλάσας εἰς τὸ Ῥὲ παραγ!-
νεται, καὶ πρὸς παρατάξεις ἤδη μελλούσας συβῥήγνυσθαι μέσος στὰς τὰ πρὸς εἰρήνην αὐταῖς δια
ᾐτησεν, ἐπὶ συμφέροντι μὲν τῶν Περσῶν καὶ τῆς
αὐτῶν ἀρχῆς, ἐπὶ κακῷ δὲ τῆς τῶν Ῥωμαίων
Επικρατείας καὶ ἐξουσίας. Λόγον γὰρ διαφόρων
κινηθέντων καὶ λεχθέντων τελευταῖον κρατεῖ τὸ
δόξαν αὐτῷ κοινῇ λυσιτελὲς, ὥστε τὸν μὲν σουλτάνον
ἄρχειν τῆς Περσίδος ᾖπερ καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ, τοὺς
δὲ περὶ τὸν Κουτλουμούς λαβόντας δύναμιν παρὰ τοῦ
σουλτάνου καὶ συγχέρειαν τὴν τῶν Ῥωμαίων χώραν
mutue convicio afficiant. Tali admonitione ac suasu ἑαυτοῖς περιποιήσασθαι καὶ ἔχειν εἰς ἰδίαν χώραν
caliphæ dirimitur pugna, et cedit exercitus, καὶ ἐξουσίαν καὶ βασιλείαν, ὥστε μηδὲν ἐπηρεάζειν
omnisque contentio propulsatur, et Romanorum ἀλλήλοις. Καὶ ἐπὶ τῇ τοιαύτῃ ὑποθήκη καὶ διαιτήσει
loca sibi in servitutem subjacere cœperunt. Hos τοῦ χαλιφᾶ διαλύεται μὲν ἡ μάχη καὶ ὁ στραigitur cum sibi ascivisset, cum idoneo exercitu τὸς ὑποχωρεῖ καὶ πᾶσα ἡ ἔρις ἀποδιοπομπεῖται,
pro inito secum fœdere festinabat, et inito itinere καὶ τὰ τῶν Ῥωμαίων καταδουλοῦν ἑαυτοῖς ἀπήρ
ad Nicæam contendebat. Ingens autem numerus ξαντο. Τούτους οὖν προσεταιρισάμενος μετά στραex Megalopoli ad ipsum quotidie confluere. τιᾶς ἀξιολόγου καὶ ἐπὶ συνθήκαις ῥηταῖς μεθ᾿ ἑαυEt quod dictu est incredibile, ne Turci qui- τοῦ συνεπήγετο, καὶ τῆς ὁδοῦ ἀρξάμενος ἐχώρει ἐπὶ
dem ipsi impedimento fuere, imo potius cum τὴν Νίκαιαν. Πολὺ δὲ πλῆθος τῆς μεγαλοπόλεως
reverentia quadam et observantia comitaban- ἑκάστοτε συνέῤῥέον πρὸς αὐτόν. Καὶ τὸ δὴ παράδοtur, et regina urbium, et omnes ipsius principes, ξον, ὅτι οὐδὲ οἱ Τοῦρκοι ἐμποδὼν αὐτῷ καθίσταντο,
quique magistratus gererent, quique in subur- προέπεμπον δὲ μᾶλλον σὺν αἰδοῖ καὶ σεβάσματι,
banis et vicis erant. Quin etiam Ecclesiæ proceres Καὶ ἡ βασιλὶς δὲ τῶν πόλεων καὶ πᾶν τὸ ἐν αὐτῇ
in
convenientes ad celeberrimum Dei ῃ ἐξαίρετον, ὅσον τε ἐν ἄρχουσι καὶ ὅσον ἐν ἀστικοῖς
Verbi Sophia templum, nuper imminentibus epibateriis Annuntiationis beatæ Mariæ, declarant imperatorem Botaniatem, præeunte bis patriarcha
divine urbis magnæ Antiochiæ, nomine Emiliano,
καὶ δημοτικοῖς ἀλλὰ μὴν καὶ τὸ τῆς Ἐκκλησίας
Εκκριτον, κοινῇ συνελθόντες εἰς τὸν περίπυστον τῆς
τοῦ Θεοῦ Λόγου Σοφίας νεών, ἄρτι τῶν τοῦ Εὐαγ
γελισμοῦ τῆς Θεομήτερος ἐπιβατηρίων ἐφισταNOTÆ.
JACOBI GOARI
Cedrenus in Monomacho p. 775 seriphum
vocat secundum a calipha, ceu dignitatis ejus
successorem ipsum vero calipham sive halife
Leunclavius in Onomastico vicarium interpretatur,
locum tenentem, hæredem et successorem. Halife
Lullahe, inquit, vicarius Dei, vices Dei gerens in terris. Halife Muhamedum, hæres Muhamelis, successor
Muhametis. Ita prisci Agarenorum reges se vocabant.
Ita Scachus Ismail affectabat dici. Eodem denique
titulo se Turcorum principes ornant.
Expono: Quique ex promiscua plebe vel ex
regionum, collegiorum partiumque præcipuis confluxerunt, eos siquidem δημοτικούς significare dictum
est in Cedrenum.
Prima capta, operis inauguratio, actionis
encania, initia, necnon felicia auspicia dicuntur επι
Λόγων γὰρ διαφόρων κινηθέντων καὶ λεχθέντων τελευταῖον κρατεῖ τὸ δόξαν αὐτῷ κοινῇ λυσιτελές, ὥστε τὸν μὲν σουλτάνον ἄρχειν τῆς Περσίδος, ᾗπερ καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ, τοὺς δὲ περὶ τὸν Κουτλουμοὺς λαβόντας δύναμιν παρὰ τοῦ σουλτάνου καὶ συγχέρειαν τὴν τῶν Ῥωμαίων χώραν ἑαυτοῖς περιποιήσασθαι καὶ ἔχειν εἰς ἰδίαν ἐξουσίαν καὶ βασιλείαν, ὥστε μηδόλως ἐπηρεάζειν ἀλλήλοις ἢ ἐνοχλεῖν. Καὶ ἐπὶ τῇ τοιαύτῃ ὑποθήκῃ καὶ διαιτήσει τοῦ χαλιφᾶ διαλύεται μὲν ἡ μάχη καὶ ὁ στρατὸς ὑποχωρεῖ καὶ πᾶσα ἡ ἔρις ἀποδιοπομπεῖται, καὶ τὰ τῶν Ῥωμαίων καταδουλοῦν ἑαυτοῖς ἀπήρξαντο. Τούτους οὖν προσεταιρισάμενος μετὰ στρατιᾶς ἀξιολόγου καὶ ἱκανῆς ἐπὶ συνθήκαις ῥηταῖς μεθ’ ἑαυτοῦ συνεπήγετο, καὶ τῆς ὁδοῦ ἀρξάμενος ἐχώρει ἐπὶ τὴν Νίκαιαν. Πολὺ δὲ πλῆθος ἐκ τῆς μεγαλοπόλεως ἑκάστοτε συνέρρεον πρὸς αὐτόν· καὶ τὸ δὴ παράδοξον, ὅτι οὐδὲ οἱ Τοῦρκοι αὐτῷ ἐμποδὼν καθίσταντο, προέπεμπον δὲ μᾶλλον σὺν αἰδοῖ καὶ σεβάσματι.JOANNIS SCYLITZE
Quibus et pecunias et dignitatum insignia olar- συνεστήσατο, οἷς καὶ χρημάτων διανομῇ καὶ ἀξιωgitus, etiam negligentes ad propositum opus
promptos reddidit atque alacres. Quibus auditis.
illi etiam qui ab imperatore missi fuerant ut Nicmam custodirent, cum omnibus copiis ad ipsum
transfugere et urbem sine pugna dediderunt. Coegit item Turcicum exercitum idoneum, cujus dux
erat Cutlumus ille celebris cum filiis quinque. Hos
sibi conciliavit qui sultano cognatione conjuncti
erant et studebant sibi vindicare omne Persicum
imperium. Sed haud poterant adversus illum pugnare, et idcirco ad Romanorum regionem advenerant, ut parem ad illi resistendum potentiam nanciscerentur. Magis vero, si vera
dicere oportet, pugna adversus sultanum commissa de
toto imperio contendentium in loco qui Rheas
vocatur jamque conflicturis exercitibus, ad aures
accidit caliphæ factum, qui apud ipsos eodem
æquali honore quo Deus celebratur: et ille statim
spreto omni fastu et more (non enim concedebatur
ipsi extra proprium hospitium egredi celeriter Rheas
perveniens divertit, etacies jam congressuras in medio stans ad pacem hortatus est pro utilitate quidem
Persarum et ipsorum imperii, malo vero imperii et
potentiæ Romanorum: variis enim sermonibus
ultro citroque habitis, ad extremum vicit id quod
ei comiter utile visum est, ut sultanus Perside
potiretur, cujus etiam pater dominus fuerat, ii
783 vero qui cum Cutlumo erant, acceptts copiis
et auxiliis a sultano in suam potestatem Romanorum regionem redigerent, et haberent in propriam
regionem potestatem et imperium, ita ut nullo se
μάτων περιωπῆ τὸ ἀμέριμνον καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἐπέῤῥωσε πρόθυμον. ἂν ἀκούσαντες καὶ οἱ
τὴν Νίκαιαν τηρεῖν πρὸς βασιλέως ἐσταλμένοι παμπληθεὶ [Ρ. 861] αὐτῷ προσεφοίτησαν αυτόμολοι
καὶ τὴν πόλιν αμαχητί προδεδώκασι. Συνεστήσατο
δὲ καὶ Τουρκικὸν στρατὸν ἀξιόλογον, οὗ καθηγεῖτο
Κουτλουμοῦς ἐκεῖνος ὁ περιβόητος σὺν υἱέσι πέντε,
τούτους προσεταιρισάμενος προσγενεῖς μὲν τῷ σουλο
τάτῳ τυγχάνοντας καὶ ἀντιποιουμένους μὲν τῆς Περσικῆς ἀπάσης ἐπικρατείας, ἀδυνατήσαντας δὲ πρὸς
ἐκεῖνον μάχεσθαι, καὶ διὰ τοῦτο τῇ Ῥωμανίᾳ ἐπιδημήσαντας ώστε κράτος ἐκείνῳ ἀντίθετον κτήσασθαι, μᾶλλον δὲ, εἰ δεῖ τἀληθὲς εἰπεῖν, μάχην συστησαμένους πρὸς τὸν σουλτάνον λαὶ περὶ τῆς ὅλης
ζυγομαχούντας ἀρχῆς κατὰ τὸν τόπον ὅς καλεῖται
Ῥέας. Καὶ ἤδη συῤῥήγνυσθαι μελλόντων τῶν
στρατευμάτων, εἰς ὦτα πίπτει τὸ πρᾶγμα τῷ χαλιφα, ὃς παρ' αὐτοῖς ἐν ἰσοθέῳ τιμᾶται τιμῇ. Κάκεῖνος αὐτίκα καταφρονήσας παντὸς ὄγκου καὶ
ἔθους (οὐ γὰρ ἐφεῖτο αὐτῷ προβαίνειν τῆς ἰδίας
καταγωγῆς ἐκτὸς) ταχὺς ἐλάσας εἰς τὸ Ῥὲ παραγ!-
νεται, καὶ πρὸς παρατάξεις ἤδη μελλούσας συβῥήγνυσθαι μέσος στὰς τὰ πρὸς εἰρήνην αὐταῖς δια
ᾐτησεν, ἐπὶ συμφέροντι μὲν τῶν Περσῶν καὶ τῆς
αὐτῶν ἀρχῆς, ἐπὶ κακῷ δὲ τῆς τῶν Ῥωμαίων
Επικρατείας καὶ ἐξουσίας. Λόγον γὰρ διαφόρων
κινηθέντων καὶ λεχθέντων τελευταῖον κρατεῖ τὸ
δόξαν αὐτῷ κοινῇ λυσιτελὲς, ὥστε τὸν μὲν σουλτάνον
ἄρχειν τῆς Περσίδος ᾖπερ καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ, τοὺς
δὲ περὶ τὸν Κουτλουμούς λαβόντας δύναμιν παρὰ τοῦ
σουλτάνου καὶ συγχέρειαν τὴν τῶν Ῥωμαίων χώραν
mutue convicio afficiant. Tali admonitione ac suasu ἑαυτοῖς περιποιήσασθαι καὶ ἔχειν εἰς ἰδίαν χώραν
caliphæ dirimitur pugna, et cedit exercitus, καὶ ἐξουσίαν καὶ βασιλείαν, ὥστε μηδὲν ἐπηρεάζειν
omnisque contentio propulsatur, et Romanorum ἀλλήλοις. Καὶ ἐπὶ τῇ τοιαύτῃ ὑποθήκη καὶ διαιτήσει
loca sibi in servitutem subjacere cœperunt. Hos τοῦ χαλιφᾶ διαλύεται μὲν ἡ μάχη καὶ ὁ στραigitur cum sibi ascivisset, cum idoneo exercitu τὸς ὑποχωρεῖ καὶ πᾶσα ἡ ἔρις ἀποδιοπομπεῖται,
pro inito secum fœdere festinabat, et inito itinere καὶ τὰ τῶν Ῥωμαίων καταδουλοῦν ἑαυτοῖς ἀπήρ
ad Nicæam contendebat. Ingens autem numerus ξαντο. Τούτους οὖν προσεταιρισάμενος μετά στραex Megalopoli ad ipsum quotidie confluere. τιᾶς ἀξιολόγου καὶ ἐπὶ συνθήκαις ῥηταῖς μεθ᾿ ἑαυEt quod dictu est incredibile, ne Turci qui- τοῦ συνεπήγετο, καὶ τῆς ὁδοῦ ἀρξάμενος ἐχώρει ἐπὶ
dem ipsi impedimento fuere, imo potius cum τὴν Νίκαιαν. Πολὺ δὲ πλῆθος τῆς μεγαλοπόλεως
reverentia quadam et observantia comitaban- ἑκάστοτε συνέῤῥέον πρὸς αὐτόν. Καὶ τὸ δὴ παράδοtur, et regina urbium, et omnes ipsius principes, ξον, ὅτι οὐδὲ οἱ Τοῦρκοι ἐμποδὼν αὐτῷ καθίσταντο,
quique magistratus gererent, quique in subur- προέπεμπον δὲ μᾶλλον σὺν αἰδοῖ καὶ σεβάσματι,
banis et vicis erant. Quin etiam Ecclesiæ proceres Καὶ ἡ βασιλὶς δὲ τῶν πόλεων καὶ πᾶν τὸ ἐν αὐτῇ
in
convenientes ad celeberrimum Dei ῃ ἐξαίρετον, ὅσον τε ἐν ἄρχουσι καὶ ὅσον ἐν ἀστικοῖς
Verbi Sophia templum, nuper imminentibus epibateriis Annuntiationis beatæ Mariæ, declarant imperatorem Botaniatem, præeunte bis patriarcha
divine urbis magnæ Antiochiæ, nomine Emiliano,
καὶ δημοτικοῖς ἀλλὰ μὴν καὶ τὸ τῆς Ἐκκλησίας
Εκκριτον, κοινῇ συνελθόντες εἰς τὸν περίπυστον τῆς
τοῦ Θεοῦ Λόγου Σοφίας νεών, ἄρτι τῶν τοῦ Εὐαγ
γελισμοῦ τῆς Θεομήτερος ἐπιβατηρίων ἐφισταNOTÆ.
JACOBI GOARI
Cedrenus in Monomacho p. 775 seriphum
vocat secundum a calipha, ceu dignitatis ejus
successorem ipsum vero calipham sive halife
Leunclavius in Onomastico vicarium interpretatur,
locum tenentem, hæredem et successorem. Halife
Lullahe, inquit, vicarius Dei, vices Dei gerens in terris. Halife Muhamedum, hæres Muhamelis, successor
Muhametis. Ita prisci Agarenorum reges se vocabant.
Ita Scachus Ismail affectabat dici. Eodem denique
titulo se Turcorum principes ornant.
Expono: Quique ex promiscua plebe vel ex
regionum, collegiorum partiumque præcipuis confluxerunt, eos siquidem δημοτικούς significare dictum
est in Cedrenum.
Prima capta, operis inauguratio, actionis
encania, initia, necnon felicia auspicia dicuntur επι
Καὶ ἡ βασιλὶς δὲ τῶν πόλεων καὶ πᾶν τὸ ἐν αὐτῇ ἐξαίρετον, ὅσον τε ἐν ἄρχουσι καὶ ὅσον ἐν ἀστικοῖς καὶ δημοτικοῖς, ἀλλὰ μὴν καὶ τὸ τῆς Ἐκκλησίας ἔκκριτον, κοινῇ συνελθόντες εἰς τὸν περίπυστον τῆς τοῦ Θεοῦ Λόγου Σοφίας νεών, ἄρτι τῶν τοῦ Εὐαγγελισμοῦ τῆς Θεομήτορος ἐπιβατηρίων ἐφισταμένων, ἀναγορεύουσι τὸν Βοτανειάτην αὐτοκράτορα, προεξάρχοντος τούτων τοῦ πατριάρχου Θεουπόλεως μεγάλης Ἀντιοχείας, τοῦ ὀνομαζομένου Αἰμιλιανοῦ, καὶ τοῦ μητροπολίτου Ἰκονίου. Συννεύει τε πᾶς ὁ κλῆρος αὐτῷ καὶ ἡ σύγκλητος καὶ ἡ πόλις σχεδὸν ἅπασα. Καὶ διαιρεθέντες κατὰ φατρίας οἱ τῆς πολιτείας ἐπώνυμοι συνταγματάρχας τε προβάλλονται καὶ λόχους ἐπιφανεῖς συνεστήσαντο· κυριεύουσι δὲ καὶ τῶν ἀνακτόρων ἐξ ἐφόδου καὶ στρατιώτας ἐφιστῶσι, τοὺς τοῦ βασιλέως Μιχαὴλ ἐκδιώξαντες πολέμῳ τε τὸ μισθοφορικὸν καταγωνισάμενοι.JOANNIS SCYLITZE
Quibus et pecunias et dignitatum insignia olar- συνεστήσατο, οἷς καὶ χρημάτων διανομῇ καὶ ἀξιωgitus, etiam negligentes ad propositum opus
promptos reddidit atque alacres. Quibus auditis.
illi etiam qui ab imperatore missi fuerant ut Nicmam custodirent, cum omnibus copiis ad ipsum
transfugere et urbem sine pugna dediderunt. Coegit item Turcicum exercitum idoneum, cujus dux
erat Cutlumus ille celebris cum filiis quinque. Hos
sibi conciliavit qui sultano cognatione conjuncti
erant et studebant sibi vindicare omne Persicum
imperium. Sed haud poterant adversus illum pugnare, et idcirco ad Romanorum regionem advenerant, ut parem ad illi resistendum potentiam nanciscerentur. Magis vero, si vera
dicere oportet, pugna adversus sultanum commissa de
toto imperio contendentium in loco qui Rheas
vocatur jamque conflicturis exercitibus, ad aures
accidit caliphæ factum, qui apud ipsos eodem
æquali honore quo Deus celebratur: et ille statim
spreto omni fastu et more (non enim concedebatur
ipsi extra proprium hospitium egredi celeriter Rheas
perveniens divertit, etacies jam congressuras in medio stans ad pacem hortatus est pro utilitate quidem
Persarum et ipsorum imperii, malo vero imperii et
potentiæ Romanorum: variis enim sermonibus
ultro citroque habitis, ad extremum vicit id quod
ei comiter utile visum est, ut sultanus Perside
potiretur, cujus etiam pater dominus fuerat, ii
783 vero qui cum Cutlumo erant, acceptts copiis
et auxiliis a sultano in suam potestatem Romanorum regionem redigerent, et haberent in propriam
regionem potestatem et imperium, ita ut nullo se
μάτων περιωπῆ τὸ ἀμέριμνον καὶ πρὸς τὸ προκείμενον ἐπέῤῥωσε πρόθυμον. ἂν ἀκούσαντες καὶ οἱ
τὴν Νίκαιαν τηρεῖν πρὸς βασιλέως ἐσταλμένοι παμπληθεὶ [Ρ. 861] αὐτῷ προσεφοίτησαν αυτόμολοι
καὶ τὴν πόλιν αμαχητί προδεδώκασι. Συνεστήσατο
δὲ καὶ Τουρκικὸν στρατὸν ἀξιόλογον, οὗ καθηγεῖτο
Κουτλουμοῦς ἐκεῖνος ὁ περιβόητος σὺν υἱέσι πέντε,
τούτους προσεταιρισάμενος προσγενεῖς μὲν τῷ σουλο
τάτῳ τυγχάνοντας καὶ ἀντιποιουμένους μὲν τῆς Περσικῆς ἀπάσης ἐπικρατείας, ἀδυνατήσαντας δὲ πρὸς
ἐκεῖνον μάχεσθαι, καὶ διὰ τοῦτο τῇ Ῥωμανίᾳ ἐπιδημήσαντας ώστε κράτος ἐκείνῳ ἀντίθετον κτήσασθαι, μᾶλλον δὲ, εἰ δεῖ τἀληθὲς εἰπεῖν, μάχην συστησαμένους πρὸς τὸν σουλτάνον λαὶ περὶ τῆς ὅλης
ζυγομαχούντας ἀρχῆς κατὰ τὸν τόπον ὅς καλεῖται
Ῥέας. Καὶ ἤδη συῤῥήγνυσθαι μελλόντων τῶν
στρατευμάτων, εἰς ὦτα πίπτει τὸ πρᾶγμα τῷ χαλιφα, ὃς παρ' αὐτοῖς ἐν ἰσοθέῳ τιμᾶται τιμῇ. Κάκεῖνος αὐτίκα καταφρονήσας παντὸς ὄγκου καὶ
ἔθους (οὐ γὰρ ἐφεῖτο αὐτῷ προβαίνειν τῆς ἰδίας
καταγωγῆς ἐκτὸς) ταχὺς ἐλάσας εἰς τὸ Ῥὲ παραγ!-
νεται, καὶ πρὸς παρατάξεις ἤδη μελλούσας συβῥήγνυσθαι μέσος στὰς τὰ πρὸς εἰρήνην αὐταῖς δια
ᾐτησεν, ἐπὶ συμφέροντι μὲν τῶν Περσῶν καὶ τῆς
αὐτῶν ἀρχῆς, ἐπὶ κακῷ δὲ τῆς τῶν Ῥωμαίων
Επικρατείας καὶ ἐξουσίας. Λόγον γὰρ διαφόρων
κινηθέντων καὶ λεχθέντων τελευταῖον κρατεῖ τὸ
δόξαν αὐτῷ κοινῇ λυσιτελὲς, ὥστε τὸν μὲν σουλτάνον
ἄρχειν τῆς Περσίδος ᾖπερ καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ, τοὺς
δὲ περὶ τὸν Κουτλουμούς λαβόντας δύναμιν παρὰ τοῦ
σουλτάνου καὶ συγχέρειαν τὴν τῶν Ῥωμαίων χώραν
mutue convicio afficiant. Tali admonitione ac suasu ἑαυτοῖς περιποιήσασθαι καὶ ἔχειν εἰς ἰδίαν χώραν
caliphæ dirimitur pugna, et cedit exercitus, καὶ ἐξουσίαν καὶ βασιλείαν, ὥστε μηδὲν ἐπηρεάζειν
omnisque contentio propulsatur, et Romanorum ἀλλήλοις. Καὶ ἐπὶ τῇ τοιαύτῃ ὑποθήκη καὶ διαιτήσει
loca sibi in servitutem subjacere cœperunt. Hos τοῦ χαλιφᾶ διαλύεται μὲν ἡ μάχη καὶ ὁ στραigitur cum sibi ascivisset, cum idoneo exercitu τὸς ὑποχωρεῖ καὶ πᾶσα ἡ ἔρις ἀποδιοπομπεῖται,
pro inito secum fœdere festinabat, et inito itinere καὶ τὰ τῶν Ῥωμαίων καταδουλοῦν ἑαυτοῖς ἀπήρ
ad Nicæam contendebat. Ingens autem numerus ξαντο. Τούτους οὖν προσεταιρισάμενος μετά στραex Megalopoli ad ipsum quotidie confluere. τιᾶς ἀξιολόγου καὶ ἐπὶ συνθήκαις ῥηταῖς μεθ᾿ ἑαυEt quod dictu est incredibile, ne Turci qui- τοῦ συνεπήγετο, καὶ τῆς ὁδοῦ ἀρξάμενος ἐχώρει ἐπὶ
dem ipsi impedimento fuere, imo potius cum τὴν Νίκαιαν. Πολὺ δὲ πλῆθος τῆς μεγαλοπόλεως
reverentia quadam et observantia comitaban- ἑκάστοτε συνέῤῥέον πρὸς αὐτόν. Καὶ τὸ δὴ παράδοtur, et regina urbium, et omnes ipsius principes, ξον, ὅτι οὐδὲ οἱ Τοῦρκοι ἐμποδὼν αὐτῷ καθίσταντο,
quique magistratus gererent, quique in subur- προέπεμπον δὲ μᾶλλον σὺν αἰδοῖ καὶ σεβάσματι,
banis et vicis erant. Quin etiam Ecclesiæ proceres Καὶ ἡ βασιλὶς δὲ τῶν πόλεων καὶ πᾶν τὸ ἐν αὐτῇ
in
convenientes ad celeberrimum Dei ῃ ἐξαίρετον, ὅσον τε ἐν ἄρχουσι καὶ ὅσον ἐν ἀστικοῖς
Verbi Sophia templum, nuper imminentibus epibateriis Annuntiationis beatæ Mariæ, declarant imperatorem Botaniatem, præeunte bis patriarcha
divine urbis magnæ Antiochiæ, nomine Emiliano,
καὶ δημοτικοῖς ἀλλὰ μὴν καὶ τὸ τῆς Ἐκκλησίας
Εκκριτον, κοινῇ συνελθόντες εἰς τὸν περίπυστον τῆς
τοῦ Θεοῦ Λόγου Σοφίας νεών, ἄρτι τῶν τοῦ Εὐαγ
γελισμοῦ τῆς Θεομήτερος ἐπιβατηρίων ἐφισταNOTÆ.
JACOBI GOARI
Cedrenus in Monomacho p. 775 seriphum
vocat secundum a calipha, ceu dignitatis ejus
successorem ipsum vero calipham sive halife
Leunclavius in Onomastico vicarium interpretatur,
locum tenentem, hæredem et successorem. Halife
Lullahe, inquit, vicarius Dei, vices Dei gerens in terris. Halife Muhamedum, hæres Muhamelis, successor
Muhametis. Ita prisci Agarenorum reges se vocabant.
Ita Scachus Ismail affectabat dici. Eodem denique
titulo se Turcorum principes ornant.
Expono: Quique ex promiscua plebe vel ex
regionum, collegiorum partiumque præcipuis confluxerunt, eos siquidem δημοτικούς significare dictum
est in Cedrenum.
Prima capta, operis inauguratio, actionis
encania, initia, necnon felicia auspicia dicuntur επι
PG 122:465Καθαιροῦσι δὲ καὶ τὸν βασιλεύοντα Μιχαήλ, φυγόντα εἰς τὰ ἐν Βλαχέρναις ἀνάκτορα σὺν τῇ αὐγούστῃ Μαρίᾳ τῇ ἐξ Ἀλανῶν καὶ τῷ τούτου παιδὶ Κωνσταντίνῳ τῷ πορφυρογεννήτῳ, καὶ πρὸς τὸν μονήρη μεταλλάττουσι βίον τῇ μονῇ τοῦ Στουδίου μετ’ εὐτελοῦς τοῦ ὑποζυγίου παραπέμψαντες, μοναρχήσαντα χρόνους ἓξ πρὸς μησὶν ἕξ, ἐν αὐτῷ τῷ Σαββάτῳ καθ’ ὃ ἡ ἐπὶ Λαζάρῳ θαυματουργία παρὰ τῶν πιστῶν ἑορτάζεται· καὶ προϊστῶσιν ἀρχὰς τάς τε ἐπὶ ξηρᾶς, ἀλλὰ μὴν καὶ τῆς θαλάσσης, δρουγγάριον τοῦ στόλου προβαλλόμενοι. Οὕτω δὲ τῶν κατὰ τὴν πόλιν πραγμάτων φερομένων παρὰ πᾶσαν προσδοκίαν τοῦ τε βασιλέως καθαιρεθέντος ὁ Βοτανειάτης πεποιθὼς ἐχώρει πρὸς τὸ Βυζάντιον, ἀναίμακτον ὥσπερ ἀπολαμβάνων τὴν ἀρχὴν τῆς αὐτοκρατορίας, εἰ καὶ αὐτὸς πρὸς μάχας καὶ πολέμους διεσκευάζετο καὶ τὸ ὑπ’ αὐτὸν συνεκρότει στρατιωτικόν. Ὁ δὲ λογοθέτης Νικηφόρος καὶ ὁ τούτου ὁμοιότροπος Δαβὶδ πρὸς ἑσπέραν ἐξώρμησαν, καὶ καταλαμβάνουσι τὸν Ῥουσέλιον ἐν Ἡρακλείᾳ αὐλιζόμενον καὶ τὰ κατὰ τῆς τῶν ἀντιπάλων νίκης τῷ Θεῷ χαριστήρια θύοντα.HISTORIA.
μένων, αναγορεύουσι τὸν Βοτανειάτην αὐτοκράτορα, et metropolita loonii; ipsisque omnis clerus consensit, et senatus et omnis fere civitas. Et divisi
per tribus, qui erant in republica illustres, et legionum præfectos declarant, et ordines insignes
constituunt, et palatiis derepente potiuntur, militesque disponunt qui imperatoris Michaelis milites
expellant,prælio 784 mercenarios debellantes.Capiunt autem imperatorem Michaelem,qui ad palatia in Bluchernis fuerat cum Augusta Maria ex
Alanis suoque filio Constantino Porphyrogenito, et
ad monasticam vitam traducunt ad Studii monasterium, cum vili jumento transmissum,cum annos
sex imperasset, eodem Sabbato quo a fidelibus
miraculum Lazari celebratur. Et constituunt præfectos qui continenti imperent, quin etiam drunπροεξάρχοντος τούτων τοῦ πατριάρχου Θεουπόλεως
μεγάλης Αντιοχείας, τοῦ ὀνομαζομένου Αἰμιλιανοῦ,
καὶ τοῦ μητροπολίεου Ινονίου. Συννεύει τε πᾶς ὁ
κλῆρος αὐτοῖς καὶ ἡ σύγκλητος καὶ ἡ πόλις σχεδόν
Σπασα. [Ρ. 862] Καὶ διαιρεθέντες κατὰ φατρίας οἱ τῆς
πολιτείας επώνυμοι συνταγματάρχας τε προβάλλονται καὶ λόχους ἐπιφανείς συνεστήσαντο. Κυριεύουσι
δὲ καὶ τῶν ἀνακτόρων ἐξ ἐφόδου καὶ στρατιώτας
ἐφιστῶσι, τοὺς τοῦ βασικέως Μιχαὴλ ἐκδιώξαντες,
πολέμῳ τὸ μισθοφορικόν καταγωνισάμενοι. Καθαι
ροῦσι δὲ καὶ τὸν βασιλεύοντα Μιχαήλ φυγόντα εἰς
τὰ ἐν Βλαχέρναις ἀνάκτορα σὺν τῇ Αὐγούστῃ Μαρία
τῇ ἐξ ᾿Αλάνων καὶ τῷ τούτου παιδὶ Κωνσταννινῳ
τῷ Πορφυρογεννήτῳ, καὶ πρὸς τὸν μονήρη μεταλλάττουσι βίον, τῇ τοῦ Στουδίου μετ᾿ εὐτελοῦς τοῦ Barium classis creant.
υποζυγίου παραπέμψαντες μονῇ, μοναρχήσαντα χρόνους ἔξ, ἐν αὐτῷ τῷ Σαββάτῳ ᾧ ἡ ἐπΛαζάρῳ θαυματουργία παρὰ τῶν πιστῶν ἑορτάζεται καὶ προϊστῶσιν ἀρχὰς τάς τε ἐπὶ ξηρᾶς,
ἀλλὰ μὴν καὶ τῆς θαλάσσης δρουγγάριον τοῦ στόλου προβαλλόμενοι.
Οὕτω δὲ τῶν κατὰ τὴν πόλιν πραγμάτων φερομένων παρὰ πᾶσαν προσδοκίαν τοῦ τε βασιλέως
καθαιρεθέντος, ὁ Βοτανειάτης πεποιθὼς ἐχώρει προς
τὸ Βυζάντιον, ἀναίμακτον ὥσπερ ἀπολαμβάνων τὴν
ἀρχὴν τὴν αὐτοκράτορα, εἰ καὶ αὐτὸς πρὸς μάχας
καὶ πολέμους διεσκευάζετο καὶ τὸ ὑπ᾽ αὐτὸν συν
εκράτει στρατιωτικόν. Ὁ δὲ λογοθέτης Νικηφόρος καὶ
ὁ τούτου ὁμοιότροπος Δαβὶδ πρὸς ἐσπέραν ἐξώρμησαν,
καὶ καταλαμβάνουσι Ῥουσέλιον ἐν Ηρακλείᾳ αὐλιζόμενον καὶ τὰ τῆς τῶν ἀντιπάλων νίκης τῷ Θεῷ
χαριστήρια θύοντα. Οἱ δὲ τῆς πόλεως ἐπὶ τρισὶν
ἡμέραις τὰ ἀνάκτορα ἕτερ βασιλέως συντηρήσαντες
γράμμασι τὸν Βοτανειάτην διαναστῆναι καὶ ἐλθεῖν ταχινώτερον ἔσπευδον. Σπουδῇ δὲ εἰς Πραίνετον ἀφικόμενος, ἕνα τῶν σὺν αὐτῷ ἄνδρα γενναῖον καὶ δραστή
ριον ἀποστείλας Βορίλον τὸν ἑαυτοῦ δοῦλον, κρατεῖ τὰ
Σκάκτορα. Μετ' ὀλίγον δὲ καὶ αὐτὸς εἴσεισι κατ᾽ αὐτ
τὴν τὴν μεγάλην τρίτην καὶ ταῖς τοῦ παρ
τριάρχου χερσὶ τῷ βασιλικῷ ταινιοῦται διαδήματι.
Φιλοτιμησάμενος δὲ πάντας τοὺς σὺν αὐτῷ ἔν τε
δώροις καὶ κτήμασι καὶ ἀξιώμασι, καὶ τοὺς Τούρ
κους δὲ ἐσκηνωμένους κατὰ τὴν Χρυσόπολιν φιλοφρονησάμενος, τῶν ἄλλων πραγμάτων τῆς βασιλείας
ἐρήψατο. Πάσας δὲ τὰς δημοσιακὰς ὀφειλὰς ῥιζόθεν
ἀπέτεμεν, οὐ μετὰ προσδιορισμοῦ, ἀλλὰ συλλήβδην
πάντων τῶν χρόνων ὁμοῦ, ὡς μηδ' όνομα τούτων ἤ
μνήμην εὑρίσκεσθαι ή μνημονεύεσθαι. Ἐπεὶ δὲ ὁ
Βρυέννιος ἐκτὸς ὢν τὰ τῆς Ἐσπερίας ἐκύκα καὶ
συνεκλόνει, στέλλεται πρὸς αὐτὸν πρεσβεία βασιλικὴ
ἀπαγγέλλουσα μεθέσθαι μὲν τὴν ἄλογον ὁρμὴν, τὴν
δὲ τοῦ Καίσαρος λαβόντα τύχην στῆναι τὴν ὄρεξιν.
Cum in hoc statu præter omnem exspcctationemversarentur res urbis et imperator abdicatus esset
imperio, Botaniates fducia plenus Byzantium coDlendebat,quasi sine sanguine accepturus summum
imperium, tametsi ipse ad pugnas et pralia paratus erat, et milites quos habebat cohortabatur ut
prompti ac parati essent. Nicephorus autem logotheta,et ejus morum studiosus David,ad vesperam
erupere,et ad Ruselium in Heraclea commorantem
perveniunt,et Deo sacrificia in quibus gratias ageret de hostium victoria peragentem. Cives vero
cum tribus diebus palatia sine imperatore servassent, litteris Botaniatem ut quam celerrime veniret urgebant; qui cum adhibita celeritate Prænetum pervenisset, unum ex iis qui cum ipso erant,
virum generosum et strenuum in rebus gerendis,
misit, Borilum suum familiarem, qui palatia occupavit, ac paulo post ipse quoque ingreditur eadem
magna tertia 735 die, et patriarchæ manibus
imperatoris diademate coronatur. Omnesque suos
donis et possessionibus prosecutus atque honoribus, et Turcos item ad Chrysopolim commorantes benigne amplexus, alias res ad imperium
pertinentes aggressus est, omneque publicum es
alienum sustulit radicitus, non præscripto aliquo
tempore, sed comprehensis simul omnibus temporibus, ita ut neque nomen ipsius aut memoria
reperiretur. Sed cum Bryennius foris res Occidentis perturbaret et commoveret, mittitur ad
ipsum ab imperatore legatio, quæ denuntiaret ut
a temerario incepto desisteret et accepta Cæsaris
βατήρια. Cedrenus ἐπιβατήριον εὐχήν orationem
inauguratum primo imperatorem felicibus votis prosequentem scripsit. Synesius quoque Epist. LVII:
Οὕτω πικροῖς ἡμᾶς ἡ πόλις ἐπιβατηρίοις ἐξένισεν.
Hic τοῦ Εὐαγγελισμοῦ ἐπιβατήρια sunt sacra festi
Annuntiationis initia et auspicia.
Sabbatum illud apud Græcos festi Palmarum pervigiliam est.
Inter Δεσποτικὰς ἑορτάς Christi Domini festa
numerat Ecclesia orientalis Lazari a mortuis exsuscitationen, vulgo Λαζάρου τὴν ἡμέραν.
Tertia sanctæ hebdomados feria: illius enim
ferie cuncta Græcis μεγάλαι dicuntur. Zonaras in
Constantino Leonis Sapientis filio: Karà rijv lepáv
τῆς μεγάλης πέμπτης ἡμέραν.
Οἱ δὲ τῆς πόλεως, ἐπὶ τρισὶν ἡμέραις τὰ ἀνάκτορα ἄτερ βασιλέως συντηρήσαντες, γράμμασι τὸν Βοτανειάτην διαναστῆναι καὶ ἐλθεῖν ταχινώτερον ἐπέσπευδον. Σπουδῇ δὲ εἰς Πραίνετον ἀφικόμενος, ἕνα τῶν σὺν αὐτῷ ἄνδρα γενναῖον καὶ δραστήριον ἀποστείλας, Βορίλον τὸν ἑαυτοῦ δοῦλον, κρατεῖ τὰ ἀνάκτορα. Μετ’ ὀλίγον δὲ καὶ αὐτὸς εἴσεισι κατ’ αὐτὴν τὴν Μεγάλην Τρίτην καὶ ταῖς τοῦ πατριάρχου χερσὶ τῷ βασιλικῷ ταινιοῦται διαδήματι. Φιλοτιμησάμενος δὲ πάντας τοὺς σὺν αὐτῷ ἔν τε δώροις καὶ κτήμασι καὶ ἀξιώμασι, καὶ τοὺς Τούρκους δὲ ἐσκηνωμένους κατὰ τὴν Χρυσόπολιν φιλοφρονησάμενος, τῶν ἄλλων πραγμάτων τῆς βασιλείας ἐφήψατο. Πάσας δὲ τὰς δημοσιακὰς ὀφειλὰς ῥιζόθεν ἀπέτεμεν οὐ μετὰ προςδιορισμοῦ, ἀλλὰ συλλήβδην πάντων τῶν χρόνων ὁμοῦ, ὡς μηδ’ ὄνομα τούτων ἢ μνήμην εὑρίσκεσθαι. Ἐπεὶ δὲ ὁ Βρυέννιος ἐκτὸς ὢν τὰ τῆς ἑσπέρας ἐκύκα καὶ συνεκλόνει, στέλλεται πρὸς αὐτὸν πρεσβεία βασιλικὴ ἀπαγγέλλουσα μεταθέσθαι μὲν τὴν ἄλογον ὄρεξιν, τὴν δὲ τοῦ καίσαρος λαβόντα τύχην στῆσαι τὴν ἔφεσιν. Ἐπεκύρου δὲ καὶ τὰς τιμὰς τοῖς αὐτῷ συναποστατήσασιν.HISTORIA.
μένων, αναγορεύουσι τὸν Βοτανειάτην αὐτοκράτορα, et metropolita loonii; ipsisque omnis clerus consensit, et senatus et omnis fere civitas. Et divisi
per tribus, qui erant in republica illustres, et legionum præfectos declarant, et ordines insignes
constituunt, et palatiis derepente potiuntur, militesque disponunt qui imperatoris Michaelis milites
expellant,prælio 784 mercenarios debellantes.Capiunt autem imperatorem Michaelem,qui ad palatia in Bluchernis fuerat cum Augusta Maria ex
Alanis suoque filio Constantino Porphyrogenito, et
ad monasticam vitam traducunt ad Studii monasterium, cum vili jumento transmissum,cum annos
sex imperasset, eodem Sabbato quo a fidelibus
miraculum Lazari celebratur. Et constituunt præfectos qui continenti imperent, quin etiam drunπροεξάρχοντος τούτων τοῦ πατριάρχου Θεουπόλεως
μεγάλης Αντιοχείας, τοῦ ὀνομαζομένου Αἰμιλιανοῦ,
καὶ τοῦ μητροπολίεου Ινονίου. Συννεύει τε πᾶς ὁ
κλῆρος αὐτοῖς καὶ ἡ σύγκλητος καὶ ἡ πόλις σχεδόν
Σπασα. [Ρ. 862] Καὶ διαιρεθέντες κατὰ φατρίας οἱ τῆς
πολιτείας επώνυμοι συνταγματάρχας τε προβάλλονται καὶ λόχους ἐπιφανείς συνεστήσαντο. Κυριεύουσι
δὲ καὶ τῶν ἀνακτόρων ἐξ ἐφόδου καὶ στρατιώτας
ἐφιστῶσι, τοὺς τοῦ βασικέως Μιχαὴλ ἐκδιώξαντες,
πολέμῳ τὸ μισθοφορικόν καταγωνισάμενοι. Καθαι
ροῦσι δὲ καὶ τὸν βασιλεύοντα Μιχαήλ φυγόντα εἰς
τὰ ἐν Βλαχέρναις ἀνάκτορα σὺν τῇ Αὐγούστῃ Μαρία
τῇ ἐξ ᾿Αλάνων καὶ τῷ τούτου παιδὶ Κωνσταννινῳ
τῷ Πορφυρογεννήτῳ, καὶ πρὸς τὸν μονήρη μεταλλάττουσι βίον, τῇ τοῦ Στουδίου μετ᾿ εὐτελοῦς τοῦ Barium classis creant.
υποζυγίου παραπέμψαντες μονῇ, μοναρχήσαντα χρόνους ἔξ, ἐν αὐτῷ τῷ Σαββάτῳ ᾧ ἡ ἐπΛαζάρῳ θαυματουργία παρὰ τῶν πιστῶν ἑορτάζεται καὶ προϊστῶσιν ἀρχὰς τάς τε ἐπὶ ξηρᾶς,
ἀλλὰ μὴν καὶ τῆς θαλάσσης δρουγγάριον τοῦ στόλου προβαλλόμενοι.
Οὕτω δὲ τῶν κατὰ τὴν πόλιν πραγμάτων φερομένων παρὰ πᾶσαν προσδοκίαν τοῦ τε βασιλέως
καθαιρεθέντος, ὁ Βοτανειάτης πεποιθὼς ἐχώρει προς
τὸ Βυζάντιον, ἀναίμακτον ὥσπερ ἀπολαμβάνων τὴν
ἀρχὴν τὴν αὐτοκράτορα, εἰ καὶ αὐτὸς πρὸς μάχας
καὶ πολέμους διεσκευάζετο καὶ τὸ ὑπ᾽ αὐτὸν συν
εκράτει στρατιωτικόν. Ὁ δὲ λογοθέτης Νικηφόρος καὶ
ὁ τούτου ὁμοιότροπος Δαβὶδ πρὸς ἐσπέραν ἐξώρμησαν,
καὶ καταλαμβάνουσι Ῥουσέλιον ἐν Ηρακλείᾳ αὐλιζόμενον καὶ τὰ τῆς τῶν ἀντιπάλων νίκης τῷ Θεῷ
χαριστήρια θύοντα. Οἱ δὲ τῆς πόλεως ἐπὶ τρισὶν
ἡμέραις τὰ ἀνάκτορα ἕτερ βασιλέως συντηρήσαντες
γράμμασι τὸν Βοτανειάτην διαναστῆναι καὶ ἐλθεῖν ταχινώτερον ἔσπευδον. Σπουδῇ δὲ εἰς Πραίνετον ἀφικόμενος, ἕνα τῶν σὺν αὐτῷ ἄνδρα γενναῖον καὶ δραστή
ριον ἀποστείλας Βορίλον τὸν ἑαυτοῦ δοῦλον, κρατεῖ τὰ
Σκάκτορα. Μετ' ὀλίγον δὲ καὶ αὐτὸς εἴσεισι κατ᾽ αὐτ
τὴν τὴν μεγάλην τρίτην καὶ ταῖς τοῦ παρ
τριάρχου χερσὶ τῷ βασιλικῷ ταινιοῦται διαδήματι.
Φιλοτιμησάμενος δὲ πάντας τοὺς σὺν αὐτῷ ἔν τε
δώροις καὶ κτήμασι καὶ ἀξιώμασι, καὶ τοὺς Τούρ
κους δὲ ἐσκηνωμένους κατὰ τὴν Χρυσόπολιν φιλοφρονησάμενος, τῶν ἄλλων πραγμάτων τῆς βασιλείας
ἐρήψατο. Πάσας δὲ τὰς δημοσιακὰς ὀφειλὰς ῥιζόθεν
ἀπέτεμεν, οὐ μετὰ προσδιορισμοῦ, ἀλλὰ συλλήβδην
πάντων τῶν χρόνων ὁμοῦ, ὡς μηδ' όνομα τούτων ἤ
μνήμην εὑρίσκεσθαι ή μνημονεύεσθαι. Ἐπεὶ δὲ ὁ
Βρυέννιος ἐκτὸς ὢν τὰ τῆς Ἐσπερίας ἐκύκα καὶ
συνεκλόνει, στέλλεται πρὸς αὐτὸν πρεσβεία βασιλικὴ
ἀπαγγέλλουσα μεθέσθαι μὲν τὴν ἄλογον ὁρμὴν, τὴν
δὲ τοῦ Καίσαρος λαβόντα τύχην στῆναι τὴν ὄρεξιν.
Cum in hoc statu præter omnem exspcctationemversarentur res urbis et imperator abdicatus esset
imperio, Botaniates fducia plenus Byzantium coDlendebat,quasi sine sanguine accepturus summum
imperium, tametsi ipse ad pugnas et pralia paratus erat, et milites quos habebat cohortabatur ut
prompti ac parati essent. Nicephorus autem logotheta,et ejus morum studiosus David,ad vesperam
erupere,et ad Ruselium in Heraclea commorantem
perveniunt,et Deo sacrificia in quibus gratias ageret de hostium victoria peragentem. Cives vero
cum tribus diebus palatia sine imperatore servassent, litteris Botaniatem ut quam celerrime veniret urgebant; qui cum adhibita celeritate Prænetum pervenisset, unum ex iis qui cum ipso erant,
virum generosum et strenuum in rebus gerendis,
misit, Borilum suum familiarem, qui palatia occupavit, ac paulo post ipse quoque ingreditur eadem
magna tertia 735 die, et patriarchæ manibus
imperatoris diademate coronatur. Omnesque suos
donis et possessionibus prosecutus atque honoribus, et Turcos item ad Chrysopolim commorantes benigne amplexus, alias res ad imperium
pertinentes aggressus est, omneque publicum es
alienum sustulit radicitus, non præscripto aliquo
tempore, sed comprehensis simul omnibus temporibus, ita ut neque nomen ipsius aut memoria
reperiretur. Sed cum Bryennius foris res Occidentis perturbaret et commoveret, mittitur ad
ipsum ab imperatore legatio, quæ denuntiaret ut
a temerario incepto desisteret et accepta Cæsaris
βατήρια. Cedrenus ἐπιβατήριον εὐχήν orationem
inauguratum primo imperatorem felicibus votis prosequentem scripsit. Synesius quoque Epist. LVII:
Οὕτω πικροῖς ἡμᾶς ἡ πόλις ἐπιβατηρίοις ἐξένισεν.
Hic τοῦ Εὐαγγελισμοῦ ἐπιβατήρια sunt sacra festi
Annuntiationis initia et auspicia.
Sabbatum illud apud Græcos festi Palmarum pervigiliam est.
Inter Δεσποτικὰς ἑορτάς Christi Domini festa
numerat Ecclesia orientalis Lazari a mortuis exsuscitationen, vulgo Λαζάρου τὴν ἡμέραν.
Tertia sanctæ hebdomados feria: illius enim
ferie cuncta Græcis μεγάλαι dicuntur. Zonaras in
Constantino Leonis Sapientis filio: Karà rijv lepáv
τῆς μεγάλης πέμπτης ἡμέραν.
PG 122:467Ὁ δὲ ἄτεγκτος ἦν καὶ ἀτεράμων καὶ ὑπερήφανος καὶ τῆς βασιλείας μὴ ἐξιστάμενος μηδὲ τῶν πρωτείων παραχωρῶν, ὧν οὐκ ἦν κύριος. Στέλλεται καὶ δευτέρα πρεσβεία πρὸς αὐτὸν καὶ γέγονεν ἄπρακτος. Ἐπὶ ταύτῃ δὲ καὶ τρίτη πρεσβεία φοιτᾷ, σταλέντος Ῥωμανοῦ πρωτοπροέδρου καὶ μεγάλου ἑταιρειάρχου, τοῦ Στραβορωμανοῦ. Οὐδὲ κἀκείνην οὖν δέχεται, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ τὸν ἄνδρα ἀτίμως προσήκατο καὶ οὐδ’ ὡς ἐκ βασιλέως, ἀλλ’ ὡς ἐξ ὑποστρατήγου τινὸς ἀποσταλέντα· καίτοι ἱερὸν εἶναι σῶμα ὁ πρέσβυς λελόγισται καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις αὐτοῖς, ὡς εἰρήνης μεσίτης καὶ τῶν μαχομένων διαλλακτὴς καὶ πολεμικὰς περιστάσεις ἀποσοβῶν. Ἔπεσε δὲ τηνικαῦτα αὐτομάτως ἡ τοῦ Βρυεννίου σκηνή, τοῦ ὀρόφου ταύτης παραλυθέντος ἀοράτοις χερσί. Γέγονε δὲ καὶ ἔκλειψις τῆς σελήνης, ἥτις εἰς αὐτὸν ἀπέσκηψεν, ἐπεὶ καὶ πεφύκασιν ὡς ἐπίπαν τὰ τοιαῦτα τυραννούντων καθαίρεσιν δηλοῦν, καθὼς οἱ περὶ τὴν τῶν ἀστέρων ἀδόλεσχον ματαιότητα διαγινόμενοι τερατεύονται.dignitate cupiditatem comprimeret, et eorum qui Ἐπεκύρου δὲ καὶ τὰς τιμὰς τοῖς σὺν αὐτῷ ἀποστατή
cum ipso defecerant honores ratos esse comprobaret. Sed ubi adduci non potuit, et in proposito
permanebat, atque superbus imperio minime cedebat, neque principatu, cujus minime compos erat,
mittitur item altera legatio, quæ itidem re infecta
rediit.Postquam etiam tertia advenit legatio,misso
Romano primo præside et magno helæriarcha
Straboromano, neque illam admittit, sed potius
hominem ignominiose accipit, non tanquam ab
imperatore sed quasi a ducis alicujus legato missum, quamvis sacrosanctum corpus legati habetur
vel apud infideles ipsos quasi pacis proxeneta et
pugnantium conciliator bellicarumque seditionum
depulsor. Tunc etiam fortuito cecidit Bryennii tabernaculum, tecto ipsius a manibus quæ videri
nequibant 736 eversa.Accidit item luna defectio, "
quæ ad ipsum respexit, siquidem hæc consuevere
ut plurimum tyrannorum eversiones præsignificare,
quemadmodum ii qui in astrorum nugaci vanitate
versantur declarant et vaticinantur. Reverso igitur
Straboromano re infecta, bellica munia aggressus
est imperator, et adversus ipsum instruxit exercitum, ac fiduciæ plenus illius demolitionem prædicavit. Celebratum enim elementum N simplex
tantum et non duplex a vatibus spectabatur. Atque
etiam ducem præficiens unum ex illustribus, nobilissimum Alexium Comnenum,magnum ipsum domesticum declarans, qui Ruselium ingeniose prius
subegerat, adversus Bryennium mittit, prudentia
et mentis stabilitate venerandum et ad pericula
bellica firmum et intrepidum; qui cum suis copiis καὶ διανοίας σταθηρότητι γερανὸν καὶ πρὸς κινδύ
adversus Bryennium profectus, et in loco quodam
Calabrya nomine quiescere jusso exercitu, didicit
ab exploratoribus Bryennium a Mesene profectum
cum omni exercitu appropinquare. Statimque nobilissimus Turcos a se delectos jussit usque ad
Bryennium pervenire, ac tantum ubi se ostendissent, ad se reverti. Ipse autem opportunis in locis
collocatis insidiis, instructoque ut sibi optime
videbatur exercitu, Bryenni morabatur adventum.
Cum vero signa apparuissent utriusque exercitus,
et classicum clamore sublato utrique cecinissent,
initum est 737 acre prælium. Cumque cerneret
Bryennius suarum legionum cladem et perturbationem atque periculum, assumptis secum optimis
copiis ipse per se certamen de summa rerum sustinebat, et strenue munus obibat; cujus conatum
imperatoris milites propulsarunt. Cum vero de
victoria utrique ambitiose contenderent, horribilis
σασιν. [Ρ. 863] Ὁ δὲ άτεγκτος ἦν, καὶ ἀτεράμων, καὶ
ἀπερήφανος, καὶ τῆς βασιλείας μὴ ἐξιστάμενος με δε
τῶν πρωτείων παραχωρῶν ὧν οὐκ ἦν κύριος, Στέλλεται καὶ δευτέρα πρεσβεία πρὸς αὐτὸν, καὶ γέγονεν
ἄπρακτος, Ἐπὶ ταύτῃ δὲ καὶ τρίτη πρεσβεία φοιτᾷ.
σταλέντος Ρωμανοῦ πρωτοπροέδρου και μεγάλου
εταιρειάρχου Στραβορωμανοῦ. Οὐδ᾽ ἐκείνην οὖν
δέχεται, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ τὸν ἄνδρα κτίμως δέχεται, καὶ οὐδ᾽ ὡς ἐκ βασιλέως ἀλλ᾽ ὑποστρατήγου
τινὸς ἀποσταλέντα· καιτοι ἱερὸν εἶναι σῶμα ὁ πρέ
σους λελόγισται καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις αὐτοῖς ὡς
εἰρήνης μεσίτης και διαλλάκτης των μαχομένων
καὶ πολεμικὰς περιστάσεις ἀποσοβῶν. Έπεσε δὲ
τηνικαῦτα ἀπὸ ταυτομάτου καὶ ἡ τοῦ Βρυεννίου
σκηνή, τοῦ ὀρόφου ταύτης παραλυθέντος ἀοράτοις
χερσί. Γέγονε δὲ καὶ ἔκλειψις τῆς σελήνης, ἥτις εἰς
αὐτὸν ἐπέσκηψεν, ἐπεὶ καὶ πεφύκασιν ὡς ἐπίπαν τὰ
τοιαῦτα τυραννούντων καθαιρέσεις δηλοῦν, καθὼς οἱ
περὶ τὴν τῶν ἀστέρων ἀδόλεσχον ματαιότητα καταγινόμενοι τερατεύονται. Επανελθόντος οὖν τοῦ
Στραβορωμανοῦ καὶ τῆς πρεσβείας ἀπράκτου μεινάσης, ἔργων πολεμικῶν ὁ βασιλεὺς είχετο καὶ ἐπ' αὐ
τὸν συνέταττε τὸ στράτευμα, καὶ θαῤῥῶν τὴν αὐτοῦ
κατάλυσιν προηγόρευσε· τὸ γὰρ ἀδόμενον στοι
χεῖον τοῦ Ν ἁπλοῦν μόνον καὶ οὐ διπλοῦν τοῖς
ταῦτα φοιβάζουσιν ἐσκοπεῖτο. Καὶ δὲ καὶ στρατηγὸν
ἐπιστήσας ἕνα τῶν εὐπατριδῶν τὸν νωβελίσσιμον
Αλεξιον τὸν Κομνηνόν, μέγαν αὐτὸν δομέστικον
προβαλόμενος, ὃς τὸν Ῥουσέλιον εὐμηχάνως τὸ πρὶν
εχειρώσατο, κατὰ τοῦ Βρυεννίου ἀφίησι, φρονήσει
νους πολεμικοὺς ἐδραῖὸν τε καὶ ἀπεριπτύπητον· ὃς δὴ
τὰς δυνάμεις ἀνειληφώς κατὰ τοῦ Βρυεννίου ἐβάδιζε,
καὶ πρὸς τόπον Καλαβρύην επονομαζόμενον διαναπαύων τὸν στρατὸν ἔμαθε παρὰ τῶν σκοπῶν ὡς ὁ
Βρυέννιος ἐγγίζει πανστρατιᾷ τῆς Μεσύνης ἀπαναστάς. Καὶ αὐτίκα ὁ νωβελίσσιμος Τούρκους τοὺς
ἑαυτοῦ ἀπολεξάμενος ἀφικέσθαι μὲν ἄχρι τοῦ Βρυεννίου ἐκέλευσεν, ἐπίδειξιν δὲ ποιησαμένους μόνην
πάλιν ἐπαναστρέψαι πρὸς αὐτόν· αὐτὸς δὲ λόχους
ἐν ἐπικαίροις θέμενος, καὶ τὰ κατὰ τὸν στρατὸν ὡς
ἄριστον ἐδόκει διαταξάμενος, ἔμενε τὴν τοῦ Βρυεννίου ἐπέλευσιν, Φανέντων δὲ τῶν σημείων τῶν στρα
τευμάτων ἀμφοῖν, καὶ ἀλαλαξάντων ἑκατέρων τὸ
ἐνυάλιον, πόλεμος συνέστη κρατερός. Ὡς δὲ ἑώρα
ὁ Βρυέννιος τῶν ἑαυτοῦ ταγμάτων τὴν ἦταν καὶ τὸ
τεθορυβημένον καὶ σφαλερόν, τὰς κρατίστας τῶν σὺν
αὐτῷ δυνάμεων συνηλικὼς αὐτὸς δι᾿ ἑαυτοῦ τὸν
ὑπὲρ τῶν ὅλων ἀγῶνα ἐκρότησεν. Απεκρούσαντο
Vox ambigua,quam non elementum modo vel
litteram, sed potius fatum, sortem, vaticinium,
genium, portendendi vim et omen referre non uno
loco notatum est in Cedrenum. Auctore vero nusquam scribente τὸ ν στοιχεῖον, verum στοιχεῖον
To vin secundo potius quam in primo significatu
sumendum conjicio; ejusque mens est hæc. superstitiose nominum Nicephori et Bryennii de imperio decertantium litteras primordiales N et observantibus, quod fatale est et portentum in N asseri prævalere fatu τοῦ B, eo quod genius, sors et
latum to V alligatum, ut elementi ipsius lineæ,
rectum sit, vero ob duos gibbos in rectam lineam
retortos infelicis ominis. Mirum porro quantum
superstiosis vaticiniis imperio labente Græci attenderint, ut nec imperatores et optimates ab eis
sibi duxerint temporandum; de quíbus Cedrenus,
Nicetas et Gregoras frequentius.
Ἐπανελθόντος οὖν τοῦ Στραβορωμανοῦ καὶ τῆς πρεσβείας ἀπράκτου μεινάσης ἔργων πολεμικῶν ὁ βασιλεὺς εἴχετο καὶ ἐπ’ αὐτὸν συνετάττετο στράτευμα καὶ θαρσῶν τὴν αὐτοῦ κατάλυσιν προηγόρευε· τὸ γὰρ ᾀδόμενον στοιχεῖον τοῦ Ν ἁπλοῦν μόνον καὶ οὐ διπλοῦν τοῖς ταῦτα σκοποῦσιν ἐφοιβάζετο. Καὶ δὴ στρατηγὸν ἐπιστήσας ἕνα τῶν εὐπατριδῶν, τὸν νωβελίσσιμον Ἀλέξιον τὸν Κομνηνὸν μέγαν αὐτὸν δομέστικον προβαλλόμενος, ὃς τὸν Ῥουσέλιον τὸ πρὶν εὐμηχάνως ἐχειρώσατο, κατὰ τοῦ Βρυεννίου ἀφίησι, φρονήσει καὶ διανοίας σταθηρότητι γεραρὸν καὶ πρὸς μάχας καὶ κινδύνους πολεμικοὺς ἑδραῖόν τε καὶ ἀπερικτύπητον. Ὃς δὴ τὰς δυνάμεις ἀνειληφὼς κατὰ τοῦ Βρυεννίου ἐβάδιζε, καὶ πρὸς τόπον Καλαβρύην ἐπονομαζόμενον διαναπαύων τὸν στρατὸν ἔμαθε παρὰ τῶν σκοπῶν ὡς ὁ Βρυέννιος ἐγγίζει πανστρατιᾷ τῆς Μεσήνης ἀπαναστάς. Καὶ αὐτίκα ὁ νωβελίσσιμος Τούρκους τῶν ἑαυτοῦ ἀπολεξάμενος ἀφικέσθαι μὲν ἄχρι τοῦ Βρυεννίου ἐκέλευσεν, ἐπίδειξιν δὲ πολέμου ποιησαμένους μόνην πάλιν ἐπαναστρέψαι πρὸς αὐτόν.dignitate cupiditatem comprimeret, et eorum qui Ἐπεκύρου δὲ καὶ τὰς τιμὰς τοῖς σὺν αὐτῷ ἀποστατή
cum ipso defecerant honores ratos esse comprobaret. Sed ubi adduci non potuit, et in proposito
permanebat, atque superbus imperio minime cedebat, neque principatu, cujus minime compos erat,
mittitur item altera legatio, quæ itidem re infecta
rediit.Postquam etiam tertia advenit legatio,misso
Romano primo præside et magno helæriarcha
Straboromano, neque illam admittit, sed potius
hominem ignominiose accipit, non tanquam ab
imperatore sed quasi a ducis alicujus legato missum, quamvis sacrosanctum corpus legati habetur
vel apud infideles ipsos quasi pacis proxeneta et
pugnantium conciliator bellicarumque seditionum
depulsor. Tunc etiam fortuito cecidit Bryennii tabernaculum, tecto ipsius a manibus quæ videri
nequibant 736 eversa.Accidit item luna defectio, "
quæ ad ipsum respexit, siquidem hæc consuevere
ut plurimum tyrannorum eversiones præsignificare,
quemadmodum ii qui in astrorum nugaci vanitate
versantur declarant et vaticinantur. Reverso igitur
Straboromano re infecta, bellica munia aggressus
est imperator, et adversus ipsum instruxit exercitum, ac fiduciæ plenus illius demolitionem prædicavit. Celebratum enim elementum N simplex
tantum et non duplex a vatibus spectabatur. Atque
etiam ducem præficiens unum ex illustribus, nobilissimum Alexium Comnenum,magnum ipsum domesticum declarans, qui Ruselium ingeniose prius
subegerat, adversus Bryennium mittit, prudentia
et mentis stabilitate venerandum et ad pericula
bellica firmum et intrepidum; qui cum suis copiis καὶ διανοίας σταθηρότητι γερανὸν καὶ πρὸς κινδύ
adversus Bryennium profectus, et in loco quodam
Calabrya nomine quiescere jusso exercitu, didicit
ab exploratoribus Bryennium a Mesene profectum
cum omni exercitu appropinquare. Statimque nobilissimus Turcos a se delectos jussit usque ad
Bryennium pervenire, ac tantum ubi se ostendissent, ad se reverti. Ipse autem opportunis in locis
collocatis insidiis, instructoque ut sibi optime
videbatur exercitu, Bryenni morabatur adventum.
Cum vero signa apparuissent utriusque exercitus,
et classicum clamore sublato utrique cecinissent,
initum est 737 acre prælium. Cumque cerneret
Bryennius suarum legionum cladem et perturbationem atque periculum, assumptis secum optimis
copiis ipse per se certamen de summa rerum sustinebat, et strenue munus obibat; cujus conatum
imperatoris milites propulsarunt. Cum vero de
victoria utrique ambitiose contenderent, horribilis
σασιν. [Ρ. 863] Ὁ δὲ άτεγκτος ἦν, καὶ ἀτεράμων, καὶ
ἀπερήφανος, καὶ τῆς βασιλείας μὴ ἐξιστάμενος με δε
τῶν πρωτείων παραχωρῶν ὧν οὐκ ἦν κύριος, Στέλλεται καὶ δευτέρα πρεσβεία πρὸς αὐτὸν, καὶ γέγονεν
ἄπρακτος, Ἐπὶ ταύτῃ δὲ καὶ τρίτη πρεσβεία φοιτᾷ.
σταλέντος Ρωμανοῦ πρωτοπροέδρου και μεγάλου
εταιρειάρχου Στραβορωμανοῦ. Οὐδ᾽ ἐκείνην οὖν
δέχεται, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ τὸν ἄνδρα κτίμως δέχεται, καὶ οὐδ᾽ ὡς ἐκ βασιλέως ἀλλ᾽ ὑποστρατήγου
τινὸς ἀποσταλέντα· καιτοι ἱερὸν εἶναι σῶμα ὁ πρέ
σους λελόγισται καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις αὐτοῖς ὡς
εἰρήνης μεσίτης και διαλλάκτης των μαχομένων
καὶ πολεμικὰς περιστάσεις ἀποσοβῶν. Έπεσε δὲ
τηνικαῦτα ἀπὸ ταυτομάτου καὶ ἡ τοῦ Βρυεννίου
σκηνή, τοῦ ὀρόφου ταύτης παραλυθέντος ἀοράτοις
χερσί. Γέγονε δὲ καὶ ἔκλειψις τῆς σελήνης, ἥτις εἰς
αὐτὸν ἐπέσκηψεν, ἐπεὶ καὶ πεφύκασιν ὡς ἐπίπαν τὰ
τοιαῦτα τυραννούντων καθαιρέσεις δηλοῦν, καθὼς οἱ
περὶ τὴν τῶν ἀστέρων ἀδόλεσχον ματαιότητα καταγινόμενοι τερατεύονται. Επανελθόντος οὖν τοῦ
Στραβορωμανοῦ καὶ τῆς πρεσβείας ἀπράκτου μεινάσης, ἔργων πολεμικῶν ὁ βασιλεὺς είχετο καὶ ἐπ' αὐ
τὸν συνέταττε τὸ στράτευμα, καὶ θαῤῥῶν τὴν αὐτοῦ
κατάλυσιν προηγόρευσε· τὸ γὰρ ἀδόμενον στοι
χεῖον τοῦ Ν ἁπλοῦν μόνον καὶ οὐ διπλοῦν τοῖς
ταῦτα φοιβάζουσιν ἐσκοπεῖτο. Καὶ δὲ καὶ στρατηγὸν
ἐπιστήσας ἕνα τῶν εὐπατριδῶν τὸν νωβελίσσιμον
Αλεξιον τὸν Κομνηνόν, μέγαν αὐτὸν δομέστικον
προβαλόμενος, ὃς τὸν Ῥουσέλιον εὐμηχάνως τὸ πρὶν
εχειρώσατο, κατὰ τοῦ Βρυεννίου ἀφίησι, φρονήσει
νους πολεμικοὺς ἐδραῖὸν τε καὶ ἀπεριπτύπητον· ὃς δὴ
τὰς δυνάμεις ἀνειληφώς κατὰ τοῦ Βρυεννίου ἐβάδιζε,
καὶ πρὸς τόπον Καλαβρύην επονομαζόμενον διαναπαύων τὸν στρατὸν ἔμαθε παρὰ τῶν σκοπῶν ὡς ὁ
Βρυέννιος ἐγγίζει πανστρατιᾷ τῆς Μεσύνης ἀπαναστάς. Καὶ αὐτίκα ὁ νωβελίσσιμος Τούρκους τοὺς
ἑαυτοῦ ἀπολεξάμενος ἀφικέσθαι μὲν ἄχρι τοῦ Βρυεννίου ἐκέλευσεν, ἐπίδειξιν δὲ ποιησαμένους μόνην
πάλιν ἐπαναστρέψαι πρὸς αὐτόν· αὐτὸς δὲ λόχους
ἐν ἐπικαίροις θέμενος, καὶ τὰ κατὰ τὸν στρατὸν ὡς
ἄριστον ἐδόκει διαταξάμενος, ἔμενε τὴν τοῦ Βρυεννίου ἐπέλευσιν, Φανέντων δὲ τῶν σημείων τῶν στρα
τευμάτων ἀμφοῖν, καὶ ἀλαλαξάντων ἑκατέρων τὸ
ἐνυάλιον, πόλεμος συνέστη κρατερός. Ὡς δὲ ἑώρα
ὁ Βρυέννιος τῶν ἑαυτοῦ ταγμάτων τὴν ἦταν καὶ τὸ
τεθορυβημένον καὶ σφαλερόν, τὰς κρατίστας τῶν σὺν
αὐτῷ δυνάμεων συνηλικὼς αὐτὸς δι᾿ ἑαυτοῦ τὸν
ὑπὲρ τῶν ὅλων ἀγῶνα ἐκρότησεν. Απεκρούσαντο
Vox ambigua,quam non elementum modo vel
litteram, sed potius fatum, sortem, vaticinium,
genium, portendendi vim et omen referre non uno
loco notatum est in Cedrenum. Auctore vero nusquam scribente τὸ ν στοιχεῖον, verum στοιχεῖον
To vin secundo potius quam in primo significatu
sumendum conjicio; ejusque mens est hæc. superstitiose nominum Nicephori et Bryennii de imperio decertantium litteras primordiales N et observantibus, quod fatale est et portentum in N asseri prævalere fatu τοῦ B, eo quod genius, sors et
latum to V alligatum, ut elementi ipsius lineæ,
rectum sit, vero ob duos gibbos in rectam lineam
retortos infelicis ominis. Mirum porro quantum
superstiosis vaticiniis imperio labente Græci attenderint, ut nec imperatores et optimates ab eis
sibi duxerint temporandum; de quíbus Cedrenus,
Nicetas et Gregoras frequentius.
Αὐτὸς δὲ λόχους ἐν ἐπικαίροις θέμενος καὶ τὰ κατὰ τὸν στρατόν, ὡς ἄριστον ἐδόκει, διαταξάμενος ἔμενε τὴν τοῦ Βρυεννίου ἐπέλευσιν. Φανέντων δὲ τῶν σημείων τῶν στρατευμάτων ἀμφοῖν καὶ ἀλαλαξάντων ἑκατέρων τὸ ἐνυάλιον πόλεμος συνέστη καρτερός. Ὡς δὲ ἑώρα ὁ Βρυέννιος τῶν ἑαυτοῦ ταγμάτων τὴν ἧτταν καὶ τὸ τεθορυβημένον καὶ σφαλερόν, τὰς κρατίστας τῶν σὺν αὐτῷ δυνάμεων συνηλικὼς αὐτὸς δι’ ἑαυτοῦ τὸν ὑπὲρ τῶν ὅλων ἀγῶνα ἐκρότησεν. Ἀπεκρούσαντο δὲ τὴν τούτου ὁρμὴν οἱ τοῦ βασιλέως. Φιλοτιμουμένων δὲ ἀμφοτέρων περὶ τῆς νίκης καταπληκτική τις καὶ φόβου πλήρης ἡ μάχη γέγονεν. Ὁ δὲ Κομνηνὸς σύνθημα δοὺς τοῖς ἐν τοῖς λόχοις διαναστῆναι καὶ τοῖς ἐναντίοις μεθ’ ὁρμῆς βιαίας εἰσβαλεῖν τροπὴν τῶν τοῦ Βρυεννίου εἰργάσαντο καρτεράν. Ἑάλω μὲν οὖν ὁ Βρυέννιος ζῶν, ἔπεσον δὲ καὶ συχνοὶ τῶν αὐτοῦ, ἑάλωσαν δὲ οὐχ ἥττους καὶ μᾶλλον οἱ τῶν ἄλλων προέχοντες. Ὁ δὲ Βρυέννιος ληφθεὶς τῆς τοσαύτης ἀπονοίας πρόστιμον τὴν τῶν ὀφθαλμῶν ὑφίσταται πήρωσιν, πολλὰ μετακλαυσάμενος τῆς δυσβουλίας ἑαυτόν. Ὁ δὲ βασιλεὺς τὴν ἀγγελίαν δεξάμενος τῷ Θεῷ καὶ τῇ αὐτοῦ Μητρὶ τὰς εὐχαριστίας ἀνέθετο.dignitate cupiditatem comprimeret, et eorum qui Ἐπεκύρου δὲ καὶ τὰς τιμὰς τοῖς σὺν αὐτῷ ἀποστατή
cum ipso defecerant honores ratos esse comprobaret. Sed ubi adduci non potuit, et in proposito
permanebat, atque superbus imperio minime cedebat, neque principatu, cujus minime compos erat,
mittitur item altera legatio, quæ itidem re infecta
rediit.Postquam etiam tertia advenit legatio,misso
Romano primo præside et magno helæriarcha
Straboromano, neque illam admittit, sed potius
hominem ignominiose accipit, non tanquam ab
imperatore sed quasi a ducis alicujus legato missum, quamvis sacrosanctum corpus legati habetur
vel apud infideles ipsos quasi pacis proxeneta et
pugnantium conciliator bellicarumque seditionum
depulsor. Tunc etiam fortuito cecidit Bryennii tabernaculum, tecto ipsius a manibus quæ videri
nequibant 736 eversa.Accidit item luna defectio, "
quæ ad ipsum respexit, siquidem hæc consuevere
ut plurimum tyrannorum eversiones præsignificare,
quemadmodum ii qui in astrorum nugaci vanitate
versantur declarant et vaticinantur. Reverso igitur
Straboromano re infecta, bellica munia aggressus
est imperator, et adversus ipsum instruxit exercitum, ac fiduciæ plenus illius demolitionem prædicavit. Celebratum enim elementum N simplex
tantum et non duplex a vatibus spectabatur. Atque
etiam ducem præficiens unum ex illustribus, nobilissimum Alexium Comnenum,magnum ipsum domesticum declarans, qui Ruselium ingeniose prius
subegerat, adversus Bryennium mittit, prudentia
et mentis stabilitate venerandum et ad pericula
bellica firmum et intrepidum; qui cum suis copiis καὶ διανοίας σταθηρότητι γερανὸν καὶ πρὸς κινδύ
adversus Bryennium profectus, et in loco quodam
Calabrya nomine quiescere jusso exercitu, didicit
ab exploratoribus Bryennium a Mesene profectum
cum omni exercitu appropinquare. Statimque nobilissimus Turcos a se delectos jussit usque ad
Bryennium pervenire, ac tantum ubi se ostendissent, ad se reverti. Ipse autem opportunis in locis
collocatis insidiis, instructoque ut sibi optime
videbatur exercitu, Bryenni morabatur adventum.
Cum vero signa apparuissent utriusque exercitus,
et classicum clamore sublato utrique cecinissent,
initum est 737 acre prælium. Cumque cerneret
Bryennius suarum legionum cladem et perturbationem atque periculum, assumptis secum optimis
copiis ipse per se certamen de summa rerum sustinebat, et strenue munus obibat; cujus conatum
imperatoris milites propulsarunt. Cum vero de
victoria utrique ambitiose contenderent, horribilis
σασιν. [Ρ. 863] Ὁ δὲ άτεγκτος ἦν, καὶ ἀτεράμων, καὶ
ἀπερήφανος, καὶ τῆς βασιλείας μὴ ἐξιστάμενος με δε
τῶν πρωτείων παραχωρῶν ὧν οὐκ ἦν κύριος, Στέλλεται καὶ δευτέρα πρεσβεία πρὸς αὐτὸν, καὶ γέγονεν
ἄπρακτος, Ἐπὶ ταύτῃ δὲ καὶ τρίτη πρεσβεία φοιτᾷ.
σταλέντος Ρωμανοῦ πρωτοπροέδρου και μεγάλου
εταιρειάρχου Στραβορωμανοῦ. Οὐδ᾽ ἐκείνην οὖν
δέχεται, μᾶλλον μὲν οὖν καὶ τὸν ἄνδρα κτίμως δέχεται, καὶ οὐδ᾽ ὡς ἐκ βασιλέως ἀλλ᾽ ὑποστρατήγου
τινὸς ἀποσταλέντα· καιτοι ἱερὸν εἶναι σῶμα ὁ πρέ
σους λελόγισται καὶ παρὰ τοῖς ἀπίστοις αὐτοῖς ὡς
εἰρήνης μεσίτης και διαλλάκτης των μαχομένων
καὶ πολεμικὰς περιστάσεις ἀποσοβῶν. Έπεσε δὲ
τηνικαῦτα ἀπὸ ταυτομάτου καὶ ἡ τοῦ Βρυεννίου
σκηνή, τοῦ ὀρόφου ταύτης παραλυθέντος ἀοράτοις
χερσί. Γέγονε δὲ καὶ ἔκλειψις τῆς σελήνης, ἥτις εἰς
αὐτὸν ἐπέσκηψεν, ἐπεὶ καὶ πεφύκασιν ὡς ἐπίπαν τὰ
τοιαῦτα τυραννούντων καθαιρέσεις δηλοῦν, καθὼς οἱ
περὶ τὴν τῶν ἀστέρων ἀδόλεσχον ματαιότητα καταγινόμενοι τερατεύονται. Επανελθόντος οὖν τοῦ
Στραβορωμανοῦ καὶ τῆς πρεσβείας ἀπράκτου μεινάσης, ἔργων πολεμικῶν ὁ βασιλεὺς είχετο καὶ ἐπ' αὐ
τὸν συνέταττε τὸ στράτευμα, καὶ θαῤῥῶν τὴν αὐτοῦ
κατάλυσιν προηγόρευσε· τὸ γὰρ ἀδόμενον στοι
χεῖον τοῦ Ν ἁπλοῦν μόνον καὶ οὐ διπλοῦν τοῖς
ταῦτα φοιβάζουσιν ἐσκοπεῖτο. Καὶ δὲ καὶ στρατηγὸν
ἐπιστήσας ἕνα τῶν εὐπατριδῶν τὸν νωβελίσσιμον
Αλεξιον τὸν Κομνηνόν, μέγαν αὐτὸν δομέστικον
προβαλόμενος, ὃς τὸν Ῥουσέλιον εὐμηχάνως τὸ πρὶν
εχειρώσατο, κατὰ τοῦ Βρυεννίου ἀφίησι, φρονήσει
νους πολεμικοὺς ἐδραῖὸν τε καὶ ἀπεριπτύπητον· ὃς δὴ
τὰς δυνάμεις ἀνειληφώς κατὰ τοῦ Βρυεννίου ἐβάδιζε,
καὶ πρὸς τόπον Καλαβρύην επονομαζόμενον διαναπαύων τὸν στρατὸν ἔμαθε παρὰ τῶν σκοπῶν ὡς ὁ
Βρυέννιος ἐγγίζει πανστρατιᾷ τῆς Μεσύνης ἀπαναστάς. Καὶ αὐτίκα ὁ νωβελίσσιμος Τούρκους τοὺς
ἑαυτοῦ ἀπολεξάμενος ἀφικέσθαι μὲν ἄχρι τοῦ Βρυεννίου ἐκέλευσεν, ἐπίδειξιν δὲ ποιησαμένους μόνην
πάλιν ἐπαναστρέψαι πρὸς αὐτόν· αὐτὸς δὲ λόχους
ἐν ἐπικαίροις θέμενος, καὶ τὰ κατὰ τὸν στρατὸν ὡς
ἄριστον ἐδόκει διαταξάμενος, ἔμενε τὴν τοῦ Βρυεννίου ἐπέλευσιν, Φανέντων δὲ τῶν σημείων τῶν στρα
τευμάτων ἀμφοῖν, καὶ ἀλαλαξάντων ἑκατέρων τὸ
ἐνυάλιον, πόλεμος συνέστη κρατερός. Ὡς δὲ ἑώρα
ὁ Βρυέννιος τῶν ἑαυτοῦ ταγμάτων τὴν ἦταν καὶ τὸ
τεθορυβημένον καὶ σφαλερόν, τὰς κρατίστας τῶν σὺν
αὐτῷ δυνάμεων συνηλικὼς αὐτὸς δι᾿ ἑαυτοῦ τὸν
ὑπὲρ τῶν ὅλων ἀγῶνα ἐκρότησεν. Απεκρούσαντο
Vox ambigua,quam non elementum modo vel
litteram, sed potius fatum, sortem, vaticinium,
genium, portendendi vim et omen referre non uno
loco notatum est in Cedrenum. Auctore vero nusquam scribente τὸ ν στοιχεῖον, verum στοιχεῖον
To vin secundo potius quam in primo significatu
sumendum conjicio; ejusque mens est hæc. superstitiose nominum Nicephori et Bryennii de imperio decertantium litteras primordiales N et observantibus, quod fatale est et portentum in N asseri prævalere fatu τοῦ B, eo quod genius, sors et
latum to V alligatum, ut elementi ipsius lineæ,
rectum sit, vero ob duos gibbos in rectam lineam
retortos infelicis ominis. Mirum porro quantum
superstiosis vaticiniis imperio labente Græci attenderint, ut nec imperatores et optimates ab eis
sibi duxerint temporandum; de quíbus Cedrenus,
Nicetas et Gregoras frequentius.
PG 122:469Ἀναιρεῖται δὲ καὶ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ ἐν τῷ Βυζαντίῳ παρὰ τῶν Βαράγγων. Τοῦ γὰρ Βρυεννίου ἀποστατήσαντος καὶ τῶν ἐκτὸς Βαράγγων ὁμοφρονησάντων αὐτῷ οἱ ἐν τῷ παλατίῳ Βάραγγοι ἕνα τινὰ ἑαυτῶν ἐπιλεξάμενοι πρὸς τοὺς ὁμοέθνους ἀποστέλλουσιν, ἀξιοῦντες ἀφεῖναι μὲν τὸν ἀποστάτην, φρονῆσαι δὲ τὰ τοῦ βασιλέως. Γνωσθεὶς δὲ καὶ κρατηθεὶς ἐτασθείς τε σφοδρῶς πᾶσαν ἀνεκάλυψε τῶν μηνυθέντων τὴν δήλωσιν, στερεῖται δὲ καὶ τῆς ῥινός, παρὰ τοῦ Ἰωάννου ταύτην λωβηθείς. Ὅθεν καὶ μὴ πράως ἐνεγκὼν τὴν ὕβριν ἣν πέπονθεν ὁ βάρβαρος, ἀναιρεῖ τὸν Ἰωάννην ἐξιόντα τοῦ παλατίου, μαχαίραις ἐθνικαῖς κατακόψας αὐτόν. Ἐπανέστησαν δὲ καὶ τῷ βασιλεῖ οἱ Βάραγγοι καὶ διαχειρίσασθαι αὐτὸν ἔσπευδον. Ἀντιταξαμένων δὲ τούτοις τῶν τοῦ βασιλέως εἰς ἱκετείας ἐτράποντο καὶ τὸν βασιλέα ἐξιλεωσάμενοι συγγνώμης ἔτυχον. Ὁ δὲ βασιλεὺς τῆς γυναικὸς αὐτοῦ τελευτησάσης τῆς Βεβδηνῆς, ἅμα τῇ ἀναρρήσει ἀναγορευθείσης καὶ αὐτῆς, ἑτέραν ἠγάγετο. Πολλαὶ μὲν γὰρ αὐτῷ ἐμνηστεύοντο, Ζωή τε γὰρ ἡ τοῦ βασιλέως τοῦ Δούκα θυγάτηρ, παρθένος οὖσα καὶ τῷ εἴδει εὐπρεπής, ἀλλὰ καὶ τῶν συγκλητικῶν θυγατέρες πολλαὶ ὥραν ἔχουσαι γάμου.HISTORIA.
δὲ τὴν τούτου ὁρμὴν οἱ τοῦ βασιλέως. Φιλοτιμουμένων quædam pugna et metus plena conflata est, Coδὲ ἀλλήλων περὶ τῆς νίκης καταπληκτική τις ἡ
μάχη καὶ φόβου μεστή γέγονεν. [Ρ. 864] Ὁ δὲ
Κομνηνός σύνθημα δοὺς τοῖς ἐν τοῖς λόχοις διαναπῆναι καὶ τοῖς ἐναντίοις μεθ᾿ ὁρμῆς βιαίας εἰσβαλεῖν, τροπὴν τοῦ Βρυεννίου εργάσατο καρτεράν.
Εάλω μὲν οὖν ὁ Βρυέννιος ζῶν, ἔπεσον δὲ καὶ
συχνοί τῶν αὐτοῦ, ἐάλωσαν δὲ οὐχ ἥττονες, καὶ
μᾶλλον οἱ τῶν ἄλλων προέχοντες. Ὁ δὲ Βρυέννιος
ληφθεὶς τῆς τοσαύτης ἀπονοίας πρόστιμον τὴν τῶν
ὀφθαλμῶν ὑφίσταται πήρωσιν, πολλὰ μετακλαυσάμενος τῆς δυσβουλίας ἑαυτόν. Ὁ δὲ βασιλεὺς τὴν
εὐχαριστίας ἀνέθετο.
Αναιρεῖται δὲ καὶ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ ἐν Βυζαντίῳ
παρὰ τῶν Βαράγγων. Τοῦ γὰρ Βρυεννίου ἀποστατήmnenus autem signo dato iis qui in insidiis erant
ut erumpentes in hostes violento impetu invaderent,
auctor fuit ut Bryennius profligaretur. Captus est
igitur Bryennius vivus, plures ex ipsius militibus.
occubuere, et haud pauciores capti, et qui aliis
præstabant. Bryennius autem captus tantæ dementiæ pœnas sustinuitoculorum amissionem, multum
secum lugens ac conquerens de suo pessimo consilio. Qua de re certior factus imperator Deo atque
ejus Matri gratiarum actiones persolvit.
ἀγγελίαν δεξάμενος τῷ Θεῷ καὶ τῇ αὐτοῦ μητρὶ τὰς
Occiditur etiam frater ipsius Byzantii a Barangis: nam cum Bryennius defecisset et cum eo Baσαντος καὶ τῶν ἐκτὸς Βαράγγων ὁμοφρονησάντων η rangi qui extra erant conspirassent, Barangi in
αὐτῷ οἱ ἐν τῷ παλατίῳ Βάραγγοι ἕνα τινὰ ἑαυτῶν
ἐπιλεξάμενοι πρὸς τοὺς ὁμοεθνεῖς ἀποστέλλουσιν,
ἀξιοῦντες ἀφεῖναι μὲν τὸν ἀποστάτην, φρονῆσαι δὲ τὰ
βασιλέως. Γνωσθεὶς δὲ καὶ κρατηθεὶς ἐτασθείς τε
σφοδρῶς πᾶσαν ἀνεκάλυψε τῶς μηνυθέντων τὴν
δήλωσιν, στερεῖται δὲ καὶ τῆς ῥινὸς, παρὰ τοῦ Ἰωάν
του ταύτην λωβηθείς. Ὅθεν καὶ μὴ πράως ἐνεγκών
τὴν ὕβριν ἣν πέπονθεν ὁ Βάρβαρος ἀναιρεῖται τὸν
Ἰωάννην ἐξιόντα τοῦ παλατίου, μαχαίραις ἐθνικαῖς
κατακόψας αὐτόν. Επανέστησαν δὲ καὶ τῷ βασιλεῖ
οἱ Βάραγγοι, και διαχειρίσασθαι αὐτὸν ἔσπευδον.
᾿Αντιταξαμένων δὲ τούτοις τῶν τοῦ βασιλέως εἰς
ἐκετείας ἐτράποντο, καὶ τὸν βασιλέα ἐξιλεωσάμενοι
συγγνώμης ἔτυχον.
Ὁ δὲ βασιλεὺς τῆς γυναικὸς αὐτοῦ τελευτησάσης
τῆς Βερδηνῆς ἅμα τῇ ἀναῤῥήσει αναγορευθείσης G
καὶ αὐτῆς, ἑτέραν ἠγάγετο. Πολλαὶ μὲν γὰρ αὐτῷ
ἐμνηστεύοντο· Ζωή τε γὰρ ἡ τοῦ βασιλέως τοῦ
Δούκα θυγάτηρ, παρθένος οὖσα καὶ τῷ εἴδει εὐπρε
πῆς, ἀλλὰ καὶ τῶν συγκλητικῶν θυγατέρες πολλαί,
ὥραν ἔχουσαι γάμου· ὁ δὲ μίαν ᾑρεῖτο τῶν δύο, ἢ
τὴν τοῦ Δούκα σύζυγον καὶ αὖθις τοῦ Διογένους
Εὐδοκίαν, ἢ τοῦ ἔναγχος βασιλεύοντος Μιχαὴλ Μαρίαν
τὴν ἐξ ᾿Αλανῶν. Στέλλει γοῦν ληψόμενος τὴν Εὐδοκίαν·
ἡ δὲ ἠκολούθει περιχαρῶς. Ὅπερ γνοὺς ὁ τηνικαῦτα
ἐπ᾿ ἀρετῇ διαβεβοημένος μοναχός, ὃν δὴ καὶ παν
άγιον ἀντ᾽ ἄλλου παντὸς ἐκάλουν ὀνόματος, παντί
τρόπῳ διακωλύειν ἐσπούδασε τὸ ἀτόπημα, πολλῶν
ὑπομνήσας αὐτὴν τῶν δυναμένων κωλύσαι τῆς προθυμίας. Αγεται τοίνυν τὴν Μαρίαν ἀπηρυθρια
σμένως ὁ βασιλεὺς, καὶ ἱερολογεῖται αὐτῇ, καὶ παραυτίκα καθαιρεῖται ὁ ἱερεὺς ὡς προφανούς μοιχείας "
τετελεσμένης. Ὁ δὲ Μιχαὴλ τὴν τρίχα κειράμενος
ψήφῳ τοῦ πατριάρχου καὶ τῶν μητροπολιτῶν χει
ροτονεῖται Εφέσου ἀρχιερεύς. "Απαξ μέντοι μόνον
ἐν ἐκείνῃ ἐφοίτησε, καὶ ὑποστρέψας ἔμεινεν ἐν τῇ
τοῦ Μανουήλ μονῇ, χερσὶν ἰδίαις ἐργαζόμενος. Έτιμήθη δὲ διαφερόντως ὑπὸ τοῦ μετὰ ταῦτα βασιλεύ
σαντος ᾿Αλεξίου τοῦ Κομνηνοῦ, [Ρ. 865] ἐφ' οὗ δὴ
palatio delectum unum ex suis ad suos gentiles
mittunt, petentes ut relicto perduelli ad imperatorem accederent Sed cognitus et detentus graviterque examinatus omnia quæ sibi indicata fuerant aperuit. Cui Joannes ob hoc offensus nares
amputat. Quare baud æquo animo contumeliam
hanc ferens Barbarus Joannem e palatio exeuntem occidit, 738 gentili gladio ipsum percutiens. In imperatorem quoque Barangi insurexerunt, eumque occidere studebant. Verum cum (se
illis opposuissent imperatoris milites, ad preces
conversi placato imperatore veniam consecuti
sunt.
Imperator autem, vita functa ejus uxore Berdena, quæ una cum ipso regina declarata fuerat,
aliam duxit: multæ enim ipsi despondebantur,Zoe
imperatoris Duce filia, virgo et forma decora, et
senatorum filiæ multæ ætate jam nubiles. Sed ille
unam e duabus petebat, vel uxorem ducis ac rursus Diogenis Eudociam, vel Michaelis, qui nuper
regnaverat, Mariam ex Alanis. Mittit igitur qui
sibi adducerentEudociam, quæ cum summa voluptate sequebatur. Quo cognito monachus, qui
tunc summa cum virtute vixerat, quemque pro
alio quovis nomine sanctissimum vocabant,omnibus modis studuit impedire absurdum hoc facinus, multa et in memoriam redigens quæ ipsam
ab hac cupiditate reprimere possent. Ducit igitur
Mariam, omni pudore remoto, imperator, et cum
ipsa sacrilegio conjungitur, statimque sacerdos
abdicatur ut aperto commisso adulterio. Michael
auten detonsis capiliis sententia patriarchæ et metropolitarum Ephesi archiepiscopus deligitur.Semel
tamen ad ipsam urbem accessit, et reversus in
Manuelis monasterium ibi mansit, suis manibus
elaborans. Egregie vero cultus est ab Alexio 739
Comneno, qui postmodum imperavit, sub cujus
etiam imperio diem suum obiit,suam uxorem MaJACOBI GOARI NOTÆ.
Αγίους, ut Latini fratres, se mutuo vocitant
Græci monachi: hunc itaque ceu præcipua sanctitato fulgentem πανάγιον compellabant. Hæc apud
Græcos honoris monstra.
Ὁ δὲ μίαν ᾑρεῖτο τῶν δύο, ἢ τὴν τοῦ Δούκα σύζυγον καὶ αὖθις τοῦ Διογένους Εὐδοκίαν ἢ τὴν τοῦ ἔναγχος βασιλεύσαντος Μιχαὴλ Μαρίαν τὴν ἐξ Ἀλανῶν. Στέλλει γοῦν τὴν Εὐδοκίαν ληψόμενος, ἡ δὲ ἠκολούθει περιχαρῶς. Ὅπερ γνοὺς ὁ τηνικαῦτα ἐπ’ ἀρετῇ διαβόητος μοναχός, ὃν δὴ καὶ Πανάρετον ἀντ’ ἄλλου παντὸς ἐκάλουν ὀνόματος, παντὶ τρόπῳ διακωλῦσαι ἐσπούδασε τὸ ἀτόπημα, πολλῶν ὑπομνήσας αὐτὴν τῶν δυναμένων παραλῦσαι τῆς προθυμίας. Ἄγεται τοίνυν τὴν Μαρίαν ἀπηρυθριασμένως ὁ βασιλεὺς καὶ ἱερολογεῖται αὐτῇ, καὶ παραυτίκα καθαιρεῖται ὁ ἱερεὺς ὡς προφανῶς μοιχείας τετελεσμένης. Ὁ δὲ Μιχαὴλ τὴν τρίχα κειράμενος, ψήφῳ τοῦ πατριάρχου καὶ τῶν μητροπολιτῶν χειροτονεῖται Ἐφέσου ἀρχιερεύς. Ἅπαξ μέντοι ἐν ἐκείνῃ ἐφοίτησε, καὶ ὑποστρέψας ἔμεινεν ἐν τῇ τοῦ Μανουὴλ μονῇ, χερσὶν ἰδίαις ἐργαζόμενος. Ἐτιμήθη δὲ διαφερόντως ὑπὸ τοῦ μετὰ ταῦτα βασιλεύσαντος Ἀλεξίου τοῦ Κομνηνοῦ, ἐφ’ οὗ δὴ καὶ ἐκοιμήθη, τὴν ἑαυτοῦ σύζυγον Μαρίαν, μετὰ τὴν τοῦ Βοτανειάτου καθαίρεσιν μοναχὴν γεγενημένην, συμπαθείας τῶν εἰς αὑτὸν ἐπταισμένων καταξιώσας ἐν τῇ τελευτῇ.HISTORIA.
δὲ τὴν τούτου ὁρμὴν οἱ τοῦ βασιλέως. Φιλοτιμουμένων quædam pugna et metus plena conflata est, Coδὲ ἀλλήλων περὶ τῆς νίκης καταπληκτική τις ἡ
μάχη καὶ φόβου μεστή γέγονεν. [Ρ. 864] Ὁ δὲ
Κομνηνός σύνθημα δοὺς τοῖς ἐν τοῖς λόχοις διαναπῆναι καὶ τοῖς ἐναντίοις μεθ᾿ ὁρμῆς βιαίας εἰσβαλεῖν, τροπὴν τοῦ Βρυεννίου εργάσατο καρτεράν.
Εάλω μὲν οὖν ὁ Βρυέννιος ζῶν, ἔπεσον δὲ καὶ
συχνοί τῶν αὐτοῦ, ἐάλωσαν δὲ οὐχ ἥττονες, καὶ
μᾶλλον οἱ τῶν ἄλλων προέχοντες. Ὁ δὲ Βρυέννιος
ληφθεὶς τῆς τοσαύτης ἀπονοίας πρόστιμον τὴν τῶν
ὀφθαλμῶν ὑφίσταται πήρωσιν, πολλὰ μετακλαυσάμενος τῆς δυσβουλίας ἑαυτόν. Ὁ δὲ βασιλεὺς τὴν
εὐχαριστίας ἀνέθετο.
Αναιρεῖται δὲ καὶ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ ἐν Βυζαντίῳ
παρὰ τῶν Βαράγγων. Τοῦ γὰρ Βρυεννίου ἀποστατήmnenus autem signo dato iis qui in insidiis erant
ut erumpentes in hostes violento impetu invaderent,
auctor fuit ut Bryennius profligaretur. Captus est
igitur Bryennius vivus, plures ex ipsius militibus.
occubuere, et haud pauciores capti, et qui aliis
præstabant. Bryennius autem captus tantæ dementiæ pœnas sustinuitoculorum amissionem, multum
secum lugens ac conquerens de suo pessimo consilio. Qua de re certior factus imperator Deo atque
ejus Matri gratiarum actiones persolvit.
ἀγγελίαν δεξάμενος τῷ Θεῷ καὶ τῇ αὐτοῦ μητρὶ τὰς
Occiditur etiam frater ipsius Byzantii a Barangis: nam cum Bryennius defecisset et cum eo Baσαντος καὶ τῶν ἐκτὸς Βαράγγων ὁμοφρονησάντων η rangi qui extra erant conspirassent, Barangi in
αὐτῷ οἱ ἐν τῷ παλατίῳ Βάραγγοι ἕνα τινὰ ἑαυτῶν
ἐπιλεξάμενοι πρὸς τοὺς ὁμοεθνεῖς ἀποστέλλουσιν,
ἀξιοῦντες ἀφεῖναι μὲν τὸν ἀποστάτην, φρονῆσαι δὲ τὰ
βασιλέως. Γνωσθεὶς δὲ καὶ κρατηθεὶς ἐτασθείς τε
σφοδρῶς πᾶσαν ἀνεκάλυψε τῶς μηνυθέντων τὴν
δήλωσιν, στερεῖται δὲ καὶ τῆς ῥινὸς, παρὰ τοῦ Ἰωάν
του ταύτην λωβηθείς. Ὅθεν καὶ μὴ πράως ἐνεγκών
τὴν ὕβριν ἣν πέπονθεν ὁ Βάρβαρος ἀναιρεῖται τὸν
Ἰωάννην ἐξιόντα τοῦ παλατίου, μαχαίραις ἐθνικαῖς
κατακόψας αὐτόν. Επανέστησαν δὲ καὶ τῷ βασιλεῖ
οἱ Βάραγγοι, και διαχειρίσασθαι αὐτὸν ἔσπευδον.
᾿Αντιταξαμένων δὲ τούτοις τῶν τοῦ βασιλέως εἰς
ἐκετείας ἐτράποντο, καὶ τὸν βασιλέα ἐξιλεωσάμενοι
συγγνώμης ἔτυχον.
Ὁ δὲ βασιλεὺς τῆς γυναικὸς αὐτοῦ τελευτησάσης
τῆς Βερδηνῆς ἅμα τῇ ἀναῤῥήσει αναγορευθείσης G
καὶ αὐτῆς, ἑτέραν ἠγάγετο. Πολλαὶ μὲν γὰρ αὐτῷ
ἐμνηστεύοντο· Ζωή τε γὰρ ἡ τοῦ βασιλέως τοῦ
Δούκα θυγάτηρ, παρθένος οὖσα καὶ τῷ εἴδει εὐπρε
πῆς, ἀλλὰ καὶ τῶν συγκλητικῶν θυγατέρες πολλαί,
ὥραν ἔχουσαι γάμου· ὁ δὲ μίαν ᾑρεῖτο τῶν δύο, ἢ
τὴν τοῦ Δούκα σύζυγον καὶ αὖθις τοῦ Διογένους
Εὐδοκίαν, ἢ τοῦ ἔναγχος βασιλεύοντος Μιχαὴλ Μαρίαν
τὴν ἐξ ᾿Αλανῶν. Στέλλει γοῦν ληψόμενος τὴν Εὐδοκίαν·
ἡ δὲ ἠκολούθει περιχαρῶς. Ὅπερ γνοὺς ὁ τηνικαῦτα
ἐπ᾿ ἀρετῇ διαβεβοημένος μοναχός, ὃν δὴ καὶ παν
άγιον ἀντ᾽ ἄλλου παντὸς ἐκάλουν ὀνόματος, παντί
τρόπῳ διακωλύειν ἐσπούδασε τὸ ἀτόπημα, πολλῶν
ὑπομνήσας αὐτὴν τῶν δυναμένων κωλύσαι τῆς προθυμίας. Αγεται τοίνυν τὴν Μαρίαν ἀπηρυθρια
σμένως ὁ βασιλεὺς, καὶ ἱερολογεῖται αὐτῇ, καὶ παραυτίκα καθαιρεῖται ὁ ἱερεὺς ὡς προφανούς μοιχείας "
τετελεσμένης. Ὁ δὲ Μιχαὴλ τὴν τρίχα κειράμενος
ψήφῳ τοῦ πατριάρχου καὶ τῶν μητροπολιτῶν χει
ροτονεῖται Εφέσου ἀρχιερεύς. "Απαξ μέντοι μόνον
ἐν ἐκείνῃ ἐφοίτησε, καὶ ὑποστρέψας ἔμεινεν ἐν τῇ
τοῦ Μανουήλ μονῇ, χερσὶν ἰδίαις ἐργαζόμενος. Έτιμήθη δὲ διαφερόντως ὑπὸ τοῦ μετὰ ταῦτα βασιλεύ
σαντος ᾿Αλεξίου τοῦ Κομνηνοῦ, [Ρ. 865] ἐφ' οὗ δὴ
palatio delectum unum ex suis ad suos gentiles
mittunt, petentes ut relicto perduelli ad imperatorem accederent Sed cognitus et detentus graviterque examinatus omnia quæ sibi indicata fuerant aperuit. Cui Joannes ob hoc offensus nares
amputat. Quare baud æquo animo contumeliam
hanc ferens Barbarus Joannem e palatio exeuntem occidit, 738 gentili gladio ipsum percutiens. In imperatorem quoque Barangi insurexerunt, eumque occidere studebant. Verum cum (se
illis opposuissent imperatoris milites, ad preces
conversi placato imperatore veniam consecuti
sunt.
Imperator autem, vita functa ejus uxore Berdena, quæ una cum ipso regina declarata fuerat,
aliam duxit: multæ enim ipsi despondebantur,Zoe
imperatoris Duce filia, virgo et forma decora, et
senatorum filiæ multæ ætate jam nubiles. Sed ille
unam e duabus petebat, vel uxorem ducis ac rursus Diogenis Eudociam, vel Michaelis, qui nuper
regnaverat, Mariam ex Alanis. Mittit igitur qui
sibi adducerentEudociam, quæ cum summa voluptate sequebatur. Quo cognito monachus, qui
tunc summa cum virtute vixerat, quemque pro
alio quovis nomine sanctissimum vocabant,omnibus modis studuit impedire absurdum hoc facinus, multa et in memoriam redigens quæ ipsam
ab hac cupiditate reprimere possent. Ducit igitur
Mariam, omni pudore remoto, imperator, et cum
ipsa sacrilegio conjungitur, statimque sacerdos
abdicatur ut aperto commisso adulterio. Michael
auten detonsis capiliis sententia patriarchæ et metropolitarum Ephesi archiepiscopus deligitur.Semel
tamen ad ipsam urbem accessit, et reversus in
Manuelis monasterium ibi mansit, suis manibus
elaborans. Egregie vero cultus est ab Alexio 739
Comneno, qui postmodum imperavit, sub cujus
etiam imperio diem suum obiit,suam uxorem MaJACOBI GOARI NOTÆ.
Αγίους, ut Latini fratres, se mutuo vocitant
Græci monachi: hunc itaque ceu præcipua sanctitato fulgentem πανάγιον compellabant. Hæc apud
Græcos honoris monstra.
PG 122:471Ὁ δὲ πρωτοπρόεδρος Νικηφόρος ὁ Βασιλάκιος τὸ Δυρράχιον καταλαβὼν στρατὸν ἤθροιζεν ἐκ πασῶν τῶν ἐκεῖσε χωρῶν, μετεπέμψατο δὲ καὶ Φράγκους ἐξ Ἰταλίας, διὰ τοῦ ἐπισκόπου Διαβόλεως Θεοδοσίου φιλοτίμοις ταῖς δεξιώσεσι, κατὰ τοῦ Βρυεννίου συσκευαζόμενος. Συναγηοχὼς δὲ στρατιὰν ἀξιόλογον ἔκ τε Φράγκων καὶ Βαράγγων, Ῥωμαίων τε καὶ Βουλγάρων καὶ Ἀρβανιτῶν, ἄρας ἐκεῖθεν πρὸς Θεσσαλονίκην ἠπείγετο. Ἀφιγμένος δὲ εἰς Ἀχρίδα ἠβούλετο μὲν ἐκεῖσε ἀναγορευθῆναι, σπουδῇ δὲ τοῦ ἐκεῖσε ἀρχιερατεύοντος ἐκωλύθη. Ἐν δὲ Θεσσαλονίκῃ γενόμενος ἐπληροφορήθη τὴν τοῦ Βοτανειάτου ἀναγόρευσιν καὶ δουλικὰ πρὸς αὐτὸν ἀπέστειλε γράμματα, ἐν τῷ λεληθότι δὲ τὰ τῆς ἀνταρσίας διεπράττετο συνεργὸν ἔχων πρὸς τοῦτο τόν τε λεγόμενον Γυμνὸν καὶ Γρηγόριον τὸν Μεσημέριον καὶ τὸν Τεσσαρακοντάπηχυν. Προσκαλεῖται δὲ καὶ τοὺς Πατζινάκους εἰς συμμαχίαν. Ὁ βασιλεὺς δ’ ὡς ἔγνω τὸν τούτου σκοπὸν καὶ τὴν προαίρεσιν, χρυσοβούλλῳ γραφῇ τὸ ἀμέριμνον αὐτῷ περιποιησάμενος, τινὰ τῶν οἰκείων πρὸς αὐτὸν ἐξαπέστειλε, παντὸς μὲν ἀπολύων δέους αὐτὸν καὶ νωβελισσίμου βραβεύων ἀξίωμα.riam, post Botaniatæ abdicationem monacbam καὶ ἐκοιμήθη, τὴν ἑαυτοῦ σύζυγον Μαρίαν μετά
factam, venia eorum quæ in se admiserat in ipsa
morte dignotus.
Nicephorus autem Basilacius primus præses,
cum Dyrrachium pervenisset, exercitum ex omnibus illis locis coegit. Accersivit etiam Francos ex
Italia per episcopum Diabolæ Theodosium muneribus ac donis adversus Bryennium conciliatos.
Coacto autern idoneo exercitu ex Francis et Bulgaris Romanisque et Arbanitis, profectus inde ad
Thessalonicam contendebat; cumque pervenisset
Achridas, cupiebat ibi declarari, sed diligentia
ac studio illius qui ibi archiepiscopus erat probibitus fuit. Thessalonica autem certior factus est
de Botaniatæ declaratione, et litteras quidem ad
ipsum misit, quibus se ei subjectum declarabat.
Verum clam contra eum nescio quid moliebatur,
adjutore sibi ad hoc ascito quodam nomine Gymno
et Gregorio Mesemero et Tessaracontapechy; accersivit item sibi Patzinacas in societatem.Imperator vero ubi ejus consilium cognovit et institutum,
scripto aureo diplomate,quo ipsum ab hoc incepto
averteret, quemdam ex familiaribus ad ipsum misit, qui omni euin metu liberans nobilissimi quoque dignitatem polliceretur. Ille autem beneficia
quæ sibi in prompto erant aspernatus, postea deflevit incassum. Et adversus ipsum mittitur nobilissimus Alexius, eo honore 740 affectus ut esset
Augustus, cum idoneo exercitu. Cum igitur præsidium Basilacii esse Peritheorii comperisset, cui
præfectus erat Gymnus, prælio id ipsi eripuit, trajiciensque exercitum Thessalonicam omnium malorum expers ibi se recepit, et ex quodam intervallo constructo vallo trans fluvium nomine Bardarium ibi exercitum et castra locare decreverat.
Bed Basilacius victoriam præripere contendens,
cogitavit noctu per insidias in ipsum invadere et
vi captum cum omni exercitu perdere atque omnino delere. Verum cum insidias Gemistus indicasset Augusto,eas evitavit tum ipse tum qui cum
eo erant.Profectus igitur Basilacius per totam noctem improvisus et incognitus, quantum sibi videbatur, in difficile prælium incidit. Igitur omnino
victus, et pluribus ex suis amissis, præsertim ex
Francia, et cum domestico præliatus et ab ipso
debellatus in Thessalonicæ arcem confugit, existimans loci munitione se prohibiturum Augusti impetum. Augustus autem nihil curans expugnationem oppidi, suos hortatus est ut quam primum
impetum facerent. Qui crebro et efficaci impetu
facto Thessalonicensibus sibi consentientibus statim hostes superarunt; et Augustus arce potitus
est. Capitur autem ipse Basilacius, et in ferrea
vincula conjectus ad imperatorem vinctus mittitur.
Hujus rei nuntio ad imperatorem perlato, ipsius jussu
et oculi effodiuntur, proxime Chrysopolim, et ex
eo tempore 741 locus ille appellatus est Fremitus
τὴν τοῦ Βοτανειάτου καθαίρεσιν μοναχὴν γενομένην
συμπαθείας τῶν εἰς αὐτὴν ἑπταισμένων ἀξιώσας ἐν
τῇ τελευτῇ.
Ὁ δὲ πρωτοπρόεδρος Νικηφόρος ἓ Βασιλάκιος τὸ
Δυῤῥάχιον καταλαβὼν στρατὸν ἔθροιζεν ἐκ πασῶν
τῶν ἐκεῖσε χωρών, μετεπέμψατο δὲ καὶ Φράγγους
ἐξ Ιταλίας διὰ τοῦ ἐπισκύπου Διαβολέως Θεοδου
σίου, φιλοτίμοις ταῖς ἀξιώσεσι κατὰ τοῦ Βρυεννίου
συσκευαζόμενος. Συναγηοχὼς δὲ στρατιὰν ἀξιόλογον
ἐκ το Φράγγων καὶ Βουλγάρων Ρωμαίων τε καὶ
᾿Αρβανιτῶν, ἄρας ἐκεῖθεν πρὸς Θεσσαλονίκην ἠπεί
γετο. ᾿Αφιγμένος δὲ εἰς ᾿Αχρίδας ἠβούλετο μὲν ἐκεῖσε
ἀναγορευθῆναι, σπουδῇ δὲ τοῦ ἐκεῖκε ἀρχιερατεύον
τος ἐκωλύθη. Ἐν δὲ Θεσσαλονίκῃ γενόμενος ἐπλη
ροφορήθη τὴν τοῦ Βοτανειάτου ἀναγόρευσιν, καὶ
δουλικὰ πρὸς αὐτὸν ἀπέστειλε γράμματα, ἐν τῷ
λεληθότι τὰ τῆς ἀνταρσίας διεπράττετο, συνεργόν
ἔχων πρὸς τοῦτο τόν τε λεγόμενον Γυμνὸν, καὶ Γρηγόριον τὸν Μεσήμαρ, καὶ τὸν Τεσσαρακοντάπηχυν.
Προσεκαλεῖτο δὲ καὶ τοὺς Πατζινάκους εἰς συμμα
χίαν. Ὁ βασιλεὺς δ' ὡς ἔγνω τὸν τούτου σκοπὸν καὶ
τήν προαίρεσιν, χρυσοβούλλῃ γραφῇ τὸ ἀμέριμνον
αὐτῷ περιποιησάμενός τινα τῶν οἰκείων πρὸς αὐτὸν
ἐξαπέστειλε, παντὸς μὲν ἀπολύων δέους αὐτὸν καὶ
νωβελισσίμου βραβεύων ἀξίωμα. Ὁ δὲ τὰς ἐν χερσὶν εὐεργεσίας περιφρονήσας ἀνόνητα μενεκλαύσατο
ὕστερον. Διὸ καὶ στέλλεται κατ' αὐτοῦ ὁ νωβελίσσιμος ᾿Αλέξιος τιμηθείς σεβαστός μετὰ στρατιᾶς ἀξιολόγου καὶ ἱκανῆς. Φρουρὰν οὖν ἐν τῷ περιθεωρίῳ
του Βασιλακίου καταλαβὼν στρατηγὸν ἔχουσαν τὸν
Γυμνόν, πολέμῳ τοῦτον ἀνήρπασε. Προβιβάζων δὲ
τὴν στρατιὰν ἄχρι Θεσσαλονίκης ἀπαθὴς διεσώθη
κακῶν. Εκ τινος δὲ διαστήματος τον χάρακα θεὶς
πέραν τοῦ ποταμοῦ τοῦ λεγομένου Βαρδαρίου, ἐκεῖσε
τὸν στρατὸν διαναπαῦσαι ἐσκόπησεν. Ὁ δὲ Βασιλάκιος τὴν νίκην κλέψαι ἀγωνιζόμενος, ἐσκέψα
το νυκτίλοχος ἐπιπεσεῖν αὐτῷ καὶ τοῦτον κατὰ
κράτος ἐλεῖν καὶ ἀπωλείᾳ παραδοῦναι παντελεῖ.
Τοῦ δὲ Γεμιστοῦ τὴν ἐπιβουλὴν καταμηνύσαντος τῷ
Σεβαστῷ, ἐφυλάξατο ταύτην αὐτός τε καὶ οἱ περὶ
αὐτόν. Ελάσας τοίνυν ὁ Βασιλάκιος δι' ὅλης τῆς
νυκτός, ἀπροόπτως τῷ δοκεῖν καὶ ἀδιαγνώστως,
πολέμῳ χαλεπῷ περιέπεσε. Κατὰ κράτος οὖν ἡττηθεὶς καὶ τῶν οἰκείων πλείστους ἀποβαλών, καὶ
μᾶλλον τῶν Φράγγων, καὶ αὐτὸς δὲ τῷ δομεστίκῳ
ἀντιταχθεὶς καὶ παρ᾽ αὐτοῦ καταπονηθεὶς εἰς τὴν τῆς
Θεσσαλονίκης ἀκρόπολιν καταπέφευγεν, οιόμενος τῷ
ὀχυρώματι ἀποσοβῆσαι τὴν τοῦ Σεβαστοῦ ἐπέλευσιν.
[Ρ. 866] Ὁ δὲ Σεβαστὸς μηδὲν μελλήσας τὴν ἅλωσιν
τοῦ φρουρίου τοῖς ἀμφ' αὐτὸν προετρέψατο διὰ τάχους ποιήσασθαι· οἳ καὶ ἐνεργεῖς τὰς προσβολὰς
ποιησάμενοι, τῶν Θεσσαλονικέων συμφρονησάντων
αὐτοῖς, ταχὺ τούτου περιγίνεται καὶ τῆς ἀκροπόλεως
ἐκυρίευσεν. ᾿Αλίσκεται δὲ καὶ αὐτὸς, σιδηροῖς ἐμβάλλεται δεσμοῖς, καὶ τῷ βασιλεῖ ἀποστέλλεται δέσμιος. Τῆς δὲ ἀγγελίας καταλαβούσης, τὸν βασιλέα
προστάξει αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐξορύττεται ἔγ
Ὁ δὲ τὰς ἐν χερσὶν εὐεργεσίας περιφρονήσας ἀνόνητα μετεκλαύσατο ὕστερον. Διὸ καὶ στέλλεται κατ’ αὐτοῦ ὁ νωβελίσσιμος Ἀλέξιος, τιμηθεὶς σεβαστός, μετὰ στρατιᾶς ἀξιολόγου καὶ ἱκανῆς. Φρουρὰν οὖν ἐν τῷ Περιθεωρίῳ τοῦ Βασιλακίου καταλαβών, στρατηγὸν ἔχουσαν τὸν Γυμνόν, πολέμῳ ταύτην ἀνήρπασε. Προβιβάζων δὲ τὴν στρατιὰν μέχρι Θεσσαλονίκης ἀπαθὴς διεσώθη κακῶν. Ἔκ τινος δὲ διαστήματος τὸν χάρακα θείς, πέραν τοῦ ποταμοῦ τοῦ λεγομένου Βαρδαρίου, ἐκεῖσε τὸν στρατὸν διαναπαῦσαι ἐσκόπησεν. Ὁ δὲ Βασιλάκιος τὴν νίκην κλέψαι ἀγωνιζόμενος ἐσκέψατο νυκτίλοχος ἐπιπεσεῖν αὐτῷ καὶ τοῦτον κατὰ κράτος ἑλεῖν καὶ ἀπωλείᾳ παραδοῦναι παντελεῖ. Τοῦ δὲ Γεμιστοῦ τὴν ἐπιβουλὴν καταμηνύσαντος τῷ σεβαστῷ ἐφυλάξατο ταύτην αὐτός τε καὶ οἱ περὶ αὐτόν. Ἐλάσας τοίνυν ὁ Βασιλάκιος δι’ ὅλης τῆς νυκτὸς ἀπροόπτως τῷ δοκεῖν καὶ ἀδιαγνώστως πολέμῳ χαλεπῷ περιέπεσε.riam, post Botaniatæ abdicationem monacbam καὶ ἐκοιμήθη, τὴν ἑαυτοῦ σύζυγον Μαρίαν μετά
factam, venia eorum quæ in se admiserat in ipsa
morte dignotus.
Nicephorus autem Basilacius primus præses,
cum Dyrrachium pervenisset, exercitum ex omnibus illis locis coegit. Accersivit etiam Francos ex
Italia per episcopum Diabolæ Theodosium muneribus ac donis adversus Bryennium conciliatos.
Coacto autern idoneo exercitu ex Francis et Bulgaris Romanisque et Arbanitis, profectus inde ad
Thessalonicam contendebat; cumque pervenisset
Achridas, cupiebat ibi declarari, sed diligentia
ac studio illius qui ibi archiepiscopus erat probibitus fuit. Thessalonica autem certior factus est
de Botaniatæ declaratione, et litteras quidem ad
ipsum misit, quibus se ei subjectum declarabat.
Verum clam contra eum nescio quid moliebatur,
adjutore sibi ad hoc ascito quodam nomine Gymno
et Gregorio Mesemero et Tessaracontapechy; accersivit item sibi Patzinacas in societatem.Imperator vero ubi ejus consilium cognovit et institutum,
scripto aureo diplomate,quo ipsum ab hoc incepto
averteret, quemdam ex familiaribus ad ipsum misit, qui omni euin metu liberans nobilissimi quoque dignitatem polliceretur. Ille autem beneficia
quæ sibi in prompto erant aspernatus, postea deflevit incassum. Et adversus ipsum mittitur nobilissimus Alexius, eo honore 740 affectus ut esset
Augustus, cum idoneo exercitu. Cum igitur præsidium Basilacii esse Peritheorii comperisset, cui
præfectus erat Gymnus, prælio id ipsi eripuit, trajiciensque exercitum Thessalonicam omnium malorum expers ibi se recepit, et ex quodam intervallo constructo vallo trans fluvium nomine Bardarium ibi exercitum et castra locare decreverat.
Bed Basilacius victoriam præripere contendens,
cogitavit noctu per insidias in ipsum invadere et
vi captum cum omni exercitu perdere atque omnino delere. Verum cum insidias Gemistus indicasset Augusto,eas evitavit tum ipse tum qui cum
eo erant.Profectus igitur Basilacius per totam noctem improvisus et incognitus, quantum sibi videbatur, in difficile prælium incidit. Igitur omnino
victus, et pluribus ex suis amissis, præsertim ex
Francia, et cum domestico præliatus et ab ipso
debellatus in Thessalonicæ arcem confugit, existimans loci munitione se prohibiturum Augusti impetum. Augustus autem nihil curans expugnationem oppidi, suos hortatus est ut quam primum
impetum facerent. Qui crebro et efficaci impetu
facto Thessalonicensibus sibi consentientibus statim hostes superarunt; et Augustus arce potitus
est. Capitur autem ipse Basilacius, et in ferrea
vincula conjectus ad imperatorem vinctus mittitur.
Hujus rei nuntio ad imperatorem perlato, ipsius jussu
et oculi effodiuntur, proxime Chrysopolim, et ex
eo tempore 741 locus ille appellatus est Fremitus
τὴν τοῦ Βοτανειάτου καθαίρεσιν μοναχὴν γενομένην
συμπαθείας τῶν εἰς αὐτὴν ἑπταισμένων ἀξιώσας ἐν
τῇ τελευτῇ.
Ὁ δὲ πρωτοπρόεδρος Νικηφόρος ἓ Βασιλάκιος τὸ
Δυῤῥάχιον καταλαβὼν στρατὸν ἔθροιζεν ἐκ πασῶν
τῶν ἐκεῖσε χωρών, μετεπέμψατο δὲ καὶ Φράγγους
ἐξ Ιταλίας διὰ τοῦ ἐπισκύπου Διαβολέως Θεοδου
σίου, φιλοτίμοις ταῖς ἀξιώσεσι κατὰ τοῦ Βρυεννίου
συσκευαζόμενος. Συναγηοχὼς δὲ στρατιὰν ἀξιόλογον
ἐκ το Φράγγων καὶ Βουλγάρων Ρωμαίων τε καὶ
᾿Αρβανιτῶν, ἄρας ἐκεῖθεν πρὸς Θεσσαλονίκην ἠπεί
γετο. ᾿Αφιγμένος δὲ εἰς ᾿Αχρίδας ἠβούλετο μὲν ἐκεῖσε
ἀναγορευθῆναι, σπουδῇ δὲ τοῦ ἐκεῖκε ἀρχιερατεύον
τος ἐκωλύθη. Ἐν δὲ Θεσσαλονίκῃ γενόμενος ἐπλη
ροφορήθη τὴν τοῦ Βοτανειάτου ἀναγόρευσιν, καὶ
δουλικὰ πρὸς αὐτὸν ἀπέστειλε γράμματα, ἐν τῷ
λεληθότι τὰ τῆς ἀνταρσίας διεπράττετο, συνεργόν
ἔχων πρὸς τοῦτο τόν τε λεγόμενον Γυμνὸν, καὶ Γρηγόριον τὸν Μεσήμαρ, καὶ τὸν Τεσσαρακοντάπηχυν.
Προσεκαλεῖτο δὲ καὶ τοὺς Πατζινάκους εἰς συμμα
χίαν. Ὁ βασιλεὺς δ' ὡς ἔγνω τὸν τούτου σκοπὸν καὶ
τήν προαίρεσιν, χρυσοβούλλῃ γραφῇ τὸ ἀμέριμνον
αὐτῷ περιποιησάμενός τινα τῶν οἰκείων πρὸς αὐτὸν
ἐξαπέστειλε, παντὸς μὲν ἀπολύων δέους αὐτὸν καὶ
νωβελισσίμου βραβεύων ἀξίωμα. Ὁ δὲ τὰς ἐν χερσὶν εὐεργεσίας περιφρονήσας ἀνόνητα μενεκλαύσατο
ὕστερον. Διὸ καὶ στέλλεται κατ' αὐτοῦ ὁ νωβελίσσιμος ᾿Αλέξιος τιμηθείς σεβαστός μετὰ στρατιᾶς ἀξιολόγου καὶ ἱκανῆς. Φρουρὰν οὖν ἐν τῷ περιθεωρίῳ
του Βασιλακίου καταλαβὼν στρατηγὸν ἔχουσαν τὸν
Γυμνόν, πολέμῳ τοῦτον ἀνήρπασε. Προβιβάζων δὲ
τὴν στρατιὰν ἄχρι Θεσσαλονίκης ἀπαθὴς διεσώθη
κακῶν. Εκ τινος δὲ διαστήματος τον χάρακα θεὶς
πέραν τοῦ ποταμοῦ τοῦ λεγομένου Βαρδαρίου, ἐκεῖσε
τὸν στρατὸν διαναπαῦσαι ἐσκόπησεν. Ὁ δὲ Βασιλάκιος τὴν νίκην κλέψαι ἀγωνιζόμενος, ἐσκέψα
το νυκτίλοχος ἐπιπεσεῖν αὐτῷ καὶ τοῦτον κατὰ
κράτος ἐλεῖν καὶ ἀπωλείᾳ παραδοῦναι παντελεῖ.
Τοῦ δὲ Γεμιστοῦ τὴν ἐπιβουλὴν καταμηνύσαντος τῷ
Σεβαστῷ, ἐφυλάξατο ταύτην αὐτός τε καὶ οἱ περὶ
αὐτόν. Ελάσας τοίνυν ὁ Βασιλάκιος δι' ὅλης τῆς
νυκτός, ἀπροόπτως τῷ δοκεῖν καὶ ἀδιαγνώστως,
πολέμῳ χαλεπῷ περιέπεσε. Κατὰ κράτος οὖν ἡττηθεὶς καὶ τῶν οἰκείων πλείστους ἀποβαλών, καὶ
μᾶλλον τῶν Φράγγων, καὶ αὐτὸς δὲ τῷ δομεστίκῳ
ἀντιταχθεὶς καὶ παρ᾽ αὐτοῦ καταπονηθεὶς εἰς τὴν τῆς
Θεσσαλονίκης ἀκρόπολιν καταπέφευγεν, οιόμενος τῷ
ὀχυρώματι ἀποσοβῆσαι τὴν τοῦ Σεβαστοῦ ἐπέλευσιν.
[Ρ. 866] Ὁ δὲ Σεβαστὸς μηδὲν μελλήσας τὴν ἅλωσιν
τοῦ φρουρίου τοῖς ἀμφ' αὐτὸν προετρέψατο διὰ τάχους ποιήσασθαι· οἳ καὶ ἐνεργεῖς τὰς προσβολὰς
ποιησάμενοι, τῶν Θεσσαλονικέων συμφρονησάντων
αὐτοῖς, ταχὺ τούτου περιγίνεται καὶ τῆς ἀκροπόλεως
ἐκυρίευσεν. ᾿Αλίσκεται δὲ καὶ αὐτὸς, σιδηροῖς ἐμβάλλεται δεσμοῖς, καὶ τῷ βασιλεῖ ἀποστέλλεται δέσμιος. Τῆς δὲ ἀγγελίας καταλαβούσης, τὸν βασιλέα
προστάξει αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐξορύττεται ἔγ
Κατὰ κράτος οὖν ἡττηθεὶς καὶ τῶν οἰκείων πλείστους ἀποβαλών, καὶ μᾶλλον τῶν Φράγκων, καὶ αὐτὸς δὲ τῷ δομεστίκῳ ἀντιταχθεὶς καὶ παρ’ αὐτοῦ καταπονηθεὶς εἰς τὴν τῆς Θεςσαλονίκης ἀκρόπολιν καταπέφευγεν, οἰόμενος τῷ ὀχυρώματι ἀποσοβῆσαι τὴν τοῦ σεβαστοῦ ἐπέλευσιν. Ὁ δὲ σεβαστὸς μηδὲν μελλήσας τὴν ἅλωσιν τοῦ φρουρίου τοῖς ἀμφ’ αὐτὸν προετρέψατο διὰ τάχους ποιήσασθαι· οἳ καὶ ἐνεργοὺς τὰς προσβολὰς ποιησάμενοι, τῶν Θεσσαλονικέων συμφρονησάντων αὐτοῖς, ταχὺ τούτου περιγίνονται καὶ τῆς ἀκροπόλεως ἐκυρίευσαν. Ἁλίσκεται δὲ καὶ αὐτὸς καὶ σιδηροῖς ἐμβάλλεται δεσμοῖς καὶ τῷ βασιλεῖ ἀποστέλλεται δέσμιος. Τῆς δ’ ἀγγελίας καταλαβούσης τὸν βασιλέα προστάξει αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐξορύττεται ἔγγιστα τῆς Χριστουπόλεως, καὶ ἔκτοτε ὁ τόπος ὠνόμασται ἡ βρύσις τοῦ Βασιλακίου. Τούτου δὲ γενομένου ἤχθη ἐφ’ ἁμάξης φόρτος ἐλεεινὸς καὶ δυστυχὲς καταγώγιον. Ἐν ὅσῳ δὲ τὰ στρατεύματα εἰς τὴν περὶ τὸν Βασιλάκιον ἠσχολοῦντο ἐκστρατείαν, Πατζινάκοι ἀναμὶξ Κομάνοις τῇ Ἀδριανουπόλει ἐπῆλθον, ὀργιζόμενοι κατὰ τοῦ Βρυεννίου διὰ τὸ παρ’ αὐτοῦ ἀναιρεθῆναί τινας αὑτῶν.riam, post Botaniatæ abdicationem monacbam καὶ ἐκοιμήθη, τὴν ἑαυτοῦ σύζυγον Μαρίαν μετά
factam, venia eorum quæ in se admiserat in ipsa
morte dignotus.
Nicephorus autem Basilacius primus præses,
cum Dyrrachium pervenisset, exercitum ex omnibus illis locis coegit. Accersivit etiam Francos ex
Italia per episcopum Diabolæ Theodosium muneribus ac donis adversus Bryennium conciliatos.
Coacto autern idoneo exercitu ex Francis et Bulgaris Romanisque et Arbanitis, profectus inde ad
Thessalonicam contendebat; cumque pervenisset
Achridas, cupiebat ibi declarari, sed diligentia
ac studio illius qui ibi archiepiscopus erat probibitus fuit. Thessalonica autem certior factus est
de Botaniatæ declaratione, et litteras quidem ad
ipsum misit, quibus se ei subjectum declarabat.
Verum clam contra eum nescio quid moliebatur,
adjutore sibi ad hoc ascito quodam nomine Gymno
et Gregorio Mesemero et Tessaracontapechy; accersivit item sibi Patzinacas in societatem.Imperator vero ubi ejus consilium cognovit et institutum,
scripto aureo diplomate,quo ipsum ab hoc incepto
averteret, quemdam ex familiaribus ad ipsum misit, qui omni euin metu liberans nobilissimi quoque dignitatem polliceretur. Ille autem beneficia
quæ sibi in prompto erant aspernatus, postea deflevit incassum. Et adversus ipsum mittitur nobilissimus Alexius, eo honore 740 affectus ut esset
Augustus, cum idoneo exercitu. Cum igitur præsidium Basilacii esse Peritheorii comperisset, cui
præfectus erat Gymnus, prælio id ipsi eripuit, trajiciensque exercitum Thessalonicam omnium malorum expers ibi se recepit, et ex quodam intervallo constructo vallo trans fluvium nomine Bardarium ibi exercitum et castra locare decreverat.
Bed Basilacius victoriam præripere contendens,
cogitavit noctu per insidias in ipsum invadere et
vi captum cum omni exercitu perdere atque omnino delere. Verum cum insidias Gemistus indicasset Augusto,eas evitavit tum ipse tum qui cum
eo erant.Profectus igitur Basilacius per totam noctem improvisus et incognitus, quantum sibi videbatur, in difficile prælium incidit. Igitur omnino
victus, et pluribus ex suis amissis, præsertim ex
Francia, et cum domestico præliatus et ab ipso
debellatus in Thessalonicæ arcem confugit, existimans loci munitione se prohibiturum Augusti impetum. Augustus autem nihil curans expugnationem oppidi, suos hortatus est ut quam primum
impetum facerent. Qui crebro et efficaci impetu
facto Thessalonicensibus sibi consentientibus statim hostes superarunt; et Augustus arce potitus
est. Capitur autem ipse Basilacius, et in ferrea
vincula conjectus ad imperatorem vinctus mittitur.
Hujus rei nuntio ad imperatorem perlato, ipsius jussu
et oculi effodiuntur, proxime Chrysopolim, et ex
eo tempore 741 locus ille appellatus est Fremitus
τὴν τοῦ Βοτανειάτου καθαίρεσιν μοναχὴν γενομένην
συμπαθείας τῶν εἰς αὐτὴν ἑπταισμένων ἀξιώσας ἐν
τῇ τελευτῇ.
Ὁ δὲ πρωτοπρόεδρος Νικηφόρος ἓ Βασιλάκιος τὸ
Δυῤῥάχιον καταλαβὼν στρατὸν ἔθροιζεν ἐκ πασῶν
τῶν ἐκεῖσε χωρών, μετεπέμψατο δὲ καὶ Φράγγους
ἐξ Ιταλίας διὰ τοῦ ἐπισκύπου Διαβολέως Θεοδου
σίου, φιλοτίμοις ταῖς ἀξιώσεσι κατὰ τοῦ Βρυεννίου
συσκευαζόμενος. Συναγηοχὼς δὲ στρατιὰν ἀξιόλογον
ἐκ το Φράγγων καὶ Βουλγάρων Ρωμαίων τε καὶ
᾿Αρβανιτῶν, ἄρας ἐκεῖθεν πρὸς Θεσσαλονίκην ἠπεί
γετο. ᾿Αφιγμένος δὲ εἰς ᾿Αχρίδας ἠβούλετο μὲν ἐκεῖσε
ἀναγορευθῆναι, σπουδῇ δὲ τοῦ ἐκεῖκε ἀρχιερατεύον
τος ἐκωλύθη. Ἐν δὲ Θεσσαλονίκῃ γενόμενος ἐπλη
ροφορήθη τὴν τοῦ Βοτανειάτου ἀναγόρευσιν, καὶ
δουλικὰ πρὸς αὐτὸν ἀπέστειλε γράμματα, ἐν τῷ
λεληθότι τὰ τῆς ἀνταρσίας διεπράττετο, συνεργόν
ἔχων πρὸς τοῦτο τόν τε λεγόμενον Γυμνὸν, καὶ Γρηγόριον τὸν Μεσήμαρ, καὶ τὸν Τεσσαρακοντάπηχυν.
Προσεκαλεῖτο δὲ καὶ τοὺς Πατζινάκους εἰς συμμα
χίαν. Ὁ βασιλεὺς δ' ὡς ἔγνω τὸν τούτου σκοπὸν καὶ
τήν προαίρεσιν, χρυσοβούλλῃ γραφῇ τὸ ἀμέριμνον
αὐτῷ περιποιησάμενός τινα τῶν οἰκείων πρὸς αὐτὸν
ἐξαπέστειλε, παντὸς μὲν ἀπολύων δέους αὐτὸν καὶ
νωβελισσίμου βραβεύων ἀξίωμα. Ὁ δὲ τὰς ἐν χερσὶν εὐεργεσίας περιφρονήσας ἀνόνητα μενεκλαύσατο
ὕστερον. Διὸ καὶ στέλλεται κατ' αὐτοῦ ὁ νωβελίσσιμος ᾿Αλέξιος τιμηθείς σεβαστός μετὰ στρατιᾶς ἀξιολόγου καὶ ἱκανῆς. Φρουρὰν οὖν ἐν τῷ περιθεωρίῳ
του Βασιλακίου καταλαβὼν στρατηγὸν ἔχουσαν τὸν
Γυμνόν, πολέμῳ τοῦτον ἀνήρπασε. Προβιβάζων δὲ
τὴν στρατιὰν ἄχρι Θεσσαλονίκης ἀπαθὴς διεσώθη
κακῶν. Εκ τινος δὲ διαστήματος τον χάρακα θεὶς
πέραν τοῦ ποταμοῦ τοῦ λεγομένου Βαρδαρίου, ἐκεῖσε
τὸν στρατὸν διαναπαῦσαι ἐσκόπησεν. Ὁ δὲ Βασιλάκιος τὴν νίκην κλέψαι ἀγωνιζόμενος, ἐσκέψα
το νυκτίλοχος ἐπιπεσεῖν αὐτῷ καὶ τοῦτον κατὰ
κράτος ἐλεῖν καὶ ἀπωλείᾳ παραδοῦναι παντελεῖ.
Τοῦ δὲ Γεμιστοῦ τὴν ἐπιβουλὴν καταμηνύσαντος τῷ
Σεβαστῷ, ἐφυλάξατο ταύτην αὐτός τε καὶ οἱ περὶ
αὐτόν. Ελάσας τοίνυν ὁ Βασιλάκιος δι' ὅλης τῆς
νυκτός, ἀπροόπτως τῷ δοκεῖν καὶ ἀδιαγνώστως,
πολέμῳ χαλεπῷ περιέπεσε. Κατὰ κράτος οὖν ἡττηθεὶς καὶ τῶν οἰκείων πλείστους ἀποβαλών, καὶ
μᾶλλον τῶν Φράγγων, καὶ αὐτὸς δὲ τῷ δομεστίκῳ
ἀντιταχθεὶς καὶ παρ᾽ αὐτοῦ καταπονηθεὶς εἰς τὴν τῆς
Θεσσαλονίκης ἀκρόπολιν καταπέφευγεν, οιόμενος τῷ
ὀχυρώματι ἀποσοβῆσαι τὴν τοῦ Σεβαστοῦ ἐπέλευσιν.
[Ρ. 866] Ὁ δὲ Σεβαστὸς μηδὲν μελλήσας τὴν ἅλωσιν
τοῦ φρουρίου τοῖς ἀμφ' αὐτὸν προετρέψατο διὰ τάχους ποιήσασθαι· οἳ καὶ ἐνεργεῖς τὰς προσβολὰς
ποιησάμενοι, τῶν Θεσσαλονικέων συμφρονησάντων
αὐτοῖς, ταχὺ τούτου περιγίνεται καὶ τῆς ἀκροπόλεως
ἐκυρίευσεν. ᾿Αλίσκεται δὲ καὶ αὐτὸς, σιδηροῖς ἐμβάλλεται δεσμοῖς, καὶ τῷ βασιλεῖ ἀποστέλλεται δέσμιος. Τῆς δὲ ἀγγελίας καταλαβούσης, τὸν βασιλέα
προστάξει αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐξορύττεται ἔγ
PG 122:473Πυρὰν οὖν ὑφάψαντες πολλὰ τῶν ἐκεῖσε οἰκημάτων κατέπρησαν καὶ μηδὲν ἄξιον λόγου πεπραχότες ὑπέστρεψαν. Ὡμολόγησε δὲ τούτῳ τῷ ἔτει καὶ Φιλάρετος κουροπαλάτης ὁ Βραχάμιος πίστιν τῷ βασιλεῖ καὶ δούλωσιν. Ἔν τισι γὰρ τόποις ὀχυροῖς, τείχεσι καὶ ξυναγκείαις περιειλημμένοις, τὴν οἴκησιν ποιούμενος, Ἀρμενίων τε πληθὺν καὶ συγκλύδων ἀνδρῶν συλλεξάμενος τῷ μὲν προβεβασιλευκότι Μιχαὴλ ἀκαταδούλωτος ἦν καὶ τὴν βασιλικὴν ἐπικράτειαν ἑαυτῷ οἰκειούμενος, τοῦ δὲ Βοτανειάτου περιζωσαμένου τὴν ἀρχὴν τῆς αὐτοκρατορίας δοῦλος αὐτεπάγγελτος γέγονε. Λέκας δέ τις ἀπὸ Παυλικιάνων Φιλιππουπόλεως ὡρμημένος ἐξ ἐπιγαμβρείας ηὐτομόλησε τοῖς Πατζινάκοις καὶ τούτοις συμφρονῶν τῇ Ῥωμαίων ἠπείλει τὰ φοβερώτατα, ἀλλὰ καὶ Δοβρομηρός τις τὰ ἐν Μεσημβρίᾳ διακυκῶν. Καὶ τῷ βασιλεῖ ἀντᾶραι μελετῶντες, δείσαντες καὶ τοῖς τῶν ἄλλων σωφρονισθέντες κακοῖς, πρὸ τῆς πείρας δουλικῷ ζυγῷ τοὺς αὐχένας ὑπέκλιναν καὶ προσῆλθον ἱκέται αὐτόμολοι. Τότε δὴ ὁ Λέκας τὸν ἐπίσκοπον Σαρδικῆς Μιχαήλ, τὰ τοῦ βασιλέως φρονοῦντα καὶ τὴν πόλιν αὐτὸ τοῦτο ποιεῖν παραινοῦντα, ἀνεῖλε τὴν θείαν καὶ ἱερατικὴν στολὴν ἀμπεχόμενον.HISTORIA.
γιστα τῆς Χρυσουπόλεως· καὶ ἔκτοτε ὁ τόπος ώνομα- Basilacii; quo facto perductus est in curru onus
σται βρύσις τοῦ Βασιλακίου. Τούτου γενομένου miserabile et infelix ludus.
ἤχθη ἐφ' αμάξης φόρτος ἐλεεινὸς καὶ δυστυχὲς καταγώγιον.
Ἐν ὅσῳ δὲ τὰ στρατεύματα εἰς τὴν περὶ τὸν Βασι
λάκιον ἠσχολοῦντο ἐκστρατείαν, Πατζινάκοι ἀναμίξ
Κομάνοις τῇ 'Αδριανουπόλει ἐπῆλθον, ὀργιζόμενοι
διὰ τὸ παρὰ τοῦ Βρυεννίου ἀναιρεθῆναί τινας αὐτῶν.
Πυρὰν οὖν ὑφάψαντες πολλὰ τῶν ἐκεῖσε οἰκημάτων
κατέπρησαν, καὶ μηδὲν ἄξιον λόγου πεπραχότες
ὑπέστρεψαν.
Interea vero dum exercitus in expeditione adversus Basilacium occupatur, Patzinaci cum Comanis conjuncti Adrianopolim invasere, irati
quod a Bryennio quidam ex ipsis interfecti fuerant. Succensa igitur pyra multas ibi domos combussere, nullaque re memoratu digna gesta reversi sunt.
Ωμολόγησε δὲ τούτῳ τῷ ἔτει καὶ Φιλάρετος κου
Professus est hoc anno etiam Philaretus curopaροπαλάτης & Βραχάμιος πίστιν τῷ βασιλεῖ καὶ lates Brachamius fidem et servitutem imperatori:
δούλωσιν. Εν τισι γὰρ τόποις ὀχυροῖς τείχεσι καὶ in quibusdam enim locis muris munitis et conξυναγκείαις περιειλημμένοις τὴν οἴκησιν ποιούμενος, vallibus comprehensis habitans coacta Armenio-
᾿Αρμενίων τε πληθὺν καὶ συγκλύδων ἀνδρῶν συλ- rum et advenarum multitudine, nunquam Michaλεξάμενος, τῷ μὲν προβεβασιλευκότι Μιχαὴλ " eli, qui antea imperaverat, subjici voluit, et sibi
ἀκαταδούλωτος ἦν, καὶ τὴν βασιλικὴν ἐπικράτειαν
ἑαυτῷ οἰκειούμενος, τοῦ δὲ Βοτανειάτου περιζωσαμέ
νου τὴν ἀρχὴν τὴν αὐτοκράτορα δοῦλος αὐτεπάγγελτος
γέγονε.
Λέκας δέ τις ἀπὸ Παυλικιάνων Φιλιππουπόλεως
ὡρμημένος ἐξ Ἐπιγαμβρίας ηυτομόλησε τοῖς Πατ
τζινάκοις, καὶ τούτοις συμφρονῶν τῇ Ῥωμαίων
ἡπείλει τὰ φοβερώτατα· ἀλλὰ καὶ Δοβρομηρός τις
ἐν Μεσημβρία διακυκῶν. Καὶ τῷ βασιλεῖ ἀντᾶραι
μελετῶντες, δείσαντες καὶ τοῖς τῶν ἄλλων σωφρονισθέντες κακοῖς, πρὸ τῆς πείρας δουλικῷ ζυγῷ τοὺς
αὐχένας ὑπέκλιναν καὶ προσῆλθον ἱκέται αυτόμολοι.
Τότε δὴ ὁ Λέκας τὸν ἐπίσκοπον Ζαρδικῆς Μιχαήλ
τὰ τοῦ βασιλέως φρονοῦντα καὶ τὴν πόλιν αὐτὸ
τοῦτο ποιεῖν παραινοῦντα ἀνεῖλε, τὴν θείαν καὶ ἱερα
τικὴν στολὴν ἀμπεχόμενον. Ηξίωσε δὲ ὁ βασιλεὺς
καὶ τὴν πρὸ τοῦ Αἰγοῦσταν Εὐδοκίαν προνοίας
μεγάλης. Αρτι δὲ τῶν Τούρκων τὴν Ἐφαν κατατρεχόντων, στρατὸν ἀξιόχρεων συνηλικώς στρατο
ηγὸν αὐτοῦ ἐφίστησι Κωνσταντῖνον τὸν υἱὸν Κων
σταντίνου τοῦ Δούκα. Καὶ αὐτίκα διαπεράσας νεωτερίζει κατὰ τοῦ βασιλέως, καὶ βασιλεὺς αὐτίκα
ἀναγορεύεται παρὰ τοῦ ἐν Χρυσοπόλει συνόντος
αὐτῷ στρατιωτικοῦ πλήθους. ᾿Αξιώσας δὲ περὶ
τούτου ὁ βασιλεὺς καὶ μὴ εἰσακουσθεὶς, τοὺς μὲν
δώροις καὶ ἀξιώμασι μειλιξάμενος, ἄλλους δὲ ἄλλον
τρόπον μεταχειρισάμενος, λαμβάνει τοῦτον ἀναι
μωτί, [Ρ. 869] αὐτῶν τῶν ἀναγορευσάντων προδεδωκότων αὐτόν. ᾿Αποκείρει γοῦν αὐτον μοναχὸν καὶ
εἴς τινα νῆσον περιορίζει. Λέγεται δὲ ὅτι καὶ εἰς πρεσβυτέρου ἀνήχθη βαθμόν.
Οκτωβρίῳ δὲ μὴνί, ινδικτιώνος ιγ, κεραυνός
ἐνσκήψας ἐν τῷ τοῦ μεγάλου Κωνσταντίνου κίονι,
οὗ ἄνωθεν ἡ στήλη αὐτοῦ ἵστατο. Απόλλωνος
οὖσα ἀφίδρυμα πρότερον, εἰς ὄνομα δὲ μετονομα
σθεῖσα, μέρος τε τούτου διέτεμε, καὶ ζωστήρας
τρεῖς, σιδηροῦς μὲν τὰ ἔνδον, τὰ δὲ ἔξω χαλκοῦς,
κατέκαυσε. Τοῦ δὲ ἀρχιερέως τῆς Βουλγαρίας
regiam potestatem vindicaverat. Verum cum Botaniates adeptus esset imperium, servus ultro ad
eum accessit.
Lecas autem quidam a Paulicianis ex Philippopoli profectus, Epigambria ad Patzinacas transfugit, et cum his consentiens Romanis formidabilia
minabatur; quin etiam Dobromiris quidam in
Mesembria res perturbans. Et uterque meditantes
imperatori resistere, veriti et aliorum malis edocti, ante conatum servili jugo cervices submisere,
et ad eum ultro supplices accesserunt. Tuno Lecas
episcopum Sardices imperatoris studiosum, et
civitatem ut hoc ipsum faceret adhortantem, occidit 742 sacram et sacerdotalem vestem indutum. Magnam quoque curam gessit imperator
Eudociæ illius quæ ante se fuerat Augusta. Cum
vero nuper Turci Orientem percurrerent, coacto
idoneo exercitui ducem præfecit Constantinum
Constantini Ducæ filium; qui statim trajecto exercitu adversus imperatorem res innovat, et e
vestigio imperator ab en militari multitudine quæ
cum ipso erat Chrysopoli salutatur. Cumque de
ipso imperator voluisset nescio quid statuere, non
exauditus, alios donis atque honorum pollicitationibus deliniens, alios alia ratione ab incepto abducens, ipsum sine sanguine accipit, proditum
sibi ab iis qui eum imperatorem declaraverant.
Detondet igitur illum monachum, et in quamdam
insulam relegat. Fertur etiam ad presbyteri gradum perductus.
Octobri autem mense, indictione decima tertia,
fulmen magni Constantini columnam percussit,
supra quam stabat ipsius columna, quæ prius erat
sedes Apollinis, deinde nomine ipsius appellata; et
partem ejus discidit, triaque vincula intus ferrea,
extra ærea combussit. Vita autem functo Joanne
Bulgaria archiepiscopo in transitu Basilacii, alium
Fontem βρύσιν vel βρύσην hodie vulgo Græci
nuncupant. Βασιλακίου itaque βρύσις locus ubi ex
effossis ejus oculis sanguis erupit est dictus.
Ejus statua.
J
Ἠξίωσε δὲ ὁ βασιλεὺς καὶ τὴν πρὸ τοῦ αὐγοῦσταν Εὐδοκίαν καὶ τοὺς παῖδας αὐτῆς προνοίας τε μεγάλης καὶ τιμῆς, καὶ τριῶν σεκρέτων κυρίαν ἀπέδειξεν· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸν Βρυέννιον καὶ τὸν Βασιλάκιον προνοίας ἐνδεχομένης ἠξίωσεν. Ἄρτι δὲ τῶν Τούρκων τὴν ἑῴαν κατατρεχόντων στρατὸν ἀξιόχρεων συνηλικὼς στρατηγὸν αὐτῷ ἐφίστησι Κωνστάντιον, τὸν υἱὸν Κωνσταντίνου τοῦ Δούκα. Καὶ αὐτίκα διαπεράσας νεωτερίζει κατὰ τοῦ βασιλέως, καὶ βασιλεὺς παραυτίκα ἀναγορεύεται παρὰ τοῦ ἐν Χρυσοπόλει συνόντος αὐτῷ στρατιωτικοῦ πλήθους. Ἀξιώσας δὲ περὶ τούτου ὁ βασιλεὺς καὶ μὴ εἰσακουσθείς, τοὺς μὲν δώροις καὶ ἀξιώμασι μειλιξάμενος, ἄλλους δὲ ἄλλον τρόπον μεταχειρισάμενος λαμβάνει τοῦτον ἀναιμωτί, αὐτῶν τῶν ἀναγορευσάντων προδόντων αὐτόν, καὶ ἀποκείρει μοναχὸν καὶ εἴς τινα νῆσον περιορίζει. Λέγεται δὲ ὅτι καὶ εἰς πρεσβυτέρου ἀνήχθη βαθμόν.HISTORIA.
γιστα τῆς Χρυσουπόλεως· καὶ ἔκτοτε ὁ τόπος ώνομα- Basilacii; quo facto perductus est in curru onus
σται βρύσις τοῦ Βασιλακίου. Τούτου γενομένου miserabile et infelix ludus.
ἤχθη ἐφ' αμάξης φόρτος ἐλεεινὸς καὶ δυστυχὲς καταγώγιον.
Ἐν ὅσῳ δὲ τὰ στρατεύματα εἰς τὴν περὶ τὸν Βασι
λάκιον ἠσχολοῦντο ἐκστρατείαν, Πατζινάκοι ἀναμίξ
Κομάνοις τῇ 'Αδριανουπόλει ἐπῆλθον, ὀργιζόμενοι
διὰ τὸ παρὰ τοῦ Βρυεννίου ἀναιρεθῆναί τινας αὐτῶν.
Πυρὰν οὖν ὑφάψαντες πολλὰ τῶν ἐκεῖσε οἰκημάτων
κατέπρησαν, καὶ μηδὲν ἄξιον λόγου πεπραχότες
ὑπέστρεψαν.
Interea vero dum exercitus in expeditione adversus Basilacium occupatur, Patzinaci cum Comanis conjuncti Adrianopolim invasere, irati
quod a Bryennio quidam ex ipsis interfecti fuerant. Succensa igitur pyra multas ibi domos combussere, nullaque re memoratu digna gesta reversi sunt.
Ωμολόγησε δὲ τούτῳ τῷ ἔτει καὶ Φιλάρετος κου
Professus est hoc anno etiam Philaretus curopaροπαλάτης & Βραχάμιος πίστιν τῷ βασιλεῖ καὶ lates Brachamius fidem et servitutem imperatori:
δούλωσιν. Εν τισι γὰρ τόποις ὀχυροῖς τείχεσι καὶ in quibusdam enim locis muris munitis et conξυναγκείαις περιειλημμένοις τὴν οἴκησιν ποιούμενος, vallibus comprehensis habitans coacta Armenio-
᾿Αρμενίων τε πληθὺν καὶ συγκλύδων ἀνδρῶν συλ- rum et advenarum multitudine, nunquam Michaλεξάμενος, τῷ μὲν προβεβασιλευκότι Μιχαὴλ " eli, qui antea imperaverat, subjici voluit, et sibi
ἀκαταδούλωτος ἦν, καὶ τὴν βασιλικὴν ἐπικράτειαν
ἑαυτῷ οἰκειούμενος, τοῦ δὲ Βοτανειάτου περιζωσαμέ
νου τὴν ἀρχὴν τὴν αὐτοκράτορα δοῦλος αὐτεπάγγελτος
γέγονε.
Λέκας δέ τις ἀπὸ Παυλικιάνων Φιλιππουπόλεως
ὡρμημένος ἐξ Ἐπιγαμβρίας ηυτομόλησε τοῖς Πατ
τζινάκοις, καὶ τούτοις συμφρονῶν τῇ Ῥωμαίων
ἡπείλει τὰ φοβερώτατα· ἀλλὰ καὶ Δοβρομηρός τις
ἐν Μεσημβρία διακυκῶν. Καὶ τῷ βασιλεῖ ἀντᾶραι
μελετῶντες, δείσαντες καὶ τοῖς τῶν ἄλλων σωφρονισθέντες κακοῖς, πρὸ τῆς πείρας δουλικῷ ζυγῷ τοὺς
αὐχένας ὑπέκλιναν καὶ προσῆλθον ἱκέται αυτόμολοι.
Τότε δὴ ὁ Λέκας τὸν ἐπίσκοπον Ζαρδικῆς Μιχαήλ
τὰ τοῦ βασιλέως φρονοῦντα καὶ τὴν πόλιν αὐτὸ
τοῦτο ποιεῖν παραινοῦντα ἀνεῖλε, τὴν θείαν καὶ ἱερα
τικὴν στολὴν ἀμπεχόμενον. Ηξίωσε δὲ ὁ βασιλεὺς
καὶ τὴν πρὸ τοῦ Αἰγοῦσταν Εὐδοκίαν προνοίας
μεγάλης. Αρτι δὲ τῶν Τούρκων τὴν Ἐφαν κατατρεχόντων, στρατὸν ἀξιόχρεων συνηλικώς στρατο
ηγὸν αὐτοῦ ἐφίστησι Κωνσταντῖνον τὸν υἱὸν Κων
σταντίνου τοῦ Δούκα. Καὶ αὐτίκα διαπεράσας νεωτερίζει κατὰ τοῦ βασιλέως, καὶ βασιλεὺς αὐτίκα
ἀναγορεύεται παρὰ τοῦ ἐν Χρυσοπόλει συνόντος
αὐτῷ στρατιωτικοῦ πλήθους. ᾿Αξιώσας δὲ περὶ
τούτου ὁ βασιλεὺς καὶ μὴ εἰσακουσθεὶς, τοὺς μὲν
δώροις καὶ ἀξιώμασι μειλιξάμενος, ἄλλους δὲ ἄλλον
τρόπον μεταχειρισάμενος, λαμβάνει τοῦτον ἀναι
μωτί, [Ρ. 869] αὐτῶν τῶν ἀναγορευσάντων προδεδωκότων αὐτόν. ᾿Αποκείρει γοῦν αὐτον μοναχὸν καὶ
εἴς τινα νῆσον περιορίζει. Λέγεται δὲ ὅτι καὶ εἰς πρεσβυτέρου ἀνήχθη βαθμόν.
Οκτωβρίῳ δὲ μὴνί, ινδικτιώνος ιγ, κεραυνός
ἐνσκήψας ἐν τῷ τοῦ μεγάλου Κωνσταντίνου κίονι,
οὗ ἄνωθεν ἡ στήλη αὐτοῦ ἵστατο. Απόλλωνος
οὖσα ἀφίδρυμα πρότερον, εἰς ὄνομα δὲ μετονομα
σθεῖσα, μέρος τε τούτου διέτεμε, καὶ ζωστήρας
τρεῖς, σιδηροῦς μὲν τὰ ἔνδον, τὰ δὲ ἔξω χαλκοῦς,
κατέκαυσε. Τοῦ δὲ ἀρχιερέως τῆς Βουλγαρίας
regiam potestatem vindicaverat. Verum cum Botaniates adeptus esset imperium, servus ultro ad
eum accessit.
Lecas autem quidam a Paulicianis ex Philippopoli profectus, Epigambria ad Patzinacas transfugit, et cum his consentiens Romanis formidabilia
minabatur; quin etiam Dobromiris quidam in
Mesembria res perturbans. Et uterque meditantes
imperatori resistere, veriti et aliorum malis edocti, ante conatum servili jugo cervices submisere,
et ad eum ultro supplices accesserunt. Tuno Lecas
episcopum Sardices imperatoris studiosum, et
civitatem ut hoc ipsum faceret adhortantem, occidit 742 sacram et sacerdotalem vestem indutum. Magnam quoque curam gessit imperator
Eudociæ illius quæ ante se fuerat Augusta. Cum
vero nuper Turci Orientem percurrerent, coacto
idoneo exercitui ducem præfecit Constantinum
Constantini Ducæ filium; qui statim trajecto exercitu adversus imperatorem res innovat, et e
vestigio imperator ab en militari multitudine quæ
cum ipso erat Chrysopoli salutatur. Cumque de
ipso imperator voluisset nescio quid statuere, non
exauditus, alios donis atque honorum pollicitationibus deliniens, alios alia ratione ab incepto abducens, ipsum sine sanguine accipit, proditum
sibi ab iis qui eum imperatorem declaraverant.
Detondet igitur illum monachum, et in quamdam
insulam relegat. Fertur etiam ad presbyteri gradum perductus.
Octobri autem mense, indictione decima tertia,
fulmen magni Constantini columnam percussit,
supra quam stabat ipsius columna, quæ prius erat
sedes Apollinis, deinde nomine ipsius appellata; et
partem ejus discidit, triaque vincula intus ferrea,
extra ærea combussit. Vita autem functo Joanne
Bulgaria archiepiscopo in transitu Basilacii, alium
Fontem βρύσιν vel βρύσην hodie vulgo Græci
nuncupant. Βασιλακίου itaque βρύσις locus ubi ex
effossis ejus oculis sanguis erupit est dictus.
Ejus statua.
J
Ὀκτωβρίῳ δὲ μηνί, ἰνδικτιῶνος γ, κεραυνὸς ἐνσκήψας ἐν τῷ τοῦ Μεγάλου Κωνσταντίνου κίονι, οὗ ἄνωθεν ἡ στήλη αὐτοῦ ἵστατοἈπόλλωνος οὖσα ἀφίδρυμα πρότερον, εἰς ὄνομα δὲ αὐτοῦ μετονομασθεῖσα μέρος τε τούτου διέτεμε καὶ ζωστῆρας τρεῖς, σιδηροῦς μὲν τὰ ἔνδον, τὰ δὲ ἔξω χαλκοῦς, κατέκαυσε. Τοῦ δὲ ἀρχιερέως τῆς Βουλγαρίας Ἰωάννου τελευτήσαντος ἐν τῇ τοῦ Βασιλακίου διόδῳ ἕτερον ἀντ’ αὐτοῦ ὁ βασιλεὺς προεβάλετο, Ἰωάννην καὶ αὐτὸν καλούμενον, Ἄοινον δὲ ὀνομαζόμενον διὰ τὸ μηδόλως μετέχειν αὐτὸν οἴνου. Ὡσαύτως δὲ καὶ τοῦ πατριάρχου Ἀντιοχείας κοιμηθέντος προεβάλετο ὁ βασιλεύς τινα Νικηφόρον, Μαῦρον τὴν ἐπωνυμίαν φέροντα. Σκοπίων δὲ δοὺξ προεβλήθη Ἀλέξανδρος ὁ Καβάσιλας. Λέων δὲ ὁ Διαβατηνὸς εἰς Μεσημβρίαν ἀποσταλεὶς τὰ ἐκεῖσε ἦν διοικῶν καὶ μετὰ τῶν Πατζινάκων καὶ τῶν Κομάνων συμβιβάσεις καὶ σπονδὰς ποιησάμενος. Δέδωκε δὲ καὶ τὴν ἀνεψιὰν αὑτοῦ ὁ βασιλεὺς τὴν Συναδηνήν, θυγατέρα οὖσαν Θεοδούλου τοῦ Συναδηνοῦ, τῷ κράλῃ Οὐγγρίας εἰς γυναῖκα, οὗ καὶ τελευτήσαντος αὖθις εἰς τὸ Βυζάντιον ὑπέστρεψε.HISTORIA.
γιστα τῆς Χρυσουπόλεως· καὶ ἔκτοτε ὁ τόπος ώνομα- Basilacii; quo facto perductus est in curru onus
σται βρύσις τοῦ Βασιλακίου. Τούτου γενομένου miserabile et infelix ludus.
ἤχθη ἐφ' αμάξης φόρτος ἐλεεινὸς καὶ δυστυχὲς καταγώγιον.
Ἐν ὅσῳ δὲ τὰ στρατεύματα εἰς τὴν περὶ τὸν Βασι
λάκιον ἠσχολοῦντο ἐκστρατείαν, Πατζινάκοι ἀναμίξ
Κομάνοις τῇ 'Αδριανουπόλει ἐπῆλθον, ὀργιζόμενοι
διὰ τὸ παρὰ τοῦ Βρυεννίου ἀναιρεθῆναί τινας αὐτῶν.
Πυρὰν οὖν ὑφάψαντες πολλὰ τῶν ἐκεῖσε οἰκημάτων
κατέπρησαν, καὶ μηδὲν ἄξιον λόγου πεπραχότες
ὑπέστρεψαν.
Interea vero dum exercitus in expeditione adversus Basilacium occupatur, Patzinaci cum Comanis conjuncti Adrianopolim invasere, irati
quod a Bryennio quidam ex ipsis interfecti fuerant. Succensa igitur pyra multas ibi domos combussere, nullaque re memoratu digna gesta reversi sunt.
Ωμολόγησε δὲ τούτῳ τῷ ἔτει καὶ Φιλάρετος κου
Professus est hoc anno etiam Philaretus curopaροπαλάτης & Βραχάμιος πίστιν τῷ βασιλεῖ καὶ lates Brachamius fidem et servitutem imperatori:
δούλωσιν. Εν τισι γὰρ τόποις ὀχυροῖς τείχεσι καὶ in quibusdam enim locis muris munitis et conξυναγκείαις περιειλημμένοις τὴν οἴκησιν ποιούμενος, vallibus comprehensis habitans coacta Armenio-
᾿Αρμενίων τε πληθὺν καὶ συγκλύδων ἀνδρῶν συλ- rum et advenarum multitudine, nunquam Michaλεξάμενος, τῷ μὲν προβεβασιλευκότι Μιχαὴλ " eli, qui antea imperaverat, subjici voluit, et sibi
ἀκαταδούλωτος ἦν, καὶ τὴν βασιλικὴν ἐπικράτειαν
ἑαυτῷ οἰκειούμενος, τοῦ δὲ Βοτανειάτου περιζωσαμέ
νου τὴν ἀρχὴν τὴν αὐτοκράτορα δοῦλος αὐτεπάγγελτος
γέγονε.
Λέκας δέ τις ἀπὸ Παυλικιάνων Φιλιππουπόλεως
ὡρμημένος ἐξ Ἐπιγαμβρίας ηυτομόλησε τοῖς Πατ
τζινάκοις, καὶ τούτοις συμφρονῶν τῇ Ῥωμαίων
ἡπείλει τὰ φοβερώτατα· ἀλλὰ καὶ Δοβρομηρός τις
ἐν Μεσημβρία διακυκῶν. Καὶ τῷ βασιλεῖ ἀντᾶραι
μελετῶντες, δείσαντες καὶ τοῖς τῶν ἄλλων σωφρονισθέντες κακοῖς, πρὸ τῆς πείρας δουλικῷ ζυγῷ τοὺς
αὐχένας ὑπέκλιναν καὶ προσῆλθον ἱκέται αυτόμολοι.
Τότε δὴ ὁ Λέκας τὸν ἐπίσκοπον Ζαρδικῆς Μιχαήλ
τὰ τοῦ βασιλέως φρονοῦντα καὶ τὴν πόλιν αὐτὸ
τοῦτο ποιεῖν παραινοῦντα ἀνεῖλε, τὴν θείαν καὶ ἱερα
τικὴν στολὴν ἀμπεχόμενον. Ηξίωσε δὲ ὁ βασιλεὺς
καὶ τὴν πρὸ τοῦ Αἰγοῦσταν Εὐδοκίαν προνοίας
μεγάλης. Αρτι δὲ τῶν Τούρκων τὴν Ἐφαν κατατρεχόντων, στρατὸν ἀξιόχρεων συνηλικώς στρατο
ηγὸν αὐτοῦ ἐφίστησι Κωνσταντῖνον τὸν υἱὸν Κων
σταντίνου τοῦ Δούκα. Καὶ αὐτίκα διαπεράσας νεωτερίζει κατὰ τοῦ βασιλέως, καὶ βασιλεὺς αὐτίκα
ἀναγορεύεται παρὰ τοῦ ἐν Χρυσοπόλει συνόντος
αὐτῷ στρατιωτικοῦ πλήθους. ᾿Αξιώσας δὲ περὶ
τούτου ὁ βασιλεὺς καὶ μὴ εἰσακουσθεὶς, τοὺς μὲν
δώροις καὶ ἀξιώμασι μειλιξάμενος, ἄλλους δὲ ἄλλον
τρόπον μεταχειρισάμενος, λαμβάνει τοῦτον ἀναι
μωτί, [Ρ. 869] αὐτῶν τῶν ἀναγορευσάντων προδεδωκότων αὐτόν. ᾿Αποκείρει γοῦν αὐτον μοναχὸν καὶ
εἴς τινα νῆσον περιορίζει. Λέγεται δὲ ὅτι καὶ εἰς πρεσβυτέρου ἀνήχθη βαθμόν.
Οκτωβρίῳ δὲ μὴνί, ινδικτιώνος ιγ, κεραυνός
ἐνσκήψας ἐν τῷ τοῦ μεγάλου Κωνσταντίνου κίονι,
οὗ ἄνωθεν ἡ στήλη αὐτοῦ ἵστατο. Απόλλωνος
οὖσα ἀφίδρυμα πρότερον, εἰς ὄνομα δὲ μετονομα
σθεῖσα, μέρος τε τούτου διέτεμε, καὶ ζωστήρας
τρεῖς, σιδηροῦς μὲν τὰ ἔνδον, τὰ δὲ ἔξω χαλκοῦς,
κατέκαυσε. Τοῦ δὲ ἀρχιερέως τῆς Βουλγαρίας
regiam potestatem vindicaverat. Verum cum Botaniates adeptus esset imperium, servus ultro ad
eum accessit.
Lecas autem quidam a Paulicianis ex Philippopoli profectus, Epigambria ad Patzinacas transfugit, et cum his consentiens Romanis formidabilia
minabatur; quin etiam Dobromiris quidam in
Mesembria res perturbans. Et uterque meditantes
imperatori resistere, veriti et aliorum malis edocti, ante conatum servili jugo cervices submisere,
et ad eum ultro supplices accesserunt. Tuno Lecas
episcopum Sardices imperatoris studiosum, et
civitatem ut hoc ipsum faceret adhortantem, occidit 742 sacram et sacerdotalem vestem indutum. Magnam quoque curam gessit imperator
Eudociæ illius quæ ante se fuerat Augusta. Cum
vero nuper Turci Orientem percurrerent, coacto
idoneo exercitui ducem præfecit Constantinum
Constantini Ducæ filium; qui statim trajecto exercitu adversus imperatorem res innovat, et e
vestigio imperator ab en militari multitudine quæ
cum ipso erat Chrysopoli salutatur. Cumque de
ipso imperator voluisset nescio quid statuere, non
exauditus, alios donis atque honorum pollicitationibus deliniens, alios alia ratione ab incepto abducens, ipsum sine sanguine accipit, proditum
sibi ab iis qui eum imperatorem declaraverant.
Detondet igitur illum monachum, et in quamdam
insulam relegat. Fertur etiam ad presbyteri gradum perductus.
Octobri autem mense, indictione decima tertia,
fulmen magni Constantini columnam percussit,
supra quam stabat ipsius columna, quæ prius erat
sedes Apollinis, deinde nomine ipsius appellata; et
partem ejus discidit, triaque vincula intus ferrea,
extra ærea combussit. Vita autem functo Joanne
Bulgaria archiepiscopo in transitu Basilacii, alium
Fontem βρύσιν vel βρύσην hodie vulgo Græci
nuncupant. Βασιλακίου itaque βρύσις locus ubi ex
effossis ejus oculis sanguis erupit est dictus.
Ejus statua.
J
PG 122:475Καὶ χειροτονίαι δὲ πολλαὶ μητροπολιτῶν τε καὶ τῶν ἄλλως ἱερωμένων γεγόνασιν ἐπὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ μὴ ἔχουσαι τὸ ἀνεπίληπτον. Ὁ δὲ βασιλεὺς λιτότητι καὶ ἁπλότητι συνειθισμένος κατ’ οὐδὲν τοῦ οἰκείου ἐξέστη τρόπου. Φιλοδωρότατος δὲ ἦν καὶ προετικὸς καὶ πᾶσιν ἑτοίμως ἐπικλινόμενος. Ἦσαν δὲ αὐτῷ δοῦλοι δύο, Βορίλος τε καὶ Γερμανός, οὐ κατὰ δούλους αὐτῷ ὑπακούοντες, ἀλλὰ πᾶν τὸ αὑτοῖς βουλητὸν διαπραττόμενοι ἀνενδοιάστως· δι’ οὓς καὶ φορτικὸς τοῖς ἐξοχωτέροις τῆς συγκλήτου ἐνομίζετο, δακνομένοις ἐφ’ οἷς εἰς πάντας ἐπεδείκνυντο. Ἐπεὶ δέ, ὡς ὁ λόγος φθάσας ἐδήλωσεν, ὁ λογοθέτης τῷ Ῥουσελίῳ προσέδραμε καὶ παρὰ τούτῳ διῆγε κατασχεθείς τε πρὸς αὐτοῦ ἐτηρεῖτο, τὸν μὲν Ῥουσέλιον φαρμάκῳ ἀναιρεῖ, παρὰ δὲ τῶν ἐπιτηδείων τοῦ Ῥουσελίου τῷ Βοτανειάτῃ προσαχθεὶς φρουρεῖται ἐν τῇ νήσῳ Πρώτῃ.in ejus locum imperator declaravit, Joannem itidem Ιωάννου τελευτήσαντος ἐν τῇ τοῦ Βασιλακίου διόδῳ,
nomine, qui doinus, id est abstemius, vocabatur,
quod nunquam vinum gustaret. Similiter mortuo
Antiochiæ patriarcha declaravitimperator quemdam
Nicephorum Maurum 743 cognomento.Scopiorum
autem dux delectus est Alexander Cabasilas. Leo
vero Diabatenus in Mezembriam missus res illio
moderabatur, et cum Patzinacis et Comanis percusso fœdere consensit. Dedit item sororis suæ filiam
Synadenen, Theodulo Synadeno genitam, crali
Ungariæ uxorem, quo etiam mortuo rursus est
Byzantium reversa. Et alii multi metropolita et
sacri viri ipso imperante delecti sunt; qui omni
reprehensione caruerunt. Imperator autem frugalilati et simplicitati assuetus nulla ex parte a suis
moribus declinavit. Erat autem maxime promptus η
ad largiendum et liberalissimus et ad omnes propensus. Erant ipsi duo servi Borilus et Germanus,
qui non ei ut servi obediebant, sed quæcunque ipsis
liberent, sine controversia peragebant; propter
quos ille odiosus erat senatus principibus, qui egre
ferebant illorum in omnes facinora. Ubi vero, ut
superius declaratum est, logotheta ad Ruselium
confugit et apud ipsum commoratus est, detonsusque ab ipso servabatur, Ruselium veneno interficit.
Sod a propinquis Ruselii ad Botaniatem perductus
in Prota insula asservatur. Cumque ii qui cum
ipso erant optime nossent, si solum ipsum videret,
fore ut veniam consequeretur, utpote qui multarum
rerum usu præditus esset, et imperator ipse ad res
gerendas esset hebetior, qui cum imperatore erant
haud conducere sibi existimantes (fore enim sibi
impedimento 744 suspicabantur) misso magno
hetæriarcha Straboromano eum interficiunt; cui
tamen ab imperatore id unum mandatum fuerat, ut
de iis pecuniis quæ ad regiam urbem pertinerent
eum modo interrogaret, neque ulterius in rebus
ei molestiam exhiberet. Ille autem simul atque ad
eam pervenit, vinciri jubet et acerbe torqueri, adeo
ut in ipsis tormentis animam efflarit, quamvis promitteret, si non torqueretur, se et confessurum et
redditurum ipsas pecunias. Verum, ut dixi, non
tantum ipsis curæ erant regii thesauri, quantum
efficere ut e medio tolleretur, priusque in conspectum veniens imperatoris cum eo colloqueretur. Et
quæ ad cædem logothetæ pertinent hunc exitum
habuere.
ἕτερον ἀντ᾽ αὐτοῦ ὁ βασιλεὺς προεβάλετο, Ἰωάννην
καὶ αὐτὸν καλούμενον, Αοινον δὲ ὀνομαζόμενον διὰ
τὸ μηδ' ὅλως μετέχειν αὐτοῦ. Ὡσαύτως δὲ καὶ τοῦ
Αντιοχείας πατριάρχου κοιμηθέντος προεβάλετο
ὁ βασιλεύς τινα Νικηφόρον, Μαῦρον τὴν ἐπωνυμίαν φέροντα. Σκοπίων δὲ δοὺξ προεβλήθη ὁ Καβασίλας Αλέξανδρος. Λέων δὲ ὁ Διαβατηνὸς εἰς
Μεσημβρίαν ἀποσταλεὶς τὰ ἐκεῖσε ἦν διοικῶν καὶ
μετὰ τῶν Πατζινάκων καὶ τῶν Κομάνων συμβιβά
σεις καὶ σπονδὰς τιθέμενος. Δέδωκε δὲ καὶ τὴν
ἀνεψιὰν αὐτοῦ ὁ βασιλεὺς τὴν Συναδηνὴν, θυγατέρα
οὖσαν Θεοδούλου τοῦ Συναδηνοῦ, τῷ κράλῃ Οὐγγαρίας εἰς γυναῖκα, οὗ καὶ τελευτήσαντος αὖθις εἰς
τὸ Βυζάντιον ὑπέστρεψε. Καὶ χειροτονίας δὲ πολλὰς
μητροπολιτῶν τε καὶ τῶν ἄλλως ἱερωμένων γεγόνασιν ἐπὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ, μὴ ἔχουσαι τὸ ἀνεπίληπτον. Ὁ δὲ βασιλεὺς λιτότητι καὶ ἁπλότητι συνειθισμένος κατ᾽ οὐδὲν τοῦ οἰκείου ἐξέστη τρόπου. Φιλοδωρότατος δὲ ἦν καὶ προετικὸς καὶ πᾶσιν ἑτοίμως
ἐπικλινόμενος. Ησαν δὲ τούτῳ δοῦλοι δύο, Βορίλος
τε καὶ Γερμανὸς, οὗ κατὸ δούλους αὐτοῦ ὑπακούοντες, ἀλλὰ πᾶν τὸ αὐτοῖς βουλη τὸν διαπραττόμενοι
ἀνενδοιάστος· δι᾽ οἷς καὶ φορτικὸς τοῖς ἐξοχωτέροις
τῆς συγκλήτου ἐνομίζετο, δακνομένοις ἐφ' οἷς εἰς
πάντας ἐπεδείκνυντο. Ἐπεὶ δὲ, ὡς ὁ λόγος φθασας
ἱστόρησεν, ὁ λογοθέτης τῷ Ρουσελίῳ προσέδραμε
καὶ παρὰ τούτῳ διῆγε κατασχεθείς τε πρὸς αὐτοῦ
ἐτηρεῖτο, τὸ μὲν Ρουσέλιον φαρμάκῳ ἀναιρεῖ,
παρὰ δὲ τῶν ἐπιτηδείων τοῦ Ῥουσελίου τῷ Βοτανειάτῃ προσαχθεὶς φρουρεῖται ἐν τῇ νήσῳ Πρώτη.
Τῶν δὲ περὶ αὐτῶν εἰδότων ἀκριβῶς ὡς εἰ μόνον
ἴδῃ αὐτὸν, συμπαθείας τε τεύξεται καὶ εἰς τὸ τὰ
κοινὰ διοικεῖν προσληφθήσεται ὡς πολύπειρος,
ἀμβλύτερον πρὸς ταῦτα τοῦ βασιλέως ἔχοντος, ὅπερ
μὴ συμφέρον αὐτῷ οἱ περὶ τὸν βασιλέα λογιζόμενοι
(ἔσεσθαι γὰρ αὐτὸν σκόλοπα ἑαυτοῖς ὑπελάμβανον)
ἀποστείλαντες τὸν μέγαν ἑταιρειάρχην τὸν Στραβορωμανὸν ἀναιροῦσιν αὐτὸν, παρὰ μὲν τοῦ βασιλέως
προστεταγμένον ὅν περὶ τῶν τῇ βασιλίδι διαφερόν
των χρημάτων πυθέσθαι μόνον αὐτοῦ καὶ μὴ
περαιτέρω τούτῳ ἐνοχλῆσαι. [Α. 852] Ὁ δὲ ἅμα τῷ
ἀφικέσθαι δεσμεῖ τε αὐτὸν καὶ ἐτάζει σφοδρῶς, ὅς
δὴ καὶ ἐν τῷ ἐτάζεσθαι ἀφῆκε, την ψυχήν. Καίτοι
γε ὑπισχνεῖτο, εἰ μὴ ἐτασθείη, ὁμολογήσαι ταῦτα καὶ
ἀναδοῦναι· ἀλλ᾽, ὥσπερ ἔφην, οὐ τοσοῦτον ἔμελεν
αὐτοῖς τῶν βασιλικῶν θησαυρῶν, ὅσον ποιῆσαι αὐτὸν
ἐκποδὼν πρὸ τοῦ εἰς ὄψιν ἐλθεῖν καὶ ὁμιλίαν τῷ βασιλεῖ. Καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν ἀναίρεσιν τοῦ λογοθέτου τοιοῦτον
ἔσχε τέλος.
Hæc logothetam ærarii præfectum esse si non convincunt, soi alter meridie serenoque cœlo desiderandus est.
Τῶν δὲ περὶ αὐτὸν εἰδότων ἀκριβῶς ὡς, εἰ μόνον ἴδοι αὐτόν, συμπαθείας τε τεύξεται καὶ εἰς τὸ τὰ κοινὰ διοικεῖν προσληφθήσεται ὡς πολύπειρος, ἀμβλύτερον πρὸς ταῦτα τοῦ βασιλέως ἔχοντος, ὅπερ μὴ συμφέρον αὑτοῖς οἱ περὶ τὸν βασιλέα λογιζόμενοιἔσεσθαι γὰρ αὐτὸν σκόλοπα ἑαυτοῖς ὑπελάμβανονἀποστείλαντες τὸν μέγαν ἑταιρειάρχην τὸν Στραβορωμανὸν ἀναιροῦσιν αὐτόν, παρὰ μὲν τοῦ βασιλέως προστεταγμένον ὂν περὶ τῶν τῇ βασιλείᾳ διαφερόντων χρημάτων πυθέσθαι μόνον αὐτοῦ καὶ μὴ περαιτέρω ἐνοχλῆσαι αὐτόν. Ὁ δὲ ἅμα τῷ ἀφικέσθαι δεσμεῖ τε αὐτὸν καὶ ἐτάζει σφοδρῶς· ὃς δὴ καὶ ἐν τῷ ἐτάζεσθαι ἀφῆκε τὴν ψυχήν. Καίτοι γε ὑπισχνεῖτο, εἰ μὴ ἐτασθείη, ὁμολογῆσαι ταῦτα καὶ ἀναδοῦναι· ἀλλ’, ὅπερ ἔφην, οὐ τοσοῦτον ἔμελεν αὐτοῖς τῶν βασιλικῶν θησαυρῶν, ὅσον ποιῆσαι αὐτὸν ἐκποδὼν πρὸ τοῦ εἰς ὄψιν ἐλθεῖν καὶ ὁμιλίαν τῷ βασιλεῖ. Καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν ἀναίρεσιν τοῦ λογοθέτου τοιοῦτον ἔσχε τέλος.in ejus locum imperator declaravit, Joannem itidem Ιωάννου τελευτήσαντος ἐν τῇ τοῦ Βασιλακίου διόδῳ,
nomine, qui doinus, id est abstemius, vocabatur,
quod nunquam vinum gustaret. Similiter mortuo
Antiochiæ patriarcha declaravitimperator quemdam
Nicephorum Maurum 743 cognomento.Scopiorum
autem dux delectus est Alexander Cabasilas. Leo
vero Diabatenus in Mezembriam missus res illio
moderabatur, et cum Patzinacis et Comanis percusso fœdere consensit. Dedit item sororis suæ filiam
Synadenen, Theodulo Synadeno genitam, crali
Ungariæ uxorem, quo etiam mortuo rursus est
Byzantium reversa. Et alii multi metropolita et
sacri viri ipso imperante delecti sunt; qui omni
reprehensione caruerunt. Imperator autem frugalilati et simplicitati assuetus nulla ex parte a suis
moribus declinavit. Erat autem maxime promptus η
ad largiendum et liberalissimus et ad omnes propensus. Erant ipsi duo servi Borilus et Germanus,
qui non ei ut servi obediebant, sed quæcunque ipsis
liberent, sine controversia peragebant; propter
quos ille odiosus erat senatus principibus, qui egre
ferebant illorum in omnes facinora. Ubi vero, ut
superius declaratum est, logotheta ad Ruselium
confugit et apud ipsum commoratus est, detonsusque ab ipso servabatur, Ruselium veneno interficit.
Sod a propinquis Ruselii ad Botaniatem perductus
in Prota insula asservatur. Cumque ii qui cum
ipso erant optime nossent, si solum ipsum videret,
fore ut veniam consequeretur, utpote qui multarum
rerum usu præditus esset, et imperator ipse ad res
gerendas esset hebetior, qui cum imperatore erant
haud conducere sibi existimantes (fore enim sibi
impedimento 744 suspicabantur) misso magno
hetæriarcha Straboromano eum interficiunt; cui
tamen ab imperatore id unum mandatum fuerat, ut
de iis pecuniis quæ ad regiam urbem pertinerent
eum modo interrogaret, neque ulterius in rebus
ei molestiam exhiberet. Ille autem simul atque ad
eam pervenit, vinciri jubet et acerbe torqueri, adeo
ut in ipsis tormentis animam efflarit, quamvis promitteret, si non torqueretur, se et confessurum et
redditurum ipsas pecunias. Verum, ut dixi, non
tantum ipsis curæ erant regii thesauri, quantum
efficere ut e medio tolleretur, priusque in conspectum veniens imperatoris cum eo colloqueretur. Et
quæ ad cædem logothetæ pertinent hunc exitum
habuere.
ἕτερον ἀντ᾽ αὐτοῦ ὁ βασιλεὺς προεβάλετο, Ἰωάννην
καὶ αὐτὸν καλούμενον, Αοινον δὲ ὀνομαζόμενον διὰ
τὸ μηδ' ὅλως μετέχειν αὐτοῦ. Ὡσαύτως δὲ καὶ τοῦ
Αντιοχείας πατριάρχου κοιμηθέντος προεβάλετο
ὁ βασιλεύς τινα Νικηφόρον, Μαῦρον τὴν ἐπωνυμίαν φέροντα. Σκοπίων δὲ δοὺξ προεβλήθη ὁ Καβασίλας Αλέξανδρος. Λέων δὲ ὁ Διαβατηνὸς εἰς
Μεσημβρίαν ἀποσταλεὶς τὰ ἐκεῖσε ἦν διοικῶν καὶ
μετὰ τῶν Πατζινάκων καὶ τῶν Κομάνων συμβιβά
σεις καὶ σπονδὰς τιθέμενος. Δέδωκε δὲ καὶ τὴν
ἀνεψιὰν αὐτοῦ ὁ βασιλεὺς τὴν Συναδηνὴν, θυγατέρα
οὖσαν Θεοδούλου τοῦ Συναδηνοῦ, τῷ κράλῃ Οὐγγαρίας εἰς γυναῖκα, οὗ καὶ τελευτήσαντος αὖθις εἰς
τὸ Βυζάντιον ὑπέστρεψε. Καὶ χειροτονίας δὲ πολλὰς
μητροπολιτῶν τε καὶ τῶν ἄλλως ἱερωμένων γεγόνασιν ἐπὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ, μὴ ἔχουσαι τὸ ἀνεπίληπτον. Ὁ δὲ βασιλεὺς λιτότητι καὶ ἁπλότητι συνειθισμένος κατ᾽ οὐδὲν τοῦ οἰκείου ἐξέστη τρόπου. Φιλοδωρότατος δὲ ἦν καὶ προετικὸς καὶ πᾶσιν ἑτοίμως
ἐπικλινόμενος. Ησαν δὲ τούτῳ δοῦλοι δύο, Βορίλος
τε καὶ Γερμανὸς, οὗ κατὸ δούλους αὐτοῦ ὑπακούοντες, ἀλλὰ πᾶν τὸ αὐτοῖς βουλη τὸν διαπραττόμενοι
ἀνενδοιάστος· δι᾽ οἷς καὶ φορτικὸς τοῖς ἐξοχωτέροις
τῆς συγκλήτου ἐνομίζετο, δακνομένοις ἐφ' οἷς εἰς
πάντας ἐπεδείκνυντο. Ἐπεὶ δὲ, ὡς ὁ λόγος φθασας
ἱστόρησεν, ὁ λογοθέτης τῷ Ρουσελίῳ προσέδραμε
καὶ παρὰ τούτῳ διῆγε κατασχεθείς τε πρὸς αὐτοῦ
ἐτηρεῖτο, τὸ μὲν Ρουσέλιον φαρμάκῳ ἀναιρεῖ,
παρὰ δὲ τῶν ἐπιτηδείων τοῦ Ῥουσελίου τῷ Βοτανειάτῃ προσαχθεὶς φρουρεῖται ἐν τῇ νήσῳ Πρώτη.
Τῶν δὲ περὶ αὐτῶν εἰδότων ἀκριβῶς ὡς εἰ μόνον
ἴδῃ αὐτὸν, συμπαθείας τε τεύξεται καὶ εἰς τὸ τὰ
κοινὰ διοικεῖν προσληφθήσεται ὡς πολύπειρος,
ἀμβλύτερον πρὸς ταῦτα τοῦ βασιλέως ἔχοντος, ὅπερ
μὴ συμφέρον αὐτῷ οἱ περὶ τὸν βασιλέα λογιζόμενοι
(ἔσεσθαι γὰρ αὐτὸν σκόλοπα ἑαυτοῖς ὑπελάμβανον)
ἀποστείλαντες τὸν μέγαν ἑταιρειάρχην τὸν Στραβορωμανὸν ἀναιροῦσιν αὐτὸν, παρὰ μὲν τοῦ βασιλέως
προστεταγμένον ὅν περὶ τῶν τῇ βασιλίδι διαφερόν
των χρημάτων πυθέσθαι μόνον αὐτοῦ καὶ μὴ
περαιτέρω τούτῳ ἐνοχλῆσαι. [Α. 852] Ὁ δὲ ἅμα τῷ
ἀφικέσθαι δεσμεῖ τε αὐτὸν καὶ ἐτάζει σφοδρῶς, ὅς
δὴ καὶ ἐν τῷ ἐτάζεσθαι ἀφῆκε, την ψυχήν. Καίτοι
γε ὑπισχνεῖτο, εἰ μὴ ἐτασθείη, ὁμολογήσαι ταῦτα καὶ
ἀναδοῦναι· ἀλλ᾽, ὥσπερ ἔφην, οὐ τοσοῦτον ἔμελεν
αὐτοῖς τῶν βασιλικῶν θησαυρῶν, ὅσον ποιῆσαι αὐτὸν
ἐκποδὼν πρὸ τοῦ εἰς ὄψιν ἐλθεῖν καὶ ὁμιλίαν τῷ βασιλεῖ. Καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν ἀναίρεσιν τοῦ λογοθέτου τοιοῦτον
ἔσχε τέλος.
Hæc logothetam ærarii præfectum esse si non convincunt, soi alter meridie serenoque cœlo desiderandus est.