Diplomatic text · TLG_UC clean (diplomatic Greek, re-fetched fresh) — PG column chips mark the printed columns.
ProemProoemium
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 13:1801Homiliae in Lucam
tantis et talibus prodigiis quæ in Ægypto fuerant milites dormiunt abundantius, et sic furarentur corpus Jesu. Et hæc omnia gerebantur ab operanti bus contrariis virtutibus contra Christi doctrinam, existimantibus quoniam poterant exstinguere a vita hominum, de resurrectione Domini providentiam Dei, et fidem. Et sicut nimia duritia Pharaonis non est mollita multis prodigiis factis per Moysen, sic, aut amplius, Juritia cordis istorum non solum factis signis et prodigiis non est flexa, sed neque custodibus nuntiantibus crediderunt, qui venerunt in civitatem, et nuntiaverunt omnia quæcunque fuerant facta. Et Pharaoni quidem dictum est ª¹ Ad hoc ipsum te suscitavi, ut ostendam in te virta tem meam, et ut annuntietur nomen meum in uni versa terra; istos autem supportavit magnanimitas Dei, ut per vasa iræ præparata in interitum” fiat facta 48, sic et isti sunt indurati, ut congregati cum senioribus, et consilium accipientes, darent pecu niam avaris, ut dicant: Quia discipuli ejus venientes noclu, furati sunt eum, dormientibus nobis **; et qui legebant in lege: Non falsum testimonium dices, etiam alios ad falsum testimonium invitabant, expendentes pecuniam multam, ut milites quidem falsum testimonium dicant, propter avaritiam pe riculis se subdentes si furatum esset corpus Jesu, præsidem autem multo magis placarent, et ei sua derent tantis pecuniis quantis poterat præscs pla cari sive autem et precibus, volentes erucre eos de periculis adversus seipsos falsum testimonium præbuerunt, dicentes contra disciplinam militarem obdormisse se tunc tanto somno, ut discipuli ausi essent venire simul, et multi, confidentes quoniam salus in gentibus. IN EXPLANATIONEM S. LUCÆ AB ORIGENE. (Ex editione Vallarsi, Opp. S. Hieronymi. Veronæ, 1766-72, tom. VII, p. 245.) 932 Ante paucos dies quorumdam in Matthæum et in Lucam Commentarios vos legisse dixistis, e qui. bus alter et sensibus hebes esset, el verbis; alter in verbis luderet, in sententiis dormitaret. Quamobrem pelistis ut contemptis istiusmodi nugis, saltem triginta et novem Adamantii nostri in Lucam homilias, sicut in Græco habentur, interpreter: molestam rem et tormento similem, alieno, ut ait Tullius, stomacho et non suo scribere: quam tamen idcirco nunc faciam, quia sublimiora non poscitis. Siquidem illud quod olim Roma sancta Blæsilla flagitaverat, ut viginti quinque tomos illius in Matthæum, et quinque alios in Lucam, et triginta duos in Joannem, nostræ linguæ traderem, nec virium mearum, nec olii, nec labo ris est. Perspicitis enim, quantum apud me et auctoritas vestra, et voluntas valet. Prætermisi paululum Hebraicarum Quæstionum libros, ut ad arbitrium vestrum lucrativis operis hæc, qualiacunque sunt, non mea, sed aliena dictarem: præsertim cum a sinistro oscinem corvum audiam crocitantem et mirum in modum de cunctarum avium ridere coloribus, cum totus ipse tenebrosus sit. Fateor itaque antequam ille objiciat, in his Origenem tractatibus quasi puerum talis ludere: alia sunt virilia ejus, et alia senectutis 8 Exod. VII, 3. 49 Matth. xxvIII, 13. 80 Exod. xx, 15. 81 Exod. 18, 16. 5 Rom. 1x, 22. Hanc ipsam ex integro præfationem postrema bant, triginta novem, aut triginta quatuor, pro tri duntaxat periodo detruncata, recitat ad invidiam Origeniani nominis Hieronymo creandam Rufinus Invectivarum lib. 11, num. 21. Suffecimus ex Rufini lectione numerum tri ginta et novem, qui in vulgatis antea libris deerat, ut onines, atque adeo multo his plures homilias in Lucam ex Adamantio Latine reddidisse videretur. Nam multo plures fuisse ab Origene elucubratas, cum alibi, tum in præfixa huic tomo præfatione ostendimus. - Vide Patr. Latinæ t. XXVI, Opp. S. Hieron. t. VII. Edit. Vitiose et falso hic legebatur antea, triginta sex, itemque penes Rufinum, viginti sex. Nibil vero dubitavimus restituere, viginti quinque, quod nec plures nec pauciores ipsemet Hieronymus in pro logo Comment. in Matthæum numeret. Legisse, in quit, me fateor ante annos plurimos in Matthæum Origenis VIGINTI QUINQUE volumina: in quem nume rum et Eusebius consentit lib. vi Eccles. Hist., cap. 36. Hæc quoque vetus erat verissima lectio in olim vulgatis Invectivarum Rufini codicibus. Hic quoque falso editi libri omnes præfere ginta duos, quam lectionem ex Rulini testimonio reposuimus. Eusebius modo laudato Hist. Eccles. libro duos tantum et viginti ex hac universa Com mentariorum strue novit: verum fortasse et ibi, triginta duos, legendum est. Nunc vix supersunt novem. Calumniatur Rufinus, notari hic abs Hiero nymo sub corvi nomine S. Ambrosium: primum ex eo, quod apud Latinos ipsius tantum et non alterius in Lucam Commentarius ferebatur: deinde, quol ipsiusmet Hieronymi penes se haberet, epistolam, in qua hoc ipsum de aliis excusans, in illum (Ambro sium) converterit suspicionem. Nemo autem vel ju rato Rufino credat, id sentire de Ambrosio potuisse S. Patrem, qui eum plurimi continuo fecit, raro in suis libris pro re nata laudavit. nec Restituimus, puerum, pro quo meudose legebatur, iterum. Mox quoque, ludere, emendamus, pro corrupto, luderem: quas lectiones ex rei sen susque veritate, Rufini insuper accedente testi monio, comprobamus. Pro talis in aliis libris est, tubulis. Homiliae in Lucam Ὥσπερ ἐν τῷ πάλαι λαῷ πολλοὶ προφητείαν ἐπηγγέλλοντο, ἀλλὰ τού των τινὲς μὲν ἦσαν ψευδοπροφῆται, τινὲς δὲ ἀληθῶς προφῆται, καὶ ἦν χάρισμα τῷ λαῷ διάκρισις πνευ μάτων, ἀφ' οὗ ἐκρίνετο ὅ τε ἀληθὴς προφήτης καὶ ὁ ψευδώνυμος· οὕτω καὶ νῦν ἐν τῇ καινῇ διαθήκῃ τὰ εὐαγγέλια «πολλοὶ» ἠθέλησαν γράψαι, ἀλλ' «οἱ δόκιμοι τραπε ζῖται» οὐ πάντα ἐνέκριναν, ἀλλά τινα αὐτῶν ἐξελέξαντο. Τάχα δὲ καὶ τὸ «ἐπεχείρησαν» λεληθυῖαν ἔχει κατηγορίαν τῶν χω ρὶς χαρίσματος ἐλθόντων ἐπὶ τὴν ἀναγραφὴν τῶν εὐαγγελίων. Ματ θαῖος γὰρ οὐκ «ἐπεχείρησεν», ἀλλ' ἔγραψεν ἀπὸ ἁγίου πνεύματος, ὁμοί ως καὶ Μᾶρκος καὶ Ἰωάννης, παρα πλησίως δὲ καὶ Λουκᾶς. Τὸ μέντοι ἐπιγεγραμμένον κατὰ Αἰγυπτίους εὐαγγέλιον καὶ τὸ ἐπι γεγραμμένον τῶν Δώδεκα εὐαγγέ λιον οἱ συγγράψαντες «ἐπεχείρησαν»· Ἤδη δὲ ἐτόλμησε καὶ Βασιλείδης γράψαι κατὰ Βασιλείδην εὐαγγέ λιον. «Πολλοὶ μὲν οὖν ἐπεχείρησαν»· φέρεται γὰρ καὶ τὸ κατὰ Θωμᾶν εὐαγγέλιον καὶ τὸ κατὰ Ματθίαν καὶ ἄλλα πλείονα. Ταῦτά ἐστι τῶν ἐπιχειρησάντων· τὰ δὲ τέσσαρα μόνα προκρίνει ἡ τοῦ θεοῦ ἐκκλησία.
Ὥσπερ ἐν τῷ πάλαι λαῷ πολλοὶ προφητείαν ἐπηγγέλλοντο, ἀλλὰ τού των τινὲς μὲν ἦσαν ψευδοπροφῆται, τινὲς δὲ ἀληθῶς προφῆται, καὶ ἦν χάρισμα τῷ λαῷ διάκρισις πνευ μάτων, ἀφ' οὗ ἐκρίνετο ὅ τε ἀληθὴς προφήτης καὶ ὁ ψευδώνυμος· οὕτω καὶ νῦν ἐν τῇ καινῇ διαθήκῃ τὰ εὐαγγέλια «πολλοὶ» ἠθέλησαν γράψαι, ἀλλ' «οἱ δόκιμοι τραπε ζῖται» οὐ πάντα ἐνέκριναν, ἀλλά τινα αὐτῶν ἐξελέξαντο. Τάχα δὲ καὶ τὸ «ἐπεχείρησαν» λεληθυῖαν ἔχει κατηγορίαν τῶν χω ρὶς χαρίσματος ἐλθόντων ἐπὶ τὴν ἀναγραφὴν τῶν εὐαγγελίων. Ματ θαῖος γὰρ οὐκ «ἐπεχείρησεν», ἀλλ' ἔγραψεν ἀπὸ ἁγίου πνεύματος, ὁμοί ως καὶ Μᾶρκος καὶ Ἰωάννης, παρα πλησίως δὲ καὶ Λουκᾶς. Τὸ μέντοι ἐπιγεγραμμένον κατὰ Αἰγυπτίους εὐαγγέλιον καὶ τὸ ἐπι γεγραμμένον τῶν Δώδεκα εὐαγγέ λιον οἱ συγγράψαντες «ἐπεχείρησαν»· Ἤδη δὲ ἐτόλμησε καὶ Βασιλείδης γράψαι κατὰ Βασιλείδην εὐαγγέ λιον. «Πολλοὶ μὲν οὖν ἐπεχείρησαν»·
tantis et talibus prodigiis quæ in Ægypto fuerant milites dormiunt abundantius, et sic furarentur corpus Jesu. Et hæc omnia gerebantur ab operanti bus contrariis virtutibus contra Christi doctrinam, existimantibus quoniam poterant exstinguere a vita hominum, de resurrectione Domini providentiam Dei, et fidem. Et sicut nimia duritia Pharaonis non est mollita multis prodigiis factis per Moysen, sic, aut amplius, Juritia cordis istorum non solum factis signis et prodigiis non est flexa, sed neque custodibus nuntiantibus crediderunt, qui venerunt in civitatem, et nuntiaverunt omnia quæcunque fuerant facta. Et Pharaoni quidem dictum est ª¹ Ad hoc ipsum te suscitavi, ut ostendam in te virta tem meam, et ut annuntietur nomen meum in uni versa terra; istos autem supportavit magnanimitas Dei, ut per vasa iræ præparata in interitum” fiat facta 48, sic et isti sunt indurati, ut congregati cum senioribus, et consilium accipientes, darent pecu niam avaris, ut dicant: Quia discipuli ejus venientes noclu, furati sunt eum, dormientibus nobis **; et qui legebant in lege: Non falsum testimonium dices, etiam alios ad falsum testimonium invitabant, expendentes pecuniam multam, ut milites quidem falsum testimonium dicant, propter avaritiam pe riculis se subdentes si furatum esset corpus Jesu, præsidem autem multo magis placarent, et ei sua derent tantis pecuniis quantis poterat præscs pla cari sive autem et precibus, volentes erucre eos de periculis adversus seipsos falsum testimonium præbuerunt, dicentes contra disciplinam militarem obdormisse se tunc tanto somno, ut discipuli ausi essent venire simul, et multi, confidentes quoniam salus in gentibus. IN EXPLANATIONEM S. LUCÆ AB ORIGENE. (Ex editione Vallarsi, Opp. S. Hieronymi. Veronæ, 1766-72, tom. VII, p. 245.) 932 Ante paucos dies quorumdam in Matthæum et in Lucam Commentarios vos legisse dixistis, e qui. bus alter et sensibus hebes esset, el verbis; alter in verbis luderet, in sententiis dormitaret. Quamobrem pelistis ut contemptis istiusmodi nugis, saltem triginta et novem Adamantii nostri in Lucam homilias, sicut in Græco habentur, interpreter: molestam rem et tormento similem, alieno, ut ait Tullius, stomacho et non suo scribere: quam tamen idcirco nunc faciam, quia sublimiora non poscitis. Siquidem illud quod olim Roma sancta Blæsilla flagitaverat, ut viginti quinque tomos illius in Matthæum, et quinque alios in Lucam, et triginta duos in Joannem, nostræ linguæ traderem, nec virium mearum, nec olii, nec labo ris est. Perspicitis enim, quantum apud me et auctoritas vestra, et voluntas valet. Prætermisi paululum Hebraicarum Quæstionum libros, ut ad arbitrium vestrum lucrativis operis hæc, qualiacunque sunt, non mea, sed aliena dictarem: præsertim cum a sinistro oscinem corvum audiam crocitantem et mirum in modum de cunctarum avium ridere coloribus, cum totus ipse tenebrosus sit. Fateor itaque antequam ille objiciat, in his Origenem tractatibus quasi puerum talis ludere: alia sunt virilia ejus, et alia senectutis 8 Exod. VII, 3. 49 Matth. xxvIII, 13. 80 Exod. xx, 15. 81 Exod. 18, 16. 5 Rom. 1x, 22. Hanc ipsam ex integro præfationem postrema bant, triginta novem, aut triginta quatuor, pro tri duntaxat periodo detruncata, recitat ad invidiam Origeniani nominis Hieronymo creandam Rufinus Invectivarum lib. 11, num. 21. Suffecimus ex Rufini lectione numerum tri ginta et novem, qui in vulgatis antea libris deerat, ut onines, atque adeo multo his plures homilias in Lucam ex Adamantio Latine reddidisse videretur. Nam multo plures fuisse ab Origene elucubratas, cum alibi, tum in præfixa huic tomo præfatione ostendimus. - Vide Patr. Latinæ t. XXVI, Opp. S. Hieron. t. VII. Edit. Vitiose et falso hic legebatur antea, triginta sex, itemque penes Rufinum, viginti sex. Nibil vero dubitavimus restituere, viginti quinque, quod nec plures nec pauciores ipsemet Hieronymus in pro logo Comment. in Matthæum numeret. Legisse, in quit, me fateor ante annos plurimos in Matthæum Origenis VIGINTI QUINQUE volumina: in quem nume rum et Eusebius consentit lib. vi Eccles. Hist., cap. 36. Hæc quoque vetus erat verissima lectio in olim vulgatis Invectivarum Rufini codicibus. Hic quoque falso editi libri omnes præfere ginta duos, quam lectionem ex Rulini testimonio reposuimus. Eusebius modo laudato Hist. Eccles. libro duos tantum et viginti ex hac universa Com mentariorum strue novit: verum fortasse et ibi, triginta duos, legendum est. Nunc vix supersunt novem. Calumniatur Rufinus, notari hic abs Hiero nymo sub corvi nomine S. Ambrosium: primum ex eo, quod apud Latinos ipsius tantum et non alterius in Lucam Commentarius ferebatur: deinde, quol ipsiusmet Hieronymi penes se haberet, epistolam, in qua hoc ipsum de aliis excusans, in illum (Ambro sium) converterit suspicionem. Nemo autem vel ju rato Rufino credat, id sentire de Ambrosio potuisse S. Patrem, qui eum plurimi continuo fecit, raro in suis libris pro re nata laudavit. nec Restituimus, puerum, pro quo meudose legebatur, iterum. Mox quoque, ludere, emendamus, pro corrupto, luderem: quas lectiones ex rei sen susque veritate, Rufini insuper accedente testi monio, comprobamus. Pro talis in aliis libris est, tubulis. Homiliae in Lucam Ὥσπερ ἐν τῷ πάλαι λαῷ πολλοὶ προφητείαν ἐπηγγέλλοντο, ἀλλὰ τού των τινὲς μὲν ἦσαν ψευδοπροφῆται, τινὲς δὲ ἀληθῶς προφῆται, καὶ ἦν χάρισμα τῷ λαῷ διάκρισις πνευ μάτων, ἀφ' οὗ ἐκρίνετο ὅ τε ἀληθὴς προφήτης καὶ ὁ ψευδώνυμος· οὕτω καὶ νῦν ἐν τῇ καινῇ διαθήκῃ τὰ εὐαγγέλια «πολλοὶ» ἠθέλησαν γράψαι, ἀλλ' «οἱ δόκιμοι τραπε ζῖται» οὐ πάντα ἐνέκριναν, ἀλλά τινα αὐτῶν ἐξελέξαντο. Τάχα δὲ καὶ τὸ «ἐπεχείρησαν» λεληθυῖαν ἔχει κατηγορίαν τῶν χω ρὶς χαρίσματος ἐλθόντων ἐπὶ τὴν ἀναγραφὴν τῶν εὐαγγελίων. Ματ θαῖος γὰρ οὐκ «ἐπεχείρησεν», ἀλλ' ἔγραψεν ἀπὸ ἁγίου πνεύματος, ὁμοί ως καὶ Μᾶρκος καὶ Ἰωάννης, παρα πλησίως δὲ καὶ Λουκᾶς. Τὸ μέντοι ἐπιγεγραμμένον κατὰ Αἰγυπτίους εὐαγγέλιον καὶ τὸ ἐπι γεγραμμένον τῶν Δώδεκα εὐαγγέ λιον οἱ συγγράψαντες «ἐπεχείρησαν»· Ἤδη δὲ ἐτόλμησε καὶ Βασιλείδης γράψαι κατὰ Βασιλείδην εὐαγγέ λιον. «Πολλοὶ μὲν οὖν ἐπεχείρησαν»· φέρεται γὰρ καὶ τὸ κατὰ Θωμᾶν εὐαγγέλιον καὶ τὸ κατὰ Ματθίαν καὶ ἄλλα πλείονα. Ταῦτά ἐστι τῶν ἐπιχειρησάντων· τὰ δὲ τέσσαρα μόνα προκρίνει ἡ τοῦ θεοῦ ἐκκλησία.
For the Gospel according to Thomas is also circulated and...φέρεται γὰρ καὶ τὸ κατὰ Θωμᾶν εὐαγγέλιον καὶ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
φέρεται γὰρ καὶ τὸ κατὰ Θωμᾶν εὐαγγέλιον καὶ τὸ κατὰ Ματθίαν καὶ ἄλλα πλείονα. Ταῦτά ἐστι τῶν ἐπιχειρησάντων· τὰ δὲ τέσσαρα μόνα προκρίνει ἡ τοῦ θεοῦ ἐκκλησία.
tantis et talibus prodigiis quæ in Ægypto fuerant milites dormiunt abundantius, et sic furarentur corpus Jesu. Et hæc omnia gerebantur ab operanti bus contrariis virtutibus contra Christi doctrinam, existimantibus quoniam poterant exstinguere a vita hominum, de resurrectione Domini providentiam Dei, et fidem. Et sicut nimia duritia Pharaonis non est mollita multis prodigiis factis per Moysen, sic, aut amplius, Juritia cordis istorum non solum factis signis et prodigiis non est flexa, sed neque custodibus nuntiantibus crediderunt, qui venerunt in civitatem, et nuntiaverunt omnia quæcunque fuerant facta. Et Pharaoni quidem dictum est ª¹ Ad hoc ipsum te suscitavi, ut ostendam in te virta tem meam, et ut annuntietur nomen meum in uni versa terra; istos autem supportavit magnanimitas Dei, ut per vasa iræ præparata in interitum” fiat facta 48, sic et isti sunt indurati, ut congregati cum senioribus, et consilium accipientes, darent pecu niam avaris, ut dicant: Quia discipuli ejus venientes noclu, furati sunt eum, dormientibus nobis **; et qui legebant in lege: Non falsum testimonium dices, etiam alios ad falsum testimonium invitabant, expendentes pecuniam multam, ut milites quidem falsum testimonium dicant, propter avaritiam pe riculis se subdentes si furatum esset corpus Jesu, præsidem autem multo magis placarent, et ei sua derent tantis pecuniis quantis poterat præscs pla cari sive autem et precibus, volentes erucre eos de periculis adversus seipsos falsum testimonium præbuerunt, dicentes contra disciplinam militarem obdormisse se tunc tanto somno, ut discipuli ausi essent venire simul, et multi, confidentes quoniam salus in gentibus. IN EXPLANATIONEM S. LUCÆ AB ORIGENE. (Ex editione Vallarsi, Opp. S. Hieronymi. Veronæ, 1766-72, tom. VII, p. 245.) 932 Ante paucos dies quorumdam in Matthæum et in Lucam Commentarios vos legisse dixistis, e qui. bus alter et sensibus hebes esset, el verbis; alter in verbis luderet, in sententiis dormitaret. Quamobrem pelistis ut contemptis istiusmodi nugis, saltem triginta et novem Adamantii nostri in Lucam homilias, sicut in Græco habentur, interpreter: molestam rem et tormento similem, alieno, ut ait Tullius, stomacho et non suo scribere: quam tamen idcirco nunc faciam, quia sublimiora non poscitis. Siquidem illud quod olim Roma sancta Blæsilla flagitaverat, ut viginti quinque tomos illius in Matthæum, et quinque alios in Lucam, et triginta duos in Joannem, nostræ linguæ traderem, nec virium mearum, nec olii, nec labo ris est. Perspicitis enim, quantum apud me et auctoritas vestra, et voluntas valet. Prætermisi paululum Hebraicarum Quæstionum libros, ut ad arbitrium vestrum lucrativis operis hæc, qualiacunque sunt, non mea, sed aliena dictarem: præsertim cum a sinistro oscinem corvum audiam crocitantem et mirum in modum de cunctarum avium ridere coloribus, cum totus ipse tenebrosus sit. Fateor itaque antequam ille objiciat, in his Origenem tractatibus quasi puerum talis ludere: alia sunt virilia ejus, et alia senectutis 8 Exod. VII, 3. 49 Matth. xxvIII, 13. 80 Exod. xx, 15. 81 Exod. 18, 16. 5 Rom. 1x, 22. Hanc ipsam ex integro præfationem postrema bant, triginta novem, aut triginta quatuor, pro tri duntaxat periodo detruncata, recitat ad invidiam Origeniani nominis Hieronymo creandam Rufinus Invectivarum lib. 11, num. 21. Suffecimus ex Rufini lectione numerum tri ginta et novem, qui in vulgatis antea libris deerat, ut onines, atque adeo multo his plures homilias in Lucam ex Adamantio Latine reddidisse videretur. Nam multo plures fuisse ab Origene elucubratas, cum alibi, tum in præfixa huic tomo præfatione ostendimus. - Vide Patr. Latinæ t. XXVI, Opp. S. Hieron. t. VII. Edit. Vitiose et falso hic legebatur antea, triginta sex, itemque penes Rufinum, viginti sex. Nibil vero dubitavimus restituere, viginti quinque, quod nec plures nec pauciores ipsemet Hieronymus in pro logo Comment. in Matthæum numeret. Legisse, in quit, me fateor ante annos plurimos in Matthæum Origenis VIGINTI QUINQUE volumina: in quem nume rum et Eusebius consentit lib. vi Eccles. Hist., cap. 36. Hæc quoque vetus erat verissima lectio in olim vulgatis Invectivarum Rufini codicibus. Hic quoque falso editi libri omnes præfere ginta duos, quam lectionem ex Rulini testimonio reposuimus. Eusebius modo laudato Hist. Eccles. libro duos tantum et viginti ex hac universa Com mentariorum strue novit: verum fortasse et ibi, triginta duos, legendum est. Nunc vix supersunt novem. Calumniatur Rufinus, notari hic abs Hiero nymo sub corvi nomine S. Ambrosium: primum ex eo, quod apud Latinos ipsius tantum et non alterius in Lucam Commentarius ferebatur: deinde, quol ipsiusmet Hieronymi penes se haberet, epistolam, in qua hoc ipsum de aliis excusans, in illum (Ambro sium) converterit suspicionem. Nemo autem vel ju rato Rufino credat, id sentire de Ambrosio potuisse S. Patrem, qui eum plurimi continuo fecit, raro in suis libris pro re nata laudavit. nec Restituimus, puerum, pro quo meudose legebatur, iterum. Mox quoque, ludere, emendamus, pro corrupto, luderem: quas lectiones ex rei sen susque veritate, Rufini insuper accedente testi monio, comprobamus. Pro talis in aliis libris est, tubulis. Homiliae in Lucam Ὥσπερ ἐν τῷ πάλαι λαῷ πολλοὶ προφητείαν ἐπηγγέλλοντο, ἀλλὰ τού των τινὲς μὲν ἦσαν ψευδοπροφῆται, τινὲς δὲ ἀληθῶς προφῆται, καὶ ἦν χάρισμα τῷ λαῷ διάκρισις πνευ μάτων, ἀφ' οὗ ἐκρίνετο ὅ τε ἀληθὴς προφήτης καὶ ὁ ψευδώνυμος· οὕτω καὶ νῦν ἐν τῇ καινῇ διαθήκῃ τὰ εὐαγγέλια «πολλοὶ» ἠθέλησαν γράψαι, ἀλλ' «οἱ δόκιμοι τραπε ζῖται» οὐ πάντα ἐνέκριναν, ἀλλά τινα αὐτῶν ἐξελέξαντο. Τάχα δὲ καὶ τὸ «ἐπεχείρησαν» λεληθυῖαν ἔχει κατηγορίαν τῶν χω ρὶς χαρίσματος ἐλθόντων ἐπὶ τὴν ἀναγραφὴν τῶν εὐαγγελίων. Ματ θαῖος γὰρ οὐκ «ἐπεχείρησεν», ἀλλ' ἔγραψεν ἀπὸ ἁγίου πνεύματος, ὁμοί ως καὶ Μᾶρκος καὶ Ἰωάννης, παρα πλησίως δὲ καὶ Λουκᾶς. Τὸ μέντοι ἐπιγεγραμμένον κατὰ Αἰγυπτίους εὐαγγέλιον καὶ τὸ ἐπι γεγραμμένον τῶν Δώδεκα εὐαγγέ λιον οἱ συγγράψαντες «ἐπεχείρησαν»· Ἤδη δὲ ἐτόλμησε καὶ Βασιλείδης γράψαι κατὰ Βασιλείδην εὐαγγέ λιον. «Πολλοὶ μὲν οὖν ἐπεχείρησαν»· φέρεται γὰρ καὶ τὸ κατὰ Θωμᾶν εὐαγγέλιον καὶ τὸ κατὰ Ματθίαν καὶ ἄλλα πλείονα. Ταῦτά ἐστι τῶν ἐπιχειρησάντων· τὰ δὲ τέσσαρα μόνα προκρίνει ἡ τοῦ θεοῦ ἐκκλησία.
PG 13:1803Ὅ γε μὴν Λουκᾶς εἰπών· «περὶ τῶν πεπληροφορημένων ἐν ἡμῖν πραγμάτων» τὴν διάθεσιν ἑαυτοῦ ἐμφαίνει, ὅτι οὐδὲν ἀμφιβάλλων οὐδὲ εἰκάζων, ἀλλὰ πάντα μετὰ παρρη σίας ἐβεβαίωσεν ὡς εὖ εἰδώς. Πε πληροφόρητο γὰρ καὶ ἐν οὐδενὶ ἐδίσταζεν, πότερον οὕτως ἔχει ἢ οὔ. Τοῦτο δὲ γίνεται περὶ τοὺς βεβαίως πιστεύοντας καὶ εὐχομένους καὶ ἐπι τυχόντας καὶ εἰπόντας· «βεβαίωσόν με ἐν τοῖς λόγοις σου». Καὶ γὰρ ὁ ἀπόστολος περὶ τῶν βεβαίων φησίν· «ἵνα ᾖτε ἐρριζωμένοι καὶ τεθεμελιω μένοι τῇ πίστει.»
Ὅ γε μὴν Λουκᾶς εἰπών· «περὶ τῶν πεπληροφορημένων ἐν ἡμῖν πραγμάτων» τὴν διάθεσιν ἑαυτοῦ ἐμφαίνει, ὅτι οὐδὲν ἀμφιβάλλων οὐδὲ εἰκάζων, ἀλλὰ πάντα μετὰ παρρη σίας ἐβεβαίωσεν ὡς εὖ εἰδώς. Πε πληροφόρητο γὰρ καὶ ἐν οὐδενὶ ἐδίσταζεν, πότερον οὕτως ἔχει ἢ οὔ. Τοῦτο δὲ γίνεται περὶ τοὺς βεβαίως πιστεύοντας καὶ εὐχομένους καὶ ἐπι τυχόντας καὶ εἰπόντας· «βεβαίωσόν με ἐν τοῖς λόγοις σου». Καὶ γὰρ ὁ ἀπόστολος περὶ τῶν βεβαίων φησίν· «ἵνα ᾖτε ἐρριζωμένοι καὶ τεθεμελιω μένοι τῇ πίστει.» Οὐδὲν γὰρ οὕτως πληροφορεῖ ὡς νοῦς καὶ λόγος· ὄψις γὰρ οὐ πληροφορεῖ, ἐπεὶ οὐκ ἀπὸ σημείων καὶ τεράτων ὁρατῶν κρίνεται τὰ πράγματα, ἀλλὰ λόγῳ κρίνεται, ποῖα τὰ ἀληθῆ καὶ ποῖα τὰ ψευδῆ. «Οἱ αὐτόπται», φησί, «καὶ ὑπηρέ ται τοῦ λόγου». Ἐν μὲν τῇ Ἐξόδῳ γέγραπται, ὅτι «ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν τοῦ κυρίου». Καίτοι γε φωνὴ οὐ βλέπεται, ἀλλ' ἀκούε ται, ἵνα δηλωθῇ παραδόξως, ὅτι ἡ τοῦ θεοῦ φωνὴ βλέπεται, οἷς βλέ πεται. Ἐν δὲ τῷ εὐαγγελίῳ οὐχ ἡ φωνὴ βλέπεται, ἀλλ' ὁ κρείττων τῆς φωνῆς λόγος. Διὰ τοῦτο· «Καθ ὼς παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου». Οὐκοῦν οἱ ἀπόστο λοι «αὐτόπται τοῦ λόγου» ἦσαν οὐ μόνον ἑωρακότες τὸν Ἰησοῦν κατὰ σῶμα, ἀλλὰ καὶ τὸν θεοῦ λόγον.
Οὐδὲν γὰρ οὕτως πληροφορεῖ ὡς νοῦς καὶ λόγος · …
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Οὐδὲν γὰρ οὕτως πληροφορεῖ ὡς νοῦς καὶ λόγος· ὄψις γὰρ οὐ πληροφορεῖ, ἐπεὶ οὐκ ἀπὸ σημείων καὶ τεράτων ὁρατῶν κρίνεται τὰ πράγματα, ἀλλὰ λόγῳ κρίνεται, ποῖα τὰ ἀληθῆ καὶ ποῖα τὰ ψευδῆ. «Οἱ αὐτόπται», φησί, «καὶ ὑπηρέ ται τοῦ λόγου». Ἐν μὲν τῇ Ἐξόδῳ γέγραπται, ὅτι «ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν τοῦ κυρίου». Καίτοι γε φωνὴ οὐ βλέπεται, ἀλλ' ἀκούε ται, ἵνα δηλωθῇ παραδόξως, ὅτι ἡ τοῦ θεοῦ φωνὴ βλέπεται, οἷς βλέ πεται. Ἐν δὲ τῷ εὐαγγελίῳ οὐχ ἡ φωνὴ βλέπεται, ἀλλ' ὁ κρείττων τῆς φωνῆς λόγος. Διὰ τοῦτο· «Καθ ὼς παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου». Οὐκοῦν οἱ ἀπόστο λοι «αὐτόπται τοῦ λόγου» ἦσαν οὐ μόνον ἑωρακότες τὸν Ἰησοῦν κατὰ σῶμα, ἀλλὰ καὶ τὸν θεοῦ λόγον.
Ὅ γε μὴν Λουκᾶς εἰπών· «περὶ τῶν πεπληροφορημένων ἐν ἡμῖν πραγμάτων» τὴν διάθεσιν ἑαυτοῦ ἐμφαίνει, ὅτι οὐδὲν ἀμφιβάλλων οὐδὲ εἰκάζων, ἀλλὰ πάντα μετὰ παρρη σίας ἐβεβαίωσεν ὡς εὖ εἰδώς. Πε πληροφόρητο γὰρ καὶ ἐν οὐδενὶ ἐδίσταζεν, πότερον οὕτως ἔχει ἢ οὔ. Τοῦτο δὲ γίνεται περὶ τοὺς βεβαίως πιστεύοντας καὶ εὐχομένους καὶ ἐπι τυχόντας καὶ εἰπόντας· «βεβαίωσόν με ἐν τοῖς λόγοις σου». Καὶ γὰρ ὁ ἀπόστολος περὶ τῶν βεβαίων φησίν· «ἵνα ᾖτε ἐρριζωμένοι καὶ τεθεμελιω μένοι τῇ πίστει.» Οὐδὲν γὰρ οὕτως πληροφορεῖ ὡς νοῦς καὶ λόγος· ὄψις γὰρ οὐ πληροφορεῖ, ἐπεὶ οὐκ ἀπὸ σημείων καὶ τεράτων ὁρατῶν κρίνεται τὰ πράγματα, ἀλλὰ λόγῳ κρίνεται, ποῖα τὰ ἀληθῆ καὶ ποῖα τὰ ψευδῆ. «Οἱ αὐτόπται», φησί, «καὶ ὑπηρέ ται τοῦ λόγου». Ἐν μὲν τῇ Ἐξόδῳ γέγραπται, ὅτι «ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν τοῦ κυρίου». Καίτοι γε φωνὴ οὐ βλέπεται, ἀλλ' ἀκούε ται, ἵνα δηλωθῇ παραδόξως, ὅτι ἡ τοῦ θεοῦ φωνὴ βλέπεται, οἷς βλέ πεται. Ἐν δὲ τῷ εὐαγγελίῳ οὐχ ἡ φωνὴ βλέπεται, ἀλλ' ὁ κρείττων τῆς φωνῆς λόγος. Διὰ τοῦτο· «Καθ ὼς παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου». Οὐκοῦν οἱ ἀπόστο λοι «αὐτόπται τοῦ λόγου» ἦσαν οὐ μόνον ἑωρακότες τὸν Ἰησοῦν κατὰ σῶμα, ἀλλὰ καὶ τὸν θεοῦ λόγον.
PG 13:1804Εἰ γὰρ τὸ ἑωρακέναι τὸν Ἰησοῦν κατὰ σῶμα «αὐτόπτην τοῦ λόγου» γίνε σθαι ἦν, καὶ Πιλᾶτος «αὐτόπτης» ἦν «τοῦ λόγου» καταδικάζων αὐτὸν καὶ Ἰούδας ὁ προδότης καὶ πάντες οἱ λέγοντες· «σταύρου, σταύρου αὐ τόν». Ἀλλ' ἀπείη λέγειν, ὅτι ἐκεῖνοι ἦσαν «αὐτόπται τοῦ λόγου». Τὸ οὖν ἰδεῖν τὸν λόγον ἐκεῖ ἐννοεῖται, ὅπου ἔλεγεν ὁ σωτήρ· «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν πατέρα τὸν πέμψαντά με».
Ὅ γε μὴν Λουκᾶς εἰπών· «περὶ τῶν πεπληροφορημένων ἐν ἡμῖν πραγμάτων» τὴν διάθεσιν ἑαυτοῦ ἐμφαίνει, ὅτι οὐδὲν ἀμφιβάλλων οὐδὲ εἰκάζων, ἀλλὰ πάντα μετὰ παρρη σίας ἐβεβαίωσεν ὡς εὖ εἰδώς. Πε πληροφόρητο γὰρ καὶ ἐν οὐδενὶ ἐδίσταζεν, πότερον οὕτως ἔχει ἢ οὔ. Τοῦτο δὲ γίνεται περὶ τοὺς βεβαίως πιστεύοντας καὶ εὐχομένους καὶ ἐπι τυχόντας καὶ εἰπόντας· «βεβαίωσόν με ἐν τοῖς λόγοις σου». Καὶ γὰρ ὁ ἀπόστολος περὶ τῶν βεβαίων φησίν· «ἵνα ᾖτε ἐρριζωμένοι καὶ τεθεμελιω μένοι τῇ πίστει.» Οὐδὲν γὰρ οὕτως πληροφορεῖ ὡς νοῦς καὶ λόγος· ὄψις γὰρ οὐ πληροφορεῖ, ἐπεὶ οὐκ ἀπὸ σημείων καὶ τεράτων ὁρατῶν κρίνεται τὰ πράγματα, ἀλλὰ λόγῳ κρίνεται, ποῖα τὰ ἀληθῆ καὶ ποῖα τὰ ψευδῆ. «Οἱ αὐτόπται», φησί, «καὶ ὑπηρέ ται τοῦ λόγου». Ἐν μὲν τῇ Ἐξόδῳ γέγραπται, ὅτι «ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν τοῦ κυρίου». Καίτοι γε φωνὴ οὐ βλέπεται, ἀλλ' ἀκούε ται, ἵνα δηλωθῇ παραδόξως, ὅτι ἡ τοῦ θεοῦ φωνὴ βλέπεται, οἷς βλέ πεται. Ἐν δὲ τῷ εὐαγγελίῳ οὐχ ἡ φωνὴ βλέπεται, ἀλλ' ὁ κρείττων τῆς φωνῆς λόγος. Διὰ τοῦτο· «Καθ ὼς παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου». Οὐκοῦν οἱ ἀπόστο λοι «αὐτόπται τοῦ λόγου» ἦσαν οὐ μόνον ἑωρακότες τὸν Ἰησοῦν κατὰ σῶμα, ἀλλὰ καὶ τὸν θεοῦ λόγον.
And secretly he teaches a good lesson...Καὶ λεληθότως δέ τι καλὸν μάθη- μα διδάσκει…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Καὶ λεληθότως δέ τι καλὸν μάθη μα διδάσκει ἡμᾶς ὁ Λουκᾶς ἐνταῦθα, ὅτι τινῶν μὲν θεωρημάτων τὸ τέλος ἡ θεωρία ἐστίν, τινῶν δὲ θεωρημά των τὸ τέλος ἡ πρᾶξις. Ἵνα μὲν οὖν διὰ τοῦ «αὐτόπται» δηλώσῃ τὸ θεωρητικόν, διὰ δὲ τοῦ «ὑπηρέται» τὸ πρακτικὸν αὐτῶν πα ραστήσῃ, «αὐτόπται καὶ ὑπηρέται» εἶπεν. «Ἔδοξε κἀμοὶ ἄνωθεν παρη κολουθηκότι»· γράφω δὲ οὐ ψιλὴν ἀκοήν, φησίν, παραλαβών, ἀλλ' ἀκ ριβῶς παρηκολουθηκὼς ἄνωθεν· διαβεβαιοῦται, ὅτι παρηκολούθησεν οὔ τισι τῶν εἰρημένων, ἀλλὰ πᾶσιν. Ἐπαινεῖ δὲ τὸν μακάριον Λουκᾶν καὶ ὁ ἀπόστολος λέγων· «οὗ ὁ ἔπαινος ἐν τῷ εὐαγγελίῳ». Εἰκὸς δὲ ὑπολαμβάνειν τινάς, ὅτι Θεοφίλῳ τινὶ ἔγραψε τὸ εὐαγγέλιον. Ἀλλὰ καὶ πάντες, ἐὰν τοιοῦτοι ὦμεν ὡς ἀγαπᾶσθαι ὑπὸ τοῦ θεοῦ καὶ φιλεῖσθαι, θεόφιλοί ἐσμεν. Εἰ δέ τις «θεόφιλος», οὗτος καὶ «κράτιστος»· οὐδεὶς γὰρ «θεόφιλος» ἀσθενής.
Ὅ γε μὴν Λουκᾶς εἰπών· «περὶ τῶν πεπληροφορημένων ἐν ἡμῖν πραγμάτων» τὴν διάθεσιν ἑαυτοῦ ἐμφαίνει, ὅτι οὐδὲν ἀμφιβάλλων οὐδὲ εἰκάζων, ἀλλὰ πάντα μετὰ παρρη σίας ἐβεβαίωσεν ὡς εὖ εἰδώς. Πε πληροφόρητο γὰρ καὶ ἐν οὐδενὶ ἐδίσταζεν, πότερον οὕτως ἔχει ἢ οὔ. Τοῦτο δὲ γίνεται περὶ τοὺς βεβαίως πιστεύοντας καὶ εὐχομένους καὶ ἐπι τυχόντας καὶ εἰπόντας· «βεβαίωσόν με ἐν τοῖς λόγοις σου». Καὶ γὰρ ὁ ἀπόστολος περὶ τῶν βεβαίων φησίν· «ἵνα ᾖτε ἐρριζωμένοι καὶ τεθεμελιω μένοι τῇ πίστει.» Οὐδὲν γὰρ οὕτως πληροφορεῖ ὡς νοῦς καὶ λόγος· ὄψις γὰρ οὐ πληροφορεῖ, ἐπεὶ οὐκ ἀπὸ σημείων καὶ τεράτων ὁρατῶν κρίνεται τὰ πράγματα, ἀλλὰ λόγῳ κρίνεται, ποῖα τὰ ἀληθῆ καὶ ποῖα τὰ ψευδῆ. «Οἱ αὐτόπται», φησί, «καὶ ὑπηρέ ται τοῦ λόγου». Ἐν μὲν τῇ Ἐξόδῳ γέγραπται, ὅτι «ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνὴν τοῦ κυρίου». Καίτοι γε φωνὴ οὐ βλέπεται, ἀλλ' ἀκούε ται, ἵνα δηλωθῇ παραδόξως, ὅτι ἡ τοῦ θεοῦ φωνὴ βλέπεται, οἷς βλέ πεται. Ἐν δὲ τῷ εὐαγγελίῳ οὐχ ἡ φωνὴ βλέπεται, ἀλλ' ὁ κρείττων τῆς φωνῆς λόγος. Διὰ τοῦτο· «Καθ ὼς παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ' ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου». Οὐκοῦν οἱ ἀπόστο λοι «αὐτόπται τοῦ λόγου» ἦσαν οὐ μόνον ἑωρακότες τὸν Ἰησοῦν κατὰ σῶμα, ἀλλὰ καὶ τὸν θεοῦ λόγον.
PG 13:1806Καὶ ὥσπερ γέγραπται ἐπὶ τοῦ λαοῦ ἐξερχομένου ἐκ τῆς Αἰγύπ του, ὅτι «οὐκ ἦν ἐν ταῖς φυλαῖς αὐτῶν ὁ ἀσθενῶν», οὕτως εἴποιμι ἄν, ὅτι πᾶς «θεόφιλος» «κράτιστός» ἐστιν ἔχων τὸ κράτος καὶ τὴν δύναμιν τὴν ἀπὸ τοῦ θεοῦ καὶ τοῦ λόγου αὐτοῦ· καὶ οὕτως ἐπιγνώσεταί τις, «περὶ ὧν κατηχήθη λόγων τὴν ἀσφά λειαν», συνεὶς τὸν λόγον τοῦ εὐαγ γελίου. «Ἦσαν δὲ δίκαιοι», φησίν, «ἀμ φότεροι». Οἱ θέλοντες συναγορεύειν ἑαυτῶν ταῖς ἁμαρτίαις οἴονται ἀδύ νατον εἶναι πάντῃ ἀναμάρτητον εἶναί τινα, καὶ χρῶνται τὰ τοῦ Ἰώβ· «Οὐδεὶς καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου». Τὸ δὲ ἀναμάρτητον δισσῶς νοεῖ ται· τὸ μὲν ἐν τῷ μηδέποτε ἡμαρ τηκέναι, τὸ δὲ ἐν τῷ μηκέτι ἁμαρ τάνειν. Ἐκ μὲν οὖν τοῦ μηδέποτε ἁμαρτῆσαι οὐδεὶς ἂν εἴη ἀναμάρτητος· πάντες γὰρ ἄνθρωποί ποτε ἥμαρτον, καὶ <ἂν> ὕστερον «δίκαιοι» γένωνται. Δυνατὸν δὲ ἐκ τοῦ μηκέτι ἁμαρ τάνειν χρηματίσαι ἀναμάρτητον· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Χριστὸς «παρέστη σεν ἑαυτῷ τὴν ἐκκλησίαν μὴ ἔχουσαν σπῖλον ἢ ῥυτίδα», οὐχ ὅτι οὐδέποτε ἐσπίλωται ὁ ἐκκλησιαστικὸς ἢ γέγονεν ἐν ῥυτίδι τοῦ «παλαιοῦ ἀνθρώπου», ἀλλὰ ὅτι οὐκ ἔχει ἔτι «ῥυτίδα». Παράδειγμα δὲ τοῦ δύνασθαι ἄν θρωπον παρὰ τὸ μηκέτι ἁμαρτάνειν χρηματίζειν ἀναμάρτητον τὰ κατὰ τὸν Ζαχαρίαν καὶ τὴν Ἐλισάβετ.
1805 IN LUCAM HOMILIA II. 61 1800 omnes qui nos auditis loquentes, si tales fueritis ut A dicatur. Sic et Dominus noster Jesus Christus ex- diligamini a Deo. et vos Theophili estis, et ad vos Evangelium scribitur. Si quis Theophilus est, iste optimus et fortissimus est, hoc (1) quippe significan- tius Græco sermone dicitur xpátistos. Nemo Theo- philus infirmus est. Et quomodo scriptum est de populo Israel, quando egrediebatur ex Ægypto "¹, quod non fuerit in tribubus eorum infirmus : sic, ut audacter loquar, dicam quod omnis qui Theo- philus est, sit robustus, habens fortitudinem robu- stam a Deo, tanquam a sermone ejus, ut cognoscere possit eorum verborum, quibus conditus est, veri- tatem, intelligens sermonem Evangelii in Christo, cui gloria´in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA II. De eo quod scriptum est: «Erant autem justi ambo in conspectu Dei, ambulantes in omnibus mandatis et justificationibus Domini sine querela. › Cap. 1. Qui volunt peccatis suis obtendere aliquam excu- sationem, existimant nullum esse absque peccato, et utuntur testimonio quod in Job scriptum est : Nemo mundus a sorde, nec si unius quidem diei ſuerit vita ejus super terram. Numerabiles autem menses ejus ". Cujus sonum tantummodo proferunt, inter- pretationem penitus ignorantes. Adversus quos bre- viter respondebimus, quoniam absque peccato esse in Scripturis dupliciter intelligitur: ut sit alterum, nunquam omnino peccasse: alterum, peccare de- siisse. Si igitur aiunt eum absque peccato dici, qui nunquam peccaverit, et nos assentimus, nullum esse absque peccato, quia omnes homines aliquando peccavimus (2), licet postea virtutem secuti sumus. Si vero sic intelligunt hominem non esse absque peccato, ut negent quempiam post vitia ita se ad virtutes referre, ut nunquam omnino peccet, falsa eorum sententia est. Potest enim fieri, ut qui ante peccaverit, et peccare desiverit, sine peccato esse hibuit sibi gloriosam Ecclesiam, non habentem i maculam ** : non quia ecclesiasticus vir nunquam habuerit maculam; sed quia nequaquam ultra nia- culetur non habentem rugam, non quod ruga ve- teris hominis in eo aliquando non fuerit, sed quod eam habere desierit. In hunc moduin et illud quod sequitur, est intelligendum, ut sit sancta et immacu- lata, non quod a principio immaculata fuerit: boc enim suspicari quidem de homine non potest, quod anima ejus maculosa non fuerit; sed quod repute- ir pura atque sincera, quæ maculari ultra desierit. llæc idcirco diximus, ut doceremus posse hominem ob id quod peccare desivit, vocari absque peccato et immaculatum. Unde et manifestissime de Zacha- Bria et Elisabeth scribitur: Erant justi ambo in con- spectu Dei ambulantes. In omnibus autem erant justi ambo ante Dominum, incedentes in mandatis et justi- ficationibus Domini sine querela. Diligentius laudes Zachariæ et Elisabeth, quas sanctus Lucas in sua scribit historia, contemplemur : non tantum ut sciamus illos fuisse laudabiles, sed ut sanctum ze- lum assumentes, etiam ipsi laude digni efficiamur. Potuerat simpliciter scribere, erant justi ambo (3), ambulantes in omnibus mandatis; nunc autem ne- cessario additur, justi ambo in conspectu Dei. Po- test quippe fieri, ut sit aliquis justus in conspectu hominum, sed in conspectu Dei non. Verbi gratia, quando non habet homo quod de me male loquatur, et in me universa considerans nihil cui detraha', reperit, justus sum in conspectu hominum. Finge omnes de me æqualem habere sententiam, el quærere quid detrahant mihi, et tamen invenire non posse, sed consono me ore laudare: justus sum in con- spectu bominum plurimorum; verum hominum non est certum judicium. Nesciunt enim utrum in abscondito cordis mei aliquando peccaverim, utrum C 1 Exod. xiv. 6ª Job xiv, 4, 5. 68 * Ephes. v, 27. καὶ φιλεῖσθαι, Θεόφιλοί εσμεν. Erunt fortasse non- nulli quibus videbitur ad Theophilum quemdam qui unus e fidelibus erat, Evangelium scripsisse. Hic Spiritu fervens, et insatiabili amore captus verbo- rum et actionum Domini, securior etiam factus est ubi hæc scripta sunt. Alius dicit nosmetipsos esse omnes Theophilos, si tales fuerimus uι a Deo ame- η mur et diligamur. RUÆUS. hocce additur comma: quod enim in Græco est, xpάtioτos, et proprie fortissimum sonat, Latina versionis codices optimum interpretantur. ciali Dei privilegio ab hac exemptam censura : ideoque monendus, quia Origenes, ut inferius ad homil. 14 dicendum est, ipsam quoque sub hac omnium hominum infirmitate impie annumerat. ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. Ναί, ἔπαινός ἐστι τέλειος, τὸ εἶ ναι δίκαιον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. Αὐτὸς γὰρ ἐπίσταται καρδίας ἀνθρώπων, ὃς μόνον οἶδεν ἀξίως ἐπαινέσαι τὸν ἐπαινετὸν, καὶ τοῦ ψεκτοῦ τὴν κρίσιν ἀξίως ποιῆσαι· ἐπειδὴ βλέπει ἐν τῷ κρυπτῷ καὶ οὐ μόνον τὰς πράξεις, ἀλλὰ καὶ τοὺς λογισμούς. Γυμνὴ γὰρ αὐτῷ τῶν πραγμάτων ἡ φύσις θεωρεῖται, καὶ ὁ σκου τὸς κατανοείται. ῎Ανθρωποι δὲ οὐκ οἴδατι κατ' ἀξίαν ἐπαινέσαι, ἅτε δὴ πρὸς τὸ φαινόμενον ὁρῶντες, ἀγνοοῦντες δὲ τὰ κεκρυμμένα· παρ' οἷς πρὸ τῆς ἀπλα νοῦς ἡ πεπλανημένη δόξα πολλάκις εὐημερεί. Καὶ ἑτέρως μὲν αὐτοί, ἑτέρως δὲ τὸ θεῖον τοὺς βίους δοκι μάζει· ἐνδέχεται γὰρ, κατὰ μὲν τὸ φαινόμενον δι- καιον εἶναί τινα ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων· κατὰ δὲ τὸ κρυπτὸν τῆς διανοίας μὴ εἶναι τοιοῦτον, ἐμφωλεύον τας κεκτημένον λογισμούς πονηρούς. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος δηλοῖ ὅταν λέγῃ περί τίνων· ἂν ὁ ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐκ τοῦ Θεοῦ. Eraut autem justi ambo in conspectu Dei. Ipse enim novit corda hominum quia solus scit digne laudare laudabilem, et digne judicare vituperabilem : quoniam videt in oc- culto, nec solum actiones, sed et cogitationes. Nuda enim ipsi rerum natura conspicitur, et scopus explo - ratus est. Homines autem nesciunt digne laudare, quippe qui id quod videtur respiciunt, occulta vero ignorant, et propterea erroneam sæpe opinionem am- plectuntur. Et aliter quidem illi, aliter vero Deus vitas hominum dijudicat. Potest enim fieri ut secun- dum id quod videtur, aliquis justus sit in conspectu hominum, in occulto autem mentis non sit ejusmodi, sed latentes habeat cogitationes perversas. Tale quid etiam Paulus significat dicens de quibusdam : Quorum laus non ex hominibus, sed ex Deo est. RUUS. (1) Iterum ex interpretis calamo, non auctoris, (2) Monendus est lector Mariam Virginem spe- (3) Schedæ Grabii : Ησαν δὲ δίκαιοι ἀμφότεροι
PG 13:1807«Ἦσαν», γάρ φησι, «δίκαιοι καὶ πορευόμενοι ἄμεμπτοι». Ἐδύνατο δὲ γεγράφθαι τό· «Ἦσαν δίκαιοι ἐν ταῖς ἐντολαῖς», νῦν δὲ ἡ προσθήκη ἀναγκαία τοῦ «ἐνώπιον τοῦ θεοῦ». Ἐνδέχεται γὰρ κατὰ μὲν τὸ φαινόμενον δίκαιον εἶναί τινα ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων, κατὰ δὲ τὸ κρυπτὸν τῆς διανοίας μὴ εἶναι τοιοῦτον ἐμ φωλεύοντας κεκτημένον λογισμοὺς πονηρούς. Ὅταν γὰρ ἄνθρωπος μηδὲν ἔχῃ φαῦλον λέγειν περὶ ἐμοῦ, ἀλλὰ τὰ βλεπόμενά μου κατανοῶν ἐπαινεῖ, δίκαιός εἰμι «ἐνώπιον» ἀνθρώπων. Οὐκ οἴδασι δὲ οἱ ἄνθρωποι τὸ κρυ πτόν μου, πότε ἥμαρτον ἐμβλέψας γυναῖκα εἰς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ὥστε λο γισθῆναί μοι τὴν ἐν καρδίᾳ μοιχείαν.
«Ἦσαν», γάρ φησι, «δίκαιοι καὶ πορευόμενοι ἄμεμπτοι». Ἐδύνατο δὲ γεγράφθαι τό· «Ἦσαν δίκαιοι ἐν ταῖς ἐντολαῖς», νῦν δὲ ἡ προσθήκη ἀναγκαία τοῦ «ἐνώπιον τοῦ θεοῦ». Ἐνδέχεται γὰρ κατὰ μὲν τὸ φαινόμενον δίκαιον εἶναί τινα ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων, κατὰ δὲ τὸ κρυπτὸν τῆς διανοίας μὴ εἶναι τοιοῦτον ἐμ φωλεύοντας κεκτημένον λογισμοὺς πονηρούς. Ὅταν γὰρ ἄνθρωπος μηδὲν ἔχῃ φαῦλον λέγειν περὶ ἐμοῦ, ἀλλὰ τὰ βλεπόμενά μου κατανοῶν ἐπαινεῖ, δίκαιός εἰμι «ἐνώπιον» ἀνθρώπων. Οὐκ οἴδασι δὲ οἱ ἄνθρωποι τὸ κρυ πτόν μου, πότε ἥμαρτον ἐμβλέψας γυναῖκα εἰς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ὥστε λο γισθῆναί μοι τὴν ἐν καρδίᾳ μοιχείαν. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος δηλοῖ, ὅταν λέγῃ περί τινων· «ὧν ὁ ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐκ τοῦ θεοῦ». Οἱ γὰρ ἄνθρωποι οὐκ οἴδασι κατ' ἀξίαν ἐπαινεῖν, μόνος δὲ ὁ θεὸς οἶδεν ἀξίως καὶ ἐπαινέσαι τὸν ἐπαινετὸν καὶ τοῦ ψεκτοῦ τὴν κρίσιν ἀξίως ποιῆσαι. Ἀναγκαίως πρόσκειται τό· «ἦσαν δίκαιοι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ». Πρὸς ὃ προκαλεῖται καὶ ὁ Σολομῶν· «προνοοῦ καλά», λέγων, «ἐνώπιον κυρίου καὶ ἀνθρώπων». Ἴδωμεν δὲ τῶν μακαρίων τούτων τὸν ἔπαινον· «πορευόμενοι ἐν ταῖς ἐντολαῖς», φησί, «καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου».
Paul indicates something similar when he saysΤοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος δηλοῖ, ὅταν λέγῃ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος δηλοῖ, ὅταν λέγῃ περί τινων· «ὧν ὁ ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐκ τοῦ θεοῦ». Οἱ γὰρ ἄνθρωποι οὐκ οἴδασι κατ' ἀξίαν ἐπαινεῖν, μόνος δὲ ὁ θεὸς οἶδεν ἀξίως καὶ ἐπαινέσαι τὸν ἐπαινετὸν καὶ τοῦ ψεκτοῦ τὴν κρίσιν ἀξίως ποιῆσαι. Ἀναγκαίως πρόσκειται τό· «ἦσαν δίκαιοι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ». Πρὸς ὃ προκαλεῖται καὶ ὁ Σολομῶν· «προνοοῦ καλά», λέγων, «ἐνώπιον κυρίου καὶ ἀνθρώπων». Ἴδωμεν δὲ τῶν μακαρίων τούτων τὸν ἔπαινον· «πορευόμενοι ἐν ταῖς ἐντολαῖς», φησί, «καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου».
«Ἦσαν», γάρ φησι, «δίκαιοι καὶ πορευόμενοι ἄμεμπτοι». Ἐδύνατο δὲ γεγράφθαι τό· «Ἦσαν δίκαιοι ἐν ταῖς ἐντολαῖς», νῦν δὲ ἡ προσθήκη ἀναγκαία τοῦ «ἐνώπιον τοῦ θεοῦ». Ἐνδέχεται γὰρ κατὰ μὲν τὸ φαινόμενον δίκαιον εἶναί τινα ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων, κατὰ δὲ τὸ κρυπτὸν τῆς διανοίας μὴ εἶναι τοιοῦτον ἐμ φωλεύοντας κεκτημένον λογισμοὺς πονηρούς. Ὅταν γὰρ ἄνθρωπος μηδὲν ἔχῃ φαῦλον λέγειν περὶ ἐμοῦ, ἀλλὰ τὰ βλεπόμενά μου κατανοῶν ἐπαινεῖ, δίκαιός εἰμι «ἐνώπιον» ἀνθρώπων. Οὐκ οἴδασι δὲ οἱ ἄνθρωποι τὸ κρυ πτόν μου, πότε ἥμαρτον ἐμβλέψας γυναῖκα εἰς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ὥστε λο γισθῆναί μοι τὴν ἐν καρδίᾳ μοιχείαν. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παῦλος δηλοῖ, ὅταν λέγῃ περί τινων· «ὧν ὁ ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐκ τοῦ θεοῦ». Οἱ γὰρ ἄνθρωποι οὐκ οἴδασι κατ' ἀξίαν ἐπαινεῖν, μόνος δὲ ὁ θεὸς οἶδεν ἀξίως καὶ ἐπαινέσαι τὸν ἐπαινετὸν καὶ τοῦ ψεκτοῦ τὴν κρίσιν ἀξίως ποιῆσαι. Ἀναγκαίως πρόσκειται τό· «ἦσαν δίκαιοι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ». Πρὸς ὃ προκαλεῖται καὶ ὁ Σολομῶν· «προνοοῦ καλά», λέγων, «ἐνώπιον κυρίου καὶ ἀνθρώπων». Ἴδωμεν δὲ τῶν μακαρίων τούτων τὸν ἔπαινον· «πορευόμενοι ἐν ταῖς ἐντολαῖς», φησί, «καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου».
PG 13:1809Ὅταν μὲν κρίνωμεν περὶ τῶν ἑτέρων κα λῶς, «<ἐν> δικαιώμασι κυρίου» πο ρευόμεθα, ὅταν δὲ ποιῶμεν τάδε ἢ τάδε, «<ἐν> ἐντολαῖς θεοῦ» πο ρευόμεθα. Μήποτε οὖν ταύτην τὴν διαφορὰν ἐπιστάμενος ὁ Λουκᾶς, ὡς κατ' αὐτὰ τούτους βιοῦντας, τὸν ἔπαινον τοῦτον ἀπέδωκεν· «πορευόμενοι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἄμεμπτοι». Ἴσως ἐρεῖ τις· διὰ τί πρόσκειται τούτοις τό· «ἄμεμπτοι»; Ἤρκει γὰρ αὐτοῖς «πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς τοῦ θεοῦ καὶ δικαιώμασιν», εἰ μὴ ἄρα ἔστιν πορεύεσθαι «ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασιν», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ. Πῶς τοίνυν [φησὶν] ἔστι «πο ρεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ; Φημὶ δὲ οὖν πρὸς αὐτόν, ὅτι, εἰ μὴ ἦν τοῦτο, οὐκ ἂν ἐλέγετο· «δικαίως τὸ δίκαιον διώξῃ», ἐπεὶ καὶ τὸ καλὸν οὐ καλόν, ὅταν μὴ καλῶς γίνηται.
Ὅταν μὲν κρίνωμεν περὶ τῶν ἑτέρων κα λῶς, «<ἐν> δικαιώμασι κυρίου» πο ρευόμεθα, ὅταν δὲ ποιῶμεν τάδε ἢ τάδε, «<ἐν> ἐντολαῖς θεοῦ» πο ρευόμεθα. Μήποτε οὖν ταύτην τὴν διαφορὰν ἐπιστάμενος ὁ Λουκᾶς, ὡς κατ' αὐτὰ τούτους βιοῦντας, τὸν ἔπαινον τοῦτον ἀπέδωκεν· «πορευό μενοι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἄμεμπτοι». Ἴσως ἐρεῖ τις· διὰ τί πρόσκειται τούτοις τό· «ἄμεμπτοι»; Ἤρκει γὰρ αὐτοῖς «πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς τοῦ θεοῦ καὶ δικαιώμασιν», εἰ μὴ ἄρα ἔστιν πορεύεσθαι «ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασιν», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ. Πῶς τοίνυν [φησὶν] ἔστι «πο ρεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ; Φημὶ δὲ οὖν πρὸς αὐτόν, ὅτι, εἰ μὴ ἦν τοῦτο, οὐκ ἂν ἐλέγετο· «δικαίως τὸ δίκαιον διώξῃ», ἐπεὶ καὶ τὸ καλὸν οὐ καλόν, ὅταν μὴ καλῶς γίνηται. Ἐπὰν οὖν ποιῶμεν τὰς ἐντολάς, ὥστε ἐν τῷ συνειδότι ῥύπον κενο δοξίας ἢ ἀνθρωπαρεσκείας ἢ ἑτέ ρου τινὸς τοιούτου ἔχειν, κἂν δοκῶμεν ποιεῖν τὴν ἐντολήν, οὐκ «ἀμέμπτως» ποιοῦμεν. Ἔργον οὖν ἐστιν πορεύεσθαι «ἐν ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἀμέμπτως» κατ' ἔπαινον ἀποδοθησόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐν τῷ θείῳ δικαστηρίῳ.
When therefore we do the commandments, so that in the...Ἐπὰν οὖν ποιῶμεν τὰς ἐντολάς, ὥστε ἐν τῷ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἐπὰν οὖν ποιῶμεν τὰς ἐντολάς, ὥστε ἐν τῷ συνειδότι ῥύπον κενο δοξίας ἢ ἀνθρωπαρεσκείας ἢ ἑτέ ρου τινὸς τοιούτου ἔχειν, κἂν δοκῶμεν ποιεῖν τὴν ἐντολήν, οὐκ «ἀμέμπτως» ποιοῦμεν. Ἔργον οὖν ἐστιν πορεύεσθαι «ἐν ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἀμέμπτως» κατ' ἔπαινον ἀποδοθησόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐν τῷ θείῳ δικαστηρίῳ.
Ὅταν μὲν κρίνωμεν περὶ τῶν ἑτέρων κα λῶς, «<ἐν> δικαιώμασι κυρίου» πο ρευόμεθα, ὅταν δὲ ποιῶμεν τάδε ἢ τάδε, «<ἐν> ἐντολαῖς θεοῦ» πο ρευόμεθα. Μήποτε οὖν ταύτην τὴν διαφορὰν ἐπιστάμενος ὁ Λουκᾶς, ὡς κατ' αὐτὰ τούτους βιοῦντας, τὸν ἔπαινον τοῦτον ἀπέδωκεν· «πορευό μενοι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἄμεμπτοι». Ἴσως ἐρεῖ τις· διὰ τί πρόσκειται τούτοις τό· «ἄμεμπτοι»; Ἤρκει γὰρ αὐτοῖς «πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς τοῦ θεοῦ καὶ δικαιώμασιν», εἰ μὴ ἄρα ἔστιν πορεύεσθαι «ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασιν», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ. Πῶς τοίνυν [φησὶν] ἔστι «πο ρεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ; Φημὶ δὲ οὖν πρὸς αὐτόν, ὅτι, εἰ μὴ ἦν τοῦτο, οὐκ ἂν ἐλέγετο· «δικαίως τὸ δίκαιον διώξῃ», ἐπεὶ καὶ τὸ καλὸν οὐ καλόν, ὅταν μὴ καλῶς γίνηται. Ἐπὰν οὖν ποιῶμεν τὰς ἐντολάς, ὥστε ἐν τῷ συνειδότι ῥύπον κενο δοξίας ἢ ἀνθρωπαρεσκείας ἢ ἑτέ ρου τινὸς τοιούτου ἔχειν, κἂν δοκῶμεν ποιεῖν τὴν ἐντολήν, οὐκ «ἀμέμπτως» ποιοῦμεν. Ἔργον οὖν ἐστιν πορεύεσθαι «ἐν ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἀμέμπτως» κατ' ἔπαινον ἀποδοθησόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐν τῷ θείῳ δικαστηρίῳ.
PG 13:1810Τὰ αἰσθητά, ἵνα βλέπηται, οὐδὲν ἐνεργεῖ, ἀλλ' ὁ ὑγιὴς ὀφθαλμὸς τα θείς, εἴτε βούλεται τὸ αἰσθητὸν βλέπεσθαι εἴτε μή, βλέπει αὐτό.
Ὅταν μὲν κρίνωμεν περὶ τῶν ἑτέρων κα λῶς, «<ἐν> δικαιώμασι κυρίου» πο ρευόμεθα, ὅταν δὲ ποιῶμεν τάδε ἢ τάδε, «<ἐν> ἐντολαῖς θεοῦ» πο ρευόμεθα. Μήποτε οὖν ταύτην τὴν διαφορὰν ἐπιστάμενος ὁ Λουκᾶς, ὡς κατ' αὐτὰ τούτους βιοῦντας, τὸν ἔπαινον τοῦτον ἀπέδωκεν· «πορευό μενοι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἄμεμπτοι». Ἴσως ἐρεῖ τις· διὰ τί πρόσκειται τούτοις τό· «ἄμεμπτοι»; Ἤρκει γὰρ αὐτοῖς «πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς τοῦ θεοῦ καὶ δικαιώμασιν», εἰ μὴ ἄρα ἔστιν πορεύεσθαι «ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασιν», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ. Πῶς τοίνυν [φησὶν] ἔστι «πο ρεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ; Φημὶ δὲ οὖν πρὸς αὐτόν, ὅτι, εἰ μὴ ἦν τοῦτο, οὐκ ἂν ἐλέγετο· «δικαίως τὸ δίκαιον διώξῃ», ἐπεὶ καὶ τὸ καλὸν οὐ καλόν, ὅταν μὴ καλῶς γίνηται. Ἐπὰν οὖν ποιῶμεν τὰς ἐντολάς, ὥστε ἐν τῷ συνειδότι ῥύπον κενο δοξίας ἢ ἀνθρωπαρεσκείας ἢ ἑτέ ρου τινὸς τοιούτου ἔχειν, κἂν δοκῶμεν ποιεῖν τὴν ἐντολήν, οὐκ «ἀμέμπτως» ποιοῦμεν. Ἔργον οὖν ἐστιν πορεύεσθαι «ἐν ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἀμέμπτως» κατ' ἔπαινον ἀποδοθησόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐν τῷ θείῳ δικαστηρίῳ.
But divine things are not such, nor in the...Οὐ τοιαῦτα δὲ τὰ θεῖα, οὐδ’ ἐν τῷ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Οὐ τοιαῦτα δὲ τὰ θεῖα, οὐδ' ἐν τῷ παρόντι ὁρώμενα χωρὶς τῆς ἑαυ τῶν ἐνεργείας. Καὶ γοῦν χάριτι θεὸς «ὤφθη» τῷ Ἀβραὰμ ἤ τινι τῶν ἁγίων, οὐ τοῦ ὀφθαλμοῦ τῆς ψυχῆς τοῦ Ἀβραὰμ μόνου αἰτίου γενομένου τοῦ βλέπεσθαι αὐτῷ τὸν θεόν, ἀλλὰ τοῦ θεοῦ παρασχόντος ἑαυτὸν εἰς ἐμφανισ μὸν τῷ δικαίῳ, ἀξίῳ γενομένῳ τῆς ὀπτασίας αὐτοῦ. Ἀλλὰ γὰρ καὶ ἄγγελος, ὅσον οὐ βούλεται βλέπεσθαί τινι ἡμῶν, παρ ὼν οὐ βλέπεται. Καὶ μὴ θαυμάσῃς ἐπὶ τοῦ παρ όντος, εἰ ὁ θεὸς θέλων «ὤφθη» τῷ Ἀβραάμ, μὴ θέλων δὲ οὐκ «ὤφθη» τῷ δεῖνι, καὶ «ἄγγελος ὤφθη» τῷ Ζαχαρίᾳ, καὶ μὴ θέλων οὐκ ἂν «ὤφθη» αὐτῷ. Ἀλλὰ καὶ μετὰ τὸν «ἐνεστῶτα αἰῶνα», ἐὰν ἐξέλθωμεν, ἴσθι, ὅτι οὐ παντὶ φαίνεται ὁ θεὸς ἢ οἱ ἄγγελοι, ἀλλὰ ἕκαστος τῶν βλεπόντων τῷ καθαρὰν ἔχειν καρδίαν καὶ παρε σκευάσθαι πρὸς τὸ βλέπειν τὸν θεὸν ὄψεται τὸν θεόν. Καὶ ἐν τῷ αὐτῷ τόπῳ δύο, ὁ μὲν καθαρὰν ἔχων καρ δίαν, ὁ δὲ ἐβδελυγμένην·
Ὅταν μὲν κρίνωμεν περὶ τῶν ἑτέρων κα λῶς, «<ἐν> δικαιώμασι κυρίου» πο ρευόμεθα, ὅταν δὲ ποιῶμεν τάδε ἢ τάδε, «<ἐν> ἐντολαῖς θεοῦ» πο ρευόμεθα. Μήποτε οὖν ταύτην τὴν διαφορὰν ἐπιστάμενος ὁ Λουκᾶς, ὡς κατ' αὐτὰ τούτους βιοῦντας, τὸν ἔπαινον τοῦτον ἀπέδωκεν· «πορευό μενοι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἄμεμπτοι». Ἴσως ἐρεῖ τις· διὰ τί πρόσκειται τούτοις τό· «ἄμεμπτοι»; Ἤρκει γὰρ αὐτοῖς «πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς τοῦ θεοῦ καὶ δικαιώμασιν», εἰ μὴ ἄρα ἔστιν πορεύεσθαι «ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασιν», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ. Πῶς τοίνυν [φησὶν] ἔστι «πο ρεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ; Φημὶ δὲ οὖν πρὸς αὐτόν, ὅτι, εἰ μὴ ἦν τοῦτο, οὐκ ἂν ἐλέγετο· «δικαίως τὸ δίκαιον διώξῃ», ἐπεὶ καὶ τὸ καλὸν οὐ καλόν, ὅταν μὴ καλῶς γίνηται. Ἐπὰν οὖν ποιῶμεν τὰς ἐντολάς, ὥστε ἐν τῷ συνειδότι ῥύπον κενο δοξίας ἢ ἀνθρωπαρεσκείας ἢ ἑτέ ρου τινὸς τοιούτου ἔχειν, κἂν δοκῶμεν ποιεῖν τὴν ἐντολήν, οὐκ «ἀμέμπτως» ποιοῦμεν. Ἔργον οὖν ἐστιν πορεύεσθαι «ἐν ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἀμέμπτως» κατ' ἔπαινον ἀποδοθησόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐν τῷ θείῳ δικαστηρίῳ.
He indeed shall see, since he is not seen in a place...ὁ μὲν ὄψεται, ἐπεὶ οὐκ ἐν τόπῳ βλέπεται…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὁ μὲν ὄψεται, ἐπεὶ οὐκ ἐν τόπῳ βλέπεται ὁ θεός, ἀλλὰ καθαρᾷ καρ δίᾳ, ὁ δὲ οὐκ ὄψεται αὐτόν. Οὕτω νοητέον καὶ ἐπὶ τοῦ Χριστοῦ. Μὴ γὰρ οἴου, ὅτι πάντες οἱ βλέ ποντες Χριστὸν ἔβλεπον.
Ὅταν μὲν κρίνωμεν περὶ τῶν ἑτέρων κα λῶς, «<ἐν> δικαιώμασι κυρίου» πο ρευόμεθα, ὅταν δὲ ποιῶμεν τάδε ἢ τάδε, «<ἐν> ἐντολαῖς θεοῦ» πο ρευόμεθα. Μήποτε οὖν ταύτην τὴν διαφορὰν ἐπιστάμενος ὁ Λουκᾶς, ὡς κατ' αὐτὰ τούτους βιοῦντας, τὸν ἔπαινον τοῦτον ἀπέδωκεν· «πορευό μενοι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἄμεμπτοι». Ἴσως ἐρεῖ τις· διὰ τί πρόσκειται τούτοις τό· «ἄμεμπτοι»; Ἤρκει γὰρ αὐτοῖς «πορεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς τοῦ θεοῦ καὶ δικαιώμασιν», εἰ μὴ ἄρα ἔστιν πορεύεσθαι «ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασιν», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ. Πῶς τοίνυν [φησὶν] ἔστι «πο ρεύεσθαι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς», οὐκ «ἀμέμπτως» δέ; Φημὶ δὲ οὖν πρὸς αὐτόν, ὅτι, εἰ μὴ ἦν τοῦτο, οὐκ ἂν ἐλέγετο· «δικαίως τὸ δίκαιον διώξῃ», ἐπεὶ καὶ τὸ καλὸν οὐ καλόν, ὅταν μὴ καλῶς γίνηται. Ἐπὰν οὖν ποιῶμεν τὰς ἐντολάς, ὥστε ἐν τῷ συνειδότι ῥύπον κενο δοξίας ἢ ἀνθρωπαρεσκείας ἢ ἑτέ ρου τινὸς τοιούτου ἔχειν, κἂν δοκῶμεν ποιεῖν τὴν ἐντολήν, οὐκ «ἀμέμπτως» ποιοῦμεν. Ἔργον οὖν ἐστιν πορεύεσθαι «ἐν ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ κυρίου ἀμέμπτως» κατ' ἔπαινον ἀποδοθησόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἐν τῷ θείῳ δικαστηρίῳ.
PG 13:1812Ἔβλεπον Χριστοῦ σῶμα, Χριστὸν δέ, καθ' ὃ Χριστός ἐστιν, οὐκ ἔβλεπον. Ἐβλέπετο δὲ ὑπὸ μόνων τῶν ἀξίων βλέπειν τὸ μέγεθος αὐτοῦ. Ἐπηγγείλατο δὲ καὶ ἡ γραφή· «ὅτι εὑρίσκεται τοῖς μὴ πειράζου σιν αὐτόν, ἐμφανίζεται δὲ τοῖς μὴ ἀπιστοῦσιν αὐτῷ». «Ἐταράχθη», δέ φησιν, «Ζαχα ρίας ἰδών»· ξενίζουσα γὰρ ὄψις ἀν θρώπῳ φαινομένη οὐκ ἔστιν αὐτῷ ὑπομονητή· ὅμως ἐπιστρέφει αὐτὸν ἀπὸ τῆς ταραχῆς ὁ ἄγγελος εἰπών· «μὴ φοβοῦ, Ζαχαρία» καὶ ἀνα κτᾶται αὐτὸν διὰ τοῦ εὐαγγελίζε σθαι τὴν γέννησιν Ἰωάννου λέγων· «ἠκούσθη ἡ δέησίς σου». Τὸ δὲ εἰπεῖν· «ἔσται μέγας» μέ γεθος ἐμφαίνει τῆς Ἰωάννου ψυχῆς, καὶ μέγεθος βλεπόμενον ὑπὸ τοῦ θεοῦ. Ἔστι γάρ τι μέγεθος ψυχῆς κατ' ἀρετήν, ὅ ἐστιν ὁρώμενον κυ ρίῳ, καὶ ἔστι τις σμικρότης ψυχῆς. Ἐγὼ οὕτως ἀκούω τοῦ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ· «μὴ καταφρονήσητε ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων», τῶν ἐν τῇ ἐκ κλησίᾳ. «Μικρὸν» γὰρ ἐκεῖ τὸν ἐναν τίον τοῦ μεγάλου λέγει, οὐ χρείαν ἔχων ἐντολῆς περὶ τοῦ μεγάλου, ἵνα καὶ τοῦτο εἴπῃ· οὐδὲ γὰρ κατα φρονεῖται ὁ μέγας. Ὅτι δὲ «ὁ μικρὸς» <οὐχ> ὁ τυχών ἐστι, δῆλον ἐκ τοῦ· «ὃς ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων». Μέγας γὰρ οὐ σκανδαλίζεται· ἀλλ' ὁ μέγας παντὸς σκανδάλου κρείττων ἐστίν.
ἐν τῇ κοιλίᾳ τῆς μητρὸς αὐτοῦ ὑπάρχων Ἰωάννης, ἡνίκα ἐλθούσης τῆς μητρὸς τοῦ Κυρίου πρὸς τὴν Ελισάβετ ἐσκίρτησεν ἐν ἀγαλλιάσει. τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπέστρεψε πρὸς Κύριον τὸν Θεὸν αὐτῶν, κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου φωνήν· ὁ δὲ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς πάντας ἐφώτισεν εἰς τὴν ἐπίσ γνωσιν τῆς ἀληθείας. Τοῦτο γὰρ αὐτοῦ τὸ ἔργον ρίαν ἡ σιωπὴ τῶν προφητῶν ἐστιν ἐν τῷ πάλαι λαῷ τοῦ Θεοῦ. Οὐκέτι γὰρ Θεὸς λαλεῖ αὐτοῖς, ἀλλὰ μετα- βέβηκεν ὁ ἐν ἀρχῇ λόγος πρὸς ἡμᾶς. Καὶ παρ' ἡμῖν οὐ σιωπᾷ, παρ' ἐκείνοις δὲ σεσιώπηκε. Διὰ τοῦτο σιωπᾷ ὁ προφήτης Ζαχαρίας. Τὸ δὲ διανεύειν μένοντα χωρὸν, τοιοῦτόν ἐστιν. Αί χωρίς λόγου πράξεις οὐδὲν διαφέρουσι γεύσεων· αἱ δὲ μετὰ λόγου πράξεις οὐκ εἰσὶ νεύσεις· κοσμούνται γὰρ ὑπὸ τοῦ λόγου. Εάν οὖν ἴδῃς Ἰουδαίων τὴν πολιτείαν ἄλογον, ὡς μὴ δύ νασθαί αὐτοὺς διδόναι λόγον περὶ ὧν πράττουσι, βλέπε τὸν τύπον τῶν γεγενημένων ἐπὶ Ζαχαρίου δια- μένοντος κωφοῦ καὶ διανεύοντος αὐτοῖς. Εστι γὰρ νῦν κωφὸς ὁ λαὸς καὶ ἄλαλος. Πῶς γὰρ οὐκ ἔμελλεν ἄλογος καὶ ἄλαλος εἶναι, ἐκβαλὼν τὸν λόγον ἀπ' αὐτ τοῦ, καὶ μὴ δυνάμενος λόγον ἀποδοῦναι περὶ μηδενὸς λόγου νομικοῦ ἢ προφητικοῦ; ORIGENIS scandalum sustinere. Sequitur de Joanne Et Spi- A et dirigit semitas, parare Domino plebem perfectam. : ritu sancto replebitur adhuc de utero matris suæ. Et nativitas Joannis plena miraculo est. Quomodo enim Domini nostri ac Salvatoris adventum archan- gelus nuntiavit, ita et Joannis ortum archangelus nuntiat: Spiritu sancto replebitur adhuc de uiero matris suæ. Populus Judæorum facientem Dominum nostrum signa atque portenta, et curantem infirmi- tates eorum, nequaquam videbat : (9) Joannes vero adhuc in utero matris constitutus exsultat, etenim non potest, et ad adventum Matris Jesu de utero gestit erumpere. Ecce enim, ait Elisabeth, ut facta est salutatio tua in aures meas, exsultavit in gaudio infans in utero meo. Adhuc in matris utero erat Joannes, et jam Spiritum sanctum acceperat. Non enim illud principium erat substantiæ ejus atque naturæ, de qua Scriptura loquitur, quod plurimos filiorum Israel convertet ad Dominum Deum ipso- rum ¹³. (10) Joannes plurimos convertit, Do- minus autem non plures, sed omnes. Hoc opus illius, ut omnes convertat ad Deum Patrem. Et præcedet coram ipso in spiritu et virtute Eliæ. Non ait in anima Eliæ, sed in spiritu et virtute Eliæ. Fuit in Elia virtus et spiritus sicut in omnibus prophetis, et secundum dispensationem corporis in ipso quoque Domino Salvatore: de quo post paululum ad Mariam dicitur : Spiritus sanctus superveniet in te, et virlus Altissimi obumbrabit tibi. Spiritus ergo qui fuerat in Joanne, et virtus quæ in illo erat, in hoc quoque apparuit. Ille translatus est: bic vero præcursor C Domini fuit, et mortuus est ante eum, ut ad inferna descendens illius prædicaret adventum. Ego puto, quod sacramentum Joannis usque hodie expleatur in mundo. Quicunque crediturus est in Christum Jesum, præcurrit ante spiritus et virtus Joannis ad animam illius, et præparat Domino populum per- fectum, et in cordis asperitatibus planas facit vias, Matth. IV. ** Joan. 1, 51. Dum adhuc erat in utero matris Joannes repletus est Spiritu suncto, quando adventante matre Domini ad Elisa- beth, exsultavit præ gaudio. RuÆUS. Zoti. Joannes quidem plurimos filiorum Israel con- vertit ad Dominum Deum illorum juxta angeli vo- cem; Dominus autem noster Jesus Christus omnes illuminavit ad agnitionem veritatis. Hoc opus illius est. ID. ms. orat. in ortum sancti Joannis: Katà thy Dew- Non illo tantum tempore præparatæ sunt viæ, et directæ semitæ, sed usque hodie adventum Domini Salvatoris spiritus Joannis virtusque præcedit. O magna mysteria Domini, et dispensationis ejus ! Angeli præcurrunt Jesum: angeli quotidie aut ascendunt, aut descendunt super salutem hominum, in Christo Jesu " cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. , HOMILIA V. De eo quod Zacharias obmutuit. Cap. 1. Zacharias sacerdos, cum in templo offerret incen- sum, silentio condemnatur, et retinetur, imo tan- tum nutibus loquitur, et mutus usque ad ortum Joannis filii perseverat (11). Quo hæc tendit histo- Bria? Silentium Zachariæ silentium prophetarum est in populo Israel. Nequaquam loquitur eis Deus : et sermo qui a principio erat apud Patrem Deus, ad nos transiit, nobisque non tacet Christus: apud il- los usque hodie silet; quamobrem et Zacharias pro- pheta tacuit. Manifestissime ex sermonibus ipsius comprobatur, quod et propheta fuerit et sacerdos. Quid [al. Qui] vult autem hoc quod sequitur: An- nuebat eis, et damnum vocis nutibus compensabat ? Ego puto talia esse opera absque sermone, quæ ratione nihil nutibus differunt. Ubi vero ratio et sermo præcesserit, et ita opus fuerit subsecutum, non debent existimari simplices nutus, qui ornan- tur sermone, aut ratione. Si igitur videris conver- sationem Judæorum sine ratione atque sermone, ita ut nou queant eorum quæ agunt, rationem red- dere, intellige quod tunc in Zacharia præcessit, ir. imagine ipsius hucusque compleri. Circumcisio eo- rum nutibus similis est. Nisi enim circumcisionis ratio reddatur, nutus est circumcisio et opus ma- tum. Pascha et aliæ solemnitates nutus magis sunt quam veritas. Usque hodie populus Israel surdus et D Secundum theoriam silentium prophetarum est in veteri populo Dei. Non enim amplius illis Deus loquitur, sed verbum quod eral in principio, ad nos transiit, et apud nos non si- let, apud illos vero tacuit. Idcirco tacet propheta Za- charias. Quod autem annueret, manens mulus, significat opera sine sermone nihil a nutibus differre; quæ vero opera cum sermone conjunguntur, non sunt nulus: nam a sermone exornantur. Cum itaque vide- ris Judæorum institutionem sermone destituiam, ita ut nequeant eorum quæ agunt reddere rationem, con- sidera typum eorum quæ acciderunt Zachariæ ma- nenti muto et illis annuenti. Est enim nunc mulus id populus et loquelæ expers. Qui enim non futurus erat sermone et loquela destitutus, postquam verbum a se ejecit, nec ullius sermonis legalis aut prophetici valet reddere rationem ? lv. (9) Eadem schedæ: Επλήσθη Πνεύματος ἁγίου (0) Eadem schede : Ὁ μὲν Ἰωάννης πολλοὺς (11) Scheda Grabii et Macarius Chrysocephalus
PG 13:1813Ὁ μὲν οὖν λαὸς οὐκ οἶδε τὸν σωτῆρα ἤδη ποιοῦντα «σημεῖα καὶ τέρατα», ὁ δὲ Ἰωάννης ἔτι ἐν τῇ κοιλίᾳ τῆς μητρὸς ὢν σκιρτᾷ, ἡνίκα ἦλθεν ἡ μήτηρ Ἰησοῦ. «Ἰδοὺ γάρ», φησίν, «ὡς ἐγένετο ὁ ἀσπασμός σου εἰς τὰ ὦτά μου, ἐσκίρτησε τὸ βρέφος ἐν ἀγαλλιάσει ἐν τῇ κοιλίᾳ μου». Πνεῦμα οὖν ἅγιον εἶχεν ἔτι ἐν τῇ κοιλίᾳ τῆς μητρὸς ὢν ὁ Ἰωάννης.
Ὁ μὲν οὖν λαὸς οὐκ οἶδε τὸν σωτῆρα ἤδη ποιοῦντα «σημεῖα καὶ τέρατα», ὁ δὲ Ἰωάννης ἔτι ἐν τῇ κοιλίᾳ τῆς μητρὸς ὢν σκιρτᾷ, ἡνίκα ἦλθεν ἡ μήτηρ Ἰησοῦ. «Ἰδοὺ γάρ», φησίν, «ὡς ἐγένετο ὁ ἀσπασμός σου εἰς τὰ ὦτά μου, ἐσκίρτησε τὸ βρέφος ἐν ἀγαλλιάσει ἐν τῇ κοιλίᾳ μου». Πνεῦμα οὖν ἅγιον εἶχεν ἔτι ἐν τῇ κοιλίᾳ τῆς μητρὸς ὢν ὁ Ἰωάννης. Αὐτὸς μὲν οὖν «πολλοὺς» λέγεται «ἐπιστρέψαι». Ὁ μὲν Ἰωάννης «πολλοὺς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπέστρεψε πρὸς κύριον τὸν θεὸν αὐτῶν», κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου φωνήν, ὁ δὲ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς πάντας ἐφώτι σεν εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Τοῦτο γὰρ αὐτοῦ τὸ ἔργον ἐστίν· «καὶ πολλοὺς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπι στρέψει πρὸς κύριον τὸν θεὸν αὐτῶν». Οὐ γὰρ «ἐν ψυχῇ Ἡλίου» φησίν –οὐ γὰρ ἦν μετεμψύχωσις–ἀλλ' «ἐν πνεύματι καὶ δυνάμει Ἡλίου». Ἦν γὰρ ἐπὶ τὸν Ἡλίαν πνεῦμα καὶ δύναμις, εἴτ' οὖν πνευματικὸν χάρισ μα, ὥσπερ καὶ ἐπὶ ἕκαστον τῶν προφητῶν. Τὸ οὖν πνεῦμα, ὅπερ ἦν ἐν Ἡλίᾳ, γέγονεν ἐν Ἰωάννῃ. Ἐκεῖνος ἀνελήφθη, οὗτος δὲ πρό δρομος γέγονε τοῦ σωτῆρος. Ἀπέθανε πρὸ τοῦ σωτῆρος, ἵνα καὶ τοῖς ἐν ᾅδῃ πρόδρομος γεγονὼς τοῦ σωτῆρος κηρύξῃ τὴν κατάβασιν Ἰησοῦ Χριστοῦ.
He himself, therefore, is said to have converted manyΑὐτὸς μὲν οὖν πολλοὺς λέγεται ἐπιστρέψαι
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Αὐτὸς μὲν οὖν «πολλοὺς» λέγεται «ἐπιστρέψαι». Ὁ μὲν Ἰωάννης «πολλοὺς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπέστρεψε πρὸς κύριον τὸν θεὸν αὐτῶν», κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου φωνήν, ὁ δὲ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸςπάντας ἐφώτι σεν εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Τοῦτο γὰρ αὐτοῦ τὸ ἔργον ἐστίν· «καὶ πολλοὺς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπι στρέψει πρὸς κύριον τὸν θεὸν αὐτῶν». Οὐ γὰρ «ἐν ψυχῇ Ἡλίου» φησίν –οὐ γὰρ ἦν μετεμψύχωσις–ἀλλ' «ἐν πνεύματι καὶ δυνάμει Ἡλίου». Ἦν γὰρ ἐπὶ τὸν Ἡλίαν πνεῦμα καὶ δύναμις, εἴτ' οὖν πνευματικὸν χάρισ μα, ὥσπερ καὶ ἐπὶ ἕκαστον τῶν προφητῶν. Τὸ οὖν πνεῦμα, ὅπερ ἦν ἐν Ἡλίᾳ, γέγονεν ἐν Ἰωάννῃ. Ἐκεῖνος ἀνελήφθη, οὗτος δὲ πρό δρομος γέγονε τοῦ σωτῆρος. Ἀπέθανε πρὸ τοῦ σωτῆρος, ἵνα καὶ τοῖς ἐν ᾅδῃ πρόδρομος γεγονὼς τοῦ σωτῆρος κηρύξῃ τὴν κατάβασιν Ἰησοῦ Χριστοῦ.
Ὁ μὲν οὖν λαὸς οὐκ οἶδε τὸν σωτῆρα ἤδη ποιοῦντα «σημεῖα καὶ τέρατα», ὁ δὲ Ἰωάννης ἔτι ἐν τῇ κοιλίᾳ τῆς μητρὸς ὢν σκιρτᾷ, ἡνίκα ἦλθεν ἡ μήτηρ Ἰησοῦ. «Ἰδοὺ γάρ», φησίν, «ὡς ἐγένετο ὁ ἀσπασμός σου εἰς τὰ ὦτά μου, ἐσκίρτησε τὸ βρέφος ἐν ἀγαλλιάσει ἐν τῇ κοιλίᾳ μου». Πνεῦμα οὖν ἅγιον εἶχεν ἔτι ἐν τῇ κοιλίᾳ τῆς μητρὸς ὢν ὁ Ἰωάννης. Αὐτὸς μὲν οὖν «πολλοὺς» λέγεται «ἐπιστρέψαι». Ὁ μὲν Ἰωάννης «πολλοὺς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπέστρεψε πρὸς κύριον τὸν θεὸν αὐτῶν», κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου φωνήν, ὁ δὲ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς πάντας ἐφώτι σεν εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας. Τοῦτο γὰρ αὐτοῦ τὸ ἔργον ἐστίν· «καὶ πολλοὺς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπι στρέψει πρὸς κύριον τὸν θεὸν αὐτῶν». Οὐ γὰρ «ἐν ψυχῇ Ἡλίου» φησίν –οὐ γὰρ ἦν μετεμψύχωσις–ἀλλ' «ἐν πνεύματι καὶ δυνάμει Ἡλίου». Ἦν γὰρ ἐπὶ τὸν Ἡλίαν πνεῦμα καὶ δύναμις, εἴτ' οὖν πνευματικὸν χάρισ μα, ὥσπερ καὶ ἐπὶ ἕκαστον τῶν προφητῶν. Τὸ οὖν πνεῦμα, ὅπερ ἦν ἐν Ἡλίᾳ, γέγονεν ἐν Ἰωάννῃ. Ἐκεῖνος ἀνελήφθη, οὗτος δὲ πρό δρομος γέγονε τοῦ σωτῆρος. Ἀπέθανε πρὸ τοῦ σωτῆρος, ἵνα καὶ τοῖς ἐν ᾅδῃ πρόδρομος γεγονὼς τοῦ σωτῆρος κηρύξῃ τὴν κατάβασιν Ἰησοῦ Χριστοῦ.
PG 13:1815Καταδικάζεται σιωπᾶν Ζαχαρίας ὁ ἱερεύς, ὁ λειτουργὸς τοῦ θεοῦ ὁ τὰς θυσίας προσφέρων, καὶ σιωπᾷ καὶ σιωπῶν μόνον διένευεν, καὶ διέμεινε κωφὸς μέχρι τῆς γεννή σεως Ἰωάννου. Τί οὖν ταῦτα; Ἡ τοῦ Ζαχαρίου σιωπὴ <σιωπὴ> τῶν προφητῶν ἐστιν ἐν τῷ πάλαι λαῷ τοῦ θεοῦ. Οὐκέτι γὰρ θεὸς λαλεῖ αὐτοῖς, ἀλλὰ μεταβέβηκεν «ὁ ἐν ἀρχῇ λόγος–ὁ λόγος, ὁ πρὸς τὸν θεόν, ὁ θεὸς λόγος»–πρὸς ἡμᾶς καὶ παρ' ἡμῖν οὐ σιωπᾷ, παρ' ἐκείνοις δὲ σεσιώπηκεν. Διὰ τοῦτο σιωπᾷ ὁ προφήτης Ζαχαρίας· καὶ γὰρ προφήτης γεγονέναι λέγεται. Τί δέ· «καὶ διένευεν αὐτοῖς»; Τὸ «διανεύειν» διαμένοντα κωφὸν τοι οῦτόν ἐστιν· αἱ χωρὶς λόγου πράξεις οὐδὲν διαφέρουσι νεύσεων, αἱ δὲ μετὰ λόγου πράξεις οὐκ εἰσὶ νεύσεις· κοσμοῦνται γὰρ ὑπὸ τοῦ λόγου. Ἐὰν οὖν ἴδῃς Ἰουδαίων τὴν πολιτείαν ἄλογον, ὡς μὴ δύνασθαι αὐτοὺς διδόναι λόγον, περὶ ὧν πράτ τουσι, βλέπε τὸν τύπον τὸν γεγενη μένον ἐπὶ Ζαχαρίου διαμένοντος κωφοῦ καὶ διανεύοντος αὐτοῖς.
Καταδικάζεται σιωπᾶν Ζαχαρίας ὁ ἱερεύς, ὁ λειτουργὸς τοῦ θεοῦ ὁ τὰς θυσίας προσφέρων, καὶ σιωπᾷ καὶ σιωπῶν μόνον διένευεν, καὶ διέμεινε κωφὸς μέχρι τῆς γεννή σεως Ἰωάννου. Τί οὖν ταῦτα; Ἡ τοῦ Ζαχαρίου σιωπὴ <σιωπὴ> τῶν προφητῶν ἐστιν ἐν τῷ πάλαι λαῷ τοῦ θεοῦ. Οὐκέτι γὰρ θεὸς λαλεῖ αὐτοῖς, ἀλλὰ μεταβέβηκεν «ὁ ἐν ἀρχῇ λόγος–ὁ λόγος, ὁ πρὸς τὸν θεόν, ὁ θεὸς λόγος»–πρὸς ἡμᾶς καὶ παρ' ἡμῖν οὐ σιωπᾷ, παρ' ἐκείνοις δὲ σεσιώπηκεν. Διὰ τοῦτο σιωπᾷ ὁ προφήτης Ζαχαρίας· καὶ γὰρ προφήτης γεγονέναι λέγεται. Τί δέ· «καὶ διένευεν αὐτοῖς»; Τὸ «διανεύειν» διαμένοντα κωφὸν τοι οῦτόν ἐστιν· αἱ χωρὶς λόγου πράξεις οὐδὲν διαφέρουσι νεύσεων, αἱ δὲ μετὰ λόγου πράξεις οὐκ εἰσὶ νεύσεις· κοσμοῦνται γὰρ ὑπὸ τοῦ λόγου. Ἐὰν οὖν ἴδῃς Ἰουδαίων τὴν πολιτείαν ἄλογον, ὡς μὴ δύνασθαι αὐτοὺς διδόναι λόγον, περὶ ὧν πράτ τουσι, βλέπε τὸν τύπον τὸν γεγενη μένον ἐπὶ Ζαχαρίου διαμένοντος κωφοῦ καὶ διανεύοντος αὐτοῖς. Κατὰ τοῦτο αὐτοῖς περιτομὴ χωρὶς λόγου νεύματα, καὶ Πάσχα καὶ προσευχαί.
Against their irrational gestures of circumcisionΚατὰ τοῦτο αὐτοῖς περιτομὴ χωρὶς λόγου νεύματα, καὶ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Κατὰ τοῦτο αὐτοῖς περιτομὴ χωρὶς λόγου νεύματα, καὶ Πάσχα καὶ προσευχαί.
Καταδικάζεται σιωπᾶν Ζαχαρίας ὁ ἱερεύς, ὁ λειτουργὸς τοῦ θεοῦ ὁ τὰς θυσίας προσφέρων, καὶ σιωπᾷ καὶ σιωπῶν μόνον διένευεν, καὶ διέμεινε κωφὸς μέχρι τῆς γεννή σεως Ἰωάννου. Τί οὖν ταῦτα; Ἡ τοῦ Ζαχαρίου σιωπὴ <σιωπὴ> τῶν προφητῶν ἐστιν ἐν τῷ πάλαι λαῷ τοῦ θεοῦ. Οὐκέτι γὰρ θεὸς λαλεῖ αὐτοῖς, ἀλλὰ μεταβέβηκεν «ὁ ἐν ἀρχῇ λόγος–ὁ λόγος, ὁ πρὸς τὸν θεόν, ὁ θεὸς λόγος»–πρὸς ἡμᾶς καὶ παρ' ἡμῖν οὐ σιωπᾷ, παρ' ἐκείνοις δὲ σεσιώπηκεν. Διὰ τοῦτο σιωπᾷ ὁ προφήτης Ζαχαρίας· καὶ γὰρ προφήτης γεγονέναι λέγεται. Τί δέ· «καὶ διένευεν αὐτοῖς»; Τὸ «διανεύειν» διαμένοντα κωφὸν τοι οῦτόν ἐστιν· αἱ χωρὶς λόγου πράξεις οὐδὲν διαφέρουσι νεύσεων, αἱ δὲ μετὰ λόγου πράξεις οὐκ εἰσὶ νεύσεις· κοσμοῦνται γὰρ ὑπὸ τοῦ λόγου. Ἐὰν οὖν ἴδῃς Ἰουδαίων τὴν πολιτείαν ἄλογον, ὡς μὴ δύνασθαι αὐτοὺς διδόναι λόγον, περὶ ὧν πράτ τουσι, βλέπε τὸν τύπον τὸν γεγενη μένον ἐπὶ Ζαχαρίου διαμένοντος κωφοῦ καὶ διανεύοντος αὐτοῖς. Κατὰ τοῦτο αὐτοῖς περιτομὴ χωρὶς λόγου νεύματα, καὶ Πάσχα καὶ προσευχαί.
PG 13:1816Ἔστι γὰρ κωφὸς νῦν ὁ λαὸς καὶ ἄλαλος· καὶ πῶς γὰρ οὐκ ἤμελλεν κωφὸς καὶ ἄλογος καὶ ἄλαλος εἶναι, ἐκβαλὼν τὸν λόγον ἀφ' ἑαυτοῦ καὶ μὴ δυνάμενος περὶ μηδενὸς λόγον ἀποδοῦναι νομικοῦ ἢ προφητικοῦ λόγου; <Οὐ> πᾶς καιρὸς δέδοται καὶ τοῖς ἐν γάμῳ οὖσι τῆς κοινωνίας τῆς γαμικῆς, ἀλλ' ἔστιν, ὅτε δεῖ ταύτης ἀφιστᾶν ἤδη γεγηρακότας καὶ ὑπὸ τῆς προνοίας ἀποκεκλεισμένους πρὸς τὸ συλλαμβάνειν <διὰ> τὰ ἔργα τοῦ γάμου. Ἐπεὶ οὖν αὕτη κατ' οἰκονομίαν διὰ τὸν τοῦ ἀγγέλου λόγον «συνέλα βεν», ᾐσχύνετο, εἰ [μὴ] πρεσβῦτις <οὖσα> μετ' ἀνδρὸς κοιμᾶται, καὶ «ἔκρυπτεν ἑαυτὴν ἐπὶ μῆνας πέντε», ἕως καὶ Μαρία συλλάβῃ. Ὅτε γὰρ Μαρία συνέλαβε καὶ ἦλθε πρὸς αὐτήν, καὶ «ὅτε ἐγένετο ὁ ἀσπασμὸς» αὐτῆς «εἰς τὰ ὦτα» αὐτῆς, «ἐσκίρτησεν ἐν ἀγαλλιάσει τὸ βρέφος ἐν τῇ κοιλίᾳ» τῆς Ἐλι σάβετ, καὶ προεφήτευσεν ἡ Ἐλι σάβετ καὶ ἐκ «πνεύματος ἁγίου» ἐλάλησε τὰ ἀναγεγραμμένα. Καὶ «ἐλαλήθη ἐν τῇ ὀρεινῇ πάντα τὰ ῥήματα ταῦτα». Λαληθέντων οὖν αὐτῶν ὡς περὶ θείας συλλή ψεως καὶ ὡς περὶ προφήτου μέλλον τος γεννᾶσθαι ἐν τῷ λαῷ, οὐκ ἔτι «ἑαυτὴν περιέκρυβεν», ἀλλ', εἰ δεῖ οὕτως εἰπεῖν, καὶ ἐπαρρησιάσατο, ὅτι ἄρα γέννημα εἴη αὐτῆς ὁ πρό δρομος τοῦ κυρίου.
Καταδικάζεται σιωπᾶν Ζαχαρίας ὁ ἱερεύς, ὁ λειτουργὸς τοῦ θεοῦ ὁ τὰς θυσίας προσφέρων, καὶ σιωπᾷ καὶ σιωπῶν μόνον διένευεν, καὶ διέμεινε κωφὸς μέχρι τῆς γεννή σεως Ἰωάννου. Τί οὖν ταῦτα; Ἡ τοῦ Ζαχαρίου σιωπὴ <σιωπὴ> τῶν προφητῶν ἐστιν ἐν τῷ πάλαι λαῷ τοῦ θεοῦ. Οὐκέτι γὰρ θεὸς λαλεῖ αὐτοῖς, ἀλλὰ μεταβέβηκεν «ὁ ἐν ἀρχῇ λόγος–ὁ λόγος, ὁ πρὸς τὸν θεόν, ὁ θεὸς λόγος»–πρὸς ἡμᾶς καὶ παρ' ἡμῖν οὐ σιωπᾷ, παρ' ἐκείνοις δὲ σεσιώπηκεν. Διὰ τοῦτο σιωπᾷ ὁ προφήτης Ζαχαρίας· καὶ γὰρ προφήτης γεγονέναι λέγεται. Τί δέ· «καὶ διένευεν αὐτοῖς»; Τὸ «διανεύειν» διαμένοντα κωφὸν τοι οῦτόν ἐστιν· αἱ χωρὶς λόγου πράξεις οὐδὲν διαφέρουσι νεύσεων, αἱ δὲ μετὰ λόγου πράξεις οὐκ εἰσὶ νεύσεις· κοσμοῦνται γὰρ ὑπὸ τοῦ λόγου. Ἐὰν οὖν ἴδῃς Ἰουδαίων τὴν πολιτείαν ἄλογον, ὡς μὴ δύνασθαι αὐτοὺς διδόναι λόγον, περὶ ὧν πράτ τουσι, βλέπε τὸν τύπον τὸν γεγενη μένον ἐπὶ Ζαχαρίου διαμένοντος κωφοῦ καὶ διανεύοντος αὐτοῖς. Κατὰ τοῦτο αὐτοῖς περιτομὴ χωρὶς λόγου νεύματα, καὶ Πάσχα καὶ προσευχαί.
PG 13:1818Εἶτα μετὰ ταῦτα γέγραπται, ὅτι «τῷ μηνὶ τῷ ἕκτῳ», τῆς συλλήψεως Ἐλισάβετ δηλαδή, «ἀπεστάλη ἄγγε λος Γαβριὴλ ἀπὸ τοῦ θεοῦ πρὸς παρθένον μεμνηστευμένην ἀνδρί, ᾧ ὄνομα Ἰωσήφ».
1817 IN LUCAM HOMILIA VII. cto, et clamavit voce magna et dixit : 1813 absens, tribuitque consortium fortitudinis suæ huic A infans in utero Elisabeth, et repleta est Spiritu san- cœtui nostro atque conventui: quod ut et singuli mereamur accipere, deprecemur Dominum Deum, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA VII. De eo quod scriptum est: ‹ Exsurgens autem Maria cum festinatione venit in montana, usque ad eum locum ubi ait: Erit consummatio eorum quæ dicta sunt. Cap. 1. B Benedicta tu inter mulieres. Debemus in hoc loco, ne simplices quique decipiantur, ea quæ solent op- ponere hæretici, confutare. In tantam quippe nescio quis prorupit insaniain, ut assereret negatam fuisse Mariam a Salvatore, éo quod post nativitatem illius juncta fuerit (20) Joseph: et locutus est, quæ quali mente dixerit ipse noverit qui locutus est. Si quando igitur hæretici vobis tale quid objecerint, Meliores ad deteriores veniunt, ut eis ex adventu respondete eis, et dicite: Certe Spiritu sancto plena suo aliquid tribuant emolumenti. Sic et Salvator Elisabeth ait: Benedicta tu inter mulieres. Si sancto venit ad Joannem, ut sanctificaret baptisma illius : Spiritu benedicta canitur Maria, quomodo eam Sal- et Maria statim ut audivit angelum nuntiantem, vator negavit? Porro quod asserunt eam nupsisse quod conceperit Salvatorem, et quod cognata illius post partum, unde approbent non habent. Hi enim Elisabeth haberet in utero, consurgens cum festi- filii, qui Joseph dicebantur, non erant orti de Ma- natione venit in montana, et ingressa est domum ria, neque est ulla Scriptura quæ ista commemoret. Elisabeth. Jesus vero, qui in utero illius erat, ſe- Benedicta tu inter mulieres, et benedictus fructus stinabat adhuc in ventre matris Joannem positum ventris tui. Et unde mihi hoc, ut veniat Mater Domini sanctificare. Denique antequam veniret Maria et mei ad me? Quod ait: Unde mihi hoc, non ignorans salutaret Elisabeth, non exsultavit infans in utero : dicit : et maxime Spiritu sancto plena, quasi nesciat sed statim ut Maria locuta est verbum, quod Filius quod juxta Dei voluntatem Mater Domini venerit ad Dei in ventre matris suggesserat, exsultavit inſans eam; sed isto sensu loquitur : Quid boni feci? quæ in gaudio, et tunc primum præcursorem suum pro- opera mea tanta sunt, ut Mater Domini ad me ve- phetam fecit Jesus. Oportebat quoque Mariam cum niat? per quam justitiaın, ex quibus bonis, de qua Dei prole dignissima, post alloquium Dei, ad mon- fidelitate mentis hoc merui, ut Mater Domini mei tana conscendere, et in sublimioribus commorari. veniat ad me? Ecce enim ut facta est salutatio tua Unde et scriptum est : Consurgens Maria in diebus in aures meas, exsultavit in exsultatione inſans in illis, venit in montana. Debuerat etiam, cum esset utero meo. Sancta erat anima beati Joannis, et ad- sollicita, non pigra, properare sollicitudine, et Spi- huc in matris utero clausa, venturaque in mundum, C ritu sancto plena ad sublimiora perduci, et virtyte quasi per experientiæ sensum, sciebat qure Israel Dei protegi, a qua fuerat obumbrata. Venit ergo in ignorabat. Unde exsilivit et non simpliciter exsi- civitatem Judæ, et in domum Zachariæ, et salutavit livit, sed in gaudio. Senserat enim venisse Donii- Elisabeth. Factum est cum audisset salutationem num suum, ut sanctificaret servum suum, antequam Maria Elisabeth, exsultavit infans in utero ejus, et de matris utero procederet. Utinam mihi eveniat, repleta est Spiritu sancto. Non est itaque dubium ut ab infidelibus stultus dicar, qui talibus credidi. quin quæ tunc repleta est Spiritu sancto, propter Ipsum opus ostendit et veritas, non me stultitiæ, filium sit repleta. Neque enim mater primum Spi- sed sapientiæ credidisse; et quia hoc quod stultum ritum sanctum meruit, sed cum Joannes adhuc apud illos putatur, mihi salutis occasio sit. Nisi clausus in utero Spiritum sanctum recepisset, tunc enim fuisset cœlestis et beata nativitas Salvatoris, et illa post sanctificationem filii repleta est Spiritu nisi habuisset divini aliquid, et humanitatem homi- sancto. Poteris hoc credere, si simile quid etiam de num superegrediens, nunquam totum orbem illius Salvatore cognoveris. 940 Invenitur beata Maria, doctrina penetrasset. Si tantummodo fuisset in Ma- sicut in aliquantis exemplaribus (19) reperimus, riæ utero, et non Dei Filius, quomodo poterat fieri, prophetare. Non enim ignoramus, quod secundum D ut et illo tempore et nunc, non solum corporum, alios codices et hæc verba Elisabeth vaticinetur. Spiritu itaque sancto tunc repleta est Maria, quando cœpit in utero habere Salvatorem. Statim enim ut Spiritum sanctum accepit, Dominici corporis con ditorem, et Filius Dei esse cœpit in utero, etiam ipsa completa est Spiritu sancto. Exsultavit ergo culi 45, καὶ μακαρία ἡ πιστεύσασα· ὅτι ἔσται τε Astwois, etc. Et beata quæ credidisti, quoniam per- ficientur ea quæ dicta sunt tibi a Domino, in ali- quantis sui ævi exemplaribus ex Mariæ Virginis persona, non Elisabeth dici. Nulla vero nunc ejus lectionis vola aut vestigium superest. sed etiam animarum morbi multiplices curarentur? Quis nostrum non insipiens fuit, qui nunc propter misericordiam Dei habemus intelligentiam, et siti- mus. Deum? Quis nostrum non incredulus justitiæ, qui nunc propter Christum justitiam habemus, se- quimurque iustitiam? Quis nostrum non errabundus hancque ipsam præ reliquis causam prætexuit, quod fratres Domini in Evangelio nominentur. Opera pretium sit S. Hieronymi vere aureum libellum contra hunc hæreticum recoluisse. Mox perturba- tum contextum nos restituimus, cum ante legere- tur : quali mente dixerit, qui, ipse noverit, loculus est. (19) Innuit, opinor, verba subsequentis versi- (20) Hanc postea hæresim felvidius instauravit,
Why God chose to be born of a virginΤί δήποτε κρίνας ὁ θεὸς ἐκ παρθένου γεννῆσαι…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Τί δήποτε κρίνας ὁ θεὸς ἐκ παρθένου γεννῆσαι τὸν σωτῆρα οὐκ ἐπελέξατο παρθένον ἀμνήστευτον; Μήποτε οὖν οἰκονομία ἦν καὶ τὸ μνηστῆρα αὐτὴν ἔχουσαν συλλαβεῖν, ὡς μὴ δοκεῖν αἰσχύνην φέρειν ἐπὶ τοῦ σώματος αὐτῆς τὸ σύλλημμα; Δι' ὃ καλῶς ἐν μιᾷ τῶν μάρτυρός τινος ἐπιστολῶν γέγραπται–τὸν Ἰγνάτιον λέγω, τὸν μετὰ τὸν μα κάριον Πέτρον τῆς Ἀντιοχείας δεύ τερον ἐπίσκοπον, τὸν ἐν τῷ διωγμῷ ἐν Ῥώμῃ θηρίοις μαχησάμενον–· «καὶ ἔλαθε τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου ἡ παρθενία Μαρίας». Ὡς, εἰ μὴ ἐγεγόνει ὁ δοκῶν γάμος, οὐκ ἂν αὐτὸν ἔλαθεν, ἀλλ' ἔγνω «ὁ ἄρχων τοῦ αἰῶνος τούτου», ὅτι μηδέποτε μετὰ ἀνδρὸς κοιμηθεῖσα ἡ Μαρία συνέλαβεν καὶ ὀφείλει τὸ σύλλημμα τοῦτο θεῖον εἶναι.
1817 IN LUCAM HOMILIA VII. cto, et clamavit voce magna et dixit : 1813 absens, tribuitque consortium fortitudinis suæ huic A infans in utero Elisabeth, et repleta est Spiritu san- cœtui nostro atque conventui: quod ut et singuli mereamur accipere, deprecemur Dominum Deum, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA VII. De eo quod scriptum est: ‹ Exsurgens autem Maria cum festinatione venit in montana, usque ad eum locum ubi ait: Erit consummatio eorum quæ dicta sunt. Cap. 1. B Benedicta tu inter mulieres. Debemus in hoc loco, ne simplices quique decipiantur, ea quæ solent op- ponere hæretici, confutare. In tantam quippe nescio quis prorupit insaniain, ut assereret negatam fuisse Mariam a Salvatore, éo quod post nativitatem illius juncta fuerit (20) Joseph: et locutus est, quæ quali mente dixerit ipse noverit qui locutus est. Si quando igitur hæretici vobis tale quid objecerint, Meliores ad deteriores veniunt, ut eis ex adventu respondete eis, et dicite: Certe Spiritu sancto plena suo aliquid tribuant emolumenti. Sic et Salvator Elisabeth ait: Benedicta tu inter mulieres. Si sancto venit ad Joannem, ut sanctificaret baptisma illius : Spiritu benedicta canitur Maria, quomodo eam Sal- et Maria statim ut audivit angelum nuntiantem, vator negavit? Porro quod asserunt eam nupsisse quod conceperit Salvatorem, et quod cognata illius post partum, unde approbent non habent. Hi enim Elisabeth haberet in utero, consurgens cum festi- filii, qui Joseph dicebantur, non erant orti de Ma- natione venit in montana, et ingressa est domum ria, neque est ulla Scriptura quæ ista commemoret. Elisabeth. Jesus vero, qui in utero illius erat, ſe- Benedicta tu inter mulieres, et benedictus fructus stinabat adhuc in ventre matris Joannem positum ventris tui. Et unde mihi hoc, ut veniat Mater Domini sanctificare. Denique antequam veniret Maria et mei ad me? Quod ait: Unde mihi hoc, non ignorans salutaret Elisabeth, non exsultavit infans in utero : dicit : et maxime Spiritu sancto plena, quasi nesciat sed statim ut Maria locuta est verbum, quod Filius quod juxta Dei voluntatem Mater Domini venerit ad Dei in ventre matris suggesserat, exsultavit inſans eam; sed isto sensu loquitur : Quid boni feci? quæ in gaudio, et tunc primum præcursorem suum pro- opera mea tanta sunt, ut Mater Domini ad me ve- phetam fecit Jesus. Oportebat quoque Mariam cum niat? per quam justitiaın, ex quibus bonis, de qua Dei prole dignissima, post alloquium Dei, ad mon- fidelitate mentis hoc merui, ut Mater Domini mei tana conscendere, et in sublimioribus commorari. veniat ad me? Ecce enim ut facta est salutatio tua Unde et scriptum est : Consurgens Maria in diebus in aures meas, exsultavit in exsultatione inſans in illis, venit in montana. Debuerat etiam, cum esset utero meo. Sancta erat anima beati Joannis, et ad- sollicita, non pigra, properare sollicitudine, et Spi- huc in matris utero clausa, venturaque in mundum, C ritu sancto plena ad sublimiora perduci, et virtyte quasi per experientiæ sensum, sciebat qure Israel Dei protegi, a qua fuerat obumbrata. Venit ergo in ignorabat. Unde exsilivit et non simpliciter exsi- civitatem Judæ, et in domum Zachariæ, et salutavit livit, sed in gaudio. Senserat enim venisse Donii- Elisabeth. Factum est cum audisset salutationem num suum, ut sanctificaret servum suum, antequam Maria Elisabeth, exsultavit infans in utero ejus, et de matris utero procederet. Utinam mihi eveniat, repleta est Spiritu sancto. Non est itaque dubium ut ab infidelibus stultus dicar, qui talibus credidi. quin quæ tunc repleta est Spiritu sancto, propter Ipsum opus ostendit et veritas, non me stultitiæ, filium sit repleta. Neque enim mater primum Spi- sed sapientiæ credidisse; et quia hoc quod stultum ritum sanctum meruit, sed cum Joannes adhuc apud illos putatur, mihi salutis occasio sit. Nisi clausus in utero Spiritum sanctum recepisset, tunc enim fuisset cœlestis et beata nativitas Salvatoris, et illa post sanctificationem filii repleta est Spiritu nisi habuisset divini aliquid, et humanitatem homi- sancto. Poteris hoc credere, si simile quid etiam de num superegrediens, nunquam totum orbem illius Salvatore cognoveris. 940 Invenitur beata Maria, doctrina penetrasset. Si tantummodo fuisset in Ma- sicut in aliquantis exemplaribus (19) reperimus, riæ utero, et non Dei Filius, quomodo poterat fieri, prophetare. Non enim ignoramus, quod secundum D ut et illo tempore et nunc, non solum corporum, alios codices et hæc verba Elisabeth vaticinetur. Spiritu itaque sancto tunc repleta est Maria, quando cœpit in utero habere Salvatorem. Statim enim ut Spiritum sanctum accepit, Dominici corporis con ditorem, et Filius Dei esse cœpit in utero, etiam ipsa completa est Spiritu sancto. Exsultavit ergo culi 45, καὶ μακαρία ἡ πιστεύσασα· ὅτι ἔσται τε Astwois, etc. Et beata quæ credidisti, quoniam per- ficientur ea quæ dicta sunt tibi a Domino, in ali- quantis sui ævi exemplaribus ex Mariæ Virginis persona, non Elisabeth dici. Nulla vero nunc ejus lectionis vola aut vestigium superest. sed etiam animarum morbi multiplices curarentur? Quis nostrum non insipiens fuit, qui nunc propter misericordiam Dei habemus intelligentiam, et siti- mus. Deum? Quis nostrum non incredulus justitiæ, qui nunc propter Christum justitiam habemus, se- quimurque iustitiam? Quis nostrum non errabundus hancque ipsam præ reliquis causam prætexuit, quod fratres Domini in Evangelio nominentur. Opera pretium sit S. Hieronymi vere aureum libellum contra hunc hæreticum recoluisse. Mox perturba- tum contextum nos restituimus, cum ante legere- tur : quali mente dixerit, qui, ipse noverit, loculus est. (19) Innuit, opinor, verba subsequentis versi- (20) Hanc postea hæresim felvidius instauravit,
The Savior willed throughout the whole economy…Ἐβούλετο δὲ ὁ σωτὴρ καθ’ ὅλην τὴν οἰκονομίαν…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἐβούλετο δὲ ὁ σωτὴρ καθ' ὅλην τὴν οἰκονομίαν λανθάνειν τὸν διά βολον, καὶ γοῦν ἐνετέλλετο τοῖς μαθηταῖς μὴ φανερὸν ποιεῖν αὐτόν. Ἀλλὰ καὶ ἡνίκα ἐπειράζετο ὑπὸ τοῦ διαβόλου, οὐδαμοῦ ἀπεφήνατο γυμ νῶς, ὅτι υἱός ἐστιν τοῦ θεοῦ, ἀλλὰ μόνον ἔλεγεν· οὐ δεῖ μέ σοι προσ κυνεῖν, οὐ δεῖ με τοὺς λίθους ποιεῖν ἄρτους, οὐ δεῖ με ῥίπτειν ἐμαυτὸν ἄνωθεν κάτω.
1817 IN LUCAM HOMILIA VII. cto, et clamavit voce magna et dixit : 1813 absens, tribuitque consortium fortitudinis suæ huic A infans in utero Elisabeth, et repleta est Spiritu san- cœtui nostro atque conventui: quod ut et singuli mereamur accipere, deprecemur Dominum Deum, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA VII. De eo quod scriptum est: ‹ Exsurgens autem Maria cum festinatione venit in montana, usque ad eum locum ubi ait: Erit consummatio eorum quæ dicta sunt. Cap. 1. B Benedicta tu inter mulieres. Debemus in hoc loco, ne simplices quique decipiantur, ea quæ solent op- ponere hæretici, confutare. In tantam quippe nescio quis prorupit insaniain, ut assereret negatam fuisse Mariam a Salvatore, éo quod post nativitatem illius juncta fuerit (20) Joseph: et locutus est, quæ quali mente dixerit ipse noverit qui locutus est. Si quando igitur hæretici vobis tale quid objecerint, Meliores ad deteriores veniunt, ut eis ex adventu respondete eis, et dicite: Certe Spiritu sancto plena suo aliquid tribuant emolumenti. Sic et Salvator Elisabeth ait: Benedicta tu inter mulieres. Si sancto venit ad Joannem, ut sanctificaret baptisma illius : Spiritu benedicta canitur Maria, quomodo eam Sal- et Maria statim ut audivit angelum nuntiantem, vator negavit? Porro quod asserunt eam nupsisse quod conceperit Salvatorem, et quod cognata illius post partum, unde approbent non habent. Hi enim Elisabeth haberet in utero, consurgens cum festi- filii, qui Joseph dicebantur, non erant orti de Ma- natione venit in montana, et ingressa est domum ria, neque est ulla Scriptura quæ ista commemoret. Elisabeth. Jesus vero, qui in utero illius erat, ſe- Benedicta tu inter mulieres, et benedictus fructus stinabat adhuc in ventre matris Joannem positum ventris tui. Et unde mihi hoc, ut veniat Mater Domini sanctificare. Denique antequam veniret Maria et mei ad me? Quod ait: Unde mihi hoc, non ignorans salutaret Elisabeth, non exsultavit infans in utero : dicit : et maxime Spiritu sancto plena, quasi nesciat sed statim ut Maria locuta est verbum, quod Filius quod juxta Dei voluntatem Mater Domini venerit ad Dei in ventre matris suggesserat, exsultavit inſans eam; sed isto sensu loquitur : Quid boni feci? quæ in gaudio, et tunc primum præcursorem suum pro- opera mea tanta sunt, ut Mater Domini ad me ve- phetam fecit Jesus. Oportebat quoque Mariam cum niat? per quam justitiaın, ex quibus bonis, de qua Dei prole dignissima, post alloquium Dei, ad mon- fidelitate mentis hoc merui, ut Mater Domini mei tana conscendere, et in sublimioribus commorari. veniat ad me? Ecce enim ut facta est salutatio tua Unde et scriptum est : Consurgens Maria in diebus in aures meas, exsultavit in exsultatione inſans in illis, venit in montana. Debuerat etiam, cum esset utero meo. Sancta erat anima beati Joannis, et ad- sollicita, non pigra, properare sollicitudine, et Spi- huc in matris utero clausa, venturaque in mundum, C ritu sancto plena ad sublimiora perduci, et virtyte quasi per experientiæ sensum, sciebat qure Israel Dei protegi, a qua fuerat obumbrata. Venit ergo in ignorabat. Unde exsilivit et non simpliciter exsi- civitatem Judæ, et in domum Zachariæ, et salutavit livit, sed in gaudio. Senserat enim venisse Donii- Elisabeth. Factum est cum audisset salutationem num suum, ut sanctificaret servum suum, antequam Maria Elisabeth, exsultavit infans in utero ejus, et de matris utero procederet. Utinam mihi eveniat, repleta est Spiritu sancto. Non est itaque dubium ut ab infidelibus stultus dicar, qui talibus credidi. quin quæ tunc repleta est Spiritu sancto, propter Ipsum opus ostendit et veritas, non me stultitiæ, filium sit repleta. Neque enim mater primum Spi- sed sapientiæ credidisse; et quia hoc quod stultum ritum sanctum meruit, sed cum Joannes adhuc apud illos putatur, mihi salutis occasio sit. Nisi clausus in utero Spiritum sanctum recepisset, tunc enim fuisset cœlestis et beata nativitas Salvatoris, et illa post sanctificationem filii repleta est Spiritu nisi habuisset divini aliquid, et humanitatem homi- sancto. Poteris hoc credere, si simile quid etiam de num superegrediens, nunquam totum orbem illius Salvatore cognoveris. 940 Invenitur beata Maria, doctrina penetrasset. Si tantummodo fuisset in Ma- sicut in aliquantis exemplaribus (19) reperimus, riæ utero, et non Dei Filius, quomodo poterat fieri, prophetare. Non enim ignoramus, quod secundum D ut et illo tempore et nunc, non solum corporum, alios codices et hæc verba Elisabeth vaticinetur. Spiritu itaque sancto tunc repleta est Maria, quando cœpit in utero habere Salvatorem. Statim enim ut Spiritum sanctum accepit, Dominici corporis con ditorem, et Filius Dei esse cœpit in utero, etiam ipsa completa est Spiritu sancto. Exsultavit ergo culi 45, καὶ μακαρία ἡ πιστεύσασα· ὅτι ἔσται τε Astwois, etc. Et beata quæ credidisti, quoniam per- ficientur ea quæ dicta sunt tibi a Domino, in ali- quantis sui ævi exemplaribus ex Mariæ Virginis persona, non Elisabeth dici. Nulla vero nunc ejus lectionis vola aut vestigium superest. sed etiam animarum morbi multiplices curarentur? Quis nostrum non insipiens fuit, qui nunc propter misericordiam Dei habemus intelligentiam, et siti- mus. Deum? Quis nostrum non incredulus justitiæ, qui nunc propter Christum justitiam habemus, se- quimurque iustitiam? Quis nostrum non errabundus hancque ipsam præ reliquis causam prætexuit, quod fratres Domini in Evangelio nominentur. Opera pretium sit S. Hieronymi vere aureum libellum contra hunc hæreticum recoluisse. Mox perturba- tum contextum nos restituimus, cum ante legere- tur : quali mente dixerit, qui, ipse noverit, loculus est. (19) Innuit, opinor, verba subsequentis versi- (20) Hanc postea hæresim felvidius instauravit,
PG 13:1819Ἀλλὰ καὶ ὁ ἀπόστολος τὴν τοῦ πάθους οἰκονομίαν κατὰ λήθην φησὶ γεγονέναι τῆς ἀντικειμένης ἐνερ γείας· «
Ἀλλὰ καὶ ὁ ἀπόστολος τὴν τοῦ πάθους οἰκονομίαν κατὰ λήθην φησὶ γεγονέναι τῆς ἀντικειμένης ἐνερ γείας· «ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν κύριον τῆς δόξης ἐσταύ ρωσαν». Εἰ δὲ τὸ δαιμόνιον οὐκ ἔλαθεν –εἶπεν γάρ· «Οἴδαμέν σε, τίς εἶ, ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ»– ὅρα, ὅτι ὁ ἐλάττων ἐν τῇ κακίᾳ ᾔδει τὸν σωτῆρα, ὁ δὲ χείρων ἐν αὐτῇ ἀπὸ τοῦ μεγέθους τῆς κακίας ἐνεποδίζετο αὐτὸν θεωρεῖν. Καὶ ἡμῶν δὲ ἡ κακία, ἐὰν μὲν ἐλάττων ᾖ, βοηθούμεθα διὰ τὸ ἔλαττον πρὸς τὸ βιῶσαι καλῶς· ἐὰν δὲ κακία ἡμῖν πλείων εὑρεθῇ, πλείων ἀγὼν αὐτὴν ἀποβαλεῖν. Ξένον αὐτῇ τινα ἀσπασμὸν εἶπεν, ὃν οὐχ εὗρον ἐν οὐδεμίᾳ γραφῇ· φέρε δὴ περὶ τούτου ἐξετάσωμεν. Τὸ «χαῖρε κεχαριτωμένη» εἴρηται οὐδαμοῦ· ἀλλ' οὐδ' ἀνδρί που εἴρηται τοῦτο, ταύτῃ δὲ ἐτηρεῖτο ὁ ἀσπασ μὸς οὗτος. Τί οὖν ἡ παρθένος, ξένον τινὰ καὶ οὐδενὶ πρότερον λεχθέντα ὡς νομο μαθὴς εἰδυῖα τὸν ἀσπασμόν; ἐτα ράχθη ἐπὶ τῷ λόγῳ· διὸ καὶ αὐτός φησι πρὸς αὐτὴν τό· «μὴ φοβοῦ». «Οὗτος ἔσται μέγας», φησίν. Τοῦτο εἴρηται καὶ περὶ Ἰωάννου· ἀλλ' ὅτε ἦλθεν ὁ ἀληθῶς «μέγας», ἐκεῖνος ἦν μικρός. «Ἐκεῖνος» γὰρ «ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων». Τὸ δὲ μέγεθος αὐτοῦ οὐ τότε οὕτως ἐδηλοῦτο, ὅσον νῦν φαίνεται.
Which none of the princes of this world knewἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν κύριον τῆς δόξης ἐσταύ ρωσαν». Εἰ δὲ τὸ δαιμόνιον οὐκ ἔλαθεν –εἶπεν γάρ· «Οἴδαμέν σε, τίς εἶ, ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ»– ὅρα, ὅτι ὁ ἐλάττων ἐν τῇ κακίᾳ ᾔδει τὸν σωτῆρα, ὁ δὲ χείρων ἐν αὐτῇ ἀπὸ τοῦ μεγέθους τῆς κακίας ἐνεποδίζετο αὐτὸν θεωρεῖν. Καὶ ἡμῶν δὲ ἡ κακία, ἐὰν μὲν ἐλάττων ᾖ, βοηθούμεθα διὰ τὸ ἔλαττον πρὸς τὸ βιῶσαι καλῶς· ἐὰν δὲ κακία ἡμῖν πλείων εὑρεθῇ, πλείων ἀγὼν αὐτὴν ἀποβαλεῖν.
Ἀλλὰ καὶ ὁ ἀπόστολος τὴν τοῦ πάθους οἰκονομίαν κατὰ λήθην φησὶ γεγονέναι τῆς ἀντικειμένης ἐνερ γείας· «ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν κύριον τῆς δόξης ἐσταύ ρωσαν». Εἰ δὲ τὸ δαιμόνιον οὐκ ἔλαθεν –εἶπεν γάρ· «Οἴδαμέν σε, τίς εἶ, ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ»– ὅρα, ὅτι ὁ ἐλάττων ἐν τῇ κακίᾳ ᾔδει τὸν σωτῆρα, ὁ δὲ χείρων ἐν αὐτῇ ἀπὸ τοῦ μεγέθους τῆς κακίας ἐνεποδίζετο αὐτὸν θεωρεῖν. Καὶ ἡμῶν δὲ ἡ κακία, ἐὰν μὲν ἐλάττων ᾖ, βοηθούμεθα διὰ τὸ ἔλαττον πρὸς τὸ βιῶσαι καλῶς· ἐὰν δὲ κακία ἡμῖν πλείων εὑρεθῇ, πλείων ἀγὼν αὐτὴν ἀποβαλεῖν. Ξένον αὐτῇ τινα ἀσπασμὸν εἶπεν, ὃν οὐχ εὗρον ἐν οὐδεμίᾳ γραφῇ· φέρε δὴ περὶ τούτου ἐξετάσωμεν. Τὸ «χαῖρε κεχαριτωμένη» εἴρηται οὐδαμοῦ· ἀλλ' οὐδ' ἀνδρί που εἴρηται τοῦτο, ταύτῃ δὲ ἐτηρεῖτο ὁ ἀσπασ μὸς οὗτος. Τί οὖν ἡ παρθένος, ξένον τινὰ καὶ οὐδενὶ πρότερον λεχθέντα ὡς νομο μαθὴς εἰδυῖα τὸν ἀσπασμόν; ἐτα ράχθη ἐπὶ τῷ λόγῳ· διὸ καὶ αὐτός φησι πρὸς αὐτὴν τό· «μὴ φοβοῦ». «Οὗτος ἔσται μέγας», φησίν. Τοῦτο εἴρηται καὶ περὶ Ἰωάννου· ἀλλ' ὅτε ἦλθεν ὁ ἀληθῶς «μέγας», ἐκεῖνος ἦν μικρός. «Ἐκεῖνος» γὰρ «ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων». Τὸ δὲ μέγεθος αὐτοῦ οὐ τότε οὕτως ἐδηλοῦτο, ὅσον νῦν φαίνεται.
He spoke to her a certain strange greeting, which I have not found...Ξένον αὐτῇ τινα ἀσπασμὸν εἶπεν, ὃν οὐχ εὗρον…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ξένον αὐτῇ τινα ἀσπασμὸν εἶπεν, ὃν οὐχ εὗρον ἐν οὐδεμίᾳ γραφῇ· φέρε δὴ περὶ τούτου ἐξετάσωμεν. Τὸ «χαῖρε κεχαριτωμένη» εἴρηται οὐδαμοῦ· ἀλλ' οὐδ' ἀνδρί που εἴρηται τοῦτο, ταύτῃ δὲ ἐτηρεῖτο ὁ ἀσπασ μὸς οὗτος. Τί οὖν ἡ παρθένος, ξένον τινὰ καὶ οὐδενὶ πρότερον λεχθέντα ὡς νομο μαθὴς εἰδυῖα τὸν ἀσπασμόν; ἐτα ράχθη ἐπὶ τῷ λόγῳ· διὸ καὶ αὐτός φησι πρὸς αὐτὴν τό· «μὴ φοβοῦ». «
Ἀλλὰ καὶ ὁ ἀπόστολος τὴν τοῦ πάθους οἰκονομίαν κατὰ λήθην φησὶ γεγονέναι τῆς ἀντικειμένης ἐνερ γείας· «ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν κύριον τῆς δόξης ἐσταύ ρωσαν». Εἰ δὲ τὸ δαιμόνιον οὐκ ἔλαθεν –εἶπεν γάρ· «Οἴδαμέν σε, τίς εἶ, ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ»– ὅρα, ὅτι ὁ ἐλάττων ἐν τῇ κακίᾳ ᾔδει τὸν σωτῆρα, ὁ δὲ χείρων ἐν αὐτῇ ἀπὸ τοῦ μεγέθους τῆς κακίας ἐνεποδίζετο αὐτὸν θεωρεῖν. Καὶ ἡμῶν δὲ ἡ κακία, ἐὰν μὲν ἐλάττων ᾖ, βοηθούμεθα διὰ τὸ ἔλαττον πρὸς τὸ βιῶσαι καλῶς· ἐὰν δὲ κακία ἡμῖν πλείων εὑρεθῇ, πλείων ἀγὼν αὐτὴν ἀποβαλεῖν. Ξένον αὐτῇ τινα ἀσπασμὸν εἶπεν, ὃν οὐχ εὗρον ἐν οὐδεμίᾳ γραφῇ· φέρε δὴ περὶ τούτου ἐξετάσωμεν. Τὸ «χαῖρε κεχαριτωμένη» εἴρηται οὐδαμοῦ· ἀλλ' οὐδ' ἀνδρί που εἴρηται τοῦτο, ταύτῃ δὲ ἐτηρεῖτο ὁ ἀσπασ μὸς οὗτος. Τί οὖν ἡ παρθένος, ξένον τινὰ καὶ οὐδενὶ πρότερον λεχθέντα ὡς νομο μαθὴς εἰδυῖα τὸν ἀσπασμόν; ἐτα ράχθη ἐπὶ τῷ λόγῳ· διὸ καὶ αὐτός φησι πρὸς αὐτὴν τό· «μὴ φοβοῦ». «Οὗτος ἔσται μέγας», φησίν. Τοῦτο εἴρηται καὶ περὶ Ἰωάννου· ἀλλ' ὅτε ἦλθεν ὁ ἀληθῶς «μέγας», ἐκεῖνος ἦν μικρός. «Ἐκεῖνος» γὰρ «ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων». Τὸ δὲ μέγεθος αὐτοῦ οὐ τότε οὕτως ἐδηλοῦτο, ὅσον νῦν φαίνεται.
He will be great, he saysΟὗτος ἔσται μέγας, φησίν
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Οὗτος ἔσται μέγας», φησίν. Τοῦτο εἴρηται καὶ περὶ Ἰωάννου· ἀλλ' ὅτε ἦλθεν ὁ ἀληθῶς «μέγας», ἐκεῖνος ἦν μικρός. «Ἐκεῖνος» γὰρ «ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων». Τὸ δὲ μέγεθος αὐτοῦ οὐ τότε οὕτως ἐδηλοῦτο, ὅσον νῦν φαίνεται.
Ἀλλὰ καὶ ὁ ἀπόστολος τὴν τοῦ πάθους οἰκονομίαν κατὰ λήθην φησὶ γεγονέναι τῆς ἀντικειμένης ἐνερ γείας· «ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν κύριον τῆς δόξης ἐσταύ ρωσαν». Εἰ δὲ τὸ δαιμόνιον οὐκ ἔλαθεν –εἶπεν γάρ· «Οἴδαμέν σε, τίς εἶ, ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ»– ὅρα, ὅτι ὁ ἐλάττων ἐν τῇ κακίᾳ ᾔδει τὸν σωτῆρα, ὁ δὲ χείρων ἐν αὐτῇ ἀπὸ τοῦ μεγέθους τῆς κακίας ἐνεποδίζετο αὐτὸν θεωρεῖν. Καὶ ἡμῶν δὲ ἡ κακία, ἐὰν μὲν ἐλάττων ᾖ, βοηθούμεθα διὰ τὸ ἔλαττον πρὸς τὸ βιῶσαι καλῶς· ἐὰν δὲ κακία ἡμῖν πλείων εὑρεθῇ, πλείων ἀγὼν αὐτὴν ἀποβαλεῖν. Ξένον αὐτῇ τινα ἀσπασμὸν εἶπεν, ὃν οὐχ εὗρον ἐν οὐδεμίᾳ γραφῇ· φέρε δὴ περὶ τούτου ἐξετάσωμεν. Τὸ «χαῖρε κεχαριτωμένη» εἴρηται οὐδαμοῦ· ἀλλ' οὐδ' ἀνδρί που εἴρηται τοῦτο, ταύτῃ δὲ ἐτηρεῖτο ὁ ἀσπασ μὸς οὗτος. Τί οὖν ἡ παρθένος, ξένον τινὰ καὶ οὐδενὶ πρότερον λεχθέντα ὡς νομο μαθὴς εἰδυῖα τὸν ἀσπασμόν; ἐτα ράχθη ἐπὶ τῷ λόγῳ· διὸ καὶ αὐτός φησι πρὸς αὐτὴν τό· «μὴ φοβοῦ». «Οὗτος ἔσται μέγας», φησίν. Τοῦτο εἴρηται καὶ περὶ Ἰωάννου· ἀλλ' ὅτε ἦλθεν ὁ ἀληθῶς «μέγας», ἐκεῖνος ἦν μικρός. «Ἐκεῖνος» γὰρ «ἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων». Τὸ δὲ μέγεθος αὐτοῦ οὐ τότε οὕτως ἐδηλοῦτο, ὅσον νῦν φαίνεται.
PG 13:1821Ὅρα γὰρ <τὸ> μέγεθος δυνάμεως αὐτοῦ· «ὅτι εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλ θεν ὁ φθόγγος τῆς διδασκαλίας αὐ τοῦ, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τὰ ῥήματα αὐτοῦ». καὶ μετὰ τῶν ἐν <Βρεττανίᾳ … > καὶ μετὰ τῶν ἐν Μαυριττανίᾳ καὶ μετὰ τῶν πανταχοῦ πιστευόντων καὶ καθόλου διῆκον.
Ὅρα γὰρ <τὸ> μέγεθος δυνάμεως αὐτοῦ· «ὅτι εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλ θεν ὁ φθόγγος τῆς διδασκαλίας αὐ τοῦ, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τὰ ῥήματα αὐτοῦ». καὶ μετὰ τῶν ἐν <Βρεττανίᾳ .......> καὶ μετὰ τῶν ἐν Μαυριττανίᾳ καὶ μετὰ τῶν πανταχοῦ πιστευόντων καὶ καθόλου διῆκον. Ἀνάβα γὰρ τῷ λόγῳ εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἴδε αὐτὸν τὰ ἐκεῖ πληροῦντα· «ὤφθη» γὰρ «ἀγγέλοις». Κατάβα τῷ λόγῳ εἰς τὴν ἄβυσσον [καὶ ὡσαύτως]· κατέβη γὰρ κἀκεῖ. «Καταβὰς γὰρ αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβάς, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα», «ἵνα ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων». Ἴδε ταύτην τὴν δύναμιν· διέβη γὰρ ὅλον τὸν κόσμον· διεληλυθότα γάρ φησι τοὺς οὐ ρανοὺς Ἰησοῦν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ. Ἐὰν οὖν ταῦτα ἴδῃς, ὄψει, ὅτι οὐχὶ ῥημάτιόν ἐστι τό· «ἔσται μέγας», ἀλλ' ἔργῳ δείκνυται, ὅτι «μέγας» ἐστὶν ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς καὶ ἀπὼν καὶ παρών. Οἱ κρείττονες πρὸς τοὺς ἐλάτ τονας ἔρχονται, ἵνα αὐτοὺς εὐερ γετήσωσιν. Οὕτω καὶ ὁ σωτὴρ ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰωάννην, ἵνα τὸ βάπτισμα αὐτοῦ ἁγιάσῃ· οὕτως ἡ Μαριὰμ ἀκούσασα τοῦ ἀγγέλου τέ ξεσθαι τὸν σωτῆρα καὶ μεμαθη κυῖα, ὅτι ἡ συγγενὴς αὐτῆς συνέ λαβεν Ἐλισάβετ, ἦλθεν πρὸς αὐτήν. Ὁ γὰρ ἐν αὐτῇ Ἰησοῦς ἤδη ἤμελλεν εὐεργετεῖν τὸν ἤδη ἐν τῇ Ἐλισάβετ Ἰωάννην.
Ascend by reason to heaven and...Ἀνάβα γὰρ τῷ λόγῳ εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἀνάβα γὰρ τῷ λόγῳ εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἴδε αὐτὸν τὰ ἐκεῖ πληροῦντα· «ὤφθη» γὰρ «ἀγγέλοις». Κατάβα τῷ λόγῳ εἰς τὴν ἄβυσσον [καὶ ὡσαύτως]· κατέβη γὰρ κἀκεῖ. «Καταβὰς γὰρ αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβάς, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα», «ἵνα ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων». Ἴδε ταύτην τὴν δύναμιν· διέβη γὰρ ὅλον τὸν κόσμον· διεληλυθότα γάρ φησι τοὺς οὐ ρανοὺς Ἰησοῦν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ. Ἐὰν οὖν ταῦτα ἴδῃς, ὄψει, ὅτι οὐχὶ ῥημάτιόν ἐστι τό· «ἔσται μέγας», ἀλλ' ἔργῳ δείκνυται, ὅτι «μέγας» ἐστὶν ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς καὶ ἀπὼν καὶ παρών. Οἱ κρείττονες πρὸς τοὺς ἐλάτ τονας ἔρχονται, ἵνα αὐτοὺς εὐερ γετήσωσιν. Οὕτω καὶ ὁ σωτὴρ ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰωάννην, ἵνα τὸ βάπτισμα αὐτοῦ ἁγιάσῃ· οὕτως ἡ Μαριὰμ ἀκούσασα τοῦ ἀγγέλου τέ ξεσθαι τὸν σωτῆρα καὶ μεμαθη κυῖα, ὅτι ἡ συγγενὴς αὐτῆς συνέ λαβεν Ἐλισάβετ, ἦλθεν πρὸς αὐτήν. Ὁ γὰρ ἐν αὐτῇ Ἰησοῦς ἤδη ἤμελλεν εὐεργετεῖν τὸν ἤδη ἐν τῇ Ἐλισάβετ Ἰωάννην.
Ὅρα γὰρ <τὸ> μέγεθος δυνάμεως αὐτοῦ· «ὅτι εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλ θεν ὁ φθόγγος τῆς διδασκαλίας αὐ τοῦ, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τὰ ῥήματα αὐτοῦ». καὶ μετὰ τῶν ἐν <Βρεττανίᾳ .......> καὶ μετὰ τῶν ἐν Μαυριττανίᾳ καὶ μετὰ τῶν πανταχοῦ πιστευόντων καὶ καθόλου διῆκον. Ἀνάβα γὰρ τῷ λόγῳ εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἴδε αὐτὸν τὰ ἐκεῖ πληροῦντα· «ὤφθη» γὰρ «ἀγγέλοις». Κατάβα τῷ λόγῳ εἰς τὴν ἄβυσσον [καὶ ὡσαύτως]· κατέβη γὰρ κἀκεῖ. «Καταβὰς γὰρ αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβάς, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα», «ἵνα ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων». Ἴδε ταύτην τὴν δύναμιν· διέβη γὰρ ὅλον τὸν κόσμον· διεληλυθότα γάρ φησι τοὺς οὐ ρανοὺς Ἰησοῦν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ. Ἐὰν οὖν ταῦτα ἴδῃς, ὄψει, ὅτι οὐχὶ ῥημάτιόν ἐστι τό· «ἔσται μέγας», ἀλλ' ἔργῳ δείκνυται, ὅτι «μέγας» ἐστὶν ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς καὶ ἀπὼν καὶ παρών. Οἱ κρείττονες πρὸς τοὺς ἐλάτ τονας ἔρχονται, ἵνα αὐτοὺς εὐερ γετήσωσιν. Οὕτω καὶ ὁ σωτὴρ ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰωάννην, ἵνα τὸ βάπτισμα αὐτοῦ ἁγιάσῃ· οὕτως ἡ Μαριὰμ ἀκούσασα τοῦ ἀγγέλου τέ ξεσθαι τὸν σωτῆρα καὶ μεμαθη κυῖα, ὅτι ἡ συγγενὴς αὐτῆς συνέ λαβεν Ἐλισάβετ, ἦλθεν πρὸς αὐτήν. Ὁ γὰρ ἐν αὐτῇ Ἰησοῦς ἤδη ἤμελλεν εὐεργετεῖν τὸν ἤδη ἐν τῇ Ἐλισάβετ Ἰωάννην.
PG 13:1822Καὶ τοῦτο δῆλον ἐκ τοῦ μὴ σκιρτᾶν μὲν τὸν Ἰωάννην, πρὶν ἔλθῃ Μαριὰμ καὶ τὴν Ἐλισάβετ ἀσπάσηται, ἅμα δὲ τῷ λόγῳ τοῦ ἀσπασμοῦ Μαρίας, ὃν ὑπέβαλεν ὁ λόγος τοῦ θεοῦ ὁ Χρι στός, ἤκουσεν ὁ πρόδρομος τῇ ἐνεργείᾳ τοῦ ἁγίουΠνεύματος κινούμενος τὸν ἀσπασμὸν τῆς Μαρίας καὶ «ἐσκίρτησεν ἐν ἀγαλ λιάσει τὸ βρέφος ἐν τῇ κοιλίᾳ», καὶ οἱονεὶ ἤρξατο ἔκτοτε προφήτην αὐ τὸν ποιεῖν ὁ Ἰησοῦς. Ἔδει δὲ τὴν μακαρίαν ταύτην Μαρίαν μετὰ τὴν τοῦ Γαβριὴλ πρὸς αὐτὴν ἐπιδημίαν καὶ τὸν εὐαγγελισμὸν ἀναβαίνουσαν ἀναβῆναι «ἐπὶ τὴν ὀρεινήν», ἅτε δὲ τῇ σπουδῇ μὴ ὀκνηρὰν σπουδαίως πορευθῆναι· μετὰ σπουδῆς δὲ ἐπο ρεύετο ἀγομένη ὑπὸ τοῦ ἁγίου πνεύ ματος τοῦ ἐπελθόντος αὐτῇ καὶ ὑπὸ τῆς δυνάμεως τοῦ ὑψίστου τῆς ἐπι σκιασάσης αὐτῇ. Οὐκοῦν ἐν τῷ ἀσπασμῷ «ἐπλήσθη» διὰ τὸν υἱὸν «πνεύματος ἁγίου ἡ Ἐλισάβετ»· οὐ γὰρ ἡ μήτηρ «ἐπλή σθη πνεύματος ἁγίου» πρῶτον, ἀλλὰ προηγουμένως πλησθέντος Ἰωάννου δευτέρως ἡ μήτηρ, ἅτε ἔχουσα τὸν πλησθέντα «πνεύματος ἁγίου». Οὐκ ὀκνητέον δὲ εἰπεῖν, ἵνα μὴ ἐξαπατηθῇ τις ὑπὸ τῶν πιθανότησι χρωμένων καὶ διδασκόντων ψευδῶς, ὅτι ἐτόλμησέ τις εἰπεῖν κατὰ τῆς Μαρίας, ὡς ἄρα ὁ σωτὴρ αὐτὴν ἠρνήσατο, ἐπεί, φησίν, συνήφθη μετὰ τὴν ἀπότεξιν τὴν τοῦ σωτῆρος τῷ Ἰωσήφ.
Ὅρα γὰρ <τὸ> μέγεθος δυνάμεως αὐτοῦ· «ὅτι εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλ θεν ὁ φθόγγος τῆς διδασκαλίας αὐ τοῦ, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκου μένης τὰ ῥήματα αὐτοῦ». καὶ μετὰ τῶν ἐν <Βρεττανίᾳ .......> καὶ μετὰ τῶν ἐν Μαυριττανίᾳ καὶ μετὰ τῶν πανταχοῦ πιστευόντων καὶ καθόλου διῆκον. Ἀνάβα γὰρ τῷ λόγῳ εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἴδε αὐτὸν τὰ ἐκεῖ πληροῦντα· «ὤφθη» γὰρ «ἀγγέλοις». Κατάβα τῷ λόγῳ εἰς τὴν ἄβυσσον [καὶ ὡσαύτως]· κατέβη γὰρ κἀκεῖ. «Καταβὰς γὰρ αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβάς, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα», «ἵνα ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων». Ἴδε ταύτην τὴν δύναμιν· διέβη γὰρ ὅλον τὸν κόσμον· διεληλυθότα γάρ φησι τοὺς οὐ ρανοὺς Ἰησοῦν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ. Ἐὰν οὖν ταῦτα ἴδῃς, ὄψει, ὅτι οὐχὶ ῥημάτιόν ἐστι τό· «ἔσται μέγας», ἀλλ' ἔργῳ δείκνυται, ὅτι «μέγας» ἐστὶν ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς καὶ ἀπὼν καὶ παρών. Οἱ κρείττονες πρὸς τοὺς ἐλάτ τονας ἔρχονται, ἵνα αὐτοὺς εὐερ γετήσωσιν. Οὕτω καὶ ὁ σωτὴρ ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰωάννην, ἵνα τὸ βάπτισμα αὐτοῦ ἁγιάσῃ· οὕτως ἡ Μαριὰμ ἀκούσασα τοῦ ἀγγέλου τέ ξεσθαι τὸν σωτῆρα καὶ μεμαθη κυῖα, ὅτι ἡ συγγενὴς αὐτῆς συνέ λαβεν Ἐλισάβετ, ἦλθεν πρὸς αὐτήν. Ὁ γὰρ ἐν αὐτῇ Ἰησοῦς ἤδη ἤμελλεν εὐεργετεῖν τὸν ἤδη ἐν τῇ Ἐλισάβετ Ἰωάννην.
PG 13:1824Εἴ ποτε οὖν τοιοῦτοι λόγοι ὑπὸ αἱρετικῶν προαχθῶσιν, οὕτως ἀπο κριτέον, ὅτι «πνεύματος ἁγίου» πλη σθεῖσα ἡ Ἐλισάβετ φησίν· «εὐλογη μένη σὺ ἐν γυναιξίν». Εἰ δὲ εὐλόγη ται ὑπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου, πῶς ἠρνήσατο αὐτὴν ὁ σωτήρ; Ἀλλ' οὐδὲ ἔχουσιν αὐτὴν ἀποδεῖξαι, ὅτι συνουσίᾳ ἐχρήσατο μετὰ τὴν ἀπό τεξιν τοῦ σωτῆρος· οἱ γὰρ υἱοὶ Ἰω σὴφ οὐκ ἦσαν ἀπὸ τῆς Μαρίας, οὐδὲ ἔχει τις τοῦτο παραστῆσαι ἀπὸ τῆς γραφῆς.
1823 ORIGENIS 1821 ctioni, observans tam in Veteri, quam in Novo Te- A mansit Maria cum Elisabeth, postquam ei locutus stamento, sicubi scriptum in ortu peccatoris inve- niat : Completum est tempus ut pareret, nunquam omnino reperiet. Sed ubicunque justus nascitur, ibi completur dies, illic in mundum completur ad- ventus sui. Ortus justi, plenitudinem habet: pec- catoris nativitas, ut ita dicamus, “vacuitatem atque inanitatem. Hæc de eo quod scriptum est : Comple- tum est tempus ut pareret. Congratulabantur matri ejus vicini et cognati, et volebant in honorem pa- tris puero nomen ponere, ut vocaretur Zacharias. Porro Elisabeth, sancto Spiritu suggerente, aiebat : Joannes est nomen ejus. Deinde cum illi causas ju- stas quærerent cur Joannes potissimum vocaretur, cum in genere ipsius nullus haberet hoc nomen, interrogant patrem, qui non valens respondere B (manu et litteris est locutus). Scripsit enim in pu- gillari, Joannes est nomen ejus : statimque ut sty- lus impressus est ceræ, lingua, quæ prius fuerat vincta, laxata est. Recepit eloquium, non buina- num, quoniam ligata fuit lingua ejus; humana ta- men non fuit. Vinxerat enim eam incredulitas. Statim ut soluta est, humana esse desinit, et lo- quebatur benedicens Deum, et prophetavit ea quæ scripta sunt in Evangelio, de quibus, præbente Do- mino Jesu Christo, cum tempus fuerit, dissere- mus : cui est gloria et imperium in sæcula sæculo- rum. Amen. HOMILIA X. De eo quod scriptum est : Plenus Spiritu sancto C prophetavit, usque ad eum locum ubi ait : Antecedet enim coram Domino parare vias ejus. › Cap. J. Plenus Spiritu sancto Zacharias, duas prophe- tias generaliter nuntiat, primam de Christo, alte- ram de Joanne. Quod manifeste de verbis ipsius approbatur, in quibus quasi de præsentia, et qui versaretur in mundo loquitur Salvatoris, ac dein de 943 Joanne : Repletus enim Spiritu sancto prophetavit dicens: Benedictus Dominus Deus Israel, quia visitavit et fecit redemptionem plebis suæ. Vi- sitante enim et Deo volente redimere populum suum, 9+ Isa v, ἡμῶν Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ, καὶ ὅλος ὁ χορὸς τῶν ἁγίων προφητῶν καὶ δικαίων ἀπήλαυσαν τῆς παρουσίας τοῦ Χριστοῦ. Εἰ γὰρ εἰρηνοποίησε διὰ τοῦ αἵματος τοῦ σταυροῦ αὐτοῦ τά τε ἐν τῇ γῇ καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς κατὰ τὸν θεῖον ᾿Απόστολον· τί ὀκνεῖς παραδέξασθαι ὅτι καὶ πρὸς τοὺς πατέρας ἐπισκοπὴ γέγονε, καὶ τοῦτο ἡ εἰς τὸν ᾅδην αὐτοῦ ἄφιξις έπρα Yμatevcato; Ut enim arbitror, etiam patres nostri Abraham, et Isaac, et Jacob, et universus chorus sanctorum ejus prophetarum et justorum, Christi præsentia fruiti sunt. Si enim juxta divinum Apo- stolum per crucis suæ sanguinem pacifcavit ea quæ in terra el quæ in cœlis sunt, quid dubitas credere ipsum quoque patres visitasse, et ejus ad inferos ad- ventum hoc effecisse ? Ruæus. bus Dominica dispensatio profuerit, non niodo an- gelorum ordines, sed et sidera ipsa notari ab Ori- est angelus, mensibus tribus, ut per ineffabilem quamdam virtutem, non solum Joannem, sicut du- dum diximus, sed etiam Zachariam, ut nunc evan- gelicus sermo declarat, præsens Salvator instrueret. Paulatim quippe et hic per tres menses sancti Spi- ritus augmenta capiebat, et cum nesciret erudieba- tur, et de Christo prophetavit dicens: Qui dedit redemptionem populo suo, et suscitavit cornu salutis nobis in domo David, in qua secundum carnem na- tus est Christus. Et vere quia fuit cornu salutis, in domo David prophetia ista concinitur. Vinea enim facta est in cornu". In quo cornu? In Christo Jesu, in illo in quo nunc scribitur : Suscitavit cornu salutis nobis in domo David pueri sui, sicul locutus est per os sanctorum suorum prophetarum : salutem ex inimicis nostris. Non putemus nune de corporalibus iuimicis dici, sed de spiritalibus. Ve- nit enim Dominus Jesus fortis in prælio, destruere omnes inimicos nostros, ut nos de insidiis eorum liberaret. De manu inimicorum nostrorum et de manx eorum qui nos oderunt. Facere misericordiam cum patribus nostris (27). Ego puto quod, in adventu Do- mini Salvatoris, et Abraham, et Isaac, eɩ Jacob fruiti sint misericordia Dei. Neque enim credibile est, ut qui prius viderent diem illius, et lætati sunt, postea in adventu ipsius, et nativitate de Virgine, nibil utilitatis acceperint. Et quid de patriarchis loquor? Ad altiora Scripturarum auctoritatem se- quens audacter ascendam, quoniam præsentia Do- mini Jesu et dispensatio illius non solum terrena, sed etiam (28) cœlestia juverit. Unde et Apostolus ait 98 : Pacem faciens per sanguinem crucis suæ, sive super terram, sive in cœlis. Si autem in cœlis et in terra præsentia Domini profuit, cur paveas dicere quod adventus illlus etiam majoribus profuit, vt impleatur quod dicitur: Facere misericordiam cum patribus nostris, et recordari testamenti sancti sui, juramenti quod juravit ad Abraham patrem nostrum, ut daret nobis absque timore de manu inimicorum li- berari? (29) Crebro de hostium manu aliqui libe- rantur, sed non absque timore. Cum enim metus gene, quippe quæ non anima modo, sed ratione etiam prædita arbitratus sit. Quæ autem ratione pollent, peccato esse obnoxia, et purgatione indi- gere quod officium illis morte sua exhibitum a Christo crediderit. Confer paulo inferius homil. 23 et quæ ibi de cœlestium potestatum profectu per Christi mortem atque Ecclesiæ prædicationem ex Origeniana sententia dicimus. ms. orat. 1 in ortum sancti Joannis: 'Ensional- λάκις βύονται τινες ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, μετὰ φόβου δὲ, διὰ τοῦτό φησι· Τοῦ δοῦναι ἡμῖν ἀφόβως, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ γὰρ ἡ Χριστοῦ ἐπιδημία πεποίηκεν ἡμᾶς ἀφόβως ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν ἡμῶν ῥυσθῆναι. Οὐ γὰρ ᾐσθάνθημεν τῆς ἐπιβουλῆς τῶν ἐχθρῶν, ἀλλ᾽ αιφν διον ἤρπασεν ἡμᾶς, μεταστήσας ἀπ' ἐκείνων ἐπὶ τὸν κλῆρον καὶ τὴν μερίδα αὐτοῦ. Διὸ καὶ ἡμεῖς ὀφείλο μεν λατρεύειν αὐτῷ ἐν ὁσιότητι καὶ δικαιοσύνῃ· ὅπερ οὐ γίνεται διά τινα καιρὸν, ἀλλὰ πάσας ἡμέρας τῆς I ། 1 1. 98 Coloss. 1, 20 (27) Eædem scheda : 'D; yap oluar matépes D (28) Suspicatur Huetius coelestium nomine, qui- (29) Eædem schedæ, et Macarius Chrysocephalus
Τὸ δέ · πόθεν μοι τοῦτο; οὐκ ἀγνοοῦσα λέγει…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Τὸ δέ· «πόθεν μοι τοῦτο;» οὐκ ἀγνοοῦσα λέγει ἡ Ἐλισάβετ ἡ πνεύ ματος πλησθεῖσα ἁγίου, ὅτι· οὐκ οἶδα, ὅτι ἀπὸ θεοῦ γεγένηται τὸ ἐλθεῖν τὴν μητέρα «τοῦ κυρίου μου πρός με», ἀλλὰ τό· «πόθεν μοι τοῦ το» τοιοῦτόν ἐστιν· τί γάρ μοι, φη σίν, τηλικοῦτον πέπρακται ἀγαθόν, «ἵνα ἡ μήτηρ τοῦ κυρίου μου ἔλθῃ πρός με»; πόθεν, ἀπὸ ποίας δικαιο σύνης ἢ πράξεων ἀγαθῶν ἐπέτυχον τούτου; «ἰδοὺ γὰρ ἐσκίρτησε τὸ βρέ φος ἐν τῇ κοιλίᾳ μου». Τεράστιος ἦν ἡ ψυχὴ τοῦ Ἰωάν νου, καὶ ἔτι ἐν τῇ μήτρᾳ τῆς μητρὸς ὑπάρχουσα καὶ μέλλουσα εἰς γένεσιν ἥκειν ἔγνω, ὃν οὐκ ἔγνω Ἰσραήλ. Οὐχ ἁπλῶς δὲ «ἐσκίρτησεν», ἀλλ' «ἐν ἀγαλλιάσει»· ᾔσθετο γάρ, ὅτι κύριος ἦλθεν ἐν τῇ μητρί, ἵνα αὐτὸν προλαβὼν ἁγιάσῃ.
1823 ORIGENIS 1821 ctioni, observans tam in Veteri, quam in Novo Te- A mansit Maria cum Elisabeth, postquam ei locutus stamento, sicubi scriptum in ortu peccatoris inve- niat : Completum est tempus ut pareret, nunquam omnino reperiet. Sed ubicunque justus nascitur, ibi completur dies, illic in mundum completur ad- ventus sui. Ortus justi, plenitudinem habet: pec- catoris nativitas, ut ita dicamus, “vacuitatem atque inanitatem. Hæc de eo quod scriptum est : Comple- tum est tempus ut pareret. Congratulabantur matri ejus vicini et cognati, et volebant in honorem pa- tris puero nomen ponere, ut vocaretur Zacharias. Porro Elisabeth, sancto Spiritu suggerente, aiebat : Joannes est nomen ejus. Deinde cum illi causas ju- stas quærerent cur Joannes potissimum vocaretur, cum in genere ipsius nullus haberet hoc nomen, interrogant patrem, qui non valens respondere B (manu et litteris est locutus). Scripsit enim in pu- gillari, Joannes est nomen ejus : statimque ut sty- lus impressus est ceræ, lingua, quæ prius fuerat vincta, laxata est. Recepit eloquium, non buina- num, quoniam ligata fuit lingua ejus; humana ta- men non fuit. Vinxerat enim eam incredulitas. Statim ut soluta est, humana esse desinit, et lo- quebatur benedicens Deum, et prophetavit ea quæ scripta sunt in Evangelio, de quibus, præbente Do- mino Jesu Christo, cum tempus fuerit, dissere- mus : cui est gloria et imperium in sæcula sæculo- rum. Amen. HOMILIA X. De eo quod scriptum est : Plenus Spiritu sancto C prophetavit, usque ad eum locum ubi ait : Antecedet enim coram Domino parare vias ejus. › Cap. J. Plenus Spiritu sancto Zacharias, duas prophe- tias generaliter nuntiat, primam de Christo, alte- ram de Joanne. Quod manifeste de verbis ipsius approbatur, in quibus quasi de præsentia, et qui versaretur in mundo loquitur Salvatoris, ac dein de 943 Joanne : Repletus enim Spiritu sancto prophetavit dicens: Benedictus Dominus Deus Israel, quia visitavit et fecit redemptionem plebis suæ. Vi- sitante enim et Deo volente redimere populum suum, 9+ Isa v, ἡμῶν Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ, καὶ ὅλος ὁ χορὸς τῶν ἁγίων προφητῶν καὶ δικαίων ἀπήλαυσαν τῆς παρουσίας τοῦ Χριστοῦ. Εἰ γὰρ εἰρηνοποίησε διὰ τοῦ αἵματος τοῦ σταυροῦ αὐτοῦ τά τε ἐν τῇ γῇ καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς κατὰ τὸν θεῖον ᾿Απόστολον· τί ὀκνεῖς παραδέξασθαι ὅτι καὶ πρὸς τοὺς πατέρας ἐπισκοπὴ γέγονε, καὶ τοῦτο ἡ εἰς τὸν ᾅδην αὐτοῦ ἄφιξις έπρα Yμatevcato; Ut enim arbitror, etiam patres nostri Abraham, et Isaac, et Jacob, et universus chorus sanctorum ejus prophetarum et justorum, Christi præsentia fruiti sunt. Si enim juxta divinum Apo- stolum per crucis suæ sanguinem pacifcavit ea quæ in terra el quæ in cœlis sunt, quid dubitas credere ipsum quoque patres visitasse, et ejus ad inferos ad- ventum hoc effecisse ? Ruæus. bus Dominica dispensatio profuerit, non niodo an- gelorum ordines, sed et sidera ipsa notari ab Ori- est angelus, mensibus tribus, ut per ineffabilem quamdam virtutem, non solum Joannem, sicut du- dum diximus, sed etiam Zachariam, ut nunc evan- gelicus sermo declarat, præsens Salvator instrueret. Paulatim quippe et hic per tres menses sancti Spi- ritus augmenta capiebat, et cum nesciret erudieba- tur, et de Christo prophetavit dicens: Qui dedit redemptionem populo suo, et suscitavit cornu salutis nobis in domo David, in qua secundum carnem na- tus est Christus. Et vere quia fuit cornu salutis, in domo David prophetia ista concinitur. Vinea enim facta est in cornu". In quo cornu? In Christo Jesu, in illo in quo nunc scribitur : Suscitavit cornu salutis nobis in domo David pueri sui, sicul locutus est per os sanctorum suorum prophetarum : salutem ex inimicis nostris. Non putemus nune de corporalibus iuimicis dici, sed de spiritalibus. Ve- nit enim Dominus Jesus fortis in prælio, destruere omnes inimicos nostros, ut nos de insidiis eorum liberaret. De manu inimicorum nostrorum et de manx eorum qui nos oderunt. Facere misericordiam cum patribus nostris (27). Ego puto quod, in adventu Do- mini Salvatoris, et Abraham, et Isaac, eɩ Jacob fruiti sint misericordia Dei. Neque enim credibile est, ut qui prius viderent diem illius, et lætati sunt, postea in adventu ipsius, et nativitate de Virgine, nibil utilitatis acceperint. Et quid de patriarchis loquor? Ad altiora Scripturarum auctoritatem se- quens audacter ascendam, quoniam præsentia Do- mini Jesu et dispensatio illius non solum terrena, sed etiam (28) cœlestia juverit. Unde et Apostolus ait 98 : Pacem faciens per sanguinem crucis suæ, sive super terram, sive in cœlis. Si autem in cœlis et in terra præsentia Domini profuit, cur paveas dicere quod adventus illlus etiam majoribus profuit, vt impleatur quod dicitur: Facere misericordiam cum patribus nostris, et recordari testamenti sancti sui, juramenti quod juravit ad Abraham patrem nostrum, ut daret nobis absque timore de manu inimicorum li- berari? (29) Crebro de hostium manu aliqui libe- rantur, sed non absque timore. Cum enim metus gene, quippe quæ non anima modo, sed ratione etiam prædita arbitratus sit. Quæ autem ratione pollent, peccato esse obnoxia, et purgatione indi- gere quod officium illis morte sua exhibitum a Christo crediderit. Confer paulo inferius homil. 23 et quæ ibi de cœlestium potestatum profectu per Christi mortem atque Ecclesiæ prædicationem ex Origeniana sententia dicimus. ms. orat. 1 in ortum sancti Joannis: 'Ensional- λάκις βύονται τινες ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, μετὰ φόβου δὲ, διὰ τοῦτό φησι· Τοῦ δοῦναι ἡμῖν ἀφόβως, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ γὰρ ἡ Χριστοῦ ἐπιδημία πεποίηκεν ἡμᾶς ἀφόβως ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν ἡμῶν ῥυσθῆναι. Οὐ γὰρ ᾐσθάνθημεν τῆς ἐπιβουλῆς τῶν ἐχθρῶν, ἀλλ᾽ αιφν διον ἤρπασεν ἡμᾶς, μεταστήσας ἀπ' ἐκείνων ἐπὶ τὸν κλῆρον καὶ τὴν μερίδα αὐτοῦ. Διὸ καὶ ἡμεῖς ὀφείλο μεν λατρεύειν αὐτῷ ἐν ὁσιότητι καὶ δικαιοσύνῃ· ὅπερ οὐ γίνεται διά τινα καιρὸν, ἀλλὰ πάσας ἡμέρας τῆς I ། 1 1. 98 Coloss. 1, 20 (27) Eædem scheda : 'D; yap oluar matépes D (28) Suspicatur Huetius coelestium nomine, qui- (29) Eædem schedæ, et Macarius Chrysocephalus
PG 13:1825Ἐπειδὴ «τοῖς λελαλημένοις» ἐπίστευ σας, μακαρία εἶ· διὰ τί; Ἔσται γὰρ τελείωσις αὐτῶν, καὶ οὐ μάτην παρὰ τοῦ ἀγγέλου λελάληνται. Πρὸ Ἰωάννου Ἐλισάβετ προφητεύει, πρὸ τῆς γενέσεως τοῦ σω τῆρος ἡμῶν ἡ Μαρία προφητεύει. Καὶ ὥσπερ ἤρξατο ἡ ἁμαρτία «ἀπὸ τῆς γυναικὸς» καὶ μετὰ τοῦτο ἔφθασεν ἐπὶ τὸν ἄνδρα, οὕτω καὶ τὰ ἀγαθὰ ἀπὸ τῶν γυναικῶν ἤρξατο, ἵνα προ τραπῶσιν αἱ γυναῖκες, τὴν ἀσθένειαν καὶ τὰ γυναικεῖα ἀποθέμεναι, ζηλῶ σαι τοὺς βίους τῶν μακαρίων τού των. Ἴδωμεν λοιπὸν τὴν προφητείαν τὴν παρθενικήν, ἥ φησιν· «Μεγα λύνει ἡ ψυχή μου τὸν κύριον», οὐ μό νον τὸ σῶμα, ἀλλὰ καὶ «ἡ ψυχή μου». Πῶς «ἡ ψυχὴ μεγαλύνει τὸν κύ ριον», κατανοητέον. Ἐρεῖ γάρ τις· ὁ κύριος οὔτε μείζων γίνεται οὔτε ἐλάττων, ἀλλ' ὅ ἐστιν, ἐστίν· πῶς οὖν δύναται ψυχὴ μεγαλῦναι τὸν κύριον; Ὅτι «εἰκών ἐστι τοῦ θεοῦ τοῦ ἀοράτου», οὐ γενομένη εἰκών, ἀλλὰ «κατ' εἰκόνα» προυπάρχουσαν αὐτῆς, ἐὰν ἀξίως πολιτευώμεθα κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος ἡμᾶς καὶ ἐξο μοιωθῶμεν τῷ πρωτοτύπῳ κατὰ τὸ δυνατὸν δι' ἀγαθῶν ἔργων. Ἕκαστος δὲ ἡμῶν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν τελειῶν καὶ προάγων ἐπὶ μακαριότητα οἷον εἰκόνα τοῦ Χρι στοῦ ἀνατίθησιν, ἤτοι μιμουμένην τὸν πρωτότυπον, τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, τὴν εἰκόνα τοῦ θεοῦ.
Ἐπειδὴ «τοῖς λελαλημένοις» ἐπίστευ σας, μακαρία εἶ· διὰ τί; Ἔσται γὰρ τελείωσις αὐτῶν, καὶ οὐ μάτην παρὰ τοῦ ἀγγέλου λελάληνται. Πρὸ Ἰωάννου Ἐλισάβετ προφητεύει, πρὸ τῆς γενέσεως τοῦ σω τῆρος ἡμῶν ἡ Μαρία προφητεύει. Καὶ ὥσπερ ἤρξατο ἡ ἁμαρτία «ἀπὸ τῆς γυναικὸς» καὶ μετὰ τοῦτο ἔφθασεν ἐπὶ τὸν ἄνδρα, οὕτω καὶ τὰ ἀγαθὰ ἀπὸ τῶν γυναικῶν ἤρξατο, ἵνα προ τραπῶσιν αἱ γυναῖκες, τὴν ἀσθένειαν καὶ τὰ γυναικεῖα ἀποθέμεναι, ζηλῶ σαι τοὺς βίους τῶν μακαρίων τού των. Ἴδωμεν λοιπὸν τὴν προφητείαν τὴν παρθενικήν, ἥ φησιν· «Μεγα λύνει ἡ ψυχή μου τὸν κύριον», οὐ μό νον τὸ σῶμα, ἀλλὰ καὶ «ἡ ψυχή μου». Πῶς «ἡ ψυχὴ μεγαλύνει τὸν κύ ριον», κατανοητέον. Ἐρεῖ γάρ τις· ὁ κύριος οὔτε μείζων γίνεται οὔτε ἐλάττων, ἀλλ' ὅ ἐστιν, ἐστίν· πῶς οὖν δύναται ψυχὴ μεγαλῦναι τὸν κύριον; Ὅτι «εἰκών ἐστι τοῦ θεοῦ τοῦ ἀοράτου», οὐ γενομένη εἰκών, ἀλλὰ «κατ' εἰκόνα» προυπάρχουσαν αὐτῆς, ἐὰν ἀξίως πολιτευώμεθα κατ' εἰκόνα τοῦ κτίσαντος ἡμᾶς καὶ ἐξο μοιωθῶμεν τῷ πρωτοτύπῳ κατὰ τὸ δυνατὸν δι' ἀγαθῶν ἔργων. Ἕκαστος δὲ ἡμῶν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν τελειῶν καὶ προάγων ἐπὶ μακαριότητα οἷον εἰκόνα τοῦ Χρι στοῦ ἀνατίθησιν, ἤτοι μιμουμένην τὸν πρωτότυπον, τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, τὴν εἰκόνα τοῦ θεοῦ.
PG 13:1827Ὅταν οὖν μεγάλην ποιήσω τὴν εἰκόνα τῆς εἰκόνος, λέγω δὲ αὐτὴν τὴν ψυχήν, μεγαλύνων λόγοις, ἔρ γοις, νοήμασιν, τότε μεγαλύνειν λέγεται. Ὥσπερ δὲ «μεγαλύνει ἡ ψυχὴ» τοῦ δικαίου «τὸν κύριον» κατὰ τὸ μέγεθος τοῦ βίου καὶ τοῦ λόγου, οὕτω καὶ σμικρύνει τις αὐτὸν ἀνα λόγως κατὰ τὴν κακίαν τὴν ἐνυπ άρχουσαν αὐτῷ. Τῆς οὖν Μαρίας «ἡ ψυχὴ» ἐμεγάλυνε «τὸν κύριον», «τὸ» δὲ «πνεῦμα» αὐτῆς «ἠγαλλιάσατο ἐπὶ τῷ θεῷ τῷ σωτῆρι». Καλῶς δὲ ἀναβαίνει ταῖς προκοπαῖς τῶν ἔργων· πρῶτον ἐμε γάλυνεν ἡ ψυχὴ αὐτῆς, εἶτα ἠγαλ λιάσατο τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Ἀγαλ λιᾷ γάρ τις πνεύματι ἐπὶ θεῷ σω τῆρι ἐν προκοπῇ βιῶν, ἀπὸ τοῦ με γαλύνειν ἐπὶ τοῦτο ἐρχόμενος. «Ὅτι ἐπέβλεψε», φησίν, «ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ». Ἡ «ταπείνωσις» οὐδὲν διαφέρει τῆς ἀτυ φίας· ἐπεὶ οὖν πρέπον θεῷ ἐπιβλέ πειν ἐπὶ ταῖς ἀρεταῖς, ἀρετὴ δὲ ἡ ταπεινοφροσύνη, «ἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ». [ὅτι] πολλοῖς δοκεῖ περισσὸν εἶναι τό· «ἐπλήσθη ὁ χρόνος τοῦ τεκεῖν καὶ ἐγέννησεν υἱόν».
Ὅταν οὖν μεγάλην ποιήσω τὴν εἰκόνα τῆς εἰκόνος, λέγω δὲ αὐτὴν τὴν ψυχήν, μεγαλύνων λόγοις, ἔρ γοις, νοήμασιν, τότε μεγαλύνειν λέγεται. Ὥσπερ δὲ «μεγαλύνει ἡ ψυχὴ» τοῦ δικαίου «τὸν κύριον» κατὰ τὸ μέγεθος τοῦ βίου καὶ τοῦ λόγου, οὕτω καὶ σμικρύνει τις αὐτὸν ἀνα λόγως κατὰ τὴν κακίαν τὴν ἐνυπ άρχουσαν αὐτῷ. Τῆς οὖν Μαρίας «ἡ ψυχὴ» ἐμεγά λυνε «τὸν κύριον», «τὸ» δὲ «πνεῦμα» αὐτῆς «ἠγαλλιάσατο ἐπὶ τῷ θεῷ τῷ σωτῆρι». Καλῶς δὲ ἀναβαίνει ταῖς προκοπαῖς τῶν ἔργων· πρῶτον ἐμε γάλυνεν ἡ ψυχὴ αὐτῆς, εἶτα ἠγαλ λιάσατο τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Ἀγαλ λιᾷ γάρ τις πνεύματι ἐπὶ θεῷ σω τῆρι ἐν προκοπῇ βιῶν, ἀπὸ τοῦ με γαλύνειν ἐπὶ τοῦτο ἐρχόμενος. «Ὅτι ἐπέβλεψε», φησίν, «ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ». Ἡ «ταπείνωσις» οὐδὲν διαφέρει τῆς ἀτυ φίας· ἐπεὶ οὖν πρέπον θεῷ ἐπιβλέ πειν ἐπὶ ταῖς ἀρεταῖς, ἀρετὴ δὲ ἡ ταπεινοφροσύνη, «ἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ». [ὅτι] πολλοῖς δοκεῖ περισσὸν εἶναι τό· «ἐπλήσθη ὁ χρόνος τοῦ τεκεῖν καὶ ἐγέννησεν υἱόν».
PG 13:1828Ποία γὰρ γυνὴ δύναται τεκεῖν υἱόν, μὴ πληρωθέν τος τοῦ τῆς συλλήψεως χρόνου;
Ὅταν οὖν μεγάλην ποιήσω τὴν εἰκόνα τῆς εἰκόνος, λέγω δὲ αὐτὴν τὴν ψυχήν, μεγαλύνων λόγοις, ἔρ γοις, νοήμασιν, τότε μεγαλύνειν λέγεται. Ὥσπερ δὲ «μεγαλύνει ἡ ψυχὴ» τοῦ δικαίου «τὸν κύριον» κατὰ τὸ μέγεθος τοῦ βίου καὶ τοῦ λόγου, οὕτω καὶ σμικρύνει τις αὐτὸν ἀνα λόγως κατὰ τὴν κακίαν τὴν ἐνυπ άρχουσαν αὐτῷ. Τῆς οὖν Μαρίας «ἡ ψυχὴ» ἐμεγά λυνε «τὸν κύριον», «τὸ» δὲ «πνεῦμα» αὐτῆς «ἠγαλλιάσατο ἐπὶ τῷ θεῷ τῷ σωτῆρι». Καλῶς δὲ ἀναβαίνει ταῖς προκοπαῖς τῶν ἔργων· πρῶτον ἐμε γάλυνεν ἡ ψυχὴ αὐτῆς, εἶτα ἠγαλ λιάσατο τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Ἀγαλ λιᾷ γάρ τις πνεύματι ἐπὶ θεῷ σω τῆρι ἐν προκοπῇ βιῶν, ἀπὸ τοῦ με γαλύνειν ἐπὶ τοῦτο ἐρχόμενος. «Ὅτι ἐπέβλεψε», φησίν, «ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ». Ἡ «ταπείνωσις» οὐδὲν διαφέρει τῆς ἀτυ φίας· ἐπεὶ οὖν πρέπον θεῷ ἐπιβλέ πειν ἐπὶ ταῖς ἀρεταῖς, ἀρετὴ δὲ ἡ ταπεινοφροσύνη, «ἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ». [ὅτι] πολλοῖς δοκεῖ περισσὸν εἶναι τό· «ἐπλήσθη ὁ χρόνος τοῦ τεκεῖν καὶ ἐγέννησεν υἱόν».
One must observe in the whole of the Old and the...Παρατηρήσασθαι δεῖ ἐν ὅλῃ τῇ παλαιᾷ καὶ τῇ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Παρατηρήσασθαι δεῖ ἐν ὅλῃ τῇ παλαιᾷ καὶ τῇ καινῇ γραφῇ, εἴ που ἔστιν εὑρεῖν ἐπὶ ἁμαρτωλοῦ γενέ σεως εἰρημένον τό· «ἐπλήσθη ὁ χρό νος τοῦ τεκεῖν»· οὐκ ἂν γάρ τις εὕροι ὡς οἶμαι, ἀλλ' ὅπου ὠνόμασται τὸ τοιοῦτο, δίκαιός ἐστιν ὁ γεννώ μενος· πληροῦνται οὖν αἱ ἡμέραι τῆς γεννήσεως τοῦ δικαίου καὶ τῆς ἐπι δημίας αὐτοῦ. Καὶ πληρότητα μὲν ἡ τοῦ δικαίου, κενότητα δὲ ἡ τοῦ φαύλου ἐπιδημία ἔχει· οὕτω καὶ νῦν εἴρηται, ὅτι «τῇ Ἐλισάβετ ὁ τοῦ τεκεῖν χρόνος ἐπλήσθη», ἐπειδὴ ἅγιον ἔτικτεν. Εἰς τιμὴν δὲ τοῦ πατρὸς βουλομέ νων τῶν συγγενῶν ὄνομα θέσθαι τῷ παιδὶ Ζαχαρίαν ἡ Ἐλισάβετ προ φῆτις οὖσα καὶ ὑπὸ πνεύματος ἁγίου κινουμένη, καίτοι τὴν γενομένην τῷ ἀνδρὶ τοῦ ὀνόματος τοῦ παιδὸς ἀπο κάλυψιν μὴ ἀκούσασα, τῷ πνεύ ματι ἔγνω τὴν παρὰ τοῦ ἀγγέλου ῥηθεῖσαν προσηγορίαν καὶ Ἰωάννην ἔφασκε τὸ παιδίον ὀνομάζεσθαι. Ὡς δὲ καὶ παρὰ τοῦ πατρὸς ἠξίουν μα θεῖν καὶ «διένευον» αὐτῷ ὡς μὴ ἀκούοντι ἢ λαλῆσαι δυναμένῳ, καὶ Ζαχαρίας δὲ τῇ χειρὶ καὶ τοῖς γράμ μασι σύμφωνα ἐλάλησε τῇ γυναικί· λαβὼν δελτίον ἔγραψε τοῦ παιδὸς τὴν προσηγορίαν, ὡς πάντας ἐπὶ τοῦτο ἐκπλήττεσθαι καί· «τί τὸ παιδίον ἔσται» στοχάζεσθαι.
Ὅταν οὖν μεγάλην ποιήσω τὴν εἰκόνα τῆς εἰκόνος, λέγω δὲ αὐτὴν τὴν ψυχήν, μεγαλύνων λόγοις, ἔρ γοις, νοήμασιν, τότε μεγαλύνειν λέγεται. Ὥσπερ δὲ «μεγαλύνει ἡ ψυχὴ» τοῦ δικαίου «τὸν κύριον» κατὰ τὸ μέγεθος τοῦ βίου καὶ τοῦ λόγου, οὕτω καὶ σμικρύνει τις αὐτὸν ἀνα λόγως κατὰ τὴν κακίαν τὴν ἐνυπ άρχουσαν αὐτῷ. Τῆς οὖν Μαρίας «ἡ ψυχὴ» ἐμεγά λυνε «τὸν κύριον», «τὸ» δὲ «πνεῦμα» αὐτῆς «ἠγαλλιάσατο ἐπὶ τῷ θεῷ τῷ σωτῆρι». Καλῶς δὲ ἀναβαίνει ταῖς προκοπαῖς τῶν ἔργων· πρῶτον ἐμε γάλυνεν ἡ ψυχὴ αὐτῆς, εἶτα ἠγαλ λιάσατο τὸ πνεῦμα αὐτῆς. Ἀγαλ λιᾷ γάρ τις πνεύματι ἐπὶ θεῷ σω τῆρι ἐν προκοπῇ βιῶν, ἀπὸ τοῦ με γαλύνειν ἐπὶ τοῦτο ἐρχόμενος. «Ὅτι ἐπέβλεψε», φησίν, «ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ». Ἡ «ταπείνωσις» οὐδὲν διαφέρει τῆς ἀτυ φίας· ἐπεὶ οὖν πρέπον θεῷ ἐπιβλέ πειν ἐπὶ ταῖς ἀρεταῖς, ἀρετὴ δὲ ἡ ταπεινοφροσύνη, «ἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ». [ὅτι] πολλοῖς δοκεῖ περισσὸν εἶναι τό· «ἐπλήσθη ὁ χρόνος τοῦ τεκεῖν καὶ ἐγέννησεν υἱόν».
PG 13:1830Ἑρμηνεύεται δὲ Ἰωάννης «θεοῦ χάρις»· διὸ καὶ μετὰ τοῦ γράψαι τὸν Ζαχαρίαν ἐν δέλτῳ, ὅτι «Ἰωάννης ἐστὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ», εὐθέως τῇ τοῦ θεοῦ χάριτι «ἀνεῴχθη αὐτοῦ τὸ στόμα», «ἐλύθη» ἡ δεδεμένη φωνὴ καὶ ἀπέλαβε τὴν ἑαυτοῦ γλῶσσαν, οὐκέτι καθὰ πάλαι δεδεμένην τῇ ἀπι στίᾳ· ὅτε μὲν γὰρ ἐδέδετο τῇ ἀπι στίᾳ ἡ γλῶσσα, ἀνθρωπίνη ἦν, ὅτε δὲ λέλυται, οὐκέτι· «λαλεῖ» γὰρ «εὐ λογῶν τὸν θεὸν» καὶ προφητεύων τὰ ἀναγεγραμμένα. Δύο δὲ γενικὰς προφητείας προφητεύει Ζαχαρίας, τὴν προηγουμένην περὶ Χριστοῦ, τὴν δὲ ἑξῆς περὶ Ἰωάννου· καὶ ἔστιν ἀπὸ τῶν λέξεων τηρῆσαι τῶν μὲν προτέρων, ὅτι περὶ Χριστοῦ ὡς ἤδη παρόντος καὶ ἐπιδε δημηκότος τῷ βίῳ, εἶθ' ὕστερον περὶ Ἰωάννου ὡς πρὸς παρόντα λέγει καὶ φησίν· «εὐλογητὸς κύριος ὁ θεὸς τοῦ Ἰσραήλ, ὅτι ἐπεσκέψατο καὶ ἐποίησε λύτρωσιν τῷ λαῷ αὐτοῦ». Τάχα δὲ ἐν τοῖς τρισὶ μησίν, οἷς συνῆν αὐτῷ Μαρία, δι' ἀπορρήτου δυνά μεως ὠφελούμενος κατὰ βραχύ, ἦλθεν ἐπὶ τὸ πληρωθῆναι πνεύματος καὶ προφητεῦσαι τὰ ἀναγεγραμμένα. Ἐπεὶ γὰρ «ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γέ γονεν τὸ κατὰ σάρκα» ὁ Χριστὸς καὶ ἦν οὗτος ἀληθῶς «κέρας σωτη ρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβὶδ παιδὸς αὐτοῦ», διὰ τοῦτο ταῦτα προφη τεύει. Ὅτι δὲ κέρας ὁ Χριστός, παριστᾷ ἡ προφητεία· «Ἀμπελὼν γὰρ ἐγεννήθη ἐν κέρατι».
1829 IN LUCAN HOMILIA XIII. B 1830 Salvatoris, isti angeli parum poterant creditis sibi utilitatis afferre, et conatus eorum sequi non valebat effectus. Quoddam est signum, quam parum prodesse poterant subjectis. Ausculta quod dicimus Quando angelus Ægyptiorum Ægyptios adjuvabat, vix unus proselytus credebat in Deum, et hoc fiebat, Ægyptios angelo dispensante. Denique quia plerique de Ægyptiis et Idumæis proselyti ac- cipiebant fidem Christi, propterea Scriptura dicit: Non abominaberis Ægyptium, quoniam advenæ eratis in terra Ægypti, et Idumæum, quia frater tuus est. Filii si nati ſuerint eis, in generatione tertia intra- bunt in Ecclesiam Dei. Atque ita fiebat, ut de omnibus gentibus nonnulli proselyti fierent, et hoc ipsum angelis, qui gentes habebant subditas, adni- tentibus. Nunc autem populi credentium accedunt ad fidem Jesu, et angeli quibus creditæ fuerint Ecclesiæ, roborati præsentia Salvatoris, multos ad- ducunt proselytos, ut congregentur in omni orbe conventicula Christianorum. Quapropter consur- gentes laudemus Dominum, et fiamus pro carnali Israel, spiritalis Israel. Benedicamus omnipotenti Deo opere, cogitatione, sermone, in Christo Jesu, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA XIII. annuntiet vobis quoniam nalus est vobis hodie Sal- A provinciis cognoscendum. Ante adventum Domini vator, qui est Christus Dominus. Etenim pastores Ecclesiarum, nisi ille pastor venerit, per se bene gregem servare non poterunt, infirma est eorum custodia, nisi Christus cum eis paverit atque ser- vaverit. Dudum in Apostolo lectum est, Dei coo- peratores sumus. Pastor bonus, qui imitatur pasto- rem bonum”, cooperator est Dei et Christi. Et propterea pastor bonus est, qui habet secum pa- storem optimum compascentem sibi. Posuit enim Deus in Ecclesia apostolos, prophetas, evangelistas, pastores, doctores, omnia in perfectione sancto- rum*. Et hæc quidem sunt dicta simplicius. Cæterum si ad sacratiorem oportet ascendere intelligentiam, dicam quosdam fuisse pastores angelos qui res hu- manas regerent. Et cum horum unusquisque suam custodiam conservaret, et diebus ac noctibus vigi- lans jam laborem ferre non posset, et hoc ageret industrie, ut gentes quæ sibi creditæ fuerant, gu- bernaret, venisse angelum nato Domino, et annun- tiasse pastoribus, quod verus esset pastor exortus. Verbi gratia, ut ad exemplum veniam, erat quidam pastor Macedoniæ, hic necessarium habebat auxi- lium Domini propterea apparuit in somnis vir Macedo Paulo, dicens: Transiens in Macedoniam, adjuva nos'. Quid de Paulo loquar? cum hæc non Paulo, sed qui in Paulo erat, locutus sit Jesus? Indigent itaque pastores præsentia Christi. Quam- obrem angelus descendit de cœlo, et ait: Nolite timere. Ecce enim annuntio vobis gaudium magnum. Vere gaudium magnum, his quibus hominum fuerat et provinciarum cura permissa, Christum venisse in mundum. Multum utilitatis accepit angelus, qui dispensabat Ægyptias res, postquam Dominus de- scendit e cœlo, ut Ægyptii Christiani fierent. Profuit et cunctis, qui diversas provincias obtinebant. Verbi causa, præsidi Macedoniæ, præsidi Achaiæ, reliquarumque regionum. Neque enim fas est cre- dere malos angelos suis præesse provinciis, et bonos non easdem provincias habere permissas. Hoc autem quod de singulis provinciis dicit, puto etiam de universis hominibus generaliter debere credere. Unicuique duo assistunt angeli (32), alter justitiæ, alter iniquitatis. Si bonæ cogitationes in corde nostro fuerint, et in animo justitia pullularit, haud D dubium 'quin nobis loquatur angelus Domini. Si vero mala fuerint in nostro corde versata, loquitur nobis angelus diaboli. Quomodo igitur per singulos homines 946 bini sunt angeli, sic opinor et in sin- gulis dispares esse provinciis, ut sint et boni, sint et mali. Verbi gratia, in Epheso propter eos qui in illa urbe peccatores erant, pessimi angeli præ- sidebant. Rursus quia multi erant credentes in ea, erat et angelus Ecclesiæ Ephesiorum, utique bonus. Hoc autem quod de Epheso diximus, super omnibus C De eo quod scriptum est: Et facta est multitudo exercitus cœlestis, usque ad eum locum ubi ait : ●Invenerunt Mariam et Jesum positum in præsepe. › Cap. 11. Dominus noster atque Salvator nascitur in Beth- lehem, et multitudo cœlestis exercitus laudat Deum et dicit : Gloria in excelsis Deo, et super terram pax hominibus bonæ voluntatis. Hæc autem loquitur mul- titudo cœlestis exercitus, quia jam defecerat præbere hominibus auxilium, et videbat se opus quod sibi creditum fuerat, implere non posse absque eo qui vere salvare poterat, et præsules quoque ipsos ju- vare, ut homines salvarentur. Quomodo igitur scriptum est in Evangelio', quod quidam remis sulcantes mare adversus contrarios ventos jam fessi erant, et viginti quinque, sive triginta stadiis la-1 borantes, portum tenere non poterant, et postea Dominus supervenit, et quiescere fecit fluctus tu- mentes, navemque cujus hinc inde‐latera tundeban- tur, ab imminenti discrimine liberavit; sic intellige quoniam et angeli volebant quidem hominibus præ- bere auxilium, et eis ab ægrotationibus suis tribuere sanitatem, quia omnes sunt apparitores spiritus in ministerium missi propter eos qui consecuti sunt sa- lutem qui quantum in suis viribus erat, adju- vabant homines. Videbant autem multo inferiorem suam esse medicinam, quam illorum cura poscebat. Porro ut de exemplo possis intelligere quod dici- mus, vide mihi urbem in qua ægrotent plurimi, et 10 * I Cor. 11, 9. ** Joan. x. * Ephes. iv, 11, 12. 7 Act. xvi, 9. * Deut. xxi, 7, 8. Joann. vi, 19, 21. 30 Hebr.1, 14. bimet parum constans fuit) dicemus paulo inferius ad homil. 23 et 35. (32) De angelis hominum provinciarumque custodia præfectis ex Origenis sententia (qui tamen si-
PG 13:1831Τίνι κέ ρατι; Τῷ Χριστῷ τούτῳ, περὶ οὗ λέγει· «ἤγειρεν κέρας ἡμῖν». «Ἤγειρε», φησίν, ἡμῖν ὁ θεὸς καὶ πατὴρ «κέρας σωτηρίας» τὸν Χρι στόν, κατὰ τὴν «τῶν ἁγίων» αὐ τοῦ «προφητῶν» προαγόρευσιν· πᾶσι γὰρ τοῖς προφήταις τὸ περὶ Χριστοῦ κατήγγελται μυστήριον· ὃς ἐρρύσατο «ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐχ θρῶν ἡμῶν καὶ ἐκ χειρὸς πάντων τῶν μισούντων ἡμᾶς», ἐχθρῶν δὲ οὐκ αἰσθητῶν, ἀλλὰ νοητῶν. Ἦλθε γὰρ Χριστὸς «κύριος, δυνατὸς ἐν πο λέμῳ», καταργῆσαι πάντας τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν.
Τίνι κέ ρατι; Τῷ Χριστῷ τούτῳ, περὶ οὗ λέγει· «ἤγειρεν κέρας ἡμῖν». «Ἤγειρε», φησίν, ἡμῖν ὁ θεὸς καὶ πατὴρ «κέρας σωτηρίας» τὸν Χρι στόν, κατὰ τὴν «τῶν ἁγίων» αὐ τοῦ «προφητῶν» προαγόρευσιν· πᾶσι γὰρ τοῖς προφήταις τὸ περὶ Χριστοῦ κατήγγελται μυστήριον· ὃς ἐρρύσατο «ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐχ θρῶν ἡμῶν καὶ ἐκ χειρὸς πάντων τῶν μισούντων ἡμᾶς», ἐχθρῶν δὲ οὐκ αἰσθητῶν, ἀλλὰ νοητῶν. Ἦλθε γὰρ Χριστὸς «κύριος, δυνατὸς ἐν πο λέμῳ», καταργῆσαι πάντας τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν. Τὸ δέ· «ποιῆσαι ἔλεος μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν» τοῦτο οἶμαι δηλοῦν, ὡς τάχα ἐν τῇ Χριστοῦ ἐπιδημίᾳ καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ καὶ ὅλος ὁ χορὸς τῶν ἁγίων αὐτοῦ προφητῶν καὶ δι καίων ἀπέλαυσαν τοῦ ἐλέους τοῦ θεοῦ. Οὐ γὰρ λέγω, ὅτι πρότερον μὲν ὠφέληντο, ἐν δὲ τῇ Χριστοῦ ἐπιδημίᾳ οὐκ ὠφέληντο. Τί δὲ λέγω τοῦτο περὶ τῶν πατέρων; ἀναβήσο μαι γὰρ τῷ λόγῳ καὶ ἐρῶ πεισθεὶς ταῖς γραφαῖς, ὅτι ἐν τῇ Χριστοῦ παρουσίᾳ οὐ μόνον τὰ ἐπὶ γῆς ὤνατο αὐτοῦ τῆς ἐπιδημίας καὶ τῆς οἰκονομίας, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.
Τὸ δέ · ποιῆσαι ἔλεος μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Τὸ δέ· «ποιῆσαι ἔλεος μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν» τοῦτο οἶμαι δηλοῦν, ὡς τάχα ἐν τῇ Χριστοῦ ἐπιδημίᾳ καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ καὶ ὅλος ὁ χορὸς τῶν ἁγίων αὐτοῦ προφητῶν καὶ δι καίων ἀπέλαυσαν τοῦ ἐλέους τοῦ θεοῦ. Οὐ γὰρ λέγω, ὅτι πρότερον μὲν ὠφέληντο, ἐν δὲ τῇ Χριστοῦ ἐπιδημίᾳ οὐκ ὠφέληντο. Τί δὲ λέγω τοῦτο περὶ τῶν πατέρων; ἀναβήσο μαι γὰρ τῷ λόγῳ καὶ ἐρῶ πεισθεὶς ταῖς γραφαῖς, ὅτι ἐν τῇ Χριστοῦ παρουσίᾳ οὐ μόνον τὰ ἐπὶ γῆς ὤνατο αὐτοῦ τῆς ἐπιδημίας καὶ τῆς οἰκονομίας, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.
Τίνι κέ ρατι; Τῷ Χριστῷ τούτῳ, περὶ οὗ λέγει· «ἤγειρεν κέρας ἡμῖν». «Ἤγειρε», φησίν, ἡμῖν ὁ θεὸς καὶ πατὴρ «κέρας σωτηρίας» τὸν Χρι στόν, κατὰ τὴν «τῶν ἁγίων» αὐ τοῦ «προφητῶν» προαγόρευσιν· πᾶσι γὰρ τοῖς προφήταις τὸ περὶ Χριστοῦ κατήγγελται μυστήριον· ὃς ἐρρύσατο «ἡμᾶς ἐκ τῶν ἐχ θρῶν ἡμῶν καὶ ἐκ χειρὸς πάντων τῶν μισούντων ἡμᾶς», ἐχθρῶν δὲ οὐκ αἰσθητῶν, ἀλλὰ νοητῶν. Ἦλθε γὰρ Χριστὸς «κύριος, δυνατὸς ἐν πο λέμῳ», καταργῆσαι πάντας τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν. Τὸ δέ· «ποιῆσαι ἔλεος μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν» τοῦτο οἶμαι δηλοῦν, ὡς τάχα ἐν τῇ Χριστοῦ ἐπιδημίᾳ καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ καὶ ὅλος ὁ χορὸς τῶν ἁγίων αὐτοῦ προφητῶν καὶ δι καίων ἀπέλαυσαν τοῦ ἐλέους τοῦ θεοῦ. Οὐ γὰρ λέγω, ὅτι πρότερον μὲν ὠφέληντο, ἐν δὲ τῇ Χριστοῦ ἐπιδημίᾳ οὐκ ὠφέληντο. Τί δὲ λέγω τοῦτο περὶ τῶν πατέρων; ἀναβήσο μαι γὰρ τῷ λόγῳ καὶ ἐρῶ πεισθεὶς ταῖς γραφαῖς, ὅτι ἐν τῇ Χριστοῦ παρουσίᾳ οὐ μόνον τὰ ἐπὶ γῆς ὤνατο αὐτοῦ τῆς ἐπιδημίας καὶ τῆς οἰκονομίας, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.
PG 13:1833Ὁ ἀπόστολος γοῦν φησιν· «εἰρηνοποιήσας διὰ τοῦ αἵματος τοῦ σταυροῦ αὐτοῦ εἴτε τὰ ἐπὶ γῆς, εἴτε τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς»· εἰ δὲ εἰρηνοποίησεν, τί ὀκνεῖς παραδέξασθαι, ὅτι καὶ πρὸς τοὺς πατέρας ἡ ἐπι σκοπὴ γέγονε ἐν τῇ Χριστοῦ ἐπι δημίᾳ καὶ τοῦτο ἡ εἰς τὸν ᾅδην αὐτοῦ ἄφιξις ἐπραγματεύσατο, ἵνα πλη ρωθῇ τό· «ποιῆσαι ἔλεος μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν· μνησθῆναι δὲ δια θήκης τῆς πρὸς τὸν Ἀβραὰμ γενο μένης». «Τοῦ δοῦναι ἡμῖν», φησίν, «ἀφόβως ἐκ χειρὸς τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν ῥυσθῆναι». Πολλάκις ῥύονταί τινες ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, μετὰ φόβου δέ. Νυνὶ δὲ ἡμᾶς ἡ Χριστοῦ ἐπιδημία πεποίηκεν «ἀφόβως ἐκ χειρὸς τῶν ἐχθρῶν» ῥυσθῆναι· οὐ γὰρ ᾐσθάνθημεν τῆς ἐπιβουλῆς τῶν ἐχθρῶν, ἀλλ' ὥσπερ αἰφνίδιον ἡμᾶς ἔλαβεν οὐκ αἰσθαν θέντας τῆς ἐπιβουλῆς τῶν ἐχθρῶν· καὶ εἰ δεῖ οὕτως εἰπεῖν, ἀναισθητοῦν τας μετέστησεν ἀπ' ἐκείνων «ἐπὶ τὸν κλῆρον καὶ τὴν μερίδα» αὐτοῦ. Διὸ καὶ ἡμεῖς ὀφείλομεν «λατρεύειν αὐτῷ ἐν ὁσιότητι καὶ δικαιοσύνῃ ἐνώπιον αὐτοῦ», ὅπερ γίνεται διὰ τῆς ἐκπληρώσεως πασῶν τῶν ἁγίων αὐ τοῦ ἐντολῶν, οὐ πρὸς ὀλίγον μόνον καιρόν, ἀλλὰ «πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς ἡμῶν».
Ὁ ἀπόστολος γοῦν φησιν· «εἰρηνοποιήσας διὰ τοῦ αἵματος τοῦ σταυροῦ αὐτοῦ εἴτε τὰ ἐπὶ γῆς, εἴτε τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς»· εἰ δὲ εἰρηνο ποίησεν, τί ὀκνεῖς παραδέξασθαι, ὅτι καὶ πρὸς τοὺς πατέρας ἡ ἐπι σκοπὴ γέγονε ἐν τῇ Χριστοῦ ἐπι δημίᾳ καὶ τοῦτο ἡ εἰς τὸν ᾅδην αὐτοῦ ἄφιξις ἐπραγματεύσατο, ἵνα πλη ρωθῇ τό· «ποιῆσαι ἔλεος μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν· μνησθῆναι δὲ δια θήκης τῆς πρὸς τὸν Ἀβραὰμ γενο μένης». «Τοῦ δοῦναι ἡμῖν», φησίν, «ἀφόβως ἐκ χειρὸς τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν ῥυσθῆναι». Πολλάκις ῥύονταί τινες ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν, μετὰ φόβου δέ. Νυνὶ δὲ ἡμᾶς ἡ Χριστοῦ ἐπιδημία πεποίηκεν «ἀφόβως ἐκ χειρὸς τῶν ἐχθρῶν» ῥυσθῆναι· οὐ γὰρ ᾐσθάνθημεν τῆς ἐπιβουλῆς τῶν ἐχθρῶν, ἀλλ' ὥσπερ αἰφνίδιον ἡμᾶς ἔλαβεν οὐκ αἰσθαν θέντας τῆς ἐπιβουλῆς τῶν ἐχθρῶν· καὶ εἰ δεῖ οὕτως εἰπεῖν, ἀναισθητοῦν τας μετέστησεν ἀπ' ἐκείνων «ἐπὶ τὸν κλῆρον καὶ τὴν μερίδα» αὐτοῦ. Διὸ καὶ ἡμεῖς ὀφείλομεν «λατρεύειν αὐτῷ ἐν ὁσιότητι καὶ δικαιοσύνῃ ἐνώπιον αὐτοῦ», ὅπερ γίνεται διὰ τῆς ἐκπληρώσεως πασῶν τῶν ἁγίων αὐ τοῦ ἐντολῶν, οὐ πρὸς ὀλίγον μόνον καιρόν, ἀλλὰ «πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς ἡμῶν».
PG 13:1835«Καὶ σύ, παιδίον», φησίν· ἐζήτουν κατ' ἐμαυτόν, διὰ τί τὴν περὶ Ἰωάννου προφητείαν οὐκ εἶπεν ὡς περὶ αὐτοῦ, ἀλλ' ὡς πρὸς αὐτόν· λέγει γάρ· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ». Περισσὸν γάρ ἐστι τὸ λέγειν τῷ μὴ ἀκούοντι· τί δήποτε οὖν ὡς πρὸς ἀκούοντα ταῦτά φησιν; Μήποτε οὖν παράδοξον γένεσιν ἀναλαβὼν ὁ Ἰω άννης–ἅτε ἀρχαγγέλου ταύτην κη ρύξαντος καὶ ἅτε τῆς Μαρίας μετὰ τὸ συνειληφέναι τὸν κύριον παρούσης τῇ Ἐλισάβετ καὶ αὐτῷ ἤδη γεννω μένῳ– παράδοξον ἤδη καὶ τὴν παρα κολούθησιν εἶχεν ἐξ ἀρχῆς. Εἰ δὲ ἀπιστεῖς, εἰ παρακολουθεῖ ὁ Ἰωάννης ἅμα τῷ γεννηθῆναι τῇ προ φητείᾳ καὶ ἤκουεν τοῦ· «Καὶ σύ, παι δίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ», ἴδε τὸ παραδοξότερον, ὅτι «ἐσκίρτη σεν ἐν ἀγαλλιάσει ἐν τῇ κοιλίᾳ, ὡς ἐγένετο ἡ φωνὴ τοῦ ἀσπασμοῦ». Εἰ δὲ ἐν τῇ κοιλίᾳ ὢν ἐσκίρτησεν καὶ ἠγαλλίασεν, τί ἀπιστεῖς, εἰ γε γεννημένος ἅμα τῷ γεννηθῆναι ἤ κουεν τοῦ πατρὸς προφητεύοντος καὶ λέγοντος αὐτῷ· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ· προπο ρεύσῃ γὰρ πρὸ προσώπου κυρίου ἑτοιμάσαι ὁδοὺς αὐτοῦ»; Διὰ τοῦτο τάχιον αὐτῷ παρόντι ὁ πατὴρ προ εφήτευσεν, ἐπειδήπερ ᾔδει ὡς προ φήτης, ὅτι μετ' ὀλίγον οὐ μέλλει ἔχειν αὐτὸν παρ' ἑαυτῷ τρεφόμε νον, ἀλλ' «ἐν ταῖς ἐρήμοις» διαιτώ μενον.
«Καὶ σύ, παιδίον», φησίν· ἐζήτουν κατ' ἐμαυτόν, διὰ τί τὴν περὶ Ἰωάννου προφητείαν οὐκ εἶπεν ὡς περὶ αὐτοῦ, ἀλλ' ὡς πρὸς αὐτόν· λέγει γάρ· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ». Περισσὸν γάρ ἐστι τὸ λέγειν τῷ μὴ ἀκούοντι· τί δήποτε οὖν ὡς πρὸς ἀκούοντα ταῦτά φησιν; Μήποτε οὖν παράδοξον γένεσιν ἀναλαβὼν ὁ Ἰω άννης–ἅτε ἀρχαγγέλου ταύτην κη ρύξαντος καὶ ἅτε τῆς Μαρίας μετὰ τὸ συνειληφέναι τὸν κύριον παρούσης τῇ Ἐλισάβετ καὶ αὐτῷ ἤδη γεννω μένῳ– παράδοξον ἤδη καὶ τὴν παρα κολούθησιν εἶχεν ἐξ ἀρχῆς. Εἰ δὲ ἀπιστεῖς, εἰ παρακολουθεῖ ὁ Ἰωάννης ἅμα τῷ γεννηθῆναι τῇ προ φητείᾳ καὶ ἤκουεν τοῦ· «Καὶ σύ, παι δίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ», ἴδε τὸ παραδοξότερον, ὅτι «ἐσκίρτη σεν ἐν ἀγαλλιάσει ἐν τῇ κοιλίᾳ, ὡς ἐγένετο ἡ φωνὴ τοῦ ἀσπασμοῦ». Εἰ δὲ ἐν τῇ κοιλίᾳ ὢν ἐσκίρτησεν καὶ ἠγαλλίασεν, τί ἀπιστεῖς, εἰ γε γεννημένος ἅμα τῷ γεννηθῆναι ἤ κουεν τοῦ πατρὸς προφητεύοντος καὶ λέγοντος αὐτῷ· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ· προπο ρεύσῃ γὰρ πρὸ προσώπου κυρίου ἑτοιμάσαι ὁδοὺς αὐτοῦ»; Διὰ τοῦτο τάχιον αὐτῷ παρόντι ὁ πατὴρ προ εφήτευσεν, ἐπειδήπερ ᾔδει ὡς προ φήτης, ὅτι μετ' ὀλίγον οὐ μέλλει ἔχειν αὐτὸν παρ' ἑαυτῷ τρεφόμε νον, ἀλλ' «ἐν ταῖς ἐρήμοις» διαιτώ μενον.
PG 13:1836«Τὸ» γὰρ «παιδίον ἐν ταῖς ἐρήμοις ἦν ἕως ἡμέρας ἀναδείξεως αὐτοῦ πρὸς τὸν Ἰσραήλ».
«Καὶ σύ, παιδίον», φησίν· ἐζήτουν κατ' ἐμαυτόν, διὰ τί τὴν περὶ Ἰωάννου προφητείαν οὐκ εἶπεν ὡς περὶ αὐτοῦ, ἀλλ' ὡς πρὸς αὐτόν· λέγει γάρ· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ». Περισσὸν γάρ ἐστι τὸ λέγειν τῷ μὴ ἀκούοντι· τί δήποτε οὖν ὡς πρὸς ἀκούοντα ταῦτά φησιν; Μήποτε οὖν παράδοξον γένεσιν ἀναλαβὼν ὁ Ἰω άννης–ἅτε ἀρχαγγέλου ταύτην κη ρύξαντος καὶ ἅτε τῆς Μαρίας μετὰ τὸ συνειληφέναι τὸν κύριον παρούσης τῇ Ἐλισάβετ καὶ αὐτῷ ἤδη γεννω μένῳ– παράδοξον ἤδη καὶ τὴν παρα κολούθησιν εἶχεν ἐξ ἀρχῆς. Εἰ δὲ ἀπιστεῖς, εἰ παρακολουθεῖ ὁ Ἰωάννης ἅμα τῷ γεννηθῆναι τῇ προ φητείᾳ καὶ ἤκουεν τοῦ· «Καὶ σύ, παι δίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ», ἴδε τὸ παραδοξότερον, ὅτι «ἐσκίρτη σεν ἐν ἀγαλλιάσει ἐν τῇ κοιλίᾳ, ὡς ἐγένετο ἡ φωνὴ τοῦ ἀσπασμοῦ». Εἰ δὲ ἐν τῇ κοιλίᾳ ὢν ἐσκίρτησεν καὶ ἠγαλλίασεν, τί ἀπιστεῖς, εἰ γε γεννημένος ἅμα τῷ γεννηθῆναι ἤ κουεν τοῦ πατρὸς προφητεύοντος καὶ λέγοντος αὐτῷ· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ· προπο ρεύσῃ γὰρ πρὸ προσώπου κυρίου ἑτοιμάσαι ὁδοὺς αὐτοῦ»; Διὰ τοῦτο τάχιον αὐτῷ παρόντι ὁ πατὴρ προ εφήτευσεν, ἐπειδήπερ ᾔδει ὡς προ φήτης, ὅτι μετ' ὀλίγον οὐ μέλλει ἔχειν αὐτὸν παρ' ἑαυτῷ τρεφόμε νον, ἀλλ' «ἐν ταῖς ἐρήμοις» διαιτώ μενον.
For John was a paradoxical thing, concerning...Παράδοξον γάρ τι χρῆμα ἦν Ἰω- άννης, περὶ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Παράδοξον γάρ τι χρῆμα ἦν Ἰω άννης, περὶ οὗ καὶ ἐλέχθη· «ἀπο στέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσ ώπου σου»· ὡς οὖν ἄγγελος ἀπο σταλεὶς ἤκουεν τοῦ πατρὸς προφη τεύοντος τὰ ἀναγεγραμμένα. Διττὸν γὰρ τὸ «αὐξάνειν»· τὸ μὲν σωματικόν, ἔνθα οὐδὲ προαίρεσις ἀνθρώπου συνεργεῖ, τὸ δὲ πνευμα τικόν, ὅπου προαίρεσις αἰτία τῇ αὐξήσει κεῖται. Τὸ οὖν κρεῖττον αὐξάνειν ἀνέγραψεν· ὅ<λ>ον γὰρ τὸ λεγόμενον τοι οῦτον· «ηὔξανεν πνεύματι»· οὐ γὰρ αὐξανόμενον τὸ πνεῦμα ἐν ἑαυτῷ ἔμεινεν, ὁποῖον ἦν ἀπ' ἀρχῆς, ἀλλὰ ηὔξανεν τὸ πνεῦμα ἑαυτῷ, οὗ αὐξά νοντος καὶ ὁσημέραι πλείονος γε νομένου καὶ ἡ ψυχὴ αὐτοῦ ἀκο λούθως τῷ πνεύματι συνηύξανεν. Καὶ ἐὰν ἐντέλληται ὁ θεὸς προστα κτικῶς λέγων· «αὐξάνεσθε καὶ πλη θύνεσθε», οἱ μὲν κατὰ σάρκα ἀκού οντες τοῦ λόγου οὐκ οἶδα πῶς δύ νανται αὐξάνεσθαι. Ἔστω γὰρ τὸ «πληθύνεσθαι», ἐπειδὴ ὁ πληθυσμὸς ἀριθμὸν πλείονα προσάγει τῶν πλη θυνομένων–πῶς οὖν ἐπὶ τοῦ ῥητοῦ προστάσσει ὁ θεὸς τὸ «αὐξάνειν»; Πᾶς ἄνθρωπος βούλεται εἰς τὸ μέ γεθος ἐπιδιδόναι, ἀλλ' οὐ πάντες ἐπιτυγχάνουσιν· εἰ τοίνυν τὸ προσ τακτικὸν ἔστιν καὶ δυνατὸν ποιῆσαι τὸ προστασσόμενον, ἐφ' ἡμῖν ἐστιν τὸ «αὐξάνειν».
«Καὶ σύ, παιδίον», φησίν· ἐζήτουν κατ' ἐμαυτόν, διὰ τί τὴν περὶ Ἰωάννου προφητείαν οὐκ εἶπεν ὡς περὶ αὐτοῦ, ἀλλ' ὡς πρὸς αὐτόν· λέγει γάρ· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ». Περισσὸν γάρ ἐστι τὸ λέγειν τῷ μὴ ἀκούοντι· τί δήποτε οὖν ὡς πρὸς ἀκούοντα ταῦτά φησιν; Μήποτε οὖν παράδοξον γένεσιν ἀναλαβὼν ὁ Ἰω άννης–ἅτε ἀρχαγγέλου ταύτην κη ρύξαντος καὶ ἅτε τῆς Μαρίας μετὰ τὸ συνειληφέναι τὸν κύριον παρούσης τῇ Ἐλισάβετ καὶ αὐτῷ ἤδη γεννω μένῳ– παράδοξον ἤδη καὶ τὴν παρα κολούθησιν εἶχεν ἐξ ἀρχῆς. Εἰ δὲ ἀπιστεῖς, εἰ παρακολουθεῖ ὁ Ἰωάννης ἅμα τῷ γεννηθῆναι τῇ προ φητείᾳ καὶ ἤκουεν τοῦ· «Καὶ σύ, παι δίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ», ἴδε τὸ παραδοξότερον, ὅτι «ἐσκίρτη σεν ἐν ἀγαλλιάσει ἐν τῇ κοιλίᾳ, ὡς ἐγένετο ἡ φωνὴ τοῦ ἀσπασμοῦ». Εἰ δὲ ἐν τῇ κοιλίᾳ ὢν ἐσκίρτησεν καὶ ἠγαλλίασεν, τί ἀπιστεῖς, εἰ γε γεννημένος ἅμα τῷ γεννηθῆναι ἤ κουεν τοῦ πατρὸς προφητεύοντος καὶ λέγοντος αὐτῷ· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ· προπο ρεύσῃ γὰρ πρὸ προσώπου κυρίου ἑτοιμάσαι ὁδοὺς αὐτοῦ»; Διὰ τοῦτο τάχιον αὐτῷ παρόντι ὁ πατὴρ προ εφήτευσεν, ἐπειδήπερ ᾔδει ὡς προ φήτης, ὅτι μετ' ὀλίγον οὐ μέλλει ἔχειν αὐτὸν παρ' ἑαυτῷ τρεφόμε νον, ἀλλ' «ἐν ταῖς ἐρήμοις» διαιτώ μενον.
Καὶ παράδειγμα περὶ οὗ γέγρα- πται · καὶ Ἰσαὰκ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 13:1838Καὶ παράδειγμα περὶ οὗ γέγρα πται· «καὶ Ἰσαὰκ προέκοπτεν καὶ μείζων ἐγένετο, ἕως οὗ ἐγένετο μέ γας σφόδρα»· ὅπερ ἐστὶν ἐπιδιδοὺς τῇ αὐξήσει τῆς προαιρέσεως ἐπὶ τὸ ἀγαθόν, τῇ αὐξήσει τῆς ψυχῆς ἐπὶ τὸ βέλτιστον, τῇ αὐξήσει τοῦ νοῦ ἐπὶ τὸ διορατικόν, τῇ αὐξήσει τῆς μνήμης ἐπὶ τὸ δραστικώτερον, ὥστε πλειόνων μνημονεύειν. Οὕτως ὁ πά σας τὰς δυνάμεις τῆς ψυχῆς αὐτοῦ γεωργῶν πληροῖ τὴν λέγουσαν ἐντο λήν· «αὐξάνεσθε». Καὶ Ἰωάννης οὖν ὡς μακάριος καὶ ἔτι παιδίον ὢν ηὔξανεν· σπάνιον δὲ ἐν ἡμῖν εὑρε θῆναι παιδίον αὐξανόμενον πνεύ ματι. Ἄλλο δὲ τὸ «αὐξάνειν» καὶ ἄλλο τὸ «κραταιοῦσθαι». Ἡ ἀνθρωπίνη φύσις ἀσθενής ἐστι καί, ἵνα γένηται ἰσχυρά, χρείαν ἔχει βοηθείας κρείτ τονος. Τίνος οὖν χρεία, ἵνα κραταιω θῇ; Πνεύματος.
1857 IN LUCAM HOMILIA XV. B 1838 bebat, coram Domino mundaretur, sed ut dispensa - tio ejus nova omnia, ita novas quoque baberet ho- stias, secundum voluntatem omnipotentis Dei in Christo Jesu, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA XV. De Simeone, quod in spiritu ad templum venerit, usque ad eum locum, ubi ait: Nunc dimittis ser- vum tuum, Domine, in pace. › Cap. 11. venerandum ante nativitatem Christi masculus om- A nes, ille qui pro toto mundo nascebatur, et pati ha- nino non tetigit. Audeo quid loqui, quia et in eo quod scriptum est: Spiritus Dei veniet super te, et virtus Altissimi obumbrabit te *8, principium semi- nis et conceptus fuerit, et sine vulvæ reseratione novus in utero fetus adoleverit. Unde et Salvator loquitur Ego sum vermis et non homo, opprobrium hominum, et abjectio plebis ". Videbat in matris utero immunditiam corporum, visceribus ejus hinc inde vallatus, terrenæ fæcis patiebatur angustias, unde assimilat se vermi, et dicit: Ego sum vermis, et non homo. Ex mare quippe ac femina homo nasci solet, ego vero non ex masculo et femina secundum ritum humanum atque naturam, sed in exemplum vermis natus sum, cujus non est aliunde semen, sed in ipsis, et ex 949 ipsis in quibus coalescit corporibus origo est. Propter quod quia omne mas- culinum quod aperit vulvam, sanctum Domino vo- cabitur, ductus est in Jerosolymam, ut appareret ante conspectum Dei, et propter illud quod sequi- tur: Ut daretur munus pro eo quod in lege Domini scriptum est : Par turturum aut duos pullos colum- barum. Turturum par, et duos pullos columbarum, pro Salvatore videmus oblatos. Ego et aves istas beatas puto quæ pro ortu Domini oblatæ sunt, et quomodo asinam Balaam miror, et felicitate accu- mulo, quia digna fuerit non solum videre angelum Dei, sed etiam ore reserato in humanum sermonem erumpere: sic multo amplius has volucres prædico, easque sustollo, quod pro Domino nostro et Salva- tore oblatæ sunt. Ut offerrent pro eo par turiurum, aut duos pullos columbarum. Novum quid forsitan videar inferre, sed pro majestate parum dignum. Sicut nova fuit generatio Salvatoris, non ex viro et muliere, sed ex sola tantum Virgine: sic et par turturum et duo pulli columbarum non fuerunt ta- les quales oculis carnis aspicimus; sed quales Spi- ritus sanctus est, qui in specie columbæ descendit et venit super Salvatorem, quando in Jordane ba- ptizatus est ***. Tale fuit et par turturum: nọn erant illæ volucres (41) ut istæ quæ per aerem volitant, sed divinum quiddam et humana contemplatione augustius, sub specie columbæ et turturis appare- bat, ut non talibus victimis qualibus omnes homi- C Digna Dei munere quærenda est ratio. Simeon vir sanctus et Domino placens, sicut in Evangelio scri- ptum est, exspectans consolationem Israel, respon · sum acceperat a Spiritu sancto, non se prius mortem obiturum quam videret Christum Domini. Quid ei profuit, ut videret Christumi? Utrum hoc tantum in promissione habuit, ut videret illum, nihilque ex visu ejus consequeretur utilitatis? au latet aliquod donum dignum Dei, quod beatus Simeon et meruit et accepit? Fimbriam vestimenti Jesu mulier tetigit et sanata est ". Si illa ad extremam partem vesti - menti tantum emolumenti babuit, quid putandum est de Simeone, qui in suas ulnas accepit infautem, et brachiis tenens lætabatur atque gaudebat videns parvulum a se gestari, qui ad vinctos venerat re- solvendos, seque ipsum nouis corporis liberandum: sciens neminem posse de claustro corporis quem- piam emittere cum spe futuræ vitæ, nisi eum quem in brachiis continebat. Unde ad eum loquitur : Nunc dimittis, Domine, servum tuum in pace. Quan- diu enim Christum non tenebam, quandiu illum meis brachiis non arctabam, clausus eram, et de vinculis exire non poteram. Hoc autem non solum de Simeone, sed de omni humano genere sciendum est. Si quis egreditur e mundo, si quis e carcere vinctorum domo dimittitur, ut ad regnandum va- dat, sumat Jesum in manibus suis, et circumdet eum brachiis suis, totum habeat in sinu, et tunc exsultans ire poterit, quo desiderat. Considerato quanta dispensatio præcesserit, ut Filium Dei Si- meon mereretur tenere. Primum responsum a san- cto Spiritu acceperat, non eum videre mortem, nisi prius vidisset Christum Domini. Deinde non fortuitu ac simpliciter ingressus est templum, sed * Matth. 1x, 20, 22. clausa erit : non aperietur, et_vir non transibit per eam; quoniam Dominus Deus Israel ingressus est per eam; eritque clausa principi, illibatam et in con- ceptu et in partu Mariæ virginitatem, Christique corpus eodem modo foras prodidisse, quo ad disci- pulos obseratis foribus penetravit. 28 Luc. 1, 55. 29 Psal. xx1, 6. 29 Matth. 111. carne Christi, cap. 23. atque eorum, quos Gene- D eoque Ezechielis oraculo corroboratum: Porta hæc brardus atque Huetius prætexunt, Ambrosii scilicet, Athanasii, Basilii, qui de virginei claustri apertione in partu disserunt. Probe autem Huetio notandum est, omnibus lis exceptionem illam adhibendam esse, qua ad solvendum Ambrosii locum, usus est Thomas p., q. 28, a.2, ita nempe locutos Patres illos, cum illud evangeliste exponerent: Omne ma- sculinum adaperiens vulvam, sanctum Domino voca- bitur : quod quidem ex vulgata loquendi consuetu- dine usurpatum est, non ad significandam virginei sigilli in puerperio læsionem, sed exitum duntaxat prolis de utero. Cæterum eodem adnotante fluctio, hoc est optimæ Patrum tam Græcorum, quam La- tinorum partis, et Ephesini præterea concilii decre- sum, perpetuo Ecclesiæ consensu comprobatum, rendis, pessumdato sæpius historico sensu, allego- ricis expositionibus rei veritatem prævertit, male apud Ecclesiæ Patres continuo audiit. Haud certe scio, qua possit hæc interpretatio excusatione obli- miri, cum turtures pro Christo oblatos fuisse negat, volucres, ut istæ sunt, quæ per aerem volitant, sed divinum quiddam et humana contemplatione augu- st:us, sub specie columbæ et turturis apparuisse. (41) Merito Origenes, quod in Scripturis edisse-
He who is about to be truly strengthened is strengthened by the SpiritὉ οὖν μέλλων ἀληθῶς κρα- ταιοῦσθαι κραταιοῦται πνεύματι
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ὁ οὖν μέλλων ἀληθῶς κρα ταιοῦσθαι κραταιοῦται «πνεύματι»· οἱ μὲν γὰρ πολλοὶ κατὰ σάρκα κρα ταιοῦνται σαρκί, <οἱ δὲ θεοῦ ἀθλη ταὶ> κραταιοῦνται «πνεύματι» καὶ διὰ τὸ ἐν αὐτῷ κραταιοῦσθαι ἰσχυροὶ γίνονται πρὸς «τὸ φρόνημα τῆς σαρ κός»· παλαίοντος γὰρ τοῦ πνεύμα τος τῇ σαρκὶ νικᾷ τὸ πνεῦμα ἐν ἐκείνῳ, ἐν ᾧ ἡ κραταίωσις γίνεται τοῦ πνεύματος. «Καὶ ἦν ἐν ταῖς ἐρήμοις», φησίν.
1857 IN LUCAM HOMILIA XV. B 1838 bebat, coram Domino mundaretur, sed ut dispensa - tio ejus nova omnia, ita novas quoque baberet ho- stias, secundum voluntatem omnipotentis Dei in Christo Jesu, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA XV. De Simeone, quod in spiritu ad templum venerit, usque ad eum locum, ubi ait: Nunc dimittis ser- vum tuum, Domine, in pace. › Cap. 11. venerandum ante nativitatem Christi masculus om- A nes, ille qui pro toto mundo nascebatur, et pati ha- nino non tetigit. Audeo quid loqui, quia et in eo quod scriptum est: Spiritus Dei veniet super te, et virtus Altissimi obumbrabit te *8, principium semi- nis et conceptus fuerit, et sine vulvæ reseratione novus in utero fetus adoleverit. Unde et Salvator loquitur Ego sum vermis et non homo, opprobrium hominum, et abjectio plebis ". Videbat in matris utero immunditiam corporum, visceribus ejus hinc inde vallatus, terrenæ fæcis patiebatur angustias, unde assimilat se vermi, et dicit: Ego sum vermis, et non homo. Ex mare quippe ac femina homo nasci solet, ego vero non ex masculo et femina secundum ritum humanum atque naturam, sed in exemplum vermis natus sum, cujus non est aliunde semen, sed in ipsis, et ex 949 ipsis in quibus coalescit corporibus origo est. Propter quod quia omne mas- culinum quod aperit vulvam, sanctum Domino vo- cabitur, ductus est in Jerosolymam, ut appareret ante conspectum Dei, et propter illud quod sequi- tur: Ut daretur munus pro eo quod in lege Domini scriptum est : Par turturum aut duos pullos colum- barum. Turturum par, et duos pullos columbarum, pro Salvatore videmus oblatos. Ego et aves istas beatas puto quæ pro ortu Domini oblatæ sunt, et quomodo asinam Balaam miror, et felicitate accu- mulo, quia digna fuerit non solum videre angelum Dei, sed etiam ore reserato in humanum sermonem erumpere: sic multo amplius has volucres prædico, easque sustollo, quod pro Domino nostro et Salva- tore oblatæ sunt. Ut offerrent pro eo par turiurum, aut duos pullos columbarum. Novum quid forsitan videar inferre, sed pro majestate parum dignum. Sicut nova fuit generatio Salvatoris, non ex viro et muliere, sed ex sola tantum Virgine: sic et par turturum et duo pulli columbarum non fuerunt ta- les quales oculis carnis aspicimus; sed quales Spi- ritus sanctus est, qui in specie columbæ descendit et venit super Salvatorem, quando in Jordane ba- ptizatus est ***. Tale fuit et par turturum: nọn erant illæ volucres (41) ut istæ quæ per aerem volitant, sed divinum quiddam et humana contemplatione augustius, sub specie columbæ et turturis appare- bat, ut non talibus victimis qualibus omnes homi- C Digna Dei munere quærenda est ratio. Simeon vir sanctus et Domino placens, sicut in Evangelio scri- ptum est, exspectans consolationem Israel, respon · sum acceperat a Spiritu sancto, non se prius mortem obiturum quam videret Christum Domini. Quid ei profuit, ut videret Christumi? Utrum hoc tantum in promissione habuit, ut videret illum, nihilque ex visu ejus consequeretur utilitatis? au latet aliquod donum dignum Dei, quod beatus Simeon et meruit et accepit? Fimbriam vestimenti Jesu mulier tetigit et sanata est ". Si illa ad extremam partem vesti - menti tantum emolumenti babuit, quid putandum est de Simeone, qui in suas ulnas accepit infautem, et brachiis tenens lætabatur atque gaudebat videns parvulum a se gestari, qui ad vinctos venerat re- solvendos, seque ipsum nouis corporis liberandum: sciens neminem posse de claustro corporis quem- piam emittere cum spe futuræ vitæ, nisi eum quem in brachiis continebat. Unde ad eum loquitur : Nunc dimittis, Domine, servum tuum in pace. Quan- diu enim Christum non tenebam, quandiu illum meis brachiis non arctabam, clausus eram, et de vinculis exire non poteram. Hoc autem non solum de Simeone, sed de omni humano genere sciendum est. Si quis egreditur e mundo, si quis e carcere vinctorum domo dimittitur, ut ad regnandum va- dat, sumat Jesum in manibus suis, et circumdet eum brachiis suis, totum habeat in sinu, et tunc exsultans ire poterit, quo desiderat. Considerato quanta dispensatio præcesserit, ut Filium Dei Si- meon mereretur tenere. Primum responsum a san- cto Spiritu acceperat, non eum videre mortem, nisi prius vidisset Christum Domini. Deinde non fortuitu ac simpliciter ingressus est templum, sed * Matth. 1x, 20, 22. clausa erit : non aperietur, et_vir non transibit per eam; quoniam Dominus Deus Israel ingressus est per eam; eritque clausa principi, illibatam et in con- ceptu et in partu Mariæ virginitatem, Christique corpus eodem modo foras prodidisse, quo ad disci- pulos obseratis foribus penetravit. 28 Luc. 1, 55. 29 Psal. xx1, 6. 29 Matth. 111. carne Christi, cap. 23. atque eorum, quos Gene- D eoque Ezechielis oraculo corroboratum: Porta hæc brardus atque Huetius prætexunt, Ambrosii scilicet, Athanasii, Basilii, qui de virginei claustri apertione in partu disserunt. Probe autem Huetio notandum est, omnibus lis exceptionem illam adhibendam esse, qua ad solvendum Ambrosii locum, usus est Thomas p., q. 28, a.2, ita nempe locutos Patres illos, cum illud evangeliste exponerent: Omne ma- sculinum adaperiens vulvam, sanctum Domino voca- bitur : quod quidem ex vulgata loquendi consuetu- dine usurpatum est, non ad significandam virginei sigilli in puerperio læsionem, sed exitum duntaxat prolis de utero. Cæterum eodem adnotante fluctio, hoc est optimæ Patrum tam Græcorum, quam La- tinorum partis, et Ephesini præterea concilii decre- sum, perpetuo Ecclesiæ consensu comprobatum, rendis, pessumdato sæpius historico sensu, allego- ricis expositionibus rei veritatem prævertit, male apud Ecclesiæ Patres continuo audiit. Haud certe scio, qua possit hæc interpretatio excusatione obli- miri, cum turtures pro Christo oblatos fuisse negat, volucres, ut istæ sunt, quæ per aerem volitant, sed divinum quiddam et humana contemplatione augu- st:us, sub specie columbæ et turturis apparuisse. (41) Merito Origenes, quod in Scripturis edisse-
PG 13:1839Ὥσπερ ἡ γένεσις αὐτοῦ παράδοξος– «ἐσκίρτησε» γὰρ «ἐν ἀγαλλιάσει» ἐπι γινώσκων τὸν Χριστόν–καὶ ὡς ἐλα λεῖτο πρὸς αὐτὸν [κατ' αὐτὴν] ὡς ἀκούοντα τὸ ὑπὸ τοῦ πατρός, ὅτι· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης κλη θήσῃ»,
Ὥσπερ ἡ γένεσις αὐτοῦ παράδοξος– «ἐσκίρτησε» γὰρ «ἐν ἀγαλλιάσει» ἐπι γινώσκων τὸν Χριστόν–καὶ ὡς ἐλα λεῖτο πρὸς αὐτὸν [κατ' αὐτὴν] ὡς ἀκούοντα τὸ ὑπὸ τοῦ πατρός, ὅτι· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης κλη θήσῃ», οὕτως οὐδὲ ἔμεινεν μετὰ τοῦ πατρὸς καὶ τῆς μητρός, ἀλλ' ἀνεχώ ρησεν φεύγων τὸν ἐν πόλεσι θόρυβον καὶ τὴν ἐν τοῖς ὄχλοις ἀηδίαν, ἵνα ἐν ταῖς ἐρημίαις τυγχάνων, ἐπεὶ μη δέπω ἐβούλετο αὐτὸν ὁ θεὸς ὑπη ρετεῖν τῷ μυστηρίῳ τοῦ βαπτίσ ματος, εὐχαῖς σχολάζῃ παραδόξως ἀνατρεφόμενος. «Ἦν» γὰρ «ἡ τροφὴ αὐτοῦ» κατὰ τὸν Ματθαῖον «ἀκρί δες καὶ μέλι ἄγριον»· ἐπεὶ γὰρ διά κονος ἦν <τῆς> πρώτης Χριστοῦ ἐπι δημίας, διὰ τοῦτο ἡ τροφὴ αὐτοῦ οὐκ ἦν μέλι ἥμερον–ἐτηρεῖτο γὰρ τὸ ἥμερον μέλι καὶ ἐξειργασμένον τῷ κυρίῳ–καὶ ἐπεὶ πρὸ τῆς παρου σίας προεφήτευεν καὶ ᾠκονόμει τὰ πρὸ τῆς παρουσίας, διὰ τοῦτο ἦν αὐτῷ τροφὴ πτηνὸν ὀλίγον αἰρό μενον ἀπὸ τῆς γῆς, ἀκρίδες, βραχὺ ζῷον καὶ καθαρόν.
Thus he did not remain with the father and the...οὕτως οὐδὲ ἔμεινεν μετὰ τοῦ πατρὸς καὶ τῆς…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
οὕτως οὐδὲ ἔμεινεν μετὰ τοῦ πατρὸς καὶ τῆς μητρός, ἀλλ' ἀνεχώ ρησεν φεύγων τὸν ἐν πόλεσι θόρυβον καὶ τὴν ἐν τοῖς ὄχλοις ἀηδίαν, ἵνα ἐν ταῖς ἐρημίαις τυγχάνων, ἐπεὶ μη δέπω ἐβούλετο αὐτὸν ὁ θεὸς ὑπη ρετεῖν τῷ μυστηρίῳ τοῦ βαπτίσ ματος, εὐχαῖς σχολάζῃ παραδόξως ἀνατρεφόμενος. «Ἦν» γὰρ «ἡ τροφὴ αὐτοῦ» κατὰ τὸν Ματθαῖον «ἀκρί δες καὶ μέλι ἄγριον»· ἐπεὶ γὰρ διά κονος ἦν <τῆς> πρώτης Χριστοῦ ἐπι δημίας, διὰ τοῦτο ἡ τροφὴ αὐτοῦ οὐκ ἦν μέλι ἥμερον–ἐτηρεῖτο γὰρ τὸ ἥμερον μέλι καὶ ἐξειργασμένον τῷ κυρίῳ–καὶ ἐπεὶ πρὸ τῆς παρου σίας προεφήτευεν καὶ ᾠκονόμει τὰ πρὸ τῆς παρουσίας, διὰ τοῦτο ἦν αὐτῷ τροφὴ πτηνὸν ὀλίγον αἰρό μενον ἀπὸ τῆς γῆς, ἀκρίδες, βραχὺ ζῷον καὶ καθαρόν.
Ὥσπερ ἡ γένεσις αὐτοῦ παράδοξος– «ἐσκίρτησε» γὰρ «ἐν ἀγαλλιάσει» ἐπι γινώσκων τὸν Χριστόν–καὶ ὡς ἐλα λεῖτο πρὸς αὐτὸν [κατ' αὐτὴν] ὡς ἀκούοντα τὸ ὑπὸ τοῦ πατρός, ὅτι· «καὶ σύ, παιδίον, προφήτης κλη θήσῃ», οὕτως οὐδὲ ἔμεινεν μετὰ τοῦ πατρὸς καὶ τῆς μητρός, ἀλλ' ἀνεχώ ρησεν φεύγων τὸν ἐν πόλεσι θόρυβον καὶ τὴν ἐν τοῖς ὄχλοις ἀηδίαν, ἵνα ἐν ταῖς ἐρημίαις τυγχάνων, ἐπεὶ μη δέπω ἐβούλετο αὐτὸν ὁ θεὸς ὑπη ρετεῖν τῷ μυστηρίῳ τοῦ βαπτίσ ματος, εὐχαῖς σχολάζῃ παραδόξως ἀνατρεφόμενος. «Ἦν» γὰρ «ἡ τροφὴ αὐτοῦ» κατὰ τὸν Ματθαῖον «ἀκρί δες καὶ μέλι ἄγριον»· ἐπεὶ γὰρ διά κονος ἦν <τῆς> πρώτης Χριστοῦ ἐπι δημίας, διὰ τοῦτο ἡ τροφὴ αὐτοῦ οὐκ ἦν μέλι ἥμερον–ἐτηρεῖτο γὰρ τὸ ἥμερον μέλι καὶ ἐξειργασμένον τῷ κυρίῳ–καὶ ἐπεὶ πρὸ τῆς παρου σίας προεφήτευεν καὶ ᾠκονόμει τὰ πρὸ τῆς παρουσίας, διὰ τοῦτο ἦν αὐτῷ τροφὴ πτηνὸν ὀλίγον αἰρό μενον ἀπὸ τῆς γῆς, ἀκρίδες, βραχὺ ζῷον καὶ καθαρόν.
PG 13:1841.10 Μυστήριόν τι μέγα βούλεται ὁ λόγος παραστῆσαι, ὅτι εἰς τὴν τῆς οἰκουμένης ὅλης ἀναγραφὴν ἔδει ἀνα γραφῆναι Χριστὸν Ἰησοῦν, ἵνα συν αναγραφεὶς τοῖς ἐν τῇ οἰκουμένῃ ἁγιάσῃ τὴν οἰκουμένην καὶ μεταθῇ τὴν ἀπογραφὴν ταύτην «εἰς βίβλον ζώντων», ἵνα «τὰ ὀνόματα» τῶν συγ γραφέντων αὐτῷ καὶ πιστευσάντων αὐτῷ «ἐγγραφῇ ἐν τοῖς οὐρανοῖς». Τί δήποτε ὁ ἄγγελος οὐκ ἀπῆλ θεν εἰς Ἱεροσόλυμα, οὐκ ἐζήτησε τοὺς γραμματεῖς καὶ τοὺς Φαρισαί ους, οὐκ εἰσῆλθεν εἰς τὴν τῶν Ἰου δαίων συναγωγήν, ἀλλὰ «ποιμένας» εὗρεν «ἀγραυλοῦντας καὶ φυλάσσον τας τὰς φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὐτῶν» κἀκείνους εὐηγγελί σατο; Ἆρ' ὁ λόγος οὐδὲν αἰνίσσεται, ἀλλ' ὄντως τὸ προκείμενον ἦν, ποιμέσι προβατίων τοιούτων αἰσθητῶν τὸν ἄγγελον ἐπιστάντα λελαληκέναι, καὶ οὐδὲν ἄλλο ἐμφαίνει παρὰ τοῦτο; Ἀλλὰ τοῖς τῶν ἐκκλησιῶν ποιμέσιν ὁ ἄγγελος εὐαγγελίζεται τὸν Χρι στόν. Οὗτοι γάρ, ἐὰν μὴ ἐκεῖνος ὁ ποιμὴν ἔλθῃ, οὐ δύνανται ποιμαίνειν ἀφ' ἑαυτῶν καλῶς· ἐλλιπὴς αὐτῶν ἡ ποιμαντική, ἐὰν μὴ Χριστὸς αὐτοῖς συνεργῇ. «Θεοῦ γάρ», φησιν, «ἐσμὲν συνεργοί». Καὶ γὰρ ἔταξεν «ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἀποστόλους, προφήτας, διδασκά λους, εὐαγγελιστάς, ποιμένας, πάν τα[ς] εἰς τὸν καταρτισμὸν τῶν ἁγίων». Ταῦτα μὲν ἐπὶ τὸ εὐχερέστερον.
.10 Μυστήριόν τι μέγα βούλεται ὁ λόγος παραστῆσαι, ὅτι εἰς τὴν τῆς οἰκουμένης ὅλης ἀναγραφὴν ἔδει ἀνα γραφῆναι Χριστὸν Ἰησοῦν, ἵνα συν αναγραφεὶς τοῖς ἐν τῇ οἰκουμένῃ ἁγιάσῃ τὴν οἰκουμένην καὶ μεταθῇ τὴν ἀπογραφὴν ταύτην «εἰς βίβλον ζώντων», ἵνα «τὰ ὀνόματα» τῶν συγ γραφέντων αὐτῷ καὶ πιστευσάντων αὐτῷ «ἐγγραφῇ ἐν τοῖς οὐρανοῖς». Τί δήποτε ὁ ἄγγελος οὐκ ἀπῆλ θεν εἰς Ἱεροσόλυμα, οὐκ ἐζήτησε τοὺς γραμματεῖς καὶ τοὺς Φαρισαί ους, οὐκ εἰσῆλθεν εἰς τὴν τῶν Ἰου δαίων συναγωγήν, ἀλλὰ «ποιμένας» εὗρεν «ἀγραυλοῦντας καὶ φυλάσσον τας τὰς φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὐτῶν» κἀκείνους εὐηγγελί σατο; Ἆρ' ὁ λόγος οὐδὲν αἰνίσσεται, ἀλλ' ὄντως τὸ προκείμενον ἦν, ποιμέσι προβατίων τοιούτων αἰσθητῶν τὸν ἄγγελον ἐπιστάντα λελαληκέναι, καὶ οὐδὲν ἄλλο ἐμφαίνει παρὰ τοῦτο; Ἀλλὰ τοῖς τῶν ἐκκλησιῶν ποιμέσιν ὁ ἄγγελος εὐαγγελίζεται τὸν Χρι στόν. Οὗτοι γάρ, ἐὰν μὴ ἐκεῖνος ὁ ποιμὴν ἔλθῃ, οὐ δύνανται ποιμαίνειν ἀφ' ἑαυτῶν καλῶς· ἐλλιπὴς αὐτῶν ἡ ποιμαντική, ἐὰν μὴ Χριστὸς αὐτοῖς συνεργῇ. «Θεοῦ γάρ», φησιν, «ἐσμὲν συνεργοί». Καὶ γὰρ ἔταξεν «ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἀποστόλους, προφήτας, διδασκά λους, εὐαγγελιστάς, ποιμένας, πάν τα[ς] εἰς τὸν καταρτισμὸν τῶν ἁγίων». Ταῦτα μὲν ἐπὶ τὸ εὐχερέστερον.
PG 13:1842Εἰ δὲ δεῖ ἀναβῆναι καὶ ἐπὶ λόγον μυστικώτερον, λέγω, ὅτι ἦσάν τινες ποιμένες ἄγγελοι πεπιστευμένοι, εἰ δεῖ εἰπεῖν, τοὺς ἀνθρώπους· καὶ τούτων ἑκάστου ἀγραυλοῦντος ἐπὶ τὴν φυλακὴν τὴν ἑαυτοῦ καὶ κάμ νοντος καὶ δεομένων πάντων βοη θείας, ἵνα τὰ ἔθνη τὰ ἐπ' αὐτοῖς οἰκονομηθῇ καλῶς, ἦλθεν ὁ ἄγγελος ἐπὶ τῇ γενέσει τοῦ Ἰησοῦ
.10 Μυστήριόν τι μέγα βούλεται ὁ λόγος παραστῆσαι, ὅτι εἰς τὴν τῆς οἰκουμένης ὅλης ἀναγραφὴν ἔδει ἀνα γραφῆναι Χριστὸν Ἰησοῦν, ἵνα συν αναγραφεὶς τοῖς ἐν τῇ οἰκουμένῃ ἁγιάσῃ τὴν οἰκουμένην καὶ μεταθῇ τὴν ἀπογραφὴν ταύτην «εἰς βίβλον ζώντων», ἵνα «τὰ ὀνόματα» τῶν συγ γραφέντων αὐτῷ καὶ πιστευσάντων αὐτῷ «ἐγγραφῇ ἐν τοῖς οὐρανοῖς». Τί δήποτε ὁ ἄγγελος οὐκ ἀπῆλ θεν εἰς Ἱεροσόλυμα, οὐκ ἐζήτησε τοὺς γραμματεῖς καὶ τοὺς Φαρισαί ους, οὐκ εἰσῆλθεν εἰς τὴν τῶν Ἰου δαίων συναγωγήν, ἀλλὰ «ποιμένας» εὗρεν «ἀγραυλοῦντας καὶ φυλάσσον τας τὰς φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὐτῶν» κἀκείνους εὐηγγελί σατο; Ἆρ' ὁ λόγος οὐδὲν αἰνίσσεται, ἀλλ' ὄντως τὸ προκείμενον ἦν, ποιμέσι προβατίων τοιούτων αἰσθητῶν τὸν ἄγγελον ἐπιστάντα λελαληκέναι, καὶ οὐδὲν ἄλλο ἐμφαίνει παρὰ τοῦτο; Ἀλλὰ τοῖς τῶν ἐκκλησιῶν ποιμέσιν ὁ ἄγγελος εὐαγγελίζεται τὸν Χρι στόν. Οὗτοι γάρ, ἐὰν μὴ ἐκεῖνος ὁ ποιμὴν ἔλθῃ, οὐ δύνανται ποιμαίνειν ἀφ' ἑαυτῶν καλῶς· ἐλλιπὴς αὐτῶν ἡ ποιμαντική, ἐὰν μὴ Χριστὸς αὐτοῖς συνεργῇ. «Θεοῦ γάρ», φησιν, «ἐσμὲν συνεργοί». Καὶ γὰρ ἔταξεν «ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἀποστόλους, προφήτας, διδασκά λους, εὐαγγελιστάς, ποιμένας, πάν τα[ς] εἰς τὸν καταρτισμὸν τῶν ἁγίων». Ταῦτα μὲν ἐπὶ τὸ εὐχερέστερον.
λέγων · Μὴ φοβεῖσθε · εὐαγγελί- ζομαι γὰρ ὑμῖν χαράν
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
λέγων· «Μὴ φοβεῖσθε· εὐαγγελί ζομαι γὰρ ὑμῖν χαράν». Ἀληθῶς γὰρ χαρὰ μεγάλη τοῖς οἰκονομοῦσι τοὺς ἀνθρώπους γέγονεν, ὅτι Χρι στὸς Ἰησοῦς ἐπιδεδήμηκεν. [Ὡς γὰρ] ἑκάστῳ τῶν ἀνθρώπων πάρεισι δύο ἄγγελοι, ὁ μὲν τῆς δι καιοσύνης, ὁ δὲ τῆς ἀδικίας, καὶ ἐὰν μὲν ἀνατείλῃ ἡμῶν ἐπὶ τὴν καρδίαν τὰ ἀγαθά, δηλονότι ὁμιλεῖ ἡμῖν ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ· ὅταν δὲ ἀναβῇ ἡμῶν ἐπὶ τὴν καρδίαν τὰ φαῦλα, ὁμιλεῖ ἡμῖν ὁ ἄγγελος τοῦ διαβόλου. Ὡς οὖν καθ' ἕκαστον δύο ἄγγελοί εἰσιν, οὕτως οἶμαι, ὅτι καὶ κατὰ ἔθνη ἄγγελοί εἰσιν, οἱ μὲν κρείττονες, οἱ δὲ ἐναντίοι. Οἷον ἐν Ἐφέσῳ εἰκός, ὅτι διὰ μὲν τοὺς ἁμαρτάνοντας ἄγγελός τις ἦν ἐγκεχειρισμένος τοὺς ἁμαρτάνοντας, διὰ δὲ τοὺς πιστεύοντας, ὅτι ἄγγε λός τις ἦν τῆς Ἐφεσίων ἐκκλησίας, οὕτω δὴ καὶ πανταχοῦ καὶ πρὸ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας.
.10 Μυστήριόν τι μέγα βούλεται ὁ λόγος παραστῆσαι, ὅτι εἰς τὴν τῆς οἰκουμένης ὅλης ἀναγραφὴν ἔδει ἀνα γραφῆναι Χριστὸν Ἰησοῦν, ἵνα συν αναγραφεὶς τοῖς ἐν τῇ οἰκουμένῃ ἁγιάσῃ τὴν οἰκουμένην καὶ μεταθῇ τὴν ἀπογραφὴν ταύτην «εἰς βίβλον ζώντων», ἵνα «τὰ ὀνόματα» τῶν συγ γραφέντων αὐτῷ καὶ πιστευσάντων αὐτῷ «ἐγγραφῇ ἐν τοῖς οὐρανοῖς». Τί δήποτε ὁ ἄγγελος οὐκ ἀπῆλ θεν εἰς Ἱεροσόλυμα, οὐκ ἐζήτησε τοὺς γραμματεῖς καὶ τοὺς Φαρισαί ους, οὐκ εἰσῆλθεν εἰς τὴν τῶν Ἰου δαίων συναγωγήν, ἀλλὰ «ποιμένας» εὗρεν «ἀγραυλοῦντας καὶ φυλάσσον τας τὰς φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὐτῶν» κἀκείνους εὐηγγελί σατο; Ἆρ' ὁ λόγος οὐδὲν αἰνίσσεται, ἀλλ' ὄντως τὸ προκείμενον ἦν, ποιμέσι προβατίων τοιούτων αἰσθητῶν τὸν ἄγγελον ἐπιστάντα λελαληκέναι, καὶ οὐδὲν ἄλλο ἐμφαίνει παρὰ τοῦτο; Ἀλλὰ τοῖς τῶν ἐκκλησιῶν ποιμέσιν ὁ ἄγγελος εὐαγγελίζεται τὸν Χρι στόν. Οὗτοι γάρ, ἐὰν μὴ ἐκεῖνος ὁ ποιμὴν ἔλθῃ, οὐ δύνανται ποιμαίνειν ἀφ' ἑαυτῶν καλῶς· ἐλλιπὴς αὐτῶν ἡ ποιμαντική, ἐὰν μὴ Χριστὸς αὐτοῖς συνεργῇ. «Θεοῦ γάρ», φησιν, «ἐσμὲν συνεργοί». Καὶ γὰρ ἔταξεν «ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἀποστόλους, προφήτας, διδασκά λους, εὐαγγελιστάς, ποιμένας, πάν τα[ς] εἰς τὸν καταρτισμὸν τῶν ἁγίων». Ταῦτα μὲν ἐπὶ τὸ εὐχερέστερον.
PG 13:1844Οἷον οὖν ἐνδυναμοῦνται οἱ ἄγ γελοι συνιστᾶν πανταχοῦ ἐκκλησίας ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ἐκ τοῦ εὐαγγελισ μοῦ τοῦ ἀγγέλου περὶ τοῦ Χριστοῦ. Ἐπισυνάπτει δὲ τῷ ὕμνῳ ἡ ἀγ γελικὴ στρατιὰ τῷ· «Δόξα ἐν ὑψί στοις θεῷ» τό· «καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη ἐν ἀνθρώποις εὐδοκίας», ἐπειδήπερ κε κμήκει βοηθοῦσα τοῖς ἀνθρώποις καὶ ἑώρα, ὅτι οὐκ ἠδύνατο τελειῶσαι τὸ ἔργον, ὃ ἦν ἐγκεχειρισμένη, χω ρὶς τοῦ σωτῆρος. διὰ δὲ τοῦ· «ἐπὶ γῆς εἰρήνη» τὸ εἰ ρηνοποιηθῆναι διὰ τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ, «εἴτε τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε τὰ ἐν τῷ οὐρανῷ», παρίσ<ταται>. Ἐπεὶ γὰρ ἐζήτουν οἱ τοῦ θεοῦ ἄγ γελοι, ἐχθροὺς βλέποντες τοὺς ἀν θρώπους διὰ τὰς ἁμαρτίας, φίλους αὐτοὺς ποιῆσαι καὶ πεποιήκασι τὰ παρ' ἑαυτοῖς, ἵνα αὐτοὺς θεραπεύσω σιν, οἱ δὲ οὐδὲν ἧττον οὐκ ἰάθησαν, ἰδόντες τὸν ἰασόμενον δοξάζουσι καὶ «ἐπὶ γῆς εἰρήνη» λέγουσιν. Ἀλλὰ ζητήσαι τις ἂν ἐν <τῷ τό> πῳ· εἰ ὁ σωτὴρ λέγει· «Οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μά χαιραν», πῶς <οἱ> ἄγγελοι ἐπὶ τῇ γε νέσει αὐτοῦ λέγουσιν· «ἐπὶ γῆς εἰ ρήνη»; Αὐτὸς δὲ ἀλλαχοῦ λέγει· «εἰρήνην ἀφίημι ὑμῖν».
4843 ORIGENIS 1844 miue : iste patrem ejus Joseph testatus est, dicens: A Nunc autem interpretandum quid sibi velit hor : Erant pater illius et mater admirantes super his quæ dicebantur de eo. Quæ igitur causa exstitit, ut cum qui pater non fuit, patrem esse memora- ret (45)? Qui simplici expositione contentus est, dicit Honoravit eum Spiritus sanctus Patris vo- cabulo, quia nutrierat Salvatorem. Qui autem al- tius aliquid inquirit, potest dicere: quia genera- tionis ordo a David usque ad Joseph deducitur 68, et ne videretur frustra Joseph nominari, qui pater non fuerat Salvatoris, ut generationis ordo haberet locum pater appellatus est Domini. Admirabantur igitur pater illius et mater super his quæ dice- bantur de eo, tam ab angelo, quam a multitudine coelestis exercitus, necnon a pastoribus. Omnia quippe hæc audientes, vehementissime mirabantur. B Dehine Scriptura ait: Benedixit ei Simeon, et dixit ad Mariam matrem ejus: Ecce iste positus est in ruinam et in resurrectionem multorum in Israel, et in signum cui contradicetur. Et tuam ipsius animam pertransibit gladius, ut revelentur ex multis cordibus cogitationes. Quomodo Salvator in ruinam et in re- surrectionem multorum venerit, est contem- plandum. Qui [al. Quid] simpliciter exponit, potest dicere, in ruinam eum venisse infidelium, et in resurrectio- nem credentium. Qui vero curiosus interpres est, dicit, nequaquam eum cadere qui ante non steterit. Da mihi igitur, qui fuerit ille qui steterit, et in cu‐ jus ruinam Salvator advenerit, necnon et eum qui consurgat. Nam utique ille consurgit, qui antea corruerat. Videndum est utique, 952 ne forte Salvator non aliis atque aliis in ruinam venerit et resurrectionem multorum, sed iisdem et in ruinam et in resurrectionem venerit. In judicium, ait, ego veni, ut qui non videbant videant, et qui videbant cæci fiant. Est enim in nobis quod videbat prius, et postea videre desivit: et aliud quod non videbat, et postea coepit videre. Verbi gratia : Volo videre illis oculis, quibus antea non vide- bam, et qui mihi postea reserati sunt, quoniam post inobedientiam et Adam et Evæ oculi sunt aperti, de quibus superiori sermone tractavimus. J. * Joan. 1x, 39. 47 Rom. v1, 5. . C quod ait Ecce hic positus est in ruinam, et in re- surrectionem multorum in Israel. Me oportet pri- mum cadere, et cum cecidero, postea bene resur- gere, ne Salvator causa fuerit malæ ruinæ; sed propterea cadere me fecit, ut consurgam, et multo mihi ruina utilior fuerit, quam illud tempus quo videbar stare. Stabam enim in peccato eo tempore, quo peccato vivebam : et quia peccato stabam, prima mihi utilitas fuit ut caderem, et peccato morerer. Denique et sancti prophetæ, quando au- gustius aliquid contemplabantur, cadebant in fa- ciem suam, Propterea autem cadebant, ut peccata per ruinam plenius purgarentur. Hoc ipsum et Sal- vator tibi primum concedit, ut corruas. Ethnicus eras, cadat in te ethnicus: diligebas scortum, pri- mum in te scortum intereat: peccator eras, cadat in te peccator, ut possis dehinc resurgere et di- cere Si commortui sumus, et convivemus : et si mortis conformes, simul et resurrectionis erimus ". Iste igitur in ruinam et in resurrectionem multo- rum positus est in Israel, hoc est, in his qui plena possunt acie et ratione conspicere. Et in signum cui contradicetur. Omnibus quæ narrat historia de Salvatore, contradicitur. Virgo mater est, cui contradicitur. Marcionitæ contradicunt huic signo, et aiunt, penitus eum de muliere non esse genera- tum. Ebionitæ contradicunt signo, dicentes ex viro et muliere ita natum esse, ut nos quoque nascimur. Habuit corpus humanum, et hoc signum est cui contradicitur. Alii enim dicunt, eum venisse de cœlis (46) : alii, tale quale nos corpus habuisse, ut per similitudinem corporis etiam nostra corpora redimeret a peccatis, et daret nobis spem resurre- ctionis. Resurrexit a mortuis: et hoc signum est cui contradicitur, quomodo resurrexit, et utrum ipse, et talis qualis mortuus est, an certe in melio- ris substantiæ corpus resurrexerit. Et est infinita contentio aliis dicentibus, fixuram clavorum Thomæ ostendit in manibus suis 48: aliis e regione tractantibus, şi idem corpus habuit, quomodo clau- sis ingressus est ostiis, et stetit? Vides igitur quem- admodum argumentis variis etiam resurrectioni 48 Joan. xx. • Matth. μὲν οὖν λέγοιτ' ἂν ὅτι ἐτίμησεν αὐτὸν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τῇ τοῦ πατρὸς προσηγορία, ἐπειδὴ τὸ παιδίον Ἰησοῦν ἀνεθρέψατο. Βαθύτερον δὲ, ἐπεὶ ἡ γενεαλο- γιὰ τὸν Ἰωσὴφ ἀπὸ Δαυίδ᾽ ἐγενεαλόγησεν· ἵνα μὴ δόξῃ περιττὴ ἐπὶ τὸν μὴ γεννήσαντα τὸν Σωτῆρα έρ χομένη, ἀλλ᾽ ἔχῃ λόγον ἐπιτήδειον, διὰ τοῦτο πατὴρ ἀνηγορεύθη τοῦ Κυρίου. Simplici expositione dici po- test honoratum eum fuisse a Spiritu sancto patris vocabulo, quia puerum Jesum nutrierat. At juxta altiorem intellectum, quia generationis series Joseph a David deducit. ne frustra videatur ad Joseph descendere qui non genuerat Salvatorem, sed ra- tionem habeat idoneam, propterea pater appellatus est Domini. Ruæus. sime creditum probatumque Origeni, vero humanum corpus, et non ementitum Christum gestasse. D Nunc ergo quando hæreticos pronuntiat, qui eum putant, tale quale nos corpus habuisse, et à semet- ipso dissentire, atque a veritate longius aberrare prima fronte videatur. Verum res aliter putanda est, Ebionitas siquidem perstringit, qui communi lege naturæ ex viro et muliere generatum corpus assumpsisse sibi Christum impie definiebant. Hinc- que adeo de illa putandus est loqui dissimilitudine, quam ipsemet in proœmio librorum De principiis astruit inter nostrum et Christi corpus: Incarna- tus, inquit, est (Christus) cum Deus esset, et homo mansit, quod Deus erat, corpus assumpsit nostro corpori simile, eo solo differens, quod natum ex Vir- gine de Spiritu sancto est. Et quoniam hic Jesus Christus natus et passus est in veritate, et non per imaginem, communi hac morte vere mortuus est, vere enim a mortuis resurrexit. (45) Schedæ Grabii et Combefisii: "ATOSTEO (46) Observatum est supra ad homiliam 14 veris-
Ἀλλ’ εἰ ἐγ έγραπτο μόνον τό · ἐπὶ γῆς…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἀλλ' <εἰ ἐγ>έγραπτο μόνον τό· «ἐπὶ γῆς εἰρήνη» καὶ μέχρι τούτου στᾶσα ἦν ἡ γραφή, εἶχεν ἄν τινα λόγον τὸ ἀπορούμενον.
4843 ORIGENIS 1844 miue : iste patrem ejus Joseph testatus est, dicens: A Nunc autem interpretandum quid sibi velit hor : Erant pater illius et mater admirantes super his quæ dicebantur de eo. Quæ igitur causa exstitit, ut cum qui pater non fuit, patrem esse memora- ret (45)? Qui simplici expositione contentus est, dicit Honoravit eum Spiritus sanctus Patris vo- cabulo, quia nutrierat Salvatorem. Qui autem al- tius aliquid inquirit, potest dicere: quia genera- tionis ordo a David usque ad Joseph deducitur 68, et ne videretur frustra Joseph nominari, qui pater non fuerat Salvatoris, ut generationis ordo haberet locum pater appellatus est Domini. Admirabantur igitur pater illius et mater super his quæ dice- bantur de eo, tam ab angelo, quam a multitudine coelestis exercitus, necnon a pastoribus. Omnia quippe hæc audientes, vehementissime mirabantur. B Dehine Scriptura ait: Benedixit ei Simeon, et dixit ad Mariam matrem ejus: Ecce iste positus est in ruinam et in resurrectionem multorum in Israel, et in signum cui contradicetur. Et tuam ipsius animam pertransibit gladius, ut revelentur ex multis cordibus cogitationes. Quomodo Salvator in ruinam et in re- surrectionem multorum venerit, est contem- plandum. Qui [al. Quid] simpliciter exponit, potest dicere, in ruinam eum venisse infidelium, et in resurrectio- nem credentium. Qui vero curiosus interpres est, dicit, nequaquam eum cadere qui ante non steterit. Da mihi igitur, qui fuerit ille qui steterit, et in cu‐ jus ruinam Salvator advenerit, necnon et eum qui consurgat. Nam utique ille consurgit, qui antea corruerat. Videndum est utique, 952 ne forte Salvator non aliis atque aliis in ruinam venerit et resurrectionem multorum, sed iisdem et in ruinam et in resurrectionem venerit. In judicium, ait, ego veni, ut qui non videbant videant, et qui videbant cæci fiant. Est enim in nobis quod videbat prius, et postea videre desivit: et aliud quod non videbat, et postea coepit videre. Verbi gratia : Volo videre illis oculis, quibus antea non vide- bam, et qui mihi postea reserati sunt, quoniam post inobedientiam et Adam et Evæ oculi sunt aperti, de quibus superiori sermone tractavimus. J. * Joan. 1x, 39. 47 Rom. v1, 5. . C quod ait Ecce hic positus est in ruinam, et in re- surrectionem multorum in Israel. Me oportet pri- mum cadere, et cum cecidero, postea bene resur- gere, ne Salvator causa fuerit malæ ruinæ; sed propterea cadere me fecit, ut consurgam, et multo mihi ruina utilior fuerit, quam illud tempus quo videbar stare. Stabam enim in peccato eo tempore, quo peccato vivebam : et quia peccato stabam, prima mihi utilitas fuit ut caderem, et peccato morerer. Denique et sancti prophetæ, quando au- gustius aliquid contemplabantur, cadebant in fa- ciem suam, Propterea autem cadebant, ut peccata per ruinam plenius purgarentur. Hoc ipsum et Sal- vator tibi primum concedit, ut corruas. Ethnicus eras, cadat in te ethnicus: diligebas scortum, pri- mum in te scortum intereat: peccator eras, cadat in te peccator, ut possis dehinc resurgere et di- cere Si commortui sumus, et convivemus : et si mortis conformes, simul et resurrectionis erimus ". Iste igitur in ruinam et in resurrectionem multo- rum positus est in Israel, hoc est, in his qui plena possunt acie et ratione conspicere. Et in signum cui contradicetur. Omnibus quæ narrat historia de Salvatore, contradicitur. Virgo mater est, cui contradicitur. Marcionitæ contradicunt huic signo, et aiunt, penitus eum de muliere non esse genera- tum. Ebionitæ contradicunt signo, dicentes ex viro et muliere ita natum esse, ut nos quoque nascimur. Habuit corpus humanum, et hoc signum est cui contradicitur. Alii enim dicunt, eum venisse de cœlis (46) : alii, tale quale nos corpus habuisse, ut per similitudinem corporis etiam nostra corpora redimeret a peccatis, et daret nobis spem resurre- ctionis. Resurrexit a mortuis: et hoc signum est cui contradicitur, quomodo resurrexit, et utrum ipse, et talis qualis mortuus est, an certe in melio- ris substantiæ corpus resurrexerit. Et est infinita contentio aliis dicentibus, fixuram clavorum Thomæ ostendit in manibus suis 48: aliis e regione tractantibus, şi idem corpus habuit, quomodo clau- sis ingressus est ostiis, et stetit? Vides igitur quem- admodum argumentis variis etiam resurrectioni 48 Joan. xx. • Matth. μὲν οὖν λέγοιτ' ἂν ὅτι ἐτίμησεν αὐτὸν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τῇ τοῦ πατρὸς προσηγορία, ἐπειδὴ τὸ παιδίον Ἰησοῦν ἀνεθρέψατο. Βαθύτερον δὲ, ἐπεὶ ἡ γενεαλο- γιὰ τὸν Ἰωσὴφ ἀπὸ Δαυίδ᾽ ἐγενεαλόγησεν· ἵνα μὴ δόξῃ περιττὴ ἐπὶ τὸν μὴ γεννήσαντα τὸν Σωτῆρα έρ χομένη, ἀλλ᾽ ἔχῃ λόγον ἐπιτήδειον, διὰ τοῦτο πατὴρ ἀνηγορεύθη τοῦ Κυρίου. Simplici expositione dici po- test honoratum eum fuisse a Spiritu sancto patris vocabulo, quia puerum Jesum nutrierat. At juxta altiorem intellectum, quia generationis series Joseph a David deducit. ne frustra videatur ad Joseph descendere qui non genuerat Salvatorem, sed ra- tionem habeat idoneam, propterea pater appellatus est Domini. Ruæus. sime creditum probatumque Origeni, vero humanum corpus, et non ementitum Christum gestasse. D Nunc ergo quando hæreticos pronuntiat, qui eum putant, tale quale nos corpus habuisse, et à semet- ipso dissentire, atque a veritate longius aberrare prima fronte videatur. Verum res aliter putanda est, Ebionitas siquidem perstringit, qui communi lege naturæ ex viro et muliere generatum corpus assumpsisse sibi Christum impie definiebant. Hinc- que adeo de illa putandus est loqui dissimilitudine, quam ipsemet in proœmio librorum De principiis astruit inter nostrum et Christi corpus: Incarna- tus, inquit, est (Christus) cum Deus esset, et homo mansit, quod Deus erat, corpus assumpsit nostro corpori simile, eo solo differens, quod natum ex Vir- gine de Spiritu sancto est. Et quoniam hic Jesus Christus natus et passus est in veritate, et non per imaginem, communi hac morte vere mortuus est, vere enim a mortuis resurrexit. (45) Schedæ Grabii et Combefisii: "ATOSTEO (46) Observatum est supra ad homiliam 14 veris-
PG 13:1845Νῦν δὲ ἡ προσ θήκη λύει τὸ ζητούμενον, ἥτις καὶ μετὰ τό· «ἐπὶ γῆς εἰρήνη» ἔστιν· «ἐν ἀνθρώποις εὐδοκίας». Εἰ δὲ «εἰρή νην» λέγει ὁ σωτὴρ μὴ διδόναι «ἐπὶ γῆς», οὐκ ἔστιν «εὐδοκίας εἰρηνή». Οὐ γὰρ ἀρνεῖται διδόναι τὴν εἰρήνην, ἀλλ' ἁπλῶς λέγει· «οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν». οὐκ εἶπε δὲ «εὐδοκίας εἰρήνην»· ἀλλὰ ταῦτά γε εἶπον παρὰ τοῖς ποι μέσιν οἱ ἄγγελοι. Καὶ ἅγιοι ποιμένες ἐὰν μὴ ἔχωσι καὶ ἀγγέλους συμποιμαίνοντας, λεχ θήσεται τό· «ἐὰν μὴ κύριος φυλάξῃ πόλιν, εἰς μάτην ἠγρύπνησεν ὁ φυ λάσσων».
Νῦν δὲ ἡ προσ θήκη λύει τὸ ζητούμενον, ἥτις καὶ μετὰ τό· «ἐπὶ γῆς εἰρήνη» ἔστιν· «ἐν ἀνθρώποις εὐδοκίας». Εἰ δὲ «εἰρή νην» λέγει ὁ σωτὴρ μὴ διδόναι «ἐπὶ γῆς», οὐκ ἔστιν «εὐδοκίας εἰρηνή». Οὐ γὰρ ἀρνεῖται διδόναι τὴν εἰρήνην, ἀλλ' ἁπλῶς λέγει· «οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν». οὐκ εἶπε δὲ «εὐδοκίας εἰρήνην»· ἀλλὰ ταῦτά γε εἶπον παρὰ τοῖς ποι μέσιν οἱ ἄγγελοι. Καὶ ἅγιοι ποιμένες ἐὰν μὴ ἔχωσι καὶ ἀγγέλους συμποιμαίνοντας, λεχ θήσεται τό· «ἐὰν μὴ κύριος φυλάξῃ πόλιν, εἰς μάτην ἠγρύπνησεν ὁ φυ λάσσων». Ἔστι δὲ εἰπεῖν ἀπὸ τῆς γραφῆς, ὅτι δύο εἰσὶν ἑκάστης ἐκκλησίας ἐπίσκοποι, ὁ μέν τις αἰσθητὸς καὶ βλεπόμενος, ὁ <δέ> τις νοητός· καὶ ὥσπερ <ὁ ἄνθρωπος> ἐπαινεῖται κα λῶς οἰκονομήσας, οὕτω καὶ ὁ <ἄγ γελος. Γέγρ>απται γοῦν ἐν <τῇ Ἀπο καλύψει> Ἰωάννου· «<ἀλλ>ὰ ἔχετε ὀνόματα ὀλίγα, ἅτινα <οὐκ> ἐμό λυναν». <καὶ πάλιν·> «ἔχεις ἐκεῖ τάδε ἁμαρτήματα ποιοῦντας», καὶ μέμ φεται τοῖς ἀγγέλοις.
It is possible to say from Scripture that two...Ἔστι δὲ εἰπεῖν ἀπὸ τῆς γραφῆς, ὅτι δύο…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἔστι δὲ εἰπεῖν ἀπὸ τῆς γραφῆς, ὅτι δύο εἰσὶν ἑκάστης ἐκκλησίας ἐπίσκοποι, ὁ μέν τις αἰσθητὸς καὶ βλεπόμενος, ὁ <δέ> τις νοητός· καὶ ὥσπερ <ὁ ἄνθρωπος> ἐπαινεῖται κα λῶς οἰκονομήσας, οὕτω καὶ ὁ <ἄγ γελος. Γέγρ>απται γοῦν ἐν <τῇ Ἀπο καλύψει> Ἰωάννου· «<ἀλλ>ὰ ἔχετε ὀνόματα ὀλίγα, ἅτινα <οὐκ> ἐμό λυναν». <καὶ πάλιν·> «ἔχεις ἐκεῖ τάδε ἁμαρτήματα ποιοῦντας», καὶ μέμ φεται τοῖς ἀγγέλοις.
Νῦν δὲ ἡ προσ θήκη λύει τὸ ζητούμενον, ἥτις καὶ μετὰ τό· «ἐπὶ γῆς εἰρήνη» ἔστιν· «ἐν ἀνθρώποις εὐδοκίας». Εἰ δὲ «εἰρή νην» λέγει ὁ σωτὴρ μὴ διδόναι «ἐπὶ γῆς», οὐκ ἔστιν «εὐδοκίας εἰρηνή». Οὐ γὰρ ἀρνεῖται διδόναι τὴν εἰρήνην, ἀλλ' ἁπλῶς λέγει· «οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν». οὐκ εἶπε δὲ «εὐδοκίας εἰρήνην»· ἀλλὰ ταῦτά γε εἶπον παρὰ τοῖς ποι μέσιν οἱ ἄγγελοι. Καὶ ἅγιοι ποιμένες ἐὰν μὴ ἔχωσι καὶ ἀγγέλους συμποιμαίνοντας, λεχ θήσεται τό· «ἐὰν μὴ κύριος φυλάξῃ πόλιν, εἰς μάτην ἠγρύπνησεν ὁ φυ λάσσων». Ἔστι δὲ εἰπεῖν ἀπὸ τῆς γραφῆς, ὅτι δύο εἰσὶν ἑκάστης ἐκκλησίας ἐπίσκοποι, ὁ μέν τις αἰσθητὸς καὶ βλεπόμενος, ὁ <δέ> τις νοητός· καὶ ὥσπερ <ὁ ἄνθρωπος> ἐπαινεῖται κα λῶς οἰκονομήσας, οὕτω καὶ ὁ <ἄγ γελος. Γέγρ>απται γοῦν ἐν <τῇ Ἀπο καλύψει> Ἰωάννου· «<ἀλλ>ὰ ἔχετε ὀνόματα ὀλίγα, ἅτινα <οὐκ> ἐμό λυναν». <καὶ πάλιν·> «ἔχεις ἐκεῖ τάδε ἁμαρτήματα ποιοῦντας», καὶ μέμ φεται τοῖς ἀγγέλοις.
PG 13:1847Εἰ δὲ τοῖς ἀγγέλοις μέμφεται τοῖς πεπιστευμένοις τὰς ἐκκλησίας καὶ φροντίζουσιν, ὧν πεπιστευμένοι εἰσὶν ἄγγελοι, τί χρὴ λέγειν περὶ ἀνθρώπων, ὅσον δεῖ φόβον ἔχειν, ἵνα δυνηθῶσι συμπλέοντες τοῖς ἀγ γέλοις συνσωθῆναι τοῖς ἀγγέλοις; Οἷον γὰρ κοινωνοί εἰσι τοῦ ἔργου ἀμφότεροι ἐπίσκοποι, ὁ νοητὸς λέ γω δὴ ὁ ἄγγελος ὁ πεπιστευμένος τὴν ἐκκλησίαν καὶ ὁ αἰσθητός. Σπεύσαντες δὲ ἦλθον καὶ οὐ βάδην οὐδὲ ἐκλελυμένως· διὰ τοῦτο εὗρον αὐτὸν «ἐν φάτνῃ.»
Εἰ δὲ τοῖς ἀγγέλοις μέμφεται τοῖς πεπιστευμένοις τὰς ἐκκλησίας καὶ φροντίζουσιν, ὧν πεπιστευμένοι εἰσὶν ἄγγελοι, τί χρὴ λέγειν περὶ ἀνθρώπων, ὅσον δεῖ φόβον ἔχειν, ἵνα δυνηθῶσι συμπλέοντες τοῖς ἀγ γέλοις συνσωθῆναι τοῖς ἀγγέλοις; Οἷον γὰρ κοινωνοί εἰσι τοῦ ἔργου ἀμφότεροι ἐπίσκοποι, ὁ νοητὸς λέ γω δὴ ὁ ἄγγελος ὁ πεπιστευμένος τὴν ἐκκλησίαν καὶ ὁ αἰσθητός. Σπεύσαντες δὲ ἦλθον καὶ οὐ βάδην οὐδὲ ἐκλελυμένως· διὰ τοῦτο εὗρον αὐτὸν «ἐν φάτνῃ.» Αὕτη δὲ ἦν, περὶ ἧς ὁ προφήτης ἔλεγεν· «Ἔγνω βοῦς καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ», ὃ μυ στήριόν ἐστι δηλούμενον· βοῦς κα θαρὸν ζῷον, ὄνος ἀκάθαρτον. Οὐχ ὁ λαὸς ἔγνω τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ, ἤγουν ὁ ἐξ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τὸ ἀκάθαρτον ζῷον, τὸ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. «<Ὃ> ἀπέθανεν» Χριστός, «τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν», οὐχ ὅτι ἥμαρ τεν–»οὐδὲ γὰρ ἁμαρτίαν ἐποίησεν οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ»–ἀλλ' [ὅτι] ἀπέθανεν, ἵνα ἡμεῖς οἱ συναποθανόντες αὐτῷ, αὐ τοῦ ἀποθανόντος «τῇ ἁμαρτίᾳ», μη κέτι ζῶμεν «τῇ ἁμαρτίᾳ». Δι' ὃ λέ γεται· «εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συν ζήσομεν»· ὥσπερ οὖν συναπεθάνο μεν αὐτῷ ἀποθνήσκοντι τότε, οὕ τω περιετμήθημεν αὐτῷ περιετμη θέντι τότε· καὶ μετὰ τὴν περιτομὴν αὐτὴν γέγονεν οἰκονομία ἡ διὰ τοῦ προτέρου καθαρισμοῦ.
Αὕτη δὲ ἦν, περὶ ἧς ὁ προφήτης ἔλεγεν · …
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Αὕτη δὲ ἦν, περὶ ἧς ὁ προφήτης ἔλεγεν· «Ἔγνω βοῦς καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ», ὃ μυ στήριόν ἐστι δηλούμενον· βοῦς κα θαρὸν ζῷον, ὄνος ἀκάθαρτον. Οὐχ ὁ λαὸς ἔγνω τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ, ἤγουν ὁ ἐξ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τὸ ἀκάθαρτον ζῷον, τὸ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. «<Ὃ> ἀπέθανεν» Χριστός, «τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν», οὐχ ὅτι ἥμαρ τεν–»οὐδὲ γὰρ ἁμαρτίαν ἐποίησεν οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ»–ἀλλ' [ὅτι] ἀπέθανεν, ἵνα ἡμεῖς οἱ συναποθανόντες αὐτῷ, αὐ τοῦ ἀποθανόντος «τῇ ἁμαρτίᾳ», μη κέτι ζῶμεν «τῇ ἁμαρτίᾳ». Δι' ὃ λέ γεται· «εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συν ζήσομεν»· ὥσπερ οὖν συναπεθάνο μεν αὐτῷ ἀποθνήσκοντι τότε, οὕ τω περιετμήθημεν αὐτῷ περιετμη θέντι τότε· καὶ μετὰ τὴν περιτομὴν αὐτὴν γέγονεν οἰκονομία ἡ διὰ τοῦ προτέρου καθαρισμοῦ.
Εἰ δὲ τοῖς ἀγγέλοις μέμφεται τοῖς πεπιστευμένοις τὰς ἐκκλησίας καὶ φροντίζουσιν, ὧν πεπιστευμένοι εἰσὶν ἄγγελοι, τί χρὴ λέγειν περὶ ἀνθρώπων, ὅσον δεῖ φόβον ἔχειν, ἵνα δυνηθῶσι συμπλέοντες τοῖς ἀγ γέλοις συνσωθῆναι τοῖς ἀγγέλοις; Οἷον γὰρ κοινωνοί εἰσι τοῦ ἔργου ἀμφότεροι ἐπίσκοποι, ὁ νοητὸς λέ γω δὴ ὁ ἄγγελος ὁ πεπιστευμένος τὴν ἐκκλησίαν καὶ ὁ αἰσθητός. Σπεύσαντες δὲ ἦλθον καὶ οὐ βάδην οὐδὲ ἐκλελυμένως· διὰ τοῦτο εὗρον αὐτὸν «ἐν φάτνῃ.» Αὕτη δὲ ἦν, περὶ ἧς ὁ προφήτης ἔλεγεν· «Ἔγνω βοῦς καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ», ὃ μυ στήριόν ἐστι δηλούμενον· βοῦς κα θαρὸν ζῷον, ὄνος ἀκάθαρτον. Οὐχ ὁ λαὸς ἔγνω τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ, ἤγουν ὁ ἐξ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τὸ ἀκάθαρτον ζῷον, τὸ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. «<Ὃ> ἀπέθανεν» Χριστός, «τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν», οὐχ ὅτι ἥμαρ τεν–»οὐδὲ γὰρ ἁμαρτίαν ἐποίησεν οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ»–ἀλλ' [ὅτι] ἀπέθανεν, ἵνα ἡμεῖς οἱ συναποθανόντες αὐτῷ, αὐ τοῦ ἀποθανόντος «τῇ ἁμαρτίᾳ», μη κέτι ζῶμεν «τῇ ἁμαρτίᾳ». Δι' ὃ λέ γεται· «εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συν ζήσομεν»· ὥσπερ οὖν συναπεθάνο μεν αὐτῷ ἀποθνήσκοντι τότε, οὕ τω περιετμήθημεν αὐτῷ περιετμη θέντι τότε· καὶ μετὰ τὴν περιτομὴν αὐτὴν γέγονεν οἰκονομία ἡ διὰ τοῦ προτέρου καθαρισμοῦ.
PG 13:1848Διὰ τοῦτο ἡμεῖς οὐκέτι περιτεμνόμεθα, ὅτι ἡ περιτομὴ αὐτοῦ δι' ἡμᾶς γεγένηται· «ἐν ᾧ περιετμήθητε», φησὶν ὁ Παῦλος, «περιτομῇ ἀχειροποιήτῳ ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῆς σαρ κός, ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ, συνταφέντες αὐτῷ ἐν τῷ βαπτίσματι, ἐν ᾧ καὶ συνηγέρθητε διὰ τῆς πί στεως». Οὐκοῦν καὶ ὁ θάνατος αὐ τοῦ ὑπὲρ ἡμῶν γέγονεν, καὶ ἡ ἀνά στασις καὶ ἡ περιτομή. Ἀναγκαίως δὲ ἐπεσημήνατο ὁ εὐαγγελιστὴς λέγων· «ἐκλήθη τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦς τὸ κληθὲν ὑπὸ τοῦ ἀγγέλου». Οὐκ ἔδει γὰρ ἀπ' ἀνθρώπων πρῶτον κληθῆναι οὐδὲ ἀπ' <αὐτῶν> δοξασθῆναι, ἀλλ' ἀπὸ κρειττόνων παρὰ τὴν τῶν ἀν θρώπων φύσιν καὶ κληθῆναι τὸ προσκυνητὸν ὄνομα καὶ ἔντιμον καὶ «ὑπὲρ πᾶν ὄνομα». Εἰ δὲ ἔκειτο ὑπὲρ «τοῦ καθαρισ μοῦ» Μαρίας μόνης, οὐδὲν ἐζητοῦμεν· νυνὶ δὲ «τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν» φη σιν. Ἆρ' οὖν καὶ Ἰησοῦς δεῖται καθαρισμοῦ; Ἀλλ' ὅρα τὸ τόλμημα
Εἰ δὲ τοῖς ἀγγέλοις μέμφεται τοῖς πεπιστευμένοις τὰς ἐκκλησίας καὶ φροντίζουσιν, ὧν πεπιστευμένοι εἰσὶν ἄγγελοι, τί χρὴ λέγειν περὶ ἀνθρώπων, ὅσον δεῖ φόβον ἔχειν, ἵνα δυνηθῶσι συμπλέοντες τοῖς ἀγ γέλοις συνσωθῆναι τοῖς ἀγγέλοις; Οἷον γὰρ κοινωνοί εἰσι τοῦ ἔργου ἀμφότεροι ἐπίσκοποι, ὁ νοητὸς λέ γω δὴ ὁ ἄγγελος ὁ πεπιστευμένος τὴν ἐκκλησίαν καὶ ὁ αἰσθητός. Σπεύσαντες δὲ ἦλθον καὶ οὐ βάδην οὐδὲ ἐκλελυμένως· διὰ τοῦτο εὗρον αὐτὸν «ἐν φάτνῃ.» Αὕτη δὲ ἦν, περὶ ἧς ὁ προφήτης ἔλεγεν· «Ἔγνω βοῦς καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ», ὃ μυ στήριόν ἐστι δηλούμενον· βοῦς κα θαρὸν ζῷον, ὄνος ἀκάθαρτον. Οὐχ ὁ λαὸς ἔγνω τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ, ἤγουν ὁ ἐξ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τὸ ἀκάθαρτον ζῷον, τὸ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. «<Ὃ> ἀπέθανεν» Χριστός, «τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν», οὐχ ὅτι ἥμαρ τεν–»οὐδὲ γὰρ ἁμαρτίαν ἐποίησεν οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ»–ἀλλ' [ὅτι] ἀπέθανεν, ἵνα ἡμεῖς οἱ συναποθανόντες αὐτῷ, αὐ τοῦ ἀποθανόντος «τῇ ἁμαρτίᾳ», μη κέτι ζῶμεν «τῇ ἁμαρτίᾳ». Δι' ὃ λέ γεται· «εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συν ζήσομεν»· ὥσπερ οὖν συναπεθάνο μεν αὐτῷ ἀποθνήσκοντι τότε, οὕ τω περιετμήθημεν αὐτῷ περιετμη θέντι τότε· καὶ μετὰ τὴν περιτομὴν αὐτὴν γέγονεν οἰκονομία ἡ διὰ τοῦ προτέρου καθαρισμοῦ.
τοῦ λόγου · μνήσθητι τῶν εἰρημένων ἐν τῷ Ἰὼβ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
τοῦ λόγου· μνήσθητι τῶν εἰρημένων ἐν τῷ Ἰὼβ μυστικῶς· «οὐδεὶς κα θαρὸς ἀπὸ ῥύπου, οὐδ' ἂν μία ἡμέρα ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς»· οὐκ εἶπεν· ἀπὸ ἁμαρτίας, ἀλλ'· «ἀπὸ ῥύπου». Ὅτι καὶ οὐ ταὐτά, λέγει Ἡσαίας· «ἐκπλυνεῖ κύριος τὸν ῥύπον τῶν υἱῶν καὶ τῶν θυγατέρων Σιών, καὶ τὸ αἷμα ἐκκαθαριεῖ ἐκ μέσου αὐτῶν»· ἐρρύπωται οὖν πᾶσα ψυχὴ ἐν δεδυμένη σῶμα ἀνθρώπινον.
Εἰ δὲ τοῖς ἀγγέλοις μέμφεται τοῖς πεπιστευμένοις τὰς ἐκκλησίας καὶ φροντίζουσιν, ὧν πεπιστευμένοι εἰσὶν ἄγγελοι, τί χρὴ λέγειν περὶ ἀνθρώπων, ὅσον δεῖ φόβον ἔχειν, ἵνα δυνηθῶσι συμπλέοντες τοῖς ἀγ γέλοις συνσωθῆναι τοῖς ἀγγέλοις; Οἷον γὰρ κοινωνοί εἰσι τοῦ ἔργου ἀμφότεροι ἐπίσκοποι, ὁ νοητὸς λέ γω δὴ ὁ ἄγγελος ὁ πεπιστευμένος τὴν ἐκκλησίαν καὶ ὁ αἰσθητός. Σπεύσαντες δὲ ἦλθον καὶ οὐ βάδην οὐδὲ ἐκλελυμένως· διὰ τοῦτο εὗρον αὐτὸν «ἐν φάτνῃ.» Αὕτη δὲ ἦν, περὶ ἧς ὁ προφήτης ἔλεγεν· «Ἔγνω βοῦς καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ», ὃ μυ στήριόν ἐστι δηλούμενον· βοῦς κα θαρὸν ζῷον, ὄνος ἀκάθαρτον. Οὐχ ὁ λαὸς ἔγνω τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ, ἤγουν ὁ ἐξ Ἰσραήλ, ἀλλὰ τὸ ἀκάθαρτον ζῷον, τὸ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν. «<Ὃ> ἀπέθανεν» Χριστός, «τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν», οὐχ ὅτι ἥμαρ τεν–»οὐδὲ γὰρ ἁμαρτίαν ἐποίησεν οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ»–ἀλλ' [ὅτι] ἀπέθανεν, ἵνα ἡμεῖς οἱ συναποθανόντες αὐτῷ, αὐ τοῦ ἀποθανόντος «τῇ ἁμαρτίᾳ», μη κέτι ζῶμεν «τῇ ἁμαρτίᾳ». Δι' ὃ λέ γεται· «εἰ συναπεθάνομεν, καὶ συν ζήσομεν»· ὥσπερ οὖν συναπεθάνο μεν αὐτῷ ἀποθνήσκοντι τότε, οὕ τω περιετμήθημεν αὐτῷ περιετμη θέντι τότε· καὶ μετὰ τὴν περιτομὴν αὐτὴν γέγονεν οἰκονομία ἡ διὰ τοῦ προτέρου καθαρισμοῦ.
PG 13:1850Ἄκουε Ζαχαρίου· «Ἰησοῦς ἦν ἐνδεδυμένος ἱμάτια ῥυπαρά». Τὸ δὲ ῥητὸν χρήσιμον καὶ πρὸς τοὺς λέγοντας, ὅτι ὁ σωτὴρ οὐκ ἔλαβε σάρκα ἀν θρωπίνην, ἀλλ' ἤνεγκεν ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ πνευματικὸν σῶμα, τὸ πνευματικὸν σῶμα ἐρρυπωμένον <νομίζοντας. Ἐπεὶ> γὰρ λέγειν δυνήσονται <ταῦτα καὶ> τοῦτο παραδέ ξονται, ὅρα αὐτοὺς λέγειν, ὅτι ἐν ταῖς ἐπαγγελίαις, ὅταν πληρωθῇ τό· «σπείρεται σῶμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν», ἐγειρόμεθα ἐρρυπωμένοι, ὅπερ μὴ δεῖ λέγειν.
1849 IN LUCAM HOMILIA XIX. 1850 Les quærimus te. Et cum hoc dixerimus, ad laboran- A compleretur. Ibant itaque parentes ejus, juxta con- tem animam nostram el cum dolore quærentem, respondebit et dicet: Nescitis quia in his quæ sunt Patris mei me oportet esse? Ubi sunt hæretici impii alque vesani, qui asserunt non esse Patris Jesu Christi legem et prophetas ? Certe Jesus in templo erat, quod a Salomone constructum erat, et conti- tetur templum illud Patris sui esse, quen nobis re- velavit, cujus Filium esse se dixit. Respondeant quomodo alter bonus, et alter sit justus Deus. Quia igitur Salvator Creatoris est Filius, in commune Patrem Filiumque laudemus, cujus lex, cujus et templum est. Cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA XIX. De eo quod scriptum est: Puer autem crescebat et confortabatur, usque ad eum locum ubi ait : ‹ Se- niores in templo interrogat. › Cap. 11. B Quia nonnulli qui sanctæ Scripturæ videntur cre- dere, quasi in gloriam omnipotentis Dei divinitatem Salvatoris negant, justum mibi videtur, ut ipsarum Scripturarum auctoritate doceantur in humanum corpus quiddam venisse divinum : et non solum in humanum corpus, sed in humanam quoque ani- mam. Quanquam si diligenter sensum intendimus Scripturarum, plus aliquid anima illa habuit, quam cæteræ hominum animæ. Omnis quippe anima ho- minis, antequam ad virtutes veniat, vitiis sordida- tur. Porro anima Jesu nunquam peccati sorde ma- culata est. Siquidem antequam ad duodecimum æ- С tatis pervenerit annum, Spiritus sanctus de eo in Lucæ scribit Evangelio: Puer autem crescebat et con- fortabatur, et replebatur sapientia. Hoc hominum natura non recipit, ut ante duodecim annos sapien- tia compleatur. Aliud est partem habere sapientiæ, aliud sapientia esse completum. Non ambigimus ergo divinum aliquid in carne Jesu apparuisse : et non solum super hominem, sed super omnem quo- que rationalem creaturam. Et crescebat, inquit. Humiliaverat enim se, formam servi accipiens, et eadem virtute qua se bumiliaverat, crescit. Appa- ruerat infirmus : quia infirmum corpus assumpsė- rat, et ob id iterum confortatur. Evacuaverat se Filius Dei 56 : et propterea rursum completur sa- pientia ; et gratia Dei erat super eum. Non quando D venit ad adolescentiam, non quando manifeste do- cebat; sed cum adhuc esset parvulus habebat gra- tiam Dei et quomodo omnia in illo mirabilia fue- rant, ita et pueritia mirabilis fuit, ut Dei sapientia suetudinem, in Jerusalem ad solemnem diem Pas- chæ. Et cum factus fuisset annorum duodecim. Dili- genter observa, quia priusquam duodecim esset annorum, sapientia Dei et cæteris, quæ de eo scripta sunt, complebatur. Cum ergo, ut diximus, duodecim esset annorum et juxta morem dies solemnitatis ex- pleti essent, et reverterentur parentes cum inſan- tulo Jesu, remansit puer in Jerusalem, et nescie- bant parentes ejus. Et hic sublimius quiddamn quam humana natura patitur, intellige. 955 Non enim simpliciter remansit, et parentes ejus ubi esset ignorabant; sed quomodo in Joannis Evangelio scriptum est ³, quoniam insidiabantur ei Judæi, et elapsus est de medio eorum, et non apparuit: sic et nunc puto remansisse puerum in Jerusalem, et parentes ejus ubi remanserit ignorasse. Nec mire- mur parentes vocatos, quorum alter ob partum, alter ob obsequium, patris et matris meruerunt vo- cabula. Sequitur: Dolentes, inquit, quærebamus te (51). Non puto eos idcirco doluisse, quia puta- rent errasse puerum, vel periisse: nec poterat ac- cidere, ut Maria, quæ sciebat se de Spiritu sancto concepisse, quæ et angelum loquentem, et curren- tes pastores, et Simeonem audierat prophetantem, timeret, ne puerum perderet oberrantem. Amove banc opinionem maxime de Joseph, cui ab angelo præceptum fuerat, ut tolleret puerum, et in Ægy- ptum pergeret; qui audierat : Ne timeas tollere Ma- riam conjugem tuam, quod enim in ea natum est, de Spiritu sancto est 58. Nunquam fieri poterat, ut per- ditum formidaret infantem, quem divinum esse co- gnoverat. Aliud quidquam dolor et quæstio paren- tum, quam simplex lector intelligit, sonat. Quo- modo enim tu, si quando Scripturas legis, quæris in eis sensum cum dolore quodam ac tormento, non quo Scripturas errasse, aut perperam quid habere arbitreris; sed quod illæ intrinsecus habeant veri- tatis sermonem atque rationem, et tu nequeas inve- nire quod verum est; ita et illi quærebant ne forte recessisset ab eis, ne relinquens eos, ad alia trans- migrasset, et quod magis puto, (52) ne revertisset ad cœlos, cum illi placuisset, iterum descensurus. Dolentes ergo quærebant Filium Dei. Et cum quæ- rerent, non invenerunt inter cognatos. Neque enim poterat humana cognatio Dei Filium continere. Non invenerunt inter cognatos, quia divina majora erant notitia scientiaque mortali. Ubi igitur inveniunt eum? In templo. Ibi enim invenitur Filius Dei. Si ■ Philipp. 11, 7. ST Joann. Vill, 59. 88 Matth. 1, 20. τουν αὐτόν ; ἆρα ὅτι ἀπολωλεν ὁ παῖς, ἢ ὅτι πεπλά- νηται ; "Απαγε. Οὔτε γὰρ τῆς πανσόφου Μαρίας ἦν τοῦτο, τῆς μυρίας περὶ αὐτοῦ δεξαμένης θείας ἀπο καλύψεις, οὔτε τοῦ Ἰωσήφ. Αλλ' ὥσπερ ἐάν τις ζητῇ Γραφήν, οδυνωμένως αὐτὴν ζητεῖ, οὐχ ὡς πεπλανη μένην, οὐδὲ ὡς ἐσφαλμένην, ἀλλ' ὡς ἔχουσαν μὲν τὸν ἀληθῆ καὶ μυστικὸν λόγον, μήπω δὲ πεφανερωμένην· οὕτως κἀκεῖνοι ἐζήτουν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, μήπως ἀπέστη ἀπ' αὐτῶν, μήπως καταλέ- Solney autous. Cur quærebant eum? An ne periisset puer, aut errasset? Absit. Neque enim id existimare potuit sapientissima Maria quæ innumeras de eo di- vinas acceperat revelationes, neque Joseph. Sed quem- admodum si quis Scripture sensum quæsierit, cum dolore quærit, non quod Scriptura erraverit, aut per- peram quid habuerit, sed quod verum ac mysticum sensum habeat, at nondum manifestum; ita et illi quærebant Dominum nostrum Jesum Christum, ne forte recessisset ab eis, et eos deseruisset. RUæus. (51) Schede Grabii et Combelisii: Tl de xal Ch (52) Hoc vero est præ reliquis absonum omnibus.
The Savior then prayed, as if clothed in garments…Ἐδεήθη οὖν ὁ σωτήρ, ὡς ἐνδε- δυμένος ἱμάτια…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἐδεήθη οὖν ὁ σωτήρ, ὡς «ἐνδε δυμένος ἱμάτια ῥυπαρὰ» τὸ σῶμα τὸ ἀνθρώπινον καὶ γήϊνον, τοῦ προσ ενεχθῆναι καὶ περὶ αὐτοῦ καθαρισμόν. Τὰ παιδία βαπτίζεται «εἰς ἄφεσιν ἁμαρτημάτων». Ποίων; Πότε γὰρ ἥμαρτον; Ἀλλὰ μήποτε, ἐπεὶ «οὐ δεὶς καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου», τὸν ῥύπον δὲ ἀποτίθεταί τις διὰ τοῦ μυστηρίου τοῦ βαπτίσματος, διὰ τοῦτο καὶ τὰ παιδία βαπτίζεται.
1849 IN LUCAM HOMILIA XIX. 1850 Les quærimus te. Et cum hoc dixerimus, ad laboran- A compleretur. Ibant itaque parentes ejus, juxta con- tem animam nostram el cum dolore quærentem, respondebit et dicet: Nescitis quia in his quæ sunt Patris mei me oportet esse? Ubi sunt hæretici impii alque vesani, qui asserunt non esse Patris Jesu Christi legem et prophetas ? Certe Jesus in templo erat, quod a Salomone constructum erat, et conti- tetur templum illud Patris sui esse, quen nobis re- velavit, cujus Filium esse se dixit. Respondeant quomodo alter bonus, et alter sit justus Deus. Quia igitur Salvator Creatoris est Filius, in commune Patrem Filiumque laudemus, cujus lex, cujus et templum est. Cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA XIX. De eo quod scriptum est: Puer autem crescebat et confortabatur, usque ad eum locum ubi ait : ‹ Se- niores in templo interrogat. › Cap. 11. B Quia nonnulli qui sanctæ Scripturæ videntur cre- dere, quasi in gloriam omnipotentis Dei divinitatem Salvatoris negant, justum mibi videtur, ut ipsarum Scripturarum auctoritate doceantur in humanum corpus quiddam venisse divinum : et non solum in humanum corpus, sed in humanam quoque ani- mam. Quanquam si diligenter sensum intendimus Scripturarum, plus aliquid anima illa habuit, quam cæteræ hominum animæ. Omnis quippe anima ho- minis, antequam ad virtutes veniat, vitiis sordida- tur. Porro anima Jesu nunquam peccati sorde ma- culata est. Siquidem antequam ad duodecimum æ- С tatis pervenerit annum, Spiritus sanctus de eo in Lucæ scribit Evangelio: Puer autem crescebat et con- fortabatur, et replebatur sapientia. Hoc hominum natura non recipit, ut ante duodecim annos sapien- tia compleatur. Aliud est partem habere sapientiæ, aliud sapientia esse completum. Non ambigimus ergo divinum aliquid in carne Jesu apparuisse : et non solum super hominem, sed super omnem quo- que rationalem creaturam. Et crescebat, inquit. Humiliaverat enim se, formam servi accipiens, et eadem virtute qua se bumiliaverat, crescit. Appa- ruerat infirmus : quia infirmum corpus assumpsė- rat, et ob id iterum confortatur. Evacuaverat se Filius Dei 56 : et propterea rursum completur sa- pientia ; et gratia Dei erat super eum. Non quando D venit ad adolescentiam, non quando manifeste do- cebat; sed cum adhuc esset parvulus habebat gra- tiam Dei et quomodo omnia in illo mirabilia fue- rant, ita et pueritia mirabilis fuit, ut Dei sapientia suetudinem, in Jerusalem ad solemnem diem Pas- chæ. Et cum factus fuisset annorum duodecim. Dili- genter observa, quia priusquam duodecim esset annorum, sapientia Dei et cæteris, quæ de eo scripta sunt, complebatur. Cum ergo, ut diximus, duodecim esset annorum et juxta morem dies solemnitatis ex- pleti essent, et reverterentur parentes cum inſan- tulo Jesu, remansit puer in Jerusalem, et nescie- bant parentes ejus. Et hic sublimius quiddamn quam humana natura patitur, intellige. 955 Non enim simpliciter remansit, et parentes ejus ubi esset ignorabant; sed quomodo in Joannis Evangelio scriptum est ³, quoniam insidiabantur ei Judæi, et elapsus est de medio eorum, et non apparuit: sic et nunc puto remansisse puerum in Jerusalem, et parentes ejus ubi remanserit ignorasse. Nec mire- mur parentes vocatos, quorum alter ob partum, alter ob obsequium, patris et matris meruerunt vo- cabula. Sequitur: Dolentes, inquit, quærebamus te (51). Non puto eos idcirco doluisse, quia puta- rent errasse puerum, vel periisse: nec poterat ac- cidere, ut Maria, quæ sciebat se de Spiritu sancto concepisse, quæ et angelum loquentem, et curren- tes pastores, et Simeonem audierat prophetantem, timeret, ne puerum perderet oberrantem. Amove banc opinionem maxime de Joseph, cui ab angelo præceptum fuerat, ut tolleret puerum, et in Ægy- ptum pergeret; qui audierat : Ne timeas tollere Ma- riam conjugem tuam, quod enim in ea natum est, de Spiritu sancto est 58. Nunquam fieri poterat, ut per- ditum formidaret infantem, quem divinum esse co- gnoverat. Aliud quidquam dolor et quæstio paren- tum, quam simplex lector intelligit, sonat. Quo- modo enim tu, si quando Scripturas legis, quæris in eis sensum cum dolore quodam ac tormento, non quo Scripturas errasse, aut perperam quid habere arbitreris; sed quod illæ intrinsecus habeant veri- tatis sermonem atque rationem, et tu nequeas inve- nire quod verum est; ita et illi quærebant ne forte recessisset ab eis, ne relinquens eos, ad alia trans- migrasset, et quod magis puto, (52) ne revertisset ad cœlos, cum illi placuisset, iterum descensurus. Dolentes ergo quærebant Filium Dei. Et cum quæ- rerent, non invenerunt inter cognatos. Neque enim poterat humana cognatio Dei Filium continere. Non invenerunt inter cognatos, quia divina majora erant notitia scientiaque mortali. Ubi igitur inveniunt eum? In templo. Ibi enim invenitur Filius Dei. Si ■ Philipp. 11, 7. ST Joann. Vill, 59. 88 Matth. 1, 20. τουν αὐτόν ; ἆρα ὅτι ἀπολωλεν ὁ παῖς, ἢ ὅτι πεπλά- νηται ; "Απαγε. Οὔτε γὰρ τῆς πανσόφου Μαρίας ἦν τοῦτο, τῆς μυρίας περὶ αὐτοῦ δεξαμένης θείας ἀπο καλύψεις, οὔτε τοῦ Ἰωσήφ. Αλλ' ὥσπερ ἐάν τις ζητῇ Γραφήν, οδυνωμένως αὐτὴν ζητεῖ, οὐχ ὡς πεπλανη μένην, οὐδὲ ὡς ἐσφαλμένην, ἀλλ' ὡς ἔχουσαν μὲν τὸν ἀληθῆ καὶ μυστικὸν λόγον, μήπω δὲ πεφανερωμένην· οὕτως κἀκεῖνοι ἐζήτουν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, μήπως ἀπέστη ἀπ' αὐτῶν, μήπως καταλέ- Solney autous. Cur quærebant eum? An ne periisset puer, aut errasset? Absit. Neque enim id existimare potuit sapientissima Maria quæ innumeras de eo di- vinas acceperat revelationes, neque Joseph. Sed quem- admodum si quis Scripture sensum quæsierit, cum dolore quærit, non quod Scriptura erraverit, aut per- peram quid habuerit, sed quod verum ac mysticum sensum habeat, at nondum manifestum; ita et illi quærebant Dominum nostrum Jesum Christum, ne forte recessisset ab eis, et eos deseruisset. RUæus. (51) Schede Grabii et Combelisii: Tl de xal Ch (52) Hoc vero est præ reliquis absonum omnibus.
Μυστικῶς δὲ ἡ- μέραι πληρούμεναι · οὐ γὰρ ἅμα…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 13:1851Μυστικῶς δὲ «ἡ μέραι» πληρούμεναι· οὐ γὰρ ἅμα τῇ γενέσει ὁ καθαρισμός, ἀλλ' ὥσπερ γέγραπται ἐν τῷ νόμῳ· «ὅτι ἐὰν τεχθῇ ἄρσεν, ἑπτὰ ἡμέρας καθιεῖται ἐν αἵματι ἀκαθάρτῳ, εἶτα τριάκοντα τρεῖς ἐπὶ αἵματι καθαρῷ» καὶ αὐτὴ καὶ τὸ παιδίον, οὕτως, ἐπεὶ «ὁ νόμος σκιὰν ἔχει τῶν μελλόντων ἀγαθῶν», ἔστιν ἰδεῖν καθαρισμὸν γινόμενον ὕστερόν πο τε· τάχα δὲ ἐὰν ἀναστῶμεν ἐκ νε κρῶν, <δεόμεθα τοῦ> μυστηρίου <τοῦ> καθαίροντος ἡμᾶς ... θαυμάζω, εἴ τις ἀνίσταται παντὸς ῥύπου καθαρεύων· ἐν <τῇ> παλιγγενεσίᾳ οὖν ταύτῃ τοιοῦτόν τι ἔσται μυ στήριον καθαρισμοῦ, ὅπερ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς ἐπὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ. Τὰ οὖν ἀρσενικὰ ἅγια ὄντα <ἅτε> μήτραν ἀνοίγοντα ἔδει ἀναφέρεσθαι κυρίῳ παρὰ τῷ θυσιαστηρίῳ, μόνος δὲ Χριστὸς διήνοιξεν μήτραν ἐκ παρ θένου τεχθείς· οὐδὲν γὰρ ἄλλο πρὸ τοῦ Χριστοῦ τῆς μήτρας ἐκείνης τῆς ἱερᾶς ἥψατο· πάντων δὲ τὰ πρω τότοκα, εἰ καὶ πρωτότοκά ἐστιν, ἀλλ' οὐ διανοίγουσιν αὐτὰ πρῶτα τὴν μήτραν, ἀλλ' ὁ σύμβιος. Ὡς ἐν δεσμωτηρίῳ ὢν τοῦ σώ ματος καὶ ὁρῶν, ὅτι οὐδεὶς αὐτὸν λύει ἀπ' αὐτοῦ, ὥστε μετ' ἐλπίδος ἀπολυθῆναι τοῦ κόσμου, ἢ ἐκεῖνος, ὃν αὐτὸς κατέσχεν «εἰς τὰς ἀγκάλας» αὐτοῦ, φησίν· «νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦ λόν σου κατὰ τὸ ῥῆμά σου».
Μυστικῶς δὲ «ἡ μέραι» πληρούμεναι· οὐ γὰρ ἅμα τῇ γενέσει ὁ καθαρισμός, ἀλλ' ὥσπερ γέγραπται ἐν τῷ νόμῳ· «ὅτι ἐὰν τεχθῇ ἄρσεν, ἑπτὰ ἡμέρας καθιεῖται ἐν αἵματι ἀκαθάρτῳ, εἶτα τριάκοντα τρεῖς ἐπὶ αἵματι καθαρῷ» καὶ αὐτὴ καὶ τὸ παιδίον, οὕτως, ἐπεὶ «ὁ νόμος σκιὰν ἔχει τῶν μελλόντων ἀγαθῶν», ἔστιν ἰδεῖν καθαρισμὸν γινόμενον ὕστερόν πο τε· τάχα δὲ ἐὰν ἀναστῶμεν ἐκ νε κρῶν, <δεόμεθα τοῦ> μυστηρίου <τοῦ> καθαίροντος ἡμᾶς ... θαυμάζω, εἴ τις ἀνίσταται παντὸς ῥύπου καθαρεύων· ἐν <τῇ> παλιγγενεσίᾳ οὖν ταύτῃ τοιοῦτόν τι ἔσται μυ στήριον καθαρισμοῦ, ὅπερ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς ἐπὶ τῆς γενέσεως αὐτοῦ. Τὰ οὖν ἀρσενικὰ ἅγια ὄντα <ἅτε> μήτραν ἀνοίγοντα ἔδει ἀναφέρεσθαι κυρίῳ παρὰ τῷ θυσιαστηρίῳ, μόνος δὲ Χριστὸς διήνοιξεν μήτραν ἐκ παρ θένου τεχθείς· οὐδὲν γὰρ ἄλλο πρὸ τοῦ Χριστοῦ τῆς μήτρας ἐκείνης τῆς ἱερᾶς ἥψατο· πάντων δὲ τὰ πρω τότοκα, εἰ καὶ πρωτότοκά ἐστιν, ἀλλ' οὐ διανοίγουσιν αὐτὰ πρῶτα τὴν μήτραν, ἀλλ' ὁ σύμβιος. Ὡς ἐν δεσμωτηρίῳ ὢν τοῦ σώ ματος καὶ ὁρῶν, ὅτι οὐδεὶς αὐτὸν λύει ἀπ' αὐτοῦ, ὥστε μετ' ἐλπίδος ἀπολυθῆναι τοῦ κόσμου, ἢ ἐκεῖνος, ὃν αὐτὸς κατέσχεν «εἰς τὰς ἀγκάλας» αὐτοῦ, φησίν· «νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦ λόν σου κατὰ τὸ ῥῆμά σου».
PG 13:1853Καὶ ἴδε τὴν προσθήκην, τὸ «ἐν εἰρήνῃ»· οὐχ ἁπλῶς φησιν· ἀπολυ θῆναι θέλων, ἀλλ' «ἐν εἰρήνῃ» κατὰ τὸ λεχθὲν τῷ Ἀβραάμ· «ἀπε λεύσῃ πρὸς τοὺς πατέρας σου μετ' εἰρήνης». Τίς δέ ἐστιν ὁ «μετ' εἰρήνης» ἀπαλλασσόμενος ἢ ὁ νοήσας, ὅτι «θεὸς ἦν <ἐν Χριστῷ κόσμον> κατ αλλάσσων ἑαυτῷ» καὶ μηκέτι ἔργον τι ἔχθρας <ἔχων> πρὸς τὸν θεόν, ἀλλὰ πᾶσαν εἰρήνην ἀναλα βὼν δι' ἔργων ἀγαθῶν. . « Ἐπὶ ποίοις δὲ «λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ» ἐθαύμαζον Ἰωσὴφ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ; Ἐπὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ποι μένων, ὑφ' ὧν ἡ φήμη διέτρεχεν, ὅτι ὁ Χριστὸς γεγέννηται, <καὶ> ὑπὸ τοῦ Συμεῶνος ἐπ' αὐτῷ τῷ εἰπεῖν· «νῦν ἀπολύεις», ὃ ἦν ἡ κορωνὶς τῶν λαλουμένων περὶ αὐτοῦ.
Καὶ ἴδε τὴν προσθήκην, τὸ «ἐν εἰρήνῃ»· οὐχ ἁπλῶς φησιν· ἀπολυ θῆναι θέλων, ἀλλ' «ἐν εἰρήνῃ» κατὰ τὸ λεχθὲν τῷ Ἀβραάμ· «ἀπε λεύσῃ πρὸς τοὺς πατέρας σου μετ' εἰρήνης». Τίς δέ ἐστιν ὁ «μετ' εἰρήνης» ἀπαλλασσόμενος ἢ ὁ νοήσας, ὅτι «θεὸς ἦν <ἐν Χριστῷ κόσμον> κατ αλλάσσων ἑαυτῷ» καὶ μηκέτι ἔργον τι ἔχθρας <ἔχων> πρὸς τὸν θεόν, ἀλλὰ πᾶσαν εἰρήνην ἀναλα βὼν δι' ἔργων ἀγαθῶν. . « Ἐπὶ ποίοις δὲ «λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ» ἐθαύμαζον Ἰωσὴφ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ; Ἐπὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ποι μένων, ὑφ' ὧν ἡ φήμη διέτρεχεν, ὅτι ὁ Χριστὸς γεγέννηται, <καὶ> ὑπὸ τοῦ Συμεῶνος ἐπ' αὐτῷ τῷ εἰπεῖν· «νῦν ἀπολύεις», ὃ ἦν ἡ κορωνὶς τῶν λαλουμένων περὶ αὐτοῦ. Εἰς πατέρα δὲ τὸν Ἰωσὴφ θαυ <μαστῶς τίθησι, οὐ πατέρα> κηρυ κεύων τοῦτο εἰπών, ἀλλ' ἐπιπρο φητεύει περὶ τοῦ παιδίου, εὐλογή σας τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί φησιν· «Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν». Ὅμοιον δὲ αὐτῷ ἐστιν ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην τό· «εἰς κρίμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι καὶ οἱ βλέπον τες τυφλοὶ γένωνται»· ὥσπερ οὖν «οἱ μὴ βλέποντες» ἀπὸ τῶν ἐθνῶν «βλέ πουσι», καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Ἰσραὴλ «τυφ λοὶ γίνονται», οὕτως ἦλθεν «εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν» ἡμῶν.
He places Joseph as father in a wondrous way...Εἰς πατέρα δὲ τὸν Ἰωσὴφ θαυ- μαστῶς τίθησι,…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Εἰς πατέρα δὲ τὸν Ἰωσὴφ θαυ <μαστῶς τίθησι, οὐ πατέρα> κηρυ κεύων τοῦτο εἰπών, ἀλλ' ἐπιπρο φητεύει περὶ τοῦ παιδίου, εὐλογή σας τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί φησιν· «Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν». Ὅμοιον δὲ αὐτῷ ἐστιν ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην τό· «εἰς κρίμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι καὶ οἱ βλέπον τες τυφλοὶ γένωνται»· ὥσπερ οὖν «οἱ μὴ βλέποντες» ἀπὸ τῶν ἐθνῶν «βλέ πουσι», καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Ἰσραὴλ «τυφ λοὶ γίνονται», οὕτως ἦλθεν «εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν» ἡμῶν.
Καὶ ἴδε τὴν προσθήκην, τὸ «ἐν εἰρήνῃ»· οὐχ ἁπλῶς φησιν· ἀπολυ θῆναι θέλων, ἀλλ' «ἐν εἰρήνῃ» κατὰ τὸ λεχθὲν τῷ Ἀβραάμ· «ἀπε λεύσῃ πρὸς τοὺς πατέρας σου μετ' εἰρήνης». Τίς δέ ἐστιν ὁ «μετ' εἰρήνης» ἀπαλλασσόμενος ἢ ὁ νοήσας, ὅτι «θεὸς ἦν <ἐν Χριστῷ κόσμον> κατ αλλάσσων ἑαυτῷ» καὶ μηκέτι ἔργον τι ἔχθρας <ἔχων> πρὸς τὸν θεόν, ἀλλὰ πᾶσαν εἰρήνην ἀναλα βὼν δι' ἔργων ἀγαθῶν. . « Ἐπὶ ποίοις δὲ «λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ» ἐθαύμαζον Ἰωσὴφ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ; Ἐπὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ποι μένων, ὑφ' ὧν ἡ φήμη διέτρεχεν, ὅτι ὁ Χριστὸς γεγέννηται, <καὶ> ὑπὸ τοῦ Συμεῶνος ἐπ' αὐτῷ τῷ εἰπεῖν· «νῦν ἀπολύεις», ὃ ἦν ἡ κορωνὶς τῶν λαλουμένων περὶ αὐτοῦ. Εἰς πατέρα δὲ τὸν Ἰωσὴφ θαυ <μαστῶς τίθησι, οὐ πατέρα> κηρυ κεύων τοῦτο εἰπών, ἀλλ' ἐπιπρο φητεύει περὶ τοῦ παιδίου, εὐλογή σας τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί φησιν· «Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν». Ὅμοιον δὲ αὐτῷ ἐστιν ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην τό· «εἰς κρίμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι καὶ οἱ βλέπον τες τυφλοὶ γένωνται»· ὥσπερ οὖν «οἱ μὴ βλέποντες» ἀπὸ τῶν ἐθνῶν «βλέ πουσι», καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Ἰσραὴλ «τυφ λοὶ γίνονται», οὕτως ἦλθεν «εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν» ἡμῶν.
PG 13:1854Οἱ γὰρ ἑστη κότες πεπτώκασι καὶ οἱ πεπτωκότες ἀνέστησαν Χριστοῦ ἐπιδημήσαντος. Ἔχει δὲ τοῦτο καὶ βαθυτέραν διήγησιν· ἔχω τι ἑστὸς ἐν ἐμοί· τοῦτο πε σέτω, «ὁ ἔσω ἄνθρωπος» πεπτωκώς μου ἦν, ὁ ἔξω ἄνθρωπός μου εἱστήκει. Πρὸ τῆς πίστεως τίνα εἴχομεν; τὸ κρεῖττον πεπτωκός, τὸ χεῖρον διε γηγερμένον. Ὅτε δὲ ἦλθεν Χριστός, τότε τὸ ἑστηκὸς πέπτωκέ μου τὸ χεῖρον· «
Καὶ ἴδε τὴν προσθήκην, τὸ «ἐν εἰρήνῃ»· οὐχ ἁπλῶς φησιν· ἀπολυ θῆναι θέλων, ἀλλ' «ἐν εἰρήνῃ» κατὰ τὸ λεχθὲν τῷ Ἀβραάμ· «ἀπε λεύσῃ πρὸς τοὺς πατέρας σου μετ' εἰρήνης». Τίς δέ ἐστιν ὁ «μετ' εἰρήνης» ἀπαλλασσόμενος ἢ ὁ νοήσας, ὅτι «θεὸς ἦν <ἐν Χριστῷ κόσμον> κατ αλλάσσων ἑαυτῷ» καὶ μηκέτι ἔργον τι ἔχθρας <ἔχων> πρὸς τὸν θεόν, ἀλλὰ πᾶσαν εἰρήνην ἀναλα βὼν δι' ἔργων ἀγαθῶν. . « Ἐπὶ ποίοις δὲ «λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ» ἐθαύμαζον Ἰωσὴφ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ; Ἐπὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ποι μένων, ὑφ' ὧν ἡ φήμη διέτρεχεν, ὅτι ὁ Χριστὸς γεγέννηται, <καὶ> ὑπὸ τοῦ Συμεῶνος ἐπ' αὐτῷ τῷ εἰπεῖν· «νῦν ἀπολύεις», ὃ ἦν ἡ κορωνὶς τῶν λαλουμένων περὶ αὐτοῦ. Εἰς πατέρα δὲ τὸν Ἰωσὴφ θαυ <μαστῶς τίθησι, οὐ πατέρα> κηρυ κεύων τοῦτο εἰπών, ἀλλ' ἐπιπρο φητεύει περὶ τοῦ παιδίου, εὐλογή σας τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί φησιν· «Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν». Ὅμοιον δὲ αὐτῷ ἐστιν ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην τό· «εἰς κρίμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι καὶ οἱ βλέπον τες τυφλοὶ γένωνται»· ὥσπερ οὖν «οἱ μὴ βλέποντες» ἀπὸ τῶν ἐθνῶν «βλέ πουσι», καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Ἰσραὴλ «τυφ λοὶ γίνονται», οὕτως ἦλθεν «εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν» ἡμῶν.
νεκρώσατε, φησίν, τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς · …
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
νεκρώσατε», φησίν, «τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς· πορνείαν, ἀκαθαρσίαν» καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐπεὶ δὲ πτῶμα γέγονεν– «ὅπου γὰρ πτῶμα, ἐκεῖ καὶ οἱ ἀε τοί»–, καλὸν τοῦτο τὸ πτῶμα, ἐφ' ὃ ἦλθεν πρῶτος ὁ Ἰησοῦς. Ὁ μακάριος Λουκᾶς, ὁ σαφῶς ἡμῖν παραστήσας, ὅτι παρθένου υἱὸς ὁ σωτὴρ ἦν, οὐκ ἐξ ἀνδρός, οὗτος πατέρα αὐτοῦ τὸν Ἰωσὴφ νῦν ἀνη γόρευσεν.
Καὶ ἴδε τὴν προσθήκην, τὸ «ἐν εἰρήνῃ»· οὐχ ἁπλῶς φησιν· ἀπολυ θῆναι θέλων, ἀλλ' «ἐν εἰρήνῃ» κατὰ τὸ λεχθὲν τῷ Ἀβραάμ· «ἀπε λεύσῃ πρὸς τοὺς πατέρας σου μετ' εἰρήνης». Τίς δέ ἐστιν ὁ «μετ' εἰρήνης» ἀπαλλασσόμενος ἢ ὁ νοήσας, ὅτι «θεὸς ἦν <ἐν Χριστῷ κόσμον> κατ αλλάσσων ἑαυτῷ» καὶ μηκέτι ἔργον τι ἔχθρας <ἔχων> πρὸς τὸν θεόν, ἀλλὰ πᾶσαν εἰρήνην ἀναλα βὼν δι' ἔργων ἀγαθῶν. . « Ἐπὶ ποίοις δὲ «λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ» ἐθαύμαζον Ἰωσὴφ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ; Ἐπὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ποι μένων, ὑφ' ὧν ἡ φήμη διέτρεχεν, ὅτι ὁ Χριστὸς γεγέννηται, <καὶ> ὑπὸ τοῦ Συμεῶνος ἐπ' αὐτῷ τῷ εἰπεῖν· «νῦν ἀπολύεις», ὃ ἦν ἡ κορωνὶς τῶν λαλουμένων περὶ αὐτοῦ. Εἰς πατέρα δὲ τὸν Ἰωσὴφ θαυ <μαστῶς τίθησι, οὐ πατέρα> κηρυ κεύων τοῦτο εἰπών, ἀλλ' ἐπιπρο φητεύει περὶ τοῦ παιδίου, εὐλογή σας τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί φησιν· «Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν». Ὅμοιον δὲ αὐτῷ ἐστιν ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην τό· «εἰς κρίμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι καὶ οἱ βλέπον τες τυφλοὶ γένωνται»· ὥσπερ οὖν «οἱ μὴ βλέποντες» ἀπὸ τῶν ἐθνῶν «βλέ πουσι», καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Ἰσραὴλ «τυφ λοὶ γίνονται», οὕτως ἦλθεν «εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν» ἡμῶν.
Why then did He call Him Father who did not beget...Πρὸς τί οὖν πατέρα εἶπε τὸν μὴ σπείραντα…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Πρὸς τί οὖν πατέρα εἶπε τὸν μὴ σπείραντα μηδὲ αἴτιον αὐτῷ γενό μενον τῆς γενέσεως; Ἁπλούστερον μὲν λέγοιτο ἄν, ὅτι ἐτίμησεν αὐτὸν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον τῇ τοῦ πατρὸς προσηγορίᾳ, ἐπειδήπερ ἀνεθρέψατο αὐτόν.
Καὶ ἴδε τὴν προσθήκην, τὸ «ἐν εἰρήνῃ»· οὐχ ἁπλῶς φησιν· ἀπολυ θῆναι θέλων, ἀλλ' «ἐν εἰρήνῃ» κατὰ τὸ λεχθὲν τῷ Ἀβραάμ· «ἀπε λεύσῃ πρὸς τοὺς πατέρας σου μετ' εἰρήνης». Τίς δέ ἐστιν ὁ «μετ' εἰρήνης» ἀπαλλασσόμενος ἢ ὁ νοήσας, ὅτι «θεὸς ἦν <ἐν Χριστῷ κόσμον> κατ αλλάσσων ἑαυτῷ» καὶ μηκέτι ἔργον τι ἔχθρας <ἔχων> πρὸς τὸν θεόν, ἀλλὰ πᾶσαν εἰρήνην ἀναλα βὼν δι' ἔργων ἀγαθῶν. . « Ἐπὶ ποίοις δὲ «λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ» ἐθαύμαζον Ἰωσὴφ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ; Ἐπὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ποι μένων, ὑφ' ὧν ἡ φήμη διέτρεχεν, ὅτι ὁ Χριστὸς γεγέννηται, <καὶ> ὑπὸ τοῦ Συμεῶνος ἐπ' αὐτῷ τῷ εἰπεῖν· «νῦν ἀπολύεις», ὃ ἦν ἡ κορωνὶς τῶν λαλουμένων περὶ αὐτοῦ. Εἰς πατέρα δὲ τὸν Ἰωσὴφ θαυ <μαστῶς τίθησι, οὐ πατέρα> κηρυ κεύων τοῦτο εἰπών, ἀλλ' ἐπιπρο φητεύει περὶ τοῦ παιδίου, εὐλογή σας τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί φησιν· «Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν». Ὅμοιον δὲ αὐτῷ ἐστιν ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην τό· «εἰς κρίμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι καὶ οἱ βλέπον τες τυφλοὶ γένωνται»· ὥσπερ οὖν «οἱ μὴ βλέποντες» ἀπὸ τῶν ἐθνῶν «βλέ πουσι», καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Ἰσραὴλ «τυφ λοὶ γίνονται», οὕτως ἦλθεν «εἰς πτῶ σιν καὶ ἀνάστασιν» ἡμῶν.
PG 13:1856Εἰ δὲ δεῖ τι εἰπεῖν καὶ βαθύ τερον, ἐροῦμεν· ἐπεὶ ἡ γενεαλογία ἐγενεαλόγησε τὸν Ἰωσὴφ ἀπὸ Δα βίδ, ἵνα μὴ δόξῃ περιττὴ εἶναι ἡ γενεαλογία ἐρχομένη ἐπὶ τὸν Ἰω σὴφ ὡς μνήστορα τῆς παρθένου μὴ γεννήσαντα τὸν σωτῆρα, ἵνα ἡ γενεαλογία λόγον ἔχῃ ἐπιτήδειον, πατὴρ ἀνηγορεύθη τοῦ κυρίου, εἰ καὶ «πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς εὑ ρέθη» ἔγκυος. Ἡγοῦμαι «εἰς πτῶσιν καὶ ἀνά στασιν» εἶναι τὸν κύριον οὐκ ἄλλων πιπτόντων καὶ ἄλλων ἀνισταμένων, ἀλλὰ τοῦ αὐτοῦ, «εἰς πτῶσιν» τοῦ χείρονος «καὶ ἀνάστασιν» τοῦ βελτίο νος, τοῦ χείρονος πίπτοντος καὶ τοῦ βελτίονος διανισταμένου· καθαιρε τικὴ μὲν γάρ ἐστι τῶν σωματικῶν παθῶν ἡ τοῦ κυρίου ἐπιφάνεια, δι εγερτικὴ δὲ τῶν τῆς ψυχῆς ἰδιω μάτων. Ἀλλ' οὕτως χρὴ νοεῖν, ὅτι ὁ ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ ἱστάμενος διὰ τῆς μετα νοίας πίπτει καὶ ἀποθνῄσκει ἐξ αὐτῆς τῇ ἁμαρτίᾳ.
1855 ORIGENIS 1856 quam ejus quæ habet virum ** : idcirco factum est A Quam viam Domino præparemus ? Nunquid eorpo- verbum Dei ad Joannem filium Zachariæ in deserto. rean? Aut potest sermo Dei tali itinere pergere: Simulque considera quod magis rationem habet si An intrinsecus præparanda est Domino, in corde mystice intelligatur desertum, et non secundum nostro recta et æqualis semita componenda? Hæc simplicem litteram. Qui enim in deserto prædicat, est via per quam ingressus est sermo Dei, qui in superflue facit ibi vociferari, ubi se loquentem nul- humani corporis capacitate consistit. Magnum est lus exaudiat. Præcursor ergo Christi, et vox cla- cor hominis, et spatiosum, et capax, si tamen muo- mantis in deserto, prædicat in deserto animæ, quæ dum fuerit. Vis ejus magnitudinem latitudinemque non habebat pacem. Non solum autem tunc, sed cognoscere? Vide quantam divinorum sensuum ma- et in præsenti primum lucerna ardens et lucens gnitudinem 958 capiat. Ipse, ait, dedit mihi eo- venit, et prædicabat baptisma pœnitentiæ, in remis- rum, quæ sunt, notitiam, rationem mundi scire, et sionem peccatorum: deinde lux vera subsequitur, opera elementorum, principium et finem et medie- quando lucerna ipsa loquitur : Illum oportet cre- tatem sæculorum, temporum varietates, et transla- scere, me autem minui º7 (58) : Fit verbum in deserto, tionem mensium, annorum circulos, et siderum et venit ad omnem circa regionem Jordanis. Quæ sedes, naturas animalium, et furores bestiarum, enim alia loca debuit circuire Baptista, nisi vicina B spirituum violentias, et cogitationes hominum, di- Jordanis, ut quicunque voluissent agere paniten- versitates arborum, et vim radicum ". Vides tiam, præsto essent ad lavacrum aquæ ? Porro Jor- non parvum esse cor hominis, quod tanta ca- danis(59) descendens interpretatur. Descendens autem piat. Neque in corporis quantitate, sed in forti- et largo impetu currens fluvius Dei Salvator noster tudine ejus intellige, quæ tantam scientiam capiat Dominus est, in quo baptizamur. Quam veram veritatis. Ut autem et simplices quosque quotidia- aquam salutarem, in remissionem quoque peccato- nis exemplis ad credendum adducam, quod grande rum in baptismo prædicat : venite, catechumeni, sit cor hominis, videamus. Quascunque urbes trans- agite pœnitentiam, ut in remissionem peccatorum ivimus, habemus illas in animo, et qualitates, et baptisma consequamini. In remissionem peccatorum situs platearum, murorumque, et ædificiorum in ille accipit baptisma, qui peccare desistit. Si quis corde nostro versantur. Viam quam ingressi sumus, šnim peccans ad lavacrum venit, et [al. ei] non fit in memoriæ pictura ac descriptione retinemus : *emissio peccatorum. Propterea obsecro vos, ne mare quod navigaviinus tacita cogitatione amplecti- absque cautela et diligenti circumspectione ad ba- mur. Non est parvum, ut dixi, cor hominis, quol ptismum veniatis, sed ostendatis primum fructus potest tanta capere. Si autem non est parvum tanta dignos pœnitentiæ. Facite aliquid temporis in con- capiens, consequenter in illo via Domini præpara- versatione bona, mundos vos a cunctis sordibus tur, et recta fit semita, ut ambulet in illa sermo vitiisque servate : et tunc vobis remissio peccato- Dei atque sapientia. Præpara viam Domino per rum fiet, quando cœperitis et ipsi propria peccata conversationem bonam, et egregiis operibus tene contemnere. Dimittite delicta vestra, et dimittentur semitam absque offensa ulla deambulet in te Ver- vobis. Hoc autem ipsum quod nunc de Veteri In- bum Dei, et donet tibi mysteriorum suorum adven- strumento ponitur, in Isaia propheta scriptum le- tusque notitiam. Cui est gloria et imperium in sæ gimus, ibi enim dicitur: Vox clamantis in deserto : cula sæculorum. Amen. Parate viam Domini, rectas facite semitas ejus Vult Dominus in vobis reperire viam, ut possit in vestras animas ingredi, et iter suum facere. Præpa- rate ei semitam, de qua dicitur : Rectas facite semi- tas ejus : Vox clamantis in deserto. Vox clamat, præparate viam. Primo enim vox ad aures perve- nit deinde post vocem, imo cum voce, auditum D sermo penetrat. Juxta hunc sensum a Joanne an- nuntiatus est Christus. Videamus ergo quid vox de verbo annuntiet. Præparate, inquit, viam Domino. 60 Gal. iv, 27; Isa. Liv, 1 ,1. 67 Joan. 111, 30. 68 C HOMILIA XXI. De eo quod scriptum est : «Omnis vallis implebitur, usque ad cum locum ubi ait: Potens est Deus de lapidibus istis suscitare filios Abrahæ. Cap. ui. Videamus quæ in Christi prædicentur advento, inter quæ primum de Joanne scribitur: Vox cle- mantis in deserto: Parate viam Domini, reclas fa- cite semitas ejus ". Et quod sequitur proprie de Domino Salvatore est. Neque enim a Joanne omnis vallis impleta est, sed a Domino Salvatore. Seipsum 68 Isa. XL, mysticam considerationem. Nam quoniam futuri erant multi filii desertæ, hoc est, Ecclesiæ ex gentibus, ma- gis quam ejus quæ legem tanquam virum habet, hoc est, Judæorum synagogæ, propterea ad Joannem fa- clum est verbum Dei in deserto. Nisi enim hoc ita se haberet, frustra prædicasset in deserto. RuÆUS. χωρον τοῦ Ἰορδάνου. Ποῦ γὰρ ἔδει τὸν Βαπτιστὴν περιέρχεσθαι, ἢ εἰς τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορδάνου, ἵν ἐάν τις βούληται μετανοεῖν, εὐθέως ευπορήση τοῦ που ταμοῦ; ἑρμηνεύεται δὲ Ἰορδάνης, καταβαίνων. Και ταβαίνων γάρ ἐστιν ἀληθῶς ὁ ποταμὸς τοῦ Θεοῦ, τὸ ὕδωρ τὸ ἀληθινὸν, τὸ ὕδωρ τὸ σωτήριον. Venit in omnem regionem Jordanis. Quæ enim decebat Ba- plistam loca peragrare, nisi Jordani confinia, ut si quis vellet pænitentiam agere, protinus fluvii copiar haberet? Jordanis autem interpretatur descendens. Descendit enim vere Dei fluvius, aqua vera, aqua sa- lutaris. ID. est descensio, interpretatur, quæ et Philoni etymo. logia placuit. ། 3. * Sap. vi, 17. • Isa. XL, 3. (53) Eadem schedæ : 'Ηλθεν εἰς πᾶσαν περί- (59) Et vero in Origenian. Lexico xaráɓañç, id
The first benefit is for him who stands in sin to fall...Πρώτη δὲ εὐεργεσία τὸν στήκοντα τῇ ἁμαρτίᾳ πεσεῖν…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Πρώτη δὲ εὐεργεσία τὸν στήκοντα τῇ ἁμαρτίᾳ πεσεῖν καὶ ἀποθανεῖν τῇ ἁμαρτίᾳ, εἶτα ζῆσαι τῇ δικαιοσύνῃ καὶ ἀναστῆναι, τῆς εἰς Χριστὸν πί στεως ἑκάτερον ἡμῖν χαριζομένης· πιπτέτω τὰ χείρονα, ἵνα λάβῃ καιρὸν τὰ βελτίω εἰς τὴν ἀνάστασιν. Ἐὰν μὴ πέσῃ ἡ πορνεία, ἡ σωφροσύνη οὐκ ἀνίσταται, ἐὰν μὴ ἡ ἀλογία συντριβῇ, τὸ λογικὸν τὸ ἐν ἡμῖν οὐκ ἀνθήσει· οὕτως οὖν ἡ πτῶσις καὶ ἡ ἀνάστασις πολλῶν.
1855 ORIGENIS 1856 quam ejus quæ habet virum ** : idcirco factum est A Quam viam Domino præparemus ? Nunquid eorpo- verbum Dei ad Joannem filium Zachariæ in deserto. rean? Aut potest sermo Dei tali itinere pergere: Simulque considera quod magis rationem habet si An intrinsecus præparanda est Domino, in corde mystice intelligatur desertum, et non secundum nostro recta et æqualis semita componenda? Hæc simplicem litteram. Qui enim in deserto prædicat, est via per quam ingressus est sermo Dei, qui in superflue facit ibi vociferari, ubi se loquentem nul- humani corporis capacitate consistit. Magnum est lus exaudiat. Præcursor ergo Christi, et vox cla- cor hominis, et spatiosum, et capax, si tamen muo- mantis in deserto, prædicat in deserto animæ, quæ dum fuerit. Vis ejus magnitudinem latitudinemque non habebat pacem. Non solum autem tunc, sed cognoscere? Vide quantam divinorum sensuum ma- et in præsenti primum lucerna ardens et lucens gnitudinem 958 capiat. Ipse, ait, dedit mihi eo- venit, et prædicabat baptisma pœnitentiæ, in remis- rum, quæ sunt, notitiam, rationem mundi scire, et sionem peccatorum: deinde lux vera subsequitur, opera elementorum, principium et finem et medie- quando lucerna ipsa loquitur : Illum oportet cre- tatem sæculorum, temporum varietates, et transla- scere, me autem minui º7 (58) : Fit verbum in deserto, tionem mensium, annorum circulos, et siderum et venit ad omnem circa regionem Jordanis. Quæ sedes, naturas animalium, et furores bestiarum, enim alia loca debuit circuire Baptista, nisi vicina B spirituum violentias, et cogitationes hominum, di- Jordanis, ut quicunque voluissent agere paniten- versitates arborum, et vim radicum ". Vides tiam, præsto essent ad lavacrum aquæ ? Porro Jor- non parvum esse cor hominis, quod tanta ca- danis(59) descendens interpretatur. Descendens autem piat. Neque in corporis quantitate, sed in forti- et largo impetu currens fluvius Dei Salvator noster tudine ejus intellige, quæ tantam scientiam capiat Dominus est, in quo baptizamur. Quam veram veritatis. Ut autem et simplices quosque quotidia- aquam salutarem, in remissionem quoque peccato- nis exemplis ad credendum adducam, quod grande rum in baptismo prædicat : venite, catechumeni, sit cor hominis, videamus. Quascunque urbes trans- agite pœnitentiam, ut in remissionem peccatorum ivimus, habemus illas in animo, et qualitates, et baptisma consequamini. In remissionem peccatorum situs platearum, murorumque, et ædificiorum in ille accipit baptisma, qui peccare desistit. Si quis corde nostro versantur. Viam quam ingressi sumus, šnim peccans ad lavacrum venit, et [al. ei] non fit in memoriæ pictura ac descriptione retinemus : *emissio peccatorum. Propterea obsecro vos, ne mare quod navigaviinus tacita cogitatione amplecti- absque cautela et diligenti circumspectione ad ba- mur. Non est parvum, ut dixi, cor hominis, quol ptismum veniatis, sed ostendatis primum fructus potest tanta capere. Si autem non est parvum tanta dignos pœnitentiæ. Facite aliquid temporis in con- capiens, consequenter in illo via Domini præpara- versatione bona, mundos vos a cunctis sordibus tur, et recta fit semita, ut ambulet in illa sermo vitiisque servate : et tunc vobis remissio peccato- Dei atque sapientia. Præpara viam Domino per rum fiet, quando cœperitis et ipsi propria peccata conversationem bonam, et egregiis operibus tene contemnere. Dimittite delicta vestra, et dimittentur semitam absque offensa ulla deambulet in te Ver- vobis. Hoc autem ipsum quod nunc de Veteri In- bum Dei, et donet tibi mysteriorum suorum adven- strumento ponitur, in Isaia propheta scriptum le- tusque notitiam. Cui est gloria et imperium in sæ gimus, ibi enim dicitur: Vox clamantis in deserto : cula sæculorum. Amen. Parate viam Domini, rectas facite semitas ejus Vult Dominus in vobis reperire viam, ut possit in vestras animas ingredi, et iter suum facere. Præpa- rate ei semitam, de qua dicitur : Rectas facite semi- tas ejus : Vox clamantis in deserto. Vox clamat, præparate viam. Primo enim vox ad aures perve- nit deinde post vocem, imo cum voce, auditum D sermo penetrat. Juxta hunc sensum a Joanne an- nuntiatus est Christus. Videamus ergo quid vox de verbo annuntiet. Præparate, inquit, viam Domino. 60 Gal. iv, 27; Isa. Liv, 1 ,1. 67 Joan. 111, 30. 68 C HOMILIA XXI. De eo quod scriptum est : «Omnis vallis implebitur, usque ad cum locum ubi ait: Potens est Deus de lapidibus istis suscitare filios Abrahæ. Cap. ui. Videamus quæ in Christi prædicentur advento, inter quæ primum de Joanne scribitur: Vox cle- mantis in deserto: Parate viam Domini, reclas fa- cite semitas ejus ". Et quod sequitur proprie de Domino Salvatore est. Neque enim a Joanne omnis vallis impleta est, sed a Domino Salvatore. Seipsum 68 Isa. XL, mysticam considerationem. Nam quoniam futuri erant multi filii desertæ, hoc est, Ecclesiæ ex gentibus, ma- gis quam ejus quæ legem tanquam virum habet, hoc est, Judæorum synagogæ, propterea ad Joannem fa- clum est verbum Dei in deserto. Nisi enim hoc ita se haberet, frustra prædicasset in deserto. RuÆUS. χωρον τοῦ Ἰορδάνου. Ποῦ γὰρ ἔδει τὸν Βαπτιστὴν περιέρχεσθαι, ἢ εἰς τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορδάνου, ἵν ἐάν τις βούληται μετανοεῖν, εὐθέως ευπορήση τοῦ που ταμοῦ; ἑρμηνεύεται δὲ Ἰορδάνης, καταβαίνων. Και ταβαίνων γάρ ἐστιν ἀληθῶς ὁ ποταμὸς τοῦ Θεοῦ, τὸ ὕδωρ τὸ ἀληθινὸν, τὸ ὕδωρ τὸ σωτήριον. Venit in omnem regionem Jordanis. Quæ enim decebat Ba- plistam loca peragrare, nisi Jordani confinia, ut si quis vellet pænitentiam agere, protinus fluvii copiar haberet? Jordanis autem interpretatur descendens. Descendit enim vere Dei fluvius, aqua vera, aqua sa- lutaris. ID. est descensio, interpretatur, quæ et Philoni etymo. logia placuit. ། 3. * Sap. vi, 17. • Isa. XL, 3. (53) Eadem schedæ : 'Ηλθεν εἰς πᾶσαν περί- (59) Et vero in Origenian. Lexico xaráɓañç, id
PG 13:1857Εἶτά φησιν· «καὶ σοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία»· καὶ ῥομφαίαν φησὶ τὴν ἀμφιβολίαν καὶ τὸ πειρατήριον, ἥτις διῆλθεν τὴν ψυχὴν αὐτῆς ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ. Φαίνεται, <ὅτι περὶ τὸν> καιρὸν τοῦ πάθους πάντες ἐσκανδαλίσθησαν· <καὶ γὰρ αὐτὸς> εἶπεν, <ὅτι· «πάντες> σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοί»>. Ἆρ' οἰόμεθα ὅτι μόνη ἀπὸ σκανδάλου καθαρὰ ἦν ἡ Μαρία; εἰ δὲ πάντες ὑστεροῦνται τῆς δόξης τοῦ θεοῦ δικαιού μενοι ... τῇ αὐτοῦ χάριτι ...
Εἶτά φησιν· «καὶ σοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία»· καὶ ῥομφαίαν φησὶ τὴν ἀμφιβολίαν καὶ τὸ πειρατήριον, ἥτις διῆλθεν τὴν ψυχὴν αὐτῆς ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ. Φαίνεται, <ὅτι περὶ τὸν> καιρὸν τοῦ πάθους πάντες ἐσκανδαλί σθησαν· <καὶ γὰρ αὐτὸς> εἶπεν, <ὅτι· «πάντες> σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοί»>. Ἆρ' οἰόμεθα ὅτι μόνη ἀπὸ σκανδάλου καθαρὰ ἦν ἡ Μαρία; εἰ δὲ πάντες ὑστεροῦνται τῆς δόξης τοῦ θεοῦ δικαιού μενοι ... τῇ αὐτοῦ χάριτι ... Προφητεύει οὖν ὁ Συμεὼν καὶ περὶ αὐτῆς τῆς ἁγίας παρθένου Μαρίας, ὅτι· παρεστῶσα τῷ σταυ ρῷ καὶ βλέπουσα τὰ γενόμενα καὶ ἀκούουσα τῶν φωνῶν τῶν φονευ τῶν, μετὰ τὴν τοῦ Γαβριὴλ μαρτυ ρίαν, μετὰ τὴν ἀπόρρητον γνῶ σιν τῆς θείας συλλήψεως, μετὰ τὴν μεγάλην τῶν θαυμάτων ἐπίδειξιν, καὶ σοῦ οὖν αὐτῆς τῆς ἄνωθεν δεδιδαγμένης τὰ περὶ τοῦ κυρίου γενήσεταί τις περὶ τὴν ψυχὴν σάλος καὶ ἅψεταί τις διάκρισις, τοῦτ' ἔστιν ἡ «ῥομφαία», ἐπὰν ἴδῃς τὸν τηλικοῦτον σταυρούμενον καὶ θάνατον ἀνθρώπινον ἀναδεχόμενον. «Ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν δια λογισμοί»· διαλογισμοὶ ἦσαν πο νηροὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις· τότε ἀπεκαλύφθησαν, ἵνα ἀποκαλυ φθέντας αὐτοὺς ἀφανίσῃ ὁ ὑπὲρ τῶν ἀνθρωπίνων ἁμαρτημάτων ἀποθνῄ σκων.
Simeon also prophesies concerning this very...Προφητεύει οὖν ὁ Συμεὼν καὶ περὶ αὐτῆς τῆς…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Προφητεύει οὖν ὁ Συμεὼν καὶ περὶ αὐτῆς τῆς ἁγίας παρθένου Μαρίας, ὅτι· παρεστῶσα τῷ σταυ ρῷ καὶ βλέπουσα τὰ γενόμενα καὶ ἀκούουσα τῶν φωνῶν τῶν φονευ τῶν, μετὰ τὴν τοῦ Γαβριὴλ μαρτυρίαν, μετὰ τὴν ἀπόρρητον γνῶ σιν τῆς θείας συλλήψεως, μετὰ τὴν μεγάλην τῶν θαυμάτων ἐπίδειξιν, καὶ σοῦ οὖν αὐτῆς τῆς ἄνωθεν δεδιδαγμένης τὰ περὶ τοῦ κυρίου γενήσεταί τις περὶ τὴν ψυχὴν σάλος καὶ ἅψεταί τις διάκρισις, τοῦτ' ἔστιν ἡ «ῥομφαία», ἐπὰν ἴδῃς τὸν τηλικοῦτον σταυρούμενον καὶ θάνατον ἀνθρώπινον ἀναδεχόμενον. «
Εἶτά φησιν· «καὶ σοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία»· καὶ ῥομφαίαν φησὶ τὴν ἀμφιβολίαν καὶ τὸ πειρατήριον, ἥτις διῆλθεν τὴν ψυχὴν αὐτῆς ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ. Φαίνεται, <ὅτι περὶ τὸν> καιρὸν τοῦ πάθους πάντες ἐσκανδαλί σθησαν· <καὶ γὰρ αὐτὸς> εἶπεν, <ὅτι· «πάντες> σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοί»>. Ἆρ' οἰόμεθα ὅτι μόνη ἀπὸ σκανδάλου καθαρὰ ἦν ἡ Μαρία; εἰ δὲ πάντες ὑστεροῦνται τῆς δόξης τοῦ θεοῦ δικαιού μενοι ... τῇ αὐτοῦ χάριτι ... Προφητεύει οὖν ὁ Συμεὼν καὶ περὶ αὐτῆς τῆς ἁγίας παρθένου Μαρίας, ὅτι· παρεστῶσα τῷ σταυ ρῷ καὶ βλέπουσα τὰ γενόμενα καὶ ἀκούουσα τῶν φωνῶν τῶν φονευ τῶν, μετὰ τὴν τοῦ Γαβριὴλ μαρτυ ρίαν, μετὰ τὴν ἀπόρρητον γνῶ σιν τῆς θείας συλλήψεως, μετὰ τὴν μεγάλην τῶν θαυμάτων ἐπίδειξιν, καὶ σοῦ οὖν αὐτῆς τῆς ἄνωθεν δεδιδαγμένης τὰ περὶ τοῦ κυρίου γενήσεταί τις περὶ τὴν ψυχὴν σάλος καὶ ἅψεταί τις διάκρισις, τοῦτ' ἔστιν ἡ «ῥομφαία», ἐπὰν ἴδῃς τὸν τηλικοῦτον σταυρούμενον καὶ θάνατον ἀνθρώπινον ἀναδεχόμενον. «Ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν δια λογισμοί»· διαλογισμοὶ ἦσαν πο νηροὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις· τότε ἀπεκαλύφθησαν, ἵνα ἀποκαλυ φθέντας αὐτοὺς ἀφανίσῃ ὁ ὑπὲρ τῶν ἀνθρωπίνων ἁμαρτημάτων ἀποθνῄ σκων.
Ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν δια- λογισμοί · διαλογισμοὶ ἦσαν πο
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν δια λογισμοί»· διαλογισμοὶ ἦσαν πο νηροὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις· τότε ἀπεκαλύφθησαν, ἵνα ἀποκαλυ φθέντας αὐτοὺς ἀφανίσῃ ὁ ὑπὲρ τῶν ἀνθρωπίνων ἁμαρτημάτων ἀποθνῄ σκων.
Εἶτά φησιν· «καὶ σοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία»· καὶ ῥομφαίαν φησὶ τὴν ἀμφιβολίαν καὶ τὸ πειρατήριον, ἥτις διῆλθεν τὴν ψυχὴν αὐτῆς ἐν τῷ καιρῷ τοῦ σταυροῦ. Φαίνεται, <ὅτι περὶ τὸν> καιρὸν τοῦ πάθους πάντες ἐσκανδαλί σθησαν· <καὶ γὰρ αὐτὸς> εἶπεν, <ὅτι· «πάντες> σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοί»>. Ἆρ' οἰόμεθα ὅτι μόνη ἀπὸ σκανδάλου καθαρὰ ἦν ἡ Μαρία; εἰ δὲ πάντες ὑστεροῦνται τῆς δόξης τοῦ θεοῦ δικαιού μενοι ... τῇ αὐτοῦ χάριτι ... Προφητεύει οὖν ὁ Συμεὼν καὶ περὶ αὐτῆς τῆς ἁγίας παρθένου Μαρίας, ὅτι· παρεστῶσα τῷ σταυ ρῷ καὶ βλέπουσα τὰ γενόμενα καὶ ἀκούουσα τῶν φωνῶν τῶν φονευ τῶν, μετὰ τὴν τοῦ Γαβριὴλ μαρτυ ρίαν, μετὰ τὴν ἀπόρρητον γνῶ σιν τῆς θείας συλλήψεως, μετὰ τὴν μεγάλην τῶν θαυμάτων ἐπίδειξιν, καὶ σοῦ οὖν αὐτῆς τῆς ἄνωθεν δεδιδαγμένης τὰ περὶ τοῦ κυρίου γενήσεταί τις περὶ τὴν ψυχὴν σάλος καὶ ἅψεταί τις διάκρισις, τοῦτ' ἔστιν ἡ «ῥομφαία», ἐπὰν ἴδῃς τὸν τηλικοῦτον σταυρούμενον καὶ θάνατον ἀνθρώπινον ἀναδεχόμενον. «Ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν δια λογισμοί»· διαλογισμοὶ ἦσαν πο νηροὶ ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις· τότε ἀπεκαλύφθησαν, ἵνα ἀποκαλυ φθέντας αὐτοὺς ἀφανίσῃ ὁ ὑπὲρ τῶν ἀνθρωπίνων ἁμαρτημάτων ἀποθνῄ σκων.
PG 13:1859Ὅσον γὰρ ἦσαν κεκρυμμένοι, οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοὺς ἀφανισθῆναι τέλεον· διὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς ἐὰν ἁμαρτή σωμεν, κελευόμεθα λέγειν· «τὴν ἀνομίαν μου <ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἁμαρτίαν μου> οὐκ ἐκάλυψα». Καὶ ἡ τάξις δὲ ἀμώμητος· οὐ πρώτη γὰρ τοῦ ἀνδρὸς ἡ γυνή, ἀλλὰ πρῶτος ὁ Συμεὼν παρεισάγεται.
Ὅσον γὰρ ἦσαν κεκρυμμένοι, οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοὺς ἀφανισθῆναι τέλεον· διὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς ἐὰν ἁμαρτή σωμεν, κελευόμεθα λέγειν· «τὴν ἀνομίαν μου <ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἁμαρτίαν μου> οὐκ ἐκάλυψα». Καὶ ἡ τάξις δὲ ἀμώμητος· οὐ πρώτη γὰρ τοῦ ἀνδρὸς ἡ γυνή, ἀλλὰ πρῶτος ὁ Συμεὼν παρεισάγεται. Οὐκ οὖν ἐγέγραπτο [δὲ] αὐτῆς κα τὰ λέξιν ὁ λόγος, ἀλλ' ὅτι «ἐξω μολόγει <τῷ θεῷ καὶ ἐλάλει> περὶ αὐτοῦ». Ἔοικε δέ γε δικαίως γε γονέναι προφῆτις, τοῦ ἁγίου πνεύ ματος χώραν δυνηθέντος εὑρεῖν ἐν αὐτῇ διὰ τὴν ἁγνείαν καὶ τὴν καθα ρότητα· «ἔτη» γὰρ «ἑπτὰ ζήσασα ἀπὸ τῆς παρθενίας αὐτῆς μετὰ ἀν δρός», διὰ τοῦτο γέγονε προφῆτις· οὐ γὰρ ὡς ἔτυχεν τὸ ἅγιον πνεῦμα ᾤκησεν ἐν αὐτῇ. Καλὸν μὲν γὰρ εἴ τις δύναται παρθενεύειν· εἰ δὲ μὴ δύναται τοῦτο, χηρευσάτω, ἐὰν συμ βῇ τι ἀνθρώπινον, καὶ ἐχέτω τοῦτο πρὸ ὀφθαλμῶν καὶ μετὰ ἀνδρὸς οὖσα, ὥστε τὴν παρθενίαν αὐτῆς δικαιωθῆναι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. Ἐδύνατο δὲ εἰπεῖν· προέκοπτε λαμβάνων σοφίαν, ἀλλ' ἐπεί, ὅτε ἤρχετο, «ἐκένωσεν ἑαυτόν», εἶπεν «πληρούμενον», ἵνα δείξῃ, ὅτι ὃ ἐκένωσεν ἐπλήρωσε καὶ ἐλάμβανε πάλιν ταῦτα, ἀφ' ὧν ἑκὼν κεκένωτο.
Was it not written of her according to...Οὐκ οὖν ἐγέγ ραπτο δὲ αὐτῆς κα- τὰ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Οὐκ οὖν ἐγέγραπτο [δὲ] αὐτῆς κα τὰ λέξιν ὁ λόγος, ἀλλ' ὅτι «ἐξω μολόγει <τῷ θεῷ καὶ ἐλάλει> περὶ αὐτοῦ». Ἔοικε δέ γε δικαίως γε γονέναι προφῆτις, τοῦ ἁγίου πνεύ ματος χώραν δυνηθέντος εὑρεῖν ἐν αὐτῇ διὰ τὴν ἁγνείαν καὶ τὴν καθα ρότητα· «ἔτη» γὰρ «ἑπτὰ ζήσασα ἀπὸ τῆς παρθενίας αὐτῆς μετὰ ἀν δρός», διὰ τοῦτο γέγονε προφῆτις· οὐ γὰρ ὡς ἔτυχεν τὸ ἅγιον πνεῦμα ᾤκησεν ἐν αὐτῇ. Καλὸν μὲν γὰρ εἴ τις δύναται παρθενεύειν· εἰ δὲ μὴ δύναται τοῦτο, χηρευσάτω, ἐὰν συμ βῇ τι ἀνθρώπινον, καὶ ἐχέτω τοῦτο πρὸ ὀφθαλμῶν καὶ μετὰ ἀνδρὸς οὖσα, ὥστε τὴν παρθενίαν αὐτῆς δικαιωθῆναι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. Ἐδύνατο δὲ εἰπεῖν· προέκοπτε λαμβάνων σοφίαν, ἀλλ' ἐπεί, ὅτε ἤρχετο, «ἐκένωσεν ἑαυτόν», εἶπεν «πληρούμενον», ἵνα δείξῃ, ὅτι ὃ ἐκένωσεν ἐπλήρωσε καὶ ἐλάμβανε πάλιν ταῦτα, ἀφ' ὧν ἑκὼν κεκένωτο.
Ὅσον γὰρ ἦσαν κεκρυμμένοι, οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοὺς ἀφανισθῆναι τέλεον· διὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς ἐὰν ἁμαρτή σωμεν, κελευόμεθα λέγειν· «τὴν ἀνομίαν μου <ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἁμαρτίαν μου> οὐκ ἐκάλυψα». Καὶ ἡ τάξις δὲ ἀμώμητος· οὐ πρώτη γὰρ τοῦ ἀνδρὸς ἡ γυνή, ἀλλὰ πρῶτος ὁ Συμεὼν παρεισάγεται. Οὐκ οὖν ἐγέγραπτο [δὲ] αὐτῆς κα τὰ λέξιν ὁ λόγος, ἀλλ' ὅτι «ἐξω μολόγει <τῷ θεῷ καὶ ἐλάλει> περὶ αὐτοῦ». Ἔοικε δέ γε δικαίως γε γονέναι προφῆτις, τοῦ ἁγίου πνεύ ματος χώραν δυνηθέντος εὑρεῖν ἐν αὐτῇ διὰ τὴν ἁγνείαν καὶ τὴν καθα ρότητα· «ἔτη» γὰρ «ἑπτὰ ζήσασα ἀπὸ τῆς παρθενίας αὐτῆς μετὰ ἀν δρός», διὰ τοῦτο γέγονε προφῆτις· οὐ γὰρ ὡς ἔτυχεν τὸ ἅγιον πνεῦμα ᾤκησεν ἐν αὐτῇ. Καλὸν μὲν γὰρ εἴ τις δύναται παρθενεύειν· εἰ δὲ μὴ δύναται τοῦτο, χηρευσάτω, ἐὰν συμ βῇ τι ἀνθρώπινον, καὶ ἐχέτω τοῦτο πρὸ ὀφθαλμῶν καὶ μετὰ ἀνδρὸς οὖσα, ὥστε τὴν παρθενίαν αὐτῆς δικαιωθῆναι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. Ἐδύνατο δὲ εἰπεῖν· προέκοπτε λαμβάνων σοφίαν, ἀλλ' ἐπεί, ὅτε ἤρχετο, «ἐκένωσεν ἑαυτόν», εἶπεν «πληρούμενον», ἵνα δείξῃ, ὅτι ὃ ἐκένωσεν ἐπλήρωσε καὶ ἐλάμβανε πάλιν ταῦτα, ἀφ' ὧν ἑκὼν κεκένωτο.
PG 13:1860«Ηὔξανε» τοίνυν, ἐπεὶ «οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγησάμενος τὸ εἶναι ἴσα θεῷ ἐτα πείνωσεν ἑαυτόν»· «ἐκραταιοῦτο» «μορφὴν δούλου λαβὼν» καὶ «τὰς ἀσθενείας ἡμῶν φέρων»· ἐπληροῦτο «σοφίᾳ», ἐπεὶ «ἐκένωσεν ἑαυτόν»· πρὸ γὰρ ἐτῶν δώδεκα ψιλὸς ἄνθρω πος οὐ χωρεῖ πληρότητα σοφίας· τὸ δὲ αἴτιον τοῦ αὔξειν καὶ κραται οῦσθαι αὐτὸν ἦν τὸ πληροῦσθαι σοφίας. Τί δὲ καὶ «ἐζήτουν αὐτόν»; Ἆρα ὅτι ἀπόλωλεν ὡς παῖς ἢ ὅτι πεπλά νηται; Ἄπαγε· οὔτε Μαρίας ἦν τοῦτο, τῆς μυρίας περὶ αὐτοῦ δεξα μένης θείας ἀποκαλύψεις, οὔτε τοῦ Ἰωσήφ.
Ὅσον γὰρ ἦσαν κεκρυμμένοι, οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοὺς ἀφανισθῆναι τέλεον· διὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς ἐὰν ἁμαρτή σωμεν, κελευόμεθα λέγειν· «τὴν ἀνομίαν μου <ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἁμαρτίαν μου> οὐκ ἐκάλυψα». Καὶ ἡ τάξις δὲ ἀμώμητος· οὐ πρώτη γὰρ τοῦ ἀνδρὸς ἡ γυνή, ἀλλὰ πρῶτος ὁ Συμεὼν παρεισάγεται. Οὐκ οὖν ἐγέγραπτο [δὲ] αὐτῆς κα τὰ λέξιν ὁ λόγος, ἀλλ' ὅτι «ἐξω μολόγει <τῷ θεῷ καὶ ἐλάλει> περὶ αὐτοῦ». Ἔοικε δέ γε δικαίως γε γονέναι προφῆτις, τοῦ ἁγίου πνεύ ματος χώραν δυνηθέντος εὑρεῖν ἐν αὐτῇ διὰ τὴν ἁγνείαν καὶ τὴν καθα ρότητα· «ἔτη» γὰρ «ἑπτὰ ζήσασα ἀπὸ τῆς παρθενίας αὐτῆς μετὰ ἀν δρός», διὰ τοῦτο γέγονε προφῆτις· οὐ γὰρ ὡς ἔτυχεν τὸ ἅγιον πνεῦμα ᾤκησεν ἐν αὐτῇ. Καλὸν μὲν γὰρ εἴ τις δύναται παρθενεύειν· εἰ δὲ μὴ δύναται τοῦτο, χηρευσάτω, ἐὰν συμ βῇ τι ἀνθρώπινον, καὶ ἐχέτω τοῦτο πρὸ ὀφθαλμῶν καὶ μετὰ ἀνδρὸς οὖσα, ὥστε τὴν παρθενίαν αὐτῆς δικαιωθῆναι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. Ἐδύνατο δὲ εἰπεῖν· προέκοπτε λαμβάνων σοφίαν, ἀλλ' ἐπεί, ὅτε ἤρχετο, «ἐκένωσεν ἑαυτόν», εἶπεν «πληρούμενον», ἵνα δείξῃ, ὅτι ὃ ἐκένωσεν ἐπλήρωσε καὶ ἐλάμβανε πάλιν ταῦτα, ἀφ' ὧν ἑκὼν κεκένωτο.
But just as if you seek a scripture,...Ἀλλ’ ὥσπερ σὺ ἐὰν ζητῇς γρα- φήν,…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἀλλ' ὥσπερ σὺ ἐὰν ζητῇς γρα φήν, ὀδυνώμενος αὐτὴν ζητεῖς, οὐχ ὡς πεπλανημένην οὐδὲ ὡς ἐσφαλ μένην, ἀλλ' ὡς ἔχουσαν μὲν τὸν ἀληθῆ καὶ μυστικὸν λόγον, μήπω δέ σοι πεφανερωμένην, οὕτως κἀ κεῖνοι ἐζήτουν τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, μήπως ἀπέστη ἀπ' αὐτῶν, μήπως καταλέλοιπεν αὐτούς. «Ὀδυνώμενοι» οὖν ἐζήτουν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, καὶ ζητοῦντες αὐτὸν οὐχ εὗρον «ἐν τοῖς συγγενέσιν»· ὑπὲρ γὰρ τὴν συγγένειαν αὐτῶν ἦν.
Ὅσον γὰρ ἦσαν κεκρυμμένοι, οὐχ οἷόν τε ἦν αὐτοὺς ἀφανισθῆναι τέλεον· διὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς ἐὰν ἁμαρτή σωμεν, κελευόμεθα λέγειν· «τὴν ἀνομίαν μου <ἐγνώρισα, καὶ τὴν ἁμαρτίαν μου> οὐκ ἐκάλυψα». Καὶ ἡ τάξις δὲ ἀμώμητος· οὐ πρώτη γὰρ τοῦ ἀνδρὸς ἡ γυνή, ἀλλὰ πρῶτος ὁ Συμεὼν παρεισάγεται. Οὐκ οὖν ἐγέγραπτο [δὲ] αὐτῆς κα τὰ λέξιν ὁ λόγος, ἀλλ' ὅτι «ἐξω μολόγει <τῷ θεῷ καὶ ἐλάλει> περὶ αὐτοῦ». Ἔοικε δέ γε δικαίως γε γονέναι προφῆτις, τοῦ ἁγίου πνεύ ματος χώραν δυνηθέντος εὑρεῖν ἐν αὐτῇ διὰ τὴν ἁγνείαν καὶ τὴν καθα ρότητα· «ἔτη» γὰρ «ἑπτὰ ζήσασα ἀπὸ τῆς παρθενίας αὐτῆς μετὰ ἀν δρός», διὰ τοῦτο γέγονε προφῆτις· οὐ γὰρ ὡς ἔτυχεν τὸ ἅγιον πνεῦμα ᾤκησεν ἐν αὐτῇ. Καλὸν μὲν γὰρ εἴ τις δύναται παρθενεύειν· εἰ δὲ μὴ δύναται τοῦτο, χηρευσάτω, ἐὰν συμ βῇ τι ἀνθρώπινον, καὶ ἐχέτω τοῦτο πρὸ ὀφθαλμῶν καὶ μετὰ ἀνδρὸς οὖσα, ὥστε τὴν παρθενίαν αὐτῆς δικαιωθῆναι ἐνώπιον τοῦ θεοῦ. Ἐδύνατο δὲ εἰπεῖν· προέκοπτε λαμβάνων σοφίαν, ἀλλ' ἐπεί, ὅτε ἤρχετο, «ἐκένωσεν ἑαυτόν», εἶπεν «πληρούμενον», ἵνα δείξῃ, ὅτι ὃ ἐκένωσεν ἐπλήρωσε καὶ ἐλάμβανε πάλιν ταῦτα, ἀφ' ὧν ἑκὼν κεκένωτο.
PG 13:1862διὸ καὶ πρὸς αὐτοὺς ἔλεγεν· «διὰ τί ἐζητεῖτέ με;» μὴ γὰρ δύναται σωτὴρ ἀπολέσθαι; οὐκ ἐνταῦθα καταλε λοίπατέ με; Πρεπόντως δὲ παιδίῳ, ὅτε «δι δασκάλων ἐν μέσῳ» Ἰησοῦς· οὐκ ἐδίδασκε μέν, ἀλλ' «ἤκουεν καὶ ἐπη ρώτα», ὅπερ καὶ ὁ Ἰησοῦς ἐποίει τοῖς νέοις τύπον διδοὺς καὶ ὑπο γραμμὸν μὴ προπετεύεσθαι, κα λῶς διεγείρων πρὸς ἐπαπορήσεις. [καλῶς διεγείρων πρὸς ἐπαπορή σεις] «Οὐκ ᾔδειτε, ὅτι ἐν τοῖς τοῦ πα τρός μου δεῖ εἶναί με;» Ὡς πρὸς τὸ ῥητόν, ὁπλισώμεθα κατὰ τῶν ἀθέων αἱρέσεων λεγουσῶν, ὅτι οὐχ ὁ Δη μιουργὸς πατὴρ Ἰησοῦ Χριστοῦ οὐδὲ ὁ θεὸς τοῦ νόμου, οὐδὲ ὁ θεὸς τοῦ ναοῦ οὗτός ἐστιν ὁ πατὴρ τοῦ Χριστοῦ. Τῆς γὰρ φωνῆς αὐτοῦ ἀκούοντες οἱ ἀπὸ Οὐαλεντίνου αἰ δείσθωσαν λέγοντος· «ἐν τοῖς τοῦ πατρός μου δεῖ εἶναί με», εἰ προσίεν ται τὸ ῥητόν.
μὲν καθ᾽ ὑπερβολὴν προτρεπτικὸν εἶναι πρὸς τὸ δεῖν ἐνδύειν τοὺς πένητας, καὶ μὴ ἀμελεῖν τῆς ἐντολῆς. Ἐρχόμενος δὲ καὶ ἐπὶ βαθύτερον λέγω ὅτι θέλει ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ δύο χιτῶνας ἔχειν, καὶ ἐνδεδύσθαι πὴ μὲν τὸν παλαιόν, πὴ δὲ τὸν νέον· ἀλλ' ἐκδύσασθαι μὲν τὸν ἕτερον, τὸν ἕτερον δὲ ἔχειν· καὶ ὅτι δεῖ ἡμᾶς ἀπο- δυσαμένους, ὥσπερ εἰς τὰ βάθη καταποντίσαι τὰς ἁμαρτίας, καὶ τῷ αἰτίῳ γενομένῳ τῶν ἁμαρτημάτων ἐπιρρίψαι αὐτὰ, τῷ μὴ ἔχοντι Θεὸν, τουτέστι τῷ δια- βόλῳ. Τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν βρωμάτων. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον μεταδοτέον τῷ μὴ ἔχοντι τροφήν· κατὰ δὲ τὸ κρυπτόμενον, τὰ φαῦλα τοῖς δαίμοσιν ἀποῤῥιπτέον. σάτω πλὴν τῆς διατάξεως τῆς κατὰ τοὺς τελώνας λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τελουμένων. Ο γὰρ τοῦτο παρα- βαίνων, καὶ πλέον ὑπὲρ τὸ διατεταγμένον, ἀπαιτῶν, παραβαίνει ἐντολὴν οὐκ Ἰωάννου, ἀλλὰ τοῦ ἐν αὐτῷ ἁγίου Πνεύματος. Οἶδα καὶ ἄλλους τελώνας, οι μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τοῖς τέρμασι τοῦ κόσμου καθεζόμενοι, οἱονεὶ τελωνοῦσιν καὶ κατέχουσι, μή τι αὐτῶν ἐν ἡμῖν ἐστι. Διὸ γέγραπται· Έρχεται δ ἄρχων του κόσμου τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ οὐκ ἔχει οὐδέν. Οἷα οὖν μέλλομεν πράγματα ἔχειν ὑπ' ἐκεί- νων τῶν τελωνῶν τῶν ἐρευνώντων τὰ πάντα, ὅταν τις αὐτὸς ὅλος λαμβάνηται ἀντὶ τέλους; ἀλλ᾽ οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ· θαῤῥῶν γὰρ λέγει τῷ οἰονεί τε λώνῃ Λάβαν· Ἐπίγνωθι εἴτι τῶν σῶν ἐστι παρ' • : ἐμοί. Καὶ μαρτυρεῖ γε ἡ Γραφὴ περὶ τοῦ Ἰακὼβ λέ γουσα· Καὶ οὐκ ἐπέγνω Λάβαν παρὰ τῷ Ἰακὼβ IN LUCAM HOMILIA XXIII. tas, et in pauperes misericordia (64). Hyperbolica A breviterque tangendum. Cum exierimus a sæculo, clementia ut etiam nudos altera tunica protega- mus. Sed hoc aio, quod et profundiorem locus iste respiciat intellectum, et oporteat ei dare tunicam qui omnino non habebat. Quis est ergo iste, qui tu- nicam non habet? Nempe ille qui penitus Deum non habet. Debemus igitur exuere nos, et ei dare qui nudus est. Alius habet Deum, alius omnino non habet, contraria videlicet fortitudo. Et quo- modo scriptum est ", ut in profundo maris præ- cipitemus delicta nostra: sic projici a nobis opor- tet vitia atque peccata, et jacere super eum qui eoruin nobis causa exstitit. Et qui habet, inquit, cibum, similiter faciat. Qui habet cibos tribuat non habenti, ut non solum ei vestimentum, sed etiam id quod possit comedere, largiatur. Venerunt autem B et publicani baptizari ab eo (65). Hoc et juxta sim- plicem intelligentiam docet publicanos nihil am- plius quærere, quam in Lege præceptum est; qui enim plus exegerint, non Joannis mandatum præ- varicant, sed Spiritus sancti qui locutus est in Joanne. Nescio autem utrum, ut secundum ávayw- rhy, aliud quiddam excellentius sermo significet, et an debeamus in tali auditorio res tam mysticas prodere, maxime inter eos qui Scripturarum me- dallas non introspiciunt, sed tantum superficie de- lectantur. Periculosum quidem, sed tamen strictim Mich. VII, 19. 8³ Joan. xiv, 30. Rom. XIII, C Hoc quidem per hyperbolem excitare potest, ut pauperes vestiamus et non negligamus mandatum. Investigans autem profundiorem sensum, dico his non præceptum esse ne duas tunicas habeamus, modo veterem induen- tes, modo novam; sed ut unam exuentes, alteram ha- beamus; item debere nos exutos, quasi in profundum mergere peccata, ac projicere in eum qui pecca- torum nobis causa fuit: in eum, inquam, qui Deum D non habet, hoc est, diabolum. Hoc ipsum et in cibis præstandum est. Secundum sensum obrium, esca danda est non habenti; at secundum sensum recon- ditum, prava sunt dæmonibus projicienda. Ruxus. et hæc vita nostra fuerit commutata, erunt quidam in finibus mundi sedentes velut publicanorum offi- cio diligentissime perscrutantes, ne quid sui in no- bis inveniant. Videtur mihi princeps sæculi hujus quasi publicanus esse, unde scriptum est de eo Venit princeps mundi istius, et in me habet nihil. lud quoque quod in Apostolo legimus " : Reddite omnibus debita, cui tributum, tributum : cui vectigal, vectigal : cui honorem, honorem; nemini quid debeatis nisi ut invicem diligatis, sacrate intel- ligendum est. Quamobrem consideremus ne forte cum non habuerimus, quod pro vectigali·queamus reddere, ipsi trahamur ob debitum, ut solet apud sæculi quoque fieri vectigales, quando quis pro de- bito ipsi reipublicæ serviturus includitur. Complu- res e nobis, ab istiusmodi publicanis tenendi sunt : quos Jacob ille vir sanctus non magnopere formida- bat, nec verebatur, ut de publicanorum vectigali- bus in eo aliquid reperiretur. Unde et audacter ad publicanum illum loquebatur Laban 8: Cognosce si quid tuarum rerum est apud me. Super quod agit te- stimonium Scriptura dicens : Et non cognovit Laban apud Jacob quidquam 8. Docet igitur Salvator noster et Spiritus sanctus qui locutus est in prophetis, non solum homines (66), sed etiam angelos, et virtutes invisibiles. Quid loquatur de Salvatore? prophetæ 8. 7, ovder. Hoc publicanos persuadeat nihil præter id quod ipsis constitutum est, exigere ab iis qui tribuιο solvendo obnoxii sunt. Qui enim hoc prætergreditur, et amplius quam quod constitutum est, exigit, trans- greditur mandatum, non Joannis, sed qui in eo erat, Spiritus sancti. Novi et alios publicanos qui poss exitum ex hac vita, in finibus mundi sedenies, ceu vectigal exigunt a nobis, et scrutantur ne quid sui in nobis sit. Quapropter scriptum est: Venit princeps hujus mundi, et in me non habet quidquam. Quanta igitur negotia nobis facessent illi publicani omnia scrutantes, quando totum hominem pro vectigali acci- pient? Sed non ejusmodi erat Jacob. Cum fiducia enim ad Laban ceu publicanum dicit: Cognosce si quid tuarum rerum est apud me. Et de Jacob testa- tur Scriptura dicens: Et non cognovit Laban apud Jacob quidquam. ID. Gen. xxx1, 32. ibid. 33. tore, sed et a prophetis, et demum ab Ecclesia edo- clos angelos quæ rescirent, perque eorum doctrinam profecisse ad salutem. Et si quidem non absolutissi- mam Dominicæ Incarnationis, ejusque mysteriorum cognitionem habuisse angelos dixisset, ita tamen ut príus illis, quam hominibus revelata fuerint, et re- tecta, sicque credidisset eruditos per Ecclesiam an- gelos, quasi rerum testes et conscios : ab aliorum non abluderet Patrum sententiis. Nam et ipse Hie- ronymus Commentario in Epist. ad Ephesios, cap. 111, vers. 10, multiplicem illam sapientiam angelis ignoratam, de qua loquitur Apostolus, vitæ Chri sti mysteriis contentam docet. Verum Adamantius, ut ex inferiori magis contextu liquet, et non secus quam homines Christi morte ad salutem angelos indiguisse, et quasi discipulos prophetarum, atque apostolorum præceptis informatos, atque ad virtu- tem arrectos autuniat: quæ cum Scripturæ sacræ innumeris testimoniis, fideique orthodoxæ decretis sententia manifesto pugnat. Est vero solemnis ejus (64) Scheda Grabii et Combefisii: Touto dúvaras (65) Ledem schede : Τοῦτο τοὺς τελώνας μὴ πει (66) Sentit hac tota peroratione, nedum a Salva-
For were they so senseless as not to understand,…Ἆρα γὰρ οὕτως ἦσαν ἀσύνετοι, ὡς μὴ συνιέναι,…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἆρα γὰρ οὕτως ἦσαν ἀσύνετοι, ὡς μὴ συνιέναι, ὅτι ἔλεγεν· «ἐν τοῖς τοῦ πατρός μου δεῖ εἶναί με» ἀντὶ τοῦ· ἐν τῷ ναῷ; Ἢ μήποτέ τι μυστήριον αἰνίττεται· εἴ τις ὑμῶν τοῦ πατρός ἐστιν, ἔχει τὸν Χριστὸν ἐν ἑαυτῷ.
μὲν καθ᾽ ὑπερβολὴν προτρεπτικὸν εἶναι πρὸς τὸ δεῖν ἐνδύειν τοὺς πένητας, καὶ μὴ ἀμελεῖν τῆς ἐντολῆς. Ἐρχόμενος δὲ καὶ ἐπὶ βαθύτερον λέγω ὅτι θέλει ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ δύο χιτῶνας ἔχειν, καὶ ἐνδεδύσθαι πὴ μὲν τὸν παλαιόν, πὴ δὲ τὸν νέον· ἀλλ' ἐκδύσασθαι μὲν τὸν ἕτερον, τὸν ἕτερον δὲ ἔχειν· καὶ ὅτι δεῖ ἡμᾶς ἀπο- δυσαμένους, ὥσπερ εἰς τὰ βάθη καταποντίσαι τὰς ἁμαρτίας, καὶ τῷ αἰτίῳ γενομένῳ τῶν ἁμαρτημάτων ἐπιρρίψαι αὐτὰ, τῷ μὴ ἔχοντι Θεὸν, τουτέστι τῷ δια- βόλῳ. Τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν βρωμάτων. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον μεταδοτέον τῷ μὴ ἔχοντι τροφήν· κατὰ δὲ τὸ κρυπτόμενον, τὰ φαῦλα τοῖς δαίμοσιν ἀποῤῥιπτέον. σάτω πλὴν τῆς διατάξεως τῆς κατὰ τοὺς τελώνας λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τελουμένων. Ο γὰρ τοῦτο παρα- βαίνων, καὶ πλέον ὑπὲρ τὸ διατεταγμένον, ἀπαιτῶν, παραβαίνει ἐντολὴν οὐκ Ἰωάννου, ἀλλὰ τοῦ ἐν αὐτῷ ἁγίου Πνεύματος. Οἶδα καὶ ἄλλους τελώνας, οι μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τοῖς τέρμασι τοῦ κόσμου καθεζόμενοι, οἱονεὶ τελωνοῦσιν καὶ κατέχουσι, μή τι αὐτῶν ἐν ἡμῖν ἐστι. Διὸ γέγραπται· Έρχεται δ ἄρχων του κόσμου τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ οὐκ ἔχει οὐδέν. Οἷα οὖν μέλλομεν πράγματα ἔχειν ὑπ' ἐκεί- νων τῶν τελωνῶν τῶν ἐρευνώντων τὰ πάντα, ὅταν τις αὐτὸς ὅλος λαμβάνηται ἀντὶ τέλους; ἀλλ᾽ οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ· θαῤῥῶν γὰρ λέγει τῷ οἰονεί τε λώνῃ Λάβαν· Ἐπίγνωθι εἴτι τῶν σῶν ἐστι παρ' • : ἐμοί. Καὶ μαρτυρεῖ γε ἡ Γραφὴ περὶ τοῦ Ἰακὼβ λέ γουσα· Καὶ οὐκ ἐπέγνω Λάβαν παρὰ τῷ Ἰακὼβ IN LUCAM HOMILIA XXIII. tas, et in pauperes misericordia (64). Hyperbolica A breviterque tangendum. Cum exierimus a sæculo, clementia ut etiam nudos altera tunica protega- mus. Sed hoc aio, quod et profundiorem locus iste respiciat intellectum, et oporteat ei dare tunicam qui omnino non habebat. Quis est ergo iste, qui tu- nicam non habet? Nempe ille qui penitus Deum non habet. Debemus igitur exuere nos, et ei dare qui nudus est. Alius habet Deum, alius omnino non habet, contraria videlicet fortitudo. Et quo- modo scriptum est ", ut in profundo maris præ- cipitemus delicta nostra: sic projici a nobis opor- tet vitia atque peccata, et jacere super eum qui eoruin nobis causa exstitit. Et qui habet, inquit, cibum, similiter faciat. Qui habet cibos tribuat non habenti, ut non solum ei vestimentum, sed etiam id quod possit comedere, largiatur. Venerunt autem B et publicani baptizari ab eo (65). Hoc et juxta sim- plicem intelligentiam docet publicanos nihil am- plius quærere, quam in Lege præceptum est; qui enim plus exegerint, non Joannis mandatum præ- varicant, sed Spiritus sancti qui locutus est in Joanne. Nescio autem utrum, ut secundum ávayw- rhy, aliud quiddam excellentius sermo significet, et an debeamus in tali auditorio res tam mysticas prodere, maxime inter eos qui Scripturarum me- dallas non introspiciunt, sed tantum superficie de- lectantur. Periculosum quidem, sed tamen strictim Mich. VII, 19. 8³ Joan. xiv, 30. Rom. XIII, C Hoc quidem per hyperbolem excitare potest, ut pauperes vestiamus et non negligamus mandatum. Investigans autem profundiorem sensum, dico his non præceptum esse ne duas tunicas habeamus, modo veterem induen- tes, modo novam; sed ut unam exuentes, alteram ha- beamus; item debere nos exutos, quasi in profundum mergere peccata, ac projicere in eum qui pecca- torum nobis causa fuit: in eum, inquam, qui Deum D non habet, hoc est, diabolum. Hoc ipsum et in cibis præstandum est. Secundum sensum obrium, esca danda est non habenti; at secundum sensum recon- ditum, prava sunt dæmonibus projicienda. Ruxus. et hæc vita nostra fuerit commutata, erunt quidam in finibus mundi sedentes velut publicanorum offi- cio diligentissime perscrutantes, ne quid sui in no- bis inveniant. Videtur mihi princeps sæculi hujus quasi publicanus esse, unde scriptum est de eo Venit princeps mundi istius, et in me habet nihil. lud quoque quod in Apostolo legimus " : Reddite omnibus debita, cui tributum, tributum : cui vectigal, vectigal : cui honorem, honorem; nemini quid debeatis nisi ut invicem diligatis, sacrate intel- ligendum est. Quamobrem consideremus ne forte cum non habuerimus, quod pro vectigali·queamus reddere, ipsi trahamur ob debitum, ut solet apud sæculi quoque fieri vectigales, quando quis pro de- bito ipsi reipublicæ serviturus includitur. Complu- res e nobis, ab istiusmodi publicanis tenendi sunt : quos Jacob ille vir sanctus non magnopere formida- bat, nec verebatur, ut de publicanorum vectigali- bus in eo aliquid reperiretur. Unde et audacter ad publicanum illum loquebatur Laban 8: Cognosce si quid tuarum rerum est apud me. Super quod agit te- stimonium Scriptura dicens : Et non cognovit Laban apud Jacob quidquam 8. Docet igitur Salvator noster et Spiritus sanctus qui locutus est in prophetis, non solum homines (66), sed etiam angelos, et virtutes invisibiles. Quid loquatur de Salvatore? prophetæ 8. 7, ovder. Hoc publicanos persuadeat nihil præter id quod ipsis constitutum est, exigere ab iis qui tribuιο solvendo obnoxii sunt. Qui enim hoc prætergreditur, et amplius quam quod constitutum est, exigit, trans- greditur mandatum, non Joannis, sed qui in eo erat, Spiritus sancti. Novi et alios publicanos qui poss exitum ex hac vita, in finibus mundi sedenies, ceu vectigal exigunt a nobis, et scrutantur ne quid sui in nobis sit. Quapropter scriptum est: Venit princeps hujus mundi, et in me non habet quidquam. Quanta igitur negotia nobis facessent illi publicani omnia scrutantes, quando totum hominem pro vectigali acci- pient? Sed non ejusmodi erat Jacob. Cum fiducia enim ad Laban ceu publicanum dicit: Cognosce si quid tuarum rerum est apud me. Et de Jacob testa- tur Scriptura dicens: Et non cognovit Laban apud Jacob quidquam. ID. Gen. xxx1, 32. ibid. 33. tore, sed et a prophetis, et demum ab Ecclesia edo- clos angelos quæ rescirent, perque eorum doctrinam profecisse ad salutem. Et si quidem non absolutissi- mam Dominicæ Incarnationis, ejusque mysteriorum cognitionem habuisse angelos dixisset, ita tamen ut príus illis, quam hominibus revelata fuerint, et re- tecta, sicque credidisset eruditos per Ecclesiam an- gelos, quasi rerum testes et conscios : ab aliorum non abluderet Patrum sententiis. Nam et ipse Hie- ronymus Commentario in Epist. ad Ephesios, cap. 111, vers. 10, multiplicem illam sapientiam angelis ignoratam, de qua loquitur Apostolus, vitæ Chri sti mysteriis contentam docet. Verum Adamantius, ut ex inferiori magis contextu liquet, et non secus quam homines Christi morte ad salutem angelos indiguisse, et quasi discipulos prophetarum, atque apostolorum præceptis informatos, atque ad virtu- tem arrectos autuniat: quæ cum Scripturæ sacræ innumeris testimoniis, fideique orthodoxæ decretis sententia manifesto pugnat. Est vero solemnis ejus (64) Scheda Grabii et Combefisii: Touto dúvaras (65) Ledem schede : Τοῦτο τοὺς τελώνας μὴ πει (66) Sentit hac tota peroratione, nedum a Salva-
For I see rather the living temple of the Father,...Μᾶλλον γὰρ τοῦ πατρὸς ὁρῶ ἔμ- ψυχον ναόν,…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Μᾶλλον γὰρ τοῦ πατρὸς ὁρῶ ἔμ ψυχον ναόν, τὸν καλόν τε καὶ ἀγα θόν, ἢ τὸν ναὸν ἐκεῖνον· «ἐξῆλθε» γὰρ «ἀπὸ τοῦ ναοῦ» ἐκείνου εἰπών· «ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν», καὶ ἀπῆλθεν ἐπὶ τὸν ναὸν τοῦ πατρός, τὰς ἐκκλησιαστὰς πανταχοῦ.
μὲν καθ᾽ ὑπερβολὴν προτρεπτικὸν εἶναι πρὸς τὸ δεῖν ἐνδύειν τοὺς πένητας, καὶ μὴ ἀμελεῖν τῆς ἐντολῆς. Ἐρχόμενος δὲ καὶ ἐπὶ βαθύτερον λέγω ὅτι θέλει ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ δύο χιτῶνας ἔχειν, καὶ ἐνδεδύσθαι πὴ μὲν τὸν παλαιόν, πὴ δὲ τὸν νέον· ἀλλ' ἐκδύσασθαι μὲν τὸν ἕτερον, τὸν ἕτερον δὲ ἔχειν· καὶ ὅτι δεῖ ἡμᾶς ἀπο- δυσαμένους, ὥσπερ εἰς τὰ βάθη καταποντίσαι τὰς ἁμαρτίας, καὶ τῷ αἰτίῳ γενομένῳ τῶν ἁμαρτημάτων ἐπιρρίψαι αὐτὰ, τῷ μὴ ἔχοντι Θεὸν, τουτέστι τῷ δια- βόλῳ. Τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν βρωμάτων. Κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον μεταδοτέον τῷ μὴ ἔχοντι τροφήν· κατὰ δὲ τὸ κρυπτόμενον, τὰ φαῦλα τοῖς δαίμοσιν ἀποῤῥιπτέον. σάτω πλὴν τῆς διατάξεως τῆς κατὰ τοὺς τελώνας λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τελουμένων. Ο γὰρ τοῦτο παρα- βαίνων, καὶ πλέον ὑπὲρ τὸ διατεταγμένον, ἀπαιτῶν, παραβαίνει ἐντολὴν οὐκ Ἰωάννου, ἀλλὰ τοῦ ἐν αὐτῷ ἁγίου Πνεύματος. Οἶδα καὶ ἄλλους τελώνας, οι μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τοῖς τέρμασι τοῦ κόσμου καθεζόμενοι, οἱονεὶ τελωνοῦσιν καὶ κατέχουσι, μή τι αὐτῶν ἐν ἡμῖν ἐστι. Διὸ γέγραπται· Έρχεται δ ἄρχων του κόσμου τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ οὐκ ἔχει οὐδέν. Οἷα οὖν μέλλομεν πράγματα ἔχειν ὑπ' ἐκεί- νων τῶν τελωνῶν τῶν ἐρευνώντων τὰ πάντα, ὅταν τις αὐτὸς ὅλος λαμβάνηται ἀντὶ τέλους; ἀλλ᾽ οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ· θαῤῥῶν γὰρ λέγει τῷ οἰονεί τε λώνῃ Λάβαν· Ἐπίγνωθι εἴτι τῶν σῶν ἐστι παρ' • : ἐμοί. Καὶ μαρτυρεῖ γε ἡ Γραφὴ περὶ τοῦ Ἰακὼβ λέ γουσα· Καὶ οὐκ ἐπέγνω Λάβαν παρὰ τῷ Ἰακὼβ IN LUCAM HOMILIA XXIII. tas, et in pauperes misericordia (64). Hyperbolica A breviterque tangendum. Cum exierimus a sæculo, clementia ut etiam nudos altera tunica protega- mus. Sed hoc aio, quod et profundiorem locus iste respiciat intellectum, et oporteat ei dare tunicam qui omnino non habebat. Quis est ergo iste, qui tu- nicam non habet? Nempe ille qui penitus Deum non habet. Debemus igitur exuere nos, et ei dare qui nudus est. Alius habet Deum, alius omnino non habet, contraria videlicet fortitudo. Et quo- modo scriptum est ", ut in profundo maris præ- cipitemus delicta nostra: sic projici a nobis opor- tet vitia atque peccata, et jacere super eum qui eoruin nobis causa exstitit. Et qui habet, inquit, cibum, similiter faciat. Qui habet cibos tribuat non habenti, ut non solum ei vestimentum, sed etiam id quod possit comedere, largiatur. Venerunt autem B et publicani baptizari ab eo (65). Hoc et juxta sim- plicem intelligentiam docet publicanos nihil am- plius quærere, quam in Lege præceptum est; qui enim plus exegerint, non Joannis mandatum præ- varicant, sed Spiritus sancti qui locutus est in Joanne. Nescio autem utrum, ut secundum ávayw- rhy, aliud quiddam excellentius sermo significet, et an debeamus in tali auditorio res tam mysticas prodere, maxime inter eos qui Scripturarum me- dallas non introspiciunt, sed tantum superficie de- lectantur. Periculosum quidem, sed tamen strictim Mich. VII, 19. 8³ Joan. xiv, 30. Rom. XIII, C Hoc quidem per hyperbolem excitare potest, ut pauperes vestiamus et non negligamus mandatum. Investigans autem profundiorem sensum, dico his non præceptum esse ne duas tunicas habeamus, modo veterem induen- tes, modo novam; sed ut unam exuentes, alteram ha- beamus; item debere nos exutos, quasi in profundum mergere peccata, ac projicere in eum qui pecca- torum nobis causa fuit: in eum, inquam, qui Deum D non habet, hoc est, diabolum. Hoc ipsum et in cibis præstandum est. Secundum sensum obrium, esca danda est non habenti; at secundum sensum recon- ditum, prava sunt dæmonibus projicienda. Ruxus. et hæc vita nostra fuerit commutata, erunt quidam in finibus mundi sedentes velut publicanorum offi- cio diligentissime perscrutantes, ne quid sui in no- bis inveniant. Videtur mihi princeps sæculi hujus quasi publicanus esse, unde scriptum est de eo Venit princeps mundi istius, et in me habet nihil. lud quoque quod in Apostolo legimus " : Reddite omnibus debita, cui tributum, tributum : cui vectigal, vectigal : cui honorem, honorem; nemini quid debeatis nisi ut invicem diligatis, sacrate intel- ligendum est. Quamobrem consideremus ne forte cum non habuerimus, quod pro vectigali·queamus reddere, ipsi trahamur ob debitum, ut solet apud sæculi quoque fieri vectigales, quando quis pro de- bito ipsi reipublicæ serviturus includitur. Complu- res e nobis, ab istiusmodi publicanis tenendi sunt : quos Jacob ille vir sanctus non magnopere formida- bat, nec verebatur, ut de publicanorum vectigali- bus in eo aliquid reperiretur. Unde et audacter ad publicanum illum loquebatur Laban 8: Cognosce si quid tuarum rerum est apud me. Super quod agit te- stimonium Scriptura dicens : Et non cognovit Laban apud Jacob quidquam 8. Docet igitur Salvator noster et Spiritus sanctus qui locutus est in prophetis, non solum homines (66), sed etiam angelos, et virtutes invisibiles. Quid loquatur de Salvatore? prophetæ 8. 7, ovder. Hoc publicanos persuadeat nihil præter id quod ipsis constitutum est, exigere ab iis qui tribuιο solvendo obnoxii sunt. Qui enim hoc prætergreditur, et amplius quam quod constitutum est, exigit, trans- greditur mandatum, non Joannis, sed qui in eo erat, Spiritus sancti. Novi et alios publicanos qui poss exitum ex hac vita, in finibus mundi sedenies, ceu vectigal exigunt a nobis, et scrutantur ne quid sui in nobis sit. Quapropter scriptum est: Venit princeps hujus mundi, et in me non habet quidquam. Quanta igitur negotia nobis facessent illi publicani omnia scrutantes, quando totum hominem pro vectigali acci- pient? Sed non ejusmodi erat Jacob. Cum fiducia enim ad Laban ceu publicanum dicit: Cognosce si quid tuarum rerum est apud me. Et de Jacob testa- tur Scriptura dicens: Et non cognovit Laban apud Jacob quidquam. ID. Gen. xxx1, 32. ibid. 33. tore, sed et a prophetis, et demum ab Ecclesia edo- clos angelos quæ rescirent, perque eorum doctrinam profecisse ad salutem. Et si quidem non absolutissi- mam Dominicæ Incarnationis, ejusque mysteriorum cognitionem habuisse angelos dixisset, ita tamen ut príus illis, quam hominibus revelata fuerint, et re- tecta, sicque credidisset eruditos per Ecclesiam an- gelos, quasi rerum testes et conscios : ab aliorum non abluderet Patrum sententiis. Nam et ipse Hie- ronymus Commentario in Epist. ad Ephesios, cap. 111, vers. 10, multiplicem illam sapientiam angelis ignoratam, de qua loquitur Apostolus, vitæ Chri sti mysteriis contentam docet. Verum Adamantius, ut ex inferiori magis contextu liquet, et non secus quam homines Christi morte ad salutem angelos indiguisse, et quasi discipulos prophetarum, atque apostolorum præceptis informatos, atque ad virtu- tem arrectos autuniat: quæ cum Scripturæ sacræ innumeris testimoniis, fideique orthodoxæ decretis sententia manifesto pugnat. Est vero solemnis ejus (64) Scheda Grabii et Combefisii: Touto dúvaras (65) Ledem schede : Τοῦτο τοὺς τελώνας μὴ πει (66) Sentit hac tota peroratione, nedum a Salva-
PG 13:1863Παράδειγμα διδοὺς πᾶσιν υἱοῖς, ἵνα τιμῶσι τοὺς γονεῖς, μὴ μόνον τοὺς φύσει, ἀλλὰ καὶ τοὺς θέσει, καὶ ποιῶσιν, ὅσα ἐπιτάσσουσι. Ἡ οὖν Μαρία ὡς θησαυροὺς «ἐτήρει πάντα» ὡς τῶν πραγμάτων ἐπιστήμων· οὐ γὰρ ὡς δωδεκαετοῦς παιδίου ἤκουεν, ἀλλ' ὡς τελείου «ἐτήρει πάντα τὰ ῥήματα αὐτοῦ». «Ἡλικίᾳ» δὲ οὐ τῇ σώματος, ἐν ᾗ προέκοπτεν οὐκ ἐφ' ἡμῖν οὔσῃ, ἀλλ' ἐπὶ τῇ φύσει· τῇ δὲ ψυχῆς, ἥτις ἐφ' ἡμῖν, ἣν ἐνίσχυεν «ὁ καταργήσας τὰ τοῦ νηπίου».
Παράδειγμα διδοὺς πᾶσιν υἱοῖς, ἵνα τιμῶσι τοὺς γονεῖς, μὴ μόνον τοὺς φύσει, ἀλλὰ καὶ τοὺς θέσει, καὶ ποιῶσιν, ὅσα ἐπιτάσσουσι. Ἡ οὖν Μαρία ὡς θησαυροὺς «ἐτήρει πάντα» ὡς τῶν πραγμάτων ἐπιστήμων· οὐ γὰρ ὡς δωδεκαετοῦς παιδίου ἤκουεν, ἀλλ' ὡς τελείου «ἐτήρει πάντα τὰ ῥήματα αὐτοῦ». «Ἡλικίᾳ» δὲ οὐ τῇ σώματος, ἐν ᾗ προέκοπτεν οὐκ ἐφ' ἡμῖν οὔσῃ, ἀλλ' ἐπὶ τῇ φύσει· τῇ δὲ ψυχῆς, ἥτις ἐφ' ἡμῖν, ἣν ἐνίσχυεν «ὁ καταργήσας τὰ τοῦ νηπίου». Ἐπὶ μὲν τῷ παρὰ Ἰουδαίοις μόνοις κηρυσσομένῳ λόγῳ προφητικῷ ἀναγράφεται βασιλεία μόνον Ἰου δαίων. «Ὅρασις», γάρ φησιν, «ἣν εἶδεν Ἡσαΐας κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ τῆς Ἱερουσαλήμ, ἐν βασι λείᾳ Ὀζίου καὶ Ἰωαθὰμ καὶ Ἀχὰζκαὶ Ἐζεκίου»· καὶ οὐδένα ἄλλον οἶδα βασιλέα ἀναγεγραμμένον ἐν τῷ χρόνῳ τῆς προφητείας, ἢ τὸν τῆς Ἰουδαίας, ἐπί τινων δὲ προφητειῶν καὶ τὸν βασιλέα τοῦ Ἰσραήλ. Ὅτε δὲ ἤμελλε τὸ μυστήριον τοῦ εὐαγ γελίου ὁ Ἰωάννης κηρύσσειν, ἀνα γέγραπται οὐχὶ Ἰουδαίων μόνος βα σιλεὺς Ἡρώδης οὐδὲ Ῥωμαίων μό νος Τιβέριος· ἐπειδὴ δὲ τὸ μυστήριον τοῦ εὐαγγελίου ἔδει κηρύσσεσθαι ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ καὶ ὅλου τοῦ κόσμου ἐδόκει Τιβέριος εἶναι βασιλεύς, διὰ τοῦτο «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος» καὶ τὰ ἑξῆς ἀναγέγραπται.
Regarding that which is preached only among the Jews...Ἐπὶ μὲν τῷ παρὰ Ἰουδαίοις μόνοις κηρυσσο- μένῳ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἐπὶ μὲν τῷ παρὰ Ἰουδαίοις μόνοις κηρυσσομένῳ λόγῳ προφητικῷ ἀναγράφεται βασιλεία μόνον Ἰου δαίων. «Ὅρασις», γάρ φησιν, «ἣν εἶδεν Ἡσαΐας κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ τῆς Ἱερουσαλήμ, ἐν βασι λείᾳ Ὀζίου καὶ Ἰωαθὰμ καὶ Ἀχὰζκαὶ Ἐζεκίου»· καὶ οὐδένα ἄλλον οἶδα βασιλέα ἀναγεγραμμένον ἐν τῷ χρόνῳ τῆς προφητείας, ἢ τὸν τῆς Ἰουδαίας, ἐπί τινων δὲ προφητειῶν καὶ τὸν βασιλέα τοῦ Ἰσραήλ. Ὅτε δὲ ἤμελλε τὸ μυστήριον τοῦ εὐαγ γελίου ὁ Ἰωάννης κηρύσσειν, ἀνα γέγραπται οὐχὶ Ἰουδαίων μόνος βα σιλεὺς Ἡρώδης οὐδὲ Ῥωμαίων μό νος Τιβέριος· ἐπειδὴ δὲ τὸ μυστήριον τοῦ εὐαγγελίου ἔδει κηρύσσεσθαι ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ καὶ ὅλου τοῦ κόσμου ἐδόκει Τιβέριος εἶναι βασιλεύς, διὰ τοῦτο «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος» καὶ τὰ ἑξῆς ἀναγέγραπται.
Παράδειγμα διδοὺς πᾶσιν υἱοῖς, ἵνα τιμῶσι τοὺς γονεῖς, μὴ μόνον τοὺς φύσει, ἀλλὰ καὶ τοὺς θέσει, καὶ ποιῶσιν, ὅσα ἐπιτάσσουσι. Ἡ οὖν Μαρία ὡς θησαυροὺς «ἐτήρει πάντα» ὡς τῶν πραγμάτων ἐπιστήμων· οὐ γὰρ ὡς δωδεκαετοῦς παιδίου ἤκουεν, ἀλλ' ὡς τελείου «ἐτήρει πάντα τὰ ῥήματα αὐτοῦ». «Ἡλικίᾳ» δὲ οὐ τῇ σώματος, ἐν ᾗ προέκοπτεν οὐκ ἐφ' ἡμῖν οὔσῃ, ἀλλ' ἐπὶ τῇ φύσει· τῇ δὲ ψυχῆς, ἥτις ἐφ' ἡμῖν, ἣν ἐνίσχυεν «ὁ καταργήσας τὰ τοῦ νηπίου». Ἐπὶ μὲν τῷ παρὰ Ἰουδαίοις μόνοις κηρυσσομένῳ λόγῳ προφητικῷ ἀναγράφεται βασιλεία μόνον Ἰου δαίων. «Ὅρασις», γάρ φησιν, «ἣν εἶδεν Ἡσαΐας κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ τῆς Ἱερουσαλήμ, ἐν βασι λείᾳ Ὀζίου καὶ Ἰωαθὰμ καὶ Ἀχὰζκαὶ Ἐζεκίου»· καὶ οὐδένα ἄλλον οἶδα βασιλέα ἀναγεγραμμένον ἐν τῷ χρόνῳ τῆς προφητείας, ἢ τὸν τῆς Ἰουδαίας, ἐπί τινων δὲ προφητειῶν καὶ τὸν βασιλέα τοῦ Ἰσραήλ. Ὅτε δὲ ἤμελλε τὸ μυστήριον τοῦ εὐαγ γελίου ὁ Ἰωάννης κηρύσσειν, ἀνα γέγραπται οὐχὶ Ἰουδαίων μόνος βα σιλεὺς Ἡρώδης οὐδὲ Ῥωμαίων μό νος Τιβέριος· ἐπειδὴ δὲ τὸ μυστήριον τοῦ εὐαγγελίου ἔδει κηρύσσεσθαι ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ καὶ ὅλου τοῦ κόσμου ἐδόκει Τιβέριος εἶναι βασιλεύς, διὰ τοῦτο «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος» καὶ τὰ ἑξῆς ἀναγέγραπται.
PG 13:1865Καὶ εἰ μὲν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν μόνοι ἤμελλον σῴζεσθαι, πάντῃ δὲ ἀπεκέκλειστο ἡ σωτηρία τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, ἤρκει τό· «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος».
Καὶ εἰ μὲν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν μόνοι ἤμελλον σῴζεσθαι, πάντῃ δὲ ἀπεκέκλειστο ἡ σωτηρία τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, ἤρκει τό· «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος». Ἐπειδὴ δὲ ἔδει καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος καὶ Ἀβι ληνῆς πιστεύειν, διὰ τοῦτο ἀναγρά φονται καὶ αὗται αἱ βασιλεῖαι ἤγουν τετραρχίαι. Οὐδέποτε «γέγονε ῥῆμα θεοῦ» ἐπί τινα τῶν προφητῶν «ἐν τῇ ἐρήμῳ», εἰ μὴ νῦν μόνον διά τινα μυστικὴν θεωρίαν. Ἐπειδὴ δὲ ἤμελλε «πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον» εἶναι, τοῦτ' ἔστι τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, «ἤπερ τῆς ἐχούσης» ὡς «ἄνδρα» τὸν νόμον, τῆς Ἰουδαίων φημὶ συναγω γῆς, διὰ τοῦτο «ἐγένετο ῥῆμα θεοῦ πρὸς Ἰωάννην ἐν τῇ ἐρήμῳ». Εἰ γὰρ μὴ τοῦτο ἦν, ἐκ περισσοῦ ἐποίει «κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ». Ἀλλ' ἦν πρόδρομος Χριστοῦ «ἡ φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ», ψυχῇ τῇ μὴ ἐχούσῃ πόλεμον· καὶ οὐ τότε δὲ μό νον, ἀλλὰ καὶ νῦν πρῶτος «ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων» ἔρχεται «κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν», εἶτα μετὰ τοῦτον ἔρχεται «τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν», περὶ οὗ φησιν ὁ λύχνος· «ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι». «Καὶ ἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχω ρον τοῦ Ἰορδάνου».
Since it was necessary that those from Galilee...Ἐπειδὴ δὲ ἔδει καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἐπειδὴ δὲ ἔδει καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος καὶ Ἀβι ληνῆς πιστεύειν, διὰ τοῦτο ἀναγρά φονται καὶ αὗται αἱ βασιλεῖαι ἤγουν τετραρχίαι. Οὐδέποτε «γέγονε ῥῆμα θεοῦ» ἐπί τινα τῶν προφητῶν «ἐν τῇ ἐρήμῳ», εἰ μὴ νῦν μόνον διά τινα μυστικὴν θεωρίαν. Ἐπειδὴ δὲ ἤμελλε «πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον» εἶναι, τοῦτ' ἔστι τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, «ἤπερ τῆς ἐχούσης» ὡς «ἄνδρα» τὸν νόμον, τῆς Ἰουδαίων φημὶ συναγωγῆς, διὰ τοῦτο «ἐγένετο ῥῆμα θεοῦ πρὸς Ἰωάννην ἐν τῇ ἐρήμῳ». Εἰ γὰρ μὴ τοῦτο ἦν, ἐκ περισσοῦ ἐποίει «κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ». Ἀλλ' ἦν πρόδρομος Χριστοῦ «ἡ φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ», ψυχῇ τῇ μὴ ἐχούσῃ πόλεμον· καὶ οὐ τότε δὲ μό νον, ἀλλὰ καὶ νῦν πρῶτος «ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων» ἔρχεται «κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν», εἶτα μετὰ τοῦτον ἔρχεται «τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν», περὶ οὗ φησιν ὁ λύχνος· «ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι». «
Καὶ εἰ μὲν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν μόνοι ἤμελλον σῴζεσθαι, πάντῃ δὲ ἀπεκέκλειστο ἡ σωτηρία τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, ἤρκει τό· «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος». Ἐπειδὴ δὲ ἔδει καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος καὶ Ἀβι ληνῆς πιστεύειν, διὰ τοῦτο ἀναγρά φονται καὶ αὗται αἱ βασιλεῖαι ἤγουν τετραρχίαι. Οὐδέποτε «γέγονε ῥῆμα θεοῦ» ἐπί τινα τῶν προφητῶν «ἐν τῇ ἐρήμῳ», εἰ μὴ νῦν μόνον διά τινα μυστικὴν θεωρίαν. Ἐπειδὴ δὲ ἤμελλε «πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον» εἶναι, τοῦτ' ἔστι τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, «ἤπερ τῆς ἐχούσης» ὡς «ἄνδρα» τὸν νόμον, τῆς Ἰουδαίων φημὶ συναγω γῆς, διὰ τοῦτο «ἐγένετο ῥῆμα θεοῦ πρὸς Ἰωάννην ἐν τῇ ἐρήμῳ». Εἰ γὰρ μὴ τοῦτο ἦν, ἐκ περισσοῦ ἐποίει «κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ». Ἀλλ' ἦν πρόδρομος Χριστοῦ «ἡ φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ», ψυχῇ τῇ μὴ ἐχούσῃ πόλεμον· καὶ οὐ τότε δὲ μό νον, ἀλλὰ καὶ νῦν πρῶτος «ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων» ἔρχεται «κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν», εἶτα μετὰ τοῦτον ἔρχεται «τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν», περὶ οὗ φησιν ὁ λύχνος· «ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι». «Καὶ ἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχω ρον τοῦ Ἰορδάνου».
And he came into all the surrounding country of...Καὶ ἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχω- ρον τοῦ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Καὶ ἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχω ρον τοῦ Ἰορδάνου».
Καὶ εἰ μὲν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν μόνοι ἤμελλον σῴζεσθαι, πάντῃ δὲ ἀπεκέκλειστο ἡ σωτηρία τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, ἤρκει τό· «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος». Ἐπειδὴ δὲ ἔδει καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος καὶ Ἀβι ληνῆς πιστεύειν, διὰ τοῦτο ἀναγρά φονται καὶ αὗται αἱ βασιλεῖαι ἤγουν τετραρχίαι. Οὐδέποτε «γέγονε ῥῆμα θεοῦ» ἐπί τινα τῶν προφητῶν «ἐν τῇ ἐρήμῳ», εἰ μὴ νῦν μόνον διά τινα μυστικὴν θεωρίαν. Ἐπειδὴ δὲ ἤμελλε «πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον» εἶναι, τοῦτ' ἔστι τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, «ἤπερ τῆς ἐχούσης» ὡς «ἄνδρα» τὸν νόμον, τῆς Ἰουδαίων φημὶ συναγω γῆς, διὰ τοῦτο «ἐγένετο ῥῆμα θεοῦ πρὸς Ἰωάννην ἐν τῇ ἐρήμῳ». Εἰ γὰρ μὴ τοῦτο ἦν, ἐκ περισσοῦ ἐποίει «κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ». Ἀλλ' ἦν πρόδρομος Χριστοῦ «ἡ φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ», ψυχῇ τῇ μὴ ἐχούσῃ πόλεμον· καὶ οὐ τότε δὲ μό νον, ἀλλὰ καὶ νῦν πρῶτος «ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων» ἔρχεται «κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν», εἶτα μετὰ τοῦτον ἔρχεται «τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν», περὶ οὗ φησιν ὁ λύχνος· «ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι». «Καὶ ἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχω ρον τοῦ Ἰορδάνου».
PG 13:1866Ποῦ γὰρ ἔδει τὸν βαπτιστὴν περιέρχεσθαι ἢ «εἰς τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορδάνου», ἵν' ἐάν τις βούληται μετανοεῖν, εὐθέως εὐπορήσῃ τοῦ ποταμοῦ; Ἑρμηνεύεται δὲ Ἰορδάνης «καταβαίνων». Κα ταβαίνων γάρ ἐστιν ἀληθῶς ὁ ποτα μὸς τοῦ θεοῦ, τὸ ὕδωρ τὸ ἀληθινόν, τὸ ὕδωρ τὸ σωτήριον. Καὶ κηρύσσει «εἰς ἄφεσιν ἁμαρ τιῶν βάπτισμα». «Εἰς ἄφεσιν ἁμαρ τιῶν» τίνι ἢ τῷ μηκέτι ἁμαρτάνοντι; τῷ γὰρ ἔτι ἁμαρτάνοντι ἄφεσις ἁμαρτιῶν οὐ δίδοται. Εἶτα τὸν Ἡσαΐαν παρίστησι τοῦτο αὐτὸ φωνοῦντα. Τί γὰρ φησίν; «Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ». Βούλεται δὲ τὴν ὁδὸν κυρίου εὑρεῖν ἐν ὑμῖν, ἵνα συνοδεύσῃ ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. Ἐπειδὴ δὲ ὁ Ἰωάννης πρόδρο μος ἦν τοῦ λόγου, εἰκότως «φωνὴ» ὠνόμασται, οὐ λόγος· προλαμβάνει γὰρ ἡ «φωνὴ» τὸν λόγον· πρώτη γὰρ ἡ «φωνὴ» φθάνει ἐπὶ τὰς ἀκοάς, εἶτα ὁ ἀκουόμενος ὑπὸ τῆς φωνῆς λόγος.
Καὶ εἰ μὲν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν μόνοι ἤμελλον σῴζεσθαι, πάντῃ δὲ ἀπεκέκλειστο ἡ σωτηρία τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, ἤρκει τό· «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος». Ἐπειδὴ δὲ ἔδει καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος καὶ Ἀβι ληνῆς πιστεύειν, διὰ τοῦτο ἀναγρά φονται καὶ αὗται αἱ βασιλεῖαι ἤγουν τετραρχίαι. Οὐδέποτε «γέγονε ῥῆμα θεοῦ» ἐπί τινα τῶν προφητῶν «ἐν τῇ ἐρήμῳ», εἰ μὴ νῦν μόνον διά τινα μυστικὴν θεωρίαν. Ἐπειδὴ δὲ ἤμελλε «πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον» εἶναι, τοῦτ' ἔστι τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, «ἤπερ τῆς ἐχούσης» ὡς «ἄνδρα» τὸν νόμον, τῆς Ἰουδαίων φημὶ συναγω γῆς, διὰ τοῦτο «ἐγένετο ῥῆμα θεοῦ πρὸς Ἰωάννην ἐν τῇ ἐρήμῳ». Εἰ γὰρ μὴ τοῦτο ἦν, ἐκ περισσοῦ ἐποίει «κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ». Ἀλλ' ἦν πρόδρομος Χριστοῦ «ἡ φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ», ψυχῇ τῇ μὴ ἐχούσῃ πόλεμον· καὶ οὐ τότε δὲ μό νον, ἀλλὰ καὶ νῦν πρῶτος «ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων» ἔρχεται «κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν», εἶτα μετὰ τοῦτον ἔρχεται «τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν», περὶ οὗ φησιν ὁ λύχνος· «ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι». «Καὶ ἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχω ρον τοῦ Ἰορδάνου».
For he does not mean a sensible path, but the inner...Οὐ γὰρ αἰσθητὴν λέγει ὁδόν, ἀλλὰ τὴν ἔνδον…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Οὐ γὰρ αἰσθητὴν λέγει «ὁδόν», ἀλλὰ τὴν ἔνδον ἐν καρδίᾳ, ἣν ὁδεύει ἐμπεριπατῶν καρδίαις ἁγίων. «Φάραγξ» ἐστὶν βαθεῖα καὶ κοιλὴ πᾶς ἄπιστος, ὃς πιστεύσας εἰς Χρι στὸν πληροῦται τῶν τοῦ πνεύματος καρπῶν, τοῦτ' ἔστι τῶν ἀρετῶν· «ὄρος» δὲ καὶ «βουνὸς» ταπεινωθείς ἐστιν ὁ τῶν Ἰουδαίων ὑψηλόφρων λαός.
Καὶ εἰ μὲν οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν μόνοι ἤμελλον σῴζεσθαι, πάντῃ δὲ ἀπεκέκλειστο ἡ σωτηρία τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, ἤρκει τό· «ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος». Ἐπειδὴ δὲ ἔδει καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος καὶ Ἀβι ληνῆς πιστεύειν, διὰ τοῦτο ἀναγρά φονται καὶ αὗται αἱ βασιλεῖαι ἤγουν τετραρχίαι. Οὐδέποτε «γέγονε ῥῆμα θεοῦ» ἐπί τινα τῶν προφητῶν «ἐν τῇ ἐρήμῳ», εἰ μὴ νῦν μόνον διά τινα μυστικὴν θεωρίαν. Ἐπειδὴ δὲ ἤμελλε «πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον» εἶναι, τοῦτ' ἔστι τῆς ἐξ ἐθνῶν ἐκκλησίας, «ἤπερ τῆς ἐχούσης» ὡς «ἄνδρα» τὸν νόμον, τῆς Ἰουδαίων φημὶ συναγω γῆς, διὰ τοῦτο «ἐγένετο ῥῆμα θεοῦ πρὸς Ἰωάννην ἐν τῇ ἐρήμῳ». Εἰ γὰρ μὴ τοῦτο ἦν, ἐκ περισσοῦ ἐποίει «κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ». Ἀλλ' ἦν πρόδρομος Χριστοῦ «ἡ φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ», ψυχῇ τῇ μὴ ἐχούσῃ πόλεμον· καὶ οὐ τότε δὲ μό νον, ἀλλὰ καὶ νῦν πρῶτος «ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων» ἔρχεται «κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν», εἶτα μετὰ τοῦτον ἔρχεται «τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν», περὶ οὗ φησιν ὁ λύχνος· «ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι». «Καὶ ἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχω ρον τοῦ Ἰορδάνου».
PG 13:1868Καὶ ἐπὶ μὲν τῶν ἐθνῶν ταῦτα γεγένηται, ἐπὶ δὲ τοῦ λαοῦ καθαι ρεθέντος τό· «πᾶν ὄρος καὶ βουνὸς ταπεινωθήσεται»· «ὄρος» γὰρ ἦν ποτε καὶ «βουνός», καθῃρέθησαν δὲ καὶ τεταπείνωνται. Ἢ τοίνυν οὕτω νοήσεις, ὅτι «ὄρη» μὲν καὶ «βουνοὶ» αἱ ἀντι κείμεναι δυνάμεις, αἳ διὰ τῆς Χριστοῦ ἐπιδημίας ἐταπεινώθησαν, αἱ δὲ «φάραγγες» οἱ ἄνθρωποι, οἳ πεπλή ρωνται ἐπ' ἔργοις ἀγαθοῖς. Γεγένηται δὲ καὶ «πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν». Ἕκαστος γὰρ ἡμῶν σκολιὸς ἦν· ἐν μὲν τοίνυν τῇ Χριστοῦ ἐπιδημίᾳ τῇ γενομένῃ εἰς τὴν ψυχὴν γίνεται «τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν». Καὶ πάλιν τραχὺς ἦν ἡμῶν ὁ βίος καὶ ἀνώμαλος ὁ λόγος· ἐλθὼν δὲ ὁ κύριος ἡμῶν λεῖα πάντα πεποίηκεν. Οἵ ποτε «σάρκες» τῷ φρονήματι, νῦν πνεύματι βλέπομεν «τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ»· ἢ ἔτι σαρκοφοροῦντες παραδόξως βλέπομεν «τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ». Περὶ δὲ τοῦ «πᾶσα» καὶ «πᾶν» ζητήσεις, καὶ πότε συντε λεσθήσεται ταῦτα ἀρξάμενα καὶ καθολικῶς καὶ καθ' ἕκαστον. Ὅρα, πηλίκη ἐστὶν ἡ «μέλλουσα ὀργή»; Καταστρέφει τὸν κόσμον, κο λάζει τοὺς δεηθέντας παιδεύσεως· καὶ ὕλην αὐτῇ ἕκαστος ποιεῖ, ἐξ ὧν ἔπραξεν. «Ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας».
1867 : ORIGENIS B 1868 Domino Salvatore nostro, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA XXVI. De eo quod scriptum est: ‹ Cujus ventilabrum in manu, et mundabit aream suam, usque ad eum locum ubi ait : ‹ Et congregabit triticum in hor- reum. › Cap. III. 13 10 a Patre et Filio, et divinam sublimemque naturam, A nos separare a charitate Dei, quæ est in Christo Jesu sed apostolum Paulum. Nonne tibi omnes videntur plus amasse quam expedit, et dum virtutem unius- cujusque mirantur, dilectionis perdidisse mensu- ram? Quod quidem in Ecclesia patimur: (73) pleri- que enim dum plus diligunt quam meremur, hæc jactant, et loquuntur, sermones nostros doctrinam- que laudantes, quæ conscientia nostra non recipit. Alii vero tractatus nostros calumniantes, ea sentire nos criminantur, quæ nunquam sensisse nos novi- mus. Sed neque hi qui plus diligunt, neque illi qui oderunt, veritatis regulam tenent et alii per dile- çtionem, alii per odium mentiuntur. Unde oportet charitati frena imponere, et tantum ei vagandi per- mittere libertatem, quantum in prærupta non cor- ruat. Scriptum est in Ecclesiaste 5: Ne sis justus multum, neque ampliora cogites, ne forte obstupescas. Quod exemplum sequens possum simile quid di- cere Ne diligas hominem ex tota anima tua, et ex tota virtute tua: ne ames angelum de toto corde, de tota anima, de tota virtute; sed præceptum juxta eloquium Salvatoris soli serva Deo. Diliges enim, inquit, Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, el ex tota anima tua, el ex tota virtute tua . Respon- deat mihi aliquis, et dicat: Salvator præcipit: Di- liges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, et ex. tota anima tua, et ex tota virtute tua, et proximum tuum tanquam teipsum. Volo diligere Christum : doce ergo mo quomodo eum diligam. Si enim dile- xero eum ex toto corde men, et ex tota anima mea, C et ex tota virtute, contra præceptum facio, ut alte- rum absque uno Deo sic diligam. Sin autem minus eum dilexero, quam omnipotentem Patrem, timeo ne in Primogenitum 963 universæ creaturæ im- pius et profanus inveniar. Doce me, et ostende rationem, quomodo inter utrumque medius ince- dens, diligere debeam Christum. Vis scire qua charitate Christus diligendus sit? Breviter ausculta. Diliges Dominum Deum tuum in Christo. Putas di- versam habere posse in Patre et Filio charitatem? Simul dige Dominum Christum. Dilige Patrem in Filio, Filium in Patre, ex toto corde, et ex tota anima, et ex tota virtute. Quod si aliquis sciscita - tur, et dicit: hoc quod asseris de Scripturis proba, audiat apostolum Paulum, qui habebat rationabi- D lem charitatem, loquentem : Certus enim sum, quia neque mors, neque vita, neque angeli, neque po- testates, nec præsentia, nec futura, nec fortitudo, nec altitudo, nec profundum, nec alia creatura poterit " Christus est Deus : et qui adorat eum, in spiritu et veritate oportet adorare 8. Deus quoque noster, ignis consumens est . Dupliciter appellatur Deus et spiritus, et ignis. Justis spiritus, ignis peccatoribus. Sed dum et angeli spiritus, ignisque dicuntur : Qui facit, inquit, angelos suos spiritus, et ministros suos ignem urentem : angeli sanctis quibusque sunt spiritus his vero qui merentur, addicunt ignem, et fervorem subministrant. Juxta quem sensum et Deus noster atque Salvator, cum sit spiritus, ignem venit mittere super terram. Spiritus, secundum il- lud quod scribitur: Cum autem conversus fueris ad Dominum, auferetur velamen "; et : Dominus spi- ritus est. Ignem autem venit mittere non super cœlum, sed super terram, ut ipse demonstrat di- cens : Ignem veni mittere super terram, et quid volo nisi ut jam ardeat? Si enim conversus fueris ad Dominum, qui est spiritus, Christus tibi spiri- tus erit, et non venit ignem mittere super terram. Quod si non converteris ad Deum, sed habes ter- ram et fructum ejus, ignem venit mittere super terram tuam. Huic quid simile etiam de Deo scri- plum est 14 : Ignis accensus est furoris ejus, non usque ad cælum sursum, sed usque ad infernum deorsum et devorabit non cælum, sed terram el ger• mina ejus. Quorsum ista memoravi? Quia et bapti- smus, quo baptizat Jesus, in Spiritu sancto est, et igni. Memini eorum, quæ nuper locutus sum, nec præterit explanatio superior; sed volo et novum aliquid inferre. Si sanctus fueris, Spiritu sancto baptizaberis si peccator, in ignem mergeris; el unum atque idem baptisma indignis et peccatoribus in condemnationem ignemque vertetur: his vero qui sancti sunt, et tota fide ad Dominum conver- tuntur, Spiritus sancti gratia salusque tribuenda est. Is ergo, qui Spiritų sancto et igne dicitur bapti- zare, habet ventilabrum in manu sua, et mundabis aream suam, et congregabit triticum suum in hor- reum, paleas autem comburet igni inexstinguibili. habeat ventilabrum, et quod blando vento leves pa- B Cap. VII 16. 6 Matth. XX]}, 37. 7 Rom. vi, 38, 39. 8 Joan. iv, 24. Deut. v, 24. 10 Hebr. 1,7; Psal. civ, 4. XXXII, 22. 11 II Cor. III, Tranquillinum quod vel in amorem Origenis ni- mium, vel odium stomachi sui pravitate homines du- cerentur. Profecto dubium est, majorine ei fuerint detrimento adversariorum calumnia, an profusæ nimis amicorum laudes, quibus æmulorum invidia acuebatur. ἰδεῖν τίνα τρόπον ὁ Κύριός μου Ἰησοῦς ἔχει πτύον, 16 Deut. καὶ τίνος ἀνέμου πνέοντος, καὶ ταῦτα σφοδροῦ (ε! γὰρ νηνεμία, ἄχρηστόν ἐστι τὸ πτύον), τὸ μὲν ἄχυρον χωρίζεται εἰς οἰκεῖον τόπον, ὁ δὲ σῖτος νικήσας τὸν ἄνεμον καταφέρεται ἐπὶ τὸ αὐτό. Καὶ ὅρα μήποτε οἱ πειρασμοὶ οἱ τὸ ἄχυρον χωρίζοντες, ὁ ἄνεμος ἐστιν ὁ ἀποδεικνὺς τὸν σίτον ὅτι ἐστὶ σῖτος. Οὐ γὰρ ὁ ἄνεμος εἴτουν πειρασμός νικήσας τινὰ ἄχυρον αὐτὸν ποιεί, τουτέστι κούφον καὶ ἄπιστον, ἀλλ᾽ ὄντα τοιοῦ τον ἐλέγχει. Κἂν πειρασμόν τις ὑπομείνῃ, οὐχ ὁ (74) Volo invenire rationem, quare Dominus noster 16. 1 Joan. iv, 24; 1 Cor. 11, 16. 1 Luc. XII, 49. (73) Idipsum Hieronymus queritur epist. 62, ad (74) Schede Grabii et Combefisii: Boulouat ouv
PG 13:1870Τίνες δὲ οἱ καρποί; «Εἰρήνη, μακροθυμία, χρηστότης, ἀγαθωσύνη, πίστις, πραότης, ἐγ κράτεια» καὶ τὰ σύμφωνα τούτων, οἳ καὶ «τοῦ πνεύματος καρποὶ» λέγονται.
1869 IN LUCAM HOMILIA XXVII 1870 B 15 leæ huc illucque rapiantur, grave vero triticum A ficat, dicens: Multa quidem et alia exhorlans an- in unum deferatur locum, neque enim absque vento possunt triticum et paleæ separari; existimo tenta- tiones pro vento intelligi, quæ confuso credentium acervo, alios paleas, alios triticum esse demon- strant. Cum enim anima tua fuerit et aliqua tenta- tione superata, non tentatio te vertit in paleas; sed cum esses palea, levis videlicet et incredulus, osten- dit te esse tentatio quod latebas. Econtrario autem cum fortiter tentamenta toleras, non te facit fidelem tentatio, atque patienten, sed virtutem, quæ in te erat, patientiæ et fortitudinis, et latebat, profert in medium. Putas enim, ait Dominus, aliter me tibi locutum fuisse quam ut pareres justus? Et alibi : Afflixi te, et affeci penuria, ut manifesta fierent, quæ erant in corde tuo. In hunc modum et tempestas non facit super arenam ædificium consistere, sed super terram. Quæ cum fuerit exorta, id quod super terram fundatum est, non evertet: quod vero super arenam fluctuat, probat illico non bene fuisse fun- datum. Quapropter antequam oriatur tempestas, antequam ventorum flabra consurgant, priusquam intumescant flumina, dum adhuc silent universa, omne studium nostrum að ædificiorum fundamenta vertamus, ædificemus domum nostram variis fir- misque lapidibus præceptorum Dei, ut cum perse- cutio 964 sævierit adversus Christianes, durusque turbo surrexerit, ostendamus nos habere ædificium super petram Christum Jesum ***. Si quis autem (quod procul absit a nobis) negaverit, iste sciat non se illo tempore quo negasse visus est, Christum negasse; sed semina et radices habuisse negandi jam veteres, tunc vero fuisse agnitum quod habe- bat, et in medium esse productum. Oremus igitur Dominum, ut simus ædificium, quod tempestas nulla subvertat, fundatum supra petram, per Do- minum nostrum Jesum Christum, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA XXVII. De eo quod scriptum est: exhortans annuntiabat, ait Spiritus sanctus Cap. II. Multa quidem et alia usque ad eum locum ubi descendit super eum. › c nuntiabat. Itaque etiam alia, quæ scripta non sunt, Joannes populo prædicabat: quæ autem scripta, considerate quanta fuerint quæ annuntiant Chri- stum. Monstravit enim baptismum Spiritus sancti, prædicavit publicanis salutem, docuit milites disci- plinam, aream purgari, succidi arbores, et cætera quæ Evangelii narrat historia. Exceptis ergo his quæ scripta sunt, etiam illa quæ scripta non sunt, annuntiasse monstratur in eo quod dicitur: Multa quidem et alia exhortans annuntiabat populo. Et quomodo in Evangelio secundum Joannem de Chri- sto refertur : Quia multa et alia locutus est, quæ non sunt scripta in libro isto, quæ si scriberentur, neque ipsum puto mundum capere potuisse libros, qui scribendi erant; sic et in præsenti loco intellige, quod forsitan Lucas, quoniam majora quædam a Joanne annuntiabantur, quam ut deberent litteris credi, voluerit ea nominatim dicere, sed tantum significaverit quod dicta sint : et idcirco dixisse : Multa quidem et alia exhortans annuntiabat populo. Miremur quidem Joannem ex his quæ sequuntur, maxime quod inter natos mulierum major Joanne Baptista nemo fuerit ", et in tantam opinionem merito virtutis ascenderit, ut a plerisque Christus putaretur; sed aliud multo mirabilius. (75) Hero- des tetrarcha habebat regiam potestatem, et pote- rat eum, cum voluisset, occidere: et cum rem fe- cisset injustam, et contra legem Moysi, ut uxorem fratris sui acciperet, quæ habebat filiam de priori viro, non eum timuit, non accepit personan., non cogitavit, ut dixi, regiam potestatem, non formi- davit interitum; sciebat enim, etiamsi propheta non esset, quod lacessitus eum posset occidere. Hæc igitur universa cum nosset, libertate prophetica corripuit Herodem, et incestas nuptias arguit, et ob id clausus in carcere, non de morte sollicitus, non de incerto judicii, sed in vinculis de Christo, quem annuntiaverat, cogitabat. Et quia ipse ad eum ire non poterat, mittit discipulos suos scisci- tantes : Tu es qui venturus es, an alium exspectamus? Animadvertis, quod et in carcere docuerit, videns eum et in illo loco discipulos habere, et quam ob causam ibidem per se erudiebat. Inter quæ etiam Qui Evangelii sermonem docet, non unam rem nuntiat, sed plurimas. Hoc quippe Scriptura signi- D cum de Jesu orta esset quæstio, mittit ex discipulis *** I Cor. x, 4. 13 Joan. xxi, 25. 16 Matth. x1, 41. πειρασμὸς αὐτὸν πεποίηκε πιστὸν, καὶ ὑπομονητι κὸν, ἀλλ᾽ οὖσαν ἐν αὐτῷ δύναμιν ὑπομονητικὴν ἐφα- Vépugev. Cupio igitur videre quomodo Dominus meus Jesus habet ventilabrum, et quo vento fante (nan ubi non fut ventus, inutile est ventilabrum) palea quidem rapiatur ad proprium locum, triticum vero ventum superans deferatur ad suum. Ac vide num forte tentationes quæ puleas segregant, ventus sint qui triticum vere triticum esse demonstrant. Non enim ventus, id est tentatio, cum aliquem vincit, paleam ipsum efficit, hoc est, levem et infidelem, sed eum talem esse arguit. Et si tentationem quis susti- neat, non eum tentatio fidelem fecit et tolerantem, sed latentem in illo patientiæ virtutem manifestavil. RUEUS. nue τὴν γυναῖκα τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ παρὰ τὸν Μωϋσέως νόμον· ἀλλ' ὁ ἀκατάληπτος Ἰωάννης, ὁ μηδενὲς πρόσωπον λαμβάνων, οὐ φοβηθεὶς τὴν βασιλικήν εξουσίαν, οὐδὲ ἧττον πληρῶν προφητικὴν παρρησίαν, ἤλεγξε τὸν Ηρώδην ἐπὶ παρανομίᾳ τοῦ γάμου· καὶ κατεκλείσθη εἰς φυλακήν, καὶ μὴ μεριμνῶν θανάτου, ἐμερίμνα περὶ Χριστοῦ. Hic illicite duxerat uxorema fratris sui contra legem Moysis: at Joannes apud quem nulla erat acceptio personarum, quique nec re- giam potestatem extimescebat, neque minus liberta- lem propheticam implebat, corripuit Herodem illicitas nuptias. Et conjectus est in carcerem, Et de morte nihil sollicitus, unice de Christo curabat, Iv. (75) Eædem scheda Otos a
He therefore prophesies the destruction of that people...Προφητεύει τοίνυν τὴν καθαί- ρεσιν ἐκείνου τοῦ λαοῦ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Προφητεύει τοίνυν τὴν καθαί ρεσιν ἐκείνου τοῦ λαοῦ καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν· ἐκείνοις γὰρ αὐχοῦσι τὸν Ἀβραὰμ φησίν· «μὴ ἄρξησθε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς· πατέρα ἔχομεν τὸν Ἀβραάμ», εἶτα περὶ τῶν ἐθνῶν λέγει· «λέγω γὰρ ὑμῖν, ὅτι δύ ναται ὁ θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἀβραάμ». Φησὶ γὰρ πρὸς τὸν Ἀβραάμ· «πατέρα πολ λῶν ἐθνῶν τέθεικά σε», τῶν διὰ πίστεως δηλονότι τῆς ἐν Χριστῷ. Ποίων λίθων; Οὐ λίθους ἐδείκνυεν ἀψύχους, ἀλλ' ἀνθρώπους ἀναισθή τους ὄντας λίθους, ἐπειδήπερ λίθοις καὶ ξύλοις προσεκύνουν, καὶ ἐγένετο ἐπ' αὐτοῖς τὸ γεγραμμένον· «ὅμοιοι αὐτῶν γένοιντο οἱ ποιοῦντες αὐτὰ καὶ πάντες οἱ πεποιθότες ἐπ' αὐτοῖς». Ἔτι δὲ καὶ περὶ τῶν λίθων γέ γραπται ἐν τῇ ᾠδῇ τῇ ἐν τῇ Ἐξόδῳ· «ἀπολιθωθήτωσαν τὰ ἔθνη, ἕως ἂν παρέλθῃ ὁ λαὸς οὗτος, ὃν ἐκτήσω», ὡς δηλονότι μετὰ τὸ παρελθεῖν τὸν λαὸν μηκέτι ἀπολιθωθείησαν, ἀλλ' ἀπολαβέτωσαν καὶ ψυχὴν λογικὴν ἀνθρωπίνην. Τρία τάγματα εἰσήγαγε πυνθα νομένων τοῦ Ἰωάννου· ἓν μὲν ὠνό μασεν «ὄχλους ἐκπορευομένους ἐπὶ τὸ βάπτισμα», ἄλλο δὲ ὠνόμασε «τε λώνας», τρίτον δὲ ὠνόμασε «στρα τιώτας».
1869 IN LUCAM HOMILIA XXVII 1870 B 15 leæ huc illucque rapiantur, grave vero triticum A ficat, dicens: Multa quidem et alia exhorlans an- in unum deferatur locum, neque enim absque vento possunt triticum et paleæ separari; existimo tenta- tiones pro vento intelligi, quæ confuso credentium acervo, alios paleas, alios triticum esse demon- strant. Cum enim anima tua fuerit et aliqua tenta- tione superata, non tentatio te vertit in paleas; sed cum esses palea, levis videlicet et incredulus, osten- dit te esse tentatio quod latebas. Econtrario autem cum fortiter tentamenta toleras, non te facit fidelem tentatio, atque patienten, sed virtutem, quæ in te erat, patientiæ et fortitudinis, et latebat, profert in medium. Putas enim, ait Dominus, aliter me tibi locutum fuisse quam ut pareres justus? Et alibi : Afflixi te, et affeci penuria, ut manifesta fierent, quæ erant in corde tuo. In hunc modum et tempestas non facit super arenam ædificium consistere, sed super terram. Quæ cum fuerit exorta, id quod super terram fundatum est, non evertet: quod vero super arenam fluctuat, probat illico non bene fuisse fun- datum. Quapropter antequam oriatur tempestas, antequam ventorum flabra consurgant, priusquam intumescant flumina, dum adhuc silent universa, omne studium nostrum að ædificiorum fundamenta vertamus, ædificemus domum nostram variis fir- misque lapidibus præceptorum Dei, ut cum perse- cutio 964 sævierit adversus Christianes, durusque turbo surrexerit, ostendamus nos habere ædificium super petram Christum Jesum ***. Si quis autem (quod procul absit a nobis) negaverit, iste sciat non se illo tempore quo negasse visus est, Christum negasse; sed semina et radices habuisse negandi jam veteres, tunc vero fuisse agnitum quod habe- bat, et in medium esse productum. Oremus igitur Dominum, ut simus ædificium, quod tempestas nulla subvertat, fundatum supra petram, per Do- minum nostrum Jesum Christum, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen. HOMILIA XXVII. De eo quod scriptum est: exhortans annuntiabat, ait Spiritus sanctus Cap. II. Multa quidem et alia usque ad eum locum ubi descendit super eum. › c nuntiabat. Itaque etiam alia, quæ scripta non sunt, Joannes populo prædicabat: quæ autem scripta, considerate quanta fuerint quæ annuntiant Chri- stum. Monstravit enim baptismum Spiritus sancti, prædicavit publicanis salutem, docuit milites disci- plinam, aream purgari, succidi arbores, et cætera quæ Evangelii narrat historia. Exceptis ergo his quæ scripta sunt, etiam illa quæ scripta non sunt, annuntiasse monstratur in eo quod dicitur: Multa quidem et alia exhortans annuntiabat populo. Et quomodo in Evangelio secundum Joannem de Chri- sto refertur : Quia multa et alia locutus est, quæ non sunt scripta in libro isto, quæ si scriberentur, neque ipsum puto mundum capere potuisse libros, qui scribendi erant; sic et in præsenti loco intellige, quod forsitan Lucas, quoniam majora quædam a Joanne annuntiabantur, quam ut deberent litteris credi, voluerit ea nominatim dicere, sed tantum significaverit quod dicta sint : et idcirco dixisse : Multa quidem et alia exhortans annuntiabat populo. Miremur quidem Joannem ex his quæ sequuntur, maxime quod inter natos mulierum major Joanne Baptista nemo fuerit ", et in tantam opinionem merito virtutis ascenderit, ut a plerisque Christus putaretur; sed aliud multo mirabilius. (75) Hero- des tetrarcha habebat regiam potestatem, et pote- rat eum, cum voluisset, occidere: et cum rem fe- cisset injustam, et contra legem Moysi, ut uxorem fratris sui acciperet, quæ habebat filiam de priori viro, non eum timuit, non accepit personan., non cogitavit, ut dixi, regiam potestatem, non formi- davit interitum; sciebat enim, etiamsi propheta non esset, quod lacessitus eum posset occidere. Hæc igitur universa cum nosset, libertate prophetica corripuit Herodem, et incestas nuptias arguit, et ob id clausus in carcere, non de morte sollicitus, non de incerto judicii, sed in vinculis de Christo, quem annuntiaverat, cogitabat. Et quia ipse ad eum ire non poterat, mittit discipulos suos scisci- tantes : Tu es qui venturus es, an alium exspectamus? Animadvertis, quod et in carcere docuerit, videns eum et in illo loco discipulos habere, et quam ob causam ibidem per se erudiebat. Inter quæ etiam Qui Evangelii sermonem docet, non unam rem nuntiat, sed plurimas. Hoc quippe Scriptura signi- D cum de Jesu orta esset quæstio, mittit ex discipulis *** I Cor. x, 4. 13 Joan. xxi, 25. 16 Matth. x1, 41. πειρασμὸς αὐτὸν πεποίηκε πιστὸν, καὶ ὑπομονητι κὸν, ἀλλ᾽ οὖσαν ἐν αὐτῷ δύναμιν ὑπομονητικὴν ἐφα- Vépugev. Cupio igitur videre quomodo Dominus meus Jesus habet ventilabrum, et quo vento fante (nan ubi non fut ventus, inutile est ventilabrum) palea quidem rapiatur ad proprium locum, triticum vero ventum superans deferatur ad suum. Ac vide num forte tentationes quæ puleas segregant, ventus sint qui triticum vere triticum esse demonstrant. Non enim ventus, id est tentatio, cum aliquem vincit, paleam ipsum efficit, hoc est, levem et infidelem, sed eum talem esse arguit. Et si tentationem quis susti- neat, non eum tentatio fidelem fecit et tolerantem, sed latentem in illo patientiæ virtutem manifestavil. RUEUS. nue τὴν γυναῖκα τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ παρὰ τὸν Μωϋσέως νόμον· ἀλλ' ὁ ἀκατάληπτος Ἰωάννης, ὁ μηδενὲς πρόσωπον λαμβάνων, οὐ φοβηθεὶς τὴν βασιλικήν εξουσίαν, οὐδὲ ἧττον πληρῶν προφητικὴν παρρησίαν, ἤλεγξε τὸν Ηρώδην ἐπὶ παρανομίᾳ τοῦ γάμου· καὶ κατεκλείσθη εἰς φυλακήν, καὶ μὴ μεριμνῶν θανάτου, ἐμερίμνα περὶ Χριστοῦ. Hic illicite duxerat uxorema fratris sui contra legem Moysis: at Joannes apud quem nulla erat acceptio personarum, quique nec re- giam potestatem extimescebat, neque minus liberta- lem propheticam implebat, corripuit Herodem illicitas nuptias. Et conjectus est in carcerem, Et de morte nihil sollicitus, unice de Christo curabat, Iv. (75) Eædem scheda Otos a
PG 13:1871Τί οὖν φησιν πρὸς αὐτοὺς ὁ Ἰωάν νης; «Ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Γενόμενος ἐγὼ κατὰ τὸν τόπον τοῦτον ἐζήτουν, εἰ αὕτη ἡ ἐντολή, ὅσον ἐπὶ τῷ ῥητῷ, οὐ τῷ ὄχλῳ ἁρμόζει ἀλλὰ τοῖς ἀποστόλοις· «ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι»· ὅτι γὰρ τοῖς ἀποστόλοις ἁρμόζει, δῆλον ἐκ τῶν ἀναγραφέν των ὡς ὑπὸ τοῦ σωτῆρος πρὸς αὐ τοὺς εἰρημένων, ἐν οἷς ἔλεγεν αὐτοῖς «μηδὲ δύο χιτῶνας εἰς ὁδὸν ἆραι», ἀλλ' ὅρα, εἰ τὰ εἰρημένα περὶ ἐνδύ ματος ἐν τῷ λόγῳ τῷ περὶ τῆς γυμ νότητος δύνασαι παραλαβεῖν εἰς τό· «ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Ἐρχόμενος δὲ καὶ ἐπὶ βαθύτερον λέγω· θέλει γὰρ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ «δύο χιτῶνας» ἔχειν καὶ ἐνδεδύσθαι, πῆ μὲν τὸν παλαιόν, πῆ δὲ τὸν νέον, ἀλλ' ἐκδύσασθαι μὲν τὸν ἕτερον, τὸν δὲ ἕτερον ἔχειν. Ἅμα δὲ ἐζήτουν τό· «μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Τίς δέ ἐστιν ὁ μη<δὲ ἓν> ἔνδυμα ἔχων περὶ τὸν χρῶτα καὶ μὴ ἐσκεπασμένος ὥστε αὐτῷ με ταδιδόναι; –οὐ τοῦτο λέγω, ὅτι οὐ δύναται καὶ καθ' ὑπερβολὴν τοῦτο προτρεπτικὸν εἶναι πρὸς τὸ δεῖν ἐν δύειν τοὺς πένητας καὶ μὴ ἀμελεῖν τῆς ἐντολῆς, ἀλλ' ὅτι δύναται καὶ οὕτως εἰρῆσθαι μυστικώτερον· [
Τί οὖν φησιν πρὸς αὐτοὺς ὁ Ἰωάν νης; «Ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Γενόμενος ἐγὼ κατὰ τὸν τόπον τοῦτον ἐζήτουν, εἰ αὕτη ἡ ἐντολή, ὅσον ἐπὶ τῷ ῥητῷ, οὐ τῷ ὄχλῳ ἁρμόζει ἀλλὰ τοῖς ἀποστόλοις· «ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι»· ὅτι γὰρ τοῖς ἀποστόλοις ἁρμόζει, δῆλον ἐκ τῶν ἀναγραφέν των ὡς ὑπὸ τοῦ σωτῆρος πρὸς αὐ τοὺς εἰρημένων, ἐν οἷς ἔλεγεν αὐτοῖς «μηδὲ δύο χιτῶνας εἰς ὁδὸν ἆραι», ἀλλ' ὅρα, εἰ τὰ εἰρημένα περὶ ἐνδύ ματος ἐν τῷ λόγῳ τῷ περὶ τῆς γυμ νότητος δύνασαι παραλαβεῖν εἰς τό· «ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Ἐρχόμενος δὲ καὶ ἐπὶ βαθύτερον λέγω· θέλει γὰρ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ «δύο χιτῶνας» ἔχειν καὶ ἐνδεδύσθαι, πῆ μὲν τὸν παλαιόν, πῆ δὲ τὸν νέον, ἀλλ' ἐκδύσασθαι μὲν τὸν ἕτερον, τὸν δὲ ἕτερον ἔχειν. Ἅμα δὲ ἐζήτουν τό· «μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Τίς δέ ἐστιν ὁ μη<δὲ ἓν> ἔνδυμα ἔχων περὶ τὸν χρῶτα καὶ μὴ ἐσκεπασμένος ὥστε αὐτῷ με ταδιδόναι; –οὐ τοῦτο λέγω, ὅτι οὐ δύναται καὶ καθ' ὑπερβολὴν τοῦτο προτρεπτικὸν εἶναι πρὸς τὸ δεῖν ἐν δύειν τοὺς πένητας καὶ μὴ ἀμελεῖν τῆς ἐντολῆς, ἀλλ' ὅτι δύναται καὶ οὕτως εἰρῆσθαι μυστικώτερον· [ἀλλ'] ἢ ὁ διάβολος ὁ μηδὲν ἔχων ἀγαθόν, ὁ τὸν θεὸν μὴ ἔχων.
But rather the devil, who has nothing good...ἀλλ’ ἢ ὁ διάβολος ὁ μηδὲν ἔχων ἀγαθόν,…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἀλλ'] ἢ ὁ διάβολος ὁ μηδὲν ἔχων ἀγαθόν, ὁ τὸν θεὸν μὴ ἔχων.
Τί οὖν φησιν πρὸς αὐτοὺς ὁ Ἰωάν νης; «Ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Γενόμενος ἐγὼ κατὰ τὸν τόπον τοῦτον ἐζήτουν, εἰ αὕτη ἡ ἐντολή, ὅσον ἐπὶ τῷ ῥητῷ, οὐ τῷ ὄχλῳ ἁρμόζει ἀλλὰ τοῖς ἀποστόλοις· «ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι»· ὅτι γὰρ τοῖς ἀποστόλοις ἁρμόζει, δῆλον ἐκ τῶν ἀναγραφέν των ὡς ὑπὸ τοῦ σωτῆρος πρὸς αὐ τοὺς εἰρημένων, ἐν οἷς ἔλεγεν αὐτοῖς «μηδὲ δύο χιτῶνας εἰς ὁδὸν ἆραι», ἀλλ' ὅρα, εἰ τὰ εἰρημένα περὶ ἐνδύ ματος ἐν τῷ λόγῳ τῷ περὶ τῆς γυμ νότητος δύνασαι παραλαβεῖν εἰς τό· «ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Ἐρχόμενος δὲ καὶ ἐπὶ βαθύτερον λέγω· θέλει γὰρ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ «δύο χιτῶνας» ἔχειν καὶ ἐνδεδύσθαι, πῆ μὲν τὸν παλαιόν, πῆ δὲ τὸν νέον, ἀλλ' ἐκδύσασθαι μὲν τὸν ἕτερον, τὸν δὲ ἕτερον ἔχειν. Ἅμα δὲ ἐζήτουν τό· «μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι». Τίς δέ ἐστιν ὁ μη<δὲ ἓν> ἔνδυμα ἔχων περὶ τὸν χρῶτα καὶ μὴ ἐσκεπασμένος ὥστε αὐτῷ με ταδιδόναι; –οὐ τοῦτο λέγω, ὅτι οὐ δύναται καὶ καθ' ὑπερβολὴν τοῦτο προτρεπτικὸν εἶναι πρὸς τὸ δεῖν ἐν δύειν τοὺς πένητας καὶ μὴ ἀμελεῖν τῆς ἐντολῆς, ἀλλ' ὅτι δύναται καὶ οὕτως εἰρῆσθαι μυστικώτερον· [ἀλλ'] ἢ ὁ διάβολος ὁ μηδὲν ἔχων ἀγαθόν, ὁ τὸν θεὸν μὴ ἔχων.
PG 13:1873<Καὶ ὥσπερ γέγραπται,> ὅτι δεῖ ἡμᾶς ἀποδυσαμένους ὥσπερ «εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης καταποντίσαι τὰς ἁμαρτίας», <οὕτως> δεῖ ἐπιρρίπτειν τὰς ἁμαρτίας <αὐτῷ> ὡς αἰτίῳ γε νομένῳ ἡμῖν τοῦ ἁμαρτάνειν. Τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν βρωμάτων· κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον μεταδοτέον τῷ μὴ ἔχοντι τροφήν, κατὰ δὲ τὸ κρυπτό μενον τὰ φαῦλα τοῖς δαίμοσιν ἀπορ ριπτέον. «Ἦλθον δὲ καὶ τελῶναι βαπτισθῆ ναι». Τοῦτο τοὺς τελώνας πεισάτω «πλέον» τῆς διατάξεως τῆς κατὰ τοὺς τελώνας μὴ λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τελω νουμένων· ὁ γὰρ τοῦτο παραβαίνων καὶ «πλέον ὑπὲρ τὸ διατεταγμένον» ἀπαιτῶν παραβαίνει ἐντολήν, οὐκ Ἰωάννου, ἀλλὰ τοῦ ἐν αὐτῷ ἁγίου πνεύματος. Οἶδα καὶ ἄλλους τελώνας, οἳ μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἡμῶν ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τοῖς τέρμασι τοῦ κόσμου καθεζό μενοι οἱονεὶ τελωνοῦσι ἡμᾶς καὶ κατέχουσι, μή τι αὐτῶν ἐν ἡμῖν ἐστιν. Διὸ γέγραπται· «ἔρχεται ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν». Ποῖα οὖν μέλλομεν πράγματα ἔχειν ὑπ' ἐκείνων τῶν τελωνῶν τῶν ἐρευνώντων τὰ πάντα, ὅταν τις αὐτὸς ὅλος λαμβάνηται ἀντὶ τέλους;
<Καὶ ὥσπερ γέγραπται,> ὅτι δεῖ ἡμᾶς ἀποδυσαμένους ὥσπερ «εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης καταποντίσαι τὰς ἁμαρτίας», <οὕτως> δεῖ ἐπιρρίπτειν τὰς ἁμαρτίας <αὐτῷ> ὡς αἰτίῳ γε νομένῳ ἡμῖν τοῦ ἁμαρτάνειν. Τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν βρωμάτων· κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον μεταδοτέον τῷ μὴ ἔχοντι τροφήν, κατὰ δὲ τὸ κρυπτό μενον τὰ φαῦλα τοῖς δαίμοσιν ἀπορ ριπτέον. «Ἦλθον δὲ καὶ τελῶναι βαπτισθῆ ναι». Τοῦτο τοὺς τελώνας πεισάτω «πλέον» τῆς διατάξεως τῆς κατὰ τοὺς τελώνας μὴ λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τελω νουμένων· ὁ γὰρ τοῦτο παραβαίνων καὶ «πλέον ὑπὲρ τὸ διατεταγμένον» ἀπαιτῶν παραβαίνει ἐντολήν, οὐκ Ἰωάννου, ἀλλὰ τοῦ ἐν αὐτῷ ἁγίου πνεύματος. Οἶδα καὶ ἄλλους τελώνας, οἳ μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἡμῶν ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τοῖς τέρμασι τοῦ κόσμου καθεζό μενοι οἱονεὶ τελωνοῦσι ἡμᾶς καὶ κατέχουσι, μή τι αὐτῶν ἐν ἡμῖν ἐστιν. Διὸ γέγραπται· «ἔρχεται ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν». Ποῖα οὖν μέλλομεν πράγματα ἔχειν ὑπ' ἐκείνων τῶν τελωνῶν τῶν ἐρευνώντων τὰ πάντα, ὅταν τις αὐτὸς ὅλος λαμβάνηται ἀντὶ τέλους; Ἀλλ' οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ· θαρ ρῶν γὰρ λέγει τῷ οἱονεὶ τελώνῃ Λα βάν· «Ἐπίγνωθι, εἴ τι τῶν σῶν ἐστι παρ' ἐμοί». Καὶ μαρτυρεῖ γε ἡ γραφὴ περὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγουσα· «καὶ οὐκ ἐπέγνω Λαβὰν παρὰ τῷ Ἰακὼβ οὐδέν».
Ἀλλ’ οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ · θαρ- ρῶν γὰρ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἀλλ' οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ· θαρ ρῶν γὰρ λέγει τῷ οἱονεὶ τελώνῃ Λα βάν· «Ἐπίγνωθι, εἴ τι τῶν σῶν ἐστι παρ' ἐμοί». Καὶ μαρτυρεῖ γε ἡ γραφὴ περὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγουσα· «καὶ οὐκ ἐπέγνω Λαβὰν παρὰ τῷ Ἰακὼβ οὐδέν».
<Καὶ ὥσπερ γέγραπται,> ὅτι δεῖ ἡμᾶς ἀποδυσαμένους ὥσπερ «εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης καταποντίσαι τὰς ἁμαρτίας», <οὕτως> δεῖ ἐπιρρίπτειν τὰς ἁμαρτίας <αὐτῷ> ὡς αἰτίῳ γε νομένῳ ἡμῖν τοῦ ἁμαρτάνειν. Τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν βρωμάτων· κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον μεταδοτέον τῷ μὴ ἔχοντι τροφήν, κατὰ δὲ τὸ κρυπτό μενον τὰ φαῦλα τοῖς δαίμοσιν ἀπορ ριπτέον. «Ἦλθον δὲ καὶ τελῶναι βαπτισθῆ ναι». Τοῦτο τοὺς τελώνας πεισάτω «πλέον» τῆς διατάξεως τῆς κατὰ τοὺς τελώνας μὴ λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τελω νουμένων· ὁ γὰρ τοῦτο παραβαίνων καὶ «πλέον ὑπὲρ τὸ διατεταγμένον» ἀπαιτῶν παραβαίνει ἐντολήν, οὐκ Ἰωάννου, ἀλλὰ τοῦ ἐν αὐτῷ ἁγίου πνεύματος. Οἶδα καὶ ἄλλους τελώνας, οἳ μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἡμῶν ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τοῖς τέρμασι τοῦ κόσμου καθεζό μενοι οἱονεὶ τελωνοῦσι ἡμᾶς καὶ κατέχουσι, μή τι αὐτῶν ἐν ἡμῖν ἐστιν. Διὸ γέγραπται· «ἔρχεται ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν». Ποῖα οὖν μέλλομεν πράγματα ἔχειν ὑπ' ἐκείνων τῶν τελωνῶν τῶν ἐρευνώντων τὰ πάντα, ὅταν τις αὐτὸς ὅλος λαμβάνηται ἀντὶ τέλους; Ἀλλ' οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ· θαρ ρῶν γὰρ λέγει τῷ οἱονεὶ τελώνῃ Λα βάν· «Ἐπίγνωθι, εἴ τι τῶν σῶν ἐστι παρ' ἐμοί». Καὶ μαρτυρεῖ γε ἡ γραφὴ περὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγουσα· «καὶ οὐκ ἐπέγνω Λαβὰν παρὰ τῷ Ἰακὼβ οὐδέν».
PG 13:1874Ἐὰν ἅγιος ἦς, βαπτίζῃ «τῷ ἁγίῳ πνεύματι», ἐὰν δὲ ἁμαρτωλὸς ἦς, βαπτίζῃ τούτῳ «τῷ πυρί»· τὸ γὰρ αὐτὸ βάπτισμα τοῖς μὲν ἀναξίοις καὶ κακοῖς βαπτιζομένοις εἰς «πῦρ» καὶ εἰς κρίμα γίνεται, τοῖς δὲ καλῶς καὶ ἐπὶ σωτηρίᾳ κατα βαίνουσιν εἰς «πνεῦμα ἅγιον» καὶ σωτηρίαν γίνεται. Οὗτος δὲ ὁ βαπτιστὴς «ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρὶ» λέγεται «πτύον ἔχειν ἐν τῇ χειρὶ καὶ διακαθαίρειν τὴν ἅλω να, καὶ τὸν μὲν σῖτον εἰς τὴν ἀποθή κην συνάγειν, τὸ δὲ ἄχυρον κατακαίειν πυρὶ ἀσβέστῳ». Καὶ βούλομαι ἰδεῖν, τίνα τρόπον ὁ κύριός μου Ἰησοῦς ἔχει «πτύον», καὶ τίνος ἀνέμου πνέ οντος, καὶ ταῦτα σφοδροῦ–ἐν γὰρ νηνεμίᾳ ἄχρηστόν ἐστι τὸ πτύον– τὸ μὲν «ἄχυρον» χωρίζεται εἰς οἰ κεῖον τόπον, ὁ δὲ «σῖτος» νικήσας τὸν ἄνεμον καταφέρεται ἐπὶ τὸ αὐτό. Καὶ ὅρα, μήποτε οἱ πειρασμοὶ οἱ «τὸ ἄχυρον» χωρίζοντες ὁ ἄνεμός ἐστιν ὁ ἀποδεικνὺς «τὸν σῖτον», ὅτι ἐστὶ σῖτος. Ὅταν μὲν οὖν πειραζομένης σου τῆς ψυχῆς ἡττηθῇς, οὐχ ὁ πειρασ μὸς «ἄχυρόν» σε πεποίηκεν, ἀλλ' ὄντα σε «ἄχυρον» ἤτοι κοῦφον καὶ ἄπιστον ἤλεγξεν.
<Καὶ ὥσπερ γέγραπται,> ὅτι δεῖ ἡμᾶς ἀποδυσαμένους ὥσπερ «εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης καταποντίσαι τὰς ἁμαρτίας», <οὕτως> δεῖ ἐπιρρίπτειν τὰς ἁμαρτίας <αὐτῷ> ὡς αἰτίῳ γε νομένῳ ἡμῖν τοῦ ἁμαρτάνειν. Τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν βρωμάτων· κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον μεταδοτέον τῷ μὴ ἔχοντι τροφήν, κατὰ δὲ τὸ κρυπτό μενον τὰ φαῦλα τοῖς δαίμοσιν ἀπορ ριπτέον. «Ἦλθον δὲ καὶ τελῶναι βαπτισθῆ ναι». Τοῦτο τοὺς τελώνας πεισάτω «πλέον» τῆς διατάξεως τῆς κατὰ τοὺς τελώνας μὴ λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τελω νουμένων· ὁ γὰρ τοῦτο παραβαίνων καὶ «πλέον ὑπὲρ τὸ διατεταγμένον» ἀπαιτῶν παραβαίνει ἐντολήν, οὐκ Ἰωάννου, ἀλλὰ τοῦ ἐν αὐτῷ ἁγίου πνεύματος. Οἶδα καὶ ἄλλους τελώνας, οἳ μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἡμῶν ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τοῖς τέρμασι τοῦ κόσμου καθεζό μενοι οἱονεὶ τελωνοῦσι ἡμᾶς καὶ κατέχουσι, μή τι αὐτῶν ἐν ἡμῖν ἐστιν. Διὸ γέγραπται· «ἔρχεται ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν». Ποῖα οὖν μέλλομεν πράγματα ἔχειν ὑπ' ἐκείνων τῶν τελωνῶν τῶν ἐρευνώντων τὰ πάντα, ὅταν τις αὐτὸς ὅλος λαμβάνηται ἀντὶ τέλους; Ἀλλ' οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ· θαρ ρῶν γὰρ λέγει τῷ οἱονεὶ τελώνῃ Λα βάν· «Ἐπίγνωθι, εἴ τι τῶν σῶν ἐστι παρ' ἐμοί». Καὶ μαρτυρεῖ γε ἡ γραφὴ περὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγουσα· «καὶ οὐκ ἐπέγνω Λαβὰν παρὰ τῷ Ἰακὼβ οὐδέν».
When, a temptation having occurred, you endure the temptationὍταν δὲ πειρασμοῦ γενομένου ὑπομείνῃς τὸν πειρασμόν, οὐχ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ὅταν δὲ πειρασμοῦ γενομένου ὑπομείνῃς τὸν πειρασμόν, οὐχ ὁ πει ρασμός σε πιστὸν πεποίηκε καὶ ὑπο μονητικόν, ἀλλὰ τὴν ἐν σοὶ οὖσαν ὑπομονητικὴν δύναμιν ἐφανέρωσεν.
<Καὶ ὥσπερ γέγραπται,> ὅτι δεῖ ἡμᾶς ἀποδυσαμένους ὥσπερ «εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης καταποντίσαι τὰς ἁμαρτίας», <οὕτως> δεῖ ἐπιρρίπτειν τὰς ἁμαρτίας <αὐτῷ> ὡς αἰτίῳ γε νομένῳ ἡμῖν τοῦ ἁμαρτάνειν. Τὸ αὐτὸ καὶ ἐπὶ τῶν βρωμάτων· κατὰ μὲν τὸ πρόχειρον μεταδοτέον τῷ μὴ ἔχοντι τροφήν, κατὰ δὲ τὸ κρυπτό μενον τὰ φαῦλα τοῖς δαίμοσιν ἀπορ ριπτέον. «Ἦλθον δὲ καὶ τελῶναι βαπτισθῆ ναι». Τοῦτο τοὺς τελώνας πεισάτω «πλέον» τῆς διατάξεως τῆς κατὰ τοὺς τελώνας μὴ λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τελω νουμένων· ὁ γὰρ τοῦτο παραβαίνων καὶ «πλέον ὑπὲρ τὸ διατεταγμένον» ἀπαιτῶν παραβαίνει ἐντολήν, οὐκ Ἰωάννου, ἀλλὰ τοῦ ἐν αὐτῷ ἁγίου πνεύματος. Οἶδα καὶ ἄλλους τελώνας, οἳ μετὰ τὴν ἐντεῦθεν ἡμῶν ἀπαλλαγὴν ἐπὶ τοῖς τέρμασι τοῦ κόσμου καθεζό μενοι οἱονεὶ τελωνοῦσι ἡμᾶς καὶ κατέχουσι, μή τι αὐτῶν ἐν ἡμῖν ἐστιν. Διὸ γέγραπται· «ἔρχεται ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου, καὶ ἐν ἐμοὶ εὑρήσει οὐδέν». Ποῖα οὖν μέλλομεν πράγματα ἔχειν ὑπ' ἐκείνων τῶν τελωνῶν τῶν ἐρευνώντων τὰ πάντα, ὅταν τις αὐτὸς ὅλος λαμβάνηται ἀντὶ τέλους; Ἀλλ' οὐ τοιοῦτος ἦν Ἰακώβ· θαρ ρῶν γὰρ λέγει τῷ οἱονεὶ τελώνῃ Λα βάν· «Ἐπίγνωθι, εἴ τι τῶν σῶν ἐστι παρ' ἐμοί». Καὶ μαρτυρεῖ γε ἡ γραφὴ περὶ τοῦ Ἰακὼβ λέγουσα· «καὶ οὐκ ἐπέγνω Λαβὰν παρὰ τῷ Ἰακὼβ οὐδέν».
PG 13:1876Ὁ τὸν λόγον τοῦ εὐαγγελίου δι δάσκων οὐχ ἓν πρᾶγμα εὐαγγελίζε ται, ἀλλὰ πλείονα· νοῦν γὰρ ἔχει <τὸ> ἐπαγγελλόμενον, ὅτι «πολλά» ἐστιν ἃ εὐαγγελίζεται· «πολλὰ μὲν οὖν καὶ ἕτερα» καὶ ὁ Ἰωάννης «εὐηγγελί ζετο», ἀλλ' οὐ γέγραπται, ὅτι, ἐπειδὴ εἰκὸς μείζονά τινα ἦν τῆς γραφῆς, ἐσιώπησεν ὁ Λουκᾶς.
1875 ORIGENIS 1876 cum completi fuissent dies, esuriit. Dixit autem ei A tentationem ostendunt fuisse si fierent, et victoriam, diabolus: Si Filius Dei es, dic lapidi huic ut panis fiat. Dic, inquit, lapidi huic. Cui lapidi ? utique mon- strabat diabolus quem vult panem fieri. Quænam est ista tentatio, ut rogato Patre a Filio panem, nec lapidem, quod ne ipse quidem adversarius voluit, versipellis fallax, det lapidem pro pane? hoc est enim quod diabolus voluit, ut lapis panis fieret : et non potius, ut non in panem lapiden, sed hominem in lapidem verteret, quem diabolus pro pane mon- straverat? Ego puto quod usque hodie lapidem dia- bolus ostendat et hortetur singulos ad loquendum : tentandi erant homines, primus secundum assum- ptionem carnis tentatus est Dominus. Tentatur au- tem oh id, ut nos quoque, illo vincente, vincamus. Obscurum fit forte quod dico, nisi manifestius exem- pło fiat. Si videris hæreticos dogmatum suorum mendacium pro pane comedere, scito lapidem eo- ruin esse sermonem, quem monstrat diabolus. Ne- que vero existimes unum eum habere lapidem ; habet plures lapides, de quibus a Matthæo introdu- citur loquens Dic ut lapides isti panes fiant. Dixit et Marcion, et lapis 967 diaboli ei factus est panis. Dixit Valentinus, et alius lapis ei est versus in pa- nem. Habuit et Basilides ejusmodi, et cæteri hære- tici. Unde sollicite providendum, ne forte diaboli lapidem comedentes, putemus pane vesci Dei. (78) Alioquin quæ erat tentatio de lapide panem fieri, et a Salvatore comedi ? Fingamus enim quod, diabolo proponente, Dominus lapidem in panem verterit { al. vertit ], et id quod virtute sua ipse fecerat comederit, et satiarit esuriem : quænam esset ista tentatio, quæ victoria diaboli, si hæc simpliciter scriberentur? Quæ ut diximus ratione perspecta et : Joan. 1, 1. 80 ibid. τούτῳ ἵνα γένηται ἄρτος. Πάντα πειρασμόν, ὃν ἔμελλον οἱ ἄνθρωποι πειράζεσθαι, πρῶτος ἐπειράσθη κατὰ τὸ ἀνθρώπινον. Ο δὲ λέγω, τοιοῦτόν ἐστιν. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς ἀπὸ τῶν αἱρέσεων ἐσθίοντας ὡς ἄρ τον τὸν λόγον τὸν ψευδῆ, ἴσθι ὅτι ἐκεῖνος ὁ λόγος, ὁ λίθος ἐστὶν, ἂν ὁ διάβολος δείκνυσιν. Dic lapidi huic at panis fiat. Omni tentatione qua tentandi erant homines, primus tentatus secundum humanitatem. Quod autem dico, est ejusmodi: Si videris hæreticos tanquam panem manducantes sermonem falsum scito illum sermonem esse lapidem quem diabolus estendit. RUæus. τὸν λίθον γενέσθαι ἄρτον καὶ τὸν Σωτῆρα φαγεῖν; Alioquin qualis erat tentatio lapidem fieri panem et a Salvatore comedi ? ID. ὅτι αὐτὸς μὲν οὐ ῥῆμα Θεοῦ· τὸ δὲ τρέφον, ῥῆμα Θεοῦ, καὶ τὸ ζωοποιοῦν. Επ' ἐκείνῳ γὰρ τῷ ῥήματι ζῇ ἄνθρωπος. Αμα δὲ τήρει ὅτι ταῦτα λέγει κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, οὐ καθὸ Θεὸς ἦν. Ὡς γὰρ περὶ ἀν- θρώπου ἀποκρίνεται καὶ λέγει, ὅτι οὐκ ἐπ' ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος· δηλῶν, ὅτι ὡς ἄνθρωπος ἐστὶ πειραζόμενος. Docet his verbis panem istum non esse verbum Dei, id vero quod nutrit et vivificat, esse verbum Dei. In hoc enim verbo vivit homo. Si- mul etiam observa hæc ab eo dici non quatenus Deus, sed quatenus homo erat. Nam tanquam de homine quod contempta sunt fieri. (79) Simulque monstra- tur istum panem qui de lapide fiat, non esse ver. bum Dei, quod pascit hominem, de quo scriptum est Non in pane solo vivit homo, sed in omni verbo quod egredietur per os Dei, rivet homo. Respondebo tibi, o versipellis et nequam, qui me tentare non metuis alius est panis, sermo Dei qui vivificat hominem. Simulque videamus quod hæc loquatur non Filius Dei, sed homo, quen Filius Dei dignatus est assumere, quasi de homine enim respondet, et dicit: Scriptum est, non in pane solo vivit homo; ex quo manifestum, non Deum, sed hominem fuisse tentatum. (80) Scripturæ sensum diligenter eventi- lans, reor invenire me causam, quare Joannes ten- B tationem Domini non descripserit: sed tantum Matthæus, Lucas, et Marcus. Joannes enim qui a Deo exordium fecerat dicens: In principio eral Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus eral Verbum nec poterat divinæ generationis ordi- nem texere, sed tantummodo quod ex Deo et cum Deo esset expresserat, adjecit : Et Verbum caro fa- clum est 10. Porro quia Deus tentari non potest, de quo ei erat sermo: ideo tentari illum a diabolo non introducit. Quia vero liber generationis Jesu Christi de eo in Katthæi Evangelio narrator, et in Luca generatio ejus describitur, et in Marco homo est qui tentatur, propterea ejus fertur simile responsum : non in pane solo vivit homo. et tentatur: qui natura homo es, non debes indignari si forte tentaris. Quod si tentatus illum imitatus fueris qui pro te tentatus est, et omne viceris tèn- tamentum, habebis spem cum eo qui tunc homo fuit, nunc autem (82) homo esse cessavit. Nam C D respondet, et dicit : Non in pane solo vivit homa, significans hominem esse tentatum. ID. τὴν αἰτίαν εἰπεῖν διὰ τί ὁ Ἰωάννης μὲν οὐκ ἀνέγραψε τὸν πειρασμὸν, Ματθαῖος δὲ, καὶ Μάρκος, καὶ λού κᾶς ἀνέγραψαν. Ἐπειδὴ Ἰωάννης ἀπὸ Θεοῦ ἤρξατο, οὐκ ἐγενεαλόγησεν αὐτὸν ὡς Θεόν. Διὰ τοῦτο ἐπειδὴ Θεὸς, οὐκ ἐπειράζετο· οἱ δὲ ἄλλοι ὡς τὰ ἀνθρώπινα διηγούμενοι τοῦ Σωτῆρος, εἰσάγουσιν αὐτὸν καὶ πει- patóµɛvov. Cum huc loci devenerim, causam afferre possum cur Joannes tentationem non descripserit, quæ apud Matthæum, Marcum, et Lucam legitur. Quandoquidem Joannes a Deo exordium sumpserat, illius utpote Dei genealogiam non texuit. Propterea quia Deus erat, non tentatus est; alii vero qui ea quæ ad Salvatoris pertinent humanitatem, referunt, illum etiam tentatum introducunt. Id. opinione quam Marcello Ancyrano tribuit Eusebius, futurum nempe ut carnem post resurrectionem Christus abjiceret, ac homo proinde et rex esse de- sineret. Alia fuit Origenis ratiocinatio. Nam neque Christum a suo corpore sejunetum esse putavit, sed eum jam hominem idcirco esse negat, quia quis- quis morti non subjacet, neutiquam hominem esse censet. In quo circa hominis solum nomen quæstio versatur. Fatendum nihilominus temerariam esse vocem hanc ideoque repudiandam. lp. 1 1 1 77) Dic ut lapis iste panis fiat. Omni tentatione qua (77) Scheda Grabii et Combefisii : Elnè rų líoy (78) Eæden schedæ: Ἐπεὶ ποῖος ἦν πειρασμὸς (79) Eæden schedæ : Διδάσκει δὲ διὰ τῆς λέξεως, (81) Si igitur Filius Dei Deus pro te homo factus est, (80) Eadem schedæ : Γενόμενος ἐν τῷ τόπῳ ἔχω (81) Non hine putandum est in ea fuisse Origenem (82) Id quidem objectum Origeni est, teste Pam-
This man unlawfully married the wife of his brother...Οὗτος παρανόμως ἔγημε τὴν γυ- ναῖκα τοῦ ἀδελφοῦ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Οὗτος παρανόμως ἔγημε τὴν γυ ναῖκα τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ παρὰ τὸν Μωϋσέως νόμον. Ἀλλ' ὁ ἀκατάπληκτος Ἰωάννης ὁ μηδενὸς πρόσωπον λαμβάνων, οὐ φοβηθεὶς τὴν βασιλικὴν ἐξου σίαν, οὐδὲν ἧττον πληρῶν προφητι κὴν παρρησίαν, ἤλεγξε τὸν Ἡρώ δην ἐπὶ τῇ παρανομίᾳ τοῦ γάμου· διὸ καὶ κατεκλείσθη «εἰς φυλακήν», καὶ μὴ μεριμνῶν θάνατον ἐμερίμνα περὶ Χριστοῦ. [ἤτοι] διὰ τὸ πρᾶον καὶ ἀκέραιον, ἵνα καὶ ἡμεῖς τὸ πρᾶον καὶ ἀκέραιον τῆς περιστερᾶς μιμησώμεθα καὶ τὸ πέτασθαι τῷ νῷ ὑπὲρ τὰ γήϊνα. Γενεαλογεῖται ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, ἀγενεαλόγητος μὲν ὢν κατὰ τὴν θεότητα, εἰς γενεαλο γίαν δὲ ἐμβαλὼν ἑαυτὸν διὰ σέ. Καὶ γενεαλογεῖται δὲ οὐχ ὁμοίως ὑπὸ τῶν εὐαγγελιστῶν, ὅπερ ἐτάραξε πολλοὺς τῶν ἐντυγχανόντων τῇ γρα φῇ. Ματθαῖος μὲν γὰρ ἀρξάμενοςἀπὸ Ἀβραὰμ γενεαλογῶν αὐτὸν κατάγει, μέχρις εἴπῃ· «τοῦ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἡ γέννησις οὕτως ἦν».
1875 ORIGENIS 1876 cum completi fuissent dies, esuriit. Dixit autem ei A tentationem ostendunt fuisse si fierent, et victoriam, diabolus: Si Filius Dei es, dic lapidi huic ut panis fiat. Dic, inquit, lapidi huic. Cui lapidi ? utique mon- strabat diabolus quem vult panem fieri. Quænam est ista tentatio, ut rogato Patre a Filio panem, nec lapidem, quod ne ipse quidem adversarius voluit, versipellis fallax, det lapidem pro pane? hoc est enim quod diabolus voluit, ut lapis panis fieret : et non potius, ut non in panem lapiden, sed hominem in lapidem verteret, quem diabolus pro pane mon- straverat? Ego puto quod usque hodie lapidem dia- bolus ostendat et hortetur singulos ad loquendum : tentandi erant homines, primus secundum assum- ptionem carnis tentatus est Dominus. Tentatur au- tem oh id, ut nos quoque, illo vincente, vincamus. Obscurum fit forte quod dico, nisi manifestius exem- pło fiat. Si videris hæreticos dogmatum suorum mendacium pro pane comedere, scito lapidem eo- ruin esse sermonem, quem monstrat diabolus. Ne- que vero existimes unum eum habere lapidem ; habet plures lapides, de quibus a Matthæo introdu- citur loquens Dic ut lapides isti panes fiant. Dixit et Marcion, et lapis 967 diaboli ei factus est panis. Dixit Valentinus, et alius lapis ei est versus in pa- nem. Habuit et Basilides ejusmodi, et cæteri hære- tici. Unde sollicite providendum, ne forte diaboli lapidem comedentes, putemus pane vesci Dei. (78) Alioquin quæ erat tentatio de lapide panem fieri, et a Salvatore comedi ? Fingamus enim quod, diabolo proponente, Dominus lapidem in panem verterit { al. vertit ], et id quod virtute sua ipse fecerat comederit, et satiarit esuriem : quænam esset ista tentatio, quæ victoria diaboli, si hæc simpliciter scriberentur? Quæ ut diximus ratione perspecta et : Joan. 1, 1. 80 ibid. τούτῳ ἵνα γένηται ἄρτος. Πάντα πειρασμόν, ὃν ἔμελλον οἱ ἄνθρωποι πειράζεσθαι, πρῶτος ἐπειράσθη κατὰ τὸ ἀνθρώπινον. Ο δὲ λέγω, τοιοῦτόν ἐστιν. Ἐὰν ἴδῃς τοὺς ἀπὸ τῶν αἱρέσεων ἐσθίοντας ὡς ἄρ τον τὸν λόγον τὸν ψευδῆ, ἴσθι ὅτι ἐκεῖνος ὁ λόγος, ὁ λίθος ἐστὶν, ἂν ὁ διάβολος δείκνυσιν. Dic lapidi huic at panis fiat. Omni tentatione qua tentandi erant homines, primus tentatus secundum humanitatem. Quod autem dico, est ejusmodi: Si videris hæreticos tanquam panem manducantes sermonem falsum scito illum sermonem esse lapidem quem diabolus estendit. RUæus. τὸν λίθον γενέσθαι ἄρτον καὶ τὸν Σωτῆρα φαγεῖν; Alioquin qualis erat tentatio lapidem fieri panem et a Salvatore comedi ? ID. ὅτι αὐτὸς μὲν οὐ ῥῆμα Θεοῦ· τὸ δὲ τρέφον, ῥῆμα Θεοῦ, καὶ τὸ ζωοποιοῦν. Επ' ἐκείνῳ γὰρ τῷ ῥήματι ζῇ ἄνθρωπος. Αμα δὲ τήρει ὅτι ταῦτα λέγει κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, οὐ καθὸ Θεὸς ἦν. Ὡς γὰρ περὶ ἀν- θρώπου ἀποκρίνεται καὶ λέγει, ὅτι οὐκ ἐπ' ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος· δηλῶν, ὅτι ὡς ἄνθρωπος ἐστὶ πειραζόμενος. Docet his verbis panem istum non esse verbum Dei, id vero quod nutrit et vivificat, esse verbum Dei. In hoc enim verbo vivit homo. Si- mul etiam observa hæc ab eo dici non quatenus Deus, sed quatenus homo erat. Nam tanquam de homine quod contempta sunt fieri. (79) Simulque monstra- tur istum panem qui de lapide fiat, non esse ver. bum Dei, quod pascit hominem, de quo scriptum est Non in pane solo vivit homo, sed in omni verbo quod egredietur per os Dei, rivet homo. Respondebo tibi, o versipellis et nequam, qui me tentare non metuis alius est panis, sermo Dei qui vivificat hominem. Simulque videamus quod hæc loquatur non Filius Dei, sed homo, quen Filius Dei dignatus est assumere, quasi de homine enim respondet, et dicit: Scriptum est, non in pane solo vivit homo; ex quo manifestum, non Deum, sed hominem fuisse tentatum. (80) Scripturæ sensum diligenter eventi- lans, reor invenire me causam, quare Joannes ten- B tationem Domini non descripserit: sed tantum Matthæus, Lucas, et Marcus. Joannes enim qui a Deo exordium fecerat dicens: In principio eral Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus eral Verbum nec poterat divinæ generationis ordi- nem texere, sed tantummodo quod ex Deo et cum Deo esset expresserat, adjecit : Et Verbum caro fa- clum est 10. Porro quia Deus tentari non potest, de quo ei erat sermo: ideo tentari illum a diabolo non introducit. Quia vero liber generationis Jesu Christi de eo in Katthæi Evangelio narrator, et in Luca generatio ejus describitur, et in Marco homo est qui tentatur, propterea ejus fertur simile responsum : non in pane solo vivit homo. et tentatur: qui natura homo es, non debes indignari si forte tentaris. Quod si tentatus illum imitatus fueris qui pro te tentatus est, et omne viceris tèn- tamentum, habebis spem cum eo qui tunc homo fuit, nunc autem (82) homo esse cessavit. Nam C D respondet, et dicit : Non in pane solo vivit homa, significans hominem esse tentatum. ID. τὴν αἰτίαν εἰπεῖν διὰ τί ὁ Ἰωάννης μὲν οὐκ ἀνέγραψε τὸν πειρασμὸν, Ματθαῖος δὲ, καὶ Μάρκος, καὶ λού κᾶς ἀνέγραψαν. Ἐπειδὴ Ἰωάννης ἀπὸ Θεοῦ ἤρξατο, οὐκ ἐγενεαλόγησεν αὐτὸν ὡς Θεόν. Διὰ τοῦτο ἐπειδὴ Θεὸς, οὐκ ἐπειράζετο· οἱ δὲ ἄλλοι ὡς τὰ ἀνθρώπινα διηγούμενοι τοῦ Σωτῆρος, εἰσάγουσιν αὐτὸν καὶ πει- patóµɛvov. Cum huc loci devenerim, causam afferre possum cur Joannes tentationem non descripserit, quæ apud Matthæum, Marcum, et Lucam legitur. Quandoquidem Joannes a Deo exordium sumpserat, illius utpote Dei genealogiam non texuit. Propterea quia Deus erat, non tentatus est; alii vero qui ea quæ ad Salvatoris pertinent humanitatem, referunt, illum etiam tentatum introducunt. Id. opinione quam Marcello Ancyrano tribuit Eusebius, futurum nempe ut carnem post resurrectionem Christus abjiceret, ac homo proinde et rex esse de- sineret. Alia fuit Origenis ratiocinatio. Nam neque Christum a suo corpore sejunetum esse putavit, sed eum jam hominem idcirco esse negat, quia quis- quis morti non subjacet, neutiquam hominem esse censet. In quo circa hominis solum nomen quæstio versatur. Fatendum nihilominus temerariam esse vocem hanc ideoque repudiandam. lp. 1 1 1 77) Dic ut lapis iste panis fiat. Omni tentatione qua (77) Scheda Grabii et Combefisii : Elnè rų líoy (78) Eæden schedæ: Ἐπεὶ ποῖος ἦν πειρασμὸς (79) Eæden schedæ : Διδάσκει δὲ διὰ τῆς λέξεως, (81) Si igitur Filius Dei Deus pro te homo factus est, (80) Eadem schedæ : Γενόμενος ἐν τῷ τόπῳ ἔχω (81) Non hine putandum est in ea fuisse Origenem (82) Id quidem objectum Origeni est, teste Pam-
PG 13:1877Καὶ ὁ μὲν Ματθαῖος οὐ τὸν βαπτιζόμενον γενεαλογεῖ, ἀλλὰ τὸν εἰς τὸν κόσμον ἐρχόμενον· Λουκᾶς δὲ γενεαλογῶν οὐ κατάγει τὴν γενεαλογίαν, ἀλλ' ἀνάγει ἐπ' αὐτὸν τὸν θεὸν τὸν βαπ τιζόμενον. Καὶ οὐ διὰ τῶν αὐτῶν ἡ κατάβασις τῆς γενεαλογίας καὶ ἡ ἀνάβασις. Ὁ μὲν γὰρ καταβιβάζων τῷ λόγῳ καταβιβάζει αὐτὸν καὶ διὰ γυναικῶν ἁμαρτωλῶν, μόνας ἀνα γράψας τὰς ἐπιληψίμους, ὁ δὲ γε νεαλογῶν τὸν βαπτιζόμενον γυναῖκα οὐκ ὀνομάζει ἐν τῇ γενεαλογίᾳ αὐτοῦ·
Καὶ ὁ μὲν Ματθαῖος οὐ τὸν βαπτιζόμενον γενεαλογεῖ, ἀλλὰ τὸν εἰς τὸν κόσμον ἐρχόμενον· Λουκᾶς δὲ γενεαλογῶν οὐ κατάγει τὴν γενεαλογίαν, ἀλλ' ἀνάγει ἐπ' αὐτὸν τὸν θεὸν τὸν βαπ τιζόμενον. Καὶ οὐ διὰ τῶν αὐτῶν ἡ κατάβασις τῆς γενεαλογίας καὶ ἡ ἀνάβασις. Ὁ μὲν γὰρ καταβιβάζων τῷ λόγῳ καταβιβάζει αὐτὸν καὶ διὰ γυναικῶν ἁμαρτωλῶν, μόνας ἀνα γράψας τὰς ἐπιληψίμους, ὁ δὲ γε νεαλογῶν τὸν βαπτιζόμενον γυναῖκα οὐκ ὀνομάζει ἐν τῇ γενεαλογίᾳ αὐτοῦ· τὴν Θάμαρ, οὐ νομίμως τῷ πενθερῷ συνελθοῦσαν, τὴν Μωαβίτιδα Ῥούθ, τὴν Ῥαχάβ, ἣν οὐδὲ οἴδαμεν, καὶ τὴν τοῦ Οὐρίου. Ἐπειδὴ γὰρ ἤρχετο λαβεῖν τὰς ἁμαρτίας τῶν ἀνθρώπων, καὶ «τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρ τίαν ἐποίει» ὁ θεός, διὰ τοῦτο κατα βαίνων ἀνέλαβε τὰ ἁμαρτωλὰ πρόσ ωπα καὶ γεννᾶται διὰ Σολομῶν τος, οὗ ἀναγέγραπται τὰ ἁμαρτή ματα, καὶ Ῥοβοάμ, οὗ ἐν ταῖς Βα σιλείαις λέγεται τὰ πταίσματα, καὶ τῶν λοιπῶν, ὧν οἱ πολλοὶ ἐποίησαν «τὸ πονηρὸν ἐνώπιον κυρίου». Οὗτος δὲ ἀναβιβάζει ἀναβαίνων ἀπὸ τοῦ βαπτίσματος, καὶ τῇ γενεαλογίᾳ ἀνα βαίνει οὐ διὰ Σολομῶντος, ἀλλὰ διὰ Ναθὰν τοῦ ἐλέγξαντος τὸν πατέρα ἐπὶ τῇ γενέσει Σολομῶντος καὶ τῇ τοῦ Οὐρίου ἀναιρέσει. Κἀκεῖ μὲν ἀεὶ τὰ τῆς γεννήσεως ὀνομάζεται, ἐν ταῦθα δὲ τὰ τῆς γεννήσεως σεσιώ πηται.
Tamar, who did not lawfully cohabit with her father-in-law...τὴν Θάμαρ, οὐ νομίμως τῷ πενθερῷ συνελθοῦσαν, τὴν…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
τὴν Θάμαρ, οὐ νομίμως τῷ πενθερῷ συνελθοῦσαν, τὴν Μωαβίτιδα Ῥούθ, τὴν Ῥαχάβ, ἣν οὐδὲ οἴδαμεν, καὶ τὴν τοῦ Οὐρίου. Ἐπειδὴ γὰρ ἤρχετο λαβεῖν τὰς ἁμαρτίας τῶν ἀνθρώπων, καὶ «τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρ τίαν ἐποίει» ὁ θεός, διὰ τοῦτο κατα βαίνων ἀνέλαβε τὰ ἁμαρτωλὰ πρόσ ωπα καὶ γεννᾶται διὰ Σολομῶν τος, οὗ ἀναγέγραπται τὰ ἁμαρτή ματα, καὶ Ῥοβοάμ, οὗ ἐν ταῖς Βα σιλείαις λέγεται τὰ πταίσματα, καὶ τῶν λοιπῶν, ὧν οἱ πολλοὶ ἐποίησαν «τὸ πονηρὸν ἐνώπιον κυρίου». Οὗτος δὲ ἀναβιβάζει ἀναβαίνων ἀπὸ τοῦ βαπτίσματος, καὶ τῇ γενεαλογίᾳ ἀνα βαίνει οὐ διὰ Σολομῶντος, ἀλλὰ διὰ Ναθὰν τοῦ ἐλέγξαντος τὸν πατέρα ἐπὶ τῇ γενέσει Σολομῶντος καὶ τῇ τοῦ Οὐρίου ἀναιρέσει. Κἀκεῖ μὲν ἀεὶ τὰ τῆς γεννήσεως ὀνομάζεται, ἐν ταῦθα δὲ τὰ τῆς γεννήσεως σεσιώπηται.
Καὶ ὁ μὲν Ματθαῖος οὐ τὸν βαπτιζόμενον γενεαλογεῖ, ἀλλὰ τὸν εἰς τὸν κόσμον ἐρχόμενον· Λουκᾶς δὲ γενεαλογῶν οὐ κατάγει τὴν γενεαλογίαν, ἀλλ' ἀνάγει ἐπ' αὐτὸν τὸν θεὸν τὸν βαπ τιζόμενον. Καὶ οὐ διὰ τῶν αὐτῶν ἡ κατάβασις τῆς γενεαλογίας καὶ ἡ ἀνάβασις. Ὁ μὲν γὰρ καταβιβάζων τῷ λόγῳ καταβιβάζει αὐτὸν καὶ διὰ γυναικῶν ἁμαρτωλῶν, μόνας ἀνα γράψας τὰς ἐπιληψίμους, ὁ δὲ γε νεαλογῶν τὸν βαπτιζόμενον γυναῖκα οὐκ ὀνομάζει ἐν τῇ γενεαλογίᾳ αὐτοῦ· τὴν Θάμαρ, οὐ νομίμως τῷ πενθερῷ συνελθοῦσαν, τὴν Μωαβίτιδα Ῥούθ, τὴν Ῥαχάβ, ἣν οὐδὲ οἴδαμεν, καὶ τὴν τοῦ Οὐρίου. Ἐπειδὴ γὰρ ἤρχετο λαβεῖν τὰς ἁμαρτίας τῶν ἀνθρώπων, καὶ «τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρ τίαν ἐποίει» ὁ θεός, διὰ τοῦτο κατα βαίνων ἀνέλαβε τὰ ἁμαρτωλὰ πρόσ ωπα καὶ γεννᾶται διὰ Σολομῶν τος, οὗ ἀναγέγραπται τὰ ἁμαρτή ματα, καὶ Ῥοβοάμ, οὗ ἐν ταῖς Βα σιλείαις λέγεται τὰ πταίσματα, καὶ τῶν λοιπῶν, ὧν οἱ πολλοὶ ἐποίησαν «τὸ πονηρὸν ἐνώπιον κυρίου». Οὗτος δὲ ἀναβιβάζει ἀναβαίνων ἀπὸ τοῦ βαπτίσματος, καὶ τῇ γενεαλογίᾳ ἀνα βαίνει οὐ διὰ Σολομῶντος, ἀλλὰ διὰ Ναθὰν τοῦ ἐλέγξαντος τὸν πατέρα ἐπὶ τῇ γενέσει Σολομῶντος καὶ τῇ τοῦ Οὐρίου ἀναιρέσει. Κἀκεῖ μὲν ἀεὶ τὰ τῆς γεννήσεως ὀνομάζεται, ἐν ταῦθα δὲ τὰ τῆς γεννήσεως σεσιώ πηται.
PG 13:1879«Ἀβραὰμ ἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ, Ἰσαὰκ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ, Ἰακὼβδὲ ἐγέννησε τὸν Ἰούδαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, Ἰούδας δὲ ἐγέν νησε τὸν Φαρὲς καὶ τὸν Ζαρὰ ἐκ τῆς Θάμαρ»· καὶ μέχρι τέλους τό· «ἐγέν νησε» ὁ δεῖνα τὸν δεῖνα. Ἐνθάδε δὲ ἀναβαίνει ὁ Ἰησοῦς, «υἱὸς ὤν, ὡς ἐνομίζετο, Ἰωσήφ»· καὶ οὐδαμοῦ ἐν ταῦθα «γέννησις», ἀλλὰ μόνον «νομί ζεται». Κἀκεῖ μὲν οὐδέποτε ἄρχεται εἰς γέννησιν, ἐνθάδε δέ, ἐπεὶ ἀπὸ τοῦ βαπτίσματος ἀναβαίνει, «ἄρχε σθαι» λέγεται· «καὶ αὐτός», γάρ φη σιν, «ἦν Ἰησοῦς ἀρχόμενος»· ὅτε γὰρ ἐβαπτίσατο καὶ τὸ μυστήριον ἀνέλαβε τῆς ἀναγεννήσεως, ἵνα καὶ σὺ καταργήσῃς τὴν προτέραν γέννη σιν καὶ ἀναβῇς δευτέραν διὰ τῆς πα λιγγενεσίας, τότε «ἄρχεσθαι» λέγεται. Καὶ ὥσπερ οἱ ἐν Αἰγύπτῳ ὄντες οὐκ εἶχον ἀρχὴν μηνῶν οὐδὲ μῆνα ἑορ τῶν, ὅτε δὲ ἤδη ἐξῄεσαν, νομοθε τοῦνται λέγοντος τοῦ λόγου πρὸς αὐτούς· «ὁ μὴν οὗτος ἀρχὴ μηνῶν, πρῶτός ἐστιν ὑμῖν ἐν μησὶ τοῦ ἐνιαυ τοῦ», οὕτως ὁ μὲν μηδέπω βαπτισά μενος οὐδὲ «ἤρξατο», ὁ δὲ βαπτισά μενος «ἤρξατο». Οὐδὲ γὰρ εἰκῇ προσ έθηκε τῷ «καὶ αὐτὸς ἦν Ἰησοῦς» τὸ «ἀρχόμενος». Εἴπωμεν δὲ καὶ εἰς τὸ «ὢν ἐτῶν τριάκοντα»· τίς ὢν ἐτῶν τριάκοντα ἤρξατο τῆς οἰκονομίας τῆς περὶ αὐτόν; Ἰωσήφ.
«Ἀβραὰμ ἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ, Ἰσαὰκ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ, Ἰακὼβδὲ ἐγέννησε τὸν Ἰούδαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, Ἰούδας δὲ ἐγέν νησε τὸν Φαρὲς καὶ τὸν Ζαρὰ ἐκ τῆς Θάμαρ»· καὶ μέχρι τέλους τό· «ἐγέν νησε» ὁ δεῖνα τὸν δεῖνα. Ἐνθάδε δὲ ἀναβαίνει ὁ Ἰησοῦς, «υἱὸς ὤν, ὡς ἐνομίζετο, Ἰωσήφ»· καὶ οὐδαμοῦ ἐν ταῦθα «γέννησις», ἀλλὰ μόνον «νομί ζεται». Κἀκεῖ μὲν οὐδέποτε ἄρχεται εἰς γέννησιν, ἐνθάδε δέ, ἐπεὶ ἀπὸ τοῦ βαπτίσματος ἀναβαίνει, «ἄρχε σθαι» λέγεται· «καὶ αὐτός», γάρ φη σιν, «ἦν Ἰησοῦς ἀρχόμενος»· ὅτε γὰρ ἐβαπτίσατο καὶ τὸ μυστήριον ἀνέλαβε τῆς ἀναγεννήσεως, ἵνα καὶ σὺ καταργήσῃς τὴν προτέραν γέννη σιν καὶ ἀναβῇς δευτέραν διὰ τῆς πα λιγγενεσίας, τότε «ἄρχεσθαι» λέγεται. Καὶ ὥσπερ οἱ ἐν Αἰγύπτῳ ὄντες οὐκ εἶχον ἀρχὴν μηνῶν οὐδὲ μῆνα ἑορ τῶν, ὅτε δὲ ἤδη ἐξῄεσαν, νομοθε τοῦνται λέγοντος τοῦ λόγου πρὸς αὐτούς· «ὁ μὴν οὗτος ἀρχὴ μηνῶν, πρῶτός ἐστιν ὑμῖν ἐν μησὶ τοῦ ἐνιαυ τοῦ», οὕτως ὁ μὲν μηδέπω βαπτισά μενος οὐδὲ «ἤρξατο», ὁ δὲ βαπτισά μενος «ἤρξατο». Οὐδὲ γὰρ εἰκῇ προσ έθηκε τῷ «καὶ αὐτὸς ἦν Ἰησοῦς» τὸ «ἀρχόμενος». Εἴπωμεν δὲ καὶ εἰς τὸ «ὢν ἐτῶν τριάκοντα»· τίς ὢν ἐτῶν τριάκοντα ἤρξατο τῆς οἰκονομίας τῆς περὶ αὐτόν; Ἰωσήφ.
PG 13:1880Γέγραπται γάρ, ὅτι «τριάκοντα ἐτῶν ἦν», ἡνίκα ἐλύ θη ἀπὸ τῶν δεσμῶν καὶ συνέκρινε τὸ ὄναρ τῷ Φαραὼ καὶ ἐπιστεύθη τὴν Αἰγύπτου ἀρχὴν καὶ τὸν σῖτον τῆς εὐθηνίας συνήγαγε τῷ Φαραώ, ἵνα καὶ ἐν τῷ λιμῷ αὐτὸν διαδῷ. Τάχα ἐκεῖνα τὰ τριάκοντα τοῦ Ἰωσὴφ ἔτη τύπος ἦν τῶν τριάκοντα τοῦ Χριστοῦ μου ἐτῶν. Οὗτος γὰρ ὁ Ἰωσὴφ οὐχ ὅμοιον τῷ Ἰωσὴφ ἐκείνῳ σῖτον συνάγει, ἀλλὰ σῖτον τὸν ἀληθινόν, ἵνα ἐν καιρῷ τῆς εὐθηνίας αὐτοῦ συναγαγὼν τὸν σῖτον ἔχῃ ἐπι μετρῆσαι, ὅταν ἐξαποσταλῇ λιμὸς ἐπὶ τὴν γῆν, «οὐ λιμὸς ἄρτου οὐδὲ δίψος ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸς τοῦ ἀκοῦσαι λόγον κυρίου». Συνάγεται γὰρ τὰ ἀπὸ τῶν προ φητῶν, τὰ ἀπὸ τοῦ νόμου, τὰ ἀπὸ τῶν ἀποστόλων τῆς εὐθηνίας ῥή ματα, ἵνα, ὅταν μηκέτι γράφηται γραφή, τὰ ὑπὸ τοῦ Ἰησοῦ συναχθέντα εἰς τὰς ἀποθήκας τῶν ψυχῶν τῶν ἀποστολικῶν καὶ τῶν διαδεχομέ νων αὐτοὺς θρέψῃ τὴν Αἴγυπτον, τὸν κόσμον, μάλιστα δὲ τοὺς ἀδελ φοὺς αὐτοῦ, περὶ ὧν γέγραπται· «διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελ φοῖς μου». Ἔχουσι καὶ οἱ ἄλλοι ἄνθρωποι λόγους περὶ σωφροσύνης, λόγους περὶ δικαιοσύνης, λόγους περὶ τῶν λοιπῶν ἀρετῶν· οὗτος ὁ σῖτός ἐστιν, ὃν Ἰωσὴφ ἔδωκε τοῖς Αἰγυπ τίοις.
«Ἀβραὰμ ἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ, Ἰσαὰκ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ, Ἰακὼβδὲ ἐγέννησε τὸν Ἰούδαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, Ἰούδας δὲ ἐγέν νησε τὸν Φαρὲς καὶ τὸν Ζαρὰ ἐκ τῆς Θάμαρ»· καὶ μέχρι τέλους τό· «ἐγέν νησε» ὁ δεῖνα τὸν δεῖνα. Ἐνθάδε δὲ ἀναβαίνει ὁ Ἰησοῦς, «υἱὸς ὤν, ὡς ἐνομίζετο, Ἰωσήφ»· καὶ οὐδαμοῦ ἐν ταῦθα «γέννησις», ἀλλὰ μόνον «νομί ζεται». Κἀκεῖ μὲν οὐδέποτε ἄρχεται εἰς γέννησιν, ἐνθάδε δέ, ἐπεὶ ἀπὸ τοῦ βαπτίσματος ἀναβαίνει, «ἄρχε σθαι» λέγεται· «καὶ αὐτός», γάρ φη σιν, «ἦν Ἰησοῦς ἀρχόμενος»· ὅτε γὰρ ἐβαπτίσατο καὶ τὸ μυστήριον ἀνέλαβε τῆς ἀναγεννήσεως, ἵνα καὶ σὺ καταργήσῃς τὴν προτέραν γέννη σιν καὶ ἀναβῇς δευτέραν διὰ τῆς πα λιγγενεσίας, τότε «ἄρχεσθαι» λέγεται. Καὶ ὥσπερ οἱ ἐν Αἰγύπτῳ ὄντες οὐκ εἶχον ἀρχὴν μηνῶν οὐδὲ μῆνα ἑορ τῶν, ὅτε δὲ ἤδη ἐξῄεσαν, νομοθε τοῦνται λέγοντος τοῦ λόγου πρὸς αὐτούς· «ὁ μὴν οὗτος ἀρχὴ μηνῶν, πρῶτός ἐστιν ὑμῖν ἐν μησὶ τοῦ ἐνιαυ τοῦ», οὕτως ὁ μὲν μηδέπω βαπτισά μενος οὐδὲ «ἤρξατο», ὁ δὲ βαπτισά μενος «ἤρξατο». Οὐδὲ γὰρ εἰκῇ προσ έθηκε τῷ «καὶ αὐτὸς ἦν Ἰησοῦς» τὸ «ἀρχόμενος». Εἴπωμεν δὲ καὶ εἰς τὸ «ὢν ἐτῶν τριάκοντα»· τίς ὢν ἐτῶν τριάκοντα ἤρξατο τῆς οἰκονομίας τῆς περὶ αὐτόν; Ἰωσήφ.
PG 13:1882Ἄλλος δὲ σῖτος, ὃν μερίζει τοῖς ἰδίοις ἀδελφοῖς ἀπὸ τῆς Γεσέμ, ἀπὸ τῆς ἀνατολικῆς γῆς· οὗτός ἐστιν ὁ σῖτος, ὃν ὁ Ἰησοῦς ἔδωκε τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς· σῖτος εὐαγγελικός τε καὶ ἀποστολικός. Διὰ τούτου ἀρ τοποιῶμεν, «παλαιὰν» δὲ «ζύμην» μὴ παραλάβωμεν, ἵνα καινὸν ἄρτον ἀπὸ τῶν ἱερῶν γραμμάτων ποιήσωμεν. «Εἰπὲ τῷ λίθῳ τούτῳ, ἵνα γένηται ἄρτος». Πάντα πειρασμόν, ὃν ἤμελ λον οἱ ἄνθρωποι πειράζεσθαι, πρῶ τον ἐπειράσθη κατὰ τὸ ἀνθρώπινον ὁ σωτήρ· ὃ δὲ λέγω, τοιοῦτόν ἐστιν· ἐὰν ἴδῃς τοὺς ἀπὸ τῶν αἱρέσεων ἐσθίοντας ὡς ἄρτον τὸν λόγον τὸν ψευδῆ, ἴσθι, ὅτι ἐκεῖνος ὁ λόγος ὁ λίθος ἐστίν, ὃν ὁ διάβολος δείκνυσιν. Ἐπεὶ ποῖος ἦν πειρασμὸς τὸν λίθον γενέσθαι ἄρτον καὶ τὸν σωτῆρα φα γεῖν;
1881 IN LUCAM HOMILIA XXXII. 1882 ditionem, non solum in Veteri Testamento sicut nunc cantatur in psalmo, sed etiam in Novo, Sal- vatore dicente: Ecce do vobis potestatem calcandi super serpentes et scorpiones, et omnem virtutem inimici, et nihil vobis nocebunt. Sumamus arma tanta potestate firmati, et universa faciamus: ut per conversationem nostram leonem conculcemus et draconem. Porro ut scias quomodo conculcetur leo et conteratur draco, Pauli Epistolam lege, in qua asserit conculcari peccatores Filio Dei. Sicut ergo qui peccator est conculcatur Filio Dei : sic econtrario qui justus est conculcat leonem et dra- conem, et omnem virtutem inimici conculcat in no- mine 970 Jesu Christi, cui est gloria et imperium HOMILIA XXXII. De eo quod scriptum est: ‹ Reversus est Jesus in virtule spiritus, usque ad eum locum, ubi ait: Et omnium oculi erant in synagoya intendentes in eum. Cap. iv. et interpretatur illud de Christo, quod non de Chri- A potestatem conculcandi te, et datam nobis hanc sto, sed de sanctis generaliter scriptum est. Libere quippe et tota confidentia contradico diabolo, super Christi persona hoc non posse intelligi. Neque enim indiget angelorum auxilio, qui major angelis, et melius ipsis hæreditatem consecutus et nomen. Nulli angelorum unquam dixit Deus: Filius meus es tu, ego hodie genui te ***. Ad nullum eorum quasi ad Filium locutus: Qui facit angelos suos spiritus, et ministros suos ignem urentem "; sed ad Filium proprie suum, de quo innumerabilia loquitur in pro- phetis. Non indiget, inquam, angelorum auxilio Fi- lius Dei. Quin potius disce, diabole, quod nisi Je- sus adjuverit angelos (86), offendent pedem suum. Et si quis angelorum visus est offendere, de quibus dudum lectum est, quia angelos judicabimus * : ideo B in sæcula sæculorum. Amen. offendit, quia non extendit manum suam ad Jesum, ut apprehensus ab co non offenderet. Quoniam enim in propria virtute confidens, non invocas præsi- dium Jesu, offendis, et credere in Jesum Christum Filium Dei noluisti. Ut autem scias quod male in- terpretatus es, et non de Christo, sed de sanctis in- telligi quæ sequantur, ausculta. A ruina et dæmo- nio meridiano 37 non Jesum Christum liberat Deus, sed sanctos. Lege nonagesimum psalmum, cujus principium Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cœli commorabitur ", et invenies hæc magis justo viro, quam Dei Filio convenire : Cadent a latere tuo mille, et decem millia a dextris tuis; ad te autem non appropinquabit, verumtamen oculis tuis videbis, et retributionem aspicies pecca- tɔrum”, et reliqua, super personam justi interpre- tans. Sed et sic quoque perverse afferens diabolus testimonia, ut assereret super Salvatore intelligi, silet et transit versiculos qui contra se scripti sunt. Cum enim dixisset : angelis suis mandavit de te, et in manibus tollent te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum, tacuit illud quod sequitur : Super aspi- dem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem. Quare, diabole, siles, nisi quod tu es basiliscus, tu es oninium serpentium regulus, no- centiora habens venena quam cæteri ? Qui statim ut videris aliquem, interficis, et aliam fortitudinem contrariam sociam tui assumis, quæ aspis appella- tur, et viro justo subjecta est, et idcirco omnia ta- ces. Tu es draco, tu es leo, de quibus scribitur ** Super aspidem et basiliscum calcabis, et conculcabis leonem et draconem. Sed licet tu taceas, nos qui Scripturas rectius legimus, scimus habere nos (87) I Cor. VI, xci, 13. Luc. x, 19. de hac diximus Origenis opinatione. Psal. 11, : 3. festa menda nou semel infra, lectore nec admonito, castigantur. λεν ἀθλεῖν πρὸς τὸν διάβολον, ἐν τῷ πειρασμῷ δις ὀνομάζεται τὸ πνεῦμα χωρίς πάσης προσθήκης. Ότε ἀγωνισάμενος ἐνίκησε τοὺς τρεῖς ἀναγεγραμμένους πειρασμούς, πρόσχες τῇ ἀκριβείᾳ τῆς Γραφῆς περὶ Primum quidem Jesus plenus Spiritu sancto re- versus est a Jordane, et agebatur in spiritu in de∙ serto diebus quadraginta. Cum tentaretur a diabolo, et semel, et bis, non cum additamento aliquo spi- ritus ponitur. Quando vero tres tentationes quas Scriptura commemorat, pugnando superavit, quid de spiritu signanter cauteque ponatur, ait : Et re- versus est Jesus in virtute spiritus. Virtus addita est, C quia conculcaverat draconem, et tentatorem comi- nus vicerat. Reversus est ergo Jesus in virtute Spi- ritus in Galilæam terram, et fama exiit per omnem regionem de eo ipse docebat in synagogis eorum, et glorificabatur ab omnibus. Cave ne beatos illos tantum judices, et te arbitreris primum esse do- ctrina. Si vera sunt quæ scripta sunt, non solum tunc in congregationibus Judæorum, sed et hodie in hac congregatione Dominus loquitur: et non solum in hac, sed etiam in alio cœtu, et in toto orbe docet Jesus, quærens organa per quæ doceat. Orate, ut me quoque compositum ad canendum, aptum- que reperiat. Sicut enim quærit omnipotens Deus prophetas eo tempore quo prophetia mortales in- digent, et invenit, verbi gratia Isaiam, Jeremiam, Ezechielem, Danielem: sic quærit Deus organa per quæ doceat sermonem suum, vel erudiat populos. in synagogis eorum, et glorificetur ab omnibus. Nunc magis glorificatur ab omnibus Jesus, quam 37 Psal. xc, 6. 38 ibid. 1. * ibid. 7, 8. p Psal. τοῦ πνεύματος. Τί φησιν; ὅτι Ἰησοῦς ὑπέστρεψεν ἐν τῇ δυνάμει τοῦ πνεύματος. Καὶ προσέθηκεν ἐν τῇ δυνάμει διὰ τὸν ἀθλητὴν τὸν νενικηκότα. Quar- doquidem certaturus erat contra diabolum, in tenta- tione bis nominatur spiritus absque ullo additamento. Quando vero tres tentationes quas Scriptura refert, pugnando superavit, attende quam accurate Scriptura loquatur de spiritu. Quit ail ? Reversus est Jesus in virtute spiritus. Et addidit in virtute, propter athletæ victoriam. Rræus. 7. » Psal. cili, 4. (86) Recole quæ superius ad homilias 10 et 23 (87) Antea falso legebatur vos. Hujusmodi mani- (88) Scheda Grabii et Combefisii: 'Emeish Eped- (88) quia adhuc vi certaturus erat adversus eum,
Διδάσκει δὲ διὰ τῆς λέξεως εἰπὼν ὁ κύριος · …
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Διδάσκει δὲ διὰ τῆς λέξεως εἰπὼν ὁ κύριος· «οὐκ ἐπ' ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος, ἀλλ' ἐπὶ παντὶ ῥήματι θεοῦ», ὅτι οὗτος μὲν οὐ ῥῆμα θεοῦ, τὸ δὲ τρέφον ῥῆμα θεοῦ καὶ τὸ ζωοποιοῦν. Ἐπ' ἐκείνῳ γὰρ τῷ ῥήματι ζῇ ἄνθρωπος. Ἅμα δὲ τήρει, ὅτι ταῦτα λέγει κατὰ τὸ ἀνθρώπινον, οὐ καθὸ θεὸς ἦν. Ὡς γὰρ περὶ ἀνθρώπου ἀποκρί νεται καὶ λέγει· «γέγραπται, ὅτι οὐκ ἐπ' ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος», δῆλον, ὅτι ὡς ἄνθρωπός ἐστι πειρα ζόμενος.
1881 IN LUCAM HOMILIA XXXII. 1882 ditionem, non solum in Veteri Testamento sicut nunc cantatur in psalmo, sed etiam in Novo, Sal- vatore dicente: Ecce do vobis potestatem calcandi super serpentes et scorpiones, et omnem virtutem inimici, et nihil vobis nocebunt. Sumamus arma tanta potestate firmati, et universa faciamus: ut per conversationem nostram leonem conculcemus et draconem. Porro ut scias quomodo conculcetur leo et conteratur draco, Pauli Epistolam lege, in qua asserit conculcari peccatores Filio Dei. Sicut ergo qui peccator est conculcatur Filio Dei : sic econtrario qui justus est conculcat leonem et dra- conem, et omnem virtutem inimici conculcat in no- mine 970 Jesu Christi, cui est gloria et imperium HOMILIA XXXII. De eo quod scriptum est: ‹ Reversus est Jesus in virtule spiritus, usque ad eum locum, ubi ait: Et omnium oculi erant in synagoya intendentes in eum. Cap. iv. et interpretatur illud de Christo, quod non de Chri- A potestatem conculcandi te, et datam nobis hanc sto, sed de sanctis generaliter scriptum est. Libere quippe et tota confidentia contradico diabolo, super Christi persona hoc non posse intelligi. Neque enim indiget angelorum auxilio, qui major angelis, et melius ipsis hæreditatem consecutus et nomen. Nulli angelorum unquam dixit Deus: Filius meus es tu, ego hodie genui te ***. Ad nullum eorum quasi ad Filium locutus: Qui facit angelos suos spiritus, et ministros suos ignem urentem "; sed ad Filium proprie suum, de quo innumerabilia loquitur in pro- phetis. Non indiget, inquam, angelorum auxilio Fi- lius Dei. Quin potius disce, diabole, quod nisi Je- sus adjuverit angelos (86), offendent pedem suum. Et si quis angelorum visus est offendere, de quibus dudum lectum est, quia angelos judicabimus * : ideo B in sæcula sæculorum. Amen. offendit, quia non extendit manum suam ad Jesum, ut apprehensus ab co non offenderet. Quoniam enim in propria virtute confidens, non invocas præsi- dium Jesu, offendis, et credere in Jesum Christum Filium Dei noluisti. Ut autem scias quod male in- terpretatus es, et non de Christo, sed de sanctis in- telligi quæ sequantur, ausculta. A ruina et dæmo- nio meridiano 37 non Jesum Christum liberat Deus, sed sanctos. Lege nonagesimum psalmum, cujus principium Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cœli commorabitur ", et invenies hæc magis justo viro, quam Dei Filio convenire : Cadent a latere tuo mille, et decem millia a dextris tuis; ad te autem non appropinquabit, verumtamen oculis tuis videbis, et retributionem aspicies pecca- tɔrum”, et reliqua, super personam justi interpre- tans. Sed et sic quoque perverse afferens diabolus testimonia, ut assereret super Salvatore intelligi, silet et transit versiculos qui contra se scripti sunt. Cum enim dixisset : angelis suis mandavit de te, et in manibus tollent te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum, tacuit illud quod sequitur : Super aspi- dem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem. Quare, diabole, siles, nisi quod tu es basiliscus, tu es oninium serpentium regulus, no- centiora habens venena quam cæteri ? Qui statim ut videris aliquem, interficis, et aliam fortitudinem contrariam sociam tui assumis, quæ aspis appella- tur, et viro justo subjecta est, et idcirco omnia ta- ces. Tu es draco, tu es leo, de quibus scribitur ** Super aspidem et basiliscum calcabis, et conculcabis leonem et draconem. Sed licet tu taceas, nos qui Scripturas rectius legimus, scimus habere nos (87) I Cor. VI, xci, 13. Luc. x, 19. de hac diximus Origenis opinatione. Psal. 11, : 3. festa menda nou semel infra, lectore nec admonito, castigantur. λεν ἀθλεῖν πρὸς τὸν διάβολον, ἐν τῷ πειρασμῷ δις ὀνομάζεται τὸ πνεῦμα χωρίς πάσης προσθήκης. Ότε ἀγωνισάμενος ἐνίκησε τοὺς τρεῖς ἀναγεγραμμένους πειρασμούς, πρόσχες τῇ ἀκριβείᾳ τῆς Γραφῆς περὶ Primum quidem Jesus plenus Spiritu sancto re- versus est a Jordane, et agebatur in spiritu in de∙ serto diebus quadraginta. Cum tentaretur a diabolo, et semel, et bis, non cum additamento aliquo spi- ritus ponitur. Quando vero tres tentationes quas Scriptura commemorat, pugnando superavit, quid de spiritu signanter cauteque ponatur, ait : Et re- versus est Jesus in virtute spiritus. Virtus addita est, C quia conculcaverat draconem, et tentatorem comi- nus vicerat. Reversus est ergo Jesus in virtute Spi- ritus in Galilæam terram, et fama exiit per omnem regionem de eo ipse docebat in synagogis eorum, et glorificabatur ab omnibus. Cave ne beatos illos tantum judices, et te arbitreris primum esse do- ctrina. Si vera sunt quæ scripta sunt, non solum tunc in congregationibus Judæorum, sed et hodie in hac congregatione Dominus loquitur: et non solum in hac, sed etiam in alio cœtu, et in toto orbe docet Jesus, quærens organa per quæ doceat. Orate, ut me quoque compositum ad canendum, aptum- que reperiat. Sicut enim quærit omnipotens Deus prophetas eo tempore quo prophetia mortales in- digent, et invenit, verbi gratia Isaiam, Jeremiam, Ezechielem, Danielem: sic quærit Deus organa per quæ doceat sermonem suum, vel erudiat populos. in synagogis eorum, et glorificetur ab omnibus. Nunc magis glorificatur ab omnibus Jesus, quam 37 Psal. xc, 6. 38 ibid. 1. * ibid. 7, 8. p Psal. τοῦ πνεύματος. Τί φησιν; ὅτι Ἰησοῦς ὑπέστρεψεν ἐν τῇ δυνάμει τοῦ πνεύματος. Καὶ προσέθηκεν ἐν τῇ δυνάμει διὰ τὸν ἀθλητὴν τὸν νενικηκότα. Quar- doquidem certaturus erat contra diabolum, in tenta- tione bis nominatur spiritus absque ullo additamento. Quando vero tres tentationes quas Scriptura refert, pugnando superavit, attende quam accurate Scriptura loquatur de spiritu. Quit ail ? Reversus est Jesus in virtute spiritus. Et addidit in virtute, propter athletæ victoriam. Rræus. 7. » Psal. cili, 4. (86) Recole quæ superius ad homilias 10 et 23 (87) Antea falso legebatur vos. Hujusmodi mani- (88) Scheda Grabii et Combefisii: 'Emeish Eped- (88) quia adhuc vi certaturus erat adversus eum,
PG 13:1883Γενόμενος δὲ ἐν τῷ τόπῳ ἔχω τὴν αἰτίαν εἰπεῖν, διὰ τί Ἰω άννης μὲν οὐκ ἀνέγραψε τὸν πειρασ μόν, Ματθαῖος δὲ καὶ Μᾶρκος καὶ Λουκᾶς ἀνέγραψαν. Ἐπειδὴ γὰρ Ἰωάννης ἀπὸ θεοῦ ἤρξατο, οὐκ ἐγενεαλόγησεν αὐτὸν ὡς θεόν. Διὰ τοῦτο, ἐπειδὴ θεός, οὐκ ἐπει ράζετο· οἱ δὲ ἄλλοι, ὡς τὰ ἀνθρώ πινα διηγούμενοι τοῦ σωτῆρος, εἰσ άγουσιν αὐτὸν καὶ πειραζόμενον. «Ἔδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκουμένης». Βασιλείας κόσμου φησὶ τῶν κοσμικῶν ἀνθρώπων, τίνα τρόπον οἱ μὲν βασιλεύονται ὑπὸ πορ νείας, οἱ δὲ βασιλεύονται ὑπὸ φιλ αργυρίας, οἱ δὲ ὑπὸ κενοδοξίας καὶ ἑτέρων παθῶν. Οὐκ ἐδείκνυε δὲ αὐ τῷ τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου, οἷον φέρε εἰπεῖν τὴν Περσῶν οἰκονομίαν ἢ τὴν Ἰνδῶν, ἀλλ' «ἐδείκνυεν αὐτῷ τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου», τίνα τρό πον ἰσχύει αὐτῶν βασιλεύειν, ἵν' αὐτὸν προτρέψηται ποιῆσαι, ὃ ἐνόμιζε ποιή σαντος περιγενήσεσθαι τοῦ Χριστοῦ.
Γενόμενος δὲ ἐν τῷ τόπῳ ἔχω τὴν αἰτίαν εἰπεῖν, διὰ τί Ἰω άννης μὲν οὐκ ἀνέγραψε τὸν πειρασ μόν, Ματθαῖος δὲ καὶ Μᾶρκος καὶ Λουκᾶς ἀνέγραψαν. Ἐπειδὴ γὰρ Ἰωάννης ἀπὸ θεοῦ ἤρξατο, οὐκ ἐγενεαλόγησεν αὐτὸν ὡς θεόν. Διὰ τοῦτο, ἐπειδὴ θεός, οὐκ ἐπει ράζετο· οἱ δὲ ἄλλοι, ὡς τὰ ἀνθρώ πινα διηγούμενοι τοῦ σωτῆρος, εἰσ άγουσιν αὐτὸν καὶ πειραζόμενον. «Ἔδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκουμένης». Βασιλείας κόσμου φησὶ τῶν κοσμικῶν ἀνθρώπων, τίνα τρόπον οἱ μὲν βασιλεύονται ὑπὸ πορ νείας, οἱ δὲ βασιλεύονται ὑπὸ φιλ αργυρίας, οἱ δὲ ὑπὸ κενοδοξίας καὶ ἑτέρων παθῶν. Οὐκ ἐδείκνυε δὲ αὐ τῷ τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου, οἷον φέρε εἰπεῖν τὴν Περσῶν οἰκονομίαν ἢ τὴν Ἰνδῶν, ἀλλ' «ἐδείκνυεν αὐτῷ τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου», τίνα τρό πον ἰσχύει αὐτῶν βασιλεύειν, ἵν' αὐτὸν προτρέψηται ποιῆσαι, ὃ ἐνόμιζε ποιή σαντος περιγενήσεσθαι τοῦ Χριστοῦ. Εἰ θέλεις, φησί, βασιλεῦσαι τού των καὶ ἐπὶ τούτῳ ἐλήλυθας τοῦ ἀγωνίσασθαι καὶ ἀποστῆσαι τοὺς βα σιλευομένους ὑπ' ἐμοῦ, μὴ ἀγωνίζου, ἓν ἀξιῶ· «πεσὼν προσκύνησόν μοι», καὶ παράλαβε πᾶσαν τὴν βασιλείαν τὴν ὑπ' ἐμέ.
If you wish, he says, to rule over these and...Εἰ θέλεις, φησί, βασιλεῦσαι τού- των καὶ ἐπὶ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Εἰ θέλεις, φησί, βασιλεῦσαι τού των καὶ ἐπὶ τούτῳ ἐλήλυθας τοῦ ἀγωνίσασθαι καὶ ἀποστῆσαι τοὺς βα σιλευομένους ὑπ' ἐμοῦ, μὴ ἀγωνίζου, ἓν ἀξιῶ· «πεσὼν προσκύνησόν μοι», καὶ παράλαβε πᾶσαν τὴν βασιλείαν τὴν ὑπ' ἐμέ.
Γενόμενος δὲ ἐν τῷ τόπῳ ἔχω τὴν αἰτίαν εἰπεῖν, διὰ τί Ἰω άννης μὲν οὐκ ἀνέγραψε τὸν πειρασ μόν, Ματθαῖος δὲ καὶ Μᾶρκος καὶ Λουκᾶς ἀνέγραψαν. Ἐπειδὴ γὰρ Ἰωάννης ἀπὸ θεοῦ ἤρξατο, οὐκ ἐγενεαλόγησεν αὐτὸν ὡς θεόν. Διὰ τοῦτο, ἐπειδὴ θεός, οὐκ ἐπει ράζετο· οἱ δὲ ἄλλοι, ὡς τὰ ἀνθρώ πινα διηγούμενοι τοῦ σωτῆρος, εἰσ άγουσιν αὐτὸν καὶ πειραζόμενον. «Ἔδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκουμένης». Βασιλείας κόσμου φησὶ τῶν κοσμικῶν ἀνθρώπων, τίνα τρόπον οἱ μὲν βασιλεύονται ὑπὸ πορ νείας, οἱ δὲ βασιλεύονται ὑπὸ φιλ αργυρίας, οἱ δὲ ὑπὸ κενοδοξίας καὶ ἑτέρων παθῶν. Οὐκ ἐδείκνυε δὲ αὐ τῷ τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου, οἷον φέρε εἰπεῖν τὴν Περσῶν οἰκονομίαν ἢ τὴν Ἰνδῶν, ἀλλ' «ἐδείκνυεν αὐτῷ τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου», τίνα τρό πον ἰσχύει αὐτῶν βασιλεύειν, ἵν' αὐτὸν προτρέψηται ποιῆσαι, ὃ ἐνόμιζε ποιή σαντος περιγενήσεσθαι τοῦ Χριστοῦ. Εἰ θέλεις, φησί, βασιλεῦσαι τού των καὶ ἐπὶ τούτῳ ἐλήλυθας τοῦ ἀγωνίσασθαι καὶ ἀποστῆσαι τοὺς βα σιλευομένους ὑπ' ἐμοῦ, μὴ ἀγωνίζου, ἓν ἀξιῶ· «πεσὼν προσκύνησόν μοι», καὶ παράλαβε πᾶσαν τὴν βασιλείαν τὴν ὑπ' ἐμέ.
PG 13:1885Ἀλλ' ὁ σωτὴρ βασιλεῦσαι μὲν θέλει καὶ ὑποτάξαι πάντα τὰ ἔθνη, ἵνα δοῦλα γένηται δικαιοσύνης καὶ ἀλη θείας καὶ πάσης ἀρετῆς, βασιλεῦσαι δὲ οὐ μετὰ ἁμαρτίας, οὐδὲ βούλεται ἀκμητὶ ὑποτάξας ἑαυτὸν ἐκείνῳ στε φανώσασθαι, οὐδὲ ἀκμητὶ λαβεῖν πά σας «τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου» καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν ὑποχείριον.
Ἀλλ' ὁ σωτὴρ βασιλεῦσαι μὲν θέλει καὶ ὑποτάξαι πάντα τὰ ἔθνη, ἵνα δοῦλα γένηται δικαιοσύνης καὶ ἀλη θείας καὶ πάσης ἀρετῆς, βασιλεῦσαι δὲ οὐ μετὰ ἁμαρτίας, οὐδὲ βούλεται ἀκμητὶ ὑποτάξας ἑαυτὸν ἐκείνῳ στε φανώσασθαι, οὐδὲ ἀκμητὶ λαβεῖν πά σας «τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου» καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν ὑποχείριον. Διό φησι πρὸς αὐτόν· «γέγραπται· κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις». Τού τους, φησί, πάντας διὰ τοῦτο θέλω ἄρχεσθαι ὑπ' ἐμοῦ, ἵνα «κύριον τὸν θεὸν» προσκυνήσωσι «καὶ αὐτῷ μό νῳ» λατρεύσωσιν· τοῦτό ἐστι τὸ βού λημα τῆς ἐμῆς βασιλείας. Σὺ δὲ θέ λεις τὴν ἁμαρτίαν ἀπ' ἐμοῦ ἄρξασθαι, ἣν ἐγὼ καταργῆσαι θέλω. Ὅρα δέ, πῶς κακούργως πειρᾶται διὰ τῆς χρήσεως τῶν γραφῶν. Θέλει καθελεῖν τὴν δόξαν τοῦ κυρίου, ὡς δεομένου ἀγγελικῆς βοηθείας, ὡς μέλλοντος προσκόπτειν, εἰ μὴ ἄγ γελοι αὐτῷ βοηθοῖεν. Οὐ γὰρ περὶ τοῦ Χριστοῦ εἴρηται ἡ χρῆσις τοῦ ψαλμοῦ, οὐδὲ γὰρ δεῖται ἀγγέλων ὁ τῶν ἀγγέλων δεσπότης. Ἐγὼ δὲ τὸ ἀνάπαλίν φημι πρὸς σέ, ὦ διάβολε· εἰ μὴ Ἰησοῦς βοη θήσῃ τοῖς ἀγγέλοις, προσκόπτουσιν. Καὶ σὺ διὰ τοῦτο πέπτωκας «ἐξ οὐρανοῦ», ἐπειδήπερ αὐτάρκη ἑαυτὸν ἐνόμισας εἶναι καὶ μὴ δεῖσθαι τῆς τοῦ Ἰησοῦ βοηθείας.
Διό φησι πρὸς αὐτόν · γέγραπται · κύριον τὸν θεόν…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Διό φησι πρὸς αὐτόν· «γέγραπται· κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις». Τού τους, φησί, πάντας διὰ τοῦτο θέλω ἄρχεσθαι ὑπ' ἐμοῦ, ἵνα «κύριον τὸν θεὸν» προσκυνήσωσι «καὶ αὐτῷ μό νῳ» λατρεύσωσιν· τοῦτό ἐστι τὸ βού λημα τῆς ἐμῆς βασιλείας. Σὺ δὲ θέ λεις τὴν ἁμαρτίαν ἀπ' ἐμοῦ ἄρξασθαι, ἣν ἐγὼ καταργῆσαι θέλω. Ὅρα δέ, πῶς κακούργως πειρᾶται διὰ τῆς χρήσεως τῶν γραφῶν. Θέλει καθελεῖν τὴν δόξαν τοῦ κυρίου, ὡς δεομένου ἀγγελικῆς βοηθείας, ὡς μέλλοντος προσκόπτειν, εἰ μὴ ἄγ γελοι αὐτῷ βοηθοῖεν. Οὐ γὰρ περὶ τοῦ Χριστοῦ εἴρηται ἡ χρῆσις τοῦ ψαλμοῦ, οὐδὲ γὰρ δεῖται ἀγγέλων ὁ τῶν ἀγγέλων δεσπότης. Ἐγὼ δὲ τὸ ἀνάπαλίν φημι πρὸς σέ, ὦ διάβολε· εἰ μὴ Ἰησοῦς βοη θήσῃ τοῖς ἀγγέλοις, προσκόπτουσιν. Καὶ σὺ διὰ τοῦτο πέπτωκας «ἐξ οὐρανοῦ», ἐπειδήπερ αὐτάρκη ἑαυτὸν ἐνόμισας εἶναι καὶ μὴ δεῖσθαι τῆς τοῦ Ἰησοῦ βοηθείας.
Ἀλλ' ὁ σωτὴρ βασιλεῦσαι μὲν θέλει καὶ ὑποτάξαι πάντα τὰ ἔθνη, ἵνα δοῦλα γένηται δικαιοσύνης καὶ ἀλη θείας καὶ πάσης ἀρετῆς, βασιλεῦσαι δὲ οὐ μετὰ ἁμαρτίας, οὐδὲ βούλεται ἀκμητὶ ὑποτάξας ἑαυτὸν ἐκείνῳ στε φανώσασθαι, οὐδὲ ἀκμητὶ λαβεῖν πά σας «τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου» καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν ὑποχείριον. Διό φησι πρὸς αὐτόν· «γέγραπται· κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις». Τού τους, φησί, πάντας διὰ τοῦτο θέλω ἄρχεσθαι ὑπ' ἐμοῦ, ἵνα «κύριον τὸν θεὸν» προσκυνήσωσι «καὶ αὐτῷ μό νῳ» λατρεύσωσιν· τοῦτό ἐστι τὸ βού λημα τῆς ἐμῆς βασιλείας. Σὺ δὲ θέ λεις τὴν ἁμαρτίαν ἀπ' ἐμοῦ ἄρξασθαι, ἣν ἐγὼ καταργῆσαι θέλω. Ὅρα δέ, πῶς κακούργως πειρᾶται διὰ τῆς χρήσεως τῶν γραφῶν. Θέλει καθελεῖν τὴν δόξαν τοῦ κυρίου, ὡς δεομένου ἀγγελικῆς βοηθείας, ὡς μέλλοντος προσκόπτειν, εἰ μὴ ἄγ γελοι αὐτῷ βοηθοῖεν. Οὐ γὰρ περὶ τοῦ Χριστοῦ εἴρηται ἡ χρῆσις τοῦ ψαλμοῦ, οὐδὲ γὰρ δεῖται ἀγγέλων ὁ τῶν ἀγγέλων δεσπότης. Ἐγὼ δὲ τὸ ἀνάπαλίν φημι πρὸς σέ, ὦ διάβολε· εἰ μὴ Ἰησοῦς βοη θήσῃ τοῖς ἀγγέλοις, προσκόπτουσιν. Καὶ σὺ διὰ τοῦτο πέπτωκας «ἐξ οὐρανοῦ», ἐπειδήπερ αὐτάρκη ἑαυτὸν ἐνόμισας εἶναι καὶ μὴ δεῖσθαι τῆς τοῦ Ἰησοῦ βοηθείας.
PG 13:1886Ἵνα δὲ γνῷς μὴ περὶ τοῦ Ἰησοῦ λελέχθαι τὰ ἀναγεγραμμένα, ἀλλ' εἰς δίκαιον ἄνδρα ταῦτα ἀναφέρεσθαι, ἄκουε. Γέγραπται γάρ· «Ὁ κατοικῶν ἐν βοηθείᾳ τοῦ ὑψίστου ἐν σκέπῃ τοῦ θεοῦ τοῦ οὐρανοῦ αὐλισθήσεται». Τοῦτο δὲ δικαίῳ μᾶλλον ἁρμόζει ἢ τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ. Καὶ αὖθις· «πεσεῖ ται ἐκ τοῦ κλίτους σου χιλιὰς καὶ μυριὰς ἐκ τῆς δεξιᾶς σου»· ἃ καὶ αὐτὰ ἐπὶ τὸν δίκαιον ἀνάγεται. Ταῦτα δὲ τὰ ῥήματα ἐν ψαλμῷ ʹ <εἴρηται>· λέγει δὲ οὐ περὶ Χριστοῦ, ἀλλὰ περὶ δικαίων. Οὐ γὰρ Χριστὸς φοβεῖται δαιμό νιον μεσημβρινὸν οὐδὲ νυκτερινόν, οὐδὲ δεῖται βοηθείας ἀγγέλων, αὐτὸς τηρῶν αὐτοὺς ἀπροσκόπους θεῷ· εἰ δὲ καὶ περὶ Χριστοῦ λέγοιτο, παν ούργως παρῆκε τὰ μεταξύ· ἐπάγει γάρ· «ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ καὶ καταπατή σεις λέοντα καὶ δράκοντα»· ταῦτα γὰρ αὐτὸς ἦν. Ἐπειδὴ ἤμελλεν ἀθλεῖν ἐν τῷ πει ρασμῷ πρὸς τὸν διάβολον, δὶς ὀνο μάζεται τὸ «πνεῦμα» χωρὶς πάσης προσθήκης· ὅτε δὲ ἀγωνισάμενος ἐνίκησε τοὺς τρεῖς ἀναγεγραμμένους πειρασμούς, πρόσχες τῇ ἀκριβείᾳ τῆς γραφῆς, τί περὶ τοῦ πνεύματός φησιν, ὅτι «Ἰησοῦς ὑπέστρεψεν ἐν τῇ δυνάμει τοῦ πνεύματος», καὶ προσέθηκεν «ἐν τῇ δυνάμει» διὰ τὸν ἀθλητὴν τὸν νενικηκότα.
Ἀλλ' ὁ σωτὴρ βασιλεῦσαι μὲν θέλει καὶ ὑποτάξαι πάντα τὰ ἔθνη, ἵνα δοῦλα γένηται δικαιοσύνης καὶ ἀλη θείας καὶ πάσης ἀρετῆς, βασιλεῦσαι δὲ οὐ μετὰ ἁμαρτίας, οὐδὲ βούλεται ἀκμητὶ ὑποτάξας ἑαυτὸν ἐκείνῳ στε φανώσασθαι, οὐδὲ ἀκμητὶ λαβεῖν πά σας «τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου» καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν ὑποχείριον. Διό φησι πρὸς αὐτόν· «γέγραπται· κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις». Τού τους, φησί, πάντας διὰ τοῦτο θέλω ἄρχεσθαι ὑπ' ἐμοῦ, ἵνα «κύριον τὸν θεὸν» προσκυνήσωσι «καὶ αὐτῷ μό νῳ» λατρεύσωσιν· τοῦτό ἐστι τὸ βού λημα τῆς ἐμῆς βασιλείας. Σὺ δὲ θέ λεις τὴν ἁμαρτίαν ἀπ' ἐμοῦ ἄρξασθαι, ἣν ἐγὼ καταργῆσαι θέλω. Ὅρα δέ, πῶς κακούργως πειρᾶται διὰ τῆς χρήσεως τῶν γραφῶν. Θέλει καθελεῖν τὴν δόξαν τοῦ κυρίου, ὡς δεομένου ἀγγελικῆς βοηθείας, ὡς μέλλοντος προσκόπτειν, εἰ μὴ ἄγ γελοι αὐτῷ βοηθοῖεν. Οὐ γὰρ περὶ τοῦ Χριστοῦ εἴρηται ἡ χρῆσις τοῦ ψαλμοῦ, οὐδὲ γὰρ δεῖται ἀγγέλων ὁ τῶν ἀγγέλων δεσπότης. Ἐγὼ δὲ τὸ ἀνάπαλίν φημι πρὸς σέ, ὦ διάβολε· εἰ μὴ Ἰησοῦς βοη θήσῃ τοῖς ἀγγέλοις, προσκόπτουσιν. Καὶ σὺ διὰ τοῦτο πέπτωκας «ἐξ οὐρανοῦ», ἐπειδήπερ αὐτάρκη ἑαυτὸν ἐνόμισας εἶναι καὶ μὴ δεῖσθαι τῆς τοῦ Ἰησοῦ βοηθείας.
PG 13:1888Ἀπεστάλθαι δέ φησιν ἑαυτὸν «εὐαγγελίσασθαι τοῖς πτωχοῖς», τοῦτ' ἔστι τοῖς ἐθνικοῖς τοῖς ἀπίστοις· αὐτοὶ γὰρ ἦσαν πτωχοὶ μηδὲν ἔχον τες, μὴ θεὸν ἐν γνώσει, μὴ νόμον, μὴ προφήτας· καὶ ἅπασι τοῖς πλοῦ τον οὐκ ἔχουσι πνευματικὸν καὶ γυμ νοῖς πάντων, προφητείας, ναοῦ καὶ τῶν ὁμοίων. Τούτοις οὖν εὐηγγελί σατο τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν· αὐτὸς αἰχμαλώτους ὄντας ἐρρύσατο, τὸν ἀποστάτην τύραννον καθελὼν τοῦτ' ἔστι τὸν Σατανᾶν. Πατρὶς μὲν γὰρ τῶν προφητῶν ὁ ἐκ περιτομῆς λαός, παρ' οἷς οὔκ εἰσι δεκτοί·
universos volentes introire suscipiat, Ecclesiam A quidem ego puto, non propter istum unum seminecem, sed propter alios quoque qui ob varias causas fuerant vulnerati, et indigebant alligaturis, et oleo, et vino, secum portasse Samaritem. Habebat oleum de quo scriptum est ⁵³: *Ut eschilaret faciem in oleo; haud dubium quin ejus qui curatus fuerat, oleo etiam tumores vulnerum sedarentur. Sed et vino mandat vulnera, asperitatis aliquid admiscens: eumque qui fuerat vulneratus imposuit jumentum, id est, proprio corpori, juxta id quod est hominem dignitas assumere.* Iste Samaritanus peccata nostra portat, et pro nobis dolet, portat seminecem, inducit in pandochium, id est in Ecclesiam, quæ omnes suscipit, et nulli auxilium suum denegat, ad quam cunctos provocat Jesus dicens ⁵⁴: *Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos.* Et postquam **973** induxit eum, non statim recedit, sed uno die in stabulo cum seminece perseverat, et curat vulnera non solum in die, verum etiam in nocte, reliquam sollicitudinem suam et industriam tribuens. Cumque vellet mane proticişi, de probato argento suo, de probata pecunia sua tollit duos denarios, et onerat stabularium, haud dubium quin angelum Ecclesiae, cui præcipit ut diligenter curet eum, et ad sanitatem usque perducet, quem pro augustia temporis etiam ipse curaverat. Duo denarii notitia mihi videtur esse Patris et Filii, et scientia sacramenti, quomodo Pater in Filio, et Filius in Patre sit, qui velut mercedes donantur angelo, ut diligentius curet sibi hominem commendatum, et promittitur ei quidquid de suo in medelam seminecis expenderit, illico esse reddendum. Vere Legis et prophetiæ custos animarum iste vicinior, qui fecit misericordiam ei qui inciderat in latrones, et proximus ejus apparuit non tam sermone quam opere. Quia ergo possibile est juxta illud quod sequitur, imitari nos Christum, et misereri eorum qui inciderant in latrones, accedere ad eos, ligare vulnera, infundere oleum et vinum, imponere super proprium jumentum, et ferre onera ipsorum; propterea ad talia nos cohortans Filius Dei, non tam doctori legis quam nobis quoque omnibus loquitur: *Vade et tu fac siniliter. Quæ si similiter fecerimus, vitam consequemur æternam in Christo Jesu, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen.* HOMILIA XXXV. De eo quod scriptum est: « Quando vadis cum adver- sario tuo, » et cætera, usque ad eum locura ubi ait: « Et novissimum minutum reddes. » Cap. xii. Nisi esset nobis natura insitum, id quod justum est judicandi, nunquam Salvator diceret: *Quare autem, et a vobismetipsis non quod justum est judicatis?* Verum ne ad probationem hujus sententie longius evagemur, maxime cum multa difficiliora huic capitulo subuexa sint, tantum superbos significasse sufficiet. Quin potius animarum nostrarum * Joan. x, 8. ⁵³ Joan. vii, 48. ⁵⁴ Isa. i, 6. ⁵⁵ Psal. cii, 15. ⁵⁶ Matth. xi, 28.
But we, strangers to the covenants and...ἡμεῖς δὲ οἱ ἀλλότριοι τῶν διαθη- κῶν καὶ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ἡμεῖς δὲ οἱ ἀλλότριοι τῶν διαθη κῶν καὶ ξένοι τῶν ἐπαγγελιῶν ἐδεξά μεθα τοὺς προφήτας ὅλῃ ψυχῇ προ κηρύξαντας Χριστὸν ἤπερ ἐκεῖνοι· ὥσπερ καὶ ἡ ἐν Σαρέφθοις τῆς Σιδω νίας χήρα τὸν Ἡλίαν «λιμοῦ γενομέ νου» ἐν τῷ Ἰσραὴλ «τοῦ ἀκοῦσαι λό γον θεοῦ». Περὶ ταύτης τῆς χήρας ὁ προφήτης φησίν, ὅτι «πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα» καὶ πάλιν ἡ ἑτέρα γραφή, ὅτι «στεῖρα ἔτεκεν ἑπτὰ καὶ ἡ πολλὴ ἐν τέκνοις ἠσθένησεν». Σαφῶς ἐν τούτοις παρίσταται, ὅτι ἡ κατὰ τὸν δημιουργὸν τοῦ κόσμου θεὸν καὶ τὰς ἀπ' αὐτοῦ γραφὰς πα λαιὰς κηρυσσομένη ζωὴ ἡ αἰώνιός ἐστιν, ἣν καὶ ὁ σωτὴρ καταγγέλλει.
universos volentes introire suscipiat, Ecclesiam A quidem ego puto, non propter istum unum seminecem, sed propter alios quoque qui ob varias causas fuerant vulnerati, et indigebant alligaturis, et oleo, et vino, secum portasse Samaritem. Habebat oleum de quo scriptum est ⁵³: *Ut eschilaret faciem in oleo; haud dubium quin ejus qui curatus fuerat, oleo etiam tumores vulnerum sedarentur. Sed et vino mandat vulnera, asperitatis aliquid admiscens: eumque qui fuerat vulneratus imposuit jumentum, id est, proprio corpori, juxta id quod est hominem dignitas assumere.* Iste Samaritanus peccata nostra portat, et pro nobis dolet, portat seminecem, inducit in pandochium, id est in Ecclesiam, quæ omnes suscipit, et nulli auxilium suum denegat, ad quam cunctos provocat Jesus dicens ⁵⁴: *Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos.* Et postquam **973** induxit eum, non statim recedit, sed uno die in stabulo cum seminece perseverat, et curat vulnera non solum in die, verum etiam in nocte, reliquam sollicitudinem suam et industriam tribuens. Cumque vellet mane proticişi, de probato argento suo, de probata pecunia sua tollit duos denarios, et onerat stabularium, haud dubium quin angelum Ecclesiae, cui præcipit ut diligenter curet eum, et ad sanitatem usque perducet, quem pro augustia temporis etiam ipse curaverat. Duo denarii notitia mihi videtur esse Patris et Filii, et scientia sacramenti, quomodo Pater in Filio, et Filius in Patre sit, qui velut mercedes donantur angelo, ut diligentius curet sibi hominem commendatum, et promittitur ei quidquid de suo in medelam seminecis expenderit, illico esse reddendum. Vere Legis et prophetiæ custos animarum iste vicinior, qui fecit misericordiam ei qui inciderat in latrones, et proximus ejus apparuit non tam sermone quam opere. Quia ergo possibile est juxta illud quod sequitur, imitari nos Christum, et misereri eorum qui inciderant in latrones, accedere ad eos, ligare vulnera, infundere oleum et vinum, imponere super proprium jumentum, et ferre onera ipsorum; propterea ad talia nos cohortans Filius Dei, non tam doctori legis quam nobis quoque omnibus loquitur: *Vade et tu fac siniliter. Quæ si similiter fecerimus, vitam consequemur æternam in Christo Jesu, cui est gloria et imperium in sæcula sæculorum. Amen.* HOMILIA XXXV. De eo quod scriptum est: « Quando vadis cum adver- sario tuo, » et cætera, usque ad eum locura ubi ait: « Et novissimum minutum reddes. » Cap. xii. Nisi esset nobis natura insitum, id quod justum est judicandi, nunquam Salvator diceret: *Quare autem, et a vobismetipsis non quod justum est judicatis?* Verum ne ad probationem hujus sententie longius evagemur, maxime cum multa difficiliora huic capitulo subuexa sint, tantum superbos significasse sufficiet. Quin potius animarum nostrarum * Joan. x, 8. ⁵³ Joan. vii, 48. ⁵⁴ Isa. i, 6. ⁵⁵ Psal. cii, 15. ⁵⁶ Matth. xi, 28.
PG 13:1889Πυθομένου γοῦν τοῦ νομικοῦ· «τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω», ἐπὶ τὸν νόμον αὐτὸν ἀναπέμπει, ἵν' ἐκεῖθεν συναγάγῃ ἐντολὰς τὰς προσαγούσας τὸν ποιοῦντα αὐτὰς τῇ αἰωνίῳ ζωῇ, εἰπὼν αὐτῷ· «ὀρθῶς ἀπεκρίθης· τοῦ το ποίει καὶ ζήσῃ», δηλονότι τὴν ζωὴν τὴν αἰώνιον, περὶ ἧς κἀκεῖνος ἐπύθετο καὶ ὁ σωτὴρ διδάσκει. Μαρτυρεῖ γοῦν τῷ ἀπὸ τοῦ νόμου εἰληφότι ἀπὸ μὲν τοῦ Δευτερονομίου τό· «ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου» καὶ τὰ ἑξῆς, ἀπὸ δὲ τοῦ Λευϊτικοῦ τό· «τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν». Καὶ ὁ σωτὴρ δὲ ἀπεφήνατο περὶ τῶν δύο ἐντολῶν τούτων λέγων, ὅτι ἐν αὐταῖς «ὅλος ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται κρέμανται». Διδάσκει δὲ ὁ λόγος· οὐ γὰρ ἄλλος τοῦ τηροῦντος τὴν ἐντολὴν ὁ γινόμενος πλησίον, ἕκαστος δὲ ἑαυ τὸν ποιεῖ τοῦ δεομένου βοηθείας πλησίον. Τοῦτο γάρ ἐστιν τὸ ἐπιλεγόμενον τῇ παραβολῇ, τό· «τίς τούτων τῶν τριῶν δοκεῖ σοι γεγονέναι πλησίον τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς;»
Πυθομένου γοῦν τοῦ νομικοῦ· «τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω», ἐπὶ τὸν νόμον αὐτὸν ἀναπέμπει, ἵν' ἐκεῖθεν συναγάγῃ ἐντολὰς τὰς προσαγούσας τὸν ποιοῦντα αὐτὰς τῇ αἰωνίῳ ζωῇ, εἰπὼν αὐτῷ· «ὀρθῶς ἀπεκρίθης· τοῦ το ποίει καὶ ζήσῃ», δηλονότι τὴν ζωὴν τὴν αἰώνιον, περὶ ἧς κἀκεῖνος ἐπύθετο καὶ ὁ σωτὴρ διδάσκει. Μαρτυρεῖ γοῦν τῷ ἀπὸ τοῦ νόμου εἰληφότι ἀπὸ μὲν τοῦ Δευτερονομίου τό· «ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου» καὶ τὰ ἑξῆς, ἀπὸ δὲ τοῦ Λευϊτικοῦ τό· «τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν». Καὶ ὁ σωτὴρ δὲ ἀπεφήνατο περὶ τῶν δύο ἐντολῶν τούτων λέγων, ὅτι ἐν αὐταῖς «ὅλος ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται κρέμανται». Διδάσκει δὲ ὁ λόγος· οὐ γὰρ ἄλλος τοῦ τηροῦντος τὴν ἐντολὴν ὁ γινόμενος πλησίον, ἕκαστος δὲ ἑαυ τὸν ποιεῖ τοῦ δεομένου βοηθείας πλησίον. Τοῦτο γάρ ἐστιν τὸ ἐπιλεγόμενον τῇ παραβολῇ, τό· «τίς τούτων τῶν τριῶν δοκεῖ σοι γεγονέναι πλησίον τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς;» Καὶ γὰρ καὶ ὁ νομικὸς τοῦτό φησιν, ὅτι «ὁ ποιήσας τὸ ἔλεος μετ' αὐτοῦ», καὶ ἀκούει τό· «πορεύου καὶ σὺ ποίει ὁμοίως».
For the lawyer also says this, thatΚαὶ γὰρ καὶ ὁ νομικὸς τοῦτό φησιν, ὅτι…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Καὶ γὰρ καὶ ὁ νομικὸς τοῦτό φησιν, ὅτι «ὁ ποιήσας τὸ ἔλεος μετ' αὐτοῦ», καὶ ἀκούει τό· «πορεύου καὶ σὺ ποίει ὁμοίως».
Πυθομένου γοῦν τοῦ νομικοῦ· «τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω», ἐπὶ τὸν νόμον αὐτὸν ἀναπέμπει, ἵν' ἐκεῖθεν συναγάγῃ ἐντολὰς τὰς προσαγούσας τὸν ποιοῦντα αὐτὰς τῇ αἰωνίῳ ζωῇ, εἰπὼν αὐτῷ· «ὀρθῶς ἀπεκρίθης· τοῦ το ποίει καὶ ζήσῃ», δηλονότι τὴν ζωὴν τὴν αἰώνιον, περὶ ἧς κἀκεῖνος ἐπύθετο καὶ ὁ σωτὴρ διδάσκει. Μαρτυρεῖ γοῦν τῷ ἀπὸ τοῦ νόμου εἰληφότι ἀπὸ μὲν τοῦ Δευτερονομίου τό· «ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου» καὶ τὰ ἑξῆς, ἀπὸ δὲ τοῦ Λευϊτικοῦ τό· «τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν». Καὶ ὁ σωτὴρ δὲ ἀπεφήνατο περὶ τῶν δύο ἐντολῶν τούτων λέγων, ὅτι ἐν αὐταῖς «ὅλος ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται κρέμανται». Διδάσκει δὲ ὁ λόγος· οὐ γὰρ ἄλλος τοῦ τηροῦντος τὴν ἐντολὴν ὁ γινόμενος πλησίον, ἕκαστος δὲ ἑαυ τὸν ποιεῖ τοῦ δεομένου βοηθείας πλησίον. Τοῦτο γάρ ἐστιν τὸ ἐπιλεγόμενον τῇ παραβολῇ, τό· «τίς τούτων τῶν τριῶν δοκεῖ σοι γεγονέναι πλησίον τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς;» Καὶ γὰρ καὶ ὁ νομικὸς τοῦτό φησιν, ὅτι «ὁ ποιήσας τὸ ἔλεος μετ' αὐτοῦ», καὶ ἀκούει τό· «πορεύου καὶ σὺ ποίει ὁμοίως».
PG 13:1891Ἀνάγεται ὁ ἄνθρωπος εἰς τὸν Ἀδάμ· ἡ δὲ Ἱερουσαλὴμ εἰς τὸν παράδεισον· ἡ δὲ Ἱεριχὼ εἰς τὸν κόσμον· οἱ δὲ λησταὶ εἰς τὰς ἀντι κειμένας ἐνεργείας· ὁ ἱερεὺς εἰς τὸν νόμον· ὁ λευίτης εἰς τὸν προ φητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης εἰς Χριστὸν τὸν ἐκ Μαρίας σάρκα φο ρέσαντα· τὰ τραύματα εἰς τὴν παρα κοήν· τὸ κτῆνος εἰς τὸ σῶμα Χρι στοῦ· τὸ πανδοχεῖον εἰς τὴν ἐκκλη σίαν· τὰ δύο δηνάρια εἰς τὴν περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ γνῶσιν· ὁ πανδοχεὺς εἰς τοὺς τῆς ἐκκλησίας ἐπιστατοῦν τας ἀγγέλους· ἡ ἐπάνοδος τοῦ Σαμα ρέως ἡ δευτέρα Χριστοῦ ἐπιφάνεια. τοὺς πρὸ Χριστοῦ ἐλθόντας ψευδο διδασκάλους· τὰ τραύματα εἰς ... τὰς ἁμαρτίας ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον δηλοῖ· Λευί της δὲ τὸν προφητικὸν λόγον·
Ἀνάγεται ὁ ἄνθρωπος εἰς τὸν Ἀδάμ· ἡ δὲ Ἱερουσαλὴμ εἰς τὸν παράδεισον· ἡ δὲ Ἱεριχὼ εἰς τὸν κόσμον· οἱ δὲ λησταὶ εἰς τὰς ἀντι κειμένας ἐνεργείας· ὁ ἱερεὺς εἰς τὸν νόμον· ὁ λευίτης εἰς τὸν προ φητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης εἰς Χριστὸν τὸν ἐκ Μαρίας σάρκα φο ρέσαντα· τὰ τραύματα εἰς τὴν παρα κοήν· τὸ κτῆνος εἰς τὸ σῶμα Χρι στοῦ· τὸ πανδοχεῖον εἰς τὴν ἐκκλη σίαν· τὰ δύο δηνάρια εἰς τὴν περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ γνῶσιν· ὁ πανδοχεὺς εἰς τοὺς τῆς ἐκκλησίας ἐπιστατοῦν τας ἀγγέλους· ἡ ἐπάνοδος τοῦ Σαμα ρέως ἡ δευτέρα Χριστοῦ ἐπιφάνεια. τοὺς πρὸ Χριστοῦ ἐλθόντας ψευδο διδασκάλους· τὰ τραύματα εἰς ... τὰς ἁμαρτίας ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον δηλοῖ· Λευί της δὲ τὸν προφητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης τοίνυν ὁδεύων ὃ ἑρμη νεύεται φύλαξ, ὅς ἐστι Χριστός· ὃς οὐ νυστάζει οὐδὲ ὑπνοῖ ἐν τῷ φυλάσ σειν τὸν Ἰσραήλ, εἶδεν τὸν κείμενον τὸν ἡμιθνῆτα ἐπὶ τοῦ ἰδίου κτήνους τοῦτ' ἔστι τοῦ σώματος ἐπαναπαῦσαι διενοήθη διὰ φιλανθρωπίαν, ᾗ «πάντες οἱ κο πιῶντες καὶ πεφορτισμένοι» ἐπανα παύονται· πανδοχεῖον δὲ καὶ τὴν ἐκκλησίαν φησί, τὴν πάντων γενομένην δεκτι κὴν καὶ χωρητικήν· ὅθεν καὶ πανδοχέας ... νοήσαιμεν ...
The Samaritan, therefore, traveling, which is interpreted as guardian...ὁ Σαμαρείτης τοίνυν ὁδεύων ὃ ἑρμη- νεύεται φύλαξ,…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὁ Σαμαρείτης τοίνυν ὁδεύων ὃ ἑρμη νεύεται φύλαξ, ὅς ἐστι Χριστός· ὃς οὐ νυστάζει οὐδὲ ὑπνοῖ ἐν τῷ φυλάσ σειν τὸν Ἰσραήλ, εἶδεν τὸν κείμενον τὸν ἡμιθνῆτα ἐπὶ τοῦ ἰδίου κτήνους τοῦτ' ἔστι τοῦ σώματος ἐπαναπαῦσαι διενοήθη διὰ φιλανθρωπίαν, ᾗ «πάντες οἱ κο πιῶντες καὶ πεφορτισμένοι» ἐπανα παύονται· πανδοχεῖον δὲ καὶ τὴν ἐκκλησίαν φησί, τὴν πάντων γενομένην δεκτι κὴν καὶ χωρητικήν·
Ἀνάγεται ὁ ἄνθρωπος εἰς τὸν Ἀδάμ· ἡ δὲ Ἱερουσαλὴμ εἰς τὸν παράδεισον· ἡ δὲ Ἱεριχὼ εἰς τὸν κόσμον· οἱ δὲ λησταὶ εἰς τὰς ἀντι κειμένας ἐνεργείας· ὁ ἱερεὺς εἰς τὸν νόμον· ὁ λευίτης εἰς τὸν προ φητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης εἰς Χριστὸν τὸν ἐκ Μαρίας σάρκα φο ρέσαντα· τὰ τραύματα εἰς τὴν παρα κοήν· τὸ κτῆνος εἰς τὸ σῶμα Χρι στοῦ· τὸ πανδοχεῖον εἰς τὴν ἐκκλη σίαν· τὰ δύο δηνάρια εἰς τὴν περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ γνῶσιν· ὁ πανδοχεὺς εἰς τοὺς τῆς ἐκκλησίας ἐπιστατοῦν τας ἀγγέλους· ἡ ἐπάνοδος τοῦ Σαμα ρέως ἡ δευτέρα Χριστοῦ ἐπιφάνεια. τοὺς πρὸ Χριστοῦ ἐλθόντας ψευδο διδασκάλους· τὰ τραύματα εἰς ... τὰς ἁμαρτίας ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον δηλοῖ· Λευί της δὲ τὸν προφητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης τοίνυν ὁδεύων ὃ ἑρμη νεύεται φύλαξ, ὅς ἐστι Χριστός· ὃς οὐ νυστάζει οὐδὲ ὑπνοῖ ἐν τῷ φυλάσ σειν τὸν Ἰσραήλ, εἶδεν τὸν κείμενον τὸν ἡμιθνῆτα ἐπὶ τοῦ ἰδίου κτήνους τοῦτ' ἔστι τοῦ σώματος ἐπαναπαῦσαι διενοήθη διὰ φιλανθρωπίαν, ᾗ «πάντες οἱ κο πιῶντες καὶ πεφορτισμένοι» ἐπανα παύονται· πανδοχεῖον δὲ καὶ τὴν ἐκκλησίαν φησί, τὴν πάντων γενομένην δεκτι κὴν καὶ χωρητικήν· ὅθεν καὶ πανδοχέας ... νοήσαιμεν ...
Whence also the innkeeperὅθεν καὶ πανδοχέας
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὅθεν καὶ πανδοχέας ... νοήσαιμεν ...
Ἀνάγεται ὁ ἄνθρωπος εἰς τὸν Ἀδάμ· ἡ δὲ Ἱερουσαλὴμ εἰς τὸν παράδεισον· ἡ δὲ Ἱεριχὼ εἰς τὸν κόσμον· οἱ δὲ λησταὶ εἰς τὰς ἀντι κειμένας ἐνεργείας· ὁ ἱερεὺς εἰς τὸν νόμον· ὁ λευίτης εἰς τὸν προ φητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης εἰς Χριστὸν τὸν ἐκ Μαρίας σάρκα φο ρέσαντα· τὰ τραύματα εἰς τὴν παρα κοήν· τὸ κτῆνος εἰς τὸ σῶμα Χρι στοῦ· τὸ πανδοχεῖον εἰς τὴν ἐκκλη σίαν· τὰ δύο δηνάρια εἰς τὴν περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ γνῶσιν· ὁ πανδοχεὺς εἰς τοὺς τῆς ἐκκλησίας ἐπιστατοῦν τας ἀγγέλους· ἡ ἐπάνοδος τοῦ Σαμα ρέως ἡ δευτέρα Χριστοῦ ἐπιφάνεια. τοὺς πρὸ Χριστοῦ ἐλθόντας ψευδο διδασκάλους· τὰ τραύματα εἰς ... τὰς ἁμαρτίας ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον δηλοῖ· Λευί της δὲ τὸν προφητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης τοίνυν ὁδεύων ὃ ἑρμη νεύεται φύλαξ, ὅς ἐστι Χριστός· ὃς οὐ νυστάζει οὐδὲ ὑπνοῖ ἐν τῷ φυλάσ σειν τὸν Ἰσραήλ, εἶδεν τὸν κείμενον τὸν ἡμιθνῆτα ἐπὶ τοῦ ἰδίου κτήνους τοῦτ' ἔστι τοῦ σώματος ἐπαναπαῦσαι διενοήθη διὰ φιλανθρωπίαν, ᾗ «πάντες οἱ κο πιῶντες καὶ πεφορτισμένοι» ἐπανα παύονται· πανδοχεῖον δὲ καὶ τὴν ἐκκλησίαν φησί, τὴν πάντων γενομένην δεκτι κὴν καὶ χωρητικήν· ὅθεν καὶ πανδοχέας ... νοήσαιμεν ...
PG 13:1892τοὺς ἀγγέλους τῶν ἐκκλησιῶν· τούτοις εἰς οὐρανοὺς ἀνιὼν ὁ σωτὴρ «δέδωκε δύο δηνάρια», προνοεῖν ἐπι μελῶς τοῦ ἠρρωστηκότος ἐγκελευσάμενος· τινὲς δὲ «δύο δηνάρια» τὴν περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ δόκιμον γνῶσιν ἔφασαν· καὶ προσθεὶς ὡς «ὅ τι ἐὰν προσδαπανήσῃς, ἐγὼ ἐν τῷ ἐπανέρχεσθαί με ἀποδώσω σοι». Σὺ δέ μοι ἐπισήμηναι, ὅτι ἐν τῷ κατὰ Ματθαῖον παραλέλειπται ἓν τῶν προσώπων καὶ ἐνήλλακται ἕν. Παραλέλειπται μὲν ὁ «ἄρχων», ἐνήλλακται δὲ ἀντὶ τοῦ «πράκτορος» ὁ «ὑπηρέτης»· τετήρηται δὲ ὁ «ἀντίδι κος» καὶ ὁ «κριτής». «Δύο γάρ εἰσιν ἄγγελοι», ὥς φησιν ὁ Ποιμήν, «μετὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἷς τῆς δικαιοσύνης καὶ εἷς τῆς ἀδικίας». Ἄλλοι μὲν τῶν ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ μι κρῶν ἄγγελοι «θεωροῦσι τὸ πρόσω πον τοῦ πατρὸς τοῦ ἐν οὐρανοῖς»· οἱ δὲ τῶν ἔξω τῆς ἐκκλησίας οὐκ εἰσὶ ἄξιοι τούτου, ἑτέρῳ τινὶ ἐξυπηρετούμενοι. Καὶ ἄρχων μέν ἐστιν ὥς τινες ἔφα σαν ὁ ἑκάστου ἔθνους ἡγούμενος, οἷον βασιλείας Περσῶν ἢ Μήδων, ὥς φησι Δανιήλ· ἀντίδικος δὲ εἷς τῶν ὑπ' αὐτοὺς ἀγγέλων. Τήρει δέ, ὅτι «ἄρχων» μὲν χωρὶς ἄρθρου ὡς ἂν εἷς τῶν πολλῶν, «ἀν τίδικος» δὲ μετὰ τοῦ ἄρθρου, καὶ ὅτι ἔχει τὸ «σοῦ»· οὐ γὰρ ἀόριστοι οἱ ἀντίδικοι· ἕκαστος δ' ἔχει τὸν συν όντα.
Ἀνάγεται ὁ ἄνθρωπος εἰς τὸν Ἀδάμ· ἡ δὲ Ἱερουσαλὴμ εἰς τὸν παράδεισον· ἡ δὲ Ἱεριχὼ εἰς τὸν κόσμον· οἱ δὲ λησταὶ εἰς τὰς ἀντι κειμένας ἐνεργείας· ὁ ἱερεὺς εἰς τὸν νόμον· ὁ λευίτης εἰς τὸν προ φητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης εἰς Χριστὸν τὸν ἐκ Μαρίας σάρκα φο ρέσαντα· τὰ τραύματα εἰς τὴν παρα κοήν· τὸ κτῆνος εἰς τὸ σῶμα Χρι στοῦ· τὸ πανδοχεῖον εἰς τὴν ἐκκλη σίαν· τὰ δύο δηνάρια εἰς τὴν περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ γνῶσιν· ὁ πανδοχεὺς εἰς τοὺς τῆς ἐκκλησίας ἐπιστατοῦν τας ἀγγέλους· ἡ ἐπάνοδος τοῦ Σαμα ρέως ἡ δευτέρα Χριστοῦ ἐπιφάνεια. τοὺς πρὸ Χριστοῦ ἐλθόντας ψευδο διδασκάλους· τὰ τραύματα εἰς ... τὰς ἁμαρτίας ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον δηλοῖ· Λευί της δὲ τὸν προφητικὸν λόγον· ὁ Σαμαρείτης τοίνυν ὁδεύων ὃ ἑρμη νεύεται φύλαξ, ὅς ἐστι Χριστός· ὃς οὐ νυστάζει οὐδὲ ὑπνοῖ ἐν τῷ φυλάσ σειν τὸν Ἰσραήλ, εἶδεν τὸν κείμενον τὸν ἡμιθνῆτα ἐπὶ τοῦ ἰδίου κτήνους τοῦτ' ἔστι τοῦ σώματος ἐπαναπαῦσαι διενοήθη διὰ φιλανθρωπίαν, ᾗ «πάντες οἱ κο πιῶντες καὶ πεφορτισμένοι» ἐπανα παύονται· πανδοχεῖον δὲ καὶ τὴν ἐκκλησίαν φησί, τὴν πάντων γενομένην δεκτι κὴν καὶ χωρητικήν· ὅθεν καὶ πανδοχέας ... νοήσαιμεν ...
PG 13:1894«Ὡς τοίνυν», φησίν, «ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου», ὅστις σε τῷ ἄρχοντι προσαγαγεῖν βούλεται τῷ ἰδίῳ καὶ ἀποστῆσαί σε ἐκείνου τοῦ σοῦ ἄρχοντος–ἕως οὖν «ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου ἐπ' ἄρχον τα», πρὶν ἀπελθεῖν «πρὸς τὸν κριτήν», πρὶν ἄξιον γενέσθαι τῆς φυλακῆς, ἕως ἔτι ὁδεύεις, «δὸς ἐργασίαν ἀπηλλάχ θαι» <ἀπὸ τοῦ ἀντιδίκου ἢ ἀπὸ τοῦ κριτοῦ>, πρὸς ὃν σύρει σε ὁ ἀντίδικος· τοῦτ' ἔστιν εὐποιΐαν, σωφρο σύνην, δικαιοσύνην, ἀνδρείαν, φρό νησιν, σοφίαν–»ἰδοὺ γὰρ ἄνθρω πος καὶ τὰ ἔργα αὐτοῦ πρὸ προσ ώπου αὐτοῦ»–ἵνα δυνηθῇς «ἀπηλ λάχθαι τοῦ ἀντιδίκου σου»· οἰκεῖος μὲν γίνῃ τούτου, ἀλλότριος δὲ τοῦ θεοῦ, συνθήκην ποιούμενος μετὰ τοῦ ἀντιδίκου. Ἑστὼς οὖν ἐν τῇ ὁδῷ τῇ εἰπούσῃ· «Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδός», «δὸς ἐργασίαν ἀπηλλάχθαι».
- 1893 70 IN LUCAM HOMILIA XXXVI. 69 B 1894 subtile. Beatus est igitur, primum qui non peccat, secundo ut in collatione aliquis saltem tenue pec- catum habeat. Et inter ipsa quoque tenuia atque subtilia, est diversitas peccatorum. Nisi esset pecu- nia subtilis, nunquam diceretur: Non exies inde, donec reddas novissimum quadrantem ". Quomodo sine pecunia diceret novissimum minutum, quod est denarius, sive nummus, sive obolus, vel sta- tera. Quod si magnam pecuniam debuerimus, sicut ille qui scribitur decem millia talenta debuisse 75, quanto tempore claudamur in carcere, donec red- damus debitum, non possum manifeste pronuntiare. Si enim qui parum debet, non egredietur, nisi exsolvat minutum quadrantem: utique qui tanto debito fuerit obnoxius, infinita ei ad reddendum debitum sæcula numerabuntur. Quapropter (6) de- mus operam, ut liberemur ab adversario, dum suinus in via, et jungamur Domino Jesu, cui est gloria et imperium in secula sæculorum. Amen. HOMILIA XXXVI. fia. Non est aliud tempus faciendæ rationis nisi A hujus 1. Aut comparatione majoris, tenue atque tempus judicii, quando liquido cognoscetur quid nobis creditum est, et quid lucri, quidve detri- menti fecerimus, quis nostrum acceperit mnam, quis unum talentum, quis duo, quis quinque ". Necesse non est plura indicare, cum hoc in com- mune dixisse sufficiat, reddituros nos esse ratio- nem et si debitores inventi fuerimus trahi ad ju- dicem, et a judice exactori tradi. Singuli exactores proprios habemus: omnis vero multitudo, pluribus traditur, secundum id quod in Isaia scriptum est : Populus meus, exactores vestri spoliant vos, et qui potentes sunt dominantur vestri. Dominantur exactores, si debuerimus aliquid. Si autem habue- rimus fiduciam, et fronte libera vixerimus, servabo præceptum libens: Reddite omnibus debita : cui tri- butum, tributum : cui timorem, timorem: cui vecti- gal, vectigal : cui honorem, honorem 7. Si omnibus universa reddidero, venio ad exactorem, et intre- pida mente respondeo, Nihil tibi debeo. Venit ex- actor ad deposcendum, resisto ei. Scio enim quod si nihil debuero, in me non habet potestatem. Quod si debitor fuero, mittet me exactor meus in carcerem, illo ordine qui prædictus est. Adversa- rius enim me dueit ad principem, princeps ad ju- dicem, et judex tradet me exactori, et exactor nittet in carcerem. Quæ (4) est lex carceris istius? Non egredior ex eo, neque me exactor patitur exire, nisi debitum omne persolvero. Non habet exactor potestatem, ut mihi saltem quadrantem, C vel minimam portionem valcat concedere, unus cat, qui debitoribus non habentibus unde persol- vant, potest concedere. Accessit, inquit, ad eum unus qui debebat quingentos denarios, et alius quinqua- ginta : et cum non haberent unde redderent, ambo- bus donavit ". Qui donavit Dominus est: iste vero qui exactor est, non est dominus, sed a Domino ad exigenda debita præpositus. Non fuisti dignus ut tibi quingenti, sive quinquaginta denarii donaren- tur, nec audire meruisti, Dimissa sunt tibi delicta tua sed mitteris in carcerem, et ibi exigeris per laborem et opera, sive per pœnas atque sup- plicia, et non inde exies nisi reddideris quadran- tem, vel novissimum minutum, quod (5) Græce tenue dici potest, Peccata autem nostra pinguia D sunt. Scribitur enim : Incrassatum est cor populi De eo quod scriptum est : « Qui voluerit animam suam salvare, perdet eam, › usque ad eum locum ubi ait : ‹ Regnum Dei intra vos est. › Cap. XVII. Qui quæsierit, inquit, animam suam salvare, per- det eam : et qui perdiderit eam, salvabit eam. Mar- tyres quærunt salvare animam suani: propterea perdunt, ut salvent eam. Qui vero volunt salvare animam suam, ut non perdant eam, hi et corpus et animam 976 perdunt pariter in gehennam. Quamobrem nolite timere eos, ait, qui possunt corpus occidere, sed timete magis cum qui potest animam et corpus perdere in gehennam. Hoc ad propositum, juxta vires ingenii nostri breviter dixerimus. Ani- malis autem non recipit ea quæ sunt spiritus " et idcirco salvari non potest. Seminatur corpus animale, surgit corpus spiritale ". Porro qui ad- hæret Domino, spiritus unus efficitur. Si ergo qui Domino copulatur, cum animalis esset per id in spiritalem vertitur, et unus est spiritus : nos quo- que perdamus animam nostram, ut adhærentes Domino in unum spiritum transformemur. Sed et de reguo Dei interrogatus, respondit Salvator Pha- risæis: Quando venerit, inquit, non venit regnum Dei cum observatione, neque dicunt, ecce hic, aut ecce ibi. Regnum enim Dei intra vos est. Non omni- "Maith. xxv. 10 Cap. III, vers. 12. 71 Rom. XII, 7. 7 Luc. VII, 41, 42. 73 Act. XXVIII, Matth. v, 26. 75 Matth. XVIII. 76 1 Cor. 11, 14. 771 Cor. xv, 44. Origenem, pœnis damnatoruni finem impositum iri, et omnia unum in Deo tandem aliquando futura; neque adeo alias quam purgatorias pœnas admi- sisse. Nos, quanquam et supra ad homil. 24 ani- madvertimus, et aliis compluribus ex locis manife- stum erroris teneamus Origenem in quæstione de pœnarum æternitate; non tamen hunc eadem la- borare culpa contextum existimamus, quin potius econtrario ex iis unus videatur, qui in ejus defen- sionem adduci queant. Certe cum posset commode Adamantius propositam parabolam in summ sensum perverse detorquere, catholico fere sensu exposuit 27. tum luculentissime definivit, graviorum criminum reos æternis addicendos suppliciis cum ait : Si ma- gnam pecuniam debuerimus, sicut ille qui scribitur decem millia talenta debuisse, quanto tempore clau- damur in carcere, donec reddamus debitum, non possum manifeste pronuntiare..... utique qui tanto debito fuerit obnoxius, INFINITA ei ad reddendum de- bitum sæcula numerabuntur. nymo, ut quod in eo vocis varia significatione ludit Origenes, Latinus lector assequeretur. : (4) Ex hoc item loco el. Huetius colligit, putasse (5) Additum hoc quoque comina est abs Hiero- (6) Vitiose legebatur antea debemus, pro demus.
Good is the word that draws you, so that...Καλὴ δὲ ἡ λέξις ἡ κατασύρῃ σε, ἵνα…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Καλὴ δὲ ἡ λέξις ἡ «κατασύρῃ σε», ἵνα δείξῃ, ὅτι ἄκοντες ἑλκόμεθα, ὡς ἐπὶ καταδίκην μὴ θέλοντες πορεύ εσθαι. Κριτὴς δὲ ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός· πράκτωρ δὲ ὁ ἀφορισθεὶς ἑκάστῳ ἀνθρώπῳ ἄγγελος· «λεπτὸν» δέ ἐστι τὸ ἐλάχιστον ἁμάρτημα, «κοδράντης» δέ, ὡς ὁ Ματθαῖός φησιν, τὸ πλῆθος τῶν ἁμαρτημάτων. Μακάριος δὲ ὁ μηδὲν ὀφείλων ἤγουν ὁ μικρὰ ὀφείλων καὶ συγ γνώμης ἄξια.
- 1893 70 IN LUCAM HOMILIA XXXVI. 69 B 1894 subtile. Beatus est igitur, primum qui non peccat, secundo ut in collatione aliquis saltem tenue pec- catum habeat. Et inter ipsa quoque tenuia atque subtilia, est diversitas peccatorum. Nisi esset pecu- nia subtilis, nunquam diceretur: Non exies inde, donec reddas novissimum quadrantem ". Quomodo sine pecunia diceret novissimum minutum, quod est denarius, sive nummus, sive obolus, vel sta- tera. Quod si magnam pecuniam debuerimus, sicut ille qui scribitur decem millia talenta debuisse 75, quanto tempore claudamur in carcere, donec red- damus debitum, non possum manifeste pronuntiare. Si enim qui parum debet, non egredietur, nisi exsolvat minutum quadrantem: utique qui tanto debito fuerit obnoxius, infinita ei ad reddendum debitum sæcula numerabuntur. Quapropter (6) de- mus operam, ut liberemur ab adversario, dum suinus in via, et jungamur Domino Jesu, cui est gloria et imperium in secula sæculorum. Amen. HOMILIA XXXVI. fia. Non est aliud tempus faciendæ rationis nisi A hujus 1. Aut comparatione majoris, tenue atque tempus judicii, quando liquido cognoscetur quid nobis creditum est, et quid lucri, quidve detri- menti fecerimus, quis nostrum acceperit mnam, quis unum talentum, quis duo, quis quinque ". Necesse non est plura indicare, cum hoc in com- mune dixisse sufficiat, reddituros nos esse ratio- nem et si debitores inventi fuerimus trahi ad ju- dicem, et a judice exactori tradi. Singuli exactores proprios habemus: omnis vero multitudo, pluribus traditur, secundum id quod in Isaia scriptum est : Populus meus, exactores vestri spoliant vos, et qui potentes sunt dominantur vestri. Dominantur exactores, si debuerimus aliquid. Si autem habue- rimus fiduciam, et fronte libera vixerimus, servabo præceptum libens: Reddite omnibus debita : cui tri- butum, tributum : cui timorem, timorem: cui vecti- gal, vectigal : cui honorem, honorem 7. Si omnibus universa reddidero, venio ad exactorem, et intre- pida mente respondeo, Nihil tibi debeo. Venit ex- actor ad deposcendum, resisto ei. Scio enim quod si nihil debuero, in me non habet potestatem. Quod si debitor fuero, mittet me exactor meus in carcerem, illo ordine qui prædictus est. Adversa- rius enim me dueit ad principem, princeps ad ju- dicem, et judex tradet me exactori, et exactor nittet in carcerem. Quæ (4) est lex carceris istius? Non egredior ex eo, neque me exactor patitur exire, nisi debitum omne persolvero. Non habet exactor potestatem, ut mihi saltem quadrantem, C vel minimam portionem valcat concedere, unus cat, qui debitoribus non habentibus unde persol- vant, potest concedere. Accessit, inquit, ad eum unus qui debebat quingentos denarios, et alius quinqua- ginta : et cum non haberent unde redderent, ambo- bus donavit ". Qui donavit Dominus est: iste vero qui exactor est, non est dominus, sed a Domino ad exigenda debita præpositus. Non fuisti dignus ut tibi quingenti, sive quinquaginta denarii donaren- tur, nec audire meruisti, Dimissa sunt tibi delicta tua sed mitteris in carcerem, et ibi exigeris per laborem et opera, sive per pœnas atque sup- plicia, et non inde exies nisi reddideris quadran- tem, vel novissimum minutum, quod (5) Græce tenue dici potest, Peccata autem nostra pinguia D sunt. Scribitur enim : Incrassatum est cor populi De eo quod scriptum est : « Qui voluerit animam suam salvare, perdet eam, › usque ad eum locum ubi ait : ‹ Regnum Dei intra vos est. › Cap. XVII. Qui quæsierit, inquit, animam suam salvare, per- det eam : et qui perdiderit eam, salvabit eam. Mar- tyres quærunt salvare animam suani: propterea perdunt, ut salvent eam. Qui vero volunt salvare animam suam, ut non perdant eam, hi et corpus et animam 976 perdunt pariter in gehennam. Quamobrem nolite timere eos, ait, qui possunt corpus occidere, sed timete magis cum qui potest animam et corpus perdere in gehennam. Hoc ad propositum, juxta vires ingenii nostri breviter dixerimus. Ani- malis autem non recipit ea quæ sunt spiritus " et idcirco salvari non potest. Seminatur corpus animale, surgit corpus spiritale ". Porro qui ad- hæret Domino, spiritus unus efficitur. Si ergo qui Domino copulatur, cum animalis esset per id in spiritalem vertitur, et unus est spiritus : nos quo- que perdamus animam nostram, ut adhærentes Domino in unum spiritum transformemur. Sed et de reguo Dei interrogatus, respondit Salvator Pha- risæis: Quando venerit, inquit, non venit regnum Dei cum observatione, neque dicunt, ecce hic, aut ecce ibi. Regnum enim Dei intra vos est. Non omni- "Maith. xxv. 10 Cap. III, vers. 12. 71 Rom. XII, 7. 7 Luc. VII, 41, 42. 73 Act. XXVIII, Matth. v, 26. 75 Matth. XVIII. 76 1 Cor. 11, 14. 771 Cor. xv, 44. Origenem, pœnis damnatoruni finem impositum iri, et omnia unum in Deo tandem aliquando futura; neque adeo alias quam purgatorias pœnas admi- sisse. Nos, quanquam et supra ad homil. 24 ani- madvertimus, et aliis compluribus ex locis manife- stum erroris teneamus Origenem in quæstione de pœnarum æternitate; non tamen hunc eadem la- borare culpa contextum existimamus, quin potius econtrario ex iis unus videatur, qui in ejus defen- sionem adduci queant. Certe cum posset commode Adamantius propositam parabolam in summ sensum perverse detorquere, catholico fere sensu exposuit 27. tum luculentissime definivit, graviorum criminum reos æternis addicendos suppliciis cum ait : Si ma- gnam pecuniam debuerimus, sicut ille qui scribitur decem millia talenta debuisse, quanto tempore clau- damur in carcere, donec reddamus debitum, non possum manifeste pronuntiare..... utique qui tanto debito fuerit obnoxius, INFINITA ei ad reddendum de- bitum sæcula numerabuntur. nymo, ut quod in eo vocis varia significatione ludit Origenes, Latinus lector assequeretur. : (4) Ex hoc item loco el. Huetius colligit, putasse (5) Additum hoc quoque comina est abs Hiero- (6) Vitiose legebatur antea debemus, pro demus.
PG 13:1895διὰ τοῦτο δῶμεν εὐεργεσί αν ἀπηλλάχθαι τῷ ἀντιδίκῳ, ἵνα οἰκειω θῶμεν τῷ κυρίῳ Χριστῷ Ἰησοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. .10 Ἡ μὲν Βηθανία ἑρμηνεύεται «οἶ κος ὑπακοῆς», ἡ δὲ Βηθφαγὴ «σια γόνες», ἱερατικός τις ὢν τόπος· αἱ γὰρ σιαγόνες τοῖς ἱερεῦσιν ἐδίδοντο, ὡς ἐν τῷ νόμῳ ἀναγέγραπται· ὅπου οὖν ὑπακοὴ καὶ ἱερὸς τόπος, ἐκεῖ ἀποστέλλει ὁ κύριος τοὺς ἀποστόλους λύσοντας «πῶλον δεδεμέ νον, ἐν ᾧ οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἐκάθισεν». ἀντὶ τοῦ· οὐδέποτε ἄνθρωπος λογικὸς ἐπεκάθισεν, ἢ Μωϋσέως λόγος ἢ Ἡσαΐου οὐδὲ ἄλλου τινὸς τῶν προφητῶν. Ὅτε δὲ ἦλθεν ὁ Χριστός, εἶπε τοῖς μαθηταῖς, ἵνα ἀπελθόντες λύσωσι τὸν πῶλον. Εἶπε δὲ αὐτοῖς· «ἐάν τις ὑμᾶς ἐρωτᾷ· τί λύετε τὸν πῶλον, ἐρεῖτε, ὅτι ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει». Παρατηρητέον δέ, ὅτι ὁ μὲν Ἰησοῦς· «ἐάν τις», φησίν, «ὑμᾶς ἐρωτᾷ», καὶ οὐκ ὠνόμασε κύριον, ὁ δὲ εὐαγγελιστής φησιν, ὅτι «εἶπον οἱ κύριοι αὐτοῦ». Πολλοὶ γὰρ ἦσαν οἱ κύριοι τοῦ ὄνου πρὸ τοῦ κυριευθῆναι ὑπὸ τοῦ σωτῆρος, ἴσμεν δέ, ὅτι ὁ τοῦ κυρίου ἅπαξ γενόμενος οὐ δύναται πολλοὺς κυρίους ἔχειν· ὅταν γὰρ τῇ κακίᾳ δουλεύῃ τις ἄνθρωπος, πολλῶν παθῶν δοῦλός ἐστιν.
διὰ τοῦτο δῶμεν εὐεργεσί αν ἀπηλλάχθαι τῷ ἀντιδίκῳ, ἵνα οἰκειω θῶμεν τῷ κυρίῳ Χριστῷ Ἰησοῦ, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. .10 Ἡ μὲν Βηθανία ἑρμηνεύεται «οἶ κος ὑπακοῆς», ἡ δὲ Βηθφαγὴ «σια γόνες», ἱερατικός τις ὢν τόπος· αἱ γὰρ σιαγόνες τοῖς ἱερεῦσιν ἐδίδοντο, ὡς ἐν τῷ νόμῳ ἀναγέγραπται· ὅπου οὖν ὑπακοὴ καὶ ἱερὸς τόπος, ἐκεῖ ἀποστέλλει ὁ κύριος τοὺς ἀποστόλους λύσοντας «πῶλον δεδεμέ νον, ἐν ᾧ οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἐκάθισεν». ἀντὶ τοῦ· οὐδέποτε ἄνθρωπος λογικὸς ἐπεκάθισεν, ἢ Μωϋσέως λόγος ἢ Ἡσαΐου οὐδὲ ἄλλου τινὸς τῶν προφητῶν. Ὅτε δὲ ἦλθεν ὁ Χριστός, εἶπε τοῖς μαθηταῖς, ἵνα ἀπελθόντες λύσωσι τὸν πῶλον. Εἶπε δὲ αὐτοῖς· «ἐάν τις ὑμᾶς ἐρωτᾷ· τί λύετε τὸν πῶλον, ἐρεῖτε, ὅτι ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει». Παρατηρητέον δέ, ὅτι ὁ μὲν Ἰησοῦς· «ἐάν τις», φησίν, «ὑμᾶς ἐρωτᾷ», καὶ οὐκ ὠνόμασε κύριον, ὁ δὲ εὐαγγελιστής φησιν, ὅτι «εἶπον οἱ κύριοι αὐτοῦ». Πολλοὶ γὰρ ἦσαν οἱ κύριοι τοῦ ὄνου πρὸ τοῦ κυριευθῆναι ὑπὸ τοῦ σωτῆρος, ἴσμεν δέ, ὅτι ὁ τοῦ κυρίου ἅπαξ γενόμενος οὐ δύναται πολλοὺς κυρίους ἔχειν· ὅταν γὰρ τῇ κακίᾳ δουλεύῃ τις ἄνθρωπος, πολλῶν παθῶν δοῦλός ἐστιν.
The disciples therefore receive the word and...Λαμβάνουσι τοίνυν τὸν λόγον οἱ μα- θηταὶ καὶ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 13:1897Λαμβάνουσι τοίνυν τὸν λόγον οἱ μαθηταὶ καὶ ἐπικαθίζουσιν αὐτὸν ταῖς ψυχαῖς τῶν ἀκουόντων· εἶτα ἐκδύονται τὰ ἱμάτια ἑαυτῶν «καὶ ὑποστρωννύουσιν ἐν τῇ ὁδῷ». Ἐπίκειται οὖν ἡμῖν τὰ ἱμάτια τῶν ἀποστόλων, αἱ πράξεις αὐτῶν αἱ κα λαὶ καὶ οἱ λόγοι κοσμοῦσι ἡμᾶς· θέλουσι δὲ οἱ μαθηταί, καὶ ἵνα πατῶμεν αὐτῶν τὰ ἱμάτια, τοῦτ' ἔστιν ἵνα ἐξετάζωμεν τοὺς ἀποστολικοὺς λόγους. Πότε δὲ ἡμεῖς σιωπῶμεν; Ὅταν «ψυγῇ ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν», ὅταν γένηται τὸ ὑπὸ τοῦ σωτῆρος εἰρημένον· «ἆρά γε ἐλθὼν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου εὑρίσκει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» Ζητῶ, μήποτε καὶ ἐνταῦθα ἐφ' ἡμᾶς ὁ κλαυθμὸς τοῦ κυρίου φθάνῃ. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν ἡ Ἱερουσαλὴμ ἡ κλαιομένη, οἱ διορατικώτεροι. Ἐὰν μετὰ τὸ ἀποκαλυφθῆναι ἡμῖν τὰ μυστήρια τῆς ἀληθείας καὶ κηρυχθῆναι τὸν λόγον τῆς σωτηρίας ἁμαρτάνωμεν, κλαιόμεθα. Οὐδεὶς γὰρ ἐθνικὸς κλαίεται, κλαίεται δὲ ἡ τοιαύτη Ἱερουσαλήμ, ἐπειδήπερ «οἱ ἐχθροὶ» αὐτῆς ἁμαρτάνουσαν αὐτὴν περιέξουσι κυκλόθεν, αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις, καὶ περιβαλοῦσιν αὐτῇ «χάρακα» καὶ συνέξουσιν αὐτὴν «καὶ λίθον ἐπὶ λίθον οὐκ ἀφήσουσιν» ἐν αὐτῇ· ἐὰν γὰρ μετὰ πολὺν χρόνον σωφρονήσας τις ἢ ἄλλην ἀρετὴν ἐπιτηδεύσας νικηθῇ, καθαιρεῖται αὐτοῦ ἡ οἰκοδομή.
Λαμβάνουσι τοίνυν τὸν λόγον οἱ μαθηταὶ καὶ ἐπικαθίζουσιν αὐτὸν ταῖς ψυχαῖς τῶν ἀκουόντων· εἶτα ἐκδύονται τὰ ἱμάτια ἑαυτῶν «καὶ ὑποστρωννύουσιν ἐν τῇ ὁδῷ». Ἐπίκειται οὖν ἡμῖν τὰ ἱμάτια τῶν ἀποστόλων, αἱ πράξεις αὐτῶν αἱ κα λαὶ καὶ οἱ λόγοι κοσμοῦσι ἡμᾶς· θέλουσι δὲ οἱ μαθηταί, καὶ ἵνα πατῶμεν αὐτῶν τὰ ἱμάτια, τοῦτ' ἔστιν ἵνα ἐξετάζωμεν τοὺς ἀποστολικοὺς λόγους. Πότε δὲ ἡμεῖς σιωπῶμεν; Ὅταν «ψυγῇ ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν», ὅταν γένηται τὸ ὑπὸ τοῦ σωτῆρος εἰρημένον· «ἆρά γε ἐλθὼν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου εὑρίσκει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» Ζητῶ, μήποτε καὶ ἐνταῦθα ἐφ' ἡμᾶς ὁ κλαυθμὸς τοῦ κυρίου φθάνῃ. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν ἡ Ἱερουσαλὴμ ἡ κλαιομένη, οἱ διορατικώτεροι. Ἐὰν μετὰ τὸ ἀποκαλυφθῆναι ἡμῖν τὰ μυστήρια τῆς ἀληθείας καὶ κηρυχθῆναι τὸν λόγον τῆς σωτηρίας ἁμαρτάνωμεν, κλαιόμεθα. Οὐδεὶς γὰρ ἐθνικὸς κλαίεται, κλαίεται δὲ ἡ τοιαύτη Ἱερουσαλήμ, ἐπειδήπερ «οἱ ἐχθροὶ» αὐτῆς ἁμαρτάνουσαν αὐτὴν περιέξουσι κυκλόθεν, αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις, καὶ περιβαλοῦσιν αὐτῇ «χάρακα» καὶ συνέξουσιν αὐτὴν «καὶ λίθον ἐπὶ λίθον οὐκ ἀφήσουσιν» ἐν αὐτῇ· ἐὰν γὰρ μετὰ πολὺν χρόνον σωφρονήσας τις ἢ ἄλλην ἀρετὴν ἐπιτηδεύσας νικηθῇ, καθαιρεῖται αὐτοῦ ἡ οἰκοδομή.
PG 13:1898«Οὐ γὰρ μὴ μνησθῶ», φησί, «τῶν προτέρων δικαιοσυνῶν αὐτοῦ· ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ αὐτοῦ, ἐν ᾗ καταλήψομαι αὐτόν, ἐν αὐτῇ κρινῶ αὐτόν».
Λαμβάνουσι τοίνυν τὸν λόγον οἱ μαθηταὶ καὶ ἐπικαθίζουσιν αὐτὸν ταῖς ψυχαῖς τῶν ἀκουόντων· εἶτα ἐκδύονται τὰ ἱμάτια ἑαυτῶν «καὶ ὑποστρωννύουσιν ἐν τῇ ὁδῷ». Ἐπίκειται οὖν ἡμῖν τὰ ἱμάτια τῶν ἀποστόλων, αἱ πράξεις αὐτῶν αἱ κα λαὶ καὶ οἱ λόγοι κοσμοῦσι ἡμᾶς· θέλουσι δὲ οἱ μαθηταί, καὶ ἵνα πατῶμεν αὐτῶν τὰ ἱμάτια, τοῦτ' ἔστιν ἵνα ἐξετάζωμεν τοὺς ἀποστολικοὺς λόγους. Πότε δὲ ἡμεῖς σιωπῶμεν; Ὅταν «ψυγῇ ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν», ὅταν γένηται τὸ ὑπὸ τοῦ σωτῆρος εἰρημένον· «ἆρά γε ἐλθὼν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου εὑρίσκει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» Ζητῶ, μήποτε καὶ ἐνταῦθα ἐφ' ἡμᾶς ὁ κλαυθμὸς τοῦ κυρίου φθάνῃ. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν ἡ Ἱερουσαλὴμ ἡ κλαιομένη, οἱ διορατικώτεροι. Ἐὰν μετὰ τὸ ἀποκαλυφθῆναι ἡμῖν τὰ μυστήρια τῆς ἀληθείας καὶ κηρυχθῆναι τὸν λόγον τῆς σωτηρίας ἁμαρτάνωμεν, κλαιόμεθα. Οὐδεὶς γὰρ ἐθνικὸς κλαίεται, κλαίεται δὲ ἡ τοιαύτη Ἱερουσαλήμ, ἐπειδήπερ «οἱ ἐχθροὶ» αὐτῆς ἁμαρτάνουσαν αὐτὴν περιέξουσι κυκλόθεν, αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις, καὶ περιβαλοῦσιν αὐτῇ «χάρακα» καὶ συνέξουσιν αὐτὴν «καὶ λίθον ἐπὶ λίθον οὐκ ἀφήσουσιν» ἐν αὐτῇ· ἐὰν γὰρ μετὰ πολὺν χρόνον σωφρονήσας τις ἢ ἄλλην ἀρετὴν ἐπιτηδεύσας νικηθῇ, καθαιρεῖται αὐτοῦ ἡ οἰκοδομή.
He does not cast out those buying—for the buyer captures...Οὐκ ἐκβάλλει τοὺς ἀγοράζοντας—ὁ γὰρ ἀγοράζων συλλαμβάνει τ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Οὐκ ἐκβάλλει τοὺς ἀγοράζοντας–ὁ γὰρ ἀγοράζων συλλαμβάνει τὸ ἀγοραζόμενον–ἀλλὰ τοὺς διὰ τὸ πωλεῖν ἀποδιδομένους τὰ ἴδια χρήσιμα καὶ λαμβάνοντας ἀντὶ αὐτῶν τὰ νενομισμένα εἶναι τίμια καὶ οὐ τὰ τίμια. Καὶ ἐπὶ τούτῳ ἐκβάλλει σε ἀπὸ τοῦ ναοῦ ὁ σωτήρ· ἐὰν γὰρ πωλῇς, ὅμοιος ἔσῃ τῷ ἀσώτῳ υἱῷ, ὃς ἔλαβε τὸν βίον τὸν πατρικὸν καὶ πάντα ἀπώλεσε· φοβοῦμαι μήποτε περί τινα εὑρεθῇ ἡμῶν τὸ πρᾶγμα τοῦτο. Ἐὰν γὰρ τὰ ἐξ ἁγίου πνεύματος λελαλημένα μοι μισθοῦ πιπράσκω, τί ἄλλο ποιῶ ἢ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον μισθοῦ πιπράσκω; Ἐρωτῶσι τοίνυν· «ἐν τῇ ἀναστάσει», πάντων ἀνισταμένων, «τίνος αὐτῶν ἔσται γυνή», οἰόμενοι αὐτὸν εἰς ἀπορίαν ἐμβαλεῖν. .10 Πρὸς τούτοις ἀναγινώσκοντές τινες τὰ προφητικὰ πλανῶνται περὶ τὸν νοῦν τῆς γραφῆς–φέρε εἰπεῖν ἐκ τοῦ Ἡσαΐου· «οἱ ἔκλεκτοί μου οὐ τεκνοποιήσουσιν εἰς κατάραν», καὶ ἐν τῷ Δευτερονομίῳ ἐν ταῖς εὐλογίαις· «εὐλογημένα τὰ ἔκγονα τῆς κοιλίας σου»· –ὑπολαμβάνοντες «ἐν τῇ ἀναστάσει τῶν νεκρῶν» ἔσεσθαι ταῦτα, μὴ νοοῦντες τὰς πνευματικὰς εὐλογίας.
Λαμβάνουσι τοίνυν τὸν λόγον οἱ μαθηταὶ καὶ ἐπικαθίζουσιν αὐτὸν ταῖς ψυχαῖς τῶν ἀκουόντων· εἶτα ἐκδύονται τὰ ἱμάτια ἑαυτῶν «καὶ ὑποστρωννύουσιν ἐν τῇ ὁδῷ». Ἐπίκειται οὖν ἡμῖν τὰ ἱμάτια τῶν ἀποστόλων, αἱ πράξεις αὐτῶν αἱ κα λαὶ καὶ οἱ λόγοι κοσμοῦσι ἡμᾶς· θέλουσι δὲ οἱ μαθηταί, καὶ ἵνα πατῶμεν αὐτῶν τὰ ἱμάτια, τοῦτ' ἔστιν ἵνα ἐξετάζωμεν τοὺς ἀποστολικοὺς λόγους. Πότε δὲ ἡμεῖς σιωπῶμεν; Ὅταν «ψυγῇ ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν», ὅταν γένηται τὸ ὑπὸ τοῦ σωτῆρος εἰρημένον· «ἆρά γε ἐλθὼν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου εὑρίσκει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς;» Ζητῶ, μήποτε καὶ ἐνταῦθα ἐφ' ἡμᾶς ὁ κλαυθμὸς τοῦ κυρίου φθάνῃ. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν ἡ Ἱερουσαλὴμ ἡ κλαιομένη, οἱ διορατικώτεροι. Ἐὰν μετὰ τὸ ἀποκαλυφθῆναι ἡμῖν τὰ μυστήρια τῆς ἀληθείας καὶ κηρυχθῆναι τὸν λόγον τῆς σωτηρίας ἁμαρτάνωμεν, κλαιόμεθα. Οὐδεὶς γὰρ ἐθνικὸς κλαίεται, κλαίεται δὲ ἡ τοιαύτη Ἱερουσαλήμ, ἐπειδήπερ «οἱ ἐχθροὶ» αὐτῆς ἁμαρτάνουσαν αὐτὴν περιέξουσι κυκλόθεν, αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις, καὶ περιβαλοῦσιν αὐτῇ «χάρακα» καὶ συνέξουσιν αὐτὴν «καὶ λίθον ἐπὶ λίθον οὐκ ἀφήσουσιν» ἐν αὐτῇ· ἐὰν γὰρ μετὰ πολὺν χρόνον σωφρονήσας τις ἢ ἄλλην ἀρετὴν ἐπιτηδεύσας νικηθῇ, καθαιρεῖται αὐτοῦ ἡ οἰκοδομή.
PG 13:1900Διὰ τοῦτο σωματικῶς ἐκδεχομένοις τοῖς ἐκ τῶν Ἰουδαίων Σαδδουκαίοις ἔλεγεν ὁ σωτήρ· «πλανᾶσθε μὴ εἰδότες τὰς γραφάς». Ὑψηλότερον δέ· ἐγένετο ἐν ἀρχῇ ὁ ἄνθρωπος, ὡς ἐν τῇ Γενέσει γέγραπται, «κατ' εἰκόνα θεοῦ», ὕστερον δὲ διὰ τὴν αὐτοῦ παρακοὴν ἀνέλαβε καὶ εἰκόνα «χοϊκήν»· ὥσπερ γὰρ τὸ νόμισμα εἰκόνα ἔχει τοῦ βασιλεύοντος τῶν ἐθνῶν, οὕτως ὁ ποιῶν τὰ ἔργα τοῦ «κοσμοκράτορος» τὴν εἰκόνα αὐτοῦ φορεῖ· ἣν παραινεῖ ὁ σωτὴρ ἀποδιδόναι καὶ ἀποτίθεσθαι καὶ φορεῖν τὴν ἐξ ἀρχῆς γενομένην εἰκόνα καθ' ὁμοίωσιν τῷ θεῷ.
1899 ORIGENIS 1900 Hic vero ubi mors, et nuptiæ, et liberi neces- A vatore dictum esse simpliciter: Reddite quæ sunt Ca- B saris, Cæsari, id est tributum reddite quod debetis. Quis enim nostrum de tributis reddendis Cæsari contradicit? Habet igitur locus quiddam mystici at- que secreti. Duæ sunt imagines hominis, una quam accepit a Dco factus in principio, sicut in Genesi scriptum est": Juxta imaginem et similitudinem Dei; altera choici, id est terreni, postquam pro- pter inobedientiam atque peccatum ejectus de pa- radiso assumpsit eam, principis sæculi hujus suasus illecebris. Sicut enim nummus atque denarius ha- bet imaginem imperatorum mundi ; sic qui facit opera rectoris tenebrarum istarum, portat imaginem ejus cujus habet opera ; quam præcepit Jesus esse reddendam et projiciendam de vultu nostro, assu- . mendamque eam imaginem, juxta quam a principio ad similitudinem Dei conditi sumus. Atque ita fit, ut quæ Cæsaris sunt, Cæsari, et quæ Dei, redda- mus Deo. Ostendite, inquit, mihi nummum. Pro quo in Matthæo ' scribitur denarius. Quem cuin ac« cepisset, ait: Cujus scriptionem habet? Qui respon- dentes, dixerunt: Cæsaris. Ad quos rursum: Reddite ergo, inquit, quæ sunt Cæsaris Cæsari, et quæ sunt Dei Deo. Quorum consequentiam et Paulus locutus est, dicens: Sicut portavimus imaginem choici, portemus et imaginem cœlestis. Quod ergo ait : Red- dite quæ sunt Cæsaris Cæsari, hoc dicit : Deponite personam choici, abjicite imaginem terrenam ut possitis vobis personam cœlestis imponentes, red- dere quæ sunt Dei Deo. Repetit nos Deus. Quiduam repetit? Lege Moysen: Et nunc quid Dominus re- petit a te³? et reliqua quæ sequuntur. Postulat igitur a nobis Deus, et deprecatur, non quia neces- sarium habet aliquid, ut ei tribuamus: postulat et postquam ei dederimus, idipsum tribuat in salutem. Quod 979 ut manifestius fiat, ponam parabolam mnarum. Qui unam acceperat mnam, et fecerat decem; et obtulit domino, a quo sibi credita mna fuerat, accepit et aliam quam antea non habebat. Illius enim mnam, qui non multiplicaverat quod accepit, jubet dominus auferri, et dari ei qui alias habet. Tollite, inquit, mnam, et date ei qui habet decem mnas *. Atque in hunc modum quæ dederi- mus Deo, nobis ea ipsa restituet cum his quæ ante D non habueramus. Exigit et postulat a nobis Deus. ut habeat occasionem donandi, ut ipsi tribuat qui erogavit. Ipsius enim gratia duplicata est mna, et 96 cap. 1, vers. 3. 95 Psal. cxxv, 3. 5. sarii sunt; illic, ubi immortalitas, nec conjugio opus est, nec filiis. Proponam mihi quæstionem valde molestam, et quæ non facile solvitur, ex per- sona eorum, qui studiosissimi Scripturarum sunt, et die ac nocte meditantur in lege Domini ". Ubi, inquiunt, scriptum est quia neque nubent, neque nubentur? Tam Vetus quam Novum Testamentum memoria ac mente perlustrans, nusquam memini tale quid relatum. Quod si forte me fallit, qui plus novit doceat. Libenter disco quod nescio. Sed quan- tum ego existimo, nec in Veteri, nec in Novo In- strumento quidquam tale reperiet. Omnis ergo eo- rum error de prophetica, quam non intelligunt, lectione surrexit: e quibus illud est in Isaia: Lecti mei non habebunt liberos in maledictionem ". Et in Deuteronomio in benedictionibus : Benedicti filii uteri tui. Et putant hæc futura in resurrectione, non intelligentes spiritales benedictiones esse præ- dictas. Paulus enim vas electionis, omnes has be- nedictiones, quæ ponuntur in Lege, spiritaliter iu- terpretans, et sciens non esse carnales, ad Ephe- sios loquitur : Benedictus Deus, et Pater Do- mini nostri Jesu Christi, qui benedixit nos in omni benedictione spiritali, cum a mortuis resurgentes æternam beatitudinem consequeremur. Sed et in Psalmis simile quid reperientes, eodem labuntur errore. Uxor, inquit, tua sicut vitis abundans in lateribus domus tuæ, filii tui sicut novellæ oli- varum in circuitu mensæ tuæ, usque ad eum locum ubi ait : Benedicat te Dominus ex Sion, et videas C quæ bona sunt Jerusalem ”. Ergo cum instructa fuerit Jerusalem, et instaurata in antiquum statum, tunc visurus est bona quæ Scriptura commemorat. Qui spiritaliter intelligunt Jerusalem, et de ea dici sciunt quæ cœlestis est, quæ sursum est, quæ est mater nostra ”; videbunt bona illius, de quibus sæpe diximus, et id quod nunc de psalmo posui- mus : Uxor tua sicut vilis abundans in lateribus domus tuæ, filii tui sicut novellæ olivarum in circuitu mensæ tuæ. Quæ omnia corporaliter intelligentibus Sadducæis, (10) qui erant portio Judæorum, dicit Salvator 98: Nescitis Scripturas, neque virtutem Dei. Hæc de quæstione, quam Sadducæi Domino propo- suerunt, breviter dicta sint. Porro quod (11) ad- jectum est de imagine Cæsaris, etiam super hoc debemus pauca perstringere. Putant quidam a Sal- _cap. Lxv, vers. 23. 98 Deut. VII, 13. 7 Psal. CXXVII, 3. 98 Matth. xxII, xv, 49. Deut. x, 12. * Luc. xix, 21. corporum tollitur, sed gloriæ magnitudo monstra- tur. Neque enim scriptum est, erunt angeli, sed, ‹ sicut angeli : ubi similitudo promittitur, veritas denegatur. Erunt, inquit, sicut angeli, id est similes angelorum : ergo homines esse non desinent. Cæterum multis sæpe locis hocce Origenis commen- tum S. doctor refellit. Psal. 1, Gal. IV 2 26. 99 4 (15) Nonnullis post Dallæum visus est Origenes existimare hoc loco, Sadducæos (quos constat, ipso neutiquam diflitente, solos Moysis libros in sacrarum Scripturarum censum admisisse) prophetis quoque, et Psalwis camdem tribuisse auctoritatem; siquidem . Isaia LXV et psalmi cxxvu testimonia, quæ laudat, ab iis tradit corporaliter intellecta, cujus ignorantiæ a Salvatore accusantur. Verum etsi dederimus ita hune superiori contextum hærere, ut, quæ laudat Origenes, prophetæ ac Davidis verba perperam a Sadducæis diceret accepta, non hine tamen coiligas sensisse illum eos libros a Sadducæis in Canonem Scripturarum relatos. Potuit vero illud duntaxat Deuteronomii xxvi testimonium, quod utique et Sadducæi reciperent, respexisse. quod, aut quia. 29. 99 cap. 1, vers. 27. Matth. xxi, 10. 1 Cor. (11) Lectum antea quæ, manifesto errore, pro
Ἀκολούθως τούτοις καὶ ὁ Παῦ- λός φησιν · ὡς…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἀκολούθως τούτοις καὶ ὁ Παῦλός φησιν· «ὡς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, οὕτως φορέσωμεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου». Τοῦτο οὖν δηλοῖ τό· «ἀπόδοτε τὰ Καίσαρος Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ».
1899 ORIGENIS 1900 Hic vero ubi mors, et nuptiæ, et liberi neces- A vatore dictum esse simpliciter: Reddite quæ sunt Ca- B saris, Cæsari, id est tributum reddite quod debetis. Quis enim nostrum de tributis reddendis Cæsari contradicit? Habet igitur locus quiddam mystici at- que secreti. Duæ sunt imagines hominis, una quam accepit a Dco factus in principio, sicut in Genesi scriptum est": Juxta imaginem et similitudinem Dei; altera choici, id est terreni, postquam pro- pter inobedientiam atque peccatum ejectus de pa- radiso assumpsit eam, principis sæculi hujus suasus illecebris. Sicut enim nummus atque denarius ha- bet imaginem imperatorum mundi ; sic qui facit opera rectoris tenebrarum istarum, portat imaginem ejus cujus habet opera ; quam præcepit Jesus esse reddendam et projiciendam de vultu nostro, assu- . mendamque eam imaginem, juxta quam a principio ad similitudinem Dei conditi sumus. Atque ita fit, ut quæ Cæsaris sunt, Cæsari, et quæ Dei, redda- mus Deo. Ostendite, inquit, mihi nummum. Pro quo in Matthæo ' scribitur denarius. Quem cuin ac« cepisset, ait: Cujus scriptionem habet? Qui respon- dentes, dixerunt: Cæsaris. Ad quos rursum: Reddite ergo, inquit, quæ sunt Cæsaris Cæsari, et quæ sunt Dei Deo. Quorum consequentiam et Paulus locutus est, dicens: Sicut portavimus imaginem choici, portemus et imaginem cœlestis. Quod ergo ait : Red- dite quæ sunt Cæsaris Cæsari, hoc dicit : Deponite personam choici, abjicite imaginem terrenam ut possitis vobis personam cœlestis imponentes, red- dere quæ sunt Dei Deo. Repetit nos Deus. Quiduam repetit? Lege Moysen: Et nunc quid Dominus re- petit a te³? et reliqua quæ sequuntur. Postulat igitur a nobis Deus, et deprecatur, non quia neces- sarium habet aliquid, ut ei tribuamus: postulat et postquam ei dederimus, idipsum tribuat in salutem. Quod 979 ut manifestius fiat, ponam parabolam mnarum. Qui unam acceperat mnam, et fecerat decem; et obtulit domino, a quo sibi credita mna fuerat, accepit et aliam quam antea non habebat. Illius enim mnam, qui non multiplicaverat quod accepit, jubet dominus auferri, et dari ei qui alias habet. Tollite, inquit, mnam, et date ei qui habet decem mnas *. Atque in hunc modum quæ dederi- mus Deo, nobis ea ipsa restituet cum his quæ ante D non habueramus. Exigit et postulat a nobis Deus. ut habeat occasionem donandi, ut ipsi tribuat qui erogavit. Ipsius enim gratia duplicata est mna, et 96 cap. 1, vers. 3. 95 Psal. cxxv, 3. 5. sarii sunt; illic, ubi immortalitas, nec conjugio opus est, nec filiis. Proponam mihi quæstionem valde molestam, et quæ non facile solvitur, ex per- sona eorum, qui studiosissimi Scripturarum sunt, et die ac nocte meditantur in lege Domini ". Ubi, inquiunt, scriptum est quia neque nubent, neque nubentur? Tam Vetus quam Novum Testamentum memoria ac mente perlustrans, nusquam memini tale quid relatum. Quod si forte me fallit, qui plus novit doceat. Libenter disco quod nescio. Sed quan- tum ego existimo, nec in Veteri, nec in Novo In- strumento quidquam tale reperiet. Omnis ergo eo- rum error de prophetica, quam non intelligunt, lectione surrexit: e quibus illud est in Isaia: Lecti mei non habebunt liberos in maledictionem ". Et in Deuteronomio in benedictionibus : Benedicti filii uteri tui. Et putant hæc futura in resurrectione, non intelligentes spiritales benedictiones esse præ- dictas. Paulus enim vas electionis, omnes has be- nedictiones, quæ ponuntur in Lege, spiritaliter iu- terpretans, et sciens non esse carnales, ad Ephe- sios loquitur : Benedictus Deus, et Pater Do- mini nostri Jesu Christi, qui benedixit nos in omni benedictione spiritali, cum a mortuis resurgentes æternam beatitudinem consequeremur. Sed et in Psalmis simile quid reperientes, eodem labuntur errore. Uxor, inquit, tua sicut vitis abundans in lateribus domus tuæ, filii tui sicut novellæ oli- varum in circuitu mensæ tuæ, usque ad eum locum ubi ait : Benedicat te Dominus ex Sion, et videas C quæ bona sunt Jerusalem ”. Ergo cum instructa fuerit Jerusalem, et instaurata in antiquum statum, tunc visurus est bona quæ Scriptura commemorat. Qui spiritaliter intelligunt Jerusalem, et de ea dici sciunt quæ cœlestis est, quæ sursum est, quæ est mater nostra ”; videbunt bona illius, de quibus sæpe diximus, et id quod nunc de psalmo posui- mus : Uxor tua sicut vilis abundans in lateribus domus tuæ, filii tui sicut novellæ olivarum in circuitu mensæ tuæ. Quæ omnia corporaliter intelligentibus Sadducæis, (10) qui erant portio Judæorum, dicit Salvator 98: Nescitis Scripturas, neque virtutem Dei. Hæc de quæstione, quam Sadducæi Domino propo- suerunt, breviter dicta sint. Porro quod (11) ad- jectum est de imagine Cæsaris, etiam super hoc debemus pauca perstringere. Putant quidam a Sal- _cap. Lxv, vers. 23. 98 Deut. VII, 13. 7 Psal. CXXVII, 3. 98 Matth. xxII, xv, 49. Deut. x, 12. * Luc. xix, 21. corporum tollitur, sed gloriæ magnitudo monstra- tur. Neque enim scriptum est, erunt angeli, sed, ‹ sicut angeli : ubi similitudo promittitur, veritas denegatur. Erunt, inquit, sicut angeli, id est similes angelorum : ergo homines esse non desinent. Cæterum multis sæpe locis hocce Origenis commen- tum S. doctor refellit. Psal. 1, Gal. IV 2 26. 99 4 (15) Nonnullis post Dallæum visus est Origenes existimare hoc loco, Sadducæos (quos constat, ipso neutiquam diflitente, solos Moysis libros in sacrarum Scripturarum censum admisisse) prophetis quoque, et Psalwis camdem tribuisse auctoritatem; siquidem . Isaia LXV et psalmi cxxvu testimonia, quæ laudat, ab iis tradit corporaliter intellecta, cujus ignorantiæ a Salvatore accusantur. Verum etsi dederimus ita hune superiori contextum hærere, ut, quæ laudat Origenes, prophetæ ac Davidis verba perperam a Sadducæis diceret accepta, non hine tamen coiligas sensisse illum eos libros a Sadducæis in Canonem Scripturarum relatos. Potuit vero illud duntaxat Deuteronomii xxvi testimonium, quod utique et Sadducæi reciperent, respexisse. quod, aut quia. 29. 99 cap. 1, vers. 27. Matth. xxi, 10. 1 Cor. (11) Lectum antea quæ, manifesto errore, pro
He asks of us, not because He has need...Αἰτεῖ δὲ παρ’ ἡμῶν, οὐχ ὅτι χρείαν ἔχει…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Αἰτεῖ δὲ παρ' ἡμῶν, οὐχ ὅτι χρείαν ἔχει τινός, ἀλλ' ἵνα ἡμῖν ἀντιχαρίσηται τὰ αὐτοῦ. Ὁ γὰρ τὴν μνᾶν δεκαπλασιάσας καὶ προσενέγκας τῷ δεδωκότι κυρίῳ, ἀπολαμβάνει σὺν ταῖς τοσαύταις καὶ ἑτέραν· ἐκείνου γὰρ τοῦ μὴ πολυπλασιάσαντος τὴν μνᾶν κελεύει ἀφαιρεθῆναι καὶ δοθῆναι τῷ ἔχοντι τὰς δέκα μνᾶς. «Ἄρατε οὖν, φησὶν τοῖς παρεστῶσιν, «ἀπ' αὐτοῦ τὴν μνᾶν», καὶ δότε τῷ τὰς δέκα μνᾶς ἔχοντι»· ἀντιχαρίζεται γὰρ ἡμῖν ὁ θεὸς τὰ ἀγαθὰ μετὰ προσθήκης.
1899 ORIGENIS 1900 Hic vero ubi mors, et nuptiæ, et liberi neces- A vatore dictum esse simpliciter: Reddite quæ sunt Ca- B saris, Cæsari, id est tributum reddite quod debetis. Quis enim nostrum de tributis reddendis Cæsari contradicit? Habet igitur locus quiddam mystici at- que secreti. Duæ sunt imagines hominis, una quam accepit a Dco factus in principio, sicut in Genesi scriptum est": Juxta imaginem et similitudinem Dei; altera choici, id est terreni, postquam pro- pter inobedientiam atque peccatum ejectus de pa- radiso assumpsit eam, principis sæculi hujus suasus illecebris. Sicut enim nummus atque denarius ha- bet imaginem imperatorum mundi ; sic qui facit opera rectoris tenebrarum istarum, portat imaginem ejus cujus habet opera ; quam præcepit Jesus esse reddendam et projiciendam de vultu nostro, assu- . mendamque eam imaginem, juxta quam a principio ad similitudinem Dei conditi sumus. Atque ita fit, ut quæ Cæsaris sunt, Cæsari, et quæ Dei, redda- mus Deo. Ostendite, inquit, mihi nummum. Pro quo in Matthæo ' scribitur denarius. Quem cuin ac« cepisset, ait: Cujus scriptionem habet? Qui respon- dentes, dixerunt: Cæsaris. Ad quos rursum: Reddite ergo, inquit, quæ sunt Cæsaris Cæsari, et quæ sunt Dei Deo. Quorum consequentiam et Paulus locutus est, dicens: Sicut portavimus imaginem choici, portemus et imaginem cœlestis. Quod ergo ait : Red- dite quæ sunt Cæsaris Cæsari, hoc dicit : Deponite personam choici, abjicite imaginem terrenam ut possitis vobis personam cœlestis imponentes, red- dere quæ sunt Dei Deo. Repetit nos Deus. Quiduam repetit? Lege Moysen: Et nunc quid Dominus re- petit a te³? et reliqua quæ sequuntur. Postulat igitur a nobis Deus, et deprecatur, non quia neces- sarium habet aliquid, ut ei tribuamus: postulat et postquam ei dederimus, idipsum tribuat in salutem. Quod 979 ut manifestius fiat, ponam parabolam mnarum. Qui unam acceperat mnam, et fecerat decem; et obtulit domino, a quo sibi credita mna fuerat, accepit et aliam quam antea non habebat. Illius enim mnam, qui non multiplicaverat quod accepit, jubet dominus auferri, et dari ei qui alias habet. Tollite, inquit, mnam, et date ei qui habet decem mnas *. Atque in hunc modum quæ dederi- mus Deo, nobis ea ipsa restituet cum his quæ ante D non habueramus. Exigit et postulat a nobis Deus. ut habeat occasionem donandi, ut ipsi tribuat qui erogavit. Ipsius enim gratia duplicata est mna, et 96 cap. 1, vers. 3. 95 Psal. cxxv, 3. 5. sarii sunt; illic, ubi immortalitas, nec conjugio opus est, nec filiis. Proponam mihi quæstionem valde molestam, et quæ non facile solvitur, ex per- sona eorum, qui studiosissimi Scripturarum sunt, et die ac nocte meditantur in lege Domini ". Ubi, inquiunt, scriptum est quia neque nubent, neque nubentur? Tam Vetus quam Novum Testamentum memoria ac mente perlustrans, nusquam memini tale quid relatum. Quod si forte me fallit, qui plus novit doceat. Libenter disco quod nescio. Sed quan- tum ego existimo, nec in Veteri, nec in Novo In- strumento quidquam tale reperiet. Omnis ergo eo- rum error de prophetica, quam non intelligunt, lectione surrexit: e quibus illud est in Isaia: Lecti mei non habebunt liberos in maledictionem ". Et in Deuteronomio in benedictionibus : Benedicti filii uteri tui. Et putant hæc futura in resurrectione, non intelligentes spiritales benedictiones esse præ- dictas. Paulus enim vas electionis, omnes has be- nedictiones, quæ ponuntur in Lege, spiritaliter iu- terpretans, et sciens non esse carnales, ad Ephe- sios loquitur : Benedictus Deus, et Pater Do- mini nostri Jesu Christi, qui benedixit nos in omni benedictione spiritali, cum a mortuis resurgentes æternam beatitudinem consequeremur. Sed et in Psalmis simile quid reperientes, eodem labuntur errore. Uxor, inquit, tua sicut vitis abundans in lateribus domus tuæ, filii tui sicut novellæ oli- varum in circuitu mensæ tuæ, usque ad eum locum ubi ait : Benedicat te Dominus ex Sion, et videas C quæ bona sunt Jerusalem ”. Ergo cum instructa fuerit Jerusalem, et instaurata in antiquum statum, tunc visurus est bona quæ Scriptura commemorat. Qui spiritaliter intelligunt Jerusalem, et de ea dici sciunt quæ cœlestis est, quæ sursum est, quæ est mater nostra ”; videbunt bona illius, de quibus sæpe diximus, et id quod nunc de psalmo posui- mus : Uxor tua sicut vilis abundans in lateribus domus tuæ, filii tui sicut novellæ olivarum in circuitu mensæ tuæ. Quæ omnia corporaliter intelligentibus Sadducæis, (10) qui erant portio Judæorum, dicit Salvator 98: Nescitis Scripturas, neque virtutem Dei. Hæc de quæstione, quam Sadducæi Domino propo- suerunt, breviter dicta sint. Porro quod (11) ad- jectum est de imagine Cæsaris, etiam super hoc debemus pauca perstringere. Putant quidam a Sal- _cap. Lxv, vers. 23. 98 Deut. VII, 13. 7 Psal. CXXVII, 3. 98 Matth. xxII, xv, 49. Deut. x, 12. * Luc. xix, 21. corporum tollitur, sed gloriæ magnitudo monstra- tur. Neque enim scriptum est, erunt angeli, sed, ‹ sicut angeli : ubi similitudo promittitur, veritas denegatur. Erunt, inquit, sicut angeli, id est similes angelorum : ergo homines esse non desinent. Cæterum multis sæpe locis hocce Origenis commen- tum S. doctor refellit. Psal. 1, Gal. IV 2 26. 99 4 (15) Nonnullis post Dallæum visus est Origenes existimare hoc loco, Sadducæos (quos constat, ipso neutiquam diflitente, solos Moysis libros in sacrarum Scripturarum censum admisisse) prophetis quoque, et Psalwis camdem tribuisse auctoritatem; siquidem . Isaia LXV et psalmi cxxvu testimonia, quæ laudat, ab iis tradit corporaliter intellecta, cujus ignorantiæ a Salvatore accusantur. Verum etsi dederimus ita hune superiori contextum hærere, ut, quæ laudat Origenes, prophetæ ac Davidis verba perperam a Sadducæis diceret accepta, non hine tamen coiligas sensisse illum eos libros a Sadducæis in Canonem Scripturarum relatos. Potuit vero illud duntaxat Deuteronomii xxvi testimonium, quod utique et Sadducæi reciperent, respexisse. quod, aut quia. 29. 99 cap. 1, vers. 27. Matth. xxi, 10. 1 Cor. (11) Lectum antea quæ, manifesto errore, pro
Continue reading PG 13: Variæ Lectiones in Tom. XI et XII Comment. in Matthæum →≣ entire volume